BIZTONSÁGTECHNIKA
TISZOLCZI BALÁZS GERGELY
GLOBÁLIS GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FOLYAMATOK HATÁSA A KOCKÁZATMENEDZSMENT HATÉKONYSÁGÁRA AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN THE EFFECTS OF GLOBAL ECONOMIC AND SOCIAL PROCESSES ON THE EFFICIENCY OF RISK MANAGEMENT IN HEALTH CARE A munkavállalók egészségének és biztonságának érdekében az 1993. évi XCIII. Törvény a Munkavédelemről meghatározza a kockázat fogalmát, előírja értékelésének és elemzésének kötelezettségét, a kockázatértékelés formai és (főbb) tartalmi elemeit, de nem ad kötelezően követendő útmutatást a gyakorlati megvalósítás módjára. A vizsgálandó tevékenység sajtosságai, az alkalmazott technológia, munkafolyamat és eszközök azonban determinálják a kockázatértékelés lehetséges módszereinek fajtáját, illetve a módszer megválasztása mellett meghatározzák a vizsgálat személyi körét, hatásterületének szervezeti és földrajzi kiterjedését. Az egészségügyi intézményekben végzett munkahelyi kockázatértékelés során az adott működési régió, terület globális gazdasági és társadalmi viszonyait az értékelést végzők meglehetősen ritkán vetik górcső alá a munkavállalók és szolgáltatást igénybevevők biztonságával összefüggésben, pedig fentiek alakulása az egészségügy célrendszere és működési sajátosságainak okán napjainkban közvetlen hatással van az őket érintő egészségkárosító kockázatok jellegére és mértékére. Kulcsszavak: munkavédelem, egészségügy, kockázatértékelés, gazdasági és társadalmi viszonyok.
For employees' safety and health care, Labour Safety Act XCIII / 1993 determines the phenomenon of "risk", prescribes the obligation of its evaluation and analysis and the main elements of risk evaluation. However, it does not give any compulsory instructions concerning the method of the practical realisation. At the same time, the characteristic features of the activity to be examined, the technology applied, the working processes and the devices determine the varieties of the possible methods of risk assessment. Besides, they allocate the personal circle, and the organisational and geographic extension of its range of efficiency. In the course of risk evaluation carried out in health care institutions, those who do the assessments rarely investigate into the global economic and social conditions of a certain area regarding the safety of employees and those who use the services. However, the above affect the sorts and measurements of health damaging risks because of the aim system and the special functioning of the health care system. Keywords: labour safety, health care, risk assessment, economic and social conditions.
87
1. Bevezető A testi és lelki egészség minden magyar állampolgár alapvető joga, melynek megvalósításában az egészségügy mellett a munkavédelem1 játszik jelentős szerepet. A munkavédelem rendkívül komplex jogi-, és eljárásrendszer, amely felosztás szerint két nagy területet foglal magába: a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet. A gyakorlatban (és egyszerűen leírva) a munkabiztonság elsősorban preventív műszaki és szervezési megoldásokat jelent, míg a munkaegészségügy főleg a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok monitorozásával és értékelésével foglalkozik. Sajátos eszköz és eljárásrendszerükkel a szervezett munkavégzés kapcsán előbbi a munkabalesetek, míg utóbbi a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket kívánja megelőzni, elsősorban az alábbi általános célok megvalósításával: • egészséges munkahelyek kialakítása, a megfelelő műszaki és higiéniai követelmények biztosítása; • munkaeszközök, beleértve a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben használt minden eszköz, szerszám, műszaki berendezés biztonsága; • veszélyes anyagokkal kapcsolatos biztonságos munkavégzés; • munkaszervezés és munkaidő megfelelő szabályozása; • kiemelt csoportok védelme; • a munkavédelmi szervezet megfelelősége. [2] Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos (szervezett) munkavégzés megvalósításának operatív feladata a munkáltatóra hárul, amelyhez köteles figyelembe venni a következő általános (megelőzéscentrikus) követelményeket: • a veszélyek elkerülése; • a nem elkerülhető veszélyek értékelése; • a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése; • az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös te1
Munkavédelem: a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények, továbbá a Munkavédelmi Törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A munkaegészségügy a munkahigiéne és a foglalkozásegészségügy szakterületeit foglalja magában. [1]
88
BIZTONSÁGTECHNIKA
