KÖRNYEZETRE ÁRTALMAS HULLADÉKOK ÉS MELLÉKTERMÉKEK
7.6
Globális trendek az egészségügyi hulladékok környezetkímélő ártalmatlanításában. Törekvés az égetés általános megszüntetésére Tárgyszavak: egészségügy; égetés; globális; kórházi hulladék; környezetkímélő technológia; trend.
Program a dioxinszennyezés megszüntetésére A környezetben előforduló és rendkívül tartós toxikus vegyi anyagok közé tartozó dioxin a legnagyobb mennyiségben egészségügyi hulladékok elégetésekor keletkezik – állapította meg az USA Környezetvédelmi Minisztériuma (EPA) által 1994-ben készített, a dioxin hatásainak újraértékelésével foglalkozó jogszabály-tervezet. E probléma kezelésére indult 1996-ban az Egészségvédelem káros hatások nélkül (Health Care Without Harm – HCWH) jeligével egy kampány, amely a kezdeti 28 támogatóból 52 országra kiterjedő és 433 szervezetet magába foglaló, széles körű, az egészségvédelem káros környezeti hatásainak kiküszöbölése érdekében tevékenykedő nemzetközi szövetséggé nőtte ki magát. E tevékenység egyik kulcseleme az egészségügyben keletkező hulladékok alternatív, nem égetéssel történő kezelési módjainak előmozdítása. A HCWH arra az elsődleges orvosetikai alapelvre támaszkodik, hogy „lehetőleg ne okozzunk kárt”, ezért az egészségügyi ellátás felelőssége, hogy a működése során keletkező hulladékot a lakosság és az ott dolgozók egészsége, valamint a környezet károsodása nélkül kezeljék. Márpedig a hulladékégetők sokféle káros anyagot bocsátanak ki, köztük asztmát okozó lebegő részecskéket; idegméregként ismert higanyt, valamint a rákkeltő hatásán kívül születési és a tanulási problémákat is okozó dioxint. A dioxin bármely kis mennyiségben is ártalmas anyag. Amerikában az átlagos felnőtt korú lakosság szervezetében kimutatható dioxinszint már
meghaladja az EPA által elfogadhatónak minősített értéket. Az USA Járványügyi Központja (US Centers for Disease Control – CDC) ezenkívül azt is megállapította, hogy évente mintegy 395 000 gyerek születik tanulóképességi rendellenességekkel, amit főként az anyák által fogyasztott halban található higany okoz. E tanulmány szerint a szülőképes nők mintegy 10%-ának szervezetében olyan magas a higanyszint, hogy a bennük kifejlődő magzatot jelentős idegi károsodás kockázata fenyegeti.
Alternatív technológiák A korszerűnek számító hulladékégetők is bocsátanak ki toxikus anyagokat, ezért a HCWH az egészségügyi hulladék égetésének megszüntetését tűzte ki célul világszerte. A cél elérésére irányuló kampány különféle megközelítéseket alkalmaz. Például a HCWH együttműködik a kórházakkal az egészségügyi hulladékok égetést nem alkalmazó kezelésének előmozdítása érdekében; támogatja a hulladékégetők bezárását követelő csoportokat; nyomást gyakorol az egészségügyi hulladékok kezelésében piacvezető cégekre megfelelő technológiák bevezetése érdekében, a szabályozó hatóságoknál pedig a bizonyos hulladékáramok elégetését előíró rendelkezések módosítását szorgalmazza. Mindemellett, a HCWH a kórházi hulladékok mennyiségének csökkentése, szelektív gyűjtése és újrahasznosítása érdekében is együttműködik a kórházakkal – szorgalmazva, hogy az adott problémát megelőzéssel, biztonságosabb és kevéssé toxikus hatású termékek beszerzése útján próbálják kezelni. Fellép például a higanyt és a dioxin képződését elősegítő poli(vinil-klorid)-ot (népszerű nevén PVC) tartalmazó orvosi eszközök használatának megszüntetéséért. A hulladékégetés mellett és ellene szóló érveket a HCWH 2001-ben Égetés nélküli technológiák egészségügyi hulladékok kezelésére címmel közreadott jelentésében1 foglalta össze. A jelentés körülbelül 50, különböző egészségügyi hulladékok kezelésére szolgáló technológia környezeti, gazdasági és más hatásait elemezve megállapítja, hogy az égetést nem alkalmazó technológiák biztonságosabbak, tisztábbak, nem járnak dioxin keletkezésével és a hulladékok fertőtlenítése szempontjából is hatékonyak. A hulladékégetők tömeges bezárásának és biztonságosabb kezelési technológiák bevezetésének köszönhetően az egészségügyi hulladék égetése az USA-ban ma már nem az elsődleges dioxinforrás. Az EPA 1
Health Care Without Harm, 2001.
