NOVEMBER 24., SZERDA

24-11-2010

Az Euròpai Parlament vitài

HU

NOVEMBER 24., SZERDA ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.) 2. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 3. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 4. Az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülésének következtetései (október 28–29.) (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülése (október 28–29.) következtetéseinek kiemelt vitája [2010/2654(RSP)]. Köszöntöm az ülésteremben a Tanács elnökét, Van Rompuy urat, valamint a Bizottság elnökét, Barroso urat. Szintén jelen vannak körünkben a belga elnökség és a Bizottság képviselői. Elsőként a Tanács elnöke, Van Rompuy úr ad számunkra tájékoztatást. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. – Elnök úr! Az Európai Tanács október 28–29-i ülésének középpontjában az Unió gazdasági kormányzása, és különösen a gazdasági kormányzással foglalkozó munkacsoport jelentése állt. Az ott elfogadott jelentés és az azóta bekövetkezett események – konkrétan Írországra utalok – általánosságban jelzik a téma, és konkrétan a májusban elfogadott, rövid idő alatt működésbe hozható pénzügyi mechanizmus fontosságát. Nagyra értékelem az utóbbi egy hétben meghozott gyors pénzügyminiszteri intézkedéseket, továbbá szeretném kiemelni, hogy ez is mutatja elszántságunkat az euró stabilitásának megőrzésére. „A Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank tárgyalásokon egyezteti az ír hatóságokkal az anyagi támogatás keretéül szolgáló erőteljes szakpolitikai programot. […] Az ír gazdaság szilárd alapadatai fényében a program határozott végrehajtása elvben lehetővé teszi a visszatérést egy robosztus, fenntartható növekedési pályára, a gazdasági-társadalmi kohézió megőrzése mellett.” Ezt az eurócsoporttól és az ECOFIN minisztereitől idéztem. A nem kormányközi konferencia formájában működő munkacsoport áttekintette a szakterület munkamódszereit, prioritásait és eljárásait. Megfelelő egyensúlyra törekedtünk: egyrészt szerettünk volna átfogó európai keretet teremteni az Unión belüli túlzott államháztartási hiányok és gazdasági egyensúlytalanságok elkerüléséhez, másrészt lehetőséget szerettünk volna biztosítani a nemzeti kormányoknak arra, hogy a hazai politikai eljárások és az európai jogszabályok keretei között szabadon választhassák meg, mit akarnak megadóztatni, és mire akarnak költeni. Biztosítani kívánjuk, hogy minden tagállam teljes körűen figyelembe vegye gazdasági és pénzügyi döntéseinek a partnereire, valamint az Európai Unió egészének stabilitására

1

2

HU


gyakorolt hatását. Ugyanakkor meg kívánjuk erősíteni az uniós szintű reagálási képességet arra az esetre, ha egy tagállam szakpolitikái kockázatot jelentenek az Unió egészére nézve. Ezek az ajánlások – a munkacsoport többi ajánlásához hasonlóan – rendkívül közel állnak a Bizottság javaslataihoz. E kérdéseket az Európai Parlament képviselőcsoportjainak vezetőivel, valamint az illetékes bizottságok elnökeivel is megvitattam két alkalommal, az önök által kért formátumban. Egy pontosítás: egyesek csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy nem épült be több automatizmus a döntéshozatalba. Nos, épp hogy több automatizmust javasolunk. A szankciókról a Tanács határoz – a szerződés szerint ugyanis a Tanács illetékes – az úgynevezett „fordított többség” alapján. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt szankció érvénybe lép, hacsak nem szavaznak ellene minősített többséggel, míg eddig a minősített többségnek a szankciók mellett kellett szavaznia. Néhány hete egyes tagállamok még igencsak vonakodtak elfogadni a fordított többség elvét. Ez valódi áttörés; a munkacsoport ezenkívül egy egész sor intézkedésre tett javaslatot a Stabilitási Paktum megerősítése érdekében, többek között szorosabb szakpolitikai koordinációt – európai szemesztert –, részletes statisztikákat, valamint független fiskális tanácsokat javasolt. A tagállamoknak át kell érezniük, hogy szakpolitikai döntéseik kihatnak valamennyi partnerükre és az Unió egészére. Ez a válság nagy tanulsága. Egy általános megjegyzés: a munkacsoport a gyors konszenzusteremtés céljából létrehozott politikai keret volt. Az általunk elért áttöréseket most át kell ültetni jogalkotási szövegekbe. Ezt a munkát a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek kell elvégeznie. Bízom benne, hogy egyik intézmény sem töri meg a lendületet. Ez létfontosságú feladat. A munkacsoport harmadik, egyben utolsó fő eleme kapcsán rátérnék a munkacsoport követő intézkedéseire. Erőteljes és hiteles válságkezelő mechanizmust javasolunk, hogy megőrizzük az euróövezet egészének pénzügyi stabilitását. Valamennyi állam-, illetve kormányfő egyetértett ezzel az igénnyel, és hogy ehhez korlátozott szerződésmódosításra van szükség. Mielőtt befejezném ezt a témát, szeretném aláhúzni, hogy a Stabilitási Paktummal kapcsolatos munka nem pusztán a tagállamok megbüntetéséről vagy a múlt hibáinak helyrehozataláról szól. Fontos, hogy szélesebb összefüggésben lássuk ezt a kérdést. Nem szabad szem elől tévesztenünk a tágabb értelemben vett kihívást, vagyis hogy tovább kell fejlesztenünk az európai struktúrákat, fenntartható növekedést kell teremtenünk, és javítanunk kell az általános gazdasági teljesítményünket. Ez került az Európai Tanács által az év elején elfogadott EU 2020-as stratégia középpontjába. Akik attól félnek, hogy az államháztartás visszafogása csökkenti a gazdasági növekedést, azoknak azt mondom, hogy helyesebben tennék, ha a figyelmüket a gazdasági teljesítményünket hátráltató szerkezeti tényezőkre összpontosítanák, és orvosolnák azokat. Ez lesz az Európai Tanács jövő februári és márciusi üléseinek fő célkitűzése. Az Európai Tanács röviden megvitatta az EU költségvetési ügyeit is, többek között erre ösztönzött bennünket a parlamenti elnök ülésünk elején elmondott beszéde. Abban maradtunk, hogy decemberben visszatérünk erre a kérdésre. Időközben a következtetéseinkbe egyszerűen csak ennyi került, idézem: „Alapvető jelentőségű, hogy az Európai Unió költségvetésében és a következő többéves pénzügyi

24-11-2010

24-11-2010

HU


keretben megjelenjenek a tagállamok konszolidációra, valamint a hiány és az adósságállomány fenntartható pályára állítására irányuló erőfeszítései. Tiszteletben tartva” – és ezt hangsúlyozom –, „tiszteletben tartva a különböző intézmények szerepét, valamint az európai célkitűzések megvalósításának szükségességét, az Európai Tanács a következő ülésén megvitatja, hogy a kiadások európai szintű alakításával hogyan járulhat hozzá megfelelő módon ehhez a munkához.” Biztosítom önöket, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban elismerjük a Parlament új szerepkörét. Az Európai Tanács természetesen nem foglalt állást a 2011-es költségvetési eljárással kapcsolatban, mivel ez a téma a Miniszterek Tanácsára és a Parlamentre tartozik. Az Európai Tanács elnökeként minden érintett féltől a konzultációk folytatását kérem, hogy a lehető leghamarabb kompromisszumra juthassunk a 2011-es költségvetés ügyében. A kompromisszumban figyelembe kell venni a különböző aggályokat, természetesen a szerződések betartása mellett. Az Európai Tanács ülését arra is felhasználtuk – és a jövőben minden ülést fel fogunk erre használni –, hogy a nagyszabású nemzetközi eseményekre felkészülve közös európai uniós álláspontokat alakítsunk ki. Ebben az esetben a figyelmünk középpontjában a G20-csúcstalálkozóra, a cancúni éghajlat-változási konferenciára, valamint számos kétoldalú csúcstalálkozóra való felkészülés állt. A G20-csúcstalálkozóval kapcsolatban – amely időközben természetesen már lezajlott – megállapodtunk a prioritásokról, amelyeket az Unió képviselői és a G20-akhoz tartozó EU-tagállamok vállaltak fel. Ezek között szerepelt a tőkekövetelményekről szóló Basel III egyezmények elfogadása és az IMF reformja. Ami az utóbbit illeti, hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a mérföldkövet jelentő reformot az európaiak nyitott, konstruktív hozzáállása tette lehetővé. A végső megállapodás érdekében lemondtunk két helyről, magunkra vállalva a kiigazítás terhének nagy részét. A világgazdaság egyensúlytalanságai és az árfolyam-politika kérdésében feszült vitákra került sor a G20-csúcstalálkozó előtti időszakban. A csúcson a megfelelő elemzést követően megállapodtak a folyamatról. Üdvözlendőnek tartjuk a döntést, hogy mutatórendszert hozunk létre az egyensúlytalanságokról, továbbá 2011-ben értékelést készítünk. A következőkben létfontosságú, hogy az értékelés alapján megállapodjunk a szakpolitikai következtetésekről, és szükség esetén kiigazító intézkedéseket hozzunk. Az Európai Tanács Cancúnnal, illetve a hónap végén kezdődő tárgyalásokkal kapcsolatban kialakította az EU álláspontját. A tavalyi koppenhágai csúcs óta számos egyeztetésre került sor mind hivatalos, mind informális körben, de a tárgyalások lassan, nehézkesen haladnak. Cancún valószínűleg csak közbenső lépés lesz az éghajlatváltozás problémájának kezelésével foglalkozó globális keret kialakítása felé. Az Európai Unió ezt természetesen sajnálattal állapítja meg. Végül a kétoldalú csúcstalálkozók tekintetében az Európai Tanács megvitatta a prioritásokat és stratégiákat a következő, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Ukrajnával, Indiával és Afrikával sorra kerülő csúcstalálkozókra vonatkozóan. Ez rendkívül hasznos Barroso elnök úr számára és számomra, biztosítja, hogy ezeken az alkalmakon ne csak a brüsszeli intézmények, hanem a 27-ek mindegyikének nevében szólhassunk. Az a szándékom, hogy ezt az egyeztetést az Európai Tanács üléseinek rendszeres témájává teszem.

