NAGY MILADA1 Lótuszos forradalom Egyiptomban The Lotus Revolution in Egypt The success of democratization in Egypt is particularly important. Egypt’s size will always make it important, but its political stature in the region fell under Mubarak’s sclerotic rule. Now, as the likely leader of the Arab „democratic” camp, it will again enjoy enormous prestige. Israeli and the West fears that Iran will exploit the void that can best be countered by a politically strong Egypt that enjoys credibility with the Arab people and offers a more powerful message than what Tehran promotes. Under these new circumstances, Egypt’s peace treaty with Israel could become particularly important. No longer is it a deal of elites. Political changes following free elections might bring about changes in the definition of interests, and thus in the definition of the policy. In Egypt it is the next parliament that will choose an assembly mandated to draft a new constitution which will then be put to a referendum in a process that could take up to a year. Meanwhile, the Supreme Council of the Armed Forces, Egypt's de facto ruler, has scrapped its earlier plan to stage presidential elections after the parliamentary poll. They will now be held after the constitution has been written. This means Egyptians will probably get to elect their president some time in 2013, two years after they rid themselves of Mubarak.
Az iráni iszlám forradalom óta nem volt olyan jelentôs fejlemény a régióban, mint ami a közelmúltban és a jelenben is játszódik. A korábbi stabilitás, amely Egyiptom nyugatbarát magatartásán és az izraeli–egyiptomi békeszerzôdésen alapult, megingott. A 2011. január 25-én elkezdôdött egyiptomi tömegtüntetések az ottani politikai térképet látványosan átrajzolták. A parlamentet feloszlatták, Hoszni Mubárak lemondott, és a kormányzó Nemzeti Demokratikus Párt (NDP) vezetése távozott. A demonstrálók számára mindez egyértelmû sikert jelentett, hiszen a Mubárak-rendszerrel szembeni elégedetlenség és az életkörülményeik romlása vezette ôket országszerte az utcákra. Február 11-én a hadsereg ideiglenesen átvette az ország irányítását – a „régi rezsim” politikusai megerôsítést nyertek hivatalukban – az elkövetkezô szabad választások megtartásáig, akkoriban még úgy határoztak, hogy legalább hat hónapon keresztül befolyásolja Egyiptom történelmének alakulását. A tanulmány a terjedelmi korlátok miatt és a parlamenti választásokat megelôzôen nem adhat teljes képet az arab tavasz Egyiptomra gyakorolt hatásáról.
1
Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola másodéves PhD-hallgatója
105
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011
Hoszni Mubárak elmozdítása A világsajtó forradalomnak nevezi az arab világban 2011 elején elkezdôdött eseményeket.2 Az utcára vonuló tömegek viszont inkább tüntetôknek, mint forradalmároknak tekintik magukat.3 Nem kétséges, hogy Tunézia és Egyiptom esetében a békés demonstrációk szimbolikus céljukat elérték: az „uralkodó” távozott, elindult az alkotmánymódosítás folyamata és a szabad választások elôkészítése.4 Egyiptomban a fô problémát igazából az jelenti, hogy a felelôsségre vonások után – az iszlámistáktól eltekintve – nem marad más meghatározó szereplô a politikai küzdôtéren a hadseregen kívül. Napjainkban még nem lehet eldönteni, hogy milyen változásokat hoz a tüntetéssorozat, melynek belpolitikai okai Hoszni Mubárak 30 éves uralma és törekvése a hatalma örökölhetôségére; a korrupció, amely elérte a legmagasabb szinten lévôket és behálózta a társadalom minden területét (a Transparency International adatai alapján a vizsgált 178 ország közül Egyiptom a 98. helyet foglalja el5); a patronázs, a nepotizmus, a gazdasági reformok sikertelensége (Habár a gazdasági mutatók jelentôs fejlôdést mutattak6, a Mubárak-rezsim nem számolt az intézkedések szociális hatásaival. Egyiptom esete is bizonyítja, hogy nem lehet fenntartható, sikeres gazdaságpolitikát folytatni a szociális dimenzió figyelmen kívül hagyásával.); a politikai változások hiánya; a szegénység (a lakosság 43,9%-a napi 2 USD alatt él)7; a munkanélküliség (aránya 9%)8.
Forrás: Egyiptomi Statisztikai Hivatal Nem hanyagolható el az egyiptomi társadalom korszerkezete. A 0–16 évesek aránya eléri a 71%-ot (2010-es adat). A fiatalság, az ún. Facebook-generáció a modern információs technológiai eszközök alkalmazója; az Internet9, a Facebook, a Twitter, a mobiltelefon használata jelentôs mértékben felgyorsította és megkönnyítette a tüntetések szervezését. 2
