2007. OKTÓBER 24., SZERDA

24-10-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. OKTÓBER 24., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9 órakor nyitják meg) 2. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 3. Írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 4. Az Európai Unió és Törökország kapcsolatai (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az elnökség először is szeretné megköszönni az Európai Parlamentnek és különösen Oomen-Ruijten asszonynak az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalási indítványt. Az elnökség elismeri és üdvözli, hogy a Parlament a bővítési folyamatban aktív szerepet vállal, amely által konstruktívan hozzájárul a bővítésről, konkrétan pedig a Törökország csatlakozásáról folytatott vitához. Kétségtelen, hogy minden vita hasznos lehetőséget kínál arra, hogy felhívjuk a figyelmet a török csatlakozási folyamatra, bevonva mind a tagállamok, mind Törökország állampolgárait és támogatva a török kormányt ezen az úton. Biztosíthatom Önöket, hogy különös figyelmet fordítunk az Európai Parlament véleményére. Néhány napon belül a Bizottság bemutatja a török csatlakozási folyamatról készült rendszeres előrehaladási jelentését. A Tanács nagyon alaposan átvizsgálja és értékeli majd e jelentést. Ugyanakkor szeretnék röviden szót ejteni néhány kérdésről, amelyek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások jelenlegi szakaszához kapcsolódnak. Úgy véljük, hogy a közelmúltbeli törökországi választások arról tettek tanúbizonyságot, hogy a török nép demokráciára, politikai és gazdasági stabilitásra és haladásra vágyik. Szintén örömmel üdvözöljük a választások lefolytatásának módját, a magas részvételi arányt és az új török parlament nagyobb mértékű képviseleti jellegét. Az elnökség osztja a Parlament nézeteit és aggályait a Törökországban zajló reformfolyamatokat illetően. Úgy gondoljuk, hogy az új kormány nagyobb legitimitással és egyértelmű felhatalmazással bír, ami döntő lépésekre nyújt lehetőséget a török reformfolyamat előrehaladása és kiszélesedése terén. Rendkívül fontos, hogy az új kormány lendületet adjon a reformoknak – és azok végrehajtásának – azáltal, hogy a kulcsfontosságú területekre összpontosít. E tekintetben nagy fontossággal bír a csatlakozási partnerség végrehajtása, főként ami annak rövid távú prioritásait illeti. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a csatlakozási partnerség felülvizsgálata az elkövetkező hónapokban esedékes. Ezzel kapcsolatban szeretném azt is

1

2

HU


hangsúlyozni, hogy Törökország új alkotmányáról széles körű konzultációra és nemzeti konszenzusra van szükség. Egyetértünk az Önök véleményével arról, hogy nagyon lényegesek a reformok az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok döntő fontosságú területén. Elengedhetetlen a további kézzelfogható előrelépés főként a szólás-, a vallásszabadság, a kultúrához fűződő jogok és a nők jogai terén, valamint fokozni kell a kínzás és bántalmazás elleni küzdelmet. E kérdések legnagyobb része Törökország által megvalósítandó rövid távú prioritásként szerepel a csatlakozási partnerségben. Sajnálattal vesszük, hogy a szólásszabadság terén nem történt előrelépés annak ellenére, hogy széles körű nyilvános vita folyt a kérdésről, valamint aggodalmunkat fejezzük ki az egyre növekvő mértékű nacionalizmus miatt, amely öncenzúrához vezet. Továbbra is szilárdan valljuk, hogy ahhoz, hogy a szólásszabadság biztosított legyen, a török büntetőtörvénykönyv 301. cikkét és egyéb pontatlanul megfogalmazott cikkeket el kell törölni vagy lényegesen módosítani kell őket. A csatlakozási tárgyalások előrehaladása szempontjából kimagasló fontossággal bír az e területen elért fejlődés. A vallásszabadság terén sürgős szükség van kézzel fogható előrelépésre, főként az idei év korábbi szakaszának tragikus eseményeit követően. Régóta várat magára egy olyan törvény, amely átfogó módon rendezi a nem muszlim közösségek valamennyi problémáját – például jogállás, tulajdonbejegyzés, papképzés –, hogy az európai normáknak megfelelő vallási pluralizmus biztosított legyen. Az alapítványokról szóló törvény pozitív első lépés lehet e tekintetben, és alapos értékelés tárgya lesz, amint elfogadása és végrehajtása megtörténik. A Legfelsőbb Bíróság közelmúltban hozott ítélete az Ökumenikus Patriarkátusról szintén aggodalomra ad okot. Egyetértünk Önökkel a polgári-katonai kapcsolatokat illetően is. A legújabb – főként a választási kampány előtti és alatti – fejlemények azt mutatják, hogy további lépésekre van szükség e téren ahhoz, hogy a fegyveres erők ne bírjanak politikai befolyással. Jelenleg még nem biztosított az uniós tagállamok gyakorlatának megfelelő polgári demokratikus ellenőrzés a katonai hatalom felett. Ami az ország délkeleti részét illeti, erőteljesen elítéljük a Szirnak tartományt érő közelmúltbeli terrortámadást. Elítéltünk más Törökországban elkövetett terrorcselekményeket is, és a jövőben is ezt tesszük. A terrorcselekmények sosem lehetnek jogosak. E tekintetben szolidaritásunkat fejezzük ki a török emberekkel. Másrészt a terrorizmus sem feledtetheti el velünk, hogy sürgősen ki kell dolgozni és végre kell hajtani egy átfogó stratégiát, amely biztosítja a délkeleti országrész gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. Ez nagyon összetett terület, amelyet a folyamatban lévő reformfolyamat részeként szorosan figyelemmel követünk. Törökország előrehaladását a csatlakozási felkészülés terén a koppenhágai politikai kritériumokon kívül a tárgyalási keretben egyértelműen meghatározott követelmények tükrében értékeljük. E tekintetben – amint ahhoz a Tanács tavaly decemberben beleegyezését adta – nyomon követjük és felülvizsgáljuk a 2005. szeptember 21-i nyilatkozatban foglalt kérdések, főként az ankarai megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes és diszkriminációmentes végrehajtása terén elért előrelépést. Sajnálatos módon e területen nem történt előrelépés.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy a csatlakozási folyamatnak szükséges része az összes tagállam általi elismerés, ennélfogva létfontosságú, hogy az Európai Unió mihamarabb rendezze a Törökország és valamennyi tagállam között fennálló kapcsolatokat. Az Unió normáinak és a tagsággal együtt járó kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges munka nehéz és folyamatos erőfeszítést és eltökéltséget kíván. Különleges jelentőséget tulajdonítunk Törökország csatlakozási folyamatának, és biztosíthatom Önöket, hogy a portugál elnökség is megtesz minden tőle telhetőt, hogy előrelépés történjen e tárgyalások terén. A vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell. A reformfolyamat fenntartása és a jelenlegi kötelezettségek teljesítése előmozdítja majd Törökország csatlakozási folyamatát, ami mindenekelőtt valamennyi török állampolgár javát szolgálja. Mindazonáltal a csatlakozási folyamat terén elért előrelépés alapvetően és elsősorban Törökország teljesítményén múlik. Olli Rehn, a Bizottság tagja . − Elnök úr! Először is hadd gratuláljak Oomen-Ruijten asszonynak megbízható jelentéséhez és egy szigorú, de egyben méltányos tervről szóló javaslatához. Törökország az idei év korábbi szakaszában egy rendkívül nehéz időszakon ment keresztül, amelyet egy súlyos alkotmányos válság és nagymértékű politikai feszültség jellemzett. E kihívások ellenére a parlamenti választásokat és az elnökválasztást a demokratikus elveket teljes mértékben tiszteletben tartva és az állampolgárok nagyon magas részvételi aránya mellett folytatta le. Ennek eredményeképpen a demokráciáé volt az utolsó szó. Az új török parlament nagymértékben képviseli a török politikai élet sokszínűségét, és – amint Lobo Antunes úr is elmondta – az új kormány szilárd többséget és széles legitimitást élvezve dolgozhat. Így e tekintetben az előkészületek megtörténtek. Most elérkezett az idő, hogy a reformfolyamat ismét új lendületet kapjon. Ezért a Bizottság egyetért az állásfoglalás-tervezet által követett alapvető megközelítéssel, amelynek lényege a kihívások meghatározása és Törökország ösztönzése arra, hogy feleljen meg e szakpolitikai kihívásoknak. Ez azt is jelenti, hogy támogatni kell az új török kormány elkötelezettségét a reformtörekvések megerősítésére, valamint ösztönözni kell, hogy e kötelezettségvállalást gyorsan ültesse át a gyakorlatba. Ez a reformfolyamatra és az ankarai megállapodásra egyaránt vonatkozik. A Bizottság örömmel veszi, hogy a kormány programjában kiemelten kezeli az alkotmányos reformokat a demokrácia megerősítése és az alapvető szabadságjogok kiterjesztése érdekében. Ez azonban nem eredményezheti azon reformok késleltetését, melyekre ma oly sürgős szükség van, mint a török büntetőtörvénykönyv hírhedt 301. cikkének és egyéb, a szólásszabadsághoz kapcsolódó cikkek felülvizsgálata, vagy a vallásszabadság biztosítása érdekében az alapítványokról szóló törvény elfogadása. Szintén további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a polgári-katonai kapcsolatok többségében demokratikusak legyenek, valamint a nők, gyermekek és szakszervezetek jogainak védelme, az igazságszolgáltatási rendszer fejlesztése és a korrupció elleni harc elősegítése terén. Hadd szóljak néhány szót a közelmúltbeli eseményekről és a jelenlegi helyzetről, amelyet illetően nagyon szorosan együttműködünk az elnökséggel és Solana úrral, valamint megfelelően figyelembe vettük a Parlament véleményét. Törökországnak folytonos határon

3

4

HU


átnyúló terrortámadásokkal kell szembenéznie a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) részéről, amely szerepel azon a listán, melyet az EU vezet a terrorszervezetekről. Az Európai Unió elítél minden terrortámadást és megérti, hogy Törökországnak meg kell védenie állampolgárait. Az Unió és Törökország egyaránt elkötelezte magát Irak függetlensége, szuverenitása, egysége és területi sérthetetlensége mellett. Továbbra is arra buzdítjuk Törökországot és Irakot, hogy e problémára az illetékes hatóságok együttműködése és a nemzetközi jog tiszteletben tartása révén találjanak megoldást. A Törökország és Irak között a közelmúltban megkötött, a terrorizmus elleni harcról szóló kétoldalú megállapodás jó alapot nyújt ehhez. Érthető módon a török hatóságok megpróbálják törekvéseikbe bevonni az Egyesült Államokat, valamint az iraki és iraki kurd hatóságokat is, és a közelmúltban már mutatkoztak az előrelépés jelei. A Parlament által az elmúlt héten elfogadott állásfoglalás ezen átfogó politikai stratégia részének tekintendő. A Törökország előtt megnyílt európai távlat a reformok lényeges hajtóerejének bizonyult. A feltételekhez kötöttség elvének – amely központi szerepet játszik a bővítési politikában – megfelelően a reformok végrehajtása határozza meg a csatlakozási tárgyalások előrehaladtát. Amennyiben azonban eredményesen kívánjuk alkalmazni ezt az elvet arra, hogy komoly politikai befolyás által ösztönözzük a reformokat, az Európai Uniónak ki kell tartania saját kötelezettségvállalásai mellett. Tartanunk kell a szavunkat – pacta sunt servanda. Továbbra is minden tagállam támogatja a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat, és az Unió hitelessége szempontjából létfontosságú, hogy e folyamat a 2005. október 3-i tárgyalási keretnek és a 2006. december 11-i tanácsi határozatnak megfelelően folyjon. E határozatokat mind a 27 tagállam egyhangúlag hozta meg. Ennélfogva további fejezeteket kell nyitnunk, amint az szakmailag lehetővé válik. Az elkövetkező hetekben legalább két új fejezet nyílhat meg: a fogyasztó- és egészségvédelem, valamint a transzeurópai hálózatok fejezete. Arra is buzdítjuk Törökországot, hogy teljesítse a 13 fejezetre már meghatározott kezdeti referenciaértékeket. Végül, de nem utolsó sorban, biztosak lehetnek benne, hogy az Önök véleménye megfelelően figyelembe lesz véve a Törökországról nemsokára elkészülő előrehaladási jelentésben, melyet a Bizottság november 6-án fogad el. Ria Oomen-Ruijten, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a Tanácsnak és a Bizottságnak egyaránt köszönöm az elhangzottakat. A mai vita és az általunk elfogadásra váró állásfoglalás valóban elsősorban a Bizottságnak szól, mivel hozzá kívánunk járulni az előrehaladási jelentéshez. Mindez azonban szól a Tanácsnak is, amely decemberben ül össze ismét, hogy megvitassa az előrehaladási jelentést. Mit teszünk az állásfoglalásban? Mit teszünk a szövegben? Ismertetjük a megvalósult előrelépést és az elért megállapodásokat. Leírjuk azt is, hogy milyen eredményeket hozott Törökország kötelezettségvállalása. Az állásfoglalás ennélfogva azt foglalja össze, hogy mit sikerült mostanáig elérni, de magában foglal mindenféle olyan dolgot is, amely eddig nem teljesült. Elnök úr! A török kormánnyal szembeni elvárásaink is szerepelnek a dokumentumban, mivel most van rá lehetőség, hogy a reformfolyamat új lendületet kapjon.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A harmadik kérdés, melyről szót kívánok ejteni, az, hogy megkíséreltük elmélyíteni és kiszélesíteni a Törökországgal folytatott vitát. Vagyis azt kérem, kapjon figyelmet a társadalmi kohézió, a logisztika, a közlekedés és az energia kérdése. A szólásszabadság és a vallásszabadság jogosan foglal el kiemelkedő helyet az általunk megfogalmazott szövegben. Az alkotmány, az új alkotmány nem lehet kifogás arra, hogy ne tegyünk meg azonnal minden tőlünk telhetőt annak biztosítására, hogy valamennyi szükséges reformra – főként a 301. cikkhez kapcsolódóra – sor kerüljön. Szeretnék még néhány szót ejteni a szomszédos országokkal való kapcsolatról. A jó szomszédi viszony teljességes elengedhetetlen. Törökország és Örményország esetében ez azt jelenti, hogy a határokat meg kell nyitni. Fel kell számolni valamennyi gazdasági blokádot. Továbbá – és az utolsó kérdés, melyről szólni kívánok – ha egy nép nem ismeri el a múltját, nincs jövője. Ezért arra is kérem a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást Törökországnak és Örményországnak e kérdést illetően. Elnök úr, a Kurdisztáni Munkáspártról már nem mondhatok többet, mivel a Parlament eljárási szabályzata nem enged rá elegendő időt. Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Oomen-Ruijten asszonynak nagyon jó jelentéséhez, és megköszönöm neki a kiváló együttműködést. Számos üzenetet tartalmaz e jelentés, és amikor Martin Schulz-cal ellátogattam Törökországba, ezeket az üzeneteket közvetítettem a török hatóságok felé. Először is, a reformokat nemcsak folytatni, hanem fokozni is kell. A biztos úr már említette a török büntetőtörvénykönyv 301. cikkét és az egyéb reformokat annak érdekében, hogy Törökországban megvalósuljon a teljes és valódi szólásszabadság és a vélemények sokfélesége. Természetesen ugyanez vonatkozik a vallásszabadságra és sok más kérdésre, melyekről más kollégáink ejtenek majd szót a vita későbbi szakaszában. A reformfolyamatnak nagyobb sebességbe kell kapcsolnia. Másodszor, a kurd kérdés: szeretném az álláspontomat nagyon egyértelművé tenni. Immár sok éve – valójában évtizedek óta – próbálok megtenni minden tőlem telhetőt a kurd kérdés megoldására, most azonban elérkezett az idő, amikor lehetséges politikai és parlamentáris megoldást találni a kurd kérdésre és felhagyni az erőszakkal. Ezért nem értem, miért nem hagy fel a PKK a terrorizmussal. Meg tudom érteni, mert a PKK nem akar békés megoldást, és a hadseregben is lehetnek olyanok, akik szintén nem békés megoldásra törekszenek. Mindazonáltal nekünk egyértelműen jeleznünk kell, hogy mi igenis békés megoldásra törekszünk, akárcsak Irak. Ankarában megbeszélést tartottunk Talabani elnök úr képviselőjével, és ő is egyértelművé tette, hogy nem a PKK további terrorcselekményeit akarják, hanem egy politikai megoldást. Remélem, hogy a kurd regionális kormány képviselői odafigyelnek majd az üzenetére, mely szerint a PKK folytatódó terrortevékenysége nemcsak Törökországnak, hanem Iraknak árt. Ennélfogva én és az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja csak támogatni tudjuk ezt az indítványt. Törökországnak és Iraknak együtt kell dolgoznia békés együttműködés keretében, amelynek be kell vonnia a kurd regionális kormányt is, hogy a terrorizmus véget érjen. Ugyanakkor Törökországnak fel kell ajánlania bizonyos dolgokat a törökországi kurd lakosságnak, hogy jól érezzék ott magukat és Törökországot is a hazájuknak tekinthessék.

5

6

HU


Alexander Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm Ria Oomen-Ruijten asszonynak, a jelentés előadójának, valamint Jos Lagendijknek és Hannes Swobodának a rendkívül jó együttműködést ezen állásfoglalás megszövegezése során. Úgy gondolom, hogy jó szöveg született meglepően magas fokú egyetértés mellett, és úgy vélem, hogy ez nagyon jó. A képviselőcsoportom nevében szeretném még egyszer kiemelni a kulcsfontosságú kérdéseket. Először is ezen állásfoglalás pozitív és építő jellegű jelet küld Törökországnak. Örömmel vesszük, hogy a nyári alkotmányos válság véget ért és hogy az új kormány megbízatása a további reformok végrehajtására erős és egyértelmű. Mindazonáltal világosan arra buzdítjuk a kormányt, hogy e megbízatását arra használja fel, hogy valóban előmozdítsa a reformokat. E tekintetben az a lényeges – amint az állásfoglalás is kimondja –, hogy e reformok rendkívül fontosak Törökország, a török nép, a török társadalom és a török gazdaság számára. Törökországnak továbbra is egyenletesen és önszántából kell fejlődnie, és örömmel látom, hogy egyre nagyobb egyetértést élvez e kérdés Törökországban, amint azt az áprilisi program kifejezésre juttatja. Jó, hogy ez még mindig így van. Nekünk az a fontos, hogy továbbra is a koppenhágai kritériumok adják a tárgyalások legfőbb viszonyítási alapját, mint ahogy az Európai Unió abszorpciós képessége továbbra is fontos és elengedhetetlen kritérium. A reformokra sürgősen szükség van, főként az alábbi területeken, melyek közül néhányról már szó esett. A büntetőtörvénykönyv: a 301. cikk már említésre került, ez meglehetősen egyértelmű. Véleményem szerint a 252. cikket is be kellene vennünk a vitába. Ez Musztafa Kemal Atatürk emlékének megsértésére vonatkozik és azért problémás, mert korlátozza a szólásszabadságot. A második lényeges kérdés a nők helyzetének javítása. A becsületgyilkosságok száma továbbra is komoly aggodalomra ad okot. Az alkotmányos reformnak folytatódnia kell. Az alapvető emberi jogoknak és személyes szabadságjogoknak védelmet kell élvezniük. Hadd tegyem hozzá, hogy a mi szemszögünkből a választási törvény is problémát jelent. A 10%-os küszöb ismeretlen az EBESZ más országaiban. Végül hadd fejezzem be azzal, hogy némi megértést kell mutatnunk Törökország nehéz helyzete iránt, különösen a délkeleti török-iraki határ mentén lezajló tragikus események láttán. Egyértelműen elítéljük a PKK által az elmúlt hetekben elkövetett terrorcselekményeket, és szeretném a képviselőcsoport nevében részvétünket kifejezni a meggyilkolt katonák családjainak. Arra ösztönözzük a török kormányt, hogy körültekintően reagáljon e helyzetre. Egészen mostanáig nincs arra utaló jel, hogy ez ne így történne. Mindazonáltal a török területeket érő fenyegetés enyhítése céljából elfogadott intézkedéseknek meg kell felelniük az alábbi feltételeknek. A helyzethez illőnek, arányosnak és időben korlátozottnak kell lenniük. Az Európai Unió megérti, milyen nehéz helyzetben van Törökország. Az ország számára fontos, hogy megőrizze ezt a megértést. Természetesen legfőbb célunk egy békés megoldás. A mai állásfoglalás valóban pozitív párbeszédre biztató konstruktív jelzés Törökország felé. Törökország továbbra is az Európai Unió nagyon fontos partnere marad és most saját érdekében eltökélten kell továbbhaladnia a reformok terén.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Sebastiano (Nello) Musumeci, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy évvel a legutóbbi állásfoglalás után, melyet a Ház elfogadott az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról, sajnálatos módon bizonyos alapvető kérdések továbbra is tragikusan aktuálisak. Törökország nem ismeri el Ciprust, amely minden tekintetben az Európai Unió tagja; a sajtószabadság még mindig korlátozott, mivel a büntetőtörvénykönyv 301. cikke még nem került módosításra és Törökország továbbra sem ismeri el az 1915-ös örmény népirtás tényét. A közelmúltban a PKK által elkövetett megdöbbentő terrortámadás, a török hadsereg erőteljes válasza és fenyegetése, hogy beavatkozik Irak északi területein amennyiben a PKK nem vet véget egyszer s mindenkorra terrorcselekményeinek, e tényezők együttesen alkotják Törökország veszélyes és kényes geopolitikai helyzetét. Némi előrelépés természetesen történt. Főként a nők nagyobb szerepvállalására gondolok az újonnan megválasztott török parlamentben, a gazdasági körökben és a tudományos életben; azonban most még inkább fel kell tennünk magunknak a kérdést, mint valaha, hogy mit várunk a holnap Európájától: azt, hogy egy nagy politikai egység legyen vagy erős kulturális identitással rendelkezzen, mivel e bizonytalansági tényezők az önmagát meghazudtolni nem akaró Törökország kezére játszanak. Joost Lagendijk, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! E vitára sajnos árnyékot vetnek a törökországi terrortámadások. Sokkal szívesebben beszéltem volna arról, hogy mily szükséges újra elindítani a reformokat; sajnos azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a sok szép szó ellenére mindezidáig gyakorlatilag túl kevés eredmény született. Mégis azt gondolom, hogy a fő kérdés most az, hogy szerintünk mit kellene tennie Törökországnak. Hölgyeim és uraim, e vitában most tegyük félre az álszenteskedést. Mindannyian tudjuk – vagy tudnunk kellene –, hogy nincs egyszerű válasz erre a pokoli dilemmára. Egyrészt ráébredünk, tudjuk, hogy bármely országnak, amelyben az elmúlt hónapban ötven embert öltek meg, valahogy reagálnia kell, ugyanakkor sokan – beleértve, gondolom én, a török kormány sok tagját – átlátjuk azt is, hogy a nagyarányú katonai műveletek nem jelentenek megoldást. Nem semmisítik meg a PKK-t, hatalmas diplomáciai és politikai kárt idéznek elő és – ami a legfontosabb – nagymértékben megnehezítik a törökországi kurd kérdés megoldását. Ezért reméljük, hogy valamennyi jelenlegi kísérlet a diplomáciai és politikai megoldásra sikeresnek bizonyul. A probléma végső soron nem az iraki hegyek között keresendő, hanem Törökországban, de a probléma –a kurd probléma – nem úgy oldódik meg, hogy a törökök és kurdok szembefordulnak egymással. Véleményem szerint ez a kérdés egyike azoknak Törökországban, melyek esetében két tábor áll szemben egymással: az egyik oldalon azok a törökök és kurdok, akik tudják, hogy a probléma egyetlen lehetséges megoldása politikai természetű – vagyis az AKP és a DTP, míg a másik oldalon azok a radikálisok, törökök és kurdok egyaránt, akik egyáltalán nem érdekeltek egy politikai megoldásban és úgy gondolják, hogy csak a katonai erőszak segít – vagyis török oldalon a hadsereg és az ellenzék egy része, kurd oldalon pedig a PKK. Beszéljünk nagyon világosan: a PKK mostani támadásai természetesen a török állam ellen irányulnak, de a török parlamentben lévő kurd DTP párt ellen is, amely politikai megoldást keres a problémára. Ezért oly fontos, hogy az Európai Parlament valóban erőteljesen elítélje a PKK-t és az általa elkövetett terrortámadásokat, ugyanakkor kifejezze támogatását

7

8

HU


mindazok felé a kurd és a török oldalon egyaránt, akik békés politikai megoldást igyekeznek találni e problémára. Kyriakos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, szem előtt tartva Törökország uniós csatlakozásának kilátását a Bizottságnak – és így az egész Uniónak – most az a feladata, hogy a következő néhány napban befejezze értékelését Törökország előrehaladásáról – vagy annak hiányáról – azon különböző ágazatokban, melyeket harmonizálnia kell a közösségi joganyaggal. Kijelentettük, hogy amennyiben teljesíti valamennyi koppenhágai kritériumot, valamint a tárgyalási keret és a kiegészítő jegyzőkönyv szerint elfogadott kötelezettségvállalásokat, Törökország csatlakozhat az Európai Unióhoz. Úgy gondoljuk, hogy semmiféle kompromisszumos megoldás nem segít elérni a Törökország, illetve az Unió által remélt eredményeket. Szeretnénk rámutatni, hogy Törökország tett bizonyos előrelépéseket, de megismételjük, hogy egy szabályos csatlakozási folyamat érdekében Törökországnak úgy kell eljárnia, mint a korábban csatlakozott országoknak: meg kell felelnie az egész Unióval szemben vállalt egyezményes kötelezettségeinek. Törökországnak így teljesítenie kell kötelezettségeit Ciprussal szemben; meg kell nyitnia tengeri és légikikötőit a Ciprusi Köztársaság hajói és repülőgépei előtt, és nem vétózhatja meg Ciprus részvételét a nemzetközi szervezetekben és multilaterális egyezményekben. Mint baloldali képviselőcsoport és főként mint az AKEL (a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja), biztosak vagyunk benne, hogy Törökország uniós csatlakozásának kilátása biztosítja, hogy az ország teljesíteni fogja kötelezettségeit, különösen ami Ciprus török csapatok általi megszállásának megszüntetését illeti. Úgy gondoljuk, hogy nyomást gyakorolhatunk Törökországra azáltal, hogy ösztönözzük Európa felé vezető útján, feltéve, hogy az ország ezzel egy időben teljesíti az Unióval szemben vállalt kötelezettségeit. Így Törökországnak a következő kötelezettségeket kell teljesítenie: védelmezni és tiszteletben tartani a teljes lakosság emberi jogait, beleértve a kurdokat és egyéb kisebbségeket; elismerni az örmény népirtás megtörténtét és megnyitni Örményországgal közös határait, minden társadalmi-gazdasági következménnyel együtt, amelyet ez maga után von. Amennyiben Törökország folytatni és lezárni reméli a csatlakozási folyamatot, vitathatatlanul egyértelmű, hogy az általa elfogadott intézkedéseknek és politikáknak a közösségi joganyagnak való teljes megfelelést és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartását kell eredményezniük, amely végső soron az EU működését is irányítja. Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, elképesztő, amit hallottunk, és mindez az illetékes biztos szájából hangzott el, aki oly készen állt terroristaként megbélyegezni azokat, akik állítólag a szabadságért harcolnak. Azon tűnődöm, vajon nem vagyunk-e túlságosan hajlamosak úgy lefesteni Törökországot, mint amelyet minden oldalról támadás ér. Olyan országról van szó, amelynek csapatai állomásoznak egy uniós tagállam területén, és amely nem az első és egyetlen az uniós követelményekhez való igazodás terén. Végezetül egy jóval szakmaibb kérdésre térek rá. Röviddel a keleti határai mentén bekövetkező kaland előtt az olaj hordónkénti ára Törökországban, Európában 76 dollár volt; mostanra – fegyvereinek köszönhetően, melyeket mindig segítségül hív saját problémái megoldásához – az olaj hordónkénti ára több mint 90 dollárra emelkedett. (Az Elnök megvonja a szót a felszólalótól)

24-10-2007

24-10-2007

HU


Philip Claeys, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, ezen állásfoglalás bizottsági vitája során úgy tűnt, mintha az egész Parlament félálomban lenne. Homályos kritikák hangzanak el a formaság kedvéért, de ettől eltekintve úgy tűnik, mintha Törökország csatlakozását már kész tényként kellene elfogadnunk. Törökország azonban alig tett előrelépést a tárgyalások kezdete óta. Itt például az Amnesty International közelmúltbeli jelentésére gondolok, melyet az emberi jogok helyzetéről és a kisebbségekkel való bánásmódról készített. Törökország Ciprussal szembeni hozzáállásáról már alig esik szó. Mi több, komoly a veszélye annak, hogy Törökország nagyarányú katonai támadást indít Irak ellen. Ekkor azzal a helyzettel kellene szembenéznünk, hogy egy tagjelölt ország nemcsak hogy katonai megszállás alatt tartja egy jelenlegi tagállam területének egy részét, hanem ezen felül egyfajta helyi háborút is indít egy másik szomszédos ország ellen, amely ez esetben Irak. Elnök úr, az európai lakosok többsége ellenzi Törökország esetleges csatlakozását. Ennek oka abban keresendő, hogy Törökország nem európai ország, ezért nincs helye az Európai Unióban. Ahelyett, hogy még jobban veszélybe sodorjuk Európa hitelességét, jobban tennénk, ha teljes jogú tagság helyett teljesen nyíltan és egyértelműen kedvezményes partnerség kialakítására törekednénk Törökországgal. Jim Allister (NI). - Elnök úr, főként a Bizottság megnyilvánulásából egyfajta tendenciát észlelek arra, hogy a nem európai Törökországot a lehető legjobb fényben tüntessük fel. Ez talán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy hány milliónyi előcsatlakozási támogatással halmozzuk el Törökországot, azonban szembe kell néznünk bizonyos kellemetlen tényekkel. Bennem a legnagyobb aggodalmat a becsület-bűncselekmények, az emberi jogok tömeges megsértése, a nem muszlim közösségek hiányzó védelme, a vallásszabadság hiánya és a keresztényellenes támadások és propaganda keltik. Idén tovább folytatódtak a keresztények elleni, halálos kimenetelű támadások, áprilisban például három férfit gyilkoltak meg Malatia tartományban. Gyakran a valódi vallásszabadság az ismérve annak, hogy egy ország betartja-e az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásait. Törökország esetében sok a tennivaló, többek között a vallási csoportok jogállásához és tulajdonhoz fűződő jogokhoz kapcsolódó kérdések terén, de alapjában véve tiszteletben kell tartani a szabad vallásgyakorlás és az áttérés jogát. Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Oomen-Ruijten asszonynak, amiért elkészítette ezt a jelentést, amely benyújtásra kerül a Bizottsághoz és amelyet a figyelembe kell venni a közelgő előrehaladási jelentésben mint a Parlament közreműködését. Törökország leküzdötte belügyi problémáit, a kormány megbízatása egyértelmű, a vasárnapi népszavazás az elnökválasztást érintő alkotmánymódosításokról megfelelő eredményt hozott, és immár nincs ok a reformok további halogatására. Ezért szeretném felszólalásomat egy a török kormánynak szóló felhívással kezdeni: amennyiben komolyan gondolja az uniós csatlakozást, fokoznia kell a reformok intenzitását. Amint tudjuk, tavaly viszonylag kevés előrelépés történt. Másodszor, a reformok elsődlegesen a török nép javát szolgálják. A reformok önmagukban se nem célok, se nem bűvészmutatványok Európa részéről; arra irányulnak, hogy pótolják azokat a hiányokat, melyeknek nem lenne szabad jelen lennie egy demokráciában, nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság, a nők jogai, a kisebbségi

9

10

HU


jogok, a választási törvény stb. terén. Törökországnak megoldást kell találnia e kérdésekre és magától pótolnia kell e hiányosságokat. Egy másik kérdésről is szólni kívánok, mégpedig az örmény kérdésről. Németként úgy gondolom, hogy elvárhatjuk Törökországtól, hogy egyértelműen elismerje történelmi felelősségét. Az, hogy nem hajlandó nyíltan beszélni e kérdésről és megszüntetni az Örményországgal szemben életbe léptetett blokádokat, olyan téma, amellyel továbbra is foglalkozni kell a megbeszélések során. Jelenleg – amint Swoboda úr elmondta – fennáll a veszély, hogy a kurd régió katonai konfliktusa átterjed Irakra is. E kérdésben mi egyértelműen a diplomáciai, tárgyalásos megoldást részesítjük előnyben a katonaival szemben. Teljes mértékben támogatom az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának álláspontját e kérdést illetően. Végezetül Törökországnak magának kell elhatároznia, hogy tovább akar-e haladni az Európába vezető úton és hogyan. A mi szemszögünkből a teljes jogú uniós tagság nem az egyetlen lehetőség; a tárgyalások szándékosan nyílt végűek és végső soron Törökországon múlik, hogy kíván-e proaktív módon járni ezen az úton. Nemcsak arról van szó, hogy maga Európa képes-e felvenni Törökországot a tagjai közé. Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni a jelentést előadó Oomen-Ruijten asszonynak. Szeretnék most rögtön válaszolni Langen úr megjegyzésére: amikor a tárgyalásokról beszélünk, a képviselőcsoportomban mi az uniós tagságot határozottan célként kezeljük. Az állásfoglalás, melyről ma vitázunk egy buzdítás a török kormánynak, hogy haladjon tovább azon az úton, amelyre már rálépett. Erdoğan miniszterelnök úr határozott megbízatást kapott erre a török választóktól. Ez ténylegesen lehetővé teszi számára, hogy fokozza a reformokat. Most tehát gyors eredményekre számítunk, és ezért elvárjuk, hogy a Bizottság hamar készítse el az ennek megfelelő előrehaladási jelentést. A sürgős kérdések fölött természetesen nem szabad átsiklani. Úgy vélem, rendkívül fontos szimbolikus lépés lenne – amely jelentős tovagyűrűző hatást eredményezne –, ha a török kormány tenne valamit a 301. cikk kapcsán, ha eltörölné vagy átfogalmazná azt. Ez megteremtené Törökország szükséges nyitottságát a vitára, beleértve a múltbeli kérdésekről folytatott vitát is, és ez elvezet az örmény kérdéshez. Véleményünk szerint nagyon fontos, hogy Törökországon belül is folyjon vita e kérdésről, ezt megszerveznie azonban magának Törökországnak kell, nem pedig a Parlamentnek vagy az Egyesült Államok Képviselőházának kell erőltetnie. Ez leginkább belügy; mi segíthetünk, de nincs sok értelme annak, hogy folyamatosan kívülről sürgessük a vitát. Az új alkotmányt kihirdették. Úgy véljük, hogy ez szintén lehetőséget teremt arra, hogy politikai megoldás szülessen a kurd kérdésre. Osztom azok véleményét, akik szerint minden tőlünk tehetőt meg kell tennünk, hogy elkerülhetővé váljon a katonai műveletek kiterjedése Észak-Irakban, azonban ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha először elhatárolódunk a PKK terrortámadásaitól és azt követeljük a PKK-tól, hogy hagyjon fel velük. Másodszor, támogatnunk kell Törökországot az Irakkal és az iraki hatóságokkal folytatott párbeszédben, valamint az Irak kurdok lakta részének regionális hatóságaival folytatott párbeszédben, melynek célja a szóban forgó támadások tényleges beszüntetésére irányuló együttműködés. Örömmel vesszük az új diplomáciai kezdeményezéseket, azonban véleményünk szerint főként a gyakorlati együttműködés vezet majd az erőszak csökkentéséhez és befejezéséhez.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Tanács elnöksége úgy fogalmazott, hogy „Törökországtól függ”, és sok képviselőtársam megismételte ezt a gondolatot, köztük Langen úr is, aki így fogalmazott: „nekik kell eldönteniük”. Nos, én úgy vélem, ez nem így van. Véleményem szerint Európának fel kell vállalnia a felelősség rá eső részét. Ez a kérdés nemcsak a Törökországhoz kapcsolódó problémáról szól, hanem az előírt csatlakozási feltételek teljesítéséről is. Az az igazság, hogy az elmúlt hónapokban Európa, Európa kormányai – beleértve a francia elnökséget, de persze másokat is – azt az üzenetet fogalmazták meg, hogy Törökország nem fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Oomen-Ruijten asszony jelentése e feltevésből indul ki, és a szöveg valószínűleg a legjobb, mely megszülethetett a Házban, azonban elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy megváltoztassuk a teljes környezetet: a jelenlegi politikai és katonai válság a török-iraki határon részben az Európai Unió felelőssége, mivel politikai téren becsaptuk az ajtót Törökország orra előtt annak ellenére, hogy a tárgyalások tovább folytatódnak. Jelentős előrelépésre van szükség, melynek keretében az Európai Unió, a kormányok kifejezetten megkövetelik, hogy készüljön egy politikai jellegű jelentés, amely az Európához való csatlakozás tükrében megvizsgálja, milyen a török területeken élők demokráciához és jogállamhoz fűződő egyéni jogainak helyzete. Ez segíthet Törökországnak Európa felé, nem pedig a Közel-Kelet felé elmozdulni. Feleknas Uca (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, sajnálatos módon a Parlament Törökországról szóló állásfoglalásáról tartott mai szavazásra nagyon lesújtó és aggasztó események vetnek árnyékot. Múlt szerdán a Török Nagy Nemzetgyűlés elsöprő többséggel megszavazott egy török katonai behatolást Észak-Irakba. Azóta már hallottuk a török-iraki határ mentén életüket vesztett és megsebesült emberekről, véres ütközetekről és harcokról szóló lesújtó híreket, valamint hogy a török hadsereg falvakat lő Észak-Irakban. Hallottunk kurd intézmények és a DTP irodái elleni támadásokról és felbőszült nacionalistákról, akik kurd nemzetiségű török állampolgárokat próbáltak meglincselni. A Törökországtól a késő augusztusi alkotmányos válság után kapott jelzések sokat ígérők voltak. Új polgári alkotmányról, további reformokról és az ez idáig megoldatlan kérdések megoldására irányuló intenzívebb reformtörekvésekről lehetett hallani. Oomen-Ruijten asszony és sok más képviselőtársam számításba akarta venni e pozitív jelzéseket és a Törökországban azután tapasztalt fejleményeket, hogy a reformtörekvések tavaly megfeneklettek. Az állásfoglalási indítvány kiegyensúlyozott és korrekt értékelést ad. Azonban látva Törökország közelmúltbeli döntését és az Irak területi sértetlenségét megsértő katonai behatolás kirívó fenyegetését, azon tűnődöm, vajon valójában milyen célokat követ most Törökország. Mindez tényleg a PKK-ról szól? Valójában a török hadsereg az elmúlt években 24 határon átnyúló katonai műveletet folytatott le és egyik sem járt hosszan tartó hatással. Miért alakulna most másképp? Vagy esetleg a Kirkuk környékén található olajtartalékokról van szó és arról, hogy Törökország meg akarja szüntetni az észak-iraki kurdok autonómiáját? Egy valami mindenképp biztos: a kurd kérdést nem lehet egy észak-iraki behatolással megoldani. Szerintem azonban az is egyértelmű, hogy Törökország nem sértheti meg a nemzetközi jogot és Irak szuverenitását ily látványosan az Európai Unió és a nemzetközi közösség szeme láttára. Európának most fel kell vállalnia a felelősséget és aktív szerepet

11

12

HU


kell játszania a kurd kérdés megoldását célzó stratégia kidolgozásában, mivel ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy valódi béke és demokrácia alakuljon ki Törökországban. Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) Elnök úr, nemrég egy a holland sajtónak adott interjúban Rehn biztos úr egyértelműen megnevezte azokat a törökországi reformokat, melyek az EU számára a legsürgősebbek, és idézem: azok „a szólás- és vallásszabadság, valamint a demokrácia központi elveinek területén végbemenő reformok”. Hálás vagyok a biztos úrnak ezért a világos állásfoglalásért. Ez arra is indított, hogy a figyelmébe ajánljam a törökországi Protestáns Egyházak Szövetségének egy dokumentumát. A dokumentum 2007. szeptember 1-jén kelt és a török protestánsok vallásszabadság hiánya miatti nehéz helyzetét és aggodalmait írja le. Biztos úr, bízom benne, hogy világosan beszél majd török tárgyalópartnereivel arról a sérülékeny helyzetről, amelyben a török társadalomban a török protestánsok, illetve az összes török keresztény van. Elnök úr, a tüneti kezelés tényleg nem elegendő. A média és a politikusok nagyon intoleráns, veszélyes környezetet teremtenek a törökországi nem muszlim kisebbségek számára. A helyzet e téren is azt igényli, hogy Brüsszel gyorsan tegyen lépéseket Ankara felé. Átadok majd a biztos úrnak egy második dokumentumot is, és türelmetlenül várom gyors válaszát írásban. Andreas Mölzer (ITS). – (DE) Elnök úr, néhány napja Ciprus török megszállás alatt álló részén jártam, és személyesen lehettem tanúja a közel 500 görög ortodox templom módszeres lerombolásának, valamint az európai kulturális örökség bizonyos részei tönkretételének, melyet sosem lehet jóvátenni. Véleményem szerint ez éppoly világosan ellentétben áll Európa szellemiségével, mint a keresztényekkel és egyéb kisebbségekkel szembeni tolerancia folytatódó hiánya vagy a „török identitás megsértésének” bűncselekménye, amelyet a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága elnyomására használnak, nem is beszélve az emberi jogok folytonos megsértéséről, az örmény népirtás kérdésének figyelmen kívül hagyásáról és a folyamatos iszlámosításról. Elfogadhatatlan, hogy egy tagjelölt ország még mindig megszállás alatt tartja egy uniós tagállam bizonyos részeit, nevezetesen Észak-Ciprust, hogy azt már ne is említsem, hogy ezenkívül katonai támadást tervez egy másik ország ellen, ahogy az most elmondható Irakkal való viszonyáról. Brüsszel soha nem fárad bele azt hangsúlyozni, hogy az alapvető jogok, főként a vallás- és szólásszabadság betartása elsőrendű prioritás az uniós csatlakozás tekintetében. Törökország tagsági törekvései esetében ezek egyértelműen csak üres szavak. Ioannis Kasoulides (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, először is hadd gratuláljak Oomen-Ruijten asszonynak a jelentéséhez. Most pedig rátérnék az időszerű kérdésre: mi történik, elnök úr, ha Törökország, egy tagjelölt ország, figyelmen kívül hagyja az EU figyelmeztetéseit és megszállja Észak-Irakot? Mik Törökország szándékai? Talán az, hogy egy újabb, a ciprusihoz hasonló helyzetet alakítson ki, vagy hogy területeket foglaljon el Irak kurdok lakta részén és ezzel tovább bonyolítsa oly sok – köztük európai – ország törekvését az iraki helyzet rendezésére? Hogy lehetséges, hogy tagállamok vagy tagjelölt országok egy olyan terület stabilitásának megingatására törekszenek, ahol európai katonák veszítik életüket, miközben épp a terület stabilitásának megteremtésén fáradoznak?

24-10-2007

24-10-2007

HU


Hadd emlékeztessek arra, hogy török csapatok tartják megszállás alatt Ciprus 40%-át. Ez nem akadályozta meg, hogy az ország megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat. Hadd emlékeztessek arra is, hogy Törökország még mindig nem teljesítette az EU kérését, nem hosszabbította meg az ankarai jegyzőkönyvet. Azon tűnődöm, vajon az Európai Bizottság november 6-ára kitűzött jelentése mit fog erről tartalmazni. Ha a tolerancia üzenetét kell továbbadni, akkor miért ne legyünk toleránsak oly sok más, az EU-ban központi fontosságú elvet és értéket illetően? Végezetül a fő kérdés a következő: miről beszélünk, az EU értékeinek terjesztéséről vagy hatáskörük csökkentéséről? Béatrice Patrie (PSE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először szeretném megköszönni Oomen-Ruijten asszonynak a konstruktív üzenetet, melyet a Tanács és a Bizottság, de a török kormány és parlament felé is küldünk. Sajnálom azonban, hogy a Parlamentünk nem fejezte ki magát világosabban egy olyan kérdés kapcsán, mely kétségtelenül érzékeny, de nem kevésbé fontos: az örmény népirtásról beszélek. 1987 óta e Parlament a „népirtás” szót használja az 1915 és 1917 közötti 1,2 millió örmény, vagyis az akkoriban az Oszmán Birodalomban élő örmény lakosság kétharmadának lemészárlására. Az Egyesült Államok Szenátusa és Képviselőháza ugyanezt mondta ki, és sajnálatos, hogy e Parlament az amerikaiak mögött kullog e kérdés terén. Amint nemrégiben a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség sajtóközleménye rámutatott, sok török állampolgárt helyeztek vád alá a török identitás megsértése miatt a büntetőtörvénykönyv 301. cikke alapján. Ahhoz, hogy ezt a történelmi időszakot nyilvánosan megvitassuk, úgy vélem, e cikket a lehető leghamarabb el kell törölni. Semmiképp sem teszünk jót török barátainknak, ha elfelejtetjük velük a történelmüket. Az emlékezés kötelessége azoknak is, akik a népirtás túlélőinek leszármazottai, valamint magának a nemzetközi közösségnek. Ennélfogva felszólítom a Parlamentet, hogy támogassa az örmény népirtás elismerését célzó, valamint a vallásszabadság és a kisebbségi jogok teljes tiszteletben tartását hangsúlyozó módosításokat. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, Törökország politikai, gazdasági, katonai és kulturális okok folytán fontos ország, ezért fontos az Európai Uniónak. Ezt felismerve döntött az Unió a csatlakozási tárgyalások megkezdése mellett. A csatlakozás felé vezető út nem volt nagyon sima, azonban hozzájárult egy rendkívül szükséges demokratikus reformprogram elindításához Törökországban. Az ilyen jellegű reformokat örömmel üdvözli az Unió és Törökország állampolgárai egyaránt. E reformoknak folytatódniuk kell, és legalább emiatt szilárdan kell támogatnunk a török csatlakozást. Senki sem hagyja figyelmen kívül, hogy problémák igenis vannak. Az én országom, Ciprus áll az egyik probléma középpontjában, de én – mint a legtöbben e teremben – belátom, hogy a problémákat nem konfliktusok, hanem békés tárgyalás útján kell megoldani. Sokkal jobb egy európaibb Törökországgal megvitatni és megoldani a problémákat, ezért én teljes mértékben támogatom Törökország csatlakozását az EU-hoz. Ennek következtében támogatom a kompromisszumot, mely Oomen-Ruijten asszony bölcs irányítása alatt született mindazon kollégák becsületes és gyümölcsöző együttműködéséből, akik ugyan talán különböző véleménnyel bírnak bizonyos kérdésekről, azonban mind egyetértenek abban, hogy az EU többet érhet el, ha építő módon működik együtt a török néppel, mint ha romboló módon maga ellen hangolja őket.

13

14

HU


Törökország jelenleg nehéz időszakot él ált, és az EU által követendő módszer az, hogy több cukrot és kevesebb korbácsot használ vele szemben. Az e jelentést támogató elsöprő többséggel mutassuk meg a török népnek, hogy igenis szeretnénk őket az Unióban látni, és segítse elő e támogatás a nagyobb és gyorsabb reformokat Törökországban, valamint a már túl régóta fennálló ciprusi probléma jobb megoldását. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Sokan közülünk geopolitikai okokra hivatkozva elleneztük Törökország uniós csatlakozását. A tények most minket igazolnak, mivel Ankara elefántként tört rá az Irakban uralkodó sérülékeny egyensúlyra, ahol csapataink nap mint nap kockára teszik életüket és az ország lakosságának szabadságáért harcolnak. Úgy vélem, hogy el kell ezen gondolkodnunk, képviselőtársaim: az Önök demokratikus Törökországa, e földi emberi jogi paradicsom abban a pillanatban kopogtat Európa ajtaján, amikor egy szörnyű, előre nem látható, drámai háborús forgatókönyv van kibontakozóban az iraki fronton. Amikor visszatérnek Brüsszelbe, tegyék azt, amit én fogok: menjenek el az örmény étterembe. Vajon az örmények nem szerepelnek az Önök nem uniós barátai között? A helyiségeiket mégis vandálok, török bűnözők tették tönkre, akik Európa fővárosában csak azért gyújtottak fel egy éttermet, mert az örmény. Ez a török nacionalisták demokratikus természete! Ezért megkérdezem: miért kell örömmel fogadnunk őket, amikor még mindig nem ismerik el az örmény népirtást? Arra kérem Önöket, hogy szavazzanak a módosítási javaslatom mellett. Gerard Batten (IND/DEM). Elnök úr, az állásfoglalás kihangsúlyozza, hogy Törökországnak teljes mértékben meg kell felelnie a koppenhágai kritériumoknak, melyek az uniós csatlakozás alapját képezik. A jelentés arra is ösztönzi a török kormányt, hogy a vallásszabadsághoz való hozzáállását hozza összhangba az Európai Közösségek Bírósága által meghatározott elvekkel. Kemal Atatürk óta Törökország fenntartotta a világi államot a fundamentalista és a Korán szó szerinti értelmezését támogató iszlám egyre növekvő hatalmával szemben. Azon tűnődöm, vajon a törökök tisztában vannak-e vele, hogy az uniós csatlakozás alapvetően rontani fogja a militáns iszlámmal szembeni ellenálló-képességüket. Ha Törökország csatlakozik az Európai Unióhoz, az iszlamistáik az emberi jogi törvényeket pajzsként használják majd, mely mögül haladhatnak előre a dzsihádjukkal Törökországban és Európában. A britek már kezdenek ráébredni, hogy amennyiben Törökország csatlakozik az EU-hoz, újabb 70 millió embernek lesz joga Nagy-Britanniába jönni. A török csatlakozás katasztrófa lesz a törököknek és katasztrófa Nagy-Britannia számára. Koenraad Dillen (ITS). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Florenz-féle közös állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita során tegnap helyesen került megállapításra, hogy a lakosság nagy többsége támogatja a dohányzást a munkahelyeken és bárokban, éttermekben betiltó szigorú intézkedéseket. Reméltem, hogy ez az állásfoglalás figyelembe veszi a lakosság elsöprő többségének véleményét arra vonatkozóan is, hogy Törökország nem válhat az Európai Unió tagjává. Azonban nyilvánvalóan túl sok illúziót dédelgetek. Amikor a kulcsfontosságú kérdésekre kerül a sor, mint az Alkotmány vagy Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz, az emberek véleménye hirtelen megszűnik számítani.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Törökország, egy baráti nemzet, nem európai ország. Pont, ámen, lezárva. Itt le kéne zárulnia a vitának. Azonban nem elég, hogy a Parlament nem vállalja fel ezt a felelősséget, hanem ismét szemet hunyt bizonyos közelmúltbeli fejlemények felett, melyek világosan mutatják, hogy Törökország nem való az Európai Unióba és hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről hozott döntés tévedés volt. Miért nem említi ez az állásfoglalás, hogy az Igazság és Fejlődés Párt (AKP) ellenzi azt az alkotmányos rendelkezést, mely a más vallásra való áttérés törvényi büntethetőségét eltörölné? Miért fogalmaznak az emberek oly homályosan az örmény kérdésről és Ciprusról? Ez újabb példa az európai reálpolitikára, amelyben ne számítsanak ránk. Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr, a londoni The Times című lap szerint az Egyesült Államok Kongresszusa visszataszítóan időzítette közelmúltbeli állásfoglalását az örmény népirtásról. Akkor mi a megfelelő időpont arra, hogy népirtásról beszéljünk? Az örmény lobbi e Parlamentben éppen az örmény népirtás kérdését majdnem egy évszázada övező egyértelmű tudatos elhallgatás miatt oly hangos. A török-örmény újságíró, Hrant Dink meggyilkolásának egyfajta nemzeti gondolkodási időszakot kellett volna eredményeznie, de sajnos nem így történt. Mindazonáltal Törökország és Örményország kibékülése – beleértve a lezárt határ újbóli megnyitását – lényeges elem Törökország uniós csatlakozási törekvéseiben. Véleményem szerint azonban egyetlen igazi demokrácia sem tagadhatja le a saját múltját, még legmélyebb és legsötétebb titkait sem. Épp ennyire fontos a ciprusi konfliktus tartós rendezése, amely továbbra is megoldhatatlan amiatt, hogy egy uniós tagállam területén megszálló csapatok állomásoznak, valamint az ankarai jegyzőkönyv teljesítésének hiány miatt. A kisebbségek – főként a keresztények – valláshoz fűződő jogai szintén aggodalomra adnak okot. A halki görög ortodox szeminárium 1971 óta van zárva; a PKK-val vívott háború alatt Németországba és Svédországba menekülő asszír keresztényeket megfosztották török állampolgárságuktól, így megakadályozták, hogy visszaköveteljék a konfliktus során elveszített otthonaikat. Továbbá Törökország az aleviket nem tekinti a többségében szunnita muszlimoktól különbözőnek, ezért nem ismeri el sajátos vallási igényeiket. A büntetőtörvénykönyv a törökség megsértésére vonatkozó 301. cikke büntető ítéletet eredményezett, márciusban pedig – véleményem szerint meglehetősen bizarr módon – egy isztambuli bíróság rendeletben tagadta meg a YouTube videómegosztó weboldalhoz való hozzáférést, mivel azon Kemal Atatürk, a modern Törökország alapító atyjának szexuális életéről szerepeltek nem bizonyított állítások. Csupán saját nevemben és nem a pártom vagy a képviselőcsoportom nevében beszélve: egyértelmű, hogy még nagyon sok a tennivaló. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök Maria Eleni Koppa (PSE). – (EL) Elnök úr, a mai vita lehetőséget nyújt arra, hogy kifejezzük elégedettségünket a törökországi választási eredmények kapcsán és hogy üdvözöljük a török nép kifejezett óhaját a reformok folytatására.

15

16

HU


Törökország kilátásba helyezett uniós csatlakozása – amely továbbra is célkitűzés marad – utat nyitott a reformkísérleteknek. Sajnálatos módon e törekvések egy ponton nem fokozódtak tovább és lelassultak. Friss és erős megbízatása birtokában az új kormánynak nagyon gyorsan kell cselekednie, hogy teljes mértékben végrehajtsa a Társulási Megállapodásban és annak Kiegészítő Jegyzőkönyveiben foglalt összes rendelkezést. A reformfolyamat mindenekelőtt a demokratizálódásról, az alapvető emberi jogokról és a vallásszabadságról szól. Ennek megfelelően elengedhetetlen, hogy eltöröljék a büntetőtörvénykönyv 301. cikkét és határozottan teljesítsék az Ökumenikus Patriarkátus kéréseit. Sajnálatos módon mostanáig a török kormány hozzáállása e kérdéshez teret engedett szélsőséges cselekedeteknek. Meg kell említenünk azt is, hogy a török hatóságok megmagyarázhatatlan módon ragaszkodnak a halki szeminárium zárva tartásához. Egy másik aggodalomra okot adó kérdés a Délkelet-Törökországban uralkodó feszült helyzet. Úgy vélem, nem szabad megengedni, hogy a viták erőszakos rendezésének kultúrája kerekedjék fölül, mivel ez instabilitáshoz vezetne a nagyobb térségben. A jelenlegi kormány felelőssége, hogy cselekedjék a kurd kérdés békés rendezése ügyében, ehhez pedig előbb párbeszédre van szükség a két fél között. A nemzetközi közösségnek békefenntartó szerepet kell vállalnia ebben az esetleges válságban. Végezetül, elnök úr, azt szeretném mondani, hogy elvárjuk Törökországtól, hogy tartsa be valamennyi kötelezettségvállalását, hogy egyenletesen haladhasson a kilátásba helyezett európai integráció felé. Giorgos Dimitrakopoulos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, hadd gratuláljak először Oomen-Ruijten asszonynak kiváló munkájához. Elnök úr, az Erdoğan-kormánynak és konkrétan Erdoğan úrnak a török nép által adott megbízatás lehetővé teszi egy olyan reformfolyamat folytatódását, amely azóta folyik, hogy Törökország helyigénye Európában biztosabb kilátássá vált. Ugyanakkor e megbízatás a ciprusi kérdés méltányos és tartós megoldására irányuló új vágyat is sugall, melynek első követelménye a török csapatok kivonása Ciprusról. Új vágy éledt a valódi szomszédi viszonyok iránt, mind általában, mind főként Görögországgal. A kormány megbízatásának köszönhetően az emberi jogok tiszteletben tartásáról új törvények gondoskodnak, mint az egyházi alapítványokról szóló, valamint a jogokat és szabadságokat védelmező törvények. Ez történelmi kiegyezés a múlttal, ráadásul az örmények, a pontuszi görögök és asszírok körében elkövetett népirtás elismerése most megtörténik. A megbízatásnak köszönhetően a kurd kérdést új fényben vizsgálják. Észak-Irak esetleges megszállása komoly aggodalom kell, hogy legyen az Európai Unió szemében. Egy ilyen lépést nem szabad megengedni, mivel a terrorizmus leküzdésének szükségessége – melyben mindannyian egyetértünk – sosem használható fel kifogásként arra, hogy kész tényként állítsák elénk Észak-Irak elfoglalását, amint azt történt Ciprus esetében. Richard Howitt (PSE). - Elnök úr, nem tudom, mit tesz hozzá a ma délelőtti vita a török csatlakozás kérdéséhez azon túl, hogy lehetőséget ad a török csatlakozás néhány vehemens ellenzőjének arra, hogy e teremben elismételjék érveiket. Természetesen arra kell ösztönöznünk Törökországot, hogy mértékletesen cselekedjen és arányosan reagáljon az észak-iraki terrorfenyegetésre, azonban azt látom, hogy ma délelőtt ugyanazok fogalmazzák

24-10-2007

24-10-2007

HU


meg a kritikákat, akik más viták során azt ellenezték, hogy az Európai Unió részt vegyen Irak újjáépítésében. Örömmel üdvözlöm az Egyesült Királyság és Törökország közötti stratégiai együttműködést, melyet tegnap jelentettek be Londonban Brown és Erdogan miniszterelnök urak és amely pozitív együttműködést is magában foglal a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc terén. Felszólítom a többi tagállamot, hogy ők is cselekedjenek ugyanígy. Örömmel üdvözlöm Ayla Akatot, a legfiatalabb női török parlamenti képviselőt, aki múlt héten Brüsszelben járt a török parlamentbe 14 év után először visszatért néhány kurd képviselő egyikeként; ők reményt adnak arra, hogy a kurd kulturális és politikai jogok problémája megoldható demokratikus, nem pedig erőszakos úton. Josef Zieleniec (PPE-DE). – (CS) Ria Oomen-Ruijten asszony kiemelkedő munkát végzett, amikor sikerült kompromisszumot jelentő módon megszövegeznie e dokumentumot egy olyan témáról, amely megosztja a Házat. Meg vagyok róla győződve azonban, hogy a jövőben nem lenne szabad olyan állásfoglalásokat és jelentéseket elfogadnunk, melyek kompromisszumra törekszenek azon az áron, hogy vitás kérdésekben nem fejezik ki a Parlament álláspontját. Az egyhangú állásfoglalásra való törekvésünk olyan üzenetet küld Törökországnak, amely nem tükrözi kellőképpen a török tagságról a Parlamenten és az európai közvéleményen belül alkotott különböző véleményeket. Nem titkolom, hogy a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások megnyitását önmagában alapvető hibának tartom. Ugyanakkor tisztában vagyok vele és tiszteletben tartom, hogy a Házban nem mindenki osztja a nézeteimet. Az európai nagyközönség erőteljesen megosztott, amikor erre az európai integráció jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdésre kerül a sor. Kötelességünk tiszteletben tartani e polaritást. Ezért remélem, hogy jövőbeli állásfoglalásaink és jelentéseink világosan kifejezésre juttatják majd a Parlament megosztottságát Törökország esetleges uniós tagságát illetően. Míg örömmel vesszük a kompromisszumos megoldásokat a Parlament által megvitatott sok más területen, a török tagság és az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok nem tartoznak ebbe a kategóriába. Változtassunk a megközelítési módon. A jövőben ne jelentéseket és állásfoglalásokat dolgozzunk ki, melyek az egyetértés és az egyhangúság érzését próbálják meg kelteni. Ehelyett a világosan megfogalmazott álláspontokkal való egyetértésünk vagy egyet nem értésünk által mutassuk ki, hogy a török tagság kérdésében megosztottak vagyunk. E kérdésben felelősséggel tartozunk mind az uniós polgárok, mind Törökország felé, akik nem féligazságokat érdemelnek. Biztos vagyok benne, hogy a török emberek jobban értékelik, ha érzékeltetjük velük az egység hiányát, mint ha takargatjuk a valós helyzetet, amit mind a Parlament, mind Európa hosszú ideje tesz. Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Oomen-Ruijten asszony Törökországról szóló állásfoglalásával az Európai Parlament pozitív jelet küld, és ezáltal egy új, építő jellegű párbeszédet indított útnak a Törökországgal folytatott kapcsolat terén. Törökország jelenleg erőteljes vitát folytat a belső reformokról. Törökországban olyan új kormány került hatalomra, amely világos megbízatással rendelkezik és munkához láthat. Ez esélyt kínál arra, hogy a csatlakozási folyamat több

17

18

HU


kulcsfontosságú területen is új lendületet kapjon. Az elvárttal ellentétes hatást érünk el, ha olyan további követelményeket szabunk meg, melyek nem részei a csatlakozási tárgyalásoknak. Törökországban most az új alkotmány kidolgozása áll az első helyen. Ezen alkotmány vázlata már megfigyelhető. A török büntetőtörvénykönyv 301. cikkének felülvizsgálatára vonatkozó felszólítással már foglalkozik a török fél. Törökországnak most további pozitív visszajelzésekre van szüksége az EU-tól. Ösztönöznünk kell Törökországot, hogy nagy buzgalommal folytassa e reformfolyamatot. A Bizottság előrehaladási jelentése november 7-ére várható, és úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a jelenlegi törökországi pozitív fejlemények tükröződjenek e jelentésben. Yiannakis Matsis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, Törökország az egységes Európához való csatlakozás jelöltje. Vannak jogai és kötelezettségei. Az előadó kiegyensúlyozott időközi jelentést adott. Ez új esélyt ad Törökországnak, hogy továbbhaladjon a reformokkal és teljesítse kötelezettségeit, melyek főként a gazdasági változáshoz, a koppenhágai kritériumok betartásához, valamint az emberi, vallási és kisebbségi jogokhoz kapcsolódnak. Azért szeretnénk, hogy Törökország megváltozzon, mert maga Törökország kiált változás után és mert az idők is megkövetelik azt. A törökországi változások azt jelentik, hogy az országnak teljesítenie kell kötelezettségeit Ciprus irányában, vagyis el kell ismernie a Ciprusi Köztársaságot és véget kell vetnie Ciprus megszállásának. A jelentés helyesen megállapítja, hogy a török hadsereg kivonása segít majd megoldást találni, és hogy a török hadsereg helyettesíthető egy a Biztonsági Tanács irányítása alatt álló kis európai haderővel. Törökországnak teljesítenie kell az alábbi kötelezettségeit: véget kell vetnie a betelepítésnek és meg kell változtatnia Ciprus demográfiai jellegét; haza kell telepítenie a telepeseket, akik az elfoglalt területek lakosságának nagy többségét képezik és időzített bombaként veszélybe sodornak bármilyen megoldást; véget kell vetnie a ciprusi görögök tulajdona kisajátításának Ciprus elfoglalt részén; és le kell állítania kulturális örökségünk tönkretételét. Első lépésként Törökországnak tiszteletben kell tartania az ENSZ határozatait és vissza kell adnia Famagusta városát a jogos lakosoknak. Ankara a ciprusi törököket elszigeteltnek tekinti a 45.000 török katona jelenlétének köszönhetően, akik a ciprusi görögöket távol tartják otthonaiktól és tulajdonuktól. Törökországon múlik csatlakozása Európához és a ciprusi kérdés megoldása. A Ciprust két részre osztó török politika nem megoldás. Az egység, nem pedig a megosztottság korában élünk. Igent mondunk egy európai Törökországra és egy európai megoldásra, melynek kevés köze van a válaszvonalakhoz és övezetekhez; amint a jelentés előadója helyesen kihangsúlyozta, ezeknek az egységes Európa elvein kell alapulniuk. Ez megvalósítható modellállamot teremt majd egész Európa számára, amelyben a ciprusi görögök és törökök, a keresztények és a muszlimok békésen és gyümölcsöző módon élhetnek együtt az egységes Európa elveinek és értékeinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapulva. Carlos Carnero González (PSE). – (ES) Elnök úr, amint tudja, az Európai Unió bővítése újabb országgal mindig dialektikus folyamat, amelyben meg kell szabni, hogy milyen erőfeszítéseket kell tennie a jelöltnek, de amelyben az Unió erőfeszítéseinek is világosan meg kell nyilvánulniuk.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Véleményem szerint amikor az Európai Uniónak új Reformszerződése lesz, amely lehetővé teszi számára, hogy demokratikusabb és eredményesebb legyen, a bővítés folytatásához is jobb adottságokkal rendelkezik majd. Ez a helyzet áll fenn a lisszaboni megállapodást követően. Törökország jelentős lépéseket tesz előre. Mindannyian támogatjuk az ankarai kormányt, és a török népet a terrorizmus elleni küzdelemben. Mindazonáltal az említett előrehaladás folytatódása érdekében megszorításokra, megfontoltságra és a nemzetközi jog tiszteletben tartására kell felszólítanunk az országot. Egy nagyarányú katonai művelet Észak-Irakban csak olajat öntene a tűzre és komoly problémákat idézhetne elő Törökországban is. Végül szeretnék gratulálni Oomen-Ruijten asszonynak az állásfoglalásához, bár egy téma hiányzik belőle: miért feledkezünk el gyakran arról, hogy Törökország nemcsak tagjelölt ország, hanem alapvető fontosságú euro-mediterrán partner a barcelonai folyamat keretében? Ez a megállapítás valóban hiányzik a jelentésből. Törökország nélkülözhetetlen e folyamatban, mint ahogy mi is nélkülözhetetlenek vagyunk Törökország számára az euro-mediterrán folyamatban. Emine Bozkurt (PSE). – (NL) Elnök úr, szeretném megköszönni Oomen-Ruijten asszony kiegyensúlyozott jelentését. Tíz napja Törökországban jártam, és míg ott voltam, megbeszéléseket folytattam az új török kormány és az új parlament tagjaival. Hangsúlyoztam a reformok folytatásának szükségességét, különös hangsúlyt fektetve a szólásszabadságra. Az igazságügy-miniszter és a kabinet többi tagja biztosított róla, hogy a 301. cikket módosítani fogják. Az új kormány az uniós tagság irányába vezető reformokat is ígért. Az állásfoglalás a tagságot végső célként említi. Ennélfogva az állásfoglalás közvetlenül hozzájárul a törökországi reformokhoz, köztük a nők jogait, a szakszervezeti jogokat és a szociális törvényeket érintő reformokhoz. Mindennek ellenére a reformok megtörténtéhez nyugalomra van szükség, és jelenleg félelem és düh uralkodik Törökországban. Félelem a PKK támadásaitól és düh, amely könnyen súlyosbodhat. Ezt megelőzendő, Törökországnak és az Európai Uniónak össze kell fognia, hogy diplomáciai és politikai eszközökkel megakadályozzák a terrorizmust és megbüntessék a terroristákat. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez az élénk vita nagyon hasznos volt az elnökség számára. Világosan megmutatta – ha ez kétséges lett volna –, mily eltérően látják a különböző tagállamok Törökország uniós csatlakozási tárgyalásainak kérdését. A kérdéssel kapcsolatos sok vélemény ellenére úgy érzem, hogy ez a vita világosan megmutatta, hogy Törökország már most az Európai Unió létfontosságú stratégiai partnere politikai, gazdasági és biztonsági szempontból. Úgy gondolom, hogy e vitából világossá vált, hogy Törökország uniós csatlakozásának kilátása áll az ország alapvető politikai és társadalmi reformjai mögött. Egyértelmű, hogy egyesek sajnálják, hogy e reformok nem olyan gyorsak vagy kiterjedtek, mint ahogy talán reméltük, de tény, hogy a török nép és kormány fokozatos előrehaladást mutat az általunk kijelölt úton, egy egyre demokratikusabb és sokszínűbb társadalom felé halad, amely egyre teljesebb mértékben tartja tiszteletben a jogállamiságot. A koppenhágai kritériumok – melyek az egész tárgyalási folyamat útmutatóját vagy referenciakeretét alkotják – rendkívül világosak mind Törökország, mind bármely más tagjelölt ország számára: csak azon országok válhatnak az Európai Unió tagjává, melyek

19

20

HU


egyértelműen tiszteletben tartják gazdasági elveinket és – főként és talán még inkább – politikai alapelveinket. Amennyiben Törökország teljes mértékben megfelel e kritériumoknak, akkor nyilvánvalóan az Európai Unió tagja lehet. Ez teljesen világos és ennélfogva nem adhat okot – vagy nem lenne szabad okot adnia – kételkedésre. Ami a PKK terrortámadásait illeti a török-iraki határ mentén és Irakban, szeretném felhívni az Önök figyelmét az elnökség október 22-i nyilatkozatára e kérdésről. E nyilatkozatban az elnökség teljes mértékben elítélte a PKK által elkövetett terrorcselekményeket és kifejezte együttérzését az áldozatok családjaival. Azt is megjegyeztük, hogy elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség támogassa Törökország törekvéseit a terrorizmus elleni küzdelem terén, míg az tiszteletben tartja a jogállamiságot, megőrzi a nemzetközi békét és stabilitást, a régió stabilitását, és hogy természetesen szólítsa fel Törökországot, hogy tartózkodjon bármilyen aránytalan katonai cselekménytől. Arra is felkérjük mind a török, mind az iraki kormányt, hogy működjenek együtt e probléma megoldása érdekében és főként azért, hogy megakadályozzák, hogy iraki területeket Törökország elleni terrorcselekmények elkövetésére használjanak. Olli Rehn, a Bizottság tagja . − Elnök úr, tisztelt képviselők, szeretném megköszönni Önöknek e lényegre törő és időszerű vitát röviddel azelőtt, hogy november 6-án – vagyis két hét múlva – kiadnánk Törökországról szóló előrehaladási jelentésünket. A Bizottságban arra törekszünk, hogy tárgyilagos és méltányos jelentés készüljön el, mint amilyen Oomen-Ruijten asszony jelentése is. A mai vitával és az Önök ezt követő állásfoglalásával a Ház néhány nagyon világos üzenetet küld Törökországnak. Először is úgy gondolom, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy most kell fokozni az ország reformtörekvéseit, a török állampolgárok érdekében, igen, de azért is, hogy komoly előrelépést tudjon mutatni az uniós csatlakozási tárgyalások terén. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy szükségtelen késedelem nélkül kerüljön sor a szólásszabadságot, a hírhedt 301. cikket és egyéb azonos jelentésű cikkeket, valamint a vallásszabadságot érintő reformokra. Hasonlóképp előrelépésre van szükség a nők jogai, a szakszervezeti jogok, a kulturális és vallási jogok és a nemzetközi kötelezettségek tekintetében is. Ezenkívül elítéljük a terrortámadásokat és megértjük, hogy Törökországnak meg kell védenie állampolgárait, azonban arra is ösztönözzük az országot, hogy az iraki regionális hatóságokkal és a nemzetközi közösséggel együtt igyekezzen politikai megoldást találni, valamint hogy arányosan reagáljon a PKK által elkövetett terrorcselekményekre. Ami az örmény kérdést illeti, a Bizottság támogatja a Parlament által az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazott felhívást a Törökország és Örményország közötti békülési folyamatra. Ez a legjobb és legeredményesebb út, amely idővel valódi eredményekhez vezet a megbékülés és az igazságosság terén. Úgy gondoljuk továbbá, hogy Törökországban minden kérdést – beleértve az örmény kérdést – nyíltan és békésen, a török társadalom keretei között kell megvitatni a szólásszabadság nevében. Ezért a 301. cikk reformja szintén elengedhetetlen az örmény kérdés komoly és eredményes megvitatásához, amely valódi megbéküléshez vezethetne. A szólásszabadság jelenlegi korlátozása elkedvetleníti az embereket, ráadásul az intolerancia és a gyűlölet légkörét teremti meg, amint az sajnálatos és szomorú módon megmutatkozott Hrant Dink meggyilkolásában az idei év során.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Végül szót kell ejtenünk egy dologról. Én magam és Önök is nagyon kemény követelményeket támasztunk Törökországgal szemben a reformfolyamatot illetően, és ez így helyes. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyenlet akkor működik, ha mindkét oldal megteszi, amit tennie kell. Ez azt jelenti, hogy nekünk is tisztességesnek kell lennünk. Tartanunk kell a szavunkat és ki kell tartanunk Törökország csatlakozásának kilátása mellett, amint az a tárgyalásokra kapott megbízatásunkban szerepel. (Taps) Máskülönben kiabálhatunk olyan hangosan, ahogy akarunk, de az olyan lesz, mintha a falnak beszélnénk. Nem kapnánk választ, csak hosszú csend felelne. Elnök. − A vita lezárását követően két közös állásfoglalásra irányuló indítvány (1) kerül benyújtásra. A vitát lezárom. A szavazásra ma kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Richard Corbett (PSE), írásban. – Törökország előtt még mindig hosszú út áll az uniós tagság feltételeinek teljesítéséig. Az elmúlt évek jelentős előrelépései ellenére a szólásszabadság (főként a büntetőtörvénykönyv 301. cikke), az emberi jogok és Örményország tekintetében számos kérdés még rendezésre vár. Elvetem azonban azok érveit, akik szerint Törökországnak soha nem lenne szabad csatlakoznia, mivel nem európai ország. Törökországot már több mint fél évszázada elfogadjuk az Európa Tanács teljes jogú tagjaként. Megkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat, ezzel pedig elismertük, hogy Törökország elvben jogosult az uniós csatlakozásra. Akik azt állítják, hogy Törökország nem európai, valójában azt értik ez alatt, hogy nem keresztény. De miért lenne ez kritérium? Az Európai Unió mottója „egység a sokféleségben” – nem egyformává akarjuk tenni a kultúrákat, hanem megtalálni a módját annak, hogy tudjunk együtt dolgozni, miközben megtartjuk saját nyelvünket, vallásunkat stb. Egy olyan világi állam befogadása, amelynek lakossága nagyrészt muszlim, csak erősítené ezt az elvet. 5. EU-Oroszország csúcstalálkozó (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EU-Oroszország csúcstalálkozóról. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amint Önök is tudják, e hét pénteken a portugáliai Mafra városában sor kerül a 20. EU-Oroszország csúcstalálkozóra. Úgy véljük, ez kiváló alkalmat nyújt Oroszország és az Európai Unió vezetőinek egyaránt, hogy áttekintsük a két fél közötti kapcsolatokat. Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok általánosságban jók és bizonyosan sokkal jobbak, mint ahogy azt a nemzetközi sajtó olykor elénk tárja. Oroszország az EU kulcsfontosságú partnere, és nagyon komolyan vesszük a vele fennálló kapcsolatot. A csúcstalálkozón az Unióban és Oroszországban uralkodó helyzetről lesz szó. Beszámolunk majd az Európai Unión belüli fejleményekről, különös tekintettel a

(1)

Lásd a Jegyzőkönyvet.

21

22

HU


Lisszabonban nemrég elfogadott új Reformszerződés megszövegezése terén elért előrehaladásról, valamint a Bizottság által javasolt, majd szeptember 9-én elfogadott energialiberalizációs csomagról. Ami a közös térségeket illeti, áttekintjük az ütemtervek végrehajtásában elért előrelépéseket. E folyamat továbbra is teljes egészében pozitív, bár egyes területeken több lendületre van szükség. Bizonyos fontos ágazatokban az Állandó Partnerségi Tanács (PCC) segített e célkitűzés elérésében. A PCC kultúrával foglalkozó ülése – melyre a csúcstalálkozót megelőző napon kerül sor – segít majd fokozni a kulturális együttműködésünket. A csúcstalálkozó prioritásai tekintetében megállapodásra törekszünk az energiaágazat korai figyelmeztető rendszerének elindításáról, amelyről elvben megállapodás született a Szamarában tartott legutóbbi csúcstalálkozón. Az Európai Unió és Oroszország között az energia terén mutatkozó kölcsönös függésből adódóan nagyobb bizalomra és erősebb kölcsönös együttműködésre van szükség. Ezért kiemeljük majd azokat a célkitűzéseket és elveket, melyeket az EU-nak tiszteletben kell tartania az energiapartnerségünk kapcsán, különös tekintettel a viszonosságra, az átláthatóságra, a nyitottságra és egy eredményes jogi és szabályozási keret kialakítására. Véleményünk szerint az Energia Charta Egyezmény elveit és a G8-ak által Szentpétervárott elfogadott, a világszintű energiabiztonságról szóló dokumentumot be kell építeni az Európai Unió és Oroszország közötti új megállapodásba, amely jogilag kötelező erejű lesz és a jelenlegi Partnerségi és Együttműködési Megállapodás (PCA) helyébe lép majd. A beruházások területén örömmel üdvözöljük a közös gazdasági térség ütemtervében szereplő hivatalos párbeszédet. Az átlátható, diszkriminációmentes és kiszámítható feltételek elengedhetetlenek az Oroszországban beruházó uniós vállalkozások számára, és szem előtt kell tartani a Duma által tárgyalt, a stratégiai beruházásokról szóló törvényt is. Arra is ösztönözni fogjuk Oroszországot, hogy kerülje a kiegészítő politikák – mint a környezetvédelem vagy az adózás – szelektív használatát arra, hogy feltartsa a már működő beruházásokat vagy rejtett akadályokkal állja az új beruházások útját. Úgy gondoljuk, hogy Oroszország csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) prioritás és emiatt is törekszünk rá, hogy a csúcstalálkozón felvessük ezt a kérdést. A Bizottságnak esetleg több mondanivalója van erről. Rá kell mutatnom, hogy a csúcstalálkozót arra is felhasználjuk, hogy az előrehaladás biztosítása érdekében nyomást gyakoroljunk Oroszországra, amennyiben nem talált kielégítő megoldást a még rendezetlen fő kérdésekre, mint a faexportvámokra vagy a diszkriminatív vasúti díjszabásokra. Tisztában vagyunk vele, hogy e csúcstalálkozóra olyan pillanatban kerül sor, amikor Oroszországban az elnök- és a parlamenti választások egyaránt a küszöbön állnak. A választási folyamatban a szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadság rendkívül fontos lesz, ezen lehet majd lemérni Oroszország demokratikus legitimitását. A Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának (ODIHR) szabad hozzáférést kell kapnia, hogy megfigyelhesse a Duma-választásokat. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács tagjaként Oroszország különleges felelősséggel rendelkezik közös értékeink védelméért. Sajnálatos, hogy bizonyos kérdések beárnyékolják az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokat, mivel egymásra utaltságunk mértéke nő, nem pedig csökken. Oroszországnak és az Uniónak együtt kell dolgoznia különbségeik megszüntetésén, mivel nincs más megoldás az együttműködésre. Sajnálatos módon az EU és Oroszország közötti

24-10-2007

24-10-2007

HU


új megállapodásról szóló tárgyalások kezdete még nem jutott túl a holtponton. Az Oroszország által a lengyel húsra és zöldségekre kivetett behozatali tilalom továbbra is jelentősen gátolja a tárgyalások megkezdését. A Bizottság jelezte, hogy készen áll az újabb kapcsolatfelvételre, amennyiben mindkét fél számára elfogadható megoldás születik. Sajnálatos módon a helyzetet tovább bonyolítja az orosz állategészségügyi hatóságok által az előző hónap végén hozott döntés, mely szerint behozatali tilalmat léptetnek életbe 36 uniós vállalkozás hústermékeire. A Litvániának szánt, a Barátság olajvezetéken keresztül történő olajellátás leállítása szintén olyan kérdés, amely megakadályozza, hogy az EU és Oroszország közötti új megállapodásról folytatott tárgyalások meginduljanak. Több mint egy év telt el anélkül, hogy Oroszország hivatalos tájékoztatást adott volna a vezeték szivárgásáról vagy a szállítás újraindításának kilátásairól. Ebből kifolyólag elengedhetetlen, hogy olyan kielégítő megoldást találjunk, amely megteremti az EU és Oroszország közötti energiaügyi partnerség továbbfejlesztéséhez szükséges bizalmat. A tárgyalások jelenlegi holtpontja ellenére a helyzetet nem kell túldramatizálni. Tulajdonképpen 2006-ban megállapodtunk Oroszországgal arról, hogy a Partnerségi és Együttműködési Megállapodás érvényben marad, így pedig elkerülhető a jogi vákuum kialakulása az Oroszországgal fennálló kapcsolatainkban. Végezetül bizonyos, hogy tárgyalni fogunk a jelenleg legfontosabb nemzetközi kérdésekről, főként Koszovóról és Irakról. Azt is hangsúlyozzuk majd, milyen fontos az Oroszországgal való pozitív együttműködés közös szomszédságunkban, hogy így együtt tudjuk megoldani a lényeges és aggodalomra okot adó közös kérdéseket, különösen a „befagyasztott” megbeszéléseket. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Elnök úr, Oroszország nem csupán egy közeli szomszéd, hanem stratégiai partner. Ha egy pillantást vetünk a kereskedelemre és a beruházásokra, láthatjuk, hogy virágoznak, és látjuk azt is – ahogy az elnökünk fogalmazott –, hogy az egymásra utaltság is nő. Tudjuk azonban azt is, hogy Oroszország kulcsfontosságú partner az itt már szintén említett regionális konfliktusok és globális kihívások megoldása szempontjából, és hogy kapcsolatunk kiteljesítése még sok kívánnivalót hagy maga után. A közelgő pénteki csúcstalálkozó a következő alkalom arra, hogy értékeljük kapcsolatunk állását. Míg számos eddig rendezetlen kérdés most sem fog megoldódni, néhány más kérdés terén előrelépést érünk majd el, így pedig előkészítjük a talajt a jövőbeli munkához az átmenet mostani pillanatában. Tudjuk, hogy ez egy kritikus időszak Oroszország számára, néhány hónappal a döntő fontosságú parlamenti és elnökválasztások előtt, és tudjuk azt is, hogy az Európai Unió ismételten aggodalmának adott hangot a demokratikus elvek végrehajtása és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalás betartása kapcsán. Mi, az Európai Unió nagyon közelről követjük az eseményeket – e tekintetben a közelgő választások fontos próbát jelentenek – és arra számítunk, hogy Oroszország helyesen dönt és felkéri az EBESZ megfigyelőit, hogy kövessék figyelemmel a választásokat. Megragadjuk az alkalmat arra is, hogy szót ejtsünk az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos aggodalmainkról, mint a sajtószabadság korlátozásáról, az újságírókat érő támadásokról, a nem kormányzati szervezetekre nehezedő nyomásról és az észak-kaukázusi helyzetről.

