2007. DECEMBER 12., SZERDA

12-12-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. DECEMBER 12., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9 órakor nyitják meg)

2. Az Európai Tanács előkészítése (Brüsszel, 2007. december 13-14.) Elnök. − A következő napirendi pont: a Bizottság és a Tanács 2007. december 13-14-én, Brüsszelben tartandó Európai Tanács ülésének előkészítéséről szóló nyilatkozatai. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Tisztelt Elnök úr! Biztos úr, hölgyeim és uraim! A következő Európai Tanács ülése elsőként megelégedéssel veszi majd tudomásul a portugál fővárosban a Lisszaboni Szerződés holnapi napon sorra kerülő aláírását, és az Alapjogi Charta mai napon hamarosan itt sorra kerülő kihirdetését. Felszólít majd a Lisszaboni Szerződés ratifikálási folyamatának gyors lezárására, hogy a Szerződés 2009. január 1-én hatályba léphessen. A lisszaboni stratégia, ahogy korábban is említettem, egy olyan stabil és tartós intézményi keretet fog biztosítani, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy teljes egészében az előtte álló politikai kihívásokra koncentráljon, beleértve a globalizációt és az éghajlatváltozást, mint ahogy ez egyértelmű hangsúlyozásra került az állam- és kormányfők április 19-én tartott nem hivatalos találkozóján. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács részéről elfogadásra kerül majd egy globalizációról szóló nyilatkozat. A nyilatkozat, tekintettel az előttünk álló globális kihívásokra, egyértelművé fogja tenni, hogy az Európai Uniónak nemcsak lehetősége van cselekedni, de felelősséggel is tartozik azért. Ennek a célnak kell alárendelni az Unió bel- és külpolitikáját. Itt gondolok elsősorban a növekedésre és munkahelyteremtésre vonatkozó lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítására, az Európai Tanács 2007. évi tavaszi ülésén hozott, éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos ambiciózus kötelezettségvállalások teljesítésére, a pénzügyi piacokon az utóbbi időben tapasztalt nyugtalanságra adandó átfogó válasz meghatározására. Itt gondolok továbbá a szabad kereskedelem és a nyitottság előmozdítására, az erőteljes és koherens fejlesztési stratégiák megvalósítását célzó, partnereinkkel folytatott együttműködésre, egy átfogó európai migrációs politika kifejlesztésére és az eszközök hatékony felhasználására, valamint a közös kül- és biztonságpolitika, a biztonság- és védelempolitika képességeinek fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió egyre nagyobb szerepet játsszon egy biztonságosabb világ megteremtésében. Végezetül, az Európai Unió biztosítani fogja, hogy a globalizáció ne a fenyegetettség, hanem a lehetőségek forrása legyen és hozzájáruljon az egyén boldogulásához. Az Európai Tanács következő ülésén egy vitacsoportot kívánunk létrehozni, amely segíti az Uniót a következő húsz-harminc év során felmerülő kihívások előrevetítésében és hatékonyabb leküzdésében. Az Európai Tanács áttekinti majd a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén elért eredményeket. Először is az új tagállamok belső határainál a határellenőrzés megszüntetését kell megemlítenünk, ennek az intézkedésnek polgáraink mindennapi életében nagy jelentősége és fontossága van. A migrációs politika végrehajtásának megvizsgálására is sor fog kerülni, különösképpen az átfogó migrációs megközelítés végrehajtásának terén elért eredményekre, különös tekintettel Afrikára és a földközi-tengeri térségre, valamint a keleti és a délkeleti szomszédos régiókra. Ezzel összefüggésben jelentés készül majd a migrációval foglalkozó első euro-mediterrán miniszteri találkozó megszervezéséről, amelyet figyelembe vesznek a második Afrika-EU csúcstalálkozóra készülő közös stratégia és cselekvési terv elkészítésénél, mint ahogy ez tegnap bejelentésre került. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség terén megvizsgálandó egyéb szempontok tartalmazzák majd a terrorizmus, nevezetesen a radikalizmus és a tagtoborzás elleni küzdelemhez szükséges munkát, valamint az igazságügyi együttműködés terén elért haladást. A gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseket illetően az Európai Tanács át fogja tekinteni az érintett területeken elvégzett munkát, a növekedést és munkahelyteremtést célzó megújult lisszaboni stratégia következő ciklusának előkészítése céljából, amelynek elfogadására az Európai Tanács 2008. évi tavaszi ülésén fog sor kerülni. Az állam- és kormányfők októberi nem hivatalos találkozója a lisszaboni stratégia külső dimenziójának erősítésére törekedett, valamint megerősítette, hogy továbbra is a megújult lisszaboni stratégia jelenti a megfelelő keretprogramot az előttünk álló alapvető kihívások – elsősorban a globalizáció kihívásának – leküzdéséhez. Megerősítésre került, hogy

1

2

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Európa halad előre, a célkitűzések még mindig helytállóak, ezért az új ciklusban a fő hangsúly az eredmények megszilárdításához és a reformok folytatásához szükséges stabilitás fenntartásán lesz. Az Európai Tanács hangsúlyozza majd az európai versenyképesség megerősítésének szükségességét a belső piac és a fenntartható iparpolitika, valamint az innováció és a képzés támogatása kombinációjának előnyei kihasználásával. Szintén kiemelésre kerül majd külső dimenziók fejlesztése, valamint azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek között a fogyasztók és vállalkozások, elsősorban a kis- és középvállalkozások működnek. A foglalkoztatottság, a szociálpolitika és a környezet kérdését illetően az Európai Tanács által jóváhagyásra kerül majd a rugalmas biztonság közös alapelveire vonatkozó megállapodás, kiemelve a szociális partnereknek az érintett politikák meghatározásában, végrehajtásában és felügyeletében betöltött szerepét. Az Európai Tanács jelentést fog tenni az esélyegyenlőség mindenki számára európai évének eredményeiről, és fel fogja kérni a tagállamokat, hogy fokozzák a diszkrimináció megakadályozását és a leküzdése érdekében erőfeszítéseiket. Hangsúlyoznom kell a Európai Tanács tavaszi ülésén létrehozott európai energiapolitika megvalósításának fontosságát is. Meg fogja említeni a gázra és elektromos áramra vonatkozó harmadik belső piaci csomagot érintő eszmecseréken, valamint a stratégiai és energiatechnológiai tervre vonatkozó vitákon elért eredményeket is. Ezt követően az Európai Tanács áttekinti a fenntartható fejlődési stratégia végrehajtását és várható, hogy a stratégiában megfogalmazott hét legfőbb kihívás prioritásai és célkitűzései továbbra is teljes egészében érvényesek maradnak. Üdvözölni fogja az integrált tengerpolitikáról szóló bizottsági közleményt, és fel fogja kérni a Bizottságot a cselekvési tervben szereplő kezdeményezések és javaslatok ismertetésére. A külkapcsolatokat terén várható, hogy az Európai Tanács az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa múlt hétfőn tartott ülésén a miniszterek megbeszéléséből kiindulva Koszovó jövőbeni státuszának meghatározását, elsősorban a tárgyalásos időszak értékelését fogja középpontba helyezni. Mivel, ahogy Önök is tudják, Belgrádnak és Pristinának nem sikerült megállapodásra jutnia és várható, hogy az Európai Tanács megvitatja majd az Európai Uniónak a jövőbeni folyamatokban játszott szerepét, illetve megtárgyalja a kérdés megoldásával kapcsolatos lépéseket, mint a régión belüli stabilitás erősítését és az Unióhoz való közeledés elősegítését. Az Európai Tanács kiemeli majd az elmúlt hat hónap során tartott csúcstalálkozók, különösképpen a Brazíliával és az Afrikával tartott csúcstalálkozók jelentőségét. A Brazíliával tartott csúcstalálkozó, mint ahogy Önök is tudják, egyedülálló, nagyszerű kezdeményezés volt, az EU-Afrika csúcstalálkozón sikerült elérni néhány igen biztató eredményt, melyeket módomban állt megemlíteni a tegnapi közgyűlésen. Végül felhívja majd a figyelmet más régiókkal, elsősorban a földközi-tengeri térséggel, valamint a fejlesztés terén megvalósuló együttműködéssel kapcsolatban elért eredményekre. Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács következtetései tükrözik az elmúlt hat hónap során végzett intenzív munka eredményeit és megmutatják, hogy sikerült megvalósítani a portugál elnökség főbb célkitűzéseit. Az Európai Unióra azonban továbbra is nagyon ambiciózus munkaterv vár. Hisszük, hogy az Unió a következő elnökségek alatt is egy magas növekedési ütemmel, szociális jóléttel és fenntartható fejlődéssel rendelkező Európa irányába fog haladni, és tovább erősíti szerepét átfogó értelemben és a partnereivel fenntartott kétoldalú és többoldalú kapcsolataiban is. Nagyon köszönöm, elnök úr. (Taps) José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − (PT) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács októberi, Lisszabonban tartott legutóbbi ülésén nemcsak, hogy politikai megállapodásra sikerült jutnunk az új szerződéssel kapcsolatban, de az állam- és kormányfők szintjén egy olyan vitát indítottunk el, ami érinti Európa érdekeit és az érdekek lehető legjobb módon történő érvényesítését a globalizálódó világban. A Lisszaboni Szerződés holnap kerül aláírásra és pénteken az Európai Tanács megkezdi munkáját egy olyan Európa megteremtése érdekében, amely a polgárok javát szolgálja a globalizáció korában. Úgy gondolom, fontos kihangsúlyozni az összefüggést a két tény között. Európa az intézményi problémáit oldja meg, és teszi ezt elsősorban azért, mert tekintettel van polgárai érdekeire, és mivel globális szinten kívánja érdekeit és értékeit kivetíteni. Végső soron, mindkettő ugyanazoknak a célkitűzésnek a megvalósításához vezet. A Lisszaboni Szerződés aláírása nem pusztán formalitás. 27 ország megállapodását mutatja egy szerződéssel kapcsolatban és jelzi az Európa iránti közös elkötelezettségük elfogadását. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ez meggyőző jelképe annak a hosszú útnak, amit a 2005-ös patthelyzet óta megtettünk.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hasonlóképpen, a Tanács elnöke, az Európai Parlament elnöke és a Bizottság elnöke által néhány óra múlva, ebben a Házban kihirdetésre kerülő Alapjogi Charta is egyértelmű bizonysága annak, hogy az Európai Unió továbbra is a polgárok jogait kívánja tevékenysége középpontjába állítani. Pénteken az Európai Tanács még egy lehetőséget ad nekünk arra, hogy egy olyan Európai Uniót mutassunk be, amely a globalizációval összefüggésben törekszik helyzetének meghatározására. Ennek a meghatározásnak részben köze van a növekedést és munkahelyteremtést célzó lisszaboni stratégiához. Ami az igazságot illeti, mi ma a lisszaboni stratégiának csak a külső dimenzióit erősítjük, az alapvető elképzelés értelmében Európának a globalizációra proaktívan és magabiztosan, nem pedig negatívan és passzívan kell reagálnia. Épp tegnap fogadott el a Bizottság egy fontos csomagot a közleményekkel és határozatokkal kapcsolatban, ami a 2008-2010-es időszakra szóló stratégia új ciklusát készíti elő. a Bizottság elnöke. – Tisztelt Elnök úr! A lisszaboni stratégia működik: növekedést és munkát teremt. Az 1980-as évek óta most értük el a legjobb mutatókat a munkahelyteremtés terén. A lisszaboni stratégia segíti Európát és Európa polgárait a globalizáció korszakához való sikeres alkalmazkodásban. A lisszaboni stratégia egy közös, pragmatikus gazdasági programtervet adott Európának, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti különbözőségeket. Azonban az elégedettség végzetes lenne a globalizáció formálására vonatkozó európai kilátásokra. Tennivaló marad még bőven: a fejlődés a különböző politikai területek között egyenlőtlen és egyes tagállamok sokkal gyorsabban haladnak, mint a többiek. A tegnapi csomag válasz arra az igényre, hogy Európa cselekedjen, szembenézzen a globális gazdaságban tapasztalható növekvő bizonytalansággal, illetve reagáljon a társadalmi dimenzió, oktatás, készségek, valamint az információs, kommunikációs technológiák, a rugalmas biztonság még nagyobb prioritásának és egy közös energiapolitika és az éghajlatváltozás elleni küzdelem igényére. A globalizációról szóló nyilatkozat, melyet az Európai Bizottság hamarosan elfogad, teljes mértékben elismeri a lisszaboni stratégia szerepét. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell azon meggyőződésünket, hogy az Uniónak minden oka megvan arra, hogy bizalommal nézzen a jövője elé. Napjaink Európai Uniója megmutatja, hogy az európai politikai, gazdasági és szociális értékek megőrzése és az európai érdekek megvédése teljes mértékben összeegyeztethető a globalizáció proaktív megközelítésével. Ma képesek vagyunk a belső reformjaink folytatására, a globális szintű versenyhez szükséges képességeink megerősítésére és ezzel egy időben a gazdasági, társadalmi kohézió és szolidaritás értékeinek megőrzésére. Ma képesek vagyunk azt a globális jövőképet felmutatni, amelyre a világnak szüksége van egy multilaterális rendhez, a kollektív biztonság rendszeréhez, a nyitott és tisztességes kereskedelemhez és a bolygónk környezeti egyensúlyát tiszteletben tartó fenntartható fejlődéshez. Ma képesek vagyunk érvényesíteni az európai érdekeket mind a partnerségekben, mind a szövetségeseinkkel és a világ többi nagyhatalmával fenntartott kapcsolatainkban. Két héttel ezelőtt az Európai Tanács elnökével együtt Kínában és Indiában voltam az Európai Unió és e két feltörekvő nagyhatalom csúcstalálkozóin. Lenyűgöző volt látni a gazdasági növekedés ütemét a világnak azon a részén. Több figyelmet kell fordítanunk az ázsiai történésekre. Való igaz, hogy a gazdasági fejlődés több millió embert mentett meg a szegénységtől. Nincsenek kétségeim afelől, hogy fejlődésük közvetlen hatással lesz Európa jövő nemzedékére. Az alapvető kérdést az jelenti, hogy mit fogunk tenni egy ilyen strukturális átalakulás küszöbén? Ne legyenek illúzióink: a globalizáció a világhatalmi egyensúlyban is komoly változásokat eredményez, az igazság az, hogy még néhány évvel ezelőtt is, ha az emberek itt – Európában – a globalizációról beszéltek, elsősorban a nyugatiasodásra, talán néha az amerikanizálódásra gondoltak. Ma, amikor Európában a globalizációról beszélünk, sokan mindenekelőtt Ázsia növekvő, feltörekvő gazdasági hatalmaira gondolnak. Változik tehát a világ, és úgy gondolom, hogy ez is nyilvánvalóvá teszi annak szükségességét, hogy közös európai projektjeink igazodjanak a világ kihívásaihoz. Ezért vannak ma feltételei a globalizációról szóló nyilatkozat jóváhagyásának, amelyet az Európai Unió vezetői ezen a héten fognak elfogadni. Nyilvánvalóbb, mint eddig valaha, hogy még Európa legnagyobb hatalmai sem képesek egyedül megküzdeni a globalizáció kihívásaival. Egyértelműbb, mint eddig valaha, hogy erős Európai Unióra van szükségünk. Hiszem, hogy egy oldalról az ázsiai hatalmak felemelkedése, más oldalról az éghajlatváltozás kihívásainak felismerése valójában két nagyon fontos hajtóerőt jelent az Európai Unió számára, mivel megmutatják számunkra, hogy létezik egy kihívás, amit globalizációnak hívnak és létezik egy lehetőség, amit meg lehet ragadni.

3

4

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezért úgy gondolom, hogy az e heti Európai Tanácsnak nagyon fontos értelme és nagyon nagy jelentősége lesz. Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy az európai vezetők egyetértsenek egy globalizációról szóló nyilatkozatban, amit azonban most támogatni fognak. Mostanra elég világossá vált, hogy az Európai Unió céljai nemcsak belső célok: az Európai Unió céljai egyben globális célok is. Érvényesítenünk kell érdekeinket, és érvényesítenünk kell értékeinket a feltörekvőben lévő új világrendben. Ezért gondolom, hogy nagyon fontos határozatokat hozhatunk ezen a héten. Ezt képességeinkbe vetett hitünkkel és főként az európai társadalmaknak a körülményekhez felnövő képességébe vetett bizalommal kell megvalósítanunk. Különösen arról nem szabad megfeledkeznünk, hogy Európában lenyűgöző emberi szakértelemmel, a tudás és a kritikus ismeret nagyszerű hagyományaival, alkalmazkodóképességgel rendelkezünk. Ennél még fontosabb, hogy szabad társadalmaink a jogállamiság alapján szerveződtek, ami hatalmas előnyt jelent számunkra egy változó – és gyorsan változó – világban. Ilyen az élet európai módja. Ennek megőrzése és fejlesztése jelenti a legjobb befektetést számunkra. A helyes politikai programtervezettel bizalommal nézhetünk a globalizáció elé. A globalizáció specifikus kihívásokat vet fel. Az egyik a tömeges elvándorlás, mely bizonyos fokig új jelenség Európában – legalábbis ami a közelmúltban öltött méretek nagyságát illeti. Múlt héten a Bizottság egy közleményt adott ki a migrációról, amely az Európa Tanácsban kerül majd megvitatásra. Ez kihangsúlyozza a kérdés teljes körű megvizsgálásnak szükségességét. Természetesen központi jelentőséget tulajdonít a határok ellenőrzésének és biztonságának, de óriási gazdasági és szociális kihatásai is vannak, ennek központi témaként kell szerepelnie partneri kapcsolatainkban világszerte. A migráció közelről érinti a polgárok érdekeit. Egyetlen tagállam sem képes megbirkózni a migrációval egyedül. Mint ahogy már ebben a Házban többször is elmondtam, teljes képtelenség, hogy egy 27 tagállamból álló Európai Unióban, ahol a személyek szabadon mozoghatnak, 27 külön bevándorlási politika létezzen. A bevándorlás kérdésének közös megközelítésére van szükségünk és fel kell ismernünk, hogy az egyes tagállamokban felmerülő problémákat, európai problémának kell tekintenünk. (Taps) Integrált politikára van szükségünk, amely érthető az európai polgárok, a bevándorlók és a nemzetközi partnerek számára. A Tanácshoz benyújtott dokumentumok célja egy vita elindítása, először az Európai Tanácsnál, de az európai társadalmakban is, beleértve természetesen ezt a Parlamentet, illetve részben egy átfogó politikához vezető folyamat beindítása. Az európai polgárokat alapvetően érintő kérdésfeltevéssel mindössze egy nappal a Lisszaboni Szerződés aláírása után, az Unió megközelítése továbbra is mind Európát, mind az európai polgárokat érintő, látható előnyökre épül. Ez az előrehaladás helyes útja, úgy gondolom, hogy az eheti európai csúcstalálkozó egy lépéssel közelebb vihet bennünket ahhoz az óhajunkhoz és akaratunkhoz, hogy formáljuk – és saját értékeinkkel formáljuk – a globalizációt. (Taps) Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt Elnök úr! A Bizottság elnöke, soros elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács lisszaboni ülése egy vívmányokkal és hozzáadott értékkel rendelkező Európához való visszatérést jelzi. Európa népei számára ez a Tanács a nagyobb mozgásszabadságra és egy elmélyültebb integrációra nyomja rá a pecsétet. Sok intézményi probléma megoldódott és a kétéves megrekedés és bizonytalanság a végéhez közeledik. Holnap, Lisszabonban, a reformszerződésre kerülő 27 aláírás megerősíti mindannyiunk sorsát egy európai XXI. században, ami a közös értékeinken, boldogulásunkon, a biztonságon és a szolidaritáson alapul. 2009. január 1-jétől új működési módszerünk alkalmazására törekszünk. Ez fontos, mert a Lisszaboni Szerződés rendelkezései kihatással lesznek a következő európai választásokra, és így a Bizottság elnökének jelölésére is. Hölgyeim és uraim, az Alapjogi Charta jelenti a legfőbb újítást a Lisszaboni Szerződésben, mivel világos választ nyújt két alapvető kérdésre: kik vagyunk és milyen jellegű a közös törekvésünk? A Charta tartalmazza közös értékeinket, és ugyanakkor tükrözi az egység a sokféleségben konszenzusát. Ha bármelyik tényezőt figyelmen kívül hagyjuk, népeink részéről megnyilvánuló ellenkezésnek és ellenállásnak tesszük ki magunkat. Remélem, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának szövege és szelleme Európa minél szélesebb körében fog érvényesülni, mert ez a Charta valóban rögzíti az Európai Unióval való személyes azonosulásunkat és a közös értékekre épülő Európai Unióhoz való kapcsolatunkat.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A reformszerződés kitágítja a demokrácia határait azáltal, hogy növeli az Európai Parlament hatáskörét, a Tanácsban egy igazságosabb szavazási rendszert hoz létre, nagyobb szerepet nyújt a szubszidiaritást szavatoló nemzeti parlamenteknek, és közelebb viszi az Európai Uniót a polgárokhoz, akik jogosultak lesznek javaslatok kezdeményezésére. Az Európai Parlamentnek több kötelessége lesz és több felelősséggel fog az európai polgároknak tartozni. Közgyűlésünknek ezért szigorúbban kell eljárnia és nagyobb ismertségre kell szert tennie. Képviselőcsoportom hajlandó közreműködni mind a jogalkotási folyamatban, mind az új elképzelések megfogalmazásában. Támogatom a vitacsoport felállítására tett javaslatot is. Ez kulcsfontosságú szerepet fog az elkövetkező 20 vagy 30 évben játszani haladási irányunk megtervezésében. Ha arra törekszünk, hogy boldoguláson és biztonságon, valamint értékeken és közös szolidaritáson alapuló Európát építsünk, akkor szükségünk van arra a képességre, ami képes megjeleníteni az európai szociális modell jövőjét. Amint a szerződés ratifikálása megtörtént, képesek leszünk azokra a szakpolitikákra koncentrálni, ahol az emberek többet várnak Európától. Az olyan kérdéseket, mint az éghajlatváltozás, az energiaügy, a bevándorlás és a biztonság, európai szinten kell megoldani. Hölgyeim és uraim! A második határozat, amire számítani lehet Lisszabonban, több mint szimbolikus jelentőségű. Ez a schengeni vívmányoknak az Unióhoz 2004-ben csatlakozott országokra való kiterjesztésére vonatkozik. A mozgásszabadság egy érzékeny kérdés, főleg azoknak az embereknek a számára, akik magukon viselték a megszállás igáját, és akiket megfosztottak a szabadságtól. Nem összeegyeztethető, hogy miközben közös értékekre épülő Unióban élünk, az Európai Unión belüli mozgás tekintetében megkülönböztetés van az emberek között. Ezzel együtt az egyenlő elbánás a törvény előtti egyenlőséget is jelenti. Ha vereséget szenvednek ezek az alapelvek, sohasem fogjuk megvalósítani a társadalmi kohéziót és azok az emberek, akiket mi képviselünk, hátat fognak fordítani Európának. Üdvözlöm a rendőrség és az igazságszolgáltatás területén kialakult, tagállamok közötti együttműködés kiterjesztését is. Egy nyitott Európában hatékony eszközt jelent, az emberek és az illegális bevándorlók kereskedelmének fennálló veszélye elleni küzdelemhez. Hölgyeim és uraim! A csütörtöki Európai Tanács egy lépéssel közelebb visz minket egy nyitottabb, demokratikusabb Európához, amely a cselekvés képességével rendelkezik. És ne feledjék, hogy egy Európa, amely garantálja az egységet a sokféleségben, nemcsak a saját határain belüli stabilitáshoz, de a békének az egész világon való biztosításához is hozzájárul. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A Bizottság elnöke helyesen utalt korunk egyik legnagyobb kihívására, nevezetesen arra a kérdésre, hogy miképpen szervezzük meg Európában, a holnapi napon aláírandó szerződésre és az Európai Unió új jogi struktúrájára épülő belügyi szakpolitikát. Példaként idézte az Európába történő tömeges bevándorlás problémáját, mint a belső európai terület, ami alatt külső határokkal, de belső határokkal már nem rendelkező jogi területet értek, átszervezésének egyik módját. Ezt kormányközi szinten intézzük. Senkit se tévesszen meg, a Schengeni Megállapodást végrehajtó egyezmény nem az Európai Unió joga, nem közösségi jog, hanem egy kormányközi eszköz. Ez önmagában mutatja, hogy még mindig van strukturális hiányosság, mivel a kormányközi eszközök elsődlegesen olyan jogi formát jelentenek, amelyek inkább a nemzeti szuverenitásra, és nem egy hatékony európai keretrendszer kiépítésére helyezik a hangsúlyt. Ez egy alapvető különbség. A helyzet az, hogy a nemzeti szuverenitáson alapuló jog lehetővé teszi a nemzeti partikularizmus és egyéni kifogás minden olyan megnyilvánulását, amely útját állja az Unió előrehaladásának. Tekintettel a migrációs politika területén előttünk álló kihívásokra, ezt nem engedhetjük meg. E tekintetben teljes mértékben igaza van Barroso elnök úrnak, mivel helytelen, hogy egyesek – mint például dél-Európában – komoly migrációs nyomás alatt állnak, míg mások, Európa más földrajzi szegleteiben mossák kezeiket. Ez nem mehet így tovább korlátlanul. Az új Szerződésre épülő integrációs folyamat újraindítása tehát az első lépés, amelyet azonban több lépésnek is követnie kell, ezek alatt a szorosabb integráció megvalósulását értem más területeken, beleértve a közös belügyi szakpolitikát, a közös biztonságpolitikát és a közös igazságügyi politikát. Ezzel elérkeztem a második pontomhoz, ami most rendkívül fontos számunkra. A mai napon az Alapjogi Charta hivatalosan is aláírásra kerül. Nagyszerű! Mint mindig, egy kifogástalan asztal, nagyszerű székek, bensőséges légkör. (Közbeszólás Daniel Cohn-Bendit részéről: és nagyszerű parlamenti képviselők!) Igen, nagyszerű parlamenti képviselők is. Egyes képviselők azonban kedvesebbek,mint mások, Cohn-Bendit úr.

5

6

HU

Az Euròpai Parlament vitài

(Nevetés) A környezet csodálatos lesz, mint mindig. Ez egy közeli barátomat juttatja eszembe, aki élete során már többször megnősült és többször elvált. Minden alkalommal, amikor megjelentem az esküvőjén és már éppen indultam volna haza az ünnepélyes szertartásról és a csodálatosan megrendezett ünnepségről, azt mondtam neki, „Nagyszerű napot adtál nekünk, mint mindig”. Ma is egy kicsit ezt érzem. Rómában voltam – Önnel, Pöttering úr és számos más, itt jelenlévő képviselővel együtt. Ugyanilyen élményben volt Rómában részünk. Olyan volt, mint egy esküvő – ünnepélyes, jó ételek, egy csodálatos ünnepség, nagyszerű zene, (Közbeszólás Daniel Cohn-Bendit részéről: Gyönyörű város!) egy gyönyörű város, nagyszerű hangulat, Cohn-Bendit nélkül, szóval egyszerűen gyönyörű! (Nevetés) Hazamentünk és jött a válás. És ma az új esküvőre készülünk, ez alkalommal Lisszabonban: nagyszerű hangulat, csodálatos város, Cohn-Bendit nélkül – minden olyan amilyennek lennie kell. Csak remélni tudom, hogy nem követi ezt Írországban egy újabb válókereset. Röviden, hölgyeim és uraim, egészen addig nincs ünneplésre okunk, amíg mind a 27 országban nem került a Szerződés valóban ratifikálásra. Van értelme a Szerződés ratifikálásának. A Szerződés igazán megleckéztette azokat az Európa-elleneseket, akik az alkotmány meghiúsítására törekedtek, mivel azt hitték, hogy ezzel megállíthatják az integrációs folyamatot. Való igaz, hogy a Lisszaboni Szerződés nem teljesíti minden kívánságunkat, de annál jobb, mint hogy tönkretegyük Európát az integráció állandó ellenzésével. (Taps) És azok, akik elutasították az alkotmányszerződés tervezetét, mert úgy gondolták, hogy az híján van a szociálpolitikának és erősebb szociális elemre van szükség, ebben az új Szerződésben nem találják majd ezt az elemet, de az Emberi Jogi Charta kihirdetése és a Szerződésbe történő integrációja, számos alapvető szociális jog érvényesítését tette lehetővé. Az alkotmánytervezet elutasítását a két oldal szélsőségesei semmilyen ésszerű indokkal sem támasztották alá. Sokkal inkább azokkal tudok együtt érezni, akik szociális alapon utasították el az alkotmánytervezetet, mint azokkal az Európa-ellenesekkel, akik egyszerűen azért utasítják el a szerződést, mert nem akarják ezt az Uniót. Egy dolog azonban elég világos: ez a Szerződés csak egy lépcsőfok lehet. Egy lépéssel visz minket előre, de nem visz elég messzire. Azonban ez egy olyan lépés, amit most mindenképpen meg kell tennünk. Remélem, hogy ez egy életre szóló házasság lesz és a válóperes ügyvédek otthon maradnak, mivel az elkövetkező évek egyetlen kihívását – és tisztelt képviselőtársam, Swoboda úr hamarosan Koszovóról fog beszélni – sem lehet leküzdeni anélkül, hogy Európát ne helyeznénk szilárd intézményi alapokra. (Taps) Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. –Tisztelt Elnök úr! Schulz úrnak teljesen igaza van abban, hogy ez az ünneplés hete, az Unióban összpontosuló nagy hatalom visszaéléseitől polgárainkat megvédő Charta ünnepélyes kihirdetésre, a cselekvőképességünket erősítő és demokráciánk minőségét nagymértékben javító Lisszaboni Szerződés pedig aláírása kerül. Örülök, hogy Brown miniszterelnök végül úgy döntött, hogy megjelenik, igaz sajnos megkésve. Attól tartok, ezt már megszokhattuk az EU-ban a brit képviselőktől. Vigyázzanak, Brown úr inkább tollat, mint ceruzát használ az aláíráshoz. (Nevetés) Az Európai Tanács jelenti az első esélyünket arra, hogy határozottan kilépjünk a visszatekintés eme önvizsgáló korszakából, és hogy komoly politikával kezdjünk foglalkozni. Az első téma Koszovó, ahol az Unió az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül kívánja egy ország függetlenségét felügyelni. Koszovó jövője szempontjából és számunkra is alapvető, hogy mindazok, akik attól tartanak, hogy egy ilyen elszánt lépés precedenst teremthet, inkább a konstruktív tartózkodás bölcs útját válasszák és ne próbálják megakadályozni a koszovóiak önrendelkezését. Szándékának kinyilvánítására az Európai Tanácsnak határozott döntéseket kellene hoznia a Koszovóba kirendelt EBVP misszió méretéről és összetételéről. Ezen túlmenően, ismételten hangsúlyoznunk kellene a Szerbiával kötendő stabilizációs és társulási megállapodás aláírásának elutasítását, amíg a háborús bűnösöket

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

nem szolgáltatják ki az NBB-nek. Ennek szellemében állhatna komolyan munkába a Sarkozy által sugalmazott groupe des sages, amely alternatív forgatókönyveket dolgozna ki a Balkán jövőjére anélkül, hogy jelenlegi kötelezettségeinket megzavarná. (Taps) Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Tisztelt Elnök úr! Az Európai Unió vezetői az új reformszerződés aláírását követő napon összegyűltek Brüsszelben az Európai Tanács ülésére. Írország egyike azon országoknak, ahol a Szerződés rendelkezéseit népszavazásra bocsátják; amennyiben a Szerződés támogatása melletti kampányt szakszerűen folytatják, hiszem, hogy a népszavazás óriási siker lesz. az UEN képviselőcsoport nevében. Hivatkozva aSchulz úr által az Európából érkező negatívum veszélyeit illetően elmondottakra, Írország képviselőjeként kötelességemnek érzem, hogy a Lisszabon jövőjéről folytatott vita jelen fordulójában számos belső igazságra mutassak rá. Először is, gratulálok mindazoknak, akik részt vettek a Lisszaboni Szerződésről a végső megállapodás elérésében. De az csak egy írásos dokumentum, és megkérdezzük önmagunktól – és ebben a Parlamentben gyakran megkérdezzük önmagunktól –, hogy mit akar Európa látni? Miről akarnak tudni Európa népei és polgárai? Igen, Európa polgárai még több Európát akarnak. De számukra a még több Európa nem azt jelenti, amit itt, ebben a teremben sokan közülünk gondolnák. Nem új rendeleteket, új jogalkotást, új szigorításokat jelent, mint ahogy ők gondolnák. Egy bölcsebb Európát jelent, egy olyan Európát, amely a mindennapi szükségleteikre ad választ. Ezért olyan fontos a lisszaboni stratégia – a lisszaboni stratégia folytatása és javítása, nem mindegy, hogy mi történik majd Lisszabonban a Tanács ülésén. Másodszor, a több képviselő által is érintett migráció egész kérdésköre óriási terhet jelent az erőforrásokra nézve, nemcsak pénzügyi értelemben, ami az egyes országok kiadásait illeti – elsősorban a Földközi-tenger déli országaiét, akik kénytelenek hatalmas pénzösszegeket fordítani ennek a problémának a kezelésére, de ezekben az országokban a migráció nagy nyomást jelent a társadalmi kohézióra nézve is. Óriási problémákat okoz és szükség lesz megértésre és erőfeszítésre. Harmadszor, de mind közül a legfontosabb az az egész kérdéskör, ami annak az európai szemléletnek a kialakulásával foglalkozik, amit világszerte látni szeretnénk, ahogy az jelenleg Baliban az éghajlatváltozási konferencián látható éppúgy, mint ahogy az elkövetkező hónapokban lezajlik majd a New Yorkban megrendezésre kerülő néhány konferencián. Mindenekelőtt azonban e kell mondanunk polgárainknak, és megfelelően tájékoztatnunk kell őket arról, hogy mire számíthatnak a jövőben. Végül, hadd mondjam el Barroso elnöknek és Wallström alelnöknek, hogy Írországban népszavazást tartunk: nemet mondunk az adókra, nemet mondunk az adókra, nemet mondunk az adókra. A Szerződések nem hatalmazzák fel Önöket adójavaslatok előterjesztésére. A Bizottság tartózkodjon ettől. Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nagyszerű összejövetelnek vagyunk részesei. A soros elnök és a Tanács is alapos, és az általuk előterjesztett összefoglaló csodálatos. Hogy pontosan mi az, amit összefoglaltak, nem derült ki számomra, de a fejezetcímek egyértelműen helyesek voltak. A Bizottság vezetője kihangsúlyozta, hogy a Bizottság megbirkózik a globalizáció kihívásaival. A „globalizáció” 87 alkalommal, a „kihívás” 82 alkalommal hangzott el, tehát biztosan igaz. Kapcsolódva az esküvőhöz, amit Martin olyan lelkesen ecsetelt. Valóban érdekes helyzet, hogy a vőlegény másodszorra is ugyanazt a menyasszonyt veszi feleségül. Ez szokatlan, Martin, még azoknál az esküvőknél is, amelyekre te jársz. Az egyetlen különbség csak az, hogy a menyasszony most egy kicsit öregebb, egy kicsit régimódibb és kevésbé szexis, mint amilyen Rómában volt. De szükség van erre az esküvőre. ma mindannyian hivatalosak vagyunk rá. Mivel a múltkor nem, de ma én is jelen leszek, ezért sikeres lesz. És ettől minden másképp lesz. Mielőtt két fontos problémáról beszélnék, hadd utaljak az angol miniszterelnök Lisszabonban nyújtott szürreális teljesítményére. Megtudta, hogy az Alsóház egyik albizottsága bizottságának az albizottsága ülést tart, ezért nem tudott jelen lenni annak a dolognak az aláírásánál, amit nem akart aláírni, azonban mégis

7

8

HU

Az Euròpai Parlament vitài

szándékában állt aláírni, amit aztán később a vacsoránál végül is aláírt. Ez szürreális volt, de ilyen ma az Egyesült Királyság. Ez az Önök problémája, nem az enyém! Most azonban két fontos kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az első, Koszovó kérdése. Van egy régi zsidó vicc, ami azt mondja, ha van két választási lehetőséged, mindig a harmadikat válaszd. Két lehetőségünk van. Amennyiben nem ismerjük el Koszovó függetlenségét, akkor egy konfliktushelyzet alakul ki körülöttünk. Amennyiben elismerjük a függetlenségét, akkor egy konfliktushelyzet alakul ki körülöttünk. Mindkét lehetőség konfliktushoz vezet, Koszovóval vagy Szerbiával. Nekünk itt, az Európai Unióban, minden kétséget kizáróan meg kell mutatnunk, hogy nemcsak beszélni, de cselekedni is tudunk. A térség jogállamiságának megerősítése céljából szükség van egy 2020-as menetrend kidolgozására, amit Koszovóval, Szerbiával, valamint Bosznia és Hercegovinál közösen kell elkészítenünk. A jogállamiságot az egész ottani térségben meg kell erősítenünk. Ki kell dolgoznunk egy környezetre és egy éghajlatra vonatkozó paktumot. Létre kell hoznunk egy regionális fejlesztési tervet, amely olyan elemeket tartalmaz, mint a transz-balkáni útvonalhálózatok, amely a térség számára az Európai Unióhoz történő felgyorsuló konvergencia lehetőségét helyezi kilátásba azzal a céllal, hogy ezek az országok egyszerre integrálódjanak az Európai Unióba. A konfliktus elkerülésének egyetlen rendelkezésünkre álló eszköze az, ha nemcsak az európai összekötő szerepét ajánljuk fel ezeknek az országoknak, de segítünk nekik a megoldásban is. Ekkor majd látjuk, hogy vajon a 27-ek képesek lesznek-e a menyasszonnyal kötött esküvőn túl a nehezen kezelhető gyermekeket is a házasságba hozni, hogy végül kialakuljon a béke abban a térségben. Most tulajdonképpen a nászéjszakáról beszélek. A másik, hasonlóképpen kritikus kérdést Irán kérdése jelenti. A Tanácsnak erre vonatkozóan is határozatot kell hoznia. Ezzel kapcsolatban elmondhatjuk – amennyiben hihetünk az amerikai hírszerzésnek –, hogy úgy tűnik, megszűnt az iráni atombomba jelentette fenyegetettség. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, mindig elhisszük azt, amit el akarunk hinni. Ha az emberek olyasvalamit mondanak nekünk, ami nem a kedvünkre való, akkor azt mondjuk, hogy hazudnak. Ha kedvünkre való dolgot mondanak, akkor azt mondjuk, hogy igazuk van. Én nem tudom, hogy kinek van igaza, de kedvemre való lenne, ha ez alkalommal igazuk lenne. Iránban azonban nem csak az atombomba lehetősége az egyetlen probléma. Ott van a szabadság problémája, pontosabban fogalmazva a szabadság elfojtásának problémája. Az elmúlt néhány év során a nép elnyomása hihetetlen erőre kapott Iránban. Hiszem, hogy Európának is van ott tennivalója. Nem csak az atombomba fenyegetettségének elhárításáról van szó. Az Iránban élő emberek szabadságáról van szó és arról, hogy miként tudjuk a civil társadalmat hozzásegíteni ennek a szabadságnak az elnyeréséhez. Léteznek olyan kormányfők, akik azt gondolják, hogy azért okosak, mert bölcs tanácsokat adnak és nagyszerű és okos dolgokat tesznek Európáért. Azonban azok, akik azt hiszik, hogy eladhatnak atomreaktorokat a világ bármely részének, legyen az Líbia – egy terrorista diktatúra – vagy Tunézia, Algéria vagy Marokkó, hogy aztán egy idő múlva kiderüljön, hogy ezek az országok mind atombombát akarnak előállítani, azok mind álszentek. A tegnapi New York Times olyasmit írt, amit mi mind 30 éve mondunk, nevezetesen azt, hogy bárki, aki polgári célokra használ fel atomenergiát, végül katonai célokra is fel fogja azt használni, ha nincs más választási lehetősége. És mi atomerőműveket adunk el az összes afrikai, amerikai és más országnak is, és azt gondoljuk, hogy okosak vagyunk. Ostobaság részünkről ilyesmit tenni. Ezt ki kell mondani. (Taps) Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt Elnök úr! Soros elnök úr, a Bizottság elnöke! A következő Európai Tanácsra, amely az új szerződés aláírásának jegyében zajlik közvetlenül egy különösen fontos EU-Afrika csúcstalálkozó után, valamint – ne feledkezzünk meg róla – az annapolisi folyamat végrehajtásának első szakaszában kerül majd sor. ,Úgy vélem, az Unió komolyan félreértelmezi a helyzetet a Szerződéssel kapcsolatban, ha azt gondolja, hogy a csúcstalálkozón született megállapodás véget fog vetni annak a bizalmi válságnak, amely társadalmaink egész csoportjait fordította szembe az Unió jelenlegi gazdasági és szociálpolitikájának irányvonalával. Ez a probléma továbbra is fennáll. Jobban tennénk, ha elismernénk és megfelelő válaszokat készítenénk rá. Az Afrikával kialakított kapcsolatunkban is hasonlóképpen szükség van a realitások átgondolására. Az Afrikai Unió Bizottságának elnöke, Alpha Konaré, a paternalizmussal való szakításra szólította fel Európát. Kihangsúlyozta, hogy Afrika „nem maradhat vadászterület és nem válhat újonnan meghódítandó területté”. Leszólta – és itt újra idézem – „az afrikai népek számára drámai költségeket jelentő gazdasági partnerségi megállapodások logikáját”.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Jelentősége van annak, hogy – a csúcstalálkozóval szinte egy napon – hét latin-amerikai ország megalakította a Dél Bankját, mint a Nemzetközi Valutaalaptól való elszakadásának és a régiójukban meglévő egyenlőtlenségek csökkentésének eszközét. Az Európai Uniónak tanulnia kell ebből, és lépéseket kell tennie az igazságosabb és méltóságosabb partnerség iránti általános és növekvő igény kielégítésére, amibe beletartozik a bevándorlókkal való bánásmód is. Végül, ami a Közel-Keletet illeti, amely láthatóan nem szerepel a Tanács napirendjén: hogyan egyezhetett abba bele Annapolisban az Unió, hogy az útiterv végrehajtásáért felelős struktúrában teljesen az oldalvonalon kívülre kerüljön? Félre kíván állni és passzívan akarja szemlélni, amint megszegik a megállapodást – mint ahogy ez múlt héten történt a kelet-jeruzsálemi települések esetében? Egyáltalán, mit akarunk valójában elérni az Európa számára, és milyen erőforrásokat vagyunk hajlandóak áldozni ennek megvalósítására? A következő Európai Tanács számára ez az egyik fő kérdés. Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök úr! Holnap délelőtt, 11.30-kor a miniszterelnökök aláírnak egy végleges szerződést, amelyet egyikük sem olvasott. Egy rakás módosítást olvasnak el, amit nem is értenek. A dán parlament tegnap elutasította a szerződésről szóló népszavazást, holott nem is olvasták a szerződést. Megsértették a dán alkotmányt, amiből bírósági ügy is lehet és megtarthatjuk a népszavazást. Kétlem, hogy néhányan is elolvasták volna a teljes tervezetet. A végső kiadást annál az egyszerű oknál fogva lehetetlen elolvasni, hogy még nincs egységes szerkezetbe foglalva. A KKK úgy döntött, hogy az olvasásra bocsátandó változatot csak akkor adja ki, amikor a Szerződést már mind a 27 tagállam ratifikálta. Olvasatlanul írd alá – ez cinikus morálra vall. Idáig a tárgyalások a KKK-ban és a szövegezéssel foglalkozó jogászok csoportjában teljes titoktartás mellett folytak, kizárva a Parlament számos érintett képviselőjét. Háromszor változtatták meg a sorszámozást, hogy az aláírás előtt technikailag lehetetlen legyen bármilyen összehasonlítást végezni. Még egy táblázat sincs, aminek alapján az októberben megjelent változattal összehasonlítható lenne. Először érvénytelenítenek két népszavazást, amely elutasítja az alkotmányt. Aztán titokban tárgyalásokat folytatnak, melynek tartalmát új névvel illetik. Felajánlok egy üveg bort egyetlen olyan példáért, ahol egy jogszabály az alkotmány alapján igen, de a Lisszaboni Szerződés szerint nem fogadható el. Még a dán külügyminisztérium legtapasztaltabb jogi szakértője is elismerte, hogy nem létezik ilyen jogszabály. A dán parlamentben egy szakértői meghallgatáson három alkalommal kértem a nemzeti jog területeire olyan példákat, amire a Lisszaboni Szerződés a maga horizontális záradékaival és alapelveivel nem fed le. Egyetlen érvényes példát sem kaptam. A Lisszaboni Szerződés feloszlatja a meglévő EU-t és közös állampolgársággal, jogi személyiséggel és a nemzetállamok minden eszközével rendelkező, új államot hoz létre. A jogszabályok többségét köztisztviselők fogadják majd el, titokban. A demokratikus deficit növekedni fog. A képviselőcsoportom javasolja, hogy az aláírásra csak a végleges szöveg elolvasása után kerüljön sor. (Taps) Jim Allister (NI).- Tisztelt Elnök úr! Ma ismét sok ragyogó beszédet hallunk a demokrácia európai értékeiről. Miközben hallgatjuk az emberi jogokba vetett hit magabiztos hangon való megerősítését, az ünneplésre készülő uniós elit az eddigi legnagyobb arculcsapást követi el, amikor az átcsomagolt alkotmány aláírását készíti elő anélkül, hogy akár egy pillantást is vetne az emberekre vagy foglalkozna azzal, amit ők akarnak vagy gondolnak. A 2005-ös népszavazás megmutatta Európának, hogy nincs tisztában a helyzettel. Ugyanakkor Európa ebből nem azt a tanulságot vonta le, hogy kihagyja azt, ami ellenkezik az emberek akaratával, hanem azt, hogy szembenállásukat kijátszva ez alkalommal nem kérdezi meg őket. Mától kezdve nem lesz botrány a kontinensen, a nemzethatalmakban. Nagyhatalmi struktúrák épülnek ki, új uniós állampolgárságot hoznak létre, jogi személyiséggel ruházzák fel az EU-t és csak egy maroknyi polgár véleményét fogják kikérni. Hogy miért? Mert a legtöbb államban, beleértve a sajátomat is, a vezetők félnek a népítélettől, arroganciájukat gyávasággal tetézik. Ezért egy olyan napon, amikor sokat beszélnek az emberi jogokról, azt mondom: biztosítsák Európa népének azt az alapvető politikai és emberi jogot, hogy „igen”-t vagy „nem”-et mondhasson erre az alkotmányra, biztosítsák a jogot, hogy egy népszavazáson „igen”-t vagy „nem”-et mondhasson. (Taps) Carlos Coelho (PPE-DE). - (PT) Tisztelt soros elnök úr, a Bizottság elnöke! Hölgyeim és uraim! A portugál elnökség ideje végéhez közeledik és számos figyelemre méltó siker írható a számlájára. Én nem tartozom azok közé, akik indokolatlan hangsúlyt helyeznek többek között a brazil és afrikai csúcstalálkozóval

9

10

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kapcsolatos diplomáciai kezdeményezésekre: csak az idő fogja megmondani, hogy kézzelfogható intézkedéseket eredményeznek-e vagy csak egyszerűen nagyszerű események voltak, amit komoly figyelemmel kísért a média. Azonban kiemelném az elmúlt hat hónapban meghozott, Európa javát szolgáló strukturális intézkedéseket. Hirtelen három jut az eszembe: az intézményi válság vége a holnap aláírásra kerülő Lisszaboni Szerződés elfogadásának köszönhetően, a kötelező erejű Európai Alapjogi Charta kihirdetése, a schengeni térség történelmi kibővítése a kilenc új tagállam és a közel 4 millió négyzetkilométer integrációja révén, a stratégiai életképesség megvalósítása és a fontos GALILEO program, amit egyesek inkább elfelejtenének, és inkább az Egyesült Államokra, Oroszországra és Kínára bíznák az egészet. Szeretném kiemelni az Európai Parlamenttel együttműködésben végzett hasznos jogalkotási munkát és kiváló összhangot, ami a Bizottsággal és annak elnökével, Dr Durão Barrosoval kialakult. Az intézményközi együttműködés jól működött és jó eredményeket hozott. Sok sikert kívánok Önnek, soros elnök úr, a Tanács december 14-i üléséhez. További fontos döntésekre számítunk mind a külpolitika terén – különös tekintettel Koszovóra –, mind pedig Európának a globalizmus kihívásaira adott válaszát illetően. Külön szeretnék gratulálni a portugál elnökségnek, hogy Európa bevándorlási politikája felkerült a Tanács napirendjére, így Barroso elnök úrnak lehetősége lesz kiemelni az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos aktuális kezdeményezéseit. Léteznek olyan problémák és kihívások, amelyek egyértelműen túlnyúlnak az egyes tagállamok határain, ez egy közös megközelítést tesz szükségessé, ami még nyilvánvalóbb egy belső határok nélküli térségben. Elnök úr! Engedje meg, hogy egy nemzeti példával zárjam. Portugália, a Tanács elnökségének betöltése során minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a közös érdekeket a legjobb módon szolgálja. Ez volt a helyzet 1992-ben Cavaco Silva miniszterelnökkel és Deus Pinheiroval, az akkori külügyminiszterrel is, aki jelenleg az Európai Parlament képviselője. Ez volt a helyzet 2000-ben António Guterres miniszterelnökkel, és ez a helyzet ma, az Unió Tanácsának harmadik portugál elnöksége idején is. Engedje meg, államtitkár úr, hogy felhívjam a figyelmet az Ön személyes kötelezettségvállalására, Luís Amado miniszter és Sócrates miniszterelnök és mindazok kötelezettségvállalására, akik Brüsszelben és Lisszabonban aktív részt vállaltak az elnökség sikerességének biztosításában. Szeretném felhívni a figyelmet a REPER munkájára, megemlíteni Mendonça e Moura nagykövet úr szakértelmét, valamint köszönetet mondani Dr Alexandre Leitãonak, az Európai Parlamenttel való hatékony kapcsolat biztosításáért. Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Tisztelt soros elnök úr, a Bizottság elnöke! A portugál elnökség teljesítményének megkoronázását jelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés készen áll az aláírásra, amiben ennek a Parlamentnek sok képviselője is részt vállalt. A Lisszaboni Szerződés egyik feladata az EU közös kül- és biztonságpolitikájának megerősítése és az ehhez szükséges intézményi alap megteremtése. Egy szerződés azonban csak a helyes feltételeket tudja megteremteni, nélkülözhetetlen hozzá a közös kül- és biztonságpolitika folytatásához szükséges erő és akarat is. Helyes az a megállapítás – mint ahogy egyes felszólalók is utaltak rá –, hogy ebben a különleges helyzetben, amikor aláírásra kerül a Szerződés, Koszovó fogja jelenteni a tagállamok közös kül- és biztonságpolitika folytatása iránti elhivatottságának próbatételét. Akármilyen döntést is hozunk Koszovóval kapcsolatban, az problémákhoz fog vezetni a régióban. Nem létezik egy új, harmadik lehetőség, mint ahogy Cohin-Bendit úr javasolta, mivel a harmadik lehetőség – nevezetesen, hogy nagy mennyiségű pénzt és kezdeményezést szenteljünk a régióra – már egy ideje megvalósul. Az egyetlen lehetőséget Koszovó számára a függetlenség jelenti, amely a régióban számos probléma kialakulásához vezet majd vagy pedig megtehetjük azt, hogy nem ismerjük el Koszovó függetlenségét, ami a régióban szintén számos probléma kialakulásához vezet. Megítélésem szerint elég világos, hogy követnünk kell azt az alapelvet, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban megtett minden egyes lépésnek a régión belülről kell kiindulnia és azt az Európai Unióval közösen kell megtenni. Ez azonban csak abban az esetben valósulhat meg, ha az Európai Unió a kérdésben egy közös állásponttal rendelkezik. A saját tapasztalataimból kiindulva – és az Európai Parlament nevében már tíz éve dolgozom abban a térségben – mindössze egy megvalósítható lehetőséget látok: ez pedig a korlátozott, keretek közé szorított és felügyelet alatt álló függetlenség irányába történő elmozdulás a közeljövőben. Határozott meggyőződésem azonban, hogy teljesen tűrhetetlen és elfogadhatatlan lenne, ha Koszovó egyoldalúan kiáltaná ki függetlenségét,

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

és mi ebbe többé-kevésbé belenyugodnánk. Sok koszovói politikus is azt állítja, hogy csak közösen lehet végigvinni ezt a folyamatot. Első kézből tapasztaltam ezt az ottani legutóbbi választások során. Csak abban az esetben lehet a folyamat eredményes, ha az Európai Unió a közös megközelítés mellett dönt. Ennek az elnökségnek az utolsó napjaiban arra szeretném a Tanácsot kérni, hogy biztosítsa, hogy kialakuljon egy közös európai irányvonal, hogy mindegyik fél közös felelősséget gyakoroljon a térségben, és hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban a Koszovóban megtett minden egyes lépésre az Európai Unió jelenléte mellett kerüljön sor. Ez a legfőbb követelmény. A meghatározó tényező nem Koszovó függetlenségének elismerése, hanem a Koszovó területén erőteljesen érvényesülő uniós biztonságpolitika lesz, és ennek megvalósításában a Tanács portugál elnökének részt kell vállalnia. (Taps) Sophia in 't Veld (ALDE). - (NL) Tisztelt Elnök úr! Többéves holtpont után végre aláírásra kerül az új Szerződés, de a résztvevő feleknek végre úgy kellene viselkedniük, mint akik sajátjukénak érzik a szerződést, mint akik Európa igazi vezetői. Itt az ideje, hogy abbahagyják a nemzeti szinten elért vívmányaik harsogását és fogjanak hozzá a Szerződés mellett szóló aktív korteshadjárathoz és a ratifikáció melletti érveléshez, hogy a Szerződés 2009 január 1-én hatályba léphessen. A legnagyobb változás a rendőrségi és az igazságügyi együttműködés területén tapasztalható. Mielőbb egyértelművé kell tennünk, hogy 2008-ban – az átmeneti időszakban – hogyan akarjuk kezelni az érintett kérdéseket. Milyen álláspontot képvisel a Tanács – az új szabályok ismeretében – Frattini biztos úr azon javaslatait illetően, hogy az új eljárások kerüljenek most alkalmazásra? Az Alapjogi Charta is hivatalosan kihirdetésre kerül a mai napon. Szégyenletes, hogy a tagállamok meggyengítették a Chartát a Szerződésből való kiemelésével és különösen két kihagyás jóváhagyásával. Most a gyakorlatban kell bebizonyítaniuk, hogy az üres szólamok helyett komolyan gondolják az alapjogokat Végezetül, Elnök úr, az Európai Unió egy kicsit demokratikusabb és egy kicsit hatékonyabb lesz. De az érett demokráciának nemcsak életerősnek, de a hatalomgyakorlást figyelemmel követőnek és felelősnek kell lennie. Itt az ideje a demokráciának, itt az ideje felelősséget mutatni – a terrorizmus ellen folytatott küzdelemben is – tehát kaphatnánk-e magyarázatot a Tanácstól arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet játszott az Európai Unió a CIA illegális tevékenységeiben? Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! A történelem hajlamos megismételni önmagát. Három évvel ezelőtt, aláírásra került az Európai Alkotmányt létrehozó szerződés. Az EU tagállamok vezetői nagyon elégedettek voltak és meg voltak győződve a dokumentum hatályba lépéséről. Azonban két országban a népszavazások határozott elutasítást eredményeztek. A kormányfők most egy szinte teljesen azonos szöveget és tartalmat írnak alá, és arra számítanak, hogy ezúttal elkerülhetik a népszavazás. Egyértelmű, hogy alábecsülik a demokráciának ezt az alapvető eszközét. Kárba veszett az idő, amit nyilvánosan gondolkodási időszaknak szántak. Ahelyett, hogy az időt konzultációkra, társadalmi párbeszédeknek és eszmecseréknek szentelték volna, a manipulációt szolgáló gépezet kitalálására fordították. Ki kell hangsúlyozni, hogy az úgynevezett reformszerződés egy nagyon magas rangú dokumentum, mivel valójában a tagállamok szuverenitásának korlátozásához vezet. A nemzeti államok részére idáig biztosított előjogokat átruházza az EU intézményeire, amelyek nem vetnek alá valóságos demokratikus ellenőrzésnek. Meggyőződésem, hogy amennyiben Európa államai hallathatnák hangjukat, a holnap aláírandó szerződés a elődei sorsában osztozna. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! Néhány hónappal ezelőtt, felhívtam hazámban az ombudsmant, és miközben a kapcsolásra vártam, a „Let it be”-t játszották, ami a hivatal által kezelt panaszra nézve nem sok optimizmussal kecsegtetett – és valóban ez volt a helyzet. Ez egy gyakori érzés számunkra, akik még mindig nem látjuk, hogy az Európai Unió bármit is tenne a regionális kérdésnek vagy a saját állammal nem rendelkező népeknek az uniós intézményi keretbe és politikába való integrálása érdekében. Sajnos minden alkalommal egyre többen hiszik, hogy sohasem jön el ez a nap és az az igazság, hogy nem is kaptunk sok választási lehetőséget. Ami Koszovót illeti, hallunk itt a problémákról, de még soha senkitől sem hallottam felvetni azt a kulcsfontosságú kérdést: mit akarnak a koszovóiak?

11

12

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A lisszaboni stratégiát illetően úgy gondoljuk, hogy túl nagy az elégedettség, és ez az elégedettség nagymértékben annak köszönhető, hogy a stratégia értékelésének mutatói alapvetően a GDP növekedésén alapulnak. Mikor rendelkezünk majd társadalmi haladást és környezeti fejlődést mutató mutatókkal, hogy értelmesen tudjuk értékelni a lisszaboni eredményeket? Ilda Figueiredo (GUE/NGL). - (PT) Az egész portugál elnökség ideje alatt folytatott neoliberális politika egy újabb előadásán veszünk részt. Az úgynevezett „Európai Alkotmány” alapvető elemeit tartalmazó Lisszaboni Szerződés holnapi napon történő aláírása vitathatatlanul a társadalmi problémákat és az egyenlőtlenséget egyre súlyosbító neoliberális integrációban tapasztalható minőségi előremozdulás komoly kérdése. A munkafeltételek javítását célzó válaszok helyett a rugalmas biztonságra támaszkodnak, amely még bizonytalanabbá teszi a munkát. Az életkörülmények javítását és a több mint 80 millió embert érintő szegénység problémáját érintő válaszok helyett a lisszaboni stratégia még neoliberálisabb változatával állnak elő, amelynek célja a közszolgáltatások privatizációja és liberalizálása. Tehát – az október 18 -i eseményekhez és a lisszaboni tüntetéshez hasonlóan – a megfelelően lefolytatott, pluralista viták után a munkavállalók és az emberek továbbra is folytatják a küzdelmet a Szerződés és ezen politikák ellen, valamint a Szerződésre vonatkozó kötelező érvényű népszavazás mellett szóló kampányt. Frank Vanhecke (NI). - (NL) Tisztelt Elnök úr! Amikor a közelmúltban Venezuela népszavazást tartott és nagyon csekély többséggel elutasította Chaveznek az alkotmány radikális megváltoztatására vonatkozó terveit, a diktátorságra törekvő elnök meghajolt a népakarat előtt, mint ahogy vezetőknek azt tenniük kellene egy többé-kevésbé szabad országban. Úgy gondolom, hogy mi itt Európában, sokat tanulhatunk példájából. Egy olyan „Európai Alkotmány”-t látunk új tálalásban magunk előtt, amit két tagállam választó tábora nagy többséggel demokratikusan elutasított. Néhány kozmetikázástól eltekintve jóformán változatlan maradt. Nincs már idő valódi vitára –és főleg nem népszavazásra – olyan országokban, ahol valószínűleg kritikusan fogadják, illetve feltehetőleg nemmel szavaznának. Az Európai Alkotmány – elnézést, a reformszerződés – Lisszabonban kerül aláírásra nagy pompa és ünnepség kíséretében, majd sietve keresztülviszik a parlamenteken, amelyek szemérmetlen gyorsasággal fogják támogatni. Európa egy hamis demokrácia. Az a mód, ahogy az eurokraták a nép szavával bánnak, megint jól érzékelhető volt a közelmúltban, amikor Rehn biztos a török csatlakozási lehetőségéről beszélt nekünk. A dokumentációban megtalálható, hogy azt mondja, miszerint a nemzeti megállapodások vagy speciális választási ígéretek nem állhatnak a török csatlakozás útjába. Az európai mandarinok fütyülnek a választóknak tett, Törökország csatlakozásával kapcsolatos választási ígéretekre. Venezuelában jelenleg még van demokrácia, Európában azonban ennél sajnos sokkal kevesebb. Giles Chichester (PPE-DE). - Tisztelt Elnök úr! Az Európa Tanács soron következő ülésének napirendjén szerepel néhány fontos kérdés. Kíváncsian várom, hogy halljak Európa versenyképességének javításáról, az éghajlatváltozás megoldására irányuló európai ambiciózus célok előrehaladásáról és Európa elkötelezettségéről a fejlődő nemzetekkel való közös munkának és a szegénység enyhítésének terén. Ezen a héten a figyelem azonban egyértelműen a Lisszabonban aláírásra kerülő reformszerződésre irányul Mint ahogy mi, brit konzervatívok eddig is következetesen képviseltük, lényegében nincs szükség erre a nagy horderejű szerződésre. Európa egyik vezető akadémiai szakértője a héten jelentetett meg egy jelentését az EU-bővítés hatásairól. Pontosan fogalmazta meg azt, amit mi már egy ideje mondunk: nevezetesen azt, hogy az EU tökéletesen jól működik a reformszerződés nélkül is. Azt mondja – idézem–: „A gyakorlat 2004 óta egyértelműen arra enged következtetni, hogy az EU intézményi folyamatai és gyakorlata határozottan kiállja a bővítés megrázkódtatásait”. Ezt fontos szem előtt tartani, főleg az elmondottak ismeretében – az EU nem képes intézményi kavarodás vagy akár működésképtelenség nélkül megbirkózni a bővítéssel. Mindez megerősíti véleményünket, miszerint ez a Szerződés sokkal inkább egy politikai jelképről, mint Európa szükségleteinek objektív felméréséről szól. A Szerződés alapvető értelmének megkérdőjelezésén túl mindvégig kritikusak voltunk a jelenlegi állapothoz vezető folyamattal szemben is. Képtelenség hitelt adni annak az állításnak, hogy tartalmát tekintve ez a Szerződés ne lenne hű mása annak az európai alkotmánynak, amelyet szavazásra bocsátásakor Franciaországban és Hollandiában egyértelműen elutasítottak. Vezetőtársai közül egyedül a brit miniszterelnök ragaszkodik annak a mítosznak az fenntartásához, hogy a Szerződés és az alkotmány különbözik egymástól. A britek nem hisznek neki és a többség számos esetben kifejezte a népszavazás iránti igényét. Brown úr semmibe vette óhajukat és ez nem tett jót sem kormányának, sem tágabb értelemben az Európai Uniónak.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Robert Goebbels (PSE). – (FR) Tisztelt soros elnök úr, a Bizottság elnöke! 1981-ben Európa teljes vagyonának 8%-át népességének egy százaléka birtokolta. Huszonöt évvel később a legvagyonosabb egy százalék az Európai Unióban az összes bevétel 17%-val rendelkezik. Miközben minden hatodik ember – a 74 millió európaiból – az egyes tagállamok által meghatározott szegénységi szint alatt él. Ha nem léteznének a szociális juttatások, akkor közel 185 millió európai – a népesség közel 4%-a – süllyedne szegénységbe. Ezért merül fel az igény egy aktív szociálpolitika: a javak újraelosztásának politikája iránt. Az Unió társadalmi téren azonban csak igen csekély erőfeszítések tett. A XXI. század szociálisan érzékenyebb Európájának víziója – amit a Bizottság éppen most vázolt – koncepciójában ugyan hibátlan, de valójában hiányoznak belőle a tényleges jogalkotási kezdeményezések. A Bizottság elnöke, Barroso úr, az imént mondta el nekünk, hogy már láthatóak a lisszaboni stratégia eredményei. Igaza van. Azonban ezzel egy időben, az Európában tapasztalható gazdasági fellendülést a globalizáció egy különösen veszélyes változata fenyegeti, amely a határok nélküli pénzügyi piacok formájában jelentkezik. Az úgynevezett „másodlagos jelzálog” hitelezési válság az Egyesült Államokban óriási méreteket öltő fogyasztásra vezethető vissza. A globális pénzügyi ágazat „különleges eszközöket” használt, amelyeket a bizonytalan jelzálogok finanszíroztak és a bank-, biztosítási- és nyugdíjágazat krémje a kapzsiság és az intelligencia felett aratott újabb győzelmét mutatta fel. Maga a pénzügyi ágazat semmit sem kockáztat: „túlságosan nagy ahhoz, hogy elbukjon”. A nemzeti központi bankok és az adófizetők biztosítják majd az arany ejtőernyősök számára a biztonságos földreszállást és ez nem lesz olcsó. A gazdasági tevékenység már lelassult Európában. Recesszió fenyeget az Egyesült Államokban. A dollár esik és a nyersanyagárak – beleértve az alapvető élelmiszerárakat is – az egekig szöknek. A súlyos pénz- vagy hitelszűke már hatással van a kis- és közepes méretű vállalatokra és a leendő hazai vásárolókra. A lisszaboni Tanács határozattervezetének olvasásakor semmilyen kilátást sem találok arra nézve, hogy Európa újból erőre kapjon és ezt elkeserítően sajnálatosnak tartom. Marco Cappato (ALDE). - (IT) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Azzal a nyilvánvalóan csekély kis győzelemmel szeretnék indítani, amit Sarkozy francia elnök, a Törökországgal folytatott tárgyalások során a csatlakozás szó kiiktatásával ért el. Ez természetesen semmin sem változtat, a tárgyalások folytatódnak, azonban Sarkozy – aki jelenleg a legerősebb és leginkább politikus európai kormányfő, amit a Házhoz intézett beszéde is tanúsított – ezt követően elkezd nekünk Európa határairól és a Mediterrán Unióról beszélni és az emberek elég elutasítóan azt mondják:„nem tudja, hogy miről beszél, hogy mi a Mediterrán Unió, nem tudja, hogy milyen játszmát játszik”. Meglátásom szerint nagyon is világos, hogy milyen játszmát játszik: a játszma Európa határaival kapcsolatos – a Mediterrán Unió a nemzetek Európájának stratégiája. Gyakorlatilag, ha a megközelítés kizárólag a nemzetek közötti kapcsolatról szólna, akkor a Mediterrán Unió ésszerű módját jelenthetné a gazdasági, kereskedelmi és környezeti problémák megoldásának. Azonban nem ésszerű, ezért egy alternatívát kell találni, ha valami mást akarunk, ha azt akarjuk, hogy Európában a jog, különösen a személyhez fűződő jog uralkodjon, és ha az állampolgárok és nem az államok Európáját akarjuk megteremteni. Az államfőknek, a Bizottságnak és az Európai Uniónak ezt az alternatívát kell alkalmaznia a nemzetek Európájának, Sarkozy úr által vázolt francia stratégia visszaveréséhez. El kell döntenünk, miszerint akarjuk-e, hogy egy nap az Alapjogi Charta a török állampolgárok Jogi Chartája legyen, a marokkói állampolgárok Jogi Chartája legyen, az izraeli és a palesztin állampolgárok Jogi Chartája legyen, el kell döntenünk, hogy ilyen jövőt akarunk-e biztosítani Európánknak, mert ellenkező esetben a nemzetek és államok Európája fog győzedelmeskedni. Végezetül néhányan „népszavazást Európáról” trikót viselnek: igen az európai népszavazásra, nem a nemzeti népszavazásokra, mivel a népszavazások felszínre hozzák az Európánkban meglévő populizmust, szélsőségességet, nacionalizmust és kommunizmust. Mario Borghezio (UEN). - (IT) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szerencsére még mindig vannak Európában hazafiak és nyilvánvaló, hogy nemzeti népszavazást fogunk követelni. További népszavazásokat fogunk követelni, mert a népek Európájában és nem a felső pénzügyi körök Európájában hiszünk, amely támogatja és finanszírozza ezt az egész technokrata politikát, az európai intézményeknek az ilyen tébolyult módon való működtetését.

13

14

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Pontosan ez a kép alakul ki az Önök Szerződésének újrastilizálásával – egy olyan intézmény megerősítése, amelyben a kizárólag önmagának számadással tartozó és önmagát növelő technobürokrácia dominál. Hol van ebben az új változatban bármi, ami megjeleníti az európai társadalmi modell megvédésére a népszavazás eredményeként megfogalmazódott hangsúlyos követelést, milyen választ adtak Önök erre? Ami a határokat illeti, nincs válasz és a bővítéssel kapcsolatban véget nem érő általános mellébeszélések folynak anélkül, hogy felvetődne a számunkra kulcskérdést jelentő, Európa határaival kapcsolatos geopolitikai probléma. Egy olyan építmény, mint Európa, amelynek történelmi gyökere a Szent Római Birodalom közjogában gyökeredzik, és nem az euro értékének a dollárhoz mint lélektani horizonthoz való megállapításával került megépítésére. Meglátásunk szerint léteznek más referenciapontok is, véleményünk szerint ezeket elsősorban Európa keresztény gyökerei jelentik. Nem fogják megoldani az Európa előtt álló legsúlyosabb problémákat sem jogi fortélyaik révén, sem pedig azzal, ha megengedik, hogy az Európai Bíróság ítéletei vezéreljék Önöket. Sem államokat, sem Európa jövőjét, sem pedig Európa történelmét nem lehet ilyen módon irányítani. Sokáig éljen a népek Európája, a keresztényi gyökerekkel rendelkező Európa! Miguel Portas (GUE/NGL). - (PT) A holnap nap folyamán a miniszterelnökök és az államfők aláírják Lisszabonban a Lisszaboni Szerződést. Ezt követően ratifikálásra szólítanak fel. A különbség nem a szövegben van, ami hasonmása a franciák és hollandok által elutasított Alkotmánynak. A különbség a módszerben található. Most népszavazás nélküli gyors ratifikálást kérnek. Néhány nappal ezelőtt, itt, ebben a Házban Zapatero úr kifejezte óhaját, hogy látni szeretné az egyes tagállamok állampolgárait, amint kihirdetik a Szerződésnek azt a bizonyos napját, amely meghatározza majd a közös jövőnket. A pénteki csúcstalálkozón a kormányoknak lehetőségük lesz a minden egyes kormány feje felett függő gyanú eloszlatására, miszerint az emberek háta mögött akarják az új Szerződést jóváhagyatni. Hadd ragadják meg két kézzel Zapatero úr javaslatát. Hadd jelöljék ők ki a napot. Ma igazából a Lisszaboni Szerződés nem az Önök Szerződése. Addig sohasem lesz az európaiak Szerződése, amíg megvalósíthatóságának az a feltétele, hogy ne tartsanak népszavazásokat. Legyen bátorságuk megfelelni a demokrácia követelményének, mert Európa maga a demokráciától függ! Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim! Gyakran beszélünk arról, hogyan kerülhetne közelebb az EU a polgárokhoz, és hogyan tehetnénk demokratikusabbá szabályozása nélkül. Holnap az állam- és kormányfők aláírják a reformszerződést, és már előre bejelentették, hogy nem akarnak népszavazásokat. Szomorú, hogy a Parlament nagy többsége ezt megtapsolta. Ez a legnagyobb pimaszságot és az állampolgárok szavának teljes semmibevételét fejezi ki. Az a benyomásom, hogy a politikusok vagy túlságosan lusták az új Szerződés elmagyarázáshoz – vagy ami ennél is rosszabb – tartanak a polgároktól. A politikusok ódzkodnak annak elmagyarázásától, hogy mennyiben fogja az új Szerződés megváltoztatni az EU-n belül a tagállamoknak a döntéshozatalban játszott szerepét. A politikusok tartanak attól, hogy polgáraiknak meg kelljen magyarázniuk, hogy a Bizottságba nem az ő „biztosuk” fog bekerülni. Ódzkodnak attól, hogy ki kelljen állniuk amellett, hogy olyan kérdésekkel, mint a migráció, az energiaügy és a közlekedés, nem az egyes államokban, hanem Brüsszelben fognak foglalkozni. Hölgyeim és uraim, ha az irányadó szabályokhoz, az EU új konfigurációjához nem nyerjük meg a polgárokat, ha sem az integráció előnyeit, sem a nemzeti szuverenitás elveszítésének kérdését – amire a Szerződés bizonyos területeken világosan utal – nem magyarázzuk el nekik, akkor a politikai elit és az állampolgárok közötti űr egyre szélesebb és szélesebb lesz. Ezért tartom a meghatározó tényezőnek a népszavazásokat a Szerződés ratifikálásának folyamatában. Jacek Saryusz-Wolski (PPE-DE). - Tisztelt Elnök úr! A Lisszaboni Szerződés, jelentős hatással lesz a jövőben az Európai Unió külpolitikájára. A Parlament Külügyi Bizottságában folytatott egyeztetéseink felhatalmaznak arra, hogy pozitívan vélekedjek az új Szerződésről. Ezt számos érv támasztja alá. Egy egységes keretprogram jelentős mértékben megerősíti az EU külső fellépésének koherenciáját: a meglévő intézkedésekhez képest a Szerződés döntő előrelépést jelent. Világos jogalapot teremt a szomszédsági politika számára, az Unió egészét egyetlen jogi személyként szervezi meg, valamint eszmecserére és a kölcsönös szolidaritás kifejezésére kötelezi a tagállamokat. Az intézményi téren elért jelentős javulás egyfelől annak köszönhető, hogy nagyobb hatalommal ruházták fel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki egyszemélyben az Európai Bizottság alelnöke is, másfelől pedig köszönhető az európai külügyi szolgálat létrehozásának. Különösen fontos, hogy az új Szerződés nagyobb költségvetési beleszólást biztosít a Parlamentnek az EU külpolitikai kiadásaiba azáltal, hogy az Európai Parlamentet a Tanáccsal azonos szintre helyezi.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezen túlmenően megteremti az új jogalapját a közös kül- és biztonságpolitikához (KKBP) kötődő jogi eszközöknek és politikáknak, mint például a nem állami szervezetekkel, űrpolitikával és energiabiztonsággal kapcsolatos szankciók, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, védelem a nemzetközi terrorizmussal szembern és a személyes adatok védelme. Valójában a legnagyobb előrelépés az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) területén tapasztalható, mivel a Lisszaboni Szerződés állandó strukturált védelmi együttműködést biztosít a katonai képességgel rendelkező tagállamok között. Meglátásunk szerint az új Sszerződésnek hiányosságai is vannak: nemcsak a 2009. január 1-jén először hivatalba lépő új főképviselő és a Bizottság alelnökének kinevezése kapcsán kellene kikérni az Európai Parlament véleményét, de ugyanezt meg kellene tenni a későbbiek során felmerülő ideiglenes jelölések és nyilvánvalóan az egész Bizottság – beleértve a Külügyi Bizottság alelnökét – jelölése kapcsán is. Engedjék meg, hogy kiemeljem annak szükségességét, hogy az újonnan megválasztandó főképviselő és alelnök előzetesen egyeztessen a Parlamenttel a KKBP és az EBVP lehetőségeinek főbb szempontjairól. Összegezve: a Lisszaboni Szerződés mérföldkő az Európai Unió külügyi intézményi fejlődésében, és a Külügyi Bizottság elnökeként őszintén üdvözlöm annak folyamatban lévő aláírását. Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Három évvel a második világháború után az Egyesült Nemzetek Szervezete kihirdette az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely a terület irányadó szövege ma is. Közel 60 évvel később az Európai Unió az emberi jogokat belefoglalta az Alapjogi Chartába – egy dokumentumba, amely megfelel a XXI. század küszöbén jelentkező európai igényeknek és elvárásoknak. Miért fordul akkor elő, hogy két állam, Lengyelország és az Egyesült Királyság – amelyek annyira elkötelezettek az emberi jogok nemzetközi szinten való kodifikálása mellett – kifogást emeltek a Chartával szemben? Miért nem kívánják azt megadni saját állampolgáraiknak? Lengyelként még nagyobb az elkeseredettségem, mivel ezt megelőzően mind Lengyelország, mind az Egyesült Királyság elfogadta a Chartát. 2004. október 29-én Rómában, a miniszterelnökeik és a külügyminisztereik már aláírták, mint az alkotmányszerződés második részét. Az aláírásuk nemcsak a többi európai partnerükkel szemben jelentett kötelezettséget, de saját országuk polgárai felé is jelzésértékű volt és ígéretet jelentett a Charta melletti állásfoglalásra. Az alkotmány tartalma nem változott 2004 óta. Ami megváltozott, az Lengyelország és az Egyesült Királyság hozzáállása. Azt kérdezem, hogy Tony Blair és Marek Belka utóda miért emel ma kifogást a Chartával szemben, és miért fosztja meg honfitársait a Charta előnyeitől? Továbbá arra kérem az Európai Tanács elnökét, kérdezze meg Lengyelország és az Egyesült Királyság jelenlegi miniszterelnökeitől, hogy miért nem tartják tiszteletben elődeik aláírását. A külpolitikában alapvető a folyamatosság elve és mi állampolgárok – itt a lengyelekre utalok – igényt tartunk a Chartában megtestesített jogokra. Alexander Lambsdorff (ALDE). - (DE) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Sok minden elhangzott itt a Szerződés lényegét illetően. Mi, német liberálisok, bizonyos kulcskérdéseknek mindig alapvető fontosságot tulajdonítottunk. Először is, meg kellett őrizni az intézményi kompromisszumot. Másodszor, egy uniós külügyminisztert akartunk, nem díszként, hanem az Európai Unió hiteles szószólójaként. Teljes mértékben egyetértünk azzal, amit néhány pillanattal ezelőtt Jacek Sariusz-Wolski mondott az intézmények eredményeivel kapcsolatban. Mi azonban még mindig úgy hisszük, hogy a belátható jövőben a közös kül-, és biztonságpolitika, továbbra is a tagállamok politikai akaratán áll vagy bukik, és ez sajnálatos. A harmadik kérdés, aminek különleges fontosságot tulajdonítottunk, az az alapjogok szilárd védelme, és ezért várjuk olyan nagy lelkesedéssel a Charta kihirdetését. Összességében, el kell mondani, hogy a Lisszaboni Szerződés a német-portugál együttműködés sikere, amiért mindkét elnökséget elismerés illet. Azonban igazi üröm az örömben, hogy semmivel sem kerültek az emberekhez közelebb a döntéshozatali folyamatok. A Tanács azon döntése, hogy nem jelentetett meg egy konszolidált szöveget, egy Realsatire – ahogy mi németül mondanánk –, ami azt jelenti, hogy egy valódi élethelyzet abszurdabb, mint amilyet egy szatíraíró valaha is megálmodhatna. Ezen a döntésen azonban hamarosan túlnőnek majd az események. Biztos vagyok abban, hogy a nyilvánosság és a parlamentek is megszerzik maguknak a konszolidált szöveget és meg fogják tudni, hogy pontosan miről is szól a Szerződés. Egy olyan szakaszba kell most lépnünk, amelyben az Európai Unió felhagy a kizárólagosan intézményi kérdésekkel és visszatér egy globális szemlélet elfogadásához. Teljesítenünk kell nemzetközi gazdasági felelősségünket. A világgazdaság általános állapota felveti Európában a lassúbb növekedés és a munkahelyek

15

16

HU

Az Euròpai Parlament vitài

megszűnésének rémképét. Sok tagállamban, beleértve a sajátomat is, az elégedettséghez való visszatérést és a reformok létrehozására irányuló akarat gyengülését látom. Ennek meg kell változnia. A második megjegyzésem, hogy a nemzetközi politikában felelősségteljes szerepet kell játszanunk. Az emberek azt akarják, hogy az Európai Uniónak erős, globális szerepe legyen. A felelősség a miénk. Bogdan Pęk (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Európa nem pusztán az elit megállapodása. Nem csak az európai intézményekből áll. Európa mindenekelőtt a bizalom kérdése. Tegnap azonban Udo Voigt, Németország Nemzeti Demokrata Pártjának elnöke a német közszolgálati televíziós csatornán kijelentette, hogy Lengyelországnak azonnal vissza kell adnia Sziléziát a németeknek – hogy Lengyelországnak azonnal vissza kell adnia Pomerániát, Gdanszkot és Wroclawot a németek részére. Egyúttal megkérdőjelezte a holokauszt áldozatainak számát is. Azt kérdezem ma magamtól, amikor Európa szelleme lebeg a vizek és e felett a Parlament felett, miért veszítette el forradalmi érzékenységét Schulz úr? Miért nem emelte fel határozottan a hangját? Ez olyasféle dolog, ami a Harmadik Birodalomhoz. vezetett. Követeljük annak a szóban forgó fasiszta pártnak a kemény rendreutasítását és illegálissá nyilvánítását, amely olyasvalamit tesz, ami a legnagyobb kárt okozza Európának: a közös jóra törekvő európai nemzetek között meglévő bizalmat teszi tönkre. Németországnak mint vezető európai államnak különösen érzékenyen kellene reagálnia az ilyen cselekedetre, és azonnali lépéseket kellene tennie az Európai Közösségek érdekében. Alain Lamassoure (PPE-DE). – (FR) Tisztelt Elnök úr! Csatlakozni kívánok a portugál elnökségnek kijáró gratulációkhoz. A Lisszaboni Szerződés aláírása és az EU-Afrika csúcstalálkozó határkőként kerül majd be az európai történelembe. Azonban,nem engedhetjük meg, hogy ezeket az óriási sikereket elhomályosítsák a közelegő események, és ezzel kapcsolatban két aggodalmamat kell megemlítenem. Az első a Szerződés közelgő ratifikálására vonatkozik. Az alkotmánytervezet feladásának ténye és egy hétköznapi szerződéssel történő helyettesítése azt jelenti, hogy – Írország kivételével – egyetlen tagállam sem gördít akadályt a parlamenti szavazás útján történő ratifikálás elé. Az Európai Tanács júniusi és októberi ülésén létrejött politikai megállapodásoknak ez egy központi eleme. Ha időközben bármely tagállam meggondolná magát, akkor a partnereivel szembeni tisztesség érdekében az a legkevesebb, hogy a Szerződés aláírása előtt és nem utána tájékoztatja őket. Tisztelt Tanács elnök úr! Biztos vagyok abban, hogy a portugál elnökség biztosítani fogja, hogy az alapvető tisztességesség érvényesüljön. A második aggodalmamat – ezt már számos kollégám is érintette – a Nyugat-Balkán országaiban kialakult helyzet jelenti. Nyolc éve tudjuk, hogy előbb vagy utóbb megvalósul a koszovói függetlenség. Ma mégis – Javier Solana és a Bizottság részéről tett jelentős erőfeszítések ellenére – éppannyira nyugtalanít bennünket a helyzet, mint nyolc évvel ezelőtt. Többször hangsúlyoztuk, hogy a Nyugat-Balkán országai végül az Unió részévé válnak és ragaszkodunk a közös külpolitikához. Azonban az egymást követő elnökségek mindössze annyit tettek, hogy a kellemetlen ügyeket átpasszolták a soron következőnek. 1991 óta megváltoztak a dolgok. Tizenhat év telt el és időközben 300 000-en haltak meg, és eljött az ideje, hogy az európai országok megmutassák, hogy tanultak a szomorú múltból. A Balkán jövőjéről nem Washingtonban vagy Moszkvában, de még csak nem is New Yorkban fognak dönteni: hanem itt Európában: a közvetlenül érintett emberek európai szomszédai, barátai és partnerei. Gunnar Hökmark (PPE-DE). - Tisztelt Elnök úr! Először Koszovóról fogok beszélni. A balkáni és a kaukázusi térségben konfliktust látunk az európai értékek és a nemzeti tendenciák között, az európai integráció és az Oroszország által támogatott mozgalmak és eszmék között. Ha majd a jövőben visszatekintünk, biztos vagyok, hogy egyszer sem fogjuk megbánni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az európai integráció támogatása érdekében a rendelkezésünkre álló különböző eszközökkel napjainkban meg tudunk tenni, de a jövőben nagyon is sajnálhatunk majd minden elmulasztott erőfeszítést. Fontosnak tartom, hogy megvitassák ezt a kérdést az Európai Tanács hétvégi ülésén. Másodszor a globalizációról kívánok beszélni. Fontos felidézni, hogy a globalizáció tette Európát egy vezető világgazdasággá. Szükségszerű a globalizáció, ha a világ vezető tudásalapú gazdaságává akarunk válni. Legjobbnak lenni Európában kevés ahhoz, hogy világelsők legyünk. Protekcionista intézkedésekkel nem lehet eredményeket elérni. Ez ugyanis hosszú távon gyengíti a munkahelyteremtés és a fellendülés lehetőségeit és nem adja meg azt az esélyt, hogy a világ vezető gazdaságává váljunk és megvédjük európai értékeinket.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ebből az következik, hogy fontos, hogy az Európai Tanács támogassa az energetikai- és telekommunikációs jogszabályt, a belső piacot, a kereskedelmet és a versenyt érintő erőfeszítéseket. A verseny nem a különböző személyiségek és identitások közötti harc. Ez mindenki számára lehetőséget biztosít a részvételre és arra, hogy közreműködjön Európa fejlődésében. Ezért kell a Szerződés mellett döntenünk, hiszen így tudjuk a Szerződést a lehető legjobb módon felhasználni a világ kihívásaira adott válaszainkban. Ezen a héten megadatott a lehetőség és nekünk élnünk kell vele. Enrique Barón Crespo (PSE). - (ES) Tisztelt Elnök úr, a Tanács elnöke, a Bizottság alelnöke! Hölgyeim és uraim! Helyénvalónak tartom, hogy a portugál elnökség munkájának nyilvános elismerésével kezdjünk egy olyan napon, ami nagyon jelentős az Európai Parlament számára, amit az Alapjogi Charta ünnepélyes kihirdetésére feldíszített elnöki emelvény példája is mutat. A portugál elnökség kézhez kapott – és ezt, mint a kormányközi konferencián résztvevő Európai Parlament egy képviselője mondom – egy tervezetet, amelyben az Alapjogi Charta csak mint a 11. nyilatkozat szerepelt. Helyes rámutatni arra is – mint ahogy a Tanács elnöke személyesen elmondta nekem az elején – hogy gyakorlatilag lehetetlen volt ennek a státusznak a megváltoztatása, és úgy gondolom, hogy közösen sikerült biztosítanunk a kormányközi konferencia munkája során, hogy az Alapjogi Charta egy jogilag kötelező érvényű charta legyen. A tagállamok nem akarták a Szerződésbe foglalni, de ez egy charta és alkotmányos státusszal rendelkezik. Úgy gondolom, nem feledkezhetünk meg sok férfi és nő azon erőfeszítéséről, amit az elmúlt évek során az Európai Parlamentben a Charta megvalósítása érdekében tettek. Úgy gondolom, meg kell emlékeznünk arról a nőröl, Simone Weilről, aki megtestesíti a XX. század Európájának tragédiáját és a tragédia leküzdéséhez szükséges erőt, hogy ne is említsem Altiero Spinellit, Fernand Hermant és sok más személyt, akik olyan sok éven keresztül azért dolgoztak, hogy végül legyen egy olyan jogi nyilatkozatunk, ami kifejezi identitásunkat. Elnök úr! Úgy gondolom, hogy egy olyan Parlamentben, amely válogatás nélkül hoz tehenekre, kecskékre, uborkára és pénzügyekre vonatkozó jogszabályokat, itt az ideje, hogy emberekről, az utca emberéről, férfiakról és nőkről beszéljünk. Sajnálatosnak tartom, hogy még ma is van néhány olyan tagállam, amely polgárai számára csak korlátozott mértékben engedi az európai polgársággal járó jogok érvényesítését. Végezetül, Elnök úr, egy további fontos megjegyzést szeretnék tenni, mely szerint a Charta és a Lisszaboni Szerződés megerősíti az Uniót mint államok és polgárok nemzetek feletti demokráciáját, és ez jelenti az első választ a politikai globalizáció világában. Ezt most regionális szinten tesszük, de hiszem, hogy a saját jövőnk és az egész emberiség érdekében is ennek követendő példaként kell szolgálnia. Othmar Karas (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A tavaszi csúcstalálkozóra készülünk és nem számítok arra, hogy ez a csúcstalálkozó bármilyen meglepést is hozna. Arra azonban számítok, hogy kitárja a jövő előtt a kapukat és számos kérdésben tisztázza az Európai Unió álláspontját. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása az első kitárandó kapu. Arra számítunk, hogy minden tagállamban rövid idő alatt megtörténik a ratifikálás, és az új Szerződésnek megfelelően az új tisztségviselők kinevezésénél figyelembe veszik majd a 2009-es európai parlamenti választások eredményét. Számítok azonban arra is, hogy a ratifikálás előtti út megnyitásának hatására a Tanács és a Bizottság végül elkezd majd kommunikálni és a tagállamokban információkat fog adni a Szerződés tartalmára vonatkozóan. Ne hallgassuk el a Szerződés támogatása mellett szóló érveinket. Üdvözöljük, mivel megerősíti polgárainkat, parlamentjeinket, demokráciánkat és az Európai Uniót. A második kapu, amit kitárunk, az a szabadsághoz vezető kapu. Megvitatásra kerül Schengen. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több tagállam teljesíti a schengeni kritériumokat, mivel a schengeni kritériumok teljesítése több szabadságot jelent az Európai Unión belül és nagyobb szabadságot jelent az Európai Unió polgárai számára. Az a kapu, ami reményeim szerint harmadikként kitárul, nagyobb globális felelősségvállalást tesz lehetővé az Európai Unió számára. Hadd mondjam hát ki világosan, a koszovói helyzet tárgyalásos úton való rendezésének lehetősége kimerült, és az Európai Uniónak közösen, nagyobb felelősséget kell Koszovóért vállalnia. Egyértelműen az a véleményünk, hogy Koszovó és Szerbia jövője az Európai Unióban van, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy biztosítsuk az emberek szabadságvágyának és békés egymás mellett élés iránti vágyának kielégítését. Az utolsó pontom a kutatáshoz és technológiához vezető kapu. Végrehajtandó a Galileo határozat, amely kizárólag az Európai Unió pénzügyi felelősségvállalásának volt köszönhető.