Tudományos értelemben akkor beszélhetünk forradalomról, ha a fordulatot követô folyamatok jelentôs társadalmi-politikai változást eredményeznek. Elhangzott Nagyné dr. Rózsa Erzsébet elôadásán 2011. október 27-én, a Magyar Külügyi Intézetben. 4 N. RÓZSA Erzsébet: Arab Awakening, or a New Regional Order Emerging in the Middle East? http://www.kulugyiintezet.hu/pub/displ.asp?id=YYVYCB 5 http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi/2010/results 6 Egyiptom 2010-ben 5,1%-os reál GDP növekedést ért el. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/eg.html 7 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/eg.html 8 2009-es adat. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/eg.html 9 Egyiptomban 20 136 000 Internet-ekôfizetôt tartottak nyilván 2009-ben. Forrás: N. RÓZSA Erzsébet: Arab Awakening, or a New Regional Order Emerging in the Middle East? 3
106
NAGY MILADA Az ifjúsági szervezetekbôl álló koalíció, a Január 25. Forradalmi Ifjúsági Tömörülés követelésként fogalmazta meg a politikai foglyok szabadon bocsátását, az alkotmány eltörlését, a szükségállapot feloldását, az átmeneti kormány létrehozását – amely legfeljebb kilenc hónapig intézné az ország ügyeit és készítené elô a választásokat –, az alkotmányozó nemzetgyûlés felállítását, sajtószabadságot, pártok és civil szervezetek megalapításának szabadságát. A kairói Tahrír téren és Egyiptom nagyvárosainak fô terein demonstrálók sikerének tudták be, hogy 2011. február 11-én az egyiptomi alelnök, Omár Szulejmán bejelentette Hoszni Mubárak lemondását. Az ország élére ideiglenesen a közel 20 fôs Egyiptomi Fegyveres Erôk Legfelsô Tanácsa (Supreme Council of the Armed Forces – SCAF) került, Mohamed Huszein Tantávi tábornok vezetésével, aki azóta ellátja az államfôi teendôket is. Február 13-án felfüggesztették az 1971-es alkotmányt és feloszlatták a parlamentet (mindkét házát, a Népi Gyûlést és a Súra Tanácsot is). A hadsereg ezzel csendben átvette az irányítást. Sokakban elevenen élnek még az 1952-es események, amikor a hadsereg puccsal átvette a hatalmat, akkor is úgy vélték, hogy csak ideiglenesen történik, de utána a hadsereg tagjai „elfelejtettek visszamenni a laktanyába”10, és elkezdôdött az autoritárius rendszer alapjainak letétele, amely pillérek Mubárak regnálása alatt is fennmaradtak. Képviselôi a hatalmon lévô Nemzeti Demokratikus Párt (National Democratic Party – NDP) köré tömörültek, és a korábbi rezsim a gazdasági életben biztosított lehetôségekkel jutalmazta a testületet. Becslések szerint a hadsereg a gazdaság 5–20%-a felett rendelkezik.11 A hadsereg vezetésének nem áll érdekében a politikai rendszert érintô reformok megvalósítása, mert az a befolyása és érdekeltségei részbeni vagy teljes mértékû elvesztését jelentené. A Legfelsô Katonai Tanács nem új szereplô az egyiptomi politikai palettán, ahogy a vezetôje, a 75 éves Mohamed Huszein Tantávi sem, aki Mubárak elnök bizalmasa és rendszerhû, keményvonalas katona. Hatalomra kerülését követôen reformokat hirdetett meg (alkotmánymódosítást, a 30 éve életben lévô szükségállapot megszüntetését). Az alkotmánymódosításról megtartott referendumon 2011. március 19-én a szavazásra jogosultak 41%-a vett részt, és 77%-uk elfogadta azt.12 2011 februárjában Abdallah szaúdi király Barack Obama szemére vetette az Amerikai Egyesült Államok hirtelen kihátrálását Mubárak mögül. Kilátásba helyezte, hogy ha az Egyesült Államok megvonja Egyiptomtól az évi 100 millió dolláros gazdasági és az 1,3 milliárd dollár összegû katonai támogatást, akkor azt Szaúd-Arábia fogja biztosítani, valamint Iránnal magasabb szintre emeli a diplomáciai kapcsolatait. Az Egyesült Államok vezetése elvben támogatja Egyiptom demokráciába való átmenetét, de akik abban bíznak, hogy ez rövid idôn belül bekövetkezhet, tévednek. Az Egyesült Államok tart attól, hogy a demokrácia zászlaja alatt elindított változások éppen ellenkezô folyamatba torkollnak, és iszlámista hatalomátvételre kerül sor. Elsôsorban azt kell látni, hogy az egyiptomi társadalmat az iszlám értékekhez mélyen gyökerezô hagyomány fûzi, továbbá a Muzulmán Testvériség, amely jelenleg a kormányzati feladatokat ellátó hadsereg egyedüli alternatívája, egyáltalán nem híve a demokráciának. A szervezet fô ideológusa, Júszuf al-Karadávi 30 év 10
GAZDIK Gyula: Egyiptom útkeresése a posztmubáraki korszakban I. Biztonságpolitika, 2011. április GOLDBERG, Ellis: Mubarakism Wihout Mubarak. Why Egypt’s Military Will Not Embrace Democracy. 2011. 02. 19. http://www.foreignaffairs.com 12 GAZDIK Gyula: Egyiptom útkeresése a posztmubáraki korszakban II. Biztonságpolitika, 2011. május 11
107
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 után tért vissza Kairóba külföldi számûzetésébôl, és mintegy kétmilliós tömeg elôtt tartott istentiszteletet a Tahrír téren. Nem csak Mubárakot kritizálta, hanem a többi arab vezetôt is, akiknek eszmeisége a nacionalizmus. Karadávi a muzulmánok mellett a koptokat is Egyiptom gyermekeinek nevezte, és elítélte a keresztények elleni atrocitásokat. A beszéd felerôsítette a Muzulmán Testvériség aktivitását, vezetôi bejelentették, hogy Szabadság és Igazság Párt néven kívánnak részt venni a választásokon.
