Az Apostoli hitvallás értelmezése

Az Apostoli hitvallás értelmezése BSLK 21-25 alapján.

Hans-Georg Link, The Roots of Our Common Faith. Faith in the Scriptures and in the Early Church. World Council of Churches: Geneva, 1984. 135 pp. (Faith and Order Paper No. 119) [K 9003] Kálvin: A keresztyén vallás rendszere (1559/1995) I,484. Az Apostoli hitvallás általános jellemzése A hitvallás tartalmának jellemzője, hogy nem olvasható ki belőle semmiféle vitatkozó él. Olvasva vagy elmondva nem kelti azt a benyomást, hogy valaki ellen irányul. Abból a tényből azonban, hogy állításokat tartalmaz, természetesen következik, hogy nem akármilyen állításokat tesz magáévá.1 Ezért megfelel liturgikus rendeltetésének. Nem az érződik rajta, hogy itt egy tanítást mondanak fel, hanem valóban hitvallás. Ugyanakkor azonban nem ködös, nem bizonytalan, hanem határozott, és kétségtelenül magában foglalja az elhatárolódást azoktól, akik ezt a hitet nem vallják. Nem általános keresztyén igazságokat tartalmaz, hanem Isten cselekvéséről és a Krisztus-történésről szól. Az itt következő értelmezés fontos célja a szöveg bibliai hátterének, illetve alapjainak felmutatása. Az egyházi atyáknál található hasonlóságok vagy azonosságok számbavétele azt kívánja bemutatni, hogy a hitvallás egyes állításai mennyire elterjedtek a korban, vagyis milyen mélyen gyökereznek a keresztyén hit akkori kifejezésében és megvallásában.

1

Szimonidesz 1928: 496 megjegyzi: „Minden mondatán, illetve állításán hangsúly van, mellyel nemcsak állít, hanem ki is rekeszt.” Ha ezt elfogadnánk, akkor ebből az következnék, hogy semmit sem szabad állítani, mert ez a más véleményt vallók kirekesztése. Ezen az alapon sem meggyőződés, sem kommunikáció nem volna lehetséges, illetve minden állítást kirekesztőnek kellene tartani.

Reuss András: Az Apostoli hitvallás értelmezése

2012. október 1.

1/13

Az Apostoli hitvallás tartalma A Hiszek... (Credo, Pisteu¯w) az egész hitvallásra vonatkozó állítás. A korábbi magyar fordítások szerint, amelyek régi változatokat követték, mindhárom hitágazatnál mondtuk. A latin szövegnek a Tridenti zsinat után elfogadott változatában a második hitágazatnál nem szerepel, ezért nincs benne az új fordításban sem, de mindenképpen úgy értendő, viszont a harmadik hitágazatban kétszer is szerepel. A hit két értelmét különböztetjük meg. Egyrészt a hiten azt értjük, amit mi emberek teszünk, vagyis önmagunkról állítunk valamit, amikor azt mondjuk, hogy hiszek, ez a fides, qua creditur, az a hit, amellyel hiszünk, tehát maga a hit. Másrészt a hit jelenti azt, amit hiszünk, ez a fides, quae creditur, a hit, amelyet hiszünk, tehát a hit tartalma. A magyar hit, hinni szóban, akár csak a latin (fides), a görög ( pi¢stij), német (Glauben), az angol (faith, belief, trust) szavakban benne van a bizalom és a hűség, tehát sokkal több, mint csak igazként elfogadása valaminek. Az első hitágazat A Szentháromság személyeinek nevét határozott névelő nélkül mondjuk, így kap hangsúlyt, hogy ezek tulajdonnevek: Hiszek Istenben, … Jézus Krisztusban, … Szentlélekben.2 A latin szövegekben sincs határozott névelő, ez természetes, hiszen a latin nem ismeri a névelőt. Azonban a fentiekben idézett görög szövegekben sincs, pedig ott lehetne. Néhány 500 körüli évekből való egyiptomi szövegben3 azonban szerepel Isten említése előtt az egy határozatlan névelő. Nem szerepel a mai német és angol fordításokban sem. A 16-17. századbeli magyar kátékban és Pálházi Göncz Miklós fordításában sincs benne. Magyarországon ez római katolikus hatás lenne? 4 A Katolikus Egyház Katekizmusa ugyanis szintén így közli, és ez az ún. ökumenikus 2

3 4

A jegyzetben a Konkordia Könyv 1: 8 úgy véli, hogy a határozott névelő (az Istenben, a Jézus Krisztusban, a Szentlélekben, lásd Karsay Sándor és Czékus István, Gyurátz Ferenc, Raffay Sándor fentiekben idézett szövegében) nagyobb hangsúlyt ad magának a névnek. DH 1991: No. 3-5; DH 2004: No. 3-5. Konkordia Könyv 1: 8.