17

18

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Manuel António dos Santos (PSE). - (PT) Tisztelt Elnök úr, a Tanács elnöke! A portugál elnökség, egy nagyon ösztönző, de felelősségekkel terhelt örökséget hagy maga után. A héten megtartott csúcstalálkozó ennek a politikai örökségnek a megerősítésére és fejlesztésére lesz hivatott. A Lisszaboni Szerződés holnapi napon történő aláírása, az Alapjogi Chartának az Európai Unió három intézménye által néhány percen belül sorra kerülő ünnepélyes ratifikálása, a Brazíliával való stratégiai partnerség kialakítása anélkül, hogy ez hátrányosan érintené az Európai Uniónak a Mercosurral meglévő különleges kapcsolatát, az Afrikával folytatott rendszeres stratégiai csúcstalálkozók újraindítása, és végül a lisszaboni stratégiának adott lökés és más, Európa jövője szempontjából döntő fontossággal bíró téma: ezek említésre méltó vívmányok, de csak abban az esetben kovácsolható előny belőlük, ha olyan politikákhoz és célkitűzésekhez vezetnek, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy Európa erősebb, összetartozóbb, egységesebb és a világ stabilitása szempontjából meghatározóbb legyen. Röviden összefoglalva, ezt az örökséget öröklik a portugál elnökségtől a tagállamok, az Európai Tanács, a Bizottság és a Parlament is. Ez az ösztönözés egyben lehetővé teszi számunkra, hogy kilábaljunk az intézményi válságból, amely két éve hátráltatja Európát és akadályozza az európai integrációs folyamatot. Megismételve azt, amit már többször elmondtam, őszinte elismerésem a portugál elnökségnek és remélem, hogy a következő szlovén elnökség ugyanezt az irányvonalat fogja követni és folytatja a már megkezdett munkát. A következő brüsszeli csúcstalálkozó egyetlen célját a szükséges politikai feltételek megteremtése kell, hogy jelentse. Francisco José Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! Örömömre szolgál, hogy a Lisszaboni Szerződés a holnap nap folyamán aláírásra kerül. Ez véget vet a bizonytalanság korszakának, amelyben a kívülállók egyfajta paralízisben szenvedőként tekintettek az Európai Unióra. Ezért gratulálok a portugál elnökségnek. A Szerződés aláírása – remélem – nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni. Az Unió, és ennél fogva az Európai Tanács számára ez a kitekintés és a polgárok előtt álló problémák leküzdésének ideje. Három ilyen problémáról fogok beszélni. Gazdasági növekedés: az Európai Tanács nem lehet elégedett. A jelek kedvezőtlenek: az euro elég erős, ez megnehezíti az exportot; az infláció csökken; a dollár meglehetősen gyenge és a kőolaj továbbra is drága. Minden tanulmány – a legutóbbi az OECD által készített – csökkenti az európai gazdasági növekedés 2007-2008-ra vonatkozó előrejelzését. Másodszor, az illegális bevándorlás: ez egy komoly probléma, többek között ennek megoldására törekedett az elmúlt hat hónap során az Euromed-miniszterek konferenciája. Az Afrika-csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervben is látok hivatkozásokat a visszafogadási megállapodásokra és más eszközökre is, de vajon tiszteletben tartják majd ezeket a vállalásokat? Milyen régóta folytat az Európai Unió visszafogadási megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat a Földközi-tenger országaival? Az illegális bevándorlás nemcsak a harmadik országokkal való együttműködéstől függ, a kötelezettségvállalásainknak is eleget kell tennünk, például a FRONTEX-szel kapcsolatban. Ezen túlmenően, Schengen hatékony kibővítése – ami az Európai Tanács által pénteken kerül megerősítésre – a külső határok kitágítását is jelenti. Remélem, hogy az új határokért felelős hatóságok és tisztviselők képesek lesznek helyt állni az illegális bevándorlási hálózatok vonatkozásában. Végül, a terrorizmus: a fenyegetések állandósulnak. Itt vannak az Al-Qaida vezetői által a közelmúltban tett fenyegetések; itt vannak a tegnapi napon Algírban elkövetett véres támadások, és emlékeztetni kívánom Önöket arra, ami múlt héten Franciaországban történt az ETA-val. Elégedettséggel tölt el, hogy a portugál elnökség alatt erőfeszítések történtek az európai terrorizmus elleni koordinátor tisztségének betöltésére, amely megmagyarázhatatlan okból hat hónap keresztül betöltetlen volt. Ha véletlenül fennállna a hatáskör vagy a források hiánya, a Szerződés reformja a tisztség megerősítésének egy elszalasztott lehetőségét jelentené. Végezetül remélem, hogy az Európai Tanács ragaszkodni fog a Bizottság által nemrégiben tett javaslat gyors feldolgozásához, amely módosítaná a terrorizmusra vonatkozó kerethatározatot, beleértve a terrorizmus támogatásának bűncselekményként való elismerését. Paul Marie Coûteaux (IND/DEM). – (FR) Tisztelt Elnök úr! 2007 – a német és portugál elnökség éve – az európai integráció történelmébe úgy fog bekerülni, mint az európai emberek és a demokrácia teljes semmibevételének éve.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A holnap, Lisszabonban aláírásra kerülő szerződés nem egyszerűsödött és megegyezésen sem alapul. Nem kevesebb és nem több, mint az Alkotmányszerződés újrafeldolgozása, amire a francia nemzet „nem”-et mondott. Mindezek ellenére Önök közül a legtöbben Giscard d'Estaing úrral együtt hangosan ünnepelnek. Azokhoz a francia képviselőtársaimhoz, akik támogatják ezt az átalakított-alkotmányt, egy nagyon ünnepélyes figyelmeztetéssel kell fordulnom. A Szerződés rendelkezései új helyzetet teremtenek. Akaratuk ellenére ezt népeinkre kényszerítik, ezért tehát nem lesz legitim. Meglehetősen sajátos és elég borzasztó következménye lesz: az Európai Unió szerveit és az általuk megalkotott szövegeket jogellenesnek kell majd tekinteni. Ezért rövidesen – a nemzetközi jog értelmében – egy sürgető kötelesség hárul ránk: az engedetlenség kötelessége. Nincs több mondanivalóm. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Tisztelt Elnök úr, a Bizottság alelnöke! Hölgyeim és uraim! A zárónyilatkozatomban egy olyan kérdésre kívánok röviden utalni, amelyet már több alkalommal is felvetettek, és amely rendkívüli fontossággal bír, ami természetesen az Európai Unió külpolitikai menetrendjével kapcsolatos és valószínűleg továbbra is kiemelt helyen szerepel az elkövetkezendő hetekben és hónapokban. Koszovó kérdésére utalok. Szeretném röviden elmagyarázni a portugál elnökségnek ebben az alapvető kérdésben elfoglalt álláspontját. Meglátásunk szerint az Ahtisaari terv Biztonsági Tanácshoz való benyújtása után rendkívül fontos volt, hogy az Európai Unió, Oroszország és az Egyesült Államok egy Trojkát alakítson, hogy az érintett felekkel szoros kapcsolatban olyan lehetséges megoldást keressen, amelyben a felek meg tudnak állapodni. Két fő célkitűzés volt, az egyik az Ahtisaari terv bizonyos szempontjainak a megvizsgálása, amiket meg lehetett és meg kellett vizsgálni. Másrészről biztosak vagyunk abban, mi és az Európai Unió is, hogy mindent elkövettünk a Koszovó jövőjére vonatkozó, közösen elfogadott megoldás érdekében. 120 napunk volt erre. Most már tudjuk és közismertté vált, amiről a Trojka is jelentést készített, hogy felek részéről lehetetlennek bizonyult a Koszovó jövőbeli státuszára vonatkozó megállapodás, de még nincs minden veszve. Először is, rá kell mutatnunk a kiváló hangulatra és kiváló légkörre, ami a feleknek a Trojkához való viszonyát, valamint a Trojka és felek közötti kapcsolatot jellemezte. Másodszor, reményeinknek és számításainknak megfelelően lehetséges volt az Ahtisaari-jelentésben szereplő néhány kiemelt szempont megvizsgálása, aminek alapján természetesen új megállapodási pontok jöttek létre. Harmadszor, rendkívül fontos az a szempont, ami talán nem kapott kellő figyelmet, hogy a felek megállapodtak abban, miszerint a Koszovó jövőbeli státuszára vonatkozó kérdés rendezése során nem folyamodnak erőszakos megoldásokhoz. Nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a politikai kötelezettségvállalásnak, és természetesen csak remélni tudjuk, hogy be is fogják tartani. A folyamat az Egyesült Nemzetek Szervezete elé került, és a Biztonsági Tanácsban újra fogják tárgyalni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az ügyben az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapvető fontosságú a szerepe. Amennyiben azonban az Egyesült Nemzetek szintjén nem sikerül a Biztonsági Tanácsban a tagállamoknak megállapodásra jutniuk Koszovó jövőjét illetően, nincs kétségünk afelől, hogy akkor a nemzetközi közösségnek és különösen az Európai Uniónak kell döntéseket hoznia, és mind tudjuk, ezek összetett és valószínűleg nehéz döntések lesznek A portugál elnökségnek – és majd január 1-je után Portugáliának mint az Európai Unió tagállamának – ezzel kapcsolatban három alapvető jelentőségű megjegyzése lesz. Természetesen az első a tagállamok egységének megőrzése. Véleményünk szerint, ha döntésre szólítanak fel bennünket vagy ha döntést hozunk,annak közös döntésnek kell lennie. Egységesen kell fellépnünk. Véleményünk szerint ez elengedhetetlen. Amit nem szeretnénk vagy nem akarunk látni, aminek elkerülése érdekében minden elképzelhetőt megtennénk, az Európának Koszovó kérdésében való megosztottsága, mint ami a múltban, számos nemzetközi helyzetben, nagy felelősséggel járó nemzetközi kérdésekben már előfordult. A jelszavunk az egység kell, hogy legyen. Másodszor, az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia, mivel Koszovó mindenekelőtt európai probléma, a mi problémánk, miközben minden nemzetközi partnerünkre számítunk a kérdés megoldásának keresésében. Európa nem fordíthat hátat Koszovónak, teljes felelősséget kell vállalnia egy európai problémáért és az elnökségi időszak végén úgy gondolom, hogy az Európa Unió tökéletesen tudatában van ennek a ténynek, és tisztában van azzal, hogy ebben a kérdésben vezető szerepet kell játszania. Harmadszor, nem szabad kapkodnunk bármilyen döntést is hozunk, először alaposan fel kell mérnünk annak következményeit és minden körülmény között és minden helyzetben természetesen konszenzusra kell törekednünk, világos álláspontot kell képviselnünk ebben a kérdésben, világos és egyértelmű módon közvetítenünk kell ezt az álláspontot a Koszovó kérdésében szintén érintett partnereink felé.

19

20

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Végezetül, akármilyen megoldás is merül fel Koszovó jövőbeli státuszát illetően, annak minden körülmények között tiszteletben kell tartania az Európai Unió értékeit és alapelveit: mint természetesen a békét és a regionális stabilitást, és nyilvánvalóan a törvény tiszteletét, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását. Koszovó problémájának megoldására nincs másik referenciakeret és semmilyen körülmények között sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Európai Unió határozott és világos európai távlatokat vázolt fel, különösen a Nyugat-Balkán térség országai és Szerbia számára és ebben a vonatkozásban is együtt kell dolgoznunk az érintett felekkel. A feleknek tudniuk kell, hogy a természetes pályájukat Európában maradás jelenti. Reméljük, hogy Koszovó nehéz kérdésének megoldása során – és ne legyenek illúzióink, ez egy nehéz és komplex kérdés –nincs más választásunk, mint hogy az Európai Uniónak minden körülmények között és bizonyos kérdésekkel kapcsolatban felmerülő nézeteltérések ellenére is, fenn kell tartania az egységét. Ez alapvető és nélkülözhetetlen az Európai Unió hitelessége és külső fellépései szempontjából. Ezt akartam Önöknek röviden Koszovóval kapcsolatban elmondani. Végezetül, Elnök úr, remélem, megbocsátja nekem, és biztos vagyok, hogy megérti, hogy személyes hangot ütök meg: ez az utolsó alkalom, hogy a portugál elnökség képviselőjeként veszek részt egy vitában az Európai Parlamentben. Ez tehát egy búcsú, egy búcsú, amely nem történhet meg anélkül, hogy ne fejezném ki elismerésemet és hálámat a támogatásért, amelyet a Parlamenttől és minden képviselőtől mindig megkaptam, itt, ebben a Házban. Önökkel együtt és Önök által megtanultam, hogy mennyire fontos szerepe van ennek a Parlamentnek az Unió demokráciájának megerősítésében, és természetesen azon határozatok jogszerűségének megerősítésében, amelyek nyilvánvaló célja, hogy az európai polgárok számára egy szabadabb és sikeresebb Unió jöjjön létre. Köszönöm tehát, hölgyeim és uraim. Szeretnék természetesen köszönetet mondani a biztosoknak, és személyzetük minden tagjának, a Bizottság elnökének, aki gyakran velem együtt vett részt ezeken a vitákon, és akivel sok esetben sikerült közös nevezőre jutnom a munkánk, célkitűzéseink és erőfeszítéseink során. Köszönöm, Bizottság. Szeretnék köszönetet mondani – bizonyára megértik majd – az Európai Parlament tisztviselőinek, és különösképpen, remélem, elnézik nekem, az ott dolgozó honfitársaimnak. Végezetül,remélem, hogy senkit sem felejtettem ki, szeretnék köszönetet mondani a tolmácsaimnak, a portugál tolmácsoknak, akikre nagyon büszke vagyok. Egy angol kifejezéssel zárom szavaimat: „I will miss you all”, ami portugálul így hangzik: „Já sinto saudades”. Nagyon köszönöm. Elnök. − Obrigado, tisztelt soros elnök úr! Holnap természetesen, újra látjuk egymást Lisszabonban, és jövő héten ismét itt lesz, hogy elkísérje José Socrates urat, a Tanács elnökét, de mivel plenáris ülésén ez volt az utolsó beszéde, szeretném Önnek kifejezni őszinte köszönetünket és szeretném újólag megerősíteni, hogy nagy öröm, és mindenekfelett nagy siker volt Önnel együttműködni. Köszönöm Önnek, Manuel Lobo Antunes. Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt Elnök úr! Köszönöm ezt a minden részletre kiterjedő vitát, amely érdemben hozzájárul a lisszaboni üléshez és a brüsszeli csúcstalálkozóhoz. Szeretnék kitérni néhány délelőtt felvetett témára, kezdve a Lisszaboni Szerződéssel és a Chartával. Mindenekelőtt dicséret illeti a portugál elnökséget és az azt megelőző német elnökséget, hogy eljuttatott minket erre a pontra. Holnap, Lisszabonban sor kerül az aláírásra, ami megerősíti az aláíró feleknek a szerződés ratifikálása melletti elkötelezettségét. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy újra megköszönjem a Parlament képviselőinek hathatós közreműködésüket abban, hogy sikerült kilábalni az Unió intézményi nehézségeiből. Természetesen a Bizottság is aktív részt vállalt a hosszú folyamatban, többek között a polgárközpontú programmal és a „kétutas megközelítéssel”, amire Barroso elnök is utalt korábban. Azok, akik azt állítják, hogy az Unió ezek nélkül a változtatások nélkül is működne, ne feledkezzenek meg arról, hogy a reformszerződés számos új elemet tartalmaz, amely segítségünkre lesz és egyértelműen elősegíti az éghajlatváltozás és az energia területén jelentkező kihívás elleni hatékonyabb fellépést. Ezen túlmenően, nagyobb nyitottságot biztosít az Európai Tanács nyilvános üléseivel és a nemzeti parlamentek szerepének növekedésével. Úgy gondolom, ez segít nekünk átláthatóbbá, nyitottabbá és demokratikusabbá válni. Bármilyen ratifikációs eljárás mellett döntenek is az egyes tagállamok, kötelességünk azt polgárainkkal ismertetni. Ezt partnerségben és a tagállamoknak az eszmecserével kapcsolatban kifejtett különböző óhajainak és igényeinek tiszteletben tartásával kell megtennünk. A mai napon kihirdetésre kerülő Charta a tárgyalások

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

egy másik jelentős sikerének is a jelképe. Annak a jelképe – eltekintve a két tagállamunkban hozott speciális intézkedésektől, illetve és amennyiben a szerződés hatályba lép – hogy a Charta jogilag kötelező érvényű lesz, és tiszteletben tartja az európai polgárok alapvető jogait. A második pont, amit érinteni szeretnék, az a „vitacsoport”, mert biztosnak kell abban lennünk, hogy ez a jövő politikai kihívásaira, és nem kizárólag az intézményekre helyezi a hangsúlyt. Európa népeinek elvárásait kell szem előtt tartania és remélem, hogy a csoport Európa sokszínűségét fogja képviselni. A harmadik megjegyzésem a migrációval kapcsolatos. Úgy gondolom, hogy a migráció egységes megközelítése az Európai Unió és a nemzeti politikák kombinációját foglalja magába. Szükség van a legális és illegális migrációra vonatkozó politikánk összehangolására. Ehhez lépéseket kell tennünk a fejlesztési politika, a társadalmi integráció, a mozgásszabadság, a határbiztonság és a vízumok terén – hogy csak néhányat említsek. Nagyszerű, hogy a Tanács globálisan fogja megvitatni ezeket a kérdéseket, de véleményem szerint a Parlament is jelentős mértékben hozzájárulhat az egyeztetéshez. Mint ahogy az elnök úr is mondta, a lisszaboni stratégia valósággá válik, és a Ház minden képviselőjénekez adhat igazán ünneplésre okot. Hasonlóképpen konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban is, hogy olyan lépésekre van szükség, amelyek minden szempontját érintik a stratégia részét képező fenntartható fejlődésnek. Ebbe beletartozik a rugalmas biztonság, a társadalmi beilleszkedés és az éghajlatváltozás is. Ha meg tudunk állapodni egy politikai irányvonalban, olyan kötelezettségvállalásokra leszünk képesek, amelyekkel meg tudjuk oldani a néhányuk által már említett valódi problémákat. Végül, hadd jegyezzem meg Koszovó többször felvetett kérdésével kapcsolatban, hogy a Bizottság teljes egészében osztja a koszovói helyzettel kapcsolatos képviselői aggodalmakat. Az Európai Unió minden tőle telhetőt megtett a tárgyalásos megoldás érdekében, de mostanra világossá vált, hogy a status quo nem tartható fenn és az ENSZ Biztonsági Tanácsának december 19-én, a kérdés tárgyalásakor foglalkoznia kell ezzel a problémával. Az Európai Tanácsnak fel kell mérnie a helyzetet és újra meg kell erősítenie elkötelezettségét Koszovó státuszának megoldása és a rendezés végrehajtásában betöltött saját vezető szerepe mellett, aminek keretprogramját az egész térségre vonatkozó európai perspektíva jelenti. Végül ez a Tanács a Szerződés aláírásával és a Charta kihirdetésével lehet, hogy nem zárja le a 2005-ös eseményeket, de az biztos, hogy egy új korszak kezdetét jelöli az Európai Unió fejlődésében. Megtanultuk 2005 leckéjét és remélem, hogy sokkal nagyobb bizalommal nézhetünk az Unió következő 50 éve elé. Elnök. − A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Tisztelt Elnök úr! A decemberben, Brüsszelben tartandó uniós csúcstalálkozó előkészületei jobb légkörben folynak, mint amilyenre számítottunk. Ez nyilvánvalóan a reformszerződés jóváhagyásának és a Lisszabonban történő, várhatóan problémamentes elfogadásának köszönhető. A Lengyelországban megszületett kompromisszum – amely az előző kormány Alapjogi Chartával kapcsolatos irányvonalának fenntartása volt, hogy ne kerüljön veszélybe az egész Szerződés – meghozta az eredményét. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy az új Szerződés körül kialakított légkör túlzott mértékben összekapcsolta a Szerződés elfogadását vagy nem elfogadását az Európai Unió túlélési esélyeivel. A 2004-es bővítést, valamint Bulgária és Románia befogadását követően – azaz 27 tagállammal – az Unió a Nizzai Szerződés alapján működött. Hatékony működését a 2007-2013-ra vonatkozó pénzügyi kilátások elfogadása bizonyította. El kell ismerni, hogy nehézségek merültek fel az elfogadás során, de megállapodás született a pénzről, amely mivel a legnehezebb kérdésnek tűnik, ezért a meglévő intézményi szabályzatok használhatóságának próbáját jelenti. Ezen és több más megállapodás ellenére is mesterségesen azt a látszatot keltették, hogy az EU válságban van. Ez viszont elvezetett a polgárok európai intézményekbe és a további bővítés értelmébe vetett bizalmának csökkenéséhez. Ennek a veszélyes spirálnak – amely 2007 második felére bizonyos mértékben megszakadt – tanulságként és figyelmeztetésként kell a jövőre nézve szolgálnia. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) Az Európai Tanács december 13-14-i ülésén aláírásra kerülő új Szerződés az európai intézmények reformját valósítja meg, de elsősorban az európai polgároknak az európai jogszabályozással kapcsolatos véleménynyilvánítási erejét növeli. Az új Szerződés ratifikálását követően, az egyes tagállamok parlamentjei napirendjükre tűzik a Bizottság jogalkotási javaslatait, növelve ezzel a demokrácia fokát az Unión belül. Azt szerettük volna, hogy maga az

21

22

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Európai Unió Alapjogi Chartája egy fejezete legyen ennek a Szerződésnek. Sajnálatos módon csak egy függeléke a Szerződésnek, de ezáltal megteremtődött annak a jogi alapja, hogy rendelkezései kötelező érvényűek legyenek. A Charta hat fejezete biztosítja a méltósághoz, a szolidaritáshoz, az egyenlőséghez, az igazságossághoz és az állampolgársághoz való jogot. Rendelkezéseinek alkalmazása nem fogja megengedni, hogy az európai polgárokat nemzetiség, etnikum, vallás, kor, nem, stb. alapján a jövőben hátrányos megkülönböztetés érje. A Szerződés lehetőséget nyújt az Uniónak, hogy nemzetközi szinten támogassa az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és hogy megfelelő szociális védelmet biztosítson minden polgára számára. Az Unió nem csak gazdasági kritériumokra épül. Egy Szociális Európát kell építenünk, amely szolidaritásra, gazdasági, szociális és területi kohézióra épül. Ahhoz, hogy az új Szerződés elfogadásra kerüljön, arra van szükség, hogy a Tanács egyhangúlag elfogadja és minden aláíró állam 2009 júniusáig megerősítse. ELNÖK: Diana WALLIS alelnök

3. Szavazások órája 3.1. Az EK és Marokkó közötti euro-mediterrán megállapodás a légi szolgáltatásokról (szavazás) - Jelentés: Johannes Blokland (A6-0416/2007)

3.2. Az EK és Marokkó között létrejött euromediterrán légiközlekedési megállapodás Bulgária és Románia európai uniós csatlakozása miatti módosítása (szavazás) - Jelentés: Paolo Costa (A6-0458/2007)

3.3. Az európai globalizációs alkalmazkodási alap mobilizálása (szavazás) - Jelentés: Reimer Böge (A6-0485/2007) – A szavazás előtt: Reimer Böge, előadó. − (DE) Tisztelt Elnök asszony! Kérem Önt, gondoskodjon arról, hogy a képviselők helyet foglaljanak a szavazáshoz, mivel minősített többségre van szükségünk. A következő három jelentésre nézve ez nagyon fontos, különben probléma lesz holnap a 2008-as költségvetésről szóló szavazással. Ezért kérem Önöket, képviselőtársaim, hogy szíveskedjenek leülni és részt venni a szavazásban, ellenkező esetben komoly probléma elé nézünk. Elnök. − Köszönöm Böge úr, Önnek tökéletesen igaza van. Megkérném a képviselőtársakat, hogy foglalják el helyüket. Név szerinti szavazás lesz, amihez minősített többségre van szükség. Ezek fontos szavazások. Megkérhetném Önöket, hogy foglaljanak helyet?

3.4. A rugalmassági eszköz felhasználása (szavazás) - Jelentés: Reimer Böge (A6-0499/2007)

3.5. Az intézményközi megállapodás módosításáról (többéves pénzügyi keret) (szavazás) - Jelentés: Reimer Böge (A6-0500/2007)

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

3.6. A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos tájékoztató és reklámtevékenységek (szavazás) - Jelentés: Bogdan Golik (A6-0461/2007)

3.7. A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezése (szavazás) - Jelentés: Pedro Gueirrero (A6-0467/2007) – A szavazás előtt: Pedro Guerreiro, előadó. − (PT) Azzal szeretném rövid nyilatkozatomat kezdeni, hogy üdvözlöm az Európai Parlament Halászati Bizottságának a halászati és akvakultúra-ágazati termékek piacának közös szervezésével foglalkozó jelentés elkészítéséről szóló határozatát. Ismert és elfogadott tény, hogy a KPSZ még mindig nem valósította meg azokat a célkitűzéseket, amelyek érdekében létrehozták, nevezetesen a halászati termékek stabil piacának megteremtését és a termelők tisztességes jövedelmének biztosítását. Nagyra értékeljük az Európai Bizottság – jóllehet késve – meghozott határozatát, melynek értelmében készít egy alapos értékelést a már meglévő KPSZ-ről. Felszólítjuk a KPSZ sürgős felülvizsgálatára, hogy az minél nagyobb mértékben képes legyen hozzájárulni az ágazat jövedelmének és a piac stabilitásának biztosításához, a halászati termékek forgalmazásának javulásához és a létrehozott hozzáadott érték növeléséhez, elsősorban a pénzügyi erőforrások jelentős növelése révén. Annak ellenére, hogy néhány eredeti javaslatunk nem kapta meg a Halászati Bizottságban a szükséges jóváhagyást, úgy ítéljük, hogy a most szavazásra bocsátott jelentés értékes intézkedéseket tartalmaz, amelyek alapján megállapítható lesz, hogy vajon az érvényes intervenciós mechanizmusok a legalkalmasabbak-e és elég rugalmasak-e ahhoz, hogy megfeleljenek a különböző tagállamokban jelentkező jogos igényeknek, mint például a tonhal esetében már létező kompenzációs kifizetések bevezetését a szardíniára; a strukturális alapoknak való megfelelést annak érdekében, hogy a termelők számára megvalósuljon az infrastruktúra modernizálása és megteremtése a termelés/forgalmazással összefüggésben; tényleges támogatásnyújtás a termelők szervezeteinek és mindenekelőtt a kisüzemi part menti és hagyományos halászatnak a létrehozására és finanszírozására; annak biztosítása, hogy ugyanazokat a szabályokat és követelményeket alkalmazzák a belső piacon értékesített importált halászati termékekre, mint amiket a Közösség halászati termékeire alkalmaznak. Ezek olyan ügyek, amelyek lehet, hogy egyes képviselőknek nem sokat jelentenek, de a halászok számára ezek a legfontosabb kérdések.

3.8. Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (szavazás) - Jelentés: Jörg Leichtfried (A6-0482/2007)

3.9. Az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások (szavazás) - Jelentés: Adriana Poli Bortone (A6-0464/2007) – A szavazás előtt: Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt Elnök asszony! A Bizottság a következő nyilatkozatot teszi. A Bizottság – a Parlamenttel egyetértésben – támogatja a gyermekek egészségére vonatkozó állítások tudományos értékelésének sürgősségét. Ezért a Bizottság prioritást biztosít a szükséges eljárásnak, amely lehetővé teszi a gyermekek fejlődésére és egészségére vonatkozó állításokkal összefüggő gyors döntéshozatalt. A Bizottság felkéri az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy adjon prioritást az állítások értékelési folyamatának. A Bizottság megerősíti, hogy amíg folyamatban van a tápanyagprofil megállapítása, az állítások értékelési folyamata haladéktalanul elkezdődhet.

3.10. A formatervezési minták oltalma (szavazás) - Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0453/2007)

23

24

Az Euròpai Parlament vitài

HU

3.11. A borpiac közös szervezése (szavazás) - Jelentés: Giuseppe Castiglione (A6-0477/2007)

3.12. A tőkeemelést terhelő közvetett adók (szavazás) - Jelentés: Werner Langen (A6-0472/2007)

3.13. A terrorizmus elleni küzdelem (szavazás) - Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0514/2007) – A 3. módosításra vonatkozó szavazás előtt. Claudio Fava (PSE). - (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! A képviselőcsoportunk által javasolt szóbeli módosítás többek között javasolja, hogy a „dicsőítés minden formája” szavakat a „bocsánatkérés” szóval helyettesítsük. Úgy ítéljük, hogy a bocsánatkérés szava jobban tükrözi azt a viselkedési módot, amit meg kell fékezni. Amennyiben Díaz de Mera úr egyetért, a képviselőcsoportunk a módosítás mellett fog szavazni. (A szóbeli módosítást elfogadják) –A 27. módosításra vonatkozó szavazás előtt. Cristiana Muscardini (UEN). - (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! A 151. cikkének (3) bekezdése szerint Ön, mint elnök dönthet a (6) bekezdés elfogadhatóságáról, amelyről most fogunk szavazni. A beszámoló megállapítja, hogy a terrorizmust többé már nem lehet kiirtani. Valóban kijelentheti hivatalosan ez a Ház, hogy a terrorizmust nem lehet kiirtani? Úgy érzem, hogy vagy fordítási hiba van néhány szövegben vagy ennek súlyos politikai tévítéletnek kell lennie és ezen okok miatt kérem Önt, elnök úr, hogy döntsön ennek a bekezdésnek az elfogadhatóságáról. Elnök. − Muscardini asszony, az összes elfogadhatósági ellenőrzés megtörtént, lehetőség volt a módosításokra, attól tartok, most már ez így marad. – A 33. módosításra vonatkozó szavazás előtt. Claudio Fava (PSE). - (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Azt kérdezem, hogy a módosítás indítványozója egyetért-e azzal, hogy kihagyjunk két kifejezést a mondatból, amelyek így szólnak: „néhány ritka esetben” és „amely lehet, hogy törvényellenes”. Amennyiben a módosításból kikerül ez a két kifejezés, akkor hajlandóak lennénk azt támogatni. (A szóbeli módosítást elfogadják) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök

4. Az Alapjogi Charta kihirdetése és aláírása Elnök. − Az Európai Tanács elnöke, José Sócrates úr, az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Durão Barroso úr! Hölgyeim és uraim! Nagy örömmel üdvözlöm Önöket itt, ezen a napon, az európai demokrácia központjában, az Európai Parlamentben, az Európai Unió Alapjogi Chartájának hivatalos aláírása alkalmából. Ez a nap, elsősorban az Európai Unió polgárai számára, valóban egy nagyon boldog nap. A mai napon, ötven évvel az után, hogy az alapító atyák egy megtépázott kontinens romjain létrehozták az Európai Közösséget, az a szándékunk, hogy ünnepélyesen kihirdessük az európai identitásunk központi elemeit jelentő közös értékeket. Az Alapjogi Charta, melyet a mai napon hirdetünk ki, annak a jelentős útnak a jelképe, amelyet az elmúlt ötven év során közösen megtettünk Európa népeinek Uniója felé.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez a Charta annak bizonyítéka, hogy az Európai Unió alapjainak lerakása során megtanultuk az európai történelem legfontosabb leckéjét és továbbra is minden egyes ember méltóságának tiszteletben tartását, a kivívott szabadság, a béke, a demokrácia és a jogállamiság kiteljesedésének megőrzését tartjuk az európai egyesülés húzóerejének. Nem jöhet létre szabadság mások jogainak tiszteletben tartása nélkül, és nem virágozhat a béke egymás érdekeihez való alkalmazkodás nélkül. Szabadság, béke, igazságosság és szociális jólét csak szoros egységben érhető el, egyik cél sem valósítható meg a másik rovására. Az alapító atyák megértették ezt és Európát egy jogállamiságon alapuló közösségre építették. Az Európai Uniót nem „a mindig az erősnek van igaza elv” vezérli, hanem az, hogy a hatalom a jogból ered. Uniónk igazi korszerűsége és víziója abban rejlik, hogy közös értékekben gyökerező közösség. Csak a valódi igazságosság garantálhatja a békét mindannyiunk számára. Az alapító atyák víziója kibontakozott. Sőt mi több, a két rendszer közötti küzdelemben – amelyben a szabadsággal és a demokráciával a diktatúra és az egyének elnyomása állt szemben – az erősebb és sikeresebb víziónak bizonyult. Nemzedékünk csodáját kontinensünk felosztásának vége jelenti. A vasfüggöny leomlása és tizenkét ország Európai Unióhoz való csatlakozása azért vált lehetővé, mert a huszadik században a szabadság hangja, a demokrácia és a mindenki számára biztosítandó egyenlő jogok ereje erősebb volt, mint az embertelen ideológiáké. A Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából, ez év március 25-én elfogadott Berlini Nyilatkozat egy fontos tényt állapít meg, amikor azt mondja: „Mi, az Európai Unió polgárai, összefogunk egy jobb jövő érdekében”, mert valóban szerencsénk, hogy az Európai Unióban a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok mindannyiunk számára valósággá vált. Az Alapjogi Charta mai napon történő ünnepélyes kihirdetése azt az óriási kötelezettséget és lehetőséget jelenti számunkra, hogy hazavigyük az Európai Unió népeinek, akiknek száma megközelíti az 500 milliót, és a jövő nemzedékeinek, az európai egyesülés valódi értelmét. Az Európai Unió lényege, hölgyeim és uraim, túlmutat a gazdasági költség-haszon számításokon. Miközben ezek fontosak és továbbra is hatással lesznek életünkre az EU-ban, mi először és mindenekelőtt egy közös értékeken alapuló közösség vagyunk, amelyben a szolidaritás, a szabadság és az egyenlő jogok mindennapi életünk szerves részévé vált. Ezek a közös értékek, amelyekben központi helyen szerepel az emberi méltóság sérthetetlenségének tiszteletben tartása az Alapjogi Charta 1. cikke szerint alkotják az európai egyesülés alapjait. (Taps) Ezzel magyarázható, hogy az Európai Parlament az Alapjogi Charta jogilag kötelező érvényű elismerését az európai szerződések reformjára vonatkozó bármilyen megállapodás nélkülözhetetlen alkotórészének tekintette és az Európai Parlament érvényt szerzett ennek az álláspontjának. A Lisszaboni Szerződés – amit az állam- és kormányfők a holnapi napon írnak alá – 6. cikkében az Alapjogi Chartára történő hivatkozással, ugyanazt a jogilag kötelező érvényű jelleget biztosítják a Charta számára, mint amivel maguk a Szerződések is rendelkeznek. Teljesen természetes, hogy a 21. század Európája Európa minden polgárára nézve egyformán kötelező érvényű és jogilag végrehajtható emberi jogok és alapvető szabadságok széleskörű lajstromával rendelkezzen, sőt mi több, ez az európai identitással kapcsolatos felfogásunk központi eleme. (Taps) Politikánk középpontjában az emberek és az emberi méltóság áll. Ezáltal az Európai Unió egy olyan keretet jelent, amely lehetővé teszi számunkra mint uniós polgárok számára, hogy békében építsük közös jövőnket. Közös értékeinknek szilárd alapjai nélkül – amelyekre mindig figyelemmel kell lennünk – nem lenne jövője az Európai Uniónak. Nem lenne alapunk a tágabb világban ragaszkodni az emberi jogok tiszteletben tartásához akkor, ha mi magunk az Európai Unióban saját értékeinket nem ismernénk el jogilag kötelező érvényűként. (Taps)

25

26

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nem fogjuk megengedni azt sem, hogy bárki – akár az Unión belül vagy kívül – korlátokat szabjon az emberi jogok részünkről történő elszánt védelmének. Nekünk itt az Európai Parlamentben örök erkölcsi és politikai kötelességünk az emberi méltóság megvédése. (Taps) Nekünk, európaiaknak, a mai világban olyan közösség képét kell nyújtanunk, amely közös értékek mentén egyesül és kiáll az emberi méltóság mellett, és törekednünk kell a kultúrák közötti párbeszédre. Meggyőződéssel tehetjük ezt, és fáradhatatlan elkötelezettséggel kell ezt tennünk – és senki sem fog megállítani minket. (Taps) Az európai egyesülés történelmében az Alapjogi Charta kidolgozása során került sor először az új nyílt és demokratikus konvent módszerének alkalmazására. Ez a módszer nagyon eredményesnek bizonyult és a konvenció vált a teljes reformfolyamat modelljévé és kiindulási pontjává. Az Európai Parlament különösen aktív szerepet játszott az Alapjogi Charta kidolgozásában, és döntő jelentőségű befolyással volt a szöveg érdemi részére. A Charta az első olyan eszköz, amely rögzíti, hogy a gazdasági és szociális jogok a politikai és személyes szabadságokkal azonos státusszal rendelkeznek. Megvédi az alapjogokat az uniós tevékenységi körökön belül és a közösségi jog alkalmazása során. Az Európai Unió minden polgára számára biztosítja annak jogát, hogy a Luxemburgban székelő Európai Bírósághoz fordulhasson. Reméljük, hogy talán egyszer eljön majd az a nap, amikor az Alapjogi Charta minden tagállamra nézve jogilag kötelező érvényű lesz. (Taps) Az emberi jogok és az alapvető szabadságok elválaszthatatlanok egymástól. Ezért arra kérek kivétel nélkül minden tagállamot, hogy az Unió minden polgára érdekében sorakozzon fel e mögé az európai konszenzus mögé. A mai ünnepélyes kihirdetés alkalmat kínál arra, hogy minden európai polgár, aki a Charta alapján érvényesítheti saját jogait, gondolkodjon el az európaiak közösségének, a tágabb világnak és a jövő nemzedékeinek tartozó kötelességéről. Nincsenek jogok felelősség nélkül. A szolidaritás az, ami egyesít bennünket. (Taps) A népek Európáját és a közös, demokratikus alapjogok szilárd alapjait teremtjük meg. A mai ünnepélyes kihirdetés megmutatja, hogy a közös értékeken alapuló közösségünk él és gyarapodik. A mai nappal a közös értékek beágyazódnak az Unió népességének életébe és agyába. Ez a nap óriási győzelmet jelent az Európai Unió polgárai számára és ennek teljes szívvel és lélekkel mindannyian örülhetünk. (Hangos taps) (Lárma a teremben) (Több képviselő hangosan tiltakozik, zászlókat és transzparenseket emelnek a magasba.) Elnök. − Kérem, távolítsák el a transzparenseket, most. Mutassanak némi tiszteletet a vendégünk iránt, itt, az Európai Parlamentben. Az Európai Tanács elnöke, felkérem Önt, tartsa meg beszédét. José Sócrates, a Tanács soros elnöke. − (PT) Az Európai Parlament elnöke, az Európai Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim! A mai napon, az Európai Parlament ünnepélyes ülése során, kihirdetjük az Európai Unió Alapjogi Chartáját és szeretném világosan közölni Önökkel, hogy ez nap – december 12 -e – mostantól egy alapvető jelentőségű dátum lesz az európai integráció történelmében. Egy alapvető jelentőségű dátum Európa történelmében. (Taps) (Lárma az NI és IND/DEM soraiban)

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Elnök. − Kérem Önöket, legyenek türelmesek. Legalább annyi tiszteletet mutassanak a felszólaló iránt, hogy engedjék beszédét megtartani. Elnök úr, Öné a szó. José Sócrates, a Tanács soros elnöke. − (PT) Akármilyen sok kiabálással is próbálnak egyesek másokat elhallgattatni, ez egy alapvető fontosságú dátum Európa történelmében. Azt is el szeretném Önöknek mondani, hogy ez a dátum, ez az ünnepség, valószínűleg a legfontosabb ünnepség, amin valaha is részt vettem. A legfontosabb ünnepség az egész politikai pályafutásom során. Európaiként külön megtiszteltetést jelent számomra a Charta aláírása és az Alapjogi Charta kihirdetése és különösen megtisztelő számomra, hogy a Charta kihirdetésére a portugál elnökség ideje alatt kerül sor. Megtisztelőnek tartom európaiként és megtisztelőnek tartom portugál állampolgárként, különösképpen mivel 2000-ben a mi elnökségünk ideje alatt kezdte meg munkáját, a Chartát létrehozó Konvenció. Ezért mondom azt az Európai Parlamentnek, hogy megtiszteltetést jelent hazám számára, hogy ilyen módon kapcsolódik az európai állampolgárság projektjének egyik fontos lépéséhez. Ez a Charta elkötelezettséget jelent az európai civilizációt életre hívó értékek és az emberi méltóság megvédésének szilárd értékei mellett és azért vagyunk ma itt, hogy kinyilvánítsuk hűségünket ezek iránt az értékek iránt, amelyek eredete az Unió tagállamainak közös alkotmányos hagyományában és olyan nemzetközi jogi eszközökben rejlik mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Emberi Jogok Európai Egyezménye esetében. A kompatibilitás kihangsúlyozása érdekében maga a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi az Unió számára az Európa Tanács egyezményéhez való csatlakozást, elismerve ezzel, hogy mit jelent ma az alapjogok védelme a modern demokráciákban. Azért olyan kivételes nap ez a mai, mivel mától kezdve – habár néhányan lehet, hogy nem örülnek ennek – az alapjogok hivatalosan és visszafordíthatatlanul az Unió közös örökségének, erkölcsi örökségének, politikai örökségének, állampolgári örökségének és az európai civilizáció legjobb szempontjait felölelő örökségének részévé válik. Ez a Charta azonban a politikai cselekedetek, az intézmények eszköze is, mert a Charta formálja majd tevékenységüket. Kötelességük lesz a Chartában lefektetett alapelvek tiszteletben tartása, az ott megfogalmazott jogok és alapelvek alkalmazásának támogatása, de jelenti az állampolgári fellépés eszközét is, mivel megmutatja, hogy az Unió projektje az állampolgárság projektje, az Unió az állampolgárok szolgálatában áll, jogaik védelmét és támogatását szolgálja. A Charta tartalmazza az emberi méltóság és a szociális jogok szabályának kiterjesztését az európai kontextus keretei között. Szociális alkotóelemmel is rendelkezik, mivel kiterjeszti az emberi méltóságot a munka világára, a foglalkoztatottság világára, az egészségügy világára, a szociális biztonság és a jólét világára a környezet védelme vonazkozásában. Az egyenlőség és szolidaritás chartája, a minden fajta hátrányos megkülönböztetés elleni harc chartája és az egyenlőség chartája, mert azt a különleges figyelmet rögzíti, amit a gyermekekre és a fiatalokra, a férfiak és nők közötti egyenlőségre, valamint a személyhez fűződő jogokra és személyes adatvédelem lényeges kérdésére fordítunk. Fel kell hívnom a figyelmet a Chartában rögzített szabadságokra, az európai állampolgársággal és a hozzá kötődő politikai jogokkal kapcsolatos szabadságokra, valamint a gazdasági szabadságokra, amelynek alapját az a Római Szerződés jelenti, aminek idén ünnepeljük 50. évfordulóját. Hűek vagyunk tehát hagyományainkhoz, megismételjük a halálbüntetés eltörlését, és különösen üdvözlöm a Tanács múlt héten hozott, halálbüntetés elleni európai nap kijelölésére vonatkozó határozatát. Végezetül szeretnék rámutatni, hogy a Charta magában foglalja az állampolgári jogokat, az emberi jogokat, egy olyan intézményrendszeren keresztül, amely jóval túlmutat a tagállamok polgárain és ez nem kevésbé fontos, mivel a mai naptól kezdve ez egy olyan alapvető elemet jelent meggyőződésünkben, amely szerint a jobb világ egy olyan világ, amelyben ezeket a jogokat és szabadságokat teljes körűen tiszteletben tartják. A mai naptól ez a Charta az Európai Unió külpolitikáját szolgálja, amelynek célja egy olyan világ megteremtése, amelyben ezeket a jogokat és szabadságokat teljeskörűen tiszteletben tartják és garantálják. Ezért mutatóként fog szolgálni, olyan mutató lesz, amely kijelöli az Európai Unió helyét a nemzetközi színtéren, és az alapjogok tiszteletben tartásának védelmére tett bármilyen fellépés esetére is. Ezért Európa polgárai egy olyan Unió tagjainak tudhatják magukat, amely a sajátjuk. Tudatában vannak az Unió által biztosított jogoknak és felismerik, hogy Európa a béke és a demokrácia projektje, egy olyan projekt, ami teljes mértékben tiszteletben tartja az egyén jogait. Erkölcsi elkötelezettségünk és ezen ünnepély üzenete

27

28

HU

Az Euròpai Parlament vitài

egyesíti a három intézményt. A Lisszaboni Szerződés aláírásának küszöbén hirdetjük ki a Chartát – a Chartát, ami alapjogi státusszal rendelkezik, olyan jogi státusszal, amely megegyezik a Szerződések státuszával – sokak elégedettségére és sokak elégedetlenségére. Ez a Charta benne van a Szerződésben. (Álló ováció) (Újabb zajongás az NI és az IND/DEM soraiban) Elnök. − Legalább annyi tisztelet legyen Önökben, hogy engedjék a vendégünknek beszédét befejezni. A hangoskodás nem érvelés. Hagyják el az üléstermet! José Sócrates, a Tanács soros elnöke. − (PT) Ebben a globalizált világban, ahol sokan a gazdasági és pénzügyi szabályok mindenhatóságát hirdetik, az a tény, hogy huszonhét tagállam megerősíti az alapjogok védelme és megóvása érdekében megfogalmazott célok és értékek iránti szilárd elkötelezettséget az Unió keretei között, jelzésértékű hozzájárulás magának a globalizációnak a szabályozásához. A jogállamiság, a hatósági hatáskörök korlátozása, az egyén védelmét szolgáló alapvető eszközök értelmében az alapjogok a demokratikus államok közös hagyománya. Azáltal, hogy kötelező érvényűvé válik az Unió intézményei és államai számára, a Charta a polgárok és szervezeteinek érdekében korlátozza a hatóságok lehetőségeit. A hatóságok lehetőségeinek korlátozásával alkalmazása során szigorúan betartja majd a szubszidiaritás elvét és megerősíti magának az Uniónak az egyértelműen demokratikus jellegét. Az alapjogok védelme egyértelműen olyan értéket képvisel, amely nélkülözhetetlen a genetikai kódunk részét képező európai identitáshoz, amely megadja az egész európai projekt szerkezetét, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy Európát mint az értékek unióját határozzuk meg. A világ ezeknek az értékeknek a feltétel nélküli megerősítését várja el Európától. Ez az az Európa, amihez tartozni akarok, egy Európához, ami megvédi ezeket az értékeket. Én és a képviselők is mind tudjuk, hogy az alapjogokért vívott csata egy mindennapos és valószínűleg soha véget nem érő feladatot jelent az államok, a civil társadalmak, az ipari vállalkozások, a szakszervezetek és minden egyes polgár számára. A Charta kihirdetésével ezért örülhetünk a Chartára vonatkozó megállapodás létrejöttének, ami az Uniót alkotó többi szerződéssel azonos jogi értékű elismerését jelenti. A Charta kihirdetését jelölő öröm napján túlmenően, a Charta az Unió intézményeinek olyan megállapodását is jelenti, amit minden egyes nap tiszteletben kell tartani és alkalmazni is kell. Csak ebben az esetben tudunk felnőni Európa történelméhez, csak ebben az esetben leszünk méltó örökösei közös identitásunk és közös hagyományunk legnemesebb vonásainak: egy közös hagyománynak és közös identitásnak, amely tiszteletben tartja a polgárai jogaiért és szabadságaiért harcoló Európát. Köszönöm Önöknek. (Újabb álló ováció a GUE/NGL, az NI és az IND/DEM kivételével) Elnök. − Hölgyeim és uraim! Néhány információt szeretnék Önökkel megosztani, és ehhez a megfelelő nyugalmukat kérem. Jordánia királya az Európai Parlamentben tartózkodik és közvetlenül az Alapjogi Charta kihirdetése után beszédet intéz hozzánk. Kérem Önöket, gondoskodjanak arról – a jordán vendégünk iránti tiszteletből is –, hogy ne kerülön sor több közbeszólásra, hogy a kihirdetést méltósággal tudjuk befejezni. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − (PT) Az Európai Parlament elnöke, Portugália miniszterelnöke és az Európai Tanács elnöke, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés aláírásának küszöbén, az Európai Unió három intézményének elnöke – az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság – aláírja, itt Strasbourgban, az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Számomra óriási személyes megtiszteltetést jelent, hogy részt vehetek egy ilyen nagy jelentőségű eseményen. Az Alapjogi Charta kihirdetése egy jogi kultúra rögzítését jelenti Európában. Az Európai Unióban – amely mindenekelőtt egy jogállamiságon alapuló közösség – az intézményi változások megkívánják az alapjogok tiszteletben tartásának megerősítését. Tisztelt képviselők! Ma a három európai intézmény újólag megerősíti kötelezettségvállalását – azt a kötelezettségvállalást, amit a Charta első alkalommal történt kihirdetésekor tett 2000 decemberében. De most, hét évvel később, egy jelentős lépést teszünk előre. A 2000-ben aláírt Charta nem volt jogilag kötelező érvényű. A holnap aláírásra, majd később ratifikálásra kerülő Lisszabon Szerződéssel a Charta az Unió elsődleges jogába fog tartozni és a Szerződésekkel azonos jogi értékű lesz. Ez az eredmény nagyon konkrét előnyöket jelent majd az európai polgárok számára. Hadd

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vázoljam ezt a pontot, a Charta tartalmának rövid áttekintésével. Az 54 cikk azokat a jogokat öleli fel, amelyeket eddig eseti alapon ismert el a Bíróság. Most összevonták ezeket. Az emberi méltóság alapelveit elismerő Charta tartalmazza az Emberi Jogok Európai Egyezményében szereplő klasszikus polgári szabadságokat: a szólásszabadságot, gyülekezési szabadságot, vallásszabadságot, törvény előtti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A Charta megerősíti a gazdasági és szociális jogokat is. A magántulajdonhoz és az üzleti tevékenységhez való jogon túl tartalmazza a munkavállalókat és a szociális partnereket érintő jogokat is, valamint foglalkozik a szociális biztonsággal és szociális támogatással is. A Chartában megjelennek az új társadalmi kihívások is. Ezért van szükség a „harmadik-generációs jogok” néven ismert adatvédelem, bioetika és gondos ügyintézés garanciáira. Ezek számos működési területet érintenek, legyen az a kutatási politika, a szabadságon, biztonságon vagy az igazság érvényesülésének területe, illetve akár a felelősségteljes kormányzáshoz vezető út keresése. a Bizottság elnöke. − (FR) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az Alapjogi Charta segít abban, hogy az Európai Unió megmaradjon az alapjogok hiteles kultúrájának keretei között. A Charta mai napon történő aláírásával mi – az Unió három politikai intézményének elnökei – magunkra vállaljuk, hogy minden cselekedetünkben prioritásként kezeljük ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartását. Látszólag könnyűnek tűnhet ez a kötelezettségvállalás, de valójában folyamatos kihívást jelent majd az, hogy az EU minden politikájában biztosítsuk a civil szabadságok tiszteletben tartását, legyen szó jogalkotásról a belső piac számára, a bevándorlás kezeléséről vagy a terrorizmus elleni küzdelemre tett erőfeszítésekről. A Charta az első jogilag kötelező érvényű, valaha is nemzetközi szinten elkészített dokumentum, amely egyetlen szövegen belül tartalmazza nemcsak a civil és szociális jogokat, de a gazdasági és a társadalmi jogokat is, ennek következtében mindegyikre ugyanaz a jogi felügyeleti rendszer fog vonatkozni. Ez vitathatatlanul egy komoly vívmány, amire büszke lehet az Európai Unió. Úgy hiszem, ennek megvalósíthatósága különösen jelentős egy új, kibővített Európában, egy olyan Európában, amelyet a múltban az emberi jogokat semmibe vevő totalitárius és önkényuralmi rendszerek osztottak meg – ezzel szemben napjaink Európája a szabadság és szolidaritás értékei mentén egyesül. (Taps) Ha együtt dolgozunk az emberi jogok kultúrájának előmozdítása érdekében, az döntő fontosságú hozzájárulást jelent egy olyan Európa megvalósításához, amely értékekben gyökerezik – kézzel fogható értékekben, amelyek hitelesek a polgárok szemében. A Charta által megerősödve Európa még nagyobb elszántságot érez értékeinek világméretű terjesztése iránt. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata óta, Európa áll az alapjogokért folytatott harc élén. Mostantól még több eszközzel rendelkezik a szabadság, a béke és a demokrácia érdekében történő harc sikeres folyatásához. (Álló ováció) (Számos képviselő ellenvéleményének ad hangot, zászlókat és transzparenseket lobogtatnak és folyamatosan ismétlik: „Népszavazást!”) (A Ház elnöke, José Sócrates és José Manuel Barroso aláírják az Alapjogi Chartát))

5. Ünnepélyes ülés – Jordánia Elnök. − Tisztelt képviselők, Ferrero-Waldner biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Különleges megtiszteltetés az Európai Parlament számára, hogy a mai napon Strasbourgban üdvözölheti Őfelségét, II. Abdallahot, a Jordán Hasimita Királyság királyát. Örömmel üdvözöljük Önt, itt az Európai Parlamentben. (Taps) Üdvözlöm továbbá az Abdallah király kíséretében érkező magas rangú küldöttséget is, különösképpen a jordán parlament mindkét házelnökét. (Taps) Jordánia királyának mai látogatása a harmadik látogatás 2002 óta, amikor is először intézett beszédet az Európai Parlamenthez. 2004 novemberében a király ellátogatott Brüsszelbe, az Elnökök Értekezletére. Az

29

30

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Európai Parlamentbe tett mai látogatása és beszéde a Jordán Hasemita Királyság és az Európai Parlament közötti erős partnerség és a földközi-tengeri térségben kialakítandó közös jövőnk biztató jele. Felség, sokkal hosszabb beszédre készültem, de mivel kis türelmét kellett kérnünk, rövidre fogom a beszédem, és mindössze azt kívánom mondani, hogy nagyszerű, hogy itt van velünk, és nagy örömömre szolgál, hogy felkérhetem Önt beszéde megtartására. (Taps) Abdullah II, Jordán Hasimita Királyság királya.- Bismillah ar-Rahman ar-Rahim. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt képviselők! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szívélyes fogadtatást. A jordán nép nevében megtiszteltetés számomra, hogy ismét itt lehetek ezelőtt a nagyszerű intézmény előtt Barátaim! Ma egy változó Európát és egy változó Közel-Keletet látunk. Egy Európát, bővülő tagsággal, illetve a határokon átnyúló együttműködés és az együttes növekedés víziójával. Egy Közel-Keletet, új távlatokkal és a szomszédos népek közötti béke reményével. Reméljük, hogy népünknek lehetőséget, ifjúságunknak biztos jövőt tudunk kínálni. Ezek nem egymástól elszigetelt folyamatok. Ha sikerül térségünk reményeit beváltani, az nagyobb stabilitást eredményez, ami világszerte a biztonság és a jólét új lehetőségét teremt meg. Alapvető érdekünk, hogy sikerrel járjunk és most egy sorsdöntő lehetőség előtt állunk. Két héttel ezelőtt az Európai Unió és térségünk országainak támogatásával izraeliek és palesztinok találkoztak Annapolisban. Elkötelezték magukat a 2008-as békeszerződést előmozdító – minden részletre kiterjedő – tárgyalások és az útitervben foglalt kötelezettségek azonnali teljesítése mellett. Évek óta most látunk először elmozdulást egy tartós rendezés és egy független, szuverén és életképes palesztin állam irányába. (Taps) Ez az eredmény a béke barátainak, többek között az európai és az arab államok vezetőinek köszönhető. Több éve tartó, egyre mélyülő válság után tudtuk, hogy változtatni kell a stratégián. Sürgettük a két állam megvalósítása iránti új elkötelezettséget és a megvalósításhoz vezető folyamatot – feszes határidőkkel, számon kérhető követelményekkel és a konkrét lépések megjelölésével. Ritkán kapunk második esélyt, de hiszem, hogy most kaptunk egyet. Valóságos kihívások előtt állunk, de Annapolis újra felvillantotta a remény szikráját. Ezt a szikrát lángra kell lobbantanunk, a bizalom, a tettek és a kézzelfogható eredmények lángjává. Korunk legfontosabb válságának megoldásában közeli szomszédainkhoz hasonlóan Európa is érdekelt. Minden oldal elismeri Európa semleges szerepét és nagyra becsüli azt a modellt, amit a regionális haladás és béke terén elért. Önök évek óta partnereink a megoldás keresésében és közösen fogjuk élvezni a féltekénken kialakuló békés és prosperáló térség előnyeit is. Ezek a realitások alapozzák meg Európának az eljövendő békében betöltött fontos és kiemelkedő szerepét. Elsősorban az Európai Unióra gondolok és Önökre itt az Európai Parlamentben, akik Európa nevében hallatják hangjukat. Ma eljöttem Önökhöz, hogy hangsúlyozzam aktív szerepvállalásuk fontosságát, kérem Önöket, hogy segítsenek specifikus és gyakorlati szakértelmükkel és vegyenek részt a jövő alakításában, és eljöttem, hogy biztosítsam Önöket Jordániának az előttünk álló munka melletti elkötelezettségéről. Barátaim! Számos jelentős területen már most lépnünk kell. Az első a tárgyalások és célkitűzéseiknek támogatása: a konfliktus befejezéséhez vezető végleges megállapodás létrejötte, a biztonság megteremtése mind Palesztina, mind Izrael számára. És végre valahára egy szuverén, független és életképes palesztin állam megvalósítása. (Taps) Nem szabad alábecsülnünk az előttünk álló nehéz napokat. Ezek összetett és több évtized óta létező kérdések. Szembe kell nézni a valódi sérelmekkel – és magunk mögött kell hagynunk azokat. Pozitívum, hogy az izraeliek és a palesztinok tisztában vannak azzal, hogy közös és alapvető érdekük a konfliktus megszüntetése. Már eddig is sokat tettünk az ügy érdekében. Kezdve Oszlótól, az útiterven át a Genfi Egyezményen és egyéb kezdeményezéseken keresztül mindig a megoldás paraméterei állnak a középpontban. Hiszem, hogy a felek eljutnak a végjátékhoz.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, nélkülözhetetlen a nemzetközi közösség szerepvállalása. A konfliktus utáni helyreállítás és megbékélés mechanizmusában és folyamatában Európának egyedülálló tapasztalata van, amibe beletartozik a biztonság keretprogramjának kidolgozása, ami mindkét oldal számára biztosítékot jelent. Az európai békefenntartó erők konstruktív szerepet játszottak Libanonban. Az Önök ügy iránti elkötelezettsége hozzájárul a palesztin-izraeli megállapodás iránti bizalom növeléséhez. Az erőforrások mellett olyan partnerségre is szükség van, amely gazdasági lehetőségeket teremt, bizalmat ébreszt a politikai folyamat működése iránt és megteremti a béke fenntartásához szükséges feltételeket. A palesztinoknak és az izraelieknek minél előbb kézzelfogható eredményekre van szüksége. Ezek az erőszakkal szembeni biztonságot, a megszállás végét, de a jobb életkörülményeket is jelentik. A palesztinok humanitárius helyzete a megszállt területeken továbbra is borzalmas. Biztosítani kell az embereknek a munkahelyhez, oktatáshoz, hatékony közszolgáltatásokhoz és még sok minden máshoz való hozzáférést. Ezek a lépések komoly reményeket ébresztenek és hatásos ellenérvként hozhatók fel a változatlanságot hirdető szélsőséges véleményekkel szemben. Jövő héten az adományozó országok és intézmények párizsi találkozóján az ügy iránti elkötelezettség megerősítésére és az előrelépés útjának megtervezésére kerül sor. Az európai nemzetek és az Európai Unió már most is segítséget nyújt: A térség lakosai nagyra értékelik ezt az elkötelezettséget Egy másik ezzel kapcsolatos sürgős feladat a békében rejlő lehetőség megértése és világossá tétele. Hozzá kell fognunk a jövő képének újrarajzolásához: olyan térséget kell felvázolnunk, ahol a konfliktust az együttműködés váltja fel. Ahol a több mint 300 millió lakost számláló – az Atlanti Óceántól az Indiai Óceánig kiterjedő – 22 ország önnön képességeit és erőforrásait egy nagy regionális gazdaságban egyesíti. Ahol a határokon átnyúló partnerség előmozdítja a fejlődést, az egészség ügyét, a környezetvédelmet és még sok minden mást. A globális haladásban való teljes körű részvételre egy jövőkép ad felhatalmazást az embereknek. Az európai szomszédainkkal kialakult partnerség révén a tudomány, a technológia és a kereskedelem területén új lehetőségek kínálkoznak. Az ígéretes jövő érdekében gyors lépéseket kell tennünk a szír és libanoni helyzet megoldására, az átfogó rendezés mentén. Valóban, az egész arab világ felismerte az előrelépés fontosságát. Múlt tavasszal az arab békekezdeményezést egyhangúlag megerősítették, amit a térségen kívüli muszlim országok támogatásukról biztosítottak. Végre valahára egy szuverén, független, fenntartható palesztin állam létrejöttének, valamint Izrael, illetve 57 arab és muszlim nemzet közötti teljes körű, normális viszony kialakításának lehetősége előtt állunk. Ez elfogadást jelent, elfogadást olyan több milliárd lakost számláló kulcsfontosságú országok részéről, amelyek az Egyesült Nemzetek tagságának közel egyharmadát teszik ki. Ez megnyitja az utat a biztonság, a béke és az új partnerség közös jövője előtt. A béke megvalósítása jelentős kihatással lesz más területekre is. A térségen belül, lehetőség nyílik egyéb – a szegénységtől a fegyverek terjedéséig terjedő – fontos kérdések megoldására. Az agresszív erők többé nem állíthatják a palesztin ügyet a saját céljaik és érdekeik szolgálatába. (Taps) Rendelkezésre állnak majd az erőforrások és nagyobb figyelmet kap a régióban rejlő lehetőségek fejlesztések és reformok révén történő kiaknázása. Mi Jordániában készek vagyunk megfelelni a jövő elvárásainak. A régióban tapasztalható egyensúlyhiány ellenére folytattuk reformprogramunkat. Az elmúlt évtizedben számos jelentős eredményt értünk el: erős gazdasági növekedést, az egy főre jutó jövedelem növekedését és egy modellértékű oktatási rendszert. A magánszektorba történt befektetéseivel és a hivatalos segítségnyújtással Európa mindvégig fontos partnerünk volt. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy nagyra értékeljük azt a támogatást és barátságot, amit ez a Parlament és az Európai Unió nyújtott számunkra. (Taps) Hiszem, hogy a békét követő napokban partnerségünk tovább fog erősödni. Barátaim! A Balti tenger északi részétől a Földközi tenger déli részéig kiterjedő tágabb szomszédságra gondolunk, melynek Európa és a Közel-Kelet is része. Ez képezi az együttműködés és fejlődés régiók közötti platformját, az Euromed partnerség alapját. A közös érdekekre épülő kapcsolat korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. Tőlünk függ, hogy képesek vagyunk-e a partnerségünket magas szintre emelni.

31

32

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ma lépnek felnőttkorba azok a fiatal európaiak, akik egy nem megosztott Európában élnek. Palesztin és izraeli kortársaiknak nincs részük ebben a pozitív élményben. Egy megosztott, konfliktusokkal átszőtt világban nőttek fel. Közösen összefogva elmozdíthatjuk a jövőjük előtt álló akadályokat, és magunk mögött hagyhatjuk a múltat. Mára az Európai Parlament lényegesen több tagállamot képvisel, mint amikor legutóbb, öt évvel ezelőtt beszéltem Önökhöz. Ez a partnerség és haladás zónájának kibővítésére tett régiószintű kötelezettségvállalásnak köszönhető. A Közel-Kelet ugyanezzel a fontos feladattal próbál megküzdeni. Közösen megvalósíthatjuk ezt a feladatot. Egy megújult békefolyamat vette kezdetét. A múltban azonban sikertelenek voltak ezek a kezdeményezések. De ez alkalommal az események kivételes alakulása megnyitotta az utat a siker előtt és együtt beváltjuk a béke ígéretét. (Taps) Barátaim! Mi Jordániában tudjuk, hogy egy olajfa életében az ültetés csak az első lépés. Beindul több száz folyamat, ami elvezet az élethez nélkülözhetetlen sejtek és rendszerek kialakulásához. Gyökeret ereszt, növekedésnek indul, és erőmagja biztosítja az életben maradást. Kívülről vizet és támogatást kap, ez tartja életben és ebből lesz a fa gyümölcse. A Közel-Kelet küzdőterén most ültettek el egy új olajágat. Most kell hozzálátnunk a valódi munkához. Itt a lehetőségünk, hogy megteremtsük a békét megalapozó, növekedését elősegítő és életben tartását biztosító folyamatokat és rendszereket. Kérem Önöket, hogy vegyenek velünk együtt részt ebben az erőfeszítésben. Partnerségünk történelmi jelentőségű átalakulást eredményezhet és bő termést hozhat – elhozhatja a béke és jólét éveit, ami javára válik népeinknek és az egész világunknak. (A Parlament feláll és ovációval ünnepli a szónokot) Elnök. − Felség! Megköszönjük az Európai Parlamentnél tett látogatását. Köszönjük ezt a nagyszerű beszédet. Az Ön meggyőződései mindannyiunkat mélyen – ezt a taps is bizonyította – megindították. Kevés olyan kiváló személyiség és kevés Önhöz hasonló olyan vezető van, aki ennyire elkötelezett lenne a közel-keleti béke iránt. Barátnak nevez bennünket és az Európai Parlament nevében elmondhatom Önnek: támogatjuk Önt egy biztonságban élő palesztin állam létrehozásában… (Taps) …és egy biztonságban élő Izrael állam létében. Mi az Európai Parlamentben hiszünk az emberi méltóságban, ami egyformán vonatkozik a világ minden egyes lakosára. (Taps) Felség! Szoros együttműködést kívánunk fenntartani az Ön országával. Ön azon kevesek egyike, aki több alkalommal ellátogatott az Európai Parlamentbe. Mi itt az Európai Parlamentben és az Európai Unióban a Közel-Kelet összes országával szoros partnerségre, kapcsolatra, és ha lehetséges, barátságra törekszünk Mi az Ön oldalán állunk. Dolgozzunk együtt! Shukran jazilan. Köszönöm, Felség. ELNÖKÖL: Diana WALLIS alelnök Martin Schulz (PSE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uram! Tekintettel a Jordánia királyával tartott ünnepélyes ülésre, a különböző képviselőcsoportok vezetőinek az eljárási szabályzat értelmében,kétségkívül nem volt lehetőségük nyilatkozni a korábbi eseményekkel kapcsolatban. Én ezt most megteszem. Úgy gondolom, hogy több képviselőtársam nevében szólok, amikor megköszönöm a Ház elnökének, Barroso úrnak és Sócrates úrnak, hogy ilyen méltóságteljes módon megvédte ezt az ünnepélyes eseményt: az Alapjogi Charta aláírását. A Ház túlnyomó többsége mellettük állt. (Taps)

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Két dolgot kívánok azonban a Háznak mondani, amit kizárólag a saját személyem, és nem a képviselőcsoportom nevében teszek. Saját nevemben beszélek. Szeretném a Ház figyelmét egy olyan témára felhívni, amelynek a képviselőcsoport vezetőjeként részese vagyok. Nem szokásos beszámolni az Elnökök Értekezletének tanácskozásairól, de mindenestre tudniuk kell, hölgyeim és uraim, hogy a képviselőcsoportoknak egyetlen egy vezetője, Bonde úr volt az, aki az Elnökök Értekezletén meghívást kért a Lisszaboni Szerződés hivatalos aláírására. Úgy hiszem, a Háznak tudnia kell erről. Egyetlen másik képviselőcsoport vezetője sem kérte ezt. Bonde úr, aki itt mindig nagy lármát csap, eltökélt szándékot mutatott a Szerződés aláírásán való részvétel iránt. Ezek azok a kettős mércék, amelyekkel együtt kell itt élnünk. Egy másik megjegyzés, amit tenni kívánok, az az, hogy Németországban a középiskolában tanultam arról, hogy a weimari köztársaság Reichstagjában hogyan használták fel a kollektív skandálás taktikáját a politikai ellenfelek túlkiabálására. A politikai csoport, amely bevezette ezt a gyakorlatot, az Adolf Hitler vezette csoport volt. Erre emlékeztettek a mai nap eseményei. Köszönöm. (Hangos taps) Joseph Daul (PPE-DE). – (FR) Meglehetősen rövid leszek. Engem is nagyon megdöbbentettek a korábbi események. Ez az ülésterem olyan eszmecserék helyszínéül szolgál, amelyekben a demokrácia a mérvadó és nincs szükségünk olyan viselkedésre, aminek – a tévékamerák örömére – ma reggel szemtanúi voltunk. Mindannyiunknak joga van kommunikálni. Azoknak, akik felelősek azért a felfordulásért, ami a demokráciának és szabadságnak szentelt ülésteremben ma reggel bekövetkezett, csak annyit mondok, szégyenletesen viselkedtek. Ma délután újra beszélünk erről ezt az Elnökök Értekezletén, hogy megelőzzük a helyzet továbbsúlyosbodását. (Hangos taps) Francis Wurtz (GUE/NGL). – (FR) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretném – mind a magam, és remélem, a látottak ismeretében a teljes képviselőcsoportom nevében – a lehető legkomolyabb mértékben elítélni azt a gyalázatos, soviniszta, Európa ellenes demonstrációt, amit itt korábban előadtak. (Taps) Az én képviselőcsoportom egyértelműen az új Szerződésről szóló népszavazás mellett van és a Charta bizonyos cikkeivel kapcsolatban kérdései és aggályai vannak. De ennek semmi köze sincs ahhoz, ami ma reggel itt történt, és fontos hogy ne is lehessen ezzel összekeverni. Ami minket illet, mi az alapjogok előmozdítását támogatjuk, egy demokratikus Európát támogatunk és a mi víziónkban nincs helye sem sovinizmusnak, sem illetlen viselkedésnek. (Hangos taps) Graham Watson (ALDE). - Tisztelt Elnök asszony! A Ház méltóságának megőrzése érdekében hivatalos kérelmet óhajtok benyújtani a fegyelem kérdését illetően. Elfogadhatatlan és nem szabad eltűrni a Ház bizonyos képviselőinek a viselkedését, akik az aláírási ünnepség alatt túlkiabálták a Parlament, a Bizottság és a Tanács képviselőit. Ez a viselkedés Európa legmagasabb szintű Tanácsában a legszörnyűbb futballmérkőzések hangulatát idézi fel és a német Reichstag nemzeti szocialistáinak és az orosz Duma kommunistáinak tetteit juttatja eszünkbe. (Taps) Tisztelt Elnök asszony! A hivatalos kérelmem a következő: a képviselőcsoportom követeli, hogy a jövőben az elnökség éljen az eljárási szabályzat szerinti hatalmával és a képviselők minden ilyen viselkedését szüntesse meg. (Hangos taps) Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom aligha szükséges megjegyeznem, hogy a többi képviselőtársunkhoz hasonlóan minket is meglehetősen megdöbbentett a korábbi tüntetés. Azonban azt mondom: „Ne dramatizáljuk túl!” Lehet, hogy van 50 tökfilkó az ülésteremben, de van 700 képviselő, aki szemben áll velük, tehát ne fújják fel azt a tényt, hogy 50 haszontalan megzavarta az aláírási ünnepséget. Nyugodjunk meg, és Graham, ne ragaszkodjunk a felelősök kidobásához. Az én nézetem szerint egy szabad parlament képes néhány tökfilkót elviselni, bármilyen kellemetlenek is legyenek.

