GIUSEPPE VERDI: RIGOLETTO – április 22. A Győri Nemzeti Színház előadása 1982-ben először Bor József rendezésében tűzték műsorra Győrben a Rigolettót, az akkori Kisfaludy Színházban. A címszerepben a nézők Bede-Fazekas Csabát is hallhatták, ahogy 15 évvel később Korcsmáros György rendezésében is, amikor 1997-ben újra színpadra állították Verdi operáját. Az első előadásban a Herceget Györgyfi József játszotta, és mindkét évben Schwimmer János volt Sparafucile, a bérgyilkos megformálója. Érdekesség még, hogy a legújabb, Forgács Péter-féle rendezésben, ami az 1920-as évekbe helyezi a történetet, Tordai Hajnal a jelmezek tervezője, csakúgy, mint az 1982-es előadásban. Lázin Beatrix 1997-ben Maddaléna szerepével debütált a győri publikum előtt, most 2014-ben ugyanezt a szerepet énekli. Jelmeztervező: Tordai Hajnal Díszlettervező: Bátonyi György Karigazgató: Balogh Eszter Koreográfus: Fekete Miklós Rendezőasszisztens: Horváth Márta Rendező: Forgács Péter Vezényel: Silló István
A mantovai herceg: László Boldizsár Rigoletto, udvari bolond: Gurbán János Gilda, a leánya: Kovács Éva Sparafucile, bérgyilkos: Rácz István Maddaléna, Sparafucile húga: Lázin Beatrix Monterone gróf: Bede-Fazekas Csaba Marullo, lovag: Molnár Erik Borsa, udvaronc: Vincze Gábor Péter Ceprano gróf: Szabó Balázs Ceprano grófné: Wold Ildikó Giovanna: Sashalmi Ágnes
Porkoláb: Schwimmer János Apród: Deáky Dalma
Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara és tánckara
VAJDA JÁNOS: DON PERLIMPLÍN; DON CRISTÓBAL – április 23. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Bartók Plusz Operafesztivál közös előadása Kortárs operát nézni és hallgatni jó, mi több, élvezetes. Bizonyítékul álljon itt Vajda János régóta várt, a szerző kívánságára közösen bemutatott két műve, melyek Federico García Lorca bábjátékai alapján készültek. Az eredeti drámaszövegek nem kapcsolódnak egymáshoz, de Vajda egyfelvonásosai ikerdarabként, egy történet két olvasataként kerülnek színre. Mindkettő az öregedő férfi és a fiatal lány szerelmét meséli el, de míg az egyik szomorú, a másik vidám játékként teszi ezt. A Don Perlimplín és a Don Cristóbal így egyszerre működik párként és ellentétpárként, a tematikus és zenei hasonlóságokon túl egymás tükörképeként reflektálnak a szerelem komikus és tragikus oldalára. A házasság mindkét történetben halálhoz vezet ‒ Lorca olvasatában ilyen árat kell fizetnie az idősödő férfinak, ha fiatal feleséget választ. Míg azonban a tragikus belátás, miszerint sosem tudja majd boldoggá tenni ifjú párját, Don Perlimplínt az öngyilkosságba hajszolja, addig a Don Cristóbal felszarvazott címszereplője a legszebb vígoperai hagyományokhoz illően végül megpukkad mérgében. A fiatal feleség mellett tehát biztosra vehető az idős férj halála, de ugye nem mindegy, hogy miként jutunk el odáig?!