23

24

HU


Amikor október 11-12-én Kalinyingrádban jártam, alkalmam nyílt megbeszélést folytatni a közelgő csúcstalálkozóról az orosz elnök fő tanácsadójával, Jasztrzsembszkij különmegbízott úrral. Hadd kezdjem néhány jó példával, majd beszélek arról is, ahol nem fogunk előrelépést elérni. Úgy gondolom, hogy bejelentés várható Oroszország részéről arra vonatkozóan, hogy jelentős pénzügyi támogatással szándékozik hozzájárulni számos uniós irányítás alatt álló határon átnyúló együttműködési programhoz. Ezt nagy örömmel fogadjuk, mivel a 2004. évi bővítés után lényeges elemmé vált a kialakuló határokon átnyúló együttműködés. Kalinyingrád természetesen földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan nagyon különleges eset. Amint mindig is gondoltuk, ez különleges rendelkezéseket kíván a határon átnyúló együttműködés és a helyi határforgalom elősegítése érdekében. Figyelembe véve a tagállamok és Oroszország, vagyis Kalinyingrád közötti határt, valamint több tagállam és Oroszország közötti más határátkelőhelyeket érintő nagyon komoly forgalmi torlódást, az orosz pénzügyi hozzájárulás nagyon időszerű is lenne. A határ uniós oldalán akár 50 km hosszan húzódó kamionsorok egyértelműen nem elfogadhatók. Végre kell hajtanunk az intézkedéseket, és ezért megegyeztünk Oroszországgal, hogy csökkentjük a torlódást. A Bizottságban épp most indítunk el egy kísérleti projektet, amelyhez hozzátartozik a váminformációk cseréje és a határinfrastruktúra korszerűsítésének finanszírozása. A maga részéről Oroszországnak egyszerűsítenie kell a határokon alkalmazott eljárásait. Elvben készen áll erre, de időbe telik. Az elnökünk már szót ejtett az energia kérdéséről. Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy képesnek kellene lennünk rá, hogy bejelentsünk egy a korai figyelmeztető rendszerre vonatkozó megállapodást, hogy megoldjuk az ellátási problémákat mielőtt még azok válságossá válnak. Az elnökünk beszélt az energiakultúráról és a beruházásokról, így ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm. Annyival szeretném csak kiegészíteni, hogy a beruházások és az üzleti kapcsolatok szintén napirenden lesznek a gyáriparosok holnap, vagyis csütörtökön kezdődő lisszaboni kerekasztalos találkozóján, amelyen Günter Verheugen és Andris Piebalgs is részt vesz. E kerekasztal pénteken beszámol a csúcstalálkozó résztvevőinek az elért eredményekről. Úgy gondolom, ez jó hozzájárulás egy fejlődő üzleti kapcsolathoz. Oroszország kulcsfontosságú gazdasági szereplő, a WTO kapcsán pedig annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy segíteni fogjuk Oroszország törekvéseit. Önök jól tudják, hogy mindig is elköteleztük magunkat Oroszország WTO-csatlakozása mellett. Véleményünk szerint lényeges, hogy mindenki azonos feltételekkel dolgozhasson, ezért helyezünk majd nagy hangsúlyt arra, hogy Oroszország WTO-csatlakozására sor kerüljön. A csúcstalálkozó új lendületet ad ezen összetett folyamatnak, amely jelenleg kritikus szakaszában jár. A csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan új acélmegállapodást írunk alá, így növeljük az acél mennyiségét, melyet Oroszország az Európai Unióba exportálhat. Az EU és Oroszország közötti együttműködés pozitív részeinek újabb jele, hogy a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja és az Orosz Szövetségi Kábítószer-ellenőrző Szolgálat közötti egyetértési megállapodás aláírásra kerül a csúcstalálkozóhoz kapcsolódóan. Kevésbé pozitív információ azonban az, hogy bár Oroszország májusban Szamarában egyértelműen elkötelezte magát, hogy még a következő, mafrai csúcstalálkozó előtt időben aláírja a Szibéria fölötti átrepülésekre vonatkozó megállapodást, erre jelenleg nagyon

24-10-2007

24-10-2007

HU


csekély esély van. Szeretnénk továbblépni e hosszú ideje tartó vitában. Oroszország részéről pozitív lépés lenne, ha lehetővé tenné, hogy elkezdjük a novemberre tervezett moszkvai légi közlekedési csúcstalálkozó munkálatait, hogy felmérjük az ezen ágazatbeli együttműködésben rejlő hatalmas lehetőségeket. Ami a nemzetközi kérdéseket illeti, továbbra is bizonyosan Koszovó marad az egyik legfontosabb, és Oroszországgal közösen el kell gondolkodnunk, hogyan találhatunk megoldást e kérdésre a Trojka erőfeszítéseit alapul véve. El kell kerülnünk, hogy a Balkánon újabb konfliktus újuljon ki. Egyéb lényeges nemzetközi kérdéseket is megvitatunk, mint a Közel-Kelet helyzetét az annapolisi konferencia előtt, Irán helyzetét Putyin elnök közelmúltbeli teheráni és afganisztáni látogatását követően, Burma/Mianmar kérdését, valamint a főként Grúzia és Moldova közötti befagyasztott kapcsolatok helyzetét. Szeretnénk építő jelleggel dolgozni együtt Oroszországgal, megoldást keresve e vitás kérdésekre. Ennélfogva folytatnunk kell megkezdett munkánkat és sosem veszíthetjük szem elől hosszú távú terveinket. José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, reméljük, hogy – amint a sajtó is rámutatott – a portugál ősz melegebb lesz, mint az orosz tavasz, ami a szamarai csúcstalálkozót illeti. Ahogy a biztos asszony mondta, úgy vélem, hogy tovább kell építenünk a stratégiai szövetséget Oroszországgal, a hangulat azonban nagyobb mértékben függ majd Oroszország hőmérsékletétől, mint az Európai Unióétól: részben annak fényében, amiről a biztos asszony beszélt, mindenekelőtt azon új szerep fényében, melyet Oroszország a nemzetközi színtéren játszani kíván, illetve főképp az energiaellátás biztonságának tekintetében. Azonban, elnök úr, ezt a kapcsolatot több pillérre kell építeni. Az első az, hogy bármilyen döntést vagy cselekedetet, amely egy tagállam ellen irányul, az egész Európai Unió elleni döntésnek vagy cselekedetnek kell tekinteni. Másodszor, elnök úr, az Európai Unió visszavonhatatlanul és kétségbevonhatatlanul elkötelezte magát az emberi jogok mellett, és nagyon szilárdan kell védelmezni ezen álláspontját. E tekintetben úgy érzem, örömmel kell fogadnunk az orosz kormány döntését arról, hogy engedélyezi, hogy a Zöldek / Európai Szabad Szövetség Moszkvában tartsa ülését és megadja a képviselőcsoport tagjainak a vízumot. Aggodalomra ad okot az Kaszpi-tengerrel határos országok közelmúltbeli csúcstalálkozójával kapcsolatban elhangzott nyilatkozat, mely egyfajta széles front kialakításáról szól – bizonyos mértékben – a regionális és nemzetközi fenyegetések, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezetének bizonyos állásai elleni harc céljából. Már a végén járok, elnök úr. Biztos asszony, elnök úr, soros elnök úr, védjék meg a gyakorlatban az Európai Unió érdekeit, építsék ki ezt a szövetséget, de ne felejtsék el, hogy a szereplőknek meg kell felelniük az ideáloknak. Emlékszem valamire, amit a The Economist egy közelmúltbeli – természetesen kiváló – cikkében olvastam: a wiesbadeni csúcstalálkozón Putyin elnök azt mondta Merkel szövetségi kancellár asszonynak, hogy az volt az a hely, ahol Dosztojevszkij veszített a ruletten. Én remélem, hogy az Európai Unió szerencsésebb Portugáliában, mint az orosz író volt Wiesbadenben.

25

26

HU


Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében . – (NL) Elnök úr, a közelgő csúcstalálkozóra való előkészülés során képviselőcsoportom számára továbbra is az a legfőbb alapfeltevés, hogy Oroszországnak és az Európai Uniónak sok közös érdeke van, és a sok véleménykülönbség ellenére az Európai Uniónak a közelgő csúcstalálkozón továbbra is e feltétel alapján kell cselekednie. Oroszországnak és Európának szüksége van egymásra, hogy megoldják az európai problémákat, azonban főként azért van szükségük egymásra, hogy megoldják a legfontosabb nemzetközi kérdéseket. Európa fenntartható biztonsága csak az Oroszországgal való együttműködés által valósítható meg. Ezen okok folytán mi – a képviselőcsoportom és én – mindig is támogattuk az Oroszországgal létesített stratégiai partnerséget. A csúcstalálkozó programja kimerítő, és a biztos asszony, valamint az elnökség képviselője már beszélt róla. Mégis reméljük, hogy valamikor előrelépés történik az új partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalását illetően. Reméljük, hogy egy új lengyel kormány jobban tud majd együttműködni Moszkvával, és ennek következtében talán nagyobb tér nyílik az előrelépésre. Az energiaügyi kapcsolat rendkívül fontos, és úgy gondoljuk, hogy a kölcsönösségből kell kiindulni, azonban fel kell ismernünk, hogy itt egyfajta kölcsönös függetlenséggel van dolgunk, amelyet meg kell próbálnunk együttes erővel jobban kezelni. Több együttműködést akarunk elérni a Fekete-tenger térségében is, és reméljük, hogy olyan kérdésekről is szó esik a csúcstalálkozón, mint Transznisztria és Grúzia. Az előttem szólók már említették az oroszországi demokrácia állapotát, és ezt természetesen nem lehet kihagyni a megbeszélésekből. Aggódunk a Duma-választások előkészületei miatt is. Mi is szabad és tisztességes kampányokat szeretnénk és azt, hogy minden párt egyenlő eséllyel fejthesse ki nézeteit. Ezért oly fontos, hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk a megfigyelők moszkvai jelenlétének kérdését: nemcsak a választás napján van szükség a megfigyelők munkájára, hanem a választásokat megelőző kampány ideje alatt is. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos, hogy megfelelően tudjuk megítélni a választásokat; egy olyan országnak, amely az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöki posztjára pályázik, képesnek és hajlandónak kell lennie arra, hogy együttműködjön az EBESZ-szel, amikor a választások megfigyeléséről van szó. Végezetül – és megismétlem, amit felszólalásom elején mondtam – továbbra is kritikusan kell szemlélnünk Oroszországot; kritikusan, amikor az emberi jogok és a demokrácia kérdéséről van szó, de nem szabad szükségtelenül egyoldalúan megközelíteni a dolgokat. Kiindulópontunk legyen továbbra is a jó szomszédi viszonyra, az együttműködésre törekvés és az, hogy próbáljuk meg együtt megoldani a problémákat Európában és ne csináljunk mindenből nagy ügyet. Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a májusi szamarai csúcstalálkozó felszínre hozta az Oroszországgal kialakított stratégiai partnerségünkön tátongó hasadékokat – az energiaügy, Koszovó és az emberi jogok terén. E repedések törésvonalakká váltak, melyek ma már oly mélyek és szélesek, hogy nagy nyomás nehezedik ránk, hogy megmondjuk, hogyan valósítható meg egy közös értékeken alapuló komoly „partnerség”. Putyin elnök bevallása szerint „Oroszország nem válik egyhamar olyan országgá – ha egyáltalán valaha olyanná válik –, amelyben a liberális értékek mély történelmi gyökerekkel rendelkeznek”.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Meddig hagyhatjuk még figyelmen kívül az egyre gyarapodó bizonyítékokat? Nem arról van szó, hogy az oroszok elutasítják a nyugat kulturális kellékeit, mivel Putyin elnök több alkalommal is beszélt arról, hogy milyen helyet foglal el országa Európa kulturális szívében. Nem, e hevesség, e tagadás elsősorban a Barroso elnök úr által Európa „szent értékeinek” hívott értékek – mint a szabadság, a demokrácia –, valamint a jogállamiság ellen irányul, melyek nyilvánvalóan nincsenek jelen a mai Oroszországban. Salafranca Sánchez-Neyra úrnak igaza volt. Túl sok reálpolitikát és nem elég morális politikát hallottunk a Tanácstól és a Bizottságtól. Kapcsolatunk Oroszországgal bizonyosan stratégiai, de nem nevezhető partnerségnek. Ahol csak lehetséges, gyakorlatias megközelítésre és együttműködésre van szükség az olyan mindkét felet érintő kérdéseket illetően, mint a határátkelők, energiaellátás, WTO-tagság – bár az élelmiszerek árának tegnap bejelentett ellenőrzése a múlt gazdaságpolitikájához való visszatérést sugallja. Némi előrelépés elérhető Oroszországgal, de harsonaszó nélkül és az utána következő kiábrándulással, amely túl sok EU-Oroszország csúcstalálkozóra jellemző. Ahogy Oroszország két fontos választás elé néz, egy kicsit több őszinteségre is szükség van. Ha az emberek klónozása fejlettebb lenne, Putyin elnök a lengyel Kaczyński fivérek példáját követve valószínűleg az elnöki és a miniszterelnöki pozícióért egyaránt indulna! Egy olyan országban, amely még 1917-ben megdöntötte az oligarchák uralmát, meglehetősen hihetetlen, hogy egy új autokratikus hatalom nyer teret, és nem szabad visszafogni kritikus megjegyzéseinket attól való félelmünkben, hogy egy olyan partnerséget sodrunk veszélybe, amely mindössze papíron létezik. Európa csak akkor vállalhat szolidaritást Oroszországgal, amikor a független igazságszolgáltatás, a szólásszabadság és a demokrácia nemcsak rövid beszédfoszlányokat jelent és amikor az újságírók, ellenzéki pártok és nem kormányzati szervezetek a megtorlás félelme nélkül működhetnek. Ezért törekedett a képviselőcsoportom egy állásfoglalásra, amely lezárja ezt a vitát, és több mint 300 képviselő támogatta a felhívásunkat. Készen kell állnunk, hogy papírra vessük, amit a nyilvánosság előtt mondunk, és hogy rácáfoljunk azokra, akik szerint az Európai Parlament nem más, mint egy agyonmagasztalt társalgó. Első alkalommal a Reformszerződés valódi beleszólási lehetőséget ígér a Parlamentnek a külső felekkel kapcsolatos cselekvések terén. Javítsunk tehát a teljesítményünkön, hogy meg tudjunk felelni a kihívásnak és olyan üzenetet adhassunk át a csúcstalálkozón, melyet Putyin elnök nem hagyhat figyelmen kívül. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának vezetői által tegnap hozott döntés, mely szerint ne fogadjunk el semmilyen állásfoglalást az EU-Oroszország csúcstalálkozót megelőzően, azt mutatja, hogy még mindig van problémák Oroszországgal. A döntés felér egy súlyos hibával. Ez nem az a fajta francia-német motor, amelyet elvárunk Európa azon részén, ahol élünk. A május 2-i, a szamarai csúcstalálkozót megelőző állásfoglalásunk nagyon hasznosnak bizonyult. Bízom benne, hogy a mai csend nem azt jelzi, hogy megpróbálunk eltérni egy világosan meghatározott és nagy követelményeket támasztó Oroszország-politikától. Amennyiben a Szamarában elfogadott megközelítésünk sérül, Oroszország egyre inkább

27

28

HU


meg lesz róla győződve, hogy az integráció és főként a 2004-es bővítés figyelmen kívül hagyható vagy lebecsülhető fejlemény csupán. Azok a politikusok, akik a hamis realizmus jegyében most megpróbálnak szemet hunyni afölött, hogy Oroszország a diktatúra irányába indult el, beleegyeznek a finn példa megismétlődésébe. Hozzájárulásukat adják a Közép-Európa elleni diszkriminációhoz és ezáltal gyengítik az Európai Uniót mint globális partnert. Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos asszony, miniszter úr, hölgyeim és uraim! Miniszter úr, Ön bevezetőjében elmondta, hogy kapcsolataink Oroszországgal jók, vagy legalábbis jobbak, mint ahogy a nemzetközi sajtó lefesti őket. Miniszter úr, Ön talán a Marson él? Vagy a Vénuszon? Meg meri mondani az oroszoknak, hogy mi a lényeg, vagy az Európai Unió Önnek csupán a pénzről és puszta kereskedelemről szól? Fontosabb ez Önnek, mint a demokrácia és az emberi jogok? Ne kerteljünk. Oroszország elindult lefelé egy olyan lejtőn, amelynek az alján egy erős vezető által irányított kész diktatúra áll: egy erős vezető, aki nem tűr el semmiféle tiltakozást és aki beveti az orosz titkosszolgálat (FSB) rendőreit, amikor csak szükségesnek látja; egy vezető, aki semmilyen körülmények között nem mond le a hatalomról és aki mindenféle csaló fogást bevet, hogy a decemberi parlamenti és a márciusi elnökválasztás után is az ő kezében legyen a hatalom. Oroszország, miniszter úr, egy olyan zárt társadalommá fejlődik, amely soha nem engedné meg, hogy bárki bepillanthasson. Nem akarok elméleti okfejtésekre szorítkozni. A valóság az, hogy Oroszországban az emberi jogok állandó nyomás alatt állnak és a demokrácia állapota siralmas. A valóság az, hogy a szólás- és a sajtószabadság nem tud ellenállni a szigorú öncenzúrának. A közelmúltban elfogadott törvény a szélsőségességről könnyedén felhasználható a független újságírók és politikai ellenfelek elhallgattatására. A valóság az, hogy az orosz rezsim számára egy erős és független civil társadalom nem kívánatos, és a nem kormányzati szervezetekre nagy nyomás nehezedik a rendkívül korlátozó jogi szabályozás miatt. A valóság az, miniszter úr, hogy Oroszországban a szabad választás utópia. Csak azok vehetnek részt, akiket a rezsim eltűr. A Garri Kaszparov körül csoportosuló „Másik Oroszország” koalíció például nem vehet részt a közelgő parlamenti választásokon. Végül, miniszter úr, a csecsenföldi helyzet talán már nem aktuális kérdés a politikában, azonban az ottani valóság még mindig rendkívül aggasztó. Az embereket még mindig gyilkolják, az embereket elfogják és illegálisan tartják fogva, az embereket zsarolják, napi gyakorisággal történnek emberrablások és a kínzás bevett gyakorlat. Ez az orosz valóság, miniszter úr, és remélem, hogy emlékezni fog erre, amikor e hét végén Putyin elnökkel tárgyal. Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Európa és a világ stabilitása és fejlődése nem lehetséges az Európai Unió és Oroszország közötti megfelelő együttműködés nélkül. Szamariával szembeállítva mit szeretnék most látni? Azt szeretném, ha Ön visszajönne és arról számolna be nekünk, hogy Oroszországgal közös stratégiánk van a koszovói probléma megoldására és a közel-keleti békefolyamatra, valamint hogy közös álláspontot alakítottak ki az iráni nukleáris energia problémájára vonatkozóan és közös stratégiát a transznisztriai probléma megoldására. Ez nemcsak az energiaellátásról szól. Felejtsük el a Galileót. Az ipar nem akarja és a számlát az adófizetőknek kell állniuk. Dolgozzunk együtt Oroszországgal egy megfelelő

24-10-2007

24-10-2007

HU


energiapolitikán, amely bevonja az új technológiákat. Oldjuk meg a vízummentes utazás problémáját Oroszországgal. Miért nem értünk még el nagyobb előrelépést e téren, csupán e konkrét csoportok számára? Nézetem szerint jelentős eredményeket lehetne elérni. Mi lesz az Európai Unió álláspontja a rakétapajzs kapcsán? Oroszország mellé állunk és azt mondjuk, hogy nem kérünk az Egyesült Államok védőpajzsából? Úgy gondolom, nagyszerű lenne, ha ezt el tudnánk érni. Természetesen kritikusnak is kell lennünk Oroszországgal szemben és meg kell mondanunk, hogy ha szót emelek a Schäuble és Jung urak által Németországban kidolgozott terrorizmusellenes tervek ellen, akkor Oroszországnak is meg kell mondanom, hogy nem akarom ezt a diszkriminációellenes törvényt. Ez egészen egyértelmű. Ha véleményünk szerint a csecsenföldi helyzet teljes mértékben ellentétes az emberi jogokkal, akkor ezt nagyon világosan közölnünk kell az oroszokkal is, de azt követően nyomon is kell követnünk az eseményeket. Azt gondolom, hogy egy helyes partnerségi megállapodás megléte esetén a jó partnereknek ezeket meg szabad és kell mondaniuk egymásnak. Szükségünk van Oroszországra és Oroszországnak szüksége van ránk, és együtt fogunk tovább haladni, ha minden kérdésről nyíltan beszélünk és – mindenekelőtt – felvázoljuk a megoldási lehetőségeket. Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, ha meg akarjuk állni a helyünket a világban, szükséges, hogy az EU mint egy erős csoport és Oroszország mint egy szuperhatalom rendezzék gazdaságaikat egységbe. Csak így lesznek képesek szembenézni az elkerülhetetlen politikai nyomással, amely különben megoszthatná ezt az ésszerű partnerséget. A dolgok jelenlegi állása szerint az Unióba irányuló orosz export – az energiához kapcsolódó kereskedelem nélkül – a Marokkóba vagy Argentínába irányulónak felel meg. Ezért támogatom a kereskedelmi biztos, Mandelson úr kezdeményezését, melyben arra kérte az EU-t és Oroszországot, hogy többé ne úgy viselkedjenek, mint két város, melyeket mindössze egy keskeny út és egy gázvezeték köt össze. Meg vagyok róla győződve, hogy mindkét partnernek hosszú távú, kölcsönös előnyökkel járó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére kell összpontosítania és nem engedhetik meg, hogy rövid távú politikai taktikák vegyék át az irányítást. Úgy gondolom, hogy az uniós polgárok érdeke, hogy az EU következetesen járjon el Oroszországgal szemben, azonban jelenleg sajnos nem ez a helyzet. Szorgalmaznunk kell egy stabilabb politikai és vállalkozói környezet kialakulását Oroszországban, amely kevesebb akadályt gördítene az import elé és amely kedvezőbb környezetet teremtene az Unióból érkező beruházók számára. Reino Paasilinna (PSE). - (FI) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Kétféleképpen lehet megközelíteni az EU és Oroszország közötti kapcsolatokat. Tekinthetjük őket problémáknak vagy lehetőségeknek. Amint tudjuk, jelenleg mindkettő bőven adódik. Az elmúlt héten Lisszabonban az Unió vezetői egy lépést tettek egy következetesebb külügyi politika irányában. Nem lehetne az Oroszországgal kapcsolatos politika az első megálló mindkét fél számára, vagyis Oroszország számára is? A Partnerségi és Együttműködési Megállapodáson változtatni kell és ezt jól tudjuk. Az északi dimenzió területén némi eredmény már mutatkozik a Balti-tengerhez kapcsolódó kérdések tekintetében, de tovább kell lépnünk új területekre. Az útiterv megvan, de nem sokan járnak az úton.

29

30

HU


Támogatjuk Oroszország WTO-tagságát. Végleges formába kell öntenünk a megállapodást. Ekkor a határokon a fára kivetett vámot és illegális díjakat – melyekről Ferrero-Waldner biztos asszony is szót ejtett – ellenőrzés alatt lehetne tartani. Teljes egészében egymástól függünk az energia kérdésében, e függésnek azonban kétirányúnak kell lennie. Az export éppúgy függést jelent, mint az import. Ennélfogva véget kell vetnünk ennek az Oroszországgal folytatott némajátéknak. Sajnálatos módon ez már így megy jó ideje, de üdvözlöm Lengyelország új vezetőjét, aki javítani szándékozott a kapcsolatokat Oroszországgal és Németországgal is. Oroszország nyilvánvalóan nagyobb problémát jelent. A tárgyalásoknak az állampolgárok jogait érintően is eredményre kell vezetniük, nemcsak amikor árukról van szó. Megkérdezem a Tanácstól, hogy szó lesz-e a csúcstalálkozón a fára kivetett vámokról. Továbbá mi a helyzet az új orosz törvénnyel, mely arra a gyakorlatra vonatkozik, hogy a gyanúsítottakat nem adják ki kihallgatásra annak az országnak, amelyben a bűncselekményre sor került? Ez különös eljárás. Másképp mondva, egy bűnöző, aki egy uniós tagállamban bűncselekményt követ el, menedékjogot kérhet Oroszországban. Foglalkozik majd a Tanács ezzel a kérdéssel a csúcstalálkozón? Annemie Neyts-Uyttebroeck (ALDE). – (NL) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az egész vitát, valamint a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait hallgatva rendkívül világossá vált, hogy Oroszország esetében mily nehéz összeegyeztetni a kellő tiszteletet, melyet e nagy és fontos ország, valamint e nagy és fontos nép megérdemel és a jogállamiság, a működő demokrácia, a szabad sajtó és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását. Nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt, annál inkább, hogy Putyin elnök egyedülálló módon ért ahhoz, hogy kihasználja a tagállamok közötti valamennyi nagyobb vagy akár igen csekély véleménykülönbséget. Hallottuk, hogy hamarosan választások lesznek Oroszországban, és tudjuk, hogy erre néhány hét múlva kerül sor. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a Dumában képviselőkkel nem rendelkező pártokra rákényszerített feltételek teljes mértékben méltatlanok egy demokráciához. Akár a letét összegéről beszélünk, akár az aláírások előírt számáról, ezek ellenőrzéséről – nézzék csak meg, mi történt Szentpétervárott néhány hónapja –, ezek egyike sem felel meg annak, amit mi és a világ többi része szabad és tisztességes választásoknak tartunk. Másképpen kifejezve, a dolgok nem sok jót jósolnak. Néhány nagyon aggasztó beszámolót is hallottunk arról, hogyan próbálták meg ellenőrzés alatt tartani a diákok kapcsolatait és a látogatói programokon résztvevőket. Vagyis – és már be is fejezem, elnök úr – a tagállamoknak egységesebbnek és éberebbnek kell lenniük, mint valaha, hogy az együttműködés folytatódhasson. Inese Vaidere (UEN). - (LV) Hölgyeim és uraim, Oroszország fontos partner, politikái azonban aggodalomra adnak okot. Még nem emeltek szobrot Putyin elnöknek az orosz utcákon, azonban a személyi kultusz jelei már megmutatkoznak. A demokratikus államokban még nem volt rá példa, hogy az állam elnöke elinduljon a parlamenti választásokon, mint ahogy arra sem, hogy a Nasi elnevezésű radikális mozgalom vezetőjét jelöljék ifjúsági miniszternek, vagy hogy egy ország ne legyen hajlandó fogadni az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttségét. Veszélyes, ahogy Oroszország manipulál más nemzeteket. Lettországi kutatások azt mutatják, hogy az Oroszország által a népeknek nyújtott támogatás gyökeresen ellentétes a társadalmi integrációval. Attól is tartok, hogy azon emberek politikai múltja, akik a közelmúltban megszervezték az orosz fórumot az Európai Parlamentben, arra enged következtetni, hogy más európai államokban

24-10-2007

24-10-2007

HU


is létezhetnek pusztító tervek. Kötelességünk szembeszállni e manipulációkkal, mivel Oroszország türelmünk határait feszegeti. Az energiakérdésről folytatott vita kapcsán arra van szükség, hogy az Energia Charta elvei és ratifikációja az új megállapodás szerves része legyen, annak ellenére, hogy Moszkva elégedetlen a viszonossági záradékkal. Köszönöm. Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, beszéljünk világosan! A tegnapi döntésünket az orosz hatóságok nagy sikerként fogják értelmezni – és ez gyakorlatilag már meg is történt: nincs állásfoglalás, nincs üzenet. Ez valódi jutalom azután, hogy Oroszország nem volt hajlandó fogadni az Európai Parlament hivatalos emberi jogi küldöttségét. Az orosz társadalom most még nagyobb mértékben túsza egy propagandista sajtónak, mint valaha, és veszélyes nacionalizmusba húzódik vissza. Ma Oroszországban a félelmen alapuló erőszak uralkodik, miközben a rasszizmus és az idegengyűlölet egyre aktívabbá válik. A „független” szó többé nem használható. A „független” emberi jogi aktivisták, újságírók vagy politikai ellenfelek automatikusan „a rendszer ellenségeinek” számítanak. Egy 2007-ben elfogadott törvény hivatalosan velük foglalkozik. A szélsőségesség elleni harc álcája alatt e törvény gyakorlatilag szabad kezet ad a hatóságoknak e tisztességtelen harcban. Amint tegnap Marie Mendras elmondta nekünk, az emberi jogok állandó megsértése nem sarkallja tettekre az orosz embereket. Putyin elnök hazárdjátéka tehát bevált: sikerült meggyőznie a többi orosz állampolgárt, hogy Oroszország saját különleges szabályai szerint játszik, amikor a demokráciáról és az emberi jogokról van szó. Ilyen meggyőződés mellett nem meglepetés, hogy még mindig Oroszország az Európa Tanács egyetlen tagja, amely nem ratifikálta a 14. számú jegyzőkönyvet. Putyin elnök számára ez váratlan szerencse, isteni áldás. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem kell megfelelnie a határozatoknak és megakadályozhatja, hogy az ügyek az országán kívülre kerüljenek, különös tekintettel a megkínzott csecsenek kérdésére. E helyzet fényében naivitás lenne azt gondolni, hogy Oroszországban december 2-án szabad és átlátható választásokra kerül sor. A körülmények láttán a választás nem csupán egy népszavazás Vlagyimir Putyin mellett vagy ellen? Amennyiben az alkotmány nem kerül módosításra, Vlagyimir Putyin továbbra is uralni fogja az összes politikai, gazdasági, pénzügyi, közigazgatási, igazságügyi és biztonsági kérdést. Az EU-Oroszország csúcstalálkozó előestéjén felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a legmagasabb politikai szinten tárgyaljanak az emberi jogokról. Elengedhetetlen, hogy kulcsszerepet játsszanak, akár a jövőbeli megállapodásról, akár Koszovóról vagy az energiakérdésről legyen is szó. Ezt kérik tőlünk az orosz demokraták. Mindössze ennyit mondanak: „Beszéljenek róluk továbbra is, mondják meg az igazat”. Mi legalább nem kockáztatjuk az életünket, amikor ezt tesszük. ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY Alelnök Vladimír Remek (GUE/NGL). – (CS) Hölgyeim és uraim, az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló vita az egyik leggyakoribb téma itt a Házban. Rendszeresen halljuk ugyanazokat a közhelyeket, akár szándékosan, akár a tények félreértéséből vagy nem ismeretéből fakadóan. Ennek ellenére – akár akarjuk, akár nem – partnerként kell bánnunk Oroszországgal. Ha nem találunk közös nyelvet és nem törekszünk fokozatosan javítani a kapcsolatainkat, azt az Unió jobban megszenvedi, mint Oroszország. Ez nem azt jelenti, hogy el kell fordítanunk tekintetünket a nehézségekről,

31

32

HU


hanem inkább azt, hogy szembe kell néznünk a valósággal és mindenkit ugyanúgy kell megítélnünk. Tény, hogy a jelenlegi Oroszország gazdaságilag erősebb és ezért magabiztosabb is. Védelmezi saját érdekeit, éppúgy, mint az Egyesült Államok, vagy ami azt illeti, az EU. Józan hozzáállásra van szükségünk. Ezért örülök, hogy az állásfoglalás elhalasztásával nagyobb mozgásteret engedtünk a képviselőinknek a portugáliai csúcstalálkozón. A mai Oroszország nem a volt Szovjetunió. Nemcsak az ebben az országban szerzett sokévi munkatapasztalat alapján mondom ezt, hanem az amerikai diplomácia fejétől kölcsönzött szavakra is támaszkodva. Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a soros elnöknek és a Bizottság elnökének. Én nem az együttes zárónyilatkozat hossza alapján fogom megítélni a csúcstalálkozó sikerét. Ami nekem számít – és remélem, hogy szó lesz róla –, az, hogy egészítsük ki azon témák részleteit, melyekről tudjuk, hogy együtt kell rájuk megoldást találnunk. Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok hihetetlenül összetettek. Ez nem lesz másképp a mostani választások idején sem. Azonban valóban be kell látnunk, hogy Oroszországnak és az Uniónak nem áll rendelkezésére más gazdasági és politikai alternatíva, mint a partnerség. Elnök asszony, e partnerséghez kiváló megállapodásunk van, amely immár tíz éve érvényben van. Hogyan kezeljük ezt majd a jövőben kreatív módon? A csúcstalálkozó fontos alkalom arra is, hogy tisztázzuk a demokrácia fogalmát, és megköszönöm a Bizottságnak az e kérdést érintő terveit. Mindig megdöbbenek azon, hogy Oroszországban a stabilitás és a demokrácia egymás ellentétének számít; ezt mi természetesen soha nem gondolhatjuk így. Mindannyiunk számára nagyon fontos, hogy Oroszország belépjen a WTO-ba. Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök asszony, nem sok értelme van a reálpolitikát és a morális politikát kijátszani egymás ellen, amint Watson úr mondta. A valóságban mindkettőre szükségünk van: az Oroszországgal való kapcsolatunkban realistának kell lennünk, és világosan és szilárdan kell képviselnünk etikai és erkölcsi álláspontunkat. Sokan úgy gondoltuk, hogy a kommunizmus bukása után Oroszország egyszerűen eltűnik a nemzetközi porondról, és sok ember ezt is akarta. Azonban nem ez történt. Főként azért nem történt meg, mert az emelkedő energiaárak következtében Oroszország képes volt növelni bevételeit és ismét hatalomra szert tenni a nemzetközi színtéren. Ezt el kell ismernünk; ha nem tesszük, nem ismerjük el a valóságot. Van azonban valami, amit nem akarunk elfogadni, és ez természetesen a negatív fejleményeket jelenti; a Tanács elnöksége és a biztos asszony ezt egyaránt egyértelműen megfogalmazta. Egyszerűen nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy egyre több lépés irányul az oroszországi demokrácia romba döntésére. E lépéseket nem fogadhatjuk el, semmi közük nincs a demokrácia építéséhez, viszont minden erővel annak elpusztítására törekszenek. Nem akarjuk elfogadni, hogy Oroszország sajnálatos módon nem hajlandó szomszédainak – közös szomszédainknak – nyílt partnerséget kínálni. A mi érdekünket ez szolgálná, és nagyon világossá kell tennünk, hogy együtt akarunk dolgozni Oroszországgal e partnerség előmozdításán, azonban egy olyan Oroszországgal, amely elismeri összes szomszédjának függetlenségét és szuverenitását.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Nem fogadhatunk el olyan helyzetet, amelyben Oroszország például az Európa tanácsi vagy EBESZ-tagságán keresztül helyesen befolyást akar gyakorolni más országokra, azonban nem hajlandó felelősséget vállalni, és ezért nem engedi, hogy megfigyelők dolgozzanak a választásokon. Elvben nem szabad bizalmatlanul fordulni a választások felé, azonban egy olyan országnak, mint Oroszország, amely azt gondolja, hogy már teljesen kifejlesztette a demokráciát, lehetővé kell tennie alapos vizsgálatokat is. Amennyiben Oroszország nagyobb szerepet kíván játszani az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben, akkor fel kell szólítanunk, hogy erről tegyen tanúbizonyságot azáltal, hogy megengedi, hogy a választási megfigyelők megállapítsák, hogy saját választásai átláthatóak és tisztességesek-e. Ezt az egyértelmű üzenetet kell az Európai Uniónak küldeni Oroszországnak. Bronisław Geremek (ALDE). – (PL) Soros elnök úr, biztos asszony, úgy gondolom, hogy amikor az Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatokról vitázunk, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mit akar Oroszország az Európai Uniótól és mit vár el az Unió Oroszországtól. Egy bizonyos orosz politikus azt állítja, hogy Oroszországnak most az úgynevezett féken tartás politikája mellett kellene döntenie. Amennyiben Oroszország valóban így tesz, az bizonyos értelemben a hidegháborús időszakhoz való visszatérést jelenti. El kell gondolkodnunk, hogy vajon pontosan mit is próbál meg Oroszország féken tartani. Talán a szabadság szelét, amely az Európai Unió felől fúj? Ez komoly probléma. Az Európai Unió ugyanakkor azt állítja, hogy stratégiai partnerségre törekszik Oroszországgal. Ez egészen biztosan nehéz kihívás, és jól tennénk, ha észben tartanánk, hogy a jogállamiság elvei az Oroszországgal kialakítandó stabil partnerség elengedhetetlen feltételét képezik. A jogállamiság magában foglalja a bíróságok függetlenségét. Magában foglalja a média szabadságát, a szólásszabadságot és a gazdasági szabadságot. Azt is jelenti egyben, hogy nem lehet vállalkozókat egyszerűen bebörtönözni. Továbbá részét képezi az is, hogy a jogállamiság elvei érvényesülnek a nemzetközi kapcsolatok terén, ami viszont maga után vonja a kaukázusi és moldovai kapcsolatok újra felvételét és a nemzetközi közösség ösztönzését arra, hogy foglalkozzon Koszovó kérdésével. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök asszony, az EU-Oroszország csúcstalálkozó egybeesik az orosz történelem egy döntő fontosságú időszakával, vagyis a Putyin-korszak végével. Azonban valóban véget ér ez a korszak? Az Orosz Föderáció elnökválasztása nem hoz majd változást. A hatalom ugyanannak a személynek a kezében marad, aki mostantól a miniszterelnöki posztot tölti majd be. Andrej Lugovoj, Alekszandr Litvinyenko állítólagos gyilkosa be akar kerülni a parlamentbe, így pedig mentességet élvezne. Az orosz hatóságok így nyíltan védenek egy olyan személyt, aki úgy tűnik, súlyos bűncselekményt követett el az Európai Unió területén. Ezáltal azt az egyértelmű üzenetet közvetítik, hogy a Kreml érdekei felülírnak minden törvényt, valamint az Európai Unió tagállamai iránti tiszteletet. A választások után semmi nem változik meg. A csecsenekre továbbra is a megsemmisítés vár, a sajtóra az elhallgattatás, a természeti erőforrások bőséges, a Kreml kezében összpontosuló tartalékai pedig lehetővé teszik, hogy Oroszország tovább folytassa brutális külügyi politikáját. Nagyon remélem, hogy az Európai Unió képviselői ezt szem előtt tartják majd az orosz küldöttséggel folytatott tárgyalásaik során. Képviselőinknek arról sem szabad elfeledkezniük, hogy maguk a tárgyalások nem bírnak nagy jelentőséggel. Csak akkor válnak jelentőssé, ha valódi változásokat eredményeznek az Orosz Föderáción belül.

33

34

HU


Christopher Beazley (PPE-DE). - Elnök asszony, szeretném megkérni a Tanács soros elnökét és a biztos asszonyt, hogy – a tegnap elhangzott kérésnek megfelelően – biztosítsák az Európai Parlamentet arról, hogy az általa kifejezésre juttatott nézetek pénteken közvetlenül Putyin-elnök és tanácsadói elé kerülnek a mafrai csúcstalálkozón. Hallottunk a három vezérelvről, melyet Barroso elnök úr szent elveknek nevez: a szolidaritásról, a viszonosságról és a jogállamiságról. Portugálként a Tanács soros elnöke jól tudja, hogy az én hazám, Anglia az egyik olyan ország, amely a legrégebb óta áll szövetségben az ő hazájával. Ennélfogva megértjük, mit jelent a szolidaritás és a kölcsönös támogatás. Ha elfeledkezünk róla, közös védőszentünk, São Jorge emlékeztet rá. Egy tagállam vagy egy tagállam diplomatái ellen irányuló támadás, vagy egy kibertámadás egy tagállam ellen az egész Unió elleni támadásnak számít. Igen alkalmas, hogy Putyin elnököt emlékeztessük rá, hogy e szolidaritás és viszonosság elengedhetetlen számunkra. Nem fogadhatjuk el a szuverén demokrácia fogalmát, ha az azt jelenti, hogy Oroszország csatlakozik nemzetközi szervezetekhez – biztos asszony, Ön utalt a WTO-ra –, megígéri, hogy teljesíti kötelezettségeit, majd elmulasztja ezt megtenni. Ezt ki kell hangsúlyozni. Holnap véget ér Mihail Hodorkovszkij négyéves szibériai börtönbüntetése. Az orosz törvények értelmében ezt a büntetést Moszkvában kellett volna letöltenie. Talán nem ártana emlékeztetni Putyin elnököt arra, hogy a jogállamiság kétirányú dolog, ami a kapcsolatunkat illeti. Mihail Hodorkovszkijt nem helyezik szabad lábra, mivel újabb vádakat emeltek ellene. Talán azt kérdezik, miért fontos ez az EU-nak. Azért, mert sok uniós részvénytulajdonos aggódik, hogy a kereskedelmi és jogi kötelezettségvállalások nem teljesülnek egészében. Végül, soros elnök úr, nem vagyunk együttműködésre kárhoztatva és nem működtethetünk partnerséget kölcsönös tisztelet és megértés nélkül. A magunk részéről mi nagyon komolyan dolgozunk ezen. Biztosítékokra van szükségünk Putyin elnöktől, hogy megérti a mi vezérelveinket. Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, teljes mértékben egyetértek Antunes miniszter úr szavaival, amikor azt mondja, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolat erősebb és szilárdabb, mint amilyennek első látásra tűnik. Az EU-nak és Oroszországnak közös érdeke egy stratégiai partnerség. Végül is ugyanazon a földrészen élünk. Kölcsönösen függünk egymástól gazdaságilag. Közös együttműködés híján nem tudunk megoldani semmilyen súlyos nemzetközi kérdést, legyen az a globális felmelegedés, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, a közel-keleti vagy a koszovói konfliktus stb. Más szóval, az EU és Oroszország közötti erős, sokoldalú és kiegyensúlyozott szomszédi kapcsolatok alapvető kihatással vannak egész Európa stabilitására, biztonságára és jólétére. E kapcsolat ápolása és megerősítése közben azonban nem szabad elfeledkeznünk az EU alapját képező alapvető értékekről, mint az emberi jogokról, a polgári szabadságjogokról, a demokráciáról és a jogállamiságról. Meg vagyok róla győződve, hogy emlékeztetnünk kell orosz kollégáinkat ezen értékekre, most a közelgő oroszországi választások kapcsán. A közelgő mafrai csúcstalálkozón orosz partnereinket az átláthatóság és a viszonosság elvére is emlékeztetni kell, melyeknek a gazdasági kapcsolatokban is érvényesülniük kell. Az európai piacoknak nem szabad bezárkózniuk az orosz cégek előtt. Éppígy azonban az orosz piacoknak is – beleértve az energiapiacokat és az ahhoz kapcsolódó cégeket – nyitva kell állniuk az európai cégek előtt.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, az EU és Oroszország közötti új stratégiai partnerségbe való átmenet nem könnyű feladat. Egymást követő különbségek gátolják, melyek olykor jelentős feszültséghez vezetnek. E különbségek túldramatizálása lehetővé teszi, hogy a múlt korlátozó intézkedései újra előtűnjenek, bizonytalanná teszi a jelent és gátolja az építő jellegű fejlődést. Fel lehet tenni néhány ésszerű kérdést az EU és Oroszország közötti partnerségről. Elfogadta Oroszország a kibővített Unió tényét? Túljutott az Unió a keleti bővítéssel kapcsolatos gyermekbetegségeken? Úgy érzik az új tagállamok, hogy egy eredményes európai biztonsági rendszerben vesznek részt? Hogyan reagál az Unió arra, ahogy Oroszország megpróbálja újrafogalmazni és megerősíteni új szerepét a nemzetközi hatalmak között? A két fél között viszonyra továbbra is a bizalmatlanság és a „csendes diplomácia” lesz a jellemző, vagy törekszenek majd együttes cselekvési tervek kialakítására? Hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az ágazatalapú megközelítés kizárólagos alkalmazása nem a legjobb választás. A négy közös térség kialakításának kinyilvánított céljának politikailag kötelezőnek kell maradnia, hasonlóképp az Oroszország WTO-csatlakozására irányuló célkitűzésnek. Ezért széles és erős partnerségi struktúrákra van szükség a gazdaság, a szabadság, biztonság és igazságügy, a külügyi biztonság, valamint a kutatás, oktatás és kultúra terén megvalósuló együttműködéshez. Az oroszfóbia nem illik egy olyan EU-hoz, mely a demokrácián, a jogállamiságon és az alapvető szabadságjogokon alapul. Megértem, hogy az új tagállamok állampolgárai számára ez olykor érzékeny téma, de a múltbeli események túlhangsúlyozása megkérdőjelezheti az átlátható politikai együttműködés és szoros intézményi kapcsolatok lehetőségét. Soros elnök úr, biztos asszony, az Unió és Oroszország közös érdeke, hogy közös politikai és gazdasági célokat tűzzünk ki a demokrácia elve, a béke, a stabilitás és a biztonság érdekében. Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony, szeretném azzal kezdeni, hogy kiemelem az Európai Unió és Oroszország közötti stratégiai partnerség fontosságát, és hogy szeretetemet fejezem ki az Orosz Föderáció lakossága és az Oroszország területén élő összes nemzet iránt. Szeretném elismerni Oroszország eddigi teljesítményét a gazdasági fejlődés és a társadalmi válság megoldása terén. Egy valódi stratégiai partnerség azonban komoly és becsületes hozzáállást igényel a kölcsönös kapcsolatokat illetően. Az Európai Unió aggodalommal követte a Putyin elnök körül szerveződő új hatalmi rendszer kialakulását. E rendszer azzal a veszéllyel fenyeget, hogy tartósan meggyengíti az orosz liberális demokráciát. Ezenkívül olajat önt az orosz külügyi politika neoimperializmusának tüzére. Az EU-Oroszország csúcstalálkozó előtt elkészített dokumentumaiban az Amnesty International felhívja a figyelmet az emberi jogok megsértésére Oroszországban. Az Amnesty által szolgáltatott információ a kormányzati hatóságok által az Észak-Kaukázusban, főképp Csecsenföldön és Ingusföldön elkövetett emberijog-sértésekre, a szólás- és gyülekezési szabadság egyre romló helyzetére, az újságírók meggyilkolására és a faji alapú erőszak fokozódására vonatkozik. A 2007. október 26-án tartandó mafrai csúcstalálkozón a portugál elnökségnek fel kellene vetnie az Amnesty International által említett kérdéseket. Az orosz civil társadalomnak, az újságíróknak és emberi jogi aktivistáknak az Európai Unióban az alapvető jogok őrét és egy demokratikus, liberális és a világ felé nyitott Oroszország szövetségesét kell látniuk. Elmar Brok (PPE-DE) . − (DE) Elnök asszony, soros elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Remélem, hogy az EU-Oroszország csúcstalálkozó arra késztet minket, hogy

35

36

HU


megálljunk egy pillanatra és meghatározzuk közös érdekeinket, mivel ezek kétségtelenül léteznek. Szerepelnek köztük gazdasági érdekek és biztonságpolitikai érdekek, főként a közel-keleti kérdés, Irán és a terrorizmus elleni harc stb. terén, ahol fel kell ismernünk, hogy nem tudjuk megvalósítani célkitűzéseinket, ha nem tudjuk magunk mellett Oroszországot. Azonban Oroszországnak is meg kell értenie, hogy ha nem száll be, saját érdekei ellen dolgozik. Oroszország demográfiai fejlődését és Szibéria óriási kiterjedését, valamint az itteni nagy népességű országokat szemlélve, ha orosz lennék, nem számítanék fenyegetésre Európától. Hosszú távon máshonnan várnék fenyegető veszélyt. Úgy vélem, hogy itt magas szintű konszenzus létezik azt illetően, hogy hol kell cselekednünk. Az úgynevezett nyugati oldalon mi – és az amerikaiakat is ide sorolom – nem vettük igazán komolyan Oroszországot, amikor rossz helyzetben volt, ez pedig azt eredményezte, hogy az ország most egy imperialistább magatartáshoz tér vissza. Ez vonatkozik az oroszországi fejleményekre is, főként ami az emberi jogokat és a sajtószabadságot illeti, valamint a szomszédai függetlenségéről tett egyre gyakoribb és elfogadhatatlan nyilatkozataira. Elfogadhatatlan, hogy a Szovjetunióból kivált független köztársaságoknak megmondják, hogy hogyan kell viszonyulniuk egy-egy konkrét országhoz. Minden országnak joga van szabadon és függetlenül hozni meg döntéseit és meghatározni, milyen úton jár. Oroszországnak ezt el kell fogadnia. Nem lehet visszatérni elavult elképzelésekhez és az energiát használni fegyverként, ami még kevésbé elfogadható. Csak akkor tudunk előrelépni, ha ismét gondosan elemezzük az érdekeinket. Véleményem szerint amint a választások lezárulnak Oroszországban, ez újra lehetséges lesz, és remélem, hogy ez majd megakadályozza azt, hogy Oroszország a téves gazdasági úton haladjon. Az országba az olajjal és a gázzal kapcsolatos tevékenységből befolyó hatalmas összegű bevételt a repüléssel és űrhajózással kapcsolatos, a hajóépítő és hasonló ágazatok régi nehézipari kombinátjainak újraélesztésére fordítják. Amennyiben a helyzet negatív fordulatot vesz, ugyanazzal a katasztrofális helyzettel találják magukat szemben, mint korábban, mivel Oroszország nem épített ki egy szilárd, széles alapokon nyugvó, kis- és középvállalkozásokat is magában foglaló gazdaságot, és e mulasztás következményei nyilvánvalóak. A mi érdekünkben is áll, hogy gondoskodjunk róla, hogy ne keletkezzen új vákuum Oroszországban, ha az olajárak csökkennek. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) A csúcstalálkozó hasznosnak bizonyulhat azon bizonytalanságok megoldásában, melyek továbbra is befolyásolják az Európai Unió és Moszkva közötti kapcsolatokat. Amado miniszter úr azonban már óvatosan alacsonyabbra tette a lécet azzal, hogy kifejtette, az elnökség nem rendelkezik nagyratörő programmal a mafrai csúcstalálkozót illetően. Egy a LUS-nak adott interjúban kollégája, Lavrov úr az Európai Unióban egyre növekvő betegségről panaszkodott, utalva bizonyos tagok nem konstruktív hozzáállására. Mégis ami megmérgezi a kapcsolatainkat, az a demokrácia, az emberi jogok, a sajtószabadság és a jogállamiság lassú halála Oroszországban, valamint az, hogy a biztonsági erők volt tagjai büntetlenül alakíthatják az Orosz Föderáció programját. Ez aggasztja az európai közvéleményt, és ez tükröződik kapcsolatainkban is. Az Európai Unióban egyre növekvő betegsége, vagyis az egyet nem értés kezelés alatt áll és a Reformszerződés hatékony orvosság. Sajnálatos módon még nincs gyógymód arra, hogy Putyin Oroszországa az autokrácia felé sodródik, és amennyiben az Európai Unió Tanácsa továbbra is szemet huny e helyzet fölött, még hosszabb időbe telik majd rátalálni a gyógymódra.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) A 2007. október 26-i mafrai csúcstalálkozó közvetlenül az Európai Unió és Oroszország jövőbeli kapcsolata szempontjából nagyon fontos események előtt kerül megrendezésre. Csak néhányat említek meg közülük: az Európai Unió és Oroszország közötti partnerségi és együttműködési megállapodás lejárta, a 2007. decemberi parlamenti választások és a 2008. márciusi elnökválasztás Oroszországban. Ez a környezet nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy Oroszországot nyílt és őszinte párbeszédre buzdítsuk az Európai Unióval, hanem arra is, hogy tárgyilagosan áttekintsük az együttműködés elmúlt 10 évét. Képviselőtársaim előttem elhangzott felszólalásaihoz csatlakozva szeretnék arra a fontos szerepre összpontosítani, melyet Oroszországnak kell felvállalnia a közös szomszédaink körében és a fekete-tengeri régióban. Az elmúlt 10 év áttekintése rámutat arra, hogy a régióban megmaradtak a befagyasztott konfliktusok és hogy Oroszország gazdasági és politikai kapcsolatai mind a régió országaival, mind szomszédaival, az Európai Unió jelenlegi tagállamaival nem mindig a viszonosságra, a bizalomra és a jó kapcsolatok elvére épülnek. Ha befagyasztott konfliktusokról beszélünk, jó és jól ismert közelmúltbeli példát szolgáltatnak ezekre azon körülmények, melyek között engedték szabadon Andrej Ivantok és Tudor Popa politikai foglyokat; ők élő példák a terület instabilitására, arra, hogy van egy bizonytalan térség, amely az egész régióra kihatással van. Ennek következtében a mafrai csúcstalálkozónak e kérdésekkel is foglalkoznia kell, és emlékeztetnie kell arra az alapvető célkitűzésre, melyet az Európai Unió magára vállalt, vagyis hogy a fekete-tengeri térségben és a közös szomszédaink körében megteremti olyan térséget alakít ki, ahol valódi demokrácia, stabilitás és jólét uralkodik. E szempontból az Európai Unió és Oroszország közötti párbeszédben állandóan szerepelnie kell annak a szerepnek és konstruktív részvételnek, melyet Oroszország vállal magára e kérdést illetően, megfelelve a nemzetközi normáknak és kötelezettségeknek. Egy valóban stratégiai partnerség és előnyös kapcsolat nagyobb mértékű felelősséget és szilárd kötelezettségvállalást is magában foglal mindkét fél részéről. Katrin Saks (PSE). (ET) Tegnap magyar bábjáték kezdődött a Parlamentben. Megdöbbentem attól, ahogy olykor itt szavazunk, kábultan feltartva a kezünket. Mi is bábokká váltunk talán? Az a hír járja, hogy kerülő utakon egyezségek készülnek az elnökség javaslatáról, melyek lehetővé tennék, hogy az Oroszországról szóló állásfoglalás átcsússzon a szavazáson, azzal az állítólagos céllal, hogy ne árnyékolja be az Európai Unió és Oroszország közötti csúcstalálkozó hangulatát. Botrányos, hogy ilyen megadóan lemondunk az önkifejezésről alkotott álláspontunktól. Ez a legjobb példa arra, hogy Európa még mindig nem képes megérteni, hogy az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok problémája nem a részletekben rejlik, hanem a mi magatartásunkban. Az Európai Parlament korábban ellenezte az ilyen helyzeteket, ma azonban úgy tűnik nekem, hogy az orosz társadalmat megbénító félelem immár ránk is hatással van. Miért teszünk újra és újra kivételt Oroszországgal? Továbbra is hiszünk saját elveinkben, mint azelőtt, vagy megengedjük, hogy belénk férkőzzön a gondolat, mely szerint Oroszország annyira más, hogy nemcsak a palacsintánknak, hanem partnerségi kapcsolatainknak is az orosz mintát kell követniük? Az ilyen viselkedés mindkét fél számára romboló hatású, az Európai Uniónak és Oroszországnak egyaránt.

37

38

HU


Tunne Kelam (PPE-DE). - Elnök asszony, úgy vélem, itt az ideje, hogy szembenézzünk a valósággal. Watson úr szerint repedések vannak a jelenlegi együttműködési mechanizmuson, és ezek jó úton járnak afelé, hogy törésekké váljanak. A Partnerségi és Együttműködési Megállapodás szerint ugyanazokat az értékeket valljuk magunkénak. Ugyanakkor néhány évvel ezelőtt Chris Patten azt írta, hogy nem hiszi, hogy jelenleg ugyanazokat az értékeket valljuk. Az orosz állami politikák hagyományos jellemzője a tettetés – Patyomkin-falvak építése –, és Putyin elnök még mindig úgy tesz, mintha Oroszországban demokrácia lenne, miközben már szinte teljesen kiépítette a rendkívül nacionalista diktatórikus államot. Mi is úgy teszünk, mintha a közelgő választások döntő fontosságúak lennének. Én ezt kétlem, mivel már minden elő van készítve a választások megmanipulálásához és a Putyin elnök óhaja szerinti eredmény megszületéséhez, beleértve a mesterséges ellenzéki pártokat és a hamis nem kormányzati szervezetek létrejöttét. Ha most belemegyünk ebbe a színjátékba, ha úgy teszünk, mintha hinnénk ebben a demokráciában, mi is felelősek leszünk azért, ami Oroszországban történik majd és felelősek leszünk azon egyszerű orosz emberek sorsáért, akik jobbat érdemelnek, mint ez az áldemokrácia. Erőteljes egyet nem értésemet fejezem ki ezért a Tanács nyilatkozatával, mely szerint nincs más választási lehetőség, mint az együttműködés. A demokrácia alapja az alkotás és a választás lehetősége. Nekünk is el kell köteleződnünk az emberi jogok erőteljes védelme mellett. Kiegyensúlyozottá kell tenni kapcsolatainkat és jeleznünk kell, hogy készen állunk leállítani az együttműködést, amennyiben Oroszország nem viszonossággal és nyíltsággal válaszol. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Nagy figyelemmel követtem a ma itt elhangzott valamennyi felszólalást, mely az Önök véleményét fejezte ki az Európai Unió és Oroszország közötti küszöbön álló csúcstalálkozóról, az általános EU-Oroszország kapcsolatokról, valamint az Oroszországon belüli helyzetről. Azt kell mondanom, hogy – amint az kötelességem is – tudomásul vettem e véleményeket és kellőképpen figyelembe is fogom őket venni. Véleményem szerint van egy közös szál az összes ma itt elhangzott hozzászólásban és elemzésben, ez pedig az, hogy Oroszország az Európai Unió stratégiai partnere. Az EU-nak ugyanúgy szüksége van Oroszországra, mint Oroszországnak az EU-ra. Ennek alapja az a teljességgel tagadhatatlan tény, hogy olyan kapcsolatot kell kiépítenünk, amely természetesen előnyös mindkét fél számára, ugyanakkor szilárd és biztos is, közös értékeken és elveken alapul. Szó esett a szolidaritásról, az emberi jogokról és a viszonosságról. Most még aktuálisabb, mint valaha, hogy az Európai Uniónak határozottan ki kell állnia Oroszországgal szemben saját belső szolidaritása mellett. Ami probléma egy tagállam számára – és én mindig is ezt hangoztattam –, az probléma az összes tagállam számára. E szolidaritás soha, semmilyen körülmények között nem kérdőjelezhető meg. Az emberi jogok kapcsán mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásában gyökerezik. Ezek a mi elidegeníthetetlen értékeink és elveink, melyeknek minden esetben irányítaniuk kell a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainkat. Saját részünkről természetesen biztosítanunk kell a viszonosságot. Eközben azonban mi is elvárhatjuk ugyanezt másoktól. Ha most törésvonalak léteznek – amint a képviselő úr

24-10-2007

24-10-2007

HU


állította – akkor úgy gondolom, hogy az Európai Unió és Oroszország csak akkor állhat nyerésre, ha mindent megtesznek az általam említett referenciakereten, vagyis a szolidaritás, a viszonosság és az emberi jogok tiszteletben tartásának keretein belül. Az Európai Unió számára nélkülözhetetlen, hogy e törések összeforrjanak, ezért erre fogunk törekedni. Munkánk során természetesen szem előtt tartjuk a nehézségeket és a különböző célokat, de eltökélten fogunk előrehaladni, mivel tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi helyzet nem igazán jó az Unió érdekei szempontjából. Természetesen a mi kötelességünk az Európai Unió érdekében cselekedni, és mi ezt nyíltan és átlátható módon megtesszük, nyíltan beszélve – mint mindig is kell – a partnereinkkel, akiket stratégiainak tekintünk. Bizonyos, hogy intenzív és fontos párbeszéd lesz. A gazdaságról, a kereskedelemről, az emberi jogokról és természetesen a nemzetközi, valamint a regionális politikai helyzetről beszélünk majd. Reméljük, hogy – és erre törekszünk – a nehézségek, problémák és véleménykülönbségek ellenére, mindezek ellenére e pénteki csúcstalálkozó végén azt mondhatjuk, hogy történt némi előrelépés a kapcsolatainkban és hogy a nehézségek ellenére sikerült elérnünk célkitűzéseinket. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék néhány felvetett kérdésre reagálni. A vita egy dolgot nagyon világossá tett: az itt ma uralkodó feszült kapcsolatot. Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy Oroszország stratégiai partner. Azonban azt is mondtam, hogy természetesen szomszédos ország is, és épp ezért oly lényeges, hogy a Graham Watson, Christopher Beazley és mások által felvetett és hasonló kérdéseket nagyon komolyan vegyük. Valóban komolyan vesszük őket. Vessünk csak egy pillantást az előző, szamarai csúcstalálkozóra. Akkor Angela Merkel a Tanács soros elnökeként nyílt kártyákkal játszott, nemcsak a megbeszélésen, hanem a sajtó előtt is. Ezért kérem, ne gondolják, hogy ezek az értékek nem fontosak számunkra. Tudjuk, hogy nagyon aggasztó fejleményeknek lehetünk tanúi ami a média szabadságát, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a méltányosság kérdését illeti, a választások kapcsán szintén. Valamennyi ma felvetett kérdés természetesen helyes. Azonban hadd mondjam azt is, hogy Elmar Brok megjegyzése egy kicsit az én saját nézeteimet írja le, vagyis hogy világosan meg kell határozni, mik az érdekeink. Másrészről nagyon jelentős biztonsági kérdések forognak kockán, az emberi jogokkal és a demokratikus érdekekkel egy időben. Természetesen az is fontos, hogy szót ejtsünk a Beazley úr által említett három fő alapelvről: a szolidaritásról, a viszonosságról és a jogállamiságról. Ezek persze különböző formában jelentkeznek, és ezzel lehet érvelni. Önnek teljesen igaza van, Beazley úr, de biztosíthatom, hogy ezekről is tárgyalunk majd. Tudom, hogy Barroso elnök úr világosan beszél majd e kérdésekről, különösen például az energiával kapcsolatban. Amint Önök is tudják, a Bizottság most fogadott el egy intézkedéscsomagot, mely ebbe az irányba mutat. Világos szabályokat akarunk e téren, melyeket a valódi viszonosság érdekében mindenki betart. Ezek után már csak egy dologra szeretném emlékeztetni Önöket: minél felkészültebbek vagyunk arra, hogy egyhangúan beszéljünk az Európai Unióban, annál erősebbek leszünk. Amint mindannyian tudjuk, ezt nem mindig tudjuk megtenni. Azonban minél erősebbé

39

40

HU


válik Oroszország, annál inkább kellene tudnunk egyhangúan képviselni a véleményünket. Itt van ez az energiafüggőség, de csak akkor tudjuk eredményesen megvédeni az érdekeinket, ha egy erőteljes és világos üzenetet adunk tovább. Talán nem figyeltünk erre kellőképpen a múltban, és amikor Oroszország úgymond gyengébb gazdasági helyzetben volt, valószínűleg nem támogattuk megfelelő mértékben. Mindazonáltal ma viszonosságon alapuló álláspontra és valódi partnerségi hozzáállásra kell törekednünk, ez azonban azt jelenti, hogy Oroszországnak azt is el kell ismernie, ami nekünk fontos. Elnök. − A vita lezárását követően hat közös állásfoglalásra irányuló indítvány (2) kerül benyújtásra az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése értelmében. A vitát lezárom. A szavazásra a következő ülésen kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) Az EU-Oroszország csúcstalálkozó kapcsán szeretném felhívni a figyelmet pár energiapolitikai vonatkozású tényezőre. Nem túlzás azt állítanunk, hogy az orosz energiaiparban ma nem érvényesülnek a piacgazdaság szabályai. Oroszország nem tekinti magáénak a külföldi befektetések védelmére és a diszkrimináció-mentes kereskedelemre vonatkozó elveket. Miközben bebocsátást kér az európai energiaszektorba, saját piacát nem nyitja meg a külföldiek előtt. Az elmúlt évek energetikai vonatkozású ügyei kapcsán azt is látnunk kell, hogy Moszkva számos esetben politikai nyomásgyakorlásra használta energiaexportját. Mindez együtt jár az uniós tagállamok megosztására irányuló törekvésekkel. A közös európai energiapolitika kialakításakor figyelembe kell vennünk, hogy Oroszország már ma sem tudja saját forrásból fedezni földgázfogyasztását és exportját. Ezért szükségletei nem kis hányadát Közép-Ázsiából szerzi be. A készletek csökkenése azt eredményezheti, hogy Moszkva a jövőben mindinkább politikai alapon tesz majd eleget a megrendeléseknek. Fontosnak tartjuk, hogy a szabad verseny elve érvényesüljön az EU külkapcsolataiban is. Egyértelművé kell tennünk, hogy elfogadhatatlannak tartjuk az energiaforrásokra irányuló monopolista törekvéseket. A stabil energiaellátás biztosítása alapvető közösségi érdek. Meggyőződésünk, hogy a tagországokat is egyre nagyobb mértékben érintő nyomásgyakorlás ellen csak egy egységes, a közösségi szolidaritás elvét szem előtt tartó Európai Unió léphet fel sikerrel. Európa energiaellátása ma nem képzelhető el Oroszország nélkül. Ugyanakkor ez a különleges kapcsolat csak a kölcsönösségen alapulhat. Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az EU-t és Oroszországot a múltban és jelenleg is közös történelem, erős gazdasági és politikai kapcsolatok és közös hagyományok kötik össze. Szoros együttműködésük tovább mélyült a globalizáció folyamatán és az európai országok növekvő fosszilisenergia-igényén keresztül. Az energiaellátás jövőbeli biztosítása érdekében az EU tagállamai az 199-es évek óra intenzívebb együttműködésre támaszkodnak ebben az ágazatban.

(2)

See Minutes.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Az Energia Charta döntő fontosságú eszköz ebben a kérdésben. Ezen egyezmény célja elősegíteni a kelet-európai országokban rejlő energialehetőségek fejlesztését és ezzel egy időben biztosítani az uniós tagállamok folyamatos energiaellátását. Ahogy a külpolitikai/külkereskedelmi és az energiaellátási kérdések között húzódó vonal egyre jobban elmosódik, aggodalomra ad okot, hogy Oroszország még nem ratifikálta az Energia Chartát. Az Alapjogi Chartában rögzített jogokat sosem szabad kockára tenni, és ez vonatkozik az EU külkapcsolataira is. Az EU és Oroszország közötti erős gazdasági egymásrautaltság fényében kijelenthető, hogy a fenyegető jellegű gazdasági lépések sosem lehetnek hasznos eszközök a külpolitikai célkitűzések elérésére, ezért el kell őket utasítani. Nyomatékosan javaslom a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy álljanak ellen Oroszország próbálkozásainak, melyek az európai energiapiacokon egyoldalú előnyök biztosítására irányulnak. Meg kell óvni a piaci liberalizáció teljes viszonosságát és gondoskodni kell a beruházások védelméről. (A 11 óra 40 perckor felfüggesztett ülést a LUX-díj átadását követően déli 12 órakor folytatják.) ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, egy kéréssel fordulok a Parlament elnökéhez – nem Önhöz, az ülést vezető elnökhöz, hanem az Európai Parlament elnökéhez. A képviselőcsoportom nevében fordulok Önhöz egy kéréssel. Azonban biztos vagyok benne, hogy a Parlament összes demokratikus csoportja nevében beszélek. Véleményem – és képviselőtársaim véleménye – szerint a kérdés, amelyről szólni kívánok, olyannyira komoly, hogy Pöttering elnök urat kell megkérnem, hogy lépjen fel az általam megnevezendő személyekkel szemben. Az elmúlt két napban komoly tiltakozásokra került sor Budapesten. Nincs ebben semmi szokatlan: a tüntetések mindennapi eseményeknek számítanak az európai fővárosokban és olykor bizony erőszakba torkollnak. Ezt bizonyosan lehet kifogásolni, de nem lehet megelőzni. Ami azonban a napokban Budapesten történt, új dimenzióval rendelkezik, és kifejtem, hogy miért. Gondolhatnak, amit akarnak, Gyurcsány miniszterelnök úrról. Lehetnek mellette vagy lehetnek ellene. Ami elfogadhatatlan, hölgyeim és uraim … (Felzúdulás a teremben) Lehetnek Gyurcsány miniszterelnök úr mellett vagy ellene. Ami elfogadhatatlan, hölgyeim és uraim, – és javaslom, hogy figyeljék meg alaposan, ki az, aki máris túl akar kiabálni – az, hogy egy miniszterelnököt az Európai Parlamentben „mocskos zsidónak” neveznek a tüntetések alatt. Ez új dimenziót ad a történteknek, ez pedig a Parlament ezen oldalán elhelyezkedő fasiszták dimenziója. (Hosszan tartó taps) Hálás lennék, elnök úr, ha megkérné Pöttering urat, hogy fejezze ki a Ház elsöprő támogatását ezen emberek megrovása iránt. (A Ház feláll és állva tapsolja meg a felszólalót)

41

42

HU


Elnök. - Nagyon köszönöm. Úgy gondolom, az üzenetet megértéséhez nem férhet kétség, de természetesen átadom a címzettnek. Graham Watson (ALDE). - Elnök úr, én egy teljesen más témáról szeretnék szólni. Képviselőcsoportom sok tagja és biztos vagyok benne, hogy sok más képviselő nevében szeretném kifejezni köszönetünket Önöknek a LUX-díj átadásának megszervezéséért. Ilyet Parlamentként korábban nem tettünk. Ilyen dolgokat kellene tennünk, és – ahogy egy volt svéd miniszterelnök mondta egyszer – „a politikusok jól tennék, ha gyakrabban járnának moziba”. (Taps) Elnök. - Köszönöm, hálás vagyok a megjegyzéséért. Hölgyeim és uraim, nagy örömömre szolgál, hogy emlékeztethetem Önöket rá, hogy ma ünnepeljük az Egyesült Nemzetek Szervezetének 62. évfordulóját. Az elmúlt napokban kézhez kellett kapniuk egy üzenetet, melyet az ENSZ Főtitkára írt ez alkalomból. Szeretném arról is tájékoztatni Önöket, hogy Strasbourgban, az Európai Parlamentben ma adják ki hivatalosan az Európai Unió és az ENSZ között a válságkezelés, a fejlesztés, valamint a demokrácia és az alapvető jogok támogatásának terén folyó együttműködésről szóló éves jelentést. Ez kiválóan mutatja az intézményeink közötti kapcsolat fontosságát, közös elkötelezettségünket a multilateralizmus iránt, valamint az azért végzett együttes munkánk fontosságát, hogy a többi ember békében és jólétben éljen. 6. Az elnökség nyilatkozata: lásd a jegyzőkönyvet 7. Köszöntések Elnök. – Örömmel közölhetem Önökkel, hogy a parlamentközi találkozók keretében jelenleg Ould Tolba úr vezetésével egy mauritániai küldöttség látogatja meg Parlamentünket. Szeretném üdvözölni vendégeinket és hangsúlyozni, hogy milyen fontosságot tulajdonítunk e látogatásnak, amelyre Európában az elmúlt 10 év során először kerül sor. Választási megfigyelő missziója révén az Európai Unió közelről követte a Mauritániában jelenleg zajló politikai átmenetet, amely az egész régió számára példaként szolgálhat. Gratulálunk Önöknek az államfő és a parlament elnökének demokratikus megválasztásához, és az Európai Parlament nevében reméljük, hogy itteni találkozóik eredményesnek bizonyulnak és hogy strasbourgi látogatásuk aktívan hozzájárul intézményeink kapcsolatának szorosabbra fűzéséhez. Még egyszer köszönjük az Önök látogatását. 8. Szavazások órája Elnök. - A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményekért és a szavazás egyéb részleteiért: lásd a Jegyzőkönyvet) 8.1. A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése (szavazás) - Második olvasatra adott ajánlás: Gauzès (A6-0366/2007)

24-10-2007

24-10-2007

HU


8.2. Az EK és Bosznia és Hercegovina közötti, visszafogadásról szóló megállapodás (szavazás) - Jelentés: Fava (A6-0385/2007) 8.3. Az EK és Bosznia és Hercegovina közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok (szavazás) - Jelentés: Fava (A6-0384/2007) 8.4. Az EK és Szerbia közötti visszafogadási megállapodás (szavazás) - Jelentés: Fava (A6-0386/2007) 8.5. Az EK és Szerbia közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok (szavazás) - Jelentés: Fava (A6-0387/2007) 8.6. Az EK és Montenegró közötti, visszafogadásról szóló megállapodás (szavazás) - Jelentés: Vălean (A6-0380/2007) 8.7. Az EK és Montenegró közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok (szavazás) - Jelentés: Vălean (A6-0379/2007) 8.8. Az EK és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, visszafogadásról szóló megállapodás (szavazás) - Jelentés: Vălean (A6-0381/2007) 8.9. Az EK és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok (szavazás) - Jelentés: Vălean (A6-0383/2007) 8.10. Az EK és Albánia közötti, rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok (szavazás) - Jelentés: Vălean (A6-0382/2007) 8.11. Konzultáció Gian Paolo Gobbo képviselői mentelmi jogáról (szavazás) - Jelentés: Wallis (A6-0367/2007) - A szavazás előtt: Bruno Gollnisch, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, azt hiszem, a következő jelentés Wallis asszony jelentése. A képviselőcsoportom, az Identitás, Hagyomány és Szuverenitás képviselőcsoport nevében szeretnék hivatkozni az eljárási szabályzat 168. cikkére és benyújtani egy indítványt arra, hogy e jelentést utaljuk vissza a bizottsághoz.

