Gli archivi della Santa Sede e il Regno d’Ungheria (secc. 15-20) Az Apostoli Szentszék levéltárai és Magyarország (15-20 sz.)
università degli studi della tuscia. centro studi sull’età dei sobieski e della polonia moderna
AZ APOSTOLI SZENTSZÉK LEVÉLTÁRAI ÉS MAGYARORSZÁG (15-20. sz.) Tanulmányok Pásztor Lajos, a Vatikáni Titkos Levéltár magyar levéltárosának emlékére Szerkesztette
GAETANO PLATANIA, MATTEO SANFILIPPO TUSOR PÉTER
BUDAPEST w RÓMA 2008
COLLECTANEA VATICANA HUNGARIAE classis i, vol. 4
„GLI ARCHIVI DELLA SANTA SEDE E IL REGNO D’UNGHERIA (secc. 15-20) Studi in memoriam del professor Lajos Pásztor archivista ungherese dell’Archivio Segreto Vaticano A cura di
GAETANO PLATANIA, MATTEO SANFILIPPO PÉTER TUSOR
BUDAPEST w ROMA 2008
Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nuncupatae sub Alto Patrocinio Em.mi ac Rev.mi
P. Card. Erdõ Commissione Editoriale Szerkesztõbizottság Rev. G. Adriányi, I. Fazekas, Rev. Á. Füzes, Rev. M. Gárdonyi, Gy. Rácz, L. Solymosi, K. Szovák, Rev. A. Sz. Szuromi O.Praem., Mons. J. Török (Pres. - elnök), Rev. T. Véghseõ
Series I: Collectanea Vaticana Hungariae Moderatore Sorozatszerkesztõ P. Tusor Pu bblicato dall’Istituto delle Ricerche sulla Storia Ecclesiastica nell’Università Cattolica «Péter Pázmány» Kiadja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoportja
Università degli Studi della Tuscia, Viterbo. Centro Studi sull’Età dei So bieski e della Polonia Moderna - Diretto da G. Platania
La pu bblicazione di questo volume è stata finanziata dall’Università Cattolica «Péter Pázmány» A kötet megjelentetését a Pázmány Péter Katolikus Egyetem támogatta
http://coll-vat-hung.btk.ppke.hu © Gli autori e editori - A kötet szerzõi és szerkesztõi, 2008 ISSN 1786-2116 ISBN 978 963 9206 56 4
Editore responsabile - Felelõs kiadó Il Rettore dell’Università Cattolica «Péter Pázmány» A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Rektora Tipografia - Szerkesztés: Typographia Pannonica Corretrice - Olvasószerkesztõ: H. Kuffart Copertina - Borítóillusztráció: G. Xantus Cartine - Térképek: J. Nyerges Preparazione all’edizione - Kiadásra elõkészítette La Casa Editrice «Gondolat» - A Gondolat Kiadó
INDICE GENERALE
Ricordo di Lajos Pásztor (S.E.R. Sergio Pagano) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · vii Emlékezés egy régi jó barátra († Borzsák István) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ix Elõszó (Csorba László) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · xi Introduzione (Gaetano Platania, Matteo Sanfilippo, Péter Tusor) · · · · · · · · · · · · · · xiii Abbreviazioni· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · xvii Studi · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 1 Dalla cattività turca alla soglia degli apostoli (Enikõ Csukovits) · · · · · · · · · · · · · · · · 3 A Hungarian Humanist in Rome (Kornél Szovák) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 11 “Circondato da turchi et heretici”. Il regno d’Ungheria nel Cinquecento visto dai nunzi pontifici (Alexander Koller) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 23 Maria Christierna Principessa di Transilvania e Arciduchessa di Innerösterreich. Il suo matrimonio di solo quattro anni (Elisabeth Zingerle) · · · · · · · · · · · · · · · 35 L’Ungheria e il Papato tra riforma Tridentina e guerre Turche (1600-1700) (Péter Tusor) · · · · 51 “Dignitas et salus tua nobis summopere cordi est” Mattia II, re d’Ungheria (1608-1611) e Paolo V nelle carte vaticane (Silvano Giordano) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 89 The process of dispensation of Péter Parthenius, Greek rite bishop of Munkács (István Baán) · · 113 Controversia tra gesuiti e paolini nel 1658. Il gesuita Aloisio Spinola, rettore del Collegio Germanico ed Ungarico, contro l’ammissione di alunni paolini (Tamás Véghseõ) · · · · · · 133 Il lucchese Francesco Buonvisi, nunzio a Vienna, e l’impresa di Buda attraverso gli archivi della Santa Sede (Gaetano Platania) · · · · · · · · · · · · · · · · 143 Károly Eszterházy, vescovo di Eger e la Curia Romana (1761-1799) (Beatrix Antal) · · · · · · · 175 La Monarchia Asburgica e la Santa Sede dal Congresso di Vienna al Concordato (Marko Trogrliæ) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 191 Austria-Ungheria e Santa Sede dall’ “Ausgleich” fino alla prima guerra mondiale (Andreas