2008. MÁRCIUS 12., SZERDA

12-03-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. MÁRCIUS 12., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor nyitják meg)

2. Írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 3. Az Európai Tanács előkészítése (Brüsszel, 2008. március 13-14.) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság és a Tanács 2008. március 13–14-én tartandó Európai Tanács előkészítésével kapcsolatos nyilatkozatai. Lenarčič Janez úr szólal fel a Tanács nevében. Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Örömömre szolgál, hogy ismertethetem Önökkel az Európai Tanács holnap kezdődő ülésének fő témáit. A tavaszi csúcstalálkozók hagyományának megfelelően ezt is gazdasági kérdéseknek, elsősorban a lisszaboni stratégia, valamint az éghajlatváltozás, az energia és a pénzügyi stabilitás kérdésének szenteljük. Az elnökség várakozással tekint az Európai Parlamenttel folytatott mostani eszmecsere elé és biztosíthatom Önöket, hogy a holnapi napirenden szereplő témáknál figyelembe vesszük majd a Parlament véleményét. Mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy az Európai Unió új kihívások előtt áll és azzal, hogy a globalizáció nemcsak a gazdasági szférában, de a szociális és kulturális szférában is új lehetőségeket teremt. Az Európai Unió már élvezi a lehetőségek nyújtotta előnyöket. Tisztában vagyunk azzal a ténnyel is, hogy a globalizáció megkívánja az Európai Uniótól és a tagállamaitól az alkalmazkodást és az igazi válaszok keresését. A Tanács pontosan erre fogja fordítani a figyelmét. A globális gazdasági környezet jelenleg próbának van kitéve. A pénzügyi piacokon turbulens eseményeknek voltunk tanúi. Az Egyesült Államokban bekövetkezett recesszió, valamint a magasabb olaj- és fogyasztói árak hatására a közelmúltban a gazdasági tevékenység visszaesése volt tapasztalható. Mindezek ellenére az Európai Unió gazdasági alapjai még mindig szilárdak; azonban a jelen feltételek mellett nem állhatunk meg és dőlhetünk hátra, tovább kell vinnünk reformjainkat. A témával kapcsolatban az Európai Tanács értékelni fogja a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatos helyzetet. Üdvözölni fogja a pozitív eredményeket és megerősíti majd a stratégia sikeres működését. Hangsúlyozni fogja, hogy most a végrehajtásra kell koncentrálnunk, és ebben a szellemben kell lendületbe hoznunk az átdolgozott lisszaboni stratégia új szakaszát. Az információ és innováció terén az Európai Tanács új lendületet ad majd az úgynevezett ötödik szabadság bevezetésére irányuló erőfeszítéseinknek. Ez eltünteti majd az információ szabad áramlásának útjában álló akadályokat, a kutatók, diákok, tudósok és egyetemi oktatók határon átnyúló mobilitásának növelése által. Véleményünk szerint az ötödik szabadság felgyorsítja majd az Európai Unió innovatív, kreatív és információ alapú gazdasággá való átalakulását. Az üzleti vállalkozások, elsősorban a kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése érdekében az Európai Tanács olyan intézkedéseket tervez, amelyek kielégítőbb fejlődést és működést tesznek lehetővé számukra. Könnyebb lesz a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférésük és az innováció ösztönzői is javulni fognak. A jobb jogalkotás tervének megvalósítása is külön prioritást kap. Óriási figyelem kíséri majd a lisszaboni stratégia szociális kihatásait, a demográfiai kihívások és a szakképzettség hiányának megoldására tett erőfeszítéseket, valamint a szociális kohézió növelésére hozott jövőbeni politikai intézkedéseket. A tavaszi csúcstalálkozó feladatul tűzi ki a tagállamok számára a rugalmas biztonság közös alapelveinek fokozatos végrehajtását a nemzeti szabályozások révén, annak érdekében, hogy a munkaerőpiacon a rugalmasság és a biztonság között egyensúly jöjjön létre.

1

2

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Engedjék meg, hogy rátérjek az Európai Tanács által megvitatásra kerülő másik fontos témára. Az éghajlatváltozáshoz és az energiához kapcsolódó kihívásokra gondolok. Az elmúlt években a környezettel és az energiapolitikával kapcsolatos történelmi kötelezettségvállalásoknak lehettünk tanúi. Ebben az évben ezek végrehajtására kell összpontosítanunk. Ez a célkitűzés egy kivételesen hosszú távú jelentőséggel bíró gazdasági és környezeti kihívás. Ha megfelelő igényességgel reagálunk, akkor nemcsak gazdasági, de környezeti sikerekről is beszámolhatunk majd. A Bizottság által javasolt jogalkotási csomagot jelenleg tanulmányozza a Tanács. Az első viták ismételten megerősítették a tagállamoknak az ambiciózus reagálás melletti elkötelezettségét. Mindezek ellenére még korai arra számítani, hogy ezen a csúcstalálkozón a csomag minden vonatkozásában sikerülne megállapodásra jutni. Arra azonban számítunk, hogy a főbb alapelveket és iránymutatásokat illetően sikerül megállapodásra jutnunk, ami a csomag további tanulmányozását jelenti. Arra számítunk, hogy a vezetők kifejezik az általános egyensúly fenntartása melletti elkötelezettségüket, miközben fokozott figyelmet fordítanak a csomag gazdasági és pénzügyi hatásainak összetettségére. A cél, hogy a csomag 2009-ben a lehető legkorábban, de mindenesetre legkésőbb az Európai Parlament mandátumának lejárata előtt elfogadásra kerüljön. Erőfeszítéseink sikerrel járnak, ha minden kulcsfontosságú partner lépéseket tesz az éghajlatváltozás kihívásainak leküzdésére. 2009 végén, az éghajlatváltozási konferencia koppenhágai ülésén, Európának kell vezető szerepet játszania a Kiotó utáni időszakra vonatkozó ambiciózus és átfogó megállapodásokról folytatott tárgyalásokon. Ez egy további ok arra, hogy 2009-ben minél korábban elfogadásra kerüljön a megállapodás. Engedjék meg, hogy röviden kitérjek néhány egyéb, energiával kapcsolatos kérdésre. Egy hatékony belső energiapiac alapvető feltétele Európa megbízható, tartós és versenyképes energiaellátásának. Várjuk, hogy az Európai Tanács felhívást intézzen a belső gáz- és villamosenergia-piac harmadik csomagjára vonatkozó megállapodás nagyon gyors elfogadására. Ez különleges figyelmet szentel majd az ellátás megbízhatóságát és a külső energiapolitikát érintő további intézkedéseknek. Az Európai Tanács az új technológiák fejlesztésével összefüggésben alakítja ki az éghajlat- és energiapolitikával kapcsolatos erőfeszítéseit, és növeli ezen technológiákba a befektetéseit. Ez a közelmúltban, a stratégiai energiatechnológiai terv keretében került meghatározásra, és várhatóan ez is hozzájárul vállalataink versenyképességének növeléséhez. Az országok és kormányok vezetői megvitatják majd Solana főtitkár/főképviselő úr és a Bizottság közös jelentését, amely az éghajlatváltozás nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásával foglalkozik. Az éghajlatváltozás összetettsége a politikák átfogóbb harmonizációját teszi szükségessé, és az Európai Bizottság felhívja a figyelmet a jelentés részletekben történő folyamatos tanulmányozására. Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy az Európai Tanács napirendjének egy harmadik fő pontját is érintsem. Ez, a nemzetközi pénzpiacokon a közelmúltban kialakult helyzettel kapcsolatos vitához kapcsolódik. A nemzetközi pénzügyi rendszer helyzete még mindig bizonytalan. Ha kezelni akarjuk a valós gazdaságot ért hatások kockázatát, akkor az Európai Unió gazdaság- és pénzpolitikáit a makroökönómiai stabilitás biztosításának és a strukturális reformterv bevezetésének irányába kell fordítanunk. Az Unió válaszlépéseit a pénzügyminiszterek készítették el, és tavaly ősz óta már sor került néhány pénzpiaci kiigazításra. Az Európai Központi Bank, a nemzeti hatóságok, az Európai Unió intézményei és a pénzügyi intézmények számos intézkedést fogadtak el a helyzet stabilizálása érdekében. Mindezek ellenére a kockázatkezelés elsődlegesen az egyes pénzügyi intézmények és befektetők felelőssége. A jelenlegi helyzet megmutatta, hogy szükség van a pénzügyi stabilitás rendszerének további megerősítésére, nagyobb hitelfelügyelet, valamint jobb pénzügyi válságkezelő eszközök által. Arra számítunk, hogy az Európai Tanács intézkedéseket hoz négy fő területen: az átláthatóság növelése a befektetők, piacok és a szabályzók számára, az értékelési standardok javítása, a hitelképesség erősítése és a kockázatkezelés felélénkítése a pénzpiacon és végül, de nem utolsósorban, a piac működésének és a hitelminősítő ügynökségek szerepének javítása. Néhány szót szeretnék szólni az állami eszközalapokról. Hosszútávú stratégiájukkal, mint likviditást garantáló hitelnyújtók, hasznos szerepet játszanak. Azonban néhány olyan új szereplő megjelenése, akinek nem teljesen átlátható a befektetési stratégiája és célja, kételyeket ébreszt a nem kizárólag gazdasági módszerekkel kapcsolatban. Ehhez a vitához különösen értékes hozzájárulást jelent a Bizottság közelmúltban kiadott állami eszközalapokkal foglalkozó tanulmánya. Az Európai Tanács várhatóan egyetért majd a tanulmányban

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megfogalmazott alapelvek mentén kialakítandó, közös uniós megközelítés szükségességével. Engedjék meg, hogy ismételten kihangsúlyozzam az Európai Parlamenttel való együttműködés fontosságát. A bevezetőmet azzal a gondolattal szeretném befejezni, hogy az Európai Tanács holnap kezdődő tavaszi csúcstalálkozója elsődlegesen az elfogadott kötelezettségvállalások megvalósításával fog foglalkozni. Az elnökség szeretné felgyorsítani azt a munkát, amely Európát a legversenyképesebb gazdasággá alakítja át. Az éghajlat- és energiapolitikánk segítségével megvalósítandó nagyobb stabilitás biztosítása szintén fontos feladatot jelent számunkra. Mindezen jövőben kihívások ismeretében reméljük, hogy az Európai Parlamenttel igazán kreatív együttműködést sikerül kialakítani. Ha együtt képesek vagyunk haladást felmutatni, akkor az európai polgárok belátják majd, hogy az Európai Unió azért van, hogy ő jövőjüket biztosítsa. A mai vitánk és az Európai Parlament elnökével folytatott megbeszélésünk az Európai Tanács ülésén, a cél megvalósításának vitathatatlanul két fontos tényezője. Köszönöm figyelmüket. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök úr! A tavaszi Európai Tanács hagyományosan az az alkalom, amikor megvizsgáljuk a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégiát és ez az ülés fontosabb lesz, mint az eddigi ülések nagy része. Azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm a szlovén elnökségnek a tavaszi csúcstalálkozó nagyon alapos előkészítését. Bármilyen más üzenet is érkezik az Európai Tanács e heti üléséről, tisztában kell azzal lenni, hogy: a lisszaboni stratégia működik. Az Európai Unió területén az elmúlt két év során nem kevesebb, mint 6,5 millió munkahely jött létre. A munkanélküliség 25 éve nem volt ilyen alacsony szinten. A foglalkoztatási ráta 66%-on áll, ami megközelíti a lisszaboni 70%-os célkitűzést. Ezen túlmenően, a munkahelyteremtéssel együtt a termelékenység is javult. Jelenleg gyorsabban nő a termelékenység az Európai Unióban, mint az Egyesült Államokban. Ezek nem átlagos teljesítmények. Természetesen a lisszaboni stratégia nem tud megvédeni bennünket az Európán kívülről eredő negatív gazdasági hatásoktól. Napjaink egymásba kapcsolódó gazdaságában, ez lehetetlen. Erre az évre enyhén vissza kellett vennünk a növekedési előrejelzéseinkből, de még így is 2%-os növekedést jósolunk, ami nagyon tiszteletreméltó teljesítmény. A már végrehajtott reformok ellenállóbbá és rugalmasabbá tették gazdaságainkat. Ezáltal képesebbek vagyunk megbirkózni a külső megrázkódtatásokkal. Természetesen romló körülmények esetén még fontosabb, hogy megnyugtassuk azokat, akik a gazdasági visszaesés által fenyegetve érzik magukat. Európának védelmet kell nyújtania – de nem engedhet a protekcionistává válás kísértésének. A protekcionizmushoz való visszatérés őrültség lenne. Európa a globalizmus óriási győztese. A világ népességének mindössze 7%-a él itt, mégis Európából ered a gazdasági teljesítmény 30%-a. A világ tíz legversenyképesebb nemzete közül hetet tudhatunk magunkénak és Kína és India felemelkedése ellenére, továbbra is Európa marad a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma. Európának tehát minden oka megvan, hogy bizakodva tekintsen a jövő elé. Ugyanakkor továbbra is ébernek és elővigyázatosnak kell lennünk a jövőbeni fejlemények tekintetében. Fő irányvonalunknak egyfajta bizalomnak kell lennie. Pesszimizmussal nem fogjuk megnyerni a következő gazdasági csatákat. Ez vezérelt bennünket, amikor a nyugtalan pénzügyi piacokra reagáltunk, valamint amikor a pénzügyi helyzettel és a szuverén vagyonalapokkal kapcsolatos irányelvekről szóló dokumentumokat megfogalmaztuk, amelyek szintén az Európai Tanács asztalán vannak. Reméljük, hogy az Európai Tanács támogatja majd a kihívásokkal szembeni közös európai fellépésre vonatkozó javaslatainkat. Amikor azt mondom, hogy a lisszaboni stratégia működik – és valóban működik –, az nem azt jelenti, hogy minden rózsaszín, és ülhetünk a babérjainkon. Már elmondtam és a Bizottság is elmondta újra és újra, hogy nincs helye az elégedettségnek, főleg amikor láthatóan globális méretekben romlik a gazdasági helyzet. Sok még a teendő. Európa több régiójában továbbra is komoly problémát jelent a munkanélküliség. Vannak nagyon súlyosan érintett társadalmi csoportok. A növekvő energia- és élelmiszerárak gerjesztik az inflációt, és csökkentik a vásárlóerőt, főleg azokét, akiknek a jövedelme bérből illetve nyugdíjból áll. Ezért tehát, további erőfeszítéseket kell tennünk. De a lisszaboni stratégia nem egy statikus folyamat. Messze nem az. A Bizottság stratégiai jelentése számos új politikai kezdeményezést tartalmaz, amelyek célja, hogy Európa ellenállóbb legyen a gazdasági

3

4

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megrázkódtatásokkal szemben, és hogy megerősítse a globalizáció alakítására és a globalizáció nyújtotta előnyök maradéktalan kihasználására irányuló erőfeszítéseket. Először lássuk a legfontosabb területet. A legfontosabb területet az emberek jelentik. A szegénység és egyenlőtlenség felszámolásához vezető megoldás Európa-szerte az oktatás és a szakképzés színvonalának fejlesztése, biztosítva mindenki számára a hozzáférhetőséget. Az egyik legérzékenyebb csoportra kívánunk koncentrálni: a korai iskolaelhagyókra. Európában ma hatból egy fiatal még mindig végzettség nélkül hagyja ott az iskolát. A 15 évesek között minden ötödik nem rendelkezik megfelelő olvasási készséggel. Nem engedhetjük meg, hogy tehetségük kárba vesszen. Minden fiatal számára biztosítanunk kell a lehetőségeik felismeréséhez szükséges készségeket. A lisszaboni stratégia másik kulcsfontosságú pillére, amihez visszatértünk, a kutatás és az innováció. Annak érdekében, hogy további beruházások érkezzenek ide, Európának növelnie kell relatív vonzerejét. Egy ötödik szabadságra van Európában szükségünk – a tudás szabad áramlására –, amely kiegészíti az egységes piac alapjait képező másik négy szabadságot. Támogatnunk kell a nyílt innovációt, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a tudás az európai szabadalmak és szerzői jogok megfelelő védelme alatt álljon. Itt szeretném üdvözölni a Ház által tegnap elfogadott Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Ez egy kulcsfontosságú pillanat Európa számára. Gratulálok az Európai Parlamentnek ehhez az eredményhez és megköszönöm Önöknek, hogy támogatták javaslatomat, amely három évvel ezelőtt, amikor előterjesztettem, emlékeim szerint oly sok ellenállásba ütközött. De a Parlament, a Bizottság és a tagállamok közötti jó együttműködésnek köszönhetően végül létrejött a megállapodás. A harmadik prioritás, amivel foglalkoztunk, az az üzleti környezet. Egységes piacra van szükségünk, amely működőképes Európa és a gazdaság gerincét képező és a munkahelyek többségét biztosító kkv-k számára. Ezért fogom holnap arra kérni az Európai Tanácsot, hogy támogassa a kisvállalkozói törvény gondolatát, amely elhárítja a kkv-k létrejötte és növekedése útjában álló akadályokat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a legfontosabb, amit a kkv-knak adhatunk, az egy valódi belső piac. Amikor a kkv-kről van szó, akkor ez, és nem a specifikus jogszabályok jelentik a legfőbb különbséget Európa és az Amerikai Egyesült Államok között. Az Egyesült Államokban egy kisvállalkozás bár működését egy adott állam területén kezdi, de az első pillanattól az Egyesült Államok teljes belső piacát el tudja érni. Ha az egyik országból a másikba akarunk eljutni, Európában még mindig sok gyakorlati akadály létezik. Ha elő kívánjuk mozdítani a kkv-k fejlődését, és ha nagyobb növekedést és nagyobb foglalkoztatást akarnak Európában, akkor valóban szükség van a belső piac teljes kiépítésére. (Taps) Az utolsó lisszaboni pillér, amelyre stratégiai jelentésünkben ismét kitértünk, az nemzedékünk meghatározó khívása, az energia- és az éghajlatváltozás. Lehet, hogy korai még az energia- és éghajlatcsomag. De a tisztelt Ház jól tudja, hogy nem szalaszthatjuk el a pillanatot. Egy megállapodás időzítése kulcsfontosságú a sikerességét illetően. Minél előbb születik meg, annál kisebb a kiigazítások költsége és annál nagyobb hasznot húzhatnak azok, akik elsőként lépnek. Kulcsfontosságú szerepet játszik az egyes számú célkitűzésünk megvalósításában: jövő évben, Koppenhágában egy átfogó, nemzetközi megállapodás létrehozásában. Minél több ország érintett és minél inkább közelít törekvésük a miénkhez, annál inkább kialakulnak az egyenlő feltételek. Leginkább az Európai Unió képes ennek megvalósítására, bizonyítva, hogy az év végéig létrehozandó megállapodással komolyan gondolja annak megvalósítását. Én tehát igazán elszánt vagyok – a Bizottság is igazán elszánt –, hogy a tagállamokkal együttműködve, év végéig megszülessen a belső energiapiaccal, az éghajlatvédelemmel és a megújuló energiaforrások csomagjával kapcsolatos meghatározó jellegű politikai megállapodás. Természetesen a jövő év elejére szeretnénk az Európai Parlamenttel véglegesíteni egy végső jogalkotási folyamatot. Természetesen fontos összekötni az éghajlatvédelmi stratégiát a belső energiapiaccal. Mindannyian tudjuk, hogy ez elengedhetetlen feltétele annak az elképzelésünknek, hogy Európa számára versenyképes, biztonságos és fenntartható energiát biztosítsunk. Örömmel látom, hogy az elmúlt hetek során milyen tempóban haladt előre ez az anyag és kötelezettséget vállalunk arra, hogy megtaláljuk a módokat, amelyek biztosítják az eredeti javaslatainkban célként kitűzött valódi piacnyitás megvalósítását. A Bizottság továbbra is elkötelezett a tulajdonosi szétválasztás vagy ezzel egyenértékű tevékenységi mód mellett. Központi jelentőséggel bír, hogy a Ház felkészüljön a júniusi első olvasatra.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A reform nem az értékes szociális haladások, vagy a szociális piacgazdaságunk visszafordításáról szól, hanem arról, hogy felkészítsük az embereket a változások korához való sikeres alkalmazkodásra, és lehetőséget adjunk nekik, hogy kezükbe vegyék saját életük irányítását. Szociális rendszereink modernizálásáról és azok fenntarthatóságának biztosításáról szól. Hozzáférhetőség, lehetőség és szolidaritás, ezek legyenek a jelszavak és központi helyen szerepelnek majd a Bizottság által még nyár előtt benyújtandó megújult szociálpolitikai menetrendben Egy dinamikus üzleti környezetről szól, ahol a vállalkozók idejüket és forrásaikat magas minőségű, a világban mindenhol keresett javak és szolgáltatások előállítására fordítják és nem fölösleges ívek kitöltésére vagy a bürokráciával szemben vívott mindennapos csatákra. Európa alacsony széntartalmú energiaforrásokat felhasználó gazdasággá történő átalakításáról szól, ami jó a környezetnek és jó az üzletnek. Egy gazdaság, amely növekvő életszínvonalat biztosít és amely nem a Föld kárára teszi ezt.. Örömmel látom, hogy az elmúlt néhány év során, az átdolgozott lisszaboni menetrenddel kapcsolatosan végzett kemény munka hozzájárult egy széles konszenzus kialakulásához, azzal kapcsolatban, hogy hol állunk most és hogy hova akarunk eljutni. Ez a Ház mindvégig segítő kritikáival támogatott és ezt megköszönöm Önöknek. Örömmel tapasztaltam, hogy milyen nagyfokú támogatást élvezett a lisszaboni stratégia az Európai Parlament február 20-i határozatában megfogalmazottak értelmében, amely a Tanács tavaszi ülésének tárgyát képezi. Láttam a Ház által ugyanazon a napon megszavazott széleskörű gazdaságpolitikai iránymutatásokra vonatkozó módosításokat is. Egyetértek az Ön által kiemelten kezelt kérdésekkel és valóban, ezek már az Európai Parlament politikáinak részét és csomagját képezik, amelyek az Európai Bizottság javaslataira épülnek: társadalmi beilleszkedés, az állami finanszírozás fenntarthatósága, az infláció leküzdésének szükségessége, K+F, jobb gazdaságpolitikai koordináció, az innováció és vállalkozói kezdeményezés támogatása, a belső piac külkapcsolati dimenziói, valamint az éghajlatváltozás és az energia. Legyen tehát világos számunkra, hogy a Bizottság egyetért ezekkel a prioritásokkal. Számos érintettel – beleértve a tagállamokat is – történő konzultáció után a Bizottság decemberben javasolta, hogy hagyják érintetlenül a stratégia iránymutatásait, amelyek olyan beépített rugalmassággal rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjanak a változó körülményekhez, illetve lehetővé teszi és az általam említett prioritások beillesztését, amelyeket a Bizottság is támogat. Azzal, hogy megtartották az iránymutatásokat, a stabilitás és a kiszámíthatóság régóta várt jelét küldték el a tagállamoknak és a gazdasági szereplőknek egyaránt, megerősítvén ezáltal a megvalósítás sikerességét. Mint ahogy a Tanács elnöke az imént mondotta, a prioritás most a megvalósításon van. Konkrét eredményeket kell elérnünk és konzisztenciát kell mutatnunk. Ezt szem előtt tartva, a Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottságával való kapcsolatfelvételt követően, a Bizottság, annak érdekében, hogy kompromisszumra jusson a Tanáccsal, javasolta, hogy a Parlament által kiemelt kérdések is szerepeljenek az iránymutatásokhoz kapcsolódó írásos anyagban. A Bizottság erőfeszítései ellenére a Tanács úgy döntött, hogy nem ért egyet a széleskörű gazdaságpolitikai iránymutatásokra vonatkozó kompromisszumos javaslatunkkal. Mindenesetre szeretném biztosítani a tisztelt Házat arról, hogy milyen rendkívüli jelentőséget tulajdonít a Bizottság annak, hogy megfelelő keretet biztosítson a tagállamok számára a közös prioritásaink megvalósításához – és ezek a növekedés és a munkahelyteremtés. Amikor növekedésről beszélek, akkor egy szociális és környezeti szempontból fenntartható növekedésre gondolok. És olyan munkahelyekre gondolok, amelyek nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is növekednek. Mivel biztosak vagyunk afelől, hogy a munkahelyekre és a növekedésre összpontosító, a versenyképesség és nyitottság mellett elkötelezett megújult lisszaboni stratégia jelenti Európa számára a legjobb választ a globalizáció kihívásaira. (Taps) Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, bizottsági elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács tavaszi prioritása az európai növekedés ösztönzése és a 2008–2010-re vonatkozó lisszaboni stratégia újraindítása lesz. Képviselőcsoportunk rendkívüli fontosnak tartja, hogy tekintettel a globalizációra, minden lehetséges esélyt megadjunk az EU-nak, továbbá hogy megreformáljuk, mint ahogy 2005 – José Manuel Barroso úr elnöksége

5

6

HU

Az Euròpai Parlament vitài

– óta az Európai Bizottság ezt olyan kitartóan javasolja. Ez a stratégia a legjobb eszköz, az előttünk álló kihívások: a globalizáció, a népesség és az éghajlatváltozás kezelésére Üzenetünk kettős: a megkezdett reformok folytatása, ugyanakkor a lisszaboni stratégia hatékonyabbá tétele. A globalizáció lehetőséget jelent Európa számára, de a szabadjára engedett szabadkereskedelmet sohasem fogjuk elfogadni. Ez az első kihívás. Meg kell védenünk a fokozott védelemre szorulók érdekeit és támogatnunk kell saját szociális modellünket. Nem az irányváltoztatásnak, hanem a már kijelölt úton való előrehaladásra tett erőfeszítéseink növelésének van itt az ideje. A lisszaboni stratégia minden egyes kihívásra megfelelő választ kínál. Tekintettel a feltörekvő nemzetek részéről jelentkező versenyre, a mi jövőnk a kutatásban és innovációban, a vállalkozók támogatásában, az egész életen át tartó képzésben és a munkaerőpiac reformjában rejlik. Európa csak abban az esetben lehet versenyképes, ha termékei hozzáadott értékében a minőség és innováció érvényesül. Ezért szólítom fel a tagállamokat, a kutatás és innováció lehető legszélesebb körét érintő beruházások megvalósítására. Enélkül a kkv-k fejlődése sem hoz növekedést és nem teremt új munkahelyeket. Segítségükre kell lennünk, mind a szerződések biztonságának megteremtésében, mind az adminisztrációs terhek csökkentésének köszönhető új munkahelyek létrehozásában. Helyes irányba tett lépést jelent az európai szintű, kisvállalkozói törvény kidolgozása. Csak abban az esetben tudjuk versenyelőnyünket fenntartani, ha a munkaerőnk megfelelő képzésben részesül. Az iskolai és egyetemi oktatás, valamint a folyamatos továbbképzés felülvizsgálatra és feltétlenül javításra szorul. Ezzel összefüggésben üdvözöljük a 2007–2013. évi egész életen át tartó tanulás programját. Széleskörű reformok szükségesek a munkaerőpiacon is, amelynek mobilabbá, rugalmasabbá és biztonságosabbá kell válnia. Az üzleti tevékenységeket képessé kell tenni a piac követelményeihez való alkalmazkodásra. A munkavállalók számára biztosítani kell az átképzés és az alkalmazkodási lehetőségek által nyújtott előnyök kihasználását. A második kihívás Európa számára a népessége. A népesség elöregedése részben munkaerőhiányt teremt, részben megterheli a társadalombiztosítási rendszert. A belső munkaerő jobb ösztönzése, minden korosztályt érintő nagyobb rugalmasság és alkalmazkodóképesség szükséges, hogy könnyebb legyen a szakmai és a családi élet összehangolása. Felül kell vizsgálnunk a bevándorlási politikánkat is, amelynek európainak és a szakképzettség és szaktudás számára vonzónak kell lennie. Ki kell dolgozni a kékkártyás javaslatot. Meg kell állítanunk az agyelszívást is. Hiábavalóvá válik az oktatásra fordított beruházás, ha kutatóink jobb fizetés és munkafeltételek miatt külföldre mennek. A harmadik és utolsó kihívást az éghajlatváltozás jelenti. Egy életképes, környezetbarát gazdasághoz megfelelő politikai rendszer megvalósítása szükséges, ami az üvegházhatást kiváltó gázoknak a célértékként kitűzött 20%-kal történő csökkentését jelenti. Nem beszélve az ökológiai előnyökről, ez hasznos lesz számunkra a tiszta technológiák piacain. Ez nem lényegtelen. Nekünk és partnereinknek azonban példát kell mutatnunk. Egy zöld politikához nem egy protekcionista, hanem egy szilárd külkereskedelmi politikának kell társulnia. Hölgyeim és Uraim! Csak abban az esetben tudjuk megőrizni értékeinket és társadalmi modellünket, ha van elég bátorságunk megreformálni társadalmunkat és elmondani polgártársainknak az igazat. Csak abban az esetben érhetünk el társadalmi haladást, ha a növekedés is szerepet játszik ebben. A növekedés viszont csak akkor tud szerepet játszani, ha a megfelelő eszközöket biztosítjuk számára. Most az egyszer szeretném megköszönni a Bizottság elnökének, Verheugen alelnök úrnak és az összes biztosnak a munkáját. A köszönetem, hölgyeim és uraim, csak egy versenyistálló: a Barroso-féle versenyistálló összefüggésében értelmezhető. Egy adag zab jár a jól végzett munkáért, de ez a zab energiát is ad a még hátralévő munkához. (Taps) Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Először is egy megjegyzést kívánok tenni a Tanács elnökének. Úgy értesültünk Uram, hogy a holnapi vacsora során kívánják megvitatni a Mediterrán Uniót. Ez a francia elnök ötlete és kérném Önt, a képviselőcsoportom nevében, hogy a vacsora – remélem, hogy minden résztvevő élvezi majd a vacsorát – alatti beszélgetések során tisztázza a következőket. Ha az az elgondolás, hogy a Mediterrán Unió ráépül arra a barcelonai folyamatra, amelybe az Európai Unió költségvetéséből olyan sok pénzt pumpálunk, vagy korszerűsíti azt, akkor teljes mértékben támogatjuk. Azonban garanciák kellenek arra nézve, hogy az Európai Unió keretei között folytatják majd ezt a politikát Amennyiben sikeresnek bizonyul a Mediterrán Unió, akkor annak a már létező uniós intézményi és politikai keretek között kell egy közösségi politikává válnia. Ha ezzel szemben a Mediterrán Unió az EU-ban egy

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megosztó tényezővé válna, akkor az rossz jel lenne, sőt a francia elnökség előestéjén elszigetelné Franciaországot, amit biztosan nem akarunk. (Taps) Ezért kérjük Önt, hogy adja át ezt az üzenetet a csúcstalálkozó résztvevőinek. Egy dolog az iránymutatások érintetlenül hagyása. A február 20-án, 515 szavazatos többséggel itt meghozott döntés, amely nevezetesen az iránymutatások megváltoztatásáról szól, egy teljesen más téma. Azonban ne az iránymutatások megváltoztatásáról vitatkozzunk, hanem arról beszéljünk, hogy megvalósíthatóak-e a követeléseinkben megfogalmazott, iránymutatásokkal kapcsolatos alapvető változtatások. Barroso úr, én a múlt héten kritizáltam Önt, mivel az elkötelezettség halvány jelét sem mutatta. Időközben hallottam, hogy az Ön Bizottságának néhány tagja –feltehetően az Önnel történt konzultációt követően – átvett és előterjesztett, néhány általunk itt javasolt elképzelést. Ezért a kritikám erre a pontra vonatkozóan már nem releváns. Azonban, bizottsági elnök úr, a mai beszédét hallva újra meg kell ismételnem: Önnek vezető szerepe van Európában. Azok a szavak, amelyeket a holnapi nap folyamán intéz az állam- és kormányfőkhöz arra kell, hogy bátorítsa őket, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák a tagállamokban mindazt, amire Ön most felszólított. Természetesen az Ön által elmondottak nagy része igaz, de nekünk a valódi európai helyzettel kell szembenéznünk. Engedje meg ezért, hogy megjelöljek öt olyan pontot, amely a mi meglátásunk szerint továbbra is kulcsfontosságú, de nem kapott kellő hangsúlyt, vagy nem került gyakorlati megvalósítására. Igen, természetesen történt előrehaladás: csökken a munkanélküliség és növekszik a termelékenység, a munkahely megőrzésének bizonytalansága azonban Európában is egyre növekszik. Ez is egy tény. Igaz, hogy több munkahely jön létre, de ezek a munkahelyek bizonytalanok, bizonytalanabbak, mint eddig bármikor. A béremelések nem tartanak lépést a vállalati nyereségnövekedéssel: százalékban kifejezve, a vállalati nyereség meghaladja a munkavállalók béremelését. (Taps) Ez társadalmi egyensúlytalanságot jelent. Javítani kívánjuk a társadalmi kohéziót; nagyobb szociális biztonságot akarunk. Mi haszna egy növekvő belső piacnak, mi haszna egy globális méretekben versenyképes Uniónak, ha a valóság ez: egy termelővállalat, amely 4%-os nyereséget ér el egy telephelyen, azt mondja „ez nem elég a részvényeseknek; ők 6%-os nyereséget akarnak, ezért ezen a telephelyen bezárjuk a vállalatot”. Ez arra az alapvető bizalomra mér csapást, amelyre az Európai Uniónak szüksége van. Polgárainknak bizalomra van szükségük. Szétválasztásról beszélünk az energiaágazatban, ami talán szükséges, talán nem. Beszéljünk most az egyszer arról a szétválasztásról, ami a szociálpolitika területén megy végbe Európában. Fennáll a valós veszélye, hogy a gazdasági növekedés elválik a szociális biztonságtól, ezért válik szükségessé az iránymutatások felülvizsgálata. Világossá kell tennünk, hogy bármi történik az Európai Unióban a szociálpolitika terén, az csak a gazdasági fejlődéssel együtt történhet. Az Európai Parlament 50. évfordulóját ünnepeljük ma délután. Az 50 évvel ezelőtt itt, Strasbourgban uralkodó szellem értelmében, az Európai Közösség növekedésének és sikerének alapját a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság együttese képezte. Ez egyre nagyobb kockázatnak van kitéve. Ön azt mondja, hogy a kis-és középvállalkozásoknál csökkenteni kell a bürokráciát. Igen! Azonban ha csökken a bürokrácia, és ezek a vállalatok mozognak Európán belül, majd csinálnak egy olyan ügyet, mint amilyen a Laval-ügy, akkor az az Európai Unióban csapást mér a bizalomra. Mert ha a mozgásszabadságot még a kkv-k is felhasználhatják a társadalmi haladás visszafordítására, lehet, hogy a vállalatok igen, de munkavállalóik biztos nem nyernek az ügyön. Ezek a munkavállalók alkotják azonban, az uniós polgárok nagy többségét. Természetesen szükségünk van befektetésekre az oktatás, a képzés, a kutatás és a technikai innováció terén. Ez magától értetődő. Azonban ha az emberek túlnyomó többsége számára az egyetem vagy iskola csak abban az esetben érhető el, ha a szüleinek elég pénze van a pénztárcájában, akkor az nem szociálpolitika. Az Európai Unió minden polgárának, bárhonnan is érkezzenek és bármilyen családi háttérrel is rendelkezzenek, egyenlő hozzáférést kell biztosítani. Ha Európa életben akar maradni, akkor nemcsak a vállalkozási lehetőséget, de ezt a lehetőséget is meg kell erősítenünk. Mindenekfelett ezen a kontinensen,azoknak a fiataloknak a lehetőségét kell megerősítenünk, akiknek szükségük van a kutatáshoz, a képességek elsajátításához és a továbbképzéshez való hozzáféréshez.

7

8

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Kétségtelenül csapást mér a társadalmi bizalomra, ha bármely gazdag ember adófizetés nélkül viheti egyik országból a másikba pénzesládáját. Ez egy további csapás! Ezért mondja helyesen, hogy szükség van az Unió pénzügyi piacainak szabályozására. Mindezen érvek, elnök úr, az iránymutatások felülvizsgálata mellett szólnak. Végső soron nem sokat számít, hogy ezzel a névvel illetjük-e vagy sem. Ha a holnapi nap folyamán, ezt az üzenetet tolmácsolja a Tanács felé, akkor az Ön oldalán fogunk állni, de csak ebben az esetben fogunk az Ön oldalán állni, elnök úr! (Taps) Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az e heti Tanács valahol a kétségbeesés és a remény között félúton helyezkedik el. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy sikerült túljutni a legfontosabb nehézségeken, a Lisszaboni Szerződés még nincs ratifikálva és néhány rendelkezését illetően, még mindig vannak függőben lévő kérdések. Bizonytalanságok várhatóak az oroszországi, a török és néhány közép- és közel-keleti szomszédunk politikai irányvonalát illetően. A lassuló gazdasági növekedést a Svédországban, vagy akár Finnországban vagy Magyarországon vagy Spanyolországban bekövetkezett bankszektor válságának a GDP-re kiható hatása kísérti, hogy Argentínát vagy Japánt már ne is említsük. Ezért ma reggel még inkább üdvözöljük központi bankjaink együttes fellépését. Ezeken a tényezőkön túlmenően a legfőbb globális kihívásokat jelentő népességnövekedés és migráció, a nemzetközi bűn és terrorizmus, az éghajlatváltozás és energiabiztonság továbbra is nyomasztóan hat politikai döntéshozóinkra. Az éghajlatváltozás megoldására vonatkozó bizottsági javaslat sürgős végrehajtása a tagállamokra és a tisztelt Házra váró feladat. A kihívás körvonalai szerteágazóak. A főképviselő tanulmánya, amely az éghajlatváltozásnak a biztonságra és stabilitásra kifejtett hatásaival foglalkozik, megmutatja, hogy valós és azonnali aggodalomra van ok, fennáll a katonaság bevonásának veszélye, beleértve az energiabiztonság egyik eszközeként használt – néha vitatott – NATO-t is. Néhány tagállamunk azonban, elvakítva a rövidtávú gazdasági gondolkodás által, már most korlátozni próbálja, a Bizottság éghajlatváltozásra vonatkozó javaslataival kapcsolatos kötelezettségeit. Nézzék meg a Tanács következtetéstervezetét – (18) bekezdés – és nézzék meg azokat a rosszindulatú szavakat, amiket beszúrtak. Ez a kettős veszély egy Európa-erődbe való visszavonulás fenyegetettségét hordozza magában. Kizárólag, fokozódó belső szolidaritással tudjuk kikerülni azokat a csapdákat, amelyekbe a tagállamok beleesnek, ilyen például a Déli Áramlat választása a Nabuccóval szemben. Csak abban az esetben tudjuk a Földközi-tenger, a Mare Nostrum körül, vagy a Kaszpi-tenger körül élvezni a békét, ha a szolidaritást partjainkon túlra is kiterjesztjük. Einsteinnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy a béke nem tartható meg erőszakkal, csak megértés által érhető el. Jó példával kell elöljárnunk. Remélem, hogy a tanácsi következtetéstervezetben látunk majd a nemzeti kormányok és az Európai Unió részéről, olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek kormányaink, az intézményi épületek és a gépkocsiállományunk energiafelhasználásának csökkentésére vonatkoznak, a megvalósításhoz vezető kötelező erejű célkitűzésekkel együtt. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) és mások részéről is szigorú figyelmeztetések hangzottak el a cselekvés-elmaradásának költségeit illetően. Cselekednünk kell, és az erős ellenszél ellenére képesek is vagyunk cselekedni, az euroövezet gazdaságának gazdasági alapjai szilárdak, ahogy ezt a Bizottság elnöke is állítja, a hazai kereslet és az export továbbra is nő, és ez annak a jele, hogy a lisszaboni stratégia működik és követendő is marad. Halljuk, hogy mit mondanak az emberek ebben a Házban. Wurtz úr csoportja, az Unilevernél veszélyben lévő 12.000 munkahely melletti tüntetés élére állt. Schulz úr, 27 állam- és kormányfőt levélben szólított fel gazdasági irányváltásra, kötelező erejű társadalmi elvárásokra és nagyobb szociális biztonságra. Azonban, ezek a lépések figyelmen kívül hagyják, hogy mi történik valójában a globális gazdaságban, ahol, mivel egyre több és több ország gazdasága vált nyitottá, a kereskedelemnek a GDP-hez viszonyított aránya gyorsabban növekedett, mint a teljes termékkibocsátás. A jövedelmünk fele a kereskedelemből származik és a világkereskedelem egyharmadát már a fejlődő országok adják. A világgazdaság integrációja bizonyítja, hogy ez nem egy tét nélküli játszma. Miközben lehet, hogy Európa részesedése csökken a világgazdaságból, az általános növekedés azt jelenti, hogy továbbra is munkahelyeket és gazdagságot teremtünk. Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt két év során 6,5 millió új munkahelyet hoztunk létre. A képviselőcsoportom régóta ezt a véleményt képviseli és elégedetten vesszük tudomásul, hogy Jacques Delors úr és Poul Nyrup Rasmussen úr is elismerte ezt a PSE képviselőcsoport részére megfogalmazott kiáltványukban, amely megközelítőleg 15 hónappal ezelőtt, Oportóban került elfogadásra.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Schulz úr! Ha van ebben a teremben strucc, akkor az nem a 21-es székben [Barroso úr széke] található; hanem a 6-os székben [Schulz úr széke] található. Úgy gondolom, hogy ez megmagyarázza, hogy miért veszítette el a PSE képviselőcsoport az intézményben játszott korábbi meghatározó szerepét. Az Európai Tanácsnak nagyobb sürgősséggel kell fellépnie a kutatás és fejlesztés terén kitűzött célok megvalósításában. A piacokat vonzóvá kell tenni a vállalkozási tőke számára és a kutatók mobilitásával az innovációt kell elősegíteni. A veszély elkerülése érdekében, javítani kell a bankszektor átláthatóságán és felügyeletén. Lenarčič úr, magának figyelemmel kell lennie a társadalmi kohézióra és a környezeti stabilitásra, de mindezt annak biztos tudatában tegye, hogy az életszínvonal javításához, a piac a rendelkezésünkre álló leghatásosabb eszköz. (Taps) Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Szeretném üdvözölni a hivatalban lévő elnököt és a Bizottság elnökét azon a vitán, amelyet az öregeink, bölcseink és egyesek szerint a legjobbjaink, – habár én nem feltétlenül értek velük egyet – a következő napokban fognak a csúcstalálkozón megvitatni. Ahelyett, hogy újra végigmenjünk mindazon, amit a képviselőtársaim már elmondtak, mivel a hozzájárulások nagyrészével egyetértek, azt tudom mondani, hogy nem az egyik vagy a másik, inkább az összes kombinációja: megpróbálni az előterjesztett különböző javaslatokból kiragadni a legjobb elképzeléseket, amelyek aztán Európa számára követendő, egyedi modellként használandók. Azért mondom ezt, mert az elmúlt 30 év, de különösképpen az elmúlt 20 év tapasztalata azt mutatta, hogy nem az egyik vagy a másik a megoldás. Nem lehet gazdasági növekedést elérni megfelelő szociális kohézió és szociális védelem nélkül. Nincs környezetvédelem új erőforrásokba, információs-technológiába, valamint kutatásba és fejlesztésbe történő megfelelő befektetés nélkül, amely megteremti az előttünk álló problémák kezelésének innovatív módjait. Hasonlóképpen, nem lehet a munkanélküliséget megoldani pusztán azáltal, hogy azt mondjuk, több munkahelyet akarunk. Munkahelyteremtésre, a pénz befektetésére és a vagyonteremtésre kell a vállalatokat és az üzleti tevékenységeket ösztönözni. Közszolgáltatással csak ennyit lehet tenni, független attól, hogy infrastrukturális vagy más jellegű állami beruházásról van-e szó. Végül elérkezünk a kis- és középvállalkozások – amelyek Európa Unión belül foglalkoztatottak 62%-át alkalmazzák – üzletembereihez és üzletasszonyaihoz, akik egyre több pénzt fordítanak az egyre több és több munkahely létrehozására. Ez egy bizonyos fokú rugalmasságot igényel. Azonban, a rugalmasság nem válhat az általános ismérvek vagy a munkavállalók jogvédelmének lekicsinylésére használt szólammá. Hasonló módon, nem lehet egy rossz példa, mint például a Laval-ügy – ami rossz úgy, ahogy van – alapján azt mondani, hogy mindenkit a lehető legszigorúbban kell ellenőrizni. Kiindulópontként és nem végjátékként kell tekintenünk. Nézzék meg, hogy ma milyen kihívások előtt áll az Európai Unió: megfelelő kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások teljes mértékben hiányoznak. Az európai egyetemek és intézmények legjobbjai és legértelmesebbjei elhagyják Európát kutatómunkájuk folytatásához és Amerikába, Japánba, sőt most már Kínába mennek dolgozni. És nézzék meg az európai ipar és ületi tevékenység áthelyezését: szemben a 10 vagy 12 évvel ezelőtti helyzettel, most már nem egy másik európai országba helyezik át; most már az Európai Unión kívülre, Indiába, Pakisztánba, Malajziába és más országokba viszik ki. Nemcsak arra kell most koncentrálnunk, hogy a hirtelen felmerülő másodlagos hitelpiaci nehézségek hol okoznak ma rövidtávú nehézségeket. Ha visszatekintünk az elmúlt 25 év gazdaságos piacaira, ciklikus mozgást mutatnak: vannak mélypontok és vannak csúcspontok. Nekünk ma azt kell biztosítanunk, hogy a mai napon letett alapkövek 15 év múlva is olyan erősek legyenek mint ma, folyamatosan serkentően hassanak a gazdasági növekedésre, és folyamatosan megvalósítsák az energiaellátás biztonságosságát. A tegnapi nap folyamán Észtország elnöke elmondta nekünk, hogy Oroszország most úgy viselkedik, mint egy nagyhatalom, hogy az olaj és földgáz terén játszott nagyhatalmi szerepét most a külpolitika befolyásolására akarja felhasználni. Biztosítanunk kell az Európai Unión belüli szolidaritást, amely képes szembenézni és megküzdeni ezzel a kihívással. A fiataljaink jelentik a legjobb és legértékesebb erőforrásunkat. Ha nem történik megfelelő beruházás az oktatás és képzés terén, és nem biztosítunk számukra szakképesítést és lehetőséget az Európai Unión belül, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elveszítjük őket. Végezetül hadd mondjam a hivatalban lévő elnöknek, hogy egy kis elismeréssel szeretnék a szlovén fiataloknak adózni a szlovén elnökség ideje alatt végzett munkájukért – különösképpen a protokolláris szekciókban dolgozók esetében – és azért a szíves fogadtatásért és képért, amit Szlovéniáról mint országról nyújtottak.

9

10

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném a Schulz úr által elmondottakkal kezdeni. Szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy csak abban az esetben tudjuk tisztességesen értékelni a lisszaboni folyamatot, ha figyelembe vesszük, hogy miközben Európa valójában a globalizáció egyik legfőbb nyertese, a nyereség nagyon egyenlőtlenül van elosztva. Ezen túlmenően a foglalkoztatásban végbement növekedés semmi esetre sem oldotta meg a dolgozó szegények problémáját; ellenkezőleg, a növekvő foglalkoztatás és növekedés ellenére, a munkahely megőrzésének bizonytalansága által okozott szegénység is növekedett. Mi itt az Európai Parlamentben, állásfoglalásunkban kifejezetten arra szólítottunk fel, hogy a Bizottság és a Tanács foglalkozzon az ágazati minimálbér kérdésével, illetve hogy a Bizottság, tekintettel a növekvő társadalmi marginalizálódás problémájára, egy eltérő értékelést adjon a lisszaboni folyamat eredményeiről. Ez a szegénységi mutató, állásfoglalásunk szerves részét képezi és sajnálatosnak találom, hogy az Európai Parlament ilyen irányú döntéseire, sem a Tanács, sem a Bizottság mindezidáig nem reagált. (Taps) Rátérve az éghajlat és az energia témájára, őszintén szólva megdöbbentem, amikor a német kormány egy képviselője, mindössze pár nappal a tavaszi csúcstalálkozó előtt, Brüsszelben kijelentette, hogy a környezetvédelmi politika jobban teszi, ha távol tartja magát az ipar- és gazdaságpolitikától. Ezt a nyilatkozatot, a német környezetvédelmi minisztérium egyik államtitkára, Machnik úr tette, aki kétségtelenül ismert a német képviselőtársaim előtt. A német környezetvédelmi minisztériumnak nyilvánvalóan fogalma sincs, hogy valójában mit jelent a fenntarthatóság. Következésképpen, alig meglepő, hogy a német kormány továbbra is ellenzi a járműveket érintő CO2-célértékeket, hogy nem támogatja az energiára vonatkozó egységes piacra tett bizottsági javaslatot, valamint, hogy a „kibocsátáskereskedelem új meghatározásai” elleni szövetség megszervezésére tesz kísérletet.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezeken a tárgyalásokon Németország szinte teljesen megfeledkezett arról, ami aláírásra és jóváhagyásra került a tavaly tavaszi csúcstalálkozón. Néhány jelenleg alkalmazott politikája teljes mértékben eltér a tavalyi csúcstalálkozó megállapításaitól. Nem vagyok biztos például abban, hogy a megújuló energiához kapcsolódó új prioritás – amely annyira vitathatatlannak tűnik – valóban elégséges-e az energia és az éghajlat területén a fenntarthatóság biztosításához. A Mediterrán Unió szintén kérdéseket vet fel bennem. Az embernek néha az a benyomása, hogy éppúgy, mint az Oroszországgal kötött jelentős gázmegállapodások – a Déli Áramlatra és az Északi Áramlatra gondolok –, ez a Mediterrán Unió is egy további bizonyítéka annak, hogy egyszerűen lehetetlen az energiára és az energiaellátás biztonságára vonatkozó egységesített uniós politika megvalósítása. Ha a Bizottság nem tudja megoldani a problémát, akkor nem lesz képes kötelezettségeit teljesíteni. (Taps) Gabriele Zimmer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Ma ünnepeljük az Európai Parlament 50. évfordulóját. Ez mindenképpen jó alkalmat kínál a közelgő csúcs számára, hogy végre valahára megadja ennek a Háznak a kezdeményes jogát! Továbbá úgy hiszem, hogy az Európai Parlament 50. évfordulója a megfelelő alkalmat kínálja számomra és a képviselőcsoportom számára, hogy világossá tegyük, hogy sem a Tanács, sem a Bizottság nem várhatja el a jövőben ettől a Háztól, hogy könnyen kezelhető, engedékeny és behízelgő legyen. Továbbra is kötelességünk marad, kiállni azok mellett az Európai Unióban élő emberek mellett, akiket gyakran semmibe vesznek: a 70 millió vagy ennél is több ember mellett az EU-ban, akik szegénységben, vagy a szegénységtől fenyegetve élnek, beleértve 19 millió gyereket. Ha, értesüléseink szerint, az Európai Tanács üdvözli majd a megújult lisszaboni stratégiára vonatkozó bizottsági stratégiai jelentést és megdicséri önmagát saját sikeréért, akkor talán néhány sornál többet kellene szentelnie azon uniós polgárokra és azon gyermekekre, akik a lisszaboni stratégia vívmányainak semmilyen előnyét sem élvezik. A stratégia iránya és prioritásai, éppúgy, mint az ezekből következő politikák, hibásak! Watson úr, nem az Unilever, a Thyssen-Krupp, a Nokia vagy mások agresszív globális viselkedése elleni tiltakozásunk az, ami megalapozatlan, hanem az, hogy a Bizottság és a Tanács nem volt hajlandó szembekerülni az ilyen agresszívan viselkedő világméretű vállalatokkal, valamint megfelelő prioritást tulajdonítani az érintett munkavállalók és a szociálisan kirekesztettek védelmének.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Csak egyet tudok érteni az Európai Szegénységellenes Hálózattal akkor, amikor arról panaszkodik, hogy a szegénység, a társadalmi kirekesztettség és a növekvő társadalmi megosztottság elleni küzdelmet még mindig nem kezelik és nem egészítik ki a szükséges egyértelműséggel és elszántsággal. A Hálózat négy kérdést intézett a március 10-i tavaszi csúcstalálkozóhoz, és az Európai Parlamentnek különösképpen támogatnia kellene ezeket a kérdéseket. Pontosan mennyire kívánják megerősíteni a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját? Pontosan milyen lépéseket javasolnak a kötelezettségek - „a szegénység felszámolására irányuló döntő lépés” teljesítése érdekében? Ha a hivatalosan szegénynek nyilvánítottak (78 millió) közül 18,9 millió áll alkalmazásban, milyen lépéseket javasolnak a munkahelyen belül szegénység kezelésére? Milyen lépéseket javasolnak, hogy az emelkedő energiaárak ne fenyegethessék a szociális kohéziót és a szociális integrációt? Ez a négy kérdés véleményem szerint alapvető jelentőséggel bír, ha azt akarjuk, hogy gazdasági növekedés szociális és környezetvédelmi szempontból is ténylegesen fenntartható legyen. Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Tanács elnöke és a Bizottság elnöke, ír képviselőtársammal, Kathy Sinnottal közösen, egy új jegyzőkönyvre tettünk javaslatot, amely még a végső jóváhagyás előtt, a Lisszaboni Szerződés módosítását képezné. Ezzel az Európai Bíróság által 2007. december 18-án meghozott forradalmi határozat érvényét veszítené. Egy lett vállalat lett munkavállalókkal akart iskolát építeni Svédországban, ahol a lett munkavállalók sokkal kevesebb pénzt kaptak volna, mint a hasonló munkát végző svéd munkavállalók. A svéd szakszervezetek blokádot hoztak létre. Ezt a lépést az Európai Bíróság jogellenesnek ítélte. Csak abban az esetben engedélyezik, hogy a sztrájkoz való jog gyengítse a szerződés, áruk és szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó másik alapelvet, ha fennáll a közbiztonság, a közrend és a közegészség veszélyeztetettsége. Egy rendes fizetés nem számít. A kollektív alku nem számít. A rugalmas biztonság skandináv modelljét és a munkavállalók és a szakszervezetek közötti önkéntes együttműködést a szemétbe lehet dobni. Írországban a külföldi munkavállalók a külföldi vállalatokban most az óráként 9 eurós, ír minimálbérért dolgozhatnak. Az ír szakszervezetek fellépése ez ellen a bírósági ítélet ellen jogellenes, kivéve, ha a fellépés a minimálbérrel kapcsolatos. Az én országomban még rosszabb a helyzet, ott még minimálbér sincs. Ez a bírósági ítélet egy katasztrófa, és el kell törölni, vagy a szerződések új megszövegezése, vagy pedig egy jogilag kötelező érvényű jegyzőkönyv által. Javaslatomat láthatják a honlapomon. Arra szólítom fel a szlovák elnököt és a Bizottság elnökét, hogy vessék fel ezt a kérdést a csúcstalálkozón. Van egy kérdésem a Bizottság és a Tanács számára. Mikor lesz meg az egységes szerkezetbe foglalt szerződés, ami alapján megérthetjük annak a tartalmat? Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy a holnapi csúcstalálkozón, itt lesz az ideje, hogy az államfők felébredjenek és elismerjék, hogy 12 év alatt, a CO2 európai előállításának 20%-os csökkentése és a megújuló energiák 20%-ra történő növelése egy utópisztikus elgondolás. Ha az európai iparágazatokra további szigorításokat vezetünk be, akkor veszélyeztetni fogjuk mind a vállalatok, mind a foglalkoztatottság versenyképességét és végül a beruházások olyan országok irányába mozdulnak majd el, amelyek nem emelnek az éghajlattal kapcsolatos akadályokat. Ezen túlmenően, ahelyett, hogy hitelt adunk annak a képtelenségnek, hogy az afrikai és ázsiai menekültek tömege azért árasztja el Európát, mert az éghajlat kényszeríti őket az otthonuk elhagyására, inkább azon a politikánkon kellene elgondolkodnunk, ami miatt, Európa nem a szakképzett munkavállalók, hanem a szegények számára vált migrációs célponttá. Meggyőződésem, hogy olyan innovatív folyamatokra kell koncentrálnunk, amelyek az energiaigényes gyártás csökkentését eredményezik. A környezetvédő agyak helyett a szakértő agyakat kellene előnyben részesítenünk és ezekre kellene pénzt költenünk. Le kellene magunkról rázni az atomreaktorokkal kapcsolatos megalapozatlan félelmet is. Amennyiben a Tanács a polgárok érdekében akar eljárni, akkor pontosan az atomenergia területével kapcsolatos kutatásba, fejlesztésbe és oktatásba kellene beruháznia. Giles Chichester (PPE-DE). – Elnök úr! Óriási gazdasági bizonytalanság mellett kerül sor az Európai Tanácsra. A csúcstalálkozó mérlegeli majd a lisszaboni menetrend korszerűsítését, amelynek már csak két év kifutási ideje van. Alapvető fontosságú, hogy a kormányfők ne szokjanak rá az öndicséretre. Valóságos veszélyek fenyegetik a szabadkereskedelem és a szabad- és nyílt verseny alapelveit, amelyek az Európai Unió alapját képezik. Ezzel összefüggésben, örömmel olvastam a Financial Timesban a bizottság elnökének a közelmúltban tett észrevételeit, amelyben felvetette az Európában növekvő protekcionizmus csúf szellemét. Amikor megkérdezték tőle, hogy növekvőben van-e az ilyen irányú felfogás, ő azt mondta,

11

12

HU

Az Euròpai Parlament vitài

„Igen, és attól tartok, hogy ez a növekvés nemcsak Európában, de mindenütt tapasztalható. Azok a politikai erők, amelyek hagyományosan piacpártiak voltak, mára – elegánsan megfogalmazva – megfontoltabbá váltak”. Tehát a protekcionizmus fenyegetettségének veszélye nő, nem beszélve arról, amit az Atlanti-óceán másik oldalán, az elnökválasztási verseny két jelöltjének retorikájából kihallhatunk. Legyünk egyértelműek, Európa a globalizációból sokkal többet nyerhet, mint amennyit veszíthet. Valóban, a The Economist, a közelmúltban kifogásolta néhány európai vezető globalizáció-ellenes szóhasználatát. Megállapította, hogy a valóságban az európai polgárok az olcsó import, az alacsony infláció és az alacsony kamatlábak által a globalizáció nyertesei. Annak ellenére, hogy India és Kína feltörekvőben van, Európa világexportból való részesedése 2000 és 2006 között, mégha csekély mértékben is, de növekedett. Franciaországban, ahol leginkább megjelenik a protekcionista retorika, egy közelmúltban végzett tanulmány szerint a 2005-ben elveszített munkahelyek mindössze 3–4%-a tulajdonítható az úgynevezett offshoringnak. Mindezt figyelembe véve, támogatnunk kellene a bizottsági elnöknek a témával kapcsolatos határozott fellépését. Európa csak abban az esetben lesz a nemzetközi piacokon sikeres, ha javít a versenyképességén, radikálisan megreformálja a munkaerőpiacát és szigorúan lép fel az üzleti tevékenység rossz szabályozásával szemben mind uniós, mind nemzeti szinten. A The Economist a következő kérdést tette fel: Napjaink politikusai lesznek-e valaha is annyira őszinték, hogy megmondják az embereknek, hogy a globalizáció jó Európának és nekik is jó? Barroso elnök őszinte volt; ideje, hogy az uniós vezetők felsorakozzanak mögé. Robert Goebbels (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a való világ utolérte az Európai Uniót. A 2007. tavaszi csúcstalálkozón az EU27-ek még mindig szabadon álmodozhattak egy ideális világról. Európa növekedése ismét felfelé ívelt, a munkanélküliség visszaesett, a foglalkoztatottság növekedést mutatott, az állami költségvetések hiánya csökkent; az Európai Tanács, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó jövőbe tekintő célkitűzéseket fogalmazott meg; a bali konferencián pedig, a világ többi részének iránymutatójaként kezdett el viselkedni. Augusztusban azonban kirobbant a másodlagos jelzálogpiaci válság, ami továbbra is fejetlenséget okoz. A bankok és biztosító társaságok után a befektetési alapokat is elérte a nyugtalanság. A teljes bizonytalanság iránti ellenszenvük érzékeltetésével a központi bankok tűzoltó szerepet vállaltak a spekulánsokkal szemben. Ismét arra kényszerítették a vezető központi bankokat, hogy milliárdokat injekciózzanak a pénzügyi körforgásba, annak érdekében, hogy „kezeljék a likvid eszközökre nehezedő nyomást”, ahogy egyesek diszkréten mondanák a legmagasabb pénzügyi körök világában. Az általános gazdaság jár rosszul végül. A hitelek általános megszigorítása, lelassította a gazdasági növekedést. A recesszió vészesen közeledik, az EKB mérsékletességet sürget, azokkal a munkavállalókkal szemben, akiknek a vásárlóerejét folyamatosan csökkentik a magasabb energia- és élelmiszerárak. Másrészről azonban, a pénzügyi és ipari világ bukott zsenijeit nem ennyire mérsékelten jutalmazzák. A dollár rekord mélyponton áll, a nyersolaj hordónkénti ára pedig rekordmagasságot ért el. A növekedési előrejelzések pedig egyre inkább csökkenő irányba mutatnak. Ezen változások ellenére Barroso elnök továbbra is úgy ragaszkodik a meglévő integrált iránymutatásokhoz, mintha azok portugál márványba lennének bevésve. A bali csúcstalálkozó nem sorakozott fel az európaiak által javasolt nemes célkitűzések mögé. Az amerikaiak, a japánok, a kanadaiak, sőt még az ausztrálok – bár nemrég írták alá a Kiotói Jegyzőkönyvet – sem akartak kompromisszumos célkitűzéseket; de nem akartak a kínaiak, az indiaiak, a brazilok, avagy az oroszok sem. Az útiterv, amely arra volt hivatott, hogy elvezessen a 2009-es Koppenhágában tartandó éghajlatváltozással foglalkozó konferenciához, a létező legsilányabb iromány. A Bizottságnak azonban, mégsem nem áll szándékában, hogy a 2007-es csúcstalálkozón meghozott döntéseket, a most kibontakozó valós problémákhoz igazítsa. Ennek ellenére a Bizottságon belül számos józan hang hallatja magát. Barroso elnök kiáll az iparmentes Európa illúziója ellen. Verheugen alelnök olyan világos, rugalmas döntések meghozatalához ragaszkodik, amelyek nem segítik elő Európa ipartalanítását. Az iparosoknak az energiaszektorban persze nem lesz semmi gondjuk a CO2-re vonatkozó igazolások kalapács alá kerülésével. Mivel az ügyfeleik a tenyerükből esznek, a többletköltséget egyszerűen rájuk terhelik. Az acél- és alumíniumiparban, valamint a globális piacon működő többi energiaigényes iparágazatban, az állandó költség nem jelenik majd meg az árakban, viszont hatással lesz a egyetlen megmaradt korrekciós változóra: a foglalkoztatottságra. Ez az opció viszont rövid időn belül elvezethet olyan országokba való áttelepüléshez, ahol a szociális és az éghajlatra vonatkozó

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

rendelkezések kevésbé szigorúak. A világ éghajlata számára ez nyilvánvalóan nulla előnyt jelentene, de az európaiak számára a társadalmi költségek elviselhetetlenné válnak. A 2007-es csúcstalálkozón született néhány bátor döntés, ezek azonban nem feleltek meg az EU27 realitásaink. Önmagában a bioüzemanyagok célkitűzésének megvalósítása a környezetnek többet ártana, mint használna, a fogyasztókat pedig biztosan veszteség érné. A következő csúcstalálkozónak, a világ új gazdasági realitásaihoz kell igazodnia és olyan környezetvédelmi politikát kell meghatároznia, amely nem annak a illúziónak a szellemében működik, amely szerint az EU képes egyedül viselni az éghajlatváltozás elleni küzdelem terheit. Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió energiapolitikájában az energiabiztonságnak természetesen kulcsszerepet kellene kapnia. Az energiabiztonság csak közös fellépéssel, másokkal együttműködve érhető el és csakis abban az esetben, ha az Európai Unió egységes hangon szólal meg. Azonban, a Nabucco vezeték, egy Európa számára stratégiai fontossággal bíró projekt esetében nem ez a helyzet. Véleményem szerint, a közelgő Európai Tanács ülésén fel kell vetni ezt a kérdést, és a Tanácsnak biztosítania kell, hogy a vezeték kérdésében az Unió egy egységként lépjen fel. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy második vezeték, amelynek megépítését számos európai ország támogatja, gyakorlati okok miatt lehetetlenné te heti a Nabucco projekt megvalósítását. Egyszerűen nem lesz elég rendelkezésre álló gáz. Ezért van egy kérdésem az Európai Unióhoz. Nem lenne egyszerűen lehetséges, hogy az Európai Unió alapjaival támogassuk ezt a vezetéket az Unió energiabiztonságának javítása érdekében? Hasonló intézkedés történt a stratégiai fontosságúnak tekintett Galileo projekt esetében is. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr! Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a lisszaboni stratégia, amelyről Barroso elnök oly hangos dicshimnuszokat zengett, arra volt hivatott, hogy, lehetővé tegye gazdaságunk számára az Egyesült Államok gazdaságához való felzárkózást. Sajnálatos módon minden, amit látunk, hallunk és tapasztalunk, nemcsak azt mutatja, hogy nem sikerült az Egyesült Államokat utolérnünk, de azt is, hogy Ázsiával szemben is vesztésre állunk. A győzelem kihirdetése helyett ezért világosan le kell szögeznünk, hogy a lisszaboni stratégia megvalósításával az Unió olyan versenyben vesz részt, amelyet egyáltalán nem áll szándékában megnyerni. Ha az óhaj valóban az lett volna, hogy Európa gazdasága dinamikusabb és hatékonyabb legyen, akkor az Európai Bizottság nem vezetett volna be olyan korlátozásokat, amelyek hátráltatták gazdasági növekedésünket, mint ahogy azt az elmúlt évek során megtette. A szolgáltatásnyújtás Európai Unió területén érvényesülő szabadságának korlátozásaira és a foglalkoztatás szabadságának korlátozásaira utalok. Következésképpen, vagy a nyilatkozatokat vesszük komolyan, vagy egyszerűen csak színészkedünk, jelmondatokat hangoztatunk, és vakon esküdözünk a valóságról, miközben tetteink valójában pontosan az ellenkező hatást érik el és hátráltatják a fejlődést. A Bizottság felelős a gazdaság túlszabályozásáért, a feleslegesen nagyszámú irányelvekért, kedvezményekért és mindenért, ami a gazdaságot jogtalanul kiszolgáltatottá teszi a bürokráciának, beleértve az európai bürokráciát is. Ami az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, nevezetesen a szén-dioxid kérdését illeti, nem kívánjuk, hogy ennek az erőfeszítésnek a költsége jogtalan terhet jelentsen az új tagállamok gazdaságai számára. Ha ez megtörténhet, akkor az ahhoz vezetne, hogy a gyerekkel együtt öntjük ki a fürdővizet. Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! A szocialista képviselőcsoport joggal mondhatja, hogy az elmúlt néhány év során nem működött jól Európában a javak elosztása és természetesen Robert Goebbels is joggal követel egy eltérő megközelítést a spekulációhoz és a több milliárd euró elherdálásához. Azonban óva intenék attól, hogy a szociális ügyeket kijátsszák a környezetvédelmi ügyek ellen, mint ahogy ezt a szocialisták és mások ebben a Házban ismét megpróbálják megtenni. Jelenleg egy lobbival, az acélbárók, az aluminiumbárók és a vegyipar báróinak lobbijával állunk szemben. Mit akarnak ezek az emberek? De hiszen ők emberek! Ezek az emberek alá akarják ásni a „szennyező fizet” alapelvet. Egyértelműen elfogadhatatlan, hogy pont a leginkább szennyező iparágazatok kapjanak a környezetvédelmi adó alól mentességet, és a CO2 kibocsátási egységek aukcióra való bocsátása pontosan ez. Mi történik ezután? Ami ezután történik, az nem más, minthogy nemzetközileg elmarad az acél-, az alumínium- és a vegyipar modernizálása. Ezért van szükségünk a következő modellre. Először is, az árverésnek 100%-osnak kell lennie. Másodszor ezen alapok felhasználását korlátozni kell, mint ahogy az az 1990-es évek elején Dániában megtörtént, azért,

13

14

HU

Az Euròpai Parlament vitài

hogy az iparra kirótt CO2 -adóból származó bevételeket az európai acélipar és a többi energiaigényes iparágazat mondernizálásába fektessék be. Harmadszor – úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben együtt kell dolgoznunk a francia elnökséggel – természetesen szükségünk van a környezeti dömpingre vonatkozó büntetésekre, az egységes piacon kívül és a többi kontinensen. Téves azonban az az elképzelés, hogy minden Európán kívüli acélmű kevésbé szigorú környezetvédelmi és energiaszabvánnyal rendelkezik, mint az Európában ma található acélművek. Ez nem igaz, ezért bármilyen szankció csak abban az esetben működhet, ha átlátható. Kéz a kézben működő szociális és környezetvédelmi politika: ez a jövő. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr! A Bizottság és a Tanács által a mai napon elénk tárt kép, teljesen eltér attól a valóságtól, amelyben a polgáraink többsége él, eltér attól a valóságtól, amelyben növekedett a szegénység és a különböző csoportok közötti szakadék. Azt mondják, hogy több ember jutott munkához, de azt nem mondják el, hogy milyen típusú munkáknál következett be ez a növekedés. Ezek főleg alacsony bérezésű munkák, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az emberek ellássák önmagukat és a családjukat. Ezek bizonytalan foglalkoztatási feltételekkel jellemezhető, alkalmi munkák. Ez nem az a társadalmi modell, amit mi a baloldalon el akarunk fogadni. Tudjuk, hogy más követhető utak is léteznek, amelyek elvezetnek a szolidaritáshoz, az igazsághoz és egy minden polgárunkat magába fogadó társadalomhoz. Amikor az Európai Bíróság ítéletet hozott a Vaxholm és a Viking Line ügyben, a szociális Európára vonatkozó minden további kilátás szertefoszlott. A határozatok teljesen egyértelművé tették, hogy Európában sokkal fontosabb a mozgásszabadság és a belső piac érdeke és igénye, mint a munkavállalók érdeke. A határozat következménye a szociális dömping. Egymás ellen játsszák ki a különböző országok munkásait. Azok a komoly munkaadók, akik tisztességes bért akarnak fizetni és megfelelő munkakörülményeket kínálnak, lemaradnak a versenyben. A Bíróság nem hagy kétséget. De miért marad passzív a Bizottság és a Tanács ebben a kérdésben? Miért kellene egy olyan szerződést elfogadni, amely tovább erősíti a piac érdekeit a dolgozó emberek érdekei ellenében? A Vaxholm-határozat három egyértelmű választ adott: először a tagállamok nem dönthetnek munkaerőpiaci kérdésekben, másodszor a munkavállalók nem kezdeményezhetnek olyan jogvitákat, amelyek megzavarják a belső piacot – ezáltal a Bíróság megfosztja a munkavállalókat az egyetlen hatékony eszközüktől, amellyel megvédhetnék az egyenlő munkáért, egyenlő fizetés alapelvét; harmadszor az EU országaiban megalakuló, alacsonyabb bérezést nyújtó vállalatoknak joguk van munkavállalóikat más országba küldeni, hogy ugyanezért az alacsony bérért dolgozzon. Szakszervezeti szervezetek, politikai szervezetek, nem kormányzati szervezetek és több millió átlagember is felismerte a népek Európájának lehetőségét, de mikor fogja ezt a Bizottság és a Tanács is felismerni? Johannes Blokland (IND/DEM). – (NL) Barroso elnök beszélt az inflációról. Az infláció olyan szellem, amely ismét kísérti a tagállamokat. A 3,2%-kal jelenleg jóval meghaladja a 2%-os célszámot, és ez egy aggasztó fejlemény, amelyet, mint Hollandia esetében is, a béremelés stimulált. A tavaszi csúcstalálkozóra való felkészüléssel kapcsolatos tavalyi vitán a jóléti államra vonatkozó reformok voltak túlsúlyban. Ez teljesen ésszerű volt. A jóléti államok fenntarthatatlanná váltak. Számos tagállam előnyére fordította ezt, és most jobb helyzetben van. Elnök úr, a kilátások azonban, nem jók. Az infláció túl magas, a nyersanyagok költsége emelkedőben van és a közelmúltban a központi bankoknak a pénzpiacokon kialakult hitelválságot, jelentős mennyiségű hitellel kellett elhárítania. A fogyasztói bizalomnak helyre kell állnia. Múlt héten Trichet úr, a monetáris politikai álláspontjával összhangban, azt mondta, az Európai Központi Bank továbbra is kiáll a stabilitás fenntartásának célkitűzése mellett, és az Európai Központi Banknak ezt kell követnie, függetlenül attól, amit a Nemzetközi Monetáris Alap új francia elnöke is követel. Az azonban a tagállamok megítélésére van bízva, hogy a béremelések keretek között tartásának biztosításával támogatják-e ezt a politikát. Vázolná a Tanács elnöke, hogy milyen további intézkedéseket tesz a Tanács a helyzet megfordítása érdekében? Számíthatunk-e intézkedésekre, amelyek képesek lefékezni a már túlságosan is felgyorsult bérnövekedést? Nagyon köszönöm. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Úgy tűnik, hogy a tavaszi csúcstalálkozó egyik vitatémája a Mediterrán Unió lesz, amelynek ez idáig sem a struktúrája, sem a kerete, sem a finanszírozása nem tisztázódott. Ez a

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vita lehet, hogy partvonalra helyez más gazdasági kérdéseket, mint például a lisszaboni stratégia végrehajtását, vagy a gazdaság ösztönzését a nemzetközi pénzügyi válságra való tekintettel. Először is ott volt a Balti Tanács, majd az euro-mediterrán partnerség. A tengeri régiók tehát legkülönbözőbb módokon dolgoznak együtt. Azonban, az az érv, hogy a Mediterrán-Unió erősíti majd a kormányközi együttműködést tekintettel az illegális bevándorlás visszaszorítására, véleményem szerint megtévesztő. Helytelen lenne, a jószomszédi viszony előmozdításának leple alatt további anyagi támogatást nyújtani az afrikai államoknak, anélkül, hogy a feltételeket meghatároznánk. A számtalan afrikai gazdasági menekült származási és tranzitországa, hatalmas mennyiségű fejlesztési segélyt vágott zsebre, sok esetben úgy, hogy még a legkisebb hajlandóságot sem mutatta a saját honpolgárai visszafogadására. Általánosságban tehát a pénzügyi támogatáshoz kapcsolódnia kell egy megállapodásnak, ami az illegális menekültek visszafogadására vonatkozik, vagy pedig olyan intézkedéscsomagoknak, amelyek az illegális migráció megelőzését szolgálják. Marianne Thyssen (PPE-DE). – (NL) Hivatalban lévő elnök úr, bizottsági elnök úr, parlamenti elnök úr, hölgyeim és uraim, ha megnézzük a tavaszi csúcstalálkozó napirendjét, megtaláljuk a nemzedékünk előtt álló társadalmi-gazdasági és ökológiai kihívások szinte teljes listáját: ha felelősséget akarunk a globalizáció, az éghajlatváltozás, a technológiai haladás és az öregedő népesség idején az utánunk következőkért vállalni. Kétségtelenül felelősek vagyunk a megvalósításhoz nélkülözhetetlen célkitűzésekért és megközelítésekért, és természetesen mindenkitől elvárjuk, hogy azt tegye, amit megígért és elvárjuk, hogy az eredmények elérése érdekében, minden politikai szinten megfelelő nyomást gyakoroljanak. Mint a lisszaboni stratégia csoportkoordinátora, el kívánom mondani, hogy mennyire értékeljük azt a tényt, hogy a Bizottság benyújtotta a Közösség lisszaboni programját. A 10 pont mindegyike teljes támogatásunkat élvezi, ugyanez vonatkozik a kisvállalkozói törvény bejelentésére is. Azonban ez csak abban az esetben igaz, ha a kisvállalkozói törvény nem csupán a kkv-k szócsöve. Ez a törvény, elnök úr, több kell, hogy legyen, mint a KKV-charta, ami néhány évvel ezelőtt, Santa María de Feirában került elfogadásra. Ahhoz, hogy ellássa feladatát, a kisvállalkozói törvénynek biztosítania kell a lehető legjobb működési környezet megteremtését a kkv-k számára és ez vonatkozik a mikro-, a kis- és közepes vállalatokra is. Ezért van egy olyan feltétel, amely feltétlenül szükséges és minden szinten alkalmazandó, legyen szó lényeges vagy egyszerűsítő intézkedésről: először kicsiben gondolkozz. Legyen a kkv kiindulási pont és nem egy kivétel, és ezt kezeljük kötelező erejű kritériumként, hogy végre valahára ne csak puszta jelszó legyen. Csak így tudunk igazán eljutni a vállalatokhoz, amelyek az üzleti környezetünk jelentős részét teszik ki, de ami ennél is fontosabb, ők biztosítják a legtöbb munkahelyet és a jelenleg kialakulóban lévő munkahelyeket. Nagyon jó dolog lenne, tisztelt bizottsági tagok és tanácsi tagok, ha holnap a tavaszi Tanács ülésén egyszer s mindenkorra megállapodnánk ebben a kötelező erejű alapelvben. Köszönöm figyelmüket. Harlem Désir (PSE). – (FR) Elnök úr, bizottsági elnök úr, hölgyeim és uraim, a tavaszi csúcstalálkozó előestéjén, a gazdaság bajban van, a piacok szabályozatlanok, az értékpapírpiacok összeomlóban vannak, a növekedés visszaesik. Ez Önök szerint a nemzetközi kapitalizmus, amely a piac, a spekulációs léggömbök, a pénzügyi derivatívák és az őrült kereskedők – akik mellesleg csak azt teszik, amit kérnek tőlük, azaz a maximális profit elérését minimális idő alatt – szeszélyétől függően gazdagságot hoz létre, vagy értékeket rombol le. Azonban annak ellenére, hogy ilyenek a piacok, egyetlen emberi társadalom sem élhet így. De legalább ez a jelenség rávilágíthat Európa valódi lényegére ebben a globalizált piacban: vagyis arra, hogy ez az Európa nyilvánvalóan nem tudja magát teljesen kivonni ebből a zűrzavarból, ez az Európa magának a globalizációnak egyik főszereplője, amiből gyakran előnye is származik, de leginkább a globalizációban találja meg önmaga jelentőségét és hivatását az őrült kapitalizmus ellensúlyozására, a közszabályozás, a gazdasági stabilizáció, a valós gazdaságban végbement növekedést támogató aktív közpolitikák, és a kutatásba, innovációba és az európai infrastuktúrába történő állami és magánberuházások támogatása által. A monetáris politikának például a stabilitás védelmét kellene szolgálnia, amit meg is tesz, de a növekedésre is serkentőleg kellene hatnia és az exportunk védelmében, a paritásokat a lehető legkedvezőbb módon kellene kiigazítani, habár a dolgok mai állása szerint ez sajnos még nem történt meg. Végül és mindenekfelett képviselőcsoportom nyomatékosan kiemeli, hogy az EU-nak kötelessége, ennek a destabilizált nagyon pénzigényes gazdaságnak az ellensúlyozása a hatékony szociális védelemmel, a szilárd közszolgáltatásokkal és a munkavállalók számára garantált szociális jogokkal.

15

16

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Elnök úr! Európának most sokkal többet kell tennie az előrelátás és a védelem terén: nem tehet úgy, mintha a hatalmas, átfogó piac keretei között csak egy belső piac lenne. Szociálisan éberebbnek kell lennie. Ez a módja annak is, hogy visszaszerezzük a polgárok támogatását és bizalmát. Mi most támogatjuk a lisszaboni stratégiát, azt a stratégiát, amely alapvetően erre, az Ön által említett, három pillérre épül, de az Ön szavainak tettekkel, valódi uniós politikákkal kell párosulnia; ellenkező esetben, az Ön szociális szándékai üres szavak maradnak. Azért szólítottunk fel az iránymutatások felülvizsgálatára, mert ezek felhasználhatóak a projekt megvalósítása során. Kifejezetten Önt kérjük meg, mivel itt most a lényegi tartalom a fontos, az európai szociálpolitikai menetrend újraindítására. Szükség van például, a Laval-üggyel kapcsolatos bizottsági reagálásra. Kezdeményezőerejét felhasználva javasolnia kell a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv felülvizsgálatát. Szükség van az Európai Munkaügyi Szervezet irányelvének igazán alapos felülvizsgálatára, amely az átszervezés előtt álló nagyobb csoportokban olyan szociális párbeszéd kialakulását teszi lehetővé, amelyet megfelelő időben és megfelelő hatékonysággal lehet alkalmazni. Felülvizsgálatra van szükség, a munkaidő-szervezésről szóló irányelv tényleges elfogadása szükséges a munkaidő-korlátozás figyelmen kívül hagyása és a túl hosszú munkaidővel való visszaélés elleni küzdelemhez. Szükség van a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó irányelvek elfogadására, hogy küzdeni tudjunk az alkalmi munka ellen. Szükség van az egész életen át tartó tanulás programjának elindítására, hogy ez az ötödik pillér, ez az ötödik alapvető szabadság, ne csak egy elit számára legyen biztosítva, de tegye lehetővé minden ember számára, hogy mint munkavállaló, képes hatékonyan kibontakoztatni az önmagában rejlő lehetőségeket, annak érdekében, hogy megfelelően tudjon alkalmazkodni a gazdaság és a munkaerőpiac változásaihoz. Bizottsági elnök úr, a mi üzenetünk ez: használja fel kezdeményezőerejét és segítse a Tanácsot egy nagyszabású program elfogadásában egy szociális Európa megvalósítása érdekében. Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr! Nehéz felelősséget vállalni Európa jövőjéért. Meg kell küzdenünk a globalizációval és az általa kiváltott versennyel. Meg kell küzdenünk, a demográfia nehéz kérdéseivel, az egyre nagyobb számú nyugdíjassal és a csökkenő népességgel, mialatt közeledünk 2020 felé, az év felé, amikorra meg akarjuk valósítani a környezettel és az éghajlattal kapcsolatos kitűzött céljainkat, azaz a 20–20 konkrét célt. Biztosítanunk kell a gazdaságilag fenntartható fejlődést Európában. Örömmel tölt el, a lisszaboni stratégiával kapcsolatos témák megvitatásakor, hogy átfogó megközelítést kínál a gazdasági fejlődés fenntartásához, a gazdasági növekedéshez, a környezetvédelem felelősségéhez és szociálisan felelős politikához. Látjuk, hogy a közös erőfeszítések eredményekhez vezetnek. Ez jó. Azt is látjuk, hogy a közös stratégia alapvető fontossággal bír. A Parlament és a nemzeti parlamentek között elindított együttműködés rendkívül fontos. Szeretném felhívni a figyelmet az ez évi állásfoglalásban is szereplő új területre, nevezetesen a közlekedéspolitikára, amelyen sok múlik, amikor az éghajlatváltozás célkitűzéseiről és a növekedésről van szó. A jelenlegi helyzetben, egy hatékony, fenntartható és környezetbarát közlekedéspolitika révén, több munkahely létrehozására leszünk Európában képesek. Az az igazság, hogy a különböző politikai területek összefüggnek egymással. Nincs értelme nyilatkozatokat tenni az éghajlatpolitika 20–20–20 célkitűzésével kapcsolatban, ha azok nem tükröződnek a Tanácsnak a lisszaboni stratégiára vonatkozó állásfoglalásában is. Ezért remélem, hogy amikor a tavaszi csúcstalálkozón látjuk majd az eredményeket, akkor találunk egy olyan átfogó politikát, amely egyaránt figyelembe veszi a gazdasági növekedést és az éghajlatpolitkát is. Barátaim, ez egy kihívás! Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A következő Európai Tanácsnak, komolyan kell foglalkoznia a globális pénzügyi zavarokkal. Úgy tűnik, hogy az eurozóna az olasz, görög, spanyol és francia kötvényekből a német kötvényekbe menekülő pénzhullámok nyomása alatt vergődik. Az olasz és a német kötvények közötti különbség több mint 63 bázispontra növekedett, éppúgy, mint 1999-ben, amikor úgy tűnt, hogy Olaszország képtelen lesz szigorúan megfelelni a maastrichti kritériumoknak. Épp tegnap történt Olaszországban, hogy az állami kötvények értékesítésekor csak nagyon kevés ajánlatot tettek. Március 6-án jelentette a The Telegraph, hogy az egyik legnagyobb befektetési bank, ami a hitelderivatívák és az olasz kötvények vételi és eladási árfolyama közötti spekulációval foglalkozott,

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kötvényeinek azonnali eladására kényszerült. A kötvények értékének védelmében, az olasz államkincstárnak kellett beavatkoznia. Egy ideje az a kósza hír terjed a legmagasabb pénzügyi körökben, hogy Olaszország kilép az euróövezetből. Van ebben valami igazság? Európa gyenge, az ilyen súlyos problémák leküzdésére, a brüsszeli technokraták által javasolt elavult, értelmetlen intézkedések helyett, a nemzeti kormányoknak kétszer nagyobb erőfeszítést kell tenniük; az idejétmúlt megoldások, mint az adócsökkentés vagy tőkeinjekció helyett a kormányok szükség szerinti beavatkozására van szükség. Inkább a nép és a helyi közösségek szavára kellene figyelniük! Térjünk vissza a valódi gazdasághoz és tegyük a munkavállalókat részvénytulajdonossá a vállalatokban! Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, a tavaszi csúcstalálkozók rossz szájízt hagynak. Igaz, hogy Európa 50. évfordulóját ünnepeljük, és jó emlékezni ezekre a dolgokra. Azonban uraim, én emlékszem a göteborgi csúcstalálkozóra is, amely egy óriási ökológiai győzelem volt, mivel az állam-, illetve kormányfők megállapodtak, hogy a tavaszi csúcstalálkozón felmérik az uniós politikánkban elért fenntartható fejlődést, a környezetvédelmi egészségügy, az egészségügy és a társadalmi integráció terén. Európában például a Mittal-Arcelor, a par excellence energiaigényes szervezet, hatalmas nyeresége ellenére 600 munkahelyet akar megszüntetni, és az Európai Unió üvegházhatású gáz kibocsátására feljogosító kvótát biztosít számára. Polgáraink összezavarodtak, fiataljainkat aggasztja a rájuk hagyományozott örökségünk. Uraim, Önök forradalmat hirdetnek, amikor azt javasolják, hogy az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását 20%-kal kellene csökkenteni. Tudjuk, hogy ez jóval a kívánt mérték alatta van. Például Lester Brown, aki ellátogatott hozzánk a múlt héten, indulatoktól elfulladó hangon mondta el nekünk, hogy ha esélyt akarunk adni a tendencia megfordulásának, akkor a mai naptól 2020-ig, 80%-kal kell a kibocsátást csökkenteni. Ezért uraim, nem hiszek az Önök projektjében: jóval a kívánt szint alatt van és teljesen alkalmatlan az egész földkerekségen a környezetet fenyegető válság kezelésére. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Most, hogy az Európai Parlament 50. évfordulóját ünnepli, arra számítottam, hogy a Bizottság és a Tanács képviselői őszintébben és szerényebben jelennek itt meg. Egymás kölcsönös vállonveregetése, dicsőítése és a valóság megszépítése helyett azt szeretném, ha a sikertelenségekről és az európai polgárokat foglalkoztató problémákról beszélnének. Az elmúlt évek során a társadalmi egyenlőtlenségek növekedtek és egyre nagyobb lett a szegénység. Ami a lisszaboni célkitűzéseket illeti, ezek, Barroso úr, az Ön által kitűzött célok, de Ön nem figyel rám, mert a kollégájával beszélget, Ön megfeledkezik a szociális kohézió és a környezetvédelmi célkitűzésekről, tisztelt Barroso úr! Koszovóban megfeledkezik az ENSZ-ről és a nemzetközi jogról! Ami pedig Önöket, a Tanács képviselőit illeti, az éghajlat-változási Barroso-csomag ambiciózus támogatása helyett, Önök megpróbálják azt tönkretenni. Egymás vállonveregetése helyett arra számítottam, hogy ezt fogják elmondani. Philip Claeys (NI). – (NL) Nagyon meglep, hogy a törökországi helyzet nem került az e heti napirend élére. Ezidáig mindig azt állították, hogy a Törökországgal folytatott tárgyalási folyamat, párhuzamosan halad majd, a török reformok előrehaladtával. Nos, ennek épp az ellenkezője bizonyult igaznak. A reformfolyamat szinte teljesen holtpontra jutott, ezzel szemben a tárgyalások egyszerűen folytatódnak. Csak annyit mondhatunk, hogy Törökország halmozza a provokációkat. A szólásszabadságot a török büntetőkönyv 301. cikke szabályszerűen megakadályozza. A török kormány ígéretet tett, hogy év végéig sor kerül a cikk eltörlésére, de minimum annak megváltoztatására, de mindezidáig semmi sem történt. Lakonikusan közölte, hogy létezik egy magasabb prioritás, nevezetesen a fejkendők egyetemeken történő viseletére vonatkozó tilalom visszaszorítása. Szemmel láthatóan az iszlamizációt és a jelenlegi helyzet fokozatos megszüntetését helyezik előtérbe. Ezek után a török miniszterelnök, Erdogan úr, elment Németországba, hogy felhívja az ott élő törökök figyelmét, hogy tartózkodjanak a túlságos beilleszkedéstől, valamint hogy, követelje török egyetemek megalapítását Európában. Erdogan úr győztes hadvezérként viselkedett, aki eljött megszemléli a megszállt területeken állomásozó csapatait. Továbbá Törökország hetek óta bombázza Észak-Irakot. Megközelítőleg 10.000 fős katonaság szállta meg az országot. Ez majdnem olyan, mintha Horvátország, egy másik tagjelölt ország, megtámadná Montenegrót.

