Foce Varano, 2008. július 9, szerda, 79. nap Éjjel megint lent aludtunk és mivel öt fokkal hűvösebb volt, tárva nyitott ablakok mellett egészen kellemesnek bizonyult az idő. Hajnaltájban még a flanel lepedő is jól esett. Kilenc utánig lustálkodtunk, ekkor hívott Tamás és egyeztettük a következő hetek programját. Közben lefogyott a kártyámról a pénz, gyorsan Internethez kell jussak, hogy feltölthessem. Reggeli után bringával kimentem a strandra vezető úthoz, ahol egy bácsi szokott zöldséget árulni. Most nem volt ott, ezért a kemping boltjában vettem meg a legfontosabbakat. Kihasználtam az alkalmat és a recepción megérdeklődtem az internetezési lehetőségeket. Az ígéret szerint este nyolc után a recepció gépén kapok időt. Mindezek után dél lett mire elindultunk a strandra. A bácsi most ott állt. Megtudtuk tőle, hogy fél 12 és fél 1 között szokott itt állni. A későbbiekben majd figyelembe vesszük, mert a kemping boltjának zöldség kínálata elég szegényes és a minőséggel is láttam gondot. A strandon ma kevesebben voltak, hűvösebb is volt és egészen enyhe szellő is fújt. Ez sokkal kellemesebbé tette a kint tartózkodást. A víz, ha lehet még melegebb volt, mint tegnap, hullámzott is és a habzás sem tűnt el, sőt itt-ott barna ragaccsá állt össze. Medúzát viszont nem láttam, de a vízben és az egész tengerparton egy enyhe, de kellemetlen büdös szag volt érezhető. Nem is sokan mentek ma be a vízbe, mi is csak kétszer. Azért négyig kint maradtunk a parton. Amikor bejöttünk a sótalanító és hűtő zuhany következett. Zsóka nekiállt a közeli napokra egy tejberizst megfőzni én pedig learchiváltam egy fejezetet a naplóból, megírtam a mai napot és felkészülök az esti Internetezésre. Foce Varano, 2008. július 10, csütörtök, 80. nap Este majd egy órát voltam az Interneten. Sajnos csak dialup 56 kbit/sec-os vonaluk van, ezért elég lassú volt minden, de azért működött. A mail-emben nem volt semmi érdekes, a távszámlából megtudtam, hogy a UPC elintézte a MATÁV-nál az átírást, a jóváíró számla megérkezett, csak az a kérdés a pénzt mikor és hogyan fogom megkapni. A bankokat is letöltöttem, szerencsére minden rendben, és ami a legfontosabb volt, feltöltöttem a mobilomat. Megnéztem, hogy mi a helyzet az MCCC találkozóval, még csak 170-en regisztráltak és nincs semmilyen új info. Utána sokáig kint ültünk a megint kissé enyhébb időben. Még a trikót is magamon hagytam. Éjjel a rendes helyen aludtunk és mivel újabb két fokkal enyhült a meleg, nagyon kellemes volt.
199
Reggel némi olvasás után fél nyolckor felkeltem és feldolgoztam a banki adatokat. Mire Zsóka 9 körül ébredezett, éppen elkészültem. Egy kényelmes reggeli után 11 óra lett mire elindultunk a strandra. A helyzet hasonló volt, mint tegnap, csak ma már mindenféle úszkált is a vízben. Zsóka a strandolástól megtartóztatta magát, én azért kétszer bementem hűsíteni egy kicsit. Fél öt körül jöttünk be és az ilyenkor szokásos pakolászás és zuhanyozás után neki kezdtünk az esti teendőknek. Ma várhatóan hamar végzünk mindennel és talán hosszabban kiülhetünk. Foce Varano, 2008. július 11, péntek, 81. nap Ma hasonló napunk volt, mint tegnap. Sem az éjszaka, sem a nappal nem volt olyan meleg, mint pár napja. A kilenc órás kelés után kényelmesen 11 után indultunk a strandra. Itt nagy örömünkre tapasztalhattuk, hogy éjjel takaríthattak egy kicsit és a víz sem habzott annyira és a büdösség sem érződött. Negyed ötig kint voltunk. Utána nem főztünk, hanem ismét pizzát hoztunk a kemping pizzériájából. Foce Varano, 2008. július 12, szombat, 82. nap Este naplóírás után még tudattuk Rózsival a tennivalókat egész hazáig. Éjjel ismét melegebb volt. Reggel későn, kilenc után keltünk. Utána bevásároltam a szupermarketban úgy, hogy a következő két erősen menős napra és az esti grillezésre is elég legyen. Ma nem mentünk ki a strandra. Részben a szombati nap várható tumultusa és kosza tartott vissza, részben a bőrünk kívánt némi pihenőt. A napot karbantartással töltöttük. Zsóka kitakarított egy kicsit, pakolásztunk is és a keréknyomásokat is leellenőriztem. Azért valami kevés idő olvasgatásra is jutott. Este még elkészítjük a szendvicseket holnapra és amennyire lehet mindent összekészítünk indulásra. Már fizettem, holnap hét, fél nyolckor tervezünk indulni, mert 8-9 órás autózás vár ránk. Szeretnénk elérni Velence környékére és onnan egy kicsit kisebb menetben már Velenje a cél. Közben egyszer még bevásárolnunk is kell nemcsak a magunk céljaira, hanem hazavitelre is dolgokat ajándékba. Chioggia Sottomarina, 2008. július 12, vasárnap, 83. nap Ma korán, már hat előtt tíz perccel keltünk és hála az esti előkészületeknek hét órára útrakészek voltunk. Még negyed órát elbeszélgettünk a szomszédos fiatal belga házaspárral, akiknek egy éves kislányát nagyon megkedveltük és velük izgultuk végig az elmúlt három napot, amíg lassan negyvenéves kis
200
Citroen 2CV-jük meghibásodott sebességváltóját kicserélnie és az autót üzemképes állapotba hozni.
sikerült
a
srácnak
A korai órán kellemes volt az autózás, talán 35 kilométer után értük el az autópályát, melyen azután jó 400 kilométert tettünk meg. Még reggel a pályára felhajtás után azonnal tankoltunk, így csak akkor álltunk meg, amikor Zsókától visszavettem a volánt valamikor dél körül. Az út eseménymentes és elég unalmas volt. Csak viszonylag rövid szakaszon színesítette néhány alagút, és ami ezzel együtt jár, hegyes vidék és pár érdekesebb épület, vagy város a közeli, vagy távoli látóhatáron. A forgalom nem volt túl erős, vasárnap lévén teherautó alig volt. Egész nap felhős, fülledt idő volt, de nem túlzottan meleg. Egyszer még egy rövidebb záport is kaptunk, de ez semmire sem volt elég. A fizetős autópályáról letérve még vagy 130 kilométert autóztunk eleinte autópályán, később autóúton. Itt már az út minősége sokszor volt elég rossz, de jól tudtunk haladni. Talán 20 kilométerre a kempingtől egy előttünk eddig ismeretlen Lidl toppant elénk és vasárnap 2 és 3 között nyitva is volt. Visszafordultunk és betértünk. Elintéztük az egyébként holnapra tervezett vásárlást. Ezek a dolgok már az út végéig szólnak, megvettük Tamásnak a kért kajaféléket és pár kisebbnagyobb dolgot magunknak és a kicsiknek. Fél négy után értünk a kempinghez. Ehhez át kellett verekedjük magunkat az üdülővároson, a strand mellett. Mivel eddigre a felhők nagyon besűrűsödtek és a szél is felerősödött, a strandolók menekülésszerűen hagyták el a partot és ez eléggé megnehezítette dolgunkat. A kemping jellegzetes olasz hely, nagy a zsúfoltság, mindenki apró parcellákon szorong. Mivel a szezon beindult, alig van üres hely. Kész csoda, hogy ebben az időszakban adnak ADAC kedvezményt. Azért a vizesblokkja sokkal kulturáltabb, mint azt a délvidéken az elmúlt hónapokban megszoktuk. Mivel reggel továbbállunk, be sem álltunk rendesen a parcellára. Amint letettük a kocsit, gyorsan elmentünk zuhanyozni, mert a vihar kitörni látszott. Alig, hogy végeztünk kaptunk is egy méretes esőt, amolyan bugyborékolós fajtát. Biztos, hogy mi voltunk az egyetlenek a kempingben, aki örült ennek. Az elmúlt közel három hónapban nem láttunk esőt és a kocsira ráfért egy kis mosás. Az eső hét óra körül állt el. Addig bent a lakóautóban maradékokból megvacsoráztunk és a napló is majdnem elkészült. Ma lehet, hogy korán fekszünk, Reggel, - bár Lidl-be már nem kell menjünk, - korán szeretnénk megint indulni. Előttünk van még Velence megkerülése és ez hétköznap okozhat gondot. A holnapi adag vagy kétszáz kilométerrel kevesebb, azért jó lenne korán megérkezni Velenje-be.