43

44

HU


Elnök úr, ez az indítvány az eljárási szabályzat 168. cikkén alapul. Wallis asszony jelentését olvasva nagyon világos, hogy az előadó és talán a bizottság is összekeveri az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. és 10. cikkét. A jelentés azt állítja, hogy Gobbo úr magaviselete nem felelt meg a 9. cikknek, a 9. cikk azonban a képviselők hivatali feladataik ellátása közben, tehát e teremben elhangzott szavaira és cselekedeteire vonatkozik. Ennek következtében nem a jegyzőkönyv 9. cikkét kellett volna vizsgálni, hanem a 10. cikket, amely a képviselők egyéb cselekedeteire vonatkozik. Amit vizsgálni kellett, az volt, hogy vajon Gobbo úr cselekedetei – melyeket, hozzá kell tennem, politikai szinten nem támogatok – a politika területéhez tartoznak-e. A szóban forgó tettek nyilvánvalóan a politika területére esnek. Gobbo úr számos tettet követett el annak nevében, amit ő „Padaniának” nevez. Ezek természetesen politikai cselekedetek, és a mentességre vonatkozó hagyományos esetjog ismeretében kétségtelen, hogy bármely politikai irányzathoz tartozó képviselő mentelmi jogát megerősítenék, ahogy az meg is történt az olasz parlamentben, amely megerősítette azon olaszországi képviselők mentelmi jogát, akik ugyanazt tették, mint Gobbo úr. Ennek folytán amennyiben Wallis asszony jelentése jelenlegi formájában elfogadásra kerül, azt kockáztatjuk meg, hogy különbséget teszünk, egyfajta diszkriminációt alkalmazunk a nemzeti és az európai mentelmi jog között, ami ellentétes lenne a jegyzőkönyvvel, amely pontosan a nemzeti mentelmi jogra vonatkozik. Ezért gondolom, hogy a jelentést vissza kell utalni a bizottsághoz. Francesco Enrico Speroni (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én is támogatom, hogy a kérdést utaljuk vissza a bizottsághoz újabb megvitatásra, bár az én indokaim talán valamelyest különbözőek. Valójában az eljárási szabályzat 5., 6. és 7. cikke, valamint a jegyzőkönyv 9. és 10. cikke alapján a Parlament egyértelműen nem illetékes a Gobbo úr ellen felhozott tények megítélésére, egészen egyszerűen azért, mert az események megtörténtekor Gian Paolo Gobbo nem volt európai parlamenti képviselő. A jegyzőkönyv 9. cikke, amely az európai parlamenti képviselők szólásszabadságát védi, azokra vonatkozik, akik e Parlamentben képviselőként dolgoztak, amikor bizonyos kifejezéseket használtak vagy azokkal azonosítható cselekedeteket hajtottak végre. Mivel a szóban forgó események megtörténtekor Gobbo úr nem volt európai parlamenti képviselő, úgy vélem, hogy a legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha a Parlament nem foglalna állást az ügyben, mivel Gobbo úr akkoriban nem volt képviselőtársunk. Diana Wallis (ALDE), előadó . – Elnök úr, mint e jelentés szerzője a Jogi Bizottság nevében megerősítem a Ház előtt, hogy mielőtt e jelentést ismertettük a plenáris ülésen, teljes vitát folytattunk róla a bizottságban. A bizottság meghallgatta Gobbo urat is, és a jelentést egyértelmű többség támogatta. Sajnálatos, hogy Gollnisch úr nem vetette fel korábban az általa említett kérdéseket, de nyugodt a lelkiismeretem és tökéletesen biztos vagyok benne, hogy a bizottság az összes tény és jogszabály teljes ismeretében fogadta el álláspontját. Nem látok okot rá, hogy a jelentést visszautaljuk a bizottsághoz. (A Parlament elutasítja az arra irányuló kérvényt, hogy a kérdést utalják vissza a bizottsághoz)

24-10-2007

24-10-2007

HU


8.12. Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának mobilizációja (szavazás) - Jelentés: Böge (A6-0393/2007) 8.13. A 2007-es általános költségvetés 6. módosításának előzetes tervezete (szavazás) - Jelentés: Elles (A6-0401/2007) Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Elnök úr, nyilatkozatot kívánok tenni a Bizottság nevében. A 2007-es költségvetéshez benyújtott 6. előzetes költségvetésmódosítás-tervezetben a Bizottság egy új költségvetési tétel megalkotását javasolta – „A Bizottságnak a versenypolitika területén hozott határozatai ellen indított jogi eljárásokon alapuló kártérítési igények” –, valamint azt, hogy az ehhez kapcsolódó kiadások a többéves pénzügyi keret 1a tétele alá tartozzanak, mivel az egy a versenypolitika terén megvalósuló operatív tevékenységre vonatkozik. A Bizottság e költségvetési tétel terhére számolná el az Európai Közösségek Bírósága vagy az Elsőfokú Bíróság versenyügyi határozatainak költségvetési kihatását. E költségvetési tétel megalkotásának szükségessége az Elsőfokú Bíróság közelmúltbeli ítéleteiből és a költségvetés szerkezetéből adódik. Míg a versenypolitika terén kivetett pénzbírságok általános költségvetési bevételként kerülnek elszámolásra, a kifizetendő összegek szükségessé teszik egy jelenleg nem létező költségvetési tétel megalkotását a költségvetés kiadás oldalán. A Bizottság tudomásul veszi, hogy a költségvetési hatóság nem támogatja e költségvetési tétel megalkotását a 2007-es évre. E döntés ellenére, amennyiben szükségessé válik, a Bizottságnak esetleg még 2007-ben, a jelenlegi költségvetés keretein belül és a vonatkozó szabályok alkalmazásával el kell kezdenie a kifizetéseket, hogy megfeleljen a Bíróság határozataiból eredő jogi kötelezettségeinek. Ezenkívül nem alkot előzetes ítéletet a végső döntésről, mely az e célra rendelt költségvetési tétel megalkotására és a kapcsolódó kiadásoknak a többéves pénzügyi keretbe való besorolására vonatkozik. 8.14. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító jegyzőkönyv (szavazás) - Ajánlás: Susta (A6-0403/2007) - A szavazás előtt: Carl Schlyter (Verts/ALE). - Elnök úr, a Tanáccsal e jelentésről kötött megállapodás alapját a Bizottság egyik nyilatkozata képezte, melyet a tegnapi vita során kellett volna felolvasni. A nyilatkozat azonban nem került felolvasásra. Ha a Tanács beleegyezne, hogy jogállást adjunk neki és átláthatóvá tegyük, az segítene előmozdítani az ügyet. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke . − Elnök úr, lehetővé tenni, hogy a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok hozzájussanak megengedhető árfekvésű gyógyszerkészítményekhez, elengedhetetlen az EU által kitűzött fejlesztési célok megvalósításához és segítene csökkenteni a szegénységet, növelni az emberek biztonságát, valamint támogatni az emberi jogokat és a fenntartható fejlődést. Úgy gondolom,

45

46

HU


egyetértünk abban, hogy az EU politikáinak koherenciája biztosításának együtt kell járnia az EU külső fellépéseinek – vagyis a kereskedelmi és fejlesztési politika – összhangjával. Belátjuk, hogy a WTO határozata által megalkotott mechanizmus és a TRIPS egyezmény jegyzőkönyve csupán részleges megoldást kínál a gyógyszerek és az közegészségügyhöz való hozzáférés problémájára, és hogy az egészségügyi ellátás és infrastruktúra javítására irányuló egyéb intézkedések ugyanilyen nélkülözhetetlenek. Még ha a TRIPS egyezmény módosítása nem is teljes megoldás, úgy véljük, hogy a jegyzőkönyv pozitív fogadtatása lényeges lépés. Ebből a szempontból érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy az Európai Unió tagállamai a WTO szabályai értelmében saját szabadalmi jogukban továbbra is szabadon alkalmazhatják a TRIPS egyezményben megengedett különböző kivételeket, beleértve a TRIPS egyezmény 30. cikkében foglaltakat is. Továbbá annak érdekében, hogy azon országok számára, melyeknek nincs vagy elégtelen a gyártási kapacitása a gyógyszerágazatban, megkönnyítse a gyógyszerekhez való hozzáférést, a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság keményen dolgozott együtt a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló 816/2006/EK rendelet elfogadásáért. Hadd tegyem hozzá, hogy támogatjuk a TRIPS egyezménybe beépített és a dohai nyilatkozat 4., 5. és 6. bekezdése által elismert „rugalmasságok”, valamint a dohai nyilatkozat 7. bekezdése értelmében a kevésbé fejlett országok rendelkezésére álló további rugalmasságok alkalmazását, hogy így ezen országok hazai közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron tudják biztosítani a legszükségesebb gyógyszereket. A dohai nyilatkozat értelmében az AKCS-országokkal a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA) folytatott tárgyalások, valamint a szegény fejlődő országokkal és a legkevésbé fejlett országokkal kötendő egyéb jövőbeli kétoldalú és regionális megállapodások keretében az Európai Unió nem követeli meg – és a jövőben sem teszi –, hogy tárgyalásokat folytassanak a gyógyszerekhez kapcsolódó, olykor TRIPS+ rendelkezéseknek nevezett rendelkezésekről, melyek kihatással vannak a közegészségügyre és a gyógyszerekhez való hozzájutásra. Végül támogatjuk a technológiatranszfer, a kutatás, kapacitásépítés, a regionális ellátórendszerek ösztönzésére irányuló kezdeményezéseket, és segítünk a bejegyeztetésben, hogy megkönnyítsük és fokozzuk a gyógyszeripari termékek a fejlődő országok általi előállítását, és e cél elérése érdekében együttműködünk a tagállamokkal. Az ennek megfelelő intézkedések és a költségvetési eljárások tekintetében biztosak vagyunk benne, hogy a kötelezettségvállalás, melyet a gyógyszerekhez való hozzáférés kérdésének láthatóságát javító Európai Parlament tett, fokozni fogja hatékonyságukat. 8.15. A szó szerinti jegyzőkönyvekről szóló 173. cikk módosítása (szavazás) - Jelentés: Corbett (A6-0354/2007) - A szavazás után: Anna Záborská (PPE-DE). – (FR) Elnézést kérek, elnök úr, de nagyon fontos mondanivalóm van. A Corbett-jelentésről tartott szavazás lehetővé teszi számunkra, hogy

24-10-2007

24-10-2007

HU


visszatérjünk a dolgok normális menetéhez. A plenáris ülés összes vitája le lesz fordítva valamennyi nyelvre. Most a tényleges végrehajtásra van szükség, és mivel holnap szavazunk a költségvetésről, azt javaslom, hogy készítsünk elő költségvetés-módosításokat, hogy… (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól) Elnök. - Az új rendelkezések a következő ülés első napján, vagyis november 12-én lépnek életbe. 8.16. Európai statisztikai irányítási tanácsadó bizottság (szavazás) - Jelentés: Bowles (A6-0327/2007) 8.17. A közösségi statisztikai információkra vonatkozó politikával foglalkozó európai tanácsadó bizottság (szavazás) - Jelentés: van den Burg (A6-0328/2007) 8.18. Az élethosszig tartó tanulást tanúsító bizonyítványok (szavazás) - Jelentés: Mantovani (A6-0245/2007) - A Bizottság javaslatáról tartott szavazást követően: Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, Ön ismét olyan ütemben vezeti le az ülést, amely mellett lehetetlen szavazni. Tegnap a Parlament elnöke elmondta, hogy elfogadható, ha valaki ejt néhány hibát, elrontja a szavazást, mivel statisztikailag ez úgyis mindenképp megtörténne. Ez nem vonatkozik Önre, mivel oly gyorsan szavazunk, hogy lehetetlen látni, hogyan szavaznak az emberek. Megtenné, hogy lelassít? (Taps) Elnök. - Hölgyeim és uraim, hadd mutassam meg Önöknek, még mennyi munka vár ránk ma. Önök is beláthatják, hogy ha lelassítunk, soha nem jutunk a végére. (Taps) 8.19. Elemek, akkumulátorok és hulladékelemek (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) - Jelentés: Blokland (A6-0232/2007) 8.20. A Schengeni Információs Rendszer (SIS) környezetének kommunikációs infrastruktúrája (rendelet) (szavazás) - Jelentés: Coelho (A6-0358/2007) 8.21. Bulgáriának és Romániának a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló 1997. december 18-i egyezményhez történő csatlakozása (szavazás) - Jelentés: Toma (A6-0352/2007)

47

48

HU


8.22. Tematikus stratégia a peszticidek fenntartható használatáról (szavazás) - Jelentés: Belohorská (A6-0291/2007) 8.23. Hagyományos energiaforrások és energetikai technológiák (szavazás) - Jelentés: Reul (A6-0348/2007) 8.24. A személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia (szavazás) - Jelentés: Davies (A6-0343/2007) - A szavazás előtt: Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, egy kéréssel fordulok Önhöz. Azt kérem, hogy a módosításokról szóló szavazás rendjét módosítsuk az eljárási szabályzat 155. cikke (2) bekezdése alapján. A szavazási listából világos, hogy az 51. számú módosítás nagyobb horderejű, mint a 42. és 52. módosítás, ezért azt kérném, hogy először szavazzunk az 51. számú módosításról, és csak utána a 42. és 52. számú módosításról. Elnök. - Az üléseket szervező szolgálat nem ért egyet, de megkérem Davies urat, hogy röviden fejtse ki véleményét. Chris Davies (ALDE), előadó . – Elnök úr, egyszerű választ adva: egyetértek a tisztelt Ház elé terjesztett szavazási listával. Elnök. - Ez esetben a hagyomány szerint az előadó tanácsát kell követnünk. 8.25. Az adózási politika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához (szavazás) - Jelentés: Wagenknecht (A6-0391/2007) - A 37. bekezdésről szóló szavazás előtt: Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Elnök úr, azt a változtatást javasolnánk, mely szerint a Parlament inkább „elismeri”, mint „üdvözli” azt, hogy a Bizottság közleményt adott ki a kárenyhítésről, mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság még dolgozik az e témáról készülő jelentésen. (A Parlament jóváhagyja a szóbeli módosítás elfogadását) - A zárószavazás előtt: Sahra Wagenknecht, előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Felettébb sajnálatosnak tartom, hogy a tisztelt Háznak nem volt bátorsága, hogy valódi és komoly kritikát fogalmazzon meg az Európai Unióban tapasztalható adópolitikai irányzattal kapcsolatban, amely teljesem rossz irányban halad, amely a multinacionális vállalatokat és a gazdagokat juttatja hihetetlen mértékű előnyhöz, míg a fogyasztóknak, a munkásoknak és főként a kis fizetésből élőknek egyre nagyobb adóterheket kell viselniük. A jelentést jelenlegi állapotában elfogadhatatlannak tartom. Szeretném, ha a nevem nem szerepelne e jelentésben, és felszólítok mindenkit a tisztelt Házban, aki olyan uniós

24-10-2007

24-10-2007

HU


adópolitikát akar, amely nemcsak a felső tízezer érdekeit szolgálja, hanem valóban javára van az európai polgárok többségének: kérem, szavazzanak e jelentés ellen. Elnök. –Wagenknecht asszony, tudomásul vettük nyilatkozatát.. 8.26. Zöld könyv: A dohányfüstmentes Európáért, uniós szintű politikai lehetőségek (szavazás) - Jelentés: Florenz (A6-0336/2007) - A 23. bekezdésről szóló szavazás előtt: Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, én nyilvánvaló okokból adódóan csak azt szeretném, ha a „sürgősen” szó szerepelne rögtön a „Bizottság” után. (A Parlament jóváhagyja a szóbeli módosítás elfogadását) 8.27. Az Európai Unió és Törökország kapcsolatai (szavazás) - Közös állásfoglalásra irányuló indítványok (B6-0376/2007, B6-0398/2007) - A 19. bekezdésről szóló szavazás előtt: Ria Oomen-Ruijten (PPE-DE). - Elnök úr, egy szóbeli javaslattal élnék, amely azonban szerepel a szövegben. Szóbeli javaslatom a következő: „és támogatni az Unió környezetvédelmi normáinak alkalmazását a nagyarányú bányászati és gátprojektekre”. (A Parlament jóváhagyja a szóbeli módosítás elfogadását) ELNÖKÖL: DIANA WALLIS Alelnök 9. A szavazáshoz fűzött indoklások - Jelentés: Gauzès (A6-0366/2007) Daniel Strož (GUE/NGL), (írásban). − (CS) Megalapozott módon feltételezhető, hogy az Európai Parlament és a Tanács a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló rendelete a második olvasatra javasolt formájában (a Tanács közös álláspontja) hozzájárul majd a tagállamokon belüli mind természetes személyek, mind jogi személyek jogbiztonságának megerősítéséhez. Közismert tény, hogy a fent említett iratok kézbesítése komoly kérdés, amely jelentősen befolyásolja mind az igazságszolgáltatás folyamatát, mind a polgári és kereskedelmi kapcsolatokat. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament ajánlása összhangban van a magas színvonalú közösségi szintű jogalkotásra irányuló erőfeszítésekkel. - Jelentés: Vălean (A6-0381/2007) Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az Európai Parlament jóváhagyására váró, az EK és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, visszafogadásról és rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokról szóló megállapodások kapcsán az a véleményem, hogy amennyiben e megállapodások – és a nyugat-balkáni országokkal kötött hasonló megállapodások – jelentőséggel bírnak a jogállamiság általános megerősítése és a bűnözés

49

50

HU


elleni harc szempontjából, akkor az illegális bevándorláshoz kapcsolódó kérdéseket mindenekelőtt gazdasági és politikai eszközökkel kell megoldani. Továbbá szeretnék kiemelni egy a vonatkozó jelentésekben szereplő másik lényeget tényezőt, még pedig azt, hogy e megállapodások megkötése jelentős pénzügyi terhet ró majd Macedóniára és más nyugat-balkáni országokra. Ezen államok gazdasági helyzetét figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a Közösség megfelelő és hatékony, főként pénzügyi támogatásban részesítse őket. - Jelentés: Vălean (A6-0383/2007) Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. – (NL) Emlékszem, hogy a 60-as évek elején az akkori Európai Közösség és a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság országai között kölcsönös vízumkötelezettség volt. Nem sokkal később eltörölték azt. Ez azt jelentette, hogy a Jugoszláviát akkor alkotó hét ország lakosai szabadon utazhattak Európa nagy részén. Ez csupán az uniós tagállam Szlovénia és a tagjelölt Horvátország esetében nem változott meg. Az összes többi terület – köztük a tagjelölt Macedónia – lakói 1992 óta el vannak zárva az EU tagállamaitól. Az azóta felnövő fiatal generáció alig jutott túl országa határain. Macedónia fővárosában, Szkopjéban az uniós tagállamok nagykövetségein például nagyméretű jelek jelzik a számos szigorú kötelezettséget. Csak a bűnözők tudják azokat könnyen teljesíteni, a diákok, kutatók és újságírók nem. Támogatom, hogy e csoportok számára 2008-tól javítsuk az Unióba való beutazás esélyét és hogy 35 euróra csökkentsük a vízumdíjat. Képviselőcsoportom néhány tagjával ellentétben véleményem szerint a biometrikus nyilvántartás bevezetése nem ok ezen előrelépés elutasítására. Sajnálatosnak tartom a visszafogadási politika feltételekhez kötöttségét, amely nem biztosítja megfelelően az érintett menekültek biztonságát. - Jelentés: Böge (A6-0393/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Szolidaritási Alap mozgósítása a januári és februári természeti katasztrófák német és francia áldozatainak megsegítésére – a késedelem ellenére – bizonyítja, hogy az Alap mily fontos szerepet játszik a tagállamok részére nyújtott segítségben. Figyelembe véve, hogy a Tanács holtpontra jutott a Bizottság által kidolgozott és a Szolidaritási Alap fejlesztésére irányuló javaslatról szóló döntést illetően, megismételjük, hogy a regionális katasztrófáknak továbbra is jogosultnak kell lenniük támogatásra ezen Alapból. Az Európai Parlament korábban megerősítette, hogy „az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) továbbra is lehetővé kell tennie az olyan katasztrófák esetében történő cselekvést, melyek bár jelentősek, mégsem érik el az előírt szintet, és hogy különleges körülmények közepette adható támogatás olyan esetekben, amikor egy adott régió lakosságának legnagyobb részét érintette olyan katasztrófa, amely súlyos és hosszú távú hatással lesz életkörülményeikre”. Szintén lényeges elismerni a földközi-tengeri természeti katasztrófák sajátos jellemzőit, mint az aszályokat és tüzeket – főként ami az időkorlátokat és a támogatható lépéseket illeti –, valamint annak lehetőségét, hogy katasztrófák esetén a „kohéziós” országok és a „konvergenciarégiók” nagyobb összegű pénzügyi támogatásban részesülhessenek. Egy uniós mezőgazdasági-katasztrófa alap létrehozatalát szintén mérlegelni kell.

24-10-2007

24-10-2007

HU


- Jelentés: Susta (A6-0403/2007) Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Castex asszony a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító jegyzőkönyvről szóló Susta-jelentés mellett szavazott. Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának francia tagjai számára az így megszületett egyezmény – amely lehetővé teszi majd az országoknak, hogy generikus gyógyszereket állítsanak elő és exportáljanak a szegény fejlődő országokba, melyek nem rendelkeznek saját kapacitásokkal e gyógyszerek előállítására – fontos előrelépést jelent. A szocialista képviselőcsoport francia tagjai szerint e jelentés pozitív módon járul hozzá az egyértelműen komoly aggodalomra okot adó közegészségügyi probléma megoldásához. Proinsias De Rossa (PSE), írásban . − Én azért szavaztam a TRIPS egyezményt módosító és a gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló jegyzőkönyv mellett, mert szilárdan úgy gondolom, hogy az EU-nak kulcsszerepet kell vállalnia a közegészségügy támogatásában és annak elősegítésében, hogy a harmadik világban mindenki számára biztosított legyen a gyógyszerekhez való hozzájutás. E jegyzőkönyv egy a helyes irányba tett lépés. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Már jó ideje ismertek a költségek, melyek a „szellemi tulajdonjog” védelmére vonatkozó szabályoknak a „fejlődő országok” gyógyszerágazatában történő bevezetéséhez kapcsolódnak. A drámai és elfogadhatatlan helyzet, melyet ezekben az országokban a „szellemi tulajdonjogoknak” az egészségügy területén – főleg az olyan betegségek elleni küzdelemben, mint a malária, a HIV/AIDS és a tuberkulózis – történő alkalmazása okoz, már hosszú ideje ismert és figyelmeztetések tárgyát képezi. Ezért úgy érezzük, hogy e jelentés a Parlament többsége által elszalasztott lehetőséget kínál arra, hogy a hatáskörébe tartozó területeken humanista módon foglaljunk állást és világosan küzdjünk egy olyan politikáért, amely véget vethet a szellemi tulajdonjogok gyógyszeripari alkalmazásának. Amögé bújva, hogy a jegyzőkönyv tárgyalása nagyon nehéznek tűnik, e Ház többsége szabad kezet adott a Tanácsnak, mivel az ily pontatlanul megfogalmazott ajánlások csak a jelenlegi helyzet folytatódását eredményezhetik, valamint pénzügyi és jogi akadályokat, melyek megakadályozzák, hogy a kevesebb forrásokkal rendelkező országok hozzáférhessenek e terület új tudományos és technológiai eredményeihez. Iszonyattal látjuk, hogy ezen embertelen politika révén főként a multinacionális gyógyszeripari vállalatok gyarapodnak majd oly módon, hogy sokak életének árán megtartják hatalmas nyereségüket. - Jelentés: Corbett (A6-0354/2007) Richard Corbett (PSE). - Elnök asszony, a szavazást követően a Parlament úgy döntött, hogy üléseiről szó szerinti írásbeli jegyzőkönyv és audiovizuális felvételek egyaránt készüljenek. Ennek nyilvánvalóan megvan a költségvetési kihatása, és arra buzdítom az Elnökséget, hogy vizsgálja meg a helyzetet, léptesse életbe a költségvetés szükséges változtatásait vagy tegyen új javaslatot, amennyiben azt szeretné, hogy a bizottság vizsgálja meg újra a kérdést.

51

52

HU


Gyanítom, hogy a kérdést övező nagy többségnek köszönhetően a Parlament akarata meglehetősen egyértelmű, ezért úgy gondolom, hogy az első cselekvési alternatívát kell választani. Graham Booth (IND/DEM), írásban . − Az összes vita jegyzőkönyvezése és a jegyzőkönyvek hozzáférhetővé tétele a nyilvánosság számára segíthet csökkenteni az euroszkepticizmust. Ez azonban azt is lehetővé teszi, hogy az EU nagyobb átláthatósággal dicsekedjen, miközben gyakorlatilag alig tesz valamit a demokrácia erősítéséért, mivel az Európai Parlament nem kezdeményezhet jogszabály megalkotását és az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyhatja. Az Unióban a nem a polgárok által választott Bizottság kezdeményezi a jogalkotási folyamatot és semmiféle átláthatóságot nem kínál. A lehetőség, hogy a képviselőknek egy hét áll rendelkezésükre beszédeik kijavítására (4. számú módosítás) jó szándékú javaslat volt és megvédené a képviselőket a hibáktól, azonban az EU-val kapcsolatos naprakész híreket az egy hetes késés eltemetheti, és így a szabad sajtó nem tudja tájékoztatni a nyilvánosságot. Ezért szavaztam a jelentés ellen. Derek Roland Clark (IND/DEM), írásban . − Az összes vita jegyzőkönyvezése és a jegyzőkönyvek hozzáférhetővé tétele a nyilvánosság számára segíthet csökkenteni az euroszkepticizmust. Ez azonban azt is lehetővé teszi, hogy az EU nagyobb átláthatósággal dicsekedjen, miközben gyakorlatilag alig tesz valamit a demokrácia erősítéséért, mivel az Európai Parlament nem kezdeményezhet jogszabály megalkotását és az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyhatja. Az Unióban a nem a polgárok által választott Bizottság kezdeményezi a jogalkotási folyamatot és semmiféle átláthatóságot nem kínál. Én nem támogatom a felszólalások kijavítására felkínált lehetőséget (4. számú módosítás), a szó szerinti jegyzőkönyvnek meg kell egyeznie az elhangzottakkal. Én magam is ugyanúgy ejtek hibákat, mint mások. Az EU-val kapcsolatos naprakész híreket az egy hetes késés eltemetheti, és így a szabad sajtó nem tudja tájékoztatni a nyilvánosságot. Egy magyarázó jegyzet elfogadható lenne. Ezért a jelentés ellen szavaztam. Bruno Gollnisch (ITS), írásban. – (FR) A Corbett-jelentés azt javasolja, hogy ne fordíttassuk le a parlamenti eljárások szóbeli jegyzőkönyveit az összes hivatalos nyelvre, hogy így megtakarítsunk körülbelül évi 10 millió eurót. A viták így minden nyelven csak az interneten elérhető audiovizuális felvételek formájában lennének hozzáférhetőek, bár az egyes képviselők kérhetnék bizonyos kivonatok fordítását. Európában azonban nem mindenki rendelkezik széles sávú internet-hozzáféréssel, ráadásul azt is ajánlották, hogy a képviselők által lefordíttatott anyagok mennyiségét hozzávetőleg évi harminc oldalra kellene korlátozni. Ennélfogva Corbett úr azt javasolja, hogy korlátozzuk az európai polgárok hozzáférését azok munkájához, akiket megválasztottak, hogy az Európai Unióban képviseljék őket és megvédjék érdekeiket. Ez elfogadhatatlan. Annál is inkább elfogadhatatlan, hogy ugyanakkor ugyanez az intézmény évente 100 millió eurót költ saját propagandájára. Hogy ne is beszéljek a Bizottságról, amely 200 millió eurót költ olyan létfontosságú tevékenységekre, mint az európai filmművészetet népszerűsíteni hivatott pornográf internetes videók széles körű sugárzására. Szerencsére legtöbb képviselőtársunkban még túlsúlyban van a józan ész – vagy a választóktól való halálos félelem –, és a soknyelvűség megmaradt. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Határozottan ellenezzük a jelentés javaslatát arra, hogy a szóbeli felszólalások csak eredeti nyelvükön szerepeljenek a szó szerinti jegyzőkönyvben.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Az Európai Parlament nagy feneket próbál keríteni annak, hogy a felszólalók európai képviselőcsoportjuk szóvivőiként Európa egészéhez beszélnek, ugyanakkor megtagadjuk a nyilatkozataikhoz való későbbi hozzáférést és korlátozzuk azok rendelkezésre állását azáltal, hogy csökkentjük a különböző nyelvekre történő fordításra fordítható összeget. Ha egy demokratikusan működő Uniót akarunk, akkor készen kell állnunk rá, hogy megfizessük az árát. Egy szervezetnek, amely több mint 360 milliárd svéd koronát fordít egy protekcionista mezőgazdasági politikára, képesnek kell lennie arra, hogy 90 millió svéd koronát áldozzon arra, hogy kimutassa tiszteletét az uniós polgárok felé. Amennyiben azonban úgy vélik, hogy a fordítások költségei a jövőben elviselhetetlenek lesznek, annál kevesebbel semmiképp sem érhetjük be, hogy a szó szerinti jegyzőkönyv tartalmazza az eredeti nyelvű felszólalást és egy angol fordítást. Patrick Louis (IND/DEM), írásban. – (FR) A Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoport francia tagjai az Európai Parlament eljárási szabályzata 173. cikkének módosításáról szóló Corbett-jelentés ellen szavaztak, amely a parlamenti viták teljes és módszeres fordítását törekszik eltörölni. A viták nyilvánosságra hozatalának hátterében álló elképzelés – és ez vonatkozik a bírósági eljárásokra és a politikai tanácskozásokra is – a demokrácia egyik alapvető elve. A közzététel segít csökkenteni az ideológiai elfogultságot, az önkényességet, a mutyizást és a piszkos trükköket. Ez természetesen azon a feltételezésen alapul, hogy mindenki saját nyelvén hozzáférhet az eljárások teljes nyilvánosságra hozott szövegéhez, gondoskodva róla, hogy ugyanazok a szavak valóban mindenki számára ugyanazokat a fogalmakat takarják. Mely európai nép lenne képes elmondani és megérteni egy vitát, amikor annak egy húsznyelvű zagyva változatával kell megküzdenie? Ez valószínűleg olyan lenne, mintha valaki az úgy nevezett „egyszerűsített” szerződést próbálná meg megérteni és a már meglévő szerződésekben szereplő 400 új záradékot behelyettesíteni, mivel a ratifikációs folyamat során nyilvánvalóan itt sem tettek hozzáférhetővé semmilyen egységes szerkezetbe foglalt változatot. A tagállamainak lakói elől történő egyre növekvő elhallgatás láttán úgy tűnik, hogy az Európai Unió semmi mást nem képes mutatni, mint zavarosságot, hamisítást és titkolózást. Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) A Parlament Titkárságának döntése arról, hogy a plenáris ülések vitáiról ne készüljön jelentés minden nyelven, 2006-ban észrevétlen maradt. A Parlament most megsemmisítette ezt a döntést. Egyetértek, hogy túl sok időt és pénzt emészt fel a viták és a dokumentumaink lefordítása az Unió 23 hivatalos nyelvére. Sajnálatos, hogy nem kínáltak fel kompromisszumos megoldást, mely szerint a vitákat le lehetne fordítani angolra és franciára, és így az eljárások még mindig hozzáférhetőek lennének az audiovizuális anyagok mellett írásos formában is. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A soknyelvűség sokkal több, mint az Európai Unió kulturális sokszínűségének kifejeződése. Egy olyan szervezetben, amelyben szuverén és független államok fogtak össze, hogy együttműködés által biztosítsák állampolgáraiknak a legjobb előnyöket, anélkül, hogy bármikor is lemondtak volna szabadságukról és szuverenitásukról, a soknyelvűség az összes tag egyenlő viszonyának elismerése.

53

54

HU


Ez az ok már önmagában is elegendő lenne arra, hogy megvédjük a soknyelvűség fennmaradását a közösségi intézmények működésében. Azonban más érveket is meg kell említeni. A soknyelvű belső kommunikáció feladása potenciálisan azt jelenti, hogy csökkentjük az európai parlamenti képviselők politikai cselekvési lehetőségeit, akiknek minden joguk megvan rá, hogy anyanyelvükön fejezzék ki magukat. Továbbá ha minimálisra csökkentjük a soknyelvűséget a külső kommunikációban, azzal azt érhetjük el, hogy eltávolítunk az emberektől egy olyan intézményt, amely sok energiát fordít arra, hogy az Uniót közelebb hozza annak polgáraihoz. Végül pedig egy gazdasági ellenérv a felhozott gazdasági érvre: az európai népek nyelvi sokszínűségét és a sok nyelv alapos ismeretét versenyelőnynek, nem pedig költségnek kell tekinteni. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Én az eljárási szabályzat az eljárások szó szerinti jegyzőkönyvéről szóló 173. cikkének módosításáról szóló Corbett-jelentés mellett szavaztam, bár sajnálom, hogy számos módosítás került elfogadásra, melyek a jegyzőkönyvek valamennyi hivatalos nyelvre történő szó szerinti fordítását javasolják. A soknyelvűség keményvonalas szószólóinak csak annyit mondok – némileg eufemisztikusan –, hogy nem igaz, hogy a fordítási folyamat kiterjesztése hiányában az Európai Parlament lenne a világ egyetlen parlamentje, amelyben nincs minden lényeges nyelvre nyomtatott formában lefordítva az összes eljárás és vita. Ez oly mértékben nem igaz, hogy nemcsak arról született megállapodás, hogy megmarad a soknyelvű változat, hanem arról is, hogy igény esetén az összes parlamenti képviselőnek, valamint a nyilvánosságnak is rendelkezésére kell állnia a valamennyi hivatalos nyelvre történő szinkrontolmácsolásnak. Véleményem szerint ez a valóban lényeges rész. Végezetül sajnálom, hogy az iratokhoz való hozzáférés kapcsán a Parlament nem volt hajlandó elfogadni egy korszerűbb megközelítést: én igent mondok, ezerszeresen is a soknyelvűségre. Azonban továbbra is ellenzem a nyelvi sokszínűség úgy nevezett védelmét, amikor azt kifogásként használják azok, akik a fennálló állapotot támogatják és nyíltan ellenzik a változást. Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Én a Corbett-jelentésben szereplő javaslat ellen szavaztam, és ugyanazon okok miatt tettem ezt, mint amelyek miatt korábban elleneztem a parlamenti üléseink szó szerinti jegyzőkönyveinek fordítására meghatározott költségvetés elvetését Egy parlamentben az elhangzott szó szent és sérthetetlen. Amit mondunk, nemcsak egy hír az aznapi hírösszefoglalóban, ha szerencsések vagyunk, hanem része a demokratikus jogalkotási folyamatnak. Ezt hozzáférhetővé tenni a hivatalos európai nyelveken nem luxus. A fordítás politikailag szükséges egy megfelelő archiváló rendszerhez, amely mindent egybevetve az információhoz való nyílt hozzáférést szolgálja. A soknyelvűséget választottuk, viselnünk kell ezen alapvető döntésünk következményeit, és nem hagyhatjuk, hogy szép csöndben szétmorzsolódjon. Egy parlament, amely tiszteli saját magát, nem építi le hagyományos archívumát. Ha takarékoskodnunk kell, jobban tennénk, ha a költségvetés más területeit szemelnénk ki. Mindenesetre én kitartok a véleményem mellett, mely szerint a soknyelvűséghez való ragaszkodás az Unió különböző kultúrái és nyelvei iránti tisztelet szükséges kifejezési formája, valamint egy áldás a demokrácia számára.

24-10-2007

24-10-2007

HU


- Jelentés: Bowles (A6-0327/2007) David Martin (PSE), írásban . − Én e jelentés mellett, amely egy európai statisztikai irányítási tanácsadó bizottság felállítását javasolja, az uniós szintű statisztikák kidolgozásának fejlesztésére vonatkozó bizottsági javaslatra válaszul szavaztam. - Jelentés: van den Burg (A6-0328/2007) David Martin (PSE), írásban . − Én e vita tárgyát nem képező jelentés mellett szavaztam, amely egy a statisztikai információs politikával foglalkozó európai tanácsadó bizottság felállítását javasolja. A Parlament által is elfogadott módosítások biztosítják a bizottság hatékonyságát, valamint befolyásolják az elnevezését és összetételét. - Jelentés: Mantovani (A6-0245/2007) Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) A Mantovani úr jelentéséről tartott mai szavazás lényeges, mivel ösztönzőleg hat az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó európai politikának. E terület jelenlegi helyzetét és a munkaerő-piaccal való viszonyát vizsgálva a Mantovani-jelentés ismét bebizonyítja nekünk, hogy olyan témáról van szó, amely sok éve jelen van, de amelyet nem követett határozott és koherens politika, amely segíthetne leküzdeni az e téren jelentkező kihívásokat. Ezért úgy gondolom, hogy fontos minél hamarabb végrehajtani az új javaslatokat. Szeretném kiemelni a toleranciára nevelés fontosságát és előmozdítását az Európai Unió egész területén. Ez az egyetlen módja annak, hogy a munkaerő-piaci mobilitás ne eredményezzen a társadalomból kirekesztett csoportokat, melyeknek viselkedése előbb-utóbb deviánssá válik. Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Castex asszony az egy Európai Képesítési Keretrendszer létrehozataláról szóló Mantovani-jelentés mellett szavazott. Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának e francia tagja örömmel fogadja, hogy bevezetésre kerül az Európai Képesítési Keretrendszer, amely elősegíti a munkások és tanulók transznacionális mobilitását, ugyanakkor azon keresztül, hogy közös hivatkozási alapot nyújt a képesítési szintek egymásnak való megfeleltetésének, teljesíti a munkaerőpiac követelményeit is. A javaslat értelmében az összes képesítési szintet, a kötelező iskolai oktatás végétől kezdve az egyetemi oktatás és szakmai képzés legfelső szintjéig – a Bizottság kezdeti dokumentuma csak az általános oktatási képesítésekre vonatkozott – nyolc referenciaszint egyikének kell megfeleltetni, melyek a tudás, a képesség és a megszerzett készségek alapján kerülnek megállapításra. Castex asszony úgy gondolja, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer eszköz arra, hogy az egyik tagállam képesítéseit összehasonlítsa, lefordítsa és átváltsa egy másik tagállam képesítésire, ezáltal pedig tiszteletben tartja majd az Európai Unió képesítési rendszereinek sokszínűségét és a képesítések gazdagságát. Olyan eszköz ez, amely az európai polgárok számára nagyobb mobilitást tesz majd lehetővé. Most már a tagállamokon a sor, hogy nekilássanak az Európai Képesítési Keretrendszerhez megkövetelt referenciaszintek osztályozásának nagy feladatához, máskülönben a rendszer csupán üres váz marad.

55

56

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés számos ellentmondást tartalmaz, és kritikát fogalmazunk meg az Európai Képesítési Keretrendszer létrehozataláról szóló kompromisszummal szemben, melyet az Európai Parlament többsége elfogadott. A képesítések különböző tagállamok általi elismerésének azonban pozitívumai is vannak, melyeket támogatni kell. Az elfogadott végleges szöveg azonban az Európai Parlament javaslatának föderalista jellegét domborítja ki azáltal, hogy a tagállamok különböző oktatási és képzési rendszereinek átalakítására és a közöttük levő kapcsolatok megállapítására konkrét időpontokat határoz meg, annak ellenére, hogy kiköti azt is, hogy a rendszer az elkövetkező néhány évben még nem kötelező. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az oktatáspolitika a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért véljük úgy, hogy a javasolt „átalakítás” megsérti ezt az elvet. Negatívnak tartjuk a bolognai folyamathoz fűződő kapcsolatot és az oktatás üzleti alapokra helyezése felé mutató tendenciát, melynek keretében a hangsúly a „foglalkoztathatóságra” és a munkaerőpiacnak a lisszaboni menetrendhez való kapcsolásának kilátásaira helyeződik. Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) E jelentés az élethosszig tartó tanulás képesítéseinek közösségi szintű tanúsításával foglalkozik. Ez teljes mértékben kívánatos és ösztönzendő intézkedés. A dokumentumban használt internacionalista indoklást azonban elutasítom, főként ha a lisszaboni stratégia teljes vereségére gondolok. E szövegben van némi az európai jelleget túlságosan hangsúlyozó ideológia. Az szerepel benne, hogy a szent és sérthetetlen globalizáció az egyetlen reményünk az üdvösségre, és hogy a globalizáció előnyös mind a gazdaság, mind a társadalom számára. Véleményem szerint az ultraliberális globalizáció a nemzetek gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezetét tönkretevő gépezet. A jelentés tovább csak a potenciális előrehaladásra, a jövőre utal. Nem kellene esetleg a jelenre néznünk, amikor megpróbáljuk elemezni a kudarcokat és a károkat, melyeket társadalmunk már elszenvedett a globalizációtól? Ily mértékű vakság, felelőtlenség és alkalmatlanság láttán én a jelentés ellen szavazok. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Elnök asszony, én szavazatommal támogattam a jelentést, amely az élethosszig tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének kialakításáról vonatkozó európai parlamenti és tanácsi ajánlásról szól. Az európai társadalom jövőbeli fejlődése egyre nagyobb mértékben függ az oktatástól, a tudományos kutatástól, az innovációtól és a technológiától. Ezért oly fontos, hogy támogassuk az európai munkaerő-piacon belüli mobilitást. Meg vagyok róla győződve, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer felállítása megkönnyíti majd az európai munkaerő-piachoz való hozzáférést. A jelentés előadója, Mantovani úr helyesen mutatott rá a jelentésben, hogy 2012-től valamennyi bizonyítványnak, oklevélnek és Europass dokumentumnak meg kell felelnie a képesítési keretrendszer valamely szintjének. Az Európai Képesítési Keretrendszert a képesítési szintek összehasonlításának megkönnyítésére kell használni. Nagyon fontos, hogy a tagállamok támogatást szerezzenek ez Európai Képesítési Keretrendszer végrehajtásához, főként a legjobb gyakorlatok cseréje révén. Az Európai Képesítési Keretrendszer tanácsadó csoportja – mely a jelentésben is említésre kerül – olyan helyzetben

24-10-2007

24-10-2007

HU


van, hogy biztosítani tudja az együttműködési folyamat kohézióját és figyelemmel tudja követni magát a folyamatot. David Martin (PSE), írásban . − Én e jelentés mellett szavaztam, amely egy Európai Képesítési Keretrendszer létrehozatalára irányul, hogy ezáltal segítse az emberek által megszerzett képesítések elismerését az Unió egész területén. A rendszernek a más tagállamokban dolgozni kívánó emberek mobilitásának növekedését kell eredményeznie azáltal, hogy semleges és hiteles vonatkozási pontot nyújt a különböző képesítések összehasonlításához. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Elméletileg adott kellene, hogy legyen a lehetőség arra, hogy a szakképesítéseket bármely más tagállamban elismerjék és hogy ugyanazok a feltételek vonatkozzanak a más tagállamok munkavállalóira, mint a hazaiakra. A gyakorlatban néhány probléma még mindig megoldásra vár. Ha például egy tapasztalt osztrák tanártól megkövetelnék, hogy kétéves gyakorlati képzésen vegyen részt ahhoz, hogy ugyanazt a munkát végezhesse Németországban, valami nyilvánvalóan nem lenne rendjén. Egyes tagállamokban a kinevezésekkel nemcsak azért élnek vissza, hogy ezáltal a lehető legolcsóbban tudjanak jól képzett, egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező munkaerőt alkalmazni, hanem arra is használják azokat, hogy bizonyos szakmákban akadályokat létesítsenek. A bizonytalan munkafeltételek, melyek a kezdetben csupán az alacsony bérű ágazatot érintették, már jó ideje a képzett munkavállalókat is érintik. Az EU nem adhat további lendületet a „kékkártya-rendszerrel” e tendenciának. Elég képzett munkaerővel rendelkezünk, bárcsak meg tudnánk őket rendesen fizetni. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Képesítési Keretrendszer elfogadása megerősíti az Unió beavatkozását a tagállamok oktatási rendszerébe, a homogenizációt és az előre meghatározott minőség- és teljesítménymutatókhoz való alkalmazkodást. Ez egy újabb mód arra, hogy az oktatást a rugalmas „tanulással” váltsuk fel, amely az oktatás társadalmi intézményén kívül zajlik. A tudás helyét ideig-óráig tartó, felületes folyamatos képzés veszi át, amely a munkásokat felruházza azokkal a készségekkel, melyekre az adott pillanatban a tőkének szüksége van. E képesítések elismerése nem a hivatalos oktatási rendszer által kiállított bizonyítványok alapján történik majd, hanem a munkaadók által irányított szervezetek által megrendezett, különféle bizonyítványok megszerzésére irányuló vizsgák alapján. Ez tovább segíti a diplomák és a karrierlehetőségek különválását. A különböző oktatási szintek és tanulási formák összekapcsolása – amely a tapasztalaton alapuló tanulást egy szintre akarja emelni a módszeres oktatással – a munkások jogainak csökkentésére és valamennyi munkás bérének a lehető legalacsonyabb szintre történő leszorítására irányuló kísérlet. Az élethosszig tartó tanulás rendszerével és a szakképesítések tanúsításával az EU tágabb értelemben vett célja az, hogy a teljes oktatási rendszert a piac prioritásainak vesse alá és hogy még nagyobb nyereséghez juttassa a tőkét. Ez teljes ellentétben áll a munkások és a fiatalok oktatási igényeivel. Ezen okokból kifolyólag a jelentés és a Bizottság javaslata ellen szavazunk. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) A transznacionális munkaerő-mobilitás elkerülhetetlenné vált az Unióban: mindennapi valóság a bővítés után 27 tagúra nőtt

57

58

HU


EU-ban. E változásokkal együtt jár, hogy olyan innovatívabb és rugalmasabb oktatásra van szükség, amely felkészíti az európaiakat a beilleszkedésre a modern munkaerő-piacon, ahol az oktatás alapkövetelmény minden korosztály és minden társadalmi réteg számára. Én igennel szavaztam a jelentésre, melyet Mario Mantovani az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásról készített, mivel meg vagyok róla győződve, hogy ez az egyetlen mód a lisszaboni stratégia céljainak teljesítésére. Az Európai Képesítési Keretrendszer szerkezete nyolc vertikális szinten alapul, melyeket „referenciaszinteknek” nevezünk és melyek három horizontális kritérium – tudás, készségek és kompetencia – alapján kerülnek meghatározásra, így lehetővé téve, hogy az egyes emberek egy tanulási folyamat befejeztekor jobban be tudjanak illeszkedni a munkaerő-piacon. Az Európai Képesítési Keretrendszer sikeréhez teljességgel elengedhetetlen, hogy a tagállamok és a szociális partnerek a végrehajtás során együttműködésüket a kölcsönös bizalomra alapozzák. Az európai munkaerőpiac szerkezete változóban van, és látjuk, hogy egyre nagyobb szükség van az oktatás rugalmas megközelítésére. A tagállamoknak ezért fel kell használniuk az Európai Képesítési Keretrendszert az egész életen át tartó tanulási programok fejlesztésére. Az is szükséges, hogy a munkaadók és az európai polgárok egyaránt megértsék a képesítések gyakorlati fontosságát. Ez nagyobb – és ami a legfontosabb, korlátoktól mentes – munkaerő-mobilitást eredményez majd szerte az EU-ban. José Albino Silva Peneda (PPE-DE), írásban. − (PT) A gazdaság globalizációja olyan kérdés, amelyre Európa még nem talált egyértelmű és meggyőző választ. Egy globalizáció magasabb fokán álló gazdaság magában foglalja a változásra való készséget, ami nagyobb mobilitást jelent. A különböző rendszerekből származó képesítések elismeréséhez, összevethetőségéhez és átviteléhez közös referenciakeret kidolgozása alapvető ahhoz, hogy fejlődni tudjon az európai terv egy meghatározó eleme, vagyis a munkások mobilitása, melyet ebben az esetben képesítések átvihetősége segít. Munkásaink jobb képzése együtt a tudásuk, készségeik és képességeik elismerését célzó harmonizált rendszerrel elősegíti majd a mobilitásukat és a belső piac fejlődését. A több és jobb készségekkel rendelkező európai munkások segíthetnek biztosítani vállalkozásaink körében a jobb szervezettséget, a több innovációt és a magasabb szintű versenyképességet. - Jelentés: Coelho (A6-0358/2007) Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Sajnálatos, hogy a SIS II elindítását továbbra is halogatják. Ma elfogadtunk egy állásfoglalást e fontos kérdésről. Oly mértékű csúszásban vagyunk, hogy mindenképpen kiutat kell találnunk e helyzetből, olyan kiutat, amely lehetővé tenné, hogy 2008. november 13-a után használni tudjuk a SIS 1+ hálózatot. Mára világossá vált, hogy a SIS II végrehajtására kiutalt emberi és pénzügyi erőforrásokat meg kell osztani három egyidejűleg fejlesztett projekt, a SIS II, a SISone4all és a kommunikációs infrastruktúra üzembe állítása, működtetése és irányítása között.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Ezért – véleményem szerint – az uniós és tagállami források helyes elosztása nagy jelentőséggel bír majd. Mindazonáltal ha egy pillantást vetünk a projekt fontosságára az EU biztonsága szempontjából, nyilvánvaló, hogy a SIS II élvezi a legnagyobb prioritást. Ki kell utalnunk forrásokat az EU biztonságára és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztésére is. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Vízuminformációs Rendszert (VIS) is magában foglaló Schengeni Információs Rendszer (SIS) kiterjesztése során a jelenlegi javaslat „hiánypótlóként” ideiglenes megoldást kíván nyújtani, hogy az „új” rendszer „infrastruktúráinak” üzembe helyezésében beálló késés ne szakítsa meg a folytonosságot. A költségek megoszlanak a közösségi költségvetés és a tagállamok között. Szeretnénk rámutatni, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a SIS jellemzőit fejlesztés által bővítik, új hatóságok nyernek hozzáférést és egymással kapcsolatba kerülnek, valamint új adatkategóriák (adatrögzítési megbízás és biometrikus adatok) is a rendszer részét képezik majd. A korábbi rendszer kiterjesztése jelentős fenyegetést jelent az állampolgárok jogaira, az őket megillető szabadságokra és biztosítékokra, mivel új elemek kerülnek be egy adatbázisba, amelyen ráadásul számos szerv osztozik. Ezen adatok bizalmassága nem garantálható teljes mértékben, mivel azokat „hosszabb ideig” meg lehet őrizni és megosztani harmadik országokkal. Ez abból a kísérletből fakad, melynek célja megteremteni a SIS összhangját a jelenlegi biztonsági támadás veszélyes és elfogadhatatlan céljaival és az EU belügyeinek kiterjesztésével és egyre növekvő közösségi szintre emelésével, melyet mi egyértelműen ellenzünk. Bairbre de Brún, Jens Holm, Mary Lou McDonald és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban . − Nem ellenezzük a javasolt ideiglenes megoldást annak biztosítása céljából, hogy a SIS 1+ rendelkezzen a 2008. november 13. és december 17. közötti időszakban egy hálózattal. Azonban nem támogathatjuk az EK Szerződés 67. cikkének (2) bekezdésében (második francia bekezdés) szereplő áthidaló záradék (passerelle) használatát a Coelho úr által javasolt formában. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jelentés ellen szavazunk. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Nekünk már jelentős problémánk van a szervezett bűnöző bandákkal és az illegális bevándorlókkal, akik előszeretettel gyűlnek össze a határ menti területeken, ahol könnyebb is őket elfogni, mint a városokban. Mindkét csoport már a startvonalon áll és feltett szándékuk, hogy amint megnyílnak a határok, átmennek más országokba, ahol majd nyomtalanul eltűnnek. E helyzetre fokozott határon átnyúló együttműködéssel és a határrégiók alapos ellenőrzésével kell reagálnunk. A schengeni övezet kibővítése végül is az összes érintett ország számára fontos felelősség. A schengeni övezethez való csatlakozást ezért nem szabad csak a Schengeni Információs Rendszer működőképességétől függővé tenni, melyet, úgy tűnik, Lengyelország például még nem ért el. Ehelyett gondoskodnunk kell róla, hogy a schengeni övezet jövőbeli tagjai képesek legyenek eredményesen ellenőrizni az EU külső határait, hogy a munkaerő-piacok védelme érdekében meghatározott átmeneti időszakok ne váljanak enyhébbé és hogy a könyörgés ne fokozódjon tovább. Amíg ez nem történik meg, a túlságosan elhamarkodott és át nem gondolt bővítésre nem kerülhet sor. A FRONTEX 2006-os éves jelentése szerint a schengeni övezet jelenlegi külső határain – főként az osztrák és a német határon – az elfogottak száma még mindig jóval magasabb,

59

60

HU


mint az EU külső határain, ezért meglehetősen kétséges, hogy jóvá kell-e hagyni a bővítést. A kérdés valójában az, hogy a schengeni övezetet nem kell-e részben eltörölni, főleg mivel az Osztrák Belügyminisztérium emberkereskedelemről szóló jelentése szerint az illegális határátlépők majdnem 50%-a az Olaszországgal közös schengeni határon át érkezett az országba, Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban . − Nem ellenzem a javasolt ideiglenes megoldást annak biztosítása céljából, hogy a SIS 1-nek rendelkezésére álljon egy hálózat a 2008. november 13. és december 17. közötti időszakban. Azonban nem támogathatom az EK Szerződés 67. cikkének (2) bekezdésében (második francia bekezdés) szereplő áthidaló záradék (passerelle) használatát a Coelho úr által javasolt formában. Ezért döntöttem úgy, hogy a jelentés ellen szavazok. - Jelentés: Belohorská (A6-0291/2007) Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Én pártját fogom egy olyan kompromisszumnak, amely egyensúlyt tud teremteni egyrészt az egészség és a környezet védelme, másrészt a mezőgazdasági termelés között. Ezért szavaztam azon jelentés mellett, melyet szlovák képviselőtársam, Irena Belohorská dolgozott ki, aki a rákos megbetegedések megelőzésének és kezelésének elismert szakértője. Gratulálok a jelentéséhez, amely jelentős orvosi tapasztalatán alapul és a peszticidek fenntartható használatára kiegyensúlyozott stratégiát javasol. Úgy gondolom, hogy e jelentés hozzájárul majd a nyilvánosság jobb tájékoztatását szolgáló hatásosabb intézkedések elfogadásához, valamint segít megfelelő módszereket kidolgozni a peszticidek mezőgazdasági használatára, illetve azt fokozatosan csökkenteni. Az egyik szóba jöhető megoldás az, hogy oly módon nyújtunk támogatást a gazdáknak, hogy egyben arra ösztönözzük őket, hogy gazdaságaikban kevesebb műtrágyát használjanak a betegségek, kártevők és gyomok elleni küzdelemben, ezáltal pedig elősegítjük a biotermékekre való fokozatos átállást megvalósítását. A jelentés arra ösztönözheti a fogyasztókat, hogy a piacon vagy a boltban ne csak a legtetszetősebb külsejű terméket válasszák, hanem egészségük érdekében részesítsék előnyben a külsőleg kevésbé vonzó, de egészségesebb biotermékeket. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Mindannyian szeretnénk tiszta levegőt lélegezni és megállítani a gleccserek olvadását. Ugyanakkor az energiatakarékossági programok ellenére energiaigényünk exponenciálisan nő. Európa függősége az import gáztól és olajtól is a tét. Ezért beruházásokat kell eszközölnünk a megújuló energiaforrásokba és meg kell oldanunk a nukleáris erőművek biztonságával kapcsolatos kérdéseket, főként a radioaktív hulladék végleges ártalmatlanítását. Így energiánknak akár 14%-át nyerhetnénk tiszta forrásokból. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt, hogy az általunk felhasznált energia 32%-a fosszilis tüzelőanyagokból származik, 300.000 ember számára biztosít munkát és nagymértékben szennyezi a környezetet. Ezért fogadtam örömmel és támogattam Reul úr jelentését a hagyományos energiaforrásokról. Egyetértek az előadóval abban, hogy felül kellene vizsgálni a beruházásainkat és fejleszteni a fosszilisenergia-termelés hatékonyságát növelő és a kibocsátást csökkentő technológiákat. Sok a tennivalónk. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ma fontos döntést hoztunk a peszticidek használatára vonatkozó stratégiáról. Én az állásfoglalás mellett szavaztam. Tisztában vagyunk vele, hogy a levegő, melyet belélegzünk, szennyezett és veszélyt jelent az egészségünkre; tudjuk azt is, hogy az étel, melyet fogyasztunk, az emberi egészégre veszélyes

24-10-2007

24-10-2007

HU


vegyi anyagok felhasználásával készül. A gyermekeink, a következő nemzedék tagjai ilyen körülmények között nőnek fel. Teljességgel biztos vagyok benne, hogy csökkenteni kell a veszélyt, melyet a peszticidek jelentenek az emberi egészségre. Ezért határozott intézkedéseket kell foganatosítanunk és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megtaláljuk a szükséges forrásokat. Üdvözlöm a tervet, amely megkövetelné a tagállamoktól, hogy dolgozzanak ki cselekvési terveket, melyek kiemelik azokat a területeket, ahol teljesen betiltanák a peszticidek használatát, valamint jelentősen csökkentik a peszticidek alkalmazását a következő 10 éven belül. Irena Belohorská (NI), írásban. − (PT) Közismert tény, hogy 2006 júliusában a Bizottság együtt bemutatta a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiát, egy javaslatot a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló irányelvről, valamint egy javaslatot a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletről, azzal a céllal, hogy csökkentse az általános kockázatot és a negatív hatásokat, melyeket a peszticidfelhasználás jelent az emberi egészségre és a környezetre. A peszticidek felhasználásához kapcsolódó kockázatokat már sikerült csökkenteni, egyes területeken – főként olyan országokban, melyekben hosszú ideje az intenzív mezőgazdaság a jellemző – azonban ezek még mindig nem kívánatos mértékben vannak jelen a talajban és a vízben. Ez azt is jelenti, hogy az olyan országoknak, mint Portugália, melyek hagyományosabb mezőgazdasággal rendelkeznek, több támogatást kell kapniuk, hogy fenn tudják tartani a kevésbé intenzív mezőgazdasági termelést. Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a megoldás nem abban áll, hogy a peszticideket géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO) helyettesítjük. Míg a kémiai peszticidek nem kívánatos hatásai az emberi egészségre jól ismertek, a GMO-k emberi egészségre gyakorolt hatásai kapcsán az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni, mivel ezeket még nem tanulmányozták. A peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia csak a növényvédő szerekre vonatkozik, vagyis a peszticidek egyik csoportjára. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Örömmel fogadom, hogy az Európai Parlament új irányelvet fogadott el a peszticidek előállításáról és használatáról. Az irányelv megszigorítja a növényvédő szerek gyártásában használt vegyi anyagokkal folytatott kereskedelem feltételeit. Az eredmény az Európai Unió polgárai számára előnyös lesz, főleg ami életüket és egészségüket illeti. Az irányelv ezenkívül részletesen felsorolja azokat az eseteket, melyekben sor kerülhet permetezésre a levegőből. Javasolja továbbá a felhasznált peszticidek mennyiségének csökkentését és a nem vegyi alternatívák előnyben részesítését. Belohorská asszony jelentése megérdemli a támogatást, még ha csak a felvázolt rendelkezések széles köre, de egyben naprakészsége miatt is. Nem férhet hozzá kétség, hogy az Európai Unió polgárai nem akarnak többet napi kapcsolatba kerülni méreganyagokkal és nem akarnak szennyezett termékeket fogyasztani. A polgáraink nem akarják sem rákkeltő vagy mérgező anyagok, sem endokrinromboló anyagok hatását megtapasztalni. Az európai társadalom e világos elvárásaira reagálva helyénvaló volt támogatni a peszticidek vidéki és városi közterületeken történő használatának megtiltását is. A hospice-ok, szanatóriumok, rehabilitációs központok, klinikák és kórházak körül elhelyezkedő területeken meg kell tiltani a peszticidek használatát. E tilalomnak ki kell

61

62

HU


terjednie a parkokra, közkertekre, sport- és szabadidőparkokra, iskolai területekre, játszóterekre és hasonló helyekre is. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) A peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia fontos kiegészítés ahhoz a rendelet és irányelvjavaslathoz, amelyről ma első olvasatban szavaztunk. A tematikus stratégiára szükség van, mivel a peszticidek használata az Európai Unióban nem csökkent, sőt továbbra is magas, annak ellenére, hogy 1992 és 2003 között egyes tagállamok önként sikeres intézkedéseket léptettek életbe e téren. A Belohorská-jelentés ismét kiemeli, hogy elővigyázatosságra van szükség a peszticidek használata során. - Jelentés: Reul (A6-0348/2007) Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A hagyományos energiaforrásokról és energetikai technológiákról szóló jelentést rendkívül fontosnak tartom. Az élet rákényszeríti az EU tagállamait, hogy változtassanak az energiához való hozzáállásukon, mind az uniós, mind a világpiac tekintetében – erőforrások, energiaszerkezet és az ellátás biztonsága. Szeretném hangsúlyozni a nukleáris energia jelentőségét, mivel az biztonságos, megbízható és környezetbarát erőforrás. Nagyon meggyőző tény, hogy Németország a maga 17 nukleáris erőművével hatszor annyi CO2-ot termel, mint Franciaország, ahol 59 atomerőmű működik. A nukleáris energia különösen fontos azoknak az országoknak, melyek nem bővelkednek megújuló energiaforrásokban – szél, nap, víz vagy biomassza, ez utóbbi felhasználásra különösen költséges. A villamos energia rendkívül fontos és mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie. Én a jelentés mellett szavaztam, és szeretném kiemelni, hogy milyen lényeges a támogatás, melyet az EU nyújt a nukleáris és egyéb környezetbarát erőművek építéséhez. Romano Maria La Russa (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy érzem, tisztázni kell néhány dolgot az új generációs nukleáris technológiával kapcsolatban. Érdemes felidézni, hogy Olaszország egy 1987-es elutasító népszavazás után zárta be nukleáris erőműveit, talán helyesen, bár ez fokozatosan a külföldi energiaforrásoktól való függésünkhöz vezetett. Az új generációs nukleáris technológia azonban – amely tiszta, biztonságos és környezetbarát – kétségtelenül szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk oldani az energiaellátás és az éghajlatváltozás problémáját. Az energiaszerkezetet korszerűsíteni kell, és a megújuló energiaforrások, a tiszta szén és gáz mellett a nukleáris energia teszi majd lehetővé Európa számára, hogy a jövőben csökkentse függését. Emiatt a negyedik generációs nukleáris erőművek építése mellett szavaztam, melyek lehetővé teszik a biztonságosabb és fokozottan környezetbarát energiatermelést. Azonban még mindig kételyeim – súlyos kételyeim és aggályaim – vannak a nukleáris hulladék tárolását illetően. A jelentés talán megoldottnak tekinti a hulladéktárolás problémáját, én azonban egészen nyíltan nem értek ezzel egyet: a hulladékprobléma kulcsfontosságú, és ha a közeljövőben meg akarjuk oldani, akkor nagy beruházásokra van szükség a kutatás terén. Végezetül úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az Unió energiaellátásának biztonságról gondoskodni tudjunk a következő évekre – már csak három másodpercet kérek – az

24-10-2007

24-10-2007

HU


energiaszerkezetet meg kell változtatni a kutatás és főként az új technológiák fejlődésével összhangban. Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök asszony, képviselőtársaim a delegációmból és én magam is a Reul-jelentés ellen szavaztunk, mivel nem hiszünk se a nukleáris biztonságosságában, se a tisztaságában, és ugyanígy nem hiszünk az új generációs nukleáris erőművekben és nukleáris energiában. Ha valóban az a helyzet – és jelentések és statisztikák támasztják alá –, hogy a nukleáris energia nagy hatást ér el a CO2-kibocsátásaink csökkentése terén, akkor jelentősen növelni kell nukleáris erőműveink számát. Ez se nem valószerű, se nem megvalósítható. Ennélfogva – és többet mondok majd e témáról, amikor sor kerül a következő jelentésre – az energiahatékonyságot javító és az autók CO2-kibocsátását csökkentő eredményes intézkedések alkalmasabbak lennének rá, hogy Európát egészségesebb hellyé tegyük és más országokat és kontinenseket is meggyőzzünk, hogy cselekedjenek hasonlóképpen. Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk, mivel nem tartjuk azt kiegyensúlyozottnak, valamint – többek között – nem foglalkozik több, a nukleáris energiához kapcsolódó fontos problémával. Nem gondoljuk, hogy az Unió energiakutatásra szánt forrásait új generációs reaktorok atommaghasadás céljából történő fejlesztésére kellene felhasználni. Megkérdőjelezzük, hogy a környezet számára értékesek lennének a fosszilis energiaforrásokból előállított szintetikus tüzelőanyagok, vagy az ugyanebből a forrásból származó energiával előállított hidrogéngáz vagy a nukleáris energia, mivel a környezet vagy az ellátás szempontjából ezen energiaforrások egyike sem fenntartható hosszú távon. Véleményünk szerint a fosszilis tüzelőanyagok használatát hosszú távon fokozatosan meg kell szüntetni, ez azonban nem szerepel a jelentésben. Úgy gondoljuk, hogy a CO2 elkülönítése fontos szerepet játszhat a CO2-kibocsátás csökkentésében, azonban az energiatakarékossági és hatékonyságfokozó intézkedések, valamint a megújuló energiafejlesztése fenntarthatóbb hosszú távon, és ezeknek kellene végső céllá válniuk. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) E jelentés számos pozitívummal rendelkezik, ezek közül néhány: elismeri a hagyományos energiaforrások szerepét és azt, hogy szükség van rájuk az energiatermeléshez, új távlatokat nyit az atommaghasadásból származó energia használatának újrakezdéséhez és az új szénerőművekre vonatkozó korlátozások megszüntetését kéri. A szén újbóli használatához és bányászatához is új távlatokat nyit, valamint nemzetközi együttműködésért kiált az Unión kívüli országok, mint Kína és India részvételével is. Továbbá hangsúlyozza az endogén erőforrások értékét és a megújuló energiaforrások szerepét reálisabban értékeli. Megfogalmaz némi kritikát a folyékony bioüzemanyagok előállításával és használatával kapcsolatban, és rámutat arra, hogy az országoknak jobban kell ösztönözniük a kutatás-fejlesztést az energia terén, főként a környezetvédelmi és nukleáris biztonsági problémák megoldását célzóan. Azonban számos negatívuma is van a jelentésnek. Ilyen például, hogy az olajpiac egyre növekvő problémáit csupán a környezethez kötött és szórványosan előforduló kérdésekkel

63

64

HU


hozza összefüggésbe, míg figyelmen kívül hagyja az erőforrások kimerülésének stratégiai kérdését, és továbbra sem foglalkozik a hulladékból előállított biometánban rejlő hatalmas lehetőségekkel, ezt a megközelítést számos európai ország már alkalmazza. Ezért tartózkodunk a szavazástól. David Martin (PSE), írásban . − Én e saját kezdeményezésű energiajelentés mellett szavaztam, amely az energiahatékonyság, -ellátás és -megtakarítás sok területét vizsgálja alaposan. Nem helyeseltem a nukleáris energiát támogató módosításokat: véleményem szerint a fenntartható, megújuló energiaforrásokat kell fejleszteni és a kutatás-fejlesztési erőfeszítéseknek először e területekre kell összpontosítaniuk. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Elvileg mind egyetértünk abban, hogy jobb energiahatékonyságra és ésszerűbb energiaszállításra van szükség, és hogy a megújuló energiaforrások nagyobb térnyerése lényeges. Mindazonáltal a megújuló energiaforrások támogatását nem szabad az EU Alkotmányának részeként, álcázott kifogásként használni a tagállamok szuverén jogainak további megnyirbálására. Mivel ez nincs kellőképpen világosan megfogalmazva e jelentésben, azt el kell utasítani. A megújuló energiaforrások folyamatos térnyerése ellenére még sok évtizedig továbbra is a hagyomány energiatermeléstől függünk majd, ezért gondoskodnunk kell róla, hogy az környezetbarátabb legyen. Az EU azonban, úgy tűnik, még mindig megszállottja a nukleáris energiának, amely nemcsak a róla szóló előnyös leírásban szerepel „környezetbarát energiaforrásként” – ami önmagában nevetséges –, hanem a nukleáris kutatás költségvetésének nagylelkű finanszírozásában is. Ebből számomra az derül ki, hogy nem sikerült a hozzáállásunkat semmiféle észrevehető módon átgondolni, ami egy újabb ok, mely miatt elutasítom a szavazás tárgyát képező jelentést. Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) A Reul-jelentés egy mentegetőzés a nukleáris ipar miatt. A józan ésszel szöges ellentétben a nukleáris energiát a jövő technológiájaként festi le, és még több uniós kutatási támogatást és költségvetési forrást kell e nagy kockázattal járó őskövület-technológiára fordítani. A vattenfalli nukleáris erőművek közelmúltbeli „incidensei” ellenére Európában valójában a nukleáris energia kiterjesztése áll a középpontban. Ezen események fényében rendkívül cinikus dolog azt állítani, hogy a nukleárisenergia-termelés „egyre biztonságosabbá” válik. Ahelyett, hogy folytatnánk a beruházásokat e problémás energia területén, miközben szándékosan nem foglalkozunk a végleges elhelyezés kérdésével, végre a társadalmi és ökológiai fordulatra kellene törekedni. Ez a nukleáris iparban működő magánmonopóliumok megtörését, a megújuló erőforrások számára nagymennyiségű támogatás juttatását és az energiatermelés lokalizálását jelenti. Mivel főleg a nukleáris vállalatok indították el a nagyarányú áremelkedések új körét, sürgős cselekvésre van szükség. A jelentés csupán az európai nukleáris ipar nyereségérdekeit szolgálja. Elfogadhatatlan, hogy Európában új nukleáris erőművek építésére szólítsanak fel. A határozatlan időszakra nyújtott támogatás jogi alapját a Reformszerződés őrzi majd. Ez újabb ok a Szerződés elutasítására. Az uniós nukleáris támogatások minden további centje túl sok. Az egyetlen fenntartható energiapolitika a megújuló energiaforrásokból származó, nap-, szél- és vízenergia támogatása.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Amikor az idei év elején meghirdette az energiacsomagot, az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy szükség van egy a fosszilis tüzelőanyagokra kidolgozott technológiai cselekvési tervre és kiemelte a nukleáris energiával kapcsolatos gyakorlati megközelítés alapvető követelményeit. A valóság azonban rideg: nincs a fosszilis tüzelőanyagok helyett hozzájuk hasonlóan olcsó és hatékony alternatíva. Ez azt jelenti, hogy e tüzelőanyagok maradnak az EU energiapolitikájának központi és elengedhetetlen eleme 2020 után is. Ezért kell új megoldásokat találnunk az Unió energiaellátásának kérdésére, szem előtt tartva a versenyképesség, a fenntarthatóság és az ellátás biztonságának követelményeit. Ennek eredményeképpen különlegesen fontos minden, az új energetikai technológiák fejlesztése terén megvalósuló beruházás, melyek először is a meglévő berendezések környezeti hatásának csökkentésére és azok biztonságának javítására, másodszor pedig az új energiaforrások fejlesztésére és a fosszilis tüzelőanyagok hatékonyabb és tisztább felhasználására irányulnak. Mivel elengedhetetlen, hogy a tagállamok és az Unió az energiakutatásra – az energiaforrások hatékonyabb felhasználásától kezdve az új technológiákon át a meglévő energiaforrások tisztább felhasználásáig – összpontosítsák erőfeszítéseiket, én e jelentés mellett szavaztam. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én szavazatommal támogattam Reul úr jelentését a hagyományos energiaforrásokról és energetikai technológiákról. A jelentés felvet egy nagyon lényeges aktuális kérdést, amely széles körű vitát igényel az Európai Unión belül, e kérdés pedig az, hogy szükségünk van egy egységes stratégiára és ki kell dolgoznunk egy közös energiapolitikát. Európa energiabiztonságának biztosítása prioritás, és ezért örömmel fogadjuk a Bizottság javaslatát egy európai stratégiai energetikai technológiai terv benyújtására az Európai Tanács 2008-as tavaszi ülésén. A világ egyik vezető szervezeteként az Európai Uniónak a korszerű energetikai technológiák fejlesztésében is vezető az élen kell járnia, miközben a gazdaság és a környezetvédelem terén továbbra is megfelel az összes lényeges követelménynek. Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Azért döntöttem úgy, hogy támogatom a jelentést, mert az EU szokatlanul kiegyensúlyozott vitát folytatott arról, hogy szükséges-e a nukleáris energiát beépíteni Európa jövőbeli energiaszerkezetébe. A jelentés többek között azt állítja, hogy „a nukleáris energia nélkülözhetetlen, ha Európa energiaigényét középtávon ki akarjuk elégíteni” és hogy „jelenleg a nukleáris energia a legnagyobb alacsony széndioxid-kibocsátású energiaforrás Európában és [a jelentés] kiemeli annak potenciális szerepét az éghajlatváltozás leküzdésében”. A nukleáris energia jelenleg az EU villamosáram-ellátásának egyharmadáért felelős, és sok uniós tagállamban mindig is az egyik legfontosabb energiaforrás lesz. Amikor a CO2-kibocsátások kérdéséről beszélünk, nem szerencsés, ha nem fordítunk nagyobb figyelmet a nukleáris energiára. Ha a jövő energiaigényét a fosszilis tüzelőanyagoktól való még nagyobb függést és a CO2-kibocsátás emelkedését elkerülve akarjuk kielégíteni, az új nukleáris energia egyre fontosabbá válik. Sajnálatos módon a nukleáris energia nem szerepel a 2020-ra tervezett 20 és 30% közötti célérték elérése tekintetében reálisnak tartott intézkedések között.

65

66

HU


- Jelentés: Davies (A6-0343/2007) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Ma kiadtuk a feladatot a gépjárműiparnak, hogy fejlesszenek ki olyan motorokat, melyek 120 g/km alá csökkentik a CO2-kibocsátást. Ez a szám jelenleg 157 g. Szeretném azonban figyelmeztetni azokat, akik megtapsolták e javaslatot, hogy a kibocsátás csökkentését nagymértékben gátolja az autóvezetők számának emelkedése és a régi gépjárműveket vezető emberek magas száma. A reklámra vonatkozó kettős szabályozás nem oldja meg a kérdést. Közismert tény, hogy az emberek többsége autóvásárláskor inkább a költséghatékonyságra figyel, mint a gépjármű környezeti hatására. A költségek és a kibocsátások a nagyobb gépjármű-biztonsági előírások miatt is nőnek. Hölgyeim és uraim! Amíg a környezetet kevésbé terhelő és alacsonyabb üzemeltetési költségű gépjárművek nem lesznek megfizethetőek, addig a közúti közlekedés része a kibocsátásokban nem fog jelentősen csökkenni. Ezért nem csatlakoztam a mai jelentést megtapsolókhoz. Sem a bizottság jelentése, sem az Európai Bizottság stratégiája nem kellőképpen átfogó. Ezért támogattam más javaslatokat, melyek a kibocsátási határértékek túllépése miatti pénzbírságokra és főként az adóügyi intézkedésekre és a járműpark megújításához nyújtott támogatásra vonatkoznak. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az épp elfogadott és a gépjárművekre vonatkozó jövőbeli CO2-stratégiáról szóló jelentés kétségtelenül egyike az Európai Unióban jelenleg zajló legkiélezettebb vitáknak. Nemcsak a környezet és ezáltal az uniós polgárok egészsége e tét, hanem egy fontos iparág versenyképessége is. Én a módosítás mellett szavaztam, mivel az e két szempont között kompromisszumot valósít meg. Figyelmet fordít a környezetvédelemre, ugyanakkor megfelelő és valószerű feltételeket határoz meg az európai gépjárműipar számára. A nyomtatott sajtó kiadói összbevételük 20%-át gépjárműreklámokból realizálják. Ha a kötelező reklámkövetelményeket a Chris Davies eredeti jelentésében szereplő formájukban rögzítenénk, az megsértené a szólásszabadság alapelvét. Ezért szavaztam a módosítások mellett, melyek kihagyják a jelentés vitás 36-41. bekezdéseit. Támogattam a PPE-DE képviselőcsoport arra vonatkozó indítványát, hogy szólítsuk fel az autógyártókat, hogy csatlakozzanak egy a gépjárművek reklámozására vonatkozó önkéntes eljárási kódexhez. Miután a legtöbb módosítás elfogadásra került, a záró szavazáson Chris Davies jelentése mellett szavaztam. A szavazás eredménye egyértelmű politikai jelzés arról a támogatottságról, melyet a CO2-kibocsátás csökkentésének európai szintű jogi szabályozásának előkészítése élvez. Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök asszony, még mindig érvényben van az a jogszabály, melynek révén a Parlament be tudja bizonyítani, hogy az éghajlat védelmét komolyan vesszük Európában, és minden erőfeszítésünket be kell vetnünk, hogy e jogszabály révén valóban megvalósítsunk mindent, amiről ma szavaztunk. Sajnálatosnak tartom, hogy még nem köteleztük el magunkat arra, hogy 2012-től kezdve betartjuk a 120 g/km-es felső határt. Több mint tíz év telt el azóta, hogy az iparunk megígérte, hogy a javasolt önszabályozás által eléri ezt, mivel e hozzáállás jobb és hatékonyabb lenne; és szerettem volna, ha a Parlament ma egy világos éghajlat-politikai üzenetet fogalmaz meg. Nem tettük meg.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Ezért én is a jelentés ellen szavaztam, és remélem, hogy a jogszabályban több határozottságról és keménységről teszünk tanúbizonyságot és egyértelművé tesszük, hogy Európában valóban komolyan vesszük az éghajlati kérdéseket. Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Én a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiáról szóló jelentés javaslata ellen szavaztam, bár a korábban elhangzottaktól eltérő okok folytán. Azért szavaztam a javaslat ellen, mert azzal eltávolodunk a korábbi stratégiai dokumentumokban szereplő integrált megközelítéstől és helyette a CO2-kibocsátás csökkentésének teljes terhét az európai gépjárműiparra helyezzük. Szintén nem értek egyet azzal, hogy megköveteljük a hirdetési felület 20%-ának fenntartását a gépjárműipar számára. Ez veszélyesen hasonlít a dohányzás káros hatásairól szóló információs kampányhoz. Egy ilyen megközelítés a CO2-kibocsátás csökkentését dogmává alakítja, amely – ha kötelező erejű jogszabály lesz belőle – versenyképességünk csökkenéséhez vezet majd. Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én a Davies-jelentés ellen szavaztam, mert véleményem szerint lényegében elfogadhatatlan és valószerűtlen döntést hoztunk azzal, hogy a gépjárművek számára egységes CO2-hatékonysági kategóriákat kívánunk megalkotni. A méret és a súly alapján meghatározott mozgó skálát kellett volna kidolgozni, elsősorban azért, hogy az Európai Unió valamennyi gyártójára egyenlő feltételek vonatkozzanak. Hadd hozzak fel egy példát: Nem mindegy, hogy egy házat vagy csak egy szobát kell befűtenem. Ezért az sem mindegy, hogy nagy vagy kis autót vezetek. Ezért van szükség a szegmentációra és súly alapján kialakított mozgó skálára. Véleményem szerint sajnálatos módon elszalasztottuk ezt a lehetőséget, és e döntéssel – melyet én nem támogattam – elszalasztottuk annak a lehetőségét is, hogy a környezet és az iparág érdekeit egyensúlyba hozzuk. Kurt Joachim Lauk (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én a Davies-jelentés ellen szavaztam, mivel az elfogadott módosítások eredményeképpen még mindig nagyon messze vagyunk az optimális helyzettől, amely egyrészt a környezet védelmét, másrészt az európai foglalkoztatás támogatását jelenti, nem pedig azt, hogy a fogyasztókat terheljük túlzottan magas árakkal. Az általunk meghozott döntésnek lényegében a foglalkoztatás és a fogyasztók látják kárát. Gyakorlatilag eltávolodtunk attól az integrált megközelítéstől, amely elengedhetetlen lett volna egy olyan helyzet kialakításához, amelyben mindenki részt vesz a CO2-kibocsátás csökkentésében, nemcsak a gépjárműgyártók, hanem egyéb járműalkatrészek gyártói is. Letértünk erről az útról. Sőt mi több, nem vettük figyelembe a súlyt és kihagytuk a súly alapján történő szegmentációt, amely fontos az európai versenyképesség szempontjából, mivel a nehezebb járművek játszanak vezető szerepet az innovációban, az Európa számára oly szükséges innovációban. Nehezen vagy nagyon költségesen betartható időkereteket szabtunk meg, és elkövettük azt a képtelenséget, hogy nem törődtünk a CO2-alapú adókra vonatkozó felhívással a tagállamokban, aminek következtében a sok szén-dioxidot kipufogó régi járművek még mindig a piacon és az utakon vannak. Ezért szavaztam a jelentés ellen.

67

68

HU


Linda McAvan (PSE). - Elnök asszony, két témáról szeretnék beszélni: az eljárásról, illetve a szavazási listáról. A szavazási listáról: először is, a 3. bekezdés nem került említésre, másodszor pedig úgy vélem, hogy újra meg kellene néznünk, mi is történt az 52. és 51. módosítással. Ha jobban megnézik, egyértelműen az 51. módosítás áll a legközelebb az eredeti szöveghez, ezért erről kellett volna először szavazni. Az 52. módosítás már jobban eltér az eredetitől, ezért arról kellett volna másodszor szavazni. Szeretném megkérni az Elnökséget, hogy vizsgálják meg az ügyet, mivel egyértelmű, hogy így kellett volna történnie. Ezen eljárási kérdésekre tehát szeretnék választ kapni. Másodszor, ami a kérdés politikai szempontját illeti, ez volt az első valódi szavazás az éghajlatváltozásról. Nem egy jogszabály volt – az is következik majd –, de azáltal, hogy nem támogatta az Európai Bizottság által pártfogolt 2012-es időpontot, úgy gondolom, hogy a Parlament ALDE és a PPE-DE képviselőcsoportja megbukott az éghajlatváltozásról tartott első vizsgán, és kint az emberek majd nézik, hogy mi történt itt ma és azon fognak töprengeni, hogy vajon tényleg komolyan gondoljuk-e a márciusban a CO2-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalásainkat. Azt mondogatjuk, hogy Európa a környezetvédelem Európája. Ha azt akarjuk, hogy ez valaha megvalósuljon, a törvényhozásban kell megtennünk. Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Castex asszony a személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentéséről szóló Davies-jelentés mellett szavazott. Míg Franciaországot monopolhelyzetben uralja a Grenelle de l’environnement környezetvédelmi program, addig az Európai Unió újabb értékes elemmel gazdagította környezetünk minőségét azzal, hogy elfogadott egy stratégiát a magángépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére. Castex asszony örömmel veszi tudomásul, hogy a Parlament felszólította az európai gépjárműipart, hogy gondoskodjon róla, hogy 2012-re az új járművek CO2-kibocsátása ne haladja meg a 120 g/km-t. Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának e francia tagja üdvözli a Széndioxidkibocsátás-csökkentési Rendszert (CARS), mivel e mechanizmus pénzbüntetéssel sújtja majd azokat a gyártókat, akik túllépik a rendelkezésükre álló kvótát, ugyanakkor megjutalmazza azokat, akik kibocsátásukat a határértékgörbe alatt tartják. Charlotte Cederschiöld és Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) Lényegében megszavaztuk Davies úr jelentését a gépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó stratégiáról (A6-0343/07). A CO2-kibocsátás csökkentéséhez prioritásként kell kezelni a gépjárműforgalomból származó kibocsátás csökkentését. Fontos több környezetbarát alternatívát találni a gépjárművek használata helyett. Véleményünk szerint azonban a gépjárműgyártóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy ők maguk döntsék el, hogyan szeretnék elérni az általunk, politikusok által megszabott környezetvédelmi célokat. Nem szabad, hogy ennek módját jogszabály szabályozza részletesen.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Ellenezzük tovább az előadó szabályjavaslatát a reklámtevékenységre, ez ugyanis indokolatlan és korlátozza a szólásszabadságot. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én a jelentés mellett szavaztam. A Közösség területén összesen kibocsátott CO2 mintegy 19%-a személygépjárművektől és könnyű haszongépjárművektől származik. Az Európai Uniónak el kell köteleznie magát, hogy nagyratörő és valószerű cél elérésére törekszik az EU piacára került valamennyi jármű átlagkibocsátásának csökkentése terén. A közúti közlekedés hatását a levegő minőségére csökkenteni kell, mivel a járműpark fokozatosan megújul. Örömmel veszem, hogy elfogadásra kerültek a Parlament által meghatározott határidők. Amennyiben az autógyártóipar 2011 után ellenőrizhető és mérhető lépéseket tesz, nekem teljesen ésszerűnek tűnik, hogy 2015 legyen a 125 g/km-es küszöb elérésének határideje. Ez tulajdonképpen egybeesik az Euro VI kibocsátási normák életbe lépésével. Ahhoz, hogy a jogszabály eredményt hozzon, mindenekelőtt valószerűnek kell lennie, és az iparág politikáiban hosszú ideje központi szerepet szán a környezetvédelmi kérdéseknek. Amikor az éghajlatváltozásra kerül a sor, mindenképpen a CO2-kibocsátás csökkentését kell elsődleges célként kezelni. Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) A Davies-jelentés támogatást érdemel az általa megfogalmazott politikai üzenet miatt. Valamennyi ágazatnak ki kell vennie a részét az éghajlatváltozás problémájának orvoslásában, beleértve az európai járműipart is. Ezért támogatom a 2015-ös évre elérendő 125 g/km CO2 felső határra vonatkozó kompromisszumot. Hollandia szempontjából a Davies-jelentés még egy tagadhatatlan dimenzióval bír. Hollandiában a levegőben található részecskék okoznak problémát, emiatt európai szintű intézkedésekre van szükség, hogy a problémát a gyökerénél kezeljük. Ha ez nem történik meg, a közlekedés által nagymértékben érintett területek esetében, mint a rotterdami kikötő vagy a Schiphol repülőtér lehetetlen lesz teljesíteni a részecskékre vonatkozó jelenlegi és/vagy szigorúbb normákat. Támogatom a fogyasztók jobb tájékoztatását az egyes gépjárművek környezetbarát jellegéről, mint amilyen jelenleg folyik a hűtőgépek és mosógépek kapcsán, azonban nemmel szavaztam arra a javaslatra, amely kötelezővé tenné a cigaretta-típusú figyelmeztetéseket valamennyi járműipari reklámban vagy marketinganyagban. A reklám és a marketing terén jobban bízom az önszabályozásban, mind az összes fajta európai jogi kötelezettségben. Erika Mann (PSE), írásban. − (DE) Én a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiáról szóló Davies-jelentés ellen szavaztam. Kezdetben ugyan a plenáris ülés közvetlen szavazásán támogattam a jelentést, később írásban visszavontam a szavazatomat, amint az a 2007. október 25-i parlamenti jegyzőkönyvben szerepel. Véleményem szerint a jelentés rendkívül önkényes és nem veszi kellőképpen figyelembe a német járműipar igényeit vagy a környezetvédelmi szempontokat. A jelentés például nem tesz különbséget a különböző súlyú járműosztályok között, ezért irreális követelményeket támaszt az autógyártókkal szemben.