kintettel az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére; • a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása; • a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel; • egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására; • a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest; • a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása. [1] Fentiek együttesen járul(hat)nak hozzá a munkahelyi egészség és biztonság kialakításához és fenntartásához. Az alapelvek gyakorlati megvalósításában a munkavédelem a súlypontot minden esetben a prevencióra helyezi, mely prevenció fogalmi szempontból a munkáltató által megtett vagy tervezett intézkedéseket jelenti, melyeknek célja a munkával öszszefüggő kockázatok megelőzése vagy csökkentése. [1] Ahhoz, hogy ezek a kockázatok hatékonyan megelőzhetők legyenek, első lépésben azonosítani, felismerni kell őket, mely feladat elsősorban az intézményi kockázatértékelés keretein belül valósul meg. A kockázatértékelés célja ezért nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a munkavállalókat, és milyen óvóintézkedések szükségesek az egészségkárosodás megelőzésére. [3] Amíg a kockázatértékelés egy teljes körű azonosítási, megismerési folyamatként kezelhető, addig a kockázatmenedzsment a feltárt kockázatok kezelésre, kézbentartására hozott intézkedések összessége. A két fogalom egymástól elválaszthatatlan, ezért azt összefüggéseiben, egy komplex folyamat részeként kell vizsgálni. Maga a folyamat a munkáltató döntésével kezdődik. A résztvevő (felelős) személy(ek) kijelölése után a technológia, a munkafolyamat és a vonatkozó előírások ismeretében döntés születik az alkalmazandó módszerekről, eljárásokról. Ennek függvényében a további lépések a következők: • információgyűjtés; • a veszélyek, veszélyforrások azonosítása; 89
• • • •
a veszélyeztetettek azonosítása; a kockázatok minőségi, mennyiségi értékelése; intézkedési terv meghatározása; az értékelés megállapításainak és az intézkedési terv írásba foglalása; • az intézkedési tervben foglaltak végrehajtása; • a kockázatértékelés megállapításainak ismertetése a munkavállalókkal; • a végrehajtás ellenőrzése; • rendszeres felülvizsgálat. A Munkavédelmi Törvény2 meghatározza a kockázat fogalmát,3 előírja értékelésének és elemzésének kötelezettségét, annak formai és (főbb) tartalmi elemeit, de nem ad kötelezően követendő útmutatást a gyakorlati megvalósítás módjára. A vizsgálandó tevékenység sajtosságai, az alkalmazott technológia, munkafolyamat és eszközök azonban determinálják a kockázatértékelés lehetséges módszereinek fajtáját, illetve a módszer megválasztása mellett meghatározzák a vizsgálat személyi körét, hatásterületének szervezeti és földrajzi kiterjedését. Az egészségügyi szektor szerepe a társadalom (annak tagjainak) jó egészségi állapota megőrzésének és helyreállításának szempontjából vitathatatlan. Feladatainak ellátásához szükség van kiterjedt infrastruktúrára, azon belül létesítményekre, a gyógyításhoz, diagnosztikához illetve a létesítmények üzemfenntartásához nélkülözhetetlen eszközrendszerre és a betegellátással összefüggő feladatokhoz rendelt humánerőforrásra. Vizsgálatok és tanulmányok egész sora foglakozik az egészségügyi ellátórendszer állapota és a népegészségügyi mutatók közti összefüggések elemzésével, míg mások az éppen aktuális társadalmi, gazdasági és szociális viszonyok tükrében vizsgálják az egészségügyi intézmények és ellátórendszer működésének jellemzőit, ezen belül fen2
3
1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről. Nem a Munkavédelmi Törvény az egyetlen jogszabály azonban, amely hasonló kötelezettséget állapít meg egy-egy specifikus területen. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk eredményeként a jogharmonizációval összefüggésben kiadott egyes jogszabályok valamilyen különleges területre, tevékenységre konkretizálják a kockázatértékelés kötelezettségét. [3] Az egyik ilyen jelentős terület a kémiai biztonság területén végzendő kockázatbecslés, mely célját tekintve analóg a Munkavédelmi Törvényben meghatározott kockázatértékeléssel. Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása. [1]
90
BIZTONSÁGTECHNIKA
tiek az ellátásban részt vevő (a kockázatértékelés szempontjából kiemelt jelentőségű) humánerőforrásra gyakorolt hatásait. Mégis, az egészségügyi intézményekben végzett munkahelyi kockázatértékelés során az adott működési régió, terület globális gazdasági és társadalmi viszonyait az értékelést végzők meglehetősen ritkán vetik górcső alá a munkavállalók és szolgáltatást igénybevevők biztonságával összefüggésben, pedig fentiek alakulása az egészségügy célrendszere és működési sajátosságainak okán napjainkban közvetlen hatással van az őket érintő egészségkárosító kockázatok jellegére és mértékére. Ezek közé főleg különböző pszichoszociális (pszichés), ergonómiai kockázatok és a fizikai erőszaknak való kitettség tartozik, de az ismertetésre kerülő finanszírozási nehézségek áttételesen (a hatékony kockázatmenedzsmenthez szükséges eszközrendszer hiányán keresztül) jelentősen kihatnak a munkavállalókat érő egyéb (biológiai, kémiai stb.) kockázati tényezők alakulására is.