17

18

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez természetesen abszurd lenne, és az Európai Unióban senki sem fogadna el semmi ehhez hasonlót, és mégis, szemmel láthatólag Törökország azt tehet, amit csak akar. Tehát a kérdésem, elnök úr, milyen sokáig fog még az Európai Unió félénk ibolyaként viselkedni a Törökországgal folytatott tárgyalásokon? João de Deus Pinheiro (PPE-DE). – (PT) Tisztelt hivatalban lévő tanácsi elnök úr, bizottsági elnök úr! Meg kell jegyezni, hogy hála a jelenlegi Bizottságnak, a lisszaboni stratégia 2005 óta lerázta magáról korábbi fásultságát. Ezért, azt kell mondanom a Tanács hivatalban lévő elnökének, hogy a közös valuta és a belső piac meglétével létfontosságúvá válik, hogy nagyobb felelősséggel ruházzuk fel a Bizottságot, tegyük lehetővé, hogy a lisszaboni stratégia pillére legyen, ahelyett, hogy a kormányköziség gondolatát vinnénk tovább, ami sehova sem vitt bennünket. Ami az oktatás/kutatás/innováció háromszöget illeti, el kell kerülni a pénz kutatásba való válogatás nélküli beinjekciózásának egyszerű megoldását. Tudományos cikkek vagy hóbortos elképzelések helyett, jobb innovációra van szükségünk, ami valami egészen más. Az innovációhoz olyan kultúrára van szükség, ami értékeli a vállalkozásokat és azokat a kockáztatni hajlandó egyéneket, akik pontosan azok, akik tudják, hogyan kell a tudásból pénzt csinálni és nem fordítva, mely utóbbi másképp fogalmazva azt jelenti, hogy válogatás nélkül szórni a pénzt és közben várni a tudás megjelenésére. Ami az oktatást illeti, alapvető jelentőséggel bír, hogy megteremtsük a versenyképesség és az irányított kreativitás kultúráját. Határozottan vissza kell utasítanunk minden olyan egyszerű megoldást, amely akadályozza mind az egyének, mind a vállalatok jövőbeni sikerességét. Elnök úr, üdvözlöm tehát a Bizottság javaslatait, amelyek a vállalkozások ösztönzésére, az irányított kutatásra, az iskolák és az üzleti tevékenység közötti kapcsolatokra és az oktatási rendszerben, az igényekben és a versenyképességben kialakuló kreativitásra épül. Azonban, ami ennél is fontosabb, véleményem szerint az innovációra való törekvést és a lisszaboni stratégiát két szóban lehet összegezni: Európának, az üzleti tevékenységeknek és az egyetemeknek a dolga az érték teremtése. Udo Bullmann (PSE). – (DE) Ön, bizottsági elnök úr, azt állította a tisztelt Ház előtt, hogy Ön közelebb került az Európai Parlament gondolkodásmódjához. Az én saját kérdésem a következő: A Parlament álláspontjához való közeledés, milyen tekintetben vezetett bármilyen új hangsúlyhoz, vagy akár egyetlen új prioritás kijelöléséhez is a gazdasági- és szociálpolitikai iránymutatásokban, amit a Tanács várhatóan a következő napokban fogad el? Én más állásponton vagyok. Úgy hiszem, hogy Ön a Tanácsot, amely nem készült fel új ötletek befogadására, mentségként használja. Úgy gondolom, hogy a Tanács mentségként használja fel, Barroso úr, az Ön által hónapok óta közvetített üzeneteket, nevezetesen azt, hogy nincs változásra szükség. Úgy gondolom, hogy ez a csoportos erőfeszítés egy politikát akadályozó kartellt hozott létre, amely mantrája így szól: szokásos ügymenet. Ez azonban, nem szolgálja az európai emberek, sem az európai vállalatok érdekét, de nem szolgálja az Európai Parlament érdekét sem, amely oly sok állásfoglalásában követelt nagyobb figyelmet, az Európai Unió gazdasági, környezeti és társadalmi körülményeinek. Mint ahogy saját tanulmányaink is megmutatták, a kutatás és a fejlesztés terén is visszaesünk. Jóval lemaradunk USA szintje mögött. Az 1980-as évek eleje óta ugyanezen a szinten vagyunk. és időközben lehagy bennünket nemcsak Japán, de a kínaiak is, akiknek a K+F kiadásai a gazdasági szektorban mára jelentősen meghaladják a vállalatok kiadásait az Európai Unióban. Mikor fognak felébredni? Mikor fognak az Unió lakosainak érdekében pozitív módon viszonyulni az uniós pénzügyek és a befektetések minőségéhez? Legfőbb ideje! Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr! A tavalyi tavaszi Tanácson az uniós vezetők csatlakoztak az energiahatékonyság „20% 2020-ra” célkitűzéséhez, de ennek megvalósítása azonban, továbbra is nehézkes. Az energiahatékonyság működési tervére vonatkozó parlamenti jelentés, az energiahatékonyság jogszabályának megvalósításában súlyos hiányosságokat tárt fel. Januárban, a nemzeti energiahatékonysági működési tervek első bizottsági értékelésekben megfogalmazódott a politikai kötelezettségvállalás és a tényleges megvalósulás között létező űr. Az energiahatékonyságra épül a CO2-kibocsátással, a megújuló energiaforrásokkal, az ellátás biztonságával és a lisszaboni menetrenddel – minden, amiről ma reggel beszéltünk – kapcsolatos összes uniós célkitűzés. Ezért hálás lennék, ha a Tanács hivatalban lévő elnöke és a Bizottság elnöke jelezné, hogy mit kíván az ez évi tavaszi Tanács tenni az energiahatékonyság jobb teljesítménye érdekében. Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Elnök úr! A lisszaboni stratégia céljai nyolc évvel ezelőtt kerültek meghatározásra. A lisszaboni stratégia prioritása az volt, hogy biztosítsa Európának az Egyesült

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Államokhoz képest gyorsabb növekedési ütemét, miközben növeli a fenntartható foglalkoztatottságot. Mindkét esetben hivatalosan is kimutatták a. sikertelenséget. Világosan látszik a kohézió teljes hiánya a lisszaboni stratégia és például a közös mezőgazdasági politika tényleges végrehajtása között. Ennek egy példája a cukorpiac reformja. Az Európai Bizottság több esetben úgy halad a reformokkal, hogy közben figyelmen kívül hagyja a releváns társadalmi kontextust. Példaképpen szeretnék utalni a lengyelországi lublini cukorgyár esetére. Még az uniós rendelkezéseknek is ellentmondva, azt tervezik, hogy a gyár teljes személyzetét leépítik, az összes épületet lebontják és a modern létesítményeket üzemen kívül helyezik. Tervezik továbbá, hogy az egész környéken megfosztják a termelőket a megélhetésüktől. Egy egyszeri kompenzáció kifizetése, nem oldja meg a foglalkoztatottság problémáját. Ezek az intézkedések ellentétesek a lisszaboni stratégia megfogalmazott célkitűzéseivel. Az ilyen jellegű, nevetséges intézkedések biztos, hogy nem visznek közelebb a stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Gisela Kallenbach (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Szeretnék szóba hozni egy új témát, ami még nem került említésre, valamint szeretném felidézni a kohéziós politikával és a két európai dokumentummal: a Lipcsei Chartával és a területfejlesztési menetrenddel kapcsolatban két hónappal ezelőtt a Házban lefolytatott vitát. A vitát sajnos, a Tanács képviselőjének távollétében tartották meg. A vitánkat megelőzően, a Tanács német és portugál elnöksége alatt megtartott miniszteri konferenciák határozottan kilátásba helyezték a területfejlesztési menetrend tavaszi csúcstalálkozón történtő megvitatását, annak érdekében, hogy a területi dimenzióknak nagyobb politikai súlyt kölcsönözzenek. Ennek az a háttere, hogy a területi dimenzió, mint új közösségi célkitűzés, bekerült a Lisszaboni Szerződésbe. Azonban, a számomra hozzáférhető dokumentumok szerint, a téma sehol sem jelentkezik. Miért van ez? A kohéziós politika a szolidaritás alapelvének gyakorlati alkalmazása, ezért kétségtelen, hogy ez még a lisszaboni stratégia után is – amit végül is, 2010-re kell sikeresen megvalósítanunk – létezni fog, foglalkoztat majd bennünket. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Az állam, az utolsó, szabályozása alatt álló területről is lemond. A jóléti állam szertefoszlik, a magánszektor akadályok nélkül működik, a szociális juttatások csökkennek és az intézményi keret lehetővé teszi a munkaadók számára, hogy tetszésük szerint vegyenek fel és bocsássanak el munkavállalókat. Ugyanakkor a rugalmas munkaidő következtében, romlanak a munkakörülmények, így a munkavállalók, a tőke számára minél óriásibb profit előállítását megvalósítani hivatott versenyképesség áldozataivá válnak. Még egy Európai Tanács csúcstalálkozónak kell foglalkoznia, a sikertelennek ítélt és felülvizsgálatra szoruló lisszaboni stratégiával. A konvergencia, legalábbis a munkavállalók számára, sohasem valósult meg. Lisszabon és csatlósai kitartanak az üzletközpontú filozófia támogatása mellett, míg a szociálpolitikák továbbra is a másodhegedűs szerepében maradnak. Amire most szükségünk van, az egy olyan radikális átszervezés, ami ismét az uniós érdekek középpontjába helyezi a polgárokat; egy emberközpontú stratégiára van szükségünk. Roger Helmer (NI). – Elnök úr! Az átnevezett uniós alkotmány ratifikálása veszélyezteti magának az európai projektnek a demokratikus legitimitását. Annak ellenére, hogy Franciaország és Hollandia népe elutasította az alkotmányt, ami most új néven, és mint ahogy Angela Merkel mondta, „kozmetikai változtatásokkal” ismét visszakerült. Most az intézmények és a tagállamok, beleértve az Egyesült Királyság munkáspárti kormányát, tisztességtelen módon azt a látszatot keltik, hogy ezek a kozmetikai változtatások igazolják a népszavazásra tett ígéretük megszegését. Nem igazolják, és képmutatásuk óriási hűtlenség az emberekkel szemben. Nagy-Britanniában egy kampánystáb Westminster 10 választókörzetében független megfigyelőként végzett munkát, egy postai úton történő szavazásnál. Több mint 150.000 szavazó reagált: 88% akart népszavazást; és 89% ellenezte a szerződést. Hat választókörzetben többen szavaztak a népszavazásra, mint a jelenlegi parlamenti képviselőjükre. Az emberek hallatták hangjukat. A szerződés nem lehet legitim a beleegyezésük nélkül. Az Európai Tanácsnak, figyelnie kell erre. Népszavazást kell tartanunk. Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, tanácsi elnök úr, bizottsági elnök úr, a szocialista képviselőcsoport szónokaitól eltérően én kifejezetten, dicsérettel kívánom illetni a Bizottságot, hogy a pénzügyi válság globális bizonytalanságának időszakában, nem változtatta meg elhamarkodottan, gazdaságpolitikai iránymutatásait.

19

20

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez a folyamat a lisszaboni stratégia utáni időszak szerves részét képezi. Kifejezett dicsérettel illetem a Bizottságot, mert igaza van. A hiányosságok oka valójában, a tagállamok részéről történt végrehajtásban található és a Tanács elnökének, ezekre a hiányosságokra kellene koncentrálnia és nem arra, hogy milyen változtatásokat tehet a Bizottság. Ez a probléma. Amikor Bullmann úr a „politikát-akadályozó kartell”-ről beszél, akkor kritikája minden alapot nélkülöz. Másodszor a globalizáció kínálta lehetőségeket ki kell használni és a kockázatokat minimalizálni kell. Schulz úr azt mondta, hogy a szegénység növekedett. Ez csupán egy illúzió! Európa egy jóléti modell! A jólét növekedett Európában; az eloszlása változott meg. A történelem azonban megtanította nekünk, hogy mi történik azokkal a társadalmakkal, ahol nincsenek különbségek az elosztásban. Bizonyos különbségnek léteznie kell az elosztásban, ami ösztönzőleg hat a modernizációra és a dinamizmusra. Ez kétségtelenül tagadhatatlan. Harmadszor a bürokrácia kérdésével kapcsolatban, kevés történt ezen a téren. Van egy magas szintű munkacsoportunk, de semmit sem hallunk róla. Még mindig működik? Milyen megállapításokra jutott időközben? Mikor számíthatunk bármilyen megállapításra? Még a következő európai választások előtt szeretnénk ezt tudni Az utolsó gondolat a pénzügyi piac stabilitásával kapcsolatos. Való igaz, hogy a pénzügyi piacon a kapzsiság nagyobb, mint a piaci zavartól való félelem, és e tekintetben a Bizottságnak intézkednie kell. Néhány tervet már be is jelentett. Az éghajlatváltozás témájával kapcsolatban a Bizottságnak itt is az az elsődleges feladata, hogy a csúcstalálkozón meggyőzze a tagállamokat, hogy álljanak ki a korábbi célkitűzéseik mellett. Bizonyos tagállamok valójában sokkal több CO2-t bocsátottak ki, mint amire valaha is jogosultak voltak. Hogy tudunk valaha is hatékonyan bevezetni új intézkedéseket, ha nem büntetik meg napjaink és a korábbi évek bűnöseit?

Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr! A Bizottsághoz hasonlóan, én is örülök annak, hogy több munkahely van és hogy a termelékenység növekedett. Azonban, mint ahogy sokan kiemelték, az éremnek van egy másik oldala is. Sok új munkahely bizonytalan és nem biztosítja a megélhetést. A képzési lehetőségek rendkívül egyenlőtlenül oszlanak el. Egyes területek nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Amire tehát szükség van, az egy olyan szociális Európa, amely tisztességes fizetéssel járó biztonságos munkát biztosít, amely mindenki számára ugyanazokat a képzési lehetőségeket kínálja, és amely biztosítja, hogy jó és egyenlő fejlődés valósuljon meg régiók-szerte. Már hosszú ideje beszélünk a rugalmas biztonságról. Most a Laval-ügyben a rugalmas biztonság egyik modelljét kifogásolja az Európai Bíróság, amely szerint a Skandináviában alkalmazott rendszer nem elég jó. A kifogás alapját az képezi, hogy a sztrájkhoz való joghoz képest a mozgásszabadság elsőbbséget élvez. Azon az alapon is kifogást emelnek ellene, hogy az egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés alapelvét nem kell érvényesíteni. Ez megnyitja az ajtót a szociális dömping előtt, sőt, ezen túlmenően, azt is jelenti, hogy a megállapodásoknak megfelelő tisztességes bért fizető vállalatok nehezen tudnak majd versenyezni. Ez protekcionizmushoz vezethet. Osztom a Bizottság nézetét, hogy nincs protekcionizmusra szükségünk. Ezért fontos, hogy a Bizottság világossá tegye, hogy érvényesíteni kell az egyenlő munkáért egyenlő bérezés alapelvét és hogy Európa-szerte jó szociális feltételekre van szükségünk, hogy a protekcionizmus szele ne söpörjön végig Európán. Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) A gazdaságpolitika koordinációjáról szeretnék beszélni. Az Európai Unió elsősorban és mindenekelőtt, egy erkölcsi értékekre épülő gazdasági unió. Tekintettel az új kihívásokra, az Európai Uniónak meg kell találnia a kihívások leküzdésének gyors, és rugalmas módjait, annak érdekében, hogy ne veszítsünk a dinamizmusból és a versenyképességből. Sajnálatos módon, a legutóbbi gazdaságpolitikai koordináló mechanizmus (a Lisszaboni Szerződés, a gazdaságpolitikai keretprogram) több szakaszból áll és távolról sem hatékony. Akadályozza a belső piac fejlődését – ami a gazdasági növekedés legfőbb forrása. Ezért azon a véleményen vagyok, hogy az Európai Parlamentnek és talán a Bizottságnak egy javaslatot kell az Európai Tanácshoz beterjesztenie, amely kezdeményezi a mechanizmus megvizsgálást, abból a célból, hogy rugalmasabb legyen és hatékonyan tudjon a kihívásokra reagálni. Ez biztosítaná legjobban a gazdaságpolitika folytonosságát, a reformok megerősítését, és ez tenné az EU gazdaságát leginkább alkalmassá az új kihívásokhoz való alkalmazkodásra.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Annak oka, hogy néhány új program nem működik megfelelően, az, hogy nem térképezték fel korábban, hogy gazdaságilag mennyire életképesek a globalizált világban. Eközben éghajlatváltozásról, energiastratégiáról stb. folytatunk eszmecserét, de mindezen eszközöket, mint ahogy már említettem, össze kell hangolni, és gazdasági következményeiket fel kell mérni. Csak ebben az esetben lesznek életképesek. Konrad Szymański (UEN). – (PL) Elnök úr! Az energia és gáz belső piacára vonatkozó tervek szerepelnek a következő Tanács napirendjén. Az energia tulajdonosi szerkezetének és az elosztási hálózatoknak a szétválasztása alapvető jelentőségű kérdés, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon a Kremlinben. Medvegyev úr alatt nem lesz változás Oroszországnak az Unió tagállamai és a szomszédos országok irányába folytatott zsaroló energiapolitikájában. Az energiamegtakarítás és a növekvő arányban felhasznált megújuló energiaforrások a problémák megoldásának csak egy részét képezik. A politikai szempontot is figyelembe kell venni, ha Európa energiapolitikáját teljes körűen meg akarjuk valósítani. Tökéletesen világossá kell tennünk, hogy a kölcsönösség elve alapján mit várunk Oroszországtól és a Gazpromtól. A Gazprom egy orosz monopólium, amely az Unió 16 tagállamában van jelen, vagy energiaszolgáltatóként vagy az elosztóhálózatok tulajdonosaként. Ha nem vezetünk be korlátozásokat erre az agresszív monopóliumra, akkor a Lisszaboni Szerződés energiaszolidaritásra vonatkozó rendelkezéseit feltehetjük a polcra a tündérmesék mellé. Gunnar Hökmark (PPE-DE). – Elnök úr! Nem furcsa egy kicsit, hogy miközben arról vitatkozunk, hogy a több munkahely létrehozása céljából hogyan tegyük versenyképesebbé Európát, a vita egyre inkább eltolódik annak a meggyőződésnek az irányába, hogy munkahelyeket, új rendelkezésekkel lehet teremteni? Azonban nem ez a helyzet. Szeretnék a szocialista barátaink előtt, itt és most, elárulni egy titkot: ahhoz, hogy munkavállalók legyenek, munkaadók is kellenek – nincs munkavállaló munkaadó nélkül. A legfőbb problémájuk, hogy olyan lelkesen hisznek abban, hogy rendelkezések révén lehet munkahelyeket teremteni, hogy megfeledkeznek arról, hogy az új vállalatok és az új munkahelyek előfeltételeit és lehetőségeit meg kell teremteni, mert nincs nagyobb társadalmi kudarc, mint a munkanélküliség és nincs nagyobb társadalmi siker, mint amit minden egyes, Európában és tagállamainkban létrehozott munkahely jelent. Szeretném kiemelni azt, amit az elnök mondott a lisszaboni menetrend révén elérendő sikerekről. Ne felejtsük el, hogy a világ gyorsabban forog, versenyképesebbnek és vállalkozóbbnak kell lennünk. Három olyan dolog van, amit szeretnék, ha figyelembe venne az Európai Tanácson és a későbbiek során is. Először a bürokráciával és a jobb szabályozással kapcsolatban: szeretném, ha évente beszámolna a bürokrácia csökkentésének terén elért vívmányokról, annak érdekében, hogy bebizonyítsa, hogy 2012-re megvalósítja a célkitűzést, azaz a bürokráciának a jelenlegi állapothoz képest 25%-kal való csökkentését. Szeretném, ha azt is biztosítaná, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelvek minden egyes tagállamban mielőbb, teljes körűen végrehajtásra kerülnek. Szeretném, ha azt is biztosítaná, hogy egy offenzívabb és aktívabb széleskörű politikával előmozdítanánk az új üzleti tevékenységeket. Úgy gondolom, hogy egy versenyképesebb Európa megvalósításának sikere abban rejlik, hogy képesek lesznek-e a kis- és középvállalkozások a belső piac egész területén működni. Ez az a munka, amit el kell végeznünk, és neki kellene, a szlovén elnökkel együtt, az első lépést megtennie, ennek a hétnek a végén. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, mint ahogy Önök is tudják, a következő év a kreativitás és innováció európai éve lesz. Ez, még nagyobb bizonyítéka annak, hogy az EU nagyon bízik versenyképességének megerősítésében, valamint a globalizáció kihívásainak a kezelésében. Rendelkezésére áll a „tudásháromszög”: az innováció, a kutatás támogatása és az oktatás. A közösségi és nemzeti politikáknak, amelyek a foglalkoztatásra és a fiatalok – elsősorban az oktatási szektorban való – támogatására vonatkoznak, ezeket az ambiciózus célkitűzéseket kell követniük. Szisztematikus és összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük regionális, nemzeti és közösségi szinten, annak érdekében, hogy felszabaduljon az EU figyelemreméltó tudástartaléka és kutatási potenciálja. Ennek a keretprogramnak a keretei között azonban azt is szeretném kiemelni, hogy alapvető jelentőségű a tudás szabad mozgásának – az „ötödik szabadság”-nak – az elismerése; az Európai Tanácson ezért ezt is feltétlenül ki kell hangsúlyozni. Ezt a jelentős kezdeményezést közösségi szinten is el kellene ismernünk a keretprogram keretében. Az Erasmus és a Comenius programok állnak ezen kezdeményezek középpontjában. Kihangsúlyozzuk, hogy az új program, elsősorban az Erasmus Mundus, amely lehetővé teszi mind az uniós határokon kívüli mobilitást,

21

22

HU

Az Euròpai Parlament vitài

mind a doktoranduszok mobilitását, egy olyan kezdeményezés, amely a Parlament teljes támogatását élvezni fogja. A tagállamoktól függ a bolognai folyamatra épülő együttműködés fokozása és a mobilitás gyakorlati megvalósítása. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A közös energiapolitikával és energiabiztonsággal kapcsolatos eszmecserék 2006-ban kezdődtek, az orosz–ukrán gázválság következményeként, amely kedvezőtlen kihatással volt Európára. Sajnálatos módon mind a mai napig nincs sem egy világosan megfogalmazott közös energiapolitikánk, sem egy külső energiapolitikánk. Remélem, hogy az Európai Tanács alapos eszmecserét folytat majd az EU energiabiztonsági kérdéseit illetően, beleértve Litvániáét is, tekintettel az Ignalina atomerő 2009-es bezárásának terveire. Az erőmű bezárásával, Litvánia teljesen kiszolgáltatottá válik az egyetlen forrásnak – az Oroszországból importált gáznak. Az olaj- és gázáremelkedés hatására a villamos energia ára több mint kétszeresére fog nőni Litvániában. Következésképpen, katasztrofális hatással lesz az ország háztartásaira és a gazdaság egészére. Továbbá Oroszország hajlamos, politikai céljainak megvalósítása érdekében, manipulálni az energiaellátást. Litvánia már tapasztalta ezt. A csatlakozási szerződés 37. cikke és 4. jegyzőkönyve alapján felszólítom a Bizottságot, hogy segítsen a megoldásban; az egyik lehetőség, a biztonságos Ignalina atomerőmű bezárásnak elhalasztása lenne. Karl-Heinz Florenz (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, bizottsági elnök úr, szeretnék visszatérni a tavalyi tavaszi csúcstalálkozóra. Ez egy rendkívül sikeres csúcstalálkozó volt, Angela Merkel elnöksége idején, és most, a tavaly március 7-én meghozott döntések jogszabályokba való átültetéséről van szó. Azonban a jogi szabályozás nem lehet büntető jellegű; innovációra és végső soron egy nagyobb fenntarthatóság megvalósítására kell, hogy ösztönözze népeinket és vállalatainkat. A jelenlegi eszmecsere alapján úgy tűnik, mintha CO2-vel kapcsolatos vita lenne a legfontosabb kérdés. Én úgy hiszem, hogy az igazi kérdés sokkal mélyebbre nyúlik: a fenntarthatóságról szól. Hogyan kellene bánnunk hosszútávon az erőforrásainkkal? A kulcskérdés, véleményem szerint az, hogy a jövőben, a gazdaságban kevesebb fosszilis erőforrást kell felhasználnunk. Biztos úr! Ezen a ponton valószínűleg vita alakul ki közöttünk, mivel nem tudunk mindent elfogadni, amit Ön javasolt. Ami a járművekre vonatkozó szabályokat illeti például, nem tetszik az, hogy már tudjuk, mekkora büntetést kell fizetni, de még semmit sem tudunk a betartandó szabályokról. Én, pont az ellenkezőjét tanultam a szüleimtől: először a szabályokat kell megismerni, és azután kell meghatározni a szankciókat. Fontos, hogy a jövőben, ez legyen a követendő eljárás. Amennyiben vannak határokon átnyúló CO2 -problémák a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (ETS), amit igazából nem vitatok, akkor azt javasolom, hogy több vállra rakjuk a terheket, az egyik ilyen, az Európa-szerte bevezetett ésszerű hulladékpolitika bevezetése lehet. Szeretném megosztani Önökkel egy nagyon személyes aggodalmamat, Barroso úr és Verheugen úr: Önök a törvény őrei! Teljesen értelmetlen dolog itt kezet fogni és megállapodni, hogy majd ezt vagy azt tesszük, ha aztán a végén nem történik vele semmi. Ehelyett tegyünk kevesebbet! Amit azonban megcsinálunk, azt csináljuk jobban. Ezért, biztos úr és parlamenti elnök úr, ne úgy gyakorolják képviselői megbízatásukat, hogy megbüntetik a lelkiismereteseket, hanem úgy, hogy ösztönzően hatnak azokra, akik meglehetősen lassan teljesítik a kiotói célkitűzéseket. Egy pillantás az internetre és máris látni fogják, hogy kikre gondolok. Sok szerencsét, szemmel tartjuk Önöket. Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim! Az elmúlt néhány év során, az Európai Unió óriási fejlődést ért el. Gazdasága gyorsabban növekszik, mint az amerikai vagy a japán gazdaság. Az Unió egy világkereskedelmi központ, a fejlesztési támogatások legnagyobb adományozója és a világ többi része számára mintaként és modellként szolgál, ha a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok kezeléséről van szó. Mint ahogy korábban is hallottuk, az Európai Unió képes fokozatosan teljesíteni a lisszaboni célkitűzéseket, legyen az a foglalkoztatás, vagy bármilyen más terület. Jó tudni, hogy az új tagállamok, mint például Szlovénia is, amely jelenleg betölti az elnökségi tisztet, egyenlő mértékben vállalnak részt ebből a sikerből. Természetesen az Európai Unió új kihívások előtt áll: az egyik az energiaforrások importjától való túlzott függőség; a másik az éghajlatváltozás.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Meg vagyok arról győződve, hogy a takarékosság, az új energiatakarékossági technológiák, és természetesen az energiaforrások diverzifikációja jelenti a probléma megoldásának kulcsát, vagy legalábbis az egyik kulcsát. E tekintetben Európa a helyes irányban halad. Azonban szeretném megkérni a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a korábbinál több figyelmet fordítson az atomenergia-felhasználás kérdésének. Ez az energia biztonságos, környezetvédelmi szempontból tiszta és csökkenti majd az importfüggőségünket. Ami a versenyképességet illeti, láthatjuk, hogy milyen irányba halad az Egyesült Államok, Oroszország, Kína vagy India. Saját kutatásainkat az eddiginél, sokkal nagyobb mértékben kellene koncentrálni az atomenergiára. Alexander Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök úr! Akárki, aki megnézi a Tanács következtetéstervezetét láthatja, hogy a belső energiapiacra vonatkozó szöveg rendkívül felületes. A szétválasztás kérdését illetően a Tanácsban nincs megállapodás és a bizottsági csomagot is kritika illeti. Itt kívánom megjegyezni, hogy helyesnek tartjuk a szisztematikus szétválasztás stratégiájának követését, de a szétválasztásnak a fogyasztók hasznát kell szolgálnia. Tisztességes árakhoz és az ellátás biztonságához kell vezetnie. A Bizottság valójában túl gyorsan tett javaslatot a tulajdonosi jogok teljes szétválasztására. Ezért mi úgy hisszük, hogy először egy kísérletet kell tenni a hatékony szétválasztásra, azonban a jövőben is napirenden kell tartani a tulajdonosi szétválasztás kérdését. Elvi alapon egy második témát is szeretnék felvetni a Tanács következtetéstervezetével kapcsolatban. A Tanács azt állítja, hogy várakozással tekint a Bizottság által előterjesztendő szociális napirend elé. Az említett napirend tartalmazza az ifjúságpolitika és az oktatáspolitika témáit. Mindig azt gondoltam, hogy a tagállamok maguk felelősek az ilyen kérdésekért; az országomban, Németországban ez a Länder. Egyszerűen csak szeretném ezt itt jegyezni, mivel biztos, hogy a Parlamentet, a Bizottságot és az EB-t ismét kritika éri majd a hatáskörök kisajátítása miatt. A Tanács várakozással tekint az ifjúságpolitikával és oktatáspolitikával kapcsolatos bizottsági javaslatok elé. Fel kell majd hívnunk a figyelmet erre a fontos szempontra, amikor otthon, a német Länder-ben ezek a kérdések megvitatásra kerülnek. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) A PPE-DE képviselőcsoport regionális politikájáért felelős koordinátorként elégedett vagyok a régióknak és a városoknak a lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatos álláspontjával. Végül is a nemzeti reformprogramok regionális szinten kerülnek megvalósításra, azon a szinten, ahol a legmegfelelőbben felhasználásra kerülnek a strukturális és kohéziós alapjaink, valamint a hetedik keretprogram is. Európa-szerte látjuk, hogy az állami források 60%-át regionális szinten használják fel. Ezen túlmenően a tendencia az – és jó lenne, ebben most megállapodni –, hogy a betonba és az aszfaltba történő beruházások helyett, ha mondhatjuk így, a beruházások a tudás és infrastruktúra irányába mozdulnának el; az elkövetkező években a strukturális alap oroszlánrészét, közel 70%-át, a lisszaboni stratégiának megfelelően költjük el. Van egy másik példám is. Múlt héten, Ljubljanában, adatokat kaptunk arról, hogy hogyan költötték el ezt a pénzt: a strukturális alapból 20 milliárd eurót költöttek kutatásra és infrastruktúrára. Potočnik biztos út, a pénzköltés csendes forradalmáról beszélt. Ne csak beszélj róla, de fizess is érte. Tedd azt, amit megígértél: biztosítsd a kiadások átcsoportosítását. Ez egy csendes forradalom, ami már gőzerővel zajlik. Itt az ideje, hogy a kutatásra és infrastruktúrára fordított beruházások számára, európai szinten jobb jogi keretet hozzunk létre. Nem lehet minden országban megvalósítani ugyanazokat a nagyarányú, drága beruházásokat. Örömmel tölt el, hogy ebben az évben az Európai Bizottság, egy ennek megfelelő javaslatot terjeszt elő, illetve a nemzeti felelősségek koordinálásának javítására is javaslatot tesz. Végül hamarosan látunk majd egy fehér könyvet a megvalósuló területi kohézióról, amely nemcsak a nagy központi régiók fejlődését hangolja össze, de Európa távolabbi településeinek területi kohézióját is, és ezt is üdvözlöm. Gary Titley (PSE). – Elnök úr! Üdvözölöm, mind a Tanács, mind a Bizottság nemrég tett felismerését, hogy az éghajlatváltozás nemcsak környezetvédelmi politika, de biztonsági és humanitárius politika is. Ebben persze, semmi új nincs. A Stern-jelentés jelezte, hogy közel 200 millió ember válthat majd lakóhelyet az éghajlatváltozás miatt, ami óriási migrációs nyomáshoz vezet. Ezért kell mindig szem előtt tartanunk, hogy a globális felmelegedés valójában nem más, mint az, hogy a szegények viselik a gazdagok tetteinek következményeit. Remélem, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos eszmecserénken, az éghajlatváltozásra vonatkozó célkitűzéseinket hozzá tudjuk kapcsolni a fejlesztéspolitikai célkitűzéseinkhez. Ezen a területen nem

23

24

HU

Az Euròpai Parlament vitài

cselekedhetünk mindentől függetlenül. Természetesen az Európai Unióban lévő szegények is szenvednek. Ezért van arra szükség, hogy bármelyik energiapolitikának biztosítania kell, hogy a tagállamok energiaszegénységi politikával is rendelkezzenek, mivel túl sok ember kárvallottja az energiaárak emelkedésének. Foglalkoznunk kell ezzel. De amit leginkább el kell érnünk ezen a csúcstalálkozón, az annak a biztosítása, hogy szavak helyett inkább tettekre kerüljön sor. A Bizottság 2007-ben meghatározott egy programot. Ennek kétharmada került napvilágra. Hol van a maradék egyharmad? A tagállamok olyan célkitűzésekre vállalnak kötelezettséget, amelyeket nem ismernek. A cselekvésre kell koncentrálnunk. Üdvözlöm a jobb szabályozás és a kisvállalkozások megsegítése érdekében folytatott munkát is. Azonban nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az átültetés megvizsgálására és a jogszabályok végrehajtási módjának értékelésére, és hogy vajon sikerült-e a kitűzött célt megvalósítania. Ha nem éri el, amit elvárnak tőle, akkor nincs is értelme magának a jogszabálynak. Daniel Dăianu (ALDE). – Elnök úr! A következő európai csúcsértekezletre fontos időszakban kerül sor. A ciklikus és strukturált feltételekben gyökeredző pénzügyi válság, határozott válaszokat követel. Ázsia előretörése a kapitalizmusok közötti újfajta verseny kialakulásához vezet, amit jellemez az állami pénzügyi alapok tevékenységének kellemetlen következménye és az alapvető árucikkek árának növekedése is. Az éghajlatváltozás aggasztó hatásait, az energiabiztonság megőrzésének szükségességét és az általános bizonytalanság növekedését is ide kell sorolni. Bonyolult és elkerülhetetlen kompromisszumok mellett, mindezen tényezők nagymértékben befolyásolják a lisszaboni menetrend végrehajtását. Engedjék meg, hogy kiemeljek néhány politikai kérdést. Először is, a nemzeti politikai döntéshozatal minősége nélkülözhetetlen az ipari és a gazdasági teljesítmény javításához. Másodszor a döntéshozatalnak pragmatikusnak és nyitottnak kell lennie, a szabad és a korlátok alól teljesen feloldott piacok közötti zavart meg kell akadályoznia. Harmadszor az iparpolitikának, kiváltképpen a K+F-nek, az oktatással együtt van a legjelentősebb szerepe. Elengedhetetlen, a tagállamokban a diplomás matematikusok és természettudósok számának növelése és ennek megvalósításához, szükség van minden tagállam együttműködésére. Negyedszer több figyelmet kell az energiapolitikának szentelni, és a Nabucco-projekt a helyes irányba tett lépést jelent. Ötödször a jó minőségű földet a közös agrárpolitika reformjában, stratégiai eszközként kell tekinteni. Végül de nem utolsó sorban, az erkölcsi értékek és az erkölcsös magatartás újbóli megerősítése szükséges. Ha elveszítjük az erkölcsi iránytűnket, a versenyképességre vonatkozó szavak a társadalmi… (Az elnök megszakítja a felszólalót) Klaus-Heiner Lehne (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, hiszem, hogy az újonnan átdolgozott lisszaboni stratégia, 2005 óta alapvetően sikeresnek mondható. Ennek egyértelműségét egy tény mutatja: amikor 2005-ben Lisszabonról beszéltünk, akkor mindenki tudta, hogy az a portugál főváros, de abban az időben senki sem társította a folyamattal. Kiotó akkor már az éghajlatvédelemmel kapcsolatos folyamat volt. Most 2008 van, és hála istennek, a világ megváltozott. Most, amikor nyilvános beszédekben utalnak Lisszabonra, ami természetesen még mindig a portugál főváros, egyre inkább egy politikai folyamattal társítják, és úgy gondolom ez egy jelentős mértékű sikerről tesz tanúbizonyságot. Hiszem, hogy helyes volt a növekedés és a foglalkoztatottság növelését célzó új prioritások kitűzése is, mert ez az egyik előfeltétele annak, hogy képesek legyünk érzékelhető haladást elérni a szilárd talajon álló környezetpolitika és szociálpolitika terén, melyek a lisszaboni stratégia második és harmadik pillérei. Hiszem továbbá, hogy helyes volt változatlanul hagyni az iránymutatásokat, mivel azok összességében sikeresek voltak. Azonban néhány hiányosságot is meg kívánok említeni. Például még mindig komoly hiányosságokat látok a belső piac alakulását illetően, amely állítólag a 90-es évek elején jött létre és azóta is működik, de sok területen egyszerűen nem létezik. Nincs belső piacunk a biztosítási szektorban, a társasági jog területén, például a vállalatok nem képesek a letelepedési joguk összes előnyét élvezni az Európai Unió területén belül. Még mindig hiányzik a szellemi tulajdonjog és Európának a szabadalmakra vonatkozóan nincsenek szabályai.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nincsenek közös szabályok az alternatív pénzügyi eszközökre, és az egészségügy területén is várjuk a belső piac megvalósulását. Másrészről, más területeken egy egész sor jogalkotási javaslatra került sor, amelyek középpontjában a szociális ügyek, a környezetvédelem és a fogyasztói jogok előmozdítása áll. Ez jó és helyes, de meg kell találni az egyensúlyt. Ezért felszólítom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fordítson különleges figyelmet a belső piac szabályozásában fellelhető joghézagok megszüntetésére. Riitta Myller (PSE). – (FI) Elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnökének igaza volt, amikor azt mondta, hogy úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás és a gazdaság között szoros kapcsolat van. Nem lehet egymástól elválasztani őket. Elhangzott itt, hogy az éghajlatváltozás minden politikával kapcsolatban áll. Ennek a kérdésnek, a következő csúcstalálkozón is szerepelnie kell. Az éghajlatváltozás ellenőrzésének és a hozzá való alkalmazkodásnak az EU lisszaboni stratégiájában központi fontosságot kell kapnia. A meghozott határozatok támogatása érdekében, a következő csúcstalálkozón, egy hiteles politikai irányelv lefektetése szükséges. Sajnos az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás nem szerepel az Európai Unió kötelező megoldásai között. Nem felejthetjük azonban el, hogy az energia legtisztább, legolcsóbb és leghatékonyabb formája az energiamegtakarítás. Jelenleg az összes uniós jogszabály végrehajtásával meg tudnánk takarítani azt a 20% energiát. Más szóval, még mindig ambiciózusabb és világosabb energiahatékonysági célkitűzésekre van szükségünk. Remélem, hogy az elkövetkező csúcstalálkozó figyelmet fordít erre a kérdésre. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr! Holnap, a tagállamok vezetői találkoznak a csúcstalálkozón. Tudom, hogy sok kérdés szerepel a napirenden, de remélem, hogy megvitatják majd a Laval-Vaxholm határozatot is, amiben az EB csak pár nappal az Önök utolsó csúcstalálkozóját követően hozott ítéletet. Ez a ítélet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy bármely tagállamba küldjenek munkavállalókat úgy, hogy az abban a tagállamban érvényes minimálbért, és ne azt a szokásos bért fizessék meg, ami az adott országban azért a munkáért jár. Továbbá az ítélet alapján a szakszervezetek számára lehetetlenné válik, hogy fellépjenek munkásaik bérének védelmében. Ez a befogadó tagállamokban arra kényszeríti a munkavállalókat, hogy csökkentsék bérüket, máskülönben elveszítik a munkahelyüket. Ez nekem, egy időzített bombát jelent. A Laval–Vaxholm-ítélet lehetőséget ad a szociális partnerség, az ipari kapcsolatok, egész országok, közösségek, felelősségteljes vállalatok és családok gazdasági és társadalmi stabilitásának a felbontására és az európai projektek támogatásának szétaprózódására a legrégebbi tagállamai között. Persze a fizetések csökkentése versenyképesebbé teszi Európát a globális piacon, ahol olyan alacsony költségű országokkal folytat versenyt, mint Kína, India és Brazília – de milyen árat és milyen fájdalmat jelent ez, egy jelzálogot törlesztő család számára Írországban? Bonde úr és én tagállamaink gazdaságának a Lavaltól való megvédése érdekében egy jegyzőkönyvet küldtünk a szlovén elnöknek és saját miniszterelnökeinknek, annak érdekében, hogy az bekerüljön a holnapi európai csúcstalálkozó témái közé. A széles körű szociális dömping elkerülése érdekében, vegyék komolyan a Laval–Vaxholm-ítéletet és foglalkozzanak ezzel a jegyzőkönyvvel. Malcolm Harbour (PPE-DE). – Elnök úr, a csúcstalálkozóról folytatott eszmecsere, lehetőséget ad a Tanácsnak, hogy elmondja, hogy mit tesz a lisszaboni menetrend teljes körű végrehajtása érdekében, így az észrevételeimet ma, elsősorban a Tanácshoz intézem. Ismételten örömmel üdvözlöm a szlovén minisztert, akivel szerencsém volt találkozni a közelmúltban Szlovéniában, és köszönetet mondok a szlovén elnökségnek a folyamat iránti elkötelezettségéért. Nagyon örömömre szolgál, hogy a már közzétett következtetések azt mutatják, hogy a Tanács továbbra is a lisszaboni stratégia négy kulcsterületére helyezi a hangsúlyt. Azonban, el kell mondanom, hogy – és a megjegyzésemet a bizottság elnökéhez intézem – bár tudom, hogy Spidla úrhoz beszél, az egyik probléma az, hogy a Bizottság állandóan újra kitalál és bonyolít dolgokat. A Bizottság részéről most 10 célkitűzés van, amelyek mellékesen említésre kerülnek, de valójában nekünk a prioritásokra kell koncentrálnunk. Arra szeretnék koncentrálni, ami szerintem mindannak a kulcsa, és amiről itt beszélünk: a vállalkozásokban rejlő lehetőség felszabadítása. Helyes, hogy erről szó van, de mit tesznek érte a tagállamok? Képviselőtársam, Hökmark úr, korábban beszélt a szolgáltatási irányelv átültetéséről. Azt javasolom a Tanácsnak: vegye elő a szolgáltatási irányelvet és annak végrehajtását és mindazt, amit tenni szándékoznak, és terjesszék ki minden olyan területre, amely összefügg a vállalkozásokban rejlő lehetőségek felszabadításával. A szolgáltatási irányelvvel azt várják el Önöktől, hogy tüntessék el a hazai szabályozás minden olyan területét, amely

25

26

HU

Az Euròpai Parlament vitài

hátrányos megkülönböztetést jelentene azokra a vállalatokra, amelyek az egységes piacon akarják felajánlani szolgáltatásaikat. Ezek nem lehetnek kizárólag szolgáltatásokat nyújtó vállalatok: hanem mindenféle és minden méretű, vállalatnak kell lennie. Kérem Önöket, hogy képviseljék ezt az elkötelezettséget, és ennek megfelelően cselekedjenek A másik kulcsfontosságú dolog a szolgáltatási irányelvben az, hogy most először várják el az egyes tagállamoktól, hogy információt nyújtsanak olyan vállalatoknak, amelyek be akarnak jutni az egységes piacra, és hogy ösztönözze őket a hatalmas lehetőség kihasználására. Az egységes piac megteremtése megosztott felelősséget jelent. Mi itt nagyon keményen dolgozunk a keretszabály megvalósításán, de mennyire dolgoznak keményen Önök a tagállamokban azért, hogy a vállalatok képesek legyenek élni a lehetőséggel? Így fogjuk elősegíteni a munkahelyeket és a növekedést, amire olyan nagy szüksége van ennek a gazdaságnak. Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök úr! Úgy gondolom, a tavaszi Tanácsnak újra meg kell erősítenie az eredeti lisszaboni stratégiát, hogy képes legyen integrált módon foglalkozni az egymással összefüggő, gazdasági-, szociális-, foglalkoztatás-, és a fenntartható fejlődéspolitikával. Ha másképp cselekszünk, az Európa diszintegrációját és a protekcionizmushoz való visszatérést jelentheti. A magas minőségű munka kulcsfontosságú ennél a stratégiánál: kiváló minőségű Európát nem lehet alacsony fizetésekre, bizonytalan munkára és munkahelyi egyenlőtlenségre építeni. A Laval-ítélet perverz módon tükrözi a Parlament és – társjogalkotója – a Tanács jogszabályi törekvéseit. Mindkettőnek tehát jogalkotóként kell fellépnie, hogy jogi szabályozás révén, az Európai Bíróság által meghatározott joghézagok megszüntetésére tett törekvéseinket megerősítse. Az egyik, azonnal keresztülvihető jogi opció a Monti stílusú szociális klauzulának a dolgozók kiküldésére vonatkozó irányelvhez való csatolása, amit a szolgáltatásokra vonatkozó irányelveknél már megtettünk. A Bizottságnak időközben ragaszkodnia kell ahhoz, hogy minden tagállam megfelelő módon és teljes egészében átültesse a dolgozók kiküldésére vonatkozó irányelveket a nemzeti jogszabályába. Valóban, a tagállamoknak késlekedés nélkül felül kell vizsgálniuk a hazai munkaerővel kapcsolatos jogszabályozásukat, hogy a perverz Laval-ítélet ne árthasson a munkaügyi kapcsolatoknak és a kollektív megegyezésnek. Végül hadd mondjam el, hogy Sinnott asszony, mint mindig, most is tévesen értelmez. Téved, amikor azt mondja, hogy a Laval-ítélet értelmében csak minimálbér alkalmazható Írországban: az ítélet azt jelenti, hogy minden jogilag kötelező erejű megállapodást alkalmazni kell Írországban, és az jóval több, mint a minimálbér. Azonban, vannak Írországban jogilag nem kötelező erejű megállapodások is és ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, bizottsági elnök úr, biztos urak, tanácsi elnök úr, képviselőcsoportom nevében felhívást intézek Önökhöz, annak érdekében, hogy megfelelő helyet kapjon az integrált iránymutatásokban a közlekedéspolitika. Ennek oka, hogy az EU-ban, az üzleti tevékenység és a foglalkoztatás nem prosperálhat fenntartható európai közlekedéspolitika és a nélkülözhetetlen transzeurópai hálózatok nélkül. A hatékony közlekedési folyosók, a szállítmányozók közötti együttműködés és intelligens közlekedési rendszerek nélkül, sem a kereskedelmet, sem a turizmust nem lehet sem Európában, sem harmadik országokkal továbbfejleszteni. A foglalkoztatás növeléséhez azonban erre van szükségünk. Tanácsi elnök úr, amikor beszél a kollégáival a Tanácsban, kérem, ne feledkezzen meg arról, hogy a tagállamok számára létfontosságú, hogy a közlekedéspolitika bekerüljön a növekedési és foglalkoztatási nemzeti tervükbe. Sajnos, azt látjuk, hogy a tagállamok egyre kisebb összegeket szentelnek a nemzeti infrastruktúrák karbantartására és bővítésére, legyen szó vasúthálózatról vagy úthálózatról. Ugyanez vonatkozik a közlekedési rendszerek támogatására és alkalmazására is. Manapság bármit meg lehet interneten rendelni, de csak teherautó vagy vasút tudja azt leszállítani. Tetszés szerint lehet nyaralást lefoglalni, de hogy elérj a rendeltetési helyedre, tisztességes repülőtérre és tisztességes közlekedési csatlakozásra van szükséged. Ha tehát növekedést és foglalkoztatást akarunk, akkor egy megfelelő infrastruktúrára és tisztességes közlekedési csatlakozásra van szükségünk. Ezeknek természetesen környezetbarátnak kell lenniük. Ezért, azon a véleményen vagyunk – fenntarthatósági okok miatt –, hogy a logisztikának minden támogatást meg kell adni. Ez is fontos a nemzeti tervezést illetően. Habár a logisztika elsődlegesen maguknak a vállalatoknak a feladata, mi, a tagállamok és az Európai Unió is segíthetjük a logisztikát a bürokrácia csökkentésével, például a repülőtereken történő vámvizsgálatok esetében.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Környezetbarát politikára van szükségünk. Ezért kérem Önöket, hogy a növekedés és a foglalkoztatás érdekében, tegyék a közlekedéspolitikát a stratégiájuk sarkalatos pontjává. Dariusz Rosati (PSE). – (PL) Elnök úr, a Tanács tavasszal kritikus válaszúthoz érkezve ül össze. A gazdasági növekedés az Unión belül a lassulás jeleit mutatja, foglalkoznunk kell a pénzügyi piacok bizonytalanságaival, az olajárak emelkednek, amint az infláció is. Mindez a bizonytalanság légkörét szüli, és fokozza a jövőnkkel szembeni félelmeket. Ebben a helyzetben Barroso úr helyzetértékelését megalapozatlanul optimistának tartom. Nehéz örvendezni annak a hat millió munkahelynek, amely az elmúlt két évben a ciklikus növekedés-gyorsulás időszakában keletkezett. A hatékonyság növekedésének mindössze egy-két éve alapján ugyancsak nehéz előre jelezni, hogy a munkahelyi hatékonyság magas szinten állandósul. Európa növekedési lehetősége továbbra is korlátozott marad. Úgy vélem, hogy az elkövetkező tanácsüléssel összefüggésben az Európai Uniónak egyértelmű üzenetet kell az európai polgárok felé továbbítania. Abban azt kell jeleznie, hogy képes lesz az előbb fenyegetésekkel megbirkóznia. A jelenlegi gazdasági helyzetből fakadó félelmet és bizonytalanságot nem szavak, hanem döntések révén lehet kezelni. Eddig, a csúcstalálkozók túlságosan is gyakran értek véget sehová sem vezető nyilatkozatokkal. Amikor a maihoz hasonló helyzetben, találjuk magunkat, akkor azt várjuk a tagállamoktól és a Tanácstól, hogy hozzanak konkrét döntéseket. Felszólítom a Tanács mai napon e Házban jelen lévő képviselőjét, hogy vegye ezt a kellő formában figyelembe! Végül ez különösen fontos amiatt is, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata az elkövetkező hónapokban folytatódik. Ennek a szerződésnek az európai polgárokat ösztönöznie kell, reménnyel kell őket eltöltenie. Ezért fontos, hogy az elkövetkező csúcstalálkozó világos üzenetet közvetítsen az európai polgárok felé: az Unió javít majd a helyzeten. Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Tanács elnöke, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, a munkanélküliség csökken, a globalizáció révén Európa nyereséget könyvelhet el, jobban teljesítünk, mint az Egyesült Államok, és a helyes úton járunk. Haladjunk továbbra is eltökéltséggel, elkötelezettséggel és önbizalommal ezen az úton, Érjük el, hogy a tagállamok kötelezettségeiknek még szigorúbban eleget tegyenek! Érjük el, hogy a közvélemény még inkább tudatában legyen sikereinknek és céljainknak! Másodszor a környezetvédelem és az energiafüggőség mérséklése jelentsen új ösztönzést a kutatás, az innováció, a növekedés és foglalkoztatás számára! Harmadszor valljuk be, hogy az energiaárak emelkedésének hatását enyhíti az euró/dollar árfolyam alakulása, hiszen miközben euróban az emelkedés 160, addig dollárban 340%-os volt. Negyedszer az euró, a bővítés, a belső piac, a lisszaboni stratégia, a szociális piacgazdaságot erősítő, és az alapvető szociális jogokat szentesítő Lisszaboni Szerződés, ezek együttesen egy olyan csomagot képeznek, amely segíti, hogy az Európai Unió a siker felé vezető úton végig haladhasson. Ötödször az oktatás, a képzés, a kutatás, az innováció és a szociális-, az egészségügyi-, valamint a nyugdíjrendszer reformja jelentik mindmáig a legnagyobb kihívásokat. Hatodszor Barroso bizottsági elnök úr, az ETI-t (Európai Technológiai Intézet), a székhely meghatározásának dátumával egyetemben – naptári dátummal együtt – kiemelten szerepeltetni kell a csúcstalálkozó következtetéseiben. A Parlament ehhez, pénzügyi oldalról, zöld jelzést adott. Hetedszer a kisvállalkozó törvény, kétségkívül, további kezdeményezésre ösztönzi e Házat. A KKV-csoport e hónap végére leteszi az asztalra az általunk meghatározott elveket tartalmazó dokumentumot. Utolsó gondolatom, Schultz úr az, hogy a Bizottság elnöke és maga a Bizottság nem ellenfelünk. A mi ellenfelünk a tagállamok némelyikének kormánya és parlamentje oldalán jelentkező hatalmi, politikai cselekvési és vezetésbeli hiányosság. A mi ellenfelünk az önzés, a nacionalizmus, a protekcionizmus, nem pedig a több Európa, nem az erősebb Bizottság. Pervenche Berès (PSE). – (FR) Elnök úr, bizottsági elnök úr, az Európai Tanács ülésével összefüggésben egyetlen kéréssel fordulnék Önökhöz: álljanak ki intézményünk mellett! Védjék azt meg, amikor a Tanács közli Önökkel, hogy az EU szociális és gazdasági helyzete nagyobb figyelmet követel a szociális kérdések terén, hogy gazdaságpolitikánkat szervesebben össze kell kapcsolnunk a környezetváltozással és energiafüggetlenséggel összefüggésben – indokoltan – felvázolt célkitűzéseinkkel és stratégiánkkal. Amikor

27

28

HU

Az Euròpai Parlament vitài

azt közlik Önökkel, hogy a lisszaboni stratégia hatékonyabb teljesüléséhez nagyobb gazdasági koordinációra van szükség; amikor elhangzik, hogy amennyiben az amerikai subprime válsággal sikeresen meg akarunk birkózni, akkor jobban szabályozott pénzpiacokra van szükség. Ne engedjék, hogy a tagállamok azt állítsák, mindehhez nekünk semmi közünk. Ez ugyanis elfogadhatatlan egy modern demokráciában. Hivatalban lévő elnök úr, bizonyos állam- és kormányfők kérésére, akik egyébként jogosan aggódnak a pénzpiacok helyzete miatt, Ön áttekinti majd a kialakult helyzetnek az EU reálgazdaságára gyakorolt hatását. Itt azt kérem Öntől, ragadja meg a téma nyújtotta alkalmat, és ne elégedjen meg néhány tetszetős és népszerűnek mutatkozó, de a kérdés lényegét elkerülő javaslat elfogadásával. Itt a lényeg az, hogy integrált pénzpiacunk van, a Központi Bank az európai gazdaság egészének érdekében cselekszik, de nincs egy európai pénzpiaci ellenőr, aki a jelentkező kihívásokkal és problémákkal megbirkózna. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) A hagyományok szerint az év első európai csúcstalálkozóját a gazdasági kérdéseknek szentelik. Ennek megfelelően a Miniszterek Tanácsának szlovén elnöke az államés kormányfők ülésének napirendjére tűzte a lisszaboni stratégia, 2008–2010-es időszakra kitekintő, második ciklusával foglalkozó érdemi vitát. Véleményem szerint bizonyos kérdések, és különösen a lisszaboni stratégia második, nevezetesen a foglalkoztatottság mértékéhez kapcsolódó célkitűzésének kérdései, nem hiányozhatnak az elkövetkező napokban megtárgyalandó témák közül. Noha az Európai Parlament határozataiban ezt hangsúlyozottan elvi kérdésként jelentkezik, a munkaerő európai mobilitása a gyakorlatban súlyos sérelmeket szenved. Az új tagállamokból érkező munkavállalókkal szembeni önkényes korlátozások alkalmazása visszafogja a mobilitást. Erre vonatkozóan, 2008 végén az Európai Bizottságnak felmérést kell készítenie az egyes tagállamok által Romániával és Bulgáriával szemben alkalmazott, a munkavállalók mobilitását korlátozó intézkedéseknek hatásáról. A legutóbbi statisztikák azt mutatják, hogy a két országból nem indult meg jelentős mérvű kivándorlás, és a román és bolgár munkavállalók belépése elé akadályt nem támasztó országok egyikében sem volt tapasztalható a munkaerő-piaci egyensúly kibillenése. Ugyanakkor a jelenleg érvényes szabályozás szerint a tagállamok még fenntarthatják a korlátozó intézkedéseket. Itt egyébként elsődlegesen a 2004-ben csatlakozott országokra lehet utalni. A munkaerő-piaci akadályokat gyakran a napi politikai igényekhez igazodva állítják fel az érintettek. Úgy gondolom, hogy az egyik megvitatandó kérdést az átmeneti időszakot szabályozó rendszer, és mindenekelőtt a 2+3+2 formula áttekintése jelentse. Üdvözlendő intézkedés volna, hogy az Európai Parlament kötelező érvénnyel bíró véleménnyel foglaljon állást a korlátozások végrehajtása vagy felfüggesztése tárgyában, az új tagállam csatlakozását követő második évet követően. Az európai intézmények ilyetén bekapcsolódása mérsékelné annak önkényes és önhatalmú jellegét, amiként az európai szabad mozgás elvét gyakran korlátozzák. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, holnap kerül sor a tavaszi tanácsülésre, és az EU-vezetőknek sok mindenről kell beszélniük. Olyanokról, mint a pénzpiacok zavara, a globalizáció, vagy a népesedési változások. A globalizációt illetően meg kell tudnunk a Tanácstól, hogy a jelenlegi világkereskedelmi forduló tárgyalásai hová is visznek bennünket. A mezőgazdaságról nagyok sok elmélkedés született, számos elemzés látott napvilágot, de kevés hivatalos közlés érkezett a Bizottságtól vagy a Tanácstól e létfontosságú kérdésben. Manselson biztos úr velünk volt az elmúlt éjjel, de sajnálom, hogy a WTO-val foglalkozó kérdésre már nem kerülhetett sor, és a Ház nem rendelkezik közvetlen információkkal. Mindezek tudatában elvárom a tavaszi tanácsüléstől, és külön is Bertie O’Hearn ír miniszterelnöktől, hogy e fontos találkozó a kérdést tűzze napirendjére. Egy hónappal ezelőtt Mandelson biztos úr még arra utalt, hogy a nem mezőgazdasági jellegű szektorban a tárgyalások nem előre, hanem hátrébb sodródtak. Az agráriumot illetően viszont azt jelezte, hogy az EU számára elfogadhatók az asztalon fekvő javaslatok. Félek, hogy ez téves szemlélet. Az általam látott egyes elemzések azt sugallják, hogy az asztalon heverő megállapodástervezetben foglaltak összezsugorítanák a közös agrárpolitikát, és ez túl messzire vivő lépés volna. Ír megközelítésben, mindössze azt szeretném mondani, hogy június 12-én – úgy gondoljuk – a Lisszaboni Szerződésről szavazunk. Beszámolhatok e Háznak arról, hogy sok a vita, és még több várható. Azt nagyon jónak, üdvözlendőnek tartom, hogy az emberek bekapcsolódnak a kampányba, hiszen ez erősíti az ír-uniós kapcsolatokat. Tekintve azonban, hogy akadnak, akik olyan jegyzőkönyvekkel állnak elő, amelyek nem

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

jelennek meg honlapjukon – amint ezt történt Bonde úr esetében, akinek anyagát nem találtam weboldalán – talán helyes volna, ha a Tanács véleményt nyilvánítana a Laval-ítélet kapcsán. Azt sokan bírálják, sokan félreértelmezik, de – úgy gondolom –, hogy mindannyiunk számára jó volna tudni a Tanács nézeteit. Lényegében, amint ezt magam értelmezem, a Lisszaboni Szerződés igen markánsan foglal állást a szociális kérdésekben, és nincs semmi jele annak, hogy az európai uniós vagy máshonnan származó munkavállalók jogainak csorbítását, a munkavállalók kihasználásának fokozását irányozná elő. Az ír népnek tehát ‘igen’-nel kellene szavaznia e fontos szerződés kapcsán. Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Azzal kezdeném, hogy minden jót kívánok a szlovén elnökségnek, illetve kifejezném meggyőződésem, hogy a következő Európai Tanácsnak a gazdasági és fejlesztési kérdésekre kell koncentrálnia. Dicséret illeti Barroso elnököt, mert hivatalba lépésétől fogva kiemelten kezeli e kérdéskört. Helyes lépés volt a lisszaboni stratégia felülvizsgálata, a bürokrácia visszaszorítása, új élet lehelése e stratégiába. A nemzetközi pénzügyi válság, valamint az elsődlegesen a szénhidrogéneket érintő energiaár-emelkedés keltette zűrzavar ellenére, a kormányzati adósságok és költségvetési hiányok csökkenése, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alakulása – megkérdőjelezhetetlenül – biztató jelek. Továbbra is ebben az irányban kell haladnunk, és nem szabad meghajolnunk a nehézségek előtt. Szükségünk van egy olyan megújított lisszaboni stratégiára, amely a tudásba és innovációba invesztáló növekedési és foglalkoztatási megállapodásban gyökeredzik, amely támogatja a fenntartható fejlődést, amely napirenden tartja a környezetvédelmet, és amely él a kis- és középvállalkozások adta lehetőségekkel. A gazdasági növekedés nemcsak az európaiak magas életszínvonalának biztosítása, hanem a gazdasági és szociális összetartás megőrzésének tekintetében is létfontosságú. Hiszen az európai közös vállalkozás mögötti együttes elkötelezettségek is a szolidaritás logikáján alapulnak. Ezért is szólítom fel magam is a Tanács elnökségét, emlékeztesse a tagállamokat, hogy a szolidaritás az Unió sikerének előfeltétele, és a nemzeti egók kidomborítása csak negatív kisugárzású lehet. A gazdasági témákat kiegészítve még ott van a mobilitás és a biztonság témája is. Két hónappal ezelőtt üdvözöltük a schengeni zóna régóta várt kibővítését, a belső határok felszámolását. Most közös térben élünk. A vízumpolitika, a határellenőrzés, az adat- és információ-megosztás, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés mind biztonságunk és szabadságunk biztosításának eszközei. Együtt kell működnünk, egységet kell mutatnunk EU-n kívüli partnereink előtt. Remélem, hogy az Európai Tanács ülésén ez a szolidaritás megerősítést nyer, és nyilvánvalóvá válik a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Lettországban és másutt is, hogy az amerikai partnereinkkel folytatott vízumpolitikai tárgyalások európai kérdést takarnak. Itt is Európa egysége a siker és megbízhatóság fontos feltétele. Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök úr, McGuinness asszonynak a Lisszaboni Szerződés írországi ratifikációját érintő megjegyzéséhez kapcsolódva jelezem, hogy hazámban, az Egyesült Királyságban a parlament mindkét házában jelentős haladást értünk el, és várható, hogy az Egyesült Királyság megfelelő módon ratifikálja a szerződést. Nem szeretnék könnyű győzelmeket aratni politikai ellenfelek fölött, de kiábrándító lehetett a szerződést támogató brit konzervatívok számára, hogy a brit Liberális Párt a szavazásnál tartózkodott. Biztos vagyok benne, Watson úr megadhatja ennek indokait. Az e tavaszi tanácsülésen bizonyára utalás történik majd a legutóbbi oroszországi kormányváltásra. Nagyon fontos, és ebben a Házban ez fokozott mértékben érvényes, hogy az Európai Unió közös külpolitikát folytasson az Orosz Föderációval szemben, és néhány kapcsolódó javaslattal, így például az Északi Áramlatvezetékkel összefüggésben. Miután e Ház csütörtökön vitatja meg az oroszországi választásokat, magam nem akarok előresietni e kérdésben. Azonban a remélhetően jóváhagyásra kerülő állásfoglalási indítvány kérdéseket vet fel a választási megfigyelők kezelésével, továbbá azon ellenzéki jelöltek sorsával kapcsolatban, akiknek választási indulását megakadályozták. Az indítványban felhívás fogalmazódik meg azon 50 tüntető azonnali szabadon bocsátásával összefüggésben, akiket az orosz belügyi egységek erőszak alkalmazásával tartóztattak le. Remélem, hogy a Tanács nagyon komolyan foglalkozik e kérdésekkel. Nyilvánvaló, fejezzük ki jókívánságainkat Medvegyev elnöknek és Putyin miniszterelnöknek. Törekedjünk jó és harmonikus kapcsolatokra, de ez aligha lesz elérhető, ha e Ház, de az Európai Unió is megosztott. Németeknek, hollandoknak, briteknek, lengyeleknek, mindannyiunknak egyazon nézetet kell osztanunk az Orosz Föderációval kialakított viszonyt, továbbá az energiaellátás biztosításának mikéntjét illetően. Nem szükséges, hogy jóváhagyjuk az Északi Áramlatot, elfogadhatjuk a Borostyán-vezetéket is. Nagy érdeklődéssel várom

29

30

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a Tanács következtetéseit az EU közös külpolitikájával, közös külső energiapolitikájával, és különösen az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolatok témakörében. Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, három pontot érintenék. Elsőként alapvető, hogy minden tagállamban a szolgáltatások szabadsága érvényesüljön. Ennyiben csatlakozom képviselőtársaim, Hökmark és Harbour urak üzenetéhez. Másodszor egyértelműen fontos a kisvállalkozások támogatása, hogy részesedhessenek az innovációból és kihasználhassák annak eredményeit. Fontos a kisvállalkozó törvény. Harmadszor a lisszaboni stratégiára vonatkozóan, felkérném Önt, Barroso elnök úr, emlékeztesse az Európai Tanácsot arra, az Ön által is támogatott balti-tengeri stratégia végrehajtása érdemi hozzájárulást jelent a lisszaboni stratégiához, sőt, annak akár egyik sikertörténete is lehet. Jean-Pierre Audy (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, bizottsági elnök úr, szeretném megismerni véleményüket az Unió pénzügyi politikájáról! Hivatalban lévő elnök úr, Ön azt mondta, hogy sort kerít a pénzpiacokkal foglalkozó véleménycserére. Jó felvetés, hogy az EU állam- és kormányfői véleményt cseréljenek az EU pénzügyi politikájáról. Bizottsági elnök úr, szeretném tudni, miként vélekedik a Szerződés az árstabilitásról rendelkező, de egyben az árak stabilitását is feltételező 105. cikkének alkalmazásáról, annak a gazdasági növekedéssel való összekapcsolásáról! Úgy gondolja, hogy az Európai Bankok Központi Rendszere most megfelelően működik? Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Elnök úr, engedje meg, hogy az Európai Parlament 50. évfordulóján az európai polgárok nevében nagyon sok bölcs döntést kívánjak e Háznak! A vita során hallottuk, és ebben magam is hiszek, amennyiben javítunk az üzleti környezeten, egyben erősítjük az európai gazdaság versenyképességét, új munkahelyeket teremtünk. Amennyiben e területen hatékony jogi szabályozást kívánunk megvalósítani, akkor figyelembe kell vennünk a kis- és középvállalkozások képviselőinek javaslatait, hasznosítanunk kell gyakorlati tapasztalataikat. Ezért is üdvözlöm a termékek piaci bevezetésével foglalkozó, az Európai Parlament és a szlovén elnökség által elfogadott jogszabályi csomagnak az elfogadását, amelynek kimunkálásában a Bizottság, és személyesen Verheugen biztos úr is hatékonyan közreműködött. Elnök úr, Szlovákia az euró elfogadására készül: ez fokozza a szlovák gazdaság versenyképességét, és ez lesz a végső lépés ahhoz, hogy Szlovákia csatlakozzon a szilárd alapokon álló országok csoportjához. Hiszem, hogy a kiváló állapotban lévő szlovák gazdaság eredményeit értékelve a Bizottság és a szlovén elnökség Szlovákiát támogató döntést hoz, és így a tervek szerint 2009. január 1-ével elfogadhatjuk az eurót. Georgs Andrejevs (ALDE). – (LV) Köszönöm, elnök úr, hogy szót kaptam. Remélem, hogy az Európai Tanács 50. évfordulóján nem feledkezünk meg az Unió egyik kulcsmondatáról: „Egészséget az Unió minden politikája terén!” Nem elegendő, hogy ezt a gondolatot egyes különleges fórumokon felemlegetjük. Sokat nyilatkozunk, de keveset teszünk ennek megfelelően! Amint azt a statisztikai adatok jelzik, az európai egészségügyi helyzet romlik. A szakemberek növekvő számban hagyják el az Európai Uniót, a betegségek némelyikével összekapcsolható halálozási mutatók romlanak. Azt az egészségügynek – nevezetesen a rák elleni küzdelemnek – szentelt figyelmet, amely mellett a szlovén elnökség is elkötelezte magát, a Tanácson belül is fenn kellene tartani. Köszönöm. Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, a hivatalban lévő elnök úr a pénzügyi politikával összefüggésben utalt az ingatlanbefektetési alapokra. A Bizottság elnöke viszont nem érintette ezt a lakhatással összekapcsolódó specifikus problémát. Miután az Európai Bizottság 2010-et a „Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének” nyilvánította, szeretnék rákérdezni, hogy a Bizottság a lakhatás kérdését a beruházási csomagok és a pénzügyi politikák, illetve külön is az európai piacokon jelen lévő ingatlanbefektetési alapok oldaláról közelíti-e meg? Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az EP politikai részlege megrendelt egy tanulmányt az éghajlatváltozás negatív következményei témájában. Aszerint az Európában jelentkező károk értékét 24 és 194 milliárd euró közé tehetjük. Javaslom, hogy a barcelonai kezdeményezéssel összhangban, vegyük ennek az összegnek a 3%-át, mondjuk, 1 és 6 millió euró közötti összeget, és átadva ezt az összeget az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek indítsuk be annak működését a klímaváltozás területén. A kutatásnak az energiahatékonyságra, s különösen az energiatermelés és felhasználás területeire kellene koncentrálnia. Nina Škottová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a lisszaboni stratégia nem hagy bennünk kétséget, hogy az oktatás, a kutatás és innováció minősége a gazdasági siker előfeltétele, és támogatnunk kell e minőség javítását.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mind a minőség fejlesztésének és javításának tekintetében létfontosságú Hetedik Keretprogram, mind az Európai Innovációs és Technológiai Intézet elsődlegesen a már meglévő, úgynevezett kiválósági központokra összpontosítja figyelmet, azok lehetőségeivel számol. A kiválósági központok többsége azonban, az Unió korábbi tagállamaiban található. Rámutatnék, hogy az új tagállamok is minőségi oktatással és kutatási intézményekkel rendelkeznek. Köztük egyetemekkel is, amelyeket folyamatosan ösztönözni kellene, hogy törekedjenek a kiválósági minősítés megszerzésére. Ez az Európai Unió magas minőséget elérő oktatási és kutatási bázisának kiszélesedését hozná magával. Elnök. − Sajnálom, hogy másoknak már nem adhatom meg a szót, és nem látom, hogy balról bárki is szót kérne. Tehát aligha vádolhatnak azzal, hogy valakinek nem adok szót. Az embernek legalább kérnie kell a felszólalás lehetőségét. (közbevetés Martin Schulz részéről) Pusztán csak szerettem volna e pontra rámutatni, Schulz úr, és egyben jelezni, hogy a PPE-DE csoport nem mutatott nagy lelkesedést a „catch-the-eye” rendszer bevezetése iránt. És mindenekelőtt PPE-DE képviselők kértek szót. Engedje meg, hogy az elnök befejezhesse szavait: ez szintén a kiegyenlítettebb egyensúlyt biztosítja. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretném köszönetemet kifejezni az Európai Parlament valamennyi tagjának, aki bekapcsolódott ebbe az igen érdekes, nagyon dinamikus és gazdag vitába, amely kiválóan hasznosítható az Európai Tanács holnapi és holnaputáni ülése végső előkészítésekor. Megpróbáljuk majd a vita során felvetett véleményeket és javaslatokat a lehető legnagyobb számban figyelembe venni. Magam pedig megpróbálkozom legalább ezek némelyikének megválaszolásával. Először szeretném megismételni, hogy az Európai Tanács e heti ülését három fő kérdéscsoportnak szenteljük. Ezek a lisszaboni stratégia új szakaszának beindítása, az energia- és éghajlat-politikai csomagok, valamint a pénzügyi stabilitás problémája. Ezek képezik a három kiemelkedő témát. A Mediterrán Unió nem szerepe a kiemelt kérdések között. Szeretném megköszönni Schulz úrnak felvetését, és egyértelművé tenni, hogy a Mediterrán Unió mélységben történő megvitatása nem szerepelt az Európai Tanács ülésének tervei között. Az elnökség azonban eleget tesz a tagállamok kérésének, és lehetővé teszi, hogy a Mediterrán Unióra vonatkozó javaslat – nagy valószínűséggel az állam- és kormányfők csütörtöki vacsorája során – megbeszélésre kerüljön. A témában azonban külön vitát nem tervezünk. Figyelmemet most a kiemelt témák felé fordítom, ámbár elsőként ismertetném az elnökségnek a Mediterrán Unióval kapcsolatos álláspontját. Szeretném emlékeztetni Önöket miniszterelnökünk, az Európai Tanács elnöke, Janez Janša úrnak e Közgyűlés előtt január 16-án elhangzott szavaira: „Szeretnénk megerősíteni az intézményeket, valamint az olyan folyamatokat, mint a barcelonai folyamat vagy az Euromed, de nincs szükségünk kettősségekre vagy olyan intézményekre, amelyek az európai intézményekkel versengenek, és csupán az Európai Unió és a szomszédos országok egy részét ölelik fel. Az EU önmagában egységes entitás, és csak ebben az egységben lesz képes hatékonyan fenntartani a békét, stabilitást, és biztosítani a haladást szomszédsági környezetében, illetve azon túl is.” Ez az elnökség álláspontja, és úgy gondolom, az elkövetkezőkben is ebből lehet kiindulni. Most röviden a kiemelt témákról. A lisszaboni stratégia: számos véleményben megfogalmazódott az az igény, hogy kerüljön sor változtatásokra a lisszaboni stratégia szerkezetében, mechanizmusában és integrált irányelveiben. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mind az Európai Tanács, mind a Bizottság szerint a lisszaboni stratégia hatékony. A Tanács és a Bizottság egyetért abban, hogy a lisszaboni stratégia eredményeket hozott. Egyetértenek abban, hogy az Európai Unió reálgazdasága – más globális szereplők némelyikével összehasonlítva – viszonylag jó állapotban van. Úgy látjuk tehát, hogy a lisszaboni stratégia mechanizmusait, jelenlegi szerkezetét és irányelveit meg kell őrizni, és a figyelmet a végrehajtásra kell összpontosítani. Tény, hogy a körülmények módosulnak, és nekünk a változásokkal összhangban is álló intézkedéseket kell elfogadni. A kiigazítások azonban az irányelvekhez kapcsolódó szövegek módosításával is elérhetők. Mint ez történt korábban is. Szeretnék pár kiegészítő szót szólni a szociális dimenzióról. Ez a lisszaboni stratégia egyik kulcskérdése. A Tanács egyértelműen tudatában van ennek, és azt várom, hogy ez visszatükröződik majd az Európai Tanács következtetéseiben is. Nincs kétségem efelől.