69

70

HU


Ami a reklámot illeti, egyre több hasonlóságot fedeznek fel a dohánytermékek és a járművek címkézési követelményei között. Az előadó – Davies úr, egy angol zöld liberális – csak egy ponton volt hajlandó kompromisszumra a folyamat legvégén a jelentéséről folytatott tanácskozás során. Ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy a Parlament értelmes ajánlást tudjon megfogalmazni, amely biztosította volna valamennyi képviselőcsoport támogatását. David Martin (PSE), írásban . − Én a jelentés eredeti változata mellett szavaztam, amely a CO2-kibocsátás terén a szigorú, 120 g/km-es határértéket javasolta 2012-ig elérni. Sajnálatos módon a javaslatot enyhítette, hogy a konzervatív és liberális képviselők magasabb kibocsátási határt és hosszabb bevezetési időszakot hagytak. A stratégia jó, de sajnos szükségtelenül enyhítettek rajta. Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament elfogadta a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégiát és ennek nagyon örülök. E kezdeményezés lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük a széndioxid-kibocsátást és ugyanakkor hozzájáruljunk az Unió általánosabb környezetvédelmi és energiabiztonsági célkitűzéseinek eléréséhez. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az üzenet, melyet e szavazással megfogalmaztunk a Bizottság és a nemzetközi közösség felé, lehetett volna nagyratörőbb. A 120 g/km-es CO2–küszöböt először 1995-ben javasolták mint megvalósítható célt a járműipar számára. Most, 12 évvel később a végrehajtása még mindig ellenállásba ütközik, bár a technológiai fejlődés révén nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentés érhető el most, mint 12 éve. Azzal, hogy megelégszik egy 125 g CO2/km-es kötelező felső határral, a Parlament nem tesz eleget. Ezért a 42. és 52. módosítás ellen szavaztam, mivel a bennük foglalt célkitűzések a megfontoltság és valószerűség álcája alatt egyszerűen túl szerények. Egy olyan időszakban, amikor a fogyasztók egyre érzékenyebbek a gépjárművektől származó szennyezésre, bármilyen az e forrásból eredő CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedés csak hasznára lehet az autóiparnak, a fogyasztóknak és természetesen magának a bolygónak. Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) Én szavazatommal támogattam a javaslatokat, melyek kötelező plafon bevezetését szorgalmazzák az átlagkibocsátásra, bár némi aggály is felmerült bennem. Véleményem szerint előnyösebb lett volna egy a jármű méretét és súlyát alapul vevő mozgó skála alkalmazása. Bár különben támogatom az ipar önkéntes kötelezettségvállalásait, úgy gondolom, hogy az autóipar esetében szükség van kötelező jogi követelményekre: a tapasztalat megmutatta, hogy itt az önkéntes kötelezettségvállalások kudarcra vannak ítélve. Amint tudjuk, 1990 és 2004 között sikerült 5%-kal csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez azonban nem igaz a közúti közlekedésre: épp ellenkezőleg, ebben az ágazatban 26%-os növekedést regisztráltak. Egyértelműen sürgős cselekvésre van szükség, és az autóiparnak is hozzá kell járulnia a kibocsátások csökkentéséhez. Kritikát kapott az, hogy 2012 lett a felső határérték bevezetésének éve, mivel így nem lesz elegendő idő a fokozatos bevezetésre. Erről az időpontról azonban már évek óta beszélünk, és az iparág is jó ideje tudja, mire számítson.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A kérdés, melyet mindig mérlegelnünk kell, azonban a környezetvédelem és az autóipar érdekei közötti egyensúly megteremtése, mivel ez az Európai Unió foglalkoztatási helyzetének és versenyképességének is érdekében áll. Egy szilárd iparágról van szó, amely fontos az Unió számára. A nagy teljesítményű iparágak nélkül nem lenne pénzünk a környezetvédelmi programokra! - Jelentés: Wagenknecht (A6-0391/2007) Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Mostanáig a tagállamok csak a közvetett adózás konszolidálása terén – jövedéki adó és hozzáadottérték-adó, a minimum mérték meghatározása, a hozzáadottérték-adó alóli számos kivétel alkalmazása – tudtak megállapodásra jutni. Kétlem, hogy a minimum jövedékiadó-mérték – például az üzemanyagokra – növelné a gazdasági versenyképességet. Valószínűbb, hogy magasabb árakat és alacsonyabb fogyasztást eredményez, főként a globális áremelkedések miatt. A jövedéki adók javasolt összehangolása elviselhetetlen terhet jelentene az új tagállamok számára. Az adóalapok uniós szintű egységesítése jobban megfelelt volna a 15 régi tagállam gazdaságának, mivel hasonló fejlődési folyamat jellemző rájuk. E javaslat egy lépést jelent a nyereségadó egységesítése felé. A legnagyobb teher az új tagállamok gyengébb gazdaságaira nehezedne. Ez azt eredményezné, hogy nem lenne többé lehetőségük rá, hogy saját hasznukra fordítsák az adóversenyt és hogy felgyorsítsák gazdasági növekedésüket. Megfosztaná őket annak lehetőségétől, hogy a régi tagállamokéval egy szintre emeljék életszínvonalukat. A módosítások ellenére a jelentés ellen szavaztam, mivel rosszul volt időzítve. Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. – (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták mindenekelőtt úgy gondoljuk, hogy az adópolitikát nemzeti kérdésnek kell tekinteni. A jelentés szintén hangsúlyozza a tagállamok adóügyi szuverenitását. Azért döntöttünk úgy, hogy támogatjuk a jelentést, mert az sokféleképpen hangsúlyozza az adópolitika szerepét a tagállamokban a foglalkoztatáshoz, a jóléthez, a környezethez, valamint a jól működő belső piachoz kapcsolódóan. Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Én – a Zöldek / az Európai Szabad Szövetség által benyújtott formában – a 20. módosítást támogattam, amely az adózásnak a lisszaboni stratégiában betöltött szerepéről szóló Wagenknecht-jelentés 17. bekezdésének törlését javasolja. A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében én gyakorlatilag minden olyan intézkedést támogatok, amely elősegíti az Unión belüli adóharmonizációt. Bár az adóügy még mindig lényegében a nemzeti szuverenitás része, nagyon hamar világossá vált, hogy minimális szintű adóügyi koordinációra szükség van a tagállamok között. A közvetett adózás terén ezért alakított ki fokozatosan a Bizottság egy minimum jövedékiadó-mértéket, hogy ezáltal csökkentse a verseny torzulását. A mai szavazás tárgyát képező jelentésben a 17. bekezdés mégis újból meg akarja vizsgálni ezt a rendszert és egy magatartási kódexszel helyettesítené azt.

71

72

HU


Azt gondolom, hogy amikor a közvetett adózás összehangolásáról van szó, nem elég csupán „bátorítani” a tagállamokat. Mi több, még kevésbé hiszem, hogy a jövedéki adó tekintetében egy magatartási kódex eredményes lehet: ez valószínűleg még nagyobb kísértést jelent az EU szabályainak és gyakorlatainak szétszedésére, ami tisztességtelen versenyhelyzetet teremtene e területen. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi a végleges szöveg ellen szavaztunk többek között azért, mert az a gazdasági és pénzügyi csoportokat védelmezte, amint arra rámutatott az előadó is, aki a záró szavazás előtt kérte, hogy a nevét vegyék ki a jelentésből és annak elutasítására szólított fel. Az állásfoglalás célja könnyíteni a szabályokon és eljárásokon, hogy a nagyvállalatok könnyen beléphessenek a különböző piacokra és bármely tagállamban a lehető legkevesebb akadállyal szembesülve arathassák le a legnagyobb profitot. Továbbá úgy gondoljuk, hogy a tagállamok szuverenitását saját adópolitikájuk meghatározásában minden e kérdést érintő vitában tiszteletben kell tartani. Itt nem ez történt. Egy állítólag közös európai adópolitika, amely az „adóversenyt” támogatja, csak az európai és nemzetközi tőke érdekeit szolgálná. A rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt 10 évben jelentősen csökkent a társasági nyereségadó átlagos kulcsa, míg a jövedelemadó gyakorlatilag nem változott. Sajnálattal vesszük, hogy az előadó javaslatai, melyek kiemelték az adózás újraelosztási potenciálját és rámutattak az adótehernek a magastól az alacsony jövedelmek felé történő eltolódására, nem kerültek be a végleges szövegbe. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista határozottan ellenzi e jelentést, amely egy közös uniós adó- és vámpolitika irányába mutat. Elképesztő, hogy ma az Európai Parlament olyan kérdésekről hoz döntést, melyekre nem vonatkozik közös politika. Nem az Unió dolga adóügyi kérdésekről dönteni és felszólítani a tagállamokat, hogy harmonizálják nemzeti adóikat. Ráadásul teljesen ésszerűtlen dolog egy közösségi adó kivetése felé tenni lépéseket. A jelentésből az is kitűnik, hogy a lisszaboni stratégia lehetőséget nyújt az EU-nak arra, hogy nemzetek fölötti módon foglalkozzon új szakpolitikai területekkel, új projektekkel és az azok következtében megemelkedett költségekkel. A Júniusi Lista e jelentés ellen szavaz, mivel az adóügyekről a tagállamoknak kell dönteniük nemzeti szinten és szuverén módon. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés, melynek tárgya az adózási és vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához, a Gazdasági és Monetáris Bizottság elé szavazás céljából tárt formájában elfogadható kompromisszumot jelent egyrészt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták, másrészt a Liberálisok és Demokraták Európáért képviselőcsoport között, és én támogatom. Azt is örömmel látom, hogy sikerült fenntartanunk ezt az egyensúlyt a plenáris ülés során megtartott szavazás alatt. Számomra a jelentés fő eleme a 4. bekezdés, amely kiemeli az egészséges adóverseny előnyeit az Európai Unióban. Ha valóban szeretnénk elérni a gazdasági növekedés és foglalkoztatás célkitűzéseit, amint azt a lisszaboni stratégiában rögzítettük, akkor gondoskodnunk kell róla, hogy ne helyezzünk túl nagy adóterhet a vállalkozásokra, mivel ők teremtik az állásokat. Sőt, soha nem lenne szabad túlzott mértékben megadóztatni a

24-10-2007

24-10-2007

HU


munkavállalókat és a fogyasztókat, se közvetlenül, se közvetve, mivel nagymértékben hozzájárulnak a növekedéshez. Az adóverseny rákényszeríti az uniós tagállamokat, hogy fogják vissza adóigényeiket és hogy kezeljék hatékonyabban a közkiadásokat, ez pedig csak hasznára lehet az adófizetőknek. A közös konszolidált társasági adóalap – amely a jelentés egy másik vitás témája – véleményem szerint valamelyest segítene koordinálni az adópolitikát, ami az európai társasági adózást kevésbé bürokratikussá és hatékonyabbá tenné. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az adópolitika a tőkének kedvező jövedelem-újraelosztást szolgálja. Valamennyi jobbközép és balközép kormány használja, és ez irányítja a tőkét az Unióban. Az intraimperialista konfliktusok miatt nincs közös adópolitika. Még ha létezne is ilyen politika, a tőke akkor is saját jövedelmezőségét támogatná az egyszerű emberek jövedelme és igényei kárára. A könyörtelen verseny közepette a tőke most könnyen és gyorsan mozog a magas adókat kivető országokból az alacsonyabb adószintű országokba. A társaságiadó-kulcs gyakorlatilag minden tagállamban csökken a személyi jövedelem rovására. Ez azonban nem mondható el a munkával szerzett jövedelemre kivetett adóról, amely továbbra is változatlan, míg a közvetett adók és a hozzáadottérték-adó emelkedett, aminek következtében növekedett az egyenlőtlenség és a gazdagok és szegények közötti szakadék. Ezt az OECD számadatai is tükrözik, melyek azt mutatják, hogy a hozzáadottérték-adó formáját öltő közvetett adó 2006-ban a GDP 6,9%-ára emelkedett. Így a tőke módszeresen mentesül az adó alól és a munkásokat terhelő adók a közvetett adóztatás révén emelkednek. Ez történik Görögországban is: a társasági adót 10%-kal csökkentették, míg a hozzáadottérték-adó 1%-kal emelkedett, és további 2%-os emelés várható. Ez a kapitalizmus kegyetlensége, amely egyenlőtlenségbe és szegénységbe taszítja az emberek többségét, és nekünk ezen változtatnunk kell. Mary Lou McDonald (GUE/NGL), írásban . − Míg a jelentés számos pozitív elemet tartalmaz az adóteher méltányosabb elosztását illetően, az Európai Unió nagyobb szerepét az adózás terén nem tudom támogatni, ez ugyanis tovább rombolná a tagállamok gazdasági szuverenitását. Gay Mitchell (PPE-DE), írásban . − A Fine Gael európai parlamenti küldöttsége úgy döntött, hogy a zárószavazáson ellenzi a jelentést, mivel az túl sok hivatkozást tartalmaz a közös konszolidált társasági adóalapra (KKTA) és az ahhoz kapcsolódó kérdésekre. Támogatjuk a lisszaboni menetrendet és a jelentést – például az alacsonyabb adószint pozitív vonásainak és az adóverseny előnyeinek elismerését –, azonban nem fogadjuk el azt, hogy az EU intézményeinek joga legyen beleavatkozni az olyan tagállamok, például Írország jogaiba, melyek az euróövezetnek is tagjai. A kamatlábakról az EKB dönt és a Stabilitási és Növekedési Paktum szabja meg a kölcsönökre és az inflációra vonatkozó követelményeket. Emiatt az adópolitika az egyik eszköz, amely még megmaradt a Szerződés hatálya alá tartozó tagállamoknak és amelyet védeni kell.

73

74

HU


Peter Skinner (PSE), írásban . − Számos módja van annak, ahogy az adóügyi hozzáállás EU-szerte segíthet jobb a lisszaboni stratégiából jobb eredményeket kihozni. Egyszerűen fogalmazva, a kisvállalkozások növekedésének és az állásteremtés, valamint a környezetvédelem ösztönzése pozitívum. Ezt a feladatot a tagállamoknak kell felvállalniuk és teljesíteniük, ez az ő hatáskörük. Az adóalapok uniós szintű konszolidációja nem érné el az előadó által sugallt hatást. Az Európai Parlamenti Munkáspárt fenntartja, hogy a lisszaboni stratégia teljesítését segítő sok pozitívumot inkább a tagállamok cselekvése érhet el, mint az Unió lépései. Sahra Wagenknecht (GUE/NGL), írásban. − (DE) A mai szavazáson az Európai Parlament megmutatta, hogy képviselőinek többsége olyan adópolitikát támogat, amely a felső tízezer érdekeit szolgálja és hátrányos az Európai Unióban élő emberek többségének. Bár néhány javaslatomat elfogadták – végül is senki sem él-hal azért, hogy nyíltan lándzsát törjön a hozzáadottérték-adó magasabb kulcsa, a megkeresett jövedelem után fizetendő magasabb adók vagy az uniós adódömpingre kínálkozó jobb lehetőségek mellett –, a képviselők többsége elutasította a javaslatainkat, melyek a vagyonra és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók emelésére, valamint az adódömping egy egységes konszolidált társasági adóalap bevezetése általi korlátozására vonatkoznak. Ahogy az egyéni szavazások utáni zárójelentést szinte nem is lehetett az én eredeti tervezetemként felismerni – és bizonyos részei a jelentésnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság által elfogadott változatában még tovább romlottak –, úgy éreztem, kénytelen vagyok kérni, hogy vegyék ki a nevemet a jelentésből és felszólítani a képviselőket, hogy a zárószavazás során szavazzanak ellene. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának lényeges szekciói szintén nem tudták támogatni a jelentés végső változatát, amint azt a szavazás eredménye mutatja. Ma a Parlament elszalasztotta a lehetőséget arra, hogy hallgasson egy méltányosabb és társadalmilag összeférhetőbb adópolitikára vonatkozó felhívásokra és hogy ezt az Európai Parlament egyértelmű álláspontjaként fogadja el. Ehelyett az Unió rosszul irányított politikáit erősítette meg feltétel nélkül ismét az Európai Parlament többsége. Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) ma úgy döntöttem, hogy támogatom az adópolitikának a lisszaboni folyamathoz való hozzájárulásáról szóló jelentést. Támogatom az egészséges adóversenyt és egy közös konszolidált társasági adóalap bevezetését a nemzetközi vállalatokra vonatkozóan úgy, hogy az adószintek harmonizációjára ne kerüljön sor és hogy minden tagállamnak lehetősége legyen kimaradni belőle, ha úgy látja jónak. Szintén fontos rögzíteni a tagállamok szuverenitását az adózás terén. Ezenkívül kifogást emelek bármilyen kísérlet ellen, amely egy uniós adó bevezetésére irányul. - Jelentés: Florenz (A6-0336/2007) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Csodálom és tisztelem azt az elszántságot, amellyel egyes országok nemcsak az irodákban és minden munkahelyen vezettek be dohányzási tilalmat, hanem az éttermekben, kocsmákban, bárokban és klubokban is. Gazdasági hatástanulmányok állnak a rendelkezésünkre, melyek nem erősítik meg az étteremtulajdonosok félelmét a bevételkieséstől. Tudjuk azt is, hogy a légzőszervek rákos megbetegedésének és egyéb betegségek kezelése akár 50 millió euróba kerül. Skóciában a kórházakba szívizomgyulladással felvett emberek száma a dohányzási tilalom bevezetése óta majdnem 20%-kal esett vissza. A dohányzó, illetve a terhesség alatt passzív dohányzásnak kitett nők gyermekei koraszülöttként jönnek a világra a normális születési

24-10-2007

24-10-2007

HU


súlynál alacsonyabbal. Felszólítom az Európai Unió tagállamait, beleértve az én országomat is, hogy késedelem nélkül léptessenek hatályba olyan törvényeket, melyek betiltják a dohányzást a munkahelyeken és éttermekben, valamint eredményes intézkedésekkel csökkentik az általános dohányfogyasztást. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). (RO) A szavazással egy időben szeretném kihangsúlyozni a jelentés fontosságát az európai polgárok és az egész Európai Unió számára. Örömmel fogadom a dohányzás kérdését illető stratégiai megközelítést, valamint a javaslatot arra, hogy konkrét és sokat követelő lépésekkel harcoljunk a dohányzás és annak negatív következményei ellen európai szinten. Továbbá meg vagyok róla győződve, hogy a dohányzás stratégiai megközelítésének a megelőzési politikát is magában kell foglalnia lényeges elemként oly módon, hogy valódi nevelési rendszert alakít ki e tekintetben. A jelenlegi helyzet egyértelmű, világos és egyre növekvő szükség van arra, hogy az egész európai társadalom tisztában legyen a dohányzás következményeivel. Nem kevésbé fontos a megelőzés terén a gyermekek és fiatalok, valamint a szüleik nevelésére is összpontosítani, hogy a következő nemzedékek egy dohányfüstmentes Európában élhessenek. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök asszony, szeretném kifejteni, milyen okok alapján szavaztam Florenz úrnak a nikotinfüggőség aggasztó jelenségének megoldásáról szóló jelentéséről. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelentés mellett szavaztam, annak ellenére, hogy a dohányosok szabadságának és nyilvánvalóan a pluralizmus pártfogója vagyok. Mindazonáltal a probléma, melyet az úgy nevezett passzív dohányzás káros hatásai, vagyis a dohányosok által körülvett nem dohányzó embereket érő hatások jelentenek, nagyon aggasztó. Elég csak arra emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy évente 650.000 ember hal meg a dohányzáshoz kapcsolódó problémák következtében. Ebbe beletartozik 80.000 passzív dohányos is, akik között gyermekek is vannak. Ezért kell korlátoznunk bizonyos emberek szabadságát, hogy ezáltal haláleseteknek vegyük elejét. Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök asszony, először is szeretném kifejezni, hogy mennyire meg vagyok elégedve e jelentéssel. Kiválónak tartom, hogy egyértelmű álláspontot fogadunk el a passzív dohányzás ellenzéséről. A jelentés mellett szavaztam, mivel épp itt az ideje, hogy uniós szintű cselekvéssel akadályozzuk meg, hogy az emberek ki legyenek téve a dohányfüst veszélyeinek. Amint már korábban hallottuk, évente 650.000 ember hal meg a dohányzás hatásai következtében. Itt az ideje, hogy cselekedjünk. Annak ellenére, hogy támogatom a javaslatot, tudom, hogy nehéz lesz azt mindenhol átültetni a gyakorlatba és végrehajtani. A 11. cikk magában foglalja azt az elképzelést, hogy kiskorú gyermek jelenléte esetén az EU-ban mindenhol meg kellene tiltani a dohányzást a magánhasználatú gépjárművekben. Ez jó célkitűzés, de azon is el kell gondolkodnunk, hogyan lehet ellenőrizni. A dohányfüstmentes környezet olyan cél, amelyet törekednünk kell elérni, a jövőben azonban több figyelmet kell fordítanunk annak biztosítására, hogy amit teszünk, ésszerű és a jogszabályokkal való összhangja ellenőrizhető. Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, természetesen mindannyian tudjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre. Mindazonáltal én elvből a dohányfüstmentes Európáról szóló jelentés ellen szavaztam, mivel sehol máshol nem játszik az állam oly sikeresen jelentős szerepet, mint a nyilvános helyeken történő dohányzás elleni küzdelemben. Dohányzási tilalmaikkal az EU országai – velünk együtt – soha nem látott mértékben avatkoznak be a polgárok személyes szokásaiba.

75

76

HU


Általában államilag finanszírozott tiltó politikának lehetünk tanúi, melynek célja az embereket megtanítani változtatni magatartásukon. Ezt maga a jelentés is egyértelművé teszi. Az egyhangúság vagy – mint ma – a majdnem egyhangúság nem garantálja a szabadságot. Épp ellenkezőleg. Lényegében – és ezt el kell ismernünk – a szabadság a normától való eltérés lehetőségéből táplálkozik. Az érintett polgárok egyre erősebbek, itt van a túlzottan gondoskodó állam, és azok, akiknek ehhez bármi közük van és támogatják, azt gondolják, hogy ennek az egésznek semmi köze a szabadsághoz. Elég nagyot tévednek! Renate Sommer (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, igen, én szintén a dohányfüstmentes Európáról szóló jelentés ellen szavaztam, bár ezáltal egyfajta boszorkányüldözésnek vetem alá magam, mellesleg még itt a Parlamentben is. Ezért nem volt sok képviselőtársunknak bátorsága a jelentés ellen szavazni, még ha ők sem akarják ezt a túlzottan gondoskodó politikát. Természetesen támogatom, hogy védjük meg a nemdohányzókat, a gyermekeket és a fiatalokat, azonban egy elvi kérdés forog itt kockán. Először is, nem rendelkezünk egészségpolitikai hatáskörrel. E téren a tagállamoké a döntés joga. Bármi más sérti a szubszidiaritás elvét és mesterségesen kialakított uniós szintű kompetenciának számít. Másodszor és főként, elegünk van! Elegünk van, hölgyeim és uraim! Az EU évek óta háborút folytat a dohányosok, az alkohol és az elhízottak ellen Európában, nyilvánvalóan abból kiindulva, hogy a polgáraink ostobák és jogszabályok segítségével kell róluk gondoskodni. Én éppen ezt ellenzem. Az általam képviselt polgárok nem ostobák. A tiltó politika soha nem vezet eredményre, és az én feladatom az, hogy képviseljem az embereket, nem pedig az, hogy atyáskodjak felettük. Daniel Hannan (PPE-DE). - Elnök asszony, ha van olyan kérdés, amely szubszidiaritásért kiált, az bizonyosan a dohányzás kérdése. Lépjünk túl azon az álszent viselkedésen, hogy támogatjuk a dohánytermelést az Európai Unióban, miközben a fogyasztását büntetjük. Ne törődjünk a kettős mércével, amellyel az Unión belül helytelenítjük a dohányzást, kívül azonban ösztönözzük. Ehelyett összpontosítsunk egy ennél alapvetőbb kérdésre: arra, hogy ezek közül bárminek is mi köze van Brüsszelhez. A dohány jogi és adóügyi helyzete bizonyosan a nemzetek előjoga, és arról, hogy hol és mikor dohányozhatunk, még inkább helyi szinten kell dönteni: egy magántulajdonban levő helyen a tulajdonost, míg egy nyilvános helyen a helyhatóságokat illeti a döntés joga. A nemzeti kormányoknak nem kellene beleszólniuk, még kevésbé az Európai Uniónak. Szubszidiaritás, képviselőtársaim – rémlik valami? Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök asszony, ezen az ülésen Florenz úr jelentését vitatjuk meg a cigarettázás jogának korlátozásáról. Én a jelentés ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy csak olyan esetben kell korlátozásokat életbe léptetni, amikor a dohányzás káros hatással van másokra. Azonban nem tilthatjuk meg a maguknak kart okozni akaró embereknek, hogy így tegyenek. Ezzel megsértenénk az egyén jogait, amihez egy munkaadónak sincs joga. A kezelés költségeinek kérdése természetesen fontos, de csupán a biztosítással foglalkozókat érinti. Ha megfelelőnek tartanánk, a dohányosok által fizetendő díjat fel lehetne emelni annyira, hogy fedezzék a kezelések költségeit. Ez egy másik említésre méltó kérdés, a szubszidiaritás. A korábbi felszólalók már utaltak rá és én természetesen teljesen egyetértek azzal, hogy e kérdésnek – amely mindenképpen kényes – a nemzeti hatóságok és nem az Európai Unió hatáskörébe kell tartoznia.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Daniel Caspary (PPE-DE), írásban. − (DE) Örömmel üdvözlök a tagállamokban minden intézkedést, mely tájékoztatja a polgárokat a dohányzás kockázatairól. Véleményem szerint valamennyi ilyen intézkedés a tagállamok és nem az Európai Unió hatáskörébe tartozik. Ennélfogva a zárószavazáson elutasítottam a Florenz-jelentést. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én támogattam Florenz úr jelentését, melynek témája a „Zöld könyv: a dohányfüstmentes Európáért, uniós szintű politikai lehetőségek” volt, és elengedhetetlennek tartom, hogy megfelelő lépéseket tegyünk a dohányfüst által kiváltott halálesetek és súlyos betegségek számának csökkentése érdekében. Ebből a szempontból támogatom, hogy szólítsuk fel a Bizottságot arra, hogy az új tudományos eredmények fényében módosítsa a dohánytermékekről szóló 2001/37/EK irányelvet és vizsgálja felül az adalékanyagok és egyéb anyagok e termékekben történő felhasználására vonatkozó szabályokat, különös tekintettel a rákkeltő, mutagén vagy toxikus anyagokra. Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Strasbourg nem Qom és az Európai Parlament nem az a „legfelsőbb vezető”, akit azért küldtek le, hogy szerte az Unióban megtanítsa az embereknek az illemet és az igazságosságot. Ma már mindenki tudja, hogy a dohányzás káros az egészségre. De maga az élet is veszélyes, mivel mindig halállal végződik. Én magam soha életemben nem dohányoztam. Míg nem döbbenek meg rajta, hogy egyes felnőttek felvállalják a kockázatot, nem tudok nem elámulni a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajatollahjainak térítő munkáján, akik egymás után adva ki saját kezdeményezésű jelentéseiket megpróbálják az emberek és gyengeségük kárára „megmenteni a bolygót”. Én nemmel válaszolok e vakbuzgó embereknek. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagjaként és nem dohányzó emberként, aki tisztában van vele, milyen negatív következményekkel jár, ha az ember közvetlen környezetében cigarettáznak, örömmel fogadom Florenz úr jelentését, melynek címe: „A dohányfüstmentes Európáért”. Úgy gondolom, az illene az Európai Parlamenthez, ha egy határozott és egyértelmű üzenetet közvetítene valamennyi uniós polgár és tagállam felé arról, hogy nem akarunk embereket dohányozni látni a nyilvános helyeken, főként éttermekben, bárokban és a tömegközlekedési helyszíneken. Azt pedig különösen nem szeretnénk látni, hogy emberek a munkahelyükön dohányoznak. Szigorúbb intézkedéseket sürgetünk a cigaretták kiskorúaknak történő árusításának megakadályozására is. Továbbá úgy gondolom, hogy a megszorítások bevezetését széleskörű tájékoztató kampánynak kellene kísérnie, amelynek nemcsak a dohányzás káros hatásairól kellene szólnia. Ezek ugyanis általában jól ismertek, azonban azt is egyértelműen ki kell mondani, hogy a nemdohányzók joga arra, hogy dohányfüstmentes környezetben éljenek nem függhet vagy szenvedhet csorbát attól, hogy a dohányosok dohányzáshoz való jogukat a nemdohányzók kárára gyakorolják. Ha azt akarjuk, hogy a dohányfüstmentes Európát követelő kiáltásunk eredményes legyen, nekünk, európai parlamenti képviselőknek példát kell mutatnunk és abba kell hagynunk a dohányzást a munkahelyünkön. Ez azt jelenti, hogy nincs több dohányzás a Parlament területén.

77

78

HU


Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én a jelentés mellett szavaztam, amely nemcsak a tagállamok által a dohányfüggőség leküzdése céljából elfogadott szigorú intézkedéseket hivatott támogatni, hanem arra is törekszik, hogy segítsen egy jobb közegészségügyi helyzetet kialakítani. A dohányfüst nemcsak a légszennyezés egyik jelentős forrása, hanem a cigarettákban található vegyi anyagok a dohányosokat és nemdohányzókat egyaránt komoly veszélyeknek teszik ki. Ez különösen igaz a zárt helyiségekre, mint munkahelyekre, bárokra és éttermekre. Ennélfogva elengedhetetlennek tűnik nekem, hogy egyértelműen és egyoldalúan betiltsuk a dohányzást az ilyen helyeken. A polgárok egészségének maximális védelméről gondoskodni hivatott szigorú jogszabályt nem lehet a nélkül bevezetni, hogy előtte valóban értesítsük és tájékoztassuk a nyilvánosságot a dohányzáshoz kapcsolódó kockázatokról. Én is örömmel fogadom, hogy hajlandónak mutatkoztunk tájékoztató kampányokat folytatni, melyek bizonyos célcsoportokra irányulnak, főként a fiatalokra, a várandós nőkre és a szülőkre. Végül sajnálom, hogy elfogadásra került egy módosítás, amely arra kéri fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a dohányrágáshoz fűződő egészségügyi kockázatokat és annak hatását a cigarettafogyasztásra. Úgy gondolom, hogy ez a kérés nem illik egy ilyen jelentésbe, mivel a dohányrágás egészségi kockázatai – vagyis a nyelvrák stb. – általánosan elismertek. David Martin (PSE), írásban . − Én a jelentés mellett szavaztam, amely felsorolja a dohányfüst által szerte az Unióban okozott kár csökkentésére irányuló különböző lehetőségeket. Nem kiált uniós jogszabályért, de felszólítja a tagállamokat, hogy két éven belül vezessenek be átfogó dohányzási tilalmat. Az Egyesült Királyságban már érvényben van egy ilyen tilalom, de a dohány által okozott kár miatt támogatom, hogy ezt az ésszerű megközelítést kiterjesszék az egész Unióra. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) A dohányzási tilalmak természetesen a közegészség érdekét szolgálják, és a középületekre vonatkozóan pozitívan kell őket fogadni. Szintén ésszerű lépés a gyermekek és fiatalok védelme. E csoportok tekintetében azonban hasznosabb lenne, ha az emberek jó példát mutatnának és fenntartanák a már elkezdett dohányzásellenes kampányokat. Képmutató lépés azonban az Európai Unió részéről, hogy megpróbálja a dohányzási tilalmat nagyban előírni az összes tagállam számára, miközben ő maga még arra is képtelennek bizonyult, hogy egyezséget érjen el a Parlament helyiségeit illetően. Demokratikus rendszerünk és modern életfelfogásaink a választás szabadságán alapulnak, és logikus, hogy ennek a dohányzásra is ki kell terjednie. Ha a lakosság többsége támogatja az éttermekre vonatkozó dohányzási tilalmat, akkor ez előbb-utóbb életbe lép. Az emberek körében máris megfigyelhető a tendencia, hogy egyre többen döntenek a dohányzás ellen, és – a szuverenitás elvének megfelelően – az egyes országoknak kell eldönteniük, hogy a dohányzási tilalmat bevezetik-e például az éttermekben és hogy milyen formát öltsenek e tilalmak. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Én támogatom Florenz úr jelentését, melynek címe: „Zöld könyv: A dohányfüstmentes Európáért”. Úgy gondolom, hogy ez hozzájárul majd az egészség védelméhez és segít jelentősen csökkenteni a dohányzás káros hatásait, mind a fiatalok, mind a megrögzött dohányosok körében. Ezt oly módon éri majd el, hogy sürgeti a függőséget erősítő összes adalékanyag azonnali betiltását és támogatja az uniós, valamint tagállami szintű megelőző intézkedéseket.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Catherine Stihler (PSE), írásban . − Határozottan támogatom a dohányzás betiltását nyilvános helyeken az egészség védelme és a passzív dohányzás veszélyeinek elhárítása érdekében. Skóciában már 19 hónapja tilos a dohányzás nyilvános helyeken, és a számadatok azt mutatják, hogy azóta 20%-kal csökkent a kórházba szívrohammal bevitt betegek száma. Ez azt jelenti, hogy a dohányzási tilalom életeket mentett és eredményesen segíti elő a skótok egészségének javulását. Már nagyon várom, hogy Európa többi részén is alkalmazzák e megközelítést. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én igennel szavaztam Florenz úr jelentésére, melynek címe: „A dohányfüstmentes Európáért”. A dohányfüst nagyon káros anyag. Több ezer vegyi anyagot tartalmaz, beleértve 250 rákkeltő és toxikus összetevőt. Még az is daganat kialakulásához vezethet, ha valaki csak a legcsekélyebb mértékben van kitéve ezeknek. A dohányfüst részecskéi tartósan megmaradnak a zárt területeken és légszennyezést okoznak, amellyel még a legjobb szellőzőrendszer sem tud eredményesen megbirkózni. Az Európai Unióban évente több ezer ember hal meg a passzív dohányzás következtében. Az ő halálukat meg lehetne előzni. Lehetővé kell tenni minden uniós polgárnak, hogy dohányfüstmentes környezetben élhessen és dolgozhasson. Ezt a közintézmények és közös területek kapcsán különösen hangsúlyozni kell. Az Európai Unió lakosságának hetven százaléka nem dohányzik. Ezt szem előtt kell tartanunk, és gondoskodnunk kell róla, hogy ezek az emberek tiszta és biztonságos környezetben élhessenek. - Közös állásfoglalásra irányuló indítvány RC-B6-0376/2007 Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Én a jelentés ellen szavaztam, mivel nem tükrözi egyértelműen az Európai Unió álláspontját Törökországgal kapcsolatban. Törökországgal teljesen be kell fagyasztani a csatlakozási tárgyalásokat. Erre számos ok van. Törökország jelenleg megbízhatatlan partner. Azzal, ha visszautasítanánk Törökország belépését, vagyis megmondanánk a törököknek az igazságot jövőbeli uniós tagságukról, segítenénk az országnak, hogy végre demokratizálódjon. Törökország továbbra is megszállás alatt tartja az Európai Unió egyik tagállamát: Ciprus területének 40%-a török katonai megszállás alatt van. Törökországban nincs vallásszabadság. A nem muszlimok, a keresztények, az ortodox katolikusok és a protestánsok mind üldözést szenvednek, mivel nem építhetnek templomokat. Ötszáz ortodox templomot romboltak le, miközben az Európai Unióban a muszlimok mindenhol mecseteket építenek. Törökországban nincs szólásszabadság. Törökország tagadja az örmény lakosság egyharmadának múltbeli legyilkolását. Újabb katonai beavatkozásra készül Irakban. Nem törekszik a területén élő kurd kisebbség problémáját megoldani. Törökország nem Európában van és nem is való oda. Egy kiváltságos partnerség Törökországgal elegendő lenne a teljes jogú tagság helyett. Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, én nem támogattam a Törökországról szóló állásfoglalást, mivel nagy nyugtalansággal látom, hogy a török parlament megegyezett egy Irak elleni katonai csapásról. Ezt nem lehetett belevenni a jelentésbe, mégis nagyon aktuális kérdés.

79

80

HU


Egy terrorista csoport ellen fellépni nagyon nem ugyanaz, mint szavazni egy szomszédos ország megszállásáról. Az EU-nak nem áll érdekében Irak destabilizációja. Emlékeztetnünk kell Törökországot, hogy tagjelölt országként az Unió érdekeit a közös érdekek között kellene számon tartania. Ez azt mutatja, hogy az Iránnal és Irakkal határos Törökország teljes jogú tagsága miatt – melyet én mellesleg nem támogatok – az Unión belül újra kellene rajzolni a politikai térképet. Véleményem szerint meg kell magunkat kímélni az ezzel járó kockázatoktól. Philip Claeys (ITS). – (NL) Elnök asszony, én Oomen-Ruijten asszony állásfoglalás ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a Parlamentnek aktívabb és nagyratörőbb szerepet kell vállalnia a Törökországgal folytatott tárgyalási folyamat felügyeletében. Most úgy tűnik, gondoskodnunk kell róla, hogy ne sértsük meg Erdoğan és Gül urak érzékeny lelkét. Egyre világosabbá válik, hogy Törökország nem olyan tagjelölt ország, mint bármelyik másik. A Tanács, a Bizottság és a Parlament összes ezzel ellentétes ígérete ellenére Törökországnak szemmel láthatóan nem kell oly szigorúan teljesítenie a koppenhágai kritériumokat. A dolgok jelenlegi állása mellett egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyre több uniós polgár fordít hátat az Uniónak. Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök asszony, a török csatlakozásról szóló újabb szavazás világosan megmutatta, hogy nemcsak a polgáraink nagy része tartja Európát távolinak és nem igen törődik vele, hanem az európai intézmények maguk is egyre nagyobb mértékben távolodnak el az európai polgároktól. Az eurokraták számára Európa már nem igazán Európa, ahogy meggondolatlanul készülünk egy olyan ország csatlakozására, amely egyáltalán nem európai, nem európai történelmi, kulturális vagy vallási szempontból, nem európai jellegű ország és még csak földrajzilag sem európai. Mi több, ezt az egészet alapvetően nem demokratikus módon erőszakolták ránk, mivel az európai polgárok nagy többsége ellenzi Törökország csatlakozását, de nem mondhatják meg a véleményüket. A polgárok nem mondhatják el, mit gondolnak Törökországról, mint ahogy nem nyilváníthatják ki véleményüket az új Alkotmányról, amelyet nem nevezhetünk alkotmánynak. Az eurokraták vajon félnek a demokráciától, félnek az emberekkel való párbeszédtől? Ez az Európa egyre kevésbé demokratikusan és egyre demokráciaellenesebb módon működik, és ennek nagyon rossz vége lesz. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, két hete Hrant Dink fiát, Arat Dinket és Serkis Seropyan laptulajdonost a 301. cikk alapján – vagyis a törökség megsértése miatt – egyéves börtönbüntetésre ítélték. Mi volt a bűnük? Valamivel több, mint egy éve – vagyis Hrant Dink meggyilkolását megelőzően – az újságjuk, az Argos megjelentetett egy történetet, mely szerint egy a Reutersnek adott interjúban Hrant Dink azt mondta, hogy szerinte az 1915-ös gyilkosságok népirtásnak számítanak. Az újság tehát csak ennyiről számolt be és ez minden. Ezért azt gondolom, hogy döntő fontosságú, hogy megszavazzuk azt az állásfoglalást, amely felszólítja Törökországot, hogy ismerje el az örmény népirtást. Ezt Törökország barátjaként mondom. Jó lenne, ha Törökország megértené, hogy ez nem Törökország ellenes álláspont. Sokkal inkább az Unió azon szokásához van köze, hogy megpróbál jobb társadalmat teremteni, amelyben a történelem borzalmai elkerülhetőek. E szokással komoly ellentétben áll az a gondolkodásmód, amelyben egy nemzet hibáit letagadják és amelyben

24-10-2007

24-10-2007

HU


a nemzeti identitás egy olyan büntetőtörvénykönyvvel védi magát, amelyben a 301. cikk állandó hivatkozási keretet képez. Az európai identitás egyik alapja az, hogy a történelemmel szembe kell nézni és fel kell vállalni. Az örmény népirtás történelmi tény. A Parlament követelni fogja Törökországtól, hogy a tárgyalások megkezdésekor megfogalmazott állásfoglalásban ismerje azt el. Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Én támogatni kívánom az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló, ma szavazásra kerülő szöveg módosításait, és ezzel együtt szeretném felidézni a 2006. decemberi brüsszeli európai tanácsi ülésen hozott döntéseket. Ezek azt az elvet rögzítik, mely szerint a bővítés tekintetében az Európai Unió minden egyes tagjelölt országtól megköveteli, hogy teljes egészében teljesítse az összes koppenhágai kritériumot, de hogy minden egyes bővítés továbbra is az Unió további integrációra való képességétől függ. Önök közül jó néhányan már jó ideje tisztában vannak a kételyekkel, vagy inkább aggályokkal, melyek felmerültek bennem annak kapcsán, hogy vajon az Európai Unió képes lenne-e megfelelően működni, ha Törökország uniós tagállammá válna. Törökország természetesen „baráti” ország és geostratégiai szempontból az Európai Unió nagyon fontos partnere. Ezért teljes mértékben támogatom, hogy az Unió kiváltságos partnerségi viszonyt tartson fenn Törökországgal. Azt azonban hevesen ellenzem, hogy ez az ország a Közösség részévé váljon. Továbbá úgy gondolom, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladtával egyre világosabbá válnak a problémák, melyek Törökország esetleges tagságához kapcsolódnak. Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Gratulálok az előadónak az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalás benyújtásához. Oomen-Ruijten asszony közös állásfoglalásra irányuló indítványa egy megegyezésen alapuló és kiegyensúlyozott dokumentum, amelyben az előadó megkísérelte érinteni a szóban forgó problémához kapcsolódó valamennyi kérdést. Az állásfoglalás egyrészt gratulál Törökországnak a közelmúltbeli szabad és tisztességes választásokhoz, felszólítja a török kormányt, hogy gyorsítsa fel a reformfolyamatot és üdvözli a kormány szándékát egy új polgári alkotmány elfogadására. Az állásfoglalási indítvány ezenkívül új politikai kezdeményezést sürget a kurd kérdés tartós rendezése érdekében. Továbbá utal a ciprusi kérdés ENSZ-kereteken belüli rendezésére irányuló kísérletekre is. Másrészt – és ez megegyezik a Franciaország által támogatott állásponttal – örömmel veszem, hogy az állásfoglalás emlékeztet rá, hogy Törökország csatlakozása továbbra is a koppenhágai kritériumok teljes körű teljesítésétől és az Unió további integrációs képességétől függ. Ezen okok folytán úgy döntöttem, hogy a plenáris ülés zárószavazásán támogatom az állásfoglalást. Még egyszer szeretném kifejezni, mennyire sajnálom, hogy a Parlament hivatalosan nem szólította fel Törökországot, hogy hivatalosan ismerje el az 1915-ös örmény népirtást. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint már korábban rámutattunk, sok kérdést vetnek fel Törökország uniós csatlakozási tárgyalásai. E folyamatot ösztönzik a főbb hatalmak, melyek az ellentmondások ellenére arra törekszenek, hogy e nagy országot az Unió „egységes piacának” szerves részévé tegyék, ezáltal ellenőrizhessék gazdaságát és

81

82

HU


geostratégiai helyzetét felhasználhassák saját közel-keleti, kaukázusi és közép-ázsiai terveikhez. Így az állásfoglalás e tekintetben tanulságos, mivel kiemeli „Törökország fontosságát szállítási csomópontként az Unió gázellátásának diverzifikációja” és „a Törökország bevonásával futó dél-kaukázusi energiaprojektek” szempontjából, valamint „Törökország geostratégiai helyzetét a régióban”, és megjegyzi, hogy az ország „szerepe a közlekedésben és logisztikában az elkövetkező években még fontosabbá válik majd”. Néhány más fontos szempontot is ki kell emelni, ezek a következők: - Törökország semmilyen lépést nem tett Ciprus – egy uniós tagállam – elismerése felé és katonai erőkkel még mindig megszállás alatt tartja a sziget északi részét és figyelmen kívül hagyja az ENSZ vonatkozó határozatait; - a török hatóságok még mindig elnyomják a kurd lakosságot és megtagadják tőlük az őket megillető legitim kulturális, politikai, gazdasági és szociális jogokat. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Törökország által az uniós csatlakozás folyamatában elért előrehaladásáról szóló jelentés teljesen alaptalanul gratulál a török kormánynak és az új elnöknek. A jelentés képmutató és hasztalan módon fejezi ki az ábrándozást, melynek témája általában az emberi jogok, a terrorizmus elítélése és az ellene az EU és Törökország által közösen vívott harc. Másrészt nem kerül szóba Észak-Ciprus továbbra is folytatódó megszállása a török katonai erők által. A jelentés még jelképesen sem ítéli el azt, hogy Törökország továbbra sem hajlandó elismerni a Ciprusi Köztársaságot, és nem gyakorol rá nyomást e kérdés kapcsán. Nem ítéli el a török rendszer politikáját, amely kétségbe vonja a görög szuverén jogokat vagy azt, hogy Törökország erőszak alkalmazásával fenyegeti a szomszédos országokat. Nem ítéli el komolyan a kurd lakosság által a török hatóságoktól elszenvedett kegyetlen üldözést és bűncselekményeket. A jelentés a legcsekélyebb mértékben sem utal a politikai üldözésre, melyet a török középosztály követ el az összes elképzelhető álca alatt: burkapárti vagy világi, kommunista és egyéb haladó szellemiségű emberek álarca mögé bújva. Mindezek ellenére Törökországot arra buzdítjuk, hogy ne folyamodjon aránytalan erőszakhoz a küszöbön álló Észak-Irak ellen irányuló támadásban! Az Unió szempontjából a jelentés az imperialista országok célkitűzéseit, összhangban a széles terület geopolitikai érdekeivel. A török uniós csatlakozás és az ország imperialista terveinek elutasítása érdekében áll a török embereknek és a terület más népeinek is. Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) A szóban forgó állásfoglalás nem lesz hatásos, mivel az örmény népirtás elismerésére vonatkozó fontos módosításokat a képviselők többsége elutasította. Én mostanáig és továbbra is pártolom Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz. Azonban e csatlakozási folyamatnak el kell ismernie bizonyos történelmi tényeket. Továbbá teljes mértékben ellenzem a Parlament által most bevezetett ellentmondást. A 2005. szeptember 28—i állásfoglalás 5. bekezdésében a Parlament gyakorlatilag felszólította Törökországot, hogy ismerje el az örmény népirtást és ezt a beismerést az uniós csatlakozás előfeltételének tekintette. Az, hogy az új állásfoglalásból kimaradt az örmény népirtás, egy lépés hátrafelé, amelyet én nem tudok támogatni.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A végeredménytől függetlenül a Törökországgal jelenleg folyó tárgyalásoknak el kell vezetniük azokhoz a reformokhoz, melyekre az országnak oly nagy szüksége van és amelyek magukban az ország potenciális uniós csatlakozásának legfontosabb szempontját képezik. Ebben az összefüggésben az AKP győzelmét inkább a gazdasági reform melletti elköteleződésnek kell tekinteni, mint az iszlám melletti szavazatnak. A közelmúltbeli események láttán a kurd kérdést az Egyesült Államokkal együtt kell megoldani, szem előtt tartva, hogy az iraki helyzetet, ahol a kurdok lakta északi területeket béke jellemzi. Másrészt nem hagyhatjuk rosszallás nélkül a Törökország elleni kurd terrortámadásokat vagy a kurdok hiányzó beilleszkedését és elfogadottságát Törökországon belül. Végezetül soha nem hangsúlyozhatjuk eléggé Törökország geostratégiai fontosságát Európa határainak biztonsága, energiaellátása és főként az orosz gáztól való függés alternatív megoldása szempontjából, valamint partnerként az iszlám országokkal és az iraki kérdésről folytatott párbeszédben. Ezen okok folytán az Uniónak a komoly és határozott tárgyalások stratégiáját kell követnie. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Én igennel szavaztam az állásfoglalásra, amely sürgeti Törökországot, hogy gyorsítja fel a reformokat. Fel kell szólítanunk Törökországot, hogy tegyen többet: biztosítsa a hadsereg fölötti polgári ellenőrzést, vezessen be zéró toleranciát a kínzásokkal szemben, biztosítson védelmet a nőknek és a kisebbségeknek, valamint ismerje el az örmény népirtást. A kurd kérdés kezelését szintén kritériumként kell használnunk a reformfolyamat értékelésekor. A jelentés, melyről most szavaztunk, sürgeti a török kormányt, hogy indítson el egy politikai kezdeményezést, melynek célja a kurd probléma tartós rendezése. Ezenkívül helyteleníti Irak területének megsértését, de egyben természetesen a PKK által elkövetett erőszakot is. Ez nem arról szól, hogy most Törökország kerül a célkeresztbe, hanem arról, hogy nem engedhetjük meg kettős mérce alkalmazását és nem kótyavetyélhetjük el a nagy becsben tartott értékeinket. Az is katasztrofális lenne, ha továbbra is figyelmen kívül hagynánk a közvéleményt, amely ismét kifejezésre jutott egy a Notre Európa által végzett közvélemény-kutatás keretében a lisszaboni csúcs előtt. Az európaiak aggódnak a jövőbeli bővítésekről hozott rosszul előkészített döntések miatt és amiatt, hogy vajon az Unió képes-e még több országot befogadni a 2004 és 2007 közötti új csatlakozási hullám után. Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) Én támogatom a Törökországról szóló állásfoglalást. A török kormánynak végre határozottan kell végrehajtania a reformokat. Ami az örmény népirtást illeti, bár az, hogy Törökország beismerje a népirtás tényét, nem része a koppenhágai kritériumoknak, egy olyan országnak, amely csatlakozni kíván az Unióhoz, egészen biztosan szembe kell néznie történelmének sötét oldalával. Összességében Törökország előtt még hosszú út áll, mielőtt teljesíti a koppenhágai kritériumokat. Még mindig jelentős hiányosságok tapasztalhatóak az emberi és kisebbségi jogok, a polgári és politikai jogok terén, valamint a török demokrácia általánosságban gyenge a hadsereggel szemben.

83

84

HU


Nincs előrelépés a ciprusi kérdés ügyében. Ezért továbbra is nyomást kell gyakorolnunk Törökországra, hogy ratifikálja az ankarai jegyzőkönyvet. Ha ez nem történik meg és Törökország nem vonja ki csapatait a szigetről, nincs megoldás. Törökország szemmel láthatóan nem hajlandó megérteni, hogy az Európai Uniónak 27 tagállama van és hogy ezek egyike a Ciprusi Köztársaság! Ami a délkelet-törökországi konfliktust illeti, az észak-iraki behatolás terve már legalább 2006 tavasza óta létezik. Jelenleg attól kell tartani, hogy a megszállásra valóban sor kerül. Egy olyan ország azonban, amely – a határait biztosító nemzetközi támogatás ellenére – úgy gondolja, hogy joga van megsérteni a nemzetközi jogot, egyszer s mindenkorra kizárja magát az uniós csatlakozásból. Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Én tartózkodtam az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló jelentésről tartott zárószavazáson. Azért tettem így, mert a több hónapon át tartó tárgyalások ellenére az állásfoglalás nem említi az 1915-ös örmény tömeggyilkosságért való török felelősség kérdését. Törökország e kérdést illetően megpróbálja cenzúrázni a nemzetközi közösséget. Ennek legutóbbi bizonyítéka az Egyesült Államok Kongresszusára gyakorolt nyomás. Ez utóbbi azonban nem engedte magát befolyásolni és a megfelelő álláspontot fogadta el. E kérdés tekintetében hiba engedni a nem jogos török nyomásnak. Szeretném azonban még hozzátenni, hogy nagyon értékelem, hogy a fent említett állásfoglalásba bekerültek nyilatkozatok a törökországi keresztény kisebbségek jogairól, mint a papképzés jogáról és arról, hogy az egyházi intézményeknek joguk van jogi személyiséget szerezni. Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) Én úgy döntöttem, hogy tartózkodom az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalás szavazásakor, hogy így jelezzem, hogy ellenzem a jelenleg folyó csatlakozási tárgyalásokat. Két nemrég történt eseménynek fel kellene nyitnia a szemünket e hipotetikus csatlakozás veszélyeire. Az első az a politikai válság, amelyet az ország az új köztársasági elnök eskütétele előtt élt át: ez a török társadalmon belüli feszültségeket és az ország intézményeinek törékenységét mutatta meg. Gondolok az iraki határ mentén felerősödött feszültségekre is, valamint annak veszélyére, hogy ez destabilizálhatja az ország azon kevés területeinek egyikét, ahol eddig az erőszakot sikerült féken tartani. A török parlament döntése arról, hogy engedélyezi a katonai behatolást Irakba, elfogadhatatlan. Törökország veszélyes szerepet játszik a régióban, és az Uniónak nem lenne szabad támogatnia ezeket a populista és agresszív lépéseket. Mindez csak megerősíti a meggyőződésemet, hogy ha az Uniót kibővítjük Irak határáig, nem tudom, hogy abból, ami megmarad, mi lesz még európai. Úgy gondolom, hogy Törökország még alkalmatlan az uniós csatlakozásra. A mi dolgunk alternatív megoldást javasolni: itt a Nicolas Sarkozy által ajánlott Mediterrán Unió bizonyosan olyan lehetőséget kínál, amelyet az EU-nak és Törökországnak meg kell ragadnia. Anna Záborská (PPE-DE), írásban. − (SK) Én nem szavaztam az Európai Parlamentnek az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalása mellett, mivel az Unió bővítése és Törökország belépése a Közösségbe meglehetősen komoly kérdés, mely részletesebb információt és alaposabb vitát igényel. Véleményem szerint a csatlakozási folyamatban minden országra ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkoznia.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A javasolt módosítások, melyek Törökországot felszólították volna, hogy ismerje el az örmény népirtást és kérjen bocsánatot Örményországtól és az örmény néptől, nem kerültek elfogadásra a plenáris ülésen. Csak egy ilyen beismerés és bocsánatkérés adhat lendületet a Törökország és Örményország közötti megbékülésnek. Ezenkívül Törökország továbbra is útját állja a ciprusi probléma megoldásának. Az iraki határ mentén elő kurdok elleni határon átnyúló katonai művelet, melyet a török parlament nyilatkozata jóváhagyott, nem vezet a törökországi terrorizmus problémájának konstruktív megoldásához. Egyszerűen az egész régió destabilizálódásához vezet. A Török Köztársaság területén érvényesülő vallásszabadság terén sincs előrelépés. A Törökországban élő keresztények biztonsága és jogaik tiszteletben tartása nem biztosított. A közelmúltban keresztény papokat, misszionáriusokat, kiadókat vagy áttérőket érő erőszakos támadások tanúi lehettünk. Törökország nem nyitotta meg újra az ortodox egyház szemináriumát sem, amely nélkül e nagyon régi egyház létezése forog veszélyben. 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (A 14 órakor felfüggesztett ülést 15 órakor folytatják) ELNÖKÖL: LUIGI COCILOVO Alelnök 11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 12. Az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatok (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Külügyi Bizottság nevében Kacin úr az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatokról szóló jelentése (A6-0325/2007), amely egy javaslatot is tartalmaz egy a Tanácsnak szóló európai parlamenti ajánlásra az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatokról [2007/2126(INI)]. Jelko Kacin (ALDE), Előadó . – (SL) Ma előadóként szólalok fel, ugyanakkor liberáldemokrataként, szlovénként, volt jugoszlávként és európaiként is. 15 éve az ország, amelyben születtem, majdnem egy teljes évtizeden át tartó számos véres háborúban felbomlott. Ma a régió sok országának – köztük Szerbiának – még mindig a konfliktus romboló hatásaival kell szembenéznie. E törékeny és fiatal demokráciák számára az uniós tagság erőteljes ösztönző erő a további demokratizálódásra. Az Európai Unió, amelyhez ezek az országok a lehető leghamarabb szeretnének csatlakozni, közös értékeken és normákon alapul, melyek egyike a jogállamiság. A balkáni országok esetében azonban ez nemcsak az igazságügyi rendszer reformját jelenti, hanem a hágai Nemzetközi Büntetőbírósággal való teljes körű együttműködést is. Mladicsot és Karadzsicsot –, akiket közel 8.000 polgári lakos szrebrenyicai lemészárlásának megtervezésével vádolnak. Bárki, aki megöl egy embert, bűntettet követ el, de azok, akik népirtást követnek el, nemzetközi és politikai kihívást jelentenek. E jelentés elkészítése ellátogattam Szrebrenyicába. Én hiszek a szerbek önbecsülésében. Ezért tartok ki amellett, hogy a szerb államnak be kell bizonyítania, hogy együttműködik a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi

85

86

HU


Törvényszékkel (ICTY). Májusban hivatalba lépett egy új Európa-párti kormány, amely a Nemzetközi Törvényszékkel (ICTY) való együttműködést egyik kulcsfontosságú célkitűzésének tartja. Ez olyan fejlemény, melyet örömmel üdvözlök. Szintén üdvözlöm, hogy a kormány fellépett a hat legerőteljesebben körözött szökevény közül kettő, Tolimir és Gyorgyevics ellen, letartóztatta és kiadta őket. E letartóztatások példázzák, hogy Szerbia képes megtalálni és letartóztatni a többi háborús szökevényt is. Amint Del Ponte főügyész asszony mondta, a fő akadály nem a képességekben keresendő, hanem a képességek kézzel fogható eredményekké alakításában. Ezért nem engedheti meg az Unió, hogy e döntő fontosságú pillanatban engedjen az általa megszabott feltételekből. Mivel egyre növekszik a feszültség Koszovó jövőbeli státusza kapcsán, tévedés lenne azt gondolni, hogy hosszú távon akár az Unió, akár Szerbia érdekét szolgálná az, ha az EU könnyítene a feltételeken és kezét-lábát törné igyekezetében, hogy engedményeket tegyen Belgrádnak. Szemet hunyni a háborús bűnök felett talán megfelel a mai reálpolitikának, de nem segíti a hosszú távú békét vagy regionális stabilitást. Gyakran hallani, hogy Szerbia a régió stabilitásának kulcsa, de a belgrádi politikusok tévednek, ha azt hiszik, hogy ez kedvezményes eljárást biztosít Szerbiának. Szerbia jól tenné, ha felhasználná a benne rejlő bőséges tehetséget és lehetőségeket arra, hogy jó példát mutasson szomszédainak a régióban, ahelyett, hogy hagyja azokat elkallódni a szerb makacsság miatt. Való igaz, hogy az Unió nem lesz teljes, amíg a balkáni országok nem válnak az EU részévé, de ez nem történhet meg bármi áron, főként nem a nemzetközi jog aláásása és az alapvető európai értékek figyelmen kívül hagyása árán. A szerb polgároknak joguk van tudni az igazságot az ő nevükben a közelmúltban elkövetett háborúk politikáiról. Ezért is támogatom a különleges ügyész közelmúltbeli kezdeményezését a Gyingyics miniszterelnök meggyilkolása mögött álló politikai indítékok felderítésére. Ezért sajnálom, hogy a háborús bűnökkel foglalkozó szerb bíróság a Skorpiók négy tagjára enyhe büntetést szabott ki hat szrebrenyicai muszlim kivégzéséért. Hatalmas gazdasági és kulturális lehetőségeket rejt magában Szerbia, és az élet minden területén számos tehetséges emberrel büszkélkedhet. Az új kormány számos dinamikus és nagyratörő miniszterrel rendelkezik. Nem fér hozzá kétség, hogy Szerbia rendelkezik az uniós tagságról szóló további tárgyalások professzionális megvalósításához szükséges adminisztratív és intézményi kapacitással. Az elmúlt hónapokban előrelépés történt számos területen, ilyen például a stabilizációs és társulási megállapodás tárgyalásainak lezárása, a Kiotói Jegyzőkönyv és a CEFTA-szerződés ratifikálása, az ombudsman, a Szerb Nemzeti Bank elnöke, a közvélemény-tájékoztatási biztos és a szerb Állami Könyvvizsgálói Intézet Tanácsa tagjainak megválasztása. Sajnálatos módon azonban kevés kézzelfogható előrelépés történt az alkotmánybírák kinevezése terén. Ráadásul tovább folytatódik a civil társadalom azon szereplőinek rágalmazása, akik kritizálják a kormányt vagy megpróbálják felhívni a figyelmet olyan érzékeny kérdésekre, mint a háborús bűnök. E szempontból elítélem a közelmúltbeli újvidéki történteket, amikor is egy neonáci szervezet rátámadott néhány, egy antifasiszta tüntetésre békésen gyülekező emberre. Az illetékes hatóságoknak feltétlenül meg kell találniuk az elkövetőket és alapos nyomozást kell folytatniuk a bűncselekmény ügyében.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Ugyanakkor elismerem, hogy az Unió szigorú vízumrendszere – amely megakadályozza, hogy az átlagos szerb állampolgárok találkozzanak az Európai Unióban élő társaikkal – visszafogja a Szerbiában lezajló demokratikus folyamatot és hozzájárul az idegengyűlölethez és a nacionalizmushoz. Üdvözlöm a megtárgyalt megállapodásokat. Míg ezek fontos első lépést jelentenek, a végső cél az, hogy a régió valamennyi polgára számára szabaddá tegyük az utazást. Tudják Önök, hogy csak minden tizedik szerb embernek van útlevele? Adnunk kell valami konkrétumot a lakosság többi részének. Arra buzdítom a Tanácsot, hogy gondoskodjon róla, hogy a megállapodások életbe lépjenek a jövő év elején, valamint fel is szólítom a Tanácsot, hogy dolgozzon ki konkrét ütemtervet a vízumliberalizációra. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönete mondjak segítőtársaimnak, a képviselőtársaknak, a Külügyi Bizottság titkárságának, a politikai csoportoknak, a Bizottságnak, Szerbia Európai Unió mellé akkreditált képviseletének és a szerb Európai Integrációs Hivatalnak. Felszólalásom végén szeretnék hozzáfűzni egy rövid személyes megjegyzést. A Nyugat-Balkánon született nagyon kevés európai parlamenti képviselő egyikeként büszke vagyok rá, hogy előadóként dolgozhattam. Az országom, Szlovénia nem azért lett uniós tagállam, mert könnyű volt, hanem éppen azért, mert nehéz volt azzá válni. Nekünk sikerült, mint ahogy a szerb politikusoknak, értelmiségieknek és üzletembereknek szintén sikerülni fog, ha úgy döntenek. Szerbiához és a szerb emberekhez fordulva azt mondom nekik, hogy ébredjenek fel, kezdjenek el segíteni saját magukon, a szomszédaikon, az egész régión és csatlakozzanak hozzánk. Tegyék meg. Önök elég erősek. Együtt sikerülni fog. Elnök. − Megköszönöm a tisztelt Ház türelmét, melyet a szokásos időbeosztástól való megengedett eltérés kapcsán tanúsított. Az előadó nevében elnézést kérek a Háztól. Köszönöm. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szerbia természetesen az európai térségben helyezkedik el, és mi mind elismerjük, hogy az elmúlt években jelentős kihívásokkal, sőt, valójában még ennél is többel: rendkívül nehéz kihívásokkal kellett szembenéznie a nyugat-balkáni régió stabilitásában és fejlődésében betöltött fontos szerepe miatt. Az Európai Unió megpróbált segíteni Szerbiának, hogy legyőzze ezeket a kihívásokat azáltal, hogy megerősíti és kézzelfoghatóbbá és láthatóbbá teszi az európai távlattal járó előnyöket. Ezért megpróbáltuk bebizonyítani a szerb embereknek és hatóságoknak, hogy eltökélt célunk közelebb hozni Szerbiát az Európai Unióhoz. Azzal, hogy segítettük az Európa-barát politikai és társadalmi erőket, melyek támogatják az ország szerbiai demokrácia és fejlődés megszilárdításához szükséges reformokat, megpróbáltuk megmutatni, hogy van más út. A stabilizációs és társulási megállapodások alapvető lépést jelentenek a nyugat-balkáni országok és az Európai Unió egymáshoz közelítésében. Ezenkívül nélkülözhetetlen eszközök az európai távlat világossá tétele szempontjából. E tekintetben nagyon pozitív fejleménynek tartjuk, hogy a Bizottság lezárta a Szerbiával a Stabilizációs és Társulási Megállapodás megkötéséről szóló tárgyalásokat. Őszintén reméljük, hogy a feltételek, melyeket a Bizottság szabott a megállapodás aláírásához, hamarosan teljesülnek. A Tanács politikailag határozottan támogatja, hogy a Stabilizációs és Társulási Megállapodás kerüljön aláírásra, amint a szükséges feltételek teljesültek. Mielőtt azonban a Tanács

87

88

HU


végrehajthatja a megállapodást, Szerbiának teljes mértékben együtt kell működnie a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Ha Szerbia lakói könnyebben utazhatnának az Európai Unióba, az megerősítené a közöttünk levő köteléket és minden bizonnyal hozzájárulna az ország demokratizálódási folyamatához, valamint fokozná a szerb társadalomban az Európa-barát érzéseket. Úgy gondoljuk, hogy a szeptemberben aláírt vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások, melyek 2008 januárjában lépnek életbe, létfontosságúak. A Bizottság megállapodott Szerbiával, hogy a fent említett megállapodások életbe lépte után párbeszédet kezdenek a vízumliberalizációról. Az EU azt is világossá tette Szerbia előtt, hogy az ország integrációjának folyamata nem függ össze a Koszovó jövőbeli státuszát érintő kérdéssel. Valójában minden ország saját érdemei alapján, valamint a stabilizációs és társulási folyamat feltételeinek és a koppenhágai kritériumoknak megfelelően halad az uniós tagság felé. Végezetül, elnök úr, hölgyeim és uraim, még egyszer szeretném kiemelni, hogy az Európai Unió elnöksége mekkora fontosságot tulajdonít annak, hogy megvitathatja az Európai Parlamenttel Szerbia európai jövőjének fontosságát mind maga Szerbia, mind a régió szempontjából. Nem fér hozzá kétség, hogy a Nyugat-Balkán az Európai Unió egyik prioritása marad, és hogy végső célunk az, hogy a szóban forgó régióban is kialakuljon a béke, a stabilitás, a demokrácia és a jólét. Ezért rendelkezünk azzal az elképzeléssel, hogy ezek az országok egyszer az Unió részévé válnak; e potenciális csatlakozáshoz a felkészülés keretét továbbra is a stabilizációs és társulási folyamat képezi. Szerbia a régió stabilitása szempontjából rendkívüli geostratégiai fontossággal bír, ezért oly lényeges e folyamat előrehaladása az Unió Nyugat-Balkánra vonatkozó végső céljának, a régió stabilitásának, békéjének és fejlődésének megvalósításához. Olli Rehn, a Bizottság tagja . − Elnök úr, szeretnék gratulálni Kacin úrnak megalapozott jelentéséhez, amely rögzíti az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatok jelenlegi állapotának lényeges elemeit. Megkértem a nekem segítő tisztviselőket, hogy kövessék figyelemmel a jelentésben foglalt ajánlásokat. A jelentés már így is hasznosak bizonyult a Bizottság november 6-án elfogadandó éves előrehaladási jelentésének előkészítésében. Az Ön jelentése kiemel számos területet, melyekre az Európai Uniónak és Szerbiának egyaránt jobban kell összpontosítania, amit én teljes mértékben támogatok. Különösen egyetértek a vízumkönnyítésnek fontosságával és a vízumliberalizáció terén megvalósítandó előrelépés szükségességével. Éppen emiatt a Bizottság jelezte szándékát, hogy jövő év elején valamennyi nyugat-balkáni országgal párbeszédet kíván kezdeni a vízumliberalizáció ütemtervéről, meghatározva a liberalizáció követelményeit és feltételeit. Ez rendkívül fontos kérdés abból a szempontból, hogy konkrét bizonyítékot ad a régió fiataljainak arról, mit is jelent Európa valójában. A Szerbiához fűződő kapcsolataink döntő fontosságú pillanatához érkeztünk. Az elmúlt két hét alatt komoly megbeszéléseket folytattam a Tanács elnökségével, a tagállamokkal és a szerb hatóságokkal a jelenlegi helyzetről. Nem meglepő, hogy a Koszovó státusza és a stabilizációs és társulási megállapodás – köztük az ICTY feltételei – volt a fő téma. A Koszovóról szóló tárgyalások december 10-i határideje gyorsan közeleg, és a nemzetközi trojka munkája döntő szakaszába lép. Teljes mértékbe támogatjuk az Unió képviselőjét,

24-10-2007

24-10-2007

HU


Wolfgang Ischinger nagykövet urat, és minden követ megmozgatunk, hogy tárgyalásos megoldást találjunk. Elengedhetetlen, hogy a két fél – Belgrád és Pristina – felelősséget vállaljon és komolyan konstruktív és kreatív javaslatokat fogalmazzon meg, melyek tárgyalásos, fenntartható megoldáshoz vezethetnek. A tagállamokkal és a szerb hatóságokkal mélyreható megbeszéléseket folytattam a stabilizációs és társulási megállapodásról is. E megállapodás politikai mérföldkő lesz a Szerbiához fűződő kapcsolatainkban. Utat nyit majd az uniós tagjelölti státusz felé. A Bizottság először tárgyalt, majd végső formába öntötte megállapodástervezet szakmai részét. A tervezetet jelenleg a tagállamok értékelik a Tanács munkacsoportjában. A Bizottság intenzíven együtt dolgozik az elnökséggel és a tagállamokkal, hogy elkészüljön a szöveg jogi-nyelvi felülvizsgálata, hogy mi, az Európai Unió, hamar aláírhassuk a megállapodást, feltéve, hogy a politikai feltételek – vagyis a Törvényszékkel való teljes körű együttműködés – teljesülnek, aminek pedig a többi háborús bűnös letartóztatását kell eredményeznie. Értelmezésem szerint ez megfelel az Önök jelentésében szereplő ajánlásnak, mellyel a Tanácshoz fordultak. Ami az ICTY-t illeti, amint már korábban is említettem, jelenleg úgy látom, hogy Szerbia pohara inkább félig tele van, mint félig üres. Egyértelművé tettem a szerb kormány számára, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás aláírása karnyújtásnyira van. Ez most már a politikai akarattól függ és attól, hogy mennyire sikerül a képességeket eredményekké változtatni. Mi készen állunk, amint Szerbia kész teljesíteni a feltételeket. Most egyértelműen Szerbián a sor. Ugyanakkor értékelnünk kell Szerbia eddigi erőfeszítéseit is. Ezekről túl gyakran feledkezünk el a viták során. 2004 óta Szerbia közreműködött 24-ből 20 háborús bűnös felkutatásában és átadásában. Ez mutatja, hogy a feltételek rögzítésén alapuló politika működik. A Törvényszékkel való együttműködés azonban nem lehet egy folyton megtorpanó, majd újrainduló folyamat, és többet kell tenni a teljes együttműködés elérése érdekében, különösen a fokozott vizsgálati műveletek és az archívumokhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés terén. A Főügyész asszony holnap megy vissza Belgrádba két napra, és a Bizottság határozottan figyelembe veszi a véleményét, amikor elkészítjük értékelésünket a stabilizációs és társulási megállapodás parafálásáról. Az aláírás azután a Törvényszékkel való teljes együttműködésen múlik, és azt a Tanáccsal együtt értékeljük majd. Ehhez szükséges, hogy Szerbia minden tőle telhetőt megtegyen a szökevények felkutatására és letartóztatására, és hogy a Törvényszékkel közöljön minden információt, amely letartóztatásukhoz és a hágai bíróságra szállításukhoz szükséges. Végezetül, Szerbia valóban hatalmas gazdasági, kulturális és szellemi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek csak arra várnak, hogy kibontakozhassanak abban a folyamatban, mely biztosítja az ország európai jövőjét. A Bizottság teljes mértékben kiáll egy európai Szerbia távlata mellett. Meg vagyok róla győződve, hogy az ország viszonylag gyorsan tud haladni az Európába vezető úton, amint teljesíti az elengedhetetlen feltételeket.

89

90

HU


Ez kulcsfontosságú, nemcsak Szerbia európai törekvései számára, hanem az egész Nyugat-Balkán stabilitása és fejlődése szempontjából is. Ezért itt az ideje, hogy Szerbia lezárja a fájdalmas múltat és teljes erővel az európai jövő felé forduljon. György Schöpflin, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, itt a Parlamentben mindannyian egyetértünk abban, hogy Szerbiának jövője van Európában és hogy ez az európai jövő nagyon is kívánatos mind Szerbia, mind Európa számára. A kérdés az, hogyan jussunk innen oda. A probléma lényege az, hogy míg Szerbia bizonyosan rendelkezik a demokrácia egyes jellemzőivel, a stabil, demokratikus infrastruktúrától még egy kicsit távol van. A kommunizmus és a Jugoszlávia felbomlását követő háborúk öröksége mély nyomot hagyott a szerb társadalmon, emiatt megbízható, semleges intézmények tartós működtetése sokkal nehezebb. A jogállam gyengesége, a korrupció és nepotizmus, valamint a véletlenszerű erőszak aggasztóan magas szintje mind arra utal, hogy a társadalomnak még jelentős változások kell átmennie, mielőtt a demokráciáról kijelenthető, hogy megfelel a koppenhágai kritériumoknak. Az örökség talán legmérgezőbb része az, ahogy a nacionalizmus továbbra is vonzó a társadalom egy politikailag fontos részének, beleértve az elit egy részét is. A szerb etnikai nacionalizmus főszereplői számára a szerb állampolgárság és a szerb nemzet határai azonosak. Ez érzékenyen érinti a szerb társadalom nem szerb részét. E területen az ország politikai vezetésére sok munka vár. Csak Szerbia – az ország politikai elitje és a szerb társadalom – képes megtenni a szükséges lépéseket a demokrácia, az emberi jogok és a polgárság felé. Ezen átgondolt jelentés következtetései másrészt meggyőző javaslatokat kínálnak arra vonatkozóan, hogyan valósítható meg ez az átalakulás és hogyan foglalhatja el Szerbia újra az őt megillető helyet Európában. Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a tél már a küszöbön áll, Szerbiában azonban a politikai hangulat egyre forróbbá válik. A jelentés elkészítésében való közreműködés révén ezért próbálja meg a PSE képviselőcsoport megérteni egy olyan nemzet helyzetét, amely elveszítette a volt jugoszláv szövetségben élvezett kiváltságos pozícióját, amelyben a nacionalista felkelések az egész nemzetnek kárt okoztak, életeket tettek tönkre, számos áldozatot követeltek és válaszul bombákat és rakétákat kaptak. Mindennek ellenére az ország lakosságának nagy része az európai utat akarja járni és ezáltal be akarja gyógyítani saját és a szomszédai sebeit. E jelentés megpróbál segíteni – barátságos, mégis sokat követelő módon – az e fontos út jelzőtábláinak megrajzolásában. Különösen szeretnék köszönetet mondani képviselőtársunknak, Kacin úrnak, aki nemcsak rengeteg munkát fektetett be ebbe a jelentésbe. Hanem szívét-lelkét beleadta. Szeretném hangsúlyozni az Európa-barát szerb kormány sikeres munkáját ebben a nem túl könnyű helyzetben. Lépései lehetővé tették az Európai Parlament számára, hogy javasolhassa a stabilizációs és társulási megállapodás aláírását, talán még ez év vége előtt. Az azonban, hogy az ország képes lesz-e új fejezetet nyitni az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatai terén, nagyban maguktól a szerbektől függ. A magunk részéről mi szilárdan kitartunk azon véleményünk mellett, hogy a megállapodást csak akkor írjuk alá, amikor Szerbia eredményeket mutat fel a többi háborús bűnös elfogása terén. A PSE képviselőcsoport a jelentés kapcsán javasolt néhány módosítást, melyek a szerbek számára érzékeny kérdések megszövegezését finomítanák. Ezek többek között a preambulum

24-10-2007

24-10-2007

HU


M bekezdésének szövegén változtatnának kiemelve, hogy az etnikumok közötti megbékélés mindennél fontosabb a régió stabilitásának biztosítása szempontjából. Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy Koszovó külön probléma, ezért szinte nem is foglalkozik vele a jelentés. E probléma megoldása nem térítheti le Szerbiát az európai ösvényről, amelyen járva idővel találkozni fog Koszovóval és volt jugoszláv köztársaságokkal és Európa többi országával. István Szent-Iványi, a ALDE képviselőcsoport nevében . – (HU) Tisztelt elnök úr, miniszter úr, biztos úr! Először is gratulálni kívánok Kacin jelentéstevőnek a konstruktív és kiegyensúlyozott riportért. Az Európai Unió 2003-ban elkötelezte magát Szerbia integrációja mellett, mert meggyőződése, hogy Szerbia a régió stabilitásának fontos tényezője és Szerbia jövője Európában van. Ettől kezdve az integráció sebessége kizárólag Szerbián múlik. Fontos előfeltétel a teljeskörű együttműködés a hágai nemzetközi törvényszékkel. Van előrelépés, a hat legkeresettebb háborús bűnösből kettőt átadtak, de a legsúlyosabb háborús bűnösöket Mladić-ot és Karadzić-ot még mindig nem kerítették elő, további erőfeszítésekre van szükség. A legnagyobb erőpróba Szerbia számára és Európa számára is Koszovó státusának rendezése. A jelenlegi helyzet a régió stabilitásának és Szerbia integrációjának ugyanakkor egyik legsúlyosabb akadálya. Konstruktív magatartást várunk Szerbiától, a helyzet mielőbbi és megnyugtató megoldásához. A kisebbségi jogok területén van fejlődés, csökkent az erőszakos támadások száma, az alkotmány újabb jogokat biztosított nekik. De még messze nem elég ez az előrelépés, hiányzik a nemzeti tanácsokra vonatkozó szabályozás, és hiányzik a kisebbségek önrendelkezését biztosító törvénykezés. Európai teendői is vannak Szerbiának, hiszen az Alkotmánybíróság gyakorlatilag nem működik, az igazságszolgáltatás lassú és politikai befolyás alatt áll, a korrupció és a szervezett bűnözés a gazdaság és a társadalmi élet minden területét átszövi. Ha Szerbia valóban integrálódni akar, akkor ezeken a területeken nagyon fontos további erőfeszítéseket tennie. Európától mindent meg fog kapni annak érdekében, hogy sikeresen teljesítse a feladatát, de a feladatot Szerbiának kell teljesíteni. Azt kell hangsúlyoznunk, hogy szerb barátainké a felelősség és a kötelesség, hogy mindent megtegyenek az ország sikeres integrációjáért. Köszönöm, elnök úr. Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, a Bizottság hamarosan döntést hoz az Európai Unió és Szerbia által megkötendő stabilizációs és társulási megállapodásról. Én támogatom ezt a megállapodást. Azt a világos üzenetet fogalmazza meg nemzetközi szinten, hogy Szerbia uniós tagsága jelenleg szerepel az Unió politika napirendjén. Ez az ország első jelentős lépése az uniós tagság felé. Mint minden olyan ország kapcsolataiban, melyek közel vannak egymáshoz, a jövőben is lesznek nehézségek a koszovói kérdéshez való szerb hozzáállás, a háborús bűnökkel foglalkozó nemzetközi bírósággal való folyamatos együttműködés és főként a többi szomszédos, volt jugoszláv országgal fenntartott kapcsolatok terén. A szerb hatóságok egyértelmű üzenete azonban az, hogy egyre jobban szeretnének előrelépést látni. Hajlandóak meghallgatni a legjobb gyakorlatok modelljeit, melyekkel ösztönözhetjük őket. És nézzék meg, mit tett az Európai Unió a múltban: több mint 165 millió eurót fordított az újjáépítésre. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a balkáni háború továbbra is mély pszichológiai sebet ejt nemcsak Szerbia, hanem más országok fejlődésén

91

92

HU


is. És valóban, ha egy pillantást vetnek bármelyikünk országának közelmúltjára, hasonló pszichológiai töréseket láthatunk, melyeken túllépni nekünk is időbe telt. Engednünk kell némi mozgásteret Szerbiának, hogy megvalósítsa ezt az átmenetet és fejlődést. A mi szerepünk és kötelességünk az, hogy gondoskodjunk róla, hogy jó szomszédként, a legjobb megoldások hűséges tanáraként cselekedjünk, de az is, hogy megjutalmazzuk az elért pozitívumokat. Gisela Kallenbach, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is szeretném nagyon megköszönni az előadónak alapos és átfogó munkáját. Nagy örömmel vesszük, hogy az Európai Parlament egyértelműen és rendszeresen részt vesz a délkelet-európai helyzetről folytatott politikai vitában. Szerbia kulcsfontosságú szerepet játszik és játszott e régióban. Ezért oly lényeges újra meg újra kiemelni, hogy Szerbia jövője az EU-ban van, és hogy mi jó és megbízható partnerek vagyunk. Egy partnerség kialakításához azonban legalább két fél kell, ezért azzal a kéréssel fordulok Szerbiához, hogy haladjon tovább az uniós integráció felé vezető úton és játsszon konstruktív szerepet a koszovói kérdésről szóló állásfoglalásban. Elvárjuk, hogy Szerbia végre korlátlanul együttműködjön a hágai bírósággal – erről más sokszor szó esett – és teljesítse az európai normák kritériumait. Nagyon remélem, hogy a jobb utazási lehetőségek szintén segítséget jelentenek és fejlődést idéznek elő a jövőben. Az olyan javaslatokat azonban nem támogathatom, melyek különböző csatlakozási normák alkalmazását szorgalmazzák. Örülök, hogy az előadó, a biztos úr és a Tanács képviselője ugyanezen a véleményen van, főleg mivel ezért nem is olyan rég nagyon drágán megfizettünk. Nagyon is megértem Szerbia jelenlegi nehéz és fájdalmas helyzetét, de – ismétlem – két fél kell egy partnerség kialakításához. Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, mint bármely olyan országban, mely a közelmúltban veszteséként került ki egy háborúból és emiatt területet és befolyást vesztett, Szerbiában is erős támogatottságra lelnek a felsőbbrendűség nacionalista érzései. Ahelyett, hogy elszigetelnénk és megbüntetnénk Szerbiát, amiért a háborús bűnös Ratko Mladicsot nem találni, inkább olyan jövőt kellene kínálni az országnak, amely a vajdasági, szandzsáki és presevói etnikai kisebbségek számára is rögzít biztosítékokat. A képviselőcsoportom támogatja a Kacin-jelentés törekvéseit Szerbia uniós tagságának kezdeményezésére. Sajnálatos módon a Külügyi Bizottság által hozzátett 8. bekezdés eleve megakadályozza a döntést Koszovóról. December 10-ét követően Koszovót valószínűleg egyoldalúan elismerni az Egyesült Államok és az Európai Unió néhány tagállama, Szerbia pedig egyoldalúan visszaveszi Koszovó északi részét. Ezért nem bízunk egyáltalán abban, hogy Koszovó jövőbeli státusza csak segítheti a stabilitást és az integrációt. Míg a 8. bekezdés alaptalan optimizmusa életben van, a képviselőcsoportom nem támogatja a jelentést. Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a jelentés a következő mondattal kezdődik: „Szerbia jövője az Európai Unióban van”. Majd így folytatódik: „a régió valamennyi országának jövője az Unióban van”. A régió országai természetesen Horvátország, Koszovó, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Albánia.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Némelyikük között olyan történelmi ellenségeskedés van, mely a közelmúltban drámai háborúkban tört felszínre. Az Unió természetesen hisz benne, hogy ha ezek az országok csatlakoznának, minden zökkenőmentes és könnyen megoldódna. De gondolják csak végig, mi történne, ha csatlakoznának. Ezen államok összlakossága 24 millió fő. A lakosaik közül sokan élnének a jogukkal, hogy az Unió más részeire költözzenek. Múltbeli tapasztalatok alapján mondom, hogy sokan Nagy-Britanniába jönnének. Nagy-Britanniát már így is elárasztották a bevándorlók és menedékkérők az Unióból és az Unión kívülről. A brit Belügyminisztérium azt a nem hivatalos politikát folytatja, hogy a menedékkérők különböző etnikai és vallási csoportjait az Egyesült Királyság különböző részeire telepíti a közöttük kialakulható erőszaktól és konfliktusoktól tartva. Ha Szerbia és más balkáni államok végül csatlakoznának az Unióhoz, történelmi gyűlöletük és véres viszályaikból még többet kapna Nagy-Britannia. Szerbia és szomszédai számára az előrevivő út az, ha demokratikus, független nemzetállamokként békésen oldják meg a problémáikat, nem az, hogy csatlakoznak az Európai Unióhoz. Carl Lang, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, úgy tűnik, hogy az európai hatóságok és különösen a Kacin-jelentés általánosságban nem szuverén államként kezeli Szerbiát, hanem egy rossz gyerekként, egy semmirekellőként, akinek az Európai Unió adhat jó és rossz jegyeket egyaránt. Szerbia jó jegyeket kap, ha Európa-barát kormány kerül az élére. Ez az Európa-barát jelző természetesen azt jelenti, hogy a kormány köteles tartani és alávetni magát a brüsszeli dogmáknak. Rossz jegyeket kap, ha a szerbek nem annyira lelkesen működnek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Itt érdemes felidézni, hogy e Bíróság semmibe vesz két alapelvet, melyek igazságügyi rendszerünk központi elemei: az államok jogi szuverenitását és a szólásszabadságot. Ennek eredményeképpen Vojiszlav Seselj, a választók 28%-át képviselő Szerb Radikális Párt vezetője 2003. február óta van börtönben Hágában, és még mindig ítéletre vár, bár önként adta fel magát. A Bíróság ezáltal nyilvánvalóan megsérti az Európai Unió által vallott alapelveket, vagyis az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartását. Az igazat megvallva, Seselj úr egyetlen bűne az, hogy szerb hazafi. Az Európai Unió uralkodói, akik meg akarják semmisíteni az európai nemzeteket, valójában nem tudják megbocsátani a szerbeknek, hogy nem engedték elpusztítani az országukat és ellenálltak Koszovó, vagyis Szerbia történelmi középpontja elszakadásának. A koszovói szerbekkel való bánásmód figyelmeztetés Európa összes népe számára. Ha ma az albánok egy koszovói állam megalapítását követelik, az azért van, mert az Albániából érkező bevándorlás és a szerbek körében csökkenő születésszám következtében többségbe kerültek a tartományban, ahol körülbelül ötven éve még kisebbségben voltak. Koszovó példájának arra kell indítania minket, hogy megerősítsük Európa népeinek jogát arra, hogy önmaguk legyenek és saját maguk dönthessenek, vagyis megőrizhessék identitásukat és szuverenitásukat. Egyértelmű, hogy a nemzetek és hazák kibővített európai Európájában Szerbia népét is jogosan megilleti egy hely. Doris Pack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Kacin úr előadott egy jelentést, amely nagyon széles támogatásra talált a Parlamentben. Sokan közülünk hozzájárultak ehhez a munkához. Nem áll szándékomban belemenni az apró részletekbe, hanem egyszerűen a saját nevemben kívánok néhány észrevételt tenni.