Gottsmann) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 199 Die Nuntien in Wien im langen 19. Jahrhundert (1802-1919): Promotoren des Ultramontanismus in Österreich und Ungarn? (Rupert Klieber) · · · · · · · · · · · 209 L’emigrazione ungherese nel Nord America e la Santa Sede (Matteo Sanfilippo) · · · · · · · · 2 2 3 Ricerche di Vilmos Fraknói nel Vaticano (Christine Maria Grafinger) · · · · · · · · · · · · 247 Archivio della Nunziatura Apostolica in Ungheria (1920-1939) (Tomislav Mrkonjiæ) · · · · · · 2 5 5 Appendice · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 289 Bibliografia di Lajos Pásztor (Gábor Nemes) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 291 Indice dei nomi · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 307 Tartalom · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 321
RICORDO DI LAJOS PÁSZTOR
Risale al novembre del 1978 la mia personale conoscenza con il Prof. Lajos Pásztor. In quel mese io facevo il mio ingresso fra gli Scriptores dell’Archivio Segreto Vaticano, chiamato dalla bontà del cardinale Antonio Samoré, e il Pásztor era già Archivista, ovvero si trovava al vertice della sua carriera di officiale dell’Archivio. L’Archivio Vaticano contava allora soltanto sette officiali “maggiori” e il Prof. Pásztor mi apparve su bito come uno dei più attivi archivisti e amante della ricerca, se non il primo in questo ambito. Quando dovevo entrare nella sua ampia stanza di lavoro al terzo piano dell’Archivio, ove, accanto al suo tavolo di lavoro si trovavano gli Armaria dell’ampia Miscellanea dell’Archivio Vaticano, trovavo quasi sempre (salvo rarissime eccezioni) il Pásztor intento nelle sue carte, dalle quali non lo distoglieva la mia presenza, anche quando essa si prolungava oltre la mezz’ora. Io leggevo le mie carte e compivo la mia ricerca ed egli non alzava mai lo sguardo dai documenti che quasi con affanno sembrava divorare. Sapeva forse più di ogni altro, come buon archivista, che il tempo per i lavori di ricerca e di vaglio archivistico non basta mai e che sarebbe stato un peccato sciupare il tempo in convenevoli o in distrazioni. Asciutto nel suo stile ma molto cordiale – così lo ricordo – era pronto a riconoscere nei più giovani e inesperti colleghi (com’ero io allora, anche se inesperto seguito ad essere anche oggi) i meriti dei loro lavori, ancora certamente abbozzati, e se ne rallegrava con gli interessati e con il Prefetto di allora, mons. Martino Giusti, che seppi dopo stimare molto il Pásztor e sovente ricercarne i consigli. Appresi con il tempo ad apprezzare i lavori che il Prof. Pásztor andava pu bblicando e aveva già pu bblicato, aprendo sovente la strada agli altri con i suoi “scavi” nelle amplissime serie di documenti del complicato e intricato Archivio Segreto Vaticano. Come non ricordare le sue Guide alle fonti del medesimo Archivio, da tutti ancora oggi consultate? Esse erano per noi giovani Scrittori una lettura d’obbligo e un manuale di lavoro. Eppure, quando, timidamente, io gli porgevo i miei complimenti per questi ponderosi e faticosi lavori, il Pásztor sembrava ritrarsi timidamente, non diceva nulla e accennava ad un sottile sorriso. Tale sua attività all’interno dei moltissimi fondi dell’Archivio Vaticano, alcuni dei quali erano ancora privi di inventario e come un “terreno vergine” per le ricerche, faceva del Prof. Pásztor un punto di riferimento per i suoi colleghi (me compreso) ed anche per gli Studiosi che frequentavano l’Archivio. Anche qui,
viii
ricordo di lajos pásztor
quando passavo dalla Sala di Studio e vedevo il Pásztor a colloquio con Ricercatori che gli chiedevano lumi, notavo la sua cordialità e la sua disponibilità, che a volte giungeva a regalare ai suoi interlocutori anche più di un’ora di colloquio di studio. Nel marzo 1983 il Prof. Pásztor lasciò l’Archivio dopo trentaquattro anni di servizio (1949-1983), ma la sua presenza nelle Sale di Studio, ormai come privato Ricercatore, si prolungò ancora negli anni ed era per i suoi colleghi di prima un motivo per un saluto cordiale, un breve scambio di notizie sui suoi studi, che egli mai voleva abbandonare. Questo è il mio ricordo del Prof. Lajos Pásztor, che a distanza di anni resta, almeno per il sottoscritto, fra gli Officiali più meritevoli, discreti e dotti, dell’Archivio Segreto Vaticano che io abbia conosciuto.
