Francziaország mezıgazdasága a nagy forradalom óta. IV. Dél-nyugat. Ez országrész vagyoni helyzetére nézve ötödik, és épp ezért tárgyaljuk e helyen. Nyugaton az Atlanti oceán, délen a Pyraenek, egy kis részben a Földközi tenger, észak felé újra hegyek határolják. Talaja termékeny, climája kedvezı; területének kétharmada lankás, termékeny terület. Gazdaságilag mindemellett nagyon hátra van. Lakossága nem elég sőrő s a többi foglalkozási ágak fejletlenségének lehet betudni, hogy 3/4-e földmívelésre van utalva. Sem a termési átlag, sem a tisztajövedelem nem magas. Ezen kevéssé örvendetes állapotra nagyon befolytak a csaknem szünet nélküli háborúk. Ezeknek róható föl, hogy e vidékek emelkedése nem volt folytonos, sıt nem egyszer akadt meg. A mult század elejétıl a nagy forradalom kezdetéig a 3 milliónyi népesség alig szaporodott fél millióval; a gazdasági állapotok, Bordeaux kereskedésének kivételével, haladást alig mutatnak. Maga a forradalom kevesebb jót tett, mint rosszat; erıszákos rendszabályai gátat vetettek ipar és mezıgazdaság haladásának egyaránt. Az emelkedés csak Napoleon háboruinak lezajlása után állott be. Az oceán partjait Bordeaux-tól Bajonne-ig a gascognei lapály borítja, melynek kiterjedése nem kevesebb mint 700.000 H/a. Ez a franczia mezıgazdaság szégyenfoltja, mert a kérdéses területek nem alkalmatlanok a mívelésre. Aránylag minden nagy fáradság nélkül megszabadíthatók a víztıl, egyszerü levezetı árkok segélyével. A kedvezı clima hatása alatt némi trágyázással bıven teremnek gabnaféléket és fızeléknemüeket egyaránt. A talaj a fenyı és cserre kedvez, s e vidékek már a rómaiak idejében viruló míveltséggel dicsekedtek, idı folytán azonban a tenger homokja és hullámai mind mélyebben nyomulva befelé, a haladást és emelkedést csirájukban fojtották el. Csak a mult század végén vállalkozott Brémontier mérnök arra, hogy a pusztulásnak fenyıültetvények által gátat vessen. A kitartással folytatott munkálatok máig már igen szép eredményeket mutatnak föl. A homokos talaj alatt vízhatlan réteg vonul el; a tócsákba gyülemlı víz undoritó és egészségtelen állatra és emberre nézve egyaránt. Kı nincsen s az utakat elnyeli a homok. Ezen nehézségeket azonban diadalmasan legyızte az új idık technikai haladása. Ma már e pusztaságot egész hosszában a vasút szeli át, több értéket adva a földnek s több vállalkozást öntve a lakókba. Az állam is erélyesebben látott munkához és milliókat áldoz új ültetésekre. Távol vidékek meghóditása és gyarmatositása helyett bı és nem dicstelen munkát találhat itt a francziák tettereje; de ha látjuk, mily hosszu idın át hanyagolták el e téres sikok termıvé tételét, míg milliókat s ezernyi katonát pazaroltak Algier meghóditására, el kell hinnünk, hogy a béke áldásos alkotásainál mindig csábitóbbak voltak reájuk nézve a harczok meddı sikerei. A terméketlen földek második csoportját a Pyraenek alkotják. Egy részüket majdnem mindig hó borítja; a terméketlen csucsok, szakadásokkal átvágott hegyhátak alig nyújtanak lehetıséget a megélésre. Az ember mégis küzd e szigoru viszonyokkal. Rozs, zab és burgonyán tengıdve próbálkoznak állattartással bıviteni szerény bevételeiket. A juhokon azonban alig van gyapju, a tehenek alig tejelnek s ezrenkint hullanak el, ha rosz az évad. Ha azonban 7 — 800 m/-re szállunk le, a völgyek egészen más látványt nyújtanak. A föld termékenyebb, bujább a tenyészet, a gazdagabb legelıkön szapora nyájak élnek. Mindamellett e hegyek gazdagsága nem a gazdaságban, hanem az ércz- és kıbányák, erdık és gyógyhatásu vizekben áll. Azon hegyek, melyekbıl a Tarn és Lot folyók erednek, terméketlenségüket tekintve, bátran sorakozhatnak az elıbbeniekhez. A mívelt területek és fensikok, melyek jó legelık ugyan, de egyébre sikeresen alig használhatók; ellenben gazdagok e hegyek kıszén és érczekben, melyek alig vannak még kizsákmányolva. Mazamet környékén a gyapjuszövetek készitése ad kenyeret a lakosság tetemes részének. E regióból majdnem 2 millió terméketlen, 11/2 millió hektár pedig erdı; a termıföld 500.000 h/a, mely nagyrészt dél-kelet felé esik.
