2008. JÚLIUS 9., SZERDA

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

2008. JÚLIUS 9., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.)

2. Az EKB 2007. évi jelentése (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az Olle Schmidt által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében az EKB 2007. évi éves jelentéséről készített jelentés (2008/2107(INI) (A6-0241/2007). Olle Schmidt, előadó. − (SV) Elnök úr, Trichet úr, Juncker úr! Minden szem az Európai Központi Bankra szegeződik. A jelen bizonytalan gazdasági helyzet és pénzügyi nyugtalanság nagy nyomás alá helyezi az EKB-t. Meggyőződésem, hogy az elmúlt heti kamatlábemelés megfelelő döntés volt. Az infláció nagy terhet ró ránk, és igazságtalanul osztja el újra az eszközöket. Európa politikai vezetőinek hálásnak kell lenniük azért, hogy van egy független központi bankjuk, amely kész cselekedni és így megakadályozza, hogy Európa visszasüllyedjen a stagflációba, a lassú növekedésbe és növekvő inflációba. Tíz évvel bevezetése után az euró még mindig világvaluta. Az a biztonság és stabilitás, amelyet az euróövezet és az egész Unió, köztük hazám számára, sőt, a globális gazdaság számára is megteremtett, olyasmi, amiről egyikünk sem álmodhatott volna. Az ír népszavazásban adott „nem” válasz nem az euró erősségére adott válasz volt. Az euróországok közötti egyenlőtlen gazdasági növekedés kockázat lehet, de ezt orvosolhatjuk azzal, ha ragaszkodunk a tagállamok biztos állami pénzügyi helyzetét és a folyamatos strukturális átalakítást biztosító stabilitási egyezmény követelményeihez. Ugyanakkor némileg jogos 10 év után felülvizsgálni az EKB működését; az ellenőrzés, az átláthatóság, a döntéshozatal és az euró nemzetközi szerepe is javítható. A bizottság ezért azt javasolja, az EKB készítsen új javaslatot arra vonatkozóan, hogy az eurocsoport növekedésével hogyan tehető átláthatóbbá és hatékonyabbá a döntéshozatal. A kamatlábbal kapcsolatos döntések esetében az átláthatóság és a kiszámíthatóbb működés érdekében az EKB-nek be kell számolnia a Kormányzótanács tagjai között zajló megbeszélésekről. Az eurocsoport vezetőjeként betöltött szerepét erősíteni kell, ez ugyanis nemzetközi kontextusban is jobban tükrözné az euró jelentőségét. Régóta fontos célja volt a Parlamentnek, hogy a piac megbízhatóbb információkkal rendelkezzen az EKB-nek a kamatlábat érintő döntéseiről, ahogyan az is, hogy a jegyzőkönyveket és a szavazások végeredményét nyilvánosságra hozzák. Az EKB azonban ezt visszautasította, rámutatva, hogy ez nemzetek mentén megosztaná az EKB vezetőségét. Trichet úr, meghallgattuk az Ön nézőpontját, és a bizottság most egy módosított javaslatot mutat be. Az EKB vezetőségének egyértelműbb információkkal kell szolgálnia egy a kamatlábat érintő döntést követően, vagyis ki kell jelentenie, hogy tárgyalások nélkül sikerült-e egyhangú döntést hozni, vagy akadtak nehézségek a közös álláspont kialakítása során. Ez lényeges lépés lenne előre a piac, köztünk, politikusok és az EKB között zajló párbeszéd javítása felé. Az infláció rekordmagasságokba emelkedett, és jelenleg 4 százalék körül áll, amely jelentősen magasabb, mint a középtávra meghatározott 2 százalékos inflációs cél. Nem csak a dollár, de más valuták is számottevően gyengültek az euróval szemben, ami újra felélesztette az árfolyamról szóló vitát. Az euróövezet bővítése nyomán nagyobb súlya lesz a monetáris területnek, ugyanakkor számos kihívással is szembe kell néznünk, hiszen a döntéshozatal nehezebben kezelhető lesz, és növekednek a tagok között a gazdasági fejlődésben tapasztalható különbségek. A lakáskölcsön-piaci válság azt mutatta, hogy a pénzügyi biztonság globális kérdés, hiszen a válságok többé nem egyetlen országra vagy régióra korlátozódnak. Az egyesült államokbeli és az angliai jegybank (Federal Reserve és Bank of England) közös erőfeszítései nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzügyi rendszer talpon maradt, de a válságnak nem vetettek véget. Ebből az is nyilvánvalóvá vált, hogy jobb együttműködésre van szükség a központi bankok és az egyéb intézmények között. Az a tény, hogy az EKB és a Fed egyaránt sikertelenül figyelmeztetett arra, hogy ne becsüljük alá a lakáskölcsön-piaci válságot, a világ

1

2

HU

Az Euròpai Parlament vitài

pénzügyi piacainak egyre növekvő sebezhetőségét jelzi. Itt jó okunk van a cselekvésre, amit többek között a Parlament meg is tesz, például azáltal, hogy a Lámfalussy-eljárást követve korszerűsíti az európai felügyeleti struktúrát. A közös monetáris politikának és az EKB-nek nagy kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkezendő években. Meggyőződésem, hogy az EU vezetői és az EKB is kiállja majd a próbát. Ugyanakkor azonban az EU összes vezetőjének meg kell értenie, hogy az árstabilitás és a biztos állami pénzügyi helyzet a növekedés és az új munkahelyek teremtésének pillérei. Ezért figyelemreméltó, hogy a francia elnök, legfőképpen a Tanács soros elnökeként megkérdőjelezi az EKB stabilitási célkitűzéseit. Véleményem szerint Európa vezetőinek ehelyett nyílt párbeszéd keretén belül el kellene magyarázniuk a polgároknak a monetáris politika szándékát és céljait. A csillagászati árak és a kompenzációs béremelések a fejlődés legnagyobb ellenségei. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. − (FR) Elnök úr, előadó úr, hölgyeim és uraim! Megtiszteltetés számomra, hogy a Szerződés rendelkezéseinek értelmében én mutathatom be az Európai Központi Bank 2007. évi éves jelentését. Együttműködésünk jóval túlmutat a Szerződésben meghatározott kötelezettségeken, és az Európai Központi Bank számára igen sokat jelent a Parlamenttel ápolt szoros kapcsolata. Idén már a negyedik alkalommal szólalhatok itt fel. Az igazgatóságban helyet foglaló kollégáim szintén szoros kapcsolatot tartottak fenn az Európai Parlamenttel, elsősorban az olyan ügyeket érintően, mint az euróövezet bővítése, a fizetési rendszerek és a Gazdasági és Monetáris Unió létrejöttének 10. évfordulója. (DE) Először is rövid összefoglalót szeretnék adni a 2007-2008-as időszakra vonatkozó gazdasági tendenciákról, és be szeretném mutatni az EKB által hozott monetáris politikai intézkedéseket. Ezek után néhány megjegyzést szeretnék fűzni az EKB 2007. évi éves jelentéséről szóló állásfoglalási indítványban az Önök által említett néhány ponthoz és javaslathoz. az Európai Központi Bank elnöke. − 2007-ben az EKB igen nehéz körülmények között működött a növekvő és ingadozó termékárak, majd 2007 második felétől kezdve a világ pénzügyi piacain tapasztalható, az előadó által is említett folyamatos korrekciókból származó megnövekedett bizonytalanság miatt. E történések ellenére az eurótérség gazdasága továbbra is biztos ütemben fejlődött 2007-ben, az éves GDP 2,7 százalékkal növekedett. 2008 első felében folytatódott a reál-GDP mérsékelt növekedése, bár a negyedéves összehasonlítások valószínűleg jelentős ingadozást jeleznek majd átmeneti, részben időjárásfüggő tényezők miatt. Ezért fontos, hogy a növekedés alakulásának értékelésekor a középtávú trendekre összpontosítsunk. Ha előre tekintünk, a külső helyzetet nézve a fejlődő országok növekedése továbbra is erőteljes lesz, támogatva ezzel az eurótérség iránti külföldi keresletet. A belső helyzetet illetően az eurótérség gazdasági alapjai továbbra is biztosak, és a térségben nem tapasztalható súlyos egyensúlyhiány. A foglalkoztatási ráta és a munkaerő-piaci részvétel az elmúlt években jelentősen nőtt, míg a munkanélküliségi ráta 25 éve nem látott szintre csökkent. Ettől eltekintve ezeket a növekedési kilátásokat továbbra is erős bizonytalanság veszi körül, és a veszteségkockázat elsősorban a további, előre nem látható termékár-növekedésből, a pénzügyi piacokon tapasztalható folyamatos feszültségnek a reálgazdaságban okozott esetleges további mellékhatásaiból és az egyre növekvő protekcionista tendenciákból következhet. Rátérve az árak alakulására, az eurótérségben a 2007-re vonatkozó évi átlagos HICP-infláció 2,1 százalékos volt, kissé meghaladva az EKB által meghatározott árstabilitási szintet. Az év végén azonban a nemzetközi olaj- és élelmiszerárak jelentős növekedése jóval 2 százalék fölé tornászta az infláció szintjét. Azóta az eurótérség inflációja tovább növekedett, és egy újabb markáns termékárnövekedést követően 2008 közepén elérte az aggasztó 4 százalék körüli szintet. Előre tekintve az éves HICP inflációs ráta egy ideig még valószínűleg jóval az árstabilitásnak megfelelő szint fölött marad, és csak fokozatosan mérséklődik majd 2009-ben. A középtávon az árstabilitást veszélyeztető tényezők 2007 során egyértelműen erősödtek, az elmúlt hónapokban pedig ez az erősödés tovább fokozódott. E veszélyek között találjuk az esetleges további termékár-növekedést, valamint a közvetett adók és szabályozott árak nem várt emelkedését. A Kormányzótanácsot ezenkívül erősen aggasztja, hogy a széles körű, áttételes hatások miatt az ár- és bérmeghatározási magatartás további inflációs nyomáshoz vezethet. Ennek első jelei máris megjelentek az eurótérség egyes régióiban. Ennek fényében a nominális bérek indexálására vonatkozó tervek különösen fontosak és elkerülendők.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mint 2007-ben is, a 2008 első felében folytatott monetáris elemzés továbbra is megerősíteni látszik, hogy közép és hosszú távon megmarad az árstabilitástól való felfelé való eltérés kockázata. Monetáris politikai stratégiánknak megfelelően úgy véljük, hogy az elmúlt évek monetáris és hitelbővítésének fenntartott alapvető erőssége az eurótérségben az árstabilitásra nézve megteremtette a pozitív eltérés kockázatát. Az árstabilitást veszélyeztető pozitív eltérések középtávon történő megfékezése érdekében a Kormányzótanács 2007 márciusában és júniusában tovább módosította a monetáris politikai álláspontját. Egy szokatlanul bizonytalan időszakot követően a pénzügyi piacok korrekciójának fényében 2008 júliusában a Kormányzótanács az eurorendszer fő refinanszírozási műveleteiben a legalacsonyabb ajánlat szintjét 4,25 százalékra szállította le. Ez a döntés megerősíti a Kormányzótanács szilárd elhatározását, hogy megakadályozza a másodlagos hatások kialakulását, és a hosszabb távú inflációs várakozásokat az árstabilitással összhangban határozottan stabilan tartsa. Ezzel járul hozzá az EKB monetáris politikája a vásárlőerő középtávon történő fenntartásához, és a fenntartható növekedés és foglalkoztatottság támogatásához az euróövezetben. Az elmúlt héten a kamatlábemelésről hozott döntést követően a Kormányzótanács jelenlegi értékelésében a monetáris politikai álláspont középtávon elősegíti majd az árstabilitás megvalósítását. Továbbra is szigorúan figyelemmel kísérjük az előttünk álló időszak történéseit. Az állásfoglalás-tervezetben számos, az EKB számára is releváns kérdést említenek. Biztosítani szeretném Önöket arról, hogy ezeket a megjegyzéseket, és minden az állásfoglalásban szereplő megjegyzést is körültekintően meg fogunk vizsgálni, és ezeknek megfelelően adunk visszajelzést. Röviden hadd fejtsek ki néhányat e pontok közül. A monetáris politikai stratégiát illetően először is üdvözölném a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak az EKB monetáris politikai stratégiájára vonatkozó pozitív értékelését. Kétpilléres keretünk biztosítja, hogy a monetáris politikai döntések meghozatalakor az árstabilitást veszélyeztető tényezők értékelése szempontjából releváns összes információt következetes és rendszerezett módon vegyük figyelembe. 2007-ben a Kormányzótanács monetáris elemzésének továbbfejlesztése érdekében az eurorendszeren belül útjára indított egy kutatási tervet, ahogyan az állásfoglalás-tervezetben is megjelenik az EKB elemzési infrastruktúrájának javítására tett javaslat. Ami az átláthatóságot illeti, szintén üdvözölném, hogy a Bizottság belátta: az EKB Kormányzótanácsának megbeszéléseiről készült jegyzőkönyvet nem feltétlenül tanácsos a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni. Egy ilyen intézkedés nyomán a figyelem az egyéni álláspontokra irányulna, miközben a 15, és hamarosan 16 országot számláló euróövezetben a kollégiális döntéshozó, a Kormányzótanács, a testület álláspontja a mérvadó. Ez a Kormányzótanács tagjaira is nyomást gyakorolhatna, hogy a monetáris politikai döntések meghozatala során feladják a szükségszerűen euróövezeti megfontolásokat. Ahogyan azt már korábban is hangsúlyoztam, a Kormányzótanács nevében a havi sajtótájékoztatón általam bemutatott bevezető nyilatkozatra a többi központi bank által „összefoglaló jegyzőkönyvnek” nevezett dokumentum megfelelőjeként tekintek. Az azt követő kérdések és válaszok órájával együtt a bevezető nyilatkozat valós időben nyújt átfogó áttekintést a Kormányzótanács részéről az aktuális monetáris politikai álláspontot illetően. Ez a kommunikációs eszköz eddig igen jó szolgálatot tett számunkra a pénzügyi piaci elvárások irányításában. A költségvetési politikát illetően az EKB osztja azt a korábban hallott nézetet, amely szerint a tagállamoknak teljes körűen tiszteletben kell tartaniuk a Stabilitási és Növekedési Egyezményt. 2008-ban az euróövezet összesített költségvetési hiány rátájának ismételt növekedése várható. Egyértelműen fennáll annak a veszélye, hogy néhány ország nem tartja majd be a Stabilitási és Növekedési Egyezmény prevenciós ágának rendelkezéseit. A biztos és fenntartható költségvetési pozíciók elérése, és ennek alapján az automatikus stabilizátorok szabad működésének engedélyezése véleményünk szerint a leghatékonyabb módszer, amellyel a költségvetési politika hozzájárulhat a makrogazdasági stabilitáshoz. Az állásfoglalás-tervezet az eurótérség országai között meglévő gazdasági különbségek jelentette kockázatokra is utal, amelyek bizonyos mértékig szerkezeti rugalmatlanságokat és/vagy nem megfelelő nemzeti politikákat tükröznek. Mondanom sem kell, hogy az euróövezet országai között fennálló gazdasági eltéréseket a monetáris politika nem orvosolhatja. Annak érdekében, hogy elkerüljük a lassú növekedés és a magas munkanélküliség vagy esetleg a gazdasági túlfűtöttsége által jellemzett időszak elhúzódását, amely az asszimetrikus sokkokra adott országos reakció lehet, nemzeti szinten a hasonló sokkokkal szembeni ellenállást fokozó reformokat kell bevezetni. Ezek

3

4

HU

Az Euròpai Parlament vitài

közé tartoznak a versenyt fokozó, a termelékenységet növelő és a munkaerőpiac rugalmasságát elősegítő, jól megtervezett strukturális reformok. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy szükség van a nemzeti versenyképesség alakulásának – ideértve a munkaerőegységek költségeit is – világos monitorozására, az elvesztett versenyképességet ugyanis utólag igen nehéz visszaszerezni. Ebben a tekintetben támogatjuk a Parlamentnek a felelős bér- és árpolitikára vonatkozó felhívását. Most áttérnék a pénzügyi piacoknak a válságmegelőzés és válságkezelés érdekében végrehajtott korrekciója nyomán felmerült kérdésekre, amelyek szintén kiemelt helyet foglalnak el a Parlament elemzésében. Ami a válságmegelőzést illeti, a piaci korrekció olyan ügyekre irányította rá a figyelmet, amelyek mind a felügyelőket, mind pedig a központi bankokat érintik. A felügyelőknek további erőfeszítéseket kell tenniük, hogy megerősítsék a határokon átnyúló együttműködést és információcserét. Létfontosságú, hogy továbbra is kihasználjuk a Lámfalussy-keret lehetőségeit. Az Ecofin Tanács ennek érdekében elfogadott bizonyos intézkedéseket, és a figyelmünket most e célkitűzések megvalósítására kell fordítanunk. A piaci korrekció véleményünk szerint nem szolgált olyan meggyőző bizonyítékkal, amelynek alapján a jelenlegi felügyeleti keretet átfogó felülvizsgálatnak kellene alávetnünk, például úgy, hogy új hatóságot hozunk létre az uniós felügyelet végrehajtására. A központi bankok, ideértve az EKB-t is, nagymértékben hatékonyan azonosították a pénzügyi rendszer azon gyengeségeit és veszélyeit, amelyek a zavar fokozódása során megjelentek. Ezt ennél tovább nem részletezem. Ha a válságkezeléssel kapcsolatban levonható tanulságokat keressük, a nyugtalanság időszakában felmerült fő tapasztalat az volt, hogy a válság kibontakozása során a központi bankok és a felügyelők között zavartalan információáramlásra van szükség. A válság kezelésében a központi bankoknak saját feladataik hatékony elvégzéséhez szükségük lehet felügyeleti információkra. Ez vonatkozik az eurorendszerre és az összes központi bankra is. Az ő részükről pedig a felügyelőknek is előnyük származhat a központi banki információkból. Ezért az EKB határozottan támogatja a központi bankok és a felügyelők közötti információcsere uniós jogi alapjának tervezett megerősítését. Befejezésképp hadd tegyek néhány megjegyzést az európai fizetési rendszerek integrációjával kapcsolatban. Elégedetten vettük tudomásul az állásfoglalás-tervezetnek a SEPA és a TARGET2 rendszerekről szóló pozitív értékelését. Ami az eurorendszer TARGET2-Securities kezdeményezését illeti, a Kormányzótanács az elkövetkezendő néhány hét során dönt majd a T2S project folytatásáról. Fontos megjegyezni, hogy minden fontosabb CSD pozitívan reagált a kezdeményezésre. Jean-Claude Juncker, az eurocsoport elnöke és az Európai Tanács tagjal − (FR) Elnök úr, előadó úr, hölgyeim és uraim! Először is elismerésem előadójuknak az általa végzett munka színvonaláért. Kiváló jelentésről van szó, amely az összes alapvető kérdést tartalmazza. A bizottságuk munkájából és előadójuk jelentéséből örömmel láttam, hogy a Parlament nézetei általában megegyeznek annak az eurocsoportnak a többször is hangoztatott véleményével, amelynek megtisztelő módon elnöke lehetek. Ez az egyetértés, a nézetek széles körű egyezése elsősorban a Központi Bank műveleteit és tevékenységét érinti, és az intézmény rendkívül hálás az Önök Parlamentjétől, illetve az általam képviselt kormányoktól származó dicséretekért. Ez a megjegyzés különösen fontos az elmúlt hetek és hónapok során a Központi Bankot ért különböző bírálatok fényében, amikor teljes arzenált kellett bevetnünk annak érdekében, hogy az egész világot keményen sújtó pénzügyi válságot megfékezzük. Miután kezdetben az a vád érte, hogy túlreagálja a helyzetet, a Központi Bank örömmel nyugtázta, hogy később a többi fő monetáris hatóság is alkalmazta eszközeit és módszereit. Egyetértünk azzal is, hogy az előadó sürget bennünket, az eurocsoportot, általában véve az ECOFIN Tanácsot és a Bankot, hogy a tapasztalt válságból vonjuk le a megfelelő pénzügyi következtetéseket, különösen a piacok ellenőrzésére és az átláthatóságra vonatkozóan, amelyekkel bővítenünk kell mechanizmusaink jelenlegi körét. A legfőbb aggodalom polgártársaink számára az infláció elleni küzdelem. Jelen pillanatban minden felmérés azt mutatja, hogy az embereket továbbra is aggasztja a vásárlóerő gyengülése, és tartanak tőle, hogy a vásárlóerő elvesztésének kockázata valósággá válik. Ezért a Bank joga és kötelessége az árstabilitás megteremtése, amely célkitűzést a Központi Bankot létrehozó Maastrichti Szerződés fogalmazta meg az intézmény számára.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hozzátenném még, nem szabad arra az egyszerű elképzelésre hajlanunk, hogy monetáris hatóságként a Központi Bank az árstabilitásért és az infláció elleni küzdelemért egyedül felelős testület. Az infláció és az infláció elleni küzdelem az euróövezet kormányainak is ügye és kötelessége. A Központi Bank által működtetett monetáris politikák kiegészítésével nekik is árstabilitást támogató ésszerű politikákat kell bevezetniük. Ezért az eurocsoport kormányai először is vállalták, hogy minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a szükséges bérkorlátozás keretén belül a bérek és a közszféra irányítása ne csússzon ki a kezeink közül. Ezért határozott célunk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ne kelljen szükségtelenül emelni a közvetett adókat, sem az ÁFA-t, sem pedig a jövedéki adót. Szilárdan elköteleztük magunkat amellett, hogy minden lehetségeset megteszünk annak érdekében, hogy az árak ne haladják meg a józan ésszel elfogadható mértékű emelkedést. Nem beszélhetünk úgy az inflációról és az árstabilitásról, hogy ne említenénk a Központi Bank függetlenségét, ahogyan azt előadójuk is tette, mind írásbeli, mind pedig szóbeli jelentésében. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a Központi Bank függetlensége a Gazdasági és Monetáris Unió egyik alapelve, hogy a Központi Bank függetlensége a Gazdasági és Monetáris Unió alapját képező egyezmény része, hogy az alkotmányos szerződést és ennek megfelelően a Lisszaboni Szerződés reformját előkészítő munka során egyetlen kormány sem javasolt még egészen kis változtatásokat sem a Központi Bank általános hatáskörét illetően, amelynek lényege az árstabilitás. Ezért úgy gondolom, hogy egy nap véget kell vetnünk annak a kilátástalan és értelmetlen vitának, amelynek semmi köze a valódi helyzethez. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne mindannyiunk joga bírálni a Központi Bankot, támogatást és tanácsot kínálni neki különböző tevékenységeihez, de az szóba sem kerülhet, hogy beleavatkozzunk a függetlenségébe. Ezen kívül el szeretném mondani, hogy nem szabad túl sok felelősséget terhelni a monetáris politikára. A Szerződés a Központi Bank számára az árstabilitás célkitűzését határozza meg. Nem bővíthetjük a hatáskörét egy sor további gazdasági céllal, hanem követnünk kell az egységesség szabályát, amely megköveteli, hogy ne próbáljuk túl sok politikai cél megvalósítását a Bank feladatává tenni. A Bank rendelkezik a fellépéshez szükséges eszközzel, vagyis a monetáris politikával; méltóságteljesen és határozottan cselekszik. Az árfolyam-politikával kapcsolatban némi kétértelműséget véltem felfedezni Schmidt úr jelentésében, amennyiben azt a benyomást kelti, mintha az árfolyam-politika lenne a Központi Bank alapvető, ha nem kizárólagos hatásköre. Nagyon örülök neki, ha a Központi Bank az árfolyamokkal kapcsolatos bármilyen téren vezető szerepet tölt be, ennek ellenére szeretném felhívni a figyelmüket a Szerződés azon rendelkezéseire, amelyek az árfolyam-politikát illetően megosztott jogokkal ruházzák fel a Bankot és a nemzeti kormányokat. Ettől eltekintve mind az árfolyam-, mind pedig a monetáris politika és a strukturális politikák terén folyamatos és termékeny párbeszédet folytatunk a Bankkal, amelyben mindenki részt vesz. Így tavaly novemberben e rendszeres párbeszéd részeként Trichet úrral együtt ellátogattam Kínába, hogy a kínai hatóságokkal az árfolyam-politikáról tárgyaljunk, és az idei év második felében ugyanígy teszünk majd. A bizottságuk jelentésében általam észlelt még egy kisebb ellentmondás az euróövezet külső képviseletéhez kapcsolódik. A jelentésben foglaltakkal ellentétben itt sem kizárólag a Központi Bank felelőssége, hogy megtegye az eurózóna nemzetközi szerepét megerősítő szükséges lépéseket. Ez egy másik olyan terület, ahol a feladatok megoszlanak. Thomas Mann, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Üdvözlöm a két Jean-Claude-ot, Trichet és Juncker elnök urakat! (DE) Június 2-án nagy ünnepséget rendeztünk Frankfurt am Mainban, abban a városban, ahol a D-márkát és az eurót bevezették – az Európai Gazdasági és Monetáris Unió tíz évét ünnepeltük. Az EKB érdeme, hogy az euró nemzetközileg elfogadottá vált, és hogy továbbra is az árstabilitás a mindenkor elsődleges cél. Logikus volt, hogy néhány nappal ezelőtt az EKB leghatékonyabb eszközét vetette be az alapkamat befolyásolására, és negyed százalékkal megemelte azt. A cél az volt, ahogy még mindig az, hogy csökkentsék a magas megélhetési költségek, a növekvő benzin- és olajárak által teremtett inflációs kockázatot. Ez alkalommal az EKB hetekkel előre bejelentette intézkedéseit. Tavasszal másképp cselekedett: nagy volumenű hatékony fellépés néhány órán belül. Schmidt úr jelentése – kiváló jelentés, amelyen jól tudtunk együtt dolgozni – ezt külön elismeri. 2007 második felében összeomlott az ingatlanpiac. A másodlagos jelzálogpiaci válság során a korábban nagyot kockáztató bankok és biztosítótársaságok nehéz helyzetbe kerültek. Az EKB nagyon gyorsan rendelkezésükre bocsátotta a szükséges forrásokat, és ezáltal megakadályozta a több országot érintő összeomlást.

5

6

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez a gyorsaság és hatékonyság a hozzáértésen és az intézménybe vetett nagyobb bizalmon alapuló határozott fellépés bizonyítéka. Úgy gondolom, hogy az EKB döntései általában átláthatók, és megfelelő információáramláson, valamint nyílt célkitűzéseken alapulnak. A monetáris párbeszédben az EKB rendszeresen jelentést tesz nekünk a Gazdasági és Monetáris Bizottságban pénzügy-politikai döntéseiről. Meglátásom szerint nincs sok értelme nyilvánossá tenni az igazgatósági megbeszélések jegyzőkönyveit, ami gyakran hangzik el kérésként. Korlátlan függetlenségre van szükség. Általában, Elnök úr, nekünk képviselőknek számos alkalmunk nyílik a bírálatra. Ma, mivel a vállalkozások és a polgárok is jó kezekben vannak, nagy elismerésemet szeretném kifejezni az elhangzottakért, egyrészt Trichet úrnak és az Ön bankjának, a Frankfurt am Mainban található EKB-nek, másrészt pedig természetesen a kiváló Jean-Claude Junckernek. Manuel António dos Santos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, Juncker úr, Trichet úr! Először is azzal kezdeném, hogy a jelentés fő célja az Európai Központi Bank 2007. évi tevékenységének elemzése volt. A Monetáris Bizottságban zajló megbeszéléseknek azonban természetesen részét kellett, hogy képezze az Európai Unió monetáris politikája és az annak szabályozói előtt álló jövőbeli kihívások elemzése is. Az Európai Központi Bank (EKB) hatáskörét illetően, a Szerződések rendelkezéseinek értelmében el kell ismernünk a 2007-ben végzett munka érdemeit. Bár a Bank nem kerülhette el a monetáris zavart és a gazdasági növekedés ennek nyomán bekövetkező, jelenleg is zajló válságát, a jelen helyzet számos negatív következményét sikeresen enyhítette. Úgy gondolom, a fő kérdés továbbra is az marad, vajon az Európai Unió jelenlegi politikái és eszközei lehetővé teszik-e számunkra, hogy véglegesen túljussunk a világ gazdaságát érintő súlyos válságon és annak európai következményein. A válság nem szükségszerűen katasztrófa. Csak akkor előzhetjük azonban meg, hogy a válságból katasztrófa legyen, ha pontos jövőképpel rendelkezünk, amelyet nem terhelnek különböző idejétmúlt dogmák, és amely az előttünk álló új jelenségre koncentrál, amelyre megoldást kell találnunk. Elfogadhatatlan, hogy védelmünkbe vegyük a hatályos jogszabályoktól való eltérést, és olyan javaslatok kidolgozásával kell hozzájárulnunk a politikáról szóló vitához, amelyeknek célja a jelen helyzet megváltoztatása. Schmidt úr jelentése bemutat néhány előrevivő utat: javítsuk a központi bankok és a szabályozó hatóságok közötti együttműködést a pénzügyi dereguláció és szabályozás összeegyeztetéséért folytatott küzdelemben; hozzunk létre keretet az EKB pénzügyi irányítási szerepe számára; segítsük elő a gazdasági politikák koordinációját az eurocsoport, a Bizottság és az EKB között; javítsuk a döntéshozatal átláthatóságát; és mindenekelőtt olyan információkat biztosítsunk, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára az EKB intézkedéseinek megértését; segítsük elő a Bank irányításának szerkezeti reformját; kezeljük körültekintően a kamatokat, kerülve a spekulatív beavatkozásokat és a nem megfelelő piaci kedvezményeket annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a befektetési politikát, a munkahelyteremtést, a szerkezeti reformot és a gazdasági növekedést. Mindettől függetlenül, ami már így is igen jelentős, azt is meg kell értenünk, hogy komoly gazdasági és társadalmi válsággal állunk szemben, amelynek mértékét még nem ismerjük. Azt azonban már tudjuk, hogy még sokkal rosszabb lesz, mielőtt javulni kezd majd. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a rendelkezésünkre álló ellenszerekkel meg tudjuk majd oldani a jelenlegi problémákat. A helyzet felismerése nem kishitűség, hanem sokkal inkább a józan ész diktálta cselekedet. Valószínűleg nemsokára meg fogjuk tudni határozni a problémák orvoslására szolgáló politikai megoldásokat. Ez természetesen nem a világ vége, és még kevésbé a történelem vége. Csak együttműködést, szakértelmet, átláthatóságot és hatáskörbeli rugalmasságot kérhetünk az EKB-től, illetve azt, hogy e hatáskört soha ne lépje túl. Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Trichet úr és Juncker úr, hölgyeim és uraim! Csatlakoznék az előttem szóló dicséretéhez. Az EKB már a pénzügyi válság legelején valóban helyesen és hozzáértően cselekedett, és e határozott döntési képesség nélkül a válság valószínűleg sokkal súlyosabban alakult volna. Még nincs vége, de határozottságával az EKB nem csak hitelességét bizonyította, de egyfajta modelljévé is vált a kompetens központi banki fellépésnek és többi központi bank számára is példaként szolgálhat. Attól tartok azonban, hogy a neheze még hátra van a Központi Bank számára. Az elkövetkezendő másfél év lesz kritikus próbája annak, vajon a Bank továbbra is hiteles tud-e maradni. Remélem, hogy igen. Az olajés nyersanyagárak vágtában növekednek, rohamosan nőnek az élelmiszerárak és inflációval küzdünk. Trichet úr az euróövezetben 4 százalékról beszélt. Sok tagállamban azonban közel 6 százalékról van szó, és az euró elképesztően erős.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Így a stagfláció veszélye rendkívül nagy. Gondoskodnunk kell róla, hogy valóban még korai fázisban elhárítsuk ezt a kockázatot. Ezért ilyen körülmények között üdvözlöm, hogy a Központi Bank bizonyította rátermettségét az elmúlt heti kamatláb-emelési döntés során. Az infláció elleni küzdelem mindenképpen továbbra is a legfőbb feladatunk, és a jövőben is az lesz. Amikor Németország néhány évtizeddel ezelőtt stagflációs időszakon ment keresztül, Schmidt kancellár azt mondta, hogy számára az 5 százalékos infláció sokkal jobb, mint az 5 százalékos munkanélküliség. Ezzel közvetlenül szembekerült a Bundesbankkal. Kiderült, hogy a Bundesbank azonnali és határozott inflációellenes politikája volt a helyes út. Németország minden más országnál gyorsabban lábalt ki a stagflációból. Nem tudok tanácsot adni a Központi Banknak. Ők mindenki másnál jobban tudják, mi a dolguk. Három kívánságom van. Kettő ezek közül már teljesült. Szeretném, ha a Központi Bank, az eurocsoport és az eurocsoport elnöke, Juncker úr között zajló párbeszéd zavartalanul folyna. Meggyőződésem, hogy éppen ez történik. Szeretném, ha szorosabb lenne az együttműködés, nem csak a központi bankok, hanem a Központi Bank és a felügyelő hatóságok között is. Ez szintén kilátásban van. Végül pedig – és itt sajnos nemleges választ kaptam Trichet úrtól – szeretném, ha több információt kapnánk a döntéshozatalról. Nem kérünk neveket, de tudni szeretnénk, hogy a döntés szűk vagy egyértelmű többséggel született-e, és hogy sok vagy nem számottevő vita előzte-e meg azt. Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Nem vagyok a monetáris ügyek nagy szakértője, de megpróbálom megérteni, mi áll a jelenlegi energia- és élelmiszerválság hátterében; a következtetésem pedig az, hogy új korszak van születőben. Olyan korszak, amelyben bolygónk erőforrásai szűkösek. Miért? Mert a 20. századból származó meghatározó gazdasági modellt alkalmazunk, amelyet egymilliárd európai, amerikai és japán középosztálybeli állampolgár dolgozott ki és működtetett, illetve a világ más részein élő szűk elit egyes csoportjai. Az volt a 20. századi világ. A 21. századi világban további több százmillió középosztálybeli emberrel kell számolni Kínában, Indiában, Indonéziában, Dél-Afrikában, Nigériában, Mexikóban, Brazíliában és más országokban. Ezért jelenlegi domináns gazdasági modellünkben van egy rendszerhiba. A rendszer nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az erőforrások korlátozottak. Hol találunk halat, ha a kínaiak ugyanannyit esznek, mint a japánok? Hol találunk benzint, ha minden indiai Tatamobilt vezet majd? Hol találunk majd szenet a világ acélművei számára, ha a felemelkedő országok a meglévő technológiával összhangban fejlődnek? Ez az alapvető válság. Ezért három konkrét kérdésem lenne. Először is a spekuláció. A spekuláció természetesen nem alulról építkező mozgalom, de mit tehetünk az emelkedő árak terhét cipelő polgárainkért, miközben a Total és az Eon részvényesei, valamint a többi spekuláns a nyereség súlya alatt roskadozik? Juncker úr, Ön felvetette a spekulációs adó ötletét. Van előrelépés ebben a kérdésben, mert úgy gondolom, hogy polgáraink azt szeretnék, ha mi, politikusok cselekednénk? A második kérdésem a következő: milyen gyors lépéseket lehetne tenni annak érdekében, hogy az európai gazdaság kevésbé függjön elsősorban az import olajtól és gáztól, illetve ezek áraitól. Nem vehetnénk tervbe, hogy az Európai Beruházási Bank segítségével egy nagy beruházási programot indítsunk, amelynek célja az épületek és a tömegközlekedés korszerűsítése lenne, valamint például az, hogy a kis- és középvállalkozásokban elektromotorokat és más rendszereket telepítsünk? Véleményem szerint ez az egyetlen módja a fogyasztás csökkentésének, mivel az árakat nem mi szabályozzuk. A harmadik pont a bérindexálási rendszerrel kapcsolatos. Trichet úr, Ön és én elég jól keresünk ahhoz, hogy ne érezzük meg túlságosan az energia- és élelmiszerárakat. Ön kétségtelenül többet keres nálam, ugyanakkor azt állítja, hogy a Luxemburgban és Belgiumban alkalmazott nemzeti indexálási rendszereket el kellene törölni. Juncker úr, nem ez az egyetlen módja annak, hogy egy olyan időszakban, amikor az árak rendkívül magasra szöknek, az emberek némi plusz bevételre tegyenek szert? Nem igazán értem, miért ellenzik ennyire az indexálási rendszereket. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Köszönöm, elnök úr! Üdvözlöm Trichet urat, az Európai Központi Bank elnökét, és Juncker urat is. Először is gratulálni szeretnék Trichet úrnak az imént bemutatott éves jelentéshez. Ne kerteljünk, nem túl biztatóak a kilátások az euróövezet számára. Attól tartok, hogy az előttünk álló évek során az euró bevezetésekor hangoztatott számos kétség jogosnak bizonyul majd. Néhány évnyi növekedés után most kiderül, vajon az Európai Központi Bank alacsonyan tudja-e tartani az inflációt.

7

8

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az eurótérség egységes monetáris politikával rendelkezik, de a 16 ország mindegyikének van saját gazdaságpolitikája. 16 ország, mindegyik saját HICP-vel és saját munkahely-teremtési politikával. Most, hogy az euróövezeti infláció 4 százalékos, az Európai Központi Bank legutóbbi kamatlábemelése azt jelenti, hogy a reálkamat 0,25 százalék. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a növekvő inflációt, és a minden tagállamban jelen lévő recesszió kockázatát. Meg tudja becsülni Trichet úr, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök milyen mértékben lesznek elégségesek az előttünk álló években? Sergej Kozlík (NI). – (SK) Támogatom azt az álláspontot, amely szerint az euró bevezetése, az euróövezet fokozatos bővítése és a következetes gazdaságpolitikák alkalmazása volt az, ami az Európai Központi Bank óvatos megközelítésével együtt az Európai Unió országaiban jelenleg tapasztalható, viszonylag stabil gazdasági fejlődéshez vezetett. Az is kétségtelen, hogy a pénzügyi piaci műveletek száma és fajtái dinamikus növekedésének köszönhetően ezek a műveletek egyre kevésbé átláthatók. Ez pedig egyre több kockázatot eredményez, amelyek esetlegesen nem csak a szállítói és fogyasztói csoportokat, hanem teljes nemzetek gazdaságát is veszélyeztethetik. Következésképpen szélesebb uniós keretet kell létrehozni a pénzügyi felügyelet számára, és szorosabban be kell vonni az Európai Központi Bankot a felügyeleti tevékenységbe annak érdekében, hogy megoldhassuk a pénzügyi rendszer problémáit. Egyetértek előadónkkal, Schmidt úrral abban, hogy elkerülhetetlen lesz a központi bankok és a nemzeti felügyelő hatóságok közötti szorosabb együttműködés. A cél az, hogy megőrizzük a pénzügyi piacok stabilitását, különös tekintettel az egyre inkább integráltan működő pénzügyi rendszerekre. Ma és ebben a korban mindaz, ami igaz az ökológiára, igaz a pénzügyi piacokra is. Az olyan többi jelentős szereplő, mint az USA, Oroszország, Japán, Kína, India és mások részvétele nélkül lehetetlenség lesz világszinten sikeres eredményeket elérni. José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, Trichet úr, Juncker úr! Az Európai Központi Bank és az eurocsoport elnöke egyetért abban, hogy tíz éve folyamatos egyetértés volt a különböző politikák viszonylagos szerepeivel kapcsolatban. A Központi Bank és a monetáris politika a felelős az árstabilitás biztosításáért, az államháztartást középtávon egyensúlyba kell hozni, a többi politikának pedig meg kell teremtenie a gazdaság és a foglalkoztatottság növekedését. Amikor a dolgok elromlanak, elkezdjük megkérdőjelezni ezt a modellt. Elkezdjük átpakolni saját felelősségünket az európai intézmények vállára. Néhányan Trichet urat teszik felelőssé, mások Juncker urat. Ha a dolgok még rosszabbra fordulnak, végül Pöttering urat fogják vádolni. Ezért úgy gondolom, ilyenkor fontos – és Trichet úr jó kormányos – hogy tartsuk az irányt, és ragaszkodjunk ahhoz a modellhez, amelynek segítségével idáig is eljutottunk. Szeretnék még néhány szót szólni az árakról. Való igaz, ahogyan Juncker úr mondta, hogy mindannyian felelősek vagyunk ebben a kérdésben, és hogy a kormányoknak is cselekedniük kell; ezt a kérdést a piaci rugalmasság problémájának megoldása, a poszt-lisszaboni stratégia kidolgozása során meg kell majd vizsgálni. Ugyanakkor egy területen a Központi Banknak kell felvállalnia a vezető szerepet. Az emberek azt mondják – hogy pontosan hányan, arról nincsenek adataim –, hogy az áremelkedés bizonyos mértékben a pénzügyi spekulációk eredménye; részben a pénzeknek a másodlagos jelzálogpiacról és a különböző kamatpiacokról a határidős piacokra történő átvitele felelős ezért a helyzetért, és mindannyiunknak tenni kell valamit a megoldás érdekében. Az intézményi felépítést illetően egyetértek előadónkkal, Schmidt úrral, hogy valószínűleg nem ez a legjobb idő a teljes jegyzőkönyvek nyilvánossá tételére. Ugyanakkor úgy gondolom, jó ötlet lenne, ha a jegyzőkönyvek összefoglalását nyilvánosságra hoznák, és még ennél is fontosabb, hogy véleményem szerint a Központi Banknak tájékoztatnia kellene bennünket arról, arányosan mekkora szerepet kap stratégia alapjául szolgáló két pillér az átláthatóság és a piaci tudatosság növeléséről hozott döntések során. Az is meggyőződésem, hogy a megnövekedett gazdasági irányítást ellenpontozni, ellensúlyozni kell: ez azonban nem Trichet úr hibája. A mi hibánk, amiért ez idáig még nem hagytuk jóvá a Lisszaboni Szerződést, és szeretném, ha ezt a hiányosságot orvosolnánk.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Pervenche Berès (PSE). - (FR) Elnök úr, Trichet úr, Juncker úr! Először is köszönöm előadónknak a kiváló munkát. Úgy gondolom, hogy az egyes résztvevők hozzájárulása olyan eredményt hozott, amely egyértelművé teszi a helyzetet; az üzenet talán nem elég konkrét, de véleményem szerint vannak hasznos elemei. Trichet úr, mindenkit lenyűgöztek a 2007 nyarán tartott beszédei. Értékeljük, hogy azonnal jelentést tett a Gazdasági és Monetáris Bizottságnál. Most azonban olyan körülmények között emelték meg a kamatlábat, amikor mindannyian úgy gondoljuk, a válság még nem ért véget, és hogy a rossz hírek, ideértve a nagy európai bankoktól érkezőket is, még csak ezután következnek. Amikor tavaly decemberben találkoztunk, Ön azt mondta, hogy alapvetően 3 százalékos inflációra számítanak 2008-ban, és azután megnyugodnak majd a kedélyek. Jelenleg az infláció 4 százalékos, és Ön azt mondja, hogy negyed százalékkal megemelték a kamatlábat, és ez van. Az import inflációval azonban, ha az Ön stratégiája valójában az, hogy ennyire éberen vigyázza az árstabilitást, a növekedést és a foglalkoztatottságot érintő, mindannyiunk által ismert kockázatokkal együtt is tudja majd követni ezt a stratégiát rövid és középtávon is? Úgy tűnik számomra, hogy a Turmes úr által említett jelenség, amelyet úgy is jellemezhetünk, hogy az Európai Unió a globalizáció második szakaszába lép, arra késztet bennünket, hogy újraértékeljük a globalizáció első szakaszának kezeléséhez rendelkezésünkre álló eszközöket. Ebben az első szakaszban az árstabilitás, de legalábbis a fogyasztási cikkek árának csökkentése volt az elsődleges, különösen az áthelyezés kapcsán. Most ebben az új szakaszban új a mérleg és új a modell, amelyben a korábban felemelkedő országok immár teljesen megerősödtek, és a nyersanyagokhoz is teljes mértékben hozzáférnek, aminek tisztában vagyunk az árakra gyakorolt hatásával. Ilyen körülmények között ezért – ez a megjegyzés Trichet úrhoz és Juncker úrhoz egyaránt szól, mivel Juncker úr helyesen felhívta a figyelmet az eurocsoportnak és az ECOFIN-nek e területen meglévő illetékességére, bár ők soha nem jelennek meg ebben a bizottságban vagy a Parlamentben – nem az árfolyam, az olajkészletek euróért való megvásárlása-e a jelenlegi alapvető kérdés, és nem az, hogy az Európai Unió, különösen az euróövezetben, közös álláspontot tudjon képviselni, hogy az euróra való áttérés után tíz évvel végre lehetővé tegyük egy összehangolt és felelős párbeszéd létrejöttét a világ legfontosabb valutái között, és ezáltal a legjobb árfolyamot biztosítsuk saját növekedésünk érdekében? Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Szeretnék rámutatni, hogy hivatali időnk során az Európai Központi Bank elismerésre méltó munkájának köszönhetően a világ egyik központi bankjából a központi banki tevékenység világszinten is elsőszámú képviselőjévé vált. Ma azzal az új kihívással áll szemben, hogy a globalizált világban elismertesse egyre fontosabb szerepét. Szeretnénk, ha a bank erősítené makrogazdasági és pénzügyi stabilitási előrejelző és irányító szerepét, hiszen mivel a legtöbb mai válság a harmadik országokból indul, igaz az az állítás, hogy az Európai Központi Bank elmulasztott pontos előrejelzést adni a válság mértékéről és lehetséges következményeiről. Mit tehetünk a helyzet javítása érdekében? Először is a gazdasági és a monetáris politika közötti erősebb koordinációt említeném. A harmadik világ most lép az árliberalizáció korszakába, amely Litvánia képviselőjeként számomra igen ismerős. Hosszabb ideig is eltarthat, és akkor Európára nagy nyomás nehezedik majd az árak tekintetében. Ennek a nyomásnak azonban monetáris politikánk segítségével kell ellenállni, amely nagyobb terhet róna a gazdaságunkra. Másik megoldás, ha felajánljuk a fejlődő országoknak, hogy segítünk rendezni bevételi politikájukat, és stabilizálni az árakat. Ezt a Nemzetközi Monetáris Alapban való fokozottabb részvétel, és a Világbankkal folytatott kommunikáció segítségével érhetjük el. Ez egy lehetséges eszköz, amellyel a fejlődő országokban visszaszoríthatjuk az inflációt, és amely Világbankot is mentesítené a monetáris politika módosításának terhétől. Van még egy szempont, amely aggodalommal tölt el, és ez az európai elszámolási rendszer. Az Európai Központi Banknak a SEPA végrehajtását és a TARGET 2 biztonsági rendszer kifejlesztését célzó jelentős erőfeszítései ellenére a probléma még ennél is bonyolultabb. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök úr! Az Európai Központi Bank éves jelentése úgy tűnik, nem tesz említést egy, az elmúlt években kialakult tendenciáról. Míg korábban mondhattuk, hogy a Frankfurtban található európai bank valóban függetlenül működik, addig a közelmúltban megfigyelhettük, hogy a legnagyobb európai uniós országok nyomást próbáltak gyakorolni az EKB-re, és megpróbálták befolyásolni annak döntéseit.

9

10

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez igen aggasztó tendencia, hiszen a gyakorlatban azt jelenti, hogy az EU kettéválik egyenlő, és az egyenlőnél még egyenlőbb országokra. Ez kettős mércéhez vezethet. Az olyan országoknak, mint Franciaország vagy Németország joguk van nyomást gyakorolni az EKB-re, amikor azonban kisebb országokról van szó, az Európai Unió tagállamainak kormányai szigorúan tiszteletben tartják az Európai Központi Bank függetlenségének elvét. Azért hozom ezt szóba, mert aggasztó fejleménynek tartom. Befejezésképp nem mondhatjuk, hogy Európa nem rendelkezik megfelelő és stabil pénzügyi rendszerrel. Mindez éppen kialakulóban van. Ezt illusztrálja jól London ellentmondásos példája, amely az Európai Unió legfontosabb pénzügyi központja, jóllehet egy euróövezeten kívüli ország fővárosa. Luca Romagnoli (NI). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az eurótérséget olyan energiaárak sújtják, amelyeket sem az EKB, sem az Unió, sem pedig a kormányok nem tudnak szabályozni. A német pénzügyminiszter, Peer Steinbrück, ezt elmondta Önnek, Trichet úr, és ezek után az EKB bejelentette, hogy szándékában áll a pénzügyi nehézségekkel küzdő bankoknak segítséget nyújtani. Azon tűnődöm, vajon számíthatunk-e olyan EKB-bejelentésre, hogy támogatni kívánják azokat a polgárokat, akiknek a fizetése nem tart ki a hónap végéig, azáltal, hogy csökkentik a pénz költségét és rákényszerítik a bankokat, hogy a jelenleginél kevésbé bénító jelzálogkölcsön-kamatot állapítsanak meg? A növekedés fenntartása fontosabb, mint a valuta erősségének fenntartása. Az a dollárpolitika, amelyre az EKB nem reagál kellően hatékonyan. Schmidt úr szívesen erősítené az EKB szerepét és tekintélyét, én azonban az EKB függetlenségét megkérdőjelezők közé tartozom. Kétségtelen, hogy az euró bevezetésének voltak előnyei: a Schmidt úr által említettek némelyike vitathatatlan, egy szó sem esik azonban az euróövezet összes polgárát érintő, kézzelfogható negatív következményekről. Az embereket sújtja a reálinfláció, amely a valuta bevezetését kísérő elterjedt spekulációnak köszönhetően, amelynek megfékezésére az EKB és intézményei vajmi keveset tettek, a hivatalos adatoknál sokkal magasabb. Ahogyan Schmidt úr írja, az EKB-nek a polgárok közötti elfogadása abból ered, hogy az árstabilitás és a gazdasági növekedés célkitűzéseit tartja szem előtt, és ezért az átláthatóságot kevésbé tartja fontosnak; azt is javasolja, hogy hagyjuk el a tagállamok egyenlőségének elvét, és több hatalmat kíván adni a Végrehajtó Bizottság kezébe. Schmidt úr attól tart, hogy a kormányok a gyakorlatban nyomást gyakorolnak majd központi bankjuk elnökére, más szóval attól tart, hogy a politika kerül fölénybe a pénzügyekkel szemben. Én úgy gondolom, hogy ennek az ellenkezője igaz. Schmidt úr, Trichet úr, semmilyen módon nem tudok egyetérteni ezekkel a javaslatokkal. Gay Mitchell (PPE-DE). - Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani Schmidt úrnak a kitűnő jelentésért. Hadd mondjam el már az elején, hogy néhány tagállam máris recesszióban van, de legalábbis nagyon közel hozzá, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, mi a legfontosabb, amit ebben a helyzetben tehetünk. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog, amit ebben a helyzetben tehetünk, az, hogy megvédjük a munkahelyeket, és ösztönözzük a munkahelyteremtést. Nézzük meg az 1990 és 1998 közötti időszakot, amikor a mai euróövezetben ötmillió munkahely létesült. De az 1998 és 2008 közötti tíz évben, amikor az euró használatban volt, és Trichet úr és elődei valósították meg politikájukat, közel 16 millió munkahely létesült. Ezért ehhez szeretnék hozzászólni. Sikertörténetről van szó, és a Központi Bank politikáinak az ebben való részesedését el kell ismerni. Az érdemeket el kell ismerni. De ez az a történet, amelyet hallunk? A siker okai általában egyértelműen az alacsony kamatráták, konkrétan azonban az alacsony infláció, és úgy gondolom, hogy Trichet úr ezzel kapcsolatos folyamatos tartózkodása helyénvaló. De szükség van a kamatok folyamatos emelésére? Itt az ideje, hogy ezt közelebbről is megvizsgáljuk. A jelenlegi gazdasági körülmények nyugodt és megfontolt fellépést kívánnak. Ezért van független Központi Bankunk. Ugyanakkor egy megjegyzést szeretnék tenni az euró erősségét illetően. Negatívan hat exportőr gazdaságainkra. Az eurónak a dollárral és a fonttal szembeni árfolyama nem csökken, és az amerikai és az eurókamatlábak közötti eltérésnek köszönhetően valószínűleg nem is fog. A kamatlábemelés, miközben az inflációt célozza, további veszélyeket rejthet magában az euró árfolyamára nézve, és a gazdasági bizonytalanság időszakában akadályozhatja a gazdasági növekedés lehetőségét.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A rendelkezésemre álló hátralévő időben el szeretném mondani, hogy tavaly én voltam az előadója az EKB éves jelentéséről szóló jelentésnek, és akkor rámutattam, hogy 223 milliárd euró volt forgalomban 500 eurós címletekben – ez 446 millió bankjegyet jelent! Megkértem, hogy vizsgálják meg az ügyet, különösen azért, mert lehetségesnek tűnik számomra, hogy ezeket bűncselekményekhez használják fel. Talán Trichet úr válaszában elmondhatná, mit tettek az általam akkor felvetett kérdéseket illetően. Ieke van den Burg (PSE). - Elnök úr! Csatlakoznék az EKB-nek a tavalyi pénzügyi válság idején tanúsított fellépéséért szóló dicséretekhez és gratulációkhoz. A jelentés hangsúlyozta az EKB mint végső likviditás-biztosító és végső piacteremtő szerepét, és én osztom ezt a nézetet. Úgy gondolom, hogy ezt is megvalósította. Ezzel kapcsolatban, Trichet úr, úgy gondolom, helyes volt, hogy hangsúlyozta az információhoz való jobb hozzáférés és a jobb információcsere szükségességét, amelyben véleményem szerint az EKB-nek vezető szerepet kel vállalnia. Ez is része volt a Gazdasági és Monetáris Bizottság által Parlamentnek bemutatott, a felügyeleti rendszer reformjáról szóló jelentésnek, amelyet jövő héten vitatunk majd meg. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy jobb kapcsolat legyen a piaci és a banki prudenciális felügyelők mikro-prudenciális információi és az EKB információi között, és véleményem szerint az EKB itt felvállalhatja a kezdeményező szerepet. Azt mondta, hogy nem akarják átfogó felülvizsgálat alá vetni a felügyeleti rendszereket – nem ezt javasoltuk –, de úgy gondolom, az Önök érdeke is, hogy ne legyenek túlságosan ráutalva a tagállamok és a tagállamok felügyelő hatóságainak önkéntes együttműködésére. Ezért fontos, hogy függetlenebb szereplők legyenek ezen a területen, és európai szinten erősebb rendszer és erősebb struktúra valósuljon meg. Egy másik elem a fizetési és elszámolási rendszerek. Örömmel hallottam, hogy a CSD-k pozitívan reagáltak a Target 2-Securities javaslatra, amelyet az EKB és más központi bankok dolgoznak ki. Úgy gondolom, ez fontos alapul szolgálhat a rendszer további fejlesztéséhez. Meg szeretném továbbá kérdezni, mi a véleményük, a piacé is, a derivatívák terén és a másodlagos értékpapír-piaci szektorban zajló jelenlegi történésekről annak érdekében, hogy ott központibb partnereket és megfelelőbb felügyeleti rendszert hozzanak létre. Az utolsó megjegyzésem a tegnapi Bernanke-beszéd párhuzama, de ezt már nem részletezem. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY alelnök Daniel Dăianu (ALDE). - Elnök asszony! Gratulálok az előadónak a munkájához. Egy éves jelentés sokat mesélhet az eredményekről, de a politika szövevényeiről és a kompromisszumokról is. A jelenlegi európai inflációs szint a döntéshozók és a polgárok számára is megpróbáltatást jelent. Az Európai Központi Bank következetes politikája által teremtette meg hitelét. Ezt a teljesítményt tovább fokozta a globalizáció hullámán és az ázsiai gazdasági felemelkedéssel érkező inflációimport. Sajnos napjainkban a rendelkezésre álló erőforrások növekvő hiányát tükröző hatalmas energia- és élelmiszerár-növekedés miatt ennek az ellenkezője történik. A költségnyomás világszerte nagy terhet ró a piacokra. Az euróövezet inflációs rátája 10 éve nem volt ilyen magas. Ez igen aggasztó, és úgy tűnik, a stagfláció sem várat már sokat magára. Ráadásul a pénzügyi válság jelentős mértékben megnehezítette az Európai Központi Bank feladatát. Az EKB-nek kitartóan kell küzdenie az infláció ellen, és a várható infláció rögzítése ebben a tekintetben kulcsfontosságú. A kockázat azonban nagy. Nem világos, meddig tart még az exogén költséginfláció. Létfontosságú, hogy elkerüljük az ár-bér spirált. Ugyanúgy, ahogyan az elmúlt évtizedben az infláció mérsékléséről beszéltünk, az előttünk álló időszakban most az ár-bér kölcsönhatás enyhítésére kell törekednünk. Az euróövezetben tapasztalható további gazdasági különbségek nem javítanák a hangulatot az Európai Központi Bank intézkedései számára. Továbbá amikor a piacok egyre globálisabbak, az Európai Központi Bank intézkedéseit a többi fontos partner tevékenységéhez viszonyítva is meg kell vizsgálni. Itt a kamatok különbségeiről és az általános politikai álláspontokról van szó. Egy utolsó megjegyzés. Manapság a pénzügyi piacokban rejlő kockázat jobb felügyeleti kereteket, az EKB, a Fed és más jelentős központi bankok közötti jobb koordinációt követel. Ebben a tekintetben ki kell emelni a túl könnyű pénz politikájának veszélyeit.

11

12

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Othmar Karas (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagyon remélem, hogy a vita fő üzenete elér majd az európai polgárokhoz. A vita első fő üzenete számomra az, hogy az EKB és az euró nem az aggodalmak és a problémák oka, hanem a megoldás része. A második fő üzenet az, hogy az euró előnyökkel jár, és védelmet biztosít. Előnyökkel jár az egész Európai Unió, és nem csak az eurózóna polgárai számára, az Európai Unió politikai elképzelése és az Európai Unió növekedési és foglalkoztatáspolitikája számára is. A belső piactól eltekintve az euró a leghatékonyabb válasz a globalizációra. Az igaz, hogy az euró és az Európai Központi Bank nem függetlenítenek bennünket a globális hatásoktól, de nagy szerepük van abban, hogy jobban tudjuk ezeket kezelni. Ezért megköszönöm az Európai Központi Banknak a következetes és kiegyensúlyozott politikát, mert akkor, amikor egyre nagyobb a bizalmatlanság, a Bankba vetett bizalom kétségtelenül nő. Ugyanakkor egyben szeretnék felszólítani minden állam- és kormányfőt: el a kezekkel a Stabilitási és Növekedési Egyezménytől, el a kezekkel az Európai Központi Banktól. Ha belső problémáik vannak, készítsék el a házi feladatukat, túl könnyű azt mondani, hogy mások a hibásak. Ezért minden elképzelhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy növeljük a tudatosságot, és véget vessünk az információs deficitnek. Az emberek általában nem ismerik fel az infláció, a kamatok és az árstabilitás közötti kapcsolatot. Hálás vagyok Juncker úrnak, hogy rámutatott, a közvetlen adókat nem szabad növelni, hanem ahol csak lehet, csökkenteni kell őket. Azt az üzenetet kell közvetítenünk, hogy az euró nem felelős a magasabb energia- és nyersanyagárakért. Azt is kedvezőnek tartom, hogy az Európai Központi Bank, a Bizottság és a pénzügyi szolgáltatási szektor közötti együttműködés nyomán sikeresen elindulhatott a SEPA, a határokon átnyúló fizetési rendszer. Használjuk ki érzékenységünket, valamint a polgárok jogos aggodalmait és félelmeit, és kezdjünk velük párbeszédet, adjunk válaszokat és magyarázatot, ne pedig csak udvarias beszédeket mondjunk. Benoît Hamon (PSE). - (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Legfőbb partnereinkkel és versenytársaink valutáival összehasonlítva az euró egyre drágább. Ez különösen igaz a dollár esetében. Természetesen az Európai Központi Bank referenciaértékei szisztematikus emelésének politikája a Fed ellentétes politikájával együtt csak tovább, súlyosbítja a helyzetet. Ezt az európai gazdaság versenyképességét rontó árfolyam-tendenciát sokan kommentálták már, elsősorban magas rangú európai vezetők. Az uralkodó nézet, különösen ebben a Házban az, hogy az árfolyamtrendek az EKB kizárólagos és abszolút hatáskörébe tartoznak. Az EKB maga elnökén keresztül néhány általános nemzetközi nyilatkozattól eltekintve nem hajlandó véleményt mondani a témáról. Ez a helyzet nemcsak, hogy nem átlátható és demokráciaellenes, de mindenekfölött ellentétes a Szerződéssel. A Szerződés 111. cikke úgy szól, idézem: „Ha egy vagy több harmadik állam valutájára vonatkozóan nem létezik az (1) bekezdésben említettek szerinti árfolyamrendszer, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, illetve az Európai Központi Bank ajánlása alapján kialakíthatja e valuták vonatkozásában az árfolyam-politika általános irányait.” Ismétlem: „kialakíthatja e valuták vonatkozásában az árfolyam-politika általános irányait”. Más szóval az eurózóna ténylegesen rendelkezik az árfolyam-politikával kapcsolatos demokratikus döntéshozatalhoz szükséges eszközökkel. A kérdésem csupán annyi, és az állam- és kormányfőkhöz szól: a kesergés helyett mire várnak még az Unió kormányai, mielőtt cselekednének? Cornelis Visser (PPE-DE). - (NL) Először is gratulálnom kell Schmidt úrnak a jelentéséhez. Svédország képviselőjeként, amely nem tagja az eurótérségnek, nagyon korrekt, nagyon világos jelentést készített. Véleményem szerint Svédország nevében megfelelt a tagsági feltételeknek. Az elmúlt héten az Európai Központi Bank megemelte a kamatlábat. Világos, hogy az Európai Központi Bank és elnöke, Trichet úr komolyan veszi a Bank mandátumát és a maastrichti kritériumokat. Örömmel tölt el, hogy az EKB független. Az EKB-t meg kell védeni attól, hogy például a nemzeti hatóságok politikailag beleavatkozzanak, és azt is örömmel hallom, hogy az eurocsoport nevében Juncker úr ezt megerősítette. Az Európai Központi Bank pedig jól reagált a pénzügyi válságra. A megfelelő időben lépett fel annak érdekében, hogy biztosítsa a piacok likviditását. Ez átmenetileg stabilizálta a kamatokat. A bankszektor válsága figyelmeztető jel volt. Az intézményeket sújtó pénzügyi kockázatok terén tapasztalható átláthatóság hiánya veszteségekhez vezet, amelyek akár jelentősek is lehetnek. Az Európai Parlamentben jelenleg folyik a pénzügyi biztonságról szóló vita. Az Európai Központi Bank ebben kulcsfontosságú szerepet játszhat, mivel megfelelő információkkal rendelkezik a tagállamok központi bankjaitól.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Szerződés azonban minderről nem rendelkezik. Úgy gondolom, hogy szorosabb együttműködésre van szükség a központi bankok és az Európai Központi Bank, a pénzügyi piacok és a szabályozó hatóságok között. Az Európai Központi Banknak nagyobb szerepet kellene játszania a felügyelet és az ellenőrzés terén. Megfelelő pozícióban van ahhoz, hogy megszervezze a határokon átnyúló információcserét, a pénzügyi stabilitással kapcsolatosan mindenképpen. Az EKB már bizonyította rátermettségét. A pénzügyi felügyelet megerősítése érdekében ki kell használnunk a befolyását. Christoph Konrad (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A jelen vita fényében azt mondhatjuk, hogy az EKB egyfajta szikla a hullámok között. Ez örvendetes. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságban az árstabilitás a legfontosabb prioritás. Ha ez a jövőben is így lesz, az csak kedvező lehet. Megjegyeztük, hogy az eurózónában az átlagos infláció 4 százalék. Néhány euróövezeti országban még ennél is nagyobb, Belgiumban például 5,8 százalék, Spanyolországban pedig 5,1 százalék. Ez rossz hír. Ezért olyan fontos hát a héten küldött figyelmeztető jelzés – az Európai Központi Bank döntése. Csak itt a Parlamentben is tudomásul kell vennünk, hogy az EKB nyilvánvalóan semmit sem tehet az inflációs olajárak visszaszorítása érdekében. Azok a másodlagos hatások azonban, amelyek az eurózónában is érezhetők lesznek, például a szakszervezetek által követelt magasabb bérek, és egyúttal a vállalkozásokat kedvezőtlenül érintő magasabb árak kockázatot jelentenek, és végül ördögi körhöz vezetnek. Két további megjegyzést szeretnék tenni az Európai Központi Bank politizálódásával kapcsolatban. Folyamatosan ezt halljuk a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, és ebben a vitában is egyértelműen felmerült. A döntéshozatali folyamat átláthatóságának kérdése például egy ebbe az irányba tett jelzés, kísérlet arra, hogy minél többet megtudhassunk, egyben pedig a döntéshozatali folyamat befolyásolását célzó lépés. Nagyobb átláthatóság – én ezzel óvatos lennék. Úgy gondolom, a Banknak, természetesen a Parlamenttel, illetve az eurózóna képviselőivel konzultálva magának kell döntenie. Az eurózóna bővítésekor igen körültekintően újra kell gondolnunk – és ez minden bizonnyal szerepet fog játszani a következő fordulóban –, vajon folytathatjuk-e továbbra is ezt a politikát. Szlovákia intő jel volt számomra. A jövőben kevesebbet kellene aggodalmaskodnunk a politika miatt, és inkább a kritériumokra kellene fordítani a figyelmünket. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim! Az amerikai pénzügyi válságnak a világgazdaságra gyakorolt hatása váratlan és kellemetlen ajándék volt a Gazdasági és Monetáris Unió 10. születésnapján. A növekvő infláció egy másik aktuális probléma. Az EKB tökéletesen kezelte a világ pénzügyi piacainak zavarát, 95 milliárd euró összegben biztosított likviditást, és további módosító műveleteket hajtott végre a nagyon rövid távú kamatok stabilizálása érdekében. Ez ismét megmutatta, milyen előnyökkel jár az Európai Unió közös monetáris politikája mind az európai gazdaság, mind pedig az egyes polgárok számára a bizonytalanság időszakában. Az EK Szerződés 105. cikke szerint az EKB-nek támogatnia kell a Közösségen belüli általános gazdasági politikákat is. Az EKB-nek most egyrészt a növekvő infláció, másrészt pedig a gazdasági lassulás kihívásával kell szembenéznie. Ez nem csupán kihívás, hanem egyben az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszere függetlenségének igazi próbája is. A Lisszaboni Szerződés által az EKB önálló jogi személyiséggel és világosan meghatározott független státusszal rendelkező intézménnyé válik majd. Más részről a pénzügyi rendszerek folyamatos integrációja szorosabb együttműködést kíván az egyes tagállamok központi bankjaival. Hallunk olyan hangokat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy veszélyben van az EKB függetlensége, aminek egyik oka az, hogy a Lisszaboni Szerződésben az eurózóna pénzügyminisztereinek informális találkozói hivatalos státuszt kapnak majd. Máris hallunk azzal kapcsolatos érveket, hogy a miniszterek meg tudják vitatni, vajon az inflációs rátát megfelelően állapították-e meg. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a szakmai és a politikai érvek között, amelyeknek megvan a helyük egy demokratikus társadalomban, és az Európai Központi Bank költségvetési politikájába való tényleges beavatkozásban. Elnézve, milyen nehezen születik meg a Lisszaboni Szerződés, mind számunkra itt a Házban, mind pedig természetesen a média számára rendkívül fontos lesz, hogy ezt a kettőt megkülönböztessük. Befejezésképp szeretném megköszönni előadóinknak az EKB éves jelentését értékelő kiegyensúlyozott és rendkívül szakmai jelentést. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony! Nagyon figyelmesen hallgattam a Központi Bank elnökének és Jean-Claude Junckernek a beszédét, akiket mélyen tisztelek.

13

14

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Kétségtelenül jelentős, az elmúlt évtizedekben nem tapasztalt gazdasági válsággal állunk szemben. Az olaj és számos más termék árának ijesztő emelkedése, a magas munkanélküliségi ráta, a nagyfokú szegénység és az alacsony növekedési ráták mind hozzájárulnak ehhez a komor képhez. Széles körű vita folyt az elhangzott bírálatokkal kapcsolatban. Úgy gondolom, e hivatalos forrásból is érkező bírálatok mindegyikének ugyanaz volt a célja, hogy rávilágítson a helyzet súlyosságára. Ezenkívül a politikusokhoz hasonlóan nekünk is elébe kell mennünk a bírálatoknak, hiszen csak ezek által fejlődhetünk, láthatjuk tisztábban a dolgokat, és így találhatunk a közösség számára kedvező megoldásokat. Végezetül szeretnék gratulálni az előadónak az igazán kiváló jelentéshez. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! A vitából világossá vált, hogy az infláció elleni állítólagos küzdelem a béremelések megakadályozására korlátozódik. Annak érdekében, hogy igazolják az Európai Központi Banknak az elmúlt két és fél év során immár kilencedik kamatlábemelését, az Európai Unió monetáris politikájának irányítói csak a fizetések korlátozásának szükségességéről beszélnek, és figyelmen kívül hagyják a nagyvállalatok, valamint a gazdasági és pénzügyi csoportok nyereségében bekövetkezett felháborító, körülbelül évi 30 százalékos növekedést, miközben néhány országban a béremelések még az infláció mértékét sem érik el. Ez a helyzet Portugáliában is, ahol nagymértékben csökkent a legtöbb munkavállaló és nyugdíjas vásárlóereje, és ahol a fizetések és a nyugdíjak a legalacsonyabbak között vannak Európában. A magas kamatokkal és a túlértékelt euróval működő monetáris politikák szociális érzékenységének teljes hiánya tovább súlyosbítja a növekvő szegénységet, és egyre több problémát teremt a mikro- és kisvállalkozások számára, különösen a leggyengébb gazdasággal rendelkező országokban. Ezt a politikát ezért meg kell változtatni, hogy ennek éppen az ellenkezőjét érje el, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást részesítse előnyben, eltörölje a szegénységet és elősegítse a társadalmi haladást és fejlődést. Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE). - (RO) Az Európai Központi Bank nagyfokú bizonytalanság és inflációs nyomás által jellemzett körülmények között végzi az árstabilitás fenntartására irányuló tevékenységét. Még nem tudjuk, hogy az energia- és élelmiszerárak jelenlegi szintjétől függ-e majd a teljes árstruktúra; azt sem tudjuk, hogy a tagállamok milyen közpolitikai lépéseket tesznek majd annak érdekében, hogy elősegítsék a lakossági vállalkozásoknak, megtakarításoknak és háztartásoknak az új árszerkezethez való alkalmazkodását. A pénzügyi válság pedig ráadásul még közel sem ért véget. Az Európai Parlament képviselőjeként értékelem az Európai Központi Bank monetáris politikáinak alkalmasságát és integritását, valamint elnöke azon elhatározását, hogy ragaszkodik az árstabilitás mértékét jellemző inflációs célhoz. Bízom az Európai Központi Bank helyes ítélőképességében, feddhetetlenségében és függetlenségében, valamint abban, hogy a politikusok tartózkodnak majd a bank döntéseibe történő beavatkozástól. Margaritis Schinas (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony! Az eurocsoport gazdaságpolitikát alkot, az Európai Központi Bank monetáris politikát, mi pedig itt az Európai Parlamentben csak politikát, mindenféle további meghatározás nélkül, és ez azt a kötelességet rója ránk, hogy az eurótérségben hozott mindenfajta döntéssel el kell tudnunk számolni. Politikai újoncként, miközben teljes mértékben tiszteletben tartom a Központi Bank függetlenségét, úgy gondolom, szolgálhatok néhány tanáccsal. A számunkra legnagyobb problémát jelentő import inflációt azonban, véleményem szerint képtelenség teljes mértékben leküzdeni, ha kizárólagos fegyverünk a kamatláb. Az infláció okait érintő intézkedéseket kell hoznunk. Harcolnunk kell az olajkartellekkel, harcolnunk kell a nyersanyag-nyerészekkel, több élelmiszerre van szükségünk a piacon, és ha nem a gyökerénél kezeljük a problémát, attól tartok, hogy továbbra is a maihoz hasonló vitákat fogunk folytatni, amelyek logikája Brüsszelben és Strasbourgban érthető lesz, a közvélemény szemében azonban nem lesznek politikailag indokoltak. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Elnök asszony! Úgy gondolom, teljesen lenyűgöző, ahogyan az EKB megvalósította feladatának fő célkitűzését: az árstabilitást. Ha megnézzük az 1948-tól 1998-ig tartó D-márka időszakot, az EKB árstabilitási múltja valójában jobb, mint a D-márkáé, amely globális összehasonlítási alapként szolgált. Úgy gondolom, ezen a fronton nagyon jó eredményt értek el. Azt is ugyanilyen örömmel vettem azonban, hogy Ön, Trichet elnök úr, utalt a pénzügyi stabilitásra. Ez is az EKB Szerződésben rögzített feladat, az EKB-nek a pénzügyi felügyeletben játszott szerepét pedig véleményem szerint erősíteni kellene.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Tommaso Padoa-Schioppa „twin peaks” modellje elbűvölő, és úgy gondolom, most már a tagállamokon és a Tanácson múlik, elfogadják-e a modellt, hogy az EKB nagyobb szerepet kapjon a pénzügyi stabilitás felügyeletében. Az Európai Parlamentben jelenleg készül a Van den Burg-Dăianu-jelentés. Számos jó pontja van, amelyeket Önök is felhasználhatnak munkájukban, ha az a célunk, hogy megfelelőbb pénzügyi stabilitási felügyeletet valósítsunk meg Európában. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! Az EU gazdasági és pénzügyi működése valódi növekedést ösztönző stabilitást teremt. Ebben az Európai Központi Bank kulcsfontosságú szerepet játszik, alapvető célkitűzése a monetáris politika létrehozása. A tagállamok és kormányaik felelőssége a gazdaságpolitika és a munkahelyteremtés. Mégis felmerülnek azonban kérdések azzal kapcsolatban, vajon az EKB megfelelően működik-e, és hogy milyen hatással van a gazdasági folyamatokra. Az USA-hoz hasonlóan proaktívabban kellene-e cselekednie a Központi Banknak, vagy sem? A globális élelmiszerválság, valamint az energia- és üzemanyagárak növekedésének fényében is számos kérdés vetődik fel. Először is milyen lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy megelőzzük a válság elmélyülését? Másodszor hogyan támogassuk a szegény országok növekedését? Harmadszor hogyan ellenőrizzük a pénzügyi piacokat annak érdekében, hogy elkerüljük a jelzálogkölcsönök terén bekövetkezett válság megismétlődését? Végül pedig ezen a ponton világosan ki kell jelenteni, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény feltételei minden tagállam számára ugyanolyan kötelező erővel bírnak. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. − Elnök asszony! Végtelenül hálás vagyok mind az előadó figyelemre méltó jelentésében, mind pedig a nagyszámú hozzászólás során elhangzott megjegyzésekért, amelyek megerősítik a Központi Bank függetlenségét, ahogyan azt korábban Jean-Claude Juncker úr maga is világosan kifejtette. Úgy gondolom, ez rendkívül fontos, és azt kell, hogy mondjam, sehol sem kérdőjelezik meg. Létfontosságú eleme az intézmény hitelességének, és éppen e látható függetlenség és – az árstabilitást célzó – elsődleges mandátum miatt lehettünk eddig is sikeresek a várható infláció rögzítésében. Erősen hangsúlyoztam, hogy a várható infláció rögzítése nagyban meghatározó jelentőségű, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy közép és hosszú távon beépítsük e várható inflációt a közép és hosszú távú piaci kamatokba. Néhány európai kormány 50 évre vesz fel kölcsönt. Olyan kamatokkal vesznek fel kölcsönt 50 évre, amelyek magukban foglalják a Központi Bank azon hiteles ígéretét, hogy nem csak kettő, öt, tíz vagy húsz évre, de ennél sokkal hosszabb időre is garantálni tudja az árstabilitást. Az EKB Kormányzótanácsának értesülései szerint – és, úgy veszem, annak a döntésnek az értelmében, amellyel az európai demokráciák megalapították az EKB-t, az eurorendszert és az euróövezetet – nincs ellentmondás az árstabilitás és az árstabilitásra vonatkozó elvárások rögzítése, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés között. Azt kell, hogy mondjam, globális szinten jelenleg az az uralkodó nézet, hogy a helyes megközelítés értelmében az árstabilitással és a hosszabb időre vonatkozó hiteles árstabilitással a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés számára kövezzük ki az utat. Az euró létrehozása óta teremtett és korábban említett 16 millió munkahely jó példa az általam elmondottakra. Ezen kívül azonban megismételném a sok képviselő által azzal a ténnyel kapcsolatban kifejtett véleményt, hogy az árstabilitás elérése érdekében a többi döntéshozó, hatóság és a magánszféra együttműködésére is szükség van. Ez az oka annak, hogy saját üzeneteinkben ilyen egyértelműen fogalmazunk, teljes mértékben elismerve, hogy függetlenek vagyunk, és a szóban forgó döntéseket meghozók is függetlenek. Azért ragaszkodunk azonban folyamatosan a Stabilitási és Növekedési Egyezményhez, mert mindig kockázatos, ha a monetáris politikát a gyenge költségvetési politika miatt túlterheljük. Általában is felhívjuk az árak meghatározóit – a nagyvállalatokat, a termelési szektort, a kiskereskedelmi vállalkozásokat –, hogy vegyék figyelembe azt a tényt, amely szerint középtávon megvalósítjuk az árstabilitást annak érdekében, hogy ezen a területen ne kelljen másodlagos hatásokra számítani. Említettem az árakat meghatározókat. Természetesen megemlítem a szociális partnereket is, és ez az oka annak, hogy nem csupán az árak meghatározóit, hanem a szociális partnereket is határozottan felszólítjuk, döntéseik során vegyék figyelembe, hogy középtávon meg fogjuk valósítani a meghatározásunk szerinti árstabilitást. Az olaj- és a termékárak vagy a nyersanyagok szűkössége miatt a helyzet kétségtelenül nehéz. Érdemes visszaemlékeznünk rá, mi történt 1973-1974-ben. Teljesen egyértelmű, hogy azok a gazdaságok, amelyek

15

16

HU

Az Euròpai Parlament vitài

hagyták, hogy a mellékhatások elfajuljanak, és ahol hosszú távú infláció volt, egyaránt magas inflációval és lassú növekedéssel küzdöttek, és számos európai gazdaságban ez jelentette annak a tömeges munkanélküliségnek a kezdetét, amelynek megszüntetéséért a mai napig küzdünk. Ezért e területen sokkal több forog kockán, és ez nagyon fontos. Azt is szóba szeretném itt hozni, mert számomra rendkívül fontosnak tűnik, hogy a hosszú távú magas infláció legkiszolgáltatottabb és legszegényebb polgártársainkat sújtja leginkább. Ezért amikor arra törekszünk, hogy középtávon megvalósítsuk az árstabilitást, nem csak a Szerződést és mandátumunkat tartjuk tiszteletben – amelyet nem saját magunk számára határoztunk meg, hanem az európai demokráciák bíztak ránk –, hanem azt tesszük, ami legkiszolgáltatottabb polgártársaink számára is a legjobb. Az olaj-, a termék-, az energia- és az élelmiszerárakkal, és általában véve az összes emelkedő árral kapcsolatban úgy gondolom, egy háromszög alakult ki. Ahogyan azt számos képviselő nagyon szépen elmondta, egyértelműen egy kereslet-húzta jelenséggel állunk szemben; a nagy felemelkedő gazdaságok globális szinten újdonságnak számító élénk keresletet teremtenek, amit teljes mértékben el kell ismernünk. A háromszögnek kétségtelenül van egy második oldala is, amely természetesen a kínálat, a kínálat oldalán pedig számos feladatunk van. A kartellek nagy kárt okoznak, és nyilvánvaló, hogy ilyen kartellek számos területen működnek. Rajtuk kívül számos ország és gazdaság is hozzájárul a hiány kialakításához azáltal, hogy megakadályozzák a fúrást, megakadályozzák a feltárást, megakadályozzák az olajfinomítók építését. Ezért erre is fel szeretném hívni a figyelmüket. Meg kell vizsgálnunk, hogy a kínálat oldalán megteszünk-e minden tőlünk telhetőt. Ami a keresleti oldalt illeti, minden takarékosság, minden energiamegtakarítás létfontosságú, ezek ugyanis a keresleti oldal alakításának részét képezik; csakúgy, ahogyan a reálárak elismerése és az, hogy ne állapítsunk meg mesterséges olaj- és energiaárakat, amelyek továbbra is fenntartanák az élénk keresletet. És ott van a háromszög harmadik oldala, amely a tőke globális szinten, történő újraelosztása a termékek irányába. Ez nem teljesen azonos az olaj és az egyéb különböző energiaforrások vagy nyersanyagok esetében. A jelenség azonban létezik, és ez a jelenség egyértelmű szereppel bír, amelyet fel kell ismernünk. Fel kell szólítani a piacokat arra, hogy a lehető legátláthatóbbak legyenek, és teljesen átlátható módon működjenek. Így tudnám bemutatni ezt a jelenséget, és azt mondanám, hogy bizonyos betegségekhez hasonlóan, ahol többirányú kezelés szükséges, Önöknek is minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük a háromszög három oldalán. Sok képviselő említette a prudenciális felügyeletet, és a helyzet javításának szükségességét, és jómagam ezzel természetesen egyetértek. A jelen helyzet javításra szorul – ez teljesen egyértelmű. Az EKB megalapítása óta mondjuk, hogy kérjük a hatóságokat a lehető legszorosabb együttműködésre. Azt is mondtuk, hogy kedvezőnek tartjuk a központi bankok és a felügyelő hatóságok közötti szoros kapcsolatot. A zavarok 2007 augusztusi kezdete óta történt közelmúltbeli események bebizonyították, hogy a doktrína helyes volt: szükség van a központi bankok és a felügyelő hatóságok közötti rendkívül szoros kapcsolatra. Most azt mondanám, hogy teljes mértékben támogatjuk a Gazdasági és Monetáris Bizottság által egyhangúlag követett irányt. Úgy gondoljuk, hogy számos műhely létezik, és a lehető leggyorsabban és legeredményesebben kell ebben az irányban haladnunk. Mi magunk azt szeretnénk, hogy minden eddig meghozott döntést végrehajtsanak – hogy senki se akarjon kifogásként szolgáló második szakaszt azért, hogy ne kelljen megvalósítani a meghozott döntéseket. És akkor úgy gondolom, nagyon körültekintően meg kell vizsgálni az előttünk lévő javaslatokat, mert meggyőződésünk, hogy minél szorosabban – a jelenleginél szorosabban – működünk együtt, kétségtelenül annál jobb Európának. Amit pedig Európával kapcsolatban mondok, az véleményünk szerint a globális pénzügyi világ minden rendszerelemére is érvényes. Utolsó megjegyzésem a sok képviselő által említett árfolyammal kapcsolatos. Úgy gondolom, hogy az EKB Kormányzótanácsa a Szerződés jelen állapotában történő végrehajtása mellett áll. Úgy tűnik számomra, hogy amikor Kínában vagyunk, ahogyan Jean-Claude Juncker említette, vagy a G7-ben, ahol Jean-Claude-dal együtt aláírjuk majd a G7 hivatalos közleményét, azt tesszük, ami helyes, és ha magam óvatos vagyok is – mert elhangzott, hogy az árfolyamokról nyilatkozva meglehetősen visszafogott és óvatos vagyok –, az azért van, mert egy rendkívül érzékeny területről van szó, olyan területről, ahol véleményem szerint teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk az elfogadott hozzáállást. Ezért mondanám itt ismét, hogy jelenleg a G7 összes tagjával egyetértünk a Kínának küldendő üzenettel kapcsolatban. Semmiféle kétértelműségről nincs szó. Ezt világosan tisztáztuk a G7 korábbi közleményében. Azt is fontosnak tartjuk, hogy körültekintően meg kell vizsgálni a túlzott ingadozásoknak mind a pénzügyi stabilitást, mind pedig a növekedést érintő esetleges negatív hatásait.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az is nagyon fontos továbbá, hogy az amerikai hatóságok folyamatosan hangoztatják: az erős dollár az Amerikai Egyesült Államok érdekeit szolgálja. Jean-Claude Juncker, az eurocsoport elnöke és az Európai Tanács tagjal − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nem térek vissza a Központi Bank elnökétől a vita során elhangzott megjegyzésekre. Jobb nem megismételni, amit mondott, hiszen mind igaz volt, és bármit mondanék is a témával kapcsolatban, az úgy tűnne, mintha az általa elhangzottakat szeretném igazolni, erre pedig nincs szükség. (DE) Elnök asszony! Azért beszélek most németül, hogy Trichet úr láthassa, ezt a nyelvet is ismerem, csakúgy, ahogyan ő is. Így igaz, egy francia, akinek már így is több mint elég feladata van, megérdemli az elismerést, amiért időt szán arra – mivel Frankfurtban lakik – hogy megtanulja a körülötte élők nyelvét. Nem minden francia teszi ezt meg. (Taps) Németül fogok beszélni, hogy jobban értsen. Két vagy három záró megjegyzést szeretnék tenni, mert néha úgy tűnik, hogy a Házban zajló vitákat az 1970-es és 1980-as évek iránti nosztalgia uralja. Az eurocsoportot arra szólítják fel, hogy jobban koordinálja az euróövezet tagállamainak gazdaságpolitikáit. Mindannyian megtesszünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy ez így legyen, és a gyakorlati gazdaságpolitika számos területén bevezettünk egy ügyviteli szabályzatot, amelyet megpróbálunk követni. Ugyanakkor nem lehet egy részről a gazdaságpolitikai koordinációt kérni, más részről viszont zokon venni, amikor az ilyen módon összehangolt gazdaságpolitika a gyakorlatban is végrehajtásra kerül. Hadd említsek néhány példát. 2005-ben átdolgoztuk a Stabilitási és Növekedési Egyezményt. A reformjavaslatok tartalmának részét képezte, hogy erősítsük a Stabilitási egyezmény preventív ágát, amely elégtelen és gyenge volt. A Stabilitási Egyezmény preventív ágának erősítéséhez elengedhetetlen, hogy a kormányok fenntartsák a költségvetés konszolidációját, és a gazdasági növekedés időszakában megkettőzzék konszolidációs erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy tartalékokat halmozzanak fel a kevésbé kedvező évekre, amelyek a gazdasági rendszerek hagyományos ciklikus jellege alapján rendszeresen visszatérnek. Jelenleg rosszabb időket élünk. A jó időknek vége. A megfelelő konszolidációs tevékenységet folytató kormányok most elég nagy költségvetési tartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy az állami bevételek csökkenése által jellemzett időszakban működésbe léptethessék az automatikus stabilizátorokat. Azok a kormányok, amelyeknek a jó időszakban folytatott stabilizációs tevékenysége nem volt kielégítő, a kedvezőtlen időszakban természetesen nem tudnak reagálni. Amikor mi az eurocsoportban egyetértünk abban, hogy a középtávú pénzügyi céljaikat elérő tagállamok most a jelenlegi gazdasági visszaesés és a növekvő olaj- és élelmiszerárak esetén is képesek cselekedni, csak azért tehetik ezt meg, mert a múltban megteremtették a szükséges költségvetési tartalékokat annak érdekében, hogy válság esetén is erősek maradjanak, és tudjanak reagálni. Nem kértük a bérek befagyasztását; sem a Központi Bank, sem az eurocsoport nem szólította fel az eurózóna tagjait a bérek befagyasztására. Azt mondjuk, hogy a bérek ne kövessék automatikusan az inflációt, hanem a bérek alakulásakor a gazdaságban elérhető termelékenységnövekedését vegyék figyelembe, és a bérek ennek megfelelően infláció nélkül is emelkedhetnek. Egyértelműen fogalmaztunk azt illetően, hogy semmiképpen sem kérhetjük az európai munkavállalók fizetésének korlátozását, miközben a vezetők és más tőketulajdonosok szélsőségesen magas béreket és fizetést kapnak. Ezt többször is elmondtuk. (Taps) Az európai vállalatvezetők fizetésének – a pénzügyi szektorban is, sőt elsősorban ott – semmi köze az általuk elért termelékenység növekedéséhez. Ők csak begyűjtik a pénzt, és nem gazdaságilag megfontoltan vagy társadalmilag felelős módon cselekszenek. (Taps) Mivel nem rendeltük el a bérek befagyasztását – jómagam ugyanis talán mindenkinél elkötelezettebb vagyok az iránt, hogy szem előtt tartsuk az európai döntések társadalmi szerződés jellegét –, határozottan szorgalmaztuk, hogy ahelyett, hogy a vállalatok fizetnének, a növekvő nyersanyag- és olajárak fényében végig kell gondolnunk, hogy a népesség kevésbé tehetős csoportjainak meggyengült vásárlóerejét figyelembe véve mit tehet értük saját államuk a szociális támogatások területén.