2012. október 1.

2/13

fordítás szövege is, de a római katolikus források, a fent idézett Római katekizmus (1566) és a mai római katekizmus idegen nyelveken kiadott szövege ellenére, amelyekben nincs határozatlan névelő.5 Ezért csak magyarul képzelhető el az Apostoli hitvallásnak az az elnevezése, hogy Hiszekegy. Atyában (in patrem, ei¦j pate¯ra): Kettős jelentést hordoz. Már az Ószövetségben is előfordul, hogy Istent Atyának nevezik. Keresztyének számára ugyanakkor Isten Atya azért is, mert a második hitágazat szerint Jézus Krisztus az Isten Fia, Isten pedig Jézus Krisztus Atyja. Ószövetségi helyek: 5Móz 32,6; 2Sám 7,14; 1Krón 17,13; 22,10; 28,6; Zsolt 68,6; 89,27; Ézs 9,5; 63,16; 64,7; Jer 3,4.19; 31,9; Mal 1,6; 2,10; SalBölcs 2,16; 11,10; 14,3; Jsirák 23,1.4; 51,14. Az Újszövetségben Isten Jézus Krisztus Atyja (Róm 15,6; 2Kor 1,3; Ef 1,3). Az őskeresztyén gyülekezet használja liturgikus szövegeiben, mint megszólítást, az Abbá szót (Róm 8,15; Gal 4,6). Jézus is így tanította imádkozni a tanítványokat (Mt 6,9) és maga is használta Istenre (Mt 6,8. 15; 10,29; stb.). De használta Pál is (Gal 1,5; Fil 4,20; 1Thessz 1,3; stb.), különösen is levelei kezdetén (Róm 1,7; stb.). Megtalálható az Újszövetségben az Atya kozmikus jelentéssel is (Ef 4,6; 3,14-15), de Római (Szent) Kelemen első levelében is (19,2; 35,3; 62,2)6 is.

Mindenható (omnipotentem, pantokra¯tora): A mindenható az Atya szó mellett, ilyen összetételben nem fordul elő a Bibliában, hanem csak az Úr (2Kor 6,18) vagy az Isten (Jel 16,14; 19,15) vagy az Úr Isten (Jel 1,8; 4,8; 11,17; 15,3; 16,7; 19,6; 21,22) névvel együtt. A hitvallásbeli összetételt megtaláljuk a Szent Polükarposz vértanúsága mártíraktában (19,2)7 és Jusztinosznál.8 A mindenható (pantokra¯twr) az ószövetségi Seregek Ura kifejezés Szeptuagintabeli megfelelője néhány helyen (Jer 51,5; Ám 9,5). Önmagában tekintve statikus fogalom, melynek nincs sajátosan újszövetségi jelentése,9 ezért feltételezhető, hogy felvétele inkább a LXX hatására történt. A szót használja az első Kelemen levél is.10

5 6 7 8 9 10

KEK 52; KKK 82. ÓÍ 3: 117. 126. 144. ÓÍ 7: 52. Párbeszéd a zsidó Trifónnal (139,4), in: ÓÍ 8: 307. Michaelis, in: ThWNT 3: 913-914. 2,3; 32,4; 60,4 in: ÓÍ 3: 106. 124. 143.


2012. október 1.

3/13

Mennynek és földnek teremtőjében (creatorem coeli et terrae, ): Hasonló kifejezéseket találunk számos keleti hitvallásban. Az újszövetségi és apostoli korból ugyanaz a tartalom, de más szavakkal található meg: Ef 4,6; 3,14-15; 1Kel 19,2; 35,3; valamint 1Kor 8,6; 1Tim 6,13; ApCsel 14,15; Jel 10,6; 14,7 (Zsolt 146,6; 124,8 nyomán). Hasonló utalás található Hermasz Pásztorában is (26,1).11 Az első század végétől gyakran találkozunk azzal, hogy Istent alkotónak factor-nak, poihth¢j-nek mondják (1Kel 20,11; 26,1; 33,2; 35,3; 59,2).12 Annak alapján, hogy a hitvallás nem tartja elegendőnek Istenről azt vallani, hogy mindenható Atya, arra enged következtetni, hogy nem volt egyértelmű, hogy a mindenhatóságba beleértendő a teremtés is. Az Apostolicum még ezen is továbblép, amikor az első hitágazatban az Ószövetség Istenét és az Újszövetség Istenét azonosítja egymással, Jézus Krisztus Atyja azonos a Teremtővel, az Ószövetség Istenével! Ez egyértelmű állásfoglalás Markion tanításával szemben, aki nem tartotta azonosnak a keresztyének Istenét és a teremtő Istent, hanem szembeállította egymással. A második hitágazat Az első és a második hitágazatot összekapcsolja, hogy Jézus Krisztust az Atya egyszülött Fiának vallja. Az Atya a Teremtő, a Fiú a Megváltó. Tartalmilag közel áll a második hitágazathoz 1Pt 3,18-22;13 Fil 2,6-11.

