Vetráb József Kadocsa
Il dessigno vero della citta… Azaz az eltűnt Új-Buda nyomában
Izgalomra és megismerésre okot adó tárgyak, emlékek merülnek fel a magyar múltnak felkavart hullámaiból, - de nem véletlenszerűen olykor-olykor a vizsgáló tekintettek előtt. Érteni vélem a meghökkentő ellentmondást, amely megtorpanásra készteti az elmét, amikor a tanított ismeret megütközik az újjal való találkozáskor, hiszen személyemben én is sokszor kerültem ilyen hatás alá. Példának felhozhatom egy gyöngyösi látogatás alkalmával - a helyi ferencesek szerzetesek múzeumában- látott Schedel Krónika Buda városát ábrázoló színes metszetét. Ezt a képet minden általános műveltséggel bíró ember ismerheti iskolai tankönyve lapjairól. Talán szót sem érdemelne, ha nem kelti fel figyelmemet a metszet jobb felső sarkában lévő feljegyzés, amellyel egy gondos szerzetes üzent a mának, és amelyből kiderül számunkra, hogy a paginákon látható ábrázolása a városnak hamis, ugyanis nem, hogy a középkori Buda városát, de még Pest városát sem ismerheti fel általa az a vándor, aki járt volt e város falai között, rótta utcáit.
1. Schedel Chronica, Gyöngyös 1493.
A széljegyzet első két sorában a következők olvashatóak magyar nyelven; - Soha nem voltak (a könyv szerzői) Budán. Majd PEST neve látható többször áthúzva, jelezvén, hogy ez sem állja meg a helyét a rajzot nézve.
Megrendült hittel felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy az e korból, egymást követő évszázadokból fennmaradt metszetek, különbféle grafikai eljárásokkal készült nyomatok mennyire hiteles képet nyújtanak városainkról és vajon ugyanazt a települést ábrázolják-e, amit feliratuk sugall? A fenti kérdések megválaszolására csak akkor tehetünk kísérletet, ha sokoldalú vizsgálat tárgyává tesszük azokat a metszeteket, amelyeknél egyezéseket tapasztalunk a polgárváros vagy vár, fellegvár, erőd továbbá földrajzi környezete vonatkozásában, gondolok itt a domborzati viszonyokra, a mai is felismerhető esetleg más, újabb néven ismert hegyekre, dombokra. A Kálti Márk néven ismert albai kanonok által jelzett Magnusnak is nevezett I. Lajos királyunk számára 1358-ban elkészült Chronica Picta, azaz Képes Krónika, képi ábrázolásai a pilisi királyi központok közelébe vonzzák a szemlélő tekintetét. A Turul-nemzettség szent királyainak koronázási képein érdemes felfigyelni a háttérben látható magas hegyekre, és a piramisra. Tudva lévő az is, hogy Dömös királyi székhely neve változatos formában jelenik meg a krónikák textusaiban valamint a középkori diplomákban, litterékben, jogi vonatkozású hitelesítő és határbejáró oklevelekben, továbbá a XI. és XII. sz. magyar uralkodói - legtöbbször tragikus kimenetelű - történeteinek lejegyzéseiben. – Már Noszlopi Németh Péter is felhívta tanulmányában a figyelmünket arra, hogy a Turulnemzettség szent városának: Budának a helyszínét a Pilisben kell feltalálnunk még pedig a Duna völgyében, a folyó jobb partján, a hegység napnyugati széléhez közel, a mai Esztergom városától mintegy tíz kilométer távolságban. Ő két kanak távolságot említ, amit aránypár segítségével tízezer méternek feleltet meg. Ez a Buda válik a XIII. század derekán Buda Vetussá azaz honi nyelven Óbudává. Ez a régi Buda körülveszi a Sicanhegyre épült Atilla várat, amelynek fundusát korábban a pannóniai szikamberek királya, Francus, vetette meg s építetett reá várat, amelyet kezdetben Szikambriának hívtak. Ez az elnevezés később is fennmaradt és a város végső pusztulásáig (1595) használatos volt. A másik Buda építése