33

34

HU

Az Euròpai Parlament vitài

(Taps) Brian Crowley (UEN). - Tisztelt Elnök asszony! Miközben üdvözöljük a markáns vélemények kifejtésének lehetőségét a parlamenti közgyűléseken, képviselőcsoportom nevében kijelentem, hogy ami ma délelőtt történt, az túlment mindazon, ami egy demokratikus intézményben megengedhető. A vita folytatása helyett inkább térjünk rá a szavazásra, és aztán menjünk ebédelni, amilyen gyorsan csak lehet. Jens-Peter Bonde (IND/DEM). - Tisztelt Elnök asszony! Mivel Schulz úr részéről személyes támadás ért, ezért úgy gondolom, a szavazásra kellene rátérnünk. Részt vettem egy békés tiltakozáson, ami egy olyan charta megünneplése ellen szerveződött, ami egy olyan alkotmány része volt, amelynek még a konszolidált szövegét sem lehet megszerezni és sem, én, sem Önök nem ismerhetik jelentőségét és jelentését. Önök holnap egy olyan szerződést írnak alá, amit nem olvastak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem olvasható. A szavazásra szánt időt Önök a demokrácia győzelmének megünneplésével töltik. Nem támadom képviselőtársaimat, de meg kell mondanom Schulz úrnak, hogy nem vettem részt bűncselekményben. Teljes mértékben megértem, de nekünk Dániában mások a hagyományaink, ezért ott voltam a pólómban, népszavazást követeltem és úgy gondolom, hogy nekünk, mindannyiunknak népszavazást kellene követelnünk. Ez az a demokratikus norma, amit Önök védenek. Dimitar Stoyanov (NI). - (BG) Szólásra emelkedem a szabályok azon rendelkezése értelmében, amely a személyes magyarázat jogát biztosítja számomra, mivel Cohn-Bendit úr megsértett embereket ebben a teremben. Ezek személyeket érintő sértések, ezért nincs joga Cohn-Bendit úr, hogy a parlamenti mentelmi joga mögé bújjon. Mondja, hogy lemond a mentelmi jogáról és utána sértegessen parlamenti képviselőket! Ami itt történt, az nem más, mint véleménynyilvánítás szabadsága, amivel minden parlamenti képviselő rendelkezik. Szeretné Daul úrhoz szólni. Daul úr, ha azt akarja, hogy parlamenti képviselőket erőszakkal vigyenek ki ebből a teremből, nem olyan-e Ön, mint Hitler, aki pontosan ugyanezt tette a német Reichstagban? A legnagyobb demokrácia a közvetlen demokrácia. Felemeltük a hangunkat, gyakoroltuk a véleménynyilvánítás szabadsága és a közvetlen demokrácia jogát, ahelyett, hogy megkerültük volna az európai nemzeteket, mint ahogy azt Ön tette. Ami itt történik, az az új Unióban formát öltő új proletáriátus diktatúrája. Ami azonban ez alkalommal nem szovjet, hanem európai. Joseph Daul (PPE-DE). – (FR) Tisztelt Elnök asszony! Elhangzott a nevem a parlamenti mentelmi jog eltörlése és az ülésteremből való kiutasítás kapcsán. Hadd javasoljam, hölgyeim és uraim, hogy mielőtt felszólalnának a Házban, először a képviselők nevét mondják helyesen. Elnök. − Mielőtt szavazásra bocsátom a kérdést, egy megjegyzést kívánok tenni. 2007. november 29-én ez a Ház az Alapjogi Chartát 534 igen, 85 nem és 21 tartózkodó szavazattal fogadta el. (Hangos taps)

6. Szavazások órája (folytatás) 6.1. A Bizottság 2008-as jogalkotási- és munkaprogramja (szavazás) - Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0500/2007)

6.2. Gazdasági partnerségi megállapodások (szavazás) - Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0497/2007)

6.3. Az európai szerződésjog (szavazás) - Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0513/2007)

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

7. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Adriana Poli Bortone (A6-0464/2007) Renate Sommer (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! Ma végre láthattuk a gyermekek számára készített élelmiszerekkel kapcsolatos tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások címkén való szerepeltetésének átmeneti időszakra történő bevezetését. A Bizottság megfeledkezett erről és megpróbálta az ügyet a Parlamentre hagyni. Mi megakadályoztuk ebben. A Bizottságot nyilatkozattételre kényszerítettük, amelyben elismeri az átmeneti időszakok bevezetésének szükségességét a gyermekek egészségével és fejlődésével kapcsolatos állítások esetére is. Az egyetlen probléma azonban az, hogy a javaslat előterjesztésével kapcsolatban a Bizottság hosszú ideig tartó elutasítása a verseny torzulásához vezetett. Termékeket vontak ki a piacról, mivel időközben hatályba lépett a rendelet. Ez a Bizottság részéről súlyos kontármunka volt. Ezen túlmenően a képviselőcsoportom nevében benyújtottam egy indítványt a 4. cikk törlésére. Ez egy politikai demonstráció volt. Kitartunk véleményünk mellett, hogy a rendelet értelmetlen. Nem lehet minden élelmiszerre tápanyagprofilt létrehozni. A képviselők közel fele osztja ezt a nézetet. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság – az EFSA – kijelentette, hogy nem tartja magát képesnek arra, hogy minden terméket tápanyagprofillal lásson el. Értelmetlen bürokrácia – egy rakás fölösleges jogszabály! Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Tisztelt Elnök asszony! Nagyon fontosnak tartom, hogy megpróbáljuk a termékeket ellátni egészégre vonatkozó állításokkal, de helyénvaló, hogy biztosítsuk, hogy ezek igazak legyenek és ismereteken alapuljanak. Nem helyénvaló, ha egy vállalat maga végzi a kutatást és maga szolgáltat „kereskedelmi érveket” – mintha ez elég lenne az egészségre vonatkozó érvek felett aratott győzelemhez. Más szavakkal: a kutatásnak és az ismereteknek megfelelőnek, pontosnak, ezért tehát megbízhatónak kell lennie. Fontos, hogy a tápanyagösszetételre és egészségre vonatkozó állítások pontosak legyenek és ez is segíthet az egészségesebb étrendre való átállásra. Ez különösen fontos a gyermekek és a fiatalok esetében, mert ismerjük az Európában jelenleg létező komoly problémákat, úgy mint az elhízást, a 2-es típusú diabéteszt és más, ezzel kapcsolatos betegségeket. Ügyelnünk kell arra, hogy a tápanyagérték helyes, az egészségre vonatkozó állítások pedig igazak legyenek. - Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0453/2007) Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Tisztelt Elnök asszony! Az alkatrészek másodlagos piacának liberalizációjára vonatkozó jelentés ellen szavaztam. Ez egy ellentmondásos stratégia. Egy oldalról ahhoz ragaszkodunk, hogy az ipar egyre biztonságosabb járműveket gyártson és harcolunk az ipari kalózkodás ellen. Ennek azonban ellentmond, hogy a mai napon a Parlament legalizálta a pótalkatrész-másolatok gyártását, amitől azok állítólag olcsóbbak lesznek. A fogyasztók felé azonban nem garantálják a megjavított jármű kifogástalan biztonsági szintjét. A liberalizáció támogatói – elsősorban az Egyesült Királyságból – azt állítják, hogy a kkv-k haszonélvezői lesznek ennek a politikának. Napjainkban a szabadalmazott pótalkatrészek olcsó másolatának túlnyomó többségét azonban Ázsiában, és nem Európában állítják elő. Ennek ellenére abban a 10 tagállamban, ahol eddig nem kerültek oltalom alá a formatervezési minták, a pótalkatrészék költsége 7%-kal magasabb, mint a többi 17 tagállamban. Az utóbbiak továbbra is érvényesítik a formatervezési minták oltalmát, Japánhoz és a többi jelentős, élenjáró gépjárműgyártóhoz hasonlóan. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy baleset esetén a gépjármű utasai és a gyalogosok is nagyobb kockázatnak lesznek kitéve a silányabb minőségű, nem eredeti pótalkatrészek következtében. Ez az irányelv sajnos példa az uniós stratégia ellentmondásosságára. Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Tisztelt Elnök asszony! Én is ellenzem a pótalkatrészekre vonatkozó formatervezési minták jogi oltalmának korlátozását. Szemtanúi vagyunk az iparjogvédelem területére történő, példátlan mértékű beavatkozásnak. Abban az esetben, ha az ipari jogok tulajdonosai visszaélnek a monopolhelyzettel, az engedélyezési követelményekhez hasonló, közönséges jogi eszközök alkalmazhatók. Jelentős költségekkel jár az ipari formatervezési jogok létrehozása, ezért gazdasági szempontból is helyénvaló a jogvédelem. Eltörlése nem a pótalkatrészek piacának liberalizálásához vezet majd, mint ahogy azt a Bizottság feltételezte, hanem nagy valószínűség szerint a végtermék árának növekedését fogja eredményezni. A pótalkatrészek piacán megjelenő független gyártók hatására várható, hogy a gyártók áremelések révén akarják majd veszteségeiket ellensúlyozni. Aggodalomra ad továbbá okot, hogy a független gyártók pótalkatrészének

35

36

HU

Az Euròpai Parlament vitài

alacsonyabb költsége alacsonyabb szintű biztonságot és minőséget eredményez majd. Leginkább ezért aggódom, mert végső soron a fogyasztó lesz veszélyeztetve. - Jelentés: Giuseppe Castiglione (A6-0477/2007) Michl Ebner (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! El szeretném mondani, hogy megszavaztam a Castiglione jelentést, nagyon kiegyensúlyozott jelentésnek tartom, különös tekintettel az elejére, amely a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsághoz benyújtott 800 módosítást tartalmazza. Mind az előadó, mind számos képviselő erőfeszítése meghozta gyümölcsét egy súlyos nehézségektől szorongatott helyzetben lévő ágazatban, és feltétlenül szükség van arra, hogy egy jobb jövő kilátásait tárjuk a bortermelők elé. Hiszem, hogy ez a jelentés megteremti a haladás alapját és remélem, hogy az Európai Bizottság, az új Szerződések szellemének megfelelően eljárva, megfelelő mértékben figyelembe veszi – ha lehetséges, teljes mértékben – az Európai Parlament határozatait. Anja Weisgerber (PPE-DE). - (EN) Tisztelt Elnök asszony! A borpiac reformjára vonatkozó mai szavazás, egyértelmű sikert jelent az Európai Parlament, a különböző szőlőtermő területek és a bortermelők számára. Példaként említve: képesek voltunk biztosítani, hogy továbbra is megengedett marad a bornak szacharózzal történő dúsítása. A Parlament elutasította a Bizottság terveit, amelyek ebben a fázisban rendelkezéseket kívántak hozni a 2004-ben történő új telepítések tilalmának feloldására. Ezzel kapcsolatban egy gyakorlati megoldásra tettünk javaslatot, amelynek értelmében a 2012-ben benyújtandó jelentésig nem születik határozat a liberalizációról. Az egyes borok címkézését illetően szintén sikerült olyan megállapodásra jutni, amely kellő mértékben figyelembe veszi az Európában alkalmazott különböző jelölési szisztémákat. Ezen túlmenően, a borpiacra vonatkozó rendeletbe sikerült egy biztosítékot betenni a Bocksbeutel védelmére, amely egy különlegesen formázott üveg, amit Frankföldön, az én vidékemen használnak. Hölgyeim és uraim! Ma bemutattunk egy nagyon kiegyensúlyozott keretprogramot, amely a Tanács soron következő tárgyalásaihoz jó alapul szolgál. A labda most már a Tanács térfelén van, mi elvégeztük, és nagyon jól végeztük el a feladatunkat. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök asszony! Örömmel fogadtam, hogy az Európai Parlament támogatta a Mezőgazdasági Bizottság javaslatát, és örülök a lengyel képviselők módosításának, amely felhatalmaz a kereskedelmi megjelölések használatára, mint például „gyümölcsbor”, „almabor” vagy „ribizlibor”. Hazámban, a XIII. század óta készülnek ilyen borok – majdnem 800 éve – és örömmel tölt el, hogy az Európai Parlament elismerte a valóságot és a tényeket. Végezetül gratulálok az elnöknek az eljárás tökéletes lefolytatásáért, különösen a mai fűtött – néha túlfűtött – légkörben. Elnök asszony! Elismeréssel adózom Ön – mint a parlamenti viselkedés brit iskolájának képviselője – előtt. Armando Veneto (PPE-DE). - (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! A borpiac közös szervezésére vonatkozó szavazással kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy megszavaztam a PSE képviselőcsoporthoz tartozó Lavarre úr által benyújtott 294. módosítást, aminek én is társaláírója vagyok. Úgy vélem, hogy a bor fogyasztásakor a fogyasztóknak joguk van tudni, hogy került-e szacharóz a borba, és mivel a termék nyomonkövethetősége ma már egy Unió által támogatott alapelv, nem látom, miért ne lenne az a borágazatban is alkalmazható. Ugyanezen okból szavaztam meg a 310. módosítást, amely az UEN képviselőcsoport részéről került benyújtásra; egyik sincs hatással arra a kompromisszumra, amelynek létrejöttéért Castiglione úr oly keményen dolgozott. Végezetül, ami a kérdéssel kapcsolatos általam követett képviselőcsoportomtól eltérő irányt illeti, a polgárok érdeke azt jelenti, hogy az egyetlen, számomra követendő politikai irányvonal az, amely az érdekük védelmét szolgálja, bármelyik képviselőcsoporttól is érkezzen. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A Bizottságnak a borpiac közös szervezéséről szóló tanácsi rendelettel kapcsolatos álláspontja hátrányos megkülönböztetést jelent egyes országokra, elsősorban az új tagállamokra nézve. Az uniós boroknak harmadik országokban történő promóciója a kereskedelem fellendítését célozza, de valamilyen oknál fogva ez pont a korábban már kimerített szőlőültetvényekkel és az elmúlt három év során átlagos bortermelési adatokkal rendelkező területekkel kapcsolatos. A Bizottságnak szándékában áll a borexport és bizonyos címkék támogatása. A támogatott országok gyártói és exportőrei élvezik majd a

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kompetitív előnyök nyújtotta előnyöket. Elfogadhatatlan az a tény, hogy a bortermelők Litvániában – és néhány más, szőlőültetvényekkel nem rendelkező országban – semmilyen támogatásban sem részesülnek. A jelentés ellen szavaztam. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Támogattam a borpiac reformját, amely hozzájárul majd az európai borok minőségének és versenyképességének javulásához. Ez elsősorban Olaszországra vonatkozik, ahol az illegális szőlőültetvényeket ki kellene vágni, a gyenge minőségű borok túltermelését be kellene szüntetni. A reform azonban nem részesítheti előnyben a déli termelőket az északiakkal szemben. Kategorikusan ellenzem a szőlőültetvények kivágását Moráviában, ahol minden, amit megtermelnek, felhasználásra kerül, és ahol a hagyományos bortermelés nagy jelentőséggel bír, mind kulturális értelemben, mind pedig a térség turizmusát illetően. Tiltakozom a cukorhozzáadás tilalmának bevezetése ellen Kelet-Európában, beleértve Moráviát is, abban az esetben, ha nem vezetnek be tilalmat a bor savasítására, ami déli országokban folytatott gyakorlat. Nem értem, hogy miért kellene a morvai bortermelőknek a déli országoktól drága mustot vásárolniuk csak azért, hogy felváltsák a cukor hozzáadásának 200 éves hagyományát, aminek következtében megváltozik a minőségi boruk zamata és íze. Ez ellentmond a belső piacon fennálló verseny alapelveinek, és csak ellenezni tudom. Köszönetet mondok azoknak a képviselőknek, akik a szavazás során mellettünk álltak és ezáltal a józan ész győzedelmeskedhetett. A Bizottságnak most ehhez kell alkalmazkodnia. Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Láttuk, hogy azok a dél-európai országok, amelyek jelentős szőlőművelő ágazattal rendelkeznek, foggal-körömmel védik borfeleslegüket. Időközben a túl sok támogatás és a felesleges bor alacsony ára kiszorítja a többi tagállam minőségi borát a piacról. Tiltakozom az ellen, hogy miközben a Bizottság Európa vezető bortermelőit kesztyűs kézzel kezeli, olyan országokat mint a Cseh Köztársaság szigorú, sőt durva módon kezel. Hogyan lehet másképpen értelmezni azt, hogy az EU déli részein fenntartják a must gyakori alkalmazását, miközben betiltják a szacharóz hozzáadását. Ezért örülök annak, hogy a Parlament felelősségteljesen közelített a reform kérdéséhez, és alkalmazta az egyenlő és igazságos elbánás elemét. A szacharóz hozzáadásának támogatásával a Parlament más országok mellett a Cseh Köztársaságnak kedvezett, kinyilvánítva pártatlanságát és a nemzeti érdekek összeütköztetésén alapuló befolyással szembeni ellenállását. Megértem, hogy szükség van a borpiac reformjára. Nem az alapvető célokat, sokkal inkább a célok megvalósításának módját kérdőjelezem meg. Kihangsúlyozom annak fontosságát, hogy fenntartsuk az egyenlő elbánás és a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalom alapelvét. Hynek Fajmon (PPE-DE). - (CS) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! A Cseh Köztársaság Cseh Polgári Demokrata Párt (ODS) többi képviselőjéhez hasonlóan én is a Castiglione-jelentés ellen szavaztam. Egy ilyen módon megközelített reform nem fogja a csehek, morvaiak vagy – ami azt illeti – az európai bortermelők érdekét szolgálni. A liberalizáció, valamint a rendelkezések és adminisztratív terhek csökkentése helyett – ami igazi segítséget jelentene a bortermelőknek –, a még több rendelkezés, szigorítás és utasítás irányába látható elmozdulás. A központi tervezés sohasem hozott pozitív eredményeket, és a borágazatban sem fog. Ez az oka annak, amiért nem támogattam ezt a jelentést. Daniel Hannan (PPE-DE). - Tisztelt Elnök asszony! Választókörzetem – Délkelet Anglia – Európa leggyorsabban fejlődő bortermelő régiója. II. Henrik uralkodása óta nem fordult elő, hogy Anglia földterületének ilyen nagy hányadán folyt volna szőlőművelés. A szőlőművelésre való átállás a klímaváltozás hatására a legutóbbi európai felmelegedés időszakában ment végbe. A London körüli megyék bortermelői sohasem fordultak támogatásért az EU-hoz. Kent, Surrey, Sussex, Hampshire, Oxfordshire, Buckinghamshire és Berkshire gazdaságilag életképes szőlőültetvényekkel van betelepítve, melyek sorsa a létrehozott termények minőségén áll vagy bukik. Most azonban sikerük veszélyezteti jövőjüket, mivel megközelíti az engedélyezett megművelhető terület nagyságát. Annak ellenére, hogy az európai szabályozási rendszeren kívül maradtak és támogatásban sem részesültek, most mégis azt veszik észre, hogy ők is szabályozás alá kerülnek. Ahogy pénzt sem kérünk Brüsszeltől, úgy a korlátozásokból sem kérünk. Az angol bortermelők csak annyit kérnek, hogy hagyják őket szabadon versenyezni. Adriana Poli Bortone (UEN). - (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Egyértelmű „nem”-et mondtam egy dokumentumra, amit még tovább gyengített a különböző módosítások elfogadása, ettől csak még rosszabb lett, különösen a cukor hozzáadásának bevezetése miatt, amit éveken keresztül sikerült elkerülnünk, tekintettel arra, hogy a cukor hozzáadása nem más, mint a természet kompenzálásának egyik módja.

37

38

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Ház többsége elutasította a must támogatását, ami annak ellenére, hogy nem több egy pénzügyi intézkedésnél, enyhítette volna a cukor hozzáadásának engedélyezése által okozott károkat. Ez az észak országainak győzelme és a földközi-tengeri térség országainak veresége, amelyek képtelenek voltak megvédeni térségük erősen szakmai jellegét. Ez a közös piacszervezés hátrányosan érinti a termékek minőségét, tipikus és eredeti jellegét és káros a szőlőtermelőkre, a bortermelőkre és a fogyasztókra nézve is. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: A terrorizmus elleni küzdelem (B6-0514/2007) Antonio Masip Hidalgo (PSE). - (ES) Tisztelt Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy nagyon pozitív volt a mai nap, egy Alapjogi Chartát adtunk a civilizációk szövetségének, amelyet a maga idejében Zapatero elnök és az ENSZ főtitkára, Kofi Annan is támogatott. Ezt jó kezdetnek tartom. Emellett a mai napon aláírásra került Alapjogi Charta civilizációnk igazi jellegét szentesíti és nem azok integrismo-ját, akik azért jöttek ma ide, hogy ellenzésüket fejezzék ki, ami egy sajnálatos és erőszakos hozzáállás. Sajnálatos és erőszakos az is, amikor az iszlám radikálisok ugyanezt a makacs ragaszkodást tanúsítják a megrögzött hagyományok iránt. A radikalizmusnak ezt a két formáját kell gyökerestül kiirtanunk annak érdekében, hogy béke és ne terrorizmus legyen. Mario Borghezio (UEN). - (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretném kihangsúlyozni, hogy a terrorizmusra vonatkozó jelentés ellen – habár tévedésből mellette – szavaztam, és ezt hivatalosan bejelentem. Ez egy álszent jelentés, amely megmutatja az intézmények Európájának a terrorizmussal szembeni gyáva magatartását. Még ahhoz sincs bátorsága, hogy azt nevén nevezze: iszlám terrorizmusnak. Ez a Ház, az általam és más UEN-képviselők által benyújtott módosítás ellen szavazott, amelyben felhívtuk Európa figyelmét az Al-Quaida-tagoknak a Maghreb területére való beszivárgására. Néhány nappal ezelőtt nyújtottuk be és sajnálatos módon a tegnapi események – a legpesszimistább előrejelzéseinket is meghaladva – igazoltak bennünket. Az Al-Qaida iszlám mészárlása a szegény algírokra sújtott le, és azokat az embereket is elérte az iszlám mészárlás, akik valószínűleg maguk is iszlámok. Szégyenletes, hogy ez Európa kapujában történik és ez a Ház kidob egy olyan módosítást, amely megtorló lépésekre szólít fel, mivel Európa nem hunyhat szemet a küszöbén álló fenyegetettséggel szemben. Dimitar Stoyanov (NI). - (BG) Én tartózkodtam a terrorizmus elleni állásfoglalás szavazásakor, természetesen nem támogatom a terrorizmus kialakulását, de egy ilyen dokumentumot sem tudok támogatni, amely – meglátásom szerint – további pánikot kelt az európai polgárok között és hozzájárul a terrorizmus végső céljának a megvalósításához, azaz magához a terrorhoz. Azonban elégedett voltam a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportjának módosításaival, amelyek elfogadásra kerültek, és amelyek kijelentik, hogy mindent az okoknál kell kezelni, mint ahogy régi közmondás mondja, minden betegségnek az okát kell kezelni. Ezért, ha például nem sikerül nyomást gyakorolnunk Izraelre, hogy hagyjon fel a szegregációs politikájával és az arabokat elválasztó fal építésével, amellyel megfosztja őket alapvető jogaiktól, akkor sokkal inkább hozzájárulunk a terrorizmus elleni küzdelemhez, mintha a telefonlehallgatások és a honlapok figyelemmel kísérése megszervezésével foglalkoznának. A Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoport által javasolt módosításokat nem lett volna szabad elutasítani, mivel felhívják a figyelmet az Európán belüli terrorizmus fejlődésére, mivel az én országomban a betiltott terrorista szervezetek a hatalmon lévő MRF párt ernyője alatt jönnek létre. Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Tisztelt Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy helyes ez az állásfoglalás, de egy kissé inkonzisztens, mivel egyes részeknél úgy tűnik, mintha az ember behódolna a terrorizmusnak. Másképp szólva úgy tűnik, hogy nem fogadja el azt a gondolatot, hogy a terrorizmust teljesen fel kell számolni, hogy gyökerestül kell kiirtani; és az UEN képviselőcsoportból Muscardini asszony már felvetette ezt a kérdést a szóbeli módosításában. Számomra ez egyike azon kérdéseknek, amelyet a jelentés megvitatásakor talán részletesebben kellett volna megvizsgálni. Úgy gondolom az európai uniós irányvonalnak a terrorizmust illetően teljesen egyértelműnek kell lennie. Előmozdítjuk a demokráciát, az emberi jogokat a véleménynyilvánítás szabadságát és semmilyen körülmények között sem fogadhatjuk el a terrorizmust. Szerettem volna, hogy az okok megvizsgálása során nagyobb hangsúlyt kap az oktatás. Például a palesztin autonóm területeken a terrorizmus elleni küzdelemnek elsősorban az oktatásra kellene épülnie, hogy a jövő nemzedékei gyűlölet nélküli nevelkedésben és oktatásban részesüljenek és megtanuljanak szomszédaikkal békés egymás mellett élésben élni.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! A terrorizmus elleni harcban minden hatékony, rendelkezésre álló és a jogállamisággal összeegyeztethető eszközt be kell vetnünk. Ha az Unió meg akarja nyerni ezt a harcot, akkor együtt kell működnie partnereivel. Az állásfoglalás ellen szavaztam, Amerika-ellenes hangvétele miatt. Ahelyett, hogy a terrorizmus ellen lépnénk fel, a szerző és sokan mások a terrorizmus elleni küzdelemben az Egyesült Államokkal folytatott partnerség ellen foglalnak állást. Egy másik oka annak, amiért az állásfoglalástervezet ellen szavaztam, az az, hogy felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy Guantanamóból Európába hozzon fogvatartottakat. Ez a terrorizmus Európába való importálását jelentené. Ez egy elhibázott lépés lenne. A harmadik ok, amiért az állásfoglalás ellen szavaztam, az az, hogy elutasít olyan intézkedéseket, amelyek láthatóan alkalmazhatók a terrorizmus elleni küzdelemben, nevezetesen az utasnyilvántartás Európára való kiterjesztését és az Europol megerősítését. A szavazáshoz fűzött írásos indokolások - Jelentés: Johannes Blokland (A6-0416/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Marokkóval kötött légi közlekedési megállapodás, a második megállapodás, ami az úgynevezett „közös európai légtérrel” kapcsolatos és az első ilyen jellegű megállapodás, amely egy európai kontinensen kívül eső országgal jött létre. Egy még fontosabb politikai megjegyzéssel kapcsolatban sajnálattal vesszük tudomásul, hogy ez a megállapodás – mint ahogy elfogadhatatlan módon a halászat esetében is történt – nem teszi félreérthetetlenül egyértelművé, hogy „a Marokkói Királyság joghatósága alá tartozó terület a nemzetközi joggal összhangban megállapított marokkói felségterületet jelenti”, biztosítván ezáltal a nemzetközi jognak, valamint a Szahara népe legitimitásának és elidegeníthetetlen jogainak a tiszteletben tartását. A nemzetközi jog jogilag nem ismeri el Marokkónak a Nyugat-Szahara területei feletti szuverenitását, mint ahogy azt 1975. októberében a Hágai Nemzetközi Bíróság véleményében kihangsúlyozta. Marokkójogellenesen megszállva tartja a Nyugat-Szahara területét, következésképpen a terület sem felségterületét nem képezi, sem joghatósága alá nem tartozik. Ráadásul ez a megállapodás szinte kizárólag két olyan célt támogat, amit mi ellenzünk: a piacnyitását és a verseny előmozdítását szolgáló rendeletek harmonizálását a légiközlekedésben. - Jelentés: Reimer Böge (A6-0485/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez év júniusában és júliusában, a Bizottság megkapta az alap mobilizálására vonatkozó harmadik és negyedik kérelmet. A kérelem két német és egy finn vállalkozáshoz kötődött, mindegyik a távközlési ágazatban működött, pontosabban a mobil telefongyártással foglalkozott. Mindkét kérelem a gyártásnak harmadik országba történő áttelepítésével kapcsolatos, ami 4211 dolgozó elbocsátáshoz vezet. Idáig ezen a két kérelmen és két francia, már jóváhagyott kérésen kívül, a Bizottság további kérelmeket kapott Olaszországtól, Máltától, Spanyolországtól és Portugáliától. Ezeket a kérelmeket jövő év elején kell jóváhagyni. Mint ahogy korábban említettük, ezeknek az alapoknak a létezése nem szolgálhat a vállalkozások áttelepítésével járó elfogadhatatlan szociális és társadalmi költségek és az ehhez társuló végkielégítések „tompítójaként” Ezért ragaszkodunk egy szabályozási keret létrehozásához, ami megakadályozza és megbírságolja a tevékenységek áttelepítését. Úgy ítéljük, hogy a vállalkozásoknak nyújtott bármilyen állami támogatást a regionális fejlesztés és foglalkoztatottság terén tett hosszú távú kötelezettségvállalásaikhoz kell kötni, és nem részesülhetnek olyan támogatásban, amely az áttelepítés előmozdítására használható fel. Hasonlóképpen szükség van arra, hogy a munkavállalók képviselőinek szerepe megerősödjön a vállalatok igazgatótanácsában és a strukturális jellegű irányítási döntéshozatalban. Nina Škottová (PPE-DE), írásban. − (CS) Az európai globalizációs alkalmazkodási alapból elvett összes alap körülbelül 3,6%-ot és mindössze három országot érint. A globalizáció azonban kisebb vagy nagyobb mértékben, minden emberi tevékenységre hatással van. Ezen alapok alacsony felhasználási szintje legalább

39

40

HU

Az Euròpai Parlament vitài

két kérdést vet fel: az első, ennyire korlátozottak a globalizáció hatásai, és a második: tudjuk-e, hogyan lehet az alapokból forrásokhoz jutni? Más szóval, először is feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon szükségünk van-e erre az alapra. Ha úgy gondoljuk, hogy igen, akkor a globalizáció lehetséges hatásaink jobb meghatározására és finanszírozási szabályainak felülvizsgálatára van szükségünk annak érdekében, hogy más országok és azok problémásabb térségei számára könnyebben hozzáférhetővé és érthetőbbé váljanak az alapok. E tekintetben a gazdasági, társadalmi és egyéb szempontok megjelölése is segítséget jelentene. Nehéz elfogadni olyan mentséget a Bizottság részéről, mint a „váratlanság”. A fenti kétségek miatt a javaslat ellen szavaztam. - Jelentés: Reimer Böge (A6-0499/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A rugalmassági eszköz igénybevétele és az intézményközi megállapodás módosítása a 2008. évi közösségi költségvetési tervezet szerves részét képezik. Így a többéves pénzügyi keretben a rugalmassági eszköz mobilizációjával végrehajtott 1 600 milliós korrekción túlmenően, javaslat született az európai globális műholdas navigációs rendszerű programok (EGNOS-GALILEO) közel 200 millió EUR összegű kiegészítő finanszírozására is. Ezen túlmenően a rugalmassági eszköz igénybevételével az EU közös kül- és biztonságpolitikája (KKBP) is további 70 millió EUR összegű finanszírozáshoz jut. Megjegyzendő, hogy az előadó kihangsúlyozza, miszerint „a jelenleg meghatározott igényekhez képest – a külső fellépésekről általánosságban és a KKBP-ről különösen – nem gondoskodnak megfelelően hosszú távon.” Elmagyarázza, hogy a „meghatározott igények” közé tartozik a Koszovóban és Afganisztánban állomásozó uniós „missziók” megerősítése. Ilyen módon újabb lendületet kap az EU egyre nagyobb mértékű beavatkozása és a NATO hadműveletek támogatását szolgáló katonai beavatkozása, mind a Balkánon – amire például szolgálnak a „Koszovó függetlenségének egyoldalú kihirdetésének” támogatására tett előkészületek, ami maga a nemzetközi jog megsértése –, mind Közép-Ázsiában, nevezetesen ezeknek a „misszióknak” a közösségi költségvetésből való finanszírozása révén. Ezek olyan politikai és katonai célkitűzések, amelyeket egyértelműen ellenzünk. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Tisztelt Elnök asszony! A rugalmassági eszköz pénzügyi terv felülvizsgálataként történő igénybevétele a 2008. évi költségvetésre vonatkozó november 23-i egyeztetés eredményeként létrejött megállapodás természetes következménye. A rugalmassági eszköz alapvető feladata, hogy nehezen előrelátható, kivételesen nehéz helyzetekben is biztosítsa a költségvetési tervet. Szerény tapasztalataim szerint azonban ennek a kivételes eszköznek az alkalmazása csak ritkán felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyek az intézményközi megállapodásban kerültek megfogalmazásra. Ez a helyzet a 2008. évi költségvetési tervezet esetében is. Mind az a 200 millió EUR összeg, amit 2008-ban a GALILEO program finanszírozására szánnak, mind pedig a IV. címsorban szereplő 70 millió EUR összeg, ami a KKBP területének növekvő igényeinek fedezését szolgálja, mind előre látható problémák megoldását jelentik. Annak ellenére, hogy az Európai Parlament küldöttsége fenntartásokat fogalmazott meg a műholdas navigáció megfelelő finanszírozásának hiányával és az Európai Unió nemzetközi törekvéseit szolgáló elégtelen finanszírozással kapcsolatban, nem sikerült a Tanácsot meggyőznie arról, hogy szükség van az érintett területeken a költségvetésből való részesedés növelésére. A pénzügyi perspektíva végső formája nehézségeket vetített elő, amelyek a 2008. évi költségvetés elkészítése során váltak nyilvánvalóvá. Az az igazság, hogy az egyeztetési folyamat során a Parlament a Tanács által létrehozott problémákat oldotta meg. Tekintettel a helyzet médiában való hamis beállítására, le kellene vonnunk a helyes következtetéseket a jövőre nézve. - Jelentés: Bogdan Golik (A6-0461/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh and Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Nem helyeselhetünk egy olyan rendszert, amelyben az adófizetők pénzét az európai mezőgazdasági termékek harmadik országokban történő értékesítésére használják. Úgy gondoljuk, hogy ilyen vállalkozásoknál korlátozásokat kellene alkalmazni, elsősorban a fejlődő országok esetén, mivel fennáll az a veszély, hogy a hazai iparnak okozunk kárt. Úgy gondoljuk, hogy ezekben az országokban az EU-nak a helyi mezőgazdaságot kell ösztönöznie és nem az ottani gazdálkodókat veszélyeztetnie. A prosperáló helyi termelés a gazdasági növekedés és demokratikus fejlődés lehetőségét kínálhatja ezeknek az országoknak. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Egy egyszerűbb és irányíthatóbb KAP kialakításának a legfontosabb feltétele a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő tájékoztatásával és reklámtevékenységével kapcsolatos európai jogszabályok leegyszerűsítése.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Helyeslem a rendszer javítására tett bizottsági javaslatot, különösképpen a szabályozási konszolidációt, amely tartalmazza a belső piacra és a harmadik országokra vonatkozó két rendelet összevonását. Megszavazom a Golik jelentést, és kiemelném azokat az utalásokat, amelyek hangsúlyozzák, hogy a WTO-tárgyalások során a tájékoztatás és reklámtevékenység kérdéseire nagyobb figyelem fordítandó. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Tisztelt Elnök asszony! Golnik úr jelentésének elfogadása mellett szavazok, amely a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő tájékoztatásával és reklámtevékenységével foglalkozó tanácsi rendeletről szól. Az előadó helyesen emeli ki, hogy ahhoz, hogy egy európai hatékony és egyszerű mezőgazdasági politika kialakításában haladást érjünk el, a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő tájékoztatásának és reklámtevékenységének közösségi rendszerét le kell egyszerűsíteni. Egyetértek azzal, hogy a tájékoztató kampányoknak a fogyasztók számára teljes körű felvilágosítást kell nyújtania a fenntartható KAP termelésről, az EU mezőgazdasági termékeinek magas minőségéről, a biogazdálkodásról és az egészségügyi szempontokról. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Tekintettel arra, hogy a WTO-nál folytatott megbeszélések és a kötelezettségvállalások az exportvisszatérítések eltörlését fogják eredményezni, a 20,1 milliárd EUR összeget kitevő közösségi támogatások csökkenéstése és a legtöbb uniós mezőgazdasági termék árának 48%-73%-os csökkentése komoly kihatással lesz a mezőgazdasági jövedelmekre. A rendeletre tett javaslattal a Bizottság a GATT-tal összefüggésben a múltban, valamint a korábbi KAP reformokkal kapcsolatban jelentkező kedvezőtlen következményeket kívánja ellensúlyozni, amelyek a WTO és a KAP várható reformjaitól még nagyobb mértékben felerősödnek majd. A következmények elsősorban a mezőgazdasági termékeknek mind a harmadik országokba, mind az európai országokba történő forgalmazása során lesznek majd érzékelhetőek, mivel az importvámok és a közösségi mezőgazdaság belső támogatását egyszerre fogják drasztikusan csökkenteni. Ezért javasolnak reklámtevékenységgel kapcsolatos és tájékoztató programokat. Azonban az ezekre a programokra elkülönített pénzeszközök semmit sem tehetnek a következmények ellensúlyozása érdekében. Az eredmény a közösségi mezőgazdasági termékek harmadik országokba történő és az EU-n belüli forgalmazás és a termelőknek fizetett alacsonyabb ár problematikájának súlyosbodásához fog vezetni, és egyenesen csapást jelent majd a kis-, és középméretű gazdálkodók számára, akiknek már így is alig képződik mezőgazdasági jövedelme. Másfelől, főleg a versenyképes termelési költséggel működő, nagy mezőgazdasági vállalatok húznak majd hasznot a programból. - Jelentés: Pedro Gueirrero (A6-0467/2007) Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A halászati és akvakultúra-ágazati termékek piaca közös szervezésének (KPSZ) – ami a közös halászati politika négy pillére közül az egyik – mélyreható átszervezésére kerül sor. A prioritások tartalmazzák a halászati termékek fogyasztói tájékoztatást érintő vonatkozásainak átvizsgálását és a termékek hozzáadott értékének igazságosabb elosztását a teljes forgalmazási folyamat során (különös hangsúllyal az értékesítés kiindulási pontjára). Az EU-nak a „szociális dömping” ellensúlyozására is megoldásokat kell találnia, ami ma néhány harmadik országban bevett gyakorlat, és ami rontja a halászati termékeinek versenyképességét. Ez a jelentés megvédi a nemzeti érdekeket, ezért kiérdemli a szavazatomat. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Üdvözöljük a halászati termékek piacának közös szervezésére vonatkozó jelentést, amely világosan jelzi az Európai Bizottság számára, hogy sürgős szükség van a KPSZ igényes felülvizsgálatára annak érdekében, hogy nagyobb mértékben tudjon hozzájárulni az ágazat bevételeinek biztosításához és a termékek hozzáadott értékének növeléséhez, különösen a pénzügyi eszközök jelentős növelése révén. Mivel a KPSZ-nek hatékony válaszokat kell adnia azokra a célkitűzésekre, amelyekre létrehozták, és a halászati ágazatban a jövedelmek bizonytalansága nagymértékben az ágazatban jellemző forgalmazási formából, az értékesítés kezdeti pontjában történő ármegállapításból és a halászat szabálytalan jellegéből következik,

41

42

HU

Az Euròpai Parlament vitài

sajnáljuk, hogy a Halászati Bizottság elutasította javaslatainkat, többek között azokat, amelyek a téma érdemi részét érintik: - a maximális profitráta bevezetését; - állami támogatás és hatékony piaci intervenciós mechanizmusok szükségességét; - a termelési költség figyelembevételét az irányadó árak meghatározásánál; - a fogások vagy halászati erőkifejtés önkéntes, ideiglenes csökkentésére tett pénzügyi kompenzáció bevezetését. Ennek ellenére mi továbbra is képviselni fogjuk ezeket a tisztességes intézkedéseket. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A halászati termékek piacának közös szervezése az ágazatban érintettek számára a stabilitást és a bevételek biztonságát kívánja biztosítani. Nemcsak ezeknek a célkitűzéseknek, de az EK-Szerződésben megfogalmazott nemes céloknak is az európai halászati közösségek felvirágzásához kellett volna vezetniük. Az elmúlt két és fél évtized során a KHP szervezetén keresztül érvényesülő centralizált brüsszeli irányítás sajnos végzetes csapást mért ezekre a közösségekre. A munkahelyek biztonságát megteremtő virágzó piac megvalósíthatatlan a KHP keretein belül, és vissza kell adni a halászattól függő országoknak a halászati irányítószervezetek feletti irányítást. - Jelentés: Jörg Leichtfried (A6-0482/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mint ahogy rámutattunk, a polgári repülés terén a nemzeti hatóságok régóta megfelelnek a nemzetközi megállapodásokkal összhangban meghatározott követelményeknek és biztosítják az azoknak való megfelelést. Az EU és a tagállamok, valamint ezen államok és más országok közötti együttműködés mára már valósággá vált, ami tovább ösztönözhető és fejleszthető, de ami már most biztosítja minden ország szuverenitásának, a munkavállalóknak és jogaiknak (garantálva a szociális harmonizációt, különösen a legkedvezőbb feltételek alkalmazása révén), valamint az utasok jogainak tiszteletben tartását. Azonban a polgári repülés területén a tagállamok hatásköre fokozatosan átkerül az EU-hoz, ami különösen kedvezőtlen folyamat egy olyan esetben, amikor nincsenek világosan kijelölt határok. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség lényegében egy újabb „lépést” jelent ennek irányába. Kihangsúlyozandó, hogy ez az ügynökség olyan hatáskörrel fog rendelkezni, amit jelenleg az egyes nemzeti hatóságok gyakorolnak. Ezt az intézkedést alapvetően az úgynevezett „egységes európai égbolt”, és az uniós szintű légi közlekedés és légi navigáció liberalizálásának megteremtésére hozták létre. A pénzügyi nyereségességet szolgáló liberalizáció megkérdőjelezi a munkavállalók jogait, a szolgáltatások minőségét és a biztonsági szintet. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Parlament, a Tanács és a Bizottság bevonásával lefolytatott komplex tárgyalások csúcspontját a Leichtfried-jelentés jelöli. Az EASA hatáskörének kiterjesztése fontos előrelépést jelent Európában a repülésbiztonság szempontjából, így képviselőcsoportom támogatni tudta a végső kompromisszumot. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Megerősítem a Leichtfried jelentésre vonatkozó korábbi szavazatomat. A Bizottság segítségével lefolytatott, a Parlament és a Tanács közötti tárgyalások vezettek ehhez a szöveghez, ami igaz, hogy nem elégít ki minden általam támogatott követelményt, de egy jó kompromisszum. Szeretném kiemelni az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség fontos szerepét, amit nemcsak a repülés, de a vállalati gyakorlat felügyeletében is szerepet fog játszani. Az Ügynökség felelős lesz az igazolások és engedélyek megújításáért és kibocsátásért, továbbá az egységes biztonsági előírások alkalmazásának felügyeletéért. Amennyiben a biztonság nem lesz megfelelő, módjában áll majd pénzbírságot kiszabni. Ezért örülök a 15. módosítással elért kompromisszumnak, amely teljesen függetlenné és pártatlanná teszi az Ügynökséget, beleértve olyan témákat is, mint az engedélyek visszavonása és a bírságok kiszabása. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a személyzetnek fontos szerepe lesz a testület fejlesztésében és munkájában. Végső soron, teljes mértékben osztom az előadónak a munka státuszának javításával kapcsolatos aggodalmát, ami feltehetőleg az Európai Unió személyzeti szabályzata által felkínált lehetőségre épül.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Brian Simpson (PSE), írásban. − Megszavazom a jelentést. A nagy jelentőségű technikai kérdést érintő előadónak gratulálok, azonban szeretnék néhány megjegyzést tenni. Egyes tagországokban aggodalomra adnak okot a légi utaskísérőknek biztosított jogosítványok, ami a légi utaskísérő szakszervezetek elszánt lobbytevékenységéhez vezetett. Úgy gondolom, hogy az előadó talált egy kompromisszumos megoldást, ami enyhíti az egyes tagállamok részéről felmerült aggodalmakat, ugyanakkor elismeri a légi utaskísérők szerepének fontosságát. Egyes légitársaságok nyíltan megalázzák a légi utaskísérőket, amikor úgy bánnak velük, mintha „levegőben dolgozó pincérek” lennének, és miután kifizették saját képzésüket, minimálbéren szerződtetik őket – maximális munkaidő mellett. Másodszor fontos méltányolni, hogy a Parlament jóváhagyásának megfelelően az EU-OPS most az EASA illetékességi körébe került. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy emlékeztessem a Bizottságot és az EASA-t, hogy az EU-OPS rendelet Q. alrészében megtalálható repülési és szolgálati időt addig nem lehet megváltoztatni, amíg a kimerültséggel foglalkozó tanulmány elkészítésére nem adnak megbízást és nem konzultálnak az ágazat egészével. Végül remélem, hogy a pilótafülkeajtó, és a poggyászmegőrző felügyeletén túl egyéb repülésvédelmi és biztonsági szempontokat is bevezetnek majd Európa-szerte. - Jelentés: Adriane Poli Bortone (A6-0464/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mint ahogy a szabályozásra ezen a területen általában jellemző, a jelentés specifikus célkitűzései a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációjára épülnek annak érdekében, hogy előmozdítsák az európai belső piac fejlődését, tekintettel ez esetben az élelmiszerek táplálkozási és egészségre vonatkozó állításaira. A javaslat az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó két módosítást tartalmazza, a javaslat célja egy megfelelő átmeneti időszak biztosítása a gyermekek fejlődésével és egészségével kapcsolatos egészségre vonatkozó állításokra. Azok a tápanyag-összetételre vonatkozó állítások, amiket egy tagállam az érvényes nemzeti rendelkezéseknek megfelelően 2006. január 1-je előtt használt, és amik nem szerepelnek a 1924/2006/EK rendelet mellékletében, továbbra is alkalmazhatóak a rendelet hatálybalépését követő három éven keresztül. A gyermek fejlődésével és egészségével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások kivételével, minden egészségi állításra vonatkoznak a rendelet 28. cikkének (5) és (6) bekezdésében szereplő átmeneti intézkedések. Hasonló átmeneti intézkedéseket biztosítanak most a gyermekek fejlődésével és egészségével kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításokra. Peter Skinner (PSE), írásban. − A jelentést az egészséggel és a táplálkozással kapcsolatban elhangzott állítások biztosításához szükséges ellenőrzések miatt fogadtam el. A hosszú és aktív élet alapvető feltétele az egészséges táplálkozás, emellett azonban elengedhetetlen, hogy a fogyasztók megfelelő felvilágosításban részesüljenek. Egyes népszerű fogyasztási cikkek gyártóinak állítása a termékek egészségi és táplálkozási tulajdonságait illetően túlságosan is régóta a fogyasztók félretájékoztatását eredményezi. Felszólítom a Bizottságot, hogy szenteljen olyan sok időt az európai polgárok megfelelő felvilágosítására, amennyi csak szükséges. - Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A6-0453/2007) Bert Doorn (PPE-DE), írásban. − (NL) 1993 óta heves viták folynak a gépjárműalkatrészek piacának liberalizálásáról. A látható gépjárműalkatrészekre vonatkozó formatervezési jogok eltörlése már régóta esedékes. Ezért teljes szívvel támogatom a Bizottság javaslatát, mivel jelenleg ezeknek az alkatrészeknek nincs megfelelően működő, egységes piacuk. Amikor olyan használati cikkek, mint a külső visszapillantó tükör és lámpák kicserélése szükséges, biztosítani kell, hogy könnyen beszerezhetőek legyenek azok az alkatrészek, amelyek a gépjármű korábbi állapotának visszaállításához szükségesek. Én a mielőbbi európai liberalizáció mellett vagyok, ezért a lehető legrövidebb átmeneti időszakot támogatom – az öt évet. Természetesen nem fogok megszavazni olyan módosításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok az átmeneti időszakban szándékosan lelassítsák a liberalizációt. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés tartalmaz néhány módosítást a pótalkatrészek másodlagos piacának liberalizációját érintő irányelvre tett javaslattal kapcsolatban, ami a járműipar, a gépipar, a beruházási javak és a fogyasztási cikkek iparágában alkalmazandó.

43

44

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Bizottság javaslata a védelem nélkül működő piacokra helyezi a hangsúlyt, miközben ez a jelentés 5 éves átmeneti időszakot javasol olyan országok számára, amelyekben létezik piacvédelem, mint például Portugália esetében is. Egyrészről tudjuk, hogy a védett piacok a pótalkatrész kereskedelemben monopóliummal rendelkező hatalmas vállalkozásokhoz vezetnek, mivel a védett piacon a fogyasztónak az eredeti gyártótól kell a hibás vagy megrongálódott alkatrész pótlását beszerezni. Ilyenkor azt az érvet hozzák fel, hogy a termék formatervezését semmilyen módon sem szabad megváltoztatni, a legismertebb példa erre a járműipar, habár az irányelvre vonatkozó javaslat más iparágra is érvényes. De léteznek olyan gyakorlati esetek, amikor egy egyszerű alkatrész kicserélése, az alkatrészek teljes kombinációját igényli annak minden költségével együtt, amit a fogyasztóknak kell viselni. Ugyanakkor léteznek olyan, különösen a gépiparral összefüggő gyárak Portugáliában, amelyek az ismert gyártmányok részére gyártott pótalkatrészeknek köszönhetően képesek továbbműködni, és amelyeknél komoly problémákat okozna a piac „liberalizálása” Janelly Fourtou (ALDE), írásban. – (FR) A formatervezési mintaoltalommal foglalkozó Lehne-jelentéssel kapcsolatban elhatároztam, hogy támogatok és aláírásommal ellátok egy olyan módosítást, ami az összetett termékek alkatrészeire vonatkozó szellemi tulajdonjog teljes liberalizálását megelőző nyolc éves átmeneti időszakot javasol, mint például a gépjárművek esetében, ahol felhasználásuk célja az eredeti külalak visszaállítása. Azokban a tagállamokban, ahol a rendszert már liberalizálták, az alkatrészekre vonatkozó hatástanulmányok idáig nem mutattak jelentős fogyasztói árcsökkenést. Arról is meg vagyok győződve, hogy az Európai Unió veszélyezteti saját érdekeit. A világ többi részén arra törekednek, hogy szellemi tulajdonjog révén megvédjék gyártásukat, az Európai Unió pedig – miközben a fogyasztók védelmére való törekvést és a hamisítás elleni küzdelmet hirdeti – rossz döntést hoz. Az autóipari ágazat gazdasági egyensúlya és az európai gépjárműhasználó biztonsága a tét. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A modell és formatervezési mintaoltalomról szóló irányelv, a Házhoz benyújtott formájában, az alkatrészek piacának teljes liberalizációját javasolja különös tekintettel a gépjármű ágazatra. Az előadó szövegében támogatja, hogy a tagállamok részére további öt évre engedélyezzék a formatervezési minták és modellek szigorú védelmére vonatkozó jogszabályok fenntartását és ez jelentős mértékben módosítja a javaslatot. A gyártók pótalkatrész-gyártási monopóliumának megtartása megakadályozhatja, hogy az alacsonyabb termelési költséggel és minőségben gyártó Törökországba, Brazíliába és Koreába való áttelepítés révén megszűnjenek a közösségi munkahelyek. Az ágazat túlságosan elsietett liberalizációja – elsősorban a biztonság terén – súlyos kockázatokat rejt magában. Ha a gépkocsigyártók semmilyen felelősséget sem vállalnak az alkatrészgyártásért, akkor semmi sem fogja garantálni az előírásoknak való megfelelést és a minőség szavatolását. Minden gazdasági és politikai szempontnál előbbre való a jármű használó védelme és biztonsága. Miután megtámadta a postai szolgáltatást, a vasutat, és az energia- és a villamosenergia-ágazatát, Brüsszel most a járműgyártásra vetett szemet. Úgy tűnik, nincsenek határai az ultra-globalizmusnak és az ideológiai okokból erőltetett deregulációnak. (A szavazáshoz fűzött indokolás megszakítása az eljárási szabályzat 163. cikkének (1) bekezdése szerint). Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Tisztelt Elnök asszony! A belső piac egy olyan nagyon összetett struktúra, ami több éve próbál egyensúlyt teremteni a különböző csoportok érdekei között. Ennek az irányelvnek a célja, a teljes liberalizáció megvalósítása az alkatrészek másodlagos piacán. Egyrészről az alkatrészgyártók széles csoportja követeli, hogy vegyék figyelembe a szabad versennyel és a piaci monopólium betiltásával kapcsolatos jogukat, másrészről vannak autógyártók (és itt elsősorban az autóiparra koncentrálunk), akik a pótalkatrész gyártásuk védelmét a formatervezési minták oltalmára alapozzák. Ebben az első ránézésre megoldhatatlannak tűnő helyzetben én az előadó megközelítését támogatom, aki egy olyan rendszert javasol, amelyben a formatervezési minták csak egy meghatározott ideig állnának oltalom alatt. A gyakorlatban az oltalmi időszak szorosan függ az összetett termék életciklusától. Abban is egyetértek az előadóval, hogy az új formatervezési oltalom bevezetésével a régi formatervezésben érintett pótalkatrészek védelmének meg kell szűnnie. Abban az esetben is meg kell szűnnie, ha olyan

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

formatervezés gyártását szüntetnék meg, ami nem helyettesíthető. Ez a javaslat tűnik a legmegfelelőbb intézkedésnek, ami a lehető legjobban képes megvédeni az érintett csoportok érdekeit. Támogatom az átmeneti intézkedésre tett javaslatot is, ami szerint azok a tagállamok, amelyek jogszabályában létezik a pótalkatrészekre vonatkozó formatervezési oltalom, az irányelv hatálybalépésének időpontját követő öt évig még érvényesíthetik az ilyen formatervezési oltalmat. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a kompromisszumos csomagot és elutasítottam minden olyan módosítást, amely a „javítási záradék” átmeneti időszakának kiterjesztésére törekszik. Gary Titley (PSE), írásban. − Támogatom a pótalkatrészek versenyképes európai piacát. Ennek hatására csökken a fogyasztók kiadása és fellendül a kis- és középvállalkozások üzleti tevékenysége. Ezért támogatom a Bizottság javaslatát, amely megnyitja a versenyt a pótalkatrészek előtt. Így nem támogathatom azokat a módosításokat, amelyek 8 évre akarják felemelni a piac liberalizálására biztosítandó időt. Ez lelassítaná a célunk megvalósításához, a pótalkatrészek versenyképes piacához vezető folyamatot. - Jelentés: Giuseppe Castiglione (A6-0477/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) A következő okok miatt szavazunk a jelentés és a Bizottság javaslata ellen: - azt reméltük, hogy a reform megtakarítást jelent majd az Unió adófizetői számára és a borágazatot leválasztják majd a közös mezőgazdasági politikán keresztül történő finanszírozásról. Úgy gondoljuk, hogy hosszú távon meg kell szüntetni az európai bortermelésnek az adókon keresztül finanszírozott, közösségi támogatását. - Elítélendőnek tartjuk, hogy az európai bor forgalmazására az adófizetők pénzét használják fel. Ez ellentmond a Parlament alkoholstratégiájának, amely támogatja az alkoholtartalmú italok forgalmazására vonatkozó megszorító véleményét. Ezzel összefüggésben a forgalmazás előmozdítására szánt kiadások növelése sajnos, a kettős mércéről árulkodik. - Ellenezzük továbbá azt a javaslatot is, amely az európai adófizetők pénzét a bor harmadik országban történő forgalmazására használja. Úgy gondoljuk, hogy óvatosnak kell lenni az európai bornak különösen a fejlődő országokban való forgalmazásakor, mivel ez felveti a belföldi iparágak tönkretételének veszélyét. Az Uniónak a helyi termelőket a fejlődő országokban nem ellehetetleníteni, hanem támogatnia kell. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Tisztelt Elnök asszony! A jelentés ellen szavazok és nem Castiglione úr általános megközelítése miatt, ami néhány pozitívumot is tartalmaz, mint a kivágásra vonatkozó mennyiségi korlátozások és környezeti összeegyeztethetőség, az EU-n kívülről beszerzett must használatának tilalma és a tagállamok által önállóan végrehajtható intézkedések számának növelése. Véleményem szerint kritikus pontot jelent, a cukorhozzáadás gyakorlatának és annak a rendelkezésnek a támogatása, amely lehetővé teszi, hogy ezt a gyakorlatot ne kelljen a fogyasztók számára készült tájékoztató címkén feltüntetni. Az úgynevezett gyümölcsborokhoz vezető út, éppen úgy, mint a jelentésnek a musttal kapcsolatos általános megközelítése teljes egészében megkérdőjelezhető. Olaszként remélem, hogy De Castro miniszter és kollégái képesek lesznek megállapodni egy olyan jogi referenciakeretben, amely nagyobb tiszteletben tartja a minőséget és a fogyasztói jogokat. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Tisztelt Elnök asszony! Teljes mértékben támogatom Castiglione úrnak a borpiac közös szervezésének tanácsi rendeletéről szóló jelentését. A termelés és az egészséges verseny egyszerű és hatékony elvei szerint működő borpiac létrehozása a közösségi piacon az európai termékeknek nemcsak a minőségét fogja javítani, de növelni fogja a gyümölcstermelők életszínvonalát is. Ezen túlmenően ezek az intézkedések országomban egyértelműen kedvező hatást gyakorolnak majd a gyümölcsbor termelésére és ez a fő oka annak, hogy támogatom a jelentést. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés ellen szavazunk, mivel az Európai Bizottság szőlőültetvényekre és borágazatra vonatkozó rossz javaslatában szereplő legfontosabb szempontokat lényegében változatlanul hagyja.

45

46

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mint ahogy mindig is mondtuk, helytelenítjük ezt a liberális álláspontot, amely egy lépést jelent a borpiac közös szervezésének lebontása irányába. Maga az Európai Parlament is megvizsgálta ezt, és egészen a cukor hozzáadásának engedélyezéséig és az érvényes szint megnöveléséig ment el. De az egyik legfontosabb szempont az a tény, hogy nyitva hagyja a telepítési jogok kérdését 2013-tól annak ellenére, hogy az előadó elismeri, hogy ezáltal a termelés a legnagyobb bortermelők kezében fog koncentrálódni, akik már most is élvezik a tekintélyes állami támogatás és az egyéb kiváltságok jelentette előnyöket. Hasonlóképpen sajnáljuk, hogy a telepítési jog fenntartására és a bortermelő területek, különösen a családi gazdaságok, a kis- és középméretű bortermelők és borászati termelőszövetkezetek átalakításának támogatására tett javaslatunk nem került elfogadásra, igaz megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy néhány javaslat, mindenekelőtt a fogyasztásra szánt alkohol lepárlását támogató javaslat elfogadásra került. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy egyetértek a borpiacon a KPSZ megreformálásának szükségességével és általánosságban támogatom az Európai Bizottság javaslatát, úgy vélem a Castiglione-jelentés egy fontos hozzájárulást tett azáltal, hogy néhány olyan módosításra tett javaslatot, amely a bizottsági dokumentum jelentős mértékű javulását eredményezi. Egyéb pozitív szempont mellett tudomásul veszem a fogyasztásra szánt alkohol párlásához nyújtott támogatás lehetőségének bevezetését. Megszavaztam a 33. és 223. módosítást, mivel úgy ítélem, hogy nem lehet elsietni az ágazat liberalizálását és elutasítottam a 314., 347., 293. és 217. módosításokat, mivel nem értek egyet azzal, hogy továbbra is cukor hozzáadásával növeljék az alkoholtartalmat. Ez a gyakorlat egyensúlyhiányt teremthet a termelők között és ezért itt, az Európai Bizottság eredeti szövegét támogatom. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a jelentés általános irányvonalát, az Európai Bizottság javaslatának alapos átvizsgálását, amely mellesleg 400 000 hektár szőlőültetvény kivágásának nagyszabású műveletét is tartalmazta. Az a javaslat figyelmen kívül hagyta a bortermelő ágazat társadalmi realitásait és további megműveletlenül maradt földekhez vezetett volna, ami káros kihatással lett volna a tájra. A jelentés a kivágást egy potenciálisan hasznos eszközként tekinti, amire önkéntes alapon lehet javaslatot tenni. Egy másik pozitív javaslat, a borágazat lehetséges szerkezetátalakítási intézkedéseire vonatkozik. Az európai borágazatnak, annak érdekében, hogy a nemzetközi versenyben megállja a helyét, erőteljes és sikeres működtetőkre van szüksége. Másrészről, a válságmegelőzésre vonatkozó javaslatok igaz, hogy szükségesek, azonban ezeknél többre van szükség. A termelés ingadozásának mértékéből kiindulva a javasolt intézkedéseknek csak enyhítő hatásuk lenne. Ami igazán hiányzik, az egy olyan rendes válságkezelő mechanizmus, ami valami újat képes nyújtani a meglévő intézkedésekhez képest. Végül sajnálattal veszem tudomásul, hogy semmilyen rendelkezés sincs a szacharóz hozzáadásával történő alkoholtartalom-növelését jelölő címkére, ami a fogyasztók tájékoztatásának egyenes és világos módja lett volna. Christa Klaß (PPE-DE), írásban. − (DE) A borpiac közös szervezésében a Bizottság a bortermelő vidékek különleges jellemzőinek figyelembevételére törekszik azáltal, hogy több felelősséggel ruházza fel, és nagyobb teret biztosít a kezdeményezések számára. A mai napon az Európai Parlament papírra vetette ezeket a célokat. Teljes mértékben megbízunk javaslatainkban, amelyeket a tagállamok minden képviselője elfogadott. A szőlőtermesztés Európában örökségünk egy része. Itt Európában van a világ borgyártásának bölcsője. A szőlőtermesztés üzletet, bevételt és munkahelyet jelent. Nem a Bizottság feladata, hogy a termelés korlátozásával vagy a termelést ellehetetlenítő szabályok létrehozásával törekedjen a piaci egyensúly megteremtésére. A Bizottságnak azonban feladata, hogy megvédje a globális piaci részesedésünket és biztosítsa, hogy termékeink a nekik jogosan kijáró nemzetközi elismerésben részesüljenek. A cél nem a piac korlátozása, hanem új piacok megszerzése. Miért kellene a jól értékesíthető borok gyártási módszerein változtatni? Borgyártási módszereink, régi kultúrákban és hagyományokban gyökereznek. A mai napon, az Európai Parlament egyértelműen megerősítette, hogy támogatja a további piaci intézkedéseket, a nemzeti költségvetéseket, a regionális kezdeményezések lehetőségét, a létező borászati

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

eljárások megőrzését, más szóval a szacharóz és a sűrített és finomított must (SFM) hozzáadását azáltal, hogy a pótlólagos SFM-támogatások révén ezek az adalékok azonos szintre kerülnek. Remélem, hogy javaslatunk bekerül a borpiac új közös szervezésébe. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Azokban az években, amelyekben a körülmények nem kedveznek a szőlőtermelésnek, amikor túl kevés a napsütés, akkor a szőlő fruktóztartalma nem elégséges a fermentáláshoz szükséges alkoholmennyiség előállításához. Ezért kerül sor a cukor hozzáadására, amely nem változtat a bor ízén. A kritikus pontot az jelenti, hogy a cukor hozzáadására a fermentálás előtt és ne után kerüljön sor, ami azt jelenti, hogy nem savanyú bor édesítéséről van szó és a cukor hozzáadása csak asztali borok és vins de pays-k esetében engedélyezett. Ennek a jövőben is így kell maradnia. A répacukornak – ami idáig szabványos adalék volt – a termékfelesleggel rendelkező déli régiók szőlőmustjával történő helyettesítésére vonatkozó bizottsági tervek nem állják meg a helyüket. A különböző ízekkel kapcsolatos, szenvedélyes szakértői viták mellett létezik egy környezettel kapcsolatos érv is. Nem látom értelmét, hogy Európán keresztül olyan területekre szállítsák a szőlőt, amelyek saját répacukor ellátással rendelkeznek. Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A mai szavazás tárgyát képező módosítások elég nevetségesek. Egy példa: a különböző borokban lévő cukormennyiséget a terméket megvásároló fogyasztók döntésére kell bízni. Ezt nem a különböző uniós intézmények közötti döntéshozatali folyamatokban kell meghatározni. A termelőknek a világ többi részén sikerült olyan borokat gyártaniuk, amelyek nemcsak megfelelnek az európai fogyasztók ízlésvilágának, de olcsóbbak is, mint az európai borok. Az Európai Parlament többsége szerint ez ellen úgy kell harcolni, ha több pénzt pumpálunk a mezőgazdasági politikába, és ha különböző kampányokat folyatunk. Kétségtelen, hogy kiváló borokat gyártanak Európában. Az elvi kérdés az, hogy az európai borgyártás előnybe részesítése érdekében helyénvaló-e kiszorítani a szegényebb országokat. Fontos, hogy amikor a borgyártás megvitatására kerül sor, legyen egy olyan perspektíva, amely minden tényezőt figyelembe vesz, beleértve a közegészségügy érdekeit is. Ez hiányzik ebből a jelentésből. Ezek miatt az okok miatt nem szavaztam meg a Bizottság javaslatát és az Európai Parlament jelentését. A borgyártóknak a jelenleg folyósított hatalmas uniós támogatások helyett egy szabad piacon kellene működniük. Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) A Languedoc-Roussillon - Toulousi vörös kereszt bortermelő népe, amely a Marcelin Albert-rel 1907-ben kezdődő és 1976-ban André Castéra-val folytatódó lázadás évszázadát jelképezi, az a nép, amelynek földje a Rhône-tól a Garonne-ig nyúlt – most az Európai Bizottság által van fenyegetve. El akarja őket távolítani és nyugalmazott britekből álló kolóniákat akar földjükre telepíteni. A teaivók feladata, hogy elűzzék azokat az embereket, akik a Minervois, Corbières, Costières, és Picpoul szőlőültetvényein a szőlő szüreteléséből és a borgyártásból élnek. Ez egy civilizáció elleni bűntett! És mindezt az állítólagos túltermelés hazug leple alatt követik el. De mi is valóban az igazság? Az igazság a Spanyolországban és Olaszországban meglévő 150 000 hektárnyi illegális szőlőültetvény. Ezeket az illegális szőlőtőkéket kellene kivágni, mivel amikor túltermelésről beszélünk, akkor az valójában többletimportot jelent – ami minden évben 12 millió hektolitert tesz ki. Minden egyes kivágott szőlőtőke helyébe egy újat fognak a Pacific-Rimen ültetni; és amikor majd Kína megkedveli a bort, valószínűleg világméretű hiánnyal fogunk szembesülni. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A borgyártás reformjára vonatkozó javaslatával, úgy tűnik, a Bizottság egy újabb pièce de résistance-szal állt elő. Egyrészről, megpróbálja Európa bortavait kiszárítani azáltal, hogy pénzügyi előnyökben részesíti azokat, akik csökkentik a szőlőültetvényeik területét, másrészről 2013 után szándékában áll mindenhol engedélyezni a szőlőtőke telepítését. Amennyiben azonban eltörlik a növekvő számú korlátozásokat, a munkaigényes hegyvidéki szőlőültetvények életképtelenné válnak. Mintha nem lenne elég, hogy a bortermelőknek a megélhetésükért kell aggódniuk egyrészről a tervezett cukor hozzáadási tilalom azokban az években, amikor viszonylag kevés a napsütés megfosztaná a szürettől az egész Észak-Európát, másrészről pedig a sűrített szőlőmust támogatásának eltörlése Dél-Európában lehetetlenítené el a borgyártást. Vegyük hozzá meg ehhez a „asztali bor” megnevezésre vonatkozó, függőben

47

48

HU

Az Euròpai Parlament vitài

lévő tilalmat, ami a különböző legalacsonyabb kategóriájú borok nagy számához vezetne, és az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy a reform kitervelői nem rendelkeznek sem a szükséges szakértelemmel, sem a megfelelő érzékkel. Azért szavazom meg a Castiglione-jelentést, mert jobb, mint ezek a javaslatok. Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) Képviselőtársaim és én nagy többséggel támogattuk Giuseppe Castiglione a borpiac közös szervezéséről szóló javaslatát. Főleg négy olyan módosítást támogattam, amelyeket nemcsak az európai, különösen Bourgogne és Franche-Comté területén létező borpiac védelme, de annak versenyképesebbé tétele miatt tartok alapvetőnek. A 271. módosítás mellett szavaztam, ellenezve a chaptalozás beszüntetésére vonatkozó bizottsági tervet. Rendkívül fontos, hogy fenntartsuk a chaptalozás borkészítő hagyományait, amiket még ma is több európai régióban alkalmaznak, többek között Bourgogne-ban és Franche-Comté-ban – aminek pont én vagyok a képviselője. Szintén támogattam a 33. és 223. módosítást is, amelyek ellenzik a telepítési jogok teljes liberalizálásának 2014. január 1-jével kezdődő bevezetését: a szőlőtermelők érdeke azt kívánja, hogy a liberalizálás előtt meg kell várni a kivágási rendszer végét, hogy lássuk mennyire bizonyult hatékonynak. Végül, megszavaztam a 107. módosítást, amely a kötelező lepárlás megtartására törekszik. Összességében elégedett vagyok a Parlament módosításaival; támogattam ezt a jelentést és remélem pozitív hatással lesz majd a Mezőgazdasági Tanács december 17-19. között tartandó ülésére, ahol térségünk érdeke lesz a tét. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Megszavazom nagyra becsült képviselőtársam, Castiglione úr jelentését. Régóta szükség volt egy olyan borágazati reformra, ami helyreállítja a közösségi borok hírnevét és versenyképességét, és ami lehetővé teszi az európai termelők számára, hogy visszaszerezzék a régi és meghódítsanak új piacokat. Az európai, elsősorban olasz termelők ádáz versenyt tapasztalnak az új termelők részéről. Ez nem elsősorban a belső fogyasztás visszaesésének, sokkal inkább a túlzott termelési költségeknek, a túl merev és összetett rendeleteknek, ami gyakran korlátozza a termelésnek a kereslet változásaihoz való igazodását és a túlságosan bátortalan reklámtevékenységnek és marketingpolitikának tudható be. A maximumot kell kihoznunk az európai és olasz borok minőségéből. Ahhoz, hogy a borpiacon az Európai Unió megszilárdíthassa vezető szerepét, a borra vonatkozó KPSZ-nek a minőség javítására kell koncentrálnia, ami a világpiacon a minőségi európai termékeket képviselő regionális, eredetmegjelöléssel és földrajzi jelzéssel ellátott borok promócióját, megőrzését és újólagos megerősítését jelenti. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Azokban az években, amelyekben a körülmények nem kedveznek a szőlőtermelésnek és túl kevés a napsütés, a szőlő fruktóztartalma nem elég ahhoz, hogy az erjedéshez szükséges alkoholmennyiség létrejöjjön. Ez az oka a cukor hozzáadásának, amely nem változtatja meg a bor ízét. A kritikus pontot az jelenti, hogy a cukor hozzáadására az erjedés előtt és ne után kerüljön sor, tehát nem a savanyú bor édesítéséről van szó, valamint a cukor hozzáadása kizárólag az asztali borok és vins de pays esetében engedélyezett. Ennek, a jövőben is így kell maradnia. A Bizottság terve, hogy az eddig szabvány adalékként használt répacukrot, a termékfelesleggel rendelkező deli régiók szőlőmustjával helyettesítse, nem állja meg a helyét. Brian Simpson (PSE), írásban. − Megszavaztam ezt a jelentést, de a témával kapcsolatban több olyan, aggodalomra okot adó terület is van, amit a Parlament nem érintett. Ilyen az ágazat versenyképességének növelése a harmadik országból történő importtal szemben és az uniós szinten előállított bor minőségének javítása. Sajnálatos módon egy tartós reformprogram kialakulását, nemzeti és regionális prioritások is akadályozzák. Meg kell védenünk boraink minőségét Európában, és foglalkoznunk kell a megfizethető áron történő minőségi bortermeléssel. Kétségtelen, hogy a Bizottság javaslatait elvetették. Hálás vagyok azonban, hogy a de minimis kritérium megemelésére és a chaptalozás engedélyezésére vonatkozó módosításaimat a Parlament elfogadta. Ezek a módosítások kulcsfontosságú jelentőségűek az északi országok és a saját hazám, az Egyesült Királyság bortermelői számára. Az európai borágazat még mindig több oldalról fenyegetett. Itt az EU-ban látjuk, amint a saját piaci részesedésünk az újvilág országaival szemben egyre jobban visszaesik.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

De miért? Mivel kiváló minőségű bort állítanak elő megfizethető áron. A marketing stratégiájuk a 21. század fogyasztói igényére és nem a rómaiak által a 3. században ültetett terményre épül. Minőségre és nem mennyiségre van szükségünk, olyan bort kell előállítanunk, amivel megtérül a ráfordítás. Peter Skinner (PSE), írásban. − A különböző fajtájú borok széles választéka és a fenntartható helyi borgyártás jelenti az EU borpiacának alapját. Sokak számára a bor éppoly közel áll a kulturális kérdéshez, mint maga a nyelv. Ezért előzte meg ennyi vita a mai szavazást. A címkén a cukortartalom feltüntetése vagy a cukor-adalékanyagok borászatban való felhasználásának megtiltása korlátozta volna a bortermelést Észak-Európában. Számos kiváló bor származik az Egyesült Királyságból, különösképpen Anglia délkeleti részéről. Ez azóta van így, amióta a rómaiak először hoztak bort az Egyesült Királyság területére. E hagyomány megőrzése és egy nyitott piac fenntartása mellett szavaztam. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: A terrorizmus elleni küzdelem (B6-0514/2007) Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A konzervatívok az alábbi okok nem szavazták meg az állásfoglalást: az indítvány a javasolt reformszerződésen keresztül több beavatkozást feltételez az EU részéről, ez pedig kiterjesztené az EU hatáskörét a nemzetbiztonság nagyon kényes területére. A konzervatívok hisznek a terrorizmus elleni küzdelemben résztvevő nemzetekkel, elsősorban amerikai szövetségeseinkkel kialakított globális szintű erős partnerségben. Ez az indítvány nem veszi figyelembe, hogy inkább együttműködésre, mintsem a témában való teljes harmonizációra van szükség. Michael Cashman (PSE), írásban. − A Brit Szocialista Delegáció (EPLP) üdvözölte és megszavazta a terrorizmusról szóló állásfoglalást. Miközben tudjuk, hogy az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalás végleges változata nem tökéletes, fontosnak tartjuk, hogy világosan és egyértelműen jelezzük azok számára, akik életmódunkat fenyegetik, hogy nem engedünk. Az EPLP biztos abban, hogy az EU képes és meg is tesz mindent a terrorizmus leküzdésére. A szomszédos tagállamokkal és a nemzetközi szövetségeseinkkel együttműködve nagyobb esélyünk van a végső cél megvalósítására, mint az elszigetelődési politika követésével. Parlamenti képviselőként teljes felelősséget vállalunk a Bizottság vonatkozó javaslatainak alapos kivizsgálására és biztosítjuk, hogy minden elfogadott jogszabály megfelelő és arányos legyen, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat. Ahol politikai különbözőségek vannak, ott a szövetségesek politikájával szemben továbbra is kritikusak maradunk. Ugyanakkor elismerjük és üdvözöljük a folyamatban lévő együttműködést az EU és a demokratikus országok között, kiváltképp a bel-és igazságügy terén kialakult EU és USA között meglévő fontos kapcsolatot. Továbbra is kitartunk azon meggyőződésünk mellett, hogy azokat, akik értékeinket és alapelveinket erőszakkal és gyűlölettel akarják elpusztítani, kizárólag szövetségeseinkkel együttműködve, nem pedig ellenségeskedéssel vagy megtorlással lehet legyőzni. Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) Tisztelt Elnök asszony! Az EU tagállamainak kötelessége jogi keretek között az emberi és polgári jogok, valamint a szabadságok tiszteletben tartása mellett küzdeni a terrorizmus minden formája ellen. A terrorizmus elleni küzdelem meghaladja a nemzeti határokat, és nyilvánvaló a nemzetközi együttműködés iránti igény. Elengedhetetlen, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben különleges hatáskörökkel felruházott intézmények és hatóságok egy független igazságszolgáltatási szerv demokratikus ellenőrzése alatt álljanak. A terrorizmus elleni küzdelem nem – mint ahogy arra a mai napon elfogadott állásfoglalás kísérletet tesz – szolgáltathat alapot a brüsszeli rendőri és igazságszolgáltatási hatáskörök növelésére a nemzetállamok költségén. Ezért nem fogadtam el az EU-ban tapasztalható terrorizmusról szóló állásfoglalást. Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) A terrorizmusmég sohasem jelentett olyan nagy fenyegetést az Európai Unió polgárai számára, mint napjainkban. Ezért az EPP-ED képviselőcsoport prioritásként kezelte a terrorizmus elleni küzdelem kérdését és ennek megfelelően reménykedett az állásfoglalás elfogadásában. A beterjesztett állásfoglalás kihangsúlyozza, hogy milyen nehéz és mennyire szükség van a biztonság és az egyéni szabadság közötti helyes egyensúly megteremtésére. Európai demokráciáinkban mindenképpen biztosítanunk kell, hogy a terrorizmusellenes intézkedések a célokkal arányosak legyenek, hogy egyetlen állampolgárunk személyes szabadságát se veszélyeztethessék.

49

50

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Unió elsődleges célja minden európai polgár élethez és biztonsághoz való jogának védelme és ennek a célnak a megvalósítására törekszik a terrorizmus megelőzésével és ellenzésével. Sajnálatos, hogy nagy számú, kifejezetten aránytalan és néhány esetben indokolatlan rendelkezés felborította a szöveg egyensúlyát. A képviselőcsoportom részéről bevezetett módosítások ellenére, a plenáris ülésen végül elfogadott állásfoglalás a témával kapcsolatos álláspontunknak sem szellemét, sem tartalmát nem tükrözi, ezért ellene szavaztam. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy tartalmaz olyan szempontokat amelyek, igaz enyhén, de kritizálják az emberi jogok megsértését, amit az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelem” nevében követtek el – megsértéseket, amiket mi a kezdettől fogva világosan és határozottan elítéltünk – ez az állásfoglalás nem határolja el magát a küzdelemtől, illetve nem törekszik annak megkérdőjelezésére abban az esetben, amikor sérül a nemzetközi jog és amikor ennek nevében követnek el állami terrorizmust. Igen, ez valóban felszólít a méltányos eljáráshoz való jog és adatvédelem megsértésének, az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés hiányának kritikájára és annak bírálatára, hogy a Tanács nem volt hajlandó válaszolni azokra a „vádakra, amelyek szerint visszaéltek a hatalmukkal a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén, különösen a CIA-nak való rendkívüli kiadatások és „fekete telepek” esetében”. Mindemellett, nem fogadhatjuk el, hogy az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelem”-re hivatkozva a Parlament „őszintén üdvözli az új reformszerződés elfogadását” és felszólítja „a tagállamokat annak ratifikálására” és ismételten kihangsúlyozza, hogy „az Egyesült Államok ebben igen fontos partner”, elfogadva mindenestül az amerikai külpolitikát; vagy hogy kéri „az Europol szerepének megerősítését” és számára a „saját nyomozati hatáskör” biztosítását. Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban. − Számos oka van, hogy nem tudtam támogatni a terrorizmus elleni küzdelemről szóló mai állásfoglalásra irányuló indítványt. Először is, nem tudom osztani a reformszerződés (Lisszaboni Szerződés) lelkes fogadtatását. Hiszem, hogy reformszerződés által a tagállamok állampolgárai számára Európa nem fog biztonságosabb hellyé válni. Az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal kapcsolatban fenntartásaim vannak a polgári szabadságok vonatkozásában is. Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány nem kiegyensúlyozott. Annak ellenére, hogy tartalmaz néhány nagyszerű elgondolást, túlságosan nagy hangsúlyt fektet a jogszabályokra és a biztonsági együttműködésre. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Európa egyre inkább terrorista célponttá válik, mert megengedte magának, hogy az amerikai külpolitika nevében elkövetett nemzetközi jog és emberi jogok megsértésében a bűnsegéd szerepébe süllyedjen, és mert nem volt képes a tisztességes közvetítő szerepét betölteni a palesztin kérdésben. Itt az ideje, hogy az EU felismerje, hogy az iszlám világból érkező tömeges bevándorlás potenciális biztonsági kockázatot jelent, különösen mióta a mártírság kivívásának módja az Európába történő kivándorlás lett, és amióta meghirdetett vallási cél lett a muzulmán bevándorlóknak a keresztény Nyugatba történő beszivárgása. Ahelyett, hogy ennek megfelelően cselekednénk és az iszlám országokból érkező bevándorlás azonnali leállítását sürgetnénk, illetve megbirkóznánk az illegális bevándorlók hazatelepítésével, az EU puha megközelítést alkalmaz, nehogy felmérgesítse azokat a muzulmánokat, akik már itt vannak. Leginkább azért szavazok a jelentés ellen, mert az EU reformszerződést a maga demokráciával szembeni lekezelésével együtt tekinti a terrorizmus megoldásának. Cristiana Muscardini (UEN), írásban. − (IT) Kértük a Parlamentet, hogy a júliusi ülésen, komolyan foglalkozzon a terrorizmus problémájával. Azonban néhány okos ember úgy döntött, hogy csak szeptemberben fognak beszélni és decemberben fognak szavazni róla: újabb kárbaveszett öt hónap és még több szó a terroristák véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogainak védelmében, akik egyre szélesebb körben használják az információs hálózatokat, ahelyett hogy az európai állampolgárok és más, a terrorizmus által megtámadott országok biztonságát védelmeznénk. Megítéljük Osman úrnak a Szaharov-díjat, majd magára hagyjuk, hogy egyedül harcoljon Dárfúrban több millió életének megmentéséért, továbbra sem veszünk tudomást az iszlám fundamentalisták Szomáliában elkövetett erőszakos cselekedeteiről és krokodilkönnyeket ejtünk az 50 algériai áldozatért. Szégyen!

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Emiatt nem tudom támogatni az állásfoglalást és ellene fogok szavazni. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament állásfoglalása megegyezik, és sok esetben felülmúlja az EU reakciós politikáját és antidemokratikus intézkedéseit, amely a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén korlátozza az alapvető emberi jogokat és a munkavállalók demokratikus szabadságait. Felszólít a végrehajtási rendszerek és a tagállamok titkos biztonsági szolgálatai, az Europol és az Eurojust között kialakult rendőrségi és igazságügyi együttműködés további megerősítésére, az SIS II és VIS-adatbázis hatékonyabb működtetésére, hogy Unió-szerte kiterjessze és növelje a munkavállalókra vonatkozó információk ellenőrzésének és nyilvántartásának hatékonyságát. Ez az állásfoglalás, nemcsak az EU „terrorizmus ellenes stratégiájához” nyújtott új dimenziókhoz igazodik teljes egészében, azaz az úgynevezett „erőszakos radikalizmus” megelőzéséhez és ellene folytatott küzdelemhez, de követeli, hogy harcolni kell „az erőszakos cselekményekre való felbujtás” ellen irányuló stratégiáért. Ez a „radikalizmus” elleni stratégia felfedi az EU úgynevezett „terrorizmusellenes” politikájának és betartását célzó mechanizmusainak valódi célpontjait: mindazokat, akik ellenállnak és megkérdőjelezik reakciós politikáját. Akárhány állásfoglalást is elfogadhatnak a monopóliumok politikai szószólói, nem fogják megállítani az ellenzéki mozgalmakat és az egyre növekvő ellenzéki véleményt, amely kifogásolja, hogy maga az EU az európai tőkének az államok közötti imperialista uniója. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: A Bizottság 2008-as jogalkotási és munkaprogramja (B6-0500/2007) Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − A Fine Gael küldöttség nem szavazta meg a 2008-as bizottsági jogalkotási és munkaprogramól szóló állásfoglalás 16. cikkét, mivel kifejezetten ellenez minden kezdeményezést, ami egy európai közös konszolidált társasági adóalap (KKTA) létrehozására irányul. Üdvözöljük, hogy a következő éves programjában a Bizottság nem tervez a kérdésre vonatkozó jogalkotási javaslatot tenni. Az adóverseny létfontosságú a növekedés és a beruházások ösztönzésében és elsősorban az euro-övezet tagállamai számára teszi lehetővé gazdaságuk működtetését. Az euro-övezet számára az EKB a kamatlábat, a Stabilitási és Növekedési Paktum pedig kölcsönfelvételi és az inflációs követelményeket állapít meg. Az euro-övezet tagállamai számára – a Szerződés alapján – az egyik legfontosabb eszköz az adópolitika maradt, aminek védelmét biztosítanunk kell. A Fine Gael EP képviselők véleménye szerint az EU KKTA végül egyetlen adókulcs kialakulásához vezetne Európában, ezt azonban nagyon ellenezzük. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az állásfoglalás ellen szavazunk, mivel nem kerültek elfogadásra azok a javaslatok, amelyekben kifejeződött a liberalizáció és a dereguláció folyamatának gyors felgyorsulása következtében több ágazatban is jelentkező, az uniós foglalkoztatottságnak, valamint a jelenleg és a jövőben nyújtott közszolgáltatások szolgáltatási minőségének fenyegetettségével kapcsolatos aggodalmunk. Ami megmarad, az az állammal mint a közérdeket szolgáló szolgáltatóval szembeni kedvezőtlen elfogultság, mivel a fő hangsúly a liberalizáción van. Az EU-ban a monetáris és a fiskális politika is megszorító volt, az elsődleges cél az árak stabilizálása és a költségvetés konszolidálása a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban annak ellenére, hogy tudjuk, miszerint a nominális konvergencia folyamata kedvezőtlenül hat a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatottságra, a gazdasági és társadalmi kohézióra, az EU tagállamai közötti tényleges konvergenciára és az állami befektetésekre. Hangsúlyt helyez a neoliberális lisszaboni stratégiára is, amely az EU-ban az alapvető eszköze volt a liberalizáció valamint a szolgáltatások és a középületek privatizációjának, a munkaerőpiac és bércsökkentés rugalmasságának és alkalmazkodóképességének, valamint a legtöbb, nyugdíjat és egészségügyet is magában foglaló szociális biztonsági szolgáltatás magánérdekek előtt való megnyitásának előmozdításában. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) Tisztelt Elnök asszony! A 2008. évre szóló munkaprogram egy olyan komplex megközelítést alkalmaz, aminek célja, hogy Európáról egy olyan jövőképet alakítson ki, ami megfelel az állampolgárok elvárásainak. Az Európai Bizottság következő évekre vonatkozó fő prioritásait olyan lépések jelentik, amelyek előmozdítják a gazdasági növekedést és foglalkoztatottságot, a fenntartható fejlődést és a migrációs hullámok kezelését. Érintik továbbá az éghajlatváltozást, az energia kérdését, az EU további bővítését és a nemzetközi színtéren való fellépését.