A történeti áttekintés alapján azt lehet mondani, hogy a bővítések egy feltételezhető tendenciát mutatnak. A szövegváltozatok az idők folyamán egyre jobban hangsúlyozzák Jézus Krisztus valóságos emberségét és így elhatárolnak a doketizmustól, amely azt tartotta, hogy Jézus Krisztus embersége csak látszólagos. Azzal pedig, hogy összekapcsolja az első és a második hitágazatot, az Atyát és a Fiút szembefordul Markionnal, aki szerint Jézus személye és istensége ellentétben áll az 11 12

13

ÓÍ 3: 276. Már Philo is kedvelte és a korabeli zsidóságban elterjedt volt. Így használja például Josephus is (görögül idézi BSLK 22), csak a magyar fordítás a szóhasználatnak erre a finomságára nincs tekintettel (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról. Bp, 1984. [II, 10] 121). Goppelt 1992 2: 78.


2012. október 1.

4/13

Ószövetség Istenével. Nem explicit módon van ez benne a hitvallásban, de a bővítések tartalmi jegyei erről a tendenciáról tanúskodnak. És Jézus Krisztusban (Et in Christum Jesum, Kai£ ei¦j Xristo¯n ¹Ihsouªn): Mint hitvallás, a legősibb: Te vagy a Krisztus (Mk 8,28), Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia (Mt 16,16; vö. Lk 24,26). Természetesen számtalan olyan hely található, ahol a két név már együtt szerepel úgy, mint összetartozó nevek, nem pedig, mint alany (Jézus) és állítmány (Krisztus). Egyszülött (unicum, monogenhª): A latin szó jelentése tulajdonképpen egyetlen, a némely változatban megjelenő unigenitum jelentése egyszülött. Az utóbbi az Újszövetségben Jézus Krisztusra vonatkozóan csak Jánosnál (Jn 1,14. 18; 3,16.18; 1Jn 4,9) található meg. A korai egyházi atyák közül Jusztinosznál (unigenitus filius, egy Irenaeus által közölt töredékben),14 és Szent Polükarposz vértanúságában (20,2).15 A Diognétoszhoz írott levél pedig idézi 1Jn 4,9-et (10,2).16 Irenaeus gyakran használja, éspedig amikor a valentiniánusok gnózisával hadakozik, akiknél az egyszülött monogenh¢j az isteni emanáció neve.17 Ha ezt figyelembe vesszük, akkor polemikus

élre gondolhatunk. Fiában (filium ejus, ui¸o£n au£touª): A Fiúra nézve Jézus megkeresztelkedésének történetén túl Péter vallástétele (Mt 16,16) még az újszövetségi előzmény, valamint a újszövetségi leveleket idézhetjük (1Jn 4,15; 5,5.10; Zsid 4,14; ApCsel 8,37). A mi Urunkban (Dominum nostrum, to£n ku¯rion h¸mwªn): Személyes színt ad a hitvallásnak – ezen az egyetlen ponton – a birtokos személyrag. A hitvallás állítása már Pálnál (1Kor 12,3; Róm 10,9; Fil 2,11) megtalálható. Az Úr az Ószövetségben a szent tetragram helyett Isten megjelölése, amint ez Jóel 3,5(LXX)-ben történik és ApCsel 2,21 idézi.18 A római világban pedig a császárok címe. 14 15 16 17 18

BSLK 22. ÓÍ 7: 53 ÓÍ 3: 375. BSLK 22. Stählin NTD 5: 44; bár a görög szó Péter szájába így nem illik, hiszen ő arámul beszélt, Roloff NTD 5: 54.


2012. október 1.