A Középtenger és a Pyraenek közé ékelt Roussillon búzát, olajat, gyümölcsöt, szılıt bıven terem; szépen öntözött virágos rétein méhei a „világ legjobb” mézét gyüjtik össze; daczára, hogy erdıit elpusztiták, az armokat és a Pyraenek meredek lejtıit kivéve, virágzást látni mindenfelé. A Roussillon-nal határos Aude departement hasonló jelleget mutat, de még gazdagabb amannál is, és ezt fıleg a „canal des deux Mers”-nek köszönheti, mely már több mint kétszáz év óta átszeli. A Garonne völgye szépség, gazdagság és termékenység tekintetében csak Toscanával mérhetı össze. A mosolygó Bigorre-t túlhaladja, a régi Béarn és a sőrőn következı hegyhátak termékenysége méltán hires. Tégla a fı épitı-eszköz, és mert a kı nagyon ritka, sokszor találhatni egyszerü vertfalat is. A római jog uralma a földbirtok eldarabolásánál itt is érezteti magát. Kevés a nagybirtok, még kevesebb a nagy bérlet, ellenben túlnyomó a kistulajdonok száma; nem sok a középbirtok sem s a gazdaságok terjedelme, átlagban véve, nem több mint 25 H/a. A mívelést legtöbb helyen felesek végezik. De míg, amint láttuk, Anjouban a felesség a két fél érdekeinek összeforrását és a legüdvösebb érdekközösséget idézi elı: itt egészen másként áll a dolog. A két fél egymás rovására törekszik boldogulni. Sokan próbálták a bérleteket, de megállapodott bérlı-osztály nélkül nagy sikert nem értek el. A bérlık rendesen, szegény vállalkozók, akiknek nincsen pénzük befektetésekre; így jövedelmeiket csakis a told kimeritése árán tudják emelni. A gazdálkodási viszonyok közel állanak fejletlenségükben a mieinkhez. Nem hiányoznak a szakmányos munkások — estivandiers — valamint a félig természetben, félig pénzzel fizetett cselédek — maitres valets — sem. Az alagcsövezések kivitele mellett sok, ma még terméketlen föld válnék dusan termıvé és el lenne hárítva a vizenyıs vidékek szegénységének egyik fıakadálya. A hegyhátak és rónák egy része agyagos, kötött talaj, amely azonban nagyon kedvezı a szemestermékekre; a másik könnyü homokos, melynek mívelése nem nehéz, de sok trágyát és márgázást kiván. Öntözésekre már rég elkészultek a tervek, de a tıke hiánya döntıleg foly be itt is. Az áradások nem oly veszélyesek, mint a Provence-ban, de sőrőbben látogatják e vidékeket. A vetésforgó az ısi kétéves: szemes és ugar; az eke, a mívelés fıeszköze, a régi kezdetleges alaku. Az ökröket még mindig gyakrabban használják, mint indokolt volna, s a parasztság rendkivül ragaszkodik a mult hagyományaihoz ma is. Francziaország mezıgazdasági tekintetben két részre oszlik. Északon a feudális birtokjog s ennek eredménye: a nagybirtok uralma a túlnyomó; a munkákra lovakat alkalmaznak, a hármas-forgó általános és a bérbeadások sőrőn fordulnak elı. Délen a római jogi elvek uralkodtak, ezek hatása alatt született az ezernyi kisbirtok. A vetésforgó kétéves, az ökröket nagyban alkalmazzák, a feles-rendszer általános. A mezıgazdaság különbözı szervezete itt is, ott is a társadalmi és égalji viszonyok eredménye. A déli tartományok közül szarvasmarhában e regio aránylag gazdag, de ezek nincsenek egyenlıen megoszolva területén. Nagyobb részük az Atlanti tenger felé csoportosul, a Középtenger felé nyuló tájak marhaállománynyal alig birnak. A takarmány oly szőken van, hogy — amit gazdáink alig fognak elhinni — a paraszt kézbıl eteti ökreit, nehogy a drága tápláléknak csak egy kicsi része is elpusztuljon; pedig ez sem áll egyébbıl, mint szalma, tengeriszár, szılı- vagy falevélbıl. Nyugat felé a marha megszünik szükséges rosz lenni; minden vidéknek: Agen, Bazas, Gascogne, sıt még a puszta, rónáknak is megvan a maguk kedvelt fajtájuk, melyek hús és kitartásra nézve kitünıek, de rendszerint igen rosz tejelık. E tekintetben csak Bordeaux környéke válik ki, hova a teheneket valószinüen Hollandból importálták. A tejelés egyébként nem nagyon fontos, hanem igenis a jó igavonó-marha nevelése, mi újra a jobb és bıvebb takarmánytermeléssel függ össze. Juhokban még a lapályok is gazdagok. Ezen fajta; mint gondolhatjuk, igen szerény igényü, emellett hizékonysága és kitünı husa által tünik ki. A Pyraenek csucsain tengı