XSergio Pagano, vescovo di Celene (Archivio Segreto Vaticano)
EMLÉKEZÉS EGY RÉGI JÓ BARÁTRA
Mint az Eötvös Collegium hajdani alumnusa, több alkalommal idézgettem a feledésbõl, az 1930-as évek történetébõl egyes személyekhez fûzõdõ emlékeimet. Így most is szívesen tekintek vissza múlt ifjúságom tündértavára és a kollégiumi – testvéri – közösség tagjaira, életem kiszakíthatatlan részeseire. Pásztor Lajos kedves kollégista társamról elõször is azt említem, hogy vele nem kezdettõl (1932 õszétõl) fogva éltem a Collegium falai között. Mint Szemerényi (Semmelweis) Oszvald vagy Ullmann István, õ is csak menet közben lényegült át a „külfiloszi” létbõl kollégistává. Szemerényi Oszvald rendkívüli tehetségére az indogermanista Szidarovszky János figyelt fel és ajánlotta áldott emlékû igazgatónknak, Gombocz Zoltánnak, hogy tanítványának az Eötvös Collegiumban volna a helye. Így is lett: itt alapozta meg nemzetközi hírnevét, hogy aztán a hazai változások bekövetkeztével – élve a születésének nem hétköznapi színhelyével, egy angol zászló alatt közlekedõ hajóval járó angol állampolgárság jogosultságával – 1948 nyarán búcsút mondjon Magyarországnak, valamint fiatal fejjel elnyert egyetemi katedrájának, és a londoni, majd a freiburgi egyetemen folytassa itt kezdett tudományos szárnyalását. Mint hazajáró lélek azonban haláláig híven ápolta hazai kapcsolatait – quorum pars non parva fui. A nagyiparos családból származó Ullmann István is még Gombocz Zoltán tudósi gondoskodása juttatta be a Collegiumba harmadéves korában. Vele sem vallott szégyent tudományosságunk: mint angol nyelvész elõ bb Leedsben, majd Oxfordban folytatta nem közönséges sikerrel azt, amit itthon kezdett. Õhozzá is szoros baráti szálak fûztek: sohasem felejtem késõ éjszakába nyúló, ifjakhoz illõen rajongó eszmecseréinket. A végére hagytam – de nem baráti kapcsolataink szûkössége okán – Pásztor Lajost, akit másodéves korában segített a Collegiumba Mályusz Elemér és Szekfû Gyula, és akinek idegenben (dehogy idegenben: Rómában!) kifejtett munkássága hasonlóképpen alakult. Õ szintén már itthon tett bizonyosságot nem mindennapi felkészültségérõl és tudósi ehivatottságáról: a Jagelló-kori Magyarország vallásosságáról, valamint Temesvári Pelbárt prédikációinak mûvelõdéstörténeti jelentõségérõl írott tanulmányaival korán felhívta magára nemcsak a szûkebb (történészi) szakma képviselõinek a figyelmét. Mint történelem–latin szakos stud. phil., e sorok írójával együtt filologizált, így közvetlen együtt-tanulásunk során ismerhettem és kedvelhettem meg emberi egyéniségét. Történészként nem akármilyen mezõny-
x
emlékezés egy régi jó barátra
ben kellett állnia a versenyt: elvégre egy (történészi) asztalnál ült Ember Gyõzõvel, Kosáry Domokossal, Barta Istvánnal, Benda Kálmánnal, Janits (Borsa) Ivánnal, vagyis ugyancsak igyekeznie kellett, hogy le ne maradjon. Nem is maradt le: akkor és ott is derekasan megállta a helyét. Hogy emberi arcképét is az utókor emlékezetébe idézzem: nem tartozott a csillogó jelenségek közé. Az életrajzíró Plutarchos nyomán azt is megörökítendõnek vélem, hogy a Collegiumba járó egyik francia napilap képes sorozatában fel-felbukkanó, csetlõ-botló figurával a kollégiumi közvélemény rögvest azonosította hõsünket, és „Monsieur Basteur” suta kalandjai ott díszelegtek – kivágva – a collegiumi társalgó hirdetõtábláján. Ha most – ugyancsak Plutarchos módjára – holmi apró-cseprõ külsõségekrõl sem akarnánk megfeledkezni, akkor jellegzetes kaszáló járását is megörökíthetnénk: nemcsak Balázs Jánosra, a „pápai titánra” alkalmazta a kollégista humor a homéroszi „nagymozgású” jelzõt. (Itt említhetném egy késõ bbi „gólya”, Klaniczay Tibor „nagymozgású” – koppanós – gólyalépteit.) Csakhogy a kegyetlen 20. századnak immár a negyvenes éveiben járunk, és Pásztor Lajosnak is meg kellett tapasztalnia a kor „áldásait”. Neki azonban szerencséje volt: nem Szibériába sodródott holmi tanulmányútra: Rómába került, nem is akármilyen, de történész számára egyenesen paradicsomi körülmények közé. Hazatérésem után, amikor elõször zarándokolhattam Itáliába, a római Magyar Akadémián – mint segretario – õ fogadott Kardos Tibor védõszárnyai alá. Innen vezetett útja