adatai szerint 1994-ben 5000 egészségügyihulladék-égető működött az országban, ma viszont számuk körülbelül 100. Rod Blagojevich, Illinois állam kormányzója például nemrég az államban működő összes helyi egészségügyihulladék-égető bezárását sürgetve azzal fenyegette meg a kórházakat, hogy ha nem hoznak önkéntes alapon megfelelő intézkedéseket, úgy törvényileg tiltja be hulladékaik helyszíni elégetését. A témát tárgyaló szerkesztőségi cikkében a Chicago Tribune megállapította: „A hulladékok elégetése egészségügyi szempontból azok utcákra kiöntése után a második legrosszabb megoldás.” E trend globális. A Fülöp-szigeteken például az égetést országosan betiltották, Indiában pedig megtiltották az emberi és állati testrészek kivételével minden egészségügyi hulladék elégetését. Írországban, ÉszakÍrországban, Szlovéniában és Portugáliában az összes egészségügyi hulladékot égetés nélküli gőzöléssel kezelik. Lengyelországban a PVC-t kitiltották az egészségügyi hulladékégetőkből, valamint az ilyen hulladék újrahasznosításának növelését és az égetést nem alkalmazó technológiák elterjedését elősegítő szabályozást vezettek be. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2004 augusztusában közzétett politikai állásfoglalásában az egészségügyi hulladékok kezelésével kapcsolatban a következő stratégiák érvényesítését szorgalmazta: PVCmentes egészségügyi eszközök alkalmazása; kis volumenű hulladék elégetésére szolgáló új, alternatív technológiák kutatása és támogatása; égetést nem igénylő hulladékkezelési technológiák fokozott támogatása a dioxin- és a furánterhelés megelőzése érdekében. Miközben iparosított körzetekben az égetést nem alkalmazó hulladékkezelési technológiák könnyen elérhetőek, vidéken nehezebb hozzájutni a megfelelő alternatív technológiákhoz. A probléma kezelésére indított a HCWH az Egészségügyi Világszervezet (WHO) technikai támogatásával 2002-ben Nemzetközi pályázat vidéki körzetekben keletkező egészségügyi hulladékok kezelésére alkalmas innovatív technológiák címmel támogatási programot. A pályázat égetést nem igénylő, helyben rendelkezésre álló anyagokból, olcsón, sorozatban is előállítható technológiai berendezések tervezését tűzte ki feladatként. Nyertese egy hordozható napelemes autokláv lett. A HCWH és a WHO együttműködik a GEF/UNDP2 fejlesztési program keretében is, és az alábbi 7 országban Központi Együttműködési Ügynökségként lépnek fel: Argentína, India, Lettország, Libanon, Fülöp2
Global Environment Facility/United Nations Development Program (az ENSZ globális környezetvédelmi fejlesztési programja).
szigetek, Szenegál és Vietnam. E program célja a dioxin- és higanyszenynyezés csökkentését eredményező eljárások elterjesztése. Országonként legalább egy városi és egy vidéki mintakórház létesítése a cél, de feladataik közé tartozik egyetemekre támaszkodó hulladékkezelési képzési programok megvalósítása, valamint az egészségügyi hulladékok kezelésével kapcsolatos nemzeti szabályozás és a maradandó szerves szenynyező anyagok kibocsátásával kapcsolatos Stockholmi Jegyzőkönyv alapján készítendő nemzeti megvalósítási tervek véleményezése is. A globális immunizációs program kapcsán tömeges méretekben keletkező hulladékok kezelése érdekében a HCWH 2004-ben, elsőként a Fülöp-szigetek egészségügyi főhatóságával együttműködve állított össze tömeges oltási programot, melynek során az egészségügyi hulladékot égetők vagy nyíltszíni elégetés alkalmazása nélkül kezelték. A Fülöpszigeteken lebonyolított program keretében 18 millió gyerek kapott kanyaró ellen védőoltást, miközben becslés szerint körülbelül 19,5 millió mikrofecskendőt használtak fel. A fecskendőket biztonságosan zárható dobozokban gyűjtötték össze, majd előzetesen autoklávokban vagy mikrohullámú berendezésekben kezelve hulladékgödrökbe, illetve betonüregekbe helyezték. Egyes körzetekben speciális technológiát alkalmaztak az oltóanyagot bejuttató tűk megsemmisítésére is.