juhoknak értéke alig van, míg azoknak, melyek a spanyol félszigetre dülı lejtık illatos legelıin táplálkoznak, zamatos husát igen becsülik. Jó legelık vannak a Tarn és Lot forrásai körül; Larzac környékén készitik ısidık óta, a Roquefort-sajtot, melyet — úgy látszik — már a rómaiak ismertek és becsültek. A hegyeket pinczeszerü üregek fúrják át, melyekben igen hüvös a lég. Ezekbe helyezik a sajtokat s itt nyerik azon finom ízt, mely annyira keresetté teszi ıket. A sajtkészités a juhok tartását igen jövedelmes keresetággá emeli úgy, hogy Larzac környékén egy juh 20 — 25 frankot is hoz. A hegyek között tejükért, a sikon husuk- és gyapjukért nevelik ıket. Gyakran történnek keresztezések éppen a gyapjufinomitás szempontjából merinókkal; némelyek angol húsjuhokat is hoztak be, habár ezeket — a clima teljesen különbözı lévén — tisztán tenyészteni e vidéken alig lesz lehetséges. Husuk azonban — fıleg a városok közelében — nagyon becses élelmi czikk. A lovak közüI a könnyebb fajtákat tenyésztik; fıleg a lapályokon neveltek tünnek ki tüzük, edzettségük és kitartó természetüknél fogva. A navarrine fajtát, mely a Pyraeneket népésiti, a tarbesi ménes arab csıdörei nemesiték. Ez állatok finom elegantiájukról és élénkségükrıl hiresek, s annál inkább lehet ıket összehasonlitani az andalusi fajtával, mert törzsük minden valószinüség szerint közös volt. A természetes legelık nem hiányoznak, de hozamuk rendszerint csekélyebb, mint északon, s nagyon is indokolttá tenné az irrigatiót és a trágyázást. A mesterséges kaszálók aránylag nehezen terjednek; maga a luczerna, ezen kitünı takarmánynövény, aránylag csekély területet hóditott meg. A lóherfélék, a mohar, bükköny, valamint a luczerna is kitünıen tenyésznek. Az olasz perje — ha van elég vize és trágyája — csodálatosan tenyész. Ezen takarmányfélékhez járul még a tengeri és sorgho, úgy, hogy ez országrész határozottan bıvebben van megáldva, mint az északi, s a marhatenyésztés mégis messze elmarad Flandria vagy Anglia eredményei mögött. A sertések tenyésztése az angol fajtákkal megejtett keresztezések óta igen terjed. Nagyjelentıségü a szárnyasok tenyésztése is. A lakók inkább ezek husát fogyasztják, mint a marha- vagy sertését. Emellett élénk a kereskedés e czikkben Spanyol- és Angolországok felé. A Garonne völgye kitünı baromfit tenyészt; innen erednek a hires és nálunk sem ismeretlen toulousei ludak. Nyereséges keresetág, a kacsamájakkal való kereskedés, mely e vidéknek specialitása. A búzatermelésnek nagyobb szerepet kellene játszani, mint amilyet játszik jelenleg. Nem kis területet foglal ugyan el, de a termelési átlag csekély. Jobb trágyázás, intensivebb mívelési mód, a vetésforgó módositása lenne ezen baj orvosszere. A tengeri Francziaországban, a Saône környéken kivül, fıleg a tárgyalt regio délnyugati csőcskében bir nagyobb jelentıséggel, de aránylagos bı hozama mellett sem fizet a gazdák számitása szerint eléggé. A sorghoval, pár évtized elıtt, fıleg mint takarmánypövénynyel tettek kisérletet, de a hozzá kötött nagy reményeknek csupán kicsi része teljesült be. Tettek kisérletetet a rizszsel is, de nagy siker nélkül. Az egyik ok, miért mívelését elhagyták, az volt, hogy e növény csakis bıven