93

94

HU


A szerbiai demokratikus erők túl későn szakítottak radikálisan a Milosevics-korszakkal, nagyon is túl későn. Ennek következtében a hágai bírósággal való együttműködéssel nem foglalkoztak komolyan és hitelesen, és ezért tolódott későbbre, majd került felfüggesztésre, utána pedig újraindításra a Stabilizációs és Társulási Megállapodás keretében történő együttműködés, most pedig ismét várunk. Másképp mondva Szerbia útja az Unióba már ki van jelölve és az ország rendelkezik a szükséges kapacitással, de saját erőfeszítéseket kell tennie. A megoldatlan koszovói kérdés sötét felhőként lebeg a szerb politika fölött és bénító hatással van rá. Ki szenved miatta? Erre könnyű válaszolni: a fiatal nemzedék. Az embargó és a NATO bombázása után – és a szerbek mindkettőt Milosevics úrnak köszönhetik, nem pedig a ma kormányon levő demokratikus erőknek – a fiataloknak most egy másik megoldhatatlan problémával kell szembenézniük, Koszovó kérdésével. Ez a hatékony politikai munkát is akadályozza, ami a radikális és a magas pozíciókat betöltő cimboráik malmára hajtja a vizet. Hála istennek, a vízumkönnyítés lélegzethez juttatja Szerbiát, és a Parlamentben már régóta küzdöttünk ezért. Nagyon hamar szeretnénk tanúi lenni annak, hogy szerb fiatalok vesznek részt oktatási és ifjúsági programjainkban, melyeket 2007-től számukra is elérhetővé teszünk. Szeretném elismerésemet kifejezni a vajdasági tartományi parlamentnek a tolerancia és az ifjúsági ügyek terén megvalósuló együttműködéshez, amely jelentős hatással bír. Nagyon sok fiatal gyűlt össze idén a Duna-régióban, és ez csodálatos példa a tolerancia és a békés társas kapcsolatok iránti elkötelezettségre. Szerbiában az emberek nagyon vágynak a normális életre. A politikusoknak többek kell tenniük a jelenért és a jövőért, a múltat pedig maguk mögött kell hagyni. Sokkal többet kell tenniük az emberek hétköznapi életének jobbá tételéért is, hogy így gondoskodjanak arról, hogy nem veszítik el az emberek támogatását. Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, nagyra becsült képviselőtársunk, Kacin úr felszólalásából véleményem szerint hiányzott két dolog. Az első a köszönet az Elnök úr nagylelkűségéért, a másik – fontosabb – pedig a kiegyensúlyozottság, amelyet a jelentés kétségtelenül kifejezésre juttat. Jól tudtunk együtt dolgozni és ezt szeretném neki megköszönni. Úgy gondolom, hogy a közös munka eredménye egy nagyon jó jelentéstervezet lett. Ezt állítva megismétlem, amit Rehn biztos úr mondott. Történt jelentős előrelépés, de amikor egy országot értékelni kell, a pozitív és negatív vonásokat egyaránt meg kell említeni. A Nemzetközi Törvényszékkel történő együttműködés terén is jelentős előrelépés történt. Azonban – és ebben egyetértünk – ez a haladás nem elegendő. Remélem, hogy a következő néhány napban megállapodás születik Carla del Pontéval, és Ljajics miniszter úrra folytatott megbeszélésem során képviselőcsoportom nevében világosan meg is fogalmaztam, hogy minden kérdésre megoldást kell találni. Nem állhatunk meg félúton, sem az út háromnegyedénél. Teljes körű együttműködésre van szükség. Ez a Parlament és az egész Európai Unió közös álláspontja. Véleményem szerint Szerbia központi problémája az, hogy sajnálatos módon úgy tűnik– és itt szeretném megismételni, amit Doris Pack mondott –, hogy gyakran még mindig a nacionalisták kezében van az irányítás. Nem lehet azt tenni, amivel egyesek próbálkoznak, hogy a szélsőséges jobboldali nacionalistákat úgy próbálják megelőzni, hogy még inkább jobbra tolódnak el. Ez egyszerűen káoszhoz vezet. Az, hogy Nikolcs úr a Parlament elnöke lehetett, még ha csak négy napig is, már önmagában botrány. A helyzet nehézségét és

24-10-2007

24-10-2007

HU


érzékeny pontjait látva hogy gondolhatja bárki is, hogy a szélsőjobb vezetője legyen a parlament elnöke? Ez botrányos. Nem ez a módja a politizálásnak és Szerbia előrevitelének. Ez újra meg újra megerősíti, hogy Szerbia a nacionalizmus útján jár. Remélem, hogy a politikai közép erői mind elgondolkodnak egy pillanatra és belátják, hogy világos válaszvonalat kell húzni a nacionalisták és a többiek között, legyenek azok konzervatívok vagy szocialisták. Egyedül a politikai közép viheti előre az országot, feltéve hogy nem enged a kísértésnek, hogy együttműködjön a nacionalistákkal. Igen, többet kell tennünk a vízummentes utazás ügyében. Történt már egy lépés a vízumkönnyítés felé, és most a vízummentes utazás irányába kellene elmozdulnunk, hogy a fiatalok eljöhessenek Európába és láthassák, miről is szól. Erre van szükségük a szerb fiataloknak és Szerbiának is. Samuli Pohjamo (ALDE). - (FI) Elnök úr, biztos úr, először szeretném megköszönni az előadónak, Kacin úrnak a kiváló és alapos jelentést. A jelentés említést tesz azokról a nehéz problémákról, melyek akadályt jelentenek az Európai Unió és Szerbia közötti kapcsolatok terén, de kiemeli Szerbia fejlődésének sok pozitívumát is. Szeretném kihangsúlyozni a természetes kapcsolatok fontosságát az Unió és Szerbia közötti együttműködés fejlődésében. Lényeges, hogy a szerb fiataloknak több lehetőségük legyen külföldre utazni diákcsere- vagy kulturális programok keretében. Sok országgal vannak pozitív tapasztalataink az ilyen programokról, például az Erasmus Mundus vagy a Leonardo da Vinci programokról. A Szerbiához fűződő természetes kapcsolatoknak a megkötött vízumegyezmény is lendülete ad majd. Gondoskodnunk kell róla, hogy a megállapodás még az idei év vége előtt életbe lépjen, ugyanakkor, mint amikor felgyorsítjuk a vízumfeldolgozást és támogatást nyújtunk több utazási lehetőség biztosítása érdekében főként a fiataloknak és szakembereknek. Végezetül azt kívánom mondani, hogy az Európai Újjáépítési Ügynökség szintén ellátta a feladatát Szerbiában. A munkája a vége felé közeledik és az Ügynökség feladatait a Bizottság egységei veszik át, a hangsúly pedig a közigazgatás és az igazságszolgáltatás fejlesztésének támogatására kerül. Ily módon ösztönözhetjük Szerbiát és a régió többi országát, hogy alakítsanak ki szorosabb kapcsolatot az Európai Unióval. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) A jelentés a Szerbiában a közelmúltban lezajlott változásokról szól. Azonban még mindig sok a tennivaló, főként a kormány és a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) közötti együttműködés terén. Az ígéretek ellenére Ratko Mladicsot nem tartóztatták le és nem adták át a hágai bíróságnak. Az egy helyben topogás ezen az együttműködési területen aggodalomra ad okot és negatívan befolyásolja a szerb hatóságok által a jogállam megerősítésének érdekében tett lépések megítélését. Az új alkotmány, valamint az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok védelmére, a biztonsági szolgálatokra, az igazságszolgáltatásra, a hadseregre és a korrupció felszámolására vonatkozó rendelkezések jó irányba történő elmozdulást jeleznek. A reformoknak azonban vannak hiányosságaik, például az, hogy nem került kinevezésre egy alkotmánybíróság, amely a demokrácia őreként működne. Az elfogadott intézkedések és a Szerbia által felvállalt kötelezettségek ellenőrzése feltétlenül szükséges. Az elért előrehaladás ellenére még sok tennivaló van Szerbiában. Joost Lagendijk (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim! Ma megpróbáljuk kiemelni a Szerbia által eddig elért pozitívumokat, és ne legyen félreértés,

95

96

HU


ebben nincs semmi rossz. Az Európai Uniónak fontos, hogy Szerbia a demokrácia felé halad, és fontos, hogy mi, az Európai Unió, elismerjük ezt a folyamatot és támogassuk, ahol lehetséges. Jelenleg ugyanez a törekvés található meg más uniós intézményekben is, főként a Tanácsban. Nem szabad azonban túlzásokba esnünk, hölgyeim és uraim. Még ha Szerbia meg is tesz mindent, amit ebben a jelentésben kérünk tőle, de ugyanakkor negatív és romboló szerepet játszik a Koszovó jövőjéről szóló tárgyalásokon, annak természetesen negatív következményei lesznek arra, hogy Szerbia milyen ütemben nyit az Európai Unió felé. Hölgyeim és uraim, ennek így kell lennie. Ezért találom felfoghatatlannak és helytelennek, hogy mostanáig a szerb tárgyalási álláspont Koszovóról és Szerbia útja Európa felé nem lett összekapcsolva, pedig véleményem szerint ez egy valódi kapcsolat, amivel mindenki tisztában van. Ezért azzal a kéréssel fordulok képviselőtársaimhoz, hogy támogassák azt a módosítást, melyben e két elem összekapcsolódik. Igenis összefügg Szerbia álláspontja Koszovóról és a Szerbia és az Európai Unió közötti tárgyalások üteme és tartalma. Arra a kérdésre, hogy eddig miért nem teremtette meg senki ezt a kapcsolódást, az, hogy mi – az Európai Unió – nem akarjuk még jobban megnehezíteni a szerb demokraták és Tadics elnök úr dolgát, ezért nem szabad beszélnünk a nehéz kérdésekről. Hölgyeim és uraim, én alapvetően nem értek egyet a helyzet ilyen jellegű értékelésével. Egyetértek a jelenlegi biztos elődjével, Chris Pattennel, aki nemrég azt írta, hogy tévedés azt hinni, hogy segítünk a demokratáknak, ha enyhén bánunk velük, ha nem vagyunk tárgyilagosak és őszinték Szerbiával. Ha nem vagyunk nyíltak és őszinték, Kostunica pozícióját erősítjük meg, aki majd azt mondhatja: ha keményen fellépünk, engedményekre kényszeríthetjük az Európai Uniót. Nem ez az út visz előre. Még egyszer kérem Önöket, legyenek pozitívak, de egyben őszinték is és beszéljenek nyíltan. Az Unió és Szerbia polgárainak joguk van rá. Athanasios Pafilis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, az Európai Unió is felelős a NATO által Jugoszlávia ellen vívott igazságtalan és mocskos háborúért. Az Unió is felelős több ezer jugoszláv meggyilkolásáért, az infrastruktúrát, a gyárakat és az egész országot sújtó hatalmas pusztításért és a dúsított uránium használatáért. A következő embereket kellene letartóztatni, bíróság elé állítani és háborús bűnök miatt elítélni: Bill Clintont, Tony Blairt, Javier Solanát (a NATO volt főtitkárát) és a Jugoszláviát megtámadó egyéb országok vezetőit. Sajnálatos módon ilyesmire nem került sor. Jugoszláviát feldarabolták, Önök protektorátusokat hoznak létre és most megpróbálják bekebelezni Szerbiát. Olyan néptől kérik, hogy mutasson megbánást, amelynek tette magától értetődő: országa függetlenségét védte. Talán a kormányt sikerült rávenniük, hogy tegyen megbánó nyilatkozatot, de a fiatalok nem felejtenek és nem bocsátják meg a NATO és az Európai Unió bűneit. Önök most ugyanezt a politikát folytatják Koszovó függetlensége és egy új protektorátus kialakítása kapcsán. A jelentésben javasolt intézkedések az európai munkások pénzével próbálják meg jóvátenni a mészárlást és a pusztítást. Az intézkedések célja, hogy a jugoszláv emberek gyilkosait üdvözítőként mutassák be, akik megpróbálnak kedvező feltételeket teremteni ahhoz, hogy Szerbia hozzá tudjon kapcsolódni az imperialista szekérhez és hogy Európa fővárosa beolvassza az országot. A Görög Kommunista Párt elítéli ezt a jelentést és úgy gondolja, hogy a balkáni népek érdekeit az szolgálja, ha nem felejtünk, hanem küzdünk az Unió és az Önök által táplált kegyetlenség ellen.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Bastiaan Belder (IND/DEM). – (NL) Elnök úr, Kacin úr határozott és széleskörű jelentése kiegyensúlyozott képet ad Szerbia társadalmi-gazdasági fejlődéséről. Bemutatja a sötét és világos oldalt egyaránt: kiemelkedő növekedési adatok állnak szemben például a magas munkanélküliséggel, konkrét számokban ez 7,2% szemben több mint 20%-kal az elmúlt három évben. A külföldi működőtőke befektetések alapvető fontosságúak Szerbia fejlődése szempontjából, és jelenleg éppen ez hiányzik. Az okok nyilvánvalóak. Leginkább Belgrád imázsának problémájára vezethetők vissza. Minden másnál jobban elijeszti a külföldi befektetőket a hosszan tartó politikai bizonytalanság – ékes példa erre Koszovó – és a piaci reformok ütemének kifejezett lelassítása Belgrád által. Ez elvezet egy döntő kérdéshez. Szerbia vajon saját maga útjában áll? A Kacin-jelentés azzal az állítással indít, hogy Szerbia jövője az Európai Unióban van, az oda vezető Európa-szabta feltételeket Belgrád tökéletesen ismeri, akárcsak Európa kötelezettségvállalást arra, hogy együttműködéssel segít ezen az úton. Végül is maguknak a szerb hatóságoknak kell megválaszolniuk a sürgető kérdést: Szerbia saját maga útjában áll? Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Kacin úr jelentése nagyszerű, profi munka, látszik, hogy a régióban született, és ismeri is. Megjegyzéseim: 1. az érték-elv. Nagyon lényeges, hogy olyan örökséggel ne lépjen be senki az Európai Unióba, ahol már nemcsak a kollektív bűnök és a tömeggyilkosságok maradnak föltáratlanok, hanem erre még emlékezni sem lehet, a halottakra. Antigoné óta ez egy minimális emberi jog, az emberi méltóság joga. És ott ahol idáig el sem jutunk és ezt nem is kérjük, ne csodálkozzunk azon, hogy ha radikálisok mászkálnak az utcán, erősödnek, vagy neofasiszták masíroznak újvidéken. Ezt le kell rendezni, hiszen hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor most már nemcsak Szerbiáért kell aggódnunk, hanem Európáért is. 2. én azt gondolom, hogy saját magunkat legalább vállaljuk föl a jelentés kapcsán, tehát módosítókkal ne lúgozzuk ki, vagy ne cenzúrázzuk a saját határozataink címét, pontjait, hanem pontosan idézzük, és ugyanez igaz arra is, ami már területi beosztással, nagyon helyesen, Kacin úr jelentésében a bizottságból följött, hiszen értelmetlen lúgozásokkal nem lehet érteni, hogy mit akarunk. 3. segítséget kell nyújtani Szerbiának, nemcsak beszélni róla, vízumkönnyítés után a teljes vízumeltörlésre van szükség, hogy egy átlag szerb is bármikor Európába tudjon jönni, ameddig ezt nem valósítjuk meg, addig nincs értelme európai perspektívákról ódákat zengeni, hiszen az első lépés hiányzik ahhoz, hogy megtegyük a harmadikat. És ugyanez érvényes a Cefta-tagságra, a társulás végrehajtására vagy a WTO-ban a további működésre. És az utolsó megjegyzésem, hogy alulról építkező és arányosságot is követelő társadalom kell, mind a nemzeti kisebbségek képviseletére a közigazgatásban, ez nagyon lényeges, mind megfelelő autonómia-formák biztosítására, mert ennek hiánya a bizalom hiányát jelenti, és ennek a hiányában nem igazán tudunk előrelépni az új, áhított balkáni együttműködésben. Köszönöm. Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Elnök úr, a Kacin-jelentés Szerbiáról szól, nem Koszovóról és nem arról, hogy mi történik december után. Az is igaz, hogy nem is kapcsolja össze Szerbia reakcióját a koszovói kérdésre és az uniós csatlakozás ígéretét. Lagendijk urat ez zavarja, míg az én képviselőcsoportom örömmel fogadja és úgy véli, hogy itt a Parlament nemet mondhat mindenféle politikai alkudozásra vagy kettős diplomáciára.

97

98

HU


Igaz, hogy egy kérdés folyton felmerül: a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) és Szerbia együttműködése vele. Del Ponte asszony épp most húzta meg a vészharangot – vagy legalábbis valami nagyon hasonlót – amikor a most megmutatkozó hajthatatlanságra utalt, és az Európai Uniót kapcsolóelemként használja mindenhez, ami az emberi jogokat, vagyis a megszabott feltételeket érinti, és úgy gondolom, hogy nem téved. Lang úrral ellentétben én nem hiszem, hogy ez csupán jó és rossz jegyek osztogatásának a kérdése. Én azon a véleményen vagyok, hogy a nacionalizmus kérdése, a büntetlenség kultúrája, négy még mindig szabadlábon lévő körözött bűnözővel – akik nem is kis halak – elfogadhatatlan. Továbbá tapasztalatból tudjuk, hogy ha egy ország elismeri a múltját és bűneit, azzal csak nyerhet. Felszólítottuk Horvátországot, hogy tegyen hatalmas erőfeszítéseket e téren és ugyanerre kértük Boszniát; és ugyanezek az erőfeszítések tették lehetővé, hogy a II. világháború után újjáépítsük Európát. Mindez rendkívül szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a legnagyobbra értékelünk. Nem pontosztogatásról van szó, hanem az értékeink lényegéről, ez pedig a Balkán megbékélésének a kulcsa. Végül hozzáteszem, bár nem Koszovóról beszélünk, hogy Bozsidar Gyelics szerb miniszterelnök-helyettes, aki néhány hete járt itt az Európai Parlamentben, megerősítette nekünk, hogy bármi is történjék Koszovó ügyében, Szerbiának nem áll szándékában fegyveres megoldáshoz folyamodni. Én emlékszem e szavakra és – anélkül, hogy a Kacin-jelentéshez kapcsolnám – remélem, hogy e kérés eljutott saját népe fülébe is. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr, észrevettem, hogy egyes európai országok az évek során negatívan viszonyultak Szerbiához. Szerbiát olyan országnak tekintik, amely Oroszország Balkán-politikáját hajtja végre. Egy másik szempont azonban elkerülte a figyelmüket. Szerbia az iszlám Európába tartó terjeszkedésének egyik fő útvonalán helyezkedik el. Személy szerint én támogatom, hogy legyünk a lehető legjobb kapcsolatban Törökországgal és a többi muszlim állammal, azonban Európának nem érdeke, hogy megengedje egy keresztény ország állandó megaláztatását, miközben a muszlim országokat támogatja. Ennek a jövőben nagy horderejű következményei lehetnek kontinensünkre nézve. A szóban forgó régiónak stabilitásra van szüksége, nem a faji és vallási feszültség szítására. A szerb politikai élet folyamatban lévő demokratizálódását bizonyosan mindenki örömmel fogadja. Szerbiához fűződő kapcsolatainknak tiszteletben kell tartaniuk e nemzet büszkeségét és nemzeti hagyományait. Csak ekkor fogja Szerbia előnyben részesíteni az Uniót más hatalmakkal szemben és ugyanakkor megteremteni a régió stabilitását. Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Szerbia volt jugoszláv köztársaság jövője Európában van. Ez a volt Jugoszlávia összes köztársaságára vonatkozik. Mint minden potenciális tagjelölt esetében, a csatlakozás ehhez az értékközösséghez feltételekhez kötött, ezért nemcsak a jelentést szeretném megköszönni az előadónak, hanem azt is, hogy felszólalásában világosan megfogalmazta, hogy mik ezek a feltételek. A korlátlan együttműködés a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszékkel valóban előfeltétele a Stabilizációs és Társulási Megállapodásnak. Nehezen tudom elviselni, hogy olyan háborús bűnösökkel, mint Mladics és Karadzsics, még mindig oly sokan rokonszenveznek Szerbiában, nemcsak a nagyközönségben, hanem a rendőrök, a katonák és a köztisztviselők között is sokan, vagyis

24-10-2007

24-10-2007

HU


épp azok az emberek, akikkel nemsokára elkezdünk tárgyalni Szerbia és az Unió kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről. A múlttal megbirkózni nem hivatalos feltétel az Unióval tartott szorosabb kapcsolatoz, de segítségére lenne a szerbeknek, közvetlen szomszédaiknak és az egész Uniónak. A koszovói kérdést is hivatalosan külön kell kezelni, azonban ezt a nacionalista obstrukciós politikát nagyon nem találom segítőkésznek. Véleményem szerint orosz vétót vásárolni a Biztonsági Tanácsban kulcsfontosságú vállalatok orosz cégeknek történő nagylelkű kiárusításával szintén nem helyes. A folyamat végén – Belgrád számításai szerint – az Uniónak a Stabilizációs és Társulási Megállapodás formájában kárpótlást kell nyújtania olyan engedményekért, melyeket Szerbia nem tett meg a koszovói kérdés kapcsán. Ez december 10-e után nyilvánvalóvá válik majd. Ennélfogva teljes mértékben támogatom Lagendijk úr álláspontját. A koszovói kérdés terén megvalósuló együttműködés szintje így egyike lesz azon tényezőknek, melyek vagy segítik vagy hátráltatják Szerbia és az Unió kapcsolatainak szorosabbra fűzését, és Belgrádnak ezt fel kell ismernie. Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, tavaly Szerbia néhány jelentős változáson ment át, és meg vagyok róla győződve, hogy ezek szintén sikeres tárgyalás eredményei. Szerbia és Montenegró felbomlásának nehéz és fájdalmas folyamata sikeresen lezárult. A demokratikus országgyűlési választások tisztességesen és szabadon zajlottak le, és egy új Európa-barát kormány alakult. Ezt jelentős és rendkívül szükséges gazdasági növekedés követte. Egy 13 hónapos szünet után folytatódtak a Stabilizációs és Társulási Megállapodásról (SAA) szóló tárgyalások a szerb kormány és az Unió között. Reális esély van rá, hogy a megállapodás a közeljövőben aláírásra kerüljön. Ez jelentős lépés lenne Szerbia útján az uniós tagság felé. Amint ma már többször szó esett róla, ennek az a feltétele, hogy Szerbia működjön együtt a volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszékkel (ICTY). Bízom benne, hogy holnap és holnapután, Carla del Ponte belgrádi látogatása során sikerül legalább néhány akadályt felszámolni, mint például megoldani a minisztériumi főosztályok archív dokumentumaihoz való teljes hozzáférés problémáját. Mai rövid felszólalásomban nem beszélek Koszovóról, mivel a vita témája a Szerbiáról szóló jelentés. Meg szeretném dicsérni Szerbiát azért a felelősségteljes és proaktív hozzáállásért és az együttműködésért, melyet a Stabilitási Paktumhoz és a CEFTÁ-hoz (Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás) hasonló regionális kezdeményezések kapcsán tanúsít. Ez az együttműködés bizonyítja, hogy Szerbia valóban érdekelt jó kapcsolatokat kialakítani és fenntartani szomszédaival a régióban. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, Szerbia olyan európai ország, amely az elmúlt néhány évben jelentős előrelépést tett az uniós integráció útján. Természetesen meg lehet említeni számos olyan problémát, amely jelenleg talán nem nagyobb Szerbiában, mint Albániában vagy Bosznia-Hercegovinában, bár úgy tűnik, készen állunk szemet hunyni fölöttük e két utóbbi ország esetében. Úgy gondolom, ki kellene dolgoznunk egy ösztönzőrendszert Szerbia számára, hogy így buzdítsuk rá, hogy küzdjön még keményebben, hogy meg tudjon felelni az európai normáknak. Mindazonáltal a célnak, vagyis az Európai Uniónak, világosan láthatónak kell

99

100

HU


lennie. Bizonyosan van igazság abban, amit Gahler úr mondott az Oroszország és Szerbia közötti kapcsolatokról. Nagyon világosan Szerbia tudtára kell adni azonban, hogy helye az Európai Unióban van és hogy könnyebb lesz nekünk együtt dolgozni Szerbiával, ha az Unió része, mint ha kívül marad. Ez nyilvánvaló számomra. Marcello Vernola (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint a szerb hatóságoknak nagyobb elkötelezettséggel kellene együttműködniük Carla Del Ponte ügyész asszonnyal a háborús bűnösök elfogása érdekében. Mindannyian egyetértünk abban, hogy az egész balkáni térség biztonsága és az egész Európai Unió számára előfeltétel, valamint jogi és erkölcsi kötelesség. Arról is gondoskodnunk kell, hogy a szerb kormány megújítsa arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy elősegíti az országban élő etnikai csoportok békés együttélését. A szerb belügyminisztérium már 2004 óta dolgozik olyan kezdeményezéseken, melyek célja megelőzni és féken tartani az etnikai csoportok közötti incidenseket a Vajdaságban, azonban elő kell mozdítani a kisebbségek részvételét a társadalmi életben és megfelelő intézményes képviseletüket is. Mindannyian támogatjuk Koszovó státuszának azonnali rendezését, melyre decemberben kerül sor. Mindazonáltal sok probléma marad majd megoldatlan, kezdve az albán szervezett bűnözés elleni szigorú fellépés szükségességével, ez ugyanis az egész földrajzi terület – beleértve a Macedóniával és Albániával határos területeket – stabilitását rontja, így pedig nagymértékben veszélyezteti az egész balkáni térség általános biztonságát. Koszovót nem hagyhatjuk magára saját eszközeivel. Követelnünk kell, hogy az Európai Unió folyamatos jelenléte biztosítsa az egész balkáni térség biztonságát. E szempontból Szerbia gyorsabb belépése az Unióba stabilizálná a térséget, nem kevésbé vonatkozik ez az állítás a minden lehetséges és elképzelhető területen működő csempészetre is: a csempészet – kezdve a környezetvédelemnél - nagyon elterjedt szerte a Balkánon. Fel kell szólítanunk Szerbiát, hogy gyorsan tegyen lépéseket egy megfelelő környezetvédelmi politika bevezetésére az energia, a vízkezelés és az integrált hulladékciklus-kezelés terén, hogy megakadályozza, hogy a szervezett bűnözés erre az ágazatra is rátegye a kezét. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Elnök úr! Kacin úr jelentése fordulópontot jelent az Európai Parlament szemléletében. Nagyon sokáig egyoldalúan minden állásfoglalásban Koszovó kapcsán az albánokat jutalmazták, a szerbeket büntették. Végre egy hiteles, objektív kép Szerbiáról, és ez azért lényeges, mert Szerbiának ezt a pofozógép, bűnbak szerepét meg kell szüntetni. De ez nem azt jelenti, hogy a szerbeknek nem kell egyszer szembenézni a milosevic-i korszak bűneivel, mint ahogy a koszovói albánoknak és minden népnek szembe kell nézni történelmi bűnükkel. Nagyon helyes, hogy közelítjük Szerbiát az Európai Unióhoz, egyetértek azzal, hogy a vízumkönnyítés nem elég, mielőbb vízummentességet kellene biztosítani Szerbia polgárainak, és legalább ilyen fontos, hogy felgyorsítsuk a tagjelölti státusz elnyerését. Itt van Koszovó, amely óriási veszély, az Európai Tanács hírszerzői felmérése alapján 100.000 menekült várható Koszovóból, szerb menekült, és döntően Vajdaságba, ezt az Európai Uniónak kezelni kell. Köszönet azért, hogy Kacin úr módosító javaslataival objektív kép van a vajdasági interetnikai folyamatokról, a még meglévő atrocitásokról, arról, hogy a nemzeti tanácsoknak a jogállását szabályozni kell, arányos képviselet kell a kisebbségeknek a rendőrségbe és az igazságszolgáltatásba, és a rádióban fönn kell tartani a kisebbségi adásokat, annak a

24-10-2007

24-10-2007

HU


finanszírozását. Egészébe véve gratulálok Kacin úrnak, ez egy fontos lépés, hogy Szerbiát közelítsük az Unióhoz. Köszönöm a figyelmet. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök Kinga Gál (PPE-DE). - (HU) Köszönöm a szót elnök asszony! Tisztelt képviselőtársaim! Üdvözölni szeretném a jelentést, amelynek a Bizottság által elfogadott változatát kifejezetten jónak és kiegyensúlyozottnak tartom. Szerbia európai uniós perspektívája különösen fontos Magyarország számára. Alapvető érdekünk, hogy szomszédunk is mielőbb bebocsátást nyerjen ebbe a közösségbe, amely egyedüli alternatívája a megbékélésnek, szemben a nemzetek közötti torzsalkodással, a háborúval, az emberek megkülönböztetésével és megalázásával, mert esetleg más anyanyelvvel vagy hagyományokkal rendelkeznek. Egyértelmű, hogy nem közömbös számunkra a szerbiai magyar nemzeti közösség sorsa, a Vajdaság kérdését eddig is igyekeztünk az európai napirenden tartani. Nagyon fontos ez és örülök, hogy bekerült a jelentésbe, a figyelmet felhívni arra, hogy meg kell őriznünk a Vajdaság évszázadok alatt kialakult többnemzetiségű jellegét, amelynek alapja a különböző népek együttélése, egy olyan együttélés, ami nem az elhallgattatáson, a megalázáson alapul, hanem a valódi jog- és esélyegyenlőségen. Ma sajnos ez még nem a napi valóság része. Különösen fontosnak tartom a régió etnikai arányainak, értékes sajátosságának fenntartását, és úgy vélem, hogy a szerb menekültek betelepítése veszélyezteti e kényes egyensúly megőrzését, és hozzájárulhat az etnikumközi konfliktusok felerősítéséhez, amelynek már láttunk sok, nagyon csúnya példáját a közelmúltban, így például felhívnám a figyelmet, hogy mai napig sincs megoldva a temerini egyértelmű etnikai diszkrimináció esetében aránytalanul súlyos büntetést megkapott magyar nemzetiségű fiatalok sorsa. Tehát összefoglalva, a Balkánon szükség van az Európai Unióra, hiszen az Unió szellemisége elvei és intézményrendszere, de – és aláhúzom – következetessége hozhat élhető életet. Köszönöm szépen. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, természetesen nagy érdeklődéssel követtem a vitát és természetesen megjegyeztem a javaslatokat és aggályokat, melyeknek sok képviselő hangot adott. E vita eredménye egyértelműnek tűnik nekem: arra mutat rá, hogy csak úgy érhető el Szerbiában a béke, stabilitás és haladás, valamint az egész balkáni régió stabilitása, ha az országnak egy valóban európai távlatot kínálunk. Ez teljességgel elfogadott, mivel a Tanács már több alkalommal kijelentette, hogy Szerbia jövője természetesen jövőbeli európai uniós tagságában keresendő. Mindannyian tudjuk, hogy e terv nem működhet feltételek nélkül. Természetesen szükség van feltételekre, amelyek a következő kérdésekre vonatkoznak és kell, hogy vonatkozzanak: a Szerbia belső politikai folyamata, a demokratikus értékek és a jogállam sajátos értékeinek tiszteletben tartása. E feltételek azonban természetesen vonatkoznak Szerbia elengedhetetlen együttműködésére a Nemzetközi Büntetőbírósággal. Ezen együttműködés megvalósítása érdekében Szerbia már sokat tett. Mindannyian tudjuk, hogy más intézkedésekre és lépésekre is szükség lesz. Azonban engedjenek meg nekem egy bizalmat kifejező és bátorító megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy a szerb hatóságok e folyamat végére képesek lesznek megtenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ez az együttműködés teljes együttműködéssé váljon.

101

102

HU


Nekünk, az Európai Unió tagjainak, segítenünk kell Szerbiának. Úgy gondoljuk, hogy stratégiai hiba lenne Szerbiát és a szerb népet átmeneti állapotban hagyni anélkül, hogy bármilyen irányt, távlatot vagy tervet kínálnánk nekik. Ez olyan stratégiai hiba, melyet nem követhetünk el és ezért mindent meg kell tennünk, hogy megelőzzük. Természetesen üdvözlöm az előrelépést, mely a szerb állampolgárok szabad mozgásának lehetőségére vonatkozik az európai térségen belül. Ezen az úton kell tovább haladnunk. Valami már történt, és ezt, valamint a most folyamatban lévő kezdeményezéseket meg kell dicsérnünk. Ezenkívül jövőbeli lehetőségeket kell kínálnunk a szerb fiataloknak, hiszen általuk és velük lehet felépíteni egy olyan demokratikus Szerbiát, amely teljes mértékben osztozik értékeinkben és elveinkben, és amely az Európai Unió szerves részévé kíván válni. Olli Rehn, Biztos . − (FI) Biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretném mindenkinek megköszönni ezt a tárgyilagos és felelősségteljes vitát, valamint az előadónak a nagyon tényszerű jelentést. A vitából ítélve széleskörű egyetértés övezi a Parlamentben és az Unióban azt, hogy Szerbia jövője az Európai Unióban van, hogy az Európai Unió kapui nyitva állnak Szerbia előtt, ha az ország teljesíti a feltételeket és hogy a szerb kormány rendelkezik a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy Szerbiát Európába vezesse. A szerb állampolgárok többsége támogatja és helyesli ezt a fejlődést. A szerb kormány most az őr szerepét játsza: az ő kezében vannak a kulcsok. Remélem, hogy a szerb kormány használni fogja a kulcsokat és végrehajtja a szerb nép akaratát – a szerb emberek akaratát, amellyel az Európai Unió felé kívánnak fordulni. Biztosak lehetnek benne, hogy figyelmet fordítunk a jelentésben kifejezésre juttatott nézetekre és hogy mi is beépítjük azokat a saját előrehaladási jelentésünkbe. Elnök. - (EL) A vitát lezárom. A szavazásra holnap, 2007. október 25-én, csütörtökön kerül sor. 13. Az EU és Afrika közötti kapcsolatok helyzete (vita) Elnök. – (EL) A következő napirendi pont a Fejlesztési Bizottság nevében Martens asszony jelentése [2007/2002(ΙΝΙ)] (Α6-0375/2007) az EU és Afrika közötti kapcsolatok helyzetéről. Maria Martens, előadó. – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatok helyzetéről szóló jelentésről beszélünk most. Ez közös afrikai és európai elképzelést jelöl ki a jövőbeli együttműködésről, melynek célja a fejlődés elősegítése és a szegénység leküzdése Afrikában. A stratégiának a jelenlegi politika puszta védelménél többet kell tartalmaznia. Egy olyan elképzelésről van szó, amely közös értékeken és elveken, kölcsönös tiszteleten alapul és amely az emberek jólétét hivatott elősegíteni. Afrika és Európa hosszú közös múlttal rendelkezik, de a közöttük fennálló kapcsolatok ténylegesen megváltoztak: már nem lehet szó egyirányú forgalomról. Most már egyenlő partnerségről kell beszélni, amelynek célja együtt megoldani a mindkét kontinenst sújtó problémákat, mint a biztonság, a kereskedelem, a migráció és az éghajlatváltozás kérdését. Az Európai Unió 2005-ben kidolgozott egy európai stratégiát Afrika számára. Akkor is én voltam a téma előadója. Véleményünk szerint annak a stratégiának két lényeges hiányossága volt. Túlságosan Afrika-párti volt, de nem vonta be Afrikát, valamint a Parlament és a civil társadalom nem vett részt kellőképpen e stratégia kialakításában. Nagy örömömre

24-10-2007

24-10-2007

HU


szolgál, hogy most egy közös EU-Afrika stratégiáról beszélünk és hogy ez alkalommal a Parlament és a civil társadalom nagyobb szerepet vállal. Ez az együttműködés a jövőre nézve sok jóval kecsegtet. Elnök asszony, ennek a stratégiának biztosítania kell számunkra a jövőbeli közös cselekvés szerkezetét és irányát. A szegénység elleni küzdelemnek és a Milleniumi Fejlesztési Céloknak továbbra is a figyelem középpontjában kell állnia. Bár e célok legfrissebb adatai némi optimizmusra adhatnak okot, Fekete Afrikában még mindig az emberek 41,1%-a napi 1 dollárból él. Ezen a helyzeten nem lehet csak fejlesztési segélyekkel javítani. A gazdasági növekedést is serkenteni kell. A jelenleg tárgyalás alatt álló gazdasági partnerségi megállapodások jó eszközt jelenthetnének erre, amennyiben – és ezt szeretném hangsúlyozni – a fenntartható fejlődést központi kérdésként kezelik és amennyiben többek, mint egyszerű európai kereskedelmi megállapodások. Nagyon szeretném, ha a biztos úr beszélne a 2008. január 1-jei határidő esetleges kitolásával kapcsolatos helyzetről. Elnök asszony, az afrikai kormányok természetesen elsősorban saját országaik fejlődéséért felelősek. Mind politikai, mind gazdasági téren függetlenebbek lettek. Afrika fejlődése gőzerővel halad, nem utolsósorban az új intézmények, mint a NEPAD (Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért) és az Afrikai Szakértői Értékelési Mechanizmus színre lépésének köszönhetően. Európa már régóta nem Afrika egyetlen és kizárólagos partnere a pénzügyi és politikai támogatás tekintetében. Más országok is nagyon határozottan kezdenek befolyást gyakorolni Afrikában és Afrikára: vessenek csak egy pillantást például Kínára. Többé már nem vehetjük magától értetődőnek Afrikához fűződő kapcsolatunkat. Elnök asszony, a jelentés három szakpolitikai területet emel ki: a békét és biztonságot, a felelősségteljes kormányzást, valamint a gazdasági növekedést és az emberekre irányuló befektetéseket. Ami az európai szakpolitikai területeket illeti, a jelentés a fejlesztési tevékenységek és egyéb területek – például kereskedelem, mezőgazdaság és migráció – közötti nagyobb összhang fontosságára hívja fel a figyelmet. Az Európai Unió fejlesztési politikája csak akkor válhat eredményesebbé és hatékonyabbá, ha Európa következetesebb, jobban összehangolt módon kezeli a támogatásokat és javít a számviteli rendszerén. A béke és biztonság komoly problémát jelent Afrikában. A jelentés kiemeli a konfliktusok megoldására irányuló integrált megközelítés fontosságát. E területen a legnagyobb figyelmet arra kell fordítani, hogy védelmet nyújtsunk az embereknek és segítsünk a konfliktusok megelőzésében és megoldásában, valamint az újjáépítésben. A felelősségteljes kormányzás, a működő jogállam és a stabil demokrácia nyilvánvalóan feltétele a stabilitásnak és a fejlődésnek. A kapacitásépítés e területeken elengedhetetlen. Támogatjuk a Bizottság e területre vonatkozó törekvéseit. Elnök asszony, a második EU-Afrika csúcstalálkozóra hétéves szünet után decemberben Lisszabonban kerül sor. A közös EU-Afrika stratégiáról és a cselekvési tervről ott születik majd döntés. Sok minden forog kockán és érdekünk, hogy a csúcstalálkozó sikeres legyen. Továbbá – bár a zimbabwei helyzet nagyon aggasztó – nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy EU-Afrika csúcstalálkozó lesz, nem pedig egy EU-Zimbabwe csúcs, hogy egy emberközpontú megközelítés a cél, nem pedig egy elnökközpontú partnerség. Nagyon jónak tartom, hogy az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament lehetőséget kap, hogy kinyilvánítsa a parlamentek véleményét a közös stratégiáról. A Pánafrikai Parlament és a mi Parlamentünk küldöttsége múlt héten találkozott, hogy előkészítsenek

103

104

HU


egy közös nyilatkozatot. Remélem, hogy az elnökeink a csúcstalálkozón át tudják ezt adni a kormányfőknek. Elnök asszony, természetesen erről még sokkal többet lehetne mondani, de látom, lejárt az időm, ezért most befejezem. Előbb azonban még megköszönöm a kollégáimnak és a Bizottságnak a rendkívül gyümölcsöző együttműködést. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, előadó asszony! Európa, Afrika és a világ sokat változott az elmúlt évtized során. Európa immár 27 államot tömörít, olykor rendkívül sokféle külpolitikai prioritásokat és megközelítéseket összefogva. Bár az Európa által Afrika rendelkezésére bocsátott fejlesztési támogatás mennyisége láttán nem tisztességes azt mondani, hogy Afrikát elhanyagoltuk, az Európa és Afrika közötti kapcsolatban azonban mégis beszélhetünk egy stratégiai vákuumról. Az elmúlt években e vákuum negatív következményei szemmel láthatóbbá váltak. Az Európai Unió és a tagállamok most elismerik, hogy új szintre kell emelni az Afrikához fűződő kapcsolatokat, és a második EU-Afrika csúcstalálkozó a legjobb pillanat arra, hogy e vágyuknak hangot adjanak. Több különböző ok is igazolja az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatok fontosságának új keletű elismerését: annak széleskörű felismerése, hogy valamennyi globális kihívás – mint a béke és biztonság vagy a nemzetközi kereskedelem – a nemzetközi közösség összehangolt cselekvését igényli, ez pedig igazolja az új együttműködési formák kialakulását; megoldás keresése az Európát és Afrikát egyaránt érintő problémákra, főként az éghajlatváltozás hatásaira; az energiaforrások vagy migrációs folyamatok kezelése; Afrika óhaja a közös problémák együttes megoldására és a nemzetközi környezet konkrét geopolitikai változásaihoz való alkalmazkodás szükségessége. Az EU és Afrika közötti új kapcsolatot részletesen kifejtik azok a dokumentumok, melyek remélhetőleg elfogadásra kerülnek a decemberi csúcstalálkozón, ezek az alábbiak: a közös EU-Afrika stratégia, annak első cselekvési terve és – reményeink szerint – a lisszaboni nyilatkozat. E dokumentumok tükrözik az Európa és Afrika közötti kapcsolat sajátos jellegét. Olyan megközelítést tartalmaznak, amely egyrészt támogatja a többoldalú csatornákat, másrészt pedig egységesebb módon kívánja kezelni a kapcsolat különböző elemeit. Ez a megközelítés adja azt a különbséget, melyre az Unió rámutathat, főként a többi nemzetközi szereplővel való összehasonlításkor. Mind a csúcstalálkozó, mind az elfogadandó dokumentumok előkészítésének módja tükrözi, hogy az Unió globális stratégiai partnernek tekinti Afrikát. Míg a 2005-ben elfogadott EU-Afrika stratégia csak az Unióra nézve kötelező, az új stratégia – amely első alkalommal közös stratégia – és a cselekvési terv az afrikai partnereinkkel folytatott közös munka eredménye. A csúcstalálkozó dokumentumain a kezdetektől fogva szakértők közös csoportja dolgozott egy olyan folyamat keretében, amely mind Afrika, mind Európa nem kormányzati szereplőit és civil társadalmát is bevonta, és reméljük, hogy azokat október 31-én tartandó találkozóján aláírja majd az EU-Afrika miniszteri trojka. A közös stratégia és az első cselekvési terv így közös munka eredménye. Ennek következtében jelenlegi megszövegezésük sok olyan aggodalmat és javaslatot is tükröz, illetve megválaszol, melyek szerepeltek Martens asszony jelentésében, amely egyértelműen teljes és mindenre kiterjedő. A közös stratégiában és a cselekvésiterv-tervezetben egyaránt felfedett, az Európai Unió és Afrika közötti partnerségeknek közös érdeket jelentő kérdésekkel kell foglalkozniuk. Alapvető kritériumként arra kell törekedniük, hogy növeljék a jelenlegi együttműködés és politikai párbeszéd értékét és – véleményünk szerint – hogy biztosítsák, hogy a partnerség

24-10-2007

24-10-2007

HU


pozitív hatással van az európai és afrikai polgárok mindennapi életére. Az általunk kialakítani akart partnerségek a két fél által vállalt kötelezettségek egyensúlyát is biztosítani kívánja, amely megváltoztatja majd az Unió és az AKCS-országok (afrikai, karibi és csendes-óceáni) közötti kapcsolat egyoldalú és támogatásalapú logikáját. A tapasztalat azt is megmutatta, hogy a politikai kötelezettségvállalások végrehajtó és ellenőrző mechanizmusokat igényelnek ahhoz, hogy a jó szándéknál több eredményt hozzanak. A csúcstalálkozók között, a két bizottság és a miniszteri trojka rendszeres találkozóival párhuzamosan van most lehetőség arra, hogy kiegészítő szakminiszteri ülésekre kerüljön sor, amikor alkalmas. Az Unió és Afrika közötti kapcsolatban azonban valódi változás csak akkor következhet be, ha a folyamatot különböző más szereplők is tényleg megértik. Ennek kapcsán informális közös szakértői csoportokat szeretnénk létrehozni az egyes partnerségek végrehajtását segítendő. E csoportokban a részvétel nyitott számos érintett számára: európai és afrikai parlamentek, helyi hatóságok, európai és afrikai civil társadalmak, afrikai szubregionális szervezetek, kutatóintézetek, szakosodott nemzetközi szervezetek és intézetek és a magánszféra. Ugyanakkor a Pánafrikai és az Európai Parlament közötti együttműködést és párbeszédet kiterjesztjük, és ezen intézmények a közös stratégia és cselekvési terv végrehajtási csatornájaként is működnek majd. Bár ilyen mély változások nem állnak be egyik pillanatról a másikra, a két kontinens közötti kapcsolatok változását illetően válaszúton vagyunk. Az előttünk álló kihívást az jelenti, hogy teljesen ki tudjuk-e használni ezt a lehetőséget azáltal, hogy elkezdjük az Unió és Afrika közötti párbeszédre vonatkozó új stratégiai elképzelést megvalósítani. E célra összpontosítva tartjuk meg a következő EU-Afrika csúcstalálkozót decemberben Lisszabonban, abban bízva és tudva, hogy meg kell történnie annak, amit csinálunk. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném elismerésemet és köszönetemet kifejezni Martens asszonynak e felettébb kiváló jelentésért, amely sok különböző kérdést érint és számos hasznos ötletet kínál és amely a Parlament hozzájárulásaként bizonyosan ihletet ad azt illetően, hogy mi is az a téma, amely valóban lényeges és új megközelítést igényel az Unió és Afrika közötti kapcsolatok terén. Amint mindannyian jól tudják, 2007 különleges év lesz az Európa és Afrika közötti kapcsolatok jövője szempontjából. Öt évvel a 2003-as lisszaboni csúcstalálkozóról szóló jelentés után és nem kevesebb, mint hét évvel az első Afrika-Európa csúcstalálkozó után – melyre 2000-ben került sor Kairóban – úgy tűnik, hogy új alapokra helyezve e kapcsolatot sürgősen felül kell vizsgálnunk azt. Afrika alapos változáson ment át az elmúlt években, és az egész kontinenshez tartozó intézményi struktúrát alakított ki, amely sok tekintetben hasonlít a miénkhez. Az új intézménynek, vagyis az Afrikai Uniónak meg kell erősödnie és szilárdulnia. Ez az intézmény nagyratörő politikákat dolgozott ki a kontinens számára olyan döntő fontosságú területeken, mint a társadalmi-gazdasági fejlődés, a béke és biztonság, valamint a felelősségteljes kormányzás, és ezen elemek mindegyike egyértelműen megérdemli, hogy támogassuk és elismerjük. Afrika mostanra tagadhatatlanul nemzetközi szereplővé vált. Gondolok itt – ahogy Martens asszony is említette – a nemzetközi közösséggel fennálló kapcsolatainak sokszínűségére, Kína új szerepére és az afrikai beruházási projektekre gyakorolt hatására. Továbbá természetesen gondolok a globális kihívásokra, melyekkel Afrikának – mint a világ bármely más globális szereplőjének – szembe kell néznie, vagyis az éghajlatváltozásra, az energiaellátás kérdésére, a multilaterális intézmények reformjára, a világjárványok

105

106

HU


veszélyére, az elvándorlásra stb., és nyilvánvaló, hogy Afrikának hallatnia kell a hangját, nyomást kell gyakorolnia és – ami a legfontosabb – követelnie kell az őt megillető jogokat. Hiszen végül is a most felsorolt globális kihívások ránk minket is érintenek. Valamennyi kihívás és probléma mindkettőnket érint, sőt, segítenek rávilágítani Európa és Afrika egymásra utaltságára. Mivel ugyanaz a sorsunk. Egy fokozottan politikai jellegű közös stratégia nagy hatással lehet Afrikára és Európára is, valamint – mondjuk ki – a világ többi részére. A két kontinensnek ezért sürgősen új keretrendszert kell kidolgoznia és számos új eszközre kell szert tennie, hogy az Unió és az Afrikai Unió közötti párbeszédet jóval magasabb szintre emeljék. Az elmúlt hónapok során az afrikai partnereinkkel együtt kidolgozott közös EU-Afrika stratégiának rendelkeznie kell erről a keretről. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a szolidaritáson alapuló hagyományos kapcsolatnak. Ehelyett minőségi ugrást teszünk, amely által az EU és Afrika közötti kapcsolatok új korszakba lépnek, amelyben két egyenlő jogokkal és egyenlő felelősséggel rendelkező partner működik együtt. E kérdéseket megfelelően tárgyalja a jelentés, és csak támogatni tudom a Parlament javaslatait, melyek a stratégia és az abból fakadó cselekvési tervek végrehajtásának ellenőrzésére és támogatására vonatkoznak. E tekintetben a közös EP-PAP (Pánafrikai Parlament) küldöttség felállítását döntő fontosságúnak tartom kiépítendő intézményi szerkezet befejezése szempontjából. Ehhez hozzátenném a fent említett két intézmény elnökeinek rendszeres találkozóit, a tárgyalások közös szervezését, valamint az elért előrehaladást részletesen ismertető politikai jelentések közös elkészítését. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a folyamat lendületét és hogy meg tudjuk adni hozzá azt a politikai erőt, amelyre a sikerhez szükség van. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a megközelítés azt igényli, hogy az Afrikai Unió hozzon létre szilárd és stabil intézményeket és olyan szerveket, melyek képesek lesznek cselekedni és a mi szerveinkkel együtt dolgozni. Ezt szem előtt tartva kell továbbra is támogatnunk az Afrikai Uniót intézményei átalakításában és megerősítésében. E kötelezettségvállalás korai megerősítéseként örömmel jelentem be, hogy a Pánafrikai Parlament által javasolt első cselekvési tervet 275.000 euró összegben finanszírozza az intézményi támogatási program, melyet jelenleg a kilencedik Európai Fejlesztési Alap finanszíroz. Ez volt az egyik fő kérdéses ügy, melyről Borrell beszélt nekem. Remélem, hogy ez a kezdeti finanszírozás lehetővé teszi, hogy a Pánafrikai Parlament teljes mértékben részt vegyen az Önök kezdeményezésében, mely egy közös parlamenti esemény szervezésére irányul a decemberi lisszaboni csúcstalálkozót megelőzően, mivel így az Önök munkáját a csúcstalálkozón be lehet mutatni az államfőknek. Végül – amint már számos alkalommal mondtam – a két kontinens civil lakosságának és az őket képviselő választott országgyűlések részvétele és kötelezettségvállalása nélkülözhetetlen tényező egy Európa és Afrika közötti eredményes párbeszéd és együttműködés sikerében. Néha talán hajlamosak vagyunk elfelejteni, de 1,5 milliárd ember közös sorsáról beszélünk, és a most kialakuló partnerségnek ők a legfontosabb szereplői. Martens asszony, teljesen egyetértek Önnel, hogy koordinációra van szükség; ezért tettünk javaslatot a magatartási kódexre, amely biztosítaná a jobb munkamegosztást a különböző adományozók között, ami nagyobb összhangot jelent. Úgy gondolom, hogy e téren következetesek voltunk, mivel – amint tudják – a tizedik Európai Fejlesztési Alapban külön pénzügyi keretet hoztunk létre a kormányzás számára, amely az afrikai partnereinkkel kialakítandó politikai párbeszéd egyik és egyértelműen nagyon fontos eleme. Ami a

24-10-2007

24-10-2007

HU


gazdasági partnerségi megállapodásokat (EPA) illeti, nem kétlem, hogy a felszólalásaik után kell majd kérdésekre válaszolnom e témáról. Ezért szeretném most megspórolni a válaszomat az Önök felszólalásaira, hogy ne beszéljek most túl sokat és így ne vegyek el túl sok időt. Az utolsó kérdésre, melyről szólni szeretnék, már a Tanács soros elnöke is rávilágított: ez pedig az EU-Afrika csúcstalálkozó tagadhatatlan fontossága. Ideje egy ilyen eseményt megrendezni, mivel a lendület megvan, és a cél a célkitűzések terén elérendő változás. Bizonyos tekintetben a két kontinens közötti kapcsolatok jellegének megváltoztatása a cél. Magunk mögött kell hagynunk a hagyományos – akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy elkoptatott – kapcsolatot, ezt a kedvezményezett és donor, vagy donor és kedvezményezett közötti meglehetősen régi partnerséget, és egy jóval politikaibb jellegű társulás felé kell elindulnunk, amely két egyenlő jogokkal és felelősséggel rendelkező fél között jön létre. Véleményem szerint ez sokkal fontosabb. Most tehát befejezem, és biztos vagyok benne, hogy miután alkalmuk nyílt feltenni nekem konkrétabb kérdéseket, visszatérek még ezek közül néhány kérdésre. Michel Rocard, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök asszony, soros elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Külügyi Bizottság, melyet én képviselek előadóként, támogatja valamennyi törekvést. A bizottság nyugtalan aggódik Afrika miatt és támogat mindent, ami itt elhangzott. Csak azt szeretné tudni, vajon valóban elég merészek vagyunk-e a feladathoz. Amit nem írhatunk le – bár a jelentésünk sugallja és én kimondhatom –, az, hogy Afrika kapcsán rengeteg politikailag korrekt és fullasztó képmutatástól kell megszabadulnunk, mielőtt valóban el tudjuk érni a céljainkat. Azzal kapcsolatban, hogy azzal segítsük elő Afrika fejlődését, hogy termékeinek hozzáférést biztosítunk a piacainkhoz, nem szabad elfelejtenünk, hogy mintegy negyven afrikai országnak nincs mit exportálnia. Ez a szlogen egészen egyszerűen tisztességtelen. Egyetlen afrikai ország sem önellátó az élelmiszerek terén. Importra szorulnak ahhoz, hogy enni tudjanak, míg az itteni vagy brazíliai export elpusztítja a helyi önellátó gazdálkodást. Segítenünk kell Afrikának, hogy meg tudja magát védeni. Ezt az üzenetet ismételtük meg a jelentésben. A korrupció természetesen pusztító csapásként fejti ki hatását Afrikára. E probléma mégis járványként terjed a rendkívül szegény országokban. Ezért a nagy halakkal kell kezdenünk és rájuk kell összpontosítanunk. Ez a szokásos közismert gyanús személyeket jelenti, még akkor is, ha miniszterek és azok keverednek megvesztegetési ügyekbe, akik a mi oldalunkon állnak. A kismértékű korrupció csak a gazdasági fejlődéssel tűnik majd el. Ne kezdjük el ugyanazokkal a dolgokkal vádolni őket, melyeket mi követtünk el néhány évszázaddal ezelőtt, mivel a mi terjeszkedésünk és fejlődésünk is a korrupción alapult. Végül, diktatúrából nem lehet demokrácia, még a kereskedelem és a külföldi segély segítségével sem. Azonban felvilágosult zsarnoksággá válhat. A kínzás és emberrablások felszámolásának, a szólásszabadság engedélyezésének, a bíróságok függetlenségének és a rendőrség bíróság általi ellenőrzésének mind elsőbbséget kell élveznie a pluralista választásokkal szemben, melyeket csak azért tartanak, hogy a Nyugat kedvére tegyenek, miközben állandó jelenség az emberrablás, az újságírók és választási jelöltek meggyilkolása. Az általunk megszabott feltételeknek számításba kell venniük e tényezőket. Még sok mindent lehetne mondani erről a témáról. Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, biztos úr, Martens asszony kiváló jelentést készített, amelyet a Fejlesztési Bizottság egyhangúan

107

108

HU


elfogadott. Először történik meg, hogy Afrika és Európa lassan partnerség keretében kezd együtt dolgozni és közös megközelítést alakít ki, hogy ezzel segítsék elő az afrikai kontinensen mindenhol a demokrácia fejlesztését, a fejlődés támogatását és a béke és biztonság megerősítését. Osztom a Tanács és a Bizottság képviselőinek reményét, hogy e jelentés jó ihletforrás lesz a lisszaboni EU-Afrika csúcstalálkozóra való előkészületben. A jelentés sok rendelkezése és főként azok végrehajtása döntő fontosságú lesz az Európa és Afrika közötti kapcsolatok fejlődése szempontjából. Nehéz lesz előrelépést elérni a kölcsönös kapcsolatainkban anélkül, hogy javítanánk számos uniós szakpolitika – például a kereskedelem-, a fejlesztési, a környezetvédelmi, az agrár- és a migrációs politika – összhangját. A múltbeli döntések és kötelezettségvállalások tiszteletben tartása szintén fontos. 2005-ben az Európai Unió Tanácsa úgy döntött, hogy legalább 50%-kal több fejlesztési segélyre szánt forrást juttat az afrikai országoknak. Az én országomban, Lengyelországban a fejlesztési támogatás jelentősen nőtt az elmúlt években. A nehézséget az jelenti, hogy tavaly az összes lengyel kétoldalúan nyújtott segélynek alig 1,4%-át kapta Fekete Afrika. Az, hogy bizonyos tagállamok lassan ratifikálták a felülvizsgált Cotonoui Megállapodást és a 10. Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó belső megállapodást, aggodalomra ad okot. A dolgok jelenlegi állása szerint csupán az uniós tagállamok fele ratifikálta az AKCS-országokkal (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) kötött partnerségi megállapodást, mely 2008. január 1-jén lép életbe. Ha a teljes ratifikáció nem történik meg, nagyon nehéz lesz folytatni az afrikai programokat és az Afrika támogatására irányuló tervek csak papíron léteznek majd. Ezért arra buzdítom képviselőtársaimat, hogy gyakoroljanak nyomást nemzeti parlamentjeikre és kormányaikra, hogy biztosítsuk a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás ratifikációját. Alain Hutchinson, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, soros elnök úr, biztos úr, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja mindig határozottan támogatta azt az elvet, hogy a közvetlenül érintett népeknek kell irányítania a fejlesztési stratégiákat, mivel ez azt jelenti, hogy a prioritásokat valóban figyelembe veszik. E jelentésben természetesen kihangsúlyoztuk, hogy a nemzeti parlamenteknek és a civil társadalomnak részt kell vállalnia az új EU-Afrika stratégiában. Ez a részvétel nagyrészt hiányzik az egy újfajta stratégiai partnerséget kialakító új stratégia jelenleg folyó előkészítéséből. Ezt sürgősen helyre kell hoznunk. E tekintetben nagyon üdvözöljük a portugál elnökség kezdeményezését, hogy a decemberi lisszaboni csúcstalálkozón vegyenek részt az Európai és a Pánafrikai Parlament küldöttségei. Reméljük, hogy ez nemcsak egy jelképes gesztus. Kitartottunk amellett is – és Martens asszony épp most említette ezt –, hogy valódi összhangra van szükség a különböző európai politikák között. Ez azt jelenti, hogy például a kereskedelem-, agrár-, halászati és bevándorlási politikánk részeként elfogadott intézkedéseknek különösen figyelembe kell venniük bármilyen hatást, amely érintheti a fejlődő és főként az afrikai országok fejlődését. Arra is emlékeztetünk, hogy az Európai Unió ígéretet tett, hogy minden tőle telhetőt megtesz a Milleniumi Fejlesztési Célok megvalósításáért és hogy minden lépést megtesz a szegénység felszámolásáért. Ezt szem előtt tartva kitartunk amellett, hogy az új EU-Afrika stratégiának világosan tartalmaznia kell a kötelezettségvállalásokat és részleteznie kell a konkrét intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy e kötelezettségvállalásokat Afrika kapcsán betartsák.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A gazdasági partnerségi megállapodások kapcsán álláspontunk nagyon egyértelmű: semmiképp – sem ideológiai, sem bármilyen más alapon – nem ellenezzük olyan megállapodások aláírását, melyek megerősítik egy olyan partnerség feltételeit, mely előnyös mind az európaiaknak, mind az AKCS-országok (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) lakosainak. Azonban minden olyan megállapodást határozottan ellenzünk, amely az aláírás után az afrikai népeket a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe taszítja. Ez az általunk benyújtott módosítás célja. Végezetül szeretnék rámutatni, hogy a dolgok jelenlegi állása mellett még mindig nem ismerjük a lisszaboni csúcstalálkozón előterjesztendő szöveget. Önök tájékoztattak minket arról, hogy a szóban forgó dokumentum jelenleg kidolgozás alatt áll. Ezért nagyon kell ügyelnünk rá, hogy a dokumentum megszövegezésekor hogyan lesznek figyelembe véve a jelentésünkben foglalt ajánlások és természetesen fenntartjuk a jogot, hogy amint a szöveget megismerjük, annak megfelelően reagáljunk. Johan Van Hecke, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Maria Martens jelentése számos érdekes ajánlást tartalmaz, bár be kell vallanom, hogy a képviselőcsoportomnak némi problémát okoz a háttérben rejlő meglehetősen negatív hozzáállás és az, hogy a jelentés nem nyújt egyértelmű és következetes elképzelést a jövőre vonatkozóan. Hét évvel az első kairói csúcstalálkozó után a portugál elnökség a Bizottsággal együtt egy új EU-Afrika stratégiát próbál meg kidolgozni őszintén arra törekedve – és ezt tényleg így gondolom –, hogy elszakadjanak a régi donor-kedvezményezett modelltől. A csúcstalálkozó megtörténte rendkívül fontos, és nemcsak negatív okoknál fogva, nemcsak Kína egyre növekvő befolyására való nyugtalan reakció gyanánt. Épp ellenkezőleg, mindkét fél egyre inkább felismeri, hogy Európa és Afrika többé már nem egymás kizárólagos preferenciális partnerei, és ez egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy egy teljesen új, kiegyensúlyozottabb kapcsolatot alakítsanak ki. Első látásra az Európa és Afrika közötti víz egyáltalán nem tűnik mélynek. Afrika számára elengedhetetlen, hogy valamennyi új partnerség elszakadjon a hagyományos segélyfüggőségtől, valamint a jótékonyság és feltételrendszerek kultúrájától. Egyre hangosabbak a nagyobb iparosítást, a magánszektor nagyobb fejlődését és a tudásalapú gazdaságba irányuló több beruházást követelő hangok. Afrika – szerencsére – annak is egyre inkább tudatában van, hogy mindenekelőtt maguk az emberek felelősek saját problémáik megoldásáért. Európának most egyértelművé kell tennie, hogy támogatja ezeket az ígéretes fejleményeket, anélkül, hogy beleesne a paternalizmus és beavatkozás csapdájába. Az EU és Afrika közötti bármely jövőbeli partnerségnek elengedhetetlenül a kölcsönös elszámoltathatóság elvén kell alapulnia. E tekintetben a mezőgazdasági szubvenciók feltétel nélküli eltörlése minden más lépésnél nagyobb mértékben erősítheti meg az EU hitelességét afrikai barátai körében. Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, szeretném megköszönni a Tanács soros elnöke és a biztos úr felszólalását, de előadónk, Martens asszony munkáját, mivel valójában egy az Európai Unió és Afrika közötti új partnerséggel, egy új megállapodással foglalkozunk. Gratulálok a Tanácsnak a decemberi EU-Afrika csúcstalálkozó kezdeményezéséhez, és remélem, hogy a csúcstalálkozó nem azon múlik majd, hogy egy személy részt vesz-e.

109

110

HU


Túl nagy a tét az Európa és Afrika közötti kapcsolatot illetően ahhoz, hogy Robert Mugabe jelenléte vagy hiánya meghatározó legyen. Mindannyian ismerjük és kritikával illetjük Robert Mugabe tetteit Zimbabwében. Mindannyian védelmünkbe vesszük a zimbabwei demokratikus intézmények és mozgalmas jogait, és felszólítunk e demokratikus jogok védelmére, azonban ez nem gátolhatja a megfelelő fejlődést és munkát, melynek az Európai Unió és Afrika egésze között kell végbemennie. A kormányzásra, a fejlesztési segélyre és főként a szabad kereskedelemre vonatkozó kérdések életbevágóan fontosak Afrika jövőbeli fejlődése szempontjából. A fejlesztés terén az Európai Unió a legnagyobb donor a világon. Az én országom, Írország az egy főre eső érték alapján a hatodik legnagyobb donor a világon. A segélynek azonban nem arról kell szólnia, hogy mit kapunk cserébe. Arról kell szólnia, hogy az embereknek szabadságot adunk, hogy felszabadítsák magukat, hogy kereskedelemmel oldják meg a nehézségeket, hogy oktatást, egészségügyet és infrastruktúrát építsenek ki, hogy ezáltal biztosítsák, hogy a jövőben többé ne kelljen segélyre támaszkodniuk, ne függjenek tőle. Kína szerepvállalásával is kell foglalkozni, mivel Kína nem hisz úgy a kormányzásban, a korrupciótól való mentességben, a nyitottságban és átláthatóságban, mint Európa. Tudomásul kell vennünk Kína befolyását a fejlődő világban. Köszönöm a szót, elnök asszony. Marie-Hélène Aubert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a bejelentett szándékok ellenére nem igazán mondhatjuk el, hogy új elemekkel gazdagodtak volna az elmúlt hónapokban az Európai Unió és Afrika közötti partnerségről folyó viták. A békének és a jogállamiságnak természetesen abszolút elsőbbséget kell élveznie; az Unió egyre nagyobb szerepet vállal e téren és ezt csak örömmel lehet fogadni. Gondoskodnunk kell róla, hogy például a választások megszervezéséhez juttatott támogatást figyelemmel kövessük és alaposan ellenőrizzük, hogy az érintett közösségek lássák, milyen gyakorlati haszonnal járhat mindennapi életükben a demokrácia. A többi intézkedésről az a véleményem, hogy mindent egybevetve az Európai Unió javaslatai meglehetősen tipikusak, valahol a felelősségteljes kormányzás és a szabad kereskedelem támogatása között helyezkednek el, és a gazdasági fejlesztésre és az egészségügyi ellátásra helyezik a hangsúlyt. Míg azonban égető kérdések várnak megoldásra, ezen EU-Afrika stratégiák – véleményünk szerint – nem foglalkoznak két döntő fontosságú problémával. Az első az élelmiszerellátás biztonsága, melyet az alapvető élelmiszerek – főként a gabona – árának emelkedésével, a bioüzemanyagok fellendülésével és a mezőgazdaság szükséges védelmével és fejlesztésével összefüggésben kell látni, bár a következő Európai Fejlesztési Alap – mint a legtöbb afrikai kormány – költségvetésének csak kis százalékát különítette el e célra. Nemrég még a Világbank is kihangsúlyozta, hogy újra át kell gondolni ezt a területet, és ez már jelent valamit. Az élelmiszerellátás kérdése mostanra abszolút kritikussá vált, csakúgy, mint a kis gazdálkodók jövője, akiket túl gyakran hanyagolnak el a fejlesztési segélyekre vonatkozó politikák. A második döntő fontosságú probléma az, hogy – amint tudják – Afrika rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, melyekből az afrikai emberek sajnálatos módon nem tudnak profitálni, hiába szökött nagyon magasra ezen áruk ára. Valamennyi nagy gazdasági hatalom – az olyan feltörekvő országokkal együtt, mint Kína – sietve próbálja rátenni a kezét ezekre az erőforrásokra, melyek egyre ritkábbak. Ez a modernkori aranyláz, ez az alapanyagéhség rendkívül durva társadalmi és környezeti hatásokkal jár és tovább táplálja a háborúkat és a korrupciót.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Mindennek fényében az Európai Unió elméleti síkon, akár szinte angyali hangon beszél, miközben végig Afrika természeti erőforrásainak kizsákmányolásával van elfoglalva. Hogyan ésszerűsítjük, kezeljük és osztjuk meg az e tartalékokhoz való hozzáférést úgy, hogy az érintett közösségek valóban hasznát lássák, anélkül, hogy a környezetükben vandál pusztításnak lennének tanúi? Ez nagy kérdés, melyet az EU-Afrika stratégiának komolyabban kell vennie, mivel az ágazat eseményeinek sebességét látva semmiképp sem tudjuk elkerülni. Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hálás vagyok Martens asszonynak, főként azért, ahogy együtt tudtunk dolgozni a bizottságban, a figyelméért és a felmerült eltérésekért, a köztünk levő különbségekért, de úgy gondolom, hogy az eredmény – néhány ponttól eltekintve – nagyon jelentős. Az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatok sokat fejlődtek a 2000. évi Kairói Nyilatkozat óta. Sok változás történt Afrikában, e sokszínű és háború sújtotta kontinensen. Előrelépést jelentett az Afrikai Unió, az egység a sokszínűségben mottójú politika létrejötte. A Pánafrikai Parlament elfogadta az „egy Afrika, egy hang” mottót. Az afrikai társadalmi mozgalmak elevenek és éppen azt követelik, amiről Öger úr beszélt az imént. Elevenek, hálózatokat alkotnak és nagy figyelmet kaptak a Nairobiban megrendezett Szociális Világfórumon. Valódi előrelépést jelent az is, hogy nem egy európai Afrika-politika született meg, hanem egy közös afrikai és európai partnerségi politika. A Pánafrikai és az Európai Parlament találkozói, valamint e két intézmény jelenléte a lisszaboni csúcstalálkozón megvalósítja a gyakorlatban, amit hiányoltunk a dokumentumból, vagyis e Parlament szerepét. Nemcsak egy szerepet kérünk, hanem azt is, hogy azt a gyakorlatban megvalósíthassuk, és azt gondolom, hogy Louis Michel támogatása – nyilvánvalóan a portugál elnökségével együtt – rendkívül fontos. Mindazonáltal véleménykülönbségeink világosak. A stratégia különböző szempontjai fontosak, de koherens politikákkal kell azokat előrevinnünk, és itt a fegyvereladásokra és –kereskedelemre utalok. Ezért ezen az úton kell továbbhaladnunk, tudva, hogy az út nehézségekkel van tele. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, az oktatás a nyomorból a reménybe vezető híd. A modern társadalomban az oktatás a mindennapi élet eszköze. Gát a szegénység ellen és a fejlődés építőeleme. Így jellemezte Kofi Annan a stratégiát a millenniumi célokban, melyek hasonlóak az Unió Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiájának céljaihoz. Az oktatást a kereskedelem mellé helyezi mint a kontinens fejlődésének kulcsát. Ennek ellenére az Unió olyan gazdag államokhoz kíván csatlakozni, mint az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada és Új-Zéland a képzett és tanult afrikaiak és ázsiaiak módszeres exportjában. Frattini biztos úr a múlt hónapban bejelentette, hogy azt biztosítandó, hogy Európa megkapja „a gazdaság által igényelt migránsokat”, az elkövetkezendő 20 év során Európa 20 millió képzett munkást importál e kontinensekről az amerikai zöldkártya-rendszerhez hasonló kékkártya-rendszeren keresztül. Bár hasznunkra lesz, hogy a képzett munkások állandó utánpótlása segít betölteni az idősödő munkaerő által hagyott űrt, ez a fajta agyelszívás pusztító hatással lesz Afrika szegény és alulfejlett országaira.

111

112

HU


Európa részt vesz az afrikai szegények megkopasztásában is. A gyermekek jelentik országaink jövőjét, az Unió fejlesztési alapjai mégis rendszeresen jövőbeli afrikaiak kiküszöbölését célzó népességszabályozási programokhoz kötik a támogatást. Az Unió demográfiai zöld könyve egyértelműen kimondja, hogy a népesség növekedése nélkül nincs gazdasági növekedés. Jelenleg Afrika az egyetlen kontinens, amelyen a születések aránya meghaladja az népességszám szinten tartásához szükséges szintet. Ha tartjuk magunkat a millenniumi céljainkhoz és ha betartjuk az ígéreteinket, Afrika ebben az évszázadban a világ egyik vezető hatalmává emelkedik. Koenraad Dillen, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, tagadhatatlan, hogy e jelentés részletesen leírja az afrikai kontinens sok problémáját és az Európai Unió és Afrika közötti partnerséget érintő különböző kihívásokat. Azonban – bár felettébb megbízom az előadó szakértelmében a fejlesztési politika terén – úgy gondolom, hogy a jelentés nem helyez elegendő hangsúlyt Afrika problémáinak alapvető okára és nem ad választ a legalapvetőbb kihívások némelyikére. Politikailag talán nem korrekt ezt kimondani, de ez a helyzet. A jelentés állításaival ellentétben Afrika és az Európai Unió jelenleg nem gondolkozik ugyanúgy a demokrácia fejlődéséről, a felelősségteljes kormányzásról és az emberi jogokról. A kontinenst sújtó szegénység, éhínség, hiányzó biztonság és társadalmi-gazdasági problémák – melyek helyesen szerepelnek a jelentésben – fő oka a nagyon rossz és korrupt rendszerekben keresendő, melyek egyáltalán nem törekszenek a felelősségteljes kormányzás, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartására. Senki sem vitatja például, hogy Robert Mugabe bűnöző, aki térdre kényszerítette az országát és rettegésben tartja a saját népét. Mégis mit mondanak Dél-Afrika fejlődő országai? Hogy a választások megfelelően zajlottak le és hogy a nyugati országok törődjenek a maguk dolgával. Én nagyon is kételkedem az ígéretekben, melyeket ugyanezek a vezetők tettek a felelősségteljes kormányzásra. E jelentés helyesen szemléli a béke és biztonság kérdését. Az Oxfam szerint Afrikában, ahol számtalan nem demokratikus rendszer működik, a fegyverekre fordított összegek mindig magasan meghaladják az ezen országokba érkező fejlesztési segélyek összegét. Valamennyi probléma tehát ugyanarra az okra vezethető vissza. Végezetül hadd mondjam el, hogy nem értek egyet a bevándorlásról szóló résszel, mivel attól tartok, hogy bárki, aki azt hiszi, hogy a körkörös migráció megállíthatja az afrikai agyelszívást és az Európára nehezedő bevándorlási nyomást, súlyosan becsapja saját magát e tekintetben. Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, szeretném megköszönni az előadónak ezt az alapos és átfogó jelentést. Az általános elvekről széleskörű konszenzus alakult ki itt a Parlamentben. A decemberi lisszaboni EU-Afrika csúcstalálkozó nem jöhet túl korán. Örömmel veszem, megállapodunk majd egy közös stratégiáról. Az Európai Parlament álláspontja Mugabe elnök sajátos esete kapcsán évek óta ismert. Ez az ember azonban nem akadályozhatja meg, hogy az Európa és Afrika közötti kapcsolatokban új fejezetet nyissunk. Úgy vélem, elég európai kormányfőnek van világos és egyértelmű üzenete Mugabe úrhoz. Ezért kell jelen lennie és elviselnie az üzenet elhangzását.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A Pánafrikai Parlamenttel folytatott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökeként hadd adjak hangot a parlamentek néhány a jövőbeli együttműködésre vonatkozó óhajának, melyekről a múlt héten állapodtunk meg Midrandban. Az afrikai parlamentek sokszor mellőzött intézmények. Papíron fontos alkotmányos szerepük van, saját kormányaik és a donorok – valóban – azonban nem veszik őket nagyon komolyan. Megfelelő forrásokkal, valamint a képviselők, a parlamenti adminisztratív munkatársak, a bizottságok és a csoportok tagjainak tartott sikeres és átfogó kapacitásépítés után ezek a parlamentek képesek ellátni igazi feladatukat, vagyis alapos politikai ellenőrzésnek alávetni a végrehajtó hatalmat. E forgatókönyv ellenállhatatlan vonzereje az is, hogy ezáltal helyi szinten is lennének legitim, alapos vizsgálatot végző szervek, és problémák felmerültekor az ő kritikájukat valószínűleg jobban elfogadnák, mint a külföldi donorokét. Ezért arra sürgetem a Bizottságot, hogy a parlamenti kapacitásépítést célzottan építse be az országprogramokba, hogy néhány év múlva valóban annak lehessünk tanúi, hogy az afrikai politika a gyakorlatban nagyobb mértékben reagál az emberek igényeire, többek között a nemzeti parlamentek bevonásának köszönhetően. Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni Martens asszonynak a munkájához és elismerésemet kifejezni az Európai Unió és az Afrikai Unió politikai akaratához, amelynek célja egy olyan közös stratégia kialakítása, amely számos, mindkét közösség érdekét képező témát ölel fel: a biztonságtól a környezetvédelemig, a migrációtól a fejlődésig és az emberi jogok és a demokrácia támogatásáig. Ahhoz, hogy e stratégia valóban eredményes legyen, az Uniónak mostantól kezdve építenie kell e partnerséget, a civil társadalom és a helyi parlamentek megfelelő bevonásával. Az Unió olyan kézzel fogható, mélyreható lépéseket kell előmozdítania, melyek célja az emberi jogok, a szólás- és gyülekezési szabadság, valamint a demokrácia elvének védelmezése, hogy az afrikai kontinens gazdasági és társadalmi fejlődése valóban fenntartható legyen és kiterjedjen az afrikai társadalom minden rétegére. Továbbá más képviselőtársaimat ismételve én is szorgalmazom, hogy az Unió a lehető legerőteljesebben vállaljon kötelezettséget a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére, a foglalkoztatottakat tizedelő AIDS leküzdésére és olyan európai politikák kidolgozására, melyek valóban összhangban állnak a fejlesztési együttműködés szellemével, mindenekelőtt a nemzetközi kereskedelem összefüggésében. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Szeretnék gratulálni Martens asszonynak az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatok helyzetéről szóló jelentéséhez és a kapcsolatok javítására irányuló javasolt intézkedésekhez. Sajnálatos, hogy még mindig Afrika a legszegényebb kontinens a világon. Az Unió és más országok által nyújtott nemzetközi segélyek ellenére a szegénység nem csökkent, sőt, tulajdonképpen nőtt. A millenniumi célokat még nem sikerült elérni. Ez történik Afrikában, a világ természeti erőforrásokban leggazdagabb kontinensén. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a nyersanyagokat a legalacsonyabb áron exportálják, míg a késztermékekért magas árat kell fizetni. A helyzeten a feldolgozóipar, a kis- és középvállalkozások fejlesztésével, új munkahelyek teremtésével és a regionális együttműködés ösztönzésével lehetne változtatni.

