Mao utolsó forradalma
Kína, 1966–1976 1966 június 2. A pekingi Csinghua Egyetemen megalakul az elsõ vörösgárdista csoport. június 4. A Kínai Kommunista Párt (KKP) meghirdeti a „kulturális forradalmat”. augusztus 1–12. Mao Ce-tung összehívja az 1962 óta nem ülésezõ Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottságának plenáris ülését, a „kulturális forradalom” jóváhagyása céljából. A plénumon a KB-tagoknak a fele sem vesz részt, ugyanakkor – a párt szervezeti szabályzatát megsértve – nagy számban meghívást kapnak az ülésre a „forradalmi tömegek” képviselõi, gondosan kiválasztott katonák és pártfunkcionáriusok. A plénum alatt függesztik ki a Peking Egyetemen Mao „nagybetûs faliújságját” (tacepao) „Bombázzátok a parancsnokságokat!” címmel. Mao „néhány vezetõ elvtársat” azzal vádol meg, hogy „reakciós álláspontra helyezkedve burzsoá diktatúrát erõszakoltak ki, és elfojtották a proletariátus nagy kulturális forradalmának áradó mozgalmát”. augusztus 21. Elsõ nagy demonstrációját tartja Pekingben a kínai fiatalok „vörös gárdája”. Sok ezren vonulnak végig a városon, a nyugati életstílus Kínában megjelenõ elemeivel való teljes szakítást hirdetve. Lakóházak polgárinak minõsített berendezési tárgyait semmisítik
1966–1976 „nagy proletár kulturális forradalom” alapvetõen politikai mozgalom volt. Elindítását az 1960-as évek közepén Mao – Kína elsõ számú vezetõje – határozta el, aki ezzel Kínán belül saját hatalmát, a nemzetközi életben pedig országa befolyását és tekintélyét kívánta megerõsíteni. Az „eredmény”: miközben a kulturális javak jelentõs része megsérült vagy elpusztult, a tömegek pedig kiábrándultak a forradalmi ideológiákból, Kína integrálódott a nemzetközi közösségbe és a világgazdaságba.
megkérdõjelezhetetlen volt. A szovjet „nagy testvér” segítségével, illetve a szovjet modell másolásával a forradalmi Kína az iparosítás és a kollektivizálás útjára lépett. A „nagy ugrás” gazdasági és társadalmi mozgalmát (ami 1958– 1960 között azt célozta, hogy a mezõgazdasági jellegû, elmaradott Kínát rövid idõ alatt fejlett ipari országgá tegye) 1962-ig tartó éhínségek követték, amelyek jelentõsen gyengítették Mao tekintélyét. Úgy tûnt, hogy a „nagy kormányos” karizmatikus személyiségén alapuló vezetést felváltja egy pragmatikus vezetõi gárda. Mao azonban ellentámadásba lendült. Az 1950-es években már alkalmazott módszeréhez nyúlt vissza: párton kívüli erõk – középiskolás diákokból és egyetemi hall-
A
Mao harca a hatalomért A Kínai Népköztársaság (KNK) elsõ évtizedében Mao Ce-tung hatalma
A VILÁG MEGOSZTOTTSÁGA AZ 1960-AS ÉVEK VÉGÉN Grönland (Dánia)
NORVÉGIA
K
A
N
A
D
FINNO.
SVÉDO.
A NAGYBR.
AMERIKAI Azori-szk.
E G Y E S Ü LT Á L L A M O K
A
T
L
A
N
T
LÍBIA
NIGER BissauGuinea 1974
EGYIPTOM
CSÁD
SZUDÁN
INDIA
E
Á
N
KAMB.
FÜLÖPDÉLVIETNAM SZIGETEK 1975-ig MALAJZIA
NAMÍBIA (Dél-Afrika)
I
N
D
I
A
I
1975 Dél- Mozambik Rhodesia
DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG
Ó C E Á N
I
N
Seychelle-szk. 1976
Az Amerikai Egyesült Államok területe
Angola 1975
BOLÍVIA
ARGENTÍNA
SZOMÁLIA KENYA
TANZÁNIA
PERU
CHILE
JAPÁN
THAIFÖLD
t e n g e r
B R A Z Í L I A
ÓCEÁN
DÉLKOREA
BANGL. TAJVAN 1971 BURMA ÉSZAKLAOSZ VIETNAM
ETIÓPIA KAMERUN 1975 Sao Tomé és Principe KONGÓ ZAIRE
C
A
C S E N D E S -
OMÁN ÉSZAKJEMEN DÉLA r a b JEMEN
NIGÉRIA
KOLUMBIA
Ó
N
IRÁN
SZAÚDARÁBIA
K U B A
Francia Guyana
Í
AFGANISZTÁN PAKISZTÁN
ALGÉRIA
Zöld-foki szk. 1975
CSENDES-
K
TÖRÖKO. SZÍRIA IRAK IZRAEL
MAROKKÓ
VENEZUELA
K ÉSZAKKOREA
-
Kanári-szk. (Spanyolország)
MEXIKÓ
Szahalin
MONGÓLIA
PORT. SPANYOLO. OLASZO.
I
J
V
u
NDK NSZK FRANCIAORSZÁG
O
Z
S
Ó
I
N
U
T
E
. z k r i l - s
Alaszka (USA)
D
O
N
É
Z
KeletTimor 1975-ig
I
A
Pápua Új-Guinea (ausztrál) 1975
Az Amerikai Egyesült Államok jelentôs befolyása, ill. geopolitikai túlsúlya Nagy-Britannia és külbirtokai külbirtokai Ó Franciaország C E és Á N Portugália tengerentúli területei (függetlenné váltak 1974–1975-ben)
A U S Z T R Á L I A
A Szovjetunió területe Egyéb kommunista államok
Tasmania ÚJ-ZÉLAND
Falkland-szk.