5/13

Fogantatott Szentlélektől (qui conceptus est de spiritu sancto): Az ősrómai hitvalláshoz képest részletesebb, amiben Lk 1,35; Mt 1,18.20 tekinthető újszövetségi alapnak. A régebbi keleti hitvallások ebben az összefüggésben a Logosznak az idő előtti nemzését említik és csak azután szólnak a Szűz Máriától való születésről. Ignatiosz (Szent Ignác) levele az efézusiakhoz: „Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől” (18,2).19

Született Szűz Máriától (natus ex Maria virgine): Lk 1,35 és Mt 1,18.20.25. alapján. Ilyen értelemben ír Ignatiosz (Szent Ignác) a szmirnaiakhoz: „aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből való, Isten ereje és akarata szerint azonban Isten Fia, aki valóban Szűztől született, akit János megkeresztelt...” (1,1).20 Az efézusiakhoz küldött levelében: „rejtve is maradt evilág fejedelme előtt Mária szüzessége és szülése” (19,2),21 és még sok más helyen. Feltételezhető, hogy a Szentlélektől és Máriától születés tényét a hitvallás a zsidó-keresztyénséggel szemben hangsúlyozza, amely Jézust embertől származó embernek tartotta, de ezt a gondolatot már Irenaeus is elvetette.22 Szenvedett Pontius Pilátus alatt (passus sub Pontio Pilato): Maga a szenvedés szó bővülés a korábbi változatokhoz képest. Pilátus neve az Újszövetségben megjelenik a négy szenvedéstörténeten kívül és attól függetlenül is (Lk 3,1; ApCsel 4,27; 1Tim 6,13). De Ignatiosz leveleiben23 és Jusztinosz írásaiban24 is. Majsai Tamás, Crucifixus sub Pontio Pilato. Theologiai Szemle, Új folyam (33), 1990/2, 93108. Megfeszítették, meghalt (crucifixus, mortuus, to£n sqaurwqe¯nta kai£ a¦poqano¯nta): ilyen részletezés a korábbi változatokban nem szerepelt. Nyilvánvaló,

hogy az evangéliumok szenvedéstörténetei adják ezekhez a szavakhoz a hátteret. 19 20 21 22 23 24

ÓÍ 3: 169-170. Görögül idézi: BSLK 22. ÓÍ 3: 188. Görögül idézi: BSLK 22. ÓÍ 3, 170. Görögül idézi: BSLK 22. Szimonidesz 1928: 496. Magn 11 (ÓÍ 3: 174); Trall 9,1 (ÓÍ 3: 178); Szmirn 1,2 (ÓÍ 3: 188). Apol I 13,3 (ÓÍ 8: 72); 61,13 (ÓÍ 8: 113); Dial 85,2 (ÓÍ 8: 244).


2012. október 1.

6/13

Heinrich BORNKAMM, Das bleibende Recht der Reformation. Grundregeln und Grundfragen evangelischen Glaubens. Furche-Verlag: Hamburg, 19672 (1963). 123 S. (55-). Eltemették (et sepultus, kai£ tafe¯nta): Már a legrégebbi hitvallások is hangsúlyozzák (1Kor 15,4; másik kifejezéssel: ApCsel 13,29), de utána csak később kezdik ismét említeni, így Irenaeus25 és Tertullianus.26 A megfeszítés és eltemetés említése a doketizmussal szemben volt fontos.27 Alászállt a poklokra (descendit ad inferna): A latin szöveg két változatban él. A Bobbio kódexben, Pirmin gyűjteményében, az Ordo Romanumban, valamint a Liber Concordiaeban ad inferna.28 A Bangori antifonáskönyvben, a Római katekizmusban és a Római breviáriumban ad inferos.29 A tartalom lényegét tekintve nincs igazi különbség a két latin szó jelentésében. A latin szavaknak a görög ÐAidhj felel meg. A magyar fordítás pokol szava a mai emberben olyan képzeteket kelt, amelyek aligha kapcsolódtak az első évezred közepén ehhez a szóhoz, ezért helyesebb a késői zsidóság értelmezése szerinti seolra gondolni. Heinrich BORNKAMM, Das bleibende Recht der Reformation. Grundregeln und Grundfragen evangelischen Glaubens. Furche-Verlag: Hamburg, 19672 (1963). 123 S. (55). Kálvin: A keresztyén vallás rendszere (1559/1995) I,489-493. Az Újszövetségben 1Pt 3,18-20; 4,6 azok a helyek, amelyeket Jézus „pokolra” szállásaként értelmeznek.30 Talán már Róm 10,7; Kol 2,15 is feltételezi ezt. Az apokrif Nikodémus evangéliuma foglalkozik hosszasan Jézusnak az alvilágba szállásával és az elhunytaknak, Ádámnak és azoknak, akik érintették a gyümölcsöt a kiszabadításával a paradicsomba vezetésével.31 Nem található sem az ősrómai hitvallásban, 25 26 27 28