17

18

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Végső soron egyszerű igazság, hogy azok az államok, amelyek megerősítették költségvetési pozíciójukat most rendelkeznek a lakosság kevésbé jómódú csoportjait célzó társadalmi támogatási programok finanszírozásához szükséges erőforrásokkal. Néhány ország megélhetésiköltség-támogatást, fűtési és lakbérsegélyt vezetett be, és ők a korábbi konszolidációs tevékenységnek köszönhetően engedhették ezt meg maguknak. Vannak olyan országok is, amelyek rendszeresen úgy módosítják adózási rendszerüket, hogy a lakosság kevésbé tehetős csoportjainak nettó nyeresége származzon az adócsökkentésből, és az ne csupán a lakosság gazdagabb csoportjai számára legyen kedvező. Ilyen értelemben úgy érzem, hogy az átfogó politika, ha nem is tökéletes, de mindenképpen eredményes. Nem akarjuk és nem követhetjük el ismét az 1970-es és 1980-as évek hibáit, még akkor is, ha az rövid távon valamivel könnyebbnek bizonyult. Fel kell lépnünk a növekvő infláció ellen. Az 1970-es és 1980-as években tétlenül néztük a vágtató inflációt. Az 1970-es és 1980-as években hagytuk, hogy az államadósságok növekedjenek. Az 1970-es és 1980-as években elfogadtuk az államháztartási hiányt, és elbagatelizáltuk a következményeit. Az eredmény tömeges munkanélküliség Európában, amelyet mostanra az euróval – és annak köszönhetően – 7,2 százalékra csökkentettünk. Mindennek az lett az eredménye, hogy szinte minden országban szélsőségesen megnőttek a szociális biztonsági járulékok, amelyeket még ma is sokan túl magasnak tartunk, ennek pedig semmi köze a társadalmi szolidaritás elutasításához, sokkal inkább a szociális biztonsági rendszerek ésszerű finanszírozásához. A munkát túladóztatták, a tőkét pedig nem adóztatták meg eléggé. Ezek voltak az 1970-es és 1980-as évek hibás politikájának következményei. Azért ellenezzük az inflációt, mert ellenezzük a munkanélküliséget és a növekedés mellett állunk. A növekedés és az infláció elleni küzdelem nem ellentétei egymásnak. Inflációmentes növekedésre van szükség annak érdekében, hogy holnap az emberek kedvezőbb helyzetben legyenek. Ha ma ajándékokat osztogatunk, amelyek állítólag segítenek az embereken, és nagylelkű társadalmi jótevőként ünnepeltetjük magunkat, akkor rossz politikát folytatunk. Ha most sikeresek szeretnénk lenni, akkor a jövő generációkra kell gondolnunk, és nem fordítva. (Taps) Olle Schmidt, előadó. − (SV) Elnök asszony! Köszönöm ezt a mérhetetlenül érdekes és ösztönző vitát. Arról tanúskodik, hogy a jelentésben szereplő gondolatmenet és következtetések széles körű támogatottságot élveznek. Köszönöm Önöknek is, Juncker úr és Trichet úr, a kielégítő válaszokat. Az Önök reakciója azt a benyomást kelti, hogy Önök is felkarolják majd az itt előterjesztett nézeteket és elképzeléseket. Végül hadd osszam meg Önökkel a némileg kevésbé népes északi Svédországban szerzett politikai tapasztalataimat. Az 1990-es évek során, amikor Svédország gazdasági falba ütközött, a svéd parlament és azon belül a pénzügyi bizottság tagja voltam. A politikai tapasztalat, kedves barátaim, örvendetes. Azok, akik azt hiszik, hogy az infláció és a bizonytalan monetáris politika segítséget nyújt majd azok számára, akiknek erre a leginkább szüksége van, tévednek. Tévednek! A pénzügyi bizottság tagjaként szemtanúja voltam, ahogy a svéd kamatok mindenki által elképzelhetetlennek tartott szintre: 500 százalékra emelkedtek. Az 1990-es években, ahogyan Juncker úr mondja, tömeges munkanélküliséggel, növekvő inflációval és stagflációval küzdöttünk. Igen élénken emlékszem minderre, és ezért kezdtem reménykedni abban, hogy hazám, Svédország beléphet az euróövezetbe, és teljes körűen részt vehet az európai együttműködésben. Ahogyan kollégánk, Kauppi asszony mondta, és Trichet úr megismételte, senki sem hitte, hogy az euró olyan sikeres lehet, amilyen végül lett. Úgy gondolom, ez bizonyítja az európai együttműködés értékét. Juncker úr, Ön azt mondta, hogy az EKB méltóságteljesen és határozottan cselekszik. Nagyon találó megfogalmazás volt ez. Köszönetet mondok a kiváló vitáért. Azért is hálás vagyok, hogy bár nem vagyok tagja az euró-együttműködési rendszernek, az én feladatom volt e jelentés elkészítése. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra ma deli 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban. – Ami a gazdasági eseményeket illeti, a befektetések növekedésének, a foglalkoztatottság és a munkaerő-piaci részvétel javuló arányainak köszönhetően az eurótérség gazdasága továbbra is biztos alapokon áll. Bár a világgazdaság növekedése mérséklődik, várhatóan továbbra is fennmarad, különösen a feltörekvő gazdaságok folyamatos erőteljes fejlődésére építve. Az árak

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

alakulását illetően az éves HICP- infláció tavaly ősz óta jóval meghaladja az árstabilitás szintjét, 2008 májusára 3,7, júniusra pedig – az Eurostat gyorsbecslése szerint – 4 százalékra emelkedik. Ennek az aggasztó inflációs szintnek az oka elsősorban az elmúlt hónapokban a világban tapasztalható energia- és élelmiszerárak ugrásszerű növekedése. A gazdasági tevékenységgel kapcsolatos kilátásokat illetően továbbra is erős a bizonytalanság, és továbbra is magas a veszteség kockázata. A kockázatok forrása elsősorban az, hogy az energia- és élelmiszerárak további várható növekedése visszafogja a fogyasztást és a befektetési kedvet. Ezenfelül további veszteségkockázatokkal kell számolni annak lehetősége miatt, hogy a folyamatos pénzügyi piaci feszültség esetlegesen az előrejelzettnél súlyosabban érinti majd a reálgazdaságot. Ilyen körülmények között örvendetes, és elismerés jár az EKB azon döntéséért, hogy az eurorendszer fő refinanszírozási műveleteiben a legalacsonyabb ajánlat értékét 25 bázisponttal 4,25 százalékra emelte.

3. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: végrehajtási szabályok - A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: XI. melléklet - A 883/2004/EK rendelet rendelkezéseinek kiterjesztése harmadik országok e rendelkezések által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira (vita) Elnök. – A következő napirendi pont közös vita - a Jean Lambert által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslatról készített jelentésről (COM(2006)0016 – C6-0037/2006 – 2006/0006(COD)) (A6-0251/2008); - az Emine Bozkurt által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról szóló, és a XI. Melléklet tartalmát meghatározó európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslatról készített jelentésről (COM(2006)0007 – C6-0029/2006 – 2006/0008(COD)) (A6-0229/2008); és - a Jean Lambert által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében a 883/2004/EK rendelet és a(z) […] rendelet rendelkezéseinek harmadik országok e rendelkezések által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló tanácsi rendeletre tett javaslatról készített jelentésről (COM(2007)0439 – C6-0289/2007 – 2007/0152(CNS)) (A6-0209/2008). Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A megbeszélés tárgyát képező mind a négy jogalkotási állásfoglalás olyan kérdéseket érint, amelyek közvetlenül befolyásolják az európai polgárok mindennapi életét. A személyek Európán belüli szabad mozgása jogának a szociális biztonsági rendszereken keresztül történő védelme elválaszthatatlan az Unión belüli szabad mozgás jogától. A bizottsági javaslatoknak közös célja van: a nemzeti szociális biztonsági rendszerek korszerűsítése és leegyszerűsítése. A cél az, hogy meghatározzuk az intézmények és a folyamatok közötti együttműködés mechanizmusait, amelyek leegyszerűsítenék és felgyorsítanák a szociális juttatások kiszámítását, és a kedvezményezettek számára történő kifizetését. Meg szeretném köszönni képviselőtársaimnak és előadóinknak az összes munkát, amelyet ezekkel a fontos szövegekkel kapcsolatban az elmúlt hónapok során végeztek. A végrehajtó rendelet leírja, hogyan kell működnie az alaprendeletnek nevezett 883/2004/EK rendeletnek. Minden olyan személyre vonatkozik, akit érint a nemzeti szociális biztonsági rendszerek koordinációja: a polgárokra, a tagállami szociális biztonsági intézményekre, egészségügyi szolgáltatókra és a munkaadókra. Célja, hogy a lehető legegyértelműbb módon olyan eljárásokat hozzon létre, amelyek alapján azok a biztosított személyek, akik határon átnyúló helyzet szereplőivé válnak, kaphassanak szociális juttatásokat. Kihez fordulhatok a családi ellátásért? Milyen lépéseket kell megtennie a munkaadómnak, ha időszakosan egy másik tagállamba kíván áthelyezni? Karrierem a végéhez közeledik, és számos tagállamban dolgoztam, hogy tudhatom meg, hogyan számítják ki a nyugdíjamat, és mit kell tennem, ha meg szeretném kapni? Az említett rendeletben felsorolt eljárások célja az, hogy segítségükkel és a szociális biztonsági intézmények együttműködésének köszönhetően a kedvezményezettek megfelelő válaszokat kapjanak.

19

20

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Miközben megpróbáltuk ezt az együttműködést hatékonnyá tenni, és a lehető leggyorsabban kielégíteni a polgárok igényeit, felismertük, milyen fontos az elektronikus adatfeldolgozás és -csere a különböző tagállamok intézményei között. Az EESSI-hálózat (a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréje) biztosítja majd, hogy az adatcsere gyors és biztonságos legyen, és lerövidíti a szociális biztonsági intézmények számára a válaszadáshoz és a határokon átnyúló esetek feldolgozásához szükséges időt. Ha a végrehajtó rendeletet hamarosan elfogadjuk, a polgárok kihasználhatják majd a koordináció eszközének köszönhetően a korszerűsítés és egyszerűsítés terén elért eredményeket, és élhetnek azon új jogaikkal, amelyeknek végrehajtására eddig annak ellenére nem volt lehetőség, hogy az alaprendeletben is szerepelnek. Az, hogy a koordináció új elképzelése milyen előnyökkel jár az európai polgárok számára, csak a végrehajtó rendelet és a 883/2004/EK rendelet mellékleteinek módosításáról szóló rendelet elfogadása után válik majd igazán láthatóvá. Két további állásfoglalás-tervezet érinti a 883/2004/EK rendeletet és annak mellékleteit. Céljuk, hogy olyan módon módosítsák az alaprendeletet, hogy az figyelembe vegye a tagállamokban lévő jogszabályi változtatásokat, különösen azon tagállamok esetében, amelyek 2004. április 29-e, vagyis az alaprendelet elfogadása után csatlakoztak az Unióhoz. Ezek az állásfoglalások a 883/2004/EK rendelet azon mellékleteit is módosítják, amelyek az alaprendelet elfogadásakor üresen maradtak. A szövegek technikai jellege ellenére céljuk továbbra is ugyanaz: az Európai Unió területén mozgó személyekre vonatkozó mechanizmusok és eljárások átláthatóságának biztosítása. A XI. mellékletben például szerepel egy különleges rendelkezés, amely figyelembe veszi a nemzeti jogszabályok jellegzetességeit. A mellékletek ezért kulcsfontosságúak ahhoz, hogy biztosítsák az átláthatóságot és a jogbiztonságot a szintén igen átfogó nemzeti jogszabályok tekintetében. A nemzeti szociális biztonsági rendszerek koordinációja, amelyhez Önök társjogalkotó hatósági minőségükben járulnak hozzá, a szabad mozgás jogával élő európai állampolgárok érdekében biztosítani fogja két alapelv (az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés tilalma) teljes körű alkalmazását. A végrehajtó rendelet szintén előirányozza a 883/2004/EK rendelet rendelkezéseinek a harmadik országok azon állampolgáraira történő kiterjesztését, akikre eddig ez a rendelet csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkozott. A rendelet célja annak biztosítása, hogy az Európai Unióban legálisan tartózkodó azon harmadik országbeli állampolgárok, akik határokon átnyúló helyzetben vannak, kihasználhassák a szociális biztonsági rendszerek korszerűsített és egyszerűsített koordinálásából származó előnyöket. Valójában létfontosságú, hogy az adminisztratív kérdéseket illetően és az egyszerűség érdekében egyetlen egységes koordinációs szabályt alkalmazzunk. A rendeletekkel kapcsolatos konszenzus kialakítása jelentős előrelépést jelent majd mindenki számára, aki használja ezeket a rendeleteket, és jobb szolgáltatást fog biztosítani az Unió területén mozgó személyek számára. Ebből kiderül majd, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek készen állnak arra, hogy szembenézzenek a 21. század mobilitással kapcsolatos kihívásaival. Mindehhez hozzátenném, hogy ez a munka a tagállamok közötti példaértékű együttműködés eredménye, és hogy a polgárok számára kedvező megoldások megtalálásának szándéka segített túllépni az egyes rendszerek közötti különbségeken és e terület bonyolult jellegén. Hölgyeim és uraim! El szeretném mondani, hogy a Bizottság kifejezetten támogatja a 2. és a 161. módosítást, amelyek lehetővé teszik az elektronikus adatfeldolgozó rendszer használatát, amely különösen fontos az elektronikus adatjegyzék műveleteinek és a határokon átnyúló esetek elektronikus feldolgozásának szempontjából. A Bizottság határozottan támogatja a 90. módosítást, amely a betegségi ellátások és a hosszú távú ápolási juttatások megítélésével foglalkozik. Ez a két módosítás jelentősen javítják a rendszerben részt vevő összes polgár helyzetét. Jean Lambert, előadó. − Elnök asszony! Mindkét jelentésemről szeretnék beszélni a bevezetőhöz itt a Házban a rendelkezésemre álló bőséges időben. Először is szeretném megköszönni kollégáimnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak az igen bonyolultnak tűnő dossziéval kapcsolatos eddigi kiváló együttműködést – de sosem könnyű, ha megpróbáljuk írásba foglalni

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a gyakorlatot, méghozzá úgy, hogy az legalábbis érhető legyen a gyakorlatot végzők és azok számára, akiknek meg kell érteniük a rendszer működését Ahogyan a biztos úr is mondta, az alaprendelet (883/2004/EK) a szociális biztonsági rendszereknek a tagállamok közötti koordinációjáról, de nem harmonizációjáról szól – és ez szeretném, ha egyértelmű lenne – azon személyek érdekében, akik másik tagállamban élnek vagy dolgoznak, esetleg egyszerűen oda utaznak. Addig nem léphet hatályba, amíg a Parlament és a Tanács a Tanács részéről egyhangú döntést kívánó együttdöntési eljárásban el nem fogadja a végrehajtó rendeletet – ami az egyik legnagyobb nehézség. A végrehajtó rendelet leírja a rendszer működéséhez szükséges adminisztratív szerkezetet. Megállapítja azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogyan járjanak el az egyes tagállamok és illetékes hatóságok a szociális biztonság különböző dimenzióit érintően a határokon átnyúló esetek tekintetében. Remélhetőleg többek között ez is szerepet játszik majd abban, hogy véget vessünk a jelenlegi helyzetnek – de legalábbis hogy lerövidüljön az ehhez szükséges idő –, amikor több ezer papírlap landol a tisztviselők asztalán: különböző orvosok természetesen mindig tökéletesen olvasható írásával kitöltött receptek és a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos további kérelmek. Azáltal, hogy megpróbáljuk ezt leegyszerűsíteni és tisztázni, reméljük, hogy csökkenthetjük a rendszerben jelenleg történő csalások számát. A határokon átnyúló ellátás költség-visszatérítési rendszerének manipulálásával például az emberek visszaélnek a jelenlegi működésből fakadó nehézkedési tényezővel. A rendelet ugyanígy azt is biztosítaná, hogy több szolgáltató és egyén nyújtson be visszatérítési igényt, hiszen tudják, hogy van remény arra, hogy megkapják a pénzüket, ahelyett, hogy az örököseikre szállna át. Az alaprendelet 78. és a 79. cikke az elektronikus adatcsere kifejlesztésének – esetlegesen pénzügyi – támogatásában határozza meg a Bizottság feladatát, ezért némileg meglepőnek tartom, és csalódott vagyok, hogy egyben eltörlik az e fontos fejlemény végrehajtásával kapcsolatos 2. és 161. módosítást. Amikor az adatcsere kérdéséről beszéltünk, a bizottság úgy érezte, hogy a Parlamentnek teljesen egyértelműen kell fogalmaznia az arányos adatgyűjtés biztosítékait és szükségességét illetően. Így megerősítettük a javaslatunkban szereplő adatvédelmi követelményeket. Az alaprendelet emellett kitér a természetbeni egészségügyi juttatásokhoz való hozzáférésre olyan személyek esetén, akik – például nyaralás céljából – másik tagállamban tartózkodnak, vagy akiknél a rendszeres ellátás orvosi indok és nem csupán döntés alapján válik szükségszerűvé. A páciensek jogainak a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban történő alkalmazásáról szóló közelmúltban megjelent irányelv több helyen is kapcsolódik az alaprendelethez. A Parlamentnek gondosodnia kell arról, hogy ne legyen összeütközés a két jogszabály között. A bizottság előrejelezte az egyenlőségi irányelvek javasolt kiterjesztését, és két, kifejezetten a fogyatékkal élő személyekre vonatkozó intézkedésre tett javaslatot – az egyik egy transzverzális intézkedés, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tagállamok figyelembe vegyék a bizonyos fogyatékkal élő személyek igényeit a velük való kommunikáció során, a második pedig a költségek fizetéséről rendelkezik a külföldön sürgős orvosi kezelésre szoruló, fogyatékkal élő személyt kísérő személy esetében. Tisztában vagyunk vele, hogy ebben a kérdésben további megbeszéléseket kell folytatni a Tanáccsal. A végrehajtó rendelet számos határidőt érint. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban eltérőek a vélemények, ami a mai nap során később megtárgyalásra kerülő módosításokban is tükröződni fog. A bizottság úgy döntött, hogy támogatja a hosszú távú ellátáshoz biztosított készpénzes támogatások értékelésére és kifizetésére vonatkozó módosított ütemezést, és a munkanélkülivé váló határmenti munkavállalókkal kapcsolatos átláthatóságot. Remélem, hogy a Ház is támogatja majd a bizottság ezen módosításait. Az Európai Unió területén utazó harmadik országbeli állampolgárokat érintő másik jelentést illetően már létezik egy rendelet, amely összekapcsolja a legálisan itt tartózkodó és határokon átnyúló helyzetben lévőket a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával. Ezt most módosítani kell: mivel az átfogó jogszabályt módosítjuk, módosítanunk kell a kapcsolódó jogszabály is. Az új javaslat alapjában véve megegyezik a már meglévővel. Ez is tisztázza a személyek már meglévő jogainak körét, és fenntartja azokat. Nem vezet be új jogokat, és még nagyobb jelentőségre tesz majd szert, ha az Európai Unió kidolgozza közös bevándorlási politikáját. Az úgynevezett kék kártya javaslatra is jó hatással lesz a rendelet módosítása. Ebben az esetben is remélem, hogy a Ház támogatja a bizottság javaslatait. Egyértelmű elvi nyilatkozatot szeretnénk látni, és ezért javaslom – ahogyan a bizottság is tette –, hogy ne támogassuk a mellékletek hozzáadását célzó módosításokat. (Taps)

21

22

HU

Az Euròpai Parlament vitài

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY alelnök Emine Bozkurt, előadó. − (NL) Hölgyeim és uraim! Ma az európai szociális biztonság egyértelműbb és rugalmasabb koordinációjáról szóló javaslatról szavazunk, és ezért a melléklet egyértelműbbé tétele mellett fogunk szavazni. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság munkájának célja a javaslat egyszerűsítése volt annak érdekében, hogy az európaiak jobban megérthessék a szociális biztonság koordinációja során alkalmazott összetett szabályokat. Azzal kell kezdenem, hogy köszönetet mondok árnyékelőadóinknak, akikkel az elmúlt hónapok és évek során örömmel dolgoztam együtt ezen a dokumentumon. Jean Lambert-nek, természetesen, aki az általam készített jelentés árnyékelőadója volt a Zöldek képviseletében, ahogyan én az ő jelentésének árnyékelőadója voltam, Ria Oomen-Ruijtennek az EPP-ED képviselőcsoportból, Bilyana Raevának az ALDE képviselőcsoportból, Dimitrios Papadimoulisnek a GUE/NGL csoportból és Ewa Tomaszewskának a UEN képviselőcsoportból, valamint a többi képviselőnek, akik értékes hozzájárulásukkal előbbre vitték a vitát. Szintén hangsúlyoznám, hogy a Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott megbeszélések rendkívül jól sikerültek. Ezért különösen hálás vagyok az Európai Bizottság tagjainak, Hélène Michard-nak és Rob Cornelissennek. A Tanáccsal folytatott együttműködés során több elnökség váltotta egymást. Mivel több évbe telt, hogy a szociális biztonság koordinációjának kérdésében eljussunk a szavazásig, nagy örömünkre együtt dolgozhattunk Finnországgal, Németországgal, Portugáliával, Szlovéniával és Franciaországgal. Hölgyeim és uraim! Valóban hosszadalmas folyamat volt, de sikeres eredménnyel zárult. Jó kompromisszumot értünk el, amelyet a tagállamok és az összes európai intézmény, köztük az Európai Parlament is támogathat. A módosítások értékelésekor követett vezérelvünk mindig az a meggyőződés volt, hogy a jelenlegi koordinációs rendszer változtatásai semmiképpen sem korlátozhatják a polgárok jogait. Ennek egy igen fontos példája a III. melléklet elvetése, a III. melléklet ugyanis lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megnyirbálják polgáraik jogait. Ez a jelentés egy olyan Európa érdekében tett erőfeszítéseinkről tanúskodik, amely a lehető legtöbb területen bővíti polgárai jogait. Az európai koordináció előnye az, hogy lehetővé teszi az európai országok számára, hogy polgáraikról közösen gondoskodjanak. Ennek meghatározó része a társadalmi igazságosság, amely nem ér véget az országhatároknál. Elengedhetetlen, hogy a polgárok saját országuk határain kívül is számíthassanak jogaik védelmére. Az egységes piac lehetővé teszi az emberek számára, hogy az Európai Unión belül szabadon mozogjanak. Mi pedig ezt lelkesen támogatjuk. Az emberek így biztosak lehetnek benne, hogy szociális biztonsági jogaik velük együtt utaznak, hogy nyugdíjuk biztosítva van, bárhol éljenek vagy dolgozzanak is, és hogy Európa egész területén garantált a megfelelő ellátás, de nem csak számukra, hanem családjuk számára is. Ez az ideális európai együttműködés. Zuzana Roithová, a Nőjogi és Esélyegyenlőtlenségi Bizottság véleményének előadója. − (CS) Hölgyeim és uraim! A jelentésről szóló vélemény előadójaként sajnálattal veszem tudomásul, hogy a felelős bizottság nem fogadta el főbb módosításaimat. Ismét elszalasztotta a lehetőséget, hogy egyértelmű szabályokat alkosson a tagállamok között utazó családtagokat érintő szociális biztonsági rendelkezésekre vonatkozóan a nem sürgősségi egészségügyi ellátás költségeinek visszatérítésével kapcsolatban, az Európai Bíróság ítéleteivel összhangban. Következésképpen továbbra is tisztáznunk kell, hogy a tervezett külföldi ellátás költségeinek meg kell felelniük legalább a biztosított saját országában a hasonló ellátásért felszámolt költségek összegének. A kórházi ellátás igénybevételét tervező polgároknak előzetesen engedélyért kell folyamodniuk, de joguk van fellebbezni, ha a kérelmet elutasítják. Járóbeteg-ellátás esetén az előzetes tájékoztatás nem kötelező. A polgároknak most meg kell várniuk, amíg a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló új irányelvet elfogadják, bár a költség-visszatérítés e rendeletnek is részét képezi. Ráadásul az irányelv nem járul hozzá jelentősen az egészségügy területén megvalósuló szubszidiaritáshoz, a politika elfogadása azonban akár éveket is késhet. Sajnálom, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság alulbecsülte ezt a szempontot. Ettől eltekintve a jelentés kiváló, és támogatni fogom. Gabriele Stauner, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! A rendelet végrehajtásáról szóló Lambert-jelentésről szeretnék mondani valamit, ami a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának részleteihez kapcsolódik.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ahogyan az előadó is mondta, a rendelet célja a koordináció, nem pedig a harmonizáció, amelyhez itt az EU-ban nem is rendelkezünk a kellő jogalappal. Ugyanakkor a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által elfogadott néhány módosítás túllép a koordináción, és alapot teremt új hatáskörök és szolgáltatások számára. Véleményünk szerint például nem szükséges, hogy a Bizottság saját, semleges központi adatbázist hozzon létre és azt függetlenül kezelje annak érdekében, hogy biztosítsa a polgároknak történő gyors kifizetéseket. Ez a tagállamok feladata, amelyek ezt már eddig is elvégezték, és amelyeknek most ráadásul egy kapcsolattartó testületet kell felállítaniuk minderre. A tanácsot igénylő polgárok számára is sokkal kényelmesebb és közelebb van, ha a tagállami hatóságokat keresik fel, nem pedig egy távoli és ismeretlen bizottsági adatbázist. Ezért ezen a konkrét ponton vitába szállnék a biztos úrral. Azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy minden fogyatékkal élő biztosított személy jogosult legyen egy kísérő személy utazási és tartózkodási költségeinek visszatérítésére. A kísérő személy utazási költségeinek kifizetését súlyos fogyatékosság esetében kellene engedélyezni, és e kategória jellemzőit a tagállamok törvényei a legtöbb esetben tökéletesen meghatározzák. Úgy gondoljuk továbbá, hogy azok a munkanélküli személyek, akik saját országukban nem tudták teljesíteni foglalkoztatottsági kötelezettségeiket, különösen azok, akik nem tették meg az összes szükséges lépést ahhoz, hogy ott munkát találjanak, ne kérhessenek juttatásokat tartózkodási helyükön úgy, mintha mindig is a törvényi előírásoknak megfelelően viselkedtek volna. Ez nem lenne helyes. Képviselőcsoportom három további módosítása különböző időszakokra vonatkozik, és mindegyik esetében elegendőnek tartjuk a hat hónapot. Nem kell, hogy 12 és 18 hónap között váltakozzanak. Jan Cremers, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) A PSE képviselőcsoport nevében köszönet az előadóknak, a Bizottság tisztviselőinek és a szlovén elnökségnek. A téma hosszú múltra tekint vissza. Végül is a korábbi 1408/71/EK rendelet az európai munkavállalók szabad mozgásáról szóló egyik legelső jogszabály volt. A javasolt egyszerűsítés célja az, hogy gyorsabb szolgáltatást biztosítson az európai polgárok számára, amikor élni akarnak bizonyos jogaikkal, és ezzel egy időben pontosabban meg lehessen győződni ezen kérelmek jogosságáról. A kifizető ügynökségek közötti együttműködés és a korszerűbb adatcsere ebből a szempontból nagyon fontos tényező. A végrehajtási szabályoknak biztosítaniuk kell a határmenti munkavállalók és egyéb jogosult személyek jogosultságának folytonosságát is. A második olvasatot követően képviselőcsoportom három olyan kérdést határozott meg, amelyben további megfontolásokra van szükség. Először is még mindig két különböző szabály határozza meg, hogy valaki alkalmazott-e vagy alkalmazottak nélküli önálló vállalkozó. A szociális biztonsági kontextusban használt definíció a származási országban érvényes, míg a foglalkoztatási kontextusban a kirendelt munkavállalókra vonatkozó definíció a munkavállalás helyszínéül szolgáló országban érvényes. Addig, amíg egyértelmű európai meghatározást tudunk adni az önálló vállalkozóra, ez a téma egészen biztosan újra és újra megbeszélés tárgya lesz a Parlamentben. A második pont a jogosult személyeknek szóló információkkal kapcsolatos. Az azóta módosított bizottsági szövegben több különböző cikkben, túlságosan elszórtan voltak megtalálhatók annak részletei, milyen esetben és milyen témákkal kapcsolatban kapjanak a jogosult személyek információt az illetékes hatóságoktól. A jogszabály központi részében elhelyezett, az információhoz való jogról szóló világos összefoglalás jelentős mértékben egyértelműsítené a helyzetet a jogosult személyek számára. A harmadik aggályos pont a megfelelés ellenőrzése. A korábbi rendeletből tudjuk, hogy a tagállami regisztrációk és az illetékes hatóságok közötti együttműködés és koordináció néha igen elégtelenül működött. Kitűnő ötlet lenne, ha a Parlamentet folyamatosan tájékoztatnák arról, hogy a jövőben hogyan hajtják végre a vonatkozó előírásokat. Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Gratulálni szeretnék előadónknak, Lambert asszonynak, és köszönöm a dokumentum előkészítése során tanúsított együttműködését. A rendelet meghatározza a sorrendet, és gyakorlati, mindennapi emberi problémákra kínál megoldást. Nem célja a szociális biztonsági rendszerek egyesítése. Ez egy végrehajtási módszer, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok különböző szociális biztonsági rendszerekkel rendelkezzenek. Ugyanakkor segít abban, hogy az emberek tisztában legyenek vele, mire jogosultak.

23

24

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Egy évvel ezelőtt Sarkozy elnök beszédet mondott itt a Házban, amelyben kifejtette, hogy a franciák véleménye szerint az EU nem viseli gondjukat, és semmiféle szociális biztonságot nem nyújt számukra. Írország állampolgárai valószínűleg szintén nincsenek tisztában vele, mit várhatnak az EU-tól. Ma Franciaországnak, és valójában mindannyiunknak lehetősége nyílt arra, hogy megmutassuk az embereknek: mindennapi problémáikra uniós szinten is van megoldás. Értesüléseim szerint sajnálatos módon a Tanácsban nem mindenki kész elfogadni a Bizottság által a tagállamok számára a nézetkülönbségeik elsimítására javasolt konkrét időszakokat. Az előadó azt javasolja, hogy ne siessünk. Képviselőcsoportom támogatja azokat a javaslatokat és módosításokat, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy hat hónapon belül oldják meg a kifizetések és az összeegyeztethetőség problémáit, és ne húzzák azt el másfél évig. Nem szabad, hogy az emberek az intézmények passzivitása és a késleltetett döntéshozatal miatt essenek el bizonyos lehetőségektől. Ez a rendelet lehet a legjobb példa az EU azon erőfeszítéseire, amelyeknek célja a polgárok bizalmának elnyerése. Ezért arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazzák meg ezeket a módosításokat. Az EU minden polgára számára gyakorlati és átfogó segítséget jelentének. Azért választottak meg bennünket, hogy az embereket képviseljük, ne pedig kormányokat és intézményeket. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Minden európai uniós ország saját szociális biztonsági rendszerrel rendelkezik, amely különbözik a többi ország rendszerétől, és hosszú évek hagyományain, valamint az adott ország pénzügyi lehetőségein alapul. Ezek a rendszerek nem harmonizálhatók. A munkavállalás céljából más országokba történő szabad mozgás joga teremtette meg a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának szükségességét. A jelenlegi jogszabályokat ebben a tekintetben egyszerűsíteni kell. Azzal, hogy a lengyel nyugdíjrendszerben bevezették az elektronikus adatátvitelt, nagymértékben csökkent a biztosítási adatoknak az intézmények közötti átadásából eredő hibák száma. Meg kell védenünk polgárainkat attól, hogy biztosítotti jogaik csorbuljanak. A munkavállalóknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerjék, melyik rendszerrel számítják ki jogosultságaikat. Joguk van tudni, hogyan számítják ki az általuk fizetendő járulékot és ezek alapján mire lesznek jogosultak. Ezért fontos, hogy a rendszerek koordinációjával kapcsolatos, természetüknél fogva elég bonyolult rendeletek és eljárások amennyire lehetséges, egyszerűsödjenek, és hogy a biztosítottak kárára visszamenőleg ne legyenek érvényesek. Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony! Először is szeretném megköszönni előadóinknak, Lambert és Bozkurt asszonynak az aprólékos és fáradságos munkát, valamint az árnyékelőadókkal megvalósított kiváló együttműködést és a javaslataink és hozzászólásaink legjobb hasznosítására tett erőfeszítéseiket. Kivételesen nehéz jelentésekről van szó, amelyek számos bonyolult műszaki részletet tartalmaznak, de amelyek egyben rendkívül hasznosak is az európai polgárok számára. A polgárok minden alkalmat megragadtak, köztük a nemrég tartott írországi népszavazást is, arra, hogy tiltakozzanak a Tanács és a Bizottság politikájában tapasztalt hatalmas szociális deficit ellen. Azt az Európai Uniót keresik, amely biztosítja jogaikat, és íme, itt vagyunk, a 883/2004-es számú rendeletről folytatott vitában, amely a Tanácsnak és a Bizottságnak, de nem a Parlamentnek köszönhetően a végrehajtó rendeletek és a mellékletek elfogadására várva évekig függőben volt. Ez bürokráciát, információhiányt, zavartságot és a munkavállalók alapvető szociális biztonsági és szociális jogainak megsértését eredményezi; egyfajta à la carte Európát, ahogyan a neoliberálisok és a nagyvállalatok képzelik, egységes valutával de a munkavállalók szociális és szociális biztonsági jogainak koordinációja vagy harmonizációja nélkül. E jogalkotási hézag közepén a Bizottság benyújtja javaslatát az egészségügyi szolgáltatásokról szóló „hátsó ajtón becsempészett Bolkestein irányelvre”. Ezek a jelentések másról tanúskodnak. Nincs szükség Bolkestein irányelvre az egészségügyi szolgáltatásokról; egy javított 883/2004-es rendeletre van szükség, amelynek segítségével a jelentések szerint az összes felmerülő probléma orvosolható azáltal, hogy megvédjük a munkavállalók és családjaik jogait, miközben a szükséges mobilitást is támogatjuk.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezért, biztos úr, kérem, hagyja abba az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos Bolkestein-féle kísérleteket, és a Tanáccsal együtt mielőbb folytassák a 883/2004-es rendelet fennmaradó fejezeteinek és mellékleteinek feldolgozásához szükséges eljárásokat, hogy az minél hamarabb hatályba léphessen. Arra biztatom Önöket, hogy egyik módosítást se támogassák, amely gyengíti a Lambert asszony és Bozkurt asszony által készített jelentések tartalmát. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az A6-0251/2008-as számú jelentés 4. módosítása említette a „munkanélküliek mobilitását”. Ez azt jelentené, hogy munkakeresés céljából körbebuszoztatjuk a munkanélkülieket az EU-ban – az adófizetők költségén? Az adott tagállam felelőssége a szociális biztonság finanszírozása azon munkavállalói számára, akik egy másik országba költözve munkanélkülivé váltak. A 148. módosítás javaslata szerint az adófizetőnek kell fizetnie a másik tagállamban végzett orvosi vizsgálathoz szükséges utazás költségeit, miközben a tagállamok között egy nyilvánvalóan komplex EU-képlet alapján működő költség-visszatérítési rendszer működik. A tagállamok a rokkantsággal kapcsolatban egy másik tagállamra kötelező erejű döntést hozhatnak, bár a rokkantság szintjétől függően ez bonyolódik, mégis alkothatnának olyan szabályokat, amelyek megakadályozzák a többszörös juttatásokat. Az előírások az EU területén bármilyen okból utazó EU-polgárokra vonatkoznak majd. Ide tartoznak az itt tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok, akik egynél több tagállamban vállaltak munkát, és hamarosan a hontalan személyek és a menekültek is. A jelentések számos alkalommal felszólítanak a rendeletek egyszerűsítésére és a szociális biztonsági hatóságokra, a munkavállalókra és a polgárokra vonatkozó meglévő szabályozás korszerűsítésére, miközben nagyon is inkluzívak. Úgy tűnik, mindez a közösségi költségvetést nem érinti majd. A jelentés állítása szerint a koordinációs szabályok csökkentik majd a pénzügyi és adminisztratív terheket – ami pedig csak közösségi szinten megvalósítható –, de ez nem harmonizáció. Hogy lehetséges a költség-visszatérítés, az EU által meghatározott képletek, a személyek összes mozgására kiterjedő előírások és koordinációs szabályok megléte anélkül, hogy mindez harmonizáció lenne? Mindent egybevetve ezek a jelentések ellentmondásos állítások halmazai. Ha elfogadjuk őket, hatalmas adminisztratív terhet jelentenek majd, és olyan költségvonzatuk lesz, amelyre a jelentés állítása szerint nincs szükség. Végezetül a család apró identitásválságban szenved. A születési és örökbefogadási ellátás nyilvánvalóan nem családi ellátás. Szóval mikor nem család egy család, és az örökbefogadott gyermek – na, ő mi is pontosan? Én sem szeretnék identitásválságba kerülni. A „határmenti munkavállaló” olyan személy, aki egy adott tagállamban dolgozik, de egy másikban él, feltéve, hogy hetente legalább egyszer hazamegy. Nos, ez Franciaország, és holnap hazautazom. Akkor annak ellenére határmenti munkavállalónak számítok, hogy Anglia kellős közepén lakom? Jim Allister (NI). - Elnök asszony! A munkaerő mobilitásának kulcsfontosságú eleme kellene, hogy legyen az EU-nak és a Lisszaboni stratégiának, európai parlamenti képviselőként azonban – más képviselőkhöz hasonlóan – rendszeresen érkeznek hozzám az egészségügyi biztosítás hiányáról, a nem megfelelő szociális ellátásról és – amely talán mind között a legfrusztrálóbb – a különböző állami hivataloktól kapott ellentmondásos információkról szóló panaszok. Nem ritka, hogy egy adott tagállamból származó munkavállaló egy másik tagállamban található vállalat utasítására egy harmadik tagállamban dolgozik, és ez az, ahol a legtöbbek számára kérdéses ügyeket találjuk, hiszen problémák merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy hol és milyen módon történik a biztosításuk. Még magunk között is találkozunk ezzel a problémával, amely számos parlamenti asszisztenst érint, és a Parlamenti Asszisztensek Egyesületének küzdelme ellenére a probléma továbbra is fennáll. Azt kell, hogy mondjam, felháborító, hogy még saját házunk táján sem tudunk e kérdésben rendet tenni, mégis mások számára alkotunk jogszabályokat. Elsősorban a hasznos munkavállalók, és nem a juttatási turisták miatt aggódom. Szeretném, ha a juttatási turistákat segítő kiskapukat ebben a jogszabályban ténylegesen és hatékonyan lezárnánk. Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). - (NL) Minden előadónak köszönöm a kiváló munkájukat; a feladatuk nem volt könnyű. Jó szabályozásra van szükség a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatban, elnök asszony, olyan szabályokra, amelyek garantálják, hogy a jogukkal élő munkavállalók ne essenek két szék között a pad alá. Ezt az új koordinációs biztosítja is. Erre a rendeletre azért volt szükség, mert a régi már nem volt megfelelő, és szükségessé vált a koordinációs eljárások egyszerűsítése.

25

26

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Abban viszont nem vagyok teljesen biztos, hogy az eredmény kielégítő. Minden valóban egyszerűbb lett? Kétlem. A társadalombiztosítást koordináljuk, de nem koordináljuk a juttatások adóügyi vonatkozásait, pedig azokat egyre inkább adókedvezmény formájában adják. Ezen változtatnunk kell. Ezen kívül a koordináció mindig utólagosan történik. A nemzeti törvényalkotóknak sokkal jobban figyelembe kellene venniük a rendszer megváltoztatásának a magas mobilitású polgárokra gyakorolt hatását, vagyis a külföldön dolgozó és élő emberekre gyakorolt hatást. A melléklet egyik változtatására is felhívnám a figyelmet. Ez a változás nagyon kedvező a holland nyugdíjasok számára, akik tovább fizetik a társadalombiztosítási járulékokat Hollandiának, de külföldön élnek és eddig nem voltak jogosultak a holland államtól származó ellátásra, annak dacára sem, hogy fizetik a járulékokat. A változtatás után tehát azok a hollandok, akik Belgiumban vagy Németországban élnek, vagy akár még messzebb, Franciaországban vagy Spanyolországban, mostantól jogosulttá válnak. Köszönet jár az egészségügyi miniszternek is, aki támogatta ezt a változtatást. Jan Andersson (PSE). - (SV) Elnök asszony, biztos úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak. Jean Lambert azóta dolgozik ezen a területen, mióta csak az eszemet tudom, és hatalmas tapasztalattal rendelkezik. Emine Bozkourt egy kicsit később kezdett el ezzel foglalkozni, de mindketten fantasztikus munkát végeztek, különösen a különböző pártok árnyék-előadóival való együttműködés terén. Először néhány általános megjegyzést tennék, amik elhangzottak már, de ezeket nem árt megismételni. A rendelet nem harmonizációról szól. Tudjuk, hogy a társadalombiztosítási rendszerek az EU-n belül igen eltérőek. A rendelet a polgárokról szól, és a polgárok jogáról, hogy a közös belső piacon keressenek maguknak munkát, és azon belül szabadon utazzanak. A társadalombiztosítási rendszerek koordinációja elengedhetetlenül fontos. Koordinálni kell a nyugdíj-jogokat is. Fontos, hogy a munkanélküliek is élvezzék a közös belső piac előnyét. Fontos, hogy a betegek külföldön is kaphassanak ellátást. Ezek mind létfontosságúak a belső piac szempontjából. Koordináció nélkül a belső piac nem működhetne megfelelően. Eddig is volt koordináció, de megvoltak a maga hibái. Most ezeken javítunk: egyfelől több embert vonunk be a biztosítottak körébe, nem csak a gazdaságilag aktívak közül, másfelől a társadalombiztosítás területét is kiterjesztjük, például az előnyugdíjazással. Szeretném felhívni a figyelmet egyes, az előadók által is említett témákra. Jean Lambert említette az elektronikus adatcserét, amit hasznosnak tart, mivel sok területen előrelépést jelent. De azt is nagyon fontos figyelembe venni, hogy az egyént védeni kell az ilyen információcsere során. Ezért mi az adatvédelmi biztos ajánlásait követjük. A harmadik országok állampolgáraival kapcsolatban fontos, hogy őket se hagyjuk figyelmen kívül, különösen, mivel hamarosan érkezik a Kék Kártya. Annál sürgősebb az egyenlő bánásmód bevezetése. Emine Bozkourt jelentéséről csak annyit mondanék, hogy az új rendelet nem korlátozhatja a jogokat, csak bővítheti azok körét. Ez nagyon fontos. Köszönöm tehát az előadóknak a munkájukat, és remélem, hogy a közeljövőben végleges döntés születik. Siiri Oviir (ALDE). - (ET) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm az előadónak és a Bizottságnak, hogy ilyen kiváló munkát végeztek ezeknek a komplex rendelkezéseknek a leegyszerűsítésében. A ma megvitatandó téma olyasmi, ami a polgárok érdeklődésének homlokterében van. Mi tehát a fontos a polgároknak, akik ezen rendelkezések alanyai? Először is, az, hogy jogaikat megvédjék, és a munkaerő szabad mozgása terén mindenhol meglegyen a szociális védőháló. Másodszor, az is fontos, hogy maga a dokumentum közérthető legyen. Harmadszor, a rendszer előnyeinek belátható időn belül érvényesülniük kell. Lássuk, megfelelnek-e ezeknek az elvárásoknak ezek a rendeletek? A polgárok fő szempontja – a szociális védelem – jól megoldott. A második területen, a közérthetőség terén még van hova fejlődnünk. Ezzel nem akarok senkit vádolni; ez a téma nagyon összetett, szakmai jellegű. Nem könnyű novellaszerűen tálalni. A harmadik szempont, az átfutási idő azon múlik, hogy ma itt hogyan szavazunk. A társadalombiztosítási juttatások nem olyanok, mint az üzleti profit vagy a banki osztalék. Az értük folyamodók bajban vannak, és általában a támogatás az egyetlen bevételi forrásuk. Ezért kérek mindenkit, hogy támogassa a hathónapos kifizetési időszakra vonatkozó javaslatot. Ahhoz, hogy a polgárok jogait megfelelően megvédjük, a tagállamok érintett intézményeinek azonos ütemben kell dolgozniuk, hathavi bontásban, különösen amiatt, hogy elektronikus eljárás lesz. A juttatások feldolgozásának 18 hónapos időszakonkénti lebontása nem szerencsés ötlet most, a XXI. században.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Tisztelt elnök asszony! Koordinált társadalombiztosítási rendszert létrehozni nagyon nehéz feladat. Ezért gratulálnunk kell az előadónak. Egyvalamire azonban felhívnám a figyelmet: az Európán kívülről érkező bevándorlók családjának fizetett támogatásokra. Természetesen támogatni kell azokat, akik legálisan vannak itt, és humanitárius segítségnyújtást érdemelnek az illegális bevándorlók is, de a szociális juttatások korlátozások nélküli kiterjesztése olyan családokra, akiknek ez lesz az egyetlen állandó jövedelemforrása, az hatalmas hiba. Jelenleg sok olyan család élvez sokféle juttatást, akiknek szándékában sem áll dolgozni, mert elégedettek a segélyek biztosította életszínvonallal. Ez nagyon demoralizáló a gazdaság számára, és sokat árt az európai munkakultúrának is. Ezt csak tetézi az a tény, hogy ezek a családok új lakóhelyük kultúrájától és hagyományaitól idegen módon élnek. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, mi Jean Lambert jelentését szakmai szempontból pozitívnak tartjuk, mivel előrelépést jelent a társadalombiztosítás koordinációjában. Lehetővé teszi, hogy az EU polgárainál összeadódjanak a több tagállamban töltött szolgálati évek, és az akkor érvényben lévő társadalombiztosítási rendszer alapján lehet majd kiszámítani a nyugdíjukat, illetve biztosítani egyéb jogaikat. Így a jelentés hozzájárul a polgárok unión belüli könnyebb, akadálytalanabb mozgásához. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem szabad elsiklanunk afelett a tény felett, hogy, a jelentésben felvetett ellenvetések dacára, az információk és személyes adatok elektronikus cseréjére kerül majd sor, és ezzel nem értünk egyet teljes mértékben. Ki szeretném emelni, hogy az Európai Unióban olyasvalamire is szükség van, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Nem szabad olyan intézkedéseket hozni, amelyek öncélúan könnyítik meg az EU-n belüli mozgást. A munkavállalók nem ezt várják, hanem az alapjogaik tiszteletben tartását. A származási országban lévő munkanélküliség vagy rossz munkakörülmények miatti országba való kivándorlás nem szociális szükséglet. A szociális szükséglet a biztos foglalkoztatás, ami a családok életének biztonságát teremti meg. A pénzügyi és szociális okokból zajló kivándorlásnak nem szabad célnak lennie, távolról sem. Az az út, amit az Európai Unió ma választ - a tőke szabad mozgásának előtérbe helyezése a nyilvánvaló munkavállalói jogokkal szemben, ahogy az az Európai Közösségek bíróságán tárgyalt több ügyből is látszik – arra utal, hogy nem elégedhetünk meg annak jogával, hogy a polgárok átvihetik egy másik országba a nyugdíj-jogosultságukat; ezzel még nincs biztosítva a személyek szabad mozgása. A teljes foglalkoztatásért kell küzdenünk egy átfogó társadalombiztosítási rendszerrel a jelenlegi rendszerrel szemben, amiben a demográfiai hanyatlás ürügyén a bizonytalan foglalkoztatás felé haladunk, és több országban aláássuk a kollektív tárgyalások fontosságát. Edit Bauer (PPE-DE). – (SK) Először is, szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Jean Lambertnek és Emine Bozkourt-nak azért, hogy ilyen kiválóan végezték el ezt a nehéz feladatot. Az előadók, mi itt a Parlamentben, a Tanács és a Bizottság is mind együttműködött, és emiatt ma előttünk van végre az a régen várt új rendelet, ami lehetővé teszi majd a 883/2004/EK rendelet végrehajtását, ami a nehézkes 1408/71/EGK rendeletet váltja majd fel. Ezek a dokumentumok együtt leegyszerűsítik a polgárok hozzáférését a támogatásokhoz és szolgáltatásokhoz, ahogyan több képviselőtársam és a biztos úr is rámutatott. Az ezekhez való hozzáférés, amit az egyes tagállamok a saját társadalombiztosítási rendszerükön keresztül biztosítanak, eddig nehézkes volt a külföldön élők számára. Nincs kétség afelől, hogy ezek a dokumentumok segítenek majd leegyszerűsíteni a munka céljából történő határokon keresztüli mozgást, aminek eredményeképp az egységes munkaerőpiac jobban fog működni, és a polgárok jobban ki tudják azt használni. A Lambert-jelentés árnyék-előadójaként szeretném kiemelni az egyenlő bánásmód és a diszkriminációmentesség elvének kibővített alkalmazását, ami a rendelet intézkedéseinek a harmadik országok állampolgáraira való kiterjesztése révén valósul meg. Úgy gondolom, hogy – amint azt ez a vita is mutatja – nem gondolhatjuk, hogy ez a rendelet majd minden gondot megold. Még a most meglévő gondokat sem oldja meg, nem hogy a jövőbelieket. Nyilvánvaló, hogy sok lépésre kerül majd sor és sok munkát kell majd elvégezni, hogy a rendszer fenntarthatóvá váljon és alkalmazkodjon az új kihívásokhoz; ennek része a koordináció is. Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Többször is szóba került már, hogy milyen erősen szakmai jellegű ez a rendelet. Valójában itt egy rossz megközelítés akadályozta egy politikai cél elérését. Az Európai Unióban egységes piac van, de 27 különböző társadalombiztosítási rendszer. Több millió polgár dolgozik származási országától

27

28

HU

Az Euròpai Parlament vitài

eltérő országban, és nekik és családjuknak kijárnak a szociális jogok. Az intézményeknek kezelniük kellene ezt a helyzetet, és a szolgáltatásokat nyújtóknak el kellene számolniuk ezekkel a szolgáltatásokkal. A problémák megoldásának mai módszerei az Internet előtti korból származnak, amikor az EU-nak hat tagja volt, nem túl gyakran költöző polgárokkal. Ma 27 tagállam van, és a polgárok körében gyakori a migráció. A szabályozás modernizációja, leegyszerűsítése és az új helyzethez igazítása elengedhetetlenül szükséges. Ez a 883/2004 rendelet célja is, ami viszont az eljárás szabályozása nélkül alkalmazhatatlan. Most 2008-at írunk – négy éve késik a dolog, ami a jogaikkal élni kívánó munkavállalóknak és az érintett cégeknek és hatóságoknak is sokat árt. A közmondás szerint az ördög a részletekben rejlik. Gratulálnunk kell Jean Lambert-nek és Emine Bozkourt-nak, az előadóknak, mert a részletek problémájának megoldásával valószínűleg akadálytalanná tették az információáramlást, és egyben biztosították az adatok biztonságát és a hatékonyabb koordinációt is. Ma gratulálnunk kell Jean Lambert-nek és Emine Bozkourt-nak, az előadóknak, mert a részletek problémájának megoldásával valószínűleg akadálytalanná tették az információáramlást, és egyben biztosították az adatok biztonságát és a hatékonyabb koordinációt is. A mostanában előkerülő új szociális javaslatok csak kis előrelépést jelentenek, a rendszerben pedig nagyok a hiányosságok. A 883. rendelet végrehajtása ebben a helyzetben nagyon jó hír. Egy kicsit enyhíti azt az érzést, hogy az utóbbi években az európai szociális rendszer helyben toporgott. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök asszony, a 883/2004/EK rendelet nem csak a munkavállalókra és családjukra vonatkozik, hanem mindenkire, akire érvényes a társadalombiztosítás. Kiterjed ezen rendszerek koordinációjára is, és nagyon fontos változásokat vezet be a nyugdíjak, ellátások és egyéb támogatások számításában is. Az, hogy ez a koordináció mennyire lesz hatékony, azon múlik, hogy mi áll az új végrehajtási rendeletben, és milyen hatékonyan zajlik az elektronikus adatcsere és mennyire jó a kommunikáció. Az jó, hogy a rendelet harmadik országokra is vonatkozik, és az is, hogy folyamatosan igyekeznek javítani a rendeleten. Elismerést érdemel az elvégzett munka, és az előadó javaslatai is. Tőle ennél többet nem lehet kívánni, hiszen a Tanács és a Bizottság még nem fejezte be a munkáját, és nem adta át a mellékletek végleges tartalmát. A munka tovább folyik, és az ellátásokra jogosultak tovább várnak, várják végre a teljes támogatást és bosszankodnak a bürokrácia és az elhúzódó ügymenet miatt. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, ezek a rendeletek megerősítik az európai politika általános irányát, és az európai polgárok szociális biztonságával kapcsolatos gyakorlati problémák megoldását célozzák, mindazokat segítve, akik egy másik tagállamban élnek és dolgoznak. Amikor életbe lépnek, amikor elfogadásra kerül a jelenleg az együttdöntési eljárás keretében vizsgált végrehajtási rendelet, akkor majd megerősítik a munkavállalók mobilitását és könnyebbé teszik a családok életet, mind az aktív keresők, mind a nyugdíjasok számára. Az előadók szerint, akiknek egyébként én is gratulálok a munkájukhoz, a rendeletek leegyszerűsítésénél alkalmazott elvek megváltoztatják a jelenlegi koordinációs rendszert, mégpedig anélkül, hogy korlátoznák a polgárok jogait, mint ahogy azt a harmonizáció tette volna. A hatékonyság és a gyors megoldások igényét a bürokratikus eljárások leegyszerűsítésével és az államközi adminisztratív problémák megoldásával elégítik ki. A tagállamok egyik fő feladata az együttműködési hatóságok és különleges kapcsolattartó szervezetek kijelölése, amelyek a határokon átnyúló szociális biztonság különböző területeiért felelnek majd. Az egyik ilyen terület a hosszú távú ellátás, amit a Parlament javaslata igen összetett módon kezel. Reméljük, hogy sikerül ennél egyszerűbb megoldást találni az öregedő Európa krónikus problémájának kezelésére. A fizetési rendszerek, a vitarendezés, a kifizetett összegek visszaszerzése és azok a nehézségek, amelyekkel a polgárok akkor szembesülnek, ha az unión belül külföldön létesített munkaviszony után próbálnak társadalombiztosítási jogokat kérni, mind-mind hatalmas gondok, és reméljük, hogy ezeket az új alaprendeletben és a végrehajtási rendeletben leírt koordináció segítségével sikerül záros határidőn belül megoldani. A nemzeti társadalombiztosítási rendszerek egyéni sajátosságainak figyelembevételéről a nemzeti jogszabályok végrehajtásról szóló XI. melléklet gondoskodik. A rendelet a külföldi munkavállalók jogait is rendezi.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök asszony, a szélsőjobb mindig hallatja a hangját, ha ez a téma kerül terítékre – folyton "segélyturistákról" beszélnek. Sosem emlegetnek viszont adóturistákat. Mindig a szegényeket érik az ilyen támadások. Szeretnék gratulálni az előadóknak a jelentéseikhez. Hasznos munkájuk sajnos aligha fog sok figyelmet kapni a tagállamok médiájában, a média ugyanis mindig a rossz hírekre éhes. Ezek a bonyolult állásfoglalások a tagállamok társadalombiztosítási rendszereit igyekeznek koordinálni, amelyek már önmagukban is nagyon bonyolultak, hiszen nagyon sok különféle helyzetet kell szabályozniuk. A rendeletek létfontosságúak a polgárok és a lakosok számára, különösen azoknak, akik határvidéken élnek, mert közülük sokan járnak át a határon dolgozni. Fontos, hogy az ilyen embereknek is megoldott legyen a helyzete váratlan munkanélküliség, betegség vagy baleset esetén, vagy akár amikor nyugdíjba vonulnak. Ha azt akarjuk, hogy az Európai Unióban érvényesüljön a szabad mozgás, akkor nekik biztonságot kell nyújtani. De egy fontos kérdést nem hagyhatok szó nélkül, ami kimaradt a rendeletekből és általában a tagállamok jogszabályaiból is. Ez a fogyatékkal élők szabad mozgása, akiknek sok esetben személyes segítségre van szükségük a szabad mozgáshoz. (Az elnök félbeszakítja a beszélőt.) Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) A társadalombiztosítási rendszerek koordinációjára vonatkozó szabályok szorosan kapcsolódnak a személyek szabad mozgásának elvéhez, és javítani fogják a hazájuktól eltérő tagállamban élő polgárok életszínvonalát és foglalkoztatási körülményeit. A rendelet, az előadók által módosított formájában, leegyszerűsíti az összes ilyen eljárást és kiterjeszti a rendelkezések alkalmazását az összes polgárra, azokra is, akiknek van állásuk, és a munkanélküliekre. Az európai polgároknak kijár a teljes munkával töltött idő alapján számolt nyugdíj. Amint letelepszenek egy Európai Uniós államban, a polgároknak rendelkezésére kell, hogy álljon egy olyan közigazgatási rendszer, ami összegyűjti a korábbi munkahelyekre és a munkaviszonyból származó jogokra vonatkozó információkat. Ezért szerettem volna, hogy a Bizottság javaslata a lehető legkonkrétabb megoldásokat tartalmazza arról, hogy a tagállamok hogyan adják át – a lehető leghatékonyabban – a szociális jogosultságokkal kapcsolatos információkat. Ezen kívül úgy vélem, hogy ez a rendelet alapvetően fontos az európai munkaerő mobilitása érdekében. Az Eurobarometer felmérés szerint a polgárok több mint 50%-át zavarja a szociális biztonság hiánya abban az esetben, ha egy másik tagállamban vállalna munkát. Emiatt az európai polgároknak csak 2%-a él másik tagállamban. Ha azt akarjuk, hogy a mobilitás az európai gazdaság egyik motorja legyen, akkor el kell hárítani a szociális jogosultságok hordozásának adminisztratív akadályait. Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Špidla biztos úr, hölgyeim és uraim! A társadalombiztosítás európai szintű koordinálása szükséges, ezért jött létre ez a mai vita. Először is szeretném elismerésemet kifejezni Emine Bozkourt és Jean Lambert előadók munkája kapcsán. Másodszor, szeretném felhívni a figyelmet a következő fontos pontokra: mindenképpen garantálni kell a nemzeti rendszerek kompatibilitását, mind a magán- mind az állami szektorban és a kölcsönös biztosító egyesületek esetében is. Ez a kompatibilitás hozzá fog járulni a nagyobb mobilitáshoz és a munkavállalóknak megadja a szabad mozgás lehetőségét egész Európában. Elnök úr, ennek ismeretében fontos, hogy előrehaladjon a különböző tagállamokban befizetett járulékok összegzése, és annak biztosítása is, hogy a társadalombiztosítási rendszerek koordinációja bővítse, ne pedig korlátozza a polgárok jogait. Ezen kívül létfontosságú a szabályozás leegyszerűsítése is, hogy a polgárok megértsék az Európai Unió által használt megfogalmazásokat és elveket, és úgy érezzék, hogy Európa egy egység. Tudjuk, hogy a társadalombiztosítási rendszerek irányítása nem könnyű, de létfontosságú, hogy az európai polgárok megértsék, hogy milyen elvek mentén dolgozunk. Ennél is tovább megyek: ez a koordináció bizonyosan mindenkinek segít majd jobban megérteni a többi ország társadalombiztosítási rendszerét. Minden európai számára jobb szociális biztonságot kell nyújtanunk, és olyan társadalombiztosítási rendszert kell bevezetnünk, ami a különböző rendszerek legjobb tulajdonságait ötvözi. Már most javítanunk kell a koordináción, és, ki tudja, talán majd eljön a harmonizáció ideje is.

29

30

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A belső piac, a négy szabadság elfogadása az Európai Unió egyik legnagyobb eredménye. A szolgáltatásokról és a személyek szabad mozgásáról szóló irányelv elfogadása nagy előnyökkel jár az Európai Unió polgárai számára. Másrészről azonban a polgárok hozzánk fordulnak az egészségügyi és szociális ellátással kapcsolatos problémáikkal. Az egyes tagállamoknak megvan a maguk sajátos társadalombiztosítási rendszere. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen rendszerek koordinálása az átláthatóság, a bürokrácia kiküszöbölése és az elektronikus információcsere hasznos lesz az EU polgárai számára. Szeretnék köszönetet mondani minden képviselőtársamnak a mai nagyon érdekes vitáért, és az előadóknak az elvégzett nehéz munkájukért. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, köszönöm a részletes vitát, ami véleményem szerint a jelentés magas színvonalát mutatja. Az új rendelet elkészítése fontos fázisba ért. Nem oldódott meg minden probléma, de, ahogy a mai vita is mutatja, minden területen sikert értünk el. Az európai rendszer célja a társadalombiztosítási rendszerek koordinálása. Ez nem jelenti azt, hogy új jogokat tartalmazna. Ezen a szinten erről nincs szó. Javítja viszont az Európai Unióban mozgó polgárok jogainak gyakorlati alkalmazását. Több tízmillió emberről van szó, több tízmillió esetről. Engedjék hát meg hogy újra kihangsúlyozzam, hogy milyen fontos ez a vita, tekintve, hogy az Európai Unió szinte minden állampolgárát érintő gyakorlati kérdésről van szó. Azt is kiemelném, hogy a szakmai javaslatoknak van bizonyos politikai oldala is, mivel a mozgás szabadsága és a jogokhoz való hozzáférés véleményem szerint az Európai Unió alapelveihez kötődik. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy röviden reagáljak egy, a betegek mozgásával kapcsolatos irányelv-tervezetről szóló megjegyzésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a szolgáltatások szabad mozgásáról van szó, így a korábbi irányelvvel való párhuzamba állítás pontatlan. Ezen kívül úgy gondolom, hogy a részletes parlamenti vita be fogja bizonyítani, hogy ezek a javaslatok az Európai Unió polgárai számára előnyöket hordoznak. Jean Lambert, előadó. − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani az összes felszólalónak. Egyértelmű, hogy egyes polgárok olyan életet élnek, ami viharosnak tűnhet. De a helyzetük valójában lehet akár igen egyszerű is, ha például a határtól 10 km-re laknak és munkát keresnek, vagy más okból költöznek. Némelyik felszólalás egyértelművé tette, hogy a jelenlegi rendszert nem látják át túl jól az egyes tagállamok közigazgatásában dolgozók, sőt, képviselőtársaim sem. A társadalombiztosítási rendszerek koordinációja már létezik, a dolog nem új. Most csak a rendszer frissítéséről, a rendelkezések alkalmazásáról és az igények kielégítéséről van szó. Akiknek önök közül van európai egészségbiztosítási kártyája – és gondolom, mindenkinek van – az tudja, hogy van mit egyszerűsíteni a meglévő rendszeren. Aki nem biztos benne, hogy határ menti ingázónak számít-e annak a 11(1) cikk 30. módosítását ajánlom átolvasásra. Ez a végrehajtási rendelet igyekszik egyértelműen lefektetni a polgárok jogait. Ez a 34. és a 125. módosítás célja. Az utóbbi a meglévő szabályok tisztázása, nem ad új jogokat a két tagállamban munkát keresőknek. Ismét kérek mindenkit, hogy támogassa az adatbázisról szóló bizottsági szöveget. Ha ez nem működik hatékonyan – és egyébként a tagállamok közigazgatása is azt szeretné, hogy működjön – akkor nagyon nehéz lesz betartani Parlament által megszabandó határidőket. A ház támogatására ajánlom a bizottsági álláspontot mindkét jelentésről, és nagyon várom a szavazást. Emine Bozkurt, előadó. − (NL) Nemigen van mit hozzátennem. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a vitához, és köszönöm a támogatást. Kíváncsian várom a szavazás eredményét. Robert Goebbels (PSE). - (FR) Elnök asszony, hétfő este megtisztelt minket látogatásával a miniszter, Jouyet úr, és nagyon jól esett látni, hogy a francia elnökség milyen fontosnak tartja a Parlament munkáját. Ma, amikor a szociális biztonság a vita tárgya, a elnökség egyáltalán nem képviselteti magát. Remélem, hogy ez nem annak a jele, hogy a francia elnökséget nem érdekli egy olyan fontos téma, mint a szociális biztonság. Elnök. - A vitát berekesztem. A szavazásra most azonnal kerül sor.

09-07-2008

09-07-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök

4. Határozat sürgősségi eljárásról A gazdasági válság által érintett európai uniós halászati flották szerkezetátalakításának ösztönzését célzó különleges átmeneti intézkedésről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2008)0454 - C6-0270 /2008 -2008/0144(CNS)) Philippe Morillon, A Halászati Bizottság elnöke. – (FR) Hölgyeim és uraim, valóban megkaptuk a sürgősségi eljárásra irányuló kérelmet, és azt a Halászati Bizottság 10 órakor tartott rendkívüli ülésén megvizsgálta. A Halászati Bizottság egyhangúan úgy döntött, hogy elfogadja a sürgősségi eljárásra irányuló kérelmet. Nagyon hálás vagyok a gyors döntésért. (A Parlament beleegyezik a sürgősségi eljárás alkalmazásába.)(1)

5. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazás eredményét és más részleteit lásd a jegyzőkönyvben.)

5.1. Éves cselekvési programok Brazíláért és Argentínáért (2008) (B6-0336/2008) (szavazás) 5.2. Az EU prioritásai az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszaka alkalmával (A6-0265/2008, Alexander Graf Lambsdorff) (szavazás) 5.3. A közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK irányelv módosítása (A6-0223/2008, Paolo Costa) (szavazás) 5.4. Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosítása (A6-0210/2008, Paolo Costa) (szavazás) 5.5. A légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályok (átdolgozott változat) (A6-0264/2008, Arūnas Degutis) (szavazás) 5.6. Az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) programja (A6-0240/2008, Christoph Konrad) (szavazás) − Szavazás előtt: Christoph Konrad, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek ehhez a jelentéshez, aminek, mint tudják, az egyik eleme az, hogy hozzájárul a dereguláció folyamatához és a bürokrácia csökkentéséhez. A jelentés a Bizottságot kötelezi arra, hogy éves jelentést adjon a Parlamentnek, informálva minket a bürokrácia csökkentésének és a deregulációnak az állásáról, remélhetőleg a sikeréről. De ebben a folyamatban a Parlament sokkal aktívabb szerepet is játszhatna. Ezért remélem, hogy ezen a jelentéstevési kötelezettségen kívül, mi magunk is sokkal aktívabban részt veszünk majd a folyamatban, például a bizottsági munka révén. A Gazdasági és Monetáris Bizottság különösen alkalmas arra, hogy ebben vezető szerepet játsszon, beleértve a Verheugen biztossal és a Stoiber-csoporttal folytatandó párbeszédet. A Parlamentnek tehát van még feladata ezzel a dossziéval, erre nyomatékosan felhívnám a figyelmet. (1)

További részletek a jegyzőkönyvben.

31

32

HU

Az Euròpai Parlament vitài

5.7. Elemek és akkumulátorok, valamint a belőlük keletkező hulladék (A6-0244/2008, Johannes Blokland) (szavazás) 5.8. Egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és használatának korlátozása (A6-0135/2008, Miroslav Ouzký) (szavazás) 5.9. A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételei (A6-0253/2008, Atanas Paparizov) (szavazás) 5.10. A földgáz belső piaca (A6-0257/2008, Romano Maria La Russa) (szavazás) − Szavazás előtt: Romano Maria La Russa, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mivel tegnap igen korlátozott volt a rendelkezésre álló idő, nem tudtam köszönetet mondani mindenkinek, akinek szerettem volna, és aki részt vett a munkánkban. Nehéz irányelv volt, és nagyon sok hosszú egyeztetés zajlott, de véleményem szerint a folyamat sikeres eredménnyel zárult. Különösen szeretném megköszönni az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjainak együttműködését, különös tekintettel az árnyék-előadókra; köszönöm tehát Reul, Swoboda, Manders, Turmes és Seppänen uraknak, és természetesen Pielbags biztos úrnak – remélem, senkit nem hagytam ki – illetve köszönöm Vidal-Quadras úr együttműködését is. Szintén szeretnék köszönetet mondani a titkárságnak, az összes kollégámnak és beosztottamnak. Rögtön befejezem. Ez az irányelv rendkívül fontos. Olyan irányelv… tényleg csak pár másodperc. Olyan irányelv… de hát úgyis annyi időt pazarlunk! … ami fontos a piaci szereplőknek, amik sajnos sokszor monopóliumok, és a fogyasztóknak is. Úgy gondolom, hogy a munkánk során igyekeztünk nem büntetni sem a termelőket, sem a fogyasztókat, de … köszönöm a tapsot, de folytatnám … igyekeztünk minden európai polgár javát szolgálni … jó, sietünk, befejezem. Köszönöm mindenkinek, ez az európai parlamentáris demokrácia szép példája volt. (Taps)

5.11. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: végrehajtási szabályok (A6-0251/2008, Jean Lambert) (szavazás) − A 79. módosításról tartott zavazás előtt: Jan Cremers (PSE). – Elnök úr, a szavazás sorrendjének megfordítását szeretném javasolni. A 79. módosítás szélesebb körű, és a 163. módosítás korlátozza a 79. alkalmazását, tehát a 79. a bővebb. Ezért szeretném, ha azt vennénk előre. Elnök. − Azért vannak ebben a sorrendben, mert a 163. módosításba bekerült a "súlyos" szó. Jean Lambert, előadó. − Elnök úr, én támogatom a PSE képviselőcsoport által javasolt változtatást.

5.12. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: XI. melléklet (A6-0229/2008, Emine Bozkurt) (szavazás) 5.13. A 883/2004/EK rendelet rendelkezéseinek kiterjesztése harmadik országok azon állampolgáraira, akik egyébként nem tartoznak e rendelkezések hatálya alá (A6-0209/2008, Jean Lambert) (szavazás)

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

5.14. Az eljárási szabályzat 29. cikkének módosítása: A képviselőcsoportok megalakítása (A6-0206/2008, Richard Corbett) (szavazás) − Szavazás előtt: Bruno Gollnisch (NI). - (FR) Elnök úr, ahelyett, hogy az eljárási szabályzat 151., a módosítások elfogadhatóságáról szóló cikkét idézném, azt szeretném javasolni, hogy a Ház küldje vissza ezt a szöveget a bizottsághoz, mivel a módosítás szövege alig hasonlít az eredeti szövegre. Nagyon röviden bemutatnám a javaslatot. A Corbett-jelentés célja még maga Corbett úr szerint is az, hogy megakadályozza, hogy a nemzeti identitás, szuverenitás és függetlenség védelmében hívő képviselők csoportba tömörülhessenek. Rá szeretnék mutatni, hogy miért káros ez a jelentés. A következő parlamenti ciklusban emiatt a jelentés miatt nagyon sok független képviselő lehet, akik, miután felfedezik, hogy mennyi mindenben közös az álláspontjuk, képviselőcsoportot kívánnak alakítani, ami lehet, hogy nem lenne elegáns húzás, de könnyen meglehet, hogy egy ilyen csoportnak még több tagja lenne, mint amennyitől most tartanak. Úgyhogy már csak Corbett úr és a terv többi kiötlőjének teljesen antidemokratikus, pártközpontú, megosztó logikája mentén is károsnak mondható a javaslat. Azt javaslom, hogy ennek az intézkedésnek a következményeit bizottságban vizsgálják meg. Elnök. − Gollnisch úr, én elnököltem képviselőcsoportjának feloszlatásakor. Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, a szabályok megváltoztatására keresve sem lehetne rosszabb okot találni, mint hogy egyetlen ember vagy csoport ellen irányuló változtatásokat vezessünk be. Ez a különbség a jogállamiság és az önkényeskedés között. Mindenesetre úgy gondolom, hogy ez a jelentés jelenlegi állapotában illegális, mert a bizottság eredeti formájában leszavazta. A módosított változat, ami most előttünk fekszik, alig emlékeztet az eredetire, ami elbukott a bizottságban, úgyhogy azt gondolom, hogy saját eljárásrendünk alapján nem tehetünk mást, mint hogy visszaküldjük, vagy a bizottsághoz, vagy a jogi szolgálathoz. Jo Leinen (PSE), az Alkotmányos Ügyek Bizottságának elnöke. – (DE) Elnök úr, nincs olyan ok, ami miatt vissza kellene küldeni ezt a jelentést a bizottságnak. Ha Gollnisch úr érvelni akart volna az álláspontja mellett, eljöhetett volna a bizottsági ülésre, de nem tette. Mindezt már megvitattuk, és elmondtam ez előtt a ház előtt, hogy a képviselők száma 626-ról 785-re nőtt a nagy bővítés után, és most a tervek szerint 732-ről 751-re nő, és amikor ilyen változások történnek, akkor természetes, hogy a képviselőcsoportok minimális létszámát is ehhez kell igazítani. Korábban is mindig így történt, és most újra erre fog sor kerülni. Ahogy bizonyára tudják, a most előttünk levő módosítások kompromisszumos indítványok. Ezért úgy gondolom, elnök úr, hogy ma kellene szavaznunk, és nem kell visszaküldeni az ügyet a bizottságnak. Ennek semmi haszna nem lenne. (A bizottságnak történő visszautalásra vonatkozó kérést elutasítják.) - Szavazás előtt on Amendment 3: Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, szeretném röviden elmondani szóbeli módosítási indítványom okait, és egyben reagálni Corbett és Leinen urak felvetéseire, akik a Parlament létszámának növekedésével indokolták a változtatást. A jelen szóbeli módosítás, amit képviselőcsoportom nevében nyújtok be, a 2002-ben, Corbett úr előadói tisztségének idején elfogadott módosítások természetes továbbvitele. Ezért nagyon élénk figyelemmel kísérem a magyarázatát, ami az EU 15-ről 25 tagúra bővítésére hivatkozik. Ugyanezeket az arányokat véve a 27 tagú EU-ra, 3% jön ki, ami a nemzetek egyötödét képviseli, amiből 22 fős minimum adódik. Remélem, hogy módosításomat annak tekintik, aminek szánom: kompromisszumos javaslatnak. A tegnapi tárgyalások során elhangzott a kérés, hogy keressünk olyan kompromisszumot, aminek a szövege teljes mértékben megfelel Corbett úr 2002-es érvelésének. A szóbeli módosítás a következő: – angolul olvasom fel, mert csak az angol változat van meg nálam, amit a képviselők tegnap megkaptak. – "Egy képviselőcsoport legalább a tagállamok egyötödéből megválasztott képviselőkből áll. Képviselőcsoport létrehozásához legalább az összes képviselő 3%-a szükséges."

33

34

HU

Az Euròpai Parlament vitài

– (DA) Képviselőtársaimat arra kérem, hogy szavazzanak a szóbeli módosítás mellett, mert ez olyan kompromisszum, amivel mi, akik ellenezzük az eredeti javaslatot, hűek maradhatunk Corbett úr logikájához. (A szóbeli módosítást nem fogadták el)

5.15. A nemzeti bírák szerepe az európai igazságszolgáltatási rendszerben (A6-0224/2008, Diana Wallis) (szavazás) 5.16. Airbus/Boeing vita a WTO előtt (szavazás) 5.17. Európai stratégiai energiatechnológiai terv (A6-0255/2008, Jerzy Buzek) (szavazás) 5.18. Az EU válasza a nemzeti vagyonalapok jelentette kihívásra (szavazás) 5.19. A városi mobilitás új kultúrája felé (A6-0252/2008, Reinhard Rack) (szavazás) 5.20. Az EKB 2007. évi jelentése (A6-0241/2008, Olle Schmidt) (szavazás) 6. 2011 mint az „Önkéntesség Európai Éve” meghirdetése (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 7. A szavazáshoz fűzött indoklások A szavazatok szóbeli magyarázata - Ajánlások második olvasatra: Arūnas Degutis (A6-0264/2008) Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE) – (LT) Ma az Európai Parlamentben második olvasatában elfogadtunk egy, a Közösségben a légijáratok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló állásfoglalást. Egy 1992 óta hatályban lévő rendeletet módosítunk, és szeretném újra kiemelni azokat a módosításokat, amik a polgárok, főleg az utasok és a repülőgépeken dolgozók számára a legfontosabbak. Azokra a javasolt intézkedésekre gondolok, amelyek lehetővé tennék a légi utazás árainak átláthatóvá tételét, és amik alapján aktívabban tilthatnánk a félrevezető hirdetéseket és a tisztességtelen versenyt a légi közlekedésben. A módosítások célja a repülésbiztonsági előírások szigorúbb betartatása is, és a repülőgépek személyzetének szociális ellátására vonatkozó garanciák is. Úgy tűnik, hogy sikerült a Bizottság és a Tanács minden nézeteltérését megoldani, így a rendelet várhatóan az év végén hatályba léphet. Remélem, hogy a módosított rendeletet minden tagállam megfelelően végre fogja hajtani. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim, ma, 16 év után, végre zöld utat kapott az egyszerűsítés, az egységesítés és ugyanakkor a szigorúbb ellenőrzés a légijáratok működtetésének engedélyezésében. Remélem, hogy a rendelet nem fog a kis sportvállalatok felszámolásához vezetni. A rendelet mellett szavaztam. Őszintén hiszem, hogy ez a rendelet valóban lehetővé teszi majd, hogy bevonják azoknak a légitársaságoknak az engedélyét, amelyek azzal tévesztik meg az utasokat, hogy a teljes ár helyett csak a saját áraikat teszik közzé, az adók, díjak és üzemanyag-felárak nélkül. Remélem, hogy a felügyeleti hatóság az áraknak a lakóhely szerinti diszkriminatív megállapítására is odafigyel majd. Úgy gondolom, hogy a módosított rendelet javítani fogja a légi utazás biztonságát, különösen a repülőgépek személyzettel együtt, EU országból vagy harmadik országból történő bérlésének feltételeinek egységesítése által. - Jelentés: Miroslav Ouzký (A6-0135/2008) Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Szocialista témafelelősként támogattam a Miroslav Ouzký által kialkudott kompromisszumos javaslatokat. A Parlament és egyben a szocialista csoport sikerének tartom, hogy a Tanács is elfogadta, hogy a két glikol oldószert szélesebb körben korlátozzuk, így védve polgáraink egészségét.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A DEGME nevű anyag bőrön keresztül felszívódva károsítja az egészséget. Ismert, hogy a szaporodási képességet is korlátozza, ezért komoly siker, hogy nemcsak festékekben, hanem tisztítószerekben, padlóápoló szerekben is betiltottuk a használatát. A Bizottság eredetileg csak festékben tiltotta volna be a DEGME-t, de összpárti összefogással elértük, hogy tisztítószerekben is korlátozzák. A DEGME nevű oldószer belélegezve káros az emberi egészségre. Az Európai Bizottság előterjesztése szerint csak festékszóró sprayekből tiltották volna ki, ám szintén a szocialisták javaslatára aeroszolos tisztítószerekben is korlátozásra került. Mivel plenáris vita nem volt, ezért kívántam így elmondani a kompromisszumos javaslatok lényegét. - Jelentés: Romano Maria La Russa (A6-0257/2008) John Attard-Montalto (PSE). – (MT) Fontos, hogy az Európai Parlament ismerje az országomban fennálló helyzetet a víz- és áramárak tekintetében, és a mai döntés hatását is. Ezért fűzök indoklást a szavazatomhoz. Mióta a kormány megemelte az olaj árát, azóta a fogyasztók egy külön díjjal többet fizetnek. Ebben a hónapban jelentették be, hogy ez 96%-ra fog emelkedni. Ez újabb embereket taszít majd szegénységbe, úgymond energiaszegénységbe. Ugyanakkor a kormány nem javasol semmilyen rövid- vagy hosszú távú megoldást. Az alternatív energiaforrásokra semmilyen hivatalos politika nem vonatkozik, annak dacára sem, hogy az országban sok a napsütés és a szél. A kormány még más, tisztább energiákkal sem foglalkozik, például a földgázzal sem. Ezért szavaztam így, és ezért olyan fontos, talán történelmi jelentőségű, ami ma történt. Oldřich Vlasák (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Hadd indokoljam az Európai Parlament és a Tanács a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelvet módosító irányelvének javaslatával kapcsolatban leadott szavazatomat. Az irányelv fő része kétségtelenül az, ami a tulajdonjog elválasztásáról szól, ami kimondottan megakadályozná a vertikálisan integrált vállalatok számára a gázkereskedelemben és –szállításban való részesedésszerzést. A módosított kompromisszumos javaslat mellett szavaztam, mert meg vagyok róla győződve, hogy figyelembe kell venni azoknak az országoknak az aggodalmait, amelyek kifogásolták a tulajdonjog teljes szétbontását. Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a földgáz európai piacán túl kevés a szállítási infrastruktúrába való beruházás, és alacsony a koordináció a szállítási rendszerek működtetői között. Véleményem szerint azonban figyelembe kell vennünk a földgázés energiapiacok szerkezeti különbségét, és ennek megfelelően külön kell őket kezelnünk. A fölgázpiac liberalizációját fokozatosan és szimmetrikusan kell végrehajtani. Különös hangsúlyt kell fektetni a nemzeti piacok nyitottsági fokának harmonizációjára. Marco Cappato (ALDE). - (IT) Elnök úr, én tartózkodtam a végső szavazásnál, és az úgynevezett "harmadik opció" ellen szavaztam a gázpiac szolgáltatóinak és hálózatának elválasztásával kapcsolatban, mert elvesztegettünk egy nagy lehetőséget a gázpiacon a szabad verseny elvének érvényesítésére. Ugyanazt kellett volna tenni, ami a villamos áram piacán már megtörtént; ezzel szemben ez a harmadik opció gyakorlatilag garanciát ad a korábbi monopóliumoknak. Ezért a nemzeti piacok továbbra sem lesznek összevethetőek, így még távolabb kerül a valódi európai energiapiac álma. Ami ennél is rosszabb, az az, hogy ez a kétértelmű harmadik opció a gyakorlatban azt jelenti, hogy a volt monopóliumok további bátorítást és segítséget kapnak az olyan megállapodásokhoz, amilyet az egykori orosz gázóriás, a Gazprom kötött. - Jelentés: Jean Lambert (A6-0251/2008) Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, ahogy azt az összes képviselőtársam tudja, született egy EK-rendelet az európai társadalombiztosítási rendszerek koordinációjáról már 2004-ben, de sajnos nem volt hozzá végrehajtási rendelet. Az Európai Parlament döntése végre megadja a végrehajtás szabályait is, ami azt jelenti, hogy végre van olyan eszköz, ami az Európai Unión belüli mobilitást támogatja, a szociális biztonság megőrzésével. A kapcsolattartó szervek kijelölése arra is lehetőséget nyújt, hogy gyakorlati segítséget kapjanak azok, akik hazájukon kívül dolgoznak; ezek a szervek például megmondhatják nekik, hol és hogyan kell jelentkezni a nyugdíjért. Más szóval az Európai Parlament biztosította, hogy az emberek a szociális ellátásban valódi segítséget kapjanak.

35

36

HU

Az Euròpai Parlament vitài

- Jelentés: Emine Bozkurt (A6-0229/2008) Frank Vanhecke (NI). - (NL) Tartózkodtam a Bozkourt-jelentés szavazásánál, habár elvben nincs ellenvetésem az EU-tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek korlátozott koordinációja ellen, főleg ha az a szülőhazájukon kívül élő európai polgárok előnyére válik. A harmonizáció veszélyeire azonban szeretnék újra figyelmeztetni mindenkit. A harmonizációnál csak a tagállamok különböző társadalombiztosítási rendszereinek teljes egységesítése lenne rosszabb. Flamand emberként, úgymond testközelből látom, hogy egy egységes társadalombiztosítási rendszer mennyire működésképtelen már két csoport, a flamandok és a vallonok esetében, és milyen hatalmas visszaélésekhez vezet. Az ég szerelmére kérem, hagyjuk, hogy a tagállamok szervezzék és finanszírozzák a saját társadalombiztosítási rendszerüket, különben így vagy úgy, de visszaélésekkel terhelt rendszer fog létrejönni, ami rosszabb, drágább és kevésbé hatékony, mint az eredeti volt, és végeredményben rontja, nem pedig javítja, Európa népeinek szolidaritását. Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, én is szeretném indokolni a jelentés mellett leadott szavazatomat. A jelentés a régi helyett új rendeletet javasol, ezzel biztosítva, hogy a társadalombiztosítási rendszerek hatékonyabban koordinálhatóak legyenek, hiszen a vonatkozó jogi rendelkezések egyszerűsítésre vagy módosításra kerülnek. A Lambert-jelentés elősegíti az Európai Unió polgárainak nagyobb mobilitását azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy külföldön is megkapják a szociális támogatásokat. Ez nagyban hozzájárul az Európai Unió szociális biztonságához. - Jelentés: Richard Corbett (A6-0206/2008) Frank Vanhecke (NI). - (NL) Köszönöm, elnök asszony. Ma tehát Corbett úr újabb erőfeszítéseit láthatjuk arra, hogy a Parlamentet még inkább a politikailag korrekt Eurokraták ölebévé tegye. Tegnap arról született döntés, hogy az Európai Parlament képviselői alig tehessenek fel parlamenti kérdéseket, és a Parlament elnöke valamiféle öncenzúrát gyakoroljon. Ma könnyebbé teszik a képviselőcsoportok alakítását, és az előadó határozottan, némiképp őszintén elismeri, hogy ez főleg az euroszkeptikus jobboldal miatt van. Körbeértünk tehát. A parlamentben el kell hallgattatni az euroszkeptikus hangokat, főleg, ha a jobboldalról jönnek. Az ír, holland és francia népszavazások euroszkeptikus eredményét meg sem történtnek kell tekinteni, mint mindig. Ez a Mugabe-féle demokrácia európai változata. Ez aztán a demokrácia! Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, az előadó, Corbett úr meglehetősen sértő szavakkal fejezte ki a véleményét az Alkotmányos Ügyek Bizottságán kívül arról a politikai oldalról, amelynek jómagam is tagja vagyok; ez nyilvánvalóan komoly kétségeket támaszt a pártatlanságával kapcsolatban. A jelentéssel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel, és tartalmát a bizottság drasztikusan meghúzta; csak azok az intézkedések maradtak benne, amik biztosítják azon politikailag korrekt képviselőcsoportok túlélését, amiknek a taglétszáma a küszöb alá kerülne, és belecsempésztek egy módosítást külön azért, hogy a mi politikai irányzatunk képviselőcsoport-alakítását megakadályozzák. A jelentésben megadott indokok a tényekkel köszönőviszonyban sincsenek Csak a jelentés mellékletét kell megnézni, hogy lássuk: nincs olyan nemzeti parlament, ahol egy frakcióban a képviselők számának 20 fölött kell lennie. A szám sok helyen jóval alacsonyabb: 15, 10 vagy 8, egyes parlamentekben pedig egyetlen ember is alakíthat frakciót. A Corbett-jelentés tehát a demokrácia elleni támadás, és megsérti a fair play szabályait. Philip Claeys (NI). - (NL) A Corbett-jelentésnek csak egy célja van, mégpedig a jobboldali nacionalista hangok elnyomása az Európai Parlamentben. Corbett úr csoportjának elnöke ezt még csak nem is titkolja. Amikor 2007 januárjában megalakították az ITS képviselőcsoportot, akkor nyíltan kimondta, hogy a rendeletet módosítják majd, csak azért, hogy a jövőben megakadályozzák a jobboldali képviselőcsoportok alakítását. Más képviselőcsoportok is nyilván áldozatául esnek majd a szabályoknak, de Corbett urat ez nem érdekli. A javaslata alighanem az euroszkeptikus képviselőcsoport ellen irányul. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan a szocialisták számára, hogy mindenféle politikai beállítottságú csoportoknak ugyanolyan lehetőségei és politikai jogai legyenek ebben a házban. Ez a Mugabe-féle gondolkodásmód az európai demokráciadeficit egyik fő eleme, ugyanúgy, ahogy az is, hogy folyamatosan ignorálják a francia, holland és ír szavazók demokratikusan kinyilvánított szándékát. Legyen nyugodt afelől, elnök úr, hogy ez a jövő évi flandriai választásokon téma lesz.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Daniel Hannan (NI). – Elnök úr, az a tény, hogy ma egyáltalán volt erről a témáról szavazás, ellentmondani látszik a Parlament eljárási szabályzatának. A bizottság leszavazta a jelentést, azt hiszem azért, mert a bizottság elnöke rosszul ítélte meg, hogy kik vannak éppen a teremben. Ekkor egyszerűen felrúgott minden szabályt, és egy módosított változattal folytatta. Miért mentünk el eddig a pontig? Mi olyan fontos, hogy a szabályokat ennyire áthágjuk miatta? Mindannyian tudjuk, hogy mi – és ezt az előadó sem titkolta – az, hogy az euroszkeptikusok ne alakíthassanak képviselőcsoportot. De mitől félnek ennyire? Mitől ilyen idegesek? 50-en, maximum 60-an vagyunk 785 képviselő közül. Valójában lehet, hogy a saját szavazóiktól tartanak, és ránk vetítik ki azt a félelmet és lenézést, amit azok iránt éreznek, akik minden adandó alkalommal nemmel szavaznak az EU-ra. Talán rajtunk, a szavazók itteni képviselőin töltik ki a mérgüket, mert nem merik kimondani a véleményüket azok előtt, akik beszavazták magukat ide? Ha tévedek, bizonyítsák be: tartsák meg a beígért népszavazásokat! Pactio Olisipiensis censenda est! Bogdan Pęk (UEN). - (PL) Elnök úr, én a Corbett-jelentés ellen szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az a demokratikusnak mondott Európai Parlamentben zajló extrém diszkrimináció egyik példája, ahol adminisztratív eszközökkel próbálják ellehetetleníteni az olyan képviselőcsoportok alakítását, amelyek nem a többség által politikailag korrektnek tartott módon gondolkodnak vagy viselkednek. Ez kétszeresen is diszkriminatív, mert az adminisztratív módszereket a képviselőcsoportok alakításának megakadályozására használják, és ugyanakkor komoly plusztámogatást adnak a szervezett képviselőcsoportoknak, ami még több előnyt ad nekik. Ez a diszkrimináció ellentétes az Európai Unió alapvető értékeivel. A leghatározottabban tiltakozom ez ellen a lépés ellen, és ne is legyenek illúzióik: még ha sikerül is ezt itt keresztülvinni, Európa népei akkor sem fogják elfogadni. Tiltakozni fognak. Richard Corbett (PSE). – Elnök úr, ritkán hallani akkora csacskaságokat, mint amiket a Vlaams Blok, a Front national és Dan Hannan részéről hallottunk. Ez a jelentés nem cenzúrázza senkinek a véleményét, és a szabályok megváltoztatása sem vezethet ahhoz, hogy bárki elveszítse a szavazati vagy felszólalási jogát, vagy megszűnjön az Európai Parlament képviselője lenni. Csak arról szól a változtatás, hogy mi legyen az a küszöb, amitől képviselőcsoportot alakíthatnak a képviselők és így többet kaphatnak az adófizetők pénzéből, és politikai tevékenységükhöz több erőforrást kaphatnak. Minden nemzeti parlamentben van ilyen küszöb. Nálunk nagyon alacsony – százalékosan szinte az összes nemzeti parlament küszöbénél alacsonyabb. Nagyon is helyénvaló a felülvizsgálata. Feltűnt, hogy végül szinte minden képviselőcsoport támogatta a kompromisszumot – a nagyok és a kicsik is. Feltűnt, hogy még a Függetlenség/Demokrácia képviselőcsoport, az euroszkeptikus IND/DEM csoport javaslata is egy alternatív szám volt: 3%, azaz 22 képviselő. Tehát ők maguk is elismerik, hogy a jelenlegi küszöböt emelni kell. Most őszintén: akkora hatalmas támadás a demokrácia ellen, hogy 22 helyett 25 lett a határérték? Ugyan már! - Jelentés: Jerzy Buzek (A6-0255/2008) Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Elnök úr, Buzek úr jelentése részletesen értékeli az energiatechnológia összes stratégiai intézkedését. Sajnos a szükséges kutatások elégtelen finanszírozása és a földgáz és az olaj árának hirtelen emelkedése miatt a kutatási erőforrásokat az energiahordozók energiatermelésben való használatának csökkentésére kellett fordítanunk. Ez csökkenti a CO2-kibocsátást, és a stratégia részévé kell tenni. Nagyon fontosnak tartom, hogy támogassuk a biztonságos, modern atomerőművek és legújabb technológián alapuló, héliumot és hidrogént felhasználó erőművek építését célzó kutatásokat, és a harmadik generációs bioüzemanyagok kutatását is, amiket helyben is meg lehet termelni, csökkentve a szállítási költségeket. A szavazásnál azokat a módosításokat támogattam, amelyek ezeket helyezik előtérbe. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Hölgyeim és uraim, Buzek professzor imént elfogadott jelentése igen fontos dokumentum. Az Európai Unió egyre inkább függ az energiaimporttól, ami 2030-ban a számítások szerint 65%-os szintet fog elérni, és emiatt a szolidaritás elvére építve lépéseket kell tennünk az energiatermelés nyersanyagellátási biztonságának szavatolására. Az egyes tagállamokban az energiaszektor folyamatos liberalizációja miatt fellépő energiaügyi kockázatok csökkentésére további eszközöket kell bevezetni. Az EU megújuló energiához kapcsolódó céljainak elérése és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében támogatnunk kell az új technológiák kifejlesztését, különösen a széndioxid-befogási és -tárolási technologiákét. Fontos a tiszta szenes technológiák támogatása is, és az is, hogy többet tegyünk

37

38

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a második és harmadik generációs bioüzemanyagok elterjesztéséért és az atomenergia intenzívebb kutatásáért. Az energiahatékonysági és energiamegtakarítási munka is sokkal fontosabbá vált ezzel. A szavazatok írásbeli magyarázata - Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0336/2008) – Éves cselekvési programok Brazíláért és Argentínáért (2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, az állásfoglalás mellett szavaztam. Én vagyok a Fejlesztési Bizottságban az Erasmus Mundus program előadója, és a jelentésemet nemrég egyhangúan elfogadták. Remélem, hogy a szeptemberi plenáris ülésen elfogadhatjuk a végleges szöveget, hogy az új program 2009 januárjában beindulhasson. A cél a kiváló egyetemi rendszerünk terjesztése az EU határain kívül is, lehetővé téve a külföldi hallgatók számára, hogy a mi tanszékeinken tanuljanak – és támogatás útján lehetőséget adva az EU diákjainak, hogy az EU-n kívül is tapasztalatokat szerezhessenek. Úgy gondolom, hogy az Erasmus program a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb jogi eszköze, mivel – ahogyan azt a jelentésemben is kiemeltem – annak támogatnia kell a diákok hazatérését hazájukba, akik így új ötleteik, tudásuk és nemzetközi kapcsolataik révén hozzájárulhatnak saját országuk gazdaságának növekedéséhez. A finanszírozás számottevő része a második pont szerint a fejlesztési előirányzatból történik. Véleményem szerint biztosítani kell azt, hogy a 2008-as éves brazil és argentin cselekvési programok pénzügyi előirányzatait, amiket a gazdasági fejlődésre és a szociális segítségnyújtásra különítettek el, egyaránt az oktatásra és a az abban zajló konkrét lépésekre fordítsák, és azok biztosítsák a fenntartható fejlődéshez szükséges infrastruktúrát és termelési feltételeket. - Jelentés: Alexander Graf Lambsdorff (A6-0265/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mivel lehetetlenség a jelentés minden fontos pontjára kitérni, azt szeretném kiemelni, hogy miután az írek határozottan nemet mondtak a Lisszaboni Szerződésre, a Parlament továbbra is úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Éppen ellenkezőleg, ahogy ennek a jelentésnek a nem is titkolt céljai mutatják. Az Európai Parlament a következőket gondolja, egyebek mellett: - Minden ország álláspontjának, vagyis külpolitikájának az EU által meghatározott kötelező politikai platformhoz kell kapcsolódnia; - Az EU-nak meg kell fontolnia az ENSZ-nél fenntartott irodáinak átszervezését és bővítését az EU képviselőire a Lisszaboni Szerződés ratifikálása miatt háruló nagyobb feladatok és felelősségek okán; - A Tanácsnak a lehető leghamarabb meg kellene határoznia "az EU Egyesült Nemzetekhez küldött „megfigyelőinek” működési státuszát"; - A tagállamoknak meg kellene egyezniük arról, hogy egyöntetűbb álláspontot képviseljenek "az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformja tekintetében, amely – a végső célkitűzést szem elől nem tévesztve – egyfelől állandó helyet biztosít az EU-nak a megújított ENSZ keretein belül, ugyanakkor növeli az Unió súlyát". A nagy nemzetek, főleg Németország által kierőszakolt föderalizmus ez, annak is az egyik legnagyratörőbb és legnyilvánvalóbb megnyilvánulása. Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlament Munkáspártja üdvözli ezt a jelentést, és különösen örül annak, hogy az határozottan felszólította az EU tagállamait, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket a Millenniumi Fejlesztési Célok mellett. Nagyon is egyetértünk abban, hogy a fő szempont a megtett ígéretek betartása, és a meglévő folyamatok bővítése. A munkáspárti képviselők azonban nem értenek egyet azzal, hogy az EU-nak csak egy helye legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és ezt a javaslatot nem támogathatják. Ezt nem tartjuk jónak Európa képviselete szempontjából. A 19. cikk szerint a Biztonsági Tanács európai tagjai nem kimondottan az EU-t képviselik a Tanácsban. Ezentúl maga az ENSZ alapokmánya is kimondja, hogy ez nem is lehet így. Van azonban egy egészséges informális egyeztetési folyamat New Yorkban és másutt, ami nagyon is hasznos. Alexander Graf Lambsdorff (ALDE), írásban. − (IT) A Verts/ALE képviselőcsoport mindig is úgy gondolta, hogy az Európai Uniónak állandó helyet kellene kapnia az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában, ahogy

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

azt a Lambsdorff-jelentés írja. Képviselőcsoportunk azonban nem fogadja el azt, hogy az "Átívelő folyamatnak" nevezett kezdeményezés, ami szerint megnőne az állandó tagok száma, elsőbbségi státuszt élvezzen. Szerintünk azt csak több egyenrangú kezdeményezés egyikének kell tekinteni. David Martin (PSE), írásban. − Kiválónak tartom Lambsdorff úrnak a 63. ENSZ-közgyűlésen EU-s prioritásairól Különösen támogatom azt, hogy nagy elkötelezettséget vállaljuk a millenniumi fejlesztési célok mellett. Az EU millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó tervének globális szinten példát kell állítania mások elé, és a szeptemberi közgyűlésen ezt a példát el kell fogadtatnunk a nemzetközi közösséggel. A jelentés mellett szavaztam. Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − A mai plenáris ülésen szavazás nélkül elfogadásra került Lambsdorff úr a Tanácshoz intézett európai parlamenti ajánlásra irányuló javaslata az EU prioritásait tekintve az ENSZ Közgyűlés 63. ülésszaka alkalmával. Ez a gyakorlat, amit a 90. cikk tesz lehetővé, nem csak vitatható, de azt a hamis benyomást is kelti, hogy az egész EP egyetért a jelentés tartalmával, ami távolról sincs így. Visszautasítjuk azt a javaslatot, hogy a Lisszaboni Szerződés jelenlegi helyzete szükségessé tenné a Tanács és a Bizottság ENSZ-nél New Yorkban és Genfben fenntartott irodáinak átszervezését és bővítését az EU képviselőire a Lisszaboni Szerződés ratifikálása miatt háruló nagyobb feladatok és felelősségek okán. Ez nem csak sértő az ír szavazókra nézve, akik népszavazáson nagy többséggel elutasították a Lisszaboni Szerződést, de egyben a Lisszaboni Szerződés olyan értelmezésére irányuló kísérlet is, ami szerint az az EU-t jogi személyiséggel ruházná fel, egyféle szuperállammá téve azt. Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) A Lambsdorff-jelentés (és az ahhoz kapcsolódó ajánlás) egyértelmű politikai jelzés az Európai Unió ENSZ-jelenlétének megerősítéséről. A Bizottság és a tagállamok együtt az ENSZ költségvetésének 40%-át biztosítják, de ezrét cserébe eddig nem kaptak politikai befolyást, súlyt vagy hatalmat. De a szöveg egyik része félrevezető és káros a jelenleg New Yorkban a Biztonsági Tanács reformjáról zajló tárgyalások szempontjából. A javaslat kihangsúlyozza, hogy a végső cél az, hogy az EU állandó helyet kapjon, de a több létező tárgyalási kezdeményezés közül csak az úgynevezett "Átívelő folyamat" szerepel benne, amit azok az országok vezetnek, amelyek a sok javaslat közül csak egyet támogatnak; azt, hogy eggyel nőjön az állandó nemzeti tagok száma. A javaslatot, amit a tagok kevesebb, mint egyharmada támogat, sokan kezdettől fogva megosztónak és kiegyensúlyozatlannak tartják, ahogy arra maga a Közgyűlés elnöke is rámutatott. Nagyon örülünk annak, hogy az Európai Parlament ennyi figyelmet szentel az Európai Unió ENSZ-beli pozíciójának erősítésének, de úgy gondoljuk, hogy fontos rögzíteni a jegyzőkönyvben fenntartásainkat és az "Átívelő folyamatról" szóló résszel kapcsolatos ellenvetésünket. Pasqualina Napoletano (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, kedvező véleményt szeretnék mondani a Lambsdorff-jelentésről, ami újra rámutat, hogy az Európai Parlament milyen elkötelezett az Európai Unió ENSZ-beli képviseletének erősítése mellett. Azt azonban szeretném kiemelni, hogy a Biztonsági Tanács reformjával kapcsolatban a jelentés a New Yorkban zajló tárgyalásokra nézve káros értékítéletet mond. Különösen az káros, hogy a több vizsgált reformlehetőség közül csak az "Átívelő folyamat" kerül említésre (q bekezdés), ami az állandó nemzeti tagok számát kívánja növelni a Biztonsági Tanácsban. A javaslatot eddig kevesebb, mint az ENSZ Közgyűlésének tagjainak harmada támogatta. Ezért kérném jegyzőkönyvbe venni az ajánlás ezen részével kapcsolatos fenntartásaimat. Gianni Pittella (PSE), írásban. − (IT) A Lambsdorff-jelentés egyértelmű politikai jelzés az Európai Unió ENSZ-jelenlétének megerősítéséről; a Bizottság és a tagállamok együtt az ENSZ költségvetésének 40%-át biztosítják, de ezrét cserébe eddig nem kaptak politikai befolyást, súlyt vagy hatalmat. De a szöveg egyik része félrevezető és káros a jelenleg New Yorkban a Biztonsági Tanács reformjáról zajló tárgyalások szempontjából. A javaslat kihangsúlyozza, hogy a végső cél az, hogy az EU állandó helyet kapjon, de a több létező tárgyalási kezdeményezés közül csak az úgynevezett "Átívelő folyamat" szerepel benne, amit azok az országok vezetnek, amelyek a sok javaslat közül csak egyet támogatnak; azt, hogy eggyel nőjön az állandó nemzeti tagok száma. A javaslatot, amit a tagok kevesebb, mint egyharmada támogat, a kezdettől megosztónak és kiegyensúlyozatlannak tartják, ahogy maga a Közgyűlés elnöke is rámutatott.