A „harmadik világ” 1975 Gyarmatok, a függetlenné válás évével
3
meg, járókelõk nyugati stílusú ruháit az utcán tépik szét, a templomokra vörös zászlókat tûznek, „Hadüzenet a világnak!” feliratú plakátokat ragasztanak ki, nagykövetségeket támadnak meg. augusztus–november A vörösgárdisták seregszemléi Pekingben a Tienanmen téren. Fiatalok és katonák milliói vonulnak el a „Mennyei Béke Kapuja” mellvédjén felsorakozott kínai vezetõk elõtt, akik „vörösgárdista” feliratú karszalagot viselnek és kezükben tartják a Mao-idézeteket tartalmazó kis „vörös könyvecskét”. (1966. augusztus 18. és november 26. között nyolc nagy felvonulást tartanak Pekingben, amelyre az ország különbözõ részeirõl mintegy 10-11 millió fiatal utazik fel, az utazásuk és az ellátásuk ingyenes.) október 27. Az Új Kína hírügynökség beszámol arról, hogy Kína a saját területe fölött sikeres irányított lövedékes atomfegyver-kísérletet hajtott végre. A rakéta zavartalanul repült, és a nukleáris robbanófej a megadott távolságban sikeresen eltalálta a célt. A jelentés nem szól arról, hogy mekkora volt a megadott távolság és milyen hatóerejû a robbanás. november–december A vörösgárdisták a kulturális forradalmat már a gyárakra, üzemekre is kiterjesztik, fennakadást okozva a termelésben. Komoly, nem egy esetben fegyveres összecsapásokra kerül sor a különbözõ irányítású csoportok között, amelyeknek többnyire a hadsereg beavatkozása vet véget. 1967 június 17. Az elsõ hidrogénbomba-robbantás Kínában. 1968 október Liu Sao-csi államelnököt a kulturális forradalom során kizárják a Kínai Kommunista Pártból. (Mao Ce-tung valamennyi magas beosztású ellenfelétõl megszabadul. Börtönbe, házi õrizetbe kerülnek, vagy vidéki számûzetésbe küldik õket.) az év folyamán A szétvert pártbizottságok, illetve állami vezetõ szervek helyén úgynevezett forradalmi bizottságokat hoznak létre, amelyekben a hadsereg, a forradalmi tömegek és a korábbi pártapparátus képviselõi egyenlõ arányban vesznek részt. A 100–250 fõs testületek mellett a napi ügyek vitelére kisebb létszámú állandó bizottságokat állítanak fel. 1969 március Egyre hevesebbé válik Kínában a szovjetellenes propaganda. Fegyveres összecsapásokra kerül sor a kínai–szovjet határ több szakaszán. A határvillongások csak augusztusban érnek véget. április A KKP IX. kongresszusán jóváhagyják Mao Ce-tungnak a kulturális forradalom során követett politikáját. Lin Piaót Mao utódjává nyilvánítják, megkezdõdik a párt újjászervezése. folytatás a 6. oldalon ð
4
MNM Történeti Fényképtár
Forradalmi dalokat éneklõ fiatalok zászlókkal és transzparensekkel a vörösgárdisták felvonulásán, 1966
gatókból szervezõdött „vörös gárdák”, majd munkásokból és parasztokból álló „kulturális forradalmi csoportok” – segítségével igyekezett megtörni és felszámolni pártbeli ellenlábasainak befolyását. A kulturális forradalommal Mao azt szerette volna elérni, hogy Kína végleg szakítson a revizionistának bélyegzett szovjet fejlõdési modellel. Emellett ismét forradalmi lendületbe akarta hozni és radikálisan átalakítani az egész társadalmat. Az állami és pártapparátust azzal kívánta a saját ellenõrzése alá vonni, hogy a vezetõket, a „kádereket” úgymond a tömegek kritikájának veti alá. Végül, de nem utolsósorban gondoskodni kívánt utódjáról: Liu Sao-csi államelnök helyett a hadsereg vezetésével megbízott Lin Piaót hozta helyzetbe.
Út a káosz felé A hétköznapi ember számára a tömegmozgalom eleinte egy volt az addigra már megszokott kampányok közül. 1965 novemberében Vu Han pekingi alpolgármester történelmi drámáját Jao Ven-jüan fiatal sanghaji irodalmár éles hangú cikkben kritizálta, a párt és személyesen Mao elnök elleni támadásként értékelte. A kirohanást további kritikus írások követték. Még ebben
sem volt semmi szokatlan. A mozgalom kivételes jellegét akkor nyerte el, amikor Mao a „négy régi” (régi eszmék, régi kultúra, régi szokások és régi magatartás) elleni harcra szólított fel. Erre 1966 nyarán az egyetemeken és középiskolákban tanárokat bíráló csoportok szervezõdtek. Az oktatási rendszer reformja és a kulturális forradalom sikeres lebonyolítása érdekében az iskolák és a felsõoktatási intézmények hamarosan bezártak. A Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottsága 1966 augusztusában szentesítette a kulturális forradalmat. Az ülés idején készült el Mao elsõ tacepaója („nagybetûs” faliújságja), a „Bombázzátok a parancsnokságokat!”. Arra buzdította a fiatalokat, hogy merjenek forradalmat csinálni, ne féljenek a felfordulástól és ne ismerjenek könyörületet, hiszen „a forradalom sosem lehet kifinomult, gyengéd, mérsékelt, kedves, udvarias, tartózkodó és nagyvonalú”. Mao az ifjúságtól az idõsebb generációk tekintélyének lerombolását várta. Megengedte, sõt támogatta a tanárok, szülõk és pártkáderek meghurcolását. Kegyetlen, de Kínában korántsem példátlan események következtek. Vörösgárdista csoportok sora jött létre, amelyek felléptek a burzsoának bélyegzett régi kultúra és szokások
S
K A Z A H S Z TÁ N
S
Z
i b
KÜLSÔ-
ó
o n
or
u
j
a
BANGLADES
g on ek M
INDIA
folyó
ÉSZAKKOREAJapán-tenger
Vuhan l
DÉLSárga- KOREA tenger Nanking
f
ö
Csungking
l d
D
KÍNA
ínai-heg él-k
Kelet-kínai-tenger
yvi
dé
k
Hszi Kuangcsou
0 200
TA J VA N
Hongkong MIANMAR LAOSZ
Bengáli-öböl
JAPÁN
Sanghaj
ce
ng
Ja
.
BHUTÁN
Senjang
a
á
Harbin
M
m.
ni-
uá
cs
e Sz
-hg
I N D I A
l
üe
NEPÁL Ga ng es z
Lhásza
a l i
BELSÔCsengtu
sz
i a
ah
H m
n
T
um
KÍNA
T ibeti-fennsík
ó
i K í n a
ak
n
g
- M s ô PEKING e l
G
B Cs Ta k l a - M a k á n ili c e ag en e n n-t C Ta -hg ajd r i m - m e d lti . am A -m . Lancsou K l
u
G
n
s a n e n T i
Á
M O N G Ó L I A
i-m.