201
Velenje, 2008. július 14, hétfő, 84. nap Este még kimentünk a partra és megállapítottuk, hogy ha jobb is lenne az idő, ez nem az a hely, ahol érdemes lenne maradni. Este a kocsiban játszottunk még pár parti römit, mert olyan közel álltunk az úthoz, hogy kiülni nem igazán lehetett. Korán nyugovóra tértünk. Éjjel egykor újabb zivatar ébresztett. Szinte mindent becsuktunk és aludtunk tovább. Bár kicsit lehűlt a levegő, azért a flanel lepedő elégnek bizonyult. Reggel hétkor keltünk. Megint csak az előkészített egyszerűsített reggelit ettük és nyolc előtt pár perccel már el is hagytuk a kempinget. Rózsi a városban be akart vinni pár keskeny utcába, kicsit hadakoztunk. Menet közben át is kellett programozzuk, mert a beállítások nem voltak jók. Tankoltunk annyit, amennyi elég Szlovéniáig és felhajtottunk Velence elkerülőjére. Ez az általunk ismert egyik legnehezebb útszakasz. A sok kamion között a keskeny sávokban elég nehéz volt boldogulni. Az autópálya kapu után Zsóka vette át a volánt. Neki sem volt könnyű dolga. A Triest-ig tartó szakaszon két sávos az út. Kamionoknak nem szabad előzni, de azért száz körül nyomulnak. Nincs mit tenni, mindenkinek ennyivel kell mennie, mert lenyomják az útról. Sokat kellett előzgetni, ha nem akartunk beszorulni a kamionok közé. Közben a külső sávban a személykocsik menegettek a maguk 130-150-160 kilométerével. Triest után megint én vezettem, itt kellemes volt, mert a kamionok egyszer csak eltűntek. Átérve Szlovéniába az első kútnál megtankoltunk. Itt derült ki, hogy július 1.-e óta személykocsiknak matrica van és ez csak féléves változatban létezik és 35 €-ba kerül. Ez kb. háromszor annyi, mint amit idefelé fizettünk. Reméljük megnyitottak valamennyit Maribor és Lendva között, hogy kicsit is megérje. Talán egy esetleges Istria-ra szeptemberben tervezett út során is figyelembe vehetjük ezt a matricát. Valószínűleg a matrica bevezetésének köszönhető, hogy az autópályán a forgalom mindkét irányban sokkal nagyobb, mint arra akár tavalyról, akár áprilisból emlékezünk. Ljubljana előtt nagyon sok mindenféle nemzetiségű lakóautót és lakókocsit vontató autót láttunk. Valószínűleg Horvátországba igyekeztek. Egyébként Rimini környékétől kezdve jelentek meg nagyobb létszámban a külföldi kocsik, köztük meglepően sok magyar. Triest-et elhagyva gyökeresen megváltozott a kép. A zordan szép szlovén hegyek között ott lógtak a felhők és kisebb záporokat is kaptunk. A hőmérséklet is jelentősen lecsökkent, többször húsz fok alatt járt. Ljubljana-t elhagyva átkeltünk pár nagyobb alagúton. Velenje-hez letérve jó tíz kilométert tettünk meg egy keskeny, nagy forgalmú, de csodálatos alpesi tájon vezető úton. A házakat, a környezetet nézve ismét el kellett merengjünk azon, hogy a szlovénok mennyivel jobban csinálják és gyakorlatilag ugyan annyi idő alatt,
202
mint ami a mi rendelkezésünkre állt rendszerváltás és EU csatlakozás óta mennyivel többre jutottak. A kempinget kisebb bonyodalom árán közelítettük meg, mert a Rózsi által kijelölt út le volt zárva. A szimpatikus kisváros, - melynek Lidl-je és Hofer-ja is van, - határában egy tó mellet található egy vadonat új kemping. Szép vizesblokkjai, valamilyen vendéglátó alkalmatossága és egy kissé túlméretezett és impozáns recepciója van. 10 Ampert adnak és gyönyörű füves a talaj. Sajnos csak néhány fa van, de a mai felhős időben ez nem igazán zavar. A rendezett területen nem egész fél tucat lakóban vannak, több lakóautó itt parkol és látszatra egy Rapido forgalmazó is ezt használja telephelynek. Vagy két tucat hajót is tárolnak a területen. Egyszóval kicsit fantomkemping ahol vagyunk. Két óra körül tettük le a kocsit. A recepción megtudtuk, hogy az idő egész héten borús-esős lesz. Ma csúcsban 18 fok, éjjelente 10-14 fok, a következő napokban legalább nappal jelentős felmelegedés, akár 24-26 fokig. Nem tudjuk, mit kezdünk ezzel, majd meglátjuk. Gyorsan kifőztünk egy adag tortalinit és meg is ettük. Utána Zsóka hozzálátott a lebbencsleves megfőzéséhez. Közben intenzív mennydörgés kíséretében egy vigasztalan, hetesnek kinéző eső kezdett el esni. Kicsit komoly a változás, alig két nap alatt jó 15 fok… Velenje, 2008. július 15, kedd, 85. nap Éjjel a hőmérséklet 14 fok alatt maradt és nappal sem sokkal haladta meg a 25 fokot. Ez akárhogy is számolok, úgy 15 fokkal kevesebb, mint pár napja volt. Este elővettük a joggingokat és először az út során boros teát készítettünk. Éjjel visszatértünk a paplanhoz, mindent becsuktunk. Reggel verőfényes, de hűvös napra ébredtünk. Két napja először megint hagyományosan reggeliztünk. Utána kipörgettünk két adag mosást, hogy ne kelljen annyi cuccot pusztán ezért hazavinni. Egyébként is karbantartós napot csináltunk. Lemostam a kocsi oldaláról a sütések-főzések során ráfröccsent olajfoltokat, melyek mára szépen elkoszolódtak. Kicsit kitakarítottam az előtetőt, Zsóka tiszta ágyneműt húzott, kiporszívóztuk a kocsit, még a vezetőfülkét is kitakarítottuk, amire az őszi nagytakarítás óta nem kerítettünk sort. Koradélután bekerekeztem a városba kenyeret venni és egyben felderítettem a Lidl-t és Hofert. A napokban vagy elsétálunk, vagy elkerekezünk oda. Sok érdekesség nincs, de azért vannak kisebb dolgok. Ezzel el is ment a nap. A nem túl meleg, hol napsütéses, hol felhős időben, a fel-felerősödő szélben kellemes volt dolgozni. Maradt két-két és fél napunk, hogy a környéken bóklásszunk. Lehet, hogy körbesétáljuk a tavat, ez gyenge 7 kilométer, vagy másfelé sétálunk a kellemesnek látszó erdős dombokon.
203
Van itt egy bányászati múzeum is pár percnyire és idefelé az autóból láttunk egy szép várkastélyt a városban az egyik dombon. Velenje, 2008. július 16, szerda, 86. nap Este, bár kicsit hűvös volt, elég sokáig kint tudtunk maradni. A szúnyogok megjelenése késztetett bevonulásra úgy kilenc óra körül. Előtte még megcsodáltuk, ahogy a lemenő nap vörösre festette a felhőket. A lakóautó mögötti hegynyeregben a megvilágított kis templom is jól mutatott.
Éjjel csaknem tíz fokig lehűlt a levegő és hajnalban még a tartant is fel kellett vegyem. Verőfényes reggel köszöntött ránk és gyorsan melegedett az idő. Nem siettük el a felkelést, kilenckor kezdtem el készíteni a reggelit és 11 körülre voltunk útrakészek egy kirándulásra a tó körül. Egész túránkra rányomta bélyegét Velenje kettőssége. Ez egy csodálatos, alpesi jellegű vidéken épült iparváros. Korábban a szénbányászat és az erre települt erőmű volt a meghatározó, mára a Gorenje gyár egészíti ki a képet. Ez utóbbi hatalmas gyártelepe foglalja el a völgy jelentős részét, Hatalmas kocka alakú szürke-sárga ablaktalan üzemi épülete mindenhonnan látszik. A város felett a völgyben található a hőerőmű. Ezt korszerűsítették és ma sem mondható szépnek, de legalább nem láttuk szennyezni a környezetet. A bánya ott van mellette. Velenje állítólag egy hatalmas szénmezőre épült. A városban egy korábbi elhagyott tárnában rendezték be Szlovénia bányászati múzeumát. Holnap után lehet, hogy megnézzük.
204
A tavat az erőmű felé indulva kerültük meg. Azon a vidéken a rekultiváció számos jelét láttuk, de így sem volt valami vidám vidék. Van arrafelé még egy tó, mely valószínűleg az erőmű hűtőtava. A nagy tó viszont nagyon szép képet mutatott. Az egész környék egy hangulatos, élhető iparváros benyomását keltette. Minket kicsit Győrre, kicsit Almásfüzitőre emlékeztetett, csak itt csodálatos hegyek pótolják a Duna hangulatát. A tó körüli sétaúton reggel és este sokakat látunk kocogni, kerékpározni, sétálni.
A tó várossal ellentétes oldalán azután az ember pillanatok alatt egy hamisítatlan alpesi völgyben találja magát. Errefelé láthatóak régi, fából épült szénaszárító és tároló épületek, bár az erőmű is megjelenik a háttérben. Láttunk számos szép alpesi jellegű faházat, csak azt nem tudjuk, hogy ezek állandó lakás célját szolgálják-e?
205
A tó túloldaláról jól látható a város feletti hegykoszorú és rajta a várkastélyon kívül két kis templom.
A tó túlsó végén tettünk egy kitérőt és körbejártunk egy újabb tavat. Ez talán még közelebb van a városhoz, a kismamák ennek a partjára járnak babakocsikban sétáltatni gyerekeiket. Itt van a város spottelepe is. Előtte szép fás liget, láthatóan szabadtéri rendezvények helyszíne. Közeléből egy régi tárna liftháza is látható. Gondoljuk, ez a múzeum része lehet.