álmainak világába: termékeny évtizedeken át itt szorgoskodhatott a Vatikáni Levéltár kincsei között. Sohasem felejtem el, milyen otthonosan mozogva mutatta meg egyszer – Benda Kálmán, Mezey László, Sinkovics István társaságában – a Trienti Zsinat közönséges halandó számára hozzáférhetetlen aktáit. Római barangolásaim során egyetlen alkalmat sem mulasztottam el, hogy otthonában is elnosztalgiázzunk közös fiatalságunkról és az Örök Város rejtelmeirõl. Szíves vendéglátó volt feleségével együtt. Most is mintha csengetnék lakása ajtaján, és hallanám belülrõl: „Chi è?” Mire én: „A pokolbéli ördög hazulról!” Elõ bb-utóbb majd Szent Péter mordul rám, a bebocsátást kérõre, holmi elvetemült római reformátusra. Arrivederci, Monsieur Basteur! Budapest, 2007 május végén
† Borzsák István akadémikus, prof. emeritus (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest)
ELÕSZÓ
Aki kinyitja ezt a könyvet, elsõként egy nagyszerû történész nevével találkozik. Pásztor Lajos (1913-1997) a 20. század második felének kiváló magyar történészei között az elsõ sorban foglal helyet. Sors és véletlen, tudás és szorgalom közösen alakították pályáját. Harminchárom éves korában a tehetsége teljében alkotó fiatal tudós – addig az Országos Levéltár munkatársa – kinevezést kapott a Római Magyar Akadémia titkári posztjára. A Palazzo Falconieri számára sem lett puszta munkahely – mint sok társát, õt is megragadta az „ügy” pátosza: tudással, munkával szolgálni a magyar hazát az Örök Városban. Hozzájárulni ahhoz, hogy az európai kultúrkincs itáliai legjava, az antikvitás, a kereszténység és a modern olasz világ civilizációs teljesítménye (Reneszánsz, Risorgimento stb.) a mediterrán „csatornán" át eljusson a Duna tájaira. Nem egészen három év múlva azonban közbeszólt a történelem. A kiépülõ pártállami diktatúra 1949-ben hazarendelte a vallásos világnézetét sohasem titkoló tudóst, akinek szerencsére nem voltak illúziói, és – feleségével, élete hû társával, a szintén történész Edit asszonnyal együtt – a kényszerû emigrációt választotta. Az utcára került, de nem sokáig: katolikus pártfogói ajánlására beléphetett a Vatikáni Levéltár munkatársainak sorába. E minõségében máig egyetlen honfitársunk, akinek megadatott, hogy az egyháztörténet forrásainak e különleges szentélyében éljen és alkosson. Amikor tehát a Római Magyar Akadémia arra vállalkozott, hogy konferenciát rendezzen a Vatikáni Levéltár azon forrásainak feltárásáról, amelyek Magyarország újabb kori történetével foglalkoznak, örömmel fogadtam az ötletadó, Tusor Péter egyetemi docens úr azon javaslatát is, hogy a találkozó – hazai történészek közleményeivel kiegészített – aktáit szenteljük Pásztor Lajos emlékének. Pásztor ugyanis ragyogó pályát futott be a Cortile Damaso feletti palotában, máig alapmûnek számító kézikönyveket és tanulmányokat írt – szól errõl e kötetben Sergio Pagano prefektus úr is, Pásztor fiatalabb munkatársa, barátja és tisztelõje –, de magyar kötõdéseit, kapcsolatait sem hanyagolta el soha. Az emigráció szellemi életébe is bekapcsolódott, megalapítva az Anonymus Kiadót, amely fórumot biztosított a tudományos produkcióknak. Itáliában aktív résztvevõje volt minden nagyobb magyar közösségi vállalkozásnak, amiként otthoni barátaival is – emeljük ki közülük a pályatárs és jóbarát, a szintén levéltáros és történész Borsa Iván alakját – a lehetséges mértékig tartotta, ápolta a kapcsolatokat. És amikor a szovjet hatal-
xii
elõszó
mi rendszer összeomlásával ledõltek a politikai korlátok, örömmel lett újra a Római Magyar Akadémia támogatója, barátja. Oroszlánrésze volt abban – bár a konkrét eseményt sajnos már nem érte meg –, hogy az újjáalakított Fraknói Vilmos Történeti Intézet (a Római Magyar Akadémia tudományos részlege) tagja lehetett a Római Régészeti, Történeti és Mûvészettörténeti Intézetek Szövetségének. Amikor az 1990-es évek végén a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója lettem, és az intézet könyvtárának olvasótermében elhelyeztettem a Vatikáni Levéltár legkiválóbb magyar kutatóinak fényképeit, õszinte örömmel iktattam közéjük Pásztor Lajos portréját is. Ám személyes ismeretségünk nem az egyháztörténettel volt kapcsolatos: évtizedekkel