39

40

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nagyon örülök annak, hogy az Európai Parlament ennyi figyelmet szentel az Európai Unió ENSZ-beli pozíciójának erősítésére, de úgy gondolom, hogy fontos rögzíteni a jegyzőkönyvben a fenntartásaimat és az "Átívelő folyamatról" szóló résszel kapcsolatos ellenvetésemet. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Aggasztó, hogy az ENSZ reformjának kérdése ilyen gyakran kerül napirendre. A reform szükségességét évek óta elismerik, de azt is, hogy azt végrehajtani lehetetlen. Ez a patthelyzet két okból súlyos gond. Először is súlyosbítja a szervezet sikertelenségét, ami sajnos így is elég nyilvánvaló. Másodszor, emiatt folytan napirenden van az alternatívák szükségessége. A demokráciák közötti együttműködés nyilvánvalóan hasznos és támogatandó dolog, még akkor is, ha a Demokráciák Szövetsége projektet nem feltétlen kell mindenben támogatni De a realitások talaján kell maradnunk. Ezért kell az ENSZ-nek alkalmazkodnia a hatalmi helyzethez, nem a legitimitás, hanem a működőképesség érdekében. Az Európai Unió szerepével kapcsolatban el kell ismernünk, hogy a Biztonsági Tanács jelenlegi és várható jövőbeni tagjainak egyike sem szeretné, ha lecserélnék egy közös EU-s képviselőre. Végezetül, az nyilvánvalóan látszik, hogy az ENSZ új Emberi Jogi Tanácsa messze nem lépett még túl az elődjének hiányosságain. José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE), írásban. − (ES) Arról a javaslatról, hogy az ENSZ 63. Közgyűlése szeptemberben New Yorkban kerüljön megrendezésre, az eljárási szabályzat 90(4) pontja úgy rendelkezik, hogy azon javaslatot, melyet a KKBP keretében tettek, és bizottságban szavaztak róla, vita, módosítások és a plenáris ülésen való ratifikáció nélkül elfogadottnak kell tekinteni, és a plenáris ülés napirendjére kell tűzni. Ezért, mivel gyakorlatilag a teljes dokumentummal egyetértünk egy bekezdés kivételével, képviselőcsoportom szeretné visszatartani a nemi és reproduktív egészséggel kapcsolatos információkról és szolgáltatásokról szóló bekezdéssel kapcsolatos véleményét. Ez a szövegrész, ami némileg kétértelmű is, olyan kérdéseket tartalmaz, amik komoly részben az egyéni lelkiismeretre és erkölcsre tartoznak, és úgy gondoljuk, hogy nem képezhetik semmilyen parlamenti rendelkezés tárgyát, különösen nem az ENSZ-közgyűlés kapcsán. Képviselőcsoportunk külön szavazást kért az AFET Bizottságban és az imént említett okokból nemmel szavazott. Konrad Szymański (UEN), írásban. − A Lambsdorff- jelentés és az ajánlás nagy politikai jelentőséggel bírnak, mivel az Európai Unió ENSZ-ben játszott szerepének megerősítését célozzák. Hasznos lehet felidézni, hogy habár a Bizottság és a tagállamok az ENSZ költségvetésének több, mint 40%-át adják, az EU szervezeten belüli befolyása ezzel messze nincs összhangban. De a jelentés szövegében van egy félreérthető rész a jelenleg New Yorkban zajló tárgyalásokkal és a Biztonsági Tanács reformjával kapcsolatban. Az EU állandó képviseletének, mint hosszú távú célnak a megerősítése mellett az ajánlás egyebek között idézi az egyik javasolt megoldást, az ún. "Átívelő folyamatot". Köztudott, hogy ez a javaslat igen megosztónak bizonyult, és az ENSZ tagjainak kevesebb, mint egyharmada támogatja, ahogy azt a Közgyűlés elnöke is elmondta. Ezért, bár az Európai Parlament ajánlásának általános tartalmát és szerkezetét nagyra értékeljük, ki kell hangsúlyoznunk, hogy fenntartásaink és ellenvetéseink vannak az "Átívelő folyamatot" említő résszel kapcsolatban. Marcello Vernola (PPE-DE), írásban. − (IT) A Lambsdorff-jelentés (és az ahhoz kapcsolódó ajánlás) egyértelmű politikai jelzés az Európai Unió ENSZ-jelenlétének megerősítéséről; a Bizottság és a tagállamok együtt az ENSZ költségvetésének 40%-át biztosítják, de ezért cserébe eddig nem kaptak politikai befolyást, súlyt vagy hatalmat. De a szöveg egyik része félrevezető és káros a jelenleg New Yorkban a Biztonsági Tanács reformjáról zajló tárgyalások szempontjából. A javaslat kihangsúlyozza, hogy a végső cél az, hogy az EU állandó helyet kapjon, de a több létező tárgyalási kezdeményezés közül csak az úgynevezett "Átívelő folyamat" szerepel benne, amit azok az országok vezetnek, amelyek a sok javaslat közül csak egyet támogatnak; azt, hogy eggyel nőjön az állandó nemzeti tagok száma. A javaslatot, amit a tagok kevesebb, mint egyharmada támogat, a kezdettől megosztónak és kiegyensúlyozatlannak tartják, ahogy maga a Közgyűlés elnöke is rámutatott.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nagyon örülök annak, hogy az Európai Parlament ennyi figyelmet szentel az Európai Unió ENSZ-beli pozíciójának erősítésére, de úgy gondolom, hogy fontos rögzíteni a jegyzőkönyvben a fenntartásaimat és az "Átívelő folyamatról" szóló résszel kapcsolatos ellenvetésemet. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) Nagyon örülök annak, hogy ma az Európai Parlament foglalkozik az EU ENSZ-találkozóra kiválasztandó prioritásaival. Az előadó javaslata említést tesz arról a tényről, hogy az ENSZ reformprogramja "új testületek létrehozását, a régebbiek radikális felülvizsgálatát, a gazdálkodás alapvető műveleteinek reformját, a támogatás újraszervezését és a Titkárság mélyreható reformját tartalmazza". Ez rendkívül fontos. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy mindezen tevékenységek középpontjában az ember és az emberi méltóságból fakadó emberi jogik állnak. Néhány éve II. János Pál pápa is beszélt erről az ENSZ előtt; azt mondta, hogy az emberi jogokat fenyegető első nagy veszély az anyagi javak elosztásával kapcsolatos, az ugyanis gyakran igazságtalan; és hogy a másik veszély a szellemi területen meglévő igazságtalanságokból fakad, és hogy egy embernek az igazsághoz fűződő hozzáállását is meg lehet sérteni, és az is nagyon fájdalmas, és a polgárjogok megsértése, amik pedig mindenkinek kijárnak, társadalmi háttérre, fajra, nemre, nemzetiségre, vallásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Véleményem szerint az Egyesült Nemzeteknek az ő iránymutatása szellemében kellene cselekednie. - Ajánlások második olvasatra: Paolo Costa (A6-0223/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelenlegi javaslat egy olyan csomag része (az Európai Vasúti Ügynökség kölcsönös átjárhatóságról szóló irányelvek javaslatával együtt), ami a vasúti közlekedés liberalizációja keretében "meg kívánja könnyíteni a mozdonyok szabad mozgását az EU területén belül". Ezért először, minden más szempont előtt, ki kell emelnünk, hogy az irányelv fő célja a vasúti közlekedés liberalizációjának akadályainak elhárítása, a tagállamok vasúti biztonsági jogszabályainak harmonizálásával. Ahhoz nem férhet kétség, hogy minden országból a legfejlettebb szabályozást kell átvenni és alkalmazni. De arra is szeretnék emlékeztetni, hogy a vasutak liberalizációjának és privatizációjának helyességét egyes országokban kétségbe vonták, például az Egyesült Királyságban is, mivel a szolgáltatás romló színvonala és más aggasztó fejlemények miatt újragondolták ezt a közszolgáltatások elleni támadást. Hangsúlyozni szeretném, hogy a vasúti biztonsági jogszabályok közösségi szintű harmonizációja nem fenyegetheti az egyes országok legfejlettebb törvényeit, és nem veheti el az országoktól azt a jogot sem, hogy ezen törvényeiket megtartsák. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Paolo Costának a közösségi vasutak biztonságáról szóló 2004/49/EK tanácsi irányelv módosításáról szól jelentése mellett szavaztam. Az európai vasúthálózat biztonságát nem lehet közös célok és közös fellépés nélkül elérni; ezért támogatom ezt a vasúti intézkedéscsomagot. Az egyik legfontosabb része a vasúti járművek engedélyezése; a gyártók és a vasúttársaságok szerint műszakilag nemigen indokolhatóak az érintett hatóságok által jelenleg előírt kívánalmak. A vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelveket pedig össze kell vonni. Szintén jó, hogy az új jogalkotási javaslat egyértelmű szabályokat ad meg a járművek karbantartásáról. A következő lépés ezért a Bizottság döntése egy kötelező karbantartási rendszerről. David Martin (PSE), írásban. − Costa úrnak a közösségi vasutak biztonságáról szóló jelentése mellett szavaztam. Az előadó javaslatai segítenek majd karcsúsítani a jogszabályokat és megkönnyítik majd a vonatok szabad mozgását az EU-ban. Ezek a javaslatok csökkentik majd a bürokráciát, és várhatóan segítik az európai vasúti közlekedés fejlődését. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A tagállamok nemzeti biztonsági eljárásainak harmonizálása nagyon fontos. Ez az ügy újabb példája annak, hogy mennyire szükséges a vasúti közlekedésbe beruházni. Ha azt akarjuk, hogy az európai közlekedésbe folyamatos beruházások érkezzenek, el akarjuk érni a kitűzött célokat és tiszteletben akarjuk tartani a polgárok felé tett és a nemzetközi vállalásainkat, akkor áldozni kell a vasútra és szavatolni kell az európai vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságát. Az egyszerűsítő intézkedések és a kölcsönös elismerés elvének bevezetése képezik a jelentés alapját. Szintén nagyon fontos a szigorúbb képzési és tanúsítási intézkedések bevezetése minden, a közösségi vasúti piacon érintett és felelős félnél, a vasúttársaságoktól kezdve az infrastruktúrakezelőkig.

41

42

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Úgy gondolom, hogy ez a jelentés egy újabb pozitív lépés a multimodális közlekedésnek az európai közlekedés fő tengelyéve tétele felé. Peter Skinner (PSE), írásban. − Arra szavaztam, hogy a nosztalgiavasutak kerüljenek ki az irányelv hatálya alól. Ennek oka az, hogy ezeket a társaságokat nagyon különleges esetnek tartom. Ha nekik is meg kellene felelniük az irányelv előírásainak, annak költségei megbénítanák ezeket a javarészt önkéntes, illetve tagsági díjakból élő vállalkozásokat. Ebbe a körbe tartozik a Romney, Hythe and Dymchurch Railway és a Kent and East Sussex Light Railway (aminek jómagam támogató tagja vagyok), és ezek a vasutak a Délkelet-Anglia és egész Európa történelmének részei, és turisztikailag is fontosak. Nagy kár, hogy egyesek ebben a parlamentben, akik magukat "nemzetinek" mondják, nem támogatták ezt a mentességet. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A vasúti szállítási szolgáltatások közös piacának létrehozásához meg kell változtatni a meglévő szabályozást. A tagállamok saját külön biztonsági előírásokat fejlesztettek ki saját műszaki és működtetési elgondolásaik alapján, főleg a belföldi járatokra. Egyre fontosabb, hogy a tagállamokban harmonizált legyen a szabályozás, közösek legyenek a biztonsági előírások, közösek legyenek a vasúttársaságoknak kiadott biztonsági tanúsítványok, és hasonló legyen a biztonsági hatóságok feladat- és illetékességi köre, illetve a vasúti balesetek vizsgálati eljárásai is. Minden tagállamban független szabályozó és megfigyelő szerveket kellene létrehozni. Ezen szervek megfelelő uniós szintű koordinálása érdekében azonos minimális feladat- és felelősségkört kellene megszabni számukra. A polgárok biztonságát meg kell védeni, amibe beletartozik a nyilvános használatra szánt vasúti vonalak rendjének biztosítása is, és ezt kell az EU egyik alapfeladatává tenni ezen a területen. - Ajánlás második olvasatra: Paolo Costa (A6-0210/2008) Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosításáról szóló jelentésével kapcsolatos minden módosítást. Az Egyesült Királyságban több, mint 20%-kal nőtt a vasúton utazók száma. Rövid távon ez hatalmas nehézségeket okozott, mivel a vasúti hálózat túlterhelt lett, és az utasok egyes régiókban – köztük szűkebb hazámban, Délnyugat-Angliában is – tiltakoztak az ellen, hogy a vasúti járműveket országszerte költöztetik. Ugyanakkor a kereslet miatt, és a széndioxid-kibocsátások csökkentése érdekében kampányok indultak rég bezárt állomások és vonalak megnyitására, például a somerseti Radstockban. Hosszabb távon új vasúti kocsik és mozdonyok megrendelésével a válság enyhíthető, de ahhoz, hogy Európa vasútjai sikeresek maradhassanak, stratégiai gondolkodásmódra van szükség, amit remélhetőleg a megerősített Európai Vasúti Ügynökség biztosít is majd. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a javaslat egy európai vasúti liberalizációs intézkedéscsomag része (a kölcsönös átjárhatóságra és a biztonságra vonatkozó javaslatokkal együtt), amiben az "Ügynökség" szabályozó szerepet tölt be. Ez a vasúti közlekedés, mint közszolgáltatás fokozatos leromlásához fog vezetni, és még nagyobb profitot biztosít a magáncégeknek a privatizáción (állami-magán partnerségeken) keresztül, az adófizetők pénzén, figyelmen kívül hagyva minden ország és polgáraik érdekeit. Portugáliában, amint az az idő múlásával egyértelmű lett, ennek a politikának a végrehajtása a közszolgáltatások színvonalának leromlásához vezetett, korlátozta a mobilitást és hozzájárult az árak növekedéséhez. Több száz km vasútvonal és sok állomás bezárásához vezetett, csökkentette az utasok számát és rontotta a szolgáltatás színvonalát, csökkenttette a vasúti dolgozók számát, és rontotta a megmaradók fizetését és jogait. A vasúti szektor a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából kritikus jelentőséggel bír. Olyan politikára van szükség, ami segíti országaink vasúti közlekedési rendszereinek fejlődését, javulását. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Támogattam Paolo Costa az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló 881/2004/EK rendelet módosításáról szóló jelentését. A közösség vasúti műszaki szabályozásának javítása a harmadik vasúti csomag keretében nagyon fontos és hasznos lépés, amibe beletartozik az Európai Vasúti Ügynökség megerősítése is. A terület fő szerveként az Ügynökségnek biztosítania kell, hogy egységes stratégia legyen érvényben egész Európában. Különösen

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

fontos ebből a szempontból az Egységes Európai Vasúti Közlekedésirányítási Rendszer folyamatos fejlesztése; a hálózatok kölcsönös átjárhatóságát és kompatibilitását mindenáron biztosítani kell. Egy EK hitelesítési eljárás bevezetése ennek egy megfelelő módja, de hatékonysága az Európai Vasúti Ügynökség működésétől függ. Ezért támogatom az Ügynökségnek az előadó által javasolt módon történő fejlesztését. David Martin (PSE), írásban. − Paolo Costa az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló jelentése támogatja az Egységes Európai Vasúti Közlekedésirányítási Rendszer létrehozásának szándékát, a legfejlettebb vasútbiztonsági technológia használatának érdekében. Támogatom ezt a kezdeményezést, ami a közösség vasútjainak biztonságáról szóló jelentéssel együtt lehetővé teszi az európai vasúti hálózat egységesítését. A jelentés mellett szavaztam. Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) A vasúti interoperabilitás kiemelten fontos az európai vasutak fejlődése és sikere szempontjából. Ezért nagyon örülök annak, hogy sikerült kompromisszumra jutnunk a terület közösségi szabályozásának javításáról. Habár az előadó, Paolo Costa javaslatai mellett szavaztam, nagyon is jól tudom, milyen korlátai vannak ennek a kompromisszumnak. Tíz év, ami alatt a vasúti járműpark egészének tanúsítása a jelentés szerint lezajlik majd, igen hosszú idő. Az Európai Vasúti Ügynökség szerepe is lehetne sokkal átfogóbb, különösen az Egységes Európai Vasúti Közlekedésirányítási Rendszer (ERMTS) fejlesztésével és alkalmazásával kapcsolatban. A tagállamok máshogy döntöttek, attól tartva, hogy a vasúti ügynökségek és más, nemrég létrehozott nemzeti szervek fölöslegessé válnak. Azért jutottunk ide, mert 2004-ben nem volt meg a bátorságuk ahhoz, hogy valódi európai dimenziót adjanak a vasútnak. Így megy az európai integráció folyamata: meg-megállva, kis lépésekben. De ha ilyen óvatoskodva haladunk, akkor nagy eséllyel lemaradunk bizonyos lehetőségekről; éppen ezért remélem, hogy a tagállamok nem húzzák ki magukat a dologból és szigorúan betartják, amit ők maguk javasoltak. - Ajánlások második olvasatra: Arūnas Degutis (A6-0264/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A fő cél; a légi közlekedés, egy közszolgáltatás liberalizációja kritikájaként szeretnék emlékeztetni arra, mint mondtunk egy évvel ezelőtt. Ez arra irányuló kísérlet, hogy: - Elrejtsék azt a tényt, hogy a liberalizáció negatív hatással volt a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre. Meg kell vizsgálni ennek a lépésnek a biztonságra és a járművek karbantartásának minőségére gyakorolt hatását; - Elkerüljék a munkavállalók jogainak teljes tiszteletben tartását és annak megemlítését, hogy: a) A személyzet szerződéseit és munkakörülményeit annak az országnak a jogszabályai, kollektív szerződései és kapcsolódó jogai fogják szabályozni, amiben a munkavállalók rendszeresen dolgoznak, vagy ahol a munkát kezdik és ahova utána visszatérnek, még akkor is, ha ideiglenesen egy másik országban dolgoznak; b) A közösségi légi közlekedésben dolgozók, ha cégük a közösségen kívüli operatív bázissal rendelkezik, azon ország szociális jogszabályainak és kollektív szerződéseinek hatálya alá esnek, amelyikben a cég fő irodája van; c) A dolgozók reprezentatív szervezeteinek részvétele a légi közlekedési szektor döntéseiben garantálva lesz. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az Európai Parlament által elfogadott rendelet megváltoztatja a légiutaztatási szolgáltatások nyújtását szabályozó jogi kereteket, ami a repülőtársaságoknak és az utasoknak is előnyére válik. A rendelet fontos lépés a belső piac megfelelő működése felé. Nagyobb versenyt teremt az európai légitársaságok között, amelyek nemzetközi versenytársaikkal versengenek. Ezáltal ugyanolyan feltételekkel zajlik majd a működési engedélyek kiadása és bevonása, ami megszünteti a verseny jelenleg meglévő torzulásait, amiknek okai egyebek között a működési engedélyek feltételeire vonatkozó szabályozás különbségei, a nemzetiségen alapuló diszkrimináció és a harmadik országokba tartó vonalak elleni diszkrimináció. De a változtatások legnagyobb haszonélvezője a fogyasztó lesz. Azzal, hogy kötelezővé válik az összes adó és díj feltüntetése a repülőjegyek árában, nagyobb lesz az árak átláthatósága és az extra díjak megfizetése valóban önkéntessé válik. Ez megakadályozza azt is, hogy a fogyasztók magasabb árak megfizetésére kényszerüljenek, és lehetővé teszi az informált döntést. Ezen kívül a pénzügyileg életképtelen társaságok megszüntetésével az utasok megszabadulnak az esetleges csőd miatti kockázatoktól.

43

44

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Arūnas Degutis a Közösségben a légijáratok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló jelentése mellett szavaztam. Támogatni kell a meglévő törvényi rendelkezések megerősítését és javítását célzó intézkedéseket, különösen a repülőjegyárak átláthatósága terén. Az utasoknak joguk van teljes információt kapni a jegyük áráról. Ez az új eszköz az árakat átláthatóbbá és érthetőbbé teszi. Így az Európai Unió fellép a félrevezető hirdetések ellen, és egyenlő feltételeket teremt a cégek versenyében, ami így a minőségről, nem az árak látszólagos alacsonyságáról fog szólni – ez különösen az interneten volt probléma. A szociális rendelkezések betartatását célzó lépések szintén az új eszköz hasznos részei; ezek a munkavállalóknak nagyobb védelmet és egységes munkakörülményeket biztosítanak. A közös szabályok védik a fogyasztók és a munkavállalók jogait és biztosítják a közösség légitársaságai részéről a szükséges átláthatóságot és az információk kiszolgáltatását. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Támogatom az előadónak a Tanács közös álláspontjának módosítások nélküli elfogadásáról alkotott véleményét. Úgy gondolom, hogy ez a rendelet megerősíti és javítja a meglévő működési engedélyek ellenőrzésének, a légi járművek bérbeadásának, a légi forgalom elosztásának és az árak átláthatóságának törvényi kereteit. David Martin (PSE), írásban. − Arūnas Degutisnak a légi szolgáltatások közösségi szabályairól szóló jelentése biztosítani fogja, hogy a fogyasztók a repülőjegyek valódi árát láthassák. A megadott teljes árnak ezentúl magában kell foglalnia a jegy árát, az adót, a repülőtéri illetéket és minden más díjat is. Ez pozitív lépés a repülés nagyobb átláthatósága és a fogyasztóvédelem felé. A légi szolgáltatásokban dolgozók nagyobb szociális védelmet kapnak a jelentés javaslatai értelmében. Ezért a jelentés javaslatai mellett szavaztam. James Nicholson (PPE-DE), írásban. − Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, ami véget vet a légitársaságok igazságtalan gyakorlatának, hogy olyan árakat reklámoznak, amikben nincsen benne minden adó, illeték és egyéb díj. A jelenlegi helyzetben a légitársaságok megúszhatják a félrevezető árak reklámozását, amik egész egyszerűen nem igazak. Emiatt a légiutazásban nem lehet az árak átláthatóságáról beszélni, ami torzítja a piaci versenyt és akadálya a fogyasztók informált döntésének. Sok esetben az emberek végül sokkal többet kénytelenek fizetni annál, amire eredetileg számítottak, mivel a meghirdetett ár köszönőviszonyban sincs a teljes árral. A Bizottság és a Parlament együttműködésével ez megváltoztatható. A jelentés eredményeképpen az árakat egyszerűen és egyértelműen kell jelezni, minden adót, illetéket és díjat is beleszámolva. A fogyasztók számára remek hír, hogy az EU véget vet a meglévő gyakorlatnak. - Jelentés: Christoph Konrad (A6-0240/2008) Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) A statisztikákat széles körben használják a cégek és a gazdaságban szerepet játszó intézmények is. Fontos szerepet játszanak a piaci trendek tervezésében és követésében. Ezért nagyon fontos, hogy a statisztikák összeállításánál használt mutatók megbízhatóak legyenek és megfelelően tükrözzék a piaci változásokat. A meglévő mutatókat és az új adatgyűjtési területek lehetőségét is felül kell vizsgálni. A statisztikák modernizálása azért is szükséges, mert a különböző tagállamokban különböző statisztikai gyakorlat van érvényben, ami gyakran megnehezíti az egész Európai Unió adatainak összehasonlítását. Természetesen ezen a területen a változtatásoknak nem szabad növelnie a vállalatok terheit, különösen nem a kis- és középvállalkozások esetében. Az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának programjában használt kifinomult megközelítés remélhetőleg a racionalizálásra ösztönöz majd, és a különböző forrásokból való statisztika-beszerzés módszereinek koordinálására is, illetve, ami a legfontosabb, emiatt a vállalatoknak nem kell majd ugyanazokat az adatokat megadni több különböző adatgyűjtő szervnek. Úgy gondolom, hogy az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának programja jó lépés a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése felé, ami segít majd elérni az Európai Bizottság célját, vagyis az adminisztratív terhek 25%-os csökkentését 2012-re. David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Cristoph Konradnak az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának programjáról szóló jelentését. A jelentés a statisztikák előállításának hatékonyságát segítő intézkedéseket tartalmaz, hogy azok az új elvárásoknak úgy felelhessenek meg, hogy a vállalkozások terhei közben csökkennek. A jelentés mellett szavaztam.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

- Jelentés: Johannes Blokland (A6-0244/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) Támogatom a jelentést. A 2006/66/EK irányelvnek meg nem felelő elemeket és akkumulátorokat be kell vonni és árusításukat nem szabad engedélyezni. A Bizottság úgy döntött, hogy a meglévő szabályozásnak megfelelő, az európai piacra 2008. szeptember 26. előtt került elemeket nem kell bevonni. Ezt nagyon logikus megoldásnak tartom. Az előírásoknak meg nem felelő elemek bevonása nagyobb hulladéktermeléssel járna. Úgy gondolom, a helyzet megoldásának legegyszerűbb és legjobb módja az, ha ezekre az elemekre és akkumulátorokra olyan matrica kerül, ami jelzi, hogy nem teljesítik az EU-előírásokat. - Jelentés: Miroslav Ouzký (A6-0135/2008) David Martin (PSE), írásban. − Ouzky úr jelentése értelmében két vegyület, az a2-(2-metoxietoxi)etanol (DEGME) és a 2-(2-butoxietoxi)etanol (DEGBE) használata sokkal korlátozottabb lesz, és egyes esetekben a nagyközönségnek árult termékekben betiltásra is kerül. A jelentés javaslatai megerősítik a fogyasztók védelmét. A jelentés mellett szavaztam. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. − (PL) A tisztító, öblítő és fertőtlenítő szerekben és festékekben és oldószerekben lévő toxikus anyagok veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre, irritálhatják a légutakat és a szemet, és allergiát is okozhatnak. A megadott biztonsági előírásoknak meg nem felelő termékek piaci forgalmazásának korlátozása nagy mértékben segítheti az emberi egészség és a környezet védelmét. Ezen termékek többsége a használat során káros lehet,: többféle kellemetlen tünetet okozhatnak. Az ökoszisztémába bejutva károsíthatják a környezetet is. Gyakran lehetetlen megjósolni a hatást, ha ezek az anyagok bejutnak a talajba vagy a vízbe. A különböző mosó- és tisztító szerek MME és BEE-tartalmának korlátozása nagyon jó lépés, ezért úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak minden lehetségest meg kell tennie azért, hogy egészségkárosító anyagok ne legyenek jelen az életünkben és a környezetben. - Jelentés: Atanas Paparizov (A6-0253/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mert az a gázpiac liberalizációs csomagjának részét képezi, és túlzottan támogatja a belső piac mielőbbi kiteljesedését célzó lépéseket, annak dacára is, hogy nem ért egyet az Európai Bizottság által javasolt eszközökkel és szabályokkal. Érdekes kritikai megjegyzéseket kaptak a beadott hatástanulmányok és az a tény, hogy esetenként a jelentés nem veszi figyelembe a szubszidiaritás elvét és az európai szervek között következetlen hatalommegosztás. De a jelentés lényege az, hogy megkönnyítse a földgázt szállító hálózatokhoz való hozzáférést a vállalatoknak, azaz megkönnyítse az állami szektor maradékának privatizációját, és azt a piacra belépni kívánó gazdasági csoportok kezébe adja. David Martin (PSE), írásban. − Atanas Paparizovnak a földgázszállításhoz való hozzáférés feltételeiről szóló jelentése meg fogja könnyíteni az EU belső gázpiacának integrációját. A jelentés a tagállamok közötti, határokon átnyúló ügyekkel foglalkozik és megnöveli az európai szintű szabályozói ellenőrzést. Fontos, hogy az EU tegyen a földgáz belső piacának létrehozásáért, ezért a jelentés mellett szavaztam. José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez a jelentés megérdemli a támogató szavazatokat, jómagam és mindazok részéről, akik úgy gondolják, hogy a harmadik energiacsomaghoz szükséges a földgázpiac valódi, nem csak látszólagos szabályozása. Örömmel fogadom a földgázhálózatba áramló nagyobb befektetések feltételeinek megteremtésére irányuló szándékot. Ez önmagában lehetővé teszi a szektorban a verseny erősödését. Szintén üdvözlendő a nemzeti gázpiacok effektív liberalizációja, és a harmadik felek hozzáférése a hálózathoz, ami megnöveli az átláthatóságot. Végül, üdvözlöm a dokumentum készítőjének azon szándékát, hogy átültesse a gyakorlatba az európai polgárok azon vágyát, hogy az energiapiac átláthatóbb és kevésbé monopolizált legyen. A harmadik energiaügyi csomagnak és az európai polgároknak is hasznára válik ez a jelentés.

45

46

HU

Az Euròpai Parlament vitài

- Jelentés: Romano Maria La Russa (A6-0257/2008) John Attard-Montalto (PSE), írásban. − Álláspontom azt tükrözi, hogy mennyire fontosnak tartom, hogy a földgáz a lehető legalacsonyabb áron álljon a fogyasztók rendelkezésére. Új gázvezeték épül Líbia és Szicília között. Ez Málta közelében fog elhaladni, tehát ahhoz, hogy országomnak előnyt jelentsen, csatlakozást kell kiépíteni, vagy a vezetékhez, vagy, amire már javaslat is született, Szicíliába. Országomban nem nagy a fogyasztás, évente 16 és 18 millió egység között. Ha a földgáz használata jobban elterjed, az kétségtelenül megváltoztatja majd Málta és Gozo energiapolitikáját is. Erre akkor kerülhet sor, ha a gázt az áramtermelésben is használni kezdik. Már úgy 15 évvel ezelőtt felhívtam a nacionalista kormány figyelmét a gáztüzelésű erőművek fontosságára. A kormány nem hallgatott rám, végül csak egy kis gázerőmű épült meg. Mivel Máltán kicsik a távolságok, a gáz használata magán- és haszongépjárművekben is elképzelhető, a motorok átalakítása könnyen megoldható. A gáz sokkal olcsóbb és sokkal kevésbé szennyező, mint akár a benzin, akár a dízelolaj. De a kormány és az EneMalta energiaügynökség még csak fontolóra sem vette a gáz infrastruktúrájának kiépítését. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A földgáz belső piacáról szóló irányelv javaslata a harmadik energiacsomag része, ami befejezi a földgázszolgáltatók privatizációját. Az irányelv-javaslat és a jelentés célja az egyes országokban még meglévő magas fokú centralizáció megszüntetése azért, hogy az EU-monopóliumok teljes mértékben bejuthassanak a piacra, és így felgyorsuljon a liberalizáció végrehajtása. Ezzel egy időben szankciókat is bevezet azon tagállamok ellen, amelyek még nem hajtották végre teljesen. A csomagnak két fő része van: a gázszolgáltatási tevékenységek és a gázszállítási- és tárolási tevékenységek tulajdonjogainak szétválasztása, hogy a tőke hatékonyan tudja kihasználni a köztulajdonú infrastruktúrát a tagállamokban maradó gáz termelésében, tárolásában és szállításában. Az elvben független szabályozó hatóságok megerősítése, aminek célja az, hogy a tagállamokban ne lehessenek nemzeti eltérések vagy állami intervenciók, garantálja, hogy a gázszektorban visszaéléseket végrehajtó vállalatok ellen az állam semmit se tehessen. Ez az EU-politika ugyanolyan rettenetes eredményekkel fog járni a munkavállalókra nézve, mint más energiaszektorok privatizációja: nőnek az árak és romlik a szolgáltatás minősége. A munkásosztálybeli családok érdeke azt diktálja, hogy harcoljunk ennek a politikának a megváltoztatásáért és a monopóliumok érdekei ellen. José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez az intézkedés egyértelműen demonstrálja az energiapiac liberalizációjának közös szándékát. Ezért igennel szavaztam. Úgy gondolom, hogy a földgáz termeléséhez szükséges eszközök és a szállítási hálózat tulajdonjogának szétválasztása ennek szükséges, de nem elégséges feltétele. Ezért olyan erős a nemzetközi infrastrukturális beruházások feltételeinek megteremtésének szándéka. Ezért kell azonos elbánást biztosítani az európai energiapiacba befektetni kívánó harmadik országoknak is. Ezért kell javítani az energiaszektor nemzeti szabályozó szerveinek koordinációját. Ez az intézkedés erősíti a piaci versenyt és ezáltal a fogyasztók érdekeit szolgálja, akik hasznát látják majd az egészségesebb, szabad és átlátható energiapiac új szabályainak. - Jelentés: Jean Lambert (A6-0251/2008) Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés mellett szavazok, mert megkönnyíti majd a másik tagállamba költözők vagy utazók életét, anélkül, hogy bármilyen területen több jogot ruházna az EU-ra. Marian Zlotea (PPE-DE), írásban. − (RO) A Lambert-jelentés mellett szavaztam, mert az a polgárok igényeit szolgálja. A globalizáció korát éljük, amikor több ezer ember dolgozik hazáján kívül, és szükségessé vált a társadalombiztosítási rendszerek koordinációja mindazok érdekében, akik élnek a más országban való munkavállalás jogával. Ezzel kell biztosítani és támogatni a mobilitást, ami az Európai Unió által biztosított alapjogok egyike. Európa szabad mozgást biztosít, de szociális jogokat is biztosítania kell, mégpedig a határokon átnyúló szociális jogokat.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Remélem, hogy az európai polgároknak előnye származik a munkavállalók mozgásszabadságát növelő kezdeményezésből a szociális biztonság, az egyenlő bánásmód és a diszkriminációmentesség terén, ezért azt támogatom. El kell törölnünk a mobilitás akadályait. - Jelentés: Emine Bozkurt (A6-0229/2008) Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavazok, mert az olyan ügyeket kíván részletesen szabályozni, mint a svéd szülői támogatás kifizetése, és ezzel túl sok hatalmat ad az EU kezébe. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Ezen dokumentum célja az, hogy az EU-ban a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjára vonatkozó szabályokat jobbá, hatékonyabbá tegye. A benne foglalt szabályok egyértelműen le fogják egyszerűsíteni az európai polgárok életét az Európai Unión belüli szabad mozgás terén. A munkavállalók, a hivatalnokok, a diákok, a nyugdíjasok és az üzletemberek egyaránt megkapják majd szociális juttatásaikat akkor is, ha lakóhelyet változtatnak. Mindenképpen támogatom, hogy számoljuk fel a személyek szabad mozgásának egyik akadályát, és ez a dokumentum fontos lépés efelé. - Jelentés: Jean Lambert (A6-0209/2008) Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Két megjegyzést szeretnék fűzni a Lambert-jelentéshez és a rendelethez, amit az módosít. 1. Az előadó tagadása dacára a rendelettervezet abból indul ki, hogy a harmadik országok állampolgárai szabadon mozognak az Európai Unióban és szabadon hozzáférnek annak munkaerőpiacához; ne felejtsük el, hogy ez – hála az égnek – még nincs így. A jelentés egy újabb kis lépéssel tovább csökkenti a tagállamok bevándorláspolitikai jogait, más szóval kevesebb szabadságot hagy az országoknak arra, hogy maguk döntsék el, kit engednek be, kit engednek letelepedni és milyen jogokat adnak meg nekik. 2. Helyénvalónak tűnik, hogy az EU tagállamainak polgárai élvezzék a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjának előnyeit, és hogy a munkájuk és befizetett járulékaik alapján nekik kijáró szociális védelmet akkor is megkapják, ha részt vesznek a "nemzetközi mobilitásban", amire egyébként nagyon is bátorítják őket. De az, ha ezen a területen mindenképpen egyenlő elbánást akarunk biztosítani az európai polgároknak és harmadik országok állampolgárainak, és nem várjuk el a kölcsönösséget, az tovább fogja gerjeszteni a bevándorlást, ami már így is túl nagy, részben a hatalmas, megkülönböztetés nélkül alkalmazott és öngyilkos módon nagyvonalú társadalombiztosítási rendszereink miatt. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Az emberek EU-ba vetett hite nagy mértékben függ Európa szociális rendszerének stabilitásába vetett hitüktől, és az utóbbi évek és évtizedek során az egyik legnagyobb változásokon átment terület. A gyakorlatban a részmunkaidős foglalkoztatás és az új foglalkoztatási feltételek (alulfizetett munkák) miatt az európai munkavállalók gyakran alig keresnek többet a munkanélküli segélynél. A féktelen gazdasági növekedésnek és a szociális segélyek visszafogásának a hátulütője a nagyobb szegénység és társadalmi kirekesztés. Az Európai Unióban, világ egyik leggazdagabb részén 2005-ben a lakosság 16%-a élt a szegénységi küszöb alatt. Az emelkedő olaj- és élelmiszerárak miatt még többen kerültek a szegénységi küszöb alá azóta, és élnek a szegénység határán. Az EU-nak sürgősen el kell köteleznie magát a saját lakkosságának szegénysége elleni harca, és a szociális segélyrendszereknek elsősorban az európaiakat kell szolgálniuk. - Jelentés: Richard Corbett (A6-0206/2008) Catherine Boursier (PSE), írásban. – (FR) Ma a Parlament eljárási szabályzatának a képviselőcsoportok megalakításáról szóló 29. cikke módosításáról szóló Corbett-jelentés mellett szavaztam, ami azt írja elő, hogy egy képviselőcsoport tagjai között legalább a tagállamok egynegyedének képviselve kell lennie (a jelenlegi egyötödös előírás helyett), és hogy a tagok minimális száma 25 legyen (20 helyett). Szavazatomnak több oka van. Először is, úgy gondolom, hogy a reform nélkülözhetetlen ahhoz, hogy intézményünk hatékonyabban működhessen és vége legyen túlzott megosztottságának, aminek egyik oka az, hogy több bővítési kör alatt változatlanok maradtak a szabályok, és a Parlament létszáma is megnőtt 2004 óta. Ezen kívül a szocialista kollégám – akinek fáradhatatlan munkája révén kompromisszum született a legtöbb képviselőcsoport között – olyan javaslattal állt elő, ami nagyon is racionálisnak tűnik ahhoz képest, amit a tagállamok saját parlamentjeiben tapasztalhatunk.

47

48

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezen kívül, már csak a parlament által a képviselőcsoportok rendelkezésére bocsátott emberi és anyagi erőforrások miatt is indokoltnak tartom a reprezentativitás előírását. Végül, a változtatás célja egyszerűen az, hogy európai szinten a politikai erők között bizonyos egységet teremtsen; ez a demokráciát csak erősítheti. Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) Ezzel a dokumentummal a többség már megint megpróbálja átvenni az irányítást, a kisebbség kárára. Az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjainak arroganciája új magasságokba emelkedett. A jelentés lényege, hogy a képviselőcsoport létrehozásához szükséges képviselők számát 21-ről 30-ra emelje. A kis képviselőcsoportok, mint például a Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoport ezzel komoly veszélybe kerülnek. Természetesen ellene szavaztam. Andrew Duff (ALDE), írásban. − Az ALDE képviselőcsoport a 29. cikk módosítása ellen szavazott, a következő okokból: – jelenleg a hét képviselőcsoport léte nem okoz számottevő hatékonysági problémákat; – a kisebbségi vélemények képviselőinek is ugyanúgy megvan a joga, hogy szervezett keretek között dolgozzanak, mint a többségnek; – a korrektség jegyében az Európai Parlamentnek tükröznie kell az unió politikai sokféleségét; ebben eltérhetünk a nemzeti parlamentek gyakorlatától, amelyeknek a kormányzásra képes erő létrehozása a feladata; – a kisebb képviselőcsoportok megszüntetése miatt a képviselők vagy vonakodva csatlakoznának a nagy csoportokhoz, erősítve a széthúzást, vagy a függetlenek számát duzzasztanák fel, ami a hatékonyság ellen hat; – a Parlament létszáma úgyis le fog csökkenni 785-ről 751-re (Lisszabon) vagy 736-ra (Nizza). Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés és annak tartalma ellen szavaztunk a pluralizmus, a demokrácia és az eltérő vélemények tisztelete miatt. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a jelentés megváltoztatja a képviselőcsoportok megalakításának szabályait és azt további akadályokkal nehezíti a következő európai parlamenti választásoktól. Eddig 6 ország 20 képviselője kellett a képviselőcsoport alakításához. A most elfogadott javaslat ezt hét országra és 25 képviselőre emeli. Ez azt jelenti, hogy az Európai Parlamentben nehezebb lesz kis képviselőcsoportot alakítani, ami a domináns ideológiától eltérő vélemények kifejezésének újabb akadálya az egyre neoliberálisabb és egyre föderalistább Európai Unióban. Végül egy megjegyzés a többség, a PPE-DE és a PSE képviselőcsoportok módszereiről. Először azt javasolták, hogy 30 képviselő legyen a határ. Aztán zsarolással vettek rá kisebb képviselőcsoportokat, hogy támogassák az imént elfogadott úgynevezett kompromisszumot. Mi, a Portugál Kommunista Párt képviselői a magunk részéről mindig is elleneztük, hogy további akadályokat gördítsenek a képviselőcsoportok alakítása elé. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE), írásban. − (ES) Azért tartózkodtam a jelentéssel kapcsolatban, mert, habár a parlamenti képviselőcsoportok alakítását gyakorlati szabályokkal mindenképpen korlátozni kell, úgy érzem, hogy a javaslatban előírt tagok és képviselt államok száma túl magas. Ha a parlament a sokféleséget védelmezni kívánja, akkor jobb, ha az érintettek képviselőcsoportot alakítanak, és nem a függetlenek táborát növelik, ami így egyre heterogénebbé és egyre kevésbé hatékonnyá válna. Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. − (FI) A nagyobb képviselőcsoportok eredetileg azt javasolták, hogy legalább 30, legalább 7 országból kikerült képviselő kelljen egy képviselőcsoport megalakításához. Szerencsére ez a javaslat májusban kis különbséggel 15-14-es szavazataránnyal megbukott az Alkotmányos Ügyek Bizottságában. Én most is a javasolt módosítások ellen szavaztam, mert a kis képviselőcsoportok sokszor nem tudnak érvényesülni a döntéshozatalban. Helytelen a nézetek sokféleségét korlátozni, vagy a kis képviselőcsoportok működését jobban megnehezíteni. Már csak azért is furcsa a dolog, mert a legnagyobb véleménykülönbségek gyakran a képviselőcsoportokon belül alakulnak ki. A legnagyobb csoport, a konzervatívoké például sok kérdésben ketté, sőt, háromfelé szakadt.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − A konzervatív európai parlamenti képviselők Corbett úr módosítási javaslatai ellen szavaztak, amelyek megemelnék a Parlamentben képviselőcsoport létrehozásához szükséges képviselők számát. A Parlament hatékony működése és a sokféle különböző vélemény tiszteletben tartása között meg kell találni az érzékeny egyensúlyt. Ezt jobban szolgálná azt, ha nem változtatnánk a képviselőcsoport létrehozásának szabályain. Elismerjük ugyan, hogy jogos érvek szólnak a küszöb emelése mellett, de egy ilyen szabályváltoztatás igazságtalanul és szükségtelenül hozza hátrányos helyzetbe a kisebb képviselőcsoportokat. Ezért a Corbett-jelentés alapos fontolóra vétele után az Alkotmányos Ügyek Bizottsága nem javasolta a 29. cikk rendelkezéseinek megváltoztatását. De a konzervatív képviselők egy, eredetileg Kirkhope úrtól származó módosítást támogattak, amit az Alkotmányos Ügyek Bizottsága is elfogadott. Ez a módosítás gyakorlatiasabb és ésszerűbb megközelítést tartalmaz olyan esetekre, amikor egy létező képviselőcsoport létszáma az előírt küszöb alá esik. David Martin (PSE), írásban. − Támogatom Richard Corbett az eljárási szabályzatnak a képviselőcsoportok megalakításáról szóló jelentését. 27 tagállammal az EU szabályait frissíteni kell. Az Európai Parlament nem igazolhatja azt, ha az adófizetők pénzéből több millió eurót olyan pártok, különösen fasiszta pártok csoportosulásainak finanszírozására fordít, amik kizárólag anyagi okokból jönnek létre. Az Európai Parlamentben majdnem az össze parlament közül a legalacsonyabb a képviselőcsoport alakításának határa. Egyik létező képviselőcsoport sincs veszélyben – és a szabályváltoztatás nem az euroszkeptikusok elnyomására irányuló kísérlet, akinek az új minimumlétszámnál nagyobb a létszámuk. Ezért a Corbett-jelentés mellett szavaztam. Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) A két legnagyobb képviselőcsoport kétpártrendszernek örülne igazán. Annak a fő jellegzetessége, hogy a két pártnak közös az érdeke, mégpedig az, hogy semmilyen harmadik vagy negyedik párt ne juthasson a politikai döntéshozatal közelébe, és így a választók szemében minden más párt jelentéktelen maradjon. Csak a legnagyobb csoportok számítanak, a tiltakozó hangokat és alternatív javaslatokat el kell hallgattatni. Ha nagy ritkán valaki másnak mégis sikerül bekerülni a parlamentbe, annak igyekeznek a lehető legrosszabb pozícióban tartani, korlátozott jogokkal. Vannak ebben a parlamentben olyan képviselők, akik egyik képviselőcsoporthoz sem tartoznak. Ez általában külső nyomásra van így. Ugyanez a nyomás vesz rá másokat arra, hogy olyan képviselőcsoporthoz csatlakozzanak, amelynek nézeteivel nem értenek egyet teljes egészében. Saját érdekükben a képviselőcsoportok olyan tagokat is befogadnak, akikről tudják, hogy nézeteik az ő hivatalos álláspontjuktól jócskán eltér. Ennek oka az, hogy egy képviselőcsoporthoz legalább 20 tag kell. Annak, hogy egy társadalomban minden vélemény demokratikus képviseletet kapjon, jobb módja az, ha megszüntetjük a küszöböt ahelyett, hogy 25-re vagy 30-ra emelnénk és szigorú szabályokat vezetnénk be a más véleménnyel bírók ellen. Ezt teljes mértékben ellenzem. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Véleményem szerint nincs jó ok arra, hogy megemeljük a képviselőcsoport létrehozásához szükséges képviselők számát. Az előadó által felvetett érvek valójában nem állják meg a helyüket, különösen az, hogy szerinte a tagállamok parlamentjeiben a képviselőcsoport megalakításához nagyobb létszám kell. Az lenne igazságos összehasonlítás, ha csak a közvetlenül választott parlamenteket vennénk figyelembe. A felsőházban általában szövetségi államok vagy régiók képviselői vannak, ezért azok nem összevethetőek az Európai Parlamenttel. A közvetlenül választott nemzeti parlamentekben új képviselőcsoport megalakításához átlagosan gyakorlatilag pontosan ugyanannyi képviselő kell, mint az Európai Parlamentben. Mindenesetre az a döntés a képviselőcsoportok megalakításhoz szükséges létszám megemeléséről nyilvánvalóan más célból született. A bizottságban például az előadó az Identitás, Hagyomány, Szuverenitás képviselőcsoport (ITS) megalakítására, mint sajnálatos esetre utalt, és hangsúlyozta, hogy az ilyen eseteket a jövőben meg kell akadályozni. Az eljárási szabályzat ilyen megváltoztatása a demokrácia, a szólásszabadság és a képviselők egyenlősége elleni támadás, így természetesen ellene szavaztam. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés elfogadott formájában az Európai Parlament elfogadhatatlan, az EU-val nem teljes mértékben egyetértő képviselők elnyomását szolgáló eljárási szabályzatának kiegészítése. Ez egy újabb antidemokratikus és önkényuralmi jellegű döntés,ami további akadályokat gördít a képviselőcsoportok létrehozása elé. A politikai cél egyértelmű: kizárni a radikális erőket, különösen a kommunistákat, elhallgattatni az ellenkezőket és minden olyan hangot, ami az EU és politikái ellen van.

49

50

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ehhez az antidemokratikus lépéshez állítólag politikai zsarolás is társult a az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja és az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja részéről, akik azzal a fenyegetéssel vettek rá másokat a változtatás támogatására, hogy különben még nagyobb, 30 fős limit mellett szavaznak. A szavazás alakulása mutatja, hogy ezt a meccset megbundázták az egyirányú Európa hívei, antidemokratikus eljárásuk elleplezésére. A Nea Demokratia, a PASOK és a Synapsismos képviselőcsoportok emellett a megvetést érdemlő módosítás és a döntés mellett szavaztak, bizonyítva, hogy a fő kérdésekben az egyirányú Európa hívei egy követ fújnak. Mi, a Görög Kommunisták Pártjának képviselői a küszöb 25-re emelése és a jelentés ellen szavaztunk, ezzel is elítélve az antidemokratikus machinációkat és a politikai játszmákat. José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. − (PT) A képviselőcsoportok alakításának túlzott korlátozása sosem lehet jó, semmilyen parlamentben. Azon kívül, hogy alapvető jogok megsértésének tekinthetik, az ilyen lépések hatása pontosan az ellenkezője annak, amit el akarnak velük érni. Ezért ez egy rossz reform. Az Európai Parlamentnek meg kell erősítenie szerepét, mint a demokrácia mércéje mind az Európai Unióban, mind a világban. Ezt nem fogja elérni, ha nem jár elöl a jó példával. Nem értek egyet azzal, hogy ez lenne a helyes irány. Ezen kívül most Európának sokkal nagyobb szüksége van polgárainak bizalmának megtartására, mint korábban. Az összes európainak úgy kell éreznie, hogy képviselve van, politikai beállítottságtól függetlenül. Ezért tartom ezt rossz és rosszul időzített lépésnek. Ellene szavaztam. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Ellenzem a Parlamentben a demokrácia és a vélemények sokféleségének visszaszorítására irányuló kísérleteket, így annak megváltoztatását is, hogy hány tagállam hány képviselője kell a képviselőcsoport alakításához. Ennek dacára a Corbett-jelentés kompromisszumos javaslata mellett szavaztam. Ennek pragmatikus oka van – ez volt az egyetlen olyan szavazati mód, amivel nem kockáztatom, hogy még antidemokratikusabb döntés szülessen, ami még nehezebbé teszi a képviselőcsoportok alakítását. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Ma az Európai Parlament elfogadta az eljárási szabályzat módosítását, aminek eredményeként megváltoznak a képviselőcsoportok alakításának szabályai. A 2009 júniusi választások után az Európai Parlament képviselőcsoportjainak legalább 25, legalább 7 tagországot képviselő főből kell állnia. Teljes mértékben támogatom a küszöb megemelését, mivel az segít majd elkerülni a túlzott parlamenti megosztottságot és a hatékonyabbá teszi a munkát. A Parlament egysége és hatékonysága is csorbát szenvedett a túlzottan sok kis képviselőcsoport miatt. De a demokrácia megerősítése érdekében a kis képviselőcsoportokat meg kellett védeni a taglétszám átmeneti lecsökkenése esetén, ha az engedélyezett küszöb alá esne a számuk. - Jelentés: Diana Wallis (A6-0224/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) A jelentés mellett szavaztunk, mivel a nemzeti bíróságok/bírók és az Európai Közösségek Bírósága közötti jobb együttműködés és nagyobb nyitottság rendkívül fontos az európai igazságszolgáltatási rendszer szempontjából. A rendszert átláthatóbbá kell tenni, és alkalmazását javítani kell jobb képzés és a kapcsolattartás és tapasztalatcsere eszközeinek javítása útján. De úgy gondoljuk, hogy a 26. és 27. bekezdések szövege az Európai Közösségek Bíróságának bizonyos területeken érvényes joghatóságáról olyan rendelkezéseket tartalmaz, amik inkább szerződésekre tartoznak, és erről a kérdésről az Európai Parlament már korábban véleményt alkotott. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mert elfogadhatatlan nyomást helyet a tagállamokra, beleértve a nemzeti bírókat is, akik minden szuverén országban az igazságszolgáltatási rendszer sarokkövei. Ez a jelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy mit értettek az ún. Európai Alkotmányon és a megbukott Lisszaboni Szerződésen, amit ez a jelentés antidemokratikus módon fel kíván éleszteni. A jelentés maga is megerősíti, hogy egy közös európai jogrendszert kíván létrehozni. Ennek elérésére aktívabban be kívánja vonni a nemzeti bírókat a közösségi jog alkalmazásába, és nagyobb felelősséget kíván nekik adni ezen a területen. A nemzeti bíróságokon dolgozó bírók nélkülözhetetlenek a jogállamiság biztosításában, ideértve a közösségi jog betartatását is. De a szubszidiaritás elvét és az egyes tagállamok alkotmányos szabályait nem lehet

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megkérdőjelezni a "közösségi jog elsőbbsége, közvetlen hatályossága, egységes értelmezése és a közösségi jog megszegése esetén az államok felelőssége" miatt, ahogyan azt a Bizottság és az Európai Parlament többsége szeretné. Elfogadhatatlan ennek a nyomásnak a fenntartása most, hogy a szerződést elutasították az európaiak. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Ez a jelentés teljes mértékben őszinte. Már az első bekezdéstől kitűzi a célt: egy közös európai jogrendszer létrehozását. Ez a jelentés, a közösségi jog elkötelezettségből fakadóan, aktívabban be szeretné vonni a nemzeti bíróságokon ítélkező bírókat a közösségi jog végrehajtásába, és ebben nagyobb felelősséget adna nekik. Ennek megfelelően azt javasolja, hogy a közösségi joganyagot és az ahhoz kapcsolódó esetjogot a lehető leghamarabb integrálják a nemzeti joganyagba. A jelentés ezután az javasolja, hogy olvasszuk egybe a nemzeti és a közösségi jogrendszert anélkül, hogy egyáltalán felvetné a túlzó, sok helyen zavaros és inkonzisztens közösségi szabályozás kérdését. A közösségi jogszabályok kodifikációja és leegyszerűsítése mindenképpen helyes lépés. Ugyanez áll az olyan szabályozás elfogadására, ami a jogbiztonság megteremtését szolgálja – itt főleg a jogrendszerek konfliktusaira vonatkozó szabályozás harmonizálására gondolok. De a Közösségek Bíróságának esetjoga gyakran veszélybe sodorja a nemzeti törvények végrehajtását; ebben ugyanis kötelező érvényűek a Bíróság elvei és dogmái, még akkor is, ha egyértelműen ellentmondanak a tagállamok régi, bevett jogi hagyományainak. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: Airbus/Boeing disputes (B6-0334/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Barátok jobb, ha nem üzletelnek egymás között. Arra az újabb vitás ügyre gondolok, ami az EU és az Egyesült Államok között zajlik, ezúttal a repülőgépiparban, ahol – a kormány által adott támogatásokra vonatkozó 1992-es megegyezés dacára – mindkét oldal igyekszik megvédeni saját érdekeit, egyszerűen azért, mert így működik a kapitalista verseny. Az Európai Parlament amiatt panaszkodik, hogy "az EU következetesen megfelelt az 1992-es megállapodás szellemének és betűjének, és ezt rendszeresen dokumentálta", addig "az USA többé-kevésbe figyelmen kívül hagyta az 1992-es megállapodás szerinti kötelezettségeit", "egyoldalúan visszalépett a megállapodástól" és "beperelte az EU-t a WTO-nál – az 1992-es megállapodásnak amúgy teljesen megfelelő, és a Boeingnek […] adott támogatáshoz igen hasonló – uniós visszafizetendő támogatások miatt". Ugyanakkor, a Boeing és a Kongresszus által a Northrop Grumman Corporation EADS csoportjának az amerikai légi tankoló egységekre vonatkozó szerződése ellen indított támadások miatt az Európai Parlament békét szeretne kötni, és rámutat arra, hogy a cél az, hogy a repülőgépgyártás "az Atlanti-óceán mindkét partján" "kiegyensúlyozott és tisztességes állami támogatást" kapjon. Úgy tűnik, nem minden ország jogosult a szuverenitásra és a "szabad kereskedelemre"… Brian Simpson (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavazok, nem azért, mert szeretném a WTO-vitákat vagy paranoid lennék az Egyesült Államokkal kapcsolatban, hanem azért, mert elegem van az Egyesült Államok régóta zajló protekcionizmusából, különösen a polgári repülésben. Az amerikaiak tökélyre fejlesztették a más országok szabad kereskedelmet ellenző viselkedése miatti nyavalygást, miközben ők maguk olyan intézkedéseket hoztak, amik a csődbe jutott légitársaságokat életben tartják, és állítólag a Boiengnek több millió dollár támogatást juttattak. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság joggal támogatja az EU USA elleni fellépését a WTO-ban. Mindannyiunknak a repülőgépgyártók igazságos, nyílt versenyére kell törekednie és arra, hogy a légitársaságok szabadon választhassák ki a legjobb repülőgépet saját igényeik szerint. Az USA hivatalos jelmondata "In God we trust", vagyis hiszünk Istenben". Talán ezt meg kellene változtatni, mondjuk arra hogy "Ne azt csináld, amit én is csinálok. Csináld, amit megparancsolok." - Jelentés: Jerzy Buzek (A6-0255/2008) Göran Färm (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták támogattuk az Európai stratégiai energiatechnológiai tervről szóló Buzek-jelentést.

51

52

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hasznosnak tartjuk a széndioxid-befogást és –tárolást, de megkérdőjelezzük, hogy támogatást érdemel-e a szén gázzá alakításának további kutatása. Szintén támogatandónak tartjuk az új, kis vagy zéró széndioxid-kibocsátású energiaforrások kifejlesztésének kutatását. Támogatjuk, hogy az unió társfinanszírozza az ilyen irányú kutatásokat, de nem gondoljuk úgy, hogy meg kéne előzni a költségvetési eljárást azzal, hogy most kérjük fel a Bizottságot, hogy tegyen félre erre bizonyos összegeket. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezzel a két kérdéssel kapcsolatban tartózkodunk. Marian Harkin (ALDE), írásban. − A 26. bekezdés második fele ellen szavaztam, mert nem támogatom, hogy az atomenergia a kiemelten támogatott területek között legyen. De a jelentés mellett fogok szavazni, mert annak célja az innováció felgyorsítása a csúcstechnológiájú európai alacsony széndioxid-kibocsátású energiák területén. Elengedhetetlen, hogy Európának legyen olyan energiakutatási terve, ami megtámogatja nagyratörő energiapolitikai és éghajlatváltozási céljait. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Egyetértek Buzek úr nézeteivel az új energiatechnológiák bevezetésével kapcsolatban, figyelembe véve az Európai Unióra váró környezetvédelmi, az energiaellátás biztonságával kapcsolatos és versenyképességi kihívásokat. Egyetértek azzal is, amit az előadó arról mondott, hogy az új energiatermelési technológiákra nem jut elég erőforrás az Európai Unió jelenlegi pénzügyi keretei között. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen a területen a sikert az állami- és a magánszektor partnerségével kell elérni. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Amint azt a magunk kárán megtanultuk, az EU azon célja, hogy a bioüzemanyagok részaránya gyorsan nőjön, visszafelé sült el. A monokultúra, az esőerdők kiirtása és az élelmiszer- és takarmánynövényeknek támasztott verseny, ami hozzájárult a mostani élelmiszerválsághoz, úgy tűnik, ahhoz vezettek, hogy az EU miniszterei újragondolják a dolgot, és ez veszélybe sodorta a 2020-as célt, hogy az üzemanyagok 10%-a megújuló forrásból származzon. Az örvendetes, hogy a bioüzemanyagot már nem élelmiszerként szolgáló növényekből termelik, és az is, hogy most már általános az a hozzáállás, hogy meg kell várni a második generációs bioüzemanyagokat, például a hulladékokból gyártottakat, de ez semmiképpen nem vezethet az EU megújulók terén tett erőfeszítéseinek gyengüléséhez. Az olaj árának aggasztó emelkedése miatt most még fontosabb, hogy támogassuk a megújuló forrásokból származó energia termelését és használatát. Azt a sok-sok milliárdot, amit az oly sok problémával járó nukleáris energiára fordítanak, a megújulókba kellene fektetni. - Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0304/2008) - Sovereign Wealth Funds Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A nemzeti vagyonalapok, ezek a világszerte befektetett állami tulajdonú alapok, vajon jó vagy rossz dolognak számítanak? Az állásfoglalás szerint jónak. Viszont az is igaz, hogy Európa azért stagnál gazdaságilag, mert saját gazdasági és monetáris politikája nem tekinthet el attól a több ezer milliárd euro potenciális befektetéstől, amit ezek az alapok jelentenek. Az is igaz, hogy egyelőre a nemzeti vagyonalapok nem zavarják a pénzügyi piacokat (az amerikai bankrendszernek még a segítségére is siettek) és inkább a hosszú távú befektetéseket szolgálják. De ez megváltozhat. Mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb ilyen alap nem túl átlátható; nem tudni, milyen összegeket tartalmaznak, hogyan oszlanak meg eszközeik vagy milyen az irányítási rendszerük, és a befektetési stratégiáik széles skálán mozognak az etikus befektetéstől a magas hozam és az irányítás átvételének szándékáig, esetleg a jövőben komoly károkat is okozhatnak. Ezen alapok tulajdonosai nem mind Európa barátai, távolról sem. Egyikük már utalt is a "pénzügyi atomfegyver" által jelentett fenyegetésre. Ennél a szavazásnál tartózkodunk ahelyett, hogy a javaslat ellen szavaznánk, mert, habár támogatja a tőke világszerte történő szabad mozgását, óvatosan az ilyen alapok bizonyos megfigyelésére és az ellenük való védekezésre is felszólít. Glyn Ford (PSE), írásban. − Ez az állásfoglalás igen fontos témával foglalkozik. A nemzeti vagyonalapok egyre fontosabb szerepet játszanak a globális kereskedelem és befektetés világában. Szerepük részben pozitív, de nem mindig az, mivel a nem elszámoltatható kormányok olyan döntéseket hoznak, amik más országok, közösségek és családok rovására maximalizálják a rövid távú profitot. Meg kell keresni az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelésének módját, tekintve, hogy ezek az alapok gyakran nagyobb összeget képviselnek, mint a nemzetállamok rendelkezésére álló források.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

- Jelentés: Reinhard Rack (A6-0252/2008) Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr! Rack úr "A városi mobilitás új kultúrája felé” című témáról szóló jelentése, amit támogattunk, fontos részét képezi a Bizottság energia- és klímaügyi csomagjának új megközelítésének: Európában komoly kibocsátáscsökkentést lehet elérni a megalapozott, hatékony közösség- és szállítástervezéssel. De azt is figyelembe kell venni, hogy a tagállamok eltérő földrajzi helyzetben vannak és eltérő életkörülmények jellemzők rájuk. Pontosan ezért is szavaztam a képviselőcsoportunk által javasolt két módosítás mellett. Olyan országból jöttem, ahol nagyok a távolságok és viszonylag nagyok a városok. Elég egyértelmű, hogy a magáncélú autóhasználat csökkentésére kevesebb a lehetőség például a ritkán lakott finn városi közösségekben fent északon, mint a sűrűn lakott Közép-Európában. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A városi mobilitás új kultúrájáról szóló Rack-jelentés mellett szavaztam. A zöld könyvről szóló jelentéstervezet fontos hozzájárulás a városfejlesztéshez. Egy város gazdasági fejlődése és hozzáférhetősége a jobb mobilitás függvénye, de az utóbbit nem szabad az emberek jóléte vagy a környezet rovására elérni. Ezért a jelentésnek több figyelmet kellene szentelnie a társadalmi tényezőknek és a foglalkoztatáspolitikának. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a tagállamok sokszínűsége nem tesz lehetővé egy egységes európai megoldást és a szubszidiaritás elvének szigorú alkalmazása a jövőben is meg kell, hogy maradjon. Úgy gondolom, hogy értékelni kell a liberalizáció hatását azokban az országokban, ahol az már végbement. Ezen kívül egy, az autók, teherszállító járművek és terepjárók utólagosan felszerelt részecskeszűrőire kiadott tanúsítványrendszer bevezetését is javaslom. A zöld könyv ugyan felhívja a figyelmet a városi mobilitás legtöbb problémájára, és néhány új, innovatív megoldási ötletet is felvet, de nem foglalkozik minden olyan területtel, ami intézkedésre szorul, és csak kiindulópontnak tekinthető a téma megvitatásában. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Az előadó által felvetett legfontosabb téma azon területek leírása, ahol az Európai Uniónak részt kellene vennie a városi mobilitás problémáinak megoldásában. Az előadó joggal mutat rá, hogy a városi mobilitás terén az egész Európai Unióban hasonló problémák vetődnek fel, de nem lehetséges egységes megoldási módszerrel kezelni őket. Az előadó azon nézete, hogy a városok maguk választhassák meg, hogy milyen eszközökkel kívánják elérni a megadott célokat, ésszerű megközelítés, amit támogatok. Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) A városok sűrűn lakott zónák, kevés szabad területtel és nagy forgalommal, ami javarészt kisebb távolságokra utazókból áll. A hely olyan értékes, hogy a nagy járműforgalom pazarlás, és a túlzott zaj és légszennyezés miatt is érdemes korlátozni a városok útjain közlekedő autók számát. Természetesen a városok minden részébe könnyen el kell jutnia a tűzoltóknak, a rendőröknek, a mentőautóknak, a költöztetőknek és a mozgássérültek autóinak, de a kevés megmaradt szabad teret meg kell hagyni a gyalogosok, kerékpárosok és villamosok elsődleges használatára, és játszóterek, parkok és kertek létesítésére. Csak így lehet egy város élhető. A ma szavazásra bocsátott szöveg ezt nem teszi egyértelművé, hanem egyszerűen igyekszik összeegyeztetni az ellentétes elgondolásokat és érdekeket. Szerencsére ez a terület nem az EU kompetenciája. Az EU csak segíthet terjeszteni a legjobb gyakorlatot, a sikeres megoldások tapasztalatait. A korábbi tapasztalatokra épülő javítások nem csak annak a városnak fontosak, ahol ezekre sor került, hanem másoknak is, akik tanulhatnak azokból. Ilyen példa a dugódíj London belvárosában, az új villamoshálózat Strasbourgban és Bordeaux-ban, vagy a groningeni belváros rég fennálló forgalomkorlátozása. Sajnos az EU ezzel a jelentéssel nem sokat járul hozzá a dologhoz. Gabriele Stauner (PPE-DE), írásban. − (DE) A jelentés ellen szavaztam, mert az EU nem felelős ezekben a kérdésekben. Semmivel nem járul hozzá a jogbiztonsághoz és nem hozza Európát közelebb az emberekhez, ha a Parlament átveszi a kezdeményezést és olyan kérdésekről készít jelentéseket, amik nem tartoznak az EU szabályozói hatáskörébe. - Jelentés: Olle Schmidt (A6-0241/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Az EKB éves jelentéséről szóló Schmidt-jelentés mellett szavaztunk. De szeretnénk rámutatni arra – a magyarázó szakasz azon részére való hivatkozással, amely arról beszél, hogy Svédországnak be kellene vezetnie az eurót – hogy

53

54

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tiszteletben tartjuk a 2003-as svéd népszavazás eredményét, amiben döntés született arról, hogy Svédország megtartja a koronát. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mert az megerősíti az Európai Központi Bank munkájának támogatását és nem kritizálja az alapkamat többszöri emelését annak dacára sem, hogy az már 4,25%, tehát sokkal magasabb, mint az Egyesült Államok nemzeti banki alapkamata. Ezentúl a jelentés nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a Bank tevékenysége káros a munkavállalókra, a lakosságra és a mikro- kis- és középvállalkozásokra nézve is. Csak a nagy gazdasági csoportok és a tőke érdekeit szolgálja, még akkor is, ha azok problémákat okoznak a törékenyebb és függőségben élő gazdaságok számára, mint amilyen például Portugália. Portugáliában például, ahol az államadósság elérte a GDP 114%-át, ez az emelés az euro túlértékeltségével együtt újabb szög a mikrovállalkozások és a KKV-k koporsójában, rontja a külkereskedelmi mérleget és növeli az ország függőségét. Nehezebb lesz kezelni a munkanélküliséget, az alkalmi munkák terjedését, az alacsony bérek problémáját és az általános áremelkedéseket, figyelembe véve, hogy a portugál családok eladósodása már a rendelkezésükre álló jövedelem 129%-a. Ezért leszögezzük, hogy szakítani kell ezzel a jobboldali politikával és az EKB hamis autonómiájával, ami csak arra jó, hogy elrejtse azt a tényt, hogy a bank valójában a nagytőke szolgálatában áll. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A Schmidt-jelentés az éves vállveregetés, amit az Európai Központi Bank a Parlamenttől kap a jóindulatáért. Úgy tűnik, mint mindig, most is lemaradt a lényeg: a rettegett árprés, ami lecsökkenti az európaiak vásárlóerejét, és amiért részben az EKB és az Európai Unió a hibás. Senki nem hiszi el, hogy a hivatalos inflációs adat (2008-ban a jelentés szerint 3%), ami csupán egy komplex index, tükrözné a valós megélhetési költségeket, különösen a nyersanyagok, az energia és a lakhatás árát. Mindenki emlékszik az EKB által tett bejelentésekre, amik a béremelés inflációs hatására figyelmeztetnek, mintha az európaiak fizetését nem nyomná le folyamatosan az igazságtalan globális verseny és az Európai Unió bevándorláspolitikája. Az igaz, hogy a messze túlértékelt euróárfolyam megvéd az emelkedő olajár legrosszabb hatásaitól. De egyúttal fenyegeti is sok iparág versenyképességét, amelyek számára nagy a csábítás, hogy átköltözzenek a dollár területére, ahogy az Airbus meg is tette. Ezért nem támogathatjuk a Parlament és a Központi Bank kölcsönös vállonveregetését. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Az EKB éves jelentéséről szóló jelentésben az előadó a Bank előtt álló kihívásokra koncentrált. Sok, az európai gazdaság számára aggasztó információ érkezett az elmúlt hónapokban, sajnos sokkal több, mint 2007-ben. A pénzügyi piacok válsága és az olaj és az élelmiszerek árának hirtelen emelkedése lelassítja a gazdasági növekedést és megemeli az inflációt, és a munkanélküliség emelkedése is aggodalomra ad okot. Az EKB azon intézmények közé tartozik, amelyeknek meg kell próbálniuk kezelni ezeket a kihívásokat. A 2007 augusztusában tett lépések biztosították a pénzügyi piacok likviditását, de nem oldották meg a problémát. Ezen kívül nőtt a közös valutát használó országok száma is. Szlovákia lesz az első kelet-közép-európai ország az eurozónában. De Szlovákia bizonyosan nem az utolsó csatlakozó lesz. Az új tagállamok belépése, úgy tűnik, csak idő kérdése. Nem kétséges, hogy a régió azon országai, amelyek szintén az euró bevezetését fontolgatják, figyelemmel fogják kísérni Szlovákia sorsát. Az előadó azt is joggal jegyzi meg, hogy a különböző szintű gazdasági növekedés, a különböző növekedési indikátorok és az EU gazdaságainak különböző érettségi szintje gondot okozhat az EKB döntéshozatalában. Ezért úgy gondolom, hogy jogos az a felvetés, hogy vizsgáljuk meg a döntéshozatal felülvizsgálatának lehetőségét. Ennél a felülvizsgálatnál nem csak az eurozóna jelenlegi tagjait kellene figyelembe venni, hanem a lehetséges és jövőbeli tagokat is. David Martin (PSE), írásban. − Egyetértek Olle Schmidtnek az EKB éves jelentéséről szóló jelentésével. Az előadó joggal szólítja fel az EKB-t arra, hogy javítsa tovább viszonyát a többi központi bankkal és az érintett intézményekkel. Ahhoz a javaslatához is csatlakozom, hogy a gazdasági növekedés érdekében óvatosan kellene bánni a további kamatemeléssel. Az előadó értékelése mellett szavaztam. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Mi, a Görög Kommunista Párt képviselői ezen állásfoglalás ellen szavaztunk. Ez az állásfoglalás provokatív módon a gazdasági és monetáris unió 10 évét és az eurót

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

nagy sikernek próbálja beállítani, miközben a dolgozók és a munkásosztály az EU-ban, így Görögországban is, megszenvedik ezek káros következményeit, a magas árakat, a bérek és nyugdíjak befagyasztását, a munkanélküliséget, a munkavállalók és a vállalkozók túlzott adóztatását és a munkavállalói, szociális és demokratikus jogok megnyirbálását. A "siker" csak az Európai nagytőkések extraprofitját jelenti, ami a munkások és az emberek érdekeivel szöges ellentétben áll. Az Európai Központi Banktól, az európai tőke eszközétől azt várják, hogy játsszon aktívabb és hatásosabb szerepet ebben a nép ellen való intézkedésekkel: kamatemeléssel stb. De a pénzügyi problémák és az EU "kohéziójának" az állásfoglalásban is elismert, és egyre erősödő problémái megerősítik, hogy helyes volt értékelésünk a kapitalizmus rendszerének elkerülhetetlen válságáról és aránytalan növekedéséről, csakúgy, mint arról, hogy azt le kell cserélni egy, a népet szolgáló tervgazdasági rendszerre, ami az emberek kezébe adja a hatalmat. Meg kell szakítani a kapcsolatokat az imperialista EU-val. Az EU-n belül nincs mód olyan növekedésre, ami az egyszerű emberek érdekeit helyezi előtérbe.

8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 13.15-kor felfüggesztik és 15 órakor folytaják.) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök

9. Európai műholdas rádiónavigációs programok (EGNOS és Galileo) (a jogi aktus aláírása) Elnök. − Üdvözlöm a Tanács hivatalban lévő elnökét és a biztos urat! Hölgyeim és uraim! A Galileo-program jogi eszközének nyilvános aláírásával azt jelezzük, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk az EGNOS és a Galileo európai műholdas navigációs programoknak. A ma aláírandó rendelet azt mutatja, hogy sok célt csak az Európai Unió keretein belül lehet elérni, a tagállamok egyenként erre képtelenek lennének. Az EGNOS és a Galileo megadhatja és meg is fogja adni az Európai Uniónak az egyéb rendszerek kiegészítésének, illetve helyettesítésének módját. Ugyanakkor arra is lehetőséget adnak, hogy javítsuk iparunk versenyképességét a nagy stratégiai technológiai területeken. A Galileo rendszert 30 műhold és a földi irányítási infrastruktúra fogja alkotni. A rendelet szövege az európai intézmények tárgyalásainak eredménye, amelyek már az első olvasatkor sikeres megegyezést hoztak. Az intézmények olyan megoldásokat találtak, amelyek segítségével létrehozható egy igen összetett technológiai rendszer. Ennek legfontosabb feltétele a 3,4 milliárd eurós finanszírozásról való megállapodás volt. Ennek eredményeként a Galileo legkésőbb 2013-ra működőképes lehet. Az Európai Parlament elnökeként szeretnék külön köszönetet mondani az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének, Angelika Nieblernek, és az Európai Parlament előadójának, Etelka Barsi-Patakynak sikeres munkájukért, csakúgy mint a szlovén elnökségnek komoly elkötelezettségükért, amit emellett a fontos stratégiai dosszié mellett mutattak. (Taps) Remélem, hogy a rendelet nyilvános aláírása megerősíti, hogy továbbra is nagy lendülettel és elszántsággal fogunk dolgozni azért, hogy polgáraink számára kézzelfogható eredményt érjünk el. Köszönöm, hogy eljöttek, és köszönöm a figyelmüket. Most felkérném a Tanács képviselőjét, Jean-Pierre Jouyet-t hogy tartsa meg beszédét. (Taps) Jean-Pierre Jouyet, hivatalban lévő elnök. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most az Európai Unió és az Európai Űrügynökség navigációs rendszerének köszönhetően lehetségessé válik a pontos hely- és időmeghatározás. Szeretnék csatlakozni önhöz, elnök úr, és köszönetet mondani a szlovén elnökségnek, amiért egy ilyen nehéz megegyezést sikerrel tető alá hozott. Niebler asszony, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnöke is köszönetet érdemel, csakúgy mint az előadó és az Európai Parlament azon képviselői, akik lehetővé tették a rendelet elfogadását.

55

56

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Galileóról szóló rendelet elfogadása nagy lépés. Lehetővé teszi a közfinanszírozású globális műholdas helymeghatározó rendszer kialakítását. Ahogy Pöttering úr is mondta, ez a rendszer 30 műholdra és földi állomásokra alapul, amik a felhasználóknak helymeghatározási információkat nyújtanak. Sok polgár számára ez a valódi európai haladás jele. Nem csak függetlenségünket garantálja az amerikai GPS alternatívájaként, például annak elérhetetlensége esetére, hanem annál sokkal messzebbre megy: a GPS által nem biztosított szolgáltatásokat nyújt. Ilyen a bajba jutott emberek követése, ami az európai polgárok számára nyújtott igen fontos szolgáltatás, vagy például egy, a légiforgalmi irányítás céljaira különösen alkalmas biztonsági rendszer üzembe állítása. A Galileo tehát a mindennapi életben kézzelfogható eredményeket hoz majd. Az Európai Bizottság és az Európai Űrügynökség beindította a rendszer egyes részeinek beszállítói kiválasztásának folyamatát; a Galileo kiépítése az európai ipar versenyképessége számára is nyilvánvalóan nagy fontossággal bír. A Galileo program irányítását a Parlament és a Tanács fogja ellátni. Afelől mindenki nyugodt lehet, hogy a francia elnökség elhatározta, hogy szorosan együttműködik majd az Európai Parlamenttel; azt javasolja, hogy a három EU-intézmény (a Bizottság, a Parlament és a Tanács) részvételével létrejött Galileo Intézményközi Panel a lehető leghamarabb összeüljön és megvitassa az egész Európai Unió számára oly fontos program sikeres végrehajtásának feltételeit. Elnök. − Köszönöm szépen, miniszter úr, és most aláírom a Galileo rendeletet, és szeretném felkérni Ferrero-Waldner biztos asszonyt, Angleika Nieblert, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökét és Etelka Barsi-Patakyt, az előadót, hogy lépjenek előre az elnöki pulpitushoz. (Aláírják a Galileo-rendeletet.) (Taps) ELNÖKÖL: ONESTA ÚR alelnök

10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 11. A helyzet Kínában a földrengés után és az olimpiai játékok előtt (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a következő címmel: "A helyzet Kínában a földrengés után és az olimpiai játékok előtt". Jean-Pierre Jouyet, hivatalban lévő elnök. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Kína az Európai Unió stratégiai partnere. Politikai és kereskedelmi kapcsolataink különösen erősek; szeretnék rámutatni, hogy az Európai Unió Kína fő kereskedelmi partnere. Kína nemzetközi aktivitása, például a nagy regionális és globális problémák kezelésében, hatalmas jelentőséggel bír az Európai Unió számára. Az Európai Unió szeretné támogatni a kínai fejlesztést és reformokat nem csak Kína érdekében, hanem az ország mérete miatt az egész bolygó érdekében, és emiatt figyeltük nagy aggodalommal a Szecsuán tartománybeli májusi földrengés következményeit és a katasztrófa mértékét: 70 000 halott volt és 18 000 ember tűnt el. Sajnos valószínű, hogy a végső számok 80 000 ember halálát fogják mutatni. Ezen kívül ötmillió ember veszítette el az otthonát. A földrengés és a hatalmas emberi és anyagi veszteségek miatt Kína több hétre mozgósította az egész államapparátust, és a nemzetközi közösség elismerte Kína gyors és hatásos mentési akcióját. Az Európai Unió is hamar akcióba lépett a humanitárius segítségnyújtás terén: a közösségi polgári védelmi mechanizmust azonnal, május 13-án aktiválták a tagállamok természetbeni hozzájárulásainak koordinálására. Az Európai Unió és tagállamai összesen 25 millió EUR segélyt nyújtottak a Vöröskereszten keresztül, amihez a Bizottság 2,2 millióval járult hozzá. Általánosságban úgy érezzük, hogy Kína hatásosan lépett fel a katasztrófaelhárításban, és a nemzetközi közösség segítségével komoly erőfeszítéseket tesz a katasztrófa következményeinek csillapítására. A kínai hatóságok nagyon nyitottak voltak a külföldi segélyre és az eseményekről való tudósításra; ezzel kivívták tiszteletünket.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Más részről azonban, mint tudják, nagy figyelemmel és bizonyos aggodalommal követtük a Tibetben zajló eseményeket, és továbbra is odafigyelünk a régióban zajló eseményekre. A szlovén elnökség által március 17-én tett bejelentés szerint az Európai Unióban nagy aggodalmat keltenek a tibeti nyugtalanságról érkezett beszámolók, és az EU együttérzését fejezi ki az áldozatok családja felé. A nyilatkozat minden felet visszafogottságra intett és arra szólította fel a kínai hatóságokat, hogy tartózkodjanak az erő használatától, a tüntetőket pedig az erőszak mellőzésére kérte. A kínai hatóságoknak küldött üzeneteinkben párbeszéd indítását kértük a Dalai Lámával a legfontosabb kérdések megvitatására, mint amilyen például a tibeti kultúra, vallás és hagyományok megőrzése. Az információk nyilvánosságra hozását is kértük, illetve azt is, hogy a média, a diplomaták, turisták és az ENSZ ügynökségei is szabadon bejuthassanak Tibetbe. Tibetet júniusban újra megnyitották a turisták előtt. Örültünk a május 4-én a kínai hatóságok és a Dalai Láma képviselői között létrejött találkozónak; úgy gondoljuk, hogy ez a jó irányba tett lépés, és reményünket fejeztük ki afelől, hogy ez egy újabb konstruktív párbeszéd kezdetét jelenti. A kínai hatóságok és a Dalai Láma képviselői július 1-3 között Pekingben újra találkoztak. Természetesen még túl korai lenne erről a nemrég zajlott egyeztetésről nyilatkozni, de reméljük, hogy mindkét fél konstruktív hozzáállást tanúsít. A kínai hatóságok megerősítették, hogy a pekingi központi kormányzat és a Dalai Láma képviselője megegyezett abban, hogy fenntartják a kapcsolatot és folytatják a konzultációt; ezen kívül abbéli reményüket fejezték ki, hogy Tibetet a közeljövőben újra meg lehet nyitni az újságírók és mások előtt, amint a közrendet sikerül helyreállítani. Az olimpiai játékok megnyitóján való részvétellel kapcsolatban minden tagállam maga dönt arról, milyen szinten képviselteti magát. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak, hogy Kína több alkalommal is mondta, hogy nagy szeretettel várja az Európai Unió vezetőit. Az Európai Tanácsbeli kollégáival való egyeztetés után a köztársasági elnök bejelentette, hogy részt fog venni a megnyitón, mint a Francia Köztársaság elnöke és a Tanács hivatalban lévő elnöke. Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm a figyelmüket, ennyit szerettem volna elmondani. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, meg vagyok róla győződve, hogy az EU és Kína stratégiai kapcsolatai létfontosságúak az Európai Unió számára, és úgy gondolom, hogy Kína számára is, csakúgy, mint a világ többi része számára. Ez a tavasz az EU és Kína kapcsolatainak nagy próbája volt. A tibeti nyugtalanság nagy európai tiltakozásokhoz vezetett, és az olimpiai láng útját is több európai fővárosban megzavarta. Ezek miatt az események miatt aztán Kínában fellángoltak a nemzeti és Európa-ellenes érzelmek, és az európai érdekek elleni bojkott-kampányok indultak. Emiatt nőtt az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy nő az európai és kínai közvélemény közötti szakadék, és romlik az egymásról alkotott kép. Szerencsére ezek a jelenségek rövid életűek voltak. A trendek megfordításában két eseménynek volt nagy szerepe. Az egyik a Bizottság április 24-26-i pekingi látogatása volt, amin Barroso elnök úrral együtt vettem részt. A másik a szörnyű szecsuáni földrengés utáni részvét volt májusban. Vegyük sorra a két eseményt. Először ott volt az áprilisi látogatás, ami a fenntartható fejlődésre és az éghajlatváltozásra koncentrált, de alkalmat adott arra is, hogy az EU hangot adjon aggodalmainak a tibeti helyzettel kapcsolatban, közvetlenül a kínai vezetés felé. Bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor március 26-án ebben a Parlamentben beszéltem, akkor a Dalai Láma képviselői és a kínai kormány közötti tárgyalások újrakezdésére szólítottam fel. Az áprilisi egyeztetések során Hu Jintao elnök bejelentette, hogy Kína hamarosan újrakezdi a tárgyalásokat a Dalai Láma képviselőivel. Ez az Európai Unió egyik fő kérése volt. Pekingi látogatásunknak ez az eredménye bebizonyította, hogy a Bizottság a Kínával való konstruktív kapcsolattartáshoz való konzisztens hozzáállása kézzelfogható eredményekkel jár, és ez a helyes megközelítés. A másik fordulópont Kína és a világ viszonyában, ahogy a Tanács hivatalban lévő elnöke is említette, a szecsuáni földrengés volt. A földrengés által okozott emberi katasztrófa és szenvedés hatalmas méreteket öltött: a beszámolók szerint 70 000 ember halt meg és 10 millióan kényszerültek elhagyni az otthonukat. Az áldozatok sorsát az egész világ a szívén viselte. Ami ennél is fontosabb, a kínai kormány gyors és átgondolt módon reagált a földrengésre, több mint 130 000 katonát rendelve a mentésre. A sajtónak szabad hozzáférést adtak a földrengés sújtotta területekhez. Ez a reakció igen jó fényt vetett a mai Kínára.