Urumcsi
K e l e t - Tu r k e s z t á n
ar
A Tibeti-fennsíkot dél felõl lezáró Himalája
R
Sárga-
K
O
ária
ung
Dzs
K
ína a történelemben állandóan változó területû birodalom volt, igen eltérõ adottságú régiókból állt, amelyek idõnként teljesen elkülönültek egymástól, majd idõvel egymás közötti határaik is jelentõsen módosultak. Kína a föld legnépesebb országa 1,34 milliárd lakosával, amely több, mint Európa, Észak-Amerika és Ausztrália népessége együttvéve. Kína teljes lakosságának 91%-át teszi ki a kínai etnikum (han), a maradék 9% (55 népcsoport) is nagyrészt mongolid, kivéve Hszincsiang/Kelet-Turkesztán kaukázusi jellegzetességeket mutató népeit. Kína népességének több mint egyharmada még mindig a mezõgazdaságban dolgozik, de területének mindössze egytizede áll mûvelés alatt a földrajzi (hegységek) és éghajlati (szárazság) viszonyok miatt. A mai (körülbelül Európa méretû) Kínát alkotó terület mind a földrajzi és éghajlati környezet, mind a népesség tekintetében alapvetõen eltérõ térségekbõl áll. A természeti környezet (bár lenyûgözõ szépségû) nem kedvezõ: az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el. Az ország területe „nyugatról keletre lejt”, a nyugaton található magashegységek után a Csinghaj-tibeti-fennsík, majd keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. A két legnagyobb régió Belsõ-Kína és KülsõKína. Ezek területüket tekintve hasonló nagyságúak, de a népességi viszonyokban teljesen mások. Külsõ-Kínában a lakosságnak csak alig több mint 5%-a él. Egyes területek itt gyakorlatilag lakatlanok, illetve olyan gyér népességûek, hogy a népsûrûség nem haladja meg az egy fõ/km2-t. Hatalmas magashegységek vonulatai (például a Himalája, Kunlun, Tien-san), a világ legnagyobb sivatagai (Góbi, Takla-Makán), óriási mocsarak (Cajdam-medence), végtelen füves pusztaságok (sztyepp) találhatók itt. KülsõKínában még ma is fõként a pásztorkodás (juh, kecske, szarvasmarha, ló, jak) jelenti a megélhetést. A terület lakói nem kínai etnikumú, mongol, török, tibeti és egyéb középázsiai népek. (Csaknem az egész Külsõ-Kínát nemzetiségi „autonóm területek”-re osztották fel.) Külsõ-Kína nem rendelkezik olyan belsõ vízi utakkal, amelyek gazdasági egységének alapjául szolgálhattak volna (lévén a terület belsõ vízgyûjtõ, illetve a peremvidékekrõl a folyók Kínából kifelé
Z
d z s ú r i a
O
a
R
ur Am
O
Kína földrajza
VIETNÁM
Dél-kínai-tenger
500 1000 2000 5000 m
tartanak). A Külsõ-Kínát átszelõ egyetlen fontos útvonal a Selyemút volt, hegyeken és sivatagokon keresztül. Csak a 18. században egyesítette a két területet a Csing-dinasztia, ennek köszönheti a mai Kína-állam óriási méretét. Belsõ-Kína folyók által feltöltött síkságokból, folyóvölgyekbõl, változatos dombvidékekbõl álló (Belsõ-Kínát magát is kettéosztja egy hegylánc a 35. szélességi kör mentén), az emberi megtelepedésre õsidõk óta alkalmas táj. Így már évezredek óta öntözéses, intenzív földmûvelést folytattak e terület lakói, és ez volt a magja a történelmi Kínai Birodalomnak. A lakosság a belsõ-kínai termékeny síkságokon és a medencékben, valamint a tengerparti régiókban tömörül. A népsûrûség sok helyütt az 1000 fõ/km2-t is meghaladja. Az északi hanok (kínaiak) testfelépítésben is különböznek a déliektõl: erõteljesebbek és átlag 5 cm-rel magasabbak. A hegységtõl délre jóval több a csapadék, mint északra, ahol ráadásul gyakoribb az aszály és az áradás is. A déli terület kiegyensúlyozottabb éghajlata a Jangce nagy hozamú, állandó folyásának köszönhetõ (a világ harmadik leghosszabb folyója). A térség mezõgazdasága így fõként az öntözéses rizstermesztésen alapult. Északon a Sárga-folyó nagy mennyiségû hordalékot (löszt) visz (innen a folyó neve), amelynek lerakódásából torlaszok keletkezhetnek. Ettõl kiszámíthatatlanná válik a víz folyása. A folyó a történelem folyamán rengeteg problémát okozott árvizeivel, mederváltoztatásaival. Északon fõként búzát és kölest termesztettek.
F. I. Rizsteraszok a termékeny Dél-Kínában
5
folytatás a 4. oldalról ð november 12. A börtönben meghal Liu Sao-csi volt elnök. Posztja betöltetlen marad. 1970 április 24. Kína felbocsátja elsõ mûholdját. 1971 április 10–17. Amerikai asztaliteniszcsapat vendégeskedik Kínában. (A nagoyai 31. asztalitenisz-világbajnokságon részt vevõ amerikai válogatottat a kínai küldöttség meghívja egy barátságos mérkõzésre Kínába.) A kínai kormányfõ fogadja a csapat tagjait és kijelenti, hogy az amerikaiak látogatása megnyitotta a kaput a két ország népei elõtt. Kezdetét veszi az 1949 utáni kínai–amerikai kapcsolatok enyhülését jelzõ szakasz („pingpong-diplomácia”). június 2–9. Román párt- és állami delegáció tartózkodik Kínában. A közös közleménybõl: „…a kínai nép szilárdan fogja támogatni a román népet nemzeti függetlenségének és állami szuverenitásának megõrzéséért vívott igazságos harcában…” július 9–11. Richard Nixon amerikai elnök tanácsadója, Henry Kissinger titokban Pekingbe látogat, ahol Csou En-laj miniszterelnökkel tárgyal. Kissinger az elsõ felelõs amerikai államférfi, aki a Kínai Népköztársaság (KNK) kikiáltása óta Pekingben jár. A tárgyalás során megállapodnak Nixon elnök Kínába utazásáról. Példátlan eset, hogy az amerikai államfõ olyan országot keressen fel, amellyel az Egyesült Államok nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot. szeptember 13. Lin Piao, Mao Ce-tung kijelölt utóda (állítólagos leleplezett Mao-ellenes összeesküvése után, menekülés közben) Mongólia felé tartó repülõgépével tisztázatlan körülmények között lezuhan és életét veszti. október 25. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyûlése 76 igen, 35 nem szavazattal, 17 tartózkodás mellett megszavazza Albánia határozati javaslatát: Kínát a Kínai Köztár-