3

4

HU


Kollégák, ezzel az Európai Tanács legutóbbi, csaknem egy hónapja tartott üléséről szóló összefoglalóm végére értem. Én mindenesetre folytatom az eddigi gyakorlatomat, vagyis azt, hogy az Európai Tanács ülését követően azonnal, néhány órán belül tájékoztatom az ülésről az önök képviselőcsoportjainak vezetőit. Nagy érdeklődéssel várom a véleményüket. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Ha egy hét hosszú idő a politikában, akkor egy hónap már örökkévalóságnak tűnhet. Sok minden történt az Európai Tanács legutóbbi ülése óta, egyebek közt az írországi eseményekre gondolok. A tervezett intézkedések újabb alapvető lépést jelentenek Írország, az euróövezet, és az egész Európai Unió pénzügyi stabilitásának biztosítása felé. A májusban létrehozott két eszköz hatékony, és alkalmas a feladat ellátására. Írországnak egészen konkrét problémákat kell kezelnie, és ezek az eszközök alkalmasak erre. A beavatkozás elvben lehetővé teszi, hogy az ír gazdaság – az erőteljes gazdasági alapokra építve – visszaálljon a fenntartható növekedési pályára. Az utóbbi néhány hónap kihívások elé állított minket. Nagyon hosszú utat tettünk meg, de a munkát még nem végeztük el. Gazdasági kormányzásunk átalakulóban van. A Van Rompuy elnök által vezetett munkacsoport ismertette az eredményeit, és ezek igen pozitívak. A Bizottság jelentős hozzájárulásával sikerült széles körű egyetértést kialakítaniuk a Bizottság jogalkotási javaslatairól, továbbá megtárgyalták a gazdasági kormányzás néhány nagyon fontos vonatkozását. Alapvető jelentőségű, hogy megőrizték a bizottsági csomag két fontos mérföldkőnek számító elemét: a szigorú államháztartási szabályokat és a szélesebb körű gazdaságfelügyeletet. Sokszor hangsúlyoztam már, hogy az új keretet mielőbb működőképessé kell tenni, ezért örültem, hogy az Európai Tanács támogatta a „gyorsított eljárásról” szóló elképzelésünket, és célul tűzte ki, hogy 2011 nyaráig megállapodás szülessen a Bizottság jogalkotási javaslatairól. Figyelemre méltó, hogy a tavaly szeptemberben megfogalmazott kérések, miszerint a Bizottság tegyen le jogalkotási javaslatokat az asztalra, mára olyan óhajjá alakultak át, hogy gyorsított eljárásban tárgyaljuk meg a javaslatokat. A következő néhány hónapban le kell futnia a rendes jogalkotási eljárásnak. Számítok rá, hogy a közösségi módszer éppen olyan jól működik, mint eddig, és hogy segít megerősíteni a gazdasági kormányzást az euróövezetben, valamint Európában. Hiszem, hogy végül kemény szabályokat alkotunk, megfelelően ösztönözzük a jogkövető magatartást, félig automatikus végrehajtást vezetünk be, és eredményes keretet teremtünk a szélesebb értelemben vett makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelésére. Megerősített, szigorú gazdasági kormányzásra van szükség a stabil, fenntartható növekedés eléréséhez, amely döntő jelentőségű polgáraink foglalkoztatása és jóléte szempontjából. Az állandó euróövezeti válságkezelő mechanizmus e kirakós játék egyik létfontosságú darabja. A jelenleg hatályos ideiglenes mechanizmus 2013-ban lejár, ezért létfontosságú, hogy addigra hiteles, erőteljes, tartós, a szakmai realitás talaján álló megoldás vegye át a helyét. A Bizottság már meg is kezdte az euróövezet jövőbeni új mechanizmusának általános jellemzőit kialakító előkészítő munkát. Ezt a mechanizmust – amelyet az Európai Tanács elnökével folyamatosan konzultálva készítünk elő – az Európai Unió és az euróövezet gazdasági kormányzásának megerősítése érdekében végzett munkánk átfogó keretében célszerű szemlélni.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Szeretném egyértelművé tenni, hogy a mechanizmus még akkor is „európai” kezdeményezés marad, ha a nemzeti költségvetésekből finanszírozzuk, hiszen működése során természetesen a Bizottság szakértelmére, függetlenségére és pártatlanságára támaszkodik majd. A mechanizmus három fő összetevője a makrogazdasági kiigazítási program, a finanszírozási megállapodás, valamint a magánszektor bevonása. Az utóbbi többféle formát ölthet, de főleg és elsősorban azt szeretném egyértelműen leszögezni, hogy bármilyen döntés is születik a magánszektor bevonásával kapcsolatban, az csak 2013 után lép érvénybe. Az állam-, illetve kormányfők egyhangúan úgy döntöttek, hogy e mechanizmus létrehozásához módosítani kell a szerződést. Amikor tavaly elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést, senki nem gondolta, hogy ilyen hamar felvetődik a módosítás javaslata. Valamennyien tudjuk, hogy ez soha sem könnyű folyamat, mindnyájan tisztában vagyunk a veszélyeivel. Többek között ezért fejtettem ki az Európai Tanács ülésén és már korábban is, hogy nem szabad elfogadnunk a szerződés olyan jellegű felülvizsgálatát, amely megkérdőjelezi a tagállamok szavazati jogait. Örülök, hogy elfogadták ezt az érvet, és hogy az esetleges felülvizsgálat korlátozott körű – tulajdonképpen műtéti jellegű – lesz. Ugyanakkor célszerű a lehető legegyenesebb úton tartani a folyamatot. Ezért hívom fel a figyelmet a veszélyre: nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy elkezdjük összekapcsolni oda nem illő ügyekkel. Mindezen tevékenységekre nem légüres térben kerül sor. Az Európai Tanács ülése, a G20-csúcstalálkozó, a múlt heti lisszaboni EU–USA csúcstalálkozó az út egy-egy állomása, az Európa stabilitásának és növekedésének helyreállítását célzó nagy terv része. A G20-csúcstalálkozóról a tisztelt Ház következő vitájában lesz szó, ezért engedjék meg, hogy egész röviden az igen fontos lisszaboni EU–USA csúcsra összpontosítsak. A csúcstalálkozó a szoros együttműködés, a barátság és a célratörő tárgyalások légkörében zajlott. Van Rompuy elnök úrral és Obama elnökkel egyetértettünk abban, hogy transzatlanti programot kell kidolgoznunk a növekedés és munkahelyteremtés érdekében, ideértve a szabályok összehangolását, valamint a korai konzultáció bevezetését többek között a versenyképesség és a globális reformok ügyében. A konkrét feladatok – a Transzatlanti Gazdasági Fórum keretében történő – elvégzésével a minisztereket és a biztosokat bíztuk meg. Ebben a programban hangsúlyosan szerepel a világgazdaság, a G20-ak és a felzárkózó gazdaságok szerepe is. Mondanivalóm lényege: az Európai Unió csak akkor érheti el a célkitűzéseit, ha minden szakpolitikai területet mozgósítunk; ha kiaknázzuk kapcsolatainkat a legfontosabb partnereinkkel; ha integráltan használjuk fel mozgásterünket nemzeti, európai és globális szinten. Egy dolog világos: nagyobb befolyást gyakorolhatunk a külvilágra, ha egymás között, az Európai Unión belül meg tudunk egyezni. E tekintetben aggasztónak tartom, hogy az utóbbi idők álláspontkeresései helyenként nem használtak közös fellépésünk összehangoltságának és következetességének. Úgy gondolom, hogy a gazdasági kormányzás terén eddig elért előrelépés jelzi, hogy ha minden oldalról megvan a kellő politikai akarat, akkor erősebb tényezővé tehetjük Európát a világban, polgáraink előnyére, de világossá kell tennünk, hogy ehhez politikai akaratra, a közös cél tudatos követésére van szükség nem csak az európai intézmények, hanem valamennyi tagállam részéről. Ezzel a felhívással fordulok ma önökhöz: több következetességet, több összetartást, több közös céltudatosságot kérek.

5

6

HU


Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tegnap egy közvélemény-kutatásról olvastam az újságban, mely szerint a franciák 70%-a véli úgy, hogy még mindig a válság közepén tart, és hogy a válság még nem oldódott meg. Biztos vagyok benne, hogy egy szélesebb körű európai felmérés ugyanilyen eredményekkel járna. Ezért kell foglalkoznunk polgáraink jogos aggodalmaival. Nehéz időket élnek, és sem európai, sem globális szinten nem tűrhetik a lassú, bonyolult döntéshozatali folyamatokat. Sokan közülük tőlem is megkérdezték, mit teszünk mi, mit tesz Európa értük, a családjukért. Félnek az emberek. Ugyanakkor azt is látom, hogy egyre több politikus, egyre több ország, még itt, a tisztelt Házban is manipulálja, kihasználja ezt a félelmet, ezt a szorongást, miközben nem ad semmiféle javaslatot. Ez a szakpolitikánkat megrontó populizmus komoly veszély, és itt szeretném elmondani, hogy az országainkat és Európát a külvilág felől fenyegető problémákat nem így kell megoldani. Szerintem a politikai pártok és a parlamenti képviselőcsoportok feladata, hogy határozottabban felemeljék a hangjukat az efféle populizmus és demagógia ellen. Nem, a válságra nem úgy kell válaszolni, hogy elhúzódunk tőle, és protekcionizmusba menekülünk. Nem, nincs sem gyors, sem könnyű megoldás az előttünk álló válságra. Nem, nem fordíthatunk hátat a szolidaritásnak, sem a globalizáció kihívásai közepette országaink erősítésére irányuló munkának – hogy aztán a végén rájöjjünk: nehéz időkben mégiscsak szükségünk van partnerekre. Le kell vonnunk a tanulságokat az ír eseményekből, és ezzel nem Írországot kritizálom, tisztelt tanácsi és bizottsági elnök urak. Le kell vonnunk a tanulságokat, mert ennek az országnak a nehézségei nem csak a bankok miatt, hanem a jelenlegi kormány sok éven át folytatott államháztartási és gazdaságpolitikája miatt is alakultak ki. A kizárólag a saját növekedésével törődő, nem tipikus adórendszert, minimális bankszabályozást, és az Európai Unió bármely más tagállamától eltérő beruházási szabályokat alkalmazó kelta tigris ma azzal szembesül, hogy kipukkadt az ingatlanbuborék, bedőltek a háztartások hitelei, csúcsot döntött a munkanélküliség, és megroppant a bankszektor. Az ír kormány a bankrendszer egészére garanciát vállalt, ami 480 milliárd eurót emészt fel; ez a GDP háromszorosa, és 32%-ra növeli az államháztartás hiányát. Az ír kormány ma európai szolidaritásért folyamodott, és nagyon helyesen szolidaritásban részesült. Én ezt üdvözlendőnek tartom, és ahogy Rehn biztos úr hétfőn, itt a Parlamentben fogalmazott, az Írország által hamarosan igénybe vehető támogatás megőrzi az euróövezet egészének stabilitását. De az ír kormány vajon tanúsította-e az évek során azt a szolidaritást, amelyben Dublin ma nagyon helyesen részesül, és amelyet az EU-csatlakozás idején is élvezhetett? Hányszor próbálták meg összehangolni a tagállamok az adórendszerüket – amelyről mára a napnál világosabban kiderült, hogy az euró helyes irányításának előfeltétele? Mégis minden alkalommal ugyanaz a néhány ország ellenzi. Nem mutogatok ujjal senkire, de úgy hiszem, a jövőre nézve ideje levonnunk az ilyen magatartás tanulságait. Ahogy több alkalommal elmondtam itt, a tisztelt Házban, a válság egyben lehetőség is a változásra, és nem szabad visszariadnunk egyes szokásaink megváltoztatásától, ha azok nem jártak az általunk várt kedvező hatással. Hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács néhány hete elfogadott intézkedései és a szöuli G20-csúcstalálkozón elfogadott iránymutatások jó irányba tett lépést jelentenek, de nem mennek elég messzire. Más szóval tudatosítanunk kell, hogy együttműködésre van szükség