A Muzulmán Testvériség és a mindenkori egyiptomi kormányzat viszonya A Muzulmán Testvériség (al-Ikhván al-Muszlimín) szervezetét 1928-ban Haszan al-Banna alapította. Célja, hogy az iszlám hagyományok fontosságára hívja fel a figyelmet. Kezdetben fôként a városi alsóbb középosztálybelieket nyerte meg magának, majd hamarosan tömegmozgalommá vált. Bírálták a szekuláris egyiptomi rendszert, az 1923-as alkotmányt. Az 1930-as években országos méretû politikai erôvé nôtte ki magát. 1936-ban az ország kivívta függetlenségét, és az addigi egyesítô erô, a nacionalizmus kezdett veszíteni a jelentôségébôl, a különbözô társadalmi rétegeket más-más politikai érdekek vezérelték. Izrael 1948-as megalapítása és azt követô elsô arab–izraeli háború hatására a Muzulmán Testvériség jelentôsége megnôtt. A rezsim megpróbálta visszaszorítani, 1948 végén be is szüntették a szervezet mûködését, és Haszan al-Banna 1949-ben gyilkosság áldozata lett. A Gamal Abdel Nasszer vezette 1952-es Szabad Tisztek puccsát a Muzulmán Testvériség is támogatta. A többpárti parlamentáris rendszert felváltotta egy autoritáriánus struktúra. A Nasszer elleni 1954-ben elkövetett sikertelen merényletet követôen a Muzulmán Testvériséget betiltották, és a szervezôket kivégezték. Nasszer a késôbbiekben is akadályozta az iszlámisták politikai érvényesülését, a Muzulmán Testvériség vezetôit bebörtönözték, fizikailag bántalmazták, néhányan közülük külföldre menekültek. Az 1960-as években a szervezeten belül különbözô nézetek ütköztek az egyiptomi kormányzathoz való viszonyukat illetôen. Az idôsebb generáció a békés együttmûködést hangsúlyozta. A fiatalok pedig épp ellenkezôleg, a radikális megoldásokhoz ragaszkodtak. A legfôbb szószólójuk, Szajíd Kutb a dzsihádot tartotta az új rendszer alapjának, elvetette az együttmûködést a hatalmon lévô rezsimmel. 1965-ben a szervezet radikális csoportja ismét merényletkísérletet hajtott végre Nasszer ellen, melynek következményeként kemény megtorlás következett, bebörtönzések és több halálos ítélet született, többek között Kutbot is utolérte a végzet, ezzel Haszan al-Banna mellett ô is mártírrá vált. A hatnapos háború (1967) Egyiptom vereségén túl a nasszerizmus háttérbe szorulását és az iszlamizmus ismételt felszínre törését hozta magával. Az 1960-as és 1970-es évek fordulóján jelentkeztek a nasszeri modernizáció hatásai, a reformok mind politikailag, mind gazdaságilag sikertelennek minôsültek. 1970-ben Nasszer szívrohamban meghal, utódja, Anvar asz-Szadat (1970–1981) egy évvel a hatalomra kerülése után módosította az alkotmányt,13 majd 1973ban meghirdette a nyitás politikáját, és fokozatosan elfordult a Szovjetuniótól. A Nyugat felé való nyitásra és az Izraellel kötött békére nem volt felkészülve az egyiptomi társadalom, sôt, a vallási és kulturális hagyományokkal összeegyeztethetetlennek tartották. 13
A nasszeri alkotmányhoz képest bizonyos szabadságjogokat biztosított – elméletben. Elismerte a többpártrendszert (korlátozottan), viszont néhány alapelv állampolgári jogokat sértett (pártok és a sajtómûködésének korlátozása, elnöki jogkör kiszélesítése, egyben az utódjának kijelölését és saját regnálásának idejét is ô határozza meg). Csicsmann László: A Mubárak-rezsim liberalizációja és deliberizációja. In: Csicsmann László (szerk.): Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten. Az államiság eltérô modelljei. Aula, Budapest, 2010. 188. p.
108
NAGY MILADA Az iszlámisták a Szadat-rezsim megdöntésére törekedtek – annak ellenére, hogy az 1980-as alkotmánymódosítás következtében a kormányzat a saríát jelölte meg a törvényhozás legfôbb forrásaként –, és 1981. október 6-án, egy díszszemle során az al-Dzsihád egyik tagja a tribünön lelôtte az egyiptomi elnököt. Szadat a saját politikája áldozatává vált, mert nem látta, hogy az arab társadalom még nem készült fel az ô külpolitikájára. Anvar Szadatot Hoszni Mubárak követte a „trónon”, és hatalomra kerülését követôen keményen fellépett a szélsôséges iszlámista mozgalmakkal szemben, míg a mérsékelt szervezeteket támogatta – többek között a Muzulmán Testvériséget is. Umar at-Tilimszáni, a szervezet vezetôje 1977-ben a szervezet pártként való mûködését kérelmezte az egyiptomi bíróságtól, de folyamatosan elnapolták a döntést. Azért is volt fontos a párttá alakulás, mert részt kívántak venni az 1984-es választásokon. Mivel nem született meg a bírósági döntés, a tôlük ideológiailag távol álló Vafd párttal14 léptek szövetségre, és a választásokon megszerezték a szavazatok 13%-át. Az 1980-as években az állam mellett párhuzamosan kialakult a vallási szektor: egyre nagyobb számban épültek „magánmecsetek”15, jöttek létre önkéntes szervezetek (oktatási, vallási, egészségügyi, stb. szolgáltatásokat nyújtottak), vettek részt a profitorientált szektorban. Mubárak ellenzéke egyre nagyobb népszerûségre tett szert, bírálták a rendszert, és 1986-ban odáig fajult a helyzet, hogy a biztonsági szervek lázadással adtak hangot elégedetlenségüknek. A katonaság bevetésével Mubárak keményen elfojtotta a lázadás legkisebb csíráját is. Az 1987-es választásokat követôen változás állt be a kormányzat és a Muzulmán Testvériség között – amely 20 fôs képviseletet biztosított magának a kairói parlamentben –, közös pozitív együttmûködést sikerült kialakítaniuk. Az új világrend új kihívásokat hozott Egyiptom számára is. A Mubárak-rezsim támogatta az 1990–91-es Öböl-háború idején létrejött nemzetközi koalíciót, míg a Muzulmán Testvériség ellenezte az ENSZ felhatalmazással indított akciót, ugyanakkor nem szimpatizált az irakiak kuvaiti agressziójával. A megváltozott környezet és az elszaporodott merényletek miatt a rezsim korlátozni kényszerült a korábban biztosított szabadságjogokat. Ennek következtében az 1990-es választásokat a pártok bojkottálták (NDP-t kivéve), és a Muzulmán Testvériség független jelöltjei sem jutottak mandátumhoz. Ezt követôen az iszlámisták a civil szervezetekben találták meg a társadalmi kibontakozás esélyét. Az iszlámista befolyás megfékezésére az állam adminisztrációs megszorításokat vezetett be, amelynek következtében a radikális szervezetek népszerûsége növekedett. 1990-tôl az alGamáa Iszlamíja (Iszlám Csoport) turisták és politikusok ellen merényleteket hajtott végre. A megtorlásban csak az 1993-as évben 17 000 szélsôségest börtönöztek be – köztük a Muzulmán Testvériség tagjait – államellenes tevékenység vádjával. A kormányzat ekkor már nem tett különbséget a radikális és a mérsékelt iszlámista csoportok között. Az 1990-es évekre a politikai reformok teljes mértékben leálltak Egyiptomban, mindez az Egyesült Államok beleegyezésével történt, mivel úgy vélték, az ország demokratizálása iszlámista veszélyt hordoz magában. Az USA-t (is) aggodalommal töltötte el, hogy a Muzulmán Testvériség a legjelentôsebb ellenzékké nôtte ki magát, amely szervezet a 14 15
Szekuláris párt, korábban Tilimszáni is a tagja volt. 1981-ben 46 000 nem állami finanszírozású mecset épült. (Csicsmann, 2010, 192. p.)