ellen. Házról házra járva összegyûjtötték a régi könyveket, festményeket, porcelánokat, aki pedig rejtegetni próbálta mûkincseit, kegyetlenül megbüntették. A középiskolákban és az egyetemeken harci gyûléseket rendeztek, pellengérre állították, sõt fizikailag bántalmazták a kádereket és a tanárokat. 1967–1968 folyamán rendszeresen voltak népítéletnek nevezett több tízezres tömeggyûlések, ahol nem ritkán halálra ítélték és azonnal ki is végezték a „forradalom ellenségeit”. A meghurcolt értelmiségiek közül sokan, köztük a kínai irodalom és mûvészet nagyjai öngyilkosságba menekültek. A lázadó szervezetek, a vörös gárdák elképesztõen primitív demagógiával „forradalmi tömegbírálatnak” vetették alá, „leleplezték” a revizionistának, kapitalista úton járónak bélyegzett értelmiségieket és vezetõket. A valódi célokról azonban árulkodik többek között az a tény is, hogy a „forradalom” a tudományos kutatásra csak korlátozottan terjedt ki: Kína ebben az idõszakban többek között a hidrogénbomba kifejlesztésén dolgozott. Mao 1966 õszén többször megjelent a Mennyei Béke Kapujának (Tienanmen) erkélyén, ahol a vörösgárdisták karszalagját viselve integetett az õt éltetõ tömegnek. Némán nézte végig a felvonulásokat, a rajongó szeretet megnyilvánulásait. E rendezvényekre a fanatizált vörösgárdisták milliói az ország minden részébõl ingyenes különvonatokon érkeztek Pekingbe. 1967–1968 folyamán a zûrzavar tovább nõtt. A vörösgárdisták elfoglalták a kormányhivatalokat, ami káoszt
Mao elnököt köszöntõ vörösgárdisták. Propagandaplakát, 1967
6
eredményezett, de új rendet nem teremtett. Általánossá vált az anarchia. Az esztelen pusztításnak a pártvezetés józanabb része igyekezett gátat szabni, de a rombolást a lehetõ legerõsebb politikai erõ támogatta: Mao Ce-tung és a propagandát irányító Kulturális Forradalmi Csoport, élén Mao feleségével, Csiang Csinggel. Az egyre radikalizálódó, magukat a kulturális forradalom egyedüli igaz képviselõjének tartó csoportok azonban egymással is vetélkedtek, belsõ ellentétek keletkeztek közöttük. Az egyetemeken a konfliktusok olykor fegyveres összecsapásokba torkolltak. Az eluralkodó káosz mértékét látva Mao úgy döntött, hogy a helyzet feletti uralmához a hadsereg segítségét veszi igénybe. A hatalom gyakorlását a vezetés a hadsereg, a forradalmi tömegek és az eszméhez hû káderek koalíciójára bízta. Mao belátta, hogy nem képes közvetlenül irányítani a vörösgárdista csoportokat. Az ámokfutásnak és az anarchikus állapotnak szimbolikus gesztussal vetett véget. A radikális csoportok megfékezése érdekében „Mao Ce-tung eszméit propagáló munkás–paraszt csapatok” létrehozását kezdeményezte. Ezek feladata a vörösgárdisták politikai nevelése volt az iskolákban, egyetemeken és termelõegységekben. 1968. augusztus 5-én (a vörösgárdisták tevékenységét jóváhagyó „Bombázzátok a parancsnokságokat!” tacepao kiadásának második évfordulóján) Mao egy kosár – Kínában nagy ritkaságnak számító – aranysárga mangót ajándékozott a Csinghua
Gyakorlatozó vörösgárdista lányok. Peking, 1967
A konszolidáció évei
Mao-portré és az elnököt dicsõítõ szöveg díszítik a viaszmangót védõ üvegburát, 1968
Egyetemre küldött munkás–paraszt csapatnak. A soha el nem fogyasztott és ereklyeként tisztelt mangókkal (amelyek viaszmásolatait késõbb az egész országban körbehordozták) Mao valójában a vörösgárdistáknak üzent. Megkezdõdött a rendcsinálás. Újjászervezték az állami és pártapparátust. Új közigazgatási egységek, forradalmi bizottságok jöttek létre, amelyek élén katonák álltak. A vörösgárdisták által meghurcolt kádereket rehabilitálták. A gárdistákat falura küldték fizikai munkára. A vörös gárdák 1978. évi hivatalos felszámolásáig 16,5 millió városi fiatal, a teljes városi lakosság több mint egytizede vett részt efféle átnevelésen.
A konszolidációs folyamat fontos állomása volt a KKP 1969 áprilisában megtartott IX. kongresszusa, amely egyben a kulturális forradalom legintenzívebb és legzûrzavarosabb szakaszának végét is jelentette. A kongresszus a kulturális forradalmat hivatalosan befejezettnek nyilvánította, Mao Ce-tung eszméit ismét beemelte a pártalkotmányba, Lin Piaót pedig Mao utódaként nevezte meg. (Mao fõ pártbeli ellenfelének tartott Liu Sao-csi 1969-ben fogságban hunyt el, miután megtagadták tõle a szükséges orvosi ellátást.) A belsõ hatalmi küzdelmek eredményeként 1976-ig a vezetésnek hol a radikálisabb, hol a pragmatikusabb szárnya került fölénybe, ami megmutatkozott a propaganda hangvételének változásában éppen úgy, mint a gazdaság teljesítményében és a külpolitikában. A formális hatalmi struktúrák felbomlása idején a személyes kapcsolatok fontos szerephez jutottak. Az ideológiai köntösbe bújtatott hatalmi harc a vezetés legfelsõ szintjét sem kímélte. A párton belüli feszültségek 1971-ben nyílt konfliktusba torkolltak. Az új kurzus prófétáját, Lin Piaót és családját puccs elõkészítésével vádolták meg. Lin menekülni próbált, de repülõgépe máig tisztázatlan körülmények között lezuhant, és a kijelölt utód szörnyethalt. A hatalmi ûrt kihasználva Csou En-laj miniszterelnök igyekezett helyreállítani a civil irányítást az állami hivatalokban. Mao elnök ekkorra már fizikailag meglehetõsen rossz állapotban volt.