24-11-2010

24-11-2010

HU


Európán belül és a nagy regionális tömbök között is, hogy kezelni tudjuk a pénzpiacok instabilitását, a kereskedelem egyensúlytalanságait, és hogy elkerüljük a valutaháborút. Valamennyien tudjuk, hogy ezekre a kérdésekre országaink egymagukban nem tudnak hosszú távon életképes, Európa 500 millió polgárának elvárásait kielégítő megoldást találni, márpedig a polgárok, ahogy az elején is említettem, azt várják a politikusaiktól – azaz tőlünk itt és otthon, a fővárosainkban –, hogy előremutató döntéseket hozzanak. Tisztelt tanácsi elnök úr! Ha a válság valamire megtanított bennünket, akkor az az, hogy a tegnap megoldásai nem feltétlenül a holnap megoldásai is. Nagy árat fizetünk azért, hogy erre a válság idején jöttünk rá, de még nagyobb árat fizetünk, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk. Változásra szólítom fel az európai intézményeket és tagállamaink kormányait; vonják le a válság politikai tanulságait, és hagyjanak fel azzal a szokással, hogy csak akkor kérnek szolidaritást, amikor már késő. Elnök úr! Végezetül még egy dolgot szeretnék ehhez hozzátenni. Nem a Tanács és a Parlament egymás közötti harcáról van itt szó, hanem a szerződések végrehajtásáról, arról, hogy szolidaritást tanúsítsunk, hogy szorosan együttműködjünk egymással. Ezt az üzenetet szeretném átadni önöknek, hogy polgártársaink érdekében kilábalhassunk a válságból. Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Az Európai Tanács elnökét hallgatva a Bizottság elnökétől eltérő hangnemre lettem figyelmes. A Tanács elnöke beszámolót tartott itt előttünk, és, Van Rompuy úr, ha engedem, hogy megigézzen e beszámoló, akkor csak egyféle következtetésre juthatok: arra, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ám ha Barroso urat hallgatom, inkább az a benyomás alakul ki bennem, hogy – idézem – „az utóbbi idők álláspontkeresései helyenként nem használtak a következetességünknek”. Ezt állította a Bizottság elnöke a Tanácsról, amely az ön elmondása alapján teljes összhangban dolgozik. Nem, kissé más a valós helyzet Európában. A valóságban Európa három részre oszlik: a német-francia döntéshozókra, az euróövezet fennmaradó tagjaira, és az euróövezetbe nem tartozó maradékra, amelyben sajátos helyet foglal el az Egyesült Királyság. Ez a realitás Európában. Érdemes konkrétan megvizsgálni az Egyesült Királyság sajátos helyzetét. A német-francia Merkel-Sarkozy döntéshozó partnerség lepaktált Cameron úrral. Mindenki tudja ezt, és nyíltan ki is kell mondanunk. Így szól az egyezség: „A Stabilitási Paktum miatt felül kell vizsgálnom a szerződést.” „Rendben” – mondja Cameron úr – „nem vagyok könnyű helyzetben, mert az alsóház hátsó soraiban ülők nem kérnek ebből, tehát cserébe másféle költségvetést kérek.” Merkel sszony és Sarkozy úr erre azt mondja: „jó, akkor ebben maradunk”. Ez a valós helyzet Európában. Ennek a módszernek semmi köze a közösségi szellemhez, sőt egyenesen tönkreteszi az Európai Unió összetartását, hosszú távon szét fogja robbantani az Európai Uniót. Attól félek, egyesek éppen ezt akarják. Ehhez tapsolnak lelkesen. Ezek a képviselők ott, odaát ülnek. (Taps) Ha nem akarjuk, hogy a jövőben ezek az emberek diktáljanak a kontinensen, akkor más irányba kell vinnünk Európát. (Kellemetlenkedő hozzászólás)

7

8

HU


Igyekszem folytatni. Langen úr mindig könnyen indulatba jön. Az EU Stabilitási Paktumának reformját egy olyan ország beleegyezésétől teszik függővé, amely nem is tagja az euróövezetnek. Merkel asszony olyan időszakban járul hozzá a szerződés felülvizsgálatához, amikor itt, a tisztelt Házban senki nem tudja megjósolni, mi várható Írországban. Nem tudom továbbá, hogy Írországban olyan simán elfogadják-e a felülvizsgált EU-szerződést, ahogy az az ön európai tanácsi beszámolója alapján tűnhet. Merkel asszony azt mondja, hogy be kell vonni a magánszektort. Szeretnék önnek feltenni egy kérdést, Rehn úr, az ír magánszektorral kapcsolatban. Hogyan felelhettek meg egyáltalán az ír bankok a stresszteszten? Kifejtené ezt nekünk? Amit Merkel asszony művel, az az euró stressztesztje. Megmondom önöknek, mi folyik itt: jó dolog a magánszektor bevonása, és helyes is, hogy bevonják. Itt, az Európai Parlamentben széles körű konszenzus alapján meghoztuk a magánszektor bevonásának módjára vonatkozó döntést – és én ezt továbbra is vállalom –, azaz támogattuk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai szintű bevezetését. (Taps) Röviden megvitatták a G8-as csúcson, majd azt mondták: „nem, nem akarunk pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót”. Mi meg azt mondtuk: „Rendben, akkor elfelejtjük.” Délután, a kávé mellett eltemették a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Ha valahogyan be lehetne vonni a magánszektort, úgy, hogy tényleg hatást érjünk el az érintett területen, akkor ez lenne a módja. Most azt mondják az emberek, hogy az Egyesült Királyság nem akarja. Tényleg mindenről az Egyesült Királyság dönt Európában? Mi lett volna, ha először az euróövezetben vezettük volna be a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, ha például azt mondtuk volna, hogy az euróövezet pénzügyi magánszektorától szedjük be ilyen módon a követelésünket? (Kellemetlenkedő hozzászólás) Csak megismétlem, hogy a tolmács is tudja, mit mondott ez az ember: „egy nép, egy birodalom, egy vezér”. Ezt mondta ez a férfi. Mindjárt befejezem. Csakhogy amikor ez a képviselő végigsétál az üléstermen, azt kiabálva, hogy „egy nép, egy birodalom, egy vezér”, akkor én mindössze annyit mondhatok: én pont azoknak a gondolkodásmódja ellen küzdök, akik ezt mondták Németországban, és úgy gondolom, hogy az említett úr nézetei közelebb állnak e gondolkodásmódhoz, mint az én nézeteim. Joseph Daul (PPE). – (FR) (Bloom úrhoz) Nem tudom elfogadni, amit ön mondott. A demokrácia korában, demokratikus rendszerben élünk. Szeretném, ha hivatalosan bocsánatot kérne, ellenkező esetben hivatalos panaszt nyújtunk be. Vannak, akik ennél kevesebbet mondtak – ez nem helyes. (Taps) Majdnem hozzátette, hogy a kérdés megoldása érdekében hozták létre a koncentrációs táborokat. Elnök. – Kedves kollégák! Folytatnunk kell a munkát. Ezt figyelembe fogom venni. Engedje meg, hogy felolvassam önnek az eljárási szabályzat 152. cikk (1) bekezdését: „Az elnök az ülés megfelelő menetét akadályozó vagy a 9. cikk vonatkozó rendelkezéseibe ütköző

24-11-2010

24-11-2010

HU


magatartást tanúsító képviselőt rendreutasítja.” Arra kérem képviselőtársamat, hogy kérjen bocsánatot a tisztelt Háztól. Godfrey Bloom (EFD). – A Schulz úr által kifejtett nézetek pont megfelelnek ennek. Az úr fasiszta antidemokrata. Elnök. – Képviselőtársaim, egészen másra számítottunk. Nem szeretnénk, ha a vitánkat ilyen módon zavarnák meg. Arra kérem képviselőtársamat, hogy jöjjön el hozzám egy személyes megbeszélésre, azután döntést kell hoznunk a következő lépésekről. Lehetetlen, hogy ilyen légkörben folytassuk a vitáinkat. Ahogy látja, képviselőtársam, az ülésteremben lévők igen határozottan tiltakoznak az ön viselkedése ellen. Anyanyelvemen fogom felolvasni önnek a 152. cikk (3) bekezdését. „További vagy folytatódó rendzavarás esetén az elnök megvonhatja a rendzavarótól a szót és az ülés hátralévő részére az ülésteremből kizárhatja. Különösen súlyos rendbontás esetén az elnök második rendreutasítás nélkül is folyamodhat ez utóbbi intézkedéshez. Ezen fegyelmi intézkedés végrehajtásáról a teremőrök, és szükség esetén a Parlament biztonsági szolgálata segítségével a főtitkár haladéktalanul gondoskodik.” Ahogy látja, Bloom úr, az ülésteremben tartózkodó képviselők többsége teljességgel elfogadhatatlannak tartja az ön magatartását. Viselkedése számomra is elfogadhatatlan. Emiatt meg kell kérnem önt, hogy hagyja el az üléstermet. Ahogy ön is tudja, jogában áll részt venni a vitában, illetve kifejteni a véleményét, de ezt nem teheti a többieket zavaró módon. Másképp nem tudunk rendet tartani az ülésteremben. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Először is úgy hiszem, hogy nagyon súlyos az, ami történt. Továbbá úgy gondolom, hogy a képviselőcsoportoknak még ma közös álláspont kialakításával kell választ adniuk erre az ügyre, és remélem, hogy valamennyi képviselőcsoport, természetesen az érintett képviselő csoportja kivételével, teljesen egyértelműen támogatja az ön lépéseit annak érdekében, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő. (Taps) Úgy vélem, hogy amit Daul úr Írországról mondott – mivel teljes körűen elemezte Írország helyzetét –, maradéktalanul igaz, ennek ellenére azt szeretném vele közölni, hogy ha a válság elején, 2008 októberében megalkottuk volna a bankokra vonatkozó európai mentési tervet abban a formában, ahogy azt a Bizottság elé terjesztették, ám a tagállamok elutasították, akkor Írországnak egyáltalán nem kellett volna a ma tapasztalt problémákkal szembenéznie. A javaslatot 2008 októberében e szavakkal utasították el: „Nem, erre nincs szükség. Nekünk Németországban van elég pénzünk rá, hogy megoldjuk a magunk problémáit.” Nos, láttuk, mi lett ennek az eredménye. Másodsorban az aktuális kérdéshez is hozzá szeretnék szólni, mivel még mindig feszültség övezi. Én a magam részéről remélem, hogy holnap vagy holnapután újra stabillá válik az euró, ez ugyanis még nem történt meg. Ennélfogva úgy gondolom, hogy nagyon komolyan kell venni azt, amit az Európai Központi Bank elnöke és Rehn úr tegnap mondott. Úgy gondolom, hogy amit Trichet úr a tegnapi vitában mondott – nem sokan voltak jelen a vita során –, az igen fontos. Azt mondta, a csomag nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy helyreállítsa az euróövezet stabilitását. Nekünk itt, a Parlamentben különös felelősségünk van, hiszen minden ilyen területen együttes döntéshozók vagyunk. Ezt komolyan kell

9

10

HU


vennünk. Tulajdonképpen pontosan mi a probléma? Sehol nincs a világon olyan valuta, amely mögött nem áll egy kormány, egy egységes gazdaságpolitika, stratégia, valamint egységes kötvénypiac. Mi itt, az euróövezetben azt hisszük, hogy 16 kormánnyal, 16 kötvénypiaccal, 16 különböző gazdaságpolitikával mindez működhet; úgy vélem, ezen az alapon kell intézkedéseket hoznunk és következtetéseket megfogalmaznunk. Messzebbre kell mennünk a Tanács határozatainál. Rehn úr, azt hiszem, hogy még a Bizottság javaslatainál is messzebbre kell mennünk, támogatnunk kell Trichet urat. Ha Trichet úr, aki végül is az euró stabilitásáért felel, a csomag erőteljesebbé tételére hívja fel a Parlamentet és a többi európai hatóságot, akkor a pénzpiacok tekintetében csak olyan döntést hozhatunk, hogy erőteljesebbé tesszük a csomagot, közösségi módszert alkalmazunk, teljesen automatikus szankciókat vezetünk be – jelenleg ugyanis nincsenek ilyenek –, továbbá euró alapú kötvénypiacot hozunk létre. Nem fognak megszűnni a különbségek Görögország és Németország, Írország és Németország között, ha nem jön létre az egységes kötvénypiac. További, valóban eredményes szankciót lehetne bevezetni a Stabilitási Paktumot megsértő országok számára. Végül azt szeretném mondani, hogy olyan igazi gazdasági kormányzásra van szükség, amely ösztönzi a befektetéseket, és ha a német kormány a szerződés 136. cikkének módosítását kéri e célból, akkor módosítsuk, de tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy a valódi gazdasági kormányzás, és a teljesen automatikus szankciók bekerüljenek a jövőbeni 136. cikkbe. Használjuk ki a szerződés módosításában rejlő lehetőséget, és készítsük fel az eurót a jövőre, azaz vezessük be a gazdasági kormányzást az euróövezetben és az Európai Unióban. (A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá). William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! Amennyiben a Bizottság eléri, hogy megvalósuljon az általa kért, illetve az ön által a nevében kért gazdasági kormányzás, állítja-e, Verhofstadt úr, hogy a Bizottság mindig helyes döntést hoz majd? Guy Verhofstadt (ALDE). – Elnök úr! Előbb hiszem el azt, hogy az Európai Bizottságnak szándékában áll intézkedéseket hozni a Stabilitási Paktumot megsértő országok ellen, mint hogy a kormányfőket tömörítő Tanács erre készen állna. Kilenc évet töltöttem a Tanácsban, de soha nem tapasztaltam, hogy az egyik ország rámutatott volna egy másikra, és azt mondta volna: „ti nem tartjátok be a Stabilitási Paktumot”. Pedig ez volt a helyzet 2004-ben és 2005-ben Franciaország, illetve Németország esetében. Nem tartották be a Stabilitási Paktumot, ám egyik ország ellen sem alkalmaztak szankciót. Ezért kell e téren az Európai Bizottságnak vinni a vezető szerepet; a Bizottság ugyanis közösségi intézmény, valóban Monnet és Schuman módszerét követi. Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök úr! Ez így van. Nem tudtam közbeavatkozni akkor, amikor képviselőtársamat, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) képviselőjét ön kirekesztette az ülésteremből, viszont tiltakozom a szabályzat részrehajló értelmezése miatt. Schulz úr itt, az ülésteremben lefasisztázta képviselőtársamat, van der Stoep urat, és ön nem tett semmit; nem volt bocsánatkérés. Schulz úr ellen nem került sor intézkedésre. Amit Schulz úr most tesz, az pontosan olyan ... (A felszólaló folytatja, de a mikrofonját kikapcsolják)