206
Innen a városban folytattuk utunkat. A korábban megtalált Lidl-be igyekeztünk, hogy kenyeret vegyünk és vásároljunk még néhány dolgot hazavitelre. Az áruházhoz közeledve a háttérben lévő hegyen szépen látható a várkastély.
A Lidl-ben jól bevásároltunk. Nemcsak a közeli napokra szükséges dolgokat, hanem egy csomó mást is. Vettünk nagyméretű napernyőt Tamásék leendő házához, fürdőlepedőket, fürdőköpenyt, fürdőruhákat a kicsiknek, lamináló gépet és egy csomó hazaviendő kajafélét. Jól megpakolva tettük meg a több mint két kilométert a kempingig. Két óra körül értünk a lakóautóhoz. Itt megettük a frissen vásárolt görögdinnye felét, megcsodáltuk új szerzeményeinket, kicsit kifújtuk magunkat és fél négykor újból elindultunk. Célunk a közeli Hofer volt. Itt már viszonylag kevesebb dolgot vettünk és alig egy óra múlva visszatértünk a járgányhoz. Kicsit segítettem a szomszédos régi lakókocsi életre lehelésén fáradozó fiatal szlovén párnak az elő sátor felállításában és adtam nekik pár tanácsot. Utána megettük lebbencslevesünk második részét, lezuhanyoztunk, Zsóka elmosogatott én pedig a naplót írtam meg. Szép, tiszta esténk van, úgy fél kilenc felé jár az idő, most kezd hűvösödni, a szúnyogok szerencsére még nem jelentkeztek. Remény látszik arra, hogy holnap is kellemes napot tölthetünk el a környéken. Velenje, 2008. július 17, csütörtök, 87. nap Éjjel jó pár fokkal melegebb volt, mint az elmúlt napokban. Reggel ismét sütött a nap, de nem volt felhőtlen az ég. 11-re voltunk útra készek. Ma a várkastély meglátogatását terveztük. Úgy gondoltuk, hogy a közeli Hofer mellett átkelünk a főúton és a dombok oldalában egy esetleges ösvényen, a gerincen lévő kis templomot érintve közelítjük meg a várat. A kemping portáján nem tudtak ilyen ösvényről és mi sem találtuk meg. Nem akartunk kockáztatni, ezért a patak mellett, a főúton mentünk be a városközpontba.
207
Az első jelesebb épület, melyet érintettünk a régi templom volt. Érdekes ívelt árkádos bejárata van a torony alatt. Sajnos bemenni nem tudtunk.
Nem messze innen indult egy meredek szerpentines ösvény, mely közvetlenül a vár falához vitt minket. Itt először kinéztünk a túlsó oldalra és egy síugró sáncot láttunk. Betérve a várba nagyon kellemes meglepetés ért. Egy nagyon szépen helyreállított és láthatóan használatban is lévő régi épület. Kapujának kő díszítésében az 1558as évszámot láttuk. A vár két részből áll, a külső vár, melyet a várfalak, bástyák és melléképületek alkotnak és középen a háromszintes lakóépület. Előbbieket zsindelytető, utóbbit cseréptető fedi. A lakóépület közepén zárt udvar van. A helységek belső tornácszerű kialakítású körfolyosóról érhetőek el. Az udvari tornác alatt látható a kút. Az udvar falát pár szép kőfaragás díszíti. Az épületben van a városi múzeum, de erre mi nem voltunk kíváncsiak.
208
209
A várból több irányban is szép kilátás nyílik a városra és a környező vidékre. Itt is dominál a Gorenje hatalmas gyártelepe, de jól látszanak a városba bevezető utak is.
Miután jól körbejártuk a várat, ugyanazon a szerpentinen tértünk vissza a városba. Az ösvény mellett több helyen is láttunk virágzó cikláment. Leérve a városba szenteltünk pár pillanatot a hangulatos régi utcáknak is, nincs sok belőlük. A település inkább a 1960-70-es évek hazai panelvárosait idézi. Ezek az utcák viszont szépen rendben vannak tartva, minden épületnek van valamilyen funkciója. Üzletek, irodák, éttermek, bárok, egy hotel és természetesen lakóházak vannak ezen a környéken. Velenje-ben komoly turistaforgalomról nem beszélhetünk, - a kemping is szinte üres, - így a vendéglátó helyek gondoljuk, a helyieket célozzák meg.
210
Ezzel mai turistáskodásunkat befejeztük. Még egy kisebb vásárlást terveztünk. Ennek keretében felkerestünk egy játékboltot, ahol egy talicskán kívül nekünk tetsző játékot nem találtunk, vettünk viszont Verdás és Princesses tányérokat és a ruhás részlegben pár pólót a kicsiknek. A szomszéd üzletből, - a Balatonszemesi kempingtalálkozóra is gondolva, - Zsóka kapott három trikót. A Lidl-ben vettünk pár kajafélét, de inkább már a hazavitelre gondolva. Zsóka szemfülességének köszönhetően a régen megoldatlan müzli keverő és tároló edény problémámra is találtunk megoldást. A szatyrokkal jól felpakolva (azért messze nem annyira, mint tegnap) a jó két kilométeres úton visszaballagtunk a lakóautóhoz. A kempingben egyetlen új lakókocsit találtunk, egy magyart. Eddigre teljesen befelhősödött és fülledt meleg lett. Még arra is számítottunk, hogy esőt kapunk. A délutánt a lakóautó körüli tennivalókkal töltöttük, megírtam a naplót miközben Zsóka már a hazaútra főzött kemény tojást és az esti spagettit készítette el. Velenje, 2008. július 18, péntek, 88. nap Este 9-kor egy szemerkélő eső zavart be minket egy parti triominó kellős közepén. Arra azért még maradt idő, hogy a WC-t kiürítsem és mindent eltegyünk. Utána rázendített egy enyhe zápor. Ez éjfél táján menydörgéssel és villámlással kísért zivatarrá erősödött és reggel kilencig el sem állt. Komoly mennyiségű eső esett, de nem volt hideg. Az eső elállta után kezdtünk éledezni. Megreggeliztünk kint, dacolva a még mindig fenyegető felhőkkel. Utána a hazaindulás jegyében telt a nap. Átnéztünk mindent, kajaféléket, ruhákat annak szellemében, hogy mit kell hazavigyünk, mi marad Balatonszemesre, mit kell vennünk, mit kell hozzunk. Át is pakoltuk a dolgokat, hogy gyorsan ki tudjuk venni azokat, amik mennek a lakásba. Dél körül kimentünk a közeli Hofer-ba beszerezni az utolsó dolgokat az útra. Utána fizettem a portán. Megint nem működött a Camping Cheque terminál és csak egy papírt írattak alá velem. Kezd a dolog az agyamra menni. Ez már
211
a második eset idén. Egy vagon csekk marad a kártyánkon és mi megint fizethetünk… Utána Zsóka megnyírta a hajamat, én pedig levágtam az ismét ugyancsak megnőtt szakállamat. Kicsit ki is takarítottuk a kocsit. Búcsú este lévén utolsó otthonról hozott tarjánkat tettük a grillre és hozzá az utolsó Laciéktól kapott rozét ittuk. Még el kell készíteni a szendvicseket holnapra és megfőzni a teát. Komoly feladat lesz a búcsúpezsgő elfogyasztása is. Reggel korán kelünk. Szeretnénk hét körül indulni. Még bemegyünk Balatonszemesre megnézni a kempinget, hogy tudjuk, mire számíthatunk jó két hét múlva. Jó lenne dél körül hazaérni, hogy mindent el tudjunk rendezni, sőt esetleg Tamásékhoz is átmehessünk megnézni a kicsiket… Budapest, 2008. július 19, szombat, 89., utolsó nap A terveknek megfelelően hat előtt keltünk és az egyszerűsített reggeli elfogyasztása után már hét előtt pár perccel elhagytuk a kempinget. Éjjel, ha hideg nem is, de nagyon párás volt az idő, még rövid időre esett is. Bár mindössze 350 méteren voltunk, a környező hegyek felhőbe burkolództak. A kocsi letisztított ablakára pár perc alatt újabb pára réteg csapódott. Az autópályáig vezető mintegy 15 kilométeren sokszor jártunk ködben. Szerencsére a hétvégi korai órán szinte alig volt forgalom. Az autópályán hamar eljutottunk Maribor-ig. Itt ért az első kellemetlen meglepetés: az elkerülő autópálya nem készült el, a korábban használt négysávos úton kereszteztük le a várost, melyen több lámpa és elég intenzív helyi forgalom lassította a haladást. Maribor-t elhagyva új autópályára vezettek a táblák. Kiderült, hogy korai az öröm, mindössze alig több mint tíz kilométerről van szó. Utána a korábban már többször használt, sok lakott települést érintő, elég keskeny és kanyargós úton kellett haladjunk. Lendva-n megtankoltunk, sajnos itt is már 1.30 € felett adták a gázolajat. Utána keveregtünk egy kicsit a városban és környékén. Megtévesztő volt, hogy jeleztek Magyarország felé egy autóutat, de ez Lenti és nem Letenye felé vezetett. Itt sem nyitották meg a szlovénok az autóutat, ezért a nagyon keskeny, több falún átvezető régi úton kellett jöjjünk. Átérve a határon (határőr sehol) ismét megdöbbentett a különbség. Tornyiszentmiklós düledező, pergő vakolatú, rendezetlen udvarú házai élesen elütöttek az alig tíz kilométerrel korábban látottaktól. Még be kellett térjünk a határállomásra matricát venni. Láttuk, itt sem készült még el az új híd és határátkelő. Rátérve az M7-esre tájékoztattuk az érdekelteket, hogy hazai földre léptünk. Csincsi volt az egyetlen, aki igazán örült. Nagykanizsa-t elhagyva ismét csalódás ért: a még hiányzó negyven
212