elárasztott területeken tenyészvén, nagyban elısegité a mocsárláz terjesztését. A száraz fızelékféléknek termelése az, mi nagy bevételi forrást képez. Elıállitásuk nem nehéz, szállitásra pedig nagyon alkalmasak; épp ezért a bab, borsó és lencse kedvelt növények e vidékeken. A Garonne völgyében kender és len is terem, nem ritkaság a repcze; a Francziaországban termelt dohánynak pedig 2/3-át e vidékek adják. Nincs az országnak része, mely kedvezıbb feltételeket nyújtana a kertészetre nézve, mint e tájak. A Középtenger partjain bıven terem a kitünı füge, narancs, baraczk s bıven jövedelmez minden nagyobb gond és kiadás nélkül is. A bordeauxi kertészetek kivitelre dolgoznak s a fızelékekkel terhelt hajók ezen kikötıbıl indulnak ki Anglia és északi Európa felé. Mindamellett a kertészkedés korántsem érte el azon fokot, melyre, emelkedni hivatva
van. Alkalmas piaczok hiányában sokáig el volt hanyagolva, csakis a vasutak kiépitése és az élénkebb hajózás óta vett tetemes lendületet. Különösen érdekes mívelési ág a szilvafa tenyésztése, mely fıleg Agen és Marmande vidékén honos. Ezen egyetlen fanem gyümölcse után nyert jövedelem millió meg millió frankra rúg évente. Az aszalt gyümölcs igen keresett kiviteli czikk s a haszon belıle annál nagyobb, mert a fákat csupán a hideg és szél ellen kell nagyobbgonddal védeni, más jelentékeny kiadást alig igényelnek. A szilvások jövedelmérıl fogalmat nyerhetünk, ha meggondoljuk, hogy minden lábnyi területre átlag 6 k/g szilvát számitanak; vannak azonban esetek, hogy a termés megüti az 50 k/got is és egy métermázsa átlagos ára 40 — 50 frank. Ha egyébrıl nem, boráról ismeri az egész világ Bordeaux-t. A természeti feltételek s a népnek hosszu idın át kifejlett jártassága a szılı mívelése és a bor kezelésében mind összejátszott, hogy jövedelmessé és virágzóvá tegye e gazdasági ágat. Az emelkedés évszázadokon át fokozatosan tartott, míg végre a phylloxera, a legnagyobb csapások egyike, melyek ez országot érték, megsemmisítni látszik mindent. Illik azonban, hogy lássuk, milyen volt e gazdasági ág helyzete a phylloxera elıtt. „Bordeaux vidékének szılıi”, mondja Lavergne, „négy nagyon különbözı osztályra szakadnak. A folyó mellett huzódó alluviális talaj igen bı, de nagyon közepes termést ad; a Dardogne melletti lejtık képezik a második osztályt; a Garonne baloldala termi Sauterne fehér borait; végül Medoc, a Gironde torkolata s a tenger közt elterülı aránylag keskeny földdarab, termi a legjobb vörös borokat. ” E területeken már a rómaiak míveltek szılıt s a XIV. században, midın az angolokat uralta ez országrész, egész flotta állott készen, hogy Angliába szállítsa Bordeaux termékét. A Medoc mívelése a legészszerőbb és legokszerőbb; 20.000 H/a-on évente átlag 400.000 H/l-t termel mintegy 20 millió frank értékben; egy hektár termésének értéke ezer frank. Jólét nyomait találjuk a legtávolabb szögletekben is. Pár órai út alatt megláthatjuk a hírneves Chateau Lafitte, Chateau Latour, Chateau Margaux, Leoville, Larose, Lagrauge szülıhelyeit. A borok kezelése elérte a legmagasb fokot, a tökélyt pedig mindenben nagyon meg kell fizetni. Bordeaux a legnagyobb piacz a borra nézve, s nem elégedve meg Gironde termékeivel, mindenfelıl ide vonják az árút, javítják, „házasítják” és vegyitik a város nagyszerő helyiségeiben. A város zaja és gazdagságától nagyon elüt a szomszédos róna szegénysége. A Medoc maga még ma is több mocsárt és bozótost mutat, mint mívelt területet; pár század elıtt pedig bortermelésre alig használták, de úgy látszik, már akkor le tudta kötni a költıt: ,,0 Medoc, mon pays solitaite et sauvage, Tu es au bout du monde, et je t’en aime mieux.”