2. A hazai lakosság egészségügyi helyzete A magyar lakosság egészségi mutatói az elmúlt évtizedekben rendkívül hátrányosan alakultak, és ez a tendencia várhatóan folytatódni fog a közeljövőben is. Hazánk statisztikai adatai nemzetközi összehasonlításban is igen kedvezőtlenek, jelentősen elmaradnak az ország gazdasági fejlettsége alapján várttól. Egy 2008-ban született magyar fiúgyermek 7,4 évvel, egy leánygyermek 5,1 évvel rövidebb életre számíthat, mint egy átlag európai, és életük 21, illetve 25%-át nem egészségesen fogják leélni, ha a jelenlegi népegészségügyi helyzet nem változik gyökeresen. [4] Az említett hátrányos egészségi mutatókban azonban az ország különböző régiói között is jelentős eltérések fedezhetők fel. A társadalmilag és gazdaságilag elmaradott(abb) országrészekben (Észak-Alföld, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl) a lakosság egészségi állapota különösen rossz. A rossz egészségi állapot felmérések szerint leginkább a magyar lakosság körében tapasztalható egészségtelen életmóddal hozható összefüggésbe, melynek elemei közül a legnagyobb problémát a dohányosok nagy száma, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, a speciálisan magyar étkezési szokások (túlságosan nehéz, zsíros, fűszeres és sós ételek fogyasztása) a testmozgás hiánya, és az egészséget károsító környezeti tényezők jelentik. Különösen kedvezőtlenül alakul a hátrányos helyzetű roma származású lakosság egészségi állapota.[5] 91
3. A társadalom elöregedése Régóta ismert probléma (nemcsak hazánkban, de az Európai Unió más tagállamaiban is) a lakosság nagymértékű elöregedése. A folyamat a jóléti társadalom vívmányaira gyakorolt negatív hatása főleg az egészségügyi ellátással összefüggésben rendkívül kritikus. Magyarországon 1990-ben a 65 éves és idősebb népesség aránya a teljes lakossághoz viszonyítva 13,2 százalék volt, ez 2009-re 16,4 százalékra növekedett. Egyes előrejelzések szerint 2050-re 29,4 százalék, 2060-ra 31,9 százalék lesz az idősebb korosztályok aránya. „Az öregedési folyamatokat jelző mutatószám az időskori függőségi ráta és az öregedési index. Míg az előbbi a 65 éves és idősebb népesség arányát a 15–64 éves korosztályhoz viszonyítva fejezi ki, az utóbbi az idősebb korosztályt a 14 éves és fiatalabb gyermekek létszámának százalékában adja meg. Mindkét mutató értéke erősen emelkedő tendenciát mutatott az utóbbi évtizedekben. 1990-ben az időskori függőségi ráta értéke 20 százalék volt, 2009-ben 23,8 százalék. Ennél dinamikusabb az öregedési index értékének növekedése (64,5ről 109,9 százalékra), ami a rendkívül alacsony termékenységgel, így a gyermekek népességen belüli arányának jelentős csökkenésével magyarázható”. [6]
1. ábra [6] Öregedési index és időskori függőségi ráta
92
BIZTONSÁGTECHNIKA
4. munkaerőhiány és bérviszonyok az egészségügyben A hazánkban praktizáló orvosok száma nem mutat jelentős eltérést az Uniós átlaghoz képest. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma Magyarországon 36,2, míg az Európai Unióban átlagban 37,5, a szakorvosképzés üteme pedig előreláthatólag biztosítani tudja a létszám állandóságát. Ugyanakkor az orvosok területi megoszlása szintén egyenlőtlenségeket mutat. A hátrányos helyzetű régiókban dolgozó orvosok száma tízezer lakosra az országos átlag (2000. évben 36,2 fő) alatt van (2000. évben Észak-Magyarország 24,4, Észak-Alföld 27,7 és Dél-Dunántúl 35,7 fő). Más a helyzet az egészségügyi szakdolgozók számának vonatkozásában, amely országos szinten 30-40 %-os hiányt mutat, mely ápolószám fele az EU átlagának. [5] A nyugdíjba vonulók száma 2010-ben mintegy ötszöröse volt a frissen szakképesítést szerzetteknek, ezáltal a megfelelő számú utánpótlás nem biztosított. Másik probléma az egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, amely főleg a munkakörülményekkel és a rendkívül alacsony kereseti lehetőségekkel magyarázható. Előrejelzések szerint 2020-ra az EU tagállamaiban kb. egymillió egészségügyi munkahely lesz betöltetlen, tehát a nyugat elszívó hatása rendkívül erős, amivel sem munkakörülményekben, sem fizetésekben egyelőre nem tudunk versenyezni. Az orvosok heti negyven óra helyett átlagosan hatvannégy órát dolgoztak 2003 januárjában, de munkaidőnek a túlmunka alig harmadát ismerik el. Az egészségügyben dolgozók átlagbérük alapján rendkívül rossz helyet foglalnak el az ágazati rangsorban.[7]
5. Tulajdonosi viszonyok és elavult infrastruktúra Az egészségügyi ellátórendszer működtetése az állam feladata. Ennek megfelelően az intézmények egy része közvetlen állami vagy önkormányzati fenntartás alá esik, egy részük van magánkézben, vagy egyházi kezelésben. A szolgáltatók zöme már vállalkozásként működik, de az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) költségvetésének csak egy kisebb része kerül vállalkozásokhoz. Ennek oka az, hogy a vállalkozások nagy száma az alacsony költségű területeken jellemző, míg a magas költségű területeken (pl. fekvőbeteg-ellátás) a szám aránylag alacsony, viszont ide tartozik az egészségügyben foglalkoztatott munkavállalók 93
jelentős hányada. [8] Az egészségügyi létesítmények, épületek (és berendezések) jelentős része elavult és alkalmatlan a korszerű technológia és technika befogadására (az épületek mintegy 40%-a szorul rekonstrukcióra országszerte).