113

114

HU


Nem fér hozzá kétség – amint arra rámutat a jelentés és ugyanezt teszi folyamatosan az Európai Parlament –, hogy az oktatás marad továbbra is az egyik döntő fontosságú tényező Afrika független gazdaságának fejlődésében. Afrika jövőjével kapcsolatban szeretném megemlíteni a katonai konfliktusokat, melyek továbbra is sújtanak bizonyos területeket, például. Szudánt. Egyrészt e helyzet bizonytalanságot jelent mind a helyi, mind a külföldi befektetőknek. Másrészt egyes országok kihasználják a konfliktusokat, hogy előnyös feltételek mellett tudják fokozni nyersanyag-termelésüket. Az Uniónak és a nemzetközi közösségnek többet kellene tennie az afrikai katonai konfliktusok megoldásáért. Ez fokozná a Fejlesztési Együttműködési Program végrehajtásának hatékonyságát. Helmuth Markov (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, az afrikai fejlesztéspolitika egyik nagyon fontos tényezője a kereskedelem, és a kereskedelem – ha megfelelően használják – természetesen segíthet csökkenteni a szegénységet és javítani az egészségügyi ellátást Afrikában. Segíthet javítani az oktatást és megszüntetni az írástudatlanságot. Azonban ezt nem tudja meg, ha úgy tekintenek rá, ahogy a Bizottság teszi. Nagy örömömre szolgál, hogy – akár a józan ész győzelme, akár az afrikai országok intenzív nyomásgyakorlása miatt – múlt hétfő óta a Bizottság eltérő megközelítést alkalmaz a gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-k) kapcsán. Ennek eredményeképpen nincs több értelmetlen követelés viszonosságra a piaci liberalizáció terén és nincs több ragaszkodás a szingapúri kérdések beépítésére. Megegyezés született róla, hogy az egyedi témák nem szerepelnek, hogy a tárgyalások kizárólag az árukra összpontosítsanak, a többi kérdés pedig később kerül megvitatásra. Ha ugyanezt a megközelítést alkalmaznánk a dohai fejlesztési forduló kapcsán, akkor talán ott is elérnénk némi sikert, mivel mostanáig emiatt maradt el újra meg újra a siker. Ezért vallott kudarcot a WTO és a dohai fejlesztési forduló, mivel a Bizottság mindig ragaszkodik hozzá, hogy ugyanazt az üzenetet fogalmazzák meg. Így szól: „meg kell érteniük, hogy mi csak a legjobbat akarjuk Önöknek, és ha ezt nem értik meg, akkor nem lesz megállapodás”. Szerencsére ha egy pillantást vetünk a Parlament jelentésére – amely ez alkalommal sokkal okosabb, mint a Bizottság –, melyet képviselőtársam, Sturdy úr szövegezett meg még 2006-ban, egyértelmű, hogy Mandelson biztos úr jóval korábban engedhetett volna a követeléseknek, melyek előtt most meg kell hajolnia, és akkor talán nem fajult volna idáig a helyzet. Önök személyesen jelentek meg a bizottságunk előtt, és mi nagyon konkrét kérdéseket tettünk fel Önöknek. Mi volt az Önök válasza? Hogy Mandelson biztos úr nagyszerű munkát végez! Legyünk őszinték, itt a Tanácsnak is felelőssége van, mivel a folyamat végén neki kell aláírnia a partnerségi megállapodást. Néha-néha részt vehetett volna a tárgyalásokon, ahelyett, hogy azt mondta: „hagyjuk a biztosra, amíg végül elő nem áll valamivel”. Nem, Önök is felelősek és véleményem szerint a gazdasági partnerségi megállapodások terén Önök nem tettek eleget ennek a felelősségnek, legalábbis a bizottságunknak tett nyilatkozataik alapján ítélve.

24-10-2007

24-10-2007

HU


ELNÖKÖL: LUISA MORGANTINI Alelnök Robert Sturdy (PPE-DE). - Elnök asszony, igencsak meg vagyok lepve, hogy ily teljes mértékben egyetértek egy képviselőtársammal a Parlament másik oldaláról. Gratulálok Martens asszony jelentéséhez. Sok kiváló észrevétel hangzott el ma délután itt a teremben, de Afrikát cserbenhagytuk. Cserbenhagytuk Afrikát a múltban, és – amint az előadó mondta az EPA-k kapcsán – remélem, hogy ez az Európai Unió nem fogja még egyszer cserbenhagyni. Tegnap a Bizottság a gazdasági partnerségi megállapodásokról kiadott egy közleményt, amely hosszú idő után végre elismerte, hogy lehetetlen 2007 végéig lezárni a tárgyalásokat, amint azt korábban terveztük és ahogy szerepelt a jelentésemben. A Bizottság azonban továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok kötelezzék el magukat, 2008-ban teljes mértékben csatlakoznak az EPA-khoz és hogy a régió néhány országának alá kell írnia a megállapodásokat, míg másoknak nem. Mi ez, ha nem hihetetlenül bohózatba illő! Túl sok homályos folt és bizonytalanság van ezekben a tárgyalásokban, és oly kevés időnk maradt. A közlemény szándékosan van pontatlanul megfogalmazva, és – bár én értem, mi az – aggódom: én soha nem írok alá olyan megállapodást, melyet nem értek, Afrikától mégis pontosan ezt kérjük. Ezek az új javaslatok, melyek az aláírásra hajlandó afrikai országokkal régiókon belüli szubregionális megállapodások kialakítására irányulnak, ráadásul azt eredményeznék, hogy a szomszédos országok különböző megállapodásai egy spagettihez hasonló összevisszaságot alkotnának. Az az elgondolás, hogy más országok és AKCS-régiók később csatlakozzanak, azt jelentené, hogy olyan megállapodást írnának alá, amelynek a tárgyalásaiban nem vettek részt. Hogy lehet ez jó ötlet? Nem úgy volt, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások a regionális integrációról szólnak? Tehát ki az, aki a végrehajtásra, az ellenőrző mechanizmusokra és a hatásvizsgálatokra összpontosít, miközben a tárgyalópartnerek azért küzdenek, hogy e kisebb csomagokról jussanak megegyezésre? Az AKCS-országoknak nem kellene választaniuk a helyi/regionális piacaikat esetleg károsító kereskedelmi megállapodások és az exportpiacaikat tönkretevő korlátok között. Még mindig van választási lehetőség, és a Bizottság utolsó pillanatban történő politikai változtatásai semmivel nem segítenek visszanyerni az elkülönültek bizalmát. Josep Borrell Fontelles (PSE). - (ES) Elnök asszony, biztos urak, miniszter úr, e vitának segítenie kellene, hogy tovább haladjunk a Lisszabonba és a csúcstalálkozóra vezető úton, és meg kell köszönnünk a portugál elnökségnek, hogy figyelmét az Európa és Afrika közötti kapcsolatokra összpontosította. Reméljük, hogy ez végre majd segít az európaiaknak megérteni, hogy sorsuk elválaszthatatlanul kötődik Afrikáéhoz, hogy meg tudjuk érteni, hogy Afrika fejlődése a mi jólétünk feltétele és hogy nem leszünk képesek ellenőrzésünk alatt tartani a migrációs folyamatokat vagy biztonságos energiaellátásról gondoskodni, ha nem építünk ki erős partnerséget Afrikával. Világosan látnunk kell, hogy ez nem fog segíteni a szegény embereken, hanem a mi érdekeinket szolgálja. Azt is világosan kell látnunk, hogy az afrikaiak olykor kevéssé bíznak

115

116

HU


a nyilatkozatainkban és pusztán retorikának tartják azokat, mivel még nem jutottunk túl a gyarmati múlton ahhoz, hogy kialakítsuk ezt az egyenlő felek közötti szilárd partnerséget, melyet mindannyian óhajtunk, melyet bejelentünk, de mely még mindig távol áll a valóságtól. Afrika modernizálása hatalmas feladat. Az afrikaiakat nagy felelősség terheli e téren, de minket is. Nélkülünk – a segítségünk, együttműködésünk nélkül – nem tudnak kijutni a Martens-jelentésben leírt helyzetből, mivel nemcsak kereskedelemre van szükségük, hanem segélyre és egyenlő kapcsolatokra is, hogy túl tudjanak lépni a múltjukon, amelyért – ez egyértelmű – részben mi is felelősek vagyunk. Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Köszönöm, elnök asszony. Decemberben sok év után először kerül sor csúcstalálkozóra az Afrikai Unió és az Európai Unió között. Fontos találkozó ez az Unió számára, amelynek nagy felelőssége támogatni Afrika gazdasági és demokratikus fejlődését. E kezdeményezés a portugál elnökség érdeme. Az Uniónak aktívabb szerepet kell vállalnia az afrikai kontinensen. Brian Crowley-val ellentétben engem az aggaszt, hogy Zimbabwe diktátora, Robert Mugabe valószínűleg részt vesz majd a csúcstalálkozón. Nem méltó az Európai Unióhoz, hogy egy tárgyalóasztalnál üljön Mugabéval. Mugabe igazságtalan kormányzása és korruptsága az egész országot megbénítja. A politikai ellenzéket zaklatás éri és börtönbe vetik, a szólásszabadság nem létezik, élelmiszerhiány van egy olyan országban, amely valaha Afrika gabonatára volt, és emberek százezrei váltak földönfutóvá. A gazdaság darabokra hullik, az infláció meghaladja a 7000%-ot, az átlagéletkor a legalacsonyabb a világon, és a lakosság 25%-a HIV-fertőzött. Elnök asszony, biztos úr, Manuel Lobo Antunes úr, az egyik módja annak, hogy kimutassuk ellenszenvünket Mugabe diktatórikus módszereivel, az, ha az Unió nem fogadja el jelenlétét a csúcstalálkozón. Mugabe rettenetes uralmának véget kell vetni. A diktatúrák csak a nyílt beszédből értenek, barátaim. Köszönöm. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, biztos úr, szeretném megköszönni az előadónak, Martens asszonynak ezt a fontos jelentést. Egyrészt a Bizottság világosan közölte, hogy a Parlamentnek ez alkalommal szerepet kell kapnia a közös EU-Afrika stratégia megszövegezésében. Az, hogy a Bizottság 2005-ben, az Afrikára vonatkozó uniós stratégia kidolgozásakor nemcsak társszervezetét hagyta ki, hanem a Parlamentet is, sajnálatos módon a Bizottság bevett módszerévé vált. Másrészt a jelentés érdeme, hogy számos olyan fontos kérdést vet fel, melyek válaszra várnak és az elfogadásra váró stratégia tárgyához tartoznak. Először is, a történelem világosan megmutatja, hogy az egyetemes emberi jogok egyetemes védelmet igényelnek, ahhoz, hogy érvényesüljenek. Ennélfogva elengedhetetlen, hogy a béke és biztonság prioritásai – melyek az Unió Afrika-stratégiájában szerepelnek – olyan megközelítést foglaljanak magukban, amely elismeri a védelem feladatát és elősegíti azt. Felelősek vagyunk védelmet nyújtani, és erről az Unión belül is vitát kell folytatni. Másodszor – amint a jelentés dicséretre méltó módon kihangsúlyozza – az éghajlatváltozást kiemelt prioritásként kell kezelni a stratégiában. A víz, annak minősége és elegendő mennyisége, az energiával együtt súlyos politikai problémává válik majd, és akkor Afrika lesz az első áldozat. Mindazonáltal szeretnék mindenkit emlékeztetni rá, hogy Afrika legsúlyosabb környezeti problémája jelenleg az erózió és a túllegeltetés. Az éghajlatváltozás nyilvánvalóan ront a helyzeten. Alkalmazkodásra és támogató intézkedésekre van szükség. Emellett az Unió számára Afrika nemzetközi szinten természetes partner az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Harmadszor pedig szeretném kihangsúlyozni a kis- és a helyi vállalkozások fontosságát, hiszen ezek Afrika fenntartható és valódi gazdasági fejlődésének feltételei. Gondoskodnunk kell róla, hogy a mi intézkedéseink ezt támogatják. Egyedül a helyi lakosság tudja talpra állítani Afrikát. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Gratulálnom kell Martens asszonynak e fontos jelentéshez, mely olyan időszakban született, amikor az Unió újraértékeli Afrikához fűződő kapcsolatait, főként amiatt, hogy Kína egyre nagyobb szerepet játszik Afrika életében. Az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolat azonban csak akkor tud előrelépni, ha a fejlődés és biztonság két szempontjára épülő megközelítés koherens, főleg ami az emberi jogokat, a demokráciát és a felelősségteljes kormányzást illeti. A közös stratégia és az ahhoz kapcsolódó, az EU-Afrika csúcstalálkozón elfogadásra váró cselekvési terv fontosságát tekintve arra kérem a portugál elnökséget, hogy tájékoztassa megfelelően az Európai Parlamentet a fent említett dokumentumokról és tartalmukról folyó tárgyalások előrehaladtáról. Ez hasznos lesz annak biztosítása szempontjából, hogy a közös stratégiában és cselekvési tervben rögzített intézkedések az Európai Parlament támogatásával és a különböző vonatkozó pénzügyi eszközök irányításával valóra váljanak. Itt a Parlamentben reméljük, hogy a közös stratégia és cselekvési terv tükrözi majd az Európai Unió kötelezettségvállalásait, és kellő fontosságot tulajdonít majd a szegénység elleni küzdelemnek, valamint a Millenniumi Fejlesztési Céloknak, főként az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférésnek. Azt szeretnénk, ha olyan intézkedések is beépítésre kerülnének, melyek a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek kereskedelmének ellenőrzésére vonatkoznak, ezek ugyanis valódi tömegpusztító fegyvernek számítanak Afrikában. Ugyanígy szeretnénk olyan intézkedések beemelését is, melyek a nők és a civil társadalmak számára biztosítanak több lehetőséget, ugyanis ők adják az erőt a változáshoz, békéhez és fejlődéshez, melyre Afrikának oly nagy szüksége van. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Európának régen általában rossz volt a lelkiismerete Afrika kapcsán a múltbeli gyarmatosító politikák miatt. Ma megpróbálunk segíteni a fejlődő országoknak, hogy belépjenek a globalizálódott világba. Ezért tolódott el a figyelem középpontja ezekkel az országokkal kapcsolatban a globális kihívások felé. A betegségeken, éhezésen és ivóvízhiányon túl a biztonság, a kereskedelem, a migráció, az agyelszívás és az éghajlatváltozás is e kérdések közé tartozik. A jótékonyság mellett az a feladatunk, hogy felügyeljük az afrikai intézményekben megvalósuló felelősségteljes, demokratikus elvekre épülő döntéshozatalt. E tekintetben Mandelson biztos úr fejlesztési stratégiáját veszélyesnek tartom, mivel kizárólag a csendes-óceáni országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokra összpontosít. Hölgyeim és uraim, ragaszkodnunk kell hozzá, hogy a Bizottság fokozza az emberi jogokat érintő kapacitásépítést. Enélkül a demokrácia Afrikában vagy ami azt illeti, a világ bármely más pontján nem indul jó esélyekkel. Engem az aggaszt, hogy mily mélyen gyökerezik Afrikában a volt kommunista blokk ideológiája. Ezenkívül a diktatórikus kínai piaci modell egyre növekvő befolyása is aggaszt, ez ugyanis kibányássza az afrikai nyersanyagokat és munkát vesz el az afrikai emberektől. Szeretnék gratulálni az előadónak, Martens asszonynak a kiváló jelentésében megfogalmazott új stratégia átfogó és kiegyensúlyozott definíciójához. Azonban a pénzügyi keretre is figyelnünk kell és meg kell tanulnunk kiolvasni az eredményeket a megfelelő mutatókból.

117

118

HU


Az a benyomásom, hogy a Bizottság nem beszél eleget az európai polgároknak arról, hogy milyen fontos az Afrikával, vagyis az Unió legközvetlenebb szomszédjával való együttműködés. Remélem, hogy a decemberi lisszaboni csúcstalálkozó részben e jelentés alapján a kapcsolatokról új elgondolást fogad el, amely az emberi jogok tiszteletben tartásában gyökerezik. Végezetül szeretném elmondani, hogy a csúcstalálkozó alapvető változást eredményez majd az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatokban, ezért nem tartom helyesnek, hogy Csehország és az Egyesült Királyság a zimbabwei diktátor részvétele miatt meg akarja akadályozni e pánafrikai csúcsot. Ennek elhangzása után jelenlétét kifogásolni kell és elítélni. Thijs Berman (PSE). – (NL) Elnök asszony, az Európai Unió és az afrikai országok közötti kapcsolatok elfogadhatatlanul feszültté váltak az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokkal a gazdasági partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalások miatt. Amennyiben e tárgyalások nem vezetnek eredményre, a Cotonoui Megállapodás számos országban január 1-jétől egyfajta fekete lyukat eredményez, mivel kereskedelmi kapcsolataink jóval kevésbé lesznek kedvezőek, mint az általános preferenciarendszer. Szégyenletes lenne azonban, ha a szegény országokat így büntetnénk azért, mert úgy érzik, hogy az Unió és az AKCS-országok jelenleg még nem egyenlő partnerek. Meg kell adnunk a szegény országoknak a jogot, hogy megvédjék piacaikat azokban az ágazatokban, melyek gyengék és a szabad kereskedelem hánykolódásai közepette felborulnának. E tárgyalások éles ellentétben állnak a Maria Martens jelentésében szereplő jó elvekkel és célokkal, melyekkel én egyetértek. Mi mint szocialisták azt is hozzá akartuk tenni, hogy nem szabad engedni, hogy az Unió kereskedelem- és agrárpolitikája a fejlesztéspolitika útját állja. Összhangra van szükség, és magától értetődő, hogy a politikának továbbra is törekednie kell az egyenjogúságra és a nők jogainak tiszteletben tartására. A Bizottság feladata ezt konkrét politikává fejleszteni. Ezt követően a Bizottság közelről ellenőrzi a fejlesztési együttműködést. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Az Afrika számára elkülönített többmilliárd euró ellenére az ottani szegénység egyre nő, amint arra rámutat Martens asszony alapos jelentése. Nem értekeztem erről Antunes úrral, a portugál elnökség képviselőjével vagy Van Hecke úrral, de szeretném kihangsúlyozni, hogy az afrikai helyi intézményekkel való együttműködés a pénzügyi segély eredményességének elengedhetetlen feltétele. A gazdaságnak segítségre van szüksége a technológiák bevezetése, a vállalkozói szellem felkeltése, a polgárok kötelezettségvállalásának ösztönzése és az egyéni kezdeményezése támogatása terén. A misszionáriusok például foglalkoznak ilyen tevékenységekkel, bár nem rendelkeznek pénzügyi eszközökkel, míg az Unió nem foglalkozik ilyenekkel annak ellenére, hogy jelentős pénzügyi forrásokkal számolhat. Az egyik legnagyobb kihívást az oktatás jelenti, vagyis az emberi tőkére irányuló befektetés, amely nagy haszonnal jár. Afrika azonban szintén magára vállalt néhány kötelezettséget. Ide tartozik a fegyverimport leállítása és bizonyos jogi rendelkezések bevezetése főként a tulajdonjogot illetően, ami elengedhetetlen a gazdaság fejlődéséhez. Végezetül azt szeretném még elmondani, hogy a kormányok szerepét úgy kell értelmezni mint az emberek szolgálatát, nem pedig a segélyünkből való előnyszerzést, ahogy azt az afrikai hatóságok képviselői által használt luxusautók jelképezik.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Marie-Arlette Carlotti (PSE) . – (FR) Elnök asszony, a ma Afrikájának két arca van: az egyik a rendkívüli szegénység és az emberi tragédiák, mint Darfúr és Szomália esetében, a másik pedig a túl gyakran figyelmen kívül hagyott kép egy olyan kontinensről, mely mindenek ellenére újításokat léptet életbe, vagyis egyre demokratikusabbá válik – bár túl lassan – és apránként újra a növekedés útjára lép. Az új EU-Afrika stratégiának ezért számításba kell vennie ezt a kettős valóságot és ezt a még mindig törékeny folyamatot valódi politikai partnerség keretében támogatnia kell: olyan partnerség segítségével, amely az egységes alapul – mivel az Afrikai Unió hangján szóló egész afrikai kontinenssel kell kapcsolatban állnunk –, amely egy együttesen kidolgozott és nem a fejlett világ által diktált programmal való méltányosságon alapul és alázaton, mivel Európa nem Afrika egyetlen partnere. Az Unió azáltal is támogatnia kell e folyamatot, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célokat használja útitervként, betartja az ígéreteit és az Unió és a tagállamok által vállalt pénzügyi kötelezettségeket és végül elismeri az afrikai parlamentek szerepét. Gyakorlatilag a Martens-jelentés az az üzenet, melyet ma a Bizottságnak és a Tanácsnak küldünk, és decemberben ott leszünk Lisszabonban, hogy megnézzük, érthető volt-e az üzenet. Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, amint Martens asszony jelentésében szerepel – mellyel nagyon egyetértek –, az, hogy az Afrikára vonatkozó jelenlegi uniós stratégiát nem az afrikaiakkal partnerségben alakítottuk ki, nyilvánvalóan korlátozza a lehetőségeit. Ez olyan hiba volt, melyet ki kell és ki is fogunk javítani a következő uniós stratégiában, melynek meg kell erősítenie az Afrikai Unió szerepét és a partnerség és egyenlőség elvén kell alapulnia. Az aggodalomra okot adó kérdések között, melyekkel foglalkoznunk kell, szerepel a béke, az otthonukat elhagyni kényszerülő emberek problémája és a súlyos betegségek, mint az AIDS és a malária, elleni küzdelem. Célként a fejlődésre kell törekednünk, és ehhez fegyverként a kereskedelmet kell használnunk. E célból támogatnunk kell a kis- és középvállalkozásokat és elő kell segítenünk a méltányos nemzetközi kereskedelmet. E stratégiával azonban csak akkor érünk el sikert, ha tudunk segíteni a demokrácia és az emberi jogok megerősítésében szerte a kontinensen. Az Európai Unió Afrikára vonatkozó stratégiájának újrafogalmazásakor és megújításakor figyelembe kell venni az új helyi és globális körülményeket. Már maga a tény, hogy ma egy Afrikai Unióval tárgyalunk, nagyon jelentős. Másrészt az olaj- és élelmiszerfogyasztás általános növekedése maga után vonja a globális termelőképesség növelésének igényét, és e tekintetben Afrika egy olajban és gázban gazdag kontinens, amely egyben hatalmas kiaknázandó mezőgazdasági potenciállal is rendelkezik. Végül hadd térjek rá a csúcstalálkozó kérdésére. Nincs szükség csúcstalálkozóra ahhoz, hogy kialakítsunk egy stratégiát Afrikára vonatkozóan. Azonban mivel a portugál elnökség ezt az utat választotta, helytelen lenne nem végigmenni rajta, különben elszalasztanánk egy lehetőséget arra, hogy pozitív hatást gyakoroljunk az afrikaiak életére. A tárgyalások nem szólhatnak csak az adósságok eltörléséről, mivel a világ nagyobb jóléte, elnök asszony, lehetőség lehet és kell, hogy legyen a nagyobb afrikai jólétre. E gazdagágnak a nép számára is előnyösnek kell lennie, nemcsak az elit számára. A nemzetközi együttműködés tovább már nem lehet probléma Afrika számára – ahogy valaki más mondta. Ezért kell ezt fejlesztenünk, hogy az oktatás, az egészség támogatása, a demokratizálódás és a fejlődés biztosított legyen.

119

120

HU


Luis Yañez-Barnuevo García (PSE). – (ES) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak és elmondani, hogy egyetértek Michel úrral az újfajta partnerség kialakításáról és az Európa és Afrika közötti kapcsolatról. Szeretnék gratulálni Lobo Antunes úrnak is, amiért a portugál elnökség Európa-Afrika csúcstalálkozót szervez. Azonban míg ez az újfajta kapcsolat alakulóban van, a hivatalos fejlesztéstámogatás továbbra is – még néhány évig – nagyon hasznos eszköz marad az Európa és Afrika közötti kapcsolatokban, ahol Európa nemcsak Európa egészét, hanem a tagállamokat is jelenti. Elő kell segítenünk a tagállamok közötti egészséges versenyt a fejlesztési segély mennyiségének és minőségének javítása terén. Az én országom, Spanyolország ebben a parlamenti ciklusban megháromszorozta az általa nyújtott segélyt, és az előző kormánnyal összehasonlítva a 2004-es 200 millió euróról 2008-ra várhatóan 850 millió euróra növelte hozzájárulását. A fejlesztési segélyek tekintetében Spanyolország jelenleg a világ második legnagyobb donorja, valamint a Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságon belül is az az ország, amelynek hozzájárulása ez idő alatt a legnagyobb mértékben nőtt. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is megköszönöm az észrevételeiket, javaslataikat, sőt, még kritikáikat is annak kapcsán, amit az elnökség az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatokra vonatkozó tervben javasol. Természetesen megjegyeztem e javaslatokat, észrevételeket és ki ritkákat. Szeretném nagyon világossá tenni, hogy az Afrikához fűződő új kapcsolatra vonatkozó javaslatunk két – véleményem szerint – újító vonással rendelkezik, vagy legalábbis remélem, hogy újító jellegűek vagy annak bizonyulnak. Először is, afrikai partnereinkkel egy eredményes partnerség kialakítását tervezzük, amelynek a tulajdon tekintetében is eredményesnek kell bizonyulnia. Amint már említettem, az Afrika-stratégia, melyen dolgozunk, nem egyoldalú stratégia. Közös stratégia, vagyis olyan, amelyet együtt dolgozunk ki, elemzünk és vitatunk meg, hogy az eredmények és a javaslatok megfeleljenek annak, amit afrikai barátaink remélnek és várnak tőlünk és amit persze mi is kapni szeretnénk – pozitív értelemben – afrikai partnereinktől. Másrészt a stratégiában részt vevő szereplők számát is növelni szeretnénk, hogy az ne csak a kormányokat foglalja magában, amint különben szokás. Szeretnénk, ha a kormányokon kívül más közintézmények, parlamentek – amint már említettem – és a civil társadalom széles rétegei, azok képviselői és szereplői is bekapcsolódnának. A második szerintem rendkívül fontos vonás az, hogy korszerűbbé akarjuk tenni az Európai Unió és Afrika közös cselekvési programját. Azt szeretnénk, hogy ez reagáljon az új globális kihívásokra, vegye számításba a világban végbemenő mély változásokat és főleg azt, hogy valóban lehetőséget kínáljon Afrikának arra, hogy az új világrend szerves részévé váljon. Ezért beszélünk és vitatunk majd meg Afrikával olyan új és modern témákat, mint az energiakérdés, az éghajlatváltozás, valamint a migrációhoz, a mobilitáshoz és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó kérdések, azonban közben nyilvánvalóan nem feledkezünk el azokról a kérdésekről, melyek továbbra is alapvetőek a hagyományos partnerségünkben, mint a béke, a biztonság, a demokratikus kormányzás, az emberi jogok és a tudományhoz és az információs társadalomhoz kapcsolódó kérdések. Úgy gondolom, hogy ez a cselekvési program átfogó, nagyratörő és – amint mondtam – teljes mértékben modern. Az Afrikával közös cselekvési programunkat korszerűbbé kell tenni, hiszen ennek eredményesen kell válaszolnia az aktuális igényekre. Véleményem

24-10-2007

24-10-2007

HU


szerint a portugál elnökség és Portugália sosem habozott megnevezni, majd azt követően elítélni Afrika vagy a világ más részeinek diktátorait, és továbbra is ezt tesszük, amikor szükséges. Végezetül köszönetemet kell kifejeznem a Bizottsággal együtt végzett munkáért a második EU-Afrika csúcstalálkozó teljes körű előkészítésének terén. Nagyon elkötelezett és minőségi támogatást kaptunk a Bizottságtól és a konkrét területekért – nevezetesen a kereskedelemért, a külügyekért és a humanitárius segélyekért – felelős biztosoktól, és meg vagyunk róla győződve, hogy mindannyian ugyanazon közös célért dolgozunk: hogy változást tudjunk előidézni Afrikában és Afrika számára. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm a Tanácsnak, hogy ily teljes választ adott a felszólalásokra, és hozzátenném, hogy támogatom a felmerült gondolatokat. Én is osztozom az itt kifejezésre juttatott aggodalmak jelentős részében. A Bizottság törekszik rá, hogy nagyobb összhangot teremtsen tengerentúli tevékenységei között, és az Európa és Afrika közötti párbeszédnek valójában lehetővé kell tennie, hogy fokozatosan felszámoljuk az ellentmondások egy részét, köztük a Rocard úr által kiemelt kérdéseket. Magától értetődik, hogy olykor ellentmondó politikákat követünk: elég a mezőgazdaságnak fizetett szubvenciókra gondolni. Ez ellentmondás. Sajnos itt választani kell a szerteágazó érdekek között, és ezt olykor el kell így fogadni. Azt látom, hogy valószínűleg az Európa az egyetlen nemzetközi szereplő, amely folyamatosan kijavítja magát és kétségbevonhatatlanul megpróbál bármi áron a jó irányba haladni. A második kérdés, melyről szó esett, Zimbabwe. Nem szeretnék újra végigmenni ezen a kérdésen. Martens asszony jobb választ adott rá, mint én valaha tudnék. Itt egy EU-Afrika csúcstalálkozóról van szó, nem pedig egy EU-Zimbabwe csúcsról. Ez az első tényező. A második az, hogy tisztában vagyok vele, hogy sokan felszólítottak már Mugabe elnök elítélésére. Ezt én is megtehetném, de nem változtatna semmin. Nem mi döntünk Mugabe úr meghívásáról. Sajnálom, de nem vehetjük át afrikai partnereink helyét. A fejlesztési és humanitárius segítségnyújtás biztosaként beszélve, aki különleges felelősséggel bír az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokért, valamint az Afrikával folytatott párbeszédért és politikai kapcsolatért, azt kell mondanom Önöknek – és sajnálom, hogy ezt kell hallaniuk –, hogy nincs kényszerítő jogkörünk rá, hogy azt mondjuk afrikai partnereinknek: „Bárkit meghívhatnak, kivéve őt”. Megkockáztatom, hogy túl szókimondó leszek, de kimondom: ha a diktátorok vagy inkább azok alapján ítéljük meg a dolgokat, akiket alkalmasnak tartunk e szerepre, nemcsak Mugabe elnökkel lennének problémáink. És hadd mondjak még valamit a témáról: ez a valóság. Az a lényeg, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül és hogy a találkozó keretében meg tudjuk vitatni a dolgokat és felvethetjük az emberi jogok helyzetének kérdését Zimbabwéban. Nekem ez tűnik hasznosnak és fontosnak, és ezt bátran kimondom. A csúcstalálkozónak tehát meg kell történnie. Már eleget vártunk. Volt már Afrika-Kína csúcs. Sőt, egy Afrika-Japán csúcstalálkozó is előkészület alatt van, és mi ott leszünk, amikor sor kerül rá, bár nem tudom pontosan, mikor. Szeretném elmondani azt is, hogy Dél-Afrika segítségét is igénybe vettük. Ha van egy olyan afrikai ország, amely jelentős erőfeszítéseket tett, hogy e kérdés – mindenki érdekében – megoldódjon, az a Dél-Afrikai Köztársaság. Ráadásul felettébb valószínű, hogy ez az ország most egy nagyobb megállapodást próbál kialakítani, ösztönözni a zimbabwei többség és ellenzék között, és ezen dolgozik most. Ennek nyílt és tisztességes választásokat kellene

121

122

HU


eredményeznie 2008 márciusában. A tárgyalások még folynak, mindenesetre a Mbeki elnökkel folytatott legutolsó beszélgetésem valódi reménnyel kecsegtetett a sikerre nézve. Ne kritizáljuk tehát a Dél-Afrikai Köztársaságot, mivel minden tőle telhetőt megtesz és nem végez rossz munkát. Ami a mezőgazdaságra szánt források arányát illeti, egyszerűen csak arra kívánok rámutatni, hogy a kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap között az ezen ágazatnak szánt összeg 663 millió euróról 1,1 millió euróra emelkedett. Való igaz, hogy a kilencedik és tizedik EFA közötti növekedés ellenére abszolút értékben csökkenés történt, azonban a tényleges növekedés készpénzben nem volt elhanyagolható. Továbbá meg kell említenem, hogy nagy örömmel hallottam, hogy a Világbank elnöke néhány napja Washingtonban – egy olyan ülésen, melyen én is részt vettem – bejelentette, hogy sokkal nagyobb figyelmet kap a mezőgazdaság, és így teljes mértékben osztom az imént felvetett aggályokat. A civil társadalom, a parlamentek és a Pánafrikai Parlament szerepét illetően nem tehetek többet, mint hogy őszintén helyeslem a jelentésben foglalt megközelítést. Egy szó erejéig – és rövid leszek, mivel nagyon rövid a rendelkezésre álló idő – szeretnék szólni a gazdasági partnerségi megállapodásokról vagy EPA-król, hiszen megígértem. Tisztán fogják látni az e megállapodásokról kialakult álláspontomat. Ezek elengedhetetlen feltételt képeznek ahhoz, hogy Afrika a nemzetközi közösség szerves részévé váljon. Az ázsiai tapasztalatokból tudjuk, hogy az előrehaladásban nem a segély a legmeghatározóbb tényező, hanem a gazdasági fejlődés és a világpiaci integráció. Én személy szerint úgy gondolom, hogy e megállapodások lehetőséget kínálnak arra, hogy az AKCS-országok fokozatosan váljanak a nemzetközi kereskedelmi közösség szerves részévé oly módon, hogy először regionális piacaikat építik ki. Ennek ellenére kiemelném, hogy 2008. január 1—je nem egy hirtelen és drámai piacliberalizáció kezdetét jelzi. Akkor mit? Valójában ez a piacok fokozatos megnyitását jelenti az adott termékektől függő átmeneti időszakok szerint, és mindehhez regionális alapok nyújtanak pénzügyi támogatást és segítenek enyhíteni a liberalizáció eredményeképpen keletkező nettó adóveszteség problémáját. Természetesen bőven rendelkezésre állnak érdekes javaslatok, melyeket e téren alkalmazni lehetne. Mi több, képesek leszünk jelentős erőforrásokat mozgósítani számos, optimális feltételeket nyújtó területen, ami által folyamatossá válhat ez a liberalizációs folyamat, a piacok fokozatos megnyitása pedig hasznossá, pozitívvá és gyümölcsözővé. Nagyon is megértem az aggályokat, melyeknek néhányan hangot adtak. Azonban arra a felvetésre, hogy hosszabbítsuk meg e gazdasági partnerségi megállapodások megkötésének határidejét, azt kell válaszolnom, hogy ennek nem látom semmi előnyét. A WTO nem fogja megengedni, hogy kivételt tegyünk az AKCS-országokkal – és hiába teszünk úgy, mintha megengedné –, mivel a jelenlegi rendszerünk hátrányos más fejlődő országoknak, amelyek azt kérik, hogy őket is részesítsük ugyanolyan elbánásban, mint a korábbi gyarmatokat. Az egyetlen lehetőség tehát az Általános Preferenciarendszer (GSP) alkalmazása. A legkevésbé fejlett országok (LDC-k) mindenhez kapnak hozzáférést, kivéve a fegyvereket, a nem-LDC-országok számára azonban – és hadd mutassak rá, hogy 36 ilyen ország van – ez a jelenlegi hozzáférésük szintjéhez képest csökkenést jelent. A gazdasági partnerségi megállapodások lehetővé teszik, hogy hagyományos partnereinknek továbbra is biztosítsuk e kedvezményes hozzáférést, de ennél fontosabb, hogy segítenek támogatni a regionális gazdasági integráció folyamatát. Úgy gondolom, hogy így tud a kereskedelem igazán hozzájárulni a gazdasági fejlődéshez.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ez milyen problémákat okoz majd a partnereinknek, elfogadjuk, hogy vonakodnak, és valljuk be, megértjük jogos félelmeiket. Pontosan emiatt javasoltuk kezdetben olyan fokozatos megállapodások megkötését, melyek a kereskedelmi problémát mindenekelőtt azáltal oldják meg, hogy a WTO szabályaival összeférhető kölcsönös alapon valósítják meg a piacnyitást. Amint mindig is mondtam, az AKCS-partnereink által felajánlott piacra jutás természetesen az aszimmetria elvén alapul majd. Emlékezzenek rá, hogy mi teljesen megnyitjuk a piacainkat, igyekszünk a lehető legrugalmasabbak lenni és kihasználni a teljes mozgásterünket, hogy beépíthessük a fejlődéshez, főként a mezőgazdasági termelés és a gyerekcipőben járó iparágak nagy része védelméhez kapcsolódó aggályokat. Jelenleg továbbra is dolgozunk az ügyön. Az igazi kihívást az jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy a nem legkevésbé fejlett országok január 1-jén katasztrofális kereskedelmi helyzetbe süllyedjenek. Ezen országok esetében egyértelműen hatalmas kereskedelmi érdekek forognak kockán. Ha január 1-jéig nem sikerül megoldanunk a piaci hozzáférés kérdését, nyilvánvalóan ismét a GSP fog rájuk vonatkozni, ami kívülállóvá teszi őket és akkor valóban katasztrofális helyzetben lesznek. Ezért sietnünk kell, ha életbe akarunk léptetni akár csak ideiglenes megállapodásokat is. Lényegében ennyit tudok mondani a gazdasági partnerségi megállapodásokról. Végezetül azt kívánom még elmondani, hogy teljesen egyetértek mindazzal, amit Borrell úr oly világosan kifejtett. A közelgő csúcstalálkozó és az EU-Afrika stratégia célja, hogy alapvető változást eredményezzen az Európa és Afrika közötti kapcsolatokban. Ezért próbáljunk meg – és itt kölcsönveszem az általa használt kifejezést – erős partnerséget kialakítani két olyan oldal között, melyek tisztelik egymást, jogaik és kötelességeik vannak egymással szemben, és hagyjuk magunk mögött a mostani helyzetet – nem nevezném közönségesnek, annál azért komolyabb –, ezt az elavult, régi és nem gyümölcsöző kapcsolatot, ezt a gyakran megalázó donor-kedvezményezett viszonyt. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap 11.30-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU-Afrika csúcstalálkozónak változást kell jelentenie az uniós politikákban az afrikai országok és népek szuverenitása és fejlődéshez való joga tiszteletben tartása tekintetében azáltal, hogy segítséget nyújt egy tisztességesebb, békésebb, emberibb és szolidárisabb világ kialakításához. Ez például a következőket követeli meg: - azonnali szolidaritási intézkedéseket több millió ember alapvető szükségleteinek kielégítésére; - valamennyi ország nemzeti szuverenitásának, függetlenségének tiszteletben tartását, a külügyeibe való be nem avatkozást és a nemzetközi konfliktusok békés megoldását; - a nemzetközi kapcsolatok katonai jellegének megszüntetését és a fegyverkezési és katonai kiadások fokozatos csökkentését; - méltányos és tisztességes nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet és a gazdasági partnerségi megállapodások kereskedelemliberalizációra vonatkozó előírásainak elutasítását;

123

124

HU


- a már több mint megfizetett külföldi adósságok eltörlését; - megfelelő politikákat az együttműködés, valamint a fejlődés aktív és kölcsönös támogatása terén; - a bevándorlók jogainak biztosítását. E kapcsolat többé már nem alapulhat olyan neokolonialista törekvéseken vagy paternalista nézeteken, melyek célja visszaszerezni az akkor elvesztett területeket, amikor az afrikai népek elnyerték nemzeti függetlenségüket – a XX. század második felében –, támogatni az Unió nagyobb hatalmainak beavatkozását és katonai jelenlétét, valamint a természeti erőforrások transznacionális erők általi ellenőrzését és kiaknázását. Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Ha a közelgő decemberi EU-Afrika csúcstalálkozó miatt ki akarjuk emelni az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatokról szóló parlamenti jelentés fontosságát, akkor mindenekelőtt annak realista megközelítését kell méltatni. A jelentés igazi partnerségért kiált az Unió és Afrika között, egy demokratikus és valószerű partnerségért, amely eredményes és koordinált segítségnyújtáson, de egyben a kereskedelmen is alapul. Különösen annak szeretnék hangot adni, hogy támogatom a gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA) folyó tárgyalásokat, mivel – ahogy a jelentés is kimondja – a nemzetközi kereskedelmet a fejlesztést szolgáló eszköznek kell tekinteni. A szegénység tartósan csak olyan gazdasági növekedés segítségével csökkenthető, amely tisztességes, fenntartható és megfelelő felügyelet alatt áll, olyan növekedéssel, amely a piacra jutás által ösztönzött kereskedelmi tevékenység eredménye. A szabad kereskedelem önmagában nem cél, az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok igényeit kell szolgálnia, ezért kell benne fokozatosan és aszimmetrikusan részt vennie az AKCS-országoknak, hogy szerepet kapjanak a helyi jellemzők. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy egyszerűen szelektív alapon nyújtunk segélyt, különben nem oldjuk meg a problémákat, hanem csak örökké későbbre toljuk őket. Afrika nem színpad a humanitárius segély számára, szereplőként kell részt vennie saját fejlődésében, és ebben az Európai Uniónak partnerként kell szerepelnie. 14. Nemzetközi szerződés a repeszbombák betiltásáért (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az alábbiakról szóló vita: - a Fejlesztési Bizottság nevében Josep Borrell Fontelles írásbeli kérdése a Tanácshoz a repeszbombák betiltásáról szóló nemzetközi szerződésről; az Oslói Nyilatkozat nyomon követése (O-0048/2007 - B6-0319/2007); - a Fejlesztési Bizottság nevében Josep Borrell Fontelles írásbeli kérdése a Bizottsághoz a repeszbombák betiltásáról szóló nemzetközi szerződésről; az Oslói Nyilatkozat nyomon követése (O-0052/2007 - B6-0320/2007). Josep Borrell Fontelles, szerző. – (ES) Elnök asszony, biztos úr, miniszter úr, a repeszbombák betiltását követelő hangok egyre hangosabbak. E bombák alkalmazása a 2006. nyári libanoni háborúban megmutatta, milyen mértékű emberi katasztrófát képesek előidézni.

24-10-2007

24-10-2007

HU


E fegyverek veszélyt jelentenek a polgári lakosságra és a katonákra egyaránt, a gyakorlatban azonban az áldozatok 90%−a polgári lakos. Ráadásul e halált okozó bombák 10%-a nem robban fel: a földben maradnak és ugyanúgy működnek, mint a taposóaknák. Ezért az ilyen bombákkal szennyezett területek megtisztítása veszélyes mind a lakosságra, mind a békefenntartó erőkre nézve. E bombákat nemcsak háborús célokra használják; hosszú távú közlekedési és mezőgazdasági akadályként is működnek, valamint kereskedelmi korlátként és akadályként gátolják a humanitárius segélyt. Ennélfogva a szegény országok fejlődésére kiható fő problémák egyikéről van szó: a legszegényebb országokban okozzák e bombák a legnagyobb problémát, és ezekben az országokban az áldozatok nagy része a népesség legszegényebb és legkevésbé tanult rétegeiből kerül ki. Többé nem mondhatjuk, hogy az ellenfeleket 10.000 méteres magasságból bombázni és olyan bombákat zúdítani rájuk, melyek a földben maradnak, hatékony módja a békefenntartásnak vagy a katonai akcióknak. A békefenntartó erők bevetése és a humanitárius segély ma nélkülözhetetlen a konfliktus sújtotta területek stabilizációjához és újjáépítéséhez, és e bombák bevetése jelenleg indokolatlan, még katonai szempontból is. Ma éppen azokról a kezdeményezésekről beszélünk a Bizottságnak és a Tanácsnak, melyek abból születtek, hogy a nemzetközi közösség széles körben megváltoztatta a repeszbombákkal kapcsolatban alkalmazott megközelítését. Az Európai Parlament ismét nagyon egyértelmű álláspontot alakított ki: olyan nemzetközi szabályozást akarunk, amely az egész világon tiltja a repeszbombák alkalmazását, előállítását, átadását, finanszírozását és felhalmozását. Amíg erre nem kerül sor, az Unió tagállamainak egyoldalú intézkedésekkel kell tiltaniuk e bombák alkalmazását és átadását, amint sok ország már meg is tette és mások készülnek rá. Biztos úr, miniszter úr, az Európai Parlament szeretné megköszönni a Tanács elnöksége, a Bizottság és a tagállamok erőfeszítéseit a bizonyos hagyományos fegyverekről szóló ENSZ-egyezmény új jegyzőkönyvének tárgyalására, amely jegyzőkönyv a repeszbombákkal kapcsolatos valamennyi humanitárius problémával foglalkozik. Sajnálatos módon azonban be kell látnunk, hogy nagyon kevés előrelépés történt mostanáig. Ezért egy határozott oslói folyamatra van szükség, melynek alapján az államok, a nem kormányzati szervezetek, a Vöröskereszt és a nemzetközi szervezetek nagyratörő cselekvési programot tudnak kidolgozni és megvalósítani. Jelenleg az oslói folyamatot 80 ország támogatja, köztük sok fejlődő ország, azonban még egyáltalán nem egyértelmű, hogy végül a repeszbombák teljes betiltásához vezet-e. Az világos, hogy olyan integrált és átfogó megközelítésre van szükség, amely szem előtt tartja a humanitárius szempontokat és nemcsak a fegyverzetcsökkentésre összpontosít, hanem mindenekelőtt a polgári lakosok védelmére, és segít nekik megbirkózni a háború következményeivel, miközben gondoskodik a felhalmozott bombák megsemmisítéséről és a szennyezett területek megtisztításáról. Számos jelentős eseményre kerül sor a közeljövőben, ide tartozik a decemberi bécsi és az azt követő héten a brüsszeli ülés, valamint november 5-én a repeszbombák betiltásáért való cselekvési világnap, amikor sok különböző eseményre kerül sor szerte a világon – mi mit csinálunk?

125

126

HU


Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni a Bizottság és a Tanács képviselőitől: mit fogunk csinálni, milyen álláspontot képviselünk? Mi az Európai Unió álláspontja a bizonyos hagyományos fegyverekről szóló egyezmény keretében folyó megbeszélések helyzetéről? Lesz erről közös tanácsi álláspont? Milyen kezdeményezéseket alakítunk ki, hogy a tagállamokat ösztönözzük a repeszbombák betiltására irányuló nemzeti intézkedések meghozatalára? Mit teszünk, hogy támogassuk a harmadik országokat az ilyen bombák által érintett területek megtisztításában, illetve a már betiltott lőszerek készleteinek veszélyeiről és megsemmisítéséről nyújtott oktatásban? Végezetül tervezi a Bizottság, hogy nemzetközi konferenciát szervez arról, hogy az Európai Unió milyen szerepet játszik azon társadalmi-gazdasági, humanitárius és fejlesztési problémák megoldásában, melyek olyan konfliktusok következtében alakultak ki, melyekben e fegyvereket használták? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, Borrell úr, először is megköszönöm a repeszbombák betiltásával kapcsolatban feltett három kérdést. Megpróbálok röviden és a lehető legtárgyilagosabban válaszolni a Tanácsnak címzett mindhárom kérdésre. Ami az első kérdést illeti, azt kell mondanom, hogy a bizonyos hagyományos fegyverekről szóló egyezmény keretében – hogy a felszólalásom ne nyúljon túl hosszúra, innentől csak az „egyezményként” fogok rá hivatkozni – keretében az Európai Unió Tanácsának elnöksége – amint Önök is tudják – az Európai Unió nevében hangot adott a repeszbombák humanitárius hatásával kapcsolatos aggodalmainak. Az egyezményt aláíró országok tavaly november 7. és 17. között Genfben tartott harmadik felülvizsgálati konferenciáján az Európai Unió kifejezte azon véleményét, mely szerint a repeszbombák különösen fontos helyet foglalnak el a bizonyos hagyományos fegyverekről szóló egyezmény jövőbeli munkájában. Az Unió ismertetett egy javaslatot egy olyan nyitott kormányzati szakértői csoport létrehozataláról, amelynek célja az lenne, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az egyezmény keretében megvalósítandó további tevékenységekre. E javaslatot az egyezményt aláíró országok konferenciája nem fogadta el. Azonban arról megegyezés született, hogy sürgős feladatként össze kell hívni a két ülés között a háborús robbanóanyag-maradványok kormányzati szakértőinek csoportját, melynek különös figyelmet kell szentelnie a repeszbombáknak. E találkozóra 2007. június 19. és 22. között került sor Genfben, amikor az EU benyújtott egy tárgyalásra szóló megbízatástervezetet egy jogilag kötelező eszközre, amely a repeszbombák által kiváltott valamennyi humanitárius kérdéssel foglalkozna. Ezt az eszközt 2008 végéig kell elfogadni. Az Unió trojkája kiterjedt egyeztetést folytatott harmadik országokkal az Unió megközelítésének támogatásáról. A kormányzati szakértők csoportja azonban úgy döntött, hogy a döntést egy jogilag kötelező erejű eszközről elhalasztja az egyezmény magas szerződő feleinek 2007. évi üléséig, amelyre a következő hónapban kerül sor. A repeszbombákhoz kapcsolódó aggodalmakra irányuló törekvésekkel párhuzamosan – amint tudják – számos uniós tagállam aláírta az Oslói Nyilatkozatot és részt vett számos találkozón, melyek a repeszbombák teljes betiltására irányuló úgynevezett oslói folyamat keretében kerültek megrendezésre.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Az uniós tagállamok saját országaikat képviselve vettek részt e találkozókon. Mindezidáig nem született megegyezés egy az oslói folyamatról kialakított uniós álláspontról. A tagállamok többsége e két folyamatot egymást kiegészítőnek és olyan párhuzamos törekvéseknek tartja, melyek egy közös célhoz vezetnek, a repeszbombákra vonatkozó jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközhöz. A második kérdésre azt kell válaszolnom, hogy a közelgő brüsszeli és bécsi ülések kapcsán – amint már említettem – az uniós tagállamok az elnökséggel együtt saját országaik képviseletében vesznek részt, ha úgy döntenek. Nem tervezünk semmilyen közös uniós álláspontot. Végül a harmadik kérdésre válaszolva azt mondhatom, hogy az Ausztria és Belgium által a közelmúltban a repeszbombák betiltásáról hozott döntések – amint Borrell úr utalt rá a kérdésében, és amint Önök is jól tudják – tisztán nemzeti alapon születtek. A Tanács e kérdést illetően nem tett semmilyen konkrét lépést. Elnök. − Reméljük, hogy hamar hangot ad véleményének. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Elnök úr, szeretném megköszönni Borrell Fontelles úrnak, hogy feltette nekünk ezt a szóbeli kérdést. Örülök, mivel ez lehetőséget nyújt rá, hogy kimerítően megválaszoljuk ezt a kérdést, mely olyan témára vonatkozik, mely különösen megdöbbentő következményekkel jár. Rendkívül negatív hatással van az emberekre, főként a polgári lakosságra. A kérdés ezért nagyon értékes a szememben, mivel az emberek biztonságát érintő dolgok mindig is közel állnak a szívemhez. Teljes mértékben egyetértek a Tanács elnöke által kifejezett állásponttal, de szeretnék megemlíteni még néhány dolgot. Az elmúlt év során lehetőségem nyílt tárgyalni erről a kérdésről több hivatalos és nem hivatalos fórumon, köztük a Béketanulmányi Intézet által szervezett találkozókon – először Párizsban, majd Alexandriában –, melyeken Mubarak asszony elnökölt. Ő nagyon határozottan foglalkozott ezzel e kérdéssel, és azt hiszem, megpróbálta előrevinni a dolgokat. Mint a gyalogsági aknák esetében, a háborús robbanóanyag-maradványok nagy veszélyt jelentenek a polgári lakosság életére és biztonságára, és szeretném kimerítően megválaszolni a Borrell Fontelles úr által feltett kérdéseket. A hatásuk lehet azonnali és hosszantartó egyaránt. Ha nagy területeken szórnak el robbanóanyagokat, azok – mint tudjuk- nagyon sok polgári lakost, gyakran gyermekeket is megölhetnek vagy megsebesíthetnek. Ráadásul sok töltet vagy résztöltet nem robban fel vagy nem robban fel behatásra, és így végzetes hatásuk megmarad a konfliktus után is, ennélfogva a repeszbombák súlyosan hátráltatják a nemzetközi humanitárius segélynyújtást. Láttuk ezt a libanoni háborúban. Ami a válságkezelést és az elmúlt évek konfliktusai alatt és után működő konfliktus utáni újjáépítési programokat illeti, a Bizottságban nagyon aktívan foglakoztunk a taposóaknák és egyéb háborús robbanóanyag-maradványok, köztük repeszbombák okozta problémák kezelésével. Az Európai Bizottság által a 2002-2007 időszakra vonatkozó az aknákkal kapcsolatos két stratégiáján keresztül világszerte több mint 300 millió eurót szántak e problémára a taposóaknák felszedésével, a készletek megsemmisítésével, az aknaveszély-oktatással, az áldozatok megsegítésével, rehabilitációjával és társadalmi-gazdasági reintegrációjával foglalkozó projektek keretében. Rekeszbombákkal foglalkozó projektek működtek az e

127

128

HU


fegyverek által súlyosan érintett országokban is, például Afganisztánban, Laoszban és Kambodzsában, csak hogy néhányat megnevezzek. A jövőben is fenntartjuk e kötelezettségvállalásunkat a gyalogsági aknák és háborús robbanóanyag-maradványok elleni akcióink révén a közösségi külső segítségnyújtási stratégiáink és programjaink keretében – ez tehát mindenhol lesz. A Bizottság az ECHO által kezelt Humanitárius Segítségnyújtási Eszközt is felhasználja a humanitárius aknamentesítési műveletek finanszírozásához. Humanitárius aknamentesítésre legutóbb Libanonban került sor, amely az általam már korábban említett 2006. decemberi konfliktust követően jelentős humanitárius segélyt kapott. Annak kapcsán, hogy milyen szerepet játszik a Bizottság a fegyverzetcsökkentési szerződések vagy egyezmények tárgyalásaiban, hadd emlékeztessek arra, hogy e tárgyalások olykor nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. Ha a Közösség nem szerződő fele a fegyverzetcsökkentési szerződéseknek vagy egyezményeknek, akkor legálisan csak ösztönözheti a partnerországokat arra, hogy teljes mértékben kapcsolódjanak be a multilateralizmusba, főként a szerződésekhez és egyezményekhez való csatlakozás révén. Azt gondolom, hogy az elnök úr már sok mindent elmondott erről. Részt vettünk az EU trojkájának diplomáciai lépéseiben, melyekre az olyan döntő fontosságú országokban került sor, mint az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Brazília, Dél-Korea, Kanada, Pakisztán és Ukrajna. Ezek célja a repeszbombákkal foglalkozó multilaterális kezdeményezések elősegítése volt a bizonyos hagyományos fegyverekről szóló egyezmény keretében, és főként tárgyalást folytatni egy olyan jogilag kötelező erejű eszközről, amely a repeszbombákkal kapcsolatos humanitárius problémák megoldására irányul. A cél a tárgyalásokat a jövő év végéig lezárni. Ugyanakkor a Bizottság figyelemmel követi az oslói folyamatot és szándékában áll megfigyelőként részt venni az ezzel összefüggésben tervezett brüsszeli és bécsi találkozón. Végül, Borell Fontelles úr, szeretném biztosítani Önt és az Európai Parlamentet, hogy a Bizottság továbbra is megtesz minden tőle telhetőt, hogy támogassa a repeszaknák széles körű és tényleges betiltására irányuló valamennyi multilaterális kezdeményezést. Tunne Kelam, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, szeretném elmondani a biztos asszonynak, hogy engem bátorsággal tölt el, hogy az aggodalmaink és céljaink közösek, és köszönöm, hogy ismertette és jellemezte a fejleményeket. Annak is örülök, hogy a parlamenti képviselők között jó együttműködés alakult ki egy lényeges állásfoglalási indítvány előkészítése során. Először is, ez sürgős kérdés. Emberileg és politikailag is sürgős, mivel az egész világról érkező figyelmeztető jelek ellenére a repeszbombák még mindig aktív használatban vannak. Két problémát kell tehát megoldanunk. Először, a repeszbombák használatának van egy különösen kegyetlen vonása. Akik e bombákat vetik, általában nem tudnak nagyon pontosan célozni. A félrement bombák aránya sokkal magasabb a vártnál. Ennek tragikus következménye az áldozatok rendkívül magas száma –a hírek alapján 90% felett – a polgári lakosság körében. Egy másik probléma a rengeteg fel nem robbant repeszbomba, amely a korábbi konfliktusok területein található. Ez nagy akadályt jelent azon országok számára, melyek elhatározták, hogy a konfliktusok után újjáépítik gazdaságukat. Ilyen háttér láttán, úgy gondolom, az

24-10-2007

24-10-2007

HU


Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a küzdelemben, mely a repeszbombák bármilyen előállításának, alkalmazásának és értékesítésének betiltására irányul. Első lépésként azonnali moratóriumot kellene életbe léptetni e fegyverek használatára. Az állásfoglalásunk továbbá kitart amellett, hogy az uniós csapatok semmilyen körülmények között nem használhatnak repeszbombákat, míg a vonatkozó nemzetközi megállapodások meg nem születnek. Arra kérjük a Parlamentet és a Bizottságot, hogy sürgősen emeljék fel a felrobbant és fel nem robbant repeszbombák által sújtott közösségeknek és egyéneknek nyújtott pénzügyi segély összegét, és e célra használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt. Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nevében beszélek. E kérdések jól példázzák, milyen vezető szerepet játszik az Európai Parlament a hagyományos fegyverzetcsökkentés, a lőszerek szállításának ellenőrzése és a nemzetközi humanitárius jog megerősítésé terén. Küzdöttünk az Ottawai Egyezmény kiterjesztéséért az aknák minden típusára. Még jóval az Európai Tanács ülése előtt mi már egy a fegyverkereskedelemről szóló globális szerződés mellett érveltünk. A Parlament azt is folyamatosan követeli, hogy az Európai Unió fegyverkivitelre vonatkozó magatartási kódexét alakítsák át egy jogilag kötelező érvényű eszközzé. A repeszbombákról szóló kérdések a jövőbe tekintenek és arra, hogy Európának mit kell tennie, hogy felszámolja ezeket e fegyvereket, melyek nem tesznek különbséget a polgári lakosság és a katonák között és oly sok emberi életet oltanak ki. Azonnali moratóriumot követelünk e fegyverek használatát, előállítását, felhalmozását és kivitelét illetően. A moratóriumot kellő időben jogi eszközzé kell alakítani, amely hosszú távon kitiltja e barbár lőszereket a fegyverraktárakból és csataterekről éppúgy, mint ahogy a gyalogsági aknák már eltűnőfélben vannak. Azon túl, hogy felszólítjuk az Európai Uniót, hogy indítson diplomáciai támadást ezen új eszköz érdekében, azt kívánjuk, hogy a tagállamok járjanak elöl jó példával és kerüljék el, hogy fegyveres erőik e fegyvereket használják. Ezenkívül azonban véglegesen le kell állítani e fegyverek kivitelével, előállításával és felhalmozásával is. Libanonban, Csecsenföldön, Afganisztánban és több tucat más országban, ahol a háborúk már véget értek, az emberek naponta fizetnek végső árat azon fegyveres erők bűnös és erkölcstelen felelőtlenségéért, melyek áthágnak minden etikai és jogi határt, melyek a civilizált emberek cselekedeteit hivatottal vezérelni. Most Európa feladata, hogy egy globális szövetség élére álljon, hogy helyreállítsa, újra megerősítse és támogassa e határokat. Sürgősen szükség van egy közös álláspontra a repeszbombák és egyéb repeszlőszerek megsemmisítéséhez. Elizabeth Lynne, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, a repeszbombák válogatás nélkül ölik vagy sebesítik meg a polgári lakosokat, gyakran gyermekeket. Álmok foszlanak szerte és életek pusztulnak el. Vegyük csak az iraki fiú, Ahmed Kamel esetét. Ahmed figyelmét megragadta egy csillogó tárgy, felszedett tehát egy töltetet és az felrobbant. A fiú elvesztette mindkét kezét és a látását. Hogy értheti meg ezt egy 12 éves fiú? Ennek ellenére az a sokkoló valóság, hogy több mint 15 uniós tagállamnak vannak repeszbomba-készletei. Hátborzongató, hogy legalább 10 uniós tagállam – Franciaország, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Svédország és Bulgária – még mindig előállít ilyen fegyvereket. Úgy gondolom, hogy a

129

130

HU


repeszbombákat előállító és használó országok kezéhez – beleértve az Egyesült Királyságot – vér tapad. Üdvözlöm, hogy egyes országok, mint Belgium, nemzeti jogszabályban tiltották be a repeszbombákat, de minden uniós tagállamnak hasonlóképp kell cselekednie. Sürgetem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy csatlakozzanak az oslói folyamathoz, amint már felszólítottuk őket erre korábban is. Rövid úton el kell utasítani az Egyesült Királyság kormányának és mások diplomáciai manővereit, melyek azt sugallják, hogy léteznek „néma” és „értelmes” repeszbombák is – a repeszbombák mind ölnek és megcsonkítanak. Az „értelmes” szó más nem is lehetne félrevezetőbb vagy oda nem illőbb. Az Európai Unió valamennyi tagállamában azonnali moratóriumot kell bevezetni minden repeszbomba használatára, felhalmozására, előállítására, szállítására, kivitelére és az ezekbe történő beruházásokra. Minden államnak, amely használt ilyen bombákat, fel kell vállalnia a felelősséget az aknamentesítésért, és Bizottságnak sürgősen fel kell emelnie a fel nem robbant töltetek által sújtott közösségeknek nyújtott pénzügyi segítség összegét. Kérem, támogassák ezt az állásfoglalást. Frithjof Schmidt, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az oslói folyamat történelmi lehetőséget kínál arra, hogy nemzetközi megállapodás – nemcsak nyilatkozat, hanem nemzetközi megállapodás – szülessen a repeszbombák betiltásáról. Két évtized folynak kampányok és nemzetközi kezdeményezések e cél elérése érdekében, de újra és újra megfeneklettek a katonai és gazdasági érdekek diplomáciai mocsarában. Most itt a lehetőség, hogy 2008-ban megegyezésre jussunk. Valamennyi képviselőcsoport világos állásponttal rendelkezik e téren, de ehhez nemcsak a Parlament támogatása szükséges. Nagy örömmel és érdeklődéssel hallottam, Ferrero-Waldner asszony, hogy a Bizottság is támogatja ezt az álláspontot, és ennek nagyon örülök. A Tanácsnak most követnie kell a Parlament és a Bizottság által elfogadott világos álláspontot, ez nagyon fontos. Nemcsak a repeszbombák használatának, felhalmozásának és kereskedelmének betiltásáról van szó, hanem az előállításról is. Be kell tiltani e bombák gyártását is, és az Európai Unió még mindig a repeszbombák egyik legnagyobb előállítója. Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Spanyolországban és Belgiumban még mindig gyártanak repeszbombákat. Belgiumban és Ausztriában már jogszabály tiltja e fegyverek gyártását, de tudomásom van róla, hogy a gyártás Belgiumban még nem állt le teljesen. E jogszabály alól is vannak kibúvók. Tovább kell haladnunk e fegyverek betiltásával. A tagállamoknak egy tilalom irányában kell haladniuk, és a Tanácsnak meg kell védenie az itt rögzített világos álláspontot. Csak így biztosítható, hogy 2008-ban valóban megállapodás szülessék. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, ezzel a témával személyesen először a NATO Jugoszlávia elleni támadó háborúja alatt foglalkoztam, amely egyike volt azon háborúknak, melyeket elleneztem és melyeket – sok más háborúhoz hasonlóan – nyugati országok vívtak. A repeszbombák áldozatainak 98%-a a polgári lakosok közül kerül ki. A repeszbombák résztölteteinek 5-40%-a nem robban fel. Hadd legyek nagyon őszinte: főleg a nyugati országok állítanak elő repeszbombákat, szerelik fel velük hadseregeiket és vetik be azokat a háborúkban. 34 ország gyárt repeszbombákat, köztük 13 uniós tagállam. A repeszbombák

24-10-2007

24-10-2007

HU


szerepelnek az EU országai által vívott háborúkban, például a volt Jugoszlávia, Afganisztán és Irak elleni háborúkban, úgyhogy kérem, ne ejtsünk itt krokodilkönnyeket! Az Uniónak le kell nyelnie a keserű pirulát. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az Európai Uniónak közös álláspontot kell elfogadnia, amely elítéli e gyilkos fegyvereket. Ez a repeszbombák gyártásának végét jelenti és természetesen azt is, hogy nem lehet ezeket többé bevetni, mint ahogy történt az Öböl-háborúban, Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban és Libanonban. Ez nem folytatódhat. Alain Hutchinson (PSE). – (FR) Elnök asszony, soros elnök úr, biztos asszony, sok minden elhangzott már e témáról és mi természetesen helytelenítjük – ez a szó aligha elég erős – a számos országban oly súlyos károkat okozó repeszbombák alkalmazását, és megköszönöm Borrell úrnak, hogy felvetette e nyugtalanító kérdést. Ahhoz azonban, hogy e tilalom eredményes legyen és hogy az állásfoglalásban kifejezett szándék célt érjen, egyáltalán nem elégedhetünk meg az ilyen fegyverek használatának betiltásával. A gyártásukkal és kereskedelmükkel is foglalkoznunk kell, mivel nem folytathatunk humanitárius vitát – és való igaz, hogy e fel nem robbant, hanem különböző helyeken a földben fekvő bombák, melyek ezáltal megakadályozzák, hogy a közösségek és a menekültek visszatérjenek szülőföldjükre, megakadályozzák a humanitárius segítségnyújtást is –, nem folytathatunk tehát olyan vitát, amely a probléma humanitárius oldalára akar rávilágítani, anélkül, hogy ugyanakkor tényleges intézkedésekkel lépnénk fel itthon azon iparágak ellen, melyek sajnálatos módon még mindig foglalkoznak e fegyverek gyártásával és eladásával. Szeretném azzal befejezni, hogy ez az állásfoglalás talán arra is lehetőséget nyújt, hogy a tagállamok felé is forduljunk. E téren az én országom, Belgium, már elfogadta a szükséges jogszabályt – azt hiszem, elsőként –, és úgy gondolom, hogy ihletet meríthetnénk a Belgiumban elfogadott törvényből, hogy arra kérjük a többi 26 tagállamot, hogy cselekedjenek hasonlóképpen. Annemie Neyts-Uyttebroeck (ALDE). – (NL) Elnök asszony, biztos asszony, Antunes elnök úr, felszólalásomban szeretném támogatni a Borrell úr által feltett kérdést és annak megfogalmazását, valamint közös állásfoglalásra irányuló indítványunkat e téren. Tisztában vagyok vele, hogy a fegyverzetellenőrzési törekvések mindig nagyon nehezek és olykor inkább az echternachi körmenetre hasonlít, melynek során az emberek két lépést tesznek előre, majd egyet hátra. Úgy gondolom, hogy fokozni kell ezeket az erőfeszítéseket, mivel az elmúlt néhány évben úgy tűnt nekem, hogy a fegyverzetcsökkentésért, a fegyverzetellenőrzésért, a fegyverek ellenőrzéséért dolgozó emberek egy letűnt korszak régimódi példányai, mivel most az újrafegyverkezés van napirenden. Ezt rendkívül aggasztónak tartom. Gondoljanak csak arra, hogy a világ egyetlen megmaradt szuperhatalmának államfője a közelmúltban egy lehetséges harmadik világbeli háborúval fenyegetett; ez engem nagy félelemmel tölt el. E kérdés kapcsán, amely jóval kevésbé vezet közös erőfeszítések megvalósítására, úgy gondolom, hogy fontosabb, mint valaha, hogy a Tanács és a Bizottság egyaránt folyamatosan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak együtt kell cselekedniük e téren, bár mostanáig ez sajnálatos módon nem így történt. Carl Schlyter (Verts/ALE). - (SV) Köszönöm, elnök asszony. Én most képviselőtársam, Raül Romeva nevében is beszélek. Ő Spanyolországból jön, én pedig Svédországból, és mindkét ország gyártja ezeket a borzalmas fegyvereket, és mindkettő megígérte, hogy

131

132

HU


betiltja őket. De mit csinál az én országom? Az oslói tárgyalásokon Svédország amellett érvelt, hogy inkább korlátoznunk kellene ezek használatát, mint betiltani azt. Ez az álláspont gyalázatos. Egyetlen civilizált ország sem veheti védelmébe e kegyetlen fegyvereket, és én nagyon örülök, hogy ma ilyen nagy egység van a Tanács, a Bizottság és a Parlament között a teljes körű tilalmat illetően. Amikor ezek a fegyverek lecsapnak, ártatlan gyermekek elleni fegyverekként működnek. Hatásos fegyver ez az emberi jogok és a gazdasági fejlődés ellen. Ezért nagyon eredményesnek kell lennünk a betiltásukért folytatott harcban. Ez a kezdet – zárjuk le a folyamatot, amilyen hamar csak lehet, mivel minden percben újabb gyermek veszti életét. Köszönöm. ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök Luis Yañez-Barnuevo García (PSE). – (ES) Elnök úr, szeretném megismételni, ami már elhangzott előttem a szóban forgó, a polgári lakosokra nézve oly káros fegyverek – a repeszbombák – gyártásának, kivitelének és felhalmozásának betiltásáról, és szeretném elmondani, hogy támogatom az oslói folyamatot, annak ellenére, hogy – ahogy az előző felszólaló említette – az én országom is gyártja, készleten tartja és exportálja e fegyvertípusokat. Egy dolgot azonban ki kell emelnem: szeptember 21-én – vagyis épp egy hónapja – a kormány az őt támogató párt, vagyis a szocialista párt formájában benyújtott a Parlamentnek egy módosítási javaslatot a védelmi és a kettős felhasználású termékek külkereskedelmének ellenőrzéséről szóló törvényhez, amely módosítás részben a polgári lakosokra különösen veszélyes repeszbombák korlátozására – és szükség esetén betiltására – irányul. Más szóval a hazámban irányváltás történik: a korábbi kormányok ugyanis jóváhagyták e fegyverek gyártását, felhalmozását és exportját. Ez a kormány teljes mértékben elkötelezte magát az oslói folyamat mellett és támogatja a repeszbombák fokozatos megszüntetését és végső soron gyártásuk, felhalmozásuk és exportjuk teljes betiltását. Ez volt az a fontos dolog, melyet ki akartam emelni. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Két alapvető dolgot szeretnék elmondani, de nagyon rövid leszek, mert tudom, hogy már kifutunk az időből. Az első az, hogy ez a vita nagyon világossá tette számomra és meggyőzött arról, hogy e kérdést az Európai Parlament nagy figyelemmel követi majd és hogy az sok tagállamot érint. Természetesen ezt kellőképpen figyelembe veszem majd. Másodszor, szeretnék rámutatni, hogy az Európai Unió e téren is vezető szerepet játszik, talán nem olyan intenzíven, mint egyes tagállamok szeretnék és biztos, hogy néhány nehézséggel küszködve, de mindezek ellenére optimistán. A megfelelő helyen, vagyis a bizonyos hagyományos fegyverekről szóló egyezményben már hangot adtunk az Európai Unió aggodalmának a szóban forgó fegyver humanitárius következményei kapcsán. Javaslatot tettünk arra is, hogy folytassunk tárgyalásokat egy jogilag kötelező érvényű eszköz legkésőbb 2008 végéig megtörténő elfogadásáról, bár lehet, hogy e cél nem olyan nagyratörő, mint Önök közül sokan szeretnék. Azonban azért vagyunk itt, hogy döntő lépéseket tegyünk. Remélem, hogy ez a folyamat egyre több

24-10-2007

24-10-2007

HU


politikai akaratot, lelkesedést és erőfeszítést tud összegyűjteni, hogy végül elérhessük a javasolt célokat. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Elnök úr, egy dolgot szeretnék hozzátenni ahhoz, amit korábban elmondtam. Természetesen csak a Bizottság hatáskörébe tartozó területekről beszélhetek, és Önök jól tudják, hogy ez a terület a tagállamok hatáskörébe tartozik. Azonban beszélhetek az érintetteknek nyújtott pénzügyi segítségről. Megerősíthetem, amit korábban mondtam, vagyis hogy már megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy enyhítsük a háborús robbanóanyag-maradványok, köztük a repeszbombák okozta problémákat, főként az aknamentesítő stratégiánk és a vonatkozó horizontális költségvetési tétel révén, amely az e területre fordított támogatások mintegy egyharmadát tette ki. Biztosíthatom Önöket, hogy az új földrajzi eszköz által továbbra is tenni fogunk az aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok ellen, és ezeket a lépéseket – és ez újdonság – beépítjük a külső segítségnyújtási stratégiáinkba és programjainkba. Néhány intézkedést az új stabilitási eszköz keretében is lehet finanszírozni, így már több eszköz áll rendelkezésünkre, hogy megoldást találjunk e jelentős kihívásra, és egyértelműen számításba vesszük majd a Parlament határozott álláspontját, hogy a lehető legeredményesebbek legyenek ezek az intézkedések, mivel teljes mértékben támogatom az Önök által megfogalmazott célkitűzéssel. Elnök. − Átvettem egy az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdésének megfelelően benyújtott, közös állásfoglalásra irányuló indítványt. (3) A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. (Az ülés a kérdések órája előtt pár percre felfüggesztésre kerül.) 15. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések) Elnök. − Hölgyeim és uraim, a következő napirendi pont: a Tanácshoz intézett kérdések. Mint tegnap a Bizottsághoz intézett kérdések során, ma is kipróbálunk néhány új szabályt, melyekre a javaslat a Parlament reformjának részeként született. E szabályokat egy külön csoport tanulmányozza és alapvetően két területre vonatkoznak. Először is arra kérném a képviselőket, hogy üljenek előre az első sorokba, hogy az ülés az egység érzetét keltse. A második változás az, hogy a kiegészítő kérdéseket a Tanács soros elnöke egyszerre válaszolja meg az összes kérdés feltétele után. Ennek következtében – mivel általában két kiegészítő kérdés hangzik el – ahelyett, hogy külön-külön kerülnének megválaszolásra a kérdések, a Tanács egyszerre ad rájuk választ a végén. A következő napirendi pont: a Tanácshoz intézett kérdések (B6-0318/2007). A következő, a Tanácshoz intézett kérdések kerültek benyújtásra.

(3)

See Minutes.

133

134

HU


1. kérdés Manuel Medina Ortega részéről (H-0678/07) Tárgy: Szolidaritási Alap jelentős katasztrófák esetére Az egyes uniós tagállamokban – például Görögországban és Spanyolországban – kiütött idei nyári erdőtüzek súlyossága láttán és az Unió gyors és eredményes reakciója hiányának fényében felülvizsgálja a Tanács a Szolidaritási Alap szabályait, hogy a jövőben megfelelő mechanizmusokkal felvértezve nézhessünk szembe e katasztrófákkal és enyhíthessük az okozott kart? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, erre a kérdésre válaszolva azt mondanám, hogy – amint Önök is tudják – az Európai Unió Szolidaritási Alapja azért jött létre a Közép-Európát 2002 nyarán sújtó árvizek után, hogy a jelentős és rendkívüli mértékű katasztrófákra reagáljon. 2002-ben az Európai Bizottság javaslatára a Tanács elfogadott egy rendeletet, amely létrehozta az Európai Unió Szolidaritási Alapját. A Szolidaritási Alapról szóló rendelet 14. cikke arról rendelkezik, hogy a Tanács legkésőbb 2006. december 31-ig felülvizsgálja e rendeletet a Bizottság egy javaslata alapján. A Bizottság 2005-ben javasolta, hogy a 2012/2002/EK rendeletet váltsa fel egy a Szolidaritási Alapról szóló új rendelet. E javaslat főként arra irányult, hogy az eszköz hatáskörét kiterjesszék az ipari és technológiai katasztrófákra, a közegészségügyi vészhelyzetekre, a terrorcselekményekre, és hogy csökkentsék az Alap jelentős katasztrófák esetén történő igénybevételére alkalmazandó küszöböt. A javaslat értelmében a regionális kivételi kritériumok kikerülnének a hatályos rendeletből, de kivételes körülmények között a Bizottság elismerhetné, hogy jelentős katasztrófa történt. Az Európai Parlament 2006 májusában kiadott erről egy véleményt, és szintén 2006-ban a Tanács a megfelelő szinten megvitatta a Bizottság javaslatát és a Parlament véleményét, bár megegyezés nem született. Ennek eredményeképpen a 2012/2002/EK rendelet van azóta is érvényben, míg időközben 2007-ben a Bizottság javasolta a mozgósítását. Amint alkalmam nyílt elmondani Önöknek múlt hónapban egy hasonló kérdésre válaszolva, a Tanács tudomása szerint a rendelet hatálya alá tartozó katasztrófák esetében alkalmazása eredményesnek bizonyult. Az Európai Bizottság rendszeres időközönként jelentéseket készít, melyekben részletesen leírja a Szolidaritási Alap alkalmazását. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) A Tanács javaslata teljesen világos volt. Ez az új rendelet hatalmas késést szenved. Feltennék még egy kiegészítő és konkrét kérdést a Tanácsnak: idén nyáron a nyugati civilizáció bölcsője, az ókori Görögország, olimpiai stadionjaival együtt majdnem leégett. A Tanács vajon addig vár, amíg leég a Vatikán, amíg leég a Prado, amíg leég a belémi palota, vagy remélhetjük, hogy még jövő nyár előtt megszületik egy rendelet, amely képes megbirkózni az ilyen jellegű katasztrófákkal? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, Medina Ortega úr, nyilvánvalóan nem várjuk meg, hogy Rómát, Lisszabont, Londont vagy Párizst természeti katasztrófa érje, mielőtt részletesebben foglalkozunk a kérdéssel. Nagyon reméljük, hogy a belémi palota és a belémi torony még évszázadokig állni fog, amint az eddig is történt. Ami a jelenlegi szabályok módosítására vonatkozó konkrét határidőket illeti, a Tanács nevében természetesen nem tudok kötelezettséget vállalni egy konkrét időpontra sem.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Elizabeth Lynne (ALDE). - Köszönöm a válaszát, én azonban csatlakozom a második kérdéshez. Igenis tudnunk kell, hogy mikor történik változás. Most főleg az Egyesült Királyság területén bekövetkezett árvizekről beszélek. Ez nyilvánvalóan vonatkozik a tüzekre is, de az árvizek a Szolidaritási Alap hatálya alá tartoznak. Az én régiómat, Középnyugat-Angliát nagyon komolyan sújtotta az árvíz. Worcestershire-ben árvíz sújtotta az én falumat és az egész megyét, valamint Hereford és Shropshire környező területeit. Az Egyesült Királyság kormánya nyilvánvalóan támogatást kért a Szolidaritási Alaptól. Remélem, hogy a kérelmet a Bizottság kedvező elbírálásban részesíti, és a Tanács végül valóban megkísérli és megvalósítja a változtatásokat a Szolidaritási Alap működésének módját illetően, hogy a jövőben gyorsabban jussunk hozzá az ilyen támogatáshoz. Továbbá megkérném a Tanács képviselőjét, hogy mondja el, mit érez a gyorsreagálású erőkkel kapcsolatban és hogy ezt előrehozzák-e, hogy vészhelyzetekben az érintett területekre is jusson árvízvédelem? Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök úr, először is hadd mondjam el, hogy véleményem szerint nagyon jó, hogy most mind együtt ülhetünk itt lenn. Nagyon jó ötletnek tartom. A feltett kérdés kapcsán, miniszter úr, néhány szót szeretnék szólni a tüzekről, olykor természetes okok folytán ütnek ki, máskor pedig szándékos gyújtogatás következtében. A gyújtogatást egyes országok jogi álláspontja ösztönzi, amely bizonyos előnyöket kínál bizonyos embereknek. Felmerült már valaha a gondolat, hogy gyakoroljunk nyomást ezekre az országokra, hogy ezen ösztönző megszűnése érdekében változtassák meg álláspontjukat? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Rendben. Azt hiszem, a most feltett kérdéseknek legalább egy részét már megválaszoltam. Elmondtam már azt is, hogy a Szolidaritási Alap múltbeli működésének értékelése pozitív eredményt hozott, olyan értelemben, hogy az Alap megfelelően működött. A gyorsreagálású erők kérdésén most is gondolkodunk. Döntés még nem született, mivel a kérdést a Tanács még mindig értékeli és megvitatja. Nem született még döntés a tüzek megelőzéséről sem, bár sok mindent elértünk már e téren. Még sok munka van hátra, és feltételezem, hogy ez egy olyan terület, ahol a „legjobb gyakorlatokként” ismert tapasztalatok cseréje és a tagállamok uniós szintű együttműködése hasznosnak bizonyulhat. További erőfeszítésekre van szükség e téren. Be kell vallanom, hogy az én hazámat évről évre súlyosan sújtják tüzek, gyújtogatás és mindenféle, tüzekhez, főként erdőtüzekhez kapcsolódó problémák. Nemzeti szinten elfogadtunk számos intézkedést és kezdeményezést, melyek nagyon sikeresnek bizonyultak a tüzek és gyújtogatások megelőzésében, és természetesen boldogan megosztjuk tapasztalatainkat valamennyi tagállammal. Elnök. − 2. kérdés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou részéről (H-0680/07) Tárgy:: A speciális szükségletű emberekre vonatkozó integrált európai politika Tervezi a Tanács, hogy közös határozatot fogad el egy olyan integrált európai politika kialakításáról, melynek célja támogatni és biztosítani a speciális szükségletű polgárok szakképzését és gondoskodni a társadalomba való beilleszkedésükről?