29

30

31

III,18. Görögül idézi BSLK 23. Praxeas ellen 2,1; in: ÓÍ 12: 806. Latinul idézi BSLK 23. Szimonidesz 1928: 496. Az inferna, -orum semleges nemű szóból többes szám, tárgyeset, ezért jelentése: a földi alatti, az alvilági dolgokhoz. Az inferi,- orum hímnemű szóból többes szám, tárgyeset, ezért jelentése: a föld alatti, az alvilágban levő, meghalt emberekhez. Rahner–Vorgrimler 358 szerint legalább 10-szer történik róla említés az Újszövetségben, de e kettőn túl további helyeket nem említ. Nikodémus evangélium, vagy Krisztus alvilágba való leszállása, in: ÓÍ 2: 274-282.


2012. október 1.

7/13

sem a keleti hitvallásokban. Először a Szirmiumban (Pannonia) 359 után előterjesztett hitvallás szövegében találkozunk vele: „leszállt a föld alatti tájakra, és elrendezte az ottani dolgokat. Mikor meglátták az alvilág ajtónállói, megremegtek.”32 Ezt a szöveget egy 360. januárjában tartott konstantinápolyi zsinat megismételte: „és leszállt a földalatti tájakra. Az alvilág is meghunyászkodott előtte.”33 Ignatiosz (Szent Ignác) a prófétákról említi, hogy „ezért ő, akit méltán vártak, mikor eljött, feltámasztotta őket halottaiból.” 34 Talán ezt feltételezi Hermasz Pásztora is.35 Apokrif Jeremiás-mondatot idéz Jusztinosz: „Megemlékezett az Úr, az Isten, az Izraelből való halottakról, azokról, akik a földhalom alatt nyugosznak, ésleszállt hozzájuk, hogy üdvösségüket meghirdesse nekik.”36 Az apokrif Péter evangéliumában pedig Jézus feltámadásának leírása kapcsán: „S hang hallatszott a mennyből, mely ezt mondtak »prédikáltál a megholtaknak?«, s hallatszott a válasz a keresztről: »Igen«.”37 A felsorolás nem teljes.

Harmadnapon feltámadt a halottak közül (tertia die resurrexit a mortuis, t$ª tri¯t$ h¸me¯r# a¦nasta¯nta e¦k nekrwªn): Az ősgyülekezet legrégibb hitvallásának része (1Kor

15,4; ApCsel 2,32; 10,40; Róm 10,9; 2Tim 2,8). Az a görög szó, melyet az Újszövetség leggyakrabban használ a feltámadásra: e¦gh¯gertai, h¦ge¯rqh (az előzőkben említetteken túl:Róm 4,24; 1Thessz 1,10; 1Pt 1,21), amint például Ignatiosz,38 Polikárp39 és Római

Kelemen40 is. Előfordul az a¦nasthªnai is, nemcsak az Újszövetségben (mint Jézus szava: Mk 8,31; 9,9-10; Lk 24,7.46; Jn 20,9, de halottakra nézve is: Mk 5,42; 12,23.25; Lk 16,31), hanem az apostoli korban is.41 A hitvallásokban az a¦nasta¯nta lett általános.42 A feltámadás állításának a spiritualisztikus felfogásokkal szemben volt jelentősége. 43 Felment a mennybe (ascendit ad coelos, a¦naba¯nta ei¦j tou£j ou¦ranou¯j): ApCsel 1,9kk; 1,2. 22; Lk 24,51; Mk 16,19; 1Pt 3,22; Zsid 4,14; 8,2; 9,24; Jn 3,13; 6,62; 20,17; Ef

32

33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

Szókrátész egyháztörténete II, 37. in: ÓÍ 9: 184. (a jegyzet szerint ez utalás Jób 38,17 LXX-beli szövegére). Szókrátész egyháztörténete II, 41. in: ÓÍ 9: 208. Magn 9,2. in: ÓÍ 3: 174. 93, 6-7. in: ÓÍ 3: 348. Párbeszéd a zsidó Trifónnal 72,4. in: ÓÍ 8: 228. Görögül idézi BSLK 23. ÓÍ 2: 266-267. Görögül idézi BSLK 23. Trall 9,2. in: ÓÍ 3: 178. Görögül idézi BSLK 23. Levele a filippiekhez 2,1; 9,2. in: ÓÍ 198. 202. Előbbit görögül idézi BSLK 23. 1Kel 24,1. in: ÓÍ 3: 120. Görögül idézi BSLK 23. Ignatiosz Szmirn 2,1 (ÓÍ 3: 188); Jusztinosz I. Apológiájában (21,1; 42,4; 46,5), vö. ÓÍ 8: 82. 96. 100. BSLK 23. Szimonidesz 1928: 496.