6. Finanszírozási, fenntartási problémák Az egészségügyi ellátórendszer fenntartása meglehetősen nagy terhet ró a társadalomra. Az ellátórendszer legfontosabb elemeinek, a kórházaknak a tartozása 2011. évben meghaladta a százmilliárd forintot, aminek mintegy harmada lejárt határidejű beszállítói állomány volt. Az ország fejlettségi szintjéhez képest az egészségügyi közkiadások mértéke nagyon alacsony. 2007-ben, a nettó költségvetési pozíciót tekintve, az egészségügyi közkiadások aránya a GDP-n belül 2,1%-kal, (azaz több mint 500 milliárd forinttal) volt alacsonyabb, mint a másik három visegrádi ország4 átlaga. [9] Szakértői vélemények szerint a mostani keretek között az egészségügyi intézmények jelentős részének működése nem fenntartható. Jelenleg nemzeti szinten is olyan alternatív források keresése folyik, aminek bevételeiből az egészségügy finanszírozhatósága megoldható. A magyar egészségügy egyik legnagyobb problémája az ún. hálapénz intézménye. Maga a hálapénz nem tévesztendő össze a paraszolvencia fogalmával, mert míg a paraszolvencia a betegtől nem számla ellenében kapott orvosi mellékjövedelmek összefoglaló megnevezése, addig a hálapénz a paraszolvencia egyik fajtája: az önként, elvárt előny nélkül, hálából adott, ajándék-kiváltó pénzadomány. A paraszolvencia társadalmi teher, komoly reform fék: ellenérdekelté teszi a vélemény-vezér orvosokat a szerkezet átalakításában, ésszerűsítésében (intézmény és osztályok összevonása) és torzítja/kioltja a finanszírozási rendszer alapüzeneteit (túlápolás, esetszám növelés stb.) [8]
7. Bűnügyi fertőzöttség A már ismertetett egészségi állapottal összefüggő regionális különbségek fellelhetők az adott területek társadalmi, gazdasági és szociális 4
Csehország, Lengyelország, Szlovákia.
94
BIZTONSÁGTECHNIKA
helyzetében is. A gazdasági státus és a jövedelmi összefüggés pedig analógiát mutat az adott régió bűnügyi fertőzöttségével. A bűnügyi adatok közül jelen írás szempontjából a személy ellen elkövetett bűnesetek és a bűnelkövetők szám szerinti megoszlása a releváns, ezért a következő ábrákon ezen adatok kerülnek bemutatásra. Az összehasonlítás szempontjából nem a konkrét számok, mindinkább a területi eloszlások az érdekesek.
2. ábra A regisztrált személy elleni erőszakos bűncselekmények százezer lakosra jutó száma az elkövetés helye szerint 2010 [10]
Az egészségügyi ágazat működési és humánerőforrás problémáit már a kétezres évek elején felismerték, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium által készített Humánerőforrás-fejlesztés Operatív program (HEFOP) a 4. ábrán színessel jelzett régiókat jelölte meg, mint intézkedési (területi) prioritásokat. A térképet érdemes összevetni az előző részben tárgyalt fertőzöttségi mutatókkal (2.-3. ábra).