kilométer itt sem készült el. Később örömmel tapasztaltuk, hogy legalább a Balaton felöli húsz kilométert megnyitották. Balatonszemesnél letértünk, hogy megnézzük a kempinget, ahol gyenge három hét múlva a klubtalálkozó lesz. Hatalmas hely, amíg bejártuk vagy három kilométert gyalogoltunk, de kellemes benyomást keltett. Új és tiszta vizesblokkokat láttunk. A terület árnyas, az elmúlt hetekben megszokotthoz képest óriási parcellákkal, kicsit lerobbant elektromos hálózattal (négy csatlakozóhoz tartozik egy 16 Amperes biztosíték, érintésvédelmi relé sehol, a csatlakozók töröttek, korrodálódtak). Az egész terület közvetlenül a Balaton parton van, keskeny füves sáv áll a strandolók rendelkezésére. Ezen a július közepi hétvégén talán egy negyedig telt meg. A találkozónak szánt elválasztott terület tágas, nem lesz gond megfelelő helyet találni. Van egy étterem a kemping ezen részén, de, mint megtudtuk az nem fog kinyitni idén. Az előzetes helyszíni szemle után visszatértünk az autópályára és már csak egyszer álltunk meg a Velencei tó környékén kiüríteni a WC-t. Két órakor, - pontosan akkor, amire Rózsi reggel prognosztizálta az érkezést, - álltunk meg a ház előtt. Szerencsére a legtökéletesebb hely, közvetlenül a kapu előtt szabad volt. Három fordulóban vittük fel azokat a cuccokat, amiket erre kiválasztottunk. Közben lépésről lépésre élesztettük fel a vizet, gázt, elektromos dolgokat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a lakásban tisztaság van, csak a kicsik látogatásainak kisebb nyomait fedezhettük fel. A lakóautót felvittem a Széchenyi hegyre. Ott megszokott helyünkön az egyik tornyos kocsi állt, ezért egy szűkebb helyre kellett beálljak, de ezt az ott tárolt lomoktól előtte kicsit meg kellett tisztítsam. Előtte leszereltem a motort, - a közel kétezer kilométeres zötyögtetés miatt elég nehezen indult, - és lemotoroztam a garázshoz. Később még egyszer felmentem a hegyre, mert nem emlékeztem, hogy minden ablakot becsuktam-e rendesen. Felesleges túra volt. X-X-X A Széchenyi hegyen a lakóautó kilométerórája 47.158 kilométert mutatott, a motoré 15.289 kilométert. A három hónap alatt 5.512 illetve 645 kilométert tettünk meg. Ezen túl gyalogoltunk mintegy 300 kilométert, döntően városokban, a bringák viszont alig kaptak szerepet, a kb. száz kilométer jelentős részét általában bevásárlások, vagy a környék felderítése alkalmából egyedül tettem meg. X-X-X Idén ismét későn, csak három hónappal hazaérkezésünk után kezdtem neki az értékelésnek. Ennek fő oka, hogy az előzetes elhatározásnak megfelelően még két, egyenként két és fél hetes túrát tettünk és a köztes időben nem volt sem hangulatom, sem ráérő időm erre a munkára, de szerettem volna a két utó túra tapasztalatait is rögzíteni.
213
Most, hogy három héttel az utolsó hazaérkezésünk után, az autó téliesítve, minden kimosva (még a függönyök és bútorhuzatok is), elpakolva, a télre előjegyzett feladatok jelentős része elvégezve, ideje elkészíteni az értékelést és neki kezdeni a következő túra előkészítésének. Az értékelés ismét a hagyományos módon készül. Idén technikai szempontból a kocsi első vizsgáztatása volt a legjelentősebb esemény. Az akció nem kis izgalom közepette simán lement. A motortartót a bonyodalmak elkerülése végett leszereltük, de nem vettük figyelembe, hogy a hiányzó irányjelző égőket a fedélzeti computer érzékeli, és gyorsított villogással díjazza. Ezt viszont csak a vizsgára menet érzékeltük és a vizsgabiztosokat külön kellett meggyőzni a dologról. Másik izgalom abból adódott, hogy a vizsga előtti szervizelés alkalmával szerintünk elpiszkáltak valamit és az elő feltöltés elektronikus vezérlésű mágnes szelepének hibája miatt a kocsi hideg motornál nagyon csúnya hangokat adott. Szerencsére a vizsgáztatást ez nem érintette, csak nagyon snassz volt a csattogó motor. A szerviz persze tagadta felelősségét és potom 72 ezer forintért cserélte. (Lehet, hogy többé nem megyünk hozzájuk.) Ha igazuk van, szerencsések vagyunk, hogy még indulás előtt kiderült. Út közben azután nem volt semmilyen gondunk a szerkezettel. Az idei indulás előtt vagy negyven tételt soroltunk fel a tennivalók között. Három kivételével (földfelszíni TV vételhez antenna, külső antenna a szatellit vevőhöz és a motor rugójának megerősítése) mind megcsináltuk és élveztük előnyeit az úton. Ezek egy része a felszerelési tárgyakkal volt összefüggésben, mások javítás jellegűek voltak, de néhány fejlesztésre is sort kerítettünk. Jelentős tétel a riasztó cseréje volt. Mint kiderült, a központ külső modulokat fogadó interfésze ment tönkre és nemcsak az ablakemelő nem működött, de a belső mozgásérzékelők sem. A csere során olyan típust választottunk, melyet nem a kocsi bezárását szolgáló távkezelő élesít, hanem egy külön kezelő. Kicsit kellemetlenebb lett a két vezérlő használata és a már hatalmasra duzzadt kulcscsomó, viszont nem kell folyton ki-be kapcsolgatni a riasztóközpontot és ezzel sok stressztől megkíméltük magunkat. Sikeres volt a háló és a konyha lámpáinak lecserélése LED-esre, bár ez utóbbit az úton, és később a Balatonszemesi túra előtt kissé módosítani kellett. Elkészült és a nyáron bevált a tavaly elhatározott hálózati csatlakozó doboz (az elkészítés körülményei és időpontja késztetett minket arra, hogy Luca széke nevet adjunk neki) és az út során szép új piros gumikábelt is kapott. Az új szemetes is hasznosnak bizonyult, bár a nyár során gyári rögzítését meg kellett változtatni. Kevéssé használtuk, de azért javított a biztonságérzeten az a két oktatót-kőr, melyek a kocsi felső részének figyelését segítik. Az új székek is megfeleltek a várakozásoknak. Legkomolyabb munka a motortartó hátsó lemezének cseréje volt. Az alkatrészt Németországból rendeltük és én szereltem fel, egyúttal megoldva a
214
tolatóradar kábeleinek bonthatóságát is. Az indulás előtt nem sokkal beszerzett új tolatóradar felszerelése túl sok időt vett volna igénybe, így az marad a mostani télre. Az ágy létrájának új, saját készítésű tartói, Rózsi új felrögzítése is sikeresnek mondható. A külső gázrezsóhoz készített, a lábosok lecsúszását megakadályozni hivatott szerkentyűk is kiállták a használat próbáját. A kitámasztókat leszereltük, ha kellett a tavaly vett és kissé feljavított bakokat használtuk. Ez kicsit kényelmetlenebb, de sokkal hatásosabb. Idén megint kiemelt szerepet kapott az előtető és a Safari room. Az egyik német kollegánál tavaly látott megoldást (szél ellen a két oldalsó merevítő rúdhoz rögzíteni csipeszekkel a műbőrt) kipróbáltuk és bevált. Sajnos a műanyag csipeszek nem jól bírták a nagy terpeszt és rendre eltörtek. Már Balatonszemesen kaptunk alumínium öntvényből ilyen csipeszeket és reményeink szerint ezzel véglegesen megoldódik a probléma. A Balatonnál és Istria-n már ezeket használtuk és erős szélben is jól vizsgáztak. Idei ötlet egy másik némettől az előtető lábának lerögzítése egy speciális kialakítású lemezzel. A konstrukciót tovább fejlesztettem és egy alátétlemezzel egészítettem ki. Ezzel elkerülhető, hogy laza talajba besüllyedjen a láb. Kisebb finomítások után ősszel készült el a konstrukció, kipróbálására jövőre kerülhet sor. Bevált az a Balatonnál bevezetett újítás is, hogy erős szélben a Safari room lapjainak belengését gumikötelekkel csillapítsuk. Idén sokat, mintegy 30 éjszakán használtuk a Safari room-ot. Igazán nem szerettük meg, de el kell ismerni, hogy hosszú táborozásnál előny, hogy nem kell folyton mindent ki-bepakolni és a hűvös őszi estéken is nagyon jó a zárt tér, melyet, ha kell be is lehet fűteni. A tapasztalatok alapján két kisebb módosítást határoztunk el, melyeket az utolsó hazaérkezés óta meg is valósítottunk. Idén az út során egy komolyabb afférunk volt, második nap reggelén Ljubljana-ban a kempinget elhagyva a jobboldali hátsó kerék feletti disz burkolatot leszakítottuk. Akkor és ott nem is érzékeltük, csak jóval később tűnt fel. A kérdés esztétikai jellegű, a sérülés semmiben sem korlátozott a nyár folyamán. Az alkatrészt megrendeltük és tavasszal felszereljük. Rózsi térképét a tavalyi kihagyás után idén ismét frissítettük. Ennek a változatnak nagy előnye, hogy a szomszédos országok és Magyarország részletes térképét is tartalmazza. Bár a kb. két évvel ezelőtti útviszonyokat mutatja, azért az ismerős terepen jól használható. A részletes magyar térképet nem is vittük magunkkal. Idén különösebb afférunk nem volt a drágával. Ez annak is köszönhető, hogy az összes ACSI és CC kemping koordinátáit megszereztük előre és a megvásárolt ADAC katalógus is tartalmazza ezt az információt. Legvadabb akciója az volt, amikor szeptemberben Postojna-n egy erdei úton vezetett el a kemping egy sorompóval lezárt hátsó bejáratához. Azonnali innovatív megoldásra egyszer volt szükség, amikor Siracusa-ból hazafelé a motor dobozának zárja eltörött. A kempingben sebtében végrehajtott javítás "a semmi sem tud véglegesebb lenni, mint egy jó