31

32

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Azt mondják, hogy a Lisszaboni Szerződés, amennyiben és amikor ratifikálásra kerül, megváltoztatja a szociális és egyéb területek közötti egyensúlyt. Meggyőződésem, hogy ez nincs így. Az új Lisszaboni Szerződés végrehajtása semmiképpen sem károsítja az európai szociális modellt. Ellenkezőleg. Szeretném megköszönni McGuinness asszony tájékoztatását az írországi szavazás időpontjáról. A legjobbakat kívánom nekik. Remélem, hogy az ír szavazók az Európai Unió mellett döntenek. A többi fontos témakört, tehát az éghajlatváltozást és az energiát illetően, a következőket mondanám: igen, Watson úr, tudatában vagyunk annak, hogy hasznos volna, ha a kormányok – de nemcsak a kormányok, hanem az európai intézmények és más fontos szereplők is – példát mutatnának az energiahatékonyság növelésében, az energiafogyasztás mérséklésében. Talán egyezségre jutunk e kérdésben, talán nem. Tény az, hogy mindez hasznos volna, hiszen az energiafelhasználás hatékonysága bizonyára fontos eleme volt, és marad az Európai Tanács által megvitatott éghajlati és energiacsomagnak. Hadd ismételjem meg, hogy múlt márciusa, a német elnökség óta, szorgalmazzuk az elkötelezettségeket. Most a végrehajtáson van a sor. Számszerűsített célkitűzéseink vannak, amelyeket most egyesült erővel kell elérnünk. Egyet kell értenünk abban, hogy miként oszthatjuk meg az erőfeszítéseket. Már jeleztem, hogy aligha várható e megállapodás holnapi vagy holnaputáni elérése. Egyetérthetünk azonban bizonyos alapelvekben az erőfeszítéseknek a tagállamok közötti megosztása, illetve időkeretek korlátozása terén. Utaltam arra, hogy szeretnénk, ha még az év vége előtt megállapodnának a tagállamok, és ezt követően amilyen korán csak lehet, esetleg 2009 folyamán sor kerülhet az Európai Parlamenttel való együttes döntésre. Pár szó a pénzügyi stabilitásról, amelyik a harmadik kiemelt téma az Európai Tanács ülésén. Az Európai Tanács mostani ülésére az ECOFIN időközi jelentést készített a pénzpiacok helyzetéről. Szeretném néhány szóval még érinteni e kérdést. Olyan kép alakult ki, mintha az európai szervezetek és intézmények tétlenül álldogálnának, miközben a pénzpiacokon tombol a vihar. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az európai szervezetek nem tétlenkednek. Igenis cselekszenek. Tegnap, a Berès asszony által e kérdés kapcsán kezdeményezett vita során Almunia biztos úr azt fejtette ki, hogy mielőtt cselekszünk, bizonyossággal tudnunk kell, hogy mely intézkedésekre van valóban szükséges, vagy melyek azok, amelyek esetleg csak több kárt okoznának. Az ECOFIN továbbra is foglalkozik e problémával. A mostani Európai Tanácsülést követően, tehát kora áprilisban, az ECOFIN Tanács szlovéniai informális ülését tervezzük. A tanácskozás központi témájául a pénzügyi stabilitás kérdése szolgál. Azt várjuk, hogy az Európai Tanács konkrét iránymutatást nyújt e témában. Elnök úr, hölgyeim és uraim, azon meggyőződésemet megismételve zárom hozzászólásomat, hogy mindenben a legfontosabb az együttműködés és szinergia, és ez különösen érvényes az Európai Unió három kulcsfontosságú intézményére, az Európai Parlamentre, a Bizottságra és a Tanácsra. A szlovén elnökség minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy ez a szinergia a lehető legerősebb legyen. Engedjék meg, hogy bejelentsem, a Tanács elnöke ezen a héten számol be az Európai Parlamentnek az Európai Tanács üléséről. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a vita végén, úgy érzem, kimondhatom: széles körű egyetértés mutatkozik e Házban a lisszaboni stratégia folytatására vonatkozóan, hogy a stratégia sikeres, bár még keményebben kell dolgoznunk megvalósításáért. Feltétlenül javítanunk kell a stratégia végrehajtásán, sőt, gyakorlati végrehajtásán az eredetileg is meghatározott prioritások tagállami teljesítése terén. Természetesen vannak nézeteltérések a hangsúlyokat illetően: hova is kerüljenek a hangsúlyok? Ki kell azonban emelnem a lisszaboni stratégiát körülvevő általános támogatottságot, valamint az Európai Parlament világos következtetéseit, amelyek azt jelzik, hogy a stratégia működik, és ez a mi válaszunk a globalizációra. Ki kell emelnem a kérdéskör lényegét, a globalizációval kapcsolatos európai magatartás legfontosabb elemét. A kérdés lényege, hogy – különösen a pénzügyi instabilitásnak köszönhetően előállt – kedvezőtlenebb gazdasági környezetben is, az európai export növekszik, és Európa messze az első a külföldi közvetlen tőkeberuházások fogadása terén. Európának vannak eszközei a globalizáció kezelésére. Ennél fogva fenn kell tartanunk az eddig követett irányt, és szeretném megköszönni mindazoknak, de különösen Daul és Watson uraknak, de másoknak is támogatását, akik oly nyíltan kiálltak e nézet mellett.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az óvó Európát most védenünk is kell, amint erre néhányan, így Désir úr is, rámutatott. Egyetértünk ebben a pontban. A kérdés az, miként is? Mi úgy gondoljuk, Európa védelmét nem a másoktól való elzárkózás jelenti, hanem mások segítése oly mértékű kitárulkozásban, mint amilyen mértékben magunk is megnyílunk mások felé. Ez itt a kérdés. Európa, a föld legnagyobb kereskedelmi hatalma, folyamatosan bővülő kereskedelmével nem vállalkozhat a protekcionizmusra. Ez érdekeink ellenében hatna. A legjobb megoldás annak biztosítása, hogy mások is megnyílnak, de nem pusztán kereskedelmük és piacaik elérhetősége tekintetében, hanem markánsan a környezetvédelem és a szociális jogok terén is. Belül természetesen, még többet tehetünk a szociális kérdésekkel összefüggésben. Azt kívánom elmondani Önöknek, hogy a Bizottság által az Európai Tanács felé közvetít üzenet a szociális elkötelezettség üzenete lesz. Mi feltétlenül támogatjuk azt a szociális napirendet, amely a hozzáférhetőség, a szolidaritás, és a lehetőségek elvein alapszik. Egyesek megemlítették a Laval-ügyet. Azt ismételhetem meg, amelyet már több alkalommal említettem Önöknek, és amelyet a svéd parlament előtt is kifejtettem: a Laval-ügy Bizottság általi értelmezése – néhány ilyen értelmű állítással ellentétben – nem jelent ellentmondást a belső piaci elvek és a munkavállalók jogainak védelme elve között. Ellenkezőleg, mi úgy gondoljuk, hogy a rugalmas biztonság modellje, és általános értelemben az, amit úgy ismernek, hogy a munkaügyi kapcsolatok kezelésének skandináv modellje, rugalmas modell, amely kiválóan érvényesült Európában. Tervünk az, és ezt ki kívánjuk emelni, hogy felvegyük a harcot a szociális dömping minden formája ellen. Ne legyen semmiféle félreértés a Bizottság ezen ügyben elfoglalt nézeteit illetően. Szükségesnek tartottam kihangsúlyozni ezt a szempontot hogy elkerülhessük azt a csapdát, amelyből kitekintve úgy tűnhet, hogy ellentétek feszülnek Európában a szociális és a versenyképességi faktorok között. Amint Önök közül többen, így Crowley úr és mások is felemlítették, nekünk nyitott Európára van szükségünk, nyitott gazdasággal, nyitott társadalommal, de egyben olyan Európa is, amely üdvözli a szociális befogadást is. Álljunk ellent bármiféle, ezzel ellentétes tendenciának! Ugyancsak álljunk ellent a kísértésnek, hogy a szociális szempontokat szembeállítsuk a környezetvédelmi megfontolásoknak. Itt hangsúlyoznám a Bizottság eltökéltségét. Mi abszolút elszántak vagyunk arra, hogy kövessük az Európai Tanács múlt év márciusi ülésén egyhangúlag elfogadott kötelezettségeket. Merkel asszony német elnöksége alatt számos célkitűzés egyhangú támogatásban részesült. Azt kell mondanom Önöknek, hogy az elkövetkező időszakban a Bizottság még eltökéltebben küzd egy érdemi európai energiapolitika kidolgozásáért, és felveszi a harcot a klímaváltozással szemben. Amennyiben e kérdésben az elmúlt időszakban változások mutatkoztak, azok csak megerősítik mind a helyzet kezelésének sürgős voltát, mind elkötelezettségünk szükségességét. Szeretném most visszhangozni – többek között – Turmes úr és Harms asszony szavait! Tehát a szociális kérdéseket nem szabad kijátszani a környezetvédelmi ügyekkel szemben. Az energia vagy az energiaintenzív iparágak problémája külön választ igényel. Versenyképes európai ipart akarunk. Nem az a célunk, hogy Európát ipari temetővé tegyük. Ellenkezőleg. Célunk az „életre keltés”. Olyan iparban gondolkodunk, amely az új versenyképesség felé fordul, szem előtt tartva a klímaváltozással szembeni küzdelmünk céljait is. Hatalmas hiba volna, ha az európai ipar versenyképességét ellentétesnek látnánk a klímaváltozással szembeni küzdelmünkkel. Ezért is – amint ezt a Bizottság világosan kifejtette – javaslatainkban támogattuk az energia-intenzív iparágazatokkal kapcsolatos különleges garanciákat. Nem szeretnénk, ha iparaink a világ más térségeibe költöznének át. Most látnunk kell azt is, hogy a jelenlegi szakaszban mik is legfőbb céljaink. Célunk az, hogy a klímaváltozással kapcsolatban szülessen globális megállapodás, valamint olyan javaslatokkal vegyünk részt a koppenhágai Klímaváltozási Konferencián, amelyek másokat is az előrelépésre bátorítanak. Amennyiben viszont nincs globális megállapodás, készen állunk védelmi intézkedések meghozatalára – és nem félek használni e szavakat – az európai energia-intenzív iparágak javára. Végül hölgyeim és uraim, tartanunk kell az irányt. Köszönöm mindenkinek, de különösen Ferber és Karas uraknak, és másoknak is, hogy fontosnak tartották az irány tartását. A lisszaboni stratégia általánosan alkalmazható. Az új, globális gazdasági helyzetben igen nagy veszélyekkel járna, ha most hátralépnénk. Amit viszont meg kell tennünk, az az európai gazdasági reformok irányának fenntartása. Viszont ezeknek a gazdasági reformoknak egy nyitott, szociálisan befogadóbb jellegű, a környezetvédelem kérdései tekintetében

33

34

HU

Az Euròpai Parlament vitài

még elszántabb Európát kell teremteniük. Nem látunk ellentmondást a célok között. Ellenkezőleg. Úgy érezzük, hogy most éppen a stratégia végrehajtására kell koncentrálnunk. Életképes a stratégia, és az is marad Európa szociális, gazdasági és környezetvédelmi fejlődése tekintetében. Elnök. − Ha értelmezhetem a Bizottság elnökének szavait, akkor jelzem, Langen, és nem Ferber úr volt a felszólaló. Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék élni az eljárási szabályaink adta egyik lehetőséggel, hogy személyes választ adjak a más képviselőcsoportbeli társaim részéről elhangzott megjegyzésekre, amelyek bizottsági elnök úrhoz címzett felszólalásomhoz kapcsolódtak. Nem térek itt vissza a vitára. Azt hiszem, világossá vált, hogy van egyetértés, és van véleménykülönbség. Még a Bizottság elnökének zárszavai sem feledtethetik azon tényt, hogy sajátos politikai üzenete van annak, amiként ő a lisszaboni stratégiához, valamint a lisszaboni stratégia módosított irányelveihez ragaszkodik. Az ő üzenete az, hogy ezeken az irányelveken semmilyen formában sincs szükség változtatásokat eszközölni. A mi üzenetünk viszont az, hogy módosításokra van szükség ahhoz, hogy az európai szociális befogadás erősödjék. Ez a különbség! (Taps) Azonban, elnök úr, két dolog elfogadhatatlan, és ezt tökéletesen világossá szeretném tenni. Ha Watson, és különösen Karas úr azt a benyomást szeretné kelteni e Házban, hogy a Bizottsághoz intézett legenyhébb bíráló megjegyzés is szentségtörő, mert szakadékot teremt az európai intézmények között, akkor ez elfogadhatatlan számunkra. Az az Európai Parlament kötelessége, hogy megmondja a Bizottságnak, milyen irányba menjen. (Taps) Továbbá, e képviselőcsoport elnökeként is kötelességem, hogy rámutassak az Európában tapasztalható szociális egyenlőtlenségekre. Amennyiben Önök másként gondolkodnak, az az Önök dolga. Azonban az még nem a Bizottság bírálata, ha azt mondjuk, hogy szeretnénk, ha irányelvein módosítana. Ennek a kritikának az intézmények közötti nézeteltérésként való aposztrofálása azonban csak egyetlen célt szolgálhat, ez egyetlen politikai és ideológiai célzattal bírhat. Figyelmeztetem Önöket, ha a Bizottságot a liberálisok és a PPE-DE sarokba akarják szorítani, ha azt a látszatot akarják kelteni, hogy a Bizottság egy liberális-PPE-DE Bizottság, akkor hibát vétenek, mert ideológiai síkon ítélik meg az intézményt. Nem akarjuk ezt. Mi kitartunk a Bizottsággal való együttműködésre építő politikánk mellett. Önök, és nem mi taszigáljuk Barroso urat a jobb sarokba. (Felhördülés és taps) A szociális igazságosság politikáját azonban igenis akarjuk. Ez az, amit itt szorgalmazunk, és nem leszünk hajlandók intézményi vitákba bocsátkozni, amikor politikai vitát folytatunk! (Taps) Joseph Daul (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, nagyon rövid leszek. Amennyiben arra szeretnénk válaszolni, amit képviselőtársaink reggel mondtak, akkor képviselőcsoporti elnökként az eljárási szabályokhoz kell folyamodnunk. Körüljárhatjuk a témát, vagy éppen a partvonal felé lökhetjük azt. Amennyiben felújítani kívánjuk a vitát, ezt is megtehetjük. Schulz úr, egyszerűen csak azt mondhatom, hogy képviselőcsoportomat és magamat is legalább annyira foglalkoztatják a szociális kérdések, mint Önt, és mi mindannyian … (Taps) Azt szeretném mondani, hölgyeim és uraim, hogy koncentrálhatunk a szociális szempontokra akkor, amikor valaki már megkeresett egy kis pénzt, de nem majmolhatjuk a szocialistákat, és költhetünk el olyan forrásokat, amelyeket sohasem teremtettünk elő. (Taps jobb oldalról) Graham Watson (ALDE). – Elnök úr, nagyon rövid leszek, de mert Schulz úr említette nevemet, hadd mondjam legalább a következőket: Schulz úr, amit mondtam, azzal semmilyen formában nem kívántam Önt személyesen megtámadni. Nagyom komoly vitába keveredünk azonban azt illetően, hogy miként ítéljük meg a versenyképes gazdaságok megteremtésének módját, és miként ösztönözhetjük a versenyképes

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

gazdaságokat a szociális kohézióval és a környezetvédelmi stabilitással összhangban. Nem hiszem, hogy ilyen gazdaságok megteremtésének az a módja, hogy tagadjuk a piac működését, csak mert az nem az általunk várt eredményeket produkálja. Úgy gondolom, amint azt a Bizottság elnöke is ma reggel kifejtette, és amint azt a világgazdaság révén nyert legfrissebb tapasztalatok is alátámasztják, hogy a piac az, amely az eredményeket szállítja, és ezért ez az, ami körül egyesülnünk, majd fejlődnünk kell. Elnök. − Hölgyeim és uraim, az eljárási szabályok csak olyan képviselők számára engedélyezik a válaszadást, akik személyesen érintettek. Más képviselők, akik szólásra jelentkeztek, nem voltak tárgyai személyes megjegyzéseknek. Az ülés bezáródik. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Üdvözlendő, és egyben fontos is az a döntés, hogy az elkövetkező Európai Tanácsülést a lisszaboni stratégiának szentelik. Úgy gondolom, hogy a márciusi vita során a figyelmet a mai napig elért konkrét eredmények értékelésére, valamint azon változtatásokra kell összpontosítani, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a stratégiát valódi sikerré változtathassuk. Két kulcselemet kell érvényesítenünk az uniós prosperitással összekapcsolt gazdasági fejlődés fenntartásának biztosítása érdekében. Egyrészt, az EU-nak folytatnia kell az oktatási, képzési és innovációs rendszer megszilárdítására irányuló politikáját, és 2009-et, amelyet az innováció évének nyilvánítottak, a lehető legteljesebb mértékben ki kell használni. Másrészt, az európai növekedés egyik tényezőjeként, ki kell alakítanunk az európai bevándorlással, valamint a bevándorlók integrációjával foglalkozó politikát. Persze, az EU nem lehet valóban szilárd és virágzó, hacsak nem küzd hatékonyan és elszántan e célok eléréséért külkapcsolataiban is, így az Európához közeli területeken, s különösen a Fekete-tenger térségében. Ebből kiindulva, úgy hiszem, hogy az Európai Tanácsnak foglalkoznia kell az energiabiztonság témájával, és a Nabucco projekt sikeres végrehajtásával, de eközben számolni kell azzal a riasztó helyzettel is, amely a legutóbbi választások következtében a térség némely országában kialakult. Alexandra Dobolyi (PSE), írásban. – (HU) A soron következő tavaszi Európai Tanácsülés útjára indítja a lisszaboni stratégia következő három éves ciklusát. A klímaváltozást, az energia területén jelentkező kihívásokat illetve a pénzügyi piacok stabilizációját szem előtt tartva. A globalizált világban az európai siker folytatásához mind a három kérdés hatékony kezelése elengedhetetlen. A legrövidebb idő alatt kialakított közös európai uniós álláspont nélkülözhetetlen. Nyugtáztuk a haladást a lisszaboni stratégia végrehajtásában 2006 tavasza óta, és támogatjuk a további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy célzott irányelveket hozzunk általános gazdaságot érintő kérdésekben, de még ennél is fontosabb azonban, hogy ezek minden tagállamra kiterjedjenek. Egyre sürgetőbbé válik, hogy megállapodásra jussunk a klíma és az energiakérdéseket érintő témakörökben. Hatékony megoldást találni az európai energiafüggőségre szem előtt tartva az európai termékek gazdasági versenyképességének fenntartását. Szemtanúi vagyunk az önálló gazdasági alapok felemelkedésének, és gondoskodnunk kell róla, hogy tevékenységük során az átláthatóság, megbízhatóság biztosítva legyen. Hatékony szabályokat kell teremteni ezen alapok működéséhez. Időszerű, hogy a Tanács foglalkozzon a kérdéssel, ki kell alakítani egy egységes európai megközelítést minél előbb, annak érdekében, hogy elkerüljük a jelenleg észlelhető bizonytalanságokat. Nem utolsó sorban, a Tanácsülésnek el kell fogadnia minden lehetséges és egyben nélkülözhetetlen intézkedést, hogy erősítsük a kötelező keretszabályozást a pénzügyi piacok stabilitása érdekében. A vállság, ami érintheti az európai polgárokat, még nem múlt el, a legrosszabb még előttünk lehet! A Tanácsülés mottója nem lehet más, mint: Nem vesztegethetünk időt! Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A tavaszi európai tanácsi ülésre való felkészülés jegyében e Ház előtt ma tett nyilatkozatokban a már ismert beszédeket hallottunk vissza az Európai Uniót irányító legfőbb személyiségek részéről.

35

36

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ők ezúttal is kitartottak a lisszaboni stratégia mind erőteljesebben neoliberális útja mellett, amely a munkaügyi kapcsolatokban a rugalmasságot, más szavakkal a munkavállalók jogaival szembeni támadásokat, a még bizonytalanabb és rosszabbul fizetett munkahelyeket jelenti. Eközben a gazdasági csoportok és a pénzügyi szektor nyeresége folyamatosan emelkedik. E személyiségek ragaszkodtak a strukturális szektorok és a közszolgáltatások liberalizációjához és privatizációjához, láthatóan fütyülve arra, hogy milyen következményekkel jár e politika az alacsony jövedelműek milliói számára. Még mindig nem kívánnak változtatni azon a szegénységi helyzeten, amely 78 millió embert érint. Az érintettek közül 25 millió fő alacsony bérű foglalkoztatott. Továbbra sem lépnek fel a fiatalkorúak munkanélkülisége ellen, noha annak aránya kétszer magasabb az általános munkanélküliségi rátánál, és amely számos, munkát, és különösen képzettségüknek megfelelő munkát nem találó, magasan kvalifikált fiatalt is érint. Nem kívánják módosítani politikájukat annak érdekében, hogy megakadályozzák azoknak az Európai Unióra, mindenekelőtt a gyengébb gazdaságokra gyakorolt hatását és a szociális helyzet romlását. Ez magyarázza ragaszkodásunkat ahhoz, hogy a „lisszaboni stratégiát” váltsa fel a szolidaritás és fenntartható fejlődés európai stratégiája. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Alapvető jelentőségű, hogy a Tanács teljesítse az éghajlat- és az energiapolitika terén tett kötelező vállalásait. Világos, hogy a kihívást az jelenti, hogy a szónoklatokat most már a célkitűzések tényleges teljesítésének kell követnie. Az olyan megújítható energiaforrások, mint a hullámok, az árapály, a parti szél vagy akár a napenergia terén Skócia jelentős hozzájárulást tehet. Az új skót kormány a reá ruházott hatalom határáig elmenve próbálja Skócia adottságait kihasználni, és bátorítja a fölös energia beáramoltatását az európai hálózatokba. Skócia sokkalta kedvezőbb helyzetben volna az európai, éghajlatváltozással összefüggő célkitűzésekhez való hozzájárulást illetően, ha független tagállamként az Európai Unió teljes jogú tagja lenne. Egy független skót kormányzat építő szellemű partner lenne az EU-ban. Nyilvánvalóan Skócia legjobb érdekeinek kibontakoztatását szem előtt tartaná, de egyben készen állna arra is, hogy – a közös előnyök érdekében – együttműködjön az európai partnerekkel. Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. – (HU) A mai vitát éles szóváltás előzte meg az elmúlt napokban. Úgy tűnik, a "hagyjuk a piacot működni, az majd megoldja a problémákat" régen megkopott liberális szlogenje új életre kelt. Öröm a számomra, hogy olyan politikai családhoz tartozom, amely a leghatározottabb módon emelt szót Európa szociális értékei védelméért, és emlékeztetett arra, hogy a méltó emberi élet védelme a 27 tagú EU-t összetartó közös kötelezettség. A Bizottság és a Tanács felelőssége, hogy Európa új kihívásai és egyre jelentősebb kockázatai a szolidaritást erősítsék. A döntéshozóknak és a választott képviselők parlamentjének pedig együtt kell megakadályozniuk, hogy kialakuljon a szegénység rivalizálása, illetve hogy a gazdaság és a piac versenye maga alá gyűrje a gyengéket, a gyermekeket, a bevándorlókat, az öregeket, a családokat. Együtt kell elfogadniuk, hogy nem csupán a munkából élőkért felelősek, hanem azokért is, akik a társadalom perifériájára szorultak. A lisszaboni folyamatban szociális arccal megjelent új Európa nem választhat a gazdasági-piaci érdekek és az emberi sorsok között. Ebben az Európában nem általában a munkahelyek mennyiségének és minőségének javítása a cél, hanem a hosszútávon fenntartható, és emberi életet biztosító aktivitás ugyanígy követelmény, amelyet közös értéknek kell tekintenünk. Ehhez képest a szociális támogatás segítség az átmeneti helyzetekben. Ha ezek az értékek valóban cselekvésre mozgósító szándékokat táplálnak, akkor a 2009-es választások egy, a korábbinál is egységesebb és humánusabb európai intézményrendszert hívhatnak életre. Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) Az Európai Unió hangos a nagy szavaktól. Ma reggel is ezt tapasztaltuk a lisszaboni stratégia kapcsán. Pedig az igazság az, hogy az ügyben lassú a haladás, a célokat nem sikerült elérni. Az elnökség azon kifejezett óhaja, hogy tágítsa a stratégiát és lefedje azzal a szociális területet, valószínűsíthetően nem más, mint eurós választási propaganda: nincs utalás arra, a célok miként érhetők el, és így, nincs bizonyíték semmire sem. Az elnökségnek a részfeladatokra is figyelnie illett volna. Ezek egyike volt, hogy a tagállamokat a Lisszaboni Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatával ellátja. Az a tény, hogy a szlovén parlament ilyen hiányában is ratifikálta a szerződést, nem igen tekinthető követendő modellnek a demokratikus országok számára. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban – Az EU csúcstalálkozó napirendje szinte lefagyaszt bennünket. A globális felmelegedés veszélyes versengést indít el az energiaforrásokért. A Solana/Ferrero-Waldner jelentés rámutat, miként nyújtja ki a Kreml karját az Északi-sarkkör irányában. A jég olvad, így a forrásokért folyó küzdelem fokozódik. Geostratégiai értelemben, az északi-sarkköri olvadás új kereskedelmi utakat nyit mindenki, így az oroszok számára is.

12-03-2008

12-03-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

Eközben az EU feltörte a koszovói jeget. A helyi felmelegedés elérte a plafont. Szerbia elvesztette területe egy részét. Az iszlám egy újabb lépést tett előre. Elkápráztató, hogy az EU harcba veti csapatait a radikális iszlámmal szemben Irakban és Afganisztánban, és ugyanakkor leplezi a támadók civilizációját Európában. Montenegró érseke sajnálatosnak nevezte, hogy az Egyesült Államok úgy viselkedett, mint az ószövetségi Ahab, Nagy-Britannia elfeledkezett a Falkland-háborúról és most egy keresztény országot fenyeget, miközben Németország látszólag már nem tartja észben 1914-et, 1941-et és Kragujevácot. Nyilvánvalóan, az érsek elfelejti, hogy a német lélek inkább azonosul Hegellel, Feuerbachhal és Nietzschevel, mint Goethe-vel és Schillerrel. Az érsek azonban emlékszik arra, hogy az olasz Mussolini beolvasztotta Koszovót a fasiszta Albániába.

4. Az elnökség nyilatkozata Elnök. − Az Elnökök Konferenciája felkért arra, hogy – a szavazások óráját megelőzően – a következő nyilatkozatot tegyem a kolumbiai túszokkal kapcsolatban. Remélem, hogy ez helyreállítja a békét és a rendet saját menetrendünkben. Február 23-ára esett Íngrid Betancourt elrablásának hatodik évfordulója, és a nemzetközi közösség és az Európai Parlament figyelme ismét rávetődik arra az emberi tragédiára, amelyet a FARC által Kolumbiában elrabolt 700 túsz tömegeinek évek óta, embertelen körülmények között, el kell viselnie. Ez újabb alkalom arra, hogy humanitárius alapon követeljük azonnali elengedésüket. (Taps) Miután számos elrabolt áldozat, köztük Betancourt asszony egészsége is rendkívüli módon aggodalomra ad okot, humanitárius alapon követeljük azonnali elengedésüket, és egy nemzetközi egészségügyi csoport útnak indítását, hogy a túszokat gyors egészségügyi segítségben részesítsék. Támogatjuk Uribe elnöknek a humanitárius rendezést célzó párbeszéd folytatására irányuló erőfeszítéseit. Kinyilvánítjuk az áldozatokkal, a túszokkal és azok családjával való szolidaritásunkat. (A Parlament tagjai felállnak és tapsolnak.) ELNÖKÖL: GÉRARD ONESTA Alelnök

5. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont, a szavazások órája. (Az eredményekre és egyéb részletekre vonatkozóan, lásd a jegyzőkönyvet)

5.1. Kérelem Hans-Peter Martin mentelmi jogának felfüggesztésére (A6-0071/2008, Diana Wallis) (szavazás) 5.2. Energia statisztikák (A6-0487/2007, Claude Turmes) (szavazás) 5.3. A növényvédő szerekre vonatkozó statisztikák (A6-0004/2008, Bart Staes) (szavazás) 5.4. Az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletnek a nemzeti tejkvóták tekintetében történő módosításáról (A6-0046/2008, Elisabeth Jeggle) (szavazás) 5.5. A KAP „egészségügyi ellenőrzése” (A6-0047/2008, Lutz Goepel) (szavazás) 5.6. A nők helyzete az EU vidéki területein (A6-0031/2008, Christa Klaß) (szavazás)

37

38

HU

Az Euròpai Parlament vitài

5.7. A fenntartható mezőgazdaság és a biogáz: az uniós jogszabályok felülvizsgálatának szükségessége (A6-0034/2008, Csaba Sándor Tabajdi) (szavazás) – a 41. bekezdésről történő szavazás előtt: Csaba Sándor Tabajdi, előadó. − Elnök úr, egyetértettünk a 41. bekezdés módosításában, és hogy nem javasolunk külön uniós biogáz-irányelvet, hanem, hogy azt beillesztjük a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó irányelv tervezetébe. A szöveg a következő: „Javasolja a biogáz támogatásának teljes körű beillesztését a megújuló energiákkal foglalkozó irányelv tervezetének keretébe, különös hangsúllyal a következő elemekre:”. Emellett egyetértettünk az (a) pont törlésében is. (A Parlament egyetért a szóbeli módosítás elfogadásával)

6. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Elisabeth Jeggle (A6-0046/2008) Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, a feltételek nem voltak kedvezők hozzászólásom szempontjából. Szeretnék a tejkvóták jövő hónaptól esedékes 2%-os emeléséről lezajlott szavazásra utalni. Úgy vélem, a Parlament ez irányú döntése különösen azokban az országokban mozdítja elő a mezőgazdaság fejlődését, amelyek sajnálatos módon eddig kárt szenvedtek a kvóták csökkentése miatt. Ez vonatkozik hazámra, Lengyelországra is. Szeretném az alkalmat megragadva azt is kifejteni, hogy a tegnapi szavazás során én az Európai Technológiai Intézettel foglalkozó jelentés mellett kívántam szavazni, és nem – mint hibásan tettem – ellene. Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL)Elnök úr, a Tanácsnak a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendelet módosításáról szóló rendeletével kapcsolatos javaslatban foglalt, a nemzeti tejkvótákat érintő módosítási javaslatok teljes mértékben igazolhatók. A tejkvóták jelenlegi küszöbének 2 százalékos emelésére vonatkozó tervet különösen üdvözlendőnek tartom. E Házban Lengyelországot képviselem, és hazám a negyedik legnagyobb tejtermelő az Európai Unióban. Jelenleg, évente, 12 milliárd liter tejet állítunk elő. Az általam említett kereteken belül, a korábban jelzett módosítások különösen fontosak a lengyelországi feldolgozók számára. Azt is hozzáfűzném, hogy ugyancsak támogatom a 13. számú módosítás szövegében foglalt véleményt, miszerint a tejtermelés különösen fontos az alacsony fejlettségű mezőgazdasági infrastruktúrával rendelkező térségek számára, ahol is a mezőgazdasági termelésen belül életképes alternatívák gyakran nem is léteznek. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt a kereslet a tej iránt. Ez a versenyképességet korlátozza, az árakat viszont emeli. Országomban, Litvániában, 2007-ben a tej felvásárlási ára 40 százalékkal emelkedett. Következésképpen, a nemzeti tejkvótákat emelni kell, hogy lehetővé váljék a belső piacon az alacsonyabb tejárak elérése, de a tejnek harmadik országokba történő kivitele is. 2006–2007-ben kilenc EU-tagországban élték fel a nemzeti tejkvótát. Az EU tejellátásának növekedése érdekében ezen országok, de mások számára is, engedélyezni kellene több tej előállítását. Litvániában a 2006/7-es nemzeti tejkvótát szinte teljesen feléltük, a tejtermelés pedig tovább emelkedik. Üdvözlöm a Bizottság döntését, hogy 2008. április 1-től emeli a nemzeti tejkvótákat. Azonban, a jövőre is kitekintve, bátorítanám a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nemzeti tejkvóták 5%-os emelésének, valamint a túltermelés esetén alkalmazott pénzügyi büntetések fokozatos csökkentésének lehetőségét. Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, a Zöld képviselőcsoporthoz hasonlóan, a nemzeti tejkvótával foglalkozó jelentés ellen szavaztam. Ellenzem ugyanis a 2 százalékos emelést, mivel az ilyen intézkedések a tejárak alakulását negatívan befolyásolják, és a gazdák megélhetését fenyegetik.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Híve vagyok annak, hogy 2015-öt követően mennyiségi ellenőrzést vezessünk be a tejtermelésben, mert ellenkező esetben a hegyvidékeken és kedvezőtlenebb adottságú régiókban, ahol a tejelő szarvasmarhák tenyésztése segít a vidéki állapotok megőrzésében, a szarvasmarha-tartás veszélybe kerül. A liberalizáció eredménye az lehet, hogy a tejtermelés mindössze pár térségben és csekély számú intenzív gazdaságban koncentrálódik majd. Így a kistermelők veszítenek, hiszen ők az alacsony árak következtében nem lesznek képesek a termelési költségeket kigazdálkodni. Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, szeretném a Jeggle-jelentéssel kapcsolatos szavazásom indokolni. Bajor CDU-s képviselőtársaimmal egyetemben a jelentés ellen szavaztam, mert ellenzem a tejkvóták emelését. Már most olyan helyzetben vagyunk, amikor is a tejárak drasztikusan csökkennek. Bizonyos termékek árai már több mint 30 százalékkal estek. A tejjel foglalkozó gazdáink bevételei évek óta elmaradnak a kívánatostól, és csak az elmúlt hat hónapban sikerült indokoltnak mondható tejárakat elérniük. A kvóták emelésével a tejárak nyomás alá kerülnek, és így a tejjel foglalkozó gazdálkodóink ismét azzal számolhatnak, hogy nem kapják meg munkájuk ellenértékét. Bajorországban 48.000 gazdaságban 90.000 fő foglalkozik szarvasmarha tenyésztéssel, és további 50 ezret foglalkoztatnak a kapcsolódó ágazatokban. Tehát összesen 140 ezer főt. Nem értem, miért kell a kvótát kiterjesztenünk ebben a fontos ágazatban, ha az kedvezőtlen az érintett gazdák számára. Egyetértettem volna a kvótáknak az új tagállamokban való megemelésével, mert ott az engedélyezett mennyiség valóban elmarad az indokolttól. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, amint ma a Házba léptem, hallottam a Bizottság elnökét arról szónokolni, hogy fontos az Unió versenyképességének növelése. Közben pedig most tejkvótákról beszélünk, egy olyan kifejezésről, amely az Európai Uniót EU-Szovjetunióvá (EUSSR) teszi. Elhangzott az érvelés, hogy a kvóták fenntartása magasan tartja az árakat, így a gazdákat a termelésben tarthatjuk. De milyen áron? Eközben ugyanis az előállt helyzetnek köszönhetően az EU-nak a világ tejpiacán belüli részesedése csökkent. Miért? Mert a kvóták lényegében megakadályozzák, hogy a hatékonyan termelő gazdák fejlődjenek, miközben másutt a kvóták kihasználatlanok. A kvóták biztosíthatják a termelést, de a fogyasztók számára túlságosan is magas áron, a hatékonyan működő gazdák számára is túl magas áron, és az EU-gazdaságok számára szintén túl magas áron. Eljött az ideje, hogy felszámoljuk a kvótákat, és bízzunk a szabad piacban. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, támogatom azt a jelentést, amely 2008-2009-re mindössze 2%-os emelést irányoz elő a kvótákban, mivel itt lehetett kompromisszumos megállapodást elérni. Lényegében én 4%-os emelést kértem, mert szerintem, az biztosítaná a piaci állapotok fenntartását. Cserében viszont olyan következtetések levonására nyílna lehetőségünk, amelyek alapján döntéseket hozhatnánk a kvótarendszertől való eltávolodásra vonatkozóan, akár annak jelenlegi, akár annak egy módosított formájából kiindulva. Vagy akár dönthetnénk a rendszer teljes felszámolásáról is. A kvótarendszer 2015. március 31-ét követő változására utalok. A kvóta magasabb emelése kiemelkedően fontos hazám, Lengyelország számára, ahol az egy lakosra jutó kvótaarány alacsonyabb, mint a régi tagállamokban. Ráadásul Lengyelországban a tejfogyasztás szintje alacsony. Fontos, hogy a megemelkedett fogyasztást hazai termelésből elégíthessük ki, hiszen ehhez kedvezőek a feltételeink. Most viszont gazdáinknak az alacsonyabb termelési szintekhez kell alkalmazkodniuk. Ez az információ is azt jelzi, hogy a jövőben magasabb tejkvótára tartunk igényt. - Jelentés: Lutz Goepel (A6-0047/2008) Michl Ebner (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, lelkesen a Goepel-jelentés mellett adtam le voksomat. Az előadó munkája igen átfogó, és igen pozitív volt. Természetesen, nem vehettünk be a jelentésbe mindent, amit szerettünk volna, de a legfontosabb az, hogy megteremtettük annak előfeltételeit, hogy a hegyvidéki területekre vonatkozóan a megfelelő eltéréseket bevezethessük. Az ottani helyzet nem hasonlítható másokéhoz, és emiatt ott különleges védelemre, különleges megfontolásokra, és különleges támogatásra van szükség. Hadd ragadjam meg az alkalmat és röviden utaljak az Albertini-jelentést érintő tegnapi szavazásra. A szavazási lista alapján úgy tűnik, hogy az 5. sz. módosítással szemben szavaztam. Pedig eredetileg mellette kívántam szavazni, hiszen az elmúlt évek során az Alpesi Egyezmény és a Közlekedési Jegyzőkönyv bizottsági aláírása kapcsán igen aktívan foglalkoztam e kérdéssel.

39

40

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Támogattam a közös agrárpolitikát érintő Goepel-jelentést, mert a Bizottság jelenlegi javaslatánál sokkalta jobb dokumentumnak tartom. Értékelem azt a sokkalta racionálisabb és igazságosabb módot, amivel a közvetlen kifizetések csökkentésének ütemét meghatározza. Pedig magam – elvileg – ellenzem a közvetlen kifizetések mérséklésének folyamatában a vállalkozások méretének meghatározásánál alkalmazott mesterséges kritériumokat, hiszen ez a politika különösen az új tagállambeli nagygazdaságokat hozza hátrányos helyzetbe. A nagygazdaságoknak nyújtott közvetlen kifizetések másokénál nagyobb ütemű mérséklése nem igazságos. Az a feltételezés, hogy ezek a gazdaságok egyetlen tulajdonos birtokában vannak, aki nagylelkű támogatások kedvezményezettje, hibás. Ezzel ellentétben, a gazdaságok tulajdonosi szerkezete gyakran szerteágazó, itt gyakran nagy létszámú tagsággal rendelkező, kisgazdákból álló szövetkezetekről van szó. Pontosan ők a közvetlen kifizetések kedvezményezettjei, és így ők szenvednék el a legtöbb kárt. Szeretnék ugyancsak óvni a gyakran felemlített modulációtól, más szavakkal, az alapoknak a közvetlen kifizetések pillérétől a vidékfejlesztési pillérhez való átcsoportosításától. Ezzel ugyan az alapok a nemzeti kereteken belül maradnának, de a gazdaságok negatív megkülönböztetése közvetlenül a tagállamok által valósulna meg. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió szerepe a jogalkotás, és olyan megoldások kimunkálása, amelyek először is, a gazdaságok stabilitását és fejlődését, másodszor, a gazdák kielégítő, más foglalkozási ágakkal egybevethető szintű jövedelmét, harmadszor, a társadalom élelmiszerbiztonságát, és negyedszer, az alacsonykeresetűek számára is elérhető élelmiszereket biztosítják. Úgy gondolom, hogy Goepel úr jelentése összhangban áll a fentebb vázoltakkal. Fontos annak szem előtt tartása, hogy a gazdák igen különleges tevékenységet folytatnak, nevezetesen olyan szabadtéri termelést, amely az éghajlati viszonyoktól függ. A termelés egyik napról a másikra nem növelhető, például egy újabb műszak közbeiktatásával. A mezőgazdasági termékek a kereskedelem létfontosságú területét jelentik. A világpiacon folyó kereskedelem feltételei és elvei tehát jelentős következményekkel járnak az európai mezőgazdaságra nézve. A WTO-tárgyalásokra gondolok. A mezőgazdaság nem pusztán a termeléssel azonosítható. Ez segít megőrizni a tájat, és hatást gyakorol a környezetre. Ebből fakad feladataink összetettsége, annak igénye, hogy megfelelő támogatási eszközöket alkalmazzunk a közös agrárpolitika keretében. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném magyarázattal kiegészíteni szavazatomat, mivel magam mindenkor a közös agrárpolitikával szemben léptem fel. Az első politikai felszólalásom is előbbiekkel összhangban fogalmazódott meg. Azonban még nekem is el kell ismernem, hogy a KAP legutóbbi időszakának változásai következtében, bizonyos kisebb javulás lett érzékelhető. E jelentés számos megfontolása foglalkoztat engem, így a 2013-ig elhúzódó időszak első pilléres teljes költségvetése csökkentésének elutasítása is. A választókerületemben lévő Pitsford falu gazdáival való legutóbbi találkozómon is azt tapasztaltam, hogy a legkisebb gazdálkodók is megértik azokat a problémákat, amelyet a mi európai közös agrárpolitikánk okoz a fejlődő országbeli szegényeknek, akik nem képesek versenyezni a mi támogatott termékeinkkel. Tehát, ha nehéz szívvel is, de a jelentés mellett szavaztam. Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, ugyanazon okokból, mint amilyeneket megemlítettem a Jeggle-jelentés kapcsán, CSU-beli társaimmal együtt Lutz Goepel jelentése ellen szavaztam. Mind Elisabeth Jeggle, mind Lutz Goepel kitűnő jelentéseket készített, és minden bizonnyal a Goepel-jelentés 98 százalékával egyet is tudnánk érteni. A kulcskérdés azonban a következő: a jelentés azt mondja, hogy a tejkvótát, önkéntes alapon, 2 százalékkal meg kellene emelni. Ezzel azonban nem értek egyet. Továbbá, határozottan ellent kell mondanom azoknak, akik azt állítják, hogy a tejtermékek túl drágák. Rendelkezésemre áll néhány statisztika, amelyek szerint 1970-ben egy népet ipari munkásnak 22 percet kellett dolgoznia 250 gramm vaj megvásárlásához, miközben ma mindössze négy percre van ehhez szüksége. Akkoriban kilenc percet dolgoztunk egy liter tejért míg ez ma csak három perc. Az élelem olcsó, és a kvóta emelésének veszélye az, hogy a tej ára ismét esni fog. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, a legutóbbi szavazati indoklásban elhangzottakhoz kapcsolódva, melyben a felszólaló arra utalt, hogy jóval kevesebbet kell dolgoznunk bizonyos termékek, mint a vaj, tej, és más mezőgazdasági terméket megszerzéséért, hadd mondjam el, hogy sok szavazóm, és különösen az alacsony jövedelműek, üdvözlik e tényt, mivel számukra jó, ha kevesebbet kell élelmiszerekre költeniük.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Bizottság elnökétől viszont, mikor betértem a Parlamentbe, azt hallottam, hogy egy versenyképes Európára van szükségünk. Miként is érhetjük azonban ezt el, ha még mindig nyakunkon a közös agrárpolitika? Miként leszünk versenyképes gazdasággá, ha az EU költségvetésének több mint 40 százalékát a mezőgazdaságra költjük, amely szektor pedig gazdagságunknak mindössze 5%-át állítja elő? Miként tarthatjuk fenn a kormányközi támogatást a fejlődő országok irányában, az egyik oldalon, miközben a másikon támogatási rendszerünkkel és importvámjainkkal ellehetetlenítjük a fejlődő országok gazdáit? Miként is blokkolhatjuk a Világkereskedelmi Szervezetben a tárgyalásokat, mert – a közös agrárpolitikának köszönhetően – nem tudunk hatékonyan előrelépni? Ideje a támogatások felszámolásának, ideje a vámok megszüntetésének, ideje a közös agrárpolitika felszámolásának. Edward McMillan-Scott (PPE-DE). – Elnök úr, a Goepel-jelentés mellett tettem le voksomat, de nem azért, mert támogatnám a közös agrárpolitikát, hanem mert támogatom annak reformját, és különösen a KAP-nak a felföldi gazdaságokra való koncentrálását. A nemzedékek óta birkatenyésztésből élők családjából származom, és e Parlamentben Yorkshire-t és Humbert képviselem. Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztam a hegyvidéken élő gazdálkodók problémáival. Mindössze pár napja, február 28-án, a Yorkshire Post a következő főcímmel jelent meg: „A hegyvidéki gazdálkodókat túlélési stratégiák kidolgozására sürgetik”. Az írás úgy folytatódott, hogy „számos hegyvidéki és lápos területi gazdálkodó görnyed a nagy változások terhe alatt, amelyet a bürokratikus költségek, és a más országokból származó versenynek betudható alacsony árak testesítenek meg. A múlt ősszel, a száj- és körömfájás miatti aggodalomra válaszul elrendelt korlátozások, valamint a kéknyelvbetegség megérkezése csak tovább rontott a helyzeten. Tegnap megbeszélést folytattam Fischer Boel biztos asszonnyal, és kértem, bátorítsa a brit kormányt, adjon vissza nem térítendő támogatást és fokozott szubvenciókat az angliai hegyvidéki gazdálkodóknak, miután ők állnak a második legrosszabb helyen az Európai Unióban. Ez botrányos! Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök úr, ami a közös agrárpolitika felülvizsgálati ellenőrzését illeti, azt szeretném kifejteni, hogy ellenzem azt a záradékot, amely a gazdálkodóktól a vidék- és környezetvédelmi fejlesztés címen beszedett járulékokat 5%-ról 13%-ra emelné. Ezt rossznak tartom. Úgy vélem, ilyen döntést minden tagállamnak magának kell meghoznia. Az élelmiszer-termelésről vitatkozunk. Európa élelmiszerbiztonságáról vitatkozunk. Ez azt mutatja, az európai közös agrárpolitika rendkívül fontos számunkra. Ugyanakkor az is nagyon világos, hogy az európaiak nem értik meg, miért is olyan fontos e politika. Igen elégedetlen vagyok a világkereskedelmi tárgyalások alakulása miatt, miután az fenyegetést jelent az európai élelmezési politika tekintetében. Ezt elmondtam Mandelson biztos úrnak is, tegnapi találkozónkon. - Jelentés: Csaba Sándor Tabajdi (A6-0034/2008) Oldřich Vlasák (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, megjegyzéseket fűznék Tabajdi úrnak a fenntartható mezőgazdaságról és a biogázról szóló jelentéséhez. Noha nem támogatom a jelentést, mindazonáltal szeretném kiemelni azon pozitív részét, amely a hulladékoknak, mindenekelőtt a városi agglomerációkban való szétválogatásával, és a biogáz előállítás folyamatában hasznosított bioelemekkel foglalkozik. A rendszernek azonban, jelentős költség-vonzata is van. Magasabb, mint amit az egyszerű szemétlerakó helyeken való hulladékelhelyezés, vagy az elégetés igényel. Emiatt is figyelmet kell fordítanunk e kérdésre. Előbbiek okán nagyon fontosnak tartom a helyi hatóságok bátorítását a szilárd állapotú kommunális hulladékok gyűjtésére, szortírozására, további a bioelemek hasznosítására. De azt is, hogy szülessenek különleges pénzügyi eszközök előbbiek előmozdítására, vagy, hogy egyszerűsödjék e tekintetben az EU strukturális alapjainak felhasználása. - Jelentés: Christa Klaβ (A6-0031/2008) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Én az Európai Unió vidéki területein élő nők helyzetéről szóló jelentés kapcsán – miután ez egy igen fontos és igen érdekes téma – igennel szavaztam,. E témát felkarolva az Európai Unió teljesen új arcát mutatta meg. Az érintett téma igen közel áll szívemhez származásom, szakmai érdeklődésem, és európai parlamenti tevékenységem okán is.

41

42

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A bekövetkezett kedvező változások ellenére is, a nők még több feladatot látnak el, mint a férfiak, és ez különösen igaz az otthonra, a családra nézve. A nők különösen túlterheltek a vidéki területeken. Lengyelország uniós csatlakozása óta érzékelhető, hogy a vidéki területeken a létfeltételek javultak, a jövedelmek emelkedtek. Ez elősegíti a vidéki nők mindennapi életének jobbra fordulását is. Az is igaz, hogy még csak a változások kezdeténél tartunk, de legalább már történt valami. Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a vidéki területeken élő nők helyzete töretlen figyelmünket érdemli ki. Helyzetük javítása révén a vidéki körzetek fejlődési lehetőségeit tesszük egészében kihasználhatóvá. Új hírközlési technológiákat, és így új munkahelyeket kell teremtenünk. Ehhez megfelelő infrastruktúra szükséges. Más szavakkal, a vidéki területeket felnyitó közlekedési utakat, de mindenekelőtt mégis a jó képzési lehetőségeket kell megteremtenünk. Mindez, de ennél sokkal több is, kell ahhoz, hogy megállítsuk a népesség vidéki körzetekből való elvándorlását. Az uniós népességnek több mint fele él vidéken. Az európai hozzáadott érték 45%-a innen származik, és a munkahelyek 53%-a itt található. A nők a vidéki területeken nagyobb felelősséggel bírnak, mint amilyen mértékben, s különösen a nyilvánvaló társadalmi kötelezettségeket is tekintve, ez elismerést nyer. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, mindig nagy öröm e helyt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság álláspontját ismertetni. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miért is van itt nekünk egy Nőjogi Bizottságunk. Van egy Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságunk, de nyilvánvaló, hogy a nők súlya mindenki másnál kisebb, tehát – meglehetősen bizarr módon e Házban – szükségünk van külön bizottságra. Ha a jelentés némely javaslatát nézik – és én tudom, hogy az én oldalamon munkát végző előadó milyen pokoli energiát fektetett abba, hogy az anyag valamiféle értelmet nyerjen – látják, hogy felszólítjuk a tagállamokat, „adjanak [….] pénzügyi támogatást a díjazás nélkül végzett munkáért”. Igényeljük „a segítő házastársak kötelező regisztrálását”. Fülbeültetett chippekkel jelöljük majd meg azokat, mint engem is, akik vidéki területen élnek és vidéki nőkkel házasodtak? A jelentésben valóban akad néhány jó, alapos vizsgálatot és nagyobb nyilvánosságot is megérdemlő javaslat is. Azonban, az a tény, hogy azok e helyen, és ettől a bizottságtól származnak, lényegében eldönti azt is, hogy e javaslatok nagyon gyorsan a süllyesztőbe is kerülnek. Elnök úr, én nagyra értékelem a törekvéseket, de remélem Ön is megérti, hogy közülünk oly sokan miért is nem veszik komolyan a Parlament Nőjogi Bizottságának javaslatait. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Engem nem Martin Schulznak, hanem egyszerűen Frank Vanheckének hívnak, és egyértelmű, hogy nem vagyok olyan első osztályú képviselője e Háznak mint ő, amelyből következik, hogy nincs jogom bármikor, bármely vita során, bármely időben, és bármilyen hosszan kifejteni véleményemet. Emiatt kénytelen vagyok néhanapján, egyszerű halandóként, és nem oly megközelíthetetlenül, mint a szentek legszentebbje, Schulz úr, a közvélemény hangjához fordulni. Ezt elmondva, most Klaß asszony jelentéséről szólnék. Tudják, én nem tagadom, hogy a kieső térségekben és másutt élő nők, kétségkívül, néha nehézségekkel kerülnek szembe. Magam, mint minden józanul gondolkodó ember, természetesen támogatom olyan intézkedések meghozatalát, amelyek a hátrányos megkülönböztetésben részesülő területekről érkezett emberek helyzetének javítását célozzák, akár az oktatási eszközök révén is. Ezzel, lényegében nyitott kapukat döngetünk. Az első kérdés azonban, amit magamnak felteszek az az, hogy mindez az európai jogalkotás hatáskörébe tartozik-e? Valóban olyan feladat-e ez, amellyel európai szinten kell törődnünk, vagy netalán egy olyan jelentésről van szó, amely sokadszori példája annak, Európa mindennel foglalkozik, a betegségbiztosítástól a társadalombiztosításig, és így tovább. Úgy gondolom, utóbbiról van szó. Úgy gondolom, hogy e jelentésben a szubszidiaritást egyszerűen lábbal tiporták. Úgy gondolom, amint ezt mindannyian láthatjuk, hogy Európa egyfajta Nagy Testvérré kezd válni, amely – becsületemre – megrémít. Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, elsőként is gratulálok Klaβ asszonynak a vidéki területeken élő nők helyzetével foglalkozó jelentése kapcsán. A valóságban, amióta az 1990-es években előadója voltam a – különösen a mezőgazdasági szektorban – besegítő házastársak státuszáról szóló jelentésnek, Klaβ asszonyhoz hasonlóan sajnálatosnak tartom azon tényt, hogy az Európai Bizottság nem követte figyelemmel az akkori jelentés sorsát. Pedig arra egy 2003-as határozatban újabb utalás is történt. Akkor az 1986-os, az önálló, és ezen belül akár mezőgazdasági tevékenységet is folytató férfiak és nők közötti egyenlő elbírálásról szóló irányelv felülvizsgálatát sürgettük.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A láthatatlan munkavállalók milliói, akik házastársaikat a családi üzletekben, kézműipari vállalkozásokban, kereskedelmi tevékenységben, vagy a mezőgazdaságban segítik, főként asszonyok. Tíz évvel ezelőtt javasoltuk egy európai keret-státusz kialakítását, amelynek révén a mezőgazdaságban besegítő házastársak – egyebek mellett – szociális jogosultságokhoz és önálló nyugdíjjogokhoz is juthatnának. Az, hogy a Ház számtalan kérése ellenére a Bizottság nem lépett e területen, teljességgel elfogadhatatlan. Remélem, hogy most már komolyabban foglalkozik majd felhívásunkkal, és még az év vége előtt benyújtja az irányelv módosítását tartalmazó javaslatát. Elnök úr, szeretnék egy személyes ügyről is szólni. Jelzem, hogy nem értek egyet brit képviselőtársammal. Rendkívül boldog volnék, ha nem lenne szükség a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságra. Amennyiben a férfiak, akik a többséget alkotják, valamivel nagyobb figyelemmel lennének a nők helyzetére, az egyenlő elbánásra, és az egyenlő esélyekre, akkor egyszerűen nem lenne szükségünk ilyen bizottságra. - Jelentés: Csaba Sándor Tabajdi (A6-0034/2008) Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, eredetileg a jelentés ellen terveztem szavazni. Miután azonban Tabajdi úr megtette a 41. bekezdéssel kapcsolatos szóbeli nyilatkozatát, végül igennel voksoltam. Elvetettem azonban a 18. bekezdést, amely szerint a biogáz a takarmányokért folytatott versengést váltaná ki. Ezzel nem értek egyet: az európai 4000 biogáz üzem aligha váltja ki a verseny torzulását. Emellett a biogáz-termelés lehetővé teszi, hogy az európai fölösleges mezőgazdasági területeket jól hasznosítsuk. Képviselőtársunk azt javasolta, hogy a közös agrárpolitikát számoljuk fel, pedig a biogáz is a fejlődő országok megsegítésének egyik eszköze. Európa az afrikai mezőgazdasági export 80%-át veszi át, míg ez az arány Közép- és Latin-Amerika esetében 45%. Nem mi vagyunk azok, akik akadályozzuk ezeknek az országoknak a kivitelét. Teljes egészében más országok felelősek ezért. A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások - Jelentés: Claude Turmes (A6-0487/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) 2007 januári energiacsomagjában az Európai Bizottság európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot terjesztett elő az energiastatisztikákkal összefüggésben. Az Európai Parlament azonban úgy ítélte meg, hogy a javaslatban túl sok a hiányosság, amelyeket módosítási javaslatokkal igyekezett pótolni. Noha mi a módosítási javaslatok némelyikével szemben kritikusak vagyunk, egyetértünk azzal, hogy – jelenlegi állapotukban – a fontosabb nemzetközi szervezetek, mint pl. a Eurostat, által összeállított statisztikák olyan számviteli eszközök által meghatározott struktúrákban jelennek meg, amelyek azokhoz az időkhöz köthetők, amikor még a fosszilis tűzelőanyagok voltak a meghatározók, továbbá amikor az energiaszektor működését kizárólag az ellátás tekintetében kívánták leírni. Az elmúlt 30 év fejleményeinek következtében, azonban fokozatosan szakadék keletkezett az ilyen eszközök eredeti céljai, valamint a valóságos energia-helyzet bemutatásának lehetősége között. Mindennek következménye, hogy az idő előrehaladtával fokozódik annak kockázata, hogy a valóságos energia-helyzet megértése és értékelése torzul, és a tények által alá nem támasztott döntések születnek. Tudjuk, hogy a Bizottság előterjesztése 2003, 2004, és 2005 év eleji munkán alapul, és jelentős mértékben figyelmen kívül hagy olyan kulcsdokumentumokat, amelyeket az energiatémában maga a Bizottság tett közzé 2006 márciusában (az energiával foglalkozó zöld könyvet) és 2007 januárban (az energia-csomagot). Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogattam azt a szöveget, amely kötelezi a tagállamokat a jól hasznosítható energia-statisztikákhoz elengedhetetlen adatok összegyűjtésében való részvételre. Ez sine qua non-ja annak, hogy az EU képes legyen elérni kinyilvánított célját, fokozatosan bevezetni egy következetes európai energiapolitikát, és a nemzetközi színtéren egyetlen hangon megszólalni. A Bizottságnak garantálnia kell, hogy ezek a statisztikák összehasonlíthatók, átláthatók, részletesek és rugalmasak. Az EU vállalta, hogy 2020-ra 20%-kal mérsékli az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, 2020-ra a teljes uniós energiafelhasználás 20%-át a megújuló energiaforrásokból biztosítja, és ebből 10%-ot a bio-tüzelőanyagok tesznek majd ki.

43

44

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az energiastatisztikai rendszernek ezekhez a vállalásokhoz kell alkalmazkodni, számításba véve az energiahatékonyság, a megújuló energiák, az üvegház-gázok, az atomenergia fejlődésének, és a bio-tüzelőanyagok térnyerésének növekvő jelentőségét is. Nagyobb figyelmet kell fordítani a legfontosabb tüzelőanyagok ellátásának biztonságára. EU-szinten frissebb és pontosabb adatokra van szükség a lehetséges ellátási válságokkal kapcsolatos megoldások előrelátása és összehangolása érdekében. Nils Lundgren (IND/DEM), írásban − (SV) Önálló és pontos statisztikai adatok összegyűjtése segítheti mind a fogyasztókat, mind a vállalkozási és közszektort különböző döntéseik meghozatalában. Támogatom az energiastatisztikáról szóló tanácsi rendeletet, de teljes mértékben elutasítom azt a megfontolást, amely az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság hozzájárulásában érzékelhető. Nem hiszem, hogy a szükséges információk összegyűjtésének az a nagy érdeme, hogy segíti az uniós intézményeket következetes energiapolitika kialakításában, vagy hogy így válik lehetővé az EU számára a nemzetközi színtéren egyetlen hangon megszólalnia.< David Martin (PSE), írásban. − Turmes úr „Energiastatisztikák” című jelentésének célja, hogy körvonalazza azt a közös európai keretrendszert, amely előmozdítja az energia kérdés kapcsán teljes körű, pontos, és naprakész információk elérhetőségét. A polgárok és döntéshozók mind inkább tudatában vannak az energiahelyzet jelentőségének és bonyolultságának, és szükségünk van ilyen intézkedésekre. A jelentés mellett szavaztam. - Jelentés: Bart Staes (A6-0004/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Képviselőtársam, Belge Bart Staesnak a növényvédő szerek statisztikájával foglalkozó jelentése mellett szavaztam. Üdvözlöm az Európai Bizottság lépését, amely – a 2002. évi hatodik környezetvédelmi cselekvési program óta – elismeri, hogy a növényvédő szerek használata jelentősen kihat az emberi egészségre és a környezetre is. Ennek következtében alkalmazásukat a fenntartható fejlődés oldaláról is vizsgálnunk kell, továbbá előállításukról, importjukról, exportjukról, piaci értékesítésükről összevethető és harmonizált közösségi statisztikákkal kell rendelkeznünk, hogy e területen a közösségi jogalkotást előkészíthessük, majd ellenőrizhessük. Fontos megjegyezni, hogy növényvédő szerek alkalmazására nemcsak a mezőgazdaságban kerül sor. Használják e szereket a zöld területek fenntartásával megbízott cégek, a közúti és vasúti szolgáltatók is. Végül támogatom az elképzelést a „növényvédő termékek” fogalmának tisztázására, felcserélve azt a rendeletben a „növényvédő szer” kifejezéssel, és a fogalom jelentésének egyértelmű magyarázatával. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Egyetértek a bizottsági javaslattal, mert alapvető jelentőségűnek tartom, hogy részletes, harmonizált, és friss statisztikákkal rendelkezzünk a növényvédő termékek közösségi szintű értékesítéséről és felhasználásáról, és így megfelelően követhessük az ilyen termékek alkalmazásából eredő kockázatokat. A javaslat alapvető fontosságú azon összehangolt szabályozás lefektetéséhez szükséges jogi keret megteremtéséhez, amely alapján a növényvédő termékek piaci értékesítésével és felhasználásával kapcsolatos adatok összegyűjtése és közzététele megvalósulhat. Miközben a kockázati mutatók számításánál a megfelelő adatok elengedhetetlenek, addig – szakértők szerint – a jelenlegi, a növényvédő termékekre vonatkozó adatok elérhetősége, átláthatósága és megbízhatósága kívánnivalókat hagy maga után. Noha a jelentés egyes részleteivel, mint amilyen a biocidek beillesztésére vonatkozó gondolat is, nem értek egyet, de ez nem tántorít el a Bizottság alapvető elgondolásától. A jelentés, lényegében, néhány igen pozitív javaslatot is felvet. Ilyen a nem mezőgazdasági területeknek a majdani jogalkotás általi lefedése, valamint a kereskedelmi adatok megfelelő védelme. Emiatt a Staes-jelentés mellett voksoltam.. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam. Most kezdjük csak sejteni a növényvédő szerekből származó, mindenütt jelenlévő hulladékok hosszú távú negatív következményeit: a rákot, az endokrinális rendellenességeket, a lecsökkent férfi termékenységet, a meggyengült immunológiai védekező rendszert, a magatartási problémákat. A növényvédő szerek révén emelkedik a gyermekkori asztma kockázata is.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A növényvédő szerek használatával összefüggő kockázatok figyelemmel kísérése azt jelenti, hogy megfelelő mutatókra van szükségünk. A mutatóknak olyan adatokat kell biztosítani, amelyek elérhetők, átláthatók, relevánsak, és megbízhatók, hogy képesek legyünk a környezet és az emberi egészség károsítását, és annak kockázatát mérsékelni. A biocidek aktív elemei is felhasználásra kerülnek növényvédő termékként, és szinte ugyanaz az egészségre és környezetre gyakorolt hatásuk. Ezt a kategóriát is egyértelműen meg kell határoznunk, a statisztikákban pedig figyelembe kell vennünk. Hogy a számok a lehető legnagyobb mértékben a valósághoz közelítsenek, a statisztikai adatoknak nemcsak a mezőgazdasági tevékenység során felhasznált növényvédő termékeket kell lefedniük, hanem olyan, nem mezőgazdasági tevékenységekre is ki kell terjedniük, mint amilyen a zöld területek fenntartása, a közúti szolgáltatások és vasúti társaságok tevékenysége. Hosszú távon az ilyen termékek használatának számszerűsíthető csökkentését is tisztességesen végre kell hajtani. David Martin (PSE), írásban. − A növényvédő termékek értékesítésével, felhasználásával és elosztásával kapcsolatos adatok kötelező összegyűjtésének igénye olyan dolog, amit magam támogatok. Ez lehetővé teszi, hogy az e termékek által az emberi egészségre és a környezetre nézve jelentkező kockázatokat megfelelően értékelhessük. A javasolt rendeletnek a biocidekre is ki kell terjednie, hogy a növényvédőszerek-csomagján belül a fogalmi következetességet megőrizhessük. A rendeletnek továbbá le kell fednie a növényvédő termékek nem mezőgazdasági felhasználását is. Elégedett vagyok azzal, hogy a jelentés ezen követelmények teljesítése irányában halad, ezért mellette szavaztam. Jelentés Jeggle (A6-0046/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német képviselőtársam, Elisabeth Jeggle asszony a tejkvóták 2008. április 1-i felemelésével kapcsolatos útmutató jelentése mellett szavaztam. A jelentés arra törekszik, hogy választ adjon az Európai Unión belül és a globális piacokon megemelkedett tejkeresletre. Üdvözlöm azt a kompromisszumot, amely 2008. április 1-től lehetővé teszi a tagállamok számára a termelési kvóták 2%-os emelését. Ez segíthet helyreállítani az egyensúlyt azon államok között, amelyek meghaladják kvótájukat, illetve amelyek alulteljesítenek, és ezzel lehetővé válik EU-s szinten a túltermelésért kiszabott büntetések korlátozása. Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − Támogatjuk a tejtermelés nemzeti kvótájával foglalkozó, 2%-os emelést engedélyező Jeggle-jelentést. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban a tejkvóta magasabb, 3%-os emelését indítványozó javaslatot terjesztettem elő. Javaslatom nem ment át a bizottságban, és nem ment át ma, a plenáris ülésen. Képviselőcsoportunk támogatta a konszenzusos véleményt, amely lehetővé tette a tejkvóta önkéntes alapon való 2%-os emelését. Sürgetjük a Tanácsot, karolja fel a parlamenti elgondolást és adjon zöld utat a tejtermelőknek, hogy áprilistól 2%-kal emelhessék a termelést. Támogatjuk a javaslatot egy tejkvóta kiegyenlítő mechanizmus létrehozására, amelynek keretében a túltermelő országok lehetőséget kapnának más tagállamok ki nem használt kvótarészének felhasználására. Igazságtalannak tűnik azon termelők büntetése, akik egyes tagállamokban képesek és szeretnék a termelést fokozni akkor, amikor az EU egészében nem maximalizálja a kvótát. Összességében, a mai szavazás jelzés a termelők számára, hogy a kvótarendszer – a 2015-ös kvóta-felszámolási szakaszt is szem előtt tartva – lassan széthullik. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Noha a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentése a 2%-os önkéntes tagállami emelés mellett érvelve, és a kvótarendszer megszüntetését figyelmen kívül hagyva elmozdul a bizottsági javaslattól, az tény, hogy nem is foglal állást a jelenlegi kvótarendszer felszámolásával, vagy a szektor 2015-öt követő liberalizálásával szemben, amint azt a biztos tervezi, de amelyet magunk elutasítunk. Ez indokolja tartózkodásunkat. Attól félünk, hogy a tagállami kvóták 2%-os emelése, még ha opcionális is, lehetővé teszi, hogy a nagy országok nagy termelői fokozzák termelésüket, miáltal a termelői árak esnek, és dömpinghelyzet állhat elő. Ez, persze majd könnyen igazolható ürügyet szolgáltat a rendszer felszámolásához. Minden egyes kvótaemelésnek közösségi szintű előtanulmányhoz kellene kapcsolódnia. A jelenlegi, az egyes országokra jellemző fogyasztási szintből kiindulva, egy ilyen tanulmánynak meg kellene határoznia a fogyasztás kívánatos minimális szintjét, és olyan nemzeti és európai politikával kellene összekapcsolódnia, amely a kvóta alatt termelő országokban a termelés növelését támogatná. Ezzel a módszerrel a tejkvótának, különösen a kiesőbb és hegyvidéki térségekben való „regionalizált” emelését lehetne elősegíteni. S mindez

45

46

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kiegészülhetne azzal a „kedvezménnyel”, amely az ilyen térségekben termelők esetében a tej szervezett formákban való begyűjtését szorgalmazná, s ezáltal tisztességes bevételekhez juttatná a gazdákat. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tejszektorban a hosszú távú stabilitás és kiszámíthatóság alapvető a termelők számára, és a 2015-ig fennálló rendszer bármely hibájára komolyan oda kell figyelni. A kvóták megemelése formájában most javasolt változtatások, amint a Goebel-jelentésben utalt büntetés-csökkentések is, a rendszer – 2015-öt megelőzően elkezdődő – felszámolását sugallják. A tejpiac legutóbbi módosulásai ellenére mind Portugália, mind az EU egésze, kvótáiknál kevesebbet termelnek. Ezért – a kvóták emelése helyett – kiegyensúlyozó intézkedésekre volna szükség, hiszen a 27-ből 18 ország kapacitásaitól elmaradva termel. A 2%-os emelés, legyen akár önkéntes, jelzést küld a piacnak, hogy a nagyobb versenyképességgel bíró térségek előnyhöz jutnak a kevésbé kedvező helyzetben lévők rovására. Noha a Jeggle-jelentés javított a bizottsági előterjesztésen, mégis tartózkodtam a szavazásnál, így fejezve ki, hogy nem értek egyet azzal, ami a gyakorlatban nem más, mint a tejkvóta-rendszer felszámolásának kezdete. David Martin (PSE), írásban. − A tejkvótával foglalkozó Jeggle-jelentés kapcsán a Mezőgazdasági Bizottságban kialakított kompromisszum kielégítő. A 2%-os emelésre szükség van ahhoz, hogy Európa megfeleljen a növekvő piaci keresletnek. Noha magam úgy gondolom, hogy ezt az Unió egészén belül érvényesítenünk kellene, a tagállamokra bízni a választást, még mindig jobb kompromisszum, mint bármely más alternatíva. Nem támogatok semmi, ezzel ellentétes módosítási indítványt, és ezzel összhangban szavaztam. Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) Azt mondták, hogy tejtavak, vajhegyek és hússal töltött hűtőházak vannak. Majd Brüsszel feltalált valamiféle malthuziánus receptet a termelés megszüntetésére. Ott voltak az MGM (maximálisan garantált mennyiségek), az ugaroltatás, a vágási támogatás és a kvóták…. a tejre. A tejelő marhát tenyésztők ezrei tűntek el a színről. Új-Zéland uralta a piacot. Majd a helyzet megváltozott. Beköszöntött a tej-szűke. Az árak emelkedtek. Brüsszel végül felismerte termelést fojtogató politikájának butaságát. Most pedig eldöntjük, hogy 2%-kal emeljük a kvótát. Ezzel, azt mondhatjuk, a „puha földet érést” készítjük elő, hiszen 2015-ben a kvóták megszűnnek, és a piacot átengedjük az integrált liberalizmusnak, és következésképpen, a hegyvidéki tenyésztőket érő kockázatoknak is. Tehát az 1980-as években tönkretettük a termelőket, és megakadályoztuk, hogy a fiatalok a piacra lépjenek. Hiszen lehetetlen volt a „működési engedélyek”, azaz a kvóták „beszerzése”. Most pedig, ha megszűnnek a kvóták, mint biztonsági hálók, megindulunk a hegyvidéki mezőgazdasági területek sivatagosodásának fokozása irányában. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A szárazság és a takarmányhiány, például Ausztráliában, a tejárak emelkedését eredményezte. Néhány tagállamunk mindmáig nem használta ki a rendelkezésére álló tejkvótát, miközben mások elérik a plafont, sőt, azzal küzdenek, hogy a kereteken belül maradjanak. Emiatt, mindenesetre, egyes országokban a tejkvótát 0,5%-kal megemelték. Amennyiben a 2%-os kvótaemelést párhuzamosan mindenütt alkalmaznák, a kínálat és kereslet között kialakult kényes egyensúly súlyosan megbomlana, minek következtében a tej ára csökkenne. A legfőbb vesztesek a vidéki területek kistermelői lennének, akik a kulturális örökség védelmezőinek szerepét is felvállalják, és függnek a tejtermeléstől, de a nagyüzemi termelésre nincs lehetőségük. A gazdák, nem éppen indokolatlanul, úgy érzik, hogy kizsákmányolják őket, miközben a fogyasztóktól azt várják, hogy állják majd a megemelkedett tej- és élelmiszerárakból eredő számlát. A kistermelők a többletpénzből nem részesednek. Itt az ideje, hogy valamit tegyünk ebben az ügyben! Az ideiglenes piaci helyzet nem indokolja ezeket a hosszú távon is ható, tervezett intézkedéseket. Következésképpen, én a tejkvóták további emeléséről szóló Jeggle-jelentés ellen szavaztam Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A tejpiac szervezete a szektorban a piac szinte egészét ellenőrző, a profitjaik maximalizálása érdekében a teljes liberalizálást szorgalmazó, monopolhelyzetben lévő társaságok kiszolgálója. A Bizottságnak a „puha földet érés” politikájára, valamint a 2014-ig, a jelenlegi szabályozás lejártáig tartó, évi 2%-os kvótaemelésre vonatkozó javaslata egyenértékűnek tekinthető a tagállamok közötti kvóták egyenlőtlen megosztása fokozásával. A javaslat a takarmányárak gyors ütemű emelkedése miatt egyébként is a túlélésért küzdő kis- és közepes méretű állattenyésztési vállalkozások lassú megfojtását idézné elő.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Radikálisan ellenezzük a tejtermék-szektor liberalizációját. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti kvóták nem lineáris emelése létfontosságú ahhoz, hogy további növekedést biztosíthassunk azoknak a tagállamoknak, amelyekben a termelési kvóta hagyományosan elmarad a kapacitásoktól. Ez igaz Görögországra nézve, ahol a termelés a hazai fogyasztásnak alig 50%-át fedezi. Támogatjuk az állattenyésztéssel foglalkozó, mindenekelőtt a hegyvidéki és sziget-térségekben működő, a kis- és közepes vállalkozások számára közvetlen támogatásokat követelő gazdákat. De a többi problémás esetet jelentőket is, és különösen amiatt, mert a jelenlegi helyzet a mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenység feladása felé szorítja őket. Ole Christensen, Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának dán tagjai a KAP „állapotfelmérésről” szóló jelentése ellen szavazott, miután a jelentés elveti – a Bizottság javaslataival ellentétben – a kölcsönös megfeleltetési rendszer feljavítását, valamint források átirányítását a közvetlen támogatásoktól a vidékfejlesztéshez. A küldöttség véleménye szerint környezetvédelmi okokból fontos, hogy – többek között – a 20%-os kötelező modulációt bevezessük, és megerősítsük a kölcsönös megfeleltetési rendszert. Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mert úgy hiszem, hogy a kvótaemelést a szerves tej termelőinek kellett volna biztosítani. A most javasolt emelés elsődlegesen a nagytermelőket segíti, a kistermelők rovására. Brian Simpson (PSE), írásban. − A brit munkáspárti képviselők nevében szeretném indokolni a jelentéssel kapcsolatos szavazásunkat. Határozottan támogatjuk a Bizottság által 2008–2009-re javasolt 2%-os tejkvótaemelést, amely lehetővé teszi az európai gazdák számára, hogy az emelkedő piaci keresletre reagáljanak. Vannak olyan gazdák az EU-ban, akik legalábbis képesek a megemelkedett tejkeresletre válaszolni, és elfogadhatatlan lenne, hogy elvegyük tőlük annak lehetőségét, hogy kihasználják a piac nyújtotta kedvező adottságokat. Nem vagyunk azonban boldogok amiatt, hogy a Parlament az önkéntes, és nem a kötelező tejkvóta-emelést támogatja. Számomra a 2%-os emelés ugyancsak azt jelenti, hogy a tejtermelők lehetőséget kapnak több termék előállítására, és ezáltal a nagyobb piacon való működéshez való átmenetre. Ez összhangban áll – a KAP állapotfelmérése által is előrevetített módon – a tejkvóta-rendszeren belül a 2015-öt megelőzően való puha földet éréssel. Miközben én megértem, hogy több ország, beleértve a UK-t is, elmarad jelenlegi kvótájának kitöltésétől, erőteljesen hiszek abban, hogy a tejkvóta-rendszer 2015-ös eltörlésével összhangban, hozzá kell szoktatnunk a gazdákat annak gondolatához, hogy a termelés növelése is lehetőségként jelentkezik. (A szavazatok indoklása az eljárási szabályok 163(1) sz. rendelkezésének megfelelően kerül rövidítésre). Marek Siwiec (PSE), írásban. − Támogattam az uniós tejpiacnak a javaslat-tervezetben megfogalmazottakhoz képest gyorsabb felnyitásához kötődő álláspontot, és a tejkvóta megemelése mellett szavaztam. Tettem ezt annak ellenére, hogy a Lengyelország követelte 5%-os emelés nem került a plenáris ülés elé. E javaslathoz nem lehetett az EP-n belül a többséget biztosítani. Lengyelország korlátozó tejkvótája azzal fenyeget, hogy az ország öt-hét éven belül nettó tejtermék exportőrből nettó importőrré válik. Az EU Lengyelországnak messze a legmagasabb kvótát biztosította a 10 csatlakozó ország közül, tükröztetve azt, hogy 2004 májusi csatlakozása idején Lengyelország a 25 uniós tag között a negyedik legnagyobb tejtermelő volt. Ezzel együtt Lengyelország kvótája viszonylag alacsonynak tekinthető a három legnagyobb európai tejtermelőhöz, Németországhoz, Franciaországhoz és Nagy-Britanniához képest. A kvóták egy letűnt kor örökségei, amikor is az európai tejüzemek a hírhedt tej-tavakat állították elő, és az EU-nak arról kellett gondoskodnia, hogy az árak nem omoljanak össze. A tejkvóta emelését azon időszak kezdetének tekinthetjük, amelynek során a 2015-ben lejáró kvóta rendszer fokozatosan megszünik. Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. − (PL) A 18-21. módosítások, nevezetesen az 1. blokk elfogadása mellett voksoltam. Tettem ezt szem előtt tartva, hogy az európai országokban a hazai fogyasztás és az export

47

48

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tekintetében is hiány van tejből. Ez a hiány azt jelenti, hogy a szegényebb családok gyermekei alultápláltak, illetve csökkennek a tagországok exportlehetőségei. E módosítások végül is elutasításra kerültek, de én ettől függetlenül a dokumentum egészének elfogadása mellett szavaztam, mivel a kvótáknak legalább 2%-kal való felemelése mégis a jó irányban tett lépésnek tekinthető. Még akkor is, ha ez túl kicsi egy lépés. Amint arra Parlamentünkben a viták során már felhívás történt, a kvóták 3%-os emelése, majd a kvóták egészének jövőbeni eltörlése sokkalta előnyösebb megoldást jelentene. Azonban még mindig jobb a kvóták 2-os emelése, mint hogy nem változtatunk semmin. - Jelentés: Lutz Goepel (A6-0047/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a KAP “állapotfelméréséről” szóló Goepel-jelentés mellett szavaztam, annak a munkának elismeréseként is, amelyet a Mezőgazdasági Bizottság szocialista képviselői végeztek. Elfogadható eredményeket értek el olyan kérdésekben, amelyek mindenkor igen fontosak voltak az Európai Unió mezőgazdaságának fejlesztése tekintetében. Az eredmények még nem a lehető legjobbak, de reméljük, hogy Capoulas úr, valamint Mezőgazdasági Bizottságunk – néha a nemzeti érdekeket is háttérbe szorító – képviselői erőfeszítéseinek és kompromisszum-készségének köszönhetően a következő időszakban még ambiciózusabb eredményeket is képesek leszünk elérni. Nevezetesen a májusban bemutatott, és a francia elnökség alatt megvizsgált jogalkotási csomagra gondolok. Többet kell elérnünk a segélyek tisztességesebb elosztása, a nagyobb átláthatóság, a jobb vidékfejlesztési politikák, a természeti katasztrófák esetén érvényesített kockázatkezeléssel összekapcsolt biztonsági háló hatékonysága, a mezőgazdaság szerepe, a mezőgazdaságnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulása, és a bioüzemanyagok tekintetében. A mai eredmények feljogosítják az Európai parlamentet, hogy szélesebb vitát kezdeményezzen a társadalmi és gazdasági változásokhoz igazított, és továbbra is Európa egyik támaszát jelentő KAP jövőjéről. Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Fontos volt a Ház számára, hogy közzé tegye a jövőbeni „állapotfelmérési” általános irányelvekkel kapcsolatos véleményét. Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja számos győzelmet aratott. Győzelmet könyvelhettük el az (állattakarmányozás és a kisebb termények) segélyezésének, a KAP élelmiszerbiztonsági célkitűzéseinek, az ökorendszer megőrzésének, a termőföldek magasabb osztályba sorolásának, a csökkenő lefölözés újraelosztási hatásainak, a modulációnak, a biztonsági hálóknak, a nemzetközi szakmai szervezetek szerepe elismerésének, a mezőgazdaság éghajlatváltozásban játszott szerepének, stb. bírálata kapcsán. A PSE csoporttal ellentétben azonban, magam még több pontot támogatni kívántam. Ezek: - a közvetlen támogatások részleges elkülönítését állattenyésztési kedvezményként fenn kell tartani, de ügyelni kell arra, hogy ez ne csak az intenzív vagy állattenyésztő nagygazdaságokra terjedjen ki (26. bek. és 32. bek.) - a történelmi utalások még nem tesznek alkalmassá bizonyos gazdákat a magas környezetvédelmi mutatóknak való megfelelésre (16. bek.) - a közvetlen támogatás növekvő lefölözésének fenntartása, miután ez a KAP források igazságosabb elosztását teszi lehetővé (67. bek.) - a GMSYZ-ek (géntechnológiával módosított szervezet) vizsgálatának bírálata, amely emlékeztet arra, hogy lehetetlen az együttélés megvalósítása, és az elővigyázatossági elvek támogatása (30. módosítás) - a tejkvóták 2015. évi megszüntetésének elutasítása (76. bek.) Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban − Támogatjuk a KAP állapotfelméréséről szóló jelentés általános irányvonalát. Fontos azonban rámutatni, hogy figyelembe kell venni Írország sajátos helyzetét, miután ott a közvetlen kifizetések már teljesen elkülönültek a termelési elvárásoktól. Külön is tekintettel kell lenni az Agenda 2000 reformok keretében a gazdák felé tett elkötelezettségre, miszerint mérsékelni kell a bürokráciát. Mindeddig a tapasztalatok nem teljesen kedvezőek. A termelőknek szóló fizetések fenntartásának sajátos kérdésében elfogadhatatlannak tartjuk a hektáronkénti átalányfizetés rendszere irányában való elmozdulást. A gazdák a jelenlegi rendszer 2013-ig való fennmaradásával számolva dolgozták ki költségvetésüket. Továbbá a moduláció fokozását, és a közvetlen kifizetések termelőktől való visszavonásának növelését sem üdvözöljük. Kedvezőbbnek tartottuk volna a

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tejkvóták magasabb emelését is, de a Jeggle-jelentéssel kapcsolatos álláspontunkkal összhangban, elfogadtuk a következő értékesítési évre vonatkozó 2%-os emeléssel kapcsolatos konszenzusos véleményt. Hosszú távon azonban az uniós mezőgazdaságot illetően egy kedvezőtlen megállapodás veszélye látszik a WTO-tárgyalásokon kibontakozni. Az ilyen megállapodást el kell utasítanunk. Edite Estrela (PSE), írásban− (PT) A KAP „állapotfelméréséről” szóló Goepel-jelentés mellett szavaztam, mert az, az Európai Unió egyik legnagyobb szektorának, a mezőgazdaságnak fejlesztése támogatásához elengedhetetlen intézkedéseket szorgalmazza. E tekintetben felidézem a jelentés érvelését, miszerint forrásokat kell biztosítani ahhoz, hogy a tejipar fennmaradhasson olyan területeken, mint amilyen az Azori-szigetek is. Rámutatnék a Capoulas Santos úr által tanúsított jelentős elkötelezettségre, de a módosításai által tükröztetett érdemi hozzájárulására is. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E határozat kritikája a bizottsági javaslattal szemben nem kielégítő, annak ellenére, hogy az általunk benyújtott számos javaslatból kettőt átvesz. A jelentés általános megközelítése rossz. Különösen, hogy felszólítva a Bizottságot az elkülönítési politika gyorsabb ütemű megvalósítására, kifejezi ragaszkodását ahhoz, hogy a termelési támogatások különüljenek el. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvetlen támogatások elkülönítése a mezőgazdasági termeléstől, káros hatásokkal jár: ezért szavaztunk nemmel a határozat kapcsán. Azt is gondoljuk azonban, hogy a jelentésben érvényesülő elutasítás a közös agrárpolitika (KAP) bármiféle újranacionalizálásával összefüggésben, pozitív, hasonlóan a mezőgazdasági kulcságazatok (tejipar, szarvasmarha-tenyésztés, juhtartás) átstrukturálódását és fejlesztését célzó intézkedések felvetéséhez. Örülünk annak is, hogy elfogadást nyert javaslatunk, miszerint az Európai Bizottság a WTO-tárgyalásokon vegye figyelembe a mezőgazdasági termelésnek élelmiszertermelő szektorként, a területi egyensúlyt strukturálisan befolyásoló elemként, a környezetvédelem megőrzőjeként és az élelmiszerbiztonság megfelelő szintjének garantálójaként való megjelenése sajátos jellegét. Ugyancsak kedvezőnek tartjuk a Bizottságnak és a tagállamoknak szóló felhívásunk elfogadását, hogy szülessenek meg a szükséges intézkedések, amelyekkel megakadályozható az élelmiszeripari társaságok spekulációs tevékenysége, az élelmiszertermékek piacának azok általi elfoglalása, és e cégek kartellbe tömörülése. Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) A közös agrárpolitika jelenlegi állapotfelmérése lehetővé teszi a Bizottság és az Európai Parlament számára olyan ambiciózus és eltökélt lépések megtételét, amelyek révén e politika továbbfejlesztését továbbra is ellenőrzésük alatt tarthatják. Létfontosságú, hogy a közös agrárpolitika reformja továbbra is a piacorientált vonalak mentén valósuljon meg. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztói választás marad a gazdák termelési döntéseinek kulcseleme, miközben ezzel egyidejűleg mérsékeljük az agrárpolitika teljes költségét. A mezőgazdasági termékek irányában megmutatkozó jelenlegi erőteljes globális kereslet-növekedés kedvező környezetet teremt az agrárpolitika deregulációs folyamatainak felgyorsításához. Megfontolt küldöttségünk sajnálja, hogy sem a Bizottság, sem az Európai Parlament nem élt e lehetőségekkel. Amiatt a jelentés ellen szavaztunk. Glyn Ford (PSE), írásban. − A jelentés végső szavazásnál tartózkodtam. Miközben számos jó elemet tartalmaz, nem megy eléggé messzire. Bármiféle KAP-reformnak a támogatások mérséklését, és a mezőgazdasági piac szerepének növekedését kell elérnie. Másodszor tekintsünk a tágabb vidéki környezetre ahelyett, hogy kizárólag a földművelésre összpontosítanánk. Harmadszor a „jó” élelmiszert kell támogatnunk ahelyett, hogy a mennyiséget a minőség elé helyeznénk. Csak ezen az alapon hozhatunk létre egy olyan KAP-ot, amely megfelel az új évezred igényeinek és követelményeinek. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tejkvóta kivételével én a bizottsági javaslatot igen megfelelőnek ítélem. A Goepel-jelentés, számos tekintetben, feljavítja azt, bár olyan módosításokat is tartalmaz, amelyekkel nem érthetek egyet. Egyrészt, támogatom a támogatások lefölözésének Bizottság által felvetett gondolatát, mert – észben tartva a közvéleménynek a gazdáknak nyújtott támogatással kapcsolatos, mind erőteljesebb súlyát, és a rendszert világosabbá és átláthatóbbá tévő TVV (talajvédelmi vizsgálat) végrehajtását – bizonyos aránytalanságok nyilvánvalóvá váltak. Ennél fogva alapvetővé vált, hogy keresnünk kell azt a tisztességes megoldást, amelynek mentén a nagygazdáknak kifizetett támogatások szintjét mérsékelni lehet.