135

136

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Köszönöm a kérdést, Panayotopoulos-Cassiotou asszony. Amint Ön is tudja, a Tanács jogalkotói hatáskörét csak a Bizottság javaslatai alapján gyakorolhatja. A dolgok jelenlegi állása szerint a Tanácshoz még nem érkezett jogalkotási javaslat olyan tanácsi határozatra, melynek célja támogatni és biztosítani a speciális szükségletű polgárok szakképzését és gondoskodni a társadalomba való beilleszkedésükről. Amint tudják, a Tanács 2000-ben elfogadta a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvet. Ez megtiltja a sok különböző alapon, például fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Továbbá az idei évet (2007) a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évévé nyilvánította a Tanács és a Parlament egy közös határozata, mely az együttdöntési eljárás keretében született. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, szeretném megköszönni a Tanács soros elnökének a választ. A foglalkoztatás során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése nem hatásos módszer a fogyatékosság problémájának kezelésére. Az új technológiákat is magában foglaló egészségügyi program tegnap lett bejelentve. Nem lehetne ezt a javaslatot arra felhasználni, hogy az európai polgárok nagy részének – akik a népességcsökkenés időszakában még aktívak és hasznosak lehetnének a társadalom egésze számára – lehetővé tegye, hogy kibontakoztassa adottságait és társadalmi kohézióban élhessen? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, Panayotopoulos-Cassiotou asszony, úgy érzem, ez a felszólalás inkább volt általános észrevétel, mint egy egyenes kérdés. Azonban azt gondolom, hogy mindezek ellenére a tagállamok körében és uniós szinten is fokozatosan egyre többen ismerik fel, hogy az e területen jelentkező kérdések megfelelő megoldásához együtt kell dolgoznunk. Meg kell mondanom azt is, hogy a portugál elnökség során és a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve részeként az elnökség november 19-20-án Lisszabonban vendégül lát egy jelentős konferenciát, amely természetesen a vonatkozó kérdések helyzetét kísérli meg áttekinteni. Ezenkívül természetesen megpróbálunk a jövőre vonatkozó politikai kötelezettségvállalásokat is kieszközölni e kérdést illetően. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Milyen intézkedéseket tervez a Tanács azért, hogy a tömegközlekedés hozzáférhetőbb legyen a fogyatékosok számára? Lát Ön esélyt a legjobb gyakorlat és a benchmarking alkalmazására egész egyszerűen a célból, hogy e téren segítsenek javítani a helyzeten? Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Antunes elnök úr, a fogyatékosok jogait kifejezetten rögzítettük az alapjogi chartában, mely a Lisszaboni Szerződés része, ezáltal pedig teljesen és jogilag kötelező érvényű lesz. Lát Ön esélyt arra, hogy a Tanács elnöksége felszólítsa a tagállamokat, hogy reagáljanak nagyon gyakorlatiasan az új lehetőségekre és tegyék meg a megfelelő lépéseket azért, hogy a fogyatékkal élőkre több és jobb lehetőség várjon? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Két észrevételt kívánok tenni. Az alapjogi charta még nem lépett teljességgel hatályba és nem is került a nyilvánosság elé. Ugyanez mondható el a Lisszaboni Szerződésről is, ezért egyelőre még várnunk kell. Nyilvánvalóan nem tudom megjósolni októberben, hogy a Tanács milyen kezdeményezéseket vagy határozatokat fogad majd el a téren. Továbbá – amint tudják – az alapjogi charta önmagában nem képezi jogalkotási kezdeményezések jogi alapját.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A közlekedés terén a Bizottság nem javasol a Tanács által elfogadandó kezdeményezéseket; ez a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az egyértelműen az ő feladatuk, nemzeti szinten, hogy javaslatot tegyenek a szükséges intézkedésekre, ahogy azt ők jónak látják és ahogy megfelel az adott körülményeknek. Elnök. − Hölgyeim és uraim, Marian Harkin, Avril Doyle és Esko Seppänen következő három kérdése már szerepelt a tegnapi vitában. Az eljárási szabályzat II. melléklete (A) része (2) bekezdésének megfelelően e kérdések nem fogadhatóak el, így továbblépünk a következő kérdésre. A 3., 4. és 5. kérdés nem fogadható el, mivel a szóban forgó kérdés már szerepel ezen ülés napirendjében. 6. kérdés: Sarah Ludford részéről (H-0687/07) Tárgy: Szexuális bűnözők Elégedett a portugál elnökség azzal, hogy az Unió és a tagállamok minden lehetséges intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy beazonosítsák, bírság elé állítsák és a büntető ítélet után figyelemmel kísérjék a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetőit, hogy információcserét valósítsanak meg a gyermekek elleni bűncselekményekről és hogy megvédjék és kiszabadítsák az eltűnt, elrabolt vagy veszélyben forgó gyermekeket? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Ludford asszony, a gyermekek védelme a szexuális kizsákmányolástól és az emberkereskedelem elleni harc rendkívül fontos kérdés az Európai Unió számára. E tekintetben a civil társadalom eltűnt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekek megkeresésében való szerepéről szóló, 2001. szeptember 27-i tanácsi állásfoglalásra hivatkoznék, amelyben a Tanács kijelentette, hogy a gyermekek eltűnése és szexuális kizsákmányolása elleni harc prioritás az Európai Unió számára. E célból a Tanács számos különböző jogi eszközt fogadott el, melyek a kérdés különböző szempontjaival foglalkoznak; ide tartozik az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló fellépésről szóló, 1997. február 24-i tanácsi együttes fellépés, a fent említett, a civil társadalom eltűnt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekek megkeresésében való szerepéről szóló, 2001. szeptember 27-i tanácsi állásfoglalás, valamint a Tanács 2003. december 22-i kerethatározata a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről. A Belga Királyság által benyújtott, a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekért járó büntetőítéletekből adódó eltiltásoknak az Európai Unión belül történő elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló kezdeményezést a Tanács együtt értékelte más javaslatokkal, mint az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslattal és a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslattal. A tárgyalási folyamatot követően a Tanács úgy döntött, hogy összevonja a Belga Királyság által benyújtott kezdeményezés rendelkezéseit a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló eszközzel. Ennek eredményeképpen a tagállamok illetékes hatóságai számára hozzáférhetővé kell tenni a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekért járó büntetőítéletről szóló információt.

137

138

HU


A Tanács 2003. december 22-i kerethatározata a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről magában foglalja a gyermekek szexuális kizsákmányolásához és a gyermekpornográfiához kapcsolódó bűncselekmények definícióját és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy e bűncselekmények egytől három évig – és egyes esetekben a maximális öttől tíz évig – terjedő szabadságvesztéssel sújthatóak legyenek. A fent említett kerethatározat 2006. január 20-át jelöli meg a tagállami szintű végrehajtás határidejeként. A Tanácshoz és a Bizottsághoz érkezett és a végrehajtási intézkedésekről szóló bejelentések, valamint a Bizottság jelentése alapján a Tanácsnak 2008. január 20-ig értékelnie kell, hogy a tagállamok milyen mértékben teljesítették a kerethatározatból fakadó kötelezettségeket. Sarah Ludford (ALDE). - Nagyon köszönöm az elnökség válaszát. Madeleine McCann esete nagy érdeklődést és vitát szült. Nem megyek bele az ügy részleteinek ismertetésére, azonban ami engem ezzel kapcsolatban aggaszt, az, hogy vajon milyen tanulságot vonhatunk le általánosságban az eltűnt gyermekek ügyében történő európai fellépés megfelelőségéről. Három témáról kívánok kérdezni. Az első az eltűnt gyermekekkel foglalkozó sürgősségi telefonszolgálat. Tegnap Frattini biztos úr elmondta, hogy egyáltalán nem elégedett a tagállamok intézkedéseivel, melyek célja végrehajtani a Tanács februári határozatát a 116-os telefonszám egységes, az eltűnt gyermekekhez kapcsolódó használatáról; a számnak augusztus óta élnie kellene. Mindössze négy tagállam választott szolgáltatót, három tagállam pedig egyáltalán nem válaszolt az információkérésre. Ez nem igazán megkapó. Emlékeztetik majd a többi 23 tagállamot? Másodszor: néhány hete az igazságügyi és belügyminiszterek egy az eltűnt gyermekek adatait tartalmazó uniós adatbázis kialakítását követelték. Azt hiszem, történtek már erre magánjellegű kezdeményezések a YouTube és Madeleine McCann szüleinek együttműködésével. Támogatja az Unió egy igazi adatbázis létrehozását? Harmadszor pedig: Ön beszélt a szexuális bűncselekmények elkövetőiről szóló információk cseréjére vonatkozó munkáról, de mikor áll majd rendelkezésre egy számítógépes adatbázis? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, Ludford asszony, a különböző elhangzott kérdésekre a következőképp kívánok válaszolni: Először is az említett intézkedések közül sok viszonylag vagy nagyon új keletű, ezért a hatásukat értékelni kell. Ez folyamatban van, és természetesen értékeljük majd, hogy mi működött, mi vallott kudarcot és hogy milyen előrelépések történtek e téren. Ez a dolgunk, nem pedig az, hogy vádolva és felelőssé téve őket üldözzük a tagállamokat. Ez az együttműködési folyamat megköveteli, hogy a tagállamok párbeszédet folytassanak egymással, amely a kicserélendő tapasztalatokon alapul. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy jó előrehaladást értünk el a téren a humanitárius szempontból valóban borzasztó helyzetekre való reagálás terén. Végezetül úgy vélem, hogy e tekintetben a Reformszerződés szintén jó hír, hiszen eredményesen ösztönzi és teszi lehetővé a tagállamok közötti szélesebb és jobb együttműködést az ilyen típusú bűncselekmények elleni harc terén. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Soros elnök úr, Ön említette – és nagy örömmel hallottam, hogy ezt a szót használta – az emberkereskedelem kérdését, mert azt gondolom, hogy míg nagy nyilvánosságot kapnak a gyermekek, köztük a McCann-ügy, sok gyermek

24-10-2007

24-10-2007

HU


és felnőtt jut be az Unió tagállamaiba emberkereskedelem útján. Azt szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint elég-e az, amit jelenleg teszünk e téren. És szeretném azt is kérni, hogy az így idejutott emberek segítséget kapjanak, amikor a tagállamban rájuk találnak: rehabilitálják őket és juttassák őket vissza saját országukba vagy gondoskodjanak róla, hogy ne váljanak bűnözővé abban a tagállamban, ahova az emberkereskedők vitték őket. Véleményem szerint ez valóban súlyos probléma az Unióban. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Miniszter úr, igyekeztem nagyon figyelmesen hallgatni Ludford asszonynak adott válaszát. Ő egy nagyon konkrét kérdést tett fel Önnek – hogy hogyan szándékoznak Önök cselekvésre kényszeríteni azon tagállamokat, melyek még nem alakították ki a sürgősségi telefonszolgálatot –, Ön azonban nem válaszolta azt meg. Talán fogalmazhatna konkrétabban a válaszában. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Nem vagyok sem kriminálpolitikai szakértő, sem igazságügyminiszter. A Tanácsot képviselem, és csak azt tudom elmondani Önöknek, ami jelenleg a Tanács általános véleménye. Mindig lehet többet és jobba tenni, de az az igazság – amint már mondtam –, hogy számos jogi eszköz létezik, amely megfelelő az ilyen jellegű bűncselekmény elleni eredményes harchoz. Amint mondtam, ezek közül sok intézkedés még friss és mindegyiket megfelelő értékelésnek kell alávetni. Egy új kérdés hangzott el: a tagállamokban és polgáraikban nagyobb tudatosságot alakítani ki egy olyan jelenségről, amely – ha méretének és súlyosságának ismertségét kívánjuk növelni – valójában új. Amint az történni szokott az új jelenségekkel, melyeket át kell gondolni és értékelni, természetesen létezik egy követendő eljárás. Szükség esetén felszólítjuk azon tagállamokat, melyek esetleg még nem tettek elehet a kezdeményezések vagy a jogszabályok végrehajtását illető kötelezettségeiknek, hogy a lehető leghamarabb tegyék meg azt. Ha valaki felvállal egy kötelezettséget, azt teljesíteni kell és végre is hajtani e területen és másutt egyaránt. Elnök. − 7. kérdés. Lambert van Nistelrooij részéről (H-0689/07) Tárgy: A Suez és a Gaz de France fúziója Szeptember 3-án bejelentették, hogy a Suez francia energiavállalat és a Gaz de France állami vállalat igazgatótanácsa úgy döntött, hogy végrehajtják a tervezett fúziót. Ez a Gazprom, az Electricité de France és az EON után a negyedik legnagyobb energiavállalat létrejöttét eredményezné. A Bizottság már utasította a fúzió által létrejött vállalatot, hogy adja el részesedését több belgiumi és franciaországi hálózatban. A Tanács véleménye szerint a fúzióra tervei még mindig összhangban vannak azokkal az aktuális elvekkel, melyeket az Európai Unió energiapiacának liberalizációja kapcsán vall? Milyen mértékben ígérte meg az újonnan létrejött vállalat és a francia állam, hogy sor kerül a részesedések megszüntetésére a fő hálózatokban, amire a Bizottság szólított fel? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először azt kell elmondanom Önöknek, hogy – amint jól tudják – a 2007 tavaszán megrendezett európai tanácsi csúcs döntései átfogóan foglalkoztak az Unió energiapolitikájával, köztük a belső gáz- és villamosenergia-piac kérdésével. A Tanács nem bátorkodhat véleményt alkotni arról, hogy a fúzió tervei – jelenlegi állapotukban – megfelelnek-e a döntések e részének. A Tanács inkább rámutatna, hogy az Európai Tanács e döntései hozzájárultak az Európai Bizottság 2007. szeptemberben bemutatott harmadik energiacsomagjához, melynek célja a belső gáz- és villamosenegia-piac

139

140

HU


későbbi megnyitása. Csak azt követően lesz lehetséges értékelni, hogy a GDF-Suez fuzionált vállalat megfelel-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, hogy megegyezés születik a javasolt rendeletekről és irányelvekről és hogy ezek hatályba lépnek. Másodszor pedig a Tanácsnak ki kell emelnie, hogy a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezései szerint az Európai Bizottság feladata megállapítani, hogy a vállalatközi megállapodások összhangban vannak-e a közösségi szabályokkal. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL). Véleményem szerint teljes mértékben rendjén való, hogy a politikát és a konkrét lépéseket a Bizottság értékeli. Van azonban egy további kérdésem az európai piacról, az egységes piac megvalósításáról. A vállalatok felosztása mögötti kifejezett cél az, hogy a hálózatokban új értéket létrehozó beruházásra kerüljön sor, és láthatjuk, hogy ezen a területen – akárcsak az országok között – nem teljesítettük a megállapodásokat. Az országok 10% erejéig cserélhetnek – ezt hívták együttműködőkészségnek – és e téren le vagyunk maradva. A kérdésem a következő: milyen tevékenységeket végez a Tanács a beruházások előkészítésére, hogy javítsa az összeköttetést például Franciaország és Spanyolország között? Az emberek olcsóban vásárolhatnak a szomszádaiktól, de ez lehetetlen, ha nincs egyéni rácsatlakozás. Mit fognak tenni ez ügyben? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, van Nistelrooij úr, a Tanács számos energiaügyi intézkedést fogadott el a legutóbbi, márciusi európai tanácsi ülésen. Ezeket most természetesen végre kell hajtani a Bizottság javaslatai alapján. Valamennyi szervnek és intézménynek fel kell vállalnia az őt megillető felelősséget: a Bizottság feladata a javaslatok benyújtása, a Tanácsé ezek elfogadása, elutasítása vagy módosítása, a Bíróságé pedig annak megállapítása, hogy a tagállamok jogszabályai és szankciói megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak. Egyelőre ennyit mondhatok. Elnök. − A 8. kérdést visszavonták. Mivel a szerző nincs jelen, a 9. kérdés érvényét veszti. 10. kérdés: Roberta Alma Anastase részéről (H-0702/07) Tárgy: Vízumkönnyítés a moldovai és grúz állampolgárok számára Moldova és Grúzia állampolgárainak jelentős nehézségekkel kell szembenézniük, ha vízumot igényelnek az uniós tagállamokba. Továbbá az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti vízumkönnyítési megállapodás érvénybe lépése olyan paradox helyzetet eredményezett, melyben Abházia, Dél-Oszétia és Transznisztria szeparatista régiók lakosai – akik főként orosz útlevéllel rendelkeznek – most kevesebb korlátozást tartalmazó vízumés utazási rendszer előnyeit élvezhetik. Milyen lépést tesz a Tanács, hogy segítse a moldovai és grúz állampolgárokra vonatkozó vízumrendszer könnyítését és a vonatkozó megállapodások végrehajtását? Az is szükséges és sürgős, hogy a chisinaui közös vízumközpont számíthasson több uniós tagállam együttműködésére, hogy a vízumkönnyítés valóban megtörténjen. Mivel magyarázza a Tanács, hogy ezt mostanáig csak néhány tagállam tette meg, és hogyan gondoskodik róla, hogy a többi ország is haladéktalanul együttműködésre lépjen? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Anastase asszony, 2006. december 19-i határozatában a Tanács megbízta a Bizottságot, hogy tárgyaljon egy az Európai Közösség és a Moldovai Köztársaság közötti vízumkönnyítési megállapodásról. A megállapodást Chisinauban parafálták 2007. április 25-én és Brüsszelben írták alá – írtam alá én magam – 2007. október 10-én.

24-10-2007

24-10-2007

HU


A megállapodás gyors megkötése miatt az Európai Parlament véleményét a megállapodás megkötéséről szóló határozattervezetről kérjük majd ki. Október 17-én a moldovai kormány elfogadott két törvényjavaslatot, mely ratifikálta az Európai Unióval kötött vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodást. A Tanács nevében elmondhatom, hogy a Bizottság jelenleg nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy hasonló megállapodásról tárgyaljon Grúziával. Ami a chisinaui közös vízumközpontot illeti, a tagállamok közötti együttműködésről csak ők maguk dönthetnek. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Gratulálok a Moldovai Köztársasággal megkötött megállapodások aláírásához. E kérdés kapcsán két dolgot szeretnék kiemelni. Először is úgy gondolom, hogy a Tanács és a Moldovai Köztársaság közötti kapcsolatokról folyó tárgyalásokban szót kell ejteni egy olyan helyzetről, amely közvetlenül e megállapodások aláírása után alakult ki: október 12-én a Moldovai Köztársaság határán néhány Romániából érkező hivatalos küldöttséget nem engedtek belépni a Moldovai Köztársaság területére. Mivel úgy gondolom, hogy egy harmadik országnak megadott vízumkönnyítésnek kölcsönösnek kellene lennie, érdeklődnék, hogy a Tanácsnak szándékában áll-e foglalkozni e témával. Másodszor pedig az Ön által aláírt megállapodásokban utalás történik a moldovai nyelvre, amely hivatalosan nem elismert nyelv. Szeretném, ha ezt kihangsúlyoznánk, főként az országban egy nyelv van, a román, melye elismert nyelv az Európai Unióban. Ami Grúziát illeti, azt gondolom, hogy arra kell törekedni, hogy elkerüljük azt, hogy a grúz állampolgárokkal úgy bánjanak, mint a dél-oszétiaiakkal. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, amint mondtam, én írtam alá a vízumkönnyítési megállapodást Moldovával, és elárulhatom, hogy e lépést, e kezdeményezést, e megállapodást a moldovai kormány megfelelően értékelte és elfogadta. Ez rendkívül fontos eszköz mind a Moldovához, mind a velünk szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatok szempontjából. Őszintén remélem, hogy e megállapodás – céljának megfelelően – segít majd megerősíteni az Unió és Moldova közötti kapcsolatokat, főként pedig megerősíteni az európai szomszédsági politika „emberi dimenzióját”, vagyis közelebb hozni egymáshoz az embereket, hogy mindannyian alaposabban és jobban megismerhessük egymást, mivel kétségtelenül ez erősíti meg az európai szellemet és megértést. A megállapodás alkalmazása során felmerülő bármilyen nehézséget természetesen értékelésnek kell alávetni. Az ilyen nehézségek nagyon újak, de elmondhatom, hogy valahányszor az Európai Unió által harmadik országokkal kötött megállapodások problémákat vagy nehézségeket eredményeznek, amikor nem hozzák meg a kívánt eredményt vagy rossz eredményre vezetnek, a Bizottságnak – lehetőleg a Tanáccsal együttműködve – meg kell vizsgálnia, hogy mi történik és – szükség esetén – végre kell hajtania a szükséges változtatásokat. Grúziával kapcsolatos észrevételét megjegyeztem, Anastase asszony. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Léteznek tervek egy a fehérorosz vízumokra vonatkozó vízumkönnyítési rendszerről szóló megállapodás elfogadására? A schengeni övezet bővítése után Litvánia – mely hosszú határszakaszon osztozik Fehéroroszországgal – nehezen tud majd látogatóba hívni embereket az említett országból, ráadásul a fehéroroszok nem tudják majd meglátogatni a határ túlsó oldalán élő rokonaikat. Vannak erre vonatkozó tervek?

141

142

HU


Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, Budreikatė asszony, amint tudják, a vízumkönnyítési megállapodások megkötéséről mindig eseti alapon születik döntés. Természetesen a döntésben szerepet játszik az adott ország, az országhoz fűződő kapcsolatunk jellege, a gyakorlati biztonsági kérdések stb. Ennek következtében adott esetben Fehéroroszország vagy bármely más ország tekintetében egy ilyen határozatra a Bizottságnak kell annak rendje és módja szerint javaslatot tennie a Tanácsnak, és a döntés ez utóbbi feladata. Azonban – amint említettem – ilyen megállapodás megkötéséről vagy tárgyalások megkezdéséről nem lehet döntést hozni anélkül, hogy bizonyos technikai és politikai feltételek teljesülnének. Mindazonáltal ha technikai és politikai szempontból megvalósítható e megállapodások megkötése, a vízumkönnyítési megállapodások valóban segítséget jelentenek – mint említettem – a szomszédsági politika „emberi dimenziójában” vagy „humanitárius dimenziójában”. Nem élhetünk idegenként egymás mellett, épp ellenkezőleg, megismerhetjük és meg kell ismernünk egymást jobban és alaposabban. Elnök. − 11. kérdés: Dimitrios Papadimoulis részéről (H-0703/07) Tárgy: Egy európai polgári védelmi erő felállítása 2007. szeptember 4-én az Európai Parlament elfogadott egy természeti katasztrófákról szóló állásfoglalást (P6_TA(2007)0362), amely hivatkozik a gyilkos tüzekre, melyek idén nyáron sújtották Görögországot. Más dokumentumokhoz hasonlóan mind az állásfoglalás, mind a közösségi polgári védelmi mechanizmus kialakításáról szóló jelentés (A6-0286/2006, 2006. szeptember 18.) elismeri a közösségi polgári védelmi mechanizmus fontosságát és egy szükséghelyzetben azonnal reagálni képes európai polgári védelmi erő létrehozataláért kiált, amint azt Barnier volt biztos úr jelentése is javasolta. Mivel egy polgári védelmi erő felállítása jelentős segítség lenne a tagállamok polgári védelemért felelős hatóságainak, mi a Tanács véleménye a polgári védelmi erő felállításáról? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Papadimoulis úr, a Tanács szeretné kiemelni, hogy 2006. június 15-16-án és 2006. december 14-15-én az Európai Tanács aláírta vagy tudomásul vette az elnökség jelentését az Unió szükség- és válsághelyzetekre való reagálási képességének megerősítéséről a rendelkezésre álló eszközök jobb koordinálása és szállítása érdekében. A 2006. júniusi európai tanácsi ülés szintén további útmutatásokat adott az Unió mind belső, mind külső szükség-, válsághelyzetekre és katasztrófákra való reagálási képességének javítására. Arra intett, hogy különleges figyelmet kell fordítani az Európai Uniónak a tagállamok által rendelkezésre bocsátott eszközökön, köztük a polgári védelmi modulokon alapuló gyorsreagálási képességének továbbfejlesztésére és hogy dolgozni kell a Bizottságnak a Közösség polgári védelmi képességének megerősítésére irányuló javaslatain. Ami Michel Barnier 2006 májusában benyújtott jelentését illeti, a Tanács arra is rá szeretne mutatni, hogy a 2006. június 15-16-i európai tanácsi ülésen örömmel és a vitához való fontos hozzájárulásként üdvözölte e dokumentumot. Bár a Barnier-jelentés bizonyos elképzelései be lettek építve közösségi szabályokba vagy gyakorlatokba, mostanáig nem érkezett a Tanácshoz javaslat egy európai polgári védelmi erő felállítására. A Tanács figyelembe vette az egyes tagállamokban a közelmúltban bekövetkezett pusztítást és elismerte, hogy az Európai Uniónak képesnek kell lennie hatásosan és időben reagálni a természeti katasztrófákat követő válság- és szükséghelyzetekre, ezért

24-10-2007

24-10-2007

HU


2007. október 15-16-i határozataiban felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a kérdést és nyújtson be arra vonatkozó javaslatokat az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2007. december 10-i ülése előtt. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Tanács soros elnökének, de ő – ismerős tanácsi kifejezéssel élve – 18 havi tehetetlenséget és késedelmet jegyzett fel. Az Ön által az imént felolvasott szöveg aláássa az egész Barnier-jelentést. Felteszem Önnek a kérdést: hány embernek kell még áldozatul esni a tüzeknek és árvizeknek? Mennyi tulajdonnak kell elvesznie? Meddig pazarolhatják a tagállamok a forrásaikat, mielőtt Ön a Tanácsban végre javaslatot tesz az Európai Parlament által már régen követelt vizsgálatra? Felteszem a kérdést: Ön mint a Tanács elnöke javasolni fogja december 10-én, hogy a Tanács vizsgálja meg, amit az Európai Parlament ajánl, vagyis hogy álljon fel ez a kiegészítő polgári védelmi erő, vagy 18 hónap múlva az Ön utódja ismét még több késedelemről ad elő majd valamilyen mesét? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Papadimoulis úr, a Tanács természetesen nagy érdeklődéssel várja a Bizottság javaslatát a kérdésről, vagyis egy polgári védelmi erő esetleges felállításáról. Reméljük, hogy e javaslatokat vagy ajánlásokat a Bizottság még az Általános Ügyek Tanácsának december 10-i ülése előtt elkészíti, vagyis gyakorlatilag kevesebb, mint két hónapon belül. Reméljük, hogy alkalmunk nyílik szemügyre venni és értékelni a Bizottság javaslatait, és akkor majd ennek megfelelően cselekszünk. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Én is szeretnék rávilágítani e kérdés fontosságára, ezért örülök, hogy a Tanács már megkereste a Bizottságot és most válaszra vár. Mindazonáltal feltennék egy kérdést: mi a Bizottság véleménye a védelmi erőről a rendkívüli helyzetekkel kapcsolatban? És – szem előtt tartva az árvizeket, tüzeket, az éghajlatváltozást és a tőlünk távol, Amerikában lezajló eseményeket – mi a Bizottság véleménye egy ilyen erő tényleges szerepéről a rendkívüli helyzetekben? Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Soros elnök úr, Ön többször említette a Barnier-jelentést. E jelentés félelmet keltett a segélyszervezetek körében, mivel úgy tűnik, félkatonai vezetői szerkezeteket vagy katonai szinten történő előzetes döntéshozatalt tervez. Tisztában van a Tanács a szóban forgó polgári védelmi erő „militarizálódását” övező félelmekkel? És hogyan tud és fog a Tanács reagálni ezekre az aggodalmakra? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, amint már említettem, a Tanácsnak a Barnier-jelentéshez kapcsolódó javaslata és határozatai szerint ez jövőbeli döntések alapját képezheti. Ez nem volt 100%-os jóváhagyás, még csak részleges sem. Egyszerűen erről egyezett meg a Tanács akkoriban. Amint épp elmondtam, nem akadályozhatom meg, hogy a Tanács reagáljon olyan javaslatokra, modellekre és módszerekre, melyek még nem is léteznek, ez felérne a történekem meghiúsításával. Meg kell várnunk a Bizottság javaslatait és értékelését. Akkor majd megvitatjuk ezeket a Tanácsban és döntést hozunk. Döntünk majd arról is, hogy milyen irányba induljunk el e tekintetben, ami egy fontos dologhoz vezet el. Azáltal, hogy felkérte a Bizottságot a témáról szóló javaslatok benyújtására, a Tanács egyértelműen kimutatta érdeklődését a kérdés iránt és azt, hogy előre kíván lépni e téren. Véleményem szerint ez letagadhatatlan és pozitív jel.

143

144

HU


Elnök. − 12. kérdés: Bernd Posselt részéről (H-0708/07) Tárgy: Ukshin Hoti professzor sorsa Ukshin Hoti professzort, a nemzetközileg elismert tudóst és békeaktivistát, a kilencvenes élvekben a Rugova elnök által vezetett demokratikus földalatti Koszovói Köztársaság külügyminiszterét a Milosevics-rezsim letartóztatta. Ezt követően, sok évvel ezelőtt a professzor nyomtalanul eltűnt. Ki tudja deríteni a Tanács a most már demokratikus Szerbia kormányától, hogy mi történt Hoti professzorral, és meg tudja állapítani, hogy a belgrádi hatóságok készek-e nyomozást indítani ez ügyben? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Possel úr, Ukshin Hoti professzor egy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) listáján szereplő 2000 ember közül, akiknek a koszovói konfliktus alatti eltűnését családtagjaik jelentették. Az ICRC 1998 januárja óta gyűjt információt a Koszovóban eltűnt emberekről. Ezeket az információkat elküldték a belgrádi és pristinai hatóságoknak és megkérték őket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt e személyek felkutatására. Az ICRC Koszovóban e téren szorosan együttműködik az ENSZ koszovói missziójával. A Pristina és Belgrád közötti, mindkét fél közös érdekét képező kérdésekről folytatott párbeszéd keretében az eltűnt személyekkel foglalkozó munkacsoport – melynek képviselői vannak mindkét kormányban – 2004 márciusa óta rendszeresen összeül a Vöröskereszt égisze alatt. Mindkét oldalon dolgoznak az eltűnt személyek hollétének felderítésén, de ez lassú folyamat. Tudni, hol tartózkodnak az eltűnt szeretteink, a humanitárius jog és az emberi jogok egyik alapvető kérdése. Ennek következtében az Európai Unió Tanácsa támogatja a nemzetközi, illetve a szerbiai és koszovói helyi hatóságok erre irányuló munkáját és arra buzdítja őket, hogy fokozzák ilyen irányú erőfeszítéseiket. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, természetesen minden áldozat egyformán fontos, ezért örömmel üdvözlöm e vizsgálatot. Hoti professzor azonban nagyon közismert volt. Szoros kapcsolatban állok a családjával. A Szaharov-díjas Ibrahim Rugova legközelebbi segítőtársa volt, és a szerbek hivatalosan fogva tartották. Ebben az esetben kell, hogy némi tudomásuk legyen a hollétéről! Ezt a kérdést hivatalosan tisztázni kell a belgrádi kormánnyal, a Tanács közreműködésével. Mi mondandója van a szerb kormánynak e fogvatartottja hollétéről, akiért felelősséget vállalt azáltal, hogy fogva tartja? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, amint már mondtam, a Tanács természetesen támogat minden erőfeszítést, melyet az e területen közvetlen felelősséggel bíró hatóságok tesznek, hogy megpróbálják kideríteni Ukshin Hoti professzor hollétét. Megértjük azt is – amint mondtam –, hogy ez a kérdés az emberi jogokhoz és azok védelméhez kapcsolódik. E tekintetben az illetékes kormányokkal folytatott politikai párbeszédünk részét kell képeznie.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Elnök. − 13. kérdés: Robert Evans részéről (H-0710/07) Tárgy: Éghajlatváltozás Még mindig úgy gondolja a Tanács, hogy az Európai Unió célja, hogy a globális hőmérséklet ne emelkedjen 2°C-nál nagyobb mértékben, megvalósítható? Megvitatta a Tanács, hogy milyen további intézkedéseket kell uniós szinten fontolóra venni, hogy az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportjának (IPCC) 2007-es jelentésében megjelenő aggodalmak megoldódjanak? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, amint tudják, az európai vezetők úgy döntöttek, hogy egyértelmű jelzést küldenek a nemzetközi közösségnek arról, hogy eltökélt szándékuk harcolni az éghajlatváltozás ellen azáltal, hogy felvállalják a következő kötelezettségeket, hogy ezzel is ösztönözzék a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális megállapodásról folyó tárgyalásokat. Míg a fent említett megállapodás meg nem születik, az Európai Unió ahhoz a szilárd és független kötelezettségvállaláshoz tartja magát, hogy 2020-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább az 1990-es szint 20%-ának megfelelő mértékben csökkenti. Másodszor, az Európai Unió kész vállalni a 30%-os csökkentést, amennyiben más fejlett országok hasonló mértékben csökkentik a kibocsátást és a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok szintén megfelelő mértékben hozzájárulnak a kibocsátáscsökkentéshez. Az Európai Unió úgy gondolja, hogy vezető szerepet kell vállalnia a kibocsátások nagymértékű csökkentésében, hogy a fejlett országok meg tudják győzni a fejlődő országokat, hogy ők is vegyenek részt e globális erőfeszítésben. Egyértelmű, hogy egy ambiciózus cél megerősíti a globális széndioxid-piacot is, amelynek működnie kell, hogy korlátozza a kibocsátáscsökkentésből származó költségeket. Az üvegházhatású gázok célul kitűzött csökkentésének jelentős részét megvalósítandó az Európai Éghajlat-változási Program keretében különböző intézkedésekre került sor, mások pedig az Európai Unió energiapolitikájának stratégiai elemzése keretében még a tervezés fázisában vannak. A kibocsátáskereskedelmi rendszer központi szerepet játszik majd az Unió hosszú távú üvegházhatásúgáz-kibocsátási céljainak elérésében, elemzése pedig elengedhetetlen lesz az Európai Unió számára kijelölt átfogó célok teljesítéséhez. Robert Evans (PSE). - Köszönöm a biztató választ, soros elnök úr. Ön azt mondta, hogy határozott jelzést akarunk küldeni és hogy globális megállapodásra van szükség. Érdeklődéssel hallgattam, amit a 30%-os célértékről mondott. Egyetértek, hogy ambiciózusnak kell lennünk. Ez természetesen olyan terület, amely nemcsak hogy a legtöbb európai polgárt érinti, hanem olyan is, amely nagyon aggasztja őket. Azon tűnődöm, vajon tudná-e nekünk kicsivel bővebben felvázolni, milyen valós pozitív lépéseket tehetnénk, hogy ösztönözzük azokat az országokat, melyeknek többet kellene tenniük – mint az Egyesült Államok – és hogy segítsünk azoknak az országoknak – legyen az Kína, India vagy Oroszország –, melyek jelenleg talán küszködnek. A beszéd helyett mi többet tehetnénk, hogy előrevigyük ezt a folyamatot? Ezzel nem azt mondom, hogy Önök eddig csak beszéltek, hanem azt szeretném tudni, hogy ahelyett, hogy csak beszélnénk a kérdésről, mit fogunk tenni, hogy mindez valóban megtörténjen?

145

146

HU


Manuel Lobo Antunes. − (PT) Az Európai Unió rendelkezésére álló eszközök diplomáciai eszközök, valamint a meggyőződésünk és mondjuk a politikai eltökéltségünk. Úgy gondolom, hogy a legjobb módja annak, hogy meggyőzzünk másokat, hogy kövessenek minket, az, ha mi diktáljuk az iramot és a példánkkal vezetjük őket, és pontosan ezt is tesszük. Egyértelmű, hogy ha nagyratörő célokat tűzünk ki magunk elé, melyek megfelelnek a polgárok elvárásainak, akkor a példánkon keresztül vezetünk másokat, nemcsak az Unión belül, hanem globális szinten is. Ez ihletet ad a közvéleménynek más országokban, ami pedig arra kényszeríti az adott kormányokat, hogy a mi ambiciózus céljainkkal azonos szintű intézkedéseket foganatosítsanak. Ami az Egyesült Államokat illeti, véleményem szerint a vezetés hatása egyértelmű. Az Európai Unió által e téren világszinten mutatott példa azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok társadalma nyomást gyakorol az illetékes hatóságokra, hogy legyenek ők is nagyratörőbbek. Én személyesen úgy gondolom, hogy annak, hogy Al Gore Nobel-békedíjat kapott az éghajlat-változási ügyek miatt, nagyon sok köze van ehhez, a mi nagyratörő politikánkhoz, a változtatás iránti vágyunkhoz, ahhoz, hogy szeretnénk másokat is meggyőzni, hogy csatlakozzanak a céljainkhoz, és természetesen mindez az Egyesült Nemzetek részvételével folyó multilaterális diplomácia keretében. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Ösztönözhetném a Parlamentet arra, hogy gyakorolja a vezető szerepet azáltal, hogy kikapcsolja a légkondicionálást, mivel megfagyok, és talán segít hozzájárulnunk az éghajlatváltozáshoz? Soros elnök úr, Ön válaszolt az egyik kérdésre, melyet fel kívántam tenni, de azért valószínűleg Al Gore-nál többre van szükség ahhoz, hogy a nyilvánosságot rábírjuk, hogy bekapcsolódjanak. Ezért arra kérném a Tanácsot, hogy vázolja fel, hogyan szándékozik a közaggodalmat közös cselekvéssé alakítani az Európai Unión belül, és hogy vegye figyelembe, hogy nem akarjuk megállítani a fejlődő világ előrehaladását, mivel nekünk is előnyös, hogy ők fejlődnek. Elnök. − Megpróbáljuk megoldani a Parlament hőmérsékletének problémáját. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Köszönöm a kérdést, McGuinness asszony. Az a feladatunk, hogy folyamatos figyelemfelhívó és tájékoztató kampányokat folytassunk. Ezenkívül jó példával is elöl kell járnunk. Ez megtörtént. Világos, hogy még sok a tennivaló, azonban úgy vélem, hogy az emberek figyelmének felhívása az éghajlatváltozás kérdésére egyre terjed, mivel a hatása nap mint nap látható, valós és az emberek érzik. Beszélhetek a saját tapasztalataimról, ha érdekli Önöket. Portugália éghajlata, amikor hat vagy hét éves voltam, nem volt ugyanolyan, mint most, ötvenéves koromban. Valóban én magam is, mint sokan mások, megfigyeltem, hogy a dolgok megváltoztak. Ennek eredményeképp az emberek azt kérdezik, miből fakadnak e változások és milyen következményekkel járnak. Másrészt a tagállamoknak el kell fogadniuk az éghajlatváltozás okainak kezeléséhez, megállításához vagy minimálisra csökkentéséhez szükséges jogszabályokat. A tagállamok uniós szinten politikai kötelezettséget vállaltak, és most arra kell elkötelezniük magukat, hogy elfogadják és eredményesen betartsák a szükséges jogszabályokat. Megismétlem: a példánkon keresztül kell vezető szerepet játszanunk globális szinten.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Én nem becsülném alá a volt amerikai alelnök, Al Gore kampányát, mivel úgy vélem, hogy világszerte jelentős hatást fejtett ki a közvéleményre. Elnök. − 14. kérdés Mairead McGuinness részéről (H-0713/07) Tárgy: Zavarok a globális pénzügyi piacokon Egy közelmúltbeli informális ülésen (Porto, szeptember 14-15.) az Unió pénzügyminiszterei megvitatták a válságot, mely Európában az Egyesült Államok pénzügyi piacainak instabilitása miatt ütötte fel a fejét. Felvázolná a Tanács e megbeszélések jellegét? Foglalkozott a Tanács konkrétan a Northern Rockkal, amely jelenleg pénzügyi nehézségeket él át az Egyesült Államokban tapasztalható instabilitás közvetlen következtében? Mit gondol a Tanács, vajon van ennek szélesebb körben kihatása Európa pénzügyi piacaira? Végül: elégedett a Tanács azzal, amilyen védelmet nyújtanak a fogyasztóknak – főleg a „saját” tagállamukon kívül pénzügyi termékeket vásárlóknak – a pénzügyi szolgáltatások terén jelenleg fellelhető biztosítékok? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, a következőt kívánom erről mondani: az Európai Unió pénzügyminisztereinek és a központi bankok elnökeinek informális találkozóján, melyre Portugáliában, Portóban került sor szeptember 14-15-én, különböző kérdések kerültek megvitatásra, köztük a gazdasági és pénzügyi helyzet alakulása. Amint a portugál elnökség weboldalán is olvasható, értékelésünk két részből áll. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy változékony időszakot élünk át, a globális pénzügyi piacokon újraértékelődik a kockázat, és mindezt a másodrendű adósoknak nyújtott jelzálogkölcsönök egyesült államokbeli piacán tapasztalható nehézségek váltották ki, melyek az összetett pénzügyi eszközök révén átterjedtek a globális pénzügyi rendszerre. Mindez a pénzpiacok működését is érintette, és ez azonnali és határozott reakciót igényelt a fő központi bankoktól, köztük az Európai Központi Banktól. Másrészt bár tagadhatatlan, hogy a pénzügyi zavarok fokozták a gazdasági kilátások bizonytalanságát, az Európai Unió makrogazdasági alapjai erősek és a világgazdaság növekedése az Egyesült Államokban tapasztalható lelassulás ellenére továbbra is erőteljes. Az európai pénzintézetek erősnek tűnnek és az elmúlt években tapasztalt egészséges jövedelmezőségük megfelelő helyzetet biztosít számukra ahhoz, hogy átvészeljék a pénzügyi piacok jelenlegi változékony időszakát. Azonban arra szeretnék rámutatni, hogy a tagállamokban nem elemeztek konkrét eseteket. Az értékelés során megvitattuk azt is, hogy milyen tanulságot lehet levonni a pénzügyi piacok új keletű ingadozásából. Nagy hangsúlyt kapott az, hogy bár a pénzügyi szektorban stabil szabályozási és felügyeleti keret áll rendelkezésünkre, melyet megerősített több a közelmúltban elfogadott jogszabály – mint a tőkekövetelmény-irányelv végrehajtása, valamint a Szolvencia II irányelven jelenleg folyó munka –, mégis ébernek kell lennünk, főként a pénzügyi termékek terén jelentkező gyors és újító fejlemények láttán. Ennek megfelelően a közelmúltbeli pénzügyi zavarok még sürgősebbé tettek bizonyos kérdéseket, melyek még mindig szerepelnek a Tanács napirendjén és még szükségesebbé tették, hogy az Európai Unió nemzetközi partnereivel együtt módot találjon az átláthatóság növelésére, az értékelési folyamatok fejlesztésére, a kockázatkezelés további megerősítésére és a piacok működésének javítására, főként az összetett pénzügyi termékek tekintetében.

147

148

HU


Az Ecofin-Tanács október 9-én megállapodott egy részletes munkaprogramról, melyet az illetékes uniós szintű szerveknek 2008 végéig kell megvalósítaniuk, szorosan együttműködve a fő nemzetközi partnerekkel. Az Ecofin-Tanács ugyanezen októberi ülésén döntés született az Európai Unió pénzügyi stabilitási mechanizmusainak megerősítéséről is. E határozatok hozzáférhetőek a Tanács honlapján és több mint egyéves előkészítő munka kézzelfogható eredményét jelentik. A Tanács elfogadott több elvet a nemzeti hatóságok közötti együttműködés irányítására a pénzügyi stabilitás terén. Ezenkívül megállapodás született a 2005-ben az Unió bankfelügyeleti hatóságai, központi bankjai és pénzügyminisztériumai által aláírt, az együttműködésről és információcseréről szóló egyetértési nyilatkozat kiterjesztéséről, hogy magában foglaljon három új elemet: az ülésen hivatalosan elfogadott elveket, egy közös elemzési keretet egy esetleges válság mindenre kiterjedő hatásainak értékelésére és az esetleges határon átnyúló válsághelyzetek során követendő eljárásokra vonatkozó közös gyakorlati iránymutatásokat. Ezért kidolgozásra került egy munkaprogram egy ütemtervvel együtt, hogy erre és egyéb intézkedésekre sor kerüljön az Európai Unió pénzügyi stabilitási mechanizmusai eredményességének megerősítése érdekében. Egyértelmű, hogy valamennyi tevékenység célja a pénzügyi piacok megfelelő működésétől függő fogyasztók és befektetők védelme. Kérem, engedjék meg nekem, hogy végezetül kiemeljem, hogy a pénzügyi stabilitás, a globális versenyképesség és a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal együtt támogatja a körültekintő felügyelet és szabályozás megfelelő szintjének elérését mint célt. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Köszönöm, Antunes elnök úr. Át kell tanulmányoznom nagyon részletes válaszát, melyet nagyra értékelek a kérdés komolysága miatt. Egyet kell értenünk arról, hogy a betétesek bizalma megrendült a Northern Rockban és dominóhatás tapasztalható. A bizalom a kulcs a bankrendszer stabilitásához, a határon átnyúló szolgáltatásokhoz és a pénzügyi szolgáltatások szektorának üzleti életéhez. Úgy gondolja, hogy az imént felvázolt intézkedések elegendőek a bizalom helyreállításához? Manuel Lobo Antunes. − (PT) A Tanács mindig meg tudja lepni a képviselőket. Amint mondtam, az Eocfin-Tanács felkért egy munkacsoportot, hogy alaposan és részletesen elemezze a helyzetet és bármilyen új eszközt vagy intézkedést, amely a jövőben megelőzheti, hogy az ilyen helyzetek kihassanak az európai pénzügyi piacokra. Ezért a Tanács tisztában van a problémákkal, mivel felkérte az illetékes szerveket, hogy foglalkozzanak a kérdéssel részletesen. Felkérte ezt a munkacsoportot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, melyek szükségesek lehetnek a közelmúltbelihez hasonló helyzetek megelőzése végett. Ki kell várnunk a végét, hogy ezek az intézkedések eredményesek lesznek-e a gyakorlatban. A Tanács azonban tudni fog az intézkedésekről, melyekre szükség van azt megakadályozandó, hogy a gazdaságunkat a jövőben bármilyen további pénzügyi zavar érintse. Meg kell említenem, hogy e kérdés az állam- és kormányfők múlt heti lisszaboni informális ülésén is napirenden volt. Ezen az ülésen a következő üzenetet emelték ki határozottan az állam- és kormányfőink: először is az európai gazdaság – a közgazdászok által használt kifejezéssel élve – jó alapokkal rendelkezik, vagyis stabil, másodszor pedig támogatja az Ecofin e területre vonatkozó intézkedéseit.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Elnök. − 15. kérdés Johan Van Hecke részéről (H-0717/07) Tárgy: Az európai ügynökségek növekvő száma Jelenleg 23 európai ügynökség működik különböző uniós tagállamokban és városokban. Tevékenységüket vagy működésüket alig vizsgálják alaposabban. A legfrissebb az Alapjogi Ügynökség, melynek székhelye Bécsben van és jelenleg 100 alkalmazottal működik. Az ügynökség célja felügyelni az emberi jogok védelmét az Európai Unióban, bár e feladatot tökéletesen ellátja az Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint gyakorlatilag az Európa Tanács, mindkettő strasbourgi székhellyel. Ezek az ügynökségek mintegy 1 milliárd eurót költenek el évente az adófizetők pénzéből. Egyes megfigyelők szerint alig van európai tanácsi csúcs anélkül, hogy létrejönne egy új ügynökség. Szándékában áll a Tanácsnak, hogy felállít még több új ügynökséget? Minden esetben alaposan megfontolják, hogy szükség van-e új ügynökségre? Tisztában van a Tanács ennek az európai költségvetésre gyakorolt hatásával? Készen áll a Tanács megszüntetni néhány ügynökséget, amennyiben létezésük nem indokolt? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Van Hecke úr, szeretnék rámutatni, hogy a közösségi ügynökségek felállításáról és megszüntetéséről szóló kérdéseket a Bizottságnak kellene feltenni, ugyanis ő rendelkezik kizárólagos kezdeményezési joggal e területen. A jogalkotó szervek – a Parlament és a Tanács – kizárólag a Bizottság által benyújtott javaslatok alapján cselekszenek. Ami a Tanácsot illeti, a tisztelt képviselő úr biztos lehet benne, hogy az új ügynökségek felállításának szükségességét a Tanács minden esetben körültekintően mérlegeli. Az ügynökségek költségvetési vonzatával kapcsolatban azt javaslom, hogy a tisztelt képviselő úr olvassa el a 2007. április 18-án kelt együttes nyilatkozatot, melyben a három intézmény megállapodott a már létező és jövőbeli közösségi ügynökségek költségvetési gazdálkodására vonatkozó közös elvekről. Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Elnök úr, köszönöm a miniszter úr válaszát. Kérdésem két okból fakadt. Az első az ügynökségek elszaporodása minden egyes tanácsi csúcs után, ugyanis öt év alatt 12 új ügynökség jött létre és az ügynökségek alkalmazottainak száma 166-ról 3700-ra emelkedett. A kérdés második fele az, hogy a Tanács rendszeresen újraértékeli-e, hogy továbbra is fent kell-e tartani ezeket az ügynökségeket, amikor létezésük oka már nem nyilvánvaló. A második ok pedig ahhoz kapcsolódik, hogy maga a Tanács hogyan szervezi meg ezen ügynökségek kiadásainak belső ellenőrzését, és Ön szerint milyen szerepe van ebben a Parlamentnek? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Van Hecke úr, amint már említettem, az ügynökségek felállítására javaslatot az Európai Bizottság nyújt be, és ezt követően – a Bizottsággal együttműködve – a Tanács megvizsgálja, hogy a Bizottság javaslata megalapozott-e. A döntések a Szerződés szabályainak megfelelően születnek. Azt kell mondanom, hogy Portugália csak egy ügynökségnek, a lisszaboni székhelyű Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek ad otthont, ezt pedig határozottan hasznos európai ügynökségnek tartjuk. Ami az ügynökségek konkrét gazdálkodását illeti, amint tudja, e szervek saját felügyeleti mechanizmusokkal rendelkeznek, melyek véleményem szerint meglehetősen szigorúak. Ráadásul – amint említettem – az intézmények kialakítottak számos közös elvet, melyek közvetlenül vonatkoznak e közösségi ügynökségek költségvetési gazdálkodására.

149

150

HU


Személyes tapasztalatom azt mondatja velem, hogy különös figyelmet fordítanak az ügynökségek szigorú gazdálkodásának és a rendelkezésre álló források szigorú felhasználásának biztosítására. Ez az én személyes tapasztalatom, már amennyire ez számít. Elnök. − 16. kérdés Bill Newton Dunn részéről (H-0719/07) Tárgy: 24 órás segélyhívó-hálózat a számítástechnikai bűnözés ellen Úgy hallottam – az Egyesült Államokból –, hogy 10 uniós tagállam nem vesz részt a számítástechnikai bűnözés elleni 24 órás segélyhívó-hálózatban. Ezek a következők: Belgium, Ciprus, Észtország, Görögország, Írország, Lettország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, valamint Portugália, a Tanács soros elnöke. Milyen jelentőséget tulajdonít a Tanács a nemzetközi számítógépes bűnözés elleni harcnak? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Newton Dunn úr, a Tanácsot nem tájékoztatták arról, hogy mely tagállamok vesznek részt e hálózatban, mely elsősorban a G8 és az Európa Tanács országainak kezdeményezése. Ennek következtében a Tanács nem tudja sem megerősíteni, sem megcáfolni ezt az értesülést. Azonban a Tanács a számítógépes bűnözés elleni harcot igenis rendkívül fontosnak tartja, amint azt mutatja az információs rendszerek elleni támadásokról szóló 2005/222/IB kerethatározat (2005. február 24.) elfogadása, valamint az, hogy a Tanács támogatta az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezményének (2001. november 23.) gyors ratifikálását. A Tanács számítógépes bűnözés elleni harcra vonatkozó általános politikáról szóló határozatait a Bel- és Igazságügyi Tanács következő, novemberre tervezett ülésén ismertetik és vitatják meg. Ezenkívül Portugália rendelkezik egy a hét minden napján 24 órán át rendelkezésre álló országos központi referenciaponttal, amelynek feladata az ilyen jellegű bűncselekmények ellen harcolni az Interpolon és egy globális operatív hálózaton keresztül. Bill Newton Dunn (ALDE). - Köszönöm, soros elnök úr, ezt a nyílt, őszinte és tényszerű választ. A Bel- és Igazságügyi Tanács következő ülésén, amelyre utalt, felveti majd azt az érdekes tényt, hogy a jelek szerint a Tanács nem tud erről, valamint azt, hogy 10 tagállam nem vesz benne részt, ami nekem teljes mértékben hihetetlennek tűnik? Megtenné, hogy felveti e Tanácsban ezt a kérdést? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Tudomásul vettem a kérdését és az aggályát. Arról, hogy e kérdés napirendre és megvitatásra kerül-e, későbbi időpontban születik döntés, de ki fogom fejezni a témával kapcsolatos aggodalmát. Elnök. − 17. kérdés Ilda Figueiredo részéről (H-0723/07) Tárgy: Az Egyesült Államokban bebörtönzött kubai állampolgárok meglátogatásának tilalma Korábban az idei év során engedélyt kértem az Egyesült Államok kormányától, hogy meglátogathassam René González, Gerardo Hernández, Antonio Guerrero, Ramón Labañino és Fernando González kubai állampolgárokat, akiket jogellenesen tartanak fogva egyesült államokbeli börtönökben. Az engedélyt azonban nem kaptam meg arra hivatkozva, hogy bebörtönzésük előtt nem ismertem őket.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Úgy tűnik, hogy idén szeptemberben két fogvatartott feleségei ismét nem kaptak engedélyt, hogy meglátogassák férjeiket, akiket már kilenc éve nem látogathatnak meg az egymást követő elutasítások miatt. Mi a Tanács véleménye erről a helyzetről, amely nem tartja tiszteletben az állampolgárok emberi jogait? Hajlandó a Tanács aggályait kifejezni az Egyesült Államok hatóságai felé? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Figueiredo asszony, amint a tisztelt képviselő asszony bizonyára jól tudja, egy ország döntése arról, hogy valakit beenged-e a területére, nemzeti hatáskörbe tartozik. A kubai fogvatartottak és családtagjaik e konkrét esete az Egyesült Államok és Kuba kétoldalú ügye, mivel a konzuli kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény értelmében egy ország állampolgárai jogainak és érdekeinek külföldi védelme az adott ország feladata. A Tanács ennélfogva nem illetékes véleményt nyilvánítani e kérdést illetően. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Ez igaz, azonban az elnökségnek át kell gondolnia a kérdést: öt kubai állampolgárt tartanak fogva kilenc éve egyesült államokbeli börtönökben, és családtagjaik – kettőjük esetében a feleségeik – nem kapnak engedélyt rá, hogy meglátogassák őket. A két asszony levélben fordult az Európai Parlamenthez és ma itt vannak. Az is igaz, hogy európai parlamenti képviselő vagyok, és engedélyt kértem, hogy meglátogathassam ezeket az embereket, de az engedélyt megtagadták. Nos, én európai parlamenti képviselő vagyok; nem egyszerűen egy állampolgárként kértem az engedélyt, hanem a Parlament képviselőjeként is. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek és elnökének, valamint természetesen a portugál elnökségnek állást kell foglalnia ez ügyben, szem előtt tartva, hogy megtagadni a látogatást az Európai Parlament egyik képviselőjétől – ez esetben tőlem – az emberi jogok megsértése és a Parlament iránti tisztelet hiánya. Azonban más képviselők is érintettek ez ügyben, ezért arra kérem, elnök úr, hogy tolmácsolja aggályainkat. (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól) Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, természetesen tudomásul vette Figueiredo asszony észrevételeit és megjegyzéseit, de nincs mit hozzátennem az előző válaszomhoz. Meg kell érteniük azt is, hogy nem fogalmazhatok meg személyes véleményt e kérdést illetően. Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). A kérdések órája lezárva. (A 19.30 órakor megszakított ülést 21 órakor folytatják.) ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök 16. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 17. Gyógyászati célú ópiumgyártás Afganisztánban (vita) Elnök. - A következő napirendi pont the report (A6-0341/2007) by Mr Cappato, on behalf of the Committee on Foreign Affairs, with a proposal for a Európai Parlament

151

152

HU


recommendation to the Tanács on production of ópium for medical purposes in Afganisztán (2007/2125(INI)). Marco Cappato, előadó. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, e jelentésben azt javasoljuk, hogy a Parlament kezdeményező szerepet játszva tegyen javaslatot a Tanácsnak, elsődlegesen a közös kül- és biztonságpolitika keretében, az afganisztáni ópiumtermesztés kérdéséről. Kiindulópontunk annak felismerése, hogy a mostanáig elért eredmények elégtelenek. 50%-os növekedés volt a heroin előállítására használt ópium termelésében az elmúlt két évben. Láthatólag képtelenek vagyunk eredményes eszközt találni e hatalmas termelés visszuafogására, és mindez a termelés aztán természetesen nem a termesztőket, a gazdálkodókat gazdagítja, hanem a nagy nemzetközi drogmaffiákat, a terroristákat és a Talibánt. A jelentés másik előfeltevése az, hogy egyidejűleg igen kevéssé lehet hozzáférni fájdalomcsillapítókhoz. A világ lakosságának kb. 80%-a egyáltalán nem férfájdalomcsillapítókhoz. Természetesen a két kérdés teljesen elkülöníthatő, azonban szerintem a politikai intézményeknek pragmatikusaknak kell lenniük, és így meg kell érteniük, hogy ezzel a hatalmas heroingyártáshoz használt mennyiséggel szemben – amikor az ugyanabból a mezőgazdasági forrásból származó termék igencsak hiánycikk – a két kiindulópontot kombinálni kellene. A Külügyi Bizottság, továbbá az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja nevében Gomes asszony javasolta módosítások és az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) képviselőcsoportja által a plenáris ülésen javasolt módosítások hozzájárultak annak biztosításához, hogy a ma előttünk lévő javaslat nem alternatív, vagyis a mostanáig követett politikára vonatkozó kedvezőtlen javaslatot ma este fel kell váltanunk. Önöktől, a Tanácstól és a Bizottságtól azt kérjük, hogy végezzenek kísérletet és végezzenek kísérleti projekteket, melyek a jelenleg heroingyártásra használt növények egy részéből inkább fájdalomcsillapítót gyártsanak. Keresleti oldalon pedig politikák kezdeményezhetők a fájdalomcsillapító olyan kontinensekre való eljuttatására, mint Afrika és Ázsia, melyeken gyakorlatilag hiányoznak az ilyen gyógyszerek. A jelentés a Külügyi Bizottságban kialakult formájában és figyelembe véve a javasolt módosításokat, számomra ezért tűnik alapvetően jól kiegyensúlyozottnak. Igen egyszerű feltevésből indul ki, abból, hogy talán – szerintem mindenképp – egyszerűbb a gazdálkodókkal együttműködni, ha azt javasoljuk, hogy termésük egy részét törvényes célokra fordítsák ahelyett, hogy egyszerűen megszüntetjük, felgyújtjuk és elpusztítjuk ültetvényeiket. Egy ilyen reakció ténylegesen újabb okot teremt a helyi lakossággal való konfliktusra, legalábbis mostanáig kontraproduktívnak tűnt, de semmiképpen sem segítő jellegűnek . Remélem tehát, hogy az európai kormányok és az afgán kormány által vállalt érthető hivatalos állásponton túl, mely megerősíti az ópiumtermelés elleni küzdelem szükségességét, az említett hivatalos állásponton túl egy újabb üzenetet is továbbíthatunk, és az Európai Parlament talán másoknál szabadabban tehet ilyen javaslatot. Ezt a felelősséget már elvállaltuk, és remélem, hogy holnap a szavazáson ezt újból megerősíthetjük. Másoknál szabadabban javasolhatunk alternatív kísérleteket elvégzésre és pragmatikus, nem ideológiai elemzésre.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Mindannyiunknak megvannak a gondolatai a nemzetközi politikáról és a drogokról, továbbá a nemzetközi afganisztáni politikáról. Ez a jelentés nem ideológiai javaslat kíván lenni, hanem gyakorlati megközelítésként megoldást kíván találni egy valóban globális tragédiára. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, nagy köszönetet kívánok mondani Cappato úrnak – tante grazie! Üdvözlöm ezt az igen időszerű vitát a drogproblémáról és különösen Afganisztán drogproblémájáról – ami, mint tudjuk, fontos és összetett kérdés a politikai és a biztonsági kontextusban. Nemrég sok vitánk volt New York-ban. Számos igen fontos megbeszélés zajlott az ENSZ Közgyűlése során Karzai elnökkel, Ban Ki-moon ENSZ-főtitkárra, illetve a fogadó országokkal. Ezek e bonyolult kérdéskör egészére összpontosítottak. A ma esti vita az Afganisztán újjáépítéséről szóló tágabb vitának a része, de a drogok szerepéről is szól. Hadd fejezzem ki elismerésemet az Afganisztánnal való kapcsolatokért felelős EP-küldöttség létrehozásáért is. Nagyban érdeklődünk az Önök munkája iránt, és igen fontosnak tekintjük, hogy ezt elvégezték. Afganisztán drogipara valóban komoly kihívás az államépítés fejlődését illetően. A legutóbbi ENSZ fejlesztési programról (UNDP) készült jelentés bonyolítja az értelmezést. Mind a máktermesztési, mind a –feldolgozási kapacitás sajnos jelentősen nőtt. Afganisztán déli tartományai a legérintettebbek, itt zajlik a teljes termelés 70%-a. A zavargások és a droggazdaság közötti erős kapcsolat aligha meglepő. Azonban nem szabad eltekintenünk a kedvező fejleményektől, különösen az ország stabilabb részein, ahol valós fejlődést élt át az egészségügy és az oktatás, illetve a gazdasági növekedés. Észak- és Közép-Afganisztánban tizenhárom tartomány valóban mákmentes. Ez legalábbis igen ígéretes, és erre lehet építeni. A Cappato-jelentés a helyzetről teljes képet ad, és szeretném megköszönni bátorító megjegyzéseit a Bizottság munkájáról, emellett pedig helyesen mutat rá arra is, hogy Afganisztán felelős az ópiumipar kezeléséért. Ebben teljesen egyetértünk. Mégis meg kell mondanom, hogy egyelőre legalábbis nem osztozom a jelentés következtetéseiben, mely orvosi célokra legalizálná az ópiummákot, habár kísérleti alapon. Első látásra ez vonzó javaslat, sajnos azonban nincsenek egyszerű válaszok Afganisztán összetett drogproblémájára. Megosztanám Önökkel néhány aggályomat. Ausztrália, Törökország, India és a hasonló országok, melyek máris állítanak elő nyers ópiumot gyógyászati célra, általában eredményes rendészeti rendszerrel bírnak, és nem jellemzik ezeket széles körű konfliktusok. A végrehajtás még így is igen nehézkes. Amennyiben az ilyen feltételek nem teljesülnek, a törvényesen termesztett ópium azonnal szem elől vész, ahogy azt Peruban és Bolíviában láttuk. Nyilvánvaló, hogy Afganisztán esetében a legális termesztés félelmeink szerint csak kiegészítené az illegális termesztést, nem felváltaná. Emellett az ópium legális termelése nem elég vonzó a helyi gazdálkodók számára, mivel bevételük csak 25-30% marad ahhoz képest, amit most a feketepiacon megszerezhetnek. Egy ilyen rendszer végrehajtása bonyolult, és csak a minőségi nyomon követésre és az orvosi termékek elosztására vonatkozó támogatásokkal keresztülvihető. Támogassuk ezt az adófizetők pénzéből? Az afgán kormány, mely hírhedten gyenge, és gyengék az

153

154

HU


intézményei, sajnos jelenleg nem rendelkezik – ezért mondom, hogy „még nem” – kapacitással egy ilyen rendszer felügyeletére. Az ország egyes részein egyszerűen nincs kormány, pláne jó kormányzás most. Ez különösen igaz a nem stabil déli tartományokra, ahol a legtöbb ópiumot termesztik. Végül maga az afgán kormány határozottan kizárta a legális ópiumtermesztést, ami igen fontos érv. E probléma összefüggésében a jelentésben foglalt politikai üzenet nem a megfelelő üzenetet küldi afgán partnereinknek. Még visszafelé is elsülhet. A kemény, tagadhatatlan igazság az, hogy az aafganisztáni újjáépítés több időt és erőforrást tesz szükségessé. Emellett lelkierőt is, ha ebbe a háború sújtotta országba tartós fejlődést kívánunk elhozni. Az államépítés fejlődése csak több elszántsággal valósulhat meg, ideértve Afganisztán politikai vezetését is, különösen helyi szinten. Ezt az üzenetet közvetítettük pl. New York-ban. Egyetértek abban, hogy nagyon is ideje a korrupció látható kezelésének. Ezt nemcsak elmondtuk, hanem segíteni is próbálunk ebben, egy megfelelő bírósági rendszer kiépítésével, illetve egy olyan rendőri erő kialakításával, mely valóban működik, hogy meggyőzzük a gyakran szkeptikus afgán átlagembereket. Egyértelmű, hogy milyen utat válasszunk. Afganisztán nemze drogellenőrzési stratégiájáról van szó, melyet a nemzetközi közösség is támogatott, és mely minden lényeges elemet tartalmaz. Valóban megérdemli egyhangú támogatásunkat, mivel olyan átfogó stratégia, melynek része a tilalom, a nyilvános tájékoztatás, az ismert drogkereskedők vád alá helyezése és a helyi fejlődés támogatása. Amennyiben ilyen gondos szakpolitikai keveréket használnak, a gazdálkodók máris felhagynak a máktermesztéssel, fenntartható módon. Ezzel összefüggésben a Bizottság szerint az ópiummák legalizálására vonatkozó javaslat egyszerűen veszélyeztetné jelenlegi munkáját más ágazatokban, különösen ideértve a jogállamiságot és a rendőri munkát. Carlo Fatuzzo, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, semmi kételyem nincs azt illetően, hogy Cappato úr, akivel régóta baráti a viszonyom, kétségbeesve igyekszik hozzájárulni a kábítószerek elleni küzdelemhez a világban, továbbá a szerencsétlen fiatalokat vagy időseket segíteni, akik a halál közelében szenvednek, és kábítószerekkel lehet rajtuk segíteni. Sajnálatos módon mégsem értek vele egyet. Ismétlem, sajnálatos módon, nem osztom az előadó véleményét. Úgy vélem, a probléma gyökere az a tény, hogy ez a javaslat Afganisztánnal kapcsolatos, mely államban akkora a bizonytalanság, hogy az már nem lehetne nagyobb. Igen, Irak talán kevésbé biztonságos, de Afganisztán aligha az a hely, ahol el lehet kezdeni meggyőzni a gazdálkodókat, hogy hagyjanak fel a számukra igen jövedelmező máktermesztéssel, és térjenek át tisztességesebb, ótestamentumszerűbb növeényekre, melyek jobban megfelelnek a civilizált gazdálkodási gyakorlatnak, melyet mind ismerünk. A jelentés maga tökéletesen egyértelművé teszi, hogy a világon a kábítószerek legnagyobb mennyiségben, kb. fele mennyiségben Afganisztánból jönnek, és hogy az ópiumtermesztés Afganisztánban illegális. Az ország azonban, bár ez illegális, a fiatalok meggyilkolásához vagy kábítószercsempészek áldozatává válásához szükséges nyersanyag felének forrása, mely kábítószercsempészek ráveszik őket a kábítószerezésre, és ez a társadalom egészére káros.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Véleményem szerint egyetlen eredményes fegyverrel lehet küzdeni a kábítószercsempészek ellen, az afgán gazdálkodókkal kezdve, akik szerintem az elsődleges kábítószercsempészek. Az, hogy nem tudjuk ellenőrizni és figyelemmel kísérni őket, azt jelenti, hogy kábítószerek ellen csak megelőzéssel lehet küzdeni, ilyen módon hozzájárulva az ópiumtermesztés lehető legnagyobb mértékű csökkentéséhez. Ez okból a PPE-DE képviselőcsoport kifogásolja Cappato úr jelentésének ezen részét, és szerintem mondandóm immár mindenki számára világos, a holnapi eredménytől függetlenül. (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Gratulálnom kell az előadónakó, Cappato úrnak, igen hasznos jelentése mellett azért is, mert készen áll az észrevételek fogadására a lehető legszélesebb körű megállapodás megkötése érdekében. Eredeti szándéka dicséertes volt, mert két legyet akart ütni egy csapásra: legalizálni a máktermesztést és az orvosi célra szánt ópiumtermelést, ami nem csak az afganisztáni herointermesztésnek vetett volna véget, hanem a világméretű fájdalomcsillapítóhiánynak is. Sajnos számos gyakorlati problémába ütközünk: az afgán intézmények törékenyek, képtelenek szabályozni az ópiumtermesztést, bizonytalan a rendszer gazdasági életképessége, és fennáll a veszélye annak, hogy az ópiumtermelést felhagyó tizenhárom afgán tartomány közül némelyikben az ópiumot újból bevezetik. Képviselőcsoportom a módosítással a jelentést a lényegi elemre igyekezett újraösszpontosítani: az afganisztáni ópiumtermelésre, mivel ez nem csak Afganisztánt, de a szomszédos államokat is érinti. Az ópiumból illlegálisan gyártott kábítószereket hívják sokan valódi tömegpusztító fegyvernek, különösen Európán belül. Az ópiumtermelés elleni küzdelemben érzékenynek kell lennünk az egyes afgán régiók sajátosságaira. Csak az intézkedések kombinálásával lehetünk sikeresek. Először is az afgán közigazgatást átható korrupciót, főleg a Belügyminisztériumban és a rendőrségen, meg kell szüntetni, mivel ez megbénította az ópiumtermelés elleni küzdelemre irányuló valamennyi politikát. Másodszor a 2006. évi ENSZ- és Világbank-jelentésben azonosított kb. 30 fő drogcsempészt meg kell keresni, elfogni és bíróság elé állítani, hogy a gyilkos csempészet megállítható legyen. Harmadrészt a NATO-nak támogatnia kell az afgán műveleteket a csempészet elleni küzdelem céljából, elpusztítva a laboratóriumokat és raktárakat és megakadályozva a drogszállítást. Negyedszer a mák felszámolására irányuló intézkedéseket gondosan, szelektíven kell alkalmazni és koncentrálni olyan területeken, ahol a gazdálkodóknak vannak alternatívái. Ez elvezet azon pontokhoz, ahol osztozom az előadó nézeteiben. Mind ellenezzük a mákültetvények megkülönböztetésmentes elégetését, amit az USA támogat, ami egyszerűen csak a Talibán sorait gazdagítja, és a herointermelésen lényegében nem változtat. Végül az afgán drogprobléma kezelésére irányuló intézkedések csomagjával összefüggésben az előadó által javasolt kísérleti projekt az ópium alapú érzéstelenítők legális termelésére vizsgálatot igényel. Ez a jelentés mindenekelőtt ösztönözni kívánja az Európai Tanácsot, hogy legyen kreatív és merész az afganisztáni herointermelés terén. A problémának nincs könnyű megoldása, azonban tudjuk, hogy a Talibán és az Al-Kaida által képviselt

155

156

HU


terrorizmus és maradiság csak akkor győzhető le, ha Afganisztán megszabadul a kábítószerek rabságából. Végeztem, elnök úr. Ez a jelentés a tagállamokhoz címzett sürgős felhívás, miszerint semmilyen erőfeszítés nem drága egy olyan ország gazdasági és politikai újjáépítésében, melyet ennyire súlyosan érintettek a véres konfliktusok és mely ennyire fontos a regionális és globális biztonság szempontjából. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök asszony, személyesen, nem pedig képviselőcsoportom nevében szólalok fel. Az afganisztáni illegális ópiumtermelés azóta virágzik, hogy az USA és a szövetséges erők az országban vannak. Történik mindez a különféle kábítószertermelés-ellenes hatóságok és kábítószerellenes programok létrehozása ellenére, és ennek során igen nagy mennyiségben használják fel az EU adófizetőinek pénzét. Nyilvánvaló tehát még a vaknak is, hogy az afgánok, bármi történjen, folytatják az ópiumtermelést, igen egyszerű okból. A világ kábítószerellenes ügynökségei méretben, számban és szakértelemben növekednek, és igen eredményesen működnek. Ezért nagy mennyiségű kábítószert foglalnak le. Mivel azonban a kábítószerfüggők igénye változatlan, és a bűnöző kábítószercsempészek továbbra is komoly profitot termelnek abból, hogy ezeknek a betegeknek illegálisan ópiumot értékesítenek, az ópiumszármazékok ára növekszik, és az ópiumkereskedelemből származó haszon szintúgy. Az afgán nép tehát alapvető liberális piaci elveket követ. Növelik a termelést, hogy megfeleljenek az illegális kereskedelmi keresletnek, és hogy növeljék a profitot. Hiú remény lenne tehát elvárni, hogy a fokozottabb afganisztáni ópiumellenőrző programok támogatásának bármiféle jelentős hatása lehet. Az afganisztáni és másutt folyó ópiumtermeléssel hatékonyan kizárólag a drogprobléma globális kezelésével lehet foglalkozni. Ennek egyedüli józan útja a kábítószerek legalizálása és annak elismerése, hogy a kábítószerfüggők nem bűnözők, hanem segítségre szoruló betegek. Ha az említett függők terápiás kábítószerhez jutnak ellenőrzött orvosi körülmények között, a súlyos mellékhatások elkerülésének esélye, illetve a detoxikálódás esélye megnő. Ezzel egyidejűleg a kábítószercsempészethez kötődő komoly mértékű bűnözés is megszűnik, minden kábítószerellenes hivatal bezárható, és óriási költségvetési megtakarítás érhető el. Ennek logikája igen alapvető, a politikusok szerte a világban mégsem látják. Salvatore Tatarella, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Cappato úr jelentésében szereplő kérdés igen érzékeny, és az Európai Parlament gondos vizsgálatát igényli annak érdekében, hogy rossz irányba tartó, katasztrofális megoldások ne szülessenek, még jó szándékból se. Két pontot emelnék ki. Először is: az ópium és származékai termelésének fokozása Afganisztánban sértheti az ország helyreállítását és a jogállamiság máris nehéz helyzetét ebben a szerencsétlen régióban. Másfelől a fokozódó ópiumtermelés – ez évben egészen 30%-kal növekedett – mellé nem társult megfelelő kábítószerellenes stratégia. Ezen okokból úgy vélem, hogy a jelentésben foglalt javaslat teljesen elfogadhatatlan, és a következőket hangsúlyozom:

24-10-2007

24-10-2007

HU


1. a szükséges morfiummennyiséget Afganisztánban máris megtermelik különleges engedélyek mellett, az ENSZ kábítószerügynökségének és az afgán kormány Kábítószerellenes Minisztériumának felügyeletével; 2. a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület szerint máris világszintű túltermelés van gyógyászati célra szánt ópiumszármazékokból; 3. a nagy volumenű legális morfiumtermelés eredményeként több kábítószert termelnek; ezek végső soron kielégítik a világpiaci kábítószerkeresletet. Amint olcsón a piacra kerülnek, mindenki elérhető ezeket. Ehelyett el kell utasítanunk a kábítószertermelést – mindig, minden esetben, minden eszközzel –, a csempészéssel és az illegális terjesztéssel együtt. A keresletet csökkenteni kell egy érték alapú politika alkalmazásával, illetve folyamatos, széles körű megelőző tevékenységgel és információs kampányokkal, különösen a fiatalok körében. Egy olyan országban, mint amilyen Afganisztán, annak jelenlegi feltételei mellett az e jelentésben javasolt megoldást a megadás és a vereség jeleként lehet értékelni; emellett ez a nemzetközi közösség, az Európai Unió, az ENSZ és az újjáépítési ügynökségek által Afganisztánban az ópiumültetvények helyett más növényekre való átállást célzó programok útján tett és pénzügyi ösztönzőkkel támogatott erőfeszítéseket is veszélyeztetheti. Végül megemlítem, hogy a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Testület jóváhagyta az afgán kormány határozatát, miszerint az elutasítja az illegális ópiummák-termesztés legalizálását, és megismétli kötelezettségvállalását a nemzetközi szerződéses kötelezettségeinek való megfelelés iránt. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, először is hangsúlyoznám, hogy ez a jelentés rendkívül fontos, időszerű és merész. A két ebben említett sürgős probléma egyaránt érvényes a politikai figyelemre és egy olyan politikai válaszra, melyet még nem kapott meg. Bár Afganisztán biztonsági helyzete és az ópiumtermelés helyzete egyre inkább aggasztó, az érzéstelenítők globális szintű kínálatának szükségessége korunk egyik fő sürgős humanitárius problémája, bár sajnos az egyik legelhanyagoltabb is. Az előadó, Cappato úr nehéz feladatot vállalt a jelentéssel, és ez annál is figyelemre méltóbb, illetve újból hangot adok támogatásomnak és képviselőcsoportom támogatásának. Ahogy ő is mondta: bár a két kérdés közötti kapcsolódás nem egyszerű, és nem is szükségszerűen azonnali, politikusokként a mi feladatunk a komplex valóság elemzése a komplex probléma komplex megoldásának megtalálására. Ez a jelentés pontosan ezt teszi. Ami Afganisztán biztonsági helyzetét illeti, kétségtelen, hogy elsőbbséget érdemel, ha a jövőbeli garanciák mellett újjáépítési és fejlesztési programokat kívánunk végrehajtani. A probléma mindenesetre az, hogy bizonyos fegyveres csoportokat pontosan az ópiumtermelés szabályozásának hiánya miatt finanszíroznak. Tudjuk azt is, hogy illegálisan termesztenek és csempésznek ópiumot, és ez Afganisztán bruttó hazai termékének 40%-a. A helyzetre tekintettel úgy vélem, helyénvaló legalább tanulmányozni és figyelembe venni a Senlis-testület véleményéhez hasonló véleményeket, mely egyébként olyan rendszerre tesz javaslatot, melyben Afganisztánban gyógyászati célra engedélyeznék az ópiumtermesztést. Ez elsődlegesen a fájdalomcsillapító gyártására összpontosítana, ideértve a morfiumot és a kodeint, és ezek aztán más olyan országoknak értékesíthetők, melyek

157

158

HU


jelenlegi nemigen vagy egyáltalán nem férnek hozzá ilyenfajta létfontosságú gyógyszerekhez a preferenciális kereskedelmi megállapodások miatt. Szerencsétlen dolog, hogy ez a jelentés jelenleg és valóságosan nem kap erősebb támogatást sem a Bizottságtól, sem az afgán kormánytól. Még aggasztóbb, hogy hogy az alternatív intézkedések gyakran vegyi megsemmisítést jelentenek, ahogy azt az USA hatóságai újra és újra hangsúlyozzák. Ha ezt az intézkedést végre kell hajtani, akkor a Talibán újabb érvet kap, hogy megvédje helyzetét, és végső soron valószínűleg a termelő közösségek felkelőtáborokká változnának. Igen súlyos egészségügyi és környezeti következményekre is számítani lehet. Igaz, hogy a légi permeteszés, ami valószínűleg Afganisztán számára javasolható, garantálja, hogy a szennyezés a kezelt területeken és a környéken élő embereket is érinti. Ezt igazola az év elején, amikor ezt a módszert Kolumbia alkalmazta a kokaintermelés kifüstölésére az ecuadori határon, míg az utóbbi emiatt panaszt tett és keresetet indított Hágában. Nem vagyok szakértő, márpedig ez a vegyi kérdés jóval bonyolultabb, de szerintem ebben a szakaszban tudatában kell lennünk a napalm és a szegényített uránium okozta katasztrófáknak is. Harmadszorra ezt nem ismételhetjük me, és remélem, nem is fogjuk. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az ópium termelését ellenőrizni kell. Az egész nemzetközi közösségnek jóval többet kell foglalkoznia az ópiumtermelés egész világon való ellenőrzésével. Az ENSZ és a Gazdsági és Szociális Tanács (ECOSOC), továbbá az Egészségügyi Világszervezet által az ópiumszármazékok fájdalomcsillapítási célú használatának szabályozására eddig tett erőfeszítések szükségesek, ám elégtelenek. Ugyanakkor a nemzetközi közösségnek nem szabad lehetővé tennie az ópuimszármazékok korlátlan használatát és a kábítószerfüggők részéről az ezekkel való visszaélést. Véleményem szerint kötelességünk, hogy ne adjuk fel a küzdelmet a kemény drogokkal való visszaélés ellen, mivel ezek egyértelműen tönkreteszik használóik életét. Nem támogatom továbbá azt az elképzelést sem, hogy a társadalom kábítószerekkel lássa el a függőket az átnevelés és a valóságba való visszatérítés helyett. Miről is szól a Cappato-jelentés? Egy nézet szerint a nemzetközi közösségben hiány van ópiumszármazékokból, vagy hiány lehet a közeljövőben, és ezért bizonyos feltételek mellett ezt a kábítószert Afganisztánból kell beszerezni. Tény, hogy szükség van ópiumszármazékokra bizonyos betegségek kezelése érdekében, műtét utáni fájdalomcsillapításhoz és végül, de nem utolsósorban a rosszindulatú betegségekben szenvedőknek. Ez az elmélet azonban számos alapvető hibában szenved, melyek a jelenlegi helyzetben nem hagyhatók figyelmen kívül. Először is Afganisztán jelenlegi politikai helyzete nem stabil. Afganisztánban egyrészt a Talibán ellen kell küzdeni, másrészt pedig az ópium feketepiacával. Ez a feketepiac határozottan nemcsak az afgán gazdaságra, de az afgán politikára és külkapcsolatokra is kihat. Komoly kételyeim vannak ezzel kapcsolatban, és most elmondom, hogy szerintem egy ilyen megközelítés miért nem működhet. Az ópiumtermelést célzó legális máktermesztésre irányuló projektek nem működhetnek, mert a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület egy országra utólag róhat ki szankciókat, az ország azonnban a termény egy részét a feketepiacon elveszíti. Állandó a nemzetközi kereslet. Az afgán kormány nem tud az ópiumtermés felett egyedül rendelkezni. Világos, hogy ilyen körülmények között a kormány elveszíti a csempészek elleni küzdelmet. A verseny megnöveli az ópium árát, és a gazdálkodók, akik legálisan mákot termesztenek, visszatérnek a feketepiacra. Emellett (és ez igen fontos) az afgán árak