korábban megtanultam a nevét, amikor a Risorgimento korszakának magyar–olasz érintkezéseivel kezdtem el foglalkozni. Az egyetemi évei során a középkor iránt elkötelezett fiatalember Itáliában fordult a romantikus nagy nemzedék politikai és katonai tetteinek kutatása felé, mert akadémiai titkári feladatai közé tartozott, hogy bekapcsolódjon az 1848-as forradalmak centenáriumán rendezett olasz-magyar megemlékezésekbe. A szervezõmunka mellett érdemi kutatást is végzett, és mivel ezt a rá jellemzõ magas színvonalon tette, tanulmányai máig idõtállóak. Az eredetileg „muszáj"-ból vállalt korszak problémáihoz azután a vérbeli kutató a késõ bbi évtizedekben is visszatért, ha újabb izgalmas, közlésre érdemes forrásanyag került a kezébe. A halála elõtti években is újkori témával: a Fraknói Vilmos püspök alapította elsõ római magyar történetkutató intézet történetével foglalkozott. Ennek kapcsán a kilencvenes évek közepén többször beszélgettem vele Rómában – és a témáról lenyûgözve hallgattam a legapróbb részletekre is kiterjedõ elõadását. Azok a történészek, akiknek a tanulmányai ebben a kötetben olvashatók, természetesen nem vállalkozhattak arra, hogy a hatalmas téma minden aspektusát áttekintsék. De szakterületeik kiemelkedõ kutatóiként olyan gazdagsággal és olyan magas színvonalon tárják elénk az újkori magyar történelem vatikáni forrásait, hogy ezáltal méltóvá válnak a konferencia dedikációjához. Biztos vagyok benne, hogy akkor õrizzük a legméltóbban Pásztort Lajos emlékét, ha azt a tudományos kutatómunkát folytatjuk minden erõvel, amelynek õ az életét szentelte. Róma, 2007. augusztus 31.
Csorba László igazgató (Római Magyar Akadémia)
INTRODUZIONE
Tre anni fa István György Tóth scriveva: “Gli archivi di Roma, centro del cristianesimo, sono importanti per tutte le nazioni d’Europa. Però, per l’Ungheria l’importanza degli archivi del Vaticano è ancora più grande che per i paesi dell’Europa occidentale”. Lo studioso, tragicamente scomparso nel 2005, proseguiva spiegando come l’Archivio Segreto Vaticano permetta agli ungheresi di ricostruire la documentazione scomparsa dopo l’invasione turca: “Così i documenti di Roma sono rimasti l’unica fonte sull’Ungheria e in parte sostituiscono le migliaia di documenti spariti”1. L’idea del convegno, Gli Archivi della Santa Sede e l’Ungheria nell’età moderna (Roma, 12 giugno 2007) nel quale trova origine questo libro, è nata partendo proprio da queste riflessioni di Tóth e dai suoi studi sugli e negli archivi ecclesiastici romani, in particolare quello della Congregazione de Propaganda Fide2. Ci è infatti sembrato doveroso riprenderne il filo e saggiarlo in un quadro cronologicamente più amplio. Allo stesso tempo ci è parso giusto sviluppare un altro settore più volte discusso con Tóth: quello relativo al ruolo di Lajos Pásztor (e di sua moglie Edith) nell’aprire a schiere di studiosi le porte degli archivi ecclesiastici romani. Pásztor non è stato soltanto un eccezionale esperto dei meccanismi e degli archivi curiali, ma ha anche mostrato come tale conoscenza potesse schiudere nuovi orizzonti nello studio di paesi e continenti. I suoi lavori sulla natia Ungheria hanno illuminato molti aspetti di quella storia semi-cancellata dalla dispersione archivistica, tuttavia sono le sue Guide alle fonti per la storia dell’America latina e dell’Africa sub1 I.Gy. Tóth, Gli archivi della Santa Sede e la storia ungherese dal Cinquecento all’Ottocento, in Gli archivi della Santa Sede e il mondo asburgico nella prima età moderna, a cura di M. Sanfilippo, A. Koller e G. Pizzorusso, Viterbo 2004, in pp. 219-225, le citazioni sono alla p. 219. 2 I.Gy. Tóth, Relationes missionariorium de Hungaria et Transilvania 1627-1797, Roma-Budapest 1994 (BAHR Fontes 1); Litterae missionariorum de Hungaria, 2 voll., Roma-Budapest 2002; Id., Un missionario italiano in Ungheria ai tempi dei Turchi. Lettera del provinciale dei frati minori conventuali Vincenzo Pinieri da Montefiascone alla Sacra Congregazione de Propaganda Fide, 1631, in Annuario dell’Accademia d’Ungheria a Roma. Studi e documenti italo-ungheresi, I, a cura di J. Pál, Roma 1997, pp. 201-218; Id., Missionari di Ragusa e l’inizio delle missioni in Ungheria turca, in “Atti e Memorie della Società Dalmata di Storia Patria”, 2000, pp. 73-130; Id., Missionari italiani in Ungheria e Transilvania nel Seicento, in “Rivista Storica Italiana”, CXVI, 1 (2004), pp. 122-143; Id., Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania. 1572-1717, Budapest 2002-2003 (BAHR Fontes 4); Id., Politique et religion en Hongrie au XVII e siècle, Paris 2004. Si vedano inoltre i saggi raccolti in Ab imo pectore. In memoria di István György Tóth, Viterbo 2005.