49

50

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Másrészt úgy gondolom, hogy a forrásoknak az érintett régiókon belüli modulációtól való visszatartása nem segít leküzdeni a mezőgazdaságon belül megmutatkozó, igen súlyos regionális különbségeket. Végül a tejkvótát illetően ellenzem a 2008. évi 2%-os emelést, de a büntetések mérséklését is, miután azokat a tejkvóta-rendszer 2015 előtti felszámolásához vezető, a legsebezhetőbb, a tejtermeléstől függő térségek, továbbá a szektorban jelentős befektetéseket eszközlő, viszont várakozásaikban így teljes mértékben csalatkozó gazdálkodók számára hátrányos következtetésekkel járó intézkedéseknek tekintem. Mindezen okok miatt tartózkodtam a szavazásnál. Bruno Gollnisch (NI), írásban– (FR) A KAP Bizottság általi „állapotfelmérése” semmiképpen sem tekinthető állapotfelmérésnek: ez egy be nem vallott reform. Ez egy újabb lépés annak a világnak a gazdasági átszervezésére, amelyen évek óta Brüsszel Európája ügyködik Washington nyomdokain haladva: a déli országokban és az Egyesült Államokban a mezőgazdaság, az északiakban a szolgáltatások és az ipar tárgya a törekvéseknek, a felemelkedő nemzetek éles versenyétől kisérve. Az európai mezőgazdaságot egyszerűen feláldozzák, és rövidesen kizárólag a piaci erők, egy manipulált piac játékának lesz kitéve, és védtelenül áll az importtal szemben, miközben bezárultak számára az exportpiacok. A mezőgazdaság nem olyan ágazat, mint a többi. Miután az emberek élelmezését szolgálja, a nemzeti függetlenség és szuverenitás kérdéséhez is kötődik. Az élelmiszerek minősége a közegészségügyet is érinti. A föld megművelése kihat a földhasználat tervezésére, a környezetvédelemre, a biológiai sokféleségre, a vízforrások menedzselésére, a vidéki területek szervezésére és benépesítésére … és közben még termelő tevékenység is. A proaktív mezőgazdasági politikától való eltekintés több mint bűn, hatalmas hiba. Igen sajnálatos, hogy néhány pozitív elemen túl, az előadó nem kérdőjelezte meg az érvényesített logikát. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Mind a megelőző, mind a mostani svéd kormányzat pozitívan foglalt állást az elkövetkező néhány évre vonatkozó, az EU hosszú távú költségvetésével és agrárpolitikájával összefüggő állapotfelmérés tárgyában, azt várva, hogy az igen markáns változásokhoz és reformokhoz vezet majd. Most azt látjuk, hogy az Európai Parlament föderalista többsége azt a nézetet képviseli, miszerint az államés kormányfők 2002-ben az első pilléres mezőgazdasági alapoknak 2013-ig való teljes körű és azonos szintű fenntartása mellett döntöttek, és ezt a döntést tiszteletben kell tartani. Miként is értelmezhető a 2002-es megállapodás oly különböző módokon? Az Európai Parlament kereszténydemokrata/konzervatív és szociáldemokrata többsége úgy véli, hogy reformok csak 2013 után valósíthatók meg. A svéd szociáldemokraták és a Szövetség Svédországért azt közölte a választókkal, hogy a 2008-2009-es állapotfelmérést követően a reformok közvetlenül beépülnek a hosszú távú költségvetésbe. Melyik oldal értelmezi helyesen a 2002-es megállapodást? Junilistan úgy gondolja, hogy a közös agrárpolitika reformja, és a KAP uniós költségvetésen belüli költségeinek lefaragása közvetlenül az állapotfelmérés lezárását követően megvalósul. Minden más megoldás a választók becsapását jelentené abban a hat tagállamban, amely – 2005-ben – nem akarta meghosszabbítani az EU hosszú távú költségvetését. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett voksoltam, mivel – többek között – az javasolja a nehéz helyzetben lévő térségek, valamint az állattartáshoz hasonlóan érzékeny ágazatok különleges sajátosságainak figyelembe vételét, és a gazdák számára a szabályozás leegyszerűsítését. A cél az, hogy a 2003 óta nyert tapasztalatokra építve a közös agrárpolitika működését javítsuk, és a KAP-ot a 27 tagból álló Európai Unióban, a 2008-ban jelentkező új kihívásokhoz és lehetőségekhez igazítsuk. A jelentés azt állítja, hogy a közvetlen segítségnyújtásra 2013-at követően is szükség lesz, és nemcsak a piaci problémák jelentkezése esetén, hanem a gazdák társadalomnak nyújtott szolgálatai ellentételezéseként, valamint az igen magas szintű környezetvédelmi, egészségügyi és állatjóléti követelmények miatt is. A kockázatkezelés témájában e jelentésben a Parlamentnek üzenetet kell eljuttatnia a Bizottsághoz a jövőbeni KAP-reformok távlatait illetően.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Sürgős jelleggel, közpénzek felhasználásával is, ki kell dolgozni a magán- vagy vegyes biztosítás sémáját, annak garantálására, hogy a tagállamok megfelelő szinten a játéktéren maradhassanak. A Bizottságnak meg kell fontolnia az éghajlat- és környezetvédelmi katasztrófákhoz kapcsolt európai viszontbiztosítási rendszer bevezetését. A kockázatmegelőzési intézkedéseket pedig az első pilléres forrásokból (a mezőgazdasági piacoknak nyújtott támogatásokból) kellene fedezni. Marian Harkin (ALDE), írásban. − Határozottan támogatom az indítványt, hogy megfelelő forrásokat kell biztosítanunk a vidékfejlesztés számára. Sok vidéken élő ember nem érintett közvetlenül a mezőgazdaságban, még csak részlegesen sem kötődik ahhoz. A kiegyensúlyozott regionális fejlesztés előmozdítása érdekében egyensúlyt kell teremtenünk a vidéki és városi fejlődés között. Ez azonban nem valósítható meg az első pillér rovására. A vidéki területek fejlesztése önmagában is értékes célkitűzés, és nem erőltethető a módosított alapokra való támaszkodás révén. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A sikeres 29. módosítás mellett szavaztam, amely arra szólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az élelmiszertermékek piacának kisajátítása, és élelmiszeripari vállalatok általi kartellek megakadályozása érdekében. Remélem, hogy intézkedések történnek annak megakadályozására is, hogy a szupermarketek termékeik gazdaságilag fenntarthatatlan árainak elfogadására kényszerítsék az élelmiszertermelőket. Támogattam a 30. sz. módosítást is, amely – utalva arra, lehetetlen a GMSZ és a hagyományos és/vagy szerves termények egymás mellett élése – szigorúbb korlátozásokat igényelt a GMSZ-terményekre vonatkozóan, továbbá indítványozta az egyes tagállamok által már bevezetett GMSZ-fajták visszavonását. Ezek a lépések, amint erre az eddigi közvéleménykutatások is utalnak, egyértelmű támogatást élveznek. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. − (DE) Hogy a magas minőségű élelmiszerből Európában ne legyen hiány, illetve annak ára ne szökjön az égbe, sokaknak meg kell érteniük, hogy az uniós mezőgazdaságnak versenyképesnek, fenntarthatónak, sokfunkciósnak és átfogónak kell lennie, beleértve ebbe a nemzetközi versenyképességet is. Továbbra is szükségünk van a KAP-ra, amelynek garantálnia kell, hogy a mezőgazdaság a jövőben is megbízható, tervezhető és stabil marad. A kompromisszum, amelyről ma szavazunk, az előadó, Lutz Goebel elismerésre méltó munkáját dicséri. Ez a kompromisszum azonban engem nem elégít ki teljesen, különösen, miután a 10.000 euró fölötti értéknél javasolt moduláció, még ha csak 1%-os is, aligha fogadható el ésszerűen országom gazdái részéről. Az a tény, hogy ezek a források azokba a régiókba jutnak vissza, amelyekben felgyülemlettek, csekély vigaszt jelent az egyes gazdák számára. Képzeljék csak el mi történne, ha lecsökkentenénk az alkalmazottak fizetését, például a kormányzati szektorban! A szociális alaphálóra és a válságkezelési rendszerre vonatkozó javaslat szintén üdvözlendő. Az is világos, hogy a 69. cikk nem gyógyír mindenre, még ha elfogadott is a rendelkezésre álló eszközök szélesebb kihasználása érdekében, olyan intézkedések támogatására, mint például a fiatal gazdák, az erdősítés és a korai betakarítás elősegítése. Noha a mezőgazdasági szektorban még nem érvényesül az együttdöntési jogunk, mégis óvnám a Bizottságot a túlzott csökönyösségtől. David Martin (PSE), írásban. − A KAP-állapotfelmérés megadja az alaphangot a jövőbeni agrárreformokhoz, de a Lutz Goebel jelentésben foglalt állapotfelmérést bajosan tudnám teljes egészében elfogadni. Az állapotfelmérésnek valóban olyan, piac-orintálta szektor irányában kellene hatnia, amely elkötelezett a vidékés a környezetvédelem fenntarthatósága mellett. El kell mozdulnunk a a jelenlegi KAP által még fenntartott protekcionizmustól és a piaczavaró támogatásoktól. A politikának bátorítani kellene harmadik országokat, s különösen a fejlődő országokat, hogy kereskedjenek velünk. Ezeket a fenntartásaimat tükröztettem azon módon, amiként szavaztam. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Ha sikerre akarjuk vinni, akkor a közös agrárpolitika áttekintésekor különböző prioritásokat kell meghatározni, és természetesen nagyobb forrásokat is kell azok mellé rendelni. A mezőgazdasági földek elhagyása és a termelés visszafogása a vidék hanyatlását, valamint e kiemelkedő szektornak a szociális és gazdasági kereteken belüli szerepének leértékelődését eredményezi. Magunk a KAP radikális átalakítását szorgalmazzuk. Intézkedésekre van szükség, hogy a kis- és közepes gazdák folytathassák a termelést. A vidéki népességet, a sokszínűséget, a környezetvédelmet és a közegészségügyet meg kell őriznünk. Olyan mezőgazdasági biztosítás-politikát igénylünk, amely minden

51

52

HU

Az Euròpai Parlament vitài

eshetőséggel, így az élelmiszer és piaci instabilitással, tehát nem kizárólag az időjárás okozta problémákkal szemben is biztosítást nyújt. Ellenezzük, hogy az agrárpolitikáknak a WTO-célokkal és tárgyalásokkal való harmonizálása élvezzen elsőbbséget. Olyan agrárpolitikát szeretnénk, amely magas minőségű, olcsó élelmiszereket biztosít mindenki számára. Ezért a jelentés ellen szavazok. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Minden politikának valamilyen kívánalomnak kell megfelelnie, és ezt az igényt hatékonyan ki is kell elégítenie. Az agrárpiacok, a fogyasztási szokások, a környezetvédelmi kötelezettségek és a jövőbeni trendek megszabta jelenlegi helyzetet tekintve, a közös agrárpolitikát át kell vizsgálnunk és meg kell reformálnunk. A reform középpontjában bizonyos alapvető megfontolásoknak kell állnia, olyannak, mint amilyen a vidéki világ életképességének jelentősége, az európai mezőgazdaság, a gazdák jövedelme eltűnésének megakadályozása, új vállalkozók piaci bevezetésének szükségessége, a termelés és az igazgatás kreatív modelljeinek meghonosítása, valamint a fogyasztók érdekeinek védelme, mely utóbbi – noha mi mindannyian fogyasztók is vagyunk – nagyon gyakran nem elég nyomatékosan képviselt. Noha a társadalom bizonyos szektoraiban a mezőgazdasági árak általános csökkenése közvetlen negatív hatásokkal járhat, ennek ellenére a reformoknak számos előnye és haszna lesz, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. (Például azonnal megemelkedik a fogyasztás azokban az országokban, amelyek felgyorsult fejlődésen mennek keresztül.) Remélem, hogy ez a megközelítés kerül majd elfogadásra, mind az uniós intézmények, mind a nemzeti kormányok által. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Két dolog van, amelyet az EU támogatójának, ha hazatér és uniós munkájáról beszámol, meg kell magyaráznia (ha nem védenie). Az egyik a Parlament Strasbourgot érintő, oda-vissza ingázó cirkusza. A másikat a mezőgazdasági támogatások jelentik. Mindkét esetben a jelenlegi rendszert egyformán lehetetlen megvédeni – és megmagyarázni. Semmiféle észérv nem szól amellett, hogy Strasbourgba járjunk. Amint nincs magyarázat arra, hogy az uniós adófizetők miért támogassák a brit királyi családot, amely jelenleg a rendszer egyik legnagyobb haszonélvezője, miközben az afrikai termelőket kizárjuk abból. A Goepel-jelentés egyértelműen a rossz megközelítést alkalmazza. Emiatt az ellen szavaztam, mert úgy gondolom, hogy törekvései rossz irányba mutatnak: több közvetlen támogatást, kevesebb reformot, kevesebb piaci orientáltságot szorgalmaz. A Bizottság tekintélyes haladást ért el a mezőgazdasági támogatási rendszernek egy korszerűbb rendszer irányában való elmozdítása révén. Sajnálatos, hogy a Parlament – látszólag – az időkerék visszaforgatására törekszik. Brian Simpson (PSE), írásban. − A brit munkáspárti képviselők nevében szeretném elmagyarázni, miért szavaztunk úgy, amiként tettük. Első és legfontosabbként, a KAP alapos átvizsgálását igényeljük ahhoz, hogy a gazdáknak való közvetlen kifizetésektől elmozdulhassunk a vidék fenntarthatóságát bátorító rendszer felé. Ebben a tekintetben már a közvetlen kifizetések teljes elhatárolását szerettük volna látni, noha érzékeljük, hogy számos tagállamnak ez gondot okozna. Számomra a kulcskérdés az, hogy a KAP reformját ne a nagygazdaságok versus kisgazdaságok ügyeként fogjuk fel. A kiindulási pont a hatékonyság és kudarc közti ellentét legyen. Ennél fogva én és az angol delegáció azon módosítások mellett szavazunk, amelyek a vidékfejlesztésnek biztosítandó nagyobb támogatást, a fejlődő országokkal való kereskedelem felnyitását szorgalmazzák. És ellenezzük azokat a javaslatokat, amelyek az uniós gazdák esetében protekcionista intézkedéseket irányoznak elő. Szeretnénk látni, hogy a Bizottság a mérséklődő lefölözés felszámolására vonatkozó javaslatot terjeszt elő, és radikálisabb formában közelít a közvetlen kifizetések kérdéséhez. Nem szavazunk a jelentés ellen, hanem tartózkodunk. Annak reményében, hogy amikor a kapcsolódó törvénykezési javaslatok a Parlament elé kerülnek, az felismeri a radikális reformok szükségességét. (Az eljárási szabályzat 163. pontja (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően lerövidítve). Catherine Stihler (PSE), írásban. − A KAP reformjának igényét fenn kell tartanunk. Sajnos, a Parlament jelentése nem eléggé ambiciózus. Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Lutz Goepelnek a KAP állapotfelmérésről szóló jelentését illetően, mint a Cseh Köztársaság európai parlamenti képviselőinek egyike, kötelességemnek tartom, hogy a következő tényekre ráirányítsam a figyelmet. A Bizottságnak a közös agrárpolitika felülvizsgálatára szólító javaslata olyan jogalkotási szövegben öltsön testet, amelyet a Tanács és az Európai Parlament legkésőbb 2008

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

májusában napirendre tűzhet. A Cseh Köztársaság teljes mértékben támogat egy dinamikus, a mezőgazdasági vállalkozások és az élelmiszeripari ágazatok fejlesztésének fenntartására összpontosító agráriumot, amelynek prioritásai közé tartozik mind az élelmiszerbiztonság, mind az energiabiztonság garantálása. A Cseh Köztársaság számára a közvetlen kifizetések modulációja és mérséklése tartozik azon legfontosabb intézkedések közé, amelyeket a KAP felülvizsgálata során meg kell vitatni. Az olyan intézkedések, mint a degresszivitás – a közvetlen kifizetések mérséklése a gazdaság méretével arányosan – szelektív hatással járhat, de csak a tagállamok egy részére, és kedvezőtlenül befolyásolhatja olyan országok mezőgazdaságának versenyképességét, mint amilyen a Cseh Köztársaság. Ugyanakkor, ezek az intézkedések a gazdaságok szervezeti felbomlását is egyértelműen előidézik. Ezen okok miatt különösen is nehéz a Cseh Köztársaság számára, hogy elfogadja a modulációra és mérséklésre vonatkozó jelenlegi javaslatot. S úgy képzelem, hogy e tekintetben a Cseh Köztársaság nincs egyedül. Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. − (NL) A Lisszaboni Szerződésben, a jelenleg érvényes szerződéshez képest, a KAP öt alapvető célja változatlan marad. A szerződés – egyebek között – azt írja elő, hogy az árakat biztosítani kell. Ez a cél ma időszerűbb a fogyasztók számára, mint bármikor korábban. A másik problémát az európai agrárpolitika jelenlegi hatékonysága jelenti. Nem maradhatunk végül is vakok a jelenlegi KAP kedvezőtlen vonatkozásaival szemben: a gazdák számára biztosítani kell a jövedelmeket, de ők viszont dolgozzanak hatékonyan, hogy a fiatalok egy része is a mezőgazdaságban találja meg életpályáját. Gyakran említettem Fischer Boel asszony, mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos szavait. Ő azt mondta, nem kell betegnek lennünk, hogy állapotfelmérést végezzünk. Vennünk kell a bátorságot annak megkérdezéséhez, hogy a jelenlegi agrárpolitika igazodott-e a (világ)piac fejlődéséhez és a 27-tagú EU igényeihez? Emellett az „állapotfelméréssel” kapcsolatos vita lehetőség arra, hogy a közvélemény előtt igazoljuk az agrárpolitikai beszámoltathatóságot. Hölgyeim és uraim, az európai polgárok elvárják az élelmezés biztonságát, az élelmiszerbiztonság érvényesülését, és érdekeltek az élelmiszer-önellátásban. Ezzel a saját kezdeményezésű jelentéssel a Parlament kiteríti kártyáit, és megalapozott szöveget terjeszt a Bizottság elé. Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A KAP „állapotfelmérésére” vonatkozó javaslat újabb támadás a kis- és középméretű gazdák ellen. A kis- és középméretű gazdák már szenvednek a KAP 2003. évi áttekintésének következményeitől: miután a kis- és középméretű vállalkozások ezrei mentek tönkre, a munkanélküliség emelkedett. Görögországban a dohánytermesztés 70%-kal esett vissza, öt közül két cukorgyár bezárt, a mezőgazdasági bevételek elapadtak, a szőlészetek hanyatlásra vannak ítélve. A Bizottság új javaslatai elkülönítik a segélyeket a termeléstől, és a gazdálkodóknak járó közvetlen támogatási forrásokat a második pillérhez utalják át, amelynek hasznát főként az üzletemberek látják. A javaslatok 2009-től teljesen felszámolják a beavatkozást és lecsökkentik a mezőgazdasági szubvenciókat. Mindez felgyorsítja a kis- és középméretű gazdaságok kimúlását. Ezek az intézkedések azt célozzák, hogy erőteljesebb támogatás érkezzen a nagybirtokosoktól és a multinacionális élelmiszervállalatoktól. Így a földek összevonása gyorsabban történik meg, a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme kevesebbek kezében összpontosul, és a KAP alapvető egyenlőtlenségei és igazságtalanságai még élesebbé válnak. (A gazdaságok 20%-a jut a támogatások 80%-hoz.) Azok az utalások, amelyek a mezőgazdaságnak a környezetvédelemhez való hozzájárulásáról szólnak, álszentek, hiszen a kis- és középméretű gazdaságok ezreinek ellehetetlenítése segíti a térségek lepusztulását. Eközben a termények bio-tüzelőanyagok céljára való felhasználása az élelmiszerárak emelkedését idézi elő. Mi a KAP állapotfelméréséről foglalkozó jelentés ellen szavazunk. - Jelentés: Christa Klaß (A6-0031/2008) Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Klaß asszonynak az Európai Unió vidéki környezetben élő nőkkel foglalkozó jelentése mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a vidékfejlesztési politikáknak a nemek közti különbségeket is figyelembe kell venniük. Ezen az úton válnak a lisszaboni stratégia célkitűzései elérhetővé a növekedés, az oktatásügy, a foglalkoztatás és a szociális kohézió tekintetében. Úgy hiszem, hogy a nők létfontosságú szerepet játszanak a helyi és társadalmi fejlődés előmozdításában. Ezért is tekinthetők létfontosságúnak az olyan javaslatok, amelyek a vidéki területeken élő nők

53

54

HU

Az Euròpai Parlament vitài

életkörülményeinek megjavítására, az oktatási és képzési infrastruktúrák minden szinten történő kialakítására, a munkaerőpiacra való egyenlő bejutás esélyének fokozására, a nők vállalkozói tevékenységének bátorítására, magas szintű szociális és egészségügyi szolgálatok fejlesztésére szólítanak. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Üdvözöljük azt a tény, hogy számos, a jelentés végső tartalmát feljavító módosítás került elfogadásra. Ezek között található a mi egyik felvetésünk is, amelyben hangsúlyoztuk, hogy a lehető legnagyobb értékűnek kell tekintenünk azt a munkát, amelyet a földbirtokokkal nem rendelkező családokhoz tartozó, a földeken tényleges munkát végző nők, köztük a bevándorolt asszonyok végeznek, akiket ráadásul különös mértékben érint a mezőgazdaságon belüli megkülönböztetés. Ezért is a jelentés mellett szavaztunk. Sajnáljuk azonban, hogy a vidéki térségekben élő nők helyzetével kapcsolatos egyéb javaslataink elutasításban részesültek. E nők helyzetét jelentősen befolyásolja a mezőgazdaság általános állapota, és ők igenis szenvednek a KAP (közös agrárpolitika) tisztességtelen, a kis- és középméretű vállalkozások és családi gazdaságok fokozódó ütemű elhagyását eredményező intézkedéseinek következményeitől. Ezért továbbra is azt emeljük ki, hogy a KAP mélyreható felülvizsgáratára van szükség, amelynek során elsőbbséget kell biztosítania a családi gazdaságok, és a kis- és közepes méretű vállalkozások védelmének, hogy támogathassuk a termelést, és garantálhassuk a jövedelmeket. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL)Miközben nem szabad alábecsülni a városok és a nagy elvárosiasodott peremterületek jelentőségét, nem feledhető, hogy Európa társadalmi és gazdasági életének döntő része még a vidéki területeken zajlik le. Ezért üdvözöltem Klaß asszonynak a vidéki területeken élő nőkkel foglalkozó jelentését. A témáról folytatott vitánk megfelelően kapcsolódik ahhoz az általános eszmecseréhez, amelyet a Nemzetközi Nőnap megünneplésével összefüggésben folytattunk. Támogatom a jelentés fő gondolati motívumát. Nevezetesen azt, hogy a vidékfejlesztés nem alapozódhat kizárólag a mezőgazdaságra. Az EU agrárpolitikájának az a célja, hogy a vidéki területek tényleges fenntarthatóságát biztosítsa, és ennek keretében a vidéki lakosság, így az ottani nők számára is, kedvezőbb feltételeket teremtsen képességeik kifejlesztésére. Ebben értendő az is, hogy az asszonyok még jelentősebb szerephez jutnak a helyi közösségek életében, szerepet vállalnak új vállalkozások indításában, és közreműködnek a szolgáltatási szektor fejlesztésében. Erőteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy a vidéki területeken folyó tevékenység meghatározásakor a vezérgondolat a férfiak és nők lehetőségei közötti egyenlőség elve legyen. Az elv érvényesülése mérésének egyik módja, a nők munkaerőpiacon való megjelenésének értékelése lehet. Sajnos a női foglalkoztatottság mutatói a vidéki területeken a legrosszabbak, miután a gazdaságokban dolgozó nőket nem mindig tekintik a munkaerő részének. Az itt érintett asszonyok kevesebb lehetőséggel is rendelkeznek fizetett munkahelyek megszerzésére, mint a városiak. Ezt az áldatlan állapotot csak a helyi lakosság gondolkodásának megváltoztatásával, és új uniós pénzügyi ösztönzőknek pontosan e vidéki területek számára való biztosításával lehet orvosolni. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a Klaß-jelentést, amely a vidéken élő asszonyok számos fontos kérdésével foglalkozik. Az alacsony fizetések, az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya, mint a gyermekgondozás, a szociális kirekesztettség, ezek mind általános jellemzői a vidéki közösségeknek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell e kérdések kezelését, és azt is, hogy a vidéki közösségek létfeltételei elfogadhatók legyenek minden polgárunk számára. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Támogatom a vidéki körzetekben élő asszonyok megsegítését célzó intézkedéseket, mert ezt a csoportot különösen sújtja a munkanélküliség, és annak következtében, a szegénység és a szociális kirekesztettség. Amint Klaß asszony jelentésében utal erre, a gyakran kedvezőtlen térségekhez és azok lakosságához kapcsolódó regionális politika és fejlesztés az Európai Unió politikai prioritásainak egyikét jelenti. Tekintve, hogy a nők egyenlő lehetőségekhez jutásának jogát még a gazdaságilag virágzó térségekben is veszélyeztetik, alapvető, hogy a szegényebb vidéki körzetekben élő nők támogatásban részesüljenek, és fokozódó lehetőséget nyerjenek a munkás életbe való beilleszkedésre. Különösen szeretném felhívni a figyelmet a házastársak, többnyire nők, biztosítását érintő, elfogadhatatlan szabályozásra. Itt a törvények gyors és hatékony módosítására van szükség. A szülési- és betegszabadsághoz való jogosultsággal kapcsolatos jogi státusz hiánya, különösen az önfoglalkoztatott nők esetében, továbbá a házastársak támogatása, további kezelést igényel.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Christa Klaßnak az Unió vidéki területein élő nők helyzetével foglalkozó jelentését. Az a cél, hogy megkíséreljük lecsökkenteni a nők vidéki területekről való elvándorlását, teljes támogatásomat élvezi. A vidéki területeken élő asszonyok szerepének elismerésére, védelmére és javítására irányuló intézkedések elfogadásával nemcsak az itt élő férfiak és nők közötti egyenlőség erősítése irányában teszünk lépést, de ösztönözzük a gazdasági növekedést is, és bátorítjuk a szektoron belül a fenntartható fejlődést. A jelentés mellett voksoltam. Véronique Mathieu (PPE-DE), írásban. – (FR) A nemek közti egyenlőség vidéki érvényesülése nagyobb érdeklődést kell, hogy kiváltson az EU-n belül. A nők jogainak helyzete, az asszonyok helye a vidéki társadalmakban, lényegesen nagyobb elkötelezettséget kíván a tagállamoktól és a Bizottságtól is. Az egyik oldalon, a nők különösen kedvezőtlen jogi helyzetben vannak, amikor házastársi segítőként a mezőgazdasági szektorban munkát végeznek. Az Európai Bizottságnak egyértelműen fel kell számolnia azt a jogi igazságtalanságot, amely bizonyos európai asszonyokat elzár a társadalombiztosítástól, az anyasági és betegszabadságtól, vagy válás esetében akár a nyugdíj jogosultságának megszerzésétől is. A másik oldalon, nincs elegendő támogatás a gazdasági ösztönzésre és a női vállalkozásokhoz. A tagállamoknak, például, gazdasági ösztönzőket kell felajánlani olyan vállalkozások számára, amelyek sokrétűbbé teszik a női munkát, és általánosabb megközelítésben, a vidéki környezetben támogatják az infrastruktúra és az új technológiák fejlesztését. Mindent egybevetve, a Bizottság elemezze mélyebben a programokat a vidékfejlesztés – női szempontok szerinti – bátorítása érdekében. Az EU lakosságának 56%-a a vidéki területeken él. Teljes szívemből támogatom a Klaβ asszony jelentésében foglalt javaslatokat, mert a nők sokat tehetnek dinamizmusuk és kreativitásuk révén. Lydia Schenardi (NI), írásban. – (FR) A vidéki nők helyzetét már számtalan, nőkkel foglalkozó (1975-ben, 1980-ban, 1985-ben, 1995-ben), az agrárreformról és vidékfejlesztésről (1979) és népesedésről (1994) szóló nemzetközi fórumon, valamint az Európai Bizottság és a Parlament ülésein is nem egyszer megvitatták. A felgyülemlett papírok azonban meglehetősen értéktelenek, hiszen a megállapítások mindig ugyanazok: a vidéki népesség „elférfiasodása” tapasztalható, és nincs javulás a mezőgazdasági tevékenységbe besegítő házastársak státuszában. Eljött az ideje, hogy a nők, és mindenekelőtt a szakképzett asszonyok vidékről való elvándorlását visszafogó stratégiák szülessenek. Ugyancsak időszerű, hogy figyelembe vegyük a világméretekben érvényesülő folyamatokat, így különösen a kereskedelmi és pénzügyi ellenőrzések megszűntét, a mezőgazdaság szigorúan szabályozott és kvóták által megnyomorított kereskedelmi szektoron belüli privatizálását. Az idők változnak, de a gondolkodás és a szokások kevésbé. Még túl gyakran tekintenek a nőkre mezőgazdasági szerepük alapján, mint egyszerű közreműködőkre vagy fizetetlen alkalmazottakra, akik szinte kizárólag a családi üzletben dolgoznak. A jelentés javaslatokat terjeszt elő e helyzet módosítására, ennél fogva mellette szavazunk. - Jelentés: Csaba Sándor Tabajdi (A6-0034/2008) Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Szeretnék Tabajdi Csabának gratulálni kiváló jelentése, az ahhoz kapcsolódóan oly sikeresen végzett kutatás és összefoglaló kapcsán. Szeretném azonban jelezni, hogy a 27. bekezdés ellen szavaztam: A 27. bekezdés kihangsúlyozza a zöld géntechnológia fontosságát és felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a legkorszerűbb vetőmag- és növényvédelmi technológiai kutatások terén, biztosítsák, hogy a biogáz-termelés ne versenyezzen a magas minőséget elérő élelmiszertermeléssel, valamint segítsék elő az egy területi egységre jutó biomasszaarány tekintélyes emelését. Magam úgy gondolom, hogy biomasszát elsődlegesen a mezőgazdasági hulladékokból kell előállítani. Nem az a kérdés, hogy a GMSZ-vetőmagok előállítását szorgalmazzuk a mezőgazdaság jóval intenzívebb formájának meghonosítása érdekében. Ez ugyanis károsítaná a környezetet, és semlegesítené a biofűtőanyagok minden előnyét. Amint erre a jelentés címe is utal, mindenekelőtt a fenntartható mezőgazdaságot kell bátorítanunk. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságon belül én leszek felelős a megújuló energiaforrások előmozdításáról szóló irányelv tervezetével kapcsolatos vélemény kidolgozásáért.

55

56

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés számos fontos kérdést érint, és néhány olyan következtetést is levon, amelyet támogatunk. Így, különösen egyetértünk azzal, hogy mielőtt az „ajánlott” biomasszához nyúlnánk, először a különböző, energia- és gazdasági értékekkel bíró hulladék-forrásokat kell hasznosítanunk, így mérsékelve vagy szüntetve meg komoly környezetvédelmi problémákat. Azt is kedvezőnek tartom, hogy a jelentés megállapítja, a biogázban nagyobb enegia-tartalékok rejlenek, mint a folyékony biofűtőanyagokban. S ez egy olyan tényező, amelyet az Európai Bizottság figyelmen kívül hagy. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy bizonyos kérdéseket nagyobb részletességgel kellett volna tárgyalni. Így, különösen, a biogáz és a biogáz javított változatát képező, rendkívül fontos biometán közti különbségeket. Az utóbbit elő lehet, és elő kell állítani a szennyvíz-művek, az egészségügyi hulladéklerakót, és az ipari hulladékok, továbbá, természetesen, az állati szennyvizek hasznosításával. Svájc és Svédország már előállít biometánt és a földgáz-hálózatot használja fel ezek szétterítéséhez. Dél-Svédországban, Gothenburg körzetében már közel 4500 gépkocsit hajtanak meg kizárólag biometánnal. Az USA-ban többen foglalkoznak biometán előállításával, amelyet cseppfolyósított biometán formájában értékesítenek. Hangsúlyozzuk tehát annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság tekintse azt prioritásnak, és fordítsa teljes figyelmét a biometánprojektek forrásokkal való támogatására, Európa egészében. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A Tabajdi-jelentés bemutatja a mezőgazdasági biogázban rejlő lehetőségeket, és javasolja irányelv elfogadását a biogáz-termelés kérdésében. A Tabajdi-jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a biogáz felhasználása kettős előnnyel jár: elsőként, hozzájárulást jelent az EU energiaellátásának biztosításához és fenntarthatóságához, és másodszor, lehetővé teszi a gazdálkodók számára újabb bevételi forrás megteremtését. A Bizottság által a közelmúltban elfogadott, a megújuló energiák hozzájárulásával kapcsolatos, 2020-as célkitűzések tekintetében a biogáz különösen fontos szerepet játszik. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Én a fenntartható mezőgazdaság és a biogáz témájával foglalkozó, az uniós jogalkotás felülvizsgálatát sürgető jelentés (2007/2107(INI) mellett szavaztam. Tabajdi úr, az előadó, helyesen mutat arra, hogy ideje kihasználni a biogázban rejlő energiát. Amint ő is jelzi, a biogáz akár a földgáz helyébe is léphet. Egyetértek a megállapítással, hogy a különböző forrásokkal összekapcsolt biogáz-termelésbe történő beruházásokat, a regionális és vidékfejlesztésekre szánt uniós alapokra is támaszkodva, bátorítani kell. David Martin (PSE), írásban. − Amint arra Tabajdi úrnak a fenntartható fejlődéssel és biogázzal foglalkozó jelentése is rávilágít, nagy lehetőségek mutatkoznak a biogázban, amelyeket az EU-nak ki kell aknáznia. A Bizottság felszólítását, hogy dolgozzon ki egy következetes biogáz-politikát, támogatom. A biogáz-politika össz-európai támogatásának bátorítására szükség van akkor, ha azt akarjuk, hogy Európa sikeresen diverzifikálja energia-forrásait. A biogázon keresztül lehetőségünk támad mind a megújuló energiaforrások termelését növelni, mind a fenntartható gazdasági, mezőgazdasági és vidékfejlesztési fejlődéshez hozzájárulni. Támogatom a jelentés ajánlásait. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A kisgazdák által működtetett biogázüzemek racionális megoldást jelentenek: itt a szennyvíz és más hulladék, még mielőtt jó minőségű műtrágyává alakítanánk át azokat, biogáz előállítására használható, vagy akár takarmány szárítására is elkülöníthetők. Mindkét esetben lezárul az ökológiai körforgás. Elutasítom azonban a biogázüzemeknek nyújtott támogatás növelését, miután szeretném kizárni annak lehetőségét, hogy a magas értékű élelmiszerek a fűtőanyag- és energiatermelés áldozatául essenek. Semmilyen körülmények között nem engedhető meg, hogy a nagyvállalatok – az úgynevezett bioenergia- és bioüzemanyag-termelés érdekében – az élelmiszernövény- termesztő területeket a gazdáktól bérbe vegyék, hiszen így e területek elvesznek az élelmiszertermelés számára. Ezzel olyan helyzet állhat elő, amelyben meghatározóvá válik a monokultúra, elönt bennünket a műtrágya, a géntechnológia, miközben az élelmiszertermelésben elveszítjük önellátási képességünket. A jelenlegi rendszerek optimalizálása és a rendszerek hatékonyabb felhasználási módszereinek bevezetése, üdvözlendő. Más kérdések viszont, az említett okok miatt, problémásnak tűnnek, ezért a jelentés ellen szavaztam.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A fenntartható mezőgazdaság és biogáz kérdésével, a vonatkozó uniós jogalkotás felülvizsgálatának szükségességével foglalkozó Tabajdi-jelentés mellett szavaztam. Véleményem szerint, komoly gazdasági és környezetvédelmi érvek szólnak az európai parlamenti határozatot előirányzó, a fenntartható mezőgazdasággal és biogázzal kapcsolatos javaslat támogatása mellett, különösen, mivel az maga után vonja az Európai Unió e kérdésben megalkotott jogszabályainak részletesebb tanulmányozása kötelezettségét is. Ez tekintélyes előrelépést jelent az Európai Bizottság fehér könyvében megállapított, a megújuló energiaforrásokból nyert energia 1995-ös 6%-os szintről 2010-re 12%-ra való emeléséhez kötődő célkitűzés teljesítése irányában. A természetes anyagokból, mint például állati ganéjból visszanyerhető biogáz-potenciált még nem aknáztuk ki teljesen. Amennyiben az ilyen biogáz előállítása növekedne, az nemcsak a széndioxid kibocsátás mérséklése irányában hatna, de a gazdák új bevételi forrással való ellátása révén a versenyképességet is fokozná. Emlékeznünk kell arra, hogy ez a fűtési energia előállításának egyik legolcsóbb módja. Az Unió tagállamai számára jelentős segítséget jelentene, mivel csökkenthetné a földgázellátástól való függésüket. Támogatom az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja által elfoglalt azon álláspontot, amelyben sürgetik a Bizottságot, hogy az új biogáz-termelési stratégiát a lehető legkorábban illessze be a kiotói mechanizmusba.

7. Szavazathelyesbítések és szavazási széndékok: lásd a jegyzőkönyvet Elnök. Befejeztük délutáni munkánkat. Az ülést berekesztem. Az ülés folytatására délután háromkor kerül sor egy ünnepélyes ülés formájában, mikor is megünnepeljük az Európai Parlament 50. évfordulóját. (Az ülés véget ér 13.05-kor és folytatódik 15.00 órakor) ELNÖKÖL: PÖTTERING úr Elnök

8. Ünnepélyes ülés – Az Európai Parlament 50. évfordulójának megünneplése (Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának rövid hangversenye, vezényel Pavel Kotla) Elnök. − Nagyon szép előadás volt az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának részéről, Pavel Kotla vezényletével. Nagyon köszönöm! Hölgyeim és uraim, szeretnék mindenkit melegen üdvözölni ebben a Házban, hogy megünnepeljük az Európai Parlamenti Közgyűlés alkotmányozó ülésének 50. évfordulóját. Elsőként, és legfontosabbként, hadd javasoljam, hogy fejezzük ki üdvözletünket valamennyi, körünkben megjelent korábbi elnökünknek, Emilio Colombonak, Lord Henry Plumbnak, Enrique Barón Cresponak, Egon Klepschnek, Klaus Hänschnek, José Maria Gil Roblesnek, Nicole Fontaine-nek és Josep Borrell Fontelles-nek. Legyetek mindannyian üdvözölve, az Európai Parlament tisztelt korábbi elnökei! (Hosszan tartó taps) Szeretném melegen üdvözölni Janez Janša urat, az Európai Tanács hivatalban lévő elnökét, José Manuel Durão Barrosot, az Európai Bizottság elnökét. Természetesen, Barroso úr, Ön ismert arc e Házban, de ma különösen örülünk jelenlétének. (Taps) Különleges örömöt jelent számomra itt, az Európai Parlament házában üdvözölni Lluís Maria de Puig urat, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnökét. Forró üdvözletünk Önnek! (Taps) Örömömre szolgál üdvözölni a belga és az olasz parlament elnökeit, Herman van Rompuyt és Fausto Bertinotti, a holland szenátus elnökét, Yvonne Timmerman-Buck asszonyt, akik Bulgária, a Cseh Köztársaság,

57

58

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Észtország, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, és az Egyesült Királyság parlamentjeinek képviselőivel együtt csatlakoztak hozzánk, itt az Európai Parlamentben. Szeretném Önöket is üdvözölni! (Taps) Üdvözlöm más európai intézmények elnökeit is: az Európai Bíróságtól Peter Jannt, az Elsőfokú Bíróság elnökét, az Európai Számvevőszék részéről annak elnökét, Vítor Caldeirat, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részéről annak elnökét, Dimitris Dimitriadist; a Régiók Bizottsága részéről Luc Van den Brandet; és az ombudsmant, Nikoforos Diamandourost. Legyenek üdvözölve az Európai Parlamentben! (Taps) Örömmel üdvözlöm a helyi és regionális képviselőket: Strasbourg polgármesterét, Fabienne Kellert, Elszász Regionális Tanácsának elnökét, Adrien Zellert, Conseil Général du Bas-Rhin (Alsó-Rajna-Vesztfália Általános Tanácsának) elnökét, Philippe Richert-t, és Elszász és Alsó-Rajna-Vesztfália Régiójának előljáróját, Jean-Marc Rebièret. Üdvözöljük Önöket az Európai Parlamentben! (Taps) Hölgyeim és uraim, a 146-os széket Astrid Lulling képviselőtársunk foglalja el, közülünk az egyetlen, aki már akkor is az Európai Parlament tagja volt, amikor azt még nem választották közvetlen választások útján. (Hosszan tartó taps) Majdnem pontosan ötven évvel ezelőtt, 1958. március 19-én a három európai intézmény – az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Atomenergia Közösség és az Európai Szén- és Acélközösség – Közgyűlése első alkalommal gyűlt itt össze Strasbourgban, az akkori 'Maison de l'Europe-ban’ (Európaházban). A Közgyűlés, amint arról a pár héttel korábban életbe lépő Római Szerződés rendelkezett „a Közösségben egymáshoz kapcsolódó államok népeinek képviselőiből” állt. Ma ezt az évfordulót ünnepeljük, hiszen – a folyamatosságot is tekintve – az akkori 142-tagú Parlamenti Közgyűlés közvetlen utódjai vagyunk. A Közgyülés első elnöke a nagy Robert Schuman volt. Megnyitó beszédében azt mondta, hogy a Közgyűlés kulcsszerepet tölt majd be az európai szellem kibontakoztatásában, „amelynek – mint kifejtette – „a Közgyűlés volt és maradt az olvasztótégelye”. Úgy gondolom, amilyen igaz volt ez akkor, olyan igaz ez ma is. De az ülésen Robert Schuman figyelmeztette képviselőtársait is, hogy a parlamenti munka – akkor hat országból érkezett 142 képviselővel – mindenkitől fegyelmet követel. S amint ezt magunk is jól tudjuk, ez még inkább érvényes napjainkban, amikor 27 országból 785 képviselővel rendelkezünk. Nem sokkal az alkotmányozó ülést követően elődeink intézményüket az „Európai Parlamentként” kezdték el hívni. Kezdetben informálisan, miután a fogalom nem jelent meg az Európai Közösségek alapító szerződéseiben. Csak négy évvel később, 1962 márciusában történt meg, hogy a Parlamenti Közgyűlés határozatot fogadott el, és definiálta magát „Európai Parlamentként”. Noha az Európai Közösségek alapító szerződései megfogalmazták, hogy a Közgyűlés „javaslatot tesz a valamennyi tagországban egységesen alkalmazott eljárással lebonyolítandó általános választásokra”, és hogy „a Tanács, egyhangúan cselekedve, …. meghozza a szükséges rendelkezéseket, amelyeket – azok megfelelő alkotmányos kötelezettségeit figyelembe véve – a tagállamoknak elfogadásra ajánl”, egészen 1976-ig kellett várni, mikor a Tanács elfogadta – az Európai Parlament 1976. szeptember 20-i ajánlása alapján – az Európai Parlament közvetlen és általános választásának megvalósításával kapcsolatos jogalkotási aktust. Hölgyeim és uraim, a Parlamenti Közgyűlés kezdetben, lényegében semmiféle saját hatalommal nem rendelkezett. Elődeink tudták, hogy az európai parlamenti szerepvállalás megvalósítása hosszú folyamat lesz, amely egyértelmű iránymeghatározást, elkötelezettséget, türelmet és kitartást követel tőlük, meg a rákövetkező nemzedékektől. Lépésről lépésre, az Európai Parlament mind több és több jogot biztosított magának, miközben mind inkább tudatában lett saját felelősségének és cselekvési lehetőségeinek. És úgy gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ma már méltó is nevéhez. (Taps) Ma, majdnem 500 millió uniós polgár képviselői vagyunk, és az Európai Unió különböző áramlatának mindegyikét tükröztetjük. Az Európai Unió szabadon választott parlamentje vagyunk, egységesek

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

erőfeszítéseinkben, hogy a lehető legjobb és legmeggyőzőbb megoldásokat találjuk. Magabiztossá váltunk, és az európai politikai színtér fontos szereplője lettünk. Hölgyeim és uraim, van okunk arra, hogy emiatt nagy elégedettség töltsön el bennünket. Ez a folyamat 1958-ban vette kezdetét, és voltak mérföldkövek a mi közös, európai integráció felé vivő utunkon. 1971-ben az Európai Közösségnek saját költségvetése lett, és azóta az Európai Parlament kulcsszerepet töltött be az egymást követő költségvetések elfogadásában. 1979-ben került sor az első közvetlen európai parlamenti választásokra. 1986-ban, az Egységes Európai Okmány révén az „Európai Parlament” elnevezés végül jogi érvényűvé vált. A Maastrichti Szerződés 15 évvel ezelőtti életbelépésével az Európai Parlament a közösségi politika kezdeti területein végre teljes együttdöntési hatalomhoz jutott, és ezzel ténylegesen hozzájárulhatott a törvénykezési keretek formálásához, és – amennyiben szükségessé vált – a fékek behúzására, akár a Tanács akaratával szemben is. Az Amszterdami Szerződés tovább bővítette az együttdöntési jogokat, míg a Lisszaboni Szerződés már szabályként alkalmazza az együttdöntést az európai jogalkotás során, és ezzel a tényeknek megfelelően már a „szokványos jogalkotási eljárásként” hivatkozhatunk arra. Ma 27 európai országból 785-en vagyunk képviselők. Több mint 150 nemzeti politikai csoportosulást képviselünk, amelyek többsége összefogott és így alkotnak hét parlamenti csoportosulást. Törvényalkotó és költségvetési hatóság is vagyunk a Tanáccsal azonos jogokra építve. Felügyeletet gyakorlunk az Európai Bizottság fölött, megválasztjuk annak elnökét, és a Bizottság nem léphet hivatalba jóváhagyásunk nélkül. Mi a közösségi jog primátusát szorgalmazzuk, és az Európai Unió polgárainak kamaráját alkotjuk. Három hete elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést, amely tovább erősíti befolyásunkat. A jövőben az időszerű, az Európai Unió polgárainak figyelmét megragadó fontos kérdésekben döntés csak akkor lesz hozható, ha ahhoz az európai parlamenti többség beleegyezését adja. Ez érvényes a bel- és igazságügy kulcskérdéseire is. Ez azonban még nem ok az önelégültségre, amint tény, hogy mindez nem egy elkerülhetetlen folyamat eredménye. Befolyásunk legcsekélyebb kiterjesztéséért is keményen meg kell küzdenünk. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki az elmúlt öt évtizedben és elnökeink hozzáértő irányítása mellett azért dolgozott, hogy erősödjék az európai integráció parlamenti vonulata, és értékes szolgálatokkal segítette ezt a folyamatot. Köszönet az Európai Parlament korábbi és jelenlegi tagjainak! (Taps) Jean Monnet egyszer azt mondta, „Semmi sem lehetséges az emberek nélkül, és semmi sem állandó intézmények nélkül”. Szeretnék egy pillanatra megemlékezni Paul-Henri Spaak-ról, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) Közgyűlésének, az Európai Parlamentet megelőző intézménynek első elnökéről, aki az 1955 júniusi Messinai Konferenciáról szóló jelentésével jelentős mértékben hozzájárult a Római Szerződés előkészítéséhez. Az Európai Unióban a parlamenti demokráciához vezető út olyan logika mentén haladt előre, amely ismerős számunkra az európai nemzetállamok történetéből. Amit magunk teremtettünk, és amely kiemelkedő siker, az egy intézményi egyensúly a nemzeti és európai szint között, és a megosztott európai kormányzás különböző szintjei közti kölcsönhatásokat tükrözi. Ennek az egyensúlynak egyik fontos eleme az Európai Parlament jó együttműködése a nemzeti parlamentekkel, amelyek különösen fontosak számunkra. Nagyon boldog vagyok, mert látom, hogy az Európai Unió tagállamai szinte mindegyikének parlamentje magas szinten képviselteti magát. (Taps) Szeretném mindannyiukat, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek tagjait felkérni, játsszák el az Önökre háruló szerepet ennek az együttműködésnek a jövőbeni fenntartása érdekében! A Lisszaboni Szerződés és az alapjogi charta meghatározó módon járulnak hozzá ahhoz, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus az Európai Unióban minden szinten valósággá váljék. Büszkék lehetünk arra az állhatatos és egyértelmű támogatásra, amelyet a Reform Szerződésnek és az alapjogi chartának nyújtottunk. (Taps) Szükségünk van a közvélemény kritikájára, munkánk bíráló követésére. Ugyanakkor jogunk van a méltányos megítéléshez is. Az Európai Unió, sokszínűsége mellett, világunk minden más közösségénél összetettebb

59

60

HU

Az Euròpai Parlament vitài

jellegű. Kérem a sajtót – amely létfontosságú a polgárokkal való kapcsolattartásunkban – ne feledkezzen el erről. Az Európai Uniót senki se használja bűnbakként a nemzeti kudarcok leplezésére. (Taps) Európai álmaink egyik legnagyobb sikere, hogy az elmúlt ötven év során biztosítottuk Európa egészén a demokráciát és szabadságot. Ma, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Bulgária, Románia, és az egyesült Németország az Európai Unió tagjai – ez olyan eredmény, amelyről egykor legfeljebb álmodozhattunk, és amely még életünkben valósággá vált. Ma, amiként a 2007. március 25-i Berlini Nyilatkozat mondja, mi, az Európai Unió polgárai „egy jobb jövőért egyesültünk”. Ez ok a nagy örömre. Összegzést készítve az elmúlt 50 évről, fontos a jövőbe is tekintenünk. Önkritikus hangon emlékeztetnünk kell önmagunkat arra is, hogy az európai parlamenti dimenziónak mely elemei nem megfelelők még. A nemzeti parlamentekkel szemben még nincs lehetőségünk arra, hogy a költségvetési eljárás folyamán a saját pénzügyi források emeléséről döntsünk. A parlamentáris kormányzás általában magával hozza a fegyveres erők fölötti parlamenti ellenőrzést. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája azonban még hiányos, és nem teremt megfelelő kötődést a nemzeti és európai kötelezettségek között. Nem rendelkezünk még egységes választási törvénnyel, amelynek következménye, hogy hiányzik az európai politikai pártok hatékony működésének egyik fontos előfeltétele ahhoz, hogy egységes jelöltlistával indulhassanak az európai parlamenti választásokon. Türelemmel, kitartással, jó irányzékkal, az Európai Parlament – az európai Parlamenti Közgyűlés legelső ülésétől kezdve – azért küzdött, hogy biztosítsa helyét Európában. Most, és a jövőben is ezt kell tenni. Mint Európa közvetlenül választott, nemzetek feletti közgyűlése, az Európai Parlament modellként szolgálhat a világ más részein megvalósuló hasonló erőfeszítésekhez. Megtapasztaltam ezt magam, láthatják Önök is, amikor a világ más részeit felkeresik. Amikor Robert Schuman 1958. március 19-én hivatalba lépett az európai Parlamenti Közgyűlés első elnökeként, az európai parlamenti dimenzió majdani pozitív kifejlődését szinte lehetetlen volt még megjósolni is. Robert Schumannak azonban volt elképzelése a jövőről. Úgy szólt az európai eszméről, mint amelyet fel kellett ébreszteni, amint ő leírta 'la relance de l’idee européenne'. Ma, miután túl vagyunk az Alkotmányos Szerződéshez kapcsolódó válságon, mi is lehetne ennél jobb vezérmotívum az előttünk álló feladatok végrehajtásához? 1958. március 19-én, rövid felszólalásában Robert Schumann hangot adott félelmének, hogy a kérdések technokrata megközelítése az európai integráció szétfoszlását eredményezheti. Amiként ez igaz volt akkor, úgy igaz ez ma is. Robert Schuman reálisan, szerényen és világosan írta le az általa egészen 1960-ig elnökölt Parlamenti Közgyűlés számára adódó lehetőségeket. Amint meleg, zengő hangján kinyilatkozta: 'Nous désirons contribuer à créer un noyau de la structure européenne.' Robert Schuman, az európai Parlamenti Közgyűlés elnökeként tartott első beszédét azzal a fogadalommal zárta, hogy földrészünk egyesítéséért, Európa egyesítéséért fog dolgozni. Azt képviselte, hogy Európának önmagát a földrész szabad nemzeteit egyesítő értékek közösségeként kell felfogni: 'Ainsi seulement l’Europe réussira à mettre en valeur le patrimoine total qui est commun à tous les pays libres.' Szeretnék erre építeni. AZ Európai Unió értékek közössége. A mi intézményeink nem öncélúak, hanem értékeinket szolgálják: az egyén méltóságát, az emberi jogokat, a demokráciát, a jogot, és a gazdasági és társadalmi prosperitást. A szolidaritást és prosperitást szolgálják. Európa azt jelenti, hogy tiszteljük egymást, tiszteljük sokszínűségünket, tiszteljük valamennyi – nagy és kis – tagállamunk méltóságát. Ezt a tiszteletet nem lehet kikényszeríteni, de alapvető előfeltétele egymás megértésének és közös fellépésének. A konfliktusaink békés megoldását, az érdekek egyensúlyának békés úton való elérését elősegítő európai jog tiszteletben tartását folyamatosan fel kell frissítenünk az európai kapcsolatainkat kormányzó íratlan szabályok révén. Ezek a szabályok: az egymás iránti figyelem, az egymással szembeni tisztelet. (Taps) Szeretnék mindenkit bátorítani, de egyben sürgetni is – függetlenül attól, hogy a politikai küzdőtér mely sarkán is áll, hogy – továbbra is őrizzük meg e tiszteletet egymással szemben.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Amennyiben a kölcsönös tisztelet – amely az egymás meggyőződése iránti tolerancia formájában is megmutatkozik, miközben hűek maradunk saját elveinkhez, és eközben készen állunk a kompromisszumok megkötésére – sikeres, akkor az Európai Unió és az Európai Parlament béke-modellként szolgálhat a világon. Európai örökségünk az Európai Unió megalkotására egyesült nemzeteink békéjében és egységében ölt testet. Úgy adózunk tisztelettel Robert Schuman és az első európai Parlamenti Közgyűlés valamennyi tagja előtt, hogy törekszünk hűek maradni ahhoz, amit reánk hagyományoztak, hogy a polgárokhoz közeli, felelős és nyílt, de szükség esetén a politikai vezetést is felvállalni kész Európai Parlamentet hozunk létre. Amennyiben eltökélten ebben a szellemben tevékenykedünk, nem kell félnünk az utánunk jövőktől, azoktól, akik 2058-ban, az Európai Parlament 100. évfordulóját ünneplik, és számba veszik a ma, általunk elért teljesítményt. Képviselőtársak, hölgyeim és uraim, örvendezzünk együtt az európai földrész szabadsága, békéje és egysége okán, amely földrészt kiváltságunk szolgálni. (Hangos és hosszan tartó taps) Janez Janša, hivatalban lévő elnök. − (SL) ‘Hozzászólásom nem nélkülözheti az érzelmeket.’ Ezek voltak a szavak, amelyekkel az európai Parlamenti Közgyűlés első elnöke első alkalommal, 1958. március 19-én megszólította e tisztelt Házat. Ötven évvel később, ezen az ünnepi napon, mi ugyanígy érzünk. Most nem 142, hanem 785 közvetlenül választott európai parlamenti képviselőhöz szólok. A mögöttünk hagyott útra, az elmúlt 50 év európai demokratizálódására visszatekintve büszkeség tölthet el bennünket, és hálával gondolhatunk az európai eszme atyáira. Ugyanakkor felelősség is terhel, hogy legjobb tudásunk szerint folytassuk az európai béke, együttműködés és prosperitás siker-történetét. Idézzük fel az 1958-as évet: a társadalom két pusztító háború, a nyugati és keleti hatalmakra szakadt bipoláris világ, a hidegháború, a kubai forradalom, az első chipek, az atomkísérletek, az első műhold következményeit tapasztalta meg. Százhatvannyolcmillióan egyesültek az Európai Unió hat tagállamában, amelyek begyógyították a háborús sebeket, gazdaságilag virágoztak, és az euróatlanti szövetséggel együtt az adott térségben biztosították a békét és demokráciát. Sajnálatos módon Európa maradék, nagyobbik fele a polgári és gazdasági stagnálás, sőt, visszaesés önkényuralmi környezetében rekedt. 2008-ban teljesen eltérő kép tárul elénk: a többpólusú világot nemcsak a gazdasági és politikai verseny foglalkoztatja, hanem az is, hogy a ma jelentkező kihívásokra a kiszélesedő együttműködésen keresztül keresse a közös megoldásokat. A Berlini Fal óta Európát megosztó határok, a vasfüggöny és a belső határok ellenőrzésének felszámolása e hónap végén is folytatódik a légi határoknak a kibővített schengeni övezeten belüli felszámolásával. Az Európai Unió területe ma háromszor nagyobb, mint 50 évvel ezelőtt, és háromszor annyi lakosa is van. 23 a hivatalos nyelvek száma, erős a belső piacunk és közös a valutánk. Átlagban a polgárok várható élettartama 8 évvel hosszabb. Holnap 27 kormány és nemzet vezetője hoz döntéseket ugyanazon asztalnál. Közülük minden harmadik önkényuralmi rendszer alatt élt 20 évvel ezelőtt. Ma Európának szinte egészén a szabadság és demokrácia érvényesül. Tudatában kell lennünk ennek az eredménynek, és ünnepelnünk kell ezt. 1958 óta az Európai Parlament élete és munkája egyértelműen az ötven év alatt, az integráció révén elért haladást tükrözi. A kezdeti, tanácsadó szerepet követően az 1970-es évek elején jutottak Önök, az európai költségvetés kérdésében, az első valódi jogkörhöz, majd az évtized végén került sor először a közvetlen választásokra. Az új megállapodások révén további jogköröket kaptak a jogalkotás és legmagasabb szintű európai politikai vezetők kinevezése terén. Az új Európai Bizottság már nem tud az Önök bizalma hiányában működni. Amint a Római Szerződés új felelősséget rótt a Parlamentre, 1958-ban, a Lisszaboni Szerződés, 50 évvel később, ugyancsak nagy előrelépést hoz az Európai Parlament számára. Az együttdöntési eljárás szinte minden európai politikára kiterjed majd, és megerősödik a Parlament szerepe a demokratikus ellenőrzésben, a nemzetközi egyezmények kialakításában, a felsőszintű európai képviselők kinevezésében. Nagy elégedettséggel töltött el, hogy múlt havi plenáris ülésükön, nagy többséggel, elfogadták a Lisszaboni Reformszerződésről szóló jelentést. Szeretnék gratulálni az összes, a ratifikációs folyamaton sikeresen túljutott tagállamnak, és remélem, hogy rövidesen követi őket a többi tagállam is.

61

62

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ha az Európai Unió első 50 évét az európai ügyeknek, politikai és gazdasági fejlődésünknek és reformjainknak szenteltük, akkor a következő ötven évben a globális ügyekre is hasonló módon oda kell figyelnünk. Ezt egyértelműen igazolják az Európai Tanács holnapi ülésének napirendi témái. Teljesen egyértelmű, hogy ha figyelembe vesszük a globális trendeket és szereplőket, és számolunk velük lépéseink során, akkor képesek leszünk megoldásokat találni a lisszaboni kihívásokra, a természeti környezet és az energiakérdésekre, a pénzpiacok zűrzavarára. Ez érvényes az emberi jogokra és a kultúraközi párbeszédre is, mely területeken Önök, az Európai Parlament nyilvánvalóan vezető szerephez jut. Szeretném ezt az alkalmat megragadni, és az Európai Tanács nevében is, kifejezni elismerésünket azon szerepet illetően, amelyet Önök az emberi jogok sérüléseinek kimutatása, a választások ellenőrzése kapcsán játszottak, illetve olyan nemzetközi intézményekben működő képviselőik tevékenysége okán, mint amilyen az ENSZ Emberi Jogok Tanácsa. Az Önök szerepe a közös parlamenti közgyűlések keretében ugyancsak fontos, és feltétlenül hozzáadott értéket jelent az Európai Unió harmadik országokkal és térségekkel fenntartott kapcsolatainak alakítása tekintetében. A kultúrák közötti párbeszéd éve során magas rangú vendégekkel lebonyolított tevékenységük és találkozóik során Önök az egyik alapvető európai hagyománynak érvényesülését erősítik meg. Nevezetesen annak, hogy az európai, de a globális együttélésnek is alapja a kölcsönös tisztelet és megértés. Az Európai Unió tevékenységének keretei folyamatosan tágulnak, de eközben e tevékenységet egyetlen elv szabályozza: a siker a tagállamok és szektorok, az érdekcsoportok és nemzedékek, továbbá a regionális, nemzeti, európai és globális tényezők között megvalósuló egység arányában jelentkezik. Itt az európai intézményeknek jó példát kell mutatniuk. „Minden személy önálló világ. Csak a kollektív tapasztalatokat megőrző intézmények képesek fejlődni.” Ezzel a gondolattal Jean Monnet egy lépéssel közelebb visz annak megértéséhez, hogy az Európai Unió víziója miért is különbözik néha a valóságtól, és miért is van, hogy sok európai – az elmúlt 50 év vitathatatlan sikerei ellenére – még mindig kételkedik az európai integráció előnyeiben. Az egyesült Európa szabadságának, békéjének, különbözőségeinek, a határok hiányának, és Európa fejlődési távlatainak megértése és értékelése érdekében mindenkor észben kell tartanunk, hogy vannak – sokkalta rosszabb – alternatívák is. Ezért is közös feladatunk az európai kollektív tapasztalatok megőrzése. Ebből nyerhetünk erőt a mai kihívások leküzdéséhez is. A múlt gondolatait összhangba kell hoznunk a jövőbe mutató elképzelésekkel. Ha nem egyesítettük volna erőinket 50 évvel ezelőtt, ma talán nem élnénk békében és jólétben. Ugyanez mondható el az elkövetkező 50 évről is. Ha nem keressük együtt a kis szén-dioxid-kibocsátású és energiatakarékos megoldásokat, aligha sikerül lelassítanunk a klímaváltozást. Még több árvízzel, hurrikánnal, szárazsággal, új járványokkal, veszélyeztetett ökorendszerrel, és éghajlati menekülttel kell számolnunk. Alapvető, hogy az európai döntések és lépések eredményei megfelelően kézzelfoghatók és érzékelhetők legyenek a polgárok számára, hogy megérthessék, milyen létfontosságú az Európai Unió életminőségünk megőrzésében és javításában. Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni elmúlt ötven évbeli hozzájárulásukat az Európai Unió fejlesztéséhez. Én tudom, hogy ez mit is jelentett nemzedékünk számára. Hiszen magam abban az évben születtem, amikor az Európai Parlament. Parlamenti megbízatásuk lejártáig, de azon túl is, sok sikert kívánok munkájukhoz, új gondolatokat és állhatatosságot az európai értékek, a demokrácia és az európai életmód fejlesztése során. Meggyőződésem, hogy amikor legközelebb is a demokrácia eme európai épületének kerek évfordulóját ünnepeljük, szintén látható haladást ünnepelhetünk majd Európában. (Taps) Elnök. − Nagyon köszönöm az Európai Tanács elnökének szavait. És most pedig az Európai Bizottság elnökének, Manuel Durão Barrosonak adom meg a szót. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Az Európai Parlament elnöke, hivatalban lévő elnök úr, a különböző európai intézmények elnökei, a Parlament egykori elnökei, hölgyeim és uraim, a nemzeti parlamentek képviselői, látogató vendégek, nagy örömömre szolgál, hogy Önökkel együtt ünnepelhetem az Európai Parlament első félszáz évét. Ennek az évfordulónak komoly szimbolikus és politikai jelentősége van Európa számára. Ötven évvel ezelőtt Robert Schuman elnökölte az új, egységes Közgyűlést. A három európai közösség éppen csak létrehozta az európai demokrácia első változatát. Azóta ez a meghatározó

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

politikai választás az európai integráció valamennyi szakaszában megkérdőjelezhetetlenül megerősítést nyert. Mindenki mást megelőzve, az alapító atyáknak az lett az ösztönös megérzése, hogy a felemelkedő Európának markáns, a Hatok közötti, mind inkább erősödő kapcsolatokat megtestesíteni képes demokratikus intézményekre van szüksége. A Jean Monnet sugallta eszmével összhangban ezeknek az intézményeknek fel kellett nőniük a jövőben várhatóan jelentkező kettős történésekhez: a mélyebb integrációhoz és a földrajzi kibővüléshez. El kell mondanom, hogy még ma is igen megindító itt látni Önöket a demokrácia európai szentélyében. Képviselőket, akiket közvetlenül választottak Európának azon nemzetei, amelyeket egészen a közelmúltig diktatúrák szakítottak ketté, önkényuralmi rendszerek, amelyek megakadályozták, hogy Európa szabadon lélegezzen. (Taps) Az alapító atyák által ránk hagyott intézményi háromszög példa nélküli, de az elmúlt ötven évben életképességét és szilárdságát bizonyító modellként jelent meg a világban. A rendszer sikeresen alkalmazkodott a közösségi, majd uniós feladatkörök érdemi kibővüléshez. És ugyancsak sikeresen birkózott meg az Unió jelentős, dinamikus bővülésével. Ezt a sikert a hatalommegosztás klasszikus példáitól eltérő intézményi modell rugalmasságának és egyensúlyozó képességének tudhatjuk be. Jelentős része van sikerünkben működési módszerünknek is, amely tiszteletben tartja mind a közösségi módszert, mind a szubszidiaritás elvét. Az intézmények azonban nem önmagukért vannak. Azok az eszme és a célok szolgálatában állnak. Polgárainkat szolgálják. Minél erősebbek az intézmények, annál hatékonyabban szolgálhatják eszménket és polgárainkat. Az alapító atyák a béke érdekében kívánták Európát felépíteni. Az új Európát a szolidaritáson keresztül törekedtek elérni. A gazdaságot használták fel a politikai eszme, és célkitűzéseik mögött megjelenő hajtóerőként. Ötven évvel később a békében élő, kontinentális dimenziókat öltő Európának erős intézményekre van szüksége, hogy korunk kihívását, a globalizációt képes legyen kezelni. Egyetlen tagállam sem képes egyedül megbirkózni e feladattal. A piacok felnyitása során szerzett tapasztalataival, a szabadság, a szolidaritás és a fenntartható fejlődés értékeit magában foglaló szabályaival, csak az egységes Európa rendelkezik azzal a kiterjedéssel, azokkal az intézményekkel és eszközökkel, amelyek a globalizáció kezelését és formálását lehetővé teszik. A kihívást elfogadva, a 21. századi Európának egyesülnie kell, hogy learathassa a tudás-alapú gazdaság gyümölcseit, hogy munkahelyeket teremtsen az európai nők és férfiak számára, hogy gazdaságát dinamikusabbá tegye. Európának el kell foglalnia az őt megillető helyet a világ színpadán: olyan európai hatalomként kell megmutatkoznia, amely mentes az arroganciától, amely abban a helyzetben lesz, hogy a világ felé közvetíthesse – nem kényszerítve, hanem javasolva – a szabadság és a szolidaritás értékeit. Akkor leszünk sikeresek, ha fenntartjuk az intézményeink közötti konstruktív partnerséget. E partnerség keretében szeretnék a Parlamentnek gratulálni a polgáraink mindennapi életét szinte minden területen érintő európai projekthez való hozzájárulása okán. Fennállása ötven éve alatt e Ház széles hatáskörökhöz és tekintélyes hatalomhoz jutott. Hatalmon értem azt a legitimációt, amely az európai asszonyok és férfiak szavazataiból közvetlenül eredeztethető. De hatalomról beszélek a szó formális értelmében is: értem alatta az együttdöntést, a költségvetési hatalmat, az európai intézmények fölött gyakorolt demokratikus ellenőrzést. S amelyre leginkább gondolok, az a politikai befolyás. Az EP – párhuzamosan – egyrészt, az intézményi háromszögben és az európai közéletben a felelősségből részlegesen rendelkező társtörvényhozóként, másrészt, mint – a ma nagy számban önmagukat képviseltető – nemzeti parlamentekkel mind szorosabb kapcsolatokat kiépítő szereplőként fogadtatta el magát. Az évek során az EP által megszerzett hatalom egyetlen célt szolgált: Európa egészének megerősítését. Az erős Európai Parlament létfontosságú partner a többi intézmény, és – s ezt hangsúlyoznom kell – az Európa Bizottság számára is. Úgy vélem, mondhatom azt, hogy a két intézményünk közötti kapcsolatok mind szorosabbak, szilárdabbak, érettebbek, és ez engem nagyon nagy örömmel tölt el. A Lisszaboni Szerződés ratifikációjának lezárulta még inkább megerősíti a közösségi intézményeket. Kiszélesíti az Európai Parlament hatalmát. A Szerződés, az Európai Parlamenttel és az Európai Tanáccsal kialakítandó

63

64

Az Euròpai Parlament vitài

HU

erőteljesebb kapcsolatok révén megerősíti a Bizottság kettős demokratikus legitimációját. Az Európai Tanácsnak állandó elnökséget ad, amely biztosítja, hogy az Európai Tanács üléseinek előkészítése és felügyelete következetesebben valósuljon meg. Létrehozza az Unió külkapcsolatokért és biztonságpolitikáért felelős főképviselőjének posztját. Ő egyben az Európai Bizottság alelnöke is lesz. Intézményeink legitimációjának és hatékonyságának erősítésével a Lisszaboni Szerződés erőteljes előrelépést jelent az Európai Unió számára. Meg kell értenünk, ma, de holnap is, hogy nem képzelhető el nulla végösszegű játék intézményeink között. Egyik intézményünk sem erősödhet a másik rovására. Ellenkezőleg, ahhoz, hogy Európa hatékonyabb és demokratikusabb legyen, mi mindannyian erősebb európai intézményeket akarunk. Valamennyi intézményünk nyer majd az európai intézményi szerkezet megszilárdítása révén. Hölgyeim és uraim, azzal a dátummal kapcsolatban, amelyet ma ünnepelünk, egy idézet ötlött fel bennem. A gondolat egy nagy portugál írótól, Agustina Bessa Luistól származik. Azt mondta: „15 évesen mindenkinek van jövője. 25 évesen problémája, 40 évesen tapasztalata, de fél évszázadot megelőzően senkinek sincs igazán történelme”. Ma az Európai Parlament, az európai demokrácia Háza büszkén állíthatja, hogy csodálatos történelmi múlttal rendelkezik, és biztos vagyok abban, hogy érvényes lesz ez jövőjére vonatkozóan is. Ezért is szeretnék az Európai Bizottság, és önmagam nevében is legőszintébben gratulálni Önöknek, és kifejezni jókívánságainkat egy egyesült Európa érdekében kifejtett munkájukhoz. (Taps) Elnök.− Nagyon köszönöm az Európai Bizottság elnökének szavait. Szeretném most Hans Joachim Opitzot üdvözölni, aki az összes korábbi főtitkárt is képviselve, ma szintén itt van velünk. És abban az örömben lehet ismét részünk, hogy meghallgathatjuk az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát. (Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának rövid előadása) (Hangos taps) (A Ház felállva hallgatja az európai himnuszt) (Az ülés 16.15 órakor berekesztődik, majd 16.20-kor ismét összeül.) ELNÖKÖL: KRATSA-TASAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök

9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet Elnök. – A március 11-i, keddi ülés jegyzőkönyve szétosztásra került. Van bárkinek megjegyzése? (A jegyzőkönyv elfogadásra kerül)

10. Az elnökség közleménye Elnök. – Hölgyeim és uraim, fontos bejelentést tennék a ma délutáni szavazással kapcsolatban. Technikai okok miatt a névszerinti szavazásnak a bemutatott és az ülés elnöke által ismertetett eredménye nem egyezik pontosan a szavazási rendszer által regisztrált tényleges adatokkal. Mindez a szavazás végeredményét nem befolyásolta, miután a többség nem változott. Mindezek fényében a ma déli szavazás nem kérdőjelezhető meg, és jóváhagyottnak tekintendő. Azok az eredmények, amelyek a mai ülés jegyzőkönyvének mellékleteként jelennek majd meg, a tényleges eredményt mutatják. Tudunk arról, hogy a technikai szolgálatok megtesznek mindent a hibák okainak feltárására, és a rendszert a holnapi szavazásra helyreállítják.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

11. Az Európai Unió szerepe Irakban (vita) Elnök. – Következő napirendi pontunk Gomes asszonynak a Külügyi Bizottsága nevében beterjesztett, az Európai Parlamentnek a Tanács elé terjesztendő javaslatának tervezetét tartalmazó jelentése (A6-0052/2008) az Európai Unió iraki szerepvállalásáról (2007/2181(INI)). Ana Maria Gomes, előadó. − (PT) Elnök asszony, mielőtt a Ház az Európai Unió iraki szerepvállalásával foglalkozó jelentésről szavazna, fontos, hogy áttekintsük az ország történetéből levonható tanulságos tapasztalatokat. Március 16-án lesz húsz éve a Halabja, kurd város ellen vegyi fegyverekkel végrehajtott támadásnak. Ez volt – az Anfal népirtó akció keretében – a szaddam husszeini fegyveres erőknek a saját népük ellen elkövetett egyik legvérengzőbb akciója. Halabja azonban nem kizárólagos eset volt. Sok Halabja volt Irakban. Évtizedeken keresztül, az európai kormányok passzivitásának, és esetenkénti bűnpártolásának is köszönhetően, Szaddam Husszein rendszere az iraki népet a rendszeres brutalitás stratégiájának prédájává tette. Olyan következményekkel, amelyek még ma is érezhetők. Ezért, mint előadó, azt kívántam, hogy e jelentés alapigazságaként Európa iraki néppel szembeni erkölcsi és jogi felelőssége fogalmazódjék meg. Nincs olyan nép, amely többet szenvedett volna az elmúlt évtizedekben, és kevés ország tekinthető stratégiailag fontosabbnak Európa biztonsága számára, mint Irak. Azon túl, hogy ez kötelezettségünk, Európának fel kell ismernie, hogy érdeke egy olyan szövetségi és demokratikus Irak megszilárdítása, amelyben a jogállamiság érvényesül, az emberi jogokat, köztük a nők jogait tiszteletben tartják. 2003-ban pártom, a Portugál Szocialista Párt, és személyesen magam is, elleneztük az Irak megtámadásáról szóló döntést, amelyet akkori miniszterelnökünk, Durão Barroso úr támogatott. Ma is fenntartom akkori álláspontomat. A jelentést azonban nem arra kell használni, hogy megerősítsük a múltban Európát megosztó ügyben képviselt, jól ismert álláspontunkat. Arra kérem e Házat, hogy fejtse ki nézeteit arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió miként járul hozzá a szomszédjaival békében élő, biztonságos, virágzó és demokratikus Irak létrehozásához, ma és a jövőben. Ezt szem előtt tartva, a jelentés előkészítéseként utaztam kétszer, januárban és februárban Irakba. Az egyik utam Bagdadba, Nasszíriába és a Marshland-térségbe vezetett, míg a másik az ország északi részét elfoglaló Kurdisztánba. A 2008-as 48 milliárd dolláros költségvetéssel az ország egy dolgot nem nélkülöz, és ez a pénz. Nincs már szüksége további költségvetési támogatásra, puha kölcsönökre. Amire Iraknak szüksége van, és amit maguk az irakiak is kérnek, az technikai segítségnyújtás és intézményi felkészítés arra, hogy az állam és a civil társadalom megfelelően működhessen, és hogy az ország hatalmas forrásait a lakosság, köztük az országon belül a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek, és a szomszédos országokban menekültként élők millióinak szolgálatába lehessen állítani. Ez a jelentés nem pusztán bátorítja az EU nagyobb iraki szerepvállalását. Azt is követeljük, hogy az EU iraki jelenlétét az átláthatóság, a közvetlen érzékelhetőség és hatékonyság határozza meg. A Parlament megelégedettséggel fogadja, hogy a Bizottság mind nagyobb figyelmet szentel az európai források – rendkívül nehéz feltételek közepette történő – iraki felhasználása javításának. Ebben a tekintetben úgy gondoljuk, hogy a Bizottság és a tagállamok fokozhatják, sőt, erősíteniük is kell – személyzettel és projektek révén is – helyi jelenlétüket, s különösen azokban a térségekben, ahol ezt a biztonsági helyzet megengedi, mint például a kurd régióban. Másrészt, követeljük, hogy essenek szabályozás alá a magán katonai és biztonsági társaságokkal kötött szerződések. Szeretném kiemelni, hogy ebben a jelentésben az Európai Parlament elsőként emeli fel szavát annak érdekében, hogy egyértelmű irányelvek szabályozzák az ilyen társaságoknak az EU-s intézmények általi igénybevételét. A jelentés legfőbb, a Bizottság, a Tanács, az európai társaságok, a civil szervezetek (NGO-k) és a közvélemény felé közvetítendő üzenete az, hogy Európának ma egyedülálló lehetősége keletkezik arra, hogy pozitívan hozzájárulhasson Iraknak, és így a térségnek a jövőjéhez is. A jelentés elkészítése folyamatában a Bizottsággal való együttműködés, és a Külügyi Bizottságban a jelentés kapcsán kialakult konszenzus arról győzött meg engem, hogy Európa kész felvállalni ezt a kihívást. Felszólalásom azzal kell zárnom, hogy köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki módosításokat javasolt vagy észrevételeket fűzött a jelentéshez, de mindenekelőtt az árnyék-előadóknak, Hybášková asszonynak, Baroness Nicholson of Winterbourne-nek, Brie és Özdemir uraknak. Közreműködésük révén a jelentés jelentősen gazdagodott. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Elsőként is szeretném megköszönni az előadónak, Gomes asszonynak az Európai Unió iraki szerepvállalásáról szóló jelentését. Nagy figyelmet fordítunk a mai vitának, és gondosan tanulmányozzuk az előadótól, illetve a közgyűlés egészétől beérkezett javaslatokat.