24-11-2010

24-11-2010

HU


Elnök. – Véget kell vetnem ennek a vitának. Ha bármilyen kétsége van a történtekkel kapcsolatban, keressen fel engem ebben az ügyben. Hajlandó vagyok ezt önnel megbeszélni. Együtt meg fogjuk beszélni. Farage úr, ahogy ön is tudja, arra kértem önt is, hogy vitassunk meg néhány nagyon fontos kérdést, személyesen jártam közben önért. Kifejtettem önnek a nézeteimet, ön teljes körűen megismerte az álláspontomat. Ebből a szempontból kérdeztem öntől, hogy van-e bármilyen kétsége a döntésemmel kapcsolatban. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Elég nehéz ilyen rendkívül feszült légkörben felszólalni. Bizonyos fokig ez is mutatja, milyen helyzetbe kerülhet az Európai Unió, ha megint nem fogalmazzuk meg körültekintően és határozottabban az európai szakpolitikát. Nézetem szerint, Schulz úr, nem a szerződés Németország által kért apró módosításaival van probléma – hiszen a pénzügyi válság nem természeti katasztrófa. Inkább az a probléma, hogy ebben a válságban az Európai Tanács és különösen a nagy országok képviselői az Európai Tanácsban már nem tudják elérni, hogy a brüsszeli ülés pozitív kisugárzása az Európai Unió tagállamainak társadalmára is átterjedjen. Igen furcsának tartom, hogy ilyen gyorsan elpárolgott ez az Európa-párti szellem. Azt is furcsállom, hogy éppen Németország, amely oly sok előnyét élvezte a szolidaritásnak a távoli és közelebbi közös múltban, már nem képes bennünket elvezetni a mai, önzés és szűklátókörűség fémjelezte vitától egy arról szóló eszmecsere felé, hogy miért tették helyesen az európai tagállamok, hogy oly szorosan egymáshoz kötötték sorsukat és miért nem tudja már sem a Tanács, sem ön, Van Rompuy úr, megmagyarázni a polgároknak, akik bizonytalanságát Daul úr oly jól lefestette, mi az oka annak, hogy a válságot kizárólag együttműködve, és nem egymással vetélkedve lehet leküzdeni. E szellemiség teljes hiánya egyike problémáinknak. A másik az, hogy nem hallottunk őszinte politikai nyilatkozatokat arról, hogy nem minden görögöt vagy írt mentünk meg, hanem mindkét esetben a bankokat mentjük, és hogy Írország nem csak ír válságot jelent, hanem német és brit válságot is, még akkor is, ha ezt az üzenetet önök nem feltétlenül akarják meghallani. Úgy hiszem, hogy ezzel az őszinteséggel győzhetjük meg a polgárokat, hogy tényleg támogassák a válság idején Brüsszelben hozott döntéseket. A harmadik észrevételem pedig, hogy szerintem Verhofstadt úrnak teljesen igaza van. Most a gazdasági kormányzás az, amit ki kell alakítani. Ezt mindnyájan tudjuk. Akármilyen gyakran nyilatkozik is a Tanács, illetve a Bizottság, hogy minél előbb meg akarják tenni a szükséges lépéseket, bennem megszólal a vészcsengő, mert pontosan ennek az Európa-párti szolidaritásnak a hiánya miatt nem került sor az integráció szükséges és logikus lépéseire. Egy dolog az írországi adódömpingről beszélni. Valaminek meg kell itt változnia. Más kérdés, hogy hogyan kell ezt elérni. Újabb kérdés, hogy mikor, milyen időkeretben. Összességében azonban a tagállamoknak össze kell hangolniuk az adópolitikájukat, máskülönben továbbra sem mennek majd rendben a dolgok az Európai Unióban. Folyik egy vita, amelyet célszerű komolyan venni, mivel kiemelt figyelmet kapott: felmerült a hitelezők bevonása, az adósságátütemezés, tehát többek között a válság közvetlen okozóinak bevonása. Meg kell mondanom, hogy nagyon nehezen tudom megítélni, mi a helyes és mi a helytelen e tekintetben. Tudjuk, hogy Spanyolország és Portugália tekintetében megkezdődött a visszaszámlálás. Tudjuk, hogy csak idő kérdése, hogy mikor kérnek ők is szolidaritást és válságkezelést. Nem tudom, jót teszünk-e magunknak a hitelezők bevonásával, illetve hogy nem lenne-e jobb azt mondani, hogy akarjuk ezt a gazdasági

11

12

HU


kormányzást, szigorúan szabályozni akarjuk a bankszektort, adót akarunk kivetni a pénzügyi tranzakciókra, és meg akarjuk adóztatni a válságból hasznot húzók tőkenyereségét. Ezt közösen kell mérlegelnünk. Semmi értelme az intézkedésnek, ha itt nem szükséges döntést hozni. Köszönöm a figyelmüket. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Kay Swinburne, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez egyszer ugyanarról a két fő témáról vitatkozik az Európai Tanács, mint amiről a média beszél nálunk, walesi választókörzetemben. Először is, hogy hogyan birkózik meg az EU az ír helyzettel, másodszor pedig, hogy hogyan mozdítják ki a holtpontról az EU költségvetéséről folyó egyeztetéseket. Mi Walesben nagyra értékeljük a nekünk folyósított EU-forrásokat, és minden választóm egyetért azzal, hogy stabil euróövezetre van szükség. Határozott különbségek mutatkoznak azonban abban, ahogy Cardiffban és ahogy Brüsszelben beszélnek a két kérdésről. Mi itt Brüsszelben, az Európai Parlamentben külön-külön tárgyaljuk a két kérdést. Az Európai Parlament és a Tanács válasza az euró megmentésére úgy hangzik, hogy gazdasági kormányzásra van szükség, több szabályt kell hozni a nemzeti kormányok számára, és pénzbüntetéssel, szankciókkal kell őket betartatni. Cardiffban, fővárosunkban – és biztos vagyok benne, hogy Dublinban is – arra jutottunk a költségvetés kapcsán, hogy a tagállamok ne legyenek önzők, helyezzék Európát a saját hazájuk szükségletei fölé, végül is arra megy ki ez az egész, hogy az adófizetők pénzét hogyan és mire költsük. Az emberek tudják, hogy megszorítási csomagokra van szükség. Naponta elmondják nekik, mennyire eladósodott az országuk. Tudják, hogy kemény döntéseket kell hozni, de ők akarják eldönteni, hogyan költsék el szorgos munkával megkeresett pénzüket. Arra kérni őket, hogy még több pénzt adjanak az EU-projektek finanszírozására egy megemelt EU-költségvetés keretében akkor, amikor ezzel egy időben azt is kérik tőlük, hogy mondjanak le az állami nyugdíjuk egy részéről, egyes esetekben még a megszokott alapvető jóléti ellátásokról is – ez sok választó szerint egy lépéssel túlmegy a határon. Amikor az EU maga is elismeri, hogy nem sikerült hatékonyan végrehajtania a saját szabályait, normáit az euróövezetben, ez aligha ösztönzi a polgárokat arra, hogy még több pénzt adjanak neki. Amikor áttekintjük a tagállamok gazdasági kormányzására vonatkozó szabályokat itt, az Európai Parlamentben, akkor a jelenlegi államháztartási szigor közepette tekintettel kell lennünk a tagállamokra nehezedő nyomásra, el kell fogadnunk az EU-intézmények nem sürgős jellegű projektjeinek elhalasztását, és lehetővé kell tennünk, hogy az EU költségvetése tükrözze nehéz gazdasági helyzetünket. (A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá). William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! A felszólaló vajon tisztában van-e azzal, hogy az úgynevezett EU-források, amelyekről azt állította, hogy választói kapták, azok egész egyszerűen az Egyesült Királyság visszatérítéséből vannak, ám a befizetésnek csak egy részét adják vissza, mivel az Európai Unió előzőleg lefölözi a pénzt, elveszi belőle a krupiénak járó részt. Tisztában van ezzel, átlátja ezt a képviselő asszony? Kay Swinburne (ECR). – Elnök úr! Ahogy a képviselő úr is tudja, én nagyon is tisztában vagyok azzal, honnan jön a pénz, és hogy kik az EU költségvetésének nettó befizetői. Walesi választóim azonban csak annyit látnak, hogy létfontosságú projektekre kapnak

24-11-2010

24-11-2010

HU


beruházási forrást akkor, amikor a GDP náluk a legalacsonyabb az Egyesült Királyság valamennyi régiója közül. Tehát én minden nap igazolom azt, hogy EU a választókerületemben költi el a forrásait. Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Csak üdvözölni tudom, hogy az állam-, illetve kormányfők állandó válságmechanizmus létrehozásáról döntöttek az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében. Van Rompuy úr gazdasági kormányzással foglalkozó munkacsoportja több hónapig dolgozott, ám ennek eredménye sok kívánnivalót hagy maga után – jóllehet, az egyes eredményekről eltérő a véleményem. Arra tesznek kísérletet, hogy a költségvetéseket a lehető legszigorúbban ellenőrizzék a hosszú távú deficitek elkerülése végett, ám a válságból való óvatos kilábalást azonnal veszélybe is sodorja az állami kiadások radikális visszafogása. Ez nem csak homlokegyenest szembe megy a céllal, hanem szerintem abszurd is. Úgy tűnik, mit sem okultunk a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatos korábbi tapasztalatainkból. Nem lehet további pénzbüntetésekkel sújtani egy máris erősen eladósodott országot. A szanálási tilalom, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum tönkreteszi a monetáris unió tagállamai közötti szolidaritást. A gazdaság diktálja a szakpolitikáinkat? Még egyszer elmondom, hogy a válság következményei az embereket terhelik. Bérdömpingre és szociális dömpingre számíthatunk, elvonások várhatók az oktatásügyben, várhatóan megnő a munkanélküliség. Ez tovább növeli az érintett országok terheit, még nehezebbé teszi számukra a kilábalást. Az égvilágon semmi értelme, hogy fokozzuk a nyomást olyan országok esetében, mint Írország, Görögország vagy Portugália. Inkább a nagy gazdasági különbségeket kellene csökkenteni Európában, más szóval gazdasági kormányzásra van szükség. Szociális és méltányos, a szolidaritás elvére épülő Európát akarunk. Meg kell őrizni, illetve helyre kell állítani a szakpolitika gazdaság feletti irányító szerepét. Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Van Rompuy úr egy éve van hivatalban, és ezalatt az egész építmény omlásnak indult. Káosz van. Fogytán a pénz. Köszönetet kellene mondanom Van Rompuy úrnak. Lehet, hogy az euroszkeptikus mozgalom kitűzőjén kellene szerepelnie. De nézzen csak körül ma délelőtt itt, az ülésteremben, Van Rompuy úr! Nézzen csak végig ezeken az arcokon! Nézze, hogy félnek. Nézze, milyen mérgesek. Szegény öreg Barroso úgy fest, mint aki kísértetet látott. Tudják, most kezdik megérteni: vége a játéknak, de kétségbeesetten igyekeznek védeni az álmukat, a demokrácia megmaradt nyomait is igyekeznek eltávolítani a rendszerből. Elég nyilvánvaló, hogy önök közül senki nem vont le semmiféle tanulságot. Amikor ön, Van Rompuy úr, saját maga mondja, hogy az euró stabilitást hozott nekünk, azt hiszem, megtapsolhatnám önt, hogy milyen jó a humorérzéke. De igazából nem bunkermentalitás ez? A fanatizmusa napvilágra került. Arról beszélt, hogy hazugság volt azt hinni, hogy a XXI. századi globalizált világban létezhet nemzetállam. Nos, ez igaz lehet Belgium esetében – amelynek immár hat hónapja nincs kormánya – de nálunk, az Unió többi tagállamában (s talán ezért látom a félelmet az arcokon), az emberek egyre inkább azt mondják: „Nem kell nekünk ez a zászló, nem akarunk himnuszt, nem kérünk ebből a politikai osztályból, az egészet a történelem szemétdombjára kívánjuk.” Az év elején bekövetkezett a görög tragédia, most pedig helyzet van Írországban. Tudom, hogy ez szorosan összefügg az ír politikusok butaságával és kapzsiságával. Soha nem lett volna szabad csatlakozniuk az euróövezethez. Megszenvedték az alacsony kamatok