109
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 demokratikus átalakítást sürgette. Mûködésének ellehetetlenítésére különbözô intézkedéseket foganatosított Mubárak rezsimje: 1992-ben például megtiltották a civil szervezetek külföldrôl történô támogatását, 1993-ban a szakmai szervezetekben a választás érvényességét az elsô fordulóban 50%-os, a másodikban pedig egyharmados részvételi arányhoz kötötte, valamint a pártalapítás elé szinte leküzdhetetlen akadályokat gördített.16 Egyiptomban 2010-ben 24 párt mûködött legálisan, tehát a többpártrendszer kritériumának megfelelt, de a kormányzó párttal, az NDP-vel egyik sem volt képes felvenni a küzdelmet. A korlátozások ellenére az országban 13 000 civil szervezet mûködött az 1990-es években.17 Ezek zöme inaktív volt, vagy a kormányhoz hûséges módon folytatta tevékenységét, a rezsim számára az iszlámista nézeteket vallók okoztak problémát. 1999-ben hozott 153-as törvény értelmében a minisztériumok által gyakorolt ellenôrzési jogkör szigorúbbá vált. Az alkotmánybíróság felülvizsgálata során elvérzett a törvény, a hatalom ezt követôen egy még szigorúbbat szavazott meg 2002-ben (84-es törvény): a kormányzat bármikor megszüntethette az NGO-kat és zároltathatta a bankszámláikat. Az 1990-es évek második felétôl az iszlám szélsôséges csoportok a Mubárak-rezsim húzóágazatásra, a turizmusra – mint az ország legfôbb bevételi forrására – akartak csapást mérni a turisták elleni merényletekkel. A válasz nem maradt el, letartóztatási hullám és kemény biztonsági intézkedések bevezetése következett. A 2000-ben tartott parlamenti választásokon az NDP 172 képviselôi helyet szerzett meg, míg a független jelöltek közül 181-en a mandátumszerzést követôen csatlakoztak hozzá, így ismét 80% feletti eredményt mondhatott magáénak a rezsim pártja, a Muzulmán Testvériség 16 jelöltjének sikerült bejutnia a parlamentbe. A választás mindemellett néhány belpolitikai tényezôre is rávilágított: nôtt az egyiptomi lakosság Mubárak és rezsimje iránt érzett ellenszenve, a kormányzat nem tudta kezelni a gazdasági problémákat, a szekuláris politikai erôk nem jelentettek ellenpólust az uralkodó párttal szemben, az utódlás kérdésének dinasztikus kezelése az egyiptomiak nemtetszését váltotta ki.18 2002-ben a pártreform feladataival bízták meg Gamált, közben Hoszni Mubárak tudatosan rombolta le az idôs pártvezetôk imázsát és távolította el ôket, hogy helyükre az új generációnak adjon teret. 2001. szeptember 11-e markáns fordulatot hozott Egyiptom környezetében. Az USA új elnöke, George W. Bush meghirdette a Közel-Kelet demokratizálódását, nyíltan bírálta Egyiptomot az emberi jogok megsértése miatt, kilátásba helyezték az 1978-as Camp Davidi keretegyezmény óta az évi kétmilliárd USD folyósításának leállítását.19 A reformok elengedhetetlennek bizonyultak, de akkor még sem az USA, sem a lakosság nem vetette fel Mubárak távozását.
16
Csicsmann, 2011 The Arab Human Devlopment Report 2002. UNDP. http://www.arab-hdr.org/ (2011. 11. 02.) Hoszni Mubárak 1981-tôl kezdve alelnök nélkül irányította Egyiptomot, közben a fia, Gamál karrierjét építette, hogy átadhassa neki az elnöki posztot. Gamált az apja fokozatosan emelte be az NDP vezetésébe. 19 Csicsmann, 2010 17 18
110
NAGY MILADA 2005-ben Mubárak alkotmánymódosítást vezetett be, amelyet sokan demokratikus irányba történô elmozdulásként értelmeztek. Ha jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy miközben eleget akart tenni a Nyugat elvárásainak, bebiztosította az NDP-t az elnökválasztás terén.20 A módosítás valódi célja a Muzulmán Testvériség ellehetetlenítése volt. A népszavazással megerôsített alkotmánymódosításhoz hozzátartozik, hogy Mubárak 88%-kal gyôzött, de a részvételi arány csupán 23%-os volt, valamint a másodikként befutó, népszerûségnek örvendô ellenzéki politikus, Ajman Núr a börtönbôl volt kénytelen kampányolni. A 2007-ben tartott népszavazás újabb alkotmánymódosítást eredményezett. A liberális piacgazdaság elveinek megfelelôen a magántulajdonra utaló passzusok kerültek be, a rendkívüli állapot kihirdetését illetôen az elnöki jogkört megnyirbálták, ugyanakkor az ellenzéki pártok tevékenységét jelentôsen csorbították (limitálták a független jelöltek számát, a kormány nevezi ki a választási bizottság tagjait, csak politikai pártok állíthatnak elnökjelöltet, megtiltotta a vallási alapú politikai tevékenységet). A 2008-as helyhatósági választásokat megelôzôen tüntetésekre került sor az élelmiszerellátás hiányossága és az élelmiszerárak megemelkedése miatt. A zavargások a Muzulmán Testvériség malmára hajtották a vizet, ami a kormányzatból még erôsebb ellenállást váltott ki, bebörtönzésekre, keményebb fellépésekre került sor a szervezet tagjaival szemben. A Muzulmán Testvériségen belül a megalakulása óta komoly változás figyelhetô meg. Csicsmann László Khalil al-Ananira hivatkozva négy generációt különböztet meg a szervezeten belül: az idôs generáció (az ideológiai jellegû tevékenységet preferálják), a pragmatisták (a szervezet politikai életbe való integrálását tekintik elsôdleges céljuknak), a neotradicionalisták (a társadalom iszlamizálásában látják a megoldást, ellenzik a politikai integrációt) és a fiatal generáció (a szervezet politikai párttá való alakulásában érdekelt).22 A szervezet élén 2010ben Muhammed Badije váltotta Muhammed Mahdi Ákifot. Az utóbbi volt az, aki a politikai párttá való átalakulást szorgalmazta, szemben a jelenlegi vezetôvel, aki viszont a vallást és a muszlim hagyományok megtartását preferálja. A Muzulmán Testvériség politikai és ideológiai téren is megosztott, a viták egyre gyakrabban kerülnek nyilvánosságra, ebben nagy szerepet játszik a fiatal generáció, akik internetes blogokon cserélnek eszmét. A szervezeten belüli generációs ellentétek egyre erôteljesebben jelentkeznek. Az idôsebb generációhoz tartozók hozzák meg a döntéseket, ami ellen a fiatalok ágálnak. A vita további tárgyát képezi a mozgalom és a párt jövôbeli viszonya, és kérdéses, hogy a jelenlegi struktúrájával miképp tudja megôrizni a fiatalok támogatását.