215
ideiglenes megoldás" elv alapján marad. Egyébként idén viszonylag keveset kellett a szerszámos táskához nyúlni. Néha hetekig nem volt semmi tennivaló. A nyár folyamán felszerelésünk kiegészült egy kis szatellit antennával és egy 12 V-ról is működő digitális vevővel. Kipróbálása elég izgalmas volt, ezt a naplóban részletesen leírtam. Az antenna rögzítésére egyedi megoldást találtam ki: a létrára szerelem fel. Az antennát beüzemeltük és ideiglenes kábellel párszor használtuk is. A hozzá szükséges végleges kábelezést Balatonszemes előtt csináltam meg. A vevőt igazán Istria-n próbáltuk ki. Végleges fix beszerelését már a szezon után itthon oldottam meg. Jövőre minden esetre sokkal nagyobb esélyünk lesz a TV vételére és jobb minőségre is számíthatunk. Azzal, hogy a nyáron kétszer is jó két hetet itthon töltöttünk, számos felmerült problémát még a szezonban meg tudtam oldani. A már említetteken kívül a TV és a szatellit vevő külön főkapcsolót kapott, hogy ne legyenek feleslegesen feszültség alatt és ne fogyasszák az aksit, lecseréltem a nappali lámpáinak kapcsolóit (a négyből kettő szétesett) és más kisebb dolgokat is megcsináltam. Ennek köszönhetően az idei téli lista csak fele akkora, mint a tavalyi és mára ennek a fele is elkészült, köztük az évek óta halogatott függöny- és bútorhuzatmosás. De ott van még az új tolatóradar felszerelése. Legkomolyabb tennivaló a télre a tetőablak cseréje. Érthetetlen okból jelentős deformáció keletkezett az elmúlt években, de különösen idén. A menetirány szerinti oldalon kb. 18 mm-es a behajlás és a hosszanti oldalakon jelentős hullámosság alakult ki. Mára már a funkcionalitást korlátozza, nagyon nehéz a szúnyogháló rögzítése és a napvédő harmonika papír is begyűrődött. Már jeleztem a Suwenor-nak, hogy szavatosság keretében kérem a cserét, még nem válaszoltak.
A nyár folyamán többször tapasztaltunk bizonytalanságot a hűtőautomatika működésében. Gyakran hallottuk, hogy a gázszelep indokolatlanul működött és vagy 3-4-szer a hűtő riasztása is bekapcsolt. Előbbieknél beavatkozás nélkül a működés rendben folytatódott, utóbbiaknál nem néztük meg az áramfelvételt és így nem tudjuk mi volt a hatás. A hűtő ki-, majd bekapcsolás után hetekig rendben működött, a nagy meleg ellenére nem volt gond. (Ebben nagy szerepük volt a tavaly beszerelt és idén nagyon sokat használt ventillátoroknak is.) Konzultálva a Karaván City szakemberével, ilyen
216
problémáról még nem hallott és szinte lehetetlennek látja a javíttatást. Már a bevizsgáláshoz is ki kellene szerelni a hűtőt és nem valószínű, hogy a jelenség reprodukálható. Nem tudom, mit csináljunk, lehet, hogy az Elektrolux szakembereivel is konzultálok még. Idén távközlési rendszerünk a korábbiaktól eltérően alakult. Nem vettünk helyi mobil előfizetést, csak az itthoniakat használtuk, Internetre ritkán léptem fel és akkor is bonyodalmas volt. Hol szívességi alapon, hol minimális összegért, de mindig a kemping recepciójának gépét használhattam. Viszont több helyen, például Istria-n is hirdették a WiFi hot spot-okat. Jövőre fel kellene készülni erre a technológiára. Remélem öreg notebook-om alkalmassá tehető. A beruházás 5-10 ezer forint lesz. Összegezve technikai hátterünk mára kialakult és jól szolgája B típusú életformánkat. Azért mindig adódnak fejleszteni, és, - sajnos egyre gyakrabban,- javítani valók, de odafigyeléssel és azonnali beavatkozással elkerülhető a jármű lepusztulása. Jó esélyünk van arra, hogy további hosszú évekig kiszolgáljon és örömünket leljük benne. Idén a legnagyobb eltérés a korábbiaktól az volt, hogy három, rövidebb, de egyenként legalább két és fél hetes útra mentünk. Ez a megoldás nem igazán vált be. Az, hogy augusztus végén pár hétre haza jöjjünk nem szokatlan, 2007 kivételével ezt tettük minden évben. A júliusi itthon töltött jó két héttel azonban nem tudtunk mit kezdeni. Az év ezen részében öt éve nem voltunk itthon, nem találtuk a nyári ruháinkat és a rövid idő miatt nem láttuk értelmét különösebben keresni őket. A melegben nem tudtunk mit kezdeni magunkkal a lakásban, kirándulni nem lehetett elmenni. Ugyanakkor szinte mindent meg kellett tenni, ami egy túra végén és egy másik elején szoktunk azzal a többlettel, hogy a következő túra sajátosságához igazodóan a felszerelést mindig át kellett konfigurálni. Maga a három hónapos út nem vetett fel semmilyen problémát. Idén hála Zsóka erőfeszítéseinek a szokásosnál is jobban felkészültünk. Induláskor az oda út és egész Szicília kempingre lebontva elő volt készítve, Rózsiba betáplálva természetesen alternatívákkal. A többi területre is volt határozott elképzelésünk. Maga a túra talán kicsit hosszabb volt, mint amit erre a területre érdemes szánni (eredetileg is csak kb. 60 naposra terveztük). Ugyanakkor így lehetőségünk volt többet pihizni. A tervezett 2/3 turistáskodás 1/3 nyaralás végül mintegy fele-fele arányban alakult, és amikor helyet változtattunk sokkal kevesebbet vezettünk, mint korábban. Ez nem volt baj. Május közepétől annyira meleg volt a területen, hogy igen nagy elszántság kellett egy városnézéshez vagy kiránduláshoz. Azért úgy érezzük becsülettel végig jártuk a célterületet, hagyva néhány olyan látnivalót, amiért ha úgy adódik, érdemes legyen visszamenni (Stromboli, Enna, Caltagirone). Az időjárásra panaszunk nem lehetett, komoly esőt először hazafelé Velence környékén kaptunk. Inkább a meleg okozott gondot, különösen, amikor elkapott a sirokkó. Az olasz kempingek szerényebb felszereltségét is viszonylag jól viseltük. Lehet, hogy szerencsénk volt és a jobbak közül választottunk, vagy a
217
helyzetre eleve lelkileg jól felkészültünk. Az előszezon miatt, - egy-két esettől eltekintve, - a zsúfoltság sem volt elviselhetetlen. Azért júliusra kezdett a dolog kellemetlen lenni. Idén ismét megállapítottuk, hogy egy országból (és ez Magyarországra is vonatkozik) két hónap elég. Idén az Olaszországból érkezett rossz hírek miatt különösen tartottunk attól, hogy lopás vagy rablás áldozatai lehetünk. Ezért is volt olyan fontos, hogy a riasztót megcsináltassuk, sőt indulás előtt az ablakok biztonsági fóliázása is felmerült. Szerencsére ilyen gonddal nem szembesültünk. Ez valószínűleg a kevésbé frekventált területnek és az előszezonnak is köszönhető. A kocsit lehetőleg mindig zárt helyen állítottuk le (kemping, stopover), mindig mindent zártunk, nem viselkedtünk kihívóan, de az aggodalommal folyamatosan együtt éltünk. A helyiek részéről határozott, sokszor proaktív segítőkészséget és kedvességet tapasztaltunk, így összességében nagyon kellemes emlékekkel távozhattunk. Kommunikáció területén tapasztalataink azonosak voltak a korábbi évekhez, amikor olyan országokban jártunk, ahol nem beszéltük a helyi nyelvet. A kempingek német, osztrák, holland vendégeivel többnyire németül, az információs irodák, recepciók alkalmazottaival többnyire angolul tudtunk szót érteni. Mára annyira megszoktuk ezt a felállást, hogy nem okoz gondot. Összegezve azt mondhatjuk, hogy B típusú életformánk nemcsak működik, hanem minden szempontból szerves és elmaradhatatlan része lett életünknek. Most már többről van szó, mint magunknak és ismerőseinknek, barátainknak, hozzátartozóinknak bebizonyítani, hogy ennek az elképzelésnek van realitása. Amikor jó tíz éve elkezdtünk tervezgetni, úgy számoltunk, hogy öt évig csinálhatjuk (utána még eltölthetünk öt nyarat állandóként egy lakókocsiban a horvát tengerparton és további ötöt valahol Magyarországon a közelben). Ez az öt év eltelt és ma további éveket, akár ismét ötöt, tudunk elképzelni ebben a formában. Természetesen már most is kevésbé pörgősre vesszük a programot, mint kezdetben, de további lassítás mellett még évekig működhet a dolog. X-X-X Ami a naplóból kimaradt Az úticélról Idén az úticél szinte magától adódott. Olaszország érdekes helyet foglal el immáron két évtizede tartó barangolásaink sorában. Egyrészről én úgy 35-40 éve nagyon sokat jártam hivatalosan Milano-ban és ezen útjaim során az északi országrész számos nevezetességét is volt alkalmam felkeresni. Akkoriban nagy tisztelője és híve voltam az országnak és nagyon szerettem volna Zsókának is megmutatni. Másrésztől, amikor másoknak már lehetősége volt nyugatra utazni, Olaszország volt a magyarok elsőszámú célpontja, és amikor már mi is utazhattunk, nagyon zsúfolt hely lett, így nem igazán kívánkoztunk oda, és ez bizonyos fokig ma is tart.