13

14

HU


hátrányát, aztán az álfellendülés után keményen padlót fogtak. De nézzük csak meg, milyen választ kaptak önöktől. Most, hogy összeomlik a kormányuk, azt mondják nekik, hogy célszerűtlen lenne, ha országgyűlési választást tartanának. Rehn biztos tulajdonképpen azt mondta nekik, hogy először bele kell egyezniük a költségvetésbe, és csak aztán tarthatják meg az országgyűlési választást. Mégis ki a fenének képzelik magukat? Maguk aztán tényleg nagyon veszélyes emberek. Rögeszmésen létre akarják hozni ezt az euroállamot, és ennek érdekében gátlástalanul tönkreteszik a demokráciát. Boldognak tűnnek, hogy emberek milliói munkanélküliek és szegények. Sok-sok milliónyi embernek kell szenvednie azért, hogy folytatódjék az önök euroálma. Nos, ez nem jön be, mert Portugália a következő. A GDP 325%-ára rúgó adósságállománnyal ők a következők a listán. Azután úgy gyanítom, Spanyolország következik. Spanyolország mentőcsomagja hétszer akkora lenne, mint Írországé, és akkor elfogy a mentőpénz. Nem lesz több. De ez még a gazdaságnál is súlyosabb ügy, mert ha megfosztják az embereket az identitásuktól, ha megfosztják őket a demokráciától, akkor csak a nacionalizmus és az erőszak marad nekik. Csak remélni tudom, imádkozom azért, hogy a piac még azelőtt tegye tönkre az európai projektet, hogy valójában megvalósulna. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A jelenlegi pénzügyi válságból való kilábalás alapvető változást igényel Európában a gazdasági felelősség terén: nagyobb pénzügyi fegyelemre, a gazdaságpolitika felügyeletére, összehangoltabb válságkezelésre van szükség. A Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése elkerülhetetlenül nagyobb gazdasági felelősséghez vezet. Az egymást követő szankciók már a költségvetés-felügyeleti eljárás elején alkalmazhatók, továbbá az eljárás a deficitkritérium teljesülését és az államadósság alakulását is nyomon követi. Végül, az új válságmechanizmus egyebek között a bankok és a biztosítók felelősségre vonását is lehetővé teszi. Felszólítom ezeket az intézményeket, hogy tanúsítsanak felelősségteljesebb magatartást az adófizetők felé. Végezetül még egy dolgot szeretnék mondani Cancúnról. Az EU egységes álláspontot akar képviselni. A mai nehéz idők különösen jó lehetőséget teremtenek például arra, hogy befektessünk a megújuló energiaforrásokba, az energiahatékonyságba, és közben továbbfejlesszük a környezetvédelmet és a növekedési politikánkat. Marianne Thyssen (PPE). – (NL) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim! Az utóbbi két és fél évben a banki válság, a gazdasági válság, az államháztartási válsághelyzetek közepette igazán megtanultuk, soha nem látott mértékben megtapasztaltuk, milyenek a válságok. A hatóságok eddig jól reagáltak, különösen európai szinten. Az euró léte és ellenálló képessége, valamint az Európai Központi Bank pontos intézkedései megakadályozták a válság elmélyülését. Európában megtanultuk, hogy „egységben az erő”, és hogy a szolidaritás beválik. A helyzet jelenlegi állása azonban azt bizonyítja, hogy folytatnunk kell a szerkezeti kiigazításokat, és hogy valóban a gazdasági kormányzás felé kell haladnunk. Még ha eléggé álomba ringatott is minket az euró, tisztelt tanácsi elnök úr, a válság komolyságát látva rá kell ébrednünk arra, hogy a jövőben maradéktalanul ki kell használnunk az erőnket Európában. Szigorú szabályokra és megfelelő végrehajtási mechanizmusokra van szükség a pénzügyi ágazatban, az államháztartásban, valamint az államadósság kezelése terén, továbbá orvosolni kell a makrogazdasági

24-11-2010

24-11-2010

HU


egyensúlytalanságokat. Mindezekre a bizalom helyreállítása, a versenyképesség fokozása, a gazdasági növekedés serkentése, valamint a munkalehetőségek javítása és a jólét növelése érdekében van szükség. Remélem, senkit nem riaszt vissza a szigorú intézkedésektől az a félelem, hogy a tagállamok mumusnak állíthatják be az Európai Uniót, mivel az az igazság, hogy a tagállamoknak szükségük van külső nyomásra, talán még mumusra is, a globalizáció korában ugyanis nem tudnak egyedül megbirkózni a feladattal. Tisztelt európai tanácsi elnök úr! Az általunk olvasott következtetések, amelyek nagyon nagy részben az ön munkacsoportjának munkáját tükrözik, a szükséges szerkezeti kiigazítások útjára viszik az Uniót, és e tekintetben üdvözlendőnek tartjuk őket. Két kérdésem van azonban. Az első, hogy a kormányzásról szóló intézkedéscsomagnak több mint fele együttdöntést igényel, ön mégis gyorsított eljárást kér a döntéshozatalban. Nem tudom, hagynak-e elég mozgásteret a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin) számára a Parlamenttel folytatandó tárgyalások során, hogy a Parlament maradéktalanul betölthesse a szerepét, mi ugyanis ezt akarjuk. Végül, másodsorban, az Európai Tanács ellenzi az automatikus szankciórendszert: ha nincs szerződésmódosítás, nem nyitjuk ki Pandora szelencéjét. Másrészt viszont éppen önök javasolnak szerződésmódosítást, hogy létrejöhessen az állandó válságmechanizmus, amelyre szükségünk van. Mi a helyzet Pandorával, ezen tűnődöm magamban. Előre is köszönöm a válaszait. ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK alelnök Stephen Hughes (S&D). – Elnök úr! Abban bizonyára egyetértünk, hogy az állam-, illetve kormányfők igen elfoglalt emberek. Érthetetlennek tartom ezért, hogy nagyjából háromhavonta üléseznek, rengeteg időt és pénzt pazarolva arra, hogy igen kevés dologban döntsenek a válság kapcsán, amelyet kétszeresen is előtérbe helyeznek az utóbbi idők írországi eseményei. Nézzük csak meg a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó ötletét! A csúcstalálkozó napirendjén szerepelt márciusban, júniusban és októberben, és minden tanácsi csúcs továbbpasszolta a következő ülésre. Most a decemberi csúcsra halasztották, sőt feltehetőleg még későbbre, jó messzire a jövőbe. Sürgősen nagy ugrást kell elérnünk a gazdasági kormányzásban; jövőképre és cselekvésre, valamint kölcsönös szolidaritásra és szoros koordinációra van szükség. Ehelyett csak zűrzavar, habozás és kölcsönös bizalmatlanság alakult ki, ami stabilitás helyett állandó instabilitást okoz. Néhány dolog világos. Először is, nem lesz elég a Stabilitási és Növekedési Paktum további szigorítása. Még ennél is rosszabb az a jelentős a veszély, hogy a javasolt új rendszer végül a ciklust erősíti majd, ezáltal a kívánttal ellentétesen hat a növekedésre és a munkahelyekre. Másodszor, a gazdasági és monetáris uniót sokkal eredményesebbé kell tenni – igazán kiegyensúlyozott és eredményes gazdaságpolitikai koordináció révén, nem pusztán felügyelettel és szankcionálással. Harmadsorban, valamilyen formában közös adósságkezelésre van szükség, legalább az államadósság egy része tekintetében – talán a GDP 60%-áig. Egy ilyen eurókötvény-rendszer egyértelmű és óriási gazdasági előnyökkel járna. Van Rompuy elnök úr! Jegyzőkönyv tanúsítja, hogy azt mondta: nem kedveli a jövőképben gondolkodó politikusokat. Úgy gondolom, ön a gyakorlati cselekvést tartja többre: ezt megértem. De úgy gondolom, most elkezdheti összeegyeztetni a kettőt egymással. Remélem, hogy világos az út, és hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó, valamint a kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai koordináció rendszere túlmutat a puszta felügyeleten

15

16

HU


és a közös adósságkezelésen. Úgy gondolom, Van Rompuy elnök úr, eljött a jövőkép és a tettek ideje. Alexander Graf Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök úr! Fontos, hogy a polgárok tisztában legyenek a következővel: az Európai Uniónak nincsen adóssága. Amiről itt beszélünk, az a tagállamaink adósságválsága. Az Európai Unió az egyetlen adósságmentes politikai szint Európában. Szeretném, ha ez így is maradna. Az euróval azonban közössé tettük, egymáshoz kötöttük a sorsunkat. E tekintetben Harms asszony és Schulz úr helyesen panaszolta fel az európai szellemiség hiányát. Deauville tévedés volt. Németországot és Franciaországot megzsarolta az Egyesült Királyság. A szankciókat a Bizottságnak kell alkalmaznia, nem a pénzügyminisztereknek. Van Rompuy úr! A megelőző szakaszban alkalmazandó szankciók automatikusságát beáldozták Deauville-ben. E tárgyban megint csak a pénzügyminisztereknek kell döntést hozniuk. Márpedig éppen ők felelnek a pénzügyi válság és az adósságválság kialakulásáért a tagállamokban. Mi az a gazdasági kormányzás? Mindenki gazdasági kormányzásról beszél, de tulajdonképpen mit jelent ez konkrétan? Tényleg azt akarjuk, hogy az Európai Unió beavatkozzon a munkaerőpiacunk és a szociálpolitikánk részleteibe? Ez nagy kérdőjel. Nagyon szép és jó, hogy megalkotjuk a vállalkozói szellem, a növekedésösztönzés jogi kereteit, mindenekelőtt azonban a tagállamok államháztartásának rendbetétele az igazi kihívás. Ezért annyira fontos az európai szemeszter, és ezért kell megvalósítani. ( A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá). Martin Schulz (S&D). – (DE) Graf Lambsdorff úr! Ön természetesen a Szabaddemokrata Párt Szövetségi Végrehajtó Bizottságának tagja. Azon állítása, hogy Deauville tévedés volt, egyben az ön pártelnökének, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárjának a véleménye is, vagy ez az ön személyes véleménye? Az FDP véleményének vehetjük ezt, vagy ez csupán Graf Lambsdorf úr véleménye? Alexander Graf Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök úr! Természetesen szívesen válaszolok erre. Schulz úr természetesen ugyancsak tagja a német Szociáldemokrata Párt elnökségének, és időnként maga is tesz itt olyan kijelentéseket, amelyek valószínűleg nem egyeznek meg teljesen a testületi állásponttal. Szeretném azonban ehhez hozzáfűzni, hogy hálás lennék Schulz úrnak, ha elmondaná nekem, ki volt jelen az FDP részéről Deauville-ben. A csúcstalálkozó végén viszonylag egyértelmű nyilatkozatot tettünk e tárgyban. Úgy hiszem, a lényeget, vagyis a megelőző szakaszban alkalmazott szankciók automatikusságának feladását mi egyértelműen bíráltuk. Ha elérjük a szerződés módosítását, akkor ezt utólag helyrehozzuk majd. Viszont Deauville-ben egyértelműen hibás döntés született. Philippe Lamberts (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Az utóbbi 25 évben túl sok tagállam élt lényegében adósságra – állami és magánadósságra – alapozott növekedési modell szerint. Az a probléma, hogy ez az adósság elsősorban pénzügyi spekulációt, fogyasztást, és nem beruházásokat finanszírozott egy olyan időszakban, amikor a világ többi része, például Kína, Brazília és India beruházásokba kezdett. A történelemkönyvekben talán az áll majd, hogy Európa ekkor tért tévútra. Viszont nem kell, hogy ez így legyen. Természetesen szükség van erőteljes európai gazdasági kormányzásra, de először az adósság által okozott zűröket kell kezelnünk. Ha azt hisszük, hogy a problémát képesek vagyunk egyszerűen az állami kiadások megkurtításával