51

52

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Kiemelendő, hogy a munkaterv kidolgozására a többi intézménnyel folytatott részletes megbeszélések alapján került sor, ide sorolandók a Tanács közelmúltban tartott lisszaboni nem hivatalos találkozóján, a globalizációról szóló vitán megbeszélt kérdések is. A program tartalmazza a kommunikáció területének prioritásait is, amelyek a Bizottság részéről egy további lépést jelentenek az európai állampolgárok EU-val kapcsolatos jobb tájékoztatásának irányába. Örömmel láttam a hibák további elkerülése érdekében a szubszidiaritás elvének végrehajtására és a javasolt jogszabályok következményeinek független vizsgálatára meghirdetett új megközelítést. Az új jogszabályra vonatkozó javaslatokat, amelyek a nők helyzetének javítását, különösen a családi és a munkával töltött élet igényeinek összeegyeztetését szolgálják – ami fontos lépést jelent Európa természetes növekedési rátájának csökkenése elleni harcban – szintén örömmel fogadtam. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A témával kapcsolatos, több jogosan kritizálandó szempont közül én a 2008-as prioritások egyikére kívánok koncentrálni, amit a Bizottság elnöke az egyik legfontosabb prioritásként jellemzett: ez az Európai Unióról szóló szerződés javaslatának ratifikálása. Az EP többsége „üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezett a reformszerződés ratifikálásának támogatása mellett” „sürgeti a Bizottságot …hogy fokozza a hatékonyabb kommunikációs politika kidolgozására fordított erőfeszítéseit, hogy a polgárok jobban megértsék az EU tevékenységét …. a reformszerződés ratifikálásának és a 2009-es európai választások előkészítése érdekében” és „felhívja a Bizottságot, hogy világosan határozza meg, hogyan kívánja megvalósítani kommunikációs prioritásainak tartalmát, különösen a reformszerződésre vonatkozóan”. Tekintettel a Bizottságnak a 2005-ös úgynevezett „Európai alkotmányról” szóló népszavazásokon játszott elfogadhatatlan szerepére, amennyiben ezek a régen meghirdetett és most újólag megerősített szándékok megvalósulnak, az a ratifikálási folyamatba való nyílt beavatkozást fogja jelenteni, ami minden egyes tagállam saját ügye. Milyen ellentmondás ez a Bizottság elnökének részéről, aki, mikor a ratifikálási folyamatról kérdezték azt válaszolta, hogy minden tagállamnak magának kell döntenie, most azonban egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy megbolygassa ezt a határozatot! Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mivel meghiúsult az eredetileg tervezett magántőke bevonása a „Galileo” projekt finanszírozásának kiegészítésébe, az Európai Unió úgy „határozott”, hogy a projekt finanszírozása teljes egészében állami tőkéből, elsősorban közösségi költségvetésből történik. Ezzel magyarázható az intézményközi megállapodás (IIA) módosítása – amely létrehozta a 2007-2013-ra szóló pénzügyi keretet – ami folyóáron 1 600 millió EUR összegre emeli az 1a. alfejezet (növekedés versenyképessége) értelmében a 2008-2013-ra nyújtott engedélyek felső határát, a 2. fejezet („a természeti erőforrások megőrzése és kezelése” nevezetesen a mezőgazdaság, a halászat és a környezet) alatt szereplő tételek 2007-ben történő alulfinanszírozása és hiányos végrehajtása árán. Az IIA átdolgozásával és a rugalmassági eszközök igénybevételével, az EU garantálja a nagy „prioritása” jövőjének biztosításához szükséges finanszírozást. Továbbra is kérdéses, hogy amennyiben megvalósul a „Galileo” projekt – de megjegyzendő, hogy állami finanszírozással valósul meg –, vajon egy későbbi időpontban „felkínálják-e” a magántőkének, akár köz-magán társulási alapon, ahol az állami fél viselné a költségeket és a magántőke jutna a profithoz. Marian Harkin (ALDE), írásban. − Nem támogatom a közös konszolidált társasági adóalap létrehozását. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) Támogatom az Európai Bizottság jövő évre szóló jogalkotási programját, és úgy gondolom, hogy nagyon jól tükrözi az Európai Unió politikai prioritásait. Azonban a magánvállalatok és a kis- és középvállalatok jogszabályozására vonatkozó, Bizottság részéről készülő jogalkotási javaslatok nem lehetnek kihatással a tagállamok politikájára, amelyek az elmúlt évek során jelentős mértékben hozzájárultak a gazdasági növekedéséhez, mint például az egységes adókulcs. Az Európai Bizottságnak a közös agrárpolitika „állapotfelméréséről” szóló, közelmúltban megjelent közleménye, jó alapot nyújt az intézményközi tárgyalásokhoz. Ezért az Európai Bizottságnak minden olyan jogalkotási javaslatot, amely alapvetően módosítja az Európai Bizottság rendelkezéseit, az európai intézmények és a tagállamok közötti eszmecserék lezárásáig fel kell függesztenie. Végül, de nem utolsó sorban, sajnálattal veszem tudomásul a jogalkotási kezdeményezések hiányát a közös vízumpolitika terén, ami az Európai Unió és a harmadik országok között a személyek szabad mozgásának kölcsönös biztosítását jelentené. Emlékeztetem az Európai Bizottságot, hogy az Európai Unió több mint

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

100 millió állampolgárát képviselő 12 tagállam még mindig nem került be az Amerikai Egyesült Államok vízummentességi programjába. - Állásfoglalásra irányuló indítvány: Gazdasági partnerségi egyezség (B6-0497/2007) Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Az AKCS-EU Parlamenti Közgyűlés tagjaként, támogatni kívánom a múlt héten, Lisszabonban tartott EU-Afrika csúcstalálkozó eredményeit. A Parlamenti Közgyűlés legutóbbi ülésén Kigaliban, az EU és Afrika közötti kapcsolatokban, megfontoltságra és további elhamarkodott szabályozás elkerülésére szólítottunk fel. Természetesen, a közös EU-Afrika stratégiának mindkét fél érdekét figyelembe kell vennie és az együttműködés nem válhat egyik fél kárára sem. Az a tény, hogy az Európai Unió az afrikai országok legkomolyabb gazdasági partnere – és a legtöbb Afrikába irányuló segély Európából érkezik – egy különleges felelősséget is ró az Unióra. Ez egyértelmű megfogalmazásra került az Európai és Pánafrikai Parlamentek Közös Nyilatkozatában, amely helyesen szólította fel mindkét testületet a jövőbeni nagyobb szerepvállalásra a két kontinens közötti kapcsolatok alakításában. Az Európai Parlament egyértelmű támogatásáról biztosította a 2007. november 22-i Kigali Nyilatkozatot, amely felszólít az új EU-AKCS kereskedelmi egyezmény megkötéséről folyó tárgyalások határidejének meghosszabbítására, valamint arra, hogy megállapodás körültekintő legyen, és javasolja a WTO szigorú elvárásainak enyhítésére. Helyénvaló, hogy a következő 2009-ben tartandó csúcstalálkozóig meghatározott prioritások ne csak a békére, biztonságra, emberi jogokra, energiára, éghajlatváltozásra és migrációra vonatkozzanak, de érvényesek legyenek a foglalkoztatottság, az egészségügybe történő befektetések és az oktatáson keresztül folytatott szegénység ellen küzdelemre is. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amennyiben bármilyen kétség merülne fel az EU valódi szándékait illetően azokkal a szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban, amelyeket az AKCS (afrikai, karibi és csendes-óceániai) államok csoportjával javasol létrehozni, amiket mint „gazdasági partnerségi megállapodások” (EPA-k) határoz meg és amelyekről, mivel néhány afrikai ország megtagadta az aláírását sok szó esett a legutóbbi EU-Afrika csúcstalálkozón, akkor a most elfogadásra került megállapodás elolvasása elégséges magyarázattal szolgálna számukra. A portugál külügyi és együttműködési államtitkár, João Cravinho úr a Tanács elnökeként azonban a november 21-én Kigaliban tartott AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésen már egyértelművé tette a dolgokat. Annak ellenére, hogy (egy időre) meghátrálásra kényszerült, az EU azzal próbálta meg letörni az ellenállást, hogy „tárgyalási javaslat”-ot tett gazdasági partnerségi megállapodásokra „két lépésben, kezdve az árukereskedelemmel” amit „egyéb területek, mint a szolgáltatások és befektetések bevonása” követne, ugyanakkor ígéretet tett több millió euróra, az AKCS országok szuverenitásának és (gazdasági és hamarosan politikai) függetlenségének zálogaként. Ezt tartalmazza az „Általános Ügyek és Külkapcsolatok” Tanácsának 2007. november 17-i határozata. Az EP többsége megtapsolja és támogatja a határozatot. Ami minket illet, mi elvetjük és ellenezzük az ilyen szándékokat és politikákat, amelyekkel az EU az AKCS országok gazdasági újragyarmatosítására törekszik. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Üdvözlöm a tényt, hogy az Európai Parlament, nagy százalékban támogatja a gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA-k) szóló Kigali Nyilatkozatot, amit az európai, az afrikai, a karibi és a csendes-óceániai parlamentek képviselői közösen dolgoztak ki Ruandában. Sajnálattal veszem azonban tudomásul, hogy a közösen kitárgyalt szöveget, amit az Európai Parlament képviselői és az AKCS országok parlamenti képviselői is elfogadtak Kigaliban az AKCS-EU találkozón, most hirtelen Strasbourgban, az EPP-ED és a Liberális képviselőcsoportok által elutasításra került. Szilárdan hiszem, hogy az AKCS országok számára létfontosságú kérdésben folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban ez egy teljesen téves jelzést küld a világnak. Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Az EPA-k a WTO értelemben, nem tekinthetők egyszerűen csak szabadkereskedelmi megállapodásoknak és mindenekelőtt nem gyengíthetik a tengerentúli társadalmak már amúgy is sérülékeny gazdaságait. Ezeknek a megállapodásoknak, megfelelő partnerséget kell kialakítaniuk, amely olyan új gazdasági és kereskedelmi környezetet teremt, amely minden érintett területen előmozdítja a fejlődést. Hálás vagyok a tisztelt Ház képviselőinek, hogy elfogadták módosításomat, ami rámutat arra, hogy az AKCS országokkal preferenciális és kölcsönösségi alapon létrehozott megállapodások középpontjában a tengerentúli közösségek érdeke áll. Alapvető fontosságú, hogy még következetesebben vegyük figyelembe a tárgyalásokban résztvevő legtávolabbi régiók sajátos körülményeit a szerződés 299. cikke (2) bekezdése szerint. Az AKCS-hoz

53

54

HU

Az Euròpai Parlament vitài

csatlakozó tengerentúli országok és területek szintén különleges figyelmet érdemelnek a társulási megállapodásoknak megfelelően, ami a szerződés 299. cikke (3) bekezdése szerint már az Unióhoz köti azokat. Még ha a jelenlegi eszmecserék problematikusak is, különösen a helyi piac és az érzékeny termékek listája tekintetében, szorgalmazom, hogy a Bizottság olyan kompromisszum kialakítására törekedjen, amely tiszteletben tartja a szóban forgó legtávolabbi területek és a tengerentúli országok és területek különleges érdekeit. (Az ülést 13.50-kor felfüggesztik, majd 15 órakor újból megnyitják)

8. Szavazathelyesbítések: lásd a jegyzőkönyvet ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY alelnök

9. A jegyzőkönyv elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 10. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 11. EU-Kína csúcstalálkozó – EU/Kína párbeszéd az emberi jogokról (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az EU-Kína csúcstalálkozóról szóló bizottsági nyilatkozat. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Üdvözlöm az EU és Kína közötti emberi jogok párbeszédről szóló mai vitát. Mint ahogy Önök előtt is ismeretes a közelmúltban, Pekingben lezajlott csúcstalálkozón felvetődött és megvitatásra került az emberi jogok kérdése, a közös nyilatkozat is kifejezetten erre vonatkozik. Annak ellenére, hogy léteznek még komoly, megoldásra váró aggodalmak, el kell ismernünk, hogy az elmúlt évek során Kína jelentős haladást ért el az emberi jogok területén. Ez elsősorban a szociális és a gazdasági jogokra, de néhány más területre is igaz. Lépések történnek a „munka általi átnevelés” rendszerének megreformálására. E tekintetben örömmel fogadjuk, hogy terítéken van az új jogalkotási kezdeményezés és egyben reméljük, hogy hamarosan konkrét reformokat is elindítanak. Az emberi jogok alapelve szerint senki sem fosztható meg szabadságától az őt megillető igazságszolgáltatás és tisztességes eljárás nélkül. Kína foglalkozik az ENSZ kínzással foglalkozó külön előadó ajánlásainak foganatosításával is. Például a közelmúltban az Igazságügyi Minisztérium utasította a bíróságokat, hogy ne csak a beismerő vallomásokra hagyatkozzanak, mert esetenként ezek a vallomások a rendőrség vagy a börtönszemélyzet által elkövetett kínzások hatására születnek meg. Kína speciális kiképzéseket indít kifejezetten a közrendért felelős hivatásos személyekből álló csoportok számára. Örömmel látjuk azt az eredményt, hogy a Legfelsőbb Népi Bíróság most már teljes felülvizsgálati hatalmat gyakorol az eljáró bíróságok szintjén hozott halálos ítéletek felett. Ismereteink szerint ez a halálos ítéletek és kivégzések számának csökkenését eredményezte. Ez megelégedéssel szolgál az Európai Unió számára. Mint ahogy Önök előtt is ismeretes, ez egy régóta kiemelt fontosságú intézkedési terület. Azonban – és most néhány negatívumot kell megemlítenem – a Bizottságot továbbra is aggodalommal tölti el az emberi jogok helyzete Kínában általános értelemben is, de különösen a polgári és a politikai jogok területén. Itt elsősorban a szólás, a vallás, az egyesülés szabadságára és a kisebbségek – például Tibetben és a Hinsziang tartományban – jogainak védelmére gondolunk. Ebben a vonatkozásban az emberi jogok védelmezőinek elnyomása továbbra is kulcsfontosságú. A szólásszabadság gyakorlása gyakran verésekhez, házi őrizethez, sőt kiszabható börtönbüntetéshez is vezet. Szigorúan figyelik és korlátozzák az internethez való hozzáférést – a tájékoztatáshoz való jogot – és aránytalanul hosszú börtönbüntetést szabnak ki azokra, akik Tibet nagyobb autonómiája mellett emelik fel szavukat. Azoknak a bíróság elé állítását, akik szabadon szólnak és publikálnak, az állami titoktartásra

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

vonatkozó jogszabályok alkalmazásán túl a nagyvonalakban megfogalmazott büntetőjogi rendelkezések is megkönnyítik. A Bizottság nyomatékosan felszólítja a kínai kormányt, hogy engedélyezze a szabad véleménynyilvánítás minden formáját. Ez fontos tényező Kína nemzetközi közmegítélésében is, különösen jövőre, az olimpiai játékokra való felkészülés évében, amikor minden szem Kínára szegeződik majd. A történelem megmutatja, hogy hosszú távon a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása egy sokkal stabilabb társadalmat eredményez. Ezt mindannyian tudjuk. Az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéden ezek a kérdések rendszeresen szerepelnek. Ezért üdvözöljük a tényt, hogy a legutóbbi októberben, Pekingben folytatott párbeszéden lehetőség nyílt a bennünket foglalkoztató témákkal kapcsolatos őszinte és mélyreható véleménycserére és számos olyan vitára, amit konkrét lépések követnek. Fel kell ismerni, hogy ez a párbeszéd fontos fórumot jelent mindkét fél számára, ahol nyíltan megfogalmazhatják őszinte aggodalmukat, hozzájárulva a közöttünk meglévő különbözőségek – melyek igen jelentős különbözőségek – jobb megértéséhez. Ebben az összefüggésben sajnáljuk, hogy két nem kormányzati szerv részvétele miatt Kína lemondta a Berlinben tartandó emberi jogok szemináriumon való részvételét és hasonló okokból kifolyólag, Pekingben sem lehetett a közelmúltban megtartani a szemináriumot. A civil társadalom szerepét fontosnak tartjuk és a szeminárium megfelelő fórumot biztosít a nem kormányzati szervek értékes hozzájárulásához. Hiszem, hogy képesek vagyunk mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben sikeresen folytassuk az EU-Kína csúcstalálkozón is kihangsúlyozásra került fontos gyakorlatot Befejezésképpen engedjék meg, hogy elmondjam, hogy még két fontos olyan emberi jogi kérdés van, amit rendszeresen felvetünk és kiemelt fontosságú témaként kezelünk. Az egyik a Civil és Polgári Jogok Egyezségokmányának Kína részéről történő ratifikálása, a másik pedig a Tienanmen téri tüntetéseken résztvevő és az 1989-es eseményekre később megemlékező bebörtönözöttek szabadon bocsátása. Határozott fellépés mindkét oldal részéről örvendetes és egyértelműen kedvező jel lenne. Edward McMillan-Scott, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök asszony! Szeretném Ferrero-Waldner biztos asszonynak megköszönni ezt a nyilatkozatot. Fontosnak tartom az EU-Kína csúcstalálkozót – és különösképpen az EU-Kína emberi jogokról folytatott párbeszédet – követően a Ház képviselői lehetőséget kapjanak az eredmények megvizsgálására. Nem akarok kitérni az EU-Kína csúcstalálkozóra. Az emberi jogok párbeszédéről akarok szólni, mert emiatt voltam tavaly nyáron Pekingben, amikor Flautre asszonnyal együtt az Európai Kezdeményezés a Jogokért és a Demokráciáért reformjáról szóló jelentést készítettem. Ma délután azok nevében kívánok szólni, akik nem tudnak saját érdekükben szólni.ez Kína változást és reformot akaró nagy többségét jelenti. A mozgalmat, többek között egy keresztény ügyvéd Gao Zhisheng vezeti, akit tavaly ilyenkor „felforgatásért” elítéltek, házi őrizetben tartottak, és aki most eltűnt otthonából. Tudom, hogy az ő neve is felmerült a párbeszéd során, mégis úgy gondolom, hogy a Házban felvetett egyik probléma pont a párbeszéddel kapcsolatos. Miközben tudomásul veszem a biztos asszony azon állítását, hogy a véleménycsere őszinte és mélyreható volt – biztos vagyok ebben az európai oldal részéről – nem vagyok arról meggyőződve, hogy hasonló volt a helyzet a kínaiak oldaláról is. Tíz évvel ezelőtt, 1997-ben a folyamat beindulásakor én voltam az EU-Kína kérdés előadója, de tapasztalatom szerint semmilyen kézzelfogható haladás sem történt azóta Kína részéről, sem az emberek életének javulása, sem az elítéltek kiszabadítása, sem a kínzások, sem a Laogai Alapítvány részéről Harry Wu által jelentett tömeges bebörtönzések megszüntetése terén. Harry Wu becslése szerint Kínában ma 6,8 millió ember van vallási meggyőződése miatt – és itt elsősorban a Gong-gyakorlóira gondolunk, akik vétlenek, de akiket kínoznak, sok esetben halálra kínoznak a hitükért –valamilyen formában fogva tartva. Utalni szeretnék az olimpiai játékok közelségére is. Nem szabad elfelejteni, hogy az Olimpiai Charta 1. cikke kimondja, hogy az országoknak követniük kell az „általános alapvető etikai elveket”. Ez csak egy dolgot jelent, hogy Kína nem tekinthető az olimpiai játékokra alkalmas rendezőnek, különösen azért nem, mert 2001 óta alapvetően semmi sem változott. Remélem, hogy minden képviselőcsoport támogatni fogja a közös indítványt, amely felszólítja a NOB-ot annak megvizsgálására, hogy Kína milyen mértékben felel meg a 2001-ben megállapodott feltételeknek. Attól tartok, hiányosságokat fognak találni. Úgy gondolom, az olimpiát haladéktalanul Athénbe kell áthelyezni, és mindörökre ott is kell tartani.

55

56

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök asszony! Hogy rögtön a tárgyra térjek, úgy gondolom, az olimpiai játékokat Kínában kell megtartani, mert a játékok jó alkalmat kínálnak a Kínával folytatott párbeszédre. McMillan-Scott úr, ez a közös nyilatkozatban is szerepel, és ha fenntartja véleményét, akkor a közös nyilatkozat ellen van. Ferrero-Waldner asszony! Madeleine Albright – amikor amerikai külügyminiszter volt – megjegyezte, hogy természetesen sokkal nehezebb Kínában felvetni emberi jogi kérdéséket, mint Burmában, mert Kínában geopolitikai tényezők is szerepelnek az egyenletben. Az tény, hogy amikor megoldást keresünk a sok globális problémára, akkor szükségünk van Kínára partnerként. Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy felvessük és részletesen megvitassuk az emberi jogok kérdését, de nem feltétlenül a mindent tudó tanárurak és tanár kisasszonyok hangnemében. Nagyon örülök, hogy a mai napon aláírásra került az Alapjogi Charta, mert sok felszólaló felvetette, hogy nincs jogunk emberi jogi kérdésekről beszélni, hacsak mi magunk nem járunk elől jó példával az emberi jogok tiszteletben tartásának terén. Mi szilárdan hiszünk abban, hogy Kínának nem az emberi jogok lábbal tiprása, hanem azok tiszteletben tartása áll érdekében. Kína stabilitást akar. Hogy maradhatna Kína stabil, ha nem vetjük fel hangsúlyosabban az emberi jogok kérdését? Nem akarjuk, hogy Kína összeomoljon. Értelmetlen lenne Európa felépítése közben Kína elpusztítására törekedni, azonban veszélyt jelent Kína stabilitására, ha nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Azt akarjuk, hogy Kínát a társadalmi igazságosság elve szerint irányítsák. Egy monumentális növekedési folyamattal összefüggésben, amire Barroso úr is utalt, a stabilitás megőrzésének az egyetlen módja, ha a társadalmi tényezőket teljes körűen vesszük figyelembe. Nem lehet harcolni a társadalmi igazságosságért, ha az emberi jogokat nem tartják tiszteletben, ha az emberek nem alakíthatnak szakszervezeteket vagy ha nem indíthatnak el népi kezdeményezéseket. Azt akarjuk, hogy Kína sokkal erőteljesebben foglalkozzon a környezettel kapcsolatos kérdésekkel, mert a környezet az egyik legfontosabb közös, mindenre kiterjedő vagyonunk. Tudjuk, hogy sok olyan kezdeményezés jön létre Kínában, aminek célja az elemi környezetvédelmi előírások megsértése ellen szervezett tömegtüntetés. Jót tenne Kínának, ha a nemzet meghallaná ezeket a hangokat.ez előrelépést jelentene Kína számára. Ezért hiszem, hogy ez nem európai arrogancia, hanem a közös érdekeink védelmének a kérdése. Kína érdekében fel fogjuk vetni az emberi jogok kérdését és a kínai politikai rendszer felvilágosult képviselői jól tennék, ha hallgatnának ránk és erre az állásfoglalásra, ami Kína érdekeit képviseli, és ami a haladásban segítené Kínát, amit csak az emberi jogok tiszteletben tartása esetén tud megvalósítani. Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök asszony! Nagy tiszteletet érzek Kína iránt a világcivilizáció fejlődéséhez való hozzájárulásáért. Az emberiség fejlődéséért, akár a technológia terén, akár a társadalom terén, akár a kultúra terén Kína alighanem többet tett, mint bármely más ország. Sajnálom azonban, hogy Kína növekvő gazdasági érettsége nem párosul egy növekvő politikai érettséggel. Sajnálom azt is, hogy az Európai Unió nem tesz többet azért, hogy Kínát a helyes irányba tolja. Két nappal ezelőtt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóján, az Unió kinyilvánította elkötelezettségét „az emberi jogok világszerte történő támogatása és védelme mint külpolitikánk sarokköve” mellett. És mindennek ellenére két héttel ezelőtt, Barroso és Socrates urak idő előtt távoztak a csúcstalálkozóról, megvédve ezzel ugyan Európa gazdasági érdekeit, és a tisztviselőkre bízták a megoldások kitárgyalását – ami, nem meglepő módon szinte alig érintette az emberi jogok kérdését, viszont támogatta az embargó feloldását és ellenezte Tajvan ENSZ-taggá válási szándékát. Sokat tettek, hogy Solana úr előző hónapban elhangzott, óvatosan megformált szavait hiteltelenné tegyék. Vajon hova jut a világ, ha az Európai Unió az univerzális, összefüggő és oszthatatlan emberi jogok önjelölt védelmezője, nem emeli fel határozottan a hangját az emberi jogokat a világon egyik legnagyobb mértékben megsértő országgal szemben. Feltételezem, hogy mind a kínaiak, mind a többiek meg fogják bánni azt a döntést, hogy Pekingben rendezzék meg az olimpiai játékokat. Maguk a kínai hatóságok tettek ígéretet egy szabadabb és nyitottabb légkör megteremtésére. Ennek ellenére, a Human Rights Watch emberjogi szervezet adatai szerint az elmúlt hét év során a jogtalanságok száma növekedett. Kínában továbbra is több embert végeznek ki, mint a világ többi részén összesen és ezen túlmenően a játékok közeledtével, Kína erőteljesen fellép az országon belül jelentkező ellenvéleményekkel és a sajtószabadsággal szemben.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezek a fejlemények sértik az Olimpiai Charta szellemét. Ez kötelezettségeik nyílt megsértését jelenti, amiket maguk a pekingi hatóságok vállaltak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal közösen aláírt Rendező Város Szerződésben. Azt a szerződést nem hozták nyilvánosságra. Hogy miért nem? Mert ha a világ látná a teljes és totális eltérést a kínai ígéretek és a kínai gyakorlat között, akkor nem maradna más választásunk, mint Peking bojkottálása, a dél-afrikai apartheid bojkottjához hasonlóan. Nem hiszek a bojkottban. Fenntartom azt az álláspontot is, hogy az üres fenyegetéseknél jobb eredményre vezetne a reformok és nyitás irányában elkötelezett Kínával való együttműködés. Hu Jintao elnöknek el kell fogadnia, hogy az alku az alku. A Rendező Város Szerződése, az emberi jogok záradéka a kínai alkotmányban, az Emberi Jogokról szóló Egyetemes Nyilatkozat – ezek mind a kínai polgároknak tett ígéretek. Ha Kína azt akarja, hogy az olimpia bebizonyítsa a világ előtt legitimitását és szavahihetőségét, akkor cserében bizonyítania kell hajlandóságát az emberi jogok terén vállalt kötelezettségeinek betartására: a sajtószabadság javításával az olimpiai vállalások szellemében, a halálbüntetés felfüggesztésével az ENSZ követelések értelmében, katonai diktátorok – Burmától Dárfúrig – támogatásának megszüntetésével és az általános választójog alapján engedélyezett választások megtartásával Hong Kongban. Kína így biztosíthatná központi helyét a nemzetközi közösségben. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök asszony! A Kínai Népköztársaság egy olyan ország, amely az emberi jogsértésről készített összes listán szerepel, legyen szó a szólás- vagy egyesülés szabadságról, kötelező abortuszról, eltűnésekről, kínzásokról, vallási szabadságról vagy a Tajvannal szembeni agresszióval való fenyegetésről. Kína továbbra is üldözi a katolikus egyház követőit. David Kilgour, az Ázsiáért felelős egykori kanadai államtitkár által készített jelentésből kiderül, hogy 1999 óta az egyik leginkább üldözött csoport a Falun-Gong, amely csoport tagjainak nemzőszervét erőszakkal távolították el a kínai munkatáborokban. Nemrégiben, nyomtalanul eltűntek olyan emberek, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy találkoztak ennek a Parlamentnek az alelnökével, McMillan-Scott úrral. Mind ezalatt, a kereskedelmi kapcsolataink virágoznak. Kína tovább növeli befolyását Afrikában és hamarosan több millió vendéget fog az olimpiai játékokra meghívni. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy eddig miért nem született meg a legkézenfekvőbb válasz: a szabad világnak bojkottálnia kell a 2008. évi olimpiát. Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt Elnök asszony! Ma Ferrero-Waldner biztos asszonyhoz szólunk és ez üdvözlendő. A november 28-i, Pekingben megtartott 10. EU-Kína csúcstalálkozón azonban az Európai Uniót az elnöke, a kereskedelmi biztosa, valamint a gazdasági és monetáris ügyek biztosa képviselte. Való igaz, hogy 2000 óta 15%-kal növekedett az Európai Unió és Kína között kereskedelem; de az is igaz, hogy sokkal nehezebbé vált a Kínában egyre romló emberi jogi helyzetről szóló statisztikák készítése. Nem jelent szentségtörést, ha a kereskedelmi kérdésekkel egyidejűleg vitatjuk meg az emberi jogi kérdéseket. Világos kapcsolat van a kettő között, például a szakszervezetekhez való csatlakozás szabadsága és a kínai munkavállalók mozgósítása és a jobb munkakörülmények követelésének képessége között. Szánalmasnak mondható az az általánosan hozzáállás amit tapasztalunk, annál is inkább, mivel azt eredményezi, hogy elpazaroljuk az időnket: a 2001-ben hozott határozat ígéretet tett egy új nyitottság és az emberi jogok és a demokrácia fejlődésére Kínában és Kína népe várja ennek az ígéretnek a betartását és felénk tekint. Nem vált valóra az a reményük, hogy a Kínában tartandó olimpiai játékok nyitottságot eredményeznek, és a csalódottság érzése keserű. Nem elég, hogy az olimpiai játékokra való felkészülés ezidáig még keményebb elnyomáshoz vezetett, de – ami még sajnálatosabb – maguknak az olimpiai játékoknak a szervezése előre nem látott következményekkel járt és ürügyként használták fel az emberi jogok súlyos megsértésére. Itt, a kényszer kisajátítások és a migráns munkaerő kizsákmányolásának eseteire gondolok. Mindez nem lehet meglepő a disszidens Hu Jia információja alapján, miszerint a pekingi biztonságért felelős vezető egyben az olimpiai játékok megszervezéséért is felelős. Lehet, hogy akkor majd végre megfogalmazzuk a helyzettel kapcsolatos meglepődésünket vagy akár aggodalmunkat, ha majd még drasztikusabbá válik a külföldi újságírók megfélemlítése és elnyomása, mivel már most is akadályozzák őket munkájuk elvégzésében. Az Agence France-Presse két újságírójának szeptember 12-én történt letartóztatása például megmutatja, hogy a 2007. januárjában bevezetett szabályokat csak esetenként és olyan mértékben alkalmazzák, hogy az érintett személyek ne hozhassák a rendszert kínos helyzetbe. A Kína által vállalt kötelezettségek csak papíron léteznek, oly annyira nem teljesíti kötelezettségeit,

57

58

HU

Az Euròpai Parlament vitài

hogy feketelisták összeállításához folyamodott. Jelenleg, 42 csoportban létezik feketelista olyan emberekről, akiket az olimpiai játékok során persona non grata-nak tekintenek, kezdve a dalai lámától, a Falun-Gong-gyakorlókig, beleértve disszidenseket is. Idén januárban, elkezdődtek az EU-Kína keretprogram megállapodásra vonatkozó tárgyalások. Ezt üdvözöljük, mivel egy új megállapodás egy új, az „emberi jogokra és demokráciára” vonatkozó záradékot is jelent. Új lehetőséget teremt arra, hogy a kínai hatóságokkal megvitassuk az emberi jogokkal kapcsolatos aggályokat. 2007 volt azonban annak éve is, amikor az emberi jogi párbeszédet előkészítő jogi szemináriumot törölték, mivel a kínai hatóságok megtagadták két konkrét nem kormányzati szervezet részvételét – az egyikük, az emberi jogi aktivista, Sharon Hom által képviselt, jól ismert szervezet volt. Igazán üdvözlésre méltó volt látni, hogy ez alkalommal milyen határozott álláspontot képviselt az Unió. Ugyanakkor, fel kell tennünk természetesen azt a kérdést, hogy lehet-e folytatni az ilyen szemináriumokat. A mi álláspontunk szerint a két dolog nem zárja ki egymást. Nagyon fontos, hogy továbbra is megtartsuk a jogi szemináriumokat. Ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy a kínai hatóságok határozzák meg, hogy kik vehessenek részt rajta. Koenraad Dillen (NI). - (NL) Hölgyeim és uraim! Az elmúlt évtizedekben ez az ülésterem, az emberi jogok számos ékesszóló nyilatkozatnak volt a helyszíne. Az Alapjogi Charta kihirdetése, ismét Európa valódi lényegére fordította figyelmünket. Közösségünk közös értékrendre épül, aminek alapja a szolidaritás, a tolerancia és az emberi jogok tiszteletben tartása. Legalábbis, ez az elmélet, de a valóság jelentősen eltér ettől. Igazából egy ettől eléggé eltérő jelmondatot kellene az Európai Uniónak az emberi jogokkal kapcsolatban használnia. Az elmúlt hetek során teljesen világossá vált, hogy azok, akiknek elegük van abból, hogy az emberi jogokról halljanak, sok esetben ugyanazok, akik a Realpolitik másik elvét alkalmazzák, nevezetesen erst das Fressen, dann die Moral, avagy „előbb jön a has, aztán a morál”, ahogy Brecht fogalmazta. Párizsban Nicolas Sarkozy, haszonnal kecsegtető szerződések fejében egy olyan tömeggyilkos előtt gördíti le a vörös szőnyeget, aki mindössze pár nappal ezelőtt a terrorizmus legitimálására tett kísérletet azzal kérkedve, hogy a saját hazájában nem veszteget felesleges szavakat az emberi jogokra. Lisszabonban egy olyan vérszomjas zsarnokot mint Mugabe-t teljes tiszteletadással fogadják, mert Afrikában is vigyáznunk kell gazdasági érdekeinkre. Kínában, ugyanezt az utat követjük. Tavaly az Amnesty International jelentette, hogy Kínának jelentős lemaradása van olyan kulcsfontosságú kérdések területén mint a halálbüntetés, a bírósági eljárások, a sajtószabadság és az emberi jogi aktivisták mozgásszabadsága. Időközben a kínai fővárosban egy gyors tisztogatás megy végbe, állítja az Amnesty International. A kényszermunkával történő átnevelést és a vád nélküli bebörtönzést, most olyan vétségek büntetésére használják mint az engedély nélküli plakátragasztás, engedéllyel nem rendelkező taxi vezetés és a koldulás, csak hogy párat említsek. Az emberi jogi aktivistákat elhallgattatják, de a stadionok csillogni-villogni fognak jövőre, hölgyeim és uraim. Sok kiváló európai ügyeskedik majd, hogy a játékok megnyitójára az első sorokba szerezzen helyet. És miután hazaérkeztek, nyugodt szívvel folytatják majd a szélsőséges eszmék elleni küzdelmet Európában. Ez elég ahhoz, hogy felforduljon az ember gyomra. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Nem lehet letagadni, hogy 2008 óta, amikor is a Kína és Európa közötti csúcstalálkozók kezdetének voltunk tanúi, az EU és Kína közötti kapcsolatok – politikai, gazdasági, kereskedelmi és tudományos kutatási szinten – intenzíven fejlődnek és stratégiai partnerséggé váltak. A stratégiai partnerségek azonban a mi értelmezésünk szerint közös értékrendre, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletére épülnek. Az emberi jogok tiszteletben tartása volt és lesz is mindig az az alap, amire az EU épül. Ez nem egy rövid életű nyilatkozat, amit az EU több mint fél évszázados történelme is kétségtelenül bizonyít. Itt az ideje, hogy az országok és az EU partnerek is megértsék, hogy vannak olyan dolgok, amiket az EU sohasem fog feladni, és amikről sohasem fog lemondani. Ezért kívánok rámutatni arra, hogy ebben a teremben néhány órával ezelőtt egy történelmi jelentőségű dokumentum – az EU Alapjogi Chartája – került aláírásra. Ezen a ponton szeretném megjegyezni azt a tényt, hogy bizonyos kérdések kedvezőtlenül hatnak az EU-Kína közötti kapcsolatok fejlődésére és a problémák megoldásának kulcsa legtöbb esetben a kínai hatóságok kezében van. A kínai képviselőkkel folytatott megbeszéléseink, sőt a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásokról folytatott tárgyalásaink során is, mindig tudatában voltunk annak és a jövőben sem

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

fogunk soha megfeledkezni arról, hogy az emberek Kínában börtönben szenvednek politikai nézeteik, vallásuk vagy etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozásuk miatt és az adócsaláshoz hasonló gazdasági bűncselekményekért, halálbüntetést szabnak ki rájuk. Az elmúlt években, a pekingi olimpiai játékok közeledtével egyéb „fejleményekről” is tudomást szereztünk, például arról, hogy az olimpiai játékokhoz kapcsolódó helyszínek kiépítése céljából kártérítés nélkül lerombolják az emberek lakóhelyét, hogy létezik a 42 csoportban szereplő emberekről készült feketelista, akik nem látogathatják meg az olimpiai játékokat, idesorolva a dalai lámát és követőit, valamint az emberijog-védőket. Csak egyet mondhatok: ez egyáltalán nem felel meg az olimpiai játékok hagyományának és szellemének. Ezért azt javasolom, hogy töröljék el ezeket a listákat, amelyek egyáltalán nem válnak Kína becsületére, és biztosítsák, hogy az olimpiai játékok tiszteletére bocsássanak szabadon minden politikai foglyot és lelkiismereti okokból bebörtönzött személyt és rendeljenek el kivégzési moratóriumot. Sajnálattal veszem tudomásul azt a tényt, hogy a Pekingben tartott EU-Kína csúcstalálkozó nem vált történelmi eseménnyé és hogy a résztvevők nem olyan politikusok voltak, akik képesek lettek volna új szintre helyezni az EU-Kína kapcsolatokat. Mindössze egy dolog hiányzott: az emberek és jogaik iránt tanúsított nagyobb figyelem és tisztelet. Glyn Ford (PSE). - Tisztelt Elnök asszony! Az EU-Kína csúcstalálkozó és az EU-Kína emberi jogok párbeszéd vitáján szólalok fel, igaz, a politikai képviselőcsoportok által benyújtott állásfoglalásokból nem derül ki, hogy a vitának volt egy első fele is. Helyénvaló, hogy a kínaiaknál felvetjük az emberi jogok kérdést. Kínában az emberi jogok helyzete messze nem kielégítő. Mint azt Ferrero-Waldner biztos asszony nyitóbeszédében elmondta, Kína továbbra is alkalmazza a halálbüntetést. Elnyomnak minden Tibet autonómiája mellett kampányoló szervezetet és minden, a hivatalosan engedélyezett, kisszámú vallási csoporton kívül létező csoportot, mindenkit, aki támogatja térségüket, aki kiáll a sajtószabadság mellett és aki kísérletet tesz a szakszervezetek megszervezésére. Leküzdhetetlen akadályok állnak előttünk a Kínában élő több százmillió migráns munkavállalóval kapcsolatban, akik a kizsákmányolás megszüntetése és a tisztességes munkafeltételek megteremtése érdekében megpróbálják megszervezni önmagukat. Ennek a Háznak több képviselője részéről teljes ellenállás nyilvánul meg annak elismerésével szemben, hogy az elmúlt két évtized során Kína bármilyen haladást is elért volna. Nézetem szerint az emberi jogok helyzete Kínában, igaz távolról sem kielégítő, de sokkal jobb, mint a Tienanmen tér idején. Mint ahogy azt a biztos asszony is megjegyezte, a halálbüntetéshez például most már a kínai Legfelsőbb Bíróság jóváhagyása szükséges. Tapasztalataim szerint Kínában nagyfokú gondolati szabadság létezik, de nincs meg a szervezkedés szabadsága, amely még mindig Kína és a kínai hatóságok általi tilalmak sine qua non-ja. Ezekben a kérdésekben továbbra is nyomást kell gyakorolnunk Kínára, de az eredmények elismerésének megtagadása egyértelműen elbizonytalanítja a további előrelépéseket szorgalmazó – rendszeren belüli – haladó és liberális erőket, mivel tettükért semmilyen elismerésben sem részesülnek. Kína ma egy globális gazdasági, ipari és politikai hatalom. Az EU kritikus szerepvállalására van szükség, amely jogosan kritizálja Kínát ott, ahol hibákat követett el és ott, ahol további lépésekre van szükség azzal egyidejűleg, hogy folytatjuk a párbeszédet a globális felmelegedés leküzdéséről, a globalizáció negatív hatásainak kezeléséről, az afrikai fejlődésről és a terrorizmus elleni küzdelemről. Dirk Sterckx (ALDE). - (NL) Tisztelt Elnök asszony! Üdvözlöm a Kínával kialakult stratégiai partnerséget. Örülök annak, hogy közöttünk már nemcsak gazdasági kötelékek léteznek, például az elmúlt évek során nagyszámban növekedtek a kulturális együttműködési projektek. Örömmel látom, hogy nagy figyelmet kap a politikai dimenzió és most egy példára fogok hivatkozni. Afrika: Folytatnunk kell tárgyalásainkat Kínával afrikai politikáját illetően, és most van egy olyan fórumunk, ahol ezt meg is tehetjük. Örülök, hogy Michel úr hamarosan Pekingbe utazik, hogy erről és más témákról tárgyaljon. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a gazdasági kérdésekben egyre inkább együttdolgozunk. De aggodalommal töltenek el a gazdasági kapcsolatunkban tapasztalható egyensúlytalanságok. Például, nem találok okot arra, hogy miért kellene az Egységes Piacunkról szerzett tapasztalatainkat átadni a kínaiaknak, akik lehet, hogy ezáltal jelentős javulást érnek el saját piacukon. Ugyanez vonatkozik a regionális politikára, a regionális különbségek kiküszöbölésére. Ezen a téren is vannak tapasztalataink. Jó néhány leckét megtanultunk. De nem hiszem, hogy a kínaiak olyan nagyon együtt kívánnak működni ezen a területen.

59

60

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Mandelson úr azt mondta, hogy a Kínába történő befektetések egy jó adag bizonytalanságot tartalmaznak és ez károsan hat a Kínába irányuló exportunkra és a kínai gazdasági növekedésre. Úgy gondolom, hogy igaza van. Ahhoz, hogy a gazdaság prosperáljon, szükség van a jogállamiságra, a bizonyosságra. A szellemi tulajdonnál, a termékbiztonságnál vagy a tőkekezelésnél is. De a jogállamiságra természetesen akkor is szükség van, ha az egyéni emberi jogokról van szó. Ez ugyanolyan, ha nem még sokkal fontosabb. Örülök, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszédről jelentést fogunk kapni. Úgy gondolom, hogy minden alkalommal kellene egyet kapnunk. Önhöz hasonlóan, biztos úr, én is sok biztató jelet látok, azonban az Európai Parlamentnek egy vagy két olyan témára kell koncentrálnia, amely még mindig megoldatlan: mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a kisebbségi politika, a kényszermunka, amely sajnos még mindig létezik, a hatalommal való visszaélés, amelyből sajnos túl sok is van és a halálbüntetés, amely a mai napig érvényben van. Nekünk, Európai Parlamentként kötelességünk állandóan kihangsúlyozni ezeket a dolgokat, és megállás nélkül ezt kell tennünk. Helga Trüpel (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy újra és újra felmerül az a kérdés, hogy mi a helyes módja a Kínával kialakított politikai kapcsolatokat folytatásának. Sterckx úr az imént beszélt megint a stratégiai partnerségről, és helyesen tette ezt. Én, ezt egy tökéletesen kívánatos célnak tartom. De realistának kell lennünk, és jelenleg még biztosan nem vagyunk azon a szinten, nem rendelkezünk a közösen vallott értékek alapjával – emberi jogokkal, a kisebbségeknek kijáró méltányos bánásmóddal, a halálbüntetés elutasításával – amelyre egy hiteles stratégiai partnerség építhető lenne. Úgy gondolom, hogy nagyon helyes volt – és ezt tudatosan mondom Zöld német EP képviselőként – hogy Angela Merkel találkozott a dalai lámával, mert ez megmutatja, hogy komolyan gondoljuk azt, amit az emberi jogok tiszteletben tartásáról mondunk. Másfelől azonban van valami, amit egyáltalán nem tartok helyesnek. Sarkozy elnök, amikor legutóbb itt felszólalt, azt mondta nekünk, hogy az Európai Uniót az emberi jogoknak kell fémjeleznie, ezt követően pedig, három héttel később elutazott Kínába és fel sem vetette az emberi jogok kérdését. Ezek az európai kettős mércék, és ezek azok, amiket nem tűrhetünk. Én komolyan hiszem, hogy a Kínával folytatott, általam támogatott párbeszédünknek, aminek folytatásához szükség van a politikai akaratunkra, nemcsak hízelgő, aranyos beszélgetésekből, de összecsapásokból is állnia kell. Ha kombináljuk ezeket és magabiztosan tárgyalunk Kínával, akkor kendőzetlen kritikával is élnünk kell. Az olimpiai játékokkal összefüggésben is, teljesíteniük kell a kínaiaknak az önmaguk által kitűzött célokat, és nekünk európaiaknak bátraknak és őszintéknek kell lennünk, és amikor szükség van rá, akkor szembesítenünk kell kritikánkkal a kínaiakat. Tunne Kelam (PPE-DE). - Tisztelt Elnök asszony! Az Európai Parlament elnöke néhány órával ezelőtt aláírta az Alapjogi Chartát és kijelentette, hogy „morális és politikai kötelezettségünk az emberi méltóság védelme. Ez a világ minden lakosára vonatkozik.” A portugál miniszterelnök pedig kijelentette, hogy „a Charta az EU külpolitikájának része”. Hadd térjek rá Kínára. Úgy gondoljuk, hogy a kínai kormány a pekingi olimpia rendezésének elvállalásával elkötelezte magát mind az emberi méltóság olimpiai ideálja, mind a nemzetközileg garantált emberi jogok teljes tiszteletben tartása mellett. Az Európai Parlament kénytelen megállapítani, hogy a közvetlenül az olimpiával összefüggő politikai üldöztetések száma a közelmúltban megnövekedett. Sőt mi több, több embert végeznek ki, mint a világ többi részén összesen – ez a szám eléri a 10 000 főt évente. Letartóztatják az emberi méltóság védelmezőit és hét millió embert kínoznak a hírhedt laogai táborokban. Hogy mit kellene tennünk? Úgy gondolom, hogy a tegnapi nap folyamán megkaptuk a választ a Szaharov-díj egyik kitüntetettjétől, Osman úrtól, aki felszólított bennünket arra, hogy nagyobb nyomást gyakoroljunk az illetékes kormányokra, annak érdekében, hogy: hogy konkrét lépéseket tegyenek. A mulasztás vétségének értelmezése szerint: felelősség terhel azért, amit meg kellett és meg lehetett volna tenni, de amit nem tettünk meg. Nem elég megfogalmazni aggodalmainkat; itt az idő, hogy alkalmazzuk a feltételrendszer elvét és Watson képviselőtársunkhoz hasonlóan kijelentsük: az alku az alku. Az egyetlen módja, hogy a kommunista diktátorok Kínában jobban tiszteljék állampolgáraikat, ha érzékeltetjük, hogy olyan nagy mértékben komolyan vesszük a szolidaritás és az emberi méltóság értékeit, amitől az elkövetett jogtalanságokért és arroganciáért a diktátorok igazán kellemetlenül érzik majd magukat.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt Elnök asszony! Az Európai Parlament több alkalommal is kihangsúlyozta, hogy Kínában megsértik az emberi jogokat, valamint azt, hogy az országban egyáltalán nem létezik demokrácia. Ez mind nyilvánvaló. Éppen tegnap, az Európai Unió előző évi emberi jogokról szóló jelentésének megvitatása során beszéltünk az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság hiányáról Kínában. Másrészről szerintem nem helyes, ha figyelmen kívül hagyjuk a Kínában tapasztalt kedvező változásokat. Különösen a jövő évi olimpiai játékokat kellene az Európai Uniónak arra felhasználnia, hogy nyomást gyakoroljon a kínai hatóságokra a liberalizálás, a jogállamiság és az összes politikai fogoly szabadon bocsátása érdekében. November 20-án az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának képviselői New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében találkoztak Liu Zhenminnel, Kína ENSZ nagykövetével. Úgy ítélem, hogy a találkozó konstruktív volt. A kínai fél nyitottságot és fogékonyságot tanúsított az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos nyomás iránt – ezt a tényt a Human Rights Watch emberjogi szervezet és az Amnesty International képviselői is kihangsúlyozták az Albizottság küldöttségével folytatott megbeszélések során. István Szent-Iványi (ALDE). - (HU) Elnök asszony! Biztos asszony! 2008. augusztus 8-át, az olimpiai játékok megnyitóját milliárdok várják nagy érdeklődéssel. Nem csak a sportszerető emberek figyelnek erre, hanem mindazok, akik az emberi jogok terén előrelépést várnak Kínától. Sajnos, az eddigi eredményekkel egyáltalán nem lehetünk elégedettek. A Kínai Kommunista Párt örülhet, hiszen a hatalmának a legitimizálásához sok sikert érhetett el ennek során. De nekünk is van lehetőségünk arra, hogy az olimpiáig terjedő időszakot jól használjuk ki, és szigorúan számon kérjük az emberi jogok területén fellépő törvénytelenségeket. Az Európai Unió-Kína emberi jogi dialógusnak eddig 24 fordulóját tartották meg. Ennek a mérlege sajnos egyáltalán nem kedvező. Van némi előrelépés, például a halálbüntetés alkalmazásának területén, de számos területen súlyos visszalépés tapasztalható. Ilyen a szólásszabadság, ilyen a médiaszabadság, és az internetszabadság. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, változtatni kell az emberi jogi dialógusokon is. Először is ki kell mondanunk, hogy az emberi jogi dialógus nem kizárólagos fóruma az ilyen problémák felvetésének. Minden tagállamnak kötelessége a bilaterális kapcsolatokban is szigorúan és keményen föllépni ezekben az ügyekben. Másodszor: biztosítani kell a civil szervezetek jelenlétét és a tárgyalások nyilvánosságát. A nyilvánosság nagyon fontos, hogy ellenőrizni tudjuk, hogy mi történik ott. Hiszen a dialógus nem öncél, csak akkor van értelme, ha érdemben hozzájárul az emberi jogi helyzet javulásához Kínában. Végül szeretnék az ujgur kisebbség helyzetéről szólni. Erről keveset esik szó, ez egy elfeledett kisebbség. Őket nem csak az általános elnyomás sújtja Kínában, de etnikai, vallási és nyelvi diszkrimináció áldozatai is. Én nagyon kérem, hogy az ő érdekükben is lépjenek fel. Köszönöm. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). - (ES) Tisztelt Elnök asszony! Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy emlékeztessem az európai kormányokat néhány kérdésre. Az első, a Kínával szembeni fegyverembargó feloldása, amire számos alkalommal történt hivatkozás. Csak abban az esetben kerülhet sor a tilalom feloldására, mint ahogy ezt ez a Parlament többször is követelte, ha az 1989-es Tienanmen téri eseményekkel összefüggésben letartóztatottak ügyében valódi és hatékony előrehaladás történik, nem általános értelemben vett előrehaladás, hanem kifejezetten a témával összefüggő, mert jelenleg ezt várjuk a kínai hatóságoktól: hatékony előrehaladást, ami lehetővé teszi egy ilyen lépést. Addig azonban a fegyverembargó feloldását, nemcsak hogy túl korainak tartom, de rossz üzenetértéke lenne és nagyon rossz képet festene Európáról, amelynek bevezetésére ismétlem a mai napig tisztázatlan, nagyon specifikus okokból került sor A második üzenet, amiben egyetértek képviselőtársammal, Trüpel asszonnyal hogy néhány európai ország enged, sőt néha aláveti magát a kínai hatóságok által gyakorolt nyomásnak, ennek hatására a Kínával folyatott biztos piaci kapcsolatok fejében meghiúsulnak a fontos kínai személyiségekkel, bizonyos esetekben disszidensekkel vagy a dalai láma képviselőivel való hivatalos találkozók. Különösen ezen a napon, amikor aláírtuk az Alapjogi Chartát, ez teljesen ellentmond annak az erkölcsi világképnek, amit az Európai Unió számára kívánunk kijelölni. Ana Maria Gomes (PSE). - (PT) A csúcstalálkozón Európa világosan elmondta, hogyan ferdíti el Kína a WTO szabályokat, nem tartja tiszteletben a munkavállalók jogát, egészségre káros termékeket exportál,

61

62

HU

Az Euròpai Parlament vitài

technológiákat hamisít és akadályozza a kínai piachoz való európai hozzáférést. A kínai vezetők nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy az EU ilyen nyíltan beszéljen velük, és ezt azzal torolták meg, hogy pár napra felfüggesztették a közös nyilatkozatot, de sajnálatos módon az európai vezetés felhagyott a nyomásgyakorlással: nemcsak hogy elfogadhatatlan engedményeket tett a tajvani népszavazással kapcsolatban, de nem mondott ellent az „egy Kína” elvnek sem és az emberi jogokkal kapcsolatos súlyos problémákkal sem szembesítette Pekinget. Mivel nem volt idő, mondta portugál újságíróknak José Sócrates elnök, néha vannak olyan dolgok, amiről az ember inkább vacsora alatt beszél. A halálbüntetés és a Tienanmen téri mészárlás óta letartóztatásban tartott személyek szabadon bocsátása: ezek azok az okok, amiért ez a Parlament, a Kínával szembeni fegyverembargó fenntartása mellett foglal állást. Az önkényes letartóztatások és bírósági tárgyalások, a korrupció és a kényszerkilakoltatások, az újságírók és az internet-felhasználók zaklatása és elnyomása, a tibetiek és más kisebbségek elnyomása, felelősség a Dárfúrban és Burmában bekövetkezett tragédiákért: ezek közül az alapvető fontosságú kérdések közül egyik sem szerepelt a csúcstalálkozó napirendjén. Világos, hogy nem kizárólag az EU kötelessége, hogy a 2008. évi olimpiai játékok megrendezése előtt, számadásra szólítsa fel Kínát. Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közbenjár a levegő minőségével kapcsolatban, miért nem az alapján ítéljük meg, hogy Peking mennyire tartja tiszteletben az olimpiai eszmét, hogy milyen a kapcsolata saját és más országok állampolgáraival? Senki, de legkevésbé az EU Tanácsa és Bizottsága, nem hagyhatja továbbra is figyelmen kívül a szabadságokért és az emberi jogokért Kínában folytatott küzdelmet. Ez egy olyan maraton, ami csak a 2008. évi olimpiai játékokkal összefüggésben kap majd lendületet. Nemcsak kínaiak millióira és millióra lesz hatással, de jelentősége lesz az egész emberiségre nézve is. Milan Horáček (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt Elnök asszony! Az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédre az elmúlt tizenegy évben zárt ajtók mögött, évente két alkalommal került sor és ennek ellenére azonban semmit sem tett annak érdekében, hogy Kínában javuljon az emberi jogok helyzete. A kivégzésekről, a bebörtönzöttek kínzásáról, a munkatáborokról és a tibetiek elnyomásáról szóló jelentések világosan megmutatják, hogy mi európaiak, nem vesszük ki részünket a felelősségvállalásból. Az olimpiai játékok közelednek és ez jó okot szolgál Kínának, hogy bizonyítékát adja a reform iránti valódi lelkesedésének. Nagy örömet jelent, hogy Angela Merkel, szövetségi kancellár a súlyos kritikák ellenére is fogadta a dalai lámát. Logikus lenne, ha a belga, francia és más országok vezetői is hasonlóképpen járnának el. Az EU-t világszerte elismerik mint az emberi jogok szószólóját és itt az ideje, hogy minden vonatkozásban következetesek legyünk, beleértve a Kínával folytatott párbeszédet is. Alexandra Dobolyi (PSE). - Tisztelt Elnök asszony! Ma a tíz nappal ezelőtt lezajlott EU-Kína csúcstalálkozóról és a két hónappal ezelőtt lezajlott EU-Kína Párbeszéd az Emberi Jogok 24. fordulójáról tartunk vitát. Engedjék meg, hogy különösen ezen a napon, a második témával kezdjem. Az EU-nak és politikáinak központi alapelve az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, ez mindannyiunk számára fontos és mindannyian támogatjuk. Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy az EU-nak sokkal inkább egy eredmény-orientált, mintsem kizárólag elvekre épülő megközelítést kellene alkalmaznia az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításakor és nagyon fontos, annak elfogadása, hogy javulás csak lépésről lépésre érhető el. Ez azonban nem tarthatja vissza az EU-t a kritikák megfogalmazásától és attól, hogy hatalmával élve ragaszkodjon a demokratikus reformokhoz. Azok közé tartozom, akiknek fontos az 550 millió európai állampolgárt érintő magas szintű termékbiztonság; akiknek fontos a több ezer európai céget, több millió európai munkavállalót érintő kereskedelmi egyensúlyhiány, a hatékony piaci hozzáférés, a szellemi tulajdonjogvédelem és a nemzetközi versenypolitikák kérdése, és akiknek fontos az együttműködés a környezetvédelem, a nemzetközi környezet irányítása és a világ minden egyes lakosát érintő éghajlatváltozás terén. Mivel a fentiek fontosak számunkra, határozottan támogatjuk a Bizottságot, a Tanácsot és elnökségét abban, hogy a kínai féllel rendszeresen folytatott párbeszédek során minden egyes kérdést újra és újra felvet, megtárgyal és kihangsúlyoz. A legutóbbi EU-Kína csúcstalálkozó 18 oldalas közös nyilatkozatának puszta átolvasása is elég az EU és Kína közötti együttműködés összetettségének, érzékenységének és fontosságának megértéséhez. (Az elnök megszakítja a felszólalót) Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Ez a vita is megmutatja, hogy a társadalmi átalakulásokhoz időre van szükség és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy honnét indult el Kína. Mint

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

ahogy az elején is elmondtam, el kell ismernünk, hogy vannak bizonyos eredmények. Ugyanakkor az is igaz, hogy Kína még nem ott tart, ahol látni szeretnénk. Ezért gondolom, hogy Kína esetében az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmaink kezelésének sarokköve továbbra is az Emberi Jogok Párbeszéde marad – a kapcsolódó nem kormányzati szervek szemináriumával együtt. Úgy gondolom, hogy elszántnak, de egyben realistának kell lennünk. Elszántnak abban, hogy meggyőzzük Kínát arról, hogy saját érdeke az emberi jogok mindenre kiterjedő, teljes körű tiszteletben tartásának megvalósítása. Realistának, mert fel kell ismernünk, hogy Kínában csak kötelezettségvállalás és hosszú távú erőfeszítés árán remélhetjük a valódi reformok megvalósítását. Ebben az összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy mind Kína, mind az Európai Unió közös érdeke a nem kormányzati szervek szemináriumának rendszeres megtartása. Ezt is most hagyták jóvá a csúcstalálkozón. Ezért úgy hiszem, hogy a szlovén elnökség idejére eső, következő emberi jogi párbeszéddel egyetemben képesek leszünk a civil társadalmi szeminárium újraindítására. Néhány más kérdést érintve, hadd mondjam el, hogy a közös nyilatkozatban említésre kerülnek az emberi jogok is, most ebből fogok néhány sort felolvasni: „A két oldal hangsúlyozta elkötelezettségét az emberi jogok támogatása és védelme mellett és továbbra is kiemelt fontosságúnak tartja az EU-Kína emberi jogokról folytatott párbeszédet, beleértve a kapcsolódó jogi szemináriumot.” Látják, itt van. Kiemelik az emberi jogok területén tett konkrét lépések fontosságát és megerősítik elkötelezettségüket a párbeszéd további megerősítése mellett és így tovább. Szeretném elmondani, hogy a vita során kiemelt helyen szereplő néhány konkrét kérdés esetében előrelépést akarunk látni, mint például a Falun Gong. Továbbra is aggodalomra ad okot a Falun Gong-gyakorlók helyzete, akiket hitük miatt nyomnak el. Számos esetben, de főképp az Emberi Jogok Párbeszédének ülése alkalmával vetettük fel ezt a kérdést. Felszólítottuk és a jövőben is fel fogjuk szólítani a kínai hatóságokat, hogy szüntessék meg a Falun Gong-gyakorlói ellen alkalmazott durva bánásmódot. A halálbüntetést illetően már többször említettem, hogy ez a kérdés cselekvési programunkban kiemelt helyen szerepel. Ennek keretében, nyomatékosan felszólítottuk Kínát – és a jövőben is megtesszük a kijelölt keretek között – hogy a halálbüntetés eltörlésének végső célját szem előtt tartva, csökkentse a főbenjáró bűnök körét. Az első lépés a végrehajtásra vonatkozó moratórium bevezetése lenne. Mint ahogy bevezetőmben is elmondtam ezt, a halálbüntetés ítéletének a Legfelsőbb Bíróság által történt felülvizsgálata követné első lépésként, amire folyamatos ellenőrzés mellett kerülne sor. Úgy gondolom, a vita világosan megmutatta, hogy a kép vegyes: van haladás, de sok még a teendő. Csak azt tudom mondani, hogy a haladás előmozdítása céljából továbbra is folytatjuk Kínával a párbeszédet. Az olimpiai játékok jó lehetőséget jelentenek Kína számára, hogy megmutassa, hogy a játékokig még több eredményt tud elérni. Elnök. − Hat állásfoglalásra irányuló indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése szerint. A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor.

12. Harc a szélsőséges eszmék európai terjedése ellen (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata – harc a szélsőséges eszmék európai terjedése ellen. Franco Frattini, a Bizottság tagja. − (IT) Tisztelt Elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először is komoly aggodalmamat fejezzem ki az Európában megerősödő erőszakos és szélsőséges csoportoknak és szervezeteknek tulajdonítható tevékenységekkel kapcsolatban. Véleményem szerint a mai vita tehát ezért rendkívül fontos, mert nemcsak a szélsőségesség vezet terrorista cselekményekhez – szélsőségesség, amelyről már olyan sokszor beszéltünk itt, ebben a Házban – de azok a cselekedetek és fejlemények is, amelyek tulajdonképpen a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet,

63

64

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a szélsőséges nacionalizmus és az iszlámellenesség alakjában jelentkeznek. Aggodalomra ad okot az intolerancia mindezen formájának gyakori előfordulása Európában, és nézetem szerint ezek teljes mértékben összeegyeztethetetlenek és ellentétesek azokkal az értékekkel, amelyeket a ma reggel kihirdetett Európai Alapjogi Charta tartalmaz. Nem kérdéses, hogy a szélsőségesség természetéből eredően megosztó és erőszakhoz vezet. Véleményem szerint ezért az első cél egy politikai cél. Ebből nyilvánvaló, hogy olyan intézkedéseket fogok érinteni, amik a biztonsággal és a bűnüldözéssel kapcsolatosak. Mivel azonban a szélsőségesség és annak eredete problémájával állunk szemben, ismét arra van szükség, hogy egy olyan Európai Uniót hozzunk létre, amely még közelebb kerül polgáraihoz és ezáltal inkább képes eljuttatni a tolerancia, a szolidaritás, és a charta iránti tisztelet üzenetét, a Chartáét, amely a mai naptól a tagállamokra és az állampolgárokra nézve az egyik kötelező érvényű alappillérré vált. Hiszem, hogy soha semmi sem igazolhatja a szélsőségességet; ezt már többször elmondtuk a terrorizmussal kapcsolatban, de el kell ezt mondanunk például a rasszizmusról és az idegengyűlöletről is. Azonban a szélsőségesség és az erőszak mélyen gyökerező eredetét is fel kell tárnunk. Kötelességünk ezt megtenni, mert kötelességünk olyan európai politikai intézkedéseket bevezetni, amelyek a szélsőséges fejleményeknek és tevékenységeknek nemcsak a leküzdésében, de a megelőzésében és kiirtásában is segítenek. Szeretnék megemlíteni néhány olyan példát, amelyek véleményem szerint megmutatják, hogy az európai politika ténylegesen és sokkal hasznosabb lehet – ha mondhatom így –, mint egy kizárólagosan nemzeti politika. Ha a polgárok Európa politikai életében való részvételének oldaláról közelítem meg, nagyon fontos, hogy a program – nem véletlen, hogy az Európai Bizottság finanszírozza az alapvető jogok és uniós polgárság programot – olyan politikákat és intézkedéseket tartalmazzon, amely a polgárokat nagyobb szerepvállalásra ösztönzi a politikai életben, az intézmények életében és ezáltal olyan eseményekben, mint például az európai választások. A 2009-es év nagyszerű lehetőséget kínál egy olyan vita kialakításához, ami elvezet a választásokon való nagyarányú részvételhez, ami pedig az intézmények életében való konstruktív részvételt tükrözi. Nem kevésbé egyértelmű, hogy a másik politikai intézkedés, amit elvárunk Európától és amelynek népszerűsítésére Európa is törekszik, az oktatással kapcsolatos, elsősorban a fiatalabb generáció oktatásával van összefüggésben. Véleményem szerint ez – egy olyan politika előmozdítása, amely segít megőrizni a múlt tragédiáit az emberek emlékezetében, és főleg a mai fiatal generációk, diákok, fiatalok és a nagyon fiatalok emlékezetében – szintén rendkívül fontos. Például az összes általunk támogatott program – amelyeket szerintem még jobban kell támogatni – olyan program, amelyek megőrzik azoknak az emlékét, akik az Európát feldúló diktatúrák és totalitárianus rendszerek áldozatai voltak ezek véleményem szerint olyan eszközöket jelentenek, amelyeket hasznosan fel lehet használni a szélsőségesség és rasszizmus felszámolásában. A koncentrációs táborok történelméből például megfelelő tanulságokat lehet a mai fiatalság számára levonni, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen tragédia – sem Európában, sem a világ bármely más pontján. Létezik egy másik politikai intézkedés is, amelyről nem lehet és nem szabad megfeledkeznünk: ez azokat az intézkedéseket érinti, amelyek általánosabb értelemben mozdítják elő a különböző kultúrák és nyilvánvalóan a különböző vallások közötti toleranciát és párbeszédet. Két fontos lehetőségünk van, az egyik még ebben az évben a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve – és tervezzük az idén tett kezdeményezések felülvizsgálatát – a másik pedig 2008-ban a kultúrák közötti párbeszéd európai éve lesz, amely a különböző kultúrák és a civilizációk közötti párbeszédeket érinti. Véleményem szerint a 2007-es felülvizsgálat és a 2008-as program nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy az emberek – és ismét kihangsúlyozom, az ifjúság – még inkább tudatában legyenek a párbeszéd gazdagító szellemének, egy olyan párbeszédének, amely közös gyarapodásunkhoz vezet. Kétségtelenül fontos, hogy a nyilvánosság tisztában legyen a jogok érvényesítésének és a szélsőségesség, az erőszak és az intolerancia felszámolásának jelentőségével. Ebben fontos szerepet játszik az Európai Alapjogi Ügynökség, ezt akartuk és ez az, amit ez Ház olyan erősen támogatott; éppúgy ahogy a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus Bécsi Megfigyelőközpontja is fontos eszköz volt a múltban az antiszemitizmus elleni küzdelem terén, az Alapjogi Ügynökség is egy eszközként fog szolgálni. Mint a terület legfontosabb főszereplőjének, az Ügynökségnek nagyon fontos lesz a szerepe. Mint ahogy Önök is tudják, az Ügynökségben – szoros együttműködésben Cashman úrral – a többéves keret előkészítésén dolgozunk, ami véleményünk szerint a szélsőségesség megakadályozására tett közös fellépésünkben hasznos eszköz lesz számunkra.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy cselekednünk is kell: ezek mind fontos megelőző politikák, de lépéseket is tennünk kell. Személy szerint a Miniszterek Tanácsában is harcoltam egy európai büntetőjogért – és végül, tavaly áprilisban jutottunk megállapodásra – egy olyan európai büntetőjogért, amely alapján minden faji és idegengyűlölet indíttatású cselekedet büntethető és ami alapján azok, akik ilyen cselekedetet elkövetnek, az Európai Unió bármely országában azonos büntetésben részesülnek. Nemcsak maga a tényleges tett, de a konkrét felbujtás, a gyűlölet terjesztése is olyan üzenet, ami igazán nem téveszthető össze a véleménynyilvánítás szabadságának mindannyiunk számára szent jogával. Itt most, erőszak elkövetésére való konkrét felbujtásról beszélünk. A tagállamok tavaly áprilisban állapodtak meg a kerethatározatban. Gondoljanak csak a rasszizmus szörnyű megnyilvánulásaira: a sporteseményeken, a futballmérkőzéseken, ahol az emberek megragadják az alkalmat a neonáci jelszavak kiabálására, ezek azok a cselekedetek, amelyeket a kerethatározat – amit igazán akartunk, és amiben a német elnökséggel megállapodtunk – meg fog büntetni. Azt mondom, hogy meg fog büntetni, jövő időt használva, mivel sajnálatos módon és itt az Önök érzékenységére próbálok hatni, néhány tagállam nemzeti parlamentje április óta még mindig nem vonta vissza fenntartásait, aminek következtében megrekedt a rasszizmus és idegengyűlölet megbüntetésére vonatkozó európai büntetőjog hatálybalépéséhez vezető eljárás. A nemzeti parlamentek iránti érzett teljes tisztelet mellett mondom ezt; mivel azonban a kormány, amely a Miniszterek Tanácsában az elnökségi tisztet tölti be, már jóváhagyta, úgy gondolom, a saját parlamentjében is lépéseket kell tennie, hogy az a lehető legrövidebb időn belül visszavonja fenntartását és végre biztosítani tudjuk, hogy a kerethatározat három és fél éves hosszas megbeszélések után hatályba léphessen. Összefoglalva, hölgyeim és uraim, más ágazatokban már létezik olyan jogszabály, amely bünteti a rasszista és etnikai indíttatású hátrányos megkülönböztetést és kétségtelen, hogy a jogszabály tiszteletben tartása, ha mondhatom így, az Európai Bizottság felügyelete mellett fog megvalósulni, amely felelős azért, hogyez az európai jogszabályoknak megfelelően kerüljön betartásra. Szeretném kiemelni például a „határok nélküli” audiovizuális szolgáltatásokra vonatkozó legutóbbi irányelvet, amely hatálybalépésének pillanatától nagyon világosan leszögezi, hogy az audiovizuális szolgáltatások nem tartalmazhatnak semmit, ami szexuális irányultság, faji, vallási vagy nemzetiségi megfontolások alapján gyűlöltre uszít. Pontosan azt kell megvalósítani, amihez nem elegendőek rendőrségi eszközök, nem elegendő a büntetőjog, nem elegendőek a büntető eljárások: amire szükség van, az az egyéni jogok és az emberi értékek mélyen gyökerező kultúrája! Amit ma reggel, az Európai Alapjogi Charta ünneplése során mondtunk! Hiszem, hogy amikor a Lisszaboni Szerződés ratifikálására készülünk, ez az egyik olyan politikánk, amivel Európa megtaníthatja a világnak, hogy hogyan lehet kiirtani az ember ellen elkövetett gyűlöletes bűntetteket. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ ÚR alelnök Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez szinte hihetetlen. Négy vagy öt héttel ezelőtt felkértek, hogy vegyek részt a körzetem szélsőjobboldali pártjai által szervezett tüntetés ellentüntetésén. Mindössze 30 szélsőséges tüntetett, miközben több mint ezren gyűltek össze, hogy ellenük tüntessenek. Egy ilyen helyzetben, a szélsőjobboldali tüntetők előtt állva, azt mondja magának az ember: „Ez szinte hihetetlen”. Azután az évszázad után, amin Európa keresztülment, hogyan térhet vissza bárki a szélsőségességhez, hogyan térhet vissza a gyűlölettől, arroganciától átitatott magamutogatáshoz, a mások elleni uszításhoz? A mai nap vitája üdvözlendő és fontos. A szélsőségesség a társadalmunk rákfenéje. Mi politikusok, újra és újra megpróbálunk az emberek erkölcsi bátorságára hatni annak reményében, hogy fellépjenek és tiltakozzanak ez ellen a szélsőségesség ellen. Úgy gondolom itt az ideje, hogy hálát adjunk annak, hogy nem vagyunk híján az ilyen erkölcsi bátorságnak, hogy olyan sok ember lép fel tiltakozása jeléül. Mi is a szélsőségesség? Hadd nyomatékosítsam, hogy amikor a politikai pártok betiltásáról, a nyilvános véleménynyilvánítás és állásfoglalás betiltásáról beszélünk, mondanom sem kell, hogy ezek az intézkedések nem alapulhatnak politikai ítéleteken. Objektív kritériumokon kell alapulniuk. A mai napon megfogalmaztuk az objektív kritériumokat az Alapjogi Chartában, ami meghatározza alapvető értékeinek lényegét. Ha a pártok vagy politikusok, megtámadják ezeket az értékeket, a bíróságoknak kell eldönteniük, hogy vajon ezek a tettek jogellenesek-e, és amennyiben annak találják azokat, akkor be kell azokat tiltani. Mit lehet tenni, ha megválasztják a szélsőséges pártok jelöltjeit, ha az ilyen pártok képviselői mandátumot szereznek? Először is, semmilyen együttműködés sem tartható fenn ezekkel a pártokkal, hálás vagyok azoknak a szocialista képviselőknek, akik a szélsőségesekkel való együttműködés miatt szlovák párttársukat

65

66

HU

Az Euròpai Parlament vitài

kizárták soraikból. Másodszor, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az ilyen választási sikerek a lakosság általános elégedetlenségéből fakadnak, és erre nem a választók becsmérlésével, hanem a fennálló problémák kezelésével kell reagálni. Harmadszor, szeretném kihangsúlyozni, hogy a szélsőségesség gyakran kis lépésekkel kezdődik a pártpalettán is, és erre vigyáznunk kell. Az üzenetem tehát: „Ne engedjék, hogy gyökeret eresszen!” Mind a jobb, mind a baloldalon léteznek politikai szélsőségek. Ezt fontos kihangsúlyozni. Európa már megtapasztalta a szélsőségességet és Európa már szenvedett a szélsőségességtől. A szélsőségesség elleni küzdelemben előrelépés tapasztalható. Ezért a küzdelemért érdemes harcolni. És ez egy olyan harc, ami a mi győzelmünkkel fog végződni. Kristian Vigenin (PSE) – (BG) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Frattini biztos úr! Köszönöm a megértést és a Bizottság szándékainak ismertetését. Jelképesnek tartom, hogy éppen a mai napon, amikor az Alapjogi Charta aláírásra került, egy olyan témáról folytatunk vitát, amely közvetlenül kapcsolódik hozzá. A szélsőségesség fokozódása és a szélsőjobboldali pártok növekvő befolyása közvetlen fenyegetettséget jelent az Európai Unió létére. Lehet, hogy túl keményen hangzik, de az Unió világos alapelveken alapul és léte annak a ténynek köszönhető, hogy Európában 50 évvel ezelőtt a béke, a szolidaritás, az etnikai és vallási közösségek közötti kölcsönös tisztelet és a nemzetek közötti békés egymás mellett élés uralkodott. Napjainkban a szélsőjobboldal pontosan ezeket az értékeket támadja meg, az Európai Uniónak azt a lényegi elemét támadja, ami nélkül egyszerűen képtelen lenne létezni. De a mi Uniónk nem egy absztrakt képződmény; nem pusztán a kormányzás újabb igazgatási szintje. Ez egy olyan unió, amelynek küldetését az egész világ alapjául szolgáló értékek megvédése és megőrizése jelenti. Hajlandóak vagyunk vagy sem, készen állunk-e vagy sem, de meg kell értenünk, hogy vannak olyan emberek, akiket megfosztanak alapjogaiktól, akik politikai megtorlástól szenvednek, akiket elnyomnak nem-demokratikus rendszerek vagy akiket faji, etnikai származás és vallási alapon hátrányosan megkülönböztetnek a világ minden pontján. És a világ minden pontján ott van a remény, hogy az Európai Unió támogatni fogja őket és a tolerancia, a garantált polgárjogok és a szociális biztonság szelleme elérheti az ő hazájukat is. Lehetünk-e erősek és meggyőzőek a külső világban, ha a saját házunk táján nem sikerül megbirkóznunk a problémákkal? Hogyan tudjuk elmagyarázni azoknak az embereknek, akik utolsó reményükkel kapaszkodnak belénk, hogy a bevándorlók származásuk miatt halnak meg, az etnikai kisebbségek rendszeres hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, hogy a fanatikus ideológiák a női egyenjogúságot veszik célba, avagy a homoszexualitást betegségnek állítják be? Hogy tudjuk megmagyarázni, hogy miközben történelmünk legsötétebb fejezeteit próbáljuk elfelejteni, fiataljaink Hitlert éltetik és az antiszemitizmus korunk divatjává válik? Ez nem fogadható el sem számomra, sem szocialista képviselőtársaim számára. Hiszem, hogy nincs olyan politikai képviselőcsoport ebben a Parlamentben, amely közömbös maradna azzal a ténnyel szemben, hogy a jobboldali szélsőségesség, a fajgyűlölet, az idegengyűlölet újabb teret hódít. Nem éppen ma voltunk annak szemtanúi, hogy az Európai Unió fejlődésének történelmi határkövét durva módon hogyan becstelenítette meg egy zajos kisebbség, amely 2009-ben még erősebben, erőszakosabban és szervezettebben térhet vissza? A népszavazás követelésének álszent leple alatt, kétségbe vonta nemcsak az Alapjogi Charta-t, de magukat az alapjogokat is. Ez az a magatartás, amit több nemzeti parlamentben is látunk, ami bátorítást ad a szélsőségeseknek, akik ettől a politikai cirkusztól fellelkesülve, holnap egy újabb fenyegető lépéshez folyamodnak. Nagyon egyértelműen néven kell nevezni a problémákat és közösen kell keresnünk a megoldásokat. Ezért újra és újra a Parlament napirendjére tűzzük ezt a kérdést. Mivel a szélsőségesség egy olyan összeurópai kihívást jelent, amihez közös erőfeszítésre van szükség európai, nemzeti, regionális és helyi szinten is. Ha az Európai Unió az uniós szerződések védelmezője, akkor az Európai Parlament az értékek védelmezője és hiszem, hogy együtt képesek leszünk visszaszorítani a közelmúltból oly jól ismert újra megjelenő tendenciákat. És meg fogjuk állítani anélkül, hogy a véleményszabadság, az egyesülés szabadság vagy a sajtószabadság alapjogát megsértenénk. Mert demokráciáért, csak a demokrácia szabályaival lehet harcolni. Ezeknek a szabályoknak a megsértése a szélsőségesség győzelmét jelenti. Köszönöm. Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt Elnök úr! Néhány héttel ezelőtt egy Carlos Palomino nevű férfi,szélsőjobboldaliakkal történt összecsapást követően szúrt sebektől feküdt holtan a madridi metróban. Nem sokkal ezelőtt a madridi metróban az ellenőrző tévékamerák egy őrültet rögzítettek, aki megvert egy lányt, azért, mert bevándorló volt, kizárólag a bőrszíne miatt – mondta a lány – anélkül, hogy tudta volna, hogy filmre veszik, és hogy tettét a világon mindenhol bemutatják majd.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Több esetben is előfordultak Európa különböző pontjain ilyen és ehhez hasonló esetek. Gyakran, néha túlzott felelősségérzettel, mi és minden politikus, akit aggodalommal tölt el ez a jelenség, megpróbálunk minél kisebb jelentőséget tulajdonítani az ilyen támadásoknak: nem szabad megijednünk, mondjuk, végtére is ezek elszigetelt esetek, nem mászkál olyan sok őrült szabadon, ez nem egy komoly probléma. Ezért ezeket a támadásokat jelentéktelen esetként jellemezzük, mert megrémülünk annak beismerésétől, hogy ezek még a legjobb esetben sem jelentéktelen esetek. A holnap szavazásra kerülő állásfoglalás helyesen utal arra, hogy sok más mellett több neonáci és jobboldali szélsőséges szervezet a társadalmunkban már létező, leplezetlen félelemérzésre játszik. Ezért nem elég csak elítélni. Fel kell nyitnunk a szemünket, és felelősségteljesen kell cselekednünk, riadalomkeltés nélkül szembe kell néznünk valamivel, ami nem egy elszigetelt jelenség, el kell ismernünk valódi mértékét és méreteit. Az Alapjogi Charta aláírásának napja, megfelelő nap arra, hogy emlékeztetessünk az Európai Unió szerepére és felelősségére ezen a területen. Nem létezik szubszidiaritás, amikor az emberi méltóság megvédéséről vagy a fajgyűlölet, az idegengyűlölet és intolerancia elítéléséről van szó. Európai szintű lépésekre van szükség, elsősorban a Bizottság és az Alapjogi Ügynökség részéről annak megvizsgálására, hogy milyen elágazások és hálózatok vannak e mögött – ha egyáltalán vannak – milyen kapcsolatok vannak a különböző szélsőjobboldali mozgalmak között. Mindezt annak érdekében kell megtenni, hogy jogszabályokat tudjunk alkalmazni, hogy segíthessünk az oktatáspolitika révén, és támogathassuk az oktatókat, akik a különbözőségekről oktatnak és amennyiben bárhol szükséges, erőszakkal lemondathassuk azokat a politikusokat, társadalmi vezetőket, sportembereket stb. akik ezek mögött a cselekedetek mögött állnak akár hallgatólagosan vagy akár aktívan. Bogusław Rogalski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök úr! Tény, hogy Európában fokozódik a szélsőségesség, és erről beszélnünk kell. A biztos úr sok mindent mondott, de általánosságban beszélt és olyan másodlagos jelentőséggel bíró témákról szólt, mint a futballmeccseken tapasztalható fajgyűlölet. A tényekről kell beszélnünk, olyan politikai szélsőségekről, amiket mostanában látunk az Európai Unióban. Tegnap Elnök úr, az NPD, egy neofasiszta párt vezetője megjelent a német közszolgálati televízió csatornáján, az ARD-n és követelte, hogy Lengyelország azonnal adja vissza Németországnak Pomerániát és Sziléziát. Kijelentette, hogy Kalinyingrád, Gdanszk és Wroclaw német városok és német fennhatóságot követelt azok felett. Követelte továbbá, hogy azokat a városokat és területeket, amelyek Lengyelország részét képezik, azonnal adják vissza Németországnak. Németországban megtörtént esetekről beszélünk, amely az Európai Unió vezető állama. Az NPD német fasisztái már jó néhány éve követelik a határok rendezését, elutasítva a második világháborút lezáró nemzetközi szerződéseket, követelve a határok megváltoztatását. Biztos úr, ezt nem engedhetjük. Erős reakciót váltott ki. Nem engedhetjük, hogy bármelyik ország, ez esetben Németország, közszolgálati televíziója lehetővé tegye neofasiszták és nácik számára revizionista nézeteik és egy újabb háborúra való felhívásuk sugárzását. Ez hölgyeim és uraim, nem egy marginális probléma. Ez egy valóságos probléma. A szóban forgó pártnak hét tartományi parlamentben van képviselője. Ez ma Európában éppúgy megengedhetetlen, mint ahogy megengedhetetlen a demokrácia alapelveinek, a másság szabadságának és a szólás szabadságának aláásása, mint ahogy az a mai napon Cohn-Bendit úr és Watson úr részéről megtörtént, aki az Alapjogi Chartával – vagy inkább, nem is annyira a Chartával, mint inkább az EU reformszerződésével – kapcsolatban felmerült véleménykülönbségekre hivatkozva idiótának neveztet, azokat a képviselőket, akik más véleményen voltak. Ez megengedhetetlen. A demokráciának és az Európai Uniónak nem ezt a megközelítését kellene ifjúságunkkal megtanítani. Legyünk egységesek a sokféleségben. Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök úr! Úgy gondolom, most a kérdésnek azt a részét tárgyaljuk: hogyan küzdjünk az ellen, amit mindannyian szélsőséges eszmének tartunk, a mástól való félelmet, a saját kultúrájuk megvédésének vágyát, mintha az az egyetlen létező kultúra lenne, mintha sohasem alakult volna át, mintha az életükben soha semmi sem változott volna? Elég csak az elmúlt 50-60 évre visszatekinteni, hogy lássuk milyen óriási változások mentek végbe akár csak a mi kontinensünkön is. Úgy gondolom, hogy a megvédés iránti vágy alapja az a félelemérzet, hogy te és az önmagadról alkotott kép semmissé lesz, és ezért mások ellen irányítod az erőd és megtagadod tőlük létüket.