57

58

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Tanács hivatalban lévő elnöke már említette, hogy az Európai Unió mennyi adományt adott, erről tehát nem beszélnék. Hadd vázoljam inkább a jelenlegi helyzetet. Az év hátralévő részében három esemény fogja alapvetően befolyásolni az EU és Kína kapcsolatát a kínaiak szemszögéből, és azt hiszem, a miénkből is: a pekingi olimpia, a pekingi ASEM-találkozó október 24-25-én, és az EU-Kína csúcs Franciaországban, december 1-én. Ez alatt az idő alatt a kínai vezetés különösen érzékeny lesz a külföldről érkező üzenetekre. Most minden korábbinál fontosabb, hogy elkerüljük a félreértéseket és folytassuk a konstruktív kapcsolattartás politikáját. A tibeti helyzet ezen hónapok alatt is figyelmünk középpontjában lesz. Ma elmondhatjuk, hogy visszaállt a március 14 előtti helyzet, mivel a kínai kormány és a Dalai Láma képviselői közötti tárgyalások május elején újrakezdődtek, és múlt héten volt egy újabb tárgyalási forduló – azzal egyetértek, hogy ennek eredményeit korai lenne értékelni. Mindkét felet továbbra is arra biztatjuk, hogy folytassák a tárgyalásokat, az eredményekre koncentrálva. Június 24-én Kína is pozitív lépést tett Tibetnek az külföldi turisták előtti megnyitása felé. Habár a diplomaták és újságírók – ellenőrzés mellett – március óta látogathatták az országot, tovább dolgozunk a külföldi újságírók korlátozások nélküli hozzáférésén. Az olimpiai játékok remélhetőleg alkalmat adnak arra, hogy Kína és a külvilág kapcsolatai javuljanak. Ebben sok sikert kívánunk Kínának. Az októberi ASEM találkozó, amin jómagam is részt veszek majd, jó alkalom lesz arra, hogy megerősítsük Kínához fűződő kapcsolatunkat, és megtárgyaljuk a fontos globális kérdéseket. Összegzésként: remélem, hogy a következő EU-Kína csúcson konkrét eredményeket érünk el több, mindkét fél számára fontos kérdésben is, mint az éghajlatváltozás, az EU-Kína partnerség és együttműködés véglegesítéséről folyó tárgyalások, az emberi jogok és a gazdasági és kereskedelmi kérdések. Ezek a céljaink december elsejéig. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy az EU-Kína stratégiai partnerség folyamatosan fejlődjön, figyelembe véve meglévő aggályainkat is. Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Köszöntöm az elnök urat, a Tanács hivatalban lévő elnökét és a biztos urat! Képviselőcsoportom először a Kínában történt természeti katasztrófáról és a tibeti helyzetről szóló, idén május 22-én az Európai Parlament nagy többsége által elfogadott állásfoglalásról szeretne szólni. A PPE-DE képviselőcsoport örömmel látja a kínai kormány elkötelezettségét a földrengés sújtotta területek újjáépítése mellett. Ugyanakkor azonban azt is várjuk a kínai kormánytól, hogy biztosítsa, hogy az új házak és egyéb épületek földrengésbiztosak legyenek, hiszen nem szabad elfelejtenünk azt a szomorú tényt, hogy sok iskola összeomlásához szerkezeti hiányosságok vezettek, és emiatt sok diák veszítette életét. Elvárjuk, hogy ezt az ügyet kivizsgálják és a megtörténjenek a megfelelő felelősségre vonások. A PPE-DE képviselőcsoport mély aggodalommal látja, hogy a kínai kormány még nem élt azzal a lehetőséggel, amit az olimpia szervezése jelent, és nem javította Kínában az emberi jogok általános helyzetét. Épp ellenkezőleg, a kínai polgárok megfélemlítése és a média munkájának korlátozása az olimpia előtti időszakban még erősebb lett. Ezért felszólítjuk a kínai kormányt, hogy még az olimpia előtt vezesse be az általános emberi jogok tiszteletét, különös tekintettel a sajtószabadságra, és azt a játékok után is tartsa fenn. (Taps) Végül, a PPE-DE képviselőcsoport felszólítja a kínai kormányt, hogy mutasson jóindulatot a Dalai Lámával most zajló tárgyalások során, és biztosítsa azok pozitív kimenetelét, amihez Tibet kulturális autonómiájának megadása is szükséges. Elfogadhatatlannak tartanánk, ha a kínai kormány ezeket a tárgyalásokat arra használná fel, hogy az olimpiai játékokig fenntartsa jó hírét, majd megszakítaná őket. Olyan kimenetelt várunk, ami megadja Tibet kulturális autonómiáját és megvédi az emberi jogokat. (Taps) Libor Rouček, a PSE képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim, először is szeretném elmondani, mennyire csodálom a kínai hatóságoknak a pusztító szecsuáni földrengés után mutatott viselkedését. Üdvözlöm azt a tényt, hogy Kína azonnal megnyitotta határait a külföldi segély előtt, és a PSE képviselőcsoport

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

nevében ígérem, hogy továbbra is mindent megteszünk azért, hogy az európai segély gyorsan megérkezzen rendeltetési helyére. Tibet kapcsán biztatónak tartom a kapcsolat újbóli felvételét és a kínai hatóságok és a Dalai Láma küldöttei között lezajlott két tárgyalási fordulót. Úgy gondolom, ez egy jó kezdet, tekintetbe véve, hogy mi történt márciusban, és azt hiszem, ezek a kapcsolatok és tárgyalások addig fognak folytatódni, amíg nem sikerül mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Kína nemrég úja megnyitotta Tibetet a külföldi látogatók előtt, és a New York Times szerint a márciusi demonstrációk során letartóztatott több mint 1 000 tibetit mostanra szabadon engedték. Arra azonban felszólítom a kínai hatóságokat, hogy a továbbra is letartóztatásban lévők családjának legalább adjanak információt szeretteik hollétéről. Az olimpiai játékokról: mind Kínának, mind a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak sikeres olimpiát kívánok, mert meg vagyok róla győződve, hogy a játékok a rendezés sikere esetén hozzájárulhatnak az emberi jogok helyzetének javulásához Kínában. Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, itt senki nem kérdőjelezné meg a kínai kormánnyal fenntartott mindenféle viszony fontosságát, és a földrengés utáni szolidaritást sem. A Tanács hivatalban lévő elnökének egy kijelentése azonban igencsak problémás. A kijelentésnek az égvilágon semmit nem tartalmaz arról, hogy az EU-nak milyen szerepet kell játszania a Kínán belül, Tibetben és máshol élők politikai- és polgárjogainak támogatásában. (Taps) Erről szeretnék mondani néhány szót, mert különben, ha csak afelőli örömünket fejezzük ki, hogy a külföldi látogatók újra bemehetnek Tibetbe, és nem szólunk az ítéletekről, a nyilvános tárgyalásokról, Lhásza militarizációjáról az olimpiai láng elhaladásakor, a szabadságjogok hiányáról, a továbbra is zajló kínzásokról, azzal elég egyoldalú képet festünk a helyzetről. Ezt az egyoldalú megközelítést könnyen naivnak, idealistának és haszontalannak találhatják; vannak ugyanis olyanok, akik a komoly dolgokkal foglalkoznak, a Kínához fűződő kapcsolataikkal, és vannak olyanok – mi – akik naiv és összefüggéstelen álláspontot foglalnak el. Ez az iménti felszólalásának egyenlege: nem említette az ujgurokat, mert nincs nemzetközileg ismert vezetőjük, aki az erőszakmentességet támogatná, mint a Dalai Láma, és úgy gondolom, hogy ez komoly kérdés Kínával kapcsolatban. Európa tehát azt mondja "az államfők maguk döntenek arról, hogy elmennek-e, és mi, franciák a partnereinkkel való egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy az Európai Unió soros elnökeként elmegyünk." Milyen elnökség ez? Milyen Európai Unió ez? Ez a nemzetek Európája, és Kína joggal gondolhatja, hogy a nemzetek Európája képtelen olyan politikát választani, amivel rávehetné Kínát, hogy bármit is tegyen a kínaiak és mások emberi jogainak betartatásáért. (Taps) Elnök. – Nagyon nehéz felszólítani a beszélőt, hogy hagyja félbe mondanivalóját, mikor épp a közepén tart, de kérem, hogy próbálják betartani a felszólalások idejét. Hanna Foltyn-Kubicka, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, újra szeretném felhívni a figyelmet a tibeti politikai helyzet menthetetlen tragikusságára. Az olimpiai játékok közeledtével a Kínai Népköztársaság hatóságai felerősítik a Tibettel kapcsolatos politikáikat. Most már rendszeresen küldik be a hadsereget a tibeti kolostorokba azzal az ürüggyel, hogy fegyvereket és terroristákat keresnek. Ennek eredménye az ott összegyűjtött műalkotások elkobzása és a vallási tárgyak elpusztítása. A független kutatóintézetek és emberi jogi szervezetek információi szerint a legutóbbi ilyen esemény a Tsendrok kolostorban történt, Amdo Maima tartományban. A játékok kevesebb, mint egy hónap múlva kezdődnek. Minden eltelő nappal egyértelműbb, hogy az a remény, hogy az olimpia miatt majd megváltozik a kínai belpolitika, alaptalan volt. Azt azonban remélem, hogy Európa érdeklődése az üggyel kapcsolatban nem alszik majd ki az olimpiai lánggal együtt. Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, gratulálok ahhoz, hogy a képmutatást, a hazudozást és az álszentséget olimpiai sport szintjére emelték! Ami sok az sok! Úgy viselkednek, ahogy sok kormány éveken át tette a szovjet kommunista egyeduralom idején. Mindig ugyanaz a sztori, mindig ugyanazt mondják. A tárgyalások állásáról beszélnek. Ha megkérdeznék a tibetieket, hogy hogy zajlottak a tárgyalások, megmondanák, hogy folyamatos megaláztatásokban és zsarolásokban volt részük, mint ahogy Brezsnyev is bánt Dubčekkel: "ha egy lépést is tesztek, lelövünk mindenkit." Ez hangzott el a tárgyalások alatt, és most a Francia Köztársaság elnöke, a hivatalban lévő elnök azt mondja, "Szép munka volt, Kína. Megmutatták, hogyan kell ezt csinálni." Túlzó a kínai reakció, ahogy Sarkozy elnök reakciója is túlzó volt, amikor eldöntötte, hogy "kitakarítja" a külvárosokat.

59

60

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez az igazság, és ezek után azt mondják, ez itt az értékek Európája. Mégis milyen alapon? Most, hogy mindenki jelen van – és ez a Parlament fekete szerdája – szeretnék gratulálni a szocialista képviselőcsoport és a PPE képviselőcsoport elnökének is. Mit is mondtak? Mit mondtak ma itt? Mindenki azt mondja, hogy majd az olimpiai játékok miatt minden jobb lesz. Hát ezt mondogattuk 2001-ben is. 2001 óta semmi nem történt, a dolgok csak romlanak. Szóval mit mondanak nekünk? Hogy majd négy hét múlva minden megváltozik? Mitől? A kínaiak akarata érvényesül. A Kínai Kommunista Párt akarata érvényesül. Minél keményebbek, annál inkább térden csúszunk előttük, és annál nagyobb az ő győzelmük. Mitől fog ez megváltozni? Az olimpiai játékok alatt minden az ő irányításuk alatt lesz. Ők irányítják majd a rádióállomásokat, a televízióhálózatokat, de Sarkozy elnököt nem, ez igaz. Meghívják majd egy jó kis evőpálcikás ebédre. Kellemes lesz. Majd jól megölelgetik, nagy lesz a szeretet. Aztán Sarkozy majd benyújtja a számlát: "három atomerőmű és 36 gyorsvonat lesz", meg isten tudja még, mi. Visszataszító. Alantas az egész, és úgy gondolom, hogy ha Európa nem kap észbe, ha továbbra is ezt a képet adjuk magunkról, a kereskedő Európáét, ami képtelen a legalapvetőbb jogok védelmére otthon vagy bárhol a világon, akkor kár is itt Európát építgetni, és ezt meg kellene mondani a Tanács hivatalban lévő elnökének is. (Hangos taps) Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Köszönöm, elnök úr. Mindig könnyebb a más szemében a szálkát meglátni, mint sajátunkban a gerendát. Először is szeretném elmondani, hogy mélyen együtt érzek a katasztrófa áldozataival és Rouček úrhoz hasonlóan csodálattal tölt el a kínai kormány fellépése az áldozatok megsegítése érdekében. Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak is, amiért szokatlanul gyorsan nyújtott pénzügyi segélyt, és abban biztos vagyok, hogy sok segély érkezik még Kínába. Úgy gondolom, hogy a Ház többsége nevében mondhatom, hogy azt szeretném, ha az olimpiai játékok biztonságban és a fair play szellemében zajlanának le, és ezt nem csak a stadionokon belülre értem. Természetesen tiszteletben kell tartanunk a kínai történelem és kultúra jellegzetességeit. De ez a két esemény jó alkalom arra, hogy még intenzívebb párbeszédet folytassunk és kézzelfogható eredményeket érjünk el a Kínai Népköztársasággal való tárgyalások alatt az ökológia és az emberi jogok terén is. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) június 18-án, szerda délután találkozóm volt három tiszteletre méltó, békés kínai állampolgárral egy pekingi hotelben. Egy órával a találkozó időpontja előtt tudtam meg, hogy kettőjüket bevitték a kínai biztonsági szolgálat emberei, a harmadikat pedig hivatalosan figyelmeztették, hogy ne beszéljen velem. A két őrizetbe vettet kb. 31 óra múltán engedték szabadon. A hivatalos változat szerint nem is engedték őket szabadon, mert hogy hivatalosan soha nem is tartóztatták le őket, csak "elbeszélgettek velük". Akárhogy is van, a kínai hatóságok egyértelműen meg akarták akadályozni, hogy az Európai Parlament képviselője bármiféle személyes kapcsolatba kerüljön ezzel a három kínai állampolgárral. De teljesen megértem visszataszító viselkedésüket. Peking aligha számíthat arra, hogy a virágzó protestáns egyházak három vezetője majd jó propagandát csinál az olimpiának. A nagy sportesemény előtt a hivatalosan be nem jegyzett protestáns egyházak tagjait hihetetlenül kemény vallási üldözésnek teszik ki. Kína haladó szellemű vezetői – nem túl meglepő módon – igyekeznek ennek az elnyomásnak a részleteit titokban tartani. Végül is nem nagyon lehet azzal dicsekedni, hogy az egyik pekingi informálisan működő egyház papját kényszermunkára ítélték. Három éven át napi tíz-tizenkét órán át kellett a közelgő olimpiára focilabdákat készítenie. Ez zajlik Kínában! És mit tartsunk azokról a kínai tisztviselőkről, akiknek utasítására letartóztatták azokat a vallásos embereket, akik önként, felebaráti szeretetből gyakorlati segítséget nyújtottak a szecsuáni földrengés áldozatainak? Az már tényleg túlment minden határon. Elnök úr, szerintem Kína már most, jóval az olimpiai játékok kezdete előtt kioltotta az olimpiai lángot az alapvető jogok sárba tiprásával! Edward McMillan-Scott (PPE-DE). – Elnök úr, először is szeretném kifejezni részvétemet a földrengés áldozatainak családjának, és hangot adni együttérzésemnek a földrengés kárvallottaival. Ha szabad, akkor reagálnék Jouyet úr Sarkozy elnök úr elleni szavaira, aki holnap ide fog jönni, és részt vesz majd az olimpiai játékok nyitóünnepségén. Szeretnék emlékeztetni az egyik mai helyi lap, a Les Derničres Nouvelles d’Alsace vezércikkére, aminek címe: ‘L’Europe a capitulé’ – Európa kapitulált. Nem elég, hogy Sarkozy elnök el fog menni az olimpiára, de június 16-án felfüggesztették egy, Kínába a francia hatóságok engedélyével az Eutelsaton keresztül műsorokat

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

sugárzó csatorna működését. Ilyen történt már korábban is. Ezúttal kérem a francia kormányt, hogy engedélyezze az NDTV számára a sugárzás újraindítását. Ma beadok az ENSZ kínzásokkal és vallási szabadsággal foglalkozó megbízottainak egy dossziét azoknak az embereknek az eseteiről, akikkel két évvel ezelőtt Pekingben találkoztam. Cao Dong urat még mindig kínozzák egy börtönben Északkelet-Kínában. Niu Jinpinget 2008. április 20-án tartóztatták le, ő is kínzások áldozata most is. Feleségét, Zhang Lianyinget sokszor megkínozták és négyszer bebörtönözték. A weboldalamra felteszem annak az 50-féle kínzásnak a listáját, aminek kitették. Gao Zhisheng, egy keresztény emberi jogi ügyvéd ismerősöm szintén nagyon durva bánásmódban részesült idén, és jelenleg is házi őrizetben van. Hu Jiát letartóztatták, miután tanúskodott az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága előtt Ez egy önkényes, brutális és paranoid rezsim. Távol kell tartani a politikát a sporttól, Sarkozy urat meg Pekingtől. (Taps) Robert Evans (PSE). – Elnök úr, mikor hét évvel ezelőtt Kína kapta az olimpia rendezési jogát, mint sokaknak, nekem is komoly fenntartásaim voltak. De a játékok odaítélése előtt a hatóságok sorozatosan biztosítottak minket, hogy a kisebbségek jogait tiszteletben tartják majd, hogy vége lesz a kínzásoknak és a visszaéléseknek, és a bőségesen dokumentált emberi jogsértések ellen tenni fognak. Ma jól tudjuk, hogy az aggodalmaink megalapozottak voltak, és talán azóta még romlott is a helyzet. Mások beszéltek már a jogsértésekről. Cappato úr ékesszólóan beszélt a tibeti helyzetről, Cohn-Bendit úr és mások hasonlóképpen, más ügyekről is. Tudjuk, milyen igazságtalanságok történnek. Kínában több embert végeznek ki évente, mint a világ összes többi országában együttvéve. Továbbra is úgy gondolom, hogy Európa szégyene lesz, ha jövő hónapban Sarkozy elnök úr és egy sor EU-s állam- és kormányfő meg herceg ráz kezet a kínai vezetőkkel, ezzel elismerve őket, amit egyáltalán nem érdemelnek meg. Ez zöld jelzést adna, hogy tovább csinálhatják, amit eddig. Az olimpiai játékoknak az olimpiai eszméről kellene szólnia, és ami ma Kínában zajlik, az távolabb már nem is állhatna az olimpiai eszmétől. Dirk Sterckx (ALDE). - (NL) A kínai kapcsolatokért felelős delegáció tagjaként egyetértek a biztossal abban, hogy Kínához stratégiai szálak fűznek minket, és ezek mindkét fél számára fontosak. Természetesen a gazdasági kapcsolat a cél, de ugyanakkor több is annál. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Két másik dolgot is fontosnak tartok: az egyéni emberi jogokat és a szólásszabadságot. Ezek olyan kérdések, amiket mindig szóba hozunk, amikor a delegációval vagy annak tagjaival, kínai kollégáinkkal kerülünk kapcsolatba. Nem értünk egyet, de megvitatjuk ezeket a kérdéseket és igyekszünk ötleteket és érveket cserélni. Sokszor nehéz munka ez, de olyasmi, amivel a Parlamentnek sosem szabad felhagynia. Elértünk valamilyen haladást? Talán túl keveset és túl lassan, de úgy gondolom, igen. Arra kérném az Európai Parlamentet, hogy ne felejtse el, hogy fenn kell tartanunk a kapcsolatot a kínaiakkal és továbbra is fel kell vetnünk ezeket a kérdéseket, akármilyen nehéz, fárasztó és frusztráló is néha. Úgy gondolom, ez az egyetlen előre vezető út. A kínaiak sorsa nem itt, ebben a teremben dől el, hanem Kínában, maguk a kínaiak döntenek róla. Őket kell meggyőznünk, nem egymást. Thomas Mann (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, a május 12-i kínai földrengés áldozataival az egész világ együttérez. Komoly mennyiségű nemzetközi segély áramlott az országba, de a határokon belül különbségeket tettek: az antiszeparatista intézkedések kéz a kézben jártak a katasztrófaelhárítási erőfeszítésekkel. Teljesen irreleváns, hogy az emberek a többség vagy a kisebbség tagjai – a segélyre mindannyiuknak szüksége van. Nem kéne arról beszélni, hogy ünnepeljük, értékeljük a különbségeket; ez nem egy hasznos gondolat. Kína jól tenné, ha végre megnyílna. Ebbe beleértem a külföldi megfigyelők és újságírók beengedését az ország minden részébe. Az NTDTV, az egyetlen nem cenzúrázott kínai televízió adásának újrakezdését azonnal engedélyezni kell. Sok állam- és kormányfő még nem fogadta meg az Európai Parlament javaslatát, hogy tartózkodjanak az olimpiai játékok megnyitóünnepségén való részvételtől. Támogatjuk Angela Merkel, Gordon Brown és saját elnökünk, Hans-Gert Pöttering álláspontját, akik más közszereplőkkel együtt úgy döntöttek, augusztus 8-án nem lesznek ott Pekingben. A francia elnök, Nicholas Sarkozy azt mondta, álláspontját a kínaiak és a Dalai Láma képviselői közti tárgyalások kimenetelétől teszi függővé. A tárgyalások eredménytelenek maradtak és fognak is maradni; tehát Párizsban kell maradnia. (Taps)

61

62

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hadd emlékeztessem önöket a tibetiek sorsára. Több mint 200 halott volt a március 14-i tiltakozások után, és 5 000 tibetit börtönöztek be, legtöbbjüket tárgyalás nélkül. Több ezren szenvedtek sérüléseket a hazafias átnevelés során alkalmazott fizikai erőszak során. Elnök úr, ezt emlékeztetőül szánom azoknak, akik most is azt tervezik, hogy elmennek Pekingbe. (Taps a Verts/ALE képviselőcsoport részéről) Alexandra Dobolyi (PSE). - (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Az olimpia megrendezése minden szempontból kihívás, de egy rendkívüli alkalom is a kínai állampolgárok részére, hogy megmutassák a világnak, megértették az olimpia egyetemes értékeit és szellemét. „Egy világ, egy álom”: a pekingi olimpiai játékok szlogenje teljes mértékben hangsúlyozza és hűen képviseli a játékok alapelveit. Bízom benne, hogy az olimpia egy kiváló alkalmat biztosít arra, hogy elmélyítsük, illetve kiterjesszük együttműködésünket, párbeszédünket Kínával számos területen. Nem szabad azonban elfelejteni a májusi földrengést, azt a pusztítást, mely több tízezer halottat hátrahagyva milliókat tett földönfutóvá. A nehéz időkben támogatásunkról kell biztosítani az országot, de mindig emlékeztetni kell a vezetést a demokratikus reformok fontosságára, és számos területen építő kritikát kell gyakorolni. Egyike vagyok azoknak, akik hisznek abban, hogy az Európai Uniónak egy eredményorientált emberjogi párbeszédet kell folytatnia Kínával, de el kell, hogy fogadjuk, hogy az eredmények csak lépésről-lépésre valósulhatnak meg. És igen, az eredmények jönnek: csak néhány napja, hogy újra közvetlen légi összeköttetés van Kína és Tajvan között több évtizedes szünet után. A tárgyalások a dalai lámával ismét megkezdődtek. Itt is eredményorientált, pragmatikus, a tibeti és a kínai értékeket figyelembe vevő, jövőbe mutató párbeszédben vagyunk érdekeltek. Köszönöm szépen. Cornelis Visser (PPE-DE). - (NL) Elnök úr, az olimpiai játékok 2008 nyolcadik havának nyolcadik napján kezdődnek. A nyolc a kínai kultúrában szerencsés szám; a jó szerencséhez és a gazdagsághoz társítják. Remélem, ez a dátum szerencsés lesz a kínai nép számára. Gazdaságilag Kína nagyon jól teljesít. Ahogy Teng Hsziao-ping mondta, "Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, ha megfogja az egeret." Megnyitotta az országot a külföldi kapitalista befektetések előtt. Apránként a kínai gazdaság liberalizálódik. Kína most már a gazdasági fejlődés komoly partnere. Boldogan rögzíti a valutáját a dollárhoz és az euróhoz, és más valutákhoz is. Kína konstruktív szerepet játszik a világgazdaságban. Az emberi jogok helyzete sajnos már korántsem ilyen rózsás, különösen nem a kínai lakosság számára. Csalódottá tesz, hogy egy olyan ünnepi alkalomkor, mint az olimpiai játékok, korlátozzák egy nyugati csatorna kínai nyelvű műholdas televíziós sugárzását. Remélem, hogy a kínai hatóságok a játékok nyújtotta alkalmat arra használják majd, hogy megmutassák népüknek, hogy a szabályok nem csak a sportban érvényesek, hanem mindenekfölött a hatalmon levőkre is, akiknek tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat és a szólásszabadságot. Bogdan Golik (PSE). - (PL) Elnök úr, 2008. május 12-én 69 000 ember halt meg a földrengésben, több mint 18 000 ember eltűnt, és 37 000-en megsebesültek. Ez az esemény nem csak Kínát, hanem az egész világot megrázta. Valószínűleg én vagyok itt az egyetlen, aki akkor Kínában volt: éppen Pekingben és Shanghaiban jártam, és láttam az ottaniak szolidaritását, azt, hogy a kínaiak mennyire együtt éreznek az áldozatokkal. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, és elmondani, mennyire csodálom a mentőcsapatok több ezer tagját és az egész világról érkezett önkénteseket, akik Tajvanról, Japánból, Ausztráliából és persze Kínából érkeztek a helyszínre, és akik szolidaritása és elkötelezettsége különleges elismerést érdemel. Az Európai Unió tetteit is el kell ismerni. A kínai kormány a helyi hatóságok támogatásával 10 milliárd eurót juttatott a katasztrófa áldozatainak. Peking összesen 5 milliárd eurónyi külföldi támogatást kapott. Az összegek legnagyobb része a kínai diaszpórától érkezett a világ különböző részeiből. Úgy gondolom, hogy a konkrét humanitárius segítségnyújtás hasznosabb, és a párbeszéd sikeresebb, mint a szlogenek, a bojkott-felhívások és a tiltakozások. Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök úr, ennek a parlamentnek az államférfiak házának kellene lennie, és sajnos ma nem tűnik annak. Az, hogy tízmillió hajléktalan van, hatalmas katasztrófa – a világon a legnagyobb. A kínai kormány most törődött az emberekkel, és valódi vezetőként működött egy igen sűrűn lakott területen, ahol egyébként egymillió tibeti is él. Burmával ellentétben, ahol az ország vezetőit nem érdekelte és továbbra sem érdekli,

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

hogy mi történik, a kínai kormánynak láthatóan fontos a polgárai sorsa. Ez mindenkinek egyértelmű, aki látta a mentési erőfeszítéseket. Kínában ez emberi jogokról nem dönthetnek más, külföldi országok, hatalmak vagy szervezetek. Ezt csak maga az 1,3 milliárdos kínai lakosság oldhatja meg. Jól tudjuk, hogy ez a lakosság ki tud állni az érdekeiért, hajlandó demonstrálni is, és éreztetni, ha valami nincs jól. A kínai emberi jogi helyzet javul és tovább javítható. A Parlament és a kollégáim kiabálása viszont nem fog ebben segíteni. Mint mindig, most is elhitetjük magunkkal, hogy fontosabbak vagyunk, mint amilyenek valójában vagyunk. A kínai emberek, miután kiemelkednek a szegénységből nagyobb demokráciát fognak követelni. Négyszázmillió ember emelkedett ki a szegénységből – ez nem akármilyen teljesítmény. De a kínai emberek félnek. Ha hátat fordítunk nekik, ahogy az olimpiai láng kapcsán tettük, azzal feldühítjük – nem a kínai kormányt, hanem a kínai népet. Ez fontos különbség, amit mindannyiunknak meg kell értenie. Marianne Mikko (PSE). - (ET) Tisztelt kollégák! Az olimpiai mozgalom a történelem során mindig a világ jobbításán fáradozott. A Pekingben rendezendő nagyszerű esemény segített felhívni a világ figyelmét Tibetre és az emberi jogokra. A Peking és a Dalai Láma közötti párbeszédnek mindenképpen folytatódnia kell. Akkor, amikor megadta Kínának ezen világméretű sportesemény rendezési jogát, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagyon egyértelműen feltételként szabta, hogy Kínának 2008-ra tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem történt meg. Az olimpia sosem csak a sportról szólt. Az Olimpiai Charta nagyban hasonlít az EU hasonló dokumentumára – a polgárok alapvető jogaira és az emberi jogokra gondolok, ahol határozottak a szabályok. A Charta kimondja, hogy a rendező országnak tisztelnie kell az emberi méltóságot és nem nyomhatja el az embereket nemzetiségük vagy vallásos hitük miatt. Ezért aztán osztom azt a véleményt, hogy Sarkozy helye a megnyitó alatt Párizsban van a TV előtt, nem a pekingi olimpiai stadionban. David Hammerstein (Verts/ALE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! A kínai olimpia egyvalamit megmutatott: ha az ember rendszeresen sárba akarja tiporni az emberi jogokat, akkor jobb, ha jó nagy és gazdaságilag erős ország vezetője, nem mondjuk zimbabwei vagy kubai. Vagy akár burmai. Olyan országok megtehetik ezt, ahol több száz nyugati cégnek van bázisa, ahol több millióan dolgoznak a rabszolgaságtól nem messze álló helyzetben. A grandiózus és agresszív országok előtt Európa meghunyászkodik. José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, hadd fejezzem ki együttérzésemet a földrengés áldozatainak rokonai felé. Őszintén elszomorít az eset. De vannak olyan kérdések, amiket mindenképpen meg kell vitatnunk, és ezt különösen a Tanácsnak mondom, mert emlékszem, mit mondott Sarkozy elnök úr pár hónapja, a tibeti incidensek idején. Az imént hallott javaslat a sportból rossz politikai eszközt csinálna, a politikából meg nevetséges sportot, és ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy Sarkozy elnök úr az Európai Uniót fogja képviselni Pekingben, és még csak meg sem látogatja az ottani politikai foglyokat. Szégyen lenne, ha vezetőink elmennének Pekingbe és egy szót sem mondanának az ottani valós helyzet kegyetlenségéről. Szégyen lenne, és ezek a vezetők nem jelenhetnének meg többé az európai intézmények előtt méltóságuk elvesztése nélkül. Erre a kérdésre szeptemberben mindenképpen vissza kell térnünk. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, csupán egy hónappal a pekingi olimpiai játékok előtt Kína tragikus földrengést élt át. Sajnos egy több ezer áldozattal járó és sok ezer ember otthonát elpusztító földrengés kellett ahhoz, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya rájöjjön, hogy a segítséget ajánló nemzetek szolidaritása milyen fontos. De ez legalább arra kényszerítette Kínát, hogy megnyissa határait, ezzel beengedve a média és a humanitárius segélyszervezetek képviselőit olyan régiókba is, ahova korábban alig juthattak el látogatók. A kínai földrengés után enyhülés következett be, ami miatt most az egész világ a népek békés együttélésével foglalkozik. Az olimpiai zászló és a szent láng jó szimbóluma annak, hogy sok minden elválaszt minket, de vannak dolgok, amik összekötnek. Eva Lichtenberger (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, amikor Sarkozy elnök úr a tibeti nyugtalanság után felszólalt, nagyon csodáltam Franciaországot, az emberi jogok védelmezőjét. Azóta a helyzet sokat romlott, a letartóztatottak száma rekordokat döntött. A tibeti helyzet soha nem volt még ilyen feszült. A média cenzúrája soha nem volt még olyan szigorú, mint most. Véleményem szerint az elnök úr reakciója arcul csapása azoknak, akik az emberi jogokért

63

64

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kampányolnak. Ezzel meghiúsítjuk mindazoknak a reményeit, akik Kínában az általunk gyakorolt nyomás segítségével próbálnak demokráciát bevezetni. Colm Burke (PPE-DE). – Elnök úr, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azzal az indoklással adta Kínának a 2008 évi olimpia rendezési jogát, hogy az majd segít javítani az ország emberi jogi helyzetén. De a kínai hatóságok nem hallgattak a nemzetközi felszólításokra, hogy a 2008. március 14-i tibeti zavargások után szüntessék be az erőszakos fellépést. A tiltakozások résztvevőit még mindig követik, elfogják és önkényeses letartóztatják, családjaik pedig semmilyen tájékoztatást nem kapnak arról, hogy hogy vannak, pedig ezt a kínai törvények előírják. Felszólítom Kínát, hogy tartsa be vállalt kötelezettségeit az emberi jogok, a kisebbségi jogok, a demokrácia és a jogállamiság terén. Ez volt a NOB-bal kötött alku tárgya, amikor Kína megkapta az olimpiát. Ez most egyedi, történelmi lehetőség Kína számára, hogy demonstrálja, kész javítani emberi jogi gyakorlatán, de úgy látom, ezt nem teszi meg. Ana Maria Gomes (PSE). – Elnök úr, támogatom azt, hogy az olimpiai játékok megrendezésére Pekingben kerüljön sor, de arra kérem az európai kormányokat és intézményeket, hogy követeljék, hogy Kína tartsa be emberi jogi vállalásait, nevezetesen azokat, amiket a játékok megrendezésének feltételeként tett. Ehhez az kell, hogy az európai képviselők, akik kimennek az olimpiai játékokra – vagy éppen nem mennek el – ezt a lehetőséget felhasználják arra, hogy felhívják a figyelmet a kínai emberi jogokra. Ez nagyon komoly dolog. Sokan vannak börtönben, köztük Hu Jia, akit azután börtönöztek be, hogy videokonferencia keretében beszélt az Európai Parlament képviselőivel. Nem fogadhatjuk el, hogy ezek az emberek továbbra is börtönben legyenek, a kínai hatóságoktól származó bármiféle indoklás nélkül. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, sok ország és vezetői – köztük az európaiak is – nagyon igyekeznek jó viszonyt ápolni Kínával, hogy jövedelmező szerződéseket vagy gazdasági megállapodásokat szerezzenek, és kevés figyelmet szentelnek annak, hogy az ország nem demokratikus és nem hajlandó tiszteletben tartani az emberi jogokat. A világ közvéleményének, a világ vezetőinek és a globális intézményeknek együtt kell dolgozniuk és többféle módon nyomást kell gyakorolniuk a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia védelmében. Ha megosztottak vagyunk, akkor nem tudunk együtt cselekedni és nem sok hatást érünk el. Az olimpia jó alkalom az ilyesmire. A nemzetközi közösség dolga az, hogy segítsen a tragikus földrengés miatt szenvedő lakosságnak. Jean-Pierre Jouyet, hivatalban lévő elnök. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is, nem az Európai Unió döntött úgy 2001-ben, hogy az olimpiai játékok rendezésének jogát Peking kapja, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Másodszor, ahogy önök is mondták, az olimpiai eszme most is él, de nem a politikáról szól, hanem a sportról. Ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság folyton hangoztatja. Harmadszor, nem tudom, hogy a kínai emberi jogokért úgy lehet-e a legjobban harcolni, és egyben úgy lehet-e komoly párbeszédet folytatni a kérdésről, hogy azt mondjuk "Nem megyek el, majd megnézem a megnyitót tévén" mint ahogy egy képviselőtársam az imént mondta. Nem hiszem, hogy a probléma erről szólna. Azt is szeretném megjegyezni, hogy több, különböző kötődésű képviselő nyilatkozott ma itt arról, hogy milyen párbeszédet folytassunk a kínai hatóságokkal. Akármik is a jelenlegi nehézségek, továbbra is igyekezni kell építeni az EU-Kína kapcsolatokat. Csak egy erős EU alakíthat ki nyílt egyeztetést – és ez az, amit mindannyian szeretnénk – minden kérdésről, még a legnehezebbekről is; az Európai Unió nem várta meg a tibeti eseményeket és már korábban ilyen párbeszédet kezdeményezett. Egyre több bilaterális és globális kérdésről szeretnénk párbeszédet kezdeni Kínával; nem kizárólag gazdasági jellegű kérdésekről – ezt mondani súlyos félreértelmezése lenne a helyzetnek. Ezt Ferrero-Waldner asszony is elmondta. Átfogó párbeszéd re van szükség, mert Kínának fontos szerepe van a nemzetközi közösségben, és mindent meg kell tennünk – az olimpiai játékok felhasználásával is – hogy Kína jobban integrálódjon a nemzetközi közösségbe. Ezen kívül szeretnék rámutatni, hogy stratégiai egyeztetéseket kell folytatni Kínával, különösen a közeledő, a francia elnökség alatt tartandó csúcson. Nem a francia elnökség választotta ki a találkozó időpontját. Ez a csúcs 2008 második felében zajlik majd. Nekünk kell biztosítanunk, hogy az előkészületek a lehető legjobb körülmények között történhessenek meg, és ez a csúcstalálkozó jó alkalom lehet arra, hogy Kína és az Európai

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Unió partnersége megoldjon bizonyos kérdéseket, különösen az éghajlatváltozáshoz és a környezetvédelmi és szociális intézkedésekhez kötődő kérdéseket, ahogyan azt sokan említették. Kína elszántságához, hogy fontosabb szerepet játsszon a nemzetközi porondon, új, az emberi jogokra, a szociális szférára és a környezetvédelemre vonatkozó kötelezettségvállalásoknak kell társulnia. Ezt tudjuk, és készek vagyunk ezért tenni is. Az Európai Unió vitán felül a legjobb partner ahhoz, hogy Kínát erre az útra terelje. Ebben a tekintetben, miután tárgyalt kollégáival és megszerezte támogatásukat, az Európai Unió elnökeként Sarkozy elnök úr feladata az Európai Unió és Kína párbeszédét irányítani. Ha Kína nagyobb szerepet akar játszani a világban, akkor az ehhez kötődő felelősségeket is vállalnia kell. Sok hasonlatot hallottunk, például Cohn-Bendit úrtól. Felfigyeltem a Szovjetunió és Brezsnyev említésére. Tényleg két szemben álló tömb összeütközését akarjuk? Nem vezetett bizonyos eredményre a párbeszéd? Kulcsszerepet játszottunk az előrelépések elérésében, és a párbeszéd és a demokratikus fejlődés az értékeink érvényesítésének útja, mint mindig. Kemény vitát kell folytatni Kínával, amiben nincsenek tabuk, és arra kell biztatnunk, hogy tegyen vállalásokat minden területen, a politikában, az emberi jogokban és a szociális területen is. Több képviselő említette a halálbüntetést. Ezt is meg kell vitatnunk Kínával, de az összes többi országgal is, és remélem, hogy azok a konzervatív képviselők, akik ma a halálbüntetést emlegették, majd ezt meg is teszik. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy vannak más országok is, ahol a halálbüntetés érvényben van, és amelyek kapcsolatban állnak az Európai Unióval; de mindenesetre erre a párbeszédre szükség van. Óvatosnak kell lennünk; teljes mértékben egyetértek azzal, amit a Bizottság a Tanácsról mondott, hogy nem szabad felkorbácsolni a kínai nacionalista érzelmeket éppen akkor, amikor Kína egy, az egész ország számára fontos esemény házigazdája, és az ország éppen a nemzetközi porondon kívánja megvetni a lábát. Ennek szellemében, Sarkozy elnök úr, új szerepéhez kötődő felelősségének tudatában és az európai értékek mibenlétének ismeretében megy majd el Pekingbe, hogy közölje álláspontját és egyben jelezze, hogy bízunk Kína pozitív fejlődésében a nemzetközi szerepvállalásával kapcsolatban. Már láthatók a haladás kézzelfogható jelei Burmában és az iráni és észak-koreai konfliktus megoldásában; ezek mind olyan területek, ahol Kína együttműködésére is szükség lesz. Itt nyilvánvalóan sokkal többről van szó, mint csak a kereskedelmi érdekekről. Végül, Cappato úrnak azt szeretném mondani, hogy minden, EU-n belüli, vagy éppen a kisebbségekhez fűződő, vagy akár az EU és partnerei közti kapcsolatban ugyanilyen elvárásaink kell, hogy legyenek, mielőtt még az egész világnak erkölcsi leckét akarnánk adni. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR alelnök Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon röviden válaszolok csak, mert sok minden hangzott el. Szeretném megismételni, hogy a Kínához fűződő kapcsolatunk igen összetett. Ez azt jelenti, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek ebben a stratégiai kapcsolatban. A környezeten, a kereskedelmen és a kultúrán kívül – a több, éppen zajló ágazati egyeztetéstől és párbeszédtől függetlenül – nagyon komolyan kell venni az itt többször említett, az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmakat is. Komolyan is vesszük őket, az emberi jogokért kampányolók kapcsán, a petíciókat beadók kapcsán is, akiket börtönbe zártak, és a halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatban is. Igaz, hogy nagyon sok embert végeznek ki. Ezt mindig is határozottan szóvá tettük, és a kínzásokat és más visszaéléseket is. Zajlik az emberi jogokról szóló párbeszéd. Igaz, hogy nem mindig kielégítő, de más eszközünk nincs. Fenn kell tartani a párbeszédet Kínával. Van egy német mondás: Steter Tropfen höhlt den Stein (kb: lassú víz partot mos). Hát erről van itt szó. (Taps) Elnök. − A vita lezárásaként: öt állásfoglalási indítványt adtak be az eljárási szabályzat 103(2) pontja alapján. A vitát berekesztem. A szavazásra kivételes módon holnap reggel 9 órakor kerül majd sor, a francia elnökség programjának bemutatása miatt.

65

66

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Közeledik a pekingi olimpia, de az én információim szerint nem javult az emberi jogok helyzete Kínában. Épp ellenkezőleg: a kínai hatalom egyre több embert tartóztat le, hogy megakadályozza az olimpiai játékok alatt az esetleges demonstrációkat. A sajtószabadság rendkívül fontos, mert a média függetlensége biztosítja az emberi jogi helyzetről szóló cenzúrázatlan információk hozzáférhetőségét. Ezért létfontosságú, hogy a független adók, így az NTDTV is, működhessenek. Ez az adó 24 órában sugároz műholdon keresztül kínaiul és angolul Ázsiába, Európába, Ausztráliába és Észak-Amerikába. A francia EUTELSAT 2008. június 16-án hirtelen megszakította az NTDTV ázsiai adását, úgy tűnik, a Kínai Kommunista Párt nyomására. Ferrere-Waldner biztos; önhöz fordulok, remélem, hogy a Bizottság nevében minden lehetséges eszközt igénybe véve igyekszik majd újraindíttatni az NDTV ázsiai adását. Felszólítom a francia elnökséget is, hogy a Tanács nevében akadályozza meg, a szólásszabadság korlátozását Kínában. Felszólítom a kínai hatóságokat, hogy mutassák meg a világnak, hogy az olimpiai játékok Pekingnek ítélése után javult a kínai emberi jogi helyzet. Úgy gondolom, hogy Tibet megnyitása a turizmus, az újságírók és az összes média előtt valóban megtörténik, és lehetővé teszi, hogy Tibetről cenzúrázatlan információkat kapjunk. Csaba Sándor Tabajdi (PSE), írásban. – (HU) A bővítés az EU egyik legsikeresebb politikája, egyben a valaha ismert talán leghatékonyabb külpolitikai eszköz is. Minden eddigi bővítés erősítette az Uniót, stabilizálta és általában felzárkóztatta a csatlakozott országokat. A 2004-es bővítés óta eltelt négy év minden előzetes, alaptalan félelemre és dezinformációra rácáfolt: a bővítés elsöprő siker, amelyből régiek és újak egyaránt nagyon sokat nyertek. Sajnos egyes politikusok tudatosan vagy merő ostobaságból tagadják a bővítés sikerességét, és félrevezetik az állampolgárokat a régi tagállamokban. Ezért kiemelt fontosságú, hogy a bővítés előnyeit, hasznait megismertessük a társadalommal. A Lisszaboni Szerződés írországi elutasítása valóban komoly gátja az Unió további bővítésének. Továbbra is bízom abban, hogy az EU hamarosan megoldást talál a Lisszaboni Szerződés megmentésére. Horvátország felvétele azonban addig sem válhat tússzá: jogilag lehetséges a horvát csatlakozás Lisszabon életbe lépése nélkül is. Így a csatlakozási tárgyalások előrehaladásától függően akár már 2009 végén, 2010 elején sor kerülhetne a horvát tagfelvételre. Bonyolult kérdés a bővítési stratégia és az európai szomszédságpolitika viszonya. Alapvetően egyetértek azzal, hogy tagsági perspektívával még nem rendelkező európai szomszédaink mérhető objektív teljesítményüknek megfelelően kerülhessenek át egyik kategóriából a másikba. Ugyanakkor fontos, hogy az Unió megőrizhesse geopolitikai szabad mozgásterét, és integrációs kapacitására tekintettel egyes konkrét esetekben maga dönthesse el, milyen perspektívát ajánl partnereinek.

12. A Bizottság bővítési stratégiáról szóló dokumentuma (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Elmar Brok jelentése a Külügyi Bizottság nevében a Bizottság 2007-es bővítési stratégiai dokumentumáról [2007/2271(INI)] (A6-0266/2008). Elmar Brok, előadó. − (DE) Köszöntöm a Parlament elnökét, a Tanács hivatalban lévő elnökét és a biztos urat! Azt kell mondanunk, hogy az Európai Unió korábbi bővítései hatalmas politikai és gazdasági sikerrel zárultak. Ez nem is kétséges. Románia és Bulgária esetét, biztos asszony, a következő hetekben külön meg kell vitatni, de a nyitó megjegyzésemet tartom. Ugyanakkor a tárgyalások során azt egyértelművé kell tennünk, hogy ezek nagyon komoly ígéretek, és amikor egy országot tagjelöltnek nyilvánítunk, az valódi jelöltséget takar. A Thesszalonikiben tett ígéreteket is be kell tartani. Ugyanakkor azonban azt is ki kell mondani, hogy ez semmiképpen nem jelent automatikus eljárást, és minden országnak meg kell felelnie a követelményeknek – a koppenhágai kritériumoknak – ahhoz, hogy az EU tagjává válhassanak. Ez kell ahhoz, hogy az átmenet a tagságra pályázó országok és az Európai Unió szempontjából is összességében sikeres legyen. Meg kell gondolnunk, hogy a 27 tagállammal – és talán ez hamarosan 28-ra bővül Horvátországgal – nem kell-e egy megszilárdítási szakaszt kezdeni azért, hogy az Európai Unióban minden megfelelően működjön. Azoknak, akik a Lisszaboni Szerződést kritizálják, és közben támogatják a bővítést, észre kell venniük, hogy

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

politikailag inkonzisztens az álláspontjuk. A Lisszaboni Szerződés mögötti elgondolás az volt, hogy az az utolsó bővítési kör előfeltétele lesz, nem egy újabb bővítés előkészítése. Azok, akik a bővítés mellett vannak, de ellenzik a Lisszaboni Szerződést, azok ezzel valójában akadályozzák a bővítést. Ezt egyértelművé kell tenni. Szintén nagyon fontos, hogy mindenki elfogadja, hogy az erő nem csak a mérettől függ, hanem a belső kohéziótól is. Ezalatt az értem, hogy nem szabad túlzottan sok mindennel próbálkozni egyszerre; ezt a történelemből megtanulhattuk. Az Európai Uniót nem szabadkereskedelmi övezetként, hanem politikailag hatékonyan működő szervezetként szeretnénk látni. Ez azt jelenti, hogy az EU belső reformra való képessége éppen olyan fontos a bővítéshez, mint a felvételt kérő országok saját belső reformja. Ennek a kettős folyamatnak "elmélyítés és bővítés" lett az általánosan használt neve. Ugyanakkor annak is tudatában kell lennünk, hogy milyen fontos a Nyugat-Balkán országai számára az európai perspektíva, de éppen úgy Ukrajna és más országok számára is. Ez a belső reform sikerének kulcsa, a nagyobb demokrácia és az erősebb jogállamiság kulcsa is. Ha mindennél jobban koncentrálnak a brüsszeli útra, az sokat jelent mindezen területeken. Ezen körülmények között ez az út nem minden esetben jelent azonnali teljes jogú tagságot, mert ezek az országok még nem állnak készen és mert az Unió sem áll még készen. Sok esetben a teljes tagság nem is merül fel lehetőségként sem. Ezért ezen a területen a teljes tagság és a szomszédságpolitika közötti eszközökre van szükség, hogy ezeknek az országoknak az európai perspektíva ne csak távoli remény legyen, hanem valódi haladás társuljon hozzá a szabad kereskedelem és a schengeni rendszer tekintetében. Az Európai Gazdasági Térséghez hasonló eszközök kellenek, amelyben az EFTA-országokkal szabad kereskedelem zajlik; olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy a partnerországok átvegyék a közösségi jog és gyakorlat 30, 50 vagy 70%-át. Emiatt a teljes tagságról szóló tárgyalások igen rövidek lehetnek. Svédország, Ausztria és Finnország ezt az utat járta be, míg például Svájc, Izland és Norvégia más úton haladt. De vajon azt hányan tudják, hogy Norvégia a Schengeni Megállapodás részese és Svájc az új tagállamokban hozzájárul az EU strukturális politikájához? Más szóval, lehet nagyon szoros kapcsolatra lépni harmadik országokkal, és azután egyesével dönteni arról, hogy mindkét fél szeretné-e, hogy ez a szoros együttműködés megmaradjon, vagy a teljes tagság felé vezető út egy állomásának tekintsük. Ennek megfelelően, még a Balkánon is – bár nem Horvátországban, ahol ez teljesen illogikus lenne – azok az országok, ahol a belépés hosszadalmas folyamat lenne, hasznát vehetnék egy ilyen eszköznek az átmeneti időszakban, ha ők is úgy akarják. Ezt a lehetőséget meg kell adni nekik. Ezen a módon, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, meg lehet erősíteni az európai perspektívát a szomszédságpolitika és a tagság közötti stádiumban, és ezzel kiszélesíthető Európában a stabilitás, béke és szabadság zónája, anélkül, hogy veszélybe sodornánk az Európai Unió fejlődési potenciálját. Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, a Tanács szeretne köszönetet mondani az Európai Parlamentnek és különösen Brok úrnak a Bizottság 2007-es bővítési stratégiai dokumentumáról szóló jelentéséért, és szeretné kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy elismerje a Parlament által a bővítés során vállalt aktív szerepet és az ahhoz való felbecsülhetetlen hozzájárulását. Elmar Brok jelentése mutatja, hogy a legutóbbi bővítés sikeres volt, mind az Európai Unió, mind a belépő tagállamok szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy az sikeres volt az EU számára, lehetővé tette, hogy túllépjünk Európa megosztottságán, és segített biztosítani a kontinens békéjét és stabilitását. Reformokra ösztönözte az érintett országokat, megerősítette a szabadság, demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok betartása, a jogállamiság és a piacgazdaság elveinek tiszteletét. Az egységes piac bővítése és a egységes piacgazdasági együttműködés kiterjesztése megerősítette a jólétet és a versenyképességet, ami lehetővé tette, hogy az Európai Unió javítsa a globalizáció kihívásaira adott válaszát, és megkönnyítette a partnereinkkel való kapcsolatot is. A bővítés kétségtelenül nagyobb súlyt kölcsönöz az Európai Uniónak a világban: erősebb nemzetközi szereplővé tette azt. Bővítési politikánk megalapozott, és felhasználja a korábbi bővítési körök tapasztalatait. 2007 decemberében az EU megegyezett arról, hogy a jövőbeli bővítési stratégia a kötelezettségvállalások megszilárdításán, az

67

68

HU

Az Euròpai Parlament vitài

egységes és szigorú feltételeken és a jobb kommunikáción alapul majd. Továbbra is ez megközelítés érvényes a bővítésre. Az Európai Unió arra jutott, hogy ahhoz, hogy megtarthassa az integráció lehetőségét, a tagjelölt országoknak készen kell állniuk arra, hogy a tagságból fakadó kötelezettségeket teljes egészében vállalják, és az Uniónak hatékonyan kell működnie és fejlődnie kell, ahogy Brok úr is kiemelte a beszédében. Ez a két dolog nélkülözhetetlen a polgárok széles körű és hosszú távú támogatásának biztosításához. Nagyobb átláthatósággal és jobb kommunikációval kell őket magunk mellé állítanunk, és ebben az Európai Parlament segítségére is számítok. Az Európai Unió teljesíteni fogja a zajló tárgyalásokkal kapcsolatos kötelezettségeit. Törökország esetében az átvilágítás, azaz az egyes fejezetek első formális lépése 23 fejezet esetében lezárult, és nyolc fejezetről megkezdődtek a tárgyalások. Horvátország esetében a tárgyalások 20 fejezetről kezdődtek meg, és kettőben előzetesen lezárásra is kerültek már. Június 17-én miniszteri szintű kormányközi konferencia zajlott Törökországgal és Horvátországgal. A téma a tárgyalások megkezdése volt új fejezetekről: Törökországgal a 6. "társasági jog", a 7. "szellemi tulajdonjog", és Horvátországgal a 2. "munkavállalók szabad mozgása" és a 19. "szociálpolitika és foglalkoztatáspolitika" fejezetekről. A célunk ezeknek a tárgyalásoknak a sikeres lefolytatása, és szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy azt szeretnénk, ha a török reformfolyamat töretlenül folytatódna, sőt, felgyorsulna. Ez fogja biztosítani, hogy a folyamat tartós és visszavonhatatlan eredményekkel járjon, és továbbra is minden területen figyelemmel fogjuk kísérni az elért eredményeket, különösen a koppenhágai kritériumok betartását illetően. Természetesen a Ciprushoz fűződő kétoldalú kapcsolatok normalizálása terén is előrelépésre van szükség. Horvátországgal a tárgyalások jól haladnak, és ebben az évben döntő szakaszba léptek. A fő cél most az, hogy az elért haladást kihasználva felgyorsítsuk a reformok ütemét. Az Európai Unió tehát arra biztatja Horvátországot, hogy folytassa a szomszédaival való jó kapcsolatra való törekvést, és igyekezzen mindkét fél számára elfogadható megoldásokat találni, és természetesen oldjon meg minden függőben lévő bilaterális problémát a szomszédaival. De ha megengedik, elmondanám azt is, hogy az elnökség a leghatározottabban elítéli a ma reggeli isztambuli erőszakos eseményeket, amelyek áldozatai az Egyesült Államok isztambuli nagykövetsége előtt szolgálatot teljesítő rendőrök voltak. Az elnökség nevében elítélem ezt az aljas támadást, és természetesen jelenleg is igen szoros kapcsolatban vagyunk a török hatóságokkal. (Taps) Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is hadd mondjak köszönetet Elmar Broknak és a bizottságnak ezért az igen érdekes jelentésért. A vita olyan időszakban zajlik, amikor az EU éppen az ír nem következményeit vizsgálja. Ugyanakkor a délkelet-európai események arra emlékeztetnek, hogy közvetlen felelősséggel tartozunk az európai kontinens stabilitásáért és demokráciájáért. Az EU rögzítette bővítési menetrendjét a Nyugat-Balkán és Törökország tekintetében. Örülök annak, hogy a jelentés határozott elkötelezettséget vállal ezen régiók tagsági kilátásaival kapcsolatban. A Bizottság a jelentés sok meglátásában osztozik, beleértve az integrációs kapacitást, ami mindenképpen fontos, és az EU bővítésekor figyelembe veendő szempont. Érdeklődéssel fogadtam a jelentés javaslatát egy továbbfejlesztett Európai Gazdasági Térség, az EEA+ létrehozásáról azokkal az országokkal, amelyek jelenleg nem részesei a bővítési menetrendnek. A gazdasági globalizáció fényében logikus kiterjeszteni az európai jogi és gazdasági térséget és ezzel a nagyobb Európa puha szabályozó szerepét erősebbé tenni. De a Nyugat-Balkán és Törökország esetében, amelyek előtt ott a tagság egyértelmű lehetősége,az EU-nak nem szabad a tagjelöltség vagy a tagság előtt további átmeneti stádiumot bevezetnie. Ez csak kételyeket ébresztene az EU elkötelezettségével kapcsolatban, ezzel gyengítve a demokratikus reform melletti ösztönzést.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A júniusi Európai Tanács megerősítette a Nyugat-Balkán európai integrációjának támogatását. Ez fontos üzenet: az EU tartja a szavát. Ez nagyon fontos Törökország szempontjából is. Az uniós csatlakozási folyamat halad: június közepén két újabb fejezetet nyitottunk meg. Törökország esetében tavaly egy nagyon nehéz időszakban sikerült életben tartani a folyamatot. Ehhez a jövőre kellett koncentrálnunk, és nagy kitartásra volt szükség. Készen állt a terep a 2008-as sikerre, vagyis arra, hogy új lendületet adjunk idén Törökország EU-s csatlakozási folyamatának. Sajnos erre nem került sor, Főleg törökországi belügyek miatt. Az EU-ban folytatni kívánjuk a folyamatot, a tárgyalási keretrendszerben lefektetettek értelmében. A maga részéről Törökországnak most javítania kell a demokratikus intézményrendszer működését, és ki kell dolgoznia az EU-hoz kapcsolódó reformokhoz szükséges kompromisszumokat. Őszintén remélem, hogy a higgadtság és a racionalitás fog győzni, és Törökország elkerüli a stagnálást, további haladást ér el és céltudatosan, határozottan folytatja európai útját. Szeretném megragadni a lehetőséget, és Jean-Pierre Jouyet miniszter úrhoz csatlakozva néhány szót szólni a mai törökországi eseményekről. A Bizottság erősen elítéli a három német turista kelet-törökországi elrablását, és azonnali szabadon bocsátásukat követeli. A Bizottság elítéli a ma reggeli isztambuli erőszakos támadást. Szeretném kifejezni részvétemet a meggyilkolt rendőrök családja és barátai felé, és a megsebesült rendőrnek gyors gyógyulást kívánok. Összegezve tehát: a bővítésről mindig is tudtuk, hogy hosszú távú folyamat, és sok ankarai, belgrádi, brüsszeli és egyéb politikai vihart kell kiállnia. A béke és a prosperitás érdekében végzett munkát sosem hagyhatjuk abba; ez az Európai Unió és annak polgárai érdeke is. Bízom benne, hogy ebben számíthatok az önök támogatására. Marian-Jean Marinescu, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (RO) Az Európai Unió bővítési stratégiáját az eddig összegyűjtött tapasztalatokra és a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetre kell építeni. A korábbi bővítések előnyökkel szolgáltak az Unió és a belépő tagállamok számára is. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy az új tagok változó hosszúságú tárgyalások után lehettek az EU tagjai, és különböző utat jártak be az Európai Unióba való integrációban. Az európai intézményeknek nehezére esett alkalmazkodni a tagállamok számának megváltozásához. Ezek a bővítés folytatása mellett szólnak. Úgy gondolom, hogy az Unió kárára válna, ha a Balkán országai vagy a Moldovai Köztársaság nem lépnének be. A kelet-európai országok tagsága mellett történelmi és földrajzi érvek is szólnak. Vannak bizonyos gazdasági feltételek – például az energiaügyi fejezet – amik miatt nem lehet felfüggeszteni a bővítést. Kezelni kell a külső politikai befolyásolás kérdését is, ami káros hatásokat válthat ki. Arra van szükségünk, hogy a szomszédos országok erős demokráciák legyenek, működő piacgazdasággal és stabil jogállammal. Jelenleg a szomszédságpolitika együttműködési és társulási megegyezéseket jelent, amik a csatlakozási tárgyalásokhoz hasonló jellegűek, csak annál sokkal alacsonyabb szintűek. Úgy gondolom, hogy ezeknek a megegyezéseknek a csatlakozási tárgyalások fejezeteivel azonos eljárásokat kellene bevezetniük. Meg vagyok róla győződve, hogy azok az országok, amelyek valóban az Unió tagjai kívánnak lenni, elfogadnák ezeket a feltételeket, még akkor is, ha nem írtak alá előzetes megegyezést a tagjelöltségről, és ennek előnyei mindkét fél számára hatalmasak lennének. Így a bővítés már a gyors integrációra készen érné az országokat. De az Európai Unió megszilárdításának és az újabb bővítésnek van egy előfeltétele: meg kell reformálni az európai intézményeket. Ezért a tagállamoknak meg kell érteniük, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálása elengedhetetlen, és azt meg kell tenniük. A Brok-jelentés tartalma tisztázza, hogy az Európai Uniónak milyen lépéseket kell tennie a következő időszakban, és ezt az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie. Elnök. − Hölgyeim és uraim, vegyék figyelembe, hogy egy felszólalás végén várnunk kell egy kicsit, mert a tolmácsok közölték, hogy a tolmácsolás befejezéséhez kell még tíz vagy tizenöt másodperc. Ezért a következő beszélőnek csak rövid szünet után adjuk meg a szót.

69

70

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Bizonyára megértik, hogy erre szükség van ahhoz, hogy a tolmácsolás mindenkihez megfelelően eljusson. Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Képviselőcsoportom nevében egyetértek mindazzal, amit a Tanács elnöke és a biztos úr az imént mondott a törökországi eseményekről. Ezen kívül szeretnék köszönetet mondani az előadónak azért, ahogyan együttműködött velünk a mai vita előkészítésében, és azt is megismételném a képviselőcsoport nevében, hogy véleményünk szerint – és ebben a Tanács elnöke is egyetért – a bővítés eddig sikeres volt, és nagy mértékben hozzájárul a szélesebb Európai Unió fejlődéséhez. Ki kell emelnünk, amit a Brok-jelentés maga is hangsúlyoz, és amit a biztos úr is elmondott: a bővítési stratégia terén tartjuk a Törökországnak és a Nyugat-Balkán országainak tett ígéreteinket. Nincs tehát stratégiaváltás ezen országokkal kapcsolatban, de nagyobb figyelmet fogunk fordítani a csatlakozási kritériumok teljesítésének a tárgyalási folyamat során. Ezen kívül egyetértünk az előadóval abban, hogy több figyelmet kell szentelni az Unió azon képességének, hogy további tagokat fogadjon be. Többet várunk a felvételt kérő országoktól az előkészületi szakaszban, de az Európai Unió viszont szintén többet kell, hogy tegyen azért, hogy megfelelően készen álljon az új tagok csatlakozására. Véleményünk szerint ehhez be kell fejezni a szükséges intézményi reformokat. A Nizzai Szerződés nem megfelelő alap a további sikeres bővítéshez. És, ami talán a legfontosabb: ez a jelentés a jelenlegi bővítési terveknél tovább tekint előre, olyan országokra, amelyek nincsenek rajta a potenciális tagjelöltek listáján. A meglévő európai szomszédságpolitika nem elég. Ez igaz a déli szomszédainkra, és az EU fel is vetette már az "unió a mediterrán térségért" ötletét, de ugyanez még inkább igaz keleti szomszédainkra. Arra az egyértelmű következtetésre jutottunk, hogy az Európai Uniónak többet kell kínálnia a szomszédságpolitikánál. Úgy gondoljuk, hogy az új megközelítésnek magában kell foglalnia az érintett harmadik országok és az EU viszonyán kívül ezen országok egymás közötti kétoldalú kapcsolatait is. A Fekete-tenger jó földrajzi keretet jelenthetne, hiszen mind Oroszország, mind Törökország életében szerepet játszik. Ezen két ország nélkül a régió fő kihívásait és problémáit nem lehet megoldani. Törökország kulcsszerepet játszana a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között, és ezzel meglenne a lehetősége, hogy megmutassa, milyen fontos ország Európában és milyen értékes az Európai Unió számára. Bronisław Geremek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, először is: támogatom a Tanács és a Bizottság álláspontját a drámai törökországi események kapcsán. A mai vita tárgya egy igen fontos kérdés. A Brok-jelentés megerősíti az Európai Unió bővítési stratégiáját. Én magam is olyan ország állampolgára vagyok, amely sokat profitált a bővítési stratégiából. A jelentés kimondja, hogy az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok belépése siker volt. A jelentés azt is kimondja, hogy az Európai Uniós tagságra áhítozó európai országok készek teljesíteni a belépés feltételeit és számíthatnak az EU támogatására. Az integrációs kapacitás fogalmát, ami a felvételről szóló döntés előfeltétele, a jelentés pontosan írja le. Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy csalódtak azok, akik arra számítottak, hogy az Európai Parlament majd bejelenti a bővítések végét, és a teljes jogú tagság valamiféle alternatívájával áll elő. Az EU bővül és erősödik. Nagyon örültem, mikor Rehn biztos úrtól azt hallottam, hogy ne hozzunk létre valamilyen új előszobát az Európai Unióba belépni kívánóknak, hanem közvetlenül engedjük be őket. De azon a tényen el kell gondolkodnunk, hogy a jövőbeli bővítést az európai polgároknak meg kell érteniük és támogatniuk kell. Ez fontos ahhoz, hogy az EU képes és kész legyen új tagállamokat befogadni, és hozzájárul ahhoz is, hogy a polgárok jobban bízzanak Európában. Tudjuk, hogy ez a bizalom most megingott. Azt is tudjuk, hogy Európa ki fog mászni ebből a válságból. Azok közé tartozom, akik hisznek az európai gondolatok és a közösségi intézmények erejében. Az Európai Parlament által ma vizsgált bővítési stratégia célja az, hogy megszilárdítsa az EU belső erejét és kiszolgálja az európai polgárok vágyait. Ugyanaz történik most, ami Közép-Európa kapcsán 2004-ben történt. Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a jelentéssel kapcsolatban a fő ellenvetésem az, hogy hiányzik belőle az Európai Unió keleti megnyitásának egyértelmű terve. Szeretnék rámutatni, hogy a Parlament nem túl konzisztens módon cselekedett ebben az ügyben. Tavaly elfogadtuk Michał Kamiński jelentését, ami arról szólt, hogy adjuk meg Ukrajnának a tagság egyértelmű lehetőségét. De a ma megvitatott dokumentum ehelyett inkább riasztó jel az Európai Uniós csatlakozás lehetőségét fontolgató országoknak, különösen legközelebbi szomszédunk, Ukrajna számára. A jelentés arról is beszél, hogy az EU bővítési kapacitása a további bővítés de facto akadálya. A természetes módon adódó tagjelölteknek, mint Ukrajna, a teljes tagság helyett egy kétes értékű alternatívát ajánlunk.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Geopolitikai érdekeinket figyelembe véve fontosnak kell tartanunk, hogy Ukrajnával a lehető legszorosabb együttműködést ápoljuk. Ebben a helyzetben jobb lenne Kijevnek az Európai Unióba vezető utat mutatni ahelyett, hogy a csatlakozás lehetőségét homályosabbá tesszük, és ezzel az országot Oroszország érdekkörébe toljuk át. Ez különösen igaz ma, amikor a Kreml egyre inkább fenyegeti Ukrajnát. Gisela Kallenbach, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hadd mondjak én is köszönetet Elmar Broknak, aki jelentésében a csatlakozás folyamat jellegét helyezte előtérbe. A munkadokumentum és a jelentés végső formája között stratégiaváltást látok, ami nagyon helyénvaló és üdvözlendő. A korábbi bővítések az egész közösség számára sikeresek voltak, még akkor is, ha egyes dolgok tekintetében jogos kritikák fogalmazódhatnak meg. Ez is rendjén való. A bővítési folyamat viszont még nem ért véget. Sok más felszólalóhoz hasonlóan én is szeretném megemlíteni, hogy a Nyugat-Balkánt nem tekinthetjük egy fehér foltnak Európa térképén, amit majd körülvesznek a tagállamok. Ezt saját érdekünkben is el kell kerülnünk. Egyértelmű és határozott bővítési stratégiára van szükség, nem olyanra, ami a körülményektől függően változik. Az EU-nak megbízható partnernek kell lennie. Ez azt is jelenti, hogy készen kell állnunk saját szervezeteink reformjára is. Ha ez a szándék ma nincs meg egyértelműen, akkor kritikus önvizsgálatot kell kezdeni. Óvatlan és téves dolog lenne az euroszkepticizmus minden jelét a korábbi bővítések és a fáradtság számlájára írni. Gondoljuk át őszintén a helyzetet! Dolgozzunk a kiegyensúlyozott gazdasági, szociális és a környezetvédelmi fejlődésért, hozzuk mindenkinek a tudomására, hogy milyen gazdasági, kulturális és történelmi gazdagodáshoz vezet a bővítés. Mondjuk el az embereknek azt is, hogy mibe kerülne, ha újabb konfliktus lángolna fel határainknál vagy Európán belül. Az egyértelmű célok és azok teljes, nyílt megvitatása bizalmat teremt. Az Unió azáltal is táplálhatja a belé vetett bizalmat, ha megtartja ígéreteit, és remélem, a jelentés elfogadásával ezt ma megtesszük. Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a 2004-es és 2007-es bővítési hullámok után stagnálás következett. Horvátországnak 2011-ig kell várnia, Makedónia 2014 előtt nem léphet be, és a Nyugat-Balkán további öt országának még tovább kell várakoznia. Zajlanak a tárgyalások Törökországgal, de lehetséges, hogy az ország évtizedekig nem lehet az Európai Unió tagja. Belépett minden, az egykori keleti blokk érdekkörébe tartozó ország, és úgy tűnik, az Európai Unió belefáradt a bővítésbe. A bővítésről és a szomszédságpolitikáról szóló vita mögött kétféle gondolkodásmód különbsége áll. Az egyik megközelítés szerint az Európai Unió világhatalom; szuperállam, ami fokozatosan egyre több, a tagállamait érintő döntést hoz meg. Ez a szuperállam a környező országokat befolyása alá akarja vonni, de anélkül, hogy egyenlő partnerré tenné őket és befolyást adna nekik a szervezeten belül. Azok az országok, amelyek nem hajtották végre a szükséges változtatásokat, vagy amelyek gazdasága túl gyenge, nem léphetnek be. Kívül kell tartani őket, de ugyanakkor be kell vonni őket az EU befolyása alá, anélkül, hogy szavuk lenne bármiben. Képviselőcsoportom visszataszítónak találja ezt a taktikát. A másik megközelítés a különböző, de egyenrangú partnerek együttműködéséről szól. Az unió nyitott bármely olyan európai állam belépésére, amely ezt kéri, és teljesíti a feltételeket, például a demokrácia és az emberi jogok területén. Ez a fajta Unió nem kíván döntéseket ráerőszakolni a tagállamokra, hanem együttműködéssel próbálja megoldani a polgárok határokon átnyúló problémáit. Ez a fajta Unió a legalkalmasabb a feladatára, és ennek a legjobbak a hosszú távú túlélési esélyei. Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, Elmar Brok valóban jó célokért dolgozott, és szeretnék köszönetet mondani a beszédéért, amiben nagyon hasznos dolgokat magyarázott el. De dicséretes munkája dacára továbbra sem értem, hogy az Európai Unió miért akar megint átgondolatlanul új tagállamokat felvenni. Milyen Unióba, milyen Európába lépnének be ezek az országok? A magas olajárak, a magas élelmiszerárak, a magas munkanélküliség Európájába – ha tetszik, a nyomor Európájába? Mit akarunk itt létrehozni? A szegénység nemzetközi hálózatát? Ez nem lehet Európa érdeke. Úgy gondolom, hogy ez valaki más érdeke. Ne felejtsük el, hogy hogyan végződött az ír népszavazás, ami nem engedné az ilyen átgondolatlan bővítések véghezvitelét. Irena Belohorská (NI). – (SK) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezzel a fontos témával kapcsolatos munkájáért, amivel egy, a mai Európai Unió számára oly érzékeny kérdést kíván megoldani.

71

72

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A 2004-es, 10 új tagállamot hozó bővítés, és a 2 új állam 2007-es belépése kétségtelenül sikeres volt, mind az Európai Unió, mind a belépő országok számára. Az Európai Unió versenyképessége és fontossága a nagyobb emberi és gazdasági potenciálnak köszönhetően megnőtt. De ennek dacára az is vitathatatlan, hogy a 12 új tagállam még mindig érzi a különbségeket maguk és a 15 régi tagállam között. Sokat beszélünk itt a diszkriminációról; nos, ennek a diszkriminációnak az érettség, a gazdasági vagy a szociális érettség hiánya az oka. De megdöbbent az a tény, hogy a bővítést hozzák fel érvként a Lisszaboni Szerződés ratifikálása mellett. Hölgyeim és uraim, a Nizzai Szerződés halott. Olyan dokumentum, ami már a történelem része, és nem alkalmazható a mai politikai életben. Elvesztette funkcióját, hogy a 15 régi tagállam közötti szerződésként szolgáljon. Ma 27 tagállam van, ezért a Lisszaboni Szerződést ratifikálni kell, de nem a bővítés miatt. A bővítést egy külön, az Európai Unió és az új tagállam között köttetett bilaterális szerződéssel is végre lehet hajtani. Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr, az én hazám, az Egyesült Királyság az első bővítési körben, 1973-ban belépett három ország közé tartozik. Azóta pártom, a Brit Konzervatív Párt aktívan támogatta a bővítési folyamatot a jelenlegi huszonhetes taglétszám eléréséig. A bővítés kiterjeszti az egységes piacot, és ezzel nagyobb lehetőségeket teremt a gazdasági növekedésre és a kereskedelemre. Új munkahelyeket teremt, és szociális stabilitást hoz amellett, hogy világszinten nagyobb súlyt kölcsönöz az EU-nak. A bővítés megszilárdítja az EU értékeit: a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot az új tagállamokban, ahogy azt Spanyolország, Görögország és Portugália, a korábbi diktatúrák, illetve a Varsói Szerződés később belépett államai esetében láttuk. Azoknak, akik nem szeretnék, ha az EU egyre intenzívebb integrációval járna, üzenem, hogy a bővítés elméletileg egy szélesebb kiterjedésű, lazább, rugalmasabb Európát hoz, és több vitát gerjeszt a fejlődés kívánatos irányáról. Sarkozy elnök úr hivatalban lévő elnökként felvetette a bővítés kérdését az ír népszavazás eredménye után elakadt Lisszaboni Szerződéssel összefüggésben. Sarkozy úr szerint a következő bővítés, Horvátország belépése a Lisszaboni Szerződés nélkül nem elképzelhető. Úgy gondolom, ezt hiba volt kimondani, és csak a Szerződés életben tartása érdekében hangzott el. Meg vagyok róla győződve, hogy meg lehet találni a módját, hogy Horvátország a Lisszaboni Szerződés nélkül is belépjen az EU-ba. Sőt, a Szerződés más pontjait is biztosan megkísérlik majd végrehajtani annak ratifikációja nélkül. Az egyértelmű, hogy az európaiak kevésbé kívánnak az intézmények módosításaival foglalkozni, inkább azt várják, hogy az EU megtalálja a kapcsolatot a polgárokkal. Személy szerint én támogatom a Nyugat-Balkán országainak felvételét és idővel Ukrajna, Moldova és remélhetőleg a demokratikus Fehéroroszország felvételét is. Ez kézzelfogható példája annak, hogy az EU miben lehet hasznára a polgárainak. Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Elnök úr, először is hadd mondjak őszinte köszönetet Elmar Brocknak azért, hogy kész volt a konstruktív együttműködésre. Az üzenet elég egyértelmű: a bővítési folyamat nem szakad félbe, de mindannyiunknak még többet kell tennünk saját magunk védelmére. Ez áll azokra is, akik az Európai Unió tagjai, és azokra is, akik be szeretnének lépni. A jobb felkészülésbe természetesen beletartozik az intézményi reform és az Európai Unió megszilárdítása is. Azt már, gondolom, hozzá se kell tennem, hogy beletartozik a koppenhágai kritériumok feltétel nélküli elfogadása is, amiket alkalmazni kell és be kell tartatni, nem csak elméletben elfogadni. Nagyon hálás vagyok Brok úrnak azért is, hogy elfogadta a Jan Marinus Wiersmával kidolgozott Fekete-Tengeri Unió ötletét, bár talán valamivel óvatosabb formában. A dolog lényege az, hogy egyértelmű jelzést kell adnunk Ukrajnának és a Fekete-tenger régiója többi országának, hogy a szomszédságpolitika segíti őket. Ezen országok megsegítésére az is fontos, hogy Törökország és Oroszország részese legyen az együttműködésnek. Értékelem a francia elnökség ötletét az unió a mediterrán térségért elgondolással, de a Fekete-tenger regióját sem szabad elhanyagolni. Az Európai Uniónak megfelelő együttműködési javaslatokkal kell előállnia ott is. A Balkán országaival kapcsolatban nem sok javaslatot tartalmaz a Brok-jelentés. Ahogyan azt egyértelműen és pontosan kihangsúlyozta Brok úr, ezek feltételes ajánlatok. Azt az üzenetet semelyik országnak sem küldhetjük, hogy "Várj csak a reformmal, ráérünk". Nem. A reformokat gyorsítani kell, Horvátországban is, és természetesen más országokban is. Különösen akkor, amikor új kormány alakul, ahogy most Szerbiában történt, egyértelmű üzenetet kell küldenünk. A következőt kell közölnünk: "Azt szeretnénk, ha országuk

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

minél hamarabb belépne az Európai Unióba, de a reformfolyamatnak nincsen alternatívája. Önöknek maguknak kell megcsinálniuk, és Európabarát stratégiát kell folytatniuk." Az Unió a délkelet-európai, balkáni országok nélkül nem teljes, de a csatlakozáshoz szükséges munkát ezekben az országokban kell elvégezni, mégpedig a lehető leghamarabb, hogy együtt építhessük az új Európát. István Szent-Iványi (ALDE). - (HU) Az EU eddigi története a folyamatos bővülés története, és ez a bővülés egyben az Európai Unió sikerének és vonzerejének legnyilvánvalóbb bizonyítéka is. Mégis egyre inkább érzékelhető a közvéleményben egyfajta bővítési fáradtság, bővítési apátia. Ez mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy realistán foglalkozzunk a bővítés kérdésével. A realizmus azonban nem jelenthet szkepticizmust. Nem jelentheti a bővítési folyamat leállítását, még kevésbé jelentheti új, teljesíthetetlen felvételi feltételek megfogalmazását, vagy a korábban vállalt kötelezettségek felmondását, hiszen ezzel a szavahihetőségünket is veszélyeztetnénk. Az ír referendum után alapvető, elemi érdekünk azt bizonyítani, hogy az Európai Unió továbbra is működik, és a bővítés továbbra is fontos és létező célkitűzés az Európai Unióban. Ez legalább annyira a tagállamok érdeke, mint a csatlakozni kívánó országoké. Köszönöm. Konrad Szymański (UEN). - (PL) Elnök úr, a tudományos zsargon átvette a főszerepet a politikától a bővítési stratégiában. A bővítési kapacitás elmélete csak egy sor ürügy, hogy egy teljesen önkényes és politikai hátterű döntéssel bezárjuk az unió kapuit a világ előtt. Ez egy rossz, káros döntés, mivel épp a bővítés adott nemzetközi súlyt az EU-nak és tette lehetővé, hogy az Európai Unió terjessze szociális, politikai és gazdasági modelljét. Ha elfogadjuk ezt a jelentést, azzal negatív jelzést küldünk Kijevnek és Tbiliszinek és meggyengítjük az Európa-párti erőket ezekben az országokban. Lengyelországban és másutt a Szerződés nagyobb támogatása érdekében bejelentették, hogy az nélkülözhetetlen a bővítéshez. Emiatt még meglepőbb, hogy annak dacára, hogy elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést, további szerződéses reformok kellenek a további bővítéshez. Elmar, az előadásod jobb volt, mint a jelentésed, de egyvalamit mondj el nekem: hány reformszerződést kell elfogadni, mire készek leszünk Ukrajna felvételére? Adamos Adamou (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, én a bővítésről azt gondolom, hogy Európa népeinek joguk van csatlakozni az Európai Unióhoz, ha úgy kívánják, és megfelelnek a feltételeknek. Ez az elv a török csatlakozással kapcsolatos véleményünk alapja is, ami kötődik a ciprusi helyzet megoldásához is. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy Törökország az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségeinek betartása a csatlakozás előfeltétele. Az Európai Uniónak is teljesítenie kell a vállalt kötelezettségeit, de Törökországnak teljes mértékben be kell tartania a nemzetközi jogot, az ENSZ-határozatokat és az európai jogot, ami előírja Ciprus megszállásának megszüntetését, a kikötők és repülőterek megnyitását a ciprusi hajók és repülőgépek előtt, és a Ciprus nemzetközi fórumokon és egyezményekben való részvételére vonatkozó vétójogról való lemondást. Különösen most, az újonnan megválasztott elnök, Demetris Christofias kezdeményezése után, amikor annyit tesznek a két közösség vezetői a békéért, Törökország nem teheti meg, hogy akadályt gördít a ciprusi kérdés megoldása elé. Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök úr, a jelentés elismeri, hogy a bővítés nem volt teljes siker. Brok úr beismeri, hogy a jelenlegi EU-s politikák komoly átalakításának hiányában az EU belső kohézióját nagymértékben aláássa a bővítés. Az EU olyan országokat engedett be, amelyekről pontosan tudta, hogy nem felelnek meg a belépési kritériumoknak; ilyen volt Románia és Bulgária. Ezt lehet, hogy még további kelet-európai országokkal és Törökországgal is megismétli. Hatalmas megterhelést jelent több ország, például az Egyesült Királyság számára a folyamatos bővítés miatti ellenőrizetlen, korlátlan és általános bevándorlás. Ez az Európai Unióval szembeni növekvő ellenségességnek csak az egyik oka. Brok úr megoldása az, hogy hatalmas propaganda-költségvetést adna arra, hogy győzzék meg az embereket a bővítés előnyeiről. Az igazi megoldás pedig az, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az Európai Unióból és vegye vissza saját határainak ellenőrzését.

73

74

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Philip Claeys (NI). - (NL) Rehn biztos úr az imént újra elmondta, hogy Törökország előtt egyértelmű út áll a csatlakozáshoz, és új feltételeket nem szabad kiszabni. Azt javaslom, hogy a biztos úr nézze meg figyelmesen az Eurobarometer felmérések eredményét. A török csatlakozást nem támogatják a polgárok. A politika és az emberek között folyamatosan egyre mélyül és szélesedik a szakadék. Az volt az ígéret, hogy a tárgyalásokat felfüggesztik, ha Törökország nyilvánvalóan nem teljesíti kötelezettségeit. Ezt az ígéretet nem tartották be. Aztán ott volt az az ígéret, hogy a tárgyalások majd a török reformok ütemének megfelelően haladnak. Ez sem így zajlik. A törökországi reformfolyamat gyakorlatilag leállt, és mégis: két hete úgy döntöttek, hogy a tárgyalásokon újabb fejezeteket nyitnak meg. A szavak és a tettek ellentétben állnak, és ez végzetes lehet az Európai Unió számára, ha nem áll be radikális változás a politikákban és a hozzáállásban. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, az Európai Unió már ma is nagyon nagy, de még mindig nem teljes. A kohézióhoz az egységes Európának közös értékeken kell alapulnia, és a lakosainak egymás iránti jóindulatán. A kitűzött célok eléréséhez: az erősebb gazdasághoz, a világpolitikában nagyobb befolyás megszerzéséhez, a demográfiai javulásokhoz, a jobb életminőséghez bizonyos feltételeknek teljesülnie kell. A Brok úr által felvetettek kapcsán: természetesen szükség van a nagyobb belső integrációra. Az Unió tagjainak is akarniuk kell a további bővítést, és persze a tagjelölt országoknak teljesíteniük kell a tagság kritériumait. A bővítés stratégiája egyszerű. Csak arról szól, hogy motiválni kell a tagjelölt országokat arra, hogy erőfeszítést tegyenek, együtt kell velük működni és támogatni kell őket különböző eszközök segítségével, egyebek között a szomszédságpolitikával. Fontos számunkra Kelet, mert ott nagy olyan területek vannak, amik nem tagjai az Európai Uniónak, a valódi Európának. Az egyetlen lehetőség az, hogy megismerjük ezeket a keleti szomszédainkat és előkészítjük őket a jogi, gazdasági és szociális változásokra. Ebben nagyon fontos szerepe van a közös értékeknek, vagy legalább a közös értékek lehetőségének. Úgy gondolom, sőt, meg vagyok róla győződve, hogy a történelem legnagyobb társadalmi és politikai kísérletének, Európa egyesítésének komoly esélye van a sikerre. Véronique De Keyser (PSE). - (FR) Elnök úr, a belga festőnek, René Magritte-nak van egy híres festménye, ami egy pipát ábrázol, alatt felirattal: "ceci n'est pas une pipe", vagyis "ez nem egy pipa". Csodálatosan van megfestve, de pipázni nem lehet vele. Elég hasonló a Brok-jelentés is. A címe dacára nem a bővítési stratégiát vázolja;nem stratégiáról vagy azokról a fő kérdésekről szól, amiket a polgárok feltesznek maguknak. Miért kell bővíteni az Európai Uniót? Milyen irányban? Mik a kockázatok és mik az előnyök? Brok úr a megszilárdításról beszél, egy védekező taktikáról. Némileg leegyszerűsítve, a bővítés egy szerződés Európa és a csatlakozni kívánó országok között. Az utóbbiaknak teljesíteniük kell a koppenhágai kritériumokat, és Európának pedig demonstrálnia kell, hogy kész befogadni az újonnan csatlakozókat. És itt van a gond. A túlzottan korlátozó Nizzai Szerződés foglyaként Európa nem menekülhet, és nem kész a további bővítésre. Ennek megfelelően az európai intézmények válsága meg kell, hogy akadályozza a bővítést. Ezt gondolja sok európai polgár, és bizonyos pontig én is. De óvatosnak kell lennünk: egy ambiciózus stratégia nélkül ez a szlogen veszélyes. Megnyitja a lehetőséget azok előtt, akik el akarják utasítani az új szerződést és be akarnak zárkózni, ki akarják zárni Törökországot vagy még a Balkán országait is. Lehetőséget ad egy csomó nacionalistának, hogy européernek tűnjenek. Nekik ez a szlogen csak álca: valójában nem akarnak ők se bővítést, se elmélyítést. Be kell bizonyítanunk a polgároknak, hogy a bővítés több köre lehetőséget jelentett Európának, hangsúlyoznunk kell, hogy a multikulturalizmus áldás, és hogy a bevándorlás a demokratikus jövő. Túl kell jutnunk az intézmények válságán. Ez nem győzelem a balos euroszkeptikusoknak sem; inkább a tehetetlenség kínos jele, amiből mindenkinek csak baja származhat. A Brok-jelentés ezt a tehetetlenséget okosan, jól kezeli, és ehhez gratulálok, de sajnos a jelentés nem visz minket előrébb. Inese Vaidere (UEN). – (LV) Hölgyeim és uraim, az EU bővítésének eredményei pozitívak, ezért létfontosságú, hogy megteremtsük a további bővítés lehetőségét. Intézményeinknek és kormányainknak őszintén és teljeskörűen tájékoztatniuk kell a polgárokat a bővítés előnyeiről és kockázatairól. A polgároknak biztosnak kell lenniük abban, hogy a bővítés után nem kell majd aggódniuk a nyelvük, kultúrájuk, hitük és hagyományaik megőrzése és fejlesztése miatt, és abban is, hogy a szociális ellátás és értékeik sem kerülnek veszélybe. Ha a meglévő nemzetek otthon érzik magukat saját országaikban, kevésbé fognak félni a bevándorlástól, és az egész bővítési folyamatot pozitív színben fogják látni. Hallgatnunk kell a polgárokra, és párbeszédet kell kezdeményeznünk. Támogatom a potenciális tagállamokkal zajló többféle együttműködést. Ez nem csak az Európai Unió integrációs kapacitásához való őszintébb hozzáállást eredményez – amit a jelentés sikeresen definiált – hanem egyértelmű menetrendet állít fel a partnereink számára is. Köszönöm a figyelmet.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Doris Pack (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió nem lehet más országok megbízható, stabil globális partnere, ha nem marad cselekvőképes és nem követ egy kifinomult, az egyes országok konkrét igényeinek megfelelő stratégiát. Nem vehetjük fel minden szomszédunkat, és ezért kötelességünk nekik vonzó alternatívát nyújtani a tagságra. Olyan hatékony szomszédságpolitikára van szükség, ami méltó erre a névre. Ennek a megközelítésnek a példái az oktatási rendszer és a kulturális és az ifjúsági programok megnyitása és egy különleges gazdasági térség létrehozása. A Brok úr kiváló jelentésében felsorolt lehetőségeket a lehető leghamarabb teljes mértékben ki kell fejleszteni, ki kell dolgozni. Csak így lehet biztosítani a szomszédos országokban a stabilitást, a békét, az emberi jogok tiszteletben tartását és a gazdasági reformokat. A helyzet azonban a Nyugat-Balkán országaiban más; ott már jó ideje megvan a csatlakozás egyértelmű lehetősége. Csak egy pillantást kell vetni a térképre, és egyértelműen látszik, hogy ez a terület szinte az Európai Unió szívében van, jóformán körülveszik a tagállamok. A térségre vonatkozó politikánk logikus lépésekre épül. Egy országgal már zajlanak a csatlakozási tárgyalások, mások pedig aláírták a stabilizációs és társulási megállapodásokat az EU-val – igazság szerint ezt Koszovó kivételével minden ország megtette. Az ottani politikai tevékenységünk a külpolitikai szavahihetőségünk fokmérője és az EU tartós békéjének és stabilitásának záloga. Nem szeretem, hogy Törökországot és Horvátországot mindig egy kalap alá veszik. Egész mások a viszonyok és más a háttér a két országban, ezt mindenkinek számításba kell vennie. Horvátország az első nyugat-balkáni ország, amelynek 2009-ben lezárulhatnak a csatlakozási tárgyalásai. Az EU-nak fel kell gyorsítania Horvátország csatlakozását, ezzel is jelezve Makedónia, Albánia, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, Szerbia és Koszovó felé, hogy a tagsághoz elengedhetetlen és sokszor fájdalmas társadalmi, igazságügyi és gazdasági reformokat megéri végrehajtani. Az ezen országok jövőbeni csatlakozásáért való felelősségvállalás elsősorban saját politikusaik feladata, akik saját választóik felé elszámoltathatóak. Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, az előadó, a Tanács és a Bizottság véleménye szerint a korábbi bővítések általában nagy sikernek mondhatóak. Ezzel az értékeléssel teljes mértékben egyetértek. Ezt példázza saját hazám, a Cseh Köztársaság esete is. Hatalmas előrelépést jelentett számára a tagság, és gyorsan zárkózik fel a gazdaságilag fejlettebb országokhoz. Ennek dacára vannak olyan emberek az országban, Klaus elnökkel az élen, akik folyton kételyeiknek adnak hangot az EU-tagsággal kapcsolatban, és az egész EU létezésének indokoltságát is kétségbe vonják. A szomszédos Ausztriában hasonló véleményeket lehet hallani. Habár a bővítés 150 000 munkahelyet teremtett a nyolcmilliós országban, az osztrákoknak csak 28%-a tartja az ország Európai Uniós tagságát pozitív dolognak. Ezért szeretném külön kommentálni Elmar Brok jelentésének egyik aspektusát: azt, hogy átfogó kommunikációs stratégiára van szükség a polgárok bővítésről való tájékoztatására, amely segítségével ismertetjük a bővítés előnyeit és esetleges jövőbeli hátrányait. Véleményem szerint ez a legfontosabb kérdés a Lisszaboni Szerződés ratifikálása után és azután, hogy be kell tartani az ígéreteinket, különösen a nyugat-balkáni országoknak 2003-ban Solunban tett ígéretet. Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a bővítési stratégiáról szóló jelentés hivatkozik a Római Szerződés egyik pontjára, amely szerint "bármely európai ország kérheti felvételét a Közösségbe". Bizonyos elégedettséggel fogadjuk a keleti partnerségre vonatkozó lengyel és svéd kezdeményezés elfogadására mutató jeleket; ilyen a keleti szomszédokkal, köztük Ukrajnával és Fehéroroszországgal kezdeményezendő megerősített együttműködés. Azt nem szabad elfelejteni, hogy Ukrajna teljes jogú tagságot vár. A francia elnökség prioritásainak tudatában – az Unió déli szomszédaival ápolt viszonyra kívánnak koncentrálni – a külpolitika komoly aszimmetriájának megelőzésére meg kell erősítenünk a keleti partnerséget is. Ennek egyik eszköze lehet egy EU-keleti parlamenti ülés, az ún. Euronest bevezetése. Egy ilyen javaslat megerősítené a keleti szomszédainknak közösségi törekvéseikhez kapcsolódóan küldött jelzéseket. Hangsúlyozom, keleti szomszédaink uniós törekvéseit nem szabad elnyomni, vagy a Lisszaboni Szerződéshez kötni, ahogy azt egyes vezető európai politikusok teszik. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Brok úrnak a jelentéséhez, amiben sok fontos igazság szerepel. Személy szerint én nem vagyok túl optimista az újabb bővítés lehetőségével kapcsolatban, legalábbis a közeljövő tekintetében nem, Horvátország felvételét kivéve. Azt viszont mindenképpen szeretnénk, ha környezetünk politikai és gazdasági stabilitásban élhetne. Azt szeretnénk, ha béke és prosperitás honolna a környező országokban. Azt szeretnénk, ha a minket körülvevő világ nagyon egészséges lenne.