20
A többjelöltes választásokon csak olyan párt állíthatott jelöltet, amelyik legalább 5 éves múltra tekint vissza, valamint a parlamenti mandátumok legalább 5%-át tudhatja magáénak. 21 Az elnök köteles egyeztetni a parlament elnökével, a miniszterelnökkel és a Súra Tanáccsal. A megválasztott intézményeket nem lehet feloszlatni a rendkívüli állapot ideje alatt. 22 Csicsmann, 2010, 202. p.
111
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011
Egyiptom és Izrael kapcsolata Izrael egyik legnagyobb félelmét az egyiptomi Mubárak-rezsim leváltását követô helyzet jelenti. A két ország kemény háborúkat vívott egymással Izrael megalakulását követôen.23 Anvar Szadat, egyiptomi elnök vetett véget a háborúskodásnak, amikor is megkötötte a békét Izraellel24, és ellenségbôl partnerré vált. Szadat emlékét az izraeliek a mai napig tiszteletben tartják. Mubáraknak nem sikerült oly mértékben elnyernie a hétköznapi izraeliek jóindulatát, mint Szadatnak vagy Husszein jordán királynak25, viszont a békeszerzôdést tiszteletben tartotta, együttmûködött a terrorizmus elhárításában, Izrael Állam érdekeinek megfelelô stratégiai célokat gyakran magáévá tette (példaként említhetjük az Irán ellenes politikáját). Mubárak és rezsimje úgy tûnt, elmozdíthatatlan. Aluf Benn, izraeli elemzô rámutatott: „Izrael nyolc miniszterelnököt választott meg, több különbözô háborút vívott, számos partnerével folytatott béketárgyalásokat, és Mubárak mindig ott volt.”26 Mind az Amerikai Egyesült Államok, mind Izrael vezetése abban bízott a megmozdulások elsô napjaiban, hogy Mubárak hatalma van annyira erôs, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel leküzdi az elégedetlen tömegek akaratát. Amikor úgy tûnt, hogy az eszközrendszer nem elegendô, a szaúdi uralkodóházon kívül még az egyik izraeli miniszter, Benjámin Ben Eliézer is menedékjogot ajánlott fel Mubáraknak Eilatban.27 Nem valószínû, hogy az egyiptomi elnök élt volna ezzel a lehetôséggel, hiszen regnálása 30 éve során csak egyetlen egyszer tette a lábát Izrael földjére, Jichák Rabin temetésekor, akkor is azt hangsúlyozta, hogy nem államelnökként, hanem magánemberként vesz részt a búcsúztatáson.28 Ki kerül Mubárak után hatalomra, ez Izrael egyik legnagyobb félelme. Az izraeli kormány és a politikai elemzôk az iszlámisták – a Muzulmán Testvériség vezetésével – elôretörését prognosztizálják. A Muzulmán Testvériség gyakran kritizálta Szadatot és Mubárakot, amiért békét kötött és fenntartotta azt Izraellel. 2011 februárjában, Mubárak lemondását követôen Rasad al-Bajumi, a Muzulmán Testvériség vezérének, Mohamed Badijének helyettese kijelentette: „Mubárak lemondásával és az ideiglenes kormány megalakulásával szükségessé válik az Izraellel kötött békeszerzôdés felülvizsgálata”.29
23
1948-ban, 1956-ban, 1967-ben, 1969-1970-ben, 1973-ban zajlottak a háborúk Egyiptom és Izrael között. Az egyiptomi–izraeli békeszerzôdést Jimmy Carter amerikai elnök jelenlétében Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menáhem Begin izraeli miniszterelnök írta alá Washingtonban 1979. március 26-án. A dokumentumban rögzítették a hadiállapot megszüntetését, az izraeli hadsereg 1982-ig történô kivonulását a Sínai-félszigetrôl, valamint a két állam diplomáciai kapcsolatainak felvételét. Izrael számára a térségbeli diplomáciai elszigeteltséget, valamint a legjelentôsebb arab ország katonai „kikapcsolását” jelentette. Egyiptomot viszont az arab országok egy idôre kirekesztették, és belpolitikai következményei is lettek: a Nyugattal, fôként az Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot kiépítô Szadat elnököt meggyilkolták 1981-ben. 25 Jordánia és Izrael között 1994-ben jött létre a békeszerzôdés az oslói folyamat során. 26 BENN, Aluf: Overcoming Fear and Anxiety in Tel Aviv. Foreign Affairs, 2011. 02. 02. http://www.foreignaffairs.com/articles/67353/aluf-benn/overcoming-fear-and-anxiety-in-tel-aviv 27 GEDALYAHU, Cvi Ben: Former Minister: I Offered Mubarak Asylum in Eilat. http://www.israelnationalnews.com/News/News.aspx/146355#.TqlB9WV1hsg (2011. május 16.) 28 BYMAN, Daniel: Israel’s Pessimistic View of the Arab Spring. 29 LAKE, Eli: Muslim Brotherhood Seeks End to Israel Traety. Washington Times, 2011. 12. 03. http://www.washingtontimes.com/news/2011/feb/3/muslim-brotherhood-seeksend-to-israel-treaty/ 24
112