67

68

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Úgy gondolom, mi itt mindannyian büszkék vagyunk arra, akik vagyunk, büszkék vagyunk arra az országra, ahonnét származunk, a régiónkra és az örökségünkre. Többségünk nem feltételezi, hogy ez pusztán vérvonallal és szoros területi kötődéssel átadható, ehhez állampolgárságra, törvényre és a jogokra van szükség. Mint ahogy mások is elmondták, a mai napon itt aláírt Alapjogi Charta, különösen ezzel a vitával összefüggésben egy rendkívül fontos jelkép. Az erőszak, a gyűlöletbeszéd és a másság elleni fellépés legitimálását láthatjuk a szélsőséges pártok megválasztásában, melyek úgy gondolják, hogy egyetlen egy igazság létezik – az ő igazságuk. Emlékszem arra az időre, sok évvel ezelőtt, amikor hírét vettük, hogy a Brit Nemzeti Párt egyetlen képviselőjét beválasztották az egyik londoni önkormányzatba. A faji indíttatású erőszak növekedett a körzetben. („Bravó!” kiáltás) Ez nem ok „Bravó!”-ra. Szégyenletes! Hogy lehet ilyet mondani, miközben egy olyan Házban ül, ahol demokratának vallják az emberek magukat? A faji indíttatású erőszakot el kell ítélni. És amikor a szélsőséges eszméket vizsgáljuk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még nem halt ki a szexizmus és a nőgyűlölet sem. Az ilyen pártok megválasztása megnöveli a félelemszintet, ezért el kell azon gondolkodnunk, hogy miként reagáljunk erre. Amikor reagálunk, biztosnak kell lennünk, hogy az emberi jogok és a becsben tartott értékeink védelmében cselekszünk. Miközben egy szélsőséges eset megoldására törekszünk, óvakodnunk kell olyan törvények elfogadásától, ami az ő malmukra hajtaná a vizet vagy félelmet keltene más közösségekben. A Ház figyelmébe ajánlom a közös indítványt és megköszönöm minden érintett képviselőtársam kemény munkáját. Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani az állásfoglalás kidolgozásáért Frattini elnök úrnak, a velem együtt dolgozó képviselőtársaknak és a javaslattevőknek. A rasszizmus és az idegengyűlölet formáinak megnyilvánulása növekedett az elmúlt évek során, amit a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpont jelentései is alátámasztanak. Ez a növekedés szorosan összefügg azoknak a politikai erőknek erősödésével és elterjedésével, amelyek Európában abnormális módon tálalják a bevándorlással kapcsolatos problémákat, gyakran a faj és az identitás védelmét hangoztató jelszavakkal állnak elő és felkavarják az önfenntartás érzéseit az Európába érkezőkkel szemben, akiket terroristáknak vagy bűnözőknek állítanak be, sőt, akiket elfogadhatatlan antropológiai nevekkel és idegengyűlöletre utaló vagy rasszista jelszavakkal illetnek. Növekszik azoknak a pártoknak és mozgalmaknak a száma, amelyekre az elmúlt évek során erős Európaellenesség, nemzeti beállítottság és a jelentős mértékű fajgyűlölet volt a jellemző. Politikai propagandájuk a társadalmi bizonytalanságra épül és a civilizációk közötti háborút próbálja erősíteni. Ez a propaganda meghatározó részét képezi a politikai és intézményi vitáknak és bizonyos esetekben, úgy tűnik, mintha a kormányoktól érkező üzenet vagy a kormányok tevékenységének lenne az eredménye. Holnap fogunk szavazni a szélsőségességről szóló állásfoglalásról, amely megnevezés talán egy kissé homályos. Lenin azt mondta, hogy a szélsőségesség a kommunizmus gyermekbetegsége; más szavakkal is idézhetnénk Lenint, és azt mondhatnánk, hogy a szélsőségesség talán minden politikai, vallási, gazdasági és ideológiai program gyermekbetegsége. Weber úrnak igaza van: van baloldali szélsőségesség és jobboldali szélsőségesség, de nemcsak jobb- és baloldali szélsőségesség létezik, mert van neoliberális szélsőségesség, katolikus szélsőségesség, muzulmán szélsőségesség, ökológiai szélsőségesség és anarchista-lázadó szélsőségesség is. Európában a problémát a jobboldali szélsőségesség fokozódása és a jobboldali szélsőségesség terjedéséhez vezető probléma jelenti. Európában a közelmúltban, neonáci és neofasiszta politikai erők és szervezetek alakultak, amelyek politikai vezérelvükké tették az európai integráció elleni harcot – láttuk őket Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Dániában és Svájcban; ezek az erők azt a válságot tükrözik, ami egy olyan értelmiségit mint Alfio Mastropaolo, ahhoz a megfogalmazáshoz vezetett, hogy az új jobboldal támadását, a demokrácia kergemarhakórjaként jellemezze. Bizonyos politikai erők demokratikus legitimálása elősegítette, hogy az európai társadalomban elterjednek a veszélyes ideológiák, táplálva a reakciós kötődéseket. Egy veszélyes és bizonyos esetekben alulértékelt,

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

gyakran lappangó és láthatatlan kór, ami etnocentrikus hajlamból táplálkozik, és amit egyes esetekben demokratikusnak és legitimnek tűnő cselekedetként tüntetnek fel. Ezért van szükség választásaink és politikai kezdeményezéseink megkérdőjelezésére. Egyre nagyobb hangsúlyt kap egy közös európai kultúra és identitás megteremtésének és megerősítésének szükségessége. Hiszem, hogy egy európai identitást és kultúrát, a párbeszédre és a kultúrákkal kialakított kapcsolatra kell építeni azokon az elmúlt évek során támogatott lépéseken túl, amelyek megnyitották az utat egy európai gondolat és egy európai kultúra felemelkedése és terjesztése előtt. Egy nagyszabású kulturális csatára van szükség, és ez jelenti az én végkövetkeztetésemet. Nem elég rendőrségi vagy közbiztonsági lépéseket tenni; nagyszabású kulturális erőfeszítésre van szükség és csak ebben az esetben tudjuk biztosítani, hogy 2008 valóban a kultúrák közötti párbeszéd európai éve legyen, mert Európát a kultúrák közötti alapelvekre kell építeni. Ignasi Guardans Cambó (ALDE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! Hálás lennék, ha mint az ülés elnöke, felhasználná elnöki jogkörét, hogy rendre utasítsa a képviselők egy csoportját, akik azt hiszik, hogy cirkuszban és nem egy parlamentben vannak és akik viccelődéseikkel és éljenzéseikkel tönkreteszik ennek a vitának a minőségét. Elnök. − Közeledünk az év végéhez és ilyenkor szokásos az étkezések sor a pohár fenekére nézni vagy legalábbis a szokásosnál kicsivel többet inni. Ebben a helyzetben a legjobb, amit tehetünk, ha sziesztát tartunk ahelyett, hogy megzavarnánk egy vitát, amelyben minden esetben tiszteletet kellene mutatnunk a beszélő iránt. Megköszönöm a felhívását, de mint ahogy mondtam, annak, aki az étkezések során elfogyaszt néhány pohárral, ajánlatos inkább sziesztát tartani, ahelyett hogy udvariatlanságával és a parlamenti illemek semmibevételével vitáinkat megzavarja. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök úr! Megvetem a szélsőségességet, mint bárki más. Az angol emberek megvetik a szélsőségességet – évszázadok óta harcolunk ellene. Ha küzdeni akarunk Európában a szélsőségesség fokozódása ellen, mielőtt sietve belevágnánk korlátozó jogszabályalkotásba, először vizsgáljuk meg annak okait, mivel a jogszabály csak további szélsőségességet szül. Vizsgáljuk meg az európai szélsőséges eszmék csúcspontját jelentő 30-as évek fasisztáit. Angliában törvényi védelem mellett került sor Sir Oswald Mosley menetelésére és az emberek elutasították az ilyen módon felszínre került sivár, gyűlöletes politikát. Európa-szerte akadályozták és rágalmazták a fasiszta vezéreket. Maga Hitler is börtönbe került – és a többiekhez hasonlóan, ő is hatalomra került. Ma délelőtt, itt az ülésteremben a szélsőségesség fokozódását láttuk, az Alapjogi Charta aláírása során, amely a holnap aláírandó Európai Alkotmány része, és amelyről hét ország tett népszavazási ígéretet. Ketten igent mondtak, ketten nemet – de ezt nem vették figyelembe – miközben a többiek kivárnak. Az Egyesült Királyságban kormányunk írásos ígéretet tett, amit most nem tart be. Ennyit érnek az itt elhangzó, mások meghallgatására felszólító szavak! Mert napjaink szélsőségeseit az EU jelenti, akik ennek a torz okmánynak a segítségével törekednek akaratuk érvényesítésére. Az eredeti és a jelenlegi szerződésekből vett számozott bekezdések, amelyek között azonban az egyes okmányokban nincs megfelelés, tudatosan oly módon került megírásra, hogy azt csak a legtapasztaltabb jogászok képesek elolvasni. Az aláírásra meg fogják változtatni a számozást, majd újra megváltoztatják azt, nehogy Európa népei véletlenül is megérthessék. Ezt a pszeudo-demokratikus hamisítványt akarják az angol emberekre rákényszeríteni. Köszönjük, de nem kérünk belőle, az 1689-es alkotmánylevéllel (Bill of Rights) kiegészített, 1215-ös nagyszerű és csodálatos Magna Chartában már rögzítették jogainkat. Mit gondolnak kik maguk, hogy csak úgy felülírják ezeket a részünkre lefektetett és mindenki számára szabadon követhető demokratikus intézkedéseket? A figyelmen kívül hagyott történelem megismétli önmagát. Évszázadok óta Önök nem vesznek tudomást a vezető szerepünkről és megfizettek érte! Ha most nem veszik figyelembe példánkat, akkor a kárhozat felé haladnak. (Taps a képviselőcsoportjában) Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Tisztelt Elnök úr! Ez most már a sokadik jelentés, ami az úgynevezett szélsőségesség Európában tapasztalható fokozódásáról szól. A Tanács, a Bizottság és a politikai

69

70

HU

Az Euròpai Parlament vitài

képviselőcsoportok mind előadták a szokásos semmitmondásukat, a retorika intellektuálisan szánalmas, politikailag szégyenteljes és erkölcsileg perverz. Intellektuálisan szánalmas, mert minden új eszmét ami valaha is létezett – a vallásban, beleértve a kereszténységet, amit Önök közül egyesek elég bátrak ahhoz, hogy a magukénak valljanak; a politikában, legyen az liberalizmus vagy szocializmus; a tudományban, beleértve olyan felfogásokat, amelyeket ma már készpénznek vesznek, mint például, hogy a föld kerek és a nap körül forog – szélsőségesnek, eretneknek, felforgatónak és elfogadhatatlannak tartottak. Nem lehet pusztán demoralizálással hiteltelenné tenni egy véleményt: el kell magyarázni, hogy mi az, ami tévessé teszi. A politikai szégyen kizárólag az Önök munkájának eredménye – Önök, a hatalmon lévő emberek, ahelyett, hogy problémákat oldanák meg, kizárólag az ellenzék leküzdésével törődnek. Nem tesznek mást, mint kihangsúlyozzák politikai alkalmatlanságukat a bevándorlás problémájának megoldásában – amely egy olyan támadás, amelyhez tudatosan vagy gyávaságból, Önök is hozzájárultak. Itt most azt ismerik el, hogy megbuktak – gazdasági vonalon, kulturális vonalon, és erkölcsi és oktatási vonalon is – és ahelyett, hogy a katasztrofális politikájukon változatnának, Önök kizárólag azzal foglalkoznak, hogy megszabaduljanak azoktól, akik tiltakoznak vagy kritizálják Önöket. Erkölcsi szempontból azonban az Önök hozzáállása a lehető legvisszataszítóbb. Önök tévesen tesznek egyenlőséget az erőszak és terrorizmus és az európai emberek identitásuk lerombolása elleni legitim reagálása között. Milyen álszentek is Önök! El akarják hallgattatni ezeket az embereket és meg akarják őket fosztani politikai képviseletüktől: Önök a demokrácia farizeusai! Önök azok, akiket a Biblia „álszenteskedő”-nek nevez; más szavakkal az Önök őszintesége nem több, mint látszat. Önök az emberi jogokról, a véleménynyilvánítás szabadságáról, Európai értékeiről és toleranciáról beszélnek, de a fehér felszín alatt minden rothadt. Önök, bárkitől, aki másképp gondolkodik, megtagadnák azokat a jogokat, amelyekről szónokolnak. Ha nem lenne ilyen groteszk, akkor mindez gyűlöletes lenne. A holnap nemzedéke úgy fog Önök felett ítélkezni, mint ahogy a barbárok ítélkeztek Róma felett. Remélem, hogy legalább a barbároktól azt kapják majd, amit megérdemelnek! Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Hölgyeim és uraim! A mai napi vita témája sorsdöntő jelentőségű az Európai Unió jövője, valamint állampolgáraink és értékeink biztonsága szempontjából. Az utóbbi évek során a szélsőségesség egyre gyakoribb jelenséggé vált az európai országok közéletében, egy olyan jelenség, ami sok vészcsengőt megszólaltatott és több kérdést is felvetett az ellene folytatott küzdelemmel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a jelenség elterjedéséhez különböző eredetű okok is hozzájárultak, én a szélsőségesség témájában kialakult vitának egy alapvető fontosságú szempontját, nevezetesen a bevándorlást kívánom kihangsúlyozni. A szélsőséges csoportok a bevándorlást, az Európai országokban létező legfőbb gonosszal azonosítják, mert ez egy olyan téma, amit a nem kívánt társadalmi változások magyarázataként használhatnak fel. Azonban a bevándorlás, ahogy mindannyian jól tudjuk, létfontosságú tényező az európai országok gazdaságában és kedvező hatással van a gazdasági növekedésre. A bevándorlóknak a befogadó országokba történő rossz beilleszkedéséből eredő nem kívánt hatásokat, az Európai Uniót specifikusan jellemző módszerekkel kell megoldani. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy megváltoznak az európai felépítmény igaz alapértékei. Ezért nem fogadhatjuk el, hogy a szélsőséges pártok megváltoztassák a hagyományos pártok menetrendjét. Ha ezzel a stratégiával próbáljuk meg csökkenteni az ilyen csoportok jelentette kockázatokat és veszélyeket és így kíséreljük meg elérni, hogy minél kevesebb szavazatot kapjanak polgárainktól, akkor nem teszünk mást, mint hogy legitimációt kínálunk fel eszméik és módszereik számára. Nem engedhetjük meg, hogy a tagállamokban törvényként alkalmazzanak és támogassanak olyan üzeneteket, amelyekre a szélsőségesség jellemző. Egy ilyen lépés a multikulturális és soknemzetiségű Európa vízióját rombolja le. A romakérdés és a szélsőséges megnyilvánulások által előidézett válság Olaszországban nem jelenthet veszélyes precedenst az áruk, szolgáltatások, tőke és személyi szabadságra vonatkozó uniós alapelvekre. Meg kell polgárainknak magyaráznunk, hogy egy ilyen hozzáállás veszélyes lenne mind a társadalmukra, mind az Európai Unió egészére nézve. Ebben a vonatkozásban, a Romániában lezajlott európai parlamenti választások eredménye példaként szolgálhat. Egyetlen szélsőséges párt sem érte el azt a szükséges szavazatküszöböt, amellyel képviselői bekerülhettek volna az Európai Parlamentbe.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! Szeretnék néhány másodpercet az előírt időmből azokra szánni, akik a hátsó székekben ülnek, ott jobbra; így szól egy hagyományos kasztíliai mondás: „A palabras necias, oídos sordos – sületlenségek süket fülekre találnak”. A beszédemet most már angolul fogom folytatni. Több mint fél évszázaddal a mai nap előtt, amikor az Európai Unió Alapjogi Chartáját nagy büszkeséggel aláírtuk, Európa segédkezet nyújtott az idegengyűlölet és rasszizmus jegyében elkövetett legszörnyűbb bűntény, a holokauszt elkövetéséhez. Több millió embert gyilkoltak meg vallásuk, etnikai származásuk és politikai meggyőződésük miatt. Ezért fontosabb, mint valaha, hogy miközben jelenünket éljük és felkészülünk a jövőre, ne feledkezzünk meg a történelemről. Elővigyázatosnak és ébernek kell lennünk; óvakodj a kígyó tojásaitól, ahogy Ingmar Bergman megtanította velünk. Ahogy Frattini biztos úr a mai napon megerősítette, tagállamainkban a rasszista indíttatású és az idegengyűlöletből táplálkozó erőszakos cselekedetek újraszületését látjuk. Számomra azonban nagyobb aggodalmat jelent az ifjúság egyre nagyobb arányú érintettsége. Ezért alapvető, hogy megtanulják, hogy mit jelent az állampolgárság és hogy tisztában legyenek a rasszizmus lényegével. Egyre több, ideológiáját és politikai gyakorlatát intoleranciára és kirekesztésre építő szélsőjobboldali pártot szavaznak be a nemzeti palamentekbe. Oda, ahol kiváló terepre lelnek a gyűlölet politikai üzenetének hirdetéséhez. Ezzel is tisztában kell lennünk, és ez ellen is fel kell lépnünk. A szabadság, a demokrácia és az alapvető jogaink alapelveit a legközvetlenebb módon a rasszizmus és az idegengyűlölet sérti. Ezért az európai intézményeknek és nekünk parlament képviselőinek, kötelességünk újból megerősíteni az alapvető szabadságok támogatása iránti eltökéltségünket és kötelességünk elítélni és a törvény eszközeivel harcolni a rasszizmus és az idegengyűlölet minden megnyilvánulása ellen. Soha nem volt még ennyire szükség a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemben a zéró toleranciára. Minden eddiginél támadóbban kell fellépnünk értékeink védelme érdekében, az Európai Unió és tagállamai rendelkezésre álló eszközök igénybevételével és megerősítésével. Egyetlen állampolgár sem szenvedhet a származása, vallása, neme, szociális helyzete, nyelve, nemzetisége vagy szexuális beállítottsága miatti üldöztetéstől. Minden demokrata számára erkölcsi kihívást jelent a rasszizmus és az idegengyűlölet kiirtása, a békés élethez való jog biztosítása és minden egyes demokrata kötelessége a polgári jogok védelme. Viktória Mohácsi (ALDE). - (HU) Köszönöm szépen, tisztelt Elnök úr! Tisztelt Biztos úr! Kedves képviselőtársaim! A tegnapi nap folyamán közel két órán át tárgyaltunk a szélsőségesség fokozódása elleni küzdelemről, az állásfoglalás végleges szövegéről, ami a liberálisok kezdeményezésén alapul, de természetesen mindvégig figyelembe vettük valamennyi frakció ötletét, kérését. Optimista vagyok, bízom abban, hogy lesz közös állásfoglalás ebben a fájóan fontos témában. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy 2007-ben, az Esélyegyenlőség évében még mindig XX. századi bukott diktatúrák időről-időre előbúvó árnyaival vagyunk kénytelenek hadakozni. Tudjuk, hogy nincs tagállam, amely kivételt jelentene ez alól. Hogy csak párat említsek: Szlovákiában Pospolitos, Csehországban Fiatal Nacionalisták, Romániában Új Jobb, Németországban Német Nemzeti Demokrata Párt, Olaszországban Nemzeti Szövetség néven, de nagyjából ugyanazzal az extrémizmussal találkozunk. Saját hazámról is szólva: számomra elfogadhatatlan, hogy szélsőséges pártoktól, szerveződésektől, mint a Jobbik vagy a Magyar Gárda, olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, naponta, amelyben a fogalmilag abszurd cigány bűnözést genetikai okokkal magyarázzák, amelyben a romák társadalmi integrációja helyett szegregációt, gettót követelnek úgy, hogy közben fekete egyenruhába bújva masíroznak Tatárszentgyörgyön, és pénteken Kerepesen. Ennek kapcsán ismételten fel kell hívjam a kedves képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az Európában található megannyi cigánytelep mind a mai napig céltáblaként szolgál szélsőséges erők számára. És egy friss hír a felszólalásom végére. A magyar ombudsmanok, a köztársasági elnök és a magyar kormány hivatalosan elítélte a Magyar Gárda és a Jobbik szerveződéseket. Kérünk valamennyi felelős európai kormányt, hogy tegye meg ezt, ugyanezt saját szélsőségeseivel szemben. Ehhez mindenképpen kell, hogy minél több képviselőtársam igennel szavazzon a szélsőségesség fokozódása elleni küzdelemről szóló parlamenti állásfoglalásra holnap. Köszönöm.

71

72

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Eoin Ryan (UEN). - Tisztelt Elnök úr! Ma szemtanúi voltunk az Alapjogi Charta kihirdetésének, most pedig a szélsőségesség fokozódását vitatjuk meg. Meglátásom szerint világos kapcsolat áll fenn a kettő között. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége egészen a közelmúltig, a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpont néven volt ismert. Nem tudunk küzdeni az Európában ma erőteljesen jelentkező rasszizmus és idegengyűlölet ellen anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg a kérdéseket. A szélsőségesség, szélsőségességet szül, és ha nem kezeljük, és nem szüntetjük meg gyorsan a probléma gyökereit, fennáll annak a veszélye, hogy egy ördögi körben találjuk magunkat. Hallgattam korábban Gollnisch urat, aki a Ház képviselőit és másokat barbárnak nevezett. Egyetlen hiteles ötlettel vagy pozitív gondolattal sem állt elő arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a problémát Európában leküzdeni, csak a szokásos gyalázkodást hallhattuk tőle. Ő és vezére, Le Pen úr, Írországba akar jönni a Szerződéssel kapcsolatban. Egy dolgot biztosan el tudok Önöknek mondani, köszönöm szépen, de országomban sohasem fogják megtűrni ezeket a szélsőséges nézeteket. Kérem Önöket, jöjjenek el hozzánk, és biztosak lehetünk abban, hogy amint meghallják az Önök sajátos nézeteit és elképzeléseit az Önök által elképzelt kontinentális Európáról, megszavazzák a szerződést. Bebizonyosodott, hogy az a magatartás, ami fogékonnyá tette a munkásokat… (Gollnisch úr megszakítja) Tudjuk Gollnisch úr, hogy mit képvisel és már olyan sokszor hallottuk Önt és az Ön vezérét. Bebizonyosodott, hogy az a magatartás, ami fogékonnyá tette a munkásokat a jobboldali populizmus iránt, magában foglalja a bevándorlókkal szembeni előítéletet, a nacionalizmust, a tekintélyelvűséget, a szociális dominanciát és a politikai gyengeséget; ezek közül a legfontosabb tényező a bevándorlókkal szembeni előítélet. Azokban az országokban azonban, ahol működnek a megfelelő jelentéstételi eszközök, a diszkrimináció leggyakoribb okaként a területi kérdést jelölik meg. Jelentős lépést fogunk tenni a szélsőségesség elleni küzdelemben, ha foglalkozunk az ilyen előítélet és megkülönböztetés felszámolásának kérdésével. Ennek értelmében felszólítok minden képviselőt, hogy támogasson minden vitát és véleménycserét, amely a szociális egyenlőtlenség, a származás, a faj, a vallás a szociális és gazdasági változások helyi, nemzeti és európai szintű kihatásának kérdésével foglalkozik és ne használjon olyan érzelmi indíttatású szavakat, amivel másokat barbároknak nevez. Ennek megfelelően üdvözlöm, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai évére készülő munka részeként az Európai Parlament felkérte Benedek pápát, az Afrikai Unió elnökét, a Dalai Lámát, az Egyesült Nemzetek főtitkárát, az Egyesült Királyság főrabbiját és a damaszkuszi főmuftit, hogy 2008 folyamán intézzen beszédet az Európai Parlamenthez. Üdvözlöm az ilyen kezdeményezéseket. (Az elnök megszakítja a felszólalót) Koenraad Dillen (NI). - (NL) Tisztelt Elnök úr! Minden Ön iránti tiszteletem mellett szeretném hallani Öntől, hogy miért ad több plusz időt az Ön politikai csoportjához tartozó képviselőknek és az Önnel, szemmel láthatóan azonos gondolkodást képviselő embereknek és miért szakítja meg őket ritkábban, mint azokat, akikkel Ön egyértelműen nem ért egyet és akiket tíz másodperc után megszakít. Ön kettős mércét alkalmaz ebben az esetben és ez elfogadhatatlan. Elnök. - Először is Dillen úr, úgy tűnik számomra, hogy az elnök a vitát a saját kritériumai szerint vezeti és nem azoknak a kritériuma szerint – akárkik is legyenek azok – , akik a 777. székben ülnek. Nincs mit megmagyaráznom Önnek. Minden felszólaló – beleértve azokat is, akik egymással beszéltek – több időt kapott, mint ami megillette őket. Mindenesetre szeretném megkérni a képviselőket, hogy felszólalásaikat az elnöknek és a Háznak címezzék, és ne képviselőtársaikat illessék megjegyzésekkel, hogy elkerülhessük a rendzavaró bekiabálásokat és félbeszakításokat. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). - (SV) Tisztelt Elnök úr! Mindannyian tapasztaltuk a szélsőségesség EU-ban tapasztalható fokozódását. Úgy gondolom, meg kellene magunktól kérdeznünk, hogy miért van ez. Miért tapasztalható az idegengyűlölet és más szélsőséges vélemény fokozódása? Meggyőződésem, hogy a kirekesztés és a társadalmi részvétel teljes hiánya az idegengyűlölet és a szélsőségesség táptalaját jelenti. Egy civilizált társadalomban az emberek közötti egyenlőség alapelvnek tekintendő, ezért mindannyiunknak támogatnunk kell az idegengyűlöletet szító erők elleni küzdelmet, amely erők más etnikai hátterű, szexuális vagy nemi beállítottságú vagy mozgáskorlátozott személyeket részesítenek hátrányos megkülönböztetésben.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezek a csoportok erőszakot alkalmaznak és fenyegetésekkel élnek. Hazámban még olyan emberek meggyilkolásának is szemtanúi voltunk, akik az emberi jogok védelmezői voltak. Látjuk, hogy más etnikai háttérrel rendelkező fiatalokat gyilkolnak meg, kizárólag a hátterük miatt. Nem engedhetjük, hogy ezek a dolgok újra megtörténjenek. Mi, akik az emberek közötti egyenlőség megvalósítására törekszünk, nem engedhetjük, hogy elnémítsanak bennünket. De tudjuk, hogy ez még nem elég. Az idegengyűlöletet szító és a szélsőséges csoportok arra használják fel a gazdaságilag és társadalmilag kirekesztett fiatalokat, hogy még több félelmet, nyugtalanságot és más csoportokkal szembeni gyűlöletet keltsenek. A szélsőségesség elleni küzdelmet ezért össze kell kötni a szolidaritáson alapuló igazságos társadalom felépítésével. Bernard Wojciechowski (IND/DEM). - Tisztelt Elnök úr! Az előttünk lévő indítvány a tudatlanság és az álszentség egy újabb példája. Többek között azt olvashatjuk benne, hogy egyes politikai pártok és mozgalmak, amelyek több országban is hatalmon, illetve helyi, nemzeti vagy európai szinten képviselettel rendelkeznek, a faji, etnikai származáson vagy nemzetiségen alapuló türelmetlenséget és erőszakot állítják tudatosan programjuk középpontjába. Azt is olvassuk, hogy ez a Parlament határozottan elítél minden faji indíttatású vagy gyűlöleten alapuló támadást és felszólít minden hatóságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a felelősök megbüntetéséért. Abban az ülésteremben, ahol ilyen állásfoglalásokat fogadunk el, az egyik képviselőtársunk a hazug propaganda sértő és támadó nyelvezetét használta – pont azt, amit a szélsőségesek használnak, pontosan azt, ami gyalázatra épül, és ami gyűlölettől vezérelt támadásnak minősül. Burkoltan arra utalt, hogy megismételhetném Dachau-t. Nos, hadd világosítsam fel: egy, Dachau német haláltábor volt, kettő, Dachau Németországban van, és én nem vagyok német. Egy négynapos lengyelországi látogatást követően még azt is állította, hogy jobban ismeri nálam a hazámat, és én nem vagyok Lengyelország része – de úgy tűnik, hogy Dachau igen. Túl gyakran idézik ezt a fajta gyűlöletbeszédet, túl gyakran jelenik meg és túl sok politikus használja. Ugyanazok a politikusok akarnak minket kioktatni a demokráciáról, akik maguk közben kevés tiszteletet éreznek iránta és a törvény szerinti egyenlő bánásmód iránt. Úgy tűnik, hogy napjaink Európájában – mint ahogy George Orwell évekkel ezelőtt megírta – egyes disznók egyenlőbbek a többinél. Egyesek a mentesség mögé bújhatnak, sőt egyesek még az igazságszolgáltatást, sőt az európai elfogatóparancsot is elkerülhetik. Valamilyen okból kifolyólag a kommunista bűnözőkkel jobban bánnak, mint a hétköznapi állampolgárokkal és miközben mi itt a szélsőséges csoportok ellen beszélünk, egyes német politikusok nyíltan támogatnak történelmi revizionista politikai mozgalmakat. Tisztelt képviselőtársaim! Állásfoglalásaink Európája nagyon különbözik valóságunk Európájától. Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim! Megint azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a szélsőségesség fokozódása a romló gazdasági helyzetet és a munkanélküliséget tükrözi. Attól tartok, ez az értékelés többé már nem érvényes. Több uniós tagországban gazdaság növekedése tapasztalható, a munkanélküliség csökken, de a szélsőségesség nem szorul vissza. Épp ellenkezőleg, a faji indíttatású bűntettek száma nő, nacionalista világképre épülő nemzeti gárdákat hoznak létre; SS veteránok menetelnek egyes uniós tagállamokban; és olyan politikusokat dicsőítenek, akik a zsidókat és romákat a társadalom „fekélyének” nevezik. A politikába és a hadseregbe beszivárogtak a neonácik és a rasszisták. Hazámnak, a Cseh Köztársaságnak a miniszterelnöke magáévá tette a neonáci retorikát. Végül, de nem utolsósorban az EU a szegényebb népek migrációs célpontjává vált és senki sem tudja, hogyan kell ezt a tényt kezelni és ez is közrejátszik ebben. Hölgyeim és uraim, sem állásfoglalás, sem szavak nem tehetik semmissé azt a horogkeresztet, amit a közelmúltban egy 17 éves lány csípőjébe véstek Mittweidaban, Németországban. Fényes nappal, tudomást sem véve a közönyös nézelődőkről, a német Szászországban neonácik azért vésték ezt a testébe, mert kiállt egy orosz kislány mellett. Szilárdan hiszem, hogy a szélsőségességet csak a polgárok minden napi cselekedeteivel, a politikai elit nyilvánosan hangoztatott ellenkezésével, a történelem, elsősorban 20. század történelmének nyílt és átfogó értelmezésével lehet megakadályozni. De mindenekelőtt arra van szükség, hogy a rendőrség és a bíróságok ne hunyjanak szemet a rasszisták, idegengyűlölők és neonácik felett, azonnal lépniük kell az ilyen viselkedés megbüntetése érdekében. Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, Elnök úr! Mint a 93-as számú írásbeli nyilatkozat egyik szerzője szólok most. A nyilatkozat, amelyet Tabajdi, Szent-Iványi, Vigenin és Amezaga képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be, az Unió területén működő szélsőséges félkatonai csoportok működését ítéli el, amely a szélsőségesség egyik legnyilvánvalóbb formája.

73

74

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Tapasztalatom, hogy bár sokan éreznek morális és politikai kötelezettséget e szélsőséges eszmék térnyerésének megállítására, ám amint arra kerül sor, hogy azt írásos nyilatkozatban vagy más formában konkrétan elítéljék, sokan megtorpannak. Ennek több oka is van. Az egyik például, hogy mikor nevesíteni próbáljuk ezeket az eszméket, akkor a lista soha nem teljes és sohasem pontos. Ez sokakat elriaszt a támogatástól. Pedig egy dolgot tudnunk kell, a lista soha nem lesz teljes, a fogalmak és a meghatározások soha nem lesznek pontosak. Éppen ezért inkább a szélsőségesség, eszmék közös gyökerét kell megfogni. A mai nap itt a házban ünnepélyes, de nem zavartalan körülmények között aláírásra került az Alapvető Jogok Chartája. Ez a charta 50 paragrafusba foglalja össze mindazokat az értékeket és jogokat, amelyeket mi az Unióban tisztelünk, és megvédeni akarunk. Ez a charta a diszkriminációellenesség chartája, a szólás, a vallás és a gyülekezés szabadságáé, az egyenlőségé, a személyek és az adatok, valamint a fiatalok és az öregek védelméé. Ebben nem lehet kedvünkre mazsolázgatni, egyeseket mások elé helyezni, rövid távú belpolitikai céljaink érdekében felhasználni. Mindegyiket egyaránt tisztelni és védeni kell, mert ezek az emberi méltóságot biztosítják, amelyre mi, parlamenti képviselők felesküdtünk. Az itt megfogalmazott eszmék és jogok összessége az, amelyekkel szembehelyezkedőket szélsőségesnek nevezzük, függetlenül attól, hogy az illető milyen korú, nemű, vallású vagy milyen nemzet szülöttje. Ennek jegyében kérném a képviselőket, hogy támogassák a 93-as írásbeli nyilatkozatot. Köszönöm. Martine Roure (PSE). – (FR) Tisztelt Elnök úr! Európában, a rasszista indíttatású tevékenységek és bűncselekedetek számának növekedése tapasztalható. A romák, a bevándorlók és mindenki aki „más”, többféle hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve a foglalkoztatottság, az oktatás és a lakhatás terén. Nem tudjuk elég sokszor ismételni, hogy amit mi akarunk az egy olyan Európai Unió, amely a tolerancia és az alapjogok védelmének emberi jogain alapul. Ezért nagyon nagy szükség van a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló kerethatározatra – amit ez a Ház november 29-én, jelentős többséggel elfogadott. Lehetővé teszi számunkra, hogy Európa-szerte ugyanazokkal az intézkedésekkel lépjünk fel a rasszista eszmék és a gyűlöletbeszéd ellen. A szélsőséges pártok kihasználják az emberek másokkal és a külföldiekkel szembeni félelmeit, hogy egyszerű válaszokat kínálhassanak a globalizációra. De azok, akik csodaszerként éltetik a nacionalista preferenciák fenntartását, azok felelőtlenek. A globalizáció kihívására adott igazi válasz, az emberek előtt álló kihívások összességének megragadásában rejlik. Nem szabad félnünk attól, hogy hangosan és érthetően kijelentsük, hogy azzal, ha válaszként magunkba fordulunk, azzal a katasztrófába rohanunk. Vălean, Adina-Ioana (ALDE). - Tisztelt Elnök úr! A szélsőséges, nemzeti és populista mozgalmaknak ma Európában tapasztalható állandó fokozódása veszélyezteti demokratikus rendszerünket. Egy ideális világban, a demokrácia az emberek kormánya, amit az emberek hoznak létre az emberekért. Megfelelő ellenőrzés és egyensúly mellett a demokrácia valójában még mindig a „legkevésbé rossz” politikai rendszer. Azonban a demokráciának az az ellentmondásossága, hogy magában hordozza saját halálának lehetőségét, lehetővé teszi a populista és szélsőséges véleménynyilvánítást, amely magát a demokratikus rendszert zilálja szét. Sok európai országban létezik olyan párt, amely populista és demagóg szólamaival vívta ki helyét a politikai élet középpontjában. Az európai történelem megmutatta, hogy a demokratikus köntösbe öltözött populista és demagóg beszédet alkalmazó szélsőséges pártok gyakran hogyan vezették diktatúrába a demokráciát. A türelmetlenség elleni leghatékonyabb harc leginkább határozott kiállással, a demokratikus értékek és intézmények védelmével, az egyéni jogok, igazság, egyenlő lehetőségek és különbözőségek védelmével, bármilyen gyűlöletre, szegregációra vagy megkülönböztetésre uszító beszéd megtorlásával vívható meg. Ahogy Robert Kennedy mondta: „nem az a veszélyes a szélsőségesekben, hogy szélsőségesek, hanem az, hogy nem toleránsak. A gonosz nem abban rejlik, amit az ügyükről, hanem amit az ellenfeleikről mondanak.” Egészséges demokráciáknak aktív állampolgárokra van szüksége. A demokrácia csak akkor képes működni, ha állampolgárai tudatosak és gyakorolják polgári jogaikat és kötelességüket. Biztosítanunk kell, hogy oktatási rendszerünk egy aktív, kritikus és elkötelezett állampolgárság kialakulását segítse elő. Egy globális világban feltétlenül olyan polgárságra van szükségünk, amely dicsőíti a sokszínűséget és előmozdítja a megértést és a toleranciát. Wojciech Roszkowski (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Én nem tudom, hogy fokozódnak-e vagy sem a politikai szélsőségességek. De azt tudom, hogy ellenezni és el kell ítélni azokat, mind ideológiájuk, mind

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

pedig módszereik miatt. Azonban az Alapjogi Charta, amit a mai napon olyan nagy ünnepléssel üdvözöltünk, nem jelent választ a problémára, sőt maga is újabb problémákhoz vezethet. A Charta 21. cikke megtilt minden politikai vagy bármilyen más vélemény – megismétlem, bármilyen más vélemény – alapján létrejött hátrányos megkülönböztetést, amelybe tehát beletartoznak a szélsőséges vélemények is, mint amilyent a közelmúltban, az NDP vezetője a német köztelevízióban fejtett ki, aki a Lengyelországgal közös határok megváltoztatását követelte. Az üres frázisok jellemzően azokra ütnek vissza, akik kitalálják azokat. Ezért azt kérdezem az Alapjogi Charta támogatóitól, hogyan akarnak a politikai szélsőségesség ellen küzdeni, ha egyben védelmezik is azt. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt Elnök úr! Hiányosság lenne részemről, ha a legelején nem fejezném ki aggodalmamat azzal kapcsolatban, hogy a „szélsőségesség” kifejezés általánossá válik, mielőtt megadnánk meghatározását vagy hogy kifejezetten elítélnénk a szélsőséges cselekedeteket, más szóval az erőszak jogellenes használatának minden szélsőséges formáját. Hiba lenne továbbá, ha nem tennénk említést azokról a kísérletekről, amelyek a polgárokat kívánják „ráébreszteni” a radikalizmus veszélyeire, és amelyek rugalmas kategóriákat kívánnak a potenciális bűnözőkre egyidejűleg kialakítani. Szeretném Önt emlékeztetni, hogy a modernkori történelem azon korszakaiban erősödött meg az ideológiai demagógia, a rasszizmus és az idegengyűlölet, amikor a biztonság, a rendőrség és a szigorú ellenőrzés nevében gátolták a szabadságokat és a jogokat, amikor teret engedtek a sztereotípiákra épülő zaklatásnak, és akkor követtek el elmondhatatlan bűntetteket. ma hasonló hibák politikai pártok és szakszervezetek betiltásához vezethetnek, ami valódi csapást jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a polgári jogokra. Ezért kell biztosítanunk, hogy a demokrácia ne a büntető intézkedések elfogadásának elködösítését szolgálja; ugyanakkor minden erőfeszítésünket az erőszakos, szélsőséges cselekedetek valódi kiváltó okainak visszaszorítására kell összpontosítanunk, amelyek porig alázzák az emberi méltóságot, mivel a meghatározás értelmében túllépik a véleménynyilvánítás szabadságának határait. Kötelességünk, hogy felvegyük a harcot a szegénység, a munkanélküliség, a nélkülözés, a munkavállalók kizsákmányolása, a társadalmi marginalizálódás ellen és biztosítsuk, hogy a jövő nemzedékei, hála a megfelelő tanításnak és oktatásnak, távol maradjanak az erőszakosan nacionalista és fasiszta szervezetektől, amelyek mint a véleménynyilvánítás egy kifejezési módja, szélsőséges cselekedetetek támogatnak. Irena Belohorská (NI). - (SK) Köszönöm, Elnök úr, hölgyeim és uraim. Véleményem szerint szerint alapvető jelentősége van a szélsőségesség elleni küzdelemről szóló közös állásfoglalás elfogadásának, ami a közelmúltban egyre nyilvánvalóbbá vált. Van egy fajta jelképes értéke annak a ténynek, hogy erre a vitára egy olyan napon kerül sor, amikor az Európai Parlament, a Bizottság és az Európai Tanács elnökei is aláírásukkal erősítették meg az EU-nak az Alapjogi Chartával szembeni jogi kötelezettségvállalását. Nem engedhetjük meg, hogy egyes emberek vagy szélsőséges szervezetek állampolgárokat támadjanak meg, akiknek jogait garantálni kell egy civilizált társadalomban. Európa történelme megmutatta hogy a szélsőségességnek, a militáns nacionalizmusnak és az ideológiai radikalizmusnak milyen formái létezhetnek. A mi kötelességünk, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogy megjelenik-e Európa területén bármilyen olyan tevékenység, amely ezekhez a csoportokhoz vagy egyénekhez köthető, valamint hogy nyomatékosan fellépjünk ezek ellen a tevékenységek ellen. Sajnálattal kell azonban megjegyeznem, hogy a szélsőségesség fokozódása elsősorban Európa fiatalságának körében tapasztalható.ez a politikusok részéről jelentkező hiányosságokra utal. Fontos észben tartani, hogy sok politikus, a pozitív és szakmai tőke teljes hiánya miatt saját politikai hátterét a nyilvánosság legkevésbé tapasztalt és tájékozott részeinek hergelésével kívánja megerősíteni. Ezért amíg még van rá idő, szigorúbb jogalkotásra és nyomatékosabb intézkedésekre van szükség és ennek felelősségét nekünk mind vállalnunk kell. ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök Pilar del Castillo Vera (PPE-DE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Biztos úr! A vita jelenlegi szakaszában szinte minden elhangzott, amit a témáról el lehet mondani. Azonban utalni szeretnék arra a figyelmeztetésre, amit a biztos úr a szélsőségesség gyökereinek végiggondolásának szükségességéről mondott. Számomra a szélsőségesség problémáját nem az erőszakos cselekedetet végrehajtó különböző csoportok létezése jelenti. Ez problémát jelent ugyan, de ezt jogi úton kell kezelni és az egyes emberek ellen vádat kell

75

76

HU

Az Euròpai Parlament vitài

emelni stb. Akkor merül fel probléma, ha az erőszak és a mögötte meghúzódó szándékok többször megismétlődnek és fennáll annak lehetősége, hogy a népesség széles köreit vagy a népesség bizonyos köreit érintik. Társadalmi és politikai szempontból a probléma akkor jelentkezik, amikor az erőszak aggodalomra ad okot. Ami a megelőzését illeti, szerintem három alapvető fontosságú tényező létezik. Először, a biztos úr említette a történelem ismeretét – én magam is fontosnak tartom, hogy ismerjük a tragédiákat, a sikereket és végső soron önmagunkat mint embereket. Azonban úgy gondolom, hogy óvakodnunk kell attól, hogy a történelmet fegyverként használjuk másokkal szemben rövid távú politikai haszon reményében – mint ami éppen most történik néhány országban, azt kell mondanom, hogy saját hazámat, Spanyolországot is beleértve. Másodszor, úgy gondolom két olyan jelentős terület van, amivel nem a súlyának megfelelő mértékben foglalkozunk. Az első, az oktatás. Elveszítettük és most is elveszítjük vagy legalábbis elherdáljuk értékeinket, mint például a munkát, a fegyelmet, az önellátást, mindazokat az értékeket, amelyek a felnőttkor elérésekor jó polgárt farag ezekből az emberekből. Végezetül, az Európai Unióval összefüggésben, fontos dolog, hogy ne tegyük tönkre azt a környezetet, amelynek keretei között mi európaiak, képesek vagyunk együtt szembeszállni a globalizáció hatására létrejött hálózatokkal. Az, amink most van és az, amink korábban, a 20. század európai történelme során volt, az nem más, mint egy nagyfokú bizonytalanság, egy bizonyos elszántság, egyfajta céltalanság és most reményt, előremutató lelkierőt és erős vezetést kell adnunk, hogy mindenki érezze, hogy az Európai Unió része. Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Az európai kontinens és az Európai Unió országai ma egy olyan területet jelentenek, amelyben megtalálható az idegengyűlölet, a szélsőséges nacionalizmus, az antiszemitizmus, a rasszizmus és az iszlámellenesség. Ami ma Európában hiányzik, az a második világháború utáni időszakra vonatkozó liberáldemokrata konszenzus. Az európai politikusokból hiányzik a problémák megoldásának igazi politikai akarata. Az európai oktatás, média, egyházak, sport tevékenységek és mindenekelőtt a politikusok közös feladata, hogy foglalkozzanak a rasszizmus, iszlámellenesség és antiszemitizmus kitöréseivel. Gyakran védtelennek érezzük magunkat a politikai tevékenység ilyen szélsőséges formáival szemben. Ami még ennél is rosszabb, sok politikus és politikai párt saját céljaira használja fel a szélsőséges vagy populista mozgalmakat. Az Európai Parlamentben nem politikai pontszerzésre akarom felhasználni ezt a vitát, de számos hasonló példát tudnék említeni. Most az számít, hogy uniós szinten valósuljon meg egy közös politika – mindenekelőtt az oktatás, de a sport, a kultúra és a politika területén – a szélsőségesség elleni küzdelem jegyében. Sarah Ludford (ALDE). - Tisztelt Elnök úr! Nyolc évvel ezelőtt Jörg Haider bevándorlógyűlölő pártja koalíciós kormányra került Ausztriában. Az uniós kormányoknak fogalmuk sem volt, hogy mit tegyenek. A zűrzavar eredményeként beiktatták az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét. Sohasem alkalmazták, de világos, hogy a tagállamoknak kulturális problémát jelent egymás kritizálása. A tagállamok közötti számonkérés során, azonban a puszta szakmai vizsgálódásnál proaktívabb politikára van szükség, mivel uniós szintű aggodalomra ad okot, ha szélsőséges vagy intoleráns pártok kerülnek kormányra egy európai uniós országban. A gyűlöletkeltésre vakó felbújtás büntetésében és a diszkrimináció megtiltását célzó intézkedésekben a büntetőjognak meghatározó szerepe van. A büntetőjog hozzájárulhat a magatartás és a viselkedés megváltoztatásához. Ezért voltam elkeseredve, amikor az olasz kormány a románok és főleg a romák kitoloncolására tett lépéseit és az ezzel együtt járó retorikát a Bizottság az Unión belüli szabad mozgással és a rasszizmus elleni jogszabályokkal összhangban állónak találta. Én, személy szerint nem így találtam. De a jognak csak eddig lehet és szabad kiterjednie. Például ma Európában, ellentmondásos annak a kérdésnek megítélése, hogy a holokauszt tagadását bűncselekményként kezeljék-e. Álláspontom szerint helyes volt, hogy a közelmúltban elfogadott faji és vallási gyűlöletkeltést tiltó új uniós jogszabály ennek eldöntését az egyes országok hatáskörében hagyta. Az én országom hagyománya és preferenciája alapján hagyni kell az olyan emberek mint David Irving saját abszurd történelmietlen nézeteikkel bélyegezzék meg önmagukat és heves viták során kerüljenek megcáfolásra. Nekünk, akik a legnagyobb pártok tagjai vagyunk, nem szabad megijednünk semmilyen szélső jobb-, bal vagy fundamentalista gonosztevőktől. Minden demokrata párt liberális demokratája – és most kis „l”-lel írom a terminust – pont annyira szenvedélyesen hisz és biztos egy nemes, körülhatárolt európai vízió iránti

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

elkötelezettségében, mint amennyire a megvetendő intolerancia iránti elkötelezettségében. Ezt szüntelenül hangoztatnunk kell. Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! A szélsőségesség egy olyan jelenség, amit olyan politikusok támogatnak, akik saját érdekük érvényesítésére használják fel a rasszizmust, a nacionalizmust. A szélsőségesség gyakran terrorizmussal kívánja megvalósítani céljait. A szélsőségesség az embereket és a társadalmi csoportokat nem összehozza: hanem megosztja. Ellensége egy demokratikus társadalomnak. Ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, ami az emberek olyan közösségéből áll, amely elutasítja a gyűlöletet és a 20. század Európájának több millió emberéletet követelő háborúját, amit fasiszták és nacionalisták robbantottak ki. A legnagyobb terrorista szervezet, az Al-Quaida, amely a szélsőségességre és a terrorizmus politikai célokra való felhasználására épül, mostanra képessé vált a gyenge demokráciák lerombolására és a politikai hatalom megszerzésére. Támogatom az állásfoglalást, amely az európai intézményeket további, a terrorizmus és a szélsőségesség ellen hozott intézkedésekre akarja mobilizálni. Diamanto Manolakou (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt Elnök úr! Nem véletlen, hogy a szélsőjobboldali csoportok és szervezetek száma növekszik Európában.ez az Európai Unió népellenes, reakciós és imperialista politikájának az eredménye. Ez a politika, amelynek egyetlen vezérelve az európai monopóliumok nyereségességének maximalizálása, a munkásosztály kizsákmányolása által óriási vagyonokat halmoz fel, szegénységet, egyenlőtlenséget és marginalizálódást terjeszt, drasztikusan tönkreteszi a munkáscsaládok helyzetét és súlyosbítja a munkásosztály problémáit. Ilyen feltételek között – a társadalom marginalizálódott részeiben vagy az alacsony politikai tudatossággal és tapasztalattal rendelkező rétegekben – a szélsőjobb és fasiszta eszmék, amiket a populizmus és a demagógia leple alatt terjesztenek, gyökeret tudnak ereszteni. Az antikommunista hisztéria, a történelem újraírására tett kísérlet, a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelemben vállalt óriási szerepének semmissé tételére tett szégyenteljes kísérlet, és az hogy egyenlőséget tesznek a kommunizmus, valamint a nácizmus és fasizmus között, sokkal termékenyebb táptalajt jelent ma az ilyen csoportok létrehozása és erősödése számára. Ezt látjuk például a balti országok esetében, ahol a kormányok elismerik, és legitimitást biztosítanak a helyi fasiszta csoportoknak, akik a második világháború alatt ott állomásozó SS-nek és náciknak voltak a kollaboránsai. A fasizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet az érmének egyazon oldala. Annak a kapitalista rendszernek a szülöttjei és neveltjei, amely létrehozza, fenntartja és táplálja ezeket a fasiszta csoportokat. Pontosan ezért tartjuk álszentnek a szélsőjobb és paramilitáns szervezetek Európán belül történő növekedésével kapcsolatos állítólagos aggodalmakat és elutasítunk minden kísérletet, amely egyenlőséget kíván tenni a munkások, a népi mozgalmak és kommunista ideológiák valamint a szélsőséges ideológiák között olyan elfogadhatatlan kísérletként, amely az emberekben félelmet akar kelteni. Nickolay Mladenov (PPE-DE). - (BG) Tisztelt Elnök úr! Képviselőtársak! Ez a nap bizonysága annak, hogy az Európai Parlament nemcsak a többség jogait, de azoknak a jogait is biztosítja, akik más véleményt képviselnek. Mert ha ebben a teremben, a nacionalistáknak sikerülne megvalósítani céljukat, akkor egyikünknek sem lenne joga más véleményhez, mint ahogy ennek kinyilvánítására ma alkalmuk volt. Az intolerancia és a szélsőségesség felett érvekkel és nem érzelmekkel, tényekkel, nem pedig zajongással fogunk győzedelmeskedni. Sajnos azonban amikor a tényekről beszélünk, senki sincs, aki meghallaná azokat. Ez egy sajnálatos tény. Ennek ellenére remélem, hogy a tagállamokban a támogatóink és választóink, nagy figyelemmel fogják majd hallgatni azt, amire Frattini biztos úr is rámutatott. Először is, az intolerancia és a szélsőségesség abból fakad, hogy feledésbe merül a múlt. Emlékeznünk kell a múltra és arra a két kemény diktatúrára, amelytől szenvedett Európa. Ezért intézek felhívást a Bizottsághoz és mindannyiunkhoz: emlékezzünk Európa történelmére és adjunk több lehetőséget az Európai Bizottság azon programjai számára, amelyek az emlékeink megőrzését szolgáló projekteket finanszírozzák. Másodszor, nem szabad megfeledkeznünk az állampolgároknak a politikai folyamatban való részvételéről. Képviselőtársaim! Részben mi is hibásak vagyunk az Európában tapasztalható nacionalizmusért és idegengyűlöletért. Sokan közülünk inkább bürokrataként nem pedig politikusként kezdtek beszélni. Elfelejtették a szavazók által megértett nyelvet és helyette a hivatalok nyelvét beszélik. Adjon nekünk ez

77

78

HU

Az Euròpai Parlament vitài

olyan erőt ebben a vitában, hogy képesek legyünk leküzdeni azt a valóságos problémát, ami elsősorban az új tagállamokban jelentkezik. Nevezzük néven a problémákat, és közvetlenül ragadjuk meg azokat, akkor, amikor felmerülnek. Mivel az esetek többségében a politikai pártok úgy nyernek választásokat, hogy ígérnek valamit, majd ezt követően valami mást tesznek, ezután pedig csodálkoznak azon, hogy létezik szélsőségesség, és hogy elégedetlenek az emberek. Az Európai Parlamentben, mindannyiunk közös felelőssége, hogy szembeszálljunk az Európai Unió keleti részén tapasztalható fokozódó szélsőségességgel és intoleranciával, amely veszélyt jelent mindannyiunk számára. Köszönöm. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Elnök úr! Nem elég általánosságban küzdeni a szélsőségek ellen. Mindenkinek a saját országában kell föllépnie a megjelenő nacionalista és szélsőséges áramlatokkal kapcsolatosan. Mindenki először saját maga ítélje el a szélsőséges nacionalistákat, és saját országában határolódjon el. Ez egy rendkívül fontos követelmény, és ez a mostani vita is megmutatja, hogy egyszerre kell közvetlen és közvetett eszközökkel harcolni a szélsőségek ellen. Közvetlen eszközökkel kell büntetni a gyűlöletkeltő beszédet. Vannak, akik a szólásszabadságra hivatkozva azt mondják, hogy ezt nem szabad büntetőjogi eszközökkel elítélni, én azt hiszem, hogy még nem találtuk meg a helyes arányokat. Példát kell mutatni a demokratikus erőknek, különösen a jobboldalnak, a demokratikus jobboldalnak van nagy felelőssége, hogy elhatárolódjon az Európában burjánzó szélsőjobboldali jelenségektől. Ugyanakkor képviselőtársaim szóltak arról, hogy közvetett eszközökkel is kell reagálnunk, mert nagyon sok szélsőséges jelenségnek az oka a szociális elbizonytalanodás vagy a nemzeti identitásban történő elbizonytalanodás. Nagyon fontos ez a mostani vita, és én azt hiszem, hogy Frattini biztos úrnak, az Alapjogi Ügynökségnek és az Európai Parlamentnek fokozatosan monitoringozni kell minden szélsőséges jelenséget. Köszönöm a figyelmet. Sophia in 't Veld (ALDE). - (NL) Tisztelt Elnök úr! Minden oldalon vannak szélsőségesek, de az elmúlt években ők határozták meg a politikai menetrend hangnemét és témáját. A főbb demokratikus pártok túlságosan lassan mozdulnak ahhoz, hogy elhatárolják magukat a szélsőségesektől, mert félnek a szavazatok elvesztésétől és ez a szélsőségesség és intolerancia lassú politikai elfogadásához vezet. És van még valami más is. A rasszizmus és a nacionalizmus mellett ott van például a nőkkel és a homoszexuálisokkal szembeni szélsőségesség is – ezzel ma még nem foglalkoztunk – ami gyakran vallási meggyőződésen alapul. Megbotránkozom, amikor látom, hogy kormányon lévő pártok, kormányzati felhatalmazással vagy parlamenti képviselettel rendelkező pártok – a saját országomban is – a nőkkel, a homoszexuális férfiakkal és más vallású emberekkel szemben hátrányos megkülönböztetésre buzdítanak. Végezetül, elnök úr, néhány ellentmondásosnak tűnő szó. Minden tiszteletem a Ryan úr által elmondottak iránt, én magam azonban nem támogatom a nagy világvallások vezetőinek meghívását, hogy beszédet mondjanak a plenáris ülésünkön, ha nem hajlandóak elállni a nőkkel és a homoszexuális férfiakkal szembeni megkülönböztető nézeteik hangoztatásától. Jan Tadeusz Masiel (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! A szélsőségesség elleni küzdelem és a szélsőséges pártok képviselői számának csökkentéséhez vezető utat az jelenti, ha figyelmesebben meghallgatjuk, amit a polgárok mondanak a számukra fontos témákkal kapcsolatban, és ha elemezzük a szélsőségesség mögött rejlő okokat. Ha Európa polgárai a szélsőséges pártokra szavaznak, az többek között azt jelenti, hogy az emberek nagy része nem érzi, hogy a hatalmon lévők figyelnek rájuk. Én nem védem a szélsőségességet, de nem a semmiből jön. Franciaországban, Nicholas Sarkozy megértette ezt. Azáltal, hogy, őszintén és bátran közelített meg olyan kérdéseket mint a bevándorlás és Törökország csatlakozása, sikerült meggyengítenie a szélsőséges pártokat. Arra ösztönözném az Európai Bizottságot, hogy kövesse a francia példát. Adrian Severin (PSE). - Tisztelt Elnök úr! Egy polgármester kifakad a bevándorlók ellen, azt állítván, hogy a bevándorlás a bizonytalanság forrása, egy másik polgármester kijelenti, hogy városa külföldiektől mentes; egy államfő pedig a parlamentről mint köztörvényesek bandájáról beszél, a törvényhozók elleni lázadásra uszítja az embereket és egy ellenzék és pártok nélküli demokráciát dicsőít. Ma a képviselők egy csoportja huligánok módjára közvetlen, úgynevezett „népi demokráciára” szólított fel, ami népszavazást tartana választások helyett. Egy jeles állami vezető támogatásáról biztosít egy erőszakos csoportot, amely egy demokratikus államban megrohamozta a parlament épületét és békeszerződések felülvizsgálatát kéri.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Naponta számos újságíró fejt ki – még ha politikailag helyes szóhasználattal is élnek – parlamentellenes, pluralistaellenes, romaellenes, iszlámellenes, soviniszta, kizárólagosságot, intoleranciát, megkülönböztetést és idegengyűlöletet hirdető nézeteket. Egy miniszter megkérte az Európai Bizottságot, hogy az Unió legszegényebb országaiban található, nemkívánatos etnikai közösség egyetlen területre történő összevonásához biztosítson pénzt. Ezek mind tények, amik az Európai Unióban történnek és olyan emberek hajtják végre, akik a legfőbb demokratikus pártok demokratikus tagjai. Ma itt elítéljük a szélsőséges pártokat és szervezeteiket. Elítéljük, mert az intolerancia nevében járnak el és az intolerancia nem fogadható el. De mi van azokkal, akik segítik őket ebben? Azokkal a demokratának álcázott populistákkal, akik a demokratikus intézmények meggyengítésével és a demokratikus alapelv relativizálásával a legkedvezőbb környezetet teremtik meg a szélsőségesek számára? Ha csak a jelenségekről és az elkövetőkről beszélünk és hallgatunk vagy passzívak maradunk, amikor az okokról vagy az ezt háttérből bátorítókról esik szó, akkor ezzel értékeinket fogjuk veszélyeztetni. Ennek nem szabad megtörténnie. Inger Segelström (PSE). - (SV) Tisztelt Elnök úr! Engedje meg, hogy azzal kezdjem, hogy minden pártnak köszönetet mondok az állásfoglalásért. Ma egyetlen olyan uniós ország sem létezik, amelyben ne lenne jelen a jobboldali szélsőségesség még az én országomban, Svédország is jelen van. A legutóbbi helyi választásokon 2006-ban, a Sverigedemokraterna (Svéd Demokraták) a körzetek két harmadában szereztek képviseletet. Sejteni lehet, hogy a következő célpontjuk a 2009-es európai parlamenti és a 2010-es svéd parlamenti választások lesz. Nekünk svéd parlamenti képviselőknek segítségre van ahhoz szükségünk, hogy ezt megnehezítsük számukra, pontosan úgy, ahogy másoknak ahhoz van segítségre szükségük, hogy megállítsák hazájukban a jobboldali szélsőségesség terjedését, ami Európa-szerte egyre nagyobb méreteket ölt. Európának demokratikus pártokra van szüksége, amelyek programja nemcsak néhány emberhez, de mindenkihez eljut. A 2006-os választásokon a svéd szociáldemokraták jelszava: „Mindenki számít” volt, ami ebben a vitában még nagyobb jelentőséget kap, mivel a szóban forgó pártok és csoportok programja nem tartja tiszteletben az EU alapjogait és az emberek közötti egyenlőséget. Számomra mint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagja számára, abszolút kulcsfontosságú a menedékjog és a menekültügyi politika megközelítésének kérdése. A jobboldali szélsőséges pártok ellenzik egy nyitottabb Európa kialakulását és az EU fejlesztését is. Helyette olyan nemzeteket támogatnak, amelyek nem nyitják meg határaikat. Ez egy olyan veszély, amit Svédországban és Önökkel együtt Európa-szerte mindenhol tapasztalok. Az állásfoglalással kapcsolatban még egy megjegyzést kívánok tenni. A szélsőséges csoportok, a fehér felsőbbrendűséget hirdető zenén keresztül terjesztik propagandájukat a gyermekek és a fiatalok körében. A médiát és kommunikációt eszközként használják fel, kijátszva az iskolákat, a családokat, a továbbképzést és a politikai értékeinket. Fontos, hogy mi, akik választott képviselők vagyunk, átvegyük a vita irányítását. Ezt most kell megtennünk és ennek egészen a 2009-es európai parlamenti választásokig így kell lennie. Tapsoljuk meg az állásfoglalást. (Taps) Kostas Botopoulos (PSE). - (EL) Tisztelt Elnök úr! Veszély fenyegeti a demokráciát Európában és kétlem, hogy mindannyian tisztában lennénk ennek jelentőségével. Ezt a veszélyt nem a szélsőjobb eszmék terjedése, hanem a szélsőjobb eszméknek módszerekben való megjelenítése jelenti. Ami kiterjed, másképp fogalmazva, egészen a nyers erő elfogadásáig, mint ahogy azt a paramilitáns szélsőjobboldali szervezetek tevékenységének esetében láthattuk. Ezért tehát egy alapvető megkülönböztetést kell tennünk: egyrészt olyan eszmék ellen küzdünk, amelyekkel nem értünk egyet. Eszmék ellen, melyek Európában a nacionalizmust, a rasszizmust, az idegengyűlöletet, a nők elnyomását és a kisebbségek elnyomását hirdetik. Ezek ellen az eszmék ellen, amelyek ellen saját eszméinkkel és elsősorban a sokszínűség problémájában – abban a tényben, hogy az európai polgárok nem fogadják el a sokszínűséget, nem fogadják el a sokszínűséget támogató politikát, és nem fogadják el magát Európát sem – rejlő okoknak és politikai okoknak a felszámolására tett erőfeszítésekkel küzdünk. Másrészt azonban egy másfajta csatát vívunk, még akár büntetőjogi eszközökkel is, azoknak az eszméknek az elterjedése ellen, amelyek erőszakhoz vezetnek. Ebből a nézőpontból úgy gondolom, hogy a Parlament összes demokratikus pártja részéről ez a kiegyensúlyozott közös állásfoglalás, újabb óriási politikai erőt ad

79

80

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a Parlamentnek – főleg azok után, ami a mai napon történt – és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ezt az állásfoglalást a mi szocialista képviselőcsoportunk kezdeményezte. Ana Maria Gomes (PSE). - (PT) Szeptember 6-án, Lisszabonban, a zsidó temetőben vagy húsz sírt meggyaláztak és horogkeresztet festettek a fejtámlákra. A tetteseket letartóztatták. A Frente Nacional, a Nemzeti Front tagjai voltak, egy olyan szélsőjobboldali portugál bőrfejű szervezeté, amely a fehér felsőbbrendűség védelmében nyíltan szólít fel faji háborúra és erőszakos tettekre. Ez az eset számos másik mellett – mint elsősorban a muzulmán-ellenes hisztéria, amely Európa különböző országaiban tapasztalható, valamint a közelmúltban Olaszországban kirobbantott, roma közösségek elleni háború is – azt mutatja, hogy még mindig létezik idegengyűlölet és erőszakos rasszizmus, és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy lebecsüljük ezek jelentőségét. A portugál esetnél, a hatóságok kezdetben hajlamosak voltak jelentéktelennek feltüntetni az esetet és mindössze annyit közölni, hogy az antiszemitizmus ellentétes a portugál társadalom állítólagosan toleráns természetével. De a Bel- és Igazságügyi miniszterek jelenléte a zsidó temetőben a sírok megtisztulási szertartásán és az a hírverés, amit a szolidaritásnak ez a megnyilvánulása a portugál médiában kapott, tanulságul szolgál más, Portugáliában vagy bárhol máshol megtörtént esetek számára is. Csak akkor lehet hatékonyan harcolni Európában a szélsőségesség ellen, ha a politikai képviselők és a média felelősséget vállalnak magukra, ismertté teszik az ehhez hasonló bűncselekményeket, és egyértelműen kijelentik, hogy ezek közvetlenül és alapjaiban támadják meg a demokrácia, Európa és az Emberiség alapvető lényegét. Pierre Schapira (PSE). – (FR) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Komoly aggodalomra ad okot a szélsőségesség fokozódása Európában, minden európai intézmény mozgósítására szükség van az egyre fenyegetőbbé váló szélsőjobboldali mozgalmak erősödésének megállításához, mivel rasszista ideológiájukból kiindulva, nemcsak gyanús értékeket támogatnak, de egyre nagyobb mértékben támadják az emberi jogokat is. Ez a veszélyes trend elfogadhatatlan az Európai Unióban! Ha jól látom, a Bizottságnak két fronton is választ kell adnia, az írásos nyilatkozatban kifejtett elképzelésekre és a témával kapcsolatos PSE állásfoglalásra: a tagállamokkal közösen, pozitív lépést kell tennie a megfelelő politikai és jogi módszerek meghatározásával, egyrészről az emberi jogok megsértésnek elítélése, másrészről, az uniós alapjogok ismertségének növelése révén a szélsőségességnek, elsősorban a fiatalok körében történő megakadályozásával kapcsolatban. Feltétlenül biztosítani kell, hogy egyetlen olyan intézmény vagy szervezet se használhasson fel európai alapot, amely az emberekben idegengyűlöletet és rasszista erőszakot szító értékeket támogat vagy kijelentéseket tesz. Szeretnék itt emlékeztetni a lengyelországi Radio Maria esetére, amely annak ellenére, hogy közismert az emberi jogok ellenes nézetek terjesztéséről, európai támogatásért folyamodott. Ezért megragadom ezt az alkalmat a Bizottság képviselőjének jelenlétében, és ismét nyomatékosan szorgalmazom, hogy semmilyen európai finanszírozásban se részesülhessen olyan média, amely teret biztosít a nyilvánosság széles körét érintő és minden valószínűséggel káros hatású rasszista eszméknek. Franco Frattini, a Bizottság tagja. − (IT) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy a mai vita rendkívüli jelentőségű – rendkívüli jelentőségű és magas politikai színvonalú is – ezért szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik felszólaltak, beleértve azokat is, akik olyan dolgokat mondtak, amivel nem értek és nem is tudok egyetérteni. Néhány felszólaló megkérdőjelezte egy ilyen kérdés felvetésének szükségességét és fontosságát ebben a Házban, én azonban úgy gondolom, hogy ez nagyon is fontos. Felvetődött egy kérdés, amely jelentős mértékben politikai kérdés: a helyes egyensúly megteremtésének kérdése a gondolatok szabad kifejezésének joga, ami az Alapjogi Chartában elismert egyik jog, a többi olyan alapvető jog, mint az emberi méltóság, az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma között. Hadd mondjam el, hogy akik felvetették ezt a kérdést, tekintettel arra, hogy a gondolatszabadság lehetőséget teremt bűncselekmények elkövetésére, valamint az ember alapjogaival ellentétes értékek felélesztésére, elferdítették a gondolatszabadság valódi jelentését. Mindig azt mondom, amit gondolok, még akkor is, ha a véleményem ellenkezik az előttem felszólalókéval. Valaki azt mondta: „ha egy népszavazáson, az állampolgárok az Alapjogi Charta ellen szavaznak, az lesz majd a szabadság kifejezése”. Nem értek ezzel egyet, mert az Alapjogi Chartáról való népszavazásra való felhívás olyan lenne, mintha a polgárok elleni népszavazásra szólítanánk fel, mivel ezek a polgárok az egyértelmű birtokosai és főszereplői az alapjogoknak, amelyeket most meg kell védenünk. Nem arról van szó, hogy meg kell cáfolni ezt az alapelvet, hanem arról, hogy az alapjogok védelmezői nem szélsőségesek, miközben azok, akik megszegik és megcáfolják azokat, akik egy csőcselék vagy a zsidó sírokat megrongáló erőszakos csoport uszításának jogát kívánják megerősíteni, azok a szélsőségesek. Ez nem a

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

véleménynyilvánítás szabadsága, ez erőszak, amit ki kell gyökerestül irtani és a jog eszközeivel meg kell torolni. Ez az a két intézkedés meglátásom szerint, amik mellett Európának rendíthetetlenül ki kell állnia. Nem szabad lebecsülnünk. Nem szabad azt gondolnunk, hogy egy egyszeri esetet lebecsülhetünk, csak azért mert egyszeri, ha ez az egyszeri eset a rasszizmus és az intolerancia és az emberi értékek mély megvetésének szimptómája egyetlen egyszeri eset, egyetlen egy erőszakos tett is aggodalomra ad okot! Önök közül többen is felvetettek egy másik, nagyon fontos kérdést: megengedhető-e a politikai erők rasszista üzeneteinek propagálása a politikai gondolatkinyilvánítás szabadságának a nevében? Mivel választott polgárokról van szó, úgy gondolom, hogy a politika szereplőinek különleges felelősségük van és nem uszíthatják a csőcseléket más polgárok vagy más emberek ellen: ez egy személyes elszámoltathatóság érzéke. Véleményem szerint, és ezt őszintén mondom, nehéz felhasználni a jog eszközeit, a rendőrséget vagy a titkosszolgálatokat, hogy messzemenő következményekkel járó vizsgálatokat folytassanak ennél vagy annál a pártnál. Azonban amikor ez vagy az a párt nyíltan hirdeti a faji felsőbbrendűség visszaállításának szándékát, az nem a gondolatnyilvánítás szabadsága, hanem egy támadás Európa mélyen beágyazott alapjai ellen. Ezek az okok szolgáltatnak jogalapot az elnyomó tevékenységhez és szó sincs a cenzúra vagy a véleménynyilvánítás szabadságának megsértéséről. Meg fogom védeni azoknak a jogát, akik nem értenek velem egyet, azért hogy elmondhassák azt, amit akarnak, de nem védhetem meg azoknak a jogát, akik ellenvéleményükkel a csőcseléket vagy más embereket arra uszítanak, hogy megtámadjanak, megsebesítsenek vagy embereket öljenek meg. Ez még csak távolról sem jelenti a gondolatnyilvánítás szabadságát! Ezért kulcsfontosságú a mai téma, és hasonló érveket fogok felsorakoztatni, amikor a szélsőségesség szörnyű megnyilvánulási formáját, a terrorizmust fogjuk megvitatni, mert világos, hogy nem lehet elválasztani a faji gyűlölet üzenetét azoknak az üzenetétől, akik úgy vélik, hogy az emberek terrorista támadások során való meggyilkolása egy lehetséges válasz a társadalmi problémákra. Mindkét kérdést – véleményem szerint az oktatás és megelőzés, a tolerancia előmozdítása, a jog eszközei és a végrehajtás eszközei révén – európai szinten kell kezelni. Csak akkor lehetünk elégedettek, ha biztosak vagyunk abban, hogy Európában nem maradt hely a rasszizmus, a bigottok és a terroristák számára. Elnök. − Öt állásfoglalásra (1) irányuló indítvány kaptam az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése szerint. A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Glyn Ford (PSE), írásban. – Megszavazom az állásfoglalást, de bizonyos fenntartással teszem ezt. Fontos témával foglalkozik, amivel 1984-es első megválasztásom óta – amikor abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én töltöttem be a rasszizmus és fasizmus Európán belüli térnyerésének vizsgálatára felállított parlamenti bizottság elnöki tisztét – foglalkozom ebben a Házban. Aggodalmamra az ad okot, hogy ez az állásfoglalás olyan erőtlen, hogy ma még azok is képesek aláírni és megszavazni, akik az 1980-as években újfasiszta pártok – mint a Movimento Sociale Italiano – tagjai voltak. Ezen az alapon azonban egyértelműen kifogásolható. Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Komoly aggodalomra adnak okot az Európa-szerte megerősödő szélsőséges mozgalmak, amelyek politikai tevékenységüket a társadalom legsebezhetőbb csoportjai elleni gyűlöletkeltésre építik, amelyek nyíltan hirdetik az intoleranciát és a társadalmi kirekesztést. Ezek az eszmék összeegyeztethetetlenek az európai értékekkel, az emberi méltóságnak, a jogegyenlőségnek és az alapvető szabadságoknak az Unió alapdokumentumaiban vagy az éppen a mai napon kihirdetett Alapvető Jogok Kartájában megfogalmazott alapelveivel. Ezek a mozgalmak és az általuk hangoztatott nézetek alkalmasak arra, hogy félelmet keltsenek a kisebbségekben éppúgy, mint az állampolgárok törvénytisztelő és demokratikus többségében. A szélsőséges csoportok által a fokozott médiaérdeklődés miatt az eddiginél szélesebb körben hangoztatott hamis általánosítások és elferdített részigazságok nem csupán elfogadhatatlanok, de rendkívül

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet

81

82

HU

Az Euròpai Parlament vitài

veszélyesek is, mert az előítéletesség és hátrányos megkülönböztetés meglévő jelenségeit felerősítik és tovább nehezítik a szociális problémák megoldását. Külön szeretném megemlíteni a cigány-ellenesség szintén egyre erősödő jelenségét. A több, mint tíz millió fős cigányság Európa legnagyobb lélekszámú és egyben legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb etnikai kisebbsége, akiknek a helyzete az elmúlt években nem hogy nem javult, de sok területen kifejezetten romlott. Az Európai Unió és a civilszervezetek együttes felelőssége, hogy megoldást találjunk a munkanélküliség és a mélyszegénység problémáira, valamint felszámolhassuk a cigányságot sújtó lakóhelyi és oktatási szegregációt. Ezen problémák megoldása jelenti most az Európai Unió legégetőbb kisebbségi kérdését. Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. – (HU) Több uniós tagországban, átmenetileg az EP-ben is képviselethez jutó extremista pártok nem válhatnak szalonképessé az európai politikában. Visszaszorításuk az európai közösség össztársadalmi ügye, még akkor is, ha tudjuk: a hétköznapi rasszizmus és idegengyűlölet ott bujkál a demokráciát és az emberi jogokat egyébként igenlő polgárok között is. Különösen veszélyeztetettek a fiatalok, akik számára nem csupán a holokauszt, hanem a berlini fal leomlása is történelem. A határok nélküli Európa felértékeli a nemzethez tartozás tudatát, s a fiatal lelkek lapjára könnyű ráírni akár ordas eszméket is. Az európai jogalkotás pedig egyelőre a nemzeti lépéseket követi, nem előz, nem mutat irányt. A probléma azonban nemcsak politikai vagy jogi választ igényel, ezért a fellépés nemcsak a mi célkitűzéseinkben kell szerepeljen, hanem minden európai értéket valló, a közéletben szerepet vállaló civil szervezetében és az egyházakéban is. Például II. János Pál többször is szót emelt a rasszizmus és xenofóbia ellen, egy alkalommal pedig a vallások feladatát abban látta, hogy az igazságot, az emberek közötti békét, a megbocsátást, az életet és szeretetet szolgálja. Vagyis mindazon értékeket, amelyeket ezek a radikális csoportok nem, vagy szélsőségesen értelmezve képviselnek. Kérem az EP elnökét és a Bizottság tagjait, hogy az egyházakkal fenntartandó párbeszéd során kérjék az egyházak fellépését a szélsőségek ellen, és azt, hogy vonják meg még gesztusértékű támogatásaikat is tőlük. Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szélsőséges eszmék és szervezetek mindennapjaink riasztó jelenségei lettek, ezt szinte kivétel nélkül mindenütt tapasztalhatjuk. Az európai integráció nagyjainak alapeszméje volt a gondolatok és a vélemények szabadsága. Ezek mára alapértékeink lettek. Az igazi demokrácia garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát is, ami azonban nem járhat mások nyugalmának, életének, sőt, ma már ide is eljutottunk – létének a zavarásáig, kétségbe vonásáig. Nem engedhetjük meg azt sem, hogy a korábban világégést, nemzetek és népek közötti gyűlöletet szító eszmék ismét fórumhoz és szervezetekhez jussanak. Sok helyütt a szélsőjobboldal a társadalmi megbékélés és az integráció helyett a szegregációban és a gyűlöletkeltésben keresi és találja meg az előttünk álló szociális problémák megoldásának egyik forrását. Az Európai Unió, mint az emberi jogok, a humánum védelmének igazi letéteményese mindent el kell, hogy kövessen, hogy ezek az eszmék, szervezetek visszaszoruljanak, ha a társadalom egészséges életét zavaró agresszivitásuk ezt megköveteli, akár el is tűnjenek mindennapjainkból. Javaslom továbbá, hogy az Unió kommunikációs tevékenységében nagyobb teret kapjon a tájékoztatás. Sajnos a lakosság jelentős rétegei, és ez elsősorban az ismeretek hiányával magyarázható, fogékonyak a szélsőséges, populista megnyilvánulások iránt. Elsősorban a fiatal nemzedék a veszélyeztetett, amelynek nem volt módja megszerezni a kellő történelmi tapasztalatot a biztos eligazodásban. A mi feladatunk segíteni nekik ebben. Ha erről lemondunk, a jövőnk alapjait ingatjuk meg. Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) Az Európai Uniónak harcolnia kell a szélsőségesség minden formája ellen, mivel ez a tevékenység ellentétes az Európai Unió alapját jelentő szabadság, demokrácia és emberi jogok tiszteletben tartásának alapelveivel. Ebből következik, hogy európai szinten, a szélsőségesség ellenes és a terrorista ellenes lépések nem érinthetik az állampolgárok alapjogait. A paramilitáns csoportok, az ultranacionalizmus és az idegengyűlölet szélsőséges mozgalmai mind erőszakra szólítanak fel, a helyi etnikai és vallási konfliktusok veszélyeztetik az Európai Unió stabilitását, amit tagállamai gazdag kulturális és tradicionális sokszínűsége jellemez. A tagállamoknak együttesen kell erőfeszítéseket tenniük a szélsőséges tevékenységek leküzdésére és az ilyen tevékenységek szervezőinek és felbujtóinak leleplezésére. Az Európai Alapjogi Ügynökség is fontos szerepet fog játszani a rasszizmus és idegengyűlölet megakadályozásában és a biztonság légkörének kialakításában az Unió területén. A tolerancia előmozdításával és a rasszizmus elleni küzdelemmel foglalkozó párbeszéd, oktatás és a nyilvánosság tájékoztatása fontos tényezők, amelyek a szabadság és demokrácia alapelveinek terjesztéséhez járulnak hozzá. A tagállamok együttműködésére és erőfeszítésére is szükség van, hogy sikerüljön a

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

marginalizálódott társadalmi és etnokulturális rétegeket integrálni, annak érdekében, hogy a megkülönböztetés és az erőszakra való uszítás elleni küzdelem etnikai és politikai harmóniát biztosítson az Európai Unión belül.