95
3. ábra A regisztrált bűnelkövetők százezer lakosra jutó száma a bűnelkövető lakóhelye szerint 2010 [10]
4. ábra [5] Területi prioritások
96
BIZTONSÁGTECHNIKA
8. Következtetések Mint a bevezetőben már szó volt róla, a munkahelyi kockázatértékeléssel összefüggésben a vizsgálat helyszínéül szolgáló régió, terület gazdasági, társadalmi és szociális viszonyait az értékelést végzők nem, vagy csak nagyon ritkán vizsgálják a munkavállalók illetve a szolgáltatást igénybevevők biztonságával összefüggésben, pedig azok kihatásai (az egészségügyben elvégzett kockázatértékelések gyakorlati tapasztalatai alapján) erősen befolyásolják a kockázatmenedzsment hatékonyságát. Szakmai vélemények alapján megalapozottan állítható, hogy az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi szerkezete nem képes arra, hogy hatékonyan teljesítse a lakosság ellátásával összefüggő feladatait. A magyar népesség gyenge, és folyamatosan romló egészségügyi állapota a napjainkban rendkívül súlyos szakemberhiánnyal párosulva az ellátásukat végző munkavállalók jelentős leterheltségét eredményezi. A kritikus leterheltség miatt magas köztük a túlmunka aránya, a pihenőidő kiadása sok esetben nem megfelelő, ezáltal nagymértékben romlik a munkavállalók szociális és családi háttere. Mivel az egészségügyi szolgáltatásokat legnagyobb százalékban a hatvan év felettiek veszik igénybe, a lakosság rohamos elöregedése csak tovább ront a helyzeten. A nem megfelelő bérezés miatt a munkavállalók másodállásra, illetőleg plusz műszakra kényszerülnek (amiről esetleg a munkáltató sem tud), illetve a munkaerő szűkössége miatt sok intézmény nem megfelelően képzett kollégák felvételével pótolja a hiányt. Mindezek által a megjelenő munkavállalói kockázatok mellett a szolgáltatást igénybevevők biztonsága is romlik, hiszen fáradtan, dekoncentráltan megnő a hibázás lehetősége, illetőleg az „ellenőrizetlen” munkaerő számos szakmai és bűnügyi kockázat forrása lehet. Azokon az egészségügyi munkahelyeken, ahol a gyógyítás szempontjából az időfaktor és ezáltal a döntési, cselekvési kényszer és felelősség kritikus tényező, a leterheltség és a gyakorlatlanság számos komoly baleset és megbetegedés (esetleg műhiba!) forrása lehet. A létszámhiány és az abból származó leterheltség fentieken kívül rengeteg más területen is éreztet(het)i káros hatását. Ilyen például az egészségügyben oly fontos infekciókontroll, a munkavállalóknak sok esetben nincs idejük, energiájuk arra, hogy minden, a megelőzéssel kapcsolatos, 97
szakmai protokollokban rendkívül szigorúan és részletesen szabályozott folyamatot precízen, pontosan végezzenek el. Az elavult infrastruktúra mind az épületek, mind a gépek, berendezések, technológiák tekintetében számos kockázati tényezőt hordoz magában. Magyarországon az egészségügyi létesítmények többsége néhány nagyobb lépcsőben, a XIX. század második felétől az 1980-as évek végéig tartó időszakban épült. Az állomány kb.10%-a, mely az 1990-es évek eleje óta létesült. [11] A régi építésű épületetekkel kapcsolatban pedig (sok más egyéb mellett) azok tűzbiztonsága tekinthető a legnagyobb problémának a munkavállalók és a hatókörben tartózkodók védelmével kapcsolatban. Az építéskor hatályos létesítési előírások nyomokban sem tükrözik a mai „korszerű” tervezési alapelveket. A 28/2011 (IX.6) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) az általános tervezési alapelvek és tűzvédelmi célok mellett konkrétan kitér a kórházak, rendelőintézetek betegellátó funkciójú tűzszakaszaira illetve a mozgásukban és/vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek kiürítésére vonatkozó követelményekre, sőt, a műleírás mellett a tervdokumentációhoz orvostechnológia leírást is megkövetel. Átalakítás illetve rekonstrukció esetében a létesítéssel kapcsolatos előírásokat a változások mértékéig és körében kell alkalmazni, így elmondhatjuk, bár az OTSZ megfelelően szabályozza pl. a kórházakkal kapcsolatos követelményeket, ezeket csak a „zöldmezős” beruházásoknál lehet teljes körűen érvényesíteni. Mivel az egészségügy alufinanszírozottsága okán (alacsony beruházási keretek, az összeg csökkentésére tett erőfeszítések) „zöldmezős” projekttel csak nagyon ritkán találkozunk, általánosságban elmondható, hogy leginkább a már meglévőkön végeznek kisebb-nagyobb rekonstrukciót, és így az egyébként jól szabályozott előírások csak apránként (vagy úgy sem!) kerülnek megvalósításra, [12] ami által számos, nehezen orvosolható kockázati tényező „marad a rendszerben”. A korszerűtlen gép és műszerállomány pedig mindamellett, hogy a diagnózisok megbízhatóságát csökkenti, bizonyos eszközök (pl. radiológiai berendezések, sterilizálók) — egészségre ártalmas hatásaik miatt — már a dolgozók és a betegek biztonságát is veszélyeztetik. [5] Az OSHA (Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség) által készített tanulmányok az egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban kiemelt terület-