egybeesett a mai Buda magját képező, a Pesti újhegyen megkezdett 1255-re betelepített és IV. Béla királyunk oklevelében említett Castrum Novo Montis Pestiensisnek nevezett pesti várral, továbbá a visegrádi fellegvár falainak emelésével. Buda ábrázolásáról számos nyomatot ismerhetünk. Felirataik Buda, Offen avagy Offen de vulgo Buda, és ha figyelmesen megnézzük e városképeket, akkor észlelhetjük azt, hogy nem egyeznek mai ismereteinkkel, ami a helyszínt és a földrajzi környezetet illeti. Némelyek a mai Budát, a középkori Újhegyi Pest várát, a XX. század derekán lebontott Tabán városrész régi helyén fekvő Pest-Újhelyt ábrázolja, mások olyan várat vetítenek a szemlélő elé, amelynek hátterében a Dunán túl hegyláncok mutatkoznak és inkább a Dunakanyarra emlékeztető környezetet festenek. A továbbiakban két olyan metszetet ismerünk meg és hasonlítunk össze, új ismereteket nyerve ez által a térségről, melyek segítségével a ma is felismerhető tájba helyezvén felkereshetjük régi városunk helyszínét, amelyet kivetni igyekszik hatalmi érdek a kollektív emlékezés tarsolyából. Elsőbben vizsgáljuk meg Erhard Schön színes fametszetét, melynek címe; Buda ostroma 1541-ben (siege of Ofen, 1541). Az ábrázolt város azonosítása latin nyelvű felirat
formájában történik, amelynek szövege így kezdődik; Buda, vulgo Ofen, prima & regia Ungarici regni ciuitis ad Danubium (Buda, köztudottan Ofen, első magyar királyi székhely a Duna mentén). Az elemző tekintet előtt ismeretek láncolata tárul fel; elsőbben a művész látószögének magassága, amely abból keletkezik, hogy a város előtti magaslat oldalából rálátással rajzolt, hiszen a vár mögötti Duna – amelyet felirattal is ellátott (Danubius Flu/vius/ - ezüst csíkja a vár tornyai mögött is látszódik. A kép előterében egy fa és a képzőművészetben staffage-figuráknak nevezett emberalakok, két asszony és egy magyar nemesi viseletben lévő szablyás férfi, áll. Mögöttük a völgybe, majd a várkapuk felé futó utak. Az, ami Buda városának földrajzi fekvését jellemezheti, az a folyón túli terület hegyláncolatának kiemelkedő pontjai, hegyei, amelyeket, a kistérséget jól ismerők beazonosíthatónak tartanak.
A másik metszet, amely vizsgálat tárgyát képezi közel két évszázaddal később születik francia mester keze alatt és szinte megegyezik a városnak eme ábrázolásával. A különbözőségre és ennek lehetséges okára írásomban a későbbiek folyamán térek ki. Lényeges azonban, hogy a nevezett színes metszeten a háttér hegyei élesebb rajzolatot kapnak s ez által jobban felismerhetők: ugyan abba a térségbe vezetnek el, amelyet Kézai Simon krónikája ír le a hunok, azaz magyarok második visszatérésekor: -„Miután tehát előadtuk a hunok eredetét,…most lássuk, mikor tértek vissza ismét Pannóniába. …hét hadseregre oszlottak,…minden hadsereg harmincezer fegyveresből állt…zászlót bontva kivonultak tehát feleségeikkel, gyermekeikkel, nyájaikkal együtt, és átkeltek a Dunán Pestnél, illetve a szobi révnél, ahol is megvívtak egy bizonyos Duna menti várat.” Pest települése nevének említése ez idézetben értelemzavart okozhat, ha a mai Pestre vetítjük a pilisi Pest fogalmát. Még egy lényeges dologra hívnám fel a figyelmet Kézai leírásával kapcsolatban: Megemlíti az eseménnyel kapcsolatban, hogy a szóban forgó várat Marót egyik éltes rokona védte, de a nép váltig állítja, hogy maga Marót volt a várvédők vezére. – Neve Marót, Maród formában földrajzi névként maradt reánk. A fent leírtak után nézzük a metszetet, melynek feliratai értelemszerűen francia nyelvűek!