13. Montenegró – Stablizációs és társulási megállapodás az EK és Montenegró között (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a közös vita, melynek témái: – a Bizottság nyilatkozata Montenegróról, – Marcello Vernola ajánlása a Külügyi Bizottság nevében az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tanács és a Bizottság határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0350 – C6 0463/2007 – 2007/0123(AVC)) – (A6-0498/2007). Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Szeretném megköszönni Vernola úrnak ezt a nagyon tartalmas jelentést, amely a Montenegróval kialakult kapcsolatunk nagyon sorsdöntő szakaszában kerül elfogadásra. Először a Nyugat-Balkán európai perspektívájára szeretnék kitérni. Az EU külügyminiszterei a hétfői napon megerősítették, hogy Nyugat-Balkán jövője az Európai Unión belül van. Ezt alátámasztandó, az elmúlt két hónapban aláírtunk Montenegróval egy stabilizációs és társulási megállapodást és mind Szerbiával, mind Bosznia Hercegovinával parafáltunk STM-ket. Megköszönöm a portugál elnökségnek ezekhez a biztató lépésekhez tett jelentős hozzájárulását. Remélem, hogy amint a két ország teljesíti a feltételeket, rövid időn belül aláírhatjuk a két utóbbi megállapodást. A Szerbiával fenntartott jól működő és zökkenőmentesebben alakuló kapcsolatokat is beleértve Montenegró jelentős előrelépést tett függetlensége óta. Montenegró európai útjának döntő állomására azonban idén október 15-én került sor, amikor az országgal aláírtuk az STM-et. Üdvözlöm a montenegrói parlament részéről történt egyhangú ratifikálást. Az STM a gazdasági, politikai és intézményi fejlődéshez biztosít stabil keretet Montenegróban és a megállapodás megfelelő végrehajtása esetén jelentős előrelépést jelenthet az integrációhoz vezető úton. Szintén üdvözlöm azt a másik pozitív eredményt, hogy néhány nappal az STM aláírását követően elfogadták Montenegró alkotmányát. Az európai előírásokkal szoros összhangban lévő új alkotmány, elősegíti az országban a demokratikus intézmények megerősödését. Teljes körű megvalósításához azonban további erőfeszítésre és elszántságra van szükség. A november 6-án elfogadott, haladásról szóló rendszeres európai bizottsági jelentés kiemeli ezeket a pozitív eredményeket. Elismerően nyilatkozik Montenegróról, a függetlenséget követően kialakított szükséges jogi és intézményi keretek kialakításával összefüggésben. Kiemeli Montenegró eredményeit, melyeket az STM végrehajtásának előkészítése és az adminisztratív kapacitás megerősítése terén ért el. A haladásról szóló jelentésünkben rámutatunk néhány kulcsfontosságú kihívásra, amelyekkel Montenegrónak az elkövetkező években kell szembenéznie. Például, Montenegró igazgatási kapacitása továbbra is elég hiányos, ezért az igazgatási reformokat minden szinten folytatni kell. A korrupció elleni harcban sürgős lépés szükséges a konkrét, kézzelfogható eredmények eléréséhez. A pénzmosás és a szervezett bűnözés továbbra is olyan terület, amely aggodalomra ad okot. Az Önök jelentésében ezek helyesen, mind kiemelt területként szerepelnek. Egy új alkotmányos testület felállításával, a bírák kinevezéséért és elbocsátásáért felelős Bírói Tanács létrehozásával az új alkotmány megnöveli a bírói hatalmi ág függetlenségét. A kormány a 2007-2012-es időszakra elfogadta az igazságszolgáltatási reformra irányuló stratégiát Ennek végrehajtása komoly kihívást fog jelenteni, de egyértelmű, hogy Montenegrónak biztosítania kell bírái és ügyészei függetlenségét, számonkérhetőségét és szakértelmét. Montenegró aktív közreműködést vállal a regionális együttműködésben. Jó kapcsolatokat tart fenn szomszédaival. A függetlenség után Szerbiával kapcsolatban felmerült kérdések többsége rendeződött. Koszovó státuszának kérdéséhez – az EU álláspontjával összhangban – Montenegró konstruktív módon viszonyul

83

84

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Most az egész STM előkészítésének teljes körű végrehajtására és az európai partnerség ajánlásaira kell összpontosítanunk. Montenegrónak jó eredményeket kell elérnie a végrehajtás és a reformok terén. Montenegró nagyon jól vette a stabilizációs és társulási folyamat rajtját és remélem, hogy az ország képes lesz építeni erre a pozitív lendületre. Nagy várakozással tekintünk, Montenegró kormányával, parlamentjével, egyéb intézményeivel és az ország civil társadalmával folytatott, az európai reform keretprogramjára vonatkozó még szorosabb együttműködés elé. Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy november 1-je óta működik az új, bizottsági delegáció és készül az Európai Újjáépítési Ügynökség munkájának átvételére a tervezett időpontban. Montenegró a 2009-ig terjedő hároméves periódusban várhatóan közel 100 millió EUR összeghez fog jutni az előcsatlakozás keretei között. Ezek az alapok Montenegrónak olyan területeken nyújtanak majd segítséget mint a jogállamiság, az igazgatási kapacitás megerősítése és az STM végrehajtása. A másik kiemelt fontosságú területet a gazdasági és szociális fejlődés valamint a civil társadalom fejlődése jelenti. Bízom az Európai Parlament által nyújtott segítségben, amely mint mindig, most is kulcsfontosságú. Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök úr! Ez a napirend vitaként illetve a Tanács és a Bizottság nyilatkozataként lett meghirdetve. Csak azt akarom megkérdezni, hogy hol van a Tanács, és hogy vajon a Tanácshoz intézett kérdések óráján vagy esetleg a vita folyamán legalább képviseli-e majd megint valaki a Tanácsot. Elnök. − A szolgálatok arról tájékoztatnak, hogy a vita az Elnökök Értekezletének határozata értelmében zajlik ilyen módon, mivel a Tanács jelenleg a holnap, Lisszabonban tartandó ülésének előkészítésével van elfoglalva. Marcello Vernola, előadó. − (IT) Tisztelt Elnök úr! Mostanra már elfogadottá vált, hogy a balkáni országok jövője Európán belül van, ezt elismerte az Európai Tanács 2003. évi thesszaloniki ülése és mi magunk ebben a Házban is számos alkalommal elismertük már, véget vetve ezáltal a kérdés bármilyen további megvitatásának. Montenegró kétségtelenül kedvező helyzetben van az Európai Unióhoz való csatlakozást illetően, mint ahogy azt a tények is mutatják: miután 2006-ban, egy rendben lebonyolított népszavazást és a szerb kormánnyal hivatalos megállapodást követően kihirdette a Szerbiával kialakult államszövetségtől való függetlenné válását, újraindultak és alig több mint két és fél hónap alatt lezárultak az ország saját stabilizációs és társulási megállapodására vonatkozó tárgyalások. A megállapodásokat 2007. március 15-én parafálták, de sajnos technikai problémák merültek fel, amik lelassították a további folyamatot, habár most már látható a vége. A biztos úr az imént jelentette be, hogy Podgoricában már meg is nyílt egy hivatal – ami dicséretet érdemel – és a megállapodás ratifikálásának minden feltétele adott. Montenegró elmúlt évben elért fejlődése, az Európai Közösséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásai és a folyamatban lévő reformtevékenység – még az elmúlt pár napban is – mind azt eredményezi, hogy a megállapodás megkötése mellett szóló pozitív véleményt támogassuk. Világos azonban, hogy ez nem a végső célt, hanem mindössze egy kiindulási pontot jelent. Montenegrónak most a már megkezdett reformfolyamat megvalósításához szükséges intézkedések végrehajtására kell koncentrálnia annak érdekében, hogy teljesíteni tudja a stabilizációs és társulási megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Ezzel kapcsolatban, érdemes felhívni a figyelmet az együttműködés jó légkörére az Európai Parlament és a montenegrói parlament között, amellyel számos alkalommal találkoztunk, és amely jövő héten Podgoricában fog bennünket fogadni. Montenegrónak minden a rendelkezésére áll, ami ahhoz kell, hogy rövid idő alatt véghezvigye ezt a folyamatot, kezdve egészen a tagjelölt státuszától. Montenegró gazdasága tovább növekedett az elmúlt évek során, ami hatalmas külföldi befektetéseket vonzott, amely részben a vállalatok számára kedvező fiskális politikának volt köszönhető. Ennek eredményeként a munkanélküliség jelentősen lecsökkent 33%-ról 12%-ra. Néhány hónappal ezelőtt egy új alkotmányos alapokmány került elfogadásra, ami világosan jelzi, hogy az ország milyen mértékben erősíti demokratikus jogait, amelyekkel kitűnik a balkáni térségében. A montenegrói hatóságok nagy sebességgel dolgoznak az európai követelményekhez való felzárkózásuk megvalósításán. A legfrissebb hír hatására öt módosítást nyújtottunk be, ezek a legutóbbi fejlemények számbavételére vonatkoznak. Az elmúlt néhány napban, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel aláírásra került egy együttműködési megállapodás, amely szabályozza a törvényszékre vonatkozó technikai segítséget.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Jugoszlávia felbomlása nyomán létrejött utódállamok számára kulcsfontosságú az ad hoc Hágai Törvényszékkel fenntartott feltétel nélküli együttműködés. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Montenegró sohasem bújt ki a nemzetközi kötelezettségvállalásai alól, valójában mindig dicséretben részesült a jogi és külföldi hatóságokkal folyatott hatékony együttműködéséért. Montenegrónak további erőfeszítéseket kell tennie az illegális csempészet terén kialakult szervezett bűnözés elleni küzdelem, illetve annak felszámolása érdekében. Az Európai Parlament szükségesnek tartja a közigazgatásban és a bírói karban meglévő korrupció elleni küzdelmet is: az ország kedvező válaszokat ad az európai hatóságoknak, ennek látható jelei vannak az új alkotmányban, amely az autonóm és független igazságszolgáltatás védelmét szolgáló mechanizmusokat hoz létre. Az uralkodó osztály képességeinek fejlesztése a közösségi ikerintézményi és a tagállamokkal folytatott csereprogramokban való részvételük révén fog megvalósulni. Ezek közül néhány program a fiatalabb korcsoport és a kutatók fejődését segíti elő. Az emberek, elsősorban diákok és kutatók, szabad mozgásának előmozdítása egy olyan cél, amit többek között a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok egyszerűsítésével kívánnak megvalósítani, ezzel összefüggésben írtak alá külön megállapodásokat tavaly decemberben az Európai Unióval. A végső célt a teljes vízummentesség jelenti, annak érdekében, hogy hatékonnyá váljon a mozgásszabadság, ami a stabilizációs és társulási megállapodás egy másik fontos pontja és megnyíljon a növekedés és oktatás felgyorsulása előtti út. Meglátásunk szerint engedélyezni kellene a kulturális intézmények virágzását, például az önkéntes tevékenységek előmozdításával és a civiltársadalom képviselőinek megvédésével. Biztosítani kell a gondolatszabadságot éppúgy, mint a tájékoztatáshoz való jogot. Különleges figyelmet érdemel a környezet: az előző alkotmány Montenegrót környezettudatos köztársaságként határozza meg – az első állam a világon, ami önmagának ilyen elnevezést ad. A természet kegyes volt az országhoz, a gyönyörű tengerparttól a Kotori-öbölig, a Durmitor-hegységig, amely szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Az örökséget egyedi szabályozások révén kell megóvni, a törvénykönyv már több ilyet tartalmaz, betartásuk azonban sok esetben pénzhiány miatt még messze nem kielégítő. Az országnak jelentős jövedelme származik a turizmusból, de sajnos maga a turizmus káros hatással lehet a környezetre, mivel a meglévő lehetőségek ökológiai szempontból nem rendelkeznek a nagyszámban beáramló turisták kezeléséhez szükséges rendszerekkel. Ezért egy másik fórumon megkértük Rehn biztos urat, hogy irányítsa a Bizottság figyelmét a környezetvédelmi politikák előmozdítására, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokra, a vízre és vízgazdálkodásra és a partvidéki szakaszok védelmére. Montenegró tisztában van a problémával, és tovább dolgozik a természeti erőforrások megfelelő kezelésének megvalósításán. A területek támogatására vonatkozó terv, ami a partvidéki szakaszok megóvása érdekében az építkezések szabályozására vonatkozik, a közelmúltban került elfogadásra. Doris Pack, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr! A PPE-DE képviselőcsoport nevében, természetesen üdvözlöm a haladást, amit Montenegró függetlenségének kikiáltása óta elért, és ami nagyon rövid idő alatt elvezetett a stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséhez. A montenegróiaknak természetesen nem hátradőlni és lazítani, hanem az általuk aláírt megállapodást kell teljes egészében végrehajtani. A saját maguk által megállapított iránymutatásokat kell követniük, és lehetővé kell tenniük, hogy közigazgatásuk képes legyen a meghozott jogszabályok alkalmazására. Biztosítaniuk kell, hogy az igazságszolgáltatás rendszere megfelelő minőségű legyen, és hogy intézkedéseket hozzanak a korrupció elleni küzdelem eredményessége érdekében, elsősorban a közigazgatás és az igazságszolgáltatás terén. Tisztában vagyok azzal, hogy az a különleges helyzet, ami a 90-es években uralkodott a térségben, lehetővé tette a korrupció állandósulását, amit ma nagyon nehéz megszüntetni, ez azonban semmit sem változtat Montenegrónak az Európai Unió országai körében kialakult hírnevén, amikor a neve állandóan felbukkan a csempészettel, a korrupcióval és a pénzmosással kapcsolatban. A montenegrói politikusoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a Montenegróról kialakult kép megváltoztatása érdekében. Végül is egyszer eljön majd az idő, amikor az Európai Unió népeinek vélhetően üdvözölnie kell a csapatban Montenegrót. Ezért elkerülhetetlen, hogy Montenegróban a demokrácia fejlődése és egy piacgazdaság kialakulása valóban átlátható keretek között valósuljon meg. Nem kívánok minden ma felvetett vagy a továbbiakban felvetetett kérdést megvitatni és nem fogok az állásfoglalás minden részletére kitérni. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy a montenegrói partvidék egy ékszer és páratlan jellegének megőrzéséhez különleges intézkedésekre van szükség. Ezt azt jelenti, ahogy azt Marcello Vernola is mondta, hogy a záradéknak az új alkotmányban, ami kimondja, hogy Montenegró egy környezettudatos állam, nem szabad üres ígéretté válnia. A partvidéki és a hátvidéki szakaszt meg kell

85

86

HU

Az Euròpai Parlament vitài

védeni és meg kell akadályozni minden megalitikus beruházási projektet. A történelmi és kulturális vonatkozású természeti sajátságokat és területeket meg kell őrizni annak biztosítása érdekében, hogy Montenegró ne pocsékolja el kivételes idegenforgalmi vonzerejét. Elég sok figyelmeztető nyugat európai példa van az ilyen megszentségtelenítésekre. Meg kell akadályozni a partvidéki és a hátvidéki szakasz kiárusítását, az aktuális feladatot az idegenforgalom ésszerű fejlesztése és az óvatos földhasználat jelenti. Elsőrendű fontosságú a partvidéki szakasz túlfejlesztésének megakadályozása és meg kell fékezni a telek- és ingatlanspekulációkat. Örömmel veszem tudomásul, hogy a területre már elkészült egy földhasználati terv. Üdvözlöm az ICTY-vel, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel kialakított együttműködést, és remélem, hogy ez majd egyszer Karadžić úr letartóztatásához fog vezetni. Őszintén kívánom továbbá, hogy lássam, hogy Montenegró végül létrehozza azt a nemzeti ügynökséget, ami biztosítani fogja, hogy az ország lehetővé tegye a diákjai és gyakornokai számára az Erasmus és a Leonardo oktatási programokban való részvételt. A jövő héten a montenegrói parlament illetékes képviseletével fogunk találkozni és arra fogjuk biztatni őket, hogy támogassák kormányukat az Európai Unióval való konvergencia útján történő előrehaladásra tett erőfeszítéseiben és az általunk említett visszaélésekkel szembeni küzdelemben. Vural Öger, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr! A 2003. júniusi thesszaloniki EU csúcstalálkozón az állam- és kormányfők ismételten megerősítettek az európai kilátások előmozdítására vonatkozó támogatásukat a Nyugat-Balkán területén, ahol Montenegró a volt Jugoszlávia legfiatalabb utódállama, amely 2006-ban kiáltotta ki Szerbiától való függetlenségét. Azóta, az Európai Unióval kialakult kapcsolatok még szorosabbá váltak és Montenegró egyértelműen az európai utat választotta. Különösképpen üdvözlöm az október 18-án megkötött stabilizációs és társulási megállapodást, ami egy sarokkő az EU és Montenegró közötti kapcsolatokban. Ez számos előnyt jelent a kis balkáni ország számára, különösen az üzleti tevékenység és a kereskedelem terén, mert részben biztosít egy szabadkereskedelmi övezetet, részben pedig elősegíti a beruházások és az üzleti együttműködések kialakulását. 2007. október 17-én, alig több mint egy évvel a függetlenség kikiáltása után egy újabb fontos célt sikerült megvalósítani, amikor a montenegrói parlament elfogadta az ország első alkotmányát, amely különösen fontos szerepet fog játszani ennek a fiatal nemzetnek az önmeghatározásában. Az alkotmány kimondja, hogy Montenegró egy demokratikus, liberális és környezettudatos állam, amely a jogállamiságra épül. Ez egy óriási siker. Montenegrónak igaz még nagy utat kell megtennie az uniós tagság megszerzéséig, azonban a még meglévő akadályok felszámolása lépésről-lépésre megtörténik. A feketegazdaság és a korrupció elleni küzdelem terén még mindig fennáll az előrelépés szükségessége. Egy szabad és független igazságszolgáltatási rendszer működtetése, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel kialakított együttműködés és mindenekelőtt a demokratizálódás, az emberi jogok és a kisebbségek védelmének területén megvalósuló reformfolyamatok, mind elengedhetetlenek Montenegró saját és az Európai Unión belüli jövője szempontjából. Az egyik első prioritást a stabilizációs és társulási megállapodásban előírt reformok sikeres végrehajtása kell, hogy jelentse. 2008. január 1-jén Szlovénia, egy másik volt jugoszláv tagállam veszi át az EU Tanács elnökségét. Örömteli tény, hogy a Nyugat-Balkán a szlovén elnökség egyik prioritása lesz. A Nyugat-Balkán biztonsága és stabilitása a térség és egész Európa legfőbb érdeke. Egy demokratikus és stabil Montenegró meghatározó szerepet játszhat és kell, hogy játsszon a célok megvalósításában. Befejezésképpen, engedjék meg, hogy kihangsúlyozzam, hogy Montenegró EU-csatlakozási kilátása, habár ez a távolabbi jövőben van, jelenti a további reformfolyamatok fő hajtóerejét. Nekünk az Európai Unióban, támogatnunk kell Montenegrót az EU-csatlakozáshoz vezető úton. Jelko Kacin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SL) Több, mint száz évvel ezelőtt, Montenegró egy királyság volt Európa politikai térképén. Mind kulturálisan, mind politikailag elismert és nagyra értékelt királyság volt. A partvidék egy része, a Kotori-öböl, szerves része volt az Osztrák-Magyar Monarchiának és abban az időben a mai Hercegovinával együtt biztosította a tengerhez való kijáratot. Valaha Montenegró a modern Európa részét képezte és most a teljes együttműködésre és az európai uniós tagságra készül. 2006. májusa óta, amikor új európai országgá vált, Montenegró biztató haladást ért el az európai menetrend végrehajtásában. Őszinte dicséretet érdemel a stabilitási és társulási megállapodás aláírásáért és az októberben

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

elfogadott új törvényekért. Podgorica szintén elismerést érdemel a Hágai Törvényszékkel való együttműködésért és a térség hosszú távú stabilitásához való hozzájárulásáért és ezen a téren betöltött pozitív szerepéért. Azonban a mai naptól kezdve az Európai Uniónk más lesz, mivel néhány órával ezelőtt, ebben a teremben szemtanúi voltunk egy rendkívüli történelmi eseménynek, amikor aláírásra került az Alapjogi Charta. Montenegró állampolgárai is nagyobb demokráciát, nagyobb tiszteletet, nagyobb sokszínűséget és nagyobb jogbiztonságot érdemelnek. Ennek a fiatal országnak a legfőbb kihívást a szervezett bűnözés és korrupció jelenti, ezen a területen többet kell és többet lehet tenni. Felkérem az illetékes hatóságokat, hogy proaktívabbak legyenek a korrupció, a szervezett bűnözés, az ember-, a fegyver-, és a kábítószer-csempészet elleni harcban. Ezzel összefüggésben üdvözlöm a szilárd jogalkotási keretet. Kiemelem azonban, hogy a jogszabályok gyakorlati végrehajtása egy olyan folyamat, amely megfelelő adminisztratív és politikai erőforrásokat is igényel. Még mindig nagyon aggódom a politikai és a gazdasági szerkezet átláthatósága és politikai kultúra hiánya miatt. Ez meggátolja Montenegrót egy demokratikus társadalomnak és egy szabad piacnak a megvalósításában. Montegrónak többet kell tennie a média szabadsága, pluralitása és szakszerűsége terén is. Teljesen végig kell vinnie az elfogadott reformokat, és biztosítania kell a montenegrói rádió és televízió függetlenségét. Sajnálom, hogy még mindig eredménytelen a nyomozás a meggyilkolt újságíró Duško Jovanović ügyében, aki halála előtt cikksorozatot közölt a montenegrói szervezett bűnözésről. Az újságírók és a civil társadalom fontos szerepet játszanak a demokrácia fejlődésében, elsősorban ott, ahol érzékeny társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet. Ezért kérem a kormányt, hogy aktívabb szerepet vállaljon a problémák megoldásában, valamint vonja be és konzultáljon a civil társadalommal, és jobb működési feltételeket biztosítson számukra. Gisela Kallenbach, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, engedje meg, hogy köszönetet mondjak Vernola úrnak a jelentéséért és azért az együttműködésért, amit a Külügyi Bizottságban tanúsítottak. Azonban még nagyobb elismeréssel gratulálok a montenegrói partnereinknek és a Bizottságnak, akik ismét megmutatták, hogy egy európai perspektíva megerősíti a demokrácia fejlődését, a jogállamiságot és a stabilitást. Valójában azonban úgy érzem, hogy a folyamat túlságosan lassan halad előre. Ezért felhívással fordulok mindkét félhez, kezdve magunkkal az európai intézményekkel, hogy ne feledkezzünk el arról, hogy Montenegró és valójában az egész Nyugat-Balkán, Európa része. A saját érdekünk, hogy tartós béke és demokrácia uralkodjon ott. A térséggel szembeni kötelezettségvállalásainkat tovább kell fokozni. A Nyugat-Balkánnal létrejövő, zárt gazdasági és környezeti partnerség konkrét napirendjére tett javaslatunkat el kell fogadni. Szüntessük meg a vízumkötelezettséget, amilyen gyorsan csak lehet. Kérem Montenegrót, hogy biztosítsa, hogy a haladásról szóló jelentés, az elmúlt évektől eltérően, többé ne a korrupció elleni harc hiányos intézkedéseiről, a szervezett bűnözésről, és az elégtelen kapacitással működő közintézményekről szóljon. Erőfeszítést kell tennie az európai értékek gyakorlati megvalósítására. Ebbe beleértendő a nyitottság légkörének megteremtése, amelyben kibontakozhat a civil társadalom tevékenysége, és amelyben megvalósulhat a média korlátlan szabadsága. Végezetül, konstruktív szerepvállalásával, meghatározóbb szerepet kell játszania az egész térségben, valamint a Koszovó státuszának megoldására tett erőfeszítésekben. Érdemes átgondolnia azokat a lépéseket, amelyek bizonyos területeken Európán kívüli országoktól való függőséghez vezettek. Ezek közé a lépések közé tartozik az Egyesült Államokkal aláírt kétoldalú mentességi megállapodás és a káros telek- és ingatlanspekulációt lehetővé tevő szabályozás, amely aláássa a környezet védelmére és a montenegrói megdöbbentően gyönyörű partszakasz valóban fenntartható fejlődésének megóvására tett erőfeszítéseket. Fontos lépést jelent a földhasználat-tervezés célkitűzéseinek a közelmúltban történt elfogadása. Még egyszer gratulálok, és támogatásomról biztosítom az európai uniós tagsághoz vezető úton. Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr, Biztos úr! 1918-ban a független Montenegró önként döntött a szomszédos államokkal, Szerbiával, Horvátországgal, Bosznia-Hercegovinával és Szlovéniával való egyesülésről. Jugoszlávia felbomlását követően, 2006-ban a montenegrói választók demokratikus döntést hoztak a Szerbiától való elszakadásról. Ezáltal Montenegró Európa 49. független állama lett, egy olyan állam, amelynek népessége – eltekintve a döntően albán etnikumú Albániával és Koszovóval határos területektől – többségében szláv.

87

88

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A mindennapi politika szempontjából fontos, hogy Montenegró ne szolgáljon menedékként olyan külföldiek számára, akik az adóelkerülésben és a nem egyenes úton szerzett pénz mosásában érdekeltek. Montenegrónak megoldást kell találnia a környezetszennyezéssel és a Szerbiából, illetve Koszovóból hosszú távra érkező menekültek kilátástalan helyzetével kapcsolatos problémákra. A vasúthálózatnak újra működnie kell és küzdeni kell a csempészet ellen. Képviselőcsoportom örömmel veszi tudomásul, hogy a Külügyi Bizottság elfogadta a menekültek élet- és munkafeltételeire vonatkozó módosításainkat. Azok, akik jelenleg egyetlen országnak sem állampolgárai, nem maradhatnak örökre hontalanok, és Montenegrónak az Európa Tanács által lefektetett megfelelő iránymutatásokat kell követnie. A szerb határon elhelyezkedő Nikšić-ig és Shkoder albán határvárosig vezető vasúti szolgáltatások újraindítására tett javaslatunk is elfogadásra került. Sürgős intézkedések szükségesek az észak-dél vasúti összeköttetés felkarolására és a gépjárművek, buszok és teherautók kizárólagos használatát javasoló határozat által előidézett egyensúlyhiány helyreállítására. Üdvözöljük azt is, hogy az előadó nem ismételte meg az ország NATO-hoz való gyors csatlakozására, az előző Montenegróról szóló jelentésében tett felhívását. A NATO-hoz való csatlakozást nem lehet az EU-tagság megszerzésének feltételeként megjelölni. Az is helyes, hogy ez a jelentés már nem tartalmazza a neoliberális gazdaságpolitika folytatásának követelményét, ami még az Európai Unión belül érvényes gazdaságpolitikánál is továbbmenne. Montenegrónak megvan a lehetősége arra, hogy uniós tagállammá váljon.ez nemcsak Montenegró számára, de a többi, hasonlóképpen csatlakozni kívánó volt jugoszláv tagállam számára is fontos. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt Elnök úr! Az előadó, Vernola úr, helyesen állítja, hogy Montenegró jövője az Európai Unión belül van. De az európai integrációhoz vezető út nem rózsákkal van felszórva. A fiatal balkáni állam fejlődése nyugtalanságra ad okot. Lehet, hogy Montenegró elméletben csodálatosan „zöld” és ideálisan fejlődik, de Podgoricának ezt hosszú távon kell fenntartania. Úgy tűnik azonban, hogy erősen beágyazódtak a jelenlegi gyakorlatok. Veszélyt jelent például a Kotor környéki Aranypart ingatlanárainak kiszámíthatatlan növekedése. Ráadásul a gyorsan terjedő és illegális építkezések miatt aránytalanul nagy nyomás nehezedik az ország víz és csatornarendszerére. Vernola úr említette ezt, de nem a probléma fontosságának megfelelő hangsúllyal. A montenegrói idegenforgalom óriási növekedési lehetőségének is megvan a maga árnyoldala. Miközben a kis állam adriai tengerrel határos partvidéke óriási fejlődésen megy keresztül, az ország északi részén a munkanélküliség több mint 20% és a szegénység pedig, meghaladja a nemzeti átlagot. A háború öröksége még mindig érezteti hatását. Minimális az infrastruktúra és bizonyos helyeken a népességnek együtt kell élnie a víz- és villamos-energiahiánnyal. Azok a lépések, amiket a montenegróiak a sikeres gazdasági jövő megvalósítása érdekében tettek, még mindig nem bizonyulnak elég hatékonynak. Tekintettel a fejlődésre és az Európához való csatlakozásra, Montenegrónak az egész országra kiterjedő, jól átgondolt növekedési stratégiára van szüksége. Egy új „Európai Aranypart”-tal kapcsolatban semmilyen meggondolatlan lépés sem engedhető meg. ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök Alojz Peterle (PPE-DE). - (SL) Örömmel támogatom az Európai Unió és Montenegró között létrejött stabilitási és társulási megállapodás megkötésére irányuló javaslat jóváhagyását, ami az elmúlt hónapok egyik legfontosabb és legpozitívabb lépése volt Délkelet-Európában. Ez a megállapodás a Montenegró által elvégzett munka elismerése, ugyanakkor szerződéses kötelezettséget is jelent a teljes jogú tagsághoz vezető munka folytatására a thesszaloniki perspektíva szellemében. A megállapodás világosan kijelöli a politikai, gazdasági és egyéb területek kulcsfontosságú prioritásait. Ezzel összefüggésben, üdvözlöm a megállapodás világos megállapításait az idegenforgalom, a környezetvédelem, a közlekedés és energiatermelés területeit érintő fejlesztési prioritásokkal kapcsolatban. Mindezen prioritások szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ezért fontos, hogy Montenegró véghezvigyen vagy megvalósítson egy igazgatási reformot, amely gyors fejlődést biztosít, és lehetővé teszi a tagjelölt státusz megszerzéséhez szükséges feltételeknek való megfelelést. Őszintén kívánom, hogy Montenegró sikeres legyen ezen a téren, mivel a végrehajtás, ahogy az előttem felszólaló is hangsúlyozta, ettől függ.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Meggyőződésem, hogy a szlovén elnökség ideje alatt az Európai Unió látni fogja, hogy a Montenegró által elért eredmények a szerződéses kötelezettségekkel összhangban valósultak meg. A Montenegró által elért haladás, természetesen különösen Délkelet-Európa, de ezáltal az Európai Unió egészének is érdeke. Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Tisztelt Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Sok minden van Montenegróban, ami lenyűgöző. A táj csodálatos, éppúgy, mint az a mód, ahogy végbement a Szerbiától való elszakadás, Montenegró és Szerbia is nagyon felelősségteljesen viselkedett. Elragadtatásomat kell kifejeznem az ország kisebbségi politikájával szemben, ennek köszönhető, hogy nagy általánosságban, a kisebbségek kezdik otthon érezni magukat Montenegróban. Ezek és sok minden más is kiérdemli csodálatunkat. Azonban a dolgoknak árnyoldala is van, ami aggodalommal tölt el, és amit már más felszólalók is említettek. Az egyik ilyen, a külföldi, elsősorban orosz befektetők tevékenysége. Semmi kifogásom sincs Montenegróban vagy bárhol máshol az orosz beruházások ellen. A montenegróiaknak azonban óvakodniuk kell egy olyan egyensúlyhiánytól, ami egyetlen országtól való függőséghez vezethet – és ez bármelyik országtól, nem csak az Oroszországtól való függőségre vonatkozik. Ezek közül a beruházások közül már jó néhány veszélyezteti Montenegró természeti szépségét és festői tájait. Ami továbbra is nagyon elszomorít, az a korrupció elterjedtsége, amire már néhány képviselő is utalt. Több jelentés is érkezett hozzánk olyan médiaforrásoktól, amelyekről feltételezhető, hogy viszonylag kiegyensúlyozott módon próbálnak tudósítani. A cigarettacsempészettel kapcsolatos súlyos korrupcióra vonatkozó esetek – és más esetek is, amelyekről olvashatunk – olyan dolgok, amikről azt hittük, hogy azok már csak történelem. Kérem a Bizottságot, hogy vegye fel ezeket az eseteket prioritásai közé. Ha csak a korrupció lenne az egyetlen egy kritérium, nem lenne szükség sem ma, sem később a stabilizációs és társulási megállapodás elfogadására. Mi azonban jóvá fogjuk hagyni – és idesorolom a szocialista képviselőcsoportot is – mert segíteni akarunk az országnak a reformfolyamatban. Mondani sem kell, hogy a Bizottságtól és az országtól is elvárjuk, hogy tegyen meg mindent a korrupció felszámolásáért, ami – és ez szomorú – még a politikai köröket is érinti. Legalábbis széles körben elterjedtek politikusokat érintő, korrupcióval kapcsolatos súlyos feltételezések. Kacin úrhoz hasonlóan, szeretném kiemelni azt a tényt, hogy a meggyilkolt Duško Jovanović ügye még nem zárult le. Felmerül bennem, hogy puszta véletlen-e, hogy ő és a kollégája sokat írtak a szervezett bűnözésről. Remélem, hogy véletlen egybeesésről van szó és nincs összefüggés a két dolog között. Feltétlenül remélem, hogy a montenegrói hatóságok mielőbb megoldják ezt az esetet és sokkal többet fognak tenni a korrupció leküzdéséért saját hazájukban. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Az Európai Közösségek és a Montenegrói Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló állásfoglalás egy nagyon speciális helyzetet érint. Ez az első alkalom, hogy olyan országgal van dolgunk, amely népszavazás útján vívta ki függetlenségét. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselőjeként, megfigyelőként vettem részt Montenegróban a népszavazást követő első parlamenti választáson. Mind az Európa Tanács küldöttsége, mind az OECD, megerősítette a választások demokratikus jellegét. Engem lenyűgözött, hogy a választási folyamat megfigyelésében milyen nagyfokú volt a polgári jelenlét. A nem kormányzati szervezetek képviselői és a szavazatszedő bizottsági elnökök jelen voltak az összes általunk felkeresett választási bizottságban. Egyértelműen látni lehetett azt a nagy elkötelezettséget, amivel a választási bizottság tagjai a választási eljárások betartását biztosították. Megjegyezendő továbbá, hogy Montenegró elfogadta törvényes fizetőeszközként az eurót. Tekintettel az Európai Unióba való integráció irányába tett haladásra, támogatom a megállapodás megkötéséről szóló ajánlást. Kívánom, hogy az átállási folyamat segítségével, Montenegró képes legyen a lakosság életkörülményein javítani. (Az elnök megszakítja a felszólalót) Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). - (CS) Hölgyeim és uraim! Az EU és a Balkán közötti kapcsolat egy nagyon kényes kérdés, ami részben azzal magyarázható, hogy a legnagyobb uniós tagállamok „oszd meg és uralkodj” szemléletű politikájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a volt Jugoszlávia felbomlásához, amely az első világháború óta kulcsfontosságú stabilizáló tényező volt az egész térségben. Szlovénia kivételével ezeket az államokat a stabilitás hiánya, az etnikai feszültségek, a migrációs kérdések, a korrupció és a munkanélküliség magas szintje, a gyenge állapot és a megválasztott parlamentek korlátozott mértékű befolyása jellemzi. Egy ilyen környezet táptalaja az illegális kereskedelemnek és a fegyver-, az ember-, a kábítószer-, az alkohol-, és a cigarettacsempészetnek. Egy ilyen környezetben nehéz megtervezni a közlekedést, az energetika fejlesztését

89

90

HU

Az Euròpai Parlament vitài

és a gazdasági fejlődést. Nehézséget jelent a környezet védelme is. Nem okozhat meglepetést Önök számára, hogy ezekre a Montenegróban is uralkodó jelenségekre úgy tekintünk, mint a földünket is érintő, sürgősen megoldandó, átfogó kérdésekre. A jelenlegi helyzet kialakulásáért felelős tagállamok bűneinek jóvátételéhez ezzel az állásfoglalással, csak nagyon kismértékben járulunk hozzá. Tudatában van ennek a Parlament? Georgios Georgiou (IND/DEM). - (EL) Tisztelt Elnök úr! Képviselőtársunk, Vernola úr egy kiváló – mondhatnám színes – képet festett Montenegróról, amely a Balkán legelbűvölőbb zuga. A balkáni legendákban mindig léteztek történetek erről az ősi királyságról, amelynek öt szomszéd mellett is sikerült fennmaradnia. Milyen sok szomszéd! Közös határa van Boszniával, Horvátországgal, Szerbiával, Albániával és Koszovóval is, ami talán most problémát fog Montenegró számára jelenti, mert ahogy látjuk az újságokban, és amit hallunk a képviselőtársaktól, Koszovó függetlensége kikiáltására készül, ezt azonban egyoldalúan kívánja megtenni! Ez probléma lehet Montenegró számára, amely mára nagyszámú albánnak ad otthont. Meglátásom szerint a tárgyalások kezdeteként a csatlakozási megállapodás aláírása nagyon kedvező jelnek tekinthető, ami elősegíti majd a közigazgatási és igazságszolgáltató hatóságok megreformálását, de mindenekelőtt a korrupció elleni küzdelmet és remélem, hogy ugyanez a megállapodás vissza fogja szorítani az albán lakosság körében esetlegesen kialakuló irányzatokat is. Jacek Protasiewicz (PPE-DE). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Ez a Parlament már évek óta különös figyelmet fordít a Balkánon kialakult politikai helyzetre. Örülünk, hogy a véres konfliktusok időszaka után, most a nemzetek közötti béke és együttműködés jellemző a térség mindennapi életére. Még a legérzékenyebb kérdések is – mint az új államok függetlenségének kikiáltása – most olyan módon jelentkeznek vagy jelentkezhetnek, amelyek a legmagasabb szintű nemzetközi normáknak felelnek meg. Ez jelenti a Balkán politikai fejlődésének valódi irányát, egy olyan irányt, ami lehetővé teszi annak a stratégiai célkitűzésnek a megvalósítását, ami a térségben élő nemzetiségek többségének akaratát fejezi ki, nevezetesen a szorosabb együttműködés kialakítását az Európai Unióval, egészen a teljes jogú tagság megszerzéséig. Montenegró tökéletes példája ennek az irányvonalnak. A függetlenség kikiáltását követően jó kapcsolatokat ápolt közvetlen szomszédaival, beleértve a Szerb Köztársaságot is, amellyel korábban egy szövetségbe tartozott. Azonnal intenzív tárgyalásokba kezdett a stabilizációs és társulási megállapodásról, ami ez év október 17-én a megállapodás aláírásában érte el tetőpontját. Ezzel párhuzamosan megkötött egy szabadkereskedelmi megállapodást az EU-val, ami januárban fog hatályba lépni. Ez alatt a rövid, alig másfél éves időszak alatt, Montenegró elismerésre méltó haladást ért el. A fiskális- és adópolitikában végrehajtott változások, a tőke szabad mozgására és a versenyre épülő piacgazdaság létrehozása, pozitív teljesítményként értékelendők. Azonban sok még a teendő, elsősorban a szociálpolitika, a foglalkoztatottság, az energia, a környezetvédelem, a biztonság és a polgári jogok terén. A szervezett bűnözés és korrupció elleni hatékony küzdelem, a Hágai Nemzetközi Törvényszékkel folytatott teljes körű együttműködés – ezek különösen fontos feladatot jelentenek a montenegrói kormány számára. Azonban nem csak Montenegróban léteznek ezek a problémák. Hasonló kihívásokkal néz szembe az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó többi balkáni ország is. Ebben a folyamatban az egyik vezető szerepet Montenegró játssza és remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz. Az Unió felkészült a balkáni országoknak a közösségbe való befogadására. Hogy ez vajon bekövetkezik-e és mikor, az elsősorban a balkáni elit és a balkáni politikusok bölcsességén múlik. Libor Rouček (PSE). - (CS) Tisztelt Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Montenegró rövid fennállása alatt, szemmel látható eredményeket ért el. Lerakták egy új állam alapjait és elfogadtak egy új alkotmányt. Az ország gazdasága jelentős, 8%-os növekedést mutat és a külföldi beruházások ebben az évben, elérték a 700 milliós EUR összeget. Aláírásra került a stabilizációs és társulási megállapodás és Montenegró megtette az első lépést a teljes jogú EU-tagság irányába. Amennyiben el akarja érni, hogy a teljes jogú EU-tagsághoz vezető út a lehető legrövidebb és leggyorsabb legyen, akkor Podgoricának meg kell meghoznia néhány alapvető döntést. Szükség van a jogállamiság működésének megerősítésére és többek között egy független igazságszolgáltatás biztosítására. Szükség van továbbá – meggyőzőbben, mint eddig bármikor – a korrupció elleni küzdelemre és az átláthatóság növelésére a politikai és gazdasági struktúrákra vonatkozó döntéshozatalban, tekintettel a piacgazdaság demokratikus és igazságos működésének biztosítására. Montenegró gazdasága számára alapvető jelentőségű az idegenforgalom. Fenntarthatóságának biztosítása érdekében olyan egységes jogalkotási keretre van szükség, amely a természetes környezet és a partszakasz védelmét szolgálja.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Hölgyeim és uraim! Montenegró és szomszédainak csatlakozási folyamata a regionális együttműködés sokkal nagyobb fejlődését eredményezi. Meggyőződésem, hogy a CEFTA keretei között megvalósuló regionális együttműködés szintén hozzájárul a térség egészében jelentkező politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megoldásához. Felszólalásom végén, szeretném felkérni a Bizottságot, hogy segítse Montenegrót és a többi nyugat-balkáni államot a regionális együttműködés kialakításában, elsősorban az energia, a közlekedés és a környezet területén. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Swoboda úr jogosan utalt egy perccel ezelőtt, a korrupció széleskörű elterjedésére Montenegróban. Ennek alátámasztására, szeretném a Transparency International néhány adatát idézni, ami megmutatja, hogy egy 0-tól 10-ig terjedő skálán (ahol a 10 a korrupciótól való mentességet mutatja), Montenegró mutatója 3,3. Így tehát, legelől szerepel azon országok között, ahol a korrupció komoly problémát jelent. Hozzáteszem, hogy a csempészet is drámai problémát jelent Montenegró számára. Ebben az értelemben az országnak valójában nincsenek határai. A közelmúltban javaslatot tettek a dohányzás nyilvános helyeken való betiltására, miközben ezzel egy időben a főváros központjában több ezer csomag csempészett cigaretta kapható. Ezen a területen Montenegrónak még egyértelműen sok mindent kell tennie az Európai Unióhoz vezető úton. Másrészről ösztönözni kell az országot, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megfeleljen az uniós előírásoknak. Üdvözlöm azt a tényt, hogy például az igazságszolgáltatásban vagy a közigazgatás működésében, szemmel látható haladás történt. Értékelnünk kell mindazt, amit Montenegró, a népszavazást követő függetlenség meglehetősen váratlan kikiáltásának pillanatától kezdve elért ezen a területen Úgy hiszem, az Európai Uniónak világosan jeleznie kell, hogy amint a megfelelő kritériumok teljesülnek, lerövidül az Unióhoz vezető út. A tagság valódi perspektíváját kell felmutatnunk – nyilvánvalóan nem két, három vagy négy éves távlatot – de valódi ösztönzést kell adnunk a montenegrói társadalomnak, annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben tegyen eleget az európai követelményeknek. Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök úr! Montenegró nemcsak a világ egyik legszebb országa, de egyben a modernkor legrégibb függetlenségi hagyományaival rendelkező balkáni országa is. Belgium megalakulásakor, Montenegró már több évszázada független volt és rendelkezett egy állam jellegzetességeivel. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert Montenegrót tévesen egy olyan figyelemre sem méltó kis állam példájaként tartják számon, amely a sors fintorának köszönheti függetlenségét. Hadd mondjam el Markov úrnak, hogy az első világháborút követően, Montenegrót megszállta szerb szövetségese. Abban az időben fel sem merült az önkéntes egyesülés kérdése. Egy pro forma parlamenti szavazásra került sor, de ez volt minden. Létrejött egy erős montenegrói felszabadítási mozgalom, amely a húszas és harmincas években is folytatta tevékenységét. Később Tito Jugoszlávia keretei között visszaadta Montenegró függetlenségét és Tito jugoszláv alkotmánya értelmében megvolt az elszakadáshoz való joga. Amikor azonban élni akart ezzel a jogával, akadályokat állítottak az útjába. Ma egy független állam, amely az európai uniós tagság felé tart. Támogatnunk kell az ottani demokratikus erőket. Mint ahogy már szóba került, a kisebbséghez való viszonya a térség többi országának számára példaként szolgál, ennek köszönhető, hogy a kisebbségek is támogatták a függetlenséget. Amire azonban továbbra is szüksége van, az a független oktatás erősebb rendszere, mint amilyen például a ferences rend iskolaközpontja Tuziban, Podgoricához közel. Magánoktatási kezdeményezésekre van az országnak ahhoz szüksége, hogy lerázhassa magáról a merevséget. Felszólítom a kormányt, hogy erőteljesen haladjon tovább a pluralizmus felé vezető úton, nemcsak a gazdaság, de az oktatás és az ország alkotmányos és demokratikus szerkezetének tekintetében is. (Taps) Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt Elnök úr! Kétségtelen, hogy Montenegró példa a Balkánon bekövetkezett pozitív változásokra, ami az államszerkezetet, az alkotmányt, a jogállamiságot, a világpiacon való megjelenést és a piacgazdaság megteremését illeti. Ezért egy pillanatig sem kétséges, hogy az Európai Parlamentnek támogatnia kell az Európai Unió és a Montenegrói Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodást. Ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Montenegrónak még sok mindent meg kell változtatnia, még sok a teendője, különös tekintettel a jogállamiság tiszteletben tartására és a korrupció elleni küzdelemre. Rá kívánok mutatni, hogy 2007. áprilisában, Montenegró egy kétoldalú megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, amelyben rögzítik, hogy Montenegró nem ad ki amerikai katonai személyzetet a

91

92

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Sajnálatos módon, ez a megállapodás ellentétes az Európai Unió közös álláspontjával és alapelveivel. A Nemzetközi Büntetőbíróság az uniós politika szemszögéből egy nagyon fontos intézmény. A kétoldalú megállapodás ezért káros hatással van az Unióval kötendő megállapodás kilátásaira. Ezt nem azért mondom, hogy az Európai Parlamentben ellenérzést váltsak ki Montenegróval szemben. Ellenkezőleg, hiszem, hogy az Európai Bizottságnak és az összes uniós intézménynek nagyon sokat kell ma tennie annak érdekében, hogy az ország megfelelően készülhessen szorosabb kapcsolatok kialakítására az Európai Unióval, elsősorban a korrupció elleni küzdelem, a jogállamiság megerősítése, a piacgazdaság kiépítése és a feketepiac felszámolása területén. Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) Tisztelt Elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Montenegró példája megmutatja, hogy milyen fontos lehet egy népszavazás. Ezért megértem, hogy miért volt látható a magasban olyan sok népszavazást követelő plakát itt ebben a Házban, mivel természetesen maga a Lisszaboni Szerződés biztosítja számunkra annak lehetőséget, hogy felkínáljunk egy ilyen népszavazást az európai emberek számára. Fontosnak gondolom a teljes lakosságnak a konzultációs folyamatba való bevonását és annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy kifejezhessék óhajukat. Úgy hiszem, Montenegróban szükség van az ország gazdasági szerkezetének javítására is, mint ahogy Posselt úr már utalt rá, ezzel kapcsolatban kifejezetten fontosak az oktatási intézmények és az európai uniós programok. Az energia területén is az energiahatékonyság és a megújuló energiák óriási kihívást jelentenek Montenegró számára, de egyben még sohasem látott lehetőségeket is biztosítanak. A távközlési ágazatban Montenegró számára az is kívánatos lenne, ha a barangolásról szóló (roaming) irányelv bekerülne a nemzeti jogba, mert ez lehetővé tenne az európai országokkal egy kedvezőbb árfekvésű, jobb kommunikáció megvalósítását. Mondani sem kell, hogy a környezet jelenti az egyik legfőbb kihívást, különösen a hulladékfeldolgozás, a csatornahálózat és a szennyvíz jelent problémát. Ha csodálatos, érintetlen természeti szépségről beszélünk, akkor minden alapunk megvan a legújabb szabványok alkalmazására. Az Európai Unió felkínálja a környezetvédelmi támogatási kerettervet, amit a lehető legrövidebb időn belül alkalmazni kell. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Köszönetet mondok az előadónak, aki ebben a jelentésben bemutathatott egy új, ugyanakkor régi európai országot. A Szerbiától való „bársonyos elválást” követően, Montenegró lehetőséget kapott egy kis és büszke országban rejlő korlátlan lehetőségek bemutatására. Másrészről, Montenegrónak vezető szerepet kell a regionális együttműködés fejlődésében vállalnia azáltal, hogy továbbra is egyre több jogot biztosít a kisebbségek számára, és hozzájárul a balkáni térség puskaporos hordóból nemzetek kertjévé való átalakulásához. Ahhoz a többi országhoz hasonlóan, amelyek neve csak a közelmúltban került fel a térképre, Montenegró is számos veszélyes kihívás előtt áll: mélyen gyökerező korrupció, illegális tevékenységek, a feketegazdaság, stb. Sajnálatos, hogy egyes, elsősorban Oroszországból érkező befektetők, főleg azért vonzódnak ehhez az országhoz, mert itt könnyűszerrel lehet illegális pénzügyi üzleteket nyélbe ütni. A döntés, hogy nem ad ki amerikai személyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, amiért cserébe katonai segítséget kap, aláássa Montenegró hitelességét a szomszédaival való békés együttműködésre való hajlandóság tekintetében, sőt megkérdőjelezi az európai célkitűzések iránti elkötelezettségét is. Ma, a múlt árnyaiból előtörve, Montenegró – néhány szomszédjához hasonlóan – törekszik az európai uniós tagság elérésére. Az uniós tagság valódi perspektívája ösztönzőleg hat a demokrácia és az emberi jogok fejlődésére, valamint az állampolgárok életszínvonalának növelésére. A stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtásával a montenegrói reformok vitorlája megkapja Európa szelét. Az ország felhasználhatja a szomszédos Szlovénia és az új évezredben csatlakozó többi ország EU-tagsághoz vezető út során szerzett tapasztalatait. Dicséretre méltó Montenegró kezdeményezése, hogy környezettudatos köztársaságként határozza meg önmagát, azonban a hiteles végrehajtáshoz még hosszú utat kell megtennie. Jó, hogy a Montenegró és a többi balkáni ország vízumkérdését körülvevő elszigeteltség függönyét szétszakították. Az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak nem szabad félúton megállni, le kell rombolni ezt az akadályt a pénzügyi és bürokratikus korlátokkal együtt, de ezzel egy időben szükség van a bűnözőkkel és jogsértőkkel szembeni magas szintű védelem fenntartására.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Először is, szeretném megköszönni a képviselőknek ezt a fontos és lényegre törő vitát és szeretném megköszönni Vernola úrnak a vitára való ösztönzést. A legtöbb képviselő helyesen hangsúlyozta a korrupció és bűn elleni harcnak és a jogállamiság megerősítésének szükségességét Montenegróban. Teljes egészében osztom: a jogállamiság a társadalom minden ágazata számára alapvető fontosságú, mert ez jelenti az egész társadalom és a gazdaság működésének alapzatát. Pontosan ezért ragaszkodik a Bizottság az előcsatlakozási folyamat kezdeti időszakában az igazságszolgáltatás reformjához Montenegróban és más Nyugat-Balkán országokban Ez a csatlakozás egyik legfontosabb politikai kritériuma, ezt kell elsősorban és mindenekelőtt szem előtt tartani. Vernola úr és számos képviselő is kiemelte az ökológia és a környezet jelentőségét. A Bizottság, Montenegró igazgatási kapacitásának erősítésével, ami lehetővé teszi, hogy az ország könnyebben tudjon jogszabályainknak megfelelni – például a hulladékgazdálkodás és a vízkezelés terén – segítséget nyújt ennek az ősi királyságnak, hogy a nemzetek kertjében ökológiai köztársasággá váljék, ahogy Paleckis úr mondta. Azonban ez is összefügg a korrupció kérdésével. Idézni kívánok a Bizottság eredményekről szóló jelentéséből „Nincsenek eredmények a politikai korrupció megakadályozására tett lépések terén… Komoly aggodalomra ad okot az állami vagyon kezelése. Jelentős tér nyílik a korrupcióra különösen az építőiparban, a terület felhasználásnak tervezésében, a privatizáció, a koncesszió és az állami beszerzések során.” Ez egy nagyon komoly kérdés és ezért szükséges, hogy Montenegró elsődleges prioritásai között kezelje a korrupció kérdését. Hadd tájékoztassam a tisztelt képviselőket arról, hogy a Bizottság jövő év elejére – várhatóan márciusra –egy új közlemény elfogadását tervezi, amiben összegezésre kerülnek a Tesszaloniki és az előző évi Salzburg óta elért eredmények, és amely iránymutatással szolgál a jövőre nézve. Az egyik ilyen a vízummentesség kérdése lesz, amit helyesen, Önök közül már sokan felvetettek. A Bizottság a vízummentes utazás megvalósítását célzó útitervekről párbeszédet kezdeményez, ami hozzásegíti a Nyugat Balkán országait a követelményeknek való mielőbbi megfeleléshez, aminek következtében állampolgárai vízum nélkül utazhatnak majd az Európai Unióba. De ki kell hangsúlyoznom, hogy ez nem a Bizottság hatáskörébe tartozik. Ez a téma az Európai Unió nemzeti kormányainak a kezében van, itt a kulcsszerepelők a minisztériumok és a belügyminiszterek. Fogjunk tehát össze és folytassunk hatékony lobbytevékenységet a belügyminisztereknél és az érintett Nyugat-Balkán országoknál, mivel a vízummentesség felé való elmozdulás előtt biztosnak kell abban lennünk, hogy eleget tettek minden biztonsági követelménynek, mint például az okmányok kiadása és határellenőrzés. Végül, örömmel értesülök a Montenegrói Parlament és az Európai Parlament között kialakult sikeres parlamenti együttműködésről. Tudom, hogy ez nagyon fontos – ez egy valós politikai integráció része – és elősegíti Montenegróban az intézmények kívánatos fejlődését. Bízom abban, hogy képesek vagyunk együttdolgozni Montenegró demokratikus intézményeinek és igazgatási kapacitásainak megerősítése érdekében. Örülök, hogy Montenegró jövőbeli fejlődésének és az Európai Unióhoz vezető útjára vonatkozó kérdésben egyetértés van közöttünk. (Taps) Elnök. − Egy állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam a Bizottság nyilatkozatáról(2) szóló vita lezárására. A közös vitát lezárom. Az állásfoglalásra irányuló indítványról és a Vernola úr jelentéséről szóló szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142.cikk) Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL) Tisztelt Elnök úr! Mint az Európai Parlament képviselője, örömmel támogatom az Európai Közösségek és tagállamaik, valamint a Montenegrói Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás megkötését. Hiszem, hogy az Európai Unió és a Montenegrói Köztársaság közötti együttműködés mindkét fél számára egyaránt előnyös lesz, elsősorban a kétoldalú szabadkereskedelmi zóna fokozatos kialakításának köszönhetően. Nagyon elégedett vagyok azzal az eredménnyel is, amit a Montenegrói Köztársaság az Európai Unió által támasztott kötelezettségek teljesítése terén elért. (2)

Lásd a jegyzőkönyvet

93

94

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Szeretnék azonban röviden utalni azokra a területekre, mint ahogy azok a Bizottság ajánlásaiban is szerepelnek, amelyeken Montenegrónak további erőfeszítéseket kell tennie, ha közelebb akar kerülni az Európai Unióhoz. A legfontosabb feladat a jogállamiság javítása a közigazgatás reformján keresztül annak érdekében, hogy az intézmények minden szinten megerősödjenek, és lehetőség nyíljon a politikai befolyásoltságuk elleni küzdelemre. Tisztában vagyok , Montenegró ezen a területen tett jogalkotási erőfeszítéseivel és értékelem azokat, de a legfontosabb az, hogy ezek a gyakorlatban fokozatosan mindinkább megvalósuljanak. A montenegrói hatóságoknak nagyobb átláthatóságot kell megvalósítaniuk a költségvetés ellenőrzésével, az állami alapok kezelésével és a pályázati eljárásokkal összefüggésben is. Hiszem, hogy amennyiben a Montenegrói Köztársaság végrehajtja az Európai Bizottság összes ajánlását, lehetővé válik az ország számára, hogy mielőbb ráálljon a csatlakozáshoz vezető nyílegyenes útra.

14. 2007.december 1., az AIDS elleni harc világnapja (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata az AIDS elleni harc világnapjáról, amit 2007. december 1-én tartottak. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Az Európai Parlamentben ismét alkalmunk van ennek a súlyos, egészséget fenyegető veszélynek a megvitatatására. Mindössze néhány hónapja lehetőségünk volt az egészséget fenyegető veszélyre vonatkozó közösségi cselekvési terv megvitatására. Aggodalmunk természetesen nemcsak az Európai Közösségre, de az egész világra is kiterjed. Aggodalommal tölt el a fertőzések számának növekedése, a HIV-et magukban hordozó és azzal együttélő emberek száma a világban, ez a 33 millió embert érintő szám túlságosan magas. A kérdés globális megoldása érdekében, lépéseket kell tennünk az Európai Unión belül, de koordinálnunk kell a többi, EU-n kívüli nemzetközi szereplővel is. Ez összhangban áll az Európai Közösség új egészségügyi stratégiájával, ami globális szerepet szán az Európai Uniónak az egészségügy területén. Azok a területek, amelyekre összpontosíthatunk: először is a fertőzés megelőzése – és ez nagyon fontos. Ugyanakkor, biztosítani kell szükség esetén a vizsgálatokhoz való hozzáférést, a kezelést és az ápolást. Mindezek megvalósítása érekében szükség van a tudatosság növelésére, ez egy nagyon fontos szempont, amiben komoly lemaradásunk van –hamarosan vissza fogok erre térni. És itt van a szociális megbélyegzés is. Ez az egyik leginkább aggodalomra okot adó terület, bizonyos értelemben ördögi körként működik, mivel szociális megbélyegzéstől tartva az emberek nem vizsgáltatják meg magukat, és nem tudják meg, hogy fertőzöttek-e, aminek következtében másokat is megfertőzhetnek. Nem kezeltetik és nem vizsgáltatják meg magukat, viselve ennek minden negatív következményét. Ez leginkább a fiatalok körében ad aggodalomra okot és ez jelenti legfőbb aggodalmunkat és célkitűzésünk tárgyát. Tanulmányaink és közvéleménykutatásaink arról tanúskodnak, hogy a fiatalok körében teljes a tájékozatlanság – mondhatnánk teljes a tudatlanság az egészséget fenyegető veszélyekkel kapcsolatban. Fontos, hogy kiegyensúlyozott módon – olyan módon, amely egyrészről információval szolgál, másrészről azonban sem pánikot nem kelt, sem megnyugvásra nem ad okot – rámutassunk arra, hogy ez egy komoly betegség, amire nincs gyógymód, de az emberek vigyázhatnak magukra – és meg lehet nekik mutatni, hogyan tehetik ezt – és nem kell félniük a betegségben szenvedő vagy megfertőzött polgártársaiktól. Az Eurobarométer-felmérés két szélsőséges példát is hozott. Egyes fiatalok úgy vélik, hogy nincs miért aggódniuk: bevesznek egy kis antibiotikumot és már el is múlt. Mások úgy gondolják, hogy elég hozzáérni egy fertőzött emberhez, egy pohárból inni vele vagy akár csókolózni vele, és máris megfertőződtek. Két szélsőséges véleményt látunk az egészséget fenyegető veszéllyel kapcsolatban, de egyik sem kontrollálja hatékonyan a betegség terjedését és a további megfertőződést. Az AIDS Világnapja egy fontos nap, vitára és figyelemfelkeltésre kínál lehetőséget, de nem szabad erre az egyre napra korlátozni magunkat, ezért örülök annak, hogy legalább az Európai Unió keretei között rendszeresen megvitatjuk ezeket a kérdéseket. Amikor fiatalokról van szó, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a 80-as évek során egy nagyon aktív, hatékony és agresszív kampányt folytattunk, amivel sikerült a figyelmet felkelteni, de aztán leálltunk és megfeledkeztünk arról, hogy a fiatal nemzedék, a fiatalok új nemzedéke a kampányok végét követően szexuálisan aktívvá vált. Ami azt illeti, közülük néhányan pont a kampány vége előtt születtek, így a 80-as évek figyelemfelkeltő kezdeményezéseit nem ismerhették meg és ezzel magyarázhatók az említett fejlemények. Tudjuk, hogy egyszerű üzenetek, egyszerű módszerek, egyes szerepekről kialakult képek segítségével, hírességek és véleményformálók jó példamutatásával és a helyzet elmagyarázásával sikerülhet felkelteni a figyelmet.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Idei kezdeményezésünkben javasoltuk az Európai Unió egészségügyi minisztereinek, hogy mindannyian egyszerre, az AIDS elleni Világnapon látogassunk el iskolákba és vitassuk meg a fiatalokkal ezeket a kérdéseket, hogy lássuk, ők mit tudnak, hogy elmondjuk nekik, amit mi tudunk, és hogy kicseréljük gondolatainkat. A visszajelzés pozitív volt, a tagállamok minisztereinek több mint a fele ennek megfelelően járt el. Elmentünk az iskolákba – magam is elmentem – és ez felnyitotta a szemünket: – a fiatalokkal folytatott viták és beszélgetések, annak megértése, hogy mit tudnak és mit nem tudnak erről a betegségről és néhány gyakorlati problémáról. Tudják például, hogy az óvszer használata a legjobb védekezési mód, de ugyanakkor, tudnak hozzájutni? Túlságosan zavarban vannak vagy túlságosan aggódnak vagy túl szégyenlősek. A gyakorlati megvalósítással kapcsolatban látunk néhány olyan problémát, amit sohasem gondoltunk volna problémának, nem gondoltuk volna, hogy Európában ezzel foglalkoznunk kell. De ezek a problémák még mindig léteznek. Mivel a fiatalokhoz, a számukra érthető nyelven akarunk szólni, a Bizottság idén kezdeményezte a HIV fertőzés megelőzésével foglalkozó televíziós rövidfilm elkészítését, amit a legjobbnak ítélt győztes pályázó, egy lengyel diák nyert el, egy fiatalok számára kiírt verseny keretében. Elkészítettük, számos TV csatorna közvetítette és az iskolai látogatások során is felhasználtuk. Ez egy fontos stratégia, amit követnünk kell: olyan nyelven kell szólnunk a fiatalokhoz, ami érthető számukra. Mint ahogy korábban is mondtam, a HIV-ből és AIDS-ből fakadó kihívások az Európai Unió határain kívül is léteznek. Igaz hogy világszerte kedvező előrelépés történt, elsősorban az alacsony és a közepes jövedelmű országok esetében, a HIV-vel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. Jelenleg ezekben az országokban él a HIV-fertőzöttek 95%-a. Az ezeknek az országoknak nyújtott nemzetközi pénzügyi támogatás példátlan méreteket öltő növekedésének köszönhetően, a kezelésben részesülők száma jelentősen megnőtt, 2001-ben 100 000 főt, míg 2007-ben 2,5 millió főt kezeltek. Ezek megnyerő adatok, de ennek ellenére ezekben az országokban az ARV-kezelésre rászorultak több mint 70%-a vagy nem kapja meg a kezelést vagy nem hozzáférhető számára. Ez mutatja, hogy még hosszú utat kell megtennünk. Az európai lépéseket a legkülönbözőbb, helyi és globális szintű pénzügyi eszközökkel finanszírozzák, ilyen például a globális alap. A köz és magánszféra partnerségén keresztül egyéb finanszírozási mechanizmusok is léteznek. Az előrelépés ezekkel a nemzetközi közösségekkel együtt tett közös erőfeszítéseknek köszönhető, de még hosszú utat kell megtennünk és ehhez az európai intézmények közötti szoros együttműködésre van szükség. Mint ahogy az elején is említettem, az alapvető célunk az új HIV-fertőzöttek számának csökkentése és a lehető legjobb megoldások kidolgozása a már HIV-vel/AIDS-szel élők támogatására, kezelésére és a velük való törődésre. Ezért még egyszer kihangsúlyozom: a megbélyegzés – a szociális kirekesztés, a betegséggel és a betegségben szenvedő illetve a betegség által érintett emberek megkülönböztetése elleni harc nagyon fontos, mert ha nem harcolunk ellene, sohasem leszünk képesek megoldani a helyzetet. Hogy képesek legyünk erre, figyelemfelkeltő és még annál is figyelemfelkeltőbb kampányokra van szükség. Ezért lett az Európai Bizottság AIDS-szel szembeni fellépésének mottója „Emlékezz rám”, mert ez egy olyan betegség, legalábbis olyanná vált, amiről minden szinten megfeledkeznek. Most újra a legfontosabb kérdések között fogjuk szerepeltetni, ez azonban nemcsak az állampolgároknak szól, emlékeztetve őket a betegség létezésére, de a döntéshozóknak is, hogy a kérdést ők is a politikai napirendjük prioritásai között szerepeltessék és megtegyenek minden szükséges lépést. John Bowis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. –, Tisztelt Elnök úr! Rengeteg még a teendő. Hadd kezdjem azzal, amit a biztos úr beszédében kiemelt, a gyermekekre gyakorolt hatással, mert természetesen az egyik ez évi kampány, a Mentsük meg a Gyermekeket az AIDS-től. Tudjuk, hogy minden nap minden egyes percében egy HIV-fertőzött gyermek születik, tudjuk, hogy a világon 2,3 millió HIV-fertőzött gyermek él tudjuk, hogy az antiretroviális kezelésre szoruló minden 10 gyermek közül csak egy részesül kezelésben, a kezelés hiánya miatt a csecsemők hozzávetőleg egyharmada élete első évében és fele a második születésnapjáig meghal. Tudjuk, hogy 15,2 millió 18 év alatti gyermek egy vagy mindkét szülője AIDS-ben hal meg és tudjuk, hogy 2010-re – arra a bűvös évre – több mint 20 millió gyermek marad árván AIDS miatt. Ez a gyermekek története, ez a gyermekekre vonatkozó kihívás, de természetesen ez a történet a felnőttekről is szól. Ismerjük a diagnosztizált emberek és HIV-fertőzöttek számát a különböző országokban: mindegyik emelkedést mutat és ismerjük az ijesztő statisztikát, miszerint háromból egy ember nem tudja, hogy fertőzött. Ez jelenti a kihívást, de léteznek specifikus kihívások is, amelyeket ebben az évben véleményem szerint kiemelt helyen kell kezelni, ezek közül néhányra már utalt a biztos úr. Az elmúlt öt évben az alapismeretek

95

96

HU

Az Euròpai Parlament vitài

szintje visszaesett, a nyilvánosság kevésbé tudatossá vált. Egyre több a homály és a félreértés. Ötből egy ember nem tudja, hogy a HIV terjedhet óvszer nélküli szexen keresztül. A szexuálisan aktív emberek kevesebb mint fele használ rendszeresen óvszert új szexuális partnernél. Tudjuk, hogy 1997 óta a diagnosztizált emberek száma megháromszorozódott, tudjuk, hogy növekszik a kockázatvállaló szexuális viselkedések száma, és tudjuk, hogy a HIV miatti elhalálozások egynegyede a késői diagnosztizálás következménye, aminek egyharmada azonban megelőzhető lenne. És különösképpen tudjuk, hogy azok az elutasított menedékjogot kérők, akik HIV-fertőzöttek, az esetek többségében nem jogosultak ingyenes HIV-kezelésre, így nem jutnak életmentő ellátáshoz, ezért továbbra is együttélnek a HIV-vel és megfertőznek másokat. Azt is tudjuk, hogy a férfi börtönlakók között a HIV-fertőzöttek aránya 15-ször nagyobb, mint a népesség más köreiben. Tudjuk mindezt és ismerjük a biztató jeleket, kutatásokat. A közelmúltban, Ruandában saját szememmel láttam a kutatásokat, a folyamatban lévő klinikai kísérleteket és annak szükségességét, hogy az afrikaiak számára helyben végezzenek kísérleteket oltóanyagok előállítására. Mindez igazán sürgős, 2010 a célév, és 2010 mindjárt itt van. Biztos úr! Ön is és én is, a hivatali időnk végéhez közeledünk. Nem akarom, hogy e mögé a tény mögé bújjunk és az utódainkra hagyjuk a feladatot. Szeretném, ha 2009-ben, amikor feltehetően mindkettőnk szolgálati jogviszonya megszűnik, azt mondhatnánk, legalább ezt az ígéretünket teljesítettük. Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Dicséret illeti a Bizottságot azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a biztos úr az imént vázolt. Az AIDS elleni küzdelem világnapját és a betegség leküzdésében vállalt közös felelősségünket kívánom a mai napon kihangsúlyozni. Mert egy katasztrófa van kibontakozóban világszerte, egy katasztrófa, ami nem kapja meg neki járó figyelmet. A képviselőcsoportom ezért üdvözli a ma, itt Strasbourgban megtartott vitát. Az adatok magukért beszélnek. Világszerte 33 millió ember szenved kifejlett AIDS-ben vagy HIV-pozitív és összesen 25 millió ember halt meg ebben a betegségben világszerte. De sokan úgy tesznek, mintha az AIDS nem is létezne. Mivel az AIDS-et a szexhez kötik, ezért inkább nem beszélnek róla. És ez megnehezíti – ahogy a biztos úr is mondta – az emberek AIDS-szel kapcsolatos felvilágosítását. Napjaink fiatal nemzedéke nagy árat fizet ezért. Az új HIV-fertőzöttek fele 25 év alatti. Ez alatt az idő alatt, amíg ezt elmondom, további hat fiatal fertőződik és három gyermek hal meg AIDS-ben. Egy olyan nemzedékről beszélünk itt, amely nem ismer AIDS nélküli világot. A katasztrófa nem korlátozódik kizárólag Afrikára. Az elmúlt években, Európában és Közép-Ázsiában a fertőzöttek száma 1,25-ről 2,4 millióra kétszereződött. Ideje, hogy az Európai Unió tegyen valamit. Ez a szörnyű kór, amely világszerte több millió ember és család életét tette tönkre, megelőzhető. Az AIDS ellen lehet küzdeni hatékony tájékoztatással, az óvszerekhez való könnyebb hozzáféréssel és elérhető gyógyszerekkel. A biztos úr helyesen mutat rá arra, hogy mi tettük lehetővé, hogy az AIDS egy olyan betegség legyen a saját kontinensünkön, amiről megfeledkeztünk. A mai európai fiatalok még nem éltek az 1990-es évek nagy figyelemfelkeltő kampányai idején. Energikusan kell fellépnünk, ha nem akarjuk, hogy kicsússzanak a kezünk közül a dolgok. Ezért részben szimbolikus lépésként, részben pedig mert valóban fontos kezdeményezésnek tartjuk, a képviselőcsoportom múlt hónapban elindított egy kampányt, amely az óvszerek adójának 5%-ra való csökkentését javasolja Európa-szerte. Az a tény, hogy az óvszerek ÁFA tartalma jelentősen eltér – egyes országokban akár 25%-ot is elér – azt mutatja, hogy nem közös megközelítéssel viszonyulunk ehhez a közös problémához vagy legalábbis nem teszünk érte eleget. A portugál elnökség erőteljesen támogatja a kampányunkat, és Kovács biztos úr pozitív hozzáállására is számítunk, amikor majd jövő év végén megnyitja az európai ÁFA rendszer vitáját. Holger Krahmer, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök úr, Biztos úr! Hölgyeim és uraim! „Örökre a tied, AIDS” állt azon a plakáton, amit az AIDS elleni világnapon olvastam, amire körülbelül két héttel ezelőtt került sor. Ennek az volt az üzenete, hogy az AIDS kezelhető, de nem gyógyítható. Sokan, elsősorban a fiatalok, megfeledkeznek erről vagy úgy döntenek, hogy nem vesznek róla tudomást. A fertőzöttek számaránya, amire a korábbi felszólalók is utaltak, önmagáért beszél. Az oktatás az egyetlen módja a HIV és az AIDS megelőzésének, és megelégedettséggel veszem tudomásul, hogy a Bizottság is osztja ezt a nézetet.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Az oktatás azonban nem korlátozódhat kizárólag a plakátkampányokra és a miniszterek iskolalátogatásaira. Ezek csak rövid ideig fenntartható érdeklődést váltanak ki, lehet, hogy a média figyelmét és magukra vonják, de nem módosítják a viselkedési mintákat, főleg a fiatalokét nem. Az AIDS és a HIV valaha a valóságos élet horrortörténeteként szerepelt a sajtóban. Sokan nem érezték magukat biztonságban és sokan féltek, mert senki sem tudta, hogy a vírus valójában mennyire veszélyes. Nem kívánok visszatérni azokhoz a napokhoz, de azáltal, hogy a HIV/AIDS az élet elkerülhetetlen velejárójává vált, és a kezelések is biztonságosabbá váltak, a probléma már automatikusan nem vált ki ugyanakkora nyilvános érdeklődést. Sokan megszokták ezeket az üzeneteket, sőt egyeseknek már elegük van az üzenetek meghallgatásából és megnézéséből. Ez irracionális, azonban tény. Az oktatásnak igazodnia kell ezekhez a megváltozott körülményekhez. Az oktatást úgy kell alakítani, hogy elérje és megragadja az emberek figyelmét, specifikus célcsoportokhoz személyre szabott, számukra érthető üzeneteket kell megfogalmazni. Vannak fiatalok, akik félreértelmezik a HIV-et és jelentéktelen veszélynek tekintik, ezért különösen fontos, hogy velük saját terepükön foglalkozzunk és rávegyük őket a fertőzés következményeinek végiggondolására. Még mindig sokan gondolnak a következményekre, de sajnos túl későn kezdenek el gondolni rá, nevezetesen akkor, amikor az orvos vagy a szociális munkás tudatja velük, hogy pozitív lett a teszteredményük. Ezáltal a betegség, ami addig csak egy homályos és távoli fogalom volt, hirtelen nagyon valóságossá válik. Csak akkor tudunk bármilyen eredményt is elérni, ha sikerül rávenni az embereket, hogy azelőtt gondoljanak a HIV-re, mielőtt még nem túl késő. Türelmes és hosszú távú erőfeszítésekre lesz szükség a cél megvalósításához. Helyeket, szolgáltatásokat és projekteket kell kialakítani a célcsoportok számára – minél differenciáltabbak és minél inkább a személyes tapasztalatokból indulnak ki, annál jobbak lesznek. A szervezett AIDS jótékonysági kezdeményezések – mint a németországi AIDS-Hilfe civil szervezetek – továbbra is fontos szerepet játszhatnak e tekintetben, amennyiben képesek felnőni ehhez az új kihíváshoz. Sajnálatos módon ez azonban nem mindenhol teljesül. Azoknak, akik ma HIV-fertőzöttek, jó esélyük van egy hosszú életre, legalább is Nyugat-Európában. A világ más pontjain – mint például Afrikában – más a helyzet. A mi kényelmes helyzetünk azonban nem adhat elégedettségre okot. Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Orvos vagyok, és húsz éve foglalkozom az AIDS-szel, őszintén meg kell mondanom, hogy sokkal részletesebb és pragmatikusabb javaslatot vártam volna a Bizottságtól. Az Európai Unióban leginkább a szexuális kapcsolatokon keresztül terjed az AIDS. Hogy még konkrétabb legyek: 1) Szorgalmazza-e a Bizottság a tagállamoknál, hogy szexuális oktatóórákat szervezzenek az iskolákban? 2) Szorgalmazza-e a tagállamoknál az óvszerárak szabályozásának bevezetését, ami jelenleg az egyetlen ismert módszer a nemi úton való terjedés megakadályozására? Európában, a másik fő utat, elsősorban a kábítószer fogyasztók körében, az intravénás módon való terjedés jelenti. Mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy a tagállamok kárcsökkentő stratégiákat állítsanak fel, ami az egyetlen útja az intravénás módon való terjedés csökkentésének azok körében, akik képtelenek, nem tudnak vagy nem akarnak felhagyni a kábítószer fogyasztásával? Ami a világ többi részét illeti, elvártam volna a Bizottságtól, hogy idejöjjön és elmondja nekünk: a Parlamenttel kialakult nyolc hónapos patthelyzet után látjuk, hogy a Parlament a TRIPS-egyezmény 6. cikk módosítására szavazott és miközben ez semmilyen módosításhoz sem vezetett, a Bizottság elkötelezetten harcol a WTO szabályok módosításáért. A jelenlegi TRIP szabályok lehetővé teszik, hogy a multinacionális cégek húsz évig ne adjanak ki szabadalmakat, aminek az a következménye, hogy ezek a gyógyszerek nem jutnak el Afrikába. Erről semmit sem hallottunk! Ha nem változtatják meg ezeket a szabályokat, akkor, amikor Afrikáról beszélünk, az nem lesz más, mint pusztába kiáltott szó! Végezetül, hogyan lehetséges, hogy miközben mindenki az AIDS elleni harcról beszél, Ön, Mandelson biztos úr, leveleket ír a thaiföldi kormánynak, amelyekben arra kéri, hogy ne fogadjon el olyan törvényeket, amelyek engedélyezik generikus gyógyszerkészítmények forgalmazását, és amelyekben támogatott és megnevezett a Sanofi-Avensishez hasonló gyógyszergyártókat? Véleményem szerint a Bizottság nem hagyhatja ezt szó nélkül!