Dramaturg: Györgyfalvay Katalin Koreográfus: Gemza Péter Díszlettervező: Árvai György Jelmeztervező: Szűcs Edit Rendezőasszisztens: Bakai Barbara Rendező: Keszég László
Vezényel: Török Géza
Szövegkönyvét Federico García Lorca azonos című novellái alapján írta: Várady Szabolcs
Don Perlimplín
Don Perlimplín: Haja Zsolt Belisa: Rendes Ágnes Marcolfa: Kovács Annamária Anya: Bódi Marianna I. kobold: Szerekován János II. kobold: Böjte Sándor
Don Cristóbal
Don Cristóbal: Tóth János Rosita: Balla Melinda Anya: Bódi Marianna A színházigazgató: Rácz István A költő: Szerekován János A beteg: Böjte Sándor A táncos: Steuer Tibor A klarinétos: Áchim Tibor
Közreműködik a Kodály Filharmonikusok Debrecen
GIOACHINO ROSSINI: ORY GRÓFJA – április 24. A Kolozsvári Magyar Opera előadása Rossini fergeteges operájában a mániákus szoknyavadász Ory az első felvonásban nem átall szerzetesnek, a másodikban meg apácának öltözni, csak hogy az imádott (értsd: megkívánt) hölgy közelébe férkőzhessen. A kétszereplős fogócska lényeges segéderői a valós ingerektől fűtött modern, mai férfiak és a képzelet által alkotott irreális szépségű virtuális középkori udvarhölgyek. Lüszisztraté hős utódai motoron száguldanak, nadrágot viselnek a valóságban, a képzeletben pedig káprázatosan szépek, és fityiszt mutatnak a botcsinálta modern Don Giovanninak – éljen az emancipáció!
Díszlettervező: Lőrincz Gyula Jelmeztervező: Szabó Emese Hangversenymesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre Karigazgató: Kulcsár Szabolcs Fejdíszek: Rákossy Renáta Operatőr, vágó: Schneider Tibor Rendező: Szabó Emese Vezényel: Jankó Zsolt
Ory: Bardon Tony Adéle de Formoutiers: Covacinschi Yolanda Isolier: Barabás Zsuzsa Alice: Chiuariu Lívia Ragonde: Veress Orsolya Nevelő: Sándor Árpád Raimbaud: Balla Sándor
Szövegét írta: Eugene Scribe, Charles-Gaspard Delestre-Poirson Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara
WOLFGANG AMADEUS MOZART: DON GIOVANNI – április 25. A Miskolci Nemzeti Színház előadása „Mi az alapvető különbség egyben és a mindenben? A világ tévedése a hűség, vagy az ember lényege? Gonosz-e, ami érzéki? Öröm lehet az, amit jóságon keresztül nem vagyunk képesek elérni? Lehet nem tragikusan élni? Teljes életet élünk, vagy valami mást? Boldogság van, amerre tartunk, vagy csak békés megalkuvás? Mozart operájának főhőse függő ember. Mindent akar. A minden és a semmi nagyon közel áll egymáshoz – és a mindenbe a halál is beletartozik.” (Szabó Máté, rendező) Don Giovanni függő ember – puszta létezésével mutat rá arra, mennyire összeférhetetlenek az ösztöneink a társadalmi elvárásokkal. Összezavarja a fennálló rendet, mozgásba hoz, provokál és megbotránkoztat. Útja pedig a magasból a mélybe vezet. Mozart daljátéka képszerűen épít fel zenei hangokból egy sosem látott és hallott világot és - ahogy Fodor Géza írja - ebben a térképen nem található birodalomban a szellemtől szabadulni vágyó érzékiség válik átfogó világnézetté. Szabó Máté rendezésében egy 21. századi Don Giovanniról kapunk összetett képet. Hagyomány és újítás a színpadon, egyben kommentár a modern emberről – ez Mozart Don Giovannija a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Díszlettervező: Khell Csörsz Jelmeztervező: Füzér Anni Dramaturg: Cseh Dávid Zenei vezető: Cser Ádám Karvezető: Regős Zsolt Koreográfus: Bodor Johanna Koreográfus-asszisztens: Füzi Attila Rendező: Szabó Máté Rendezőasszisztens: Sipos Richárd
Vezényel: Cser Ádám
Don Gonzalo de Ulloa, kormányzó: Cser Krisztián Donna Anna, a leánya: Kozári Alinka Don Giovanni: Haja Zsolt Don Ottavio, Donna Anna vőlegénye: Decsi András
