Farkas Réka
Az egészségügyi szektor kihívásai A lehetséges jövőbeli trendek az Unióban
Az egészségügyi közkiadások folyamatos emelkedése jól ismert jelenség az Európai Unió országaiban. A növekvő terhek finanszírozása egyre nagyobb kihívást jelent az érintett
államok
költségvetése
számára,
amely
az
egészségügyi
kiadások
racionalizálását, illetve a költségek lefaragását teszi szükségessé. Az Világbank adatai szerint az Európai Unió országai átlagosan 2000-ben még csak a GDP 8%-át (2010-ben a GDP 9%-a volt) fordították az egészségügyre, ami várhatóan tovább nő majd, és 2030-ra a GDP 14%-át fogja kitenni.
1. ábra - GDP arányos egészségügyi költés EU-27 - forrás EIU
-1-
Magyarországon a szektorra fordított kiadások összege 2009-ben a GDP 7,4%-a volt, jelentős mértékben elmaradva olyan államokétól, mint Hollandia (12%), Franciaország (11,8%), vagy Németország (11,6%). Az Unió egészét érintő jelenlegi gazdasági helyzet több tagállamban öltött már az ágazatot sújtó megszorításokban testet (például bércsökkentés, elbocsátás, generikus gyógyszerek fokozottabb támogatása), amely igencsak megnehezíti a szolgáltatások minőségének fenntartását. Az egészségügy számára – a nehéz gazdasági helyzeten túl – olyan tényezők, mint az öregedő társadalom, az egészségügyi technológiák és eljárások folyamatos bővülése, illetve ezek drágulása is kihívást jelent, amely hosszabb távon szemléletváltást sürget nem csupán az egyes tagállamok, de a társadalmak részéről is. The Economist Intelligence Unit: The future of healthcare in Europe címmel 2011-ben egy tanulmányt jelentetett meg, amely 28 vezető egészségügyi szakértő véleményét alapul véve fest képet az uniós államok egészségügyének prognosztizálható folyamatairól. 1. A szektort érintő költségnövekedés okairól
Az
egészségügyre
fordított
források
nem
képesek
lépést
tartani
a
költségnövekedéssel, amely több okra vezethető vissza. Ilyen ok mindenekelőtt az öregedő társadalom, és ennek következményekét a krónikus betegségek terjedése. Európában 2000-ben még a népesség 16%-a volt 65 év feletti, ez az arány 2030-ra várhatóan már eléri a 24%-ot, növelve ezáltal a társadalomban előforduló akut betegségek
(például
demencia,
stroke,
előfordulásának esélyét.
-2-
cukorbetegség,
szívpanaszok)
2. ábra - születéskor várható életkor alakulása EU27 - forrás: EIU A költségek növekedésének másik oka a technológiai vívmányok elterjedésének, és folyamatos bővülésének jelensége, amely egyrészről meghosszabbítja az életet, másrészt növeli az egészségügyi kiadásokat. A géntechnológia, a biotechnológia, a bioinformatika, és az e-egészségügy is sokat fejlődött az elmúlt években, amely nagymértékben hozzájárultak az emberi élettartam meghosszabbításához, és az életminőség javításához. Nagy áttörést jelentene az orvostudományban a rák, illetve a demencia ellenszerének felfedezése, így nem csoda, hogy anyagilag is óriási hangsúlyt fektetnek a gyógyszeripari, egészségügyi eszközgyártó és biotechnológiai cégek a kutatás-fejlesztésre.