65

66

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Engedjék meg, hogy ez alkalommal külön is üdvözöljem az Európai Parlament közelmúltbeli határozatát, hogy ad hoc iraki bizottságot hoz létre. Az, bizonyára minden területen hozzájárul majd az Európai Unió és Irak kapcsolatainak erősítéséhez. Az iraki kormánnyal, és más szereplőkkel, így mindenekelőtt az ENSZ-szel való szoros kooperáción keresztül, az Európai Unió erősíti kapcsolatait Irakkal, támogatja az ENSZ központi szerepét az országban, illetve fenntartja szoros együttműködését az UNAMI-val, és az ENSZ Segítségnyújtási Hivatalával. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1770-es számú határozatában kijelölt szereppel összhangban, a jövőben is garantálja e Hivatal támogatását. Az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek Hivatala, az ECHO részt vesz ebben a munkában, és nemcsak Irak, hanem az egész térség humanitárius helyzetének javítása érdekében. Az Irakkal folytatott, a kereskedelmi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások ugyancsak fontos elemet jelentenek az Irak és az Európai Unió közötti kapcsoltok erősítésében. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy a tárgyalások nagyon jól haladnak. Az EU határozottan kitart azon folyamat támogatása mellett, amelyben a szomszédos országoknak is szerep jut. Továbbra is hangsúlyozzuk Irak és szomszédjai párbeszédének jelentőségét. Itt fontos kiemelnem, hogy Irak területi egységét meg kell őrizni. Amint tudjuk, az Elnökség tekintélyes aggodalmának adott hangot a török hadsereg iraki területeken végrehajtott, közelmúltbeli akciói miatt. Szeretnénk aláhúzni, nagy jelentőséget tulajdonítunk az Irak és Törökország között folytatott párbeszéd és együttműködés folyamatosságának. Erőteljesen bátorítjuk mindkét ország kormányát, valamint a kurd regionális kormányt is, hogy keressék a helyzet békés megoldását, és kerüljék a konfliktust. A nemzeti megbékélésre irányuló erőfeszítések sikere életbevágóan fontos a biztonsági helyzet javításának tartós és folyamatos fejlődése tekintetében. Az Európai Unió kész támogatni Irakot, és elkötelezett e folyamat folytatása mellett. Szeretném annak kinyilvánításával befejezni felszólalásomat, hogy az Európai Unió már jelentős mennyiségű forrásokat ajánlott fel segélyként Iraknak. Mind a mai napig hozzájárul az iraki biztonsági szféra helyreállításához, mindenekelőtt az integrált iraki jogállamiság-misszión keresztül, amely jövő év nyaráig meghosszabbításra került. Amint tudjuk, az iraki hatóságok nagyra értékelik ezt a missziót. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, mindenekelőtt, engedje meg, hogy valamivel tovább tartsam magamnál a szót, mert számomra igen fontos kérdés került most napirendre. Először is, elismerésemet fejezem ki Gomes asszonynak, és mindazoknak, akik részt vállaltak e fontos jelentés elkészítésében. Gomes asszony, december óta, kétszer is felkereste Irakot, hogy a lehető legvilágosabb képet nyerhesse az országban folyó, illetve nem folyó eseményekről. Magam két, az iraki területért felelős igazgatómat küldtem a térségbe. Közülük Tomás Duplá del Moral úr itt van velem. Erről a későbbiekben még szólok. Gomes asszony elemzése világos, átfogó, és mindenekelőtt, a helyes pontról indul el. Nincs más választásunk, mint hogy kezeljük azokat a kihívásokat, amelyekkel Irak ma, és a jövőben, szembekerül. Öt évvel Szaddam Husszein bukását követően, a folyamatos javulás szakaszához jutottunk el. A folyamat azonban még mindig törékeny, korlátozott és instabil. A biztonsági helyzet valamivel jobbnak tűnik, részben az USA erőteljesebb fellépésének, de részben két másik faktornak is köszönhetően: az USA által felfegyverzett és finanszírozott Szunnita Öntudatra-ébredési Tanácsok tevékenységének, valamint – még inkább – annak betudhatóan, hogy Moqtada al-Sadr fegyverszünete további hat hónapra meghosszabbítást nyert. Az iraki civilek körében a halálos áldozatok száma még mindig nagyon magas, és nagy bizonytalanság övezi az erőfeszítések és a helyzet javulása fenntarthatóságát. A törökök északi betörése csak bonyolítja a helyzetet – még akkor is, ha a központi és a kurd regionális kormányzat reakciója igen visszafogott és kimért, legalábbis mostanáig. Politikai síkon, a Törvényhozó Tanács fontos törvénycsomagot fogadott el: a 2008. évi költségvetést, a tartományi hatalmi jogkörökkel kapcsolatos törvényt, valamint a debaathifikációs folyamat keretében a részleges amnesztiát, így szolgáltatva elégtétellel a szunnitáknak, síitáknak, és a kurdoknak. Miután azonban az Elnöki Tanács visszautasította a tartományi hatalmi jogkörökkel kapcsolatos törvényt, jelentős a bizonytalanság, hogy az elért, korlátozott haladás megszilárdítható-e.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Gazdasági síkon teljes az olaj szektortól való függés. Nehézségbe ütközik nemcsak a külföldi, de a hazai beruházások előmozdítása is, és hiányoznak a munkahelyteremtési lehetőségek. Az adók és vámok begyűjtése kezdetleges, a bevételek marginálisak. A költségvetésbe beütemezett beruházási források felhasználása – noha emelkedő, de mégis – korlátozott. A gazdasági tevékenység, beleértve a beruházásokat is, jelenleg a legbiztonságosabb kurd területeken tűnik leginkább kibontakoztathatónak. A nemzeti megbékélés maradt a politikai élet központi kérdése. E tekintetben számos akció, és külföldről kiinduló kezdeményezés történt. Noha az ország jövőjével kapcsolatos, a problémák ténylegesen irakiak általi kezelésére, a jövő meghatározására vonatkozó erőfeszítések folytatódnak, még mindig hiányoznak a közösen képviselt és világos elképzelések, a mozgatórugót a szektáriánus, vallási, és etnikai érdekek, megfontolások és sérelmek jelentik. Erről számolt be nekem igazgatóm is. Hadd emlékeztethessem Önöket ez alkalommal arra, hogy mit is teszünk már Irakban és Irakkal, és a jövőbeni, még továbbra is nehéz körülmények között mivel is próbálkozhatunk majd. Közreműködésünk a tevékenységek igen széles körét öleli fel, a politikai, gazdasági, segítségnyújtási és humanitárius területek mindegyikét lefedve. Elsőként a kereskedelmi és együttműködési megállapodásról: ez politikai indíttatású annak érdekében, hogy – első alkalommal – lefektethessük az Európai Unió és Irak szerződéses kapcsolatainak alapját. Reméljük, ezzel elősegítjük azt, hogy Irak hozzáláthasson saját reformjai kivitelezéséhez, és előmozdítjuk, hogy – hosszú évek elszigetelődését követően – visszatérhessen a nemzetközi közösségbe. Éppen a közelmúltban zártuk le a tárgyalások negyedik fordulóját. Továbbra is gyors haladást tapasztalunk az emberi jogok területétől kiindulva a terrorizmus elleni küzdelemig, az energiaügyi együttműködéstől a környezetvédelemig. Másodszor a szomszédok találkozói, amelyre a hivatalban lévő elnök is utalt, igen tekintélyes mértékben hozzájárulhatnak a külső beavatkozás mérséklődéséhez, a biztonság javulásához, a különböző frakciók közötti politikai párbeszéd és megbékélés előmozdításához. Én magam is, személyesen, jelentős erőfeszítéseket tettem ennek bekövetkezte érdekében. Ennek jegyében vettem részt két konferencián, Sharm el Sheikben, illetve Isztanbulban. A jövőben is megteszem ezt, ha alkalmam nyílik rá, folyamatosan törekedve annak elfogadtatása érdekében, hogy Irak szomszédjai is vállalják fel kötelezettségeiket. Az Arab Liga főtitkárának, Amr Moussanak, és magának az iráni elnöknek legutóbbi bagdadi látogatását is az ezen irányban való elmozdulás kedvező jelének kell tekintenünk. Amint arra Gomes asszony jelentésében rámutat, az irakiak talpra állításának feladata nem hárulhat csupán a segélyezők közösségére, vagy kizárólag magukra az irakiakra. A segítségnyújtás témájában, aligha kell arra emlékeztetnem e Házat, hogy még az elődöm idején, 2003-ban megkezdett, mára 829 millió eurót elérő iraki közösségi forrásfelajánlás, a Tanács és az Európai Parlament teljes egyetértésével találkozott. Sohasem voltunk annyira naivak, hogy ne lettünk volna tisztában a hatékony iraki program megvalósítása előtt tornyosuló nehézségekkel. Úgy cselekedtünk, ahogy a Parlament és tagállamaink is ajánlották: együttműködtünk az ENSZ-szel és annak szerveivel, a Világbankkal és a donorok által működtetett vagyonkezelői alappal. Az ezekkel való kooperáció mutatkozott egyébként az egyetlen járható útnak. Az ENSZ-nek nagyon nehéz időszakkal kellett megbirkóznia Sergio Vieira de Mello meggyilkolását követően, munkatársainak pedig az egyik bagdadi hivatal felrobbantása után. Az új különmegbízott, Staffan de Mistura, figyelemre méltó elszántsággal látott munkához, amely már eddig tekintélyes elismerésben részesült. A közelmúltban Önök is találkozhattak az ENSZ különmegbízottjának helyettesével, David Shearerrel, akivel – úgy vélem – tartalmas eszmecserét folytathattak küldetéséről, illetve a még jelentkező kockázatokról. Számos projektről beszámolhatnék, de ezekre az Önök majdani kérdései alapján térnék ki. Most mindössze annyit mondanék, hogy azok igent tekintélyes érdemi munkát takarnak, és jelentőségüket csak fokozza – és itt egyetértek Gomes asszonnyal –, hogy rendkívül mérsékelt az iraki kormány képessége eredmények elérésére. Az egészség- és oktatásügyi alapkövetelményektől a demokratizálódás elősegítésén át, a választások és emberi jogok fejlesztésének előmozdításáig, a humanitárius és menekült-segélyezésig bezárólag, rendkívül átfogó programmal álltunk elő, és a lehető legnagyobb kihívások közepette próbálkoztunk a legjobb eszközöket hatékonyan felhasználni. Megkíséreltük biztosítani, hogy különleges figyelemben részesüljenek a leginkább sebezhető csoportok, így az országon belüli, vagy a szomszédos államokban élő iraki menekültek is. A múlt évben 50 millió eurós csomagot biztosítottunk támogatásukra. A Bizottság, 2008-ban, újabb 20 millió eurót tervez humanitárius segélyvonalán belül elkülöníteni az iraki, lakóhelyük elhagyására kényszerült/menekült személyek, és a

67

68

HU

Az Euròpai Parlament vitài

legsebezhetőbb csoportok támogatására. Elindítottunk néhány kétoldalú projektet is, de nem látunk ideális megoldást. Lényegében minden próbálkozunk komoly és nem elhanyagolható negatív következményekkel járhat. Amint azt már említettem – és ezzel közeledek felszólalásom lezárásához – utasításomra a múlt héten a Külkapcsolati Főigazgatóság és a EuropeAid két igazgatója munkatársaik csoportjával együtt, felkeresték Bagdadot. Nagyon őszinte, de gyümölcsöző tárgyalásokat folytattak az iraki hatóságokkal és más szereplőkkel. A küldöttség megerősítette, hogy – amint azt az előbbiekben leírtam – az iraki biztonsági, politikai és gazdasági helyzet bizonytalan, Szaddam Husszeint és a rákövetkező háborús éveket követően az intézmények igen gyengék, és hogy kis létszámú bagdadi képviseletünk kulcsszerepet tölt be. Az iraki kormány kifejezte határozott kívánságát, hogy együttműködjön az Európai Unióval. Ezen az alapon, más kétoldalú és nemzetközi adományozóval egyetemben, megpróbáljuk pénzügyileg és technikailag megerősíteni az egyébként továbbra is gyenge ország intézményeit és az állam közigazgatási képességeit. A Parlament kérésének megfelelően, a biztonsági faktor szem előtt tartásával, igyekszünk feltárni a közvetlenebb lépések megtételének lehetőségeit, és egyben biztosítani próbáljuk segítségnyújtásunk hatékonyságának maximalizálását, a támogatás érzékelhetőségét, és a beszámoltathatóságot. (Taps) Ignasi Guardans Cambó, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) véleményének megfogalmazója. − (ES) Elnök asszony, ezt a jelentést üdvözölnünk kell. Az INTA Bizottság, természetesen a saját hatásköréhez tartozó pontok oldaláról, alaposan áttekintette és megvitatta e jelentést. Erről szólnék röviden. Szeretnék néhány, az INTA Bizottság által kidolgozott szövegben foglalt olyan pontra rávilágítani, amelyet csak részben vett át az előadó, noha eközben a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről megfogalmazottak szelleme jelentős mértékben átsüt a jelentésen. Először, Irakot vissza kell illesztenünk abba, amit úgy hívhatnánk, hogy nemzetközi gazdasági rendszer. Ebben a tekintetben üdvözölnünk kell azt, hogy Irak megfigyelői státuszt kapott a Világkereskedelmi Szervezetben. Ez egyértelműen a helyes irányba tett lépés. Másodszor a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás igen hasznos eszköz lehet Irak bátorítására azon belső reformjai végrehajtására, amelyek révén közelebb kerülhet a multilaterális rendszerhez. Harmadszor szeretném kiemelni annak szükségességét, hogy Irakban, a közbeszerzésekkel összefüggésben, a valódi átláthatóságot és diszkrimináció-mentességet biztosítsuk. Ez az a pont, amelyet Bizottságunk kihangsúlyozott, és amely módosítás formájában holnap a plenárison is szavazásra kerül. Úgy gondolom, fontos kihangsúlyozni, garantálni kell a közbeszerzések átláthatóságát és egyensúlyát! Végül sürgetjük, hogy a kőolajból származó bevételek oly módon kerüljenek reinvesztícióra, hogy az így keletkező gazdasági egységeket már az iraki kormány maga kezelje, hatékony testületek működtetésével. Még sok mindenről szólhatnék, de úgy vélem, a jelentés, egészében, kiérdemelné a Ház gratulációját. Jana Hybášková, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, biztos asszony, szeretném legőszintébb köszönetemet kifejezni Nicholson bárónőnek, Ana Gomes asszonynak és Bizottságnak. Ami egyszer lehetetlennek tűnt, az ma a valóság. Ez a parlament, az Európai Parlament, az Európai Unió iraki szerepvállalásának kérdésében azonosul a Tanács és a Bizottság álláspontjával. Temessük el a múltat. A helyzet már nem romlik tovább, sőt, megszilárdul. A fiatalok hátat fordítanak a szektarianizmusnak és erőszaknak, a milíciák teret veszítenek és a Mahdi hadserege együttműködővé vált. Ennek is következtében, létfontosságú Európa számára, hogy jelen legyen Irakban. Európa számára a legfőbb feladat a rend és törvényesség erősítése, a rendőrségnek, a Belügyminisztériumnak, a bíróságoknak, és a börtönrendszernek történő technikai segítségnyújtás. Fontos továbbá, hogy – költségvetési eszközökkel – segítse az irakiakat hasznot húzni hatalmas olajkészletükből. A harmadik követelmény a választások lebonyolításához nyújtott támogatáson keresztül megerősíteni a demokráciát. Ugyancsak bátorítjuk az európai cégeket és vállalatokat, hogy újítsák fel iraki érdekeltségeiket. Ehhez azonban közös európai álláspontot kell kidolgoznunk. Menekültekkel, menedékjogkérőkkel, otthonukból elüldözöttekkel kell foglalkoznunk. Szükségünk van olyan iraki partnerekre, akik tiszteletben tartják az átláthatóságot, harcolnak a korrupció és a nepotizmus ellen, tiszteletben tartják a törvényességet, az emberi jogokat, és a demokráciát. Partnerségi alapon magunk készek vagyunk szakemberképzési segítségünket felajánlani az Iraki Képviselői Tanácsnak, készek vagyunk odautazni, és az ad hoc állandó képviseleten keresztül együtt dolgozni a partnerekkel.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Van még egy fontos kérdés, amit olyan személyként mondok, aki 2003. április 7-én az elsők között kereste fel Baszrát: az európaiak ottani jelenléte nem növelheti a problémák számát. Minden európainak együtt kell működnie, hogy enyhíthessük az iraki nemzedékek sora által elszenvedett emberi tragédiát. Véronique De Keyser, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Ana Gomes jelentése kitűnő, és igen komoly teljesítményt jelent. Az olyan kényes témák esetében, mint amely Irak is, amely hosszú időkig megosztott bennünket, a jelentés új és konstruktív szellemiséget sugall. Hiányoznak belőle a szokásos politikai felhangok, de ez Ana Gomes esetében nem is meglepő. A jelentést tekintélyes többséggel fogadta el a Külügyi Bizottság is. Most két pontot érintenék az ott megfogalmazottak közül. Elsőként azt, hogy Ana Gomes olyan eszközöket bocsátana a Bizottság rendelkezésére, amelyek révén kreatív módon előmozdítható a törvényesség, a bíráskodás, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a nők helyzete, az egészség- és az oktatásügy terén a megfelelő iraki képességek helyreállítása. S minderről igen meggyőzően szól és ír. Irak nem szenved pénzhiányban: potenciálisan gazdag ország, amelyet azonban mind közigazgatásilag, mind emberileg darabokra téptek. Emiatt Ana Gomes olyan kétoldalú projekteket szorgalmaz, amelyek révén támogatható a képességek fejlesztése és a civil társadalom is. Elismeri a Bizottság bátorságát, hogy képviseletet mert nyitni Bagdadban e projektek sorsa közvetlenebb követésének és az EU-erőfeszítések közvetlenebb érzékelhetőségének növelése érdekében. Másodszor Irakon túl is, Ana Gomes aggódik az iraki menekültek helyzete miatt. A menekültügyi főbiztos egyik friss jelentése szerint mintegy két millió iraki található a szomszédos országokban. Szíriában, 1,4 millió menekülttel, és Jordániában közel fél millió irakival, a helyzet tarthatatlanná vált. Az érintett országok legnagyobb erőfeszítései ellenére is a gyermekmunka és a prostitúció is előfordul. Ana Gomes nagyobb bőkezűségre szólítja Európát a menekültek befogadását illetően, a Bizottságot pedig nagyobb támogatásra segélyprogramjaival összefüggésben. Röviden, amikor az Irakkal kapcsolatos politikánkat, s különösen a költségvetéshez is köthető politikánkat formáljuk a jövőben, akár rövid, akár hosszabb távra kitekintve, e jelentésben foglaltakat nagyon komolyan tanulmányoznunk kell. Még egyszer emlékeztetném a Házat arra, hogy az előadó kétszer is felkereste az országot, mielőtt helyzetelemzését megfogalmazta volna. Tudatában a helyszínen jelentkező nehézségeknek, csodálattal kell adóznunk bátorságának. Nicholson of Winterbourne, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, magam is a legőszintébb gratulációmról biztosítom előadónkat. Gomes asszony egy valóban kivételes jelentést készített, amelynek megállapításai első kézből, a helyi tapasztalatokból erednek. Köszöntöm a biztos asszonyt is az iraki probléma legfontosabb elemei iránt tanúsított állandó és kitartó figyelme okán, valamint Uusitalo urat, akinek munkáját több alkalommal is a helyszínen személyesen megtapasztalhattam. Első osztályú munka a Bizottság részéről – gratulálok Önnek és Uusilo úrnak is! A Miniszterek Tanácsa ugyancsak tekintélyes figyelmet szentelt az iraki kérdésnek. Most, itt a Parlamentben, magunk is ezt az érdeklődést tanúsítjuk, s így végül az Európai Unió kulcsintézményei közös fórumra leltek. Természetesen, együtt sokkal többet érhetünk el. Iraknak ma igazi parlamentje, teljesen világi alkotmánya van. Irak, ebben a térségben, azon igen csekély számú országok egyike, ahol, a hiányosságok ellenére is, demokrácia, világi demokrácia érvényesül. Ennél is fogva minden tőlünk telhetőt el kell követnünk annak érdekében, hogy segítsük az irakiakat a demokratikus folyamat erősítésében. Úgy gondolom, hogy a két parlament közti kapcsolatok erősítése az egyik kulcseleme lehet segítségnyújtásunknak. Igen megtisztelő számomra, hogy az Elnökök Konferenciája által nemrégen létrehozott bizottságnak elnöke lehetek. Múlt év októberében – majd januárban ismét, Gomes asszonnyal együtt – lehetőségem nyílott, hogy felszólaljak az iraki parlament plenáris ülésén. Nagy megtiszteltetés volt ez. Nagyon gyorsan megtudtuk, milyen sok támogatásra is van szükségük. Ahhoz, hogy az irakiakat segíthessük az örökölt siralmas közigazgatási helyzetet orvoslásában, fontos szoros kapcsolatokat kiépítenünk a közszolgálati minisztériumokkal, és felhasználnunk az uniós bővítési folyamat során a kapacitásépítés és az intézményfejlesztés terén szerzett tapasztalatainkat. Amint magunk, úgy az iraki emberek is demokráciát, felelősségteljes kormányzást követelnek. Követelik, és szükségük van az alapvető emberi jogok, az alapvető közszolgáltatások, a nyugat-európai demokráciánkban érvényesülő kiváltságok biztosítására. Állítom, hogy egy szilárd, mind regionális, mind nemzeti szinten pozitív kisugárzású Irak kiépítése, minden pénzt megér. Ha egyszer Törökország csatlakozik az Unióhoz, és remélem, ez bekövetkezik, akkor Irak a szomszédunk lesz, és ennyiben a tágabb szomszédságunkhoz tartozik majd.

69

70

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, én is gratulálok az előttünk fekvő jelentés előadójának. Hölgyeim és uraim, néhány napon belül, március 20-án lesz öt éve annak, hogy a nemzetközi koalíció csapatai megkezdték a Perzsa-öböl második háborúját. Sajnos az Európai Unió nem minden tagállama döntött akkor az Egyesült Államok politikai támogatása mellett. Az egységnek 2003-ban egyértelműen megmutatkozó hiánya még ma is kedvezőtlen hatást gyakorol arra a szerepre, amelyet az Európai Unió eljátszhatna Irak újjáépítésében. Hiszen a pénzügyi és politikai források széles skálájával rendelkezünk. Amennyiben azokat megfelelően használjuk, a politikai eszközökkel hozzájárulhatunk egy biztonságos és demokratikus Irak felépítéséhez, és így a térség egészének stabilizálásához.. Világos, és ebben egyetértek az előadóval, Iraknak többre van szüksége, mint pénzügyi támogatásra. Támogatásra szorul nemzeti intézményeinek, és a civil társadalomnak újjáépítésében is. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a több évtizedes diktatúra alatt a közigazgatást a nép feletti ellenőrzésre, és nem a nép kiszolgálására használták. Amikor az Iraknak nyújtandó segítség tárgyában az új európai uniós stratégiát fogalmazzuk meg, nem kerülhetjük ki az Egyesült Államokkal való párbeszéd szükségszerűsége kérdését. Különösen a kül- és biztonságpolitikára vonatkozón. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés kulcsszerepet játszik a biztonságos és stabil Irak megteremtésében. Caroline Lucas, a Verts/ALE kpviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szintén megköszönöm Gomes asszonynak kitűnő jelentését. Annak kiemelésével kezdeném, hogy bármiféle észrevételt, amely az EU iraki ügyekkel való összekapcsolódását érinti, a múltbeli hibákból való tanulással kell kezdenünk. Különösen miután az invázió mérhetetlen politikai és emberi katasztrófát eredményezett. Kiindulási pontként szolgáljon annak elismerése, hogy Irak problémáit kizárólag a valódi és átfogó szuverenitás visszaadásával érhetjük el, beleértve ebbe az olaj- és az egyéb források feletti ellenőrzést is. Ezzel összhangban, az összes megszálló erő visszavonását követelem! Követtem a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentéssel kapcsolatos véleményét, és e megközelítés alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Irak katonai megszállását gazdasági megszállás követte. Ennek során az USA privatizálta a köztulajdont, liberalizálta a kereskedelmet, és a nemzetközi joggal egyértelműen ellentétesen hozott szabályokat a külföldi tőkeberuházásokkal összefüggésben. Ezért is kell némiképpen óvatosnak lennünk a kereskedelem és a beruházások terén. Az előttünk fekvő jelentés üdvözli Irak WTO-beli megfigyelői státuszát, mint olyan kulcsfontosságú lépést, amely előmozdítja az országnak a nemzetközi gazdaságba való beintegrálódását. Ugyancsak üdvözli az EU-iraki kereskedelmi és együttműködési megállapodást is. Szeretném azt egyértelműen látni, hogy Irak már megfelelő képességekkel rendelkezik tárgyalások lefolytatására, a helyzetértékelésre. Máskülönben azt kockáztatjuk, hogy az ország ismét külső érdekek prédájává lesz. Hasonló módon, a jelentés az európai vállalkozásokat segítségnyújtásra szólítja, illetve bátorítja azokat, hogy versenyezzenek az iraki újjáépítési szerződésekért. Megint csak, előbb bizonyosodjunk meg arról, hogy mindent megtettünk az iraki vállalatok, továbbá a kormányzat tárgyalási képességei kiteljesedésének előmozdítására. Így juthatunk előre egy mindenki számára kedvezőbb úton. Vittorio Agnoletto, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hajlamosak vagyunk pozitívan tekinteni a Gomes-jelentésre, amely több kiemelkedő kérdést is érint. Így a területi egység védelmét, vagy az Irakon belüli megbékélés szükségességét. Ugyanakkor, magunk azt is gondoljuk, hogy az Európai Uniónak fel kell szólítania Törökországot, azonnal vessen véget észak-iraki inváziójának. Támogatjuk azt a felhívást, miszerint a kőolajból származó jövedelmeket Irak érdekében kell felhasználni. Nem feledkezhetünk meg azonban az Egyesült Államok által lefektetett törvényekről, amelyek az iraki energiaforrások feletti ellenőrzést a nagy amerikai multinacionális vállalatoknak játszották át, lehetővé téve számukra a teljes termelés exportját, és a hatalmas profitokat. Az egyik ilyen társaság, a Halliburton, éppen Cheney alelnöké. Természetesen támogatni tudjuk az átláthatóságra vonatkozó felhívást a szerződő szervezetekre vonatkozó szabályokat, azok jogi státuszát illetően. Nem mehetünk el azonban szó nélkül azon tény mellett, hogy mindenféle jogi kereteken kívül működő magánhadseregek foglalkoztatják irakiak tízezreit. A jelentés arra szólít, hogy tegyük jogilag kötelezővé az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét. Mi azonban nem feledhetjük, hogy ez a háború eddig 6.000 milliárd dollárba került, amelyet más esetben a

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

millenniumi célkitűzések elérésére fordíthattunk volna. Ez a háború és megszállás százezrek halálát okozta. Ez a háború és megszállás illegális volt és maradt, a nemzetközi jog abszolút megsértését jelenti, egyoldalúan és a tagállamok többségének, az Egyesült Nemzeteknek, és a nemzetközi közvéleménynek akaratával ellentétesen következett be. A megszálló csapatok azonnali visszavonását kellene követelnünk. Azokat az ENSZ csapatokkal kell felváltani, amelyek küldetése kizárólag a biztonság garantálása lehet. Minden katonai tevékenységet be kell szüntetni. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Gomes asszony nagy erőfeszítéseket tett az Európai Unió iraki szerepvállalásának bemutatásakor. A bonyolult iraki helyzet világos és elkötelezett politikát követel. Az Irakkal kapcsolatban javasolt uniós politika azonban súlyos kérdéseket vet fel. Ezek a kérdések különös módon kapcsolhatók össze kurdisztáni munkalátogatásommal. Az előadó példaként hozta fel Kurdisztánt, mint olyan térséget, amelyben a stabilitás és biztonság alig garantálható, de ahol a nemzetközi fejlesztési együttműködést mégis ki kell terjeszteni. Természetesen az EU jelenléte a térségben igen fontos, és ezt magam is kihangsúlyoznám. Igen komoly belső és külső bírálat éri a kurd kormányt az emberi jogok megsértése miatt, és különösen az asszír keresztény kisebbség kurdisztáni helyzete tűnik aggasztónak. „Van-e bármiféle jövője az eféle csoportoknak Irakban”. Ez egy súlyos kérdés. Röviden, tanácsi és bizottsági tagok, Önök miként járulhatnak hatékonyan hozzá a kurdisztáni térség tartós békéjéhez és stabilitásához, egy demokratikus jogi hatalmi struktúra kialakításához? Befejezésül, Elnök asszony, még egy pontot emelnék ki. Az otthonukból elkergetett irakiak milliói teljes figyelmünket és támogatásunkat megérdemlik. Az előadó azt javasolja a Tanácsnak, hogy az EU tagállamai fogadják be az iraki menekülteket. Tanácsbeli és bizottsági képviselők, mennyiben járható ez a ragyogó felvetés? Köszönöm! Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök asszony, kedves képviselőtársak, támogatom Gomes asszony jelentését, mert kristálytiszta képet fest mindazokról a problémákról, amelyek az új, demokratikus iraki kormány létesítéséhez kapcsolódnak, de szól a problémák megoldásáról is. Elsőként sürgetem, hogy valamennyi megszálló erő azonnal hagyja el Irakot, mert a háború, és egy szuverén állam elfoglalása jogellenes, amint az ezekre vonatkozó döntések is a nemzetközi jog rendelkezéseinek megsértésével születtek: nevezetesen egyoldalúan, továbbá az Egyesült Nemzetek tagállamai többségének és a nemzetközi közvéleménynek véleményével ellentétesen. Remélem, hogy az így előállt helyzet nem veszélyezteti az ashrafi Iráni Népi Mudzsahedin Szervezet (PMOI) 3.500 békés tagját, akik folyamatosan nyomás alatt vannak. Reménykedem abban, hogy a demokráciát a világ egyetlen országában sem lehet antidemokratikus és erőszakos eszközökkel felépíteni. Аnа Мaria Gomes jelentése mellett szavazok, mert Irak problémáit kizárólag akkor lehet megoldani, ha a valódi és teljes szuverenitást visszaszolgáltatjuk az irakiaknak. Nickolay Mladenov (PPE-DE). – Elnök asszony, biztos asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, és Gomes asszony, mindannyiuknak szeretném megköszönni mindazt, ami itt elhangzott, és amit eddig tettek. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés határozott üzenetet közvetít az Európai Unió más területei felé: ez a Ház előre kíván tekinteni, nem hátrafelé. Igenis, be kíván kapcsolódni egy demokratikus és szövetségi Irak jövőjének formálásába. Három dolgot említenék a jelentés kapcsán, és különös büszkeséggel tölt el, hogy ez a jelentés akkor születik meg az Európai Parlamentben, amikor annak ötven éves fennállása eredményeit ünnepeljük. Ma azt ünnepeljük, hogy miként értünk el megbékélést Európában. S amit az elmúlt ötven évben leckeként megtanultunk, azt tapasztalat és tudás formájában tovább kell adnunk iraki barátainknak, hogy ők is hasznosíthassák azokat, és sikeresen újjáépíthessék országukat. A jelentés, nyilvánvalóan, körvonalazza az eredményeket, de nem hallgat azokról a kihívásokról sem, amelyekkel az Iraki Szövetségi Köztársaságnak szembe kell néznie, és amelyeket biztos asszony oly találóan lefestett. Nyilatkozatához, lábjegyzetként, egy gondolatot fűznék. A biztonsági fronton elért haladás az irakiak felelőssége. Természetesen, ők a nemzetközi erők támogatása mellett működnek, de a felelősség mégis az övék. Senki sem garantálhatja Irak biztonságát, csak az irakiak. Senki sem biztosíthatja a politikai problémák megoldását, csak az iraki politikusok és az általuk generált politikai folyamatok.

71

72

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Új stratégiát tartunk szükségesnek. Egy európai stratégiát, Irakra vonatkozóan. 2006 nagy részét a Tanács bagdadi képviseletén töltöttem, segítve az irakiakat. Az üzenet, amelyet minden egyes nap, mindenkitől kaptam az volt, hogy „Hol van Európa” Szeretnénk Európával beszélni, mert tapasztalatai létfontosságúak számunkra!” Ma, e jelentés, válasz e sürgetésre. Végül e Ház, jelentésében megerősíti az Európai Parlament elkötelezettségét az iraki parlament újjáépítésének és kiépítésének előmozdítását illetően. Ez rendkívül fontos szerepkör. Köszönet illeti a Tanácsot, hogy elismerte azt a hozzájárulást, amelyet ez a Parlament az Irakkal való kapcsolatokkal foglalkozó bizottság kiválasztása és jóváhagyása révén tett. Úgy vélem, ma létfontosságú kihívással állunk szemben: ténylegesen kamatoztatnunk kell tudásunkat és eszközeinket az iraki politikai folyamatot támogatva, de nem fegyverek, hanem szavak, nem harci eszközök, hanem valódi tettek, az ottani emberek megsegítése révén. Béatrice Patrie (PSE). − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék gratulálni Gomes asszonynak, egy rendkívül érzékeny és összetett témában kifejtett munkájának minősége okán,. Mindannyian tudatában vagyunk annak, milyen mély szakadék keletkezett a tagállamok között az iraki konfliktus kapcsán. Annak is tudatában vagyunk, hogy mostani feladatunk nem más, mint egy biztonságos, egységes, virágzó és demokratikus Irak kiépítésének segítése. Személyesen, én egy nagyobb drámára szeretném ráirányítani a figyelmet, amelyet kormányaink jelentős mértékben ellepleznek. Én arról az iraki konfliktusról beszélek, amely mintegy 4,5 millió embert taszított az utcára, és 1948 óta a legnagyobb lakosság-mozgást idézte elő a Közel-Keleten. Azonnali, európai szintű összehangolt cselekvésre van szükség. Legfőbb aggodalmam azoknak az irakiaknak közvetlen és hosszabb távú sorsához kapcsolódik, akiket saját hazájuk elhagyására kényszerítettek. Megközelítőleg 2,3 millió ember talált menedéket a környező országokban, főként Szíriában és Jordániában, de Egyiptomban, Libanonban, Törökországban és az öböl-menti államokban is. Közel 2 millió menekült befogadásával Szíria és Jordánia rendkívül dicséretes módon járt el. Az EU és a nemzetközi közösség szerepe, természetesen, kiterjed arra, hogy hosszabb távon biztosítsa az összes menekült hazatérését. Ma azonban a hazatérés sokuk számára nem valódi lehetőség. Néhány különösen veszélyeztetett menekültet a nyugati országokba kellene telepíteni. A UNHCR szerint, a Szíriában élő irakiak 6,6%-át, megközelítőleg 100 ezer embert, máshová kellene áttelepíteni. Ezért kérem képviselőtársaimat, támogassák a 2008-as áttelepítési programhoz kötődő módosító javaslatot, amelynek értelmében az EU-nak át kellene vennie a jelenleg a UNHCR felügyelete alatt álló legveszélyeztetettebb menekültek némelyikét. Mintegy lezárásként, sürgetem a Házat, ne fordítson hátat értékeinknek. Teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk az 1951-es Genfi Egyezményt, és el kell utasítanunk bármiféle, Irakba történő erőszakos visszatelepítést. Patrick Louis (IND/DEM). − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Fernand Braudel úgy ítélte meg, hogy a történelem a sumér birodalomban vette kezdetét. Ma pedig, az Irakban élő keresztény kisebbségek hosszú története mintha végéhez közeledne. Mi, Európa nemzetei nem tehetjük meg, hogy tétlenül elfogadjuk ennek a hallatlan igazságtalanságnak bekövetkeztét. Ezek az emberek üdvözölték az iszlámot, és együttesen építettek egy olyan országot, amely virágzott, mielőtt a fanatizmus és háborúk tönkre nem tették. Most ezeknek a kisebbségeknek el kell fogadniuk a menekülés gondolatát. Pedig Irak aligha építheti jövőjét jelenlétük és szaktudásuk nélkül. A jövő nem építhető fel egy ország szétdarabolásával: a jövőt a gazdaság helyreállítása, a különböző közösségek és kultúrák kölcsönös elismerése, és a törvények alkalmazása teremti meg. Ha az EU határozottan az iraki beavatkozás mellett dönt, akkor terveiben mindenkor emlékeznie kell ezeknek a kisebbségi közösségeknek drámai helyzetére is. Az ő jövőjük szolgáljon mércéül az uniós lépések során, és a közösségek közötti kölcsönös tisztelet betartása legyen a segélyek nyújtásának előfeltétele. Az ilyen lépések nemzeteink javára íródnak majd. Sorin Frunzăverde (PPE-DE). – (RO) Elismerve a belső és a nemzetközi színtéren elért haladást is, az Európai Uniónak bátorítani kell az iraki hatóságokat, folytassák egy demokratikus, szilárd, jogkövető intézményekre alapozódó és szövetségi állam kialakítására irányuló erőfeszítéseiket. Az etnikai és vallási realitásokat szem előtt tartva, magam úgy gondolom, hogy kizárólag egy szövetségi államként funkcionáló Irak lehet életképes. Egy szövetségi Irakra, és nem egy megosztott országra utalok

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

most. Az Európai Uniónak ugyancsak ösztönöznie kell egy szilárd Irak létrejöttét, olyan Irakét, amelynek intézményei képesek biztosítani a nemzeti szuverenitást, az állam egységét, a területi egységet, a fenntartható gazdasági fejlődést, és az iraki nép jólétét. Az Európai Uniónak – feltétlenül a realitások talaján maradva, az iraki nép és az adott területen élő valamennyi etnikai és vallási közösség történelmi, vallási, kulturális és önazonossági hagyományait szem előtt tartva – aktívan közre kell működnie Irak intézményi fejlődésének előmozdításában. Ebben az összefüggésben, a központi hatalom legitimitásának erősítése érdekében, javasolt bizonyos, Irak valamennyi etnikai és vallási közösségének vezetőiből álló tanácsadó testületek felállítása. Az iraki intézmény-fejlesztést az Európai Uniónak – az Eujust Lex-misszió, valamint megfelelő európai pénzügyi eszközök felhasználásával – támogatnia kell. Hangsúlyozom annak szükségességét, hogy az európai pénzügyi támogatást közvetlenül a kedvezményezett iraki intézményeknek biztosítsuk. Ezeket a forrásokat az EU intézményeinek kell kezelnie, átlátható, az európai polgárok számára ellenőrizhető módon. Javaslom, hogy az Európai Unió intézményei kamatoztassák az Irakban már polgári és katonai jelenléttel bíró, az ország stabilizációs és újjáépítési folyamatához hozzájáruló tagállamoknak tapasztalatait és szakmai ismereteit. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az európai vállalatokat bátorítani és támogatni kell annak érdekében, hogy bekapcsolódjanak az iraki újjáépítési folyamatba, határozottabban kiépítsék üzleti kapcsolataikat. Erika Mann (PSE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, Gomes asszony, hölgyeim és uraim, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban – természetesen – elsődlegesen a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kérdéseire összpontosítottuk figyelmünket. Bizonyos területeken azonban ezen túl is léptünk. Ezért két ponttal foglalkozom most. Elsőként is, nagyon örülünk e jelentésnek, amely világossá teszi, hogy az Európai Uniónak egyértelműen szerep jut, és elkötelezettsége van Irak tekintetében. Úgy véljük, megkérdőjelezhetetlenül létfontosságú, hogy Irak beilleszkedjék a kereskedelmi rendszerbe, és aligha igényel magyarázatot az, hogy ehhez a WTO nyújtja a legmegfelelőbb terepet. Az eddigieknél azonban sokkalta nagyobb technikai segítséget kell nyújtanunk. A technikai segítségnyújtásnak arra kell összpontosulnia, hogy Irakot az európai gazdasági rendszer, bizonyos mértékig az európai üzleti élet felé mozdítsuk el. Ami a pénzügyi finanszírozást illeti, meglehetősen szkeptikusan szemléljük azt, hogy minden kizárólag az ENSZ, a Világbank és a Multi-Donor Trust Fund közvetítésével szervezhető meg. Nagyon szeretnénk azt látni, hogy az önálló ügyintézési képesség, a saját projektek kezelése is – legalábbis bizonyos mértékig – kialakul, és ennek révén a mi erőfeszítéseinket is segítő adatbázis jönne létre, közvetlen tapasztalat halmozódna fel. Nagyon szeretnénk, ha ez a törekvésünk visszaköszönne a határozatban. Georgios Georgiou (IND/DEM). – (EL) Elnök asszony, elsőként is gratulálok Gomes asszonynak, valamint biztos asszonynak is, akik – mint tapasztaltuk – emberi érzékenységgel közelítették meg napjaink iraki eseményeit. Ennek ellenére, elnök asszony, mégis az a benyomásom, hogy mi szolgaian követünk másokat, akik azért pusztítanak, hogy építkezhessünk. Ez nem az első ilyen eset. Ma 820 millió eurót adunk az irakiaknak. Nem segíthetjük azonban a holtakat, akiknek száma magasabb, mint amennyiért Szaddam Husszein felelőssé tehető volt. Érdekelne, hogy azok, akik a mai holtakért felelnek, valaha is felelni fognak ezért? Azért említem ezt fel, mert ez történt velük Jugoszláviában is. Elnök asszony, ha mi – nagyon helyesen – nem szeretjük a diktátorokat és módszereiket, akkor találjuk meg annak módját is, hogy miként szabaduljunk meg a diktátoroktól. Nincs jogunk elpusztítani országokat csak azért, mert nem szeretjük a diktátorokat. Mert emiatt következik ma be Irakban az, ami történt Jugoszláviában is, és nem tudjuk, hogy az előbbi tragédiája mikor is ér véget. Anna Záborská (PPE-DE). − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Monsignor Rahhot Mosul érsekét mintegy két héttel ezelőtt rabolták el. A vele lévő három személyt brutálisan meggyilkolták. Ez súlyos esemény. A negyedik Genfi Egyezmény kifejezetten védelmébe veszi a polgári, egészségügyi, vallási és humanitárius tevékenységet végző személyzetet. Számos, az erőszakhoz semmiképpen sem köthető békeaktivista dolgozik Irakban, a Palesztin területeken és Izraelben. Keresztények, mohamedánok, zsidók, vagy egyszerű aktivisták.

73

74

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A vallási kisebbség fejének elrablását követően e Ház két módon cselekedhet azonnal. A holnapi, Ana Gomes jelentése kapcsán várható szavazás alkalmával szóbeli módosítás formájában ítélhetjük el Monsignor Rahhónak a háború befolyásolása érdekében végrehajtott elrablását. Csütörtökön pedig ugyancsak lehetőségünk lesz arra, hogy nagyon rövid szöveggel egészítsük ki a napirendi sürgős kérdések listáját, és ennek révén, európai intézményként kifejtsük álláspontunkat. Paulo Casaca (PSE). – (PT) Engedje meg biztos asszony, hogy elmondjam, a témában folytatott vitát követően úgy vélem, az ENSZ egyértelműen megérdemli tiszteletünk legteljesebb kinyilvánítását. Sérgio Vieira de Melo, és mindenki más, ki életét kockáztatja, szintén megérdemli tiszteletünket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell tudnunk, mi is történik, és ki is jut hozzá az Irakban felhasznált pénzügyi forrásokhoz. Hadd mondjam el, hogy az a 20 millió euró, amelyről biztos asszony is említést tett ma – és bocsásson meg, de én erről olvastam már két vagy három hónappal ezelőtt is – végtelenül csekélynek tűnik ahhoz, hogy a menekültek és lakhelyükről elüldözött személyek tragikus problémáit kezelni tudjuk. Biztos asszony, ezek hatalmas kiterjedésű problémák, és az iraki olaj csekély segítséget nyújt, hiszen az emberek java nem jut hozzá az olajhoz. Hálás volnék, ha nagyobb erőfeszítéseket tehetnénk e kérdés megoldása érdekében, és mint Patrie asszony kifejtette, ezzel az üggyel rendkívül gyorsan foglalkoznunk kell Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Elnök asszony, Európa ellene volt az iraki háborúnak. Függetlenül azonban attól, hogy kinek volt igaza, kinek nem, a mai iraki realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Figyelembe véve, hogy az iraki helyzet miként befolyásolja a Közel-Kelet egészének, sőt, az azon túli területeknek sorsát is, az EU-nak már nem szabad a dolgok egésze tekintetében a partvonal közelében maradni. Hatalmas forrásai és tapasztalata révén az EU-nak jelentős módon részt kell vállalnia az új iraki állam megszilárdulásának előmozdításában. Biztos asszony leírta a bajok tüneteit. Most azt kell tudnunk, miként is orvosolhatjuk e bajokat. És nem kizárólag a többi nemzetközi szervezettel való együttműködésben gondolkodva, hanem önmagunkra is támaszkodva, hiszen az EU ennél sokkalta többre is képes. A stratégiai cél az, hogy támogatást nyújtsunk az új, demokratikusan választott hatóságoknak ahhoz, hogy országuk új intézményeinek erkölcsi hitelt, és ennél fogva tekintélyt is kölcsönözzenek. Egy új, demokratikus, önfenntartó, olaj-gazdag Irak létrejötte – a Közel-Kelet szívében – mindenkinek érdekében áll. Renate Weber (ALDE). – (RO) Jelenleg az Európai Bizottság kereskedelmi és együttműködési megállapodásról tárgyal az iraki hatóságokkal, amelynek kapcsán az emberi jogok érvényesítésével összefüggő kérdések is napirendre kerülnek. Kérem az Európai Bizottságot, hogy határozottan igényelje az iraki hatóságoknál, találjanak megoldást a külső és belső menekültek társadalmi visszailleszkedésére. Kérem továbbá az Európai Unió tagállamait is, hogy kezeljék prioritásként az iraki menekültek menedékjogi kérvényeinek feldolgozását. A tagországokból ezzel kapcsolatban beérkezett visszajelzések ismételten azt igazolják, hogy európai szinten kellene harmonizálni a menekült-státusszal összefüggő eljárásokat. Alapvető, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban történjen utalás a parlamentek közötti együttműködésre is. Úgy hiszem, hogy az Irakkal való kapcsolatokkal foglalkozó európai parlamenti bizottság hozzájárulhat az iraki törvényhozó testület intézményi képességeinek erősítéséhez. Az Európai Uniónak segítenie kell Irakot abban, váljon hatékony partnerünkké egy érzékeny térségben. Gratulálok, és köszönetemet fejezem ki az előadónak, Ana Maria Gomes asszonynak, jelentése kapcsán. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL Elnök asszony, amennyiben szeretnénk eljutni oda, hogy számíthassunk iraki partnereinkre a békés egymás mellett élés alapjául szolgáló demokrácia megvalósításában, akkor beruházásokat kell eszközölnünk. Visszaemlékszem, diákkoromban egyszerűen fiatal irakiakat láttunk vendégül középiskolánkban. Talán lehetséges volna az Európai Unió számára, hogy most hasonló lehetőségeket ajánljon fel fiatal irakiak részére. Arra gondolok, hogy 24 év alatti irakiakat hívhatnánk meg, lehetővé téve számukra, hogy köztünk éljenek, megismerkedjenek tapasztalatainkkal. Természetesen, kritikai szemmel figyelhetik majd amit látnak, megőrizve abból azt, amit pozitívnak tartanak, és mindannak hazai megismétlésére törekedhetnek. Illetve talán javíthatnak azon, amit negatívumként tapasztaltak meg. Tehát a Ház figyelmébe ajánlom ezt, az iskolákra alapozódó javaslatomat. Az ilyen típusú látogatásoknál nem szükségszerű, hogy azok kizárólag egyetemi szinten valósuljanak meg. Világos, hogy a politikák ember-függők, és biztos asszony, a saját hatáskörén belül van mozgási lehetősége! Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, Ez az Európai Parlament üzenete a Tanácshoz, jelezve, szükség van egy Irakkal foglalkozó európai stratégiára. Véget kell vetnünk annak, hogy a korábbi nézeteltérésekről vitázunk. Ehelyett koncentráljunk az EU ottani, eseményeket követő, aktív közreműködésére. Szeretném megköszönni biztos asszonynak az iraki helyzet alapos, tárgyasszerű leírását. Most óvatos derűlátást érzékelek

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a levegőben. Úgy látom, egyetértés mutatkozik abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Ez az, amit Gomes asszony oly ékesszólóan arany lehetőségként írt le az EU pozitív hozzájárulási képessége tekintetében. Számomra két pont mutatkozik meghatározónak. A Parlament számára fontos, hogy az uniós támogatást a demokratikus kormányzás kiépítésére fordítsuk, és ezt nagy érdeklődéssel fogadták az iraki politikusok is. Másodszor az EU kivételes helyzetben van ahhoz, hogy támogassa a megbékélési folyamatot, amely nélkül csakis az ország széthullásának és a további belháborúskodásnak nyílik tere. Élnünk kell tehát a kínálkozó lehetőségekkel. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök − (SL) Szeretném mindenkinek megköszönni e kérdésben elfoglalt álláspontja és véleménye kinyilvánítását. Ezek hasznosak lesznek számunkra a későbbiekben kifejtett tevékenységünk során is. Mindezekhez egy megjegyzést fűznék, és egy kérdésre válaszolnék. Záborská asszony kérdése a a khaldeai katolikus érsek elrablásához kapcsolódott. Szeretném felhívni figyelmüket az Elnökség által március 1-jén kiadott nyilatkozatra, amelyben határozottan elítéltük az emberrablást, és a khaldeai érsek feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátását követeltük. A másik kérdést illetően. Mladenov úr és mások rámutattak arra, hogy a biztonsággal, nevezetesen az iraki biztonság megteremtésével kapcsolatos felelősség elsődlegesen az iraki hatóságokat terheli. Az is igaz, hogy mi is segítjük azokat e területen, és szeretném itt ismét megemlíteni az EUJUST LEX-misszót. E misszió 2005 óta működik Irakban, és az Európai Unió tagországainak többsége részt vállal abban. A misszió keretében megközelítőleg 1500 magas rangú iraki kapott képzést. Őket a rendőrségnél, az igazságszolgáltatásban és a büntetésvégrehajtásban foglalkoztatják. Amint említettem, a missziónak 2009 nyaráig szól a megbízatása. Úgy gondoljuk, a misszió jelentősen hozzájárul az iraki biztonság erősítéséhez. Szeretném ismét megköszönni Gomes asszonynak jelentését, amely további tevékenységünkhöz fontos adalékokkal szolgál. Megemlíteném, hogy utóbbiak közt található az a terv, amelynek értelmében az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának elnöke, Rupel miniszter részt vesz az Irakkal szomszédos országok Kuvaitban rendezendő áprilisi ülésén. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, tartalmas vita áll mögöttünk, amely azt igazolja, hogy szeretnénk felhasználni ezt az arany lehetőséget arra, hogy végre újjáépíthessük Irakot, azt a Közel-Kelet stabil államává tegyük. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ez mindannyiunk számára fontos célkitűzés. Elsőként is szeretném megnyugtatni Önöket, hogy mi állhatatosan kitartunk cselekvési irányunk mellett. Köszönöm kedves szavaikat, amelyekkel delegációnk vezetőjét illették, aki mindössze néhány emberrel dolgozik ott, rendkívül nehéz körülmények között – egyébként a brit Nagykövetség épületében elszállásolva. Ő és munkatársai nagyon jó munkát végeznek. Régóta együttműködünk az ENSZ Vagyonkezelői Alapjával, mert korábban másra nem volt lehetőségünk. Igazgatóim látogatását és értékelését követően, óvatosan felmérjük, hogy mit is tehetünk a kapacitás- és intézményi fejlesztések terén. Teljesen megértjük, hogy ez nagyon kedves téma sokuk számára, de kérjük, értsék meg, hogy a biztonsági költségek igen magasak. Bármit is tegyünk közvetlen formában, nagyon magas költségek keletkeznek. Másként lépéseink megvalósulásával nem számolhatunk. A Zöld-zónán túli térségekben a körülmények igen mostohák. Kivételt talán azon kevés terület jelent, ahol a biztonsági problémák száma kisebb. Ezek egyike Észak. Nem zárom ki, hogy fokozatosan – például északon – közvetlenebb együttműködést alakítsunk ki. Hangsúlyozom azonban, nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ne diszkrimináljunk az egyes csoportok között. Ezt szeretném üzenni Belder úrnak is. Így folyik tevékenységünk a projektekkel összefüggésben is. Mindenkor próbálkozunk olyan projektekkel, amelyekben valamennyi csoport részvételét biztosíthatjuk. Beleértve ebbe a keresztény csoportokat is, amelyek helyzete a mai Irakban, és ezzel a kormánnyal, igen nehéz. Ezen túllépve, szeretném azon, az általunk kifejtett tevékenységet követni nem mindig tudó képviselők figyelmét ráirányítani arra, hogy például 2005-ben sikeresen előkészítettük az általános választásokat. Általános és középiskolák százait állítottuk helyre. Ez nemcsak az iskolák, hanem a diákok számára is hasznot eredményezett. Az Erasmus program ugyancsak nyitva áll néhány iraki számára. Kihasználását magunk is szorgalmazzuk. Tankönyvek millióit állítjuk elő és terjesztjük, hatmilliónyi általános és középiskolás körében. Ez egyszerű kérdés, de igen fontos. Ugyanakkor 200 alapszintű egészségügyi központot és 10 kórházat állítottunk helyre. Támogatásban részesítettünk nyolc immunizálási kampányt, amelyek egyenként 4,5 millió, öt év alatti gyermeket érintettek.

75

76

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Teljesen helyreállítottuk a nemzeti gyógyszerészeti minőségellenőrző laboratóriumot. És a sort hosszan folytathatnám. Úgy gondolom, a Bizottság sokat tett – az Unió nevében – nehéz körülmények között. Tudatában vagyunk most annak, hogy a kulcskérdés az, mit tehetünk a kapacitás-fejlesztés terén. Önök nyugodtak lehetnek afelől, hogy forrásaink tekintélyes részét erre fordítjuk, mindenkor, amint erre utaltam, a biztonsági helyzet függvényében. Legutolsó értékelésünk szerint az, sajnos, még nem tekinthető stabilnak. Szólnék pár szót a menekültekről. Említettem, hogy mi, a Bizottság, természetes módon foglalkozunk a menekültek megsegítésével. A különféle bizottsági eszközökből eredően összeálló múlt évi teljes költségvetési csomag 50 millió euró volt. Ezek a források nemcsak az Irakon belüli IPD-k megsegítését szolgálták, hanem Szíria és Jordánia támogatását is. Természetesen, szoros kapcsolatban állunk ezekkel az országokkal is. 80 millió eurót adtunk Szíriának, és 32 millió eurót Jordániának, mert ebben a kis országban a menekültek nagy áradata súlyos problémákat okozott. Végül csak azt szeretném mondani, hogy nekem, a Tanácshoz hasonlóan, az a meggyőződésem, hogy az a párbeszéd, amelyet a Parlament az Ad Hoc Iraki Bizottság közreműködésével folytathat, nagyszerű előrelépést és haladást jelent. Együttműködhetünk ezen a területen is. Hadd biztosítsam Önöket arról, hogy kezdetektől fogva arra törekedtünk, hogy az ENSZ-en keresztül csatornázott forrásaink sorsa is jól követhető legyen. A jövőben forrásainkat mind inkább közvetlenül csatornáztatjuk a partnerekhez. Ana Maria Gomes, előadó. − (PT) Szeretném mindenkinek megköszönni a kedves szavakat. Külön köszönettel tartozom barátomnak, Lenarčič miniszter úrnak, akivel pár évvel korábban a Biztonsági Tanácsban is már együttműködtem, éppen Irakkal, a Szaddam Husszein jelentette iraki problémával összefüggésben. Amint kifejtettem, ennek a jelentésnek célja, hogy rávilágítson az iraki helyzet bonyolultságára, szemben a televízió-programok által naponta sugalmazott leegyszerűsítő üzenetekkel, miszerint Irakban csak a „tűz és kard” érvényesül. A jelentést akciótervként, útitervként kell szemlélni, az EU iraki közreműködése tekintetében. Úgy vélem, a Parlament nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy elvárjuk a Bizottságtól, a Tanácstól és a tagállamoktól, megvalósítható javaslatainkat – a biztonsági feltételeket is szem előtt tartva – hasznosítsák az iraki kormány és nép megsegítését célzó majdani programjaik és projektjeik kialakításánál. Nagy hatást gyakorolt rám az irakiak lelkesedése a „több Európa” téma kapcsán. Talabani elnöktől kezdve az egyik legeldugottabb vidéki terület általános iskolai tanítójáig bezárólag mindenki arra szomjadzik, hogy politikai elismerésben és intézményi támogatásban részesüljön az Európai Unió részéről. A lehető legszélesebb körben, rengeteg projekt-javaslatot kaptunk: a Belügyminisztérium munkatársainak képzése, az aknamentesítésben szerepet vállaló helyi NGO támogatása, a felnőtt-képzés, a szexuális- és népesedési egészségügyi oktatás, az iraki parlament műszaki és intézményi támogatása, csak kiragadott példák a javasatokra. Úgy gondolom, e jelentés sikerét nem a holnap leadandó támogató szavazatok száma alapján kell megbecsülnünk. Sokkalta inkább azon az alapon, hogy mostantól kezdve milyen változásokat hoz majd iraki fellépésünkben. Irakkal foglalkozó parlamenti bizottságunk minden bizonnyal betölti majd szerepét e folyamatban. Biztos vagyok abban, hogy számíthatunk a Bizottságra, és Ferrero-Waldner biztos asszonyra, akinek szeretnék gratulálni az Uusitalo nagykövet által szakszerűen irányított kis bagdadi csapatához. Ők, mindannyian meghatározó szövetségeseink a menetrend végrehajtásában. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR Alelnök Elnök. − A vitát bezárom. A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Paulo Casaca (PSE), írásban. – (PT) Ez a jelentés nem tesz említést az iraki katonai beavatkozást alátámasztó olyan hamis információk terjesztéséért és az abban való cinkosságért vállalt felelősségről, mint a ‘tömegpusztító fegyverek’ létezése és fellelhetősége és a korábbi rendszer, és a nemzetközi terrorizmus közötti kapcsolat. Ez át is hárítja a felelősséget azzal kapcsolatban, hogy az országban bevezetésre került a Iráni Forradalmi Gárda és annak az iraki kinövései, ami a terrorista csoportok és az olyan halál, illetve népirtó brigádok

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

elterjedését eredményezte, amelyeknek a legfontosabb célpontjai a múltban és a jelenben az etnikai és a vallási kisebbségek és az ország elitje voltak. A jelentés nem teremt összefüggést az Európai Unióval, illetve az Európai Unió által az iraki hatóságok számára annak függvényében nyújtott pénzügyi támogatással, hogy hajlandók-e felvenni a küzdelmet a terrorizmus és a népirtás ellen, illetve, hogy üldözik, avagy elítélik-e azokat, akik a biztonsági erőkön kívül, illetve belül, a fenti tettekért felelősek. Következésképpen minimalizálja azokat a drámai problémákat, amelyekkel az iraki menekültek millióinak és a kitelepítetteknek szembe kell nézniük, és az alapvető jogok, így a szabadsághoz való jog, és az irakiak, elsősorban a nők számára nyújtott garanciák megsértését. A Szaddam Husszein rendszere által elkövetett bűncselekmények említése elfogadható lenne akkor, ha őszinte lenne, és ha erre nem úgy kerülne sor, hogy közben figyelmen kívül hagyják a jelenleg elkövetett bűncselekményeket és azok elkövetőit, ami több százezer ember halálát, és több millió ember kitelepítését eredményezte. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök asszony, köszönetet szeretnék mondani Gomes asszonynak az értékes jelentéséért. Gyakorlati megközelítése eredményeként a Tanács és a Bizottság által az iraki nép számára megfogalmazott üzenet szokatlanul világos. A probléma lényege kétségtelenül egyértelmű. Irak nem szenved pénzhiányban. Irak attól szenved, hogy nincs stabilitás, nincs politikai akarat, és nincs stabil intézményrendszer és adminisztratív kapacitás ahhoz, hogy bölcsen költsék el a pénzt. Az uniónak a fenti területeken lenne tennivalója. Először is, Irak a fejlesztési tevékenység szempontjából nem minősül hagyományos helynek: kivételes tevékenységi területnek számít. Ezért tartós eredményeket nem lehet egymástól elkülönült eszközökkel elérni. Ha a fejlesztési eszközöket és a biztonságot sikerül egy fedél alá hozni, akkor az EU párbeszédet teremthet az iraki néppel. Szállóigénk legyen az átláthatóság: a Bizottságnak lehetővé kell tenni a pénzügyi eszközök demokratikus felügyeletét. Másodszor az Uniónak egyértelmű kötelezettséget kell vállalnia a parlamenti dimenzió támogatása iránt. Támogatnunk kell a jó kormányzás és a jó munkavégzési gyakorlatok elterjesztését a Képviselők Tanácsában, képzést és erőforrásokat kell biztosítanunk a parlamenti munkához, és, szükség esetén, szakértői segítséget kell nyújtani a jogalkotás fejlesztése során – a szövetségi állami struktúra jogalkotási kihívást jelent. Harmadszor ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Irak fejlődésért folytatott küzdelmének középpontjában az emberi jogok álljanak. Az etnikai és vallási kisebbségek helyzete az Unió hozzájárulásától függ. A keresztény asszírok, káldeusok, szírek és más kisebbségek, így a türkmének állandó diszkriminációnak vannak kitéve, és az életüket is veszély fenyegeti. A korábbinál sokkal határozottabb erőfeszítéseket kell tennünk ennek megállítására. Remélem, hogy Önök közül mindenki egyetért abban, hogy ez a jelentés már nem a múltbeli hibákról szól. Azok a hibák már beismerésre kerültek, így a velük kapcsolatos további panaszok nem segítenek az irakiaknak. Mindent meg kell tennünk nem csak annak a felismerése érdekében, hogy a múlt kötelezettségeket ró ránk, hanem annak belátására is, hogy egyébként az irakiak számára nincs jövő. Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. – (DE) Sajnálatos módon Gomes asszony jelentése az Európai Unió szerepéről Irakban megkerüli az iraki helyzettel kapcsolatos két legfontosabb kérdést. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy Britanniából, más tagállamokból, és még sok más országból érkező megszálló csapatok állomásoznak Irakban. Ezek a csapatok az ország 2003-as illegális megszállása óta az országban vannak. Amint mostanra már tudjuk, a fenti katonai akciót igazoló okok teljes mértékben hamisak voltak (mint például a Colin Powell által az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt elmondott hazugságok az Irakban található tömegpusztító fegyverekről). Elutasításra került minden olyan módosító indítvány, beleértve a saját képviselőcsoportom, a GUE/NGL által tett indítványokat is, amelyek egyértelmű utalást tartalmaznak a háború nagyszámú áldozataira, és a jelenleg is folyó megszállásra, és amelyek kritizálják az Irak elleni, teljesen elhibázott katonai akciót. Következésképpen a helyzetnek ez a kulcs-fontosságú vonatkozása teljes mértékben említés nélkül marad Gomes asszony jelentésében. Ezért én a jelentés elfogadása ellen szavaztam, mivel, a dolgok jelenlegi állása szerint, tagadja az Irakban jelenleg fennálló valós helyzetet. Mivel így áll a helyzet, katasztrofális lenne, ha komplexebb szerepet kérnék az Európai Unió számára Irakban, mivel ez által a katonai és megszálló rendszer részévé válna. Ezzel együtt

77

78

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a jelentésben foglalt számtalan nyilatkozat megérdemli a támogatásunkat, de mindenki, aki nem lép fel a háború és a megszállás ellen, maga is bűnrészessé válik. Toomas Savi (ALDE), írásban. – Az EU számtalan tagállama küldött csapatokat a nemzetközi erők, az Egyesült Nemzetek segítségnyújtási missziója és a NATO által szponzorált iraki rendőri erők kiképzése keretében, és ezen országok egyike Észtország volt. Irakban nem javulhat a humanitárius helyzet, ha az országban nincs béke és stabilitás. Sajnálatos módon az Amerikai Egyesült Államokban mind a republikánus, mind pedig a demokrata elnökjelöltek a csapatok kivonása mellett foglalnak állást, ami felelőtlen módon lesújtó helyzetben hagyná az országot. Meggyőződésem, hogy ha az Európai Unió az állam-építésre szánt pénzösszegek, emberi erőforrások, és know-how révén növelné iraki részvételét, akkor el lehetne kerülni az ország helyzetének további romlását. Az Európai Uniónak a különböző politikai és vallási frakciók közötti közvetítés terén kulcs-fontosságú szerepet kellene játszania ahhoz, létrejöhessen egy jól működő társadalom. Konrad Szymański (UEN), írásban. – (PL) Az a benyomásom, hogy Gomes asszony nem egy, hanem két jelentést terjesztett elő. Ezek egyike egy tényszerű beszámoló az iraki részvételünkről. Ez éles ellentétben áll az indoklás érzelgős és propagandaízű stílusával. 2003-ban kétségtelenül megvalósult egy siker, nevezetesen egy olyan önkényuralmi rendszernek a megdöntése, ami destabilizálta az egész régiót. Ha a 2003-as eseményekre nem került volna sor, akkor most nem lennénk abban a helyzetben, hogy 25 oldalas ajánlást fogalmazunk meg egy demokratikus Irak számára a szerkezeti reformokról, a választási törvényről és a kisebbségek jogairól. Szerencsére, a szavazás az ajánlással kapcsolatos javaslatra vonatkozik. Ezért szívesen támogatom ezt a dokumentumot. Helyénvaló számunkra az, hogy felelősséget vállaljunk a stabil és demokratikus Irak sikeréért. Örömmel tölt el az is, hogy azoknak az országoknak, amelyeket megosztott a 2003-as intervenció, most lehetőségük nyílik arra, hogy együttesen előnyt kovácsoljanak az akkori háború által megnyíló lehetőségekből.

12. A fegyverexportra vonatkozó európai magatartási kódex (vita) Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a fegyverkivitelről szóló európai magatartási kódexről. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Először is, a Tanács nevében szeretnék megelégedettségemnek hangot adni a Tanács Fegyverzet Ellenőrzési Munkacsoportja (COARM) és az Európai Parlament, pontosabban a Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottság (SEDE) közötti hagyományosan jó kapcsolatok és együttműködés miatt. Meggyőződésem, hogy ez a jól-szervezett és kiváló együttműködés a jövőben is folytatódni fog, és ezért is örülök a mai vitának. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexéről. Amint mindannyian tudjuk, a kódex elfogadására 1998-ban került sor. Ez új lökést adott az Európai Uniónak a fegyverkereskedelem nyomon követése terén. A fenti kódexszel összhangban az Unió hozzálátott az éves jelentések elkészítéséhez, melyek valójában a lezajlott fegyver-átadásokról szóló jelentések. Idén készítjük el a tizedik éves jelentést. Meg kell még azt is említenem, hogy ezek a jelentések egyre világosabbak és informatívabbak lettek. A kódex következtében az elmúlt néhány évben a legtöbb tagállam megkezdte a fegyverek és harcászati eszközök kiviteléről szóló országos éves jelentések publikálását. 2003-ban az Európai Unió elkészítette a kódex hatáskörébe tartozó fegyverekről és harcászati eszközökről szóló listáját, és a korábbinál komolyabban látott hozzá az egyes harmadik országokba irányuló fegyverkivitelre vonatkozó elvek összehangolásához. A tagállamok egymás között is információt cserélnek a visszautasított és a lebonyolított fegyverkivitelekről. Ez a dinamizmus átterjedt a nemzetközi szervezetekre is, de különösen azokra, amelyekben az Európai Unió tagállamai fontos szerepet játszanak. Ez elsősorban a Wassenaar Egyezményre igaz. A kódex továbbfejlesztésére 2006-ban és 2007-ben került sor, elsősorban a felhasználói kézikönyv kibővítése révén. Amint tudjuk, a kódex jogilag nem kötelező érvényű dokumentum. Ugyanakkor azonban a tagállamok politikai elkötelezettséget vállaltak a benne foglalt rendelkezések betartására. A múltban voltak arra irányuló

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kísérletek, hogy a kódexre egy olyan közös álláspont hozzáadásával lehessen alapozni, ami jogilag kötelező érvényű dokumentum lenne, és amihez a tagállamoknak tartaniuk kellene magukat a fegyverkivitel során. Ugyanakkor azonban máig nem született megállapodás egy ilyen közös álláspont elfogadásáról. A szlovén Elnökség dolgozik azon, hogy Szlovénia elnökségi hivatali ideje alatt, vagyis ez év elején ez elfogadásra kerüljön, vagy legalább jelentős előrelépést lehessen tenni az elfogadás irányában. Talán a fenti előrelépésre nem kínálkozik jobb alkalom, mint amit az Európai Uniónak a kódex alkalmazásáról szóló tizedik jelentése kínál. Ugyanakkor azonban jelenleg még nem tudjuk teljes biztonsággal előre jelezni, hogy az álmaink és vágyaink valóra fognak-e válni. Ez természetesen nem akadályoz meg bennünket abban, hogy próbálkozzunk. Ezért fel fogjuk hívni az összes tagállamot arra, hogy mondják el a véleményüket erről a kérdésről, és megpróbáljuk bátorítani őket arra is, hogy együtt dolgozzanak a közös álláspont kialakításán. Ha nincsenek gátló körülmények, akkor a szlovén Elnökség számára nagy örömöt fog okozni az elfogadási eljárás véglegesítése, és az összes érintett intézmény, elsősorban a Parlament számára a vonatkozó jelentés benyújtása. Engedjék meg, hogy röviden szóljak két másik, elsőbbséget élvező témáról is: a fegyverzet és harcászati eszköz kereskedelem közvetítése kapcsán kialakítandó közös álláspontról, és a tagállamok azon erőfeszítéséről, hogy a fegyverzet kereskedelemről nemzetközileg kötelező érvényű megállapodások szülessenek. Az Európai Unió 2001-ben útmutatásokat fogadott el a fegyverzet kereskedelem terén megvalósuló közvetítő tevékenységről, és a közös álláspont elfogadására 2003-ban került sor. A fenti álláspont elfogadásával a tagállamok vállalták azt a kötelezettséget, hogy annak tartalmát beépítik a hazai jogszabályokba, és ily módon szabályozzák a fegyverzet és harcászati eszköz kereskedelem közvetítő tevékenységét. Ez ideig 20 tagállam fogadta el ennek a közös álláspontnak az elemeit a hazai jogszabályokba történő beépítés révén, és hét tagállamnak még be kell fejeznie ezt a folyamatot. Az Elnökség nyomon fogja követni a folyamat előrehaladását, és azokat a tagállamokat, amelyek még nem zárták le ezt a folyamatot, bátorítani fogja ennek mihamarabbi elvégzésére. És most az utolsó téma, a nemzetközi fegyverzet kereskedelmi megállapodás következik. A leszerelés területén ez az egyik legfontosabb feladat. Amint Önök is tudják, az Európai Tanács nemrégiben döntést fogadott el a nemzetközi megállapodás támogatásáról. A tavalyi Közgyűlésen jóváhagyásra került a kormányzati szakértőkből álló csoportnak az összetételére vonatkozó keret megállapodás. A fenti csoport kezdeti tevékenységéről szóló információk biztatóak, de ebbe a folyamatba sok erőfeszítést és munkát kell invesztálni. A mi tevékenységi körünkön belül szorosan figyelemmel fogjuk kísérni ennek a csoportnak a munkáját, és támogatni fogjuk azt a folyamatot, ami elvezet a nemzetközi megállapodás megkötéséhez. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, elég sok ideig foglalkoztam Irakkal, de most valamivel kevesebb idejüket veszem igénybe, vagyis megpróbálom jól kihasználni a rendelkezésemre álló időt. Annak ellenére, hogy a fegyverzet kereskedelem figyelemmel kísérése és ellenőrzése elsősorban a tagállamok, és így a Tanács feladata, a Bizottságnak is egyértelmű érdeke fűződik ehhez, a közös és védelmi politika keretében az Európai Uniónak a kézi lőfegyverekkel és könnyűfegyverekkel kapcsolatos stratégiájának a megvalósulásához való hozzájárulása révén. Nagyon nagyra értékeljük az EU hatékony nyomon követését és ellenőrzését a fegyverzet kivitel területén. Továbbra is aggódunk azonban amiatt hogy az európai ellenőrzéseknek arra kellene bátorítani a többi régiót, hogy – legalább – a minimális normákat fogadják el és alkalmazzák annak biztosítása érdekében, hogy a legitim kivitel a későbbiekben ne kerüljön eltérítésre, súlyosbítva ezáltal a fegyveres összetűzéseket és az emberi jogok megsértését. Ebben az összefüggésben a Bizottság továbbra is aktívan részt vesz, a tagállamokkal, a harmadik országokkal, a nemzetközi szervezetekkel, és másokkal együtt, az illegális fegyverzet kereskedelem finanszírozása elleni küzdelemben, ami igen gyakran más árukkal (elsősorban a kábítószerrel), például gyémánttal, való illegális kereskedelemmel is együtt jár. A Bizottságban mi a tavalyi év során megpróbáltuk kihasználni a kimberley-i folyamat elnöksége révén előálló előnyöket az ellenőrzés javításának előtérbe helyezése érdekében azért, hogy a gyémánt értékesítéséből származó jövedelmet ne lehessen a lázadó csoportok általi fegyvervásárlások finanszírozására felhasználni. Továbbá, az illetékes vámhatóságokkal szorosan együttműködve az új stabilitási eszköz segítségével további intézkedéseket kívánunk hozni a fegyverek illegális légi kereskedelme elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel az Afrikába irányuló és az Afrikán belüli repülőgéppel történő utazásokat. A vonatkozó műszaki segítségnyújtás megtiltásával a fegyverzet embargó eszközének alkalmazásában is szerepet játszunk.

79

80

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az Európai Unión belül a lőfegyverek kereskedelmének ellenőrzése alapvető fontosságú a veszélyeztetettség és a bűnözés elleni küzdelem, és különösen a terrorizmus elleni harc terén. A fegyverzet kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos, kidolgozás alatt álló politika magába foglalja az Unión belüli legális fegyverviselés és fegyver kereskedelem ellen őrzésének a megszigorítását is. Ez együtt jár azzal, hogy megfelelően követni kell a lőfegyverek Unión belüli mozgását, és együtt kell működni az illetékes hazai hatóságokkal. A fent említett erőfeszítéseken kívül azzal is tisztában kell lennünk, hogy a lőfegyverek egy jelentős része bűnözők tulajdonában van, és a feketepiacon is beszerezhető. Következésképpen a lőfegyverek határokon történő illegális átvitele, és a jelölés nélküli lőfegyverek átvitele a fenti illegális fegyverek legfőbb forrásait jelentik. Európai szinten jelenleg lépések történnek a nyilvántartásra és a jelölésre vonatkozó szabályok jobbítása, a polgári használatú lőfegyverek kiviteli és behozatali rendszerének létrehozása, továbbá a hazai rendvédelmi szervek közötti együttműködés fejlesztése érdekében. A lőfegyverek nyomon követhetőségének javítása alapvető fontosságú célkitűzés, és kívülről – nagyon érintőlegesen – az Unión kívül is – ismételten a Stabilitási eszköz segítségével - konkrét lépéseket teszünk a válságrégiókban a háborúból visszamaradt robbanóanyagokkal és kézi lőfegyverekkel kapcsolatos probléma kezelése érdekében. Természetesen támogatni fogjuk a tagállamoknak a fegyverzet kereskedelemre vonatkozó megállapodás tető alá hozására irányuló erőfeszítéseit, amint azt a Tanács elnöke is elmondta, bár nem ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy erre rövid időn belül sor kerülhet. De reméljük, hogy mégis hamarosan létrejön. Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az Európai Tanács már közel 10 éve küzd azért, hogy az EU fegyverkereskedelemről szóló magatartási kódexének jogilag kötelező érvényű dokumentummá történő átalakítása érdekében. Az elmúlt két év során nem volt technikai akadálya annak, hogy a kódexszel kapcsolatban közös álláspont kerüljön elfogadásra. Miért kell végül a mi házunk táján söpörni? Először is, a becslések szerint jelenleg körülbelül 400 fegyvergyártó cég működik a tagállamainkban. Mivel ebben az ágazatban a kutatási és fejlesztési költségek rendkívül magasak, a vállalatok természetesen a lehető legnagyobb mennyiség gyártásával, a licencia-szerződések eladásával, vagyis, röviden a bármi áron és bárhol történő értékesítéssel akarják maximalizálni a nyereségüket. Azon 20 állam cégei, amelyek szigorú útmutatásokat léptettek életbe a fegyverkivitelre, egyértelmű gazdasági hátrányt szenvednek azon versenytársaikkal szemben, akiknek a kormányai ebben a tekintetben engedékenyebbnek bizonyulnak. Minden cég számára azonos feltéteket kellene biztosítani. Másodszor dokumentáltunk olyan eseteket, amikor az EU tagállamaiban működő vállalatok fegyvereket adtak el Kínának, Kolumbiának, Etiópiának, és Eritreának. Hogyan lehet az, hogy egyrészről lelkesen támogatunk minden olyan erőfeszítést, ami a gazdasági fejlődés, a demokrácia, és az emberi jogok támogatására irányul, miközben mindezeknek a megvalósulását az erőszakos konfliktusok kialakulásához való hozzájárulásunkkal lehetetlenné tesszük? Harmadszor a tagállamainkból katonákat küldünk az EU és a NATO békefenntartó misszióiba, de azáltal, hogy nem tudjuk a gyakorlatban alkalmazni ezt a magatartási kódexet, kockáztatjuk azt, hogy olyan fegyverekből nyissanak rájuk tüzet, amiket, a felelőtlen fegyverszállítások következtében, a saját országainkban gyártottak. Negyedszer hogyan számolhatunk egy közös biztonsági és védelmi politikával rendelkező jövőbeni Európával, ha ehhez hiányzik egy olyan fontos elem, mint a közös álláspont? Végezetül mielőtt elhagyjuk ezt az emberi jogokat és demokráciát védelmező termet, biztosítanunk kell olyan lépések megtételét is, amelyek tartalommal töltik meg a retorikánkat. A PPE-DE képviselőcsoport gratulál a fenti határozati indítvány szerzőinek. Bízunk abban, hogy a Parlament részéről megnyilvánuló elsöprő támogatás segíteni fog a Tanácsnak abban, hogy megtalálja a kiutat a jelenlegi politikai zsákutcából, és végül minden tagállam kötelességévé tegye a magatartási kódex betartását. Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) A fegyverkivitelről szóló uniós magatartási kódexszel kapcsolatos határozati indítvány a Parlament frusztrációját fejezi ki amiatt, hogy ez a fontos eszköz jelenleg holtponton áll, amint az előadónk, Gacek asszony, akinek gratulálnom kell, éppen most elmondta. Tíz évvel a megszületése után a kódex még mindig a büszkeség forrása azok számára, akik hisznek abban, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a fegyverszállítások ellenőrzéséről szóló globális

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vitában. Üdvözöljük a kódex egyre harmonizáltabb alkalmazását, a részletekről szóló tagállami éves jelentéseket, és a Tanács által vállalt, távolba mutató kezdeményezéseket. Ugyanakkor azonban ezek az előrelépések a legfontosabb kérdés, vagyis a kódex jogilag kötelező érvényű eszközzé történő átalakítása mellett, a jelentéktelenség homályába vesznek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magatartási kódexnek a közös biztonsági és védelmi politika közös álláspontjává (CFSP) történő átalakítása összekapcsolódik a kínai fegyverkivitelre vonatkozó embargó megszüntetésével. A Parlament elutasítja azt a zsarolást, ami ennek a hároméves zsákutcának a valós oka és indoka. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Peking által a szudáni rendszernek eladott fegyverek táplálják a darfúri konfliktust, és egyúttal, például, hozzájárulnak a burmaiaknak az illegitim katonai rendszer által történő elnyomásához és leveréséhez. Ez a helyzet azért frusztrálja a Parlamentet, mert már régóta ismerjük azokat a gyakorlati és elméleti indokokat, amelyeknek elegendőnek kellene lenni ahhoz, hogy a Tanács többé ne habozzon. A fegyverkivitelre vonatkozó közös és kötelező érvényű szabályok nélküli európai külpolitika mindig hiányos és hatástalan lesz. Ráadásul, a védelmi berendezések vonatkozásában a belső piac teljes harmonizálása előtti egyik legfontosabb akadályt éppen a kivitelre vonatkozó szabályok nagy száma jelenti az Európai Unión belül. Végezetül van még egy lényegi kérdés: az Európai Unió csak akkor tud felelősségteljes és egységes nemzetközi szereplőként fellépni ezen a területen, és csak akkor tudja a nemzetközi törvényhozás javítására irányuló munkát vezetni, ha követésre méltó modellnek tekintik. Mi egyértelműen számítunk a szlovén Elnökségre és Lenarčič miniszter úrra. Azt azonban már korábban is jeleztük a következő, elnöki tisztséget betöltő országnak, vagyis Franciaországnak, vagyis annak az országnak, amelyik különösen felelős ezért az elhúzódó zsákutcáért, hogy elérkezett az idő a problémák megoldására, és annak az elismerésére, hogy az Európai Uniónak fontos szerepet kell szánni, mint a hatékony és felelősségteljes többoldalúság (multilateralizmus) éllovasa. Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, már 10 éve annak, hogy az Európai Unió megállapodott a fegyverkivitelről szóló magatartási kódexben, és szégyenteljes az a tény, hogy ez a kódex még mindig nem lett átalakítva egy olyan hatékony eszközzé, ami lehetővé tenné az Európai Unió vállalatai és kormányai számára a fegyverkivitel hatékony ellenőrzését. Ennek következtében az európai fegyverek még mindig eljutnak a konfliktusokkal terhes területekre. Az EU abban a lehetetlen helyzetben találja magát, hogy ugyan azokba az országokba szállít fegyvereket, és ugyan ott táplálja a konfliktusokat, ahová ezzel párhuzamosan ömleszti a fejlesztési segélyeket. Hogyan tudjuk ezt megmagyarázni a polgárainknak? Hogyan tudjuk megmagyarázni, például, hogy egyes uniós tagállamok még most is készek arra, hogy fürtös bombákkal kereskedjenek, miközben az EU több millió eurót költ a taposóaknák eltakarítására? 2005-ben például Libanonban több ezer tonna fürtös bombát használtak, amik rettenetes pusztítást végeztek, majd 2006-ban az EU 525 millió eurót költött a Libanonnak nyújtandó fejlesztési segélyre, részben a fel nem robbant robbanószerkezetek eltakarításának céljával. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy csak az Európai Unión kívüli cégek szállítanak fegyvert a konfliktusokkal terhes országokba: a világ 10 legnagyobb fegyverexportőr cége közül 7 az Európai Unió területén található. Nem lehetséges, hogy idő helyett fegyvereket invesztáltunk a gondokkal küzdő államok konfliktusainak megoldásába? Sürgősen szükség van olyan mechanizmusokra, amelyek segítségével biztosítható a fegyverkereskedelem és –átadás hathatós és hatékony ellenőrzése, és megakadályozható, hogy az Unión kívül működő Uniós cégek fegyvereket közvetítsenek. De az első lépésnek mindenképpen annak kell lennie, hogy az 1998-as magatartási kódexet jogilag kötelező érvényű eszközzé alakítjuk át. Éppen ezért arra kérem a szlovén Elnökséget, hogy tegyen meg mindent a Tanácsban uralkodó patthelyzet feloldása, és a közös álláspont elfogadása érdekében. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az Európai Unióból történő fegyverkivitel ellenőrzésének előadójaként lehetőségem nyílt arra, hogy pontosan nyomon kövessem a jelenlegi magatartási kódex olyan hatékonyabb és hathatósabb eszközzé történő átalakításának folyamatát, amelynek révén jobban és erőteljesebben tudnánk ellenőrizni az EU területéről az uniós vállalatok által végrehajtott fegyverkivitelt. Mindazonáltal, a Tanács Fegyverzet-ellenőrzési Munkacsoportja (COARM) által végzett technikai jellegű tevékenység ellenére máig nem értjük – és a kollégáim ugyan ezt mondták -, hogy a Tanács miért nem fogadja el azt a közös álláspontot, ami lehetővé tenné számunkra, hogy a magatartási kódexet jogilag kötelező érvényű eszközzé alakítsuk át.

81

82

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az ezzel kapcsolatos vitákat körüllengő nagyfokú titokzatosság ellenére tudjuk, hogy csak néhány ország, nevezetesen Franciaország, ellenzi ezt a lépést, amelyik – úgy tűnik – a Kínába irányuló fegyverkivitelre vonatkozó embargó megszüntetésétől függően mutat hajlandóságot ennek a döntésnek a meghozatalára. Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ez két, egymástól teljesen független téma: a kettőnek ily módon történő összekapcsolása nagymértékű felelőtlenségre utal azon nagyszámú áldozattal szemben, akiknek naponta meg kell küzdeniük a mi felelőtlen fegyverkiviteli politikánk következményeivel. Én, éppen ezért, örömmel üdvözlöm a szlovén Elnökség abbéli elkötelezettségét, hogy mandátumának ideje alatt le kívánja zárni a kódex közös állásponttá történő átalakításnak folyamatát, bár az is emlékezetembe ötlik, hogy a korábbi elnökségek is hasonló ígéreteket tettek, minden eredmény nélkül. Remélem, hogy ez most sikerül, és e tekintetben számíthatnak a támogatásunkra. Rá szeretnék mutatni arra is, hogy éppen a jelenlegi ellenőrzés hiánya, illetve lazasága teszi lehetővé, mind legálisan, mind illegálisan, azt, hogy az európai fegyverek olyan terrorista csoportok, diktátorok, és fegyveres frakciók kezében kössenek ki, akik a jelenben és a jövőben azok millióit terhelik meg ezzel, akiknek mi ezt követően, szükségszerűen, de nem minden cinizmus nélkül, fejlesztésisegély-csoportokat küldünk. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, mindannyian itt ülünk, évente legalább egyszer, és a fegyverkivitelről vitatkozunk, miközben az idő fennmaradó részében a fegyverkivitel minden akadály nélkül folytatódik. A Parlament már sok éve felhívást intéz a jogilag kötelező erejű magatartási kódex elfogadására, és a Tanács nem volt képes ezen a területen megállapodást elérni. Nagyra értékelném, ha őszintén meg tudná nekünk mondani, hogy ezt a folyamatot melyik tagállam akadályozza. Szégyen az a tény, hogy ez magatartási kódex nem jogilag kötelező érvényű. Miközben ez a folyamat elhúzódott, az EU és tagállamai a világ egyes számú fegyverexportőrévé váltak. A fegyvereket öldöklésre szánják! Minden fegyverkivitel helytelen. Természetesen a tagállamok fegyverekkel látják el a válságtól és konfliktusoktól sújtott területeket is. Észak Irak török invázióját, például, ami sértette a nemzetközi jogot, egyebek mellett Németországból származó fegyverekkel hajtották végre. Az EU országai is hadviselők, nevezetesen Irakban és Afganisztánban, és háborúban álló baráti országoknak szállítanak fegyvert. Ennek egyszer s mindenkorra végét kell vetnünk. Szüntessük be a fegyverek mindennemű kivitelét. A kettős felhasználású termékeknek, amelyek lehetnek polgári és katonai hasznosításúak, szintén a magatartási kódex hatálya alá kell esniük, és ugyan ez érvényes a tranzitkereskedelemre is. A holnapi vitára mindkét témával kapcsolatban módosító indítvánnyal éltünk, és nagy érdeklődéssel várom, hogy azokat elfogadja-e a Parlament. Amint már mondtuk, a fegyverkivitel következtében naponta gyilkolják az embereket, ezért a lehető legsürgősebben be kell szüntetni. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Megértettem, hogy a jelen vitában résztvevők általában támogatják, hogy a kódex a lehető legrövidebb időn belül jogilag kötelező érvényűvé váljon. Hozzá szeretném fűzni, hogy az Elnökség osztja ezt a célkitűzést, és remélem, Pflüger úr, hogy ebben az évben szerencsésebbek leszünk, és azt megvalósítjuk, vagy legalább, amint a bevezetőben mondtam, jelentős előrelépést teszünk ebben az irányba. Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy támogatják a Tanácsot a közös álláspont kialakítására irányuló törekvéseiben, és bízhatnak abban, hogy a szlovén Elnökség ebben a vonatkozásban további erőfeszítéseket tesz. Szeretnék köszönetet mondani Gomes úrnak, aki rámutatott, hogy kísérletek vannak új szereplők bevonására a kódex végrehajtásába, vagyis olyanokat, akik az Európai Unió határain kívül helyezkednek el. Az előző elnökségek, például 2007-ben, elsősorban ebbe a tevékenységbe vonták be a Nyugat-Balkán országait. Folynak olyan tevékenységek is, amelyek más országokra, mint például Törökországra, Ukrajnára, és Észak-Afrika országaira, és más kelet-európai országokra irányulnak. Abbéli reményem kifejezésével szeretném zárni mondandómat, hogy amikor az Európai Parlament a következő alkalommal bocsátja majd vitára ezt a témát, akkor a vita már nem csak a kódexről, hanem a közös álláspontról is fog szólni. Elnök. − Az eljárási szabályzat 103(2) cikke értelmében hat határozati indítványt(1) kaptam.

(1)

lásd Jegyzőkönyv.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Hangsúlyozottan fel szeretném hívni az EU tagállamokat arra, hogy fogadják el az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét. Az EU olyan közös értékeken és megállapodásokon alapul, amelyek elítélik az illegális fegyverkereskedelmet, és az olyan országokba irányuló fegyverkereskedelmet is, amelyek megsértik a fenti értékeket. Valójában romboló hatással van azokra az elvekre, amelyeken az Európai Közösségek alapulnak, az a tény, hogy több tagállam kormánya előnyben részesíti a hazai politikai és kereskedelmi érdeket azáltal, hogy tovább folytatja a fegyverek értékesítését A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Uniónak, mint globális partnernek a szerepét. Ezért rendkívül fontos, hogy komolyan vegyük az EU fegyverkereskedelemről szóló magatartási kódexét annak érdekében, hogy valóban és minden tagállamban megvalósításra kerüljön. Ezért szeretném felhívni a Tanácsot, hogy adjon elfogadható magyarázatot arra, hogy miért késik ennek a közös álláspontnak az elfogadása.