97

98

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Tisztelt Elnök úr! Igen, az AIDS túl sok áldozatot követelt – túlságosan is sokat. Tragikus módon, sok gyermek még születése előtt megfertőződik. Hallottuk a számokat, ijesztőek, és most nem kívánom újra felsorolni azokat. Sajnálatos, hogy az AIDS nemcsak az EU tagállamokban, de a nem-tagállamokban is terjed. Ahhoz, hogy leküzdjük ezt a járványhullámot, alapvető fontossága van a megelőző lépéseknek, a még több kezelésnek, törődésnek és támogatás biztosításának, valamint az erőfeszítésekhez nélkülözhetetlen partnerség összekovácsolásának. A megelőzés mellett javítani kell a tájékoztatáson, és könnyebbé kell tenni az emberek számára a tanácsokhoz, a kezeléshez és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Mérsékelnünk kell a betegség negatív hatásait – az egyik legszomorúbb az, hogy ez egy tabu körülmény, amiről az emberek nem mernek szabadon beszélni. Annak érdekében, hogy mindezt megvalósítsuk, mobilizálnunk kell a rendelkezésre álló erőforrásokat, koncentrálnunk kell a kutatásra, továbbá erőfeszítéseink összehangolására és a specifikus projektek finanszírozására van szükség. Csak abban az esetben tudjuk számottevő mértékben és tartósan elősegíteni a járvány megállítását, ha minden érintett fél konstruktív partnerségben működik együtt. Az egyik megdöbbentő dolog az a tény, hogy a mai európai fiatalok sohasem találkoztak olyan megelőző kampányokkal, mint amilyenekre az 1980-as években került sor. Az európai társadalmaknak ezen a téren, felelősséget kell magukra vállalniuk és a HIV-vel és AIDS-szel kapcsolatos alapvető információkat, el kell a fiatalokhoz juttatniuk. A fiatalok körében végzett legújabb felmérések, a betegséggel kapcsolatos megdöbbentő tudatlansági szintről árulkodnak. A „régi” EU-tagállamok ifjúságának 54%-a úgy gondolja, hogy a betegséget el lehet kapni, ha egy fertőzött ember poharából iszunk. Ez is mutatja, hogy milyen fontos a tisztánlátás javítása és a megelőzésre és az óvszerhasználatra vonatkozó tájékoztatásba való befektetés. Az óvszerek árának kérdésével is foglalkozni kell. A felmérés megállapításai megmutatják, hogy nem lanyhulhatnak erőfeszítéseink; nem hunyhatunk szemet valami felett, ami már nem egy „új” betegség. A tudatosság növeléséhez jobb üzeneteket kell küldenünk – a közönségre szabott üzeneteket. Ezen a téren is folyamatos erőfeszítéseket teszünk. Az üzeneteinknek naprakészebbnek kell lenniük, és valódi hatást kell a fiatalokra gyakorolniuk. Egészen a közelmúltig, elsősorban etikai okokból, a beteg döntésére bízták annak eldöntését, hogy igénybe vesz-e tanácsadást vagy hogy kér-e AIDS-tesztet. Visszatekintve, ezzel a megközelítéssel kapcsolatban ma két problémát ismerünk: először, a szolgáltatások elérhetősége silány volt és másodszor, az emberek féltek a megbélyegzéstől és a hátrányos megkülönböztetéstől. Az alacsony jövedelmű országokban, a vizsgálatok önkéntességen alapuló rendszere, komoly akadályt jelent az AIDS országos járványának leküzdésében. Hogyan várható el hátrányos helyzetű, alacsony képzettségű emberektől, hogy megfelelő tájékozottságon alapuló jóváhagyásukat adják? Hogyan várható el egy embertől, aki még sohasem hallott a HIV-ről, hogy hozzájáruljon a HIV-teszthez? És milyen előnye származhat egy embernek egy HIV-tesztből egy olyan országban, amiben nincs szociális védelmi rendszer? A közelmúltban végzett felmérések szerint a Szaharától délre fekvő afrikai területeken a férfiak mindössze 12%-án és a nők 10%-án végeztek eredményt is kimutató tesztet. Ez a betegség egy létező fenyegetést jelent, amivel szemben továbbra is elővigyázatosnak kell lennünk! Pierre Schapira (PSE). – (FR) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az AIDS továbbra is a 21. század egyik legnagyobb pestise marad, mindazoknak a rendkívüli erőfeszítéseknek az ellenére, amit az elmúlt 20 év során a nemzetközi közösség a leküzdésére tett, jóllehet voltak kissé erőtlenebb időszakok is. A 2000. szeptemberében elfogadott ENSZ millenniumi fejlesztési célok listáján szereplő 6. pontjában az áll, hogy 2015-ig meg kell állítani és meg kell kezdeni az AIDS elterjedésének visszafordítását. A fejlődő országok jelenlegi helyzete azonban – elsősorban Afrikában, ahol még mindig emelkedik az AIDS-ben elhunytak száma – megköveteli, hogy megkétszerezzük erőfeszítéseinket, amennyiben meg akarjuk valósítani ezt a célkitűzést. Az európai intézkedések több lehetséges irányban is folytatódhatnak. Először is, megerősíthetjük az együttműködési megállapodásokat, elsősorban a déli féltekének helyi hatóságaival, mert csakis helyi szinten lehet tartós megoldásokat találni, ez vonatkozik a szenvedők ápolására, a betegség megelőzéséra, a gyógyszerellátásra, információs és megelőző kampányok folytatására, valamint a helyi lakosok igényeit szem előtt tartó egészségügyi szolgáltatások működtetésére. Másodszor, megoldási módokat kell keresnünk az egészségügyi szakemberhiánnyal küzdő alacsony jövedelmű országok számára. Ezen a területen, Európának olyan gyakorlati és megfelelően finanszírozott programokkal kell megjelennie, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi szakemberek számára, hogy saját hazájukban megfelelő körülmények és struktúrák között, megfelelő felszereltséggel és gyógyszerekkel tudják folytatni azt a munkát, amire kiképezték őket.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Végezetül, az AIDS elleni hosszú távú küzdelemhez olyan szilárd kötelezettségvállalásra lesz szükség, amely a fejlődő országokban biztosítja a betegek számára a szükséges gyógyszerekhez megfizethető áron való hozzáférést. Mivel a déli féltekének sok AIDS-es betegében már kifejlődött az eddig használt első generációs gyógyszerekkel szembeni ellenállás, nélkülözhetetlen, hogy az alacsony jövedelmű fejlődő országokban is rendelkezésre álljanak a generikus formában létező legújabb kezelések. Emiatt kifejezetten a biztos urat kérem annak biztosítására, hogy a jelenleg folyó kétoldalú és regionális megállapodások – különösen a gazdasági partnerségi megállapodások – ne tartalmazzanak olyan rendelkezéseket, amelyek a déli félteke országai számára megnehezíthetik a TRIPS-egyezmény és a 2001. évi dohai nyilatkozat AIDS-es betegek védelmét szolgáló rugalmas rendelkezéseinek alkalmazását. Nincs több mondanivalóm. Az az elfogadhatatlan helyzet, hogy évente több millió ember hal meg AIDS-ben megköveteli, hogy az Európai Unió szembenézzen saját felelősségével. Lejárt a beszéd és eljött a munka ideje. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Rövid leszek, tudom, hogy sürget minket az idő. Csak három vagy négy megjegyzést szeretnék tenni. Először is, ez az a probléma, ami a teljes népességet érinti és ez az az üzenet, amit tolmácsolni szeretnénk. Már nem arról van szó, hogy vannak veszélyeztetett csoportok és többieknek nincs miért aggódniuk: ez a kérdés már a teljes népességet érinti – fiatalokat és nőket is. Fel kell hívnunk erre a figyelmet, és el kell juttatnunk a politikai üzenetét is. Elsősorban – mivel említésre került – a bevándorlók kérdésének esetében kell sajátos megközelítést alkalmaznunk. A portugál elnökség, elnökségi ideje alatt, témái között szerepeltette az egészségügy és bevándorlás kérdését. A kezeléshez való hozzáférés, a bevándorlók – még a papírokkal nem rendelkezőknek is – megvizsgálása, kezelése és egészségügyi ellátása egy fontos szempont. Ezt a témát nemcsak az ő védelmük és az emberi jogi vonatkozása –ami természetesen prioritást élvez – miatt tárgyaljuk, de a társadalom egészének védelme miatt is. A felmerült kérdések – mint a kábítószerfüggők tűcseréje, az óvszer használatának támogatása, a szexuális felvilágosítás az iskolákban, a börtönben meglévő problémák – mind részét képezik a tagállamokkal és a civil társadalommal folytatott vitáinknak. Van egy ún.„gondolattárunk”, ahol minden érintett: beszélgetéseket folytathat és kifejtheti leghasznosabb tapasztalatait és élményeit. Természetesen tisztában vagyunk az Európai Unióban azzal, hogy nincs hatáskörünk: a tagállamok felelőssége ezeknek a politikáknak a végrehajtása. Ezért politikai szinten felhívjuk a figyelmet, technikai szinten vitákat folytatunk, de végső soron az egyedi kezdeményezések a tagállamok felelőssége. Az Agnoletto úr által felvetett másik témát illetően, nagy érdeklődéssel vettem tudomásul a TRIPS kérdésével kapcsolatos megjegyzéseket. Tudomásul vettem ezt és azt a hatást, amit a TRIPS a fejlődő országokban a gyógyszerek hozzáférhetőségének területén elérhetne. Illetve tudomásul vettem minden más általa felvetett kérdést, ami az Európán kívüli országokhoz való viszonyunkat érintette. Fel fogom vetni ezeket a témákat azoknál a kollégáimnak, akik felelősek ezekért a területekért és tájékoztatni fogom őket a tisztelt képviselő által felvetett kérdésekről. Végül, ami az ARV-hez való Európai Unión belüli hozzáférés kérdését illeti – remélhetőleg, később más területekre is kiterjeszthetjük – hathatósan támogatjuk a német elnökségnek a brémai konferencia szellemében tett kezdeményezését – vagyis az olcsó és megfizethető ARV-kezeléshez való hozzáférés biztosítását minden beteg és rászorult számára. Bulgáriával már megvan az első sikertörténetünk, ha egyáltalán ez annak nevezhető. Az elnökségben is napirenden fogjuk tartani a Bizottság segítségével a kérdést és amint kialakult a modell, lehetőség nyílik a megközelítés Európai Unión kívüli alkalmazására is. Ezt a célt mindig szem előtt tartjuk. Szeretném még egyszer megköszönni a képviselőknek ezt a nagyon érdekes vitát és minden felvetett kérdést tudomásul vettem. Elnök. − A vitát lezárom.

15. Elsüllyedt tartályhajók által okozott olajszennyeződés a Fekete és az Azovi tengeren (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata – az elsüllyedt tartályhajók által okozott olajszennyeződés a Fekete- és az Azovi-tengeren.

99

100

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Először is szeretném elmondani, hogy képviselőtársam Dimas úr sajnálatát fejezi ki távolléte miatt, de mint ahogy Önök is tudják, a globális felmelegedésről szóló konferencián van, ahol a Közösséget kell képviselnie. Ez egy nagyon fontos kérdés. Tudjuk, hogy az erős novemberi viharok a Fekete-tenger térségében tragikus emberáldozatokat és vagyoni kárt okoztak és a közel 1 300 tonna fűtőolaj kiszivárgásával és a kénszállító hajók elsüllyedésével természetesen a környezetben is komoly kárt tettek. A bilaterális megállapodás értelmében a bizottság öt uniós szakértőt küldött, akikhez a bizottság és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának képviselői is csatlakoztak. Az uniós szakértők előrehaladott állapotban találták az ukrán eltakarító műveletet. A helyszínen rendelkezésre álló technológiák és erőforrások elégségesnek bizonyultak és Ukrajna jelezte, hogy nincs szüksége további vészmentő felszerelésre. A művelet legfontosabb eredményeit, december 14-én, Kijevben fogják az ukrán hatóságok elé tárni. A találkozó megbeszélésein kiemelt helyen fog szerepelni az együttműködés megerősítése, különös tekintettel a Fekete-tenger környezetének minőségében bekövetkezett javulás figyelemmel kisérésére. Az olajkiömlésre vonatkozó nemzetközi statisztikák szerint ez az olajkiömlés közepes méretűnek tekinthető és nem várható, hogy komolyabb környezeti katasztrófához vezessen. Természetesen ez nem ad kisebb aggodalomra okot, főleg mivel mindig fennáll a másodlagos fertőzés veszélye. A környezetkárosító terhek súlyossága, a szorosban élő érzékeny fajok jelenléte és a hasonló balesetek jövőbeni bekövetkezésének veszélye, mind alátámasztják a helyzet átfogóbb értékelésének szükségességét. Az Európai Bizottság ezért megvizsgálja az egyéb eszközökkel – mint a katasztrófa utáni állapotot felmérő missziók – történő nyomon követés lehetőségét, így várakozással tekintek a témával kapcsolatos vita elé. Stanisław Jałowiecki, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök úr! A múlt hónapban bekövetkezett fekete-tengeri katasztrófa mai megvitatásának lehetősége, legalább két okból is üdvözlendő. Az első ok, számos országra tekintettel, beleértve Oroszországot is, az Európai Uniónak feladata, hogy helyettesítse a közvéleményt. Képzeljék csak el, hogy mit művelne az európai tömegtájékoztatás, ha hasonló eset történne, mondjuk például a Balti-tengeren. A televízió napokon keresztül elárasztana minket a faunát és flórát ért károkat bemutató képsorokkal. Ki lennénk téve a szakértők rohamának, akik a katasztrófa ominózus hatásait magyaráznák. Oroszországban azonban a média egy szót sem szól. Csak nagy nehézségek árán voltam képes, elsősorban ukrán forrásokból, néhány információmorzsát begyűjteni. Ezért különösen fontos ebben a kérdésben a hangunkat hallatni. A második ok, amit én az európai tudatosság kiterjesztésének neveznék: annak tudatosítása, hogy azok a térségek, amelyeknek idáig csekély vagy szinte semmilyen figyelmet sem szenteltünk, mint például a Fekete-tenger, a kontinensünk szerves részét képezik, nemcsak földrajzi, de természeti, ökológiai, gazdasági és kulturális értelemben is – annak tudatosítása, hogy egy közös egésznek vagyunk részei és ezek a részek hatnak egymásra. Az ilyen tudatosságnak növelnie kell a felelősségérzetet, aminek ki kell terjednie a fekete-tengeri térségre is. A felelősségünk feljogosít bennünket arra, hogy követeljük a fekete-tengeri medence minden eddigieknél biztonságosabbá tételét. Mellesleg megjegyzendő, hogy a közelmúltban már több alkalommal is voltak kisebb méretű katasztrófák. Ezzel összefüggésben különösen fontosnak tartom a következő követeléseket. Először és mindenekelőtt, a fekete-tengeri helyzet nyomon követését – most, alig egy hónappal a katasztrófa után és a jövőben is. A következő követelést az jelenti, hogy rávegyük az Európai Unióval szomszédos országokat végre valahára, hogy kezdjenek hozzá a flottájuk, elsősorban a tartályhajóik korszerűsítéséhez. A Fekete-tenger egyre feketébb és feketébb lesz, azonban nem természetes okok miatt, aminek a nevét is köszönheti, hanem a nyersolaj színétől. Egy hatalmas olajkonténerré válhat. Nyomást kell gyakorolni az EU-val szomszédos országokra, hogy sürgősen tiltsák be az elavult egyhéjazatú olajszállító tartályhajók használatát. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyben felszólítjuk a Tanácsot és a Bizottságot az EU-n kívüli tengerparti államokkal folytatott együttműködés megerősítésére. Egy szárazföldi határt viszonylag könnyen le lehet zárni, de nem így a tengeri határokat. Mivel nem fogunk gátakat építeni, a javasolt lépés a mi érdekünket is szolgálja. Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Tisztelt Elnök úr! A Fekete-tengeren legutóbb tomboló vihar következtében négy hajó elsüllyedt és hét hajó, köztük két olajtartályhajó súlyosan megrongálódott.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A hajóbalesetek a Kercsi-szorosban történtek, ami a Fekete-tengert köti össze az Azovi-tengerrel és ami az Európába szállított orosz olaj fő útvonala. 2000 tonna gázolaj ömlött a tengerbe és az elsüllyedt hajók több mint 7 tonna ként szállítottak. A Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus 7 főből álló szakértői csoportot küldött a helyszínre a következmények felmérése és a szükséges teendők meghatározása céljából. A bizottság fekete-tengeri szinergiáról szóló közleményének az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság támogatását szorgalmazó előadójaként arra kértem az Uniót, hogy a közös tengerpolitika és a térség tengeri szállítási útvonalainak fejlesztéséről szóló alapelvek előmozdításában vezető szerepet játsszon. A tengeri szállításról szóló jogalkotási csomag fontos a fekete-tengeri térség számára. A kikötők ellenőrzéséről szóló irányelv és a kikötők biztonságáról szóló 65/2005 irányelv, növelni fogja a tengeri szállítás biztonságát a térségben. 2006-ban, a fekete-tengeri egyetértési nyilatkozat értelmében 83 különböző zászló alatt hajózó hajón több mint 4650 ellenőrzést hajtottak végre. A bolgár, grúz, román, orosz, török és ukrán hatóságok által végrehajtott ellenőrzéseket követően kiderült, hogy a hajók 69,39%-án hiányosságokat találtak és körülbelül 6%-át leállították. Az összes használatból kivont hajó 8,7% teherszállító, 2,9% személyszállító, 2,7% vegyi anyagokat szállító és 0,5% pedig olajszállító tartályhajó volt. A visszatartások okát a biztonságos hajózás rendszerének hiányosságai, a mentési felszerelések és a hajók biztonságához nélkülözhetetlen struktúrák és felszerelések hiánya jelentette. A Fekete-tengerrel határos országok – mint például Grúzia – a párizsi egyetértési egyezmény feketelistáján, és másik öt Fekete-tengerrel határos ország pedig a szürkelistáján szerepel. Úgy gondolom, az Uniónak többet kellene tennie a térség tengeri szállítási biztonságának növelése érdekében. Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség a párizsi egyetértési egyezmény titkárságával és a tagállamokkal közösen fog finanszírozni a tengeri közlekedés biztonságának javítását célzó tanulmányokat és programokat. 2007-től kezdődően az Ügynökség a tenger, mérgező anyagokkal való szennyezésének megelőzésére és leküzdésére való felkészüléshez nyújt segítséget. A TEN-T költségvetésen keresztül, a Bizottság már létrehozott olyan projekteket, amelyek a Balti-tenger, a Földközi-tenger és a Nyugat-Európa körül elhelyezkedő tengerek térségében található tengeri utak fejlesztésére vonatkoznak. Kérem a Bizottságot, hogy a Fekete-tenger térségére is végezzen el egy hasonló tanulmányt, és felkérem az Ügynökség által kifejlesztett CleanSeaNet szolgáltatás alkalmazására is, ami a fekete-tengeri térségben is lehetővé teszi az olajkiömlés észlelését és az európai vizek megfigyelését. Roberts Zīle, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm Elnök úr, köszönöm Biztos úr. Először is szeretnék köszönetet mondani Costa úrnak, aki a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében nyújtotta be a jelenleg vitatott téma állásfoglalásra irányuló indítványát. Sokkal gyorsabb reagálást szeretnék annál mintsem, hogy pusztán kihangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a Tanács ne késlekedjen a harmadik tengeri csomagban szereplő hét, tengerbiztonságról szóló jogalkotási javaslatokra vonatkozó állásfoglalás elfogadásával. Nézetem szerint ez semmit sem old meg az ökológiailag veszélyes belső vizeken, mint például a Fekete-tenger és a Balti-tenger, amelyeket mind tagállamok, mind a tengerparttal rendelkező orosz állam vesznek körbe. Tekintettel az olajárak szintjére és az érintett nyereségszintre, Oroszországnak a tengeren történő olajexportja nagyon gyorsan fog a jövőben növekedni. Ez megfelel Oroszország szállítási politikájának: az olajat saját kikötőin keresztül exportálja, miközben elzárva tartják a csöveket a Ventspilsben és Būtingėben lévő uniós olajtároló telepeken. Számíthatunk-e arra, hogy növekszik a tartályhajók iránti igény, hogy az orosz tartályhajó flottát szükséges mértékben korszerűsítik majd, hogy ne kerüljön többet sor az elavult egyhéjazatú olajszállító tartályhajók használatára, amik 40 éves tartályhajók, és amiket folyami használatra terveztek? Szerintem nem számíthatunk. Az érdekek azt diktálják, hogy a tengeri olajszállításra a lehető legolcsóbb roncsokat használják fel. Úgy gondolom, hogy amennyiben csak az Európai Unióban tartják fenn a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos szigorú intézkedéseket, az nem fogja a szomszédos tengerek környezetét megvédeni, hacsak nem leszünk képesek nemzetközi szabványok bevezetésére. Köszönöm. Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Sok területen láttunk az elmúlt évtizedekben robbanásszerű növekedést, de semmi sem fogható ahhoz a növekedéshez, amely a globális kereskedelem és ezzel összefüggésben az áruk szállítása terén következett be. Ebben a robbanásban a tengeri szállítás kiemelkedő szerepet töltött be, hiszen

101

102

HU

Az Euròpai Parlament vitài

e téren zajlik az Európai Unió külkereskedelmének 90%-a. Mivel méreteit tekintve ez a legfontosabb szállítási mód, úgy gondolom, az emberek méltán várják el, hogy a személy- és áruszállítás e módja is biztonságos és tiszta legyen, hogy a tengeri balesetek bekövetkezésének kockázata, és a hajók okozta szennyezés csökkenjen. Az elmúlt egy hónap alatt bekövetkezett három súlyos katasztrófa, amelynek együttes mérete eléri az Exxon Valdez 1989-es szennyezésének méretét, kijózanító kell, hogy legyen. Fel kell, hogy hívja a figyelmet a megelőzés és a hatékony intézkedés fontosságára. Az ilyen és ehhez hasonló balesetek okozta környezeti károk nem állnak meg 1-1 ország vagy kontinens határánál, közös értékeinket, közös természeti kincseinket veszélyeztetik, pusztítják véglegesen, menthetetlenül. Ezért sürgető szükség lenne a mainál hatékonyabb nemzetközi koordinációra, amely az aktív megelőzésben, és a balesetek utáni kármentesítésben is komoly szerepet játszana. Szükség van továbbá a területen érvényben lévő nemzetközi jogszabályok haladéktalan felülvizsgálatára, a hiányzók kidolgozására, a folyami szállításra tervezett hajók tengeren történő közlekedésének megtiltására, valamint a „szennyező fizet” elv hatékony érvényesítésére. Az Európai Uniónak kiemelkedő feladata, hogy nemzetközi szinten is sürgesse mindazon, a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos intézkedéseket, amelyek az Európai Unióban már beváltak. Köszönöm. Daciana Octavia Sârbu (PSE). - (RO) Tisztelt Elnök úr! A novemberi baleset, mind a Fekete-tengernek, mind az Azovi-tengernek ökológiai kárt okozott, ami bizonyítja, hogy a tengervizeknek nincs határuk és az európai térségen kívüli balesetek által okozott olajkiömlés hatással lehet a tagállamok parti ökoszisztémáira is. A Fekete-tenger szennyezését okozó elsüllyedt hajókat belvízi és nem nyílt tengeri hajózásra tervezték, ez az oka annak, hogy több tonna gázolaj ömlött a tengerbe és káros hatás érte a tenger élőkörnyezetét. A gázolaj több mint 15000 madarat és delfint borított be, valamint elpusztította a Fekete-tenger partján és fenekén található ritka növény- és állatfajtákat. Jelentős erőfeszítésekre lesz szükség, hogy helyreálljon a fekete-tengeri ökoszisztéma integrációja. A víz alatti világ megsérülése rengeteg káros következménnyel jár, mivel kihat az ökológiai biztonságra és a népesség életének és egészségének a minőségére is. A Fekete-tenger biológiai sokféleségének erőteljes csökkenése aggodalomra ad okot az ökoszisztéma folyamatos romlása következtében, az illegális halászat, a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és az olajkiömlés, mind hozzájárulnak a térség környezeti állapotának romlásához, amit a világ legszennyezettebb térségének tartanak. Az Európai Unió állam- és kormányfői kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2010-re megállítják a biológiai sokféleség csökkenését, ezeket a célkitűzéseket a tengeri ágazatban is meg kell valósítani. Az Európai Unióban biztosítanunk kell, hogy a tengeri szállítás biztonságos feltételek között folytatódjon és a tengeri határokat a lehető leghatékonyabb módon kell megvédenünk a határokon át terjedő veszélyektől. A környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló Zöld könyv, a „szennyező fizet” elv jobb végrehajtását tartja szem előtt és remélem, hogy pozitív hatással lesz az ilyen jellegű katasztrófák megelőzésének módjaira. Nickolay Mladenov (PPE-DE). - (BG) Tisztelt Elnök úr! Képviselők! A Fekete-tenger, Bulgária és Románia csatlakozását követően nemcsak az Európai Unió külső határát, de egy óriási gazdasági potenciállal rendelkező tengert is jelent az Uniónk fejlődése számára. Ha egyetlen térségként kezeljük a Fekete-tengert és a Kaszpi-tengert, akkor piacuk több mint 200 millió eurós nagyságú külkereskedelmi potenciállal és több mint 350 milliós lakossággal rendelkezik Engedjék meg, hogy röviden emlékeztessek az Európában dúló tüzek és árvizek kapcsán szeptemberben lefolytatott vitára. Akkor olyan közös erők létrehozásáról beszéltünk, amelyek természeti katasztrófák esetén nyújtanak segítséget a tagállamoknak, mint amilyen katasztrófák idén is sújtottak bennünket. Hasonló igény jelentkezik most a Fekete-tenger térségében is. Mindenekelőtt felhívással fordulok az Európai Bizottsághoz és természetesen a tagállamokhoz, elsősorban Bulgáriához és Romániához, hogy végezzenek el egy kiemelt fontosságú tanulmányt a fekete-tengeri térséget érintő mentőközpont kialakításának szükségességéről, ami abban segítene az országoknak, hogy képesek legyenek megbirkózni a néhány hónappal ezelőtt látott nehéz helyzetekkel. Másodszor, készítsenek egy alapos tanulmányt, amely feltárja ezeknek a katasztrófáknak és a Fekete-tenger térségében bekövetkezett összes katasztrófának az alapvető okait, a tanulságok levonása és a térségi politikánkat érintő ajánlások megfogalmazása érdekében. Harmadszor, itt az ideje, hogy létrejöjjön a Fekete-tenger térségének navigációs tájékoztatási központja, ami a szállítási útvonalak és a térség navigációs biztonságához járul hozzá.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A Kercsi-szorosban történt tragédia olyan esemény, amivel együtt kell élnünk és a lehető legrövidebb időn belül meg kell oldanunk, elsősorban nekünk, akik a Fekete-tenger partjain élünk. Ragadjuk meg az alkalmat ennek a tragédiának kapcsán, hogy okokat és lehetőségeket keressünk a tagállamok, a Bizottság és más, Fekete-tengerrel határos országok közötti együttműködésre, ami megerősíti ennek a fontos európai útvonalnak a biztonságát. Köszönöm. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Hölgyeim és uram! Mint a fekete-tengeri regionális együttműködés előadója, üdvözlöm a vita kezdeményezéseit, de sajnálattal veszem tudomásul, hogy a megbeszélésünk tárgyát annak szomorú elismerése jelenti, hogy a Fekete-tenger az Európai Unió részéről még mindig nem kap kellő figyelmet és még mindig nem kielégítő a tervezett intézkedések végrehajtása. Azonban szeretném emlékeztetni Önöket, hogy amióta Bulgária és Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, a Fekete-tenger részben belső tengerré vált és nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a stratégiai jelentőséget, amit ez az egész világ számára jelent. A Fekete-tenger térségének az Európai Unió energiapolitikája és szállítási politikája szempontjából is nagy jelentősége van. Ez tehát arra késztet bennünket, hogy kidolgozzunk egy globális és koherens stratégiát, amely érinti az egész térséget, egy stratégiát, amely a biztonság garantálását, a fenntartható fejlődést és környezetvédelmi szempontok teljes integrálását jelöli meg célként. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy valódi politikát sikerüljön regionális szinten megvalósítani, a tengerrel határos minden ország együttes erőfeszítésére szükség van, ami viszont túlmutat a nemzeti és a kétoldalú kereteken. Ezért üdvözlöm, a fekete-tengeri szinergia 2007-ben történő bevezetését, de megismétlem a jelentésem egyik lényeges szempontját, nevezetesen annak szükségességét, hogy konkrét és határozott lépések szükségesek, mind a térségen belül, mind a térség és az Európai Unió között, ennek az együttműködési kezdeményezésnek a megvalósítása érdekében. A 2007. november 11-én bekövetkezett fekete dagály tragédiája bebizonyította számunkra, hogy erőfeszítéseinket egyesítenünk kell. Az Európai Uniónak minden tekintetben központi szerepet kell játszania, mind a fekete-tengeri szinergia fejlesztésében vállalt nagyobb szereppel, mind pedig azáltal, hogy szomszédait és partnereit ennek az iránynak a követésére ösztönzi. Ez az egyetlen módja, hogy ma képessé váljunk a november 11-én bekövetkezett katasztrófa közvetlen következményeivel szembesülő polgárok várakozásaira és felhívásaira hatékonyan reagálni. Rumiana Jeleva (PPE-DE). - (BG) Mindenekelőtt, elégedettségemet szeretném kifejezni azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a Bizottság ezzel a véleménnyel állt elő. Ez a vita megmutatja, hogy a Fekete-tenger térsége az európai politika és az európai politikusok fókuszpontjává vált. Dicséretesnek tartom ezt a megközelítést és hiszem, hogy az Európai Unió minden polgárának javát fogja szolgálni. Mint ahogy korábban is említésre került, sokat kell még tenni a fekete-tengeri térség védelme érdekében. A kérdés az, hogy hogyan lehet megelőzni a Kercsi-szorosban történtekhez hasonló katasztrófákat. A katasztrófákat ugyan nem lehet teljes egészében megakadályozni, de a kiváltói okait mindenestre minimalizálni lehet. Tengereink jobb védelmét két módon lehet biztosítani. Először is, folytatnunk kell a regionális együttműködés előmozdítását. Másodszor, a regionális együttműködésekkel együtt jobb navigációs politikákat kell kialakítanunk. A harmadik tengerbiztonsági csomagban javasolt intézkedések helyes irányba mutatnak és a lehető leghelyesebb módon kell azokat végrehajtani. Végrehajtásuk, elengedhetetlenül szükséges a fekete-tengeri Kercsi-szorosban történthez hasonló események megelőzéséhez. Mivel az Európai Parlament és Bizottság már jó ideje kifejezte az intézkedési csomaggal kapcsolatos támogatását, itt az ideje, hogy a Tanács is aktívabb legyen és megtegye a csomag bevezetéséhez szükséges lépéseket. A csomagban megfogalmazott intézkedések sikeres végrehajtása, valamint a regionális együttműködési szint megerősítése, mint például a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés és a környezetvédelemre létrejött Dablas-kezdeményezés, fontos hozzájárulást jelenthet a tengereink biztonságának, valamint a navigációs ágazat nagyobb versenyképességének biztosításához. Hiszem, hogy ez a katasztrófa újra bebizonyítja, hogy mennyire fontos ez a kérdés a vízgyűjtőink, a hasonló balesetek megelőzését szolgáló politikák, valamint a környezetvédelem vonatkozásában. Ezért úgy gondolom, hogy valóban itt az ideje, hogy a tengeri politika keretében, valósággá váljanak és hatályba lépjenek a harmadik csomag intézkedései. Köszönöm. Gabriele Albertini (PPE-DE). - (IT) Tisztelt Elnök úr! A Tanács soros elnöke, Biztos úr! Hölgyeim és uraim! A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében el szeretném magyarázni, hogy miért nyújtjuk be a

103

104

HU

Az Euròpai Parlament vitài

fekete-tengeri Kercsi-szorosban történt hajókatasztrófáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványunkat. Együttérzésünket fejezzük ki a katasztrófa áldozatai iránt! Felkérjük a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a Fekete-tenger térségének helyzetét és hozzon konkrét intézkedéseket a katasztrófa ökológiai hatásainak csökkentésére. Európa még nem rendelkezik azoknak a szabályozóknak a teljes tárházával, amelyek a fekete-tengeri rendkívül súlyos balesetek megismétlődésének megelőzéséhez szükségesek; ezeknek az intézkedéseknek többek között magukat az államokat kell felelőssé tenniük a zászlójuk alatt hajózó hajókért és a környezeti katasztrófákért felelősökkel szembeni vádemelésért, akár polgári eljárás keretében is. Annak ellenére, hogy az Európai Parlament 2007. áprilisában elfogadta a harmadik tengerbiztonsági csomagot az első olvasat során, a Tanács részéről még nem került végleges elfogadásra és megmagyarázhatatlan okból elakadt a Tanácsban a portugál elnökség azon kötelezettségvállalása ellenére, amit ezzel kapcsolatban a Közlekedési Bizottságnak és a Parlamentnek tett. A csomag, amely hét jelentést tartalmaz, egy átfogó csomag: növeli a tengerbiztonsági szabványokat, megvédi az utasokat, baleset esetén korlátozza a környezeti károkat, valamint meghatározza az államok, a szállítók és a hajótulajdonosak kötelezettségét és felelősségét. A vita megszakítása, bizonyos szempontoknak mások rovására való előtérbe helyezése bizonyítja, hogy a Tanács nem kíván a biztonság kérdésével komolyan foglalkozni és az egész csomagot le akarja lassítani. A tengerbiztonság kérdése túlságosan fontos ahhoz, hogy taktikázás tárgya legyen, túlságosan súlyos a már bekövetkezett esetek miatt: Erika, Prestige és mostanában a Segesta Jet a Messzinai-szorosban, és a Sea Diamond Szantoriniben! A már megtörtént balesetek, valamint az Európában és a világban egyre nagyobb mértékű tengeri közlekedés következtében a jövőben jelentősen megnövekedhet a veszély. Az Európai Parlament ezért tartja fontosnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül foglalkozzanak mind a hét javaslattal, még mielőtt sor kerülne egy újabb, emberáldozatokat követelő környezeti katasztrófára: hogy harmonizálják a különböző osztályozásokat, hogy kötelezzék az államokat a zászlajuk alatt hajózó hajók nyomon követésére, hogy döntés szülessen arról, hogy milyen intézkedéseket kell baleset esetén hozni, valamint hogy felügyeljék és vállalják a harmadik féllel és az utasokkal kapcsolatos felelősséget is. Ezért nyomatékosan felszólítjuk a Tanácsot, hogy ne hunyjon szemet a Fekete-tengerről érkező tragikus figyelmeztetés felett. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Néhány megjegyzés. Először is egy Oroszországgal kapcsolatos kérdés, amit számos képviselő is felvetett. Azzal kezdeném, hogy a Közösség polgári védelmi mechanizmusa csak az érintett ország kérése esetén működtethető. Mind Ukrajnába, mind az Orosz Föderációba érkeztek segítséget felajánló hivatalos levelek és miközben Ukrajna segítséget kérő, pozitív választ adott, addig Oroszország visszautasította a felajánlást. A tengeri biztonság általános kérdését illetően, képviselőtársam Barrot alelnök, kollégájától Levitin úrtól, az orosz közlekedési minisztertől december 10-én írásban kérte, hogy vesse fel ezeket az aggályokat és hangsúlyozza ki az EU-Orosz együttműködés megerősítésének fontosságát a Fekete-tenger és a Balti-tenger térségében – a tengeri biztonság javítása céljából. A tengeri környezet problémáinak regionális szinten való felvetése az egyik sarokköve az Európai Unió tengeri stratégiájának és a javasolt tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvnek, amely érdekében a Tanács és a Parlament között létrejött egy megállapodás a második olvasatra. Ezt nagyon pozitív fejleménynek tartom. A Bizottság a „Fekete-tengeri szinergia –egy új regionális együttműködési kezdeményezés”-ről kiadott közleményében ismertette álláspontját a régióban kialakított stratégiájáról. A javaslat olyan kezdeményezést terjeszt elő, ami a politikai figyelmet regionális szintre irányítja. A Fekete-tengeren a közelmúltban bekövetkezett baleseteknél a vízijárművek egy bizonyos kategóriája volt elsősorban érintett, az úgynevezett tengeri/folyami tartályhajók, melyek bizonyos korlátozások mellett kizárólag nyílt tengereken tudnak hajózni. Tágabb értelemben, a Bizottság aggodalmát fejezi ki annak lehetősége miatt, hogy ilyen kategóriájú vizijárművek közlekedhetnek az Európai Unió és az Európai Unió szomszédságában található más tengereken, különösképpen a Balti-tengeren. A tengeri biztonságra és a vizijárművek állapotára szigorú szabályok vonatkoznak az Európai Unió keretein belül, de az is foglalkoztat bennünket, ami a nemzetközi vizeken történik részben, mert könnyen hatással lehet az Európai Unióra és részben, mert aggodalommal tekintünk a globális környezetre. Ezért igazolják többek között ezek a balesetek mind uniós, mind nemzetközi szinten a tengeri biztonságra gyakorolt nyomás fenntartásának fontosságát.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezzel kapcsolatban fontos – mint ahogy a Parlament és a képviselők is kihangsúlyozták –, hogy a harmadik tengeri biztonsági csomag hét javaslata mielőbb megvizsgálásra kerüljön. Végül, a reagálás kérdését illetően, a Bizottság elkötelezett a Közösség reagáláskor alkalmazott eszközök – mint például a polgári védelmi mechanizmus – erősítése és a jövőben esetlegesen ismét felmerülő hasonló katasztrófákra történő gyors és hatékony reagálások biztosítása mellett. Ez feltételezi az Unió szomszédaival, a fekete-tengeri országokkal és természetes egyéb harmadik országgal folytatott együttműködést is Szeretném megköszönni a képviselőknek a vitát és természetesen tájékoztatom képviselőtársamat az Önök által felvetett kérdésekről. Elnök. − Egy állásfoglalásra(3) indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése és a 108. cikkének (5) bekezdése szerint. A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor. (Az ülést 19.30-kor felfüggesztik, majd 21.00 órakor újra megnyitják.) ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY alelnök

16. A bizottságok és küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 17. Betétbiztosítási rendszerek (vita) Elnök. - A következő napirendi pont Christian Ehlernek a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében készített jelentése a betétbiztosítási rendszerekről (2007/2199(INI)) (A6-0448/2007). Christian Ehler, előadó. − (DE) Tisztelt Elnök asszony! Tisztelt Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Nagy örömmel tölt el, hogy bemutathatom ma Önöknek azt a jelentést, amit a Gazdasági és Monetáris Bizottság egyhangúlag elfogadott. A bizottsági szavazást megelőzően, a betétbiztosítási rendszer heves vita tárgyát képezte, tekintettel a jelenlegi specifikus regionális problémákra és az amerikai ingatlanpiac közelmúltban kialakult válságára. 2006 végén a Bizottság kiadott egy közleményt, amiben megvizsgálta a betétbiztosítási rendszerről szóló 1994. évi irányelvet. A közlemény megszövegezése előtt a Bizottság konzultációkat tartott. A konzultáció eredményeként létrejött empirikus megállapítások alapján megállapíthatjuk, hogy az irányelv célkitűzései lényegében megvalósultak és jelenleg nincs szükség jogi beavatkozásra. Európában a pénzügyi piacok növekvő számú határokon átnyúló szerkezete azonban megköveteli, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az Európában működő különböző betétbiztosítási rendszerek közötti együttműködés kérdésére. A Bizottság közleményében meghatározta azokat a területeket, amelyekben az önszabályozó intézkedések és a jogalap különböző átalakításai révén a fogyasztók érdekeit szolgáló további javulás érhető el. Véleményünk szerint ezt a megközelítést kell tovább erősíteni. Hisszük, hogy egy dinamikus konzultációs folyamat a Bizottság, a tagállamok és az EFDI, a Betétbiztosítók Európai Fórumának bevonásával, nagyon hasznos szerepet játszhat abban, hogy a változó körülményekhez a lehető leggyorsabban tudjunk alkalmazkodni. A Nordea-probléma jelenleg nem indokolja az irányelv költséges, új módosítását. Ezért vagyok hálás a Bizottságnak, hogy teljesen világossá tette, hogy a Nordea-problémát, amely alapvetően a hozzájárulások visszatérítéséről szól, a tagállamoknak kell megoldaniuk. Azoknak, akik a skandináv országokban működtetik a betétbiztosítási rendszereket, valamint a felügyeleti hatóságoknak maguknak kell eldönteniük, hogy visszatérítik-e a hozzájárulásokat vagy pedig ezekben az országokban a betétbiztosítási rendszereket biztosításként kezelik, és nem tekintik a visszatérítések jogalapjának. Ez egy alapvető probléma, de ez a tagállamok számára jelent alapvető problémát.

(3)

Lásd a jegyzőkönyvet

105

106

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A jelentés alapvetően három részre osztható. Az első rész, a Bizottság által végzett tanulmánnyal és a megállapításaira vonatkozó állásfoglalás elfogadásával foglalkozik, ilyen a minimális biztosítási szint összege. A második rész azt a kérdést teszi fel, hogy vajon az Európában működő különböző betétbiztosítási rendszerek elvezetnek-e a verseny elfogadhatatlan mértékű torzulásához. A harmadik rész pedig a jövőbeni válságokat és a kockázatkezelést tárgyalja. A jelentésem első részét csak nagyon röviden kívánom érinteni, mivel nem váltott ki komolyabb vitát és a betétbiztosítási rendszerrel kapcsolatos konzultációk megállapításait tükrözi. Úgy hiszem, hogy a minimális fedezeti szintre vonatkozó nyilatkozatunk, amit az irányelv következő felülvizsgálata során az inflációhoz kell igazítanunk, egyensúlyt teremt az új és a régi tagállamok érdekei között. Szeretném kihangsúlyozni, hogy betétbiztosítás esetén minden tagállamnak és minden betétbiztosítónak már van lehetősége az európai minimum túllépésére. A jelentés másik fontos pontja annak a kérdésnek a megvizsgálása, hogy vajon a különböző betétbiztosítási rendszerek és a különböző finanszírozási módok okoznak-e versenytorzulást. A Bizottság már ismertette álláspontját és előterjesztett egy tanulmányt amely, abban az esetben, ha elfogadnák ajánlásait, a tagállamok finanszírozásának harmonizációját eredményezné. Amennyiben az utólagos betétbiztosítási rendszerrel rendelkező tagállamokat most felkérnék a betétbiztosítási rendszerük teljes szerkezetátalakítására, ami igen költségigényes, szükség lenne annak elemezésére, hogy vajon a rendszerek sokfélesége és az ezzel járó elfogadhatatlan költségigényes piactorzulás egyáltalán indokolt-e a belső piacon. Ennek elemzése még nem történt meg, és egy ilyen elemzés elkészítése fontos feladat lesz a jövőben. A jelentés harmadik része a kockázat- és válságkezeléssel foglalkozik. A belső piac és a határokon átnyúló, növekvő mértékű egymásrautaltság megköveteli részünkről annak megvizsgálását, hogy vajon a határokon átnyúló kockázat- és válságkezelés problémamentesen működik-e. Az érdekelt felekkel mielőbb mélyreható vitákat kell lefolytatni. Régóta létező kérdéseket – mint az élősködők problémáját és az erkölcsi veszély kockázatát – kell ennek kapcsán megtárgyalni. Hiszem, hogy feltétlenül szükség van válság- és kockázatkezelést elemző empirikus tanulmányokra, ha a határokon átnyúló kockázat esetére a tehermegosztással kapcsolatos életképes intézkedéseket, a kockázat korai felismerésére pedig közös módszereket akarunk kidolgozni, illetve ha kockázatalapú hozzájárulások rendszerének bevezetését akarjuk kifejleszteni. Ezekről a tanulmányokról kell a további megbeszéléseknek szólniuk. Ebből kiindulva határozottan elutasítom a PSE módosítást, amely adottnak veszi a fennálló piaci torzulásokat, annak ellenére, hogy ezekre jelenleg nincs bizonyíték. Mi, a jelenlegi folyamatot tekintjük a helyes megközelítésnek. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Ügyek Bizottságnak és különösképpen az előadónak Christian Ehler úrnak, amiért támogatták a közleményben megfogalmazott politikát. Teljes mértékben osztom véleményét, miszerint ebben a szakaszban nincs értelme jogalkotási javaslatokat tenni. Egyes kérdésekben komolyabb költségek nélkül is elérhető javulás a már meglévő rendeletek alkalmazása és a Betétbiztosítók Európai Fórumával (EFDI) való együttműködés révén. A közelmúltban tapasztalt pénzügyi nyugtalanság bebizonyította, hogy egy pénzügyi válság esetén a betétek megőrzése vagy a bizalom fenntartása alapvető fontosságú. A betétbiztosítási rendszerek esetében két tényező tűnik kulcsfontosságúnak: a megfelelő fedezeti szint és a kifizetéseknél jelentkező rövid késedelem. Ha a betétesek tudják, hogy betétjük mögött van fedezet és biztonságban érzik magukat a biztosított betétek gyors kifizetését illetően, nem kell beállniuk a bank előtt kígyózó sorba. Az érvényben lévő irányelv rugalmasnak bizonyult és a tagállamok számára lehetővé teszi gazdasági helyzetük függvényében, a fedezet növelését. Amennyiben a fedezeti szint nem bizonyul kielégítőnek, a tagállamok azonnali lépésre jogosultak. A betétbiztosító időben történő kifizetésén azonban lehet még javítani. Az irányelv értelmében a visszafizetés általánosságban nem lehet három hónapnál hosszabb, ez az időtartam azonban még az 1994-ben érvényes technológiát tükrözi. Ezért kértük az EFDI-t, hogy jelölje meg azokat a tényezőket, amelyek hátráltatják a gyorsabb kifizetést. A betéteseket tájékoztatni kell a védelmüket szolgáló lehetőségekről. Európa-szerte különféleképpen alkalmazzák az irányelvben meghatározott, érvényes tájékoztatási kötelezettségeket. Ezért felkértük az EFDI-t, hogy jelölje meg azokat a legjobb gyakorlatokat, amelyek elősegítik ezeknek az információnak a

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

betétesekhez való eljuttatását. A határokon átnyúló válságot illetően osztom a Parlament nézetét az egyértelmű tehermegosztással és azzal kapcsolatban, hogy az érintett felek között kölcsönhatásokra van szükség, mielőtt bekövetkezne egy hasonló válság. Ezzel kapcsolatban egyértelmű az ECOFIN október 9-i következtetése. Tudomásul vettem a javaslatot, ami az EFDI-nek az általános tehermegosztási vitán való részvételére vonatkozik. Hadd hangsúlyozzam ki, hogy kevés rendszer képes a betétesek visszafizetésénél többre. De ezek pénzalapja is csak egy töredékét képezi egy nagyobb, határokon átnyúló válság esetén érintett összegnek. Ezért nem tudom támogatni az EFDI általános tehermegosztó vitába történő bevonásának javaslatát. A jelentés hangsúlyozza a lehetséges piactorzulás lehetőségének kiküszöbölését is. A kérésnek megfelelően, megvizsgáljuk a témát. Azonban nem gondoljuk, hogy indokolt lenne a jelenlegi keretszabályozás teljes harmonizálásnak a 2,5 milliárd EUR és 4,5 milliárd EUR összegre becsült magas költsége. Már foglalkoznak az egyenlő feltételek néhány kérdésével. Például szükség van a pénzfeltöltés megkönnyítésére annak érdekében, hogy egy fióktelep egy befogadó országban képes legyen a saját országánál magasabb szintű védelmet kínálni. Néha azonban a különböző tagállamok rendszerei között létrejött megegyezések nem működnek a gyakorlatban és támogatjuk az EFDI-nek egy választható megállapodásminta létrehozására tett erőfeszítéseit. Egyes tagállamok a rendszerükön keresztül történő hozzájárulásukat már a bankok egyedi kockázatához igazítják. Segítséget kívánunk nyújtani az érdekelt tagállamoknak, mivelez az azonos kockázati profillal rendelkező bankok számára egyenlő feltételek megteremtését segíti elő. Összefoglalva, Európának betétbiztosítási rendszerekre van szüksége, amelyek pénzügyi válság idején biztosítják a betétesek bizalmát. Meggyőződésem, hogy sikerülni fog közelebb jutni célunkhoz. Piia-Noora Kauppi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök asszony! Először is köszönetet szeretnék mindenkinek mondani, mert ez egy nagyon időszerű kérdés. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi pénzügyi zavarok előtérbe állították a határokon átnyúló válságkezelés jelentőségét és az októberi ECOFIN határozat, amely a tagállamok között megvalósuló még több előzetes együttműködésre és különösen a felügyeleti rendszerek létrehozására vonatkozik, a lehető legjobb időpontban jött létre. A bankok állnak a fizetési rendszer középpontjában és a mindennapi fogyasztók megtakarításait kezelik, akik nem pénzügyi szakértők. Ezért különösen érzékeny terület a fizetési rendszernek, a klíring és az elszámolási rendszernek a megfelelő módon való működtetése. A bankok nagy része határokon átnyúló tevékenységet folytat. A nemzeti keretszabályozás szétaprózottsága nem felel meg a célnak. Jelenleg még a deficit biztosítéki rendszer követelményei alá eső számla típusok sem azonosak minden tagállamban. Nem hagyhatjuk, hogy ez a betétesek problémájává váljon. Az előadó Ehler úr, jó munkát végzett a jelentés elkészítésével és sok hajlandóságot mutatott a kompromisszumra. A jelentés helyesen hangsúlyozza a versenyben tapasztalt torzulások megszüntetésének fontosságát. Mint ahogy a biztos úr is mondta, nagyon fontos az egyenlő feltételek biztosítása. Azt azonban sajnálom, hogy a jelentés végül nem foglalkozik az előzetes betétbiztosítási (DG) rendszerek kérdésével. Miközben az utólagos DG rendszerrel rendelkező tagállamok azzal érvelnek, hogy ez a probléma csak a skandináv és északi térség piacaira jellemző, ez nem állja meg a helyét. Tágabb értelemben, ez valójában az egész egységes piacra nézve versenyellenes. Valójában, Európában a legtöbb rendszer előzetes. Ha az ilyen rendszerekbe befizetett alapok visszatérítési és átruházási szabályai nincsenek összehangolva, az összezavarja a fióktelepek és a leányvállalati modellek közötti választást, ami versenytorzuláshoz vezet. Ezért üdvözlendő, hogy a Bizottság tanulmányozza a kérdést és megvizsgálja, hogy fennáll-e a piaci torzulás, megteremti a lehetőséget a területtel kapcsolatos jövőbeni ajánlások kidolgozásához, elsősorban a pénzben már kifizetett előzetes betétbiztosítások visszatérítésének és átruházásának vonatkozásában. Így tehát üdvözlöm a Bizottság kezdeményezését és Ehler úr jelentését, de még folytatni kell a munkát. Pervenche Berès, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt Elnök asszony! Biztos úr! Hálás vagyok az előadónak ezért a szövegért. Most az egyszer, szívesen visszhangoznám Kauppi asszony több megjegyzését is. Még tavasszal kezdtünk el ezen a szövegen dolgozni és úgy gondolom, hogy a nyári események azokat igazolták, akik ezt aktuálisnak tartották. Ami nyáron történt, az több kérdést is felvet a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudunk egy olyan rendszerben működni, amiben a különböző országokban működő nagyszámú piaci szereplők még csak nem is harmonizált vagy közös alapelvekre épülő betétbiztosítási szabályok mellett

107

108

HU

Az Euròpai Parlament vitài

folytatják tevékenységüket, ami nemcsak a verseny, de a piaci mechanizmusokba vetett közbizalom érdekét is szolgálja. A nyári utazásaim során – és nem csak a skandináv országokban – nagyon megdöbbentett, hogy milyen rendszerességgel merült fel a betétbiztosítás kérdése és hogy mennyire kulcsfontosságúnak tartották. Tudom persze, hogy mit fog a biztos úr mondani: „Ha össze kellene rakni az összes európai-szintű betétbiztosítási rendszert, a nagyságrend még mindig csak egy csepp lenne a tengerben, ahhoz az összeghez képest, ami a válság leküzdéséhez szükséges”. Ez egy gyenge érv, amikor a versenyképesség és a piaci mechanizmusokba vetett bizalom terén jelentkező hátrányunkat kell lefaragnunk elsősorban azért, mert az üzleti stratégiák torzulásához vezet, mivel a vállalatok hirtelen azon kapják magukat, hogy a különböző leányvállalataik és fióktelepei között téves okból, bíráskodásra kényszerülnek. Ezen érvek alapján, arra kértem a képviselőcsoportomat, hogy támogasson. A képviselőcsoport benyújtott egy módosítást, amely gyorsabb munkára szólította fel a Bizottságot, valamint arra, hogy ismerje fel, amit az emberek elvárnak tőle: lehet, hogy nem hangosan és specifikusan fejezik ki követelésüket, de megnyugtatásra van szükségük az európai piacok működésével és azzal kapcsolatban, hogy mennyire képesek megfelelően reagálni az eseményekre. Egy megbízható, európai-szintű betétbiztosítási rendszer biztos, hogy segítséget jelent ezen a téren. Biztos úr, úgy gondolom a feladatának része az európai szintű pénzügyi piacok működésére vonatkozó bizalmi szint felmérése. Szerintem aligha lehet elég hátradőlni és új kutatási adatokra várni. Lépéseket kell tenni a válaszok felgyorsítása és egy egységesebb alapon való előrehaladás érdekében, a betétbiztosítási rendszerek, és az Európai Unióban való működési módjuk jobb és átláthatóbb megértésének segítségével. Wolf Klinz, a ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök asszony! Biztos úr, hölgyeim és uraim! Mint ahogy már említették, az elmúlt hetek során a betétbiztosítási rendszerek ismét a nyilvánosság reflektorfényébe kerültek. A Northern Rock esete, aminek fióktelepeit az ügyfelek százai rohanták meg, hogy kivegyék megtakarításaikat és a bank összeomlásakor felmerülő befeketőkártalanítás kérdése még mindig élénken él emlékezetünkben. Ez túlságosan is jól megmutatja, hogy a pénzügyi piacok globális integrációja milyen kihívásokat jelent Európa számára is. A bank ágazatban növekvő mértékben megvalósuló határokon átnyúló konszolidáció a felügyeleti illetékességgel, a betétbiztosítási rendszerek megfelelő fedezeti szintjével és ezen rendszerek közötti határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket vet fel. Mint ahogy ismert, az európai minimális fedezeti szintet 20 000 EUR összegben határozzák meg, de természetesen számos tagállamban ez ennél valójában magasabb. A betétbiztosítási rendszerek finanszírozása azonban a tagállamok ügye, ezért a rendszerek struktúrája eléggé eltérő. Ezért a következő pontokat kell tisztázni és sürgősen tisztázni: milyen mértékben kelljen harmonizálni a betétbiztosítási rendszereket, a finanszírozásuk és kármegelőzés esetére az erőforrások proaktív, előzetes felhasználásának kérdését. A határokon átnyúló intézményeknél válság esetén a figyelem, különösen a csoportos felügyelet esetén a felügyeleti struktúrára, valamint a tehermegosztásra összpontosul. Ha egy leányvállalat egy fogadó tagállamban működik, akkor ennek az országnak a betétbiztosítási rendszere vonatkozik rá, azonban a csoportos felügyelet irányelve miatt a hazai tagállam felügyeleti hatósága alá tartozik és ezáltal egy szakadék jön létre a felügyeleti szerv és a betétbiztosítási rendszer között, ez egyértelműen elfogadhatatlan és ellentétes a befektetők érdekeivel. Én azonban mégis támogatom az előadó által képviselt irányvonalat. Mielőtt jogalkotási intézkedésekhez folyamodnánk, a tagállamoknak először ki kell küszöbölniük a betétbiztosítási rendszerükben meglévő hiányosságokat. Ugyanakkor, a Bizottságnak a lehető legrövidebb időn belül a határokon átnyúló kockázatkezelésről kell célzott tanulmányokat elvégeznie és a különböző rendszerek finanszírozási módjaira vonatkozó részletes elemzést elkészítenie. Ennek megállapításaiból kiindulva, a jogalkotási intézkedések egy későbbi időpontban komoly megfontolás tárgyát képezhetik, amennyiben hasznosnak és szükségesnek bizonyulnak. Gunnar Hökmark (PPE-DE). - Tisztelt Elnök asszony! Szeretném megköszönni az előadónak, hogy kiemelte a tanulmányok és elemzések szükségességét és hogy arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben torzulások tapasztalhatók a piacon, akkor valamit tenni kell az egyenlő feltételek megteremetése érdekében. Úgy gondolom, hogy a vita alapján fontos ezt a következtetést levonni.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Amennyiben léteznek torzulások, lehet véleménykülönbség közöttünk, amennyiben léteznek. De ha léteznek, akkor viszont tenni kell valamit. Ezt azért kell megtennünk, mert úgy gondolom mi mind egyetértünk abban, hogy még több határon átnyúló versenyt akarunk és mindannyian biztosítani kívánjuk a fogyasztók érdekeit. Fontos megbeszélni a különböző rendszerek között meglévő különbözőséget, mert amennyiben egyes tagállamokban előzetes rendszer van, más tagállamokban pedig eltérő utólagos rendszer található, ami valójában azt feltételezi, hogy az állam kisegítheti azokat a bankokat, amelyek nem tudják kifizetni fogyasztóikat, ebben az esetben torzulással állunk szemben. Véleményem szerint a közöttünk fennálló véleménykülönbségek miatt máris létezik torzulás. A torzulás ennél is súlyosabb, ha arra a feltételezésre épül, hogy az államnak segítséget kell nyújtania azoknak a bankoknak, amelyek képtelenek kifizetni fogyasztóikat. Ehler úr jelentésének köszönhetően, sikerült erre a következtetésre jutnunk. Fontosnak tartom, hogy a Bizottság további lépésekkel reagáljon erre. Lehetséges, hogy eltérő álláspontot képviselünk a jelenlegi helyzet megítélését illetően. De abban egyetértünk, hogy amennyiben az elvégzendő tanulmányok torzulást állapítanak meg, akkor lépéseket kell tennünk. Köszönöm ezt az előadónak és felkérem a Bizottságot, hogy tegye meg az erre vonatkozó lépéseket. Antolín Sánchez Presedo (PSE). - (ES) Tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretném Ehler úrnak megköszönni munkáját, amelyre tíz évvel az 1994. évi betétbiztosítási irányelv átültetése után került sor, a pénzügyi változások egy olyan korszakában, amikor az európai pénzügyi szolgáltatások piacának javulásáról folynak viták. Jelenleg lényeges eltérés mutatkozik az egyes tagállamok által elfogadott álláspontok között és sok fontos megoldandó kérdés van még. Annak ellenére, hogy a tagállamok többsége az előzetesség alapjára épülő rendszert alkalmaz, a garanciaszintben még mindig jelentős különbségek léteznek a biztosítási szintek, az alapok mérete és finanszírozási módjuk között. Hogy két példát adjak erre: a biztosított összeg a legvédettebb államokban nyolcszor magasabb, mint a legkevésbé védett államokban, és mindössze egyetlen állam biztosítási alapja az összeurópai alapok 40%-át teszi ki. Ez a helyzet piactorzulást idéz elő. Válság idején, az utólagos rendszer veszélyezteti a nemzeti és európai pénzügyi stabilitást. A határokon átnyúló bankcsoportok is problémák előtt állnak. A különböző rendszerek alapjainak összevonása gyakorlati nehézségekbe ütközik. A fedezeteknek egy rendszerbe történő összevonását csak nagy számú rendeletekkel és tagállamok közötti megállapodásokkal lehet megvalósítani, ami viszont felaprózza a rendszert, ami ettől még sérülékenyebbé válik a kockázatok nem megengedett felhalmozódásával szemben. Komoly kérdések merülnek fel a betétbiztosítási rendszerrel kapcsolatban: ilyen a fedezeti szint, a kockázatalapú hozzájárulás, az alapok felhasználása a likviditás biztosítása érdekében, a tehermegosztás, a határokon átnyúló kockázat kezelése, az intézmények likviditása és a hatóságok közötti együttműködés. A betétbiztosítási rendszernek egy kockázatalapú biztonsági hálót kell nyújtania, amely képes a befektetőket megvédeni, tisztességes és hatékony versenyt biztosítani, stabilitást nyújtani a pénzpiacok számára és válság esetén hozzájárulni az egyenlő tehermegosztáshoz. Ezért a meglévő rendszer lehetőségeinek teljes kihasználása nem állhat egy alapos és ambiciózus reform útjába, ha már egyszer elvégezték a szükséges tanulmányokat. Mariela Velichkova Baeva (ALDE). - (BG) Képviselőtársaim! Tekintettel vagyok arra a tényre, hogy a pénzügyi válságok nem új jelenségek; a pénzügyi ágazat és a tényleges gazdaság között meglévő asszimetria mutatói. Az Amerikai Egyesült Államokban bekövetkezett jelzáloghitel válság hatására a pénzügyi szakemberek mostanában azt hangoztatják, hogy kölcsönös kapcsolat áll fenn a gazdaság és a pénzügyi piacok között és a kockázatkezelés javításához egy nagyszabású vitára van szükség. Valóban nagyon aktuális az Ehler-állásfoglalástervezetben szereplő elképzelés, amely a pénzügyi piacok stabilitásának biztosítása érdekében az Európai Unió elővigyázatos és korai óvintézkedéseinek a felmérésére és javítására, valamint hazámban, Bulgáriában a biztosított betéteknek mint a hagyományos megtakarítási formának a kérdésére vonatkozik. Ezzel összefüggésben szeretném kihangsúlyozni, hogy a bankoknak óriási felelősségük van portfóliójuk átgondolt megszervezésében és a befektetők erőforrásainak hatékony kezelésében. Természetesen az állampolgárok részéről megnyilvánuló egyre nagyobb tudatosság a rugalmas

109

110

HU

Az Euròpai Parlament vitài

rendszerek felhasználási módjával –, a különböző betéti formák kialakulásával és a betétbiztosítási alapokhoz hasonló mechanizmusokkal kapcsolatban – tovább növeli a bizalmat és pénzügyi stabilitást eredményez. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Megköszönöm a képviselők hasznos hozzászólását. Végezetül, két kulcsfontosságú megjegyzést kívánok tenni. Nem gondoljuk, hogy jelenleg kívánatos lenne a szabályozás módosítása. Az irányelv kiállta az idő próbáját is. Képes alkalmazkodni a változó körülményekhez. Hosszabb távon kulcsfontosságúvá válik a pénzügyi stabilitás szempontjából, hogy a betétbiztosítási rendszerek hozzájáruljanak a zökkenőmentes válságkezeléshez egy mind inkább pán-európai banki környezetben. Az Európai Unióban meglévő rendszerek még nagyobb harmonizáltságának irányába tett minden további lépés a válságkezeléssel összefüggő, jelenleg folytatott széleskörű munka kimenetétől függ. A rendszerből akármilyen okból kilépő banknak járó befizetett hozzájárulás visszatérítésének a kérdését, amit Kauppi asszony és Hökmark úr is felvetett, az érvényben lévő irányelvek nem érintik, ezért ezzel a tagállamok jogalkotásának kell foglalkoznia. Az európai szinten történő harmonizálás megkívánja a finanszírozási módszerek teljes harmonizálását. Szeretném Ehler úrnak, az előadónak és a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak is megköszönni konstruktív hozzáállását. Elnök. - A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor.

18. Vagyonkezelés II. (vita) Elnök. - A következő napirendi pont Wolf Klinz úrnak a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében készített jelentése a II. vagyonkezelési irányelvről (2007/2200(INI)) (A6-0460/2007). Wolf Klinz, előadó. − (DE) Tisztelt Elnök asszony! Mióta 1985-ben elfogadásra került az ÁÉKBV irányelv, az alapok piaca óriási növekedésen ment keresztül. Az irányelvet azóta kétszer aktualizálták tekintettel az új piaci fejleményekre és további korszerűsítése a jövő évi menetrendben kiemelt helyen szerepel. A Bizottság jelenlegi reform projektjének forrásai között szerepel az Európai Parlament által 2006. áprilisában elfogadott vagyonkezelésről szóló első állásfoglalás, (Vagyonkezelés I.) amely meghatározta a reformcsomag főbb elemeit. Hálás vagyok a Bizottságnak, hogy elfogadta ezeket az állásfoglalásokat, és hálás vagyok azért, hogy szándékában áll, hogy a következő évben jogi eszközzé váljanak. A Vagyonkezelés II. elnevezésű jelen állásfoglalástervezetet a Bizottság szintén azzal a szándékkal alkotta, hogy utat nyisson a jövőbeni kezdeményezések előtt. Ennek megfelelően a tervezet számos olyan intézkedést tartalmaz, amely túlmegy a jövő évre tervezett felülvizsgálati csomagon, de amire szükség van abban az esetben, ha versenyképesebbé akarjuk tenni az európai alapok ágazatát. A főbb pontok a következőek: Először, a Bizottságnak meg kellene gondolnia az elfogadható eszközöknek az ingatlanalapokra és a fedezeti alapokra való kiterjesztését. Mindkét termék segít diverzifikálni a portfoliók kockázatnak való kitettségét és vonzó hozamot kínál a befektetésekre. Amellett, hogy hozzáadjuk a portfolióhoz ezeket a termékeket, megfontolás tárgyává kell tenni egy európai letétkezelő útlevél létrehozását, amely a magánbefektetők számára közvetlen elérhetőséget biztosítana ezekhez a termékekhez. Üdvözöljük a Bizottság által felállított, nyílt ingatlanalapokkal (OREFs) foglalkozó szakértői csoportot és a nem harmonizált kisbefektetői alapokkal foglalkozó tanulmányra vonatkozó határozatát. Másodszor, nemcsak a kisbefektetőknek, de a szakmai kibocsátóknak és az intézményi befektetőknek is teljes körűen részesülniük kell az egységes európai piac előnyeiből. Eddig nem volt lehetőségük ezeknek a csoportoknak, határokon átnyúló tevékenységet folytatni anélkül, hogy a hagyományos fogyasztóvédelmi mechanizmusoknak és nyilvános közzétételi kötelezettségeknek ne feleltek volna meg. Egy határokon átnyúló magántőke kihelyezési rendszer megoldást jelenthet erre a helyzetre. Olyan módon kell ezt kialakítani, hogy ne korlátozza a jelenlegi rendszereket, amelyek egyes tagállamokban rendkívül liberálisak. Ennek a rugalmasságnak a biztosítása érdekében a Parlament javasolja, hogy a (CESR), az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottsága, készítsen ajánlásokat egy ilyen rendszer létrehozására. Ezt követően, meg kell vizsgálni, hogy vajon ez elégséges-e vagy pedig egy általánosan kötelező érvényű irányelvre van szükség.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Harmadszor, miközben a lakossági befektetők számára felkínált befektetési termékek skálája egyre növekszik, a termékkel kapcsolatban rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé a termékek relatív előnyeinek összehasonlítását. Ennek részben oka, hogy Európában erősen szétdarabolt a jogi keret. Ha azonban az egyéni befektetők tájékozottabb döntéseket akarnak hozni, akkor a tájékoztatási és közzétételi követelményeknek egy bizonyos fokú összehasonlíthatóságot kell megteremtenie az egymással versengő termékek között. A különböző ágazatoknak egyenlő feltételek mellett egyazon szabály szerint kell versenyeznie. Ezért felszólítjuk a Bizottságot a különböző termékkategóriákra érvényes jogi keretek felülvizsgálatára, valamint a helyzet javítását célzó javaslatok előterjesztésére. Nem az a cél, hogy a termékek teljesen összehasonlíthatóak legyenek. Az életbiztosítási politikák, részjegyek és alapok lényegében mind jogi státuszukban, mind struktúrájukban különböznek egymástól. A cél sokkal inkább megfelelő információs követelmények kialakítása. Még a legnagyobb átláthatóság sem ér semmit, ha a befektetők a különböző pénzügyi termékekről és azok működési módjáról legalább minimális ismerettel nem rendelkeznek. Ezért a tagállamok felelőssége, hogy ezen a téren ösztönözzék a tájékoztatást elősegítő kezdeményezéseket. Negyedszer, a befektetőknek nemcsak a termékek széles skálájából, de az alacsony költségből adódó előnyöket is élvezniük kell. Jelenleg azonban az európai alapok palettája rendkívül szétdarabolt, ami viszonylag alacsony fokú hatékonysághoz és felesleges költségekhez vezet, különösképpen a versenytársakkal történt összehasonlításban. A Bizottság jövő évre tervezi az alapok összeolvadásával kapcsolatos jogi keret felállítását. Ezt üdvözölni fogjuk. A Bizottság azonban figyelmen kívül hagyja a határokon átnyúló egyesülések egyik legfőbb akadályát, nevezetesen az adóztatást. Ezért kérjük, hogy az adóztatás szempontjából a határokon átnyúló egyesülések ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a hazai egyesülések, más szóval, semmilyen pótlólagos adókötelezettség se sújtsa a befektetőket. Nem azt kérjük, hogy intézkedéseket hozzanak a kamat mértékére vonatkozóan vagy hogy ehhez hasonló lépéseket tegyenek. Mindössze azt kérjük, hogy a határokon átnyúló egyesülések ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint a hazai egyesülések. Ötödször, a Parlament egy külön jelentést fog készíteni, amelyben értékeli a magántőke befektetésekre és a fedezeti alapokra vonatkozó európai jogi keret potenciális használhatóságát. A Bizottságnak azonban fel kell készülnie a téma nemzetközi szintű megvitatásában való aktív közreműködésre is. Végezetül, szeretném megköszönni a bizottsági tagtársaimnak, és különösen a többi képviselőcsoport társelőadójának szoros együttműködését. Remélem, hogy a Bizottság – ahogy az első alkalommal is tette – újra felkarolja javaslatainkat, hogy ezáltal az egységes európai piac jelentette lehetőségeket mind a befektetők, mind az alapok ágazata számára teljes egészében elérhetővé tegyük. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Elismerésemet fejezem ki a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és különösképpen az előadónak, Klinz úrnak, a saját-kezdeményezésű jelentés kidolgozását és a jelentésbe fektetett kemény munkáját illetően. Szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni az Európai Parlamentnek a vagyonkezelésről folytatott vitához való értékes hozzájárulását. A Parlament vagyonkezeléssel kapcsolatos korábbi jelentése szintén kitűnő hozzájárulást jelentett az AÉKBV irányelvek kidolgozásához. A hosszú elemző és konzultációs folyamatnak szerintünk sikerült egy erős konszenzust létrehoznia a teendők és megvalósításuk módjával kapcsolatban. Nem szabad túlzsúfolni a napirendünket, de egyéb témák és problémák sem kerülhetik el a figyelmünket. A mai jelentés tanúsítja, hogy az európai alapok ágazatának szembe kell néznie egyéb, széles kört érintő kérdések kihívásaival. A mostani jelentésben kiemelt területek közül, már számos helyen megkezdtük a munkát. Célunk a jövőbeni határozatok alapjául szolgáló szilárd bizonyíték biztosítása. Örömmel látjuk, hogy a Parlament jóváhagyott egy óvatos, hatásvizsgálat által vezérelt folyamatot. A Bizottságban komolyan hiszünk ebben a megközelítésben. Ez biztosítaná, hogy a jövőbeni kezdeményezések tényleges igényeken alapuljanak és hatékony megoldásokat kínáljanak. Ezt a megközelítést alkalmazzuk a zártkörű kibocsátásra vonatkozó munkánk során is. 2008. májusára tervezzük az európai zártkörű kibocsátási rendszerek iránti igény felmérésére és megvalósíthatóságára vonatkozó bizottsági közlemény kiadását. A mai napon előttünk lévő jelentés a nem harmonizált kisbefektetői alapok határokon átnyúló elismertetési mechanizmusának gyors megoldására szólít fel. Mélyrehatóan foglalkozunk ezzel a fontos kérdéssel is és 2008 őszén be fogunk számolni a Bizottságnak és a Parlamentnek. Reméljük, hogy ez a jelentés empirikus alapot jelent majd ehhez az összetett vitához. A vitát hallgatva néha az lehet a benyomásunk, hogy a probléma pontos meghatározása előtt már felvázoltuk a megoldásokat. Óvatosságra intünk az uniós kisbefektetői alapok keretszabályozásának további kibővítésére

111

112

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tett minden elsietett lépéssel szemben. Az ÁÉKBV III már most is többféle innovációs stratégiára kínál lehetőséget, beleértve az alternatív befektetetések bizonyos fajtáit. Mielőtt tovább bővítenénk a kisbefektetői alapok keretszabályozását, tisztában kell lennünk a jelenlegi lehetőségekkel, és hogy vajon ágazatszerte megfelelő-e a kockázatkezelési ellenőrzés. Megértjük, hogy az európai alapok ágazata vezető szerepre törekszik az innováció és pénzügyi kreativitás területén, ez azonban nem mehet az ÁÉKBV-típusú alapokba vetett befektetői bizalom rovására. Tudomásul vesszük a jelentésben felvetett aggályokat, amik a helyettesítő termékek elosztásánál alkalmazandó eltérő szabályozási követelményekre vonatkoznak és hangsúlyozzuk, hogy a Bizottság nyitott a lehetséges további megoldásra váró érdemi kérdésre. A reagálások és további nyomon követési munkák ismeretében 2008 őszén a Bizottság közleményt fog kiadni az uniós szintű fellépés szükségességéről. Üdvözöljük, hogy a jelentés elismeri, hogy a fedezeti alapok érdemben hozzájárultak a piacok működéséhez és a vállalati hatékonysághoz. A legjobb gyakorlatokra épülő, önkéntes előírások kialakítására tett ágazati kezdeményezéseket, üdvözlendő és megfelelő válasznak tartjuk a nagyobb közzététel igényére. Értékeljük, hogy a Parlament szerint is, nemzetközi válaszokra van szükség ezekben a jelentős mértékben globalizált üzleti tevékenységekben. Összefoglalva, a vagyonkezelés területén sok eredményt értünk már el. De még hosszú út áll előttünk. A gyorsan változó üzleti tevékenységekben, állandóan új kihívások jelennek meg. Azonban nem teszünk magunknak szívességet, ha kapkodó és rosszul előkészített válaszokba hajszoljuk magunkat. Örömmel látjuk, hogy a Bizottság értékes partnerre lelt a Parlamentben ugyanannak a célnak a megvalósítása érdekében, ami az ágazatot és a befektetőket egyaránt kiszolgáló integrált és hatékony európai betétek piacának megteremtése.. Astrid Lulling, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt Elnök asszony! A Bizottság befektetési alapokra vonatkozó fehér könyvéről szóló fontos, saját kezdeményezésű jelentéssel kapcsolatos állásfoglalásunk értelmében nem a jogi jellegű szempontokra kell koncentrálni, mivel az ÁÉKBV III. irányelv felülvizsgálatára tett jogalkotási javaslat 2008 elején kerül benyújtásra. Ennek ismeretében, mi azokkal a kérdésekkel akarunk foglalkozni, amelyek az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások számára létfontosságúak. Fennáll a veszély, hogy a nyílt ingatlanalapok és az alternatív alapok bevonásával az elfogadható eszközök körének kiterjesztése tönkreteheti az ÁÉKBV termékek világszerte kialakult jó hírnevét és kedvezőtlen hatással lehet az Európai Unión belüli és a harmadik országokba irányuló forgalmazásra. A befektetési alapok ágazatát érő bármilyen káros hatás elkerülése érdekében, a Parlament felkérte a Bizottságot egy átfogó tanulmány elkészítésére, amely megvizsgálja, hogy milyen lehetséges következményekkel járna, ha ezeket a nem harmonizált kisbefektetői alapokat besorolnák az ÁÉKBV-ba tartozó elfogadható eszközök közé. Az ÁÉKBV-kbe fektetett több ezer milliárd euró az európai befektetési alapok piacába történt befektetések közel 80%-át teszi ki. Az ágazat türelmetlenül várja az ÁÉKBV irányelvek felülvizsgálatát. A felülvizsgálat felesleges vagy ellenkező hatást kiváltó késleltetésének elkerülése érdekében a Parlament azt az egyértelmű javaslatot tette, hogy az elfogadható eszközök semmilyen kiterjesztésére se kerüljön addig sor, amíg az ÁÉKBV irányelv jogalkotási reformja nem valósult meg. A képviselőcsoportom nevében, én mindig ezt az irányvonalat szorgalmaztam és üdvözlöm az előadó kompromisszumkészségét. A jelentés felszólít a zártkörű kibocsátásokra vonatkozó uniós szintű harmonizált keretrendszer létrehozására, az erre vonatkozó ajánlásait teljes mértékben támogatom. A zártkörű kibocsátási rendszereknek, a képesített befektetők MiFID irányelveknek megfelelő pontos meghatározásán kell alapulnia. A zártkörű kibocsátásra jogosult, megfelelően tájékozott és képesített befektetőket semmilyen körülmények között se terhelje olyan bürokratikus többletköltség, ami nemcsak szükségtelen, de ellenkező hatást is kiváltó szabályok miatt jelentkezik. Elleneznem kell a szocialisták módosítását, ami az egyes tagállamok zártkörű kibocsátásának alkalmazására vonatkozó szabályozási és felügyeleti rendszerei közötti egyenértékűségre szólít fel, ami maga után vonná a kölcsönös piaci hozzáférés engedélyezését. Teljesen irreális Európában egy ilyen egyenértékűség megvalósítása. Még egy olyan pontot kell kihangsúlyoznom, amiben képviselőcsoportom és én nem értünk egyet az előadóval.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ez, az úgynevezett „garanciaalapok” kérdésének 19. bekezdésével kapcsolatos. Ezeknek az alapoknak maga a koncepciója is ellentmondásos, és megpróbáltunk tiltakozni elhibázott meghatározásuk ellen. Remélem sikerül elhagyni ezt a bekezdést. Ennek ellenére gratulálok az előadónak a munkája minőségéhez, amely lehetővé teszi, hogy megfelelően készítsük elő a jogalkotási javaslatot Ez azt jelenti, hogy most már nyugodtan készülhetünk az előttünk álló munkára. Harald Ettl, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt Elnök asszony! Hadd mondjam Astridnak, hogy nem kellene mindig abból kiindulnia, hogy elfogadhatatlanok lesznek a szocialista indítványok. Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy kiegyensúlyozott jelentéséért köszönetet mondok az előadónak, Klinz úrnak. Azt kell mondanom a biztos úrnak, hogy nem kell mindig ennyire félnie a napirend túlzsúfolásától. Az amerikai pénzügyi és jelzálogpiaci válsággal összefüggésben foglalkozunk most a vagyonkezelésről szóló jelentéssel. Még az Európai Központi Bank sem képes teljes egészében megbecsülni a kár mértékét, amit ez a válság az európai pénzügyi rendszernek és az európai bankoknak okozott. És lehet, hogy – és biztos – még nincs vége. A globális pénzügyi piac már most is annyira szorosan összefonódik, hogy nem lehetett megvédeni az Uniót az ilyen jellegű spekulációktól, amiért végső soron mindannyian hibásak vagyunk. A kapzsi banktisztviselők – akik kizárólag a tulajdonosi tőkeértékre koncentráltak – még mindig jó hírnévnek örvendenek és az amerikai hitelminősítő ügynökségek továbbra is viharos ügyleteket bonyolítanak és jól rászednek minket. Érzelmi alapon hozott jogalkotásra azonban soha sincs szükség. Sok még a tennivaló ezen a területen és a Bizottság nem hagyhatja, hogy a kérdés magától oldódjon meg és nem hagyhatja magára a piacot. A jelentés egy üzenetét szeretném kiemelni, több információ és átláthatóság több fogyasztóvédelmet és nagyobb fogyasztóbiztonságot eredményez. Ez egy nagyon helytálló kiindulási pont. Az is jó, hogy a jelentés utal a fedezeti alapokra és a magántőke befektetésekre, mivel egyre több vagyonkezelő fektet be alternatív befektetési termékekbe. A fedezeti alapokat, a nyílt ingatlanalapokat és egyéb lakossági alapokat ezért szintén figyelembe kell venni az ÁÉKBV III. irányelvnél – ez a feladat még előttünk áll. Véleményem szerint maga a vagyonkezelés koncepciója kiegyensúlyozott fejlődéshez vezet, akár a befektetési részjegyek, akár a nyugdíjalapok, az életbiztosító társaságok, a bankok vagy a magán vagyonkezelés révén. 2003 óta rendelkezünk a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról szóló irányelvvel. Végrehajtása azonban távolról sem volt kielégítő. Különösen az alapok ágazata hivatkozik mindig a költséges túlszabályozásra és nem hajlandó kiterjeszteni átláthatóságát és felelősségi szabályait. Biztos úr! Itt egy jogi biztonságot nyújtó, világosan strukturált rendszerre van szükség. Elégedett vagyok azzal, hogy a jobb vállalatirányítási záradékra tett javaslatomat elfogadták, de sajnálom, hogy a pénzügyi piacok uniós felügyeletére vonatkozó indítványomat elutasították. Úgy gondolom, biztos úr, hogy ebbe az irányban is egy kicsit tovább kellene és kell is gondolkodnunk. Ennek ellenére örömteli, hogy sikerült egy pártközi kompromisszumot elérni a garantált alapok kérdésében. Miután mindent elmondtunk és megtettünk, minden erőfeszítést arra kellene és kell fordítani, hogy korlátozzuk a vagyonkezelők spekulációját, és hogy a Parlamentet, a Bizottságot és a Tanácsot ne a tehetetlenség jellemezze. Biztos úr, ezt Önnek címeztem. Kezdjük el és csináljuk jól! Margarita Starkevičiūtė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Szeretnék arra rámutatni, hogy ez a jelentés annak ellenére, hogy kiegyensúlyozott és általánosságban elfogadható, valójában nem tükrözi a valóságot. Az a probléma, hogy a legtöbb pénzügyi intézmény – ahogy a rendelkezésre álló adatokból is kiderül – nem tartja be az általunk javasolt szabályokat és szabályozásokat. A legfőbb problémát a szabályozókban meglévő ellentmondásokkal történt visszaélés jelenti. Ezért a jelentést, a MiFID-hez hasonló más jelentésekkel és okmányokkal összefüggésben meg kell vizsgálnunk, abból a célból, hogy valamilyen összeegyeztethetőséget találjunk. A másik fontos pontot Lulling úr véleményének támogatása jelenti: az ÁÉKBV egy jó név és ezért nagyon óvatosan kell eljárnunk, ha új termékekkel akarjuk portfolióját bővíteni. Hogy miért van ez? Mert nem tudjuk, hogy milyenek ezek a termékek. Sajnálom, de ebben a dokumentumban, éppúgy, mint a Bizottság javaslatában, úgy tűnik, kicsit összekeverednek a lakossági befektetők és az intézményi, tapasztalt befektetők portfóliói és érdekei. A lakossági befektetők számára egyértelmű meghatározásokat és szabályozókat kell biztosítani. Azonban amikor az ÁÉKBV és az alternatív befektetetési alapok is egyszerre vannak jelen, akkor például az én országomban az történik, hogy összekeverednek, és ilyen módon kínálják fel azokat a lakossági befektetőnek, aki nem érti, hogy pontosan mibe is fektet.