218
Azért 1991-ben, amikor a jugoszláv háború miatt nem mehettünk Istria-ra sebtében egy olasz túrát raktunk össze, melynek fő célpontja végül Elba szigete lett, de útba ejtettük Ravenna-t, Firenzét, Pisa-t, sőt vissza úton pár órára Velencét is. Később Malta-ról hazafelé néhány napra megszakítottuk utunkat Rómában. Lakóautós barangolásaink során tavaly szántunk három hetet Szardíniára és csak más utak fel-, illetve levezető szakaszában csipegettünk. Ezek során jártunk a Garda tónál, Verona-ban, többé-kevésbé bejártuk a Riviera-t. Az világos volt, hogy előbb-utóbb Olaszországra is sort kell kerítenünk és Szicília, mint sziget kívánságlistánkon mindig előkelő helyet foglalt el. Még 2006-ban merült fel, hogy utótúra keretében látogassuk meg, de az akkor rendelkezésre álló két hét látszott, hogy kevés és az autózni való is túl sok lett volna. Amikor az idei nyár tervezésénél eljutottunk oda, hogy több, rövidebb túrát tegyünk, és az első akkor úgy két hónaposra adódott, magától értetődően jött, hogy Szicília legyen a célpont, és ha már elmegyünk olyan messzire, járjuk be a csizma déli részeit is. Kicsit önkényesen határoztunk úgy, hogy a Nápoly alatti részt jelöljük ki célterületnek. Végül az út három hónapos lett, de nem növeltük meg a célterületet, mert június vége - júliusra a középső és északi területeken annyira nagy a zsúfoltság, hogy az amúgy is szűkös olasz kempingek elviselhetetlenek. Ami a legjellemzőbb Az idei túrát két, egymástól eléggé eltérő dolog jellemezte a legjobban: a vulkánok és jobb napokat látott és szebb jövőt érdemlő, ma megdöbbentően lepusztul épített környezet. Vulkánok tekintetében a februári Teide-n tett kirándulást is figyelembe véve komoly kiképzést kaptunk az elmúlt fél évben. Island kivételével szinte valamennyi, az elmúlt pár száz évben aktivitást mutató európai tűzhányót láttuk. Ami az érdekes, hogy a meglátogatott négy hely mindegyike más oldaláról mutatta be a témát. De erről a következő fejezetben beszélnék részletesebben. Ami az épített környezet állapotát illeti a területen az egyenesen sokkoló. Amikor elsőként kiszálltunk a buszból Nápoly főpályaudvara előtt, egyszerűen nem hittünk a szemünknek. Órákig csak kóvályogtunk és nem értettük a látottakat. Azután kezdtük megszokni a helyzetet és a sok mocsok és lepusztult épület között megtaláltuk azokat, amelyek ebben az állapotban is sejtetik, hogy milyenek is lehettek valaha. Mindenhol láttuk, hogy folynak rekonstrukciós munkák, sok városban szinte mozdulni sem lehetett miattuk, de ezek, mellesleg az EU intenzív támogatásával folyó erőfeszítések sziszifuszinak tűnnek. Vannak eredmények, mint Siracusa dómtere és számos más épület vagy épületegyüttes, de látszatra a ma is töretlen lepusztulási folyamat gyorsabb az azt megállítani igyekvő törekvéseknél.
219
Ami a legreménytelenebb a dologban, hogy látszatra a helyiek bele is törődtek. Számos helyen a környezetet illetően olyan nyomorban élnek, hogy ehhez képest a Józsefvárosban mára már leszanált egykori nyomornegyedek (Tűzoltó utca és társai), vagy a legsötétebb VI.-VII. kerületi mellékutcák rendezett, jó állapotban lévő és tiszta vidékek. Amiben a legnagyobb veszélyt látjuk, az az, hogy generációk óta élnek ebben a környezetben, és ahogy kinéz, még generációkig fognak benne élni. Ez pedig a teljes eligénytelenedést hozza magával és az esetleges rehabilitációk értelmét kérdőjelezi meg. A látnivalók A dél-olasz vulkánok széles skáláját mutatták be a témának. A legsemmitmondóbb, de egyben leghírhedtebb a Vezúv volt. Ez ma inkább zarándok hely és jó hatvan éve volt utolsó kitörésének nyomait inkább csak a helyiek igyekeznek attrakciónak bemutatni. Persze, ha valakinek nincs lehetősége lejjebb menni, ez a hegy is sokat megmutat a műfajból. Esetében az ember inkább azon csodálkozik, hogy ez a nem túl magas, mindössze 1200 méteres hegy tíz kilométerről hogyan tudott olyan nevezetes pusztítást okozni, melynek az ókorban áldozatául esett Pompei és Herculanum. Sokkal érdekesebb volt Nápolytól nyugatra, a Vezúvtól mintegy 25 kilométerre lévő teljesen ismeretlen Solfatara. Ez a széles, lapos aljú kráter teljesen beépített környezetben alig valamivel a tenger szintje felett van, Területének fele fás-ligetes és egyben a kempingnek is helyet ad. Másik felén a nyugalomban lévő vulkán tevékenysége tanulmányozható. A már Szicíliához tartozó Lipári szigetek két nevezetes vulkánnal büszkélkedhet. Ezek közül az önálló szigetet képező jó 900 méter magas Stromboli az ismertebb. A hosszú hajóút miatt ezt mi kihagytuk, de becsülettel megmásztuk a csaknem 400 méteres Vulcano-t. Itt a kráter peremén kitörő gáz felhők, melyekből sok kén csapódik ki és a tengerparton lévő kénes iszapfürdő adja a látnivalót. A vulkánok nagyasszonya, a 3300 méter magas, mintegy 30 kilométer átmérőjű és csaknem minden évben kisebb-nagyobb kitörést produkáló Etna. Vele két dolgot lehet csinálni: körbe vonatozni/autózni, vagy felmenni valameddig valamilyen járművel és utána gyalog, vagy függővasúttal tovább. Mi mind a kettőt megtettük. Az előbbi semmi különös, egy kimondottan kényelmes, közepesen érdekes túra, sportértéke nulla. Utóbbi sokkal izgalmasabb. Már a 2000 méteren lévő Rifugio Sapienza-ba vezető autóbuszozás is egy élmény. Onnan a függővasút és utána a buszozás a négy kerék meghajtású, a mi régi fakaruszainkra emlékeztető járgányokon egy ígéretes túra, - jó időben. Nekünk nem volt szerencsénk, fújt a szél, felhőben volt a hegy és hideg is volt, így kísérletünk inkább rémálomnak bizonyult. Azért utólag kárpótolt a Nagy Hegy: szicíliai tartózkodásunk utolsó éjszakáin úgy tíz kilométer távolságból gyönyörködhettünk egy kitörésben és a hegy oldalán az izzó lávafolyamban.