xiv
g. platania, m. sanfilippo, p. tusor
sahariana ad aver avviatole ricerche sistematiche cui questo volume è legato (si veda la bibliografia alla sua fine). Sulla scia di Pásztor (e spesso sotto la ferula critica di Tóth) sono stati organizzati seminari e volumi dedicati alla ricognizione e all’uso delle fonti ecclesiastiche romane per approfondire la storia di singoli paesi, di singole formazioni politiche e dinastiche, di singoli fenomeni3. Il presente lavoro tenta dunque di portare a buon termine diversi progetti iniziati o comunque ideati assieme a Tóth e a Giovanni Pizzorusso, che, però, non ha potuto materialmente partecipare alla realizzazione di questo volume, pur essendone uno degli ispiratori. Per realizzare quanto ipotizzato nel corso di regolari incontri nell’Archivio Segreto Vaticano e nell’Archivio Storico di Propaganda Fide, i curatori si sono prima di tutto proposti di organizzare il percorso espositivo su un tempo lungo, nello specifico su una sorta di protratto antico regime, iniziato alla fine del medioevo con la cesura, epocale, dello scontro con i turchi e terminato agli inizi del secolo scorso con lo scompaginamento dell’uniformità asburgica grazie all’emigrazione oltre oceano e alla rivendicazione di una concreta indipendenza politica. La documentazione della Santa Sede offre infatti uno straordinario supporto allo studio dei secoli incastonati fra la crisi del Trecento e quella del Novecento. Gli amici e colleghi cui ci siamo rivolti ci hanno sostenuto cortesemente, ciascuno nel proprio specifico campo di ricerca, e quindi abbiamo potuto iniziare il nostro percorso nel Quattrocento, con le suppliche relative alla cattività ottomana studiate da Enikõ Csukovits e con l’esperienza italiana dell’umanista Polikárp György Kosztolányi ricostruita da Kornél Szovák. Per il secolo successivo Alexander Koller ha analizzato la prospettiva (“circondato da turchi et eretici”) dalla quale i nunzi apostolici ritraggono e interpretano il regno ungherese. Elisabeth Zingerle ha invece illustrato un episodio dell’ultimo lustro del Cinquecento: il breve matrimonio di Maria Christierna, principessa di Transilvania. Péter Tusor ha illustrato i rapporti tra l’Ungheria e il Papato dall’applicazione dei decreti tridentini alla fine della guerra turca. Silvano Giordano ha esplorato quelli fra Mattia II, re d’Ungheria e di Boemia e Paolo V, agli inizi del Seicento. Tamás Véghseõ ha mostrato come la controversia tra gesuiti e paolini del 1658 comprometta la possibilità di questi ultimi di accedere al Collegio Germanico ed 3 Fonti ecclesiastiche per la storia dell’emigrazione e dei gruppi etnici nel Nord America: gli Stati Uniti (1893-1922), a cura di M. Sanfilippo, numero monografico di “Studi Emigrazione”, 120 (1995); Fonti ecclesiastiche romane per lo studio dell’emigrazione italiana in Nord America (1642-1922), a cura di G. Pizzorusso e M. Sanfilippo, numero monografico di “Studi Emigrazione”, 124 (1996); Gli archivi della Santa Sede come fonte per la storia moderna e contemporanea, a cura di Idd., Viterbo 2001; Gli archivi della Santa Sede e il mondo asburgico nella prima età moderna, cit.; Conflitti e compromessi nell’Europa “di centro” fra XVI e XX secolo, a cura di G. Platania, Viterbo 2001; L’Europa centro-orientale e gli archivi tra età moderna e contemporanea, a cura di Id., Viterbo 2003; Id., Corrispondenza del lucchese Tommaso Talenti segretario intimo del re di Polonia con Carlo Barberini protettore del regno (1681-1693), Viterbo, Sette Città, 2003; Gli archivi della Santa Sede e la storia di Francia, a cura di G. Pizzorusso, O. Poncet e M. Sanfilippo, Viterbo 2006.