75

76

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ahogy Elmar Brok is írja, ennek egyik eszköze az európai szomszédságpolitika. De az európai szomszédságpolitika nem teremt partnerséget egy közös vállalkozás keretein belül. Az az Unió kétoldalú kapcsolataira épül, és véleményem szerint ez a gyengesége. Ezért olyasmit kell létrehoznunk, ami több az egyszerű szomszédságnál, de nem teljes tagság. A javaslatom, egy európai Nemzetközösség létrehozása erről szól: ez egy szorosabb együttműködés, egy államhálózat az Európai Unió határain, amelynek tagjai európai megközelítést alkalmaznak. Ez növelné a biztonságot és megnövelné az Európai Unió nemzetközi presztízsét. Ez a bővítés alternatívája lehet, és lehetővé teheti, hogy az érintett szomszédos államokban megnöveljük befolyásunkat akkor, amikor nyilvánvalóan van bizonyos ellenkezés az Unió további bővítésével szemben. Végezetül, azt is hozzá szeretném tenni, hogy, habár ez a javaslat nagyon nagyratörőnek tűnhet, úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak végre meg kell növelnie presztízsét és ki kell terjesztenie befolyását, ennek pedig az egyik módja az általam vázolt megoldás. Adrian Severin (PSE). – Elnök úr, a célok meghatározása nélkül nem lehet stratégiát építeni. Az Európai Unió célja nem egyértelmű a bővítési politikában, és ezt az akadályt egyetlen előadó sem tudná legyőzni. Ez a jelentés ennek a tisztázatlan helyzetnek az áldozata lett. A kötelességünk és végső célunk az, hogy biztosítsuk polgáraink biztonságát. A polgárok védtelennek érzik magukat. Megvédésükhöz az Európai Uniónak hatalomra van szüksége. Ahhoz, hogy ezt a mai globalizált világban megszerezze, az Európai Uniónak bővítésre és belső reformra is szüksége van. Mivel nem értettük meg a polgárokkal, hogy a jelenlegi jogaik nem fenntarthatóak, azt gondolják, hogy megtarthatják őket, ha ellenzik a bővítést és a reformot is. Ilyen körülmények között veszélybe kerül az Európai Unió jövője. A bővítés nem a csatlakozni kívánó országoknak tett engedmény. Egyes országoknak, például Ukrajnának, Szerbiának, Moldovának és Törökországnak vannak más lehetőségei – lehet, hogy ezek rosszabbak, mint az EU, de lehetőségek. Ezen országokban versenyhelyzetben vagyunk. Ezen országok egyes belső problémáit jobban meg lehet oldani, ha az Európai Unió tagjaivá válnak. Ha nem kínálunk nekik lehetőségeket, akkor nem nyújtunk védelmet a saját polgárainknak. Nem a csatlakozni kívánó országok vagy az új tagállamok az emészthetetlen falatok: a mi emésztőrendszerünk túl lassú. Vagy hamar szerzünk rá valami jó gyógyszert, vagy hosszú ideig éhezni fogunk. Anna Ibrisagic (PPE-DE). - (SV) Elnök úr, biztos úr, úgy gondolom, joggal jelenthetjük ki, hogy a bővítés sikeres volt. Örömmel hallom, hogy azok a vállalások, az EU-tagság lehetőségéről szóló kijelentések, amiket bizonyos országok felé tettünk, továbbra is érvényesek. De az viszont igen aggasztó, hogy minden alkalommal, amikor a bővítés kerül szóba, egyre hűvösebb a hangulat. Egyre többet beszélnek a "megfelelőségről", a "abszorpciós kapacitásról", a "politikai megszilárdulásról", a "társadalmi és gazdasági kohézióról". Ez mind nem úgy hangzik, mintha a céljainkról beszélnénk, hanem inkább úgy, mintha igyekeznénk nem elkötelezni magunkat az esetleges jövőbeli bővítés mellett. Egyre többet emlegetik, hogy a hazai közvélemény belefáradt a bővítésbe, de ezellen nem tesznek eleget. Az nem véletlen, hogy az Európai integrációt Németország és Franciaország indította be; két olyan ország, amelyek évszázadokon át háborúztak egymás ellen. Nem véletlen, hogy éppen Franciaország és Németország vezetőinek volt nagy terve a jövőről. Megértették, hogy az Európai Unió elsősorban a béke és a biztonság érdekében szükséges, és csak másodsorban gazdasági szervezet. Ez az a fajta történelmi előrelátás és vezetői szerepvállalás, amit kollégáimtól várnék, és amit hiányolok. Ezért értékelem Rehn biztos úr szavait: nem szabad a belépni vágyó országokat a tagság valamiféle előszobájára korlátozni, és a bővítésnek mindenképpen van jövője. Ezekért a mondatokért különösen hálás vagyok a biztos úrnak. Vural Öger (PSE). - (DE) Elnök úr, véleményem szerint az európai bővítési politika hatalmas sikertörténet. Ötven év alatt az EU békés, demokratikus és gazdaságilag sikeres kontinenst csinált Európából. Az EU bővítési stratégiájáról szóló jelentésben felfigyeltem arra, hogy az tárgyalja az EU és a csatlakozás semmilyen reális lehetőségével nem rendelkező országok kapcsolatát is. Komoly gondokat okoz az, ha így összemossuk a bővítési stratégiát és az európai szomszédságpolitikát. A jelentés sok fontos kérdéssel foglalkozik és sok mindenben igazat adok szerzőjének, ezek egy része a szomszédságpolitikával foglalkozó jelentésekre tartozik, nem a bővítési jelentésre. Itt például az unió a mediterrán térségért és a Fekete-tengeri Unió kérdésére gondolok. Az EU bővítési politikáját mindig külön kell választani az európai szomszédságpolitikától. Sajnos ez a jelentés azonban tartalmaz néhány olyan homályos, nehezen értelmezhető kijelentést, amelyek sokféle értelmezésre adnak lehetőséget.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Francisco José Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, a Brok-jelentés az Európai Unió egyik legnagyobb sikertörténetével foglalkozik: a bővítési folyamattal. Ha megengedi, három megjegyzést tennék. Először is, a bővítés megmutatta, hogy az Unió képes a változásra. Az integráció vágya erős ösztönző erőnek bizonyult sok országban a hatalmas politikai és gazdasági változások mellett. Ezek az országok az Unió tagjaivá váltak, ami előnyös saját maguk és a meglévő tagállamok számára is. Az ötödik bővítés ennek a sikernek a legújabb bizonyítéka. Másodszor, támogatom a Bizottság hármas jelszavát, ami a Brok-jelentésben is tetten érhető: feltételesség, megszilárdítás, kommunikáció. Támogatom azt is, hogy az Unió növelje meg integrációs kapacitását. A bővítéshez az EU-nak képesnek kell lennie befogadni az új államokat és megfelelően tovább működni velük együtt. Ehhez bizonyos intézményi reformokra van szükség, és ezen kívül például a pénzügyi erőforrások biztosítására. A bővítés nem veszélyeztetheti az Unió közös politikáit vagy céljait. Ezen kívül támogatom egy nagyratörő kommunikációs politika kialakítását is, ami sajnos egyelőre hiányzik az Unióban. Tény, hogy nem sikerült a lakossággal megértetni a bővítés előnyeit. Végül, a Brok-jelentés beszél egy, a belépésre jelenleg nem alkalmas keleti országok számára létrehozandó szervezetről is. Ahogy a jelentés 19. bekezdése mondja, egy ilyen terület a közös politikákra épülne, például a jogállamiság, a demokrácia, az oktatás és a migráció területén. Véleményem szerint sok ilyen közös politikát nem csak keleti szomszédainknál kellene bevezetni, hanem a Földközi-tenger partján fekvő országokban is. Ez utóbbiak már ötven éve igen szoros kapcsolatban vannak az Európai Unióval. Az európai szomszédságpolitika és az úgynevezett barcelonai folyamat – mostanra unió a mediterrán térségért – feladata az, hogy biztosítsa, hogy a Földközi-tenger déli partján fekvő országok ne érezzék úgy, hogy másodrangú félként kezelik őket. Luis Yañez-Barnuevo García (PSE). - (ES) Elnök úr, egy technikai megjegyzéssel kezdem: egy egyperces felszólalásban nincs idő a finom árnyalatokra, úgyhogy most csak a magam nevében beszélek. A bővítés nem minden esetben volt sikeres. A 2004-ben csatlakozott országok közül négyben vagy ötben a politikai elit véleményem szerint nem értette meg, vagy nem tette magáévá az európai politikákat és a közösségi vívmányokat. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat helyezik előtérbe és nagyobb hangsúlyt fektetnek a NATO-ra, mint a valódi, erős Európai Uniós integrációra. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséig nem lehet semmilyen további bővítés. A jelenlegi tárgyalásokat folytatni kell, de meg vagyok győződve róla, hogy a tárgyalásokat a Lisszaboni Szerződés ratifikálásáig nem szabad lezárni. Végül, nem szabad hagynunk, hogy azok az országok, amelyek tovább akarnak lépni, ezt az euroszkeptikus, nacionalista vagy saját szuverenitásukat az integráció fölé helyező országok miatt ne tehessék meg. Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Brok-jelentéssel az Európai Parlament megmutatja, hogy tanult a legutóbbi nagy bővítési hullámból, amelynek során 12 új tagállam lépett be az Unióba. A Parlament összefoglalta a bővítésből származó problémákat és annak minden, az új és régi tagállamokban jelentkező előnyét is. De a legfontosabb dolog a megfelelő következtetések levonása, és erre sor is került, különösen két, véleményem szerint nagyon fontos területen. Először is, bármiféle jövőbeli bővítés előtt meg kell vizsgálnunk az Európai Unió abszorpciós (tagfelvételi) kapacitását, másodszor pedig, a tagjelölt országoknak valóban teljesíteniük kell minden feltételt. Az Európai Unió abszorpciós kapacitásával kapcsolatban fontos például az az elv, hogy az új belépők nem sodorhatják veszélybe az európai integrációt. Ez alatt azt értem, hogy az új tagállamok felvételére akkor kerülhet sor, ha az erősíti, és nem gyengíteni az Unió fejlődésének ütemét és a céljainak eléréséért folyó munkát. Az Unió intézményi kereteit a bővítés előtt meg kell szilárdítani. Szükség van egy új szerződésre, legyen az a Lisszaboni Szerződés vagy valamilyen más megfelelő szerződés, és a bővítés nem lehet túl drága az Európai Unió számára, máskülönben veszélyeztetné az integrációt. A fő célunk a folyamatos fejlődés. A további országok felvételét nem szabad eleve elvetnünk, de mindent a szabályoknak és a megszabott feltételeknek megfelelően kell csinálni. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Az Európai Unió nemzetközi szerepének megerősítése nem lehetséges a XXI. századi globális körülményekhez való folyamatos alkalmazkodás nélkül.

77

78

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A geopolitika szempontjából a bővítés nagyon fontos elem, és az eddigi bővítések, beleértve 2007-est is, egyértelműen hasznosnak bizonyultak. Ezért ezt a folyamatot mindenképpen folytatni kell, és örömmel láttam, hogy a jelentés újra megerősíti határozott kötelezettségvállalásunkat a Nyugat-Balkán országai felé. De az sem kevésbé fontos, hogy egyértelmű európai perspektívát teremtsünk a szomszédságpolitika partnerei számára is, beleértve a Moldovai Köztársaságot is. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy olyan európai országokról van szó, amelyek már kimondták, hogy az európai integráció a céljuk, és a Római Szerződés egyértelműen kimondja, hogy bármely olyan európai állam kérheti felvételét a közösségbe, amely teljesíti a koppenhágai kritériumokat. Azt kérem a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy… (Az elnök elveszi a beszélőtől a szót.) Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés ír leszavazása váratlan lehetőséget adott a bővítés ellenzőinek: azt mondhatják, hogy az EU nem vehet fel új tagokat, mert egyszerűen nincs rá módja. Szigorúan jogilag nézve ez persze igaz is, de ugyanakkor egyértelmű különbséget kell tennünk a Lisszaboni Szerződés és a bővítés között. Először is azért, mert a Szerződés nem is a bővítés miatt született meg, hanem azért, hogy azáltal alkalmazkodjon a globalizációhoz az EU, és másodszor pedig azért, mert a bővítés politikai kérdés, nem jogi. A bővítés az Unió erejét, vonzó mivoltát és abszorpciós kapacitását mutatja – ez mind olyasmi, amire büszkék vagyunk. Ezért a Lisszaboni Szerződés ratifikálására irányuló erőfeszítésekkel egy időben folytatódnia kell a bővítéshez kapcsolódó stratégiai tervezésnek, valós tárgyalásoknak és új kezdeményezéseknek. Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr, Jouyet úr el tudná mondani, hogy miért áll fenn a francia parlamentben az a különös helyzet, hogy a török csatlakozásról népszavazást kell kiírni? Nem gondolja, hogy teljesen elhibázott dolog ilyen populista eszközt használni egy nemzetközi szerződés ratifikálására? Nicolae Vlad Popa (PPE-DE). - (RO) A bővítés az Európai Unió egyik legerősebb politikai eszközének bizonyult, ami az Unió stratégiai céljait, a stabilitást, a biztonságot és a konfliktusmegelőzést szolgálja. Ez hozzájárult a nagyobb jóléthez, a növekedési lehetőségek javulásához, és a létfontosságú szállítási és energiaimport-folyosók fenntartásához is. Az Európai Unió bővítési politikája sikeres volt az Európai Unió és egész Európa szempontjából is. Így aztán fontos, hogy fenntartsuk a nyitott ajtók politikáját a jelenlegi és esetleges jövőbeli tagjelölt országok felé is. Természetesen ezt a megszabott feltételek teljesítésétől és kötelezettségek vállalásától kell függővé tenni. De a bővítés folytatásához kell egy olyan megoldás is, amelynek révén életbe léphet a Lisszaboni Szerződés. Monika Beňová (PSE). – (SK) Többen a bővítésbe való belefáradást, a válságot és a megszilárdítás szükségességét emlegették. Ezek nyomasztó szavak és gondolatok, amik tehetetlenséget és a felsőbbrendűség ábrándját mutatják, nem azt, hogy képesek lennénk aktívan tenni az egységes Európa jövőképének megvalósításáért. A megszilárdítás nem a legutóbbi két bővítési körben csatlakozott országok problémája. Főleg a régi tagállamok problémája. Önvizsgálatot kellene tartaniuk, hogy miért van szükségük megszilárdításra. A bővítésbe belefáradást illetően: mi szenvedünk a bénítóan sok ellentmondó nézettől és állásponttól, nem a csatlakozni kívánó országok, amelyek készek minden előírásnak és feltételnek megfelelni. A Törökországgal kapcsolatos hozzáállásunk kifejezetten tragikomikus. Ma még azt sem lehet tudni, hogy a koppenhágai kritériumok teljesülése esetén hajlandóak vagyunk-e befogadni Törökországot ebbe az elitklubba, úgyhogy… (Az elnök félbeszakítja a beszélőt.) Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr! Megnyugtató hallani, hogy a francia miniszter úr lényegében azt állítja, hogy Törökországnak ahhoz, hogy bebizonyítsa, szándékában áll európai törekvéseit folytatni, normalizálnia kell kapcsolatát Ciprussal. Valóban hihetetlen és minden logikát nélkülöz, hogy az EU folytatja a csatlakozási tárgyalásokat egy olyan országgal, amely továbbra sem ismeri el az EU egyik tagállamát, és továbbra is megszállás alatt tartja ennek az országnak egy részét. Megértem, hogy a jutalmazás és büntetés politikáját kell alkalmazni egy olyan ország

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

esetében, ahol a demokráciát folyamatosan támadja saját hadserege, de a türelmünknek és a toleranciánknak is határa van. Ott voltunk a közösségek közötti tárgyalásokon Cipruson. Ideje, hogy a Bizottság és a Tanács komolyan kifejezésre juttassa annak szükségességét, hogy Törökország jóindulatot mutasson – nemcsak Ciprus, hanem az egész EU felé – azáltal, hogy sürgősen kivonja megszálló csapatait Ciprusról, és haladéktalanul végrehajtja az Ankarai Jegyzőkönyvben foglaltakat. Ezek a lépések kétségkívül katalizálnák a ciprusi probléma megoldását. (Az elnök kikapcsolja a beszélő mikrofonját.) Elnök. − Azt mondják, hogy kifutunk az időből, így másnak már nem adhatunk szót. Felhívnám figyelmüket, hogy akik jelezték felszólalási szándékukat, interpellációjukat benyújthatják írásban, így azok bekerülnek az ülés jegyzőkönyvébe.

13. Üdvözlet Elnök. − Szeretném felhívni a figyelmüket, hölgyeim és uraim, hogy a dobogón a Dél-afrikai Köztársaság egy delegációja foglal helyet D. Obed Bapela, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke vezetésével, aki jól ismert mindannyiunk számára Európa iránti szeretetéről és az apartheid elleni harcban való részvételéről. (Taps) Szeretném üdvözölni továbbá a 12. európai parlamenti/ dél-afrikai parlamenti parlamentközi találkozó vendégeit. Ez egy nagyon fontos találkozó. A gyakori találkozók erősítik a politikai párbeszédet, amely létfontosságú eleme annak a közös cselekvési tervnek, amelyet tavaly májusban fogadtunk el az Európai Unió és Dél-Afrika közötti stratégiai partnerség végrehajtására. Az együttműködés fokozására a nemzetközi biztonság és stabilitás növelése érdekében most kétség kívül nagyobb szükség van, mint valaha, figyelembe véve a jelenlegi feszült regionális helyzetet Afrika déli részén, és különösképpen a Zimbabwéban kialakult krízist, amely mindannyiunk számára ismerős probléma. Ezért szeretném köszönteni barátainkat Dél-Afrikából.

14. A Bizottság 2007-es bővítésről szóló stratégiai dokumentuma (a vita folytatása) Elnök. − Folytatjuk vitánkat a Bizottság 2007-es bővítésről szóló stratégiai dokumentumáról. Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr! Három megjegyzést szeretnék tenni, mielőtt hozzászólnék ehhez a rendkívül produktív és izgalmas vitához. Először is, a Tanács nevében is szeretném üdvözölni a velünk lévő dél-afrikai delegációt, és elmondanám nekik, hogy hamarosan találkozni fogunk országuk vezetőivel az első franciaországi európai uniós csúcstalálkozón július végén. Másodszor, csatlakoznék Rehn úrhoz, aki együttérzéséről biztosította azokat a német turistákat, akiket egy jelentés szerint kurd lázadók raboltak el Törökországban. Amennyiben a híreket megerősítik, mi a Tanácsban reméljük, hogy épen és egészségesen találják meg ezeket az embereket amilyen gyorsan csak lehet, és szeretném hangsúlyozni, hogy együttérzünk velük. Harmadszor, szeretném megköszönni Duff úrnak tájékozottságát a francia politikában és személyes nézeteim dolgában. Természetesen boldog lennék, ha egy kávé mellett mélyrehatóbban beszélgethetnénk, de mai kötelezettségeim sajnos nem teszik lehetővé, hogy most reagáljak ezekre a kérdésekre. Visszatérve a vitára, a bővítés kétségtelenül az európai fejlődés történetének része, és mostanáig mindig biztosítottuk, hogy az Unió bővítése és megerősítése kéz a kézben haladjon. Fontos, hogy ez a továbbiakban is így legyen, ahogy Brok úr is hangsúlyozta. Minden vita hasznos, hogy tájékoztassuk állampolgárainkat a bővítéssel kapcsolatos kérdésekről, ezért különös figyelmet fordítunk az Európai Parlamentnek erről a témáról szóló vitáira és állásfoglalásaira. Folytatva, amit már számos képviselő elmondott, én is szeretném hangsúlyozni a bővítés stabilizációs szerepét. Ez nyilvánvaló a balkáni térség esetében. Horvátország gyors fejlődése, amit a francia elnökség

79

80

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tovább szeretne sürgetni, amennyiben minden tagállam hozzájárul, azt mutatja, hogy azoknak az országoknak, amelyek konfliktusokkal küzdöttek az 1990-es években, valódi esélyük van a csatlakozásra. Ez fontos üzenet, különösképpen Szerbia számára, lévén hogy most olyan kormánya lett, amely szintén törekszik az Európai Unióval való kapcsolatai megerősítésére. Ugyan ez igaz Törökországra is, és ebben az összefüggésben szeretném emlékeztetni önöket, hogy a tárgyalások jelenlegi helyzete nem egyik vagy másik EU tagállam álláspontjához kötődik, hanem magához Törökországhoz és az ottani reformok gyorsaságához. Mindenekelőtt pedig ahhoz, hogy Törökország eleget tesz-e az összes tagállammal szembeni kötelezettségeinek, és különösképpen az Ankarai Jegyzőkönyvnek. A bővítés politikája nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk az Európai Unió többi szomszédját. A Tanács jelenleg tárgyalja, hogyan segíthetnénk elő, hogy Ukrajna új szintet érjen el az Európai Unióval való kapcsolatában a következő EU-Ukrajna csúcstalálkozón, amelyet Evianban fogunk megrendezni szeptember 9-én. Fejleszteni szeretnénk továbbá a kapcsolatot az EU és Moldova között; a Tanács már eddig is sok energiát fektetett ebbe. A Tanács elnöksége támogatja továbbá a leírt regionális folyamatokat is. Én magam is részt vettem azon a konferencián, amely elindította az együttműködést a Fekete-tenger térségével, továbbá a balti államok csúcstalálkozóján. És természetesen nem felejtem el megemlíteni a barcelonai folyamattal és a mediterrán unióval kapcsolatos következő csúcstalálkozót sem, amelyet Párizsban rendeznek meg július 13-án. Végezetül, ahogy láthatják, a bővítési folyamat nem torpant meg. Folyamatosan követeléseket támaszt a tagjelölt országokkal és a tagállamokkal szemben is, amelyeknek ezt a folyamatot el kell magyarázniuk az állampolgáraiknak. Rouček úrnak és De Keyser asszonynak teljesen igazuk van abban, hogy sok tanulásra van szükségünk, Magritte-tal vagy nélküle. Mindazonáltal igaz, ahogy önök is hangsúlyozták, hogy az állampolgárokat is meg kell nyugtatni. Pontosan annak érdekében, hogy ezt a folyamatot továbbvihessük – és néhányan, különösképpen Brok úr, ki is hangsúlyozták ennek stratégiai jelentőségét –, a lisszaboni szerződés kijelölt bizonyos intézményi reformokat, hogy az új tagállamokat a legmegfelelőbb körülmények között tudjuk üdvözölni az EU-ban anélkül, hogy ez veszélyeztetné az Európai Unió cselekvési kapacitását. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Boldog vagyok, hogy hozzászólásomat a vitához egy dél-afrikai parlamenti delegáció jelenlétében tehetem meg, mivel politikai pályafutásomat néhány évtizeddel ezelőtt a Nelson Mandela kiszabadításáért folyó kampányban való részvételemmel kezdtem. Szerencsések vagyunk, hogy itt a parlamentben úgy tűnik, egyedül én és a barátom, Elmar Brok XXX. (Nevetés) Szeretném megköszönni a Parlament tagjainak a mai rendkívül tartalmas és felelősségteljes vitát. Én csupán egy általánosabb megjegyzést kívánok tenni. Örömmel tölt el, hogy a Brok-jelentés és a mai vita lényegében jóváhagyja az EU bővítéséről szóló újbóli megegyezést, amelyet 2006 decemberében értünk el – nem utolsósorban a 2005. évi eseményeknek köszönhetően. Ennek a stratégiának a legfőbb erénye, hogy gondosan kimért egyensúlyt teremt egy részről a bővítésnek a békés, virágzó, szabad és demokratikus területek kiszélesítését célzó stratégiai fontossága, más részről a tagállamok szigorú feltételekkel való integrálásának és a belső reformok végrehajtásának képessége között. Akaratlanul is eszembe jut – nagyon jó a memóriám –, hogy 2004 őszén egy parlamenti vita után a Külügyi Bizottság a jövőképem hiányát kritizálta, mert nem akartam azonnal csatlakozási távlatokat biztosítani Ukrajnának. Pedig csak annyit mondtam, hogy nem lenne szabad előre megítélni Ukrajna jövőjét. Egy évvel később azért bíráltak, mert hangsúlyoztam az Unió felvevőképességének korlátait, és a bővítési folyamat megállítása mellett érveltem. Ennek fényében különösen üdvözlendőnek tartom a mai vitát, amely megpróbálja megtalálni a helyes egyensúlyt a bővítés stratégiai fontossága és a saját befogadóképességünk között. Ez a vita és a jelentés egy szilárd harmadik utat talál azáltal, hogy egyszerre foglalkozik a politikai integráció mélyítésével és az Európai Unió fokozatos szélesítésével. Véleményem szerint ez világosan utal egy meggyőző konvergenciára az Európai Parlament, a Bizottság és az Európai Unió egésze között, és természetesen üdvözlöm az elmozdulást a bővítéséről szóló, 2006 óta létező újbóli megegyezés felé. Elnök. − Szeretném értesíteni önöket, hogy az elnökség ma esti értekezletén aggályomat fogom kifejezni a „tekintetelkapásos módszerrel” kapcsolatban, amelyre vonatkozóan nincsenek szabályok, kizárólag az elnök

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

önkényétől, megítélésétől, vagy éppen tekintetétől függ, és amivel kapcsolatban véleményem szerint létfontosságú lenne néhány alapszabály lefektetése, mert a módszer egyre aggályosabbá válik. Ma 15 kereset érkezett, és ez a mennyiség megváltoztatja a rendes ügymenetet és az egyes csoportok számára biztosított felszólalási időt. Kérem önöket, gondolkodjanak el erről, különösen azok, akik esetleg csalódottak, mert sokan szerettek volna felszólalni, de közülük csak kevésre került sor. Elmar Brok, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, soros elnök úr! Először is, szeretném megköszönni a Bizottságnak és a Tanács elnökségének a törökországi német turistákkal kapcsolatban kinyilvánított együttérzésüket. Számos témakörrel foglalkozunk, és meg kell találnunk az egyensúlyt közöttük. Az érintett témakörök a mediterrán uniótól – amely fontos előrelépés, amennyiben a Közösség egésze támogatja és nem csak bizonyos régiók egyes országainak prioritása – a svéd-lengyel javaslaton keresztül a fekete-tengeri unióval kapcsolatos javaslatig terjednek. Ezek olyan elképzelések, amelyeket a Közösségnek együtt kell vizsgálnia, miközben tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek közül néhány csatlakozási távlatot kínál, míg mások nem. A lengyel külügyminiszter, Sikorski úr megállapítása, miszerint néhány ország Európa szomszédja, míg mások európai szomszédok talán azt a tényt jelzi, hogy a kettő egyaránt fontos, jóllehet különbségek vannak a módszerek és a célok tekintetében. Mindazonáltal, amennyiben megvan rá a lehetőségünk – bilaterális kapcsolatok, multilaterális átmeneti megoldások vagy akár végleges megoldások valahol a szomszédsági politika és a teljes jogú tagság között – és ezek alapján rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök, el kell gondolkodnunk, hogy miként tudnánk politikai és igazgatási szempontból hosszú távon biztosítani azt az egyensúlyt, amire a biztos úr utalt. Így megmaradna mind az Európai Unió fejlődési lehetősége, mind az érintett országok csatlakozási távlata és stabilitásuk. Engedjék meg, hogy egy kérdést intézzek az EU azon kritikusaihoz, akik itt felszólaltak: melyik Európai Unióról beszélnek? A most létező Európai Unióról, amely a kontinens történetében a legnagyobb sikert jelenti a béke, szabadság és jólét szempontjából! Folytatni akarjuk ezt a projektet, sőt, kiterjeszteni amennyire csak lehet, hogy továbbra is ilyen sikereket érjünk el és ilyen célokat valósítsunk meg, és hogy még több országot tegyünk ennek részesévé. Ez a feladatunk! Ezért kell azt mondanunk, amikor a Nyugat-Balkánról beszélünk, hogy ha tegnap, vagy ezen a héten Szerbiában egy olyan kormány van, amelyik azt mondja, hogy Brüsszel és Európa felé akar fordulni, akkor nekünk – egy olyan régió tartós békéje érdekében, amely konfliktus forrása volt az elmúl 150 év során – el kell fogadnunk ezt a felajánlást, és támogatnunk kell ennek lehetőségét a kontinensünk további békés fejlődése érdekében. ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR alelnök Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr! Tartok tőle, hogy egy ügyrendi ponttal kapcsolatban, mivel az izraeli hatóságok által fogva tartott palesztinokkal kapcsolatos vita később fog kezdődni – már most majdnem egy óra a késés – vissza kell vonnom nevemet a felszólalók listájáról. Kérem viszont, hogy a PSE képviselőcsoport által rendelkezésemre bocsátott egy perces időt adják hozzá a De Keyser képviselő asszony számára rendelkezésre bocsátott időhöz. Ő nyilatkozik a PSE csoport nevében. Rendkívül sajnálom, hogy ezt kell tennem, de sajnos oda kell érnem a repülőtérre. Elnök. − A vitát berekesztem. Szavazásra 2008. július 10-én, csütörtökön kerül sor. Írásban benyújtott nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Titus Corlăţean (PSE), írásban. – (RO) A Délkelet-Európai országok Európai Unióhoz való csatlakozásának a perspektívája az ezen országok demokratikus átalakulásához szükséges reformjainak a hajtóereje. A Bizottság 2007-es bővítésről szóló stratégiai dokumentumának világosan jeleznie kellene a szilárd elkötelezettséget azokkal az országokkal szemben, amelyekkel megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, illetve amelyeknek csatlakozási távlatai

81

82

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vannak. Ez a helyzet többek között Szerbia és a Moldovai Köztársaság esetében. Az utóbbi ország számára Románia ablak, amelyen keresztülnézve a moldovai állampolgárok megőrizhetik egy európai, demokratikusabb és virágzóbb jövőbe vetett hitüket. Az Európai Unióhoz való jövőbeni csatlakozás reménye ösztönzi a Moldovai Köztársaság demokratikus ellenzékét, hogy tovább küzdjön a demokratikus törvényhozói és intézményi struktúrák létrehozásáért, amely folyamat támogatása mellett az EU maga is elkötelezett. Az EU intézményi belső reformjainak szükségessége a lisszaboni szerződés hatályba lépésével nem jelenthet előzetesen okot és kifogást arra, hogy megállítsuk az Unió bővítését. Dragoş Florin David (PPE-DE), írásban. – (RO) Az EU bővítése mindig is csak idő, továbbá a tagállamok politikai és gazdasági rendszereinek összeegyeztethetővé tételének kérdése volt. A 2004-es és 2007-es bővítések rövid értékelése azt mutatja, hogy az Unió érősebbé és dinamikusabbá vált, mind a külpolitikai, mind a belpolitikai kérdéseket illetően, amely azt bizonyítja, hogy a bővítési folyamat előnyös volt mind az Unió, mind az újonnan csatlakozott országok számára, továbbá hogy az Unión belül csak az értékeinket gyűjtjük, a problémáinkat nem. A politikai és gazdasági, az európai és globális környezet valószínűleg nem a legkedvezőbb a gyors bővítéshez, de ennek nem szabad megakadályoznia minket abban, hogy tovább fejlesszük, vagy akár megreformáljuk a bővítési stratégiákat és mechanizmusokat. A Nyugat-Balkán országok, továbbá Moldova, Ukrajna és Törökország egyaránt jelezték csatlakozási szándékukat az EU-hoz és élvezik a kedvezményezett partnerség előnyeit, de ugyanakkor nemzeti szinten meg kell oldaniuk, hogy megfeleljenek az európai mércének a demokrácia, stabilitás és jólét terén. Ezzel összefüggésben gratulálok Brok úrnak az általa szövegezett jelentésben megfigyelhető egyensúlyhoz és gyakorlatiassághoz, és remélem, hogy gyors megoldást fogunk találni a lisszaboni szerződés összes tagállam általi ratifikációjára. Alexandra Dobolyi (PSE), írásban. – A bővítés az EU fejlődéséhez szervesen hozzátartozott az elmúlt 50 év során. A hat alapító taghoz képest az EU ma 27 tagállamot foglal magába és több mint 450 millió embert képvisel. Az Európai Unió ma szilárdabb, biztonságosabb és nagyobb a befolyása a nemzetközi kérdésekben, mint valaha. Az évek során tapasztalhattuk, hogy a bővítés az EU sikerének és fejlődésének egyik legfőbb hajtóereje. A bővítés tette lehetővé Európa békés újraegyesítését a hidegháborús választóvonal mentén. Egyet kell értenünk azzal, hogy az EU fejlődése és bővítése kéz a kézben haladt. De milyen hozzáállás tapasztalható jelenleg társadalmunkban a bővítést illetően? Általában nem lelkesednek a további bővítésekért, amely hozzáállást jórészt a bővítésen kívül eső kérdések, és részben a bővítéssel kapcsolatos információk hiánya befolyásolja. Én egyike vagyok azoknak, akik meg vannak győződve róla, hogy a tényleges EU tagság kilátása elengedhetetlen a politikai reformok és a demokrácia továbbhaladásához. Tartani lehet attól, hogy amennyiben az EU tagsággal kapcsolatos kilátásokat levesszük a napirendről, a balkán ismét instabillá fog válni. Kinga Gál (PPE-DE), írásban. – (HU) Elnök úr! A bővítési stratégia vitája kapcsán közvetlen szomszédainkat, a Nyugat-Balkánt, Ukrajnát érintő lényeges szempontokra hívnám fel a figyelmet. A csatlakozás perspektívája, különösen pedig a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés kötelezettsége hihetetlen mozgatórugóként hatott a tagjelöltek modernizációját, jogállami kiépülését illetően. Erre a mozgatórugóra van szüksége a Nyugat-Balkánnak és Ukrajnának. Ha a csatlakozás perspektíváját elvesszük közvetlen szomszédainktól, akikkel osztozunk európai hagyományokban, történelemben, megszűnik a mozgatórugó, amivel teljessé válhat ezen országokban a jogállamiság. Olyan jelenségek, jogszabályok jelennek meg rögtön, mint a most Ukrajnában indulatokat kiváltó kisebbségellenes oktatási rendeletek, az anyanyelven oktató iskolák megszüntetése, nyelvvesztés és beolvasztás. Abban a pillanatban, ahogy enyhül a követelményrendszer, vagy távolodik a cél, amiért érdemes teljesíteni, távolodnak ezek a rendszerek attól, amit jogállamnak hívunk. Ezért nagy a felelősségünk. Már most fontos odafigyelnünk, hogy a kritériumok nem csak papíron, de a valóságban is teljesüljenek – következetességre van szükség szomszédaink részéről a felkészülésben és következetességre az Uniónak az ígérgetésben és számonkérésben. Következetes magatartásunk bizalmat szül választóinkban és szomszédainkban egyaránt.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Mint egy olyan ország képviselője, amely 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, teljes mértékben támogatom Elmar Brok jelentésének minden olyan részét, amely a bővítések folytatásának fontosságát, továbbá a bővítéseknek egy erős, összetartó, állampolgárbarát és virágzó Európához való hozzájárulását hangsúlyozza. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az EU tagság lehetősége, amennyiben ezt ténylegesen nyugtázzák, pozitív hatással lehet a tagjelölt országok belső politikájára, arra bíztatva őket, hogy minél gyorsabban szervezzék át a közigazgatást, reformálják meg az oktatási rendszert és a felsőoktatási intézményeket, jobban figyeljenek az emberi jogokra, beleértve a kisebbségek jogait, harcoljanak a közéletben tapasztalható korrupció ellen, egyszóval hogy tegyék magukévá azokat az értékeket, amelyek az Európai Uniót hosszú évek óta irányítják. Úgy gondolom továbbá, hogy a jelentésnek nagyobb hangsúlyt kéne fektetnie az Európai Unió nyitottságára és az új tagállamok befogadására való felkészültségére. Ez különösen fontos az országomnak, Lengyelországnak, főleg keleti szomszédaink, és kifejezetten Ukrajna reményeinek és európai törekvéseinek fényében. Rossz lenne, ha szomszédaink keleti határunkat (az egész EU schengeni határát) egyfajta új falnak tekintenék, amely véglegesen elválaszt minket tőlük. A hivatkozások, amelyeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban hallunk néha, vagyis hogy az Unió további bővítése az úgynevezett „integrációs kapacitás” függvénye kell hogy legyen – ezekről úgy gondolom, hogy rosszul végiggondolt elképzelések és veszélyeztetik azokat a célokat, amelyeket az EU tűzött ki maga számára. Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Fontos, hogy a további bővítésekről szóló tárgyalások megkezdésekor tisztán lássuk, hogy az EU számára minden korábbi bővítés hasznára vált. A legutóbbi bővítés nyereséget hozott mindkét érdekelt fél számára. Ez jó alapot szolgáltat arra, hogy higgyük, az EU is profitálni fog az elkövetkezendő bővítésekből. Érthető természetesen az EU integrációs kapacitásával kapcsolatos félelem is. Mindazonáltal az integrációs kapacitás növelésének leghatékonyabb lehetőségét még nem használtuk ki teljes mértékben. Ez pedig az EU négy alapvető szabadságjogának teljes kihasználása – a piacok liberalizálása, a nagy vállalatok szétválasztása, az átláthatóság biztosítása. Ahhoz, hogy sikeresen feleljünk a globális kihívásokra, minden tétovázás nélkül bíznunk kell alapvető értékeinkben és alapelveinkben, amelyeknek köszönhetően az Európai Közösség mindmáig az európai történelem legnagyobb sikertörténete. Üdvözölni kellene az előadó által hangsúlyozott regionális együttműködési mechanizmusokat. A jelenlegi lengyel-svéd kezdeményezés egy keleti dimenzió felállítására, amely az összes kelet-európai országot egy jelentőségteljes együttműködési egységbe rendezné, különösen értékes. Mindazonáltal a regionális együttműködési megállapodásokat nem szabad arra használni, hogy a térség bizonyos tagállamait megfosszuk a jövőbeni teljes jogú tagság távlatától. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr! A Parlament olyan időben tárgyalja állásfoglalását az EU bővítésről szóló stratégiai dokumentumáról, amikor az EU bővítés kiment a divatból. Sőt, egyfajta mumussá vált az euroszkeptikusok kezében. Éppen ezért, az a kijelentés, amely mellesleg igaz, hogy „az eddigi bővítések kétségkívül sikeresnek mondhatók”, és hozzájárultak a stabilitás, a növekedés és a jólét megerősítéséhez egész Európában, rendkívül fontos. Mindazonáltal ezt el kell magyarázni az Unió állampolgárainak is, hogy növeljük a következő lépések társadalmi támogatottságát. Sajnálatos módon az eddigiekben a tájékoztató kampányok nem voltak sikeresek. Mint rendesen, amikor a bővítést tárgyaljuk, érdekes figyelembe venni a potenciális tagjelölt országok földrajzi helyzetét. A határozattervezetet olvasván azt gondolhatnánk, hogy az ajtók szélesre vannak tárva. Határozott támogatást élveznek a balkáni államok törekvései. Fontos az a kijelentés, hogy a szomszédsági politikában részt vevő keleti partnereinket európai országoknak is lehet nevezni. Mindazonáltal az „integrációs kapacitás” kulcsdefiníciója (7. bekezdés) lehűti a reményeket, továbbá a „közös értékekre” való utalás kimondottan Törökországot célozza. Ebben a formában a határozat némiképp eltér Lengyelország nézeteitől. Lengyelország, amely egykor maga is kopogtatott az EU ajtaján, kéri, hogy biztosítsuk a tagsággá válás lehetőségét Ukrajnának, és a többi országnak, amelyet a Szovjetunió összeomlása után alapítottak. Ezt kérjük az egész kontinens stabilitása érdekében! Ramona Nicole Mănescu (ALDE), írásban. – (RO) Először is, szeretnék gratulálni az előadónak ahhoz a tárgyilagossághoz, amellyel kifejezte az Európai Parlament álláspontját a Bizottság 2007-es bővítéssel kapcsolatos stratégiai dokumentumával kapcsolatban. Az Európai Közösség minden bővítéssel erősebb lett, és a bővítési folyamat önmagában sikert jelent, amely minden tagállam hasznára válik.

83

84

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az Európai Unió bámulatos fejlődésen ment keresztül a kialakított intézmények és politikák segítségével mind külső, mind belső szinten, de különösképpen azáltal, hogy elősegítette a gazdasági, társadalmi és jogi területek harmonizációját. Az Unió számos olyan problémával is foglalkozik, amelyek azt bizonyítják, hogy minden bővítést a politikák megfelelő konszolidációjának és újraértékelésének kell követnie, elkerülendő, hogy a középpontban álló országok a mélyebb integráció irányába fejlődjenek, míg más országok a perifériára szoruljanak. Támogatom az előadó véleményét, miszerint a keleti országokat egy közös politikákon alapuló térség kialakításával kell támogatni, amely gazdasági, kereskedelmi, energiaügyi, közlekedési, környezetvédelmi, jogrendi, igazságügyi és biztonsági kérdésekkel foglalkozna. Egy ilyen típusú projekt támogatása által a Fekete-tenger térsége egy fejlődési és gazdasági növekedési pólussá válhatna, amely nem csupán a régió országainak jólétére, de a stabilitásra és a békére is kedvezően hatna az Európai Unió keleti határán. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) Ahogy a jelentés is hangsúlyozza, az Európai Unió bővítési stratégiájának mélységi reformjára van szükség. Először is, fontos, hogy a tagjelölt, illetve a lehetséges tagjelölt országoknak biztosítsuk azokat a megfelelő előcsatlakozási eszközöket, amelyek segítségével szembe tudnak nézni a rájuk váró kihívásokkal: az állam konszolidációjával, a kormányzással, a társadalmi-gazdasági reformokkal, stb. Másodszor, a jelentés hangsúlyozza az európai szomszédsági politikáról alkotott felfogásunk felülvizsgálatának szükségességét, amelyre nem szabad, hogy harmadik országok úgy tekintsenek, mint a csatlakozás helyettesítésére, vagy a csatlakozási folyamat egy szakaszára. A szabadkereskedelmi zónák létrehozása a kibővített Európai Gazdasági Térség (EGT+) mintájára például egy kezdeti lépés a közelebbi kapcsolat kialakítása felé ezekkel az országokkal. Ez a stratégia elősegíti a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megerősítését velük, és lehetőséget ad az Európai Unió demokráciáról, jogrendről és az emberi jogokról vallott eszméinek mélyítésére. A barcelonai folyamat nemrégiben kezdeményezett újraindítása, amely egy mediterrán unió megalakítását tűzte ki célul, bíztató jel és ígéretes lépés afelé, hogy különleges partnerségi kapcsolatokat hozzunk létre déli szomszédainkkal. Marianne Mikko (PSE), írásban. – (ET) Hölgyeim és uraim! Nem szabad rácsapnunk az ajtót azokra, akik csatlakozni szeretnének, mivel az alapító szerződések kimondják, hogy minden olyan európai államnak, amely csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, lehetővé kell ezt tenni. A korai csatlakozások nagyon sikeresek voltak, és ebben az irányban kellene továbbra is haladniuk a dolgoknak. Nem szabad demotiválnunk a csatlakozó országokat. Nem rajtunk áll eldönteni, hogy teljesen demokratikus országokká akarnak-e válni, viszont a három koppenhágai kritériumnak 100%-osan meg kell felelniük. Mivel én az „új Európából” való vagyok, személy szerint tudom, mennyire fontos volt számunkra, hogy lehetőséget kaptunk az Európai Unióhoz való csatlakozásra, mennyire ösztönzött minket ez a reformok véghezvitelére és erőfeszítéseink megduplázására. Nem szabad megtagadnunk az egykori Szovjetunió köztársaságaitól azt a lehetőséget, hogy a jogállamiság szellemében működő, teljesen európai államokká váljanak. Elsősorban legközelebbi szomszédainkra, Ukrajnára és Moldovára gondolok. Európa szavahihetősége és ezeknek az országoknak a jövője forog kockán. Fontos hogy az Európába vezető úton tartsuk őket. Az Európai Uniónak ragaszkodnia kell ígéreteihez, és folytatnia kell a bővítés természetes folyamatát. A csatlakozás által kapunk lendületet, nem az egy helyben maradástól. A felvevőképességről szóló minden vita képmutatás, amely arra szolgál, hogy becsapjuk a nem beavatottakat. Dumitru Oprea (PPE-DE), írásban. – (RO) Mint az Európai Parlamentnek a nemrég csatlakozott Romániából érkező tagja, és mint egy tekintélyes romániai egyetem korábbi rektora, szeretném hangsúlyozni a tagjelölt országok és az uniós tagállamok közötti kulturális-oktatási csereprogramok fontosságát. Romániában számos fiatal élt az Európai Unió valamelyik mobilitási keretprogramja (az olyan programok, mint a Socrates-Erasmus, a Marie Curie a kutatásban vagy a Leonardo a szakképzésben) által nyújtott lehetőségekkel, majd visszatérve országába aktív szerepet vállalt az úgynevezett „európaiasodásban”. Tanulmányaiknak és élettapasztalatuknak köszönhetően civil szervezetek aktív tagjai lettek, tájékoztató és

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

önkéntes tevékenységet végeztek, vagy az európai integrációval kapcsolatos struktúrákban kamatoztatták tudásukat. Ezért hívnám fel figyelmüket az EU oktatási és kulturális programjainak vonzóvá tételével és az ezekben való részvétel növelésével kapcsolatos intézkedések fontosságára, mint például egy diákvízumokra vonatkozó speciális rendszer bevezetése, a mobilitásra szánt alapok növelése annak érdekében, hogy az ösztöndíj teljes mértékben fedezze a megélhetési költségeket egy EU-s országban, komolyabb erőfeszítések vállalása az európai programok támogatására, csakúgy, mint a pozitív eredmények és tapasztalatok disszeminációja mind az európai, mind a tagjelölt országokban. Pál Schmitt (PPE-DE), írásban – (HU) Elnök úr, képviselőtársaim! Az EU–Horvátország közös parlamenti bizottság elnökeként úgy vélem, a jelentés egyik legnagyobb pozitívuma, hogy hitet tesz a már megkezdett csatlakozási tárgyalások folytatása mellett, és európai perspektívát kínál a Balkán országainak. Horvátország a csatlakozási tárgyalások elmúlt három évében már bizonyította elkötelezettségét, és a Parlament kedvező véleményt fogalmazott meg mind a 2006-os, mind a 2007-es országjelentés kapcsán. Fontosnak tartottam volna, ha Horvátországot, mint az egyetlen, előrehaladott csatlakozási tárgyalásokat folytató országot, explicit módon említette volna a dokumentum, amelyet nyilvánvalóan nagy várakozással olvas most 4 és félmillió horvát ember. Különösen fontosak lennének ezek a pozitív üzenetek az ír népszavazást követően. Bizalomra adnak okot a Tanács francia elnökségének első nyilatkozatai, amelyek a csatlakozási tárgyalások folytatásáról szólnak. Az EU hitelességét gyors és hatékony megoldások felmutatásával őrizhetjük meg, nincs időnk még egy hároméves „gondolkodási időre”, hiszen 11 hónap múlva egész Európa mond véleményt az EU-ról, az európai választásokon. Köszönöm figyelmüket!. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban – (PL) Az EU-s tagsággal kapcsolatos kilátások a csatlakozásban érintett országokbeli változások motorja. Segíti a szükséges – mind politikai, mind gazdasági – reformok bevezetését, továbbá a koppenhágai kritériumoknak való megfelelést. Annak érdekében, hogy a csatlakozási kilátásokat fenntartsuk, a tárgyalási folyamatok előrehaladásának a tagjelölt országok által végrehajtott reformok ütemétől és mértékétől kell függenie, és az EU-nak kell, hogy elég kapacitása legyen ezen országok befogadására. Erős, összetartó, és mindenekfelett egyesült Közösségre van szükségünk. Nagyon fontos, hogy országaink állampolgárai megbecsüljék az új tagok csatlakozásával járó előnyöket. A bővítés előnyöket hoz magával, gazdasági és társadalmi növekedést mind az új, mint a mostani tagállamok számára. Az Európai Unió eddigi bővítései sikeresek voltak, mind a csatlakozó országok, mind a már meglévő tagállamok, sőt, Európa egésze számára. Nagyon örülök, hogy a jelentés kiemeli, az út még mindig nyitva áll a kelet-európai országok számára, hogy az Európai Unió tagjai legyenek. Ennek, továbbá a nemrég elfogadott keleti partnerségi programnak arra kell bíztatnia ezeket az országokat, hogy további erőfeszítéseket tegyenek az európai demokratikus, gazdasági és közigazgatási standardok bevezetésére. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Az Európai Unió korábbi bővítési kétségkívül előnyösek voltak mind az Unió számára, mind a csatlakozó országok számára. Ezek a bővítések ösztönözték a gazdasági fejlődést, nagyobb stabilitáshoz, növekedéshez és jóléthez vezettek Európában. A múltbeli tapasztalatok alapján nagyon fontos olyan körülményeket teremteni, melyek biztosítják a jövőbeli bővítések sikerét és javítani kell a bővítések minőségét. Az EU-nak nyitottnak kell lennie az új országok felé, de a bővítéssel kapcsolatos stratégiai dokumentumnak teljesítenie kell az EU-Szerződésben foglalt feltételeket, tükröznie kell az EU kötelezettségvállalásait a tagjelölt országokkal, továbbá azokkal az országokkal szemben, amelyek csatlakozását kilátásba helyezték, miközben a koppenhágai kritériumoknak való teljes és szigorú megfelelés a csatlakozás abszolút feltétele. Ugyanakkor figyelmesen kell követnünk ezen országok előrehaladását a jogállamiság létrehozása, a független igazságszolgáltatás és az alapvető jogok terén. Az Uniónak lépéseket kell tennie a kapacitása növelése érdekében, hogy be tudja fogadni az új országokat. Elengedhetetlen a hatékonyság növelését, a nagyobb társadalmi kohézió és a demokratikus felelősség megteremtését célzó belső reformok véghezvitele. A lisszaboni szerződés választ ad ezekre az eszmékre, és e nélkül az Unió további bővítése lényegesen nehezebb lenne. Ugyanakkor azonban az EU csak akkor lehet

85

86

HU

Az Euròpai Parlament vitài

sikeres a politikai integráció folyamatában, ha minden csatlakozó országban és magában az EU-ban is világos és tartós támogatása van a tagságnak mint politikai és gazdasági projektnek. Tadeusz Zwiefka (PPE-DE), írásban. – (PL) Szeretjük azt állítani, hogy az Európai Parlament az egyetlen igazi fórum, amely hangot ad az EU-s állampolgárok nézeteinek és véleményének. Éppen ezért sajnálatos, hogy csak a Parlamentben vagyunk képesek meggyőzni arról egymást, hogy az Európai Unió eddigi bővítései óriási sikernek számítottak. Mindannyiunkat lehet vádolni azért, hogy nem minden EU-s állampolgár osztja ezt a véleményt. Ez pedig félreértésekhez vezet az Unió megreformálásának szükségességével kapcsolatban. Mindazonáltal én nem fogadom el azt az érvet, hogy a lisszaboni szerződés hiánya a bővítések lelassulásának a fő oka. Önmagában a szerződés semmit sem old meg. Vízióra és stratégiára van szükségünk. Az Európai Unió csak akkor lesz teljes politikailag és földrajzilag, ha minden európai országot magába foglal. Nem igaz, hogy az Unióhoz csatlakozni kívánó országok állampolgárai azt várják, hogy a csatlakozás azonnal, vagy akár nagyon hamar történjen meg. Amire viszont szükségük van, az az, hogy világosan tudtukra adjuk, van hely számukra is. Egy ilyen nyilatkozat nélkül nehéz elvárni tőlük, hogy végrehajtsák az összes, áldozatot és kemény munkát igénylő, bonyolult és átfogó reformot. Különösképpen nem szabad megfeledkeznünk a balkáni és a kelet-európai emberekről. Az Európai Szomszédsági Politika jó eszköz arra, hogy szabályozza a kontinensen lévő szomszédos országokkal való együttműködést. Mindazonáltal az EU európai szomszédainak joguk van egy világosabb és hatékonyabb együttműködési politikához, egy olyan politikához, amely nem sorozatos előcsarnokokhoz és várószobákhoz vezet. Ha ilyen sok energiát áldoztunk egy mediterrán Unió megalkotására, amelyet különösképpen Franciaország támogatott, akkor legalább ennyi energiát kellene az Euronest megalkotásába is belefektetni.

15. Palesztin fogva tartottak Izraelben (vita) Elnök. − A következő napirendi pont - a Tanácsnak az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinokkal kapcsolatos szóban feltett kérdés (O-0040/2008 - B6-0166/2008); - a Bizottságnak az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinokkal kapcsolatos szóban feltett kérdés (O-0041/2008 - B6-0167/2008); megvitatása Luisa Morgantini, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy egyszerű kérdést teszünk fel a különböző parlamenti csoportokhoz tartozó 47 képviselőnek: mit szándékozik tenni a Tanács és a Bizottság azzal kapcsolatban, hogy a palesztin fogva tartottak ügyében az izraeli hatóságok megsértik a nemzetközi egyezményeket? A fogva tartottak nagy részét izraeli területen tartják őrizetben, megsértve ezzel a Genfi Egyezmény 76. cikkét: önkényes letartóztatások, házról házra haladó házkutatások, adminisztratív célú fogva tartások, kínzás és visszaélés a kihallgatások során a fogolytáborokban. Férfiakat, nőket, fiatalokat, diákokat, parlamenti képviselőket és polgármestereket, körülbelül 10 000 embert börtönöztek be a három és fél milliós lakosságból; tiltják a 16 és 35 év közötti korosztály látogatását, minek következtében a fogva tartottak évekig nem láthatják testvéreiket, anyjukat, apjukat. Mindezt számos nemzetközi szervezet, köztük az Amnesty International, az Egyesült Nemzetek Szervezete, néhány csodálatra méltó izraeli szervezet, mint a B’Tselem és a Hamoked, továbbá palesztin szervezetek, mint az Addameer és a Defence for Children International dokumentálta. Ennek ellenére nem gyakorolnak nyomást az izraeli hatóságokra, hogy tartsák be azokat az egyezményeket és szabályokat, amelyeket mind ők, mind mi ratifikáltunk. Szeretnék felolvasni egy beszámolót, egy édesanya kérését: „Én egy nablusi fogva tartott, Said Al Atabeh édesanyja vagyok. Fiam 1977 óta van börtönben, én 78 éves vagyok, magas a vérnyomásom és cukorbetegségben szenvedek; egyre romlik a látásom is, és már nem igazán tudom ellátni magam otthon. Talán meg lesznek lepve, de az egyetlen vágyam ebben az életben már csak az, hogy láthassam a fiamat és megölelhessem, mielőtt meghalok. Minden gyerekem, az összes fiam és lányom már felnőtt, házas, és elköltözött az otthonomból. Said azonban elvesztett mindent, és én nem láthatom őt, és nem azért, mert öreg és beteg vagyok, hanem mert az izraeli hatóságok nem engedik, hogy meglátogassam, biztonsági okokból, azt mondják. Eddig csak egyszer látogathattam meg Saidot, amikor a Vöröskereszttel együttműködésben egy izraeli mentőautó vitt el hozzá, és ennek is már nyolc éve, azután, hogy akkor már 29 éve volt börtönben. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy megölelhettem szeretett fiamat. Ő megfogta

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a kezemet, és azt mondta: »Mama, ez olyan, mintha újraszülettem volna«. Azok a percek voltak a legdrágábbak mindkettőnk számára, de az a pillanat, amikor elválasztottak minket volt a legnehezebb és a legfájdalmasabb.” Ez az édesanya a segítségünket kéri: „Még egyszer szeretném látni őt”. Megengedhetjük ezt? Megakadályozhatja-e valaki, hogy egy ember, aki 32 éve börtönben van, találkozzon az édesanyjával? Hol vannak a nemzetközi szabályok? Hol van a humanitás, kérdezem magamtól? Hiszem, hogy nekünk, a Tanács, a Bizottság és a Parlament nevében a sarkunkra kell állni, és amilyen erélyesen csak lehet, ki kell mondanunk, hogy a nemzetközi szabályokat be kell tartani, hogy a palesztin fogva tartottakat, ami, ahogy mondtam, 10 000 embert jelent, ki kell szabadítani, hogy ez elősegítse a palesztinok és az izraeliek közötti béke kialakulását. Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, elnökhelyettes asszony, Morgantini asszony, hölgyeim és uraim! Önök a palesztinok – beleértve a kisebbségeket – izraeli hatóságok általi bebörtönzésének és adminisztratív célú fogva tartásának, továbbá az Izraelben és az elfoglalt területeken a velük szembeni bánásmód kérdését vetették fel. A Tanács hiszi, hogy a büntetőpolitikának és a gyakorlatnak minden körülmények között tiszteletben kell tartania az emberi jogok alapvető elveit, ahogy azt a nemzetközi jog előírja, különösképpen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Minden önkényesnek mondható letartóztatást el kell ítélni, tekintettel arra, hogy ebben az esetben nem tudatják a letartóztatott személlyel, hogy mivel vádolják. Egy pártatlan és független bíróság általi igazságos és nyilvános tárgyaláshoz való jog alapelve alapvetően fontos egy, a jogállamiság szellemében működő állam esetében, és megjegyezzük, hogy különleges bíróságok ezt csak nagyon korlátozott és világosan meghatározott esetekben helyettesíthetik. A letartóztatott személyekkel való megfelelő bánásmódra vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartása szintén elengedhetetlen, és természetesen a fogva tartottak kínzását, illetve a velük kapcsolatos más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot szintén szigorúan meg kell tiltani és meg kell akadályozni. A Tanács elismeri, hogy az emberi jogok helyzete a Közel-Keleten aggodalomra ad okot. Mindazonáltal a Tanács nagyon elégedett, hogy az Európai Unió és Izrael közötti párbeszéd során mindezek a kérdések felmerülnek, beleértve a palesztin területeken kialakult helyzetet is. Az EU és Izrael közötti politikai kapcsolatok során minden szinten és folyamatosan tárgyalják az emberi jogok kérdését. Ezért az EU-Izrael Társulási Tanács ülésének végén kiadott 2008. június 16-ai nyilatkozatában az Európai Unió kérte, hogy az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó informális csoportot változtassák át állandó albizottsággá. A Tanács tisztában van a tisztelt parlamenti képviselők, elsősorban az elnökhelyettes asszony által megállapított tényekkel, amelyeket különösen John Dugard, az ENSZ-nek a palesztin területeken kialakult emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója tárgyal legutóbbi jelentésében, továbbá amelyekkel különböző civil szervezetek is foglalkoznak. A Tanácsnak volt alkalma jelezni aggodalmát, és számos alkalommal felszólított a palesztin fogva tartottak nagyobb számú szabadon bocsátására. Emellett újra megerősíti azon álláspontját, hogy a 2007 novemberében Annapoliszban kezdődött politikai folyamat, melyet bizalomerősítő lépéseknek kell követniük a tárgyban, az egyetlen eszköz arra, hogy a felek tárgyaljanak egy olyan megoldás megtalálásáról, amely a két állam együttélésén alapul, vagyis egy demokratikus és életképes független palesztin állam békés együttélésén egy biztonságos és elismert határokkal elválasztott Izraellel. Ennek értelmében, továbbá azzal a szándékkal, hogy újraépítsük a bizalmat a két fél között és bevonjuk a civil lakosságot a jelenlegi politikai folyamatokba, a Tanács felhívja Izraelt, hogy lényegi gesztusokat tegyen, különösképpen azáltal, hogy szabadon engedi elsősorban azokat a palesztin gyermekeket, nőket, választott képviselőket, akik börtönben vannak, vagy adminisztratív céllal fogva tartanak. (Taps) A nemzetközi jog eszközeinek segítségül hívása tekintetében, ahogy Morgantini asszony említette, a Tanács fenntartja álláspontját, miszerint a nemzetközi jogot meg kell védeni és fejleszteni kell a Tanács által 2003 decemberében elfogadott Európai Biztonsági Stratégiában meghatározottak szerint. Hangsúlyoznám, hogy az elnökség, az Európai Unió nevében nagyon elégedett az Izrael és a Hezbollah közötti csereegyezmény aláírásával, amiről hétfőn értesültünk. Ez az egyezmény gondoskodik a

87

88

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hezbollah-harcosok holttesteinek átadásáról, továbbá palesztin bebörtönzöttek szabadon bocsátásáról cserébe a 2006-ban foglyul ejtett két izraeli katona, Ehud Goldwasser és Eldad Regev holttestének átadásáért. Reméljük, hogy a cserét a megállapodás szerint fogják végrehajtani, de ez is mutatja a jövőre nézve, hogy milyen összetett a bebörtönzöttekkel kapcsolatos helyzet a Közel-Keleten, továbbá hogy mennyire fontos megoldást találni rá. A Tanács hangsúlyozza, hogy az ütemtervben meghatározott politikai folyamat jelenti az egyetlen eszközt ahhoz, hogy a felek tárgyaljanak egy megoldás megtalálásáról, továbbá ahhoz, hogy, ahogy jeleztem, a fent leírt feltételek mellett a két állam együtt tudjon élni. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is Morgantini asszony számára szeretném megjegyezni, hogy nagyon érzékenyen érint az a kérdés, amelyet ön ma elénk tárt. Tavaly februárban én is találkoztam a palesztin fogolyügyi miniszterrel Fadwa Barghouti, a szintén bebörtönzött Marwan Barghouti felesége társaságában. Nagyon figyelmesen végighallgattam őket. A bebörtönzöttek helyzetéről szóló beszámolójuk egybevág azokkal a jelentésekkel, amelyeket a tisztelt képviselők és személy szerint ön idéznek. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy igen komoly aggodalommal tölt el az emberi jogok megsértése és mélyen együtt érzek az izraeli börtönökben szenvedő palesztin foglyokkal. A Bizottság intenzíven foglalkozik Izrael, mint megszálló hatalom felelősségével és a nemzetközi jog Izrael általi megsértésével, melyet ezek az állapotok is jól szemléltetnek. Ennek értelmében rendszeresen felvetjük például az adminisztratív célú fogva tartások kérdését az izraeli partnerekkel folytatott informális és formális találkozók alkalmával. Az ön által említett egyedi eset nagyon megérintett, és ha megkaphatnám a dokumentációt, személyesen próbálnék eljárni az ügyben. Talán van arra lehetőség, hogy ez az édesanya újra láthassa a fiát. Az Európai Unió is számos alkalommal kérte az Izrael által fogva tartott palesztin törvényhozók azonnali szabadon bocsátását. A Bizottság is tisztában van vele, hogy palesztin gyermekeket tartanak izraeli börtönökben és fogolytáborokban. Ez megsérti az ENSZ gyermekjogi egyezményét, amely minimum 18 évben határozza meg a nagykorúságot, továbbá a negyedik genfi egyezményt, amely értelmében a bebörtönzötteket az elfoglalt területen kell fogva tartani. Ezek a fogva tartott gyerekek különösen kiszolgáltatottak. Ezzel tisztában vagyunk. Gondoskodnunk kell róla, hogy a velük való bánásmód megfeleljen a nemzetközi jognak. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a konfliktushelyzetben érintett gyerekek helyzetére. Ezért sorolta az Európai Unió Izraelt és az elfoglalt palesztin területeket a magas prioritású országok közé a gyermekekre és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó uniós iránymutatások bevezetése tekintetében. A fenti iránymutatásoknak megfelelően az Európai Unió az Izraellel folyó politikai párbeszéd integráns részeként kezeli a konfliktusban érintett gyermekek jogainak és jólétének minden vonatkozását. Emellett az Európai Unió szoros együttműködésben dolgozik ENSZ ügynökségekkel, izraeli és palesztin civil szervezetekkel, továbbá aktívan közreműködik a gyermekjogi helyzet figyelemmel követésében, jelentésében és védelmében. Az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a nemzetközi jognak való megfelelés az Európai Unió alapértékei közé tartozik. Rendkívül fontos elemei ezek külpolitikánknak is. Következésképpen az emberi jogok védelme nagy jelentőséget kap az Izraellel való kapcsolatunkban. Az izraeli hatóságokkal az emberi jogi kérdésekről különböző szinteken folytatott párbeszéd tanúskodik erről. A Bizottság, az izraeli hatóságokkal való találkozói során, és én is személy szerint az izraeli döntéshozókkal való találkozóim során természetesen továbbra is arra fogjuk ösztönözni Izraelt, hogy teljes mértékben betartsa a nemzetközi jogot és egyezményeket. Nemrégiben, az Európai Unió az EU és Izrael közötti társulási tanács legutóbbi értekezletén kijelentette, hogy szeretné egy emberi jogi formális albizottság felállítását. Ez fontos lépést jelentene az e témakörökről folytatott párbeszéd még formálisabbá tételében. Az EU és Izrael közötti társulási megállapodás második cikke folyamatosan emlékeztetni fogja mind az Európai Uniót, mind Izraelt arra, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása az alapja a bilaterális kapcsolatainknak. Hisszük, hogy a párbeszéd a legígéretesebb eszköz, hogy pozitív hatást gyakoroljunk Izraelre. Nem menekülünk el az olyan bonyolult témakörök elől, mint amilyet a tisztelt képviselők most felvetettek.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Teljes mértékben egyetértek az elnökséggel abban, hogy ezeket a problémákat a közel-keleti konfliktus kontextusában kell vizsgálni, és ezért úgy gondolom, hogy a konfliktus megoldása végül a bebörtönzöttek problémájának kérdését is enyhítené, vagy akár meg is oldaná. Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Izrael-ellenes erők ebben a parlamentben már megint alkalmat keresnek arra, hogy támadhassák a zsidó államot, és azok, akik közülünk kiegyensúlyozott vitát és valódi békét szeretnének a Közel-Keleten, már megint arra kényszerülnek, hogy Izrael védelmére keljenek. Végül is Izrael egy demokratikus ország, amelyet egzisztenciálisan veszélyeztetnek a dzsihád terroristák és drukkereik, és ők azok az egyének, akiket jelenleg adminisztratív céllal fogva tart Izrael. A gyerekek kérdését illetően sajnálatos módon a terroristák gyerekeket is bevontak és toboroztak az intifádába, még öngyilkos merénylőnek is. Én különösképpen megkérdőjelezem ezen állásfoglalási indítvány szükségességét most, amikor fegyverszünetet kötöttek a Hamásszal, amely éppen most szüntette be a Gázából indított civilekre irányított rakétatámadásokat, és amikor fogolycserére kerül sor Izrael és a Hezbollah között, amelynek keretében öt fogva tartott terroristát engednek vissza az otthonukba a családjukhoz, míg a másik oldalról két izraeli katonát adnak át hullazsákokban. Ezen terroristák egyike – Samir Kuntar – megfojtott egy fiatal izraeli férfit, majd a férfi lányát hozzávágta a sziklákhoz és egy puskaaggyal verte szét a koponyáját. Ez a férfi megölt továbbá egy rendőrt is. Azok a palesztin terroristák követelték Kuntar szabadon bocsátását, akik Achille Laurot elrabolták – és az elrablás során megöltek egy idős zsidó férfit, és testét a tengerbe dobták. A terroristákkal való egyezkedésért nagy árat kell fizetnie minden demokráciának, de ez kétszeresen igaz Izraelre nézve. Samir Kuntar, most, hogy szabadon engedték, megesküdött, hogy a Dzsihádot újraéleszti Izrael ellen. Éppen ezért megtapsolom Izraelt bátor döntésért. Remélem, hogy végül pozitív eredményeket fog hozni a döntés, de tartok tőle, hogy nem így lesz, mert eléggé nyilvánvaló, hogy azok, akik le akarják rombolni Izraelt mint államot, megerősödnek az olyan politikusoknak köszönhetően, mint Morgantini asszony, akik egy ilyen pillanatban olyan határozatokat terjesztenek elő, mint ez a mostani. Míg a képviselő asszony a témával foglalkozik, talán meg szeretné vizsgálni a brit sajtó egy állítását is a Hamász által Gázában, és talán még meglepőbb módon a palesztin hatóság által rutinszerűen alkalmazott, a saját embereikre irányuló kínzásokról a palesztin börtönökben. Véronique De Keyser, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Nemrégiben részt vettem a berlini konferencián, ahol a fő téma a jogállamiság visszaállítása volt az elfoglalt területeken. Ami érvényes Palesztinára, egy kifejlődőben levő államra, az még inkább érvényes Izraelre. És ezen a ponton a palesztin bebörtönzöttek sorsa egy valódi paradigma, mivel ez több mint 8500 palesztin fogva tartott sorsáról, letartóztatásuk okairól és körülményeiről szól. Hangsúlyoznám, hogy a palesztin törvényhozó tanács 48 választott tagja jelenleg börtönben van. Ez elfogadhatatlan. Az, hogy az őrizetbe vett személyek túlnyomó többségét izraeli börtönökbe szállították a Genfi Egyezmény ellenére, amely megtiltja az őrizetbe vett személyek elszállítását az elfoglalt területekről, szintén elfogadhatatlan. Az elfoglalt területeken alkalmazott büntetőtörvénykönyv csak a palesztinokra vonatkozik, a betelepültekre nem. Magyarán mondva, ami büntetendő az egyik csoportnál, az nem büntetendő a másik csoportnál. Ez elfogadhatatlan. Az, hogy körülbelül 100 nőt zártak börtönbe, és hogy az állapotos és szoptatós anyák nem kapják meg az állapotuknak megfelelő ellátást, az elfogadhatatlan. Az, hogy 310 kiskorú gyermeket tartanak fogva ugyanolyan körülmények között, mint a felnőtteket, annak ellenére, hogy Izrael aláírta a gyermekek jogairól szóló egyezményt, szintén elfogadhatatlan. És senki ne próbálja azt mondani nekem, amit már hallottam, hogy 15 évesen ezek a kis arabok már felnőttek és mindenre képesek. Minek a számlájára róható ez fel, Tannock úr, ha nem a megszálláséra, amely elvette tőlük a gyerekkorukat? És a lista folytatódik: kínzás, rossz bánásmód, a nem létező védelemhez való jog, az ítélethozás hiánya, és így tovább. Emlékeztetném önöket, hogy ezeket a tényeket mind izraeli, mind nemzetközi források dokumentálták. Természetesen az Európai Parlament nem szüntetheti meg ezt a konfliktust egy varázsütésre, de biztosítom önöket, hogy az Izrael státuszával kapcsolatos felülvizsgálat – amelyet az év folyamán fogunk tárgyalni – központjában az emberi jogok fognak állni. A megállapodás második cikke pontosan fogalmaz: „A felek közötti viszonyok, valamint ezen megállapodás valamennyi rendelkezése a demokratikus elvek és alapvető emberi jogok tiszteletben tartásán alapul, amely a felek által követett hazai és nemzetközi politikákat vezérli és e megállapodás lényegi elemét képezi.”

89

90

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Természetesen a cserét meg kell ejteni. A foglyok – mint például Gilad Shalit az egyik oldalon és Salah Hamouri a másik oldalon – cseréjéről és szabadon bocsátásáról meg kell egyezni. És én természetesen nagyon örülök, hogy a cseremegállapodást aláírták a Hezbollahhal. Mindazonáltal szeretném figyelmeztetni izraeli partnereinket, hogy az Európai Parlament számára az emberi jogok nem képezik alku tárgyát. És ezért nagyon örülök neki, és gratulálok a miniszter asszonynak, mint a Tanács képviselőjének és önnek, biztos úr a szavaik szilárdságához, amely megnyugtat minket, hogy a mi három intézményünk tényleg egy Európai Uniót alkot. Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Én személyes alapon beszélek erről a témakörről. Az Izraelben egymást követő kormányok olyan politikát folytatnak, amelynek értelmében vasököllel és puskagolyóval és önkényes letartóztatással, bebörtönzéssel, kínzással és civilek, köztük nők és gyerekek legyilkolásával próbálják meg elfojtani a palesztin emberek azon igényét, hogy szabadon éljenek a saját földjükön. Ezt rendkívül oktalanul teszik, mert nem veszik figyelembe, hogy a valódi védelmi problémákat, amelyekkel Izraelnek bevallottan szembe kell néznie, nem lehet egy ilyen kegyetlen válasszal megoldani. Sőt, az ilyenfajta brutalitás csak újabb erőszakot eredményez, és lassan alámos minden nemzetközi támogatást, melyet a múltban élveztek. Rég esedékes, hogy az EU vezetése nyíltan figyelmeztesse a kormányon lévő zsidó politikusokat, hogy ha úgy viselkednek, mint valami náci katonai parancsnokok, és ha továbbra is úgy gondolják, hogy az amerikai vezetőknek és azoknak, akikre befolyással vannak Európában – beleértve parlamenti képviselőket is – a támogatását örökre élvezni fogják, akkor sajnálatos módon, de elkerülhetetlenül és matematikai pontossággal a nemlétbe fogják vezetni országukat. Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Obeida Assida egy palesztin diák. 2003-ban tartóztatták le 17 évesen, és adminisztratív céllal tartották fogva Izraelben vádemelés és tárgyalás nélkül. Saed Yassine az emberi jogok palesztin bajnoka. 34 éves. Őt 2006 óta tartják fogva adminisztratív céllal Izraelben. Nem ítélték el, semmiféle vádat nem tudnak felhozni ellene, és a felesége és gyerekei eddig csak háromszor tudták meglátogatni. Noura al Hashlamoun egy 36 éves háziasszony, hat gyermek édesanyja. Őt 2006 szeptembere óta tartják fogva adminisztratív céllal Izraelben vádemelés és tárgyalás nélkül. Marwan Barghoutit, aki a bebörtönzöttek adatainak gyűjtését kezdeményezte és folytatta, 2002 áprilisa óta tartják fogva Izraelben. Emellett felhívnám a parlamenti képviselők figyelmét a tényre, hogy szabadon bocsátási kérelmét még mindig körözik, és önök is bármikor aláírhatják. Mindenki tudja, hogy amennyiben végig szeretnék menni a nemzetközi és emberi jogi törvények teljes megsértésével izraeli börtönökben jelenleg fogva tartott palesztinok ezreinek hosszú listáján, igen hosszú felszólalási időre lenne szükségem. Mindazonáltal mindannyiuk, és mindannyiuk családja megérdemelne egy hosszas beszédet. Mert nem kímélték meg őket semmitől – a brutális kikérdezésektől, amelyek akár 188 napig is eltartottak, és amelyek nem voltak mentesek a kínzásoktól, a héberül aláírandó vallomásoktól és ítéletektől, az alaptalan fogva tartástól Izraelben, saját területükön kívül, amelyet minden 6 hónapban önkényesen meghosszabbíthatnak, az ad hoc és nem semleges katonai bíróság elé állítástól, amely jogilag abszolút nem igazolható, attól, hogy a fogva tartás első 90 napjában nem juthattak ügyvédhez, továbbá attól, hogy gyakorlatilag nincs láthatási joguk. De Keyser asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy az EU ezt nem fogadhatja el. Ez mind teljességgel elfogadhatatlan. És akkor azt mondják nekünk, hogy egy újfajta párbeszédet fognak alkalmazni. Miért higgyük, hogy a jövőben az Európai Unió, önök, a Bizottság és a Tanács inkább képesek lesznek tiszteletben tartatni azokat a cikkeket, amelyek már benne foglaltatnak a megállapodásban, a jövőben … (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Az előző plenáris ülésünk alatt, június 16-án Strasbourgban ön egy kijelentést tett a palesztin helyzettel kapcsolatban. A kijelentés annak az ad hoc bizottságnak a kiábrándító következtetéseire reflektált, amely június elején az ön kezdeményezésére látogatta meg a palesztin területeket és vizsgálta a palesztinok nyomorúságos életkörülményeit, amit az izraeli megszállás kényszerített rájuk. Ideje, hogy a Tanács és a Bizottság választ adjon nekünk, milyen intézkedésekre készülnek annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a megszálló erők, vagyis Izrael állam, tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinok helyzetével kapcsolatban.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A mai napon, mi, az Európai Parlament tagjai azt követeljük, hogy a Tanács és a Bizottság szolgáljon magyarázattal arra, hogy miért minősítették fel június 16-án az Európai Unió és Izrael közötti kapcsolatot, akkor, amikor 11 000 embert – köztük 376 gyermeket, 118 nőt, a Palesztin Jogalkotó Tanács 44 tagját, továbbá 800 adminisztratív céllal fogva tartottat – őriznek izraeli börtönökben, megsértve ezzel a nemzetközi jogot. Két hónapon belül újra meglátogatjuk Palesztinát. Ez idő alatt arra kérjük önöket, hogy az egész Parlament nevében követeljék, hogy az izraeli hatóságok azonnal engedjék szabadon az összes izraeli börtönben fogva tartott gyermeket, továbbá azokat, akik esetében nem történt szabályos jogi eljárás… (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök úr! Hiszem, hogy ez a Parlament, a Bizottsággal és a Tanáccsal egyetemben, továbbá minden politikus Európában meg van győződve róla, hogy egy egyén emberi jogainak védelme sokkal alapvetőbb kötelességünk háború és terrorizmus idején, mint békében és biztonságban. Hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk. Ez az, amivel az Izraeli Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Számos döntése során az Izraeli Legfelsőbb Bíróság megvédelmezte mind a palesztin bebörtönzöttek, mind a folyamodók jogait az izraeli hadsereg vagy a kormány tettei ellenében. Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket, hogy 1991-ben, amikor Izrael vegyi- és biológiai fegyverekkel elkövetett támadást várt, a Legfelsőbb Bíróság ítéletében szó szerint kimondta, hogy egy társadalom felhatalmazása, hogy szembeszálljon az ellenségeivel azon a felismerésen alapul, hogy olyan értékekért harcol, amelyek érdemesek a védelemre. Az izraeli palesztin bebörtönzöttek jogainak védelmében a legjobb partner az Izraeli Legfelsőbb Bíróság. Hiszem, hogy egy olyan demokratikus országban, mint Izrael, ehhez a jogi rendszerhez kell fordulni a képviselők összes aggályával. De kérdezem a Parlament tagjait: melyik egyezmény védi azoknak a jogait, akiket elraboltak, terrorizáltak, vagy megöltek az elmúlt évek során? Milyen bíróságon fellebbezhetett Alan Johnson az elrablása ellen? Milyen láthatási jogokat kapott Gilad Shalit? Milyen jogai voltak a 16 éves Ophir Rakhumnak? Milyen jogi védelmet biztosítottak számára? Sürgetem a Parlament tagjait, sürgetem őket teljes szívemből, hogy álljanak ki az ügy mellett és támogassák a Bizottságot és a Tanácsot abban, hogy kiegyensúlyozottan kezeljék ezt a konfliktust és azok védelmét, akiknek megsértették a jogait. Nem helyezkedhetünk olyan álláspontra, amely aláássa az Európai Unió azon képességét, hogy kiálljon a közel-keleti békefolyamat mellett és támogassa azt, ahogy ezt most is teszi. Richard Howitt (PSE). - Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy az Amnesty International soros elnöke megállapította, hogy 8500 palesztint a megszállt palesztin területekről izraeli börtönökben tartanak fogva a Genfi Egyezmény 76. cikke ellenére, és hogy e fogva tartottak nagy részét nem látogathatja családjuk a szigorú utazási korlátoknak köszönhetően. Még az engedélyezett látogatások esetében is – bár a nemzetközi emberi jogi normák alapján Izrael köteles biztosítani, hogy a palesztin fogva tartottak fogadhassanak látogatókat – a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a nemzetközi közösség vállalja magára a költségeket. Ezért igazunk van, ha itt a Parlamentben cselekvésre szólítjuk fel az Európai Tanácsot. Ferrero-Waldner biztos asszonyhoz hasonlóan én is találkoztam Barghouti asszonnyal, és szeretném megköszönni biztos asszonynak is, hogy felidézte képviselőtársainkat a Palesztin Jogalkotó Tanácsban, akik a bebörtönzöttek közé tartoznak. Bár egyetértek Mladenov úrral és Tannock úrral abban, hogy az izraeliek elrablása és a családi látogatások megtiltása a nemzetközi jog ugyanolyan megsértése, sajnálom, hogy Tannock úr olyan színben próbálta feltüntetni társszerzőmet, Morgantini asszonyt, mint aki tönkre akarja tenni Izraelt, amikor ő és én is az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jog betartását támogatjuk. Frédérique Ries (ALDE). - (FR) Elnök úr! A terrorizmus elleni küzdelem során a demokratikus értékeink fenntartásának rendkívül nehéz kérdése adja mai vitán értelmét. Sajnos nincs időm arra, hogy a képviselőtársaink által akár írásban beadott szövegekben felvetett kérdésekről beszéljek, és nem fogom ismételni kollégám, Mladenov úr megjegyzéseit az Izraeli Legfelsőbb Bíróságról. Mindazonáltal szándékomban áll felvetni a kisebbségek kérdését. Igen, kisebbségek is vannak börtönben, többnyire kamaszkorúak, akiket a Hamász manipulál és küld a halálba, gránátokkal és robbanóanyaggal töltött övekkel felszerelve. Ön és képviselőtársaim a nemzetközi jogot emlegették. A nemzetközi jog elítéli

91

92

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a gyerekkatonák toborzását is. Minden börtönbe zárt fiatal kudarcot jelent bármely társadalomban. Izraelnek kötelessége szembenéznie ezzel a kihívással a nemzetközi joggal összhangban, de az igazi tragédiát a béke elvesztése jelenti egy egész generáció számára Palesztinában. Egy szót szeretnék szólni Gilad Shalitról. Úgy gondolom, igazam van, amikor azt mondom, hogy ő egy olyan fogoly, aki mind izraeli, mind francia állampolgár. Többet érdemel, mint azt a bűnös elhanyagolást, amelyre néhány képviselőtársam következetlen felháborodása ítélte. Nem is beszélve az államtitkár úr és a biztos úr által idézett globális politikai kontextusról. Elnök úr! Egy nagyon törékeny, de valós fegyverszünettel zárom, amely több fronton is érvényesül. Csak azt akartam mondani, nagyobb általánosságban, hogy amit kritizálnék, az az, hogy itt néhány ember minden ülésen megszállottan beszél arról, hogy hogyan kell egy demokratikus államot megszervezni. Caroline Lucas (Verts/ALE). - Elnök úr! Már megszámolni sem tudom, hány alkalommal álltunk itt fel, hogy elítéljük az izraeli hatóságokat a palesztin emberek emberi jogainak módszeres megsértéséért. A megszállás, a válaszfal, Gáza ostroma – folytathatnám a listát. Ma a palesztin fogva tartottak, köztük a Jogalkotó Tanács 44 tagjának borzasztó helyzetére koncentrálunk. Ők a mi megfelelőink Palesztinában, a partnereink, akik még mindig börtönben ülnek, ítélet és tárgyalás nélkül. A kérdésem a következő: Mikor szándékozik az Európai Tanács lépéseket tenni? Hányszor kell még megsérteni hozzá a nemzetközi jogot? Hány palesztint kell még letartóztatni, bebörtönözni és megkínozni ahhoz, hogy az EU ne csak beszéljen az emberi jogokról, hanem cselekedni is kezdjen a védelmükért? Az EU és Izrael közötti kapcsolatok felértékelésének fontolgatása ilyen körülmények között a palesztin emberek iránti felelősségünk legfelháborítóbb semmibe vétele. A Társulási Megállapodás 2. cikkére való hivatkozás elmulasztása a legszánalmasabb politikai gyávaság. Érvelésünk nem az izraeli emberek ellen szól, akik közül sokan csatlakoznak hozzánk az izraeli hatóságok elítélésében. Érvelésem most nem is Izrael ellen szól. Hanem az Európai Tanács ellen, és politikai vezetői szerepének groteszk sikertelensége ellen. Chris Davies (ALDE). - Elnök úr! Teljes mértékben egyetértek Caroline Lucas-szal. Ironikus, hogy a következő vita tárgya éppen Zimbabwe. Mugabe elnök úrnak nem tetszettek a választási eredmények és azóta kijavította azokat; most országgyűlési képviselőket tartóztat le, hogy új egyensúlyt érjen el, és még ennél is rosszabbakat tesz. Mélységesen el fogjuk ítélni őt. Az összehasonlítás természetesen sántít, de két és fél évvel ezelőtt megfizettünk a palesztin választásokért. Izraelnek nem tetszett az eredmény, így mi nem ismertük el az új kormányt. Azóta Izrael több mint 40 országgyűlési képviselőt tartóztatott le, olyan embereket, akik a rossz oldalhoz tartoznak, embereket, akik nem golyókat használtak, hanem a szavazóládához járultak. Nem áll szándékunkban szankciókat alkalmazni. Inkább közelebbi kapcsolatot keresünk Izraellel. Tehát, biztos úr és miniszter úr, az ellentmondások nyilvánvalóak. Önök azt mondják, hogy egy kiegyensúlyozottabb megközelítést támogatnak – de hol van biztosíték arra, hogy ez a megközelítés elér bármit is? Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr! Nincs szándékomban Izrael felmentése, de az Európai Parlament számára kifejezetten terméketlen egy fél – Izrael – kiemelése egy olyan összetett konfliktusban, ahol az emberi jogokkal való visszaélések egy kiegyensúlyozott megközelítést kívánnak. A csak az Izraeli intézkedésekről szóló vita ugyanakkor nagyon rosszul is időzített. Elfelejtjük, hogy legfontosabb célunk, hogy a feleket egy békés két állam-megoldás elérésére bíztassuk? Csak akkor hallgat ránk mindkét fél, és akkor lesz nagyobb esélyünk, hogy befolyással legyünk rájuk, ha bírálatunk pontos, konstruktív és pártoktól független. Úgy gondolom, hogy a Human Rights Watch-nak és Martin Scheininnek az ENSZ-től sikerült ilyen színvonalat elérnie. Az utóbbi rámutat az Izraeli Legfelsőbb Bíróság döntéseinek jelentőségére – amely teljes mértékben hiányzik a szóban feltett kérdésekből. Még John Dugard is azt hangoztatta jelentésében, hogy aggódik és mélyen elítéli a palesztinoknak a palesztinok és a palesztinoknak az izraeliek emberi jogainak megsértését. Semmiféle utalás nem szerepel erre vonatkozóan. Sajnálom, hogy Izrael még mindig az 1945-ben a brit gyarmati hatalomtól örökölt szükségállapotra vonatkozó rendelkezésekre támaszkodik, de érdemes megjegyezni, hogy ezeket csakúgy alkalmazták zsidó terroristákra Hebronban mint palesztin emberekre.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

John Bowis (PPE-DE). - Elnök úr! Nem letartóztatott, bíróság elé állított, elítélt és bebörtönzött terroristákról van szó; egyszerűen csak elfogott és fogva tartott egyénekről. És különösképpen gyermekekről, nem gyerekkatonákról – igaz, hogy néhány gyerek köveket dobált, és így tovább, ez igaz, de mégis csak gyerekek. Képzeljék el, hogy ez a helyiség tele van gyermekekkel. Vegyük a felét, húzzunk zsákot a fejükre, kössük a kezüket a hátuk mögé, vigyük el őket anélkül, hogy a szüleiknek megmondanánk, hova visszük őket, dugjuk őket börtönbe, 1,5 nm-es, ablak nélküli cellákba, kapcsoljuk fel a világítást, vonjuk meg tőlük az orvosi kezelést, a látogatást, és így tovább, ne hagyjuk, hogy ruhát váltsanak. Ez az, amiről beszélünk. Ez az, amiről a gyermek jogairól szóló ENSZ egyezménynek szólnia kellene. A kérésem Izraelhez a következő: Az ég szerelmére, ezzel a gyakorlattal nem szerzel barátokat. Kérlek, Izrael, azt kiáltom neked: Engedd szabadon a gyermekeket! Ignasi Guardans Cambó (ALDE). - Elnök úr! Éppen azért, mert néhányunk azt hiszi, hogy Izrael demokrácia – egy demokratikus állam – és mert az Európai Unió akként is kezeli, éppen azért tartjuk felelősnek a jogállamiságért. Ha nem volna demokratikus állam, nem próbálnánk meg felelősnek tartani a jogállamiságért. Nincs legfelsőbb bíróság azok számára, akik kívül esnek a teljes igazságügyi rendszeren. Tudjuk, hogy mit mond a Legfelsőbb Bíróság, de ez csak azokra vonatkozik, akik elérik a Legfelsőbb Bíróságot. Amikor adminisztratív céllal fogva tartanak valakit, és nincs hozzáférése semmilyen bírósághoz, nincs olyan döntése a Legfelsőbb Bíróságnak, amely megvédené. A konfliktust nem szabad érvként felhozni a jogok megsértése ellen. Nem nevezhető kiegyensúlyozott megközelítésnek az, hogy semlegesek maradunk, és úgy kezeljük ezeket az egyéneket, mintha nem is léteznének. Ezek az egyének őrizetben vannak mindenféle biztosíték, mindenféle eljárás nélkül; a családtagjaikat is melléjük állítják és sok esetben a házaikat lerombolják és családjukat megbüntetik azért, amit tettek, vagy amivel vádolják őket, és ez választ érdemel az Európai Uniótól. Frieda Brepoels (PPE-DE). - (NL) Szeretném emlékeztetni Tannock urat, hogy ezt a kérdést nem egyedül Morgantini asszony terjesztette elő, hanem két másik, az EPP-ED csoporthoz tartozó elnökhelyettes is, McMillan-Scott úr, és Kratsa-Tsagaropoulou asszony, továbbá Bowis úr, Kasoulides úr és jómagam. Csak hogy az elején tisztázzuk. A Parlamentnek a Palesztin Jogalkotó Tanáccsal fennálló kapcsolatokért felelős küldöttsége tagjaként számos alkalommal első kézből tapasztaltam, hogy mit jelent az, amikor az ember nem tud találkozni demokratikusan megválasztott kollégáival, mert börtönben ülnek. Mit lehet valójában mondani azokról a nőkről és gyermekekről, akik a palesztin területeken kívül különböző börtönökben vannak szétszórva, ami majdnem lehetetlenné teszi ügyvédjeik és családjaik számára, hogy meglátogassák őket? Mindenki beszélt már a mindennapos életkörülményeikről és az orvosi ellátás hiányáról. Meddig fogja még a nemzetközi közösség és az Európai Unió tolerálni ezt? Arra sürgetem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy oldják meg ezt az elfogadhatatlan helyzetet. Bernard Lehideux (ALDE). - (FR) Elnök úr! Csupán két megjegyzést szeretnék tenni. Az első, hogy ebben a Parlamentben bizonyos problémákat meglehetősen furcsa módon fognak fel; mindig ugyanazokat az embereket ítélik el, és mindig ugyanazokról az emberekről beszélnek. Próbáljuk csak meg Kubát elítélni a börtöneikben fogva tartott politikai foglyok miatt, és arról fognak beszélni nekem, hogy hogyan kezelik az emberi jogokat az Európai Parlamentben. A második megjegyzésem, hogy van megoldás annak biztosítására, hogy Izrael végül szabadon engedje azokat, akiket szabadon kell engednie – fejezzük be a támadásokat, fejezzük be az izraeli falvak bombázását, fejezzük be a gyermekek legyilkolását, fejezzük be a bulldózerek támadásra használását, és fejezzük be a dinamittal teli zsebű gyerekek Izraelbe küldését. Akkor Izrael szabadon fogja engedni foglyait. Antonio López-Istúriz White (PPE-DE). - (ES) Elnök úr! Morgantini asszony szavai nagyon meghatóak, és nem tehetünk mást, mint hogy együttérzésünket fejezzük ki a palesztin fogva tartottak emberi jogainak állítólagos megsértését pontosan dokumentáló esetekkel kapcsolatban. Szándékosan mondom, hogy pontosan dokumentált, mert néhány baloldali képviselőtársam nagyon komoly és tűrhetetlen vádakat intézett Izrael állam ellen. Vádolták-e őket valaha is nők és gyermekek meggyilkolásával, vagy azzal, hogy nácikként viselkednek? Vajon ez a módja annak, hogy elősegítsük a békefolyamatot? Morgantini asszony! Tudom, hogy az ön kezdeményezése egy sajátos és megható eseten alapul, és hogy a szándékai figyelemre méltóak. Mindazonáltal néhány baloldali érzelmű kollégája arra használta ezt a lehetőséget, hogy újra megtörje és megalázza Izrael népét.