220
A vulkánokon túl más természeti szépségek meglátogatására is volt alkalmunk. A számtalan szebbnél szebb tengerpart mellett Szicílián a Zingaro Nemzeti Park és Siracusa ókori kőbányái, a szárazföldön a Sorrento-i félsziget, a csizma sarkának mindkét, az Adria és a Jon tenger felöli oldala és a csizma fejét lekeresztező, a Jon és Tirren tengert összekötő autózás emelhető ki. A meglátogatott terület nagyon gazdag régészeti emlékekben. A görög kort idézi a Templomok völgye, Siracusa és Taormina görög színházai és számos templomrom. Természetesen a római kor építményei is jelen vannak. Pompei és Herculanum romjai mellett az amfiteátrum Siracusa-ban és Lecce-ben a legjelentősebb talán. Az építészeti látnivalók döntő többsége azonban az elmúlt 6-8 évszázadhoz kötődik. Felsorolni sem lehet mindazt, amit láttunk. Szicílián Milazzo, Lipari szigete, Cefalu, Palermo, Erice, Agrigento, Ragusa, Noto, Siracusa, Catania, mindegyike a régi épületek állagát illetően tartogatott kellemes és kellemetlen meglepetést, egyedül Taormina volt az, ahol felhőtlenül élvezhettük a történelmi környezetet. A szárazföldön Nápoly, Sorento és környéke (Amalfi, Positano, Capri, Vico Equense), majd délen Lecce és Bari városai mellett két különlegességet volt alkalmunk felkeresni. Matera középkori barlangvárosa és a trullo-k Alberobello-ban igazán egyedi élményt nyújtottak. Bár nem tartozik közvetlenül a célterülethez, és csak részben az idei nagy úthoz, meg kell említeni Szlovéniát is. Azzal, hogy idén kétszer is felvonulási területként vettük figyelembe, nagyon jót húztunk. A Velenje- ben töltött napok, majd ősszel Postojna, Predjama és Bled meglátogatása az idei nyár szerves, és értékes részei lettek. Az utakról Olaszország autópálya hálózata régi hírnévnek örvend. Ők voltak a Hitleri Németország mellett talán az elsők, akik ezt a fontos infrastruktúrát kiépítették. A nálunk használatos "autósztráda" szó is az olaszból került átvételre. Első ott jártamkor, lassan 40 éve, már kiépített országos hálózatuk volt és komoly gyakorlatot szereztek nehéz, hegyes-völgyes területen. Sztrádáikon számtalan alagút és viadukt segít legyőzni a nehéz terepviszonyokat. A sztrádák jelentős része, így a délre vezető A3-as Salerno-tól és Szicília utjainak mintegy fele nem fizetős, más helyeken a sztrádadíj viszonylag elfogadható. Az utak nyomvonal vezetésére nem lehet panasz és a minősége is általában jó. Néhány helyen, így a Riviéra mellett, vagy Bologna és Firenze között, - gondolom ezek lehetnek a legrégebben kiépített szakaszok, - nincs leállósáv és a forgalmi sávok is keskenyebbek a megszokottnál. Több helyen találkoztunk kétsávos autópályán olyan korlátozással, - és be is tartják, - hogy teherautóknak és lakókocsiknak több tucat kilométeren nem szabad előzni. Elég sok helyen van útépítés/rekonstrukció (például az A3-ason szinte végig), és egy-két hely például Velence környéke, a sok kamion miatt kész rémálom.
221
A normál országutak állapotára nem lehet különösebb panasz. Persze a terepviszonyok miatt sok helyen nagyon keskeny sávok mellett számunkra szinte elképzelhetetlenül kanyargós a nyomvonalvezetés. Ide idegennek bemerészkedni kész életveszély. A helyiek viszont, még az autóbuszok is, elképesztő gyakorlattal és sebességgel, állandó dudálás közepette járják ezeket az utakat. A tengerpartokon és nagyobb településeken, azoknak, akik nem szokták meg, a hatalmas és kaotikus forgalom okoz állandó stresszhelyzetet. Az összevissza, nem egyszer a forgalommal szemben száguldozó, bukósisakot csak elvétve használó motorosok, néha akár 3-4 személlyel, vagy egészen furcsa szállítmányokkal nehezen szokhatóak meg. A helyzetet talán a mindenhol parkoló autók sokasága rontja a leginkább. A KRESZ ezen a területen még keretszabályozásként sem funkcionál. Gyakori a, másodiknak vagy akár harmadiknak, esetleg keresztben leálló autó. A járdákat, gyalogátkelőket, buszmegállókat nem tartják tiszteletben. A parkolóhely kiválasztásánál látszatra legfontosabb szempont, hogy azt majd el lehessen hagyni, a forgalom zavarása nem érdekes. Bár sok helyen láttuk a rendőröket, azok teljesen tehetetlenek és mára eljutottak oda, hogy fásult beletörődéssel szemlélik a forgalmat és semmilyen formában sem igyekeznek közbeavatkozni. A települések közlekedési viszonyai miatt megéri az autópályákat használni. Az üzemanyag megtakarítás mellett három-négyszer kevesebb idő alatt lehet eljutni a célhoz és sokkal kevesebb a veszélyhelyzet és stressz. Szlovéniában szinte csak autópályát használtunk. Azzal, hogy a magyar szakasz idén őszre kiépült a határig és a szlovénok is dolgoznak keményen (őszre már csak a Muraszombat - Lenart és a Maribort elkerülő szakasz hiányzott), mind jobban megéri ezt az irányt használni. Más helyeken is bővítik, korszerűsítik a hálózatot. Kész a Ljubljanai gyűrű és Bled felé járva is láttunk építkezéseket. A leágazó utak (pl. Velenjébe, vagy Bledbe) elég keskenyek, de jó állapotúak. Itt néha erős forgalommal találkoztunk. Helyi és helyközi közlekedés Idén nagyon sokat költöttünk erre, de a hagyományos buszt és vonatot csak ritkán használtuk, inkább a hajózás és függővasutazás volt jellemző. Egyes helyeken, mint Palermo-ban vagy Catania-ban a motorozás szóba sem jöhetett, sőt Nápoly-ban hétköznapokon még a buszozás sem bizonyult művelhetőnek. A május 1.-i hosszú hétvége idején a szép időben a Sorrento-i félsziget buszai ugyan elég hektikusan jártak és zsúfoltsággal is meg kellett küzdjünk, szerzett tapasztalataink kedvezőek. Mind a metrónak nevezett, mind a regionális vonatok elég pontosak voltak és a tisztaságra sem lehetett különösebb panasz. Kempingek Az előző évek tapasztalatai alapján ez ügyben nem kis aggodalommal tekintettünk a többhónapos olasz út elé. Köztudottan Olaszország kempingjei
222
a leggyengébbek egész Európában. Leglényegesebb, hogy kicsik a parcellák, 80 m² már soknak számít, nem ritka a 40-45 m². Ez a méret azt feltételezi, hogy a sátrasok és lakókocsisok autói kívül parkolnak. De egy lakóautó nagyobb, és nem lehet kettévágni, hogy a gépes rész kívül maradhasson. A parcellák méreten túl a felszereltség is szegényesebb a szokásosnál. Ez elsősorban a vizesblokkokban érhető tetten. És itt nemcsak arról van szó, hogy állaguk és elrendezésük gyakran a szép emlékű KISZ táborokat idézi, hanem arról is, hogy a meleg víz a mosdókba, mosogatókba csak elvétve van bevezetve, ritkán találkozik az ember piszoárral és külön mosdófülkével, a zuhanyozók rendszeresen olyan kicsik, hogy alig lehet megfordulni bennük, és néhol alig van angol WC. Most megismert különlegesség az a multifunkcionális egység, mely egyben guggolós WC és zuhanyfülke. Ehhez jön, hogy sok helyen csak 2-4 Amperes áramcsatlakozás áll rendelkezésre, vagy külön keresgélés és partizánkodás árán lehet 6 vagy 10 Ampert szerezni. Mindennek a tetejében, Olaszország sok kempingjében az állandók nagy számban vannak jelen és a 2-3 órás délutáni pihenőt nemcsak meghirdetik, de be is tartják. Ilyenkor sorompó le, senki se be, se ki. Bár az előzetes félelmeink nem voltak alaptalanok, összességében jó emlékekkel érkezhettünk haza. Ennek legfőbb oka az előszezon, amikor a kempingek általában 25-30 %-os telitettséggel dolgoztak és az állandók még csak ritkán és akkor is inkább hétvégén jelentek meg. Sokféle kempingben jártunk, összesen 22 helyen fordulunk meg. Talán legkülönlegesebb a Solfatara kráter volt. A mi kempingről alkotott fogalmainknak leginkább Scopello-ban, a Zingaro Nemzeti Park melletti kemping felelt meg, bár a zuhanyok állapota elsőre elég rémisztő volt. A legrendezettebbnek mindenképpen Punta Braccetto magánkempingje mondható, ahol ugyan megszenvedtük a sirokkót, de egyéni WC-nek örülhettünk és gyönyörű tiszta homokos part tartozott hozzá. Emlékezetes hely Fundacello, mely nemcsak kempingnek volt jó, hanem innen gyönyörködhettünk öt éjszakán át az Etna kitörésében és az izzó lávafolyamban. Voltak erősen feledhető helyek, mint Avola, ahol a szennyvíz szivattyúház mellé állítottak és három napig élvezhettük a büdöset, arról nem is beszélve, hogy a bevezető út olyan keskeny és kanyargós, hogy kész idegbaj a be és kihajtás (az utat lezúzott tükrök és egyéb alkatrészek szegélyezték). De ilyen volt Cefalu előtt Finale di Pollina is, ahol ugyan nagyon jó, kissé bunkerra emlékeztető vizesblokk állt rendelkezésre, de betonon kellett állni, nagyon gyenge volt a tengerpart és a macskák belekóstoltak a vacsoránkba. Két eset volt, hogy a kinézett kempinget meglátva tovább mentünk. Mazara del Vallo mellett egész Szicíliában talán legjobbnak ígérkező, Vacansolei hálózathoz tartozó kemping nem állta ki a próbát. A területen hatalmas építkezés (a korábbi kemping részt bungalókkal telepítik be), a kempingezőket kitették egy kopár mezőre, ahonnan minden, még a WC is messze van. Másodszor Szicília déli részén egy nagyon kopár és ingerszegény, sok állandóval megáldott kempingből fordultunk ki és mentünk tovább, mint utóbb kiderült jó döntés volt, mert másik alternatívánk, Punta Braccetto, kellemesen emlékezetes helynek bizonyult.