98
BIZTONSÁGTECHNIKA
ként foglalkoznak a hát-, és deréksérülések illetve a pszichoszociális5 kockázatok megelőzésének, kezelésének szükségességével. [13] Hazai intézményeinkben a pszichés kockázatok közül (a már említettek mellett) a személyesen készített felmérések adatai alapján (is) a munkavállalók egészségét és biztonságát leginkább a fizikai és a verbális erőszak fenyegeti, mely bántalmazás nagy része az emberekkel való érintkezésből ered. A betegeket, látogatókat betegségükkel összefüggő fizikai állapotuk miatt felfokozott érzelmi állapot jellemzi, ezáltal a munkavállalók leterheltsége és a szervezési hiányosságok okán a szolgáltatáshoz nehezebben jutó emberek hamar ingerlékennyé válnak, nagyban megnő a konfliktusszituációk száma. Tovább fokozza a problémát, hogy a munkavállalók munkakörülményeik miatt sok esetben szociálisan érzéketlenné válnak, a célirányos képzés teljes hiánya miatt pedig nem képesek időben felismerni a potenciális veszélyt jelentő szituációkat.6 A közterületeken megjelenő bűnözés széles spektrumával szembesülünk egészségügyi intézményeinkben is, a kiemelten fertőzött régiókban pedig a gyűjtött statisztika adatok alapján az összes ismertté vált személy elleni erőszak számához viszonyítva egyenes arányban nőt az egészségügyi intézményekben elkövetett esetek száma is, melynek elszenvedője azok jelentős hányadában az ellátást végző személyzet tagjai voltak. A fizikai erőszakból származó kockázatokat az egészségügyi intézmények célrendszeréből és működési sajátosságaiból származó számos egyéb tényező is súlyosbítja. A biztonsági szakemberek előtt jól ismert, hogy adott objektum védelmét meghatározó körülmények közül kiemelkedő jelentőséggel bír az ott folyó tevékenység jellege. Magánterületen, zárt objektumban a biztonságért felelős őrszemélyzet a belépni szándékozót felhívhatja személyazonosságának igazolására, és amenynyiben ezt, illetve a látogatás célját nem tudja hitelt érdemlően igazolni, a belépést megakadályozhatja. A tulajdonosnak joga van továbbá bizo5
Pszichoszociális kockázatnak minősül a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. [1] 6 A konfliktusszituációk felismerésének és kezelésének módját a legtöbbször még olyan területeken sem oktatják, ahol a munkavállalók eleve kiemelten kockázatos csoportokat kezelnek (mentálisan sérült emberek, alkohol vagy drog befolyása alatt állók stb.).
99
nyos személyek belépését megtagadni az érintett intézmény területére. Például a kórházak (és egyéb egészségügyi intézmények) esetén erre nem, vagy csak korlátozottan van lehetőségünk, ezért azt mondjuk, hogy a kórház egy nyitott objektum. [14] Az alapvető jogok hierarchiájának csúcsán az élethez, valamint a testi és lelki egészséghez való jog áll. Minden egyéb alapjog csak a fentieknek alárendelve, azok függvényében érvényesíthető. Az egészségügyi intézmények elsődleges jellemzője, hogy az itt folyó tevékenység a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítésének egyik fő eszköze. [15] Az, hogy a betegségre hivatkozónak — az egészségügyi intézménybe belépni szándékozónak — valóban szüksége van-e ellátásra, és az ellátáshoz való azonnali hozzájutása indokolt-e, azt az egészségügyi szakszemélyzeten kívül senki más nem döntheti el, ezért részére feltétlenül biztosítani kell, hogy állapotát arra jogosult mérhesse fel. Betegségre, romlott egészségi állapotra utaló nyilvánvaló tény, vagy „csak” arra való hivatkozás esetén bárminemű korlátozás, amely az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét akadályozza, alapjogokat sért(het). [14] Személyiségjogi, adatvédelmi okok miatt az elektronikus megfigyelőrendszerek üzemeltetése egészségügyi létesítmények területén jogi aggályokat vet fel, melyet a kapcsolódó ombudsmani állásfoglalások is alátámasztanak. Az adatvédelemből adódó célhozkötöttség mellett a kamerák helyének kijelölésénél kórházak esetében különös tekintettel kell lennünk az emberi méltóságra. Statisztikák, illetve személyesen végzett felmérések szerint pedig leginkább azokon a helyeken követnek el a betegek, látogatók és a személyzet kárára bűncselekményeket, ahol a védelmet szervezők