93

94

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Világosan látszik, hogy még mindig várat magára a szovjet antiszemitizmus kiirtása, amely még mindig nyomot hagy néhány kollégája mentalitásában itt a Parlamentben. Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Rövid leszek, mert a leglényegesebb dolgokat már elmondtam nyitóbeszédemben. Mindazonáltal a jelenlegi vita néhány szempontból nagyon megrendítő volt, és biztosítani akarom önöket, hogy a Bizottság tisztában van az említett tényekkel, és továbbra is ki fogja fejezni aggodalmát és továbbra is hivatkozni fog a nemzetközi jog eszközeire. Hivatalunk alatt az elnökség továbbra is fel fogja vetni ezeket a kérdéseket az Európai Unió és Izrael közötti politikai kapcsolatunkban. Megjegyezzük továbbá, hogy a jelenlegi politikai folyamat továbbfejlődéséhez bizalomerősítő lépésekre van szükség ebben a kérdésben. A betelepítések, a terrorizmus és erőszak folytatódása és a palesztin bebörtönzöttek sorsa mind akadályozzák a béke megteremtése érdekében tett erőfeszítéseket, csakúgy, mint a terrorista csoportok által fogva tartott izraeli túszok helyzete; elsősorban Gilad Shalitra gondolok. Hogy egy reményteli megjegyzéssel zárjam, azt szerettem volna hangsúlyozni a Parlament számára, hogy az Európai Unió kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban, annak köszönhetően, hogy a kvartet tagja, a segélyek legfőbb forrása, több programmal támogatja a Palesztin Hatóságot, továbbá mivel Izrael egyik legfőbb partnere. Az Európai Unió mindig is elismerte, hogy Izraelnek joga van biztonságban éreznie magát elismert határokon belül, Palesztinával együttélésben, ahogy azt a bevezetőmben is kifejtettem. Elnök. − A vitát berekesztem. Szavazásra 2008 szeptemberében, a következő ülés alkalmával kerül sor.

16. A zimbabwei helyzet (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a zimbabwei helyzetről. Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A nemrégiben tartott elnökválasztáson Zimbabwéban Robert Mugabét újabb öt évre országa elnökének választották. A szavazás második fordulójára az egyetlen másik jelölt, Morgan Tsvangirai visszalépése után került sor, melynek következtében Robert Mugabe 85%-os eredménnyel nyert. A választásokat a demokrácia megcsúfolásának tartotta számos, többek között afrikai államfő, továbbá az ENSZ főtitkára, aki törvénytelennek minősítette a választást. Robert Mugabe felesketése után azonnal Sharm el-Sheikhbe utazott az Afrikai Unió csúcstalálkozójára, amelyet idén június 30-án és július 1-jén tartottak. A csúcstalálkozó ideje alatt Nigéria élénk tárgyalást kezdeményezett a választásokról. Elfogadtak egy határozatot, amelyben kifejezik a zimbabwei helyzettel kapcsolatos aggodalmukat, továbbá felhívják a figyelmet a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), az Afrikai Unió és a Pánafrikai Parlament választási megfigyelői által tett bíráló jelentésekre, valamint az erőszakra és halálos áldozatokra. A határozat arra bíztatja Robert Mugabét és Morgan Tsvangirait, hogy a zimbabwei emberek érdekében kezdeményezzenek párbeszédet, iktassanak be egy nemzeti egységkormányt, továbbá hogy támogassák a SADC által vállalt közvetítői küldetést. Ezen fejlemények tükrében a nemzetközi közösség mozgásba lendült. Az Egyesült Államok benyújtott egy határozatot az ENSZ Biztonsági Tanácsának Zimbabwe elleni szankciók – fegyverembargó, pénzeszközök befagyasztása, utazási tilalom – alkalmazását kérve, csatolva továbbá annak a 14 egyénnek a listáját, akik ellen szankciókat kell alkalmazni, beleértve Robert Mugabét és más politikusokat, akiknek a többsége már a 2002-ben elfogadott európai szankciólistán is szerepel. Kanada szintén erőteljesebb intézkedéseket tett, és a június 20-ai értekezleten az Európai Tanács kijelentette, hogy kész további lépések megtételére, amelyek lehetőségét történetesen Michel biztos úrral fogják megvizsgálni július 22-én. Az Európai Unió elnöksége határozottan elítélte a szavazás második fordulóját mint a demokrácia megtagadását, rögtön a választás után, vagyis június 29-én, és az elnökség egy, az Európai Unió nevében július 4-én tett azonnali nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy nem fogja kész tényként elfogadni a június 27-ei eltorzított szavazás eredményét, továbbá hogy az egyetlen lehetséges megoldás a szavazás első fordulójának eredményein alapuló átmeneti megoldás alkalmazása.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Fontos továbbá, hogy a regionális krízissel szemben Afrikának is ki kellett volna fejeznie aggodalmát, és különösen az Afrikai Unió, továbbá a SADC által tett erőfeszítéseket támogatni kell. Biztosítani kell, hogy az Afrikai Unió Emberi Jogi Chartájában lefektetett alapelveket pontosan betartsák. Jó lenne, ha mind az Afrikai Unió, mind az ENSZ részesévé válna ennek a megoldásnak annak érdekében, hogy a SADC regionális perspektívája egy afrikai és nemzetközi perspektívával egészüljön ki. Az Afrikai Unió határozatában az érintett államokat és feleket is arra bíztatta, hogy tartózkodjanak az olyan lépésektől, amelyek valószínűleg rossz hatással lennének a párbeszéd hangulatára. Ezt az üzenetet különösen az Európai Uniónak célozták. Mindazonáltal az EU nem fog tartózkodni azon személyek listája kibővítésének előkészítésétől, akik felelősségre vonhatóak az erőszakért, és akikkel szemben célzott szankciókat fognak alkalmazni a vízum megtagadása, illetve a pénzeszközök befagyasztása által. Az EU-nak biztosítania kell továbbá, hogy eléri a vízumkiadás megtagadása és az új, különösen a gazdasági szankciók létrehozása alóli tervezett mentességek korlátozását, és természetesen ezek a megtorló intézkedések a tárgyalások előrehaladásától kell, hogy függjenek. A két fél közötti tárgyalásokat a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Úgy gondolom, hogy a biztos úr ezt meg fogja erősíteni, még akkor is, ha a tárgyalások kimenetele bizonytalan. Véleményünk szerint a tárgyalásoknak mindenképpen a március 29-ei első szavazás eredményein kell alapulniuk, amely a zimbabwei emberek akaratának leghitelesebb kinyilvánítása, míg a második választási forduló a demokrácia megtagadása volt. A koalíció bármilyen formája átmeneti intézkedésnek tekinthető, azzal a szándékkal, hogy új, szabad, demokratikus és átlátható választásokat írjanak ki, ahogy Robert Mugabe ellenjelöltje megjegyezte. Végezetül, szeretném megemlíteni, hogy legutóbbi találkozójukon, amely éppen most fejeződött be, a G8 tagjai kiegészítő pénzügyi intézkedéseket helyeztek kilátásba a legutóbbi választásokon tapasztalható erőszakért felelős személyek ellen. Itt tartunk tehát, és haladéktalanul kezelnünk kell ezt a helyzetet, hogy véget vessünk ennek az elfogadhatatlan jogsértésnek. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, miniszter úr, hölgyeim és uraim! Nagyon örülök, hogy a mai eszmecsere a keretében megoszthatom önökkel azokat a gondolatokat és elképzeléseket, hogy hogyan támogathatjuk a válság olyan módon történő rendezését, amely az összes főbb politikai szereplő számára elfogadható, és mindenekelőtt olyan megoldást jelent, amely tartós lehet, és jólétet hozhat egy olyan ország és nép számára, akiknek nagyon nagy szükségük van rá. Röviddel az ülés megkezdése előtt alkalmam volt beszélgetni Jean Pinggel, az Afrikai Unió bizottságának elnökével, és körülbelül fél órával ezelőtt meglehetősen hosszan tárgyaltam az ellenzék vezetőjével, Morgan Tsvangiraival. Így van néhány friss hírem, amelyeket természetesen még nem erősítettek meg, de legalább, valószínűleg, részletesebb és újabb információkkal tudok szolgálni önöknek. Először is, természetesen, szeretném megosztani önökkel mélységes aggodalmamat a helyzettel kapcsolatban. Rendkívül sajnálom, ahogy azt nyilvánosan ki is fejeztem az esemény előtt és után is, hogy az elnöki választás második fordulóját megtartották, ahogy a miniszter úr mondta, annak ellenére, hogy több kérelem is érkezett a forduló elhalasztására a nemzetközi közösség részéről, beleértve többek között Zimbabwe afrikai partnereit is. Természetesen a rendkívül erőszakos politikai környezet és a módszeres megfélemlítés bemocskolta a választásokat, és megfosztotta legitimitásától és hitelességétől. Többször is elmondtam nyilvánosan, csakúgy, mint az Európai Unió elnöksége, hogy figyelembe véve a második forduló körülményeit, teljes mértékben ki van zárva, hogy legitimitást kapjon a szavazásokból győztesként kikerülő elnök. Újra és újra el kell ismételni, hogy ez egy jogtalanul elért győzelem, és nagyon messze van annak a demokratikus reneszánsznak a szellemétől, amely áthatja napjaink Afrikáját. Az Afrikai Unió csúcstalálkozóján, amelyet Egyiptomban tartottak, és amelyen Mugabe elnök is jelen volt, nagyon feszült és szenvedélyes vita zajlott az afrikai vezetők között, olyan vita, amelyet sokan példátlannak tituláltak. Az Afrikai Unió határozata bírálja Mugabe elnököt, és felszólítja, hogy próbáljon meg politikai egyezségre jutni Morgan Tsvangiraival, a Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) vezetőjével annak érdekében, hogy nemzeti egységkormányt alakítsanak. Emellett az Afrikai Unió felkérte az SADC-t, hogy folytassa a párbeszéd megkönnyítésére vonatkozó munkáját a politikai egyezség elérése céljából. Ezt a határozatot természetesen elítélhetjük. Különösen azt a tényt bírálhatjuk, hogy az Afrikai Unió tartózkodott a legitimáció, vagy másképpen Mugabe elnök személyének kérdéséről való világos állásfoglalástól, de el kell ismerni, hogy jelen körülmények között ez a határozat jelentős eredménynek nevezhető. Természetesen ez nem jelenti az ügy végét. Fontos, hogy az Afrikai Unió és az SADC egyértelmű bizonyítékokkal támassza alá a politikai megoldás megtalálása iránti elkötelezettségét.

95

96

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ebből a szempontból az Európai Unió és más nemzetközi szereplők is világosan kifejezték, hogy mit szeretnének látni. A politikai egyezséget csak a szavazás első fordulójának eredményei alapján lehet megkötni, mivel ez tükrözte a zimbabwei emberek szabadon és demokratikusan kifejezett véleményét. A szavazás második fordulójának eredményeit nem lehet a közvetítés, a tárgyalások kiindulópontjának tekinteni. Másképpen fogalmazva, véleményünk szerint a politikai megoldást egy koalíciós kormány létrehozása jelentené Morgan Tsvangirai, mint miniszterelnök vezetésével, akit a lehető legnagyobb hatalommal kellene felruházni, és aki emellett számíthat a parlamenti többség támogatására is. Ami az Európai Uniót illeti, még minden lehetőség nyitva áll. Először is, készek vagyunk az SADC és az Afrikai Unió erőfeszítéseit támogatni, és kézzel fogható fejlődést várunk a következő két hét folyamán. Amennyiben egy olyan konstruktív politikai egyezség jön létre, amely a szavazás első fordulójának eredményeit tükrözi, akkor természetesen, ahogy mondtuk, készek vagyunk fokozatosan újra kötelezettséget vállalni Zimbabwe iránt. Mi több, készek vagyunk azonnal elkezdeni. Emlékeztetném önöket, hogy amikor a tizedik európai fejlesztési alap programját készítettük, gondoskodtam róla, hogy úgy dolgozzunk, mintha már visszaállították volna a demokráciát Zimbabwéban, hogy elkerüljük a zimbabweiek megbüntetését azért a tragikus helyzetért, amibe kerültek. Most pedig szeretnék rátérni arra a két beszélgetésre, melyeket ma délután folytattam azzal a szándékkal, hogy beszámolhassak róluk a mai parlamenti értekezleten. Először is a Jean Pinggel folytatott beszélgetés. Mi is a probléma? A probléma ma az, hogy az Afrikai Unióban mindenki egyetért azzal, hogy támogatniuk kell a Robert Mugabe és Morgan Tsvangirai közötti tárgyalásokat, és az alapelv természetesen az, hogy a kormányt az ellenzék vezetőjének, Morgan Tsvangirainak kellene vezetnie, hogy a kormánynak egy koalíción kellene alapulnia, amelyben Morgan Tsvangirai pártja, amely többségben van a parlamentben, rendelkezne erőfölénnyel, és a kormányt a végrehajtó hatalmat illetően a legátfogóbb és legkiterjedtebb jogosítványokkal kell felruházni. Pillanatnyilag, gondolom tudják, ezt a megközelítést úgy tűnik, vitatják. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Morgan Tsvangirai kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a közvetítés vajon kiegyensúlyozott-e, és természetesen egyfajta keretet adna a folyamatnak, egyfajta szabályozást, alátámasztást, mondhatjuk, amely lehetővé teszi az egyensúly biztosítását. Ezzel nem mondok értékítéletet, csupán bemutatom a helyzetet. Pillanatnyilag Ping úr arról biztosított, hogy a munka – szándékosan nem közvetítői munkát, hanem munkát emlegetek – célja az emberek felkészítése erre a folyamatban lévő fejleményre, és, ha minden jól megy, ennek valódi távlatot kellene nyitnia az elkövetkezendő napokban. Később hosszasan beszéltem Morgan Tsvangiraival. Megerősítette, hogy támogatja egy olyan kormány ötletét, amelyben helyet kapnak a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió Nemzeti Front tagjai, de ezen belül természetesen övé lenne az utolsó szó a kormány tagjainak a kijelölésében. Alapjában véve, bár ő nem így fogalmazott, olyasmi lenne, mint a kenyai forgatókönyv, még akkor is (és én egyetértek ezzel a nézőponttal), ha a két helyzetet össze sem lehet hasonlítani. A két helyzet egyáltalán nem hasonló egymáshoz. Az emberek megragadják a lehetőséget, hogy úgy tegyenek, mintha a két helyzet azonos lenne, de teljesen objektívan nézve a két szituáció nagyon is különbözik egymástól. Ez az első észrevételem. Másodszor, egy „állandó tárgyaló csapatot” szeretne felállítani, vagyis egy olyan csapatot, amely a közvetítést vezetné, és amelynek, természetesen, biztosítani kellene őt az egyensúly meglétéről. Természetesen szeretné, ha ez a csapat az Afrikai Unió és az ENSZ égisze alatt működne. Meglehetősen optimistának tűnt a számomra – hiszi, hogy a dolgok elmozdulnak a holtpontról. Természetesen a szankció kérdését relevánsnak érzi, és hangsúlyozta, amivel szerintem mindnyájan egyetértünk, hogy amennyiben szankciókat alkalmazunk, azokat az egyénekre kell alkalmaznunk, és természetesen nem szabad, hogy a lakosságot érintsék, akár közvetlenül, akár közvetve. Úgy érzem, hogy az Afrikai Unió teljesen felmérte saját felelősségét, aktívan részt vesz az eseményekben, és a közvetítés segítségével olyan megoldást keres, amely mindenképpen számol azzal – ahogy a miniszter úr hangsúlyozta –, hogy a szavazás első fordulójában elért eredményeket végrehajtó hatalomra kell lefordítani, lévén ez az egyetlen olyan eredmény, amely legitimálja a győzteseket. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök Michael Gahler, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A zimbabwei helyzet politikai, gazdasági és humanitárius szempontból is abszolút mélyponton van. Az emberek egy olyan rendszer túszai, amely

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

nem akarja átadni a hatalmat, mert az elnök körüli klikk, a katonai parancsnokság és titkosszolgálat még jobban meg akar gazdagodni az ország erőforrásainak rovására. Ennek érdekében nemzetőrséget alapítanak, rossz célra használják a rendőrséget és a katonaságot, akik országszerte terrorizálják a lakosságot. Az SADC mércéje szerint már a március 29-ei parlamenti választás sem volt szabad és igazságos. Az azt követő országos megfélemlítési kampány, amelynek többtucat halálos áldozata, több ezer sebesültje és üldözöttje volt, lehetetlenné tette, hogy az első forduló győztese, Morgan Tsvangirai rávegye választóit, hogy elmenjenek szavazni, mert féltek a megtorlástól. A Pánafrikai Parlament választási megfigyelő küldöttségének vezetője, Marwick Khumalo és az SADC küldöttség a következőképpen értékeli a június 27-ei történéseket: „Az országban uralkodó hangulat nem adott alkalmat egy szabad, igazságos és hitelt érdemlő választás lebonyolítására. A választások nem tükrözik a zimbabwei nép akaratát.” Ami most fontos, az egy átmeneti forgatókönyv kidolgozása, amely olyan helyzetet eredményez, hogy legitim kormány és legitim elnök léphet hivatalba. Az Afrikai Uniónak és az SADC-nek létfontosságú szerepe van ebben. Sajnálatos módon Mbeki elnök úrnak semmit sem sikerült elérnie csöndes diplomáciájával a hivatalban töltött évei során. Nem sikerült továbbá megszereznie a bizalmát a konfliktusban részt vevő feleknek, ő tudja a legjobban, miért. Én arra bíztatnám a dél-afrikai politikai pártokat, hogy ragadják magukhoz a kezdeményezést. Felszólítom dél-afrikai kollégáimat, hogy hozzanak olyan döntést a parlamentben, hogy befagyasztják a Mugabe-rendszer haszonélvezőinek számláit és pénzeszközeit Dél-Afrikában. Nem kellene hagyniuk, hogy Grace Mugabe és mások Cape Townban vagy Sandtonban vásárolgassanak, amíg az emberek éheznek. Arra kérem őket, hogy fejezzék ki szolidaritásukat azzal a három millió országukban élő zimbabweivel kapcsolatban, akik akkor térnek haza, amikor Mugabe uralmának vége szakad, és ezáltal országuk több millió munkanélkülije is jobb helyzetbe kerülhet. Sikeresen gyakoroltunk nyomást európai cégekre, hogy vonuljanak ki Zimbabwéból, mert tevékenységük segített a rendszer stabilizálásában. Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, miniszter úr, biztos úr! Mugabe elnök hihetetlen erőszakot alkalmazott, és botrányosan semmibe vette a legalapvetőbb emberi jogokat a hatalom megszerzése érdekében, és túszul ejtette az amúgy is viharvert lakosságot. A szocialisták elítélik ezt az erőszakot, és nem ismerik el, hogy a jelenlegi hatalomnak bármilyen legitimitása lenne. Az európai szocialisták azonban elsősorban a zimbabwei lakossággal törődnek. Különösképpen pedig azzal, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) becslései szerint 2009 elejére öt millió zimbabwei lakost fog éhínség fenyegetni. Tudjuk továbbá, hogy a zimbabwei lakosság harmada csupán a nemzetközi segélyeknek köszönheti túlélését. Következésképpen elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság, a Tanács, minden tagállam és az egész nemzetközi közösség maximális nyomást gyakoroljon a zimbabwei hatóságokra, hogy biztosítsák a nemzetközi humanitárius segélyekhez való teljesen szabad hozzáférést a lakosság leginkább rászoruló rétegei számára. Nem győzzük ezt hangsúlyozni, mivel Robert Mugabét jelenleg egyszerűen bűnözőnek kell tekinteni. Hasonló szellemben, ha arra kérjük az Európai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy erős szankciókat alkalmazzon Zimbabwéval kapcsolatosan, amelynek kilátásba helyezését ön is említette, miniszter úr, hangsúlyoznánk, hogy nem szabad, hogy ezek a lakosságot sújtsák, hanem a rendszer azon tagjai ellen kell irányulniuk, akik felelősek az emberi jogok megsértéséért és a terror jelenlegi eluralkodásáért az országban. Természetesen arra is bíztatnunk kell az Európai Uniót és a regionális szervezeteket, például az SADC-t, hogy Zimbabwe választott parlamentjével és a civil társadalommal együtt ragadják magukhoz a kezdeményezést a jelenlegi válság gyors és demokratikus megoldása érdekében. Elnök úr! Egy utolsó gyors megjegyzést szeretnék tenni a lakóhelyüket elhagyni kényszerült 200 000 zimbabwei emberrel kapcsolatosan. Arra kérjük dél-afrikai szomszédaikat, és különösen Mbeki elnök urat, hogy cselekedjenek felelősségteljesen, és ne küldjék vissza azokat a zimbabwei menekülteket, akik menedéket találtak Dél-Afrikában. Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A zimbabwei emberek rettentően szenvednek! Évek megfélemlítése, brutalitása és gazdasági szétesése után az utolsó tőrdöfés a választás volt. A választások óta az erőszak mértéke nem csökkent. Legalább 90 embert öltek meg március 29-e, a választások első fordulója óta, és most hétfőn Hararétól keletre egy belföldön máshova kényszerült személyek táborát megtámadták és lakóit erőszakkal elüldözték.

97

98

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Kísértést érezhetünk, hogy csupán a kezünket tördeljük kétségbeesésünkben, de én hiszem, hogy az EU tehet valamit a válság megoldása érdekében. Először is, az EU diplomáciai támogatást nyújthat azoknak, akik egy ideiglenes átmeneti kormányban keresik a kiutat, amelyben a civil társadalom egésze részt vesz, és amely tiszteletben tartja a választások első fordulójának eredményeit. Az ideiglenes koalíció egy afrikai módszer, amely az évek során számos más országban is bevált, mint például Togóban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Mindazonáltal az állásfoglalási indítvány megemlíti Mbeki elnök úr csendes diplomáciájának eddigi kudarcát, és lehetséges, hogy egy másik, minden fél által tiszteletben tartott afrikai szomszéd jobb közvetítője lehetne a tárgyalásoknak. Nemzetközi résztvevők jelenléte szintén segíthetné a tárgyalásokat. Másodszor, a nemzetközi közösségnek fokoznia kell a nyomást Robert Mugabe ellen. Oroszország ragaszkodása ahhoz, hogy a G8 csúcstalálkozón szankciókat követeljenek, nagyon bíztató volt, és örülök a Tanács megjegyzésének, hogy számos ország a szankciók erősítését követeli. Harmadszor, már előre készülnünk kell arra a napra, amikor Zimbabwénak legitim kormánya lesz és széleskörű nemzetközi támogatásra lesz szüksége. Végezetül, nem szabad elfelejtenünk, hogy az átlagos zimbabweiek nagy nyomorban élnek és segélyekre van szükségük már alapvető szükségleteik kielégítéséhez is. Philip Claeys (NI). - (NL) Az Európai Unió egy ideje szankciókat léptetett életbe a szocialista diktátor, Mugabe elnök ellen, de ezeket a szankciókat nem mindig érvényesítik következetesen és világosan. A portugál elnökség például minden gond nélkül meghívta Mugabe elnököt az EU és Afrikai közötti csúcstalálkozóra. Az Európai Uniónak is erőteljesen tiltakoznia kellett volna az ellen a groteszk tény ellen, hogy Mugabe megjelent a FAO csúcstalálkozón Rómában nem is olyan régen. A Robert Mugabe és rendszerének magasabb rangú képviselői ellen kiadott utazási tilalmat megszeghetetlenné kell tenni és ki kell terjeszteni. Mindenképpen el kell gondolkodnunk a Mugabe rendszere elleni szankciók általános kiterjesztéséről. Ezeknek a szankcióknak nyomatékosnak és egyértelműeknek kell lenniük, és nyomást kell gyakorolnunk Dél-Afrika kormányára is, amely „csendes diplomáciájával” valójában időt nyert Mugabe rendszerének. Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök úr! A zimbabwei válság nem derült égből villámcsapásként érte a gyanútlan világot: nyolc év alatt ez a 16. alkalom, hogy egy állásfoglalási indítványról vitatkozunk Robert Mugabéval kapcsolatosan, mivel módszeresen és szándékosan fosztogatta országát, döntötte romba a gazdaságot és nyomta el a zimbabwei népet. A nemzetközi közösség reakciója egészen a legutóbbi időkig szánalmas volt. Legalább az Európai Unió kivetett célzott szankciókat – de még ő sem tudta megfelelően fenntartani azokat. Az afrikaiak – tisztelet a csekély számú kivételnek – meg egyszerűen megtapsolták Mugabét. Szégyellniük kellene magukat. Mit is kellene tenni? Először is, világosan tisztázni kellene a Tanácsban, hogy egy EU tagállam sem ismeri el Mugabe illegitim rendszerét. Támogatom, hogy az EU kibővíti a szankciókat. Másodszor, az Európai Uniónak és tagállamainak meg kellene győznie az afrikai országokat, és különösképpen az SADC-t, hogy álljanak ezeknek a szankcióknak az oldalára Mugabe ellen, amennyiben a tárgyalások nem járnak sikerrel. Harmadszor, az Egyesült Műveleti Bizottság – a Mugabe mögött álló katonai csoport – tagjait figyelmeztetni kell, hogy őket fogják felelősnek tartani a zimbabwei embereket ért rendszeres atrocitásokért. Még mindig nem késő, hogy a fegyveres erők és a rendőrség néhány magas rangú tagja – és néhány magas rangú ZANU-PF tisztviselő – elhagyja Mugabét és átálljon a demokratikus erők oldalára. Negyedszer, Franciaországnak kérnie kell, hogy az Emberi Jogi Tanács rendkívüli ülésszakot tartson Genfben a zimbabwei helyzet megvitatására, és, ötödször, az ENSZ-től is erőteljesebb fellépésre számítunk. Mindezeken túl, bíztatnunk kell az Afrikai Uniót, hogy még határozottabban és aktívabban kötelezze el magát a nemzeti egység kormányának előmozdítása érdekében. Ennek a kormánynak természetesen a március 29-ei, nem pedig a komédiának nevezhető június 27-ei választások eredményein kell alapulnia, ahogy azt mind a soros elnök, mind a Bizottság jelezte. Az MDC szóvivőjétől, Nelson Chamisától hallottuk, hogy a ZANU-PF és az MDC jelenleg nem folytat tárgyalásokat egymással. Ezzel szemben folytatódik az erőszak. Az Afrikai Uniónak ragaszkodnia kell az

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

erőszak megszüntetéséhez és egy olyan közvetítő kijelöléséhez, akit megfigyelők is támogatnak, és akiben az MDC is megbízik. Mugabe megint az időre játszik. Ki kell tűzni egy határidőt, amire a tárgyalásokat sikeresen be kell fejezni, és közben valaki ajánlhatna egy nyugdíjasotthont Robert Mugabénak. Glenys Kinnock (PSE). - Elnök úr! A többiekhez hasonlóan én is arról fogok beszélni, hogy a Zimbabwéban március 29-én rendben megválasztott parlament soha nem ült össze, és választott tagjait továbbra is zaklatják, megfélemlítik és erőszaknak teszik ki. Határozatunkban a szankciók megerősítését kérjük, és természetesen csatlakozni fogunk az ENSZ kérelméhez is a nemzetközi fegyverembargóról, az egész világon érvénybe lévő utazási tilalomról és a pénzeszközök befagyasztásáról. Tudjuk, hogy kik azok a további főkolomposok, akiket célba kell vennünk, tudjuk, kik a csatlósok és kik a fegyverhordozók. Itt van Chihuri, a rendőrfőnök; Shiri, a légierő főparancsnoka; Gono, a központi bank kormányzója; Chinamasa, az igazságügyminiszter; Bonyongwe, a Központi Hírszerzési Szervezet főigazgatója: ezek azok az emberek, akiket célba vehetünk, és célba is kell vennünk. Határozatunk világosan tükrözi az MDC által lefektetett előfeltételeket. Minden tárgyalásnak a március 29-ei választás eredményén kell alapulnia, amit az MDC nyert meg, és nem a júniusi hamis pótválasztásokon. Olyan átmeneti megegyezést kell elérni, amelynek célja egy új alkotmány megalkotása – ezt senki nem említette, és ez az, amit Morgan Tsvangirai szeretne elérni – amelyet új választások követnek. Tsvangirai nagyon világosan fogalmaz, és idézném őt: „Nem akarok alkudozni a hatalomról, és nem akarom megosztani a hatalmat”. Ahogy Geoffrey van Orden mondta, jelenleg nem folynak tárgyalások, így nem szabad felbátorodnunk a jelenlegi helyzeten. Szükség van egy további közvetítőre is. Világos, hogy Thabo Mbeki nem képes ezt a feladatot egyedül ellátni, és szeretnénk, ha az Afrikai Unió jelöltje kerülhetne a helyére. A jelöltnek hasonló rangúnak kellene lennie, és ezen a ponton olyan nevek merülnek fel, mint Joaquim Chissano, vagy John Kufuor. Végezetül pedig a határtalan, az állam által támogatott brutalitásnak, erőszaknak és kegyetlenségnek véget kell vetni, és a nemzetközi közösségnek tennie kell ez ellen, mégpedig sürgősen, a szenvedő zimbabwei emberek érdekében. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Zimbabwe, amely nemrég még reménysugarat jelentett és az öngondoskodás példája volt Afrikában, továbbá egyike a vezető afrikai államoknak, most az afrikaiak elkeseredettségének és reményvesztettségének központja. A zimbabwei nép jobbat érdemel, és meg is kell kapnia. De hogy ez megvalósuljon, az Robert Mugabe, egy gyilkos gonosztevő rendszerének a bukásába fog kerülni. Nekünk a nemzetközi közösségben meg kell szilárdítanunk eltökéltségünket a zsarnoki Mugabe-rendszer ellen. Én üdvözlendőnek tartom a tényt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa további szankciók kivetését fontolgatja Zimbabwe vezetői ellen, beleértve a fegyverembargó bevezetését is. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan ország, ahol 5 millió ember függ az élelmiszersegélyektől, ahol az infláció meghaladta a tízmilliárd százalékot és ahol egy kiló kenyér több mint 1 milliárd zimbabwei dollárba kerül, még mindig az egyik legjobban felszerelt hadsereggel rendelkezik az afrikai kontinensen, és teljesen el van árasztva fegyverekkel? Ez mindennél többet mond. A legújabb elnökválasztás nem legitim választás volt. A Mugabe-rendszer brutalitását tükrözi, hogy 90 embert öltek meg, 3 500-an megsebesültek, és további 200 000 személyt kényszerítettek lakóhelye elhagyására a választások során. Nem ezek a tipikus összetevői egy szabad, igazságos és átlátható demokratikus versenynek. Dél-Afrikának és más afrikai országoknak is növelniük kell a Robert Mugabe elleni nyomást. Nelson Mandelának igaza volt, amikor azt mondta, hogy a zimbabwei vezetés tragikusan megbukott. Dél-Afrika erős politikai nyomást gyakorol a Mugabe-kormányra, és Dél-Afrikának erősnek és határozottnak kell mutatkoznia a kérdésben a zimbabweiek és az összes afrikai előtt, akiknek végig kell nézniük, ahogy ez az ember lehúzza országát a mocsárba.

99

100

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Josep Borrell Fontelles (PSE). - (ES) Elnök úr! Hogy ne ismételjem, amit képviselőtársaim már elmondtak, a parlament ülésszakának megnyitására fogok koncentrálni. A márciusi választásokon az ellenzék nyerte el a szavazatok többségét, és július 17-éig az ország parlamentje még mindig nem alakult meg. Nekünk, mint parlamenti tagoknak arra kell törekednünk, hogy az Európai Unió által nyomást gyakoroljunk annak biztosítása érdekében, hogy a demokrácia egy ellenzéki többségű parlamentben is működjön. Ezt a folyamatot azonnal el kell indítanunk. Ténylegesen mindent el kell követnünk annak biztosítása érdekében, hogy a hamis elnökválasztást követően a törvényhozási választások, amelyek igazolt többséget hoztak az ellenzéknek, képessé tegyék a parlamentet a működésre. A második kérdés a közvetítőre vonatkozik. Eléggé világossá vált, hogy Dél-Afrika elérte közvetítői képességének a határát, hogy finoman fogalmazzak. Elengedhetetlen, hogy egy másik közvetítő, ha nem is cseréli le, de legalább támogassa a dél-afrikai elnököt ebben a szerepében. Máskülönben a közvetítés is korruptnak fog tűnni a zimbabwei kormány kénye-kedvének kiszolgáltatva. José Ribeiro e Castro (PPE-DE). - Elnök úr! Most már nem csak Robert Mugabét és rendszerét kell vizsgálat alá venni. Robert Mugabét már korábban elítélte a nemzetközi közvélemény szörnyű tetteiért és az egész tragikus bohózatért. Most a nemzetközi közösséget kell vizsgálat alá vetni. Thabo Mbekit, az SADC-t és az Afrikai Uniót, Kínát, minket az EU-ban és az ENSZ-t. Zimbabwe népe, Morgan Tsvangirai és az MDC minden támogatást és együttérzést megérdemel ezekben a nehéz időkben. Meghívhatnánk Morgan Tsvangirait, hogy jöjjön el a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság júliusi vagy szeptemberi ülésére. Mindannyian folyamatosan szörnyű híreket kapunk Zimbabwéból az ottani erőszakról. Nem szabad kudarcot vallanunk. Morgan Tsvangirai és az MDC többség nem csak megnyugtató szavakat és megerősítő állásfoglalásokat érdemel, sokkal inkább azt, hogy beiktatják őket hivatalukba a március 29-ei választások eredményének megfelelően. A nemzetközi közösséget, ha nem sikerül változást elérnie – ha kudarcot vallunk – szégyen fogja övezni. Remélem, hogy nem így fog történni. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr! Robert Mugabe rendszere nem csupán a választási csalásért, de évek óta folyamatosan zimbabwei állampolgárok százainak önkényes letartóztatásáért, kínzásáért és meggyilkolásáért is felelős. Eddig úgy tűnik, hogy a határozatok és szankciók nem érték el céljukat. Úgy gondolom, eljött az idő, hogy kezdeményezzük Robert Mugabe nemzetközi bíróság elé állítását az emberiség ellen elkövetett bűntetteiért. Tudom, hogy Zimbabwe nem írta alá a hágai Nemzetközi Bírósággal kapcsolatos egyezményt, de biztos vagyok benne, hogy találhatunk valamilyen más, nemzetközi jogalappal rendelkező eljárást, és talán Michel biztos úr vagy a soros elnök tájékoztatást adhatna erről. Hiszem, hogy ez az afrikai diktátor és cinkosai csak akkor kezdenek el gondolkodni és a józan eszükre hallgatni, ha egy ilyen drasztikus lépésre szánjuk el magunkat, amely végső fokon megszabadítja országukat és a nemzetközi közösséget bűnös jelenlétüktől. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök úr! Arra bíztatom a Bizottságot, hogy fontolják meg és készítsenek elő egy javaslatot, amely hatékony intézkedéseket tartalmaz Robert Mugabe ellen, aki továbbra is erőszakot alkalmaz, és aki teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a márciusi választások eredményeit. Jelenleg tulajdonképpen tehetetlenek vagyunk, és az egyetlen megmaradt eszközünk a szavak. Igencsak sürgetném, hogy fontoljuk meg azokat a lépéseket, amelyek alkalmazásával bíróság elé állíthatjuk, hogy béke lehessen Zimbabwéban és hogy a zimbabwei népnek lehetősége legyen élvezni azokat az állampolgári jogokat, amelyek megilletik őket. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! Zimbabwénak szüksége van a nemzetközi segélyekre és a mi támogatásunkra, de ugyanakkor saját magát is meg kell reformálnia. Az Európai Uniónak, az Afrikai Uniónak és a Dél-Afrikai Köztársaságnak segíteniük kell egy párbeszéd kialakulását a hatalmon lévő fél és az ellenzék között. Zimbabwénak végül el kell indulnia a demokrácia felé vezető ösvényen, és ki kell neveznie egy nemzeti egységkormányt. […] ENSZ kezdeményezés, amely értelmében fegyverszállítási embargót vetnének ki a Zimbabwéba érkező fegyverekre, és a Robert Mugabéhoz legközelebb álló emberek pénzeszközeit befagyasztanák. Azonnal lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a humanitárius szervezetek működését. A civil szervezetek egy lehetséges megoldást jelenthetnének a segélyeknek a leginkább rászoruló térségekbe való eljuttatására. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr! Robert Mugabe nem hallgat ránk, és ez a tragédia, mert ha hallgatna, helyesen cselekedne és visszatérne a márciusi választásokhoz és beérné annak eredményével. Úgy

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

gondolom, az egyik legszégyenletesebb esemény az volt, hogy Robert Mugabe részt vett a világélelmezési csúcstalálkozón, ahol hagyták, hogy parádézzon, amikor lényegében ő az oka több nagyobb globális élelmezési bizonytalanságnak országában és a kontinensén. Múlt héten egy brüsszeli konferencián beszélgettem egy zimbabwei gazdával; az ország élelmiszertermelési alapjait szörnyű károk érték. Másvalaki szerint borzasztó, hogy egy ország állig felfegyverkezhet, miközben a lakosok éheznek, erőszaknak, megfélemlítésnek és kínzásoknak vannak kitéve. Dél-Afrikának többet kell tennie. A kontinensnek határozottan el kell ezt ítélnie, és nekünk nyomást kell gyakorolnunk rájuk, bíztatnunk kell őket és meg kell győznünk őket arról, hogy ez a helyes hozzáállás, mert az általunk képviselt emberek figyelnek minket, azt figyelik, hogy egy ilyen megdöbbentő helyzetben képesek vagyunk-e döntő lépéseket tenni. Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Ami jelenleg történik Zimbabwéban, az kihívás lelkiismeretünk és cselekvőképességünk számára. Egyik oldalon ott van egy kormány, amely erőszakot alkalmaz az ország népe ellen, szenvedést okoz és hasznot húz más afrikai diktatúrák és önkényuralmak hallgatólagos támogatásából. A másik oldalon olyan erők vannak, amelyek békésen küzdenek a demokráciáért és az emberi jogokért: a zimbabwei nép, a nemzetközi közösség és természetesen az Európai Unió. Ahogy már itt szó esett róla, az Európai Unió felhasználhatja diplomáciai hatalmát, szankciókat vethet ki, visszautasíthatja a vízumkérelmeket, nyomást gyakorolhat a regionális hatalmakra és támogathatja a demokrácia és az emberi jogok védelmezőit. Mit tehetünk mi az Európai Parlamentben? Támogathatjuk a határozatunkat holnap, javasolhatjuk, hogy a Bizottság és a Tanács ragadja magához a kezdeményezést, de ennél többet is tehetünk. Bebizonyíthatjuk, hogy tetteink alátámasztják szavainkat, és az ellenzék vezetőjének, Morgan Tsvangirainak felajánlhatjuk a Szaharov-díjat. Erre hívjuk fel képviselőtársainkat. Ily módon lehetőségünk van megjutalmazni a küzdelmet és ugyanakkor hozzájárulunk egy demokratikus és békés győzelemhez. Jean-Pierre Jouyet, a Tanács soros elnöke. − (FR) Elnök úr, biztos úr, Michel úr, hölgyeim és uraim! A vita tökéletesen világos, csakúgy, mint azok a következtetések, amelyeket le kell vonnunk belőle. Az emberek erős kifejezéseket használtak, és ez így helyes, mivel az Európai Unió csak egy megoldást fogadhat el, mégpedig azt, hogy a zimbabwei népnek a választások első fordulójában kifejezett akaratát tiszteletben kell tartani, és annak a választásnak az eredményeit kell alapul venni bármilyen egyezség létrehozásához. A Bizottsággal együtt meg fogjuk vizsgálni a zimbabwei helyzetet a következő, július 22-ei tanácsi értekezleten. Figyelembe fogjuk venni az önök nézeteit és az elhangzott javaslatokat – amelyeket nem Franciaországnak tettek, Van Orden úr, hanem az Európai Unió Tanácsa elnökségének, mivel Franciaországnak nincs önmagában hatalma, hanem csak azon mandátum alapján, amelyet az Európai Unió ruházott rá ezzel kapcsolatban – beleértve azt a javaslatot is, miszerint az Emberi Jogi Tanács genfi értekezletén a Tanács kezdeményezze egy rendkívüli ülésszak összehívását, amennyiben ez megoldható, természetesen. Követni fogjuk Michel úr ajánlásait – amelyek mindig ésszerűek és a tapasztalaton alapulnak – a közvetítés elősegítésére irányuló erőfeszítéseink folytatására vonatkozóan. Azt gondolom, hogy ami ezeket az erőfeszítéseket illeti, nem követelhetünk többet, mint amit Morgan Tsvangirai maga ajánlott Michel úrnak találkozójukon, és azt hiszem, hogy erre az álláspontra kell helyezkednünk. Az Európai Uniónak, a Tanácsnak és a Bizottságnak kapcsolatban kell maradnia az érintettekkel, az SADC-vel, az Afrikai Unióval és Dél-Afrikával – és még egyszer szeretném üdvözölni a ma velünk lévő dél-afrikai delegációt – és természetesen a Tanácsnak elkövetkezendő munkájában figyelembe kell vennie azt a határozatot, amelyről a Parlament holnap fog szavazni. Mást nem szeretnék hozzáfűzni az elhangzottakhoz, és hogy ne raboljam az idejét, átadnám a szót Michel úrnak, hogy ossza meg velünk tapasztalatait a témáról. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr! Nagyon rövid leszek. Jouyet úr és a többi felszólaló már mindent elmondott. Természetesen teljes szívemből helyeslem a kifejtett nézeteket, különösképpen Van Orden úrét és Kinnock asszonyét, de ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a Bizottság hatalma természetesen elsősorban a diplomácia hatalma, de talán kiterjed arra is, hogy felkészüljünk azokra az intézkedésekre, amelyeket akkor fogunk meghozni, ha – és természetesen ez az, amit teljes szívünkből akarunk, és amit sürgetni próbálunk minden rendelkezésünkre álló eszközzel – a közvetítés által sikerül létrehozni egy Morgan Tsvangirai által vezetett kormányt.

101

102

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezért teljesen egyetértek Van Orden úr és Kinnock asszony nézeteivel, és a többi felszólalóéval is, Hall asszonyéval, Hutchinson úréval és Gahler úréval – remélem, senkit nem felejtettem ki. Csupán egy ponton tér el a véleményem. Tudják, nekem szokásom, hogy őszintén beszélek. Nem értek egyet azzal, hogy el kell ítélnünk a portugál elnökséget azért, mert Lisszabonban megszervezett egy csúcstalálkozót, amelyet már évek óta halogattak, és amelynek a megtartását a zimbabwei kérdés akadályozta meg. Ez az Európai Unió és Afrika közötti csúcstalálkozó már régóta esedékes volt, és ideje volt, hogy cselekedjünk. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy Robert Mugabe jelenlétét az Afrikai Unió azon kívánsága biztosította, hogy a másik fél, vagyis az európai fél ne korlátozza, hogy kit hívjanak meg. Éppen ezért úgy érzem, hogy a kritika nem igazságos. Mi több, szeretném hangsúlyozni azt a rendkívül nehéz helyzetet, amelyben Dél-Afrika találta magát. Dél-Afrikának jelenlegi helyzetében egyáltalán nem könnyebb cselekednie, mint Thabo Mbekinek a közvetítő szerepét játszania. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ebben az esetben jelenleg az első ország, amely megérzi a zimbabwei válság hatásait – vagy még inkább a válság megoldásának a kudarcát –, az Dél-Afrika. Ezért szeretném arra kérni önöket, hogy próbálják meg a helyzetet Dél-Afrika szemszögéből nézni. Hiszem továbbá, hogy Dél-Afrika olyan lelkiismeretesen vezeti a közvetítést, ahogy kell. Természetesen osztom azt a nézetet, amelynek minden felszólaló hangot adott, hogy a közvetítés folyamatát ki kell terjeszteni, nem csak azért, hogy megkönnyítse Dél-Afrika helyzetét, hanem azért is, hogy a válság megoldásában érintett különböző felek kiegyensúlyozottabban lássák a helyzetet. Végezetül, hogy válaszoljak egy elhangzott kérdésre, most készítünk egy igazi „fejlesztési és humanitárius” csomagot annak biztosítására, hogy amennyiben Morgan Tsvangirai hatalomra kerül, azonnali támogatást élvezzen, hogy a zimbabwei népnek azonnal legyen oka hinni a kormányváltásban, és talán azért is, hogy helyi szinten is bizonyos mértékig felkeltsük a rendszerváltás utáni vágyat, megtámogatva a helyiek véleményével, a közvélemény és természetesen az aktívan közreműködő nemzetközi közösség által. Egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni az Afrikai Unióval kapcsolatban. Egy kicsivel több megértés mellett érvelnék. Mi is az Afrikai Unió problémája? Ahogy már mondtam, az Afrikai Unió problémája az, hogy két különböző vélemény között kell zsonglőrködnie. Az egyik oldal rendkívül és nyíltan kritikus Zimbabwéval és virtuális elnökével, míg a másik azt hangoztatja, hogy nagyobb rugalmasságra van szükség, a szankciók haszontalanok lesznek, és hogy nem kellene szankciókat alkalmazni. Éppen ezért nem könnyű egyetértésre jutni az Afrikai Unión belül. Ezt fel kell ismernünk, és az Afrikai Unió találkozóinak eredményeit ilyen perspektívából, ilyen szemszögből kell nézni. Mindazonáltal el kell mondanom, hogy az imént rendelkezésemre bocsátott információ alapján azt hiszem, hogy jelenleg az egység felé haladnak és az Afrikai Unió olyan helyzetben lesz, hogy hasznos és hatékony javaslatokat tehet annak a rendkívül sajnálatos válságnak a megoldására, amely igazi támadás mindazok számára Afrikában, akik támogatják a demokráciát és biztosítani akarják előrehaladását. Elnök. − Két állásfoglalás-tervezetet(2) nyújtottak be az Eljárási Szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján. A vitát berekesztem. Szavazásra 2008. július 10-én, csütörtökön kerül sor. Írásban benyújtott nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Colm Burke (PPE-DE), írásban. – A legutóbbi zimbabwei választás csalás volt, mert Robert Mugabe volt az egyetlen végső jelölt, miután olyan mértékben megfélemlítette Morgan Tsvangirait és az MDC más tagjait, hogy visszavonták jelöltségüket. Most olyan új elnökválasztást kell tartani az országban, amely eleve kizárja az állam által támogatott erőszakot, megfélemlítést és gyilkosságokat. Üdvözlöm a Japánban tartott G8 csúcstalálkozó tegnapi döntését a zimbabwei kormány tagjai ellen irányuló pénzügyi és egyéb szankciókról. Nagyon fontos, hogy ezen a szinten, még Oroszország részéről is, megegyezés szülessen a Mugabe-rendszer elítéléséről. Van rá esély, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa olyan határozatot hoz, miszerint Zimbabwe veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Arra bíztatnám Kínát, hogy ne akadályozza ezt a fontos lépést a jövő hét folyamán.

(2)

Lásd a jegyzőkönyvet.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Sajnálom, hogy az Afrikai Unió nem tesz eleget Robert Mugabe elszigetelése érdekében, mert hiszem, hogy a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel és a Pánafrikai Parlamenttel együtt ezeknek a kulcsfontosságú fórumoknak a feladatuk egy ilyen zsarnok eltávolítása. A zimbabwei kormány által elkövetett emberijog-sértések az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények határát súrolják, és azt hiszem, hogy ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsának is fontolóra kell vennie a mostani kormány tagjainak a Nemzetközi Büntetőbíróság elé állítását a nem túl távoli jövőben. James Nicholson (PPE-DE), írásban. – A legutóbbi zimbabwei választások teljes mértékben törvénytelenek és nem demokratikusak voltak, és a nemzetközi közösség széleskörű bírálatát és ítéletét vonták maguk után. Bár a zimbabwei helyzet egy ideje amúgy is aggodalomra adott okot, a jelenlegi választások és az állam által támogatott, Morgan Tsvangirai ellenzéki pártjának, az MDC-nek a támogatói ellen irányuló brutális erőszak új szintre emelte a válságot. Zimbabwe nagyon súlyos helyzetben van. A politikai válság mellett a Mugabe-rendszer rossz vezetése az évek folyamán romba döntötte az ország gazdaságát és az ország valutája gyakorlatilag értéktelenné vált. A várható élettartam mind a nők, mind a férfiak esetében negyven év alatt van, és a mostani történések sokakat arra késztettek, hogy hagyják el országukat és a szomszédos afrikai országokban keressenek menedéket, ami az egész régió stabilitására nyomást gyakorol. Üdvözlöm ezt a határozatot, amely hangsúlyozza, hogy az EU határozottan elutasítja a legutóbbi zimbabwei választások eredményeit, mivel az nem demokratikus és törvénytelen volt. A határozat továbbá teljes mértékben leleplezi a Mugabe-rendszer általi politikai erőszakot, és szankciókat helyez kilátásba azok ellen, akik ezt támogatták, akár Zimbabwén belül, akár Zimbabwén kívül.

17. Kérdések órája (Bizottság) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0168/2008). A következő kérdéseket nyújtották be a Bizottsághoz. 43. kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos (H-0455/08) Tárgy: Az autóipar teljesítménye a széndioxid-kibocsátás tükrében Elégedett-e a Bizottság az eddigiekben az európai autóipar teljesítményével a széndioxid-kibocsátás és az üzemanyag-fogyasztás csökkentésével kapcsolatban? Úgy ítéli-e meg, hogy a Tanács 1999/94/EK(3) irányelve az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról [helyes fordításban: üzemanyag-fogyasztásról] és a CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésére állásáról felülvizsgálatának kezdeményezése annak elismerését jelenti-e, hogy az autóiparra vonatkozó jelenlegi közösségi szabályozási keret hatástalan? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Az a kérdés, hogy a Bizottság úgy ítéli-e meg, hogy az európai autóipar széndioxid-kibocsátásának csökkentése elégséges volt-e. A válasz „nem”, és ezért javasoltuk a kötelező csökkentést 2012-re. A kérdés második része arra vonatkozik, hogy vajon az autók címkézéséről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés az autóiparra vonatkozó meglévő közösségi szabályozási keret hatástalanságának beismerését jelenti-e. A válasz „igen”, és ezért javasoljuk a felülvizsgálatot. Korlátozódhatnék erre a két egyszerű válaszra, de további magyarázatokkal is szeretnék szolgálni. Javasoltuk, hogy a széndioxid-kibocsátás kötelező határértéke 120 g legyen 2012-re, a széndioxidra és a gépjárművekre vonatkozó stratégiában foglaltak alapján. A 130 g/km célkitűzés a motortechnológia fejlesztésével érhető el, és más technológiák bevonásával realizálható a 120 g/km célkitűzés. Megemlíteném, hogy létezett egy önként vállalt megegyezés a gépjárműgyártók és az európai, csakúgy mint a japán és koreai gépjárműipar között arra vonatkozóan, hogy az autók kibocsátása ne haladja meg a 140 g/km-t 2008-ra. Sajnálatos módon ezt a célt nem sikerült elérni: 2006-ban a kibocsátás 160 g volt, 2007-ben 159 g volt a legutóbbi adatok szerint. Az egy grammos javulás természetesen messze van a kielégítőtől.

(3)

HL L 12., 2000.1.18., 16. o.

103

104

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Reméljük, hogy a Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásában el fogja fogadni a Bizottság javaslatát, melynek eredményeként kevesebb energiát, kevesebb üzemanyagot fogyasztó és kevesebb széndioxidot kibocsátó gépjárművek fognak rendelkezésünkre állni. A kevesebb energia- és üzemanyag-fogyasztás által a vásárlók rengeteget takaríthatnak meg, különösen a jelenlegi üzemanyagárak mellett. Ami a címkézést és információszolgáltatást illeti, az év végére rendelkezésünkre fog állni egy javaslat arról, hogy hogyan kell a lényeges vásárlói adatokat megadni. Meg kell említenem, hogy az Európai Parlament elfogadott egy határozatot a tárgyban. Ennek néhány pontja kifejezetten pozitív, másokkal azonban nem tudok egyetérteni: például azzal, hogy a dohányáruk reklámozását kell mintául venni a gépjárművek esetében is. Ez két különböző eset, és nem fogjuk követni azt a példát, hogy a hirdetésekben meghatározunk egy részt, amelyben megszabott információkat kell szolgáltatni. Van más módja is a fogyasztók tájékoztatásának, mivel amikor autót vásárolnak, a kereskedőknél megtalálják a széndioxid-kibocsátásra és fogyasztásra vonatkozó adatokat a szórólapokon és hirdetményekben. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos úr! A G8 országok 50%-os széndioxidkibocsátás-csökkentést javasolnak 2050-re. Mindazonáltal a magas szinten álló, gyorsan fejlődő országok (nevezetesen Kína, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika) úgy tűnik, nem reagálnak erre a javaslatra. Úgy gondolják-e önök, hogy ez az álláspont befolyásolni fogja a Kiotó utáni időszak tárgyalásait? Mik a kilátásai a kulcsfontosságú tárgyalásoknak a Kiotó utáni időszakról a G8-javaslat tükrében? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) A Papastamkos úr által feltett kérdés természetesen teljesen független a gépjárművekkel kapcsolatos előbbi kérdéstől, mégis nagyon fontos és időszerű, tekintettel a tegnapi és mai G8-találkozón zajló vitára és döntésekre. Pozitív lépés, hogy a világ nyolc legnagyobb gazdaságát tömörítő G8 egyetértett a széndioxid-kibocsátás 50%-os csökkentésében 2050-re. Természetesen, ahogy korábban említettem, ez csak fél siker, mivel nem született megegyezés 2020-as középtávú célokra, amire szükség lett volna egy olyan nemzetközi egyezményhez, amely hatékony lehet a klímaváltozás elleni küzdelemben. Azt hiszem, hogy a többi nagy ország ügye, az olyan nagy fejlődő gazdaságok, mint Kína és India, szintén szóba került és vita tárgya volt. Egy hatékony megoldás a klímaváltozásra természetesen megköveteli ezen országok részvételét is, például olyan lépésekben, mint a széndioxid-kibocsátás növekedési ütemének csökkentése érdekében tett intézkedések – összhangban a közös, de differenciált felelősség ENSZ elvével. Azt hiszem, megegyezésre fogunk jutni, mind a hosszú távú célokban, ahol általános konszenzus tapasztalható, mind a középtávú célokban, lévén, hogy ezek a megállapodások létfontosságúak ahhoz, hogy a kívánt eredményeket érjük el 2009-ben Koppenhágában. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Szeretnék visszatérni a gépjárművekhez. Amikor a 120 g-os célt kitűztük, több kérdés is felmerült, hogy vajon ez a 120 g valamilyen átlagot jelent, az egész iparágra vagy más mérési egységre vonatkozóan. Vajon megoldották-e mindezeket a kérdéseket vagy számíthatunk-e megoldásra olyan rövid időn belül, hogy az iparág reagálhasson, ha szükséges, a hátralevő nagyon rövid időben? Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Érdekelne, hogy érdemes-e ösztönzőket kidolgozni a régi autók kivonására a piacról, mivel a régi autóknak a legnagyobb a fogyasztása és CO2 kibocsátása. Tervezik-e ilyen ösztönzőrendszer felállítását? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Nagyon érdekes, hogy a pénzügyi ösztönzőket hangsúlyozták a G8 következtetéseiben. Az Európai Unióban a pénzügyi ösztönzőknek nagy a jelentősége a tisztább autók vásárlásának előmozdításában. Néhány országban bevezetnek ilyen intézkedéseket. Egyik újabb példa erre Franciaország, ahol az intézkedések a vártnál sikeresebbnek bizonyultak. Bizakodva tekintünk a 120 g-os cél 2012-es elérésére az iparágban. Alá kell húzni, hogy ez a cél ismeretes volt az iparág előtt 1995 óta, és létezett egy önkéntes vállalás, hogy a 140 g/km-t elérik 2008-ra. Akárhogy is, az iparág által szolgáltatott hatástanulmány és költségbecslés szerint képesek lesznek időben elérni a célt. A King-jelentés, ami az Egyesült Királyság Közlekedési Minisztériuma által készített érdekes és fontos tanulmány, világossá teszi, hogy műszakilag és gazdaságilag megvalósítható a cél elérése 2012-re. Természetesen figyelembe kell venni az iparág aggályait és az egyes gépjárműgyártók specifikus problémáit.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Végül is önökön, az Európai Parlamenten és a Tanácson múlik, hogy sikerül-e olyan megoldást találnunk, amely megfelel mind környezetvédelmi céljainknak, mind az európai gépjárműgyártás versenyképességi szempontjainak. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat ösztönözni fogja a gépjárműgyártást és biztosítja nekünk a lépéselőnyt, és emellett az európai fogyasztók megtakarításokat érnek el, különösen a mai rendkívül magas olajárak mellett. Elnök. − 44. kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke (H-0470/08). Tárgy: A bioüzemanyagokkal kapcsolatos politika A biztos úr már korábban kifejtette, hogy az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia a bioüzemanyagokkal kapcsolatos prioritásait, amennyiben azok kedvezőtlen hatással vannak a szegény országok élelmiszerellátására. Kollégája, Mariann Fischer Boel szerint azonban a bioüzemanyagokkal kapcsolatos politika élelmiszerárakra gyakorolt hatása nem ilyen súlyos. Jean Ziegler, az ENSZ különmegbízottja szerint azonban a bioüzemanyagok nagymértékű termelése emberiség ellen bűncselekmény, tekintettel annak a globális élelmiszerárakra gyakorolt hatására. A FAO szintén kijelentette, hogy a bioüzemanyagok gyors terjedése jelentősen megemelte számos növény árát, hozzájárulva ezzel a jelenlegi élelmezési válsághoz. Az OECD szerint a mezőgazdasági árak a következő néhány év során tovább emelkednek. Mikor látja be a biztos asszony, hogy vannak káros hatások? Szándékában áll-e a Bizottságnak vizsgálatot folytatni ez ügyben, és ha igen, mikor tud a biztos asszony értékelést készíteni? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Az Európai Unió célként tűzte ki, hogy a közlekedésben felhasznált üzemanyagok 10%-a megújuló üzemanyag legyen, és e 10% elérése 2020-ra történjen. Úgy vélem, fontos a „megújuló források” kifejezést használnunk, mert nem csupán bioüzemanyagokról – etanolról vagy biodízelről – van szó. Beszélhetünk elektromos gépkocsikról is, tehát itt különbségtételre van szükség. Úgy gondolom, hogy el kell mondanunk, az ilyen hosszú időkeret valószínűtlenné teszi, hogy annak hatása lenne a napjainkban tapasztalható árszínvonalra. Számításaink szerint ez 2020-ra a gabona árának 3–6% közötti, a repcemagénak hozzávetőleg 8–10%-os, és a napraforgómagénak 15%-os emelkedését jelentheti a 2006-os árakhoz viszonyítva, feltételezve, hogy a kínálat 30%-a második generációs bioüzemanyagokból származik. Úgy vélem, némi bizonytalanságot lehet tapasztalni néhány képviselő részéről. Egy tisztelt képviselő, úgy látom, nem ért egyet, de úgy gondolom, figyelembe kell vennie, hogy az élelmiszerárak jelenlegi növekedése nagymértékben a magas olajárak következménye. Sok számítást és hatásvizsgálatot láttunk már az OECD-től, és a legfrissebb világosan kimutatja, hogy az olaj hordónkénti 130 eurós árának megszabása a gabona árának 9–13% közötti emelkedését jelenti. Ez tehát az olajár növekedésével áll összefüggésben, és nem a megújuló energiákról szóló megbeszéléssel. Úgy vélem egyértelmű, hogy e hatások mérséklődnek a második generációs bioüzemanyagok növekvő használata által, amelyet a szakpolitikáink is ösztönöznek. A második generációs bioüzemanyagokat nem élelmiszernövény-alapanyagokból, és nem csak kifejezetten energiatermelési célú növénytermesztéssel állítják elő, hanem újrahasznosított növényi olajokból, állati zsiradékból, az erdőre alapozott iparágak melléktermékeiből, erdészeti maradékanyagokból, szilárd hulladékból és fűfélékből. A megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló, ez év január 23-án előterjesztett bizottsági javaslatban a Bizottság közölte, hogy nyomon követi többek között a biomassza energiaelőállítási célú felhasználásával összefüggő árutőzsdei árváltozásokat és az élelmezésbiztonságra gyakorolt bármilyen kapcsolódó pozitív vagy negatív hatást. Továbbá a Bizottság javasolja, hogy kétévente jelentést készít többek között arról, hogy milyen hatással van az EU bioüzemanyag-politikája az exportáló országokban az élelmiszerellátottságra, a fejlődő országok lakossága meg tudja-e fizetni az élelmiszereket, és más fejlődéssel kapcsolatos témákról. A Bizottság ismertette álláspontját az élelmiszerárak növekedésének okáról a közelmúltban kiadott „Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése: Irányvonalak az uniós fellépés számára” című közleményben.

105

106

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Tehát a jelenlegi ártendenciák ingadozására és összetett voltára való tekintettel a Bizottság alapos figyelemmel kíséri majd az árak Európai Unión belüli és világszintű alakulását egyaránt, és az év végére jelentést készít a helyzet alakulásáról. Ahogyan azt a közleményben kifejtettük, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termékek iránti keresletre kihat a bioüzemanyag-piac is, a Bizottság elemzéseiből kitűnik, a világszintű élelmiszerárakra kevés hatással van a jelenlegi uniós bioüzemanyag-termelés. Johan Van Hecke (ALDE), - (NL) Köszönöm a biztos asszony válaszát. Másfél évvel ezelőtt a bioüzemanyag még csodaszerként szerepelt a globális felmelegedés elleni harcban. Most pedig egyre inkább szidják, és megjegyzem, hogy a Bizottság helyesli az energiaminiszterek múlt heti 180 fokos fordulatát – bár kétségtelenül tagadja majd e tényt. A kérdésem az – a biztos asszony számadatokkal árasztott el bennünket –, hogy a Bizottság egyezik-e a Világbank tanulmányával, amely szerint a bioüzemanyagok 75%-a felelős a globális élelmiszerárak emelkedésének 75 százalékáért. A FAO hasonló következtetésre jutott, és Jean Ziegler, az ENSZ különmegbízottja a bioüzemanyagok nagyarányú termelését az emberiség elleni bűncselekményként jellemzi. Fischer asszony osztja a Világbank, a FAO és az ENSZ nézőpontját? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Először is, szerintem azt láthatjuk, hogy a megújuló forrásokból előállított energiát és a bioüzemanyagokat hibáztatják az utóbbi időben a mezőgazdasági termékek ágazatában felszökkenő árak miatt. Természetesen ezeknek az áremelkedéseknek különböző okai vannak. A kedvezőtlen időjárási viszonyok, melyeket világszerte tapasztaltunk, komoly hatással voltak – majdnem négyszer akkorával, mint a bioüzemanyagok. Másodszor hatalmas keresletet tapasztaltunk Ázsia részéről. Kínában és Indiában most kezdenek húst fogyasztani, ami azt jelenti, hogy sokkal több gabonát kell importálniuk, mint azelőtt. Harmadszor a spekuláció: a befektetők kivonják pénzüket a részvényekből, a kötvényekből és az ingatlanból, majd mezőgazdasági termékekbe, aranyba, ezüstbe fektetik. Ez nyilvánvaló. Némely országok lezárták határaikat a mezőgazdasági termékek exportja előtt, és ez is éreztette a hatását. Az Egyesült Államokat szemlélve, az a tény, hogy az amerikaiak bevezették a kukorica széleskörű felhasználását a bioetanol előállításában, hatással volt a kukorica ágazatára. Természetesen ez kihat a kukorica világpiaci árára. De Európában a termőterület kevesebb mint 1%-át használjuk a megújuló energiák előállítására, és ennek nem lehet kihatása a tapasztalható árszínvonalra. Az a lényeg, hogy fenntartható módon állítsuk elő ezeket a megújuló energiákat, és hogy bizonyos kritériumokat alkalmazzunk a különféle megújuló energiák esetében. Egyértelműen azt nyilatkoztuk, hogy a széndioxid-kibocsátás 35%-os csökkentése a minimum, és készen állunk tovább menni. Szóba jött például az 50%-os érték meghatározása is 2015-re. A tisztelt képviselő úrnak a Világbank tanulmányára vonatkozó kérdése kapcsán először is el kell mondanom, hogy azt még nem hozták nyilvánosságra. Egy illegális másolata szivárgott ki. Ezért nehéz a Világbanknak olyasmiről nyilatkoznia, ami még nincs kihirdetve. Viszont megjegyezném, hogy személy szerint én szeretnék elkötelezettséget és megerősítést látni a Világbank részéről, hogy aláírja a 75%-ot. Nem hiszem, hogy a 75% olyan számjegy lenne, amely mellett ki lehet állni. Még csak nem is a gabonaárakra, hanem az élelmiszerárakra vonatkozik. Amikor tudjuk, hogy néha az élelmiszerek – például a kenyér – esetében a kenyér értékének legfeljebb 10%-a vonatkoztatható a búzára, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehet ez a 75%-os számadat helytálló. Örömmel térek vissza az Európai Parlamentbe ezt megvitatni a jelentés nyilvánosságra hozatala után, amikor szilárd alappal rendelkezünk a tárgyalásra, és nem csupán olyan híresztelések állnak az egész mögött, amelyek egyetlenegy újságban jelentek meg a kiszivárgást követően. Jim Allister (NI) - Biztos asszony, csodálom a ragaszkodását a bioüzemanyagok élelmiszerárakra vonatkozó alacsony hatásának gondolatához, de azon gondolkodom, meddig tudja ezt fenntartani. Amint arra már rámutattak, Ön igencsak nem ért egyet a világ más szakembereivel. Hallott a FAO-ról, és úgy tűnik, a Világbankról is. Ismételten megemlíti, hogy termelésünk csupán 1%-át fordítjuk bioüzemanyagra. Ez talán így van, de mi Európában jelentős mértékben függünk élelmiszereink Amerikából történő behozatalától – és innen ered

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

az élelmiszerárakra gyakorolt hatás. Ez arra vonatkozó követelményt jelent, hogy szembeszálljunk ezzel, és amilyen gyorsan csak lehet, a második, sőt a harmadik generációval foglalkozzunk, amelyekre a Bizottságnak összpontosítania kellene. Glyn Ford, (PSE) - Nekem úgy tűnik, hogy amennyiben az érv az időkeretre vonatkozik, akkor a bioüzemanyagok előbb kiváltói az árutőzsdei árfolyamok emelkedésének, mint az olajárak; de sürgeti-e majd a biztos asszony a Világbankot, hogy közzétegye az eredményt? Vajon ír-e neki és jelzi-e, hogy szeretnénk, ha közzétenné-e tanulmányt, hogy megvitathassuk érveléseit? Ilyen alapon nem gondolja-e a Bizottság, hogy addig is moratóriumot kellene sürgetnünk minden olyan új bioüzemanyaggal kapcsolatban, amely nem kizárólag az élelmiszerek és az élelmiszergyártás fogyasztásra nem alkalmas melléktermékein alapul? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Mindenekelőtt, válaszolva Allister úr kérdésére, hogy függünk-e az élelmiszerektől az Európai Unión belül, Önnek igaza van, függünk, különösen a szójababimporttól. Ezért tárgyalunk folyamatosan arról, hogy megoldást tudunk-e találni a GMO kérdésre az import szójabab árának csökkentése érdekében. Ez a sertéságazatunk számára a legnagyobb és legfontosabb termény. Reméltem, hogy sikerül meggyőznöm a tisztelt képviselőket arról, hogy mi valójában igen sokat teszünk azért, hogy támogassuk a második generációs bioüzemanyagokat, és befektessünk azokba, mivel mindannyiukkal egyetértek abban, hogy az első generációs bioüzemanyagok nem jelentenek hosszú távú megoldást. Ugyanakkor szükségünk van az első generációs bioüzemanyagokra, hogy ezek előkészítsék az utat a második generációs bioüzemanyagok előtt. Ha most egyértelmű üzenetet küldünk arról, hogy nem ragaszkodunk tovább a 10%-os célértékünkhöz, szavatolni tudom, hogy megszűnik minden befektetés az Európai Unióban, és átvándorol Dél-Amerikába, mi pedig a Brazíliából behozott, cukornádból előállított bioüzemanyagra leszünk utalva. Akkor a mi függetlenségünk – amilyennek látni szeretnénk – sokkal nehezebben lenne megvalósítható. A még nem közzétett Világbank-tanulmánnyal kapcsolatban – úgy vélem, abban megegyezünk, hogy még nincs közzétéve, hanem kiszivárgott – azt tudom mondani, hogy aznap reggel, amikor megkaptuk a 75%-ról szóló sajtóközleményt, a Világbank főközgazdásza véletlenül épp az irodámban ült, és nem tudta ezt megerősíteni. Ezért biztos vagyok abban, hogy visszatérünk még erre a kérdésre, és ahogy azt korábban is kijelentettem, örömmel tárgyalnám ezt a témát egy kellően megalapozott tanulmány alapján. Elnök. − 45. kérdés, előterjesztette: Paulo Casaca (H-0479/08) Tárgy: Az ENSZ ellen intézett támadás elkövetőjének kivégzése A Hands off Cain elektronikus hírlevél június 6-án megjelent, 107. számában Leandro Despouy, az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különelőadója megerősítette az ENSZ álláspontját, mely szerint az iraki hatóságok Awraz Abdel Aziz Mahmoud Sa”eed kivégzése a 2003. évi augusztusi bagdadi ENSZ-központ ellen intézett merénylet elkövetéséért – amelyben többek közt Sérgio Vieira de Mello, az ENSZ-főtitkár iraki különmegbízottja is életét vesztette – megakadályozta a nemzetközi közösséget annak felderítésében, hogy kik voltak a bűncselekmény valódi elkövetői. Milyen lépéseket tett a Bizottság, hogy hangot adjon az EU halálbüntetést ellenző egybehangzó véleményének? Milyen intézkedéseket tervez a Bizottság tenni annak a gyorsaságnak alapul szolgáló okok tisztázása érdekében, amellyel Awraz Abdel Aziz Mahmoud Sa”eed-ot kivégezték az ENSZ azon kifejezett kérése ellenére, hogy a szervezet joggal kívánta kideríteni az elkövetett merénylet okát, és azonosítani annak szervezőit? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság a tagállamokkal karöltve világelső intézményi szereplő és segítségnyújtó a halálbüntetés elleni harcban. Külpolitikai tevékenységének homlokterében az emberi jogok támogatása áll. Az 1998-ban elfogadott, és 2008-ban felülvizsgált uniós politika halálbüntetéssel kapcsolatos általános alapelvei a harmadik országokkal szemben meghatározták a kritériumokat a fellépések felszólítására és az alkalmazandó normák meghatározására. A halálbüntetés eltörlése egyike a főbb kiemelt témáknak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretén belüli segítségnyújtás esetén. 1994 óta a Bizottság megközelítőleg 30 projektet támogatott világszerte, melyek össz monetáris értéke nagyjából 15 millió euro. Ferrero-Waldner biztos asszony 2007. október 10-én egy nyilvános nyilatkozatban, a Halálbüntetés Elleni Küzdelem Világnapján, és egyéb, azt követő alkalmakkal kategorikusan kijelentette, hogy ellenzi a halálbüntetésnek mind a tényleges gyakorlását, mind a törvényes engedélyezését.

107

108

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az incidens, amely az e Ház tagjai által írt levél tárgya, ismert a Bizottság számára. Irak egyike azoknak az országoknak, amelyeket az Európai Bizottság gyakran szólít fel lépések megtételére a halálbüntetés alkalmazása kapcsán. Erre az esetre vonatkozóan a felszólítást 2007 júniusában küldte. Az Európai Unió és a Bizottság is ismételten felkérte az iraki kormányt és a Legfelsőbb Bíróságot a halálbüntetés eltörlésére, valamint a már kiszabott, de még végre nem hajtott halálbüntetések mérséklésére. Továbbá felszólították az iraki kormányt, hogy haladéktalanul hirdessen moratóriumot minden kivégzés alkalmazására. Szükségtelen elmondani, hogy az ENSZ-központ elleni, 2003. augusztus 19-i bombatámadás esetében egy ilyen moratórium lehetővé tette volna minden olyan személy részletes kikérdezését, amely potenciális bizonyítékot szolgáltathatott volna annak biztosítására, hogy e támadás egyetlen résztvevője sem marad büntetlen. A Bizottság valóban riasztónak tartja a sebességet, amellyel ezt az ügyet kezelték. Fő célkitűzésünk azonban, hogy kiálljunk a halálbüntetés általános eltörléséért. A Bizottság továbbra is szorosan együttműködik az Európai Unió tagállamaival, és arra törekszünk, hogy kifejezzük álláspontunkat és elégedetlenségünket az iraki oldallal szemben. Paulo Casaca, (PSE) – (PT) A felmerülő probléma azonban az, hogy az iraki kormány megakadályozta Sérgio Vieira de Melo gyilkosságának kivizsgálását ugyanúgy, ahogyan azt más esetekben is megtette. A kezemben tartom egy nemrégiben megjelent magazin másolatát, amelyben megjelenik Zenaib Ahmed. Meghívtam e személyt az Európai Parlamentbe, hogy beszéljen az iraki kórházakban elvégzett, tisztán etnikai alapú tömeges kivégzésekről. A helyzet tükrében, amely sokkal rosszabb, mint a nyugat-balkáni országokban, szeretném tudni, hogy mikor követeli majd a nemzetközi közösség és az Európai Bizottság egy nemzetközi törvényszék felállítását tíz- vagy százezer iraki ember halála okának kivizsgálására és elítélésére. Vladimír Špidla. − (CS) Casaca úr, természetesen az Európai Bizottság és az Európai Unió általánosságban felderíti az összes rendelkezésünkre álló lehetőséget, hogy megerősíthessük képességünket a halálbüntetés alkalmazásának fokozatos korlátozására és eltörlésére, különösen azokon a területeken, ahol azt a leggyakrabban alkalmazzák, és ez természetesen Irakot is magában foglalja. Elnök. − 46. kérdés, előterjesztette: Claude Moraes (H-0427/08) Tárgy: Megkülönböztetésellenes horizontális irányelv Az Európai Bizottság bejelentette, hogy idén tavasszal elindítja az új, megkülönböztetést tiltó horizontális irányelvet. Mik az irányelv hatáskörével kapcsolatos legújabb fejlemények? Létrejön-e egy átfogó, megkülönböztetésellenes irányelv, amely magában foglalja az Amszterdami Szerződés 13. cikkében felsorolt ÖSSZES kimaradt, az Európai Parlament többsége által is támogatott alapot – nevezetesen az életkor, a fogyatékosság, a vallási vagy világnézeti meggyőződés és a szexuális irányultság területét? Ha nem, indokolni tudja-e az Európai Bizottság ennek okait, valamint ismertetni tudja-e a következő hónapokra vonatkozó, részletes cselekvési tervét? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság a múlt héten elfogadott egy irányelvre irányuló javaslatot, amely védelmet nyújt az életkor, a fogyatékosság, a szexuális irányultság és a vallási vagy világnézeti meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szemben a munkahelyen kívül is. A munka és a foglalkozás területén az ilyen alapon történő megkülönböztetésre már kiterjed a 2000/78/EK irányelv. Ily módon az Önök előtt vállalt kötelezettségünket már a hivatali időnk kezdetén teljesítettük. Választ adtunk az Önök, legutóbb a májusi ülésszakon elhangzott ismételt kérésére, amely egy ilyen javaslat létrehozását sürgette. Ezen irányelvjavaslat olyan elveken alapul, amelyeket a tagállamok már hatályos irányelvek által elfogadtak. Olyan rendelkezéseket tartalmaz például, amelyek védelmet nyújtanak a hátrányos megkülönböztetés elszenvedői számára, és amelyek foglalkoznak a zaklatással és áldozattá válással, továbbá tartalmaz egyenlőséget biztosító hatóságok létrehozására vonatkozó rendelkezéseket. Ahogyan azt már korábban említettem, az irányelvre irányuló javaslat négy alapvető megkülönböztetési alapon biztosít védelmet, de mind a négy terület egyenlő jelentőséggel való felruházása nem jelenti azt, hogy az összes megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezés egyenrangú. Az irányelvre irányuló javaslat tehát szem előtt tartja mindegyik megkülönböztetési terület sajátosságát, hogy az irányelv a lehető leghatékonyabb legyen. Kifejezetten lehetővé teszi, helyzettől függően, hogy figyelembe vegyük az életkort, és megfontoljuk az életkor és a fogyatékosság kérdését a biztosítási és banki ágazatban, amennyiben az megfelelő és indokolt, és hangsúlyozom a „megfelelő” és „indokolt” szavakat. Ez

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vélhetőleg sohasem jelenti az idősebb vagy fogyatékos személyek szándékos kizárását ezekben az ágazatokban. Fogyatékosság esetén az egyenlő bánásmód elve pozitív irányú kötelezettségvállalás, amely általános hozzáférhetőséget, és bizonyos esetekben megfelelő módosítások elvégzését biztosítja a fogyatékkal élő személyek számára. Az ilyen intézkedések nem jelentenek aránytalan terhet. Az irányelvre irányuló javaslat egyértelműen megállapítja, hogy figyelembe kell venni az intézmény méretét, jellegét, forrásait, a becsült költségeket, az áruk és a szolgáltatások életciklusát, illetve a fogyatékkal élő személyek számára a jobb hozzáféréssel jelentkező lehetséges előnyöket. A javaslat fontos lépést jelent a megkülönböztetés-mentes jogalkotásban levő hatalmas joghézag megszüntetése felé. Természetesen tudjuk, hogy a munkaerőpiacon kívüli, nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés elleni védelem még nem olyan erős, mint a faji alapon történő megkülönböztetés elleni védelem. Ennek oka, hogy a 2004/113/EK irányelv nem terjed ki az oktatás területére, ahogy az e javaslat rövid indoklásában látható. Úgy gondoljuk, hogy még túl korai lenne az említett irányelv módosítását javasolni, mivel végrehajtásának időszaka nemrég ért véget. Azonban amikor majd 2010-ben elkészítjük a végrehajtási jelentést, szükség esetén javasolhatunk módosításokat az irányelvre vonatkozóan. Claude Moraes, (PSE) - Biztos úr, ez az egyik olyan kérdés a néhány héttel ezelőtt előterjesztettek közül, amely nagy örömünkre pozitív válaszra talált július 1-jén az Ön bejelentésével. Úgy gondolom, hogy az Ön személyes érdeme, hogy kiharcolta ezt a Bizottságon belül, és hallgatott az Európai Parlament szavazatára. Hadd kérjem Önt és a Bizottságot arra, hogy olyan módon őrizzék meg elővigyázatosságukat, hogy az egyenlő bánásmód elvétől való eltérést és az elv semmibe vételét ne bármilyen alapon keressék: ezekre szükségességi alapon, valamint a szubszidiaritás valódi elveit alkalmazva kell törekedni, mert eddig azt tapasztaltuk, hogy a foglalkoztatási és a faji egyenlőségről szóló irányelvek átültetése nem teljes körű, és biztosítanunk kell, hogy ez a hasznos csomag tagállami jogszabállyá váljon. Vladimír Špidla. − (CS) Nyilvánvaló, hogy egy ilyen irányelvre, amely átfogó, és amely az Európai Unió alapvető értékeit védelmezi, gyakran tekintenek eltérően, és különböző okoknál fogva gyakran van kitéve nyomásnak hatékonyságának korlátozása céljából. Ennek teljes tudatában készítette el a Bizottság ezt az összetett javaslatot, amelyet természetesen készen állunk megvédeni bármilyen indokolatlan kihívással szemben az elkövetkező szakaszokban. Syed Kamall (PPE-DE) - Megkérhetném a biztos urat, hogy kommentálja a brit hírlapok jelentéseit? Nyilvánvalóan, ahogyan a sajtóban írják, a hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályok jelenleg nem vonatkoznak a nyugdíjkorhatáron túli munkavállalókra, és a nyugdíjkorhatárt elért vagy annál idősebb személyeket törvényesen elbocsátják. Van a biztos úrnak terve a brit kormány részéről idősebb munkavállalókkal szemben elkövetett hátrányos megkülönböztetés kezelésére? Vladimír Špidla. − (CS) Általánosságban véve, a munkaerőpiachoz tartozó személyeket védelmező irányelv az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szemben is védelmezi őket. Nem tudom részletesen tolmácsolni a brit hírlap jelentését, mivel azt, ahogyan mindenkor, az adott eset konkrét körülményei jellemzik. Csak annyit mondhatok bizakodva, hogy ilyen tekintetben az irányelv nem tartalmaz kivételt, amely alapján a védelem már nem terjed ki bizonyos korhatáron túlra. Elnök. − 47. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0433/08) Tárgy: Kiegészítő nyugdíj és mobilitás az EU-ban Manapság a munkahely vagy az ország megváltoztatása gyakran a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatások elvesztését jelenti bizonyos tagállamokban. A nyugdíjak hordozhatóságáról szóló irányelv (2005/0214 (COD)), amelyre 2005 októberében tettek javaslatot, és amelyet most módosítottak, nagyobb rugalmasságot hoz a nyugdíjjogosultság megszerzésének és megszolgálásának (mint például különböző várakozási idők, amelyek előtt a munkavállalók jogokat szereznek) feltételeibe és a nyugvó nyugdíjjogosultságok megtartásába (mint például az idővel értékét vesztő nyugdíjjogosultságok), valamint a munkavállalók arra vonatkozó jobb tájékoztatására, hogyan hathat ki a mobilitás a kiegészítő nyugdíjjogosultságra. Tud-e a Bizottság tájékoztatni bennünket arról, hogy mikorra tervezi az irányelvről történő megállapodást és az alkalmazásra vonatkozó időpontot meghatározni annak érdekében, hogy az EU polgárai szabadon mozoghassanak az EU-n belül anélkül, hogy külön aggódniuk kellene a nyugdíjak miatt? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Azzal kezdeném, hogy örülök, hogy ez a fontos kérdés szóba került, és hálás vagyok az Európai Parlamentnek, amiért erőfeszítéseket tett az előrehaladás érdekében. Természetesen hálás vagyok a szlovén elnökség és más elnökségek által tett erőfeszítésekért is annak érdekében, hogy

109

110

HU

Az Euròpai Parlament vitài

létrejöjjön a megállapodás. Ennek ellenére továbbra is elkeserítő, hogy megállapodás még nem született. Azért van ez így, mert a kiegészítő nyugdíjrendszerből fakadó, a munkavállalók szabad mozgásának akadálymentesítésére vonatkozó kérdés, amely e probléma középpontjában áll, még megválaszolatlan. A mai folyamatosan változó világban a munkahely könnyű megváltoztatásának lehetősége, vagy a szükséges képzettséggel rendelkező megfelelő személy alkalmazása fontosabb, mint valaha. Továbbá a munkaerő alkalmazkodóképességének, a munkaerőpiac rugalmasságának és a szociális védelmi rendszerek támogatása a lisszaboni stratégia alapelemeit képezik. Nyilvánvaló, ha elvárjuk, hogy az emberek rugalmasabbak legyenek, biztosítanunk kell, hogy emiatt ne legyenek hátrányban a szociális biztonsági háló elvesztésével. A kiegészítő nyugdíjrendszerek esete tipikus példája a rugalmas biztonság stratégiájának, amelyre az Európai Bizottság törekszik. A Bizottság felettébb keményen a kiegészítő nyugdíjak kérdésének megoldásával, de bárhogy is igyekezett, kompromisszum sajnos nem született. Mindezek után figyelembe véve, hogy milyen fontos ez a kérdés általánosságban a munkavállalók szociális jogaira, a nyugdíjrendszerek fejlődésére nézve, valamint a megfelelő reagálásra a népesség elöregedésére való tekintettel, a Bizottság készen áll a folytatásra, és nem nyugszik addig, amíg nem talál olyan kompromisszumot, amely a globális megoldás alapját képezheti. Habár itt még nem tartunk (mivel e döntésnek egyhangúnak kell lennie és a Tanács még nem helyezkedett egyhangú álláspontot), a Bizottság tovább dolgozik a kiegészítő nyugdíjak helyzetének javítását szolgáló cél megvalósításán. Brian Crowley, (UEN) - Szeretném megköszönni a biztos úr válaszát. Biztos úr két olyan észrevételt emelt ki, amelyek szerintem kulcsfontosságúak ebben az összetett kérdésben: először is a rugalmas biztonság gondolatát, másodszor pedig a lisszaboni menetrend egy újabb, az Európai Unió egységes piacán belül szabadság létrehozásáról szóló gondolatát – ez a munkavállalók mozgásszabadsága. A nyugdíjak mobilitásának hiánya sok tekintetben megfoszt számos embert annak lehetőségétől, hogy jobban fizető állást vállaljon más térségben, mert nem vihetik magukkal vagy fagyaszthatják be nyugdíjjogosultságukat az otthont adó tagállamban. Tehetne esetleg egy javaslatot az Ön által előterjesztésre kerülő szociális csomag részeként – melyet oly sokan joggal üdvözölnek – amelyet megvitatnánk annak biztosítására, hogy a tagállamok – amelyek ezt akadályozzák – csatlakozzanak az eszme megvalósításáért. Vladimír Špidla. − (CS) Annyit mondhatok csak néhány szóban, hogy Crowley úr szinte tökéletesen elemezte a problémát. Igen, valóban ez a helyzet. Csakugyan ez is oka annak, hogy aktívak maradunk. Ez nem egy olyan kérdés, amelyet a Bizottság lezártnak tekint. Reinhard Rack, (PPE-DE) – (DE) Biztos úr, Önnek igaza volt, hogy felhívta a figyelmet a problémára és arra a tényre, hogy a megoldatlanság fő oka az, hogy a tagállamok nem mozdulnak az egyhangúsági elv miatt. Néha a kemény ügyfelek kemény bánásmódot igényelnek. A belső piacokról szóló vita jelenlegi állása szerint nem jött még el annak ideje, hogy valóban nevesítsük és megszégyenítsük a szóban forgó tagállamokat annak biztosítására, hogy legalább néhány tagállam meggondolja, mennyire katasztrofális volt olykor a magatartása, és megváltoztassa hozzáállását? Vladimír Špidla. − (CS) Önnek igaza van: minden alapvető politikai véleményt a Tanácsban vitatunk meg, és ezek a viták nem zárt ajtók mögött zajlanak. Minden tagállam fokozatosan kinyilvánította véleményét, és csak a Németországi Szövetségi Köztársaság nem fejezte ki hozzájárulását. Ez a helyzet, de mint már mondtam, ez nem jelenti azt, hogy az út végére értünk. Más módot és lehetőségeket fogunk keresni az egyhangúság elérésére. Szeretném hangsúlyozni, hogy a rendszerek egyes tagállamokban természetesen eltérőek, és persze az ezekkel a rendszerekkel kapcsolatos döntések nem csupán apró technikai kérdések. Ennélfogva teljesen megértem, hogy az államok komolyan veszik ezt a kérdést, de mint már említettem, a helyzet jelenleg így áll. Elnök. − 48. kérdés, előterjesztette: Robert Evans (H-0443/08) Tárgy: Egészségügyi támogatás az EU-ban Tájékoztatna-e a Bizottság arról, hogy az EU polgárai pontosan milyen egészségügyi támogatási jogosultsággal rendelkeznek, amikor egy másik tagállamba utaznak? Az Európai Egészségbiztosítási Kártya által nyújtott támogatás vonatkozik-e az összes korral járó betegségre? Mivel az egészségügyi ellátás finanszírozásának módszerei tagállamonként változóak, milyen eljárások állnak rendelkezésre egy igazságos és méltányos rendszer biztosítására, amely megfelelő támogatást nyújt mindazok számára, akiknek szüksége van rá?