A metszet kiadójának nevét ismerjük; a párizsi Gérard Jollain, aki 1670-es évek és 1600 között alkotott. E metszet segítségével többet megtudhatunk arról az Új-Budáról, amelyet IV. Béla királyunk építetett a mongol beözönlés után 1243 és 1247 között a régi Buda közelségében, amelyet az időtől fogva Vetus Budaként, köznyelven; Au-, vagy ÓBudaként neveztek. – Most nézzük a rajzot illetve feliratait! A rajz alatti szövegtest a város történetét hivatott bemutatni, amelyben keveredik a régi Buda alapítására vonatkozó –a magyar krónikákba is betoldott Atilla-Buda ellentét, amely testvérgyilkosságba torkollik-, és Atilla városának (Szikambriának) a története. – Teljes bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy ez az Új-Buda nem azonos azzal a régi Budával. Fordítsuk figyelmünket a továbbiakban Új-Buda rajzára; a város külső falain már jól kivehetőek a XVI. sz. második felének várépítészeti megoldásai, ami a bástyák kialakításait illeti. Az ilyen szögletes falú bástyakiképzések jobban ellenálltak a tüzérségi támadásoknak az ostrom idején, mivel az ágyúgolyóbisok nem tudtak becsapódni a falakba, hanem lepattantak – a belövési szög csökkentése miatt – róluk. – Feltűnik a rajzon az Alsó-város és a lovasság szálláshelyéül szolgáló várterület ábrázolása is. Ezek, ha szemből szemléljük, a kép bal oldalán helyezkednek el. Jobb oldalon a város falakkal körülvett temető kertje. Ezek felett tűnik fel maga a tornyos építmény együttes és a polgárváros templomaival; A boldogságos Szűz Mária (Nostre Dame) és a Szent Péter és a Szent Pál (St. Pierre et St. Paul). A városfalon belül, a metszet jobb oldalán vehetjük
szemügyre a királyi palotát (Chasteau). – A Duna (Danube fleuue) túlsó partján lankák vezetnek a hegyek lábaihoz, melyeken házcsoportok találhatók; a kép bal oldalán Pest nevét olvashatjuk, mely városba egy hajóhídon át juthatnánk, ha Buda várából igyekeznénk át a túl parti – Új-Budához mérten – jelentéktelen városkába. A pilisi Pest közelében emelkedik egy kétormúnak tetsző hegy, amelyet ma Fekete-hegyként találunk a térképen. Tőle kicsit jobbra, a város tornyai felett, Szent Gellért hegye (Montagne St. Gerard) és a hegycsúcson egy vár-erőd; Szent Gellért vára (le Chasteau St. Gerard). Azonnal rátérhetünk a két ábrázolás közti különbségekre; Erhard Schön 1541-ben készült fametszetén a királyi palota alatt, jobb oldalon, található az alsó-vár valamint a hozzáépült kert, míg Gérard Jollainén a kép bal oldalán. Ismeretes, hogy Buda városát a hadi események nem kímélték, a város több ostromot is átélt a nyugati keresztény hadak visszafoglalási kísérletei nyomán. Lehetséges, hogy a rekonstrukció alkalmával került átépítésre – erre utalnak a szögletes, ék alakú bástyák is – az alsóvárnak (Basse ville) nevezett terület és a palotakert. – Meg kell említenünk, hogy a kép felső részén keretben látható felülnézeti városrajz inkább a mai Budát, a középkori Új-hegyi Pest várát mutatja a Duna felé nyújtózkodó, falakkal határolt alsó városával. Ha kivonulunk arra helyre, ahol a rajzok készülhettek és átsiklik tekintetünk a Duna bal partjára megláthatjuk a Jollain úr nyomatán St. Gerard-ként jelölt hegy maradványát, amelyet „gondos kezek” kőbányának álcázva tüntettek el, az Ipolysági hegyek vonulatában. - E hegy és a Csák-hegy mögött búvik meg Márianostra. Összegezve megállapíthatjuk, a metszetek Új-Budát ábrázolják földrajzi környezetükben, IV. Béla királyunk székes fővárosát, amely városba - annak elkészülte után - beköltözött, elhagyva a régi Budát, eladva ottani királyi házát az esztergomi érseknek, aki azt ajándékként elfogadni nem akarta. Ez a város 1243 és 1247-között létesült. Addig az ideig azaz 1243 nyaráig a budai kancellária a (régi) Budában címezte és datálta diplomáit, tanúsítványait, jogi okleveleit. A képek forrásai: 1. Buda, vulgo Ofen, prima & regia Ungarici regni ciuitis ad Danubium Digitation source: Braun and Hogenberg: Civitates Orbis Terrarum I 41 Date: first Latin edition of volume I was published in 1572 Woodcut: admitted to Erhard Schön, (siege of Ofen, 1541) Part of the same drawing was aslo used by Sebastian Munster letöltés helye: http://historic-cities.huji.ac.il/hungary/budapest/maps/braun_hogenberg_I_41_2.html ideje: 2014-09-02 2. Bude- Publisher: Gérard Jollain, Paris, active ca. 1670-1700,Language: French letöltés helye: http://historic-cities.huji.ac.il/hungary/budapest/maps/jollain_bude.html ideje: 2014-09-02