13. A csádi helyzet (vita) Elnök. − A következő téma a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a csádi helyzetről. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Amint már tudják, az elmúlt néhány hét során Csádban tovább romlott a helyzet. Február elején a csádi felkelők megindultak a főváros, N'Djamena felé, és a nagyobbik részét el is foglalták. Néhány nappal később visszavonultak, vagyis keleti irányba, a csádi-szudáni határ felé szorították őket. A február elején a csádi kormány ellen a felkelők által intézett támadások nem csak felizzították a parázsló nemzetközi válságot, de feltárták annak regionális dimenzióit is. Más szóval, a Szudán által támogatott felkelők Darfúrból érkeztek. Ezért, amikor a csádi helyzetről vitatkozunk, két, egymással szoros összefüggésben álló szempontot is figyelembe kell vennünk: a nemzetközi politikai szempontot, és a regionális aspektust. Amikor februárban az Európai Tanács elítélte a csádi felkelők által a csádi kormány ellen végrehajtott támadásokat, egyrészt politikai párbeszédért folyamodott a kormány, az ellenzék, és a felkelők között, másrészt hangsúlyozta a csádi és a szudáni kormány közötti politikai párbeszéd sürgős szükségességét. Véleményünk szerint a csádi és a szudáni kormányra nagyobb nyomást kellene gyakorolni annak érdekében, hogy teljesítsék a különböző megállapodásokban vállalt kötelezettségeiket. A Tanács mindkét kormányt felkérte arra, hogy azonnal hagyjanak fel a felfegyverzett csoportok megsegítésével és küldésével, és hogy javítsák a két ország közötti kapcsolatot. Ami a nemzetközi politikai helyzetet illeti Csádban, a vitára adandó politikai megoldás az egyetlen módja a béke és a stabilitás megteremtésének az országban. A befogadó politikai folyamatnak, amelyre a csádi kormányzó párt és a legitim ellenzéki pártok között 2007. augusztusában megkötött megállapodás utalt, tovább kell folytatódni. Ebben az összefüggésben az Európai Unió támogatja az Afrikai Unió által a konfliktus békés megoldására tett erőfeszítéseket. Az Európai Unió csatlakozik az Afrikai Unióhoz és az Egyesült Nemzetekhez a lázadók által végrehajtott támadások egyértelmű elítélésében. Osztjuk a konfliktus további elterjedése miatt érzett aggodalmukat. Aggódunk a humanitárius helyzet romlása miatt is. Az egyre súlyosabbá váló ellenségeskedés elmélyítette a humanitárius tragédiákat, és tovább növelte a már eddig is nagyszámú menekültek és otthonukból elüldözöttek tömegét. A harcok során több mint 160 ember halt meg, és körülbelül 1 000-re tehető a sérültek száma. Több tízezer ember menekült el a szomszédos Kamerunba és Nigériába. Eközben, mivel kb. 50 000 darfúri menekült tartózkodik Csádban, a humanitárius helyzet rendkívül komoly, és megköveteli, hogy sürgősen és teljes mértékben hadrendbe állítsák az európai missziót, az EUFOR TCHAD/RCA-t. Jelenleg a fővárosban, N'Djamenában, és az ország legnagyobb részén, kivéve a keleti országrészt, a biztonsági helyzet, a legutóbbi harcokat követően, nyugvópontra jutott, és kezd visszatérni a normális kerékvágásba. Ugyanakkor azonban a február 15-én kihirdetett, és két hétre tervezett, szükségállapotot a hónap végén meghosszabbították. Ezért az EU aggodalmát fejezte ki a polgári és a média szabadság korlátozása miatt Csádban. Az EUFOR-misszió telepítésével kapcsolatos tevékenységek, az átmeneti felfüggesztést követően, ismét beindultak. A művelet parancsnoka, Nash tábornok, úgy döntött, hogy a felkelők támadása után egy időre

83

84

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megszakítja a tevékenységeket, hogy teret adjon az új politikai és biztonsági helyzet kialakulásának. A telepítés, a művelet teljes időtartamának befolyásolása nélkül tovább folytatódott, és a kezdeti műveleti kapacitás március végéig továbbra is rendelkezésre áll. A régióban fennálló riasztó helyzet következtében még nyilvánvalóbbá vált, hogy mennyire fontos az EUFOR és az Egyesült Nemzetek misszióinak a mandátuma. Az EUFOR-misszió bizonyságot tesz arról, hogy az Európai Unió elkötelezett a régió stabilizálódásának támogatása mellett. A kitűzött célok eléréséhez két dologra kell: sürgős szükség van a hadsereg által garantált biztonságra, és, másodszor, az egymással szemben álló feleknek készen kell állniuk a párbeszéd és a tárgyalások megkezdésére. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2008. január 20. és 22-e közötti csádi missziómról visszatérve már kijelentettem, hogy Csádnak az EU legfontosabb prioritásai között kellene szerepelnie. A február elején, a felfegyverzett felkelő csoportok által végrehajtott államcsíny-kísérlet, és az ezt követő események csak még inkább megerősítettek ebbéli meggyőződésemben. Továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy Csádban a tartós stabilitás az összes belső szereplő irányában megnyilvánuló politikai nyitás függvénye. Ezt a feladatot vállalta magára az Európai Bizottság tavaly azáltal, hogy lehetővé tette és támogatta a politikai párbeszédet, ami, mint Önök is tudják, a 2007. augusztus 13-án létrejött Csád-közi egyezmény megkötését eredményezte. Hiszek abban, hogy csak ez a párbeszéd teremtheti meg azt a politikai perspektívát, ami biztosítani tudja a stabilitást és konszolidálhatja a demokráciát Csádban. Megbízható konszenzust kell teremtenie, és biztosítania kell a választási rendszer felülvizsgálatát annak érdekében, hogy ez 2009-ben elvezessen a szabad, átlátható és jogszerű választásokhoz. Ezt az üzenetet hangsúlyosan továbbítottam Déby elnök úr felé is; és ez a folyamat már elkezdődött a monitoring bizottságban. Az utóbbi időben N'Djamenában lezajló események visszavetették ezt a folyamatot. Annak ellenére, hogy a kormány ellen államcsíny-kíséretet hajtottak végre, rendkívül sajnálatos és teljes mértékben elfogadhatatlan eseménynek számít az ellenzéki vezetők, a civilek, és a médiában dolgozók jogtalan letartóztatása. Az augusztus 13-i Csád-közi politikai megállapodás létrejöttének elősegítője és megvalósulásának megfigyelőjeként, február 27-i utolsó csádi látogatásom során elsőként fejtettem ki Déby elnök úrnak a téma miatt érzett aggodalmamat. A misszió során arra bátorítottam Déby elnök urat, és az elnöklő többséget, valamint a demokratikus ellenzéket, vagyis az összes felelős csádi politikust, hogy a különböző pártok közötti bizalom helyreállításával teremtsék meg a politikai párbeszéd dinamizmusát. Ehhez az összes érintett politikai szereplő elkötelezettségére van szükség, beleértve természetesen Déby elnök urat is, aki megerősítette abbéli óhaját, hogy továbbra is a fenti politikai megállapodás végrehajtásának garantálójaként kíván cselekedni. Biztosítottak arról, hogy a február közepén kihirdetett szükségállapot az Alkotmányban meghatározott feltételekkel összhangban, vagyis március közepén, megszűnik. Ugyan ezen alkalommal kértük, és el is értük Déby elnök úrnál, a Politikai Pártok Koalíciója az Alkotmány Védelmében elnökének, Lol Mahamat Choua úrnak a szabadon bocsátását. Bernard Kouchner és én szerettünk volna találkozni vele, amire sor is került. Tehát személyesen találkoztunk vele, és másnap szabadon is bocsátották. Nagy örömömre szolgál, hogy tudomásomra jutott, miszerint Ngarlejy Yorongar úr jelenleg Strasbourgban tartózkodik, és talán találkozott is Önök közül néhány emberrel, de természetesen még továbbra is aggodalommal tölt el Ibni Oumar Mahamat Saleh sorsa, aki még mindig az eltűntek között szerepel. Ezért sikerrel járt az a kérésünk, hogy Déby elnök úr, jelentős külföldi részvétellel, beleértve az Európai Unió, az OIF, és az Afrikai Unió képviselőit, hozzon létre egy kibővített vizsgálóbizottságot. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy fényt derítsen a letartóztatásokra, és az eltűnésekre. Ez fontos, kezdeti lépés lesz a bizalom helyreállítása, és a normális állapothoz való visszatérés terén Csádban. Ugyan ezt az üzenetet elküldtük az ellenzék tagjainak is. A megoldás kulcsa a kormány, az elnöklő többség, és az ellenzék közös felelősségvállalása. Beszédemet a regionális összefüggések rövid bemutatásával szeretném zárni: a csádi puccs mindenekelőtt a Csád és Szudán közötti kapcsolatok megromlásának volt köszönhető. Rendkívül nehéz nem észrevenni azt, hogy a Khartoum-i hatóságok milyen és mekkora szerepet játszottak a puccs-kísérletben. Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy véget érjen a helyzet kölcsönös elmérgesedése Darfúrban és Csádban. Örömmel és optimizmussal fogadom azokat a regionális kezdeményezéseket, amelyek a két ország, Csád és Szudán közötti közvetítésre irányulnak, és amelyeket a regionális államfők, illetve kormányok, nevezetesen Wade elnök úr, jelenleg megvalósítanak. A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, ha egyáltalán van még bármilyen bizonyítékra szükség, hogy az európai katonai és polgári erőket sürgősen és gyorsan oda kell telepíteni.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Most pedig említést szeretnék tenni az ENSZ 2007. évi 1778. határozata alapján végrehajtott MINURCAT misszióról. A fenti katonai művelet létjogosultsága minden korábbinál ékesebben bizonyításra került. Csád keleti részén több százezer civil kényszerül arra, hogy rendkívüli körülmények között éljen, várva az EUFOR telepítését. A Bizottság, a csádi helyzetre való tekintettel, tovább folytatja a humanitárius segítségnyújtás és az együttműködés érdekében igénybe vehető összes lehetséges politikai eszköz mozgósítását. Várom a Wade elnök úr vezetésével folyó közvetítés eredményét, ahhoz hogy el lehessen dönteni, vagy legalább meg lehessen határozni, hogy mikor térek vissza nem csak Csádba, de Khartoum-ba is. Létfontosságú, hogy közvetítés és egyeztetés folyjon N'Djamena és Khartoum között, hisz nyilvánvalóan érezhető a Csád és Szudán közötti kapcsolatok teljes összeomlásának veszélye. Colm Burke, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örülök, hogy ez a vita az e heti plenáris ülés napirendjén maradt. A csádi helyzet ugyanis sürgős figyelmet kíván nem csak az Európai Unió, hanem a nemzetközi közösség részéről is. A hét második felében, Dakarban, csúcsértekezlet megtartására kerül sor Csád és Szudán között, ahol a szenegáli elnök mindent meg fog tenni a közös álláspont kialakítása érdekében a Déby elnök úr és al-Bashir elnök úr közötti békeszerződés megkötéséről. Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon szintén részt szeretne venni a fenti megbeszéléseken Dakarban, mivel legfontosabb prioritásainak egyike a humanitárius válság kezelése. Ezek a jelenlegi események aláhúzzák annak a fontosságát, hogy a Parlament ma délután időben lefolytassa a vitát, és én fel szeretném kérni a kérdésben érintett vezető személyiségeket, hogy tegyenek erőfeszítéseket az átfogó politikai megbékélési folyamat megvalósulása érdekében. Az Európai Uniónak is komoly diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie a fent említett, a közelmúltban lezajló fejlemények támogatása érdekében. A jelen vita előtt kollégáim a MEP-ből és jómagam találkoztunk a csádi vezetővel, Yorongar úrral, aki egyben ellenzéki parlamenti képviselő is, aki a felkelők által február elején végrehajtott támadás után eltűnt. Február 3-án az állambiztonsági erők fogták el Csádban, de mielőtt politikai menedékjogot kapott volna Franciaországban, sikerült Kamerunba szöknie. Kollégája, és ellenzéki társa, Mahamat Saleh, továbbra is az eltűntek között szerepel. Csádban véget kell vetni a politikai ellenzék és az emberjogi aktivisták elleni szigorú intézkedéseknek Sajnálatos módon az EU békefenntartó missziójában bekövetkezett az első, emberáldozatot követelő esemény, miután egy francia békefenntartó, tévedésből, szudáni területre tévedt. Temetésére ma kerül sor. Képviselőcsoportunk részéről az Európai Parlament Biztonsági és Védelmi Politikai Bizottságának elnöke, von Wogau úr, vesz részt rajta. A PPE-DE képviselőcsoport nevében részvétemet fejezem ki az elhunyt családjának és barátainak. Véleményem szerint, és a jelenlegi humanitárius és biztonsági helyzet következtében, elkerülhetetlenné vált az európai békefenntartók térségbe történő küldése. Az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió felelősséggel tartozik azért, hogy megvédje a kritikus helyzetben levő civileket, és hogy humanitárius segítséget, továbbá biztonságot nyújtson a humanitárius misszióban résztvevőknek. A vonatkozó erők térségbe történő telepítésének folytatódása miatt büszke vagyok arra, hogy a misszióban ír csapatok is részt vesznek. Végezetül örömmel tölt el Oroszország abbéli elkötelezettsége, hogy a misszió számára helikoptereket biztosít. Ezek az eszközök komoly erősítést jelentenek az EU ezen fontos vállalkozása számára. Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a hivatalban lévő elnök képviselője, biztos urak, immáron több hónapja kérdéseket teszünk fel azzal az európai uniós kezdeményezéssel kapcsolatban, és szorosan követjük is a fejleményeket, hogy Csádba és a Közép-Afrikai Köztársaságba sürgősen kiküldésre kerüljenek az EUFOR-erők, de természetesen az a lényeg, hogy ez az európai átmeneti haderő működőképes legyen. Miért fontos ez? Véleményem szerint hasznos a következő megismétlése: azért fontos, mert olyan helyzetben kell lennie, hogy meg tudja védeni a polgári menekülteket és az otthonukból elüldözötteket, hogy biztosítani tudja a humanitárius segélyek odajutását, és hogy garantálni tudja azt a humanitárius teret, amit az egymással hadban álló felek szisztematikusan megsértettek. Az Európai Szocialisták egyértelművé kívánják azonban tenni azt, hogy a tartós béke biztosítására adott megoldás Csádban nem a tisztán katonai, hanem a katonai és politikai megoldás lesz. Politikai téren a csádi civil társadalom számtalan olyan, specifikus opcióval állt elő a válság megoldása érdekében, amelyek az összes szereplővel folytatott átfogó párbeszéden alapulnak, beleértve a fegyveres csoportok vezetőivel folytatott párbeszédet is, akiknek az együttműködése nélkül semmit sem lehet elérni. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon az EU figyelembe vette-e a javaslatokat, és a biztos úr beszéde e tekintetben bátorító volt számunkra. Ennek ellenére időnként olyan érzésünk támad, ami jellemző arra a

85

86

HU

Az Euròpai Parlament vitài

civil társadalomra is, amire a fentiekben utaltam, hogy az EU továbbra is vakon bízik Déby elnök úr azon, feltételezett képességében, hogy meg tudja oldani a válságot. Minden egyes nap azonban egyre világosabban bizonyítja, hogy Déby elnök úr egyedül soha nem lesz olyan helyzetben, hogy a Csádban mindannyiunk által várt békét meg tudja teremteni. Éppen ezért nagy örömmel fogadtuk az Európai Bizottság nevében tett nyilatkozatokat. Reméljük, hogy a kérdéssel kapcsolatban a Bizottság továbbra is bátorságról és elszántságról tesz tanúbizonyságot. Philippe Morillon, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, ma, amint Burke úr elmondta, Polin törzsőrmester, akit a Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban végrehajtott, dicséretes és rendkívül nehéz EUFOR-misszió során Szudánban meggyilkoltak, katonai tiszteletadásban részesül. Engedjék meg, hogy a legmagasabb szintű nemzeti és európai hatóságok képviselőinek, különös tekintettel Javier Solana főtitkár úrnak, és kollégánknak, Karl von Wogau úrnak, a jelenlétében a bajtársaival együtt én is csatlakozzak a tiszteletadáshoz. Éveken keresztül ez a képviselőház kitartóan kérte az Európai Uniót, hogy ültesse át a gyakorlatba a Darfúr és környékén végrehajtott véres összeütközések áldozatainak védelméért vállalat felelősségét. Ez ideig csupán sajnálkozását fejezte ki azon politikai akadályok miatt, amelyek lehetetlenné tették a nemzetközi egységek küldését. Üdvözölte viszont, amint Ön, biztos úr, is rámutatott, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a katonai műveletek Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban történő megkezdésére hozott 1778-as határozatot, mely a MINURCAT nevű ENSZ misszió és az egyik csádi rendőri egység támogatását szolgálja. Most már semmi értelme sincs beszélni arról a számtalan nehézségről, amivel a nemzetközi erők telepítése során kellett szembenézni, aminek 2007. novemberében kellett volna megtörténnie, és ami végül csak január elején indult meg, és ami – a jelenlegi ütemterv szerint – ez év májusáig nem zárul le. Tisztelt hivatalban lévő elnök úr, említette, hogy a lázadó erők akciói N'Djamenában milyen mértékben késleltették a missziót, de említést kell tenni arról is, hogy az Európai Unió számára nem álltak rendelkezésre azok az eszközök, különösen a logisztika és a helikopterek, amelyek segítségével hatékonyan tudott volna foglalkozni ezzel a misszióval. Ezúton szeretném elmondani, hogy nagy örömmel fogadtam azt a tegnapi bejelentést, miszerint Oroszország olyan fontos eszközöket kíván az EU rendelkezésére bocsátani, amelyek segítik a csapatokat az ilyen típusú területen megvalósuló akcióikban. Talán, hivatalban lévő elnök úr, ezzel a hírrel kapcsolatban tudna több információt is adni? Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a hivatalban lévő elnöknek, és a biztos úrnak a jelenlegi csádi helyzettel kapcsolatos friss információikért, és kollégáimhoz, Burke és Morillon urakhoz hasonlóan, szeretnék megemlékezni arról a francia békefenntartóról, aki a művelet során nemrégiben elhunyt, továbbá szeretném együttérzésemet kifejezni a családjának. Amikor a Csádra, és valójában az afrikai kontinens azon részére jellemző helyzetet vitatjuk meg, illetve vizsgáljuk, az egyik legborzalmasabb dolog, amivel szembe kell néznünk, az elhúzódó bizonytalanság nem csak magában Csádban, hanem Szudánban és a darfúri régióban, valamint a Közép-Afrikai Köztársaságban, nem beszélve az egyéb szempontokról – különösen tekintettel azokra a külső hatásokra, amelyek a különböző, ottani határokon keresztül érvényesülnek. Ezért olyan nehéz a megoldás érdekében közös nevezőre jutni. Nincs azzal semmi baj, ha azt mondjuk, hogy bevonjuk a folyamatba a civil társadalmat, de a civil társadalomnak nincs lehetősége arra, hogy előálljon, és elmondja, hogy valójában mit is szeretne, mivel ott vannak a különböző lázadó és ellenzési erők. Éppen ezért azon kérdések közül, amiket az Eufor mechanizmusok segítségével kívánunk megoldani, nem csak a stabilitás és a Szudánból, illetve a Közép-Afrikai Köztársaságból Csádba érkezett menekültek – számuk meghaladja a negyedmilliót, és közülük közel 10 000-en az elmúlt hónap során érkeztek – védelme a fontos, hanem annak a biztosítása is, hogy a demokrácia és a kérdés demokratikus megoldása is előtérbe kerüljenek. Ezért gratulálni szeretnék Michel biztos úrnak az általa vállalt munkához, amit – és gondosan megválogatom a használt kifejezést – a ‘legitim’ csádi kormánnyal kapcsolatban, és más egyéb területeken végez annak érdekében, hogy elősegítse a megfelelő működésüket. Sajnálatos módon nem bízom ehhez fogható mértékben az eltűntekkel kapcsolatos vizsgálódások függetlenségében, amire a csádi hatóságok felügyelete alatt kerül sor, de, remélhetőleg, az Európai Unió részvételével is, amit bátorítanunk kellene. Az utolsó megjegyzésem az, hogy, az Oroszország és más országok által nyújtott segítségnek köszönhetően, csapataink hamarosan a régióban fognak állomásozni. A múlt héten beszéltem Pat Nash altábornagy úrral, a műveleti parancsnokkal, aki akkor arról informált, hogy jelenleg 700 főnyi csapat állomásozik ott – akik

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

közül 56 fő ír –, és hogy az esős évszak beállta előtt, vagyis remélhetőleg május elejére, már ott lesz a teljes létszám. Itt, a Parlamentben, most már csak az a feladat hárul ránk, hogy politikai tevékenységünkkel, szavainkkal, és mindenekelőtt annak biztosításával, hogy rendelkezzenek megfelelő erőforrásokkal a feladatuk végrehajtásához, támogassuk a tartós békefenntartó erők tevékenységét. Marie-Hélène Aubert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Csádban még mindig kritikus az emberjogi helyzet, és a polgári lakosság helyzete, és a politikai párbeszéd megvalósulására irányuló kezdeményezéseknek nincs semmi esélyük a sikerre akkor, ha előzőleg nem sikerül világos és egyértelmű választ kapni a február 3-án letartóztatott ellenzékiek sorsát illetően, és ha nem sikerül véget vetni az erőszaknak, ami állandó, és akkor is zajlik, amikor éppen beszélünk, azok ellen, akiket Idriss Déby, brutális módon, megsemmisítendő ellenségnek tekint. Éppen ezért, biztos úr, létfontosságú, hogy továbbra is fenntartsák azt a nyomást, amit a múltban fejtettek ki, annak érdekében, hogy rákényszerítsék Idriss Débyt annak elmondására, hogy hol található, elsősorban, Ibni Mahamat Saleh, és hogy mi történt vele, és hogy ha még életben van, sor kerüljön a szabadon bocsátására. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy átadjam üdvözletemet a fiának, aki ma a teremben foglal helyet, és hogy együttérzésemről biztosítsam, és ugyan ezt szeretném tenni Yorongar parlamenti képviselő úr esetében is, aki azért jött, hogy beszéljen nekünk az országában uralkodó helyzetről és országa jövőjéről. Biztos úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, a csádi diaszpóra, ami jelenleg erőteljesen jelen van Strasbourgban, nagy figyelemmel hallgatja Önöket, és bízik abban, hogy létre tudnak hozni egy olyan befogadó párbeszédet, ami nem zárja ki a csádi politikai élet egyetlen szereplőjét sem. A békére és a demokratikus folyamat megvalósulására csak így nyílik lehetőség, az összes fél részvételével, és az EUFOR telepítésére, a lehető legjobb feltételek mellett, csak ebben az esetben van mód, hisz az elmúlt időszak eseményei bizonytalanságra és kétkedésre adnak okot. Az EU szerepét teljes mértékben tisztázni kell Franciaországnak az ebben a régióban betöltött szerepéhez viszonyítva, hisz ez utóbbi tette lehetővé Idriss Déby hatalmon maradását, és ezt annak ellenére kell megtenni, hogy a francia elnök eszmecseréje mostanra nyitottabbá vált, és felhívást tartalmaz a korábbi politikák megváltoztatására. Biztos úr, elnök úr, a nyomás gyakorlására rendelkezésükre álló jelentős képességüket kell latba vetni annak érdekében, hogy Csádban biztosítani tudják a tényleges garanciákat és védelmet a demokraták számára, és így a korábbinál sokkal határozottabb hozzáállást kell tanúsítaniuk Déby elnök úr irányában, aki jelenleg csak időt próbál nyerni, és megpróbálja megőrizni az arcát. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az EU Csádba küldte az EUFOR-missziót, és egy EUFOR-békefenntartót már meg is öltek. Ez az, aminek a bekövetkeztétől tartottunk. Állítólag a francia elit alakulatok véletlenül átlépték a szudáni határt. Van ennek az EUFOR-missziónak értelme? Szerintünk nincs! Nagyon valószínű, hogy ezek a csapatok nem képesek a semlegességre. Az EUFOR-csapatok zöme Franciaországból érkezik, és Franciaországnak katonai megállapodása van Débyvel – aki katonai puccsal szerezte meg a hatalmat – és segítette őt fegyverek szállításával, és a repülőtérnek a felkelők támadása elleni biztosításával. A felkelők támadására nem sokkal az EUFOR telepítése előtt került sor. Más szóval, a misszió csak súlyosbította a konfliktust, és ily módon célszerűtlen volt. Idriss Déby a felkelők támadása után kihasználta a helyzetet a demokratikus ellenzék legyilkolására. Az EU belekeveredett ebbe a zűrzavarba. Nyomatékosan arra kérjük, hogy vonják vissza az EUFOR-csapatokat! Franciaország – és ezért, közvetetten az EU – kesztyűs kézzel bánik Csád katonai uralkodójával, Débyvel. A csádi demokratikus ellenzék a kormánnyal szemben erőteljesebb nyomás gyakorlását kéri a civil társadalomtól, és mi is ezen az állásponton vagyunk, és nem támogatjuk a konfliktus további katonai útra terelését. Maria Martens (PPE-DE). – (NL) Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak és a Tanácsnak a nyilatkozatokért. Szerintem nagyon hasznosak. Közép-Afrikát a világ legsúlyosabb emberi jogi katasztrófája sújtja, és a helyzet tovább súlyosbodik. Amint már elhangzott, Darfúrból több ezer ember menekült Csádba, de mivel folytatódnak az erőszakos cselekmények Csádban, az emberek most már Kamerunba, Nigériába, és a Közép-Afrikai Köztársaságba menekülnek. A szudáni katonai és békefenntartó erők nagymértékben támogatják a jól felfegyverzett csádi felkelőket a Darfúr és Csád közötti határ menti területeken, és a szudáni kormányon kívül a Darfúrban levő arab milíciától is kapnak támogatást. Ez csak tovább növeli a menekültek egyébként is nagy számát.

87

88

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Elnök úr, nem maradhatunk tétlenek. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Szudánban és Csádban a helyzet elmozduljon a holtpontról, és hogy stabilizáljuk ezt a konfliktussal terhes területet, mind politikai párbeszéd révén, mind pedig úgy, hogy támogatást és védelmet nyújtunk a polgároknak és a segélyszervezeteknek. Helyeslem az Európai Unió azon döntését, hogy a lakosság védelme és a humanitárius segély biztosítása érdekében közös béke missziót küld Csádba. Elnök úr, Henri Bentegeat tábornok úr, az EU Hadügyi Bizottságának elnöke, beszámolt arról, hogy a felszerelés problémát okoz. A Tanács utalni tudna arra, hogy mely országokkal folytat jelenleg is tárgyalásokat a lehetséges hozzájárulásukról? Több millió ember sok éven keresztül élt ebben a veszélyes helyzetben, anélkül hogy a helyzet lényegesen változott volna. Nem lehet, hogy ne járjunk sikerrel. Azt szeretném kérdezni a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy kell-e ennél többet mondani arról, hogy miért kell ennek a legtökéletesebb operatív missziónak lennie. Thijs Berman (PSE). – (NL) A menekültek és a lakosság védelme, és a régió stabilitása érdekében arra van szükség Csádban, hogy késedelem nélkül rendelkezésre álljanak a semleges EUFOR-csapatok és a -felszerelés. Ha az EU hatékonyan hozzá kíván ehhez járulni, akkor a tagállamoknak, beleértve Hollandiát is, be kell tartaniuk az ígéretüket, hogy az EUFOR teljes egészében és a lehető leggyorsabban a régióba küldhető legyen. A tagállamok, a lassú reagálásukkal, nem idézhetik elő, hogy az EUFOR-csapatok, azok felszerelése, és parancsnoksága, valamint az általuk vállalt kötelezettségek teljesítése ok nélkül késedelmet szenvedjen. Helikopterekre is szükség van Oroszországból, mert így legalább nem folytathatják pusztító tevékenységüket Csecsen-földön. Ugyanakkor azonban nem csak a humanitárius helyzetet fenyegeti veszély, hanem az egész régió stabilitását is. A Csád és Szudán közötti határ menti konfliktus csak tovább rontja a helyzetet. A csádi és szudáni elnökök között a szenegáli elnök, Abdoelaye Wade, közvetítésével lezajló béketárgyalások talán az egyik lépést jelentik a helyes irányba. Az Uniónak ezt elő kell segítenie, úgy, mint Kenyában tette, ahol az EU a háttérben marad, Kofi Kofi Annan támogatását élvezve. Louis Michel helyesen jegyezte meg, hogy mindenképpen szükség van az összes szereplő közötti politikai párbeszédre. Az Európai Uniónak azonban erőteljesebben kell küzdenie az ellenzéki vezetők szabadon bocsátásáért és az eltűnt ellenzéki aktivistákért. Ellenkező esetben lehetetlenné válik a párbeszéd. Éppen úgy, mint Kenyában, januárban, mert ‘a szokásos üzletmenet’ itt nem működik. A Csád számára biztosított segély-folyósítás folytatásának feltételéül a szabadságot és a párbeszédet kell megszabni. Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, a csádi konfliktust nem lehet a szudáni Darfúrtól függetlenül megítélni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a csádi kormány támogatja a darfúri felkelőket. A csádi ellenzék szerint a dafuri felkelők együtt harcolnak a csádi felkelők ellen a csádi kormánycsapatokkal. Hazám, Svédország, több száz katonával járul hozzá az EUFOR-misszióhoz. Az misszió célja a civil lakosság biztonságának garantálása, de sajnálatos módon bizonyítékok vannak arra, hogy az erőket a Csádban folyó nemzetközi játszma fedezésére használják. Csád elnöke, Idriss Déby, nyilatkozatot tett, amiben arra hívta fel az EUFOR-t, hogy a lehető leghamarabb foglalja el Kelet-Csádot. Déby egyértelműen a saját rendszere túlélésének biztosítására akarja felhasználni az EUFOR-t. Had tegyek fel egy kérdést a Bizottságnak és a Tanácsnak: Hogyan tudják biztosítani, hogy az EUFOR ettől a nyomástól teljesen függetlenül fog cselekedni? Mi a véleményük a Déby kormány és a felkelők közötti együttműködésről Darfúrban? Tévednénk? Ha igen, győzzenek meg az ellenkezőjéről! Ami a csádi polgári ellenzék bebörtönzött tagjait illeti, jó hír, hogy egyeseket szabadon bocsátottak, de ennél sokkal többet kell tenni. Mit tesz az EU annak biztosítása érdekében, hogy minden bebörtönzött politikai foglyot azonnal szabadon bocsássanak? Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök úr, a kezdetektől fogva komoly fenntartásaimat fejeztem ki a csádi művelettel kapcsolatban. Az Európai Uniónak nem kellene katonai ügyekbe keveredni. Mindenesetre, a darfúri, és a szomszédos csádi, és közép-afrikai köztársaságbeli helyzet miatt olyan jól átgondolt, és következetes, politikailag motivált politikára szükség, amibe bele kell tartoznia egy repüléstől elzárt övezet kialakításának is, és ezt a feladatot csak egy olyan szervezet, mint a NATO tudja végrehajtani. Mi most egy félig kiforrott, politikailag kiagyalt műveletnek vagyunk a szemtanúi, ami elsősorban - az EU fogócskajátékával kiegészülve – a francia célok megvalósulását hivatott biztosítani. Megdöbbentő, hogy egy ilyen kétes művelet beindítására sor kerülhetett anélkül, hogy a csapatok telepítése előtt alaposan felmérték volna a veszélyeket, és biztosították volna a legfontosabb eszközöket számukra.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mindenekelőtt a helikopterek hiányára utalok. Egyetlen európai szövetséges sem volt hajlandó ezeket felajánlani. Most, utólag, azt halljuk, hogy az oroszok biztosítják a helikoptereket, és nem csak ezt mondják nekünk, hanem azt is, hogy Oroszország részt kíván venni a misszióban. Mit mond el mindez az EU motivációiról? Hogy annyira kétségbeesett, hogy minden áron hajlandó létrehozni a mozaikokból álló veszélyes szövetséget, ha az amerikaiak nem vesznek benne részt? Mindez rámutat az ilyen cselekmények realitására. Az európai biztonság és védelem szempontjából ennél nagyobb kárhozatot el sem tudok képzelni. Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a csádi missziónk egyik legfontosabb elemének olyan, széleskörű politikai akciónak kellene lenni, ami tényleges közvetítést jelentene az ellenséges felek között. Ha nem jön létre egyetértés a khartoumi és a N’djamena-i kormányok között, akkor a misszió hiábavalónak bizonyulhat, és az elért eredmények gyorsan a visszájukra fordulhatnak. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy a nemzetközi intézmények bevonásával részt vegyünk a széleskörű közvetítésben annak érdekében, hogy a két ország vezetőit a vitatott kérdések megoldására sarkalljuk. Az Európai Unió missziójának az a feladata, hogy a humanitárius missziók számára nagyobb biztonságot garantáljanak Kelet-Csádban. A nemzetközi politikai szakértők rámutattak, hogy ennek eredményeként megnőhet a darfúri körzetből érkező menekültek száma, akik olyan biztonságos helyet keresnek, ahol nem fenyegetik őket a felkelő csoportok. Ha ez valóra válik, akkor könnyedén igen bonyolult helyzetben találhatjuk magunkat, különösen akkor, ha emlékezetünkbe idézzük a csádi elnök nyilatkozatát, aki nemrégiben arra hívta fel a nemzetközi közösséget, hogy távolítsa el a menekülteket. A miniszterelnök azzal is fenyegetőzött, hogy ha nem kerül sor ilyen irányú akcióra, akkor a csádi hatóságok fogják Csádból eltávolítani a menekülteket. Meggyőződésem, hogy az ilyen kijelentések mindegyikünknek a balkáni konfliktust juttatják az eszébe, ahol a különböző felek hasonló módon bántak a nemzeti kisebbségekkel és a menekültekkel. Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök úr, Darfúr neve összeforrt az emberi szenvedéssel és nyomorúsággal. A szudáni háború szennye átfolyt a határon, és elérte Csádot, és közel 300 000 szudáni menekültet eredményezett, ami hatalmas nyomást jelent Csád gazdasági és politikai stabilitására. Ha a régió problémáira nem találunk politikai megoldást, akkor nincs esélye a békének. Most viszont a jelenlegi helyzettel is foglalkoznunk kell, és ezt a célt szem előtt tartva küld az EU 3 700 fős katonai személyzetet a menekültek védelmére. Lengyelország 400-fős kontingenst küld, beleértve a mérnököket és az orvosokat. Katonáink veszélyes és kemény körülmények közé kerülnek, és rettenetes jeleneteknek lesznek szemtanúi. Hálát és tiszteletet érdemelnek a vállalt feladatért. Nem érdemlik meg azt a kritikát, amit a helységben tartózkodó szélsőbaloldali és euro-szkeptikus képviselőktől kaptak. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök úr, mindenki, aki a mai napon felszólal, azt mondja, hogy sürgős szükség van a humanitárius segítségre. Ugyanakkor, a biztonság hiányában, sok segélyszervezet munkatársát vissza kellett hívni a régióból. Az ENSZ menekültügyi hivatalának jelentése szerint a helyzet, ami a biztonságot és a menekülttáborok részére nyújtott segítséget illeti, különös aggodalomra ad okot, és gyakori a szexuális erőszak is. A csádi kormány február 15-ei nyilatkozata a szükségállapot kihirdetéséről csak felgyorsította az ország káoszba zuhanását. A válság, és a zűrzavar kezelésének a nyilatkozat egy különös, sok aggodalomra okot adó formája. A gyakorlatban jogot biztosít a kormány számára, hogy elhallgattassa, és őrizetbe vegye a tényleges és állítólagos ellenzéki képviselőket. A szükségállapot arra is feljogosítja a kormányt, hogy korlátozza a polgárok szabad mozgását, és hogy ellenőrizze a magán és állami médiát. Az Európai Uniónak követelnie kellene a csádi kormánytól a szükségállapot megszüntetését, és bátorítania kellene Csádot, hogy szorosabb együttműködés révén biztosítsa a válságtól sújtott területekre humanitárius segélyt szállító szervezetek számára a bejutást, és hogy lehetővé tegye számukra a munkavégzést. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Csádban jelenleg több mint 250 000 szudáni menekült él az ország keleti részén található 12 menekülttáborban. Ugyanakkor azonban (bár erről ritkábban esik szó), Csád menekülési célállomás 57 000, a Közép-Afrikai Köztársaságból érkező ember számára is, akik az ország déli részén található négy menekülttáborban élnek. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a menekülteknek több mint 56%-a nő. A menekültek több mint 60%-a 18 év alatti, és éppen ezért szeretném azt, ha az alapvető emberi túlélés biztosításán túl, nagyobb figyelmet fordítanánk az oktatásra és az egészségügyre. Ettől eltekintve, Csádban sok embert, összesen 180 000 főt, a belbiztonsági problémák következtében, elüldöztek az otthonukból. Legtöbbjük az ország keleti részében van, és nincsenek számukra biztosítva az alapvető emberi túléléshez szükséges körülmények,

89

90

HU

Az Euròpai Parlament vitài

beleértve az élelmiszert, a napi szükségleti cikkeket, a ruházatot, az ivóvizet, továbbá a gyógyszerekkel és oltóanyaggal való ellátást. Fel kívánom hívni a Bizottságot arra, hogy találjon hatékony mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy a csádi missziónk nagyobb hatáskörrel, a jelenleginél sokkal jobb műszaki felszereltséggel, beleértve a gyógyászati felszereléseket is, rendelkezzen. Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök úr, a kollégám már bemutatta az adatokat, amiket nem kívánok megismételni, annak elmondásán kívül, hogy az 57 000-es létszámból, amiről ő beszélt, 12 000 azoknak a száma, akik 2008 eleje óta elmentek a Közép-Afrikai Köztársaságba. Jelenleg nagy létszámú ír kontingensünk van Csádban, akiknek minden jót kívánok. Egy nagyméretű európai uniós kontingens részét képezik – összesen 14 európai uniós tagállam, miközben a műveleti központ munkájában 21 tagállam vesz részt. A helyzet a következő: egy rendkívül súlyos humanitárius problémát kell kezelnünk. Nem értek egyet azokkal, akik szerint ezt csak a NATO tudja megoldani. Ezt meg tudja oldani az Eufor is, ha jól szervezett, – és most ennek biztosításán dolgoznak. Örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy végül megkapják azokat az eszközöket, amelyekkel el tudják végezni a munkájukat, úgy hogy adjunk nekik időt a beépülésre, és arra, hogy a helyet biztonságossá tegyék a humanitárius segélyek számára, és támogassuk őket az alatt az idő alatt, amíg ott tartózkodnak, ahelyett, hogy olyan utálatos politikai megjegyzésekkel lődöznénk rájuk, mint amilyeneket a mai napon a szélsőbaloldal részéről hallottunk. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretnék a vita néhány nagyjelentőségű kérdésére válaszolni, mindenekelőtt a műszaki erőforrásokkal és felszerelésekkel, vagyis a helikopterekkel kapcsolatban. Ez nem csak az Európai Unióra jellemző probléma. Mások, a NATO, az Egyesült Nemzetek Szervezete, stb. is hasonló gondokkal küzdenek, de természetesen ez nem mentség. Szeretném biztosítani Morillon urat és Van Orden urat arról, hogy az európai szervezetek aktívan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Jelenleg az Európai Védelmi Ügynökség dolgozik a probléma megoldásán, vagyis hosszú távú megoldást kívánnak találni a helikopter-kérdésre. Amint már korábban is említésre került, a helikopterek biztosítása érdekében tárgyalások folynak az Orosz Föderációval. Egyelőre nem rendelkezem információval arról, hogy meddig jutottak el, illetve, hogy a tárgyalások befejeződtek-e, vagy sem. Azt azonban tudom, hogy folynak. Ami ennek a missziónak a régióba történő telepítését, és több parlamenti képviselő, köztük Martens asszony, kérdésére adott válaszomat illeti, meg szeretném ismételni azt, hogy a misszió végrehajtásában 12 napos fennakadás volt, aminek most vége van. Tovább folytatódik a csapatok telepítése, és, amint a bevezetőmben elmondtam, nem hisszük, hogy ez érinti a művelet teljes tartamát. A 12 napos késedelem ellenére nem módosul a művelet időtartama. A tervek szerint pár napon belül, vagyis e hónap közepén, elérjük a kezdeti műveleti kapacitási szintet. Ami a jelenlegi művelet első áldozatát, a francia kontingens egyik tagját, illeti, el kell mondanom, hogy a vizsgálódás még mindig folyik. A mai temetésen részt vett Solana főtitkár úr, és a művelet parancsnoka, Nash tábornok úr, aki az Európai Unió nevében együttérzését fejezte ki. Az alábbi gondolatokkal szeretném zárni mondandómat. Az Európai Unió tudatában van a csádi válság súlyának, és regionális vonatkozásainak, amire a korábbiakban utaltam. Ezért továbbra is bátorítani fogja a csádi kormány és az ellenzék, továbbá a csádi kormány és a szudáni kormány közötti párbeszédet. Véleményünk szerint az EUFOR jelentős segítséget nyújt a fenti erőfeszítésekhez, és tisztában vagyunk a jó felszerelés fontosságával is. Szeretnék megjegyzést fűzni Holm úr mondandójához, és hangsúlyozni, hogy a csádi EUFOR-misszió az ENSZ által a Közép-Afrikai Köztársaságban és Csádban megvalósított MINURCAT misszió része. Éppen ezért a pártatlanság és a függetlenség a művelet, vagyis az ENSZ misszió és az EUFOR-művelet alapelvei között szerepelnek. A semlegesség és a pártatlanság alapelvei érvényesülnek az EUFOR műveletei során Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is azzal szeretném kezdeni, hogy megemlékezek arról a francia katonáról, aki szolgálat közben, egy veszélyes békefenntartó művelet során, életét vesztette. Részvétünket kívánjuk kinyilvánítani a katona családjának, aki egy rendkívül nehéz misszióban vett részt. Nem volt tudomásom arról, hogy Yorongar úr, és Saleh úr fia itt vannak az ülésteremben. Ezért én is szeretném őket üdvözölni, és elmondani nekik – bár erre nincs hivatalos felkérésem –, hogy természetesen hajlandó

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vagyok velük találkozni, ha bármilyen, számomra ismeretlen, információt kívánnak közölni velem. Nagyon szívesen találkozom velük. Sok felszólalás kapcsolódott a bevezetőben elmondott megjegyzéseimhez, vagyis ahhoz, hogy egyre határozottabb felhívást intézzünk a befogadó párbeszéd megvalósulására, melyben, természetesen, a kormányban részt vevő összes párt részt venne, vagyis a kormányzó többség, az ellenzék képviselői, beleértve – és én ezt elég világosan kifejtettem Déby elnök úrnak– a fegyveres felkelők képviselői, és még a – és ebben talán mindenki támogatását szeretném kérni – és a civil társadalom képviselői, mivel ők szinte teljesen hiányoznak a folyamatból, és a többi tábor résztvevői esetében nem látok vágyat a részvételre. A Lol úr által vezetett Monitoringbizottság tagjaival folytatott megbeszélésemen el tudtam mondani azt, hogy a civil társadalom bevonása a folyamatba egyaránt fontos. Másodszor úgy vélem, hogy párbeszéd nélkül nem lesz tartós megoldás, de Csádban nem lehet semmilyen megoldás tartós, ha nincs megoldás, illetve ha nem áll helyre a béke Csád és Szudán között. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a téren különböző befolyásoló tényezők működnek, ezért nekem az benyomásom, hogy ez a megoldás másik paramétere. Aubert asszony, nyilvánvalóan egyet értek az Ön aggodalmaival, és annak a szükségességével, hogy maximális nyomást gyakoroljunk Déby elnökre, és valójában minden érintett félre, hogy gondoskodjanak az emberi jogok tiszteletben tartásáról. Egyértelműen és határozottan felszólaltam az önkényes és jogtalan letartóztatások ellen. Egyértelműen kértük a szükségállapot megszüntetését is. Amint elmondtam, azt is kértük, hogy az objektivitás és a kézzel fogható eredmények garantálása érdekében a vizsgálóbizottság kapui nyíljanak meg a nemzetközi közösség tagjai előtt is. Egy dolgot azonban tisztázni szeretnék azzal a kérésével kapcsolatban, hogy az EU folytasson Franciaországtól eltérő politikát, hisz ha ezt nem tenném meg, akkor nem járnék el tisztességesen. Jelen voltam, amikor Sarkozy elnök úr rendkívül egyértelmű üzenetét továbbította Déby úrnak. Nem volt olyan érzésem, mintha bármilyen érdekszövetség is fennállna a francia elnök, vagyis, más szóval, Franciaország legmagasabb szintű képviselői, és Deby elnök között. Az üzenet hangneme, tartalma, és lényege teljesen egyértelmű volt. Meg kell mondanom, hogy a szavai nagyon kedvező benyomást keltettek. Jelenlétemben egyértelműen felszólalt Déby elnök úrnál az önkényes és jogtalan letartóztatások, és az ellen, hogy senkinek nincs tudomása az eltűntek hollétéről, és erőteljesen hangsúlyozta a minden felet és pártot magába foglaló párbeszéd szükségességét. Ami az EUFOR MINURCAT telepítését illeti, örömmel jelentjük, hogy február 12-én újra a térségbe érkezett az EUFOR Csád/Közép-Afrikai Köztársaság misszió. Az EUFOR, természetesen, nagymértékben segíti az Európai Uniót abban, hogy Kelet-Csádban meg tudja védeni a civil lakosságot, és hogy megteremtse a régió stabilitását. Nem értek egyet azokkal, akik ezt ellenzik, mivel úgy vélem, hogy helytelenül alábecsülik a misszió jelentőségét, azt is állítva, hogy nincs ott semmi keresnivalónk; az én álláspontom ettől teljesen eltérő. Az Európai Bizottság a stabilizációs folyamat kísérőjeként akciótervet készített, ami segíti az otthonukból elüldözött személyek önkéntes visszatérését a falujukba, és újra beindítja a fejlődést a konfliktustól sújtott kelet-csádi térségben. Az EUFOR-misszió – ami jelenleg 600 emberből ál, akik közül 380 Abéché-ben állomásozik– telepítésére 2008. február 12-én került sor, és a tervek szerint a kezdeti operatív kapacitását március közepére, a végleges műveleti kapacitását, vagyis a 3 700 főt, júniusra fogja elérni, ami majd lehetővé teszi a MINURCAT megkezdését. A MINURCAT beindítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy Kelet-Csádban biztosítani lehessen a polgári lakosság biztonságát és védelmét, és nyilvánvalóan hozzájárul az emberi jogok figyelemmel kíséréséhez, előmozdításához, és védelméhez. Nagyon fontos, elkötelezett megfigyelő. A MINURCAT megindítása azért is fontos, mert a Bizottság intézkedett egy olyan program megvalósulásáról, melynek keretében 2007. során figyelemmel kísérik a jog- és börtönrendszert, és a 2008-2011. közötti időszakban megreformálják a biztonsági rendszert. Szeretnénk emlékeztetni a tisztelt képviselőházat arra, hogy a csádi hatóságoknak a lehető leghamarabb el kell fogadni a MINURCAT működési szabályzatát, mivel minden további késedelem nyilvánvaló kihatással lesz a csádi humanitárius védelmi rendőri egység telepítésének menetrendjére, melynek a költségvetéséből több mint 50%-ot a Bizottság finanszíroz. A közösség által Kelet-Csád számára nyújtott támogatásról szeretnék néhány szót szólni. A Bizottság 2004. óta nyújt humanitárius segélyt Kelet-Csád részére, aminek összege 2007-ben elérte a 30 millió eurót. Az Európai Bizottság 10 millió euró összeggel járult hozzá a MINURCAT rendőri erők telepítésének költségéhez. A 9. Európai Fejlesztési Alapon keresztül több mint 13 millió eurót költött a Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban megvalósuló rehabilitációt támogató programra. Beleegyezését adta abba is, hogy – a lehetőségei adta kereteken belül - támogatni fogja a 2006-ban egymással összecsapó, és azóta - az otthonuktól

91

92

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megfosztott emberek nagy száma miatt - egymással minden kapcsolatot megszüntető, etnikai csoportok megbékélését is. A fenti programoknak a megvalósulásához azonban arra van szükség, hogy a régióban tartós legyen a stabilitás. Elnök úr, hölgyein és uraim, úgy éreztem, hogy fontos volt elmondanom mindezt. Mindenesetre szeretném, ha tudnák, hogy –és ezt nyilvánosan kívánom elmondani–, hogy naponta figyelemmel kísérem ezt a kérdést. Hajlandó vagyok oda is menni, ha úgy érzem, hogy ez szükséges és hasznos, és ezt rövid határidőre is megteszem. Elintéztem, hogy hamarosan találkozhassak Beshir elnökkel, és ismét találkozzak Déby elnökkel, elsősorban a Szudán és Csád közötti kapcsolatok megvitatása végett. Továbbá a jövőben is fenn kívánom tartani a szükséges kapcsolatokat a különböző politikai szereplőkkel és a civil társadalommal azért, hogy a befogadó párbeszéd területén előrehaladást érjünk el, hisz e nélkül nem lehet tartós megoldást találni a régió számára. Elnök. − A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA) Az ír katonák híresek az olyan területeken végrehajtott ENSZ békefenntartó műveletekben való részvételükről, ahol válság, vagy konfliktus van. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének kellene vezető szerepet betölteni a békefenntartó műveletekben, de ez nem valósítható meg az ilyen európai harcászati csoportban való részvételével. A csádi EUFOR-csoportban való részvétellel van egy probléma. Franciaország központi szerepet játszik benne. Miközben más francia katonák Idriss Débyt, Csád elnökét támogatják, akit az Amnesty International. erőteljesen kritizált. Ráadásul Csád korábban francia gyarmat volt. Fennáll a veszélye annak, hogy az ír erőket egy olyan kormány támogatójának tekintik, akinek az emberi jogi tevékenysége több mint gyanús. Fennáll a veszélye annak, hogy Írországot a jövőben nem tekintik semlegesnek. Nemzetközi erőkre van szükség azok megsegítésére, akik bajban vannak Csádban, de ezeknek tényleg ENSZ erőknek kell lenniük.

14. Az elnökség közleménye ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök Elnök. − Kedves kollégák, a mai napon arról szeretném informálni Önöket, hogy mit tettem az itt, Strasbourgban, 2007. december 12-én, szerdán tartott hivatalos ülés súlyos megzavarása után, amikor is az alapvető Emberi Jogok Nyilatkozatának méltatására került sor, mely eseményekre, meggyőződésem szerint, mindannyian emlékeznek. Miután az Elnökök Konferenciája, az eljárási szabályzat 147. cikke alapján mérlegelte a kérdéses eseményeket, több tagot felkértem arra, hogy vegyenek részt egy megbeszélésen, azzal a céllal, hogy mielőtt az esetleges fegyelmi eljárásról döntenék, megismerjem az ő változatukat is az eseményekről. Minden érintett taggal tudattam a meghívás célját. A parlamentarizmus alapja a szólásszabadság,. Egy demokratikus parlamentben egyetlen felszólalót sem akadályozhatnak meg az eltérő nézetet valló kollégák rendszeres heccelődéssel abban, hogy kifejtse a véleményét. Természetesen, ez még inkább érvényes azokra a felszólalókra, akik a plenáris ülésen vendégekként, illetve más intézmények képviselőiként szólalnak fel. Egyértelművé tettem, hogy azért hívtam meg egy megbeszélésre az érintett tagokat, mert, a plenáris ülésen a rend fenntartására irányuló felhívásom ellenére, élcelődéssel, folytatólagosan meg akarták akadályozni a felszólalót abban, hogy beszédet intézzen a Parlamenthez. Azért nem kerül sor fegyelmi eljárásra, mert plakátokat és zászlókat lobogtattak. Az itt felmerülő kérdés a szólásszabadság korlátozására tett kísérlet. A fent említett megbeszélést követően úgy döntöttem, az eljárási szabályzat 147. cikkének (3) bekezdése alapján, hogy az alábbi intézkedéseket hozom: Kilenc esetben a költségtérítési jogosultság megvonása kettő és öt nap közötti időszakra, egy esetben öt napra, hat esetben három napra, és két esetben két napra, és egy további esetben rendreutasítás.

12-03-2008

12-03-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

Azzal kapcsolatban, hogy miért szabtam ki a fenti büntetéseket, fel szeretném olvasni Önöknek azt, amit az érintett parlamenti tagoknak írtam akkor, amikor értesítettem őket az ellenük meghozandó fegyelmi intézkedésekről. Idézek: 'Teljes mértékben elfogadom a Tanács minden tagjának azt a jogát, hogy ellenezze a Lisszaboni Szerződést, illetve az alapvető Emberi Jogi Nyilatkozatot, és hogy ellenvéleményét az eljárási szabályzat cikkeivel összhangban kifejtse. Bizonyos mértékben megértem azokat az emocionális reagálásokat is, amelyeket ezek a témák időnként kiváltanak. Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy különbséget kell tenni olyan viselkedés között, ami az eljárási szabályzat szerint legitim, és az olyan rendzavarás között, amire december 12-én került sor. Nem engedélyezhetjük azokat a cselekményeket, amelyek eredményeként más parlamenti tagok, illetve hivatalos vendégek – jelen esetben más európai uniós intézmények igazgatói – nem szólalhatnak fel méltó módon, és szándékos félbeszakítások nélkül, miután az eljárási szabályzat 9(2) cikke, továbbá a Parlament által elfogadott napirend alapján megkapták a szót. A parlamentarizmus és a demokrácia alapelve, hogy a szólásszabadság gyakorlása közben mások szabadságjogait – ez esetben azokét, akik a plenáris ülésen megkapták a szót - is tiszteletben kell tartani.' Az eljárási szabályzat 147. cikke alapján az érintett tíz parlamenti taggal tudattam a velük kapcsolatos döntésemet. Az alábbiaktól vontam meg a költségtérítési jogosultságot: Jim Allister – 3 nap, Godfrey Blum – 2 nap, Sylwester Chruszcz – 2 nap, Paul Marie Coûteaux – 5 nap, Maciej Marian Giertych – 3 nap, Roger Helmer – 3 nap, Roger Knapman – 3 nap, Hans-Peter Martin – 3 nap, és Philippe de Villiers – 3 nap. Vladimír Železný-t rendreutasítottam. Ezen kívül értesítettem azoknak a testületeknek, delegációknak, és bizottságoknak az elnökeit, ahová a fenti parlamenti tagok tartoznak. Három esetben lemondtam a 147. cikk alkalmazásáról, mivel miután megbeszéltem a kérdést az érintett parlamenti tagokkal, arra a következtetésre jutottam, hogy ezek a kollégák nem vettek részt az akcióban. Kollégák, így döntöttem, és úgy éreztem, hogy döntésemről itt hivatalosan és nyilvánosan is értesítem Önöket, azért, hogy a Parlament tisztában legyen azzal, hogy mit kellett tennem. Remélem, hogy többé nem leszünk szemtanúi olyan eseményeknek, mint amilyenekre itt, az Európai Palamentben 2007. december 12-én került sor. (Taps) ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök

15. Kérdések órája (Tanács) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések feltétele a Tanácsnak (B6-0013/2008). A Tanács elé az alábbi kérdések kerültek. Mivel ugyan azzal a témával foglalkoznak, az alábbi kérdéseket együttesen kezeljük: 1. kérdés, Marian Harkintól (H-0077/08) Tárgy: Lisszaboni Szerződés Vannak még tisztázásra váló kérdések a Lisszaboni Szerződés jelenlegi szövegében, és a szlovén Elnökség valamennyi, a Szerződés megvalósításának lényegével, eljárásával, és határidejével kapcsolatos aggálya megoldódott-e? Ha nem, a Tanács körvonalazni tudná-e a rendezetlen kérdéseket? 2. kérdés, Gay Mitchelltől (H-0097/08) Tárgy: a Tanács elnöke A Tanácsban voltak-e előzetes megbeszélések arról, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálása után ki lesz az EU Tanács elnöke? Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök úr, fontossági szempontjából nyilvánvalóan nem azonos a sorrend. Tiszteletben tudnánk tartani a parlamenti tagok jogait? Szégyen, hogy a kérdéseket így csoportosítják. Az

93

94

HU

Az Euròpai Parlament vitài

egyik kérdések órája rosszabb, mint a másik! A két kérdés között semmilyen kapcsolat nem áll fenn. Határozottan tiltakozom az ellen, ahogy a ház tagjaival bánnak. Elnök. − Értem Önt, Mitchell úr, de minél több időt töltünk a fenti kérdésekkel, annál kevesebb időnk marad arra, hogy választ kapjunk a többi olyan kérdésre, amelyeket szintén legitim módon tettek fel a Parlament tagjai. A kérdések együttes megválaszolása tanácsi döntés eredménye. A tisztelt parlamenti tag nem fog sérelmet szenvedni, mert természetesen neki is lehetősége lesz beszélni az adott kérdésről. Ezért úgy érzem, hogy semmilyen veszteség nem éri. Ezért tovább folytatjuk a munkát, mert ellenkező esetben a rendelkezésre álló időnél többet vesztegetünk el. A kérdések órája alatt, ami rendkívül fontos a parlamenti munkánk során, egyre nehezebb még a minimális produktivitási szintet is biztosítani. Ezennel a Tanács hivatalban lévő elnökének adom meg a szót. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Hangsúlyozni szeretném, hogy a Tanács véleménye szerint nincs különbség a között, hogy együtt, vagy külön-külön válaszoljuk meg a fenti kérdéseket. Ennek eldöntése nem rajtunk múlik. Ebből a szempontból a Parlament óhajának teszünk eleget. Először Harkin asszony kérdésére válaszolok. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés életbelépése attól függ, hogy mind a 27 tagállam ratifikálja-e. Világos azonban az is, hogy a Szerződés fontos módosításai miatt bizonyos előkészítő tevékenységre van szükség ahhoz, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba léphessen. Az Európai Tanács 2007. decemberi döntései alapján kapott felhatalmazások szerint a szlovén Elnökség már hozzálátott az előkészítő tevékenységekhez. Hangsúlyozom, hogy a végrehajtással kapcsolatos munka elérte azt a szintet, és csak technikai és előfutár jellegű. Amíg a ratifikációs folyamat zajlik, és nem zárul le, ez a munka csak ideiglenes és előzetes jellegű lesz. A Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos számtalan aspektus megvitatására csak akkor nyílik majd lehetőség, ha hatályba lépett. Több példa van arra is, hogy a végrehajtás egyes vonatkozásai majd csak akkor válnak megvitathatóvá, ha erre a Bizottság javaslatot tesz. A Tanács tájékoztatni kívánja a Parlamentet az előrehaladásról, és szorosan együtt fog működni a Parlamenttel a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos előkészületek azon aspektusai vonatkozásában, amelyek mindkét intézmény esetében érdeklődésre tartanak számot. Másodszor Mitchell úr kérdésére válaszolok. Válaszom ‘nem’, a Tanács még nem vitatta meg, hogy ki legyen az Európai Unió Tanácsának elnöke, vagyis, pontosabban, ki legyen az Európai Tanács elnöke. A Tanács ezt még nem vitatta meg. Hozzátenném még az Elnökség véleményét, miszerint azért nem került még megvitatásra, mert még nem jött el az ideje. Marian Harkin (ALDE). – Köszönetet szeretnék mondani a Tanács hivatalban lévő elnökének a válaszért. Ha jól értem, akkor azt mondta, hogy ez egy folyamatban levő dolog, és lehetnek tisztázásra váró kérdések, amiket meg kell oldani. Ami a tisztázást illeti, szeretném tudni, hogy mi a véleménye arról, hogy a Tanács hivatalosan megerősített, egységes szöveget készítsen, mivel én írtam egy sor államfőnek, akik közül sokan válaszoltak is nekem – a spanyol miniszterelnök, az európai ügyekért felelős miniszter Németországból és Bulgáriából – a hivatalosan megerősített, egységes szöveggel kapcsolatban. Valójában a Parlament három héttel ezelőtt ezt megszavazta, és Margot Wallström biztos asszony, ebben a házban, azt mondta, hogy a lehető legsürgősebben szükségünk van egy hivatalosan megerősített, egységes szerkezetbe foglalt szövegre. Szeretném tudni, hogy ezzel kapcsolatban mi a véleménye. Gay Mitchell (PPE-DE). – Először is azt szeretném elmondani, hogy ha a Tanács számára gondot okoz az egységes szerkezetbe foglalt szöveghez való hozzájutás, a dublini Európai Ügyek Intézete szívesen ad nekik egy angol nyelvű példányt. Másodszor a hivatalban lévő elnök által a kérdésemre adott válasz alapján a következőt szeretném kérdezni tőle: Világos-e az, hogy az Európai Tanács elnöki tisztére nincsenek jelöltek, nincs rövid lista, és nincs hosszú lista sem, pedig erről nem sokkal a Lisszaboni Szerződés elfogadása – ha elfogadásra kerül – után dönteni kell, az pedig csak a távoli jövőben lesz. Jól látom a helyzetet? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Először is, Harkin asszony kiegészítő kérdésérére válaszolok. Mindenesetre, a Tanács, vagyis az Elnökség, véleménye szerint szükség van a Lisszaboni Szerződés egységes szövegére. A mai vita során, egy másik témával kapcsolatban már elmondtam, hogy ezt április közepére

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vártuk, és hogy az Európai Unió hivatalos lapjában május második felében kell megjelennie. Egyesek szerint ez késő. Ugyanakkor azonban tudatában kell lennünk annak, hogy ez sok időt és energiát igénylő, jogi szerkesztési munka. Ez egy teljes szöveg, és ráadásul a hivatalos, egységes szöveget az Európai Unió 23 hivatalos nyelvén el kell készíteni. Ha mindezt figyelembe vesszük, nem is lesz az olyan sokára, amikor készhez kapjuk a szöveg egységes változatát. Léteznek nem hivatalos változatok, és hálás vagyok Mitchell úrnak azért, hogy erre rámutatott. A nem hivatalos változatok azonban továbbra is nem hivatalosak maradnak, és nem tekinthetők hivatalos szövegnek. Ilyenekből sok van, az egyik a dublini intézeté. Ez hasznos referenciaanyag, de nem helyettesítheti a hivatalos verziót, aminek az elkészítése időbe telik. Mitchell úr kiegészítő kérdésének második részére reagálva, az Elnökség és a Tanács nevében biztosíthatom arról, jelenleg nincs sem rövid, sem hosszú lista a lehetséges, illetve a tényleges jelöltekről. Ilyen nem létezik. A Tanács nem vitatta meg ezt a kérdést. Valószínűleg akkor kell majd megvitatnunk, amikor közelebb kerülünk a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséhez. Az első lehetséges időpont 2009. január 1-je. Elképzeléseim szerint a fenti kérdésről a vitára 2008. során, de majd a későbbiekben kerül sor. Valamikor el kell kezdődnie, mert úgy képzeltük, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásakor az Európai Tanácsnak is új elnöke lesz. Megismétlem, az Elnökség jelenlegi véleménye szerint még nem érkezett el az idő erre a vitára, de tiszteletben kell tartanunk azt a tényt, hogy a lehetséges 27 ratifikálás közül eddig csak ötöt erősítettek meg. Richard Corbett (PSE). – Az Európai Tanács jövőbeni elnökére vonatkozik a mondandóm. Az Elnökség egyet ért azzal, hogy ez valóban nem az Unió elnöki tiszte, hanem az egyik intézmény elnökségi pozíciója, hisz minden intézménynek van elnöke? Továbbá, az elnökség folytatott-e vitát a pozíció részleteiről annak biztosítása érdekében, hogy a szerepkör ne kerüljön kiterjesztésre, úgy mintha valamiféle ‘Unió elnöke’ tisztségről lenne szó, hanem továbbra is az Európai Tanács megbeszélésein való elnöklést, és azok levezetését szolgálja? Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a kérdésem a megszerkesztett szövegre, vagyis az egységes változatra vonatkozik. Hálás vagyok a Tanács hivatalban lévő elnökének azért, hogy megvilágította a nem hivatalos és a hivatalos szövegek közötti fontos különbségeket. Nagyra értékelném azt is, ha a hivatalos lapban történő megjelentetéssel párhuzamosan, összehangolt, és a tagállamokon keresztül megvalósított kampányra is sor kerülne azért, hogy az érdeklődő polgárok is hozzá tudjanak férni a teljes szöveghez. Nem kell nagy mennyiségeket előállítanunk, de ha a polgárok látni szeretnék a szöveg egy példányát, akkor jó lenne, ha a hazai kormányuktól kérhetnének belőle egy példányt. Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök úr, miniszter úr, a múlt héten Ljubljanaban tudomásomra jutott, hogy a szlovén parlament az egységes verzió hiányában ratifikálta a Szerződést, ami meglepett. A parlamenti tagoknak nem szabadna hozzáférést biztosítani a szöveghez abban a formában, ahogy számukra most kiosztásra került. Szeretném megkérdezni, hogy tudomása szerint a Miniszterek Tanácsa, illetve a csúcsértekezlet elfogadta-e azt, hogy az egységes szöveg a lehető legtovább késleltetve lesz? Véletlenül született ott megállapodás arról, hogy az alkotmányról – a Lisszaboni Szerződésről - nem tartanak népszavazást? Mairead McGuinness (PPE-DE). – Hivatalban lévő elnök úr, azt feltételezhetném, hogy a lehetséges jelöltekről készült egy kívánságlista– egy nem hivatalos lista, amit még nem láttunk. Ugyanakkor, ami a lényegi kérdést illeti, örülök, hogy készítik; hogy nem jósolják meg a végeredményt, de remélik, épp úgy, mint én, hogy pozitív lesz, és hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálására sor kerül. Az írországi ‘nem’ kampány mögött azon elképzelés húzódik meg, hogy ez egy önmagát módosító Szerződés, ami nem igaz, és talán azt szeretném kérni Önöktől, hogy egyértelműen jelentsék ki a kampányt folytató írek előtt, hogy ez a Szerződés, és a Szerződés jövőbeni módosításai tiszteletben fogják tartani az összes tagállam általi ratifikálási folyamatot. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Az első három kérdést megértettem, de a negyedik elveszett a fordítás során. Szeretném felkérni McGuinness asszonyt, hogy ismételje meg a kérdést, amit az anyanyelvén fogok meghallgatni.

95

96

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mairead McGuinness (PPE-DE). – Talán túl gyorsan beszéltem. Írországban a ‘nem’ kampányok azt a bizalmatlanságot terjesztik, miszerint ha támogatjuk ezt a Szerződést, akkor Írországban, a jövőben nem lesz népszavazás a jövőbeni szerződésekről, ha ilyenekre majd szükség lesz. És az elkövetkező 50 évben, nem tudjuk, hogy miről kell majd szavaznunk? Én is egyértelműen azon a véleményen vagyok – amint sokan mások is ebben a házban –, hogy attól, hogy ‘igennel’ szavazunk Lisszabonra, még nem következik be ilyesmi, és hogy a tagállamok ratifikálási folyamata mindig tiszteletben lesz tartva. Szeretném, ha Ön, tisztségénél fogva, megerősítene ebben. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Nagyon köszönöm, hogy volt olyan kedves, és megismételte a kérdését, McGuinness asszony. Most már világosan értem, de előbb Corbett úrnak szeretnék válaszolni. Amikor azt mondjuk, hogy az Európai Tanács elnöke, akkor ez alatt semmi mást nem értünk, mint az Európai Tanács elnökét. Jogászként nem érthetek egyet azzal, hogy az Európai Tanács elnöke egyben más is lehetne, mint a Tanács elnöke. Az Európai Tanács intézményesül. A Lisszaboni Szerződés végrehajtásával, működése során először, új intézménnyé válik. Elnöke lesz az, aki e fölött az intézmény fölött, és nem más, a Lisszaboni Szerződésben említett intézmény fölött elnököl. Egyet értek Rack úr azon véleményével, hogy a parlamenti döntéshozatal, és a lakosság tájékoztatása szempontjából az egységes szöveg hasznos segédlet. De, amint korábban is elmondtam, ez nem változtat azon a tényen, hogy az egyetlen releváns szöveg az, amit a Tanács általános titkárságának illetékes szolgálata hivatalos, egységes szövegként elkészített. Ezzel el is jutottam Seppänen úr kérdéséhez. Való igaz, hogy a szlovén parlament a hivatalos, egységes szöveg hiányában ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, hisz ez még nem áll rendelkezésre. Akiket érdekelt, több nyelven hozzáférhettek a nem hivatalos egységes szöveghez. Meg kell mondanom, hogy a kormány rendkívül aktív volt, és elmagyarázta a Lisszaboni Szerződés újdonságait, és, amint a szlovén parlamenti eredmények is mutatják, meglehetősen sikeresek voltak. Ugyanakkor azonban ez a mi hazai problémánk, és nem annyira tartozik az Elnökségre, de ennek ellenére úgy éreztem, hogy magyarázatot kell rá adnom. Visszatérve a népszavazásokra. Először is hadd kérdezzem meg Öntől, Seppänen úr, hogy azt kérdezte-e, hogy a Tanács, vagyis mi, hogyan tudjuk megakadályozni a népszavazást? Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Azt kérdeztem, hogy ha döntés született a Tanácsban, illetve a csúcsértekezleten arról, hogy nem lesz népszavazás – akkor javasolható-e a tagállamoknak, hogy ne tartsanak népszavazást. Ezt kérdeztem. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm kiegészítő magyarázatát. Ilyen döntés nem született, és nincs is erre mód. A Tanács tiszteletben tartja az egyes tagállamok azon jogát, hogy a ratifikálási folyamatról, a belső rendeleteikkel összhangban, független, önálló döntést hozzanak, és ilyen ügyekbe nem avatkozik bele sem a Tanács, sem az Elnökség. McGuinness asszonynak válaszolva, amint éppen most elmondtam, az új szerződés ratifikálási módszerének megválasztása az egyes tagállamok önálló döntési jogkörébe tartozik, és így, a jogszabályaikkal összhangban, önállóan döntik el, hogy rendeznek-e népszavazást, vagy az új szerződést a parlament ratifikálja. Ezen a tényen az új szerződés semmilyen szempontból nem változtat. A Lisszaboni Szerződés végrehajtása ezt a kérdést meghagyja az egyes tagállamok, beleértve Írországot is, kizárólagos és önálló jogkörében, és mindez áll a jövőbeni szerződésekre is. Elnök. − 3. kérdés, Marie Panayotopoulos-Cassiotoutól (H-0082/08) Tárgy: Ifjúsági Paktum Az Ifjúsági Paktummal kapcsolatban a Tanács döntést hozott az európai fiatalok foglalkoztathatóságának, és a családi élet, illetve a munkavégzés összeegyeztethetőségének elősegítéséről. Az új Elnökségnek szándékában áll-e az eddig elért eredmények összegzése, és a fenti célok további támogatása? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretném felhívni Panayotopoulos asszony figyelmét a Tanács legutóbbi kezdeményezésére, ami a kérdésével kapcsolatos. Ez év február 14-én a Tanács egy sor kulcsfontosságú jelentést fogadott el az Európai Ifjúsági Paktum további végrehajtásáról, és ezeket továbbította

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

az Európai Tanács holnap kezdődő tavaszi ülésére. A kulcsfontosságú jelentések a Bizottság által a közelmúltban a hazai reform-programokról készített elemzésen alapulnak, és 2007-re vonatkozóan tartalmazzák az Európai Ifjúsági Paktum előrehaladásának összegzését. Az elemzés alapján a Tanács megállapította, hogy az Európai Ifjúsági Paktum 2005-ben történt elfogadása óta egyes tagállamokban csökkent a munkanélküliség. Az Európai Unió szintjén azonban a munkanélküliség még mindig magas, meghaladja a 17%-ot. Ezért születtek meg az alábbi javaslatok a Paktum további végrehajtása érdekében, amelyeket a Tanács kulcsfontosságú jelentések formájában ezen a héten fog kézhez kapni. Az ifjúság foglalkoztatásának, az oktatás és képzés terén megvalósuló együttműködésnek, és a fiatalok társadalmi integrációjának továbbra is a gazdasági és társadalmi stratégiák központi feladatai között kell szerepelni. Különös figyelmet kell szentelni a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra, különösen a határozottabb útmutatások, a sokoldalú támogatás, és a megvalósuló intézkedések révén. A lisszaboni stratégia jövőbeni végrehajtása során kísérletet teszünk az ifjúsági dimenzió kialakítására is. Ez szektorok közötti megközelítésen, és a fiatalok erőteljesebb szerepvállalásán alapul. Az első javaslat felhívja a tagállamokat, hogy elsősorban a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokra koncentráljanak. Ebben a vonatkozásban a Bizottság az olyan kérdéseket hangsúlyozza, mint az oktatási rendszerből a foglalkoztatásba való átmenet, a bizonytalan munkaügyi kapcsolatok, a rugalmas biztonság, és a fiatalság foglalkoztathatósága. A szlovén Elnökség kellő figyelmet szentelt a problémáknak, és a fiatalok foglalkoztatása kérdésének. Szeretnék említést tenni a ‘Munkahelyet a fiataloknak – Jólétet mindenkinek’ című nemzetközi konferenciáról, ami a jelenlegi Elnökség alatt Szlovéniában kerül megrendezésre a jövő hónapban. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, az Európai Ifjúsági Paktum szövege tartalmaz olyan intézkedéseket is, amelyek elősegítik a szakmai, és családi élet összekapcsolását. A Tanács döntést hozott az Európai Szövetség a Családokért megalapításáról is. A fiataloknak lehetőséget kell biztosítani a családalapításra. Az Elnökség milyen intézkedéseket szándékozik hozni a fenti lehetőség biztosítására? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A gyakorlati megvalósításért az egyes tagállamok felelősek. Úgy véljük, hogy ezen a héten az Európai Tanács bizonyos politikai döntéseket fogad el a témával kapcsolatban, beleértve az Európai Szövetség a Családokért témáját is. Röviden, ezen a területen további lökéseket várunk az erőfeszítések kiteljesedése érdekében. Ennek megvalósítása elsősorban az egyes tagállamok feladta. Elnök. − 4. kérdés, Claude Moraestól, amit átvett Glenis Willmott (H-0084/08) Tárgy: A hajléktalanokkal kapcsolatos, európai uniós szintű együttműködés A Tanácsnak talán tudomása van a nemrégiben az Európai Parlament elé beterjesztett, 0111/2007 számú, az utcai hajléktalanság megszüntetéséről szóló írásbeli nyilatkozatról. A nyilatkozat egyik célja európai szintű megközelítés kialakítása az utcai hajléktalanság megszüntetésére, és ebből a célból olyan, megbízható statisztikai adatok gyűjtése és megosztása, amelyekre az akció előmozdítása érdekében van szükség. Mi a Tanács véleménye a hajléktalansággal kapcsolatos, európai szintű együttműködésről? Különös tekintettel arra, hogy pozitív fejleményként értékelik-e a statisztikai adatok európai szintű megosztását? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A Tanács ismeri az Európai Parlament azon kezdeményezését, ami összeurópai felhívást intéz a hajléktalanság 2015-ig való megszüntetésére. A Tanács üdvözli a kezdeményezést, és nagyon várja az eredményeket. Szeretném emlékeztetni arra, hogy a társadalmi biztonság és társadalmi befogadás részeként a hajléktalanság kérdésével a nyílt koordinációs módszer keretében foglalkozunk. A témáért a szociális védelemmel foglalkozó bizottság a felelős. A koordináció nyílt módszere tovább erősítette annak a ténynek a felismerését, hogy a hajléktalanság minden tagállamban problémát jelent. A társadalmi befogadásról a 2006-2088 közötti időszakra szóló nemzeti akciótervek elkészítése során a tagállamok a hajléktalanságot az egyik legfontosabb stratégiai prioritásként jelölték meg. A 2007-es közös jelentés a társadalmi biztonságról és a társadalmi befogadásról az aktív befogadásra vonatkozó intézkedések kapcsán foglalkozott a hajléktalanság által megjelenített kihívással is. A fenti intézkedéseket még egy sor egyéb szolgáltatással is ki kellene egészíteni, beleértve a lakhatást, az egészségügyet, és a szociális szolgáltatásokat. A jelentés azt is megállapította, hogy egyes tagállamok strukturáltabb megközelítést dolgoznak ki a lakhatással kapcsolatos kirekesztés, és a hajléktalanság kérdéseinek kezelésére.

97

98

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ami a hajléktalanságra vonatkozó statisztikai adatokat illeti Európában, el kell mondanom, hogy az Európai Hajléktalansági Megfigyelőközpont minden erőfeszítése ellenére továbbra is fejletlenek az alkalmazott mutatók. Sok tagállam egyáltalán nem definiálta a hajléktalanságot. Az is igaz, hogy a legtöbb tagállamban nincsenek megbízható adatok a hajléktalanok számáról. Rendkívül nehéz az összehasonlítás még ott is, ahol vannak adatok, mivel a számlálás módszertana és a trendek vizsgálata a különböző tagállamokban eltérő. Mivel nincsenek összehasonlító adatok a hajléktalanságról, a szociális védelemmel foglalkozó bizottság, mutatókkal foglalkozó alcsoportja felvette a 2008-as munkaprogramjába, egyéb tervek mellett, a lakhatás által megjelenített materiális szegénység arányának elemzését, továbbá a lakhatás költségeinek elemzését a jövedelmekről és életkörülményekről szóló európai tanulmány alapján, és egyéb intézkedések meghozatalát, az Európai Unió által a hajléktalanság mértékéről végzett tanulmány alapján, amit a Bizottság szolgálata 2007. januárjában publikált. A fentieken túlmenően a szociális védelemmel foglalkozó bizottság arra a következtetésre jutott, hogy 2009-ben a hajléktalanság lesz az egyik lehetséges prioritásos téma a társadalmi befogadás megvalósítására irányuló feladatok között. Glenis Willmott (PSE). – Örömmel láttam az Egyesült Királyság által nemrégiben kiadott adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a választókerületemben, vagyis East Midlandsben, az önkormányzat által regisztrált új hajléktalanok száma a múlt év során 25%-kal csökkent. Ez a munkáspárti kormány prioritásának köszönhető, miszerint meg kívánja szüntetni a hajléktalanságot, és olyan képességekkel és képzéssel kívánja ellátni az embereket, amelyek révén tartósan elkerülhetik a hajléktalanságot. Mindez éles ellentétben áll a korábbi konzervatív kormány által elért eredményekkel, hisz akkor nőtt a hajléktalanok és az éjszakáikat rossz körülmények között töltő személyek száma. Ezért egyet ért-e a Tanács azzal, hogy ez egyik példája a jó gyakorlatnak, és hogy ezt meg kellene osztani, és hogy ebből következően szükség van arra, hogy létrejöjjön egy megfelelő európai uniós szintű platform a fentiek elvégzésére? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Kszönöm az információt, de egyben kérem, értse meg, hogy a Tanács képviselőjeként nem áll módomban az, hogy megjegyzéseket fűzzek az egyes tagállamok adataihoz, illetve az ottani helyzethez. Amit Ön elmondott, azt tekinthetjük a jó gyakorlat egyik példájának, de itt, a Tanács képviselőjeként, ezt nem nyilváníthatom ki. Elnök. − 5. kérdés, Manuel Medina Ortegától (H-0087/08) Tárgy: A nemzetközi terrorizmus leküzdésére hozott intézkedések, és az Európai Bíróság A Tanács elkészíti a jelentését az elért eredményekről, és az Európai Unió közös menedékjogi politikájának azonnali létrehozására irányuló javaslatokról? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) 2007. júniusában a Bizottság zöld könyvet adott ki egy jövőbeni európai menedékjogi rendszerről. A Tanács jelenleg várja a Bizottság javaslatát az eszközök, törvények, és intézkedések második fázisára vonatkozóan, amelyek célja a közös európai menedékjogi rendszer létrehozása. A fenti eszközöket és törvényeket a Parlament és a Tanács a közös döntéshozatali eljárás keretében fogadja el. Egyelőre a fenti javaslatokat meg kell beszélni a Bizottsággal, aminek szintén joga van a kizárólag jogszabályi kezdeményezésre ezen a területen. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, a 19 éves Mehdi Kazemi-t éppen most fosztották meg attól a jogától, hogy menedékjogot kapjon Hollandiában, miután a kérelmét az Egyesült Királyságban elutasították. Kazemit vissza lehet küldeni Iránba, ahol, mivel homoszexuális, kivégezhetik. Jelenleg az Európai Unióban nincsenek ezzel kapcsolatos szabályok, és azt szeretném kérdezni, hogy a Tanács úgy véli-e, hogy fel tudja gyorsítani a folyamatot, vagy az várhat addig, amíg, például, az Európai Bíróság rákényszeríti a tagállamokat arra, hogy a menedékjogot, a jelenlegi emberi jogi esetjog alapján, alapvető emberi jogként ismerjék el. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) A Tanács hivatalban lévő elnöke, a közös menekültjogi eljárás kialakításával kapcsolatban az egyik cél annak a döntéshozatali eljárásnak a felgyorsítása, ami meghatározza, hogy valaki megkapja-e menekült státuszt, vagy sem. Az egyik dolog, amit már többször kértem, egy, a biztonságos harmadik országokról szóló lista összeállítása, mert ennek segítségével felgyorsítható lenne a döntések

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

meghozatala. Lenne szíves elmondani, hogy a fenti lista összeállításáról folytatott megbeszélések során milyen előrelépést értek el? A második megjegyzésem a következő: többször kértük az információs kampányok megszervezését annak érdekében, hogy az emberek tisztában legyenek a menedékjogi eljárások működésével, a legális bevándorlás jelentésével, a visszautasított menedék-kérelem következményeivel, és az illegális bevándorlással. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) A Medina Ortega úr által feltett kiegészítő kérdésre adott válasz rendkívül világos. A Tanács semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy rákényszerítsen egy adott tagállamot arra, hogy egy adott módon viselkedjen akkor, amikor a menedékjog megadása ügyében döntést hoz. A nemzetközi jog értelmében ezek a tagállamok kötelezettségei. Ugyanakkor azonban új kötelezettségek is lesznek, ha majd ismét lépést teszünk az általam korábban említett közös menekültjogi politika, vagyis a közös menekültügyi rendszer kialakítása irányába az Európai Unión belül. Pirker úr, nem tudok hozzátenni semmit sem ahhoz, amit a bevezetőmben mondtam. A tervezett ütemtervet az Európai Bizottságnak kell elkészítenie. Azt javasolom, hogy ezt a kérdést a Bizottság előtt is vesse fel. Elnök. − Hölgyeim és uraim, folytassuk. A következő kérdések nem kerülnek megválaszolásra, mivel nem minősültek elfogadhatónak: - Az első azért nem, mert hasonlít egy februárban feltett kérdéshez; - A 7. és 8. azért nem, mert a csádi politikai helyzettel kapcsolatosak, és erről a témáról a jelenlegi kérdések órája előtt foglalkoztunk. 9. kérdés, Jim Higginstől (H-0093/08) Tárgy: Folyadékok szállítása A Tanácsnak módjában áll-e nyilatkozatot tenni a repülőtereken történő folyadékszállításról az EU és Kanada, és az Egyesült Államok között jelenleg folyó tárgyalásokkal kapcsolatban? A Tanács bízik abban, hogy rövid időn belül meg lehet oldani a fennálló problémákat? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Az egyetlen válasz, amit Higgins úr kérdésére tudok adni az, hogy nem tudom megválaszolni a kérdését, mivel a válaszadás az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Ez a téma az ő hatáskörükbe tartozik, és legnagyobb sajnálatomra nem tudok érdemleges választ adni. Jim Higgins (PPE-DE). – (GA) Elnök úr, megértem, hogy a Tanács hivatalban lévő elnöke nem tud válaszolni a kérdésemre. Világos, hogy ez túlságosan messzire nyúlik. A kanadai és az amerikai hatóságok nem tudják megérteni, hogy az Európai Unióban rendelkezünk megoldással? Olyan megoldással, ami gyakorlatias, egyszerű, és hatékony Szeretném megkérdezni a Bizottságot, illetve a Tanács hivatalban lévő elnökét arról, hogy Kanada és az Egyesült Államok miért nem fogadja el ezt a megoldást? A gyökere az Egyesült Államok ellen szeptember 11-én elkövetett merénylet. Ez biztonsági kérdés. Nagyon nehéz megérteni, hogy ezt a megoldást miért nem tudják a világon mindenütt elfogadni Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, állandóan felhívást intézünk a terrorizmusra, és különösen a terrorizmus megelőzésére adott válaszaink kapcsán meghozandó megfelelő intézkedések érdekében, és ezért került sor erre az intézkedésre is. Ugyanakkor, kérdés, hogy ez az eszköz még mindig hatékony, vagy a terroristák már megtalálták a módját annak, hogy kijátsszák ezt az ellenőrzést? Mit lehetne tenni az ellenőrzések összehangolása érdekében? Bár egyetlen rendelkezéscsomagunk van, azok gyakorlati végrehajtása repülőterenként erőteljesen eltérő, és ez problémákat és bosszúságot okoz. Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Kísérletet teszek arra, hogy a kiegészítő kérdésekben felvetett néhány témára válaszoljak. A légi utasok esetében a folyadékokra, sprayekre, zselékre, és hasonló árucikkekre bevezetett korlátozásoknak megvolt az indoka. Olyan fenyegetésre válaszoltak, ami komolyan és egyértelműen elhangzott, olyan fenyegetésre, ami veszélyezteti a polgári repülés biztonságát. Azt az információt kaptuk, hogy a különböző területek szakértői nagy erőkkel keresik azokat a megoldásokat és technológiákat, amelyek segítségével könnyebben érzékelni lehet az igazi veszélyt, és ily módon könnyíteni

99

100

HU

Az Euròpai Parlament vitài

lehet a polgári légi utasok kézicsomagjában szállított folyadékokra, sprayekre, és zselékre vonatkozó rendelkezéseket. Erről a témáról sok helyen, különösen a Nemzetközi Polgári Repülési Hatóságban, sokféle vita folyik, de egyelőre még nem jutottak eredményre. Ha és amennyiben valami történik, elvárjuk, hogy a Bizottság megfelelően reagáljon. Elnök. − Hölgyeim és uram, nincs sok időnk, valójában csak hat percünk van, mivel a Tanács tudatta velem, hogy este 7.30-kor el kell menni. Arra azonban még van időnk, hogy megválaszoljuk a következő két kérdést. Elnök. − A következő kérdések együtt tárgyaljuk, mivel ugyan arra a témára vonatkoznak: 10. kérdés, Mairead McGuinnesstől (H-0095/08) Tárgy: Az EU kilátásai a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban A Nyugat-Balkán sorsa elkerülhetetlenül rendkívül fontos a Tanács Elnökségi tisztét jelenleg betöltő félnek. A Koszovó státuszával kapcsolatos jelentés fejleményeire tekintettel, a Tanács Elnöksége aktív szerepet vállal-e abban, hogy a Nyugat-Balkán országait tovább integráljuk az Európai Unióba? 11. kérdés, Silvia-Adriana Ţicăutól(H-0106/08) Tárgy: Az EU és a nyugat-balkáni országok közötti kapcsolat A szlovén Elnökség utalt rá, hogy egyik prioritása az EU és a nyugat-balkéni országok közötti kapcsolat fejlesztése. Meg tudja-e határozni a Tanács az EU és a Nyugat-Balkán közötti jövőbeni megállapodás legfőbb célkitűzéseit? 12. kérdés, Dimitrios Papadimoulistól (H-0119/08) Tárgy: A koszovói EU misszió szerepe Koszovó miniszterelnöke nemrégiben kijelentette, hogy a függetlenség kihirdetése már csak néhány nap kérdése. Az orosz külügyminiszter összekapcsolta a koszovói EU missziót az ENSZ Biztonsági Tanácsának az új határozatával a Koszovóban lévő nemzetközi közösségről. Mi a mandátuma és a menetrendje a koszovói EU missziónak? A Tanács szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa hoz-e új határozatot a koszovói nemzetközi közösség jelenlétével kapcsolatban? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Mind a három kérdést együtt szeretném megválaszolni, ezért a válasz viszonylag hosszabb lesz, de jelenleg ez különös jelentőségű kérdés. A Tanács elkötelezett amellett, hogy továbbra is támogatni kívánja Európa Nyugat-Balkánnal kapcsolatos kilátásait, oly módon, hogy ez egyre inkább a régió lakosainak a hatáskörébe kerüljön. Egyebek mellett ez felgyorsítja a régió országai között a vízummal kapcsolatos szabályok liberalizálásáról szólói párbeszéd megindulását. A március 10-én, hétfőn tartott ülésen a Tanács örömmel üdvözölte a Regionális Együttműködési Tanács első ülését, ami a Stabilitási Paktum hivatalos átadását jelentette ennek a Tanácsnak. A Tanács létre hozása azt bizonyítja, hogy a demokrácia, a gazdaság, és a biztonság területén nagy előrelépés történt a regionális együttműködésben. A Tanács hangsúlyozta a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok kiemelkedő fontosságát, továbbá annak a szükségességét, hogy minden oldalnak ismét erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy, a tárgyalások konstruktív megközelítése révén, elfogadható kétoldalú megoldásokat találjanak a szomszédos országokkal való kapcsolat által felvetett, megoldatlan problémákra. Február 18-án kelt határozatában a Tanács megerősítette abbéli elhatározását, hogy teljes mértékben és hatékonyan támogatja a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos európai kilátásokat. Elvárás a Tanáccsal szemben, hogy, a Közösség eszközeit felhasználva, ösztönözze a gazdasági és politikai fejlődést, és az ez irányú fejlődés előmozdítása érdekében a széles értelemben vett régió számára konkrét intézkedéseket biztosítson. Ezúttal szeretnék megemlíteni egy rendkívül fontos eseményt: március 5-én az Európai Bizottság speciális közleményt adott ki a Nyugat-Balkánról. Ebben a Bizottság egy sor kézzelfogható intézkedést javasolt az Európai Unió és régió országai közötti kapcsolatok további elmélyítésére. Ez a közlemény, és a nyugat-balkéni országokkal kapcsolatos európai kilátások képezik a fő témáját az Európai Unió külügyminisztereinek