113

114

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezért van egyértelműbb meghatározásra és egy világosan strukturált dokumentumra szükségünk. Nagyon remélem, hogy jövőre a Bizottság egy világosabban strukturált dokumentummal áll elő. Tényleg meg kell védenünk a lakossági befektetőket. Természetesen a magánbefektetőknek több jogot kell biztosítani, de ezek meghatározásával külön kell majd foglalkozni. Az embereknek nem javasolhatjuk, hogy olyan alternatív alapokba fektessenek, amelyek még pontosan definiálva sincsenek. Az országomban jelenleg, mindenféle alapot alternatív típusúnak neveznek. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Tisztelt Elnök asszony! Szeretném megköszönni az előadónak, Klinz úrnak a saját-kezdeményezésű jelentését és a többi képviselőcsoport által felvetett javaslatok és vélemények ismertetését. A vagyonkezelés környezetének és a betétek piacán megjelenő termékeknek a harmonizálása az európai gazdaság számára óriási előnyökkel járhat, mint ahogy azt az 1985-ös ÁÉKBV irányelv is bizonyította. Az ÁÉKBV irányelv globális szinten az alapok egy hatalmas típusává vált. Jól eladható külföldön. Európában az ÁÉKBV biztosítja az alapok piacának szilárd bázisát és fellendíti a piacot a megnövekedett stabilitás és a megtakarítások produktív újrabefektetése révén. Ennek a jelentésnek a témája azonban nem az ÁÉKBV felülvizsgálata, ami a jövőben várható, és amit üdvözlünk. Ez a jelentés az ÁÉKBV hatályán kívül eső, nem harmonizált kisbefektetői alapokkal foglalkozik, ami számos fontos intézkedést tesz szükségessé. Különösen a biztos úr által is említett, zártkörű kibocsátási rendszereket látnám szívesen. A kezdeményezésnek jelentős szerepe van a nem harmonizált alapok európai piacának megvalósításában. Másodszor, a díjak átláthatóságának szerepe a befektetői tájékoztatás növelésében, régóta esedékes és alulértékelt. A jelentésben szereplő egyéb intézkedések is helyes irányba, a piactorzulások megszüntetésének irányába mutatnak. Azonban – visszakanyarodva az ÁÉKBV sikereihez – nem szabad mohónak lennünk, és nem keverhetjük össze elhamarkodottan a dolgokat. Természetesen itt arra a vitára utalok, amely az ÁÉKBV körének új eszközcsoportokkal – mint a nyíltvégű ingatlan alapok vagy fedezeti alapok alapjaivakl való kibővítésével foglalkozott. Meglátásom szerint nem megfelelő az időpont ezeknek a kényes kérdéseknek a megvitatására. Egy merevebb rendszert eredményezhetne és nagy valószínűséggel egy megváltozott pénzpiaci környezetben találnánk magunkat. Nagyon fontosnak tartom a garantált alapok szerepének megvitatását is. Nem létezik olyan, hogy garantált alap. Képviselőcsoportunk egy bizonyos fokú rugalmasságot akart. Nem gondoljuk, hogy az alapok tőkeellátottsági rendszere megoldaná a problémát. Nem léteznek garantált alapok és definícióját törölni kell a rendszerből. A PPE-DE képviselőcsoportból ezért terjesztettünk elő mindketten egy javaslatot. Pervenche Berès (PSE). – (FR) Tisztelt Elnök asszony! Szeretném az előadónak megköszönni jelentését. Rendszeresen visszatérő kérdésekkel foglalkozik. Például azzal, hogy pontosan mi választja el az intézményi és a tapasztalt befektetőket a magánbefektetőktől? Egyesek azt akarják elhitetni velünk, hogy a kettő között létezik valami olyasmi, mint a „Kínai Nagy Fal”. Én nem vagyok erről meggyőződve és a közelmúlt eseményei megmutatták, hogy a pénzügyi innovációk milyen mértékben terjednek a befektetetők egyik kategóriájától a másikig, egészen az egyéni megtakarítóig. Az a képzelgés, hogy képesek vagyunk olyan jogszabályokat megalkotni, amelyek mind a két típusú befektetőt lefedik – egyrészről a felvilágosult, tapasztalt befektetőt, másrészről a kis megtakarítással rendelkező befektetőt – véleményem szerint nagyon veszélyes. Tudatában vagyunk annak, hogy fokozatosan elcsúsznak a befektetési termékek. Nincs gond a befektetők két típusának fogalmával, de pontosan kell alkalmaznunk azokat. A másik kérdés, amit fel kívánok vetni – ami a pénzügyi piacokra vonatkozó másik írásunkban is szerepel – a befektetők tájékoztatásával kapcsolatos. Annak ellenére, hogy ez egy nyilvánvalóan kulcsfontosságú kérdés, mégis nulláról kell indulnunk, mivel a pénzügyi innováció összetettsége egy új dolog, amivel még nem foglalkoztunk és még nem kezeltük a megfelelő módon. Nem lehet azonban ennyiben hagyni: semmi sem helyettesítheti a termék kihelyezésével foglalkozók felelősségét és ezt nem szabad elfelejtenünk. Harmadszor, biztos úr el kell mondanom, hogy tévedett a MiFID irányelv és ÁÉKBV irányelv végrehajtása között meglévő összefüggéssel kapcsolatban. Mi az értelme a tagállamokban a MiFID irányelv végrehajtásának, ha még azt sem tudjuk, hogy hogyan fog illeszkedni az ÁÉKBV irányelvekhez? Úgy gondolom, a jelen helyzet sokkal kiegyensúlyozottabb lenne, ha másképp jártunk volna el.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ami az adóztatást illeti, az előadó említette az alapok összeolvadásának következményeit. Úgy gondolom, a termék kihelyezésének hatásairól sem szabad megfeledkeznünk, amit még a fiskális jellegű akadályok is bonyolíthatnak. Szeretnék még valamit a szocialisták módosításáról is mondani, mert ezeknek a termékeknek a piaci realitása attól függően különbözik egymástól, hogy az adott ország csak létrehozó vagy csak vásárló, illetve létrehozó és vásárló is egyben. Bevezettük a viszonosság koncepcióját, amely nemcsak piacnyitásra és piaci hozzáférésre vonatkozik, de érvényes a szabályozási rendelkezés és a felügyelet jellegére is. Lényegesnek tartom ezeket az elemeket, mivel az az elképzelés, hogy egy EU-n kívüli ország, amely kizárólag létrehozója ezeknek a termékeknek bármilyen feltétel mellett hozzáférhet piacainkhoz, pusztán azért, mert mi is hozzáférhetünk az ő piacához (ami egyáltalán nem szolgálja az európai fogyasztók érdekét) vagy irreálisnak vagy tisztán elméletinek tűnik és számomra elfogadhatatlan. . Az előadó, többször is utalt arra, hogy a viszonosság a WTO szabályrendszer megsértését jelentené. De kérdezem Öntől, biztos úr: mit tettünk, amikor elismertük a kölcsönös megfelelés szabályait az Egyesült Államokkal? Pontosan erre a megközelítésre van itt is szükség. Emlékeztetett arra is, hogy a koncepció azért irreális, mert az Európai Unión belül nem valósult meg a harmonizáció. Ha azonban a harmadik országokkal folytatott kölcsönös megfelelésről szóló tárgyalásaink arra ösztönöznének bennünket, hogy a szabályozásra és felügyeletre egy közös szabványt alakítsunk ki az Unión belül, nem ez jelentene jelentős előrelépést? Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, Elnök asszony! Remélem, én rövid leszek. Keletiként én nem arról áradozom, egy tőkeszegény övezetből jőve, hogy most mindenki azon rágja otthon körmét, hogy a UCITS bővítésével a hedge-fund-okkal vagy a private equity-vel mi lesz, mert ez egyáltalán nem érinti a saját régiónkat, legalábbis jó pár évig. Talán az ingatlanalapoknál még valamit érzékelni fogunk az emberek oldalán is ebből. De talán azt emelném ki, hogy mit várok én „ossziként” talán a fölülvizsgálattól. Az egyik, hogy a bankok, amelyek nagyon sokszor disztribútorként működnek ebben a mechanizmusban, és igen magas összegeket kapnak, hát mégiscsak valamiért megvizsgálásra kerülnek, hiszen jelenleg az összes költségek 60%-át az értékesítési költség teszi ki, és megjegyzem, hogy az én régiómban a bankok hihetetlenül profitábilisak már így is. Ha ebbe valamit elérünk, akkor jutottunk előre. A másik, a MiFID inducement ügy sem nagyon sokat mondott a költség transzparenciára, hiszen például, hogyha egy bank kezében van az alapkezelő és az értékesítő, akkor azt nem tudjuk, hogy ott most az inhouse ügyletben mi folyik, és érdekes módon ezek az inhouse ügyletek sem nagyon tudták letörni a különböző értékesítési árakat. Harmadrészt pedig nagyon sok olyan tevékenységet végeznek egyes tagállamok vagy olyan előírásokat hajtanak végre, hogy hát szinte röghöz kötik a letétkezelőt, az alapkezelőt, és ezeknek a menedzsmentjeit. Az én országomban vagy a mi országainkban nagyon sok tehetséges fiatal van, és ezek jó áron, nagyon jó minőségben tudnának például menedzsmenttevékenységet folytatni, ha lehetne nekik, és én azt gondolom, hogy ennek a kitelepítése mindenkinek az érdeke, hogy ez létrejöjjön egy szabad piacon. Végül pedig a fogyasztóvédelem. A képzés valóban nagyon fontos, én ezt elismerem, emellett pedig ki kell emelnem az adóügyek kérdését. Az nem lehetséges, hogy ha egy másik országban akarok UCITS-ot venni, akkor kellemetlenebb helyzetbe kerülök, minthogyha saját országomba teszem ezt. Köszönöm szépen. Gay Mitchell (PPE-DE). - Tisztelt Elnök asszony! Szeretném Klinz úrnak megköszönni ezt a jelentést. Az ÁÉKBV irányelv hozzájárult azokhoz a jelentős lépésekhez, amit az elmúlt évek során az európai alapok ágazata megtett. Az ágazatában tapasztalt gyors fejlődésen túl még további rejtett lehetőségekkel rendelkezik. Ez a rejtett lehetőség, az ágazatban EU-szerte végbemenő megnövekedett versenyen és mobilitáson keresztül törhet a felszínre. Szeretnék a jelentéssel kapcsolatban néhány megjegyzést tenni. Figyelemre méltónak találom az ÁÉKBV körének az ingatlan alapokra és a fedezeti alapok alapjaira való kiterjesztésére vonatkozó ajánlást, véleményem szerint azonban ezzel egy külön irányelv vagy jogi eszköz keretében kell foglalkozni. Figyelemre méltónak találom az EU-szintű zártkörű kibocsátási rendszerek megerősítésére tett javaslatokat is és egyetértek azzal, hogy kulcsfontossággal bír az elfogadható befektető fogalmának meghatározása. Fontos megjegyezni, hogy habár a MiFID-ben és a tajékoztatóról szóló irányelvekben található meghatározások jó kiindulópontot jelentenek, felmerülhetnek egyéb olyan kérdések is, amelyekkel szintén foglalkoznunk kell.

115

116

HU

Az Euròpai Parlament vitài

A befektetési politikával és a kockázatkezeléssel kapcsolatban, arra kívánom a Parlamentet emlékeztetni, hogy miközben a CESR azt vizsgálja, hogy a tagállamok milyen mértékben feleljenek meg az ÁÉKBV irányelvekben foglalt kockázatkezelési eljárás követelményeinek, a CESR-nek nem áll szándékában a követelmények harmonizálása. Egy harmonizáltabb megközelítés megvalósítása céljából érdemes lenne megvizsgálni az eltérő gyakorlattal rendelkező kulcsfontosságú területeket. A garantált alapok mögött tőkemegfelelési követelményeknek kell állni, ehhez azonban az szükséges, hogy csak azokat az alapokat lehessen garantáltnak nevezni, amelyek mögött garanciamegállapodás van. Aggályaim vannak a letéti igazolás bármiféle felvetésével kapcsolatban, mivel ez lehetővé tenné, hogy a letétkezelő az ÁÉKBV-n kívül eső országban jöjjön létre. Ennek következtében joghézag keletkezne, mivel az ÁÉKBV-ra és letétkezelőjére más szabályozási rendszer vonatkozva és az ÁÉKBV-n belül, nehézségek esetén komplex jogi kérdések merülhetnek fel Megköszönöm képviselőtársamnak ezt a nagyon hasznos jelentést és remélem, hogy a biztos úr képes lesz válaszolni az általam felvetett kérdésekre. . Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! A Parlament jelentése megmutatja, hogy a vagyonkezelés terén való továbblépés megközelítését illetően összhang van a két intézményünk között. A további határozatoknak a hatások alapos elemzésére kell épülniük. Mindketten olyan hatékony piacokat akarunk, amelyek az európai alapok ágazatának és az európai befektetőknek az igényeire és elvárásaira reagálnak. Jelentős erőfeszítések történtek ebbe az irányba. De még komolyabb erőfeszítések várnak ránk. Elkötelezettek vagyunk a megvalósítás iránt, de óvatosnak kell lennünk. Fenn kell tartanunk a reformokat és meg kell őriznünk az ÁÉKBV-típusú alapok jó hírnevét. Időt kell fordítanunk minden részvényes bevonására és a velük folytatott konzultációkra, valamint el kell kerülnünk minden szükségtelen beavatkozást, amely a piactorzulás kockázatával jár és nincs szemmel látható előnye. Csak az összes feltétel teljesülése esetén lehetünk abban biztosak, hogy határozataink megfelelnek a kihívásoknak. Várjuk, hogy ezen a fontos területen az intézményeink között további együttműködésre kerüljön sor. Elnök. - A vitát lezárom. A szavazásra, 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor.

19. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködés (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Adamos Adamou úrnak az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített jelentése az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködésről szóló, az Európai Közösség és az Európa Tanács közötti megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0478 - C6-0311/2007 - 2007/0173(CNS)) (A6-0443/2007). Franco Frattini, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! Szeretném az előadónak, Adamou úrnak megköszönni, folyamatos és konstruktív együttműködését, valamint az együttműködési megállapodás létrehozásához nyújtott támogatását. Az Alapjogi Ügynökség létrehozása nagy sikert jelentett az alapjogok Európai Unióban történő előmozdítása és tiszteletben tartása terén. Sikert jelent az intézményközi együttműködés terén is. Mindig is elkötelezett voltam amellett, hogy ezt a fontos kezdeményezést mindhárom intézménynek teljes támogatásáról kell biztosítania. Az Ügynökség sikerességének biztosítása érdekében, kulcsfontosságú az Európai Unió és az Európa Tanács közötti zökkenőmentes együttműködés. Ezt a célkitűzést tükrözi a Tanács határozattervezete is. Megmutatja a két szervezet őszinte együttműködési szándékát és örömmel látom, hogy a megállapodást szolgáló tárgyalások gyorsan és mindkét fél számára konstruktív módon folytatódtak. Ez a fontos megállapodás lehetővé teszi az Ügynökség számára, hogy legjobb képességei szerint működjön. Valóban, már számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy teljesen működőképes legyen, de még további intézkedésekre van szükség. Ez a megállapodás egy átfogó együttműködési keret kialakítását fogja

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

elősegíteni. Egy szerkezeti platformot jelent a két testület számára, ami több lehetőséget és nagyobb hatékonyságot biztosít a párbeszéd és a közös fellépések számára. Lehetőséget nyújt a két testület között a párhuzamos munka elkerülésére. A megállapodás rendelkezik az Ügynökség és az Európa Tanács tisztviselői közötti rendszeres kapcsolatokról és megbeszélésekről, valamint a rendszeres információcseréről. Az Ügynökség igazgatótanácsainak és vezetőségének az élére egy független személy kerül kinevezésre, ami a véleménycserét és az együttműködést fogja elősegíteni. Végezetül, ez a megállapodás megerősíti közös célkitűzésünket, az alapjogok előmozdítását és védelmét az Európai Unión belül. Adamos Adamou, előadó. − (EL) Tisztelt Elnök asszony! Biztos úr, képviselőtársak! Először is megelégedésemet kívánom kifejezni az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács között létrejött kiváló együttműködéssel, elsősorban a mindkét fél megelégedését szolgáló megállapodás megkötésével kapcsolatban. Remélem, hogy hasonlóképpen zökkenőmentes lesz az együttműködésük a jövőben is. A jelentés lényegi tartalmáról, az árnyék előadókkal folytatott elhúzódó eszmecserék és konzultációk ellenére, a Beadványok Irodájától arról értesültünk, hogy az eljárási szabályzat 83 cikkének (7) bekezdése és az 51. cikkének (2) bekezdése szerint nem lehetett a megállapodás szövegét módosítani, és magával a jelentéssel kapcsolatban csak az eljárással kapcsolatos módosítások fogadhatók be, ami a LIBE Bizottság számos tagját arra késztette, hogy fenntartással szavazza meg a jelentést. A jelentésem ennél fogva mindössze jóváhagyja az Európa Tanács és az Alapjogi Ügynökség között létrejött megállapodás megkötését. Az EU alapvető jogok védelmével kapcsolatos elveinek rendszerét elsősorban a Bíróság joggyakorlata alakította ki, és az EU-szerződésekben való kifejezett elismerése szilárdította meg. Ugyanakkor nagy jelentőséggel bír annak garantálása, hogy az emberi jogok védelmének rendszere tovább erősödik olyan alapelvek mint a megkülönböztetésmentesség, a kirekesztésellenesség, a szólás- és vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság, valamint a társadalmi és gazdasági jogok biztosítása révén. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége biztosíthatná a Közösség érintett intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint a tagállamok számára a közösségi jognak a fent említett biztosítékokkal való végrehajtását. Fontos annak elismerése, hogy az elmúlt ötven évben az Európa Tanács volt az az intézmény, amely létrehozása és működésének kezdete óta a területen végzett magas szintű tevékenysége révén kidolgozta az emberi jogok és a jogállamiság védelmére és előmozdítására szolgáló normák, jogi és igazságügyi eszközök átfogó rendszerét és széleskörű tapasztalatokat szerzett. Ezért az alapvető jogok védelmének, az Alapjogi Ügynökség és az Európa Tanács részéről közösen felvállalt célját fontos és kedvező módon kell megvalósítani, kerülve az Európa Tanács által kidolgozott, az emberi jogok és az egyéni jogok védelmére vonatkozó rendszer átfedését és igazságügyi vagy igazságügyön kívüli sebezhetőségét. Biztosítanunk kell, hogy a 47 tagállamból álló Európa Tanács által létrehozott emberi jogok védelmének lényegi tartalmát és kivételes jogi helyzetét semmi se veszélyeztesse. Szeretném hangsúlyozni, hogy kerülni kell a hatáskörök és eljárások átfedésének minden veszélyét, hogy a két testület céljaival és felelősségével kapcsolatban semmilyen zűrzavar se keletkezzen a közöttük megvalósítandó harmonikus együttműködés érdekében. Ennek mindenekelőtt az Ügynökség éves programjában, valamint a két intézmény közötti összetartásnak és kiegészítő jellegének megerősítésében kell tükröződnie. Ami az Európa Tanács és az Alapjogi Ügynökség közötti információcserét illeti rendkívül fontos, hogy az információcserére lehetőleg mindkét fél részéről a teljes titoktartás mellett kerüljön sor. Az Alapjogi Ügynökségnek és az Európa Tanácsnak egyértelműbb szabályokat kell elfogadnia a megállapodás 15. cikkének végrehajtására vonatkozóan, amely az Ügynökség részéről biztosít támogatást az Európa Tanács részére a teljes átláthatóság megvalósítása és a két intézmény közötti túlzott kölcsönös függésre vonatkozó utalások elkerülése céljából. Alapvető fontosságú továbbá, hogy olyan módon történjen a megállapodás 7. cikkének végrehajtása, amely közös megegyezés alapján a két intézmény számára lehetővé teszi az adatcserét az eljárási szabályzatuk betartása mellett, amennyire csak az alkalmazandó titoktartási szabályok értelmében ez lehetséges. Az átadott információkat csak azok az intézmények használhatják fel, amelyek közvetlenül érintettek az adott kérdések vizsgálatában és ezek az információk a felhasználásukkal kapcsolatos garanciák és ellenőrzések hiányában nem bocsáthatók harmadik országok intézményeinek vagy ügynökségeinek a rendelkezésére. Ahogy említettem, a megállapodás elérésére irányuló tárgyalások során a Bizottság és az Európa Tanács közötti együttműködés hasznosnak bizonyult; a két intézmény várhatóan a jövőben is ugyanígy az

117

118

HU

Az Euròpai Parlament vitài

együttműködés, az átláthatóság és a kiegészítő jelleg szellemében fog hatékonyan együttműködni. Rendkívül fontos azonban, hogy az Európai Parlament az időszaki jelentések révén részt vegyen ebben a folyamatban, és hogy az Európa Tanáccsal konzultációra kerüljön sor a két intézmény tevékenységének kiegészítő jellegével, az átfedések elkerülésével és az átláthatósággal kapcsolatban elvégzett valamennyi felülvizsgálat vagy értékelés tekintetében. Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében – Tisztelt Elnök asszony! A PPE-DE képviselőcsoport társelőadójaként, örömmel beszélek ma a jelentésről, aminek tárgya az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti együttműködéséről szóló, az Európai Közösség és az Európa Tanács között létrejött megállapodás megkötése. Hosszú vitákat folytattunk és sok kérdés merült fel az Ügynökség szükségességét illetően, vajon elfogadja-e az Európa Tanács, vajon valódi, hasznos együttműködés valósul-e meg a két intézmény között. Mindvégig a Parlament és a Bizottság is egyértelműen állította: igen, szükségünk van az Ügynökségre, látjuk az intézmény értelmét és előre látjuk az Európa Tanács és az Ügynökség közötti jó együttműködést. Ezért üdvözlöm azt a tényt, hogy most itt ez a megállapodás, hogy beszélhetünk az intézményes együttműködésről. Másrészről, sajnálom, hogy bizonyos szempontok módosításával nem tudtunk a szövegen javítani, mert kihangsúlyoztam volna annak szükségességét, hogy minden esetben, amikor az Ügynökség egy konkrét kérdéssel foglalkozik, vegye figyelembe az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének minden tapasztalatát és szakértelmét, amihez azokon a jelentéstételi rendszereken keresztül jutott, amelyek a különböző bizottságaiban működnek, mint például a Jogi és Emberi Jogok Bizottságban, ahol az ilyen kérdéseket kiváló szakértelemmel és tapasztalattal kezelik. Mindezek ellenére örülök, mert a megállapodás megkötése jelzi annak igényét, hogy ez a testület, az Ügynökség mielőbb munkához lásson. Az Ügynökséget hivatalosan március 1-én nyitották meg, de még mindig nincs elfogadott működési és igazgatási struktúrája. Feltétlenül javítani kell ezen a helyzeten annak érdekében, hogy haladni tudjunk. Megbizatásom kezdete óta figyelemmel kísérem ezt az ügyet és látom azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyek a minden érintett fél megelégedésére szolgáló alkalmazási kör, hatáskör és döntéshozó struktúrák kialakítása kapcsán jelentkeznek. Mindannyian érintettek vagyunk, mivel az Ügynökség adatokat fog összegyűjteni és összeállítani, valamint ajánlásokat fog készíteni a témában érintett intézmények számára, ez egy nehezen körülhatárolható megbízás, ami átfogó és minden közösségi politikát érint. Csak akkor lehetünk elégedettek, ha egy hiteles és felelős Ügynökséget hozunk létre, amelyet a feladatai ellátásához szükséges hatalommal és megfelelő költségvetéssel ruházunk fel. Ez a megállapodás elősegítheti ezt. Biztosítjuk, hogy ne kerüljön sor feladatok közötti átfedésre és párhuzamos munkára. Reméljük, hogy a mai napon kihirdetett Alapjogi Charta ugyanannak a pénzérmének az egyik, az Ügynökség pedig a másik oldalán lesz látható: mint az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozó uniós politika irányába tett első gyakorlati lépés. Genowefa Grabowska, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt Elnök asszony! Amiről ma itt beszélünk az nem egy tipikus eljárás, mivel az Európai Parlament az Európa Tanács és Európai Unió közötti együttműködési megállapodás hasznosságáról beszél. Nincs módunk beavatkozni ebbe a megállapodásba: egyszerűen csak értékeljük és elmondjuk a véleményünket. Az Európa Tanács az emberi jogokkal és a demokrácia előmozdításával legrégebb óta foglalkozó európai intézmény. Senkit sem kell arra emlékeztetni, hogy a kezdetektől fogva létezett együttműködés az Európa Tanács és az Európai Unió – korábban az Európai Közösségek – között. Amennyiben egy állam csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, a teljes jogú tagság megszerzésének feltétele azoknak az értékeknek a tiszteletben tartása, amelyek az Európa Tanács alapszabályában kerültek rögzítésre: a jogállamiság, a demokrácia és mindenekelőtt az emberi jogok tiszteletben tartása. Ezért jó, ha ez a két intézmény, az Európai Közösségek – most Európai Unió – és az Európa Tanács együttműködik, nemcsak azáltal, hogy egymás mellett ül Strasbougban, hanem azáltal is, hogy közös cselekvési területeken tevékenykednek. A megállapodás, amiről a mai napon beszélünk, sem különösen

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

eredetinek, sem újnak nem mondható éppúgy, mint ahogy az Alapjogi Ügynökség sem egy teljesen új intézmény. Mint ahogy tudjuk, az Alapjogi Ügynökség a Bécsben székelő Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontot váltotta fel. Ennek a Központnak egy hasonló jellegű együttműködési megállapodása volt az Európa Tanáccsal. Az 1999-ben megkötött megállapodást mindkét fél tiszteletben tartotta és érvényben volt egészen mostanáig, azaz addig a pillanatig, amikor a Központot felváltotta az Alapjogi Ügynökség. Mivel azonban bevontak egy új uniós testületet, meg kell vizsgálnunk az Európa Tanáccsal folytatott együttműködésről szóló új megállapodást, hogy biztosítani tudjuk azt, hogy a két hasonlónak tűnő intézmény ne versenyezzen, hanem együttműködjön egymással. El kell mondanom, hogy a megállapodásról folytatott tárgyalások gyorsan, de jól haladtak. Nincsenek, de nem is lehetnek fenntartásaink a tartalmát illetően. Egy együttműködési keretet hoz létre, rendszeres találkozókat biztosít, és ami a legfontosabb, személyes kapcsolatokat teremt, mivel lehetővé teszi az Európa Tanács számára, hogy egy külső személyhez forduljon – vagy annak a személynek a helyetteséhez – aki az Ügynökség igazgatótanácsában és végrehajtó bizottságában foglal helyet. Ez mind megerősít abban, hogy teljes mértékben támogassam az indítványt és a megállapodás elfogadását, ami mindkét intézmény előnyére fog válni Irena Belohorská (NI). - (SK) Hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy szót kaptam. A jelentés az Alapjogi Ügynökség és az Európa Tanács között lehetséges érdekütközésekkel foglalkozik. Véleményem szerint ez egy másodlagos kérdés. A valódi nehézség a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság és a luxemburgi Európai Közösségek Bírósága között merül fel. Mindkét bíróságnak felhatalmazása van, hogy eljárjon az emberi jogok megsértésével kapcsolatos esetekben és van néhány olyan határozat, ahol a két testület ellentmond egymásnak. Az ilyen esetek többsége az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 8. cikkére vonatkozik, valamint érinti a versenyszabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokat, mint azoknál az eseteknél, amelyekben a National Panasonic, Höchst AG, Niemetz, stb. volt érintett. Végezetül az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Európai Unió által jóváhagyott emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény két hasonló, de mégis különböző dokumentum. Az Európai Alapjogi Charta hatásköre az ellenőrzésre és a támogatásra fektet hangsúlyt. Ez az Európai Közösséget létrehozó szerződés 300. cikkével összhangban megkötött megállapodást, amely tisztázni fogja az egyéni kompetenciákat, ezért kell üdvözölni. Szintén üdvözlendő az a tény, hogy az Európa Tanácsnak lesz egy képviselője az igazgatótanácsban. Mivel az Ügynökségnek korlátozott a hatásköre, úgy gondolom, hogy tevékenysége inkább kiegészíti semmint versenyezni fog az Európa Tanács hatáskörével. Mindenesetre az Alapjogi Charta jogi státuszában bekövetkezett változás tükrében, folytatnunk kell a témával kapcsolatos vitát Panayiotis Demetriou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt Elnök asszony! Biztos úr! Az elmúlt hónapokban az Európai Unió négy meghatározó lépést tett az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében. Először, felállította a speciális Alapjogi Ügynökséget. Másodszor, a Reformszerződésbe bekerült egy záradék ami kimondja, hogy az Alapjogi Charta jogilag kötelező érvényű, valamint egy záradék, ami az Európai Uniónak az 1950. évi Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozására vonatkozik. Harmadszor, a mai napon a Parlamentben, sor került az Alapjogi Charta ünnepélyes aláírására; és hivatalos kihirdetésével az európai vívmányok részévé válik. Egy modern törvénykönyv az emberi jogokról! Negyedszer, az EU Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács közötti megállapodás megkötése – amiről ma itt szó van – pontosan jelzi, hogy mit jelent az Európai Unió – az emberi jogok előmozdítását – és megmutatja, hogy ez minden modern társadalom és minden modern állam számára alapvető jelentőségű. Nem látunk alárendeltséget, felesleges munkavégzést, sem az Európa Tanács szerepének megváltoztatását, amely továbbra is az emberi jogok nemzetközi őrzője marad. Ellenkezőleg, nem az ellentétek, hanem az együttműködés új szakasza vette kezdetét. Ezért értek egyet honfitársammal, az előadóval mindenben, amit a kérdéssel kapcsolatban elmondott és teljes mértékben támogatom a jelentést és gratulálok neki. Tiszteletbeli tagja vagyok az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, amit megtiszteltetésnek tartok, de a mai napon nagy büszkeséget és örömet is érzek, mivel életbe lép a két intézmény, az Európai Unió és az Európa Tanács közötti együttműködés ezen a területen, és remélem, hogy ez a század mint az emberi jogok százada fog a történelembe bekerülni.

119

120

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Tisztelt Elnök asszony! Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége Bécsben egy újabb költséges intézményt jelent, sőt, jogot formál magának, hogy ellenőrizze és kioktassa a tagállamokat az Alapjogi Charta és egyéb kérdések betartásával kapcsolatban. Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy az európai adófizetők pénzét ismét a brüsszeli hatóságok megerősítésére és a kialakuló Európai Államra fordítják. Az Európa Tanács és az EBESZ létező intézmények, amelyek ugyanazokkal a témákkal foglalkoznak nem nemzetek feletti szintű, hanem nemzetközi. Amit látunk az nem más, mint az Európai Unió és EU-bürokrácia hatalmát erősítő, már meglévő intézmények megkettőzése. Európa országai – beleértve saját országomat, Lengyelországot is – kötelesek megvédeni és előmozdítani az emberi jogokat, például az Emberi Jogok Európai Egyezményének való megfelelés révén. Az Alapjogi Ügynökség azonban más, szemkápráztató sebességgel létrehozott ügynökséggel együtt nemcsak pénzkidobás, de egy újabb kétes és káros kezdeményezés is Brüsszel részéről. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Hölgyeim és uraim! Ezt a plenáris ülést az emberi jogok területén megtett európai lépések, valamint a 2007. évre vonatkozó értékelésük lehetőségének vizsgálata határozta meg. Ugyanakkor az Alapjogi Ügynökség létrehozásával és az Alapjogi Charta kihirdetésével, a fent említett Ügynökség és az Európa Tanács között megkötendő együttműködési megállapodásról szóló határozat az Európai Unió erőfeszítéseinek egy részét képezik, amelyek mind az Unión belül, mind kívül az emberi jogok előmozdítása érdekében vállalt szerepének és teljesítményének a megerősítésére törekednek. Két olyan szempontra szeretnék rámutatni, amit ezen a területen fontosnak tartok. Először is, üdvözlöm a kezdeményezést, hogy kettős célt kívánnak megvalósítani ezzel a megállapodással, egyrészről az európai politika hatékonyságát és megerősítését az emberi jogok területén, másrészről a koherencia és a kettősség elkerülését. Csak ilyen módon leszünk a jövőben is képesek az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az azt kiegészítő Alapjogi Charta által lefektetett alapelvek tiszteletben tartására, amihez saját mechanizmusunk megerősítése is hozzátartozik. Másodszor, üdvözlöm az Európa Tanács által elindított kifejezetten az emberi jogi védelemmel kapcsolatos projektekre vonatkozó együttműködés megerősítésének szándékát. Az ilyen típusú kölcsönhatás lehetővé teszi számunkra, hogy még többet tegyünk az emberi jogok helyzetének javítása érdekében és meghatározott esetekben Európán belül és kívül is cselekedjünk. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen együttműködést elsősorban az Európai Unióval határos európai országokkal kell előmozdítani, annak érdekében, hogy a valódi demokrácia területe alakuljon ki az Unió külső határainál. Mint a Fekete-tenger térségi együttműködés előadója, felkérem az európai intézményeket, hogy támogassák a regionális együttműködési projekteket. A fekete-tengeri eurorégió kialakításának az Európa Unió által elindított kezdeményezését, ami a demokrácia regionális szintű előmozdítását kívánja megvalósítani, egy jó kiindulópontnak tartom és felkérem a Bizottságot, hogy sikeressége érdekében teljes támogatásáról biztosítsa. Elnök. - A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor.

20. MHatáskörök és együttműködés a tartási kötelezettség tekintetében (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Genowefa Grabowska asszonynak az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített jelentése a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (COM(2005)0649 - C6-0079/2006 - 2005/0259(CNS)) (A6-0468/2007). Franco Frattini, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök asszony! A tartási kötelezettségre javasolt jogeszköz a mindennapi megélhetésük biztosításához tartásdíjra szoruló emberek bizonytalan helyzetén kíván javítani. Az Európai Unióban, ahol az emberek mobilitása egyre nagyobb méreteket ölt, a tartásra jogosultakat – elsősorban a gyermekeket – semmi sem akadályozhatja az őket megillető pénzösszeg beszedésében, különösen ha a kötelezett, például egy szülő elhagyja a gyermeket vagy külföldre költözik.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Szeretném megköszönni az előadónak, Grabowska asszonynak abba az irányba tett erőfeszítéseit, hogy a tartásra jogosultakat támogató érintett felek, mint például a nem kormányzati szervezetek hallathassák hangjukat a szeptember 11-i, nagyon fontos nyilvános meghallgatáson. Üdvözöljük Grabowska asszony jelentését, amely támogatja a javaslat alapvető elemeit. Néhány megjegyzésem van a javasolt módosításokkal kapcsolatban. Először ami a jogalapot illeti. Véleményünk szerint a jelenlegi eszköz a családjogra vonatkozik. A hatályos jogi háttér ismeretében, megértem a Parlament aggodalmát. Ezért egy közleményben felkértük a Tanácsot, ami a rendelettervezettel egyidejűleg került elfogadásra, hogy határozzon – a Szerződés 67. bekezdésének (2) cikke szerint – az együttdöntési eljárásnak megfelelően a jelen jogeszköz elfogadásáról. Ez a véleményem és továbbra is arra kérem a Tanácsot, hogy a felkérésemnek megfelelően járjon el. Ami az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos többi módosítást illeti. Múlt hónapban a tartási kötelezettség egyezményéről folytatott tárgyalások sikeresen lezárultak a hágai nemzetközi magánjogi konferencián. Az egyezmény kielégítő eredményeinek és az alkalmazandó jogra vonatkozó kapcsolódó jegyzőkönyv ismeretében, a Közösség és tagállamai ezeket a nemzetközi szabályokat kívánják betartani. Következésképpen a nemzetközi szabályoknak való konzisztencia biztosítása érdekében, szükség van a rendelet szabályainak és a kapcsolódó javasolt módosításoknak a felülvizsgálatára. A jelentés javasolja, hogy engedélyezzék a bíróságok számára a saját joguk alkalmazását az eléjük kerülő esetekben és ott, ahol ez felgyorsítaná a vita rendezését. Miközben elismerjük, hogy igény van a bírósági eljárások felgyorsítására, úgy véljük, hogy a javasolt megoldás nem biztosít elégséges jogbiztonságot és fennáll annak veszélye, hogy nem szolgálná a tartásra jogosult személyek érdekeit, akiknek védelmét ugyannak az anyagi jognak az alkalmazásával kellene biztosítani, függetlenül attól, hogy melyik bíróság tárgyalja az ügyet. Végezetül, a Parlament most a jelentéséről szavaz. Egy nemzetközi jogi keret vált világossá. Nagyon remélem, hogy 2008-ban teljes sebességgel folytatódik majd a projekt. Bízom abban, hogy az elkövetkező hónapokban a Tanács kiemelt jelentőséggel fogja kezelni. Genowefa Grabowska, előadó. − (PL) Elnök asszony! Engedje meg, hogy először is köszönetet mondjak. Megköszönöm a Bizottságnak a munka során nyújtott kiváló együttműködését. Szeretném továbbá megköszönni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a társelőadók, különösen a Jogi Bizottság és annak véleményét kidolgozó Diana Wallis nagyszerű együttműködését. Wallis asszony magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy meggyőzze a Bizottságot a jogalap módosításának szükségességéről. Talán a jogalappal kezdeném, mivel a javasolt állásfoglalásra vonatkozó eljárás a Parlament számára nem volt elfogadható. Mi a rendeletet, az együttdöntési eljárás és nem a konzultációs eljárás alapján akartuk elfogadtatni. Ezért fogadtam örömmel, amit a biztos úr mondott és ismeretes előttem a Tanácshoz intézett közlemény, amelyben ennek a lehetőségét kéri. A biztos úr által elmondottakhoz mindössze egy dolgot kívánok hozzátenni Nem kérdőjelezem meg azt a tényt, hogy a tartási viszonyok a családjogból erednek. Azt azonban vitatom, hogy a tartási viszony egésze vegyes lenne. Az a tény, hogy a családjogból ered, nem jelenti azt, hogy meg is marad annak kötelékei között. Kihatással van mindkét fél, azaz a tartásra jogosult és kötelezett közös piacára és gazdasági helyzetére. Ennek megfelelően lehetőségünk van arra, hogy a tartási viszonyokat kivonjuk a családjogból és a tartási kötelezettségek végrehajtását ne a családjoghoz, hanem olyan területekhez kössük, amelyekben ez a Parlament illetékesnek tartja magát, nevezetesen a közös piac, a családsegítés és az emberi jogok. Ebben az esetben az eljárás megváltoztatása nem jelenthet nehézséget. Ezért úgy gondolom, hogy ez a javaslat nemcsak a Tanács figyelmét, de a Tanács jóváhagyását is ki kell, hogy érdemelje. A rendelet előkészítése során meghallgatásokat tartottunk, ezek valójában szüntelen panaszáradatból álltak. A nők főleg arról a nehéz helyzetről beszéltek, amibe akkor kerülnek, amikor megpróbálják egy másik országban élő másik szülőtől, akit nem érdekel gyermeke nevelése vagy az ezzel járó pénz megfizetése, végrehajtatni a gyermekük számára járó tartásdíjfizetést. Különböző cselekhez folyamodnak. Nem fogom az összeset felsorolni, kizárólag egyetlen példára szorítkozom. Elég egyetlen egy betűt megváltoztatni az ember vezetéknevében ahhoz, hogy szinte teljesen nyomtalanul eltűnjön Európában és ezáltal megszűnjön a tartási kötelezettség a tartási igényre kötelezettel együtt. Ezzel a rendelettel arra törekszünk, hogy egyetlen kötelezett se érezhesse magát biztonságban, amikor elhagyja

121

122

HU

Az Euròpai Parlament vitài

azt az országot, amelyben a tartásdíjban nem részesülő gyermeke marad amiatt, hogy máshova költözik a nyitott Európai Unión belül, ahol eltörölték a belső határokat – főleg most, hogy az új tagállamok napokon belül csatlakoznak a schengeni térséghez. Ne gondolhassa, hogy kihasználhat egy olyan helyzetet, ami azoknak kedvez, akik nem vállalnak felelősséget a családjukért. Engedjék meg, hogy az állásfoglalásban található két olyan intézkedést említsek, amit a legfontosabbnak tartok és amely újdonságot jelent. Nem kell megerősíteni egy tartással kapcsolatos határozatot a tartásra jogosult országában, ha azt a kötelezett szokásos tartózkodási országában bocsátják ki. Ez a rendelet ezzel, az „exequatur” eljárás megszüntetését javasolja. Tudom, hogy ez újdonság, de ha a tartási kötelezettség hatékony végrehajtására törekszünk, akkor meg kell tennünk ezt a lépést. Ha megtartjuk az „exequatur” eljárást, akkor értelmetlenné válik a hatékony végrehajtás érdekében történt minden kísérlet. Tudom, hogy betartjuk majd a Hágai Konvenció és Konferencia kerete között elfogadott intézkedéseket, de a nemzetközi rendszer túlságosan lassan mozdul és a nemzetközi magánjogban még évekig elhúzódhat a megállapodások ratifikálása. Az Európai Uniónak előre kell haladnia, és biztosítania kell, hogy a gyermekekről akkor is gondoskodjanak, ha az apjuk vagy anyjuk megfeledkezik róluk. Ezt a rendeletet, a gyermekek érdekében kell gyorsan végrehajtani. Nemcsak a gyermekekről gondoskodik, de a tartásra jogosultat is megvédi. Ezért megköszönve a portugál elnökségnek a szöveg előkészítésére fordított munkáját, a portugál elnökségre bízom az ügyet, annak teljes bizonyosságával, hogy végigviszi a szöveget és végül egy jó rendelet fog megszületni. Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − Tisztelt Elnök asszony! Szeretném megköszönni a biztos úr pozitív nyilatkozatát. Grabowska asszonynak is szeretném megköszönni a témában tanúsított nagyszerű együttműködését. Ez az egyik olyan javaslat, amitől valósággá válhat Európa, azok számára akiket szolgálunk. Életük nehéz időszakában ennek gyakorlati haszna lehet számukra. Nem is tudom hogy választott képviselőként, milyen sokszor kerestek fel olyan szavazók, akiknek nehézségük van egy más tagállamban élő személytől járó tartásdíj megszerzésében. Túlságosan is sok olyan eset volt, amikor nem tudtam praktikus és pozitív választ adni. Remélem, hogy ezzel a rendelettel az esetek többségében sokkal többet tudunk majd elérni. Ez a javaslat lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy sokkal messzebbre jusson, mint amilyen messzire az országok a már említett hágai konferencia folyamatán keresztül eljuthatnak. Valóban még tovább kell mennünk. Végül is mi ösztönöztük polgárainkat az Európai Unió régi határai közötti szabad mozgásra és házasságuk nehéz napjaiban vagy a társas kapcsolatok felbomlásakor válaszként egy jó, egyszerű és működő igazságszolgáltatási rendszert kell felkínálnunk számukra. Mindenekelőtt a csődbe ment házasságok anyagi következményeitől szenvedő gyermekek számára kell tudnunk segítséget biztosítani. Ez a javaslat egy leegyszerűsített, egy lépésből álló folyamatot jelentene a mostani rémálom helyett, amikor egy adott bíróságon való bejelentést követően többé-kevésbé ugyanazt a végrehajtási eljárást kell megismételni egy külföldi bíróságon is. Életük segítségre szoruló és elszánt pillanataiban ez már túl sok az embereknek. A Jogi Bizottság a javaslat többségét néhány technikai javítás érvényesítése mellett örömmel fogadta el. Ezzel kapcsolatban nagyon hálás vagyok képviselőtársamnak, Casini úrnak. Azonban az előadóhoz hasonlóan, mi sem fogadhatjuk el a jogalap megválasztását. Ennek együttdöntéssel és nem konzultációval kellett volna megtörténnie. Úgy gondolom a tagállamok ésszerűtlenül döntöttek mind a jogalkotás tartalmát, mind az állampolgárainkra gyakorolt hatásokat illetően. Remélem, hogy válaszolni fognak a biztos úr felhívására. A képviselőcsoportom nevében mondom, hogy nem akarjuk, hogy bármi is veszélyeztesse ennek az egy lépésből álló rendszernek a hatékonyságát. Természetesen tiszteletben kell tartani a védelemhez való jogot – az adósra vonatkozó ítéletet – de ennek csak az eredetileg eljáró bíróságra kell vonatkoznia. Nem engedhetjük az esetnek a végrehajtó bíróságon való újratárgyalását, mert ezáltal pont azokat az ellátásokat szüntetnénk meg, amelyek elérésére törekszünk. Ezért akarjuk töröltetni a 33(a) cikket és komoly kételyeink vannak a 61. módosítást illetően is, ami még mindig túl sok lehetőséget hagy nyitva. Végezetül néhány megjegyzést szeretnék tenni, az Egyesült Királyság parlamenti képviselőjeként. Ennek a jogi eszköznek az Egyesült Királyság részéről történő elutasítása vagy illetve el nem-fogadása rossz hír az Egyesült Királyságban élő, más tagállomokból származó uniós polgárok számára és rossz hír sok brit számára is, akiknek a társa egy másik tagállamba költözik. Valóban, több olyan változat lehetséges, ahol az elutasítás káoszhoz és zűrzavarhoz vezet. Attól függően, hogy melyik igazságszolgáltatási rendszer áll rendelkezésükre, az emberek másodosztályú polgárokká válhatnak.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Azonban leginkább azt sajnálom, hogy a brit kormány nincs tisztában a brit képviselőknek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos tarthatatlan álláspontjával. Valóban olyan javaslatokon kellene dolgoznunk, olyan javaslatokról kellene beszélnünk – sőt, méginkább szavaznunk – mint amelyek a jelenlegi állás szerint pont azokra nem fog vonatkozni, akik megválasztottak bennünket? Mások, álláspontunk legitimitását kezdik megkérdőjelezni. Demokratikusan tarthatatlanok ezek az elutasítások és káros hatással vannak az Európai Unió polgári igazságszolgáltatásának koherenciájára. Matyi Elutasítás és elfogadás – ezek kizárólag a segítségre és a jogi védelemre leginkább rászorulókat sújtják. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök Panayiotis Demetriou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Grabowska asszonynak a kérdés felvetésére tett kezdeményezéséhez és a ma este kifejtett nagyon pozitív nézeteihez. Képviselőtársak! A hét évvel ezelőtt kezdődő hágai konferencia konzultációs folyamat a végéhez közeledik. Felmerül a kérdés: milyen eredmények születtek a nemzetközi magánjogban a kölcsönös elismeréssel és végrehajtásával kapcsolatban? Hol van a nyilatkozat, hogy a határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának alapelve az igazságszolgáltatás és rendőrségi együttműködés sarokkövét jelenti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításában? A válasz az, hogy erre vonatkozóan nem történt jelentős előrehaladás. A 2004-es Hágai Program, a felelős biztos, Frattini úr erőfeszítései és kezdeményezései ellenére nem a kívánt mértékben valósult meg. Sajnos az egyes tagállamok visszaélnek a nemzeti szuverenitásra történő hivatkozással, ami hátráltatja a jogharmonizációt, nemcsak a lényegi kérdések, de az eljárási kérdések vonatkozásában is. Ezek az általános megállapítások természetesen nem kisebbítik a mai nap tárgyalt javaslat értékét és jelentőségét. Ellenkezőleg, kihangsúlyozzák a tanácsi rendeletekre tett további javaslatok elfogadásának igényét, amelyek lefedik a teljes családjogot: a házasság felbontásával, a tartási kötelezettséggel és a tulajdonjoggal kapcsolatos ügyeket. Szükség van a házassági ügyekre és a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK tanácsi rendelet radikális reformjára és korszerűsítésére. Ez az igény nagymértékben érinti a rendelet módosítására vonatkozó javaslatot, de sajnos csak a tartási kötelezettség kérdésében. A tagállamok anyagi joga között meglévő különbségek az igazságszolgáltatás alapvető irányvonala értelmében továbbra is megmaradnak. Hosszú utat kell még megtenni. Ott, ahol felmerül a konvergencia bármilyen lehetősége, lépéseket kell tenni a jogharmonizáció irányába. Az Európai Parlament által javasolt módosítások több ponton is kiegészítik a javaslatot és tartalmi javulást eredményeznek. Mindenekelőtt azonban elhárítják azokat az akadályokat, amelyek az Európai Unió minden egyes területén megnehezítik a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ítéletek végrehajtását és a fizetésre jogosult szülőnek vagy házastársnak, szűkíti az igazságszolgáltatás elkerülésének lehetőségét, amikor az egyik uniós tagállamból a másikba költözik. Pontosan ezzel a ponttal foglalkozik az általam benyújtott 33a. módosítás, amelyben először is arra teszek kísérletet, hogy ne legyen lehetőség a körülményekben végbement változásokra való hivatkozással a végzések végrehajtásának elkerülésére és másodszor, biztosítson mozgásteret ahhoz, hogy a súlyos, igazán súlyos, valóban indokolt körülmények felmerülése esetén kezelni lehessen a helyzetet, ami pontosan a véleményváltoztatáshoz való jogot biztosítja a bíróság számára. Andrzej Jan Szejna, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Először is szeretném őszintén megköszönni Genowefa Grabowskanak mindazt a munkát, amit az előttünk lévő rendeletbe és jelentésbe fektetett. Nem lep meg ez a ragyogó eredmény, mivel Lengyelországban, professzor Granowska az európai jog egyik legjobb szakértője. Szem előtt tartva, hogy az Európai Unióban növekszik a házasságfelbontások és a különválások száma, egyre komolyabb problémaként jelentkezik a tartási kötelezettségekről szóló határozatok elismerésének és végrehajtásának jogi akadálya. A tagállamok integrációjának mértékére és az Európai Unión belül létező még mindig nagyszámú kötelező érvényű jogforrásra figyelmmel feltétlenül szükség van egy fejlett jogrendszer kialakítására. Európai szinten ezen a területen jelenleg nincs harmonizált rendszer. Ezért támogatom a rendeletet, ami a témával szorosan összefüggő javaslatokat tartalmaz. Meg kell jegyezni, hogy ez egy hosszú távú munkaprogramnak, a szabadság, a biztonság és az igazságság Európai Unión belül való megerősítését célzó hágai programnak az eredménye. Egyetértek azzal, hogy a tartási kötelezettség hatékony végrehajtása, sok

123

124

HU

Az Euròpai Parlament vitài

tartásra jogosult gyermek életszínvonalában és oktatásában fog javulást eredményezni. Ez egy nagyon fontos kérdés az európai szocialisták számára. A javasolt rendelet, nemcsak foglalkozik a modern társadalomban jelentkező problémákkal: de elősegítheti a belső piac működésének javulását is, különösen azoknak a személyeknek szabad mozgását hátráltató akadályok eltörlésével, akik azért kerülnek nehéz helyzetbe, mert az egyes tagállamokban eltérőek a tartási kötelezettség végrehajtására vonatkozó jogszabályok. Az Európai Unió minden polgára érdekében, törekednünk kell a tartási kötelezettség gyors – és amennyiben mód van rá – költségmentes végrehajtására Jelenleg az intézményeknek bizonyos esetekben drasztikus lépésekhez kell folyamodniuk a tartási kifizetések végrehajtása érdekében, miközben a tartásra jogosultak gyakran nyomorúságos körülmények között élnek. Támogatom továbbá azt az elképzelést is, hogy a bírósági határozatok – minden újabb formalitás nélkül – ugyanolyan jogerővel rendelkezzenek, mint amilyennel a kiállító tagállamban rendelkeznek. Végül, szeretném kihangsúlyozni, hogy az Európai Unió és a belső piac jövőbeni működését érintő ilyen fontos kérdésekkel kapcsolatos határozatok végrehajtásában az Európai Parlamentnek nagyobb szerepet kell vállalnia. Carlo Casini (PPE-DE). - (IT) Tisztelt Elnök úr, hölgyeim és uraim! A vizsgálatunk tárgyát képező jelentés célja, hogy felszámoljuk Európában a tartásdíj behajtásának főbb akadályait és lehetővé tegyük egy olyan jogi keret kialakítását, amely összhangban van a tartásra jogosultak jogos elvárásaival. A legfontosabb kiindulási pontot az jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében a tartásra jogosult a gyengébb fél, ezért erőteljes védelemre szorul és kétségtelen, hogy a legfőbb problémát a tartásra kötelezett körülményei jelentik. Ajánlatos azonban legalább azt megtenni, amire lehetőség van, azaz megszüntetni minden felesleges bürokráciát, tisztázni kell az irányadó jogot, előnyben részesíteni a tartásra jogosult tartózkodási helye szerinti jogot, és azonnali érvényt szerezni a tartásdíjfizetésre vonatkozó jogi határozatnak, még a határozat meghozatalának helye szerinti országon kívüli országokban is. A Jogi Bizottság, amelyet a megerősített együttműködési eljárás szerint kérték fel véleménynyilvánításra a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az ezen területen folytatott együttműködésről, fontos szerepet játszott a szöveg megfogalmazásában, valamint a főbb politikai csoportok között létrejött fontos kompromisszumos megállapodás létrehozásában, amiért nyilvánosan is köszönetet szeretnék mondani Wallis asszonynak. A Jogi Bizottság részéről benyújtott módosítás fő célja az alkalmazási kör kiterjesztése, a segítségre szoruló érintett felek védelme és a javasolt szöveg leegyszerűsítése volt. Szükség volt a tartási kötelezettség egyértelmű meghatározására, valamint arra, hogy a rendelet hatálya alá kerüljenek az átalányösszegű kifizetésekkel kapcsolatos végzések. Különös figyelmet fordítottak – ahogy azt már említettem – a segítségre leginkább rászorultakra, és ezen a ponton a rendelet szövegét tovább kell egyszerűsíteni. Végezetül, mivel lejárt a felszólalásra kapott időm, biztos vagyok abban, hogy a PPE-DE képviselőcsoport teljes egészében támogatni fogja ezt a határozatot. Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). - (PL) Elnök úr! A házasságok felbomlásának sajnálatos növekedése, amihez szorosan kapcsolódik az Európában élő emberek egyre nagyobb mobilitása, elkerülhetetlenül a tartási kötelezettséggel kapcsolatos határokon átnyúló konfliktusok számának növekedéséhez vezet. Jelenleg, amennyiben egy másik tagállamban élő tartásra kötelezettel szemben akarunk követelést érvényesíteni, akkor annak az államnak az igazságszolgáltatását kell alkalmazni, amelyben a határozat végrehajtandó. Sajnos, ez nem mindig működik, ezért valóságos igény létezik a tartási kötelezettség részletes joghatósági szabályainak megalkotására. Az állásfoglalástervezet célja, hogy csökkenjen a tagállamokban kihirdetett bírósági ítélethez szükséges alaki követelmények száma, és hogy biztosítsa azok hatékony végrehajtását. Hatálybalépésekor az új rendelet lehetővé teszi az érintett személy számára, hogy bármely európai uniós országra érvényes, kötelező érvényű végrehajtási végzéshez jusson. Leegyszerűsíti és egységesíti majd a végrehajtási rendszert is. Miközben üdvözlöm a Hágai Konferencia által elfogadott intézkedéseket, teljes mértékben osztom az előadónak azon véleményét, hogy az Európai Unión belül a kérdésre vonatkozó rendeleteket korszerűbbé kell tenni és gyorsabban kell végrehajtani. Az európai uniós polgárok növekvő mobilitásának hatására növekszik azoknak a házasságoknak a száma, amelyben a házastársak más állampolgárságúak és más országban élnek vagy olyan tagállamban élnek,

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

aminek egyik fél sem állampolgára. Ha egy nemzetközi házaspár kíván egy házasságot felbontani, az tehát különböző jogokat érinthet. A rendelet széles objektív és szubjektív alkalmazási körét indokolttá teszi a tartási kötelezettség érvényesítésének bizonyos tagállamokban tapasztalható ijesztően alacsony aránya. Például az én hazámban, Lengyelországban ez a szám alig 10%. A rendelet lehetővé teszi, hogy egy házasságon kívül született gyermek anyja követelje a gyermek apjától a terhességgel és a szüléssel, valamint a szülés során az ellátásával kapcsolatos költségek megfizetését. Jelenleg ezt a követelést több tagállamban még nem ismerik el tartási kötelezettségként, ami jelentősen megnehezíti a továbblépést. Mielőtt hazám csatlakozott volna az Európai Unióhoz, minden évben több mint ezer külföldről érkező tartásdíj követelést nyújtottak be a bíróságokhoz. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy a határok megnyitásának eredményeként drasztikusan emelkedni fog Lengyelországban és más országokban is az ilyen követelések száma. A határok és a munkaerőpiacok megnyitásával elképzelhető, hogy az apák elmenekülnek a tartási kötelezettség elől és ezt elsősorban a gyermekek fogják megsínyleni. Ezt nem fogadhatjuk el. Franco Frattini, a Bizottság tagja. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon rövid leszek. Szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak, az előadónak és a munkában résztvevő képviselőknek. A következő hónapokban véleményem szerint három célkitűzésünk lesz és remélem, hogy a szlovén elnökség képes lesz sikeresen eljárni megvalósításuk érdekében. Először is, meg kell győzni arról a Tanácsot, hogy ha hasznosnak tartunk egy jogalapmódosítást a szerződés 67. cikke szerint annak oka, hogy egy olyan kezdeményezés számára biztosítsunk demokratikusabb alapot, amely részrehajlás nélkül nyújt védelmet a segítségre szoruló embercsoportoknak, elsősorban a gyermekeknek a családi egység felbomlása után. A második célkitűzés annak biztosítása, hogy a jogosultak ugyanazt a védelmet kapják, független attól a helytől, ahol a bíróság elé került az ügy: nagyon különös lenne, ha az úgynevezett lex fori kritérium a jogosultnak járó védelemben megnyilvánuló alapvető változásokhoz vezetne. Egy másik alapvető célkitűzést tehát, a szabályok harmonizálására való törekvés jelenti. A harmadik célkitűzés, amin meglátásom szerint dolgozni kell, az maga a tényleges végrehajtás: túl sok olyan eset van, amikor családügyekben megerősítjük a jogosult védelmének elvét, de végrehajtásáról már nem gondoskodunk vagy lehetővé tesszük, hogy újratárgyalják az ügy érdemi részét; amikor fizetésre vonatkozó végzést kellene elrendelni. Ez nem működik a tartásdíj esetében; ha ez lenne a helyzet, az intézkedésnek semmi értelme sem lenne. Igen építő javaslatokat vázoltunk fel: a kötelezett bankszámlájának egy részét átmenetileg be kell fagyasztani, amennyiben nem akar fizetni vagy egy kötelező érvényű időszakos fizetési letiltást kell elrendelni a kötelezett vagyonának az általa fizetendő összeg erejéig. Mint ahogy Önök is tudják a Tanácsban a tagállamok többségének részéről ellenvélemény és ellenkezés is megfogalmazódott és igazából ez számít egy rendeletnél: vagy fennáll egy intézkedés hatályba lépésének a lehetősége vagy értelmetlen tovább hangoztatni a gyermekvédelem vagy a tartásra jogosult elvált élettársak védelmének fontosságát! A következő hónapokban is dolgoznunk kell a három kérdésen, és ebben az esetben nyilvánvalóbb mint máskor, hogy a Bizottság és a Parlament egy véleményt képvisel és ennek az útnak a helyességéről kell a Tanácsot is meggyőznünk. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142. cikk) Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) Jelenleg egyetlen olyan európai rendszer sem létezik, amely a tartás jogi kötelezettségének külföldön történő biztosítását elismeri és végrehajtja. A Közösség rendelkezései ezen a területen nem jelentenek megfelelő eszközt a tartási kötelezettségük alól kibújni kívánó kötelezettek felkutatásához. A jelenlegi rendelet értelmében bármely tagállamban a tartással kapcsolatos ügyben hozott határozatot bármely másik tagállamban, gyorsan és hatékonyan végre kell hajtani.

125

126

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Ezzel biztosította a polgárok életének leegyszerűsítését, nevezetesen a gyermektartás behajtását a szülőtől vagy bármely más pénzügyi felelősséggel tartozó személytől abban az esetben, amikor ezek a személyek nem ugyanabban az országban élnek, mint a gyermek. Biztosította az egyik európai alapjog végrehajtását, a magán- a családi élethez és a gyermekvédelemhez való jogot, az európai jogi normák egységesítését és egyszerűsítését az EU egész területén, valamint a szabadságon, a biztonságon és az igazság érvényesülésén alapuló európai térség kiépítését és a belső piaci tevékenység megkönnyítését. Úgy gondolom, hogy a kijelölt bíróságoknak ellenőrizniük kell a jogi tanácsadó irodák független státusztát és illetékességét és az eljárás során figyelembe kell venniük a felek helyzetét. A tartásra jogosultra a szokásos tartózkodási helye szerinti országának jogi rendelkezései vonatkoznak, a pereskedéseket ezen a területen kevésbé költséges módon kell elrendezni és kerülendő a legkedvezőbb joghatóság keresése.

21. Juh- és kecskefélék elektronikus azonosítása (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Graefe zu Baringdorf úrnak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített jelentése, a 21/2004/EK rendeletnek a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítása bevezetésének időpontja tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0710 – C6-0448/2007 – 2007/0244(CNS)). Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Mint ahogy mindannyiunk előtt ismeretes, a nyomonkövethetőség az állategészségügy és a növényegészségügy magas színvonalának egyik kulcsfontosságú tényezője. A közelmúltban olyan járványokat tapasztaltunk az Európai Unión belül mint a száj és körömfájás és a kéknyelv-betegség, ami ismételten megmutatta a hatékony azonosító rendszer jelentőségét. Elektronikus azonosító rendszer hiányában az egyedi azonosítás nem képes megfelelően működni. Az elektronikus azonosítás bevezetési időpontjának a jelentésében történt megerősítésére illetve módosításra kérték a Bizottságot, nem pedig a rendelet alapelveinek megkérdőjelezésére. Ezért ez a különböző alkalmazott technikákról és technológiákról szóló technikai jelentés. A bizottsági jelentés kizárólag az elektronikus azonosítás legkedvezőbb módon történő bevezetésével foglalkozik. Azonban egy jelentés elkészítéséhez a tagállamoktól, elsősorban a rendszert már működtető tagállamoktól adatokra és inputra van szükségünk. A jelentés elkészítéséhez szükségek tanulmányok és kísérletek a tervezettnél sokkal hosszabb időt vettek igénybe, ezért késett a jelentés. Nagyra értékeljük és megköszönjük a Parlamentnek, hogy hajlandó volt sürgősséggel kezelni az ügyet. Ezáltal elkerülhető lesz 2008. januárjában a jogi bizonytalanság. A jelentés megállapítja, hogy a juh- és kecskefélék elektronikus azonosításának technikai feltételei teljesültek, azonban a technikai azonosítás végrehajtására való felkészüléshez a tagállamoknak ésszerű időkeretre van szükségük. Egyetértünk a rendszer egy előre kijelölt időpontban történő bevezetésére vonatkozó parlamenti állásponttal és elfogadjuk azt. Másrészről nem tudjuk elfogadni a többi javasolt módosítást, amelyek a rendelet alapelveit kérdőjelezik meg, mivel most a kérdés a bevezetés tényleges időpontjának meghatározása. Ismét szeretném megköszönni az előadónak a gyors munkáját és a Parlament jóváhagyását, hogy sürgősséggel kezeljük a témát. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, előadó. − (DE) Elnök úr, Kyprianou biztos úr, a témát a kérésnek megfelelően sürgősséggel kezeltük. Egy rendkívül fontos kérdésről van szó és pontosan ezért vagyunk még ilyen késői órában is itt. Természetesen az a kérdés, hogy hogyan alakult ki ez a sürgető helyzet. Ön mondott valamit ezzel kapcsolatban. Végignéztem a dokumentációt és megtaláltam azt a 2003. december 17-i rendeletet, amit a mai napon akarunk módosítani. Az a rendelet előírja, hogy 2008. január 1-i hatállyal „a (1) bekezdésben említett iránymutatásoknak megfelelően elektronikus azonosítás […] valamennyi állat esetében kötelezővé válik”. Egy vagy két mentességi záradék van, amit kihagyok és akkor a szöveg így hangzik, „A Bizottság 2006. június 30-ig egy jelentést nyújt be a Tanácsnak az elektronikus azonosítási rendszer végrehajtásáról a megfelelő javaslatokkal együtt, amiről a Tanács minősített többséggel fog szavazni”.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Röviden, a dolog nagyon régre vezethető vissza. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság jelentését nem terjesztették a Tanács elé, és a Tanács részéről sem történt visszajelzés. Valamit jelezni akarnak ezzel? Ha valóban beterjesztették a jelentést, akkor viszont a tagállamok részéről nem történt reagálás. És kínos helyzetbe kerültünk, mivel rájöttünk, hogy nem tudjuk a határidőket tartani. Ez eddig elég rossz, egy új határidő helyett azt javasolták, hogy a komitológiai eljárásra kellene bízni a határidő meghatározását. Más szóval, a határidő kijelölése az Önök feladat lett volna. Akkor nem kellett volna ezzel foglalkoznunk, a Bizottság tehát elhatározta, hogy a kötelező elektronikus azonosításra vonatkozó rendelkezés 2009. december 31-én lép hatályba és 2010. január 1-jétől alkalmazandó, ez pontosan két éves csúszást jelent az eredeti rendeletben meghatározott időponthoz képest. De akárhogy is legyen, az a fontos, hogy van egy időpont. A Bizottság elmondta, hogy ezzel a témával kapcsolatban is jelentést kell készíteni. Az a gond az Önök javaslatával, hogy egyre több és több döntéshozatalt utalnak a komitológia területére, pontosan úgy, mint a 2003. december 17-i régi rendelkezés esetében, amikor komitológiai eljárással utalták a Bizottsághoz az elektronikus azonosítás rendszerével összefüggő rendelkezéseket és alkalmazásokat. Akkor a Tanács számára igen, viszont a Parlament számára nem kellett jelentést készíteni. Annak a gyakorlatnak a következtében, hogy mindent a komitológia alá rendelnek, a Parlamentet megfosztják döntéshozó jogától és ellenőrzési hatáskörétől, és egyszer csak egy későbbi időpontban azt vesszük észre, hogy a kötelezettségek nem teljesültek. Ha most nem álltak volna elő ezekkel a módosításokkal és a kérdés sürgős kezelését kérték volna a szoros határidő miatt, akkor azt gondoltuk volna, hogy minden rendben van. De a dolgok nem voltak rendben! Ennek, arra kell minket itt a Parlamentben figyelmeztetnie, hogy ne adjunk túl sok felhatalmazást a Bizottságnak, hanem gyakoroljuk továbbra is ellenőrzési hatáskörünket. Volt itt néhány módosítás. Azt mondták, hogy nem tudják elfogadni azokat. A Bizottság előírta, hogy a szabályok kötelező érvényűek legyenek. Ez az alaprendeletben is szerepel, amelyről mindannyian tudjuk, hogy nem eltörlésre csak módosításra került. Most itt vannak az Önök által benyújtott módosítások Stevenson úr, az egyiket McGuinness asszonnyal közösen nyújtotta be, amely javasolja, hogy a rendszer önkéntes alapon legyen választható. Nos, amennyiben önkéntes alapon választhatóvá válik jobban tesszük, ha az egészet elfelejtjük. Akkor mire vonatkozna az előírás? Megmaradhatnánk annál a megállapításnál, hogy a sötétben minden tehén fekete. Ezért gondolom, hogy a kötelező érvényű szabályok mellett kell kitartanunk, amiknek tartalmazniuk kell egy időpontot és az Európai Parlament részére készített jelentést. Tanulságként fog szolgálni, hogy ez a jelentés véletlenül, többé-kevésbé átsegített minket a Bizottság és a Tanács részéről lefolytatott igazán szokatlan eljárási módján. Remélem Kyprianou úr, hogy a kritikámat nem találja indokolatlanul nyersnek, de képzelheti, hogy mivel én fogalmaztam meg ezt a jelentést, és felkészültem a ma estére és megvizsgáltam a vonatkozó dokumentációt, meg kellett dörzsölnöm a szemem, amikor láttam, hogy mi minden történhet a mi európai intézményeinkben. Mind a Parlamentnek és a Bizottságnak is – és nekünk mind, legalábbis ami engem érint – érdekében áll annak biztosítása, hogy a jövőben ilyen dolgok ne fordulhassanak elő és ne válhassanak gyakorlattá. Struan Stevenson, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök úr! Engedje meg, hogy először a Graefe zu Baringdorf úr által hozzám intézett kérdésre válaszoljak. Azt kérdezte, hogy módosításaim miért törekednek a rendszer önkéntesen választhatóvá tételére. Röviden elmondhatom Graefe zu Baringdorf úrnak, hogy miért kívánom önkéntességen alapulóvá tenni a rendszert. Választókörzetemben, Skóciában, múlt héten az anyajuh – nem-mezőgazdasági országokból jövők számára (kevés ilyen van az ülésteremben) ezek idősebb nőstény juhok – darabonként 2 GBP összegért kelt el. Egy évvel ezelőtt darabonként 60 GBP összegért, míg idén 2 GBP összegért keltek el. Kérdezem én az előadótól: hogyan várható el egy tenyésztőtől, aki juhonként mindössze két font sterlinget kap, hogy mikrochipeket ültessen be és a kötelezően előírt elektronikus azonosító rendszernek megfelelő drága, letapogatókat és leolvasókat vásároljon? Ez a probléma gazdasági oldala. Az érdekelt felekkel való konzultációra és a gazdasági hatások költség-haszon elemzésére irányuló eredeti bizottsági javaslat tökéletesen helytálló volt. Még nem láttam az összes számot. Nem tudom, hogy mit jelentene az elképzelés a választókörzetemhez tartozó tenyésztők számára. Emlékeztetnem kell a Ház képviselőit, hogy az Egyesült Királyság rendelkezik a legnagyobb – messze a legnagyobb – juhállománnyal egész Európában. Az amúgy is rossz gazdasági helyzet mellett ennek katasztrofális hatása lenne. Valójában azt jelentené – amennyiben kötelező érvényűvé válik és követjük a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által hétfő este megszavazott határidőket, valamint 2009. december 31-ét jelöljük meg a kötelező érvényű bevezetés időpontjának – hogy Nagy Britanniában a juhtenyésztők egész csoportjai leállnának és felhagynának

127

128

HU

Az Euròpai Parlament vitài

a gazdasági tevékenységgel. A hegyvidéki és dombos területek, amin évszázadok óta birkák legelnek és amit juhtenyésztők gondoznak, vadonná válnak és akkor fog az emberekben tudatosulni, hogy mekkora kár keletkezett. Miközben mérgelődünk egy olyan nyájat érő kár miatt, amely eddig is legjobb nyomonkövethetőséggel rendelkezik Európában – az Egyesült Királyságban jelenleg tökéletesen biztosított nyomonkövethetőséggel rendelkezünk és az angol tényesztők nem értik, hogy miért akarunk új elektronikus azonosítást rájuk erőltetni, amikor ők már magas minőségű nyomonkövethetőséggel rendelkeznek – olyan Unión kívüli országoktól vásárolunk juhhúst, amelyek sem az egészségügyi és jóléti színvonalunknak, sem a juhtenyészőinknél alkalmazott szigorú rendeleteknek nem felelnek meg. Ezért mutassunk itt egy kis érzékenységet. Remélem, hogy holnap, amikor szavazásra kerül sor, a képviselők érteni fogják miért az önkéntes alapon működő rendszert kérjük és nem az elektronikus azonosító rendszer bevezetésére vonatkozó kötelező érvényű időpont meghatározását. Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. –(ES) Tisztelt Elnök úr! Én olyan vagyok, aki mindig figyelmesen meghallgatja Stevenson urat, ha szólásra emelkedik és már jónéhány éve hallgatom őt, de ez a beszéd meglep, mert ezt inkább 2003-ban kellett volna elmondania, nem 2007-ben, valójában majdnem 2008-ban. Graefe zu Baringdorf úr most nagyon jól mondta: ez egy 2004-es rendelet, amiről 2003-ban vitatoztunk a Parlamentben és a rendelet kimondja, hogy a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítása bevezetésének időpontja 2008. január 1-je legyen. Ezért Stevenson úr – nem kétlem, hogy az Ön választókörzetében, mint ahogy az enyémben is, vannak juhfélék – az öt tagállam, amely a legnagyobb juh- és kecskeállománnyal rendelkezik, az Ön és az én országom valamint Franciaország, Olaszország és Görögország. Nos, ez a négy tagállam elvállalta, ami rémisztőnek tűnik az Ön számára, hogy meggyőzze a tenyésztőket, hogy megjelöljék a juh- és kecskeállományukat, mivel azt mondták nekünk, hogy a rendelet kimondja, hogy az elektronikus azonosítás 2008. január 1-jétől lesz kötelező. Én, mint a Parlament képviselője, teljes mértékben megértem ezt. Azt is megértem, hogy vannak olyan tagállamok – mint az Öné, ezért is hallgattam meg Önt – amelyek nem teljesítették kötelességüket, és ennek ismeretében ajánlottam egy olyan időpontot – amit a Mezőgazdasági Bizottság már el is fogadott – amely egy kicsit kitolja az időhatárt, de mint ahogy Ön is tudja, lehet, hogy az Ön választóköretében két fontot fizetnek egy állatért, az én körzetemben mindössze egyet adnak érte. Most, amikor gyakoriak az állatbetegségek Európában, úgy gondolom egy ehhez hasonló rendszer garanciát nyújt és biztosítja a gazdálkodók által megtermelt javak értékének növekedését. Ez egy olyan azonosítási rendszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük a Közösség területén átmenő állatok eredetét és biztosak lehessünk annak megfelelő egészsége felől; garanciát jelent a fogyasztó számára és ez biztos, hogy a gazdálkodó javát szolgálja, mert többet fog kapni az eladott húsért. Pont most tartunk ott, hogy nem kapnak többet az általuk előállított húsért a kéknyelv-betegség és a szájés körömfájás és a chikungunya szúnyog miatt. Kérem Önöket, fogjunk hozzá a munkához, legyünk összeszedettek és olvassuk el, illetve vizsgáljuk meg a Graefe zu Baringdorf úr által említett rendeletet – megint jelzem, hogy ez egy 2004-es rendelet – olvassuk el figyelmesen, ismerjük el, hogy szerepel benne néhány kivétel, de ez nem ahogy-teszik alapon működik, mert a határidő napja nem lehet önkéntes alapon eldöntendő. Nem lehet önkéntés, mivel a Bizottság és a Tanács a határidő napját kötelezővé tette. Más szóval nem tudom visszaforgatni az időt a három évvel ezelőtti állapothoz, és nem mondhatom azt a gazdálkodóknak, hogy teljesen hiábavaló volt minden eddigi erőfeszítésük, mert a britek elfelejtették ugyanezt kérni a saját gazdáiktól. Értenek? Azt kérem Önöktől, hogy figyelmesen olvassák el a módosításomat. A képviselőcsoportom biztos, hogy nem fogja megkérdőjelezni a rendszer kötelező jellegét, mert az jogtalan megkülönböztetéshez vezetne a tagállamok között és magán az Európai Unión belül is, habár nem lepődnék meg azon – és itt nem Önre utalok Stevenson úr – ha valaki, akinek itt a mai napon volt mersze elutasítani az Alapjogi Chartát, hasonló vagy még nagyobb pofátlanságot követne el a juh- és kecskefélék azonosításának elutasításával. Itt tartunk: úgy gondolom, hogy van egy rendeletünk, a Bizottság egy ésszerű javaslattal állt elő, mi is tettünk a Bizottságnak egy ésszerű javaslatot, tehát próbáljuk meg ma délelőtt úgy lezárni ezt a kérdést, hogy egyik oldalt sem éri túl nagy kár.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Neil Parish (PPE-DE). - Tisztelt Elnök úr! Nagyon támogatom a Stevenson úr által imént elmondottakat és nagyon támogatom azt amit a Bizottság próbál csinálni. Tisztában kell lennünk a juhtenyésztés méretével és az érintett állatok számával. A szóban forgó juhok száma körülbelül 25 millió az Egyesült Királyságban, 8,5 millió Franciaországban, 3 millió Írországban, jelentős számú Spanyolországban és más országokban is. A rendszernek megfelelőnek kell lennie. Az elektronikus rendszer bevezetésének feltétele, hogy praktikus és költséghatékony és a tenyésztők számára a gyakorlatban is használható legyen. Ahogy Stevenson úr nagyon helyesen mondta, a juh nem egy nagyon nagy értéket képviselő állat, ezért ezt nem az állatorvosok fogják végrehajtani. A munka nagy részét a tenyésztőknek kell elvégezniük és amikor a jelölések leolvasására kerül a sor, azt gyakorlatilag a hegyoldal tetején, esős körülmények és sok minden más között kell megtenniük. Már számos ilyen elektronikus rendszert láttam működni szállodaszobákban, amikor az ember a különböző folyósokon áthalad és azt mondják, hogy a különböző jelölések között nem keletkezik zavar. Olyan rendszerre van szükség, amelyben ha egy teherautónyi juhot szállítunk a piacra, ideális esetben képesek legyünk a szállítmány minden egyes juhát elektronikusan ellenőrizni. Ez az ideális rendszer. Világosan megmondom Önöknek, nincs értelme az elektronikus jelölés irányába elmozdulni, amíg nem rendelkezünk egy praktikus, költséghatékony és használatba állítható rendszerrel. Ezért gondolom, hogy tökéletesen igaza van, amikor azt mondja: „Jöjjön vissza 2009 végén és nézze meg, hogy hol tartunk.” Ahogy Stevenson úr helyesen megjegyezte, alkalmazzuk ezt önkéntes alapon választható rendszerként majd akkor, amikor az államok készen állnak, amikor a juhokat nagy számban mozgatják, és amikor már van egy működőképes rendszerünk. Kérem, ne hozzák fel idő előtt a témát, azelőtt, hogy készen állnánk. James Nicholson (PPE-DE). - Tisztelt Elnök úr! Ismét azért vagyunk itt, hogy megvitassuk a juhok megjelölését. Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nagy kár, hogy a Bizottság nem hallgatott ránk, amikor réges-régen a kezdetekkor mégkérdőjeleztük akkori javaslatukat és elmondtuk az ezzel kapcsolatos véleményünket. Miguélez Ramos asszonynak mondom: igen, mi akkor régen, a juhok megjelöléséről folytatott eszmecserék kezdetén elmondtuk mindezt. De sajnos süket fülekre talált, még akkor is, amikor elmondtuk, hogy nem működőképes. Mi figyelmeztettük Önöket, de Önök egyszerűen nem figyeltek ránk. A realitásokból kiindulva, a tenyésztők sohasem tudnák megfizetni az elektronikus megjelölést, mert jelenleg kevesebbet kapnak bárányonként, mint 20 évvel ezelőtt! Nevezzenek meg egyetlen olyan iparágat, egyetlen üzleti tevékenységet, amelytől azt kérik, hogy óriási kiadások mellett termékeiért kevesebb bevételhez jusson, mint 20 évvel ezelőtt. Személyes tapasztalatból tudom, hogy most ez a helyzet. A jelenlegi rendszer megfelelő. Söpörjük hát egy időre ezt az asztal alá. Azzal tudok egyetérteni, hogy 2009-ben vegyük újra elő a témát és akkor beszéljünk róla megint. Lehetséges, hogy 2009-re az elektronikus megjelölés technológiája, ami jelenleg túlságosan drága, a technológia egyéb területeihez hasonlóan az alacsony költségek és juhtenyésztők kedvezőbb megtérülésének eredményeként megfizethetőbb lesz. Ebben az esetben újra megvizsgálhatjuk a kérdést. A juhtenyésztők számára nagy kihívást a jövedelmező működés jelenti, csak ennek teljesülése esetén tudunk biztonsággal továbblépni. Nagy érdeklődéssel hallgattam Miguélez Ramos asszony és Stevenson úr juhokkal kapcsolatos eszmecseréjét, mert ők általában a halakról szoktak eszmét cserélni, ami viszont teljesen más! Valószínűleg ott még több okoskodás hangzik el, mint a juhokkal kapcsolatos ma esti eszmecseréjük során. Mint ahogy Parish úr az imént vázolta, a kevés haszonnal járó sok munka nagyon megnehezíti a juhtenyésztők számára ezt a feladatot. A teljes nyári időszakban több ezer juh van a hegyek tetején. Próbálják csak megfogni; próbálják csak megjelölni; próbálják csak követni azokat. A biztos úrnak azt kell mondanom: bárcsak elküldené a terveket kidolgozó tisztviselőit ezekre a területekre, hogy lássák, mivel kell a tenyésztőknek megbirkózniuk, min kell keresztülmenniük. Akkor talán megértheti, hogy mit érzünk és miért vetjük fel ezeket a szempontokat. Igen, csináljuk önkéntes alapon. Csináljuk akkor, amikor már felkészültünk. Megfelelő ütemben és csak olyan mértékben haladjunk előre, amit meg is engedhetünk magunknak. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! Rövid leszek, mivel későre jár. Emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőket, hogy ma a rendszer bevezetésének időpontjáról beszélünk. Megfelelő módon döntés született a rendszer beindításáról, mindössze az időpont kérdése maradt nyitva, pontosabban megjelöltünk egy időpontot és arról határoztunk, hogy a későbbiek során ezt az időpontot vagy módosítjuk vagy megerősítjük.

129

130

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Több tagországból érkezett adatok két dolgot mutattak. Először is azt mutatták, hogy a bevezetés mind technikailag mind gazdaságilag megvalósítható – ahogy az a jelentésben is szerepel – és azt, hogy a rendszer bevezetéséhez a tagállamoknak több időre van szükségük, amiből az következik, hogy egy reálisabb időpontra van szükség. Az az igazság, hogy a Bizottság valóban javasolta, hogy az időpont egy későbbi szakaszhoz kötődjön. Biztosíthatom Önöket, hogy nem állt szándékunkban a Parlament megkerülésére és pontosan ezért választottuk ezt az eljárásmódot – azaz a kérdés megvitatását ahelyett, hogy egy cikket illesztettünk volna a rendeletbe, ami lehetővé tette volna, hogy kizárólag a Bizottság hozza meg a döntést. A Bizottságnak soha nem állt szándékában ezekből a döntésekből kihagyni a Parlamentet. Az időpont meghatározását technikai kérdéskent kezeltük. Mivel az alapelvek már elfogadásra kerültek, úgy gondoltuk, hogy ez a technikai kérdés elfogadható komitológiai eljárással, és hogy megismételjem, amit már korábban mondtam, semmi kifogásunk sincs egy konkrét időpont kijelölő módosítás elfogadása ellen, amely szerintem elégséges időt – két évet – biztosít a tagállamoknak a felkészülésre. Azonban nem látnánk szívesen egy önkéntes alapon működő rendszert, mivel a rendelet a nyomonkövethetőségre vonatkozik, a nyomonkövethetőségnek pedig hatékonynak kell lennie és azt minden tagállamban egyformán kell alkalmazni. Ugyanakkor különleges képet nyújt az állategészségügy Európai Unión belüli helyzetéről. Meg lehet nézni a jelenlegi rendszer közvetlen költségeit, de ha a hiány és az állatbetegségek csökkenésének köszönhető megtakarítások hosszabb távú hasznát nézzük, akkor úgy gondoljuk, hogy gazdasági szemszögből végül előnyökkel fog járni. Mindemellett készek vagyunk a Parlament módosítását elfogadni és úgy gondoljuk, hogy jövő héten a Tanács részéről is elfogadásra kerül majd. Elnök. − Graefe zu Baringdorf úr most egy ügyrendi javaslattal kapcsolatban kap szót. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, előadó. − (DE) Engedjék meg, hogy feltegyek még egy kérdést a biztos úrnak. Kyprianou biztos úr, néhány olyan kivételről szóló módosítást nyújtottam be, amelyek nem önkéntes alapon kerülnek végrehajtásra, de valójában az eredeti eszköz engedélyez eltérést, aktualizálást, amennyiben ez a 9. cikk (4) bekezdés szerint történik. Bizonyos körülmények között – és ezek között nem szerepelhetnek az önkéntes intézkedések, amelyek az egészet értelmetlenné tennék– lehetőség lenne annak megvizsgálására, hogy milyen módon lehetne kiküszöbölni a képviselőtársaim által felvetett aggodalmakat. Ezt csak egy javaslatnak, egy olyan kérdésnek szánom, amivel kapcsolatban talán szívesen elmondanák véleményüket. Elnök. − Ez nem ügyrendi javaslat volt, de válaszolna rá a biztos úr? Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Mint ahogy már mondtam, gondunk van olyan módosítások elfogadásával, amelyek a rendelet legfőbb alapelveit és szempontjait érinti. Újra megvizsgáljuk majd, de ennek ellenére ez aggályos. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 13-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozat (142.cikk) Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. – Nem hiszem, hogy a juhok és kecskék elektronikus azonosításának (eID) hatékonyságával és hatásosságával kapcsolatban elégséges információval rendelkezünk. Úgy gondolom továbbá, hogy egy gazdasági értékelésre, elsősorban a termelőkre gyakorolt hatás költség-haszon elemzésére van szükség az eID bevezetési időpontjának meghatározása előtt. Semmi sem indokolja, hogy kitűzzék a rendszer bevezetésének időpontját, amíg nem történt meg az eID hatásainak, különösképpen a nyomonkövethetőséggel és a betegség ellenőrzéssel kapcsolatos hatásoknak az értékelése. Írországban a juh ágazat egyre kisebb lesz, sok tenyésztő elhagyja az iparágat, ezért nem kívánatos most az ágazatot érintő intézkedések és költségek bevezetése.

12-12-2007

12-12-2007

HU

Az Euròpai Parlament vitài

Amennyiben az ágazatban ténylegesen fennállna az eID bevezetésének indokoltsága, akkor erre reagálnának a tenyésztők és önkéntes alapon maguk vezetnék be ezt a rendszert. Ha és amikor bevezetésre kerülne ez a rendszer, annak inkább önkéntes, mint kötelező alapon kellene megtörténnie. Továbbá, amennyiben az eID bevezetésre kerülne, az kizárólag egy meghatározott időpont után született állatokra és nem a már meglévő állatállományra vonatkozhat csak.

22. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülésnap berekesztése (Az ülést 23.25-kor berekesztik)

131