24-11-2010

24-11-2010

HU


megoldani, akkor nem nézünk szembe a valósággal. Ebből a válságból nem lábalunk ki szerkezetváltás és az adósság átütemezése nélkül, az ugyanis helyenként már meghaladta a fenntartható szintet, és az adós reálisan már nem tud törleszteni. Itt egyértelműen kell fogalmaznunk. Mind az adósok, mind a hitelezők felelősek az adósság felhalmozódásáért. Tény, hogy az adósok erőn felül vettek fel hiteleket, de a hitelezők is felelőtlenül hiteleztek a jelentős kockázatmentes nyereség reményében, bár az adófizetők természetesen mindig is ott voltak, és átláttak rajtuk. Így aztán mind az adósoknak, mind a hitelezőknek részt kell venniük ezekben az erőfeszítésekben, és ha erről nem gondoskodunk, akkor japán típusú forgatókönyvre, azaz nagy visszaesésre ítéljük magunkat az Európai Unióban. Hiszem, hogy a kontinens polgárai ennél sokkal többet érdemelnek. Vicky Ford (ECR). – Elnök úr! Ez a vita a gazdasági kormányzásról szól. Európa-szerte sok ország, köztük az én hazám is nehéz gazdasági helyzetben van. Múlt hétvégén az EU és az Egyesült Királyság támogatást nyújtott az Ír-tenger túlsó oldalán élő barátainknak. Nem ez a megfelelő pillanat, hogy az Európai Parlament vádaskodjon, ujjal mutasson rá bárkire, viszont ideje, hogy okuljunk a hibáinkból, és jobb döntéseket hozzunk a jövőben. Múlt héten, november közepén Görögország harmadízben módosította a decemberi, év végi beszámolóját. Remélem, most már végre lezárhatjuk a beszámolót. Ha valaha jó okuk volt az országoknak a hatékonyabb számvitel és előrejelzések alkalmazására, hát akkor most van. Az Európai Tanács szépen előrehaladt az európai szemeszter alatti információterjesztés részletes terveinek kidolgozásában. A gyakorlatban is meg kell őket valósítani. Igen, a különböző országoknak meg kellene egymással osztaniuk a jó gyakorlatokat, belátva, hogy az országok nem egyformák, és hogy a jó gazdasági kormányzás különböző módokon teremthető meg, de mindenki előnyére szolgál. Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Elnök úr! Most, hogy az IMF, az Európai Központi Bank és a Bizottság szigorú feltételeket szab, egyértelmű, hogy Írországban több milliárd eurós megszorítást fognak bevezetni. Munkahelyek szűnnek majd meg, jelentősen csökkentik a közszolgáltatásokat, és megemelik a kis fizetésűek jövedelemadóját. A bankok megtartják a nyereségüket, míg ennek az egésznek a szegények, a betegek, a nyugdíjasok és más veszélyeztetett csoportok isszák meg a levét. Ez bizony nem segítség Európától, ezért határozottan ellenezzük. Az ír kormány ahelyett, hogy felhatalmazást kért volna ezekre a megszorításokra, miután az IMF és az EU megvizsgálta a kimutatásokat, úgy döntött, hogy addig nem lesznek választások, amíg ezt a költségvetést el nem fogadják. Lett volna más lehetőség is, ám az ír kormány úgy döntött, hogy nem azt választja. Úgy döntött, hogy bankbeli barátai érdekeit képviseli, és nem az egyszerű ír emberek érdekeit. Mario Borghezio (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Központi Bank elnökének, Trichet úrnak bizonyára ég a füle a vita során. Ha az ókori római szenátusban lennénk, biztosan felállna egy tógát viselő szenátor, és így szólna Trichet úrhoz: „Quousque tandem abutere, Trichete, patientia nostra?” – meddig teszi még próbára a türelmünket, Trichet úr? Tényleg fel kell tennünk magunknak a kérdést: az a jó megoldás, ha elkerüljük az euró megszűnését – nagyon nehéz feladat lesz –, vagy inkább azt kell megakadályoznunk, hogy

17

18

HU


az euró megmentése tönkretegye a tagállamok gazdaságát azután, hogy Prodi úr és mások eurofil politikája tönkretette az iparágainkat, különösen a kis- és középvállalkozásokat, például Padaniában, és csak leépítéseket, munkanélküli segélyt hozott. Miért kellene a válságot túlélő országokat kivéreztetni egy csaknem 100 milliárd eurós ír mentőcsomaggal, amikor Írország eddig a maga 12,5%-os társasági adópolitikájával tisztességtelen versenyt folytatott a többi ország ellen? Hol volt az európai kormányzás akkor, amikor egy hónappal a sikeres stressztesztje után 8 milliárd eurós veszteséget jelentett be az Anglo Irish Bank? Hol volt Trichet úr? Biztosak vagyunk abban, hogy az ír mentőakció nem sérti a Maastrichti Szerződés rendelkezéseit? Szerencsére Németországban létezik alkotmánybíróság, ki fogja kimondani, hogy alkotmányellenes, ha egy másik ország deficitjét beépítik a német kimutatásokba. Itt az idő, hogy elbúcsúztassuk az eurót: bye-bye euró! Werner Langen (PPE). – (DE) Elnök úr! Nagyon sok kritikát hallottam itt a deaville-i döntéssel kapcsolatban, de mindenki tudja, hogy az ön munkacsoportja utolsó ülésének kezdetekor, Van Rompuy úr, még 20 nyitott kérdés volt. Mivel ezeket elvben egyhangúlag kellett volna eldönteni, megoldást kellett találni. Ezt mindenki tudja. Azt is tudja mindenki, hogy a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország 2004-ben vétett a Stabilitási és Növekedési Paktum ellen, bár akkor, ahogy úgyszintén tudjuk, Németországban szociáldemokrata-zöld koalíció volt kormányon. Schulz úr feddő szavai tehát teljességgel indokolatlanok. Ha ma azt mondjuk, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak erőteljesebbnek kéne lennie, ennek első előfeltétele az lenne, hogy a tagállamok végre betartsák. Mire jó az erőteljes szabály, ha senki nem tartja be? Itt bizony szabályszegő magatartásról van szó. Hat jogalkotási javaslatunk van, melyek közül kettő tanácsi rendelet, négy pedig a Tanács és az Európai Parlament közös rendelete. Egyszerűen nem értem a reklamációk némelyikét. Az együttdöntési eljárás során mi is beleszólással rendelkezünk. A képviselőcsoportom nevében azt mondhatom, hogy támogatni fogjuk a Bizottság javaslatait ezen a területen. Azután ismét tárgyalunk a Tanáccsal az ügyben. Ez a valóság. Miért vagyunk ilyen beképzeltek, miért sértjük meg a jogalkotási folyamatban résztvevő harmadik felet ahelyett, hogy élnénk a saját jogainkkal? Hadd mondjak valamit a szerződésmódosítás szükségességéről! Véleményem szerint május 9-én a szerződést a végső határig nyújtották. A mentőcsomagot a 122. cikk szerint meg kell indokolni. Véleményem szerint tévednek a tagállamok, ha azért nem akarják ezt, nehogy a Bizottság és a Parlament esetleg belefolyjon a dologba. Nem lesz elég a 136. cikket módosítani; inkább szilárd jogi alapra van szükségünk a mentőcsomag számára, és az összes többi kérdés magától megoldódik. Elisa Ferreira (S&D). – (PT) Elnök úr! Legyünk őszinték. A szolidaritási mechanizmus eddig sem működött, és most sem működik az államadósság vonatkozásában, a görög adósság kamatfelára nem csökkent, Írország zavaros gazdasági helyzetbe került, és a járványt még nem sikerült megfékezni. Túl későn hozták létre az eljárást. Ez kormányközi folyamat, más formában már az euró megalkotása óta léteznie kellene. A Bizottság elnöke most a rendszer konszolidációját javasolja. Viszont az előirányzott eszközök harmada esetén a javaslat a magánszektor bevonására is kiterjed. Hallottuk, amint ezt Merkel kancellár asszonynak is javasolják, és az elsietett, nem megfelelő pillanatban tett bejelentés hatására a piacok szárnyalni kezdtek. A gazdasági kormányzásról

24-11-2010

24-11-2010

HU


szóló csomagot kísérő együttdöntési eljárás során a Parlament minden jogkörével élni fog, a lehető legfelelősségteljesebben, az együttműködés szellemében, de a sürgősség és gyorsaság oltárán nem áldozza fel a színvonalat. Az egyértelműség kedvéért: a Parlament aktívan részt vesz, de az államadósság megoldása olyan komoly ügy, hogy nem lehet mellékes döntésként kezelni, nem lehet az európai közvélemény és annak képviselői bevonása nélkül tárgyalni; e két elem szorosan összetartozik. Végül, nekünk, európaiaknak világos jövőképpel kell rendelkeznünk a jelenlegi válság közepette. Az államadósság konszolidációjához európai mechanizmusra van szükség. Eurókötvényeket kell kibocsátani, az euróövezetet pedig fenntartható módon, azaz európai, és nem kormányközi rendszerek révén kell megvédeni. Meg kell erősíteni az európai költségvetést, hiszen nem folytathatjuk a munkát 1%-os európai költségvetésből, továbbá Európa politikai prioritásainak középpontjába kell helyezni a növekedést és a valódi konvergenciát. A Bizottságnak és az új elnöknek meg kell védenie ezt a programot. Az Ecofin Tanács nem hajthatja uralma alá a Bizottság elnökét. Ezt kell megmutatnunk az európai közvéleménynek. Mirosław Piotrowski (ECR). – (PL) Elnök úr! Tény, hogy az euróövezet válságban van. A helyzet súlyosságáról tanúskodnak a nagy tiltakozás dacára elfogadott Lisszaboni Szerződés rendelkezésének módosítására irányuló erőfeszítések. Egyrészt világosan érthető Németország és Franciaország álláspontja, nem akarják, hogy nekik kelljen megfizetniük a görögországi, írországi, és az esetleg más országokban kialakuló válság árát. Másrészt fel kell hívni a figyelmet a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kapcsolatos precedensre. A szerződés elvben hatékonyabbá tette volna az Európai Unió működését. Teljesen egyértelmű, hogy ennek épp az ellenkezője történt. Viszont mivel a Lisszaboni Szerződés módosítására készülünk, ez elméletben nem csak az euróövezettel kapcsolatos kérdéseket illeti, hanem a többi nehézkesen működő intézményi mechanizmust is. Sok közgazdász szerint a görög válság nem öltött volna európai méreteket, ha Görögország megtartotta volna a saját valutáját, amelynek jelentősen csökkenteni lehetett volna az árfolyamát. Ez is mutatja, hogy a nemzeti valuták nagyobb stabilitást adtak volna az Uniónak, mint az euróövezet. Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném politikai szempontból értékelni a vita során elhangzottakat. A fő európai politikai családok tagjaiként nagyon helyesen azzal kritizáljuk az euroszkeptikusokat, hogy nem hisznek Európában. Úgy gondolom azonban, valójában az a gond, hogy talán mi magunk sem hiszünk Európában, tehát nem hibáztathatjuk az euroszkeptikusokat olyasmiért, ami valójában a mi felelősségünk. Mi vagyunk ugyanis a fő európai politikai családok, és mindig is erőteljes, ambiciózus európai eszméket vallottunk. Tény azonban, hogy a politikai családjainkat megtestesítő kormányok naponta botot dugnak a küllők közé, hogy e nagyszabású politikai törekvések ne valósulhassanak meg. Aztán amit nappal állításuk szerint építenek, az sokszor leomlik reggelre. Ez további felelősséget ró ránk, mivel ha képtelenek vagyunk viták keretében irányítani a konkrét projektek végrehajtását, egész konkrétan az eurókötvényekre, az eurókötvények kibocsátására gondolok, akkor igen nehéz lesz megmagyarázni polgárainknak, hogy ugyanazok a pártok vagyunk, amelyek otthon mindenért Európát hibáztatják, és azt mondják, hogy csak akkor lábalhatunk ki a válságból, ha Európa csökkenti a kiadásait.