-3-
A modern technológiának köszönhetően maguk a páciensek is költségnövelő tényezőként hatnak az egészségügyi szektorra, egyrészről, mivel az internet segítségével egyre inkább tudatos fogyasztóvá képezik magukat, másrészről a jóléti társadalmakra
oly
jellemző
egészségtelen
életmód
(kevés
mozgás,
rossz
táplálkozás) következtében, amely számos megbetegedésért felelős. Szintén az egészségügy költségnövekedésének kedvez, hogy jellemzően a szektor jogi háttere és finanszírozási struktúrája túlságosan az akut betegségekre koncentrál, ahelyett, hogy a krónikus betegségek kezelését helyeznék előtérbe. Ez a jelenség az egészségügyi ellátórendszerek kialakulásával jelent meg az 1940-es, 1950-es években, amikor még az alultápláltság és a fertőzések veszélyeztették leginkább a népességet. Mára ez a szükséglet az életminőség javulásával teljesen megváltozott, hiszen mostanság már sokkal inkább a hosszú élettartam, az elhízás, illetve az egészségtelen életmód jelent kockázatot a lakosság egészségére. Ráadásul az egészségügy
továbbra
is
járulékokból,
valamint
biztosítási
díjakból
kerül
finanszírozása, amelynek előfeltétele egy nagy lélekszámú, egészséges, fiatal generáció megléte, amely az öregedő európai társadalmakban egyre inkább eltűnőben van. 2. A jövő egészségügyének várható trendjei Az Unió államainak, az egészségügyi rendszerűk racionalizálása érdekében, meg kell határozniuk annak átalakításának mikéntjét. Ennek kapcsán olyan alapvető kérdésekben kell döntésre jutniuk, mint, hogy megoldást jelenthet-e a szektor európai szintű integrációja – hasonlóan a most alakulóban lévő fiskális harmonizációhoz -, vagy elég a nemzeti szintű szabályozás. Ezen kívül a közfinanszírozású vagy inkább
-4-
a magánfinanszírozású egészségügy irányába kell haladni, illetve, hogy a betegségek megelőzésére (proaktív), vagy kezelésére (reaktív), érdemes inkább hangsúlyt fektetni. A hatékonyság szempontjából elengedhetetlen a háziorvosok kapuőr szerepének növekedése, amely hazánkban is kiemelt eleme az egészségügyi kormányzat reformelképzeléseinek. Fontos lépés a költségek csökkentésének sorában a lakosság egészséges életmódra nevelése, hisz a megelőzés olcsóbb és kedvezőbb, – mind a beteg, mind a költségvetés szempontjából – mint a kezelés. Pont ezzel a céllal került hazánkban a népegészségügyi termékadó (chipsadó) bevezetésre, amely külön adóval sújtja, ezáltal drágítja, az egészségre káros anyagokat tartalmazó
élelmiszereket,
megkísérelve
ezáltal
egészséges
táplálkozásra
ösztönözni a fogyasztókat. Ennek a logikáját követi nálunk a sokat vitatott cukorbetegeket
sújtó
legújabb
jogszabályi
rendelkezések
is,
miszerint
a
legkorszerűbb terápiát csupán a bizonyos életmód-előírást betartó páciensek kaphatnak. Ebből is látszik, hogy egyre nagyobb hangsúly helyeződik a betegek saját egészségükért való felelősségvállalásért, csökkentve ezáltal a társadalmi szolidaritást a nemtörődöm páciensek iránt. Az új évezred technikai vívmányai hívták életre az elektronikus egészségügy (ehealth) gondolatát, amely fogalom alatt az információs és kommunikációs technológiákon alapuló eszközök használata értendő a megelőzés, a diagnózis felállítás, a kezelés, az egészségellenőrzés és az egészséges életmód területén. Ennek előfeltétele lenne egy átfogó, valamennyi páciensre kiterjedő egészségügyi adatbázis felállítása, amely eddig még egyetlen európai államban sem valósult meg. Elektronikus
egészségbiztosítási
kártya
-5-
ugyan
idén
Németországban
már
bevezetésre került, de az egységes állami egészségügyi adatbázis felállítása még várat magára. Magyarországon az e-TAJ-kártya rendszer még csupán hiú ábránd, de az e-recept, uniós forrásokból, az Európai Kormányzati Operatív Program keretében, belátható időn belül megvalósulhat. Végezetül, az egészségügyi rendszer hatékonysága növelésének szellemében prognosztizálhatóan csökkeni fog a bürokrácia, sőt bizonyos szintű jogszabályi liberalizáció is várható. Kreatívabb és rugalmasabb orvoslásra van szükség, amelyet nagyban akadályoz Európa szerte a merev jogszabályi háttér. Várhatóan egyre nagyobb hangsúly fog helyeződni a háziorvosok mellett – az ő kapuőrzői tehermentesítésük érdekében – a komplexebb feladatokat ellátó diplomás ápolók, sőt a gyógyszerészek munkájára is. Az egészségügy jogszabályi hátterét érintő másik sarkalatos pont a gyógyszeripar kutatás-fejlesztése, amelynek helyzete jelenleg érezhetően nehezebb, köszönhetően az állami egészségügyi kiadások racionalizálásának, valamint a bürokrácia növekedésének. 3. Az egészségügy lehetséges forgatókönyvei 2030-ig A technológiai fejlődés várhatóan győzelmet fog aratni számos öregedéssel kapcsolatos krónikus betegség felett. Az emberek Nyugat-Európában produktívak lesznek még akár 100-110 évesen is, majd, hosszú betegeskedés helyett, gyors egészségromlás
után
fognak
meghalni.