introduzione
xv
Ungarico, contro l’ammissione di alunni paolini. István Baán ha utilizzato i documenti del S. Uffizio per illuminare la travagliata genesi della Chiesa uniate magiara intorno alla metà dello stesso secolo. Il materiale sul Seicento è dunque molto, ma d’altronde questo è uno dei secoli per i quali la documentazione della Santa Sede sull’Europa centro-orientale è più ricca e sorprendente. Lo sforzo per sostenere al contempo la lotta contro l’“eresia” e contro il turco porta infatti alla produzione di una serie straordinaria di documenti diplomatici e religiosi4. In questo volume abbiamo comunque saggi anche su periodi successivi, sia pure in maniera più discontinua. Beatrix Antal affronta i rapporti fra Károly Eszterházy, vescovo di Eger, e la Curia romana nella seconda metà del Seicento. Rupert Klieber si domanda se i nunzi a Vienna in un lungo Ottocento chiuso dalla Prima guerra mondiale abbiano attivamente promosso l’ultramontanesimo. Marko Trogrliæ studia le relazioni fra la monarchia asburgica e la Santa Sede dal Congresso di Vienna al Concordato, mentre Andreas Gottsman analizza la triangolazione diplomatica fra Santa Sede, Austria e Ungheria nel periodo che va dall’incoronazione di Francesco Giuseppe alla Grande guerra. Matteo Sanfilippo segue l’emigrazione ungherese negli Stati Uniti attraverso la corrispondenza romana dei vescovi americani e infine Tomislav Mrkonjiæ presenta la sua preziosa riorganizzazione dell’Archivio della Nunziatura Apostolica in Ungheria (1920-1939). Infine il tema storiografico delle ricerche romane sulla storia magiara, già tratteggiato da padre Sergio Pagano, prefetto dell’Archivio Segreto Vaticano, nel suo ricordo iniziale di Lajos Pásztor, è ripreso dal contributo di Christine Maria Grafinger su Vilmos Fraknói. Inoltre Gábor Nemes ha curato una bibliografia delle opere di Pásztor, mentre István Borzsák ha ricordato gli anni universitari di Pásztor. Sono ulteriori importanti tasselli per la comprensione della storiografia nata dalla frequentazione degli archivi ecclesiastici romani5. Complessivamente la nostra fatica non copre completamente tutti i settori degli scambi storiografici e archivistici utili ad approfondire la storia ungherese a partire dalle fonti romane6. Tuttavia ne offre quantomeno un’idea e si presenta 4 G. Platania, Santa Sede e sussidi per la guerra contro il turco nella seconda metà del XVII secolo (Opizio Pallavicini nunzio a Varsavia e la liberazione di Vienna), in Il Buon senso o la ragione. Miscellanea di studi in onore di Giovanni Crapulli, a cura di Id. e N. Boccara, Viterbo 1997, pp. 103-138; Id., Innocent XI Odescalchi et l’esprit de “croisade”, “XVII e Siècle”, 50, 2 (1998), pp. 247-276; Id., Rzeczpospolita Europa e Santa Sede fra intese ed ostilità. Saggi sulla Polonia del Seicento, Viterbo 2000; L’Europa centro-orientale e il pericolo turco tra Sei e Settecento, a cura di Id., Viterbo 2000. Per lo specifico ungherese: P. Tusor, Un “residente d’Ungheria” a Roma nel Seicento (C.H. Motman uditore di Rota, agente del cardinale Pázmány, in “Nova Corvina”, 13 (2002), pp. 8-21; Id., I vescovi ungheresi e la Santa Sede Apostolica nel Seicento. Problemi e svolte decisive, in Accademia d’Ungheria in Roma “Annuario 1998-2002”, pp. 138-161. 5 P. Tusor, Magyar történeti kutatások a Vatikánban, Budapest-Róma 2004 (CVH I/1exc). 6 Per esempio bisognerebbe collegare meglio quanto qui proposto con la documentazione medievale, cfr. A. Edgár, “Magyarország mint a nyugati keresztény mûvelõdes védõbástyáa”, Budapest-Róma 2004 (CVH I/1). Inoltre si potrebbe espandere la ricerca sulla prima età moderna, cf. G. Erdélyi, The Register of a Convent Controversy (1517-1518), Budapest-Rome 2006 (CVH II/1).