Csou En-laj, Mao elnök és Lin Piao, kezükben a „vörös könyvecskével” még közösen köszöntik a forradalmi hadsereget. Propagandaplakát
saság (Tajvan) helyett a Kínai Népköztársaság képviseli az ENSZ-ben, a Biztonsági Tanácsban (az öt állandó tag egyike) és az ENSZ valamennyi szakosított szervezetében. Ezzel lezárult a Kína képviseletével kapcsolatban 21 éve húzódó vita. 1972 február 21–28. Nixon amerikai elnök látogatása Kínában. Pohárköszöntõjében Csou En-laj miniszterelnök arról beszél, hogy Kína és az USA társadalmi rendszere alapvetõen különbözik egymástól, a két kormány között nagyok a véleménykülönbségek, mindez azonban nem akadályozhatja meg, hogy a két ország a békés egymás mellett élés elve alapján rendezze államközi kapcsolatait. A közös közlemény legfigyelemreméltóbb pontja Tajvannal foglalkozik. Az Egyesült Államok elismeri, hogy az „összes kínai számára csak egy Kína létezik, s Tajvan Kína része”. Ugyanakkor Pekingnek tudomásul kell vennie, hogy az amerikai haderõ még határozatlan ideig Tajvanon marad. Kína számára nagy fontosságú volt annak a leszögezése, hogy egyik fél sem törekszik hegemóniára az ázsiai–csendes-óceáni régióban, és ellenzik más ország vagy országcsoportok ilyen erõfeszítéseit. Nem csatlakoznak a másik fél ellen irányuló egyezményekhez, elutasítják a nagy országok összejátszását más országok ellen, illetve hogy a nagy országok a világot érdekövezetekre osszák fel. Kína kiemelte a közös érdeket a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében, a sokoldalú érintkezésben a tudomány, a kultúra területétõl a sportig és az újságírásig. szeptember Japán–kínai diplomáciai kapcsolat létesül. Tanaka japán miniszterelnök kínai látogatásának eredményeként közös közleményt adnak ki, amely nemcsak a világháború óta fennálló hadiállapot megszüntetését jelenti be, hanem a diplomáciai kapcsolatok felvételét is. 1973 április Teng Hsziao-ping rehabilitálása és miniszterelnök-helyettessé történõ kinevezése. (A Lin Piao-ügy kirobbanása után a KKP vezetésének Csou En-laj köré tömörülõ „mérsékelt” és „pragmatista” szárnya igyekszik maximálisan kihasználni pozíciói erõsítésére a „szélsõségesek” között támadt ellentéteket. Ennek során sikerül több, a kulturális forradalom elsõ szakaszában meghurcolt és leváltott régi kádert rehabilitálni és korábbi funkcióiba visszahelyezni. Ennek ellenére a szélsõbaloldali „kultúrforradalmi” csoport és különösen az annak magvát képezõ „sanghaji csoport”, a késõbbi „négyek bandája” továbbra is erõs pozíciókkal rendelkezik az újjászervezett párt vezetõ testületeiben.) folytatás a 11. oldalon ð
7
Mao utolsó négy éve a Csou En-laj köré csoportosuló pragmatikus politikusok és a Csiang Csing és csoportja (a „négyek bandája”) által fémjelzett radikálisok hatalmi vetélkedése jegyében telt. Míg a józanabbak a modernizációt és a nyitást szorgalmazták, a radikálisok célja a külvilágtól való függetlenség és az ideológiai tisztaság volt. 1973–1976 között a radikálisok uralták a propagandát és a kultúrpolitikát, míg a modernizáció hívei a gazdaság irányítását tartották a kezükben. Csou En-laj 1976. januári halálát követõen a Tienanmen téren összegyûlt óriási tömeg azt demonstrálta, hogy elege van a szélsõséges ideológiából. Az „égalatti nagy zûrzavarának” Mao Ce-tung 1976. szeptember 9-i halála és a négyek bandájának októberi letartóztatása vetett véget.
Kultúra a „kulturális forradalom” idején
A „négyek bandája” ao Ce-tung elnök negyedik felesége, Csiang Csing köré csoportosult az a pártfrakció, amely a kínai kulturális forradalom legnagyobb túlkapásait kezdeményezte. Csiang Csing juttatta a KKP Politikai Bizottságá„Zúzd össze a négyek bandáját” – biztat a plakát, 1978 ba Csang Csun-csiaót, Jao Ven-jüant és Vang Hungvent, akik egyre nagyobb befolyáshoz jutottak. Állítólag maga Mao nevezte el õket a „négyek bandájának” leplezetlen hatalmi ambícióik és intrikus magatartásuk miatt. Mao halála után (1976) az új miniszterelnök, Hua Kuo-feng államcsínykísérlet vádjával tartóztatta le a befolyását vesztett csoport tagjait. A kirakatper végén, 1981-ben hozott halálos ítéleteket késõbb életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Csiang Csing 1991-ben öngyilkos lett. Csang Csun-csiao volt miniszterelnök-helyettes 18 évi börtönbüntetést kapott, azonban egészségi állapotára való tekintettel 1998-ban szabadlábra helyezték. (2005-ben hunyt el.) Vang Hung-ven egykori pártelnök-helyettest életfogytiglani börtönre ítélték, 1992-ben halt meg májrákban. A negyedik tag, Jao Ven-jüan, a KKP egykori propagandafõnöke 1996-ban, húsz év után szabadult.
M
A kultúra frontján folytatott osztályharc emblemaközölte. Az 1970-es évek tikus alakja Mao felesége, elején a darabokat filmCsiang Csing egykori sangre vitték. A kópiák az haji színésznõ volt. Csiang Csiang Csing egy filmország legeldugottabb már az 1940-es évektõl magazin címlapján, még színésznõként, 1935 szegletébe is eljutottak. igényt tartott a kultúrpoliÉrdekes módon a megtika irányítására. Vágya az 1960-as évek közepére teljesült. változott Kínában az 1990-es évek óta Vezetésével nyolc forradalmi minta- e modelldarabok és forradalmi operák opera készült. A Japán-ellenes háború A termelés fokozására biztató vagy a forradalmi polgárháború idején propagandaplakát játszódó mûvek fõszereplõi a hõs kínai nép fiai és lányai, a maoista tantételeket megjelenítõ figurák: katonák, munkások és parasztok, nem pedig istenek, császárok, tábornokok és ágyasok, mint a hagyományos mûvekben. Egy évtizeden át e mintadarabok uralták a kínai kulturális életet és a hétköznapokat. (Minden más mûvet betiltottak.) Hõseik mindenhonnan visszaköszöntek: képregényekbõl, plakátokról, naptárak lapjairól, cigarettásdobozokról, illetve mosdótálakról, étkészletekrõl és táskákról. A modelldarabokat iskolákban, gyárakban, sõt paraszti közösségekben is színpadra állították. Slágereiket naphosszat sugározták a rádiók és az utcai hangosbeszélõk. Szövegkönyvüket a párt elméleti folyóirata, a Vörös Zászló is
8
O. E.
népszerûsége ismét magasra szökött. A „vörös klasszikusok” dallamai újra feltûnnek modern slágerek témájaként, képi világuk pedig a manapság egyre népszerûbb és nemzetközileg is egyre ismertebb modern kínai képzõmûvészet egyik meghatározó témájává vált. „A nõi vörös különítmény” címû modellbalett plakátja
A kulturális forradalom elsõ szakaszában (1966–1968) Mao személyi kultusza vallási fanatizmussá fokozódott. Mao portréit és a Maótól vett idézetekbõl Lin Piao által összeállított kis vörös könyvecskét, a „Mao-bibliát” vallásos tisztelet övezte. Az elnök képei és szobrai nemcsak nyilvános helyeken jelentek meg, hanem a családi „házi oltárokon” is. A nyomdák éveken keresztül csak Mao Ce-tung mûveit és az õt dicsõítõ kiadványokat állítottak elõ. A sajtóban mindennap megjelent egy-egy útmutató idézet az elnöktõl. A Mao-zubbonyos kínaiak viseletének elmaradhatatlan része volt a Mao-jelvény.