számára nincs lehetőség elektronikus megfigyelőrendszert alkalmazni (fekvőbeteg osztályok, krónikus rehab. stb.) A mai magyar szabályozási környezet miatt a kamerás megfigyelés a beteg és látogatóforgalom által érintett területeken az utólagos azonosításra, a folyamatban lévő bűnesetek észlelésére, megszakítására nagyon korlátozottan használható, a belépési jogosultság megállapítására pedig pl. kórházak esetében egy-két nyilvánvaló esettől eltekintve egyáltalán nem alkalmas. [14] Fentiekből látható, hogy az egészségügy speciális célrendszere és a tevékenységhez kapcsolódó jogi szabályozás lehetetlenné teszik egyes, viszonylag egyszerűen megvalósítható kockázatcsökkentő intézkedések bevezetését (szigorú beléptetés szabályozás, elektronikus megfigyelés), 100
BIZTONSÁGTECHNIKA
pedig a személy-, és vagyonvédelem általános szakmai módszereinek és eszközeinek alkalmazásával az ellátó személyzetet ért erőszak egy része megelőzhető lenne vagy azok negatív hatásainak csökkentése lehetségessé válhatna. A tulajdonosi viszonyok alakulása miatt az intézmények jelentős hányadában a klasszikus menedzserszemlélet és az érdekeltség hiánya miatt nem érvényesül az egyébként helytálló tény, hogy a biztonságra fordítandó összeg profitot növelő tényező, mert kevesebb az üzemleállás, a betegség vagy baleset miatt kiesett munkanapok száma, a baleseti kártérítések összege, stb.. A költségvetési szerveknél a gazdasági korlátozások miatt a működésre fordítandó keretösszeg gyakran az ellátás költségét sem fedezi, a munkáltatók a szolgáltatás kárára és hátrányára nem tudnak, nem akarnak forrást elkülöníteni a biztonsággal kapcsolatos hiányosságok felszámolására, amikor sok esetben a cél a túlélés, az alapműködés biztosítása. Emiatt nemhogy a munkakörülmények fokozatos javítása, de sokszor az egyébként kötelező minimum, a jogszabályi előírások betartása is nehézségekbe ütközik. [16] A kockázatértékelésekben a szakemberek, ha fel is tárják a hiányosságokat, az intézkedési tervben megfogalmazott feladatok közül általában csak az adminisztratív jellegű kötelezettségek teljesülnek, az anyagi invesztíciót igénylő beavatkozások a legtöbb esetben teljesen elmaradnak. Magyar viszonylatban szinte utópiának tűnik többek közt az OSHA által meghirdetett „no lift” gyakorlatba ültetése, melynek célja, hogy műszaki intézkedésekkel, berendezésekkel váltsuk ki a manuális betegmozgatásból származó kockázatokat. A munkavédelem alapelvei szerint a kockázatokat meg kell szüntetni, ha pedig teljesen nem lehetséges, az elfogadható szintre kell csökkenteni, mely elfogadható kockázat mindig az egyén és a tevékenység szempontjából vizsgálandó. Haubert Gábor A munkahelyi kockázatértékelés és kezelés gyakorlati kézikönyve c. munkájában ismerteti az elfogadható mértékű kockázat kritériumait. [17] Az egyéni kockázatvállalási szint jellemzője, hogy az egyén az adott (átlagosnál magasabb) kockázat vállalásával számára érdemes (értékes) dolgot ér el. Az egészségügy speciális célrendszere a gyógyítás, és emiatt a fokozott kockázatvállalás szükségszerűsége tetten érhető a munkavállalók hozzáállásában, a kockázatértékelést végzők, a felügyeletet ellátó szervek sőt, még az általános társadalmi vélekedésben is az 101
egészségügy működésével, működtetésével kapcsolatban. A gyakorlatban ennek a szemléletnek a hatása az 5. ábra grafikonján nyomon követhető. Az 1. számmal jelzett oszlop (referenciaoszlop) zöld színnel jelölt része alá az összes, a munkavállalókat érő munkakörnyezeti hatás közül azok a megterhelések tartoznak, melyek józan műszaki megfontolás és jogszabályokban, szabványokban lefektetett határértékek alapján nem igényelnek kockázatcsökkentő intézkedést, beavatkozást. A narancssárgával jelzett rész azokat a kockázatokat jelöli, amik de jure még nem jelentenek beavatkozási kötelezettséget a munkáltató számára, a kockázatcsökkentő intézkedések bevezetése a tevékenység és a tevékenység alanya szempontjából eseti megfontolás alá esik. A piros szín az egyértelmű beavatkozást igénylő megterheléseket, kockázati tényezőket jelképezi. (Az egyes részek egymáshoz viszonyított nagysága számszakilag lényegtelen.)
5. ábra
7
A 2. és 3. oszlop a nemzetgazdaság egyéb ágazataiban, illetve az egészségügyben szemléltetik, hogy egyéni megfontolás alapján a döntések milyen arányban mozdulnak a referenciaoszlop szintjeihez képest az intézkedés-bevezetés szükségességének irányába. Az általános tapasztalat az, hogy az egészségügyben a célrendszer és a funkció okán a még 7
A szerző saját készítésű ábrája.