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

részvételével megvalósuló nem hivatalos találkozónak, amire, a tervek szerint a hónap végén Szlovéniában kerül sor. A szlovén Elnökség különleges figyelmet szentel a Nyugat-Balkánnak. A régió stabilitása az egész Európai Unió biztonsága és felvirágzása szempontjából rendkívül fontos. 2008-ban, egyebek mellett, az alábbi tevékenységekre kerülhet sor: a 2003-as thessaloniki napirend felülvizsgálata, számtalan stabilitási és társulási szerződés megkötése, és a régión belüli együttműködés erősítése számtalan területen. Az idő hiányában röviden megpróbálom összefoglalni az Európai Unió Tanácsának a fő célkitűzéseit az egyes országok vonatkozásában. Mivel az egyik kérdés említette Koszovót, erről is mondok néhány szót. Az Elnökség továbbra is azon a véleményen van, hogy az európai jövő a Nyugat-Balkánért általános napirendjén belül hosszú távú megoldásra van szükség Koszovó státuszát illetően. A stabilizációs és társulási folyamat az Európai Unió által kidolgozott, a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos politikáját elősegítő stratégiai keret. A fenti keret eszközei Koszovóra is érvényesek. Szeretném Önöket ismét emlékeztetni a Tanács február 18-án kelt határozatára, melyben megerősítette elkötelezettségét a Nyugat-Balkán számára biztosított európai jövő teljes és hatékony támogatása mellett. A Tanács felhívta a Bizottságot, hogy használja ki a Bizottság eszközeit a gazdasági és politikai fejlődés ösztönzésére, és hogy a szélesebb értelemben vett régió számára biztosítsa azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek elősegítik a fenti cél elérését. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, tisztában vagyok azzal, hogy kevés az időnk, de szerintem érdekes az, hogy mennyire megváltozott a helyzet azóta, hogy benyújtottam ezt a kérdést, és én örömmel veszem azt a tényt, hogy a hivatalban lévő elnök friss és részletes információkkal szolgált számunkra a régióval kapcsolatos különleges és nyilvánvaló aggodalmairól. Csak azt szeretném kérdezni tőle, különös tekintettel az EU koszovói missziójával kapcsolatban, ami ebben a fázisban egyedi, és eléggé kipróbálatlan: hogy biztosítani tud-e bennünket arról, hogy ebből az intervencióból tanulunk, és készen állunk majd hasonló támogatást nyújtani az ország más régiói számára is, ha és amennyiben erre felkérnek bennünket? Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Köszönöm a részleteket, de még több információt szerettem volna kapni. Tudjuk, hogy 2006. júliusában azért került sor az energia-megállapodás aláírására, hogy ösztönözzük az energia terén megvalósuló befektetéseket, és tudom azt is, hogy 2007-ben egy sor, nagy fontosságú projekt került elfogadásra a régió energetikai infrastruktúrájával kapcsolatban, és aláírásra került egy szociális kérdésekkel kapcsolatos memorandum is. Azt is tudjuk, hogy fontolgatják egy, a közúti, vasúti, és belvízi szállítmányozás terén megvalósuló belső piac érdekében, szállítmányozásról szóló, közösségi szerződés megkötését is a régió országaival. A szállítmányozás területén egy sor, nagy jelentőségű projekt is született, és én ezekkel kapcsolatban szerettem volna további részleteket megtudni a Tanácstól. … Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Ami McGuinness asszony első kérdését illeti, az Európai Unió koszovói missziója az Európai Unió közös biztonsági és védelmi politikájának része, vagyis ez egy KKVP/EBVP misszió’. De nem ez az egyetlen misszió a Nyugat-Balkánon. A Boszniába és Hercegovinába irányuló EBVP misszió a missziók egyike, és azonos státusszal rendelkezik, mint a többi misszió, vagyis ez egy európai uniós rendőri misszió. Hasonló volt a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságba irányuló PROXIMA misszió, ami már bejeződött. Szeretném hangsúlyozni a koszovói misszió fontosságát, amivel kapcsolatban a döntés elfogadásra került. Gyakran állítják, hogy az Európai Unió megosztott Koszovó kérdésében. Ez a megosztottság valóban látható, de az emberek az olyan fontos kérdések esetében, mint például az európai misszió kérdése, amellyel kapcsolatban megállapodás született, és amivel kapcsolatban reméljük, hogy a tervek szerint működik, elfeledkeznek az Európai Unió egységéről. Mást rátérek Ţicău asszony kérdésére. Az energiáról szóló nyilatkozat keretében már létrehoztuk a regionális együttműködést Délkelet Európa vonatkozásában. Fontolgatunk más területeket is, ahol, konkrét intézkedések révén, meg tudjuk erősíteni a Nyugat-Balkán országai közötti valós integrációt, és meg tudjuk szilárdítani az Európai Unióval fennálló kapcsolataikat. Említette a szállítmányozást. Igen, ez az egyik tanulmányozott terület, de vannak mások is, mint például a kutatás, a tudomány és az oktatás területén megvalósuló együttműködés. Különösképpen szeretném hangsúlyozni a vízummal kapcsolatos követelmények liberalizációját a fenti országok kapcsán, ami továbbra is az egyik célkitűzésünk marad. Reméljük, hogy hamarosan megvalósul. A szlovén Elnökség alatt

101

102

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megkezdődtek a tárgyalások a legtöbb nyugat-balkáni országgal, a vízummal kapcsolatos követelmények fokozatos liberalizációjáról. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az, ahogy Európa látja a balkáni országokat, nagyhatású, és nagyjelentőségű, mind a balkáni stabilitás, mind az európai és a globális stabilitás szempontjából. Koszovó függetlenségének kinyilvánítása elültette a gyűlölet magvát a szerbiai és a koszovói albánok között, ami veszélyezteti a törékeny kapcsolatokat. Figyelembe véve, hogy Szlovénia is a Balkán része, az Elnökség véleménye szerint mi lehet az a fenntartható megoldás, ami biztosítja a békét és a stabilitást a régióban? Erre Szerbia jóváhagyása nélkül van lehetőség? Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke, a Koszovóval kapcsolatos válaszában egyszer sem említette ‘az ENSZ-t’, illetve a ’nemzetközi törvényességet’! Azt kérdezem Öntől, hogy az ENSZ megkerülésével és a nemzetközi törvényesség megsértésével aláírható-e az európai perspektíva a Nyugat-Balkánon? Ráadásul, mivel a Tanács a közleményében üdvözli a koszovói nemzetközi jelenlétet, ami az 1244. számú ENSZ határozat alapján valósul meg, megkérdezhetem-e, hogy á la carte menüből választhatunk tetszés szerint? Így van, vagy nincs így, vagy Ön csak azokat a pontokat választja ki, amelyek megfelelnek Önnek? Janez Lenarčič, hivatalban lévő elnök. − (SL) Köszönöm a fenti kiegészítő kérdéseket. Ami Pleštinská asszony kérdését illeti, nem tudok, és nem merek jósolni, sem személyesen, sem pedig a Tanács képviselőjeként, a Koszovó státuszával kapcsolatos hosszú távú megoldást illetően. Tény, hogy a kívánatos megoldás az lenne, ha megállapodás jönne létre az érintett felek között. Amint tudjuk, erről a témáról hosszas tárgyalások folytak, de ezek nem végződtek megállapodással. Hasonlóképpen kívánatos lenne, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa is állást foglalna a kérdésben, de, tudomásunk szerint, erre nem került sor. Ezért reagált az Európai Unió Koszovó függetlenségének kihirdetésére úgy, ahogy tette február 18-án, az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának határozataival és döntéseivel. Ez az a kontextus, amelynek keretén belül megállapodás született az Európai Unión belül. Amint ismeretes, ez a szöveg lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghozzák a saját döntésüket a Koszovóval létesítendő kapcsolatok fejlesztéséről. Papadimoulis úr kérdésére válaszolva, vagyis véleményt nyilvánítva, szeretném hangsúlyozni, hogy nincs kétség afelől, hogy az európai perspektíva a Nyugat-Balkánon vonatkozik Koszovóra is, hisz Koszovó része annak a régiónak, ami 2003-ban Thessaloniki-ban már európai távlatokat kapott, és a helyzet azóta nem változott. Mindez nyilvánvaló az Európai Bizottság korábban említett, ez év március 5-én nyilvánosságra hozott közleményéből is, ami egy teljes részt szentel Koszovónak. Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). Ezzel a kérdések órája befejeződött. (Az ülést délután 7.40-kor felfüggesztésre, és reggel 9-kor folytatásra került.) ELNÖKÖL: LUIGI COCILOVO alelnök

16. Az idős emberek életminőségének javítása (vita) Elnök. − A következő téma a Neena Gill által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében készített (A6-0027/2008) tanulmány az Európai Parlament és a Tanács azon javaslatáról, hogy a Közösségnek vegyenek részt az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használata révén történő javítását célzó, több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programban. [COM(2007)0329 - C6-0178/2007 - 2007/0116(COD)]. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon örülök, és nagyon megtisztelve érzem magam, hogy helyettesíthetem biztos kolléganőmet, Viviane Redinget, ennek a rendkívül fontos és kiváló témának a bemutatásában.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A lakosság elöregedése egész Európában nyilvánvaló kihívást jelent a társadalmunk és a gazdaság számára. Napjainkban még minden nyugdíjas emberre öt adófizető jut. 2025-re ez az arány 3:1 lesz, és 2050-re 2:1. A gondozás költsége, különösképpen a 80 év fölöttiek egyre növekvő csoportjának a gondozási költségei, rendkívül gyorsan nőnek. Joggal aggódunk a jó életminőség biztosítása, valamint az idős emberek egészségügyi és szociális ellátásának pénzügyi fenntarthatósága miatt. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni szeretném, hogy az idősödő lakosság egyben nagy lehetőséget, és ígéretes piacot is biztosít az egészségben és függetlenül élő idős lakosság esetében az új termékek és új szolgáltatások terén. Mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy az Európában jól megöregedő lakosság érdekében is mobilizálni tudjuk, és mozgósítanunk kell az információs és kommunikációs technológiákat. A ‘saját lakókörnyezetben való életvitelt segítő’ (AAL) elnevezésű közös program segíteni fog a fenti kihívásoknak a kezelésében, és a lehetőségek kiaknázásában. Ez egyben innovatív együttműködést is jelent a tagállamok között az olyan piac-orientált kutatás és fejlesztés terén megvalósuló együttműködésben, ami megérdemli az európai támogatást. A javasolt kompromisszumos módosítások kétséget kizáróan segítettek a kezdeményezés európai dimenziójának a megerősítésében azáltal, hogy világossá tették a hatáskörét, továbbá a tagállamok szerepét és kötelezettségvállalásait. Ez, mindannyiunk javára, elősegíti ennek a fontos európai törekvésnek a sikerét. Neena Gill, előadó. − Elnök úr, Európa egyre növekvő lélekszámú idős lakossága életminőségének a javítása, amint hallottuk, az egyik legnagyobb kihívás számunkra Európában. Változik a társadalmunk összetétele, és ehhez, az idősek, akik esetében egyébként felmerül a kirekesztés kockázata, életminőségének javítása és független életvitelének biztosítása érdekében, alkalmazkodnunk kell. Azt kell biztosítanunk, hogy ez az új társadalom befogadó legyen. Garantálnunk kell, hogy a növekvő számú idős emberek teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban, mivel 2010 és 2030 között a 65 és 80 év közötti európai uniós lakosság lélekszáma 40%-kal nő. Ennek az öregedő lakosságnak számtalan kihatása lesz a szakpolitikák különböző területeire: társadalmi, foglalkoztatási, lakhatási, oktatási, képzési, egészségügyi, és szociális támogatás. Ezért átfogó, és nem széttöredezett megközelítésre van szükségünk az idősekkel kapcsolatban. Ez a jelentés a tagállamok által a 169. cikk alapján tett kezdeményezésen alapul, amit öt év alatt 150 millió eurós nagyságrendű összeggel a Bizottság társ-finanszíroz. Ez segíti majd az európai ipart és a kutatóintézeteket az olyan új, élenjáró IKT technológiai szolgáltatások, termékek, és megoldások kifejlesztésében, amelyek javítják az idősek életminőségét. Napjainkban olyan technológiákat fejlesztenek ki, amik segítenek a memóriazavar, a látási, a hallási és a mozgási problémák megoldásában. A lényegi munka már elkezdődött, de gyakran nem tudnak róla, illetve nem használják széles körben. Tehát remélem, hogy ez a kezdeményezés tényleges haszonnal jár, és segít a társadalmi problémák megoldásában. Nagy örömmel mondom el, hogy sok helyen, de elsősorban a szűkebb pátriámban, Nyugat-Midlands-ben, a saját szememmel láttam, hogy elsősorban a kisegítő technológiák felhasználásával, melyek lehetővé teszik a biztonságos és hozzáférést biztosító lakókörnyezet kialakítását, hogyan lehet átalakítani egy hagyományos házat. Büszke vagyok arra is, hogy a régióm vezető szerepet tölt be az élenjáró segítő technológiák terén – nem csak az idősek vonatkozásában, mivel a hátránnyal élők megsegítésére is történtek technológiai fejlesztések. Így joggal elvárható, hogy az AAL három területen tényleges lökést adjon ennek a tevékenységnek. Először, az EU kutatási tevékenysége központilag lesz összehangolva, elő fogja segíteni a kivitelezhető termékek kifejlesztését, és ezeket be fogja vezetni a piacra. Célunknak annak kell lenni, hogy ezen a területen kiválósági pólusok legyünk, és egész Európában meg kell valósulnia a tudás és a legjobb gyakorlat cseréjének. Ez csak akkor valósítható meg, ha a résztvevő országok tényleges elkötelezettséget mutatnak. Ezért örülök annak, hogy a Tanács minden résztvevő ország esetében elfogadta minimum 0,2 millió euró összegű hozzájárulást, egy egységes és közös értékelési mechanizmussal és jogosultsági kritériummal egyetemben, abban a reményben, hogy ez javítja a program koordinációját, átláthatóságát,és hitelét.

103

104

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Másodszor ez az Európai Unió iparának a hasznára válik, ami hatalmas potenciálokkal rendelkezik ezen a téren. Ezért felhívom az AAL Szövetséget arra, hogy fejlesszen ki hatékony üzleti modelleket ezekre az IKT termékekre és szolgáltatásokra, amelyek az árak csökkentésének, és a fenti termékek piacra juttatásának a zálogai. Azt is biztosítaniuk kell, hogy a KKV-k részt vehessenek ebben, és tisztességes hozzáférést kapjanak a kutatási és támogatási lehetőségekhez. Ugyanakkor a sikerhez arra van szükség, hogy a program európai uniós szintű szabványokat és kölcsönös átjárhatóságot fejlesszen ki annak érdekében, hogy a segítő technológiák területén világelső lehessen. Sürgősen meg kell szüntetni azokat a műszaki és szabályozási korlátokat, amelyek akadályozzák ennek a területnek a fejlődését. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a világ többi része, mint például az Amerikai Egyesült Államok, Japán és még Kína is, hasonló demográfiai kihívásoknak néznek elébe. Ezért rajtuk múlik, hogy létrehozunk-e egy globális versenyelőnyt. Az AAL nem csak az önálló életvitel javítását szolgálja, de hozzájárulhat a lisszaboni stratégia céljainak az eléréséhez is. De ehhez közös gondolkodásra, és közös cselekvésre van szükség a többi programmal, amelyek a munkahelyteremtést és a gardasági növekedést célozzák – ebben a szektorban. Harmadszor miközben a technológia képes javítani az idősek életminőségét, ez csak abban az esetben igaz, ha néhány fontos kérdéssel foglalkozunk: az áraknak megfizethetőknek kell lenni, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek, az új technológiáknak felhasználóbarátnak kell lenni (és gondoskodni kell arról, hogy az idősek, és gondozóik kiképzésben részesüljenek a használatukról), és, mivel esetleg információs társadalomban fogunk élni, ami még nem befogadó társadalom – az idősek nagy része a kirekesztéssel néz szembe. Ezért az internetet hozzáférhetőbbé kell tenni, és több képzést kell biztosítani, és lehetővé kell tenni az idősek számára, hogy egyaránt bekapcsolódjanak a társadalomba, és elvégezzék a lehetséges napi tevékenységüket, mint például a bevásárlást, a számlák kifizetését, és a találkozások megbeszélését. De ez nem lesz lehetséges egy földrajzilag megosztott Európában. Nem szeretném, ha Európa kétfokozatúra váltanak az európai demográfiai kihívás tekintetében. Ez még csak a kezdet. Ennél még sokkal több a tennivalónk, és remélem, hogy ez a program példát állít a Bizottság és a Tanács elé a további tevékenységek és kezdeményezések megvalósítása érdekében. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a Nőjogi és Nemi Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója, − (PL) Elnök úr, Európa lakosságának elöregedése az egész európai társadalom számára kihívást jelent. A születéskor várható átlagos életkor jelenleg 80 év, és 2030-ra, várhatóan, 40%-kal megnő a nyugdíjas korúak száma. Az Európai Uniónak sokrétű megközelítést kellene elfogadnia a kihívás kezelésére, hisz a demográfiai folyamatok a szakpolitikák legkülönbözőbb területeit érintik, beleértve a foglalkoztatást, a lakhatást, az oktatást, a szociális ellátását, és az egészségügyet. A kérdéses kutatási és fejlesztési program átfogó célja az idősek életminőségének javítása, és Európai ipari bázisának erősítése. A cél elérését olyan IKT segítségével kívánjuk megvalósítani, ami segíti az idős embereket az életminőségük javításában, a jó egészségi állapotuk megőrzésében, és a munkában, illetve a társadalomban való aktív részvételükben. Az idős emberek által megszerzett tudás és tapasztalat komoly tartalékot jelent, különösen egy tudás alapú társadalomban. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az elöregedő társadalomban a nők aránya, mivel a születéskor várható élettartamuk hosszabb, nagyobb a férfiakénál. A program megtervezésekor, és értékelésekor tehát figyelembe kell venni a társadalmi nemeket, mint fontos elemet. Végül szeretnék köszönetet mondani Gill asszonynak, a téma előadójának, a rendkívül színvonalasan elkészített jelentésért. Lambert van Nistelrooij, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Nagyon jó, hogy ma végre másképpen beszélünk az európai demográfiai változásokról, vagyis nem úgy kezeljük a témát, mint ami csak pénzbe kerül, és ami olyan embereket ’ termel ’, akikről aztán gondoskodni kell, hisz ez egyben nagyon fontos lehetőséget is biztosít számunkra. Én, személyesen, nagyon boldogan beszélnék az ezüst-gazdaságról: ha közelebbről megnézik a programot, láthatnak benne egy, az élet minőségével kapcsolatos témát, vagyis felmerül a kérdés, hogy mi is Európa dilemmája? Egyrészt kiváló alaptudással rendelkezünk, de az innovációk nagyon lassan kerülnek bevezetésre a piacon. Már régóta van Internet és széles-sáv, és most már a korlátozott mozgásképességű embereknek, az Internet segítségével, megfelelő hozzáférésük van a szolgáltatásokhoz is. Ez megváltoztatja a dolgokat, és ebben komoly lehetőségek rejlenek.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Egyrészt örülök annak, hogy a 7. keretprogramban félmillió eurót tettek félre alapkutatásra, és valójában az Európai Unió visszaszerzi ezt a félmilliót a tagállamok és az üzleti vállalkozások révén. Jó dolog, hogy ez a tudás kibontakozik, mivel hidat biztosít a piac felé. Amint Gill asszony már elmondta, rendkívül fontos, hogy itt, Európában, teljes fordulatot adjunk a széttöredezett, megtépázott piacnak, és jobb szabványokat vezessünk, be a befogadás javítása érdekében. Az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Kínában például ez a probléma nem létezik. A mi pénzügyi rendszereink egészen mások. Ezért fontos, hogy hazai szinten bevezessük a technológiákat, és a megvalósítsuk a partnerekkel való párbeszédet. Ebből kifolyólag jó lenne egyesíteni a tagállamokat, és minden projektbe hármat bevonni. Ez időnként nehézségekbe ütközik, de szerintem, a tudás gyors felhasználása érdekében, szükség van rá. A program néhány pontját még értékelni kell, és engem nagyon érdekelnek a létező technológiák, illetve az, hogy fel lehet-e hatékonyan használni az IKT alkalmazásokat. Hiszem, és remélem, hogy ebben a programban a felhasználók fontos szerepet fognak játszani. Köszönetet szeretnék mondani az előadónak azért a hatalmas erőfeszítésért, amit ebbe a témába fektetett, és különösen a jelentés tartalmáért. Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) A születések számának növelését elősegítő, és a gyermeknevelést és -gondozást támogató szakpolitikák hiányának köszönhetően a 65 év fölötti lakosság aránya 2025-re 20%-ról 28%-ra emelkedik. Az idősebb polgároknak speciális igényeik vannak, és a társadalomnak meg kell változni ahhoz, hogy ki tudja elégíteni a fenti igényeket. Az idős emberek esetében szükségünk van az igényekhez alkalmazkodó lakhatásra, továbbá az egészségügyi és gondozási szolgáltatások fejlesztésére. Ebben az összefüggésben az IKT szerepe egyre nagyobb. A digitális televíziót, a mobiltelefonokat, a számítógépeket, és még az Internetet is már használja az idős emberek egy része. Sok idős ember a külföldön élő gyermekeivel Internet és web-kamerák segítségével tartja a kapcsolatot, függetlenül attól, hogy vidéken, vagy nagyvárosban élnek. Ugyanakkor azonban mindössze 10% azoknak a 65 év feletti európai polgároknak a száma, akik használják az Internetet. Tartsák szem előtt azt a tényt, hogy az 50 év fölötti európai polgároknak több mint 21%-a komoly hallási, látási, illetve ügyességi problémákkal küzd, amelyek következtében nehézséget okoz számukra a szabványos IKT berendezések használata. 2007. júniusában a Bizottság felkérte a tagállamokat és a terület iparágait, hogy támogassák az „Idősek bevonása az információs társadalomba” elnevezésű akciótervet. Így a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló program, ami a 7. kutatási keretprogram része, 150 millió eurós költségvetést kap a közösségi költségvetésből, és, természetesen, a programban részt vevő tagállamok legalább 150 millió eurót fognak erre költeni a 2008-2013 közötti időszakban. A program célja IKT alapú innovatív termékek, szolgáltatások és rendszerek kifejlesztésének támogatása az idős emberek részére, kritikus méretű kutatás, specifikus fejlesztés és innováció megvalósítása európai szinten az információs társadalomban élő idős emberek számára biztosított technológiák és szolgáltatások terén, a kutatási eredmények vállalatok által történő felhasználásának javítása. Ebben a programban bármelyik tagállam részt vehet. A program beindulásától számított két éven belül, a Bizottság időközi jelentést készít, és 2013-ban elkészíti a végleges értékelést. Úgy vélem, hogy az idős emberek megérdemlik, hogy esélyt biztosítsunk számukra, mi több, ez a feladatunk! Gratulálok az előadónak. Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, ma ismét látogatók egy csoportját láttam vendégül. Sok kollégám számára ismerős ez a helyzet. Jönnek látogatók, néha kisebb, máskor nagyobb csoportokban, de a legnagyobb lélekszámú csoportok az ezüst korosztály tagjaiból kerülnek ki. Ez volt a helyzet a mai csoporttal is. Hatvan ember jött, rendkívül érdeklődőek, tényleg elkötelezettek, nagyon aktívak, és egyre inkább ez lesz a helyzet. Kétségtelen, hogy ez kihívást jelent Európa számára. A demográfiai változást gyakran fenyegetésnek tekintik. Az adatok önmagukért beszélnek. 2010 és 2030 között a 65 és 80 év közötti európai uniós polgárok lélekszáma 40%-kal nő. Ugyanakkor azonban, ahogy van Nistelrooij úr is mondta, ,én ezt nem tekintem fenyegetésnek. Véleményem szerint ez hatalmas lehetőséget jelent az európaiak számára annak bebizonyítására, hogy mi vagyunk a világ azon régiója, amelyik a leginkább elkötelezett amellett, hogy az élet minden szakaszában, és az emberek minden korcsoportja számára, magas színvonalú életminőséget biztosítson. Több figyelmet kell szentelnünk az idős embereknek, és biztosítanunk kell, hogy ezt Európa, vagyis egy olyan régió lakosaiként tesszük, ahol védjük az életet.

105

106

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Szeretnék gratulálni a Bizottságnak ezért az előterjesztésért. A saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló (AAL) program összekapcsolja ezt a fontos tendenciát, nevezetesen a demográfiai változást –, ami sokkal hangsúlyosabb Európában, mint más régiókban – a kutatás és az innováció terén meglévő erősségeinkkel. Erős elkötelezettséget mutatunk az IKT technológiák iránt, és az AAL összekapcsolja ezt a két trendet. Hölgyeim és uram, meglehetősen világos, hogy mi, vagyis az Európai Unió, nem vagyunk közvetlenül illetékesek az idős emberekkel kapcsolatos szabványok, a lakások, házak építése stb. terén. Ugyanakkor azonban a kísérleti programok felhasználásával elő tudjuk segíteni a legjobb gyakorlatokat, és össze tudjuk kapcsolni azokat a dolgokat, amelyek néhány tagállamban már most is jól működnek, és európai minőségi zárjeggyel tudjuk ellátni, azért, hogy mások számára modellként szolgáljanak. Hölgyeim és uraim, ezzel a programmal a Bizottság hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmunkon belül a generációk közötti un. digitális megosztottság megszűnjön. Szeretnék köszönetet mondani Neena Gillnek, az előadónak, azért, hogy ezt az üzenetet rendkívül világosan, meg kell mondanom, hogy a többi előadónál sokkal érthetőbben, közvetítette. Őszinte köszönetet szeretnék neki mondani. Ezen kívül rendkívül bátran megvédte a Parlament álláspontját a háromoldalú beszélgetés során, és biztosította, hogy az érveink hatékonyan kifejtésre kerüljenek. Nincs szükség arra, hogy rejtőzködjünk. A ház képviselőjeként had mondjam el, hogy a lehető legtöbb sikert kívánunk az AAL programnak. Ehhez minden jót kívánunk. Guntars Krasts, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm, elnök úr. A demográfiai, gazdasági és társadalmi tényezők Európában olyan megoldásra várnak, ami tényleg figyelembe veszi az idős emberek szakmai és kulturális tapasztalatait, és biztosítja, hogy az életminőségük a lehető legmagasabb szintű legyen, és minimalizálja a fenti demográfiai tendenciából eredő kiadásokat. A Bizottság által beterjesztett program válasz arra az igényre, és részben arra az elvárására, hogy ebben a szektorban megtaláljuk a műszaki előrehaladás módszereit. Valójában a digitális eszközök – nevezetesen az információs és kommunikációs technológiák használata előtt tornyosuló akadályok, amelyek időnként rendkívül kézenfekvőek – az idős lakosság jelentős részét kizárják az aktív társadalmi és gazdasági életből, és korlátozzák őket az új technológiai szolgáltatások és a nyújtott segítség igénybevételében. Miközben minden szempontból támogatom a Bizottság javaslatát, el kell ismerni, hogy az új információs és kommunikációs technológiák kifejlesztése azokban a szegmensekben, ahol van rá kereskedelmi igény, zavaró gyorsasággal zajlik. Hasonlóképpen, miközben szintén egyet értek a Bizottság azon érvelésével, miszerint javul az idős emberek vásárlóképessége, azt is be kell látnunk, hogy a tagállamok között továbbra is jelentősek a jövedelmi szintek közötti különbségek. Továbbra is erőteljesek a régiók közötti különbségek az egyes országokon belül az idős lakosság azon lehetőségeiben, hogy igénybe tudják-e venni az információs és kommunikációs technológiákat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Bizottság javaslatának eredményei nem csak a technológiák létrehozását jelentik, de a hozzáférés lehetőségének és az ösztönzőknek a megteremtését is a tanulásra az idős emberek számára Európának abban a részében, ahol ez különösen fontos a jövedelmi szintek csökkentése, és a regionális eltérések mérséklése szempontjából. Ugyanakkor azonban a legnehezebb feladat az információs tartalomban meglévő digitális megosztottság legyőzése lesz. Ezen a területen, ott ahol fennmarad a digitális megosztottság a kis és nagy nemzetek, illetve a kis és nagy gazdaságok között, a fentiek generációk közötti legyőzése lesz, gazdasági értelemben, a legbonyolultabb feladat. Elnök úr, bár az e-befogadásról szóló miniszteri nyilatkozat, ami a mai napon megvitatott dokumentum alapjául szolgált, 2006-ban, Lettország fővárosában, Rigában, elfogadásra került, Lettország mégsem csatlakozott a programhoz. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem, amire az előadó is utalt, arra nézve, hogy ha a finanszírozás változatlan marad, akkor a programban részt vevő tagországoknak mennyire áll érdekükben az, hogy a programon kívül maradó országokat finanszírozzák a 7. keretprogramból. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök úr! Mókás egy világ ez. Az egészségügyi jelentésben egyrészt megpróbáljuk kitalálni, hogyan is beszéljük le gyermekeinket a számítógépektől és vegyük rá őket arra, hogy kimenjenek a szabadba és szaladjanak játszani, másrészt viszont arra ösztönözzük az időseket, hogy üljenek le a számítógép elé és használják. Azonban komolyan; a számítógépek sok mindent adhatnak az időseknek, elsősorban a vidéki lakosoknak, illetve azoknak, akiket egészségi állapotuk elszigetel másoktól. Azonban ahhoz, hogy az idősek bekapcsolódhassanak az informatika közösségébe, a technológiának elsősorban könnyen használhatónak,

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megfizethetőnek, mindenki számára elérhetőnek és alacsony karbantartási igényűnek kell lennie. Tekintettel arra, hogy egyre nagyobb számú idős ember él Európában, az idős-barát technológiák kidolgozása javíthatja életminőségüket és segítheti őket abban, hogy tovább éljenek önállóan. Minden bizonnyal nagyszerű üzleti ötlet számítógépeket fejleszteni idősek számára. Míg lehet, hogy híján vannak bizonyos műszaki ismereteknek, rengeteg idejük van a számítógépek használatára, és megvan bennük a vágy, hogy kapcsolatot tartsanak másokkal. Ők jelentik az indulásra váró piacot. Desislav Chukolov (NI). – (BG) Kedves Kollégák! Országom, Bulgária sajnálatos módon egyike az elöregedő népesség szempontjából vezető nemzeteknek Európában. A hidegháború végét követően országom fiataljai a nyugati jólét ígéretétől hajtva tömegével tódultak mosogatni, és csak idős szüleik maradtak otthon. Nagyszerű az idős nyugdíjasok élettartamának növelésére vonatkozó ötlete. Kinek lenne ez ellenére? Azonban mielőtt még az új információs és kommunikációs technológiák használatára gondolna, arra kérem, értse meg azt a tényt, hogy a bolgár nyugdíjasok havi 50 eurónak megfelelő nyugdíjból élnek. Ez az, amit a Bolgár Szocialista Párt szociális kormánya kiutal számukra. Ez a való élet. A teremben levő PES képviselőkhöz szólok: hölgyeim és uraim, nemzetközi polgárok, tisztában vannak azzal ,hogy havi 50 euró mit jelent egy nyugdíjasnak, aki egész életében becsülettel dolgozott? Tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy ez az 50 euró jelenti a megélhetést és az élelmiszervásárlást olyan árakon, melyek megfelelnek az európaiaknak? Tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a bolgár nyugdíjasok kikapcsolják telefonjaikat, mivel nem tudják megengedni maguknak a törvénytelen módon privatizált Bolgár Távközlési Vállalat kizsákmányoló árainak kifizetését? Gúnyolódás az informatikai szolgáltatások javítására tenni javaslatokat ezen emberek számára. Először arra gondoljanak, miként lehetne megerősíteni pénzügyi önállóságukat. Mivel Bulgáriában a legtöbb nyugdíjas nem cigány származású, és így nem ingyen ebéden élnek. Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Ez egy jó program, de mindazonáltal van néhány ellenvetésem. Az első, természetesen, a költségvetésre vonatkozik: 150 millió euró még távolról sem elég – és ezt már említettük is – egy olyan ágazatnak, amely – mint azt saját maga mondta – egyike lesz a jövő virágzó ágazatainak. Ezen eszközök gyors megvalósítása döntő fontosságú az idősek jóléte szempontjából, de egyben döntő a nemzeti gazdaság, a nemzeti költségvetés szempontjából is, és hatalmas gazdasági kilátásai vannak. Van Nistelrooij úr már említette ugyanezt: ezért szólítunk fel erre a beruházásra és ösztönzésre Európa részéről, hogy ez jelentős mértékben bővüljön az elkövetkező években, akár időközi költségvetési értékeléssel is. Második megjegyzésem – és tökéletesen egyetértek az előadó megállapításaival – az, hogy nem szabad, hogy dichotómiára, megosztásra kerüljön sor, amint azt Chatzimarkakis úr már említette, azon idősek között, akik képzettek és használni tudják az új technológiákat és azok között, akik egyszerűen nem rendelkeznek forrásokkal ezen eszközök otthoni üzembe helyezésére. Ez nagyban ellentmondana a program elsődleges céljának, azaz annak, hogy a lehető legtöbb idősnek tegyük lehetővé azt, hogy amíg lehet, otthon éljenek. Ez sokkal olcsóbb, mint kórházba vagy idősek otthonába küldeni őket, és természetesen kényelmük szempontjából is ez a legjobb. A nap végén ez az, amiről az egész dolog szól. Végezetül döntő fontosságú, hogy mindezen innovatív eszközök továbbra is megfizethetők legyenek minden idős ember számára, pénzügyi helyzetüktől függetlenül. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Üdvözlöm a Bizottság kezdeményezését és nagyra értékelem Gill asszony jelentését, amely kétségtelenül nagyon jótékony lesz az időseket érintő kérdések tekintetében. Európa növekvő idős népessége problémákat és jelentős kihívásokat vet fel. Mostanában új kisegítő technológiákat fejlesztenek ki, melyek biztosíthatják az idősek számára a jó életminőséget, és – igényeiktől és képességeiktől függően – biztosíthatják számukra, hogy aktív életet éljenek. Így az EU-tagállamoknak fel kell készíteniük magukat a társadalmi és kisegítő szolgáltatások küszöbön álló gyökeres változására. A modern információs és kommunikációs technológiák gyártói egyre fokozódó keresletet tapasztalnak termékeik iránt. Az új támogató technológiák megoldhatják a látással, hallással, mozgással és egyebekkel kapcsolatos problémákat, és így lehetővé teszik az idősek számára, hogy továbbra is úgy érezzék, hasznos tagjai a társadalomnak – és valóban azok is legyenek. Dicséretes az a tény, miszerint az EU-tagállamok azt tervezik, hogy 2013-ra több, mint 1 milliárd eurót fektetnek olyan új technológiák kifejlesztésébe, az idősek igényeit hivatottak kiszolgálni.

107

108

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az IKT javítani tudja – és minden bizonnyal fogja is – az idősek életminőségét és önbecsülését. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon mindenki látja-e majd ennek hasznát, vagy csak néhány ’kiválasztott’? Becsülöm az előadó azon eshetőséggel kapcsolatos aggodalmát, miszerint csak kis számú idős ember fogja élvezni az IKT innovációjából származó előnyöket, azok, akik egyébként is magas életminőségnek örvendhetnek. Egyes EU-országok hatcsillagos, szálloda-jellegű idősek otthonával büszkélkednek. Azonban ezektől nem messze találhatunk szegénységgel sújtott öregotthont is, melynek lakói az életbenmaradásért küzdenek. Az utóbb említett intézményekben soha semmiféle innováció, támogató technológia vagy modern berendezés nem állt az emberek rendelkezésére. Ezen a helyzeten haladéktalanul változtatni kell. Üdvözlöm a jelentésben említett véleményt, melynek értelmében az idősek számára készült IKT-termékeknek megfizethető és felhasználóbarátnak kell lenniük. Az EU sok területen vezető szerepet tölt be. Az, hogy az említett területen is vezető legyen, egyszerre elengedhetetlen és tiszteletreméltó. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Manapság minden ötödik EU-polgár 60 év fölött van, és 80 évet meghalad a várható élettartammal. Azonban Európa egyre növekvő időskorú népességének életminősége nem elég magas. Például nálunk, Litvániában minden negyedik idős ember gyengeként jellemzi egészségi állapotát, a társadalomban való részvétel pedig csupán 57%. Az idősödő népesség életminőségének javításának kellene jelentenie az Európai Unió egyik prioritását. A Bizottság információs és kommunikációs technológiák mobilizálására vonatkozó kezdeményezése nagyon fontos lépésnek számít az idősek emlékezetkiesésből, illetve látással, hallással és mozgással kapcsolatos problémákból adódó nehézségek orvoslásában. Mindazonáltal a Bizottságnak nem sikerült teljes mértékben megoldania az információs és kommunikációs technológiák méltányos hozzáféréséhez kapcsolódó kérdést. Az információs és kommunikációs technológiák méltányos hozzáférésével kapcsolatos egyik legfontosabb kérdést az jelenti, hogy megfizethetővé tegyük ezeket. Az idősek elsődleges bevételét a nyugdíj képezi, ami alacsony, főleg az újonnan csatlakozott államokban. Kiemelt fontossággal bír, hogy az új információs és kommunikációs technológiákon alapuló termékeket minden EU-polgár megengedhesse magának. A hozzáférhetőség egy másik fontos eleme a technológiák felhasználóbarát voltában rejlik. Az EU 65-74 közti lakosságának csupán 18%-a használja az internetet, szemben a teljes népességre vetített 60%-kal. Így tehát biztosítanunk kell, hogy az új információs és kommunikációs technológiákon alapuló termékek felhasználóbarátak. Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az európai országokban tény az idősödő népesség jelensége, és alapvető kihívást jelent a társadalom számára. Észben kellene tartanunk a demográfiai tendenciákat az európai szintű tevékenységekkel kapcsolatban, és meg kellene fontolnunk az utóbbi társadalmi és gazdasági következményeit. A 65 és 80 év közöttiek száma 40%-kal fog emelkedni a 2010-2030 közti időszakban. Elsőbbséget kellene élveznie annak, hogy méltóságteljes életet és minden lehetséges komfortot biztosítsunk ezeknek az embereknek, valamint hozzáférést minden alapvető szolgáltatáshoz. Természetesen az idősödő népesség nyomást gyakorol az egészségügyi szolgáltatások és a szociális ellátás nyújtására a pénzügyi lehetőségek keretein belül, valamint az egészségügyi szolgáltatás és szociális ellátó személyzet rendelkezésre állására. A szóban forgó helyzet tekintetében felhívnám a figyelmet az idősek marginalizációjának és izolációjának veszélyes jelenségére. A betegek és idősek törvényes eutanáziával történő eltávolítására tett próbálkozások nagyon komoly veszélyt jelentenek napjaink Európájára. Elszomorít az a tény, hogy az Európai Unió és annak Parlamentje hallgat ebben a kérdésben annak ellenére, hogy szerepet vállalt az alapvető emberi jogok védelmében. Ljudmila Novak (PPE-DE). – (SL) Nincsen destruktívabb és megalázóbb a kirekesztettség, jelentéktelenség és tehetetlenség érzésénél. Ezért támogatom az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy a Közösség vegyen részt a közös programban az idősek segítése és beemelése, valamint életminőségük információs és kommunikációs technológiák használatával történő javítása érdekében. Ez a lisszaboni stratégia mozaikjának egy kiegészítő darabja, mellyel fel lehet építeni egy információ-alapú, digitálisan írástudó és gazdaságilag versenyképesebb Európát. Annak érdekében, hogy valóban javítsuk az idősek bevonását és digitális írástudását, a tevékenységeket megfelelően hozzájuk kell igazítani, és valóban elérhetővé kell tenni azokat számukra. Ezen tevékenységeknek érthetőnek, könnyen alkalmazhatónak és megtanulhatónak, valamint megfizethetőnek kell lenniük. Meg kell ragadniuk az idősödő népességet és a

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

városi és vidéki fogyatékkal élőket, máskülönben fennáll annak a veszélye, hogy a végeredmény a bevonás helyett a kirekesztés lesz. Az információs és kommunikációs technológiák széles körű használatával az idősebb generáció végül ugyancsak élvezni fogja a modern idők innovációinak előnyeit. Életminőségük javulni fog, mivel függetlenebbek, mobilabbak és aktívabbak lesznek, valamint jobban részt vehetnek a társadalmi és gazdasági életben. Az elfogadott eszközök, segélyek és a számos modern elektronikai rendszer lehetővé teszi a lakóterületen történő boldogulást. Ezzel egyidőben ezekkel annak szabályozása is megoldott, biztosítva, hogy a felhasználók nagyobb biztonságban legyenek, és jobbnak érezzék életüket. Az ilyen eszközök lehetővé teszik a fogyatékkal élők és az idősek számára, hogy kommunikáljanak a külvilággal, és élvezzék a távolsági ellátást, munkát és szórakozást. Mindannyian el szeretnénk érni az öregkort, de nem szeretnénk magányosak lenni és kiszorulni a társadalom peremére. Éppen ezért gondolkodunk már most a jövőnkön, és teszünk ezirányú lépéseket. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) A statisztikai adatok értelmében Európában az idős polgárok száma 2010 és 2030 között 40%-os növekedést fog mutatni. Ez a jelenség kihívásokat, de egyben lehetőségeket is felvet a közpolitikák és Európa jövője számára. Egy igazán virágzó és versenyképes Európának helyes választ kellene találnia az ilyen kihívásokra, és az új demográfiai tendenciák lehetőségeinek teljes kihasználására. Az idős európai polgároknak számára előnyösnek kell lenniük a minőségi szolgáltatásoknak és feltételeknek, továbbá az általuk összegyűjtött tapasztalatot a társadalom folyamatos fejlesztésére kellene használni. Mivel az Európai Unió információ alapú gazdaság és társadalom szeretne lenni, az információs technológiák innovatív választ jelentenek ebben a kérdésben, és az európai közösség részvétele a megfelelő folyamatokban több, mint szükségszerű. Szeretnék rámutatni két fontos szempontra, melyek az új technológiák alkalmazásával az idősek életszínvonalának javításával kapcsolatos. melyek Először is: az európai polgárokat képezni és tájékoztatni kellene a felajánlott új technológiai lehetőségekről. Az idősek, főleg az új tagállamokban, egyáltalán nem, vagy csak részben ismerik ezt a területet, és szemmel láthatók a társadalom összességét érő veszteségek. Következésképpen a mai napon megvitatott döntés sikere nagyban függ Európa mozgósítási potenciálján ezen személyek oktatása és tájékoztatása kapcsán Másodszor: különös figyelmet kellene szentelni a nőknek, mivel ők magasabb korosztályt mondhatnak magukénak, mint a férfiak, magasabb várható élettartamuk következtében. Ezt a szempontot számításba kellene venni az öregedési folyamat tudományos kutatásakor, valamint a közpolitikák konkrét megvalósítása során. Végezetül szeretném újra kihangsúlyozni annak fontosságát, hogy új tagállamokban, melyekben az idősek kevésbé előnyös helyzetben vannak, összpontosítsanak erre a kérdésre. Az alacsonyabb életszínvonal, de természetesen az új technológiák alkalmazásával kapcsolatos ismeretek hiánya is európai szintű törekvések prioritásává alakítja ezt a kategóriát. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az ‘Időseket Segítő Fórum’, az ‘Idősek Parlamentje’ és a Szlovákiában a Bizottság támogatásával kiadott ‘Idősek Fóruma’ magazin olyan tevékenységek, melyekkel lehetőségem nyílt, hogy találkozókon idős polgárokkal ismerkedjem meg, mivel ez az, ahogy hagyományosan megkezdődik számomra a naptári év. Ezek a tevékenységek meggyőztek arról, hogy az idősek aktívak akarnak lenni, és nagyon gyorsan tanulnak. Például a mobiltelefonok már nem a nagy ismeretlent jelentik számukra. Helyette inkább az öregek fontos társaivá váltak. Sajnos nagyon kevés forrás áll rendelkezésre az idős polgárok számítógépes szakismeretének biztosításához, és éppen ezért üdvözlöm Neena Gill jelentését, amely az Európai Parlament egy fontos üzenetét közvetíti az idősek vagy fogyatékkel élők életminőségének javítása kapcsán. Az új információs és kommunikációs technológiák hatékony eszközt jelenthetnek annak biztosításában, hogy az európai polgárok ezen kategóriája, akik a tudás, a tapasztalat, a hagyományok és a szakértelem forrását jelentik, nem lesznek kitaszítva a társadalomból. Azonban az is fontos, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsunk az információs és kommunikációs technológiákhoz valamennyi idős ember számára az Európai Unióban. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! Üdvözlöm a 13 tagállam kezdeményezését, mely kidolgozott egy támogatott élettel kapcsolatos közös kutatási programot az idősebb polgárok számára, hogy az ő

109

110

HU

Az Euròpai Parlament vitài

generációjuk is teljes mértékben kihasználhassa az információs technológiákat. Semmi kétség, ez megkönnyíti számukra a kommunikációt, és lehetővé teszi, hogy tovább maradjanak munkában. Így tehát teljes mértékben támogatom a holnapi döntésünk az infokommunikációs eszközökkel segített életvitel program törekvéseire vonatkozó részét, hogy az az Európai Unió közös programja legyen. Hiszem, hogy ezáltal 600 millió euróra duplázhatjuk meg a finanszírozást. Véleményem szerint a belföldi forrásokból származó 20%-os társfinanszírozásra vonatkozó kérésünk elegendő motivációt ad a tagállamoknak ezen feladatok melletti elköteleződésükhöz. Szabad utat kellene engednünk ennek a programnak, ami lehetővé fogja tenni az innovatív termékek és specifikus szolgáltatások hatékony fejlesztését az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával, egy olyan eszközzel, mely biztosítja a méltóságteljes öregkort. A program továbbá lehetőséget teremt a kis- és középvállalkozások számára, és teljes mértékben megfelel a lisszaboni stratégia céljainak és értékeinknek. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Üdvözölnünk kellene az Unió javasolt részvételét a közös kutatási és fejlesztési programban, melynek célja az idősek életminőségének javítása. Az információs és kommunikációs technológia új típusai megkönnyíthetik az idős korúak életét, és segíthetnek nekik abban, hogy aktívak maradjanak a munkában és magánéletükben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az idősek száma a jobb életfeltételek eredményeképpen növekszik. A program részletes működési alapelveinek kidolgozásakor észben kell tartanunk azonban azt is, hogy az idősek forrásai és életfeltételei tagállamonként különböznek. Jelentős különbségek figyelhetők meg az életszínvonal terén. Következésképpen különbözőek a szükségletek a szolgáltatások tekintetében, és különböző előkészületi szint kell az aktív élethez, elsősorban a vidéken élők esetében. Az internetes munkához kapcsolódó új technológiák, új lehetőségek és az új technológiák saját szempontból történő alkalmazása segítheti az időseket abban, hogy a munkaerőpiacon maradjanak. Mindezek abban is segíthetik az embereket, hogy kényelemben öregedjenek meg. A probléma elsősorban Európa népességének elöregedésével kapcsolatban jelentős. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Problematikus az idősek kirekesztése az információs technológia jelentette előnyökből, elsősorban azért, mert az európai népesség 65 és 80 év közötti tagjainak száma hamarosan eléri a 40%-ot. Így tehát az a közös kutatási és fejlesztési program, melybe az Európai Unió bekapcsolódik, örvendetes a tekintetben, hogy javítja ezen emberek életét. Azonban szeretnék rámutatni arra a tényre, hogy korlátozott a Közösség pénzügyi részvétele ebben a programban.. A Közösség hozzájárulása maximum 150 millió eurót tesz ki, lévén, hogy az összesen több, mint 50 milliárd eurós kutatási és fejlesztési keretprogram költségvetéséből származik. Továbbá a Közösség hozzájárulása nem haladhatja meg a projektben felhasznált közös pénzalapok 50%-át, ami a szokásostól eltérően alacsony százalék egy ilyen fontos projekt esetében. A programban meghatározott IT-megoldások idősek számára jelentett konkrét előnyein kívül az Unió részvétele ebben a projektben jó lehetőség arra, hogy hozzájáruljon az európaiak életminőségéhez, és ezért a Közösség pénzügyi hozzájárulásának meg kellene haladnia az ilyen típusú kutatásra juttatott nemzeti összegeket. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Viviane Reding nevében felszólalva szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet az Európai Parlament és elsősorban Gill előadó asszony nagyon konstruktív megközelítésével kapcsolatban, különösen az ‘infokommunikációs eszközökkel segített életvitel’ (AAL) javaslat tárgyalási folyamatai során. Nem vagyok felelős ezért a tárcáért, és számomra ez a vita természetesen nem csupán érdekes volt, hanem nagyon tanulságos is. Biztosíthatom Önöket, hogy nem csupán a gratulációkat, hanem az aggodalmakat és a javaslatokat is továbbítani fogom kollégám, Viviane Reding felé. Tudom, hogy az egyik kulcskérdés az idős generáció IKT-használata, mellyel egyet is értek. Ehhez minden bizonnyal mind tudásra, mind pedig pénzügyi forrásokra is szükség van. Bizonyára fontos az idősek képzése, elsőssorban a vidéki területeken élőké, de ezt jól megcélozza a ‘tartalmas időskor’ cselekvési program. A megfizethetőség egy másik fontos kérdés, és az AAL ezzel is foglalkozni fog. Ami a bekapcsolódni kívánó országokat illeti, erre természetesen lehetőség van, és éppen ezért javasoltak aránylag alacsony küszöböt. Összefoglalva: szeretném kihangsúlyozni, hogy a Bizottság üdvözli és támogatja az előadó által javasolt kompromisszumos módosításokat, melyek lehetővé fogják tenni, hogy már az első olvasatra megegyezés szülessen. Elkötelezettségüknek köszönhetően ezen fontos kezdeményezés elindítására a tavasz folyamán sor kerülhet. Folyamatos támogatásuk alapvető fontossággal bír majd a kezdeményezés megvalósítása során is. Szeretném kihangsúlyozni, hogy e kihívás felvállalása nem csupán erkölcsi kötelezettség, hanem gazdasági

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

lehetőség is, mely véleménynek már több beszélő is hangot adott. Ez idős polgáraink jövőbeli jólétét, valamint a mi jövőbeli versenyképességünket szolgálja. Neena Gill, előadó. − Elnök úr! Szeretném megköszönni valamennyi kollégámnak észrevételeiket és hozzászólásaikat. Krasts úr megkérdezte tőlem, hogy örülök-e annak, hogy egyéb országok is részt vesznek ebben a kezdeményezésben. Jelen programnak az a szándéka, hogy a lehető legtöbb tag felé nyisson, és akár az EU-tagállamokon is túlmehet – amint azt már meg is tette. A kérdést a finanszírozás jelenti, amit többen fel is vetettek. A problémát az jelenti, hogy úgy tűnik, a finanszírozás felső határa 150 millió euróban van meghatározva. Egyrészt azt kell megnéznünk, hogy miként lehet ezt a jövőben felülvizsgálni, amennyiben sok érdek fűződik a programhoz, illetve vajon a 7. Keretprogram alatti egyéb kezdeményezéseken keresztül lehet-e foglalkozni ezzel. Hallottam, hogy megemlítették a mai napon, hogy a klímaváltozás mellett az öregedés jelenti a 21. század egyik legnagyobb kihívását. Fontos, hogy a Bizottság továbbra is foglalkozzék ezzel, és nem csupán egyedi programokon keresztül, melyek nagyon fontosak, hanem egyéb területeken keresztül is, és – amint azt szeretném újból kihangsúlyozni – közösen kellene ezzel kapcsolatban gondolkodni. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak ébernek is kell lennie, mivel egyes tagállamok eléggé egyértelműen sokkal előbbre járnak, míg mások nem. Sürgősen biztosítani kell, hogy jelen program befejeztét követően ne legyen hatalmas egyenlőtlenség a tagállamok között. Szeretnék kiragadni néhány pontot, melyet a kollégák, elsősorban a két árnyék-előadó említettek. Van Nistelrooij úr rámutatott arra, hogy túl sok időbe telik, amíg a termékek elérik a piacot, és amennyiben tényleg változást kívánunk elérni ezzel a programmal, akkor alapvető fontosságú, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Továbbá, amint azt Chatzimarkakis úr említette, csatlakozunk ehhez a véleményhez, mivel ez a világ azon része, melynek leginkább számít az élet minősége, az adott személy korától függetlenül. Úgy vélem, hogy szavainkat ténylegesen tettekkel támasszuk alá. Szeretném köszönetet mondani továbbá Geringer de Oedenbergnek, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság fogalmazójának, és a titkárság összes többi dolgozójának, a PSE képviselőcsoport titkárának, valamint az irodámnak a segítségért, továbbá a Bizottságnak és a Tanácsnak, és mind a portugál, mind pedig a szlovén elnökségnek. (taps) Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2008. március 13-án, csütörtökön kerül sor.

17. Az ólommentes benzin és dízelolaj adóztatása (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Olle Schmidt jelentése (A6-0030/2008), a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a következőről: Javaslat a Tanács irányelve a 2003/96/EK irányelvnek a kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása különös rendelkezéseinek kiigazítása, valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításáról [COM(2007)0052 - C6-0109/2007 - 2007/0023(CNS)]. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Nagyon nagyra becsülöm, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság támogatja a Bizottság javaslatát, és külön köszönöm Schmidt előadó úr azon fáradozásait, melyeket a kompromisszum meglelése érdekében tett. Amint azt Önök is tudják, a Bizottság javaslatának benyújtására 2007 márciusában került sor. Az volt a célunk, hogy felemeljük és közelítsük a dízel és az ólmozatlan benzin minimum jövedékiadó-mértékét annak érdekében, hogy fenntartsuk a minimumok valódi értékét és közelítsük a nemzeti mértékeket, hogy jelentősen mérsékeljük az ’üzemanyag-turizmusként’ ismert jelenséget. Az üzemanyag-turizmus csökkentése nem csupán a szállítók számára biztosítaná a belső piac megfelelő működését, de csökkentené az extra kilométereket, és következésképpen a környezetre káros üvegházgázok extra kibocsátását.

111

112

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Tanács megbeszélései során számos tagállam kiemelte, a Bizottság javaslatának környezetre, elsősorban a klímaváltozásra, a globális felmelegedésre, valamint a belső piac megfelelő működésére gyakorolt jótékony hatását. Schmidt úr jelentésével kapcsolatban nagyra becsülöm a Bizottság javaslatával kapcsolatos pozitív hozzáállást, valamint az előadó azon törekvéseik, hogy mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldást találjon. Azonban a Bizottság a jelentésben javasolt módosítások legtöbbjét nem fogadhatja el. Engedjék meg, hogy ezt bővebben kifejtsem. A Bizottság ellenez minden olyan javaslatot, ami aláásná, hogy hosszú távú megoldást találjunk a – környezetre káros – üzemanyag-turizmus, valamint a belső piaci verseny eltorzításának problémájára. Ami a javaslatukban említett átmeneti időszakot illeti, ez a megközelítés a régi és új tagállamok egyenlő bánásmódjának elvén alapul, és így, véleményünk szerint, kiegyensúlyozott. A Bizottság azonban elismeri, hogy ez egy politikai kérdés, amit a Tanácsnak tovább kell tárgyalnia. Azt is szeretném elmagyarázni, hogy a javaslat a felvetett mérsékelt áremelésen keresztül számításba veszi az EU versenyképességi szempontjait is. Egyszerűen fenntartják az adózás minimumszintjének reálértékét azáltal, hogy 2017-ig lépést tartanak a várható inflációval. A Bizottság úgy véli, hogy saját javaslata minden releváns tényezőt számításba vesz. Nem tartja megfelelőnek egy kevésbé ambiciózus vagy egy sokkal nagyobb horderejű terv elfogadását, hogy az adózás minimumszintjét a 18. és 25. módosításokban foglaltak szerint emeljék. Ami a 4. és 10. módosításokat illeti, melyek értelmében új meghatározást kellene bevezetni a legalább mint 3,5 tonnás gépjárművek kereskedelmi dízelére vonatkozóan, szeretném tisztázni, hogy ez a felvetés nem szerepelt az eredeti javaslatban. Azonban ez az egyik lényeges pontja a tanácsi megbeszéléseknek, ahol a Bizottság követni fogja a vitát, nem feledkezve meg a Parlament részéről kifejezett véleményről. A Bizottság elméletben el tudja fogadni a 7. és 27. módosításokat, melyek a CO2 kibocsátás csökkentésének célját támogatják. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szubszidiaritás elvének értelmében minden egyes tagállam maga választhatja meg, hogy miként kívánja elosztani adóból származó bevételeit. Összefoglalva: őszintén remélem, hogy a Parlament támogató véleményt tud adni a Bizottság javaslatáról, mellyel azt a pozitív jelet küldi a Tanács felé, hogy válaszolja meg az üzemanyag-turizmus problémájával szembesülő tagállamok aggodalmait, és ezzel egyidőben környezetvédelmi célokat is elér. Olle Schmidt, előadó. − (SV) Elnök úr! Biztos úr! Az a tény, miszerint az adók EU-szinten kényes témát jelentenek, látszik az ezen jelentésen folyó munkán is. Úgy gondoltam, hogy a szélesebb körű konszenzus, mely ahhoz szükséges, hogy valami radikálisat tegyünk azért, hogy felvegyük a versenyt a klímaváltozás jelentette szükségszerűségekkel, megkönnyíti azt, hogy az igazán kemény javaslatok esetében összhangra jussunk. A dolgok nem így alakultak. Természetesen a szándék szintjén meg tudom érteni Rühle asszony bírálatát, de ezzel egyidőben Parlamentünk munkája ésszerű kompromisszumok elérésére összpontosít – amit a biztos úr ugyancsak említett –, amit Unió-szerte meg lehetne valósítani. Itt olyan érveket hoztam fel, melyek mind az adóemelés mértékére, mind pedig a végrehajtás időszakára vonatkoznak. Kollégáim, Becsey és Rosati urak kiváló együttműködése eredményeként felismertem, hogy amennyiben egyáltalán keresztülvinnénk a jelentést, a mértéket az eredeti javaslatok szándéka nélkül kellene kiigazítanom, mivel azok teljes mértékben meghiúsultak. A Bizottság javaslatát teljes mértékben elutasították. Nem is kaptam meg, de nem is vesztettem el mindent. Navigáltam Luxemburg sziklái között és a Zöldek egyáltalán nem voltak egyszerű eset. A közlekedésből származó kibocsátás jelentősen nő. Valamit tennünk kell ezzel kapcsolatban. Az a tény, hogy az EU-tagállamok versengenek a dízelt sújtó adó különböző mértékeivel se nem ésszerű, sem pedig helyes, amint azt a biztos úr helyesen jelezte. Senki sem gondolhatja, hogy jó a nemzetközi piacnak, hogy hatalmas teherautók hosszú kerülőket tesznek azért, hogy olcsó dízelt tankoljanak olyan helyeken, mint Luxemburg. Ez az úgynevezett üzemanyag-turizmus nem csupán a környezetre káros, de a versenyt is eltorzítja. Mindezek mellett az adóbevétel elveszítéséhez vezet. Továbbá nincs ok az ólmozatlan benzin és dízel külön adóztatására. Így itt kompromisszumra jutottunk, ami többé-kevésbé egyhangú támogatásra talált a Bizottságban. A dízel minimum jövedékiadó-mértéke a bizottsági javaslatnál valamivel lassabban emelkedik a jelenlegi

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

1 000 literenként 302 euróról az ólmozatlan benzin adójával megegyező szintre, azaz 1 000 literenként 359 euróra 2015-ig. A Bizottság a növekedést már 2012-ben látni akarta. Lettország, Litvánia, Lengyelország, Bulgária és Románia 2016. január 1-jéig kapna időt, hogy bevezesse a magasabb minimumadót. A Bizottság a minimális adót 1 000 literenként 380 euróra kívánja emelni 2014-ig. Annak érdekében, hogy elkerüljük a verseny további torzítását, a Bizottság fontolóra veszi, hogy azoknak az országok, ahol az adó mértéke 1 000 literenként 400 euró fölött van a dízel esetében és 1 000 literenként 500 euró fölött az ólmozatlan benzin esetében, ne kelljen megemelni az üzemanyagok adójának mértékét 2015-ig. Elnök úr! Biztos úr! Egyértelmű, hogy ez egy nagyon érzékeny téma, elsősorban a szubszidiaritás tekintetében. Mindazonáltal ez egy lehetséges mód arra, hogy az adószintek nagyobb konvergenciája felé haladjunk. Ezzel egyidőben tudjuk, hogy az elkerülhetetlen környezetvédelmi szükségszerűségek hatást gyakorolnak a pénzügyi szabályozások használatának jövőbeli értékelésére. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy nem elég kemények követeléseim, illetve hogy csorba esett törekvéseimen, a következőt mondom: a lényeg tekintetében Önökkel vagyok. Magasabb szintekben és rövidebb megvalósítási időszakokban kellett volna megegyeznünk, amint azt a Bizottság és a biztos úr is említette, azonban ma az EU nem ugyanaz, ami öt évvel ezelőtt volt – szerencsére, tenném hozzá. Az adóharmonizálás gazdasági előfeltételei nem ugyanazok, mint voltak. Amennyiben kezelni kívánjuk a határokon átívelő kibocsátást, akkor ésszerű kompromisszumokat kell kötnünk, melyekkel mindenki együtt tud élni. Ezt fel kell ismernünk. Ezenkívül azt is hozzátenném, hogy számos régi tagállam megérdemli a bírálatot, mivel nem követték az adóemeléssel kapcsolatban korábban hozott döntéseket. A vásárlóerővel és az inflációval kapcsolatos megfontolások figyelembevétele ugyancsak megtörtént a bizottsági következtetésekben. Az olaj ára jelenleg új csúcsokat dönget. Legutóbb azt hallottam a hírekben, hogy közel van a hordónkénti 110 dolláros árhoz. Jelenleg átfogó egyetértés van a fokozatos adókonvergencia kérdésében, amit remélem, hogy a Bizottság is lát – legalábbis a bizottságban – és remélem, hogy holnap támogatást kapok a Házban jelen levő kollégáimtól, mégpedig széles körű támogatást, hogy olyan jelentést kapjunk, ami a további munka alapjául szolgálhat. Zsolt László Becsey, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, Elnök úr! Gratulálok Schmidt jelentéstevőnek a kitűnő munkához! Azt hiszem, áttörés ez a mai nap, hiszen tudtunk egy széles konszenzussal kiizzadt, közös parlamenti állásfoglalást találni. Fontosnak tartom, hogy a bizottságunkban megtalált közös hangot itt, a plenárison is meg tudjuk őrizni. Siker ez, mert el tudtuk érni, hogy antiinflációs céllal a minimum és maximum jövedékiadó-határt is meg tudtuk határozni, de figyelmen kívül hagytuk azt az elképzelést, mely a teljes szabályozás eltörlését célozta. Jobb, ha van véleményünk, mintha ezt nem adjuk meg, és csak a Bizottság javaslata marad az asztalon. Siker ez, mert mindenki hoz áldozatot. A magas adózású országok a konvergencia céljából hajlandóak lennének befagyasztani a jelenlegi magas értékeiket, míg az alacsony adózású országok némi emelést elfogadnának a jelenleg érvényes jogszabályhoz képest a dízel területén. Főleg áldozat ez az újonnan belépő balti és balkáni államoktól, hiszen náluk az ár- és jövedelemviszonyok alacsonyabbak, és nagy inflációs és versenyképességi, valamint szociális kihívást vállaltak, főleg az euró bevezetése előtt. Siker ez, mivel a Parlament befejezné a kívánsághangversenyt, a "cherry-picking"-et. 2015. végére mindenki bekerülne a javasolt sávba, nem lenne egyéni kivételek megmagyarázhatatlan sora. Ezzel erősíteni tudjuk az európai jogalkotás komolyságát. Fontosnak tartom a fegyelmet, ezért 2010-ben időközi teljesítési jelentést kérünk a Bizottságtól arra, hogy a felzárkózók valóban felzárkóznak-e, vagy csak alibiznek. Siker ez, mivel a Tanács látja, hogy a kívánt konvergenciára van megoldás, a Bizottság pedig tudomásul ve heti a Parlament filozófiáját, azaz: minimum és maximum értékek, de a lényeg az infláció mérséklése és nem gerjesztése. És a jövedéki-adók esetében a jövőben teendő Bizottsági javaslatnál ezt mérlegelni tudja. Köszönöm szépen a figyelmet, Elnök úr. Dariusz Rosati, a PSE Képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök úr! A Bizottság ólmozatlan benzint és dízelolajat terhelő adóztatásának javaslata azt tűzte ki célul, hogy korlátozza az üzemanyaghasználatot a közlekedésben, és így csökkenti a környezetszennyezést. A Bizottság azt is reméli, hogy javaslata segít az egyes tagállamok által kivetett jövedékiadó-mértékek különbségeinek csökkentésében, azaz hozzájárul az egyenlőbb feltételek létrehozásához az egységes piac versenyében. Általában véve ezen célok kívánatosak és támogatást érdemelnek. Azonban ezzel egyidőben

113

114

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a Bizottság javaslatai olyan megoldásokat tartalmaznak, melyek lehet, hogy negatív hatást gyakorolnak a tagállamok gazdaságaira. A korábbihoz tartozik: az üzemanyag árának további emelése és megnövekedett infláció, magasabb költségek és az európai vállalkozások versenyképességének csökkenése, valamint a háztartások vásárlóerejének csökkenése. Ezek a következmények akkor észlelhetők leginkább, amikor az olajárak kiemelkedően magasak a világpiacokon, mint jelenleg is. Továbbá a Bizottság javaslatai olyanok, hogy az új adókulcsokhoz történő kiigazítás lényegi terhét az Unió legkevésbé fejlett tagállamainak kellene magukra vállalniuk, ami nagy aggodalomra ad okot: ez áll a Schmidt úr jelentésében javasolt módosítások mögött, melyeknek célja az ilyen negatív hatások minimalizálása, nem pedig a Bizottság javaslataival kapcsolatos fő célok veszélyeztetése. A fő képviselőcsoportok között elért kompromisszum keretén belül három fő változás bevezetését kérjük a Bizottság kiindulási tervezetében. Először: azt javasoljuk, hogy az üzemanyagok jövedéki adójának célminimumát 1 000 literenként 380 euróról 1 000 literenként 359 euróra csökkentsék. Másodszor: azt javasoljuk, hogy az új kulcsok bevezetésére szolgáló átmeneti időszak két évvel hosszabbodjék meg az új tagállamokban, azaz 2016-ig tartson. Harmadszor: azt javasoljuk, hogy kerüljön bezetésre egy új követelmény, melynek értelmében azoknak a tagállamoknak, melyek jelenleg a legmagasabb jövedéki adókulcsot szabják ki az üzemanyagra, 2015 előtt nem kell emelniük, és így támogatjuk a jövedékiadó-mértékek harmonizálásának folyamatát. Elnök úr! Biztos úr! Szeretném újból hangsúlyozni, hogy a kompromisszum elérése nem volt egyszerű feladat. Engedményekre volt szükség, és jószándékot kellett mutatni a Gazdasági és Monetáris Bizottság megbeszélésében résztvevő valamennyi félnek. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Schmidt úrnak a kompromisszummal kapcsolatos kemény munkájáért, és gratuláljak neki a nagyszerű eredményért. Egyértelmű, hogy ez a kompromisszum nem szolgál teljes mértékben minden résztvevő megelégedésére, de próbálkozást jelent a különféle célok és vélemények összehangolása terén. Továbbá egy lépést jelent előre az Unión belüli jövedéskiadó-mértékek különbségeinek csökkentése felé vezet úton. Felkérem a Tisztelt Ház Képviselőit, hogy támogassák ezt a kompromisszumot, és fogadják el a Schmidt jelentést. Dariusz Maciej Grabowski, az UEN Képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió hivatalban lévő elnöke és a biztosok hajlamosak hozzászólásaikat a gazdasági szabadságjogok, a verseny szabadsága és a kis- és középvállalkozások védelmére és támogatására vonatkozó kijelentésekkel kezdeni. A kijelentésektől a részletekig történő átmenet azonban általában olyan jelentéseket foglal magában, mint az, amit a mai napon vitatunk meg. A jelentés egykulcsos jövedékiadó bevezetését javasolja minden tagállam vonatkozásában, valamint az árak harmonizációját azzal az ürüggyel, hogy mindent egyértelműbbé, egyszerűbbé és tisztábbá tegyen. Ez egy olyan feltételezéssel a háta mögött történik, amit a priori helyesnek tartanak, mégpedig, hogy az Európai Unió tagállamai számára egy egységes adórendszer, egy egységes monetáris rendszer, egy egységes hitelesítési és marketingrendszer, egy egységes szabályozói termeléskorlátozó rendszer, stb. jelenti. A javaslat azt állítja, hogy az Unión belül nincsenek költségkülönbségek az üzemanyag-ellátásban, függetlenül a szállítmány forrásától számított távolságtól vagy a munkabérköltségektől. Mindezek egyszerűen hamisak. Szeretném felvetni a kérdést, hogy mit is jelent valójában a gazdasági szabadság és a verseny szabadsága az Európai Unióban. Nem kellene inkább gazdasági kényszerről és erőről beszélnünk? Nem arról van szó, hogy az egységes üzemanyagár kiküszöböl minden versenyt, ami ideális megoldás a multinacionális üzemanyagcégek számára a fogyasztók és a kisvállalkozók kárára? Nem arról van szó, hogy az egységes üzemanyagár a magasan fejlett országokat részesíti előnyben a kevésbé fejlettekkel szemben? Végezetül: amennyiben az Unió elfogadja a fent említett jelentést, harmonizálja az üzemanyagárakat a vállalatok és országok bilincseinek levétele szlogen mellett, akkor ez összességében nem fogja tényleg megbéklyózni őket az adózáson keresztül? És ami ennél is rosszabb: ez egyidejűleg nem mezítláb vezeti majd őket a szegénységbe? A jelentés ellen kell szavaznunk. Cornelis Visser (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Ez az első alakalom, hogy felszólalok a plenáris ülésen. Remélem, hogy mind most, mind pedig a jövőben Európa holland polgárainak érdekeit tudom itt képviselni. Sok egyeztetésre került sor Schmidt úr jelen alapos jelentésének megszövegezése előtt. Örülök annak, hogy az előadó és a többi csoport végül kompromisszumot kötött. A Bizottság javaslata megkísérli a jövedékiadó szakaszos emelését és így a tagállamok közti különbségek csökkentését. Szerepe van a környezetvédelmi indoknak, de úgy vélem, hogy az üzemanyagárak emelése már önmagában jelentős motivációs tényező. Továbbá a Bizottság a verseny eltorzítását használja érvként a szakmai

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

felhasználásra szolgáló dízel minimum jövedékiadó-mértékének emeléséhez. Megdöbbentem azon, hogy az üzemanyag-turizmus érvül szolgál a szakmai felhasználásra szolgáló dízel minimum jövedékiadó-mértékének emeléséhez, mivel ez egy rendkívül erős érv. Az üzemanyag-turizmus marginális jelenség a közlekedési ágazatban, és csekély hatást gyakorol a kölcsönösen versenyképes pozíciókra és a belső piac működésére. A Bizottság a minimummérték jelentős emelését javasolja, 1 000 literenként 380 euróra. Úgy vélem, hogy egy ilye emelés a már kiemelkedően magas üzemanyagárakkal együtt túl nagy hatást fog gyakorolni a fogyasztók pénztárcájára és az inflációra. Az EP bizottsága végül egy 1 000 literenként 359 euróig történő emelés mellett döntött 2015. január 1-jéig. Hollandia már meghaladja ezt a célkitűzést. Mégegy dolog. A közlekedési ágazat helyesen kifogásolja azt, hogy az adó emelése túlzottan megemeli az üzemanyagárakat. A Bizottságnak a dízel adójának harmonizálására tett javaslata nem ad meg felső korlátot. Azonban továbbra is lennének különbségek. A Parlament úgy véli, hogy a tagállamoknak be kell fagyasztaniuk a jövedékiadót 1 000 literenként 400 euróra 2015. január 1-jéig. Végezetül remélem, hogy amikor a pénzügyminiszterek meghozzák döntésüket, elsőbbséget adnak a fogyasztók érdekeinek, ami a vásárlóerőt és az infláció korlátozását illeti. Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök úr! Biztos úr! Ez a jelentés az európai gazdaságpolitika egy nagyon kényes kérdésével foglalkozik, név szerint az adózással, mivel a kereskedelmi közlekedésben használt benzin és gázolaj speciális adóit érinti. Ezek az adók fontos adóbevételi forrást jelentenek számos tagállam számára. Azonban a kereskedelmi termékeket szállító flották üzemanyag-ellátásával kapcsolatos járható alternatívák hiánya azt jelenti, hogy az üzemanyagárak stratégiai tényezőt jelentenek számos ország versenyképességében. A tagállamok speciális jövedéki adók kivetésére vonatkozó szabadsága nem kétséges. Azonban, mivel ezek az adók közvetlenül befolyásolják az eladott termékek árát, a túlzott különbségek közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére. Amint azt korábban már említették, ezek határátlépő szállítások és ezen szállítások környezeti hatásokhoz is vezettek. A Gazdasági és Monetáris Bizottságban elért kompromisszum valóban kompromisszum és e tekintetben dicséret illeti valamennyi árnyék-előadó és elsősorban a főelőadó, Schmidt úr munkáját. Nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt, hogy egyesek szeretnék, ha a minimummérték egyértelműbben tükrözné uralkodó környezetvédelmi aggodalmainkat. Azonban én személy szerint kétségbe vonom, tekintettel a jelenlegi olajárakra, hogy szükség van az ilyen típusú üzenetek adózás eszközével történő megerősítésére. Így tehát az a választás született, hogy az adózás minimum- és maximummértékei közelebb kerülnek egymáshoz, ami, egyesek szerint részben ezen környezetvédelmi aggodalmak feláldozásával, lehetővé teszi a verseny torzulását a csökkentendő adók következtében. Komoly erőfeszítések történtek, és reméljük, hogy ezt a Bizottság és a Tanács is elismeri, és hogy ez további előrelépéseket tesz majd lehetővé az Európai Unión belüli adózás tekintetében. Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr!, Amennyiben Kauppi asszony nem érkezik meg, akkor hozzájárul ahhoz, hogy felhasználjam az ő két percét, mivel egy fontos vacsora-vita házigazdája. Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Liberális kollégánk, Olle Schmidt jelentése a Ház és az Európai Bizottság új konfrontációjához kapcsolódik, mely a közvetett adók nem igazolható emelését javasolta. Ezt a javaslatot egy olyan biztos készítette el, aki érzésem szerint teljesen elvesztette a kapcsolatot a gazdasági realitással. Kovács úr azt javasolja, hogy jelentősen emeljük az ólmozatlan benzin és a gázolaj minimummértékeit. Tekintettel a rekord méretű inflációra, ami komoly fejfájást okoz az Európai Központi Banknak, és arra a gazdasági hanyatlásra, melynek jelenleg tanúi vagyunk, úgy tűnik számomra, hogy ez különösen rossz időpont a gázolaj és a gázolaj jövedékiadó-mértékének emelésére. Személy szerint azt kell mondanom, hogy én egyszerűen elutasítottam volna a Bizottság ezen inspiráció nélküli javaslatát, de azzal a többségi helyzettel, ami a Házban van, nem tudtam ezt megtenni. Támogatom az EP fő politikai csoportjai által elért kompromisszumot, mivel úgy érzem, a károk korlátozását jelenti. A minimummértékeknek a dízel esetében 1 000 literenként 359 euróra történő fokozatos emelése 2015-ig, és a minimummértékek ugyanezen a szinten történő befagyasztása az ólmozatlan benzin esetében, amint az a kompromisszumban szerepel, egyértelműen alatta van azoknak a szinteknek, amiket a Bizottság javasolt. Ami azt illeti, a Bizottság 380 eurót javasolt mind a dízel, mind pedig az ólmozatlan benzin esetében 2014-ig. Az előadó még tovább akart menni jelentésében, és 400 eurós minimumszintekre törekedett. Üdvözlöm az

115

116

HU

Az Euròpai Parlament vitài

előadó részéről mutatott kompromisszumkészséget, aki jelentésének megvitatása során a Gazdasági és Monetáris Bizottságban lejjebb vitte a kulcsokat. Véleményem szerint a jelentés valódi veleje a 19. módosításban rejlik. Itt elvárjuk azon tagállamoktól, melyek jelenleg 1 000 literenként 400 euró fölötti túlzott jövedéki adót alkalmaznak a dízel és 1 000 literenként 500 eurót az ólmozatlan benzin esetében, hogy 2015-ig többet ne emeljék az adó mértékét. Így tehát, anélkül, hogy elmennénk addig, hogy bevezessük a javaslat maximummértékeit, mivel a Bizottságnak sosem volt bátorsága arra, hogy ezeket javasolja, ott vagyunk, hogy a lehető legkevésbé fejezzük ki az árak összehangolására vonatkozó igényünket. Elnök úr! Egyetlen módja van a jövedékiadó-mértékek összehangolásának Európában: a maximum- és a minimummértékek együttes bevezetése. Nincs célja folytatni a minimummértékek emelését és semmiféle törekvést sem tenni azért, hogy megnyirbáljuk azon tagállamok lelkesedését, akik ragaszkodnak a rendkívül magas kulcsok alkalmazásához. Végezetül ha megengedi Elnök úr, szabálysértést szeretnék elkövetni. Szeretném megkérdezni a biztos úrtól, aki azt állította, hogy támogatjuk javaslatát, vajon egy másik bolygón él-e, mivel valójában nem támogatjuk azt. Margaritis Schinas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Most, hogy az euróövezetben az infláció elérte eddigi legmagasabb történelmi pontját, és az olaj ára elérte a hordónkénti 110 dollárt, az Európai Parlament holnap megemeli az üzemanyag közvetett adóját. Ha ez nem vicc, akkor minden bizonnyal az a célja, hogy megnevettesse a pénteki lapok. Azt hiszem, hogy rossz üzenetet küldünk rossz időben. Azt demonstráljuk, hogy nem értjük, miként is működik a társadalom. Továbbá küldöttségem nem fogja támogatni a kompromisszumot; ellene vagyunk a már magas adóval rendelkező hat tagállam verőlegény-taktikájának, amivel a többieket arra Kovács biztos úron keresztül, hogy a benzin turizmus ürügyén emeljék áraikat. Ezt nem tudom szavazóimnak indokolni. Az ilyen kísérletek lefolytatása helyett inkább forduljunk más, a környezet javát szolgáló politikák felé. El kell kerülnünk az ilyen adóemelő akrobatamutatványokat. Atanas Paparizov (PSE). – (BG) Országom nagy erőfeszítéseket tett az utóbbi években annak érdekében, hogy emelje a jövedéki adót, és az ólommentes benzin adókulcsa a 2004-es 254 euróról 350 euróra, míg a dízel 203 euróról 307 euróra emelkedett. Az a hajlandóság vezetett bennünket, hogy gyorsan megemeljük az adók mértákét, így csökkentsük a következő évek inflációs hatását. A Bizottság új javaslata megkérdőjelezi stratégiánkat. Így a Gazdasági Bizottság jelentésében indítványozott javaslat ésszerűnek tűnik, és az olyan országokat, mint például Bulgária vagy Románia kevésbé büntet. Remélem, hogy a Bizottság elfogadja ezt a kompromisszumot, még akkor is, ha ez a javaslat komoly erőfeszítést generál a bolgár gazdaságtól ás inflációs tényező lenne anélkül, hogy bármilyen hatást is gyakorolna a környezetre, mivel a benzin és a gázolaj nem rugalmas termékek, és számos egyéb gazdasági tényezőtől is függnek, nem csupán a jövedéki adótól. Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Nagyon röviden, biztos úr , úgy tűnik számomra, hogy nagyon hasznos lenne rámutatni arra, hogy óvatosnak kell lennünk ezen kérdés tekintetében. A közvéleményt tájékoztatni kell arról, hogy mi forog kockán, mivel bírálók természetesen készek lesznek ezt egy egyszerű adóemelésként lefesteni, miközben a Parlament nagyon mérsékelt intézkedést javasolt: egy valódi adóemelés katasztrofális lenne egy olyan időben, amikor ilyen magasak az árak. Ez a javaslat, amire remélhetően holnap elfogadnak, jó kezdetként szolgál arra, hogy pontot tegyünk a verseny eltorzításának végére, ami már sok éve fennáll, elsősorban a határmenti régiókban; és emellett a környezetnek is jó. Biztos úr! Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Második megjegyzésem az, hogy magunkra számítunk, és elsősorban az Európai Bizottságra abban, hogy továbbra is nagyon proaktív szerepet játsszunk a környezetbarát üzemanyagok kifejlesztésében és előmozdításában, más szavakkal olyan politikák megvalósításában, melyek segítenek megszabadulnunk a fosszilis üzemanyagoktól, a benzintől és a dízeltől. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Három kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Először: úgy tűnik, hogy az olaj ára nem fog a hordónkénti 100 dollár alá csökkenni a jövőben, ami az üzemanyag árának folyamatos emelkedését fogja eredményezni. Csak az amerikai dollár gyengeségének köszönhető, hogy Európában elkerültük az üzemanyagárak drasztikus emelését. Azonban nem várhatjuk el az Egyesült Államoktól, hogy azt akarja, örökre gyenge maradjon a valutája. Ezen helyzet fényében úgy

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tűnik, hogy a jövedéki adó mértékének a következő években az Európai Unióban történő emelésére tett javaslat nem veszi figyelembe a gazdasági realitásokat. Másodszor: az egy főre eső GDP az új tagállamokban alacsonyabb, mint a régiekben, hasonlóan a személyi jövedelemszinthez. Így tehát csak akkor nyílik az új tagállamoknak lehetőségük az adóterhek harmonizálására, amint elérik a többiekhez hasonló személyi jövedelemszintet. Végezetül: a szubszidiaritás elve értelmében a tagállamoknak nagyobb szabadságot kellene élvezniük azon üzemanyagok adóterheinek csökkentése tekintetében, melyek nem olajszármazékok. Az ilyen intézkedések felkeltenék az érdeklődést a megújuló üzemanyagok iránt. Ezek a CO2-kibocsátás csökkentésében is segítenének számunkra, valamint abban is, hogy teljesítsük nemzetközi, környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeinket. Claude Turmes (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Csak röviden szeretnék felszólalni, rámutatva arra, hogy nem minden luxemburgi Képviselő olcsó benzinnarkós. Úgy gondolom, hogy Belet úr nagyon jól fejezte ki a dolgokat. Kompromisszumot kell találnunk az olyan problémák politikáival, mint az olajlelőhelyek és a klímaváltozás, és áthidaló megoldást kell találnunk az országok és a régiók között is. Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy kedden a luxemburgi parlament a klímaváltozásról folytatott vitát, valamint megbeszélték a benzinszívó turizmus kérdését is. A luxemburgi parlamenti képviselők elnyomó többsége, beleértve Lulling asszony saját párjának tagjait is, egyetért azzal, hogy ezt a jelenséget legalább helyben meg kell állítani. Így tehát egyszerűen csak azt kívánom mondani, hogy Luxemburg, mint egész teljesen más helyzetben van, mint amit Lulling asszony említett, aki ebben a kérdésben a kisebbséget képviselő, és ez egy nagyon kis kisebbség. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Úgy tűnhet, hogy egy belső piac a javak és szolgáltatások szabad áramlásával egyet jelent a teljes versenyképességgel. Azonban nem egészen ez a helyzet, mivel termelési eszközök költségei, melyekbe beletartozik az üzemanyagköltség is, jelentős mértékben befolyásolja a termelés nyereségességét. Valójában jelenleg az üzemanyagokat terhelő adó különbözik az egymással szomszédos államokban, ami előidézte a szomszédos régiók közti úgynevezett üzemanyag-turizmus létrejöttét. Azonban ez a tevékenység nem terjedt el túl széles körben. Ésszerűnek tűnik a jövedékiadó-mértékek közelítése, de a folyamatnak lassúnak és több szakaszra osztottnak kellene lennie. A dízel üzemanyag és az ólmozatlan benzin minimum jövedékiadó-mértékeinek harmonizációjának ugyancsak lépcsőzetesen kellene bekövetkeznie. Annak az alapelvnek kellene irányítania bennünket, miszerint azért kell küzdeni, hogy biztosítsuk, az üzemanyagot terhelő adók és jövedéki adók a lehető legalacsonyabb szinten maradnak, hogy elkerüljük az infláció és a termelési költségek emelkedését, valamint növeljük a háztartási kiadásokat. Ez elsősorban az új tagállamokkal kapcsolatban releváns, ahol a fizetések jelentősen alacsonyabbak. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a vita során kifejtett véleményeket és megjegyzéseket. Nagyon fontos, hogy pozitív véleményt kapjunk a Parlamenttől a Bizottság azon javaslatára, mely speciális adóintézkedéseket kíván bevezetni a kereskedelmi dízelre. Azonban figyelembe vettük, hogy jelentésük nem olyan nagyra törő, mint a Bizottság javaslata, főleg azáltal, hogy nem szentesíti a dízelre és az ólmozatlan benzinre vonatkozó mindenre kiterjedő minimális adószintek revalorizációját. Nem veszítettem el gazdasági tisztánlátásomat. Éppen ellenkezőleg; a gazdasági okfejtés beszél a milliónyi extra kilométerek ellen és a tonnányi extra CO2 és egyéb üvegházgázok ellen, melyek az üzemanyag-turizmus eredményei. Figyelembe kell vennem – és mindannyian figyelembe vettük – azt az egyre növekvő veszedelmet, amit a klímaváltozás és a globális felmelegedés jelent az emberiség számára. Ez a veszély sokkal riasztóbb, mint az infláció. Ami a jövedéki adó javasolt növelését illeti, az nem fog inflációt generálni. Csak lépést tart a várható éves 2,2%-os inflációval 2017-ig. Bár elméletileg a Bizottság el tudja fogadni az 1. módosítást részben, valamint a 7. és 27. módosításokat, a többi módosítást formálisan el kell utasítanunk. A Bizottság ezt a javaslatot formálisan nem fogja módosítani. Azonban igyekezni fogunk, hogy a Parlament által tett módosító javaslatokat a tanácsi megfontolás során amennyire lehet, figyelembe vegyük. A Parlament pozitív véleménye fontos jele lesz annak, hogy egyre nagyobb figyelem övezi a közlekedés környezetre gyakorolt növekvő káros hatását, amit az üzemanyag megadóztatásán keresztül kell kezelnünk.