Ideológia és modernizáció kettõssége Az 1960-as években a nemzetközi környezet nem kedvezett Mao vezetõi ambícióinak. Kína nem volt az ENSZ tagja, ráadásul gazdasága a mélypontra jutott. A „nagy ugrás” katasztrófáját és a szovjet szakértõk Kínából történt kivonását (1960) követõen a kínai vezetés joggal érezhette: eljött az idõ, hogy az ország nemzetközi helyzetét átgondolják és újraértékeljék. A következõ közel két évtized alatt, amelynek több mint fele a kulturális forradalom jegyében zajlott le, Kína kitaszított országból a nemzetközi közösség elismert tagjává vált. Az 1940-es évek végén Kína a Szovjetunió által vezetett szocialista világ része lett. Az 1960-as években a kommunista kínai vezetés nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván a Szovjetunió által vezetett szövetségi rendszer alárendelt tagja lenni. Mao azt igyekezett bizonyítani, hogy a Szovjetunió nem érdemes és nem is alkalmas a nemzetközi kommunista mozgalom vezetésére, mert az ideológiai revizionizmus útjára lépett, letért a szocializmus építésének lenini útjáról és a kapitalizmus restaurálásába fogott. Mao ezzel a forradalmi lendületet és az ideológiai tisztaságot állította szembe. A Mao Ce-tung nevével fémjelzett radikális vonal követõi Kínát olyan országnak akarták látni, illetve láttatni, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok által dominált, igazságtalan nemzetközi rendszerrel szemben áll, és az elnyomott fejlõdõ országok érdeké-
Népi kommunák és népi kohók „nagy ugrás” politikáját a KKP VIII. kongresszusának 2. ülésszakán (1958. május 5–23.) fogadták el. A gyorsított iparfejlesztés célja Nagy-Britannia ipari termelésének 15 év alatti utolérése volt. A jelszó: „háromévi kemény munka – tízezer évi boldogság”. Mao a természetes erõforrások gazdagságára, a népesség nagy számára, a kínai emberek szorgalmára, takarékosságára, áldozatvállalására alapozott. A programban a valós elemek mellett azonban irreális célkitûzések is voltak, amelyek figyelmen kívül hagyták a technikai ésszerûséget. Mao szándéka szerint fel kellett volna számolni az ország importfüggõségét a fémtermékek és gépek területén, ehhez bevezették a „népi kohók” építését, azaz hogy mindenki a saját kertjében építsen kis kohót, amelyben saját szükségletére fémeszközöket tud elõállítani. Az intézkedések hamarosan katasztrofális következményekkel jártak. A népi kohókban elõállított fém használhatatlanul rossz minõségû volt, ráadásul a fûtésükhöz egész erdõket irtottak ki, ami utat nyitott a talajeróziónak. Az országos méretû vas- és acélolvasztó kampány miatt súlyosan károsodott a mezõgazdasági termelés is, majd ennek nyomán visszaesett a könnyûipar és hiány jelentkezett a lakosság élelmiszer-ellátásában, valamint a közszükségleti cikkekben. Az elkezdett beruházások kihasználatlanok maradtak, rengeteg volt a befejezetlen létesítmény, alacsony a minõség, magasak a költségek. 1958 és 1960 között a kitûzött célok eléréséért kínaiak millióit kényszerítették kommunákba. Ezekben minden munkát külön fizetség nélkül végeztek, a földek mûvelésétõl, a gyerekek tanításán át a fõzésig. A „nagy ugrás” során a mezõgazdasági termésmennyiséget is növelni akarták, de ehhez a szovjet gazdálkodási téveszméket vették alapul, például hogy sok növényt kell egymás mellé telepíteni, azért hogy „segítsék egymást a növekedésben”, vagy hogy minél mélyebben, akár 2 m-t is elérve kell szántani, hogy ezzel „elõsegítsék a növények jobb meggyökeresedését”. A sûrû vetések és a nagyon mély szántások kimerítették a földet. 1958-ban még gazdag termés volt (még nem merült ki a föld), viszont a betakarításhoz már nem volt elég ember, mert nagy részüket a fémgyártáshoz irányították. Ráadásul a terméseredményeket a helyi vezetõk, hogy kedvében járjanak az országos vezetõknek, még el is túlozták, így a termés olyan nagy részét vitték el vidékrõl a városok ellátására, hogy vidéken alig maradt ennivaló. 1959-ben a Sárga-folyó áradása 2 millió ember életét követelte, amelynek csak egy része volt az áradás áldozata, a többség már az éhezésbe halt bele. 1960-ban országos szárazság sújtotta Kínát, ennek – és az elhibázott gazdaságpolitikának – következtében a becslések szerint 45 millió fõre tehetõ az éhen halt emberek száma.
A
F. I. Ideális kép a népi kommunáról, jobb oldalon mûködésben a népi kohók. Propagandaplakát, 1958
9
ben lép fel. A radikálisok a békés egymás mellett élést a (bûnös) revizionizmus megjelenéseként értékelték, és elutasították. A mérsékelt vonal képviselõi, elsõsorban Liu Sao-csi, valamint Teng Hsziao-ping a fenntartható fejlõdés érdekében a kiegyensúlyozott, megfontolt gazdaságfejlesztést és a nemzetközi gazdasági integrációt támogatták. A kulturális forradalom kezdetén Mao
A forradalmi optimizmus
célja az elszigetelt forradalmi modellország megteremtése volt, a mérsékelt vezetõk pedig a modernizáció gazdasági alapjainak védelmével voltak elfoglalva. Mao elsõsorban az elmaradott afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokat akarta megnyerni a maga elképzeléseinek. A mérsékeltek – köztük a gazdasági ügyeket kézben tartó Csou En-laj miniszterelnök – a modernizáció érde-
„Mao elnököt követve minden viharon át elõre!” Propagandaplakát, 1969
„Sokáig éljen Mao elnök!” Propagandaplakát, 1970
10
kében a fejlett kapitalista világ (Japán, Nyugat-Európa, Kanada, Ausztrália) irányában is nyitottnak mutatkoztak. 1967-re Kína három legnagyobb kereskedelmi partnere Japán, Nagy-Britannia és az NSZK lett. A zûrzavar azonban gátolta a továbbfejlõdést: noha 1967-ben Kína felrobbantotta elsõ hidrogénbombáját, 1968-ban felfüggesztette a modernizáció alapját jelentõ technológia importját.