Dél-nyugat összes termelésének csupán egyharmada esik cerealiákra, a másik kétharmad megoszlik a bor és marhatenyésztés s egyéb termelési ágak között. 1789 óta e megyék még csak nem is kétszerezték meg vagyonukat s a gazdaosztály helyzete aránylag nagyon kevéssé változott. Ezen részében az országnak a forradalom keveset változtatott, de nem is lett volna oka sokat változtatni. A nemesség itt aránylag szegény volt s a XVIII. század elején tett számitások szerint alig volt 15 család köztük, melynek jövedelmeit 20.000 frankot meghaladta volna. Ezek természetesen nem fejtettek ki nagy fényüzést, nem vettek részt a versaillesi udvar ırült költekezéseiben, hanem éltek takarékoskodva és gazdálkodva csekély terjedelmü birtokaikon. A papság sem volt gazdag és helyzete semmiesetre sem volt fényes; itt tehát a forradalom viharának alig volt mit nivellálni. Míg északon a hőbéri viszonyok uralkodtak a föld tulajdonát s a jobbágyi szolgáltatásokat illetıleg, délen a római jog elveinek behatása alatt sok volt a szabad, uri szolgáltatásoknak alá nem vetett terület; a forradalom tehát alig tett mást, mint általánositá és kiterjeszté ezen elveket az egész országra. Az adózásra nézve sok érdekest találunk a régi
Languedoc-ban. Az ország háromnegyedében a földadót az illetı egyénre vélelmezett gazdagsága után veték ki; ellenben ez országrészben az adó a földet, illetıleg ennek hozadékát terhelte. A kivetés kataster alapján történt, melybe a földek termékenységük szerint három osztályba voltak sorozva. Kétségtelen, hogy ezen rend sokkal többet ért az északi megyéken elfogadott önkéntes eljárásnál. Ez eltérı szervezetnek alapját az képezte, hogy e tartomány az „ancien regime” idejében birt némi autonomiával is. Nem érdektelenek azon intézkedések sem, melyek Bordeaux-ban a borkeresedés védelmére fennállottak. A városban bort árulni csakis ottani polgároknak volt megengedve. Languedoc borait szt Márton-nap elıtt nem volt szabad lehozni a Garonne-on s nem volt szabad eladni deczember elıtt. Mindezek mellett a borkereskedés eléggé virágzott, fıleg Anglia felé. A háborúk alatt azonban az összeköttetések megszakadtak s mire a béke beállott, a franczia boroknak már spanyol és portugal termelıkkel is kelle versenyezni az angol piaczon, mely azelıtt csaknem teljesen az övék volt. A kicsi Béarn lakói elfeledve, de elégülten éltek az ország dél-nyugati zugában, még a forradalom sem sokat változtatott sorsukon; a föld szabad, a vagyon megoszlása egyenletes volt. „Jólét, csín és kényelem mindenfelé”, — mondja Young, az élesszemő angol utazó, — „a házakban és ólakban, a kicsi kertekben, valamint a fölkeritett szántókon. Itt, IV. Henrik országában, csakugyan megvan minden paraszt fazekában a historicus tyúk.” Az ország többi határmegyéi bármily magasan álljanak is sok tekintetben, rendszerint elmaradtabbak a mezıgazdaság, szempontjából, mint a szomszéd állalok. A déli megyék azonban e tekintetben kivételt képeznek, mert a spanyol viszonyokkal szemben a haladást képviselik. A kedvezı égalj mellett a mezei életet nem lenne nehéz több vonzó erıvel gazdagítni, mint amennyivel az jelenleg bir; ez meggátolná a városokba tódulást, mi annyi erıt és vagyont von el a mezıgazdaságtól. Némi költséggel és gonddal az ügyes francziák elterjedtebbé tehetnék a gyümölcsök termesztését s a virágok mívelését, mi több kellemet és vonzó erıt adna a falusi életnek, mint amivel az ma bir. A parasztság helyzete vagyonilag igen jó, s ennek nem utolsó tényezıje a józánság. E vidékek szenvedtek talán legtöbbet a phylloxerától, s ha az egykor annyira virágzó borkereskedés nem ment is tönkre, sokat szenvedett mégis; ma már, mint tudjuk, a bordeauxi néven piaczra kerülı árú nagy része nem Francziaország lejtıin terem. Dr Bernáth István.