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Milyen eljárások vonatkoznak azokra, akik olyan adóparadicsomokba utaznak, mint Andorra, a Csatorna-szigetek, Liechtenstein stb., melyeket körülvesz az EU, de amelyek önmagukban nem EU-s területek ? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai egészségbiztosítási kártya tulajdonosára úgy tekintenek az érkező tagállamban, mintha az adott tagállam jogszabálya szerint lenne biztosítva. Az 1408/71/EGK rendelet 22. cikkével összhangban ez a kártya érvényes ideiglenes tartózkodás esetén, bármilyen célú legyen is az: turizmus, munkavállalás vagy tanulás. Amennyiben a kártya tulajdonosa látogatása során egészségügyi ellátásra szorul, a kártya feljogosítja, hogy az egészségügyi személyzettől megkapja ezt. Az európai egészségbiztosítási kártya fedezi tulajdonosai számára az „alapvető egészségügyi ellátást”. Ezt a feltételt, amely függ a beteg egészségügyi állapotától és az előrelátott tartózkodás hosszától, a migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság határozta meg 2004-ben. A szóban forgó egészségügyi ellátás olyan kezelés, amelyet egy másik ország területén ideiglenesen tartózkodó személynek kell nyújtani, hogy a személyt ne fenyegesse elhalálozás, és ne kényszerüljön arra, hogy idő előtt visszatérjen származási országába, hogy megkaphassa a szükséges egészségügyi ellátást. Az egészségügyi személyzetnek eseti alapon kell alkalmaznia ezeket a szempontokat, figyelembe véve a beteg egészségügyi állapotát és a tartózkodási időtartama hosszát. A migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság olyan intézkedéseket is elfogadott, amelyek célja biztosítani, hogy minden érdekelt fél (egészségügyi szolgáltatók, biztosított személyek és egészségbiztosítók) ugyanúgy értelmezi ezt az feltételt. Ezek az intézkedések elérhetőek az Európai Unió portálján. A gyermekeivel három hónapot töltő nyugdíjas és az Erasmus program előnyeit élvező tanuló is hozzáfér majd ennélfogva nem csupán a szükséges egészségügyi ellátáshoz, hanem azokhoz a szolgáltatásokhoz is, amelyeket ugyanolyan helyzetben nyújtanának az adott tagállamban élő személyek számára. Az 1408/71/EGK rendelet 22. cikkében előírt egészségügyi ellátás rendelkezéseinek rendszere meghatározza az egészségügyi ellátásra és annak kifizetésére alkalmazandó rendelkezéseket annak az országnak a jogszabályaival összhangban, amelyben a beteg ideiglenesen tartózkodik. Ez azt jelenti, hogy a beteg az államban, amelyben ideiglenesen tartózkodik, ugyanolyan feltételekkel tud hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz, mint az adott állam egészségbiztosítási rendszerében résztvevő személyek. Az 1408/71/EGK rendelet 22. cikke vonatkozik az Európai Gazdasági Térség területén levő államokra is, beleértve Liechtensteint és Svájcot. A tárgyalások Andorrával még nem zárultak le sikerrel. Glyn Ford, a szerző helyett. − Elnök úr, Evans úrnak sajnos vissza kellett térnie az Egyesült Királyságba. A nevében megköszönöm a biztos úr kérdésére adott válaszát. A határokon átnyúló házasságok számának rohamos növekedésével – majdnem minden ötödik pár két tagállamból érkezik – valamint az Unió-szerte utazó párok és nyugdíjkorhatár feletti egyének utazásainak növekvő százaléka mellett nem gondolja a Bizottság, hogy ha nem tesz sürgősen lépéseket ezekben a kérdésekben, az egyenlőtlen bánásmód az EU-ban egészségügyi menekülteket fog eredményezni a sokat emlegetett egészségturizmus helyett? Vladimír Špidla. − (CS) Feltett néhány kérdést, amelyek mindegyike összetett választ igényel. Hadd válaszoljak az elsőre egyszerűen: ma reggel vitattuk meg az 883/2004/EK rendeletet, amely jelentős mértékben módosítja majd az 1408/71/EGK rendeletet, és amely határozottan feljavítja számos, pontosan a határokon átnyúló kapcsolatban élő ember helyzetét. Az egészségturizmusra vonatkozó kérdését illetően úgy gondolom, hogy ez egy igen homályos fogalom; olyannyira homályos, hogy már veszélyes. Mivel fontos jelenséggé válhat, nagyon óvatosan kell meghatároznunk, hogy mit is jelent az egészségturizmus. Úgy gondolom azonban, hogy a valódi egészségturizmus nem terjedt el különösebben, mert a legtöbb esetben az igazán komoly egészségügyi problémákkal küszködő személyek igyekeznek a saját környezetükben maradni, és azért is, mert az egyes tagállamok rendszerei alapvetően nem térnek el egymástól nagymértékben. Nyilvánvalóan az 1408/71/EGK rendelet és a jövőbeni 883/2004/EK rendelet lefedik a turizmushoz kapcsolódó esetek túlnyomó részét, de az egészségturizmust nem. Elsősorban olyan embereket érintenek, akik útnak indultak és történt velük valami, amíg távol voltak otthonuktól. Több százezer, akár egymillió ilyen eset is akad évente. A megoldások megfelelőek, és nem befolyásolják kedvezőtlenül az egészségügyi rendszerek stabilitását. Tekintettel a Bizottság azon szándékára, hogy e területen fejleményeket hozzon létre, ez a szándék valódi, ahogyan azt például a kollégám, Androulla Vassiliou asszony által előterjesztett módosítások is mutatják.

111

112

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Úgy gondolom, hogy lehetőség nyílik majd a határokon átnyúló ellátás és az ehhez kapcsolódó kérdések részletes megvitatására, de ezen a szinten szeretnék ismét elhatárolódni az úgynevezett egészségturizmus fogalmától. Szerintem ez egy igen homályos fogalom, amely a helyzethez nem megfelelő reakciókat válthat ki. Elnök. − A Špidla biztos úrhoz intézett kérdések ideje lejárt. A 49-tól 54-ig terjedő kérdések írásban kerülnek megválaszolásra. Elnök. − 55. kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan (H-0439/08) Tárgy: A kis- és középvállalkozások adatszolgáltatási kötelezettsége Üdvözlöm a Bizottság nemrégi kezdeményezését a cégek, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének csökkentéséről. A kkv-k azonban továbbra is magas adatszolgáltatási terhekkel szembesülnek, mint például a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos adatszolgáltatás, ami sok munkaórába kerül, és versenyhátrányba hozza a kisvállalkozásokat. Van-e a Bizottságnak készülőben levő javaslata, amely csökkenti majd a bürokráciát és a kkv-k adatszolgáltatási terhét? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, Ryan úr, hálás vagyok Önnek a feltett kérdésért, mert arra a problémára vonatkozik, amely már évek óta komolyan aggasztja a Bizottságot: hogyan csökkentsük a szükségtelen bürokráciát az európai kis- és középvállalkozásoknál. Örömömre szolgál, hogy elmondhatom Önöknek, valóban nagy előrelépést tettünk ezen a területen, és komoly meggyőződésem szerint igazi áttörést fogunk látni. A bürokrácia költségeit az európai vállalkozások számára alapvetően az adatszolgáltatásból, a dokumentációból és a tájékoztatási kötelezettségből eredő költségként határoztuk meg. Jelenleg azzal foglalkozunk, hogy valójában felmérjük ezeket a költségeket, egy az egész történelemben legjelentősebbnek tekinthető ilyen típusú projektben. Ez azt jelenti, hogy mi valóban meghatározzuk, hogy ezek a szabályok igazából mekkora költségeket hoznak létre a vállalkozások számára, hogy láthassuk, honnan származnak a költségek, és ezek csökkenthetők-e. A Bizottság számos javaslatára számíthatnak ez év szeptemberétől, amelyek az összes meglévő szabály felmérésének és átvizsgálásának eredményén alapulnak. Reméljük, hogy ez lehetővé teszi számunkra megfelelő számú javaslat előterjesztését 2009 végéig, hogy a bürokrácia költsége az európai vállalkozások számára 25%-kal csökkenjen 2012-ben. Úgy véljük, hogy ez 1,4–1,5%-os növekedést idéz elő Európa teljes GNP-jében. Tehát láthatják, hogy valóban jelentős nagyságrendű rendeleteket hozunk. Ezután egy bizonyos problémát vetett fel, amely azonban igen távol áll a rendes bürokratikus költségek kérdésétől. Ez a kisvállalkozásokra kirótt teher, abból a célból, hogy eleget tegyenek az adókövetelményeknek – és tudja, hogy ilyen tekintetben az Európai Unió hatalma rendkívül korlátozott. Az összes vizsgálatunk alapján tudjuk, hogy maguk a vállalkozások úgy érzik, hogy a pénzügyi hatóságok követelményei messze a legkomolyabb és legnehezebb terhet jelentik, így ez egy olyan terület, amely kérdéseinek egyszerűsítése a tagállamokon áll. Végül is, hatáskörünk csak a forgalmi adók területére terjed ki, és még ott is igen korlátozott. A Bizottság azonban előterjesztett egy igen fontos javaslatot, amely nagy segítséget nyújtana a kis- és középvállalkozások számára: ez lényegében azon küszöb felemelését jelentené, amely felett a forgalmi adót szükséges előre bejelenteni, azaz HÉA-ra regisztrálni. A jelenlegi küszöb 20 000 euro, ezt 100 000 euróra akarjuk emelni, ami felszabadítaná majdnem az összes kisvállalkozást, különösen a frissen alapított vállalkozásokat ez alól a nehéz teher alól. Sajnos el kell mondanom, hogy eddig a tagállamok még nem készültek fel e javaslat elfogadására. Remélem, hogy a „kisvállalkozási akta”, amelyet a Bizottság néhány nappal ezelőtt tett közzé, és amelyben ismét foglalkozunk a kérdéssel nagyobb nyomást helyez azokra a tagállamokra, amelyek nehézséget okoznak, valamint rendkívül hálás vagyok az Európai Parlament nagymértékű támogatásáért e tekintetben. Eoin Ryan, (UEN) - Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, és várom a szeptemberi bejelentéseket. Úgy gondolom, hogy némely adminisztratív terhek, különösen a kis- és középvállalkozások terhei hatalmasak, és gyakran nem áll rendelkezésre a kezelésükre szükséges munkaerő. Mesélne részletesebben a 100 000 eurós küszöbről? Ön most bejelenti azt, vagy megnevezi és megszégyeníti az államokat, amelyek elutasítják? Tudna több részlettel szolgálni arról a küszöbről?

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Ryan úr, mint említettem, ez egy hivatalos javaslat, amelyről a Bizottság legelőször 2004 után egyezett meg. A Tanács még azóta sem fogadta el a javaslatot. Kiemeltem, hogy ismét előterjesztettük azt a „kisvállalkozási akta” keretében; ez lényegében azt jelenti, hogy ismét bemutatjuk. Ez nem egy bejelentés, hanem olyasmi, amit a Bizottság már előterjesztett. Szükségszerűnek tartja azt. Röviddel ezelőtt Špidla úr egy másik válasz keretében utalt bizonyos kérdések egyhangúságának szükségességére. Itt is egyhangúságra van szükségünk, és ezt sajnos nem sikerült elérni. Meggyőződésem szerint nem kell elmondanom Önnek, aki Írországot képviseli, hogy az Európai Unióban számos tagállam tabutémaként tekint az adó kérdésére. Wiesław Stefan Kuc, (UEN) - (PL) Biztos úr, a kérésem a következő. Ha ekkora kutatást végeznek, betekintenének-e a kis- vagy középvállalkozások fenntartásának közvetett költségeibe? Megtekintenék, kérem a Világbank két évvel ezelőtti jelentését, amely elemezte ezeket a költségeket? A jelentés szerint Lengyelországnak például nagyon alacsony jogi költségei vannak, de a gyakorlatban ez nem igaz. Van egy ehhez fűződő kérésem, ami valójában nem is kérdés. Annak megfigyelése helyett, hogy mit mondanak a hivatalnokok, megnéznék-e pontosan a valódi költségeket? Minden bélyeget, amiért fizetni kell, minden dokumentumot, amelyet szükséges benyújtani. Olyan sok efféle többletköltség létezik. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) A mérések, amelyeket most végzünk, és amelyek már majdnem befejeződtek, pontos információval szolgálnak majd arról, hogy mely európai szabályok milyen költségeket eredményeznek. Ezután abban a helyzetben leszünk, hogy meghatározzuk, mely specifikus szabályok pontosan milyen költségeket hoznak létre a vállalatok számára. Természetesen már most sokat tudunk. Például már tudjuk azt, hogy a költségek java igen kisszámú szabályhoz vezethető vissza. A szabályok nagy többsége nem több mint 42 irányelvből származik. Azt is tudjuk, hogy mely terület eredményezi a legmagasabb költségeket, nevezetesen az európai társasági jog, és ezért terjesztettük elő az első javaslatokat erre a területre vonatkozóan. Továbbá tudjuk, hogy a költségek megoszlása nagymértékben eltérő, a vállalkozás méretétől függően. Tapasztalatból feltételezhetjük, hogy minél kisebb a vállalkozás, annál súlyosabbak az adminisztratív költségek relatív terhe. Ezek a költségek könnyedén jóval magasabbak lehetnek 5%-nál az igen kicsi vállalkozások esetében, míg jelentősen alacsonyabbak az igen nagyok számára. Mindezt már tudjuk, és figyelembe vesszük a javaslatokban. Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat és egy kérést intézzek a Parlamenthez. Az egész projekt sikere természetesen nagymértékben attól függ, hogy a Parlament sürgősen foglalkozik-e a Bizottság javaslataival. Hiszen van egy általános politikai egyetértésünk ezekkel kapcsolatban. Csupán azt szerettem volna kiemelni, hogy ez mindenképpen magával vonja a meglévő joganyag módosítását, amihez mindkét társjogalkotó beleegyezése szükséges. Elnök. − 56. kérdés, előterjesztette: Colm Burke (H-0448/08) Tárgy: Műtrágyaár A műtrágya ára drámaian megnövekedett az elmúlt 12 hónapban. Az ammónium-foszfát tonnája például 181euróról 800 euróra növekedett a nagykereskedelmi piacokon. Tervez-e a Bizottság intézkedéseket tenni az árak emelkedésének ellensúlyozására? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Burke úr, osztom az Ön aggodalmát a növekvő műtrágyaárak miatt. Valóban aránytalanul megemelkedtek. Ez érthetően nagy problémákat és komoly aggodalmat okoz az európai mezőgazdasági termelés területén. A műtrágyaárak megemelkedtek az igény éles növekedésével, tetézve a magasabb szállítási és energiaköltségeket. Tehát három tényezőről van szó: a világ más részein végbemenő, gyors növekedés okozta emelkedő igény, a magasabb energiaárak és a magasabb szállítási költségek. Az igény világszerte megnőtt, mint tudják, és ez nem csupán a műtrágyára van kihatással, hanem egyéb termékek egész skálájára is, beleértve az árunövényeket és az élelmiszereket. Ezt fontos megjegyezni, mert bár tény, hogy az európai gazdáknak több pénzt kell műtrágyára költeniük, amit meg is tesznek, ugyanakkor több bevételük származik a betakarításaikból. Egy összehasonlítási időszakban a FAO statisztikái kimutatták, hogy az élelmiszerárak 37%-kal növekedtek egy 12 hónapos időszak során. A legélesebb, 80-tól 200%-os növekedést a tejtermékeknél, és az 50-től 80%-os növekedést a gabonaféléknél tapasztaltuk.

113

114

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Bizottság úgy véli, hogy létfontosságú a versenyszabályok betartása. Amíg ez a helyzet, a Bizottság nem tart helyénvalónak egy olyan piacba történő beavatkozást, melynek legújabb fejleményei olyan tényezőkre vezethetők vissza, amelyekre a Bizottság hatásköre nem terjed ki. Hadd ismételjem meg: nincs befolyásunk a három döntő tényező felett, amelyek az áremelkedéseket eredményezték. Ami a hosszútávú fejleményeket illeti, a Bizottság felhívná a figyelmüket a földgázpiaci verseny ösztönzésének fontosságára. Úgy vélem, valódi esély van a helyzet bizonyos fokú javításra. Ha elfogadásra kerülnek az intézkedések, melyeket a Bizottság a harmadik energiacsomag keretében előterjesztett, fejlődést foguk tapasztalni a földgázpiaci árak tekintetében. Ez az Európai Unióban előállított nitrogénműtrágya árának csökkenését eredményezheti. Azonban, amint tudják, mindez attól függ, hogy elfogadásra kerül-e a Bizottság által előterjesztett energiacsomag. Colm Burke, (PPE-DE) - Köszönöm a válaszát. Aggodalomra ad okot. Tudom, hogy utalt a tejtermékek és egyéb tételek árának emelkedésére, de sajnos a gazdák nem élvezik az emelkedések előnyeit: a köztes felek élvezik azokat. A kérdésem igazából az EU-n kívüli ellátásra történő hagyatkozásról szól. Úgy tűnik, Oroszországra és Ukrajnára támaszkodunk a műtrágyánkhoz szükséges nyersanyag tekintetében. Azon gondolkodom, hogy milyen lépéseket teszünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a megfelelő ellátást, és ne legyünk túlzottan rászorulva egy vagy két forrásra. Nem tudunk új forrásokat találni és mechanizmusokat életbe léptetni a más forrásokból történő behozatal fellendítéséhez? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Ami Oroszországot és Ukrajnát, mint a nagy ellátó államokat illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a műtrágya behozatalára vonatkozó, kereskedelmet védő intézkedéseket alkalmazunk mindkét országgal szemben. Egyszerűen fogalmazva: természetesen azért mindkét ország kínálhatja a műtrágyát alacsony áron, mert tudják, hogy a műtrágya előállításához szükséges energiaigény különösen magas, és különböző árat szabnak az exportált és a belföldön felhasznált energiának. Ez az árkülönbség dömpinghez vezet, ezért megtettük a megfelelő intézkedéseket Oroszországgal és Ukrajnával szemben. Az ellátás diverzifikálását illetően a Bizottság kevés befolyással rendelkezik e területen. Elmondhatom azonban Önöknek, hogy amennyire tudom, a nagyobb gyártók és forgalmazók természetesen keresik, hogy diverzifikálhassák nyersanyagforrásaikat. Készen állok, hogy ismét részletesebben megvitassuk ezt a kérdést. Mairead McGuinness, (PPE-DE) - Köszönöm a válaszát, biztos úr. Ez bizonyára újabb kérdéseket eredményez Fischer Boel asszony számára. Ön észrevételt tett a magasabb betakarítási árakkal kapcsolatban, de most úgy tűnik, hogy az élelmiszer előállításának költségei gyorsabban növekednek, mint ahogyan az árak emelkednek, és ez bizonyára egy olyan probléma, amellyel Európának foglalkoznia kell. Reagálna esetleg erre? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Fischer Boel asszony itt van, ezért óvatosan fogok válaszolni, mert ő ismeri igazán az árakat, amelyeket az európai gazdák szabhatnak. Annak alapján, amit a Bizottságnak eddig elmondott, feltételezem, hogy a termelői árak valóban növekednek minden jelentős EU termékre vonatkozóan. Azonban nem tagadom, hogy Önnek talán igaza van, amikor azt állítja, hogy a magasabb betakarítási árak nem ellensúlyozzák teljes mértékben az áremelkedéseket. Ez egy olyan szempont, amellyel a Bizottságnak mindenképpen foglalkoznia kell. Ami az élelmiszer-ágazat általános fejleményeit illeti, – és itt nem csupán a termelői árakról beszélünk, hanem amiatt is aggódunk, hogy végül a vásárlónak mennyit kell fizetnie – néhány héttel ezelőtt elindítottunk egy kezdeményezést, és felállítottunk egy magas szintű munkacsoportot az európai élelmiszeripar jövőjének átgondolására, amely, és ezt nem mindenki tudja, a legnagyobb európai iparág. Sokan valójában úgy gondolják, hogy a legnagyobb európai iparág a gépjárműszektor, de ez nem igaz. Mind közül az élelmiszeripari ágazat a legnagyobb Európában. A magas szintű munkacsoportban kifejezetten az ártendenciákat vizsgáljuk meg, az év végéig befejezzük a munkát, és akkor megfogalmazzuk a megfelelő javaslatokat.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Elnök. − 57. kérdés, előterjesztette: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (H-0457/08) Tárgy: A kisvállalkozások érdekeit szolgáló normák Egy egységes, nyílt piac részeként, amely támogatja a kisvállalkozásokat, kijelenti-e a Bizottság, hogy javasolja annak biztosítását, hogy az új technológiák alkalmazása arra irányul, hogy a javukat szolgálja, és milyen gyakorlati előny származik az Európai Unió által támogatott kutatási kezdeményezésekből a 27 tagállam számára? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Panayotopoulos-Cassiotou asszony, ez egy igen időszerű kérdés, és a Bizottság csupán néhány nappal ezelőtt terjesztett elő egy széles alapokon nyugvó kezdeményezést ebben az ágazatban. Hadd kezdjem azzal, hogy örülök, hogy az elmúlt évek során az Európai Unióban széles körben elismerték a kis- és középvállalkozások óriási jelentőségét gazdaságunkra és a foglalkoztatásra nézve. Különösen igyekeztem biztosítani, hogy az összes európai intézmény és a tagállamok kellő figyelmet fordítsanak a kisés középvállalkozások szerepére. Amennyiben nem használjuk ki teljes mértékben a kkv-k növekedési lehetőségeit, ha nem használjuk ki teljes mértékben munkaerő-potenciáljukat, nem tudjuk majd kezelni a globalizáció következményeit Európában. Engedjék meg, hogy egy dolgot világossá tegyek: sikerrel fogjuk kezelni a globalizáció következményeit ha megerősítjük a kkv-ágazatot Európában. E célból szükséges, hogy a kkv-k még jobban kihasználják a belső piac és a világverseny által kínált lehetőségeket. Egy kulcsfontosságú tényező itt – és elérkeztem az Ön kérdéséhez – a tudáshoz, kutatáshoz és az innovációhoz levő hozzáférés. Nem csupán nagyszabású európai vállalkozásról, hanem kis- és középvállalkozásokról is szó van, amennyiben mind aktívak a nemzetközi piacon, ennek átmenetet kell képeznie a tudásalapú gazdasághoz. Ez most az egyetlen esélyük. Árak tekintetében nem tudnak versenyezni; csak azáltal, ha jobb minőségű terméket vagy szolgáltatást nyújtanak, és ez a jobb minőség jobb technológiákból és az innovációból származik. Egyike a legfőbb eszközöknek, amely a rendelkezésükre áll bizottsági szinten természetesen a 7. kutatási keretprogram, amely legalább 15%-os támogatást nyújt majd a kis- és középvállalkozásoknak, és a korai eredményekből úgy tűnik, mindenképpen elérjük ezt a célkitűzést. A „kisvállalkozási akta”, amelyre az imént utaltam, egy sor egyéb javaslatot hoz magával, amelyeket úgy terveztek, hogy könnyebb hozzáférést biztosítsanak a kis- és középvállalkozásoknak az innovációhoz, a tudáshoz, a kutatáshoz és a technológiához. Hadd mondjak néhány példát. Először is ott van az állami támogatás szabályainak egyszerűsítésére irányuló javaslat, amely a kutatás, a fejlesztés és az innováció elősegítését célozza meg, különösen a csoportmentességi rendeleten által. A Bizottság erről a múlt héten döntött, és ez nagy lehetőséget jelent. Másodszor, ott az ösztönzés a kutatási és innovációs kapacitás támogatásával a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok megalapítására, ami elsősorban a nemzeti programok és kezdeményezések jobb koordinációján keresztül kerül megvalósításra. Emellett ott vannak bizonyos intézkedések, melyek révén a kis- és középvállalkozások ösztönzést kapnak a tudástranszferben való részvételre. Itt létrehozunk egy új kísérleti tervet, amely a szellemi tulajdon finanszírozásának megsegítésére irányul. Azt is megemlíthetném, hogy ösztönözzük a kkv-k aktív részvételét az Európai Innovációs és Technológiai Intézet által folytatott tevékenységekben, ezáltal lehetővé téve számukra azt, hogy élvezzék az Intézet által támogatott tudástranszfer előnyeit. Amint látják, sok minden történik itt. Engedjék meg azonban, hogy világossá tegyem, hogy a végén természetesen magukon a vállalkozókon és a vállalatokon áll, hogy teljes mértékben kihasználják-e a felajánlott lehetőségeket. Ennélfogva igen fontos, hogy a piac résztvevőiben sokkal jobban tudatosítsuk a már létező lehetőségeket. Ez információ és kommunikáció kérdése, melyeket nagymértékben fejleszteni kell. Ezért hozta létre a Bizottság az év elején az európai e-business támogató hálózatot. Ez a legnagyobb ilyen típusú hálózat a világon, és célja, hogy minden európai vállalatot elérhető távolságba helyezzen, ahonnan megválaszolható minden innovációval kapcsolatos kérdés, és lehetőség nyílik az EU programokhoz és kutatási forrásokhoz történő hozzáférés. Marie Panayotopoulos-Cassiotou, (PPE-DE) – (EL) Elnök úr, biztos úr, szeretném őszintén megköszönni a válaszát, mert valóban átfogó volt, és megválaszolta a kiegészítő kérdést is, amely a kommunikációra és a vállaltokkal kapcsolatos információkra vonatkozik. Adna még nekem némi információt? A jelen állás szerint az Európai Unió keleti határán elhelyezkedő térségből jövök. Az információk nem jutnak el ebbe a térségbe, és a kisvállalkozások küszködnek, egyszerűen

115

116

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vegetálnak; kizárólag az árkülönbségekre támaszkodnak, mint említette, nem a minőségre, és a csőd felé tartanak. Milyen tanácsot tudna adni? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Panayotopoulos-Cassiotou asszony, hálás vagyok a támogatásáért. Természetesen tudtam, hogy támaszkodhatom önre ez ügyben, ahogyan ön is támaszkodhat rám teljes mértékben. A hálózat sűrűségével kapcsolatban be kell ismernem, hogy még nem sikerült a kívánt sűrűséget elérni Európa-szerte. Amikor befejezzük a projektet, ami a következő öt hónapban fog megtörténni, Európa minden térsége rendelkezik majd egy ilyen intézménnyel. Kapcsolattartók lesznek minden térségben, a vállalkozások közelében lesznek elhelyezve annak biztosítására, hogy mindenki számára könnyű legyen a hozzáférés. Elnök. − Az 58-as számú kérdés, melyet Heaton-Harris úr tett fel írásban kerül megválaszolásra. Kérdés: 59. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0435/08) Tárgy: A moduláció javasolt növekedése a KAP „egészségügyi ellenőrzés” keretében Felvázolna-e a Bizottság egy olyan helyzetet a KAP „egészségügyi ellenőrzés” keretében, amelyben a moduláció javasolt növekedése önkéntes alapon történne? Kérdés: 60. kérdés, előterjesztette: Sean Ó Neachtain (H-0437/08) Tárgy: KAP-kifizetések Az évi 5000 eurónál kevesebb gazdaságnak történő kifizetéssel rendelkező gazdák, nem kapnak alacsonyabb kifizetést az előterjesztett KAP „egészségügyi ellenőrzés” szerint, ahogy azt Fischer Boel asszony felvázolta. Megfontolja a Bizottság e küszöb megemelését? Kérdés: 62. kérdés, előterjesztette: Ioannis Gklavakis (H-0444/08) Tárgy: 'Egészségügyi ellenőrzés' a Közös Agrárpolitikáért A dohánytermesztés 130 000 európai gazda kizárólagos bevételi forrása. Ennek ellenére a 1782/2003/EK rendelet(4) alapján 2010-től az I. pillér forrásainak 50%-a (közvetlen támogatás) átcsoportosul a II. pillérbe (vidékfejlesztés), így jelentősen csökkentve e termelők bevételét. Továbbá a dohánytermesztés a mérsékelten száraz régiókban történik, ahol nincs egyéb munkavállalási lehetőség. Ugyanakkor, a Közös Agrárpolitikát (KAP) jelenleg 'egészségügyileg ellenőrzik', és a 2003-as KAP reform alatt hozott számos döntést felülvizsgálnak. A fentiek tükrében kijelenti-e a Bizottság, hogy szándékában áll a KAP „egészségügyi ellenőrzés” részeként újra kivizsgálni a dohánytámogatási rendszert, és megmaradni a fennálló megállapodásoknál 2009-en túl, 2013-ig? Elkészített egy tanulmányt annak meghatározására, hogy mely növények helyettesíthetnék a dohányt ezekben a régiókban, hogy az európai dohánygazdákat ne érje anyagi vagy társadalmi kár? Kérdés: 65. kérdés, előterjesztette: Stavros Arnaoutakis (H-0458/08) Tárgy: Közös Agrárpolitika: a kistermelők érdekeit szolgáló tervezések és alkalmazások Nem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdaság képezi a foglalkoztatás alapvető formáját a vidéki Görögország lakosai, és különösen az olyan földrajzilag hátrányos helyzetű térségek számára, mint a szigetek és a hegyvidéki régiók. A költségtérítés és a közvetlen támogatás csökkentése a Közös Agrárpolitika által támogatott források első pillérből másodikba történő átcsoportosításával különösen megrémítette a görög termelőket, mivel ez hatással lesz a már így is alacsony bevételükre, és gazdasági stagnáláshoz vezet a kistermelők körében. Hogyan kezeli majd a Bizottság rövid és hosszú távon a gazdákat érintő komoly gazdasági problémákat (üzemanyagárak növekedése, magas termelői árak, termelői és fogyasztói árkülönbségek) és a kistermelők európai szinten történő fennmaradásának biztosítását? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Örülök a lehetőségnek, hogy megválaszolhatom mind a négy kérdést, mivel már igencsak késésben vagyunk az eredeti napirendhez képest.

(4)

HL L 270., 2003.10.21, 1. o.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az első három kérdéssel kapcsolatban elmondanám, hogy az Európai Unió mezőgazdasága a mai globális környezeti kihívások bevételi és kiadási oldalán is áll. Nem nézhetjük tétlenül, semmit téve. Az EU cselekvésére van szükség, és a vidékfejlesztésen keresztül megtehetjük a legcélirányosabb és leghatékonyabb fellépéseket. De amint azt mindannyian tudják, a vidékfejlesztési politikánk pénzforrásai korlátozottak. A legigazságosabb és lényegre törőbb módja a pénz megszerzésének a pénzeszközök további átcsoportosítása az első pillérből – a közvetlen kifizetésből – a második pillérben található vidékfejlesztési politikába azon keresztül, amit mi megnövelt modulációnak nevezünk, és ez természetesen kötelező alapon történne. Még nem állok készen arra, hogy az önkéntes alapon történő megnövelt modulációról beszéljek. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság figyelembe vette a tényt, hogy 2007 februárjában a Parlament elfogadott egy jelentést, melyben ellenzi a Bizottság javaslatát az önkéntes modulációról. El kell mondanom, örvendek, hogy e kérdés tekintetében mindig közös állásponton voltunk. A küszöböt illetően, a Bizottság javaslata 5 milliárd euro átcsoportosítása az első pillérből a másodikba a 2009-től 2012-ig tartó időszakban. Ezt a számítást a jelenlegi 5000 eurós küszöb, vagy – ahogy általában nevezzük – franchise alapján végeztük el. E küszöb felemelése a források jelentős csökkenését vonná maga után. A Bizottság úgy véli, hogy az alacsonyabb rendelkezésre álló költségvetéssel nagymértékben gyengülni fog az éghajlatváltozással és vízhiánnyal kapcsolatos kihívások kezelésének hatékonysága. Az „egészségügyi ellenőrzés” csomag keretében azok a kistermelők, akik kevesebb, mint 5000 eurós közvetlen támogatásban részesülnek továbbra is mentességet élveznek a moduláció alól. Ennélfogva a kisebb gazdaságok nem csupán védve lesznek az első pillérből a másodikba történő, átcsoportosítással kapcsolatos bármilyen negatív hatással szemben, hanem még profitálhatnak is a modulációból származó pénzből, ami a megfelelő vidékfejlesztési programok folytatásával keletkezik. A modulációt illetően a gazdák néha azt mondják nekem: „Ön elveszi a pénzem” vagy „Ön csökkenti a mezőgazdasági ágazat, a gazdák számára történő kifizetéseket”. Ez valójában nem igaz, mert amikor pénzt modulálunk, akkor általánosságban több pénzt termelünk az ágazat számára, mert a modulált pénzt társfinanszírozniuk kell a tagállamoknak. Világos, hogy az új, modulált pénzzel sokkal konkrétabbak tudunk lenni. Egyszerűen elkészítünk egy lehetőségek választékát és határozottan megcélozzuk az új kihívásokat. Ez azt jelenti, hogy azoknak, akik azt állítják, hogy a vidékfejlesztési politikában a modulációt vagy a pénzt bármilyen okból kifolyólag használni lehet, megígérhetem, hogy ez nem történik meg a pénzzel, amit modulációra javasolunk az „egészségügyi ellenőrzésben”. Tehát ahelyett, hogy azt mondanánk, elvesszük a pénzt, valójában több pénzt termelünk, hogy azt visszacsoportosítsuk a mezőgazdasági ágazatba. Nem tudom, hogy Arnaoutakis úr itt van-e ma este, így erre a kérdésre nem válaszolok. Gklavakis úrnak, aki a dohányra vonatkozó területalapú támogatás fenntartásáról kérdezett, utalnom kell a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban adott, június 24-ei válaszomra. Valójában, ugyanolyan lehetőségem nyílt arra, hogy választ adjak itt a plenáris ülésen néhányszor, mégpedig olyat, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában újra kivizsgálni a dohánypiaci reformot az „egészségügyi ellenőrzés” keretén belül. Csak megismétlem, hogy a dohánypiaci reformról minden dohánytermelő állam megállapodott 2004-ben, így nem látom annak okát, hogy újra megnyissuk ezt a vitát. Remélem, mindannyian megegyezhetünk abban, hogy a pénz, amelyet a vidékfejlesztési politikába csoportosítanak, és amelyet különösen azon térségek megsegítésére irányoznak elő, ahol dohánytermesztés folyik vagy folyt, nagyon fontos lesz. Beterjesztünk továbbá egy jelentést a Parlamentnek a dohánypiaci reform következményeiről, 2009 végén. Liam Aylward, (UEN) - Meggyőződésem biztos asszony, hogy Önt – ahogy e Ház összes képviselőjét is ebben a Parlamentben – igencsak zavarja az a mód, ahogy a kérdések óráját kezelik itt. Erre már számos alkalommal utaltunk, de úgy tűnik, semmi se történt. Szeretném megköszönni a biztos asszony válaszát, annak ellenére, hogy nem vagyok megelégedve az arra adott felelettel. Amennyiben bevezetésre kerül a kötelező moduláció, véleményem szerint szakadásokat és súrlódásokat hoz létre a különböző gazdálkodói csoportok között, a nagybani és a kistermelők között, és különösen azok között a gazdák között, akik különböző mezőgazdasági vállalatoknál dolgoznak. Nem szeretném azt látni, hogy ez megtörténik. Például a juhágazatról szóló friss jelentésemben, amely nagy többséggel került elfogadásra a Parlamentben a múlt hónapban, javasoltam, hogy a modulációt és a 69. cikket (most 68. cikk) önkéntes alapon vezessék be a tagállamokban. A Bizottság nem fogadja el a határozat elképzelését, amelyet épp a múlt hónapban alkottak meg itt, e Parlament választott tagjai?

117

118

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Seán Ó Neachtain, (UEN) – (GA) Elnök úr, az 5000 eurós fizetési szint alá eső kistermelők szembesülnek a legtöbb problémával, de ők kapják a legkevesebb pénzt. Elfogadja-e a biztos asszony, hogy amióta ez az 5000 eurós határ meghatározásra került néhány évvel ezelőtt – azt hiszem 2002-ben – inflációra és nagy változásokra került sor? És azzal nem egyezik biztos asszony, hogy egyfajta védelmet jelent a kistermelők számára többet kapni most, mint amikor a politika megszületett, és hogy a szintet növelni kell? Ioannis Gklavakis, (PPE-DE) – (EL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak, annak ellenére, hogy válasza negatív volt, mert tudom, hogy szorgalmas, lelkiismeretes és becsületes ember, és szeretném feltenni neki a következő kérdést. A dohány az egyetlen olyan mezőgazdasági termék, amely efféle eljárásmódban részesül, és ez az eljárásmód igazságtalan. Szeretném azonban a következőt hozzáfűzni: tudván, hogy a dohánytermesztők szegény kisgazdák, annak elkerülése céljából, hogy eltűnjenek, készítenének-e, kérem, legalább egy tanulmányt, hogy láthassuk, hogy mit tudnának ezek az emberek termelni, most hogy a dohányt gyakorlatilag eltörlik ezek az intézkedések? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Amennyiben megtekinti az „egészségügyi ellenőrzésről” szóló javaslatot, az valójában számos, a juh- és kecskeágazat javát szolgáló intézkedést tartalmaz. Először is, világosan kijelentjük, hogy fenntartható lesz a területalapú támogatás a juhágazat számára, mert tudjuk, ez egy érzékeny terület. Rettentően fontos, hogy fenntartsunk valamilyen szintű termelést olyan régiókban, ahol, ha megszűnik a juhtenyésztés, jó eséllyel másra nincs lehetőség, így a területalapú támogatás megoldást kínálhat. Az új, 68. cikkel kapcsolatban el kell mondanom, hogy az egy önkéntes alapú lehetőséget nyújt a tagállamok számára, hogy a közvetlen támogatásokból levágjanak és felhasználjanak akár 10%-ot, majd ezután, a tagállamok döntése alapján valamennyit átcsoportosítsanak abból a pénzből a juh- vagy kecske ágazatba. A támogatás területalapúvá történő alakításának lehetősége vonatkozik az anyatehenekre, a juhokra és a kecskékre is. Nem vagyok biztos benne, hogy egészen jól értelmeztem-e a következő kérdést, de ha megnézik a költségvetést – a mezőgazdaság teljes költségvetését, amelyről az államfők állapodtak meg 2002-ben – ezt a költségvetést rögzítették, de csak 1%-os inflációval módosították. A tisztelt képviselőnek igaza van abban, hogy van egy inflációnk, ami magasabb 1%-nál, különösen ebben az időszakban, amikor magasak az olaj- és élelmiszerárak, tehát igen, elmondhatja, hogy a jogosultságok értéke nem követi teljes mértékben más termékek értékét. Viszont ezt a döntést az államfők hozták, ennélfogva a jelen helyzetben, különösen néhány olyan ágazatban, ahol az áremelkedések eltérnek attól, amit az elmúlt 30 éven át tapasztaltunk, nevezetesen azt, hogy az árak most kezdenek emelkedni, ez jó jelnek számít azoknak, akik ebből fognak megélni. Azt mondanám Gklavakis úrnak, hogy sok vitánk volt már, és ezt mindig örömmel vitatom meg vele. Úgy gondolom, hogy visszamehet a saját választókerületébe, és elmondhatja, a területalapú támogatás megtartásáért úgy harcol, mint egy oroszlán. A dohánytermesztés nem tartható fenn minden térségben, de úgy vélem, hogy a dohányágazatra előirányzott vidékfejlesztési pénzzel azt is meg lehet tenni, hogy azok, akik szeretnék fenntartani, vagy továbbra is ebben az üzletágban maradni, modernizálhatják dohánytermelésüket, és a nap végén még olyan dohánytermelésük is lehet, amely gazdaságilag elfogadható, mert a dohány minősége növekedni fog. Úgy gondolom, hogy szembe kell nézniük a valósággal – azzal a ténnyel, hogy ezt nem nyitjuk meg újra – és megpróbálni megtalálni a lehető legjobb megoldást. Wiesław Stefan Kuc, (UEN) - (PL) Biztos asszony, ön jól ismert arról, ahogyan állandóan azért harcol, hogy csökkenjen az előállítási költségek ára a mezőgazdaságban. Volna egy, e problémával kapcsolatos kérdésem. A mi országunkban, azaz Lengyelországban, a kormány a közelmúltban rótt ki további adót azokra a gazdákra, akik saját használatra termelnek repcemagolajat, és az üzemanyaghoz adják. Ez bizonyos módon kapcsolódik a biodízel-előállításhoz. Mivel ez ugyanaz, mintha adót fizetnénk a saját magunk által előállított tej megivásáért vagy a zöldségféléink vagy burgonyánk elfogyasztásáért, segítene-e ezeknek a gazdáknak, hogy folytathassák tevékenységüket anélkül, hogy további adókat rójanak ki rájuk, mintha máshonnan vásárolnák ezt az olajt? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Az európai politikába történő bekapcsolódásom kezdetétől fogva folyamatosan a szubszidiaritásra törekedtem. Ez azt jelenti, hogy amikor adózásról beszélünk, nem egy közös politikát vitatunk meg, és ennélfogva a tagállamokon áll annak eldöntése, hogyan fogják adórendszerüket kezelni. Így, különböző okoknál fogva, jobbnak látom kimaradni a – nem mondanám,

09-07-2008

09-07-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

hogy nemzeti belviszályból – de annak nemzeti megvitatásából, ahogyan a repcemag adózását kezelik. Megértem az ön aggodalmait, de inkább kimaradnék ebből a vitából. Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). (Az ülést 8.45-kor berekesztik, és 9.00-kor folytatják) ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR alelnök

18. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 19. Parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem : lásd a jegyzőkönyvet 20. Világűr és biztonság (vita) Elnök. − A következő pont a világűrről és biztonságról szóló jelentés [2008/2030(INI)], melyet Karl von Wogau (A6-0250/2008) ismertet a Külügyi Bizottság nevében. Karl von Wogau, előadó. − (DE) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim, a biztonsági és védelmi politika keretében folyó műveletek egyre veszélyesebbek. Ezt bizonyítja az a tény is, mely szerint első alkalommal öltek meg egy katonát európai parancsnokság alatt egy művelet során. Gilles Polint a Csád és Dárfúr között húzódó határon ölték meg. Ezért meg kell fontolnunk, hogy ezen a kockázatok közül néhány elkerülhető-e. Ezek a nem megfelelő parancsnoki struktúrákból születnek, de létrejöhetnek akkor is, amikor nem áll rendelkezésre a különleges műveletekhez szükséges megfelelő felszerelés. Amikor megfontoljuk ezt a kérdést, Javier Solana biztonsági stratégiájának tágan értelmezett megközelítésével kezdjük, amely lefedi a fegyveres erőket és az Európai Unió létfontosságú infrastruktúráját, külső határait és humanitárius műveleteit is. Itt folyton gyenge pontokra bukkanunk a világűr, a műholdas felderítő rendszerek, a műholdas telekommunikáció és a műholdas navigáció terén. Ha e területen szorosabban együttműködünk, pénzünket hasznosabban el tudjuk majd költeni, és nagyobb hatékonyságot érhetünk el. A felderítéssel kezdeném. Rendelkezésünkre állnak a Helios felderítő műholdak, a német SAR-Lupe, és az olasz Cosmo-Skymed típusúak. Létfontosságú annak biztosítása, hogy ezen felderítő műholdaktól kapott képanyag hozzáférhető legyen a Torrejónban levő műholdközpontunkban. Emellett ott van a MUSIS projekt, amely a jövő számára kerül megtervezésre. A jelentésben sürgetem a projekt egy megfelelő európai keretbe történő jövőbeni beiktatását. Azután van műholdas navigációnk, a Galileo projekt. A jelentés egyértelműen kimondja, hogy a Galileo projektnek a jövőben rendelkezésre kell állnia katonai műveletek részére, mert azoknak a katonai erőinknek, amelyek ilyen jellegű műveleteket terveznek és folytatnak, szükségük van a Galileóra, hogy iránymutatást adjon nekik. Ezzel el is jutottam a telekommunikációhoz, melynek csakugyan műholdasnak kell lennie. A szorosabb együttműködés itt nagy előnyt jelenthet. A szoftvervezérlésű rádiót szintén olyan közös projektnek tartom, amely nagy lehetőségeket kínál; védett telekommunikációra irányuló, közös standardot állít fel, amely átjárhatóságot eredményezhet egyfelől a fegyveres erők, másfelől a rendőrség között, valamint azon erőkkel is, amelyeknek készenlétben kell állniuk a katasztrófa esetén történő segítségnyújtásra. A világűr felügyeletére is szükségünk van, hogy nyomon követhessük űrinfrastruktúránkat és megvédhessük műholdjainkat. Itt egy közös európai rendszert kell kifejlesztenünk. Korai figyelmeztetőrendszerre van szükségünk a ballisztikus rakétáinkhoz, kommunikációinkhoz és rádiótechnikai felderítésünkhöz. Néhány szót mondanék a finanszírozásról. Felhívjuk a figyelmet, hogy már most az európai költségvetés jelentős részét biztonságra költjük, elsősorban biztonságkutatásra, másodsorban a GMES-re, a műholdmegfigyelő rendszerre, melynek szintén vannak biztonsági vonatkozásai, és most a Galileóra. Valójában 750 millió eurót költünk a költségvetésből biztonsági szempontokra. Talán megfontolhatnánk, hogy nem tudnánk-e rendelkezésre bocsátani az európai költségvetési forrásokat egyéb tervezett projektek számára is, amelyeket említettem.

119

120

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, az űrpolitika igen fontos szerepet fog játszani az elkövetkező hat hónap során, mivel ez a francia elnökség egyik prioritása. A Bizottság ezt különösen üdvözli. Mindannyian jól tudjuk persze, hogy a világűr egy nagyon érdekes téma. Ezt tapasztalhatjuk ma is, amint a Phoenix Mars-szonda tudományos kalandjait követjük, vagy néhány hónappal ezelőtt, amikor az európai Columbus laboratórium-modult üzembe helyezték a Nemzetközi Űrállomáson. Hozzá kell tennem, hogy a kiemelkedő vívmányain túl az űrtechnológia egyre több eszközt bocsájt a rendelkezésünkre, amelyek a politikai céljaink elérését segítik. Ez vonatkozik a környezetpolitikára, a közlekedéspolitikára, a mezőgazdasági politikára, akárcsak a külpolitika olyan nagy területeire, mint a fejlesztéspolitika, humanitárius segély és nemzetközi katasztrófasegély, valamint természetesen a Wogau úr által éveken át napirenden tartott téma, az űrpolitika és Európa biztonsága. A Tanács a múlt évi, európai űrpolitikáról szóló közleményében felvázolta az űralkalmazások jelentőségét az Európai biztonsági és védelmi politika szempontjából. Egyetértek az előadóval abban, hogy a két terület szoros kapcsolatban áll egymással. A Tanács ezért üdvözli ezt a világűrről és biztonságról szóló jelentést, valamint annak konkrét kezdeményezésekkel és intézkedésekkel kapcsolatos javaslatait és részleteit. Néhány pontról részletesebben szeretnék beszélni. A jelentés kihangsúlyozza, hogy az Európai Unió több mint 5 milliárd eurót fordít az űrprojektek finanszírozására a jelenlegi pénzügyi kereten belül. Ennek oroszlánrésze a GMES rendszer – globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés – alkalmazásaira fordul, amelynek hamarosan saját, hangzatos fantázianeve lesz, akárcsak a Galileónak. Erre szeptemberben fog sor kerülni. A GMES lehetséges alkalmazásai kiemelt fontossággal bírnak az Európai biztonsági és védelmi politika szempontjából. Nem szeretném, ha bármilyen kétség maradna ezzel kapcsolatban, és megismétlődne a múlt: a GMES-nek többféle felhasználási lehetősége van, ezt nem tagadjuk, és ezeket a különféle felhasználási lehetőségeket ésszerűen ajánlott és kell kezelni, hogy elkerüljük a megkettőzést és a felesleges kiadásokat. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítsuk az űrtechnológiánk versenyképességét és a technológiai fejlesztését. A következő pontom főleg a Bizottság szempontjából fontos, különösen a Galileóval kapcsolatos tapasztalatainkat illetőleg. Amennyiben a GMES-szolgáltatásokat hosszú távon szeretnénk igénybe venni, akkor egy állandó működési kiadások finanszírozására szolgáló alapra van szükségünk. Ez jelenleg még nem áll a rendelkezésünkre. Továbbra is a kezdeti szakaszban vagyunk és a GMES-t kutatásra és fejlesztésre szánt forrásokból finanszírozzuk. Hamarosan azonban a működési szakaszba lépünk és akkor készen kell állnunk arra, hogy levonjuk a következtetéseket az eddigi közös döntéseinkből, és nem csupán az űrpolitikával kapcsolatban, hanem az európai költségvetésre vonatkozólag is. Nem lenne túl sok értelme annak, hogy milliárdokat költsünk egy technológia kifejlesztésére, majd ne finanszírozzuk, amikor végre alkalmazhatnánk. Amennyiben egy hosszú távú, működő finanszírozási alapot szeretnénk – és most mindenféle fenntartás nélkül beszélek –, akkor a biztonság és védelem szempontjából lényeges űrprojekteket egységbe kell foglalni. Ezzel egy újabb ponthoz érkeztem. Abban megegyeztünk, hogy szoros kapcsolat van a világűr valamint a biztonsági és védelmi politika között. A lehető legjobban ki kell használnunk ezért az űr- valamint a c közötti együttműködést, mind a technológia, mind a működés területén. Nagy örömömre szolgál ezért, hogy a beszámoló bátorítja a nagyfokú pillérközi együttműködést a Bizottság, a Tanács, az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Unió Műholdközpontja között. Ugyancsak szeretném kihangsúlyozni, hogy a világűr kérdésének és az európai biztonsági és védelmi politikával való összefüggésének teljes spektrumát meg kell vizsgálnunk, miközben tiszteletben tartjuk a Szerződések rendelkezéseit – a Bizottság soha nem nyúlna hozzájuk és egyértelműen kijelentett, hogy nem finanszírozhatunk semmilyen európai védelmi intézkedést vagy katonai jellegű intézkedést az unió költségvetéséből. A Bizottság kifejezetten üdvözli azt a tényt, hogy a beszámoló a szűkebb értelemben vett kül- és biztonsági politika szempontjaival is foglalkozik, mint például a világűrrel összefüggő tevékenységek etikai kódexének kidolgozása vagy a műholdak esetleges felhasználása a fegyverkezés korlátozásáról szóló nemzetközi egyezmények ellenőrzésére. A politikánk központi gondolata a világűr kizárólag békés célokra való felhasználása. Az Európai Unió – és itt az Európai Parlament különféle állásfoglalásaira gondolok – minden egyes kezdeményezést támogat, amely a világűr fegyverzésének megakadályozására irányul. Ezért üdvözli a Bizottság is az Európai Űrügynökség azon szándékát, hogy kidolgozzon egy erre a célra szolgáló eszközt, amelyet az űrbeli helyzet

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

ismeretének nevezünk, és amely nem csupán ellenőrizni tudja a megfelelő egyezmények betartását, hanem a műholdjaink biztonságát is felügyelni tudja. Az űrügyekért felelős miniszterek, a francia elnökség és a Bizottság Kourouban, a Francia Guyanában található űrállomásunkon néhány nap múlva tartandó tárgyalásán arról is beszélgetni fogunk, hogyan kellene azt a Közösség tevékenységeivel összehangolni. A világűrről és biztonságról szóló beszámoló világossá teszi azokat a kihívásokat, amelyekkel Európának szembe kell néznie az elkövetkező évek során. Erre egy olyan lehetőségként kell tekintenünk, amely lehetővé teszi, hogy Európa cselekvőképesebb és versenyképesebb legyen. Egy innovatív űrpolitka és egy közös európai biztonsági és védelmi politika segíthet ennek elérésében. Romana Jordan Cizelj, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (SL) Az európai űrpolitika két okból különösen fontos: először is elősegíti a nagyobb biztonságot, másodszor pedig segíti a Lisszaboni Stratégiában előírt célok fejlődését. Az ipari bizottság elsősorban erre fordított nagy figyelmet. Örülünk, hogy a Lisszaboni Szerződés kutatásról és technológiafejlesztésről szóló fejezete jogalapot ad az európai űrpolitikának. A Bizottság által felvázolandó javaslatot az európai űrprogramról gondosan meg fogjuk vizsgálni, és elfogadunk egy ezzel kapcsolatos álláspontot. Ennek megfelelően szükséges az Európai Űrügynökséggel való kapcsolatot is meghatároznunk. Annak is örülök, hogy a mai napon aláírásra került egy vonatkozó rendelet, ami az EGNOS és a Galileo programok megkezdését garantálja. Az ezzel a két programmal kapcsolatos tapasztalataink lehetővé teszik majd, hogy eldönthessük, hogyan irányítsunk hasonló programokat. Most fel kell készülnünk és létrehoznunk egy olyan környezetet, amely egyszerűbbé teszi számunkra az új rendszerek hatékony és a lehető legszélesebb körű használatát anélkül, hogy előzetesen túlzott korlátok közé szorítanánk magunkat. Hölgyeim és uraim, az űr nem egy nemzet vagy közösség tulajdona, hanem egy közös természeti érték. Ezért is kell a jövőbeni európai törvényhozás kialakítása során számításba venni a nemzetközi kontextust is. Ezalatt értem a létező ENSZ szerződéseket és az űrt érintő törvényhozási elveket is. Végezetül szeretném megköszönni az előadónak az együttműködést, és azt, hogy figyelembe vette az Ipari Bizottság nézeteit. Biztos vagyok benne, hogy ilyen munkával még sokkal többet elérhetünk. Anna Ibrisagic, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr, köszönet von Wogau úrnak a jó, érthető jelentésért. Engedjék meg, hogy olyan témával kezdjek, aminek látszólag nincs sok köze az űrhöz: a Délszláv háborúval. Rájöttünk, hogy Európa meglehetősen sok hibát követett el az 1990-es évek alatt a különböző balkáni konfliktusok során. Európa azokat a hibákat nem a rossz közös kül- és biztonságpolitika miatt követte el, hanem mert egyáltalán nem létezett közös kül- és biztonságpolitika. Még mindig vannak olyan emberek, akik ellenzik a közös kül- és biztonságpolitikát, és a jelentésben tárgyalt területeket. Osztom von Wogau úr véleményét, hogy a műholdas megfigyelőrendszereket az európai költségvetésből kellene finanszírozni. Nem csak azért, mert ezeket a rendszereket biztonsági célokra is lehet használni, hanem azért is, mert más, közös érdeket érintő célokra is használhatók, mint amilyen például a környezet. Azt is kihangsúlyoznám, hogy ezekben a fontos, de ugyanakkor érzékeny témákban, amelyek az európai biztonságot űrszempontból érintik, jó, ha van egy, az Amerikai Egyesült Államoktól független rendszer, amely a tagállamok közti megnövekedett együttműködésre épül, és amely a forrásokat jobban kihasználja. A jelentésben leírt rendszer arra is garancia, hogy a jövőben jobban kezelhetünk minden olyan konfliktust, amelyet ugyan nem akarunk Európában, de amellyel esetleg mégis meg kell birkóznunk. Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr, gratulálok képviselőtársunknak, Karl von Wogau úrnak a jelentéshez, és ahhoz, ahogy az európai védelmi politika megalkotása során fáradhatatlanul támogatta az európai projekt elmélyülését. A jelentés megfelelő egyensúlyt talált az európai politika biztonságot és az űrt érintő céljai között. Az első, hogy rendkívül fontos az összes diplomáciai és politikai csatorna felhasználása az űrfegyverkezés megakadályozása céljából, ahogy azt Verheugen biztos úr is hangsúlyozta, hogy az űr továbbra is a teljes emberiség közös értéke maradhasson. A második, Európa felszerelése a szükséges politikákkal, anyagi forrásokkal és eszközökkel, amelyek biztosítják a stratégiai autonómiát a nemzetközi porondon. Az első céllal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy most nem az űr katonai célú felhasználásáról beszélünk. Tudjuk, hogy az űr felfedezésének kezdete óta használnak műholdakat különböző országok fegyveres erőinek támogatása céljából a kommunikáció területén. Néhány képviselőtársunk ezt a nemzetközi joggal kompatibilis

121

122

HU

Az Euròpai Parlament vitài

műveletet összekeveri olyan, egyesek által – különösen az Egyesült Államok által – végzett újkeletű próbálkozásokkal, melyek során fegyvereket juttatnak az űrbe és megpróbálják azt egy negyedik csatatérré alakítani a föld, a vizek és a levegő mellett. Az ilyen háborús stratégiák és más elfogadhatatlan kezdeményezések, mint például Kína 2007. januári műhold elleni tesztje az, amelyek ellen fel kell lépni. A jelentés úgy reagál ezekre a fenyegetésekre, hogy az Európai Unió proaktív diplomáciai szerepének kialakulását pártolja. Európa feladata annak a globális stratégiának a vezetése, amely a nemzetközi közösséget egy olyan hatékony jogi vázzal szerelné fel, amely garantálná a fegyverek teljes kizárását az űrből, a Világűr-egyezmény felülvizsgálatán és megerősítésén keresztül. A második céllal kapcsolatban a jelentés figyelmeztet, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az űr rendkívüli jelentőségét Európa stratégiai autonómiájával kapcsolatban. Ahogyan azt a Galileo projekt megmutatta, a képviselők jelentős többsége hiszi, hogy Európa csak az anyagi és technológiai források és eszközök Európán belüli megosztása révén kerülheti el azt, hogy az Egyesült Államoktól, Oroszországtól vagy Kínától függjön olyan létfontosságú stratégiai tevékenységekkel kapcsolatban, mint például a navigáció. A jelentés hangsúlyozza a Galileo és más európai nemzeti programok gyakran figyelmen kívül hagyott vagy rettegett fontosságát a komoly közös kül- és biztonságpolitika elérésében. Az űr békés és hatékony használata nélkül a gazdaságunk, a közlekedés, a meteorológia és az egész életünk lehetetlen lenne. Európának stratégiailag kell gondolnia erre a fontos területre, mint ahogy azt Washington, Peking és Moszkva teszi. Gondolkodni és cselekedni. Erre gondolva nagyon sajnálom, hogy az Európai Unió Tanácsának elnöksége nincs jelen ezen a vitán. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, a jelentés 41. bekezdése így szól: „az európai űrpolitika semmilyen körülmények között ne járuljon hozzá az űr militarizálásához és az űrfegyverkezéshez.” Ez eddig rendben is van. Azonban az egész jelentés ellentmond ennek a kijelentésnek. Valójában a jelentés katonai intézkedéseket sorol fel. Az 5. bekezdés például állítja, hogy szükség van telekommunikációra, információmenedzselésre, megfigyelésre és navigációra a hadászat területén. A jelentés még azt is kiemeli, hogy szükség van a Galileo műholdprojektre – amely egy egyértelműen civil projekt – autonóm EBVP műveletekhez. Hálás vagyok Verheugen úrnak, amiért újra tisztázta a költségvetési szempontokat. Az Európai Unió jelenlegi szerződése meglehetősen világosan kimondja, hogy az EU költségvetés nem használható hadászati célokra. Ezért terjesztett elő a GUE/NGL képviselőcsoport módosításokat a jogi helyzet helyesbítésére, azzal a szándékkal, hogy az űr csak kifejezetten civil célra legyen használható, és a Galileo kifejezetten civil projekt legyen. A további előterjesztett módosításokat nézve érdekes, némelyik mennyire ellentmondásos. A kedvencem a Zöldek által előterjesztett módosítás, ami annak hangsúlyozásával kezdődik, hogy a Galileo programnak civil célú űrprojektnek kell maradnia, azonban azzal folytatódik, hogy elismerik a projekt fontosságát az autonóm EBVP műveletekben. Ez egyértelműen ellentmondás. Egyértelművé kell tennünk, hogy itt az űr Európai Unió általi militarizálásáról van szó. Könnyű ujjal mutogatni azokra, akik (úgyszintén) az űr militarizálása mellett vannak. Pontosan ez a militarizálás az, amit mi nem akarunk! Ezért a jelentés tartalma, egészében nézve, a maga megfogalmazásában rossz, mivel pontosan ezt a militarizálást szorgalmazza. Ezt mi elutasítjuk. Mi az űr civil célokra történő használatát akarjuk, és azt, hogy a Galileo maradjon teljes mértékben civil projekt. Most ezzel a legutóbbi ajánlati felhívással az adófizetőkre hárítottuk a terhet, 3,4 milliárd eurót. Mindig azt mondjuk, hogy függetlenek akarunk lenni az Egyesült Államoktól, de most, hogy a Boeing láthatóan érdekelt a tenderben, ez sem tűnik igaznak többé. Mi az űr kizárólagosan civil használatát akarjuk, nem fegyverkezést! Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, a jelentés így kezdődik: „az Európai Unió egyre inkább jelentkező különböző politikai és biztonsági kihívásai az autonóm európai űrpolitikát stratégiailag szükségessé teszik.” Ha ezt a nyitó kijelentést elfogadjuk, akkor a jelentésben tett javaslatok logikusan következnek: közös európai űrpolitika, az európai biztonsági és védelmi politika végrehajtása, a Galileo műholdrendszer katonai célú használata, és természetesen egy költségvetés, ami az egészet kifizeti.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

De ha nem fogadjuk el a nyitó kijelentést, a logika felbomlik. Valóban vannak az európai kontinenst érintő politikai és biztonsági kihívások, de miért kellene az Európai Uniónak autonóm űr-, biztonsági és védelmi politika? Ahogy azt az uniós polgárok jelentős többsége gondolja, az Európai Unió nem politikai állam, és nem is szabad azzá válnia. És csak államoknak lehet törvényesen biztonsági politikájuk és hadászati lehetőségeik. A jelentés szerint a Lisszaboni Szerződés jogalapot ad az európai űrpolitikának és megadja a lehetőséget a biztonságot és védelmet érintő strukturált tartós együttműködésre. Természetesen azonban a Lisszaboni Szerződés jogilag halott. A nemrégiben lezajlott népszavazáson született ír „nem” szavazat ölte meg, így az űr-, biztonsági és védelmi politika végrehajtása is halott kell, hogy legyen. Az űr-, biztonsági és védelmi politika természetesen szükségessé tenne egy közös kommunikációs rendszert, és a jelentés kiemeli a Galileo szükségességét az autonóm európai biztonsági és védelmi politikában. De egészen mostanáig nekünk azt mondták, a Galileo kizárólag civil célokra készült. Végül be kell látnunk, hogy valódi célja a hadászati felhasználás az EU részéről. A jelentés is mindkettőt akarja. Akarja, hogy legyen egy, a biztonsági és védelmi politikához kapcsolódó Európai Uniós űrprogram, ugyanakkor azonban azt is mondja, hogy az űrprogram ne járuljon hozzá az űr militarizálásához és az űrfegyverkezéshez. Természetesen az űr militarizálása és az űrfegyverkezés meg fog történni. Ez egyértelmű. Meg fogja tenni az Egyesült Államok, talán Oroszország, és a dolgok jelenlegi állása szerint Kína egészen biztosan. A nyugat biztonsági érdekeit az űrben nem egy törvénytelen Európai Uniónak kell képviselnie, hanem szövetségesünknek, az Amerikai Egyesült Államoknak, partnerségben a NATO-val, az egyetlen olyan törvényes biztonsági szervezettel, amely az európai emberek támogatását élvezi. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Gratulálok az előadónak, von Wogau úrnak nagyon fontos és időszerű jelentéséhez. Véleményem szerint a jelentést a következőképp lehet összefoglalni: nagyobb béke az űrben, az EU tagállamok és más országok közötti szorosabb összefogás, és a közös űrprojektek finanszírozásának megemelése. Egyetértek a javasolt módosításokkal, amelyek ismételten kiemelik a Galileo program, mint szigorúan civil projekt fontosságát és elutasítanak minden lehetőséget, amely az űrt katonai célokra használná. Egyre több ország vesz részt űrprojektekben, és az űr egyre nagyobb szerepet kap az életünkben. A Föld megfigyelésére, telekommunikációra, navigációra, helymeghatározásra és időmérésre használt katonai és civil műholdrendszerek a szemünkké és fülünkké váltak. A geopolitikai klasszikusok már régen kijelentették, hogy “aki az űrt uralja, a világot is uralja”. Az Európai Uniónak nem célja előnyhöz jutni. Sokkal inkább vonzó egy multipoláris világ, ahol minden nemzetnek biztosítva vannak a jogai. A 27 EU tagállam összefogott az űrben, hogy erejét növelvén sikeresen hajthasson végre független civil és megelőző műveleteket, amelyek a közös kül- és biztonságpolitikát követik. Az EU ezáltal jelentős előnyre tehetne szert a fegyverek elterjedésének megfigyelésével és a nemzetközi szerződések végrehajtásának felügyeletével kapcsolatban. Az EU tagállamai már létrehoztak néhány űrprogramot biztonságuk növelése érdekében. Hogy elkerüljük a felesleges megkettőződést, érdemes lenne a már meglévő rendszerek potenciálját kihasználni, és csökkenteni a Föld megfigyelésének költségét. A telekommunikációs műhold szektorban pedig hatékonyabb szabványosítást kell alkalmazni. Sokkal intenzívebb kapcsolatot kell ápolni az EU által kifejlesztett űrprojektek között. Az EU-nak még nagyobb anyagi alapot kell elkülönítenie, és közös költségvetést kell létrehoznia azt megelőzendő, hogy egyes országok elfecséreljék az erőfeszítéseiket és forrásaikat. Mindeközben, a közelgő EU és Oroszország közötti, a stratégiai partnerségről szóló tárgyalások jó lehetőséget biztosítanak, hogy az űrben lévő összefogás még termékenyebbé váljon, és kétségkívül lehetőséget kell arra is keresni, hogy a közös űrprojektekben való stratégiai partnerséget kiterjesszük az USA-ra és a NATO-ra minden lehetséges módon. Philippe Morillon (ALDE). – (FR) Elnök úr, szót kértem, amikor Ibrisagic asszonyt hallottam a balkáni válságról beszélni, amelyben, mint ahogy bizonyára emlékszik, magam is szerepet vállaltam. Akkoriban képviselőtársunk, Jean-François Deniau azt mondta, hogy Európa meghalt Szarajevónál, mire én azt feleltem: Európa nem halhatott meg Szarajevónál, mert Európa nem is létezik.

123

124

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Európa még mindig nem létezik, és gratulálok képviselőtársunknak, von Wogau úrnak, hogy küzd még azért – mint ahogyan azt teszi egészen azóta, amióta a Biztonsági és Védelmi Albizottságnak elnöke lett –, hogy biztosítsa: Európa teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket nemcsak Európán kívül, a világ minden szegletében fogalmaztak meg velünk szemben, hanem Európán belül is, ahol, mint azt tudják is, a polgárok 70 %-a azt várja Európától, hogy elfoglalja helyét a nemzetközi porondon és méltónak bizonyuljon az örökségére. Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). - (FR) Elnök úr, mivel nem vagyunk túl sokan, megragadom magam is az alkalmat, hogy hozzátegyem Morillon úrhoz hasonlóan, hogy az emberek igen sokat várnak Európától és még ma is – ahogy azt Von Wogau úr is tudja – Grúziában, egy olyan országban, amely szomszédpolitikánk által érintett, majdnem háború van. Minden nap konfrontáció van Grúzia és az elszakadni kívánó régió, Abházia között. Úgy fogalmaznék, hogy a helyzet minden egyes eltelt órával romlik. Sőt, mi több, a mai délutánon sürgős kérést kaptunk a grúz hatóságoktól, melyben arra sürgetik az Európai Uniót, hogy a konfliktus megoldásában vállaljon szerepet, és ez pontosan meg is mutatja, hogy mennyire szükségünk van Európára. Amikor megalkotunk egy szomszédpolitikát, akkor azt is vállalnunk kell, hogy ez a szomszédpolitika megvalósuljon. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ahogy azt vártuk is, a vita nagyon világosan az igazán fontos témákra fókuszált. Nyíltan kell beszélnünk ezekről, mivel itt a valósággal szembesülünk, nem pedig álmodozunk. A valóság igen egyszerű. A konfliktus hagyományos szerkezete már nem az, mint korábban volt. A korábbi megkülönböztetés a belső és külső biztonság között egyre inkább elmosódik. Például, nem mindenki ért itt egyet azon amerikai nézettel, miszerint a terrorizmus elleni küzdelem az háború. Mégis, a legtöbb amerikai egyetért ezzel az állásponttal. A belső biztonság fenntartására, különös tekintettel a nemzetközi bűnügyek és terrorizmus elleni harchoz használt technológia egyre inkább ugyanazon kutatóközpontokból és cégektől származik, és fel lehet őket használni ugyanazon célra, habár más alkalmazási területeken. Fel kell ismernünk, hogy máshol kell meghúznunk a határokat, nevezetesen ott, ahol az eszközök felhasználásáról szóló politikai döntés születik. Engedjék meg, hogy ezen a ponton egyértelműen kiemeljem: a Szerződés erre is vonatkozik. Morillon tábornok – ha megengedik, hogy megemlítsem itt Morrillon úr titulusát, mivel utalt a Balkánon betöltött fontos szerepére – ismételten felhívta rá a figyelmünket. Már régóta léteznek olyan európai műveletek, amelyek a konfliktus megelőzésére, megoldására és elkerülésére irányulnak. Nem kell a rangidős tiszteket tanúként hívnom, hiszen itt mindenki tudja, hogy azok, akik a missziókra küldött európai katonák biztonságáért felelnek, igencsak függenek a helyzet pontos és precíz ismeretétől. Manapság már nem lehet ezt a tudást megszerezni űrtechnológia használata nélkül, máskülönben a másik oldalnak lenne meg ez az információ. Saját csapatainkat tennénk ki jelentős veszélynek és az ő hatékonyságukat csökkentenénk, ha elvi okokra hivatkozva azt mondanánk, hogy mi, európaiak nem engedhetjük ezt meg magunknak. Csak ismételten fel akartam ezekre a problémákra hívni a figyelmet, hogy lássák, mennyire tisztában vagyok velük. Ezek mind az űrtechnológia, mind a biztonságkutatás témájához kapcsolódnak. Csak arra ösztönözhetem a Parlamentet, hogy lássa a szerepét, mint ahogy azt is, hogy ebben a nehéz helyzetben, amelyben vagyunk, ahol a dolgok nem csak fehérek vagy feketék, hanem a szürke számos árnyalata is jelen van, még mindig olyan módon haladunk előre, amely nem veszélyezteti sem értékeinket, sem elveinket. Karl von Wogau, előadó. − (DE) Elnök úr, szeretném folytatni, amit Verheugen úr mondott, és szeretnék válaszolni Pflüger úr és Batten úr kérdésére, amelyben arra kíváncsiak, hogy az Európai Unió polgárai mit akarnak. Az Eurobarometer kutatásai szerint az EU polgárainak 70-80 százaléka szükségesnek tartja a közös biztonsági és védelmi politikát. Ez különösen egyértelművé vált, látva a Balkánon történt szörnyű eseményeket. A 27 európai tagállam évente 170 milliárd Eurót költ védelemre, mégis ezek az országok képtelenek voltak megfékezni a Balkánon folyó vérontást, egész egyszerűen azért, mert még mindig nincs egy közös európai szervezet a műveletek végrehajtására. Voltak ott német, francia, brit, olasz, luxemburgi és más haderők, mégis akkoriban csak az amerikaiaknak, és nem az európaiaknak volt meg az a képességük, hogy megfékezzék a vérontást. Morillon úr ezt a saját szemével is látta, és igencsak testközeli élményei voltak.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nem helyes itt űrben lévő fegyverekre utalni. Milyen veszély leselkedik ott? Ha, például a Galileót vagy a megfigyelő műholdakat azért küldjünk az űrbe, hogy tudjuk, mi történik, az csak a polgáraink biztonságának érdekében van. Az igazi veszély abban rejlik, ha azért telepítenek fegyvereket az űrbe, hogy a kommunikációs műholdjainkat elpusztítsák, mert így az egész társadalmi rendszerünk felbomlana viszonylag jelentéktelen erőfeszítéssel. Képzeljék csak el mi lenne, ha megsemmisülnének azok a telekommunikációs műholdak. amelyek a TV-k, rádiók adásáért, és minden, a társadalmunkat felépítő dologért felelnek. Ezért gondolom, hogy jó úton járunk, ideértve a Galileot is. Valószínűleg a holnapi szavazás alkalmával meggyőződhetünk arról, hogy az Európai Parlamentben megváltozott a vélemény. Az első lépés az volt, hogy sikerült elérnünk a Galileo európai költségvetésből való finanszírozását. A Költségvetési Bizottság és a Külügyi Bizottság nagyon ragaszkodott ehhez, és sikerült ezt elérniük. A második lépés, hogy a Galileo természetesen civil projekt, valamelyest különböző struktúrával, mint az amerikai rendszer, azonban szükséges és elérhető az európai csapatok kongói, boszniai vagy csádi műveleteihez is. Így, hiszem, hogy holnap látni fogjuk, a többségi gondolkodás megváltozását az Európai Parlamentben. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra holnap, 2008. július 10-én kerül sor. .

21. EK/Mauritánia halászati partnerségi megállapodás a 2008. augusztus 1-jétől 2012. július 31-éig tartó időszakra (vita) Elnök. − A soron következő napirendi pont a Halászati Bizottság képviseletében megjelenő Carmen Fraga Estévez asszony beszámolója (A6-0278/2008) az Európai Közösség és a Mauritániai Iszlám Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi ellentételezés 2008. augusztus 1-jétől 2012. július 31-ig terjedő időszakra történő megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötését szabályozó Tanácsi rendelet-javaslatról (COM(2008)0243 - C6-0199/2008 - 2008/0093(CNS)). Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is hadd fejezzem ki hálámat a beszámolóért a Halászati Bizottságnak és kiváltképpen a bizottság referensének, Fraga asszonynak A módosított jegyzőkönyv a 2010. augusztus 1-től 2012. július 31-ig terjedő időszakra állapította meg a halászati lehetőségeket és a pénzügyi ellentételezést. A jegyzőkönyv egy az Európai Bizottság és Mauritánia között folytatott hosszú és összetett tárgyalási folyamat eredményeként jött létre, amely 2007 októberében kezdődött azt követően, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak alapján komoly kihasználatlanságot tapasztaltunk az európai halászhajó-tulajdonosok részéről, konkrétan a fejlábúak és a kisebb nyílttengeri fajok halászata terén. Az új jegyzőkönyvben bevezetett legfőbb változtatások először is a jegyzőkönyv hatályának időtartamára vonatkoznak, ami 2 évről 4 évre emelkedett, másodsorban pedig tudományos véleményre alapozva a fejlábúak, valamint az akkori kihasználtság és az Európai Unió halászhajó-flottájának előrejelzésére alapozva a kisebb nyílttengeri fajok halászatának csökkentésére. A harmadik változtatás a 4 éves periódusra szóló teljes pénzügyi ellentételezés mértékének csökkentése volt átlagban évi 86 millió euróról 72.25 millió euróra, viszont ezen belül növeltük az ország halászati politikájának megsegítésére allokált összeg mértékét: a 2008-2009-es évi 11 millió euróról a 2011-2012-es periódusban évi 20 millió euróra. A negyedik változtatás a mauritániai vizeken történő szabálysértések ellenőrzését megcélzó módosított eljárás. Ez egy kiegyensúlyozott jegyzőkönyv, ami kiegyensúlyozza a különböző érdekeket: annak szükségességét, hogy az uniós halászhajó-flotta esetében az Európai Unió pénzügyi ellentételezését a csökkent halászati lehetőségekhez igazítsuk, és annak fontosságát, hogy a mauritániai halászati szektornak nagyobb támogatást nyújtsunk azért, hogy elősegítsük a szektor integrációját a mauritániai nemzeti fejlesztési stratégiába. A halászati partnerségi megállapodás a Mauritánia költségvetési bevételének 20%-át adja, a 2004-2005. évi időszak mintegy 30-35%-os arányához képest. A halászati partnerségi megállapodásnak köszönhető az állami költségvetés halászati szektorból származó teljes bevételének 80%-a. Az Európai Közösség halászati tevékenysége Mauritánia kizárólagos gazdasági övezetében a teljes halászati tevékenység 20%-át adja, mind magán- mind ipari halászhajókkal.

125

126

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az egyeztető tárgyalások során a Mauritánia arra kérte a Bizottságot, hogy az mindenképpen próbálja meg részére kifizetni az első éves pénzügyi ellentételezést 2008. augusztus végéig. Ez az ellentételezés kulcsfontosságú a Mauritánia állami költségvetése szempontjából, mivel, ahogy azt már korábban említettem, a halászati partnerségi megállapodás értelmében az éves kifizetés az ország költségvetésének 15-20%-át teszi ki. A régióban tevékenykedő európai uniós piaci résztvevők számára, akiknek tevékenysége szintén kárát láthatja, ha a jelzett idő előtt nem kapják meg a pénzt, szintén kulcsfontosságú a pénzügyi ellentételezés – ami az EK részéről nem számíthat jóváhagyásra. Szeretnék kitérni a relatív stabilitás kérdésére is, amit a júniusi tanácsülésen szintén szóba hozott az egyik tagállam, és emlékeztetném Önöket, hogy a Bizottságnak a halászati partnerségi megállapodás értelmében nem törvény által előírt kötelessége, hogy alkalmazza a halászati lehetőségek előzetes felosztási rendjét (a relatív stabilitás), vagyis a pénzügyi ellentételezésről szóló olyan megállapodásokat, mint amiről ma is szó van. Ez azért van, mert a Bizottságnak garantálnia kell, hogy a támogatás a lehető legjobban tükrözze: a pénzért biztosan értéket kapunk (a pénzügyi ellentételezés hasznosításának optimalizálása). Ezen egyezmények értelmében a halászati lehetőségek kiosztását más szempontokhoz kellene kötni, úm. az előző jegyzőkönyvben foglaltak kihasználásának mértéke, az egyeztető tárgyalások alatt az egyes tagállamok által benyújtott kérelmek, az egyes tagországok számára allokált történelmi halászati lehetőségek, és a halászhajó állomány helyzete, valamint kapacitása. Carmen Fraga Estévez, előadó. − (ES) Elnök úr! Szeretném megjegyezni, hogy a Halászati Bizottság ismét keményen dolgozott azért, hogy az Európai Bizottság és az Európai Unió megtarthassa a kötelezettségvállalását. Valószínűleg a Bizottság érdekegyeztető tárgyalásokon nyújtott kezdeti érdeklődésének hiánya szülte a kritikákat abban a jelentésben, amely a későbbi eljárásról számolt be, annak ellenére, hogy Mauritánia továbbra is az Európai Unió egyik legfőbb halászati partnere, és annak ellenére, hogy a pénzügyi ellentételezés még most is az egyik legnagyobb és nagyon komoly elkötelezettséget rejt magában az Európai Közösség halászati szektorának fejlődését illetően. Éppen ezért nehéz megérteni, hogy az egyeztetés tárgyát képező szöveg miért szól 25 és 50%-os csökkentésről az engedélyezett kihalászható mennyiséget illetően majdnem minden halfaj esetében, és hogy a technológiai intézkedéseken kívül miért fogadtak el olyan feltételeket, melyeket nehezen tudunk megérteni. Mint azt már számtalanszor elmondtuk ezen a fórumon, és amint azt az Européche közölte Önnek írott levelében, Borg úr, nincs sok értelme remek halászati lehetőségekről tárgyalni – bár ebben az esetben ilyesmiről szó sincs –, ha utána olyan technikai intézkedéseket fogadunk el, amelyek lehetetlenné teszik számunkra a lehetőségek megfelelő kihasználását. A kifogható legkisebb polipok méret-meghatározásának semmi köze a szomszédos területek számára meghatározott méretekhez; a 2 hónappal meghosszabbított biológiai nyugalmi időszak utolsó pillanatban történt megtárgyalása, ami a halászati szektor számára gyakorlatilag ismeretlen, egy gyenge minőségű tudományos jelentésen alapult és a mauritániai fél kérésére terjesztették elő anélkül, hogy a vegyes tudományos bizottsággal előzetesen lefolytatták volna a szükséges tárgyalást; csakis a fejlábúakra vonatkozik annak ellenére, hogy a biológiai nyugalmi időszak minden kategóriát érint. Mindez nyugtalanító jele annak, hogy az Európai Bizottság néha miként is tárgyal. Elnök úr! Borg úr! Éppen ez okból kell ismét megemlítenünk: ragaszkodunk ahhoz, hogy az Európai Parlament nagyobb szerepet kapjon ezen a téren, legalább megfigyelőként a vegyes bizottsági üléseken, minimális intézményi átláthatósági követelményként, aminek már régen meg kellett volna történnie. Feltéve, hogy az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével megkapja új jogköreit – ami már régóta a küszöbön áll és meggyőződésem, hogy hamarosan be is következik –, nem lenne rossz dolog, ha a Tanács és a Bizottság felkészülne arra, hogy olyan szerepben engedje a Parlamentet cselekedni, amelyet előbb vagy utóbb úgyis be fog tölteni. A jelentésben azt is megemlítettük, hogy csalódtunk, mivel, és itt most ellent kell mondanom Önnek, Borg úr, a Bizottságnak nem sikerült tiszteletben tartania a megállapodás relatív stabilitását, mivel egy olyan kritériumot hagyott figyelmen kívül, amelyet más alkalmakkor szó szerint szentnek és sérthetetlennek nyilvánítottak; és ez egy olyan mozzanat volt részéről, amit közelről fogunk figyelni a jövőben, mivel a becsületünk ezt megköveteli. Remélem, hogy a fejlábúak esetében, amire utalt is, a relatív stabilitásra és a történelmi halászati jogokra alapozott felosztási kulcsokat tiszteletben tartják.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Izgatottan várjuk a tárgyalások eredményét, amelyek számos formában és vegyes bizottságokban folytak, annak érdekében, hogy megoldódjon néhány technikai kérdés, amelyekre a jelentésben is utaltam, és amelyek, mint ahogy azt a jelenlegi marokkói helyzet is mutatja, lebéníthatnak egy egész flottát, amelynek rettentően szükséges lenne, hogy hozzájusson a halászati lehetőségekhez, amelyekért hatalmas összegeket fizet. Mindezek ellenére, mivel 4 évre nőtt jelen jegyzőkönyv hatályának időtartama, ahogyan Ön is említette, a jegyzőkönyv a Marokkói Jegyzőkönyvvel együtt továbbra is a legfontosabb halászati együttműködést képviseli az Európai Unió és a fejlődő országok között, és ezért egyértelműen a két új módosítási javaslat, valamint a Bizottság javaslatának gyors elfogadása ellen akarunk szavazni. Cornelis Visser, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) A 2006. augusztus 1-jén aláírt, Mauritániával kötött halászati megállapodás bővítése ez évben lett volna esedékes. Múlt év december 14-én a Bizottság hirtelen a megállapodás felbontását javasolta, mivel az európai halászflotta nem használta ki maximálisan halászati lehetőségeit, különös tekintettel az apróbb nyílttengeri fajok esetében. Ez nagy meglepetésként ért minket. Részben a Parlament sürgetésére üléseket tartottak a halászati jegyzőkönyv újratárgyalásáról. A Bizottság által elénk tárt új jegyzőkönyv a régihez képest drasztikus csökkentéseket tartalmaz. Nem csak azon fajokra vonatkozóan írnak elő komoly csökkentéseket, amelyek halászati lehetőségeit az előző években sem sikerült maximálisan kihasználni, hanem az összes fajt érintően. 25%-os csökkentést a fejlábúak halászatában, 10–50%-os csökkentést a tengerfenéken élő fajoknál és 43%-os csökkentést a nyílttengeri fajok esetében, ám ezzel egy időben a Mauritánia részére kifizetett pénzügyi ellentételezés változatlan marad vagy csak nagyon kis mértékben csökken az elkövetkező években. Nem tudjuk, hogy ezek a csökkentések valóban szükségesek voltak-e, és keressük a döntés mögötti ésszerűséget, különösen azért, mert a halászati szektor jelenleg nehéz időket él meg az üzemanyagárak okozta válságnak és a halászati lehetőségek csökkenésének köszönhetően. Így nem látunk egyértelmű okot a halászati lehetőségek további korlátozására, különösen mivel sem biológiai, sem tudományos ok nem indokolja. A halászati szektor számára minden létező halászati lehetőséget elérhetővé kell tenni. Egy megoldás erre az lehetne, hogy a Földközi-tengeri tonhal halászatot a mauritániai vizeken folytatnánk. A holland nyílttengeri halászflottát is negatívan érintik a javasolt korlátozások, különösen a sárga tőkehal, a hering és a makréla halászat esetében. Ennyit Mauritániáról. Most pedig ejtenék néhány szót a Bizottság javaslatairól. Örömmel fogadtam a javaslatokat, még ha a Mauritániáról szólót nem is. Véleményem szerint a halászhajó flotta számára sok hasznos javaslatot hoztak fel válaszul az üzemanyagválságra, és remélem, hogy ezek az új intézkedések megakadályozzák a szektorban dolgozók munkanélkülivé válását. Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Az új jegyzőkönyvvel kapcsolatban az az említésreméltó tény, hogy bár hatályának időtartama 4 évre nőtt, a halászati lehetőségek csökkentek. A jegyzőkönyv értelmében a halászati engedélyek kiosztása az 5. kategóriában (fejlábúak), ami Spanyolországnak 24 engedélyt biztosít, a spanyol kormányzat számára nem lesz kielégítő, mert ez a szám nem elegendő, hogy kielégítse a szektorból érkező olyan kérelmeket, amelyeket közvetlenül érint ez a kategória. A Tanács jogosult arra, hogy új döntést hozzon a halászati engedélyek kiosztását illetően, figyelembe véve a kihasználtságot. Mindazonáltal ebben az esetben nem az átlagértékekre alapoztak, hanem a 2007-2008. évi időszakra, amikor bizonyos technikai intézkedések alkalmazásából fakadó, Mauritániával folytatott viták olyan helyzetet idéztek elő, melynek hatására az Európai Unió halászhajó flottájának nagy része ellenezte a megállapodás megkötését a hajórakomány-ellenőrzések miatti félelmükből kifolyóan, mint ahogy az 2008 első negyedévében is történt. Mivel az új jegyzőkönyv megoldotta a technikai problémákat és egy sokkal biztonságosabb folyamatot nyitott meg a felek közötti technikai problémák elrendezésére, ez biztosan azt eredményezi majd, hogy sokkal több halászhajó akar majd halászni ebben az övezetben, ami napról napra biztonságosabbá válik, és ezért nagyobb garanciát is nyújt, mint az előző jegyzőkönyv. Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amikor a halászati megállapodásokról esik szó, mi, Zöldek eltérően értelmezzük a helyzetet, mint más csoportok. A halászati egyezményekre nem csak a tisztán kereskedelmi egyezmények szempontjából tekintünk, hanem az európai politikák szempontjából is. Ezért is fogok majd utalni a Fejlesztési Bizottság

127

128

HU

Az Euròpai Parlament vitài

véleményére, ami szintén kiemeli a fejlesztési segély nyújtása, valamint a demokrácia és a megfelelő kormányzat támogatása iránti elkötelezettségünket. A kérdés, amelyet már feltettünk a Halászati Bizottságon belüli tárgyalások során az, hogy a Bizottság miért fenyegetőzött azzal, hogy véget vet a Mauritániával kötött halászati megállapodásnak alig egy évvel a megkötés után. Ami minket illet, a halászati megállapodások nem pusztán olyan megállapodások, amelyekben használatba veszünk egy erőforrást és utána fizetünk érte, és ha kevesebbet használjuk, kevesebbet is fizetünk. Nem. Azért csökkentjük a halászati lehetőségek számát, mert az európai halászhajó-flotta a szóban forgó területeken kevesebbet használt ki. Mégis Mauritánia felelőssége, Mauritánia hibája, ha az európai flotta máshol halászik bizonyos halkategóriákra? Mindig is azt kértük, hogy más halászati megállapodásokban tartsák tiszteletben a halászati erőforrásokat, mindig is mondtuk, hogy túl sok erőforrást használnak, és minden bizonnyal eljön majd a csökkentések időszaka. Jelenleg pontosan ez történik. Egyetértünk a Bizottsággal abban, hogy egy élhetőbb szintre kell visszaállítani a halászat szintjét, és hogy ez egy jó dolog. Mindazonáltal van itt egy másik dolog, amivel egyáltalán nem értünk egyet. A lefolytatott tárgyalások során feltettük a kérdést, hogy mi történne, ha a pénzügyi ellentételezést a halászati aktivitás szintjével együtt csökkentenénk, vagyis ha a kompenzáció 86 millió euróról 70 millió euróra apadna, ami azt jelentené, hogy Mauritánia bevétele 3 éves időszakra 40 millió euróval csökkenne. Önök azt mondták nekünk, hogy: „Nincs semmi gond. Nem ugorhatunk a halászati kvótákról valami másra, és nem dönthetünk úgy, hogy inkább a fejlődéssel foglalkozunk”. Ezt is megértjük, és Ön a Bizottság részéről vállalta, hogy biztosítja a 40 millió eurót vesztő országok kompenzációját a fejlesztési politika részeként. Mindazonáltal ebben az egyezményben nyomát sem látjuk az említett ellentételezésnek egy lábjegyzetet kivéve, amelyben megemlítik, hogy a kompenzáció lehetősége fennáll. Egyszóval nem hiszünk az ellentételezés ígéretében, és úgy gondolom, hogy Mauritániát bizonyos fokon becsapták ebben a megállapodásban, mivel semmiféle lépést nem tettek az ígért kompenzáció ügyében. Ha megengedik, arra szeretném Önöket emlékeztetni, hogy amikor a mauritániai választásokat megfigyelő európai uniós misszió vezetője voltam, az Európai Unió vállalta, hogy segíti ezt a fiatal demokráciát, mégis első politikai lépésünk a halászati megállapodások visszavonásával fenyeget. Véleményem szerint ez nem fedi a fejlesztési segély politikáját, és nagyon szeretném tudni, milyen garanciát tudnak nyújtani számunkra Parlamenti képviselőkként a csökkentések pénzügyi ellentételezésével kapcsolatban. Jean-Claude Martinez (NI). - (FR) Elnök úr! Az Európa és Mauritánia között létrejött halászati megállapodás, melyről jelentést írt parlamenti képviselő kollégánk és barátunk, Fraga Estévez asszony, a világ egyik leggazdagabb hallelőhelyét érinti. Ezért is van az, hogy pl. Dakhlában, a volt spanyol székhelyen, régebbi nevén Villa Cisneros, a Nyugat-Szahara jelenleg marokkói fennhatóság alatt álló területén van egy 40 km-es tengeröböl, melynek neve Rio de Oro, vagyis Arany-folyó, amely a halrajok pikkelyén megcsillanó napfényről kapta nevét. A múltban ez a bőséges halforrás problémákat okozott nekünk Marokkóval szemben. Most hasonló problémával nézünk szembe, egy olyannal, ami a mauritániai halászatot érinti a 2008-2012-ig terjedő időszakban. Ezen a területen a polip- és fejlábúállomány például hanyatlásnak indulhat, és ezért is fontos a biológiai pihenő időszak, viszont ezzel ellentétben, ebben a régióban alapvető fontosságú a szardíniahalászat, mivel a szardínia pusztítja a polipokat. Ez gyakorlatilag elsősorban a halászati kvóták és engedélyek rendjének felbolydulását jelentheti öt európai ország esetében, melyek között egyértelműen szerepel Spanyolország és Olaszország, valamint Portugália is, elnök úr, de ezeken felül más országok, valószínűleg a balti államok halászhajói és fagyasztóval felszerelt vonóhálós hajói is érintettek. Ezt követően a halászott mennyiséget megközelítőleg 400 ezer tonnáról 250 ezerre kell csökkentenünk, mivel furcsa módon ezek a kvóták kihasználatlanok, és ugyanez vonatkozik a marokkói fennhatóság alatt álló nyugat-szaharai területre is; ilyesmiről, Morillon tábornok, a mi Földközi-tengeri halászaink csak álmodozhatnak. Mauritániában a halászati lehetőségek kihasználtsága a rákfélék esetében tapasztalható 90%-os aránytól egészen a tonhal halászati lehetőségek 22%-os arányáig terjednek. Mivel minden hasonló jellegű megállapodásban és jegyzőkönyvben a halászati jogokért cserébe egyértelműen benne foglaltatik egy pénzügyi ellentételezés, melynek összege 4 évre 300 és 305 millió euróra rúg, évi 70-80 millióra felosztva. Borg úr elmondta, mennyire fontos ez a pénzügyi ellentételezés, mivel Mauritánia éves költségvetésének 15%-át

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

adja. Mauritánia szempontjából ez azért is előnyös, mert a pénzösszeg többé-kevésbé ugyanazon a szinten marad, míg a kihalászott mennyiség csökken. Mindazonáltal a mauritániaiak komoly problémát jelentenek azzal, hogy háborgatják halászhajóinkat, és az állandó hajórakomány-ellenőrzésekkel, amelyek egyszerűen azért történnek, hogy a mauritániaiak pénzbüntetéseket szabhassanak ki, habár igaz, hogy az Európai Bizottság, mint ahogy arra Isler Béguin asszony is figyelmeztetett az imént, nem volt különösebben elnéző az ügyben, és most nyomást gyakorol a mauritániai kormányra. Ezeken a területeken egyértelműen nagyon fontos a halászat, a marokkói oldalon, például Dakhlában, a halat Brazíliába exportálják, és ez biztosítja az egész város megélhetését, ezért az aggodalom az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), valamint az Afrikai, Karib-tengeri és Csendes-óceáni térség országai (ACP) részéről, hogy fenntartható halászati iparágat és magatartási kódexet tudjanak létrehozni. Elnök úr! Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság magatartása nem mindig volt „kódexbe illő”, a fiatal mauritániai demokráciával folytatott tárgyalások során, mégis pártolnunk kellene ezt az egyezményt, mert ez lehet az egyik utolsó, amelyet erre a területre vonatkozóan megköthetünk, mivel Marokkó igényt tart természeti kincsei megőrzésére és felügyeletére. Daniel Varela Suanzes-Carpegna (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Igazán reméltük, hogy a Mauritániával kötött megállapodás jegyzőkönyvének újratárgyalása kompenzálhatja az előző, rosszul sikerült egyeztetést. Továbbá reméltük, hogy a kereskedelmi szempontból fontos fejlábúakra halászó flották számára ellensúlyozni tudja a Marokkói Megállapodás nem éppen kielégítő eredményét, ami komoly társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír Galíciában, és éppen ezért a terület a két előnytelenül egyeztetett megállapodás miatt szenved, a halászati szektorban tapasztalható általános válságon túlmenően. Nem akartuk, hogy ez legyen, és ily módon gratulálni sem tudunk a Bizottságnak az elért eredményért. Általában véve komoly csökkentéseket vezettek be a halászati lehetőségeket illetően, viszont a pénzügyi ellentételezéseket nem igazítják a csökkentésekhez. Kevés gondot fordítottak az érintett szektorra, és a technikai intézkedések terén hozott döntések azon túl, hogy kétértelműek, előítélettel élnek a Közösség halászflottájával szemben. A fejlábúak esetében a jelentés szerint a halászható legkisebb méret itt a legnagyobb a régióban, és erre semmi szükség, mi több, a fejlábúak teljes pusztulását okozta, és ha ez még nem lenne elég, a halászati engedélyek felosztása a relatív stabilitást fenyegeti, ami a spanyol flotta számára igen káros. Habár nagyon sajnáljuk, reméljük, megérti, Borg úr, hogy mindez azt jelenti, nem gratulálhatunk Önnek az ügyben elért eredményért, mert hiszem, hogy sokkal jobb eredményt kellett és lehetett volna elérni. Joe Borg, a Bizottság tagja – Elnök úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni érdekes hozzászólásait és a vitánkat, valamint visszatérnék néhány érintett kérdésre. Először is, helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a szóban forgó módosított jegyzőkönyv értelmében kevesebb a halászati lehetőség. Pontosan ez eredményezte arra irányuló döntésünket, hogy újratárgyalást kérjünk, mivel biztosítanunk kell a halászati lehetőségek maximális kihasználását, holott a jelenlegi helyzetben komoly kihasználatlanság tapasztalható a halászati lehetőségeket illetően, különösen az apró nyílttengeri fajok és a fejlábúak esetében. A technológiai előírások terén, különös tekintettel például a fenékhálókra, reméljük, hogy a probléma hamarosan megoldódik, és hogy a mauritániai hatóságok komolyan szándékoznak olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő lehet. A nyugalmi időszakok kijelölését eredetileg a halászati ágazat kérvényezte, mivel fenntartják, hogy a pihenő időszakokat követően a fogás sokkal kedvezőbb. Azzal kapcsolatban, hogy a kifogható polipok minimális súlyát 500 g-ban állapították meg, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy jelen esetben egy, az Unión kívüli harmadik országról, egy szuverén nemzetről, Mauritániáról van szó és az ország saját törvényeiben 500 g-ban állapítja meg a kifogható polipok minimális súlyát. Az egyezkedési tárgyalások alatt nem léphettük át ezt a határt. Nem kérhetjük, hogy egy ország változtassa meg törvényeit csak azért, mert a mi halászaink kisebb fejlábúakat akarnak fogni. Mindazonáltal elismerjük, hogy a régióban nincs egységes szabályozás a témát illetően. Léteznek országok, amelyek kisebb fejlábúak kifogását is engedélyezik, ezért a döntést a {COPACE/CECAF (Committe for the Eastern Central Atlantic Fisheries)} Kelet-Közép Atlanti Halászati Bizottságon belül kell meghozni. Az elosztási kulcsok, vagyis a relatív stabilitás tekintetében, ahogy azt már korábban is említettem, a Bizottság nem áll készen arra, hogy a relatív stabilitást egyik egyezményből a másikba, vagy egyik jegyzőkönyvből a másikba helyezze át.

129

130

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mindazonáltal, az egyezményben az áll, hogy amennyiben a tagországoknak több halászati lehetőségre van szükségük, és ezt tudományosan alátámasztják, vagy a készleteik állapotával igazolják, a kérésüket mindenképpen fontolóra vesszük, és személyesen vállalnám a szóban forgó ország és Mauritánia közötti kapcsolat kiépítését annak érdekében, hogy egyeztető tárgyalásokat folytathassanak le a halászott mennyiség növelésével kapcsolatban, például a fejlábúak esetében, ha külön kéréssel fordulnak hozzánk. Felhívom a figyelmet arra, hogy a fejlábúak halászatával kapcsolatban 22 alkalommal adtunk ki engedélyeket, az új jegyzőkönyvben pedig 25 kiadható engedély szerepel, vagyis tulajdonképpen egy puffert hozunk létre, ami a készletek nagyobb arányú hasznosítását teszi lehetővé. Ha egy tagállam ezen felül igényel halászati engedélyt, és ezzel kapcsolatban tudomásunkra hozza a szükséges adatokat, azokat továbbítjuk Mauritánia felé a növekedést elősegítendő, amíg azt az ország halállománya lehetővé teszi. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a fejlábúak esetében gondot okoz a fenntarthatóság és az állomány egészségi állapotának kérdése. Visszatérve a relatív stabilitás kérdésére, meg kell jegyeznem, hogy jelen helyzetben nem kivitelezhető az, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Először is, a fejlábúak felosztási aránya nem felel meg egy bizonyos tagállam számára. Viszont a tonhal felosztási arányát tekintve, amiből ugyannak a tagországnak jelentősen nagyobb mennyiség jutott, elégedettséget tapasztaltunk és a tagország nem élt panasszal irányunkba. A jegyzőkönyv felmondásának és újratárgyalásának oka, vagyis a halászati lehetőségek kihasználatlansága révén szeretném megemlíteni Isler Béguin asszony gondolatát, miszerint az ehhez hasonló döntések nem csak a halászatokat érintik, hanem a fejlesztés elősegítését is, vagyis azokon a területeken, ahol csökkentettük a halászati lehetőségek pénzügyi támogatásának mértékét, egyértelmű szándékunk a fejlesztés elősegítése, és eltökélt szándékunk ezt betartani. Ezt bizonyítandó, a négy éves periódus alatt folyamatos pénzügyi támogatást biztosítottunk. A tizedik Európai Fejlesztési Alap támogatását célzó pénzügyi segítség a 2009/2010-2012-es, négy éves periódusra fennmaradó 40 millió eurót évi 10 millió euróval fogja pótolni. Ez azt jelenti, hogy Mauritánia egy pénzügyi csomagot kap, és ha számításba vesszük azt, hogy az ország mennyit kap a halászati lehetőségeket kompenzálandó – a mauritániai vizekből konkrétan kifogott halmennyiség alapján ez a pénzmennyiség csökkent – és azt, hogy e jegyzőkönyvben foglalt, a tizedik Európai Fejlesztési Alap rögtönzött pótlására irányuló költségvetési támogatás nőtt, végeredményben oda lyukadunk ki, hogy a teljes csomag egyenértékű azzal a halászati csomaggal, ami az előző pénzügyi jegyzőkönyv alapján megillette az országot [Mauritániát]. Végül rátérvén a hajórakomány-ellenőrzésekre, szeretném elmondani, hogy a munkacsoport most hétvégén, vasárnap tart megbeszélést a témában, azért, hogy javaslatokat gyűjtsenek és irányvonalat szabjanak a probléma megoldására. Az alapján, amit a kezdetekben Fraga asszony elmondott az európai parlamenti képviselők részvételével kapcsolatban, a Bizottság fontolóra veszi, hogy a vegyes bizottságok esetében is (ahol mindkét fél hivatalosan képviselteti magát) ugyanúgy járjanak el, mint ahogy az európai parlamenti képviselők részvételét illetően eljárnak a kétszintű tárgyalásokon. A Bizottság továbbra is együttműködik a Parlamenttel az érvényben levő keretegyezményben foglaltak alapján. Carmen Fraga Estévez, előadó. – (ES) Tisztelt elnök úr! Beszédemben megpróbálok szisztematikus lenni. Először is, Isler Béguin asszony megjegyzésére reagálva szeretném elmondani, hogy a fejlesztési együttműködésre fordított pénzalapok a jegyzőkönyv létrejötte óta, azaz 4 éve folyamatosan növekednek. A teljes pénzügyi hozzájárulás mértéke 19%-kal csökken, de a fejlesztési együttműködésre allokált összegek 11, 16, 18, valamint 20 millió euróra rúgnak, tehát ami a fejlesztési együttműködést illeti, nincs okunk aggodalomra, mivel ezek az összegek növekednek. Borg úr! Ami a kifogható polipok méretét illeti, és mivel a technikai intézkedések fontosak a halászati lehetőségek kihasználásában, szeretném megjegyezni, hogy ezzel a problémával nem érdemes foglalkozni ezen a ponton. Ön is nagyon jól tudja, hogy az ügy folyamatban van. Mindig hangsúlyozom, hogy itt a legnagyobb a kifogható polipok mérete ebben a régióban. A Kelet-Közép-Atlanti Halászati Bizottság (CECAF) ez évi ülésén közölték, hogy az egész területen egységes méreteket kellene bevezetni és azt gondolom, hogy a Bizottságnak erőfeszítéseket kellene tennie annak érdekében, hogy biztosítsa az ügy mihamarabbi elrendezését.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A mauritániai tudományos bizottság jelentésében leírja, hogy például novemberben a mauritániai vizekből kifogható zsákmány 50%-a 300 és 500 gramm közötti polipokból állhat, más szóval a mauritániai térségben és máshol ugyanúgy problémát jelent a minimum méret meghatározása. A relatív stabilitást illetően nem szeretnék vitába bocsátkozni Önnel, de ez egy olyan téma, amelyet a Parlamentben már megvitattunk, ami benne foglaltatik az alapszabályzatban, és amit a harmadik országok halászati engedélyeinek korlátozását illetően már megvitattunk, ám az előzetes kiosztás más lapra tartozik. Az előzetes kiosztásban a történelmi előjogok érvényesülnek és ezt követően, ha a kiosztás szerint egyes országok nem élnek halászati lehetőségükkel, egyetértek azzal, hogy a Bizottság annak adja azokat, akik kérik és kérvényezik, de elsősorban a történelmi jogosultságoknak kell érvényesülniük, Mauritániában azonban az 5. kategória esetében nem ez történt, Borg úr. Ezzel zárom mondandómat. Több kérdést is megválaszolhatnék, de úgy hiszem, habár a szemüvegem nélkül nem látok túl jó, hogy lejárt az időm. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra holnap, 2008. július 10-én kerül sor.

22. Közös konzuli utasítások: biometrikus azonosítók és vízumkérelmek (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Sarah Ludford az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készetett jelentése (A6-0459/2007) az Európai Parlament és a Tanács a diplomáciai és konzuli képviseletek számára kibocsátott, a vízumokra vonatkozó Közös Konzuli Utasításnak a biometrikus adatok bevezetésével, valamint a vízumkérelmek fogadása és feldolgozása megszervezésének rendelkezéseivel kapcsolatos módosításáról szóló rendeletjavaslatról. (COM(2006)0269 - C6-0166/2006 - 2006/0088(COD)). Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, véleményem szerint a szavazásra a megbeszélések azon szakaszában kerül sor, amikor talán még nem tártuk fel kellőképpen az első olvasatra történő elfogadáshoz szükséges lehetőségeket. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentéstervezetének 2007. november 27-i elfogadását követően a szlovén elnökség igyekezett konszenzusra jutni a tagállamok között a szöveg több részének újraszövegezésével kapcsolatban, hogy figyelembe vegyék az Európai Parlament által kifejezésre juttatott aggályokat. Ennek ellenére a bizottság által elfogadott jelentés három fő kérdésében nézeteltérés támadt. Az első az ujjlenyomatok levételének korhatára, a második a külső szolgáltatók telephelyén nyújtott diplomáciai és konzuli mentesség, a harmadik pedig ezen külső szolgáltatók használata a vízumdíjak kérdésével. E három kérdésben a szlovén elnökség új szövegezést javasolt a Parlament módosításainak figyelembe vételével. A június 17-i háromoldalú miniszteri megbeszélésekhez hasonlóan a megbeszélések elsődlegesen a külső szolgáltatók számára nyújtott diplomáciai és konzuli mentesség kérdésére és annak következményére, az adatok átadására koncentráltak, de semmilyen megállapodásra nem jutottak. A többi téma nem került megvitatásra. Azóta nem került sor újabb vitára az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban. Az ujjlenyomatvétel korhatárának kiemelkedően érzékeny kérdésében a bizottság által az előadónak nyújtott további technikai információk megerősítik a gyermekektől levett ujjlenyomatok megbízhatóságát hat éves kortól. Mindazonáltal a Bizottság támogatja a Parlament javaslatát, miszerint a hat és tizenkét év közötti gyermekektől kizárólag ellenőrzés, és nem a VIS-rendszerben (Vízum Információs Rendszerben) történő azonosítás céljából vehetnek ujjlenyomatot. A Bizottság továbbá vállalta, hogy elvégzi az Európai Parlament által kért tanulmányt. Mi több, megjegyzem, hogy úgy tűnik, ezt a megoldást választották az útlevelekkel kapcsolatos javaslathoz is, amelyről az Európai Parlamentnek határozatot kell hoznia. Ezért tehát szerintem hasznos lenne, ha most folytatnánk a tárgyalást annak érdekében, hogy megtudjuk, a javaslat megkaphatja-e a Parlament jóváhagyását. Egy másik kérdés a külső szolgáltatókkal kapcsolatos. A Parlament módosításai alapján meghatározták azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok legvégső esetben ilyen szolgáltatókhoz folyamodhatnak, és egy sor követelményt, amit be kell tartaniuk. A témában folytatott megbeszéléseket szintén folytatni kell. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Közös Konzuli Utasítások módosításának elfogadása a VIS végrehajtásához szükséges elengedhetetlen előfeltétel.

131

132

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Bár a Parlament és a Tanács megállapodását követően első olvasatra elfogadásra került a VIS-rendszert létrehozó rendelet és határozat, jogosan mondhatjuk, hogy ha a jelenlegi javaslatnak második olvasatra kell mennie, fennáll a kockázat, hogy a VIS-rendszer 2009 májusi bevezetését veszélyezteti. Ezért elengedhetetlen, hogy gyorsan általános kompromisszumra jussunk a javaslatról. Nos, azért vagyok itt, elnök úr, hölgyeim és uraim, hogy megerősítsem a Bizottság kötelezettségvállalását a tárgyalások és megbeszélések folytatására, különösen természetesen az előadójukkal, Ludford bárónővel, és a Tanáccsal, annak érdekében, hogy kielégítő kompromisszumra jussunk a következő hónapokban. Ismételten mondom, számomra elérhetőnek tűnik ez a kompromisszum, amennyiben alaposan végezzük a munkát, és amennyiben nem szünetel a Tanács és a Parlament közötti párbeszéd, amelynek segítésére és ösztönzésére természetesen mindent megtesz a Bizottság. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök Sarah Ludford, előadó. − Elnök úr, ez a Vízum Információs Rendszer (a VIS) csomagjának harmadik eleme. A meglévő Közös Konzuli Utasítás módosításával szabályozza elsősorban a biometrikus adatok VIS rendszerben történő tárolására vonatkozó kötelezettséget és annak előírásait, és másodsorban, a vízumkérelmek beérkezésének megszervezését. Valóban lehetővé tenné, hogy a VIS megkezdje működését. Bár a vízumkiadás szabályainak teljes felülvizsgálata várható a vízumkódex keretein belül, amely témában kollégám, Henrik Lax az előadó, e konkrét külön javaslat oka, hogy a vízumkódex elfogadása valószínűleg még több időt vesz igénybe. Fontos azonban, hogy gondoskodjunk a két javaslat összefüggéséről. Jó ideje folytatok megbeszélést és tárgyalásokat a Tanáccsal. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tavaly novemberben fogadta el a jelentésemet, és sajnálom, hogy nem tudok előállni azzal, hogy első olvasatra megállapodás született, de úgy vélem, ez részben a Tanács lassúságának köszönhető, és részben annak, hogy úgy tűnik, nem akarnak érdemben reagálni az általunk felvetett kérdésekre. Ezért arra kérem a kollégáimat, hogy támogassák a bizottságomban elfogadott jelentést, és remélhetőleg az új elnökség meg tudja győzni a tagállamokat, hogy alaposabban vegyék figyelembe a véleményünket. Ugyanazokkal az alapokkal foglalkoznék, mint a biztos úr, de a kérdéseket három helyett inkább négy csoportba sorolnám. Az első a Tanács hajlandóságával kapcsolatos, a kisgyermekektől történő ujjlenyomatvétel bevezetését érinti, miközben figyelmen kívül hagyják az elvi kérdéseket, és azt, hogy ez jelentős költségekkel és kényelmetlenséggel jár a szülőkre nézve, a gyermekek ujjlenyomatának gyakori változásával és a téves egyezések, valamint az elutasítások problémáival. Úgy vélem, nem kaptam teljes körű tájékoztatást a Bizottságtól. Másodszor, úgy vélem, a tagállamok nem hajlandók együttműködni a biometrikus adatok összegyűjtésének megszervezése által támasztott kihívások leküzdésében. Harmadszor, a sorozatos adatvesztési botrányok ellenére sem veszik kellőképp figyelembe az adatvédelmet és az adatbiztonságot, a tagállamok nincsenek kellőképp felkészítve a személyes adatok adatvesztéstől, harmadik állam beavatkozásától vagy technikai hibáktól való védelmére. Végezetül a vízumdíj kérdése. Úgy vélem, nem helyes, hogy a tagállamok saját adminisztratív választásaikat fizettetik ki a vízumkérelmezőkkel, lehetővé téve, hogy a kereskedelmi vállalatok, amelyekkel szerződést kötnek a biometrikus adatok begyűjtésére, a vízum díján felül további díjakat számoljanak fel. Úgy vélem, hogy a Bizottság és a Tanács az ismételt kérések ellenére sem tudott hiteles, jelentős bizonyítékkal előállni, amely a gyermekektől történő ujjlenyomatvételt hat éves kortól engedélyező javaslatot alátámasztja. Úgy vélem, jelentős többletköltséggel jár, ha kétévente le kell venni az ujjlenyomatot. Ezért javasoljuk, hogy kezdetben a 12 éven aluli gyermekeket mentesítsük az ujjlenyomat-biztosítási kötelezettség alól, de három év múlva, a kisgyermekektől történő ujjlenyomatvételről szóló részletes technikai megvalósíthatósági, megbízhatósági és arányossági tanulmányt követően ezt vizsgáljuk felül. Úgy vélem, ez enne az ésszerű haladási irány. A kiszervezéssel kapcsolatban nincsenek problémáim az általános elgondolásról, amennyiben az fejleszti a vízumkérelmezőknek nyújtott szolgáltatásokat, és amíg a vízumkiadás folyamatának feddhetetlenségét biztosító körülmények között történik, azaz csak végső esetben fordulhatnak ehhez a megoldáshoz, és a szolgáltató a diplomáciai védelem alatt álló épületben folytatja működését, biztosítva a konzuli tisztviselők jelenlétét a szolgáltató alkalmazottainak felügyeletére. Ez szavatolhatná az adatvédelemről történő

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

gondoskodást és az anyag lefoglalás elleni védelmét, de ebben a kérdésben nem enged a Tanács. Emellett úgy találom, hogy a tagállamok még csak nem is hajlandók elgondolkodni egy másik tagállammal együtt történő kihelyezett üzemeltetésről vagy egy közös kérelmezési központról. Végezetül csak annyit mondok, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportjának véleményét kértem. Rámutattak egy paradoxonra, miszerint a vízumok megbízhatóságát és biztonságát erősíti a biometrikus adatok bevezetése, másrészről viszont, ha az adatgyűjtési módszerek nincsenek azon a biztonsági szinten, amelyet a konzulátusokon vagy a nagykövetség konzuli részében biztosíthatunk, ez az egész folyamat megbízhatóságát gyengíti. A többi kérdéssel, különösen a vízumdíjjal kapcsolatban az összefoglaló megjegyzéseimben kívánok foglalkozni. Ewa Klamt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Közös Konzuli Utasítások módosítására irányuló bizottsági javaslatra sürgősen szükség van a nyitott határok Európájában. Képviselőcsoportom erőteljesen támogatja Sarah Ludford jelentését. Köszönetet mondok az előadónak a jó együttműködéséért, amelynek köszönhetően az Európai Parlament képviselőcsoportjai nagyjából meg tudtak állapodni a közös szövegezésen. A Közös Konzuli Utasításokat a mai helyzethez kell igazítani és alkalmazni. A jövőben kétségkívül a biometrikus adatok, például a fényképek és az ujjlenyomatok alapján történik a vízumkérelmezők azonosítása. Már korábban nyilvánvaló lett, hogy egyes tagállamok, közöttük Németország, másképp, tehát nem egységesen értelmezik és alkalmazzák a meglévő szabályokat. 2000-ben, például, a német konzulátusok és követségek azt az utasítást kapták, hogy csökkentsék a bürokráciát a vízumok kiadásának esetében, és kérdéses esetekben adják meg a vízumot. A kijevi német nagykövetség a vízumok kiadása terén mutatott nagylelkűségének eredményeképp az ukrán nemzetiségűek részére kiállított vízumok száma az 1991-es 150 000-ről 2001-ben közel 300 000-re emelkedett, ami a schengeni térségbe történő illegális bevándorlók számának jelentős növekedéséhez vezetett. Ezért tehát sürgősen szükség van annak biztosítására, hogy minden tagállam egységes módon alkalmazza a schengeni vízumok kiadásának szabályait. Képviselőcsoportom a Tanács és az Európai Parlament közötti kompromisszumra törekszik, ahogy Barrot biztos úr javasolta az imént. Képviselőcsoportunk Ludford bárónő jelentésének szinte minden pontját támogatja. Kizárólag a gyermekekre vonatkozó korhatár és az ujjlenyomatvétel kérdéseit nem tudjuk támogatni. Támogatjuk a Bizottság javaslatát, hogy a gyermekekre vonatkozó korhatárt hat évre szabjuk meg. Képviselőcsoportom szerint igen fontos, hogy megtartsuk ezt a korhatárt az Európai Unióban történő gyermekkereskedelem megelőzése érdekében. Martine Roure, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, szeretnék köszönetet mondani Ludford bárónőnek a javasolt jelentéséért, amelyet képviselőcsoportom teljes mértékben támogat. Az Európai Unió vízumpolitikája tükrözi, hogy miként fogadjuk az embereket. Ezért szeretnénk olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi, hogy garantáljuk az európai vízumok biztonságát, miközben tiszteletben tartjuk a harmadik országbeli kérelmező állampolgárok alapvető jogait, különös tekintettel a személyes adatok védelmére. Ezt szem előtt tartva remélem, hogy a Tanács megérti az Európa Parlament elvárásait. Mindenki számára elfogadható megoldást kell találnunk. Osztom az előadó aggodalmát a vízumokba épített biometrikus adatok gyűjtésének és feldolgozásának kiszervezésével kapcsolatban. Úgy véljük, nem elegendő, ha egyszerűen jóváhagyjuk a tagállamok gyakorlatait. Ha valóban közös vízumpolitikát akarunk, ahhoz elengedhetetlen, hogy mielőtt a tagállamok a kiszervezés mellett döntenek, tanulmányozzák a többi javasolt lehetőség megvalósíthatóságát. Prioritásaink közé tartozik továbbá, hogy biztosítsuk a biometrikus adatokat szolgáltató polgárok biztonságát. Létfontosságúnak tartjuk, hogy az adatokat esetlegesen begyűjtő külső szolgáltatókkal kötött szerződéseket nagyon pontosan meg kell határozni. Mi több, ezen adatok védelmének szavatolása érdekében számomra elengedhetetlennek tűnik, hogy ezeket az adatokat olyan telephelyeken kell begyűjteni, amelyek valódi védelmet élveznek. A biometrikus adatok gyűjtésére vonatkozó korhatárt illetően nincs ideológiai véleményem a témában. Azonban úgy gondolom, hogy eddigi tapasztalataink nem teszik lehetővé, hogy garantáljuk, hogy a 12 éven aluli gyermekektől vett ujjlenyomatok kellőképp megbízhatóak, lehetővé téve a használatukra irányuló adatgyűjtést. Szerintem ez a biztonság hamis képzetét keltené.

133

134

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezért szeretném, ha elfogadnánk egy elővigyázatossági elvet, amely 12 évnél kisebb korhatárt állapít meg az ujjlenyomatok levételére, de ezt a korhatárt később felülvizsgálhatjuk, mihelyt rendelkezésünkre áll a független tanulmány, amelyet a biztos úr ígért, és amely minden szükséges információval ellát bennünket a gyermekek ujjlenyomatainak megbízhatóságával kapcsolatban. A vízumok árát illetően, amelyet természetesen a Tanács állapított meg, ez legyen a maximális ár. Nem várhatjuk el, hogy a vízumkérelmezők viseljék az Európai Unió további követelményeinek anyagi terheit. Végezetül szeretném elmondani, biztos úr, hogy nagyra értékelem ezen tárgyalásokba fektetett munkáját, mert az Európai Parlament hallatni akarja a hangját, és jelenleg a Tanács mintha nem figyelne oda az alapvető érveinkre. Tatjana Ždanoka, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először a Verts/ALE képviselőcsoport nevében szeretnék köszönetet mondani Ludford asszonynak a kiváló együttműködéséért, ahogy szokás. Mindazonáltal néhány kérdést rendkívül aggasztónak találtunk. Teljes mértékben egyetértünk az európai adatvédelmi biztossal, hogy a biometrikus adatok információs rendszerben történő tárolása mindig jelentős választás, különösen, amikor a kérdéses rendszer ilyen nagy számú polgárt érint. Véleményünk szerint tehát maga a VIS-rendelet megfelelőbb hely lenne az általános szabályokat és a kivételeket meghatározó rendelkezések számára. Emellett a korhatár, ami alatt a gyermekek mentesülnek az ujjlenymatvétel alól is sok kérdést vet fel, ahogy hallottuk. Itt mondunk köszönetet az előadónak és a többi kollégánknak, amiért ésszerű döntést hoztak a korhatár 6-ról 12 évre történő emelésével. A szakirodalom azonban nem nyújt bizonyítékot arra nézve, hogy a 14 év alattiak ujjlenyomata megbízható azonosítást tenne lehetővé. A második probléma a vízumkérelmezések kiszervezése. Itt gondoskodnunk kell a szükséges óvintézkedésekről, hogy biztosítsuk az adatvédelmi előírásoknak történő megfelelőséget. E tekintetben az előadó jelentős fejlődést ért el, ha a most javasolt szöveget összehasonlítjuk a Bizottság kiinduló szövegével. Mindazonáltal a képviselőcsoportunk erőteljesen ellenzi a biometrikus adatok kiterjedt bevezetését. Úgy véljük, ennek létfontosságú következményei vannak az adatbiztonságra és az alapvető jogokra nézve anélkül, hogy rávilágítana bárminemű jelentős előnyre. A közelmúlt olaszországi eseményei pedig egyértelműen bizonyítják, hogy az ujjlenyomatok használata milyen könnyen válhat a hatalommal való visszaélés eszközévé. Összefoglalásképp valóban nagyra tartjuk az előadó erőkifejtéseit és bátorságát, hogy a lehető legjobb eredményeket érje el. Mindazonáltal a Verts/ALE képviselőcsoport nagyon vonakodik elfogadni a biometrikus adatok bárminemű használatát az EU-ban, amíg kétséget kizáróan bebizonyosodik használatuk szükségessége. Nem tudunk tehát a jelentés mellett szavazni. Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, támogatom a vízumkiadás egységes feltételeinek bevezetését az úgynevezett vízumkereskedelem megelőzése érdekében. Én azonban elvben ellenzem a biometrikus adatok vízumokba történő beépítését, különösen a kisgyermekek esetében. Egyáltalán nem tartom helyénvalónak. Mi több, nem javasolhatjuk, hogy ujjlenyomatot vegyünk egy hatévestől anélkül, hogy elő tudnánk állni egy széles körű független tanulmánnyal, amely az ilyen korú gyermekek ujjlenyomatainak használatáról szól és anélkül, hogy tudnánk, hogy egyáltalán meddig lehet megtartani ezen gyermek-ujjlenyomatokat. Szerintem ezen az alapon nem lehetne, és nem kellene törvényeket elfogadnunk. Problémásnak látom a javasolt új rendelet végrehajtását is. Most minden kérelmezőnek, beleértve a gyermekeket is, meg kell jelennie a konzulátuson az ujjlenyomatvételre. Előfordulhat, hogy ez túl nagy elvárás a nagy országok távoli térségein élőkkel szemben. Ez azzal járhat, hogy a kevésbé tehetősek, különösen a családok számára szinte lehetetlen lesz vízumot kérelmezni az Európai Unióba történő beutazáshoz. Valóban ezt a képet szeretné külföldre sugározni az Európai Unió? A Tanács és a Bizottság ezt a magánszektor vizsgálatával próbálja ellensúlyozni. Javasolják, hogy a külső szolgáltatóknak joga legyen a vízumkérelmek és a biometrikus adatok kézhezvételére és ezek továbbítására a megfelelő konzulátusok felé. Az ezzel járó költségeket pedig gyakorlatilag a kérelmezőkre hárítják. És ez nem minden! Véleményem szerint így nem lehet biztosítani ezen kiemelkedően érzékeny adatok biztonságos és bizalmas kezelését. Ezért tehát elengedhetetlen, hogy biztosítsuk, hogy a kiszervezést, amelyet minden esetben a legszigorúbb feltételekhez kell kötni, kizárólag diplomáciai védelem alatt álló helyszíneken engedélyezzék. E kérdésben határozottan támogatom az előadót.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim, e kezdeményezéssel az volt a szándékunk, hogy garantáljuk a tagállamok közötti interoperabilitást, biztosítsuk a személyes adatok ugyanolyan mértékű védelmét és a menedékkérők egyenlő bánásmódját. Különösen támogatom a vízumok kiadási eljárásának megkönnyítését az egyablakos elvvel, és a biometrikus azonosítók, azaz a kérelmező arcképe és tíz ujjlenyomata tárolásának eljárását a központosított Vízum Információs Rendszerben. (VIS-ben). Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az adatok azonosítás céljából kerülnek felhasználásra, ahogy Barrot alelnök már rámutatott. Ez teljesen más, mint ami az európai útlevelekkel történik, ahol mindössze két ujjlenyomat vehető, ezért azok ellenőrzésen, azaz az összehasonlításon kívül másra nem alkalmasak. Ebből a szempontból üdvözlöm az Európai Bizottság hajlandóságát az együttműködésre, amit az imént a plenáris ülésen Barrot alelnök úr bemutatta, a Parlament által kért tanulmány levezetésében a gyermekektől történő ujjlenyomatvétel megvalósíthatóságáról. Elnök úr, mivel a vízumok közösségi kódexének teljes felülvizsgálatára készülünk, csak akkor lett volna értelme e konkrét javaslatról szóló külön vitának, ha az felgyorsította volna a folyamatot. Azonban ezt a célkitűzést nem érte volna el. Holnap egy olyan javaslatról szavazunk, amellyel kapcsolatban első olvasatra nem született megállapodás, és ez csak a lassú folyamat első szakaszát jelenti. Ezért tehát komoly kétségeim vannak afelől, hogy külön kell-e folytatnunk ezt a vitát, mikor az ütemterve nagyon hasonlónak tűnik a kódex felülvizsgálatának ütemezéséhez. Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, csak egy gyors megjegyzés. A legnagyobb polgári szabadság, amivel mindannyian rendelkezünk maga az élet. Mindig vita és nézeteltérés van, ha a különleges biztonsági intézkedéseket vitatjuk meg – azokat a kérdéseket, amelyeket az általánosságban vett polgári szabadságok korlátozásaként is felfoghatunk. Csak szeretnék meggyőződni arról, hogy a biztos úr elégedett azzal, hogy a szükséges fékek és ellensúlyok kéz a kézben járnak azzal, ami most előttünk van, hogy biztosak lehessünk abban, hogy nem lépünk-e túl azon, amit valóban szavatoltunk, hogy biztosíthassuk, hogy csak a biztonsági intézkedéseket vezetjük be, azokat az azonosítási intézkedéseket, amelyekre a mai világunk felhatalmaz bennünket. Az imént emlékeztetett bennünket kollégám, Coelho úr arra, hogy ha nem tudunk első olvasatra megállapodásra jutni, az komoly üzenetet hordoz magában. Ez nagyon érzékeny terület, és a polgáraink egyre inkább megkérdőjelezik a – szó általános értelmében vett – szabadságuk elvételét. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a legnagyobb polgári szabadság az élet. Mindent meg kell tennünk, ami valóban jogunkban áll, hogy megvédjük az életet, a biztonságot és a további intézkedéseket illetően. Szeretnék önöktől biztosítékot kérni, hogy az ellensúlyok és fékek ettől függetlenül jelen lesznek. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, figyelmesen hallgattam a különböző felszólalásokat. Először szeretném emlékeztetni önöket az információra, amelyet már tartalmaz a mappa. A gyermekek ujjlenyomataival kapcsolatban elhangzott, hogy az adatok szerint a 1,5 millió vízumkérelmező részleteit tartalmazó adatbázis minősége és megbízhatósága kiváló minőségű, és tudomásom szerint Ludford bárónőnek elküldték a véleményt alátámasztó technikai dokumentumot. Azonban részemről szeretném önöket biztosítani, hogy teljes mértékben készen állok a tanulmány elindítására, amelyet jogosan kértek, hogy valóban megtudjuk, mennyire megbízhatóak ezek a biometrikus adatok, és tanácsos-e a használatuk, vagy nem. Én nagyon jó ötletnek tartom. Azon gondolkodtam, Ludford bárónő, hogy vajon kompromisszumra juthatunk-e azzal, hogy megkülönböztetjük a hat és tizenkét év közötti gyermekektől vett ujjlenyomatokat, amelyek kizárólag ellenőrzés céljából kerülnének felhasználásra a tizenkét évnél idősebb gyermekek ujjlenyomataitól, amelyeket más célból is felhasználhatnánk. Mindenesetre továbbra is mindent megteszek, hogy kompromisszumra jussak az EU új elnökségével azáltal, hogy igyekszem biztosítani a Parlament kívánságainak nagyobb mértékű figyelembe vételét. A második kérdést, azaz a kiszervezést illetően természetesen felmerült néhány aggály a melléklettel kapcsolatban, amely a tagállamok által a külső szolgáltatókkal aláírt szerződések minimális követelményeit sorolja fel. A Bizottság is kiadott egy dokumentumot, amely felsorolja az adatok biztosításának különböző módszereit. Én azonban megértem az adatbiztonság kérdésével kapcsolatos aggodalmukat, és valóban fennáll a veszély, hogy egy harmadik országban a külső szolgáltató telephelyén tárolt adatokat lefoglalhatják, vagy kötelező házkutatásnak vethetik alá. Elengedhetetlen, hogy felismerjük, hogy védekeznünk kell ez ellen a kockázat ellen. Óvatos duhajként úgy vélem, hogy a kérdésben folytatódik a párbeszéd. Ezek a saját gondolataim. Igaz, hogy ahogy Coelho úr mondta, megpróbálhatnánk biztosítani, hogy ezt a jelentést és a vízumkódexet mondhatni kéz a kézben dolgozzuk fel.

135

136

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ha már itt tartunk, csak megerősíteni tudom a Parlament és az előadó, Ludford bárónő felé, akinek szeretnék köszönetet mondani a munkájáért, hogy mindettől függetlenül eltökélt szándékom, hogy viszonylag gyorsan kompromisszumra jussunk, és arra kérem a Tanácsot, hogy figyeljen jobban a Parlamentre, illetve remélem, hogy a Parlament a részéről szem előtt tartja a Bizottság jövőbeli kötelezettségvállalásait, és bizonyos fokú megértést mutat majd. Ez az ára annak, ha kompromisszumra szeretnénk jutni. Ezt a kérdést kicsit hangsúlyozom, mert hatékony és tisztességes vízum információs rendszert akarunk, és ha ezt meg akarjuk valósítani, akkor a megvitatott problémákat meg kell oldani, elnök úr, és szeretnék köszönetet mondani azon képviselőknek, akik kifejezésre juttatták véleményüket az este folyamán. Sarah Ludford, előadó. − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a kollégáimnak, és különösen az árnyék-előadóknak, akikkel együtt dolgoztam. Nagyon konstruktív munkát végeztünk, és örömmel fogadtam a pozitív hozzájárulásaikat. Mindannyian nagyon lelkesek voltak, és én nagyon hálás voltam ezért. Szeretném, ha a VIS a lehető leghamarabb működésbe lépne. Bizonyos értelemben a gyermekem, én voltam a rendszer előadója is. De, ahogy kollégáim hangsúlyozták, nagyon érzékeny személyes adatokról van szó, és akár 70 millió bejegyzésről, akármelyik pillanatban. Nem engedhetjük meg, hogy a VIS-t nagyszabású kísérletként kezeljék. Elővigyázatosan kell haladnunk. Egyetértek például Ždanoka asszonnyal és Roure asszonnyal, akik szerint nincs elég tapasztalatunk, hogy biztosra vehessük a problémák elkerülését, például a hatévesektől vett ujjlenyomatokkal kapcsolatosan. A biztos úr említette, hogy a 6 és 12 éves kor között csupán ellenőrzést is alkalmazhatnánk. Nos, ez megfelelhet néhány aggálynak, de véleményem szerint nem felel meg a praktikussággal és a költségességgel kapcsolatos aggodalmaknak, hiszen kétévente le kell venni őket. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a Tanács ezt átgondolta volna. Ahogy Roure asszony rámutatott, közös vízumpolitikát kellene – vagy kellett volna – kiépítenünk. Ezért akkora csalódás, hogy a tagállamok gyakorlatilag nem hajlandóak ugyanazon a helyszínen együttműködni, és különböző vízumdíjakat kívánnak alkalmazni a 60 eurón felül. Szeretném, ha a Bizottság igen proaktív lenne, és igyekezne rábírni a tagállamokat, hogy együttműködjenek a különböző helyszíneken. Klamt asszony, akinek nagyon szépen köszönöm az építő kritikáit és hajlandóságát, hogy együttműködjön velünk, javasolta, hogy a gyermekektől hat éves kortó történő ujjlenyomatvétel hatékony eszköz lehet a gyermekkereskedelem ellen. Azt kell mondanom, nem tudok komoly kutatásról, amely szerint ez beváltaná ezt a célt. Miért pont hat évet válasszunk? Miért nem négyet, ötöt, vagy hármat, sőt, nullát? Sokkal nagyobb lehet a csecsemőcsempészet kockázata, mint a hatéves gyermekek elrablásáé. Végezetül, érdekes Coelho úr javaslata, miszerint e jelentést össze kellene olvasztani a vízumkódexszel. Hogy krikettes hasonlattal éljek, „kósza labdát” dobott a vitába, és úgy vélem, vissza kell vinnünk a bizottság elé, hogy megtudjuk, mi a véleményük ezzel kapcsolatban. Bizonyos értelemben nyitott vagyok, de szerintem a bizottságon múlik. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra 2008. július 10-én, csütörtökön kerül sor.

23. A gazdasági válság által érintett Európai Uniós halászati flották (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a gazdasági válság által érintett európai közösségi halászati flották szerkezetátalakításának ösztönzését célzó különleges átmeneti intézkedésről (Halászati Bizottság) szóló együttes tárgyalás (COM(2008)0454 - C6-0270/2008 - 2008/0144(CNS)). Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először, nagyon hálás vagyok az Európai Parlamentnek, amiért ilyen rövid idő alatt megszervezte ezt a vitát. Mint tudják, tegnap a Bizottság elfogadta az EU az üzemanyagválság megoldását célzó sürgősségi intézkedési csomagjára irányuló javaslatot. Ma az önök hozzájárulását kérem e javaslathoz. Sajnos a Bizottság nem tudta elfogadni a javaslatát az eredetileg tervezett, július 3-i időpontban. Ennek oka az alaposság, amellyel ki kellett vizsgálni a javaslatot, annak szavatolása érdekében, hogy az ágazat elé kerülő komoly problémák megoldására valódi eszközt nyújtson.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Halászati Bizottság hasznos megbeszélést tartott ma délelőtt, amiért hálás vagyok. Számos kérdést lehetne pontosítani és megvitatni, és remélem, hogy a fontos és hasznos javaslatokat figyelembe tudom venni a Tanáccsal folytatott jövő heti tárgyalásokon. Várom az önökkel folytatott vita többi részét, immár remélve, hogy kikövezheti az utat a holnapi vitában a javaslatunkról alkotott kedvező véleményük előtt. Ahogy mindössze három hete bemutattam, a halászati ágazat strukturális és hosszan tartó válsággal küzd. Az EU flottája évek óta szenved a túlzott kapacitás, a túlhalászás és a csökkenő nyereségesség ördögi körétől. Ugyanakkor a halászok nem tudták kihasználni a csökkenő kínálatot és a halászati termékek növekvő kiskereskedelmi árait. Ennek eredményeképp csökken a nyereség, így az ágazat a többinél érzékenyebben reagál a költségek drasztikus emelkedésére, amit például az olajárak esetében tapasztaltunk. A Bizottság tisztában van azzal, hogy EU-szintű koordinált cselekvésre van szükség az ipar súlyos válságának elkerüléséhez, és annak biztosításához, hogy a probléma valóban közvetlenül megoldásra kerül. Ez nem csupán a sürgősségi segély lehetőségének megadását jelenti, hanem azt, hogy végre kötelezettséget vállalunk a túlzott kapacitás háttérben húzódó kérdésének megoldására is, amely minden, az iparág fenntartható és jövedelmező alapokra történő visszahelyezésére irányuló kísérletünket aláaknázza. Ezen okokból kifolyólag a Bizottság sürgősségi intézkedési csomagot javasolt az olaj árának emelkedése által kiváltott azonnali társadalmi és gazdasági nehézségek megoldására, miközben foglalkozik az európai flotta háttérben húzódó strukturális problémáival is. Úgy vélem, létfontosságú, hogy a segítségnyújtást a flottákra összpontosítsuk, amelyek a leginkább támaszkodnak az üzemanyagra, így a legjobban érinti őket a jelenlegi túlzott kapacitás. Javasoljuk tehát, hogy a tagállamok azonnal átmeneti beszüntetési támogatást nyújtsanak, az újjászervezés bevezető intézkedéseként, és flottaátalakítási programokat dolgozzanak ki, amelyek értelmében beszüntetik az állandó beszüntetési – selejtezési – támogatáshoz való hozzáférés korlátozásait. Az ilyen programokban részt vevő hajók további átmeneti beszüntetési, valamint modernizációs és energiahatékonysági támogatásban részesülnének. Részleges leállítási támogatást kapnának azok az üzemeltetők, akik a nagyobb régi hajókat kisebb, energiahatékonyabb darabokra cserélik. További gazdasági elemzés alapján szó lehet a halászatokra vonatkozó de minimis rendszer esetleges módosításairól. Javasolni fogunk továbbá olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók társadalombiztosítási járulékainak ideiglenes csökkentését. Számos konkrét intézkedés körvonalazódott a hal értékének emelésére az első eladási helyeken. A Bizottság terve, hogy az Európai Halászati Alap keretében elérhető finanszírozás mellett segítséget nyújtson a terület ad hoc projektjeiben. További intézkedéseket terveznek az energiatakarékos technológiákra történő átállás ösztönzésére, a válság gazdasági-társadalmi hatásainak enyhítésére és az EFF-alapok újraprogamozásának és kifizetésének megkönnyítésére. A fenti intézkedések átmeneti eltéréseket tartalmaznak az Európai Halászati Alap szabályaihoz képest, az EU-flotta jelenlegi helyzethez történő gyorsabb alkalmazkodásának támogatása és az átmeneti időszakban történő ideiglenes segítségnyújtás érdekében. Úgy vélem, hogy ezen intézkedések segítenek, hogy az ipar megkapja a kezdőlökést a strukturális alkalmazkodáshoz, miközben megkönnyítik az átállást a halászok, a hajótulajdonosok és a támogató szolgáltatások terén alkalmazott emberek számára az adaptációs időszakban. A Bizottság az iparággal folytatott nagyon fontos és építő jellegű megbeszélésen vesz részt a témában, és kezdeményezéseink az ipar általános támogatását élvezik. A Parlamenthez a bizottsági javaslattal kapcsolatban benyújtott hivatalos módosítások vonatkozásában el tudjuk fogadni a 13. preambulumbekezdésre vonatkozó módosítást, sőt, minden hajóra alkalmazni kell. Azonban a Bizottság nem tudja támogatni a 18(2) cikk módosítását, mert ez gyakorlatilag ellehetetlenítené a részleges leállításra vonatkozó intézkedés gyakorlati alkalmazását. Végezetül nagyon fontos, hadd fejezzem ki abbéli hitemet, hogy e folyamattal tovább ösztönözhetjük a közös halászati politikát, különösen az erőforrások fenntarthatóságával összefüggésben. Tisztában vagyok a nagyon rövid határidővel, és hogy ez kevés reakcióidőt hagy az Európai Parlamentnek. A halászati szektor előtt álló jelenlegi kivételes helyzetben bízom benne, hogy számíthatok a Parlament támogatására, és az említett intézkedések a lehető leggyorsabban elfogadásra kerülnek.

137

138

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, először egyetértek Borg úrral, hogy kár, hogy így kellett dolgoznunk, nem hivatalos dokumentumok alapján, amelyeket még nem fordítottak le minden nyelvre, mikor e Parlament már jó ideje kért intézkedéseket és figyelmeztetett a halászati ipart fenyegető komoly válságról. Természetesen, Borg úr, mi is elfogadtuk a sürgősséget a halászati szektorunkra való tekintettel. Hasonlóképp szeretném hangsúlyozni, hogy e javaslat, ahogy Borg úr jelezte, csak az intézkedési csomag egyik eleme, és nem rendelkezünk sem ütemtervvel, sem a szembeötlő részletekkel, amelyek lehetővé tennék az új de minimis intézkedések, az állami segítségnyújtás módosításai, a piac új közös megszervezésének irányvonalai, vagy az új ad hoc pénzügyi eszköz általános vizsgálatát, amelyre a Bizottság javaslata vonatkozik. Az Európai Halászati Alap Bizottság által javasolt módosítását illetően értékelem a rugalmasságra irányuló erőkifejtéseket, bár hasznosabb lett volna az Európai Parlament javaslatainak követése akkor, amikor azok elfogadásra kerültek, amely javaslatok jobban megfeleltek a válsághelyzetekre, például a motorok lecserélésére, és amelyek talán meg tudták volna akadályozni a selejtezéshez vezető meredek lejtőt, mely előttünk áll. Nagyon hálás vagyok továbbá, hogy Borg úr ma délelőtt olyan lelkesen vette be a Halászati Bizottságban javasolt különböző módosításokat, köztük az enyémet, és elfogadta, hogy a flottaátalakítási program keretén belül a juttatásokhoz való hozzáférés referenciaidőszaka magába foglalja 2008 első hat havának árbevételét, mely időszakban a legmagasabb volt a tüzelőanyagok ára, 2007 mellett – és ezt komolyan gondolom. Végezetül szeretnénk, ha az érintett tagállamok nagyobb erőkifejtéseket tennének a többi intézkedés mellett ezen intézkedések végrehajtására. A labda valóban az ő térfelükön van; gyorsan kell cselekedniük annak érdekében, hogy a lehető legjobban gondoskodjanak arról, hogy ezen és a függőben lévő intézkedések valóban segítenek a halászati ipar válságának enyhítésében. Nem szeretném, ha itt is megtörténne, ami az illegális, bejelentés nélküli és szabályozatlan halászatról szóló rendelet esetében, amikor a Tanács úgy határozott, hogy a rendelet 2009-ig nem lép hatályba. Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, júniusban felszólaltam a plenáris ülésen, és hangsúlyoztam, hogy szükség van arra, hogy Európában együtt, hatékony és pártatlan mechanizmussal oldjuk meg ezt a válságot, amely képes a sürgősségi intézkedések közösségi szintű elfogadásának lehetővé tételére. Mi, európai szocialisták örömmel látjuk, hogy az ágazat problémáira közösségi szinten érkezett válasz, és a javaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket mi, képviselők, akik többször megvitattuk őket, és a leginkább érintett tagállamok kormányai olyan régóta követelünk. Bízunk benne, Borg úr, hogy az ön által javasolt intézkedések segítenek, és rávilágítanak az európai flotta előtt álló két problémára: a tüzelőanyagoktól való túlzott függőségre és arra, hogy szükség van a halászati termékek forgalomba hozatalának fejlesztésére. Ahogy várható volt, egyetértünk a finanszírozási intézkedésekkel, egyesekkel jobban mint másokkal, például a halászati tevékenységek ideiglenes beszüntetésével és a motorok és a halászati felszerelés lecserélésével; nagy örömünkre szolgál továbbá, hogy a segély most először kiterjed a parti dolgozókra is, erre már többször felszólítottak a szocialisták. Üdvözöljük továbbá a saját bejelentésünket, miszerint több, szélesebb körű javaslat várakozik a sorára, például azok, amelyek célja a marketing és az árkialakító mechanizmus fejlesztése, a de minimis rendszer ebből következő növekedése, amely, mint említette, a gazdasági hatástanulmány eredményétől függ. Ahogy önök is tudják, az Európai Szocialisták Pártjában mi tartózkodtunk a javaslat módosításának lehetőségétől, hogy az önök kérése szerint ellenállás nélkül lehessen jóváhagyni a holnapi megbeszélésen, a célból, hogy a Halászati Tanács jövő év márciusában elfogadhassa. Philippe Morillon, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, nyilvánvalóan folytatjuk a vitát, amely során a ma délelőtti közel két óra után némi haladást értünk el a témában. Csak szeretnék röviden három kérdésre visszautalni, amelyeket lényegesnek tartok. Teljes mértékben megértjük a prioritásaikat, ami a jelentős olajfogyasztók közé tartozó halászflottáink problémáinak megoldására bevezetendő kivételes és átmeneti intézkedéseket illeti. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez nem válhat azok kárára, akik a jelenlegi követelményeknek jobban megfelelő halászati módszerek és felszerelés alkalmazásával csökkenteni tudták az energiától való függőségüket. Ez az elsődleges kérdés, amelyet pszichológiai szempontból úgy vélem, hangsúlyozni kell.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Másodszor, az önök által javasolt intézkedéseknek természetesen lesznek azonnali hatásai, de közép- és hosszú távra is átnyúlnak. Ezen intézkedések a piac szabályozását szolgálják, és rövid távon nem várhatunk varázsütésre megoldást e területen. Harmadik és egyben utolsó gondolatom, hogy mindez nem fogja megakadályozni, hogy folytassuk a vitát, amit a jelenlegi álláspontjuk kialakítása óta kezdtünk önökkel a közös halászati politika reformja kapcsán, amely lehetővé teszi, hogy a halászaink jobban tisztában legyenek a kapacitásukkal, és így elkerülhetők legyenek a zavarok, amelyek a teljes kifogható mennyiség és a kvóták hirtelen, figyelmeztetés nélkül történő megváltoztatásával járnak, és amelyek jövedelmezőség szempontjából nyilvánvalóan nagyon káros hatással vannak a halászati iparunk tevékenységeire. Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, a Bizottság közleménye és a tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat címe elegendő, hogy amennyiben kétség merült fel, megerősítse, hogy a javasolt intézkedések nem a halászati szektor társadalmi-gazdasági helyzetének jelenlegi romlásának megoldását célozzák. A halászati szektor túlnyomó többsége jogos követeléseinek kielégítése érdekében hozott szórványos intézkedések ellenére ismét olyan kísérletekkel találjuk szembe magunkat, amelyek a szektor romló pénzügyi helyzetét olyan intézkedések bevezetésére használják ki, amelyek tovább ösztönzik és gyorsítják a hajók számának csökkenését. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyetlen konkrét javaslat sem került előterjesztésre a két legfontosabb kérdésre adott válaszul: ez a tüzelőanyag, a dízel és a benzin árának emelkedése, valamint a hal árának kialakítása és emelkedése az első eladási helyen anélkül, hogy ennek megfelelően nőne a fogyasztók számára. Nem rendelkezünk anyagi erőforrásokkal, hogy koordináljuk és végrehajtsuk azokat az intézkedéseket, amelyek segítenek, hogy az ágazat megbirkózzon a tüzelőanyag árának emelkedésével, ugyanakkor több százmillió euró áll rendelkezésre a hajók száma csökkentésének elősegítésére, amit piaci intézkedésnek nevezünk. Senki nem akar nekilátni, hogy elősegítse a hozzáadott érték tisztességes elosztását a láncban. Alapvetően a Bizottság egy sor javaslatot terjeszt elő, amelyek lényegében nem megfelelőek, mert nem reagálnak a halászati szektor túlnyomó többségének igényeire. Ez mutatja, hogy végeredményben az egyetlen valódi célkitűzés e stratégiai gazdasági szektor jó részének elpusztítása. Jim Allister (NI). - Elnök úr, továbbra is sok üdvözlendő dolgot látok ebben a csomagban, de van egy maradandó aggályom, és ez a végrehajtás oly fontos kérdéséhez kapcsolódik. Biztos úr, hogyan gondoskodunk arról EU-szerte, hogy ezen intézkedések ne okozzák a versenyhelyzet torzulását? Nem a Bizottság bármely tevékenységéből eredően, hanem a jelenség miatt, hogy egyes tagállamok sokkal lelkesebbek a közkiadásokat illetően, és jobban segítenek az ágazatoknak mint más tagállamok, és ha egyesek tartózkodnak, míg mások lelkesek, nem lesz-e egyenlőtlen ezen intézkedések alkalmazása és lehívása, ami esetleg hatással lehet a versenyhelyzetre? Ezt hogyan fogják nyomon követni? Sőt, nyomon fogják-e követni, és milyen intézkedéseket tesznek, ha torzulás lép fel? A második gondolatsorom is kissé emelkedett, és különösen a flottaátalakítási programra koncentrál. Ezen belül önök külön támogatási intézkedéseket várnak azzal a feltétellel, hogy a program a flottakapacitás 30%-os állandó csökkenését eredményezi. Vegyük például az Egyesült Királyságot, biztos úr. Három alkotó országában, Skóciában, Walesben és Észak-Írországban a halászat decentralizált kérdés, a decentralizált kormányok hozzák a döntéseket. Teljesen elképzelhető, hogy bármelyikük előállhat egy flottaátalakítási programmal a saját régiójára, amelyben 30%-kal csökkenti a flottakapacitást. De az egész Egyesült Királyság területén nézve, mivel mások is rászánhatták magukat, nem biztos, hogy ez az átlagos végeredmény. Igazságos ez? A Bizottság tehet valamit ezen igazságtalanság enyhítésére? Röviden, a Bizottság vizsgálhat-e olyan lépéseket, amelyek azon országok esetleges egyenlőtlenségeivel foglalkoznak, ahol a regionális kormányok megteszik a magukét, míg a nemzeti kormányok nem? Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök úr, úgy vélem, hogy a javaslat által felvett politikai irányzat és az időzítése teljesen helyénvaló. Úgy vélem, ezek az európai tengereken tapasztalható helyzetnek megfelelő intézkedések. Szerintem ez a helyes út. Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a javaslatot, a legfőbb probléma, hogy működőképes-e vagy sem. Mivel a biztos úr sürgősséget kért, a Parlament sürgősséggel cselekedett, és lemondott a rendelet elemzésére és

139

140

HU

Az Euròpai Parlament vitài

módosításainak benyújtására irányuló jogáról. A probléma azonban abban rejlik, hogy tudjuk, vajon lehetséges-e ilyen összetett szabályok végrehajtása a tervezett időszakban. Egy záradék kimondja, hogy a csökkentésre irányuló terveknek november 30. előtt kell megkezdődnie. A hajók számának csökkentésére irányuló terveket azonban a tagállamoknak kell kialakítani, és ezen programok némelyikét jóvá kell hagynia az Európai Bizottságnak, mert a programok pénzügyi erőforrásai a meglévő Európai Halászati Alapból származnak. Ezen programok rendkívül összetettek és kötelező százalékokat tartalmaznak, egyes szabályok szinte áthatolhatatlanok, ahogy a biztos úr ma a 19(4) cikk esetén tapasztalta. Ez számomra jelentős problémának tűnik: vajon e javaslat részletessége működésképtelenné tenné az alkalmazását? Ha igen, az rendkívül sajnálatos lenne. Arra kérem tehát a Bizottságot, a biztos urat és a Főigazgatóság tisztviselőit, hogy nagyon alaposan gondolják át a javasoltak működőképességét, mert ha nem működőképesek a javasolt időszakon belül, nem éri meg az erőkifejtést, amit tőlünk most elvárnak. Elspeth Attwooll (ALDE). - Elnök úr, az ALDE képviselőcsoport üdvözli a rendeletjavaslatot, de osztja az általános érzést, hogy nem volt időnk teljesen átgondolt módosításokat benyújtani hozzá. Jó tehát azt hallani, hogy a Bizottság feljegyzi a délelőtt a bizottságban és a ma esti vita során kifejezésre juttatott aggályokat, és a Tanáccsal tárgyalásokat folytat ezen módosítások megtételére, ahol lehet. Két ilyen aggály a részleges leálláshoz kapcsolódik, mindkettő ahhoz, hogy nem csökkenti-e túlságosan a kapacitáscsökkentés célszámait, illetve ahhoz, hogy az egyes támogatásokat mire lehet felhasználni. Hasznos lenne a Bizottságtól megnyugtatást kapni e két dolog tekintetében. Ami a két módosítást illeti, szerintünk az elsőt hatékonyan taglalja a szöveg. Nagymértékben szimpatizálunk a másodikkal, mivel úgy véljük, célja az imént említett aggályok megoldása, de úgy érezzük, hogy a gyakorlatban rosszat tehet a kapacitáscsökkentésnek. Ezért az elsietett szavazás helyett, hogy elősegítsük a jogalkotási szövegbe való foglalását, arra kérjük a Bizottságot, hogy gondolja át az ötlet érdemeit, és a többi intézkedés kidolgozásáét, amelyek a tüzelőanyag-fogyasztás csökkentésére helyezik a hangsúlyt. Végezetül, egy személyesebb megjegyzés: rámutatnék a Bizottság közleményének két mondatára. Ezek a következők: „Elengedhetetlen e csomag olyan alkalmazása, amely szerte az Unióban gondoskodik a kiegyenlített játéktérről. Nem szabad torzítani az EU halászai közötti versenyhelyzetet, amely a tagállamok állami vagy közösségi alapok mozgósítására irányuló képességeiben rejlő különbségeiből ered.” Támogatom a kérdést, amely már felmerült, hogy ugyanígy nem lenne szabad torzítani a versenyhelyzetet a tagállamok ezen alapok mozgósítására irányuló eltérő hajlandósága miatt. Bízom benne, hogy minden lehetséges lépést megtesznek annak érdekében, hogy minden egyes halászati flottával rendelkező tagállam kihasználja rendelet által nyújtott lehetőségeket. Daniel Varela Suanzes-Carpegna (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, Borg úr, hölgyeim és uraim, e vitában számos dolgot kell elismernünk. Először, ha a halászati ipar nem szólt volna, hogy ami sok, az sok, nem lennénk itt az intézkedések elfogadására irányuló sürgősségen vitázva. Ez az első dolog. Másodszor, fel kell ismernünk, hogy az európai intézmények felkarolták ezt a tiltakozást. Különösen a Parlament a legutóbbi ülésén már elfogadott egy állásfoglalást a válságról. Mi több, el kell ismernünk, ahogy Borg úrnak mondtuk délelőtt, hogy a Bizottság szokatlan gyorsasággal lépett fel, és tárta elénk a ma megvitatott intézkedési csomagot. Ezt mindannyiunknak üdvözölnie kell. Akkor mindent elintéztünk? Korántsem. Ez még csak a kezdet. A Bizottság által benyújtott dokumentumot nevezhetjük kezdeti, első szakaszos dokumentumnak, amely a válsággal foglalkozik, ez egy segélyezési terv, amelynek középpontjában a flottaátalakítás áll. Most a Bizottságnak ugyanilyen sürgősen be kell nyújtania a tervet a második szakaszra, amely a flotta jövedelmezőségének növelését és a marketing fejlesztését célzó intézkedéseket, valamint a hal értékét az eladás első helyén emelő intézkedéseket tartalmaz, amely intézkedésekre egyelőre még nincs pontos ütemterv. Mindazonáltal a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak alkalmaznia kell az intézkedéseket, olyan gyorsan kell fellépniük, mint a Bizottság és a Parlament tette, és a kérésünkkel összhangban növelniük kell az importált haltermékek ellenőrzését és kiterjedt fogyasztói információs kampányokat kell indítaniuk halászaink érdekeinek támogatása érdekében.

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ha egy ilyen terv nem valósul meg, és az marad, ami ma előttünk van, Borg úr, mindössze egy őszinte és nagylelkű működésünk lenne, ami a halászati flottánk csökkentésére használja ki a jelenlegi válságot ahelyett, hogy jövedelmezőbbé tenné és megmentené az előtte álló súlyos válságtól. Luis Manuel Capoulas Santos (PSE). – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a halászati szektor a gazdaság azon ágazata, amely minden bizonnyal a leginkább megsínyli a jelenlegi olajsokkot. Ezt mindannyian tudjuk. Üdvözöljük tehát a Bizottság által ezen intézkedési csomaggal leadott politikai jelzést. Az Európai Parlament nem áll a gyors jóváhagyás útjába, ahogy képviselőtársaimtól is elhangzott. Tudjuk, hogy a probléma mértékét tekintve nincsenek csodálatos megoldások. Mindazonáltal a Bizottság javaslatait elemezve nem tudom leplezni mérhetetlen csalódásomat. Minden intézkedés egy irányba mutat: a hajók számának csökkentése felé. Még az állítólagos sürgősségi intézkedések, például az ideiglenes leállás is a flotta kötelező csökkentéséhez kapcsolódnak. Nem értem, hogy a 7. cikkben meghatározott intézkedések miért hagyják ki a motorok lecserélését, és azt is nehéz megérteni, hogy a flottaátalakítási programok miért terjednek ki azokra a hajókra, amelyek energiaköltségei a termelési költség több mint 30%-át teszik ki. Mi van a többi hajóval, biztos úr, a vonóhálós halászhajók kivételével szinte mindegyik ide tartozik. És mi a helyzet a part menti flottával, amely társadalmi szempontból igen fontos? Azt sem értem, hogy a részleges csökkentési program miért csak azokat a hajókat érinti, amelyek egy és ugyanazt a halászati felszerelést használják, és a flotta 70%-át képviselik, amely ugyanazt a felszerelést használja. Ez a követelmény, az új hajók támogatása érdekében történő 60%-os kapacitáscsökkentési szabállyal és e kapacitás 25%-os csökkentésére vonatkozó szabállyal teljes mértékben működésképtelenné teszi ezen intézkedést, ahogy kollégám, Casaca úr nemrégiben kifejtette. Biztos úr, megértem, milyen nehéz önnek megoldást találni az ilyen mértékű problémákra, de nem ringathatjuk a szektort abban az illúzióban, hogy a betegségei meggyógyítására törekszünk, amikor ez csak csökkentéshez és megszüntetéshez vezet. Jobb, ha nevén nevezzük a dolgokat és kimondjuk, mit csinálunk. Arra kérem tehát önöket, hogy a hétfői Tanácsig rendelkezésre álló idő rövidsége ellenére próbáljanak meg egyszerűsíteni és reális enni, hogy a pozitív politikai jelzés ne okozzon hatalmas csalódást az ágazatnak, amely nagy reményeket fűz hozzánk. Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, a szöveget, amely a jelenlegi gazdasági válságban halászati flottáink támogatását célzó intézkedési csomagot tartalmaz mindenki néhány órája kapta meg a Bizottságtól. A Bizottság sürgős, korlátozott időtartamú, többnyire szociális témájú intézkedéseket hoz, amit örömmel fogadunk. A szociális intézkedések a halász vállalkozókra és alkalmazottakra egyaránt vonatkoznak. Írországban egy néhány évvel ezelőtti bírósági döntést követően különleges helyzet állt elő, amelyben gyakorlatilag minden fedélzeti munkásunk vállalkozó, vagy részesedést kap, és otthon a mai napig kizárják őket a társadalombiztosítási segítségnyújtásból, amikor gazdasági okokból vagy az időjárás miatt nem dolgoznak, ezért üdvözlöm ezen aspektust. Az átmeneti szüneteltetési intézkedések tekintetében szeretném, ha a biztos úr megnyugtatna, hogy ezek mindazokra vonatkoznak, akik gazdasági okokból rövid leállásra kényszerülnek, és hogy a korlátozást, miszerint ezek csak azok számára elérhetők, akik részt vesznek az átalakítási programban a lehető legszélesebb értelemben alkalmazzák. A bármilyen értelemben vett átalakítás elegendő kell, hogy legyen ahhoz, hogy leállást hajtsanak végre ezen az adott területen. Nagyon üdvözlöm továbbá a részleges leállási segítségnyújtást, hogy lehetővé tegyük, hogy a halászok kisebb, éghajlatbarátabb és nagyobb energiahatékonyságú hajókra váltsanak. Emellett szeretném azt hinni, hogy a flottához való új hozzájárulásból eredő lecsökkent szén-dioxidkibocsátást a tagállamok elkönyvelhetik az éghajlatváltozási-csomag tehermegosztáshoz való hozzájárulásként, amely gyorsan közeleg felénk, és az éghajlatváltozási csomagot össze kell kapcsolnunk a tagállamok energiahatékony hajókra, kisebb hajókra és e konkrét terület csökkentésére irányuló erőkifejtéseivel. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy ösztönözzük a szövegben javasolt részleges leállást, mert ez lehetővé teszi, hogy a halászok, akik valóban szeretnék folytatni a halászást, akik generációk ismereteivel és tapasztalatával rendelkeznek, hogy folytassák, bár kisebb módon, amíg túljutunk az előttük álló gazdasági válságon.

141

142

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Köszönöm tehát az intézkedéseket. Őszintén remélem, hogy a tagállamok egyenletesen vezetik be őket. Nincs több pénz. Csak az EFF-ből. Ezzel átalakítjuk a pénzügyi helyzetet, de reméljük, hogy a tagállamok reakcióra irányuló erőforrásainak eltérő erőssége miatt nem versenyellenesek az intézkedéseink. Catherine Stihler (PSE). - Elnök úr, úgy vélem, mindannyian tisztában vagyunk a jelenlegi olaj- és tüzelőanyagárak negatív hatásaival. Az Age Concern Scotland még júniusban azt mondta, hogy a tüzelőanyagárak miatt még több sérülékeny embernek okoz majd nehézséget a téli fűtés. A jótékonysági szervezet szóvivője szerint, idézem: „A tüzelőanyagok árának minden százaléknyi emelkedése miatt körülbelül ezer ember él tüzelőanyag-szegénységben Skóciában.” Sokan közülük a legszegényebb nyugdíjasok közé tartoznak, akik nagyon alacsony fix jövedelemből, és már így is a létminimum alatt élnek. Ebben az összefüggésben joggal kérdezhetjük, hogy a Bizottság miért siet egy adott ágazat feltételezett megmentésére. Azért mondom, hogy „feltételezett” megmentés, mert szerintem meg kell kérdőjeleznünk, hogy a tanulmányozott EFF iránymutatások és esetlegesen a de minimis iránymutatások biztosíthatják-e a fenntartható halászati iparágat. Kétlem, hogy ez a csomag kielégíti a halászati ágazat néhány követelését, különösen, ha magasan maradnak a tüzelőanyagárak, és még mindig marad többletkapacitás. A Bizottság nemrégiben az EU halászati flotta túlzott kapacitásának mértékéről kiadott válaszából megtudtam, hogy a Bizottság becslései szerint, idézem, „néhány közösségi halászatban jelentős, átlagosan legalább 40%-os túlzott kapacitással” rendelkezünk. A közlemény és az azt kísérő tanácsi rendelet a túlzott kapacitás csökkentésének szükségességére vonatkozik. Gondoskodjunk ennek teljesítéséről. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, későre jár, ezért rövid leszek. Úgy vélem, fontos, hogy tudassam önnel, mit mondott az Ír Halászok Szövetsége júniusban, amikor először bejelentették ezt a csomagot. Szkeptikusak voltak, és azt mondták, létfontosságú, hogy minden ilyen javaslat jelentős anyagi támogatásban részesüljön. Úgy vélem, már kimondatott, hogy nincs több pénz, és most a rendelkezésre álló pénzösszegeket szervezzük újra. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban őszintének kell lennünk, mert ez a sürgősségi csomag más intézkedésektől vesz el, amelyekre szükség lehetett volna, ha az olajárak nem okozták volna a halászati szektor, sőt, a többi ágazat jelenlegi problémáit. Nagy kár, hogy az iparágnak ki kellett jönnie a tengerből az utcára, hogy teljesen reagáljunk. Ha már itt tartunk, e csomagnak vannak olyan részei, amelyeket ha végrehajtanak – és azt hiszem, ez a kulcsszó –, nagyon pozitívak lesznek. Úgy vélem, fontos, hogy a flották, amelyeknek hogy úgy mondjam, ki kellett szállniuk e rendelet bejelentése előtt, segítséget kapnak ezen intézkedések értelmében. A halászati iparban azonban van egy sor másik kérdés. Az egyiket ön említette, biztos úr, hogy a hal árai igencsak felmentek. Érdekelne (de talán már túl későre jár), hogy ön szerint ezt miként lehetne megoldani, mert ezen a területen tudunk valódi fejlődést elérni a halászati szektorban. Amikor a polgároknak problémája van, legyen szó mezőgazdasági termelőkről vagy halászokról, azt mondják, hogy Európa túl lassan reagál. Ebben az esetben nem reagáltunk nagyon gyorsan, de legalább volt némi sebesség abban, hogy idáig jutottunk. Azonban, ahogy mások is mondták, csak a papír van meg. Összetett, és kicsit olyan, mint a Lisszaboni Szerződés, és remélem, elfogadásra kerül – Írországban, természetesen, ahol a Lisszaboni Szerződés nem. Colm Burke (PPE-DE). - Elnök úr, üdvözlöm a Bizottság javaslatait. Tavaly ilyenkor ellátogattam saját választókerületembe, Castletownbere-be. Akkoriban, 2007 júliusában a halászok viszonylag rossz helyzetben voltak, ami az iparág egészét illeti. Tizenkét hónappal később most szembenézünk a problémákkal, és üdvözlöm a Bizottság által ma előterjesztett javaslatokat. Szükség van azonban arra, hogy a tagállamok a halászati iparághoz kapcsolódóan más területeken is reagáljanak. Ahogy a mennyiségről, a minőségről és az ellátásról szóló saját memorandumában felvetett kérdéskör igen fontos, és a lényege, hogy gondoskodjunk arról, hogy azok, akik termelik és biztosítják a halat, megfelelő jutalmat kapnak az elvégzett munkájukért. Úgy vélem, végeredményben, míg a fogyasztó fizet, a közbülső emberek lefölözik a profit nagy részét. Szerintem az egyik dolog, amin változtatnunk kell az önkéntes címkézés teljes területe. Be kell hoznunk ezt a mechanizmust, hogy egyértelműen be tudjuk azonosítani azt a terméket, amely az Európai Unión kívülről érkezik, és sok esetben, azt a terméket, amelyet nem a megállapított rendeleteknek megfelelően fognak ki, és nem teszünk eleget azon a területen, hogy gondoskodjunk az EU-n belüli egyenlő játéktérről mindenki számára. Úgy vélem, ez egy fontos terület,

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

amellyel foglalkoznunk kell. Míg üdvözlöm ezeket a rendeleteket és ezeket a javaslatokat, úgy vélem, végre kell hajtanunk azokat a rendeleteket, amelyek az Európai Unión kívülről érkező termékekre vonatkoznak. Avril Doyle (PPE-DE). - Elnök úr, szeretnék egy konkrét kérdést felvetni, ami ma délelőtt a Halászati Bizottságban merült fel, kollégám, Carmen Fraga Estévez és jómagam hoztuk fel. A 12(3) cikk szerint „A flottaátalakítási programoknak azokra a flottákra kell kiterjednie, amelyek energiaköltségei átlagosan legalább a termelési költségek 30 %-át teszik ki a program által érintett flotta 2007 évi árbevétele alapján.” Tudják-e garantálni nekünk itt, és jegyzőkönyvbe vehetjük-e, hogy 2008 első hat hónapját is figyelembe veszik ezen számok kialakítása során, mert kritikusan rossz hónapok voltak ezek a flotta energiakiadásainak tényleges százalékos emelkedése, különösen a flottáink sérülékenyebb aspektusai tekintetében. Catherine Stihler (PSE). - Elnök úr, mivel feltehetünk még egy kérdést, szeretném e kérdést a biztos úrhoz intézni. A részleges leállítási programok és a javaslat fényében, miszerint az állandóra visszavont halászati kapacitás 25%-át újra kiosztjuk az új hajók között, ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a káros támogatásokat ismét bevezetnénk a hajógyártásban? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, köszönöm szépen ezeket a felszólalásokat, és a számos kérdést, ami felmerült. Megpróbálok annyira válaszolni, amennyire csak tudok, mivel a Halászati Bizottságban és a plenáris ülésen a szokásossal ellentétben a javaslat sürgős jellege miatt nem volt elegendő időnk, hogy megvitassuk a javaslatokat. A de minimisszel kapcsolatban, mint azt említettük a közleményben, a következő néhány hétben és hónapban elvégezzük a szükséges gazdasági elemzéseket, és egy bizottsági javaslattal szeretnénk előállni, amennyiben lehetséges, ha a gazdasági helyzet azt mutatja, hogy ebben az irányban haladhatunk tovább, és ha a WTO szabályai megengedik, még az év vége előtt. Az ezt követő elég hosszú eljárás, amely során konzultációra kerül sor a tagállamok és az érintettek tanácsadó bizottságával, és a végső elfogadása a Bizottságban általában közel hat hónapot vesz igénybe. Az időkeret, amiről szó van tehát, meglehet, elég hosszú. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a de minimis nem jelent megoldást a flotta átalakítására, amire szükség van. Akár tetszik, akár nem, jelentős túlzott kapacitással állunk szemben, és ha nem teszünk ellene hatékonyan, soha nem találunk állandó megoldást. Már többször mondtam, nincs értelme pénzzel dobálózni anélkül, hogy megpróbálnánk a probléma valódi okát megkeresni, és most erre törekszünk. Hajlandók vagyunk azonnali és középtávú segítséget nyújtani a halászoknak, de azt is hangsúlyozzuk, hogy hatékony átalakításra van szükség. Különben vissza kell jönnünk ide, évről-évre, hogy ugyanazt a kérdéskört vitassuk meg. Ezért egyértelműnek kell lennem: a Bizottság nem áll készen arra, hogy egyszerűen pénzzel tömködje a problémát. Tehát nem kezdünk bele semmilyen állandó működési kiskapuba a halászok számára. Ezért kell tisztáznom, hogy valóban a problémával kell foglalkoznunk. Ez tehát a válaszom a de minimisről, amit vizsgálunk. A piaci intézkedéseket illetően további konkrétumokkal fogunk szolgálni, és pontosítjuk a helyzetet, mert több fronton szeretnénk ezt megvalósítani. Először több finanszírozást teszünk elérhetővé a termelői szervezetek és az ipar más szervezetei számára halászati tervek, marketingtervek, minőségi kezdeményezések, címkézési kezdeményezések, és szakmaközi kezdeményezések kidolgozása érdekében. És, ahogy más országokban, például Norvégiában láttuk, tapasztaljuk, hogy a termelői szervezetek miként segítik hatékonyan a halászati szektort. Mint azt közleményünkben is jeleztük, ezek nem új eszközök. A KPSZ és az EFF egyaránt kiterjedten taglalja őket. A gond csak az, hogy eddig az ipar és a tagállamok nem mozdították elő őket kellőképp. Az árkövető rendszerrel kapcsolatban az iparággal és a tagállamokkal együtt ismét felhasználjuk ezeket a többletismereteket arra, hogy nyomon követési eszközöket hozzunk létre az értékesítési lánc mentén, hogy az ágazat a jövőben hatékonyabban tudja megjósolni az árak alakulását. A Bizottság tanulmányt indított a kérdésben, amelyet szeptemberben fognak befejezni. Szélesebb értelemben vett politikai lendület tapasztalható a kérdésben. A legutóbbi európai csúcstalálkozó támogatta a Bizottság szélesebb körű kezdeményezéseit az élelmiszerárak és az árkialakítási mechanizmusok nyomon követésére. A költségvetési hatóságok szeptemberig további pénzt tesznek elérhetővé a hal árát nyomon követő rendszerre. Azonnal nekilátunk a munkának, először egy kísérleti projektet indítunk el e feladat témájában és módszerével, majd meghatározzuk a teljes árkövetési rendszert, amely 2009 vége előtt működésbe lép. A tanúsítással, a címkézési követelményekkel és az IEU mérséklésével kapcsolatos nagyobb irányítást illetően a Bizottság itt is pénzügyi támogatást nyújt az iparág kezdeményezései részére a piacfigyelés területén, és

143

144

HU

Az Euròpai Parlament vitài

különösen az ágazat tanúsítási, címkézési stb. jogi követelményeknek való megfelelősége nyomon követésével kapcsolatban. 2008 végéig tervezünk felhívásokat indítani ajánlattételre, amikoris az ágazat szervezeteit konkrét javaslatok kidolgozására kérnénk fel, és ezen projektek végrehajtása 2009-ben kezdődik. Majd 2009-ben megtartjuk a KPSZ teljes felülvizsgálatát is. Próbálom tehát jelzésképpen megadni a határidőket az előirányzott különböző piaci intézkedésekkel kapcsolatban. A Fraga asszony és Dolye asszony által felvetett referenciaidőszak kérdéséről csak ismételni tudom, hogy e javaslat előzetes értékelése azt jelzi, hogy belevághatunk. Tisztában vagyunk vele, hogy a tüzelőanyagok helyzete jelentős változáson ment át 2007. óta, és logikus lenne, ha a jelenlegi valóságot tükrözné e csomag célja. Mindazonáltal gondoskodnunk kell arról, hogy a 2007. és 2008-as referenciaidőszakra használt gazdasági adatok pontosan festik le az érintett flották és hajók gazdasági helyzetét. A kötelező 30%-os kapacitáscsökkentést még mindig fenntartjuk. A 2008. évi adatok használata közvetett módon a csomag még szélesebb körű alkalmazásához vezethet. Megerősíthetem tehát, hogy haladunk előre, és megfontoljuk ezt a javaslatot, ami a Halászati Bizottságtól érkezett ma délelőtt. Ami azt a kérdést illeti, hogy a javaslat a probléma okaival foglalkozik-e, szeretném leszögezni, hogy szerintem két elsődleges célkitűzésünk van: a túlzott kapacitás kezelése, mint azt említettem, hogy hosszú távon, jövedelmező módon sikerüljön a túlélés, és próbálunk segíteni a halászoknak, hogy tisztességes árat kapjanak a fogásért. Az imént körvonalaztam azokat az intézkedéseket, amelyeket e tekintetben javasolunk. A Morillon tábornok által felvetett kérdést illetően, azon intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket nem szabad végrehajtani azok kárára, akik már átestek az átszervezésen, és az Allister úr, Attwool asszony és mások által felvetett kérdést illetően, ez mind nagyon helyénvaló. Szeretném elmondani, hogy általánosságban véve amennyiben egyes tagállamok tovább csökkentik a kapacitást, az a többi tagállam előnyére válik, mert ha a kapacitáscsökkentéssel az erőkifejtés csökkentése is jár, több erőforrás és több piaci lehetőség lesz. Azonban, konkrétabban hadd mondjam el, hogy a javasolt ad hoc eszköz célja, amelyre nemsoká rátérek, az lesz, hogy igény alapú feltételeket határozzon meg, és ne az EFF-et kövesse, hogy például, felismerjük azok igényeit, akik már jelentős átalakításra vállalkoztak, valamint azokét, akik kevés EFF juttatást kaptak. A szociális segély kérdéséről, először, mindenkinek látnia kell, hogy ezen intézkedést miként határozzuk meg a gyakorlatban. Mivel az intézkedés csak a dolgozóknak ad juttatásokat, és a vállalatoknak nem, előfordulhat, hogy nem lesz szükség segélyezési elemekre. Ez tehát azt jelentené, hogy felgyorsulna az elfogadás folyamata. Amennyiben szükség van az állami segélyezési iránymutatások módosítására, elkészítünk egy bizottsági határozatot, ami általában két-három hónapot vesz igénybe. Az ír bírósági határozatot illetően elemezni fogjuk, hogy a munkások vállalkozóként történő meghatározása milyen esetleges hatással bír ezen intézkedés alkalmazására, és megoldást keresünk az Írországot érintő konkrét problémára. A kéréssel kapcsolatban, hogy a sürgősségi átmeneti leállást ne kössük az átalakításhoz (amelyet szintén Doyle asszony vetett fel), az átalakítás viszonylag lazán van megfogalmazva a csomagunkban, ezért tehát számtalan lehetőség áll a bajba jutott hajók előtt, hogy alkalmazkodjanak az új valósághoz. Kaphatnak most segélyt, és lesz hat hónapuk az alkalmazkodásra. Az átalakításhoz való kikötést azonban meg kell tartani a sürgősségi csomagban, hogy elérjük a kívánt eredményt. A McGuinness asszony által felvetett kérdésben, a pénzügyi követelményt illetően, kizárólag a halászati tevékenység átmeneti és végleges leállására vonatkozó pénzügyi követelmény becslések szerint 1,6 milliárd euró. A teljes pénzügyi követelményt 2 milliárd euró körül becslik. Az EFF 1. tengelyének programja ezen intézkedésekkel kapcsolatban becslések szerint 600 millió eurót biztosít, ehhez hozzáadódik a nemzeti társfinanszírozás, amely becslések szerint 250 millió euró körül lesz. A Bizottság becslései szerint továbbá 550 millió euró származik majd az EFF működési programjainak programozásából. Így összesen tehát 600 millió eurós hiány lenne. Ezért ott van az addicionalitás is. Nem csak az EFF-alapokat használjuk fel. További 600 millió eurónyi addicionalitás van. Ezen összeg jelentős részét a 2009-2010 évi pénzügyi keret felső korlátja 2. tételének ki nem utalt forrásokból finanszírozhatjuk, amelynek nagy része 2009-ben érkezik. Ezen addicionalitás hozhatja létre az előbb említett ad hoc eszközt. Az ad hoc eszköznek igény alapúnak kell lennie, ezért közvetlenül nem tükrözné az EFF juttatásainak arányait, hanem a flotta azon szegmenseit célozná, amelyeket át kell alakítani, de az EFF-ben nem találnak segítséget vagy azért, mert az adott tagállamnak nyújtott EFF-juttatás igen korlátozott, vagy azért, mert olyan területekhez kapcsolódik, amelyek nem

09-07-2008

09-07-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kapcsolódnak a konvergenciához, és ezért nagyon korlátozott juttatást kapnak az EFF-től, vagy azért, mert hatalmas igény áll fenn, és az EFF ezt nem tudja teljesíteni. Ez tehát a válaszom a pénzügyi juttatásokkal kapcsolatban. A felvetett kérdéssel kapcsolatban szeretném azt is hangsúlyozni, hogy míg rövid távon nem javasolunk semmit, ami varázsütésre megoldást nyújtana, azonnali háromhavi átmeneti leállást teszünk lehetővé 2008. július 1-jei hatállyal, és, mint említettem, rugalmas álláspontot veszünk fel az átalakítás meghatározásával kapcsolatban, ami pedig a további átmeneti leállási rendelkezéseket illeti, azoknak kéz a kézben kell járniuk a flottaátalakítási programmal. De ami az első három hónapot illeti, amíg általánosságban van átalakítás, a jogosultság is érvényes. Arra a kérdésre, ami azzal kapcsolatos, hogy a feltételrendszer miatt tudjuk-e tartani a határidőket, válaszom, hogy a feltételek többsége a részleges leálláshoz kapcsolódik, ami új eszköz, és nagyon sok vitával járt, míg idáig eljutott. A részleges leállás eltávolításával a hozzá kötött feltételeket is eltávolítanánk. Azonban biztos vagyok abban, hogy nem ezt akarják. Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság sürgetni fogja a tagállamokat és az iparágat, hogy foglalkozzanak a flottaátalakítási programokkal, és gondoskodjanak ezek megfelelő nyomon követéséről és megfelelő végrehajtásáról, hogy az előirányzott határidőket és megállapított feltételeket tiszteletben tartsák és betartsák. Ismét szeretném elmondani, hogy nem mondhatjuk, hogy minden intézkedés a hajók leállításához kapcsolódik. Igaz, hogy összességében folytatódik a leállás, de bevezetésre kerül a részleges leállás, és a részleges leállás annyit tesz, hogy a régi hajókat eltávolítjuk, és helyükre kisebb új hajókat hozunk, és ebben az értelemben az új hajók abszolút értékben kisebb kapacitással rendelkeznek. Valóban hatékonyan fogjuk csökkenteni a kapacitást, de ugyanakkor megfelelően foglalkozunk a tüzelőanyag-problémákkal is. Vannak a motorok helyettesítését és a felszerelés lecserélését célzó intézkedések, és vannak intézkedések, amelyeket körvonalaztam a piaci intézkedésekkel és a szociális segéllyel kapcsolatban. Ezért nem hiszem, hogy jogosan mondják, hogy egyszerűen a hajók teljes leállítását javasoljuk. Több más eszköz is van, és remélem, hogy a tagállamok ki tudják választani azokat, amelyek leginkább kezelni tudják az ágazat aggályait és jelenlegi helyzetét. Stihler asszony gondolatához, azzal kapcsolatban, hogy mindez káros támogatás lehet az új hajók építéséhez, hangsúlyoznom kell, hogy egyetlen fillért sem fizetünk olyan hajók leállításáért, amelyek kapacitása megmarad. A teljes leállításhoz nyújtott selejtezési támogatást fizetjük, és a leállított részekre fizetjük ki a selejtezési támogatást. Nem fizetünk állami támogatást a fennmaradó kapacitásra. Egyszerűen próbálunk olyan megoldást találni, amelyben a szükséges átalakítást kapacitáscsökkentéssel oldjuk meg, amelyet eddig teljes leállítással próbáltunk elérni, nem túl sikeresen, és amellyel remélhetőleg hatékonyabban foglalkozik az új eszköz, a részleges leállás. A részleges leállás és a teljes leállás kombinációja, a hajók esetleges motorcserével történő további működtetése, a fedélzeti modernizációs lehetőségek, stb. mind meglévő intézkedések, és az egész csomag a flottaátalakítási programon belül azt eredményezheti, hogy hatékonyan hajtjuk végre a kívánt kapacitáscsökkentést, amely az erőkifejtés csökkenését eredményezné, ami találkozna a halállomány egészségével kapcsolatos jelenlegi állapotokkal. Végezetül szeretném Stihler asszony első felszólalásával kapcsolatban befejezni, hogy csak ismételni tudom a jól ismert aforizmát: „átkozott vagy, ha megteszed, s átkozott, ha nem”. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra 2008. július 18-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Iles Braghetto (PPE-DE), írásban. – (IT) Üdvözlöm a halászati szektor problémáinak megoldását célzó rendeletjavaslat jóváhagyását. Ezen rendelkezések kétségkívül nem fogják megoldani e különlegesen összetett ágazat problémáit, ahogy az Európai Tanács a júniusi csúcstalálkozón felismerte, mivel adva van az erőforrások és a piac kettős szorítása, amely miatt az ágazat kevésbé tud ellenállni a gazdasági nyomásnak. A tüzelőanyag-válság nyomán ma jóváhagyott intézkedés új lehetőségeket és új forgatókönyveket fog megnyitni. A halászati vállalkozók számára fontos, hogy minden felmerülő lehetőséget megragadjanak. Ne feledjük, hogy a tüzelőanyag árának növekedése, ami néhány hónap alatt kétszeresére emelkedett, nem semmisítette meg az eddigi kereseteket, de emiatt a vállalkozók immár veszteségesen működnek. A rendelet gondoskodik egy különleges átmeneti intézkedésről, 2010. december 31-i határidővel, amely célkitűzése a közösségi flotta gyorsabb alkalmazkodásának támogatása a jelenlegi helyzethez, az átállási időszak társadalmi és gazdasági

145

146

HU

Az Euròpai Parlament vitài

hatásainak enyhítése. A csomag középpontjában főként a halászati erőkifejtés, a túlzott kapacitás csökkentése, és a modernizáció, valamint a flották átalakítása áll a tüzelőanyagokra való jelentős támaszkodás problémájának megoldása céljából. Az egyéb intézkedések célja az energiahatékonyság fejlesztése és a halászhajók kibocsátásának csökkentése, valamint a környezetkárosító halászati technológiák, például a fenékvonóhálós technológiákról való átállás ösztönzése. Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban – A Bizottság által javasolt sürgősségi csomag egy lépés európai halászok előtt álló bizonytalan helyzet beszüntetésére. Figyelembe kell venni az ír halászok néhány komoly aggályát. Miként kerül a 2 milliárdos segély elosztásra? Flottánként, vagy kvóta elosztás szerint? Továbbá, mit tesznek a fenékvonóhálós halászhajókkal, amelyek a jelenlegi európai flotta nagy részét alkotják, és fennáll a veszély, hogy a most javasolt sürgősségi csomag eltörli őket? Ez nagyban érinti az ír halászokat, mivel Írország kísérletezett a fenékvonóhálós halászhajók alternatíváival, és eddig nem jártak sikerrel. Ez elfogadhatatlan, ha Írország továbbra is szeretne halat biztosítani az EU többi részének, és el szeretnék látni a családjaikat. Az Európai Közösségben Írország rendelkezik a legnagyobb partvidékkel. A közös halászati politika nem vált be Írország számára. Az ír halászok nehéz időkön vannak túl, de már nincs a kezükben az irányítás, hogy túljussanak a bajaikon. Elérkezett a változás ideje. Itt az ideje, hogy ismét az ír halászok legyenek az ír vizek urai.

24. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 25. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.45-kor berekesztik.)

09-07-2008