19

20

HU


Úgy gondolom, hogy ez a felelősségteljes viselkedés alapvető elvét veti fel, amelyről megfelejtkezve elveszítjük az európai szellemiség lényegét, és elveszítjük a hitelességünket is, s cserébe üres üléstermet, üres szavazóurnákat kapunk, egészen addig, hogy már csak a polgárok 40%-a vesz részt a választáson. Anni Podimata (S&D). – (EL) Elnök úr! Ha bármiféle tanulság levonható az Európai Tanács legutóbbi ülése nyomán, az az, hogy nem sikerült meggyőzniük a piacokat, nem sikerült eleget tenniük a piaci elvárásoknak. Mivel manapság a piacoké az első és az utolsó szó, fel kell tennünk magunknak a kérdést: miért? Talán azért, mert a költségvetési fegyelem igen szigorú szabályain túl a piacok azt is átlátják, hogy az euróövezet gazdasági és politikai kohéziójának szakadékát nem hogy szűkítjük, hanem éppen tágítjuk. Talán azért, mert az országok egy csoportja úgy kezelte a tulajdonképpen helyes elképzelés alapján létrehozott állandó válságkezelési mechanizmust, hogy úgy tűnik, a gyakorlatban megszűnik a mechanizmus hozzáadott értéke, s ezáltal rossz üzenetet küldünk a piacoknak, továbbá fenyeget a veszély, hogy a mechanizmusunk egy ellenőrzött csődeljárás önbeteljesítő jóslatává válik. Ha tényleg eltökélten be akarjuk vonni a magánszektort, arányosan akarjuk elosztani a terheket, miért nem vagyunk hajlandók előrelépni, miért makacskodunk a tranzakciókra kivetendő európai szintű adó elfogadása ügyében? Végül, miért nem értjük meg, hogy jelentős eltérés van a költségvetési fegyelem szabályainak szigorítása és egy állandó válságkezelési mechanizmus között? Akkor szüntethetnénk meg ezt az eltérést, ha úgy döntenénk, hogy komolyan fontolóra vesszük a tagállami adósságok egy részének eurókötény-kibocsátással történő kezelését. Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy az egyes tagállamok hosszú távú versenyképessége még sok évig eltérő lesz. Az egyensúlytalanságok szerkezeti okai továbbra is fennállnak, miközben a gazdasági kormányzás meglehetősen gyenge, kialakulóban lévő folyamat marad. Ebben az összefüggésben igen nagy annak a jelentősége, hogy a Bizottság sürgősen, már az első éves növekedési jelentés keretében, a 2011-es európai szemeszter indulásakor a gazdasági kormányzás minél több új elemét kipróbálja, és különösen, hogy megvizsgálja az eredménytábla relevanciáját és működőképességét. Másodsorban, a teljesen automatikus szankciórendszerhez szerződésmódosításra lenne szükség, és a javasolt rendszer csak annyira vinne bennünket előre, amennyire ez a szerződés adta keretek között lehetséges. Ezért bízom abban, hogy a Bizottság és a Tanács minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy ne legyen szükség további szakaszokra a folyamatban, és hogy az eljárás ne szenvedjen szükségtelen késedelmet. Harmadsorban, az EU gazdasági egészsége nem pusztán a nemzeti helyzetek összességéből áll össze. Továbbá, mivel a rendszer a rosszul viselkedő tagállamok megnevezésére alapul, az ő magatartásuk helyretétele kedvezőtlen externáliákkal járhat. Konkrétan, az egyensúlytalanságok kezelése hatást gyakorolhat az euróövezet más tagállamaira és az Unió egészére is. A potenciális hatásokkal számolni kell az egyes kezelési eljárások keretében, hogy összességében javuljon az Unió gazdasági egészsége.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Végül, megértem, hogy a gazdasági kormányzással kapcsolatos terv teljes körű, mélyreható hatásvizsgálatához annyi idő kellene, amennyivel nem rendelkezünk. Segíti a megoldást, hogy a Bizottság az utóbbi két évben jelentős és alapos ismereteket szerzett a 27 gazdaságról, ezért én kétféle intézkedést szeretnék most kérni. Tegyék összehasonlíthatóvá a belső és külső egyensúlytalanságok valamennyi elemét és azok összefüggéseit. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) (A vitát lezárják.) 5. Köszöntés Elnök. – Képviselőtársaim! Köszöntöm az EGT–EFTA parlamentjeinek küldöttségét, vagyis az izlandi, liechtensteini és norvég kollégákat, továbbá a svájci Szövetségi Közgyűlés karzaton helyet foglaló megfigyelőit. Örömmel üdvözlöm a strasbourgi Európai Parlamentben ezt a küldöttséget, amely ma és holnap részt vesz az EGT Parlamenti Vegyes Bizottság 35. ülésén. Remélem, hogy az EGT Parlamenti Vegyes Bizottsága eredményes munkát végez majd a kialakult eljárásrend szerint, hozzájárulva a parlamentek közötti hatékonyabb együttműködéshez, valamint a demokratikus parlamenti felügyelet megvalósulásához az EGT-ben. Köszöntöm a kollégákat. 6. Az Európai Tanács gazdasági kormányzásról tartott ülésének (október 28–29.) következtetései (a vita folytatása) Elnök. – Folytatjuk az Európai Tanács ülésének (október 28–29.) következtetéseiről és a gazdasági kormányzásról megkezdett vitát. Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Elnök úr, a mai vitát hallgatva egy téma tűnik ki a többi közül, és ez a gazdasági kormányzás nagy témája, amelyet szinte minden politikai csoport fontosnak tart. Ezzel kapcsolatban csak a felszínen alakult ki konszenzus, mivel nagyok a különbségek a gazdasági kormányzás értelmezésében. Ha megnézzük a Tanács értelmezését, amely a következtetéseiből is kitűnik, egyoldalúságot látunk arra nézve, mit tart szükségesnek, mégpedig a megtakarításokat, a megtakarításokat, és ismét csak a megtakarításokat. Szinte olyan ez, mint egy gazdasági törvénnyé tett ideológia: mindössze eleget kell megtakarítanunk, és minden megint jó lesz. Mi azonban nem így értelmezzük a gazdasági kormányzást. Ellenkezőleg, valami egész másra van szükség, és ez nem csak a mi csoportunk véleménye. Nézzék meg, mit mondanak a közgazdászok, nézzék meg a De Tijd tegnapi kiadását – amely nem mondható szocialista propagandakiadványnak –, idézem: „a megtakarítás önmagában aláássa a bajban lévő gazdaságokat, és egyre nehezebbé teszi az adósságok visszafizetését.” Beruházásra is szükség van. A foglalkoztatási ráta növelése szép, nyilvánvaló példa arra, mire volna szükség. Ez lehetővé tenné az adósságok visszafizetését az összes tagállamban. Ehhez azonban bátor beruházásokra van szükség, az oktatás és képzés területén, a munka és a családi élet közötti egyensúly területén. Ha megnézzük a különböző tagállamok takarékossági intézkedéseit, látjuk, hogy éppen ezeket a beruházásokat kurtítják meg. Jövőképre van szükség – a gazdaságpolitikáról alkotott elképzelésre – a források mozgósításához a fenti célok elérése érdekében. Csak ezt követően kellene vizsgálnunk azt, hogyan öntsük formába a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Úgy vélem, ez a fő különbség a mi gazdasági kormányzásról alkotott elképzelésünk és a Tanácsé között.

21

22

HU


Paulo Rangel (PPE). – (PT) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, szeretném kijelenteni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának álláspontja világos: úgy véljük, hogy az Európában tapasztalt súlyos válság megoldása csak a gazdasági kormányzás, valamint a közösségi módszer kiterjesztése révén lehetséges. Nincs kétségünk afelől, hogy a krízissel való szembenézésnek és kezelésének egyetlen módja a közösségi módszer és a gazdasági kormányzás kiterjesztése, valamint egy valódi, közös euróövezeti valutának megfelelő eszközök által lehetséges. Ez azonban azt jelenti, hogy az intézmények mindegyikének – a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Parlamentnek – meg kell mutatnia a közvéleménynek, hogy elkötelezettek a feladataik mellett. Ezt ki kell jelentenünk, hogy világos legyen, hogy legalábbis a Parlament legnagyobb képviselőcsoportjai készek nyilvánosan együttműködni a közösségi módszer kiterjesztésével, a gazdasági kormányzás bevezetésével, valamint az európai válságból való kilábaláshoz szükséges feltételek megteremtésével a közös valuta számára. Az is világos, hogy ugyanez érvényes a Bizottságra és elnökére, aki bizonyította, hogy nem a Tanács vagy a Bizottság pártján áll, hanem az európai érdeket szem előtt tartva cselekszik, ellentétben a szocialisták és Ferreira asszony állításaival. A Tanácsnak decemberben fel kell vállalnia kötelezettségeit. Számítunk erre, és az európai párbeszéd iránti egyértelmű elkötelezettségre, Van Rompuy úr. Marietta Giannakou (PPE). – (EL) Elnök úr, az elfogadott állandó támogatási mechanizmus kétségtelenül pozitív lépés. Még mindig hiányzik azonban a stratégiai tervezés, amelynek szükséges része a gazdasági unió és természetesen a gazdasági kormányzás is. Az Európai Unió megalakulása az akkori erős kormányoknak köszönhető. A gazdasági válság a gyenge kormányok miatt alakult ki, amelyek hagyták, hogy a gazdasági globalizáció automatizmusai helyettesítsék a politikai döntéseket, amelyekre a Közösségnek szüksége van, ha továbbra is működőképes kíván maradni. Európa képes volt 50 éven át megőrizni a jólét időszakát, és ma kötelességünk, hogy továbbra is megőrizzük a jólétet állampolgáraink számára. Ezért nyilvánvaló, hogy a növekedésnek folytatódnia kell. A kérdés az, hogy milyen típusú növekedést képzelünk el egy olyan korban, mikor az egész globális rendszer változóban van? Milyen Európa jelenleg? Milyenné válik a jövőben? Az ipar, a kis- és középvállalkozások és szolgáltatók térsége, exportkatalizátor? Erősebb Európára van szükségünk, a gyanakvások és a kormányköziség helyett, amelyek az utóbbi időben napirenden voltak a politikában. Bizonyos országok egyáltalán nem teljesítették a Stabilitási Paktum követelményeit, de ahogy Reinfeldt úr kifejtette egy kérdésemre adott válaszában tavaly decemberben, csupán egyetlen ország teljesítette a Stabilitási Paktum összes követelményét, egyetlen más ország sem volt képes eleget tenni a kötelezettségeinek. Ezért mindnyájunknak össze kell fognunk, és támogatnunk kell az országokat, amelyek jelenleg a válságból való kilábalással küszködnek, mert végső soron mitől függ a nagy országok ereje? Úgy vélem, hogy a kis országok együttes jelenlététől az európai rendszerben. Azonkívül az Európáról való lemondás költségeit egyikünk sem tudná elviselni. Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr, a gazdasági válság leküzdésének kulcsa, hogy kötelező érvényű következtetéseket vonjunk le belőle, mivel elsősorban a bizalom és a felelősség válságáról van szó. A bizalom alapja a bevételek és kiadások ésszerű egyensúlya.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Több mint 20 éven át Európa legnagyobb része hozzászokott, hogy a mában a holnap, sőt a holnapután költségére éljen és fogyasszon, a következő generációk költségére, akiknek száma drámaian csökken. Másodszor, hozzászoktunk, hogy nagyon szabadon értelmezzük a stabilitás követelménye által támasztott szabályokat. Ha a nagy tagállamok megtehetik ezt, ha a belső piac helyzete úgy kívánja, a többiek annál könnyebben követik őket. Ezért a költségvetési fegyelem elvének betartatására és a lehető legkomolyabban vett visszaállítására épülő kiegyensúlyozott költségvetési politika lesz Európa hitelességének próbaköve. Harmadszor, nyilvánvalóan szükség van a fékek és egyensúlyok rendszerére. Csak üdvözölni tudom a Tanács egyetértését az európai gazdasági kormányzásra vonatkozó következtetésekkel, az adósságkritériumok aktiválásával és a korai beavatkozási mechanizmus lehetőségével kapcsolatban. Amire azonban igazából szükségünk van – és ebben támogatom Verhofstadt képviselőtársam következtetéseit –, az valódi gazdasági kormányzás és valódi automatikus szankciók – amelyek fájnak. Várakozással tekintünk a Bizottság jövő hónapban elkészülő keretjavaslatai elé. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, szeretném üdvözölni a költségvetési fegyelem növelését és a gazdasági felügyelet kiterjesztését célzó új intézkedéscsomagot. Úgy vélem, a javasolt intézkedések szükségesek voltak a tagállamok között a fiskális és költségvetési politikáknak való megfelelés terén megfigyelhető aránytalanságok miatt. Ennek eredményeképp a gazdasági válság nyomán aggasztóvá vált több ország megítélése, így Romániáé is. Úgy vélem, a fő újítás az új makrogazdasági felügyeleti rendszer létrehozása, amely meg fogja könnyíteni a kialakulóban lévő egyensúlytalanságok és kockázatok észlelését. A Van Rompuy úr által vezetett munkacsoport gazdasági kormányzásról szóló jelentésének elfogadása fontos lépést jelentett. Végrehajtása ezért új, szilárdabb válságkezelési keretet fog kialakítani. Szeretném továbbá megemlíteni a nemzeti költségvetéseknek az Unió pénzügyi szabványainak való megfeleléséről szóló rendelet fontosságát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nemzeti költségvetések többé nem bújhatnak ki az Unió gazdasági rendeletei alól. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) A soron következő magyar elnökség számára óriási kihívás lesz, hogy mielőbb tető alá hozza a Lisszaboni Szerződés módosítását, a gazdasági kormányzás bevezetését. Az eurózónán kívüli új tagállamok döbbenten figyelik, hogyan recseg-ropog az eurózóna. Minket a csatlakozási szerződés kötelez, s ami a legfontosabb, további felzárkózásunk függ attól, stabilizálódik-e Európa gazdagabb fele, a nemzeti önzés győzedelmeskedik-e a közösségi szolidaritás helyett. Aggódva és együttérzéssel nézzük az ír válságot, a görög, a portugál és a spanyol problémákat. Azt, hogy nem omlik-e össze az eurózóna. Az Európai Tanács szokása szerint nagy késéssel, de végül is jó döntést hozott. Ez új szakasz lehet az európai integráció történetében, ha bevezetjük a gazdasági kormányzást, de ennek megvalósítása számos buktatóval, bonyodalommal van tele. Bízom abban, hogy a magyar elnökség mindent megtesz a siker érdekében. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, Portugáliában az utóbbi 20 év legnagyobb általános sztrájkja zajlik, amelyet ugyanilyen jelentős sztrájkok előztek meg Európa számos országában, beleértve Görögországot és Franciaországot. Mi a Tanács és a Bizottság vezetőinek válasza erre? Nem vesznek tudomást az antiszociális politikájuk elleni