102
BIZTONSÁGTECHNIKA
elfogadható kockázatok szintje és száma magasabb az ipar vagy a szolgáltatás, stb. területeihez képest. 8 A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények megvalósításáért. A globális gazdasági, társadalmi, szociális viszonyok és értékrendek illetve az egészségügy speciális célrendszere és működési sajátosságai egyes, főleg állami vagy önkormányzati fenntartás alá eső intézményeknél olyan nehézségeket vetnek fel a hatékony kockázatmenedzsmenttel kapcsolatban, amelyek már bizonyos szinten megkérdőjelezik a munkáltatói felelősség határát is. Aki dolgozott egészségügyben, az nehezen vitathatja jelen írásban ismertetett jelenségek létezését, s még nehezebb működő megoldást ajánlani a problémára, de egyvalami biztos: A hatékony kockázatmenedzsment érdekében az egészségügyi dolgozók és a szolgáltatást igénybevevők egészségét és biztonságát fenyegető kockázatok forrásának kezelését társadalmi szinten kell elkezdeni, mert intézményi kereteken belül sokszor nem áll elegendő/megfelelő lehetőség a munkáltató rendelkezésre a kockázatértékeléssel és menedzsmenttel kapcsolatos kötelezettségek maradéktalan teljesítésére.
8
A megállapítás a szerző által folytatott személyes beszélgetésekből és az egészségügyben elvégzett kockázatértékelések elemzéséből (empirikus tapasztalatok útján) levont következtetés. Jelenleg kérdőíves felmérés és interjúk előkészítése van folyamatban a tapasztaltak megerősítése érdekében.
103
Felhasznált irodalom [1] 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel egységes szerkezetben [2] Dr. Páva Hanna, Gádár János: A munkahelyi egészségvédelem és biztonság az Európai Unióban Budapest, 2002 Felelős kiadó: A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma http://www.bmeip.hu/download/engemiserint/Munkahelyi%20 egeszsegvedelem.pdf Letöltés ideje: 2011.06.14. [3] A munkavédelmi felügyeletek együttes útmutatása a munkahelyi kockázatértékelés végrehajtásához Munkaügyi Közlöny 2006/4. szám. http://www.ommf.gov.hu/letoltes.php?d_id=547 Letöltés ideje: 2012.06.01. [4] Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság 2011.-ben publikált Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére c. szakmai koncepció. http://www2.gyemszi.hu/conf/upload/BEK451_001.pdf Letöltés ideje: 2012.06.01. [5] Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium HumánerőforrásFejlesztés Operatív Program (2004-2006) http://www.hefop.hu/download.php?PPID=690 Letöltés ideje: 2011.05.01. [6] Demográfiai Portré Jelentés a magyar népesség helyzetéről p.80 KSH Népességtudományi Kutató Intézet Budapest, 2009 http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/portre/honlap_teljes.pdf Letöltés ideje: 2011.05.12. [7] Solymosi Tamás: Mai magyar egészségügy, Helyzetelemzés és kibontakozás 2005 p. 16 http://www.konzilium.hu/plafon/ve.pdf Letöltés ideje: 2011.05.01. [8] Kincses Gyula: Az egészségügyi rendszer jellegzetességei. http://www.behsci.sote.hu/11_rendszer.pdf Letöltés ideje: 2011.04.10. [9] http://www.nefmi.gov.hu/letolt/elektronikus_ugyintezes/ gymejcsfeszkefarfkt_terv_101115y.pdf Letöltés ideje: 2012.06.19. [10] http://crimestat.b-m.hu Letöltés ideje: 2011.05.12.
104
BIZTONSÁGTECHNIKA
[11] A kórház, mint műszaki létesítmény, tanulmány, p.2 Egészségügyi Minisztérium, 2008 www.eum.hu/download.php?docID=2838 Letöltés ideje: 2011.03.01. [12] Tiszolczi Balázs Gergely: Tűzvédelmi követelmények érvényesítése kórházak rekonstrukciójánál In: Védelem, 2011. 18. évf. 3. szám p.17 ISSN: 1218-2958 [13] Risk assessment in health care http://osha.europa.eu/en/publications/ e-facts/efact18 Letöltés ideje: 2011.04.11. [14] Tiszolczi Balázs Gergely: Kórházi objektumok védelmének sajátosságai In: Bolyai Szemle 2012. XXI. évf. 1. szám p.151-168 ISSN: 1416-1443 http://portal.zmne.hu/download/bjkmk/bsz/bszemle2012/1/11_ tiszolczibalazs.pdf [15] Agócs Béla: Az egészségügyi intézmények védelmének sajátosságai 2007, kézirat [16] Tiszolczi Balázs Gergely: Tűzvédelmi vizsgálati szempontok kórházakban végzett kockázatértékelési eljárások során In: Florian Express Magyar Tűzbiztonsági Szakfolyóirat 21. évf. 6. szám p. 256-264 ISSN 215 492X [17]Haubert Gábor: A munkahelyi kockázatértékelés és – kezelés gyakorlati kézikönyve Budapest, 2002 Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány ISBN 963 00 9878 4
105
106