„Támaszkodj a hadseregre és szeresd a népet!” Propagandaplakát, 1969
„Hatalmas hazánk virul!” Propagandaplakát, 1975
Incidens az Usszuri határfolyónál
szovjet határ több szakaszán. Ezek közül az Usszuri (Vuszuli) határfolyóba ékelt Csenpao (orosz nevén Damanszkij) sziget hovatartozása miatt 1969 márciusában kirobbant fegyveres konfliktusban 31 szovjet határõr és több száz kínai katona vesztette életét.
ínában 1968 augusztusában a Szovjetunió és szövetségesei csehszlovákiai beavatkozásának híre belpolitikai hatást is gyakorolt: felgyorsította a forradalmi bizottságok létrehozását, mert a kínai vezetést erõsen nyugtalanította a frakcióharc és az Készenlétben a kínai és a szovjet alakulatok az Usszuri mentén adminisztratív hatalmi szervezet kiépítésének befejezetlensége. Elhatározták, hogy Kínának a jövõben kerülnie kell egy olyan polgárháborús helyzet kialakulását, amelynél valamelyik fél a Szovjetunióhoz fordulhat „internacionalista segítségért”. A szovjetellenes propaganda még hevesebbé vált, és a Szovjetuniót most már nem pusztán a „revizionista”, hanem a „szociálimperialista” jelzõvel is illették. A felkorbácsolt indulatok a kínai fél részérõl kiprovokált fegyveres összecsapásokhoz vezettek a kínai–
K
A „harmadik világ” vezetõ hatalma Mao az 1960-as évek közepétõl kezdve elõször csak a gyakorlatban – majd az 1970-es évek közepén már az elmélet szintjén is – a két szuperhatalom által vezetett két ellentétes világrendszer helyett a három erõközponttal rendelkezõ világ kialakítására tett kísérletet. A „három világ” elmélete az elsõ világba a szuperhatalmakat (az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót) sorolta, a másodikba a fejlett országokat (idetartoztak a nyugat-európai kapitalista országok, Japán és a közép- és keleteurópai szocialista országok). A fejlõdõ országokat magában foglaló „harmadik világ”, amelynek vezetésére Kína volt hivatott, a függetlenségükért küzdõ afrikai és ázsiai országokat foglalta magában. 1965–1966-ban a kínai politika számos vereséget szenvedett Afrikában, Mao megszakította a pártkapcsolatokat a Szovjetunió Kommunista Pártjával (SZKP) és a többi szocialista állampárttal. A kínai külpolitika radikalizálódásához jelentõsen hozzájárult a belpolitika militarizálódása. A lakosság mozgósítása érdekében a vezetés azt sulykolta, hogy az országot ellenségek veszik körül: a revizionista Szovjetunió, a militarista Japán, a burzsoá India és az imperialista Egyesült Államok. Ez az elképzelés nagyban hozzá-
járult a politikai elzárkózás felerõsödéséhez is.
1968: a külpolitikai fordulat A kulturális forradalom elindítását követõen Peking gyakorlatilag felszámolta a külpolitikai apparátust. A külügyminisztérium a többi kormányszervhez hasonlóan a vörösgárdisták uralma alá került. Egyetlen kivétellel (Egyiptom) az összes nagykövetet hazahívták, a célországban maradó diplomatáknak pedig elõírták, hogy „Mao elnök vörös diplomata harcosaiként” küzdjenek. A hatóságok nem tudták garantálni a fõvárosban dolgozó külföldi diplomaták és külképviseletek biztonságát. A gárdisták a brit követséget 1967 augusztusában felgyújtották, a szovjet nagykövetség hetekre ostrom alá került. A „proletár” diplomácia egyértelmû kihívást jelentett a nemzetközi rendszer ellen. 1968 fordulópont Kína külpolitikájában. A Varsói Szerzõdés fegyveres erõinek csehszlovákiai intervenciója a végletekig megrontotta a szovjet–kínai viszonyt. Az akcióval Moszkva ismét azt bizonyította, hogy – ha érdekeit fenyegetve érzi – továbbra is hajlandó a katonai beavatkozásra más szocialista országokban. Pekingben nem minden alap nélkül feltételezhették, hogy a