2012. október 1.

8/13

4,10; 1Tim 3,16; Barnabás levél 15,9,44 de Jusztinosz is sokszor45 említi. A keleti hitvallások szinte kivétel nélkül említik a mennybemenetelt. 46 Ott ül a mindenható Atya Isten jobbján (sedet ad dexteram Dei, patris omnipotentis, kaqh¯menon e¦n deci#ª touª patro¯j): Zsolt 110,1 nyomán a legrégibb időktől fogva

hangsúlyozzák: Mk 12,36; 14,62 par; ApCsel 2,32-34; 5,31; 7,55k; Róm 8,34; Ef 1,20; Kol 3,1; Zsid 1,3. 13; 8,1; 10,12; 12,2. Mk 16,19. Megtalálható még Polükarposznál: „aki Urunk Jézus Krisztust feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget és trónt adott neki jobbján”, 47 Jusztinosznál: „a mi Urunk, Jézus Krisztus a halottak közül való feltámadása után felvétetett az égbe,”48 és Irenaeusnál, Megszövegezett hitvallásokban azonban nem mindenütt található meg a Atya jobbján ülés.49 Megtalálható Tertullianusnál, Hippolütosznál és az ősrómai hitvallásban is. Ennek alapján feltételezhető, hogy a 2. században Rómában került bele.

Onnan jön el ítélni élőket és holtakat (inde venturus est iudicare vivos et mortuos, oÀqen eÃrxetai kriªnai zwªntaj kai£ nekrou£j): A sajátosan keresztyén állítás itt az,

hogy nem Istent, az Atyát, hanem Jézus Krisztust vallja élők és holtak bírájának. Alapul szolgáló bibliai helyek: ApCsel 1,11; 10,42; 2Tim 4,1; 1Pt 4,5. A mondat a legrégibb időktől fogva a hitvallás része lehetett és megtalálható minden keleti hitvallásban is. Korabeli párhuzam Barnabás levele,50 Polikarposz,51 a második Kelemen levél,52 Jusztinosz53 és számos hely az ókeresztyén irodalomban.54

44 45

46 47 48 49 50 51 52 53 54

ÓÍ 3: 240-241. Görögül idézi BSLK 23. I. Apológia 21,1; 31,7; 42,4; 46,5; 50,12; 54,7. Párbeszéd a zsidó Trifónnal 34,2; 39,4; 63,1; 85,1; 108,2; 132,1 és ugyanebben másik görög ige használatával 17,1; 36,5; 38,1; 85,2; 126,1 (vö. ÓÍ 3 megfelelő helyein). Részletek: BSLK 23. BSLK 23. Levele a filippiekhez 2,1. in: ÓÍ 3: 198. Párbeszéd a zsidó Trifónnal 32,3 (ÓÍ 8: 171), vö. még 36,5 (ÓÍ 8: 177). BSLK 23. 7,2 in: ÓÍ 3: 229. Levele a filippiekhez 2,1. in: ÓÍ 3: 198. 1,1 in: ÓÍ 3: 148. Párbeszéd a zsidó Trifónnal 118,1; 132,1 (ÓÍ 8: 282. 300). További helyekre utal BSLK 24.


2012. október 1.

9/13

A harmadik hitágazat Ennek a hitágazatnak az öt eleme a hitvallásnak a legkorábbi időkből és a legegységesebben áthagyományozódott része. A Szentlélekben (Credo in Spiritum Sanctum, Kai£ ei¦j pneuªma aÀgion): Annak ellenére, hogy a szentháromságtan kialakulásáról a 4. századtól kezdve beszélhetünk, már az Apostoli hitvallás legősibb formájában is megjelent a isteni személyek szerinti hármas tagolás (Atya, Fiú, Szentlélek). Az egyetemes anyaszentegyházat (sanctam ecclesiam catholicam, aÀgi¯an e¦kklhsi¯an): A Jézus Krisztusban való hit és az egyház összekapcsolódik a Cézárea