NAGY MILADA Izrael attól tart, hogy a Muzulmán Testvériség esetleges gyôzelmével egy nyíltan Izrael-ellenes szervezet kerül hatalomra, amely véget vet az 1979-tôl életben lévô békeszerzôdésnek30, egyúttal feléleszti a radikalizmust és megújíthatja a korábbi együttmûködést Szíriával.31 A Muzulmán Testvériség távlati elképzelései még nem tisztázottak. Habár sok egyiptomi támogatja ôket, ennek ellenére nem rendelkeznek a többség lojalitásával. Becslések alapján a Muzulmán Testvériség támogatása az egyiptomiak körében 20%-ra tehetô, de azt is látni kell, hogy a rivális csoportok sem tudják maguk mögött a lakosság többségét.32 Ráadásul a Muzulmán Testvériség jól szervezett, és a választások során könnyen szerezheti meg a vezetést, hiszen a szekuláris pártok nem tudják összegyûjteni a gyôzelemhez szükséges szavazatokat. A Mubárak-rezsim33 alatt a Muzulmán Testvériség eltekintett az erôszak alkalmazásától, de a szkeptikus izraeli vélemények szerint mindez csak az egyiptomi biztonsági erôk kemény fellépésének volt köszönhetô. A szervezet vezetôinek nyilatkozatai szerint a szervezetük a demokráciát részesíti elônybe, és hajlandók együttmûködni más politikai pártokkal. A Muzulmán Testvériség hatalomra kerülésének esélye a Hamásszal való összefonódása miatt is aggodalommal tölti el az izraelieket.34 A Hamász bombákat lô ki izraeli településekre, katonákra és civilekre támad, öngyilkos merénylôket küld izraeli városokba. Egy hasonló szellemiségû rezsim közvetlenül a szomszédságában, a Hamásznál lényegesen nagyobb hatalmat képviselô Egyiptomban, jogosan vált ki félelmet. A Muzulmán Testvériség nincs egyedül az Izrael ellenes álláspontjával. Még a mérsékelt politikai vezetôk – akik Washington támogatását is élvezik –, mint Ajman Núr35, vagy a Nobel-díjas Mohamed el-Baradei36 is az Izraellel kötött békeszerzôdésrôl szóló népszavazás kiírását sürgették. Amr Músza37, korábbi egyiptomi külügyminiszter, jelenleg az egyik elnökjelölt, is régóta kritizálja Izraelt. Mubárak bukását követôen elvégzett közvéleménykutatás szerint az egyiptomiak 54%-a utasítja el az Izraellel kötött békeszerzôdést a 36%-kal szemben (a megkérdezettek 10%-a nem adott választ a kérdésre).38
30
KLEIN HALEVI, Yossi: Israel’s Neighborhood Watch. Foreign Affairs, 2011. 02. 01. http://www.foreignaffairs.com/articles/67344/yossi-klein-halevi/israels-neighborhoodwatch RUBIN, Barry: Arab World: The Bad News from Egypt. Jerusalem Post. 2011. 02. 18. http://www.jpost.com/Features/FrontLines/Article.aspx?id_208741 32 BYMAN, Daniel: Israel’s Pessimistic View of the Arab Spring. 33 Mubárak, akirôl úgy vélték, Izrael barátja, egyetlen egy alkalommal látogatott el Izraelbe, Jichak Rabin temetésekor, akkor is azt hangsúlyozta, hogy magánemberként van jelen. BENN, 2011 34 A Pew Global Attitudes Project közvélemény-kutatása szerint Egyiptomban a Hamász elfogadottsága 45%-os arányt mutat. http://www.pewglobal.org/database/custom-analysis/?indicator=35 35 Núr kijelentette, hogy „a Camp David-i korszaknak vége”, a békeszerzôdés felülvizsgálatát követelte (fontos megállapítani, hogy nem az eltörlését). 36 A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elnöke 1997 és 2009 között. A szervezettel közösen kapta meg a béke Nobel-díjat. 37 Az Arab Liga fôtitkári tisztségét töltötte be 2001 és 2011 között. A közelgô parlamenti választásokon lényegesen nagyobb esélyt jósolnak neki, mint Mohamed el-Baradeinek. 38 Pew Global Attitudes Project. Egyptians Embrace Revolt Laeders, Religious Parties and Military, As Well. 2011. 04. 25. http://pewglobal.org/files/2011/04/Pew-Global-Attitudes-Egypt-Report-FINAL-April-25-2011.pdf 31
113
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 Hogy az érem másik oldalát is bemutassuk, az egyiptomi külpolitika radikális irányba történô elmozdulását illetôen csak néhány jel mutatkozik, és nagy valószínûség szerint az egyiptomi kormányok egyike sem bontaná fel szívesen az 1979-es békeszerzôdést a közeljövôben. Ennek oka, hogy Egyiptom gazdasága gyenge lábakon áll, és hadereje az Egyesült Államoktól függ, évente 2 milliárd USD értékû támogatás és beruházás érkezik az USA-ból. Amennyiben változna Egyiptom eddigi külpolitikája Izraelt illetôen, a turizmus visszaszorulna, és a külföldi beruházások is csökkennének, ami beláthatatlan következményekkel járna az egyiptomi gazdaságra.39 A hírszerzô szervek együttmûködése, az arab országokra való nyomásgyakorlás a békefolyamat folytatására, valamint az Izraelnek nyújtott segítség a Hamász megfékezésére is mind megszûnne. Ugyanakkor Egyiptom Irán felé fordulna, aminek már megmutatkoztak a jelei: Egyiptom engedélyt adott iráni hadihajóknak a Szuezi-csatornán való áthaladásra, és március 29-én a külügyminiszter, Nabil al-Arabi kijelentette, hogy Egyiptom normalizálja kapcsolatait Iránnal és az ô libanoni szövetségesével, a Hezbollahhal.40 Mubárak uralma alatt Egyiptom támogatta Izraelt a Hamász elleni küzdelmében, mindezt nem igazán Izrael érdekében, hanem inkább a Hamász erôszakossága miatt. A rafahi határátkelôhelyet többnyire zárva tartotta Egyiptom, megakadályozva ezzel az áruk és emberek mozgását Gáza és Egyiptom között. Habár Mubárak uralmának utolsó hónapjaiban Egyiptom az Izraellel közös határvonala mentén akadályt épített mélyen a föld alatt, hogy megnehezítse a palesztinok alagútépítését, Izrael kemény kritikával illeti szomszédját, amiért a hozzá nem értése, a korrupció és a palesztinok iránti szimpátia miatt nem tesznek meg mindent a helyzet megszüntetésére. Az arab világot megrázó forradalmi hullám megingatta ezt az amúgy is törékeny egyensúlyt. Az egyiptomiak együttérzése a palesztinokkal jelentôs, és a Hamász ellenállásával sokan szimpatizálnak. Az egész világ, így Izrael is alábecsülte a palesztin kérdés beágyazottságát. 