O. E.
folytatás a 7. oldalról ð augusztus 24–28. A KKP X. kongreszszusa a 28 millió párttagot képviselõ 1249 küldött részvételével. A kongresszusról kiadott közlemény összesen csak 19 sorban szól belpolitikáról. Élesen megbélyegzi az 1971-ben elhunyt Lin Piao marsallt, Mao egykori helyettesét és kijelölt utódát. A külpolitikáról szóló rész elítéli a két szuperhatalmat, de a fõ veszélyt a szovjet „szociálimperializmusban” jelöli meg. Az APN kommentátora a kongresszust elemezve úgy látja, hogy a „pragmatikusok” és „baloldaliak” vetélkedésérõl van szó. A pragmatikusok vezetõje Csou En-laj, az Államtanács elnöke, a baloldaliaké Csiang Csing, Mao felesége. A kínai hadsereg, amelyet Lin Piao marsall eltávolításával „lefejeztek”, nem vesz részt a hatalomért folyó harcban. Mao álláspontja nem egyértelmû. Bár közelebb áll a „baloldaliakhoz”, nem kívánja megrontani a kapcsolatát Csouval sem. Magatartását a kivárás jellemzi. Jelszava: a „hegyen kell ülni és nézni a tigrisek harcát a völgyben”. 1974 március Feltárják Csin Si Huang-ti-nak, Kína elsõ császárának (Kr. e. 247–Kr. e. 210) síremlékét, amely több ezer, földbe temetett, ember nagyságú agyagfigurát (úgynevezett agyag hadsereg) tartalmaz. április 10. Teng Hsziao-ping beszéde az ENSZ-ben (a „három világ”-elmélet kifejtése), mely szerint a nemzetközi békét és biztonságot elsõsorban a szuperhatalmak hegemón törekvései veszélyeztetik, ezért a világ nagy részét
11
képezõ fejlõdõ országoknak hegemóniaellenes egységfrontot kell alkotniuk a második világba sorolt országokkal. Kína vezetõi szerint a szocialista tábor megszûnt létezni. 1975 január Tíz év után összeül a IV. Országos Népi Gyûlés (ONGY), amelyen a súlyosan beteg Csou En-laj ismerteti a „négy modernizáció” programját, a kormány hosszú távú kétszakaszos gazdaságfejlesztési tervét. Megvitatják és elfogadják a KNK új alkotmányát, amely megszünteti az államelnöki posztot, a hadsereg fõparancsnoka a KNK elnöke helyett a KKP elnöke, azaz Mao Cetung lesz. A gyûlés ugyan megerõsíti a forradalmi bizottságokat és ezzel magát a „kulturális forradalmat”, de a falusi népi kommunák tagjai számára biztosítja a jogot a háztáji földekre, a mellékfoglalkozások gyakorlására és az állattartásra, valamint garantálja a tulajdon védelmét a lakóházakra, takarékbetétekre és létszükségleti eszközökre vonatkozóan. április 5. 87 éves korában Tajvanon meghal Csang Kaj-sek. május 8. Kína diplomáciai kapcsolatot létesít az Európai Gazdasági Közösséggel. május–október Több országos konferenciát tartanak az acéltermelés, a hadiipar, a mezõgazdaság, az oktatás és a tudomány kérdéseirõl. 1976 január 8. Meghal Csou En-laj kínai miniszterelnök. A KKP egyik alapítója 1949 óta töltötte be tisztségét. Utódának Mao a közbiztonsági minisztert, Hua Kuo-fenget teszi meg. április 4–6. Tüntetések a kormány ellen a pekingi Tienanmen téren és számos kínai városban. A megtorlások során több ezer tüntetõt letartóztatnak, sokukat kivégzik. július A Pekingtõl 300 km-re északkeletre fekvõ Hopej tartománybeli Tangsan bánya- és iparvárosban és környékén súlyos földrengés pusztít. Több százezer a halott, milliók válnak hajléktalanná. szeptember 9. 83 éves korában meghal Mao Ce-tung, a KKP Központi Bizottságának elnöke. A kialakuló hatalmi harc gyõztese Hua Kuo-feng, õ lesz a Központi Bizottság, a KB Katonai Bizottsága elnöke és miniszterelnök. Október 7-én, miniszterelnöki kinevezésének másnapján államcsínykísérlet vádjával letartóztatják az úgynevezett „négyek bandáját”, a kulturális forradalom négy legfõbb vezetõjét, köztük Csiang Csinget, Mao özvegyét. Forrás: Jordán Gyula–Tálas Barna: Kína a modernizáció útján a XIX–XX. században. Budapest, 2005.
12
1978-tól Kína elsõ embere Teng Hsziao-ping lett, a reformok, a modernizáció képviselõje. Óriásplakát a sencseni Licsi Parkban, 2007
következõ a sorban Kína lehet. A kínai vezetés ettõl kezdve az ország biztonságát fenyegetõ legnagyobb veszélynek a „szociálimperialistának” nevezett Szovjetunió felõl érkezõ támadást tartotta. A szovjetellenes hisztéria fokozásának egyik eszközeként 1969. március 2-án kínai határprovokáció történt az Usszuri folyó egy lakatlan szigetén, amelyre súlyos szovjet ellencsapás volt a válasz. Az 1968. évi események következtében Mao és a pekingi vezetés felismerte, képtelen kétfrontos harcot folytatni a két szuperhatalom ellen. Ezért Kína minden erejét a legfõbb veszélynek tekintett szovjet szociálimperializmus ellen fordította. A deklarált cél a Szovjetunió elleni egységfront kialakítása volt, amelyben szerepet szánt az Egyesült Államoknak éppen úgy, mint a nyugat-európai tõkés országoknak és a harmadik világnak. A csehszlovákiai beavatkozás után Peking – a nagyköveti tárgyalások felújításával – tapogatózó lépéseket tett Washington felé, és beleegyezett, hogy az amerikaiakkal háborút folytató vietnamiak Párizsban tárgyalóasztalhoz üljenek az Egyesült Államokkal. A IX. pártkongresszus a szovjetellenességet a hivatalos politika részévé tette, sõt a szocialista országok közösségének létét is megkérdõjelezte. Mao célja a kongresszus összehívásával az volt, hogy megerõsítse a vezetés mérsékelt erõit, Kínát kiszabadítsa önként vállalt elzártságából, és új irányt szabjon a külpolitikának. A következõ hónapokban Kína egy sor országba visszaküldte nagykövetét, és diplomáciai kapcsolatot létesített többek között Olaszországgal, Törökországgal, Ausztriával és Kanadával.
A nyitást a hadsereg vezetõi is támogatták, igaz, õk a „nemzetközi antiimperialista és antirevizionista egységfront erõsítésének” szükségességével magyarázták azt. Az egykori õsellenség, az Egyesült Államok elnökének 1972. évi kínai látogatását a kínai propaganda sikerként értékelte, és úgy állította be, hogy a pekingi vezetés nagylelkûen hozzájárult Nixon azon kéréséhez, hogy ellátogathasson Kínába. A nemzetközi elismertséghez vezetõ úton fontos lépés volt, hogy 1971 októberében a korábban a „nagyhatalmi politika eszközének” kinevezett ENSZ tagjai sorába fogadta a KNK-t. A sikeres szavazáshoz az is hozzájárult, hogy a KNK világszerte felhagyott a legitim kormányok megdöntésére szervezkedõ nemzeti felszabadítási mozgalmak támogatásával. Az 1973-ban elfogadott pártalkotmány szerint a KKP külpolitikájának fõ célja az egész világ proletárjaival és elnyomott népeivel való egység létrehozása volt a két szuperhatalom hegemonizmusával szemben. 1974 elején Teng Hsziaoping az ENSZ Közgyûlésén ismertette Mao „három világ”-elméletét. A forradalmi Kína az 1970-es években már nem törekedett a fennálló nemzetközi rend megváltoztatására. Mao halála és a négyek bandájának bukása után Teng Hsziao-pingnek több mint két évre volt szüksége ahhoz, hogy meghirdesse a reform és a nyitás új politikáját és felszabadítsa Kínát a forradalmi radikalizmus béklyója alól. Azóta a kínai politika fõ célja a gazdaság fejlõdéséhez szükséges belsõ stabilitás és békés nemzetközi környezet biztosítása. VÁMOS PÉTER