223
Kellemetlen tapasztalatunk volt, hogy egyes kempingekben a medencék mellett moderátorok vezetésével elviselhetetlenül hangos programok zajlottak úgy reggel 10-től éjfélig, csak a délutáni csendes pihenő két óráját hagyva ki. Ezért Foce Varano-ban az első éjszaka után helyet is kellett változtassunk. Szólni kell pár szót a lakóautó parkolókról is. Idén utunk során kettőt vettünk igénybe, Palermo-ban és Bari-ban. Ezek elég hangulattalan helyek, tényleg csak éjszakázásra alkalmasak. Azon túl, hogy a meglátogatni tervezett városokban vannak, előnyük, hogy zárt helyen éjszakázik az ember és valamilyen infrastruktúrát (víz, villany, esetleg WC) is kap, de áruk vetekszik a kempingek előszezoni kedvezményes árával. Jártunk olyan helyen, Algerobello-ban, ahol még a székeket kitenni, vagy az előtetőt kinyitni sem engedték volna meg. Viszont vannak olyan célpontok, amelyeket csak ezzel az éjszakázási lehetőséggel lehet bejárni. Ezért, mint alternatívával számolni kell velük. Turistainformáció, gyalogtúrázás Ez ügyben a tapasztalatok a már lassan megszokottak. Minden nagyobb településen találtunk turista információs irodát, ahol a város térképét beszerezhettük, de idén többször használtuk saját útikönyveink térképeit is. Minden esetre ilyen problémánk nem volt. A begyűjtött prospektusokból ezen az úton szinte nem is vettünk ötletet. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy még indulás előtt a szokásosnál is jobban felkészültünk. A gyalogtúrázás lehetőségei ismét csalódást okoztak. A jól ismert helyeken (Vezúv, Vulcano) hatsávos autópályának tűnő kiépített utak lépcsőkkel, korlátokkal "segítik" az arra járó sok-sok látogatót, az Etna-n elvileg csak idegenvezetővel lehet járni, de ezt mi nem nagyon élvezhettük, nem is igazán tudjuk mi a helyzet ott. A Zingaro Nemzeti Parkban jól kitáblázott és eltéveszthetetlen, de nem a mi fogalmaink szerint jelölt ösvényeken lehet közlekedni. Számunkra legígéretesebbnek az Alcantara völgye tűnt. Itt koppantuk a legnagyobbat. Előzetesen szereztünk egy móricka turistatérképet, mely számos ösvényt jelzett. A helyszínen derült ki, hogy a terület legérdekesebb része zárt, oda csak brutálisan magas belépti díj ellenében lehet bemenni és akkor is csak vezetett túrákat lehet tenni. A kerítésen kívüli terület térképen jelzett ösvényei meg egyszerűen nem léteznek, azokat visszafoglalta az aljnövényzet. Most már öt év tapasztalata alapján nagyon szomorú kép alakult ki bennünk: olyan 5-10 kilométeres körutakat, melyek igazán megfelelnének a mi igényeinknek, szinte sehol sem lehet tenni, az útikönyvekben és kiadványokban nagyon sok megtévesztő, rendszerint túl szép információ szerepel, a terepen pedig a kalandvágyó idegen végképp magára van hagyva. Az a tény, hogy a déli országokban a nyári időszak időjárási körülményei sem igazán kedvezőek a fent vázolt infrastrukturális problémákkal együtt előbb-utóbb teljesen el fogja venni a kedvünket az ilyen jellegű kísérletektől. Strandok, strandolás
224
Ez az amit idén a szokásosnál is jobban kiélveztünk. Általában nem lehetett panaszunk a víz tisztaságára, még Nápoly belvárosában is szépen lehetett látni a tenger fenekét. Az út utolsó heteiben azonban a víz annyira felmelegedett, hogy már nem is hűsített igazán és megjelentek a medúzák is. Észak felé haladva az Adria mellett találkoztunk azzal is, hogy a víz valamilyen vegyszertől kissé büdös volt. A tengerpartok tisztasága már kicsit más kérdés. Voltak nagyon szépen tisztántartott szakaszok és tragikusan elkoszolódott részek. És néhol egymás szomszédságában. Egy-egy hétvégén a strandolók kész szeméttelepeket hagytak maguk után, de május elején volt, hogy az egész tél szemete ott virított az akkor még kihalt strandokon. Ennek ellenére nagyon élveztük idén a strandolást. A Tirren tenger partján inkább a köves (olyan tojás méretű darabok), a Jon tengernél inkább homokos partszakaszokat találtunk. Ha teljesen kihalt tengerpartban nem is volt részünk, a zsúfoltság csak pár helyen, inkább az út vége felé vált zavaróvá. Élelmiszer beszerzés, árak Élelmiszer beszerzéssel nem volt gondunk. Az Internetről előre kigyűjtöttük vagy ötven Lidl áruház koordinátáit. Ezek egy részét nem találtuk ugyan meg, de kritikus helyzetbe soha sem kerültünk, pedig gyakran váltottunk helyet, ilyenkor szoktuk a heti nagy bevásárlást megejteni, - vasárnap, amikor az üzletek nagy része zárva van. Ha kellett mindenhol volt SISA vagy valamilyen másik szupermarket. Gyakran egész hétre bespájzoltunk kenyér kivételével mindenből, és kenyeret szinte minden kempingben lehetett kapni. Ezzel idén kicsit többször éltünk, mint korábban. Gyakorlatilag minden beszerezhető volt, pár különlegesség (pl. fehérrépa) kivételével és ismét a már hagyományos gondban voltunk tejföl ügyekben. Azért növelte komfort érzetünket, hogy néhány sajátosan hazainak nevezhető alapanyaggal (pirospaprika, ételízesítő, lebbencstészta) az egész útra felkészültünk. Olaszországban nem drága a kaja, a hazaiakhoz hasonló árakon jutottunk hozzá a dolgokhoz. Azért volt, hogy ár okokból nem vettünk meg ezt-azt, többnyire gyümölcsöt. Ami kicsit emelte a költséget, hogy az út nagy részén ásványvízen kellett, hogy éljünk, de ez nem a beszerzés és az árak kérdése. Bankkártya használat Néhány kemping, helyi közlekedési díj és belépőjegy kivételével a kb. 10 €-t meghaladó fizetnivalóknál szinte mindenhol lehetett bankkártyát használni. Egy-két esetben üzletekben, hajóállomásokon és meglepően sokszor kempingekben, terminálhibára hivatkozva nem fogadták el a kártyát. Ezért azután a magunkkal vitt 1200 € készpénz kevésnek ígérkezett és még 200 €-t ki kellett váltsunk útközben. A Maestro kártya mindenhol megfelelt.
225
Nyelvhasználat, idegenek Az elmúlt öt évben megszokottakat tapasztaltuk. Turista információs irodákban, kempingek recepcióin jól-rosszul beszéltek általában angolul, üzletekben, utcán alig. A múzeumok tábláin is inkább csak olaszul volt olvasható az ismertető. Ennyi év után kezdjük megszokni ezt a felállást és egyre kevésbé zavar. Idegenekkel, döntően németekkel és hollandokkal mindenhol találkoztunk, de meglepően sok osztrák volt egyes területeken. Velük többnyire németül kommunikáltunk. Néhány francia, belga (köztük az a fiatal pár, akik alig egyéves gyerekükkel és 40 éves Citroenjükkel járták Dél-Olaszországot), svájci, elvétve angol akadt az utunkba. Érdekes találkozásunk volt Milazzoban azzal a párral, akik lakóautóját évek óta látjuk a Tétényi út elején egy ház kertjében. Rajtuk kívül még egy magyar családdal találkoztunk és töltöttünk el pár napot közös kempingben a csizma sarkán. Mindezekkel együtt az előszezoni időszakban Rimini-től délre alig, egyes területeken pedig egyáltalán nem volt külföldi az utakon csak a kempingekben találkoztunk velük. Ezek is leginkább a hozzánk hasonló nyugdíjas pár, akik hónapokat töltenek a területen barangolással, vagy hosszabb egyhelyben nyaralással. Gázolajárak A világpiaci árak miatt idén ez egy elég sokkoló dolognak bizonyult. Olaszország korábban is a magas üzemanyagárakról volt híres. Növekvő tendenciával 1.36 és 1.56 € között tankoltunk. Ez tavaly még 1,10 és 1,20 között volt. Szlovéniában is érzékelhető a növekedés. Míg tavaly még 96-98 Cent volt a gázolaj litere, addig idén odafelé 1,16, visszafelé már 1,30 körül fizettünk. Rovarok A kempingezés ezen, nemkívánatos velejáróival idén nem sok bajunk volt. Azért egy-két helyen (mint Sibari-ban) a szúnyogok, Foce Varano-ban más bogarak okoztak kellemetlen estéket.
226