Nagyobb
lesz
a
szerepe
az
e-
egészségügynek, és olyan személyes egészségügyi információkat tartalmazó magánkézben lévő internetes szolgáltatások, mint amilyen Google Health volt. Ezek összekapcsolásra kerülnek majd az állami egészségügyi információs rendszerrel. Megjelenik a „felelősségteljes innováció” az egészségügyi kutatás-fejlesztés
-6-
területén, amely jobban, azaz kevésbé profitorientáltan fogja kielégíteni az európai társadalmak igényeit. Várhatóan egy uniós szintű egészségügyi rendszer kerül kialakításra, amelynek keretében a szektor államokon átívelő integrációja valósul meg a források racionalizálása érdekében. Ezt elősegítendő, egységesítésre kerülnek az ágazati szakmai előírások, valamint a képzési/továbbképzési rendszerek is. A jövőben a betegségkezelésről az egészségmegőrzésre helyeződik át a hangsúly, és ennek érdekében több forrás kerül elkülönítésre védőoltásokra, újszülött ellátásra, az
egészséges
életmódot
hirdető
felvilágosító
programokra,
valamint
sportlétesítmények kialakítására. Az elkövetkező két évtizedben azonban várhatóan maradni fog az egészségügy finanszírozásának jelenlegi struktúrája, nevezetesen a kiadások járulékokból valamint biztosítási díjakból való fedezése. Az európai államok még ebben az évtizedben átcsoportosítják az egészségügyi kiadásaikat, és az egész társadalomra kiterjedő egészségügyi finanszírozás helyett a forrásokat
az
elesettebb
rétegek
támogatására
fogják
összpontosítani,
csökkentendő ezáltal a mélyülő társadalmi különbségeket. Az ágazat finanszírozását várhatóan egyre növekvő mértékben a magánbiztosítók fogják végezni, és az állami költségvetés csupán a legszegényebb rétegek egészségügyi ellátását fogja fedezni, és
a
kormányzat
feladata
pedig
leginkább
a
népesség
egészségügyi
felvilágosítására, és az egészséges életmódra való nevelésre fog korlátozódni.
-7-
4. Összegzés
Az
Economist
Intelligence
Unit
által
megkérdezett
szakértők
tehát
egy
költséghatékonyabb, össztársadalmi szempontból kevésbé szolidáris egészségügyi rendszert prognosztizálnak, amely Európában példátlan mértékben fog támaszkodni a magánbiztosítókra, illetve a társadalmakon átívelő elektronikus adatbázisokra. Mindezek megvalósulásának csírái már ma is tetten érhetők az uniós tagállamok egészségügyi rendszereiben, köztük hazánkban is. A Semmelweis Terv is célul tűzte ki egy hatékonyabb, egységesebb struktúra kialakítását, amely – a nyugati törekvésekkel összhangban – a betegségek megelőzésére kíván hangsúlyt fektetni. Ugyan egy államokon átívelő uniós szintű egységes egészségügyi rendszer kialakítása egyelőre még elég futurisztikusnak tűnik, mégis az Unióban jelenleg végbemenő integrációs folyamatok a monetáris politika területén, előrevetítenek, egy esetlegesen
később
megvalósulható,
a
jelenleginél
harmonizáció lehetőségét a betegellátás területén.
lényegesen
szorosabb
Egy biztos, az egészségügyi
struktúraváltás elengedhetetlen az ellátás színvonalának fenntartása érdekében, amely minden valószínűség szerint meg fog dönteni néhány, eddig szentnek tekintett tabut, nevezetesen a tagállami szintű egészségügyi kormányzat függetlenségét, másrészt a szektor közfinanszírozásának uralmát. Ennek megvalósítása azonban a rövid távú, és az egy választási ciklusban gondolkodó politikával való szakítást fogja megkövetelni nem csupán hazánk, hanem valamennyi uniós tagállam politikai döntéshozóitól is.
-8-