További feladatok Az égetés nélküli technológiák ígéretes fejlődési trendje ellenére számos probléma vár még megoldásra az egészségügyi hulladékok környezetkímélő kezelése területén. Közéjük tartozik az egészségügyihulladék-áramok egyes olyan komponenseinek kezelése, mint például a patológiai, a kemoterápia során keletkező és a gyógyszer jellegű hulladékok. Bár e hulladékfajták aránya az egészségügyi és fertőző hulladékok teljes áramában csekély, nehéz kezelhetőségük miatt gyakran éppen rájuk hivatkozva próbálják az égetők alkalmazását megindokolni. Az USA-ban ugyanis számos állami rendelkezés ír elő e hulladékáramok némelyikének kezelésére égetést. A HWCH továbbra is azon az állásponton van, hogy ezek a hulladékok égetést nem alkalmazó technológiákkal is hatékonyan kezelhetők, ezért azon munkálkodik, hogy elérje az idevágó állami szabályozás módosítását és valamennyi, égetést nem alkalmazó technológia megfelelő kipróbálását. Végezetül egy nemrég felmerült fontos kérdés, amely az egészségügyi hulladék magas hőmérsékletű, köztük plazmaívet, elgázosítást vagy pirolízist alkalmazó termikus kezelésével kapcsolatos. Bár e technológi-
ákat „alternatív megoldásként” kínálják a piacon, a velük kapcsolatban felmerülő problémák hasonlóak az égetésnél tapasztalhatókhoz. Ezekben ugyanis az égetéshez hasonlóan igen magas hőmérsékleteket alkalmaznak, de – az égetéstől eltérően – oxigénben szegény vagy oxigénmentes közegben, tehát közvetlen égés nélkül folyik a kezelés. A szóban forgó technológiákat forgalmazó cégek azt állítják, hogy ennek köszönhetően nem is keletkezik káros kibocsátás, a HCWH és más állami egészségügyi csoportok azonban azon a véleményen vannak, hogy ez az állítás vitatható. Az ideálistól eltérő tényleges feltételek között ugyanis e technológiák során keletkezhet dioxin, ami az elmúlt 15 év során elért előrelépéshez viszonyítva visszalépést jelent. A HCWH továbbra is a hulladékok égetést nem alkalmazó kezelésére alkalmas, biztonságosabb technológiák érdekében fog fellépni szerte a világon, de egyik technológiát sem tartja egyedüli csodaszernek. Míg ugyanis az autoklávokban és más, égetést nem alkalmazó technológiákkal kezelt hulladékból nem keletkeznek olyan ártalmas szennyező anyagok, mint például dioxin és furán, ha egy ilyen berendezésben higanyt és más nehézfémeket tartalmazó hulladékokat kezelnek, úgy ezek valamilyen formában kijutnak a környezetbe. Éppen ezért kritikus szerepe van annak, hogy egészségügyi hulladékok alternatív kezelési technológiáinak alkalmazásával egyidejűleg erőfeszítések történjenek e hulladék mennyiségének és toxikusságának csökkentésére is. A HCWH, az EPA, az Amerikai Kórház Szövetség és az Amerikai Ápolónők Társasága által kidolgozott „Kórházak az egészséges környezetért” program kézzelfogható eszközöket és erőforrásokat ajánl a felelősségteljes hulladékkezeléshez a kórházak számára – célja, hogy 2010-re a felére csökkentse az USA-ban keletkező egészségügyi hulladék mennyiségét3. Összeállította: Balog Károly Malkan, S.; Nelson, J.: Global trends in responsible healthcare waste management – A perspective from Health Care Without Harm. = Waste Management, 25. k. 6. sz. 2005. p. 570–572. Brent, A. C.; Rogers, D. E. C.: Establishing the propensity for dioxin formation using a plume temperature model for medical waste incinerator emissions in developing countries. = Journal of the Air and Waste Management Association, 52. k. 7. sz. 2002. p. 811–821. Hu, S. W.; Hazucha, M.; Shy, C. M.: Waste incineration and pulmonary function: an epidemiologie study of six communities. = Journal of the Air and Waste Management Association, 51. k. 8. sz. 2001. p. 1185–1194. 3
Részletesebben a www.h2e-online.org és a www.noharm. org honlapon.