2011 elején az arab országokon végigsöprô elégedetlenségi hullámról úgy vélték, hatására a palesztin kérdés lekerül a napirendrôl, és a nemzetközi politika aktorai, valamint maguk az arab országok is az új helyzettel lesznek elfoglalva. A folyamat épp ellenkezô hatást váltott ki: a palesztinok megerôsítve érezték magukat az államuk létrehozásában. Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió határozott kérése ellenére is benyújtották az ENSZ fôtitkárának, Ban Ki Munnak 2011. szeptember 23-án a palesztin állam tagsági kérelmét. Az újonnan megválasztott egyiptomi kormány valószínûleg nemcsak a megszorításokat szünteti majd meg a Gázai övezetet illetôen, hanem enged a közvélemény nyomásának, és közvetlen segítséget nyújt a Hamásznak. Hiszen már az ideiglenes kormány is kinyilatkozta 2011 májusában, hogy a rafahi határátkelôhelyet hamarosan megnyitják, és nem hajlandóak együttmûködni Gáza gazdasági elszigetelésében.41 Az egyiptomi külügyminiszter, Nabil el-Arabi szerint Egyiptom és a palesztinok biztonsága egy és ugyanaz.42
39
ARENS, Moshe: Growing Mideast Democracy Could Benefit Israel Too. 2011. 04. 05. http://www.haaretz.com/print-edition/opinion/growing-mideast-democracy-could-benefit-israel-too-1.354143. GAZDIK Gyula: Egyiptom útkeresése a posztmubáraki korszakban II. Biztonságpolitika, 2011. május 41 2011 májusában a rafahi határátkelôhelyet ismét megnyitották. 42 LEVY, Elior: Egypt to Open Rafah Crossing. Ynetnews.com, 2011. 04. 29. http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-4062118,00.html 40
114
NAGY MILADA Amiben Izrael a partnerének elvesztését látja, ott a Hamász a potenciális barátot találja meg, különösképpen ha a Muzulmán Testvériség nyer befolyást a késôbbi Egyiptom irányításában. A Hamász számíthat az egyiptomi emberekre, még akkor is, ha a hadsereg vagy más megválasztott vezetô megpróbálja elkerülni a konfrontációt Izraellel. Izrael félelmei valósággá válhatnak, amennyiben a beígért reformok leállnak vagy éppenséggel elmaradnak. Félô, hogy Egyiptomban és a térségben a radikálisok kerülnek hatalomra, bebizonyítva, hogy a nyugati típusú demokrácia-modell nem alkalmazható az arab világra. Az Izrael-ellenesség már régóta az arab diktatúrák eszköze, hogy eltereljék a figyelmet a rezsimmel szembeni elégedetlenségrôl, várhatóan az új vezetôk is alkalmazni fogják. Simon Perez ezzel kapcsolatban kijelentette: „a szegénység és az elnyomás éltette a térségben az Izraellel szembeni ellenszenvet, és minél inkább ragaszkodnak hozzá a szomszédaink, mi annál inkább ragaszkodnánk jobb szomszédokhoz”.43 Ha a fordulat mégis sikerülne, és Egyiptomban leraknák a demokrácia alapjait, az az egész Közel-Keletre hatást gyakorolna. Ehhez önmagában Mubárak eltávolítása nem elegendô, az egész struktúra változtatásért kiált, ehhez viszont az ellenzéki erôk összefogására lenne szükség. A közelgô választásokon induló erôk esélyeit latolgatják a nemzetközi politika szakértôi is. Az iszlámista erôk – a Muzulmán Testvériség vezetésével – nagy valószínûség szerint kormányzati tényezôvé válnak, de szembe kell nézniük a régi riválissal, a Nemzeti Demokrata Párttal.44 A közvélemény-kutatások szerint az egyiptomiak nagy hányada szívesen élne vallási értékeket szem elôtt tartó demokratikus berendezkedésû államban, mintsem egy teokráciában. A válaszadók 44%-a helytelenítené, ha a kormányban a Muzulmán Testvériség dominálna, míg 55%-uk úgy véli, hogy negatív hatást váltana ki, ha a következô parlamentben a szalafik lennének többségben.45 A csalódottság és az elkeseredettség 2011 novemberében ismét az utcára vitte az egyiptomiakat. A forradalom januári kirobbanása óta eltelt idôszakban nem történtek meg azok a változások, amelyekhez oly nagy reményeket fûztek. Minél frusztráltabbak az emberek, annál inkább szavaznak majd olyan konvencionális jelöltre, mint Amr Músza, vagy olyanra, aki katonai múlttal rendelkezik, mint Ahmed Safik46, ellentétben a forradalmárok jelöltjével, Mohamed el-Baradei-jel. A választások eredményét illetôen messzemenô következtetéseket nem célszerû levonni közvélemény-kutatásokból, az egyiptomi lakosságot sokkal jobban érdekli az áremelkedés, a szegénység, a munkanélküliség, a bérek és a biztonságuk, mint a politika. Ha ez a szavazófülkékben is megmutatkozik, vagyis ha a részvételi arány alacsony lesz, ez nagy valószínûséggel az iszlámista erôknek kedvez.