Filippinél történtek leírásában (Mt 16,16-18). Ezt továbbviszi Tertullianus, amikor a keresztséggel kapcsolatosan a három isteni személyt és az egyházat együtt említi. 55 A hitvallások Keleten nem vált általánossá az e¦kklhsi¯a említése. A gyülekezet e¦kklhsi¯a-nak tekinti magát, amely mint az Ószövetség igazi gyülekezete (‫ קהל‬a LXX-

ban e¦kklhsi¯a)az ígéretek örökösének tudja magát (1Kir 8,55.56), és ahol Isten dicsérete felcsendül (Zsolt 22,23.26; 35,18; 89,6; 107,32; 149,1). A szentek gyakori megjelölése a keresztyéneknek Pál apostolnál és általában a korai keresztyén irodalomban egészen a 2. századig, amikor ez abbamarad. Már az Ószövetségben honos kifejezés ez Izrael népének igazi kegyeseire (Ézs 4,3; 62,12; Dán 7,18.21.25.27; 8,24; Zsolt 16,3; 34,10), Izrael pedig a szent nép (2Móz 19,6; 3Móz 11,44). A keresztyénség ezt magára érti (1Pt 2,9; Barn 14,6;56 Jusztinosz57). Ef 5,25-27 szerint az egyház tagjainak a keresztséggel megkezdődő erkölcsi tisztaságában jut kifejezésre szent voltuk. A szent egyház a szentek gyülekezete (1Kor 14,33), de ennek még teljességre kell jutnia (Ef 1,22-23; 5,29-32). Először Ignatiosznál olvasható a szent egyház kifejezés,58 majd Hermasznál,59 és Szent Polükarposz vértanúságában.60 55 56 57 58 59 60

A keresztségről 6,2 in: ÓÍ 12: 174. ÓÍ 3: 239. Párbeszéd a zsidó Trifónnal 119,3 in: ÓÍ 8:284. A Trallésziekhez írt levél megszólításában, ÓÍ 3: 175. A Pásztor 1 1,1. és 3 3,4 in: ÓÍ 3: 251. 255. A címzésben, in: ÓÍ 7: 45.


2012. október 1.

10/13

Gyakorivá a kifejezés a 2. század vége után válik, de nem mindenütt jelenik meg az egyház főnév mellett a szent jelző. A latin katolikus (catholicus) jelző a görög nyelvből ered (kaqoliko¢j általános, egyetemes; to¢ kaqo¢lou az általános; kaqo¢lou általánosan, általában; illetve teljesen, feltétlenül; kaq¡ oÀlhn th£n po¢lin szerte az egész városban). Semleges értelemben: az egész környéken (kaq¡ oÀlhn thªj perixw¢rou, Lk 4,14). Az ökumenikus szó eredete is a görög nyelvben található (oi¹ke¢w lakni, lakást venni, vö. Lk 2,1; h¥ oi¹koume¢nh ghª a lakott föld; kai£ khruxqh¢setai touªto to£ eu¦agge¢lion thªj basilei¢aj e¹n oÀl$ oi¹koume¢n$/; in universo orbe … Mt 24,14), latinul oecumenicus. Az egész földre kiterjedő egyház értelmében először antiokhiai Ignatiosznál fordul elő: „Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus (egyetemes) egyház.”61 Akkor azonban a katolikus szónak még nem volt felekezeti értelme, mint ma. A két szó együttes használata Szent Polükarposz vértanúságában: „a szent és katolikus egyház minden helyen tartózkodó közösségeinek” (pa¢saij taiªj kata£ pa¢nta to¢pon thªj agi¢aij kai£ kaqolikhªj e¹kklhsi¢aj paroiki¢aij),62 „a földkerekség minden katolikus egyházáról” (kata£ th£n oi¹koume¢nhn kaqolikh£ e¹kklhsi¢a).63 Tertullianus és a Muratori töredék átveszi a latin nyelvbe, de abban az időben a katolikus már igazhitűt jelent, szemben az eretnekkel. Az ökumenikus és katolikus szavakat nem szabad mennyiségi értelemben venni, hiszen ebben az értelemben nem helytállóak. Maga Luther a catholicus szót, aminek jelentése: általános, egyetemes az Apostoli hitvallásban keresztyénnek fordítja (eine heilige christliche Kirche).64 Kifejeződik ebben Luthernek az a meggyőződése, hogy még a szakadárok és eretnekek között, de a római egyházban is lehet evangélium és igazi hit.