24-10-2007

24-10-2007

HU


nem versenyképesek Ausztráliához képest, ahol egy kg morfium 56 USD, Indiához, ahol 159 USD vagy Törökországhoz, ahol 250 USD. Afganisztánban az ár felmehet egészen 450 USD/kg-ig. Az orvosi célú használatot illetően ha az afgán ópiumot orvosi termékekben használják, ez tovább telíti e területen a piacot. Most már befejezem, elnök asszony. Kifogásolom az EU és tagállamai részéről az afganisztáni máktermesztést, legalábbis négy okból: elégtelen infrastruktúra, a gazdasági versenyképesség hiánya, jelentős bővülés a rossz irányba, végül pedig az, hogy a világpiacon most nincs ópiumszármazék-hiány. Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony, először is köszönetet mondanék Cappato úrnak e jelentéssel kapcsolatos munkájáért. A jelentés nagy kihívást jelentett, mert megkísérelt korunk egyik legbonyolultabb problémájára reagálni. Az afganisztáni ópiumtermelés évről évre növekszik. A legutóbbi éves jelentés szerint az ópiumtermelés jelenleg duplája a két évvel ezelőttinek. Afganisztán a gyakorlatban most monopolizálja a világ leghalálosabb kábítószerének kínálatát. A világ ópiumszármazék-termelésének 93%-a innen ered. Elnökünk másokkal együtt úgy véli, hogy Afganisztán sorsa közös ügyünk. Az afgánok hidegháborús időszakban folytatott hősi küzdelme hozzájárult a szabadság korunkban való terjedéséhez, illetve az európai vasfüggöny leomlásához. Az Európai Uniónak most erkölcsi kötelessége, hogy Afganisztánnak megadja a katonai, igazgatási és gazdasági segítséget. Ennek részeként segítséget kell nyújtani az afganisztáni kábítószertermelés elleni küzdelemben. Emlékeztetni kell arra, hogy az afgán termelők fő ösztönzője az ópiumszármazék-termlésre a pénzügyi haszon. Erre figyelemmel kell kialakítani a probléma megoldását célzó európai segélyprogramot. Ezért kívánom különösen elismerésemet kifejezni Cappato úrnak a jelentéssel kapcsolatos bátor javaslataiért. Ezek sokat segíthetnek a kérdéses helyzet megoldásában. Az egyik ilyen javaslat szerint segítséget kell felajánlani egy kísérleti tudományos projekt bevezetésével, mely gyógyászati célú máktermesztésre irányul, és így tovább kutatható az, hogy az engedélyezés mennyiben járul hozzá a szegénység csökkentéséhez, a vidéki gazdaság diverzifikálásához, az általános fejlődéshez és a fokozottabb biztonsághoz. Dióhéjban: nem moralizálásról van szó, hanem arról, hogy az Európai Unió eredményesen járuljon hozzá e probléma megoldásához Afganisztánban. Horia-Victor Toma (ALDE). - (RO) A 2007. évi afganisztáni ópiumfelmérés szerint, melyet az ENSZ Kábítószerekkel és Bűnözéssel Foglalkozó Hivatala végzett, az ópiumtermelés rekord 8 200 tonna mennyiséget ért el, és ez a világ ópiumszármazék-termelésének 93%-a. Vagyis az afganisztáni bruttó hazai termék 40%-a ópiumtermelésből és annak illegális kereskedelméből ered, és kb. 2,9 millióan érintettek a folyamatban. E tény ellenére csak 10 ország fogyasztja a világon legálisan elérhető ópiumszármazékok 80%-át, míg megállapítható, hogy több mint 150 ország tapasztal súlyos kezelési hiányosságokat, amit az ópium illegális kereskedelme okoz. Hangsúlyoznunk kell, hogy az illegális kábítószerkereskedelem a Talibán és a terrorcsoportok fő finanszírozási forrása. Emellett a kábítószerek felszámolására vagy elpusztítására irányuló intézkedések, melyeket a nemzetközi közösség finanszíroz, törzsi politikai és katonai vezetők által saját javukra vannak kihasználva, és ilyen módon a verseny kiküszöbölésére. Az eddigiek alapján meggyőződésem, hogy az ópiumtermelés csökkentésének és ellenőrzésének folyamatával kapcsolatos stratégiai és kiegyensúlyozott

159

160

HU


megközelítés része kell, hogy legyen a társadalmi és gazdasági alternatívák sora az afganisztáni jogállamiság és a demokratikus intézmények létrehozásának előmozdítására. Ezért lehet ilyen intézkedés az egyik fő megoldás a terrorizmus megakadályozására és felszámolására. Elnök asszony, véleményem szerint egy afganisztáni kábítószerellenes terv, melynek keretében az ópiummennyiségeket ellenőrzik, és érzéstelenítők és más származékok előállítására használják, az egyik, de nem az egyetlen alternatív gazdasági megoldás lehet, illetve a máktermesztés csökkentésének eszköze. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök asszony, gratulálnék Ferrero-Waldner biztosnak az altenburgi fiúkórus kiemelkedő teljesítményéért, amit nemrég hallgattunk. Le vagyok nyűgözve. Most már kellemetlenebb tárgyra térek azonban: a Cappato-jelentésre. A korábban felszólaló képviselők ragaszkodtak ahhoz, hogy a GDP 40%-ára hivatkozzanak, mert ez az az arány, mely állítólag Afganisztán GDP-jéből kábítószergyártásból származik. Ezt a számadatot elfogadták, azonban hangsúlyozni kívánom, hogy egy évvel ezelőtt afganisztáni képviselőink egyértelműen máshogy nyilatkoztak a Parlament Külügyi Bizottsága előtt. Úgy vélekedtek, hogy a GDP aránya 50% felett van, ami még magasabb. Nemigen szeretnék magyarázkodni, de az afganisztáni lakosság legalább 10%-a él kábítószertermelésből és -kereskedelemből. El kellene továbbá ismerni, hogy a nemzetközi haderők katonái ennek a kereskedelemnek résztvevői, az országban állomásozó amerikaiakkal együtt. Ezt igen kockázatos javaslatnak ítélem, habár természetesen elfogadom, hogy vannak bizonyos előnyei. Határozott meggyőződésem mindenesetre, hogy a javaslat ténylegesen a kábítószerkereskedelem legalizálását eredményezi orvosi segítségnyújtás helyett. Vittorio Agnoletto (GUE/NGL). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem csak arról van szó, hogy megállapítjuk, hogy a világ ópiumtermelésének 92%-át Afganisztán adja, hanem tudomásul kell vennünk egy növekvő tendenciát is: 2001-ben az ENSZ kábítószerügynökségének adatai szerint 8 000 hektáron folyta ópiumtermesztés, míg 2006-ban 165 000-on; és 2001-ben 185 tonnát arattak, míg 2006-ban 6 100-at. Ez nyilvánvalóan annyit tesz, hogy a termény égetéssel való elpusztításának jelenlegi stratégiája semmit sem old meg. Ehelyett olyan társadalmi következmények merülnek fel, melyek ezt követően az ópiumtermelés spirális növekedéséhez vezetnek. Az ópiummáktól eltérő terményeket elpusztítják, a gazdálkodók még szegényebbek lesznek, és kábítószercsempészek kezébe, pontosabban a Talibánhoz kerülnek, a hadurak pedig kényelmesen ülnek a kormányban. Az a cél tehát, hogy a gazdálkodók támogatást kapjanak, mely legalább kezdetben ugyanolyan pénzügyi szinten van, mint most, és ezzel megszabadulhatnak a kábítószercsempészektől. Ez a terv nem fogja természetesen megoldani a problémát, azonban senki sem állítja, hogy igen. Egy kis területen folytatandó kísérletről beszélünk, és egy háború sújtotta országban ez nem is lehet máshogy, hiszen itt a földterületet rivális bandák ellenőrzik. Mindenesetre előremutató lépés, legalábbis az, hogy az ópiumból nem lesz heroin, hanem morfium. Ez szerintem előnyös a Nyugatnak és az egész világnak. Emellett szerintem egyértelművé kell tennünk, hogy a morfiumgyártásról már rendelkeztek. Nem tudok arról, biztos asszony, hogy mindezen problémák Indiában és Törökországban is fennállnak; ha igen, szabályozásra van szükség. A megoldás, ami előttünk áll, mindenesetre szabályozó szerepet ír elő a nemzetközi szervek számára: nem Afganisztán

24-10-2007

24-10-2007

HU


egésze felett, ami jelenleg kezelhetetlen lenni, hanem egy rendkívül korlátozott terület felett. Emellett a nemzetközi orvosi szövetségek egyértelművé teszik, hogy még ma is szükség van morfiumra, nem csak a világ déli részén, hanem paradox módon északon is. Természetesen hivatalos árakon kell értéesíteni, azonban fájdalomcsillapítóról van szó, amihez szerintem mindenkinek joga van, az afrikaiaknak és a szegényeknek is. Ha költségekről beszélünk, kétségtelenül kevesebbe kerül ilyenfajta intézkedésekbe fogni, és árellenőrzést végrehajtani a morfiummal kapcsolatban, mint úgy határozni, hogy a meglévő eszközökkel elpusztítjuk a terményt, amivel sehova sem jutunk. Egy utolsó észrevétel: üdvözlöm a tényt, hogy ez pragmatikus vita volt, nem pedig érv a kábítószereket liberalizálni vagy legalizálni kívánók és a tiltók között. Azon vagyunk, hogy gyakorlatias, pragmatikus intézkedéseket hozzunk az afgán népesség egy részének megsegítésére. Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök asszony, fontos, hogy az ópiumszármazékok, mint a diamorphine (másik nevén heroin) gyógyászati célra rendelkezésre álljanak, főleg fájdalomcsillapításra, ám a máktermesztés adja a Talibán terroristái pénzének 20–40%-át, melynek köszönhetően NATO-katonákat ölhetnek. Az afgán ópiumtermelés sajnos ez évben 34%-kal nőtt, és a globális kínálat több mint 90%-át adja. Az országomból, az Egyesült Királyságból származó csapatok vezetik a Talibán elleni küzdelmet a NATO irányította Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Haderő (ISAF) keretében. Nincs felhatalmazásuk vagy emberi erőforrásuk nagy volumenű gyógyászati célú máktermesztési projekt ellenőrzésére, illetve ezzel kapcsolatban a termény felszámolására. Épp eleget kell foglalkozniuk azzal, hogy kitérjenek a golyók elől anélkül, hogy részidős kertészkedéssel foglalkoznának. Orvosként mégis támogatom némiképp a Brit Orvosi Szövetség érveit, mely támogatja a máktermesztést – szigorúan felügyelt feltételek mellett – annak biztosítására, hogy megfelelő legyen az érzéstelenítőkínálat. Egyesült királyságbeli parlamenti kollégám, Tobias Ellwood képviselő sokat tett azért, hogy egy hat éves időszakra vonatkozó tervet dolgozzon ki, melynek keretében Afganisztánban a mákot fokozatosan jól fizető terményekkel váltsa fel, és ezzel az ópiumtermelést gyógyászati felhasználás felé terelje. Ezért legalábbis át kell gondolnunk egy igen korlátozott kísérleti engedélyezési rendszerre vonatkozó elképzelést, figyelemmel arra a veszélyre, hogy a Talibán illegális célokra használhatja fel azt. A kísérletnek mindenesetre igen kis területre kell korlátozódnia, és hogy működjön, partnerszervezetek támogatása is szükséges. Bátor csapatainkat természetesen nem vonhatjuk el fontos feladatuktól, a terrorizmus elleni küzdelemtől, azonban mindez jótékony hatásokkal is járhat összességében. Az EU–afgán támogatás kérdésében jóval koordináltabb megközelítésre van szükségünk az EU részéről, hogy kifejlesszünk egy afgán infrastruktúrát és küzdjünk a korrupció ellen; ellenkező esetben a Talibán valóban teret nyer, mivel az ország déli részében nemigen van jelen. A Nyugatnak meg kell ismernie Afganisztán valós helyzetét. A nemzetközi szervek nem koordinálják megfelelően tevékenységeiket. Az afgán kormány erőteljes korruptsága azt jelenti, hogy a tartományok nem bíznak többé Karzai elnök kabuli kormányában.

161

162

HU


A kormány jelenlegi centralizált modellje nem felel meg az országban a sokféle érdeknek és etnikumnak, hiszen ebben az országban korábban nem volt hagyomány az erős központi kormányzás. A tartományok jelenleg nem jutnak működési finanszírozáshoz a Kabultól független célkitűzések megvalósítására. Nincs hosszú távú gazdasági terv a bőséges vízkészlet kiaknázására, és ennek 92%-a – szégyenteljes pazarló módon – távozik az országból. A gátak építése és az öntözési rendszerek lehetővé tennék a zöldség-gyümölcs ipari volumenű termeszését. Afganisztán egykor a gránátalmáról volt nevezetes, most pedig az egészséges ételek lobbija erős. Egy igencsak szükséges vasúti rendszer felépítése segítene abban, hogy az ilyen áruk bekerüljenek a nemzetközi piacra. Ha az országot politikai és gazdasági katasztrófából kell kimenteni, sürgősen sok tennivaló van, biztos asszony. Richard Howitt (PSE). - Elnök asszony, mivel hosszú ideje elleneztem a kábítószerek elégetését, mivel ez hatástalan, gyakran kontraproduktív és az emberi egészségre mindenkor káros folyamat, szomorúan látom, hogy ez az állásfoglalás ezt az álláspontot azzal kombinálja, ami véleményem szerint rossz irányba menő kísérlet Afganisztánban a legális ópiumtermelés ösztönzésére. Ez az állásfoglalás a Senlis-testület jelentését idézi, és globális mákhiányról beszél, azonban ez nem mák, hanem mákony. A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület két év keresletének megfelelő legális ópiumszármazék-készletekről beszél, míg a londoni Johnson Matthey, a világ legnagyobb morfiumgyártója több mint 250 tonna felesleget említ világszinten. A biztosnak igaza van abban, hogy az afganisztáni feltételek nem tennék lehetővé az afgán termelők számára, hogy jól járjanak. Ez csak az egyik erőltetett feltevés az állásfoglalás tervezetében. Ópiummákot a mezőgazdasági földterületnek kevesebb mint 4%-án termesztenek. A legális termelés kiegészíti, nem felváltja az illegális termelést. Az Asia Foundation független felmérése szerint az afgánok 80%-a ellenzi a kábítószerkereskedelmet. Az afgán kormány ellenzi, Karzai elnök szerint az ópium „az emberiség ellensége”. A mák vetési idejét csak néhány héttel megelőzően pontosan a nem megfelelő politikai üzenetet hordozná egy ilyen lépés. Minden tiszteletem az előadóé, de e kérdésben sajnos a Ház megosztott lesz. A gyógyászati célú mák csábító frázis, az igazság azonban az, hogy az ópium finanszírozza Afganisztánban az erőszakot és a bizonytalanságot. A korrupciós és terrorista célú mák megfelelőbb frázis lenne. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony, támogatnám az Európai Parlament Tanácshoz címzett ajánlásának tervezetét az orvosi célú ópiumtermesztásről Afganisztánban. Emellett bátorságáért gratulálnék az előadónak. Az illegális kábítószerkereskedelem elleni küzdelem korunk egyik fő globális kihívása. Az Európai Uniónak olyan módon kell tevékenységeit megszerveznie, hogy ténylegesen ellenőrizni tudja a kábítószereket, és csökkentse a világon a kábítószerellátást egyrészről, másrészről pedig fokozza az érzéstelenítők elérhetőségét és levigye áraikat. Az ópiumtermelés legalizálására vonatkozó javaslat, melynek célja a nemzetközi gyógyszeripar igényeinek teljesítése, hasznos módja lehet a fenti célok elérésének. Törökország és Ausztrália példája alapján engedélyek adhatók Afganisztánnak a máktermesztésre, amennyiben hasznos érzéstelenítőket, morfiumot, kodeint állítanak elő.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Afganisztán egyedi feltételeit figyelembe kell venni mindenesetre, ha az engedélyezési folyamat megindul. Afganisztán az ópiumszármazékok előállítási nyersanyagainak fő szállítója a világon. Az afganisztáni ópiumtermelés és –kereskedelem fontos tényező lett a GDP növekedésében, a határon átnyúló kereskedelem alapja, a termesztők fő jövedelemforrása és az egyedüli módja a társadalom jó része számára a föld, a munka és a hitel megszerzésének. A máktermesztés legalizálása Afganisztánban csak akkor ésszerű, ha a megfelelő feltételeket megteremtik. A biztonsági helyzetnek fejlődnie kell, az országnak pedig politikailag stabillá kell válnia, ha a nemzeti hatóságok célja az ópiumtermelési folyamat tényleges ellenőrzésének biztosítása. Valódi demokráciát kell teremteni, és állami hiteleket kell a gazdálkodók rendelkezésére bocsátani. Emellett a gazdasági tevékenységek végzését is szabályozni kell. Inger Segelström (PSE). - (SV) Elnök asszony, először is köszönetet mondanék Marco Cappatónak érdekes jelentéséért. A LIBE bizottság felelőse vagyok a kábítószerprogram hosszú távú költségvetése tekintetében. Az említett bizottságban gyakorlati szempontokat érvényesítünk munkánkban azt illetően, hogy az EU hogyan csökkentheti a káros felhasználást és kínálatot. Úgy gondolom tehát, hogy az Afganisztánról szóló vita elengedhetetlen, mivel innen ered az utcákon fiatalokat gyilkoló heroin nagy része (93%). Ha nincs mód gyógyászati célú ópiumtermelés útján átszervezni egyes gazdálkodók ellenőrzését és termelését az EU és az ENSZ felügyelete alatt, akkor mondjunk igent a projektre. Ezt én mondom, egy svéd, bár országomban igen erős a kábítószerellenes program és politika. Sajnos nem gondolom úgy, hogy ez elég, azonban természetesen más lehetőségeket is meg kell vizsgálnunk, például az energiatermelést. A gazdálkodóknak azonban munkára és megélhetésre van szükségük, és mi az Európai Parlamentben ezért felelősséget kell, hogy vállaljunk, és további intézkedéseket kell tennünk. A GNP 40%-át váltjuk fel, és ezért felelősséget kell vállalnunk! Ami az (1) bekezdés a) pontját illeti, melyben a Tanácsot felhívják a mák kiirtását illetően az égetés használatának ellenzésére, eltérő állásponton vagyok. Szerintem meg kell ezt is vizsgálnunk, hogy kiléphessünk a mostani holtpontról, ahol semmi sem történik. Végül pár szó a túltermelésről. Ez nem azt jelenti, hogy a világ legszegényebbjei, a nők és a gyermekek között nagyobb lenne az igény az érzéstelenítésre. Ők igen kevés érzéstelenítőt használnak hozzánk képest itt az EU-ban. Alkalmazzunk tehát globális szempontokat, és találjunk konstruktív megoldást az EU-ban és az ENSZ-ben Afganisztánnal együtt, a béke és a demokrácia támogatása és a terrorizmus és a kábítószerek elleni küzdelem érdekében. Köszönjük. Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a keresleti és a kínálati oldalról is beszélni kívánok. A keresleti oldalt illetően Tatarella úr, aki már nincs velünk, és who úr vetette fel a túltermelés problémáját: a tény, hogy az ópium jelenleg elérhető, azt jelenti, hogy ténylegesen a kínálat meghaladja a keresletet az ópium kábítószerré való feldolgozását illetően. Ez igaz, de csak a mostani keresleti szintre. A jelentés potenciális keresletet kíván kezelni. A világ lakosságának kb. 80%-a semmiféle fájdalomcsillapítóhoz nem fér hozzá, még a leggyakoribb műtéteknél, az amputálásnál vagy a rákos betegek kezelésénél sem. Erről beszélünk, és részben a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület felelős a fájdalomcsillapító kábítószerek támogatására irányuló globális politika hiányáért.

163

164

HU


A kínálati oldalon megkockáztatom, biztos asszony, hogy ez a javasolt kísérleti projekt mindenképp pénzbe kerül, az adófizetők erőforrásaiba. Ez igaz, ám a meglévő politika jelentős összegeket vesz el az adófizetők pénzéből. A probléma tehát igen egyszerű. Azt kérjük, hogy ellenőrizzék, hogy nehezebb és költségesebb-e erőszakkal kiirtani a terményt egy területről, bár az egyértelműen a szomszédos területre krül át, vagy megvenni a terményt, és a helyszínen feldolgozni, a nemzetközi közösség felügyelete mellett, hogy ne lehessen herointermelésre használni, hanem ott felhasználják, majd gyógyszereket készítsenek belőle. A második alternatíva kevésbé költséges szerintem, az európai polgárok és az adófizetők számára is. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, szerintem igen érdekes volt a vita. Ismét támogatom Cappato ösztönző gondolatait. Azonban hadd vitatkozzak megint és mondjam azt, hogy stratégiánk valóban nem volt sikeres az eddigiekben. De ahogy már említettem: nemcsak kábítószerstratégiáról van szó, és a helyzet igen bonyolult. Konfliktus utáni helyzetben vagyunk, és természetesen minden különféle elem itt van: NATO, Európai Unió és ENSZ. Pontosan erről beszéltünk a New York-i üléseken. Hadd térjek most vissza a kábítószerek kérdésére. A kínálati és a keresleti oldal valóban problémás. A keresleti oldalon jelenleg nincs kereslet további legális ópiumra gyógyászati célra a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület szerint. Úgy hallom ráadásul, hogy a világszintű keresletet most teljesen kielégítik, és Törökországnak és Indiának 2005 és 2006 folyamán csökkentenie kellett termelését. A készletek olyan nagyon voltak, hogy két évig még világszinten eltartanak. Ez az egyik pont. Értem, hogy Ön szerint talán a világ másik részén található embereknek nincs lehetőségük fájdalomcsillapítás nélkül orvosi kezelésre. Értem ezt. Azonban Ön kiragad valamit a kontextusból. Ez korunk realitása. A kínálati oldalon nézzük meg az arányokat. Afganisztán, ahogy azt már néhány kolléga is elmondta, ópiumot és kábítószert a legnagyobb mennyiségben előállító ország: 8 200 tonnát termel. Ha még legális termelést is engedélyeznek számára, csak kis mennyiségről lehetne szó, nagyon kis mennyiségről. Tehát ha kínálkozna lehetőség, akkor szerintem ez az ópiumtermelésből csak öt tonna lenne. Na most 8 200 tonnát öt tonnához hasonlítva: ez semmi! Tehát láthatja, hogy sem a kínálati, sem a keresleti oldalon nincs valós egyensúly. Azért e rendkívül bonyolult helyzettől eltekintve úgy vélem, hogy az elképzelés bátor; egyetértek. Azonban úgy vélem, hogy talán e szakaszban ez Afganisztán számára nem hasznos. Ellenkezőleg, úgy vélem, hogy stratégiai szinten kombinálnunk kell azt, hogy fenntartsuk Afganisztán hosszú távú fejlesztését és a gazdálkodók számára alternatívát kell kínálnunk a máktermesztéssel szemben, emellett pedig fejlettebb kormányzás szükséges. Tehát az igazságszolgáltatásra és a rendőrségre összpontosítunk, ahogy azt megpróbáljuk majd és már meg is kezdtük. Emellett a vidéki életmód napirendjén is kiemelt helyen szerepeltünk, a törvényes foglalkoztatás támogatását segítve. Az Európai Bizottság e célból támogatja az afgán kormány nemzeti kábítószer-ellenőrzési stratégiáját a kínálat ellenőrzésére és a kereslet csökkentésére irányuló kezdeményezésekkel, illetve a kormányzás fejlesztésével. Támogattuk például a Jogrend Trösztalapot, mostanáig kb. 135 millió EUR-ral, míg a következő két évre 70 millió EUR-t terveznek. Meg kell mondanom azonban, hogy mivel a vidékfejlesztésre, az egészségügyre és az igazságszolgáltatásra összpontosítottunk, emellett pedig a rendőri és igazságszolgáltatási

24-10-2007

24-10-2007

HU


reformot is segítettük az alternatív termelés mellett, az Európai Unió és az Európai Bizottság színeiben, nem csinálhatunk egyedül mindent Afganisztánban. Ezt Tannock képviselő úrnak mondom, mivel szerintem ő csak ránk, az Európai Bizottságra és az Európai Unióra gondol, itt azonban más fontos szereplők is vannak. Szerintem együttesen kell fellépnünk. Ezt próbáljuk egyre inkább megtenni egy valódi koordinált stratégia útján, mely egyrészről a kábítószerek ellen küzd. Ismét úgy vélem azonban, hogy talán túl korán van. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra holnap kerül sor. 18. Zöld könyv: az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Lechner úr jelentése (A6-0371/2007) a Jogi Bizottság nevében az ítéletvégrehajtás hatékonyságának növelése az Európai Unióban: a bankszámlák zárolása (2007/2026(INI)) című zöld könyvről. Kurt Lechner, előadó. – (DE) Elnök asszony, érdekes vita van mögöttünk. Egészen eltérő témát választunk most. Meglátjuk, hogy előbb-utóbb lesz-e ennek eredménye. Egy mondás szerint, amelyet szerintem egész Európában ismernek, a pénz nem boldogít, azonban az elmét megnyugtatja. E szellemben hadd kívánjak minden európai polgárnak nyugodt elmét. Azonban ha Önnek valami más tartozik, ha valaki tartozik Önnek adásvétel, kártérítés vagy hasonló miatt, ez gyakran aggasztó, nem pedig az elme nyugalmát biztosító dolog. Az adós vajon megpróbál nem helytállni? Elrejti pénzét vagy vagyonát, talán még később, mint amikor ma este ezt a vitát tartjuk? Minden tagállamban vannak eljárások, melyek célja az, hogy ennek bekövetkezte elkerülhető legyen. Ezek között szerepel letiltás, végzés, letartóztatás, zár alá vétel: sok-sok különféle kifejezés. Az eljárások nagyban eltérhetnek, a helyzet pedig rendkívül bonyolult, és természetesen ne is beszéljünk a nyelvi kérdésről. Bárki, aki a tagállamok különféle határon átnyúló eljárásait igénybe kívánja venni, láthatja, hogy a ló elszabadult vagy ahogy mi Németországban mondjuk: a nyúl már a domb másik oldalán fut. Vagyis az adósnak van ideje elrejteni vagyonát. Ez ma Európa határain innen és túl igen elterjedt probléma, és egyre nyomasztóbb, mivel mindannyian egységes fizetési övezetet tűztünk ki célul, ahol az ügyletek ingyenesek. Ez azt jelenti, hogy egyre több a lehetőség a domb másik oldalán elrejteni a vagyont. A Bizottság ezért kezdeményezett, és hangsúlyozom, jól tette. Igen színvonalas zöld könyvet nyújtott be, mely átfogó, részletes, bár néhány ponton további egyértelműsítést tesz szükségessé. A feladat még előttünk áll, és ez a meghallgatás célja. Az Európai Parlament e szakaszban nem vizsgálhat részletesen minden szempontot, én sem, így csak néhány főbb pontra térnék ki. Először is, bár ez egyértelmű, a jelentés csak a bankszámlák letiltásáról és a bankbetétek ideiglenes befagyasztásáról szól. Nem szól a végleges rendezésről. Másodszor csak a bankszámlákon található pénzvagyonról szól, és nem foglalkozik más vagyontárgyak lefoglalásával vagy zár alá vételével. Ez felveti a kérdést, hogy valóban megfelel-e célunknak 27 eltérő rendszer harmonizálása. Nézetem szerint ez rendkívül ügyetlen megközelítés, és sohasem valósulhat meg. Olyan sok egyéb területre nyúlik át, hogy nem lenne túl előnyös.

165

166

HU


A helyes megközelítés a Bizottságé: független, kiegészítő európai eljárás, lehetőleg rendelet formájában, mely a nemzeti rendelkezésekkel párhuzamosan létezik, és ez utóbbiak hatályban maradnának. Hivatkoznék e ponton a Brüsszel I. rendeletre. A már meglévő rendelet nem megfelelő. A hitelezőnek nemcsak hitelesen és tömören igazolnia kell igényét, hanem a kockázatot is alá kell támasztania. Különös aggályunk a hitelező védelme, és ebben én is osztozom. Semmilyen körülmények között nem szeretnék viszont olyan helyzetet, melyben a hitelezők vagy harmadik személyek kárt szenvednek azért, mert európai rendeletünk van. Ez magát Európát rázná meg. Egyes esetekben az indokolatlan letiltás egy ember megélhetését teheti tönkre. Csak a főbb pontokra térnék ki: egy hitelező legyen felelősségre vonható az adóst ért kár miatt, kötelezzék az alapeljárás adott időn belüli megindítására, a hitelező legyen köteles biztosítékot adni, az adós legyen fellebbezésre jogosult, az ne örökké tartó eljárást válasszana ki, hanem olyat, ami nagyjából megfelel az előzőnek, legyenek rendelkezések, melyek értelmében túl sok pénzt nem lehet befagyasztani a hitelező javára, illetve az adósnak biztosítani kell további megélhetési forrását. A trösztszámlák is problémásak. Ha van lehetőség itt letiltásra – és ezt a kérdést nyitva hagyom –, akkor ez különös védelmet igényel. Ugyanez vonatkozik a közös számlákra is, bár ez nem ugyanaz; tulajdonképp a kettő közvetlenül nem kapcsolódik. A lényeg az, hogy harmadik feleket is meg kell védeni, és különös védelmi intézkedések szükségesek az érintett harmadik felek számára. Megemlíteném, hogy hasznosak lennének szabványosított hivatalos felszólítások a banki kommunikációhoz, és ezzel összefüggésben azzal zárnám, hogy a hatályos jogszabályokat összevető tanulmányok és részletes elemzések kétségtelenül fontosak. Emellett szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak átfogó elemzéséért és tanulmányáért, továbbá valamennyi kollégámnak. Igazán jól együttműködtünk. Feltételezem, hogy a jelentés mellett széles konszenzus lesz majd. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Elnök asszony, véleményem szerint a jelentés érdekes hozzájárulás egy igen bonyolult ügy kezeléséhez: a határon átnyúló adósságbehajtás kezeléséhez. Úgy gondolom, hogy az előadó, Lechner úr gratulációt érdemel azért, mert elsimította az utat egy általános európai megoldás előtt a nemzeti végrehajtási szabályok jelenlegi fragmentálódását illetően, ami súlyosan veszélyezteti a határon átnyúló adósságbehajtást. Ez a helyzet különösen aggályos olyan hitelező számára, aki szerencsétlen módon azt látja, hogy adósa gyorsan átviszi pénzét az ismert bankszámláról egy másik, ugyanazon vagy más tagállamban lévő számlára. A Bizottság ezért üdvözli a Parlament jelentését. Alaposan átgondolom az előadó és a Parlament fő aggályait a zöld könyv kapcsán. Különösen a lehetséges közösségi eszköz formája és hatóköre, a jövőbeli eljárás hatásai, a letiltási végzés megadásának jogi feltétele, a költségek kompenzálása és az adósok védelme olyan fontos kérdések, melyeket az előadó kiemelt. Megerősíthetem Önnek, hogy e területen bármilyen javaslat vagy közlemény előtt alapos elemzés és hatásvizsgálat készül, a Parlamenttel szoros együttműködésben. Sharon Bowles (ALDE), a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója . – Elnök asszony, üdvözlöm a zöld könyvet, és várom a konkrétabb javaslatok minél hamarabbi nyomon kvöetését.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Egyértelműen a határon átnyúló kereskedelem előmozdítását célozza, ha a vállalkozások bízhatnak az adósság behajtásában. A polgárok számára szintén fontos ez a bizalom úgy egyéni, mint magánszinten. Véleményem egyhangú támogatást kapott a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, nemcsak azért, mert kemény kompromisszumokat kötöttünk, hanem azért is, mert már a kezdetektől közös volt az álláspont. Örömömre szolgál, hogy szinte minden, amit elfogadtunk, beleillett a Jogi Bizottság végleges jelentésébe vagy legalábbis az arra kiterjedt, és ezért köszönettel tartozom az előadónak. Két pont volt, ami nem került be a jelentésbe, egyrészt a letiltás alkalmazásának lehetősége közös számláknál és a határon átnyúló rendelkezés opcionális belföldi használatának megvizsgálása. Kevésbé előíró formában van egy módosítás a közös számlákról, melyet másutt támogattak. Egyértelműen kiskapu, ha egy névleg közös számla lehetővé teszi a letiltási végzés elkerülését, azonban a valóban harmadik felekhez tartozó pénzt meg kell védeni. A határon átnyúló rendelkezés opcionálisan belföldi használatát illetően tudomásul veszem a Jogi Bizottságban dolgozó kollégák véleményét arról, hogy az intézkedés csak határon átnyúló lehet, jogi okokból vagy gyakorlati okokból, hogy valamit ésszerű időn belül meg lehessen valósítani. Azonban hacsak az olyan tagállamokban nem állnak rendelkezésre alternatív jogorvoslati formák, ahol nincs mód letiltásra, vagy ez rendkívül nehéz, a versenyfeltételek nem illeszkednek, legalábbis üzleti szempontból, a határon átnyúló vállalkozás meglehetősen szokatlan helyzete jobb, mint a belföldié. A tagállamoknak ezt tudomásul kellene venniük, és a verseny meghozza azt, amiről nem tudunk rendelkezni. Panayotis Dimitriou (PPE-DE), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – (EL) Elnök asszony, üdvözlöm a Bizottság kezdeményezését a bankszámlák letiltásáról és ideiglenes befagyasztásáról szóló határon átnyúló szabályozás kezdeményezéséről. Gratulálok különösen Önnek, Frattini úr mint a kezdeményezésért felelős biztosnak. A Bizottság e kérdéssel foglalkozó zöld könyve eljárásokat állapított meg azon probléma kezelésére, mely akkor merül fel, amikor a bírósági ítéletek végrehajtását azért kerülik el, mert a bankszámlák kezelése vagy áthelyezése kívül esik a nemzeti határokon. A tárgyalt intézkedés az EU-tagállamok közötti igazságügyi együttműködés fejlesztésére vonatkozó stratégiában szerepel. Az intézkedés a megfelelő irányba tett lépés, és ezt gyorsan ki kell egészíteni a megfelelő javaslat benyújtásával. Az igazságszolgáltatás nem teljesül, ha polgári vagy büntető bírósági ítéletek nem hajthatók végre. Ezért a határon átnyúló bankszámlák letiltásával és befagyasztásával kapcsolatos vizsgált javaslat valóban hozzájárul az igazság kialakulásához és megerősítéséhez. Az Európai Parlament helyesen látja kedvezően a Bizottság kezdeményezését és az előkészületben lévő bírósági eljárást. A Lechner-jelentés és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Pénzügyi Bizottság véleménye megállapítja a Tanács e kérdéssel kapcsolatos határozatára irányuló kiegyensúlyozott javaslat elkészítésének alapvető paramétereit. Gratulálok Lechner úrnak tömör, ám igen informatív és átfogó jelentéséért. Az Állampolgári Jogi Bizottság előadójaként álláspontom lényegében az övével megegyező. A jelentést várhatóan elsöprő többséggel jóváhagyják. Hangsúlyozza annak szükségeségét, hogy teljesüljenek a bankszámlák határon átnyúló letiltásának kibocsátásához szükséges követelmények. Hangsúlyozza továbbá, hogy ezzel egyidejűleg meg kell védeni a visszaélés

167

168

HU


elleni eljárást és garanciákat kell biztosítani az állítólagos adós kompenzálására, ha a végzés semmis és érvénytelen. Úgy vélem, hogy egy befagyasztási végzés a bírósági eljárás végén végrehajtási intézkedés lehet egy jogerős ítélet tekintetében. Lechner úr ezt nem így látja, azonban ezt komolyan figyelembe kell venni az adott bizottsági javaslat benyújtásakor, az eljárások szükségtelen megkettőzésének megelőzése érdekében. Felhívom a Bizottságot, hogy azonnal készítse el a tárgyra vonatkozó javaslatot. Tadeusz Zwiefka, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, biztos őr, a végrehajtható jogszabályok jelenlegi rendelkezéseinek kétségtelen gyengesége az a helyzet, amelyben egy másik tagállamban hozott bírósági ítélet végrehajthatóságának ellenőrzését követően a végrehajtás továbbra is a nemzeti jogszabályok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A jelenleg hatályos közösségi jogi aktusok értelmében nem lehet végzést szerezni bankszámla letiltására, mely végrehajtható az egész Európai Unió területén. Ezért egy bankszámla letiltását lehetővé tevő európai rendszer megfelelő és szükséges megoldásnak tűnik. Ezzel a hitelezők biztosíthatják az esedékes összegeket vagy követelésük értékét, mivel lehetetlenné válik, hogy az Európai Unió területén egy vagy több bankszámlán letétbe helyezett összegeket kivegyék vagy átutalják. Egy ilyen rendszert kiegészítő független eljárás létrehozását követően kell létrehozni, és ez a nemzeti rendelkezésekkel egyidejűleg létezik, figyelemmel arra, hogy csak a határon átnyúló kérdésekre vonatkozik. Hangsúlyozni érdemes, hogy egy ilyen végzés csak megelőző hatással járhat. Más szavakkal: zárolnák az adós pénzét az utóbbi bankszámláján, anélkül, hogy azokat a hitelező számlájára átutalnák. A bíróságnak természetesen tartózkodnia kell attól, hogy az adóst az eljárásban meghallgassa vagy tájékoztassa, mielőtt számláját zárolja, máskülönben a szándékolttal épp ellentétes lehet a hatás. A zárolandó összeget a hitelező követelése alapján kell kiszámítani. Hangsúlyozandó mindenesetre, hogy az adósnak fellebbezési joga kell, hogy legyen a kiadott végzést illetően, és az adott fellebbezést tárgyaló illetékes hatóság a végzést kiadó bíróság legyen. Rendelkezni kell továbbá a végrehajtástól való eltérésről annak érdekében, hogy az adós és családja alapvető szükségletei kielégülhessene. E szakaszban egyértelműen további összehasonlító jogi elemzés szükséges, mivel a további szempontok további vizsgálatot igényelnek. Mindenesetre tény, hogy egy olyan közösségi jogi eljárás bevezetése, mint amilyen a bankszámlák letiltására vonatkozó európai végzés, és melynek célja a pénzügyi követelések végrehajtásának egyszerűsítése és az eredményesség fejlesztése, mérföldkő lenne egy európai gazdasági és igazságügyi térség megteremtése felé vezető úton. Összefoglalva: gratulálnék Lechner úrnak remek, jól elkészített jelentéséért. A Háznak tudnia kell természetesen, milyen nehéz uniós rendelkezéseket módosítani, főleg e területen. Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében . – (ES) Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy gratulálok kollégámnak, Lechner úrnak, kiváló jelentésért: ez egyszerre kiegyensúlyozott és mérsékelt. Most itt éjjel csak arra gondolhatok, mit jelent a letiltás. A gyakorlatban, a mindennapi életben a hitelezők általában nagy intézmények, jelentős gazdasági hatalommal, míg az adósok általában jóval gyengébb gazdasági helyzetben lévő emberek. Az egyik legszebb spanyol nyelvű vers egy szerencsétlen szegény munkás vagyonának letiltásáról szól.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Tény, hogy letiltás hiányában – ha a hitelezők nem tudják a követelést behajtani, azok, akiknek hitelre van szükségük, nem fogják tudni megkapni. Mivel úgy gondolom, hogy kicsit unjuk magunkat, elmondok egy történetet az egyik spanyolországi diktatúráról, Primo de Rivera tábornokéról. Ő úgy vélte, hogy a katonaság vagyonának letiltása a katonai hivatás elleni támadás. Ezért tiltotta a katonaság számláinak letiltását. Ebből adódóan a bankok nem hiteleztek a katonaságnak, és a katonaságnak meg kellett kérnie a tábornokot, hogy ismét vonatkozzon rájuk a letiltás. Ez csak egy sztori mindenesetre. Szerintem Lechner az adósok jogai védelmének tekintetében egyensúlyt ért el, azonban még mindig van kérdésem, és Frattini úr talán tudatában lesz annak, hogy mit szeretnék mondani e tekintetben. A nagy adósok, a nagy pénzügyi műveletekben érintettek, akik végül milliárdokkal tartoznak védtelen embereknek, adott esetben nem belgiumi, brüsszeli vagy strasbourgi, netán londoni bankszámlákkal rendelkeznek, hanem az adóparadicsomokban van bankszámlájuk. Ezt természetesen nem érintik a Bizottság zöld könyvének rendelkezései. Azonban mivel tudom, hogy Frattini biztost érdekli az ügy, felteszem neki a kérdést: nem lenne jó gondolat valamilyen módon biztosítani, hogy a több ezer család életét tönkretevő nagy nemzetközi bűnözők vagyonát is zárolhassák? Ahogy mondtam, egy ilyen forgatókönyv kívül esik a zöld könyv alkalmazási körén és a ma este megvitatott körön. Azonban mivel a főbb témákat az előző előadók már igen egyértelműen megvitatták, sőt maga Frattini biztos is, szerintem ez vizsgálatot érdemel. Biztos vagyok abban, hogy Frattini biztosnak van mondandója az ügyben. Összefoglalva: megismételném, hogy gratulálok Lechner úrnak: szerintem kiegyensúlyozott jelentést készített, és garantálva van az adósok, a szegény adósok helyzete, vagyis a polgárok legtöbbjéé. Reményeim szerint a Bizottság hamarosan olyan jogalkotási szöveget nyújt be, melynek révén a határon átnyúló hitelezési piac továbbra is működhet. Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, szintén gratulálnék a jelentés miatt Lechner úrnak. Egy vallomással kezdem. Mielőtt idejöttem, ügyvéd voltam, sőt nem is csak ügyvéd, hanem adósságbehajtással foglalkoztam, gyakran határon átnyúló esetekben. E területen az a tapasztalatom, hogy a legtöbb kárt kisvállalkozások szenvedik el, melyek elég bátorságot szereztek határon átnyúló kereskedelemhez, aztán egy rossz adósság miatt tönkremennek, és a hivatásos adós másik országban rejtőzik. Úgy ítélem tehát, hogy ez a kezdeményezés egyfajta módja annak, ha jól csináljuk, hogy Európa gazdaságát fellendítsük, és ösztönözzük a határon átnyúló kereskedelmet. Keménynek kell lennünk. A fizetési meghagyás jó irányba tett lépés. Ez a következő tennivalónk. Azonban két észrevételem van. Először is csak határon átnyúló esetekkel foglalkozunk. Elfogadjuk e megkötés valóságát, azonban nem szeretném, ha a hitelezők két keresetet nyújtanának be a bíróságokhoz: egyet az anyaországbeli adósok tekintetében, másikat pedig másik országban határon átnyúló esetekben. Ezzel az adós figyelmehzetést kap, és mindez különféle bonyoldalmakat okozhat. Ezért biztosítanunk kell, hogy párhuzamos eljárások is rendelkezésre állnak. Másfelől pedig ez természetesen az érdekek egyensúlya a hitelezők és az adósok között. Angliában megfelelő rendszerünk van, mely szerint ha ilyen ideiglenes intézkedést hoznak valaki ellen, akkor a bíróságon kártérítési felelősséget kell vállalni a harmadik felek

169

170

HU


érdekeinek tiszteletben tartása érdekében. Ez lehet a letiltást megszervező bank vagy olyan harmadik fél, mellyel közös a bankszámla. Ajánlok hasonló rendszert ilyen vonalon. Elismerésemet fejezem ki a jelentés és az abban foglaltak miatt. Úgy vélem, hogy ez sokat tehet Európa gazdaságának fejlesztéséért, ha jól csináljuk. Marek Aleksander Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az Európai Unióban az ítéletek végrehajtása hatákonyságának javításáról szóló zöld könyv újabb szakasz az európai igazságügyi térség fejlődésében. Támogatom azt a nézetet, melyet az előadó ebben a jelentésben képvisel, és támogatom gyors és eredményes eljárás bevezetését az Európai Unióban a bankszámlák letiltására vonatkozó végzés beszerzésére. Az egységes eurofizetési térség folyamatos integrációjával kapcsolatban ilyenfajta jogi rendelkezés egyszerre helyénvaló és kívánatos. A kérelmek kivizsgálásával kapcsolatos nehézségekre figyelemmel véleményem szerint az Európai Uniónak független kiegészítő eljárást kell bevezetnie, mely a nemzeti rendelkezésekkel együtt működne. Egy ilyen eljárást csak határon átnyúlóesetekben lehet alkalmazni, és ezek kizárólag a bankszámlákon található összegekre és nem más összegekre vonatkoznak. Egyszerűen arról van szó, hogy ideiglenesen biztosítják egy hitelező követelését, nem végleg rendezi. Az indokolatlan letiltás súlyosan érintheti az adóst, és kedvezőtlenül hat az európai jogrendszerbe vetett bizalomra. Úgy hiszem tehát, hogy különös gondosság szükséges az adós megvédéséhez. Ennek például része lehet a hitelező részéről biztosíték benyújtása, a kifogási jog, a fizetendő összeg korlátozása vagy akár annak előírása, hogy a hitelező nyújtson be bírósághoz keresetet az alapeljárás tekintetében. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök asszony, a végrehajtási jogszabályokkal kapcsolatos rendelkezéseket gyakran úgy jellemzik, mint az európai polgári igazságszolgáltatási rendszer Achilles-sarkát. Mostanáig nem nyújtottak be jogalkotási indítványt az ítéletek végrehajtásának tényleges módjait illetően. Egy bírósági végzés végrehajtása azt követően, hogy annak végrehajthatóságát másik tagállamban megállapítják, még mindig a nemzeti jog kizárólagos hatásköre. Az egyes uniós tagállamokban az adósságbehajtás elve közt fennálló eltérések súlyosan veszélyeztetik a határon átnyúló adósságbehajtást. Az egy végzés végrehajtását másik országban kérő hitelezők előtt ismeretlen jogrendszerek és jogi követelmények állnak. Ezeknek emellett a nyelvi akadállyal is meg kell küzdeniük, ami kiegészítő költségeket jelent, és késlelteti a végrehajtási eljárást. A határon átnyúló adósságok behajtásának nehézségei akadályozzák az Unión belül a fizetési meghagyások szabad mozgását, és kedvezőtlenül érintik a belső piac működését. A késleltetett vagy nem teljesített fizetések veszélyeztetik a társaságok érdekeit és a fogyasztókét is. A Bizottság egységes európai jogi eszköz bevezetésére irányuló javaslata, mely független a nemzeti jogtól, és azzal párhuzamos, tehát teljesen helyénvaló, ha nem elengedhetetlen. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 65. cikkének c) pontja egy ilyen dokumentum jogalapja lehet. Ezzel összefüggésben a Zöld Könyv rendelkezései szerint a hitelezőnek joga kell, hogy legyen kérelem benyújtására a bankszámla letiltása iránt az alapeljárás megindítása előtt. Az eljárás ideiglenes jellegére tekintettel a hitelező számára azonban elő kell írni, hogy kérelmét indokolja, és sürgősen szükséges letiltási végzést kiadni. Az indokolatlan letiltás

24-10-2007

24-10-2007

HU


természetesen igen súlyos következményekkel jár az adósra, és meg is foszthatja alapvető szükségletei kielégítésére rendelkezésre álló eszközeitől. További fontos kérdés a hitelező joga a végzés kifogásolására, illetve a fizetendő összeg megállapítására. Az Európai Unió szintjén a végrehajtás alól mentesítendő összeg tekintetében egységes korlát megállapítása nem tűnik jó ötletnek. Ilyen döntések az adós anyaországa jogi rendszerének hatáskörében kell, hogy maradjanak. Ami a bankszámlaösszegek letiltására vonatkozó végzések kézbesítését illeti, fontos biztosítani, hogy az Európai Unión belül egységes kommunikációs normákat állapítsanak meg a bíróságok és a bankok között. Elengedhetetlennek tűnik a határon átnyúló adósságok beszedése kérdésének szabályozása a vonatkozó jogi aktus elfogadásával. Mindenesetre fontos, hogy ne tekintsünk el annak szükségességétől, hogy először alaposan megvizsgáljuk az egyes közösségi országokban már hatályos rendelkezéseket, illetve az európai rendelkezésekkel kapcsolatban az alternatív megoldások eredményességét értékeljük. Köszönetet kívánok végül mondani Lechner úrnak alapos és jól elkészített jelentéséért. Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök asszony, a pénzügyi követelések tényleges végrehajtásának problémája igen fontos a belső piac megfelelő működésének szempontjából. Érdemes e tekintetben közösségi fellépést mérlegelni. Egy igen fontos mondás, amely joggyakornok koromban megfogott, hgoy ha valakinek szívességet teszünk, akkor a lekötelezettjei leszünk. Ez sokszor igaz. A fizetések késedelme vagy hiánya veszélyezteti úgy a társaságok, mint a fogyasztók érdekeit. Az Európai Unión belül az adósságbehajtás hatékonyságában mutatkozó jelenlegi különbségek veszélyeztetik azon társaságok versenyképességét, melyek tevékenységei egy adott tagállam határain túl nyúlnak. A végzések végrehajtási rendszerei egyes tagállamonként eltérnek. Egyes államokban ez eredményesebb, mint másokban. A dolgok jelenlegi állása szerint egy adós szinte azonnal átszállíthatja a hitelező számára ismert számláról az alapokat más, ugyanazon országban vagy más tagállamban lévő számlára. Ez gyakorlatilag ellehetetleníti, hogy a hitelezők zároják ezeket. Emellett a másik tagállamban végzést végrehajtani kívánó hitelezők eltérő jogrendszerrel és eljárási követelményekkel szembesülnek. A nyelvi akadály és az eljárási költség további akadály. Úgy hiszem tehát, hogy kedvezően kell felelnünk a bankszámlák letiltására vonatkozó európai rendszer létrehozására vonatkozó javaslatra. Figyelemmel az egységes eurofizetési térség fokozódó integrálására az ilyenfajta jogi szabályozás helyénvaló és lényeges. Szeretném megköszönni Lechner úrnak a jelentést. Biztos vagyok abban, hogy ez fordulópont lesz az Unió jogrendszerében. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, csak rövid észrevétel Medina Ortega úr megjegyzéseiről, egyúttal köszönöm mindenkinek felszólalását. Ez az európai eszköz, ez az európai letiltási végzés, melyet most vitatunk, valóban kiegészítheti a nemzeti jogsuabályokat, és ilyen módon a hitelezők jogai transznacionális megsértésének súlyos eseteivel foglalkozik. Nagyban egyetértek Medina Ortega úrral abban, hogy el kell gondolkodnunk a letiltásról vagy a védelemről az adóparadicsomba menekülőkkel szemben. Önök mind tudják, hogy Európa egyértelműen nem léphet fel egyoldalúan. Szerintem szorosabb együttműködésre kell törekedni az úgynevezett adóparadicsomok bírósági, pénzügyi vizsgálati hatóságaival és főbb bankcsoportjaival. Meg kell győznünk ezen

171

172

HU


országok kormányait arról, hogy alapvetően az ő érdekükben áll az Európai Unióval való együttműködés. Így még ha nincs is aktív eszközünk a közeljövőre, egy egyoldalú eszköz az adóparadicsomok rendszerének ellensúlyozására, képesnek kell lennünk a demokrácia eszközének alkalmazására egyrészről, illetve másrészről a bírósági és pénzügyi együttműködésére, a valós probléma kezelése érdekében. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra holnap kerül sor. 19. A felfüggesztett büntetések, alternatív szankciók és feltételes büntetések elismerése és felügyelete – Európai végrehajtási okirat és az elítélt személyek átszállítása (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a büntetőügyekről és ítéletekről szóló következő jelentések együttes vitája: - A6-0356/2007, Esteves asszony az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kezdeményezéséről a felfüggesztett ítéletek, az alternatív szankciók és a feltételes ítéletek elismeréséről és felügyeletéről szóló tanácsi kerethatározat elfogadására tekintettel [06480/2007 - C6-0129/2007 - 2007/0807 (CNS)]; - A6-0362/2007, Varvitsiotis az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a szabadságvesztéssel járó ítéletek kölcsönös elismerése elvének az Európai Unióban való végrehajtás céljából való alkalmazásáról szóló tanácsi ekrethatározatról [09688/2007 C6-0209/2007 - 2005/0805(CNS)]. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Elnök asszony, mindkét kezdeményezést támogatom, mivel szerintem ezek egymást kiegészítik, és lehetővé teszik az elítéltek fokozottabb társadalmi újraintegrálását akár egy szabadságvesztéssel járó, akár nem ilyen ítélet esetében a saját szokásos lakóhelyüktől eltérő tagállamban. Támogatunk az ezekhez hasonló minden olyan kezdeményezést, mely a kölcsönös elismerés elvét hajtja végre. A két kezdeményezés szövegtervezete sokat alakult a büntetőügyi együttműködéssel foglalkozó munkacsoport vitái során. Esteves asszony és Varvitsiotis úr számos első parlamenti konzultáció során javasolt módosítása máris elfogadásra került a következő viták során. Köszönöm mindkét előadó érdekes jelentését, és különösen az első kezdeményezésre vonatkozót, Esteves asszony igen szigorú jogi elemzést végzett a német/francia szövegről. Azonosította a fő problémákat, miszerint a tagállamokban eltérő szankciók léteznek, és azt a problémát, hogy hogyan működtethető a kölcsönös elismerés, ha valaki saját rendszerének nincs pontos megfelelője. A másik probléma, melyet az előadó kiemelt, az, hogy hogyan lehet kezelni a nem szabadságvesztéssel járó feltételeket, és melyekért a tagállam – a kiadó tagállam vagy a végrehajtó tagállam – felelőssé tehető az említett jogsértésre vonatkozó szankció kiszabásáért. Néhány észrevétel egyes főbb módosításokról. Észrevételem lenne az első jelentés 1. módosításáról. A címnek elfogadáskor változnia kell, mivel a feltételes ítéletek kikerültek

24-10-2007

24-10-2007

HU


az alkalmazási körből. Ez fontos számos különböző módosítást illetően is, melyek a feltételes ítéletekkel kapcsolatosak. A 12. módosítás a „törvényes lakóhelyet” érinti. Ez jelenleg áll tárgyalás alatt a Tanács keretében, mint olyan lehetőség, hogy másik tagállamban lehessen dolgozni vagy tanulni. Különösen a 16. módosításra utalok. Tájékoztathatom Önöket arról, hogy a szöveg Tanácson belüli vitái igen jól haladnak, és a portugál elnökség reményei szerint a Bizottság teljes körű támogatása mellett 2007 decemberének végén politikai megállapodás születik a portugál elnökség végét megelőzően. A második kezdeményezésről, az európai végrehajtási rendelkezésre vonatkozó kezdeményezésről és az elítéltek átszállításáról üdvözlöm Varvitsiotis úr második jelentését, mely szerint az Európai Parlamentben az első jelentésben felvetett kérdéseket nagymértékben figyelembe vették. Ez így van: figyelembe vettük a Parlament módosításait és javaslatait. Az előadó által az új 2a. preambulumbekezdést illetően javasolt egyetlen módosítást illetően teljesen osztom azon állítás lényegét, hogy a büntetőeljárásokban az eljárási jogok alapvető elemei a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosításának, és abban is egyetértek, hogy igen sajnálatos, hogy az eljárási jogokra vonatkozó eszközt nem fogadták el, a Parlament támogatása ellenére, illetve erőfeszítéseink ellenére, hogy az eljárási jogokról megállapodásra jussunk. Ez sajnos nem volt lehetséges. Maria da Assunção Esteves, előadó. – (PT) Elnök asszony, biztos úr, először is őszintén köszönöm, hogy velem szorosan együttműködtek az Állampolgári Jogi, a Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjai, és segítettek kritikus észrevételeikkel, különösen Guardans úr, Demetriou úr és végül, de nem utolsósorban Correia úr. Mindannyiunknak nagyon hiányzik Correia úr, aki az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának volt tagja, és portugál képviselőtárs. Azt követően halt meg, hogy segített nekem e jelentést elkészíteni. Szerintem a legjobb segítség, amit neki nyújthatok, egy nyilvános ígéret, hogy az Európai Parlamentben való jelenlétemmel segítek megvalósítani elképzeléseit Európáról mintegy ambiciózus, jövőbe tekintő projektként, mely mintegy óriásként képes jogai kultúráját a világba elvinni. Ma ezzel adózom itt barátom és kollégám, Fausto Correia emléke előtt. Röviden összefoglalnám a jelentés kérdéseit. Először is hangsúlyozom, hogy a jelentés minden ilyenhez hasonlóan nyitott: nyitott a keresésre és a legjobb megolások megtalálására. Két alapvető előnye van Franciaország és Németország kezdeményezésének, ahogy azt a biztos hangsúlyozta. Az első az, hogy a szabadságvesztéssel szembeni alternatív intézkedések elismerésének és felülvizsgálatának ösztönzésével olyan politikai kultúrát támogatunk, melynek eredményeként a bíróságok támogatóbban állnak ezen intézkedésekhez. Támogatjuk a büntetőjog humanizálását a tagállamokban, illetve az európai büntetőjog minőségét. A második előny azzal kapcsolatos, hogy ez a kezdeményezés segít abban, hogy a büntetőjog egyre európaibb legyen Európán belül a harmonizáltság és a kevésbé való feudalizálódás tekintetében. Az európai integráció, mely alapvető lépést élt meg a Lisszabonban múlt hétvégén kötött megállapodással érintett legújabb szerződésnek köszönhetően, valójában olyan szinten van, ahol a büntetőjog az európai színtéren még nem tudott egymáshoz illeszkedni. Elengedhetetlen, hogy egyre jobban támogassuk nem csak a kölcsönös elismerés kultúráját, hanem a büntetőjog harmonizálsáát is az ítéletek megtervezése terén, a végrehajtási módszerek terén, az elkövetők és a társadalom kapcsolatában, illetve a tagállamok anyagi és eljárási büntetőjoga közötti fokozottabb egyenlőségben.

173

174

HU


Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke az Európai Unó közös elveit alkotó alapvető elvekre hivatkozva egyértelműen rámutat, hogy csak akkor van ennek értelme, ha egyre határozottabb európai büntetőjoggal rendelkezünk. A legtöbb ilyen elvet büntető jogszabály védi. E jelentésben különösen két-három alapvető észrevétellel élnék. Először is a Parlament hozzájárulása különösen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a hatásköröket megosszák a kibocsátó és a végrehajtó tagállam között. Egyértelmű logikája van annak, hogy egy adott hatáskört gyakorló állam arra saját törvényeit alkalmazza. Másodszor egy elv szerint az elutasítás a kivétel, vagyis a jövébeli kerethatározat a lehető leghatékonyabb lehet. Harmadszor itt van az logka, amely szerint lehetetlen az intézkedések jellegéhez igazodni, máskülönben a szigorú büntetőjogi törvényesség elve kérdőjeleződik meg. Végül szükséges továbbá megvédeni a vádlottak meghallgatásának elvét olyan esetekben, melyekben felfüggesztett ítéletet vonnak vissza vagy feltételes ítéletet szabnak ki. Elnök asszony, végül elmondanám, hogy az európai büntetőjog ezen fejlődése mindennek ellenére hamarosan csak ránk korlátozódik. Európa projektként csak akkor érhető el, ha antropocentrikus, kozmopolita jogi aktusaink vannak, ideértve egy harmonizált és határoktól kevéssé megosztott büntetőjogot. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE), előadó. – (EL) Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy gondolataimat tisztelettel fordítom az elhunyt Correia képviselőtársunkra, aki lényegesen hozzájárult a Bizottság alelnöke említette megfelelő, átfogó jelentés elkészítéséhez. Rámutatnék, hogy a ma tárgyalt téma messzire nyúlik vissza. 1983-ban kezdődött, az Európa Tanács egyezményével, melyet minden tagállam elfogadott. Az egyezmény azonban kikötötte, hogy egy elítélt egyik országból másikba csak beleegyezésével szállítható át. Az egyezmény tehát nem volt eredményes. Egy második egyezmény kikötötte, hogy nem szükséges az elítélt beleegyezése, azonban ezt az Európa Tanács nem minden tagállama írta alá, így ezt a kísérletet is megakadályozták. Három EU-tagállam – Ausztria, Finnország és Svédország – kezdeményezésére tervezetet nyújtottak be, melyet a Tanács megfelelően előkészített és keretegyezményként kiadott. Miről rendelkezik ez a kerethatározat? Ennek értelmében egy EU-tagállam elítéltje átszállítandó abba a tagállamba, melynek állampolgára vagy ahova állandó lakóhelye vagy érdekei kötik. Ez igen ésszerű, mivel láthatóan rehabilitálsáa is könnyebb, mikor kijön a börtönből: valakit saját állampolgársága szerinti tagállamba átszállítani azt jelenti, hogy könnyebb a nyelvhez, barátaihoz, rokonaihoz való hozzáférés, és ismerős a környezet. Ez a jelentés, ahogy elnök asszony is emlékezhet, 2006 júniusában lett elfogadva a Parlament nagy többségével. Sajnos Lengyelországban bürokratikus reakció született, és ez különféle eljárási intrikák folytán késleltette a kerethatározat végrehajtását. Így hát újabb tanácskozások jöttek. Szerencsére Lengyelországnak tett engedményekkel kielégítően megoldódott végül a probléma. Hadd mutassak azonban rá, elnök asszony, hogy ha így gondolkodunk, nem beszélhetünk egységes Európáról. Nem beszélhetünk európai konszenzusról, amikor az egyes tagállamok saját kis érdekeik miatt veszélyeztetnek egy ilyen értelmes intézkedést. Ilyenkor miféle egyesített Európáról beszélünk tehát? Szeretném hangsúlyozni, hogy a két napja a portugál miniszterelnök által ismertetett alkotmányszerződés szerencsére nagy többséget ír elő e téren, így a vétó végül megszűnik.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Végül hadd köszönjem meg a Bizottság alelnöke, Frattini úr részvételét, és adjak hangot óhajomnak, hogy 25 év után ez a jól kitalált kezdeményezés a lehető leghamarabb valóság lesz. Panayotis Dimitriou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése gyakran hallható fogalmak az EU-ban. Ez a három komponense a Hágai Programnak, melyekre együttesen és külön is hivatkoznak valamennyi uniós tagállam vonatkozásában. A bírósági ítéletek kölcsönös elismerésének és végrehajtásának elvét nyolc éve, 1999-ben a tamperei Európai Tanács a bírói együttműködés sarokkövének tekintette, azonban immár nem fejlődik. Az ezen elv végrehajtásához szükséges néhány lépés igen lassan megy. Varvitsiotis úr helyesen azonosította a probléma alapvető okát, illetve kezelte ezt: az egyéni, nemzeti álláspontok az egyes államok részéről. A Tanácsnak a büntetőítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló kerethatározata, ideértve a más uniós tagállamban elrendelt szabadságvesztést is Varvitsiotis úr jelentésének tárgya. A határozat igazolja, milyen lassú és elszórt intézkedések vannak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területének megteremtésében, mivel ez a határozat csak egy azon intézkedések közül, melyeket már meg kellett volna hozni, és mivel olyan sokáig tartott az elkészítése. Mindenesetre üdvözöljük a tanácskozási eljárás lezárását és közös álláspont elfogadását a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek elismeréséről. Varvitsiotis úr dicséretet érdemel azért, mert hozzájárult a javaslat kedvező fogadtatásához, melyet elfogadtunk és melyről támogatóan szavazunk. A felfüggesztett ítéletek elismerése és felülvizsgálata, az alternatív szankciók és a feltételes ítéletek, Esteves asszony jelentésének tárgya egyértelműen újabb lépést jelentenek a bírüsági ítéletek kölcsönös elismerése és végrehajtása elvének végrehajtásakor figyelembe veendők közt. A francia–német javaslat célja az elítéltek társadalomba való újraintegrálása. Javasolja, hogy engedélyezzék számukra lakóhely szerinti államukban a felfüggesztett büntetést, az alternatív szankciókat és a feltételes ítéleteket más tagállamok bíróságai részéről. Az előadó kiváló munkát végzett, gratulálok. Úgy vélem azonban, hogy a „törvényes és szokásos lakóhely" definíciója nem megfelelő. Emellett az emberi jogok megsértését illetően az „elfogadhatatlan” szó használata szükségtelen, hisz elfogadható erőszak nincs. Úgy értelmezem tehát, hogy e két kifejezés fordítása problémás, és kérem Esteves asszonyt, hogy tegye meg a szükséges módosításokat, hogy a szöveg minden nyelven megfelelő legyen. Andrzej Jan Szejna, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió nem csak közös gazdasági térség. Az európai dimenziót immár az Unión belüli intenzív politikai és jogi integráció tükrében kell szemlélni. Az Unió olyan politikai szervezet, mely számos tagállam érdekeit egyesíti egyetlen jogi rendszeren belül. A tagállamok számos büntetőjogi rendelkezése még mindig a harmonizáció elején tart. Mindenesetre örülnünk kell a tagállamok közötti kapcsolatok bizalmi jellegének egymás jogi rendszereit illetően. Ez elősegíti az együttműködést és lehetővé teszi, hogy a végrehajtó állam elismerje a kibocsátó állam hatóságainak döntését. Megjegyzendő, hogy a büntetőjog humanizálása áthatja az európai jogrendszert. Az utóbbi természetesen az alapvető egység, vagyis az ember értékén nyugszik: az európai politika

175

176

HU


minden tekintetben konzisztensen kell, hogy eljárjon az ítélethozatal és –végrehajtás terén, illetve az elítélt és a társadalom közötti általános kapcsolatokban. Az alternatív büntetések megkönnyítése hozzájárul egy humanitárius megközelítés támogatásához a büntetőjog és az ítéletek terén és ilyen módon az európai jogban. Külön figyelmet érdemel az elítélt joga a társadalomba való újbóli beilleszkedésre, illetve az ilyen lehetőség. Szélesebb körű alternatív ítéleteket kell figyelembe venni a szabadságvesztés-büntetésről szólók helyett. Fontos emlékeztetni arra, hogy a nemzetközi szabványok szerint egy elítélt státusza az alapja annak felmérésének, hogy egyes politikai közösségek bírósági rendszere civilizáltnak tekinthető-e. Vagyis a ma a büntetőjog területén a kibővített együttműködésről szóló kerethatározatok támogatásra érdemesek. Mindenesetre a büntetőjogi rendelkezések tagállamok közötti folyamatos harmonizálása alapvető feltétele a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése európai térsége megteremtésének. John Attard-Montalto (PSE). - Elnök asszony, szeretnék a javaslat egyik elemére összpontosítani. E jogszabály nyilván humanitárius alapokon nyugszik. Ha megvizsgáljuk, hogy egy adott országban hozott ítélet miért erősíthető meg egy másikban a büntetőítélet tekintetében, értékeljük, hogy alapvetően jobbá tesszük az elítélt életét: közelebb talán családjához, közelebb talán származási helyéhez. Igazából meglep, hogy míg ezt a jogszabályt humanitárius szempontból vizsgáljuk, az egyik hiányzó feltétel akkor, amikor a büntetését töltő személyt államok között szállítják, szerintem a humanitárius feltétel. Feltételeinket alapvetően állampolgárságra, illetve törvényes állandó lakcímre alapozzuk. Másfelől javaslat és ellenjavaslat gyanánt „szoros kapcsolatok”-ról beszélünk, ám a humanitárius szempont mint önmagában való kritérium hiányzik. Nézzünk például konkrét esetet: nem EU-s polgár, aki EU-s országban tölti szabadságvesztés-büntetését, nem kerülhet anyaországához közelebb, mert a humanitárius feltétel szempontja kimaradt. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra holnap kerül sor. 20. A vállalkozások statisztikai célú nyilvántartása (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében Martin úr által a statisztikai célú vállalkozási nyilvántartások közös keretének megállapításáról és a 2186/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel a Tanács által elfogadott közös álláspont második olvasatra ajánlása (A6-0353/2007) [07656/5/2007 - C6-0218/2007 - 2005/0032(COD)]. Hans-Peter Martin, előadó. – (DE) Elnök asszony, képviselőtársak, olyan késő van, hogy csak négyen vagyunk velem együtt. Azonban az egyik következő beszélő quaestor, aki szerintem megragadha a lehetőséget, hogy a valójában csak a jegyzőkönyv miatti úgynevezett vita hatékonyabb, racionális legyen. Mindenesetre, biztos úr, hálás vagyok, mivel késznek mutatkozott itt személyesen foglalkozni az üggyel. Számomra a jobb kormányzás, a hatékony és átlátható kormányzás nem ilyen áldatlan órában folytatott vita.

24-10-2007

24-10-2007

HU


Az ügyet illetően újra kell kezdenünk egy messzire nyúló üggyel kapcsolatos munkánkat. Ez kulcsterület, mármint a statisztika. Másfelől teljesen indokolt,s zükséges érdekünk fűződik a legtöbb politikai folyamatban érintett személyt illetően, akiknek gyorsan informálódniuk kell, és részletesen tájékozódni az esetleges kapcsolatokról különösen a vállalati szektorban, továbbá a munka módjáról, különösen határon átnyúló módon: ezeket a határokat szerencsére sikeresen lebontottuk Európa számos országa közt. Ilyen módon támogatjuk a Bizottság javaslatát, és erre a szükségre válaszul továbbvittük, mindig igen gondosan eljárva, a Gazdasági és Monetáris Bizottság titikárságán kiváló kollégámmal folytatott számos megbeszélés útján, az első olvasattól kezdve, hogy több bürokrácia ne legyen, sem több bürokratikus akadály, illetve hogy a tagállami vállalkozásoknak ne kelljen több űrlapot kitöltenie a módosítás és egyszerűsítés miatt, egyes esetekben pedig az ezzel járó pontosabb ellenőrzések miatt. Ezt a célt elértük. Nem értük viszont el, hogy az új irányelv szerinti adatok valóban hozzáférhetők legyenek a tágabb nagyközönség előtt. Többet is tehettünk volna az átláthatóság előmozdításáért. Mindenesetre fontos volt, hogy a Ház gyors és egyértelmű eredményekhez jusson az első olvasattól kezdve. Sajnos a megfelelő konszenzus elérése és röviddel annak elfogadását követően itt – nem tudom, volt-e itt akár egy ellenszavazat – módosítások történtek más jogalkotási területeken, és így a véglegesnek tűnő jelentés tovább nem volt tartható jelenlegi formájában. Vagyis a második olvasatban három helyen két szóból álló kisebb változtatásokra került sor. Figyelembe véve a történteket, mint mondtam, a következő kérdés merül fel: tényleg szükség van erre? Nem lehet bennünket az információcsere jobb koordinációjával és a döntéshozatal során tájékoztatni, hogy megtakarítsuk az egész esti vitát, ami úgyis névleges? Ezzel első olvasatban is foglalkozhattunk volna, ha a jelentést pár hét múlva fogadjuk el. A tény, hogy itt ülünk, mutatja, hogy az Európai Unióban gyakran a kis részleteken bukik vagy áll minden. Sürgősen szükséges volt valamennyi kezdeményezés keresztülvitele, melyek célja a jogalkotási folyamatok apró részleteinek jobb koordinálása, melyek aztán Európában nagy volumenben folytatódtak. Ezzel megszűnnek a most elviselt vita jüvőbeli szükségessége, és pénzt is spórolnánk, ha belegondolunk a költségekbe – az elsőtől a második olvasatig, az előkészületek, tolmácsok és fordítások és a kései viták –, ami nyilván az Európai Unió érdekében áll, és fejleszti munkáját a polgárok nevében. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Elnök asszony, igen hálás vagoyk a Parlament jelentéséért, mivel ez megállapodást tehet lehetővé a Tanáccsal második olvasatban a statisztikai vállalkozási nyilvántartások kérdéséről, ami igen fontos a vállalkozási és más gazdasági tevékenységekre vonatkozó harmonizált teljes és megbízható statisztikák elkészítéséhez. Ez az új rendelet a vállalkozási nyilvántartás keretét az egész gazdaságra kiterjeszti, és kötelező jelleggel két jelenleg opcionális szektort is bevon, a mezőgazdaságot és a közigazgatást. A javaslat legfontosabb újítása azonban az EU-ban aktív multinacionális vállalkozási csoportokra vonatkozó adatok kiterjesztése az EU-ban működő multinacionális vállalkozási csoportokra. Ez alapvető elem a gazdasági globalizáción belül. A múlt héten Lisszabonban tartott informális Európai Tanács támogatta a Bizottság javasolta megközelítést annak biztosítása érdekében, hogy az európai politikák célja az európai polgárok védelme egy globalizált gazdaságban. E célból elengedhetetlen, hogy a politikai döntéshozók és szocioökonómiai szereplők rendelkezésére pontos adatok álljanak az itt Európában működő transznacionális vállalkozások tevékenységeiről.

177

178

HU


A statisztika elkészítéséhez szükséges felmérés válaszadóira nehezedő teher enyhítsét illetően a Bizottság a jobb szabályozásra való általános törekvés keretében külön figyelmet szentelt a statisztikák összegyűjtése egyszerűsítésének. A vállalkozási nyilvántartás fontos építőelem számos, a vállalkozások statisztikai terhének csökkentésére irányuló projektben. Ezek szükségesek a különböző forrásokból származó, üzleti jellegű adatok hatékony felhasználásához, ideértve az igazgatási adatok és a célzott statisztikai felmérések együttes felhasználását. Új felmérésre természetesen nincs szükség a rendelet új követelményeinek teljesítéséhez, mivel ezek nemzeti szinten elérhető további igazgatási forrásokkkal és meglévő felmérések visszajelzéseivel is végrehajthatók. Astrid Lulling, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hadd mondjam el az előadónak – aki arról panaszkodik, hogy áldatlan órában ülünk itt –, hogy már 20 éve vagyok a nemzeti parlament tagja. Nem tudom, ő volt-e nemzeti parlamenti képviselő, itt azonban az ember hozzászokik az éjjeli ülésszakokhoz, számomra pedig ez nem áldatlan óra. Az előadó állíthatja, hogy az ügyet gyorsabban kellett volna kezelni, emlékeztetném azonban arra, hogy maga is némi időt vett igénybe, mielőtt késznek mondta magát a jelentés elkészítésére. (FR)Elnök asszony, szeretném ugyanígy elmondani, hogy a vállalkozási nyilvántartásról szóló hatályos rendelet, mely a statisztikai célú tagállami vállalkozási nyilvántartásra vonatkozik, 1993-ra vezethető vissza, és mára részben elavult. A rendeletre irányuló javaslat két fő módosítást tartalmaz az új adatkövetelmények tekintetében, melyeket ezen összefüggésben azonosítottak. Minden gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás részese a GDP-nek és helyi egységeiket, illetve a megfelelő jogi egységet nyilvántartásba kell venni, kötelező jelleggel. Egyes üzleti szektorokban ez opcionális a rendelet hatályos verziója szerint. Második érvem az, hogy a pénzügyi kapcsolatokat és a vállalkozási csoportokat szintén fel kell tárni, és a multinacionális csoportokra és tanácsadó egységeikre vonatkozó adatokat meg kell osztani a tagállamok és az Eurostat között. Ami a jelentés második olvasatára vonatkozó ajánlást illeti, két technikai módosítás előtt állunk, melyeket az Európai Parlament jogi szolgálata javasolt. A Gazdasági és Monetáris Bizottság hozzám hasonlóan javasolta a jogi szolgálat ajánlásainak betartását, mvel ez helyesen mutat rá arra, hogy a Bizottság hatáskörén belül a „cél” és a „hatály” szerepeltetése lehetővé tenné a tagállami, hatósági és központi banki kötelezettségek módosítását, illetve saját kötelezettségeiét. E kötelezettségek az alapjogiaktus elemei; és módosításuk bármilyen irányba érintheti az alapjogiaktusban tett politikai döntéseket, illetve a közös álláspont ilyen módosítása nem jelent akadályt a második olvasatban való megegyezés előtt, amennyiben ezek a három fő intézmény közti megállapodás eredményét tükrözik, és lehetővé teszik, hogy második olvasatban lezárjuk ezt a vállalkozási kérdést. Fontos ügynek érzem ezt. Margarita Starkevičiūtė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiterjedt erőfeszítéseiért, melyeket e nagyon bonyolult technikai dokumentum erőfeszítése során tett, mivel a statisztika általában aligha érdekli a nagyközönséget, és nemigen vonzza őket. Ezért tárgyaljuk ilyen későn a kérdést. Nagy örömömre szolgál, hogy Frattini úr jelen van, bár a statisztika általában Almunia úr hatásköre. Azonban nagy adatbázisokról beszélünk, melyek használatát, biztonságát és kezelését egyértelműen meg kell határozni. Úgy hiszem, hogy Almunia úr igen jól ismeri

24-10-2007

24-10-2007

HU


problémáinkat a különféle adatbázisokkal, ezek használatával, biztonságával és a lehetőségről, hogy rossz célokra használják őket. A dokumentum számos pontot elismer, melyek segíthetnek a hasonló problémák elkerülésében. Még egy dolog tölt el örömmel: a dokumentum eredményeként megnő az átláthatóság a kormány igazgatási funkcióiban. Számomra ez igen fontos, és az ilyen információknak a nagyközönség számára is hozzáférhetőnek kell lenniük. Másrészt a Liberálisok és Demokraták Európai Szövetségének képviseletében mindenképpen aggaszt, hogy nemrég számos dokumentumot vitattunk meg a statisztikai adatok szerzésével kapcsolatban, különféle tevékenységeket ideértve, különféle regiszterekben. Egyre kevesebbet gondolunk a haszonra, a profit és az adatgyűjtés költsége közötti arányra. Közgazdászként megértem az említett adatok jelentőségét a gazdaságpolitika és a döntéshozatal meghatározásában, még ha a biztonságra összpontosítunk is, fontos tudatában lenni az EU-n és a tagállamokon belül a multicégek tevékenységeinek. A határmenti – az EU határa melletti – Litvánia képviseletében nagyon is értem ezt. Mindenesetre munkám kezdetén túl sokat hallottam, hogy elemezni kell, hogy mindez mennyibe kerül a kereskedelemnek, és számításokat kell végezni. Egyes tagállamok erre készen álltak. Hollandia pl. megtette. Sajnos ezt a kezdeményezést elvetették. Csak sajnálni tudom a tényt, hogy ebben az esetben a tehernek a vállalkozással kapcsolatban való megerősítése és e teher enyhítése nem került figyelembe vételre. Különféle kis európai csoportok alakultak és lettek példának tekintve, elemezve egyúttal egész Európa statisztikai alapjait. Hans-Peter Martin, előadó. – (DE) Elnök asszony, most, hogy Lulling asszony közvetlenül engem szólított meg, hadd mondjam azt, hogy azért, mert mások rosszul csinálják a dolgukat, ez még nem kell, hogy szerepmodell legyen nekünk. A tény, hogy ilyenkor vagy még később még mindig vitáznak a nemzeti parlamentek, nem segít az itteni helyzeten. Szomorú tapasztalat, hogy ha valaki reformjavaslatot tenne, mások ezeket mindig megakadályozzák valami egyébre hivatkozva. Másodszor: nem volt késedelem, Lulling asszony. Legalábbis félreértések voltak. Az általam említett késedelem több olyan ügy szerencsétlen egybeesése, melyekkel egyszerre kellett foglalkoznom. A harmadik pontot illetően kitartok a véleményem mellett. Úgy hiszem, hogy politikai és tulajdonképpen demokratikus szempontból ésszerűtlen ilyen későn úgynevezett vitákat tartani, és alig várom, hogy ismét találkozzak a biztossal közös barátunkkal, Staffler úrral együtt a bolzanói Hotel Laurinban, és ott párbeszédet folytassunk. Szerintem igen valószínű, hogy inkább ott kerül sor politikai előrelépésre, mint itt, mivel most csak hárman vagyunk jelen és a biztos – igen, hadd ismételjem meg: csak hárman –, és álvitákat folytatunk egymással ebben az áldatlan órában. Astrid Lulling (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, az előadó azt állítja, hogy a késedelemért nem felelős. Dehogynem! Ő volt a bizottságban a tennivaló mögött, és erről igazán nincs több mondandóm. (FR)Elnök asszony, még egy dolgot mondanék: rámutatva arra, hogy az előadó indokolása a tárgytól teljesen eltérő észrevételeket tartalmaz, melyek függetlenek az e jelentésben tárgyalt téma összefüggésétől. Az előadó saját személyes nézetei a...

179

180

HU


(Az elnök kéri a beszélőt, hogy álljon le) Ön egy munkacsoport elnöke. Meg kell, hogy mondjam, hogy az előadó személyes nézetei az EU-alkalmazottaknak fizetett nyugdíjakról nem szerepelhetnek egy ezen intézmény által készített hivatalos dokumentumban. Szeretném ezt jegyzőkönyvbe venni. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra holnap kerül sor. 21. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 22. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.10-kor berekesztik.)

24-10-2007

2007. OKTÓBER 24., SZERDA

Recommend Documents