43
Mideast Revolutions Could Be Good for Israel, Says Peres. Haaretz.com, 2011. 03. 28. http://www.haaretz.com/news/diplomacy-defense/mideast-revolutions-could-be-good-for-israel-says-peres-1.352374. Az egyiptomi Legfelsô Bíróság döntése alapján az NDP tagjait nem lehet eltiltani attól, hogy induljanak a választásokon. Lásd: Gamal Essam elDin: Phoenix From the Ashes. Al-Ahram Weekly. 2011. november 17. 1072. sz. http://weekly.ahram.org.eg/2011/1072/eg5.htm 45 http://www.tnsglobal.com/news/news-B52D2DB258D14B5CA2D44D7A73EE49AD.aspx 46 Korábban az egyiptomi (civil) légügyi miniszter. 44
115
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011
Összegzés: Egyiptom demokratizálása rendkívül fontos. Méreténél fogva az ország a jelentôségét nem fogja elveszíteni, de a régióban betöltött politikai formátuma Mubárak uralma alatt hanyatlott. Napjainkra mint az arab „demokratikus” tábor vezetôje, ismét kezdi visszanyerni presztízsét. Ugyanakkor Izrael és a Nyugat attól tart, hogy Irán kiaknázza az „arab tavasz” okozta helyzetet. Ezt egy politikailag erôs Egyiptom tudná ellensúlyozni, egy olyan Egyiptom, amely élvezi az arab emberek bizalmát, és erôteljesebb üzenetet hordoz, mint amit Teherán hirdet. Ilyen körülmények között Egyiptom és Izrael békeszerzôdése fokozott jelentôséggel bír. Többé már nem tekinthetô csupán az elit tagjai közötti megállapodásnak. Az egyiptomi szabad választásokat követô politikai változások az érdek meghatározásában is okozhatnak módosulásokat, és azok pedig a politika alakításában. A következô parlament lesz felhatalmazva az új alkotmány elkészítésére, amelyet azután szavazásra bocsátanak. A folyamat körülbelül egy évet vesz majd igénybe. Idôközben a Fegyveres Erôk Legfelsô Tanácsa – Egyiptom de facto irányítója – elvetette a korábbi tervét arra vonatkozóan, hogy az elnökválasztást közvetlenül a parlamenti választások után tartsa meg. Az új elképzelés szerint az alkotmány elkészülte után lehet rá számítani, ami azt jelenti, hogy Egyiptomnak valamikor 2013-ban, két évvel Mubárak eltávolítása után lesz megválasztott elnöke.
IRODALOMJEGYZÉK ARENS, MOSHE: Growing Mideast Democracy Could Benefit Israel Too. 2011. 04. 05. http://www.haaretz.com/print-edition/opinion/growing-mideast-democracycould-benefit-israel-too-1.354143. (2011. 08. 15.) BENN, ALUF: Overcoming Fear and Anxiety in Tel Aviv. Foreign Affairs, 2011. 02. 02. http://www.foreignaffairs.com/articles/67353/aluf-benn/overcoming-fear-andanxiety-in-tel-aviv (2011. 08. 15.) BYMAN, DANIEL: Israel’s Pessimistic View of the Arab Spring. http://www.twq.com/11summer/docs/11summer_Byman.pdf (2011. 08. 10.) CENTRAL AGENCY FOR PUBLIC MOBILIZATION AND STATISTICS. http://www.msrintranet.capmas.gov.eg/pls/fdl/ab2?lang=0&lname= (2011. 10. 14.) CSICSMANN LÁSZLÓ: A Mubárak-rezsim liberalizációja és deliberizációja. In: Csicsmann László (szerk.): Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten. Az államiság eltérô modelljei. Aula, Budapest, 2010 ESSAM EL-DIN, GAMAL: Phoenix From the Ashes. Al-Ahram Weekly. 2011. november 17. 1072. sz. http://weekly.ahram.org.eg/2011/1072/eg5.htm (2011. 11. 19.) GAZDIK GYULA: Egyiptom útkeresése a posztmubáraki korszakban I. Biztonságpolitika, 2011. április GAZDIK GYULA: Egyiptom útkeresése a posztmubáraki korszakban II. Biztonságpolitika, 2011. május GEDALYAHU, CVI BEN: Former Minister: I Offered Mubarak Asylum in Eilat. http://www.israelnationalnews.com/News/News.aspx/146355#.TqlB9WV1hsg (2011. május 16.)
116
NAGY MILADA GOLDBERG, ELLIS: Mubarakism Wihout Mubarak (Why Egypt’s Military Will Not Embrace Democracy), 11 February, 2011. http://www.foreignaffairs.com (2011. 07. 10.) http://www.tnsglobal.com/news/newsB52D2DB258D14B5CA2D44D7A73EE49AD.aspx (2011. 07. 29.) http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi/2010/results (2011. 10. 10.) http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-4062118,00.html (2011. 10. 10.) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/eg.html (2011. 10. 10.) KLEIN HALEVI, YOSSI: Israel’s Neighborhood Watch. Foreign Affairs, 2011. 02. 01. http://www.foreignaffairs.com/articles/67344/yossi-klein-halevi/israelsneighborhoodwatch (2011. 09. 19.) LAKE, ELI: Muslim Brotherhood Seeks End to Israel Traety. Washington Times, 2011. 12. 03. http://www.washingtontimes.com/news/2011/feb/3/muslim-brotherhoodseeksend-to-israel-treaty/ (2011. 09. 10.) LEVY, ELIOR: Egypt to Open Rafah Crossing. Ynetnews.com, 2011. 04. 29. http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-4062118,00.html (2011. 08. 26.) N. RÓZSA ERZSÉBET: Arab Awakening, or a New Regional Order Emerging in the Middle East? http://www.kulugyiintezet.hu/pub/displ.asp?id=YYVYCB (2011. 09. 29.) NAGYNÉ DR. RÓZSA ERZSÉBET elôadása. 2011. október 27., Magyar Külügyi Intézet PEW GLOBAL ATTITUDES PROJECT: Egyptians Embrace Revolt Laeders, Religious Parties and Military, As Well. 2011. 04. 25. http://pewglobal.org/files/2011/04/Pew-Global-Attitudes-Egypt-Report-FINALApril-25-2011.pdf, http://www.pewglobal.org/database/custom-analysis/?indicator=35 (2011. 09. 29.) RUBIN, BARRY: Arab World: The Bad News from Egypt. Jerusalem Post. 2011. 02. 18. http://www.jpost.com/Features/FrontLines/Article.aspx?id_208741 (2011. 07. 29.) ZACCHARIA, JANINE: Israel Wary of Transition in Egypt, Concerned about Regional Stability. The Washington Post, 2011. 02. 02. http://www.washingtonpost.com/national/israelworries-about-peace-amidregional-tumult/2011/02/01/ABZtFbE_story.html. (2011. 07. 29.)
117