xvi
g. platania, m. sanfilippo, p. tusor
come un punto di partenza, uniformandosi ai desideri di Lajos Pásztor e István Tóth, per i quali la ricerca non si poteva mai fermare. Nel tentativo di organizzare questa prima tappa di sintesi i curatori del convegno e di questo volume sono stati aiutati dal Dipartimento di Scienze Umane dell’Università della Tuscia, dall’Istituto delle Ricerche per la Storia della Chiesa Università Cattolica Péter Pázmány e dall’Istituto Storico “Fraknói” presso l’Accademia d’Ungheria in Roma. Inoltre un ringraziamento particolare va a quest’ultima nella persona del professore László Csorba per l’ospitalità e la disponibilità in occasione dell’incontro. Molto resta da fare e molto è stato fatto già nei mesi intercorsi tra il convegno e la pu bblicazione di questa opera7. Ci auguriamo dunque che questo primo incontro sia soltanto una prolusione all’intensificarsi degli scambi.
Matteo Sanfilippo, Gaetano Platania, Péter Tusor
7
Basti ricordare la pu bblicazione di A. Molnár, Le Saint-Siège, Raguse et les missions catholiques de la Hongrie ottomane 1572-1647, Rome-Budapest 2007 (BAHR Studia 1), e T. Véghseõ, “Catholice reformare”. Ágoston Benkovich O.S.P.P.E., missionario apostolico, vescovo di Várad (1631-1702), Budapest-Roma 2007 (CVH II/2).
TARTALOM
Pásztor Lajos emlékezete (S.E.R. Sergio Pagano) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · vii Emlékezés egy régi jó barátra († Borzsák István) (magyarul) · · · · · · · · · · · · · · · · · ix Elõszó (Csorba László) (magyarul) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · xi Bevezetés (Gaetano Platania, Matteo Sanfilippo, Péter Tusor) · · · · · · · · · · · · · · · xiii Rövidítések · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · xvii Tanulmányok · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 1 A török fogságból az apostolok trónjáig (Csukovits Enikõ) · · · · · · · · · · · · · · · · · · 3 Egy magyar humanista Rómában (Szovák Kornél) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 11 „Törököktõl és eretnekektõl körülvéve”. A Magyar Királyság a 16. században a pápai nunciusok szemével (Alexander Koller) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 23 Mária Krisztierna, Erdély fejedelemasszonya és Belsõ-Ausztria fõhercegnõje. Négy esztendõnyi házasságának története (Elisabeth Zingerle) · · · · · · · · · · · · · · 35 Magyarország és a pápaság trienti reformok és török háborúk között (1600-1700) (Tusor Péter) · · 51 “Dignitas et salus tua nobis summopere cordi est” II. Mátyás magyar király (1608-1611) és V. Pál vatikáni források tükrében (Silvano Giordano)· · · · · · · · · · · · · · · · · 89 Parthenius Péter munkácsi görög szertartású püspök pápai diszpenzációjának ügye (Baán István) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 113 A jezsuiták és a pálosok ellentéte 1658-ban. Aloisio Spinola , a római Német-Magyar Kollégium jezsuita rektora a pálos növendékek felvétele ellen (Véghseõ Tamás) · · · · · · 133 A luccai Francesco Buonvisi bécsi nuncius és Buda visszavívása a szentszéki levéltárak alapján (Gaetano Platania) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 143 Eszterházy Károly egri püspök és a Római Kúria (1761-1799) (Antal Beatrix) · · · · · · · · · 175 A Habsburg Monarchia és a Szentszék a bécsi kongresszustól a konkordátumig (Marko Trogrliæ) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 191 Ausztria-Magyarország és a Szentszék a kiegyezéstõl az I. világháborúig (Andreas Gottsmann) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 199 A bécsi nunciusok a hosszú 19. században (1802-1919). Az ultramontanizmus képviselõi Ausztriában és Magyarországon? (Rupert Klieber) · · · · · · · · · · · · · · · · · · 209 Az észak-amerikai magyar emigráció és a Szentszék (Matteo Sanfilippo) · · · · · · · · · · · 223 Fraknói Vilmos kutatásai a Vatikánban (Christine Maria Grafinger) · · · · · · · · · · · · 247 A magyarországi apostoli nunciatúra levéltára (1920-1939) (Tomislav Mrkonjiæ)· · · · · · · · 255 Függelék · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 289 Pásztor Lajos bibliográfiája (Nemes Gáb or) · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 291 Index · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 307