A lutheránusok a reformációban65 és utána legalább a 17. századig ragaszkodtak ahhoz, hogy ők a katolikus hitet vallják. Utána azonban a szónak a felekezeti használata elnyomta annak egyetemes értelmét.66 Érdekesség, hogy II. 61 62 63 64

65

66

Szmirnaiakhoz írt levél 8,2 in: ÓÍ 3: 190. A címzésben, in: ÓÍ 7: 45. 8,1 és 19,2 in: ÓÍ 7: 48 és 53. Ehhez lásd német lelkészek kérdését a christlich szónak allgemein-re cserélését illetően a hitvallás német szövegében, és Edmund Schlink helyeslő válaszát, aki a katholisch szót tartaná legjobbnak. Das Wort „allgemein” im Apostolischen Glaubensbekenntnis, in: Die Zeichen der Zeit (20) 1964/3, 114. ÁH, az I. rész befejezése 1. (BSLK 83c; KK 2008: 2: 38); a II. rész bevezetése 1. (BSLK 84; KK 2008: 2: 39); 28, 72 (BSLK 132; KK 2008: 2: 66); a II. rész befejezése 5. (BSLK 134; KK 2008: 2: 67-68). Amikor némi nehezteléssel állapítjuk meg, hogy a hitvallás ökumenikus fordításában a magyar római katolikus egyház a saját maga által javasolt egyetemes szó használatától elállt, azon is el


2012. október 1.

11/13

Rákóczi Ferenc 1674-ben megjelent egyértelműen római katolikus ihletésű olvasókönyvében a hitvallás magyar szövege a „közönséges” szót használja. 67 Az anyaszentegyház gyönyörű magyar kifejezés, amelynek azonban nincs alapja a hitvallásnak sem a görög, sem a latin szövegében. A római katolikus egyház az anya szó bibliai értelmén túlmenő értelmet és igényt is kapcsol a kifejezéshez. Emiatt és az eredeti szöveghez ragaszkodás követelménye miatt ezért helyesebb lenne csak annyi, hogy „a szent egyetemes egyházat”.

A szentek közösségét (sanctorum communionem): A 4. században remesianai Niketasnál jelenik meg először a kifejezés. A régi latin magyarázók a sanctorum szót hímneműnek veszik és ezért úgy értik, hogy közösség a szentekkel. A görögök is ismerik (koinwni¢a twªn a¥gi¢wn), még ha hitvallásaikban nem is szerepel, de ők a szent dolgokban, azaz a szentségekben való közösségként értik. Ezt tartják az eredetinek, de itt ezt az értelmet is lehetségesnek tartják. 68 A bűnök bocsánatát (remissionem peccatorum, aÃfesin a¸martiwªn): Újszövetségi háttér: Lk 24,47; ApCsel 2,38; vö. 5,31; 10,45; 13,38; 26,18; Kol 1,14; Ef 1,7). Megtalálható a 2. századi Apostolok levelében és az ősrómai hitvallásban. Keleten Jeruzsálem hatókörében, egyébként csak ritkán. A test föltámadását (carnis resurrectionem, sarko£j a¦na¯stasin): Legkorábbi megjelenése az első Kelemen levélben található, ahol Jób 19,26 LXX szövegét megváltoztatva idézi.69 További helyek még Hermasznál,70 a második Kelemen levélben,71 Jusztinosznál72 és Irenaeusnál.73 Keleten a test föltámadása mellett a

67 68 69 70 71 72 73

kellene gondolkozni, hogy vajon a reformáció egyházai Magyarországon nem tudnák-e, nem mernék-e a „katolikus” szót az „egyetemes” értelmében használni? Érdekes, nem egészen szerencsés, sőt inkább kissé ironikus, amikor a „római katolikus” kifejezés mellett egyesek a „wittenbergi katolikus” megjelöléssel próbálkoznak. Libellus alphabeticus, 6. Bizonyító helyeket lásd BSLK 24. 26,3 in: ÓÍ 3: 121-122; részleteket lásd BSLK 25. A Pásztor 66, 2 in: ÓÍ 3: 320. 9,1 in: ÓÍ 3: 153. Párbeszéd a zsidó Trifónnal 80,5 in: ÓÍ 8: 239. Pontos helyek: BSLK 25.


2012. október 1.

12/13

halottak föltámadása is előfordul. Egy kódexben Makariosznál „a lélek és a test föltámadása” (a¦na¯stasin yuxhªj kai£ sw¯matoj) olvasható, utalva 1Kor 15,44-re.74 Az örök életet (vitam aeternam, zwh£n ai¦w¯nion): Újszövetségi előfordulások: Mt 19,16-29par; 25,46; Jn 3,15.16; Róm 5,21; 6,23 stb. Gyakran találkozni vele keleti és nyugati hitvallásokban, és mindig a test feltámadása után következik. A hitvallás régebbi változatai nem tartalmazzák

74

BSLK 25.


2012. október 1.

13/13

Az Apostoli hitvallás értelmezése

Recommend Documents