Donna Elvira: Herczenik Anna Leporello, Don Giovanni szolgája: Cseh Antal Masetto, parasztlegény: Kelemen Dániel Zerlina, Masetto menyasszonya: Molnár Ágnes
Fordította: Oberfrank Géza
Közreműködik: a Miskolci Nemzeti Színház énekkara, balettkara és zenekara
GAETANO DONIZETTI: SZERELMI BÁJITAL – április 26. A Pécsi Nemzeti Színház előadása Nemorino, a félszeg falusi legény reménytelenül szerelmes a falu szépébe, a gazdag Adinába. Ám a lány nem ilyen férjet képzel magának, ezért kiadja a fiú útját. Egy csapat katona, élükön Belcore káplárral érkezik a faluba, s a tiszt azonnal udvarolni kezd a lánynak. Nemorino féltékenyen szemléli az eseményeket. Amikor arra vetődik a magát csodadoktorként hirdető, ám valójában kuruzsló Dulcamara, a fiú szerelmi bájitalt kér tőle. Mivel Belcore-nak másnap már tovább kell indulnia, megkéri a lány kezét, aki hogy bosszantsa Nemorinót, igent mond. A fiú kénytelen beállni katonának, csak hogy pénzt szerezzen egy újabb adag bájitalra. Amikor ez Adina tudomására jut, visszavásárolja Belcore-tól a fiú katonalevelét, és színt vall, miszerint meghatotta Nemorino jósága és ragaszkodása. Dulcamara boldogan hirdeti varázsszerének csodálatos hatását. A vígopera bemutatója 1832-ben volt Milánóban.
Díszlettervező: Horesnyi Balázs Jelmeztervező: Rátkai Erzsébet Asszisztens: Markó Rita Rendező: Nagy Viktor
Vezényel: Vass András
Adina: Váradi Marianna Nemorino: Szerekován János
Belcore: Bognár Szabolcs Dulcamara: Jekl László Giannetta: Vermes Tímea Közreműködik a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara
GIUSEPPE VERDI: SIMON BOCCANEGRA – április 27. A Szegedi Nemzeti Színház előadása
Opera három felvonásban, két részben, olasz nyelven Szövegét Francesco Maria Piave írta.
A Szegedi Nemzeti Színház az Armel Operafesztivál keretén belül mutatta be a Simon Boccanegrát a Verdi-bicentenárium apropójából. A produkció érdekessége, hogy a rendezés az 1881-ben a milanói Scalában bemutatott Boccanegra előadás mai nézők számára újragondolt rekonstrukciója. A Ricordi kiadónak köszönhetően a mai napig hozzáférhető az a Színpadra állítási útmutató, ami a korabeli előadások létrejöttéhez nyújtott segítséget. A Simon Boccanegra alapjául az 1843-ban Madridban bemutatott Guttiérrez által írt dráma szolgált. Korábban a Trubadúr is az ő fiatalkori darabja nyomán íródott. Akárcsak a Trubadúr, a Simon Boccanegra cselekménye is rendkívül szövevényes. Először 1857-ben mutatták be az operát a velencei Fenice Színházban, ahol igencsak hűvös fogadtatásban részesült. Később Giulio Ricordi vetette fel Vedinek, hogy újra kellene gondolnia az operát a fiatal író, Arrigo Boito segítségével. Az „új” Boccanegrát 1881-ben mutatták be a milanói Scalában. A Boito átdolgozásának köszönhető tanácstermi jelenet méltó helyre emelte a művet: az operairodalom remekei közé. Simon Boccanegra, a genovai dózse lelki nagysága és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélye ebben a változatban rajzolódik ki igazán. És itt kap valódi hangsúlyt a mű máig aktuális üzenete: a béke és a szeretet.
Az eredeti bemutató dokumentumai alapján színpadra állította: Pál Tamás, Molnár Zsuzsa, Toronykőy Attila
Vezényel: Pál Tamás
Simon Boccanegra, kalóz, majd Genova dózséja: Amelia Grimaldi: Kónya Krisztina Jacopo Fiesco, genovai nemes: Altorjay Tamás Paolo Albiani, a dózse kancellárja: Réti Attila Gabriele Adorno, genovai nemes: László Boldizsár Pietro, genovai polgár: Kiss András Az íjászok kapitánya: Börcsök Bálint Amelia komornája: Dobrotka Szilvia
Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara
