2008. MÁJUS 21., SZERDA

21-05-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. MÁJUS 21., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor nyitják meg.)

2. Köszöntés Elnök. − Hölgyeim és uraim, nagy örömömre szolgál, hogy körünkben üdvözölhetem a Mexikói Kongresszus Guadarrama szenátor által vezetett küldöttségét, amely a hivatalos galérián foglalt helyet. Szívélyes üdvözletünkről biztosítjuk Önöket! (Taps) A küldöttség részt vesz az EU-mexikói Parlamenti Vegyesbizottság mai, hatodik ülésén. Mexikó az Európai Unió fontos partnere, és az ülésre a Mexikó és az Unió közötti kapcsolatok fontos időszakában kerül sor. A múlt hétvégi limai csúcstalálkozó igazolta, hogy érdekeink számos területen egybeesnek. Ott egyébként alkalmam nyílt beszélni elnökükkel, Felipe Calderónnal is. A Parlamenti Vegyesbizottság napirendjén szerepel az éghajlatváltozás is, így bizonyos vagyok abban, hogy mostani plenáris ülésünket Önök is nagy figyelemmel kísérik. Sikeres strasbourgi tartózkodást kívánok mexikói partnereinknek és barátainknak!

3. Időközi jelentés az éghajlatváltozás tudományos tényeiről: eredmények és a döntéshozatalt segítő ajánlások (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk Florenz úr időközi jelentése (A6-0136/2008) az éghajlatváltozás tudományos tényeiről: eredményekről és a döntéshozatalt segítő ajánlásokról (2008/2001(INI)). Karl-Heinz Florenz, előadó. − (DE) Elnök úr, Biztos úr, soros Elnök úr, üdvözlöm Önöket az Európai Parlamentben. Mi késztette arra az Európai Uniót, hogy létrehozza az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságot? Ez mutatkozott a helyes megközelítésnek annak az általános szemléletnek a megfogalmazásához, amellyel mi, az Európai Unió, reagálni kívánunk erre a kérdésre. Amennyiben szeretnénk elősegíteni, hogy ez a kérdés nemzetközi szinten is napirenden maradjon – miként azt Stavros Dimas a Bizottság részéről oly sikeresen teszi – akkor az Európai Uniónak, az Európai Parlamentnek képviseletében magunknak is közzé kell tennünk elgondolásainkat. Más szavakkal, közzé kell tennünk, hogy mire is gondolunk e téma kapcsán. Végül is, Európának jeleznie kell, miként is kezeli az ügyet, milyen megközelítést is alkalmaz más országok és földrészek velünk egy irányba haladásának bátorítása érdekében. Igen fontos, hogy tevékenységünket a téma tudományos elemeinek vizsgálatával kezdjük. S ezekről is szó esik ma. Az ilyen elemekre való összpontosítás sohasem jár együtt valamiféle kellemes hangvételű jelentés benyújtásával, hiszen itt napjaink helyzetének leírása történik. A tényekkel nem lehet alkudozni, engedni egy kicsit itt, egy kicsit ott. A tények magukért beszélnek. A közölt tényeket számtalan tematikus stratégia megvitatása révén kapcsoltuk egybe. E munkába, Brüsszelben és Strasbourgban, két Nobel-díjas tudóst is bevontunk. Elnök úr, Ön egy ragyogó vitát szervezett az éghajlatváltozással kapcsolatban, és kiemelkedő fontosságú beszéddel járult hozzá a rendezvényhez. Beszéde nagy megelégedettségemre szolgált, és arra ösztönzött, hogy megkétszerezzem erőfeszítéseimet. A világ különböző részeit képviselő nemzetközi szervezetek számtalan szakértőjének véleményét hallgattuk meg barátom, Guido Sacconi kitűnő, az ügyeket nagyszerűen kezelő elnöklése mellett. Sikerült meghívnunk néhány bírálónkat is, de sajnálatos módon nem igen éltek a lehetőséggel, miután nem kívánták kritikájukat nemzetközi vizsgálódásnak alávetni. A bírálatok publikálása úgy, hogy elzárkózunk azok szakmai ellenőrzésnek való kitételétől, nem valami dicsőséges dolog. Üdvözöltem volna legalább egy-két kritikusunk felbukkanását a nemzetközi vitában.

1

2

HU


Számos kitűnő dolgozatot olvashattunk. Bevontuk munkánkba az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportot (IPCC), konzultáltunk az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezettel (FAO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programjával, a Német Szövetségi Köztársaság éghajlat-változási konferenciájával, de másokkal is. Az eredmény a kezünkben lévő adatok gyűjteménye. Ez nem valamiféle harcos dokumentum, amint azt barátaink némelyike esetenként állítja. Ez puszta helyzetjelentés, amelynek alapján meghatározhatjuk, merre is haladjunk. Az érvelések egyértelműen mutatják, hogy a tudomány oldaláról teljes az egyetértés abban, mire építve is folytathatjuk munkánkat. Egyetértés mutatkozik azt illetően, hogy miként mérhetjük fel az emberi eredetű hatásokat. Ezzel foglalkozik a 3. cikk. Elegendő információval rendelkezünk annak kinyilvánításához, hogy fontos azon célunk elérése, hogy a globális átlaghőmérséklet jövőbeni emelkedése legfeljebb 2 C haladja meg az iparosodás előtti értékeket. Mit is kell tehát tennünk a jövőben? Európában a fenntarthatóság három pillérén, tehát a termékek, a társadalom, és természetesen a gazdaság fenntarthatóságán nyugvó új, harmadik ipari forradalom véghezvitelére kell erőinket koncentrálnunk. Ez nem teher: ez hatalmas lehetőség, amelyet magunknak kell – jövőképünkkel egyetemben – továbbfejlesztenünk. Egy dolog biztos: az éghajlat-vita gondjainknak csak egy kisebb elemét jelenti. Vitát kell folytatnunk a fenntarthatóságról is. Az tekinthető ténynek, hogy mindössze 500 év alatt annyi energiát pazaroltunk el, amelynek kialakulásához évmilliókra volt szükség. És korántsem rendelkezünk a válasszal arra a kérdésre, hogy gyermekeink, és gyermekeink gyermekei miként lesznek képesek saját energiaforrásaikat előteremteni. Hatalmas lehetőség előtt állunk. Legyen merszünk kreatívnak lenni! A kőkorszak nem azért ért véget, mert kifogytunk a kőből. Hadd mondjam el, hogy a kőkorszak azért ért véget, mert mi, politikusok bátrak voltunk, meg mertük ragadni a jövőt, mertünk gyermekeinkre gondolni, erre a mi földünkre gondolni! (Taps) Elnök. − Nagyon köszönöm Florenz úr, az Elnöknek szóló kedves szavait is. A kedves megfontolások kifejezése tekintetében az Öné inkább a kivételek, semmint a szabályok közé sorolható. Miután tisztem az, hogy objektív és semleges legyek, visszatartom magam attól, hogy elidőzzek annál, hogy itt nagyon ritkán hangzanak el dicséretek, és különösen az egyazon képviselőcsoporthoz tartozók részéről. Így, ami most történt, az igazán eseményszámba ment! Janez Podobnik, hivatalban lévő elnök. − (SL) Elnök úr, Florenz úr, hölgyeim és uraim, most már bizonyítottnak tekinthetjük, hogy az ember felelős a nagy éghajlatváltozásért, és a bekövetkezett változások jelentős kihatással vannak a természetre és az emberi társadalomra, egyaránt. Az is biztos, hogy amennyiben nem cselekszünk gyorsan, ha jelen századunk során nem csökkentjük jelentős mértékben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, akkor földünk hőmérséklete tovább emelkedik. Ennek pedig általános károk és pusztulás lesz a következménye. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) 2007 novemberében, Spanyolországban közzétett negyedik „Értékelő jelentése” az eddigi legteljesebb és legmegbízhatóbb tudományos értékelésnek tekinthető az éghajlatváltozás témájában. A jelentés megállapítja, hogy minden kétséget kizáróan az éghajlati rendszerben felmelegedés megy végbe, és az elmúlt ötven évben az átlagos globális hőmérsékletben bekövetkezett emelkedés legvalószínűbb okozója az üvegházhatást okozó gázok antropogén koncentrációja. Az IPCC által 1990 óta közreadott, helyzetértékelő jelentések azt mutatják, hogy az éghajlatváltozással, illetve annak következményeivel foglalkozó tudomány az elmúlt években jelentősen fejlődött. Ez több tényezőnek tudható be. Így, az éghajlat módosulásáról szerzett mind több bizonyítéknak, a tudósok kemény munkájának, és a tudományos felfedezések korábbinál hatékonyabb közzétételének. Amint az Florenz úr, szerintünk néhány, az adott téma mai ismeretéhez képest is jelentős, új megállapítást tartalmazó jelentésében megfogalmazódik, a helyzet meglehetősen súlyos ahhoz, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklését előidéző politikák azonnali kimunkálása és végrehajtása mellett döntsünk. Amint azt mindannyian tudjuk, ez volt az oka, hogy múlt év márciusában az európai állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy határozott, egyben az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentése melletti elkötelezettséget tartalmazó üzenetet intéznek a nemzetek közösségéhez. Az Európai Unió eltökélt abban, hogy egy összehangolt éghajlat- és energiapolitikán keresztül eleget tegyen kötelezettségeinek. Másodszor, különleges figyelmet szentel majd az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások, a bioüzemanyagok, a széndioxid befogás és tárolás, és általában az alacsony szén-tartalmú gazdaságra való áttérés kérdéseinek.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Szeretném az Európai Tanács legutóbbi döntéseire is emlékeztetni Önöket, hölgyeim és uraim! Amint már említettem, múlt évben az Európai Unió határozott, nagy ívű elkötelezettségeket tett az éghajlat- és energiapolitikával összefüggésben. Most, 2008-ban, elérkezett a cselekvés ideje. A múlt év decemberében, Bali szigetén megrendezett Éghajlat-változási Konferencián fontos áttörés következett be: nemzetközi tárgyalás-sorozat vette kezdetét, amelyben mindenki, így a fejlett és a fejlődő országok is részt vesznek. Magát a folyamatot a Bali Akcióprogram körvonalazta. Az Európai Unió eltökélt abban, hogy az éghajlatváltozás és az energiapolitika terén fenntartja eddigi nemzetközi vezető szerepét, az ENSZ Megállapodás keretében folyó tárgyalásokhoz, és különösen annak ez évi, poznani üléséhez, biztosítja a szükséges ösztönzést. A cél az, hogy 2009-ben, Koppenhágában egy ambiciózus, átfogó és integrált éghajlat-változási megállapodás szülessen a 2012-öt követő időszakra vonatkozóan. Olyan megállapodás, amely összhangban áll az Európai Unió azon célkitűzésével, hogy földi éghajlatunk hőmérséklete ne emelkedjék két foknál többel. Az Európai Unió azzal is elő kívánja ezt segíteni, hogy teljesíti az Európai Tanács 2007 tavaszi ülésén kijelölt célokat. Az előttünk álló legfőbb kihívás az, hogy miként valósítható meg a biztonságos és fenntartható alacsony szén-tartalmú gazdaságra történő átmenet úgy, hogy az megfeleljen az Európai Unió fenntartható fejlődése, versenyképessége, megbízható energiaellátása, élelmiszerbiztonsága, egészséges és fenntartható pénzügyi helyzete kívánalmával. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm a ma nekünk biztosított lehetőséget, hogy – Florenz úr előterjesztésében – megvitathassuk az éghajlatváltozással foglalkozó időközi bizottság jelentését. Gratulálok Florenz úrnak, kitűnő munkájához. A jelentés megerősíti az Európai Parlament támogatását egy, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel összefüggő, ambiciózus közösségi politika iránt. Hadd ragadjam meg az alkalmat, Elnök úr, hogy megköszönjem az Európai Parlament valamennyi tagjának azt a folyamatos támogatást és alapvető hozzájárulást, amelyet éghajlat-politikánk előmozdítása, a közvélemény tudatosságának erősítése, és más országok parlamenti képviselőinek tájékoztatása terén biztosítottak. Elnök úr, szeretnék arra a fontos szerepre is rámutatni, amelyet Ön játszott az Unió éghajlat-változási politikájának előmozdításában. Meggyőződésem, hogy Ön és az Európai Parlament képviselői továbbra is a korábbi elkötelezettséget tanúsítják, s így a rendelkezésünkre álló rövid két év alatt, 2009 végére, Koppenhágára kidolgozhatunk egy megállapodást. Ezzel képessé válhatunk arra, hogy a földünket fenyegető nagy veszéllyel hatékonyan szálljunk szembe. Az Unión belül, ahol az éghajlat- és energiapolitikai intézkedési csomaggal összefüggő viták felerősödnek, és a nemzetközi tárgyalásokon is számba kell vennünk az összes lehetséges eszközt, és a lehető legerőteljesebben össze kell fognunk. Szem előtt tartva a 2009 decemberi Koppenhágai Konferenciát is, élnünk kell az EU kezdeti, helyzeti előnye adta lehetőséggel. Két tényező játszott közre abban, hogy meghozhattuk a Balin meghozott fontos döntéseket: Európa globális vezető szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) tudományos megállapításai. E megállapításoknak köszönhetően számos világpolitikai személyiség elfogadta, hogy valóban sürgős intézkedésekre van szükség. E tudományos jelentések sorozata lehetővé teszi a polgárok és politikai vezetők, köztük képviselők számára, hogy jobban megérthessék, hogy milyen kihívással és súlyos fenyegetéssel is kerülünk szembe, ha nem állítjuk meg az éghajlatváltozást. Úgy gondolom, talán mindannyian egyetértünk abban, hogy tudományos bizonyítást nyert az, hogy sürgős, határozott intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozás leküzdésére. Ezeket az intézkedéseket foglalja össze az előttünk fekvő jelentés. E jelentés, minden korábbinál tisztábban tudatosítja bennünk az IPCC és más források 2007-es tudományos üzenetét. A tudományos vita, hogy vajon az emberi tevékenység váltotta-e ki az éghajlatváltozást, az azzal kapcsolatos fenntartások miatt évtizedeken keresztül folyt, és megakadályozta az erőteljes intézkedések meghozatalát. A vitának most már vége. Ez nem jelenti azt, hogy minden kérdés megválaszolást nyert, vagy, hogy minden részletet értünk. De eleget tudunk annak leszögezéséhez, hogy az energiabiztonság, a gazdasági, környezetvédelmi és szociális megfontolások tekintetében az ambiciózus intézkedések gyors elfogadása érdekünkben áll. Nemcsak, hogy nem rendelkezünk a kivárás luxusával, de ami rosszabb, az időnk is rendkívül rövid. Amennyiben a globális felmelegedést 2 Celsius fok, tehát azon szint alatt kívánjuk tartani, amely fölött elveszítjük a környezeti hatások korlátozásának vagy éppen visszafordításának lehetőségét, akkor az üvegházhatás okozó gázok kibocsátásának az elkövetkező 10-15 éven belül el kell érnie csúcspontját. Hosszú távon, hogy lehetőségünk legyen a 2°C mértéken belül maradnunk, a globális kibocsátást 2050-re az 1990-es szint 50 százalékára kell lecsökkentenünk. Ennek elérése érdekében radikális változásokat kell végrehajtanunk az energiatermelés és felhasználás módozataiban. Globális méretekben át kell térnünk az

3

4

HU


alacsony CO2-tartalmú gazdaságra, és kicsiny, de jelentős változtatásokat kell tennünk mindennapi életünk számos elemében is. Amire szükségünk van, az nem marad el attól, amit úgy hívhatunk, hogy zöld forradalom. Az IPCC-jelentések egyértelművé tették, hogy még a kibocsátások leszorítását célzó nagyra törő intézkedésekkel is – valószínűsíthetően – elkerülhetetlenné válnak bizonyos súlyos éghajlat-változási következmények. A nemzetközi közösségnek tehát készen kell állnia az azokkal való megbirkózásra. Ehhez segítség kell, méghozzá elsődlegesen a várhatóan a legsúlyosabb problémákkal is szembekerülő, a fejlődő országok körén belül is legsebezhetőbb országoknak. Most rátérnék az ENSZ-tárgyalásokra. Tudjuk, kevés az időnk, hiszen legfontosabb prioritásunk, hogy 2009-ben, Koppenhágában egyezségre jussunk. Egy, a tudományos megállapítások alapján kitűzött ambiciózus célokkal összhangban álló érdemi, átfogó megállapodás aláírása, tekintélyes kihívást jelent. Célunk az, hogy meggyőzzük nemzetközi partnereinket, írják alá a megállapodást. Ez hatalmas vállalkozás. Az EU-nak továbbra is mindeddig sikeres stratégiáját kell követnie. Ez azt jelenti, hogy kedvező eredményeket kell elérnünk itthon, és azt kell igazolnunk külföldi partnereink felé, hogy az ambiciózus intézkedések elfogadása nem ellentétes érdekeikkel, és nem akadályozza gazdasági fejlődésüket sem. Az egyik kihívást az jelenti, hogy biztosítsuk a fejlett országok csatlakozását azon erőfeszítésünkhöz, hogy a kibocsátást a 2°C-os célnak megfelelő szint alá szorítsuk. Ez a 2020-as kibocsátás 25-40 %-os mérséklését jelenti az 1990-es szinthez képest. Nem köntörfalazok: felszólítjuk az Egyesült Államokat, hogy feleljen meg a kihívásnak! Az előrelépés akadályozása helyett, bátorítsa azt! Amint azt mostani amerikai látogatásuk alkalmával is megtapasztalhatták, azt ott folyó viták a helyes irányban való elmozdulást jelzik. Mi azonban, nyilvánvalóan, az eddigieknél sokkal többet várunk tőlük. Miközben együttműködünk a fejlett országokkal, törekednünk kell arra is, hogy a fejlődő országok, és mindenekelőtt köztük is a fejlettebbek, kötelezzék el magukat a kibocsátás-csökkentés ambiciózus célja mellett. A kibocsátás csökkentésének számos útja lehetséges. A csökkentés számos jelentős és kedvező hatást hoz magával az energiabiztonság, az emberi egészség, és általában is a fejlődés terén. A 2009-es megállapodásban ebbe az irányba mutató intézkedéseket kell kidolgozni, és támogatni. Itt is, úgy vélem, a dolgok jó irányba fordultak. A korábbinál erőteljesebben tudatosult, hogy fel kell vennünk a küzdelmet az éghajlatváltozással. Ugyanakkor, a pótlólagos kedvező hatások is mind egyértelműbbé válnak, legyen bár szó az energia védelméről, az emberi egészségről, vagy a gazdasági fejlődésről, amely nemcsak védelemben részesül, de valószínűleg nyer is ezen intézkedések révén. A Bizottság képviselőinek közelmúltbeli kínai látogatása azt igazolta, hogy kínai partnereink teljes mértékben tudatában vannak a hazai intézkedési kényszernek. Már hozzáfogtak a feladatok végrehajtásához, és folytatják erőfeszítéseiket. Mind két-, mind multilaterális síkon támogatnunk kell őket. Az elkövetkező hónapokban és a jövő évben számtalan lehetőségünk lesz arra, hogy elfogadtassuk az üzenetünkben foglaltakat. Például, ott lesz a G-8-ak Konferenciája, a G 8 + 5-ök találkozója, amelyen a japán elnökség az éghajlatváltozásra helyezi a hangsúlyt. További lehetőségeket nyújt majd az ENSZ égisze alatt született, a világ vezető gazdaságait érintő kezdeményezés, továbbá az EU különböző kétoldalú, éghajlatváltozáshoz kapcsolódó együttműködési programjai. Élni kívánunk mindezen lehetőségekkel. Meggyőzzük partnereinket a sürgős lépések megtételének szükségességéről, arról, hogy markáns, végrehajtható politikát kell az energiával és az éghajlatváltozással összefüggésben kialakítani. Fellépésünk során mindenkor utalnunk kell a lépéseinket alátámasztó tudományos megállapításokra, illetve vissza kell utalnunk a tétlenségből vagy nem megfelelő intézkedésekből fakadó következményekre! Amint tudjuk, a közösen képviselt jövőkép jelenti a bali ütemterv szerinti tárgyalások központi kérdését. Nagyon fontos, hogy a jövőképről a rendelkezésünkre álló, meggyőző tudományos vélemények alapján folyjanak a tárgyalások. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a tárgyalások a tudományos megállapításokhoz kapcsolódóan folyjanak. Bizonyos vagyok abban, hogy Önöknek is a Bizottságéhoz hasonlóan fontos szerep jut üzenetünknek a partnerekhez, polgárainkhoz, és azok parlamenti képviselőihez való eljuttatásában. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Biztos úr, elnézést, hogy késtem, de visszafogtam a sebességet éghajlatunk védelme érdekében. Mai központi vitánk az éghajlatváltozás tudományos adataihoz kötődik. Mindenekelőtt, szeretném megköszönni képviselőtársunk, Karl-Heinz Florenz kitűnő munkáját, állhatatos, az ügy melletti elkötelezettségét. Hölgyeim és uraim, az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos ismeretek ma már megalapozottnak tekinthetők. A témával foglalkozó szakértők többségének véleménye szerint már nem lehetnek kétségeink

21-05-2008

21-05-2008

HU


a globális felmelegedés valós tényként történő elfogadását illetően, illetve, hogy mindez az emberi tevékenységnek tudható be. Néhány másként gondolkodó megkérdőjelezi e tény realitását, de nem nyújt meggyőző bizonyítékokat a kételkedéshez. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság időközi jelentése a megoldás megtalálásához vezető folyamat első szakaszát képezi. Szinte mindannyian egyetértünk abban, hogy a globális hőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szintet két fokkal meghaladó szinten meg kell állítanunk, miközben észben tartjuk azt is, hogy lényegében nekünk a két foknál is mérsékeltebb emelkedés elérésére kellene törekednünk. Az éghajlatváltozásról folyó vita azonban nem ragadhat le a statisztikai adatok ütköztetésénél. Amikor az éghajlatról beszélünk, akkor olyan dolgokat említünk fel, mint az északi sarkvidék jégtakarójának olvadása, a sivatagosodás, a globális felmelegedés, egyes állatfajok kipusztulása, és különösen az olyan elemeket, amelyek az emberi kipusztulás tekintetében járhatnak katasztrofális következményekkel. Az emberiség egészét érintő kihívással állunk szemben. Éppen a legszegényebb afrikai, ázsiai, közép- és latin-amerikai országokat sújtják a változások, ahol is éghajlati eredetű migrációval számolhatunk. A szélsőséges éghajlati feltételek következtében a menekültek új típusa jelenik meg a színen. Ők már nem politikai vagy gazdasági okok miatt kelnek útra, hanem az éghajlat miatt. Fennáll emellett az élelmiszerválság veszélye is, miután csökken a megművelhető területek nagysága. Amikor az ivóvíz-források elapadnak, a feszültség emelkedik, háborúk törhetnek ki az erőforrások feletti ellenőrzés megszerzése érdekében. Hatalmas a felelősségünk. Már nem az éghajlatváltozás lényegére való rákérdezésnél tartunk, hanem mindannyiunknak együtt kell működni a megoldások fellelése és végrehajtása érdekében. A Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági, valamint Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságai most foglalkoznak a éghajlatváltozás terén szükséges fellépésre és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó bizottsági csomag elemeivel, így a kibocsátási kvóta-kereskedelem rendszerével, az éghajlatváltozás terheinek megosztásával, a karbon-befogással és tárolással, a megújuló energiák kérdésével. E Bizottságok PPE-DE képviselőcsoportjának tagjai, amint a PPE csoport egésze is, érdemben részt vesz e munkában. Komoly vitára számítunk, és készek vagyunk az együttműködésre, hogy már az első olvasatkor kompromisszumos megoldásra leljünk. Alapvetően fontos, hogy a Parlament és a Tanács még az európai választások előtt megállapodásra jusson. Hölgyeim és uraim, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az Európai Unió, nemzetközi partnereivel szemben, felvállalta a globális vezető szerepét, és azt meg is kell őriznie. Amennyiben nem vesszük komolyan azon feladatunkat, hogy – amint ezt Ön, Biztos úr említette – az USA-t és a többi országot, mint Kínát, Indiát, a klímaváltozással szembeni küzdelmünkhöz való csatlakozásra bátorítsuk, akkor ki fogja ezt megtenni helyettünk? Európának 2008 decemberére, a 2009 decemberben, Koppenhágában aláírni tervezett megállapodás irányát meghatározó poznani világkonferenciára egységet kell felmutatnia. A kihívás globális, de Európa képezi azt az erőt, amely meggyőzheti partnereit, hogy csatlakozzanak küzdelméhez. Nekünk előkészületeket kell tennünk gyermekeink és az ő gyermekeik jövőjének megalapozására! Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében – (DE) Elnök úr, a szocialista képviselőcsoport lépett annak érdekében, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság létrejöjjön, és amikor az ezzel kapcsolatos indítványunkat előterjesztettük, minden korábbinál erőteljesebben élt bennünk a meggyőződés, hogy az európai, sőt, a nemzetközi politika tekintetében is döntő szakaszhoz érkeztünk. Hiszen amit e bizottságtól várunk, az egy Herkuleshez méltó feladat, amelyet nemcsak itt, e Házon belül kell végrehajtanunk. Az ügyek, amelyekkel foglalkozik – ezt el kell mondanunk – monumentális feladatot képeznek. Olyan feladatot, amely – ahogyan mi németek mondjuk – egy évszázadra elegendő. Valóban, olyan kérdésekről van szó, amelyeket ebben az évszázadban kell megoldanunk, ellenkező esetben sok minden visszavonhatatlanul elveszik a jövő nemzedékei számára. Üdvözlöm tehát, hogy a vita e Ház tagjai túlnyomó többségének egyetértését tükrözte azt illetően, hogy erőteljes erőfeszítéseket kell tennünk a jelentkező kihívások kezelésére. Ennél fogva szeretnék csatlakozni a Karl-Heinz Florenznek kifejezett köszönetekhez. Florenz úr, aki egy másik képviselőcsoport tagja, előadói minőségében olyan jelentést nyújtott be, amelynek tartalmát mi, mint szocialista képviselőcsoport, természetesen elfogadjuk. Hálás vagyok azért is, mert Karl-Heinz Florenz és képviselőtársam, Guido Sacconi személyében két olyan képviselővel rendelkezünk e Parlamentben, akik közösen irányították a bizottságot, és ezt jó előjelnek tekintem ahhoz, hogy konszenzusos eredményt érhessünk el. Ennyit a közmegegyezés kérdéséről. De még nyitott a kérdés, hogy képesek vagyunk-e akkor

5

6

HU


is együttműködni, amikor olyan lényegi témákról lesz majd szó, mint az általunk követendő politika iránya, vagy amikor a részletkérdésekben merülünk el. Szeretnék két-három olyan töréspontra rámutatni, amellyel foglalkoznunk kell. Nem szeretnék az egyébként kitűnő időközi jelentés részleteiben elmerülni, csak egy példát ragadnék meg. Néhány évvel ezelőtt mindannyian lelkesen állítottuk, hogy a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében a kőolajtól a megújuló energiaforrások felé fordulunk. Azt mondtuk, hogy a bioüzemanyag a válasz problémánkra. Akkor azonban senki sem gondolta, hogy az energiahordozóként hasznosított növények termesztésének területe nagymértékben bővül, és ezzel az élelmiszernövények termesztéséhez szükséges földterületek szűkösségét idézzük elő. Amikor pár ével ezelőtt Mexikóban lázongás tört ki, mert a kukoricaliszt hirtelen eltűnt a piacról, illetve az árak drámaian megemelkedtek, mi – vagy legalábbis én, magam – nem vettük észre az összefüggéseket. Ma viszont tudjuk, hogy miközben meg kell oldanunk az energiaproblémát, egyben küzdenünk kell a globális éhínség ellen is. E két szempontot összhangba kell hoznunk. Ez csak egy apró jelzés arra, hogy itt interdiszciplináris feladat jelentkezik, és e küzdelem során tekintélyes határozottságot kell tanúsítanunk, amely azonban magában hordja a kompromisszumkészséget is, beleértve a más területen tett engedményeket is. Európa iparosodott földrész. Az elmúlt 50-60 év során létrehozott ipari struktúrák felelősek az éghajlatban bekövetkezett károkért. Változtatnunk kell az irányokon, de azt is látnunk kell, hogy az 50-60 év alatt kiépített ipari struktúrák nem módosíthatók egy-két hét alatt egy szál parlamenti határozattal. Ehhez idő kell. Egyensúlyt kell tehát teremtenünk az általunk kitűzött igen ambiciózus célok között. Dimas biztosnak igaza van, nincs vesztegetni való időnk. Az egyik oldalon, meg kell teremtenünk az egyensúlyt az ambiciózus célok, másrészt az irányváltás adta lehetőségek között. Mindkét elem létfontosságú, és mindkettő racionális megközelítést, kompromisszumra való hajlandóságot igényel. Emiatt üdvözlöm a francia Elnökség törekvését, hogy az év végére megkísérel eredményeket felmutatni. Amennyiben a Tanácson belül ugyanazon kompromisszum-készséget és elkötelezettséget tapasztaljuk, mint amely e Parlamentben megmutatkozik, akkor méltán lehetek optimista. Ha azonban ugyanazon taktikázást tapasztaljuk a Tanácsban, amelyet oly gyakran érzékelünk e sajátos intézményben, akkor időt veszítünk. Az a benyomásom, hogy a Parlament és a Bizottság részéről nagy a tettrekészség. Amennyiben ugyanezt látjuk a Tanácsban is, és ha a három európai intézmény együttműködik, akkor még az európai választások előtt elérhetjük a Daul úr által mondottakat. Nevezetesen, hogy az állam- és kormányfők egyetértenek a tágabb értelemben vett politikai körvonalakban, míg az Európai Parlament elvégzi az aprómunkát. Ez a munkamegosztás végül is szokványosnak tekinthető, és most legalább láthatóvá válik. (Taps) Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ha az éghajlatváltozással foglalkozó bizottságunk időszaki jelentése semmi mást nem tesz, mint rámutat a nyilvánvalóra, már az sem semmi. Hiszen feketén-fehéren bizonyítja, ami legtöbbünk számára már egy ideje ismert. Az éghajlatváltozással foglalkozó tudomány támadhatatlan. A permafroszt, a jégtakarók felolvadnak, a tengerszint és hőmérséklet emelkedik, legfőképpen az emberi tevékenység következtében. Ha most nem tudunk cselekedni, akkor az emberiség egy olyan pont felé halad, amelyen átlépve, már nem lesz visszaút. Az éghajlatpolitika terén határidőt nem az Európai Unió határoz meg, nem is a nemzetközi közösség, hanem a természet. És a kiindulási pontot az jelenti, hogy — a kiotói elkötelezettségek ellenére — a globális üvegházhatást okozó gázok kibocsátása gyorsabban emelkedik, mint bármikor korábban. 1990 óta negyedével magasabb a kibocsátás szintje. Egyes tudósok azt gondolják, hogy a CO2 koncentráció már így is túlzottan erős. Mindannyian egyetértenek viszont abban, hogy hét éven belül megszűnik az a lehetőségünk, hogy elérjük a kibocsátás stabilizálódását, és megelőzzük a hőmérsékletnek az iparosodás előtti szinthez képest maximálisan 2 fokos emelkedését. A demokráciákat a válságkezelés irányítja. Komoly problémákat nem kezelnek addig, amíg azok elkerülhetetlenné nem válnak. S amint arra Karl-Heinz Florenz kitűnő jelentésében rámutat, nekünk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását nem 20, hanem inkább a lehetőség szerint 40%-kal kell csökkentenünk. Függően attól, hogy a jövő évben, Koppenhágában, milyen megállapodásokat sikerül kötni harmadik országokkal.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Kedvező jelek érkeznek a többi nagy szennyező országból, Kínából, az USA-ból. Peking új magatartást tanúsítva, készséget mutatott arra, hogy a Bali szigetén tartott ENSZ-csúcstalálkozó során tárgyalásokat folytasson. És mindhárom amerikai elnökjelölt elkötelezett az éghajlatváltozás kérdésének rendezése mellett. Amit nekünk — további bizonyítékok hiányában és a rendelkezésre álló eszközökkel — tennünk kell, az az, hogy jóvá hagyjuk a Bizottság éghajlat-változási csomagját. Ennek kapcsán, elismerésemet fejezem ki kollégáimnak, Lena Eknek, Chris Davisnek és Vittorio Prodinak az e területen végzett munkájukért. Meg kell kétszereznünk erőfeszítéseinket a tiszta energia népszerűsítése érdekében. A legcsodálatosabb ebben az, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mit is kell tennünk. A sivatagi napból nyert energiával kiegészíthetjük az európai megújuló energiaforrásokat, és ezzel egy csapással felgyorsítható a CO2 kibocsátás visszaszorításának folyamata. Valóban, a Német Űrközpont műholdon keresztül nyert adatokra támaszkodó tanulmányai azt igazolják számunkra, hogy a Közel-Kelet és Észak-Afrika sivatagi területeinek kevesebb, mint 0,3 %-ának felhasználásával Európa, a Közel-Kelet és Észak-Afrika jelenlegi és majdani igényeinek kielégítéséhez elegendő magasfeszültségű elektromos áram állítható elő. Ez nem ördöngősség. Ezt már húsz éve gyakorolják Kaliforniában. Hasonló céllal most üzemek épülnek Spanyolországban és Marokkóban is. Amennyiben képesek vagyunk magunkhoz ragadni a kezdeményezést, ha eltökéltek vagyunk, szorul belénk elég kurázsi belevágni, akkor magunk mögött hagyhatjuk a kőolajat, és közben munkahelyeket teremthetünk, ivóvizet és jobb infrastruktúrát biztosíthatunk azoknak, akik az éghajlatváltozás legnagyobb terheit viselik. Ekkor felvehetjük a küzdelmet az éghajlatváltozással anélkül, hogy rákényszerülnénk a villanyok leoltására. Célunk legyen az, hogy oda helyezzük Európa pénzét, ahol annak helye van. A Mediterrán-térségben fektessünk be forrásokat a magasfeszültségű nap-energián alapuló áramtermelőkbe, és politikai tőkét az emberi kapcsolatokba, hogy mindezt megvalósíthassuk. Nem akadhat számunkra jobb muníció, amelyet a koppenhágai ENSZ-tárgyalásoknál felhasználhatnánk egy előremutató nemzetközi megállapodás elérése érdekében. (Taps) Rebecca Harms, a Zöldek/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, szeretném kifejezni köszönetemet Karl-Heinz Florenznek az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságban tanúsított szoros együttműködéséért. A Florenz-jelentés alapján még azt is mondhatnánk, hogy „lám, lám, ilyen jól állunk az Európai Parlamentben az éghajlat-politika vitáját illetően”. Majd levonhatnánk azt a következtetést, hogy bizony csodálatos a „légkör” az Európai Parlament tagjainak körében. Megtehetnénk mindezt, ha nem szembesülnénk azzal a ténnyel — mint a híres rajzfilmsorozat, a Kacsamesék hősei, akiket mi németül csak „tankrobbantóknak” hívunk —, hogy azért mi nagyon különböző célokat követünk ugyanazon a helyen, ugyanazon időben! Sajnálatos módon, az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsággal párhuzamosan az éghajlatpolitika az Európai Parlament más bizottságainak napirendjén is szerepel. Így az Iparügyi Bizottságban, a Környezetvédelmi Bizottságban, és a Fejlesztési Bizottságban is. Ezekben a bizottságokban kollégáink gyakran eltérő következtetésekhez jutnak, nem gondolják azt, hogy elérkezett a „zöld” forradalom hajnala, a második vagy a harmadik ipari forradalom. Vegyük csak példaként a gépjárművek CO2 kibocsátásával foglalkozó rendeletet. Amit ezzel összefüggésben most Langen úr, az Iparügyi Bizottság előadója beterjesztett, annak semmi köze ahhoz az ambiciózus éghajlat-politikához, vagy a hatékony technológiákkal garantált energiabiztonsághoz kötődő erőfeszítésekhez, amelyeket Európában a gépjárműipar számára előírunk. A Dimas úr által favorizált ambiciózus, új hajnal bekövetkeztét, az elmúlt másfél évben, folyamatosan gátolták az Európai Parlament különböző, többséget alkotó csoportjai. Szeretném tudni, mi is történt a gépjárművekkel kapcsolatos ellentétekről folytatott, széleskörű éghajlat-vita szellemével? Itt nem az én képviselőcsoportomnak kell mentegetőznie: a fékezőket a képviselőház más csoportjaiban meghúzódva lelhetjük fel. Egy további pont: a kibocsátás-kereskedelem fontos kérdésként vetődik fel Poznanban és Koppenhágában is. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy Európában elérjük a 20 %-os csökkentést. Ezt a javaslatot Angela Merkel tette, amikor Németország elnökölt a Tanácsban, de amint a Bizottság előterjeszti a maga kibocsátás-kereskedelemhez kapcsolódó javaslatait, a képviselők azonnal — mintegy az ipari lobbik parlamenti kezeként — akcióba lépnek. S az eredmény az, hogy a tárgyalások nem a kibocsátás-csökkentési célokra, hanem — még mielőtt a szabályok meghatározásra kerültek volna — a felmentésekre összpontosulnak.

7

8

HU


Florenz úr jelentése jó. Ettől azonban még tény az, hogy amiről ma szavazunk, annak semmi köze az Európai Parlament éghajlatpolitikájának valóságához. Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, magam is szeretnék gratulálni Florenz úrnak, és szeretném kifejezni, milyen szerencsések is vagyunk, hogy személyében ilyen kiemelkedő képességekkel rendelkező férfiú vezeti a vitát. Szeretném elismerésemet is kifejezni az általa eddig elért eredményekért. Bennünket gyakran ér az a vád, hogy bezárkózunk intézményünkbe, nincs kapcsolatunk az emberekkel. Most azonban az EU kifejezetten polgárai érdekében cselekszik. Nem véletlen, hogy az európai polgárok 95%-a hisz a környezetvédelem fontosságában. Kétharmaduk úgy véli, hogy az éghajlatváltozást kezelő politikákat európai szinten kell kezdeményezni. Országom, egy kis sziget, képtelen egyedül megoldani, vagy akár csak kezelni is, az éghajlatváltozás ügyét. Amint mások sem. A reformszerződésben, amely jelenleg országomban kiemelt vitatémaként szerepel, az Európai Unió olyan intézkedéseket körvonalazott, amelyekkel a 27 tagállam összefogva, együttesen veszi fel a küzdelmet a klímaváltozással. Az Unió, múlt decemberben, Bali szigetén, építő szellemben mozdította elő az ENSZ-megállapodást eredményező áttörést. S most mindenki elismeri, hogy sürgősen cselekedni kell. El kell fogadnunk, hogy nehézségekbe ütközünk. Ugyanakkor a tudományos bizonyítékok meggyőzőek. Az éghajlatváltozás súlyos, globális fenyegetést jelent. Sokba fog ez nekünk kerülni. Komolyan készen állunk-e azonban arra, hogy ne csak éghajlatunkat és a Földet áldozzuk fel, de gazdaságunkat is? A további tétlenség éves GDP-nk egyötödét emésztheti majd fel, miközben valós tetteink csak 1 %-nyi kiadást jelentenének. Felvállaljuk-e, hogy éghajlatunk veszélyeztetésében elmegyünk addig a pontig, ahonnan nincs visszaút? A tudósok jelezték, hogy az elmúlt évtized a mértek között a legmelegebb volt, és 2007 a 10 legmelegebb év közé tartozott. Ne feledkezzünk el a Balin elértekről, de céljainkról se! Továbbra is dolgoznunk kell egy átfogó, az éghajlatváltozás veszélyére megoldást biztosító menetrenden, garantálva azt, hogy annak központi elemét a tagállamok rugalmassága képezi. Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (SV) E jelentés tartalma korrekt, de szívesen láttam volna benne még több konkrét intézkedést az éghajlatváltozás visszafogására. Ennek ellenére, a GUE/NGL csoport támogatja a jelentést. Azt mondja a jelentés, hogy a globális kibocsátás 1970-2004 között 70 %-kal emelkedett, hogy az elmúlt évtized a mindenkori legmelegebb volt és, hogy már számos határpontot megközelítettünk, így például a grönlandi jégtakaró olvadását. Emiatt arra szólítjuk fel az EU-t, hogy 2050-re 60-80 %-kal mérsékelje kibocsátásait. Igényeljük, hogy a fogyasztói termékeknél alkalmazzuk az éghajlatcímkézést, hozzunk intézkedéseket azon jelentős kibocsátás ellensúlyozására, amelyet az EU más országokból történő behozatala révén generál! Kérjük, hogy történjen változás az emberek életmódjában is! Ez teljességgel elfogadható, de ugyanakkor meg is kell könnyítenünk az emberek számára, hogy éghajlatbarát módon éljenek. Például, fogyasszunk kevesebb húst, utazzunk kevesebbet gépkocsival és repülővel. Sajnos, az EU hatalmas összegekkel támogatja a húsipart. Hasonlóan sajnálatos, hogy az EU támogatja a motorizációt fellendítő autópályák építését is. A repülés korlátozására irányuló intézkedéseink is elmaradnak a kívánatostól. Amennyiben mi, politikusok nem teremtünk fenntartható rendszereket, aligha tűnünk majd szavahihetőnek akkor, amikor az embereket életstílusuk megváltoztatására ösztönözzük. Amint említettem, tovább kell haladnunk! Még kézzelfoghatóbb intézkedésekre van szükségünk, hogy változásokat érjünk el! Magasabb csökkentési célokat kell kitűznünk! Vállalnunk kell az önkritikát is, és meg kell kérdőjeleznünk az EU-ban uralkodó gazdasági rendet! Végül is, az Unió a belső piac és az állandó növekedés mellett kötelezte el magát. Ez viszont a szállítást fokozza, és ez fenntarthatatlan. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elsőként, köszönöm az előadónak az előttünk fekvő, igen alapos jelentést. Jó, hogy az éghajlatváltozás témájában, a jelentésben összegyűjtve, rendelkezésünkre áll minden fontos tudományos információ. Ez hasznos módon elősegítheti az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság végső jelentésének kidolgozását. Nincs mit hozzátennem a jelentés tartalmához, így módosítást sem nyújtottam be. Sok mindent tudunk már a klímaváltozásról, de további tanulmányokra van még szükségünk, hiszen még számos elem ismeretlen számunkra. E jelentés jó kezdet egy kiegészítő tanulmányhoz kapcsolódóan.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Nem támogathatom viszont — többek között — Březina úr módosításait, még ha azok egyáltalán elfogadhatóak volnának is. Ami Doyla asszony és mások módosításait illeti, az előadó álláspontját követem. Végül, szeretnék Florenz úrnak sok szerencsét kívánni a végső jelentés kimunkálásában! Jana Bobošíková (NI). – (CS) Elnök úr, a ma megvitatott jelentés a Parlament arroganciájának és többségi vakságának szimbóluma. Nagyon közel áll a szabadság, a demokrácia, és a társadalom legszegényebbjeivel való szolidaritás elnyomásához. A gondolat szabadságára vonatkozóan nincs rosszabb annál, amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy csak egyetlen tudományos vélemény lehet helyes, azaz, leszólunk másokat. A demokrácia tekintetében nincs rosszabb, mint politikai áldást adni ilyen véleményre, és azzal összhangban ellenőrzést gyakorolni az emberek élete fölött. A leggyengébbekkel való szolidaritás terén nincs rosszabb annál, hogy élelmiszerrel tankolunk, miközben nézzük, ahogy emberek halnak éhen. Az ilyen politikák nem mentik meg földünket. A kizárólagos nyertesek a támogatott repcemagtermelők, és a szélmalomalkatrész-gyártók lesznek. Tekintve, hogy a jelentés igyekszik elnyomni a véleménycserét, meghatározza, hogy mit is tekintsünk tudományos eredménynek, és figyelmen kívül hagyja a társadalom legszegényebbjeinek szükségleteit, nincs lehetőség arra, hogy azt támogassam. Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságot azonnal fel kell oszlatni. Végül annyit szeretnék mondani, hogy én a Cseh Köztársaságból érkeztem, és büszkén állíthatom, más politikusoktól eltérően, hogy Václav Klaus elnök gondolkodása nem vált melegebbé, agya nem vált zölddé. Elnök. − Köszönöm Bobošíková asszony. A jövőben törekszem arra, hogy pontosabban ejtsem ki a nevét. Úgy vélem, mindannyian a tanulás útját járjuk. Nem csak az Elnök, de a házelnök is. Köszönöm, asszonyom! Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, köszönöm Florenz úrnak és az egész munkacsoportnak, hogy ilyen magas szintű tudományos szakembereket sikerült bevonniuk a téma kidolgozásába. Úgy hiszem, hogy ez az első eset, amikor tudósok és képviselők egymás mellett dolgoztak. Ez olyan fejlemény, amelyről nem szabad elfeledkeznünk, hiszen — mint a tudósok is megállapították, az éghajlatváltozás formájában hatalmas bizonytalansággal kell számolnunk. Más szavakkal, a tudomány halad előre, ennek során változnak a tudományos álláspontok, és így a tudományt nem kezelhetjük abszolút igazságként. Mit is jelent ez? Azt, hogy ha a tudósok munkájukban folyamatosan felülvizsgálják megállapításaikat, és mi őket követjük, akkor rugalmasnak is kell lennünk, és megoldásainkat a változó ismeretekhez kell igazítanunk. A folyamatosan szélesedő tudás és a rugalmasságunk közti kötődés igen fontos. Innen fakad egyik aggodalmam: Európában, mi túlságosan is bízunk önmagunkban. Kétségek és bizonytalanságok képezik a tudományos munka alapjait. Amint, ebben az esetben, a megoldásokét is. Úgy gondolom, tudatában kell lennünk azon ténynek, hogy akadhatnak más országok — amelyeket mi most bírálunk —, de bizonyos területeken helyesen cselekszenek. Azért mondom ezt, miközben megismétlem, hogy támogatom a projektet, mert úgy vélem, a komplexitás és hatások kérdését mindenkor figyelembe kell vennünk, amint ezt az is igazolja, ami esetünkben a bioüzemanyagokkal történt. A környezetvédelmi hatásokat, a gazdasági hatásokat, továbbá a megoldások kivitelezhetőségét illetően pedig abszolút fegyelmet kell gyakorolnunk. Miután e dokumentum célja nem megoldások nyújtása, továbbra is támogatom azt. Mindazonáltal, szeretném azt is kifejteni, hogy szerintem összehangolt politikát kell folytatnunk, és itt — a második rész terén — a jelentésnek tovább kell majd lépnie. Annyiban, hogy miközben a döntések fönt, állami szinten születnek, nem feledkezhetünk el arról, hogy az éghajlatváltozás olyan ügy, amelyet a helyi szintű alkalmazkodással lehet kezelni. Tehát hozzá kell látnunk egy olyan politika megtervezéséhez, amelyhez az éghajlatváltozási ismeretek fölülről érkeznek, majd azok beépülnek az alul, az iparban, a gazdasági ágazatokban, a mezőgazdaságban, a különböző területeken kivitelezett politikába. S mindennek következtében, valamennyi ország felrajzolhatja saját, az általános cselekvési iránnyal összhangban álló projektjét. Guido Sacconi (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, magam is, természetesen, csatlakozom azon képviselőtársaimhoz, akik köszönetüket és elismerésüket fejezték ki az előadónk, Karl-Heinz Florenz által végzett munkáért. Ugyancsak szeretném, nem hivatalosan, megköszönni minden képviselőnek és politikai csoportnak azt a munkát, amelyet idén az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságban oly lelkesen végeztek. E bizottság valóban igen erős, összetartó egység légkörét teremtette meg, az egyébként fennálló nézetkülönbségek határesetein is túlmutatva.

9

10

HU


Ez engem reménnyel tölt el, miután az eddig beérkezett anyagok összefoglalója, továbbá a végső jelentéshez kézhez kapni remélt anyagok alapján, módunk lesz értékes örökséget hagynunk az utánunk jövő parlamentnek. Ezzel lehetővé válik az új parlament számára, hogy végrehajtandó feladatait azzal a valódi távolba tekintéssel végezze, amelyre oly nagy szükség van e téma kapcsán. Ami ma rendelkezésünkre áll, az az első fejezet, tehát a témával kapcsolatos tudományos ismereteink állapotának felmérése. Világosnak kell lennünk abban a tekintetben, hogy ez nem jelenti azt, az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) egy tudományos mozgalom. Nem. Az egy olyan fórum, ahol évek kemény munkájával a témával foglalkozó teljes tudományos irodalom áttekintésre került, majd annak alapján egy összefoglalás, egy számvetés született, és a különböző területeken valóságszintek kerültek meghatározásra. Felmérések készültek, amelyekkel gyorsan lefedtük a téma közel 100 százalékát. Ez példátlan helyzet a tudomány történetében. Úgy vélem, az összefüggések szélesebb rendszerében még ez is aggodalomra ad okot. Bizonyos mértékben úgy tekinthetünk erre — ha már lehetek ennyire bátor — mint a világunk számára ma jelentkező rendkívül összetett kérdéskörök terén a tudományos ismeretek és a politikai döntéshozatal közötti intelligens kapcsolatok létrehozásának modelljére. Az éghajlatváltozás folyamatban van, gyorsan megy végbe, tehát nekünk gyorsan kell cselekednünk, és mint Karl-Heinz helyesen megjegyezte, ez nem egyszerűen probléma, hanem lehetőség is. Ez a tudás pontosan azt az alapot jelentette, amelyen — egy év alatt, Dimas biztos úr — a világpolitikai éghajlat is megváltozott. És a globális felmelegedés nem az egyetlen végbement esemény volt. A világ politikai klímája változott meg, és az átalakulás Balin érte el tetőpontját, ahol mindenki elismerte az IPCC-kutatások érvényességét, majd azt követően, az elmúlt hónapokban, valóban komoly változásokat tapasztalhattunk a vezetők álláspontjában. Munkánk bizonyos része megkívánta, hogy többször felkeressük Kínát, Indiát, és a közelmúltban Washingtont is. Az USA-ban éltünk az alkalommal és el tudtuk érni, amint ez említésre került, hogy az elnökjelöltek egyértelműen kiálljanak az ügy mellett. Így, az elkövetkező hónapokban a korábbiaktól jelentősen eltérő elkötelezettséggel számolhatunk az USA részéről, és ez reménnyel tölthet el bennünket a 2009-ben Koppenhágában lezárni tervezett nemzetközi tárgyalások kimenetelét illetően. Ezen a ponton egyetértek Önnel, és olyan eredményeink vannak, amelyek elképzelhetetlenek voltak egy évvel korábban. Vittorio Prodi (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm Biztos úr folyamatos jelenlétét. Kutatóként feltétlenül üdvözölnöm kell azt a tényt, hogy végül a tudományos igénnyel felrajzolt kép elfogadást és elismerést nyert még az ilyen magas szintű politikai testületekben is, mint a Parlament. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság alelnökeként elégedett vagyok a közös munka kezdeti eredményeivel, és gratulálok az előadónak, Florenz úrnak, kollégáimnak, és elnökünknek, Sacconi úrnak. Magam, persze félek attól, hogy jó szándékunk nem lesz elegendő az előttünk álló súlyos problémák megoldásához. Most különösen az olyan, az éghajlatváltozással összekapcsolható katasztrófa-lehetőségekre gondolok, amelyek már ma is súlyos gondként jelentkeznek: a szegénységre, a közegészségügyre, a természeti erőforrásokhoz való hozzájutásra, amely utóbbiak terén a víz tekinthető kiemelendőnek. Úgy hiszem, hogy miután a jelenség felfedezésének útján az első lépést megtettük, nevezetesen a tudományos bizonyítékokról szóló első jelentés megszövegezésére sor került, minden valószínűség szerint készek leszünk vállalkozni a lehetetlen küldetésre. A küldetéssel meg kell alapoznunk a reményt, elérhető tervekkel kell elősegíteni egy olyan jövő kialakítását, amely nem pusztán konfliktuson és egyenlőtlenségeken alapszik, hanem olyan jövőképet vetít ki, amelyben a tudomány segít még olyan egyensúlytalanságokat is kiigazítani, amelyeket maga az emberiség teremtett, vagy segített súlyosbítani. Amit polgárainknak mondanunk kell, az a következő: készen állunk a küldetésre, és ezzel nagy lépést teszünk előre a civilizáció érdekében. ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök Caroline Lucas (Verts/ALE). – Elnök úr, első pillantásra ez a jelentés technikainak tűnik, pedig egyszerűen, a számunkra ismert tudást foglalja össze. De ne tévedjünk, ez a jelentés mélyen politikai tartalmú, fegyverbe szólító, mert az igenis tény, hogy ez a jelentés rávilágít arra, sürgősen teljes forradalmi fordulatra van szükségünk gazdaságaink menedzselése terén.

21-05-2008

21-05-2008

HU


A tudás felelősséget hoz magával. A klímaváltozás valós tényeit ismerve, és mégis a szükségletekhez mérten tétlennek maradni, egyet jelent a jövő nemzedékekkel szembeni bűn elkövetésével. A jelentés logikája tehát a következő: az EU 20%-os kibocsátás-csökkentési célkitűzése egyszerűen összeegyeztethetetlen a tudományos tényekkel, két okból is: mert feltételezi, hogy akár egyoldalúan is lépnünk kell a hazai csökkentések legalább 30 %-os mérséklése érdekében; illetve új tényezőkre kell válaszolnunk. Éppen a múlt hónapban, egy vezető éghajlat-tudós, James Hansen figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi célok elégtelenek, és sokkalta nagyobb forrásokat kell biztosítanunk a fejlődő országok igazodásának előmozdításához, emellett pedig minden, ETS-kereskedelemből származó bevételt az éghajlat-változtatáshoz kötött akciókra kell elkülöníteni. A jó hír az, hogy az EU kiváló helyzetben van ahhoz, hogy az éghajlatváltozás kérdésében felvállalja a vezető szerepet, valamint hogy — amennyiben vállalkozunk a kihívásoknak való megfelelésre — ráébredjen arra, ezáltal intézményeink is új életre kelhetnek, és az EU ismét szorosan kötődik majd polgáraihoz, akiknek érdekeit, úgymond, képviseli. Bogdan Pęk (UEN). – (PL) Elnök úr, hosszabb ideje aggodalommal követem az Európa szívében elhangzó féltudományos érveléseket. Az e képviselőházban tett nyilatkozatokra gondolok, amelyekkel szemben az lenne az elvárás, hogy a tudományos magyarázatokon alapuló bölcsességet hirdessék szerte a világban. A gyakorlatban azonban, legalább annyi tudós képviseli azt az álláspontot, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel nem vagyunk képesek befolyásolni az éghajlatváltozást, mint ahányan azt állítják, hogy képesek vagyunk erre. Hölgyeim és uraim, egy perce képzeljék el azt, hogy az első csoportnak van igaza. Ebben az esetben hatalmas összegeket fordítunk az állítólagos éghajlatváltozásra, és ezzel az emberiség jólétét kockáztatjuk. Így Európában — más, menetközben gyorsabban fejlődő nemzetekkel összevetve — földrészünk nemzeteit jelentős visszaesésre kényszerítjük. Biztosíthatom a képviselőházat, hogy a parlamenti bizottság elnöke kizárólag egyetlen álláspontot képviselő tudósok véleményét veszi számba, és amennyiben Dimas biztos úr nem tesz utalást a témával foglalkozó összes ismert tudományos munkára, ezzel mintegy mítoszt teremtve, akkor a leghatározottabban tiltakozni fogok. Így fogok tenni, mert a tervezett lépésekre csak és kizárólag meggyőző tudományos bizonyítékok alapján vállalkozhatunk. Roberto Musacchio (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, képviselőtársak, legnagyobb köszönetemet az előadó, Florenz úr érdemelte ki, mivel keményen dolgozott, és a Guido Sacconi szakértő elnöklésével működő éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság több hónapi munkájának értékelését adta közre. A Florenz-jelentés központi politikai eleme, amely egyben arra is késztet, hogy egyetértsek vele az az, hogy testületként fogadja el az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportot (IPCC), és ezen keresztül a Bali Konferencia iránymutatásait is. Vegyük figyelembe, hogy ez nem egyszerűen egy tudományos álláspont, hanem a demokrácia kérdése is. Itt a globális demokrácia fórumáról van szó. A számunkra jelentkező kérdés az, hogy ha Európa szavahihető, illetve a Kiotó-utáni megállapodás vezető ereje kíván lenni, akkor saját házunk táját is rendbe kell tennünk. A meghatározott intézkedéscsomagot — a Bali szigetén tett vállalásokkal összhangban — rövid időn belül el kell fogadni. Másként fogalmazva, a csomagnak a vállalt kötelezettségek által meghatározottnak, átláthatónak, a feltételekhez igazodónak, és igazolhatónak kell lennie. Alapvető, hogy megakadályozzuk Európában, de a partnerekkel való kapcsolatainkban is, a megbízhatatlanság képzetét keltő kivételek és átmenetek elfogadását. Elejét kell vennünk annak, hogy a tagállamok és az üzleti világ szemezgethessen az intézkedések között. Azaz, komolyan kell vennünk, amit csinálunk! Graham Booth (IND/DEM). – Elnök úr, egyetértek Pęk úrral. Ez év március 4-én a világ számos kiemelkedő tudósa írta alá a Manhattan Nyilatkozatot. Egyebek mellett e dokumentum azt állítja, hogy „nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a modern ipari tevékenységgel összekapcsolható CO2 kibocsátás a múltban, a jelenben, vagy a jövőben, katasztrofális éghajlati változások okozója volna”. A múlt héten 31 000 tudós szállt síkra e nézet mellett az Oregon Előterjesztésben. Ezt már nem lehet egyedülálló véleménykülönbségnek tekinteni, és Nigel Lawson, a Lordok Háza Éghajlatváltozással foglalkozó Bizottságának tagja szintén egyetért azzal, hogy a vita még nem ért véget. Mielőtt az éghajlatadó, a karbon-kereskedelem stb. révén keletkező hatalmas kiadások mellett köteleznénk el magunkat, ráadásul, amikor a globális gazdasági visszaesés valószínűségére figyelmeztetnek bennünket,

11

12

HU


mindkét vitázó oldalt meg kell hallgatnunk, és tökéletesen bizonyosnak kell lennünk abban, hogy kinek is van igaza!. Roger Helmer (NI). – Elnök úr, most az egyszer jó hírekkel érkeztem a Parlamentbe: a globális felmelegedés leállt. 1998 volt emberemlékezet óta a legmelegebb esztendő. Az elmúlt tíz évben a globális hőmérséklet állandó volt, vagy mérséklődött. A legutóbbi mérsékelt felmelegedés egybevethető a középkori meleg időszakkal. Azt megelőzően a római optimummal, és még korábban a holocén optimummal. A mai hőmérséklet alatta maradt az elmúlt 2000 év maximumának. Növekvő kétkedés fogadja a CO2 szerepét. 1850 óta az átlaghőmérséklet szintje egybevág a nap-ciklusokkal, de igen mérsékelten kötődik a légköri CO2-helyzethez. A felmelegedés módja, mind földrajzilag, mind időben, teljes mértékben eltér a számítógépes modellek által előrevetített folyamatoktól. Az üvegházhatás modellek a maximális felmelegedés bekövetkeztét a magas légkörben várják, de megfigyelések szerint ott igen mérsékelt a felmelegedés, miközben a felszín melegszik, és főként a városi hősziget hatásnak köszönhetően. A CO2 üvegházhatása logaritmikus. Azaz, a csökkenő megtérülés törvényét követi. Üvegház-fogalmak szerint, az atmoszféra már széndioxiddal telített, és a további kibocsátásnak csekély hatása lesz. A tengerszint emelkedése nem gyorsabb, mint korábban bármikor: évszázadonként 6-8 hüvelyk. A globális jégtömeg alapvetően állandó. A súlyos éghajlati jelenségek nem gyakoribbak, mint máskor voltak. A fajok kipusztulását nem a globális felmelegedés gyorsítja fel, hanem a létfenntartáshoz szükséges terület elvesztése, főként a bioüzemanyagokért folyó küzdelem miatt. Közelmúltbeli tanulmányok azt jelzik, hogy a jegesmedvék köszönik, jól vannak. Az éghajlathisztéria mind messzebb visz bennünket a valóságtól. Újra kell gondolnunk politikáinkat, mielőtt azok még komolyabb károkat okoznának! (Taps) Markus Pieper (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Harms asszony, a tank-kilövés, pacifista értelemben, pozitív dolog. A tudományos tények közismertek: a napjainkban is megfigyelhető éghajlatváltozás erőteljesen az emberi cselekedetek következménye. E tekintetben az ideiglenes bizottság eredményei példaértékűek. Csupán a jelentés fenyegető felhangja zavar. Zavar, hogy abszolút nem biztosít teret az ellentétes tudományos véleményeknek. Tény az, hogy amikor a politika önmagát tévedhetetlennek állítja be, akkor valami baj van. A jelentés példátlan hőhullámokról, a fajok 70%-át érintő, az éghajlatváltozással összekapcsolható kipusztulásáról beszél. Azt állítja, hogy világunknak szinte minden térségét a változások kedvezőtlenül érintik. Ezek a feltevések a hosszú távú modellezésből eredő előrejelzéseken alapulnak, de olyan szimplán mégsem írhatók kizárólagosan az ember generálta éghajlatváltozás rovására. E háttér mellett, botrányosnak tartom Parlamentünk számára, hogy a Březina úr által benyújtott, pontosan erre a helyzetre a figyelmet felhívó módosításait elfogadhatatlannak nyilvánítják. Elnök úr, felkérem, hogy különösen a 15. sz. módosítást nyilvánítsa elfogadhatónak! A környezetvédelmet nem szolgáljuk azzal, ha bizonyos véleményeket puszta közigazgatási eljárások révén elhallgattatunk. A felfokozott fenyegetés réme olyan politikai intézkedésekre sarkall, amelyek a politikai prioritások egyoldalú felfogását eredményezik. Ennek egy példája az az igény, hogy fejlesztési segítségnyújtásunkban az éghajlatváltozás kérdése prioritásként jelenjék meg. Miközben az AIDS, az alultápláltság, a malária, a földrengések, sokkalta komolyabb problémát képeznek napjainkban, és politikai eszközeinket ezeken a területeken kellene felhasználnunk. Európában is, a klímaváltozásról folyó viták olyan méreteket öltöttek, hogy már a szociális eredmények is veszélyeztetettek. Németországban egy család ma már az áram árának több mint 40%-át fizeti az államnak, míg a töltőállomásokon az azonos adat 55 és78 % között mozog. Az új kibocsátás-kereskedelmi elgondolás az áram árát újabb 30%-kal emeli majd meg. Az éghajlatváltozás kérdéskörében a racionális megfontolások követését javaslom, hogy képesek legyünk beazonosítani a szociális és gazdasági tekintetben egyaránt elfogadható megoldásokat. A Březina úr által előterjesztett módosítások számos tekintetben új kiindulási pontokat javasolnak, és kérem Önöket, támogassák ezt! (Taps)

21-05-2008

21-05-2008

HU


Dorette Corbey (PSE). – (NL) Szeretném köszönetemet kifejezni Florenz úrnak. Kitűnő jelentést készített. Az éghajlatváltozással foglalkozó jelentés jelentős érzelmeket vált ki, és ez persze helyes. Ma, azonban, józanul kell a problémákat mérlegelnünk. Az elkövetkező hónapokban aktívan foglalkozunk majd az éghajlatváltozás kérdéseivel, és számos nagyra törő elképzelés merülhet fel. Nagyon fontos Európa számára, hogy Koppenhága előtt igazolja szavahihetőségét, és megállapodást érjen el az éghajlatcsomag tekintetében. Erre azonban csak akkor számíthatunk, ha a közösen elfogadott alapról indulunk ki. Ez az alap pedig a tudományos ismeretekre alapozott tudás legyen. Florenz úrat illeti a dicséret, hogy megteremtette a tudományos egyetértést. Politikánk kiindulási pontját az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) megállapításai képezik. Tudósok ezrei dolgoznak együtt az IPCC-ben. Tény, hogy földünk felmelegszik, amint tény az is, hogy ezt részben az emberi tényező idézi elő. Az éghajlatváltozás keretek közé szorítása azt igényli, hogy 2050-t megelőzően az üvegházhatású gázok kibocsátását 60-80%-kal csökkentsük. Ez nem könnyű feladat. Komoly érdekek forognak kockán. Természetesen a tiszta termelés tekintélyes nyereséggel járhat, munkahelyeket teremthet, ami véget is vethet olajtól való függésünknek is, továbbá beléphetünk a fenntartható energia világába. Az alacsony CO2-gazdaságba való átmenet azonban nem egyszerű feladat. Két dolog fontos tehát. Elsőként, a politika legyen tudás-alapú, és ez nem azt jelenti Pieper úr, hogy az IPCC-n belül kialakult egyetértés kőbe vésett igazság. Elvárhatjuk az IPCC-től, hogy nyitott legyen a bírálatokra, és a szkeptikusoktól érkező, megalapozott érvelésekre. Ebben az értelemben képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja a 10. sz. módosítást. Másodszor, szükségünk van a közvélemény hosszú távú támogatására. Hogy elősegítsük a markáns intézkedések közvélemény általi támogatását, azt kérjük, hogy az alapvető tudományos elemeket rövidebb kiadványban foglaljuk össze, majd azt tegyük elkérhetővé a közvélemény számára. Úgy, hogy mindenki tudatában lehessen az előttünk álló kihívásoknak. Így válaszolhatunk közösen a kihívásokra. Azt várom, hogy Florenz úr jelentése alapot teremt a közös fellépéshez, és 2009-re, a megfelelő politika kidolgozására. Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr, hadd gratuláljak magam is Karl-Heinz Florenznek kitűnő jelentéséért. Rámutatnék, hogy a jelentés igen komoly politikai és szimbolikus jelentőséggel bír, amely megmutatkozik már azon tényben is, hogy a vitát a három nagy politikai csoportosulás vezetői nyitották meg. Mindannyian egyetértünk a Florenz-jelentés tartalmával. Ráadásul a jelentés olyan módon íródott, hogy az átlagos európaiak is elolvashatják e szöveget, és megérthetik annak jelentését. A problémák világos és iránymutató tálalása ugyancsak olyan pozitív elem, amelyre illik rámutatnom. Akadnak azonban még megvitatandó problémák is. Azt kérem Önöktől, támogassák a tengerekhez, és a tengerfelszín 1,5º-os felmelegedéséhez kötődő módosítást. Vizsgálnunk kell továbbá a közegészségügyhöz kapcsolódó kérdéseket is. E témára a következő jelentésben visszatérünk. Azt várom, hogy e területen fontos új gondolatok merülnek majd fel. Mi, európai parlamenti képviselők most igazolhatjuk elkötelezettségünket, a témához való kötődésünk komolyságát. Avril Doyle és jómagam a kibocsátási jogok kereskedelmének előadói vagyunk. Ha mindannyian komolyan gondoljuk azt, amit a szavazást megelőzően e téma kapcsán kifejtettünk, akkor nagyon komoly támogatást remélünk a különböző bizottságainkban előterjesztendő javaslatokat illetően. Végül, rámutatnék, hogy a Koppenhágai Konferenciára való felkészülésünk közepén járunk. Az előkészületeknek a korábbiaktól teljesen eltérő módon kell folynia: a Parlament, a Tanács és a Bizottság, valamint a fejlődő országok együttműködésének keretében. Mindössze 18 hónapunk van még. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, én is gratulálok Florenz úrnak, jelentéséhez. Nagyon jó, hogy az illetékes ENSZ bizottság tudományos megállapításain alapszik, és több és jobb tájékoztatást ad polgáraink számára. Hölgyeim és uraim, Biztos úr, azonban mozduljunk el a megállapításoktól a tett irányában! Politikáinkat a tudomány által szorgalmazott javaslatokhoz kell igazítanunk! Tisztább fűtőanyagokra, tisztább gépjárművekre van szükségünk. Tudatában vagyunk, Biztos úr Önnek a lobbikkal, és az Uniónak az éghajlatváltozás terén betölteni kívánt globális vezető szerepét megkérdőjelezőkkel szemben — még a Bizottságon belül is — folytatott küzdelmével. Az Európai Parlament tagjainak többsége az Ön szövetségese e küzdelemben. E Ház támogatja a Bizottság és a kormányok még ambiciózusabb erőfeszítéseit is, hiszen az emberi élet és a környezet védelme sokkalta nagyobb jelentőséggel bír, mint bizonyos üzleti körök érdekeltsége.

13

14

HU


Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, nem én vagyok az első, aki gratulál az előadónak e kitűnő jelentésért, amint biztosan nem is én leszek az utolsó. A nemzetközi közösség a közelmúltban kapta kézhez az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) dokumentumát, amely részletes tudományos leírását adja a globális felmelegedésnek. Utalunk erre jelentésünkben és határozatunkban is. A kutatók többsége elfogadta ezt az anyagot, nevezetesen az IPCC negyedik helyzetértékelő jelentését. Így tett a munkacsoportban magát képviseltető 110 ország kormányainak többsége is. Mindazonáltal, vannak, akik megkérdőjelezik a dokumentum érvényességét. Akadnak ilyenek e Házban is. Helyén való tehát, hogy hozzálássunk az viták értékeléséhez. Először, szinte mindenki legalább abban egyetért, hogy — annak ellenére, hogy földünk egyes területei hűvösebbek, mint korábban — a globális felmelegedés tényként kezelhető. Többek között az IPCC-jelentésnek is köszönhetően, ma elfogadottnak tűnik, hogy a globális felmelegedés valóság. Következésképpen, nincs a továbbiakban szükség arra, hogy egy majdani, a hőmérséklet emelkedéséhez köthető Apokalipszis további bizonyítékait kutassuk. Másrészt viszont, feltétlenül fontos a hőmérséklet emelkedését előidéző okok magyarázatának megadása és bizonyítása. Kérem a Házat, emlékezzen arra, a témát vizsgáló tudósok többsége komolyan hiszi, hogy a globális felmelegedés felelőssége jórészt, bár nem kizárólagosan, az embereket terheli. Ez különösen igaz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására. Érdemes volna további erőfeszítéseket tenni ezen elmélet bemutatására, bizonyítására! A felmelegedés okainak kutatását, egyértelműen, folytatnunk kell, és legyen ez vitánk legfőbb következtetése! Ugyanakkor a legfontosabb számunkra annak észben tartása, hogy miután igen valószínűsíthető, hogy az emberek által generált üvegház hatást kiváltó gázok kibocsátása a globális felmelegedés legfőbb okozója, cselekednünk kell! Ezért is vállalta fel az Európai Unió a kibocsátás korlátozása globális vezetőjének szerepét. Amiből az is következik, hogy különösen fontos számunkra, európaiaknak, hogy Poznanban és Koppenhágában e kérdésben átfogó megállapodást érjünk el Emlékezzünk arra, a földet csak magunk nem védhetjük meg! Saját akcióink feladása, pedig megbocsáthatatlan lenne. Nem tekinthetünk el a civilizációval szembeni felelősségünktől! Riitta Myller (PSE). – (FI) Elnök úr, a világon mindenütt találhatunk már megbízható és elfogadott adatokat az éghajlatváltozást illetően, amint a jelenlegi globális felmelegedési trend emberi előidézése is minden tudományos kétkedéssel szemben igazolt. E időközi jelentés összeállításának célja végül is az volt, hogy egy végső változat kimunkálásához megteremtse a nézetek közös alapját. A Bizottság és a Parlament munkájának igen szorosan kell támaszkodnia az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport negyedik helyzetértékelő jelentéséhez. Igen egyértelmű a konszenzus abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést meg kell állítani, és az nem emelkedhet 2°C-nál nagyobb mértékben. Ez az egyik útja az éghajlatváltozás gazdasági, ökológiai, és társadalmi hatásai számbavételének. A tények előttünk sorjáznak, amint Florenz úr mondta. Most a kérdés az, miként is értelmezzük az olvasottakat, tehát milyen olvasási készségekkel is rendelkezünk tulajdonképpen. Ez akkor válik igazán egyértelművé, amikor a Bizottság által előterjesztett jogszabálycsomagot megvitatjuk. Szeretném külön is kihangsúlyozni, hogy — miután itt az éghajlatváltozás ökológiai, gazdasági és társadalmi kihatásairól van szó — erőteljesebben kellene koncentrálnunk az energiahatékonyság kérdésére. Remélem, a Bizottság elkövetkező tevékenysége során különleges témaként kezeli az energiahatékonyság fokozása lehetőségeinek vizsgálatát. Miután a megtakarított energia a legolcsóbb energia, ökológiai tekintetben is ez jelenti az éghajlatváltozás elleni küzdelem legjobb módszerét. Ezért is, azt várom, hogy a Bizottság részéről újabb javaslatok és ösztönzők érkeznek majd! Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság előadójának, Karl-Heinz Florenznek az éghajlatváltozás tudományos tényeiről szóló, kiváló időközi jelentésének vitája folyik most. Szeretném megköszönni azt a hatalmas munkát, amelyet jelentésébe belefektetett! De köszönöm ezt a Ház mindazon képviselőjének, aki az ideiglenes bizottság munkájában részt vett. A törvényhozók számára, a világ éghajlatváltozással foglalkozó tudósainak túlnyomó többsége alaposan átgondolt véleményének figyelmen kívül hagyása, az arrogancia, a felelőtlenség, és a kötelezettségek teljes feladása elfogadhatatlan keverékét jelentené. Mi vagyunk a döntéshozók. Demokratikus megbízatással rendelkezünk polgáraink részéről, és ebben, a nemzetközi közösség számára ma legégetőbb kérdésben nem szabad, hogy könnyűnek találtassunk, még akkor sem, és különösen akkor nem, amikor az előttünk álló döntések rendkívüli kihívást jelentenek.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Arra kérem, a szolidan „éghajlat-szkeptikusként” hívható kedves képviselőtársainkat, csatlakozzanak hozzánk az úton! Már csak a gyakran károsan kihasznált, de mégis igen fontos megelőzési elvvel összefüggő megfontolások miatt is. Tudjuk, a tudomány komplex és dinamikus. Azonban a tudományos közösség öt az egyhez többségének támogatását élvező cselekedeteink során meg kell vizsgálnunk, meg kell kérdőjeleznünk, és mindenek fölött reagálni, méghozzá megfelelően reagálni kell a hőmérséklettel és a meteorológiával foglalkozó tudományok néhány legjobb és legkiválóbb képviselőjének átgondolt munkájára. A föld felszínének több mint kétharmadát tenger borítja. A föld megavárosainak háromnegyede tengerek mentén fekszik. A földgolyó vízkészletének 97%-át adják a tengerek, és az élőlények által elfogyasztott proteinek legnagyobb részét a halak biztosítják. 3,5 milliárd ember számára jelentik a halak az elsődleges élelmiszerforrást. Amiként az ember által generált üvegházhatást okozó gázok kibocsátása emelkedik, a tudományos előrejelzések olyan drámai változásokat sejtetnek, mint az óceánok felmelegedése, a sarki jégtakarók olvadása, a tengerszint emelkedése, az óceánok savasodása, amelyek súlyos fenyegetést jelentenek a tengeri ökoszisztémára és a halászközösségekre egyaránt. Ha a Halászati Bizottság alelnökeként szólalnék ma fel, akkor sürgetném, hogy e bizottság megfontolt javaslatai is kapjanak helyet a mai időközi jelentésben. Két gyors megjegyzés: nagyon hiányolom, hogy a Halászati Bizottság tagjai közül senki sem kapott helyet az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságban, és másodszor, sajnálom, hogy az ideiglenes bizottság képtelen volt elfogadni a Halászati Bizottság véleményét. Végezetül, benyújtott módosítások sora utal az éghajlatváltozásnak a világ óceánjaira gyakorolt hatásai tudományosan igazolt következményeire. Kérem a képviselőtársakat, támogassák e módosításokat, mivel a Parlament döntéshozatali jelentésének a lehető legátfogóbbnak és legmélyebbre tekintőnek kell lennie. Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, magam is azzal kezdem, hogy a legmelegebben megköszönöm az előadónak munkáját. Köszönöm azt a jelentést, amelyet — mint azt a korábbi felszólalók is mondták — teljes egészében az éghajlatváltozás — korábbi tematikus találkozókon világhírű szakemberek által részleteiben megvitatott — tudományos tényeinek szentelt. A mezőgazdasági és erdészeti szektor az éghajlatváltozás által legkomolyabban sújtott területek egyike, és ennél fogva komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy globális szinten hatékony éghajlatvédelmi intézkedések kerüljenek elfogadásra. A Kiotó utáni folyamatban minden ország részvétele, de különösen a fejlődőké, elengedhetetlen. Fontos annak kiemelése is, hogy nem a mezőgazdaság az élelmiszerárak felhajtója. A zsemlék esetében, például, a felhasznált búza kevesebb, mint 2%-ot tesz ki a teljes költségen belül. Az is közismert, hogy a bioüzemanyagok megújuló energiaforrásként való előállítása nem vezet nagyobb CO2 kibocsátáshoz, mint amennyit növekedésük során tároltak. Azaz, ezek lényegében CO2-semlegesek. A megbízható tudományos eredmények alapján az is elismerést nyert, hogy részben az emberek felelősek az éghajlatváltozásért. Emiatt fontos a további, intenzív kutatások elvégzése, valamint az energiafelhasználás hatékonyságának javítása. Nyerjünk erőt abból a tényből, hogy 3.000 évet igényelt annak elfogadtatása is, hogy földünk gömbölyű, és nem lapos. Kérem a Parlamentet, folytasson komoly vitákat annak elismertetésére, hogy az éghajlatváltozás globális probléma: makrotársadalmi probléma, amely nem oldható meg az egyes uniós tagállamok szektorális politikái révén. Megoldás csak globális szinten érhető el, és az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben az Európai Uniónak egyértelműen vezető és közvetítő szerepet kell vállalnia. Valdis Dombrovskis (PPE-DE). – (LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt gratulálok az előadónak tiszta és egyértelmű állásfoglalásáért, amely a tudományos tanulmányokra építve elismeri, hogy globális felmelegedés megy végbe, és azt emberek idézik elő. Emlékeznünk kell arra, hogy pár évvel korábban még befolyásos politikusok, köztük bizonyos nagyhatalmak vezetői is, igyekeztek cáfolni e tényt. A jelentés egy lépéssel tovább megy, és tudományosan megalapozatlanként visszautasítja a globális felmelegedést megkérdőjelező nézeteket, és azokat, amelyek szerint itt pusztán az éghajlat természetes módosulásairól van szó. A jelentés ismét azt igazolja, hogy az EU világviszonylatban vezető szerepet tölt be az éghajlatváltozás terén. Jókedvre azonban semmi okunk. Ahhoz hogy a globális felmelegedést a 2%-os határok közé szorítsuk, a jelenlegi becslések szerint a CO2 kibocsátás mennyiségét 2050-re legalább a felére kellene csökkentenünk. Ezzel összefüggésben, a jelentés azon állítása, miszerint szinte valamennyi uniós tagállam sikeresen előrelépett a kiotói célok felé vezető folyamatban, túlzottan optimistának mutatkozik. Az 1990-től 2005-ig terjedő időszakban a 15 régi tagállam kibocsátásait mindössze 2 %-kal mérsékelte, és igen valószínűtlennek tűnik, hogy az elkövetkező öt évben a kibocsátást további hat százalékkal fognák vissza a közös kiotói célkitűzés elérése érdekében. Az, hogy az EU, egységesen, e területen globális szinten vezetőnek tekinthető, csakis

15

16

HU


annak köszönhető, hogy az új tagországokban a kibocsátás jelentősen gyorsabban esett vissza. Az várható, hogy az új tagállamok 2010-re 21 %-kal mérséklik CO2 kibocsátásukat. Csakis e tény jogosítja fel az EU vezetőit arra, hogy a 2020-as 20%-os csökkentés nyilvánvalóan nagyra törő célkitűzéséről szólhassanak. Természetesen ez üdvözlendő cél, de fontos látnunk, hogy a legnagyobb szennyezőknek kellene e mérséklődés javát elérniük. Elfogadhatatlan, hogy az uniós éghajlat-változási politikák keretében teendő erőfeszítéseket kizárólag az új, és egyes, kivételt képező korábbi tagállamok által már elért eredményekre alapozzuk, illetve pótlólagos terheket rójunk rájuk, miközben a legnagyobb szennyezőknek engedményeket teszünk. Függetlenül attól, hogy miként oszlik meg a kibocsátás-csökkentés az EU tagjai között, aligha érünk el bármit, hacsak nem születik globális megállapodás olyan országoknak a problémák kezelésébe való bevonásáról, mint az USA, Kína, India, Oroszország és mások. E témát prioritásként kell kezelnünk az Unió kül- és éghajlat-változási politikájában. Köszönöm figyelmüket! Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). – (SL) Mi rendszerint akkor változtatunk és hozunk intézkedéseket, ha megbízható tényekre támaszkodhatunk. Az éghajlatváltozással foglalkozó bizottságban, számos tudósnak köszönhetően, tekintélyes mennyiségű adatot gyűjtöttünk össze. Az adatok többsége igazolja, hogy az ökológiai rendszer változásait az ember generálta kibocsátásoknak tudhatjuk be, és egyben jelzik a várható jövőbeni trendeket is. Miközben vannak, akik aggodalmaskodnak és az adatokat fenyegetésre használják, nekünk látnunk kell a helyzet jó oldalát is. Nevezetesen, hogy még van időnk cselekedni. Cselekednünk azonban gyorsan, felelősségteljesen, komolyan, és összehangolt módon kell: elsőként az Unión belül, majd globális szinten is! Persze, a nemzetközi megállapodásokkal is csak akkor érünk el sikereket, ha magunk megfelelő érzékenységgel reagálunk a fenntartható fejlődés kérdésére, vagy esetenként még csak a szegénység felszámolása problémáival viaskodó harmadik országok problémáira. Az integrált megközelítés változtatásokat követel az európai fejekben, miután egészen mostanáig kizárólag a fejlődés, elsődlegesen is az alacsony széntartalmú gazdaság kialakítása foglalkoztatott bennünket. A nemzetközi megállapodást azonban csak akkor érhetjük el, ha azonos fontosságot tulajdonítunk a kibocsátás csökkenését előidéző, valamint a kibocsátást az éghajlat-változási folyamatokkal összhangban módosító intézkedéseknek. Köszönöm az előadónak kiváló jelentését. Azt várom, hogy munkánk, ezen a téren, átnyúlik majd a következő esztendőbe. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Elnök úr, gratulálok Florenz úrnak a kiváló jelentéséhez. A klímaváltozás tudományos alapjairól folytatott vita rendkívül fontos, mert sajnos mi politikusok gyakran a tényeket se vesszük figyelembe, pedig a tények rendkívül makacs dolgok. Egyetértek Martin Schulzcal, hogy fejezzük be a hitvitát és vegyük figyelembe a tényeket. Például a Duna–Tisza között Magyarországon, a magyar pusztán 30–40 év alatt 3–4 méterrel csökkent a talajvízszint, komoly elsivatagosodás ment végbe, ami azt jelenti, hogy a tudósok felmérték, hogy 50%-ban a klímaváltozás és 50%-ban az emberi rossz tevékenység okozta ezt az elsivatagosodást. Vagyis igenis vegyük figyelembe azt, amit a tudósok mondanak. És azzal is egyetértek, hogy az Unió önmagában nem oldja meg a problémát, ha az USA, Japán, Kína, Brazília és a fejlődő világ ehhez nem partner. Köszönöm a figyelmet. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr, az emberiség kárhoztatható az éghajlatváltozásért, és csak az ember lehet képes a változás irányát befolyásolni. Az EU célja az, hogy 10%-ra emelje a bioüzemanyagoknak a közlekedésben való felhasználása részarányát. Ez olyan cél, amit el kell érnünk! Ennek érdekében mindent el kell követnünk, beleértve a tőzeg biodízel alapanyagként való hasznosítását is. Jóval nagyobb forrásokat kell kutatásra fordítanunk, hogy a leghatékonyabb módszerek kerüljenek alkalmazásra. Például, bizonyos tanulmányok azt igazolják, hogy a moszatokból nyert energia mennyisége — hektáronként — 15-ször nagyobb, mintha szőlőt, pálmaolajat vagy szóját termelnénk. Jobban meg kell vizsgálnunk e kérdést! Ez az egyik útja lehet a pálmaolaj felhasználás csökkentésének, és remélhetően az teljesen véget is ér, hiszen az semmi esetre sem tekinthető feltétlenül környezetbarát tevékenységnek. Ez is azt indokolja, hogy tegyünk közös lépéseket az Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával és Oroszországgal. Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr. Amennyiben sikert akarunk elérni Koppenhágában 2009 végén, azt hiszem, hogy két dolgot feltétlenül figyelembe kell vennünk, amit az elmúlt

21-05-2008

21-05-2008

HU


hónapokban, Indiában, Bangladesben, Kínában, illetve Kaliforniában tett látogatás során is volt alkalmam megtapasztalni. Egyrészt az, hogy tényleges erőfeszítéseket kell tennünk. Tehát nem elég az öndicséret, nem elég itt 10–20–30–40%-okról beszélnünk. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kimutatása szerint 2000 óta nemhogy csökkent volna a szén-dioxid-kibocsátás az Európai Unióban, de egy picit, 1%-kal még növekedett is. Az ETS nagy siker, a reformja éppen folyik, de azt hiszem, hogy a nem ETS-rendszerben is hasonló reformokat érdemes életbe léptetni, sőt, lehet, hogy a két rendszert össze is kell vonni. Én nagyon támogatom azt, a Tanács az 1990-es évet határozza meg alapként, és ne a 2005-öst. A másik nagyon fontos dolog az adaptációs alap. Ha sikert akarunk elérni Koppenhágában, létre kell hozni az adaptációs alapot. A Stern-jelentés mutatta, hogy adaptációs alap nélkül a világ többi részének nagyon kis esélye van arra, hogy megússza az éghajlatváltozás kellemetlen következményeit. Köszönöm. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Az éghajlatváltozás már elérte az Európai Uniót. Az elmúlt években például, Romániát sújtotta szárazság, áradás, és forróság. Románia déli és délkeleti területeinek egy része az elsivatagosodás jeleit mutatja. Az Unió fontos szerepet vállalt fel az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, mind az okok csökkentése, mind az éghajlatváltozáshoz történő igazodás terén. A Lisszaboni Szerződés az éghajlatváltozással foglalkozó rendelkezéseket tartalmaz, és magam nagyra értékelem a természeti katasztrófák esetére vonatkozó szolidaritási záradékot is. Sajnos, a környezetvédelem terén a globális fellépés decentralizált, így a döntésekből néha hiányzik a következetesség. 18 multilaterális intézmény felel mintegy 500, köztük 300 regionális szintű nemzetközi megállapodás követéséért. Az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania e téren! Vannak azonban megoldások. Következetes lépésekre van szükség az éghajlatváltozással, a környezetbarát közlekedéssel, kutatással, a fejlesztési programokkal, a mezőgazdaságnak a megfelelő vízfogyasztáshoz történő igazításával, az erdőtelepítéssel, és különösen a hatékonyabb hulladékgazdálkodással összefüggésben. Gratulálok az előadónak. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az éghajlatváltozás súlyos következményekkel jár nemcsak az ökológiai rendszerekre, de a gazdaságra, a közegészségügyre, a víz- és élelmiszerbiztonságra, valamint a migrációra nézve is. A legutolsó tudományos tanulmányok arról győznek meg bennünket, hogy az emberi tevékenység szintén befolyásolta a globális felmelegedés folyamatát, és így a mi társadalmunk felelőssége, hogy ezzel összefüggésben hatékony politikai intézkedéseket foganatosítson. Üdvözlöm az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság időközi jelentését, annak az EU majdani, éghajlatváltozást érintő integrált politikájára vonatkozó javaslatait. Erőteljesen támogatom a felvetést, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés ne haladhassa meg a 2°C-t. Emellett, az Európai Uniónak oly módon kell erőfeszítéseket tennie a kibocsátás csökkentésére, hogy sikerüljön a hőmérsékletet még ezen a két fokos maximum-pontnál is alacsonyabban tartani. A tudományosan igazolt információknak a közvélemény számára történő átadása, és így a közvélemény e témával kapcsolatos tudatosságának fokozása, fontos eszköze lehet az éghajlatváltozás visszaszorításával kapcsolatos politikáknak. Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök úr, Biztos úr, elsőként hadd üdvözöljem az éghajlatváltozás tudományos adatait tartalmazó időközi jelentést! Különösen örülök annak, hogy a jelentés kiemeli a tudósok egyetértését a probléma súlyosságát illetően. Az anyag ugyancsak napvilágra hozza az emberi tényező, mindenekelőtt az energiafogyasztás komoly hatását az éghajlatváltozásra. Az IPCC negyedik helyzetértékelő jelentése azt mondja, hogy a világ CO2 kibocsátása 1970-2004 között vagy 80%-kal emelkedett, és ebben elsődlegesen a fosszilis üzemanyagok felhasználása játszott közre. Tekintve a tagadhatatlan kötődést az éghajlat és az energiatervezés között, szeretnék arra rámutatni, mennyire fontos európai szinten egy integrált terv kialakítása, hogy tudjuk, melyek lehetnek a leginkább javasolt, és leghatékonyabb energia választási lehetőségek. Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, a ma reggeli vitát hallgatva szükségét érzem, hogy tegyek néhány megjegyzést. Elsőként, a tudományos bizonyítékokról. Kétségkívül, a globális felmelegedés jelenségének és okainak meghatározása igen bonyolult feladat. Ez nem egy laboratóriumi helyzet, ahol kémcsövekkel igazolhatjuk egy dolog ilyen vagy olyan állapotát. Itt a bizonyosság hosszú távú megfigyeléseken és nagyon bonyolult eljárásokon alapszik. Természetesen akadnak kétkedők, tudósok, akiknek eltérő a véleménye. Ebben nincs semmi új. A tudósok közismerten hajlamosak eltérő véleményeket képviselni. Ne felejtsük el, hogy még a

17

18

HU


dohányzás és a rák kialakulása közti kapcsolatot is számos tudós megkérdőjelezte, és vitatja még ma is. Mi azonban, mindannyian tudjuk, mi is az igazság. Ugyanez történt a talidomid és a végtaghiányos rendellenességekkel létrejött emberi magzatok ügyében is. Másodszor, hangsúlyt kell fektetnünk a globális megközelítésre, mivel mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb szennyező országok, tehát az USA, Kína, és India teszik a legkevesebbet a globális felmelegedéssel szemben. Janez Podobnik, hivatalban lévő elnök − (SL) Nagy érdeklődéssel követtem az igen élénk vitát, amely jó alapot teremt az előadó, Karl-Heinz Florenz úr által készített időközi jelentéshez. E jelentést köszönöm, és annak kapcsán elismerésemet fejezem ki neki. Az Önök vitája becsületére válna bármely parlamentnek. Igen változatos volt, és ezt pozitív értékelésként mondom, hiszen minden vélemény értékes, még a bíráló is. Vitájuk alapján két alapvető következtetésre jutottam. Az Európai Unió olyan erő, és az is marad, amely képes arra, hogy megfeleljen… természetesen globális partnereivel való együttműködésén keresztül, az éghajlatváltozással szembeni komoly fellépés igényének. A másik következtetés: az éghajlatváltozás nem csupán probléma, de lehetőség is. Bármiként is tekintünk erre, hatékony fellépés csak globális szinten képzelhető el. Azt is szeretném elmondani, hogy az éghajlat és energiacsomag keretében az Európai Unió sikeresen és alaposan készíti elő azokat az intézkedéseket, amelyek révén hatékonyan küzdhet az éghajlatváltozás következményei ellen. A biztonságos és fenntartható, alacsony széntartalmú gazdaságba való átmenet számos politikára kihatással lesz, beleértve a gazdaságot, és az emberek mindennapi életét is. Összehangolt politikai intézkedések szükségesek számos uniós területen. És itt támogatnám felvetéseiket, hogy össze kell tartanunk. De nemcsak a globális döntéseket illetően, hanem egyet kell értenünk az ezen politikai döntésekhez kapcsolódó részletekben is. Különösen szeretném kihangsúlyozni az éghajlatváltozás és az energia közti szinergiákat. E tekintetben az összehangolt európai és nemzeti politikák elengedhetetlenek a kutatás, a fejlesztés és az innováció terén. Bátorítanunk kell a fenntartható közlekedési rendszereket, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy meghozhassák az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges intézkedéseket. Fokoznunk kell az energiafelhasználás hatékonyságát, különösen az épületeknél, de más energiaforrásokhoz kapcsolódóan is, valamennyi ágazatban. A társadalmi következmények csökkentése, az új lehetőségek maximális kihasználása érdekében, tájékoztatnunk kell a fogyasztókat az energia hatékony felhasználásának módozatairól. Amint az már említést nyert Florenz úr jelentésében, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó tudomány megalapozott és elismert, továbbá azon tény, hogy a jelenlegi globális felmelegedés az emberi tevékenység következménye, tudományosan cáfolhatatlan. Engedjék meg, hogy röviden elidőzzek az IPCC tudományos jellegét érintő véleménykülönbségeknél. E tekintetben magam a politikai terület tiszteletben tartását pártolom. Az Európai Parlament tekintélytisztelő politikai fórum. Természetesen, a tudomány világát is meg kell becsülnünk, annak mozgását azonban a kutatás és a tudományos pontosság etikai elvei irányítják. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el a polgárok, a mindennapi emberek képezte szféráról sem, hiszen az ő életük minőségét befolyásolja majd minden egyes intézkedés. Beleértve ebbe a családi költségvetések kimunkálását, vagy éppen a jövő tervezését is. Külön is szeretném megemlíteni azt a fontosnak mutatkozó elemet, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság — Sacconi úr szerint is — megfelelően működik, ülései során kedvező légkörben vizsgálta az éghajlatváltozással kapcsolatos témákat, majd nagy többséggel fogadta el az éghajlatváltozással összefüggő tudományos tényeket összefoglaló időközi jelentését. Üdvözöljük az Európai Parlament döntését, hogy 2009 februárig meghosszabbította az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság megbízatását. Elnök úr, mi ezt további bizonyítéknak látjuk arra nézve, hogy az Európai Parlament az éghajlatváltozás kérdéskörében támogatja az Európai Unió nemzetközi színtéren követett, konkrét lépésekkel kiegészített ambiciózus politikáját, és ennek során figyelmet fordít arra is, hogy a politikai döntéseket a legfrissebb tudományos eredmények támasszák alá.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Örülünk annak is, hogy — mint a mai vita folyamán bejelentésre került — az éghajlatváltozással kapcsolatos csomag vitája folytatódik, és kötődik az Európai Tanács által 2008 márciusában elfogadott kötelezettségek komoly szándékú teljesítéséhez. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) elnök úr, megköszönöm a mai vita során felszólaló összes hozzászóló valóban érdekes észrevételeit. Mindenekelőtt hadd húzzam alá, hogy az Unió, akár mint 15-ök, akár mint 27-ek, teljesíti a kiotói célkitűzéseket. Efelől ne legyenek kétségek! Miután még 18 hónapig biztos leszek, vagy legalábbis szeretnék az lenni, biztosíthatom Önöket, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy kudarcot valljunk a kiotói célok teljesítése terén. Azért is mondom ezt, mert a már megtett, illetve most folyamatban lévő intézkedéseink biztosítják, hogy a kiotói célok teljesüljenek. Ez a legkevesebb, amit az elkövetkező években tennünk kell! Igazolom, hogy az Önök által előterjesztett adatok helytállók. El kell ismerni, hogy az EU mérsékli az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, míg mások, mint, például az USA fokozza azt. Ráadásul gyorsabb ütemben, mint tette ezt 1990-ben. 2005-ben, amint Önök jelezték, mi az 1990-es szint alatt voltunk 2%-kal, és 2006-ban a közös célokat kitűző 15 uniós tag közel 3%-kal maradt el a korábbi szinttől. A 27 tagállamot együttesen kezelve sikerünk még jelentősebb, hiszen együtt durván 8%-kal vagyunk az 1990-es szint alatt. A Kiotói jegyzőkönyv által számunkra biztosított időszak végére az EU-15 8, míg az EU-27 legalább 11%-kal lesz az 1990-es szint alatt. Jegyezzük meg, hogy a mi 8%-ot meghaladó kibocsátás-mérséklésünk igen kedvező jel, mert segít elérni a 2020-ra illetve még hosszabb távra kitűzött céljainkat. A időközi jelentés szerint a tudományos eredmények nagyon fontos szerephez jutnak a nemzetközi tárgyalásokon, mert előmozdíthatják határozott intézkedések elfogadását. A Koppenhágai Konferencián alapul szolgálhatnak a tárgyalásokon beterjesztett javaslatok kivitelezhetőségének értékeléséhez. Az állásfoglalás emlékeztet azokra az ellenőrizhetetlen éghajlatváltozással együtt járó veszélyekre, amelyek különböző formákban érintik az emberi társadalmat, gazdaságunkat és kulturális hagyományainkat súlyosan kikezdik. Az állásfoglalás, helyesen, kiemeli az éghajlat alakulását negatívan befolyásoló olyan komoly változások elkerülésének fontosságát, mint amilyen az Amazonas mellékfolyóinak kiszáradása, vagy mindkét sarköv jégtömegének súlyos károsodása. Úgy gondolom, hasonlóan fontos, hogy rámutassunk az éghajlatváltozás olyan lehetséges következményeire, mint a nemzetközi biztonság romlása, az élelmiszer- és vízhiány, az erőforrásokért folytatott küzdelem, vagy a migránsokkal összefüggő gondok Az éghajlatváltozással összekapcsolható szélsőséges időjárásnak és erőszakos konfliktusoknak betudható környezetvédelmi katasztrófák miatt folyamatosan emelkedik a nemzetközi közösségre ható nyomás szintje. A közelmúltbeli élelmiszerárválság a legékesebb bizonyítéka annak, mi is következhet be: a világ számos tájékán érzékelhető terméskiesés a szélsőséges időjárási feltételekkel magyarázható. Sajnos, ez a helyzet nem tekinthető ideiglenesnek vagy kivételesnek. Inkább szokványosnak, visszatérőnek mutatkozik, és olyannak, amelyet nem kezelhetünk az agrárpolitikában és a növénytermesztési gyakorlatban történő drasztikus változtatások nélkül. Hadd említsek néhány más, a jelentésben is érintett témát! Az üvegház hatást okozó gázok kibocsátásnak a nemzeti szintű, megfelelő lépésekkel való mérséklésével kezdeném, a fejlődő országokra vonatkozóan. Itt elengedhetetlen a támogatásunk, és a technológia által elérhető távlatok igazolása. Forrásokat kell biztosítanunk a technológia átadásához, valamint az érintett országok közigazgatási képességeinek kibontakoztatásához, hogy a csökkentés mérhető, dokumentálható, és igazolható legyen. Ez az elképzelés egyik kulcseleme a Bali Akcióprogramról szóló tárgyalásoknak. Amint az Bali szigetén érzékelhető volt, a fejlődő országok bármely irányú elmozdulása nemcsak a fejlett országoknak a kibocsátások csökkentése melletti elkötelezettségétől, hanem utóbbiak forrásbiztosítási konkrét erőfeszítéseitől is függ. S különösen vonatkozik ez a technológia-átadásra és a közigazgatási képességek megteremtésére. Fontos az EU számára, hogy éljen minden lehetőséggel, amely a kiemelkedő fejlődő országokkal való párbeszédet mozdítja elő, hogy ennek révén egyetértés szülessen a fentiek pontos értelmezésében, továbbá, hogy az EU felmérhesse, miként tudná támogatni a politikaformáláshoz kapcsolódó együttműködést a technikai segítségnyújtás, a know-how átadása, a CO2 piacán alkalmazható ösztönzők kimunkálása, vagy pénzügyi támogatás révén. Vannak minden ágazatban alkalmazható intézkedések, amelyek érinthetik az energiafelhasználásból származó kibocsátást, és az erdőségi területek csökkenését is. Rátérnék a vita tudományos kérdéseire. A Bizottság teljes egészében osztja a véleményt, hogy a tudományos megállapításokat közzé kell tenni. A fogyasztókat fel kell készíteni, és még tudatosabbá kell tenni azt illetően,

19

20

HU


hogy milyen üvegházhatású gázkibocsátást generálnak életmódjuk és fogyasztási szokásaik. A közvélemény fokozott éberségre intése azonban, járjon együtt markáns pénzügyi ösztönzőkkel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását saját termékeik és szolgáltatásaik előállítása során visszafogó vállalatok számára. Az alacsony CO2-tartalmú gazdaságra való áttérés szükségszerű. E cél csak a valamennyi ágazatot érintő, a kibocsátás csökkentését célzó rendszeres, összehangolt intézkedésekkel lehet elérni. A társ-döntéshozatali szakaszban lévő, éghajlatváltozással és energiával foglalkozó intézkedéscsomag markánsan előmozdíthatja az átmenet megkezdését. Igazolhatja azt is, hogy nagyra törő éghajlat-politikánk nemcsak megvalósítható, de jelentős haszonnal is jár gazdaságaink, és társadalmunk számára. Továbbra is folytatjuk a kiemelkedő politikai intézkedésekkel összefüggő csomaggal kapcsolatos konstruktív együttműködést, és — remélem — lehetőség szerint még ebben az évben megállapodásra jutunk. Végül, elismerésemet fejezem ki az Európai Parlamentnek az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén tett erőfeszítésekhez való fontos hozzájárulásért, és gratulálok Florenz úrnak, kitűnő munkájáért. Remélem, a Parlament ugyanebben az építő szellemben kezeli majd a továbbiakban is e kérdést. Folytatódjék együttműködésünk és eszmecserénk mind az éghajlattal és energiával foglalkozó intézkedés-csomagról, mind a Poznanban és Koppenhágában rendezendő nemzetközi tárgyalások kapcsán! Karl-Heinz Florenz, előadó. − (DE) Elnök úr, Biztos úr, hivatalban lévő Elnök úr, köszönet a záró szavakért, amelyek igen bátorítóak voltak. Úgy vélem, sikerült e Házban egyetértést kialakítani, és ez a konszenzus további tudományos kutatásokra és a még fennmaradt kétségek eloszlatására kötelez bennünket. De hiszen az emberi ismereteknek mely terén ne jelentkeznének kétségek? Ez az, amit én, előadóként, feltétlenül látni szeretnék. Köszönöm a ma elhangzott dicséreteket, amelyeket továbbítani szeretnék az e jelentésen a színfalak mögött rendkívül keményen dolgozó munkatársi gárdának. Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat is, hogy legszívélyesebb köszönetemet fejezzem ki nekik! A mai vitát hallgatva az a benyomás keletkezhet, hogy mi a CO2-ről vitatkozunk. Hadd mondjam el, számtalan egyéb vitára okot adó kérdéssel találkozunk még, hiszen a CO2-kibocsátás csak a jéghegy csúcsa. Igen, itt fontos kérdésekről van szó, de az igazi kihívás az, miként kezeljük a fenntarthatósági politikánkat. Miként kezeljük bolygónkat, amelyért felelősséggel bírunk gyermekeink felé? A jelenleg elégő energiaforrások létrejöttéhez évmilliók kellettek, de mi egy évezred alatt elpazaroljuk azokat. A kihívás tehát az, miként érhetjük el, hogy egy liternyi üzemanyaggal kétszer olyan messzire jussunk, mint tesszük ezt ma. Amennyiben ezt elérjük, teljesítjük feladatunkat. Ez az előttünk álló legfőbb kihívás: fokozni a hatékonyságot Európában, kifejleszteni a legmegfelelőbb technológiákat természetesen alkalmazni e technológiákat otthon, majd nyereségesen eladni azokat a világban, hogy munkahelyeket is teremtsünk. Amint látom, ez a mi lehetőségünk, és kérek mindenkit, segítse elő, hogy mindenképpen élhessünk a lehetőséggel! Megismételném köszönetemet mindenkinek, de követve is az eljárási szabályokat azért szeretném még egy pontra felhívni figyelmüket. E vita legelejétől súlyos fordítási hibát érzékelek a 10. cikknél, amely szerint én valamit elítélek. Semmi sem áll távolabb a természetemtől, mint ez. Lehet, hogy nem értek egyet ezzel vagy azzal, de sohasem ítélek el semmit. Nem válogatom meg most szavaimat, és kihangsúlyozom, hogy problémák vannak e Házban a rossz fordítások miatt. Ez egyértelműen mindvégig megmutatkozott e jelentés kapcsán. Ezért is szeretném felhívni figyelmüket a témában a Parlament elé beterjesztett helyesen megszövegezett módosításokra. Szeretnék mindent megköszönni az összes résztvevőnek, és felkérem Önöket, továbbra is, a folyamat még bonyolultabb szakaszában is, működjenek együtt velünk e jelentéssel kapcsolatban. Pontosan akkor, amikor meg kell oldanunk az a feladatot, hogy miként is reagáljunk az itt megismert tudományos tényekre! Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra délben, 12.00 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Neena Gill (PSE), írásban. – Az éghajlatváltozás sikeres kezelése megkívánja a piac alkalmazkodását, a szén környezetvédelmi költségeinek tükröztetését. A szennyező fizessen! Minden politikai eszközt, így az HÉA-csökkentést, a kibocsátás-kereskedelmet és a fogyasztók és vállalkozások magatartását módosító

21-05-2008

21-05-2008

HU


ösztönzőket is fel kell használnunk annak érdekében, hogy elősegítsük az öko-barát megoldások választását. Amint Sir Nicolas Stern rámutatott, az éghajlatváltozás gazdasági és szociális hatása katasztrofális lesz. Nekem határozottan eltér a véleményem azoktól, akik e Parlamentben vitatják az éghajlatváltozás tényét. Elég volna számukra felfigyelni a világban bekövetkező természeti csapások növekvő számára és gyakoriságára, hogy lássák a hatásokat. Ezek a katasztrófák egyértelműen riadót fújnak számunkra, jelzik, hogy erőteljesebb lépéseket kell tennünk. Az Unió jogosan vállal szerepet az éghajlat-változási kérdések kezelésében, és példát kell mutatnia, irányt kell szabnia más országok számára. Tartalmasabb párbeszédet kell folytatnunk Kína és India felemelkedő gazdaságaival annak biztosítása érdekében, hogy azok növekedése mérsékeltebben járuljon hozzá a globális kibocsátáshoz, mint tette ezt az EU és az USA az elmúlt évszázadban. Nagyok sok tényező szól az EU-nak a fejlődő országok irányában történő technológia-átadása mellett, hogy utóbbiak elkerülhessék a szénintenzív ipari fejlődést, és egyből átugorhassanak az alacsony széntartalmú gazdaságba. András Gyürk (PPE-DE) írásban. – (HU) A klímaváltozás tudományosan alátámasztott jellemzőinek figyelembevétele nélkülözhetetlen az ezen a téren hozott döntések meghozatalához. A téves következtetéseken alapuló helytelen döntések kockázata ugyanis legalább akkora, mint a tétlenségé. Egyvalamit érdemes megállapítanunk: az éghajlat változása tudományosan is igazolható tény, orvoslása gyors és hatékony megoldásokat sürget. A tudományos tények higgadt figyelembevétele abban is segítségünkre lehet, hogy felmérjük: a piaci alapú környezetvédelmi eszközök hogyan járulhatnak hozzá a környezeti minőség fejlesztéséhez. Úgy véljük, hogy a piacbarát ösztönzők népszerűsítése érdekében további erőfeszítésekre van szükség a tagállamok részéről. Üdvözölendő fejlemény az emissziókereskedelmi rendszer megteremtése, amely piaci mechanizmusokra alapozva közelíti meg a kibocsátás csökkentés kérdését. A rendszer működése bizonyíték arra, hogy a piac, a verseny és a környezetvédelem nem egymást kizáró fogalmak. Magyarországon számos példa támasztja alá, hogy a téves következtetések helytelen döntésekhez vezethetnek. A biomassza-gazdálkodás valójában szálfák égetését jelenti, a bioüzemanyagok erőltetett támogatásának káros következményei pedig egyre inkább nyilvánvalóak. Az ezen a két téren hozott intézkedések nem felelnek meg a fenntarthatósági követelményeknek, mindemellett nem nyújtanak piacbarát választ a problémára. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az éghajlat változása olyan intézkedések meghozatalát követeli meg, amelyek a tudományos megalapozottság mellett nem hagyják figyelmen kívül a piaci mechanizmusokat sem. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, az éghajlatváltozás tudományos tényeivel foglalkozó határozat számos olyan észrevételt tartalmaz, amellyel nehéz nem egyetérteni. Nem hallgatható el azonban, hogy akad abban néhány bántó megjegyzés is. Erre találunk példákat a tudománytörténetben is, amely figyelmeztető jelként kell, hogy szolgáljon. Filozófusként magam nem találom teljesen ártalmatlannak, ha egy politikus kezdi értelmezni a tudományos eredményeket, von le belőlük elsietett következtetéseket, kísérli meg azokat ellenőrzése alá vonni, vagy éppenséggel „elítél” bizonyos más értelmezéseket. Mi is itt a cél, miért is kell ilyen kérdésekről általános szabályként beszélnünk? Mert ez szavahihetőségünk kérdése, amelyre rendkívül nagy szükségünk lesz az éghajlatváltozás elleni küzdelmünkben. Az 5. pontban megfogalmazódik, hogy „tudományos” igazolást nyert az, az éghajlatváltozás legfőbb okozója az ember. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport sehol sem érvel ezzel. A jelentés valószínűségekről beszél. Az ember hozzájárulása az elmúlt évek felmelegedéséhez erős valószínűség. A 7. pont kiemeli, hogy a tudományos eredmények „világosan mutatják, miként változik az éghajlat az elkövetkező időszakban, az eltérő regionális feltételeket követve”. Pontosan ez az, amit magunk nem ismerünk. Múlt héten, readingi nyilatkozatukban az éghajlat szimulációval foglalkozók szuperszámítógépeket kértek. Arra a kérdésre ugyanis, hogy az éghajlatváltozás milyen regionális következményekkel jár, a meteorológusok ma nem találják a választ, részben az elégtelen számítógép-kapacitások miatt. A 8. pont megemlíti, hogy grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró visszavonulása fordulópontot jelent az éghajlatváltozásban. Jelenleg az eljégtelenedésre vonatkozó adatok igen ellentmondásosak, miután Grönland és az Antarktisz meghatározó területein a jégréteg vastagsága éppenséggel növekszik. Én nem ítélném el, és nem vádolnám az éghajlatváltozás szkeptikusait vagy bírálóit, amint ez a 10. pontban történik. Politikusok ilyet azért sem tehetnek meg, mert a tudósok dolga, hogy e kérdésről vitatkozzanak.

21

22

HU


Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A CLIM javaslatokat tehet, és megoldásokat ajánlhat az Európai Unió jövőben követendő politikáját illetően. Javaslatokat és megoldásokat, amelyek egyértelmű tudományos bizonyítékokon alapulnak, és amelyek — kiemelkedően fontos módon — bírják az európai polgárok erőteljes támogatását. A tudományos bizonyítékok megkérdőjelezhetetlenek. Karl-Heinz Florenz jelentése kimerítő, igazolja, hogy elegendő tudományos adattal rendelkezünk határozott politikai döntések meghozatalához, és — nemcsak európai, hanem globális szinten is — konkrét projektek elindításához, annak érdekében, hogy radikálisan mérsékeljük az éghajlatváltozásért felelős emberi tényezőt, és kisebbítsük annak hatását. A kutatási erőfeszítéseket folytatni kell, különösen új technológiák feltárása, a megújuló energiaforrások és a bioüzemanyagok terén, hogy megteremthessük a szükséges egyensúlyt a gazdasági versenyképesség fenntartása, a szociális fejlődés, és az európai polgárok jóléte szempontjából alapvető élelmiszer- és energiabiztonság között. Egyesíteni kell a tudományos közélet és a politikai képviselők erőit! Fokoznunk kell a közvélemény tudatosságát, ösztönözniük kell a polgárok konkrét lépésekhez való csatlakozását, mert az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a leghatékonyabb eszközt a megfelelő politikák kicserélése, a nemzetközi, regionális, és különösen határon átnyúló együttműködés és párbeszéd, valamint a polgárok közvetlen részvétele jelenti. Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban. – Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt években az Európai Unió volt az a nemzetközi szereplő, amely irányt mutatott a fenntartható globális éghajlatpolitika kialakítása terén. Az Unió ezen pozícióját a jövőben is meg kell őrizni! Szeretném az előadónak és a Bizottságnak megköszönni e hasznos jelentést, amely hozzájárul a tudományos alapon nyugvó nézetek megerősítéséhez, amelyekre viszont az éghajlatváltozással kapcsolatos munkánknak alapozódnia kell. Érdemes megjegyezni, hogy a tudomány, valamint az a tudás, amelyet az magával hoz, az új technológiák és felfedezések következtében folyamatosan változik. Ennek megfelelően, mindig nyitottnak kell maradnunk az e témával kapcsolatos információk előtt, amint tisztelnünk kell az eltérő véleményeket is. Rendkívül fontos, hogy határozottan reagáljunk az éghajlatváltozásra. Eddig, valamennyi kormányközi panelünknek felül kellett vizsgálnia elődjeinek az éghajlatváltozás sebességére vonatkozó becsléseit. A folyamat gyorsabbnak bizonyult, mint azt a korábbi közösségi előrejelzések megbecsülték. Úgy tűnik, most sem kerülhető el a megelőző IPCC-becslések felülvizsgálata. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA tanulmánya azt jelzi, hogy az éghajlatváltozás kordában tartásához még radikálisabb intézkedések kellenek: a légkörnek az éghajlatváltozás által kiváltott gáztartalmát még erőteljesebben korlátoznunk kell, hogy a még drasztikusabb intézkedések meghozatalát elkerülhessük. Az EU-nak figyelembe kell vennie a tudományos közélet mind erőteljesebb egyetértését abban, hogy — amint ezt az IPCC is javasolta — a széndioxid kibocsátást még drasztikusabban vissza kell fogni a globális felmelegedés lassítása érdekében. Közelről vizsgálva e kérdést, a miatt aggódom, hogy az EU éghajlatcsomagja nem elég ambiciózus. Az Uniónak sokkalta határozottabb erőfeszítéseket kellene tenni az öko-hatékony uniós társadalmak kialakítása érdekében. Minden uniós politika területén az öko-korszerűsítés legyen az irányadó elv! E forradalmi folyamatot tekintve a változás képessége határozza majd meg az EU nemzetközi versenyképességét is. Daciana Octavia Sârbu (PSE) ),írásban. – (RO) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem a nemzetközi szervezetek napirendjének mind inkább állandó témájává lett. A 2007-es csúcstalálkozótól kezdődően, mikor is döntés született az üvegház gázok kibocsátásának 2020-ra megvalósított 20 %-os korlátozásáról, valamint a megújuló energiaforrások hasznosításáról, a globális felmelegedés a világ minden országa számára prioritássá vált. Fenti döntést olyan fontos nemzetközi események követték, mint a G-8-ak heiligendammi csúcstalálkozója, az ENSZ Tanács vitája az éghajlatváltozásról, vagy a Bali Akcióprogram. E nemzetközi találkozókat követően tudományos egyetértés mutatkozott azt illetően, hogy a globális felmelegedési folyamatok az emberi tevékenységek következményei, és a kutatási és adatgyűjtési eredmények megfelelően alátámasztják, hogy a gázkibocsátás visszafogása sürgős intézkedéseket és politikai döntéseket követel. Alapvető az Alkalmazkodási Alap létrehozása, valamint az erdők védelme, az erdőségek kiirtásának, és az erdőtüzek által okozott széndioxid-kibocsátás megelőzésére irányuló új éghajlatvédelmi megállapodások által.

21-05-2008

21-05-2008

HU


A közvélemény tudatosságának, az éghajlatváltozás emberek általi előidézéséről szóló tudományos bizonyítékok közreadásával történő fokozása kulcsszerepet játszik majd a széndioxid-kibocsátás csökkentését célzó politikai döntések uniós polgárok általi támogatásának elnyerésében. Andres Tarand (PSE), írásban. – (ET) Az éghajlat változik, és ennek oka az emberi tevékenység. Negyven éve, amikor jégmintákat gyűjtöttem az antarktiszi kutatóállomáson, még nem voltunk tudatában ennek a ténynek. Ma, a sok ezer kutató munkáját hasznosító IPCC elegendő bizonyítékkal szolgált az éghajlatváltozás tényének alátámasztására. A mi feladatunk most a cselekvés, és nem a további bizonyítás. Ezen a ponton teljes mértékben egyetértek az előadóval, Florenz úrral. Az Európai Unió legyen ambiciózus, és fogadjon el olyan célokat, amelyek közelebb visznek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ra tervezett 30%-os mérsékléséhez. Egyébként, más országok tényleges hozzájárulását is megelőlegezve, a helyzet a vártnál bonyolultabb is lehet. Igen fura ugyanis, hogy egy magasabb szintű fórum egyhangúan szavaz az általános célok részleteiről, majd amikor már olyan célokról esik szó, mint a gépkocsi-kipufogógáz kibocsátásának CO2 tartalma, vagy más konkrét intézkedések, akkor a felek fellépése korántsem bizonyul nagyra törőnek. Ez bizony, nem az éghajlatváltozás hatékony kezelésének módja. Támogatom a módosítási javaslatokat, amelyek felhívják a figyelmet további részletes tanulmányok elkészítésének, az óceánok és tengerek helyzete modellezésének, az éghajlatváltozás halállományra gyakorolt hatása vizsgálatának szükségességére. Nem tudok viszont egyetérteni azokkal a módosítási javaslatokkal, amelyek megkérdőjelezik az éghajlatváltozás tényét, amelyekben a fosszilis üzemanyagok és a nukleáris energia jelentősége kihangsúlyozást nyer, illetve a megújuló energia fejlesztése gúny tárgyát képezi. Úgy vélem, hogy a Parlament éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsága segített a különböző lakossági rétegek képviselőinek tudatosságát fokozni, és egy közös álláspontot előterjeszteni. A Bizottság megbízatásának kilenc hónappal, a poznani találkozóig történő meghosszabbítása ésszerű kompromisszum. Egy hosszabb határidő azt jelenthette volna, hogy egy igen fontos kérdést fél szemmel már a választásokra figyelve kezelünk. Gabriele Zimmer (GUE/NGL), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam. Az éghajlatváltozással foglalkozó, sürgető vitát a megbízható tudományos tényeknek kell alátámasztani. Ezt teszi Florenz úr időközi jelentése is. E jelentésnek fontos szerephez kell jutnia mind a közvélemény előtt, mind a Bizottságban és a Tanácsban. Az „üvegházhatással” kapcsolatos tudományos megállapítások több mint 180 éve ismertek. Sajátos társadalmi feltételek idézték elő, hogy az élet természeti és éghajlati alapjait fenyegető elemekről szóló ismereteink sokáig figyelmen kívül maradtak, megakadályozva az időben történő fellépést. És ma is ez érvényesül. Vagy a nemzetközi együttműködésre építve hozzáfogunk a további károk előfordulásának, az előre jelzett, elsőként is a világ legszegényebbjeire lesújtó katasztrófáknak a megakadályozásához, vagy haladunk tovább a pusztuláshoz vezető úton. A tények meggyőzően bizonyítják, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében gyors lépésekre van szükség, valamint életmódunk és a fogyasztói magatartás megváltoztatásával, politikai és társadalmi kritériumok és keretek elfogadásával, a 2°C fokos szint alatt kell megállítanunk a felmelegedést. Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának számolnia kell ezekkel a problémákkal, és végre a fenntarthatóság alapján nyugvó politikákat kell kialakítani. Ez a politikai prioritásokon belül változtatásokat követel. Minden elvesztegetett nap vesztesség, ami igazolhatatlan.

4. Törökországról szóló 2007. évi országjelentés (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk, Oomen-Ruijten asszonynak a Külügyi Bizottság nevében benyújtott jelentése (A6-0168/2008) Törökország 2007. évi országjelentéséről (2007/2269(INI)). Ria Oomen-Ruijten, előadó. − (NL) Elnök úr, a Törökországgal foglalkozó legutóbbi jelentés óta számos kedvező fejlemény történt ebben az országban. Most az Alapítványokról szóló törvény elfogadására gondolok, vagy még frissebb eseményként, a 301. cikk első módosítására, amely további, a szólásszabadság teljes körű garantálásához szükséges reformokhoz kell, hogy vezessen. Ugyanakkor az is világos, hogy Törökország vegyes képet nyújt, és még sok a teendő. S nemcsak az Európával kötött megállapodások teljesítése, hanem magának a török népnek tett ígéretek teljesítése terén is.

23

24

HU


Ez a jelentés kiegyensúlyozott, és remélem egyesek vesszőparipája nem bokrosodik meg, így a kiegyensúlyozottság fenntartható. A jelentésben minden problémára utalás történik, és három fontos üzenet is megfogalmazódik. Elsőként, aggodalommal követjük az AK Párt bírósági tárgyalását. Reméljük, hogy az Alkotmánybíróság tiszteletben tartja a törvényességet, az európai normákat, a Velencei Bizottságnak a politikai pártok betiltásával kapcsolatos irányelveit. Üdvözöljük azt a tényt, hogy 2007-ben a demokrácia győzedelmeskedett a hadseregnek a politikai folyamat megakasztására irányuló próbálkozása felett. Aggaszt azonban bennünket, hogy vannak még az ország destabilizálására törekvő erők. Világos, hogy az ország modernizálása és a reformok elengedhetetlenek. Erdoğan miniszterelnök azt ígérte, hogy 2008 a reformok éve lesz, és elégedettek leszünk az eredményekkel. A kormánynak fel kell használnia jelentős parlamenti többség nyújtotta lehetőségeket komoly reformok végrehajtása érdekében. Olyan reformokról van szó, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy Törökország modern, virágzó, a világi államiságon és pluralista társadalmon alapuló demokráciává váljék. Reformokról, amelyek mindenekelőtt magának a török népnek szolgálják legalapvetőbb érdekeit. A harmadik pont. Az alkotmányozási folyamat a lehető legjobb alkalmat nyújtja egy olyan polgári alkotmány kidolgozásához, amelynek központi elemét az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme képezi. Ez az egyetlen lehetséges út a demokrácia, a törvényesség, a társadalmi kohézió, és az egyház és az állam elválasztásának védelmét szolgáló fékek és egyensúlyok rendszerének létrehozatalához. A jelenlegi helyzetet személve azt látni, hogy a vallás és az állam elválasztásának fenntartása feszültséget szül a török társadalmon belül. A magasan kvalifikált törökök 72%-a aggódik az ország világi jellege miatt. A nagyvárosi lakosság 60, míg a többi török polgár 50%-a gondolkodik hasonlóan. Erre a bizonytalanságra építve használják fel a bírák és az ügyészek jogkörüket, tekintenek el a parlamenti többségtől, és tevékenykednek igen nagy függetlenséggel. A bírói rendszer egy törvényességre épülő országban független, de egyben pártatlan is. Az új alkotmány az egyetlen lehetőség, amelynek révén a kormány — a közvélemény bizalmának újbóli megszerzése érdekében — megreformálhatja Törökországot, megvalósíthatja a vallás és az állam különválását, és az állami törvényességet. Ez azt igényli, hogy az alkotmányozó folyamatban garantálják minden polgári társadalmi testület széles körű képviseletét. Ez számomra azt jelenti, hogy megállapodás születik a modernizációról az összes politikai párt, az etnikai és vallási kisebbségek és a szociális partnerek, illetve a kormány között. A modernizációnak biztosítania kell, hogy a polgárok egyéni jogai, a polgári szabadságok összhangba kerüljenek az emberi jogok védelméről szóló megállapodásban foglaltakkal. Tisztelettel, folytatnunk kell az EU és Törökország közt folyó tárgyalásokat, de álszenteskedés nélkül, hogy nyitottak és becsületesek lehessünk egymással szemben. Igen szerencsétlennek tartom, hogy támadás érte Lagendijk képviselőtársamat azért, mert nyíltan és becsületesen kimondja hol is hibáztunk, és a reformfolyamat kapcsán minden politikai párt együttműködését kérte. Összefoglalva, Elnök úr, még sok a teendő a törökországi vallási kisebbségek helyzetének, a kurdok és más kisebbségek helyzetének, a régiók társadalmi-gazdasági fejlődésének, a nők helyzete javításának, a török kormány és a szociális partnerek, és ennek keretében különösen a gyakran nyomás alá helyezett szakszervezeti mozgalom közti párbeszédnek, a ciprusi kérdés megoldását előmozdító konstruktív együttműködésnek, és a térségbeli jószomszédi viszonynak terén. Röviden, az eddig elért megállapodásokat be kell tartani. Elnök úr, ismét aláhúzom, véleményem szerint csak az önmagát az emberi jogok és alapvető szabadságok által vezetni engedő, a demokrácián, törvényességen, szociálisan érzékeny piacgazdaságon alapuló társadalom fejlődhet békés, szilárd és virágzó társadalommá. ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Kezdésként, szeretném kifejezni elismerésemet a Ria Oomen-Ruijten asszony által készített jelentés kapcsán, amely a Tanács álláspontja szerint fontos hozzájárulást jelent a török csatlakozási folyamatról folyó vitához. A szlovén elnökség bátorította Törökországot, lépjen még előrébb az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában. A Tanácsban most folyik a vita a még nyitott nyolc jogközelítési felülvizsgálati jelentésről, az úgynevezett átvilágítási jelentésekről. Amennyiben a technikai előkészületek jól haladnak, akkor talán két újabb fejezetet megnyithatunk a júniusi EU-Törökország csatlakozási tárgyalásokon.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ami a törökországi reformokat illeti, egyetértünk az Európai Parlament értékelésével, hogy ez az év sorsdöntő e folyamat tekintetében, és úgy véljük, Törökország nem szalaszthatja el az alkalmat. Az idén februárban elfogadott felülvizsgált csatlakozási partnerség megfogalmazza a prioritást jelentő területeket, amelyeken Törökországnak fel kell gyorsítania a reformokat. Természetesen e reformok tényleges előrehaladása bír majd közvetlen hatással a tárgyalási folyamatok majdani irányára. Szeretném azt is kiemelni, hogy osztjuk az Európai parlament aggodalmát az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elleni eljárás kapcsán. Az elnökség nyilatkozatot tett közzé, hangsúlyozva, hogy a végrehajtó és törvényhozó ágak elválasztása a demokratikus társadalmak egyik alapelve, és ezt az elvet tiszteletben kell tartani. Gondosan követjük az eseményeket. Reméljük, hogy az eljárások végkimenetele megfelel majd a törvényesség szellemében működő társadalom demokratikus normáinak, és reméljük, hogy a megkívánt reformfolyamatot ez az eljárás nem érinti. Hadd folytassam az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartása megerősítésének néhány elemével. Ezek azok a területek, amelyeken Törökországban a reformok különösen fontosak. A szólásszabadsággal összefüggésben, üdvözöljük a Büntetőtörvénykönyv 301. cikkének módosítását. Ez a helyes irányban tett lépés. A szólásszabadság tényleges biztosításához azonban szükséges az is, hogy e cikket megfelelően végre is hajtsák. Ezen túl, néhány más rendelkezést is összhangba kell hozni az európai normákkal. A vallásszabadság terén, üdvözöljük az Alapítványokról szóló törvény elfogadását. Ez szintén a helyes irányban tett lépés. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, az európai követelményekkel összhangban, további erőfeszítések kellenek a vallási pluralizmus biztosításához. A civil-katonai viszonyrendszert illetően, a múlt évi alkotmányos válság igazolta, hogy a demokratikus folyamat kulcsfontossággal bír. Mindazonáltal a fegyveres erőknek még komoly politikai befolyása van. Ebben a vonatkozásban, szükség van a fegyveres erők feletti civil demokratikus ellenőrzés megerősítésére, valamint tovább kell erősíteni a Parlament ellenőrzését a katonai kiadások felett. Az ország délkeleti részének helyzetére vonatkozóan, határozottan elítéljük a terrortámadásokat, és kinyilvánítjuk szolidaritásunkat a török néppel. Támogatjuk Törökország erőfeszítéseit népének megvédése, a terrorizmussal szembeni küzdelme terén. Ugyanakkor arra is figyelmeztetünk, hogy alapvetően fontos a nemzetközi jogban foglaltak teljesítése, és olyan magatartás követése, amely a szélesebb régióban is a béke megőrzését és a stabilitást szolgálja. Amint azt mindannyian tudják, az Európai Unió a koppenhágai politikai kritériumok teljesítése, valamint a tárgyalási keretben foglalt rendelkezéseknek való megfelelés alapján értékeli Törökország haladását. A Tanács értékelést készít majd az Ankara Szerződéshez csatolt kiegészítő jegyzőkönyv teljesítéséről is. Ezzel összefüggésben, sajnálom, hogy Törökország mindmáig nem tett eleget kötelezettségeinek, nem jutott előbbre a Ciprusi Köztársasággal való kapcsolatainak normalizálásában. Azonban, a csatlakozási tárgyalásokon a haladást igazoló fontosabb elemek között — kétséget kizáróan — felfedezhetjük az ENSZ alkotmányos dokumentumaiban foglaltaknak megfelelő, a szomszédokkal való jó viszonyra törekvést, a viták békés megoldását célzó magatartást is. Köszönöm. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, elsőként is hadd köszönjem meg Oomen-Ruijten asszonynak és a Külügyi Bizottságnak igen tartalmas, egyértelmű és kiegyensúlyozott jelentését. A Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokon eddig hat fejezet megnyitására került sor, és amint azt Lenarčič úr kifejtette, a szlovén elnökség alatt talán még két további fejezet is megnyitásra kerülhet. A társasági jog és a szellemi tulajdonok fejezetéről van szó. Ebben az összefüggésben hadd idézzem vissza az EU bővítési politikájának egy egyszerű, de mégis alapvetően meghatározó elvét, amely minden jelölt országra, így Törökországra is érvényes: a tárgyalások üteme a jogi és demokratikus reformokban való előrehaladástól, és különösen a reformok teljesítésétől függ. Más szavakkal, a fejezetekről folyó technikai tárgyalások jelentik a házépítés során a falak és a terek, majd talán egy nap a tetőnek is kialakítását, míg a jogi és demokratikus reformok képezik bármely új uniós tag felépítményének alapjait. S amint azt minden építkező tudja, az embernek elsőként nagyon szilárd alapot kell teremtenie, mielőtt továbblépne a falak felhúzásában. Tehát a sorrend: elsőként a reformok, majd a technikai tárgyalásokon való előrehaladás.

25

26

HU


Ezért is találom Oomen-Ruijten asszony jelentését oly helyénvalónak. A Bizottság osztja véleményét a reformok lassú menetét illetően. Miközben azért bizonyos törvényhozási reformok történtek is. Jegyeztem, hogy Önök üdvözölték az Alapítványokról szóló új törvényt, és az Önök kérésére az elkövetkező ősszel, következő jelentésünkben, a Bizottság be is számol e törvényről, annak végrehajtásáról. A hírhedt 301-es cikk közelmúltbeli felülvizsgálata előrelépésként értékelhető. Ami azonban végül is számít, az annak megfelelő végrehajtása, az, hogy Törökországban a szólásszabadság mindenki számára szavatolt legyen. A szólás- és vallásszabadság, mint alapvető szabadságok biztosítása mellett elengedhetetlen a további előrelépés olyan területeken is, mint a kulturális és nyelvi jogok, a nők és gyermekek jogai, a szakszervezetek jogai. Mindent egybevetve, alapvető, hogy ismét az EU-hoz kapcsolódó reformok kerüljenek a középpontba. Mindez segítheti a jelenlegi politikai válság leküzdését is. Ez az az üzenet, amelyet Barroso elnök legutóbbi látogatásunk során Törökországba vitt. Mind a kormánynak, mind az ellenzéki pártoknak be kell kapcsolódniuk a párbeszédbe, keresniük kell a hazai vitát uraló kérdésekben, így az alkotmányos reformfolyamat kérdésében is, a kompromisszumokat. Mind az állam világi jellegét, mind a demokráciát meg kell védeni. Sajnálom, hogy az ombudsmannal foglalkozó törvényt az Alkotmánybíróság két éve visszatartja. Üdvözlöm, hogy Önök sürgetik az akadályok elhárítását, az országgyűlési biztosok hivatalának késedelem nélküli felállítását. Mindannyian tudjuk, hogy az EU tagállamaiban milyen fontos az ombudsman megbízatása a hivatalok számonkérhetősége, és a polgárok jogainak erősítése terén. E reformok lényege, Törökország nyitott és modern, a szabadságot és demokráciát, a különbözőséget és türelmet, azaz a demokratikus szekularizációt teljes mértékben tiszteletben tartó társadalomba való átmenetének biztosítása. Uniónk puszta létét határozzák meg azok a demokratikus alapértékek, az a törvényesség, és azok az emberi jogok, amelyekben mindannyian hiszünk. Ezek képezik alapját annak a családias hangulatnak, vagy amint Jacques Delors mondta, házassági szerződésnek, amelyet mi, európaiak kialakítottunk. A Törökországgal kialakított tárgyalások keretében megfogalmazódnak ezek az értékek, és a Bizottság kötelessége, hogy érvényesülésük tekintetében ellenőrzést végezzen. A Bizottság feladata a csatlakozási folyamatban, egyébként, úgy írható le, mint egy „baráté, aki megmondja az igazat”, még akkor is, ha az igazságot néha nem is fogadják örömmel az EU, vagy éppen Törökország oldalán. Nem lehetünk érzéketlenek a felvételre váró országokban történteket illetően. S különösen akkor, ha az általunk közösen osztott demokratikus értékrendek érintettek. Érzékeltem aggodalmukat az AKP betiltásának lehetséges következményeivel összefüggésben. Egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság ítéletének összhangban kell állnia a demokratikus elvekkel, a törvényességgel, beleértve ebbe az Európa Tanács velencei bizottságának irányelveit is. Szeretnénk azt látni, hogy Törökország ezt az ügyet az európai értékek mentén oldja meg. Törökország nem engedheti meg, hogy egy további évet veszítsen el a reformok kapcsán. A demokratikus elveknek való megfelelésben nekünk a haladást, és nem a visszaesést kell tapasztalnunk! Hadd zárjam hozzászólásomat Ciprussal. Itt az idő a két közösség vezetői számára, hogy elmozduljanak a holtpontról, és lépjenek a sziget újraegyesítése érdekében. Bízom abban, hogy Törökország teljes mértékben hozzájárul a megoldáshoz. A Bizottság támogatja a felújított ENSZ-folyamatot, és teljes mértékben támogatja a sziget mindkét közösségét a nehéz, de szükséges kompromisszumok meghozatalában. Emine Bozkurt, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója − (NL) Törökországban, a közelmúltban, fontos szociális és foglalkoztatási törvényeket fogadtak el. Az egyik fontos cél az, hogy nagyobb számban érkezzenek nők a munkaerőpiacra, hiszen részvételük a gazdaságban igen fontos helyzetük megerősítése szempontjából. Aligha szükséges elmondani, hogy a nők jogai az emberi jogok részét képezik. Fontos a nők számára, hogy megkövetelhessék önmaguk számára az alapvető jogok, így a nemhez és a szaporodáshoz kötődő jogokat, és ne essenek áldozatául olyan talmi állításoknak, hogy ők „a közerkölcs megsértői”. Ez egyébként érvényes a homoszexuális szervezetekre is. Igen fontos, hogy Törökországban is megszülessenek azok az eszközök, amelyek révén a helyzet ellenőrizhető, illetve a nők hátrányos helyzete orvosolható. Ebből fakadóan, örömmel

21-05-2008

21-05-2008

HU


látnék a török Parlamentben egy, a nők jogaival foglalkozó, teljes körű jogalkotási jogosítványokkal rendelkező bizottságot A jövő évben helyhatósági választásokra kerül sor Törökországban. Nemzeti szinten megkétszereződött a női parlamenti képviselők száma, de még többre lenne szükség. A helyhatósági választásoknál az arány 1% alatt van, és ez hatalmas kihívást jelent, ha a politikában a nők megfelelő arányú képviseletét szeretnénk biztosítani. Giorgos Dimitrakopoulos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, elsőként is gratulálok Oomen-Ruijten asszonynak jelentéséért, és köszönöm mindvégig megmutatkozó együttműködési készségét. A jelentés világosan megüzeni Törökországnak, hogy Európába vezető útja, majd csatlakozása az Európai Unióhoz, a következő szakaszokon halad keresztül. Elsőként, minden szektorában és minden szervezetén belül folytatnia kell a reformok megerősítését. Másodszor, teljes körben és abszolút módon tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és a kisebbségek jogait. Harmadszor, a török csapatokat vissza kell vonni Ciprusról, és Törökországnak hozzá kell járulnia a ciprusi probléma tisztességes és tartós rendezéséhez. Most érkezett el az idő számunkra, hogy támogassuk Christofias elnök ez irányú kezdeményezéseit. Negyedszer, Törökországnak jószomszédi viszonyt kell fenntartania, általában is, de különösen Görögországgal. Ez azt jelenti, hogy a repüléstájékoztató körzet megsértését be kell szüntetnie, csakúgy, mint a provokációk bármely más formájának alkalmazását. Természetesen, vannak erők Törökországban, amelyek a destabilizálásra törekszenek, miközben a török polgárok egy demokratikusabb, haladóbb, fejlett, környezet-tudatos, szociálisan érzékeny, békeszerető és Európa-irányultságú Törökországot pártolnak. E polgárokhoz el kell jutnia az üzenetnek, hogy küzdelmük nem hiábavaló, és ezeket a célokat szolgálja Oomen-Ruijten asszony jelentése, amint mai vitánk is. Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném azzal kezdeni, hogy köszönöm Oomen-Ruijten asszonynak a gyümölcsöző és konstruktív együttműködést. Csoportom nevében is kifejezem szolidaritásunkat Lagendijk úrral. Visszautasítunk minden, ellene irányuló tisztességtelen támadást. Szeretnék egyetlen témára szorítkozni. Nevezetesen, két párt betiltásának veszélyével foglalkoznék. Az AKP és a DTP pártokra gondolok. Mindkét esetre vonatkozóan szeretnénk nagyon világossá tenni, hogy betiltásuk teljes mértékben elfogadhatatlan volna számunkra, és súlyos akadályt jelentene Törökországnak az Európai Unió tagjává válása folyamatában. Demokrácia-értelmezésünk szerint, teljesen érthetetlen volna, hogy a bíróság egyszerűen figyelmen kívül hagyja szavazók egy csoportjának azon jogát, hogy országukban az általuk preferált pártra leadott szavazatuk révén befolyásolhassák a politikai helyzet alakulását. Ez elfogadhatatlan a kormányzó párt, de elfogadhatatlan a Demokratikus Társadalom Pártja (DTP) esetében is. Bizonyos alapvető jogi és demokratikus elvek forognak kockán, emiatt fel kell lépnünk az ilyen törekvésekkel szemben. Ami a DTP-t illeti: ahelyett, hogy élve az alkalommal tárgyalások és párbeszéd kezdődne a kurd nép képviselőivel, mert — a törökökkel együtt — magunk is elutasítjuk a terrorizmust, törekvések irányulnak e párt betiltására is. Tudom, a DTP-n belül nem mindenki áll készen a párbeszédre. Ilyen esetekben olyan magatartás követendő, amely mégis megfelelő formákat teremt a párbeszéd kialakításához. Előbbiek alapján, minden józan törökországi erőt egyértelműen arra szólítunk fel, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, a két párt folytathassa szereplését Törökország politikai közéletében. A török téma kapcsán tudjuk, hogy itt hosszú, megjósolhatatlan végű folyamatról van szó, de szükséges, hogy a folyamatnak legyen célja. A cél pedig nem lehet más, mint a csatlakozás. Ez olyan cél, amelynek megvalósulásáért nekünk itt, az Európai Unióban — a polgárainkkal való kommunikáció keretében is — mindent meg kell tennünk. Ugyanakkor Törökországnak is minden tőle telhetőt meg kell tennie, az elvárt reformok megvalósításával! (Taps) Alexander Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében – (DE) Elnök asszony, szeretném kezdésként meleg köszönetemet kifejezni Oomen-Ruijten asszonynak a jó együttműködésért, amely az elmúlt őszihez hasonlóan

27

28

HU


sikeresnek bizonyult. E jelentés sajátossága a lényegi konszenzus. A parlamenti képviselőcsoportok egyetértenek abban, hogy Törökországnak folytatnia kell eredményeinek javítását, és mindezt sokkalta gyorsabban kell tennie, mint korábban. Ugyancsak megmutatkozik az egyetértés abban, hogy ez valami olyan, amelyet elvárhatunk, sőt, el kell várnunk egy tagjelölttől. Azt is hisszük, hogy a jelentős hazai politikai válságok ellenére a reformokat folytatni kell. Szeretnék egy, a Swoboda úr által előbb említett ponttal foglalkozni: az Európai Uniónak semmilyen szerepe sincs e betiltási folyamatban. Rehn biztosnak igaza van, amikor azt állítja, hogy a világi államot és a demokráciát védeni kell. Másrészt, mint Swoboda úr is, egy alapvetően a demokráciához kapcsolódó probléma jelentkezését látom ebben, amely igen komoly akadályokat gördít a csatlakozási tárgyalások elé. Fontos látnunk, hogy az említett problémák közül sok nem új keletű, így csak néhány elemet érdemes kihangsúlyozni. Múlt évben üdvözöltük azt, hogy a török kormány egyértelmű és világos felhatalmazást kapott a reformok folytatására. Azt kértük, hogy e megbízást használják fel a reformok tényleges felgyorsítása érdekében. Üdvözöljük az Alapítványokról szóló törvényt. Ez pozitív lépés, de —kiegyensúlyozásként — azt is el kell mondanunk, hogy –— és úgy gondolom, ebben is teljes az egyetértés köztünk —, hogy mindannyian elégedetlenek vagyunk az eddigi eredményekkel. Vegyük az alkotmányos reformot: ezt oly mértékben beárnyékolta a fejkendővita, hogy végül nem történt érdemi előrelépés a török alkotmány alapvető korszerűsítésében. A fejkendővita a vallásszabadság és a véleményszabadság kérdéséhez is kapcsolódik, de ezzel együtt nem használhatók fel a világi magatartást tanúsító nők kulturális elnyomására. Egy másik, és különösen a liberális képviselőcsoport számára fontos kérdés: a szólásszabadság. A mi megfontolásunk szerint a 301. cikknek úgymond reformja, nem kielégítő. Sokakkal beszéltem Törökországban, és ott is igen kevesen hiszik, hogy a 301. cikk reformját komolyan lehet venni, hogy az megalapozott. Mindenekelőtt azért, mert annak jelentősége szimbolikus, hiszen a büntetőtörvénykönyvben számos más rendelkezés korlátozza még a szólásszabadságot. Nem kívánom felsorolni ezeket, de még nagyon sok a teendőnk e téren. Egy másik, általam röviden említendő pont Törökország EU-n és NATO-n belüli kapcsolatait érinti. Szeretnénk kihangsúlyozni, elvárjuk Törökországtól, hogy kedvező magatartást tanúsítson az Európai Biztonsági és Védelmi Politika (ESDP) keretében végrehajtott küldetéseinknél. Tudatában vagyunk a jelentkező nehézségeknek. Ezzel együtt, elvárjuk egy tagjelölttől, hogy az európai szellemiséget igazolja akkor, amikor az európai állomány biztonsága forog kockán olyan küldetéseknél, mint az EUPOL és az EULEX. Joost Lagendijk, a Zöldek/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Hölgyeim és uraim, amint ezt talán Önök is megtapasztalták, az elmúlt hetekben a Biztos és jómagam tekintélyes bírálatokban részesültünk bizonyos török körök részéről. Az a vád ellenünk, hogy nem értjük meg Törökországot, és nem fogjuk fel azt, mi is történik abban az országban. El kell ismernem, történik egy csomó dolog Törökországban, amit nem értek. Például, nem foghatom fel, hogy Törökországban sokaknak nem okoz gondot az, hogy a kormányzó pártot, amely az elmúlt választásokon a szavazatok 47%-át kapta, az alkotmánybírósági betiltás veszélye fenyegeti. Ugyancsak nem értem, hogy az Európa Tanácsnak a politikai pártok betiltásával kapcsolatos ajánlásai felett oly könnyedén átsiklottak, hiszen a napnál világosabb, hogy az AKP elleni vádak semmiképpen sem felelnek meg az ottani kritériumoknak. És azt sem értem, miként lehet oly könnyedén eltekinteni attól, hogy az AKP és a DTP betiltásával a délkeleti országrészek szavazatainak 90-át érvénytelenítenék, ennek minden következményével együtt. Azt sem értem, hogy Törökországban miért csaptak akkora hűhót, amikor a Biztos és jómagam bírálni merészeltük egy ügyet, amely — véleményünk szerint — politikai jellegű, és amely, amennyiben a kormányzópárt betiltásához vezet, igen súlyos következményekkel járhat. Megítélésem szerint, kötelességünk volt mindezt elmondani, és a jövőben is ezt kell tennünk! Vannak azonban egyéb dolgok is, amit nem értek. Nem foghatom fel, hogy miért volt lehetetlen a hatóságok számára a szakszervezetek május 1-i békés tüntetését engedélyezni, akár a Taksim téren is, amely oly szimbolikus jelentőségű hely 1977 óta? Nem értem, miért nem tudták a hatóságok megkülönböztetni a lázadókat a demokratikus jogaik gyakorlására törekvő szakszervezetektől. Nem értem, hogy miért volt szükség az erőszak oly szélsőséges alkalmazására a békés tüntetővel és ártatlan járókelőkkel szemben? Befejezésül, szeretném kifejezni reményemet, hogy ez a Parlament — mint e jelentésben is történik — továbbra is bátorítja a reformokat, de felvállalja a kormány és az ellenzék bírálatát is, feltéve, hogy ez olyan formában történik, amelyet én világosnak, egyértelműnek, egymás nézeteit tiszteletben tartónak, de egyben

21-05-2008

21-05-2008

HU


tabukat nem ismerőnek is tekinthetek. Határozottan az a meggyőződésem, hogy amennyiben ez történik, akkor végül mi, Törökország és az Európai Unió, jobban megértjük egymást. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport részéről. – (PL) Ezt a kiváló jelentést aligha fogadják örömujjongással Ankarában. Egyrészt, elismerjük az erőfeszítéseket, így az Alapítványokról szóló törvény elfogadását, a büntetőtörvénykönyvnek a szólásszabadsággal kapcsolatos reformját, valamint a bejelentett alkotmányos változásokat. Másrészt viszont, bizonyos kérdések megoldatlanok maradtak. Ezek között lelhető fel az iszlámtól eltérő hitekre vonatkozó vallásszabadság, az Ökumenikus Pátriarkátus tevékenységébe való beavatkozás, de Hrant Dink és három malatayai keresztény halála kivizsgálásának vontatottsága is. Nem valósult meg a társulási megállapodás bizonyos rendelkezéseinek végrehajtása sem. A múlt évben már írtunk ezekről az ügyekről. Az ember arra a következtetésre juthat, hogy a Boszporusz partjain poroszkál az idő. Ahelyett, hogy a csatlakozási folyamat egészét presszionálnánk, talán helyesebb volna egy olyan jogi keretet kialakítani a Törökország és az Unió közötti együttműködésre, amely mindkét fél számára megfelelőbb lenne. Ezt akár azonnal ki is dolgozhatnánk. E keretek politikai vetülete jelentősen túlnyúlhatna az európai szomszédsági politika határain. Ez az eddigiektől eltérő csomag nem eredményezne olyan feszültségeket, mint amilyeneket — a Törökország teljes jogú uniós tagságáról folytatott viták kapcsán — a közelmúltban, Ankarában és az európai fővárosokban megtapasztaltunk. Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, tartózkodunk e határozat esetében, és mindenekelőtt azért, mert a kurd kérdés nem kapott kellő figyelmet. Külön is megemlítendő, hogy — úgy gondolom — Törökország észak-iraki akciói nem nevezhetők pusztán „aránytalan katonai műveleteknek”. Nekünk egyértelműen ki kellene nyilvánítanunk, hogy azok a nemzetközi jog nyílt megsértését jelentik. A kurd kérdés nem szűkíthető le egyszerű szociális üggyé. Ez mindenekelőtt politikai kérdés, és teljesen egyértelműen a török kormány tudomására kell hoznunk, hogy párbeszédet kell folytatnia a kurd körzet helyi hatóságaival, valamint a DTP-vel. Nem hallgathatunk arról sem, hogy semmiféle utalás nem történik a luxemburgi bíróságnak a PKK-nak a terrorista szervezetek listáján szereplő eltérő státuszára vonatkozó döntésére, amely mindmáig érvényes. Úgy véljük, számos kérés érkezett Törökországhoz a kurd kérdés kapcsán, de eddig érdemi változásokról nem számolhattunk be. Ez magyarázza tartózkodásunkat. Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, nagy érdeklődéssel és tisztelettel olvastam képviselőtársam, Oomen-Ruijten asszony jelentését, és elismerésemet fejezem ki azért. Azonban nem mindenben tudom a jelentésben foglaltakat a folyó eseményekkel összhangba hozni. A törökországi események megakadályoznak bennünket annak megítélésében, hogy milyen jövő előtt áll is ez az ázsiai jellegzetességeket magán viselő ország. Törökország a múltban megkísérelt reformokat végrehajtani. Ne feledjük a Tanzimat-reformokat, vagy Abdul Hamit és Hatt-ı Hümayun reformjait. Évszázadok óta próbálkoznak a reformokkal, sikertelenül. Az Alkotmánybíróság ítélete baljós jel: a politikai pártokat a betiltás veszélye fenyegeti. Nem értem, Törökországnak miért ne kellene Európa példáját követnie, ha egyszer csatlakozásra váró ország, akkor … (Az Elnök megszakítja a felszólaló beszédét) Philip Claeys (NI). – (NL) Szeretném közölni Swoboda úrral, hogy egy politikai pártot valóban betiltottak már Európában. Belgiumról beszélek, ahol lényegében a Flamand Blokkot, a legnagyobb flamand pártot tiltották be, 2005-ben. Természetesen nincs mentség arra sem, ha Törökország tilt be politikai pártokat. Ezt elmondva, Elnök asszony, hangot adok azon megrökönyödésemnek is, hogy a Tanács és a Bizottság elégedett a török büntetőtörvénykönyv hírhedt 301. cikkének kozmetikai kiigazításával, amelyet követően ugyanannyi korlátozás érinti a szólásszabadságot, mint korábban. Most büntetendő a „török nemzet” megsértése, a „törökségi jelleg sértése” helyett. Ez pusztán szemantikai értelmezés kérdése, de a végén tényleges börtönbüntetés sem zárható ki. A 301. cikket nem módosítani kell, hanem eltörölni. Egy sor egyéb rendelkezéssel együtt, amelyek ütköznek a szólásszabadsággal és az alapvető jogokkal. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor a tárgyalásokat egyszerűen le kell állítani, amint azt már számtalanszor megígértük. Ígéret szólt korábban arról, hogy a

29

30

HU


tárgyalási folyamat párhuzamosan halad a törökországi reformokkal. Nem ez történik, hiszen most is él a feltételezés, hogy rövidesen két további fejezet kerül megnyitásra. Amennyiben az Európai Unió elfogadja az ehhez vethető kozmetikai javításokat, hitelét veszti, és a tárgyalási folyamat maradék része sem lesz más, mint groteszk komédia. Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, elsőként is melegen köszöntöm Oomen-Ruijten asszonyt, aki nyitott, becsületes, a megelőző években elfogadott jelentések hagyományait megőrző országjelentést terjesztett elő. Van egy pont azonban, amelyet illetően pesszimistább vagyok Önnél, és Rehn biztosnál. Az elmúlt évben nem láttak semmiféle előrehaladást Törökországban. Ellenkezőleg, minden leállt. Rendkívül nagy érdekünk fűződik egy modern, demokratikus, szilárd, Nyugat-barát, Európával közeli gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat fenntartó Törökországhoz. Amennyiben azonban a tényeket nézzük, minden arra mutat, hogy stagnálás következett be. Még megoldást kell találnunk a vámunió kérdésére is. Törökországnak különleges státusza van az Európai Unióval Ciprust illetően. E reformfolyamat során javaslatot terjesztettünk elő a 301. cikkel kapcsolatban, de emlékeztetnék arra, hogy Tansu Çiller miniszterelnök már 1995-ben, 13 éve, a vámunió jóváhagyása előtt, elkötelezte magát a reformok mellett, de semmi sem történt. A politikai pártok betiltásának alkalmazása még nem került le a napirendről, és ez is azt igazolja, hogy Törökország nem érte el a demokratikus nagykorúságot: a pártokat közelről érinti, hogy a kormányzópártot betilthatják, és magát a miniszterelnököt is kizárhatják a politikából. A hadsereg egyrészt stabilizációs tényező, másrészt a demokrácia akadálya. Ez az ellentmondás sem került feloldásra, és magam számos területen a nacionalizmus feléledését látom Törökországban. A bizottságunk elnökével, Joost Lagendijkkel szemben tanúsított magatartás azt jelzi, hogy itt nem a véleményszabadság érvényesüléséről van szó. Inkább annak törekvését látjuk, hogy minden lehetséges módon nyomást gyakoroljanak a közvéleményre, befolyásolják azt. Ez, elfogadhatatlan számunkra. Úgy látom, hogy jelenleg semmi okunk az optimizmusra Törökország tekintetében, és nagyon komolyan más lehetséges megoldással is foglalkoznunk kell. Ez a jelentés nyíltan és becsületesen kezeli e kérdést, és ezért támogatnunk kell. Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Magam is szeretném elismerésemet kifejezni az előadónak, azért is, amiként ezt a jelentést összeállította. A jelentés egyértelműen jelzi azt az utat, amelyet az Európai Parlament követni kíván, azaz, az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló tárgyalások útját, és semmi mást. 2008-at a reform évének nyilvánították Törökországban. Természetesen támogatjuk ezt a törekvést, de látni szeretnénk, hogy a törökországi belső fejlődés miként alakul. Swoboda úr eleget beszélt erről. Amennyiben viszont a dolgok rosszra fordulnak, akkor nekünk egy cselekvésképtelen Törökországgal kell majd számolnunk. A reformokról szólva, szeretném figyelmüket felhívni a büntetőtörvénykönyv 301. cikkére, amelyet számos formában a törökországi szólásszabadság korlátozására használtak fel. A kormány bejelentette, módosítani akarja e cikket. Úgy véljük, ez egy lépés előre, de amit legjobban szeretnénk, és amit a legjobb megoldásnak tartunk, az e cikk végérvényes törlése egy sor egyéb korlátozó rendelkezéssel együtt. Ezzel érne véget egy, sajnos még mindig érvényesülő gyakorlat, nevezetesen e cikk alkalmazása a szólásszabadság korlátozása érdekében. Másodszor, csatlakoznék Lagendijk úrhoz, kifejezve mélységes felháborodásunkat azon mód miatt, amiként a rendőrség beavatkozott a május 1-i isztambuli tüntetésbe. Megérthetik, hogy számunkra, szociáldemokraták számára, akiknek május 1. nagyon fontos napot jelent, a történtek rendkívül zavaróak. Reméljük, hogy ilyenre soha többé nem kerül sor, és felhívjuk a hatóságokat ennek biztosítására. Végül, egy megjegyzés a kurd témában. Azt kívánjuk, hogy érdemi politikai vita folytatódjék Törökországban, és politikai megoldás szülessen a decentralizáció révén, de a kurd nyelv általános használatának bátorításán keresztül is. Úgy gondolom, ez fontos pont, amelyet érdemes ma ismét kihangsúlyozni. Legvégül, szeretném figyelmüket felhívni egy általunk rendszeresen megvitatott kérdésre, azaz javaslom, nyilvánítsuk ki támogatásunkat Zapatero spanyol miniszterelnök és török partnere, Erdoğan úr közös, általuk a „kultúrák szövetségeként” emlegetett előterjesztését illetően. Reméljük, hogy a Parlament ma támogatja e kérdésben benyújtott módosításunkat. Andrew Duff (ALDE). – Elnök asszony, elsőként is szeretném megvédeni Joost Lagendijk urat a Köztársasági Néppárt (CHP) és bizonyos nacionalista újságírók részéről indított, a tisztességét megtépázó botrányos

21-05-2008

21-05-2008

HU


támadásokkal szemben. Joost Lagendijk Törökország barátja, és a parlamenti vegyes bizottság elsőrangú elnöke. Akik Lagendijket támadják, e Parlamentet támadják, és készek feláldozni a demokráciát valamiféle agresszív világiasság oltárán. Üzenetünk legyen kristálytiszta: amennyiben Törökország Alkotmánybírósága továbbra is betilt politikai pártokat, azzal minden eshetőségét megszüntetik annak, hogy Törökország csatlakozhasson az Unióhoz! Cem Özdemir (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, magam is az előadó köszöntésével kezdem, becsületes, kiegyensúlyozott jelentéséért. A jelentés azokat a kritikus pontokat emeli ki, amelyekkel maga a török nép is tudatában van. Így például a kurd kérdés megegyezéses alapon való megoldását, amely közben valamennyi törökországi etnikai kisebbség jogait védelmezni kell; a fejkendő problémát, amely érinti azokat is, akik nem kívánják viselni azt; továbbá a vallásszabadságot, amelyet mindenkivel szemben érvényesíteni kell Törökországban, beleértve az alevitákat, a keresztényeket, és az isztambuli ökumenikus pátriárkát is. Azért mondjuk ezt, mert Törökország barátai vagyunk, és mert európai Törökországot szeretnénk látni az Unióban. Ezért adunk hangot ezen bírálatunknak. Mint egyik barát a másiknak. Az Európai Unió azonban többet is tehet. Az olyan jelzések, mint amilyeneket Sarkozy úr küldött, miszerint — függetlenül attól, mit is tesz, Törökország sohasem csatlakozhat az Európai Unióhoz — természetesen nem segítenek. Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Köszönöm az előadónak kitűnő, Törökország jelenlegi politikai, társadalmi és közigazgatási helyzetét igen világosan feltáró munkáját. Függetlenül attól, hogy az ember Törökország Európai Unióhoz való csatlakozása tárgyában képviselt álláspontja kedvező, langyos vagy kifejezetten ellenséges, nem lehet vita abban a tekintetben, hogy Törökország elmarad a modernizáció, és az emberi jogok tiszteletben tartása terén. El kell ismerni, hogy bizonyos erőfeszítések történtek, de a korrupció valóságos métely, a ciprusi kérdés megoldatlan, nem beszélve arról, hogy nagyon sok még a teendő az örményekkel való kapcsolatokban is. Ott a kurd probléma, a nőkkel szembeni erőszak továbbra is fájó kérdése, és ugyanez mondható el a kényszerházasságokról és a becsületbeli bűntettekről. Aggodalomra ad okot a születési anyakönyvezés helyzete, valamint az iskoláztatás alacsony szintje. A lista korántsem kimerítő, és csak képeket villant fel arról a rendkívül bonyolult helyzetről, amelyet a Parlamentnek folyamatosan, igen gondosan és kitartóan követnie kell. Nem köthetünk kompromisszumot a szabadság és alapvető jogok kérdéseiben … (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól) Adamos Adamou (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, feltéve, hogy Törökország teljesíti a koppenhágai kritériumok mindegyikét, valamint a Társulási Megállapodásban, továbbá az Ankara Megállapodás Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt összes követelményt, csatlakozhat, csatlakoznia kell az EU-hoz. Tökéletesen világos számunkra, hogy a cél Törökország teljes körű csatlakozása, és valamiféle partnerség nem lehet ennek alternatívája. Az ország csatlakozásának kilátásai nyomást gyakorolnak Törökországra, hogy az országban élő összes polgár, így a kurdok és a vallási kisebbségek emberi jogait is tartsa tiszteletben. A folyamatban lévő, az uralkodó párthoz, illetve büntetőtörvénykönyv 301. cikkének látszólagos módosításához köthető bírósági eljárásokkal kapcsolatos aggodalmaink ellenére, úgy véljük, hogy Törökország elért bizonyos haladást. Azonban ahhoz, hogy csatlakozási folyamata akadálytalanul valósulhasson meg, követnie kell a korábbi, csatlakozásra váró országokat, és egészében teljesítenie kell az EU felé szerződéses kötelezettségeit. Törökországnak tehát tiszteletben kell tartania vállalásait, meg kell nyitnia légi és tengeri kikötőit a Ciprusi Köztársaság repülői és hajói előtt, valamint véget kell vetnie annak, hogy megvétózza Ciprus csatlakozását a nemzetközi szervezetekhez. Ma, amikor figyelemmel kísérjük a két ciprusi fél vezetőinek március 21-i megállapodását követő, a görög és török ciprióta közösség erőfeszítéseinek köszönhető haladást, Törökországnak nem szabad a kibontakozás útjába állnia. Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) A Török Köztársaság kizárja önmagát az Európai Unióból. Nem vonhatok le más következtetést az apró, talán csak 100.000 fős, vagyis a teljes lakosság egy százalékának egy százalékát kitevő keresztény kisebbséggel szembeni bánásmód alapján. A koppenhágai kritériumok fényében a Tanács, a Bizottság és a Parlament aligha juthat más következtetésre.

31

32

HU


Az a közvetlen üldöztetés, amelynek a szíriai ortodoxok és más, a délkelet-törökországi Tur Abdinban élő keresztények évek óta áldozatául esnek, közvetlenül megalapozzák a török állam elleni vádakat. Tagja-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a keresztény szertartásokon résztvevőket a rendőrség és a biztonsági szolgálatok rendszeresen kihallgatják? A kihallgatás párosul a személyes életüket, munkahelyüket érintő fenyegetéssel, sőt, néha kínzással is. Török helyzetek, török ön-diszkvalifikálás. A kérdés azonban az, hogy mennyire őszinte önmagával az Európai Unió ebben a kérdésben? Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök asszony, minden tiszteletem a török nemzeté, és mélyen tudatában vagyok annak a sok évszázados szoros és jószomszédi viszonynak, amely hazám, Lengyelország és Törökország között fennállt. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy Törökország uniós tagságának ötlete ellent mond a józanésznek. Noha Törökország évszázadok óta jelen van az európai területeken, kulturális értelemben nem európai ország. Lehetőségeink szerint a legszorosabban együtt kell működnünk Törökországgal, de egy mohamedán ország európai klubhoz való csatlakozásának kihatásait nehéz felmérni. Valóban, a jelenlegi törökországi helyzet azt jelzi, hogy az ankarai hatóságok nem különösebben törekednek Európába integrálódni. Törökország és az Európai Unió kapcsolatain túllépve szeretnék utalni Törökországnak Örményországgal való viszonyára is. Örülök, hogy az Európai Parlament állásfoglalási indítványa felszólítja a török kormányt, hogy vessen véget Örményország gazdasági blokádjának. Sajnálatos, hogy a dokumentum nem tesz említést az örményekkel szembeni népirtásról. Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, képviselőtársam, Ria Oomen-Ruijten asszony jelentése alapos, becsületes és bátor munka, amely Törökország számára érzékeny időpontban született. Gratulálok az előadónak. A jelentés maga azonban, olyan műfaj példázata, amelyet magam mind inkább életidegennek érzékelek. A Parlament és a többi intézmény folyamatosan áltatja önmagát, mintha fáradhatatlan tanításaink révén megváltoztathatnánk Törökországot. Lényegében itt rejlik a bökkenő: az ország, e nemzet, e nagy nép, annak fejlődése, valamint az általunk kivitelezni kívánt projekt közötti ellentmondásban. Törökország nemzetállam, az egyik utolsó a maga nemében, az egyik legerősebb, és leginkább tudatos nemzet. Egysége, nemzeti egység, és ez egyértelműen felismerhető az örményországi népirtás elismerésének ügyével kapcsolatban. Az ország politikáját mind markánsabban egyetlen vallás hatása determinálja, miközben hátrafelé mozdul el azoktól a világi elemektől, amelyek alkotmányának alapelemeit jelentik. Törökország jelét adja függetlenség iránti vágyának, miközben mi az integráció, valamint a hatalom és szuverenitás átadásának elvét próbáljuk meg érvényesíteni. Ez nem más, mint két fél frontális ütközése. Ne legyenek illúzióink, tartózkodjunk attól, hogy a törököknek bármiről és mindenről beszéljünk, és hogy abba a hitbe ringassuk őket, hogy vagy hajlandók vagyunk csatlakozásukat elfogadni anélkül, hogy megfelelnének a koppenhágai kritériumoknak, vagy éppen azok miatt utasítjuk vissza őket, miközben ténylegesen az a kérdés, hogy mik vagyunk mi, és milyen európai projektet is akarunk. Továbbá, alakítsunk ki egy tartós partnerségi struktúrát, amelyben a pozitív összegű játék szabályai érvényesülnek, és amely lehetővé teszi Törökország számára a regionális hatalom szerepének betöltését, miközben az EU folytatja globális identitásának meghatározását. Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Elnök asszony, miután egyetlen percem van, azonnal a tárgyra térek. Az előadó, Oomen-Ruijten asszony megyezést kereső magatartásával kikerült számos akadályt. Egy azonban megmaradt, és ez a reproduktív egészséggel foglalkozó 14. számú módosítással kapcsolatos ellentétes nézetek kérdése. A szocialisták úgy gondolják, hogy ez nem egy kisebb részletkérdés, egyszerű női probléma. Ez az egyház és az állam egyértelmű szétválasztásának jele, a világiasság szimbóluma. Amennyiben nem akarjuk azt, hogy a jövőben is a hadsereg vagy igazságszolgáltatási machinációk nyújtsanak védelmet a török világi gondolkodás számára, akkor engedjük, hogy a nők tegyék ezt meg. Saját testükkel fogják megvédeni azt. Egy országban, ahol még dívik a becsületbeli gyilkosság, a nők szexuális jogainak elismerésére vonatkozó felhívás a bármely irányból érkező fundamentalista túlkapások elutasítását jelenti. István Szent-Iványi (ALDE). – (HU) Elnök asszony, ne szépítsük a helyzetet: a török csatlakozás ügye kritikus szakaszba jutott. Egyaránt hátráltatja a török belpolitika bizonytalansága, és az Európai Unió elbizonytalanodása Törökországot illetően. Ebben a helyzetben fontos megismételni, hogy a csatlakozási folyamat egy nyílt végű folyamat, de a közös cél a tagság. Emellett köteleztük el magunkat, és emellett kötelezte el magát Törökország is.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Nekünk stratégiai érdekünk, hogy hosszú távon Törökország a politikai Európa része legyen. A társult tagság, a Mediterrán Unió kiegészítheti, de nem helyettesítheti az integrációs folyamatot. Törökországnak is sokkal többet kell tennie, mint eddig tett a demokratikus intézményrendszer megerősítésében, a hadsereg feletti civil kontroll erősítésében, a jogrendszer reformjában, az emberi és kisebbségi jogokért. Közös felelősségünk, hogy a folyamat sikeres legyen, mert ha megfeneklenek a tárgyalások, az a mi kudarcunk is, nemcsak Törökországé. Köszönöm szépen. Mogens Camre (UEN). – (DA) Elnök asszony, Törökország túl nagy, és túlságosan „más” ahhoz, hogy az Európai Unió tagja lehessen. Amennyiben Törökország valóban élni kívánt volna Kemal Atatürk híres szavaival, miszerint „egyetlen civilizáció létezik”, nem állnák itt évről évre azt szajkózva, hogy Törökország nyilvánvalóan nem törekszik eleget tenni az EU követeléseinek az európai értékek átvételét, és az ottomán értékek feladását illetően. Törökország valószínűleg azt várja, sikerül az EU-t kifárasztania azzal, hogy a változásokra vonatkozó lényegi követeléseinknek való megfelelés nélkül folytatja a tárgyalásokat. Folyamatosan 34 éve, Törökország megszállva tartja egy uniós tagállam területének egyharmadát. Ciprus, egészében török megszállás alatt szenved, és a megszállt terület szenved a legjobban. Nyilvánvaló, hogy az európai polgárok túlnyomó többsége nem akarja, hogy Törökország az EU tagja legyen. Az is kitűnik, hogy a török polgároknak is növekvő részaránya ellenzi e tagságot. Itt az ideje, hogy felhagyjunk e színházi előadással. Törökország rendelkezhet egy kibővített kereskedelmi megállapodással. Európának viszont nincs helye abban a jövőben, amelyet Törökország szeretne kialakítani. Ioannis Kasoulides (PPE-DE). – Elnök asszony, gratulálok Ria Oomen-Ruijten asszonynak kiegyensúlyozott és tisztességes, de ugyanakkor az ellentmondásos kérdésekben határozott magatartást követő jelentéséért. A katonai puccsok kimentek a divatból, de szerepüket a bírósági eljárások vették át. Hihetetlen, hogy az alkotmány és a törvények lehetővé teszik, hogy a bíróság megbuktasson egy, a lakossági szavazatok 47%-át elnyerő, demokratikusan választott kormányt egy olyan vád alapján, amely — az EU, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság normái szerint — abszolút nem áll arányban a kért ítélettel. Az uniós elvek összeegyeztethetetlenek a „mély állam” gondolatával vagy azzal, hogy a hadsereg megakadályozza a kormányt az előtte álló kihívások megválaszolásában. Így Ciprus kérdésében abban, hogy megmutassa — most a tárgyalások felújítását követően — Ankara rendelkezik az EU alapjait képező elvekkel összhangban álló rendezéshez szükséges politikai elszántsággal, miközben megszűnteti a török csapatok jelenlétét a szigeten, és nem formál jogot az egyoldalú katonai beavatkozásra. Továbbá, hogy készen áll olyan kérdések rendezésére, mint a 301. cikkben foglalt emberi jogok és a szólásszabadság; a nem mohamedán vallási kisebbségek és az ortodox ökumenikus pátriárka jogainak tiszteletben tartása; végrehajtja Törökországnak az Ankarai Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségeit; véget vet a nőkkel szemben elkövetett lelki terrornak, és az e kérdésben megmutatkozó összeesküvésszerű hallgatásnak; rendezi az örmény népirtás kérdését, és leállítja Örményország blokádját stb. Ezekkel a kihívásokkal Törökországnak szembe kell néznie, ha bizonyítani kívánja az Európai Unióban tagságra törekvő tagjelölt ország mivoltát. Maria-Eleni Koppa (PSE). – (EL) Elnök asszony, Törökországnak helye van az európai népek családjában, és mi kizárólag a teljes körű csatlakozásra törekedhetünk. Az Uniónak tartania kell magát elkötelezettségeihez. Törökországnak viszont, teljesítenie kell a koppenhágai kritériumokat, és vállalt kötelezettségeit. Az elmúlt évben azonban igen csekély előrelépés történt az emberi jogok kérdésében. Továbbra is a hírhedt 301. cikknek, továbbá minden, a szólásszabadságból tréfát űző rendelkezésnek visszavonása marad legfőbb célunk. Emellett Délkelet-Törökország helyzete is azonnali figyelmünket követeli meg. Elítéljük az erőszakot, és hisszük, hogy békés eszközökkel kell fellelni a végleges megoldást. Az erőszak ne szüljön erőszakot! Ezért is gondolom úgy, hogy alapos tanulmányozást igényel a törökországi területeknek amerikai repülőgépek általi felhasználása a titokban elrabolt gyanúsítottaknak a Guantanamo-öbölbe való szállítása során. Arra kell törekednünk, hogy egy békés, demokratikus és szilárd társadalmat teremtsünk. Ezért is aggasztanak az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) lehetséges betiltásának kihatásaival összekapcsolható legutóbbi törökországi fejlemények. Engedjék meg, hogy gratuláljak az előadónak... (Az Elnök megszakítja a felszólalást)

33

34

HU


Marios Matsakis (ALDE). – Elnök asszony, mi mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a demokrácia felé való előrehaladásban Törökország legfőbb akadályát a hadsereg képezi. Ez olyan hadsereg, amely nemcsak a katonáknak és azok családtagjainak millióit tartja ellenőrzése alatt, de felügyeli az ország politikai pártjait és folyamatait, a rendőrséget és a titkosszolgálatokat, a bíróságok tekintélyes részét (beleértve a legfelső- és az alkotmánybíróságot), továbbá az ország vallási, oktatási, szociális és gazdasági ügyeit is. Atatürk tábornok 1920-as évekbeli forradalma óta, Törökországban — közvetlenül vagy közvetve, de — gyakorlatilag mindenkor katonai diktatúra érvényesült. Most, az EU-hoz való csatlakozás esélye alkalmat teremtett néhány bátor ember, így az AKP vezetői számára, hogy kihívást intézzenek a hadsereg mindenhatóságával szemben. Kötelességünk, hogy segítsük ezeket az embereket, és ne csak szóval, de tettel is. A hadsereg erejét elsősorban a nyugati támogatásokból meríti. Eurók milliárdjai érkeznek közvetlen segélyek vagy hasznot hozó védelmi ügyletek formájában az USA-ból, Nagy-Britanniából, Németországból, Olaszországból és Spanyolországból. Ezeknek az országoknak, meg másoknak, köztük Oroszországnak és Kínának az volna a feladata, hogy a török hadsereg ilyetén gazdasági támogatásban részesítését mindaddig szüneteltesse, amíg az országban a tényleges demokrácia nem valósul és szilárdul meg. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, kizárólag erős geopolitikai és geogazdasági érdekek, és nem népeink érdeke és akarata szól Törökország Európába lépése mellett. Ez a jelentés enciklopédikusan sorolja fel az uniós tagsággal szembeni okokat egy olyan ország esetében, amelyik napról-napra erőteljesebben iszlamizált, ahol a muftik nyilvánosan prédikálják, hogy a fátylat nem viselő nők az ördög hívei. A török alkotmány olyan szabályok gyűjteménye, amelyeket betartanak ugyan, de amelyek ellentétesek az általunk kedvesnek tartott emberi jogokkal. A jelentés, sajnos, elkendőz alapvető kérdéseket: Ciprus, az örmény népirtás, a kurdok ügyét. S ha az ország Európa részévé válik, akkor az alkoholfogyasztást szigorúan tiltó iszlám ország szabályait a mi népeinkre is alkalmazni kell majd, beleértve a dicső keltákat, az írektől a bretonokig, a mi Pó-völgyi, borainkat és sörünket büszkén kedvelő népünkig. Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – (ES) Elnök asszony, Oomen-Ruijten asszony ma elfogadandó jelentése komoly dokumentum, általánosságban is kiegyensúlyozott, igényes anyag. Felemlíti az elért haladást, de utal a szükséges reformokra is. Mindannyian üdvözöljük, hogy a török hatóságok 2008-at a reformok évének tekintik, mert tudjuk, ezt a csatlakozási tárgyalások is szükségessé teszik. A változások azonban önmagukban is jók lesznek Törökország számára. A török kormány nagy parlamenti többsége úgy értelmezhető, hogy a reformok már nem késleltethetők. Azok bevezetésével az uniós polgárok is képet alkothatnának arról, milyen elkötelezettségek is kapcsolják Törökországot az EU-hoz való csatlakozásához, az uniós értékekhez, így a jogok és szabadságok tiszteletben tartásához. A jelentés kiemeli eltökélt óhajunkat, hogy semmiféle esemény ne okozzon zavart Törökország demokratikus politikai életében. Hölgyeim és uraim, támogatjuk a reformokat. Támogatjuk az elkötelezettségek betartását is. A teljesítésre váró kötelezettségek között találjuk a Ciprussal való kapcsolatok normalizálását, és az Ankara Megállapodás Kiegészítő Jegyzőkönyvének teljes körű végrehajtását is. Egy másik, az EU számára fontos kérdés, a bevándorlás ellenőrzése. Meg kell akadályoznunk a törvénytelen bevándorlást, amely esetenként Törökországot tranzit országként használja fel. Küzdenünk kell az ebből nyereséget élvező maffiák ellen is. A külső határokat ellenőrizni kell. Eljárást kell kidolgozni az illegális bevándorlók hazatelepítésére. Ezek a lépések együttműködést követlenek Törökországtól, és sajnálom, hogy a visszafogadási megállapodást még nem sikerült aláírni. A terrorizmus, hölgyeim és uraim, valóságos fenyegetés Törökországban és az Európai Unióban is. Fokoznunk kell az együttműködést, hogy hatékonyan léphessünk fel e csapással szemben. Most befejezem. Van azonban egy szélesebb terület még, a külpolitika, ahol az EU-nak és Törökországnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie az álláspontok összehangolására. Példaként a mediterrán és közép-ázsiai térségekre utalok.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Kölcsönös érdekeltségeink vannak még az energiabiztonság, tehát korunk egyik legfőbb kihívása terén. Röviden, hölgyeim és uraim, Törökországnak és az Európai Uniónak szüksége van egymásra, és ezt észben tartva kell munkánkat folytatnunk. Béatrice Patrie (PSE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, rendkívül elégedett vagyok a jelentés kiegyensúlyozott, Törökországnak pozitív jelzést küldő voltával. A szocialisták biztosítani fogják, hogy a csatlakozási tárgyalások a maguk pozitív pályáján haladjanak előre a francia elnökség alatt is. Pontosan, miután támogatjuk a csatlakozást, nem engedhetjük, hogy bármiféle árnyék vetüljön a közös demokratikus értékeinkhez kapcsolódó eseményekre. Elfogadhatatlan, hogy értelmiségiek, mint az örmény származású Hrant Dink is, életüket kockáztassák amiatt, hogy Törökország történelmének bizonyos időszakait vita témájává teszik. Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy olyan hivatalos álláspont váljon meghatározóvá, amely az örmény népirtást „nagy tragédiává” egyszerűsíti le, cáfolja az emberek szenvedéseit, akik között a deportáltak száma egybevethető azokéval, akik az Egyesült Királyságban influenzától szenvednek. Amint a filozófus, Bernard-Henri Lévy, magam is úgy vélem, a népirtás tagadása lényegében része a népirtásnak. Sürgetem a török hatóságokat, kövessék az igazság ésszerű útját, és igyekezzenek rehabilitálni az összes nemzeti kisebbséget. Gunnar Hökmark (PPE-DE). – Elnök asszony, elsőként is szeretném megköszönni Oomen-Ruijten asszonynak e jelentést, amely kiemeli, hogy Törökország sok tekintetben már része európai vállalkozásunknak. Ugyancsak aláhúzza, hogy van fejlődés, működik egy, a török társadalom reformját előmozdító mozgalom. Megfogalmazza viszont azt is, hogy az adott reformok, változások túl lassan következnek be, és még nagyon sok a teendő. Nyitva marad azonban egy alapvető kérdés: az Európai Unió, Európa és az európai értékek jól járnak-e egy olyan Törökországgal, amely teljesít minden követelményt, megvalósít minden, a jelentésben is kiemelt reformot? Vagy jobban járunk-e egy olyan Törökországgal, amely a jövőben a világ más részei felé fordul, más értékeket képvisel? Úgy vélem, a válasz e kérdésre teljesen egyértelmű, és ebből következik, hogy továbbra is nyomást kell gyakorolnunk Törökországra minden szükséges változás meghozatala érdekében a szólásszabadsággal, a 301. cikk reformjával, a vallásszabadsággal, a férfiak és nők egyenjogúságával összefüggésben, de nemcsak a törvényekben, hanem a valóságban is. És természetesen szükséges a ciprusi kérdés, és egy sor egyéb probléma megoldása is. Ezen távlatok mellett, amennyiben a csatlakozási tárgyalások minden tekintetben eredményesnek bizonyulnak, akkor nagyon fontos, hogy az Európai Unió megnyíljék Törökország számára, mert ez az európai értékrendek, Európa, az Európai Unió megerősödését jelenti. Úgy gondolom, ez mai vitánk szükségszerű és nyilvánvaló következtetése. Richard Howitt (PSE). – Elnök asszony, hadd kezdjem az előadónak, de Biztos úrnak és az elnökségnek is kiegyensúlyozott és lelkiismeretes megközelítése üdvözlésével e fontos kérdés kapcsán. Három pontot emelek ki. Török barátaimnak üzenem: 530 szakszervezeti tag 2008. május 1-i letartóztatása a gyülekezési szabadságot érintő ILO-alapjogok, és a koppenhágai kritériumok megsértését jelentette. Kérem, védjék a szakszervezeteket, beleértve annak megakadályozását is, hogy további támadások érjék a török közúti közlekedési szervezetet, a Tümtist. A török csatlakozás ellenzőinek: ne használják fel politikai célzattal az AK Párttal szemben az Alkotmánybíróságnál folyó ügyet. Az elnökjelöléssel kapcsolatos válságot követően általános választásokra került sor, és a demokrácia diadalmaskodott. Ma, így vagy úgy, de azt várom, hogy a demokrácia ismét győzedelmeskedik. Claeys, Langen, Belder, Toubon uraknak és másoknak, akik a ma reggeli vitában alkalmazott nyelvezet és fenyegetések révén tudatosan megpróbálják aláaknázni Törökországban az uniós csatlakozás közvélemény általi támogatottságát: a török közvéleménynek meg kell értenie, hogy Önök nincsenek többségben; Önök nem beszélhetnek e Parlament nevében, és Önök nem fognak sikerrel járni Törökország európai perspektívái kibontakozásának megakadályozásában. Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim! Ma Törökország fontosabb az Európai Unió számára, mint korábban bármikor. Ennél fogva az ottani reformfolyamatokat támogatnunk kell, és fontos számunkra, hogy egy demokratikus, a törvényességen alapuló Törökország szülessen.

35

36

HU


Vannak aggodalomra okot adó ügyek is, melyekről Oomen-Ruijten asszony jelentése ugyancsak szól. A kérdés az, hogy Törökország megfelelően alkalmas-e a reformokra? Ha azt nézem, mi történik a büntetőtörvénykönyv 301. cikkével, a vallásszabadsággal, az Alapítványokról szóló törvénnyel, a kisebbségi jogokkal stb., világos, hogy az Erdoğan-kormány megpróbál haladást elérni, de mindig kevesebbet ér el a szükségesnél, mert teljesen nyilvánvalóan — hazai szinten — Törökország reformképességének határaihoz érkezett. Amikor azt is látom, hogy csak úgy, megpróbálják a kormányzópártot betiltani, majd pár héttel később az újra megjelenik, másik név alatt, de ugyanazon személyekkel, akik többé nem kívánatosak a politikai színtéren, akkor ez már azt jelenti, hogy … (Az Elnök megszakítja a felszólalást) Emilio Menéndez del Valle (PSE). – (ES) Elnök asszony, a Nyugatot célba vevő, de magának az iszlámnak is ártó erőszakos iszlám fundamentalizmus felerősödőben van a Közel-Keleten és a Maghreb térségben. A nem erőszakos radikális iszlám fundamentalizmus is terjedőben van számos országban. Ez utal arra a kiemelkedő szerepre, amelyet Törökország tölthetne be a mohamedán világ és az Európai Unió kapcsolataiban. Megtehetné ezt olyan országként, amely hivatalosan világi, de egyértelműen mohamedán gyökerekkel és kultúrával rendelkezik, és ez nagy érték az EU mohamedán országokkal fenntartott kapcsolataiban. Ezért javasolta képviselőcsoportom két módosításban Törökország megdicsérését a — Spanyolországgal közösen patronált — az „ENSZ civilizációk szövetsége” projekt kapcsán. Erről ne feledkezzünk meg, hiszen ezen a projekten keresztül igazolja Törökország elkötelezettségét a Nyugat és az arab-iszlám világ közötti kapcsolatok támogatása iránt. Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök asszony, Oomen-Ruijten asszony, hangot adok elismerésemnek és nagyrabecsülésemnek e kiegyensúlyozott és tisztességes jelentés okán. Ez az az út, amelyet ma követnünk kell. Helyes, hogy kihangsúlyozzuk, Törökországnak további erőfeszítéseket kell tennie. A törökországi szilárd és virágzó demokrácia elérése nemcsak magának, Törökországnak, hanem az EU-nak is fontos stratégiai érdeke. Aggódom a következő Tanács elnök, Sarkozy úr magatartása miatt. Törökországgal kapcsolatos politikája nem a török uniós csatlakozás elérését célozza. Ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós dokumentumokban azok az utalások, amelyekben Törökország tagjelöltként szerepel, kerüljenek törlésre. Emellett kihangsúlyozza, hogy Franciaország csak olyan újabb tárgyalási fejezetek megnyitásához járul hozzá, amelyek nem a teljes tagságot célozzák. Az EU szavahihetősége forog kockán. Hadd húzzak alá egy pontot: pacta sunt servanda! A csatlakozási tárgyalások megnyitását egyhangúlag fogadták el a tagországok, tehát azzal Franciaország is egyetértett. Ahelyett, hogy negatív üzenteket küldene, az EU-nak építő szellemben kellene együttműködnie Törökországgal. E Házban többséggel úgy határoztunk, hogy Törökország … (Az Elnök megszakítja a felszólalást) Evgeni Kirilov (PSE). – Elnök asszony, Oomen-Ruijten asszony kiegyensúlyozott és objektív, igen dicséretes jelentést állított össze Törökországról. Figyelemre méltó egyetértés mutatkozik a szomszédos tagországok körében, hogy világosan meg kell határozni Törökország uniós tagságának kilátásait. Ez nem véletlen: a szomszédok mindenkor jobban ismerik az ottani helyzetet. Törökország már nagyon komoly haladást ért el az európai demokratikus normák elérése érdekében bevezetett reformok révén. Igaz, sok még a teendő, de e folyamatban nekünk bátorítanunk kell Törökországot. Támogatnunk kell a törökországi Európa-párti reformerőket, mind a kormányzópárton, mind az ellenzéken belül. Az AK Párt betiltásával kapcsolatos, még függőben lévő alkotmányos döntést illetően nyilvánvaló, hogy egy ilyen döntés elfogadhatatlan. Úgy hiszem, mindenesetre nekünk nyugodtnak kell maradnunk, mert — meggyőződésem — Törökország megtalálja a módját a lehetséges válság leküzdésének. Nekünk, szomszédos országoknak bátorítanunk kell Törökországot, tegyen meg mindent a két- és háromoldalú határon átnyúló együttműködés erősítésére, új, minőségi szint elérésére a jószomszédi kapcsolatokban. Ehhez kapcsolódik a még nyitott kétoldalú kérdések megoldása is, mint …

21-05-2008

21-05-2008

HU


(Az Elnök megszakítja a felszólalást) Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Oomen-Ruijten asszony markáns, objektív jelentést terjesztett be. Rámutatott bizonyos előrelépésre, és felhívta a figyelmet számos kérdésre, megoldatlan problémára is. Az egyetlen kérdés, amely csak érintőlegesen került említésre a következő: ha Törökország reformja megvalósulna, jogosult lenne-e a tagságra? Érvényes uniós jogunk pozitív politikai megoldást jelez a tárgyalási folyamat végére mind az Unió, mind Törökország számára. Ez magyarázza, hogy Ausztriában és másutt is, a nyílt végű tárgyalásokat szorgalmazzuk. A csatlakozás az egyik, de nem előre elrendeltetett megoldást jelenti. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, miután Törökország az európai történelem része, mivel Törökország az európai kultúra eleme, miután Törökország tekintélyes gazdasági és demográfiai lehetőséget teremt az EU számára, ez a csatlakozás melletti állásfoglalás arra sarkall, hogy még többet igényeljek: a demokratikus elvek erőteljesebb tiszteletben tartását, a világi jelleg markánsabb tiszteletét és az emberi jogok tiszteletben tartását. Az Európai Unió olyan értékekre és elvekre épült, amelyektől a diplomácia érdekében sem határolódhatunk el a csatlakozási folyamat során. Törökországnak, történelmi és szimbolikus lépésként, el kell ismernie az örményországi népirtást, és ezzel tanúsíthatja politikai nagykorúságát. A Parlament 1987 júniusa óta teljes meggyőződéssel és erővel ragaszkodik ehhez az elismeréshez. 21 évvel később megengedhető-e puhány megfogalmazás e kérdésben? Amennyiben e Ház elfogadja azt, akkor hátraléptünk egyet. Hölgyeim és uraim, felszólítom Önöket, hogy szavazzák meg a 23. sz. módosítást, és a hazai hatóságokat … (Az Elnök megszakítja a felszólalást) Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) A törökök mentalitása keveset változott Kemal Atatürk óta. A mienkétől, az európaiakétól különböző vallási hagyományaik saját külön útjuk követésére késztetik őket. A földrajzi közelség nem vethető egybe a kulturális közelséggel. Emellett az íratlan társadalmi szabályok sem azt jelzik, hogy a török nép az európai identitás felé sodródna. Felvetődik a kérdés, hogy Törökország megkíván-e változni, átvenné-e a mi szociálpolitikai modellünket. A 301. cikk ezt cáfolni látszik. Van-e jogunk kitanítani a törököket, és megmondani, hogy mit kell tenniük? Módosításaival, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja egy ideológiailag motivált megoldást próbál a török népre kényszeríteni. Miközben utóbbi úgy boldog, ahogy van. Igen csekély haladást látunk a reformok terén, és a hadsereg még nagyon fontos szerephez jut. Rákényszeríthetjük-e erőszakkal a jólétet erre a nemzetre, megváltoztatva identitását, hagyományait, kultúráját? Egyébként is, ezek közül megérett-e bármelyik is a változásra? Elnök asszony, a Tanács jóhiszeműen vállalkozott a tárgyalásokra. Abban a hitben, hogy Törökország hidat jelent majd Európa és az iszlám között. Most már nem él a meggyőződés, hogy e döntése helyes volt. Nekünk már csak az ábrándok maradtak. Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Elnök asszony, általános formában üdvözlöm és támogatom Oomen-Ruijten asszony jelentését, és különösen az AK Párt betiltásával összefüggő következmények feletti aggodalmakat. Emellett viszont mesés, feltétlenül kihasználandó lehetőség nyílik számunkra a ciprusi kérdés megoldására. Amint azt a jelentés állítja, alapvető jelentősége van annak, hogy a török kormány folytassa reformjait, és eközben vegye figyelembe azt, egy demokratikus és világi Törökországot a pluralizmus és sokszínűség jellemez, valamint, hogy a demokratikus török államon belül minden polgár legyen képes kulturális identitását fejleszteni. Világos, hogy más területeken is haladni kell. Úgy, mint a szakszervezeti jogok védelmében, a nemek közti egyenlőség hatékonysága irányában is gyorsabban kell haladni. A jelentés ugyanakkor elismeri, hogy a Törökország modernizálásához szükséges előrelépések révén már komoly eredmények születtek. Elnök asszony, Törökország teljes körű integrációja csak és szigorúan azon feltételek alapján mehet végbe, amelyekben az Európai Tanács egyetértett, és amelyeket ez a Parlament is elfogadott. Nem többről, nem kevesebbről van szó. Panayiotis Demetriou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, mindannyian tudjuk, hogy megváltozott napjainkra a ciprusi légkör. Mind a görög, mind a török ciprióták várják a megoldást a ciprusi problémát illetően, és lelkesen szolgálják hazájuk ügyét, mindkét fél javára. S pontosan ez az a pont, ahol Törökország beavatkozik, mivel török csapatok tartják megszállva Ciprus egy részét. Politikailag Törökország ellenőrzi a helyzetet, és

37

38

HU


itt az ideje annak felismerésére, hogy fel kell hagynia ezzel a politikával. Törökországnak is érdeke, hogy e probléma megoldást nyerjen. Mindenekelőtt a folyamat során mindvégig negatív módon beavatkozó hadseregnek kell felismernie azt, hogy Ciprus problémáját meg kell oldani. Elérkezett az ideje, hogy a török megszállás és beavatkozás véget érjen, és így a görög és török ciprióták békésen élhessenek egymás mellett az EU-n belül. Ezt képesek vagyunk elérni, és hiszem, hogy békében is tudunk élni egymással. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök − (SL) Tekintve az idő rövidségét és a beszűrődő zajt, megpróbálok igen rövid lenni. Az éppen lezárult vita, de mindenekelőtt Oomen-Ruijten asszony jelentése, megerősítette azt, aminek egyébként a Tanács tudatában volt, hogy minden reformfolyamat bonyolult. És ez érvényes Törökország esetére is. E folyamatban az állam tekintélyes dilemmákkal kerül szembe olyan értékeket illetően, mint a szekularizmus, a demokrácia és az emberi jogok. Ez nyilvánvaló azokból a perekből, amelyekre számtalan utalás történt a vita során, magában a jelentésben, és amellyel maga a Tanács is foglalkozott. Az olyan perekből, mint a politikai pártokkal szembeni eljárások, de nyilvánvaló — többek között — a nők fejkendőjéről, általában is a nők helyzetéről, a vallásszabadságról, a szólásszabadságról szóló viták alapján. Kihangsúlyoznám azt, hogy azokon a területeken, ahol Törökország haladást ért el, ez a haladás érzékelhető, bár nem elegendő. Az előrelépés egyértelmű a büntetőjogi rendszerben, az alapvető jogszabályok terén, a nők státuszában — nézzék csak meg a nők megemelkedett számát a parlamenti képviselők között —, de természetesen, mindezeken a területeken elért előrelépés még nem elegendő. Ami Ciprust illeti, szeretném azt is aláhúzni, a Tanács alapvetően két dolgot vár el Törökországtól: konstruktív magatartást az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalásokon, és az Ankara Szerződés jegyzőkönyvének végrehajtását. Ezek a fő feladatok, de akadnak egyebek is. Mindent egybevetve, természetesen jó, ha Törökországnak van célja. És ez a cél ismert, ebben a célban kölcsönös egyetértés mutatkozott akkor, amikor az Európai Unió tagjelölt-státuszt biztosított Törökországnak, és a csatlakozási tárgyalások ezen előfeltétel mellett folytak eddig. A szlovén elnökség egyik prioritásaként kezeli a Törökországgal folyó csatlakozási tárgyalásokat, és reméljük, hogy ezzel kapcsolatos céljainkat el is érjük, azaz újabb tárgyalási fejezeteket nyithatunk meg a közeljövőben. Természetesen a végső cél elérése nem tekinthető bizonyosnak. Az a csatlakozási tárgyalásoktól, a reformok sikerességétől függ. És ez rajtunk, a tagállamokon és a tagjelölteken is múlik. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, megköszönöm az előadónak, valamint a képviselőknek a nagyon komoly és felelősségteljes vitát, amelyet az EU-török kapcsolatoknak egy igen kritikus időszakában folytattak le. Három meghatározott üzenetre koncentrálnék. Az első, hogy elengedhetetlen a reformok teljes körű újraindítása annak érdekében, hogy a török polgárok alapvető szabadságai erősödjenek, és hogy Törökországot, magát az EU segíthesse a koppenhágai kritériumok teljesítésében. A második üzenet: a polgárok jogait a társadalom mindennapi életében tiszteletben kell tartani. Osztom a 32. számú kompromisszumos módosításban jelzett aggodalmukat, a török rendőrség által az idei isztambuli május 1-i tüntetőkkel szemben alkalmazott túlzott erőszak miatt. Fontos annak megerősítése, hogy az egyesülési szabadság és a szakszervezetek békés működése az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény szerint alapvető jogoknak minősülnek. A harmadik, és utolsó üzenet: az Európai Parlament nagyon aggódik a betiltások ügye miatt. Egy politikai párt betiltása nem tekinthető mindennapi eseménynek. Ezt komolyan veszik egy európai demokráciában. Tehát, idén is igen nagy tétek forognak kockán Törökországban, az EU-török kapcsolatokban. Törökország uniós csatlakozása újraélesztésének legjobb gyógymódja az, ha Törökország biztosítja a reformok kibontakozását, ha őszinte politikai párbeszéd kezdődik az országban, és ha mind a demokráciát, mind a szekularizmust tiszteletben tartják.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ria Oomen-Ruijten, előadó. − (NL) Köszönöm a velem kiválóan együttműködő képviselőtársaim munkáját. Amint korábban mondtam, csak ha egységesek vagyunk, akkor tehetjük egyértelművé, hogy a törökországi reformfolyamatra szükség van. Együttesen, a jelentés nagy többséggel való elfogadásával küldhetünk ilyen értelmű pozitív jelzést. Ez segítheti Törökországot a reformok megvalósításában, az egyéni szabadságok garantálásának biztosításában, a jogállamiság létrehozatalában. Ez szükségeltetik egy olyan modern társadalom számára, amelyben a férfiak és nők boldogulnak. Ismét kérem képviselőtársaimat, a módosításokról szóló szavazáskor hagyjanak fel a politikai játszmákkal, és biztosítsák, hogy a plenáris ülésen elfogadandó, Törökországról szóló jelentést nagy, abszolút többség fogadja el. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra ma kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Törökország, mint a csatlakozási lehetőséggel rendelkező országok legnagyobbika, Európának stratégiailag fontos partnere és szövetségese volt, és maradt. Mindannyiunk érdeke, hogy az értékekre és a kölcsönös tiszteletre alapozódó megbízható kapcsolatok fejlődjenek. Az EU-nak támogatnia kell a demokratikusan megválasztott kormányt, és minden, annak aláaknázására irányuló kísérletet el kell ítélnie. Az uniós tagságra való törekvés azonban csak akkor tekinthető valóságosnak, ha a tagjelölt elismeri, és normalizált kapcsolatokat tart fenn az EU minden egyes tagállamával. Noha jelenleg a helyzet javulásának jeleit érzékelhetjük, felszólítom Törökországot, hogy végre teljesítse ezt az alapvető csatlakozási követelményt, és ismerje a Ciprusi Köztársaságot, valamint vonja ki csapatait. A koppenhágai kritériumok maradéktalan teljesítése továbbra is az EU-tagság kulcsfeltétele. A török közigazgatás jelentős erőfeszítéseket tett ezen a téren. 2007-ben erősödött a demokrácia. Ezzel együtt, várjuk a kurd probléma tartós rendezését előmozdító politikai kezdeményezést, beleértve a kurd nyelv tanulmányozásának és használatának tényleges biztosítását is. Meggyőző intézkedéseket várunk továbbá a keresztény kisebbségek elleni, vallási eredetű erőszak megfékezésében, egyenlő lehetőségek biztosításában valamennyi vallási közösség számára, hogy azok szabadon teremthessék meg vallásgyakorlásuk helyszínét. Lasse Lehtinen (PSE), írásban. – (FI) Elnök asszony, köszönöm az előadónak kiegyensúlyozott jelentését. Véleményem az, hogy a jelentés tisztességes és kritikus, de ugyanakkor pozitív és optimista jelzést is küld Törökország számára. Egyértelműen rámutatva azon társadalmi területekre, amelyeken előre haladás történt, a jelentés támogatja a török haladó és mérsékelt erők reformtörekvéseit. Ugyanakkor kifejezi aggodalmát is a szólásszabadság, a nemek közti egyenlőség, a kurdok és más kisebbségek helyzete, valamint a hatóságok erőszakos fellépése miatt. Ne feledjük, hogy most a koppenhágai kritériumok alapján csatlakozási tárgyalásokat folytatunk. Amennyiben az ország megfelel e kritériumoknak, továbbá a jogállamiság által vezérelt európai állam elveinek, akkor nem látok okot a csatlakozás megakadályozására. Az a Törökország, amely tíz vagy húsz év múlva csatlakozik az EU-hoz, különbözik attól, amit ma ismerünk. Amennyiben valóban egy demokratikus, szilárd és békés Törökországot akarunk, akkor legalább ne csapjuk rá az ajtót a csatlakozást illetően. Ne lehessen bennünket olcsó populizmussal és idegengyűlölettel vádolni. Egy európai Törökország nemcsak az EU-nak, és magának Törökországnak érdeke, hanem az egész világnak. Meg kell adnunk a lehetőséget Törökországnak! Csaba Sógor (PPE-DE), írásban. – (HU) Törökország csatlakozásáról vitatkozunk. Arról, hogy európaivá válhat-e ez az ázsiai örökséggel bíró ország. Az örmény genocídium beismerése, a kurd kisebbségek jogainak szavatolása, a nők esélyegyenlősége – csak egypár alapvető probléma a sok közül. Miközben EU-s elvárásokról és mércékről beszélünk, az EU-n belül folyamatosan gondok vannak a demokráciával, az emberi és kisebbségi jogokkal. Romániában helyhatósági választásokra készülünk. Temesváron a napokban visszaköszöntött a múlt: a Temes megyei választási bizottság többségi szavazattal elfogadott egy fizikai személy által benyújtott óvást, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyes plakátjainak eltávolítását kérte. A határozat ellen az RMDSZ képviselője mellett csak a demokrata liberális párt, valamint a választási bizottság két bírónője szavazott. Megengedhetetlen és elfogadhatatlan egyes politikai pártok képviselőinek a

39

40

HU


kisebbségellenes, magyarellenes magatartása. Mit várunk el Törökországtól, ha az EU-n belül is még mindig ilyen problémákkal küszködünk? Rómában romaellenesség, Szlovákiában kollektív bűnösség, Temesváron magyarellenesség... Feleknas Uca (GUE/NGL), írásban. – (DE) Sajnálatos módon, az év kezdete óta tragikus és aggasztó hírek özönlenek hozzánk, amelyek arról számolnak be, hogy a török hadsereg az ország határain túl hajt végre akciókat, az ország délkeleti és Észak-Irakkal határos területein a harcok halálos és sebesült áldozatokat követelnek, hogy a biztonsági erők aránytalanul és brutálisan léptek fel az idei kurd Nevroz-fesztivál alkalmával, különösen a gyermekekkel és nőkkel szemben. A holland képviselő, Oomen-Ruijten asszony által készített jelentés tesz néhány komoly megállapítást, de túlságosan engedékeny választ ad a törökországi politikai helyzet súlyosságára vonatkozóan. Annak érdekében, hogy az ország politikai vezetőit ne sértse meg, a jelentés nem kéri számon — az elvárható egyértelműséggel — a Törökország számára fontos reformok kulcselemeit. Véleményem szerint pedig, e kulcselemek világosan beazonosíthatók: 1. polgári intézkedések: a török hadsereg befolyásának korlátozása és ellenőrzése; 2. végleges szakítás azzal a felfogással, hogy a kurd kérdés katonai eszközökkel megoldható, és egyértelmű elkötelezettség a politikai megoldás és a megbékélés mellett; 3. a büntetőtörvénykönyv 301. cikkének, valamint a gondolatszabadságot és véleményszabadságot korlátozó valamennyi más rendelkezésnek feltétel nélküli visszavonása; 4. világos politikai elkötelezettség kinyilvánítása a nők teljes körű emancipációja mellett. A jelentés fogalmazhatott volna kevésbé félreérthető, jóval markánsabb hangvétellel is ezekben a kérdésekben. ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

5. Szavazások órája Elnök. − Most következik a szavazás. (A szavazás kimenetelére és egyéb részletekre vonatkozóan: lásd a jegyzőkönyvet) Struan Stevenson (PPE-DE). – Elnök úr, mielőtt az ütemtervünkről szóló szavazásra térnénk, felvethetem-e a holnapra tervezett sztrájk kérdését? Megértem, hogy az Air France sztrájkol, a vasutak sztrájkolnak és a reptéri dolgozók sztrájkolnak. Ez azonban a mi, képviselői életünket ellehetetleníti. A reggelemet azzal töltöttem, hogy megkíséreltem utazásaimat átszervezni, hogy visszatérhessek választókerületembe. Ami azt jelenti, hogy hiányozni fogok a holnapi szavazásról. Ez a helyzet beavatkozást jelent a képviselői munkánkba. Szavazunk majd az ütemtervünkről, amely megköveteli tőlünk, hogy évente tizenkétszer ideutazzunk, de Franciaország mégsem tesz semmit, hogy megkönnyítse idejövetelünket. Amennyiben továbbra is jövünk Strasbourgba, talán változtatásokat kellene eszközölnünk a közlekedési rendszerben, hogy lehetővé váljék ideérkezésünk! (Taps) Elnök. − Stevenson úr, jegyeztük, amit mondott, de a jelenlegi szakaszban nem nyithatunk vitát azelőtt, hogy az előírtak szerint ne fogadnánk el az ülések menetrendjét. Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, egyszerűen azt szeretném közölni a képviselő úrral, hogy az Európai Unióban létezik a sztrájkjog, a sztrájkhoz való jog a sztrájkhoz való jogot jelenti, és hihetetlennek találom, hogy valaki számon kérje egy országon a sztrájkok menetrendjét, időbeni ütemezését. Ez képtelenség, teljes képtelenség. Ugyancsak elmondanám képviselőtársamnak, hogy a belga munkások is számtalan alkalommal sztrájkolnak, és hová is menne ez a Parlament, amikor a belgák sztrájkolnak? Képtelen vitát folytatunk itt. Ha haza akar menni, haza tud menni, ha maradni akar, nem kell mást tennie, mint egy nappal tovább maradni és egy kis spárgát enni. (Taps balról)

21-05-2008

21-05-2008

HU


Elnök. − Hölgyeim és uraim, ez a két felszólalás nyilvánvalóvá tette az Európai Unió pluralista természetét, és úgy vélem, elvileg hálásak is lehetnénk ezért. Szeretném azonban hozzáfűzni — és teljes komolysággal mondom, nem bírálatként, hanem az Európai Unió joga érvényesülésének példájaként — hogy amennyiben valaki nekilát az érvényes jogban foglaltakat megkérdőjelezni, akkor káoszt teremtünk. Javaslom tehát, hogy lépjünk tovább a szavazás felé, és tartsuk tiszteletben az Európai Unió jogát! Mindannyian tudjuk, hogy ki dönt az Európai Parlament székhelyéről, és kérném Önöket, engedjék, hogy továbbléphessünk és nyugodtan szavazhassunk az ülések időbeosztásáról. Stevenson úr, Ön, mint mindenki más, tájékoztatást kap az apparátusunktól a holnapi utazási feltételekről.

5.1. Az Európai Parlament üléseinek naptára - 2009 (szavazás) Elnök. − Mielőtt a tényleges szavazásra sor kerülne, szeretnék egyetlen pontra kitérni. Szeretném kérni, hogy nagyon figyelmesen hallgassanak most, és később bizonyos parlamenti képviselőcsoportok vezetői lehetőséget kapnak a felszólalásra. Trakatellis, Varvitsiotis, Papastamkos, Lambrinidis urak és más képviselők részéről benyújtásra került egy módosítás a 2009. év egyik konkrét hetével, a 16., április 13-19. közötti héttel kapcsolatban. Ez az ortodox húsvétot közvetlenül megelőző hét. Nem maga húsvét, hanem a megelőz hét. Nincs javaslat, hogy e héten ülésre kerüljön sor, hiszen ez a csoportülések hete. Ez azt jelenti, hogy a módosítás nem elfogadható, hiszen az Európai Parlament nem ütemezett be ülést erre a hétre. Ez azonban nem tartalmaz utalást egy előzetes döntésre az április 20-23. között beütemezett ülésre vonatkozóan. Joseph Daul (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mint tudják, 2008 a kultúrák közötti párbeszéd európai éve, amely magában foglalja a vallásközi párbeszédet is. Ezért kérem Önöket, mint az Európai Parlamentet, mutassanak példát, tartsák tiszteletben a kisebbségeket! Ezért, a kompromisszumkészség szellemében, és az ortodox barátainkkal szembeni jóindulatunk jeleként, képviselőcsoportunk a következő módosítást javasolja a 2009. évi parlamenti ülések naptári ütemtervével kapcsolatban. A 17. hét, a 2009 áprilisi plenáris ülések hete kezdődjék április 21-én és záruljon április 24-én, — és nem szeretnék annál többet mondani, mint hogy — tegyük lehetővé érintett képviselőtársaink számára az ortodox húsvét megünneplését. Valamennyi ortodox hagyományokkal rendelkező ország nevében köszönöm támogatásukat, és kérem, ne okozzanak semmiféle további problémát. Szeretném továbbá, hogy az Európai Parlament a kisebbségek iránti tiszteletből is, példát mutatna polgárainknak. Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, feltételezem, hogy ez egy szóbeli módosítás. Noha erre nem történt utalás, de amennyiben ez valóban szóbeli módosítás, akkor képviselőcsoportunk támogatja, hogy erről még ma szavazzunk. Az is tény, hogy számos katolikus dolgozik a vallási ünnepeken. A holnapi is egy ilyen nap, a sztrájk ellenére. Ilyen helyzet is előállhat, mindazonáltal javaslom, hogy szavazzunk támogatóan a javaslat mellett, vagy legalábbis bocsássuk szavazásra a kérdést. Elnök úr, ha Ön úgy találja, hogy a módosítás nem elfogadható, akkor a csoportoknak — ebben a szellemben — meg kell próbálniuk konszenzust kialakítani. Elnök. − Vannak bizonyos kérdések, amelyekben teljes egyetértésre kell jutnunk. Javaslom, hogy a Daul és Swoboda urak által javasoltak szerint lépjünk tovább. E kérdésben a végén szavazunk. Az egyéb módosításokat vesszük előre. Hartmut Nassauer (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a szavazás előtt szeretnék rámutatni egy problémára, amely befolyásolja a szavazást, és eszmecserét és megoldást igényel. A javasolt naptárban utalás történik a 2009-es választás időpontjára. Erről most nem szavazunk, csak tudomásul vesszük. A választások időpontja alapján azonban, a Parlament alakuló ülésére 2009. júliusában kerül sor. Emiatt néhány ország képviselői aggodnak, mert — ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést — nyilvánvaló, hogy amennyiben az alakuló ülésre 2009. július 14-én kerül sor, akkor egyes képviselők nem teljesítik a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges öt éves feltételt. Egyes tagállamokban ehhez nem a parlamenti, hanem egy rögzített időszakot vesznek alapul, mivel a tagállamok parlamenti terminusai időtartamukban eltérőek. Úgy gondolom, indokolt e kérdés áttekintése és megoldása, mind a parlamenti választások, mind az alakuló ülés időpontja tekintetében. Kérem a Parlament Jogi Szolgálatát, foglalkozzon e témával! Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, szeretnék hasonló javaslatot előterjeszteni.

41

42

HU


Meglep, hogy a kisebbségek jogait ilyen moralizáló felhanggal kezeljük. Megközelítőleg hét olyan zsidó ünnepnap van, amelyet nem ünnepelhetünk meg, mert munkanapra esnek. Ugyanez érvényes 13 protestáns ünnepnapra is. Az alakuló ülésre július 14-én kerül sor. Ez az egyik legfontosabb világi ünnep. Dolgozhatunk-e Franciaországban úgy, hogy közben megemlékezzünk a francia forradalomról? Úgy vélem, ez lehetetlen, és nem is helyes. Ezt is módosítanunk kell, kérem! (Taps) Elnök. − Jegyeztük az elhangzottakat, és most rátérünk a szavazásra. (A Parlament egyetért a szóbeli módosítás elfogadásával)

5.2. A fémhigany kiviteli tilalma és biztonságos tárolása (A6-0102/2008, Dimitrios Papadimoulis) (szavazás) - A szavazás előtt Dimitrios Papadimoulis, előadó. − (EL) Elnök úr, még egyszer köszönöm az árnyékelőadók kitűnő együttműködését. A Tanácsnak minden szakaszban jelenlévő képviselőivel folytatott párbeszédünk során — a Bizottság közreműködésének is köszönhetően — igen kielégítő kompromisszumot alakítottunk ki. Fennáll azonban veszélye, hogy amennyiben az Almadénra vonatkozó 37. és 41. módosítás elfogadásra kerül, ez a kompromisszum meghiúsul, és visszajutunk a kiindulási ponthoz. Emlékeztetném Önöket, hölgyeim és uraim, hogy az első olvasatkor magam, mint előadó, is támogattam az Almadén-módosításokat. Most azonban a valósággal állunk szemben. Sem a Tanács, sem a Bizottság nem fogadja el ezeket a módosításokat. Amennyiben azok mégis elfogadásra kerülnek, visszaesünk a kezdőpontra. Egy évvel ezelőtt a Tanács az Európai Parlamentnek egyetlen módosítását fogadta el. Most, valamennyi politikai csoportosulás közreműködésével, sikerült 22 módosítást elfogadtatnunk a megállapodás szövegében. Kérdem Önöket, készek vagyunk-e feláldozni ezt a sikert? Tegnap, Dimas biztos úr elég világosan beszélt. A Bizottság nem fogadja el a 37. és 41. módosítást. A Tanácsban még a spanyol kormány sem ragaszkodott a módosításokhoz. Felszólítom tehát Önöket, hogy utasítsák el e módosításokat, hogy hasznosíthassuk a környezetvédelem és közegészségügy témájában a Tanáccsal kötött megállapodásunkban elért jelentős haladást. Ezzel, nagyon nagy többség mellett, lehetővé válik egy, a higany-export betiltásához vezető lépés megtétele.

5.3. A környezet büntetőjogi védelme (A6-0154/2008, Hartmut Nassauer) (szavazás) - A szavazás előtt Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − Elnök úr, még egyszer nagyon köszönöm. Engedélyével, a következő nyilatkozatot szeretném tenni a Tanács nevében. Megvizsgáltuk az Európai Parlament Jogi Bizottsága által elfogadott következő módosítást. A 12a preambulumbekezdés a következőképpen hangzik: Idézem: „Ahol egy folyamatos tevékenység, bizonyos idő elteltével, a jelen irányelv alapján a büntetőjogi felelősséggel is járó környezeti károsodást okoz, azt a kérdést, hogy a károsodás elkövetője tudatosan vagy hanyagságból követte el tettét, ahhoz az időponthoz kapcsolódva kell meghatározni, amikor az elkövető tudomást szerzett, vagy tudomást kellett, hogy szerezzen a károkozást megtestesítő tényekről, és nem ahhoz az időponthoz képest, amikor az elkövető megkezdte tevékenységét. Ezzel kapcsolatban, figyelembe kell venni, hogy ilyen körülmények között egy megelőző felhatalmazás, engedélyezés vagy koncesszió nem szolgálhat a védelem eszközéül.” Vége az idézetnek. Értjük az e módosításban kifejeződő törekvéseket. Ez az ügy a tagállamok hatáskörébe tartozik. Úgy véljük, hogy a tagállamok megfelelő módon tekintetbe veszik ezeket a törekvéseket. Köszönöm. Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, ez a nyilatkozat aligha vetekszik Cohn-Bendit úr ékesszólásával. Fel kell azonban olvasnom a nyilatkozatot. Idézem: „Ahol egy folyamatos tevékenység, bizonyos idő elteltével,

21-05-2008

21-05-2008

HU


a jelen irányelv alapján a büntetőjogi felelősséggel is járó környezeti károsodást okoz, azt a kérdést, hogy a károsodás elkövetője tudatosan vagy hanyagságból követte el tettét, ahhoz az időponthoz kapcsolódva kell meghatározni, amikor az elkövető tudomást szerzett, vagy tudomást kellett, hogy szerezzen a károkozást megtestesítő tényekről, és nem ahhoz az időponthoz képest, amikor az elkövető megkezdte tevékenységét. Ezzel kapcsolatban, figyelembe kell venni, hogy ilyen körülmények között egy megelőző felhatalmazás, engedélyezés vagy koncesszió nem szolgálhat a védelem eszközéül.” Teljes mértékben megértjük a módosításban kifejeződő aggodalmakat. Ezek az ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és bizonyosak vagyunk abban, hogy azok megfelelő figyelmet fordítanak e jelentős aggodalmakra. Hartmut Nassauer, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a két nyilatkozat annak jelzésére késztet — azon képviselőtársaim számára, akik talán nem értik teljesen mi is folyik itt —, hogy ezek a nyilatkozatok a kompromisszumos megállapodás részét jelentik. Két vagy három kérdés tisztázását kértük, és erre így kaptuk meg a választ. A törvényhozatali eljárás tárgyát azonban, természetesen, kizárólag az a szöveg képezi, amelyben közösen egyetértettünk. Rendelkezésemre áll a — jelenleg Szlovénia által irányított — Coreper elnökének levele, amely megerősíti, hogy amennyiben ma azt elfogadjuk, ez a szöveg kerül a Tanács által is jóváhagyásra. Ezzel már az első olvasat alkalmával megállapodást érünk el, és így azt a törvényhozási sikert érjük el, amelyre törekedtünk.

5.4. Felmérések a mezőgazdasági üzemi struktúráról és a mezőgazdasági termelési módszerekről (A6-0061/2008, Gábor Harangozó) (szavazás) – A szavazás előtt: Gábor Harangozó, előadó. − (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt kollégák! A mezőgazdasági üzemek szerkezetéről szóló felmérések a Közösség legrégebbi statisztikai felmérései közé tartoznak, alapvető és szükséges információt nyújtanak az Unió gazdaságairól. Különösen most, hogy 12 új tagállammal bővült a Közösség és éppen a közös agrárpolitika megreformálásán dolgozunk, nagy jelentősége van annak, hogy minél hamarabb új, átfogó felmérést tudjunk tartani. Ahhoz, hogy igazságos és jól működő agrárpolitikát tudjunk csinálni, szükségünk van ezekre az összehasonlítható és egységes adatokra. Éppen ezért én arra törekedtem, hogy az első olvasatban már megegyezésre tudjunk jutni, és minél hamarabb elindulhassanak ezek a felmérések. Külön szeretném megköszönni a trialógusban részt vevő kollégák rendkívül konstruktív hozzáállását, különösen Elisabeth Jeggle asszony, Nicolas Meves és Alexis Kuhl uraknak a munkáját szeretném megköszönni. A trialógus eredményeként létrejött módosításokat az 1-es blokkba tettük be. Kérem, hogy mindannyian támogassák az 1-es blokk módosító indítványait, és ebben az esetben ezt a dossziét le tudjuk zárni. Köszönöm szépen.

5.5. Tiszteletben tartandó feltételek a nemzetközi közúti fuvarozói szakma gyakorlásához (A6-0087/2008, Silvia-Adriana Ţicău) (szavazás) - a 108. számú módosítás szavazásra bocsátása előtt Mathieu Grosch (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, megítélésem szerint a 108. és a 117. módosítások nem összeegyeztethetők, ezért a PPE-DE képviselőcsoport nevében javaslom a 108. módosítás támogatását, és a 117. módosítás visszavonását.

5.6. Az autóbusszal történő nemzetközi személyszállítás (átdolgozott verzió) (A6-0037/2008, Mathieu Grosch) (szavazás) - a szavazás előtt: Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, a tisztesség érdekében, hétfőn bejelentettem, hogy kérni fogjuk e jelentés szavazásának elhalasztását. Nem mintha Grosch úr rossz munkát végzett volna, éppen ellenkezőleg, hanem több időt akartunk szentelni a pihenőidők kérdésének, és azt pontos megfogalmazásokkal akartuk a jelentésbe beilleszteni. Megbeszéléseket folytattunk csoportunkon belül, és arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a javaslat tekintélyes támogatást élvez. Még Jarzembowski úr is, akit talán a legnehezebb volt

43

44

HU


meggyőzni, ma reggel azt jelezte, hogy támogatja a javaslatot. Remélem tehát, hogy így rendezhetjük ezt a kérdést, és így a halasztást a következő két ülésszak valamelyikére kérem. Mathieu Grosch, előadó. − (DE) Elnök úr, előadóként egyetértek a javaslattal, amint a PPE-DE csoport is, és szeretném világossá tenni, hogy tudomásul vettük a szociális partnerek között kialakult egyetértést. A rendelkezésre álló időt ezért arra használjuk fel, hogy azt beillesszük a módosításba. (A Parlament jóváhagyja a javaslatot)

5.7. A Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutás (átdolgozott verzió) (A6-0038/2008, Mathieu Grosch) (szavazás) 5.8. A mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kiválasztása és engedélyezése (A6-0077/2008, Fiona Hall) (szavazás) 5.9. Az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén (A6-0101/2008, Klaus-Heiner Lehne) (szavazás) 5.10. A nők és a tudomány (A6-0165/2008, Britta Thomsen) (szavazás) 5.11. A hajóbontás gyakorlatának javítása (Zöld könyv) (A6-0156/2008, Johannes Blokland) (szavazás) 5.12. Időközi jelentés az éghajlatváltozás tudományos tényeiről: eredmények és a döntéshozatalt segítő ajánlások (A6-0136/2008, Karl-Heinz Florenz) (szavazás) - a szavazás előtt: Elnök. − A Florenz-jelentéssel kapcsolatban be kell jelentenem, hogy az 5., 11., 12., 13., 14., és 15. módosítások elfogadhatatlanok e jelentés szempontjából. Ugyanakkor lehetséges benyújtásuk akkor, amikor a központi jelentéssel foglalkozunk. Minden szolgálatunk, és a Jogi Szolgálat is részletesen foglalkozott az anyagokkal, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a módosítások elfogadhatatlanok a jelentés tekintetében. Elfogadhatók azonban a végső jelentés szempontjából. Jan Březina (PPE-DE). – Elnök úr, ezt az érvelést a 15. számú kivételével valamennyi módosítás esetén elfogadom. Nem értem, hogy a 15. módosítás most miért nem szavaztatható meg? Elnök. − Březina úr, a hozzám eljuttatott, méghozzá külön e módosításra vonatkozóan e-mailben eljuttatott, válasz megegyezett a többi módosítással kapcsolatos válasszal. Nekem erre kell támaszkodnom. A 15. módosítás azonban benyújtható a főjelentéshez, és így annak részévé válhat.

5.13. A Törökországról szóló 2007. évi országjelentés (A6-0168/2008, Ria Oomen-Ruijten) (szavazás) – A 11. számú módosítás szavazásra bocsátása előtt: Alexander Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök úr, egyetértünk képviselőtársainkkal, hogy Törökországban megfelelő elismertséget kell biztosítanunk a kurd nyelvnek. A 11. bekezdés azonban, némi nyelvtani pontosítást igényel egy ponton. Ezért szeretnék egy szóbeli módosítást javasolni, amelyben a többi árnyék-előadóval, és magával az előadóval is egyetértettünk. A módosított változatban a mondat a következőképpen hangzik: „beleértve a kurd nyelv tanulásának tényleges lehetőségét is a köz- és magánoktatási rendszerben, valamint a médiában, annak a mindennapi életben való alkalmazását, és a közszolgáltatásokhoz való hozzájutásban”. (A Parlament egyetért a szóbeli módosítás elfogadásával) – A 19. számú módosításról szóló szavazás előtt:

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ria Oomen-Ruijten, előadó. − (NL) Törölni akarjuk a „szomszédos” szót, mert azt kívánjuk, hogy az ombudsman valamennyi európai ombudsmannal működjék együtt. (A Parlament egyetért a szóbeli módosítás elfogadásával)

6. Reumatikus betegségek (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet ELNÖKÖL: MR MAURO Alelnök

7. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások < − Az Európai Parlament 2009. évi üléseinek naptára Toomas Savi (ALDE). – Elnök úr, mindössze rövid észrevételt tennék a Parlament jövő évi üléseinek naptárát illetően. Noha a parlamenti választások a június 4-7. közötti időszakra kerültek meghatározásra, és így parlamenti mandátumom egyetlen héttel lesz rövidebb 5 évnél, mégis örülök, hogy a választások nem június 11-14. között kerülnek sorra. A választások hagyományosan vasárnap kerülnek sorra Észtországban, de ha az európai választások június 14-én lennének, azok egybeesnének a nemzeti gyásznappal, amikor a szovjet hatóságok által 1941-ben végrehajtott tömeges deportálásokról emlékezünk meg, és amikor Észtország egészében a zászlókat félárbocra eresztjük. Nem igen lenne ez vidám nap az európai választások tekintetében. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, ez volt az utolsó alkalom, hogy ebben a parlamenti ciklusban az ülések időpontjáról szavaztunk. Ugyancsak visszavertünk öt kísérletet, amelyek ésszerűtlen módosításokkal megkísérelték Strasbourgot a Parlament kizárólagos székhelyévé tenni. Ezzel együtt azt mondom, hogy átfogó reformra van szükségünk, mert ez pénz- és CO2-kibocsátás kérdése is. Hadd mutassak rá arra, hogy ha pusztán a 12 plenáris ülésszakra koncentrálnánk, és ezeken a rendelkezésre álló öt napot teljes mértékben kihasználnánk, akkor meglennénk a költséges és szükségtelen brüsszeli mini-plenárisok nélkül is, és azokat választókerületi hetekkel válthatnánk fel. Ez közelebb vinne bennünket a választóinkhoz, és több időt engedne a tényleges munkára. Egyben olcsóbb is lenne, visszafognánk a CO2-kibocsátást, és mindez elérhető volna saját döntéseink révén, a Szerződések módosítása nélkül is. Mindaddig, amíg a Szerződésekben nem történik változás, az érvényes szerződésekben foglaltakat a lehető legésszerűbben és leghatékonyabban kell érvényesítenünk. Ezért gondolom azt, hogy el kellene fogadni az általam javasolt eljárást. − Jelentés: Dimitrios Papadimoulis (A6-0102/2008) Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr, amikor ez a rendelet első olvasatban a Parlament elé került, magam elleneztem azokat a törekvéseket, amelyek engedélyezték volna a higanynak nemcsak sóbányákban, hanem földalatti hulladéklerakó létesítményekben való tárolását is. Világos volt, hogy vízmentes bányák is felkerültek a kibővített meghatározásba, és ez jelentősen nyugtalanította választókerületem, Billingham lakóit, akik azért küzdenek, hogy a házaik alatt húzódó, korábban vízmentes bányákat ne használják hulladéktárolóként. Sajnálatos módon, a mai, második olvasatban megszavazott szövegbe visszakerült a higanynak nemcsak sóbányában történő tárolásának lehetősége is, különös tekintettel a mélyen földalatti, keménykőzetes képződményekben. Miután így a billinghami vízmentes bányák az engedélyezett helyszínek listájára kerülhetnek, szükségesnek tartottam, hogy tartózkodjam a kompromisszumos csomagról szóló szavazásnál, hiszen a második olvasatnál nincs végszavazás. Mindezt annak ellenére tettem, hogy igen határozottan egyetértek az európai higany exportjának betiltásával. Alojz Peterle (PPE-DE). – (SL) Örültem ennek a jelentésnek, mert mindazon elemekkel rendelkezik, amelyek a témában a gyors határozathozatalhoz szükségesek. Örülök, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács képes volt kompromisszumos nézetet kialakítani, és lényegében ez az, amellyel a folyamat dinamizmusához hozzájárultunk. Ettől eltérő megoldás csak a megoldás hosszú időre való halasztását jelentette volna. Köszönöm.

45

46

HU


− Jelentés: Hartmut Nassauer (A6-0154/2008) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Ma már elfogadhatatlan, hogy a környezetvédelem és a közegészségügy súlyos megkárosítása egyszerű szabálysértésnek minősül, amint ez ma még egyes országokban, így például Olaszországban és Cipruson tapasztalható. Ezért is támogattam azt az irányelvet, amely minden országot arra kötelez, hogy két éven belül — az euroszkeptikusok tiltakozása ellenére — megfelelő büntetőjogi szankciókat illesszen jogrendszerébe. Másrészt, a Cseh Köztársaságnak, és pár további országnak, olyan felelősségi rendszert kell beillesztenie a jogi személyekre vonatkozó büntetőjogba, amely a poszt-szocialista országok számára most még ismeretlen fogalom. Döntenünk kell, hogy a német modellt választjuk, amelyben a jogi személyek törvénysértését a közigazgatási hatóságok bírálják el, avagy válasszuk a Franciaországra, Nagy-Britanniára, és most Szlovéniára nézve is tipikusnak mondható igazságügyi hatáskörrel rendelkező hatóságokra építő modellt. Azt is el kell döntenünk, hogy a jogi személy magában, vagy csak annak vezetése legyen felelősségre vonható. Félek, hogy a végrehajtásra rendelkezésünkre álló két esztendő nem lesz elegendő. Roger Helmer (NI). – Elnök úr, magam az intézkedésekkel szemben szavaztam. Úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos rémhírterjesztés és a környezetvédelem igen nagy sebességgel vallási jelleget kezd ölteni. E mozgalmak a hitre, és nem tényekre építenek. És a karbon-ellensúlyozás lehetőségét jogosan lehet összehasonlítani a középkori pápai bűnbánó cédulákkal. És most itt vannak Nassauer úr gondolatai, amelyeket nyugodtan tekinthetünk valamiféle éghajlati istenkáromlásnak. Jelentősek a fenntartásaim, hogy a környezetvédelmi ügyeket valóban a büntető, és nem a polgári jog szerint kell e rendezni. A legfőbb probléma azonban nem ez, hanem az európai jognak kiterjesztése. Azok az emberek, akiket én képviselek, kereskedelmet, európai együttműködést, de nem politikai uniót, és nem európai jogrendszert akarnak. Ellent kell állnunk minden olyan törekvésnek, amely ezeken a területeken Európa felelősségvállalásának és Európa hatásköreinek kiterjesztését célozza. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, miközben e jelentés látszólag visszavon konkrét szankciókra történő utalásokat, addig igenis utalásokat tesz arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket kell a tagállamokban büntetőjogi törvénysértésként kezelnünk. Képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor valaki a választókerületemből — Londonban, a világ legnagyobb városában, a világ legnagyobb országának fővárosában — elkövet valamit, ami nem tekintendő bűntettnek az angol jog szerint (ami olyan törvények összessége, amelyek közjogi hagyományok és az okság alapján születtek), de — miután ezen európai jog föntről, választókerületem polgárainak feje fölött történő, az okság elvét mellőző kikényszerítése mellett döntöttünk — most bűntettnek minősül az EU jog értelmében. Hová vezet mindez? Miként reagálnak majd erre választóim? Elmondom Önöknek, mit válaszolnak. Felteszik a kérdést: „Mi ez a butaság? Miként történhet meg, hogy ami nem bűntett az ésszerű brit törvények alapján, az bűntény az európai jog szerint? Ideje elhagynunk ezt az Európai Uniót!” Vigyáznunk kell tehát, hogy ne kényszerítsük Nagy-Britanniát az EU elhagyására! Giuseppe Gargani (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy pillanatra kértem szót Nassauer úrnak az Európai Parlament irányelv-javaslatának alapját képző, a büntetőjogi védelemről szóló jelentésének elfogadását követően. Szerettem volna hangsúlyozottan gratulálni az előadónak, mert ez egy nagy jelentőségű jelentés. Komoly viták folytak bizottságunkban e témában, de sikerült, Monica Frassoni közreműködésével, igen értelmes, magas színvonalú kompromisszumot kialakítani. Fontosnak tartottam kiemelni a bizottság tevékenységének ezt a különleges területét, és külön is gratulálni az előadónak, Nassauer úrnak. Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Hivatkozással Nassauer úr jelentésére, el kell mondanom, hogy amellett szavaztam. Noha valamennyi tagállam ugyanazon rendelkezéseket fogadta el, utóbbiak igen sokszínű formákban kerültek végrehajtásra. Ez nem-kívánatos magatartásoknak is utat enged, mikor is felelőtlen vállalkozók tevékenységüket olyan országokba telepítik át, amelyekben a természeti károkozásért járó bűntetőjogi szankciók kevésbé szigorúak. Ez különösen érinti az Unió új tagállamait. Szükséges kihangsúlyozni, hogy a bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények mind jelentősebbé válnak, továbbá a környezettel szemben elkövetett bűncselekmények egyre gyakrabban a határokon is átnyúlnak. Egyetértek az előadó álláspontjával, hogy az irányelv- javaslatban meghatározott jogi keret tekintélyes hozzájárulást jelent a környezet hatékony védelméhez, és a Közösségen belül a környezetvédelmi törvény egységes és felelősségteljes végrehajtását garantálja. A megfelelően kiképzett tisztviselők a jog hatékony végrehajtásának, és a környezet elleni bűntettek tényleges leszorításának elengedhetetlen feltételét jelentik.

21-05-2008

21-05-2008

HU


A tagállamok e tekintetben jelentkező kötelezettségeinek világos beazonosítására vonatkozó javaslat tehát egyértelműen indokolt. Szeretném a következő észrevételt tenni az Egyesült Királyságból érkező, valószínűsíthetően félreértések áldozatának tekinthető képviselőtársunk okulására. Nem alkotunk új közösségi jogot a szankciók kiszabásával. Ez lehetetlen volna. Mindössze ahhoz ragaszkodunk, hogy valamennyi tagállam saját jogrendszerén belül érvényesítse a szükséges jogszabályokat, és ezzel biztosítsa, hogy Európa minden szegletében azonos büntetés jár hasonló vétségekért. − Jelentés: Fiona Hall (A6-0077/2008) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Ma, május 21-én újabb szeget vertünk az euroszkeptikusok koporsójába, mert — a Tanáccsal együtt — olyan közös döntést hoztunk, amely segítségünkre lesz, hogy a 27 tagállam távközlési területének jogai részlegesen átkerüljenek az Európai Unióhoz. Ez az Európai Unió jelentőségét mutatja. Amennyiben a tagállamok valamit nem képesek maguk sikeresen kezelni, a kérdéskör kezelését — az európai polgárok védelme érdekében — átengedik az Uniónak. Ma a kérdés az, hogy miként lehet elhárítani a jogi akadályokat a mintegy félmilliárd polgár életét, egészségét és tulajdonát védelemben részesítő segélyhívásokkal kapcsolatos mobil műholdas szolgáltatások jövőbeni fejlesztése útjából. A hajók és repülők már használják ezt a rendszert, amely — a korszerű technológiának köszönhetően — olyan funkciókat is elláthat, mint a kétirányú multimédia-tevékenység, a műholdas televíziós közvetítés, és a szélessávú internet hozzáférés. Az itt érintett határozat azonban nem válhat normává a távközlés területén. A terület egyéb részeihez kapcsolódó kizárólagos jogok kezelése továbbra is a nemzeti szabályozó hatóságok kezében marad. Remélem, hogy a némileg euroszkeptikus országokban is, mint amilyen a Cseh Köztársaság vagy Nagy-Britannia, a média megfelelő figyelmet szentel majd ennek, a polgárok számára jó hírt jelentő kérdésnek. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, örülök, hogy támogathatom e jelentést, mert az nem a kényszerre, hanem sokkalta inkább az együttműködésre látszik példát szolgáltatni. Korábban dolgoztam ezen a területen, és vállalati tanácsadóként dolgoztam a mobil műholdas szolgáltatások területén. Az egyik dolog, amellyel a vállalatoknak mindmáig szembe kellett nézniük, az a piac félreismerése volt. Az 1990-es évek végén mintegy 5 szolgáltató indított be globális műholdas szolgáltatást. Legjobb becsléseiket tekintve is, teljesen félreértették a piacot, mert úgy gondolták, hogy a piacot a nemzetközi utazó üzletemberek jelentik, de e terület technológiáját messze felülmúlta a mobil rádiótelefon technológia. Örülök, hogy lehetőséget nyújthatunk e társaságok számára, hogy ismét megpróbálkozzanak egy globális műhold alapú mobil szolgáltató piac kialakításával. Az, megítélésem szerint, rendkívül hasznos lehet, mindenekelőtt a földi telepítésű hálózatokkal nem rendelkező fejlődő országok lakói számára. Ennél fogva üdvözlöm a jelentést, és mellette szavaztam. − Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A6-0136/2008) Miroslav Ouzký (PPE-DE). – (CS) Szeretném indokolni miért szavaztam úgy, ahogy tettem Karl-Heinz Florenz úr jelentése kapcsán. A végső szavazásnál a jelentés ellen szavaztam, és szeretném a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság elnökeként leszögezni, hogy ebben nem a téma komolysága megértésének hiánya, vagy az előadó munkájának bármely formában való elutasítása vagy vitatásának célja vezérelt. Egyszerűen, nem értettem egyet számos nyilatkozattal és megjegyzéssel, amelyeket nemcsak politikailag hibásnak, hanem — egyes esetekben — valótlannak is találtam. A Beadványok Irodájának a javaslat elfogadhatatlanságára vonatkozó, minden magyarázatot nélkülöző döntését elfogadhatatlannak, botrányosnak, és némiképpen hibásnak tartom. Köszönöm megértésüket. Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Én sem szavaztam meg képviselőtársam, Florenz úr jelentését. Minden tudományos tényként jelölt és előterjesztett elemnek a tudósok mindkét csoportjának állásfoglalását tükröznie kell. Tehát azokét, akik egyetértenek valamivel, illetve azokét, akik ellenzik azt. A jelentés úgy tálalja a megállapításokat, mint valamiféle tudományos egyetértés termékét. De nem ez a helyzet. Az ellenzők tábora is fontos. Az óvatos kétkedés elve gyakran említést nyert a vita során. Nem kellene-e ezt alkalmaznunk az éghajlat-változási politika nyíltan szigorú és egyoldalú következtetési eseteiben is? Geológusként biztosíthatom Önöket, hogy földünk a múltban, számtalan alkalommal, még a démonizált 2°C foknál is magasabb arányokban melegedett fel, és nem következtek be tragikus események. Hiszen végül is az emberiség mindenkor a folyamatos éghajlatváltozás korát élte. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Karl-Heinz Florenz előadó időközi jelentése mellett szavaztam, hiszen e jelentésben az éghajlatváltozással összekapcsolódó tudományos ismeretek komoly szerephez jutnak.

47

48

HU


Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy képviselőtáram, Březina úr, és további 40 más képviselő javaslatainak némelyike, így mindenekelőtt a 15. módosítás, nem került elfogadásra, nem épült a jelentésbe. Pedig ezek a módosítások erősítették volna a szöveget. A tudósok folyamatosan felülvizsgálják téziseiket, és ez azt jelenti, hogy magunknak is nyitottnak kell lennünk az új gondolatok iránt. Az emberi tevékenységből fakadó éghajlatváltozás — nem csekély hatású — megnyilvánulásának tekinthető bizonyos térségekben a vízelvezetés. Egy térségen belül az esővizek megőrzése, illetve kizárólag a természetes többlet vizek elvezetése, előfeltételnek tekintendő a környezetbiztonság és a globális stabilitás, és végül, de nem utolsó sorban, a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Bízom abban, hogy az új vízügyi paradigma az elkövetkező néhány évtizedben hasznos, új ötletnek bizonyul, és az emberiségnek az elkövetkező civilizációhoz intézett kiáltványává válik. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, ma egy kivételesen fontos jelentést fogadtunk el az éghajlatváltozás elleni harc témájában. Szoros az összefüggés e küzdelem, és az energiához kapcsolódó problémák között. Mind gyakrabban és gyakrabban tapasztaljuk meg a szárazságot, az árvizeket, az elsivatagodást, a gleccserek olvadását. Mostanra már mindenki számára nyilvánvalóvá kellett, hogy váljék, éghajlatunk változik. Szociális, környezeti, és pénzügyi problémák jelentkeznek a felmelegedő éghajlat következtében. Amennyiben valóban védelmezni kívánjuk bolygónkat, Földünket, akkor mindannyiunknak, a világ minden országának, minden társadalmának le kell lassítania, vagy meg kell állítania a CO2-kibocsátás szintjének emelkedését, más üvegház hatást okozó gázok kibocsátását. A környezetbarát beruházásokat, a tiszta energiaés energiatakarékos létesítményekkel együtt, támogatni kell. Mindenekelőtt, előnyben kell részesítenünk az emberek meggyőzését, hogy takarékoskodjanak az energiával, emellett fokoznunk kell ismereteiket és tudatosságukat. Ez bizonyulhat az eredmények elérése leggyorsabb útjának. Kompromisszumos megoldást kell találnunk az Unión belül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozására. Az új tagállamokat a fejlettebbektől eltérően kell kezelni, hogy előbbiek felzárkózhassanak, felszámolhassák a gazdasági fejlettségi szintben mutatkozó különbségeket. Kurt Joachim Lauk (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, elsőként is, hadd fűzzek megjegyzéseket Florenz úrnak, a véleményem szerint, a jelenlegi tudományos konszenzust nagyszerűen összefoglaló jelentéséhez, noha végül is az ellen voksoltam. Az éghajlat fontos téma, és egyetértek azzal, hogy lépnünk kell e téren. A tudományos véleményazonosság azonban csak ideiglenes konszenzust takar, amint az elmúlt évszázadokban is minden tudományos nézetazonosság rövidtávúnak bizonyult. Minden egyes esetben ebből kell kiindulnunk. Az előttünk fekvő jelentés nem sok lehetőséget nyújt e tekintetben. Sőt, mi több, a felvázolt konkrét intézkedések is egyoldalúak. Nekünk biztosítanunk kell, hogy Európa nem áldozza fel gazdasági adottságainak egyetlen elemét sem. Európa képtelen önmagában megmenteni a világot. Sürgősséggel, más országokat is be kell vonnunk e globális probléma kezelésébe. Ez az egyetlen módja a tudományos egyhangúság érvényesítésének. Ezt a terhet nem viselhetjük kizárólag önmagunk. E háttér mellett, úgy gondolom, hiányzik a jelentésből azon intézkedések jegyzéke, amelyek elengedhetetlenek az éghajlatváltozás visszafogására. Valószínűsíthető, hogy a változások teljes leállítására nincs módunk. Amennyiben viszont ez a helyzet, akkor az iparszerkezetünket alapvetően átformáló intézkedések elfogadásához nem biztosít megfelelő alapot a kizárólag ideiglenesnek mutatkozó tudományos nézetazonosság. Roger Helmer (NI). – Elnök úr, a Florenz-jelentés ellen szavaztam. Az éghajlatváltozás kapcsán rémhíreket terjesztők egyik legnagyobb meséje az, hogy létezik valamiféle tudományos konszenzus, és az összes tudós között érvényesül a nézetazonosság. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság tagjaként tudom, hogy a Florenz-jelentés miért lett olyan, amilyen: az érintettek a vitában résztvevőknek csak egyik oldalára figyeltek, és ennek alapján jelentették ki, hogy egyhangúság érvényesül. Mai vitánk korábbi szakaszában Booth úr emlékeztetett bennünket az Oregoni Nyilatkozatra, amelyet 30 000 e témával foglalkozó tudós írt alá, megingatva ezzel az éghajlatváltozással kapcsolatban rémhíreket terjesztők állításainak alapjait Nincs nézetazonosság, van azonban egy hatalmas és erősödő tudományos véleményhalmaz, amely eltérő nézeteket jelent. Eközben, egy — sokak szerint nem is létező — elméleti probléma befolyásolására törekedve, hiábavaló és kudarcra ítéltetett kísérleteinkkel hatalmas gazdasági károkat okozunk azoknak az embereknek, akiket képviselünk.

21-05-2008

21-05-2008

HU


A gazdasági károk feszítenek bennünket keresztre, és döntik romba elsődlegesen is Európát, mert az olyan fejlődő országok, mint Kína és India sokkal józanabbak annál, semhogy bedőljenek a félrevezető véleményeknek. − Jelentés: Ria Oomen-Ruijten (A6-0168/2008) Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Az Ataka Párt küldöttsége az úgynevezett török országjelentés ellen szavazott, mert nem tudjuk, hogy az itt jelzett haladás mit is jelent. Mi Törökországban egy olyan államot látunk, amelyben egy iszlám párt van kormányon, az államfő pedig egy iszlamista elnök. Egy állam, amely közelébe sem ér az emberi jogok tiszteletben tartásának, egy állam, amely egy teljes nemzetet nyom el, és háborút folytat — még most, vitánk ideje alatt is — egy teljes nemzettel szemben, annak elpusztítása érdekében. Ez a nemzet, a kurd nép. Egy állam, amelyik mélyen militarizált, ahol burkoltan katonai junta uralkodik, és a török politika mindenkor abba az irányba halad, amelybe a tábornokok mutatnak. Egy állam, amely továbbra is megszállva tartja egy EU-tagállam területét, még most, vitánk időszakában is. Egy ilyen állam nem lehet jogosult tárgyalások folytatására mindaddig, amíg ezek az égető problémák ténylegesen nem kerülnek felszámolásra. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Szerintem az Oomen-Ruijten-jelentés egy újabb elvesztegetett lehetőség arra, hogy valóban az Európai Unióhoz való török csatlakozás lehetőségeinek érdemi kérdéseivel foglalkozzunk. A jelentés, szerintem, egy sor másodlagos kérdésre koncentrál. Miközben a kulcskérdés az, természetesen, hogy Törökország semmilyen tekintetben sem európai ország, a jövőben sem lesz semmilyen formában európai ország, és következésképpen nem lehet kérdéses, hogy egy nem európai ország nem csatlakozhat az Európai Unióhoz. Ennyit erről! Közbevetőleg, azt is meg kell említenem, hogy meglepetéssel hallottam a vita során szocialista képviselőtársamtól, Swoboda úrtól — egyebek mellett — azt, hogy abszolút elfogadhatatlan a politikai pártok törökországi betiltása. Emlékeztetném Önöket arra, hogy hazámban, 2004-ben, az ország legnagyobb pártját, a szavazatok 24%-át begyűjtő Flamand Blokkot egyszerűen törvényen kívül helyezték, és a pártot fel kellett oszlatni. Nem emlékszem, hogy a szocialisták egyetlen szóval is tiltakoztak volna akkor. Úgy tűnik, szolidaritásukat fenntartják az iszlám fundamentalistáknak. Ezt megjegyeztünk. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, évek óta mondom, hogy egy különleges kedvezményeket biztosító partnerség Törökország és az Európai Unió között, sokkalta kedvezőbb lett volna, mint az uniós tagság beígérése Törökországnak. Sajnos, az országjelentés megerősíti ezt. A csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, de a koppenhágai kritériumok teljesítése még nem történt meg. És ez nem egyetlen területen van így. Érvényes ez a vallásszabadság, a kisebbségi jogok, (különösen a nőket érintő) egyenlő esélyek, a korrupció, a kurd és ciprusi témák, és természetesen a hadseregnek a kormányzati politika feletti hatalomgyakorlása kérdésében. Amint az előadó, magam is üdvözlöm a kormánynak a haladás elérésére tett erőfeszítéseit, de sajnos, ezek eredményei nem láthatók. Ellenkezőleg, Törökország betilt egy politikai pártot, egy új 301-es cikket használ fel írók és értelmiségiek zaklatására a „török jelleg” megsértése ürügyén, miközben a politikai és vallási indíttatású ellenségeskedés és erőszak fokozódik. Hrant Dink halálát még nem derítették fel, a gyilkosokat nem találták meg. Mindezt elmondva is elfogadom, hogy a jelentés jól kiegyensúlyozott és tisztességes. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, fontos jelentést fogadtunk el. Megfelelő formákban, el kell ismernünk, és támogatnunk kell a csatlakozási tárgyalásokkal összhangban Törökországban végrehajtott változásokat. Különleges geopolitikai helyzetét tekintve, Törökország az Unió stratégiai partnere, amikor az utóbbi a Fekete-tenger térsége, Közép-Ázsia, és a Közel-Kelet országaival tárgyal. Törökország ugyancsak létfontosságú Európa energiabiztonságának biztosítása tekintetében, hiszen a Kaszpi- és Fekete-tengerek övezetéből szállított energiaforrások török területen át jutnak el Európába. Emellett Törökország hatalmas gazdasági potenciállal is bír. Dinamikus gazdasággal, hatalmas belső piaccal, és a döntő többségében a munkaerőpiacon aktívnak tekinthető társadalommal rendelkezik. Biztos vagyok abban, hogy mindez a jövőben hozzájárul az európai gazdaság fejlődéséhez. A Törökország csatlakozásából fakadó előnyök egy másik pontja is említést érdemel. Mint iszlám ország, az Unió tagállamaként képes lehet fontos szerepet betölteni a Nyugat és az iszlám világ közötti kapcsolatokban. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, megszavaztam Oomen-Ruijten asszony jelentését, noha az számos kompromisszumos megfogalmazást tartalmaz. Így tettem, mert bevezető részében számos rendkívül fontos

49

50

HU


megállapítást tesz. Így azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megnyitása egy hosszan tartó és nyitott végű folyamat kezdőpontja. Ez az egyetlen ok, amiért a jelentés mellett szavazhattam. Hadd tegyem egyértelművé, hogy pártom, a Keresztényszociális Unió, mindenkor Törökország mellett foglalt állást, és ezt a vonalat követi a jövőben is. Síkra szálltunk és keményen dolgoztunk annak a vámuniónak kérdésében, amelyet e Ház egyetlen szavazatnyi többséggel fogadott el. Érvelhetnék azzal, hogy akkor ez az egyetlen, az én szavazatom volt. Támogattuk Törökországot a NATO-ban, de más ügyek széles körében is. Hadd tegyem azt is teljesen nyilvánvalóvá, hogy Törökország nem európai ország, és osztom Roithová asszony nézetét, hogy egy különleges kedvezményeket biztosító partnerség, egy testre szabott különleges státusz a jó megoldás. Ez lesz a megoldás, amelyet végül is majd elfogadunk. Végre le kellene állnunk előremenetelünkkel a feltételezett csatlakozás képezte zsákutcában. Ez a csatlakozás sohasem következik be. Ezért becsületesebb, és mindkét fél számára jobb volna, ha a felek a lehető leghamarabb találkoznának, és megállapodnának az irányváltásban, olyan út követésében, amely az egyenlők partnerségéhez vezet, közös intézmények nélkül, de közös érdekekkel, továbbá egy gyakorlatorientált és elfogadott együttműködési programmal. Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, bár Oomen-Ruijten asszony jelentése számos bírálatot tartalmaz Törökországnak címezve, a jelentés ellen szavaztam, mert — megítélésem szerint — Törökország teljes jogú tagsága nem képezheti a csatlakozási tárgyalások végpontját. Posselt úr már tisztázta e kérdést. Úgy gondolom, hogy amilyen gyorsan csak lehet, fel kell ajánlanunk Törökországnak a jelzett privilegizált partnerséget. Törökország nem része Európának, és nem képez hidat az iszlám országok irányában. Szudánban, Darfurban, évek óta üldözik a keresztényeket. Törökország hosszú éveken át közbeléphetett volna a szudáni keresztények elleni büntettek beszüntetése érdekében. Ilyen lépést azonban eddig még nem tapasztaltam Törökország részéről. Ezért szavaztam a jelentés ellen: Törökország nem jogosult arra, hogy az Európai Unió teljes jogú tagja legyen. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr, támogattam a Törökországgal foglalkozó országjelentést, noha vannak még kockázatok ezen ország Európai Unióba vezető útján. Elősegítette álláspontom kialakítását, hogy a szöveg utalt az emberi jogok védelmére, két fontos területen, a reproduktív egészség és az esélyegyenlőség vonatkozásában a nők jogainak védelmét, és külön is az oktatásba való bekapcsolódás lehetőségét illetően. A második észrevételezni tervezett pont azokat a biztosítékokat érinti, amelyeket a jelentés megkövetel a szomszédsági politikával összefüggésben. A szomszédos országokat érintő, még nyitott kérdéseket meg kell oldani, és ezek egyike érinti a Trákiából származó bolgár menekülteket. Ez a kérdés kapcsolódik az alapvető jogokhoz. A probléma kiterjedése túlmutat a tulajdon- és pénzügyi területeken. Erkölcsi vonatkozásai különösen fontosnak tekintendők. Anélkül, hogy elmerülnénk a múlt eseményeiben, a jövőben egyértelmű lépéseket várunk, és szeretnénk a két ország között született megállapodásban foglaltak teljesítését is látni. Ezért szavaztam a jelentés mellett. A szavazáshoz fűzött írásos indokolások − Az Európai Parlament 2009. évi üléseinek naptára Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogattam minden olyan, naptárbeli módosítást, amely csökkentette strasbourgi, és növelte brüsszeli tartózkodásunk idejét. A jelenlegi helyzet groteszknek tekinthető. Oda-vissza vándorolunk Brüsszel és Strasbourg között, hatalmas idő- és pénzügyi veszteségekkel. Egyetlen helyszínen kellene találkozóinkat lebonyolítani! Elutasítom viszont Stevenson úrnak a mostani közlekedési sztrájkkal kapcsolatos panaszát. Elismerjük és támogatjuk a sztrájkjogot. Strasbourggal szembeni fenntartásainknak semmi köze a franciaországi munkások jogainak gyakorlásához. Az érvényes intézményközi megállapodásokból fakadó veszteségek ellen lépünk fel. Az ellen szavaztam, hogy kivételt tegyünk az ortodox húsvét hétfő esetében, mivel nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy július 14-én ne találkozhassunk. A világi ünnepségek ugyanazon megítélést érdemlik, mint a vallásiak. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Azt akarjuk, hogy az Európai Parlament valamennyi ülésére Brüsszelben kerüljön sor, és szeretnénk a Brüsszel-Strasbourg utazócirkusznak minél gyorsabban véget vetni.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ezzel összefüggésben szavaztuk meg azt a javaslatot, hogy a hétfői és kedd délutáni strasbourgi ülések maradjanak el, bízva abban, hogy a strasbourgi ülések fokozatosan megszüntetésre kerülnek. Az Európai Parlamentnek legyen egyetlen székhelye, egyetlen munkahelye. Sajnálatos, hogy vannak tagállamok, amelyek politikai vezetői magukat az európai eszme erőteljes támogatójának tekintik, de ugyanakkor jottányit sem engednek, amikor saját nemzeti érdekeik forognak kockán. David Martin (PSE), írásban. − magam, általánosságban, támogatom a 2009-es naptárral összefüggésben javasoltakat. Úgy vélem azonban, hogy azok a módosítások, amelyek a Strasbourgban eltöltött idő meghosszabbítását célozták, nem járulnak hozzá a Parlament működésének hatékonyságához. A logika és hatékonyság azt kívánná, hogy egyetlen parlamenti székhely legyen, Brüsszelben. Ezzel kapcsolatos nézetemet szavazatom tükrözi. − Jelentés: Dimitrios Papadimoulis (A6-0102/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Pozitívnak tartjuk a Közösségen belül működő higanybányák bezárásából eredő környezeti és szociális problémák elismerését. Ugyancsak kedvezően értékeljük annak elfogadását, hogy — a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök felhasználásával — továbbra is támogassuk az érintett területeken a helyi környezet, a foglalkoztatás és gazdasági tevékenység tekintetében is életképes projekteket és kezdeményezéseket. Abban is egyetértés született, hogy — a pénzügyi garanciák vagy azzal egyenértékű mechanizmusok igénybevételével — az engedélyt kérő feladata a szükséges intézkedések meghozatala az engedélyből eredő kötelezettségek megvalósulásának, a bezárási műveletek kivitelezésének biztosítására (beleértve a bezárást követő karbantartási műveleteket is). Az is jóváhagyásra került, hogy azok az iparágazatok, amelyek a higanyt a földgáz tisztításán keresztül vagy színesfémek kitermelésének és olvasztásának melléktermékeként nyerik, kötelezettek a vonatkozó adatokat a Bizottság, és az adott tagország illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátani. A Bizottság pedig ezeket az adatokat közzéteszi. Helyesnek tartjuk a fejlődő, valamint az átmeneti gazdaságú országoknak nyújtott technikai segítségnyújtás bátorítását, és különösen azt a segítségnyújtást, amely lehetővé teszi a higanymentes technológiákra való áttérést, elősegíti a higany és a higanyelemek használatának és kibocsátásának tényleges és fokozatos beszüntetését. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) E jelentés mellett szavaztam, miután az 2011. március 15-ére, a Tanács által javasolt időpontnál három hónappal korábbra, ütemezi be a higanyexport betiltását. A higany kinyerhető a hulladékfeldolgozás (például fluoritcsövek vagy akkuk feldolgozása), a földgáz tisztítása vagy a nemesfémek ipari feldolgozása révén. Elégedett vagyok, mert a fémhigany mellett a tilalom kiterjed a higanyt tartalmazó termékekre, a cinnabarit ásványra és a higanyvegyületekre is, amelyek értékesítése és terítése így véget ér az Európai Unión belül. Hasonlóan nagy jelentőséggel bír, hogy — a jelentés szerint — a kutatásnál és fejlesztésnél, a gyógyszereknél vagy elemzési folyamatoknál hasznosított vegyületekre a tiltás nem vonatkozik. A tárolást, amint azt a jelentés és a Tanács is javasolta, biztonságossá kell tenni. A higanyhulladékot, ha ideiglenesen, de egy évnél tovább tárolják, akkor mély, földalatti kemény kőzetű képződményben, vagy a felszín fölötti berendezésekben oly módon kell tárolni, hogy az a feldolgozást megelőzően az egészségre vagy a környezetre semmiféle kockázatot ne jelentsen. David Martin (PSE), írásban. − Általánosan is támogatom Dimitrios Papadimoulisnak a fémhigany exportjának betiltásával és biztonságos tárolásával foglalkozó jelentését. A tilalom időpontjának 2010-re való előrehozatala nagyobb összhangot biztosít az EU általános higany-stratégiájával. Támogatom azt is, hogy a bővített tilalom alá vont higanytípusok köre. Azt gondolom, hogy a tiltás életbe lépését megelőzően további kutatásokra van szükség a higanytól való biztonságos megszabadulás módszerére vonatkozóan. A jelentés mellett szavaztam. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Úgy tűnik, az önáltatásnak nincs határa. Az Európai Bizottság — tekintettel annak erőteljesen mérgező voltára és a közegészségre gyakorolt kockázataira, helyesen — javasolja a higany betiltását, a tárolás megfelelő infrastruktúrájának kialakítását. Majd ugyanakkor, az energiatakarékosságra hivatkozva, szorgalmazza a fénycsövek használatát, miközben tudja, hogy minden

51

52

HU


egyes fénycső legalább 5 mg higanyt tartalmaz, és ez különösen veszélyes mennyiségnek mondható akkor, ha belegondolunk abba, hogy hány fénycső is van egy lakásban vagy munkahelyen. A profit minden. A monopóliumok beruházásait és profitját még akkor is védeni kell, ha az bizonyíthatóan a közegészség rovására megy. Az EU tiltja a higany használatát, de engedélyezi a vállalatoknak higanyt tartalmazó villanykörték ingyenes adományozását értékesítésük promóciója keretében. A közegészség felelőssége a vállalatokra hárul. Azok feladata a hulladék kezelése, noha közismert, hogy a hulladék végül hulladéktelepekre vagy szemétládákba kerül. A társadalom egészét, és nem csak a fénycsövek használóit, a mérgezés tekintélyes kockázatának tesszük ki ezzel. Közben pedig gyakori, hogy a termékek a földfeltöltéseken végzik. Hogy az értékesítést kedvezőtlenül befolyásoló tiltakozást megelőzzék, még a legalapvetőbb intézkedések sem történnek meg a közvélemény tájékoztatására, hogy milyen kockázatokkal is járhat a fénycsövek tartalmának környezetbe való esetleges kiszivárgása. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) A higany az egyik legerősebb környezeti méreg. Átlagos körülmények között ez a fém folyékony halmazállapotú, magas fokú párolgási sűrítettség mellett. Biológiailag nem bomlik le, így nagyon hosszú ideig fennmarad a környezetben. A higany felgyűlemlik a táplálkozási láncban, és így sűrű koncentrációkban juthat az emberi szervezetbe. Az ipari fejlődés előmozdította a higany felhasználását, mivel különleges tulajdonságokkal rendelkező fémről van szó, amelyhez olcsón hozzá lehet jutni. Úgy tűnik, hogy igen nehéz megszüntetni a higany felhasználását az alacsony energia-fogyasztású égők előállításában. A természetes környezet további pusztulását megakadályozandó, az ilyen hulladékok begyűjtésének hatékony rendszerét kell megszervezni, és az újrahasznosítás biztonságos technológiáját kell kifejleszteni. A higanyelemekkel elkövetett egyik legsúlyosabb mérgezés Japánban következett be, 1953 és 1960 között. Tömeges megbetegedések történtek a Minamata-öböl lakóinak körében, akik gyakran halállal végződő idegkárosodás jeleit mutatták. Az Európai Uniónak mindent meg kell tennie a higany biztonságos tárolásának garantálása érdekében. A fémhigany exportját be kell tiltani. − Jelentés: Hartmut Nassauer (A6-0154/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Nagyra becsült német képviselőtársamnak, Hartmut Nassauernek az együttdöntési eljárás első olvasatakor kialakított, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a környezet büntetőjogi védelméről szóló irányelv-javaslatával foglalkozó jelentése mellett szavaztam. Támogatom azt az álláspontot, amely — az irányelv érvényesítését kizárólag a környezeti kérdésekre vonatkozó közösségi jogszabályok megsértésére korlátozva — szükségesnek ítéli ezen mechanizmus beillesztését a közösségi jog szigorú szabályozásába, engedve a tagországoknak, hogy bármely jogsértés esetén a büntetést maguk határozzák meg. Ez a bölcs álláspont követi az Európai Közösségek Bíróságának állásfoglalását, amely azt mondja ki, hogy az EU csak az „igazolt szükségszerűség” esetén jogosult büntetőjogi intézkedéseket hozni, azaz csak a közös közlekedés- és környezetvédelmi politikák terén. Szükséges rámutatni, hogy az irányelv kötelezni kívánja a tagállamokat, hogy a környezet védelmében — joghatóságuk keretein belül — határozzanak meg büntetőjogi szankciókat a közösségi jog súlyos megsértéseinek eseteire, de anélkül, hogy ezen, egyedi esetekben érvényesíthető büntetések alkalmazását kötelezővé tennék. Hanne Dahl (IND/DEM), írásban. − Tekintve a környezetet károsító bűncselekmények határokon átnyúló jellegét, úgy véljük, hogy a környezetet károsító bűncselekményekre vonatkozó minimális követelmények és szankcióinak nemzetközi szinten történő meghatározása hasznos eszközként járul hozzá az átfogó és hatékony környezetvédelmi politika fenntartásához. Nem hisszük azonban, hogy az EU jogosult, vagy jogosultnak kellene lennie büntetőjogi intézkedések meghatározására az első pilléres ügyekben. Emiatt, ma a jelentés ellen szavaztam. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Fontos módon, az előadó elismerte, hogy az Európai Bíróság C-440/05-ügyben hozott, 2007. október 23-i ítéletével összhangban a büntetőjog, és a büntetőeljárás szabályai nem esnek a közösségi hatáskörbe, így az alkalmazandó büntetőjogi szankciók típusát és szintjét sem lehet ott meghatározni. Ezzel összhangban, módosítások érkeztek az Európai Bizottság irányelv-javaslatához, amely azonban nem került elfogadásra. Fontos az is, hogy a Bizottság és a Tanács elfogadta ezeket a módosításokat. Ennek ellenére, az intézmények ragaszkodnak ahhoz, hogy a közösségi törvényhozó megkövetelhesse a tagállamtól ilyen jellegű szankciók

21-05-2008

21-05-2008

HU


kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy a környezetvédelem terén általuk törvénybe iktatott törvények teljes mértékben hatékonyan érvényesülhessenek. Miután a tagállamoknak a folyamat egészében betöltött szerepe nem került megfelelően tisztázásra, tartózkodtunk a végső szavazásnál. Neena Gill (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, mert az lehetővé teszi büntetőjogi szankciók alkalmazását a súlyos környezetkárosító büntettek esetében. A tagállamoknak határozottan síkra kell szállni a környezetvédelem mellett, és biztosítani kell ezen irányelv alkalmazását. Konkrétan, magam egy, a büntetőjogi szankciókhoz kapcsolódó jogszabályokat tisztázó mellékletnek az irányelvhez illesztése mellett szavaztam. A melléklet rendkívül fontos abból a szempontból, hogy világosabb jogi képet rajzol az érintett közösségi jogszabályokról. A mellékletnek utalnia kell azon érvényes jogszabályokra, amelyek terén az irányelv hatáskörrel rendelkezik büntetőjogi szankciók kiszabására, másrészt, lehetővé kell tennie a majdani jogszabályok lefedését is. Egy melléklet garantálhatja azt is, hogy az irányelv hatálya kizárólag a közösségi jog érvényesítésére és a nemzeti jogszabályok végrehajtására terjedjen ki, viszont nem lesz kihatása a tisztán nemzeti jogalkotásra. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A közös büntetőjog EU-n belüli elfogadása megfosztja a tagállamokat szuverén és kizárólagos joguktól, hogy maguk határozzák meg, hogy önállóan eldöntsék, milyen magatartást is tekintenek jogsértőnek, továbbá, hogy eldöntsék az azzal kapcsolatos minősítés és korlátozás lehetőségét. Az Európai Közösségek Bírósága 2005. szeptember 13-i, „a környezet védelme” esetként ismert ügyben hozott ítéletében — a hatalmi politizálás jegyében — felhatalmazta önmagát, hogy a környezetvédelmi jogszabályok megsértése esetén beavatkozzék a tagállamok büntetőjogába. Most, minden újabb fejlődési szakaszban az a nézet érvényesül, hogy a jogsértésekre vonatkozóan az összes tagállamban a büntetőjog által szankcionáltan, harmonizált meghatározások szülessenek, és a környezetvédelmi jogsértések esetén a büntetőtételek is összehangoltak legyenek. A Bíróság megragadta a hatalmat, majd teljes érzéketlenséget mutatva a tagállamok, a nemzeti alkotmányok, a parlamentek és a törvények megfelelő érvényesülése iránt, átadta azt a Bizottságnak. Közülünk azok, akik szuverenisták, akik az országok önálló döntési szabadságát és jogait féltik, elutasítják ezt a módszert. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Magam a környezet büntetőjogi eszközökkel történő védelmével foglalkozó Nassauer-jelentés mellett szavaztam. Miközben a büntetőjog alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik, és ott is kell maradnia, az is egyértelműen világos, hogy a környezetvédelem olyan terület, amelynek összehangolása leghatékonyabban uniós szinten valósítható meg. Elégedett vagyok azzal, hogy a kompromisszumos törvénycsomag lehetővé teszi az EU számára a környezetvédelem terén a vezető szerep betöltését, miközben tiszteletben tartja a nemzeti jogrendszerek integritását. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A javasolt irányelv megnyitja az utat az egységesített uniós büntetőjog tagállamok esetében való alkalmazása előtt. A jogszabály a környezetvédelmet és a munkavállalóknak a környezeti problémákkal szembeni aggodalmát használja fel a közös uniós büntetőjog elfogadásának ösztönzésére. Előbbieken túl, még a büntetőjogi ügyekben eddig érvényesülő tagállami egyhangúság szabályától is eltekint. Így, az acquis communautaire kiterjesztését alapozza meg azzal, hogy jogot és hatalmat biztosít az EU számára, hogy bármikor, amikor annak szükségét látja, élhessen a büntetőjogi szankciók érvényesítésének és kikényszerítésének lehetőségével. Végül is kimutatható, hogy az Európai Alkotmány bizonyos rendelkezései köszönnek itt vissza. Mostantól fogva, azok alkalmazása új névtábla, a „Lisszaboni Szerződés” cégére alatt történik, de még azelőtt, hogy utóbbi ratifikálására, életbe léptetésére sor került volna. Ez veszélyes fejlődési irány, Európa népeinek kárára. Az Unió felhatalmazása egységes büntetőjog elfogadására, akár a tagállamok teljes egyetértése hiányában is, egyenértékű a nemzetek egyik legalapvetőbb, szuverén jogosítványának felszámolásával. Annak felszámolásával, hogy maguk dönthessék el, mit tekintenek büntetőjogi jogsértésnek, illetve, hogy meghatározhassák a büntetések típusát és mértékét. Ezzel a közösségi jog elsődlegessége érvényesül a nemzeti jogszabályokkal, sőt, még a nemzeti alkotmányok egyes tételeivel szemben is. A cél az, hogy közvetlenül Európa népeire kényszerítsék a jogilag elismert európai monopoltőkét. Ugyanakkor a nép személyes jogait és demokratikus szabadságait drasztikusan korlátozzák.

53

54

HU


Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. ? (PL) A környezetről való gondoskodás mindannyiunk számára alapvető kötelesség. A világ azonban nem túl jól teljesíti ezt a kötelességét. Az a tendencia látszik érvényesülni, amely nem ismeri el e kérdés jelentőségét, és hajlamos a cselekvést elodázni. 1998-ban az Európai Tanács döntést hozott a környezet büntetőjogi eszközökkel történő védelméről. Az új irányelv elfogadása azt jelenti, hogy most — minden országra vonatkozóan — világosan beazonosításra kerülnek a büntetőjog által szankcionálható jogsértések. Úgy vélem, fontos kihangsúlyozni a termelők, az exportőrök, az importőrök és szállítmányozók felelősségét is azokért a termékekért és szolgáltatásokért, amelyek hozzájuk kapcsolhatók. Biztosítani kell, hogy ne legyenek kiskapuk a felelősség alóli kibúvásra. Az új elvek megfelelő módon történő végrehajtása, és a környezetkárosítás mérséklése azonban forrásokat igényel, például a kellő felszerelések és szakembergárda rendelkezésre bocsátásához. Úgy gondolom, hogy a forrásokat az Európai Unió költségvetéséből kell biztosítani, legalábbis az új tagállamok esetében. Ők azok, akiknek rövid idő alatt a legnagyobb munkát kell elvégezniük. Csak akkor válik lehetővé a célok elérése, ha az összes tagállam egymással szolidaritást vállalva, együtt lép fel. Ennek hiányában a regionális különbségek csak még erőteljesebben érvényesülnek. Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. – (PL) Az Európai Parlament és a Tanács „A környezet büntetőjogi védelme” tárgyú irányelv javaslata (COM(2007)0051) mellett szavaztam, mert az új jogi rendelkezések bevezetése, és a környezettel szemben elkövetett jogsértések közös listájának meghatározása az egész Közösség számára biztosítja a közösségi jogban foglaltak hatékonyabb végrehajtását. Az Európai Unió tagállamaiban ugyanazon rendelkezések érvényesülnek, de a végrehajtás mikéntje jelentős különbségeket mutat. Ez nemkívánatos magatartásra ösztönözhet, amennyiben felelőtlen vállalkozókat arra késztethet, hogy gazdasági tevékenységüket olyan országokba telepítsék át, ahol a jogsértésekért járó büntetések enyhébbek. Ez különösen az új tagállamokat érinti. Hangsúlyozni kell, hogy a szervezett bűnözés keretében elkövetett jogsértések mind jelentősebbekké válnak, és a környezetet érintő jogsértések mind nagyobb mértékben határokon átnyúló természetűek. Egyetértek az előadó álláspontjával, hogy az irányelv-javaslatban megfogalmazódó jogi keret komoly hozzájárulást jelent a környezet hatékony védelméhez, és az Európai Unión belül a környezetvédelmi jog egységes és felelősségteljes végrehajtását biztosíthatja. A megfelelően kiképzett tisztviselők a jog hatékony végrehajtásának, valamint a környezettel szembeni jogsértések mérséklésének előfeltételét jelentik. A tagállamok ilyen jellegű kötelezettségeinek meghatározására vonatkozó javaslat egészében indokolt. A környezettel szemben elkövetett jogsértések összeállítása, valamint az azokhoz csatolt büntetéseknek az elfogadása igen nagy segítséget jelent majd az Európai Unión belül a környezetvédelmi jogok közös végrehajtása tekintetében. - Jelentés: Gábor Harangozó (A6-0061/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam magyar képviselőtársam, Harangozó Gábor jelentését, amely az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárásának első olvasatában módosítja a mezőgazdasági üzemi struktúrákról és a mezőgazdasági termelési módszerekről szóló rendelet-tervezetet. Támogatom azt az elképzelést, hogy engedélyezzünk eltérést azon tagállamok számára, amelyek a mezőgazdasági üzemi struktúrákra vonatkozó felmérést 2010 helyett 2009-ben hajtanák végre, a 2011-ben esedékes tízévenkénti népszámlálási gyakorlat miatt. Ugyancsak támogatok minden egyszerűsítést célzó javaslatot. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A rendelethez kapcsolódó javaslatot igazolja az, amiként a Bizottság most politikailag közelít a jogszabályok egyszerűsítése és javítása kérdéséhez. Egyetértek a Bizottság javaslatával, amelynek célja a belső ellenőrzések számának csökkentésén keresztül az eljárások egyszerűsítése, miközben fenntartja a korábbi jogszabályok által a földműveléshez és az állattartáshoz köthető termelés, a mezőgazdasági élőmunka- és géphasználat szerkezetének felmérése végrehajtásával kapcsolatos szigor szükséges szintjét. Továbbá, az egyszerűsítést szolgálva, a javaslat mindössze egyetlen új típusú vizsgálat bevezetését veti fel, és ezzel semmilyen formában sem kényszeríti a tagállamokat közigazgatási rendszereik módosítására. Gábor Harangozó (PSE), írásban. − (PT) Miután a mezőgazdasági támogatások közpénzből származnak, alapvető azok objektív kritériumokon alapuló, tisztességes szétosztása. Egyetértünk tehát annak szükségességével, hogy végezzünk felméréseket a mezőgazdasági birtokok feltételeinek meghatározása

21-05-2008

21-05-2008

HU


érdekében. Az érintett elvek alkalmazása azonban nem járhat együtt újabb bürokratikus terheknek a mezőgazdasági termelőkre történő terhelésével, s különösen nem megengedett ez a mérsékelt forrásokkal rendelkező, vagy nincstelen kis- és közepes termelők esetében. Hasonló módon, nem vezethet ez oda, hogy — az általuk nem észlelt technikai vagy egyéb hibák következtében — a termelők nem jussanak hozzá a nekik járó támogatásokhoz, amint ez néhányszor már előfordult Portugáliában a műholdas felismerő és beazonosító rendszer hibájából. Emiatt is pozitívnak tartjuk, hogy a jelentés elismeri a számos tagállamban felmerülő jelentős módszertani és technikai nehézségeket, és kitart annak igénye mellett, hogy a Bizottság biztosítsa a gazdáknak a mezőgazdasági vállalkozások műholdas felismerésével kapcsolatos technikai és tanácsadási segítséget. Ebben a tekintetben, szeretnénk ismét ráirányítani a figyelmet arra, hogy a tagállami hatóságoknak biztosítaniuk kell a speciális célokból végzett műholdas felismerés révén szerzett adatokhoz való hozzáférést, illetve azok felhasználását. - Jelentés: Sylvia-Adriana Ţicău (A6-0087/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Román képviselőtársunk, Silvia-Adriana Ţicău „Tiszteletben tartandó feltételek a nemzetközi közúti fuvarozói szakma gyakorlásához” témában létrehozandó közös szabályokkal foglalkozó európai parlamenti és tanácsi rendelet-tervezethez kapcsolódó jelentése mellett szavaztam. A közúti fuvarozói szakmába való felvételről szóló korábbi, 96/26/EK irányelv, a közúti fuvarozási piacra lépéssel foglalkozó további négy rendelet, valamint az elmúlt pár évben végrehajtott, a nemzetközi fuvarozási piac árainak deregulációja formálta eddig a belső fuvarozási piacot, még ha mérsékelt szállítmányozási minőségjavulással is. Eközben, a rendeletek következtében a piac felnyitása fokozta a versenyt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az intézkedések rosszul, vagy egyenlőtlenül kerülnek alkalmazásra. Ez annak következménye, hogy nem egyértelműek, nem teljes körűek, vagy a szektorban bekövetkezett változások következtében már nem alkalmazhatók. A vállalatokkal szemben — a tagállamtól függően — nem azonos vizsgálatok és ellenőrzések valósulnak meg. Mind a szakmai minősítés, mind a fizetőképesség terén rendkívüli különbségek mutatkoznak. Emiatt sürgőssé vált egy olyan jogszabály kidolgozása, amely feltételeket szab a jó hírnévvel, a pénzügyi állapotokkal, a szakmai képzettséggel, a működési engedélyek kiadásához szükséges bizonyos dokumentumok kölcsönös elismerésének érvényesítésével összefüggésben. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az érintett rendelet-tervezet némely elemével kapcsolatos bírálatom mellett, jeleznem kell, hogy a jelentés tartalma nem értékelhető anélkül, hogy ne vizsgálnánk a jelentésnek az Európai Bizottság és az Unió társdöntéshozói hatalommal rendelkező intézményei, tehát az Európai Parlament és a Tanács által támogatott „szerepét” a nemzetközi közúti fuvarozás és a személyfuvarozás szélesedő liberalizációja terén. Tény, ez a központi gondolat kiemelésre kerül az Európai Bizottság saját javaslatában is. A Tanács 96/26/EK irányelve a belföldi és nemzetközi közlekedés terén a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlásának engedélyezéséről, valamint e személyek szabad letelepedéshez való joga gyakorlásának előmozdítása érdekében az oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve további négy rendelet formálta, együtt a nemzetközi fuvarozási piac árainak néhány évvel korábbi deregulációjával, a közúti szállítás belső piacát. Más szavakkal: „a szakmába való felvétel közös követelményei” kerültek lefektetésre, miközben a „piac rendeleteknek köszönhető felnyitása fokozta a versenyt”. Amint arra a nemzetközi közúti fuvarozási piacra jutás közös szabályairól szóló rendelet-tervezettel összefüggésben rámutattunk, ez a javaslat a nemzetközi közúti fuvarozás liberalizációjának erősítését célozza oly módon, hogy igyekszik nagyobb versenyt támasztani az ágazatban, a munkavállalóikkal összefüggésben már így is számtalan nehéz kiadással túlterhelt vállalkozók között. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A meglévő szabályok összehangolása az európai közúti fuvarozás optimalizálásának fontos eszköze. Másrészt e területen egy rendelet jobbnak ítélhető, egy irányelvnél. A közúti fuvarozó foglalkozását szabályozó szabályoknak igen pontosan körülhatárolt feltételeket kell előírniuk ahhoz, hogy útjainkon a lehető legmagasabb szintű biztonságot érjük el. A szabályoknak mind a követelményekre, mind a szankciókra ki kell terjedniük.

55

56

HU


Kulcselemet jelent az adatok ellenőrzése és vizsgálata, amelyeket a személyes adatok biztonságára tekintettel kell végrehajtani. Nagyon fontos, hogy az adatokat tároló nemzeti elektronikus nyilvántartások összekapcsolódjanak, lehetővé téve az adatok egybevetését, s hogy a rendelkezés így betöltse funkcióját. Ellenzem a 7. és 102. számú módosítást, amely a hatnapos szabály felvizezését célozza. A már egyszer visszautasított 12-napos szabály visszaillesztése a jelentés lényegével ellentétes volna. Luís Queiró (PPE-DE), írásban − (PT) Ţicău asszony jelentése egy intézkedéscsomag része, amely — két másik jelentéssel együtt — a közúti fuvarozás szabályozására törekszik. Ez a tevékenység kiemelkedően fontos az Európai Gazdasági Térségen belül, mert lehetővé teszi, a mindenkor büszkeségünk tárgyát képező nyílt és versenyt jelentő piac érvényesülését. Ezen új javaslat szerint a vállalatoknak igazolt szakmai felkészültséggel rendelkező szállítmányozási menedzsert kell alkalmazniuk, aki felel a cég fuvarozói tevékenysége rányitásáért. A feladatkör ellátásához kapcsolódóan lefektetett feltételeket — így a jó hírnevet, a pénzügyi stabilitást, és a szakmai hozzáértést — meg kell őrizni. A változtatás célja, hogy az érvényes jogszabályokat érthetőbbé, számonkérhetőbbé tegye az érintett üzleti tevékenység biztonsága és hatékonysága tekintetében. Üdvözlöm tehát az előadó által elvégzett munkát, amelynek célja, az ágazaton belüli kötelezettségekkel összefüggésben, a biztonság és garanciák terén jelentkező felelősség növelése. Ugyancsak támogatom azokat a szakmai képességekkel összekapcsolható intézkedéseket, amelyek kiterjednek a magas szintű képzésre és a diplomák és engedélyek kölcsönös elismerésére is. - Jelentés: Mathieu Grosch (A6-0038/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam nagyra becsült képviselőtársam, Mathieu Groschnak a Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutás tárgyában kialakítandó európai parlamenti és tanácsi rendelet-tervezetről szóló jelentését, amely össze kívánja vonni a jelenleg még korábbi rendelkezések és irányelvek által szabályozott nemzetközi közúti és kabotázs fuvarozói piacot. A belsőpiacon a tagállamok közötti nemzetközi fuvarozás teljesen liberalizált, noha a kabotázs terén bizonyos korlátozások fennmaradtak. Örömmel fogadom ezeket az utalásokat és egyszerűsítéseket, amint a tagállamokban elkövetett, az alapítástól eltérő, jogsértéseknél alkalmazott büntetések szigorítását is. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez egy újabb lépés előre, egy újabb eszköz a nemzetközi közúti fuvarozás liberalizálásának erősítésére. S minderre a vállalkozók közötti verseny erősítésével kerül sor, egy olyan ágazatban, amelyben a vállalkozók, a munkavállalóikkal összefüggésben jelentkező számtalan súlyos kiadás miatt, már így is túlterheltek. Jelenleg az egyik cél annak feltárása, hogy miként mozdítható elő a közúti „kabotázs”-tevékenység beillesztése a rendeletbe. Más szavakkal, hogy egy nemzetközi utat követően legalább három szállítmányozási műveletre kerüljön sor, feltéve, hogy erre hét napon belül sor kerül — egy olyan piacon, amely már oly mértékben liberalizált, hogy ez alapvető hatást gyakorol majd a nemzeti fuvarozók pénzügyi helyzetére és túlélésére. Ez a döntés káros következményekkel jár a közúti szállítmányozási dolgozókra nézve is. Ez kitűnik például azon, e Ház többséggel elfogadott javaslatából, amely törölte a „munkaidőre” való utalást, és mindössze a „vezetési időt” és a „pihenőidőt” hagyta meg. Ezzel lehetővé vált a munkaidő kiterjesztése, ami pedig károsan befolyásolja a munkafeltételeket és a munkabiztonságot. Ha figyelembe vesszük a legutóbbi bírósági ítéleteket, még a a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv sem védi az ágazat számos dolgozójának munkavállalói jogait. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutás (átdolgozott verzió) témájában kialakítandó európai parlamenti és tanácsi rendelet-tervezetről (COM(2007)0265 - C6-0146/2007 - 2007/0099 (COD)) szóló jelentés elfogadását megszavaztam. Egyetértek az előadóval, hogy a Bizottság javaslatának elfogadása hozzájárul a közúti árufuvarozásban alkalmazandó elvek egyszerűsítéséhez és pontosításához. Támogatom Grosch úr jelentését, amely lehetőséget kíván teremteni a szomszédos tagországok számára piacaiknak a kabotázs szállítmányozási műveletek előtti további felnyitásához.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Megszavaztam Mathieu Groschnak a nemzetközi árufuvarozási piacra való bejutással foglalkozó jelentését. Az érvényes rendeleteknek a 2006/94/EK irányelvvel való összevonása egyszerűsíti és javítja a közúti árufuvarozási piacra való bejutás lehetőségét. Támogatom az előadó azon álláspontját, amely szerint a kabotázs korlátozását enyhíteni kell, és a kabotázst szabályozó rendelkezéseket összhangba kell hozni azokkal, amelyek a belső piacon a határon átnyúló árufuvarozásnál érvényesülnek. Ebből fakadóan is fontos a kabotázs meghatározása, fontos, hogy egységes megközelítés érvényesülhessen. Noha a környezet védelme és a hatékonyság tekintetében — a jelentésben foglalt korlátozásokat betartva, de — az üresjáratokat kerülni, és a más országokból hazafelé tartóknál a kabotázst támogatni kell, nem feledhető, hogy az ilyen intézkedések egyben a vasutak helyzetét gyengítik. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A közúti fuvarozáshoz való hozzájutásról szóló jelentés ellen szavazunk. Annak révén ugyanis a közösségi közúti szállítmányozási piac liberalizálása következik be, illetve nemzetközi fuvarozók szállják meg a nemzeti közlekedést. Ezzel az áruk és személyek nemzetközi és nemzeti közúti fuvarozását a monopolhelyzetben lévő vállalatok szerzik meg. Ez katasztrofális következményekkel jár a kis- és közepes szállítmányozási vállalkozásokra, de különösen a munkásokra és sofőrökre nézve, akiket még jobban kizsákmányolnak a monopolista csoportok. Az Európai Parlament javaslata még reakciósabb útra téved, mint a Bizottság előterjesztése. Előbbiből még a legenyhébb korlátozások is kikerülnek, és az a nemzetközi és nemzeti fuvarozási piac teljes liberalizációját követeli. A tagállamokon belüli korlátlan rakodásnak és átrakodásnak, a gépjárművek és azok személyzete tisztán nemzetközi szállítmányozási műveletet követő, más tagállamon belüli korlátlan idejű tartózkodásának lehetősége a munkabérköltségek csökkentését célozza. Ez sérti azokat a jogokat, amelyek a nemzetközi fuvarozási dolgozók bérét, munkaügyi és biztosítási helyzetét védik, miközben előmozdítja a nagy multinacionálisok tevékenységének koncentrálását, ezzel — amennyiben hiányzik az ellenőrzés — tönkreteszi az ágazatot és lerontja a szolgáltatások színvonalát. A munkásosztálynak engedetlenségi és tiltakozó mozgalom révén határozottan szembe kell szállnia az EU munkavállaló-sellenes és népellenes politikájával. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez a javaslat a közúti fuvarozást érintő intézkedéscsomag része. Ez a konkrét javaslat a nemzetközi közúti fuvarozásra vonatkozó közösségi jogszabályok közötti kapcsolódások erősítésére törekszik két, már létező rendelet összevonásával. Így biztosít nagyobb hatékonyságot a jogszabályok alkalmazásánál, valamint a kabotázs-koncepció pontosításakor, és alkalmazásának előmozdításakor. Olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek egyszerűsítik és szabványosítják a közösségi engedélyek és gépjárművezetői-tanúsítványok kiadását, s ezzel — különösen a közúti ellenőrzések esetén — mérséklik az adminisztratív költségeket és késedelmet. A tagállamok ugyancsak megerősíthetik távközlési rendszereiket, amelyek segíthetik az adott tagországban létesített közúti szállítmányozó vállalatok által elkövetett jogsértések kezelését. Úgy gondolom, hogy ez a szöveg rendkívül fontos az ágazatnak az európai piacon belüli fejlesztése szempontjából, és biztosítja számára azt a hatékonyságot, szabályozottságot és struktúrát, amely egy nyílt, szabályozott és tisztességes piac tekintetében kívánatos. - Jelentés: Fiona Hall (A6-0077/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a kitűnő munkát végző, a mobil műholdas szolgáltatásokat (MSS) nyújtó rendszerek kiválasztásáról és engedélyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi döntésről szóló indítványt az együttdöntési eljárás első olvasatában módosító brit képviselőtársam, Fiona Hall jelentését. Képviselőcsoportom, a PPE-DE csoport előadójaként azért küzdöttem, hogy az EU területén az optimális földrajzi lefedettséget biztosítsuk. Elégedettséggel tölt el, hogy hozzájárulhattam ahhoz az elváráshoz, hogy a kérelmeknek tartalmazniuk kell azon kötelezettség elfogadtatásához, hogy a tervezett mobil műholdas szolgáltatásoknak — a szolgáltatás beindulásának idejétől — a tagállamok összesített területének legalább 60%-át le kell fedniük. Továbbá, a javasolt szolgáltatást, minden tagállamban, legalább a lakosság 50%-ára, valamint minden egyes tagállam összesített területének legalább 60%-ára ki kell terjeszteni a kérelmező által megszabott határidőn belül, de nem később, mint hét évvel a szöveg közzétételét követően. Végül, a kérelmekben megfogalmazódik a kérelmező azon kötelezettségvállalása, hogy a tervezett mobil műholdas rendszer igénybevételét biztosítja a közvédelmi és válságkezelő szolgálatok számára.

57

58

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentésnek vannak pozitív elemei, amelyeket magunk üdvözlünk. Különösen ilyennek tekintendő a tagállamok meghatározó városi központjain kívül fekvő területek mobil műholdas szolgáltatásokkal való lefedése jelentőségét elismerő, továbbá a lehető legmagasabb szintű, a digitális szakadékokat áthidalni képes szolgáltatások nyújtására vonatkozó felvetés. Ugyancsak kedvezőnek ítéljük azt az érvelést, hogy a tervezett mobil műholdas szolgáltatások kezdeti szolgáltatási lefedettségi területének nagyságát megfelelő szinten kell meghatározni, ezzel is fokozva az ilyen rendszerek lefedési képességeit. Nem tekinthetünk el azonban, attól a szövegtől, amelyben e javaslatok, nevezetesen a távközlési szektor liberalizációjára és belső piacának továbbfejlesztésére vonatkozó elgondolások, megfogalmazódnak. Emiatt a jelentés ellen kényszerültünk szavazni. Hasonló módon, nem értünk egyet azzal, hogy a tagállamoknak fel kell adniuk a spektrumkiosztáshoz kapcsolódó nemzeti jogosítványaikat csak azért, mert a műholdas mobil szolgáltatók nagy műholdas „lábnyommal” rendelkeznek, és ez megnehezíti a határokon át érvényesülő interferencia kiiktatását. A 2007 februári bizottsági határozat lényegében elismerte azt, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük jogukat a területükön lévő, kiegészítő földi elemek működtetésére vonatkozó engedélyek kiadására. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kiválasztásáról és engedélyezéséről szóló jelentés arról szól, hogy miként biztosítjuk a közös európai műholdas szolgáltató rendszert, amely az európai versenyképesség folyamatos megerősítése tekintetében fontos tényezőt jelent az élenjáró technológiai kutatásban és iparban. A jelentés jó, és arra összpontosít, hogy ez a munka miként javítható. A szolgáltatással való lefedettség kulcskérdése azonban problémát jelent svéd szempontból, amennyiben az elfogadott kompromisszum a teljes uniós terület 60%-ára vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy Svédország egyes területeire a szolgáltatások nem terjednek ki. Ez viszont negatív a technológia- és kutatásfejlesztés tekintetében. Emiatt a tartózkodás mellett döntöttem. Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) E határozat elfogadása meghatározó előrelépést jelent a nemzeti elektronikus távközlési piac megerősítése irányában. A cél egyszerű: mindenkit hozzájuttatni nagy gyorsaságú internet-csatlakozáshoz, illetve biztosítani a mobil multimédia szolgáltatást és a közvédelmi szolgáltatásokat természeti és emberi katasztrófák esetén. A végrehajtandó intézkedések találkoznak polgáraink elvárásaival, különösen az internet-hozzájutást illetően: a lakosság legalább 50, míg a tagállamoknak legalább 60%-ára kiterjedő szolgáltatás hatékony eszközt jelent a digitális szakadék áthidalásához, és ez kiterjeszthető a vidéki területekre is. E döntés annál inkább is sikernek tekinthető, mert az a rádióspektrumok kezelése európai szintű harmonizálásának erősítését hozza magával, amely — aligha kell erre emlékeztetnünk — mind inkább szűkkeresztmetszetet jelent. Az is valamennyi tagállam óhajának köszönhető, hogy a a távközlési szektor olyan eszközökhöz jut, amelyek révén a korábban túlságosan szétszabdalt piac helyett egy európai szintű szolgáltató piac alakítható ki. Röviden, a mobil műholdas szolgáltatások (MSS) sikerre ítéltettek az ipar oldaláról, de erősítik a médiában a kulturális sokszínűséget és pluralizmust is. - Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0101/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Klaus-Heiner Lehnének az Európai Bizottság adott témában kidolgozott közleményére válaszul, saját kezdeményezésre született, az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén című jelentése mellett szavaztam. Mint képviselőtársaim, magam is üdvözlöm a Bizottság törekvését az Európában vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére. Ez a csökkentés azonban nem járhat a jogi és számviteli bizonytalanság növekedésével akkor, amikor a KKV-k kezdenek megjelenni a belső piacon. Elégedett vagyok azzal, hogy a Parlament nem fogadta el a közleményben felvetett, küszöbérték felemelésére vonatkozó, a mikró-vállalkozásokat érintő javaslatot, amely szerint az adott küszöbérték alatt a vállalkozások mentesülnének az európai jog szerinti számviteli, könyvvizsgálati és nyilvánosságra hozatali kötelezettségek alól. Nagyon örülök, hogy a Parlament megszavazta az általam bizottsági szinten előterjesztett, de ott elvetett módosítást. Ez azt javasolja, hogy folyjanak konzultációk, egy európai számviteli és könyvvizsgálati szolgáltatási szabályozó kialakításának szükségességéről és megvalósíthatóságáról.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Klaus-Heiner Lehne „Az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén” c. jelentése mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy „új” reformokra van szükség a társasági jog, a számvitel és könyvvizsgálat terén. A vállalati jogot most erőteljesen — és megítélésem szerint helyesen — befolyásolják az európai szabályok. Meg kell viszont akadályoznunk, hogy e jog szükségtelen, túlzottan bürokratikus kötelmek jelentette terhet képezzen, illetve, hogy átfedés történjék a nemzeti szabályozásokban már megjelenő terhekkel. Ezeknek a reformoknak arra kell törekedniük, hogy megkönnyítsék az érvényes szabályok értelmezését, mérsékeljék a bürokratikus és adminisztratív terheket, s különösen a számvitelben. Az egyszerűsítés komoly haszonnal jár a vállalkozások, és különösen a közismerten nagy jogi és számviteli osztályokkal nem rendelkező KKV-k számára. Meggyőződésem, hogy a közérthető és könnyen alkalmazható szabályok mindenekelőtt a joghoz való igazodást segíti elő. Ugyanakkor, világos, könnyen beazonosítható szabályokkal a kedvező, hatékony gazdasági környezet is erősíthető. Úgy vélem, hogy mind az érintett bizottság, mind az előadó, Lehne úr munkája közrejátszott abban, hogy megfelelő kompromisszum született a szubszidiaritás elvének való megfelelés, és a vállalati szabályozás európai szintű egyszerűsítésére együttesen törekvő tagállamok számára követhető út kijelölése között. El kell kerülnünk a dinamizmust visszafogó, a vállalkozásokat megfojtó bürokratikus akadályok képződését. Sharon Bowles (ALDE), írásban. − A 11d számú módosítás a 26. bekezdés törlését szorgalmazza. A 26. bekezdés két módon értelmezhető. Néhányan aggodnak amiatt, hogy az az „egy részvény, egy szavazatra” való felhívásnak tekinthető, ezért a bekezdés törlése mellett szavaztak. Más viszont az én értelmezésem. A bekezdés konkrétan utal „a tőke szabad mozgását érintő különleges egyedi akadályokra”, és a Volkswagent közvetlenül érintő ítéletet említi. Az én értelmezésem az, hogy a bekezdés felkéri a Bizottságot, hogy orvosolja a különleges és szélsőséges protekcionista intézkedéseket. Ezért én a módosítás ellen, és a protekcionizmus elleni nyilatkozatnak tekinthető bekezdés megőrzése mellett szavaztam. Sylwester Chruszcz (NI), írásban. – (PL) Annak híve vagyok, hogy egyszerűsödjenek a jelentéstételi kötelezettségeket tartalmazó eljárások, valamint a közigazgatás és a vállalkozók közötti kommunikációs módszerek. Jelenleg a vállalkozókra nehezedő bürokratikus eljárások szükségtelenül bonyolultak. A jelentés célja, hogy javítsa a kommunikációt, és egyben javasolja az XBRL-módszer bevezetését. Ez egy nyitott módszer, amely azt jelenti, hogy könnyen elérhető még a legkisebb vállalat számára is. Emiatt a jelentés támogatása mellett döntöttem. Jonathan Evans (PPE-DE), írásban. − Magam, és brit konzervatív képviselőtársaim világossá szeretnénk tenni, hogy erőteljesen ellenezzük a jelentés 23. bekezdését, amely támogatja a közös konszolidált társasági adóalap (KKTA) EU-n belüli felállítására vonatkozó javaslatot. E kérdésben magunk már számos alkalommal egyértelművé tettük álláspontunkat. A jelentés további, az üzleti szabályok egyszerűsítését támogató része — függően az előbbi egyértelműsítés sorsától — bírja támogatásunkat. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés, általánosságban, a közösségi jog egyszerűsítésére és csökkentésére törekszik azon az alapon, hogy az különösen a KKV-k számára lesz hasznos. Igaz, az egyszerűsítésnek lehet bizonyos pozitív hozadéka, és mi többnyire támogatjuk a vállalati joggal kapcsolatos intézkedések egyszerűsítését, feltéve, hogy az a bürokrácia visszaszorításával jár együtt. Nem szavazhatunk azonban a jelentés mellett, mert miközben az az egyszerűsítést szorgalmazza, aközben a közösségi jogi keretek bővítését is szorgalmazza. A jelentésben foglalt következő, félreérthető vagy negatív természetű javaslatok késztettek bennünket a tartózkodásra: az üzleti szféra által előterjesztett kérdések összehangolását megcélzó, a tagországok adóhatóságainak lehetséges koordinációját felvető jogszabály; az Európai Részvénytársaság Statútumának felülvizsgálata a közösségi jog egyéb részeihez történő közelítés érdekében; új jogi keret kialakítása a vállalatok számára, és közös konszolidált társasági adóalap kialakítása azon az alapon, hogy ezáltal az Európai Részvénytársaság Statútuma jobban és hatékonyabban alkalmazhatóvá válik. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. – (PL) A Bizottságnak az üzleti környezet egyszerűsítése a jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén című közleménye olyan intézkedéseket irányoz elő, amelyek az európai vállalatokra nehezedő adminisztratív terhek mérséklését, és a cégek globális szintű versenyképességének biztosítását célozzák. A tagállamok nem, hogy élnének a bürokrácia csökkentését elősegítő intézkedések nyújtotta lehetőséggel, hanem gyakran — a szigorúbb nemzeti rendelkezésekkel —

59

60

HU


még szembe is mennek a közösségi engedményekkel. Ezzel megfosztják a helyi vállalatokat attól, hogy az uniós jogban foglaltakkal összhangban éljenek az egyszerűbb eljárásokkal. A Bizottságnak tehát erőteljesen bátorítania kell a tagországokat, hogy a pénzügyi információk terén a jelentési kötelezettségek osztályozását hangolják össze. Nyomást kell gyakorolnia a tagállamokra, hogy a költségek csökkentése érdekében alkalmazzák az új technológiákat. Emellett egy, a közös konszolidált társasági adóalap felállítását magában foglaló megoldás az Európai Részvénytársaság Statútumát is jobbá és hatékonyabbá tenné. Az úgynevezett mikró-vállalkozásoknak a számvitelre vonatkozó irányelv alkalmazása alóli kivonását szorgalmazó javaslat ugyancsak üdvözlendő. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy mentesülnek a könyvelésnek, az éves pénzügyi jelentésnek, és az európai jogszabályok által megkövetelt jelentések közzétételének kötelme alól. A javasolt változások feltétlenül dicséretesek. Ezzel együtt a társasági jogra vonatkozó uniós acquis további egyszerűsítése, továbbá annak a tagországokban való hatékony végrehajtása alapvetőnek tűnik ahhoz, hogy az európai vállalatok sikeresen versenyezhessenek a mind keményebb feltételeket állító világpiacon. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam Lehne úrnak a vállalatok üzleti környezete egyszerűsítéséről szóló jelentését. Az EU-nak kiemelkedő szerepe van annak biztosításában, hogy az üzleti vállalkozások versenyképes környezetben működjenek. Ennek ellenére, a vállalkozások és a tagállamok gyakran úgy érzik, kezüket megkötik a túlságosan bonyolult szabályok. Tehát az üzleti környezet egyszerűsítését célzó lépések üdvözlendők. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Én e jelentés mellett szavaztam, de úgy gondolom, hogy nekünk lépések jóval átfogóbb csomagját kellene megvalósítanunk az európai üzleti környezet egyszerűbbé tétele érdekében. Elsőként is azokra a problémákra utalok, amelyek már az üzleti tevékenység megkezdésénél felvetődnek. Az Eurostat azt jelzi, hogy az EU tagállamaiban az üzleti tevékenység beindításához szükséges adminisztratív formalitásoknak megfelelés időigénye egy nap és több hónap között változik. Emellett, néhány tagállam messze az OECD-átlag alatt marad — globális összehasonlításban — az üzleti tevékenység kivitelezhetőségének értékelése terén. Végül, de nem utolsó sorban, a 27 tagállamban a társasági jogot illetően érvényesülő eltérő szabályok akadályozzák a transznacionális tőke mozgását, és új üzleti tevékenység beindítását a nem-hazai piacokon. Úgy gondolom, e két elem létfontosságú a Lisszaboni Stratégia növekedési céljainak eléréséhez, és következésképpen további megerősítésükre van szükség az európai társasági jogban. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr, az Európai Unió aligha tekinthető olyan területnek, ahol a vállalkozások működtetéséhez kötődő rendelkezések különösebben egyértelműek az alkalmazás egyszerűségét tekintve. Lényegében az az általános megítélés, hogy — a globális normákhoz képest — túlszabályozott e terület, és ez különleges nehézségeket okoz a kisvállalkozások számára. Minden olyan lépés, amely — a Bizottság 2007. július 10-i közleményével összhangban — a szabályozás egyszerűsítését célozza, üdvözlendő. Az egyszerűsítés legfontosabb és legkívánatosabb hatása az lehet, hogy a kisvállalkozásokat a közös európai piacon való megjelenésre bátorítja. Mostanáig e piac nem igen nyílt meg a Közép- és Kelet-Európából érkezett új vállalkozások előtt. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, a nemzeti szabályokat össze kell hangolni, a szükségtelen rendelkezéseket vissza kell vonni, amiként ezt a két lehetőséget a Bizottság is javasolta. Ez azonban nem igényli az adózás harmonizálását, amint azt a Lehne-jelentés 23. bekezdése, a közös konszolidált társasági adóalap úgynevezett könnyű formulája is jelzi. Az előadó a Bizottság által javasolt második változatot támogatja, amelyik a kevésbé markánsnak tekinthető. Ezzel együtt, az Európai Unióban jelenleg uralkodó, a szabályozást erőltető környezeti háttér mellett, a jelentés megkísérli a feltétlenül kedvezőtlen, az európai cégeknek a világpiaci versenylehetőségeit egyértelműen korlátozó folyamatot visszafordítani. Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. − (NL) A Bizottság közleménye alapvető kérdéseket feszeget, amelyek meghatározzák a társasági és számviteli törvényekkel kapcsolatos európai politikákat. A Lehne-jelentés jó válaszokkal szolgál e kérdésekre, és azokkal magam egyetértek. Van azonban egy problematikus pont, az, amelyben a Bizottság felveti a „mikro-vállalkozás” kategória bevezetését. Ezek egy meghatározott küszöb alá csúszó kisebb vállalatok, amelyek mentesülnének az európai pénzügyi jelentési és éves könyvvizsgálati kötelezettségek alól. A Lehne-jelentés támogatja ezt a megközelítést, sőt, még a küszöb emelésére is javaslatot tesz. Ezzel Belgiumban a vállalkozások 75%-a kikerülne a jelenlegi, átláthatóságot biztosító követelmények hatása alól. Első pillantásra, a kisvállalkozások számviteli rendszerének eltörlése a bürokrácia jelentős

21-05-2008

21-05-2008

HU


mérséklésének tűnik, de tekintettel a minden érintettre (például a hitelnyújtókra) vonatkozó pénzügyi információk jelentőségére, a lépés még inkább fokozhatja a bürokráciát és növelheti a költségeket. Miután nem lesz általánosan elfogadott pénzügyi jelentés, a vállalatoktól bekért adatok à la carte módon, különböző módszerekkel kerülnek meghatározásra. Emellett, a vállalkozások megfosztják magukat a belső vállalati ellenőrzés egy igen hasznos, a KKV-k számára feltétlenül fontos eszközétől. Emiatt tartózkodtam a szavazásnál. - Jelentés: Britta Thomsen (A6-0165/2008) Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Elnök úr, a felsőoktatás mind többek számára vált elérhetővé, és a nők is növekvő számban szereznek egyetemi diplomát. Ezzel együtt, a nők még mindig alulreprezentáltak az oktatás legfelső régióiban. Noha az oktatók többsége (több mint 50 %-a) nő, mégis csak kevésbé vezetői posztokat foglalnak el. Támogatom a rugalmas munkaidő és a kedvezőbb gyermekgondozási szolgáltatások bevezetésével családbarát jelleget öltő elképzelések pártolását. Ugyancsak támogatom a külföldi társadalombiztosításhoz való hozzáférésről, a férfiaknak és nőknek a választás szabadságát biztosító szülői szabadságolási feltételek bevezetéséről szóló rendelkezéseket. A családi okok miatt pályafutásukat megszakító női tudósok ne károsodjanak majdani életpályájuk során, ezzel jogtalan előnyöket biztosítva a férfiaknak pályafutásuk kiteljesítésében. Támogatom Thomsen asszony jelentését, mert szerintem helyesen kezelte a nemek közti különbségekhez kapcsolódó sztereotípiákat. Ilyenek ugyanis még mindig érvényesülnek egyes uniós tagállamokban. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Megszavaztam Britta Thomsennek a nők és a tudomány összekapcsolódásával foglalkozó jelentését, mivel úgy ítélem meg, hogy az mindkét nem számára egyformán előmozdítja a tudományos pályafutást. Olyan tényezők, mint a természettudományokkal összekapcsolt sztereotípiák, vagy a személyes és családi életnek a szakmai pályafutással való összehangolása nehézségeiből fakadó akadályok, komoly hátrányt és nehézséget jelentenek a női tudósok és kutatók számára, és ez sok nőt távol tart a tudományos kutatástól. Az oktatási és tudományos vezetői beosztásokban a férfiak és nők között jelentkező aránytalanságok, az így kialakuló fizetések, továbbá a személyes létfeltételek olyan intézkedéseket követelnek, amelyek a tudomány terén közömbösítik e sztereotípiákat, vonzóvá teszik a nők számára a tudományos életpályát, és felszámolják a létező egyenlőtlenségeket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tudjuk, hogy több a nő, mint a férfi a felsőoktatásban. Mégis, amikor a kutatópálya választásáról esik szó, a férfiak számban még mindig felülmúlják a nőket. A nők felsőoktatáson belüli számának ugrásszerű megemelkedése nem járt együtt egyes tudomány- és szakterületeken a férfi-női arányok ilyetén kiigazodásával, de a nemek közti különbségekhez kapcsolódó fizetési különbségek felszámolásához sem. Amint arra az előadó is rámutat, a női kutatók még mindig kisebbséget képeznek a kormányzásban és a felsőfokú oktatásban. Mindkét területen a nők aránya az EU-ban 35%-os. Valamennyi országban azonban, e két területen még mindig magasabb a női kutatók részaránya, mint az üzleti-vállalkozási szférában, ahol az EU-átlag 18%-os. Igaz, országonként jelentősen eltérnek az arányok. Azok az országok, ahol a legalacsonyabb a női vállalkozók aránya: Németország (11.8%), Ausztria (10.4%) és Hollandia (8.7%). Eközben Lettországban, Bulgáriában és Romániában a nők aránya meghaladja a 40%-ot. A férfi és női kutatók megoszlása a tudomány kiemelkedőbb területein eltérő arányokat tükröz. A felsőfokú oktatásban a férfi kutatók 54%-a kapcsolódik a természettudományokhoz és a mérnöki kutatásokhoz, összehasonlítva a női kutatók 37%-os részvételével Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A nőknek a tudományos területre való lépésének előmozdítása, amint erre az előadó rámutat, létfontosságú. Hogy ezt az eredményt miként érjük el az egyes országokban, az függ az érintett ország kultúrájától, és egyéb sajátos adottságaitól. A probléma eltérő módokon jelentkezik az EU 27 tagállamában, és ennél fogva a megoldások is különböznek egymástól. Képtelenség a 27 tagország mindegyikére érvényes általános következtetéseket levonni a nők helyzetéről. A Junilistan meggyőződése, hogy az egyenlőséghez vezető utat a gyakorlatban nemzeti szinten kell felrajzolni. Ezért a jelentés elleni szavazás mellett döntöttünk. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Mint egy lengyel egyetemen sokévi tapasztalattal rendelkező női oktató, tudatában vagyok a jelentkező problémák nagyságrendjének, és ezért is támogatom Thomsen

61

62

HU


asszony jelentését. A jelentés — rámutatva a nők alulképviseltségének fennmaradásában közrejátszó társadalmi, kulturális és pénzügyi akadályokra — érdekes módon közelít a nemek közti megkülönböztetésnek a tudomány világán belül jelentkező problémájához. Mi kevesen, alig 35%-nyian vagyunk az állami szektorban és a felsőoktatásban, míg a magánszektorban arányunk csak 18%. Miként is várható el a nőknek a tudomány világába való bevonása nélkül a tudás-alapú társadalom felépítése, Európa tudományának és gazdaságának fejlesztése, a Lisszaboni Stratégia kihívásainak való megfelelés, és a 21. század küszöbén az európai elvárások teljesítése? Meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy szélesebb körben lépjenek az egyetemi laboratóriumok kapuit megnyitó tudomány világába! Azt is lehetővé kell tenni, hogy a nők a legmagasabb szintű tisztségekre is pályázhassanak. A tudományos közéletben az előrelépések a tudományos eredményektől függnek, és a nők tanszékvezetővé való kinevezésének esélye háromszor rosszabb, mint a férfiaké. Ez sajnálatos, és nem magyarázható pusztán a nők nagyobb családi leterheltségével. Kevés nő található az európai felsőoktatási intézmények döntéshozatali testületein belül, és ezért is nehéz ezeken az intézményeken belül az esélyegyenlőség politikáját végrehajtani. Talán elegendő az Európai Kutatási Tanács szégyenletes példájára utalni, ahol is a huszonkét tag között mindössze öt nő található. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. ? (PL) A nők munkaerőpiaci jelenléte az Európai Unió egészén belül folyamatosan erősödik. Lengyelország sem kivétel, noha a lengyel munkaerőpiacon a nők jelenléte az uniós átlag alatt maradt. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy több lengyel nő foglal el felelősségteljes beosztást, mint nyugat-európai társaik. Hiszem, hogy a nők szakmai tevékenységének erősítése súlyos kérdés. Ebben az összefüggésben, fontos áttekinteni a női kutatók helyzetét, hiszen az egybevethető az összes olyan nő helyzetével, akinek a szakmai kötelezettségek és a családi élet közti harmóniát kell megteremtenie. Ezzel együtt nem gondolom, hogy az egyensúly kikényszerítése a legjobb módja a nők munkaerőpiaci jelenléte erősítésének. A foglalkoztatási döntéseket mindenekelőtt a képzettség, és a nők által a megfelelő oktatáson keresztül megszerzett képességek alapján kell meghozni. A foglalkoztatási folyamatoknak, a vezetői posztok megpályázása menetének, a tudományos kutatásokhoz biztosított térítésmentes támogatás nyújtásának erőteljesebb átláthatóságára vonatkozó javaslat segíthet e téren. A jelzett változásokkal azonban együtt kell járnia a munkaerőpiac reformjának is. Az Európai Unióban a kutatás támogatásra szorul. Tekintve a tudománynak a gazdasági fejlődésben való jelentőségét, a tudományos és műszaki tanfolyamokat mindkét nem számára vonzóvá kell tenni. Bátorítanunk kell tehát a fiatalokat, hogy ilyen jellegű felsőoktatás iránt is érdeklődjenek. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Megszavaztam Britta Thomsennek a nők és a tudomány című jelentését, mert a nők alulreprezentáltak a tudomány világában. A jelentés fontos lépéseket körvonalaz a férfiak és nők tudományos életben való egyensúlyát illetően. A nők tudományos pályafutásának előmozdítása kulcsszerephez jut. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani a nemek közti különbségekkel kapcsolatos sztereotípiák felszámolásának. Az a jelenlegi szemlélet, amely férfi és női kötődésűnek mutatja az egyes tudományos ágazatokat, ellentmond a nemek közti tisztességes egyensúly elvének. Új programok segítségével és a pályázási eljárásokkal lehetővé válik annak biztosítása, hogy a jelölteknek szakképzettsége és képesítése, és ne a neme legyen a meghatározó. Ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie az előléptetési lehetőségeknél és a fizetési besorolásoknál. A kiválasztási bizottságon belül, a nem kötelező érvényű, legalább 40%-os női, és legalább 40%-os férfi célkvóta teljesítése az egyik útja a tudományos posztokon érvényesülő nemek közti egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásának, de mindenkor a jelölt szakmai felkészültségét és képzettségét kell elsődlegesnek tekinteni. Rovana Plumb (PSE), írásban. − (RO) A nők és a tudomány című jelentést megszavaztam. Azt, magam, létfontosságúnak tartom a Lisszaboni Stratégia növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseinek teljesítése tekintetében. Az új uniós tagállamokban a női kutatók aránya megközelítőleg 40%, míg a nyugati országokban ez mintegy 11%, de sajnos, előbbiek magas aránya ott foglalkoztatott, ahol a kutatási és fejlesztési kiadások a legalacsonyabbak között vannak.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Szeretném felhívni a figyelmet a családi szempontokat a rugalmas munkaidő és a gyermekgondozási kedvezmények lehetőségein keresztül előtérbe helyező cikk jelentőségére, amely előmozdítja a családi élet és a szakmai pálya összeegyeztetését. Úgy vélem, a jelentés rendelkezéseinek gyors végrehajtása igen jelentős segítséget nyújt ahhoz, hogy 2010-re elérjük a nőknek a vezető kutatói pozíciókban való 25%-os részesedését. Gratulálok Britta Thomsen asszonynak jelentéséért. Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) Miután egészségügyi okokból nem állt módomban részt venni, és bekapcsolódni a vitába, szeretném a jelentést támogató álláspontomat igazolni. Kitűnő, átfogó, a nőknek és férfiaknak a tudományban és technológiában való kiegyensúlyozott részvételéhez kötődő összes fontos kérdést érintő jelentést kaptunk kézhez. A jelentés időszerű is, mivel az Uniónak 700 ezer további kutatóra van szüksége, hogy 2010-es célkitűzéseit teljesíthesse. Elérkezett az idő a Bizottság és a tagállamok számára, hogy végrehajtsák a jelentésben megfogalmazott konkrét intézkedéseket, amelyek révén felszámolható a kialakult zűrzavar. A képzettségek és érdemek egyformán oszlanak meg a férfiak és nők között. Jelenleg, az egyetemeken a nők számban felülmúlják a férfiakat, és jobb eredményeket is érnek el. Ez objektív adatokkal alátámasztható. A kormányoknak különösen ösztönözniük kellene a nők bekapcsolódását a tudomány és technológia művelésébe, hiszen az agy mindössze egyik féltekéjének igénybevétele még nem eredményez értelmet és hatékonyságot. Örülök, hogy a Parlament végül kezdeményezte e téma ilyen, mélyre hatoló vizsgálatát. Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) Kifordított igazságok, téves állítások, elsősorban a férfiakat megbélyegző szexista megjegyzések, pár szóval, pár durva szóval, ez adja e jelentés lényegét. A férfiak és nők közötti egyenlőség, a nők szakmai pályafutásának előmozdítása nem valósítható meg önkényes és elnyomó módon. Ez a mód csak negatív és ellentétes eredményekkel járhat. Egyértelműen igaz, hogy a nők beillesztésének késedelmes volta, a fizetési szakadékok, vagy a karrier-lehetőségek hiánya már túl sok a nők számára, és különösen a tudomány és kutatás terén. Még egyszer azonban, a párbeszéd, a lányok hosszú távú tudományos képzését bátorító, ösztönző intézkedések végrehajtása, valamint a nők pályafutását végigkísérő hatékony támogatás fogja a nők társadalmi helyzetének javulását előmozdítani. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Britta Thomsen jelentésében megállapítást nyer, hogy a női kutatók kisebbségben vannak az EU-n belül. Kedvezőtlenebb a pénzügyi biztonságuk, a szakmai előmenetelük, és fokozódó mértékben bűnhődnek családi kötelezettségeik miatt. Ez súlyos ügy, mind elvi alapokon, mind a gyakorlati következményeket tekintve. A korszerű gazdaságok — és demokráciák — nem engedhetik meg maguknak, hogy negatív módon kezeljék a tudományos életben kiemelkedő személyeket. Ezért is, magam a jelentés mellett szavaztam. Mindazonáltal, szeretnék rámutatni, hogy a jelentés egyes részeiről nem folyt szavazás, és nem látom, hogy ez mivel igazolható. A 7. bekezdés felveti, hogy az életkor is kerüljön számításba vételre a kiválóság ismérvénél, együtt a családi helyzettel, beleértve ebbe a kutató által eltartottakat is. Úgy gondolom, hogy ezt nehéz lesz a gyakorlatban alkalmazni, sőt, ellentétes hatású is lehet. Mindenkor jelentkezik a nemek szerepe leegyszerűsítésének kockázata, a „női tudósokra jellemző minőség” felemlítése, illetve a kutatók teljesítményének értékelésénél használt abszolút normák kreálásának veszélye. Másrészt, teljes szívemből támogatom azt a javaslatot, hogy fogadjuk el nem kötelező érvényű célként azt, hogy bármilyen típusú tudományos bizottságban mind a férfi, mind a női nem legalább 40%-ban legyen képviselve. Ugyancsak egyetértek azzal a bírálattal, hogy az EU néha alacsonyra teszi a mércét, amikor az egyenlőségről esik szó. A nemek képviseletével kapcsolatos politikát nem szabad alábecsülni, de vallássá sem kell formálni azt! Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – (PL) A nőknek jelentős a hozzájárulása a tudomány fejlődéséhez. A lengyel fizikai és kémiai Nobel-díjas, Marie Skłodowska-Curie, ragyogó példája ennek. Utcát, kórházat, és egy egyetemet neveztek el e híres tudósról.

63

64

HU


A tudományos pálya választásakor, a nőknek nagyobb kihívással kell számolni, mint a férfiaknak. Ez részben annak tudható be, hogy ők hozzák világra a gyermekeket, nevelik fel családjukat. Ennél fogva a női tudósokat támogatni kell a kedvezményes szülési szabadsághoz kapcsolódó feltételek javításával, a gyermekeiket nevelő, és ezzel egyidejűleg tudományos karrierjüket is építő nők különleges támogatásával. A ma előttünk fekvő állásfoglalási indítványban javasoltakkal ellentétben, nem kívánatos valamiféle százalékos arány kikényszerítése a női képviseletre vonatkozóan a tudományos munkatársi gárdán, vagy bármiféle bizottságon belül csak azért, hogy biztosítsuk a nemek közti egyenlőséget. A tudományos állásokra és karrierre vonatkozó döntéseket nem a valamely nemhez tartozás alapján kell meghozni. Inkább az érintett személy egyéni választása, képessége és tudása legyen ehhez a kiindulási alap. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Szeretném megköszönni Thomsen asszonynak a tudomány és kutatás területén a nőkkel szembeni megkülönböztetés bizonyos típusaira rávilágító jelentését. Noha nők teszik ki az uniós diákság több mint 50%-át, mégis a tudományos és kutatási vezető posztoknak alig 15%-át foglalják el. Az egyetemi tanulmányokat ritkán követik olyan eredmények, amelyek összhangban állnak az időbeni és pénzügyi befektetésekkel. Sokévnyi tanulást követően a nők gyakran áldozzák fel személyes és szakmai életüket, vagy e kettőt össze kell hangolniuk. A társadalomnak is érdeke, hogy együttműködjön polgáraival, segítse a magas szellemi képességekkel rendelkezőket, előmozdítsa e képességek hasznosulását a nemzet kulturális, szellemi, történelmi és tudományos örökségében. Az anyaság különösen hatást gyakorol a nők pályafutási lehetőségeire. Ellentmondásos módon, a társadalom a vezető posztok megszerzése, önmegvalósításuk és a teljesítmények honorálása terén bünteti őket, és nem kínál megfelelő ellentételezést azért, hogy a jövőért felelős gyermekek világra hozatalával, felnevelésével terhet vállalnak. Úgy vélem, mindez megoldható a fiatal nőket az oktatási lehetőségek, a távoktatás és a munka, valamint az élethosszig tartó tanulás terén segítő reformokkal, továbbá az apák bátorításával, hogy támogassák a kutatói pályára készülő anyákat. Az államnak is van felelőssége a tudományos munkába bekapcsolódó nőkkel szemben: segítenie kell őket tanulmányaik során, a családi és munkahelyi lét összehangolásában, munkájuk megfelelő ellentételezésében, közvetlen társadalmi juttatásokkal — és amennyire csak lehetséges — a gyermekek gondozásában. - Jelentés: Johannes Blokland (A6-0156/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A hajóbontás továbbra is komoly társadalmi és ökológiai hatást gyakorol, részben a végrehajtás környezetre nézve káros módja, részben pedig amiatt, hogy évek óta emelkedik az építendő hajók száma. A hajókkal szembeni minőségi követelményeknek és a környezeti károk mérséklésének igénye magyarázza a tagállamok hajóépítő iparán belüli innováció és fejlesztés fontosságát. 2005 óta az IMO (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet) együttműködik az ILO-val (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) és a UNEP-pel (ENSZ Környezetvédelmi Programja) kötelező érvényű, a hajók tiszta szétbontásáról szóló nemzetközi jogszabályok meghatározása érdekében. A jelenlegi tervezet szerint a konvenció nem vonatkozna a haditengerészeti, és egyéb, állami tulajdonban lévő hajókra. Még nem született egyetértés az IMO-n kívül alkalmazandó normákra, a hajók anyagában történő hasznosításával foglalkozó üzleti tevékenység alapszabályaira, a bejelentési kötelezettségekre (így az államközi értesítésre) és a végrehajtási eszközökre vonatkozóan. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Üdvözlöm a hajóbontás gyakorlatának javításáról (Zöld könyv) szóló. Blokland-jelentést. A hajók feldarabolása veszélyes és költséges üzem, mind az emberi élet, mind a környezet szempontjából. Elfogadhatatlan, hogy az EU szemet hunyjon a fölött, hogy a szétbontás érdekében hajókat exportálnak a fejlődő országokba. Ezek a hajók ugyanis veszélyes hulladékok, és létfontosságú, hogy az EU fellépjen e kivitel megakadályozása érdekében. Üdvözlöm, hogy a Ház támogatta a képviselőcsoportom által benyújtott módosítást, amely rámutatott arra, hogy sürgősen lépnünk kell ezen a területen. David Martin (PSE), írásban. − Johannes Bloklandnak a hajóbontás jobb gyakorlatának zöld könyvéről szóló jelentése, a hajóbontás környezetvédelmi és szociális szempontok szerinti fenntarthatósága elérését célozza. A jelentés aktuális problémákkal foglalkozik – különös tekintettel a bangladesi és indiai hajógyárakban dolgozók egészségét és biztonságát érintő legfőbb veszélyekre. Emiatt a jelentésben foglalt ajánlások mellett szavaztam.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A harmadik országokban érvényesülő környezetvédelmi és munkafeltételek miatti aggodalom — elvileg — egyetértésünkkel találkozik. A szenvedés feltételeinek exportja azonban, történjék bár környezetvédelmi, munkaügyi vagy bármely más megfontolásból, sohasem épülhet be a globális kereskedelemről és cseréről alkotott gondolkodásunkba. Létfontosságú azonban, hogy bizonyos értékekre vonatkozóan jelentkező abszolút és modern álláspontunk védelme elhomályosítsa látásunkat, és a részkérdések elfedjék az általános képet. Az igazából szociális és környezetvédelmi dömpingként is értelmezhető gyakorlat megállítását célzó drasztikus intézkedések elfogadása — amelyek egyébként egy harmadik ország egy gazdasági szektorának tönkretételéhez is vezetnének, és ezzel csak fokoznák a népesség egy rendkívül sebezhető rétegének szenvedéseit — nem áll összhangban azzal, amit magunk védelmezünk. A fokozatos reformok, és a fejlődést elősegítő testre szabott normák hatékonyabb és kívánatosabb megoldást jelentenek. Nem állíthatjuk meg a nyomort és az emberi pusztulást, ha cserébe — alternatívaként — csak nyomort és emberi pusztulást ajánlhatunk. - Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A6-0136/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német képviselőtársam, Karl-Heinz Florenznek a Parlament ideiglenes bizottsága által áttekintett, az éghajlatváltozás tudományos tényeiről szóló időközi jelentését. Az éghajlatváltozás eredetét és okait tekintve erőteljes a tudományos egyetértés, a megállapítások globális szinten elfogadottak. A földrészek mindegyikéről és az óceánok többségéből nyert tudományos bizonyítékok azt jelzik, hogy az ipari országokban történelmi idők óta végbemenő szénkibocsátásnak köszönhető regionális éghajlatváltozás számos természeti rendszert érintett. Az is tudományos bizonyítást nyert, hogy a globális felmelegedés elsődleges kiváltó okait az emberi tevékenységhez kapcsolhatjuk. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés kiemeli az éghajlatváltozás következményei további elemzésének és kutatásának szükségességét. Olyan kérdésekről van itt szó, mint az európai versenyképesség, az energiaköltségek és a szociális fejlődés, a földhasználat szerepe, az erdők és az erdőirtás, a tengeri környezet szerepe, az éghajlatváltozásnak az ipart, nem utolsó sorban a közlekedési szektort kívülről terhelő költségeinek számítása, vagy a légiközlekedés okozta szennyeződés hatásai. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Az éghajlatváltozással foglalkozó legutolsó kormányközi konferencia, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretmegállapodás (UNFCCC) különböző konferenciái azt mutatták, az emberi tevékenységből származó üvegház hatást okozó gázok az éghajlatváltozás előidézői, és a föld hőmérsékletének emelkedését az iparosodás előtti szintet 2°C fokkal meghaladó határon, meg kell állítani. Ezért is, egyetértek az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsággal és az előadóval abban, hogy még sürgősebben és még alaposabban tanulmányozni kell az éghajlatváltozás hatásait, követni kell az olyan jelenségek alakulását, mint az elsivatagosodás, a jégtakaró olvadása, a tengeri környezet változásai, a katasztrofális légköri jelenségek stb. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legutóbbi jelentései kiemelik annak szükségességét, hogy az EU Tanács által 2007 márciusában kitűzött kibocsátáscsökkentés eléréséhez többet kell tenni a kiotói és egyéb célkitűzéseknek való megfelelés érdekében. „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius fokra történő mérséklése” tárgyú közleményben megfogalmazott energia- és éghajlatcsomag meggyőzött engem arról, hogy további intézkedések tehetők az „energiahatékonyság” terén, és így tekintélyes mértékben visszafognánk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ez magában foglalná a címkézési rendszert, amely jelezné az üvegház hatást okozó gázok „lábnyomát”. Úgy gondolom, hogy az egyéneket, az európai polgárokat, és harmadik országok lakóit közvetlenebbül be kellene vonni a tudatosság erősítésébe, aktívabban be kellene őket vonni az éghajlatváltozás elleni, az energiatakarékosság apró lépteivel előmozdított küzdelembe. Daniel Caspary (PPE-DE), írásban. − (DE) Az éghajlatváltozás komoly dolog, és tekintélyes kihívást jelent az emberiség számára. Teljesen bizonytalan azonban, hogy ez milyen mértékben írható az emberek számlájára. A legutolsó tudományos igazolásokat aligha tekinthetjük meggyőző és biztos bizonyítékoknak, a bizonyítás cseppfolyós állapotban van, az igazolások nem mindenre kiterjedők, nem mindent lezárók. Emellett a jelentés utalást tesz olyan feltételezésekre, amelyek a valóságban tévesek. Feltételezések és hamis állítások nem szolgálhatnak bármiféle ésszerű, hatékony, megengedhető és társadalmilag elfogadható intézkedések kifejlesztésének alapjául. Ezért én a jelentés ellen szavaztam.

65

66

HU


Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Ma az éghajlatváltozás tudományos tényeiről szóló időközi jelentés mellett tettük le voksunkat. Az éghajlatváltozással összekapcsolódó politikai kihívásoknak való megfelelés lehető legsikeresebb megvalósításához erős támogatásra és eltökéltségre van szükség. Ezzel kapcsolatban, szeretnénk kihangsúlyozni a kutatás szabadsága biztosításának fontosságát, továbbá azt, hogy minden kutatás kibontakozásának és haladásának kulcsfontosságú előfeltétele a bírálat és kérdésfelvetés. E lehetőségek korlátozása nemcsak magát a kutatást fenyegeti, de minden ember véleménynyilvánítási joga korlátozásának is tekinthető. A szegénység a legnagyobb szennyező, és az éghajlatváltozás visszaszorítását célzó törekvés nem ellentétes a növekedéssel és modernizációval. A szegény országoknak a fejlődés irányába történő elmozdulásának, és így a források fejlesztésének, a modernebb és tisztább technológiába történő beruházásoknak is egyik alapvető feltétele az, hogy ezek az országok képesek legyenek termékeiket szabadon értékesíteni. E háttér mellett, bármiféle széndioxid-vám, vagy az importot hasonló módon érintő rendelkezés nem tekinthető megfelelő megoldásnak, sőt, azok a célokkal ellentétes hatások kockázatával is járhat. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságnak az éghajlatváltozás tudományos tényeiről (eredményeiről és döntéshozatalt segítő ajánlásairól) szóló időközi jelentése mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy a széleskörű tudományos konszenzus, amely az éghajlatváltozás emberi háttere kérdésében megmutatkozik, a politikai erők sürgős, határozott fellépését követeli, s mindenekelőtt az üvegház hatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, és a majdani nemzetközi éghajlat megállapodásra helyez különleges hangsúlyt. Az éghajlatváltozási jelenségek tudományos megértésének fokozása, az ismeretek terjesztése az emberekben tudatosítja életmódjuk megváltoztatásának szükségességét, a döntéshozatali folyamatokat felelősségteljesebbé, ismeret-dúsabbá és hatékonyabbá teszi. Az éghajlatváltozás gazdasági és szociális hatásai kutatásának bátorítását prioritásként kell kezelni. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez nem más, mint egy újabb olyan jelentés, amely — miközben néhány helyes megállapítást tesz a jelenlegi helyzetre vonatkozóan — csekély, vagy semmiféle lépést nem tesz a szükséges megoldás irányában. Bizonytalan a javasolt intézkedések tekintetében, és arra korlátozza önmagát, hogy pár kétes javaslatot és igazolást felsoroljon. Olybá tűnik, erőteljesen arra törekszik, hogy a környezet és energia területén végrehajtandó lépésekből még nagyobb profitokra szert tévő vállalatok beindítását segítse elő, az éghajlatváltozás rovására. Emiatt azt kívánom kifejteni, hogy ugyanezen erőfeszítéseket és állhatatosságot, de aggodalmat is kellene tanúsítani más, alapvetően félresöpört, vagy a súlyos aggodalmak listáján szerepeltetett, de nem kezelt globális problémák esetében is, mint amilyenek a kezelhető betegségek, a talaj- és a lakókörnyezet védelme, a véges erőforrások, mindenekelőtt a szénhidrogén, elherdálása stb. Végül, az előadó úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás tudományos alapjai lefektetésre kerültek, és azt javasolja, az Európai Parlament ideiglenes bizottsága folytassa munkáját, majd megbízatásának lejártakor terjesszen a Parlament elé egy jelentést, amely — szükség szerint — fogalmazzon meg javaslatokat az EU majdani éghajlatváltozási integrált politikájához kötődő lépésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan. Várjuk ezt a jövőbeni jelentést. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A jelentésben foglalt tudományos tényekről a világ tudósai hosszú vitákat folytattak az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság ülésein, így azok nehezen kérdőjelezhetők meg. Amint a Florenz-jelentés is, magam is üdvözlöm az IPCC (éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport) negyedik, az éghajlatváltozás terén a legátfogóbb tanulmánynak tekinthető jelentését. Egyetértek azzal, alapvető jelentőségű, hogy a globális hőmérséklet ne emelkedjen 2ºC foknál magasabb mértékben, és ezzel elkerülhessük a legsúlyosabb katasztrófákat sejtető forgatókönyveket. Ez azt is jelenti, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését előirányzó ambiciózus célkitűzéseket fenn kell tartanunk. Miután ez tekinthető napjaink legmegbízhatóbb információs összefoglalójának, amely alapjaiban ingatja meg elszigetelt szélsőségeseink fel-felbukkanó, a globális felmelegedést ténylegesen előidéző humán tevékenységet megkérdőjelező nézeteit, a Florenz-jelentés egyértelmű jelzést ad arra nézve, hogy az Európai Parlamentnek az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben meg kell őriznie szigorú és ambiciózus álláspontját. Ezért is, támogattam a jelentést.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az 1960-as években, egyetértvén a tervezés előnyeiben, a francia Parlament minden évben megszavazta a gazdaság növekedési ütemét, majd döntéseit, azt szem előtt tartva hozta. S kiderült, hogy sok éven keresztül a tényleges növekedés pontosan az volt, mint amit megszavaztak. Hasonló benyomásokkal rendelkezem most a Florenz-jelentés olvastán: úgy látom, a Parlament meg kívánja szavazni a világ hőmérsékletét. Hadd legyek egyértelmű: amit bírálok az nem az, hogy az embernek védenie kell környezetét, meg kell őriznie a természet végtelen sokszínűségét, vagy — gazdasági tekintetben — meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek révén a természeti erőforrásokat jobban képes hasznosítani, akár az azokkal való takarékosság érdekében is. Kritikám az új vallássá vált éghajlat oltárán tett rituális áldozatoknak, az új guruknak, a féloldalasan gondolkodó tudósoknak szól, akik átkot szórnak mindazok fejére, akiknek munkája ellentétes az ő érinthetetlen következtetéseikkel. Az Embernek, és különösen a nyugati és európai típusú embernek, mint az elképzelt bűn megtestesítőjének szisztematikus megbélyegzése az, amit ellenzek. Meg az intézményesített bűnbánatot. Ez Európa ipari és gazdasági öngyilkossága, Európáé, amely ott áll egyedül az úgynevezett globális felmelegedés oltáránál, miközben mindennek nincs pozitív hatása a globális környezetre, de a legsúlyosabb emberi és társadalmi kárt okozza Európa népeinek. Ezért szavaztam a jelentés ellen. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Az éghajlatváltozással foglalkozó Florenz-jelentés mellett szavaztam, és helyesnek tartom, hogy a Parlament ilyen komolyan foglalkozik e témával. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem minden szinten lépéseket követel, és az uniós intézményeknek, csakúgy, mint az európai nemzeteknek együtt kell működniük, hogy előre léphessenek az alacsony karbon-tartalmú gazdaság felé. A jelentéshez kapcsolódó szavazás ugyanazon nap zajlik le, mint amikor Aberdeenben egy kiemelkedő energiakonferenciára is sor kerül. A skót kormány azon készségének adta jelét, hogy Skócia váljék az első zöld-energiás fővárossá Európában. A kormány teljes egészében felsorakozik az EU megújuló energiákhoz kötődő célkitűzési mögött, és elkötelezett egy atomenergia-mentes Skócia mellett, ahol 2020-ra az energiaszükséglet 50%-át a megújuló energiákból nyerik majd. Remélem, hogy az éghajlatváltozás területén Európa más nemzetei jó példaként tekinthetnek Skóciára. David Martin (PSE), írásban. − Tudományosan igazolást nyert, hogy a jelenlegi globális felmelegedési trendet az emberek tevékenysége váltotta ki. Florenz úr jelentése megerősíti megállapításokat. Sürgősen lépéseket kell tennünk — az EU szintjén — az éghajlatváltozás ellen, és a globális hőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző hőmérsékletnél 2°C foknál nem magasabb szinten meg kell állítani. A konzervatív párt egyes képviselőivel ellentétben, én teljes mértékben elfogadom az előterjesztett tényeket, és Florenz úr „Időközi jelentés az éghajlatváltozás tudományos tényeiről: eredmények és döntéshozatalt segítő ajánlások” című jelentését megszavaztam. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Amikor magunk itt, Európában — bármilyen nagy költséggel is — a legkorszerűbb környezetbarát technológiákba és a megújuló energiába ruházunk be, legnagyobb erőfeszítéseink is csak cseppet jelentenek a tengerben, ha eközben olyan országok, mint Kína, hetente állítanak üzembe újabb és újabb széntüzelésű erőműveket. Igen groteszk helyzetben vagyunk, amennyiben azok az országok, amelyek a mértéktelen iparosítás és a természeti erőforrásoknak a túlzott kizsákmányolása révén felgyorsították az éghajlatváltozást, és amelyek nem hajlandók önmérsékletet gyakorolni, elvárják a Nyugattól, és különösen Európától, hogy segítse ki őket, amennyiben katasztrófák sújtanak rájuk. Tőlünk elvárják — gyakran iparaink és behozatali kereskedelmünk rovására is —, hogy védjük a környezetet, majd katasztrófák esetén nyújtsunk segítséget a szennyezőknek. Ha nem akarunk mindannyian megelégedni egy olyan globális helyzettel, amelyben a feltételek javításának reménye vágyálom marad, jelentősen fokoznunk kell a nyomást arra a hat országra, amely a globális üvegházhatást okozó gázok közel 50%-ának kibocsátásáért felelős. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság időközi jelentésében nem lelhető fel semmiféle, az európai népek számára a környezetvédelem terén hasznos új elképzelés és gondolat. A jelentés állandósítja az EU jól ismert, a tőke túlkoncentrációt a „zöld” kifogással leplezni kívánó, nép-ellenes politikáját. Mindössze arra szorítkozik, hogy megismételje az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport megállapításait. A jelentés a globális felmelegedés 2˚C fok szintű plafonjáról az EU „stratégiai célkitűzésként” szól, miközben elfogadja, hogy „a felmelegedés ilyen szintje már jelentős hatást gyakorol társadalmunkra és az egyének

67

68

HU


életmódjára”. Nem szól viszont a tőkések természeti erőforrások túlzott kiaknázása feletti felelősségéről. Ahelyett, hogy olyan intézkedéseket igényelne, amelyek erőteljesebben beszámoltatnák a monopóliumokat, teljes mértékben magáévá teszi azt a nemzetközi propagandaszólamot, miszerint mi mindannyian felelősek vagyunk a klimatikus viszonyok romlásáért, majd hangsúlyozza, hogy „az életstílusban való egyéni változtatásokra is szükség van”. A Kiotóban, Balin stb. elért megállapodások nem bizonyultak hatékonynak: elsődleges céljuk nem is a környezet védelme, hanem a tőke, és annak profitja védelme. Kereskedelmi ügylet tárgyává teszik a környezetet, és új, nyereséges gazdasági szektort alakítanak ki: a zöldgazdaságot. A környezeti problémák megoldását nem a mai helyzet kialakulásáért felelős multinacionálisok és monopóliumok, hanem azon emberek szolgáltatják, akiknek a károsodás következményeit el kell viselniük. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) A történelem arra tanít bennünket, hogy az új tudományos eredmények bebizonyíthatják, a korábban széles körben igaznak hitt elméletek semmiféle érdemi megalapozottsággal nem rendelkeznek. Úgy vélem, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó, a globális felmelegedést megerősítő tudomány még nem mutatkozik teljesen hitelt érdemlőnek. Nevezetesen, nem szolgáltatott még annyi bizonyítékot, hogy — tiszta lelkiismerettel — olyan törvények megfogalmazására késztessen bennünket, amelyek indokolják, hogy különleges magatartást kényszerítünk az Európai Unió tagállamaira. Láthatjuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését. Nem született azonban válasz arra a kérdésre, hogy ezért az emberi tevékenység milyen mértékben felelős. A tudományos világ megosztott e kérdésben. Egyes tudósok úgy gondolják, hogy a jelentős klimatikus változások természetes ciklikus jelenségek, amelyek évmilliók óta érvényesülnek a földön. Fenntartják azt a nézetüket, hogy az éghajlatváltozás emberi eredetére figyelmeztető tudósok azért teszik ezt, hogy forrásokat csikarjanak ki kutatásaikhoz. Ezért küldenek vészjeleket az emberek felé. Más tudósok úgy vélik, hogy az emberek képessége a hosszú távú éghajlatváltozás előrejelzésére igen korlátozott.. Azt állítják, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) tevékenységét inkább a politika, mint a tudomány irányítja. Továbbá azon állítás, miszerint az éghajlatváltozás emberi tevékenységgel való közvetlen kapcsolatát a tudósok többsége elfogadja, kételkedéssel fogadható. A fent említett ellenvélemények könnyedén felfoghatók. Ezek is megcáfolhatatlanok, és kétséget támasztanak, illetve felvetik a kérdést: kimunkálható-e bármiféle összefüggő politika bizonytalan, lobbicsoportok által előterjesztett tudományos érvelésekre támaszkodva? Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom Florenz úrnak az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság részéről készített jelentését, miután elemzés tárgyává teszi az éghajlatváltozás tudományos bizonyítékok által alátámasztott előfordulását és hatásait. Ez alapján azt az állítást, miszerint — hacsak rendkívül ambiciózus intézkedéseket nem foganatosítunk — az éghajlatváltozás 2050-re GDP-nk 5-20 %-át emészti fel, komolyan kell vennünk. Még ha valamennyi tagállam megfelelő haladást ért is volna el, akkor is sokkal határozottabban kellene fellépnünk a kibocsátás-csökkentés érdekében. Nagy óvatossággal kell azonban eljárnunk a biofűtőanyagok népszerűsítésekor, ennek a világ élelmiszerellátására és az erdőirtásokra nézve lehetséges kedvezőtlen következményei miatt. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A tudományos vitákban nincs helye a hiteknek, a többségi vélemények pontosságát megkérdőjelező nézetek nem minősíthetők negatívizmusként, vagy politikailag motivált nézetként. A bioüzemanyag-termelés növelése ösztönzésének nemkívánatos vagy váratlan hatásairól folyó vita legutóbbi fejleményei is azt igazolják, hogy az állandó kételkedés az egyetlen tudományos bizonyosság, és ezt nekünk habozás nélkül el kell fogadnunk. Másrészt, a tudományos tények által felrajzolt opciókkal foglalkozva, azonnal belépünk a politika szférájába. Noha magamat nem tekintem tudományosan felkészültnek az első kérdés véleményezésére, a második kapcsán — úgy érzem — kötelességem nézetemet kifejteni. Azzal érveltem, és most is hangsúlyozom azt, hogy megjósolható módon, hatalmas létszámú lakosságunk körében — a globalizáció kedvező hatásainak köszönhetően is — a fogyasztás (különösen az energiafogyasztás) növekedésével kell számolnunk, és erre tudományos válaszokat és technológiai megoldásokat kell találnunk. Bizonyos magatartásbeli változások,

21-05-2008

21-05-2008

HU


mind az egyének, mind a közösségek körében, üdvözlendők. A szükséges, alapvető megoldásokat a tudomány szállítja majd. Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban− (DE) A végső szavazásnál nemmel voksoltam, mert az éghajlatváltozás elleni küzdelmet komolyan veszem, és nem azonosíthatom magam dogmatikus és apokaliptikus, az európai emberek körében riadalmat keltő nézetekkel. A jelentés a 60-70%-os valószínűséggel bíró tudományos megállapításokat kész tényként kezeli. Ha én lennék János Jelenések könyv című művében az Apokalipszis négy lovasának egyike, akkor inkább ülnék a fehér lóra, semmint a fakóra. Az éghajlatváltozás érzékeny kérdés, amely nem egyszerűsíthető le puszta szólamokra. - Jelentés: Ria Oomen-Ruijten (A6-0168/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Tartózkodtam holland képviselőtársam, Ria Oomen-Ruijten saját kezdeményezésű, „A Törökországról szóló 2007. évi országjelentés” című a csatlakozás kérdését is érintő jelentése szavazásánál. Annak ellenére, hogy magam, Külügyi Bizottságunkhoz hasonlóan, kedvezően értékelem azt, hogy Erdoğan miniszterelnök 2008-at a reformok évének nyilvánította, és eltökélte, hogy Törökországot a világi államiságon és a pluralista demokrácián alapuló modern, virágzó demokráciává fejleszti. Nem árt azonban, felidéznünk Törökországnak a Görögországgal és Bulgáriával való jószomszédi kapcsolatok biztosítása terén tett lépéseit, illetve azt az igényt, hogy szülessen — az uniós elvekkel összhangban — átfogó megállapodás a ciprusi kérdésben. Törökország nem reagál az Örményországgal szembeni blokád feloldását, valamint a múltbeli események őszinte és nyílt vitáját elősegítő megbékélési folyamat beindítását követelő felhívásokra sem. Ezek a tárgyalások fontosak mind az EU, mind Törökország számára, hiszen utóbbi a közösségi acquis átvételét már megkezdte. A tárgyalásoknak azonban semmilyen körülmények között nem szabad megelőlegezniük a Törökország EU-hoz való csatlakozásáról szóló végső politikai döntést. Colm Burke, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − Az EPP-ED képviselőcsoport Fine Gael küldöttsége a Törökország 2007. évi fejlődésével foglalkozó, átfogó Oomen-Ruijten-jelentést megszavazta. Támogatjuk a Törökország által a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, és a törvényesség érdekében tett reformintézkedéseket. E lépések kedvezőek mind Törökország, mind az Unió számára, és magunk támogatjuk a reformokra irányuló török erőfeszítéseket. Mi, az aláírók, azonban a jelentés „szexuális és reprodukciós jogok” szöveget tartalmazó 16. bekezdéséhez kötődő 14. számú módosítás ellen szavaztunk. A módosítás ezen része elleni szavazásunk indokai fellelhetők a Parlament elé 2008. március 13-án benyújtott közös nyilatkozatunkban. Glyn Ford (PSE), írásban. − Megszavaztam a Törökországról szóló 2007. évi országjelentéssel foglalkozó Oomen-Ruijten-jelentést. Hiszem, hogy Törökország képessé válhat az Unióhoz való csatlakozásra. Jelenleg problémák mutatkozhatnak olyan területeken, mint a szakszervezetek, az emberi jogok, a kurdokhoz és keresztényekhez is hasonlítható kisebbségek jogai. Ezzel együtt haladás is mutatkozik, még ha lassan is. Ezeket el kell ismernünk. Támogatom az örmény népirtással foglalkozó módosításokat. Tudom, mindez régen történt, de egy nemzetnek meg kell békülnie történelmével, és mindeddig Törökország nem tudott mit kezdeni ezzel a vérfolttal. Ez nem lehet az uniós tagság végső akadálya, de őszintén, nem is söpörhetjük az egyébként igen kellemes török szőnyeg alá. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Oomen-Ruijten asszony, Törökországnak az uniós csatlakozás irányában való előrelépésével foglalkozó jelentésében tett megjegyzései azt mutatják — mintha bármiféle további bizonyítékra is szükség volna, hogy — Törökország, az önmagukban végtelenül tiszteletet parancsoló civilizációját, gondolkodásmódját, hagyományait tekintve, nem európai ország. Ugyancsak nem érdemes másutt is keresgélnünk azon okok fellelésére, hogy miért is jelentkeznek hatalmas nehézségek a csatlakozási tárgyalások során. A július 1-én hivatalba lévő francia elnökség talán él a lehetőséggel, hogy napirendre tűzze az alapvető ellentmondást: mennyire kitaláció is Törökországnak az 1963-as szerződés szerinti európai elkötelezettsége. Saját választási ígéreteitől visszatáncolva, Sarkozy úr most azt mondja, hogy folytatni kívánja a tárgyalásokat, és a gyakorlatban is új tárgyalásokba kezd „a csatlakozáshoz közvetlenül nem kapcsolódó” területeken.

69

70

HU


Olyan érveket használ, amelyek nemcsak demagógok, de álszentek is, és nem vezetnek megoldásokhoz. Kit tud meggyőzni arról, hogy a párbeszéd pusztán egy „kvázi-csatlakozásról” folyik? Félek, hogy a francia alkotmány bármely új európai csatlakozáshoz kapcsolódóan kötelező népszavazást előíró rendelkezéseinek fenntartása egyetlen célt szolgál: elérni, hogy a francia polgárok, és csakis a polgárok viseljék a felelősséget azért a 45 éve érvényesülő politikai és diplomáciai gyávaságért, amely nem Törökországnak, hanem kizárólag a francia kormányoknak tudható be. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bizonyos ellentmondások ellenére ténynek tekinthető, hogy Törökország stratégiai jelentőséggel bír az EU célkitűzései tekintetében, külön is figyelembe véve a kapitalista rendszer jelenlegi mélyülő válságát. Miközben Törökország végső státusza még bizonytalan – az EU vagy egy majdani Mediterrán Unió teljes jogú tagja lesz-e –, az bizonyos, hogy az EU olyan megoldást keres, amely a lehető legjobban szolgálja a legfőbb tagállami, mindenekelőtt németországi vezető gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeit. Törökország hatalmas piacot kínál, amely gerjeszti egyesek étvágyát. Hatalmas ország, hatalmas és olcsó munkaerővel, fogyasztók nagy tömegével, akik azonban nem kaptak engedélyt a Május 1-i megemlékezésre, amint ezt legutóbb a török biztonsági erőknek a szakszervezeti tagokkal és tüntetőkkel szembeni brutális fellépése is tanúsította. Hatalmas terület ez, amely geostratégiai fontossággal bír Európa, Ázsia és a Közel-Kelet találkozásánál, és így Törökország központi szerephez jut a közép-ázsiai energiaforrások birtoklásáról, és az azokhoz való hozzájutásról szóló vitákban (mint amilyen a Nabucco projekt is), amint kulcsszerephez jut az USA-NATO-EU partnerségben is. Törökország emellett olyan ország is, amely katonailag és jogtalanul megszállás alatt tartja egy uniós tagállamnak, Ciprusnak egy részét. Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Noha az Európai Parlament állásfoglalási indítványa számos dokumentumból idéz, hiányoznak a legalapvetőbb információk. Ez az ország 1963 óta tagjelölt. A tárgyalások megnyitásának feltételeiről azóta egyeztetünk. Az úgynevezett koppenhágai kritériumok nem fedezhetők fel a szöveg bevezető részében. Ha elmélyedünk az Európai Bizottság 2007-es török országjelentésében, azt láthatjuk, hogy noha bizonyos haladás bekövetkezett, a nemzeti kisebbségekkel összefüggésben elfogadott jogszabályok még nem teljesülnek megfelelően. Azon tény, hogy a török munkaképes lakosság megközelítőleg 10 %-a dolgozik az EU tagállamaiban, jelzi a Törökország és az EU között régóta fennálló kapcsolatok mélységét. Ami meglep bennünket, az a gazdasági szférában elfogadott rendelkezések végrehajtásának — meglehetősen vitára ingerlő — állapota. Noha e rendelkezések beépültek a török jogrendszerbe, igen gyakran tapasztalhatunk „nem-európai” megközelítést az egyes ügyekkel való foglalkozás során. Elmondhatjuk, hogy noha Törökország tekintélyes sikereket ért el, számos területen a Törökország és az EU-tagállamok többsége (beleértve a balkáni tagországokat is) közötti különbség mindeddig jelentősen nem csökkent. A török társadalom legmeghatározóbb jellemvonásai ma a hadsereg befolyása az ország politikai rendszere felett, a szunnita iszlám markáns pozíciója, és ezek egyben meg is különböztetik Törökországot az európai országoktól. A jelentés meglehetős pontossággal ad képet a jelenlegi helyzetről. Noha a határozat 12. bekezdése nem tekinthető kiegyensúlyozottnak, a GUE/NGL képviselőcsoport nem fog ellene szavazni. Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Oomen-Ruijten asszony jelentése a brüsszeli vezetők Európájának álmodozásra hajlamos oldalát mutatja be akkor, amikor szembemennek azzal a ténnyel, hogy Törökország ázsiai ország. Vakságuk az oka a csatlakozással előrelátható következmények tagadásának. A 2020-ra 100 milliót meghaladó népességével, Törökország lesz az EU legnépesebb tagja, és ezáltal az egyik legfőbb szereplő is az európai intézményekben. Ezzel, Parlamentünk azt kockáztatja, hogy nem a PPE-DE vagy a szocialista képviselőcsoporté lesz a domináns erő, hanem az AKP-iszlamistáké. Törökország kapja majd a legtöbb támogatást, török régióknak jut a strukturális alapok forrásainak igen nagy többsége, és az ország tízmillió parasztja teszi tönkre a közös agrárpolitikát. A valóságtól való elfordulás készteti kormányainkat az európai népek kívánságának figyelmen kívül hagyására is. Így, miután az Európai Alkotmányról szóló Szerződést — a 2005. évi elutasítását követően — Sarkozy Franciaországra kényszeríttette, az elnök kész az Alkotmány új tagállamok csatlakozása esetén népszavazást előíró 88.5 cikkének eltávolítására is.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Amennyiben Brüsszelnek sikerül kikényszerítenie Törökország csatlakozását, azzal a javaslattal kell élnünk, hogy nemzetünk hagyja el ezt a csak névben európai társaságot azért, hogy egy másik Európát építhessen, egy európai Európát, a nemzetek Európáját. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. − (DE) A Törökországról szóló 2007. évi országjelentést megszavaztam. A német napilapot, a Die Welt-et olvasva azonban, ki kell fejeznem megdöbbenésemet, hogy Törökország, amely mérsékelt iszlám országként szereti bemutatni önmagát, törvényben tiltja meg egy pohár bor vásárlását vagy felszolgálását. A bor európai kulturális érték, amelyet jogszerűen állítanak elő a legtöbb uniós tagországban, és amely kereskedelmi forgalomba hozható és fogyasztható valamennyi tagállamban. Az ilyen jog összeegyeztethetetlen a teljes jogú tagsággal. Minden jogszerűen gyártott termék — és ebbe a bor is beleértendő — áru, amelynek szabad áramlását a belső piacon garantálni kell. Ez a tiltás ugyancsak sérti az EU-n belüli diszkrimináció-ellenes szabályokat is. Egy ország, amely korlátozza bármely, más tagországban jogszerűen előállított áru szabad mozgását, nem lehet az EU teljes jogú tagja. Erdoğan miniszterelnök úr amellett kötelezte el magát, hogy 2008 a reform éve lesz, és Törökországot a világi államon és a pluralista társadalmon alapuló modern demokráciává teszi. Tekintettel a kimért borok értékesítésének és fogyasztásának török tiltására, fel kell tennem a kérdést, hogy az elkötelezettségek „szavak, üres szavak” maradnak? David Martin (PSE), írásban. − Ria Oomen-Ruijten 2007-es török országjelentése átfogó és bátorító elemzése az ország csatlakozás felé haladásának. Úgy tűnik, Törökország elért némi haladást olyan területeken, mint a szólásszabadság és az igazságügyi reform. A kormánynak a 301-es cikknek, az ország teljes demokratikus szabadságához vezető útja egyik akadályának reformjára vonatkozó javaslatai szintén üdvözlendők. Természetesen további erőfeszítések kellenek az ország kisebbségi csoportjai jogaihoz kapcsolódóan, és a jelenleg az Alkotmánybíróság előtt fekvő ügy szintén aggodalomra ad okot. Támogatom a jelentés ajánlásait, és mellette szavaztam. Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Üdvözlöm a képviselőtársam, Oomen-Ruijten asszony által készített jelentést, Törökország 2007. évi országjelentésével kapcsolatban. A jelentés sürgeti a török kormányt, hogy teljesítse a reformok folytatására és az ország modernizálására vonatkozó ígéreteit. Szeretném ismertetni azt a régóta nézetemet, amely egyébként az európaiak meghatározó többségének is a nézete, hogy az EU-nak nem szabadna a teljes jogú tagságot felajánlania Törökországnak. Földrajzilag, kulturálisan és szellemileg Törökország az európai identitás-képen kívül esik. Emellett az Unió költségvetése most, de a jövőben sem lesz képes megbirkózni azokkal a terhekkel, amit a török tagság magával hoz. Mindezt elmondva, jelzem, hogy támogatom a szoros együttműködéshez kapcsolódó elképzeléseket, az EU és Törökország közötti úgynevezett „stratégiai partnerséget”. Ennek fényében, magam is értékelem a jelentés fontosságát. Üdvözlöm azt a tényt, hogy Törökország 2007 óta haladást ért el számos területen. Ennek ellenére, továbbra is lehangoló az emberi jogi helyzet. A jelentés adta összefüggések szerint, erőteljesebben kell ragaszkodnunk a nemzeti kisebbségek (nevezetesen a kurd kisebbség) helyzetének javításához, a szólás- és vallásszabadság teljes körű biztosításához. Ugyancsak támogatom a felhívást a büntetőtörvénykönyv 301. cikkének törlésére, és Görög Ortodox Halki Szeminárium azonnali újranyitására. Követelnünk kell Törökországtól, hogy tekintsen végig múltján, és ismerje el tényként az örmény népirtást, csakúgy, mint ciprusi katonai beavatkozásának jogtalanságát. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Időről időre Törökország annak adja jelét, hogy még nem áll készen az uniós tagságra. Ezt teszi a kisebbségek elnyomásával, egy szomszédos ország elleni légicsapásaival, és legfrissebben azzal, hogy megvétózta egy osztrák régészeti ásatásokat végző csoport vezetőjének kinevezését Efezuszban, valószínűsíthetően azért, mert annak egy családtagja törökellenes megjegyzéseket tett. A büntetőtörvénykönyvben Törökország és a „törökség” rossz hírbe hozatalának tiltásával kapcsolatban végrehajtott kozmetikai javítások elvonják Brüsszel figyelmét a tüntetők ellen alkalmazott brutális erőszaktól, és az Észak-Irakban elkövetett katonai agressziótól. Tekintettel arra, hogy Törökország nem áll készen az uniós tagságra, az egyetlen választásunk a tárgyalások azonnali beszüntetése. Alternatívaként a kedvezményezett partnerségről folyó tárgyalások jöhetnek szóba. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Minden Törökországról szóló jelentés az adott országhoz kapcsolódó uniós imperialista versengés kifejeződése. Az itt szóban forgó jelentés a török kormány támogatása

71

72

HU


mellett kötelezte el magát azzal az módszerrel, hogy indokolatlan hangsúlyt fektet a Törökország által egynémely területen elért haladásra, ami egyébként ellentmond a valóságnak. Mint szokásos, a jelentés dicshimnuszokat zeng a demokratikus jogokról, a török kormány közismerten autokrata, elnyomó politikája ellenére, mely politikát jól bizonyította a május 1-i tüntetés brutális elfojtása. A jelentés eltűri Törökország kurd-ellenes politikáját is. A jelentés közvetetten támogatja az iraki területek elleni török támadásokat is. Miközben elítéli a PKK, és más terrorista csoportok „erőszakos” akcióit, pusztán csak tanácsolja, hogy a török hadsereg ne vállalkozzék „aránytalan katonai műveletre”. A jelentés elkendőzi Ciprus folyamatos török megszállását, és nem követeli kategorikusan a török katonai erők feltétel nélküli visszavonását. A jelentés üdvözli Törökország aktív részvételét az EU és a NATO imperialista küldetéseiben és beavatkozásaiban. Tekintve Törökország helyét az imperialista rendszeren belül, versenyképességét egy szélesebb küzdőtéren, az EU a csatlakozási folyamatot arra próbálja felhasználni, hogy az adott térségben megszerezze az energia és a geostratégiai erőforrások feletti ellenőrzést. Ezen okok miatt, mi a jelentés ellen szavazunk. Lydie Polfer (ALDE), írásban. – (FR) Oomen-Ruijten asszony jelentése rendkívül kiegyensúlyozott: üdvözli a török hatóságok által a reformfolyamat folytatásához kapcsolódó törvényhozási kezdeményezéseket, de ugyancsak szorgalmazza azt, hogy a törvényesség elvei tiszteletben tartásának szavatolása jegyében, Törökország gyorsítsa fel a reformok ütemét. A kurd kérdés, beleértve annak kulturális és gazdasági elemeit is, hasonló kezelést igényel. Hasonló módon, a nők esélyegyenlőségének ügyét be kell építeni az új alkotmánytervezetbe. A török kormánytól elvárt, hogy világi, demokratikus államként, tartsa tiszteletben a pluralizmust és a vallási sokszínűséget. A tárgyalások csak úgy folytatódhatnak, ha az Európai Unió elvei és értékei teljes mértékben betartásra kerülnek. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az elmúlt években a társadalom, a gazdaság, és a politika különböző szféráiban végbement fejlődés alapján joggal feltételezhetjük, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás vágya igen sikeresen vezet el mélyreható reformokhoz olyan országokban, ahol e lehetőség adott. Miután ez érvényes Törökországra is, és miután a tárgyalások mindenkor nyitottak voltak, többé már nem érdemes hangsúlyozni annak fontosságát, hogy teljes mértékben éljünk e lehetőséggel annak érdekében, hogy — függetlenül a tárgyalások végkimenetelétől — elősegítsük Törökországban a legátfogóbb és alapvető reformokat. A jelentésben megfogalmazódó elismerés mellett, továbbá az EU vezető tisztségviselői, és különösen a Bizottság elnökének nyilatkozatai fényében is, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kövessük aggodalommal az AK Párt elleni jogi eljárást. Noha dicsérendő a tény, hogy a hadsereg nem avatkozott be az ügybe, mégis sajnálkoznunk kell afölött, hogy — most a bíróságokon keresztül — lépés történik lerendezni azt, amit a szavazati urnáknál nem sikerült. Másrészt, az AK Párt valódi törekvéseivel szembeni állandó kételyek ugyancsak zavarók. A vallási szabadság védelme, amiként mi azt itt, az Európai Unióban értelmezzük, megérdemli egyetértésünket. Egyetlen vallási nézetnek az egész társadalomra való széleskörű ráerőltetése azonban, elfogadhatatlan. Toomas Savi (ALDE), írásban. − Támogatva a jelentést, hadd emlékeztessek arra, hogy e Házban tett első felszólalásom, 2004. december 13-án a török országjelentéssel foglalkozott. Abban ragaszkodtam ahhoz, hogy már a csatlakozással való foglalkozást megelőzően, Törökországnak elsőként is el kell ismernie a törvényes ciprusi kormányt, az 1915-ös örmény népirtást, és javítania kell a világ legnagyobb hontalan nemzetének, a kurdoknak helyzetén. Az eltelt négy év folyamán e kérdések egyike sem nyert megoldást. Nincs érdemi előrehaladás Törökország és Ciprus viszonyában, és nincs jele a múlt bűnei elismerésének. Ehelyett a török hadsereg, a török parlament felhatalmazásával, népirtást hajt végre a kurdokkal szemben. Az Európai Uniónak határozottabban kell fellépnie Törökországgal szemben, és le kell állítania a tárgyalásokat mindaddig, amíg az említett kérdések nem kerülnek megoldásra.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Jacques Toubon (PPE-DE), írásban. – (FR) A Külügyi Bizottságnak a török helyzettel foglalkozó jelentése ellen szavazva, a francia UMP csoport hangot kíván adni véleményének, miszerint a Bizottság, a tagállamok kormányai, és az Európai Parlament hibáznak akkor, amikor fenntartják a török csatlakozás illúzióját. Az UMP nem ellenzi a Ria Oomen-Ruijten-jelentést, amely kitűnő munka, de nem fogadja el a török valóság figyelmen kívül hagyását, és azt, hogy a jelentésben körvonalazott politika ellentétes a mi európai integrációs vállalkozásunkkal. Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés és a javasolt határozat ellen szavaztam annak érdekében is, hogy még egyszer kifejthessem a török uniós csatlakozással kapcsolatos nézeteimet. Az Európai Bizottság, a tagállami kormányok, és az Európai Parlament hibáznak akkor, amikor fenntartják a török csatlakozás illúzióját, amivel becsapják mind a török, mind az uniós polgárokat. Visszautasítom, hogy azonosuljak egy olyan politikai magatartással, amely nem hajlandó tudomást venni a törökországi valóságról, és amelynek politikája ellentétes a mi európai integrációs vállalkozásunkkal. Ha Európa a közösen képviselt értékek területe, nem hunyhatjuk le szemünket a török hatóságoknak a törvényesség, a szólás- és gondolatszabadság szellemével ellentétes, a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos zavaró magatartása okán. Ha kesztyűs kézzel bánunk a török hatóságokkal kötelezettségeik számonkérése kapcsán, stratégiai hibát vétünk, amely eltéríti azokat a haladás elvárt útjáról, amelyen nem feltétlenül az EU-hoz való csatlakozás értendő, hanem a török nép számára lehetővé tenni az alapvető jogok, és a törökországi szociális és gazdasági fejlődés gyümölcseinek leszüretelését. Egy kedvezményezett partnerség kialakítása Törökországgal, szem előtt tartva mindkét fél integritását is, segíteni fogja ezeknek a célkitűzéseknek teljesítését.

8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 13.50 órakor felfüggesztik, és 15.00 órakor folytatják) ELNÖKÖL: Diana WALLIS Alelnök

9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 10. Tragikus helyzet Burmában (vita) Elnök. − A következő napirendi pontot a Tanácsnak és Bizottságnak a Burmában uralkodó tragikus helyzettel foglalkozó beadványai képezik. Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Mindenkit nagyon megrázott az az emberi szenvedés, amit a pusztító Nargis ciklon okozott Burma, más néven Mianmar, szegény és elnyomott népének. A szerencsétlenség után számtalan olyan közlemény jelent meg, melyben az Európai Unió legmélyebb együttérzését fejezte ki, ráadásul azonnal rendkívüli anyagi forrásokat helyezett kilátásba a humanitárius szükségletek kielégítésére. Az EU kötelezettségvállalása eddig meghaladta az 60 millió eurót. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a beígért összeg kiegészíti az Európai Unió által eddig Burmának biztosított, éppenséggel csekélynek nem mondható támogatást. A fő problémát még mindig a katasztrófa sújtotta területekre való eljutás okozza, valamint az a kérdés, hogy miként lehetne a segélyeket gyorsan kiosztani. Múlt kedden, Louis Michel biztos úrral együttműködve, az elnökség összehívta az Európai Unió Tanácsának rendkívüli ülésszakát. Ez alkalomból, a fejlesztési miniszterek arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben a burmai hatóságok nem hajlandóak együttműködni, egy nagyobb tragédia veszélye is fenn Jelenleg a helyzet még kritikus. Az Európai Tanács ezért sürgette a burmai hatóságoknál olyan intézkedések sürgős meghozatalát, amelyek révén megkönnyítenék a segítségnek a nehéz helyzetben lévő emberekhez való eljuttatását. A Tanács üdvözölte Louis Michel biztos úrnak a burmai hatóságok meggyőzésére irányuló erőfeszítéseit, a humanitárius segítség fontosságát és pártatlanságát illetően. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy a burmai hatóságok még nem készültek fel arra, hogy az Európai Unió és a nemzetközi közösség által felajánlott segélyeket teljes egészében jól fel tudják használni.

73

74

HU


Ezenfelül, a Tanács teljes támogatásáról biztosította az ENSZ főtitkárának, továbbá az ENSZ-intézményeknek minden olyan kezdeményezését, amely segíthet kielégíteni a humanitárius igényeket. Szintén üdvözöljük Ban Ki-moon, ENSZ főtitkár holnapra tervezett burmai látogatását. A Tanács, a közelmúltban ázsiai partnerekkel tartott összes politikai jellegű tárgyaláson felvettette a burmai helyzet kérdését. Arra kértük az ázsiai országokat, gyakoroljanak nyomást a burmai hatóságokra, és győzzék meg őket arról, hogy a nemzetközi humanitárius segítség természetéből fakadóan pártatlan és elfogulatlan. Az ASEAN tagállamok külügyminiszterei május 19-én találkoztak Szingapúrban. Az Európai Unió, lépve a diplomácia síkján, azzal a kérdéssel fordult a szervezethez, hogy a régió országai érvényesítsék a burmai hatóságokra gyakorolható befolyásukat annak érdekében, a burmaiak nyissák meg határaikat a humanitárius segítségnyújtás és a humanitárius segélyszemélyzet előtt. Május 26-án, hétfőn, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa vitát rendez a burmai humanitárius helyzetről, valamint a humanitárius segélyszakértőknek és a segélyeknek az érintett területekről történő kitiltása kapcsán. Az országban uralkodó politikai helyzet miatt, a Tanács vitáiban Burma, vagy Mianmar, még mindig elsőbbséget élvező téma. Aggodalomra ad okot, hogy a humanitárius katasztrófa súlyossága ellenére a katonai junta nem törölte a népszavazást. Úgy véljük, a kialakult helyzet szabálytalanságokra ad lehetőséget az új alkotmány elfogadásának folyamatában. Nyugtalanítanak bennünket a népszavazás előkészületi időszakában befutó, az erősödő megfélemlítésről beszámoló jelentések is. Hangsúlyoznom kell, az Európai Unió nagy csalódottsággal vette tudomásul, hogy a hatóságok figyelmen kívül hagyták az ENSZ-nek a demokrácia felé irányuló teljesebb, és jogilag megalapozottabb átmenetre vonatkozó felszólításait. Szeretném megerősíteni: az Európai Unió továbbra is támogatni fogja az ENSZ törekvéseit. Végezetül, ne felejtsék, hogy április 29-én az Európai Unió módosította a 2007 novemberében elfogadott közös álláspontot. Ezt az álláspontot, melyet a békés tiltakozások elnyomása megválaszolásaként fogadtunk el, mostantól a korábbiaknál markánsabb korlátozó intézkedéseket helyez kilátásba Burma ellen. Louis Michel, a bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretném megköszönni önöknek, hogy Burma ügyét a mai ülés napirendjére tűzték. Tekintettel a május 2-án bekövetkezett Nargis ciklon által okozott katasztrófa súlyosságára, azt javasoltuk, hogy az elnökség hívja össze az EU-külügyminiszterek Tanácsának rendkívüli ülését. A szlovén elnökség a lehető leggyorsabban összehívta a Tanács ülését, amelyre május 12-én sor is került. Köszönöm ezt az elnökségnek! Ezen az ülésen az EU fokozott együttműködést követelt a burmai hatóságoktól, annak érdekében, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi humanitárius segélynyújtás eljuttatását és szétosztását. Úgy döntöttem, hogy személyesen is nyomon követem a felhívás sorsát, ezért május 15-én és 16-án Burmába utaztam. Küldetésem során, mely szigorúan humanitárius és nem pedig politikai jellegű volt, lehetőségem nyílt megismerkedni a burmai hatóságokkal, a humanitárius szervezetek képviselőivel, továbbá alkalmam adódott ellátogatni a Rangoon körüli katasztrófa sújtotta területekre. Két és fél órás intenzív megbeszélést és vitát folytattam a tervezésügyi, a szociális és népjóléti, valamint az egészségügyi miniszterrel, akik közül az első tűnt egyértelműen a legbefolyásosabbnak, és egyben leginkább tekintélyelvűnek a három miniszter közül. Az küldetésem során világosan kiderült, hogy a burmai hatóságok még mindig vonakodnak megteremteni azokat a működési feltételeket, amelyek általában szükségesek bizonyos helyi igényeknek nemzetközi humanitárius segítségnyújtás általi kielégítéséhez. Világos továbbá — jelenlegi eszközeinket tekintve, hogy — kudarcra ítéltetett minden olyan próbálkozásunk, hogy a burmai hatóságokra erőltessük a nemzetközi humanitárius segítségnyújtást. Sőt, ez a megközelítés akár ellentétes hatásokkal is járhat. Minden helyi segélyszervezet ezt jelezte nekem, és megerősítette, hogy a probléma nyilvánvalóan nem a helyszíni szervezés hiánya, de nem is a forráshiány, hiszen az eszközök hiánya kapcsolódik a nemzetközi szakértők és szakemberek elérhetőségéhez. Az alapvető gondot az érintettekhez való eljutás jelenti. Küldetésem bizonyára némileg hozzájárult egy apró ablak kinyitásához, amelyen keresztül lépésről-lépésre, minimális teret biztosíthatunk a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás számára. A burmai hatóságok számos konkrét követelésünknek részben eleget tettek: például, a Bizottság megbízásából ott dolgozó szakemberek vízumát két héttel meghosszabbították. Eredetileg három-napos vízumokat kaptak, de ezt két héttel meghosszabbították. Mi egy hónapra szóló vízumot kértünk.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Tisztáztuk emellett a valóban igen súlyosnak mutatkozó helyzetet is. Bizonyos körzetekben, a helyi hatóságok engedélyt, lényegében írásos meghatalmazást kértek még a mi szervezeteink, az ENSZ-, valamint a nem kormányzati szervezetek által alkalmazott helyi személyzetre vonatkozóan is, és ez, az esetek jelentős részében, nyilván teljesíthetetlen volt. Ezt lerendeztük, és most már egyértelmű, hogy a helyi munkások számára nem kell engedély. Nem kell továbbá engedély a szerencsétlenség által sújtott területekre való belépéshez sem, különös Pathein repülőterére vonatkozóan. Kértem még, hogy a felszereléssel érkező repülőgépek számára nyissanak meg egy második repteret, ez konkrétan Pathein katonai repülőterét jelentette. Azt a választ kaptam, hogy az irányítótorony technikai adottságai nem felelnek meg a nemzetközi normáknak, ezért ezt a kérést nem tudják teljesíteni; de ez egyébként sem jelentene könnyítést, mivel a Rangoon és a legsúlyosabban érintett területek, tehát a delta közötti utak, sokkal jobb állapotban vannak, és könnyebben használhatók. Sajnos, nem volt felhatalmazásom arra, hogy ezt az információt magam ellenőrizzem. Fontosnak tartom a nemzetközi nyomás fenntartását, mind a szomszédos országok, mind a nemzetközi közösség által. Hozzá kell tennem, hogy a hatóságokkal folytatott beszélgetéseim során előterjesztettem egy külön kérést is — összesen öt konkrét kérésem volt, azokról is szót ejtek majd nemsokára —, amelyben felvetettem, hogy a szomszédos országok orvosai, valamint orvosi személyzete kapjanak engedélyt a munka felvételére a legsúlyosabban érintett területeken. Elutazásom napján engedélyeik meg is érkeztek. Ez azt jelenti, hogy 140 Laoszból, Kambodzsából, Indiából, Bangladesből és Thaiföldről érkezett orvos, és további orvosi személyzet állhatott munkába. Nekik lehetőségük volt a leginkább sújtott területeket is felkeresni. A szomszédos országok által játszott szerep kulcsfontosságú, és miközben a Bangkokba tartó repülőre várakoztam, volt szerencsém erről hosszasan beszélgetni Ban Ki-moon főtitkárral. Megosztottam vele a rendelkezésemre álló információkat, a kérdéssel kapcsolatos megfontolásaimat, majd beszámoltam küldetésemről. Az ENSZ főtitkára egyetértett elemzésemmel, de ő maga is két konkrét javaslattal állt elő: először, telepítsünk Burmába egy közös ENSZ/ASEAN humanitárius segélykoordinátort, majd gyorsan, május 24-én és 25-én, Bangkokban, kerüljön sor az ENSZ és az ASEAN által közösen elnökölt donorkonferenciára. Az ENSZ humanitárius segélykoordinátora, John Holmes látogatása után, Ban Ki-moon főtitkár holnap utazik Burmába, hogy a nemzetközi segélyek becsatornáztatásáról tárgyaljon. A szükségleteket illetően, Burmában továbbra is drámai a helyzet. Fennáll a veszélye annak, hogy a ciklon által okozott első katasztrófa következményeit csak fokozza egy második humanitárius tragédia: miután a termés megsemmisült, fennáll az éhínség veszélye, de a szörnyű létkörülmények miatt a túlélők között akár járványok is kitörhetnek. Igen komoly a járványok veszélye. Amikor ott jártunk, az Egészségügyi Világszervezet még nem talált kolerára utaló jeleket, de a gyermeknél gyakran fordult elő hasmenés, egyéb betegség. Tehát nem lehet kizárni, a szennyezett víz járványt okoz. Fennáll az éhínség veszélye is. A régió nagy mennyiségben tartalékolt rizst, de a raktárakban tárolt élelmiszerek teljesen megsemmisültek. Itt felmerül egy gyakorlati probléma: hogy az októberi termést biztosítani lehessen, ezeket a földeket két-három héten belül meg kell művelni. Az úgynevezett ideiglenes táborokban tartózkodó emberek egy része, mindenféle okok miatt, nem kíván visszatérni saját földjére, míg egy másik része igen. Nekik azonban a talaj sótartalma miatt speciális vetőmagra lesz szükségük, azonkívül pedig erősebb növényekre és műtrágyára. Ennek kapcsán próbáltam konstruktív és gyakorlatias párbeszédet kezdeményezni a hatóságokkal. Felmerült az a gondolat, hogy az ENSZ Fejlesztési Programjának mikrohitel-rendszere szolgálhatna pénzügyi mechanizmusként. Jelenleg még folynak az egyeztetések. Meg kell jegyeznem, ez nem tűnik gyors folyamatnak. Május 5-én a Bizottság gyorsan reagált. Rendkívüli döntésével két millió eurót biztosított. Amint azt önök is tudják, saját hatáskörben három millió euró felhasználását mindenféle hivatalos eljárás nélkül engedélyezhetem. Természetesen, miután nem rendelkeztünk pontos ismeretekkel, kezdetben csak két milliót szabadítottunk fel. Majd ötmillió eurós élelmiszersegély-csomag mellett döntöttünk, és további tíz millió eurós csomagot határoztunk meg, vészhelyzetekre. Természetesen többre is hajlandóak vagyunk, a szükségletek felbecsülése és a segélyek nyomon követésére vonatkozó biztosítékok alapján. A hatóságokkal folytatott két és fél órás tárgyalást követően, külön írásos jegyzékben is összefoglaltam kéréseimet. Első kérésem a vízum meghosszabbításához kapcsolódott az uniós képviseleten ideiglenesen dolgozók, tehát a bizottsági tisztviselők számára. Két hetes hosszabbítást sikerült elérni. Kértem annak egyértelmű tisztázását, majd helyi képviseletünk tájékoztatását arról, hogy a mi ügynökségeinknél és más szervezeteknél dolgozó burmaiak számára a jövőben ne legyen kötelező hivatalos felhatalmazást vagy utazási engedélyt kérni. Ezt a kérdést egyértelműen tisztáztuk.

75

76

HU


Hat havi, többszöri beutazási vízumot kértem az EU-finanszírozta NGO-k számára, hogy megháromszorozhassák nemzetközi munkatársaik számát. Amikor elhagytam Burmát, mintegy száz ENSZ-es, és száznál valamivel több NGO-s vízumkérelem volt függőben. E témában folyamatos tájékoztatást kértem. Azóta néhány vízumot már kiadtak, de még mindig nagyon messze vagyunk attól, amit kértünk. Kértem továbbá vízum- és utazási engedélyt a delta felkereséséhez, hogy megfelelő munkatársi gárdát mozgósíthassunk. Ezután, mint azt már említettem, azt kértem, hogy sürgősen adják meg az engedélyeket a térségbeli orvosok és orvosi személyzet részére. Úgy tűnik, ezt a kérdést abszolút világosan felfogták. A nemzetközi közösség által repülőn küldött segélyek elosztási központjaként szóba jöhető Pathein repterét illetően a válasz egyértelműen nemleges volt. A döntést azzal indokolták, hogy az ellenőrzési eszközök és felszerelések nem feleltek meg a nemzetközi szabványoknak, és hogy Rangoonon keresztül könnyebben tudnánk közlekedni. Ebben kételkedem, ugyanis amikor ott jártam, Rangoon már túlterhelt volt, és számos más probléma is jelentkezett, noha azok egy részét később valamilyen módon orvosolták. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nekem köszönhető. Inkább csak arról van szó, hogy már ők sem tudták a rangooni repülőteret üzemeltetni. Úgy vélem, a dolgok ilyetén kezelésében az intézményi kényelem is közrejátszott. Mindent egybevetve, elmondhatom, igen kiábrándító küldetés volt ez. A nemzetközi közösség részéről teljes a gyanakvás. Magában az országban igen mélyen gyökerező, a priori gyanakvás él. Esetenként az az érzés fogja el az embert, hogy senki sem figyel senkire. Rendkívül nehéz a velünk szemben ülő tudatába behatolni, gondolkodásmódját kiismerni. A tárgyalások jól haladtak, hiszen két és fél órán keresztül folyt az őszinte vita. Mindez udvariasan, de keményen zajlott, mert még mindig megválaszolatlan a kérdés: miért utasítják el a nemzetközi személyzetet, amely oly nélkülözhetetlen a segítségnyújtás végrehajtásához? Ugyancsak, a tapasztalatok fényében különös súllyal is, felvetettem a védelem felelősségének kérdését, de ez is elvi vitákat váltott ki. Erre azzal feleltek, hogy vannak kérdések, melyek nem igényelnek választ. Így zajlott a küldetés. Érthető talán, hogy elégedetlen voltam, hogy nem sikerült még több konkrét eredményt elérni, de nem tagadhatom, örültem, hogy visszatértem Európába. Hartmut Nassauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében.– (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Biztos úr meggyőző és szemléletes képet festett arról, ahogy Burmában a hatalomban lévő katonai kormány cinikusan és kegyetlenül elárulja a népét. Most szeretnék a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez és az ASEAN tagállamaihoz szólni. Az Európai Parlament hosszú évek óta baráti viszonyt tart fenn az ASEAN országok parlamenti képviselőivel. Nem olyan régen, ezek az országok egy új ASEAN Chartát írtak alá, amelyben egyértelműen megerősítik ama elvhez való ragaszkodásukat, miszerint az emberi jogokat tisztelni és óvni kell. Mondani sem kell, hogy az ASEAN felelősséggel tartozik Burma iránt, hiszen Burma ASEAN tagállam, és az ASEAN országok általános jóhíre fogja megsínyleni, ha továbbra is hagyják a burmai katonai juntát úgy tevékenykedni, ahogyan azt jelenleg is teszi. Azzal a felhívással fordulok az ASEAN tagállamaihoz, hogy saját érdekükben, de az Európai Unióval való baráti és jó viszony érdekében is, tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a burmai katonai juntát meggyőzzék, engedélyezze a külvilág számára saját népének megsegítését. Amint azt már jeleztem, ez az ASEAN országok hatalmában áll, ezért őket felelősség is terheli. Felvetődhet a kérdés, hogy miként élnek felelősségükkel, és az, hogy élnek-e vagy sem cselekvési lehetőségeiket, ez nagyban befolyásolja majd a hozzájuk fűződő kapcsolatunkat. Nem nyilvános felhívással kell cselekedniük — van más mód is erre —, de az Európai Unió elvárja, főleg Burma szomszédjaitól, hogy mindent megtegyenek a hatalmon lévő rezsim magatartása megváltoztatásáért. Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Kezdeném azzal, hogy csoportom nevében gratulálok Biztos úrnak, aki ma egyértelműen jelét adta annak, hogy az igen nehéz körülmények között is megtesz minden tőle telhetőt. Ő maga süketek párbeszédére utalt. Meg kell jegyeznünk, hogy a burmai helyzet egyre különösebb alakzatokat ölt. Már majdnem három hete, hogy a ciklon végigsöpört az országon, és a kormány még most is alig enged be külső segítséget. A hatóságok kifejezetten passzívnak tűnnek. Az országot hetekre lezárták a segélymunkások, a szakemberek és a sajtó elől. Az, hogy a junta másfél hete engedélyezett egy olyan népszavazást, amely a saját hatalmát erősíti, szinte kafkai. A halálos áldozatok hivatalos száma, számos forrás szerint, elérheti a nyolc ezret. Még több tízezer embert keresnek, a kitelepítettek száma meghaladja a két milliót. Ez lassan kezd Pol Pot-i méreteket ölteni, legalábbis úgy hisszük, mivel ugyanolyan kevés információ jut ki az országból, mint amennyi segítség jut be. A hét elején Jan Egeland, volt ENSZ koordinátor azt mondta, a segítség elutasítása gyilkossággal ér fel. A burmai

21-05-2008

21-05-2008

HU


kormány viccet csinál polgárai védelme feletti felelősségéből. Figyelemre méltó a kontraszt a szintén tragikus szerencsétlenséget szenvedő Kínával szemben. Múlt héten heves földrengés rázta meg Kínát, ám az általános pusztítást nem hallgatták el, mindent lehetett látni a TV-ben, beleértve a kínait is, és a kínai kormány nemzetközi segélyfelhívást bocsátott ki. A burmai kormányról kialakult képen már nem igen lehet rontani, többé-kevésbé elérte a mélypontot. Kína van abban a helyzetben, hogy erőteljesebb nyomást gyakoroljon a burmai kormányra a segítség elfogadása érdekében. Ezt megteheti még Oroszország és India is, amely az ENSZ-en belül vagy az ASEAN-on keresztül gyakorolhatna nyomást a juntára. Egyetértek ez ügyben Nassauer úr megjegyzésével. Múlt hétfőn, ASEAN-megállapodás született a Burmának szánt nemzetközi segély kapcsán. Annak megfelelően minden segélyt az ASEAN-on keresztül kell összehangolni. Ez előrelépés, de a közvetlen nyugati segélyt még mindig kizárják. Jövő héten donorkonferenciára kerül sor. Arra kérem Európát, Európát, adakozzon nagylelkűen és teljes szívvel, de annak garantálása mellett, hogy adományaink oda kerülnek, ahova kell, továbbá hogy az újságíróknak engedélyezik az országba való belépést, lehetővé téve ezzel a megfelelő kép alkotását az ottani helyzetről. Jules Maaten, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Hányszor is foglalkoztunk már e Házban Burmával? Évente többször megvitatjuk e témát, amely mégis reménytelen esetnek tűnik. A Burmában kialakult helyzet legutóbbi vitánk óta jelentősen romlott. 1,4 millió áldozathoz még nem jutott el a segítség. Harmincezer gyermek súlyosan alultáplált. Többszázezer hajléktalan van kitéve a kolerának, a tüdőgyulladásnak, valamint más fertőző betegségnek. Úgy értesültem, ma reggel, az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet nyolc külföldi orvosát engedték be a katasztrófa sújtotta területekre. Mindenestre szeretném támogatni Nassauer úr ASEAN-hoz intézett kérését. Eltökéltséget kell mutatnia, mert ezzel a népszavazással, mely még ezt az elnevezést sem érdemli meg, nyilvánvalóvá vált, hogy a juntát csak jobban érdekli saját fennmaradása, mint népének túlélése. Mint Wiersma úr mondta, ez „kafkai” helyzet. A tábornokok úgy vélik, hogy külföldieket beengedése az országba, veszélyeztetné a katonai rendszer fennmaradását. Pedig egyértelmű, hogy az Orvosok Határok Nélkül, az Oxfam, a brit, a francia és az amerikai hajók segélyárukat hoznak, nem pedig rendszerváltozást, bármennyire is — személy szerint — szeretném ezt. Szemmel látható, a juntát erről nem tudjuk meggyőzni, ezért más utakat kell keresnünk. Véleményem szerint a legmegfelelőbb alternatívát a Biztonsági Tanács jelentheti. Európának és az Egyesült Államoknak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a Burmában kialakult helyzet ott napirendre kerüljön, hiszen minden egyes ENSZ tagállam magáévá tette a következő két alapelvet: az állampolgárok védelme felelősségének, vagy — amennyiben egy ország már nem képes, vagy nem hajlandó erre — a nemzetközi közösség katasztrófák esetén való közbeavatkozásának elve. Az ENSZ-nek cselekednie kell. Megértem a problémákat és büszke vagyok Michel biztos úrra, aki ahelyett, hogy a kezeit tördelné, és munkacsoportokat hívna össze, egyszerűen rátért a lényegre a „tetteket, nem szavakat” mottóval. Ez nagy hatással volt rám. Úgy hiszem továbbá, hogy példás az Európai Unió által ígért támogatás. Azt gondolom, igaza van Kouchner úrnak, a francia külügyminiszternek, amikor azt állítja, hogy a junta bűnös emberiség elleni bűncselekmények elkövetésében. Kíváncsi vagyok, vajon mi, a többi 26 ENSZ tagállam miért nem figyelünk oda jobban. Elnök úr, segítséget kell nyújtani a burmai népnek, a junta beleegyezésével vagy a nélkül. Az alapvető támogatást megtagadni emberiség elleni bűntettnek minősül. Szeretném, ha az Európai Unió felvállalná a kezdeményezést, és elérné, hogy az ENSZ és a Biztonsági Tanács továbbítsa ezt az ügyet a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészéhez. Ami sok, az sok. Elfogyott a türelmünk. Azt mondom, rángassuk a juntát a Nemzetközi Büntetőbíróság elé! Ezt akarjuk! A dolgok jelenlegi állása szerint nekik kellene rács mögött lenniük, nem a másképp gondolkodó burmaiaké! Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, úgy érzem, egy kicsit pontosabban kell fogalmaznunk ezen ügy kapcsán, gondolok itt a pártatlanság fogalmára. Nem vagyunk pártatlanok. Ha a burmai nép oldalán állunk, akkor a katonai junta ellen vagyunk, és mivel a katonai juntának nem áll szándékában segíteni a burmai népen, a katonai junta ellen foglalunk állást. Nem támogathatjuk a juntát, és ezt az is pontosan így látja. Louis Michel két és fél órán keresztül tárgyalt. Az egész történetet valami szürrealizmus lengi be: azt mondja, odament, két és fél órát tárgyalt velük, tudatták vele, hogy ilyen-olyan repülőteret nem képesek 24 órán belül

77

78

HU


megnyitni. Szarajevóban műszaki berendezéseket bocsátottunk rendelkezésre a repülőtér megnyitásához. Tehát nem igazán ez a gond. Nyilvánvaló, hogy igen különös válaszúthoz érkeztünk, és egyetértek azzal: a polgárok védelmének felelőssége azt jelenti, hogy a junta az emberiség elleni bűncselekményt követi el saját népe ellen. Ez tény. Majd elválik, hogy a későbbi nyilvános viták során, mivé is fajul az ügy. Az azonban nyilvánvaló, hogy e kérdést továbbítanunk kell a Nemzetközi Bírósághoz. Kiváltképp érdekes, hogy ezzel a Biztonsági Tanácsot is megszólítjuk, de Burma pártfogóját, Kínát is, amely meglehetősen érthetetlen nyelvet használ e témában. Mondhatnánk, hogy Kína, megnyitva határait helyesen dönthetett, de eközben továbbra is védi Burmát, és véd egy saját népét legyilkoló kormányt. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben nyilvánvaló, nem kényszeríthető senkire az élelmiszer. Viszont, ettől függetlenül nyomást kell gyakorolnunk, a lehető legnagyobb nyomást. Még a katonai beavatkozás lehetőségét is magában foglaló megoldási lehetőség is esélyt adna nekünk, és az ázsiai országoknak, hogy nyomást gyakoroljunk Burmára. Azt gondolom, Louis Michel mai hozzászólásában nagyon világosan írta le a helyzetet: „mondd csak, drágám, hallgatlak, de egyáltalán nem érdekel amit mondasz”. Ezt jelezte a Biztos a maga diplomatikus módján, amit a legnagyobb tisztelettel vettem tudomásul. Ma azonban a burmai hatóságok süketek. Nem akarnak figyelni, nem érdekli őket egy alkotmányos népszavazás, amint erről már szó esett. Mindannyiunkat kinevetnek. Ezért tehát innentől kezdve, maximális nyomást kell gyakorolni, és követeljük, hogy az ügy következményei jussanak el a Biztonsági Tanácshoz és a hágai Nemzetközi Büntetőbírósághoz. Brian Crowley (UEN) – Elnök úr, majdnem három hét telt el azóta, hogy a Nargis ciklon tönkretette az Ayeyarwady kikötőit és deltavidékét. Házakat, városokat pusztított el, több ezer ember halálát okozta, és további ezreket tett hajléktalanná. az UEN képviselőcsoport nevében. –A történelem megtanított arra, ha nem cselekszünk azonnal, amikor emberek szenvednek, akkor szenvedésük elkerülhetetlenül megsokszorozódik, általunk még elképzelni is nehéz okok miatt. A burmai rezsim kudarca sok tekintetben visszatükrözi azt, amit mi az elmúlt évek során e Parlamentben a Burmában hatalmon levő katonai juntáról mondottunk. Noha ellenezzük a katonai rendszert, mégis találnunk kell olyan mechanizmusokat — bármiként is jussunk el azokhoz — amelyekkel képesek vagyunk segítségünket közvetlenül az emberekhez eljutatni. Nem gondoltam volna, hogy ma ezt fogom mondani, de örömmel töltött el az a tény, hogy a katonai junta már öt ENSZ helikoptert beengedett az élelem kiosztása érdekében, miközben egy francia és több amerikai haditengerészeti egység várakozik az öbölben, hogy élelmet és orvosi segítséget nyújtson az embereknek. Kötelességünk annak biztosítása, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük a szenvedők megsegítésére. Burma pártfogóit, a kínaiakat érintve, Burma tanulhatna Kínától abból a szempontból, hogy miként reagáltak a kínaiak az őket sújtó legutóbbi természeti katasztrófára: nemzetközi segélyt és támogatást kértek, Japántól másoktól. Reméljük, hogy e különböző szövetségek között, képesek leszünk olyan feltételeket teremteni, melyek között segélyeink és segítségünk eléri a rászorultakat. Ami pedig a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyét illeti, azt máskor tűzzük napirendre. Követve azt, amit Louis Michel mondott, az első és legsürgősebb célunk és feladatunk egy olyan mechanizmus működtetése, amely lehetővé teszi a segélyek leszállítását, az infrastruktúra helyreállítását, az otthonok újjáépítését, és legfőképpen a burmai nép további szenvedésének felszámolását. Jim Allister (NI). – Elnök asszony, egy olyan rendszer, amely saját idegengyűlölő paranoiája által hajtva engedi, hogy népe feleslegesen szenvedjen, nem csak erkölcstelen, de gonosz is. Sajnálatos módon, ilyen rezsim uralkodik Burmában. Amilyen érzéketlen saját népe helyzetét illetőn, aligha befolyásolhatná bármi, ami az Európai Parlamentben elhangzik. Az emberiség nevében, azonban fel kell szólalnunk ez ellen. Nem áll szándékunkban ellenőrzésünk alá vonni Burmát, csak segíteni szeretnénk a népén, bár a valóság az, hogy rendszerváltozás nélkül hosszú távon nem sokat fog javulni a burmaiak helyzete. Igen, maximalizálnunk kell a humanitárius segélyt, tekintsük az élelmiszer- és az utánpótlás eljuttatását szükségszerű taktikának, de tudjuk, végső soron a demokrácia helyreállítása révén nyerheti csak vissza ez az egykor virágzó ország pozícióját, és kerülhetnek majd az emberek szükségletei az uralkodó rendszer fennmaradásának célja elé.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök asszony, elsőként is szeretném kifejezni őszinte részvétemet minden burmainak, akit veszteség ért, vagy aki sérülést szenvedett a Nargis ciklon által okozott pusztítás következtében. Rengeteg európai gondol Burma népére, és imádkozik érte. Részvétünk azonban nem elég. Gyakorlati intézkedésekről kell tárgyalnunk, arról, hogy azok miként valósíthatók meg, enyhítve ezzel a túlélők szenvedésein. Számos ország és nemzetközi szervezet hajlandó és képes azonnali humanitárius segélyt nyújtani: immár több hete várnak erre. Sajnos, az uralmon lévő katonai erők inkább saját hatalmuk fenntartását tartják létfontosságúnak, és nem törődnek népük szenvedésével. Minden külső beavatkozástól tartanak, még akkor is, ha segélymunkásokról van szó. A Biztos első kézből való beszámolója a burmai hatóságokkal folytatott tárgyalásairól kijózanító hatású, és nincs sok esély arra, hogy a burmai vezetés megváltoztatja álláspontját. Tehát, miközben mi itt vitatkozunk, kezünket tördeljük azon képtelenség láttán, hogy nem tudjuk a burmai hatósággal elfogadtatni segítségünket, vagy éppen mérgelődünk az ASEAN tehetetlensége miatt, addig több százezren szenvednek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megtehetné, és meg is kell tennie, hogy a burmai hatóságok beleegyezése nélkül él a polgárok védelmének kötelmét előíró elvvel, és segítséget nyújt. Erősen ösztönözném az Egyesült Királyság Kormányát — amely jelenleg a Biztonsági Tanács elnöki tisztét tölti be —, hogy egyezzen bele az azonnali légi utánpótlás végrehajtásába. A burmai hatóságok emberiség elleni bűncselekmény elkövetésében vétkesek, és mi nem nézhetjük tétlenül, hogy bűnelkövetésüket tovább folytassák. És bár belátom, hogy az ejtőernyővel ledobott utánpótlás nem a legmegfelelőbb módja a segélyek egy országba juttatásának — inkább felkészült segélymunkásoknak kellene a segítséget szétosztaniuk —, de ez még mindig jobb, mint a semmi. Ezért kérem, szerezzünk segítséget, és jussunk be az országba, most azonnal! Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, szeretnék csatlakozni az előttem felszólalókhoz, akik őszinte részvétüket fejezték ki a veszteséget elszenvedett családoknak, miután a halálos Nargis hurrikán több tízezer áldozatot követelt Burmában (Mianmar). Szeretném továbbá együttérzésemről biztosítani azt a több százezer embert, akiknek megélhetése a természeti katasztrófa következtében kérdésessé vált, akik elvesztették otthonaikat. Értékelem azt a gyorsaságot, amellyel az Európai Bizottság felajánlotta segítségét, valamint Michel biztos úr gyors közbelépését. A burmai kormány és a burmai hatóságok magatartását azonban elfogadhatatlannak tartom. Embertelen és kegyetlen volt az a mód, amiként megakadályozták, hogy saját népük — a borzasztó katasztrófa áldozatai — a külföldi humanitárius segítséghez hozzájusson. Felszólítom a burmai kormányt és a burmai vezető tisztviselőket, hogy korlátozás nélkül nyissák meg határaikat a külföldi segélyek előtt, és tegyék lehetővé a külföldi humanitárius szervezetek munkatársainak és segélyeinek bejutását az országba! Felhívom továbbá Kínát, Indiát, Szingapúrt, és a térségben lévő többi országot, így az ASEAN tagállamokat, hogy érvényesítsék befolyásukat Burma meggyőzésére a külföldi segítség beengedése érdekében. Nincs olyan ország a világon, amelyik képes lenne egyedül megbirkózni ilyen nagyságú természeti katasztrófával. Marios Matsakis (ALDE). – Elnök asszony, Burmában, a végzetes ciklon után kialakult helyzet tragikus, és napról napra romlik. Akik túlélték a ciklont, most a betegségek és az éhhalál veszélyének vannak kitéve, nincs menedékük, és megfelelő orvosi ellátás hiányában szenvednek. A Burmában hatalmon lévő katonai diktátorok, azonban továbbra is közönyösek a jelentkező igényekkel szemben, aziránt, hogy az áldozatok minél sürgősebben segítséget kapjanak. A szívtelen katonai tábornokokat jobban érdekli a hatalom megtartása, mint a katasztrófa túlélőinek sorsa. A burmai rezsim viselkedése korábban is elfogadhatatlan és megengedhetetlen volt, és ez nem változott. A nemzetközi közösség, és legfőképp az EU, Michel biztos úrral az élen, mindent megtett, hogy jobb belátásra bírja a juntát, de a kívánatos eredmények nélkül. Véleményem szerint, nincs más megoldás, mint valamilyen szinten kikényszeríteni a segítség eljuttatását a katasztrófa sújtotta területekre. Ez a vállalkozás megkezdhető az ENSZ gyors beleegyezését követően, a szükséges logisztikai hátteret pedig a megfelelő katonai hadtáprendszer biztosíthatják. Ennek során szorosan együtt kell működni más országokkal, mint például az USA-val. Ez valóban egy rendkívüli, végső esetben alkalmazandó lépés, amelyet — megítélésem szerint — elkerülhetetlen megtennünk több ezer ártatlan élet megmentése érdekében. Egyszerűen nem nézhetjük tovább tétlenül a burmai nép szenvedését és nyomorát. Frithjof Schmidt (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, a burmai válság méretei ijesztők: 100 000 halott, 200 000 eltűnt, és több mint kétmillió fedél nélkül maradt ember, egy 54 millió lakosú országban. Az Irrawaddy deltája Burma legjelentősebb rizstermelő területe, mely kulcsfontosságú szerepet játszik az

79

80

HU


élelmiszertermelésben. A szökőár 22 mérföldnyi mélyen hatolt be a szárazföldön, elárasztva a földeket és azok nagy részén jelentős mérvű szikesedést okozva. Másként fogalmazva, a jelenlegi humanitárius katasztrófát rövidesen súlyos élelmiszertermelési válság súlyosbítja az Irrawady deltájában. Burma népének rendkívül gyorsan a nemzetközi közösség azonnali, és hosszú távú segítségére van szüksége. Sajnálatos, de ezt a segítséget, történjen bármi, a tábornokok akarata ellenére kell megvalósítanunk. A Burmában kialakult helyzet példa nélküli botrány a nemzetközi kapcsolatok történetében: van egy kormány, amely akadályozza a népének szóló rendkívüli segélyek eljuttatását. Egy csapat, immár több évtizede Burmát uraló paranoiás, vérengző katona tartja túszként a ciklon áldozatait. Múlt szeptemberben, a buddhista szerzetesek népszerű demokráciapárti mozgalmának megmozdulását verték le keményen. Több ezer embert megöltek vagy elraboltak, most pedig ezrek haldokolnak, mert a kormány blokkolja a segélyeket. A népnek szóló segélyek elfogadásának visszautasítása egyenlő az emberek megölésével. Ennek a gyilkos rezsimnek az ENSZ feketelistája élén van helye, a junta tagjainak pedig a Nemzetközi Büntetőbíróság vádlotti padján. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Az emberiség még nem tudja, miként előzze meg egy természeti katasztrófa tragikus következményeit. A diktátorok által kormányzott országokban — és erre példa a burmai nemzet szenvedése — a következmények még jóval súlyosabbak. Burma népe szenved egyrészt a ciklon, másrészt pedig, a hatalmon lévő katonai rezsim magatartása miatt. A kormányzó burmai tábornokok kegyetlensége egyértelművé vált akkor, amikor — tudván, hogy maguk képtelenek a népnek segíteni — megtagadták a burmaiak számára életmentő nemzetközi segítséget. Ez a döntés felér a nemzet egésze ellen elkövetett előre megfontolt bűncselekménnyel. Az egyre terjedő nemzetközi elítélés ellenére, a burmai tábornokok kitartanak eddig követett útjukon. Úgy tűnik, hogy a humanitárius segély a katonák, vagy azok családjai kezében köt ki, esetleg értékesítik azt. Ugyanakkor, az éhínség és a betegségek terjedése miatt, most még sürgősebben szükség van erre a segélyre, mint korábban. Különös figyelmet kell fordítani a burmai árvák helyzetére, hiszen egyre több jel utal arra, hogy emberkereskedők keresik az árvákat, akiket aztán — szexrabszolgaként — a világ különböző területein található bordélyházaknak adnak el. Az emberi jogokat tiszteletben tartani nem csak annyit tesz, hogy a nemzeti hatóságok tartózkodnak a kínzástól, a gyilkosságtól, és a letartóztatásoktól. A segítségnek a katasztrófa áldozataitól való megtagadása, vagy annak szándékos akadályoztatása felér a népirtással. Colm Burke (PPE-DE). – Elnök asszony, szeretném megköszönni Biztos úrnak ezen ügyben végzett eddigi munkáját. Most már világos, hogy a május 2-án és 3-án, Burma déli részén pusztító ciklon következtében 125 000 ember vesztette életét. Az ENSZ becslései szerint több mint 2,4 millió embert közvetlenül érintett a tragédia. Sokuk súlyosan megsérült, és az élelem, valamint a tiszta víz hiánya miatt valószínű a járványok kitörése is. Talán ez már be is következett. Példátlan, ahogy a katonai junta politikája akadályozza a humanitárius segélyszervezetek képviselőinek eljutását a katasztrófa sújtotta területekre. Ezek a képviselők, és az őket delegáló szervezetek megfelelő szakértelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy átfogó, sok emberen rövid időn belül segíteni tudó segélyakciót hajtsanak végre. Valóban hasonló embertömeg halála kell ahhoz, hogy a katonai rezsim beengedje a segélyszervezeteket? Az EU, Kína, India, az összes délkeleti-ázsiai nemzet, és az ENSZ együttes erővel képes lesz rákényszeríteni a burmai hatóságokat a korlátozások feloldására. Csak együttműködésünk révén leszünk képesek elérni e korrupt kormány gondolkodásának megváltozását. A változások kikényszerítése érdekében, céljainkhoz mindenekelőtt Kínát és Indiát kell felsorakoztatnunk. A ciklon pusztítása óta 18 nap telt el. A nemzetközi közösségnek továbbra is azon kell lennie, hogy a katasztrófa által érintettek mindegyikéhez eljusson élelem, tiszta víz, és orvosi ellátásban részesüljenek, illetve menedéket leljenek. Gyakoroljunk továbbra is nyomást a burmai vezetésre, és kényszerítsük azt arra, hogy tegye lehetővé a nemzetközi segélyszervezetek munkájának folytatását. Minden EU ország, de maga az EU is gyakoroljon diplomáciai nyomást. Ez az egyik terület, ahol azonnal cselekedni kell. Nem telhet el újabb 18 nap mielőtt lépnénk, most kell a korlátozásokat felszámolni. Thijs Berman (PSE). – (NL) Két héttel a szerencsétlenség után, a burmai nép egy része végre rizshez, babhoz és gyógyszerekhez jutott. Ez a segítség azonban nem éri még el az áldozatok egy negyedét sem. Nem beszélve arról, hogy a junta hibájából mindez borzasztóan későn érkezett. Az ENSZ Világélelmezési Programja szerint

21-05-2008

21-05-2008

HU


a legsúlyosabban érintett 750 000 közül, sikerült rizzsel és babbal ellátni 212 000 embert. Szükség van egy különleges ENSZ segélyalapra, amint azt a szociáldemokraták szorgalmazták. Hálás vagyok a Bizottságnak értékes burmai és brüsszeli erőfeszítéseiért. Azonban, még milliók vannak magukra hagyva, éhínségnek, szomjúságnak és betegségeknek kitéve. Ez egyfajta kínzás, ez egyfajta gyilkosság, és teljes kudarc a polgárok védelmére kiterjedő kötelezettség tekintetében. Ezek a cselekmények a népirtás határán vannak, ezért a burmai hadseregnek az emberiség elleni bűntettért kell felelnie. Képviselőcsoportunk szerint, és holnap már a Parlament szerint is, e kérdés a Nemzetközi Büntetőbíróságra tartozik. A Biztonsági Tanács kötelessége nyomozást indítani a rezsim bűneiről. Mi erről a Bizottság véleménye? Mint a burmai helyzet előadója, feltettem magamnak a kérdést: hol húzódik egy ország szuverenitása tiszteletben tartásának a határa? Irak esetében ez a határ jóval közelebb volt. Mikor válik sérthetetlenné az emberi alapjogok tiszteletben tartása, ugyanazon nemzetközi közösség számára? Az emberi jogokba vetett hitet ingatta meg az egész világra kiterjedően az — és ez főként a szomszédos országokra vonatkozik —, hogy elvetettük a burmai kormánnyal való foglalkozás kérdését, s hogy nem voltunk hajlandóak segítséget nyújtani a burmai népnek a tábornokok beleegyezése nélkül. A szuverenitás nem hatalmaz fel arra, hogy elnyomd saját népedet! Ezért fordulok az Európai Unió Tanácsához — és főleg az Egyesült Királysághoz, mint a Biztonsági Tanács soros elnökéhez — azzal a kéréssel, hogy tűzzék ismét napirendre a burmai helyzet kérdését a Biztonsági Tanácsban. Kínának és Oroszországnak meg kell értenie, hogy a helyzet most még szörnyűbb, még súlyosabb, mint közvetlenül a ciklon után. Thomas Mann (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, 130 000 halott és több mint két millió hajléktalan: ez a szomorú valóság Burmában. Ráadásul az egyre gyorsabban terjedő éhínség is fenyeget. Az árvizek hatására a hasmenést okozó baktériumok, mint például a szalmonella, gyorsan terjednek. Nagy a kockázata az olyan betegségeknek is, mint a tífusz, a kolera, a malária és a mocsárláz. Azok a gyermekek, akiknek gyengébb az immunrendszere és gyorsabban kiszáradnak, különösen veszélyeztetettek. A katasztrófa túlélőinek tiszta ivóvízre van szüksége, ezt pedig lehetetlen folyamatosan biztosítani jól felszerelt víztisztítók nélkül. Sürgősen mentőállomásokra van szükség, többek közt azért is, hogy megelőzzük a légzőszervi betegségek terjedését. A katonai junta még mindig nem hajlandó nyugati segélymunkásokat beengedni az országba — ahogyan azt Michel biztos úr határozott felszólalásában megerősítette — és ezzel több tízezer ember életét veszélyezteti. Milyen a felelősségteljes hozzáállás? Az, hogy nyomást gyakorlunk a hágai Büntetőbíróság megkeresésével? Pontosan! Van-e azonban arra is igény, hogy a nemzetközi jogot úgy módosítsuk, hogy humanitárius válság esetén korlátozni lehessen a nemzeti szuverenitást? Ezt nehéz lenne elérni, a kínaiak pedig valószínűleg megvétóznák ezt az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Kína a burmai diktátorok kevés szövetségeseinek egyike. Kínának mégis mindent meg kell tennie annak érdekében — amint az ASEAN-tagállamainak is, amint ezt Hartmut Nassauer kifejtette —, hogy biztosítsák a már régóta készen álló nemzetközi szakember-csapatoknak, valamint a segélyfelszereléseknek az országba való bejutását. Az egyik ok, amiért Mianmar akadályozza a nemzetközi közösség számtalan segélyakciójának végrehajtását, az nyilvánvalóan az, hogy nyomást akar gyakorolni az adományozói konferenciára, sokmilliós forrásokhoz akar jutni, amit majd akarata szerint használhatna fel. Miként a burmai rezsim 2007 szeptemberi, a buddhista szerzetesek forrongásaiban résztvevő békés tüntetőkkel való orcátlan és brutális fellépése, majd az azt követő, több hónapig fenntartott hírzárlat elrendelése tanúsítja, itt parancsuralmi lépésekre került sor, amelyek a népesség érdekei ellen irányultak. A nemzeti szuverenitásnak ilyetén gyakorlása egyáltalán nem vall tisztességes államférfiakra, és teljesen embertelen. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Már több mint 63 000 halott vagy eltűntnek nyilvánított, és két és fél millió hajléktalan az eredménye a ciklonnak, és egy olyan katonai diktatúra kegyetlenségének, amely rosszul vezeti és nyomorgatja Burmát, és amely megakadályozta, hogy a nemzetközi segély elérjen azokhoz, akiknek szükségük volt arra. Micsoda ellentét Kína nyíltságával és gyorsaságával szemben, a szecsuani túlélők megsegítését illetően! Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már nem zárkózhat el attól, hogy felelősségre vonja a burmai katonai juntát, amely felelősséggel tartozik népe védelméért, és ennek megfelelően engedélyezi a nemzetközi humanitárius NGO-knak és szervezeteknek az ország területére lépést annak érdekében, hogy azok segíthessenek az

81

82

HU


Irrawaddy delta elhagyott lakosságán. Attól sem zárkózhat el, hogy a burmai katonai juntát a Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálja az emberiség elleni bűntett vádjával. Ez a Parlament reméli, hogy az európai kormányok nyomást gyakorolnak az ENSZ Biztonsági Tanácsára. Itt az ideje, hogy a BT összes tagja — beleértve Kínát is, amely pedig támogatja a burmai diktatúrát — felvállalja a felelősséget Burma áldozatként megjelenő népéért. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ma, a hónap elején az országon végigsöprő ciklon kapcsán a Burmában kialakult tragikus helyzetről beszélünk. A tragédia végzetes következményekkel járt: több százezer ember életét vesztette, megsérült, megbetegedett és eltűnt, valamint rengetegen veszítették el otthonaikat, és élelemre valamint vízre van szükségük. A tévén keresztül nap mint nap szörnyű jeleneteknek lehetünk tanúi egy olyan országból, melyet a ciklon tönkretett. Itt, lehetetlen közömbösnek maradni. Igaz, hogy az emberiség a mai napig tehetetlen a természeti katasztrófákkal szemben, főleg amikor azok előjelek nélkül következnek be. Burma jelenlegi helyzete azonban más, hiszen tudjuk, hogy az indiai kormány két nappal a közelgő ciklon előtt figyelmeztette Burma vezetőit, úgyhogy tisztában lehettek a veszéllyel. A ciklon ennek ellenére teljes erejével sújtott az ország népére, mert az országot vezető tábornokok nem tartották fontosnak, hogy megosszák a néppel a fenyegető veszélyről szóló híreket. Egy ilyen kormány csak elítélést érdemel. Ezt támasztják alá mostani tettei is, amelyek teljes kudarcról, és a nép iránti közömbösségről tanúskodnak. Mindez egyenértékű az emberi jogok megszegésével. Az uralmon lévő tábornokok okolhatóak azért, hogy hagyták ezt a természeti csapást ilyen mértékű katasztrófává fejlődni. A Burma vezetői által elkövetett bűntettek lajstromában, amely soha nem fog feledésbe merülni, a következők szerepelnek: a nemzetközi segélyszervezetek képviselőinek kitiltása az országból, a segítséget megtagadása azoktól, akiknek arra szükségük volt, továbbá a nemzetközi közösség azon erőfeszítéseinek teljes mérvű figyelmen kívül hagyása, hogy szenvedő embereknek próbáltak segítséget nyújtani. A tábornokok szégyenletes kísérlete, hogy ilyen körülmények között is megtartsák az alkotmányról szóló népszavazást, csak bővíti ezt a listát. Őszintén hiszem, hogy a burmai nép lehető legnagyobb mérvű megsegítését szem előtt tartva, az Európai Uniónak minden lehetséges eszközt — ismétlem: minden lehetséges eszközt — igénybe kell vennie az India, Kína és más ázsiai országok kormányaival való együttműködés kialakítása érdekében, illetve az ENSZ intézményi hálózata maximális kihasználásához. Józef Pinior (PSE). – Elnök asszony, a mai vita során három kérdést szeretnék felvetni. Kezdeném az új alkotmány kérdésével. A mianmari junta azt közölte, hogy a katonapárti alkotmány elsöprő támogatásban részesült azon a népszavazáson, amelyet a számos kritika, és a nemzeti tragédia ellenére is megtartottak. Emberi jogi csoportok elutasították az adott körülmények közt legfeljebb kétes hitelűnek tekinthető, komolytalan szavazást. Az Irrawady-delta területének jelentős részén, valószínűleg, nem is lesz lehetséges megtartani a szavazás május 24-ére kiírt második fordulóját. Másodszor, jelentkezik egy általánosabb probléma a szankciókat, és főképp az EU szankciókat illetően. Valóban használnak ezek? Az általuk legközvetlenebbül érintettek maguk a lakosok. Sok megfigyelő — tapasztalt újságírók, diplomaták, hajdan Délkelet-Ázsiában szolgáló EU-s nagykövetek — azon a véleményen van, hogy Burma ilyetén elszigetelése nem hoz megoldást. Harmadszor, bár nem utolsó sorban, eljött az ideje annak, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa cselekedjen. A BT-nek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a segélyszállítások és a humanitárius szervezetek képviselői korlátlanul beléphessenek Burmába. A segélyeket szállító EU országoknak pedig ahhoz az ellenőrzéshez kell ragaszkodniuk, amely biztosítja, hogy a segítség azokhoz az áldozatokhoz jut el, akiknek arra a legnagyobb szüksége van. Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a rendelkezésemre álló pár másodpercben szeretném felhívni a Ház figyelmét a Save the Children, nemzetközi segélyszervezet önkénteseitől hozzám érkezett vészkiáltására, amely a már korábban keletkezett tragédiát még tovább súlyosbító, közelgő katasztrófa veszélyeire figyelmeztet. Mentőcsapatok jelentették, hogy az Irrawady delta mocsaras területein több mint 30 000 gyermek haldoklik a szűkölködés miatt. Gyermekek, akik túlélték a Nargis ciklont, sok esetben még saját szüleiket is, és akiket most az éhség és vízhiány sújt, vérhasban szenvednek, és akiket kimerített az eső és a hideg.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Biztos úr, ezzel összefüggés a segítség elutasítását követő politika Than Shwe, és katonatiszt partnerei részéről, az őrültséggel egyenértékű. Nincs vesztegetni való időnk! A már jelenlévő alultápláltság, az ivóvíz hiánya, a betegség fenyegető rémképe, valamint a segély hiánya következtében a gyermekek aligha maradnak sokáig életben. Vagy azonnal közbeavatkozunk, vagy osztozunk a felelősségben, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt! Neena Gill (PSE). – Elnök asszony, szeretném megköszönni és megdicsérni Michel biztos úr intézkedését. Ma megtudtuk, hogy a Nargis ciklon két és fél millió burmai életét nyomorította meg, és ahogy azt a Biztos is állította, a helyzetet csak súlyosbította az, a kormány makacsul elutasította a külföldi segélyeket, így a sürgős segítségre szorulók alig egynegyede jutott segélyhez. Ez hihetetlen, és egyben a burmaiak legalapvetőbb emberi jogának megrendítő megtagadása. Sőt, ez a viselkedés a bűnös hanyagság tényét is kimeríti. Nemrég hallottunk arról, a katonai rendszer némi rugalmasságot mutatott. Arra ösztönözném a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezelje óvatosan ezt a rugalmasságot, hiszen mégiscsak olyan rezsim ez, amely könyörtelenül elnyomja saját demokrata-párti mozgalmait. Hangsúlyoznám, hogy rendkívül fontos, továbbra is gyakoroljunk nyomást a juntára annak érdekében, hogy valamennyi, az ilyen helyzetek kezelése terén tapasztalatokkal, illetve logisztikai háttérrel rendelkező ENSZ-szervezet bejuthasson az országba. Különösen nyugtalanítónak tartom, amint erre Biztos úr is célzott, hogy a gyermekek szenvednek a legtöbbet. Az UNICEF-nek ezért, mindenképpen be kell jutnia az országba, hogy enyhítsen a betegségek és az éhínség fenyegetésén. Végül, felszólítom a Burmára befolyást gyakorolni képes országokat, mindenekelőtt a szomszédos, az EU-val partneri viszonyban lévő államokat – Indiát, Kínát és az ASEAN-országokat – bátorítsák a juntát a külföldi segítség elfogadására. Felszólítom továbbá a Bizottságot, de másokat is, hogy világosan értessék meg a juntával, az ország válságából kivezető egyetlen út a demokrácia és a külvilággal való kapcsolatteremtés lehet. Remélem, Michel biztos úr meg tudja majd válaszolni a következő kérdéseket: “Hogyan tovább?” és “Hogyan haladjunk előre?”. Mario Mauro (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Michel biztos úr által leírt küldetés kudarca – akinek ezúton is köszönöm teljes őszinteségét – értésünkre adja, hogy jelen pillanatban miként érdemes a humanitárius beavatkozás eszméjére támaszkodva a burmai, de a kínai hatóságokkal is kapcsolatainkat erősíteni. Segíthet bennünket az, hogy a kínai hatóságok másfajta érzékenységet tanúsítanak most, a Kínában nemrég bekövetkezett pusztítások és katasztrófák nyomán. Ha a kínaiakhoz fűződő kapcsolatokat erősítjük, talán a humanitárius segítség előtt is megnyitjuk a kapukat, sor kerülhet a közvetlen légi utánpótlás számára tiltott repülési övezet mellett egy valóságos humanitárius légifolyosó rendelkezésre bocsátására. A Tanács számára is lenne egy kérdésem: az Európai Uniónak van képviselője Burmában. Miközben köszönjük Michel biztos elkötelezettségét, és azt, hogy ellátogatott az általa a kiábrándultság területének nevezett vidékre, mi is pontosan képviselőnk célja? Mit remél elérni? Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, emberileg a legfontosabb, hogy a nemzetközi humanitárius segélyt eljuttassuk azokhoz a milliókhoz, akiket már-már a pusztulás fenyeget. Elsősorban a katonai junta felelős ezért, mert elmulasztotta figyelmeztetni a lakosságot a közelgő ciklonról, és másodszor, mert megakadályozza a humanitárius segély bejutását az országba. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy ezt az emberiség elleni bűntetteket elkövető társaságot Hágába, a Nemzetközi Büntetőbíróság elé vigyük. Ehhez azonban koncentrált nemzetközi erőfeszítés szükséges. Addig is minden lehetséges eszközzel nyomást kell gyakorolni a burmai vezetőkre és szövetségeseikre, beleértve Kínát is, hogy még az önmaguk által hirdetett újjáépítést megelőzően jussanak túl a humanitárius segítségnyújtás szakaszán. Glyn Ford (PSE). – Elnök asszony, Burma tragédiáját csak súlyosbította, hogy a katonai junta ellenezte a segélyek és a segítség leszállítását. Az Okiwanán állomásozó, a thai partok mentén véletlenül tevékenykedő amerikai erőknek több mint jelképes segítségét utasították el. Miközben már a katasztrófa első szakaszában több százezer ember vesztette életét, ez a szám többszörösére nőhet a segély visszautasítása, és így a járványok kitörése feletti ellenőrzés lehetőségének elveszítése miatt. Az Oxfam becslései szerint, a jelenlegi körülmények közt, a veszélyben levő emberek száma meghaladja a kétharmad milliót. Arra kell ösztönöznünk mindenkit – a kínaiakat, az Európai Uniót, a szomszédos országokat –, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolják a burmai rezsimre, bízva abban, így sikerül elérni álláspontjának

83

84

HU


rugalmasabbá válását, kapuinak megnyitását a segélyek, és a jelenleg Bangkokban és Thaiföldön várakozó segélyszemélyzet előtt. Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Köszönetet mondanék a vitában résztvevőknek, akiknek felszólalása alapján arra következtetek, hogy a Parlamentben általános egyetértés mutatkozik néhány lényeges elemet illetően, és amelyek megegyeznek a Tanács Burma helyzetéhez kapcsolódó megfontolásainak lényegi tényezőivel. Felettébb nyugtalanítónak találjuk Burmában a humanitárius helyzetet. Másrészt, foglalkoztat bennünket a burmai hatóságok felelőssége a pusztító ciklon következményeinek kezelési módját, és ebben a tekintetben a humanitárius segélyeknek a leginkább rászorultakhoz való eljuttatása kérdését illetően is. Hangsúlyoznám, hogy az Európai Tanács elszántan folytatja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a humanitárius segély eljusson azokhoz, akiknek szükségük van arra. E cél elérése érdekében minden eszközt, minden rendelkezésre álló lehetőséget igénybe veszünk. Elsődlegesen is a sajátjainkat. A Tanács nevében ismét szeretném elismerésemet és támogatásunkat kifejezni Michel biztos úr erőfeszítéseit illetően. Emellett az Európai Unió folytatja erőfeszítéseit az ENSZ, valamint a regionális szervezetek – mint például az ASEAN – keretein belül is. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ASEAN-külügyminiszterek tegnapelőtti értekezlete előtt az Európai Unió demarche-ot juttatott el az ASEAN-államokhoz, melyben kifejtette elvárásait és javaslatait a Burmában kialakult helyzettel kapcsolatban. Május 19-én, a szingapúri ASEAN-tárgyalásokat követően bíztató elemeket tartalmazó nyilatkozat érkezett. Ezekből sorolnék most fel egy párat. Először, az ASEAN-külügyminiszterek beleegyeztek egy humanitárius koordinációs rendszer felállításába, az ASEAN védnöksége alatt. Másodszor, a burmai hatóságok, vagyis Mianmar, beleegyeztek az ASEAN-országok orvosainak csoportjai által megtestesített segítség elfogadásába. Végül, harmadszor, a burmai vagy mianmari hatóságok készségüket fejezték ki aziránt, hogy a katasztrófa következményeinek orvoslása érdekében befogadják a nemzetközi és regionális szervezetek szakértői segítségét. Megemlíteném még az ASEAN-országok és az ENSZ együttes döntését egy donorkonferencia összehívására, amelyre május 25-én, vasárnap kerül sor, Rangoonban. Végezetül, hálámat szeretném kifejezni a mai vita során elhangzott véleményekért. Biztosíthatom Önöket, hogy hasznosítani fogjuk azokat az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa hétfői ülésére való felkészülésünk során. Köszönöm. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, természetesen megértem és teljes mértékben azonosulok a Házban általában tanúsított érzelmekkel, a bírálat és csalódottság megnyilvánulásaival. Szinte minden felszólaló feszegette a Biztonsági Tanácshoz való fordulás, az oltalom felelőssége fogalmának, vagy a beavatkozáshoz való jog kiterjedésének kérdését, érintette a nemzeti szuverenitás határait, és a szankciókat általában. Ugyanis ez az, amiről itt szó van. Szeretnék azonban a nemzetközi közösség rendelkezésére álló eszközökről szólni, amelyek segítségével megvalósítható mindaz, amit említettek, így az érintett elveknek tiszteletben tartása is. A kérdés némiképpen összetett, hiszen felveti a nemzetközi humanitárius törvény tiszteletben tartásának komoly problémáját is. Az Európai Bizottság és a Parlament már eldöntötte, hogy konkrét esetek kapcsán e témáról szeptemberben tárgyalnak. Látszik, hogy széleskörű az egyetértés a helyzetértékelést illetően: egyetértünk abban, hogy a mai helyzet elfogadhatatlan, egyetértünk abban, hogy az embertelen, és egyetértünk abban, hogy jobb hozzáférést kellene biztosítanunk, és így tovább. Azt javaslom – és ez nyilvánvalóan személyes véleményem –, hogy rövidtávon támaszkodjunk, vagy legalábbis hozzuk ki a maximumot abból, amit a Ban Ki-moon főtitkár kezdeményezte, az Európai Unió és az ASEAN-országok részvételével rendezett donorkonferencia nyújtani tud, és ennek a kezdeményezésnek vagy indítványnak keretében nevezzünk ki egy közös EU/ASEAN koordinátort. Ez a rövidtávú teendő. Ez egyértelműen nehéz feladat lesz. Ha a nemzetközi közösség valamilyen szinten következetességet szeretne tanúsítani, akkor – abban az esetben, ha a két kezdeményezés egyike sem hozza meg a várt eredményt – akkor sem sugallhatjuk azt, hogy semmi mást sem tehetünk. Ekkor majd a nemzetközi közösségnek, legyen bár szó az ENSZ-ről, vagy más intézményekről, némiképpen eltérő eszközökre kell koncentrálnia.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ezt azért mondom, mert – és itt be is fejezem –nyilvánvalóan mindenek között, bizonyos tekintetben az a legzavaróbb dolog, ha hiteltelenné válik, vagy legalábbis meginog a beavatkozáshoz kapcsolódó erkölcsi kötelességünk, a polgári védelem kötelme eszméjének alkalmazása. Hiszen az elvi nyilatkozatokon túl is, mi mindent azért teszünk, mert így érzünk, ez a kultúránk, ez a demokráciáról és az emberi jogokról kialakított képünk, és mert állnak a rendelkezésünkre olyan eszközök, amelyeket politikailag képesek vagyunk felhasználni. Ez az igazság. Ez az a politikai bátorság, melyet keresnünk kell. Mivel nagyon egyszerű azt mondani: “tegyünk valamit, küldjük ezt, kényszerítsük őket arra, csináljuk ezt, csináljuk azt…”. Igen, mindez rendben van, de hol vannak ehhez az eszközök? Képesek-e és hajlandók-e országaink politikailag felvállalni a végső következményeket – így az erőszak alkalmazását, ha szükséges – és képesek vagyunk-e így cselekedni? Ez a valódi kérdés. Egyetértek mindennel, ami itt elhangzott, de le kell vonnunk álláspontunk végkövetkeztetéseit. Hadd magyarázzam el, miért érzem úgy, hogy e vitának két oldala van! Ott az általános vita, amikor mind egyetértünk, és ott van egy közvetlen teendő. Úgy vélem, ez utóbbi azt jelenti, hogy teljes mértékben támogatnunk kell az ENSZ-főtitkárt, a lehető legkedvezőbb tárgyalási pozícióba kell hoznunk, és lehetővé kell tennünk, hogy minél jobb kihozzon saját kezdeményezéseiből. Többé-kevésbé ez az, amit javasolnék. Kétlem, hogy bármiféle nyilatkozatok, fenyegetés, vagy kemény beszéd, amit néha itt és ott tapasztalunk – még ha szükséges is – megváltoztatná a helyzetet. Sajnos nem hiszek ebben. Ezért gondolom, hogy csatlakoznunk kell Ban Ki-moon főtitkár két kezdeményezéséhez, és mindvégig ki kell tartanunk azok mellett. ELNÖKÖL: MRS MORGANTINI alelnök Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 103(2) cikkének megfelelően. A vita lezárul. A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142 cikk) Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) A burmaiakat ért szörnyű tragédia mélységesen megrázott. Aljasnak tartom, hogy az országot drákói módon kormányzó tábornokokat hidegen hagyja a pusztító Nargis ciklon áldozatainak száma, amely tovább növekedhet az ivóvíz, élelem és orvosi ellátás hiánya miatt. Nem tudom megérteni az olyan embereket, akik figyelmen kívül hagyják a népüket ért csapást, és teljesen elszigetelik Burmát, miközben nyilvánvaló, hogy az ország maga, egyedül, nem lesz képes megbirkózni a helyzettel. A hatalom önteltsége úgy tűnik, nem ismer határokat. Egy ilyen rendkívül válságos helyzetben, az állam szuverenitásának kérdése embertelen fogalomnak mutatkozik. Az Oxfam nevű humanitárius szervezet arra figyelmeztetett, hogy abban az esetben, ha a segítség nem jut el sürgősen az érintettekhez, az áldozatok száma a másfél milliót is elérheti. Az ENSZ szerint több mint két millió embert érintett a szerencsétlenségben, s ezeknek az embereknek segítség kell. Ezek riasztó tények, és nekünk gyorsan állást kell foglalnunk. Nem várhatjuk tétlenül, hogy az éhség még több ember halálát okozza. Megszavazom az Európai Parlamentnek a Burmában kialakult tragikus helyzettel foglalkozó határozatát. Meggyőződésem, hogy most az EU nem tanúsíthat közömbösséget, hanem minden elérhető eszközt a burmaiak számára elérhetővé kell tenni. Tekintettel a katasztrófa súlyosságára, az EU kényszerítő intézkedéseket is alkalmazhatna, hiszen a “nemzeti hatóságok egyértelműen képtelenek népük népirtással, háborús bűntettekkel, etnikai tisztogatással és emberiség elleni bűntettekkel szembeni megvédésére”.

11. Természeti katasztrófa Kínában (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a kínai természeti katasztrófa kapcsán. Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Komoly aggodalommal követjük a Kínában bekövetkezett végzetes földrengés fejleményeit, amely az ország egy jelentős részén — legfőképp Szecsuan tartományában — pusztított.

85

86

HU


Becslések szerint a földrengés körülbelül 10 millió embert érintett. A halálos áldozatok száma egyre csak nő — jelenlegi becslések szerint elérte az 50 000-et — míg a remény, hogy túlélőket kimentsék a kőtörmelék alól, halványul. Ez valóban katasztrófa. Talán lehetséges lenne több életet megmenteni, ha a mentőcsapatok bejuthatnának az érintett területekre, de ezt objektív nehézségek, valamint a megfelelő felszerelés hiánya akadályozzák. További nehézséget jelentenek a földrengés által sok védőgátban okozott károk, amelyek következtében Szecsuan tartományban a túlélőket az árvíz veszélye is fenyegeti. A kínai kormány olyan alapvető felszereléseket kért, amelyek a mentőakció során tud hasznosítani. A kínai Egészségügyi Minisztérium azzal számol, hogy további gyógyszersegélyre, és korszerű orvosi felszerelésre lesz szükség, hiszen a túlélők közti sok sebesültet is megfelelően kezelni kell. A most kivitelezett segélynyújtás kiterjedése kivételesen nagy. Már 12 tonna segélyt dobtak le légi úton az érintett területek gondjainak enyhítésére. Rengeteg helikopter érkezik mentőcsapatokkal és segéllyel az országba. A helyi hatóságok képviselői azt nyilatkozták, hogy jelenleg főleg takarókra, sátrakra, élelemre és műholdas telefonokra van szükségük. Amint azt tudják, és amint az ma már említést nyert, a Tanács rendkívüli ülést hívott össze múlt kedden. Akkor, a legőszintébb részvétünket fejeztük ki a kínaiak felé a halálos áldozatok rettentő magas száma, és a bekövetkezett mérhetetlen pusztítás miatt. Üzenetünkben mély együttérzésünkről biztosítottuk azokat, akik közeli ismerőseiket veszítették el a katasztrófa során, akik maguk is megsérültek, vagy akik súlyos kárt szenvedtek tulajdonukban. A nemzetközi közösség gyorsan reagált, és segítséget ajánlott Kínának. Kína ezt egy, a Külkereskedelmi Minisztérium által kiadott levélben hivatalosan is elfogadta. Számtalan külföldi csoport — köztük japán, tajvani, koreai és ausztrál csoportok — már a helyszínen vannak, vagy éppen oda készülnek. Az Európai Unió segítséget kíván nyújtani a katasztrófa által sújtott lakosságnak. Az Európai Bizottság, valamint a legtöbb tagállam, határozottan válaszolt az érintett lakosság szükségletei láttán, és készen állnak a további segítségnyújtásra is. Köszönöm. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, szeretnék Önnek is köszönetet mondani, amiért napirendre tűzte a kínai Szecsuan tartományban a május 12-én bekövetkezett földrengés következtében kialakult humanitárius helyzet kérdését. Barroso elnök úr, Ferrero-Waldner asszony, és jómagam, részvétünket fejeztük ki, és hangsúlyoztuk az európaiak készségét, hogy segítsék a kínai népet. A kínai hatóságoknak — mindenekelőtt a hadseregnek — a mozgósítása gyors és nagyarányú volt. El kell ismerni, hogy hatékonyan kezelték a válságot, és ezért kiérdemlik elismerésünket. A kár nagyságára és a szükségletekre való tekintettel, a kínai kormány május 13-án nemzetközi segítséget kért, az EU pedig erre gyorsan válaszolt. A Bizottság az ECHO humanitárius ügyekkel foglalkozó szakemberét küldte egy hétre az érintett területre. Május 16-án, a szakértő jelentését követően, a Bizottság egy kétmillió eurós sürgősségi segélyről szóló határozatot fogadott el. Ez lehetővé teszi a Vöröskereszt számára, hogy sátrakat, takarókat, ivóvizet, alapvető dolgokat szállítson a helyszínre. A Bizottság polgári védelmi szervezetének koordinálást és kárfelmérést végző csoportja is ott van Chengduban. A csapat kapcsolatban áll a helyi hatóságokkal, hogy minél gyorsabban eljuttatathassák az európai segélyt a rászorulóknak. A tagállamok szintén gyorsan reagáltak a Vöröskereszt Szövetség segélyhívására, és sürgősségi felszerelést, kutató-, és mentőcsapatokat küldtek. Összességében, az uniós hozzájárulás már meghaladja a tízmillió eurót. Az Európai Bizottság, a Felügyeleti Tájékoztatóközpont, és a Válságplatform együttműködnek egymással, folyamatosan tájékoztatják a tagállamokat és Kínát az uniós segítségről. Megjegyezném, hogy a kínai hatóságok szigorúan ellenőrzik a nemzetközi csoportoknak a helyszínre utazáshoz kapcsolódó engedélyét. Értékelésünk alapján a legnagyobb igény a következők terén mutatkozik: víz és közegészségügyi ellátás, ideiglenes menedék, létszükségleti termékek, gyógyszerek és orvosi felszerelések. Sajnos, a gyakori és erőteljes utórengések akadályozzák a mentőtevékenységeket. Aggodalomra leginkább az ad okot, hogy az olyan létfontosságú infrastrukturális elemek, mint a gátak, töltések vagy a villamos-erőművek összeomolhatnak, esetleg összedőlhetnek, és ezzel újabb humanitárius katasztrófát idéznek elő.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a képviselőcsoportom támogatja azt, hogy a Tanács és a Bizottság részvétét fejezte ki a kínai népnek, a május 12-én bekövetkezett borzalmas földrengés okán. Minden szimpátiánk azoké, akik a földrengés következtében gyászban vannak, vagy megsérültek. Örömmel fogadjuk, hogy a kínai hatóságok azonnal intézkedtek a segélyezés beindításáról, és a kínai kormány hajlandó volt a külföldi segítséget elfogadni. Hadd adjak hangot reményünknek, hogy ez így marad a jövőben is, elősegítve, hogy a segélyek hatékonyan eljuttathatók legyenek rendeltetési helyükre. Elégedettséggel tölt el az is, hogy ebben az esetben a kínai kormány engedélyezte a külföldi sajtónak, hogy részletesen beszámoljon a földrengésről. Reméljük, hogy hasonlóan módon, engedélyezi majd az érintett területeken folyó újjáépítési erőfeszítésekről szóló tudósításokat is. Különösen sajnáljuk, hogy sok diák esett áldozatul, amikor állami iskolák összedőltek. Támogatjuk a kínai hatóságoknak azon kinyilvánított szándékát, hogy kivizsgálják, miért is nem épültek fel földrengés-biztos épületek, és elszámoltassák a felelősöket. Feltétlenül készek vagyunk megadni minden szükséges segítséget a kínai népnek. Pénzügyi erőforrásokra nincs szükségük, hiszen Kína rendelkezik a világ legnagyobb devizatartalékával. Most mindenekelőtt gyakorlati segítség kell, és ezt mi, európaiak, és a tagállamaink, megadhatjuk nekik. Köszönjük a Biztos úrnak az általa kezdeményezett segélyezési intézkedéseket. Támogatunk minden tevékenységet, melynek célja a katasztrófa által sújtott területeken tartózkodó emberek megsegítése, és városaik újjáépítése. Néhányukat talán más területekre kell majd áttelepíteni. Minden segítséget megadunk ennek érdekében is. Itt valóban hatalmas emberi tragédia következett be, és együtt érzünk a katasztrófa sújtotta területeken élő lakossággal, illetve az egész kínai néppel. Libor Rouček, a PSE képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, Biztos úr, Lenarčič úr, hölgyeim és uraim, először is, a Szocialista Párt nevében szeretnék csatlakozni azokhoz, akik őszinte részvétüket fejezték ki a több tízezer áldozat gyászoló családjainak, a Szecsuan tartományt sújtó rettentő földrengés áldozatainak. Szeretném teljes szolidaritásomról biztosítani a több százezer embert, akik földönfutóvá váltak és kénytelenek voltak otthonaikat elhagyni a katasztrófa következtében. Nemrégiben a Burmában kialakult helyzetről vitáztunk és kritikával illettük a katonai junta teljes mértékben elfogadhatatlan viselkedését. Kína, Burmával szöges ellentétben, dicséretet érdemel. Kína azonnal segítséget kért a nemzetközi közösségtől és megnyitotta határait a külföldi segélyek előtt. Akárcsak képviselőtársam, magam is helyeslem a kínai hatóságok nyíltságát, mind nemzeti szinten, mind Szecsuan tartományban. Kedvezőnek tartom, ahogyan a mentés szervezésével foglalkoztak, továbbá ahogyan a kínai és külföldi közvéleményt is tájékoztatták a katasztrófa eseményeiről. Ebbe az őszinte tájékoztatásba beletartozott például az is, hogy a több tízezer áldozaton túl, hírt adtak arról is, harminckét rádióaktivitást kibocsátó létesítmény is a romok alá került. Biztos úr és Lenarčič úr is tájékoztattak minket az Európai Unió által Kínának nyújtott humanitárius segély nagyságáról. Mindkettőjüknek köszönöm azt a gyorsaságot, amellyel a Bizottság és a Tanács reagált az eseményekre, és kérem őket, biztosítsák, hogy az Európai Unió — kínai kérések esetén — továbbra is készen álljon segítség gyors nyújtására, nem csupán a humanitárius segélyek, de az érintett területek újjáépítése terén is. Dirk Sterckx, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Először, a Liberálisok és Demokraták Európáért képviselőcsoport nevében szeretném az áldozatokkal való együttérzésemet kifejezni. Támogatom továbbá a kínai kormány által bejelentett gyászidőszakot is. Hétfőn, mielőtt Strasbourgba jöttem, aláírtam Brüsszelben a kondoleáló könyvet az EU mellett akkreditált kínai képviseleten, a Kínával fenntartott kapcsolatokért felelős bizottság, és gondolom, a Parlament egésze nevében is. Múlt héten a bizottság elnöksége találkozott a kínai nagykövettel, és ő elmondta nekem, milyen nagyra tartja az Európai Parlament támogatását. Hatalmas és súlyos katasztrófával állunk szemben. Több tízezer ember vesztette életét, vagy tűnt el, milliónyian váltak hajléktalanná, és még mindig felbecsülhetetlen az anyagi kár. Kínában nem azt tapasztaltuk, amit Burmában, amint ezt már az előző vitában megtárgyaltuk. Itt annak lehetünk tanúi, hogy mindenki, a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig, minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen és mentse, ami még menthető. Itt most egy olyan országot látok, amely nyíltan közvetítette Szecsuan fájdalmát és kétségbeesését, és teszi ezt most is, és őszintén beszél azokról a problémákról, amelyekkel — az ugyancsak vesztességeket elszenvedő — mentőcsapatoknak szembe kell nézniük. Olyan országot látok, amely nyitott a katasztrófa

87

88

HU


áldozatai által előrebocsátott kritikára is, ez pedig olyan ismerős kép, amit magunk is megtapasztalunk itteni katasztrófák esetén. Elnök asszony, a jövő felé kell tekintenünk. Úgy gondolom, Kína nagyon konkrét segítséget kért tőlünk. Látom szolidaritásunk kifejezését, és hálás vagyok a Bizottságnak és a Tanácsnak azért, amit tettek. Kérem őket, továbbra is segítsék Kínát, amennyiben a kínaiak erre kérik őket. A mentési erőfeszítéseket követően hozzá kell látni az újjáépítéshez, és ekkor is képesnek kell lennünk, minden lehetséges segítséget megadnunk. Hosszabb távra kitekintve, azt szeretném kérni, hogy a technikai segítségnyújtás lehetőségére összpontosítsunk, az építési előírásokra, és olyan műszaki megoldásokra, amelyek ellenállóbbá teszik az épületeket ilyen helyzetekben. Talán az is a nemzetközi közösség feladatához tartozik, hogy létesítsen egyfajta korai riasztórendszert, amely figyelmeztetné az embereket a katasztrófák bekövetkeztére. Legalább meg kell próbálni ezt kialakítani, hiszen véleményem szerint, a világ igen sok részén hasznát vehetnénk. Mindenesetre, fontosnak tartom, hogy mi, az Európai Parlamentben, a vita során kifejeztük a kínaiakkal való szolidaritásunkat. Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a borzasztó földrengés, mely után Kína és az egész világ gyászba borult, az első eset, hogy a kínai hatóságok átláthatóan cselekedtek, és nagy erők bevonásával és sürgősséggel reagáltak a drámára, amely tevékenységet az EU, és az egész nemzetközi közösség igyekszik fenntartani. Hallottuk azonban az éles kritikákat is a rossz minőségű kínai épületekkel, főként a legújabb szerkezetekkel, és állami épületekkel, például az iskolákkal kapcsolatban, amelyek iskolások ezreinek halálát okozták, és ahol csak nagyon kevés gyermeket sikerült megmenteni. Ez a katasztrófa rámutat az ország építkezéseinek rossz minőségére, amely igen kényes kérdés Kínában, ahol a nagyobb városokban milliókat lakoltattak ki olyan döntő fontosságú események előtt, mint amilyen például az Olimpia is. Más, korábban már említett egyéb riasztó tényezők is súlyosbítani látszanak a drámai helyzetet: a Zipingpuban levő vasbeton-gáthoz hasonló hidraulikus berendezések ellenálló képessége még a legkomorabb feltételezéseket sem teszi kizárhatóvá, a folyás irányában élő 600 000 ember számára. A földrengés kárt tett 391 víztározóban is. Egyelőre kevés információ áll rendelkezésünkre a Szecsuan tartomány északkeleti részén található plutónium-dúsítókról, pedig ezek nagyon közel fekszenek a rengések epicentrumához, és ez rettentően nyugtalanító. A kínaiak még mindig némi homályos fátyollal borítják e témát, minden hivatalos nyilatkozat a nép megnyugtatását szolgálja, és így felvetődik a kérdés, hogy nem lenne esetleg jó ötlet egy független, nemzetközi felmérést végezni ilyen létfontosságú kérdések ügyében? Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Európa — humanitárius és politikai okokból egyaránt — adjon meg minden lehetséges támogatást Kínának. Jómagam is a Ház azon tagjai közé tartozom, akik erősen ellenzik Kína Tibettel és a keresztényekkel szembeni barbár politikáját. Úgy gondolom továbbá, hogy határozottan kell reagálnunk a Tajvannal szembeni agresszióra is. Másfelől azonban, meg kell ragadnunk minden lehetőséget annak egyértelművé tételére a kínaiak felé, hogy a vezetőiknél felvetett kéréseinket nem az országukkal és hagyományaikkal szembeni ellenérzéseink motiválják. Bizonyítanunk kell, hogy a baráti partnerség egy elérhető lehetőség, és kialakításához most kiváló alkalom kínálkozik. Széleskörű segítséget kell nyújtanunk az áldozatoknak, és teljes mellszélességgel el kell köteleznünk magunkat a mostani katasztrófát követő újjáépítésben való részvétel mellett. Nagy hiba volna kihagyni ezt a lehetőséget, hogy Európa és Kína között bizalmi kapcsolatot létesítsünk. Patrick Louis, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a természeti csapások mindig elszomorítanak minket, hiszen rengeteg áldozatot követelnek, mint arra nemrég Kínában és Burmában láthattunk példát. E tragédiák az emberi élet értékére, és a természettel szembeni tehetetlenségünkre hívják fel a figyelmet. Szeretnénk együttérzésünkről biztosítani mindazokat, akik természeti vagy politikai katasztrófa áldozatai. A politikusok egyik célkitűzése megakadályozni, hogy népüket bármiféle szerencsétlenség sújthassa. Ha a természeti katasztrófákat megakadályozni nem is tudják, mindenképpen megkísérelhetik előre jelezni azokat, figyelmeztetni az embereket, és legfőképp, alkalmas prevenciós politikával minimalizálni a kockázatokat. Jó példa erre, hogy Kína prométheuszi infrastruktúrája — a hatalmas gátak és atomerőművek — végül is kitartottak. De vajon meddig? Nem lenne-e célszerűbb kisebb, de nagyobb számú létesítménnyel operálva megosztani a kockázatot, és erősíteni a közvélemény tájékoztatását a szóban forgó kockázatokról?

21-05-2008

21-05-2008

HU


A kínaiak számára a legtragikusabb helyzetet azonban a politikai katasztrófák teremtik. Bár elismerjük a keményen dolgozó, tehetséges kínai nép csodálatos jellemét és kifinomult kultúráját, bírálhatjuk politikájukat anélkül, hogy túlságosan beleavatkoznánk belpolitikájukba. Az „egy gyermek”-politika katasztrofális. Ez érinti a gyermekeket, a nagycsaládos paraszt családokat, amelyeket a lányaiktól való megszabadulásra kényszerít, az elégtelen bevételi forrásokat, amelyek még a földművelés fenntartását és a nyugdíj folytonosságát sem biztosítják, vagy a második gyermeket, akinek Kreón parancsa szerint nem szabadna léteznie. Így sérülnek az emberi jogok ott, ahol a politikai rend nem engedélyezi a szülőknek, hogy annyi gyermekük legyen, amennyit ők szeretnének. Az életet itt nem valódi értékén becsülik meg, csupán haszonelvű funkcióként tekintenek arra. A természeti és politikai katasztrófa azonban egyesül akkor, amikor egy iskola teteje összeomlik, maga alá temetve a vigasztalhatatlan szülők egyetlen gyermekét. Amikor az Olimpiai Játékokra látogató 30 000 újságíró Pekingbe érkezik, időt kellene szakítaniuk arra is, hogy kivizsgálják a felszín alatt milyen is annak a Kínának valósága, mely a hatalom és hatékonyság mindenhatósága miatt elveszítheti az emberbe vetett tiszteletet, tehát egy politikai rend tényleges alapját. Karsten Friedrich Hoppenstedt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a kínai kormány által előírt nyilvános néma gyász perceiben az emberek — az utcákon, buszokon vagy éppen a boltokban —mozdulatlanul álltak, és arcvonásaik nem hagytak kétséget érzelmeik őszintesége felől. Mindez igen különbözött a megszokott, kötelező kollektív szolidaritási megmozdulásoktól. Miért van ez? Mert az állami televíziók éjjel-nappal tudósíthattak, ezáltal felidézve mély döbbenetünket az érintett területeken élők elképzelhetetlen szenvedései láttán. Ezzel Kínában a szolidaritás új értelmezést nyert. Az egyén tisztelete újra érzékelhetővé vált, még a politikai vezetők körében is. Idáig, a nemzeti érdeklődés fő középpontjában Kína gazdasági növekedése, nemrég pedig az Olimpiai Játékok álltak. A jelenlegi katasztrófa fényében azonban ezek szinte eltörpülnek az emberek tudatában. Mit kellene a nemzetközi közösségnek tennie? Ezt a kérdést már valamilyen szinten megválaszoltuk. Most, hogy már segélyfelszereléseket adtunk, mentési terveket dolgoztunk ki, és technikai felszereléseket küldtünk, szükség van a tapasztalatok összegzésére is. Olyan jelentős földrengések tapasztalatait dolgozhatjuk fel, mint az örményországi, amelyben több mint 100 000 ember vesztette életét és egy atomerőmű is megrongálódott; a törökországi, ahol több tízezer ember halt meg; vagy az 1976-os kínai, amelynek során több százezer emberi élet veszett oda. Ki kell használni a kollektív tapasztalatokat, hogy a nemzetközi közösség számára megfelelően alkalmazható gyakorlatot dolgozzunk ki, amelyet akár már Kína javára is alkalmazhatunk. Tudom, már volt szó arról, hogy mi is történhet a gátakkal, és ez késztessen arra bennünket, hogy ellenőrizzük a középületek, kórházak és iskolák földrengésbiztonságát. Sok mindent tehetünk e tekintetben, és megfelelő utasításokkal elérhető a megfelelő szabályok érvényesítése földrengés-biztos szerkezetek építésére. Mint a Kínával fenntartott kapcsolatokért felelős bizottság tagja, természetesen csatlakozom a részvétüket kifejezők előttem felszólaló csoportjához. Edite Estrela (PSE). – (PT) Elnök asszony, Biztos úr, mind sajnáljuk a Kína déli részét sújtó katasztrófát. Több mint 50 000 ember vesztette életét, 4,8 millióan váltak földönfutóvá. Egy emberként állunk az érintett családok mellé. Az Európai Unió azt tette, amit kellett: mozgásba hozta a polgári védelmi mechanizmust, és segítette a kínai hatóságokat. A nemzetközi közösség egységesen nyújtott támogatást. Kína soha ilyen mértékben nem kapott szolidaritási üzeneteket, nem részesült ennyire kézzel fogható támogatásban, ilyen ajánlatban, és ennek magyarázata, hogy most a kínai hatóságok — kivételesen — nem próbálták meg eltitkolni a tragédia súlyosságát. Épp ellenkezőleg: megfelelő tájékoztatással szolgáltak, a nemzetközi sajtó számára hozzáférést engedélyeztek és mindent egybevetve, átláthatóan és hatékonyan cselekedtek, nem úgy, mint Burma. A természeti katasztrófák gyakoriságának a gyökere az éghajlatváltozásban keresendő. Csakis a mi felelősségünk a bolygó felmelegedését megakadályozni. Ezért Kínának is hozzá kell járulnia a széndioxid kibocsátás csökkentéséhez, támogatnia kell az Európai Unió erőfeszítéseit a 2009. decemberi Koppenhágai Konferenciáig kidolgozandó nemzetközi megállapodás elérésében. Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) A kínai média példátlan nyíltsággal tudósított az egy héttel ezelőtt, Szecsuan tartományában pusztító komoly földrengés szörnyű következményeiről. Az országon belül ez a nyíltság az áldozatokkal való példa nélküli szolidaritáshoz vezetett. A harmonikus társadalom előtérbe került. Több tízezer önkéntes jelentkezett. A mentőcsapatok tömegesen érkeztek a katasztrófa által sújtott területekre az ország minden tartományából. A gyakorlati segítségnyújtás rekordot döntött Kínában. Egyszóval, a hatóságok nyíltsága kifizetődött.

89

90

HU


Az európai intézményeknek el kell érniük, hogy a kínai hatóságok a jövőben is ehhez a példa nélküli nyíltsághoz tartsák magukat. Ez mindenképpen érinti a Kínában már felvetett kényes kérdést, nevezetesen, hogy miért is dőlt össze annyi iskolaépület? Kína nyitottságot tanúsított a világ más részeivel szemben is. Így, a kínai kormány például, elfogadta egy japán mentőalakulat küldését. Eközben Tajvan 42 millió eurós segélyt ajánlott fel a földrengés áldozatainak. Őszintén remélem, hogy ez az együttérzés előmozdítja a Kína és Tajvan közti kapcsolatok oly szükségszerű normalizálódását! Teljes szívemből csatlakozom azokhoz a képviselőkhöz, akik mély együttérzésüket fejezték ki a kínai nép mérhetetlen szenvedése láttán, és különösen értékelem, hogy Sterckx úr mindannyiunk nevében aláírta a kondoleáló könyvet a brüsszeli kínai képviseleten. Ezt teljes mértékben helyeslem. Cornelis Visser (PPE-DE). – (NL) Elsőként is, szeretném részvétemet kifejezni a május 12-én Szecsuan tartományában bekövetkezett természeti katasztrófa áldozatainak családja iránt. A kínai hatóságok szerencsére gyorsan cselekedtek a katasztrófát követően. Örömmel fogadtam az Európai Unió lépéseit is. Ezáltal is szeretném támogatni az európai intézményeket, a Bizottságot és a Tanácsot, az általuk követett magatartást illetően. A külföldi segítség kezdeti elutasítását követően Kína végül is megnyitotta határait. Maguk a kínai hatóságok jelentették ki, hogy minden lehetséges segítséget hasznosítani tudnak a katasztrófával való birkózásuk során. Japán, dél-koreai és orosz mentőcsapatok már az érintett területeken tartózkodnak. Ezt a tényt — amint azt is, hogy a szomszédos Szingapúr és Tajvan is segítséget nyújt — kifejezetten bíztatónak találom. A szomszédos országokkal való politikai kapcsolatok nem mindig jók, de az események változást, javulást hozhatnak. Sok figyelmet szenteltek a katasztrófának mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi sajtóban. Örülök annak, hogy a sajtó engedélyt kapott az érintett területekre való belépésre, és lehetősége van azt írni, amit akar. Ezáltal megfelelően tudósíthatják Kínát és a világ többi részét az ott-történtekről. Az átláthatóság fontos a katasztrófáról kialakult kép objektivitása tekintetében, csakúgy, mint a helyszínen szükséges segélyek meghatározásában is. Ez vezet egyben a lakosság nagyobb mérvű bevonásához is. A szabad sajtó és a felelősségteljes kormányzás általában együtt jár. A szabad sajtó időben tudja jelezni a politikai gondokat, s így a politikák kiigazíthatóvá válnak. Tárgyalni kell még továbbá a helyi építkezések kormányzati ellenőrzéséről is. Ezt követően lehet következtetéseket levonni a majdani építkezési tervek számára, illetve ajánlások tehetők az építkezések jobb kivitelezése, és jobb hivatalos szervezés érdekében. A természeti katasztrófák megelőzése, az azokra való felkészülés elsődlegesen kormányzati kötelesség. Ez az európai ország többségében is csak az elmúlt években került ez elismerésre, érvényesítésre. Végezetül arra kérném az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy ha szükséges, járuljanak hozzá a kínai hatóságok és polgári szervezetek szakembereinek kiképzéséhez, hogy azok megfelelő terveket dolgozhassanak ki katasztrófák és válságok kezelésére. Alexandra Dobolyi (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! Az elmúlt hetek természeti katasztrófái a Távol-Keleten minden jóérzésű embert megráztak. Természetes, hogy a világ figyelme ezekre az országokra irányul. Kínával rengeteget foglalkozik a közvélemény: a nyári olimpiai játékok, a kínai elnök tajvani látogatása, a tibeti események, a dalai láma európai körútja és annak fogadtatása, az Európai Bizottság kínai útja mind-mind okot ad erre. De nincs itt az ideje, hogy bojkottról vagy Tibetről beszéljünk. A Szecsuani-fennsíkot romokba döntő majd 8-as erősségű földrengés következtében 50.000 ember lelte halálát és túlélők milliói váltak földönfutóvá, hogy a gazdasági károkról ne is beszéljek. Ezért kérem az Európai Unió minden intézményét, hogy minden emberi segítséget adjunk meg és a humanitárius segélyek folyósítását folytassuk a katasztrófa érintetteinek, ameddig az szükséges. Köszönjük meg a mentőalakulatoknak és a segélyszervezeteknek a segítségét, akik éjjel-nappal dolgoznak az ott élők helyzetének javításáért, és biztosítsuk feltétel nélküli szolidaritásunkról és szimpátiánkról a kínai embereket. Köszönöm szépen. Glyn Ford (PSE). – Elnök asszony, a 7,8-as erősségű földrengés, amelynek epicentruma a szecsuani Chengdu közelében volt, május 12-én, több mint 100 000 ember halálát okozta. Nem tehetünk mást, mint hogy őszinte részvétünkről biztosítjuk azokat a családokat, amelyek rokonokat vesztettek el a tragédia során, s főként azokat, amelyek a szülőket és a gyermekeiket gyászolják. A kínaiak rendkívüli forrásokat biztosítottak a mentési munkálatokhoz, katonákat vetettek be, orvosi személyzetet küldtek a térségbe. Mindez eltért a

21-05-2008

21-05-2008

HU


párhuzamosan zajló burmai tragédiától, amelynek kapcsán néhányan — a polgárok védelmének elvére hivatkozva — javasolták a közvetlen külföldi beavatkozás megfontolását is. Kína örömmel fogadta a külföldi segélyt, beleértve a japán mentőszemélyzetet is, amely jelenleg is a területen dolgozik, továbbá engedélyezte, hogy a kínai és a világsajtó kövesse a földrengés után történteket. Ahogy azt Michel biztos úr már említette, az Európai Unió 10 millió euróval támogatta Kínát. Arra kérjük a Tanácsot és a Bizottságot, hogy további rendkívüli segéllyel, technikai segítségnyújtással, újjáépítési segítséggel álljon az elkövetkező hónapokban, években az érintett területeken rendelkezésre! Józef Pinior (PSE). – Elnök asszony, most van itt az ideje annak, hogy kimutassuk szolidaritásunkat és együttérzésünket Kína iránt. Ezekben a tragikus napokban rengeteg áldozatot láttunk; Kína hatalmas társadalmi tragédiájának lehettünk tanúi. Lenyűgözött a kínai hatóságok — állami vezetők, közigazgatási, tartományi és pártvezetők — magatartása. A kínai állam viselkedése ésszerű volt, ami igen fontos volt ez időben. Ugyanakkor, mint az emberi jogok politikusa, jelentenem kell a Parlamentnek, hogy a Tibeti Központ az Emberi Jogokért és a Demokráciáért állítása szerint május 14-én 55 apácát tartóztattak le. Ez úgyszintén a jelenlegi kínai valósághoz tartozik. A földrengés nem szolgálhat ürügyül az emberi jogok megsértésére. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Tisztelt elnök asszony! A kínai földrengés és az azt megelőző burmai, mianmari ciklon rettenetes tragédiái sokkolták a világ közvéleményét. Példamutató volt a világ országainak reakciója, hogy több mint 2 milliárd dollárnyi segítséget ajánlottak fel Japántól az Egyesült Államokig, Oroszországtól Jordániáig. Az Európai Unió és tagállamai azonnal reagáltak, és pozitív dolog volt az is, hogy a Bizottság 2 millió eurós gyorssegélyt küldött Kínába, és mobilkórházakkal, gyógyszerrel, mentőfelszereléssel, romeltakarító eszközökkel segíti a mentést. Rendkívül tiszteletre méltó az indiai száműzetésben élő tibeti kormány felhívása híveihez, hogy ideiglenesen szüneteltessék a Kína elleni tüntetéseket és adományokkal segítsék a földrengés áldozatait. Magyarország korábban Burmának szánt segélyeit a katonai diktatúra elzárkózása miatt Kínába irányította. Bölcsen járt el a kínai vezetés, amikor Mianmarral ellentétben elfogadta a külső segítséget. Az is nagyon pozitív, hogy a nyilvánosság kezelésében is felelősen járt el Kína, és azt mutatja, hogy lényeges előrehaladás van a demokratikus fejlődésben. Köszönöm a figyelmet. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) A természet ismét bebizonyította, milyen védtelen az ember a komolyabb természeti katasztrófákkal és csapásokkal szemben. Kína a világ legnépesebb országa, gazdasága fellendült, és a polgárok lelkesen készülnek a közelgő Olimpiai Játékokra. Ez a tragikus földrengés azonban feldúlta az országot. Kína népe olyan korábbi természeti csapásokhoz hasonlítja a mostani földrengést, amelyek komoly történelmi változások eredményeztek az országban. Én nem vagyok biztos abban, hogy így kell értelmeznünk ezt a szörnyű eseményt. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy ilyen időkben kell igazán kifejeznünk szolidaritásunkat azzal a sok tízezer mindennapi férfival, nővel és gyermekkel, akik hősiesen tűrik ezt a személyes és nemzeti tragédiát. Ezért helyes, hogy az Európai Unió egyértelműen jelzi a kínaiak felé, hogy a Ház tagjai mellettük állnak, megértik szenvedéseiket, és segíteni szeretnének. A szolidaritás elve mégiscsak az Unió egyik legalapvetőbb értéke. Colm Burke (PPE-DE). – Elnök asszony, Kínának gratulálnunk kell, amiért ilyen jól reagált a katasztrófa keltette kihívásokra. Szeretnék továbbá az Európai Bizottságnak és Tanácsnak is köszönetet mondani, amiért megfelelően kezelték a tragédiát. Pozitív fejlemény Kínában, hogy megnyitották a területeket azok előtt, akik segíteni tudnak. Remélhetőleg a hatóságok a jövőben is így cselekszenek, esetleg más területek érintően is. Engedélyezni azt, hogy a világsajtó szükséges információkhoz jusson, egyértelmű előrelépésről tanúskodik. Szeretném megdicsérni a sajtót is, amiért rámutatott a katasztrófa súlyosságára, a szükséges segítségre. Reméljük, Kína tanul ebből az esetből, és ráébred miként is élhet hatalmával a más rendszerekre való nyomásgyakorlás érdekében. Elsődlegesen Burmára gondolok; arra hogy az ottani rezsim is belássa, szüksége van a világközösség segítségére. Kínában az életek mentése elsőbbséget élvez, fontos hogy mások — így Burmában is a junta — tanuljanak az itteni tapasztalatokból! Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök asszony, szeretném kifejezni őszinte részvétemet azoknak az embereknek, akik szenvedtek és szeretteiket veszítették el a kínai földrengés során. A legőszintébb együttérzésemről

91

92

HU


szeretném biztosítani azokat, akik gyermeküket, feleségüket vagy férjüket vesztették el a katasztrófa következtében. Magam is Kínában tartózkodtam múlt héten, amikor ez a szörnyű szerencsétlenség történt. Pekingben és Sanghajban voltam, és a sanghaji élelmiszer-kiállításon képviseltem a Parlamentet. A katasztrófa hétfőn történt, éppen amikor érkeztem. Azonnal levelet küldtem a Lengyelországban és Brüsszelben tartózkodó kínai nagyköveteknek, melyben kinyilvánítottam részvétemet. Lehetőségem volt a tragédiáról szóló híreket nézni a televízióban, és tudomást szerezni az emberi szenvedés nagyságáról. Tanúja voltam továbbá a nagymértékű segítségnek, melyet hétköznapi emberek, a kormány, és a hadsereg nyújtott az áldozatoknak. Az erőfeszítések mértéke példa nélküli volt Szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak az Uniónak és a tagállamoknak a segítségükért. Megköszönöm továbbá a Háznak is az együttérzést, továbbá azt, hogy e kérdést napirendre tűzte. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is jól jön majd a segítség Kínának. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Úgy gondolom, Kínához két különböző oldalról lehet közelíteni. Az egyik szerint, nyújtsunk segítséget a nemrég bekövetkezett csapás után. Nem cselekedhetünk másképp, erkölcsi kötelezettségünk így tenni. Azon tény, hogy kedvezőbb pénzügyi és gazdasági helyzetben vagyunk, még egy ok arra, hogy segítsünk. Egyszerűen ezt kell tennünk. A második megközelítés lényege, hogy tudatában kell lennünk annak, hogy akkor is segítenünk kell a kínaiaknak, amikor az országot éppen nem sújtja katasztrófa. Az ilyen időszakokban úgy kell segítenünk a kínai népet, hogy az ország vezetőit emlékeztetjük az állampolgárok jogaira, Ezt sokkal nyomatékosabban kellene tennünk! Mindkét helyzetet megfelelően kell kezelnünk! Ez teszi a dolgokat egyértelművé. Hiszem, hogy Kína megérti erőfeszítéseink lényegét, és hálás lesz azokért! Janez Lenarčič, hivatalban levő elnök. − (SL) Úgy vélem, igen fontos, hogy e vitát a Kínában bekövetkezett földrengésnek szenteltük. Egyrészt, hogy kifejezzük őszinte részvétünket a történtek miatt, másrészt, ahogyan azt Grabowska asszony is említette, hogy biztosítsuk Kínát, és annak népét az Európai Unió szolidaritásáról. Különbség észlelhető a vita hangnemében a megelőző vitával való összehasonlításban. Ennek az oka, természetesen, részben a kínai vezetők viselkedésében keresendő. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gyorsan és hatékonyan reagáltak a tragédiára; hogy jelentős nemzeti forrásokat használtak fel, és hogy személyesen a miniszterelnököt bízták meg a segély erőfeszítések összehangolására. Ahhoz, hogy sikeresen kezelni lehessen az ilyen nehézségeket, fontos a megfelelő koordináció, és itt ez egyértelműen érvényesült. A sajtó is folyamatosan tájékoztatta a — nemzeti és nemzetközi — közvéleményt a fejleményekről. Külföldi újságírókat is beengedtek a katasztrófa által sújtott területekre, valamint külföldi szakembereket, információink szerint Japánból érkezőket is. Ezért, úgy gondolom, elégedettek lehetünk azzal, hogy a kínai hatóságok a tragédiával szembesülve, és népük megsegítése jegyében, szervezetten léptek fel, és ezenfelül is, hajlandóak voltak külföldi segítséget is elfogadni, így a mienkét is. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a Tanács továbbra is készen áll a segítségnyújtásra. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Röviden, elnök asszony, biztos lehet benne, hogy figyelembe veszem észrevételeiket, és annyit szeretnék mondani, hogy mi természetesen hajlandóak vagyunk további segélyt nyújtani az eddigieken túl is, az elemzések által kimutatott igényekre alapozottan. Úgy vélem, hogy mindenki örömmel fogadta Kína lépéseit, és azt, hogy a hatóságok nyitottak voltak, főleg ami az országba való bejutást, és az átláthatóságot illeti. Itt elsődlegesen a sajtóra célzok. Szeretnék egy olyan javaslattal foglalkozni, amelyet Flautre asszony vetett fel. A képviselőasszony azt javasolta, küldjünk ki nemzetközi szakemberekből álló csoportot a származékos kockázatok és károk felmérésére, különösen tekintettel a nukleáris létesítmények helyzetére. Úgy gondolom, érdemes ezt az üzenetet továbbadni. Természetesen nincs kötelezettségünk, de jó lenne erről a kínai hatóságokkal párbeszédet folytatni. Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt(1) nyújtottak be az eljárási szabályzat 103(2) cikkének megfelelően. A vitát berekesztem. A szavazásra csütörtökön délben kerül sor.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

21-05-2008

21-05-2008

HU


12. Az uránfegyverek betiltására irányuló világszintű egyezmény (vita) Elnök. − A következő megvitatandó napirendi pont: az Elly de Groen-Kouwenhoven, Angelika Beer és Carolina Lucas által a Verts/ALE képviselőcsoport nevében, Louisa Morgantini által a GUE/NGL képviselőcsoport nevében, Annemie Neyts-Uyttebroeck által az ALDE képviselőcsoport nevében, Ana Maria Gomes által a PSE képviselőcsoport nevében, Ģirts Valdis Kristovskis által az UEN képviselőcsoport nevében, Karl von Wogau és Stefano Zappalà által a PPE-DE képviselőcsoport nevében előterjesztett, a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés (O-0029/2008/rev): az uránfegyverek betiltására irányuló világszintű egyezmény (B6-0153/2008), és az Elly de Groen-Kouwenhoven, Angelika Beer és Carolina Lucas által a Verts/ALE képviselőcsoport nevében, Luisa Morgantini által a GUE/NGL képviselőcsoport nevében, Annemie Neyts-Uyttebroeck által az ALDE képviselőcsoport nevében, Ana Maria Gomes által a PSE képviselőcsoport nevében, Ģirts Valdis Kristovskis által az UEN képviselőcsoport nevében, Karl von Wogau és Stefano Zappalà által a PPE-DE nevében előterjesztett, a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés (O-0030/2008/rev): az uránfegyverek betiltására irányuló világszintű egyezmény (B6-0154/2008). Elly de Groen-Kouwenhoven, szerző. − Elnök asszony, 2007. decemberében az ENSZ Közgyűlése elsöprő többséggel határozatot fogadott el, amely az uránfegyverek felhasználásából eredő egészségügyi következmények vizsgálatát sürgeti a civilek és a katonai állomány körében. Gratulálunk Németországnak, Írországnak és Olaszországnak, amelyek egyedüli NATO-országokként támogatták az ENSZ határozatát. A támogatás oka lehet az a tény is, hogy katonáik közül sokan gyógyíthatatlan betegséggel tértek vissza, illetve gyermekeik később súlyos fejlődési rendellenességgel jöttek világra. Ezért felkérjük az Európai Unió többi tagországát, kövessék példájukat és az ENSZ kérésének megfelelően nyújtsák be egészségügyi jelentéseiket. A DU-t (szegényített urán) a Balkánon, Irakban és Afganisztánban használták. A DU hulladék anyag, amiből rendkívül olcsón lehet fegyvereket előállítani. A becsült globális készlet 1,3 millió tonna. A szervezetben egy mikrogrammnál jóval kevesebb már halált okozhat. A DU a sugárzástól eltekintve is mérgező vegyület. Azokban az országokban, ahol a szegényített uránt tartalmazó fegyvereket használják senki nem tájékoztatja erről a csapatokat vagy a lakosságot. Az Egészségügyi Világszervezet szakértőinek legutóbbi eredményei az ártalmas hatások tekintetében cenzúrázásra kerültek. Sürgetjük, hogy az Európai Unió tájékoztassa a célországok állampolgárait és lakosságát. Felszólítjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a lehető leggyorsabban biztosítsák egy nemzetközi egyezmény létrejöttét. Hogy részletesebb bepillantást nyerhessünk a kérdésbe, eljött az ideje, hogy a Bizottság és a Tanács hozzáférhetővé tegye valamennyi létrejött jelentést és további vizsgálatokat kezdeményezzen, amelyeket a Parlament 2001 óta sürget. Addig is az elővigyázatosság elve alapján megismételjük a DU betiltására irányuló felhívásunkat. Annemie Neyts-Uyttebroeck, szerző. − (NL) Az uránt tartalmazó fegyverek és lőszerek betiltására irányuló világszintű harc részét képezi a fegyverkorlátozásért és leszerelésért folytatott általános harcunknak. Különleges figyelmet fordítunk azokra a fegyverekre és lőszerekre, amelyek kiemelten veszélyesek és ártalmasak civilekre nézve, és amelyek még jóval a konfliktus megszűnte után is ártalmasak maradnak, mint például a taposóaknák, a kazettás bombák és a szegényített uránt tartalmazó fegyverek. Tudom, hogy kissé ironikus egyes fegyvereknél veszélyesebb és ártalmasabb fegyverekről beszélni, de hát ez a helyzet. Ezért összpontosítunk azokra, amelyek az ártatlan civil lakosság körében okozzák a legrosszabb következményeket. 2006 novemberében e Parlament moratóriumot kért erre a fegyvertípusra, azaz a szegényített uránt tartalmazó fegyverekre. Tavaly hazám, Belgium törvényt hozott nem csupán a moratóriumról, hanem az uránfegyverek tényleges betiltásáról, úgy érzem, erre némileg büszke lehetek. Meg szeretném kérdezni a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy milyen intézkedést hoznak a moratórium általánosabbá tétele és egy általános tilalom támogatása érdekében. Továbbá, ahogy az előttem felszólaló már részletesen kifejtette, úgy látszik, hogy az uránfegyverek veszélyes következményekkel járnak az e fegyvereket felhasználó vagy velük érintkezésben álló katonák esetében is. Még ha ez nem is teljesen biztos, üdvös lenne, ha a Tanács biztosítaná, hogy az európai biztonság- és

93

94

HU


védelempolitika keretében folyó műveletekben részt vevő katonák és egyéb személyi állomány ne legyen kitéve ilyen jellegű veszélyeknek. Ezért meg szeretném kérdezni a Tanácstól, milyen intézkedések történnek annak biztosítására, hogy az ilyen műveletekben részt vevő katonák és személyi állomány ne legyenek kitéve ilyen jellegű veszélyeknek, és hogy az ilyen hadműveletek területének lakossága se legyen veszélyeztetve. Hálás leszek a válaszért. Ana Maria Gomes, szerző. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, egy, a londoni The Times-hoz nemrég intézett levélben, kilenc volt brit katonai parancsnok sürgette az Egyesült Királyság kormányát, hogy csatlakozzék a kazettás bombák betiltásáért harcolók kampányához. Ugyanazt az érvelést használták, mint amire a gyalogsági aknákkal összefüggésben történt már hivatkozás: bármennyire hasznos is legyen rövid távon egy fegyver, a katonai gondolkodás szerint az a tény, hogy hosszú távon megkülönböztetés nélkül okoz károkat már elegendő ahhoz, hogy indokolja felelősségteljes fegyveres erők általi felhasználásának felfüggesztését. Ugyanez a logika vonatkozik a szegényített uránt tartalmazó lőszerekre. A Katonaszövetségek Európai Szervezete szorosan figyeli e kérdést és az Európa-szerte állomásozó katonai állománytól kapott tájékoztatásra alapozott álláspontja kategorikus: a szegényített uránt tartalmazó lőszerek felhasználásával a lehető leggyorsabban fel kell hagyni. Az Európai Parlament már letette voksát e fegyverek teljes tilalma mellett és az ENSZ Közgyűlésének múlt év decemberében hozott határozata, amely a szegényített uránt tartalmazó fegyverek és lőszerek kérdését a Közgyűlés hatvanharmadik ülésének napirendjére tűzte megerősítette, hogy az Európai Parlament helyesen tette, hogy kezébe vette az irányítást és felszólította a Tanácsot, hogy szintén töltsön be vezető szerepet ebben a leszerelésről és az emberiességi jogról folytatott vitában. A köztünk található szkeptikusok ellenérvei nem állják meg a helyüket. A legalapvetőbb elővigyázatossági elv megköveteli e fegyvereknek még az előtt történő megbélyegzését, hogy megkülönböztetés nélküli és rákkeltő hatásukra utaló bőséges közvetett bizonyítékok helyét elfoglalnák a cáfolhatatlan tudományos bizonyítékok. Mit mondanak majd az emberek — még a jelen szkeptikusai is — rólunk, politikusokról tíz év múlva, amikorra e fegyverek káros következményei egyértelművé és megkérdőjelezhetetlenné válnak, ha mi ez idő alatt semmit sem tettünk annak érdekében, hogy kikerüljenek a forgalomból? Ugyanazt mondják majd, amit ma mondanak a gyalogsági aknákat illetően: hogy hogyan várhattak ilyen soká! Ģirts Valdis Kristovskis, szerző. − (LV) Hölgyeim és uraim, először is hangsúlyozni szeretném, hogy felkérem országomat — Lettországot —, hogy írja alá a 2007. decemberi ENSZ határozatot. Másodszor, felkérem a főképviselőt, fejtse ki indokolt véleményét a határozatban foglalt kezdeményezést illetően. Harmadszor, felszólítom az Európai Uniót biztosítsa a tagállamok közötti információ áramlását a várhatóan hadműveleti felhasználásra kerülő lőszertípusokat illetően. A szegényített uránnal összefüggésben különleges személyes tapasztalattal rendelkezem. Öt és fél éven keresztül voltam Lettország védelmi minisztere. Pontosan az én felelősségem alá tartozó időben csatlakozott Lettország az USA koalícióhoz az iraki háborúban. Abban az időben számos alkalommal felmerült a gyanú, hogy Irakban szegényített urán kerül felhasználásra. A nemzetközi közösség élesen reagált e kérdésre. A lett csapatok nem használtak szegényített uránt tartalmazó lőszereket. Ennek ellenére Lettországban hónapokon keresztül követelték, hogy a koalíció minisztereként vállaljak politikai felelősséget ezekért az eseményekért. Sajnos koalíciós miniszter koromban nem tájékoztattak a szegényített urán felhasználásáról. Ez elfogadhatatlan. Nem csupán az Európai Unió tagállamainak kell komolyan fontolóra venniük, hogy szükségük van-e ilyenfajta lőszerekre fegyverraktáraikban, hanem az Európai Uniónak is biztosítania kell, hogy a tagállamok kötelező jelleggel információt cseréljenek a szegényített urán lehetséges felhasználásáról a műveletek során. Köszönöm figyelmüket. Elnök. − Kristovskis úr, nem szakítottam meg, mivel Lettország minisztereként tett közlése rendkívül fontos volt, de szeretnék rámutatni, hogy jelentősen túllépte időkeretét. Stefano Zappalà, szerző. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, erről a témáról már sok minden elhangzott a múltban és sajnos úgy vélem, hogy a végleges megoldás előtt sok mást is el kell még mondani; kollégáim már utaltak erre és nagyon jó magyarázattal szolgáltak. Néhány tagország intézkedéseket hozott az ilyen fegyvertípus gyártásának és bármilyen kereskedelmi vagy háborús felhasználásának tiltására. E Parlament számos kérést fogalmazott meg, vannak dokumentumok fotók és tanúságtételek formájában, s ésszerű alapja van annak feltételezésnek is, hogy az e fegyvertípusnak való kitettség következményeként olasz katonák haltak meg.

21-05-2008

21-05-2008

HU


A széleskörű aggályoknak egy ENSZ határozat ad hangot, s a kérdés részletes vizsgálatára vonatkozóan különböző kérések fogalmazódtak meg. Ott van az elővigyázatosság elve, amelynek megfelelően — az Európai Unió jogával összhangban — általános moratóriumot kell elrendelni legalább addig, amíg a végleges tudományos adatok rendelkezésre nem állnak. Sajnos azonban ezek eleddig nem hozták meg a várt eredményt. A szegényített uránt továbbra is használják a háborús színtereken, vidéki és városi környezetben egyaránt. Semmi kétség, hogy a vegyi anyagok behatolnak a talajba és bejutnak a víztartó rétegekbe és a termésbe, ezért nem lehet kétséges az sem, hogy a talajjal érintkező szegényített uránrészecskék eloszlanak az altalajban, szennyezik a talajvizeket és a mezőgazdasági terményeket, aminek egyértelmű következménye a betegségek terjedése a kitett népesség körében és kisebb mértékben az egész világon a vízcikluson és az elemek ciklusán keresztül, különösen a folyamatosan bővülő globális piaci rendszerben. Kétségkívül még nincsenek végleges vizsgálati eredmények a veszély bizonyítására, de nem tagadható, hogy az általunk ma ismert paraméterek nem zárják ki az esetleges veszélyeket. Magának e megfontolásnak is arra kell késztetnie a fejlett demokráciákat, hogy döntést hozzanak miután a kérdést alaposabban tanulmányozták. Véleményem szerint az Európai Unió különösképpen nem teheti meg, hogy nem tesz semmit. Az Uniónak világos kötelezettségei vannak tagállamaival szemben, világos kötelezettségei vannak a világ többi részével szemben és világos kötelezettségei vannak saját polgáraival szemben. Az Unió rendelkezik felhasználható gazdasági erőforrásokkal és nincsenek megszorítások, amelyek korlátoznák a tudományos kutatásokat és a laboratóriumok elérhetőségét. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ha nem tesz semmit, az azért történik, mert így döntött és nem fogható az elérhető erőforrások és eszközök hiányára. Mindezek láttán világos, hogy a Tanács és a Bizottság nem tudják elkerülni, hogy polgáraikat — a polgári és katonai állományt egyaránt — a világ olyan területeire küldjék, ahol az ilyen típusú lőszereket használják és használták, de azt sem kerülhetik el, hogy egy korai stádiumban éljenek minden lehetséges kezdeményezéssel e fegyverek gyártásának és felhasználásának módosításaira és a tudományos adatok fényében felkészüljenek nyílt betiltásukra és végleges megsemmisítésükre. Erre törekedünk annak reményében, hogy a Tanács és a Bizottság gyakorlatban is bizonyságot tesz felelősségtudatáról, mivel nem ködös politikai témáról, hanem közegészségügyi kérdésről van szó. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Elnök asszony, nagyon köszönöm. A Tanács nevében én is szeretném megköszönni a képviselőknek, hogy feltették a globális betiltásra, illetve az uránfegyverek betiltására irányuló világszintű egyezményre vonatkozó kérdést. A képviselők persze feltehetően tudatában vannak annak, hogy ilyen egyezmény nem létezik. Nincs olyan egyezmény, amely a szegényített uránt tartalmazó fegyvereket többoldalú szinten szabályozná. Ismert az is, hogy a Tanácson belül sincs teljes nézetazonosság. A szegényített uránt tartalmazó fegyverek hatásáról nemrég az ENSZ folytatott vitát, és a múlt év végén az ENSZ Első Bizottsága elfogadta a szegényített uránt tartalmazó fegyverek és lőszerek hatásáról szóló határozatot. Ahogy már korábban említésre került, az EU tagállamai eltérően szavaztak e határozatról. Mondhatnám, nagyon eltérően: öten szavaztak mellette, négyen ellene és az összes többi tartózkodott. Ez meglehetősen jól illusztrálja a jelenlegi helyzetet a világban. Engedelmükkel, szeretnék kísérletet tenni arra, hogy röviden válaszoljak néhány feltett kérdésre. Az Európai Parlamentnek a biológiai fegyverekről és egyes hagyományos fegyvertípusokról szóló határozatára irányuló első kérdést illetően rá szeretnék mutatni arra, hogy az Európai Unió, nemzetközi erőfeszítései között, komoly aktivitást fejtett ki a biológiai és a mérgező hatású fegyverekről szóló egyezmény megvalósítása érdekében, és így tesz a jelenben és majd a jövőben is. Az EU, egyebek között, fontos szerepet játszott a 2006-ban megrendezett második felülvizsgálati konferencián és ezen felül aktív marad a szakértői program időtartama alatt egészen a 2011-re ütemezett következő felülvizsgálati konferenciáig. A hagyományos fegyverekről szóló egyezményt illetően az Európai Unió és tagállamai aktívan vesznek részt a jelenleg folyó tárgyalásokban, amelyek alatt egy vitára is sor kerül a kazettás lőszerek humanitárius következményeiről. A tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig tárgyalásos úton létrehoznak egy jogilag kötelező dokumentumot, amely a kazettás lőszerek valamennyi szempontját figyelembe veszi. A második kérdés vonatkozásában azt szeretném elmagyarázni, hogy a szegényített uránt tartalmazó fegyverek mindeddig nem is szerepeltek az Európai Unió tömegpusztító fegyverekkel foglalkozó stratégiájában.

95

96

HU


Jelenleg is tart a vita, hogy vajon lehetséges-e felvenni ezeket a lőszereket a tömegpusztító fegyverek közé. Az mindenesetre tény, hogy egyesek szerint a szegényített uránra a hagyományos fegyverekről szóló egyezmény vonatkozik; míg mások úgy gondolják, hogy az egyezmény részét képező 3. számú jegyzőkönyvbe be kellene venni a szegényített uránt tartalmazó lövedékeket és robbanófejeket. Röviden, még tartanak a viták. Ami a harmadik kérdést illeti, világossá kell tennem, hogy a katonai felszerelés kiválasztása, az Európai Unió által vezetett műveletekben felhasznált lőszereket is beleértve, a tagállamok hatáskörébe tartozik és mivel e kérdésre vonatkozóan nincs többoldalú egyezményünk, a szegényített uránról nem tudok további információval szolgálni. Az Európai Unió műveleteiben érintett katonákra és civilekre vonatkozó biztonsági rendelkezésekre irányuló negyedik kérdéssel kapcsolatban: szeretnék rámutatni, hogy a művelet parancsnoka az, aki az Európai Tanács által elfogadott műveleti terv keretében felel a biztonsági rendelkezésekért, és akinek meg kell hoznia az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket. Ugyanakkor természetesen figyelembe kell vennie a műveleti korlátokat is. Az Európai Unió valamennyi civil missziójánál ezt a felelősséget a misszió vezetője viseli a civil műveleti parancsnok vezetése alatt. Az utolsó kérdésre, amely az Európai Tanács és az USA, a nem kormányzati szervezetek és egyének közötti párbeszédre utalt csak annyit mondhatok, hogy az Egyesült Államokkal folytatott párbeszédben ez a kérdés a mai napig nem vetődött fel — és a kérdésben említett többi fél vonatkozásában sem került említésre. Mindenesetre érdeklődéssel követem a további vitát erről a kérdésről. Köszönöm. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Parlament 2006. novemberi állásfoglalása felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a szegényített uránt tartalmazó fegyverek felhasználásának korlátozására törekedve, végezzék el az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezmény III. jegyzőkönyve hatáskörének kiterjesztését. Szeretném a Ház emlékezetébe idézni, hogy a Parlament által kért intézkedés kívül esik a Bizottság hatáskörén, mivel a Közösség nem részes fele az egyezménynek. Sőt a Szerződések értelmében a közösségi intézmények katonai ügyekben nem rendelkeznek hatáskörrel. Nem szeretném azonban azt a benyomást kelteni, hogy a Bizottság közömbös az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezmény (CCW) hatálya alá tartozó fegyverek gyártásával, felhalmozásával és felhasználásával kapcsolatos problémák vagy általában az embertelen fegyverek kérdésével szemben. Valójában álláspontja éppen ellenkező. A Bizottság teljes mértékben elkötelezett a Tanács által, a CCW és jegyzőkönyvei egyetemes jellegének támogatása érdekében tavaly elfogadott közös cselekvési pálya megvalósítása iránt. Idén három szemináriumot tartottak, egyet márciusban Santo Domingóban Latin-Amerika és a Karib-térség számára, s a másik kettőt a múlt hónapban, Loméban az afrikai országok számára. E szemináriumokat követően a Dominikai Köztársaság máris bejelentette, hogy rövid időn belül meg kívánja erősíteni az egyezményt és Szurinam is jelezte, hogy kész a megerősítéshez szükséges lépéseket megtenni. A Bizottság ugyancsak támogatja a biológiai fegyverekről szóló egyezmény megvalósítását és vizsgálja a kezdeményezéseket, amelyek a kazettás lőszerek által keltett humanitárius aggályokra adandó válaszként egy új dokumentum létrehozására irányulnak a CCW és az oszlói békefolyamat keretében. Válaszként a tűzszerészeti eszközök által okozott problémákra a Bizottság intézkedéseket foganatosított. 2006-ban például ötmillió euró került kifizetésre Libanonban a robbanékony háborús hulladék eltávolításának céljából. A második kérdéssel kapcsolatban a rendelkezésünkre álló tudományos vizsgálati eredmények nem igazolják, hogy a szegényített uránt (DU) tartalmazó lőszerek jelentős veszélyt jelentenének azon területek polgári lakosságának egészségi állapotára, amelyeken harcok folytak vagy az említett területeken szolgálatot teljesítő, vagy ott szolgálatot teljesített katonai állomány egészségét veszélyeztetnék. Ez a vélemény fogalmazódik meg az ENSZ, a WHO és az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) által végzett vizsgálatokban; továbbá az Európai Bizottság által az Euratom Szerződés 31. cikke szerint létrehozott szakértői csoport is az alábbiak szerint fejezte ki véleményét, idézem: „A rendelkezésre álló információ alapján kialakult következtetés, hogy a DU-nak való kitettség, a kapható dózisok reálisan feltételezett nagyságának érvényesülése mellett nem járhat semmilyen észlelhető egészségügyi veszéllyel” idézet vége. A Bizottság kész még egyszer

21-05-2008

21-05-2008

HU


áttekinteni a kérdést. Továbbra is garanciát vállal munkatársai egészségéért és azért, hogy a WHO irányelvei szerint jár el, ha a kirendelés körülményei a DU-nak való kitettség potenciális veszélyét rejtik. Az EUROMIL-lel való párbeszédet illetően a Bizottság természetesen kész a civil társadalom képviselőivel beszélni. Ami a három utolsó kérdést illeti, a Bizottság jelenleg nem szándékozik ezeken a területeken semmilyen pénzügyi kötelezettséget vállalni. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR Alelnök Jana Hybášková, a PPE-De képviselőcsoport nevében. – (CS) A szegényített uránt tartalmazó fegyverek hatalmas környezeti terhet jelentenek. Az érvelés, miszerint káros következményeik nincsenek bizonyítva teljesen abszurd mindenki számára, aki valaha is látta használatuk következményeit. A piszkos bombák darabokra szaggatják a legmodernebb tankok több centiméter vastag páncéllemezeit. Rombolóerejük hatalmas. Befolyásolják az emberek egészségi állapotát. Könyörtelenül gyilkolnak. Semmi kétség afelől, hogy fel kell hagyni a velük való kereskedéssel, és le kell állítani termelésüket, felhasználásukat és felhalmozásukat. A Parlament és az Unió lépésről lépésre építi az Európai Fegyveres Erőket és az európai védelmet. Mi leszünk a jövőben a NATO és az USA partnerei, ezért hitelt érdemlő partnerré kell válnunk. Fennhangon kiabálni, hogy „moratóriumot követelek a szegényített uránra”, nevetséges. Ugyanannyira nevetséges felszólítani a Tanácsot, hogy készítsen hatástanulmányt. Elsősorban politikai konszenzust kell létrehozni a tagállamok, például Franciaország, Nagy-Britannia és talán a Cseh Köztársaság között. Ezután el kell kezdenünk az ENSZ-szel való együttműködést a szegényített urán betiltására irányuló világszintű egyezmény alapjainak kialakítására. Ez majd magába foglalja egy, az összes tagország számára elfogadható terv elkészítését a gyártás fokozatos betiltására, és az urán felhalmozásának és a vele való kereskedésnek tilalmára, és kitűzi azt a napon, amikor a felhasználás is véglegesen betiltásra kerül. Ezután konferenciát kell szerveznünk, amely elfogadja a tervet és megindítja ezeknek a fegyvereknek végső betiltásához vezető folyamatot. A mellékhatások meghatározása céljából egy alapos analitikai vizsgálatra van szükségünk. Elsősorban azonban olyan politikai együttműködésre kell törekednünk, amely megindítja a politikai akarat kialakítására és a nemzetközi elismerés, konszenzus és elhatározás megnyerésére irányuló fokozatos folyamatot. E folyamat évekig fog tartani. Nagyszerű lenne, ha az Európai Unió a szegényített urán minden fajta katonai felhasználásának betiltására irányuló új szerződés részes fele lenne. Ezért felelősségteljesen kell viselkednünk. Ne engedjük, hogy a buta ordítozás, a szakmai tudatlanság és a befejezetlen munka csorbítsa az EU hitelességét. Szükségünk van arra, hogy továbbra is partnerek legyünk ebben a fontos játékban. Elizabeth Lynne, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Az Egyesült Királyságban több száz háborús veterán meggyőződése, hogy krónikus betegségeiket és fogyatékosságaikat az okozta, hogy az első öbölháború alatt szegényített uránnak voltak kitéve, Irakban pedig bizonyíték van arra, hogy a szegényített urán okozta a fél szemmel vagy szem nélkül született csecsemők számának emelkedését. Nyolc szem nélkül született csecsemő közül hétnek a szülei szegényített uránnak voltak kitéve az 1991-es iraki háború során. Még mindig legalább 17 ország rendelkezik szegényített uránt tartalmazó fegyverekkel katonai fegyverraktáraikban, köztük három EU tagország: Franciaország, Görögország és az Egyesült Királyság. Sürgősen szükségünk van egy nemzetközi szerződésre, amely azonnali moratóriumot rendel el a szegényített uránt tartalmazó fegyverek felhasználására, fejlesztésére, termelésére, felhalmozására, átszállítására és tesztelésére vonatkozóan, valamint rendelkezik a meglévő készletek újrafeldolgozásáról vagy megsemmisítéséről. Remélem, mindenki támogatni fogja ezt az állásfoglalást. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az elővigyázatosság már önmagában is elegendő ok a szegényített uránt tartalmazó fegyverek hatékony felszámolására irányuló munkára. Az ilyen fegyverek felhasználásából eredően az emberekre és a természeti környezetre gyakorolt hatások szakértői vizsgálataival kapcsolatos munkát minden bizonnyal fel kell gyorsítani. Az ilyen típusú fegyverek felhasználását illetően azonnal moratóriumot lehet elrendelni és a kérdéssel az új európai biztonsági stratégia keretében lehet foglalkozni. Az előttünk álló jelenlegi kihívás az, hogy megkezdődjön a munka egy, az ENSZ rendszerére alapozott nemzetközi szerződésen. Egy ilyen szerződés ennek a fegyvertípusnak használatát, termelését, felhalmozását és tesztelését szabályozná. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, már igen időszerű volt ez a vita és örülök, hogy ma sort kerítettünk rá. A szegényített uránt számos ország, köztük több nyugati ország használja

97

98

HU


lőszerként páncélozott járművek ellen, elsősorban nagy behatoló képessége miatt. A DU lőszerek azonban erősen mérgező vegyi anyagokat is tartalmaznak — más szóval, toxikusak — és radioaktívak. A szegényített urán a nukleáris ipar egyik mellékterméke, amely az urán dúsítása vagy a nukleáris fegyverek termelése során jön létre. Röviden, a nukleáris energia felhasználása ugyancsak része a problémának. A DU lőszerek hatásai hosszú távúak. Egy kemény célpontba történő becsapódáskor igen magas hőmérsékleten szegényített urán szabadul fel és égés során szegényített urán-oxiddá alakul, amely alfasugárzó mérgező hatású finom por formájában könnyen belélegezhető és a szél és víz által szétteríthető. Ezt a port nehéz eltávolítani a környezetből és belélegezve megül a tüdőben. Hallottunk öbölháború szindrómáról és balkán szindrómáról, időről időre ugyanazok a jelenségek voltak megfigyelhetők: harcosok nyilvánvalóan a DU-oxid expozíció következményeként betegedtek meg rákban, például tüdőrákban. Ugyancsak gyakoribbak lettek a lakosok ilyen jellegű rákos megbetegedései azokon a területeken, ahol ezeket a lőszereket felhasználták. Érdekes, hogy a DU lőszerek katonai hatékonysága tulajdonképpen igen korlátozott, felhasználásuk ugyanakkor számos kiszámíthatatlan kockázattal jár. A NATO DU lőszereket használt Jugoszlávia elleni agresszív háborújában. Irakban az USA-erők összesen 300 tonna DU lőszert használtak fel. Ez utóbbi országban, különösen Bagdadban megnőtt a torz gyerekek százalékos aránya. Az afgán kormány a DU lőszerek afganisztáni felhasználásának vizsgálatát követeli azt állítva, hogy az USA katonái nem tájékoztatták, hogy DU lőszereket alkalmaznak Afganisztánban, különösen az ország keleti részén. DU lőszereket használtak a libanoni háborúban, főként Izrael, és alkalmazásuk igen kiterjedt volt az első öbölháborúban is. A fertőzött katonák számát 66 ezerre becsülik. A probléma könnyen észrevehető. A szegényített urán következményei alapján az első háborús nyugdíjakat olyan veteránok kapták, mint az egyesült királysági Kenny Duncan. Ha a DU por például kozmetikai termék lenne, vagy az élelmiszeriparban használt anyag, már rég betiltották volna. A csapatoknak adott instrukció szerint a DU lőszerek kezelése során védőöltözetet kell viselni. Az EUROMIL, a Katonaszövetségek Európai Szervezete, az ilyen lőszerek kilövésére alkalmas fegyverek betiltására irányuló követelést fogalmazott meg. Belgium betiltotta a DU lőszereket, és ezért gratulálunk neki. Az ENSZ Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottsága 122-6 arányban, 35 tartózkodó szavazat mellett, megszavazta, hogy jelentés készüljön a szegényített uránt tartalmazó fegyverek és lőszerek káros hatásairól. A hat ellenszavazat között volt a Cseh Köztársaság, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság szavazata. Amire szükségünk van az a DU lőszerek termelésének és felhasználásának tilalma. Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a szegényített urán háborús célokra történő felhasználása ellentétben áll a nemzetközi joggal; mind az emberre, mind pedig a környezetre gyakorolt eredeti toxicitására vonatkozóan cáfolhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre. Egyetértek azzal, hogy az Európai Biztonsági Stratégia részeként az ügy teljes körű megfontolást érdemel és nézetem szerint a tagállamokban teljesen és tökéletesen be kell tiltani ezeket a fegyvereket. Mindkét kérdés indítványoz értékeléseket és bőségesen dokumentált ésszerű kapcsolódó témákat; megragadom az alkalmat, hogy említsem a Balkánra küldött olasz katonák példáját, akik még mindig várnak a méltányos kártérítésre, amit attól tartok soha nem kapnak meg. Mivel úgy tűnik, hogy nem képes jóvátenni a múltban okozott kárt, az Unió adjon határozott, erős jelzést legalább a jövő számára azáltal, hogy megtiltja az ilyen típusú fegyvereknek az Unió tagállamain belüli gyártását, felhalmozását és forgalomba hozatalát. Luisa Morgantini, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, megítélésem szerint Jana Hybáškovának a real politik-ra irányuló felhívása nem helyénvaló és tökéletesen cinikus. A tunyaság és a hanyagság — ahogy az államtitkokhoz hasonlóan — elfogadhatatlanok, ha az emberek egészségéről van szó. Az uránfegyverek felhasználása pusztító és helyrehozhatatlan következményekkel jár. Az uránlövedékek, amikor felrobbannak finom, szennyező port bocsátanak ki; szennyezik a levegőt, a földet és a vizet, behatolnak a légzőrendszerbe, s növelik a daganatok, a leukémia és a fejlődési rendellenességek előfordulásának valószínűségét. Bárki is használja őket, az nyilvánvalóan megsérti a nemzetközi emberjogi törvényeket. A katonai áldozatok hozzátartozóinak szövetsége számításai szerint az 1991-es öbölháború óta csak Olaszországban 50 haláleset volt. A védelmi miniszter nemrég azt mondta, hogy 77 haláleset volt és a betegek száma több száz és kétezer között lehet. Több mint kétezer tonna szegényített urán került felhasználásra 1991 és 2003 között. Irak területének mintegy 70%-a fertőzött és még ma sem ismerhetjük teljes bizonyossággal a szegényített urán szörnyű humán költségeinek mértékét. Irakban a bászrai kórházban láttam a torz gyermektesteket; kis testükbe vésve láttam a borzalmas kártételt. Ezerszám vannak arctalan civilek, akik még mindig a sugárszennyezett területeken

21-05-2008

21-05-2008

HU


élnek és halnak meg: Irakban Afganisztánban, Koszovóban, Boszniában, Szomáliában úgy, hogy sejtelmük sincs sorsukról. 2001 óta próbálkozunk Európai Parlamentként a moratórium bevezetésével. Ezt erősítettük meg 2006-ban is, amikor is állást foglaltunk a vegyi fegyverekről és az embertelen hagyományos fegyverekről. Az ENSZ 2007-es, elsöprő többséggel meghozott határozata sürgeti az Egyesült Nemzetek tagállamait, hogy vizsgálják meg az egészségkárosodást. Hat ország szavazott nemmel: az USA és Izrael, valamint sajnos az Európai Unió több tagállama is, köztük Franciaország, az Egyesült Királyság, a Cseh Köztársaság és Hollandia. E helyett sokkal inkább követniük kellett volna Belgium példáját, amely 2007. márciusában a világ országai közül elsőként határozta el a szegényített urán mérgező hatása miatti teljes tilalmát. Más — és örömmel mondom —, a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű kollégáimmal együtt erősen érveltem a jelen vita mellett, mivel döntő fontosságú, hogy fellépjünk a nemzetközi emberjogi és környezetvédelmi törvények megsértése ellen, illetve hogy fellépjünk annak érdekében, hogy a katonai hierarchiák, az államok valamint a hadiipar teljes mértékben vállalják a rájuk háruló felelősséget. A hanyagságok és a katonai titkok, a védelmi szabályok és az elővigyázatossági elv betartásának elmulasztása a szőnyeg alá söpörhetik az urániumveszélyt, a nagyszámú halálesetek megelőzésének lehetőségével együtt. Mindezek alapján megerősítem az állásfoglalásunkban megfogalmazott felhívásokat, különösen a teljes átláthatóság biztosítását illetően, a szennyezett területek figyelmeztető táblákkal történő megjelölésével és mindenekelőtt azt az elgondolást követve, hogy az azonnali moratórium hozzásegíthet a szegényített uránfegyverek és a kazettás lőszerek — amelyek továbbra is szedik áldozataikat — mihamarabbi teljes tilalmához Libanonban például az izraeli hadsereg a visszavonulása előtti utolsó órákban több mint egymillió kazettás lőszert szórt falvakra és otthonokra. Cselekednünk kell. Köszönet a Tanácsnak és a Bizottságnak a válaszokért, de azért is, amit a Michel biztos úr által említett megkötések ellenére majd tenni fognak, hogy megszabadulhassunk az uránfegyverektől és a kazettás lőszerektől. Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) A szegényített urán 70%-kal nehezebb, mint az ólom. Mozgási energiájának köszönhetően még a legkisebb kaliberű rakéta is képes áthatolni egy tank páncéllemezein. Ez az oka, annak, hogy a katonaság szegényített uránt használ. A világban körülbelül másfél millió tonna szegényített urán található. Könnyű megérteni, hogy felhasználása mekkora kísértést képvisel. Viszont kiderült, hogy az ilyen típusú fegyverek meg sem közelítik a tőlük elvárt hatékonyságot. A sérült iraki tankok hetven százalékánál a sérülést más típusú fegyverek okozták. Nyilvánvaló, hogy az ilyen fegyverek felhasználásával járó következmények kérdése továbbra is kiemelkedően fontos. Világosan meg kell mondani, hogy még nincs végleges válasz. Végül is több ezer személy dolgozott sok éven keresztül az uránbányákban minden látható káros következmény nélkül. Ennek ellenére még mindig kétségek övezik a kérdést, ezért moratóriumot kell elrendelni, hogy az ügy végleges megoldást nyerhessen. Roberto Fiore (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a szegényített urán felhasználásából eredő károk természete és nagysága miatt úgy tűnik, nem helyénvaló azokat „járulékosnak” nevezni. A károkat egymást követő hullámokban okozták az ellenség személyi állományában, valamint az ilyen fegyvereket használó személyi állományban: például az öböl-szindróma, a balkán-szindróma. Évtizedekkel később tehát a hadszíntereken élő civil lakosságnak kell fizetnie, amely belélegzi, lenyeli a víztartó rétegeket és az élelmiszer-láncot szennyező szegényített uránt, és amely a sugárzás következményeit elszenvedi. A nehézfémek sugárzása által az érintett személyekben okozott tipikus károsodás legnagyobb árát, ahogy mindannyian tudjuk a gyermekek, a növekvésben lévő szervezetek, különösen a meg nem született gyerekek fizetik meg. Ezt bizonyítja a genetikai rendellenességek és a gyermekek daganatos megbetegedéseinek exponenciális növekedése azokon a területeken, ahol uránt használtak. Nagy-Britanniában a BBC által nemrég végzett vizsgálat szerint 24 órával a Balkán bombázása után Észak-Angliában a légkör radioaktivitása minden korábbi rekordot megdöntött. Ezért nem csupán a szegényített urán betiltását javasoljuk, hanem azoknak bíróság elé állítását háborús bűnök miatt, akik azt a következmények teljes tudatában felhasználják, és akik azt a tilalom bevezetése után is megteszik. Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök úr, miközben a radioaktív fegyverek témájával foglalkozunk, e Parlament feltűnően nyugodtan viselkedett egy brit állampolgár — ennek következtében sajnálatos módon uniós állampolgár — ügyével kapcsolatban, akit egy radioaktív fegyver segítségével öltek meg 2006. decemberében

99

100

HU


Londonban. Természetesen Alexander Litvinyenko úrra utalok, akit egy államilag szponzorált terrorcselekmény során gyilkoltak meg polonium-210-zel. A bűncselekmény fő gyanúsítottja Andrej Lugovoj úr, aki ma az orosz parlament képviselője és az orosz alkotmány értelmében nem adható ki. Ugyanakkor Litvinyenko úr özvegyétől megtagadták, hogy brit bíróságok — amelyek a bűncselekmény gyanúsítottjainak távollétében is megvizsgálhatják a gyilkosság bizonyítékait — vizsgálják ki férje halálát. E gyilkosság az Egyesült Királyság elleni háborús lépés volt Oroszország részéről. A brit kormány nem akar szembenézni ezzel a ténnyel. De ha a radioaktív fegyverekről akarunk vitázni, miért nem tartunk vitát Litvinyenko úr meggyilkolásáról és annak messze ágazó következményeiről? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nagyon röviden köszönetet szeretnék mondani a vitáért. Szeretném megismételni, hogy a Tanács továbbra is nagyon aktív marad a külső biztonság kérdéseivel kapcsolatban, az Európai Uniónak a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni stratégiájával összhangban. E stratégiákban folyamatosan aktualizálják a Tanács prioritást élvező célkitűzéseit és figyelembe veszik a területen jelentkező új fejleményeket, amelyeket beépítenek az aktualizált dokumentumokba. Ennek egy példája a Tanács által hozott intézkedés a bizonyos hagyományos fegyvertípusok betiltására és korlátozására irányuló egyezmény globális elfogadásának támogatására. Érdekes, hogy ezen egyezmény ötödik jegyzőkönyvének célja a lehetőségekhez mérten megakadályozni a robbanásveszélyes katonai hulladék keletkezését a katonai konfliktus befejeződését követően. Szintén érdekes, hogy a szegényített urán legjelentősebb termelői és felhasználói már alá is írták a fenti egyezményt. Túl korai lenne előrejelzést készíteni. Említettem a Közgyűlés első bizottságának határozatáról tartott szavazás eredményéből nyilvánvalóvá vált helyzetet Tanácson belül, ami ma már többször említésre került. Remélhetőleg az ilyen viták, ez is itt az Európai Parlamentben hozzájárulnak ahhoz, hogy a Tanácsban konszenzus jöjjön létre. De a közeljövőben fogunk még erről hallani. Köszönöm. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Nagyon röviden, elnök úr, nyilvánvaló, hogy feljegyzem az itt tett nagyszerű észrevételeket és egyes javaslatokat, amelyeket mindenképpen át szeretnék adni kollégámnak, Benita Ferrero-Waldnernak és a Bizottságnak. Emlékeztetnem kell azonban a Házat, hogy a Bizottság hatásköre rendkívül behatárolt. Nyilvánvalóan rendelkezik szónoki és bájoló erőkkel, de ezen túl nincs hatalma. Szeretném, ha ez világos lenne. Miután ezt elmondtam, tudomásul veszem azt a nagyon világos üzenetet, amely szerint átláthatósági garanciára van szükség, amint azt Morgantini asszony is megfogalmazta. Én egyetértek ezzel a kérdéssel. Ő moratóriumot javasol és én továbbítani fogom javaslatát. Úgy vettem észre, hogy szükségessé vált az eddig elkészült felmérések ismételt aktualizálása, illetve, hogy erre lehetőség van. Semmi okát nem látom annak, hogy ezeket a felméréseket ne lehetne újból frissíteni. Mindenképpen tudniuk kell azonban, hogy a Bizottságnak jelentést teszek az itt hallott valamennyi kitűnő felszólalásról és érvelésről, és semmi kétségem nincs afelől, hogy kellő időben megtörténnek a kezdeményezések. Mindenesetre, az elgondolásokat továbbítom és higgyék el, a voluntarista szellem jelen lesz a folyamatban, mivel nyilvánvalóan reménykednünk kell abban, hogy az összes többi európai ország képes lesz megtenni, amit Belgium már megtett. Nem csupán azért mondom ezt, mert Belgiumról van szó, de természetesen örülök, hogy az én országom tette ezt. Talán Önök éppen ezt akarták elérni. Rengeteg hasznos és ihletet szülő dolgot hallottam, de meg szeretném mondani Önöknek, hogy továbbítom az összes javaslatot, észrevételt és kérést, amelyek itt teljes meggyőződéssel és őszinteséggel elhangzottak. Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt(2) kaptam az eljárási szabályzat 108. cikk (5) bekezdése szerint. A vitát berekesztem. A szavazásra csütörtökön kerül sor. (Az ülést 17.35-kor felfüggesztik és 18.00-kor folytatják.)

(2)


21-05-2008

21-05-2008

HU


ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök

13. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0156/2008). Az alábbi kérdéseket intézik a Tanácshoz. 1. kérdés Manuel Medina Ortega (H-0267/08) Tárgy: Diszkrimináció az európai uniós útlevelekkel kapcsolatban Néhány európai uniós országban, a határok átlépésére használt útleveleket és más okiratokat nemcsak ezen országok állampolgárai számára bocsátják ki, hanem az adott országokban állandó jelleggel lakó hontalan személyek számára is. Mivel ezek a személyek többségükben etnikai kisebbségek tagjai, szándékozik-e a Tanács olyan útlevél és egyéb dokumentum formátumokat bevezetni vagy javasolni, amelyek már nem tartalmaznak negatív adatokat, például azt, hogy „idegenek”, és így véget vetni az etnikai alapú megkülönböztetésnek? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Válaszom meglehetősen rövid lesz. Nevezetesen, hogy a tagállamokban állandó jelleggel lakó hontalan személyek útleveleinek és más útiokmányainak kiadása nem a közösség hatáskörébe tartozik. Ezért sem az Európai Bizottságnak, sem a Tanácsnak nincs hatásköre a fölött, hogy változtatásokat javasoljon ezzel az útlevélfajtával vagy bármely más útiokmánnyal kapcsolatban. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnökétől kapott válasz valóban nagyon világos: ilyen kérdésekről nem lehet vita. Talán egy kicsit másként kellene feltennem a kérdést. Célul tűz-e ki a Tanács valamilyen fajta európai uniós harmonizációt az útlevelekkel és az útlevelek azonosításával kapcsolatban, vagy úgy érzi, hogy ez a kérdés mindörökre a tagállamok joghatóságán kívül marad? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Medina Ortega úr, nagyon köszönöm kiegészítő kérdését. Egyelőre csupán az útlevelek és egyéb útiokmányok biztonsági elemeivel kapcsolatban vannak közös szabványok vagy közös referencialapok elfogadva. Személyesen el tudok képzelni további intézkedéseket ezen a területen; a többit illetően nem találgatnék, hogy sor kerül-e hatáskör átadásra. A kérdés nem az, hogy fontos ügyről van-e szó, vagy sem, ez hatásköri probléma. Jelenleg az állampolgárság nélküli személyek azonosító okiratainak kiadása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a Tanács és a Bizottság erre nézve nem rendelkezik autoritással. Köszönöm. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Én egy másfajta megkülönböztetésre vonatkozó kérdést szeretnék feltenni. Az ön országában, Szlovéniában azt tervezik, hogy júliusban bevezetik az autópálya-matricákat, amelyeknek két változata lenne: az éves és a féléves matrica. Ez több tízmillió földközi-tengeri nyaralásra utazó európai uniós lakos hátrányos megkülönböztetését jelentené. Milyen javaslatot kíván az Elnökség a szlovén kormánynak tenni e probléma megoldására? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Rack úr, köszönöm a kérdést. Kérem azonban, vegye figyelembe, hogy ezt a kérdést az adott tagállamhoz és nem a Tanácshoz kell intézni, amely a tagállamot nem képviseli ebben az ügyben. Ugyanakkor, mivel abban a megtiszteltetésben van részem, hogy meglehetősen jól ismerem ezt a tagországot, hozzá szeretném tenni, hogy ideiglenes intézkedésről van szó a műholdas díjfizetés bevezetéséig, illetve, hogy az Európai Unió illetékes intézményei tájékoztatást, vagy értesítést kaptak az intézkedésről, amelyet nem találtak megkülönböztető jellegűnek.

101

102

HU


Elnök. − 2. kérdés Avril Doyle (H-0270/08) Tárgy: A Lisszaboni Szerződés megerősítése Észrevételezné-e a szlovén elnökség a lisszaboni szerződés megerősítési folyamatának jelenlegi helyzetét? Mostanáig milyen lépéseket tett a Tanács a megerősítési folyamat pozitív eredményének biztosítása érdekében? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretném tájékoztatni Doyle asszony, hogy a mai napig, 2008. május 21-ig tizenhárom tagország ratifikálta meg a Lisszaboni Szerződést. Talán legjobb az lenne ha felsorolnám őket: Magyarország írta alá elsőként, még a múlt évben, őt követte Szlovénia és Málta, Románia, Franciaország, Bulgária, Lengyelország, Szlovákia, Dánia, Ausztria, Lettország, Litvánia és Portugália — vagyis tizenhárom ország, majdnem az összes tagállam fele. Hathónapos elnöksége alatt Szlovénia kihangsúlyozta, hogy szeretné, ha a ratifikációs folyamat zökkenőmentesen menne végbe elnökségünk alatt, és ugyanilyen hatékonyan folytatódna a soron következő francia elnökség alatt azzal a céllal, hogy a Lisszaboni Szerződés, ahogy tervezték, 2009. január 1-jén hatályba lépjen. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a ratifikáció nem tartozik sem az Elnökség, sem a Tanács hatáskörébe, hanem a szerződést aláíró tagállamok hatáskörébe esik, minden egyes esetben az adott ország alkotmányos követelményeinek megfelelően. Köszönöm. Avril Doyle (PPE-DE). – Köszönöm az Elnökségnek. Üdvözlöm a tényt, hogy a mai napig 13 tagállam ratifikálta a Lisszaboni Szerződést. Nyilván tudja, hogy Írország az egyetlen ország, amely népszavazás útján dönt a ratifikációról. Jelenleg komoly nehézségeink vannak otthon, amint megpróbáljuk semlegesíteni a „nem” oldalán álló különböző csoportokat. Ezek a csoportok, akarva vagy akaratlanul félelmet és zavart keltettek a Lisszaboni Szerződés kapcsán, gyakran igen fontos kérdések tekintetében, amelyeknek azonban semmi közük a szerződéshez. Meg tudná erősíteni számomra, tisztelt hivatalban lévő elnök úr, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálása semmiképpen nem veszélyezteti Írországnak a jövőbeli közvetlen adóztatási javaslatokkal szembeni vétójogát, és hogy egyáltalán nincs semmilyen kapcsolat a WTO- tárgyalások és a Lisszaboni Szerződés ratifikációja között? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök − (SL) Doyle asszony, köszönöm két kiegészítő kérdését. Meg tudom erősíteni, először is, hogy minden az adózás területére vonatkozó döntést továbbra is konszenzus útján kell meghozni. Más szóval, amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, feltéve, hogy valamennyi tagállam ratifikálja majd, Írország vagy bármely más tagállam továbbra is vétójoggal rendelkezik az összes, az adókat érintő ügyben. Ami második kérdését, vagyis a Kereskedelmi Világszervezetben jelenleg folyó tárgyalásokat illeti, ugyancsak megerősíthetem, hogy ezek a tárgyalások nincsenek közvetlen kapcsolatban a Lisszaboni Szerződés ratifikációjával. Ezért, a válasz mindkét kiegészítő kérdésére — igen. Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, én is fel szeretnék tenni egy kérdést a miniszter úrnak a szerződésekkel és a jelenlegi írországi ratifikációs folyamattal kapcsolatban. Pillanatnyilag az egyik dühödten tomboló érv az, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikációja után az országok elveszíthetik jogukat, hogy megvétózzák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat — így például a WTO megállapodásokat. Tehát úgy állnak a dolgok, hogy van vétójog, de a „nemmel szavazó” oldalon fenntartják, hogy Lisszabon után ez megváltozik. Szeretném, ha a szlovén elnökség megerősítené, hogy vajon ez így van-e vagy nem. Jim Allister (NI). – Az írek szerencséjére jellemzően, csak az írországi választók dönthetnek erről a szerződésről, amely lényegében mindannyiunk jövőjét érinti . Ígéretet tehet-e ön a Tanács nevében arra, hogy elfogadják a választók demokratikus döntését, vagy a francia és holland szavazókhoz hasonlóan a „Croppy, feküdj le!” és a Nice II dicstelen hagyományát követve megvetésben lesz részük?

21-05-2008

21-05-2008

HU


lnök. − Hölgyeim és uraim, sajnos az eljárási szabályzat nem teszi lehetővé, hogy további felszólalóknak adjak a szót. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy tanulmányozzuk a kérdések órájának olyan értelemben történő módosítását, hogy rugalmasabb és ugyanakkor használhatóbb legyen. Magam is részt veszek a munkacsoportban és egészen biztos, hogy kellő időben pozitív híreink lesznek Pillanatnyilag a szabályzat olyan, amilyen, és nem adhatom meg a szót Higgins úrnak, annak ellenére, hogy szót kért, mivel harmadikként kért szót. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Először, a Harkin asszony által feltett kérdésről beszélnék. Lesznek változások, amelyek a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel megkötendő megállapodásokat érintik. Erről a jövőbeli Lisszaboni Szerződés 207. cikke tesz említést. Azonban ugyanez a cikk és ugyanott, nagyon világosan közli azoknak a területeknek listáját, amelyekre vonatkozóan a tagállamoknak megmarad vétójoguk, mivel a cikk meglehetősen sok olyan ügyet és területet sorol fel, amelyeknél a Tanács döntéshozatalkor továbbra is a konszenzus elvét fogja alkalmazni. A 207. cikk negyedik bekezdéséről van szó. Meg kell említenem, hogy meglehetősen sok ilyen terület van. Ilyen terület a szolgáltatások, a szellemi tulajdon kereskedelmi szempontjai, a közvetlen külföldi befektetések területe, a kulturális és audiovizuális szolgáltatások területe, a szociális szolgáltatások területe, az oktatás, az egészségügy és más egyéb területek. Amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, mindezekre a területekre a konszenzus elvét kell alkalmazni, valahányszor a Tanács döntést hoz, ami azt jelenti, hogy szükség van minden egyes tagállam jóváhagyására. Allister úr kérdésére a következőt szeretném mondani: amint már említettem a vonatkozó kérdésre adott első válaszomban, az Európai Unióról szóló Szerződés ratifikálása tagállamok hatáskörébe tartozik. Múlt év decemberében a szerződés aláírásával a tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek az általuk aláírt szövegnek belső szabályaiknak, alkotmányos és más jogi előírásaiknak megfelelő ratifikálása érdekében. Ebben az elnökség nem játszik szerepet. Az elnökségnek köszönhető például, hogy Szlovénia, az Európai Unió soros elnökségi tisztét betöltő ország az elsők között teljesítette e feladatot. Ha a ratifikáció kudarcot vallana, ami remélhetőleg nem következik be, az kizárólag annak az országnak felelőssége, ahol ez megtörtént, és a felelősség nem a Tanácsot vagy mást terhel. Köszönöm. Elnök. − 3. kérdés Colm Burke (H-0272/08) Tárgy: Tárgyalások Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal az EU-csatlakozásról Észrevételezné-e a Tanács a játszma jelenlegi állását a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal való tárgyalásokon? Melyek azok a területek, amelyeken a legnagyobb haladást érték el a Tanács meglátása szerint? Jelenleg mely területek bizonyulnak a legnehezebbnek a megbeszélések előrehaladása szempontjából? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Mivel a kérdés meglehetősen széles területet érint, némileg hosszabban válaszolok. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal még nem kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. Jelenleg, az EU-csatlakozásáig, a stabilizációs és társulási egyezmény képviseli Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság európai kapcsolataink elsődleges kereteit. Az elért haladásról szóló bizottsági jelentés a társulási partnerségben meghatározott legfontosabb feladatok szempontjából értékelte az ország előrehaladását ez európai uniós tagság felé. Szokás szerint a jelentést október végén, vagy november elején teszik közzé. A Tanács várja, hogy a Bizottság elkészítse következő, ez év őszi értékelését. Az Európai Tanács 2007. december 10-i következtetéseiben tudomásul veszi a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért előrehaladást és sajnálatát fejezi ki, hogy reformjainak megvalósítása késedelmet szenvedett. A késést a belső politikai feszültség okozta, amely elvonta az ország politikai intézményeinek figyelmét az európai integráció legfontosabb feladatairól. Ezen a ponton említhetünk néhány pozitív példát arra, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság erőfeszítéseket tesz a késések megelőzésére. A politikai kritériumok közül az ország előrehaladást ért el a

103

104

HU


decentralizáció és a korrupcióellenes politika terén, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködésben, valamint az etnikumközi kapcsolatok és az Ohrid Egyezmény megvalósítása területén. Az Európai Bizottság elért haladásról szóló novemberi jelentésének közzétételét követően az ország elfogadta az államügyészekről szóló törvényt, az Államügyészi Tanácsról szóló törvényt és az Interetnikai Kérdésekkel foglalkozó Bizottságról szóló jogszabályokat és betöltötte az üres helyet az Igazságügyi Tanácsban. Ugyancsak előrehaladást értek el az okmánybiztonság, a határellenőrzés és a migráció terén. A Tanács folytatja valamennyi politikai párt ösztönzését a köztük, valamint a különböző etnikai csoportokkal folyó párbeszéd és együttműködés erősítésére annak érdekében, hogy az ország előrehaladást érjen el az integrációs folyamatban. A Tanács továbbra is ösztönzi mindkét felet erőfeszítéseik építő jellegű megújítására annak érdekében, hogy az Egyesült Nemzetek védnöksége alatt folyó tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható megoldás szülessen a névkérdést illetően. Ez javítaná a regionális együttműködést és hozzájárulna a szomszédokkal való jó kapcsolatokhoz. A főbb reformok, amelyeket az országnak a Társulási Partnerség ajánlásainak megfelelően még végre kell hajtania a következők: — az Ohrid Egyezménnyel összhangban tovább kell folytatniuk a decentralizációt: az önkormányzatok kétharmada már a költségvetési decentralizáció második szakaszában van; — javítaniuk kell az etnikai kisebbségek egyenlő képviseletén a közigazgatásban, ennek jó példája a belügyi szféra. A soron következő reformok a rendőrségi reform, az igazságszolgáltatási reform és az úgynevezett Májusi Egyezmény két nagyobb, megoldatlan kérdése, amelyek szélesebb politikai konszenzust igényelnek, a nyelvtörvény és a megállapodás a 2001-es konfliktus áldozatai státuszának rendezéséről. 2008. február 18-án a Tanács határozatot hozott az Európai Uniónak Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal való társulási partnerségéből eredő elvekről, legfontosabb feladatokról és feltételekről. A Tanács a további munka legfontosabb aktualizált feladatainak a 2007-es elért haladásról szóló bizottsági jelentésben foglalt ténymegállapításokra alapozott meghatározása által aktualizálta a jelenlegi partnerséget. Colm Burke (PPE-DE). – Nagyon köszönöm válaszát. Csak azon tűnődöm, hogy Ön szerint kielégítő mértékben enyhültek-e a feszültségek az előrehaladáshoz? És ha kielégítően enyhültek, milyen időléptéket jelölnek meg a tárgyalási folyamat ismételt sínre állításához szükséges reformok maradéktalan végrehajtása számára? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Mint tudjuk Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban választások lesznek június 1-jén. Reméljük, hogy a kampány időszak nem fogja hátráltatni a szükséges reformokat. Remélhetőleg a reformok folytatódnak a választási időszak előtt és után is. Az elnökség különleges erőfeszítéseket tesz a nyugat-balkáni országok, köztük Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság integrációjának előrehaladása érdekében az európai uniós tagság felé vezető úton. Reméljük, hogy ez az előrehaladás a lehető leggyorsabban megtörténik és az ország számára egyebek között kijelölésre kerül a dátum, amikor a csatlakozási tárgyalások megkezdődhetnek. Természetesen ez elsősorban magától az országtól függ, a még teljesítendő reformok mértékétől és minőségétől, amelyekre válaszomban már utaltam. Elnök. − Mivel a szerző nincs jelen, a 4. kérdés kimarad. 5. kérdés Gay Mitchell (H-0276/08) Tárgy: Az éghajlatváltozás és a nemzetközi biztonság Javier Solana éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság című legújabb dokumentumában felhívja a Tanács figyelmét néhány, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó fontos kérdésre, különös tekintettel az éghajlatváltozás következtében felmerülő területi követelésekre, a kizárólagos gazdasági térségekre és az új kereskedelmi útvonalakra. A biztonság és a geopolitikai hatalmi esélyek hangsúlyozása váltást jelez az éghajlatváltozás eddigi európai uniós megközelítésében a tekintetben, hogy szorgalmazza a kibocsátások csökkentését és az

21-05-2008

21-05-2008

HU


uniós és világszintű készültség növelését. Dolgozik-e a Tanács ezekhez a fontos kérdésekhez kapcsolódó álláspont és stratégia kialakításán? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök − (SL) Ahogy Önök mindannyian tudják, 2007. júniusában az Európai Tanács felkérte főtitkárát, Javier Solana főképviselőt és az Európai Bizottságot egy közös dokumentum készítésére az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásairól. A közös jelentést idén márciusban terjesztették az Európai Tanács ülése elé. A jelentés azonosítja a lehetséges veszélyeket és konfliktustípusokat, amelyek az éghajlatváltozás következtében adódhatnak a világ különböző részein. Csak példaként szeretnék felsorolni néhányat közülük: az erőforrások hiánya okozta konfliktusok, különösen, ha az erőforrások hozzáférhetőségét politikai célokra használják; a növekvő migráció, amelynek következtében nagyobb nyomás nehezedik a tranzit- és célországokra, ami politikai és etnikai feszültségekhez vezethet; a part menti területekben bekövetkező változások, szigetek eltűnése, illetve az új kereskedelmi útvonalak és erőforrások megközelítésének problémái miatt valószínűleg jelentkező politikai feszültségek. Ettől eltekintve az általam említett jelentés számos javaslatot tartalmaz, amelyek további kutatómunkát igényelnek; megvalósításukat az Európai Unió cselekvési terveivel fogják nyomon követni. Ezért kérte fel az Európai Tanács a Tanácsot a dokumentum tanulmányozására és a szükséges további intézkedések vonatkozásában saját ajánlásainak megtételére. Ezek az intézkedések, egyebek között harmadik országokkal és régiókkal való együttműködés erősítésére irányulnának az éghajlatváltozás és a nemzetközi biztonság szempontjából. Meg kell említenem, hogy az Európai Unió nem távolodott el az éghajlatváltozás más ismert, közös megközelítésétől. Ellenkezőleg, e dokumentum útján rámutat az éghajlatváltozás egy új és nagyon fontos aspektusára, amelyet nem tudunk majd kikerülni az eljövendő, különböző szintű viták során. Mitchell úr valószínűleg tudja, hogy az Európai Tanács 2007-es tavaszi ülésszakán jóváhagyta az Európai Unió célkitűzéseit az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére 2020-ig. Ez lett volna az Unió hozzájárulása a 2012. utáni időszakra vonatkozó világszintű és egységes megállapodáshoz. Az Európai Tanács kiemelte azt is, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy Európát energiahatékony, alacsony üvegházhatást okozó gázkibocsátású gazdasággá alakítsa. Úgy döntött, hogy amíg létre nem jön a 2012 utáni időszakra vonatkozó világszintű és egységes megállapodás , az Európai Unió egyoldalúan vállalja, hogy 2020-ig legalább 20 százalékkal csökkenti saját üvegházhatást okozó gázkibocsátásait az 1990-es szinthez képest. Az éghajlat és energia csomagon belül az Európai Parlament és a Tanács jelenleg is tárgyalja az egyes tagállamok hozzájárulását a fent említett közösségi cél eléréséhez. Az éghajlatváltozásról folytatott nemzetközi tárgyalásokon, az éghajlatváltozás következményeinek enyhítésén kívül különleges figyelmet fordítanak az új technológiákra és az alapok biztosítására. 2007. júniusban az Európai Bizottság „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában — Az uniós fellépés lehetőségei” címmel zöld könyvet jelentetett meg. Idén — az érintett csoportokkal folytatott intenzív konzultációk után — a Bizottság egy fehér könyvet is kiad az alkalmazkodásról, amely alapul szolgál majd a további vitákhoz az Európai Unió e területre irányuló politikáját illetően. Köszönöm. Gay Mitchell (PPE-DE). – Megköszönöm a miniszter úr válaszát, de felmerül bennem a kérdés: vajon az intézmények nem őrölnek-e bizonyos mértékig két malomban? Egyrészt a környezeti katasztrófa majd kiszúrja a szemünket, de Európa és a világ, mintha mi sem történt volna, másrészt foglalkozni kezdünk az éghajlatváltozás problémájával és a kemény döntések meghozatalával, amelyektől jövendő generációink függnek. Ahogy a miniszter úr mondta, tavaszi ülésszakán hozott következtetéseiben a Tanács vállalta, hogy foglalkozni kezd az éghajlatváltozás komoly problémájával és meghozza a szükséges komoly döntéseket. De vajon Solana úr ugyanabból a kottából énekel? Ő mást mondott: ő a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos kutatási jogokról beszélt a Föld egyik utolsó környezeti szempontból érintetlen területén, és ezt egy

105

106

HU


lehetőségnek nevezte. Nem mond ez ellent annak, amiről az Európai Tanács beszél? Nem egyeztethetnénk üzeneteinket? Itt van velünk az éghajlat témakörének előadója, Doyle asszony, aki mindezt végig fogja hallgatni. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Biztosíthatom Önt, hogy a Tanács főtitkára — a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő — minden kétséget kizáróan osztja az Európai Tanács nézőpontját. Javaslatát a Tanács nevében készítette. A Tanács üdvözölte a jelentést, és nem talált semmilyen eltérést vagy ellentmondást a Tanács más határozataival összevetve, beleértve az egységes éghajlatvédelmi és energiapolitikát is. Így én nem osztom azt a véleményt, hogy bármiféle eltérés lenne a főképviselő tevékenysége és a Tanács határozatai vagy szándékai között. Carlos Carnero González (PSE). – (ES) Elnök úr, szeretném felvenni a kollégánk vonatkozó kérdésére adott tanácsi válasz fonalát és javasolni, hogy mi is — különösen a földközi-tengeri térség tagországaiban — vitassuk meg az éghajlatváltozás problémáját. A Bizottság közleményében található egyik javaslat a Horizon 2020, a szennyezés megszüntetésre irányuló kezdeményezésnek a földközi-tengeri régióra — amely az éghajlatváltozás áldozata és egyben okozója — való kiterjesztésére vonatkozik, és kétség sem férhet ahhoz, hogy e javaslat nagyon pragmatikus fellépésekre adhat alkalmat. Nem érzi-e úgy a Tanács, hogy ez az éghajlatváltozás elleni harcban regionális prioritást képvisel az EU átfogó cselekvési programjának keretén belül? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm, Carnero González úr kiegészítő kérdését. Egyetérthetünk ezzel a kezdeményezéssel. Valójában az egyik régió, amelyet Solana úr jelentésében külön kiemelt a földközi-tengeri régió, amely egyre problematikusabbá válhat az éghajlati változások miatt, de a migráció és hasonló feszültségek miatt is. Semmi kétség, hogy az éghajlat és a környezetvédelem várhatóan az egyik fő témája lesz a barcelonai folyamatnak, amely hamarosan megújul a mediterrán unióra vonatkozó javaslatokkal. Ismétlem, hogy a létező barcelonai folyamat megújításáról van szó. Ahogy Önök is tudják, az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó és a közelmúltban bemutatott európai bizottsági dokumentum talált egy módot kezelésükre, amelyet a képviselő úr meg is említett, de egyelőre a dokumentum még nem említ semmilyen specifikus projekteket. Elnök. − 6. kérdés Jim Higgins (H-0278/08) Tárgy: Az EU külső határainak hatékony védelme Ki tudná-e fejteni a Tanács, hogy milyen előrehaladás történt a jelenlegi elnökség alatt az EU külső határainak hatékonyabb védelme irányában és hogy megvitatták-e tanácsi szinten a parti területeken folyó kábítószer-kereskedelem problémáját? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Úgy gondolom, hogy Higgins úr tisztában van azzal, hogy a Tanács nagy jelentőséget tulajdonít a külső határok hatékony kezelésének. Az embereknek az Európai Unión belüli szabad mozgása mellett a külső határok megfelelő védelme és kezelése kulcsfontosságú, csakúgy, mint a tagállamok belső biztonságáról történő gondoskodás és a terrorizmus, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni hatékony harc. E célból az Európai Tanács több fontos intézkedést tett. Egyebek között jogi dokumentumokat fogadott el, például a Schengeni Határátlépési Kódexről, a Külső Határok Alapról, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködésért Felelős Európai Ügynökségről — röviden FRONTEX-ről. Intézkedéseket foganatosított a gyors reagálású határvédelmi csapatok felállítására. Ugyancsak felhívnám figyelmüket a Bizottság által ez év február 13-án közzétett három közleményre. A három közlemény javaslatokat és ajánlásokat tartalmaz a határok európai szintű kezelésének lehetséges módjaira, a FRONTEX jövőbeli fejlesztésére, az EUROSUR néven ismert Európai Határellenőrzési Rendszer lehetséges kialakítására és a külső határok be- és kiléptető rendszerére. A közleményekben foglalt bizottsági javaslatok és ajánlások vitájára március 12-én a szlovéniai miniszteri konferencián került sor. Júniusra várható, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács elfogadja a Tanács következtetéseit az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatásáról. A következtetéseknek tartalmazniuk kell a

21-05-2008

21-05-2008

HU


FRONTEX jövőbeli fejlesztése rövid és hosszú távú prioritásainak felsorolását, további ajánlásokat az Európai Bizottságnak a legkorszerűbb biztonsági technológia használatával, a külső határok jobb igazgatásával és az EUROSUR felállítása érdekében végzendő munkára vonatkozó iránymutatásával összefüggésben. Ettől eltekintve is figyelemmel követtük a FRONTEX tevékenységeit, különösen a közös műveletek teljesítését, az európai partiőrség-hálózatot , a központilag regisztrált felszerelés további modernizálását és használatát, az un. CRATE-et és a gyors reagálású határvédelmi csapatok lehetséges telepítését illetően. A narkotikumok tengeri elemző és operatív központja — narkotikumok (MAOC-N) felállítása múlt év szeptemberében fontos előrelépést jelentett a határvédelemben. Egy katonai támogatással rendelkező bűnüldöző központról van szó, amelyet hét tagállam: az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Írország, Hollandia, Olaszország és Portugália hozott létre. A központ az összes többi tagállam rendelkezésére is áll. A központ célja a tiltott anyagok tengeri vagy légi úton történő, az Atlanti-óceánon keresztül Európába és Nyugat-Afrikába irányuló, illegális kereskedelmének felszámolása. Ezt a célkitűzést intenzív információgyűjtés, csere és elemzés és a tagállamok tengeri és légi berendezéseinek optimális használata útján lehet elérni. A Tanács legfontosabb feladatai között kell tekintetbe venni a megerősített határellenőrzést és a kábítószer-kereskedelem útvonalaira vonatkozó titkos információ gyűjtését és cseréjét. Jim Higgins (PPE-DE). – Elnök úr, mivel a kábítószer-használat növekszik és mivel egyre több kábítószer válik elérhetővé, egyértelmű, hogy a biztonsági hatóságok képtelenek feltartóztatni a kábítószer-szállítmányokat, különösen azokat, amelyek Dél-Amerikából érkeznek. A Tanács hivatalban lévő elnöke utalást tett a partiőrségre. Tudatában van-e Ön és a Tanács annak a ténynek, hogy mindössze egy ideiglenes felügyelő van szolgálatban a nyugat-írországi atlanti partok kikötőiben és repülőterein? Mindössze egy hajó van. Pedig nagyon világos, hogy Írországot átjárónak használják, hogy az országon keresztül szállítsanak kábítószereket a többi tagállamba — az Ön országába és az Európai Unió többi országába is. Aggasztja-e Önt és a Tanácsot ez a helyzet? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Megköszönöm Higgins úrnak a kiegészítő kérdést. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Európai Tanácsot ez nagyon nyugtalanítja és mindaddig nyugtalanítani fogja, amíg a kábítószer-kereskedelem fennáll. Ami Írországot illeti, hangsúlyozni szeretném — ahogy korábban már említettem —, hogy Írország azok közé az országok közé tartozik, amelyek múlt év szeptemberében felállították a narkotikumok tengeri elemző és operatív központja — narkotikumok (MAOC–N) elnevezésű központot. Feladata a tiltott anyagok pontosan ezen az útvonalon folyó, tehát tengeri vagy légi úton történő, az Atlanti-óceánon keresztül Európába és Nyugat-Afrikába irányuló illegális kereskedelmének felszámolása. Tehát ennek a központnak nemrégiben történ felállítása alapján azt várom, hogy a jövőben egyre aktívabb lesz, és az elnökség pedig teljes befolyásával támogatni fogja fejlődését. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Miniszter úr, a Schengeni Egyezmények hatálya alá tartozó terület múlt év decemberében történ kiterjesztése aggodalmat keltett sok uniós polgárban amiatt, hogy már nem élvezik a biztonságnak azt a szintjét, amelyhez hozzászoktak. A schengeni térség bővítése után elmondható-e, hogy a bővítési terület tagállamainak rendőrségi intézményei közötti együttműködés megfelel az elvárásoknak? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm, Rack úr, kiegészítő kérdését. Fontos tudatosítani, hogy a schengeni térség kiterjesztése nem automatikusan, nem egy bizonyos mozzanat következtében és nem is magától történt. Akkor következett be, amikor befejeződtek a széleskörű előkészületek valamennyi tagállamban, amelyek a schengeni térség részévé kívántak válni. Azután történt meg, miután a felelős uniós testületek és intézmények alapos értékelésnek vetették alá ezeket az előkészületeket. És csak amikor igazolást nyert, hogy a kiszélesített schengeni térség eljövendő külső határain létrehozták a megfelelő ellenőrzést, akkor mehetett végbe a bővítés. Különösen szeretném kihangsúlyozni, hogy mivel mi komolyan vesszük az emberek aggályait, természetesen arról is tájékoztatni kell őket, hogy aggodalmaiknak nincsenek objektív okai.

107

108

HU


Megismétlem, hogy a schengeni térség bővítése nem történt meg csak úgy. Gondos előkészítéseket követően és az összes műszaki és biztonsági feltétel teljesülésének gondos ellenőrzése után következett be, és mivel valamennyi feltétel teljesült, ma mindenkit megnyugtathatunk, hogy a kibővített schengeni térség külső határai jó kezekben vannak. Elnök. − 7. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotou (H-0281/08) Tárgy: A szegénység elleni harc Hogyan látja a Tanács a minimális méltányos élet- és munkakörülmények biztosítékainak fejlődését, ideértve az európai polgárok és az Unióban állandó lakóhellyel rendelkező személyek teljes és produktív foglalkoztatását is, mint a szegénység, különösen a gyermekszegénység elleni harc egyik eszközét? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm Panayotopoulos-Cassiotou asszony kérdését. A foglalkoztatás, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harc képviseli az Európai Unió és tagállamai előtt álló legnagyobb kihívást. Azonban rá kell mutatnom arra is, hogy mind a foglalkoztatáspolitika, mind a szociálpolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik, és az Európai Unió pedig az ő tevékenységüket támogatja és kiegészíti. Éppen ezért a tagállamoknak a legmegfelelőbb politikai kombinációt kell kidolgozniuk, figyelembe véve gazdasági és társadalmi helyzetüket, és a foglalkoztatási helyzetüket is. Engedjék meg, hogy megemlítsek néhány e területen tett uniós intézkedést, amelyek célja, amint már említettem, a tagállamok hatáskörébe tartozó politikák támogatása és kiegészítése. Először az Unió jogszabályai nagyon sok, a foglalkoztatást érintő kérdést szabályoznak, a munkaerő szabad mozgását, az információt és konzultációt, a munkakörülményeket és a megkülönböztetés ellenes intézkedéseket is beleértve. Másodszor olyan eszközöket említenék, mint a foglalkoztatási iránymutatások, integrált ajánlások és közös elvek a ’flexicurity’ vonatkozásában és a politikai irányítás azon tagállamok számára, amelyek politikáik végrehajtásán és megvalósításán dolgoznak. Harmadszor szintén ezen a nyitott koordinációs formán belül, a tagállamok erős politikai elkötelezettséget mutattak az információcsere és az egymástól történő kölcsönös tanulás iránt. A nyitott koordinációs módszer ehhez a közös indikátorok meghatározásával, a vizsgálatok és kölcsönös felmérések ösztönzésével és erőteljesebb uniós szintű együttműködéssel járult hozzá. A munkavállalók jogaival és a munkakörülmények javításával kapcsolatban az európai jogszabályok, egyebek mellett, szabályozzák a munkavállalók szabad mozgását, az információ és a konzultáció szabadságát, a munkafeltételeket, a munkaidőt is beleértve, a munkahelyi biztonságot és egészséget és a megkülönböztetés-ellenes, köztük a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedéseket. Engedjék meg, hogy kiemeljem, a Szerződés 137. cikke kimondja, hogy e cikk rendelkezései nem vonatkoznak a fizetésekre. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió nem rendelkezik felhatalmazással sem a minimálbérek megállapítására, sem pedig a minimálbérek összehangolására a tagállamok között. A már említett nyitott koordinációs módszeren belül a tagállamok valóban arra kapnak ösztönzést, hogy megfelelő minimumszabványokat állapítsanak meg. A szabványokról való döntés — a jogosultságok típusát és szintjét illetően — a tagállamok kizárólagos joga. Mivel a helyzet tagállamok szerint eltérő, véleményünk szerint nincs értelme közös szabvány előírásának. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unió területén számos tagállamnak kell szembenéznie olyan kérdésekkel, mint a források rendelkezésre állása, eladósodás és a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatósága. Kétes értékű lenne tehát közös szabványokat létesíteni vagy előírni ezeken a területeken. Mindezek arra mutatnak, hogy a minimumszabványokat a tagállamoknak gondosan meg kell tervezniük és meg kell vitatniuk, mivel ily módon hozzájárulhatnak a szegénység megszüntetéséhez. Kérdésében Panayotopoulos-Cassiotou asszony külön utalt a gyerekszegénységre. A gyerekeket azokban a háztartásokban fenyegeti szegénység, ahol a szülők nem foglalkoztatottak, háztartásokban, ahol a foglalkoztatási ráta alacsony és a család jövedelme elégtelen vagy olyan esetekben, amikor a jövedelemtámogatás nem elegendő a szegénység megszüntetésére.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ezért a kiegyensúlyozott és integrált stratégiák megvalósítása, valamint az aktív befogadásra irányuló stratégiák legalább bizonyos fokig tényleges hozzájárulást jelentenek a gyerekek és fiatalok jólétének előmozdításához. Köszönöm. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, köszönöm a Tanács képviselőjének válaszát kérdésemre az elfogadható szabványoknak a méltányos munka és életkörülmények érdekében történő megőrzésével kapcsolatban. A méltányos munka a célja mind az ENSZ világméretű közösségének, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) védnöksége alatt, mind az Európai Uniónak. Mindenesetre erről állásfoglalást fogadtunk el. Hogyan kívánja a Tanács megvalósítani ezeket a méltányos munka és életkörülményeket, különösen a gyerekek számára? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nagyon köszönöm a kiegészítő kérdést. Az állásfoglalást illetően figyelembe kell venni, hogy tárgya a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Tanács csak általánosságokban beszélhet. Természetesen arra bíztatja a tagállamokat, hogy teljesítsék az idézett állásfoglalásban vagy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által támogatott szabványokban foglalt általános rendelkezéseket Valamennyi uniós tagállam egyben tagja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek is. Köszönöm. Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Egyetértünk az alternatív energiahordozók mögötti célokkal, de világos, hogy a láthatóan növekvő élelmiszerprobléma és éhezés sokakban kétségeket ébreszt, hogy vajon a bioüzemanyagok képviselik-e a helyes lépést. Kérdésem, hogy azzal egyetértve, hogy az alternatív energiaforrások terén előrelépésre van szükség, nyilvánosan kimondaná-e és biztosítaná-e polgárainkat arról, hogy ezen az úton haladva nem fog nőni az élelmiszerek ára és a világméretű éhség. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm kiegészítő kérdését. A magasabb élelmiszerárak kérdése minden bizonnyal komoly probléma és éppen ezért rendezett e magas fórum vitát erről a kérdésről. Az Európai Tanács kész mindent megtenni a magasabb élelmiszerárak hatékony kezelése érdekében. Azonban, hogy ezt megtehessük, először meg kell találni az okokat, amelyek miatt az élelmiszerárak nőnek — és valószínűleg az okok számosak. A magasabb élelmiszerárakat több különböző tényező idézi elő, ezért a Tanács különböző szerveken keresztül foglalkozik velük. A közelmúltban a Mezőgazdasági és Halászati Tanács tárgyalta a kérdést és iránymutatásokat fogadott el az élelmiszerárak emelkedésének visszafogása érdekében. Korábban itt, ebben a teremben a bioüzemanyagokra történt utalás, mint az egyik olyan tényezőre, amely a feltételezés szerint hozzájárul a magasabb élelmiszerárakhoz. Világszinten tudatosult, hogy a bioüzemanyagok járhatnak ilyen következményekkel, ezért folyik az üzemanyag-termelés úgynevezett fenntarthatósági kritériumainak intenzív fejlesztése. A fenntarthatósági kritériumok között szerepelnek a társadalmi hatások kritériumai is, amelyeknek figyelembevételére törekednünk kell. Az elvégzett munka még nem teljes, de intenzíven folyik. Ugyanakkor ki szeretném emelni, hogy a bioüzemanyagok árbefolyásoló tényezőként gyakorolt hatása minden valószínűség szerint a kevésbé fontos tényezők közé tartozik, és hogy számos ennél fontosabb tényező létezik, amelyeket a Tanács szintén intenzíven tanulmányoz. Köszönöm. Elnök. − 8. kérdés Robert Evans (H-0283/08) Tárgy: Emberi jogok Kubában 2008. februárjában az ENSZ New York-i székházában a kubai kormány aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának két egyezségokmányát. E kötelező erejű egyezmények aláírásával Kuba kötelezettséget vállalt, hogy elismeri a „szólás és a gyülekezés szabadságát” és az „utazáshoz való jogot”. Ennek a pozitív kubai fellépésnek és Louis Michel biztos márciusban Kubában tett építő jellegű látogatásának fényében milyen lépéseket tesz a Tanács a kapcsolatok normalizálására a kubai kormánnyal? Milyenfajta nyomást gyakorol majd a Tanács annak érdekében, hogy Kuba teljesítse nemzetközi kötelezettségeit?

109

110

HU


Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Az Evans úr által feltett kérdésre a következőket szeretném elmondani: Az Európai Unió üdvözölte a körülményt, hogy Kuba aláírta az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményét (ICPPR), illetve a Gazdasági, a Társadalmi és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményét (ICESCR). Az idei év március 4-én tett nyilatkozatában az elnökség pozitívan értékelte a két egyezmény Kuba általi aláírását. A kötelező erejű nemzetközi jogi okmányok aláírójaként Kuba természetesen vállalta az azokból eredő kötelezettségeket. Az elnökség további pozitív fellépésekre és az emberi jogok védelme terén működő nemzetközi struktúrákkal folytatott együttműködésének további erősítésére bíztatta Kubát. Az Európai Unió figyelemmel fogja kísérni ezeknek az emberi jogokra vonatkozó kötelező erejű egyezményeknek — amelyeket Kuba magára vállalt — megvalósítását. 2007. júniusi Kubára vonatkozó következtetéseiben az Európai Tanács felkérte a kubai kormányt, hajtsa végre a kubai nép mindennapi élete javításához szükséges politikai és gazdasági reformokat. Az Európai Unió elismeri a kubai nép azon jogát, hogy jövőjéről önállóan döntsön. Az Európai Unió továbbra is kész pozitívan hozzájárulni a kubai társadalom valamennyi rétegének jövőbeli fejlődéshez. Ugyanakkor az Európai Unió továbbra is felhívja a kubai hatóságok figyelmét azon kötelezettségükre, hogy előmozdítsák és tiszteletben tartsák az emberi jogokat és polgáraik szabadságjogait. Az Európai Tanácsban további viták folynak az általános és nyitott párbeszéd újraindításának lehetőségéről Kubával az elmúlt év júniusi következtetéseivel összhangban. Azonban, hogy ez létrejön-e, Kubától is függ és attól, hogy készen áll-e elfogadni a politikai párbeszédre vonatkozó javaslatot. Az elnökség felkéri Kubát tegye meg a következő fontos lépést az Egyesült Nemzetek mindkét egyezményének megerősítésével, azok jellegét és hatékonyságát veszélyeztető fenntartások nélkül. Köszönöm. Richard Howitt (PSE). – Köszönöm, hivatalban lévő elnök úr a ma esti ismételt felszólalási lehetőséget. Kíváncsi vagyok, hogy tekintettel a kubai kormányban bekövetkezett változásokra, tapasztaltak-e ő és a Tanács valamilyen változást, nagyobb lelkesedést a kubaiak részéről az általa említett nyitott politikai párbeszéd felvétele iránt? Arra is kíváncsi vagyok, hogy megosztaná-e velünk gondolait az Egyesült Államokban jelenleg folyó vitával kapcsolatban és transzatlanti kapcsolataink keretében a Tanács és az Egyesült Államok között jelenleg kétségkívül folyamatban lévő vitára vonatkozóan. Észlel-e ott bármilyen politikai változást, amely további javulásokra ösztönözhetne az emberi jogok területén Kubában? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nagyon köszönöm Howitt úrnak kiegészítő kérdését. Nem mondhatnám, hogy lényegi változásokat észleltünk volna, habár tudatában vagyunk, hogy lehetséges a változás és lehetséges új fejezetet nyitni az Európai Unió és Kuba közötti kapcsolatban. Ez is a vita tárgya lesz az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának valamelyik soron következő ülésén. Reméljük, hogy a lehetőség felhasználásra kerül és mindez valósággá válik. Mindazonáltal, megismétlem, ez Kubától is, vagy elsősorban Kubától függ. Köszönöm. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A négy kubai lelkiismereti fogoly szabadon bocsátása nagyon pozitív lépés, ahogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata két kötelező erejű egyezményének a kubai kormány általi aláírása is az volt 2008. február 28-án az ENSZ székházában. Ugyanakkor legalább 58 személyt továbbra is fogva tartanak kubai börtönökben kizárólag azért, mert alapvető jogaikkal akartak élni. E két egyezségokmány tekintetében mit tehet a a „Márciusi csoport” 75 lelkiismereti okokból bebörtönzött tagja érdekében? Bízom abban, hogy a Tanács felszólítja a magas rangú kubai tisztségviselőket a kubai ellenzéket érintő összes per újrafelvételére pártatlan, nem egyoldalú bíróság előtt, és megkísérli elérni szabadon bocsátásukat. David Martin (PSE). – Válasza némi csalódást keltett bennem, mivel úgy gondolom, hogy a kubaiak részéről valóban készség mutatkozik az elmozdulásra és hogy a kormányban bekövetkezett változás hangsúlyváltást jelent a külső világ kubai megközelítésében. Nagyon sajnálatos lenne, ha az EU nem használná fel ezt a lehetőséget, nem ragadná meg az alkalmat egy komoly párbeszédre Kubával. Ezért ne gyakoroljunk további

21-05-2008

21-05-2008

HU


nyomást Kubára, hogy tegyen engedményeket, hanem lássunk hozzá ahhoz, hogy az Unió megkezdje a párbeszédet a kubaiakkal. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Először a Pleštinská asszony által feltett kérdésről. Tény, hogy a politikai foglyok száma csökkent, és az Európai Unió üdvözli ezt. Azonban az Európai Unió továbbra is követelni fogja a kubai hatóságoktól a politikai foglyok szabadon engedését. Először is, mert Kuba tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és ez természetesen bizonyos kötelezettségekkel jár. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az emberjogi kérdések alkotják az egyik alapvető kérdés Kubával folytatandó párbeszédünkben. És itt szeretnék Martin úr észrevételére reagálni. Biztosíthatom őt, hogy az elnökség, vagy a Tanács, egyetlen lehetőséget sem fog kihagynia a párbeszéd újrafelvételére, ha arra lehetőség adódik. Ennek a párbeszédnek tárgya minden körülmények között ki kell terjednie az emberjogi helyzetre, és reméljük, hogy Kuba elfogadja e javaslatot a párbeszéd felvételére. Köszönöm. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, rejtély számomra, hogy a Tanács szemrebbenés nélkül egyszerűen kivonul. Hosszú ideje vagyok e Ház tagja. A Tanácshoz intézett kérdések órája 21 órakor szokott kezdődni, és a Tanács velünk volt egészen fél tizenegyig. Aztán a Tanács kérte a kérdések órájának előrehozatalát 18 vagy 19 órára, s mi eleget tettünk óhajuknak. Ezzel követtük el az első hibát. Azóta a kérdések órája mindig késve kezdődik és a Tanács képviselőinek hétkor óramű pontossággal indulniuk kell. Ez nem a szlovén elnökség hibája, általános probléma, amit a Tanáccsal kell megvitatnunk. Az év felében a Tanács képviselői minden bizonnyal kibírják, hogy csütörtökig maradjanak Strasbourg szép városában, és szerda esténként is rendelkezésünkre álljanak. Elnök. − Észrevételét tudomásul vettük. Ma ténylegesen időben kezdtünk 18 órakor. Az ülés tehát nem kezdődött késve. Mindenesetre a Tanács szót kért és megkapja. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm, elnök úr, hogy engedélyezi, hogy szóljak. Csak azt szeretném mondani Posselt úrnak, hogy a Tanács tiszteletben tartja az Európai Parlament határozatait és alkalmazkodik hozzájuk, természetesen a Tanáccsal konzultálva. Elhatározásra került azonban, hogy a kérdések órájának időtartama egy óra legyen — ami ma időben kezdődött. Azt is elhatározták, hogy a kérdések órájára általában szerdán 18 és 19 óra között kerül sor. A Tanács ehhez alkalmazkodott, tiszteletben tartja, és így tesz a jövőben is. Köszönöm. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, engedje meg, hogy tájékoztassam a Tanácsot, hogy a kérdések órája rendes körülmények között másfél óráig tart, amikor azonban panaszt teszünk az elnökségen, mindig azt a választ kapjuk, hogy az egy óra hosszat tartó kérdések órái kivételnek számítanak. A kivételesség ma már minden alkalommal érvényes. Elnök. − Posselt úr, ebben a kérdésben az elnökök értekezletének kell döntenie. Itt nem az a kérdés, hogy én egyetértek-e vagy sem. Szeretném, ha több időnk volna, de tartanunk kell magunkat az elnökök értekezlete határozatához. Mindenesetre bírálatát feljegyeztük és továbbítjuk az elnökök értekezletének. Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). A kérdések órája ezzel véget ér. (Az ülést 19.05-kor felfüggesztik, majd 21.00-kor újból megnyitják.) ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR Alelnök

14. Mandátumvizsgálat: lásd a jegyzőkönyvet 15. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

111

112

HU


16. Az iparpolitika félidős felülvizsgálata (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Jordan Cizelj asszony jelentése (A6-0167/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében az iparpolitika félidős felülvizsgálatáról — Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához (2007/2257(INI)). Romana Jordan Cizelj, előadó. − (SL) A Lisszaboni Stratégia kidolgozásának híre jelentős visszhangra talált az európai polgárok között. Hamar tudatára ébredtünk, hogy a megfogalmazott célkitűzések túl ambiciózusak voltak az időt illetően, de az elgondolás nyilvánossá lett és bemutatásra került Európa és a világ számára. Kicsit finomítottunk rajta 2005-ben, amikor az új Lisszaboni Stratégia készült — ami ugyancsak ambiciózus, de sokkal józanabb. A Bizottság akkor készítette el az iparpolitika szférájának integrált megközelítését is. Jelenleg az eredmények felmérésén és a továbbhaladás módján dolgozunk. Bár az iparpolitika a tagállamok kompetenciájába tartozik, az európai intézkedések, a fejlődés és a gazdasági növekedés ösztönzése jelentősen befolyásolják e területet. Az ipar serkenti a tudás társadalmának létrehozását, ösztönzőleg hat a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra, ugyanakkor fogyasztója is ezeknek a tevékenységeknek. Amikor az európai szintű kezdeményezésekről döntünk, csak a közös tevékenységek kiemelt területeit vehetjük figyelembe. De igazából mi a fontos? Melyek azok a témák, amelyek az Európai Parlament szempontjából kiemelt területeket jelentenek? Szeretném megemlíteni, hogy üdvözöljük a Bizottság jelentését az elvégzett munkáról, és kihangsúlyozzuk jövőbeli tevékenységeink kiemelt területeit. Az első kétség kívül az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátások jelentős csökkentésével kapcsolatos kötelezettségek nem csak az energia és a közlekedés területére vonatkoznak. Jelentős kihatásaik vannak az iparra is, amelyek nélkül az alacsony széndioxid-kibocsátáson alapuló társadalom létrejötte nem lehetséges. A fenntartható ipari fejlődéshez ezért koordinációra, következetességre és összhangra van szükség. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon milyen ösztönzést igényel az ipar a tisztább technológia kifejlesztéséhez. Hogyan mozdítsuk elő a hatékonyabb technológiák alkalmazását? Melyek a helyes mechanizmusok, amelyekkel elkerülhető a versenyképességnek okozott ártalom, vagy biztosítható a fogyasztói választék? Hogyan járjunk el az Unió határain kívül? Jövőképünket a globális melegedés visszaszorítása alkotja, ezért elfogadhatatlan a magas kibocsátással járó technológiák harmadik országokba költöztetése. Az éghajlat-változás lehetőség és nem fenyegetés az európai gazdaság számára. Egy másik kiemelt téma a természetes nyersanyagok védelme és a természetes erőforrások megfontolt kezelése. A tagállamok bármely összehangolatlan tevékenysége rivalizálásra adhat alkalmat és hosszú távon gyengítheti a nemzetgazdaságokat. Ezért is számolok egyeztetett európai tevékenységgel, amelyben erős a nemzetközi összetevő elem. Sok munka áll még előttünk, egy barátságosabb környezet megteremtését illetően a kis- és közepes vállalkozások számára. Európa csak akkor fog valóban felnyílni előttük, ha az egyes tagállamokban nem találják szembe magukat új, összeegyeztethetetlen és bonyolult folyamatokkal és akadályokkal. Ezért várok nagyobb egységet, összhangot és az igazgatási terhek csökkenését mind európai, mind nemzeti szinten. Olyan intézkedéseket várok, amelyek még nagyobb lendületet adnak az egyéni kezdeményezésnek. Ugyanakkor olyan változásokat várok az európai értékrendben is, amelyek az európai társadalmat nagyobb kockázatok vállalására bátorítják. Az európai társadalom értékeli az új ismeretek, kutatások és innováció megszerzését és előállítását. A jogszabályi keretnek ehhez kell igazodnia. Ki kell dolgoznunk a megfelelő eljárásokat a szellemi tulajdon védelmére. Fontos, hogy ezek európai eljárások, illetve gyors eljárások legyenek. Az intézkedésnek nem lehet akadálya, hogy pénzügyi eszközök szükségesek — az úgynevezett közösségi szabadalomra utalok. Hölgyeim és uraim, biztos úr, csak néhány prioritást soroltam fel, amelyek jelentésünkben is szerepeltek. Várom a további vitát, tudom, hogy gyümölcsöző lesz, s felkérem Önt, tegye meg hozzászólását, amely tudom, hogy mint módosításai is, jelentős értéket képviselnek e jelentés számára.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Köszönöm. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, három évvel ezelőtt modernizáltuk az EU iparpolitikáját és azt teljes gazdaságpolitikai stratégiánk sarokkövévé tettük. Ma már elmondhatjuk, hogy helyesen döntöttünk. Az európai ipar most, fontos versenytársként jobb helyzetben van, ha piaci részesedését kell megvédenie. Az európai ipar kitűnő exportteljesítménye még válságok idején is hozzájárul a makro-ökonómiai stabilitáshoz. A félidős felülvizsgálat alapján elkészült a következő évek ütemterve és munkaterve, amelyeket átadtuk Önöknek. Kérem Önöket, támogassák ezt a tervet. Szeretném megköszönni Jordan Cizelj asszonynak, hogy összeállította a jelentést; és szeretném, ha megértenék, miért is vagyok valóban elégedett és miért örvendek, hogy a jelentés ennyire kedvező és ilyen erősen támogat bennünket. Ahogy én is, az iparpolitika fő funkcióit az előadó is az üzleti tevékenységekhez szükséges megfelelő feltételek létrehozásában látja, abban hogy az Európai Uniót fenntarthatóan vonzó hellyé kell tenni az ipar számára és meg kell erősíteni ipari alapunkat oly módon, hogy a jövőben elegendő, jó és biztos feldolgozóipari munkahellyel rendelkezzünk. A XXI. századi iparpolitika semmiben sem hasonlít ahhoz, amit régebben iparpolitikának szoktunk nevezni. Hadd ismételjem meg világosan, hogy iparpolitikánk azon a premisszán alapul, hogy vállalataiknak meg kell felelniük a versenyben, és hogy nem védhetjük meg őket a versenytől, s ez valójában nem is áll szándékunkban. Nem feladatunk az ipari tevékenységek védelme. A mi munkánk abban áll, hogy olyan körülményeket teremtsünk számukra, amelyek között potenciáljukat teljes mértékben kifejthetik. Örülök, hogy a parlamenti jelentés nem csak az iparpolitika céljait támogatja, hanem az elérésük érdekében általunk használt módszert is. E módszer az ágazatközi és az egyetlen ágazatra vonatkozó kezdeményezések kombinációja. Minden bizonnyal számos olyan területen szükséges fellépni, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az egész európai iparra. Csak három példát említenék, az európai üzleti tevékenységek bürokráciájának csökkentése, innovációs kapacitásuk erősítése és az vállalkozási kultúra elősegítése. Másrészről vannak olyan ügyek, amelyek csak bizonyos iparágakat érintenek. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy bevezettünk egy rendszert, amely garantálja a vegyi anyagok biztonságos termelését és értékesítését az Unióban. Éppen most indítottunk el egy átfogó intézkedési csomagot, amelynek célja az európai védelmi ipar erősítése, és éppen ezen a héten hagytunk jóvá egy ambiciózus programot az autóiparra érvényes jogi rendelkezések egyszerűsítésére. Még több példával egészíthetném ki ezt a listát. Ezekre a lépésekre szoros partnerségben került sor nemcsak az iparral, hanem az érintettek valamennyi csoportjával. Személyesen nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mindezt a Parlamenttel, a szakszervezetekkel és a környezetvédő és fogyasztói szervezetekkel együtt vittük végbe, átlátható és ellenőrizhető folyamatok útján. Visszautasítom, hogy az iparpolitika zárt ajtók mögött vagy a hátsó szobákban készülne. Az európai ipar az innováció életfontosságú hajtóereje Európában és abszolút kulcsfontosságú tényező a globális kereskedelemben elfoglalt pozíciónk megőrzésében, ezért eredményei elismerést és dicséretet érdemelnek; az európai ipar megérdemli azokat az intézkedéseket, amelyek képességének növelésére irányulnak, hogy teljesítményét a jövőben is, a lehető leghosszabb ideig fenntarthassa és a mi részünkről is erőfeszítéseket érdemel, hogy a közvetlen jövőben felmerülő kihívásokkal szembe tudjon nézni. Ezek a kihívások természetesen a gazdasági globalizáció erősödéséből erednek — ezzel kapcsolatban nem lehetnek illúzióink. Amit mostanáig láttunk, csak a kezdet volt. Minden bizonnyal ugyanez vonatkozik a technológiai váltásra és annak ütemére is, ennek összes következményével a termelékenység, a struktúrák és a munkahelyek és természetesen annak egyre inkább központivá váló kérdése tekintetében, hogy milyen módon befolyásolják éghajlati és környezeti célkitűzéseink iparpolitikánkat. Itt szükség lesz kiigazításokra, a legközelebbi jövőben ezekkel fogunk foglalkozni. Ezért a Bizottság következő jelentősebb, e hónap végéig elindítandó kezdeményezése, a fenntartható ipari fejlesztésre, a fenntartható iparpolitikára és a fenntartható ipari termelésre irányul. A politikai cél integrált, a környezet-, foglalkoztatás- és iparpolitikát magába foglaló megközelítés alkalmazása. Erős gazdaságot, biztos munkahelyeket, kisebb energia függőséget és tiszta környezetet akarunk. E célokhoz vezetnek az innovatív és a jövő igényeinek megfelelően tervezett termékek és folyamatok, a kisebb európai környezetszennyezés és a nagyobb, Európában gyártott modern technológiára épülő támogatás más régióknak, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek arra, hogy meg tudjanak birkózni az éghajlat-változással. Ezt az utat szeretnénk követni iparpolitikánkban.

113

114

HU


Ezenfelül új kezdeményezéseket indítottunk el ipari klaszterekkel és a kísérleti piacokkal kapcsolatban. Előadom Önöknek egy a szabványosításra és azoknak a módszereknek vizsgálatára irányuló cselekvési tervet, amelyek révén az ipar magasabb minőséget és versenyképesebb szolgáltatásokat érhet el. Szintén megindult két új ágazati kezdeményezés. Az első az élelmiszeripar — ami ma az emelkedő élelmiszerárak fényében természetesen nagy jelentőségre tett szert — sajátos problémáival foglalkozik, míg a második, Európa egy másik kulcsfontosságú iparága — az elektrotechnika — előtt álló kihívással áll kapcsolatban. Mindent összevetve, azt hiszem elmondhatom, hogy iparpolitikánk most már biztosan a felé tart, hogy megteremtse az európai üzleti tevékenység virágzásához szükséges megfelelő körülményeket. Szeretném megismételni, hogy nem célunk a beavatkozás vagy egyes gazdasági szereplők előnyben részesítése és nem kívánjuk átvállalni egyes tagállamok felelősségét sem; célunk a partnerség, az optimális koordináció és a közös célok közös elérése. Jelenleg az Európai Unió iparpolitikájának és a tagállamok iparpolitikáinak szorosabb összekapcsolásának folyamatán dolgozunk, és örülök, hogy a Parlament is szilárdan támogatja ezt a törekvést. Jerzy Buzek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Jordan Cizelj asszonynak ezért a kiváló és minden részletre kiterjedő jelentésért. Mindennel foglalkozik, amivel foglalkoznia kell. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani Verheugen úrnak, az Európai Bizottság alelnökének most elhangzott nyilatkozatáért, amelyet teljes egészében támogatok. Azzal kezdeném, hogy emlékeztetem a Házat, hogy valamikor valaki azt mondta, hogy az a legjobb iparpolitika, ha nincs iparpolitika. Szerencsére ezen már túlvagyunk és a dolgok is megváltoztak. Emlékezzünk vissza, hogy a Lisszaboni Stratégia főképp az ipari tevékenységet érinti. Foglalkozik a termeléssel, a termékekkel és a versenyképes termékekkel, és az összes vállalkozást érinti a kkv-ktől kezdve egészen a hatalmas konszernekig. Azt hiszem, öt fontos pont szerepel benne iparunkra vonatkozóan, a legkisebb cégektől egészen a legnagyobbakig. Ezek a pontok már említésre kerültek, de szeretném hangsúlyozni őket. Az első az innováció. Ez nyilvánvalóan kutatást és fejlesztést igényel, azonban ez külön ügy, amivel az Európai Unió hetedik keretprogramja és a nemzeti programok is foglakoznak. Ugyanakkor van néhány nagyon fontos követelmény, jelesül azoknak a makro-ökonómiai feltételeknek megteremtése, amelyek az új technológiák mellett — például az állami segítség helyett — biztosítják az innováció piaci sikerének lehetőségét. A második kérdés a megfelelő feltételek megteremtése a banki műveletekhez és a bankok ösztönzése, hogy nyújtsanak nagy kockázatú kölcsönöket is, mivel az innováció kockázattal jár. Harmadszor, harcolnunk kell a monopóliumok ellen piacunkon. Ez az, amit jelenleg fontolóra veszünk és megvitatunk a szabad energiapiac vonatkozásában. Mindannyian tudjuk, hogy bonyolult kérdésről van szó. Mindazonáltal ezzel egy időben védelmeznünk kell piacunkat az Európai Unión kívülről okozott dömping ellen. Negyedszer, egyszerűsíteni kell a jogszabályokat és jobb szabályozásokat kell bevezetni. Az Európai Bizottság és Verheugen biztos úr valamennyi ilyen értelmű fellépését támogatnunk kell . Ötödször, meg kell vetnünk a valódi szolidaritás alapjait az energia és a nyersanyagok tekintetében. Ez az iparfejlesztés sine qua non-ja. Továbbá uniós szintű, a tagállamok politikáihoz kapcsolódó kiterjedt szabványosítást és politikai egyeztetést kell bevezetni. Minden egyes tagállam ilyen vagy olyan módon, nemzeti szinten összehangolja regionális politikáját. Hasonlóképpen valamennyi tagállam politikáját felülről kell koordinálni. Záró észrevételem, hogy be kell tartanunk a környezetvédelmi és éghajlatvédelmi előírásokat. Szeretnénk vezetők maradni a térségben, de iparunk védelmében óvatosan kell eljárnunk. Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Szeretnék gratulálni Cizelj asszonynak és megköszönni a nyitottságot, amiről a jelentés készítése során tett tanúságot. Négy módosítást nyújtottam be, amelyek a jelentés 18. és 27. pontjaiban találhatók. Először is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az ipari fejlődést összefüggésbe kell hozni a szociális védőrendszerek javításával. Az iparban dolgozó valamennyi munkavállalónak tisztességes munkakörülményeket kell biztosítani. Cizelj asszony jelentésének 18. pontjában az Európai Parlament úgy véli, hogy az ipari fejlődés nagymértékben függ egy európai szintű, hatékony közlekedési infrastruktúra meglététől. A fejlett közlekedési infrastruktúra lehetővé teszi a városi közösségeken kívüli ipari területek

21-05-2008

21-05-2008

HU


fejlődését is. A tagállamok ugyancsak felhasználhatják a regionális fejlesztési alapokat ipari és technológiai parkok létesítésére a nagy városi agglomerációk közelében található vidéki területeken. Egy másik általam benyújtott módosítás útján kértem a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és gyorsítsák fel azoknak a projekteknek megvalósítását, amelyeket az Európai Tanács európai jelentőségűnek nyilvánított az energiabiztonság és az Európai Unió energiaforrásainak sokfélesége szempontjából. A jelentés 27. pontjában az Európai Parlament figyelmeztet, hogy további befektetéseket szükséges tenni az oktatásba, a szakképzésbe és a kutatásokba. Az ipari fejlődés és az európai termékek versenyképessége a humán erőforrások minőségétől és képzettségi szintjétől, valamint az új termékek innováció tartalmától függ. Sajnos a közösségi kutatási programok és a melléjük rendelt pénzeszközök ellenére az Európai Unió szintjén túlságosan keveset fektetnek be az alkalmazott kutatásokba, és ez különösen igaz a kis- és középvállalkozások esetében. Ezek számára nehézségeket jelent a kutatási keretprogramban való részvételükhöz szükséges társfinanszírozás előteremtése. Ebben az összefüggésben, úgy vélem, a bankrendszer kidolgozhat pénzügyi eszközöket. amelyek lehetővé teszik a kkv-k részvételét a kutatási keretprogramokban. Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Romana Jordan Cizeljnek, akinek jelentése valóban érinti a modern iparpolitika összes szempontját és kihangsúlyozza a megfelelő alapfeltételek létrehozásának jelentőségét. Nagyon hálás vagyok neki. Jó együttműködés volt közöttünk a jelentés vonatkozásában. Indokolásában Ön azt állítja, Jordan Cizelj asszony, hogy az EU-ban az ipar általában egészséges és dinamikus. Igen, sőt tanúi vagyunk az úgynevezett „hagyományos gazdaság” újjászületésének. Én személy szerint egy magasan iparosított országból jövök. Senki sem gondolta volna, például, hogy az acélipar hirtelen újra nagymértékű növekedésnek indul. Élénk globális erő vagyunk. Iparunk erőteljes és zászlóshajónk, az euró átkormányozott bennünket a szorosok között. Azonban a szilárd ipari alap és az európai beruházási tevékenység újraéledése ellenére érezzük, hogy a szerencse forgandó. A technológia lélegzetállító sebességgel változik. A kérdés az, hogyan kezeljük ezt. Ez a megfelelő időpont iparpolitikánk félidős felülvizsgálatának elvégzésére? Nyersanyagok és olcsó munkaerő híján — egyikkel sem rendelkezünk — versenynyomás alá kerülünk, amelyet csak akkor tudunk elviselni, ha kreatívak leszünk. Ez az oka annak, hogy gratulálni szeretnék a Bizottságnak mindenekelőtt azért, mert 2009-et a „Kreativitás és az innováció évének” nyilvánította. De mit is jelent ez? Az innovációnak, mint tudjuk sokkal hatékonyabban kell az ismereteket gazdagságra váltania. Létrehoztuk — pontosabban hamarosan létrejön — az EIT, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet és ez megfelelő alap. Mégis a világ kreatív emberei nem csak Európát, de most már ez Egyesült Államokat is elhagyják. Olvassák el Richard Florida könyvében, mit gondol ő erről a helyzetről. Mi történik a kreatív osztállyal ebben a világban? A kreatív emberek azokon a helyeken telepednek le, amelyek megfelelnek a Florida által három T-nek nevezett kritériumnak: a technológia, a tehetség és a tolerancia kritériumának. A kérdés az, hogy vajon ez a három T elégséges mértékben van-e jelen Európában. Úgy hiszem, hogy a hetedik keretprogrammal és az EIT-vel jó alapokat fektettünk le, azonban ez nem elég. Ennél sokkal többet kell tennünk. A három T több pénzt igényel. A klasztereket helyes kezdeményezésnek tartom. Lényegbevágó azonban a megfelelő szakterületek kiválasztása; a klaszter-kezdeményezésnek koherensnek — ahogy az EU teljes iparpolitikájának is — , alkalmasnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Az autóipar esetében természetesen látunk némi inkonzisztenciát; az is látjuk, hogy bizonyos tekintetben túlhúzzuk a csavart. Ez történik az éghajlat-változási politikánk esetében, amely egyre inkább valami fanatikus erkölcsi keresztes háborúvá válik és Európát egy olyan életforma-szabályozásnak veti alá, ami néha már támadásnak minősül. Hogyan másként történhet meg, hogy a kipufogó-csövek CO2 kibocsátását 24-szer súlyosabban büntetik, mint a kémények emisszióit? Biztosítanunk kell, Verheugen biztos úr, az EU politikájának koherenciáját. Nem lehetünk úgy ott az ólompiacon és nem birtokolhatjuk úgy a prémium-autók globális kereskedelmének 80%-át, ha közben a piacnak ugyanezen a részén a saját lábunk alól rúgjuk ki a szőnyeget. Vigyáznunk kell arra, hogy konzisztensen lépjünk fel. Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az előadó értékes munkája teljes elismerést érdemel. Az elvégzett felülvizsgálat bátorító képet ad az Unió számos iparágazatának állapotáról. Ugyanakkor fel kell ismernünk a Közösségünk előtt álló kihívásokat. A kihívások főként a technológiai váltás gyorsaságával kapcsolatosak, különösen az új anyagok, a szükséges energia és víz megtakarítás, a környezetvédelem, valamint a munkaerőpiacot érintő demográfiai körülmények tekintetében. Javítanunk kell az innovatív megoldások megvalósításának megközelítésén minden területen, beleértve a műszaki és szervezeti, jogi és pénzügyi területeket is. A fennálló jogi, igazgatási és bürokratikus korlátok

115

116

HU


károsan hatnak ipari termékeink versenyképességére. Ebben az összefüggésben kell az elgondolástól a termelésig tartó átmenet, továbbá a szabványok és az európai találmányok kérdését megfogalmazni. Minden erővel törekedni kell olyan megoldások kialakítására, amelyek mind a kis- és közepes, mind pedig a nagyvállalkozások számára elfogadhatók. Az európai termékeket a vonzó dizájn és kivitel, kiváló minőség, kreativitás és kitűnő szerviz teheti sikeressé, és kell, hogy azzá tegye. Jacky Hénin, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e jelentés és a mai vita egyetlen célja egyszerűen egy, az Európai Unióban szembeötlő tény elleplezése: az ipar válságban van és az okozott kár jelentős. A közölt számadatok álomszerűek: 80%, 73%. Helyettük euró-milliárdok is szerepelhetnének, amik nagyon jól mutogathatók mindenkinek. Mégsem lehet velük senkit becsapni. Semmire sem jók azon kívül, hogy elfedik a dolgok tényleges állását. Az egész ipar legnagyobb baja, hogy semmi más nem számít csak a profit. Az iparmágnások veszélyeztetett fajának helyét gyászos hangú automaták vették át. Nem számít, hogy milyen döntések születnek, sem ezek következményei az európai nőkre és férfiakra, csak minél több legyen a profit és azonnal. Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy néhányan majd azt mondják, hogy az ipar még soha nem valósított meg ilyen mérvű beruházást, termelést, cserét és bevételt. Ez igaz, de mit ér az óriási pénzügyi nyereség, ha csak egy maroknyi ember látja hasznát, a többség meg szenved, látva, hogyan válnak semmivé kis álmai? Nem lehet nem látni, hogy ebben a jelentésben nem játszik szerepet a munkahelyteremtés témája, ahogy a föld használatának tervezése, a népesség szükségletei, az adózás és a szociális kérdések sem. A dolog lényege, hogy Európában a nagy ipari csoportok értékesítési sikereiből egyre kisebb hozzájárulásokra futja az EU fejlesztésére. A nagy európai csoportok át- és kihelyezik magukat azokba az országokba, ahol dömping alapján működnek a bérek, a jólét, az egészségügy, az adók és a környezetvédelem, és közben az EU nem hajlandó semmilyen iparpolitikát életbe léptetni. Ez a politikai fojtogatja a kis- és középvállalkozásokat is és arra ösztönzi őket, hogy hasonlóképpen járjanak el. Nyilvánvaló, hogy nem a… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. − Henin úr, az időt nem mi állapítottuk meg, hanem az Ön képviselőcsoportja. Sajnos csak egy perc harminc másodpercet kapott. Tehát ha tiltakozni szeretne, tiltakozzék csak saját képviselőcsoportjánál. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Európa, nagyon helyesen, sokat fordít a versenyképesség fenntartására és erősítésére, és tudjuk, hogyan tartsuk meg piaci részesedésünket a legfontosabb ágazatokban, de ahogy a biztos úr épp most említett, ez még csak a globalizáció első hulláma. Nagyon fontos, hogy fenntartsuk a készültséget. Akkor itt van a kutatás-fejlesztés és az innovatív termékek előállításának és értékesítésének ez az újfajta, jövedelmező kombinációja. Jordan Cizelj asszony jelentése a megfelelő helyre teszi a hangsúlyt. Meg kell szüntetnünk a bürokráciát, és voltaképpen a törvények és jogszabályok nagyobb hatékonyságáról kell beszélnünk. Ehhez a cselekvési program adja az első impulzust, azonban itt teljes szívemből szeretnék kérni valamit. A különböző iparágak még mindig nehezen igazodnak el a tipikus európai okiratok között. A versenyképességi és innovációs keretprogram és a hetedik keretprogram központi, felülről lefelé irányuló eszközök, amelyekről Brüsszelben döntenek. A strukturális alapok viszont decentralizált természetűek. Mindegyiknek megvannak a saját módszerei, saját kritériumai, mindegy, minek nevezzük. Az én üzenetem az, hogy több kombinációra, nagyobb koordinációra és a prioritások és ezek definíciójának nagyobb választékára van szükség, még az Európai Bizottságon belül is. Akkor látható lenne a régiókban kifejtett hatást is. Látnánk, amint a klaszterek sikeres ágazatokká fejlődnek. Az én régiómban, a múlt hónapban irodát létesítettünk — egyablakos ügyintéző központot —, ez segíti a megértést. Végül, felesleges minden szétdaraboltság és a bürokrácia. Tudnunk kell, mit akarunk, s ez nagyobb látótávolságot biztosít az üzletek és a nyilvánosság számára, ami annyira fontos. Hogy elmondhassák, Európa jól választott és megfelelően teljesített. Ezen a területen még sok a kívánnivaló. Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, nagy örömmel hallgattam biztos úr most elhangzott nyilatkozatát. Három általa említett kérdésre szeretnék reflektálni. Először, biztos úr, Ön hangsúlyozta, hogy bizonyos közlekedési ágazatok egyéni megközelítést tesznek szükségessé. Másodszor, azt mondta, hogy egyes régiók nagyobb segítséget igényelnek. Harmadszor, az innováció kérdésére utalt.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Iparunk bizonyos részei világszinten működnek, mások helyi szinten. Szeretnék utalni a hajóépítő iparra. Ez az ipar tipikusan a tengerparti régiókhoz kapcsolódik. Ugyanakkor egyike azoknak az iparágaknak, amelyek globális nehézségekkel küzdenek. E probléma nemcsak Lengyelországot érinti, hanem például Máltát és az Európai Unió más tagállamait is. A szerződések több évre szólnak, biztos úr. Három évvel ezelőtt senki sem számított arra, hogy a dollár árfolyama csökkenni fog az euróval szemben. Arra sem számított senki, hogy a dollár és az euró árfolyama csökkenni fog , például, a lengyel zlotyval szemben. Ennek nagyon komoly gazdasági következményei vannak. Önhöz fordulok, biztos úr, kérem, foglalkozzék az uniós politikán keresztül az európai hajóépítő iparral annak érdekében, hogy meg lehessen találni a védelmére alkalmas módozatokat pontosan e globális körülmények keretén belül, a kínai és indonéz hajógyárakkal való verseny összefüggésében. Biztos vagyok benne, hogy e kérdés közel áll a szívéhez, biztos úr, hiszen Ön a szczecińi egyetem tiszteletbeli doktora. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az EU iparpolitikájának megvalósítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, s számos akadályba ütközik, gátolva a jobb eredmények és nagyobb versenyképesség elérését. Ezek közül szeretném kiemelni a szabályozást és a fenntartható fejlődést. Az iparnak az EU-ban a szabályozás és a bürokrácia kihívásával kell szembenéznie. Az elviselhetetlen ügyintézési terhek miatt leginkább a kis- és középvállalkozások szenvednek. A kis- és középvállalkozások képviselik az összes vállalkozás több mint 90%-át; innovációjuk, dinamizmusuk, rugalmasságuk és fontos szerepük a versenynyomással szembeni ellenállásban, valamint az új munkahelyek létesítésében közismert. Ezért felhívom az Európai Bizottságot és a tagállamokat jelentősebb változtatások megvalósítására és a kkv-k szabályozási környezetének egyszerűsítésére. A fenntartható fejlődés az EU politika horizontális dimenziója. Az EU-ban törekednünk kell, hogy végbemenjen az átmenet az alacsonyabb CO2 kibocsátásra és az erőforrások hatékony használatára alapozott ipar felé, lehetővé téve a környezetszennyezésnek, a szennyezőanyagok harmadik országba történő exportjának és az éghajlat-változás hatásának csökkentését. A fenntartható fejlődést új technológiákra kell alapozni, ezért javítani kell a tudományos kutatások finanszírozását, annál is inkább, mivel ezen a területen elmaradásban vagyunk az Egyesült Államok és Japán mögött. A szabadalomköltségeket azonban csökkenteni kell az innováció terjedésének megkönnyítése érdekében. Annak ellenére, hogy az iparpolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, korábban már sürgettem a Bizottságot, vállaljon fontosabb szerepet, különösen vizsgálatok folytatásával, előrejelzések küldésével, továbbá a kormányok számára készített ajánlásokkal a versenyképesnek ígérkező területeket illetően, ami nagyon fontos a termelésnek harmadik országokba történő költöztetése szempontjából. Ezért üdvözlöm a Bizottság új ágazati kezdeményezéseit az elektrotechnika és az élelmiszeripar vonatkozásában, amelyek manapság a legakutabbak problémákkal küszködnek. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr, ebben a vitában két kérdésre szeretném a figyelmet felhívni. Az első, hogy az Egyesült Államok pénzügyi, majd az azt követő gazdasági válságának eredményeként az Egyesült Államokban a gazdasági növekedési és a foglalkoztatási ráta 2008-ban és 2009-ben is a korábbi előrejelzésnél alacsonyabban fog alakulni. Ez komoly nehézségeket fog okozni, különösen a kkv-k működésében. A második, hogy az Európai Bizottság ambiciózus célokat tűzött ki az európai ipar széndioxid kibocsátásainak korlátozása vonatkozásában, amikor a világ más országairól a legjobb, ami elmondható, hogy körültekintőek a kibocsátásaikat illetően. E megközelítés eredményeként Európában emelkedni fognak a termelési költségek éppen akkor, amikor a gazdasági növekedés lassulni kezdett. Az európai feldolgozóipar tevékenységeit érintő további negatív következmény a széndioxid kibocsátási kvótáknak az egyes tagállamok közötti felosztása, ami nem veszi figyelembe, hogy némely tagország milyen mértékben maradt el a fejlődésben. Ennek hatása az új tagországokra siralmas, különösképpen a szénre alapozott sajátosan érzékeny gazdaságok esetében, amilyen országom gazdasága is. Úgy látszik, hogy a ma előttünk fekvő jelentés nem veszi figyelembe ezt a két kérdést, különösen, ami az európai gazdasági fejlődésre és munkahelyteremtésre gyakorolt hatásaikat illeti. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Ebben a vitában a központi kérdés a különböző tagországokban már meglévő iparágak védelme és előmozdítása számára adandó prioritás, figyelembe véve azok sajátos természetét, azt, hogy textil-, ruházati vagy cipőgyártásról, vagy autó-, hajó- vagy vegyiparról, vagy bármely más hagyományos vagy új ágazatról van-e szó, ami új anyagokat és innovatív technológiákat igényel.

117

118

HU


Ez a prioritás nem csak innováció élénkítő és a mikro-, kis- és középvállalkozásokat hatékonyan segítő intézkedéseket igényel, hanem a jelenlegi helyzetet és az országainkban meglévő ipari ágazatokat figyelembe vevő nemzetközi kereskedelmi stratégiát, a foglalkoztatás jogokon alapuló védelmét, a fejlődés előmozdítását a régiónkban és a társadalmi befogadást is. Nem elég azt mondani, hogy előretekintő ipart szeretnénk. Sürgősen meg kell vizsgálnunk a jelenlegi állapotot is, és a makro-ökonómiai, pénzügyi és kereskedelmi politikák vonatkozásában meghozandó döntések középpontjába az ipart és annak társadalmi hatását kell helyezni, mind közösségi, mind nemzeti szinten. Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök úr, az új lisszaboni ciklus keretében a hangsúlyt az iparpolitikára kell helyezni, mivel a virágzó ipar nagyon fontos ahhoz, hogy az Európai Unió gazdasági potenciálját teljes egészében ki lehessen használni. Igaz, hogy az iparpolitika nagyrészt nemzeti hatáskörbe tartozik. Ennek ellenére jobb koordináció szükséges nemzeti és európai szinten ahhoz, hogy biztosítani lehessen a politikai stratégiák hatékonyságát. A fenntartható iparpolitika új cselekvési tervének figyelembe kell vennie a jobb jogi szabályozás szempontjait, amely a kkv-k számára különösen nyomasztó ügyintézési terhek csökkentésére irányulna. Épp a kkv-k azok, amelyek innovációs képességük, dinamizmusuk és rugalmasságuk által kiemelkedő szerepet játszanak az európai gazdasági növekedés előidézésében és a versenyképesség erősítésében. Szintén figyelembe veendők a környezetvédelmi célok, például az üvegházhatást okozó gázkibocsátás és a növekvő energiahatékonyság. Elvégre az innovatív megoldások megvalósításából származó előny az európai ipart a környezetbarát és társadalmilag elfogadható technológia, termékek és szolgáltatások terén a világelsők közé emelheti. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Biztos úr, Európa aktualizált iparpolitikája, az új megközelítés, a szabályok számának csökkentése, a nagyobb versenyképesség és innováció, mind Önnek köszönhető, Verheugen biztos úr. Ezt szeretném nagyon világossá tenni. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a vállalatokat sújtó feleslegesen sok szabály számát csökkenteni kell. Ide értendő az ügyintézés terheinek csökkentése is, különösen a kkv-k esetében. Nagy igényeket fogalmaztunk meg az iparral szemben a minőségi követelmények, környezeti szabványok, üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentése, energiatakarékosság és a megfelelő munkakörülmények biztosítása tekintetében. Ezek mind költségnövelő tényezők. Ugyanakkor elvárjuk, hogy az előállított termék versenyképes legyen a piacon. Hogyan érhető ez el? Egyáltalán, lehetséges-e? Szeretném hozzátenni, hogy az Uniónak és iparának kellően képzett munkavállalókra van szükségük, akik megfelelnek a tudás alapú társadalom kívánalmainak. Ezért támogatni kell a humán tőke minőségének különféle képzések útján történő javítására irányuló intézkedéseket és finanszírozni az egyéni fejlődéshez szükséges befektetést. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az európai alapok elégtelenek az Európai Uniónak az éghajlat-változással kapcsolatos nagyra törő terveinek támogatásához. A Bizottság a különböző ipari ágazatokra jelentős hatást gyakorló jogalkotási kezdeményezésekkel hozakodott elő, amely intézkedéseknek szintúgy nincs megfelelőjük az Unió költségvetésében. Hasonlóképpen úgy vélem, hogy a nagyratörő iparpolitikának kéz a kézben kell haladnia az európai munkahely-teremtési politikával. Az emberek szabad mozgása, az illegális bevándorlás elleni harc és különösen az összes európai polgárt megillető jogok tiszteletben tartása biztosítani tudja a méltányos munkakörülményeket. A legális bevándorlók jogainak tiszteletben tartása egy adott tagállamban biztosítja valamennyi munkavállaló jogainak védelmét és a társadalmi dömping megelőzését abban a tagállamban. Bogusław Liberadzki (PSE). – (PL) Elnök úr, bátorkodom újból szólásra emelkedni, mivel néhány másodpercet megtakarítottam a korábban számomra kijelölt időből. Biztos úr, Ön negatívan utalt a monopóliumokra. Jobban szeretném, ha akkor, amikor arról van szó, hogy felül kellene kerekednünk rajtuk, monopolisztikus gyakorlatokat említenénk. Kíváncsi lennék, biztos úr, hogyan reagálna arra, amit a gazdaságelméletben természetes monopóliumoknak neveznek. Iparpolitikai keretrendszerünkben engedélyezzük-e majd a természetes monopóliumoknak, hogy fennmaradjanak bizonyos területeken? Elvégre abban a helyzetben vagyunk, egyrészt, hogy ellenőrzés alatt tarthatjuk őket és másrészt, biztosítanunk kell a méretgazdaságosságot.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ebben az utolsó két percben meg kell próbálnom felvázolni, hogyan látom a dolgok fejlődésvonalát az előttünk álló időszakban. Továbbra is erős európai ipari alappal fogunk rendelkezni. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy az ipar eltűnik Európából. Meglehetősen biztos vagyok abban is, hogy az európai ipar továbbra is növekedést és munkahelyeket fog generálni, bár nem szükségszerűen Európában. Ez a probléma. Már most is egyre több nagy európai társaság növekményét és profitját Európán kívül szerzi meg és ezek új munkahelyeiket is Európán kívül létesítik. Ennek következményeként itt munkahelyi problémák jelentkeznek, és az egyetlen mód az egyensúly helyreállítására és korunk e fő társadalmi problémája — azaz, hogy hogyan hozzunk létre elegendő jó munkahelyet — megoldására — ahogy számos felszólaló állította, és én teljes mértékben egyetértek —, ha a kezdeményezéseket élesebben fókuszáljuk a vállalkozásra azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt adunk a kis- és közepes méretű üzleti vállalkozásoknak. Gazdaságpolitikánk hosszú távú sikerének kulcsa nem a nagy üzleti vállalkozásoknál keresendő, amelyek nagyon is képesek törődni magukkal. Nem, Európában a siker kulcsát a sok kis- és középvállalkozás tartja kézben, amelyek lehetőségei egyáltalán nem merültek ki és amelyek politikánk fókuszát alkotják. Más kérdés, hogy a feltételek, amelyek között az európai iparok versenyeznek nagyon gyorsan változnak. Tévedés azt képzelni, hogy olyan versenytársakra, mint Kína továbbra is úgy tekinthetünk, mint az olcsó tömegárúk szállítójára és magunkra, mint a finomabb és drágább áruk előállítójára. A kínaiak már most kiváló minőségű, komplex technológiájú termékeket állítanak elő és exportálnak. Nagyon rövid időn belül azokon a területeken találkozunk majd kihívásokkal, ahol még különösen erősek vagyunk. Ez azt jelenti, hogy küzdenünk kell, hogy még jobbak legyünk. Ezért mindaz, amit itt elhangzott kutatásról, fejlesztésről, innovációról, oktatásról és képzésről helyénvaló. Az európai gazdaság, és különösen az európai ipar akkor lesz sikeres, ha elszántan viszi előre a tudásalapú gazdaság felé történő átmenet ügyét. Sikeres lesz akkor is, ha vállalja korunk nagy környezeti kihívásait, különösen az energia és az éghajlatváltozás vonatkozásában, amelyek feltétlenül megragadandó gazdasági lehetőségeket is jelenthetnek. Romana Jordan Cizelj, előadó. − (SL) Biztos úr említette a pozitív hozzáállást. Én abban is hiszek, hogy jóakarattal és együttműködéssel sikerrel tudjuk majd ezt átadni európai szintről nemzeti szintre és létrehozni egy még erősebb kapcsot az Európai Unió és a tagállamok iparpolitikája között. Hölgyeim és uraim, én sem úgy tekintek az iparpolitikára, mint a vállalkozásoknak adott egyfajta védelemre. Általunk az európai polgárok javára létrehozott politikának tekintem, amelyet természetesen a vállalkozások, a beruházások, az innováció és több új munkahely létrehozása számára kedvező fejlesztési feltételek teremtésével teljesíthetünk. Ma erről nem történt említés, de a politika sokat tehet megfelelő közbeszerzési megbízások útján. Egyetértek a kezdeményezéssel, hogy legyünk óvatosak és különösen figyeljünk oda, hogy az iparfejlődés kiegyensúlyozottan menjen végbe az Európai Unión belül, mind földrajzi szempontból, mind a projektek hatásköre tekintetében. Igaz az, hogy az iparpolitikáról alkotott nézetünket és az erre vonatkozó követelményeket nem szabad túlságosan szűkre szabni. Nekem is meggyőződésem, hogy az európai ipar jó formában van, bár természetesen szüksége lehet némi további lendületre és azt hiszem, osztjuk a nézetet, hogy célunk elsősorban a még több innováció. Mi az akadálya a több innovációnak? Véleményem szerint az egyik akadály a humán erőforrások nem elégséges volta. Európai társadalmunknak éppen ebben a körében — nemcsak a politikában — tehetünk valamit az új értékek érdekében, ám nagyobb felelősségvállalást várok a vállalkozások részéről is. Ha a vállalkozások valóban megértik, hogy nekik is megvan a felelősségük a szükséges humán erőforrások létrehozásában, akkor azt hiszem ténylegesen képesek lesznek bemutatni, milyen lehetőségeik vannak az embereknek, ha részt vesznek az innováció létrehozásával szorosabb kapcsolatban álló tevékenységekben. Biztos úr, meggyőződésem, hogy a szőlővel kapcsolatos kezdeményezés sikeres lesz és ugyancsak hiszek az Európai Technológiai Intézet sikerében. Köszönöm a termékeny vitát és további sikereket kívánok munkájukhoz. Köszönöm. Elnök. – A vitát berekesztem.

119

120

HU


A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) A jelentésnek van egy különösen problematikus pontja, amely így szól: „Üdvözli a Bizottságnak a védelmi eszközök európai piacának konszolidálására és az EU védelmi ipara globális versenyképességének javítására irányuló javaslatait”. Ez azt jelenti, hogy az USA-modell alapján kiépítjük az Uniónak, ennek, a béke neve alatt reklámozott szervezetnek, katonai-ipari komplexumát. Ez nyilvánvalóan magában foglalja a Galileo műholdas helymeghatározó rendszert, amelyet teljes egészében az Uniónak kell finanszíroznia. Sőt, legalább ennyire nyilvánvaló. hogy az egész EU militarizálásának jogi alapja az új alkotmány, azaz a Lisszaboni Szerződés. Az embereknek nem mondják meg, hogy milyen játék folyik katonai témákkal, ellenkezőleg, az Uniót a civileknek szóló békeprojektként reklámozzák, pedig már nem az. Az Unió funkcionális és kvázi-bírósági hatáskörökkel fog rendelkezni olyan támadó műveletek indítására határain messze kívül, amelyek a nemzetközi jog szerint törvényellenesek. Iuliu Winkler (PPE-DE), írásban. – Az Európai Unió ma a világ legfontosabb globális szereplője és a technológiák legfontosabb exportőrje. Vezető pozíciójának megtartásához számos kihívásnak kell megfelelnie. Közülük arra kell figyelmet szentelni, hogy a tisztességtelen versenyt visszautasítva és a protekcionizmus kísértésének ellenállva kell az európai exportáló iparágakat a globális piacon megtartani, valamint arra, hogy az ügyintézés és a piaci elérhetőség akadályainak csökkentése útján támogatást kell nyújtani az EU-ban működő kis- és középvállalkozásoknak. Az EU intézményeinek különleges figyelmet kell fordítaniuk az új tagállamok gazdaságai kkv-szektorainak támogatására annak érdekében, hogy behozhassák az Unióban működő, hasonló, kkv-kal szembeni hátrányukat. A fenntartható iparpolitikák által kínált lehetőségeket illetően az EU-nak figyelembe kell vennie az új tagállamok iparágai által képviselt potenciált. Egy átfogó kisvállalkozási törvény sürgős meghozatala nagy mértékben fog hozzájárulni valamennyi tagállamban a kkv-szektorok fejlődéséhez hozzájárulva ezáltal Európa vezető szerepének megszilárdításához is a fenntartható és technológia-orientált ipari termelésben.

17. A REACH tesztmódszerekról szóló rendelet tervezete (vita) Elnök. – A következő megvitatandó napirendi pont Sacconi úrnak a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdése (O-0055/2008): A REACH tesztmódszerekről szóló rendelet tervezete (B6-0158/2008). Guido Sacconi, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr, Önök is tudják, hogy néhány napon belül, a pontosság kedvéért, tíz nap múlva kezdetét veszi a REACH végrehajtásának első időszaka. Ez az anyagok előzetes regisztrációjának ideje. Tekintettel erre a, nevezzük, ünnepélyes pillanatra, ahogy Önök is tudják, bosszantónak találjuk, ahogy a REACH végrehajtási rendelete a tesztelést meghatározza. Mégpedig azért, mert a REACH egyik célkitűzése, amelyet nem kevés nehézség árán biztosítottunk a jogalkotási folyamatban és az intézményközi tárgyalásokon pontosan az állatkísérletek alternatív módszereinek előmozdítása volt. Amikor láttuk, hogy a végrehajtási rendelet tervezete nem tartalmaz számos, az ECVAM (Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központ) által tudományosan jóváhagyott tesztet, mivel először, azokat még nem szabályozási célból hagyták jóvá és másodszor, néhány teszt — ötből három — esetében a szabályozó elfogadó eljárást visszahelyezték az OECD-hez, ismétlem, nagyon ingerültek lettünk. Nagyon helyes, hogy a REACH-nek program szerint kell haladnia, de az is helyes lenne, ha megfelelő lépéssel indulna olyan értelemben, hogy összhangban kellene állnia e nagyon fontos rendelet szellemével és céljával. Ugyanakkor, amint tudja, magunk között folytattuk megbeszéléseinket, majd május 5-én a Parlament levelet kapott Dimas biztos úr írt aláírásával az Ön és a kutatási biztos nevében, amely érdekes és kötelező érvényű válaszokat adott kérdéseinkre és a rendelettel szemben tanúsított fogalmi alapú ellenállásunkra. El kell ismernünk, hogy a gyorsítás, ésszerűsítés és ahol szükséges, az alternatív módszerek jóváhagyási eljárásainak átlátszóbbá tételének megbízható képe vetül előre.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Ma esti vitánk így egy lehelettel formálisabb lesz. Biztos vagyok abban, hogy Ön meg fogja erősíteni ezeket a vállalásokat és így lehetővé teszi számunkra, hogy a holnapi napon elfogadjuk állásfoglalásunkat, az addig tett módosításokkal együtt. Ha ez megtörténik, annak a kötelezettségvállalásnak fényében, amelynek megerősítésére kérem Önt, megszűnik a rendelettel szembeni bármiféle ellenállás. E helyett, a vállalásokat figyelembe véve, továbbra is követelni fogjuk mind a kötelezettségvállalások sürgősséggel történő megerősítését, mind pedig a rendelet mihamarabbi módosítását, hogy mielőbb lehetővé váljék az alternatív tesztek beépítése, amelyeket addigra teljes körűen jóvá kell hagyni. Köszönöm, azt hiszen nem használtam ki teljesen az időmet, így gyorsabban haladhatunk előre a munkánkkal. Günter Verheugen, A Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Sacconi úr bizony kissé kínos helyzetbe hozott. Ön is tudja, Sacconi úr, hogy, amit Önök bíráltak nem része a portfoliómnak, mivel Dimas úrral a REACH projekt feletti átfogó felelősségen osztozom. Ezért gondoltam, hogy helyes, ha itt vagyok ma este és megerősítem pontosan az Ön által említett kérdéseket. A Bizottság szolgálni fog a szükséges eljárási felvilágosításokkal — hangsúlyozom a „szükséges” szót —, és én különösen hálás vagyok Önnek azért, hogy felhívta ezekre a problémákra és kérdésekre figyelmünket, valamint az Ön nagyon szermélyes és fontos hozzájárulásáért, ami segített nekünk a problémák megoldásában. Tehát, mit teszünk? A Bizottság belső eljárásai az új alternatív tesztelési módszerek jóváhagyására és szabályozó elfogadására jelentős áramvonalasításra kerülnek és felgyorsulnak. E célból a Bizottság megkezdi a szabályozási relevancia előzetes elemzésének bevezetését, amely segítségünkre lesz abban, hogy a tudományos jóváhagyási eljárást azokra a tesztmódszerekre összpontosítsuk, amelyek leginkább megfelelnek, hogy a soron következő szabályozó elfogadásának alapjául szolgáljanak. Másodszor, csökkentjük az eljárási lépések számát, valamint egyértelmű határidőket vezetünk be a jelenlegi folyamat egyszerűsítésére és felgyorsítására. Ez főként a tanácsadó bizottságok munkája és a tagállamokkal folytatott konzultáció tekintetében érvényesül. Harmadszor, minden fontos, a Bizottság által meghozandó eljárási határozatot főigazgatói szinten hoznak meg. Negyedszer, biztosítanunk kell az eljárások új sorának nagyobb átláthatóságát. A javasolt alternatív módszerek aktuális státusza a közös kutatási központ által létrehozandó internetes oldalon kerül közlésre. Az internetes oldalon a visszautasító határozatok, más szóval az egyes tesztelési módszerek elemzésének beszüntetésére irányuló határozatok is szerepelnek majd, e határozatok indoklásával együtt. Ily módon az egyes módszerek előrehaladásának részletes követése bárki számára lehetővé válik. A Bizottság továbbá intézkedéseket hoz jóváhagyási és a szabályozó elfogadási eljárásban részt vevő intézmények optimalizálására. Ez mindenekelőtt az olyan hivatalok részvételét és interakcióját javítja, mint az Európai Vegyianyag-ügynökség és az Európai Gyógyszerügynökség, amelyek jelenleg hálózati kapcsolat létrehozásán dolgoznak. Továbbá sokféleképpen javítható az OECD-vel folyó együttműködés is, és épp ezt fogjuk tenni. Nem csak személyzet kiküldésével az OECD tesztekre vonatkozó iránymutatás programjához (TGP), hanem a TGP titkárságának nyújtandó pénzügyi támogatással is. Változatlan prioritás, és az is marad, az alternatív tesztmódszerek szabályozó elfogadása. Ugyanakkor nyomon fogjuk követni — az OECD keretében elért előrehaladást szem előtt tartva —, hogy a nemzetközi szinten jelentkező bármilyen indokolatlan késedelem esetén átveszi a szabályozó elfogadó eljárás irányítását a Közösségen belül. Sacconi úr, a REACH-csel kapcsolatos közös munkánk alapján tudomást fog szerezni arról személyesen mekkora fontosságot tulajdonítok a nagyon gyors előrehaladásnak az alternatív módszerek terén. Sőt, mindketten egyetértettünk abban, hogy nem szabad, hogy a vegyszerekre vonatkozó legelőrehaladottabb jogszabály a világon — amelyet mi fogadtunk el a REACH rendeletben — ilyen hirtelen növekedést okozzon a kísérleti célokra használt állatok számában. Ezért számíthat folyamatos személyes elkötelezettségemre ebben az ügyben. Thomas Ulmer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, Sacconi úr, hölgyeim és uraim, képviselőcsoportom támogatja az állásfoglalásra irányuló indítványt. Ugyanakkor, szeretnék köszönetet mondani Sacconi úrnak munkájáért. A REACH, ahogy Ön épp most említette a vegyianyagokra vonatkozóan a világ legjobb, legdinamikusabb és legelőrehaladottabb jogszabálya kíván lenni; pontosan , ahogy Lisszaboni

121

122

HU


folyamatunkban azt célul tűztük ki. Ezért fontos az is, hogy most a végrehajtás is ugyanolyan dinamikusan és gyorsan haladjon. Sokat segíthetünk a bürokrácia felszámolásában a struktúrák áramvonalasításával és az eljárások felgyorsításával. Az összes fél azt kívánja, hogy az állatkísérletek képviseljék a legutolsó lehetőséget és számuk erőteljesen csökkenjen. A gerincesek és a főemlősök különleges védelmet élveznek. Okvetlenül szükséges, hogy az alternatív és a nem állatokon végzett tesztek jóváhagyása felgyorsuljon és egyszerűsödjön. Például időmegtakarítás céljából egyedi esetekben is legyen döntéshozatali lehetőség, Ezzel összhangban, a végrehajtásnak magában kell foglalnia a minőségük alapján besorolt tesztelési módszerek előzetes kiválasztását is, vagyis az a módszer kerül először jóváhagyásra, amelynél a legnagyobb a siker valószínűsége. Fontos hogy a bevezetési időszakok lerövidüljenek és a bevezetési folyamat szakaszainak száma csökkenjen, hogy a főigazgató részt vegyen a döntéshozatali folyamatban, hogy ügynökségeink még szorosabb kapcsolatban álljanak egymással, hogy az eljárások átláthatók legyenek és hogy az információ, beleértve a Parlamentnek adandó információt is késedelem nélkül érkezzék. Jelenleg tele vagyok reménnyel részben a levele tartalma miatt, amit nekünk írt Verheugen úr, Dimas és Potočnik biztosokkal együtt, hogy gyors előrehaladást érünk el ez ügyben, és hogy a REACH a ténylegesen a világ legdinamikusabb vegyszerekre vonatkozó jogszabályának bizonyul a gyakorlatban is. Satu Hassi, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, Sacconi úr köszönetet érdemel a tárgyról folytatott tárgyalásokon elért jó eredményekért a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által kinevezett előadóként. Amikor a vegyszerekre vonatkozó új uniós jogszabályról, a REACH-ről folyt a vita, a legnagyobb közaggodalomra az adott okot, hogy az állatkísérletek sokasodásához vezethet. Teljes volt az egyetértés az Európai Parlament politikai csoportjai között arra vonatkozóan, hogy a jogszabályt úgy kell megalkotni, hogy a lehetőségekhez mérten mindent megtettünk az állatkísérletek számának minimálisra csökkentése érdekében, más, alternatív tesztelési módszerek bevezetését is beleértve. El voltunk ragadtatva, amikor az Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központtól (ECVAM) megkaptuk a hírt, hogy több, az állatkísérletek alternatíváiként javasolt módszer került tudományos jóváhagyásra. Ezért csodálkoztunk, amikor a Bizottság késlekedett megadni igazgatási jóváhagyását ugyanezekre az alternatív módszerekre. A Környezetvédelmi Bizottság és a Bizottság közötti megbeszéléseken kiderült, hogy a Bizottság megvárja, amíg valamennyi teszt együttesen elnyeri a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet jóváhagyását, ahol egyetlen ország megtorpedózhatja a határozatot. A Környezetvédelmi Bizottság nagyon világossá tette a Bizottság számára, hogy ez a késedelem nem elfogadható és készek vagyunk az új komitológiai eljárás biztosította vétójogunkkal élni. Nagyon örülök, hogy ezt követően a Környezetvédelmi Bizottság kinevezett előadója, Sacconi úr és a Bizottság közötti megbeszélések eredményesek voltak és most a Bizottság elkötelezte magát az alternatív módszerek bevezetésének felgyorsítása mellett, az állatkísérletek számának és a velük járó szenvedésnek csökkentése érdekében. A Bizottságnak Dimas, Verheugen és Potočnik biztos urak által aláírt levele beépítésre került a Parlament által holnap elfogadásra kerülő határozatra irányuló indítványba. Nagyon fontos, hogy az EU felkészüljön, hogy maga hozzon határozatokat, ha az OECD késlelteti a folyamatokat. S bár szembekerülhetünk nehézségekkel, a végeredmény örömteli lesz. Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy Sacconi úr megbízható, hatékony és tiszteletreméltó eljárása mindenben, ami a REACH-el kapcsolatos méltán szerzett elismerést. Ezért megérdemli és meg is kapja teljes mértékű támogatásunkat a REACH tesztmódszerről szóló rendelet-tervezetet illetően is. Szeretnék köszönetet mondani az e területen végzett kemény munkájáért. Elnök. – Egy állásfoglalási indítványt(3) kaptam az Eljárási Szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján. A vitát berekesztem. A szavazásra csütörtökön kerül sor.

(3)


21-05-2008

21-05-2008

HU


18. Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája (2007-2013) (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Wojciechowski úr jelentése (A6-0147/2008) a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájáról (2007–2013) [2007/2260(INI)]. Janusz Wojciechowski, előadó (PL) Az állat-egészségügyi stratégia alapvetően azon az elképzelésen nyugszik, hogy a megelőzés jobb, mint a gyógyítás, ami nyilvánvaló. Biztos vagyok abban, hogy mindannyian emlékezünk a BSE-vel és a madárinfluenzával kapcsolatos problémákra, amikor több millió állatot kellett leölni. Igen kellemetlen tapasztalat volt, és biztos vagyok benne, hogy egyikünk se szeretné, hogy megismétlődjön. Azonban ez megmutatta nekünk, hogy az állatok egészségének jobb megóvása érdekében javítani kell az európai szintű együttműködést. Az állat-egészségügy nagyon szorosan kapcsolódik az emberi egészséghez, mivel bizonyos betegségek közvetlenül vagy közvetve átadhatók állatokról emberekre. Jelentésemben szeretnék kiemelni több pontot, amelyek különleges figyelmet érdemelnek. Először, az állat-egészségügyi ellátás jobb szabványainak előmozdítását. A jelentés erőteljesen hangsúlyozza a kettőjük közötti szoros kapcsolatot. Remélhetőleg mindkettő kiemelkedő szerepet kap a jövő politikájában. A második pont, amit ki szeretnék emelni a tisztességes verseny. Az európai termelőknek nagyon sok állat-egészségügyi szabványnak és az állatok egészségével és jólétével kapcsolatos rendelkezéseknek kell megfelelniük. Azonban az importőrökre nem kötelezők ugyanezek a követelmények. Ezt a jelentés nagyon erősen hangsúlyozza. Termelőinkkel és az európai piacra állati termékeket exportálókkal szemben ugyanazokat a követelményeket kellene támasztani. Ez jelentős kihívást jelent a Világkereskedelmi Szervezetben folyó tárgyalásaink keretében sorra kerülő megbeszéléseink számára. A harmadik pont a vakcinálási program erőteljes támogatására vonatkozik. Véleményünk szerint ez a megbetegedés-szám csökkentésének fontos eszköze. Új megközelítés is szükséges. A vakcinált állatokból származó termékeket nem szabad hátrányosan megkülönböztetni a piacon. A jelentés számos bekezdése foglalkozik ezzel a témával. A negyedik pont a károkra és a kártérítési rendszerre vonatkozik. Először is, ösztönözni kell a megbetegedési kockázatok csökkentését. Másodszor, nemcsak a betegségforrások megszűntetéséhez közvetlenül kapcsolódó veszteségekre kell fedezetet biztosítani, hanem a piaci válságokkal kapcsolatban álló közvetett veszteségekre is. Az ötödik pont az Unió külső határainak jobb ellenőrzése. Ezt nem szabad az okmányok ellenőrzésére korlátozni. Ki kell terjednie gondos vizsgálatokra is, amelyek révén hatékonyan megelőzhető az ismeretlen eredetű állatoknak az Unió területére történő illegális behozatala. A hatodik pont a stratégia végrehajtásának idejére vonatkozik. Úgy hiszem, hogy nem számolhatunk azzal, hogy mindezek a törvényi rendelkezések bevezetésre kerülhetnének 2013-ig. Hosszabb időre van szükség. A hetedik pont a stratégiai célok finanszírozását érinti. A jelentéstervezet bírálja a tényt, hogy ezeknek a nagyra törő terveknek a finanszírozása nem megfelelő. A terveket megfelelően kell finanszírozni az Unió költségvetéséből. Végezetül, elnök úr, néhány szót angoluI szeretnék mondani, mivel hűen szeretném idézni a szöveget, amire utalni akarok. (A felszólaló angolul folytatja) Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, csak üdvözölni tudom a Parlament pozitív és támogató reakcióját az új állat-egészségügyi stratégia vonatkozásában. Mindannyian tudjuk, hogy a állatbetegségek kitörései szörnyű következményekkel járhatnak: komoly közegészségügyi veszélyt jelenthetnek; csökkenthetik közbizalmat a gazdálkodás iránt általában és az állati termékek iránt különösképpen; súlyos gazdasági költségek láncolatát szabadíthatják el — emlékezzünk, hogy 2001-ben a száj és körömfájás krízis több mint 13 milliárd eurós költségeket okozott — és a fertőző állatbetegségek az állatok jólétével és a környezettel kapcsolatos problémákat is okozhatnak. A stratégia egy egész sor kérdésre ad választ, figyelembe véve az érdekelt felekkel széles körben folytatott konzultációink során kapott visszajelzéseket.

123

124

HU


Ma az Európai Unió — 27 tagállamával — egészen másképp néz ki, mint az az embrionális állapotú Közösség, sok évvel ezelőtt, ahol jelenlegi állat-egészségügyi keretrendszerünk formálódott. Új kihívások jelentkeztek, például a madárinfluenza és a közvetítő által átadott betegségek, például a kéknyelv betegség és még mások is, amelyek nagy valószínűséggel az eljövendő években fognak megjelenni. A kereskedelem feltételei jelentősen megváltoztak, masszívan növekedtek az állatok és állati termékek értékesítési volumenei és importjai. Az új stratégia elismeri és tükrözi az állatokkal kapcsolatos kockázatok kelthette széleskörű társadalmi és gazdasági hatásokat — vagyis nem csupán bizonyos fertőző állatbetegségek ellenőrzésével foglalkozik. Erőteljes fókuszba állítja a közegészség-ügy, az élelmiszer-biztonság, az állatok jóléte, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a fenntartható kutatás-fejlesztés állat-egészségügyhöz kapcsolódó szempontjait. A stratégia kulcsfontosságú elve, hogy jobb a megelőzés, mint a gyógyítás. Friss tapasztalatok bizonyítják a megelőző vagy preventív megközelítés értékét és hatékonyságát. Többet kell áldoznunk a járványkitörések hatékony megelőzésére szolgáló intézkedésekre, amelyek minimálisra csökkentik a betegségek továbbterjedését és ezáltal megszüntetik, vagy legalább csökkentik azok következményeit. Javítani kell és pénzügyi támogatásban kell részesíteni a mezőgazdasági üzemek biobiztonságát; fokozni kell a betegségek kiiktatását és felügyeletét; meg kell erősíteni a betegségtudatosságot és a vészhelyzetre való felkészülést. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vakcinálásra és a megkülönböztető vizsgálatra. A stratégia az általános állat-egészségügyi törvényben megtestesülő új jogszabályi keretet tűz ki célul, amelyet elsődlegesen technikai jellegű végrehajtási jogi aktusok egészítenek ki. Szélesebb, holisztikus szemlélet alapján kell jogszabályainkat aktualizálni vagy továbbfejleszteni a stratégia és a koherencia szempontjaiból: tisztázva a szerepeket és felelősségeket; a lehetőségekhez képest igazodva a nemzetközi szabványokhoz; erőteljesen támaszkodva a tudományos ajánlásokra és amennyiben szükséges, az elővigyázatosság elvére. A Bizottság jelenleg azt fontolgatja, hogy melyik a legjobb módszer az emberi egészségre, a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatás szempontjából az EU-ban kiemeltnek tekintendő állatbetegségek meghatározására. Idén indul az a tanulmány, amely uniós szinten harmonizált felelősségi és költségmegosztási rendszer fejlesztését vizsgálja a jelenleg elérhető pénzügyi eszközök áttekintésének összefüggésében. Dolgoznunk kell az innovációnak a kutatás-fejlesztéssel és megfelelően finanszírozott köz-magán társulásokkal történő ösztönzésén. Végezetül említést kell tennem a hetedik kutatási keretprogramról, amely párhuzamosan fut az új stratégiával. Fontos szerepe lesz az állat-egészségügyi és jóléti kérdésekkel foglalkozó kutatások támogatásában. A Bizottság néhány héten belül elkészít egy cselekvési tervet, amely figyelembe veszi a Parlament, valamint a Tanács és a Gazdasági és Szociális Bizottság ajánlásait és véleményeit. A Bizottság örülne, ha e tekintetben további hozzájárulást kapna a Parlamenttől, jelesül a 2009-es félidős költségvetési értékelés összefüggésében. Még egyszer köszönet a kezdeményezés iránti érdeklődésükért és lelkesedésükért. Azt várom, hogy sok képviselővel fogok találkozni az állatgyógyászat hete alatt, amelyet a Bizottság szervez az Önök támogatásával a stratégiának szavakból cselekvésre váltásának első lépéseként. Esther De Lange, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, talán lehetnénk egy kicsit nagylelkűbbek ezekkel a kettő percekkel, mivel az előttem lévő elmaradt. Szeretném megköszönni a Bizottságnak a nyilatkozatát és az előadónak jelentését. A nagy kihívás most a nyilatkozatban és a jelentésben kifejezett törekvéseknek konkrét intézkedésekre váltása. Külön szeretnék megemlíteni néhány pontot, amelyeket bennünket illetően meg kellene fontolni. Természetesen egyetértünk a Bizottsággal abban, hogy amikor az állatbetegségek ellen harcolunk, jobb a megelőzés, mint a gyógyítás. Ugyanakkor, ha mégis kitör egy állatbetegség, a vakcinálás, ahogy Ön is mondta, lesz a betegség elleni harc központi eleme. Meg szeretnénk előzni az olyan helyzeteket, mint amilyen az én tagállamomban állt elő, amikor 2001-ben 26 MCD (kergemarhakór) eset fordult elő és 285 000 állatot kellett leölni. Mivel nincs különbség a vakcinált és a nem vakcinált állatokból származó termékek között, ezeknek a termékeknek a forgalmazását biztosítani kell, mind az Európai Unión belül, mind azon kívül. Szeretném sürgetni az Európai Bizottságot arra, hogy tartsa rajta a szemét ezen, mivel a múltban ez a megoldás nem mindig működött. Nyilvánvaló, hogy a szupermarketeknek, a feldolgozóknak és a fogyasztóknak is teljesíteniük kell e tekintetben fennálló felelősségeiket. Felhívjuk a Bizottságot arra is, hogy tisztázza, milyen szerepet kell játszania az Európai Uniónak, a tagállamoknak és magának az ágazatnak az állatbetegségek megelőzésének finanszírozásában, most még inkább, hogy a téma ténylegesen része a közös mezőgazdaság-politika egészségügyi ellenőrzésének. A

21-05-2008

21-05-2008

HU


tagállamok még mindig nagyon eltérő finanszírozási megoldásokkal rendelkeznek, ami szintén hatással lehet a versenypozíciókra. Ezért kérjük e pontok tisztázását. Nyilvánvaló, hogy az exportáló országoknak ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint európai termelőinknek, például az állatbetegségek azonosítása és megelőzése terén. Végezetül meg szeretném kérdezni az Európai Bizottságot, hogy mikorra várható elemzése közzététele a jelenlegi szállítási szabályokról és hogy a lehetőségek szerint, hogyan korlátozhatjuk legjobban az állatbetegségek lehetséges terjedését ezen a területen. Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, az igazság az, hogy mindannyian, akik a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban vagyunk nagyon nagy örömmel fogadtuk az Ön által benyújtott új állat-egészségügyi stratégiát, ahogy azt a jelentéshez készült számos hozzájárulás bizonyítja. Meg kell mondani, hogy ez a legfontosabb és legigényesebb program, amit valaha is benyújtottak e kérdés vonatkozásában, gratulálok Önnek. Ugyanakkor, az igazat megvallva csodálkozásomnak kell hangot adnom, hogy a nagyon igényes érvek mellett nem jelenik meg a megfelelő költségvetési tervezés, mivel nyilvánvaló, hogy a jelenlegi állatgyógyászati alapok nem elégségesek az új és különlegesen szükséges megelőzési politikák kezeléséhez. Biztos asszony, éppen most kaptuk meg Fischer Boel asszony indítványát a közös agrárpolitika (KAP) egészségügyi vizsgálatára vonatkozóan, és szemben azzal, amit a szolgálatok vártak, sem az egészségügy, sem az állatok jólétének ügye nem kap a vidékfejlesztéshez az új kihívások kezelésére rendelt pénzeszközökből, legalábbis nekem ezt mondták. Más szóval, az általunk most vitatott politika nem kap külön pénzeszközöket, vagy legalábbis nem kap a mezőgazdaság pénzeszközeiből — ahogy ön is mondta, azt hiszem — egészen az új pénzügyi perspektíváig. Biztos asszony: egy politika nélküli költségvetés haszontalan, de egy költségvetés nélküli politika tökéletesen meddőnek bizonyulhat. Ha szeretnénk elérni jelenlegi célkitűzéseinket, a költségvetési vitának ki kell terjednie ennek a stratégiának a végrehajtására is. Sőt, nyilvánvalóan rendkívül nehéz lesz teljesíteni a közleményben szereplő 2007-2013-as időzítést. Tehát meg kívánom kérdezni Öntől, hogy meg tudja-e jelölni, mikorra készül el a cselekvési terv és mikorra gondolja, hogy az eredeti rendelet elfogadásra kerül. A módosításokat illetően, képviselőcsoportom kisebb módosítást eszközölt a 29. bekezdésen. Ha a helyes intézkedéseket nem hajtják végre, problémák támadnak, függetlenül az egyes tagállamokban működő állattenyésztési rendszertől. A fontos az, hogy a dolgokat megfelelően végezzék. Egyetértünk a kedvtelésből tartott állatok ellenőrzésére irányuló jogalkotási intézkedések kidolgozásával, de úgy érezzük, hogy a haszonállatokhoz pénzügyi eszközöket kellene rendelni. Nem kívánjuk támogatni a PPE-DE képviselőcsoport 29-es számú módosítását sem, amelynek célja egy olyan vitának felmelegítése, amelynek itt nincs helye. Valójában négy évvel ezelőtt, néhány különlegesen fontos ügyben hozandó megállapodás miatt, a Tanács halasztotta 2011-re az állatok szállításáról szóló határozatot. Ez is ellentmondásos kérdés, amely hatásfelméréseket és szilárd tudományos alapot igényel, ezért meg szeretném ismételni, hogy a módosítás teljesen ellentétes ezzel a kérdéssel és képviselőcsoportom minden bizonnyal ellene fog szavazni. Jan Mulder, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Én is szeretném megköszönni a előadó lelkes munkáját. Azt hiszem, hogy a globalizáció növekedésével jobban figyelembe kell vennünk a fertőző állatbetegségek kitöréseit. Az emberek többet utaznak és olyan termékeket visznek magukkal, amelyeket nem lenne szabad és amelyek járványok kitörését okozhatják. Már mindenki elmondta, hogy jobb határellenőrzésre van szükség, mivel a megelőzés jobb, mint a gyógyítás. Amikor például az Egyesült Államokba vagy Ausztráliába érkezem, mindig meglep, hogy a határellenőrzés sokkal szigorúbb, mint Európában. Kíváncsi lennék, hogy az Európai Unió miért nem rendelkezik egy, az Egyesült Államok-belihez hasonló rendszerrel, ahol mindenkitől megkérdezik, hogy hozott-e magával állati termékeket. Csak ezután lehet megfelelően ellenőrizni. Mi történjék fertőző állatbetegségek kitörésekor? Azt hiszem, hogy most már mindenki meggyőződése, hogy a tömeges leölés, ahogy a múltban történt, többé már nem elfogadható. Vakcináznunk kell és lehetővé kell tenni, hogy a vakcinált állatokból származó termékeket el lehessen adni az európai piacion és azon kívül is. És itt a probléma. Nem vagyok meghatva a Bizottság által az irányban tett kísérletektől, hogy meggyőzze a szupermarketeket, a fogyasztói szervezeteket és a többit, hogy a vakcinált állatokból származó termékek éppen olyan jók, mint a nem vakcinált állatokból származók. A száj és körömfájás ellen vakcinált állatokból

125

126

HU


származó termékeken ezt a körülményt még mindig fel kell tüntetni a fogyasztó tájékoztatása céljából. Ez tökéletesen szükségtelennek tűnik. Ezért szükség van a Bizottság aktív állásfoglalására. Egészen mostanáig minden évben, és idén is megszoktuk, hogy a mezőgazdasági költségvetés nagy többlettel rendelkezik. Eddig a mezőgazdasági költségvetésből tudtuk fedezni az összes fertőző állatbetegség okozta járványkitörés költségeit. A jövőben a helyzet nagyon is megváltozhat. Fokozatosan új országok lépnek be és a mezőgazdasági költségvetés tartalékai egyre kisebbek lesznek. Ennek ellenére, a járványok kitöréséért fizetni kell. Az Európai törvénykezés szerint ezt kell tenni. Ezért úgy gondolom, hogy a lehető leggyorsabban ki kell alakítani ez európai állatbiztosítási rendszert, állat-egészségügyi alapokat kell létrehozni az egyes országok számára vagy az európai szinten, és így tovább. Erre vonatkozóan kísérleti projektem volt a 2004-es költségvetésben. Az összes terv készen áll, a Bizottságnak csak hozzá kell fognia a munkához és amilyen gyorsan csak lehet, valamit tennie az ügyben. Utolsó megjegyzésem az állatok szállítására vonatkozik. Nem tartozom azok közé, akik azt mondják „ha ennyi óráig szállítják az állatot, az értelemszerűen jó.” Kétórás szállítás lehet rosszabb, mint a kilencórás. Az számít, hogy milyen körülmények között szállítják az állatokat, és a Bizottságnak figyelembe kell venni a körülményeket is, nem csak az időtartamot. Alyn Smith, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék gratulálni a előadónak. Örömmel támogattam ezt a jelentést a bizottságban és örömmel támogatom itt is, képviselőcsoportommal együtt. Üdvözlöm, amit a biztos asszony mondott és örülök, hogy ma este itt van a Házban, mivel a Bizottságnak és a Parlamentnek sok közös tennivalója van állat-egészségügyi kérdésekben. Örülök, hogy a következő hónapokban, ahogy ez a dosszié halad előre együtt dolgozhatom vele és szolgálataival. Tetszik, ahogy a biztos asszony megvilágította, miért van szükségünk egy közös uniós állat-egészségügyi stratégiára. Teljesen egyértelmű, hogy ebben a globalizált világban a kéknyelv betegség nem tartja tiszteletben a határokat, politikáinkat, az országok közötti különbségeket az Európai Unión belül, de az EU külső határait sem. A globalizált világban A madárinfluenza és sok más betegség nagyon-nagyon gyorsan megkerüli bolygónkat. Együtt kell fellépnünk kezelésükre és az ellenük való harc stratégiájának kidolgozására. Exportáljuk állatainkat — és talán velük együtt egészségügyi problémáikat is — és nyilvánvaló, hogy ebben mindannyian egyek vagyunk. Várom a részletes egészségügyi cselekvési tervet, amely a biztos asszony közlése szerint néhány héten belül megérkezik. Különösen szeretném a Ház figyelmébe ajánlani a Parlament jelentésének (46) bekezdését, amely elismeréssel említi, hogy az EU az állatok jólétét illetően máris a jó gyakorlat irányjelzője a világ számára, különösen a WTO tárgyalások alapján. Szeretném sürgetni a biztos asszonyt, beszéljen Mandelson biztossal annak biztosítása érdekében, hogy a WTO tárgyalások ne hígítsák fel vagy kompromittálják az EU szabványait különösen, ami az EU-ba irányuló, őszintén szólva gyenge minőségű importokat illeti. Elég sok kellemetlenségben volt részünk a bizottságban a brazil marhahús import kérdése kapcsán, ezért nem vagyok biztos abban, hogy a rendszer olyan jól működött, ahogy kellett volna. Remélem, nem hozzuk létre ugyanezt a helyzetet az USA-ból származó baromfi kapcsán. Az állati jóléthez kapcsolódó másik kérdés, amit fel szeretnék vetni az a juhok azonosítása. Támogatjuk ennek az intézkedésnek széleskörű ösztönzését, de őszintén szólva úgy hisszük, hogy a Bizottság rossz irányba megy és nem annak megfelelően jár el, hogy biztosítson mindent, amire az alapokon van szükség. Ez különösen igaz a brit szigetek esetében, ahol Skócia, Anglia, Észak-Írország és Wales már rendelkezik egy meglehetősen jól működő rendszerrel, ami hatékonyan védi Európa állatait és azok jólétét. Hálás lennék, ha megismerhetném biztos asszony véleményét erről, de különben teljes mértékben támogatom jelentését és törekvéseit. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, mivel a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportja nevében szólalok fel az Európai Unió állat-egészségügyi stratégiájának vitájában, két, általam fontosnak tartott kérdést szeretnék megvilágítani. Először, Wojciechowski úr jelentésében az állatok egészségének védelmére irányuló valamennyi javaslat támogatásunkra érdemes. Észben kell tartani azonban, hogy magasabb termelési költségekkel járnak és így csökkentik az európai termelők versenyképességét. Következésképpen lényeges, hogy az Európai Unió megkövetelje azoktól az Unión kívüli termelőktől, akik termékeiket az uniós piacon kívánják értékesíteni, hogy hasonló követelményeknek tegyenek eleget. Az Európai Uniónak ragaszkodnia kell ehhez a WTO keretében folytatott megbeszélésein és a harmadik országokkal folytatott kétoldalú tárgyalásain is. Másodszor, az állat-egészségüggyel kapcsolatban említem, hogy a közös agrárpolitika az Európai Unió politikájának egyik legjobban integrált területe. Ezért hiszem, hogy a Közösségi költségvetés pénzeszközeinek

21-05-2008

21-05-2008

HU


kihelyezésekor prioritással kell rendelkeznie. Sajnos, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság a jelentésben foglalt rendelkezésekkel nagyrészt egyetért, nem akarja azokat az Unió költségvetéséből finanszírozni. Nézetünk szerint a kiegészítő pénzügyi források lényegbevágóan fontosak annak biztosításához, hogy jelentésben foglalt javaslatokat az Európai Unió költségvetéséből lehessen finanszírozni. Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Majdhogynem azt mondom: szokatlan, hogy egy bizottsági állat-egészségügyi stratégia a megelőzést hangsúlyozza. Tényleg nagyszerű, de micsoda csalódás, hogy az állati jólét csak mellékterméke a Bizottság stratégiájának. Hollandiában egy népszerű dal így kezdődik: „Egy állat több, mint egy darab hús és egy személy, több mint egy fogyasztó.” Sajnos a Bizottság nem igazán dúdolja ezt a nótát. Még mindig túl hajlamos az állatokat főként hús, bőr, szőr, tojás, tej- és trágyatermelőknek tekinteni. Túlságosan is dominál a gazdasági szemlélet és véleményem szerint a stratégia túl egyoldalú. Szerencsére — és ezért hálás vagyok a előadónak —, jelentése már valamivel jobb, egyszerűen azért, mert a bizottság indítványától eltérően, ténylegesen is tartalmaz néhány valódi jóléti megfontolást. Kettőt , amelyeket nagyon fontosnak tartok, megemlítek. Az intenzív állattenyésztés komolyan növeli a betegségek és járványkitörések veszélyét. Az európai bioipar hatalmas méretét figyelembe véve nem kérdés, hogy ki tör-e egy másik állatbetegség, csak az, hogy mikor. Helyes volt annak rövid említése, hogy az állatszállítás az állatbetegségek terjedésének jelentős veszélyét rejti magában. Ezért amennyire csak lehet kerülnünk kell az állatok szállítását, azt rövidítenünk és javítanunk kell az állatoknak okozott szörnyű szenvedés miatt is. A jelentés nem olyan mértékben veszi célba az állatok jólétét, mint szerettem volna, de a legkisebb javulás is valami, ezért teljes szívvel támogatom. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagyon hálásan fogadom az állatok megfelelő kezelése és gondozása szükségességének növekvő felismerését. Az ír farmerek családjainál a jó állattartás általános gyakorlat, nagyra tartom őket ezért. Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy az EU-ba érkező állatoknak és állati termékeknek is hasonló szabványokat kellene teljesíteniük, mint az EU által megkívántak. Nem méltányos, hogy esetleg a legolcsóbb és legkegyetlenebb módon előállított állati termékek az EU-ba érkezve a mi, szigorúan szabályozott szabványok szerint előállított állati termékeinkkel versenyezzenek; az ilyen verseny nem csak gazdasági szempontból méltánytalan, hanem állatainkat, sőt népességünket is kiteszi a betegségek terjedésének. A Ház által tárgyalt egyik intézkedés — az állatszállítás számára előírt határérték — nem reális az ír gazdálkodók esetében. Amíg a szünetek közötti kilencórás határ ésszerű lehet szárazföldi szállítás esetén, addig betartása gyakorlatilag lehetetlen az Írországból kiinduló tengeri szállítmányok esetén — ne felejtsék el, Írország sziget. Nekünk az állatokat tengeren kell szállítanunk, és egy ilyen határérték végső soron megakadályozná, hogy az ír lótenyésztők és gazdálkodók hajón szállítsák állataikat. Így azt szeretném javasolni, hogy a fedélzeten töltött idő helyett inkább az állatok utazási körülményeinek minőségére összpontosítsunk, hogy ne akadályozzuk az állatok szállítását Írországba és Írországból. Végül, bár örömmel láttam, hogy az új állat-egészségügyi stratégia nyitott az EU-ban található összes állat tekintetében, örültem volna, ha több utalást találok kifejezetten a kedvtelésből tartott állatok beszerzését és kezelését illetően. Úgy vélem országainkban közülük soknak szenvedés az élet. A házi kedvencek tulajdonosai gyakran amatőrök és kevéssé valószínű, hogy ismerik állataik kezelésének és tartásának szabályait, és ez sokszor vezet az állatokkal szemben elkövetett, gyakran nem szándékos kegyetlenkedések elszaporodásához. Tehát, míg nagy figyelmet szenteltünk az EU-ba érkező állatok, az állatok szállításának stb. szabályozására, nem törődtünk a kedvtelésből tartott és a kóbor állatok helyzetével, amelynek kérdését választóim gyakran felvetik, rámutatva a kegyetlenkedés gyakoriságára. Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök úr, azt gondolom, hogy a előadó nagyon tárgyszerű és érdekes jelentést készített. Több fontos szempontra szeretném felhívni figyelmüket. Az első. Biztos asszony, Ön is megjegyezte, hogy ez a politika már meglehetős ideje formálódok az EU-ban. E miatt különleges problémák merülnek fel az új tagállamokban. Például Bulgáriában a termelés felaprózódott, sok a kistermelő, és a nehéz körülmények között működő kis mezőgazdasági üzem. Az emberek nincsenek jól tájékoztatva, nem ismerik világosan jogaikat és kötelességeiket, sem a meglévő lehetőségeket. Ebben az esetben megint egyfajta megkülönböztetésről van szó az új tagállamokkal szemben, amelyeknek megvan az a kötelessége és esélye, hogy felzárkózzanak olyan területeken, amelyek építő erőfeszítések következtében évek óta folyamatosan fejlődtek az Európai Unióban.

127

128

HU


Ezeket a különös eseteket különleges toleranciával kell kezelni annak érdekében, hogy az általunk tárgyalt kérdések, a megalkotott jogszabályok kézzelfogható hatást fejtsenek ki, és hogy biztosítható legyen a kötelező rendelkezésekben leírtak tényleges megvalósulása. Nem szabad az embereket sötétben hagyni ezeket a kérdéseket illetően. Ebben az összefüggésben a jogi alap egységes szerkezetbe foglalásának az előadó által felvetett kérdése rendkívül fontos, mivel a hétköznapi emberek nem szívesen bogarásznak törvényerejű aktusokban. Az irányelvek és rendeletek egységes szerkezetbe foglalt, konszolidált változatai lehetővé teszik az emberek számára, hogy jól értsék, mit várható el tőlük az állatok vonatkozásában. Egy másik felvetett kérdés a finanszírozás ügye. Bulgária nehéz gazdasági helyzetében kétlem, hogy sok gazdálkodó képes lenne sikeresen végrehajtani az irányelveket a Bizottság masszív támogatása nélkül. Nem szeretném elismételni, amit már sokszor elmondtak ebben a Házban, így tehát a Bizottságnak közelebbről kellene megvizsgálnia ezeket az ügyeket, mivel az embernek az a benyomása, hogy magasra helyezve a szabványokat saját gazdálkodóinkat különböztetjük meg. A Bizottság komolyan fontolja meg az importokra alkalmazandó szabványokat. Neil Parish (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném nagyon megköszönni Wojciechowski úrnak jelentését és üdvözölni a biztos asszonyt. Szeretnék De Lange asszonynak is gratulálni árnyék előadóként végzett kemény munkájáért. Mindannyian nagyon is tudatában vagyunk, hogy egy nagyon erős állat-egészségügyi stratégiára és állati jóléti stratégiára van szükségünk, és az európai fogyasztók is éppen ezt igénylik. Ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy az Európai Unión kívülről behozott hús és hústermékek megfeleljenek szabványaink magas követelményeinek. Például sokkal magasabb állatjóléti szabványokat szeretnénk látni a baromfiágazatban. Szeretnénk, ha nálunk a baromfi, különösen a broiler csirke nagyobb térrel rendelkezne, amivel lehetővé válna, hogy a broilert sokkal nagyobb jóléti, barátságos körülmények között állítsák elő, de ugyanakkor ügyelnünk kell, hogy ne importáljunk rosszabb termékeket. Szintén a baromfiágazat esetében fennáll a szállítóketrecek és a ketrecsorok tilalma, és természetesen nagy mennyiségű tojásból készült terméket is importálunk por vagy folyadék formában — a tojásból készült termékek közel 70%-a ebben a formában kerül behozatalra. Ezek a termékek is származhatnak olyan állatokból, amelyeket nem az állatjóléti szabványoknak megfelelően tartottak, tehát e kérdés tekintetében is vigyázatosan kell eljárnunk. Skót kollégámmal is egyetértek abban, hogy ha be akarjuk vezetni a nyomon követhetőséget és elektronikus rendszer alkalmazását fontolgatjuk, akkor biztosítanunk kell a rendszer működőképességét, költséghatékonyságát és hogy a gazdálkodók óriási költségek nélkül tudják bevezetni. Tehát, amikor nagy általánosságban elfogadom ezt a jó jelentést, ugyanakkor azt gondolom, ügyelnünk kell, hogy ahogy az európai szabványok terén előrehaladunk, ugyanazokkal a szabványokkal rendelkezzünk az importok vonatkozásában is. Tabajdi Csaba Sándor (PSE). – (HU) Tisztelt elnök úr! Gratulálok Wojciechowski előadónak a kiváló jelentéshez. Ténylegesen ez egy nagyon nagy probléma, hogy az állategészségügy a harmadik országok vonatkozásában nem megfelelően működik. A WTO-ban arra kellene törekednünk, hogy magas szintű állat-egészségügyi és állatjóléti normáinkat a harmadik országok is betartsák. Ez az európai fogyasztók és termelők érdeke is. Az uniós fogyasztók egészségét védenünk kell az alacsonyabb szintű normák szerint előállított importtermékekkel szemben. Az EU termelői pedig magasabb költségekkel szembesülnek, amely számukra igazságtalan versenyhátrányt okoz. Ezért kiemelten fontos, hogy az uniós Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal, az FVO helyszíni inspekcióinak egyre nagyobb százaléka harmadik országokban történjék. 2008-ban ez 30% volt mindössze. Az élelmiszerbiztonság kiemelt kérdés. Ma ez a rendszer súlyos problémákkal küzd az Unión belül is, pedig a kihívások, a járványveszélyek nagyobbak, mint korábban. Számos helyen nincs elég szakértelemmel bíró állatorvos, akik megfelelő hatékonysággal és rendszerességgel ellenőriznék a szabályok betartását. Elavultak az eszközök, sokszor 19. századi eszközrendszerrel dolgoznak. Nagyon sok tagállamban elégtelen a szakemberképzés, az oktatás, és az elmúlt időszak botrányai, például országomban a „M.E.G.A Trade botrány” is azt mutatja, hogy a multinacionális cégeket nem ellenőrzik kellőképpen élelmiszerbiztonsági szempontból. A fenti hiányosságokat orvosolni kell, a Bizottság stratégiai elképzelésével egyetértek, a jelentést teljes mértékben támogatom. Köszönöm a figyelmet.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, gratulálok a előadónak a kiváló jelentéshez. Az állat-egészségügy nem csak azért fontos, mert szorosan kapcsolódik az emberi egészséghez és a környezeti biológiai sokszínűség egyensúlyához, hanem rendkívüli jelentősége van a mezőgazdasági termékek kereskedelme és a gazdaság szempontjából is, és akkor még nem is említettük az állatok jelentőségét a szociális területen és a sportban, tehát nem lenne túlzás az állítani, hogy az állatok egészsége majdnem az emberi egészség és jólét szinonimája. Ezt tekintetbe véve nem meglepő, hogy nagy szükség van az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájára (2007-2013). A jelentés, ami ma este előttünk fekszik, véleményem szerint jól átgondolt és kiegyensúlyozott és jó, bár meglehetősen szinoptikus alapot képez, amelyre ehhez a fontos témához kapcsolódó jövőbeli jogalkotási és nem jogalkotási direktívák épülhetnek. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy rámutassak két fontos területre, ahol a Bizottságnak némileg tisztáznia kellene a dolgokat. A jelentés erőteljesen támogatja a vakcinálást, mint a betegségek megelőzésének alapvető eszközét. Ez, amennyire én tudom, ellentétben áll legalább egy komoly állatbetegség — a száj és körömfájás — jelenlegi gyakorlatával. A száj és körömfájás esetén az EU tagállamaiban tilos megelőző intézkedésként a vakcinálás alkalmazása, mivel a betegséggel szembeni ellenanyagok jelenlétének megállapítására szolgáló szűrőtesztek alkalmazása esetén nehezebbé válna a fertőzött állatok megkülönböztetése a vakcinált állatoktól. Szándékában áll-e a Bizottságnak a száj és körömfájás vakcinálási politikáját megváltoztatni a közeljövőben? Továbbá, mi a Bizottság álláspontja azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a legtöbb harmadik országban az állatok száj és körömfájás elleni vakcinálása nemcsak megengedett, hanem ösztönzött is? Betiltásra kerül-e az ezekből az országokból származó állatimport, ha az EU-nak a száj és körömfájással kapcsolatos vakcinálási politikája nem változik? A második terület a megfelelően bevezetett egészségellenőrzés hiánya az élő madarak, különösen a harmadik országokból származó papagájok növekvő nemzetközi kereskedelmében. Ezen a területen rendet kellene teremteni. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Bármely új állat-egészségügyi stratégiának különleges figyelmet kell fordítania a betegségek megelőzésére, az állati tápokra, a határellenőrzésekre és az állatok szállítására. Minden megelőzés, vizsgálat, vakcinálás és más az állatbetegségek okozta újabb járványkitörések elkerülésére irányuló intézkedés fontos, mivel olyan komoly károkat előznek meg, mint amilyeneket a BSA, a száj és körömfájás, a kéknyelv vírus és más betegségek már okoztak, és mivel az élelmiszer-biztonság és a közegészségügy forog kockán. Ezért fontos, hogy ezeket az elveket az importált állatok esetében is figyelembe vegyék, ahogy erre ma már említetés történt. Reméljük, hogy a biztos asszony által most bejelentett új cselekvési terv a lehető leggyorsabban teljesítésre kerül annak érdekében, hogy a meglévő mechanizmusok javuljanak a technikai és humán támogatás, a pénzügyi támogatás garantálása és a tervezett költségvetési források növelése révén. Ezt a kérdést még a mai napon kell ténylegesen tisztázni. Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) A „jobb a megelőzés, mint a gyógyítás” az Európai Bizottság mottója. Ezzel teljesen egyetértek. Stratégiáját ennek következtében érdemes támogatnom. Az „együttműködés” és a „kommunikáció” elveit is vonzónak találom. Ugyancsak azt gondolom, hogy jó ötlet a jogszabályok egyszerűsítésén és egyértelművé tételén dolgozni. Különösen a vakcinálást szeretném megemlíteni. Teljes mértékben támogatom. Az egészséges állatok megelőzés célú, masszív halála amennyire csak lehet, kerülendő. A holland gazdálkodók a múltban már megtapasztalták az ehhez hasonló intézkedések hatását. Kiemelném a Wojciechowski jelentésben szereplő felhívást olyan intézkedések hozatalára, amelyek megakadályozzák, hogy ilyen tekintetben akadályok emelkedjenek a kereskedelem előtt. Kerülendő a vakcinált állatokból származó termékek piacaival kapcsolatos bizonytalanság. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kormányok világosan kommunikálják annak üzenetét, hogy a termékek ártalmatlanok. Hiszen a jó vakcinálási politika azon áll vagy bukik, hogy az állattenyésztők hajlandók-e részt venni a vakcinálási programokban. Az állat-egészségügy és az állatok jóléte igen fontos kérdések az európai polgárok számára — nagyon helyesen. Ezért szeretném sürgetni, hogy ez is kerüljön fel a WTO napirendjére. Nem szabad hagyni, hogy a jó stratégiát tönkretegyék azokból az országokból származó importok, ahol nincsenek olyan állategészségügyi és állatjóléti követelmények, mint az Európai Unióban. Ez árt a fogyasztói bizalomnak és rontja a támogatást az állattenyésztők és más közvetlenül érintettek részéről. Ezekkel az észrevételekkel egyet tudok érteni a javasolt stratégiával és őszinte köszönetet mondok a előadónak jelentéséért.

129

130

HU


Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, köszönöm a biztos asszonynak és a előadónak munkájukat. Csak annyit mondhatok a harmadik országból származó élelmiszer-importok kérdéséről, amelyet gyakorlatilag valamennyi hozzászólásban megemlítettek, hogy az uniós termelők ténylegesen azt hiszik, hogy szemet fognak hunyni a határainkon kívül előállított élelmiszerek szabványai felett. Valóban úgy gondolom, hogy ha nem nyerjük el mezőgazdasági gazdálkodóink és termelőink bizalmát arra vonatkozóan, hogy vigyázunk érdekeikre, akkor nem számolhatunk azzal, hogy teljesen elkötelezik magukat az Európai Unióban általunk hozott intézkedések iránt. Ez a legalapvetőbb kérdés. Már volt róla szó. Vegyük a ketrecben megtermelt tojás kérdését: ki kell szorítsuk Európából kívülre, hacsak nem tudjuk felvenni a szabványokat a WTO tárgyalásokba, és mostanáig még nem tudtuk elérni célkitűzéseinket e tekintetben. Áttérve a jelentésben szereplő kérdésekre, tudjuk, hogy az állategészség befolyásolja az emberi egészséget: a humán fertőzések 60%-a állati eredetű és a felbukkanó betegségek jelentős számban szintén állatokból eredeztethetők. Nehéz megjósolni, de foglalkoznunk kell a kérdéssel, hogy rendelkezhessünk egy koherens, egész Európát átfogó állat-egészségügyi stratégiával. A biobiztonság nagyon fontos kérdés, ezért a gazdálkodóknak is részt kell venniük a betegségek megelőzésében. De példával is szolgálhatok: a borz a Berni Egyezmény által óvott fajta, hogyan védheti meg magát és állatait a gazdálkodó egy tébécével fertőzött borz ellen, és kinek kell a költségeket viselnie, ha megtörténik a baj? Aggaszt, hogy ha legfőbb gondunk az elkölthető költségvetés, vajon nem mozdulunk-e a költségmegosztástól a költségáthelyezés felé. Tehát utána kell néznünk egyes eseteknek: a kéknyelv, a madárinfluenza, a száj és körömfájás betegségek vonatkozásában sürgős határellenőrzésre és vakcinálási programokra van szükség. És valóban nagyon komolyan kell megvizsgálnunk ezeket az intézkedéseket, mivel a problémák egyre nagyobbak. Az állatok szállítását illetően, alapozzuk intézkedéseinket a tudományra — a helyes tudományra —, hogy ne okozzunk problémákat. Ne reagáljunk e vita érzelmi részére, barométerünk a tudomány legyen. Nem fogadom el, hogy a nagy rosszabb, mint a kicsi, vagy hogy a kicsi jobb, mint a nagy, én azt hiszem, hogy minden állatról, függetlenül attól, hogy tízes vagy százas csapatokban él-e, gondoskodni kell. Pilar Ayuso (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a Bizottság új állat-egészségügyi stratégiája egy, az összes betegséget felölelő általános törvény által egyszerűsíteni kívánja a jogszabályokat. Az egyszerűsítés mindig jó, feltéve, hogy nem akadályozza a hatékonyságot. Mivel azonban a Bizottság azt javasolja, hogy az összes érintett ágazat osztozzék az állatgyógyászati költségeken, és hogy az állat-egészségügyi intézkedések közösségi társfinanszírozási rendszere kerüljön módosításra a betegségek súlyosság szerinti hierarchiájának bevezetésével, úgy tűnik, jobban foglalkoztatják a közösségi költségvetésből elért megtakarítások, mint valódi javítások eszközlése az állatbetegségek megszüntetése terén. A Bizottságnak foglalkoznia kellene a kellő határellenőrzés megvalósításával és az állat-egészségügyi alapok megfelelő tartalékainak megteremtésével, mivel ahogy a legutóbbi események megmutatták, az állat-egészségügy valódi probléma, amely gazdasági pusztulásba sodor országokat és állattenyésztőket. A szállított állatok jóléte vonatkozásában én az igazán fontos kérdésnek a járművek felszereltségét és nem az utazási időt tartom. Erre vonatkozóan a közösségi rendelkezések már számos követelményt írnak elő egyebek között a szellőztetésre, hőmérsékletre, maximális állománysűrűségre és a pihenőidőkre vonatkozóan a szállítás megfelelő körülményeinek biztosítása és ezáltal az állatokat érő stressz minimálisra csökkentése érdekében. Mindenesetre a szállítási idők és feltételek tekintetében azonban minden állatot figyelembe kell vennünk nem csak azokat, amelyek az út végén leölésre kerülnek, és valamennyiükre ugyanazokat a rendelkezéseket kell alkalmaznunk. Végül szeretném kijelenteni, hogy nem értek egyet az állatok hústermelés céljából történő klónozásával. A klónozás gyakorlatát jelenleg a kutatásokra és kísérletezésekre kell korlátozni. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, a Bizottság közleménye kijelenti, idézem: „Az állat-egészségügy fogalma nem csupán a betegség hiányát jelenti az állatokban, hanem az állatok egészsége és jóléte közötti kritikus kapcsolatot is.” Az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeiről szóló jogszabályok előadójaként szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a kritikus kapcsolatnak kulcsa az engedélyezett állatgyógyszerek megfelelő elérhetősége, különösen azok számára, amelyeket Európában „kisebb jelentőségű felhasználásoknak és kevésbé jelentős fajoknak” nevezünk. A Bizottságnak sürgősséggel kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Az Európai Közösségben található nagyon változatos állati fajok kezeléséhez szükséges állatgyógyszerek széles körének elérhetősége az utóbbi két évtized alatt egyre nagyobb kihívást jelentett. Az említett időszak alatt jelentős erőfeszítések történtek a különböző érdekelt felek részéről a gyógyszerek elérhetősége problémájának megoldására. Az erőfeszítések ellenére a helyzet tovább romlott. Az engedélyezett gyógyszerek hiánya valós veszélyt jelent az állatok egészségére, jólétére és a fogyasztók biztonságára. Jelentős problémákat okoz a tulajdonosoknak, gazdálkodóknak, állatorvosoknak és kormányoknak. Ilyen állat-egészségügyi és állat–jóléti következményekkel járhat, ha az állatok nem kapnak kezelést vagy ha nem engedélyezett vagy alkalmatlan termékkel kezelik őket, illetve a nem vagy nem megfelelően kezelt állatokról zoonotikus megbetegedések kerülhetnek átvitelre az állattartókra vagy fogyasztókra. Egyes érintett felek vonatkozásában pénzügyi, jogi és kereskedelmi következmények is jelentkeznek, míg a gyógyszerhiány negatív hatással lehet a vidéki közösségekre és a mezőgazdaságra általában. Továbbá az EU-ban észlelhető elérhetőségi probléma következményei nem csak állataink egészségében és jólétében, valamint a Közösség biztonságos élelmiszer és egészségügyi ellátásában jelentkeznek, hanem csorbítják az EU képességét, hogy megfeleljen a Lisszaboni Agendának és kihasználhassa az európai mezőgazdaság és vizikultúra óriási előnyeit. Ezért felszólítom a biztos asszonyt, vállaljon kötelezettséget az állatorvos-tudományi irányelv sürgős felülvizsgálatának felvételére az állat-egészségügyi stratégiába, továbbá a gyógyszerek elérhetősége kérdésének kezelésére. Nem szabad megvárnunk, míg a felbukkanó betegségek elérik a krízisállapotot, gyorsan módosítanunk kell az állatorvoslásra vonatkozó jogszabályainkat, mivel egy nagyobb fertőző betegség okozta járványkitörés következményei és költségei az EU-ban jóval meghaladnák a most szükséges fellépések költségeit a helyes és megfelelő elérhető. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Vassiliou biztos asszony, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Menetrend megvalósítása mellett további célkitűzésünk, természetesen, a hosszú és egészséges élet, ami azt jelenti, hogy étkezzünk egészségesen. E célból egészséges állatokra van szükségünk, hogy mindannyiunk számára rendelkezésre álljon a hosszú és egészséges élethez szükséges alap. Ezért azt hiszem, nagyon fontos az élelmiszeripar új alapelveinek kialakításán gondolkodnunk, amelyekkel egyszerűen biztosítható az élelmiszer-biztonság, a fenntartható termelés prioritása és a fogyasztóbarát árak. Mint tudjuk, Európa nagymértékben részesül a nemzetközi kereskedelemből származó előnyökben. Egy átlagos európai család évente 5 ezer eurót takarít meg a nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően. Ezt az előny mindenképpen figyelembe kell vennünk. Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió javasolt állat-egészségügyi stratégiája jól körvonalazott tervekre épül. Helytálló dokumentum, és a jobb a megelőzés, mint a gyógyítás elvére történő utalás nagyon is helyénvaló. A stratégia számos fontos kérdést azonosít. Köztük található a magas szintű közegészségügy és élelmiszerbiztonság biztosítása, az állat-egészségügy előmozdítása az állatbetegségek okozta járványkitörések megelőzése és gyakoriságuk csökkentése által. További érintett kérdések azoknak az állattenyésztési és állatjóléti gyakorlatoknak előmozdításával foglalkoznak, amelyek csökkentik az állat-egészségügyhöz kapcsolódó veszélyeket és minimalizálják a környezetet károsító hatásokat. Ezenfelül utalásokat tartalmaz a javak szabad mozgásának és az állatok helyes mozgatásának köszönhetően bővülő gazdasági növekedésre. Ugyancsak kitér az állatok szállítására, valamint a betegségek növekvő veszélyére és a betegségmegelőzés egyik alapvető módszerének, a vakcinálásnak szerepére, amit jogosan hangsúlyoz. Jim Allister (NI). – Elnök úr, csak három gyors észrevételt szeretnék tenni. Először, bizonyos aggodalomnak szeretnék hangot adni a nagyobb betegségekre vonatkozó költségmegosztásos rendszer jogi keretének létesítését illetően. Sokkal jobb és méltányosabb lenne, ha a költségvetési előirányzatok hagyományos alulteljesítéseiből valamennyit ilyen jó célra használnánk fel. Bevallom, aggodalmam részben abból ered, hogy a jogi keret valószínűleg jelentős mértékben a tagállamok belátására bízná, hogy mekkora költségmegosztást követelnek a helyi gazdálkodóktól. A múltbeli gyakorlatok alapján félek, hogy ez az Egyesült Királyságban élő gazdálkodókat büntetné. Második megjegyzésem, hogy egyetértek az új elektronikus azonosító berendezés vásárlásához a gazdálkodók számára. nyújtandó segítség kérésével, és remélem, hogy erre a vidékfejlesztési program ad lehetőséget. Harmadszor, üdvözlöm, hogy a jelentés hangsúlyozza, hogy az EU szabványokat aláaknázzák a harmadik országokból származó importok. Ez az aggodalom, biztos asszony, soha nem volt nagyobb, mint amikor

131

132

HU


tanúi lehettünk, milyen meggondolatlanul törekszik Mandelson biztos bármi áron a WTO-val való egyezségre, csekély figyelmet fordítva a hazai élelmiszeripar jövőjére. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unióban nagy jelentőséget tulajdonítunk az élelmiszerek megfelelő minőségének biztosítására. Minőségi szabványaink nagyon magasak, ez nagyon helyes, mivel az emberek egészsége forog kockán. Európa igen fejlett minőségellenőrzési rendszerrel rendelkezik, amely főként az állat-egészségügyre vonatkozik. Az Unión kívüli állattenyésztők gyakran nem teljesítik azokat az állatjóléti szabványokat, amelyeket az európai gazdálkodók számára kötelezővé teszünk. A behozott élelmiszerek nagyon nagy részét olyan körülmények között állítják elő, amelyekben ezek a szabványok nem teljesülnek. Ez befolyásolja a versenyképességet, ennek következtében európai gazdálkodók gyakran lesznek vesztesek. Osztom az előadó nézetét azt illetően, hogy az állat-egészségügyi védelmi stratégiának hosszabb távra kell szólnia, és hogy biztosítani kell a megfelelő finanszírozást. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék mindannyiuknak köszönetet mondani a nagyon érdekes javaslatokért és hozzájárulásokért. A rendelkezésemre álló nagyon korlátozott időben nem tudok mindenre válaszolni, csak néhány kérdés kapcsán szeretnék észrevételeket tenni. Mindenekelőtt, az időmegszorításokról. Az egyik képviselő megjegyezte, hogy időmegszorításaink vannak, de hadd mutassak rá, hogy az első indítvány — az általános állat-egészségügyi jogszabály —, ami hatályba lép 2010-re van időzítve, és nem 2013-ra, ahogy említették. Egy másik kérdés, amit több felszólaló kiemelt a szállítás alatti jólét. Ahogy már megígértem az első hatásvizsgálat remélhetőleg pár hónapon belül elkészül és akkor, a hatásvizsgálat eredményétől függően eldöntjük, hogyan járjunk el az állatoknak a szállítás alatti jóléte tekintetében. Térjünk át a költségvetésre. Az Európai Parlament ajánlásának megfelelően a Bizottságnak részletes költségvetést kell készítenie a különböző cselekvési programok kiadásai számára. Mivel be kell tartani a megfelelő költségvetési eljárásokat, erre nem kerülhet sor ennek a cselekvési tervnek keretében. A szándék az, hogy javaslatokat a költségvetés 2009-es félidős felülvizsgálata során tekintsük át és a Bizottság vizsgálja meg a jelenlegi állat-egészségügyi alap és más kapcsolódó alapok kibővítésének lehetőségét azoknak a fellépéseknek finanszírozására, amelyek majd pozitív hatást gyakorolnak az állat-egészségügyre. Jelenleg a kéknyelv betegség és a veszettség elleni vakcinálás széles körben folyik és uniós finanszírozásban részesül számos tagállamban, de a száj és körömfájással kapcsolatban tisztázni szeretném, Matsakis úr, hogy nem vagyunk a megelőző vakcinálás pártján, bár vészhelyzet esetén természetesen vakcinálni fogunk. Végül, Doyle asszonynak válaszolva, azt szeretném mondani, hogy a kevésbé jelentős fajok általi kisebb jelentőségű felhasználások jelentette probléma a technológiai platform projekten — amely a hetedik kutatási keretprogramban valósul meg — keresztül figyelembevételre kerül. Nagyon sok valóban érdekes észrevétel hangzott el valamennyiük részéről és a közeljövőben lesz alkalmunk részletesebben megvitatni ezeket a kérdéseket. Nagyon köszönöm támogatásukat. Janusz Wojciechowski, előadó. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, valamennyi felszólalónak szeretném megköszönni észrevételeiket, és hogy szívesen fogadták a jelentés. Most két konkrét kérdésre szeretnék utalni. Az elsőt a legtöbb felszólalásban felvetették. Arról van szó, hogy azoktól, akik az európai piacra állati termékeket exportálnak elvárható, hogy ugyanazoknak a szabványoknak feleljenek meg és ugyanazokat a követelményeket vezessék be, mint amelyek az európai termelők számára kötelezők. Ez ésszerű. A jelentés 80 bekezdéséből kilenc ezzel a témával foglalkozik. Kétségtelen, hogy a kihívás igen jelentős, minden lehetséges erőfeszítés összpontosítására szükség lesz. A mai vita alapján ez nyilvánvaló. Az Uniónak prioritást kell adnia az ügynek a WTO keretében történő megoldásának. Mindent támogatok, ami ma a Házban elhangzott. Nem tűrhetjük el a kettős szabványokat. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. A második kérdést, amire utalni szeretnék szintén érintették néhány felszólalásban. A szállítással áll kapcsolatban és különös jelentőséggel bír, mivel holnap kell szavaznunk a De Lange asszony által indítványozott módosításról. Azt szeretném mondani, hogy előadóként teljes mértékben támogatom De Lange asszony módosítását, amely az élő állatoknak a vágóhidakra történő szállítását kilenc órára javasolja korlátozni. Ez a kérdés hosszú időn keresztül képezte vita tárgyát a Házban. Én humánus okokból támogatom a korlátozást. Számos drámai riport készült arról, hogy mi megy végbe egy ilyen típusú szállítás alatt. Pénzügyi megfontolásokat is figyelembe kell venni. Ugyanis valakinek fizetnie kell ezekért a hosszú utakért. Ha az

21-05-2008

21-05-2008

HU


állatokat nagy távolságokra szállítják, például Lengyelországból Olaszországba, vagy Litvániából Olaszországba, természetesen a fogyasztó fog fizetni. Persze a gazdálkodó is fizet, mivel ahhoz, hogy az állatok ilyen távolságra történő szállítása jövedelmező legyen, olcsón kell azokat megvásárolni a gazdálkodótól. Ezért a gazdálkodóknak nem kell a korlátozástól tartaniuk, mivel a korlátozás hatására a feldolgozóipar közelebb kényszerül települni az állatok tenyésztési helyéhez. Azt hiszem, ez állna majd legjobb érdekükben. Vitázunk az élelmiszerárak emelkedéséről. A nagyon költséges utaztatások képviselik az élelmiszerárak emelkedésében szerepet játszó egyik tényezőt. Mindez nagyon alapos megfontolást érdemel. Elnök úr, biztos asszony, még egyszer őszinte köszönetemet fejezem ki Önöknek és mindazoknak, akik e jelentés vitájában felszólaltak. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Elisabeth Jeggle (PPE-DE), írásban. – (DE)Melegen üdvözlöm az Európai Parlament arra irányuló kezdeményezését, hogy részletes véleménnyel szolgáljon a Bizottság állat-egészségügyi stratégiájáról (2007-2013). Fontos, hogy világos elvárásokkal rendelkezzünk mind a humán, mind az állat-egészségügy összefüggésében. Az állat-egészségügyi stratégia mottója, hogy „jobb a megelőzés, mint a gyógyítás”, és a megelőző oltás a legjobb hozzájárulás az állatok jólétéhez. Ezért erőteljesen sürgetjük, hogy a jövőben elegendő tartalék álljon rendelkezésre a védelmet adó vakcinálás céljára és a megfelelő felügyelet ellátására arra az esetre, ha betegség okozta járványkitörés következnék be. Az állatbetegségek megelőzésének garantálása érdekében gondot kell fordítani a kutatás, tudomány és innováció támogatásának és az új eredmények terjesztésének biztosítására. Az állat-egészségügyi stratégiát ki kell terjeszteni az Európai Unióban élő valamennyi állatra. Ezért egy, a jelenlegi jogszabályoknál kevésbé bonyolult, világosabb és átláthatóbb jogi keretre van szükségünk. Végül, a biobiztonság fontos kérdés az állat-egészségügyi stratégia összefüggésében; a biobiztonság igénye az EU külső határainál kezdődik és valamennyi érdekelt felet érinti. Minimálisra csökkentendő a kórokozók, állatoknak más országokból az Európai Unióba történő importja vagy behozatala általi terjesztésének veszélye. Importőröknek, nyaralóknak és fogyasztóknak egyaránt tudatosítaniuk kell e tekintetben viselt felelősségüket. Az EU-ra hárul a követelményeknek való megfelelés felügyeletének fontos feladata, annak érdekében, hogy az állatok egészségére, tehát a humán egészségre is veszélyes kockázatok minél kisebbek legyenek. Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Mivel fennáll bizonyos betegségek átadásának lehetősége, szoros kapcsolat van az állati és az emberi egészség között. Az állatok érző élőlények, amelyeknek védelme és megfelelő kezelése az európai országok előtt álló egyik legnagyobb kihívás. Az állat-egészségügy fontos kérdés, mivel a járványos állatbetegségek problémákat okozhatnak, különösen a vidéki területeken. Összehangolt fellépésre van szükség európai és globális szinten, amennyiben meg akarjuk oldani az ágazatot sújtó különböző problémákat. A világméretű felmelegedés, az élelmiszerek növekvő kereslete, az emberek mobilitása, a kereskedelem és a határok megnyitása, mind hozzájárul az állatok egészségét fenyegető veszély növekedéséhez. Az állatorvosok szerepe nagyon fontos. Olyan szakszolgáltatások nyújtásában kell szakértővé válniuk, mint az állat-egészségügyi tervezés. A gazdaságok biológiai biztonságának biztosítása, a vakcinálás és a tudományos kutatás további lépések az állatjóléti szabványok szigorítása felé. Egy másik hangsúlyozandó fontos kérdés az állatok leölésével és szállításával, valamint a tápok termelésével foglalkozó vállalkozások által gyakorolt hatás, mivel ezek a vállalkozások közvetlenül hatnak az állatok egészségére és méltó kezelésére. Az Európai Unió állat-egészségügyi egységes jogi keretére alapozva új stratégiát és politikát kell kidolgozni, amely magában foglalja az Állat-egészségügyi Világszervezet által lefektetett szabványokat és irányelveket is. Az állat-egészségügy nyomon követésében és előmozdításában azonban a kulcsszerepet a gazdálkodók állattenyésztők és az állatok tulajdonosai játsszák. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban. – (PL) Köszönöm, elnök úr.

133

134

HU


A mai vita nagyon fontos, mivel nemcsak az állat-egészségügyről szól, hanem, ami sokkal fontosabb, az emberi egészségről is. Az utóbbi időben a harmadik országokból származó folyamatos húsbehozatalok miatt a probléma egyre komolyabbá vált. Nem titok, hogy azokban az országokban az állattartásra és az állatok etetésére vonatkozó általános szabványok jelentősen eltérnek az európaiaktól. Korunk fogyasztójának jogában áll megtudni, hogy az általa elfogyasztott állatokat genetikailag módosított növényekkel etették-e, vagy sem. A húsokat ennek megfelelően egyértelmű címkézéssel kell ellátni. A veszélyes betegségek állatok közötti terjedése elleni legjobb védelem az állattenyésztés önellátásának biztosítása az Európai Unióban és a gazdaságok méretének korlátozása. Az állattenyésztésnek alapvetően mezőgazdasági, és nem ipari tevékenységnek kell lennie. Wojciechowski úr, gratulálok beszámolójához.

19. A Bizottság stratégiája az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételéről, valamint környezetvédelmi kérdésekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló egyezmény részes feleinek harmadik találkozójára (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Ouzký úr szóbeli választ igénylő kérdése (O-0054/2008) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Bizottsághoz: A Bizottság stratégiája az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételéről, valamint környezetvédelmi kérdésekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló egyezmény részes feleinek harmadik találkozójára (B6-0157/2008). Megkérdezem az itt jelen lévőket, van-e bármi értelme ezt a vitát megtartani. Úgy gondolom, hogy az előadó jelenléte nélkül nem folytathatjuk le a vitát, tehát kérem, engedjék meg, hogy a mai vitát lezárjam. Van valaki ellene? Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, csak némi felvilágosítást szeretnék kérni. Tudjuk az okát, hogy miért nincsenek itt ezek az emberek, hogy miért nincs itt az előadó? Ön tud valami mentséget vagy valamilyen információt? Elnök. − Az ok, hogy nincsenek itt velünk, és ez az egyetlen számomra felismerhető ok. Fogalmunk sincs, nincsenek titkos ügynökeink. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök úr, mindannyian tudjuk, hogy Wojciechowski úr, mint a bizottság elnöke csak formális szerzője a kérdésnek. Ami engem illet, sok évvel ezelőtt az Aarhus Egyezmény előadója voltam. Egy fantasztikus spárga (témában rendezett) fogadást hagytam ott, hogy ide jöjjek, csak azért, hogy hozzászóljak a témához, és szeretném elmondani, amit akarok. (Az elnök megszakítja a felszólalót) Elnök. − Tiszteletben tartva fantasztikus spárga fogadását, a kérdés szerzője nélkül nem haladhatunk tovább. Nem tudom, milyen titkos kapcsolatban áll a kérdés szerzőjével, de sajnos nem folytathatjuk. Nagyon sajnálom, biztos asszony. Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr, nem látom, melyik eljárási szabály miatt nem vitathatjuk meg a kérdést. A biztos asszony itt van és minden bizonnyal érdemes tiszteletünkre. Azt hiszem, hogy valamennyi jelen lévő képviselő készségesen kész megvitatni ezt az ügyet. Én tökéletesen megértem és a legnagyobb mértékben tiszteletben tartom Ouzký úr preferenciáit és prioritásait, de most feltéve, hogy az eljárási szabályzat kifejezetten nem tiltja a kérdés megvitatását, úgy érzem, hogy a biztos asszony és képviselőtársaink iránti tiszteletből lehetővé kellene ezt tenni számunkra. Elnök. − Azt hiszem, hogy ezt nagyon komolyan vesszük. Hogyan tarthatnánk vitát, ha nincs kérdés és nincs jelen a kérdés szerzője? Tiszteletben tartva Ouzký úr egyéb elfoglaltságait, ő nincs itt és nem adja elő a kérdést. Bár nagyon jó képzelőerővel rendelkezem, nem tudom elképzelni, hogyan lehet válaszolni egy kérdésre a kérdés lényegének hiányában, annak ellenére, hogy jelen van a biztos asszony és két fő felszólaló, az Európai Parlament két kitűnő képviselője, a PPE-DE és a PSE képviselőcsoportok képviseletében. Tehát, ha komolyan akarunk viselkedni, úgy gondolom abba kell hagynunk ezt a vitát. Ha továbbra is válaszolni kívánnak egy olyan kérdésre, ami nincs, nekem jó.

21-05-2008

21-05-2008

HU


Tehát javasolom az ülés berekesztését. Lehetőségünk lesz a folytatásra. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, írásos választ küldök a kérdésre. A Bizottság írásbeli válasza 2008-ban lesz az Aarhusi Egyezmény elfogadásának tizedik évfordulója. Az egyezmény részes feleinek harmadik találkozója, amelyre júniusban kerül sor Rigában alkalmat ad a felek számára az egyezmény végrehajtásában elért előrehaladás felülvizsgálatára, valamint a várható kihívások átgondolására és a rájuk történő felkészülésre. Az Európai Közösség 2005. májusa óta az egyezmény részes fele. A 2005-ös évet megelőző és az azt követő években az EU, az egyezmény teljesítésének biztosítása céljából, számos jogalkotási aktust fogadott el. Ennek ellenére maradtak kivívások, még magának az egyezménynek a szintjén is, mivel például a felek még mindig nem egyeztek meg kiszámítható és stabil pénzügyi rendszerekről. A bizottság prioritásai az egyezmény részes feleinek harmadik találkozójára az alábbiak szerint foglalhatók össze: · A következő évek igényes, de realista prioritásait pragmatikus és keresztülvihető formában körvonalazó hosszú távú stratégiai terv elfogadása. Ebben az összefüggésben hangsúlyozni szeretném a végrehajtás jelentőségét, amelynek a Bizottság meglátása szerint elsőrendű prioritással kell bírnia; · Stabil és kiszámítható pénzügyi rendszerek elfogadása, amelyek szilárd pénzügyi alapot biztosítanak az egyezmény munkaprogramjainak megvalósításához; · Az egyezmény részes feleinek találkozója által hozott értelmező határozat elfogadása az egyezmény módosításainak hatálybalépésére vonatkozó feltételek tisztázásáról. E határozat már most is fontos, gyakorlati vonatkozású, mivel az egyezménynek a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó, 2005-ben elfogadott módosítására már alkalmazandó lenne; · A nyilvánosság — különösen a nemzetközi fórumokon való — részvételére és a környezetvédelmi kérdésekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó munka folytatása; és · Részvétel kiváló minősítésű tagok kinevezésében a megfelelési bizottságba, ami az egyezmény legfontosabb megfelelési mechanizmusa és mint ilyen, hasznos segítséget nyújthat a tagok számára az egyezmény megvalósításának előrevitelében. A Bizottság lehetővé teszi az Európai Parlament képviselőinek, hogy megfigyelőként tagjai lehessenek a többoldalú megállapodások vezető testületeinek találkozóin részt vevő közösségi küldöttségeknek, ahogy ezt már számos alkalommal megtette. Üdvözlöm az Európai Parlament képviselőinek részvételét a MOP3-on, és érdeklődéssel várom, hogy megismerjem, milyen prioritásokat szem előtt tartva és milyen várakozásokkal tekintenek e találkozó elé. Elnök. –Szeretném tájékoztatni a Házat, hogy az ülés most berekesztem, mivel a kérdés szerzője nincs jelen. A kérdésre a Bizottság írásos választ ad.

20. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 21. Az ülés berekesztése (23.15-kor az ülést berekesztik)

135

2008. MÁJUS 21., SZERDA

Recommend Documents