117

118

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Olle Schmidt, előadó. − (SV) Elnök úr! Köszönöm kedves szavait. Úgy vélem, hogy a Bizottságot és a bizottsági titkárságot is köszönet illeti. Először azt gondoltam, hogy a biztos láthatólag nem fogadja el a bizottság véleményeit. Ezt formális szempontból meg tudom érteni. Most, amikor újra hallottam a Bizottságot, úgy gondolom, megértettem azt a nézetet, hogy a politika az politika. Elismerem, hogy lehettünk volna nagyratörőbbek. A biztos a „nem olyan nagyratörő” kifejezést használja. Igen, de hallgassa meg ezt a vitát elölről-hátra. Minden véleménynek hangot adtak, és aztán Lulling asszony ült középen. Biztos úr! A politikai realitás alapján, amint azt biztosan Ön is tudja, meg kellett szövegeznünk egy jelentést és egy javaslatot, melyek az Ön asztalára fognak kerülni. Most, reméljük holnap, meg fog érkezni a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentése, ami nem egészen az Önök útját fogja követni, és amit nem fogadhatnak el minden szempontból, de egy jelentés lesz. Végezetül azt szeretném mondani a biztos úrnak, hogy ennek ellenére hiszem, hogy előrelépéseket tettünk – amennyiben holnap pozitív eredményt kapunk – a konfrontáció lezárásával, ami ezek kérdések tekintetében a bizottság, a Parlament és a Bizottság, valamint a Tanács között létezett. Amint azt Ön is mondta, a belső piac érdekében lépnünk kell az üzemanyag-turizmus ügyében. Ez meglehetősen helyénvaló, de a környezet szempontjából drasztikus és erőteljes intézkedésekre kell felkészülnünk. Összhangnak kell lennie az ilyen intézkedések között szerte az Uniónkban, és hiszem, hogy sikerre vihetjük, amennyiben megtaláljuk a helyes egyensúlyt. Astrid Lulling (PPE-DE). – (FR) Elnök úr! Egy személyes ügyben szeretnék szót kérni. Turmes úr narkósnak nevezett. Ezt rám vonatkozó sértésnek érzem, és felszólítom, hogy vonja vissza megjegyzését. Ami a szóban forgó ügyet illeti, határozottan állíthatom, hogy pártom és kormányom teljes mértékben támogatja az előadónk által javasolt kompromisszumot, melyhez jelentős mértékben hozzájárultam. Továbbá úgy tűnik, hogy Turmes úr elfelejti, hogy a gázolaj jelenleg Belgiumban olcsóbb, mint Luxemburgban, és hogy mostanában ha vannak üzemanyag-turisták, akkor azok lehet, hogy nem Luxemburgba, hanem Belgiumba mennek. Elnök. − Helyes. Feljegyezzük, amit Lulling asszony mondott, és biztos vagyok abban, hogy tisztázódni fognak a Házban tett állítások. A vitát lezárom. A szavazásra 2008. március 13-án, csütörtökön kerül sor.

18. Globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Claude Turmes jelentése (A6-0006/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapról [2007/2188(INI)]. Claude Turmes, előadó. − (DE) Elnök úr! Martin Luther Kingnek volt egy álma. Egy olyan társadalomról álmodott, ahol a bőrszín nem vezet diszkriminációhoz. Ez volt a forradalmasított Amerika és világ álma. Napjainkban Európának van egy álma, vagy inkább látomása, mégpedig a jövő energiáinak kifejlesztése, nem csak Európa, de az Európán kívüli világ számára is; a megújuló energiaforrások látomása fontos szerepet játszik évszázadunk közepén, segítve az fennmaradó olaj- és gázlelőhelyek feletti konfliktusok elkerülését, a klímaváltozás enyhítését, valamint annak biztosítását, hogy több milliárd embernek legyen energiához való hozzáférése szerte a világon, ami jelenleg nem érhető el számukra. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak, melyet ma a környezetvédelem lelkiismerete, Dimas úr képvisel, minden oka megvan arra, hogy büszke legyen erre a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapra (GEEREF). Feltételezzük, hogy négy vagy öt éven belül ebben az alapban 500 millió euró lesz, mellyel a világ legnagyobb megújuló energiákkal és energiahatékonysággal kapcsolatos befektetések alapja lesz. Ez az 500 millió euró egyrész közpénzekből származik, melyből körülbelül 80-150 millió az európai költségvetésből van, másrészt pedig a nemzeti kormányok költségvetéséből. Jelenleg specifikus kötelezettségvállalásunk van Németországtól és Norvégiától is. Mit fog elérni ez az alap? Azon pénzügyi elemzők, akik részletekbe menően megnézték az az egyes megújuló energiákba és energiahatékonysági projektekbe folyó befektetéseket, észrevették, hogy nehéz kockázati tőkét bevonni a 10 millió eurónál kisebb beruházásokba. Ez az alap kifejezetten az ilyen, 10 millióig terjedő közepes méretű projektek számára lesz elindítva.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Így tehát ez lesz az ’alapok alapja’, ami azt jelenti, hogy ez az alap nem fog közvetlenül beruházni marokkói szélerőművekbe vagy kínai napenergia-rendszerekbe, hanem részesedést fog szerezni dél-afrikai, közép-afrikai, kínai, orosz vagy éppen dél-amerikai befektetési alapokban. A közpénzek fogják körültekintően meghatározni, hova is megy a finanszírozás. Vonzó lesz a magánbefektetőknek, mivel gyakorlatilag a közpénzek fogják fedezni az összes befektetési kockázatot, így a befektetések megtérülése – amennyiben ezek a befektetések bármiféle hozamot termelnek – először a magánbefektetőkhöz kerül, majd vissza a közpénzekbe, és ez természetesen nagy biztonságot jelent a magánbefektetők számára. Mi, mint parlamenti képviselők négy vagy öt pontot vetettünk fel ezen alap kapcsán. Az első Dimas biztos úr kérdése is egyben. Akkor, amikor a bioüzemanyagok nagyon ellentmondásos témát jelentenek, mi, parlamenti képviselők azon a véleményen vagyunk, hogy nagyon szigorú feltételeket kell alkalmaznunk mindenféle olyan biomasszával vagy bioüzemanyaggal kapcsolatos befektetés kapcsán, mely az alap befektetéséből születik meg. Nem csupán a környezeti egyensúly lehet problematikus; imidzs-problémát is felvethet az alap kapcsán, ha hírnevét csorbítja egy ilyen befektetés. Ismétlem tehát, biztos úr: garantálni tudja, hogy a Bizottság minden tőle telhetőt megtesz, hogy kellően szigorú kritériumokat alkalmaz? A számunkra, parlamenti képviselők számára fontos második kérdés – és azt hiszem, ez elsősorban azokra igaz köztünk, akik a fejlesztéssel foglalkoznak – az, hogy azt akarjuk, hogy az alap jelentősen hozzájáruljon az energiahiány legyőzéséhez. Így tehát alkalmaznunk kell az olyan mikrofinanszírozási intézmények szakértelmét, mint a Grameen Bank és hasonlók, akik már valósítottak meg projekteket a szegények legszegényebbjeinek, így például napkollektorokat vagy PV-rendszereket. Be kell vonnunk ezeket a mikrofinanszírozási intézményeket. Második kérdésem a következő, biztos úr: hajlandó a Bizottság, mint többségi támogató biztosítani, hogy a finanszírozás 20-25%-a tényleg ilyen típusú mikrofinanszírozási projektekben kerül felhasználásra mikrofinanszírozási megállapodásokon keresztül? Harmadszor: attól félünk, hogy amennyiben olyan könnyűvé válik a befektetés Kínában, akkor a GEEREF valamennyi finanszírozása abba az irányba fog folyni. Mi azonban egyenletes földrajzi eloszlást szeretnénk a befektetésnek, így szükségünk van a Bizottság politikai kötelezettségvállalására, melynek értelmében biztosítják a befektetést Afrika, a Karib-térség és Dél-Amerika országaiban is. Parlamentként szigorú felügyeletre és értékelésre van szükségünk a Ház és annak Költségvetési Bizottsága és Költségvetési Ellenőrző Bizottsága számára készített rendszeres jelentésekkel, mivel amennyiben lehet, növelni szeretnénk ezt az alapot az elkövetkező években: ehhez természetesen szükségünk van arra, hogy a Ház bízzék az alap működésében. Ezek a kezdeti észrevételeim, és várom a Képviselőtársaimmal folytatott vitát. (Taps) Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Több mint egy év múlt el a Bizottság A magán- és közvagyonnak az éghajlatbarát, megfizethető és biztos energiaforrásokhoz való világszintű hozzáférés kialakítása érdekében történő felhasználása: a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF-ként ismeretes) című közleményének közzététele óta. Azóta számos előrelépés történt, amilyen például a múlt decemberi bali megállapodás. Ennek eredményeképpen jelen kezdeményezés most még fontosabbnak és időszerűbbnek tűnik. Így tehát az a jó pillanat jelen jelentés megvitatására, és elégedetten veszem tudomásul, hogy az Európai Parlament kifejezetten pozitív az energiahatékonyságot és a megújuló energiával kapcsolatos projekteket támogató ezen új és innovatív eszköz irányában. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy kifejtsem, miért vetette fel a Bizottság, hogy köztámogatásokat használ az üzleti kockázati tőke globális alapjában, még akkor is, ha Turmes úr már jelezte a főbb pontokat, melyek ezen döntéshez vezettek bennünket, és fel is tett nekem néhány kérdést. Gyakorlatilag a megújuló energiaforrások felhasználásukban tapasztalható folyamatos haladás ellenére a világ teljes energiaforrásainak megoszlásában továbbra is alacsonyan képviseltetik magukat. Az is közismert, hogy az energiahatékonyság javítása nagyobb haszonnal járhat, mint új energia-infrastruktúra felállítása. Mindazonáltal nem használják ki teljes mértékben az energiaszektorban világszerte történő befektetéseket és meglévő fejlesztési lehetőségeket. Az energiahatékonysági és megújuló energiákkal kapcsolatos projektekkel kapcsolatos magánfinanszírozás megtalálásának komoly nehézségei jelentenek így jelentős problémát.

119

120

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A mögöttes okok összetettek, és elsősorban az üzleti kockázati tőke hiányával kapcsolatosak. Az az üzleti kockázati tőke, melyre a fejlődő országokban és az átmeneti gazdaságokban van szükség, évente több, mint 9 milliárd euróra tehető. Ez jóval magasabb, mint a jelenleg hozzáférhető összeg. Bár az utóbbi években nőttek a köztámogatások, kevés a teljes elérhető összeg. Plusz tőkét kell találni; erre 2030-ig van szükség az energiaszektorban. Így tehát elengedhetetlen, hogy magánszektorból származó finanszírozást keressünk. Azonban az a sok év, amire a tiszta technológiák esetében a befektetések megtérüléséhez szükség van, visszatartja a befektetőket, elsősorban a magas kockázatúnak tartott földrajzi régiókban. Például nagyon alacsony azon magánbefektetők száma, akik Fekete-Afrika területein fektetnek be; pontosan ezért az a GEEREF egyik célkitűzése, hogy bátorítsa ezen régiók befektetéseit. Az az összeg, melyre Turmes úr utalt, jelzésértékű, mivel ez a minimum, amit ezekbe a régiókba be kell fektetni. A második probléma, melyre Turmes úr utalt, a projektek mérete. Mivel a távoli országokban a kisebb méretű projektek esetében magasabbak lehetnek az adminisztrációs és megvalósítási költségek. Így tehát a nemzetközi finanszírozási testületek nincsenek felkészülve az ilyen projektek finanszírozására, főleg, ha azoknak értéke 10 millió euró alatt van, amint azt Ön is említette. Pontosan ez a GEEREF célja: legyőzni azokat az akadályokat, melyek elállják az ilyen kisméretű beruházások útját. Törekvéseinket az ilyen projektekre fogjuk összpontosítani. Az alap azáltal fogja vonzani a magánbefektetőket, hogy közösségi forrásokat használ, melyekkel megvédi őket az előbb említett kockázatoktól. Ahhoz, hogy a GEEREF létrejöjjön, és elinduljon, az Európai Bizottság körülbelül 80 millió eurót fog erre a célra szánni az idei évtől 2010-ig. Amint azt korábban említette, a német és a norvég kormányok plusz hozzájárulásaival meghaladtuk a 100 millió eurót. Reményeink szerint további üzleti kockázati tőke is bevonásra kerül a magánszektorból, mely minimum 300-500 millió, vagy akár 1 milliárd eurót fog kitenni, aránylag rövidtávon. Elnök úr! Örülök, hogy ebben a jelentésben az Európai Parlament támogatja a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap létrehozását. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Turmes úrnak fáradozásaiért, valamint Wijkman úrnak és Korhola asszonynak munkájukért a Fejlesztési Bizottságtól, illetve a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságtól. Azt hiszem, ez egy fontos és időben történő kezdeményezés, mely megmutatja, hogy az EU lépéseket tesz és elszánta magát, hogy segítsen a fejlődő országoknak abban, hogy hozzáférjenek az energiahatékonysághoz és a megújuló energiaforrásokhoz. A projektek – és nem csupán a biomasszához vagy bioüzemanyagohoz kapcsolódó – finanszírozásának alapvető előfeltétele kétségtelenül a fenntarthatósági kritérium tiszteletben tartása lesz, ami nem lesz enyhébb a különböző, már megállapított EU-s jogszabályoknál. Ez meg fogja erősíteni azt a bizalmi kapcsolatot, melyet ki kell építenünk ezekkel az országokkal, tekintettel elsősorban a globális klímaváltozási megállapodásra, melyet 2009 végéig meg kellene kötni. (Taps) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT Alelnök Eija-Riitta Korhola, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. − (FI) Elnök úr! Az éghajlattal és az energiával kapcsolatos kérdések gyorsan döntő fontosságúak lettek az Európai Unió politikájának szinte minden területén. A megújuló energia megnövekedett használatával kapcsolatos felhívás időszerű jelenleg, nem kevéssé azon mennyiségi célkitűzések kapcsán, melyekben most a megújuló energia kapcsán döntés született. Ez az alap egy ragyogó példa, mégpedig olyan, amelyik reményt sugall. Azonban a kérdés nem mindig magától értetődő. Valami, ami politikailag divatos, lakmusz tesztje lehet a politikai korrektségnek, és a helyzet egy versenyt eredményezhet, hogy meglássuk, ki akar legbuzgóbban azon az oldalon lenni, ahol minden jó. Így mentek a dolgok mostanában a megújuló energiákkal kapcsolatban bejelentett célkitűzések vonatkozásában. A javaslatnak voltak túlzott elemei is, és az időbeosztásnak is voltak egyértelmű kockázatai. Amikor még mindig hiányzik az igazi technológiai potenciál, akkor fennáll annak a veszélye, hogy egy kötelező érvényű célpont lesz az útban, ami visszavonhatatlanul tönkreteszi a természeti értékeket. Nem minden bioüzemanyag előnyös a környezet számára, és nem minden fajta megújuló energiaforrás csökkenti a kibocsátást, amint azt Turmes úr az imént helyesen kifejtette.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Szükség van megújuló energiára, de bölcsen kell megközelíteni a kérdést a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap, mely jelenleg a vita tárgyát képezi, nagyszerű például szolgál arra, hogy miként lehet bátorítani valami jót oly módon, hogy különféle előnyökkel járjon. Van egy régi mondás arról, hogy ne csak halat adjunk az éhezőnek, de halászni is tanítsuk meg. Ez a helyi projektek finanszírozására is vonatkozik, hogy javuljon a szakértelem és a hozzáértés, és meg is maradjon az EU-n kívüli országokban. Így lehet fenntarthatóvá és folytathatóvá tenni a projekteket. Romana Jordan Cizelj, a PPE-DE Képviselőcsoport nevében. – (SL) A klímaváltozás enyhítése és az energia az Európai Unió fejlesztési politikájának két fontos része. És ennek így is kell lennie. Minden olyan kezdeményezésnek örülök, ami segíthet a biztonságos és fenntartható energiaellátásban, és nem csupán Európában, hanem EU-n kívüli országokban. Engedjék meg, hogy néhány olyan kételynek adjak hangot, melyeket ezen alap felállítása előtt el kell oszlatnunk. Először: az energia- és fejlesztési politikák terén meglévő kezdeményezések száma folyamatosan nő. Sajnálatos módon a várt eredményeket aránylag ritkán érjük el. A különféle alapok formájában jelentkező kezdeményezések nem kölcsönösen harmonikusak és mindenekelőtt ritkán finanszírozzák közvetlenül az egyes projekteket. Az utóbbi a szóban forgó alapra is vonatkozik, aminek a fejlődő országok regionális al-alapjainak létrehozásán és finanszírozásán keresztül kellene működnie. Meg kellene fontolnunk, hogy ez miként fogja befolyásolni a források felhasználásának átláthatóságát, és az intézményes feltételek milyen mértékben fogják megkönnyíteni a tervezett felhasználást. Másodszor: csak az időben tett lépések lehetnek hatékonyak. A javasolt világalap esetében a megfelelő időzítés nem evidencia. A javaslat 2006-ban született, és a vitára csak idén került sor. Harmadszor: szeretném kihangsúlyozni a dokumentumban magában is idézett tényt: az alaphoz tervezett források nem elégségesek. Még a sikeres működéshez minimálisan tervezett összeg sem garantált. Ez nehezen fogja segíteni azt, hogy a magánszektor stimulálja a befektetést. Negyedszer: nehezen tudom elképzelni, hogy az alap hatékonyan működtethető csupán az Unió és nemzetközi pénzintézetek együttműködésével. Javaslatunkból hiányzik az egyértelmű ambíció és a világ egyéb iparosodott országaival kapcsolatos együttműködés, valamint a világalap nemzetközivé tétele. Amint az már korábban elhangzott, üdvözöljük az ötletet, de hozzáadott értékét és tényleges megvalósítását még nem gondoltuk át. Matthias Groote, a PSE Képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak, Turmes úrnak jó munkájáért és elkötelezettségéért. A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap aktív hozzájárulás Európa részéről a klímaváltozás leküzdéséhez. Amint azt a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság árnyékelőadója említette, két ponthoz szeretnék hozzászólni. Először: fontos biztosítani, hogy a fenntarthatóság abszolút prioritással bír az alap által támogatott projektek kontextusában. Az üvegházgázok kibocsátását a teljes életciklusban elemezni kell, és nem szabad finanszírozást biztosítani olyan projekteknek, melyek elégtelen CO2-kibocsátási eredményt mutatnak. Ez az elemzés elsősorban az olyan projekteknél fontos, melyeknek van biomassza-komponensük. Másodszor: optimista vagyok, így feltételezem, az ENSZ jövő évi koppenhágai Klímaváltozási Konferencia sikeres lesz, és meg tudjuk tenni a következő lépést a Kiotói Jegyzőkönyv utódszerződése felé. A megújuló energiák használata ekkor fontos szerepet fog játszani a fejlődő országokban. A Bizottságnak számításba kell vennie még ma ezt a tényezőt, és ennek megfelelően kell átdolgoznia az alapot. Fiona Hall, az ALDE Képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Természetesen üdvözlöm a Bizottság globális energiahatékonysági és megújuló energia alapra (GEEREF) tett javaslatát. Alapvető fontossággal bír, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energia egyre nagyobb szerepet játsszon a fejlődő és felemelkedő országokban, mégpedig számos okból kifolyólag – a széndioxid-kibocsátás csökkentése, az energiaellátástól való függés csökkentése, az energiahiány kezelése és munkahelyek és fejlesztési lehetőségek létrehozása–, mivel mindezen okok folytán elengedhetetlen, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energiák egyre nagyobb szerepet játsszanak itt, az EU-ban. Azonban számos aggodalmam van a Bizottság javaslatával kapcsolatban. Elsőként: a javasolt finanszírozás nagyon szerény a projekt méretéhez képest. Évi 15 millió eurós közfinanszírozás jelentéktelen – még olyan magvető tőkeként is, melynek célja magánbefektetések vonzása és azokra jótállás vállalása. Ezt néhány

121

122

HU

Az Euròpai Parlament vitài

nagyobb, felemelkedő országban, így például Kínában vagy Indiában történ projekt könnyedén lenyelheti. Bár a Bizottság közleménye említi annak a lehetőségét, hogy társfinanszírozásra tesz szert a 9. Európai Fejlesztési Alaptól (EDF), egyáltalán nem tiszta, hogy miként hozzák meg a döntéseket egyrészt az AKCS-országok közötti költségkiosztásról, másrészt a fejlettebb és magasabb fokon álló nem európai és kelet-európai országok támogatásáról, mely az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) társfinanszírozásával valósul meg. Ennek eredményeképpen nem egyértelmű, hogy az alap miként járul hozzá a szegénység csökkentéséhez. Inkább tűnik egy makro-alapnak, semmint egy mikroalapnak, melyet arra terveztek, hogy olyan projektek támogatására szerezzen magánbefektetőket, melyek – bár európai mértékkel aránylag kicsik – sok afrikai ország szempontjából nagyok. Nem egyértelmű, hogy a GEEREF-finanszírozás miként sorolja Közösségi szintre az olyan projekteket, mint például PV-panelek az egészségügyi központoknak és iskoláknak, vagy napenergiával működő tűzhelyek és vízmelegítők. A alulról szerveződő fejlesztés az, ami általában a legtöbbet javít a legszegényebbek életén. Végezetül aggaszt, hogy az alap és a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (TFM) közti kapcsolatról nincs egyértelmű magyarázat. Segítséget jelentene, ha a Bizottság jelezhetné, miként javít majd az alap a fejlődő országok TFM-hozzáférésén. Esko Seppänen, a GUE/NGL Képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr! Turmes úr jelentése arra a nagyon ambiciózus célra vonatkozik a fejlődő országok kapcsán, hogy energiaforrásaikat hatékonyan használják. Ezek az országok gyakran olyan földrajzi területeken találhatók, ahol lehetőség nyílik az olcsó természeti megújuló energiaforrások kihasználására. A fejlesztésben a legújabb technológiába történő jelentős befektetés nélkül is haladást lehet elérni. Például a faszén készítése szűkös erdőtartalékokból Fekete-Afrika elsivatagosodó területein jóval költséghatékonyabb módja a fa felhasználásának, mint annak egyszerű elégetése. Tudniuk kell, hogyan szenesítsék el a fát, mielőtt az elégne. Nincs szükség sok pénzre ahhoz, hogy ehhez hasonló ismereteket tanítsunk meg. A GEEREF olyan alapelveken működik, melyeket én úgy értelmezek, hogy nem lesz lehetőség pénz kinyerésére az alapból, csak az ismeretek és a tudás elhintésére, de természetesen fejlesztési segélyek egyéb módjait is fel lehet használni erre a célra. A projektek tőkeberuházásokon keresztül történő finanszírozása érdekes opció. Azok szempontjából, akik készpénzben kapják meg, illetve akik elkölti az ebben a jó, hogy nem adódik hozzá a már eladósodott országok adósságaihoz. Azonban felmerül a kérdés, hogy mennyire lesz drága ezen befektetések kezelése és a kis vállalatok pénz-visszafizetési képességének ellenőrzése. Ez az alap a legjobb forgatókönyv értelmében felkészíthetné a fejlődő országokat a fosszilis üzemanyagok felhasználásának lassabb növelésére. Csoportunk teljesen egyhangúan fogadja el Turmes úr jelentését. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Nagyon köszönöm, Claude! Rengeteg megbeszélést tartott ebben a témában. Ez egy nagyon összetett kérdés, és elsősorban Önnek szeretnék köszönetet mondani azért, hogy állandóan biztosította a tárgyalások átláthatóságát, valamint azt, hogy lehetővé tette, hogy holisztikus szemszögből tekintsünk a projektre. Manapság világszerte az jelenti a kihívást, hogy hatékonyságra gondoljunk az energiafogyasztásban, de az előállításban is. Azonban ez nem csupán a makroszintre vonatkozik; mindig azt az irányelvet kell követnünk, miszerint 'először kicsiben gondolkodj': tekintsünk először a mikroszintre, és ha ott működik, akkor makroszinten is működni fog. Összpontosítanunk kell arra, hogy biztosítsuk, a világszinten létező lehető legjobb technológiát alkalmazzuk. Ez lehet egyszerű, egyértelműen felépített technológia; nem szükséges, hogy elektronika vagy nanotechnológia legyen. Ki kell próbáljuk és anyagilag elérhetővé kell tennünk ezt a technológiát, hogy mindenki megengedhesse magának annak használatát. Másrészt, természetesen büntetnünk kell azokat, akik pazarolják földünk erőforrásait. Az jelenti biztosunk számára is a legfontosabb kihívást, hogy rátekintsen a globális struktúrákra: azok büntetése, akik pazarolják az energiát és azok jutalmazása, akik a legjobb és leghatékonyabb energiákat alkalmazzák. Ez egyben a klímapolitika egyik alapelve is. Az Európai Unió tanulmányai rámutattak arra, hogy a klímaváltozás sokmilliárd euróba fog kerülni. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy ne csak tegyünk valamit az Európán kívüli országokért; a Tanácsnak arról is el kellene gondolkodnia, hogy megfelelő új finanszírozást nyújtson az energiahatékonyság területének kutatására és fejlesztésére, elsősorban az új Európai Technológiai Központban.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr! Biztos úr! Köszönöm közreműködésüket. Az Európai Parlament üdvözli ezt az alapot. Dimas biztos úr! Ön a megfelelő időben a megfelelő típusú kezdeményezést indította el. Ha, mint európaiak elkötelezzük magunkat a CO2-kibocsátás csökkentése mellett, akkor nem számít, hogy azt a CO2-t hol bocsátották ki. A CO2-kibocsátásokat világszerte csökkenteni kell, és éppen ezért kell mindenütt alkalmaznunk az új technológiákat. Azonban úgy látom, hogy ez az alap nem csupán egy fejlesztési eszköz, hanem stratégiai eszköz is. Nem csak arról szól, hogy fejlesztési segélyt nyújtson. Így bizony! Az európaiaknak nem csupán úttörőknek kell lenniük akkor, amikor felmerül a klímaváltozás problémája, hanem a többieket is bátorítanunk kell arra, hogy csatlakozzanak hozzánk utunkon. Képeseknek kell lenniük arra, hogy kövessék az általunk mutatott utat. Úgy gondolom, ez az, ahol az alap döntő segítséget jelenthet. Amennyiben túlzottan magas célokat tűzünk ki magunk elé, akkor a végén elszigeteltek és magányosak leszünk, ez jelenti majd ipari bázisunk végét is. Éppen ezért van itt szükség globális irányításra. Bali jó megközelítés volt, és Koppenhága is egy másik lesz. Azonban egy globális irányítási rendszerben nem csupán az erő számít; ösztönző rendszereket kell létrehoznunk, és hiszem, hogy ez az alap a megfelelő fajta ösztönzést teremti meg. Claude Turmes beszéde elején Martin Luther King álmára utalt. Európaiként csak akkor válthatjuk valóra a klíma megmentéséről szőtt álmainkat, ha állhatatosan ezen az úton járunk. Claude Turmes! Ön egy nagyon jelentős többséget fog elérni holnap ezen jelentés mellett, és ehhez az eredményhez itt és most szeretnék gratulálni . Nagyon örülök. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Az európai hatékonysági és megújuló energia alap innovatív megoldás arra, hogy maximalizáljuk az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások terén felhasznált közpénzek hatékonyságát magánbefektetések mobilizálásával. Ez az alap egy olyan köz- és magánszféra közti partnerség, melynek célja az olyan kis- és középvállalkozások által javasolt specifikus projektek finanszírozása, melyeknek értéke nem haladja meg a 10 millió eurót. A megújuló energiákkal kapcsolatos projektek kiinduló költsége 37-szer magasabb, mint a hagyományos energiaforrásokkal kapcsolatosaké, és éppen ezért tagadjuk azt, hogy jelenleg az alap tervezett értéke csupán 100 millió euró. 2005-ben az Unió 50%-ban energiaimportra támaszkodott, és a tagállamok közül csupán Dánia nettó exportőr. Az 1995-2005 közti időszak során a megújuló energiaforrások használata 40%-kal emelkedett az Unióban. Így 2005-ben a nem szennyező energiaforrások képviselték Európa elsődleges energiatermelésének 42%-át. Ezen alap hatékony alkalmazása számos, 1-3 millió főnyi lakosnak biztosíthat energiaellátást, és ezzel egyidőben évi 1-2 tonnával csökkenti a CO2-kibocsátás. Gratulálok az előadónak. Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök úr! Biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Turmes úr jelentéséhez, valamint a Bizottság kezdeményezéséhez. Sokan úgy véljük, hogy az Európai Uniónak nem úgy kell tekintenie a megújuló energiák és az energiahatékonyság támogatását, mint csupán energia- és klímaváltozási stratégiájának szerves részét, hanem úgy is, mint fejlesztési politikájának lényegi részét. Ennélfogva nagyon érdekes az a javaslat, hogy hozzunk létre egy globális energiahatékonysági és megújuló energia alapot abból a célból, hogy magánbefektetéseket mobilizáljunk a fejlődő országok és az átmeneti gazdaságok számára. Az ideális mérsékelt finanszírozáshoz arra van szükség, hogy prioritásokat és szinergiákat határozzunk meg egyéb meglévő programokkal, illetve a Világbankkal és regionális fejlesztési bankokkal, melyek egyre nagyobb mértékben fektetnek be megújuló energiákba és energiahatékonyságba. Azonban az új eszközök megvalósításának első néhány éve múlva meg kell állapítani az eredményeket, és lépéseket kell tenni abba az irányba, hogy bátorítsuk az érintettek hozzájárulásának jelentős növelését. Egyetértek azzal, hogy jelenleg minden azirányba mutat, hogy a támogatás elsődleges céljaként Afrikát és Latin-Amerikát kell kijelölni.

123

124

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és előadónknak a nagyszerű tervezetért, amit teljes mértékben támogatok. Nagyon jó jelnek számít az Európai Unió részéről. Arra gondolok, hogy hajlandó támogatni a fejlődő országokat, és egyben felveszi a harcot a klímaváltozással. Azonban a következő kérdéseket szeretném feltenni a biztos úrnak: Hogyan szeretné a Bizottság megelőzni az erdőirtást, ami gyakran a biomassza és a bioüzemanyagok előállításához kapcsolódik a fejlődő országokban? Továbbá megfelelő távolságot tart a Bizottság az első generációs biomassza és bioüzemanyagok előállításával, mivel jól ismert tény, hogy az nem kifejezetten biztonságos dolog? Szeretném határozott támogatásomat felajánlani Chatzimarkakis úr állásfoglalása mellett. Az Európai Uniónak ilyen jellegű jelzéseket kell kibocsátania. Mi felelünk a közeljövőben Poznańban és Koppenhágában megrendezésre kerülő klímaváltozásról szóló konferenciáért, valamint a Kyotót követő tárgyalások sikeréért. Ugyancsak mi felelünk azért, hogy helyes jelzéseket küldjünk a világ többi része felé. Ez a program csak egy jelzést jelent. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Három dologra szeretném felhívni a figyelmét. Teljes mértékben helyénvaló, hogy a jelentés írója rámutat arra, hogy a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit a legszegényebb országokban fogják megérezni. Ez azért van, mert az utóbbiak nagyon kevés, elsősorban pénzügyi forrással rendelkeznek ahhoz, hogy válaszoljanak a klímaváltozásra. Másodszor az imént említettek fényében helyes támogatni a Bizottságnak az alap felállítására vonatkozó javaslatát, még akkor is, ha a javasolt 80 millió euró csekély összeg. Mindazonáltal nagyon hatékonynak bizonyulhat az alap azon célja, hogy segítse a magánszektor befektetésének arra irányuló befolyásolását, hogy helyi projekteket finanszírozzanak. Harmadszor szeretném megragadni az alkalmat, hogy rámutassak arra, hogy a klímaváltozással szembeni küzdelem jelentette teher nem igazságosan oszlik meg magán az Európai Unión belül. Például a CO2-kibocsátás határértékei anélkül lettek kiosztva a különféle országok számára, hogy jelentős figyelmet szentelnénk annak, hogy az utóbbi a fejlődés tekintetében mennyire maradhat el. Ennek eredményeképpen az olyan országok, mint Lengyelország nagyon alacsony határértékeket kaptak, és ez majdnem azonnal az áramköltségek 10 és 20% közötti emelkedéséhez vezetett. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Ezen alap elsődleges célja, hogy bátorítsa a magánbefektetőket és a világ legszegényebb és legkevésbé fejlett országainak szóló regionális alapok támogatását. Az alap célja, hogy támogassa az energiahatékonyságot, az energia-megtakarítást, a megújuló energiák fejlesztését, valamint az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését. Az is szándékában áll, hogy segítse az alapvető energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az Unió ezen a területen folytatott tevékenysége segítheti a szegényebb régiókat abban, hogy szembeszálljon a klímaváltozással, és szélesítse energiaforrásaik körét. Észben kell tartanunk, hogy a klímaváltozás hatásait először a bolygó legszegényebb lakosai érzik meg. Helytelen lenne részünkről, ha a lépéseket a klímaváltozás elleni tevékenységekre korlátoznánk, és csak saját területünkön csökkentenénk az energiafogyasztást. Azáltal, hogy segélyt biztosítunk a szegényebb országoknak az ilyen lépésekhez, segít abban, hogy megfelelő tevékenységeket indítsanak el saját területükön. A segélynek jelentős hatása lesz, és felhívja a figyelmet ezekre a problémákra. Ez jelenti a helyes időben történő helyes kezdeményezést. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr! Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy a megújuló energiaforrások között nem fordítunk sok figyelmet a geotermikus forrásokra, ami szó, ami szó, tiszta technológia. A geológiai kutatási célú meglévő fúrólyukak csökkenthetik a kapcsolódó költségeket. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Természetesen a geotermikus energiára is gondolunk. Nagyon érdekel bennünket a geotermikus energia, csakúgy, mint a többi megújuló energiaforrás. Ami Lengyelországot és a juttatások első kereskedelmi időszakban történő kiosztását illeti, sokkal rendelkeznek, jóval többel, mint ami energia- és ipari igényükhöz szükséges lenne, és ez a túlzott juttatás okozza a juttatási árral kapcsolatos problémát. A második kereskedelmi időszakra megfontoljuk, hogy a Lengyelországnak adott juttatások újból elég nagyok ahhoz, hogy lefedjék a lengyel ipar igényeit. A harmadik kereskedelmi időszakra új rendszer van, amely azon alapul, hogy mely iparágnak vagy energiaüzemnek van szüksége arra, hogy fedezzék igényeit, beleértve az olyan mértékű árverezést, amelyben megállapodunk. Ami az erdőirtást illeti, komoly kérdés, és mind a biodiverzitáshoz, mind pedig a klímaváltozáshoz kapcsolódik – egyformán fontos. Az erdőirtás kezelése hozzájárul mind a biodiverzitás veszteségének megállításához,

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

valamint a klímaváltozás elleni harchoz, tehát nagyon fontos. Azonban az erdőirtási projekteknek van egy jellegzetességük, mégpedig az, hogy nagyon összetettek. Mindazonáltal ez egyike azon prioritásoknak, melyeket kezelnünk kell, nem csupán ezen alap eszközeivel, hanem különféle egyéb eszközökkel, elsősorban azzal, hogy megállapodjunk abban, mely ösztönzőket az erdőirtás kezelésének mely különféle megközelítéseihez kellene kapcsolnunk, például az erdőirtás mértékének csökkentése és az erdők megtartása, vagy egyéb megközelítés, melyet különböző országok támogatnak. Ezen elsősorban a Világbankkal működünk együtt, illetve lesz még néhány kísérleti vállalkozás. Így tehát különböző finanszírozási források vannak különféle célokra. Először is szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet a nagyon jó és pozitív hozzájárulások kapcsán, és biztosíthatom Önöket, hogy javaslataikat és megjegyzéseket munkánk során figyelembe fogjuk venni. Nagyon hasznosak és számos fontos kérdést érintenek. Nem fogom most megválaszolni például a TFM-projektek fontosságát Fekete-Afrika számára. Csupán emlékeztetném Önöket, hogy 2006-ban Nairobiban előttünk volt Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek akkori főtitkárának javaslata, melyben Fekete-Afrika TFM-projektjeinek támogatására szólít fel. Mi az Egyesült Nemzetekhez hasonlóan elköteleztük magunkat amellett, hogy több projektre is sort kerítünk ott, és nem csupán a kínai és indiai projektekre összpontosítunk. Így tehát nagyon fontosak megjegyzéseik, de természetesen ezen alap és a TFM-ek közti kapcsolat is látható és fontos lehet. Három további megjegyzést kívánok tenni. Először: különös hangsúlyt szeretnének fektetni a fekete-afrikai és az AKCS-országok szükségleteinek biztosítására. Természetesen foglalkozunk azzal is, hogy a nagyobb országok, mint például Kína vagy Oroszország az elérhető források mindegyikét vagy túl nagy százalékát nyelik el. E történt egyébként a TFM-ekkel, így megjegyzésük helyénvaló. A GEEREF meglévő befektetési lehetőségekben vesz részt, de egyetértünk abban, hogy különös figyelmet kell szentelni az APC-országok igényeinek megválaszolásának. Azt is biztosítani fogjuk, hogy bármely al-alap, mely csak egy országot ölel fel, nem nyelheti el az összes vagy a legtöbb elérhető forrást. A GEEREF-nek a világ különféle részeire ki kell terjednie, azzal az elképzeléssel, hogy egyenletesen elosztja a befektetési kockázatokat, és Turmes úr százalékokra vonatkozó javaslata nagyon helyes. Másodszor: engedjék meg, hogy visszatérjek a szegénység szempontjához, ami egyértelműen alapvető fontosságú. Amint azt a mai napon említették, a világ szegényebb országaiban mintegy 1,6 milliárd embernek még mindig nincs rendszeres hozzáférése megbízható energiaszolgáltatásokhoz. Úgy vélem, hogy a GEEREF-fel lehetőségünk nyílik arra, hogy hozzájáruljunk a tiszta és megfizethető energiához való hozzáféréshez, ami a globális szegénység csökkentésének és a fenntartható fejlődés biztosításának előfeltétele. Végül harmadszorra: Önök üdvözlik azt, hogy az alap a magánbefektetések befolyásolására összpontosít – bár azt említették, hogy az alapok nem elegendők; azt hiszem, az alapok sosem elegendők – és több tagállamot kérnek fel arra, hogy további pénzügyi támogatást ajánljanak fel. Természetesen teljes mértékben támogatom és egyetértek azzal, amit javasoltak, és a Bizottság azon dolgozik, és továbbra is azon fog dolgozni, hogy még több befektető csatlakozzon. Ebből a szempontból abban is támogatást szeretnék kérni, hogy a GEEREF-et minden idevágó szereplőnek népszerűsítse. Minél több támogatást kapunk, annál több tényleges lépést tudunk a területen irányítani. Claude Turmes, előadó. − Elnök úr! Ez egy potenciálisan 500 millió eurós alap lehet, mivel 3-5 magántőke-áttételi tényezője van. A 100 millió eurós, 120 millió eurós vagy 150 millió eurós közpénz képes lesz – legalábbis reméljük – további 300 millió euró, 400 millió euró áttételére, ami 500 millió eurót tesz ki. És még mindig vannak kormányaink, melyek beszállhatnak. Ha jó az ellenőrzésünk, akkor a Parlament lehetővé fogja tenni a Bizottságnak az emelést. Jordan Cizelj felvetett egy nagyon fontos kérdést: mennyire felkészültek a világ egyes régiói a befektetésekre? Mi a Parlamentben megszavaztunk további 5 millió eurót egy másik költségvetési ágból a program keretein belül történő intézményi kapacitásépítéshez. Így ki kell építenünk kis- és középvállalkozásokat az afrikai országokban és Indiában, melyek aztán üzleti terveket dolgoznak ki. Tanulnunk kell a fejlesztési politika korábbi hibáiból, ahol anélkül garantáltuk a technológiát, hogy meggondoltuk volna, az embereket is tájékoztatnunk kell a technológiáról. Ezt a Fejlesztési biztos előtt mondom, és tudjuk, hogy a Fejlesztési Főigazgatóság segít ezeknek az országoknak az intézményi kapacitások előteremtésében. Így tehát amit most tennünk kell – és igaza van biztos úr – az az, hogy kinyújtsuk kezünket a befektetők felé. Ezen a pénteken Luxemburgban, mely a világ második legnagyobb befektetési központja, bankártalálkozra kerül sor. Be fogjuk mutatni nekik a SICAV-ot, egy luxemburgi központú eszközt. Remélem, hogy a Bizottság

125

126

HU

Az Euròpai Parlament vitài

jó kommunikációs stratégiát fog kidolgozni. Elmegyünk Londonba, Frankfurtba, Párizsba, Zürichbe, mivel a bankárokat tájékoztatni kell erről az eszközről. Miért fontos ez most? Jelen pillanatban még mindig nyomást gyakorol ránk a liechtensteini botrány és a hitelpiaci válság. Több hónap alatt többszáz milliárdnyi tőkét tettünk tönkre. A finanszírozás megújítása lehet, hogy fontosabb feladata ennek a bolygónak és a politikusoknak, mint az ipar kizöldítése. Ez a fajta eszköz lehetővé teszi, hogy a tőke a megfelelő befektetésbe áramoljon. Lehet, hogy nem olyan magas a hozama, mint egyes spekulációs befektetéseknek, de ez egy közepes-hosszútávú befektetés, és talán pont az, amit egyes nyugdíjalapok és egyebek keresnek. Így ez az alap hatalmas lehetőségeket hoz az intézményi befektetőknek is, és ez az, amit keresnünk kellene. Nagyon köszönöm a támogatást, amit egy megújuló és jobb világ rajongói közösségének nevezek. Elnök. − Turmes úr, hadd gratuláljak kiváló angoljához, és ezen témával kapcsolatos elkötelezettségéhez. A vitát lezárom. A szavazásra március 14-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) John Attard-Montalto (PSE), írásban. – Ezen alap felállításának okai megérdemlik dicséretünket. Az ezen alapba töltött források nevetségesek. Az alap főbb célkitűzései az energiahatékonyság, az energia-megtakarítás és a megújuló energiák támogatása, az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése, valamint az energiaszolgáltatásokhoz történő hozzáférés javítása a legszegényebb országokban, nem is beszélve az energiaforrások diverzifikálásáról a fejlődő világban. A statisztikák szerint (melyek már idejétmúltak) 1,6 milliárd ember nem jut alapvető energiaszolgáltatásokhoz. 2,4 milliárd ember főzés és fűtés tekintetében a hagyományos biomasszára támaszkodik. A Nemzetközi Elektromos Ügynökség becslései szerint 2010-ig 241 milliárd dollárt kell befektetni megújuló energia generálásába. A fejlődő országok tekintetében a becsült összeg legalább 10 milliárd dollár vagy 9 milliárd euró. A szóban forgó alaphoz javasolt költségvetés 80 millió euró 2007 és 2010 között, 2008-ra pedig 15 millió euró a kezdeményezés beindításához. A számok magukért beszélnek. Ezek a források csak cseppet jelentenek a tengerben ahhoz képest, amire szükség van. A szándékok jók, de a sovány finanszírozású szándékok nincsenek összhangban a komoly kezdeményezésekkel. Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) Uniós támogatást a távfűtésnek! Üdvözlöm az Európai Bizottság kezdeményezését egy új energiahatékonysági és megújuló energiaalapra. A huszonegyedik század egyik legnagyobb kihívása a megfelelő energiaellátása - úgy, hogy se környezeti értékeinket, se stratégiai biztonságunkat, se versenyképességünket ne veszélyeztessük. A legolcsóbb energia természetesen az, amit nem használunk el, az tehát, amit megtakarítunk. Az energiatakarékosság, ebben az energiaínséges korban mindenkinek, mind a fogyasztónak, mind a nagyobb közösségnek elemi érdeke. Baloldali szemmel azt is hangsúlyozni kell, hogy az energiatakarékosság, a hatékony energiagazdálkodás szociális kérdés is, hisz sokszor a legszegényebbek pazarolják el fajlagosan a legtöbb energiát. Különösen igaz ez az új tagállamok, így Magyarország lakótelepi otthonaira, ahol négyzetméter-arányosan több mint kétszer annyi energiát használnak el, mint Nyugat-Európában. Ezért fontos, hogy közösségi támogatást adjunk az elavult kelet-európai távfűtési rendszerek modernizációjára. A távfűtés elvben energiatakarékos rendszer, és külön előnye, hogy könnyen átállítható megújuló energiára, amit az egyéni fűtés esetén otthononként kell megoldani. Ezért sorsdöntő a távfűtés uniós támogatásának biztosítása. Ezen túl egységes uniós adókedvezményeken is lehetne gondolkozni, energiatakarékossági beruházások és alapok létrehozását segítendő. Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) A megújul energia és az energiahatékonyság hozzájárulnak az átlaghőmérséklet emelkedésének csökkenéséhez szerte a világban. Amint azt kutatások és jelentések jelezték, pont a szegényebb társadalmak és annak legszegényebb tagjai azok, akiket a klímaváltozás negatív következményei legjobban érintenek. Így tehát a mi kötelességünk a társadalom ezen részeinek védelme, tekintettel gazdaságilag nagyobb sebezhetőségükre.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A megújuló energiaforrások használata többek között hozzájárul az emelkedő környezetvédelmi standardokhoz, például a CO2 és egyéb üvegházgázok kibocsátása révén. Segít a foglalkoztatás növelésében és az árak csökkentésében is. Egy másik mellette szóló fő érv az, hogy csökkentik a sajátos energiaforrásoktól történő függést, miközben nő azok száma, akik mg vannak fosztva az alapvető energiaszolgáltatásoktól. Ez elsősorban a fejlődő országok gazdaságinak alakítása tekintetében fontos. Az utóbbiak többsége gazdasági növekedés időszakát éli, melynek eredményeként ezeken a területeken magas az energiaigény. A fejlődő országokban a megújuló energiaforrások fejlődése nagyon fontos, főleg azon törekvéseknél, melyek az üvegházgázok kibocsátásának korlátozását, valamint azon országok ellátásának biztosítását célozták meg, melyek saját energiaszükségleteiknek csak egy részét tudják állni. Ilyenformán az Uniónak támogatnia kellene a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot, elsősorban a fejlődő országokban, mivel ezek különösen fontos jellemzői az energia- és klímaváltozási stratégiának, illetve a fejlesztés politikának.

19. A börtönben lévő nők különleges helyzete és a szülők bebörtönzésének hatása a társadalmi és családi életre (vita) Elnök. − A következő pont Marie Panayotopoulos-Cassiotou jelentése a Nőjogi és Nemi Esélyegyenlőségi Bizottság részéről, a börtönben élő nők helyzetéről, és a szülők bebörtönzésének szociális és családi életre gyakorolt hatásairól (A6-0033/2008). Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó − (EL) Elnök úr, a Nőjogi és Nemi Esélyegyenlőségi Bizottság, mely bemutatja ezt a saját kezdeményezésű jelentést, erőfeszítést és pénzt áldozott a problémára: bizottságunk tagjai nem csak ezen a jelentésen dolgoztak, de elkészítettek egy terjedelmes jelentést is az európai börtönökben élő nők helyzetéről. Meghallgatásunkon részt vettek vezető kutatók és a civil társadalom képviselői is, akik a témával kapcsolatban ismertették az álláspontjukat. Az Európai Parlament képviselői is érdekes előadásokat tartottak a kérdés kapcsán. Ezek kiemelik a Parlament emberi jogokért és a nehéz börtönkörülmények között élő nők különleges jogai megőrzéséért végzett munkáját. A női fogva tartottak különös kategóriába tartoznak. Az európai bebörtönzöttek között kisebbséget képviselnek, átlagosan csupán 5%-ot az összes fogva tartott között. Természetesen az értékek 7% és 0% között mozognak. Számomra úgy tűnik, hogy a jelentés meglehetős alapossággal vizsgálja a női fogva tartottak helyzetét, lefed minden lehetséges esetet. Kiterjed a különleges és általános egészségügyi szükségletekre, beleértve a specifikus higiénés problémákat és a női psziché speciális szükségleteit. Kiterjed továbbá a női fogva tartottak előéletéből adódó kezelési problémákra, az anyák különleges helyzetére – mivel az európai női fogva tartottak felének kiskorú gyermeke van a statisztikák szerint -, a terhesség alatti speciális állapotra, a börtönben történő szülésre és a gyermekek védelmére az első életévükben, amikor az anyjukkal kell élniük a börtönben. Ezért érezzük felhatalmazva magunkat, hogy felkérjük a tagországokat, hogy az EU segítségével teremtsék meg a szükséges anyagi feltételeket annak biztosítására, hogy a büntetésvégrehajtási intézmények megfelelően felkészültek legyenek, megfelelve a nemzetközi és európai szabályoknak és egyezményeknek. A törvényhozás modernizációja szükséges, hogy az ítéletek megfeleljenek az anyák speciális körülményeinek, állandó személyzet szükséges, mely rendszeres ellenőrzés alatt áll és megfelelő képzésben részesül arra, hogy érzékeny legyen a nőkkel kapcsolatos problémákra. A nők fogva tartásának feltételeit bele kell foglalni az Európai Bizottság európai emberi jogokkal kapcsolatos éves jelentésébe. A mai jelentés vitát fog generálni, mely, remélem, eredményesnek bizonyul. Louis Michel, a Bizottság tagja − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kollégám, Špidla biztos úr rendkívül elégedett, hogy az Európai Parlament úgy döntött, megvizsgálja a börtönökben élő nők helyzetét, és ennek hatását a szociális és családi életre, valamint szeretne gratulálni az előadó, Panayotopoulos asszonynak a kiváló jelentéséhez. Noha a nők csak egy csekély részét, körülbelül 5%-át teszik ki az európai börtönök lakóinek, nyilvánvaló, hogy a fogva tartásuk komoly hatással van a teljes családjukra. Továbbá a női fogva tartottak viszonylag magas százalékban anyák. A Bizottság stratégiát javasol a sebezhető csoportok kirekesztése ellen, melyek közé odatartoznak a fogva tartottak is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a társadalmi inklúzió leginkább a tagállamok ügye. A társadalmi inklúzióval kapcsolatban a Bizottság szerepe alapvetően az, hogy segítse a tagállamokat a társadalmi kirekesztés elleni harcben, a nyílt koordináció és egyéb specifikus tevékenységek kontextusán belül. Mindazonáltal az új Lisszaboni Szerződés – és ez egy érdekes pont – szolgál új kezdeményezésekkel az

127

128

HU

Az Euròpai Parlament vitài

igázságüggyel, szabadsággal és biztonsággal kapcsolatban. Ezen az egyre fontosabbá váló területen belül az együttdöntési eljárás számos további területre alkalmazható lesz, és ez nyilvánvalóan szélesíteni fogja az EP lehetőségeit, hogy megvizsgálja a jelentésében foglalt javaslatok némelyikét. Panayotopoulos asszony jelentése jelentése kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz. Teljességgel tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét és elismeri a Bizottság támogató szerepét; tökéletesen egyetértünk az Ön módszertani megközelítésével. Tisztában vagyunk azzal, hogy annak érdekében, hogy megválaszoljuk azokat a kihívásokat, melyekkel a fogva tartott nők szembesülnek, a tagállamoknak és a Bizottságnak a börtönök életkörülményeire, a családi és társadalmi kapcsolatok szükséges fenntartására és természetesen a társadalmi és szakmai reintegráció fontosságára kell összpontosítania. Ez a megközelítés megegyezik a Bizottság szociális inklúzió stratégiájával, mely három nagy területet fed le: az alapvető szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés támogatását, a törvényhozás monitorozását a diszkrimináció elleni harccal kapcsolatosan és, ha szükséges, célzott megközelítések felvázolását a különböző csoportok specifikus szükségletei kielégítése érdekében. 2006 tavaszán a Bizottság egy nyilvános konzultációt szervezett azzal kapcsolatban, hogy szükségesek-e további lépések EU szinten, hogy támogassák azok aktív inklúzióját, akik a legmesszebbre kerültek a munkaerőpiactól. Az eredmények a 2007 októberi közlönyben kerültek nyilvánosságra, majd megkezdődött a konzultáció második fázisa. A szociális partnereknek kikérték a véleményét a nyílt koordináció fokozásának lehetőségéről közös alapelvek elfogadásával – különösen a bevételtámogatással, aktív munkaerőpiac politikával és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatosan –, a közös alapelvek tartalmával, és végül ezen közös irányelvek megvalósításánek EU szintű kontroll és értékelés útján történő támogatásának lehetőségeivel kapcsolatban. A konzultáció 2008 február 28-án ért véget, és a Bizottság rövidesen megvizsgálja a szociális partnerek és egyéb érdekelt felek javaslatait. Kérem engedjék meg, hogy néhány rövid megjegyzést tegyek a jelentéssel kapcsolatban. Az a fogva tartott nők társadalomba és a munkaerőpiacra történő reintegrációját tárgyalja. Osztjuk azt az álláspontot, hogy a célzott végrehajtási lépéseket kombinálni kell olyan biztonsági hálókkal, melyek megelőzik a társadalmi kirekesztést. A bebörtönzött személyek reintegrációjának börtönkörülmények között kell megkezdődnie, együttműködésben a társadalmi szakszolgálatokkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy az elfogadható és ésszerű életkörülmények jelentősen növelik a társadalmi reintegráció esélyeit. A hatóságokat, beleértve a büntetésvégrehajtást, támogatni kell abban, hogy minőségi szakképzést nyújtsanak a fogva tartottak számára. A börtönök és az olyan vállalatok közötti együttműködés, melyek a fogva tartottak által végzett munkára specializálódtak, mindenképpen támogatandó a reintegrációs folyamat részeként. Itt kívánjuk hangsúlyozni az Európai Szociális Alap szerepét a női és férfi fogva tartottak bevonásának és integrációjának támogatásában a munkaerőpiacon és a társadalomban általánosan. Az alap, mint gondolom tudják, társfinanszíroz olyan programokat, melyek a fogva tartottak oktatásával és szakképzésével kapcsolatosak, míg az olyan kezdeményezéseket, melyek közvetlenül a fogva tartottak életkörülményeinek javításával, így például új épületek építésével és új berendezések beszerelésvel foglalkoznak, egyéb strukturális alapok fedeznek. Megfelelően jeleztem az EP kérését a Bizottság és a Tanács felé, mely egy kerethatározat elfogadására irányult a fogva tartottak jogainak védelmének minimális sztenderdjéről, valamint egy európai fogva tartott charta létrehozásáról. Úgy érzem, újra emlékeztetnem kell a Házat, hogy a jelentés számos eleme noha a tagállamok kizárólagos kompetenciájába tartozik, mint említettük, a Lisszaboni Szerződés alkalmazza az együttdöntési eljárást számos, igazságüggyel, szabadsággal és biztonsággal kapcsolatos területen, és valós lehetőség van az EP szerepének bővítésére, valamint a helyzet és ezen rendkívül komoly ügy kezelésének javítására. Anna Záborská, PPE-DE képviselőcsoport részéről. – (SK) A saját kezdeményezésű jelentés a női fogva tartottakról erősen szimbolikus. Egyfelől igazolja a Nőjogi és Nemi Esélyegyenlőségi Bizottság meglehetősen pragmatikus álláspontját, másfelől igazolja kollégánk, Panayotopoulos-Cassiotou asszony csodálatos elkötelezettségét. Hangsúlyoznom kell, hogy Marie Panayotopoulos-Cassiotou asszony nagyon aktív a bizottságomban, és gratulálok neki a mindig felelős munkaszemléletéhez. A jelentésen dolgozva személyesen látogattuk meg a Bruges-i női börtönt. A látogatás alapján állíthatom, hogy a jelentés nem pusztán teoretikus. Örülök, hogy a jelentés a női fogva tartottak helyzetét annak összetettségében kezeli. Személy szerint szeretném különösen hangsúlyozni a gyermekek védelmének fontosságát a pszichológiai sérülésekkel kapcsolatban, amit a szülők fogva tartása alatt elszenvedhetnek.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A következő a személyes tapasztalatomon alapul. A kommunista hatalom idején, amikor öt éves voltam, az apámat letartóztatták és hosszú ideig tartó börtönbüntetésre ítélték koholt, politikai vádak alapján. A tanárok az iskolában sokszor megkérdezték, hogy hol van, és miért nem látogatja a szülői értekezleteket, noha mindenki tudta, hogy börtönben van. Ez fájdalmas volt. A gyermekeknek nem szabad nem szabad elszenvedniük a környezetük érzéketlen viselkedése által okozott traumát, mely fokozza a szülők bebörtönzése okozta stigmát. A bebörtönzött anyákkal fenntartott rendszeres kapcsolat létfontosságú a későbbi életük és interperszonális kapcsolataik szempontjából. Befejezésül szeretném felhívni a figyelmüket a jelentés 22. bekezdésére és hangsúlyozni, hogy Panayotopoulos-Cassiotou asszony milyen hagsúlyt fektet a családi kapcsolatok megőrzésén. Teresa Riera Madurell, PSE képviselőcsoport részéről. – (ES) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni az előadónak a kiváló munkájához és nyitott hozzáállásához, mely fontos egyezmények megszületését teszi lehetővé a csoportom által előterjesztett módosításokkal kapcsolatban. Ez egy nagyon átfogó jelentés, mely nem téveszt szem elől egyetlen kérdést sem, mely a bebörtönzött anyák és apák társadalmi és családi életével kapcsolatban felmerül ebben a nehéz helyzetben. Bemutat számos új aspektust, beleértve azon fogva tartott apák és anyák kezelését, akik felelősek a gyermekeikért. Az volt a cél, hogy megoldást találjunk, mely garantálja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását, míg egyúttal fenntartja a biztonsági intézkedéseket is, melyek a szabadságuktól megfosztott emberek esetében kötelezően felmerülnek. A javaslat az, hogy fel kell állítani olyan független egységeket, melyek kívülállnak a rendes börtönkörnyezeten olyan életfeltételekkel, melyek megfelelnek egy gyermek szükségleteinek, és mely figyelembe veszi azok integrációját a közösségbe. Ugyanez érvényes azokra a fogva tartottakra, akik eltartottakkal rendelkeznek, mely leginkább a nőket érinti. Újra felmerül az alternatív büntetések kiválasztása a bebörtönzés helyett. Ebből a szempontból a jelentés nyilvánvalóan tartalmazza, hogy az olyan fogva tartott férfiak esetében, akiknek fiatal gyermekük vagy egyéb családi kötelezettségük van, a nőkre érvényes intézkedéseket kell alkalmazni. Továbbá ezen intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a szexuális orientációt és családi berendezkedés minden formáját, mely összhangban áll a törvényekkel. A fogva tartott nők számára hozzáférhetővé kell tenni a prevenciós kampányokat és egyenlő feltételekkel a családtervezési programokat is. A jelentés továbbá olyan programokat is sürget, melyek csökkentik a bennlakók kitettségét az erőszakos helyzeteknek, a nemi alapon elkövetett erőszak áldozatául esett nők pszichológiai gondozásával. Javasolja továbbá a börtönök személyzetének képzését és felvilágosítását ezen kérdésekben. Csoportunk szorosan együttműködött az előadóval a jelen és egyéb módosítások előterjesztésében, és hiszek benne, hogy olyan jelentést sikerült létrehoznunk, melyre a Parlament büszke lehet. Még egyszer szeretnék gratulálni az előadónak! Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport részéről – Elnök úr, az ügyről személyes indíttatásból fogok beszélni. Panayotopoulos-Cassiotou asszony a tőle megszokott bölcsességgel és kemény munkával nagyon jó munkát végzett, és olyan jelentést készített, mely a bebörtönzött nők problémájával a leggyakorlatiasabb módon foglalkozik. A legnagyobb része annak, amit Panayotopoulos-Cassiotou asszony a jelentésében állít természetesen helytálló. De nem az ideális világba tartozik-e a valós világ helyett, ha olyan börtönökről beszélünk, melyek nem az elítéltek megbüntetését, hanem főként azok rehabilitációját szolgálják? Az üggyel kapcsolatos rideg valóság az, hogy Európa és a világ legtöbb börtöne nem megfelelő sem a nők, sem a férfiak számára. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell folyamatosan sürgetnünk a változásokat. Azt sem jelenti, hogy a női elítéltek speciális problémái ne tartoznának ránk. A mi dolgonk az, hogy folyamatosan sürgessük a fejlődést, azonban soha nem szabad szem elől tévesztenünk a következő egyszerű tényeket. Először, a büntető rendszerekben általában változások szükségesek. Másodszor nem lehet diszkrimináció nők és férfiak között a szigorúan vett biológiai különbségeket leszámítva, ezek közé értve az anyaságot, és annak speciális aspektusait. Harmadszor a börtönök nem szállodák. Sem anyaotthonok vagy óvodák. Negyedszer a fogva tartottak nagy része – férfiak és nők – elítélt bűnözők, sokan szörnyű tetteket hajtottak végre más emberi lényekkel szemben.

129

130

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ötödször bármilyen keményen hangzik, sok elítélt anya alkalmatlan az anyaságra, és a gyermekeik felnevelésére alternatív megoldásokat kell találni. Hatodszor az nem merülhet fel kérdésként, hogy szabad-e engedni, hogy a női fogva tartottak a börtönben essenek teherbe. Mindezek elmondása mellett támogatom a jelentést. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport részéről – (PL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet két olyan problémára, mely a jelentéssel kapcsolatos. Az első a börtönbüntetés végrehajtásának körülményeivel kapcsolatos. A megfelelő személyes higiénés feltételekhez és a nők számára szükséges speciális orvosi ellátáshoz való hozzáférés különös fontossággal bír. Mint a kommunista Lengyelország egykori politikai foglya, egy negyed szürke szappant kaptam, melynek hat hónapig kellett kitartania. Lehetetlen volt elni a fürdés törvény által biztosított jogával heteken keresztül. Ez elfogadhatatlan. A vízhez, meleg vízhez való hozzáférés tisztálkodás céljából, a nőgyógyásszal való konzultáció és a mammográfián való részvétel egyaránt elérhető kell hogy legyen, függetlenül a büntetés típusától és hosszától. A második probléma az anyák és terhes nők bebörtönzésének a gyermekeik életére és egészségére gyakorolt hatásaival kapcsolatos. Nőket gyakran megfosztanak attól a joguktól, hogy résztvegyenek olyan bírósági ügyekben, melyek a szülői jogokkal kapcsolatosak. A letartóztatás alatt álló embereket megfosztják annak lehetőségétől, hogy a meghallgatásokon résztvegyenek. Azok a gyermekek, akiknek az anyjuk börtönben van, csak korlátozott jogokkal rendelkeznek a kapcsolattartásra. Gyakran az újszülötteket elveszik a anyáktól röviddel a születésük után, mely lehetetlenné teszi azok szoptatását. Észben kell tartani, hogy ha az anya szabadságvesztés büntetés alatt áll, az közvetett módon a gyermekre és az egész családra is hatással van. Ilyen büntetéseket csak kivételes esetben szabad kiszabni. Végül szeretnék gratulálni az előadónak. Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport részéről – (DE) Elnök úr, ez a saját kezdeményezésű jelentés fontos, mert a bebörtönzött nők helyzetét végre előtérbe kell helyezni, és a problémákat azonosítani kell. A nők jogainak a börtönben is érvényt kell szerezni, sőt ott különösen. Szerencsére az Európai Unióban még nem olyan a helyzet, mint az Egyesült Államokban, ahol a börtönök és az emberek elzárása virágzó üzletággá vált, de az európai börtönökben fogva tartott nők száma nő, ezért nekünk figyelnünk kell azok speciális helyzetére. Először, ott van az egészséggondozás kérdése, amiről nem sokkal ezelőtt beszéltünk. A nők a börtönökben tapasztaltak már erőszakot, mely néha szexuális jellegű, akár a fogva tartás alatt, akár előtte, és megfelelő pszichológiai támogatásra és kezelésre szorulnak, gyakran azért is, mert ők is függővé váltak. Annak a kockázta is fennáll, hogy a nők szexuálisan kizsákmányoltakká válnak a börtönben. Az anyák helyzete külön figyelmet érdemel. Nem ismédlődhet például Németország esete, ahol a csecsemőket pár hónapos korban elválasztják az anyától, mert nincsenek megfelelő helyiségek a börtönökben, ahol az anyák és a gyermekek együtt lehetnek, ami több hónapos szeparációhoz vezet. Több pézre van szükség továbbá az anyák szabadulás utáni reintegrációjára. Különös fontosságú probléma azon lányok és nők helyzete, akik bevándorló háttérrel rendelkeznek. Fontos figyelembe venni azon nők helyzetét, akik beutaztak Európába, és menekülttáborokban tartózkodnak. Sokan ezen menekültek és illegális bevándorlók közül börtönszerű körülmények között élnek ezekben a táborokban, és jelenleg semmilyen EU jogszabály nem rendelkezik a fogva tartás maximális időtartamáról. Végül – és az Európai Parlament tanulmányt készített erről – sürgősnek tartjuk a különösen veszélyeztetett csoportok védelménak javítását, különös tekintettel a szexuális erőszak áldozatául esett nőkre. Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és Uraim! Michel Foucault francia filozófus klasszikus könyvében, melynek címe ‘Felügyelet és büntetés’, a bebörtönzésnek többek között három szempontját említi. Ezek a szempontok a büntetés hosszú történelme folyamán máig megmaradtak. Először van az eredeti cél, azaz az elkövető elszigetelése a társadalomtól, másodszor a büntetés lehetőséget ad arra, hogy kiegyezzen a bűnnel (katarzis); harmadszor pedig ott van az a modern szempont, hogy fel lehet ajánlani a rehabilitáció és a társadalomba történő visszahelyezés lehetőségét. A legutolsó szempontot tartják a civilizált országokban az egyik legfontosabbnak. A társadalom nem bosszulja meg az elkövetőt, és nem akarja megfosztani méltóságától. Éppen ellenkezőleg; minden megtesz azért, néha komoly túlsúly ellenére, hogy megváltoztassa az elítélt fogoly viselkedési mintáját,

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

ami a személy törvénnyel történő összeütközéséhez vezetett. A börtönbüntetéssel nem akarják bántani a foglyokat, családtagjaikról nem is szólva. Az előadó nagyon egyértelműen meghatározta a bebörtönzés egyik problémáját: egy személy bűnére és büntetésére helyeződik a hangsúly, miközben mellőzik azt a tényt, hogy a büntetés azokra is hatással van, akik a bebörtönzött hozzátartozói. Ezek a hozzátartozók általában a nő foglyok gyerekei. Az összes európai női bebörtönzöttnek több, mint a felét teszik ki az egygyermekes anyák. A pontos számok országonként változnak, csakúgy, mint a börtönkörülmények. Például nálunk, a Cseh Köztársaságban a börtönök túlzsúfoltsága jelenti a legnagyobb problémát. Másrészt a felelős hatóságok arra törekszenek, hogy enyhítsék a büntetés nőkre és családtagjaikra gyakorolt hatását, és megkönnyítik ezeknek a nőknek, hogy visszatérjenek a normál életbe. A bebörtönzöttek társadalomba történő integrálására vonatkozó említett törekvéseket a szükséges finanszírozás, például szociális munkavállalókra, hiánya hátráltatja. Egyetértek az előadóval abban, hogy fontos a családi kötelékek fenntartásához javítani a feltételeket, mivel a családtól való elszakadás a bűnnel és büntetéssel együttesen elidegenedéshez vezet, ami sokkal nehezebbé teszi a visszatérést a börtönből. Természetesen itt nem azokra az esetekre utalok, ahol a családi kötelékek már a bebörtönzés előtt szétszakadtak Egyetlen nagyon fontos dologgal egészíteném még ki: pszichológiai tanulmányok szerint a női foglyoknak nehéz ahhoz alkalmazkodniuk, hogy egymás közvetlen közelében élnek. A férfiak könnyebben beletörődnek az erőltetett közelségbe, és a konfliktusokat is jobban kezelik. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Panayotopoulos-Cassiotou előadó asszony jelentése épp időben érkezett, amikor sok tagállamban folyamatban van a börtönök infrastruktúrájának megváltoztatása, beleértve a tisztán női börtönök létrehozását. A földrajzi hely fontos tényező: például megkönnyítheti a fogolynak a családi kapcsolatok és barátságok fenntartását, valamint a vallásos szertartásokon történő részvételt. A női foglyoknál az elszigeteltség és a bánat hatása, elsősorban az anyáknál és a várandós nőknél, káros következményekkel járhat, maga az anya, de főleg a gyermeke, és annak fejlődése szempontjából. Ezért hozhat pozitív változásokat ezen foglyok életébe a vallási szertartásokon való részvétel. Az emberi méltóság és az alapvető jogok tisztelete olyan értékek, melyeket szigorúan kell alkalmazni a tagállami börtönpolitikákban. Börtönökben a rend fenntartása olyan képzett személyzetet kíván meg, amely képes csírájában elfojtani a nőkkel szembeni sértegetést, erőszakot. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a személyzetnek arra is alkalmasnak kell lennie, hogy pszichológiai támaszt nyújtson, mivel sok nőt gyakran trauma ért a múltban. Gratulálok az előadónak azért, hogy a jelen elemzés számos jelentős eredményt tartalmaz. A jelentés számos javaslatot tartalmaz, illetve indítványt tesz a női bebörtönzöttek, elsősorban az egyedülálló anyák és a fiatal foglyok feltételeinek javítása kapcsán is. Örülök annak, hogy az előadó különös figyelmet szentel a várandós nőknek. A börtönben a nők gyakran válnak erőszak áldozatává. Ezt területet így nagy körültekintéssel kell megközelíteni, azzal a szándékkal, hogy új innovatív intézkedések legyenek bevezetve a börtönpolitikára vonatkozóan. A börtönből történő szabadulást követően a nőknek minden lehetséges segítséget fel kell ajánlani ahhoz, hogy megkönnyítsük problémamentes visszaintegrálódásukat a társadalomba. Zita Gurmai (PSE). – (HU) Köszönöm, tisztelt Elnök úr! Biztos úr! Kedves képviselőtársaim! Az esélyegyenlőségnek ki kell terjednie a bebörtönzöttekre is. A nők számára itt is biztosítani kell például a férfiaktól eltérő egészségügyi és higiéniás feltételeket. A bebörtönzött nőknél különösen fontos, hogy megőrizhessék családi kapcsolataikat, ez segíti a társadalmi visszailleszkedésüket is, erről korábban is beszéltek képviselőtársaim. Kábítószer-függőségnél és egyes más esetekben elengedhetetlen a pszichológiai segítségnyújtás, amire néhány tagállam komplex, nemi orientáltságú programokat dolgozott ki. Ezt a többi új tagállamnak is követnie kell. A börtönviselt nők nehezebben jutnak munkához. A börtönben zajló képzési programokkal ez a probléma enyhíthető, és ennek révén csökkenthető a visszaesés veszélye. A jelentés kiváló, elfogadásra javaslom. Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Elnök úr! Üdvözlöm Panayotopoulos-Cassiotou saját kezdeményezésű jelentését a börtönben levő nők helyzetének vizsgálatáról. Úgy vélem, hogy a jelentést számos módosítással lehetne erősíteni.

131

132

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hangsúlyozni kellene az áthelyezés elképzelését, az előkészítő folyamat pontosabb jellemzéseként, amint a nők közelednek szabadoneresztésük napjához. Annak érdekében, hogy segítsünk ebben, ’félúton levő házakra’ lenne szükség, amelyek megfelelő támogató környezettel rendelkeznek. Sürgetem azon módosítások támogatását, melyek azt próbálják elérni, hogy a lányok ne a felnőtt börtönökbe legyenek bezárva. A női börtönök alkalmazottainak amennyire lehet, nőkből kellene állniuk, beleértve az orvosi személyzetet. 2004-ben kiadtak egy jelentést, tavaly pedig egy másikat, melyek az átlagos női fogvatatottak szörnyű feltételeit részletezik Észak-Írországban, az én választókörzetemben. Azt tanácsolnám a Bizottságnak, hogy olvassa el az említett jelentés és jelen jelentés javaslatait. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr! A börtönökben sok nő hátterében áll bántalmazás, erőszak, ami megnehezítheti számukra stabil kapcsolat kialakítását – bár végül is ez az, amire valójában szükségük van. Nem szabadna, hogy csak a bebörtönzöttek társadalmi integrálása legyen a célunk; személyes fejlődésükre is figyelnünk kell. És itt merül fel természetesen a gyermekek kérdése. Anya és gyermeke elválasztására a börtönben gyakran csupán órákkal a szülést követően sor kerül. Ennek azonnal hatása van minden olyan esélyre, hogy egészséges kapcsolat alakuljon ki kettejük között. Annak érdekében, hogy végül kialakuljon a speciális anya-gyermek kötelék, mindkettőnek szüksége van arra, hogy összeszokjanak. És két személy összenövésének egyetlen módja az, ha egészségesen és normálisan egymás mellett tartják őket ahol csak lehet, és olyan támogató és biztonságos környezetet biztosítanak számukra, ahol élhetnek. Az anyag és a csecsemő elválasztása kapcsolatukat kudarcra ítéli. Miért tennénk ezt, amikor az, amire ezeknek a nőknek a legnagyobb szükségük van az életben, az a stabil, szeretetteljes kapcsolat? Corina Creţu (PSE). – (RO) A vita tárgyát képező jelentés számos problémát vet fel a tagállamokból erről a területről. Bizonyos környékeken, elsősorban a hátrányos helyzetűekben találkozva azzal megemelkedett bűnözési rátával, amit az abszolút szegénység, írástudatlanság, családi elhagyatottság jelez, s melynek hátterében a gyengülő társadalombiztosítási rendszer áll, úgy vélem, hogy a tagállamok kormányai a keményebb büntetéssel alkalmatlan választ választottak. Romániában a közelmúltban egy olyan eset hívta fel magára a közvélemény figyelmét, ahol három egyazon családhoz tartozó nő, lány, anya, nagymama egyidőben került börtönbe, hogy ez kisebb kihágás miatt letöltsék büntetésüket. Nem ez az egyetlen ilyen példa. Úgy vélem, ezért van az, hogy a jelentés javaslatai közül az az egyik legfontosabb, hogy a börtönbüntetésen kívüli büntetések alkalmazása akkor a legszükségesebb, amikor egy gyermek életét is érinti. Különleges helyzetet jelent az a kiskorú gyermek, akinek mindkét szülője börtönben van. Támogatom azt a jelentésben is megfogalmazott a Bizottsághoz intézett kérést, hogy szövegezzünk meg egy egységes európai börtönszabályzatot, hogy lehetővé tegyük a fogva tartás feltételek harmonizációját a tagállamokban, valamint azok gyorsabb beilleszkedését a társadalomba, akik már letöltötték a szabadságvesztésre vonatkozó büntetésüket. Gratulálok az előadónak ehhez a törekvéshez. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! Amint azt hallhattuk, a nők csupán 5%-át teszik ki az európai börtönök lakosainak. Ezeknek fele kisgyermekes anya, és legtöbbjük a múltban bántalmazásnak, erőszaknak esett áldozatul. Teljes szívemből üdvözlöm ezt a jelentést, és köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne. A jelentés hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak bátorítaniuk kellene a büntetés-végrehajtó intézetekben levő nők specifikus feltételeinek javítását. Véleményem szerint az emberi méltóság hangsúlyozása kulcskérdés a társadalomba történő jövőbeli beilleszkedés szempontjából. Barátságos környezetet kell kialakítani a gyerekek látogatásához, és a nőket oktatni kellene, hogy megértsék az emberi méltóság jelentését. Így tehát nagyon meglepődtem azon, hogy a liberálisok külön szavazást kérnek a 19. bekezdésről, ami azt javasolja, hogy a nőknek joguk legyen a vallási szertartásokon való részvételre. Felháborítónak tartom, hogy a nőknek mások lehetnek a jogaik a börtönön belül, a holnapi szavazás eredményének függvényében, mint azoknak a nőknek, akik a börtön falain kívül vannak. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Természetesen szeretném megköszönni minden felszólalónak a kifejezetten termékeny és érdekes vitát. Nem én vagyok a kérdésért felelős biztos.

12-03-2008

12-03-2008

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Azonban nem tagadom, hogy nagyon felbátorodtam, és érdeklődve hallgattam ezt a vitát. Számos személyes gondolat jutott az eszembe, és ez tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy megragadták a képzeletemet ezzel a minden bizonnyal nagyon fontos témával. Annak érdekében, hogy felülkerekedjünk a női foglyoknak a társadalomba és a munkaerőpiacra történő visszaintegrálásának nehézségein, mindenképpen újra hangsúlyoznunk kell annak szükségességét, hogy a végrehajtó intézkedéseket ötvözzük egy alkalmas védőhálóval. Ehhez minden érintett fél részvételére szükség van, beleértve a szociális partnereket is. A Bizottság folytatni kívánja a társadalmi bevonás kérdésének vizsgálatát a tagállamokban, a nyílt koordinációs módszernek megfelelően. Valójában már számos itt előterjesztett javaslat előterjesztésre – melyek természetesen továbbmennek Špidla biztos úrhoz – megragadta a figyelmemet. Például az a már számos országban létező elképzelés, hogy ahol csak lehet, megpróbálnak alternatív büntetést találni – amikor a börtönben levő személy nem jelent veszélyt a társadalomra – minden bizonnyal érdekes megközelítés. Gondolok itt, bár szabadon beszélek, az elektronikus címkékre, amik lehetővé teszik az emberek számára, hogy elhagyják a börtönt és a családjukkal éljenek. Sok vizsgálatra váró elem van ezen kérdés kapcsán, mivel amit itt hallottam, az is meglehetősen igaz: a bebörtönzés természetesen mindenek felett a szociális kibékítés aktusa, és így törekedni kell arra, hogy ez a társadalomba való visszaintegrálódás ezen aktusát pozitív elemmé tegyük. Nagy érdekesnek tűntek számomra Záborská asszony megjegyzései is – melyeket számos felszólaló különféle módokon ismételt meg – a családi és a gyermekekhez fűződő kötelékek egészéről, ami, természetesen, különösen specifikus megközelítéseket igényel. A börtönökben a higiénia, az egészségügyi ellátás, a szexuális preferenciák, a szexuális erőszak és egyéb szexuális bántalmazás ugyancsak olyan témák, melyeket természetesen Fejlesztési biztosi munkám során ismerek, még akkor is, ha nem én vagyok a felelős ezért a konkrét témakörért. Természetesen rendszeresen látogatom a fejlődő országok börtöneit. Így biztosíthatom Önöket arról, hogy természetesen olyan helyzetben vagyok, hogy értékelhetem ezeket a dolgokat. Mindenesetre nem fogom elmulasztani, hogy beszámoljak Špidla biztos úrnak erről a kiváló vitáról és az itt hallott kiváló ötletekről; tudom, hogy őt különösen érdeklik ezek a dolgok. Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó. − (EL) Elnök úr! Köszönöm, hogy ilyen sokáig ébren maradt. Szeretnék köszönetet mondani Michel és Špidla biztos uraknak is kimagaslóan pozitív részvételükért a most bemutatott jelentésben, és Önöknek, Hölgyeim és Uraim, valamint Matsakis úr, aki az egyetlen férfi képviselőtársam, aki részt vesz ebben a vitában. Hiszem, hogy a családi kötelékek fenntartása a közös nevező, és mindenki hangsúlyozta, milyen fontos is ez. A gyermekek védelmi is alapvető fontosságú, elsősorban a kisgyermekeké, és megfelelő feltételeket kell létrehozni a nők speciális igényeihez igazodva. Azonban az legyen az elsődleges kérdés, hogy lándzsát törünk az emberi jogok mellett, elsősorban a nők jogai mellett, függetlenül attól, hogy börtönben vannak-e vagy sem. Így tehát ami a nem bebörtönzött nőkre érvényes, annak kellene vonatkoznia azokra is, akik börtönben vannak. Ami a társadalmi kirekesztettséget illeti, engedjék meg, hogy külön köszönetet mondjak Michel biztos úrnak, kihangsúlyozva a támogató intézkedések fontosságát már a fogva tartás ideje alatt: a szakképzésért, a piacra történő integrációért, valamint a magánszektorral történő együttműködésért tett intézkedések. Így megvalósíthatjuk azt, amit Ön említett biztos úr: azt kellene látnunk, hogy a börtön lehetőség és nem a bosszú egy formája. Matsakis úr azon véleményére utalva, mely szerint vannak veszélyes tendenciák is, azok mind a börtönön kívül, mind pedig azon belül jelen vannak, és biztosítanunk kell a lehetőséget és az orvosi eszközöket ezek kezelésére, hogy így megelőzhessük a személyek marginalizációját. A marginalizáció szemben áll az egyének méltóságával kapcsolatos gondolatunkkal és azok támogatásának lehetőségével, hogy így a tőlük telhető legjobb teljesítményt nyújtsák a társadalom számára. Remélem, hogy amint azt a biztos úr is említette, az új Lisszaboni Szerződés lehetőséget nyújt számunkra arra, hogy még több tettre kerüljön sor. Mivel a jelen jelentés bemutatása és a Szerződés ratifikálása nem távoliak, a jelentésben tett számos javaslat megvalósulhat. Vissza kell térnem azonban egy nem említett kérdésre, egészen pontosan arra, hogy a Bizottság emberi jogokról szóló éves jelentésének is tartalmaznia kellene az EU börtöneiben levő nők feltételeit. Elnök. − Bár Matsakis úr volt az egyetlen férfi felszólaló Képviselő, Michel úr a Bizottság nevében beszélt, és nagy figyelemmel hallgattam ezt az érdekfeszítő vitát.

133

134

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Amint oly gyakran, a nők száma meghaladja a férfiakét ezekben a késő éjszakai vitákban, de ez nem csökkenti részvételük értékét. Köszönöm az előadónak és a többieknek hozzászólásaikat, mivel tulajdonképpen egy ilyen egy vitán Önök szólalnak fel azok helyett a nők helyett, akik maguk nem kaphatnak szót. A vitát lezárom. A szavazásra március 13-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy míg Európában a börtönlakók megközelítőleg 4–5%-át a nők teszik ki, valamint sok európai országban a női fogvatartottak aránya néha még a férfi fogvatartottak számát meghaladóan is egyre növekszik, a börtönök továbbra is a férfiak számára vannak berendezve, és hajlamosak figyelmen kívül hagyni az egyre növekvő arányban fogvatartott nők különleges problémáit. A leginkább aggodalomra okot adó területek az egészségügy, a gyermekes anyák helyzete, valamint a szakmai és társadalmi visszailleszkedés. A női fogvatartottakról szóló statisztikák általában alacsony iskolázottsági szintet és szakismerethiányt mutatnak. Ha azt szeretnénk, hogy a börtönben töltött évek után a női fogvatartottak társadalmi beilleszkedése stabilabb legyen, minden fogvatartott részére lehetőséget kellene kínálnunk alapvető oktatási ismeretek megszerzésére. Számos európai börtönben azonban különbségek figyelhetők meg a nők részére nyújtott szakképzés és a munkaerő-piaci kereslet között. A legtöbb börtön olyan nőiesített szakképzést kínál, amely a nőknek hagyományosan tulajdonított kulturális és társadalmi szerepekhez kapcsolódó ismeretek és képességek fejlesztésére korlátozódik. Ezeknek az általában rosszul fizetett szakmai ismereteknek nem tulajdonít nagy értéket a munkaerőpiac, és ez kedvez a társadalmi egyenlőtlenségek állandósulásának és alááshatja a társadalmi és szakmai visszailleszkedést is. Ezért a börtönhatóságokat arra kellene bátorítani, hogy akár külső cégekkel való együttműködéssel nyújtsanak a munkaerő-piaci szükségletekhez igazodó, magas színvonalú szakképzéseket, olyan változatos foglalkoztatási lehetőségeket, amelyek mentesek a nemen alapuló beidegződésektől.

20. A következő ülés napirendje: lásd Jegyzőkönyvek 21. Az ülés berekesztése (Az ülést 23:55-kor berekesztik.)

12-03-2008