23

24

HU


tiltakozásról, és ragaszkodnak ugyanazokhoz a politikákhoz, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. Elkendőzik azt a tényt, hogy az euró sebezhetősége az általuk megvalósított politika egyenes következménye, amelynek elemei a pénzügyi piacok liberalizációja, a korlátlan pénzügyi spekuláció, és a nominális konvergencia követelménye a Stabilitási és Növekedési Paktum révén. Eközben a gazdaságok közötti valódi konvergencia egyre kevésbé valósul meg, a munkanélküliség és a szegénység elviselhetetlen mértékű, és fokozódnak a szociális feszültségek. Meddig ragaszkodnak még ehhez az úthoz? Mit kellene tenni ahhoz, hogy felhagyjanak ezekkel a politikákkal és nagyobb hangsúlyt helyezzenek a munkahelyekre és a munka megbecsülésére? Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, nehéz körülmények közt zajlottak az Európai Tanács október végi tárgyalásai. Jelenleg minden ország módosítja a gazdaságpolitikáját, hogy minél előbb kilábaljanak a kedvezőtlen gazdasági helyzetből, és legalább csekély mértékű gazdasági növekedést érjenek el. Görögország és Írország után más euróövezeti országokban is felmerült a fizetésképtelenség kockázata. Ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a nehéz helyzetben a kormányfők igen nehezen fogadnak el olyan döntéseket, amelyek által lemondanának arról, hogy ők alakíthatják és szabályozhatják államaik gazdasági kormányzását, valamint a gazdasági kormányzással kapcsolatban bizonyos döntéseket átruháznának az európai intézmények szintjére. Ezért nagyon körültekintően kell tárgyalnunk a közös elképzelésekről azzal kapcsolatban, hogyan vezessük ki Európát a lehető legbiztonságosabban és leghamarabb a jelenlegi nehéz helyzetből, nem alábecsülve az egyes kormányok képviselőinek azzal kapcsolatban tett erőfeszítéseit, hogy saját maguk találjanak megoldást az országaik problémáira, annak érdekében, hogy elkerüljük a konfliktust az európai érdekekkel. Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, az Európai Tanács megismételte a régi, üres frázist, hogy kerülni kell a protekcionizmus minden formáját, és a versenyelőnyöket célzó árfolyam-módosításokat. Az Európai Unió utat nyitott a globalizmus előtt, ezzel az európai országokat feláldozta a feltörekvő gazdaságokkal szembeni versenynek. Különösen igaz ez Kínára, amellyel nem kelhetünk versenyre. Ezek a gazdaságok nem tisztelik a nemzetközi szabadalmakat és a szerzői jogokat, a puszta megélhetést fedező, néha rabszolgának járó bérért dolgoztatják a munkásokat. Kína mesterségesen alacsonyan tartja a valutája árfolyamát, hogy még olcsóbbá tegye termékeit. Az európai országoknak vagy egyénileg – én ezt támogatom –, vagy kollektívan meg kell védeniük a munkáltatókat és munkavállalókat a tisztességtelen versenytől. Az árfolyamokat nem lenne szabad mesterségesen alacsony szinten rögzíteni versenyelőny szerzése érdekében, másrészt egy mesterséges közös árfolyamon – amely az euró – sem, amely az euróövezet összes országára nézve hátrányos. Ha lehetővé tették volna a rosszul teljesítő országok valutáinak leértékelését, akkor bekövetkezett volna a gazdaság talpra állása. Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, először is az európai szintű közkiadásokról szeretnék beszélni. Úgy vélem, talán eljött az ideje, tekintettel az előttünk álló kihívásokra, hogy széleskörű vitát folytassunk nemzeti szinten dolgozó kollégáink és az Európai Parlament bevonásával a közkiadások közössé tételéről és összevonásáról. Idézném Lamassoure úr példáját: 27 hadseregünk van, és egy ellenségünk sincs, egy vámuniónk van és 27 vámhatóságunk,

24-11-2010

24-11-2010

HU


olyan kutatási programjaink, amelyeket 15–20 alkalommal finanszíroznak, minden egyeztetés nélkül, transzeurópai hálózataink, amelyeket össze kellene kapcsolni, energiahálózataink, és folytathatnám. Azt javaslom, bízzunk meg egy független könyvvizsgálót a közkiadások vizsgálatával három szinten: európai, nemzeti szinten és a helyi végrehajtó szervek szintjén. Ennek a vizsgálatnak az eredményét eljuttatnánk a nemzeti és EU-s képviselőkhöz, megteremtve a közkiadásokról szóló széleskörű vita lehetőségét. A vizsgálatot az Európai Számvevőszék és a 27 tagállam számvevőszékei végezhetnék. A javaslatom célja a közkiadások alaposabb ellenőrzésének és kezelésének biztosítása európai szinten. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök úr, az Európai Tanács ülését várakozások kísérték abban a tekintetben, hogyan birkóznak meg Európa vezetői a gazdasági válság okozta problémákkal. Ahogy már többször hangsúlyoztam, nem elég pusztán a költségvetésekre összpontosítani. A strukturális egyensúlytalanságok, amelyeket a válság csak súlyosbított, túlmutatnak az adósságok problémáján. Ha nem olyan mechanizmus kerül elfogadásra, amelyik képes a probléma többi aspektusát is kezelni, akkor komoly kétségek merülnek fel a sikerességét illetően. Egy másik téma az arról szóló vita volt, hogy a nyugdíjreformok miatt kieső költségvetési bevételek deficithez vezetnek-e. Egyfelől a szabályok szigorításáról és rendszerezettebbé tételéről beszélünk, másfelől azonnal kivételeket teszünk. Valamint, ha a nyugdíjreformok valóban olyan lényegesek, mint állítják – én a magam részéről nem osztom ezt a véleményt –, akkor sikeres programokra más példákat is lehetne találni. Ki fogja ekkor megítélni, hogy melyik fontosabb, melyik nem, és miért? Szilárd meggyőződésem, hogy nem szabad vitát indítani a kivételekről, miközben a rendszer változtatásairól beszélünk. John Bufton (EFD). – Elnök úr, szeretnék tenni pár megjegyzést azzal kapcsolatban, ami ma reggel Van Rompuy elnök úr és Barroso elnök úr szájából elhangzott. Úgy tűnik, mindketten tagadó álláspontra helyezkednek – tagadják a tényt, hogy az euróövezet válságban van, és az összeomlás szélén járunk. Sokan mások is tagadják ezt. Az ég szerelmére, ébredjenek fel! Az emberek a hazájukban nézik az ülés közvetítését, és látják, hogy egyébként sincs túl sok ember itt az ülésteremben. Ez az eddigi legnagyobb válság, amellyel valaha szembenéztünk, és biztosíthatom önöket, hogy súlyos a helyzet. Megkérem Barroso urat és Van Rompuy urat, hogy árulják el – néhány perc múlva övék lesz a szó –, mi a B tervük? Kell lennie B tervnek, vagy hagynák, hogy tovább haladjunk az összeomlás felé? Úgy vélem, ez az eddigi legnagyobb válság. Minden tagállamra hatással volt. Tartoznak az állampolgároknak egy B tervvel. Kérem, ismertessék velünk, amennyiben van ilyen. Ildikó Gáll-Pelcz (PPE). – (HU) Elnök úr, tisztelt Tanács! Örömömet szeretném kifejezni, hogy a tanácskozáson elismerték a rendszerszintű nyugdíjreformok fontosságát. Azonban a stabilitási és a növekedési paktum keretein belül nem biztosítanak egyenlő esélyeket minden szereplőnek. Magyarország is a diszkrimináció ellen emel szót, és a nyugdíjreformok költségeinek figyelembevételére szólította fel az Uniót az állami deficitek kalkulálásakor. Véleményem szerint, hacsak nem akarják a választás szabadságával élő országokat diszkriminálni, akkor

25

26

HU


a magánnyugdíjpénztárakba eszközölt befizetéseket figyelembe kell venni a költségvetési hiány megállapításánál. A kérdés megoldása sürgető. Jó hír, hogy a megnyugtató rendezésre már a decemberi tanácsülésen lehetőség nyílik. Arra kérem önöket, hogy diszkriminációmentes politikai döntést hozzanak, s azt a Bizottság számára mihamarabb továbbítsák, hogy a törvényalkotási folyamat a lehető legrövidebb időn belül elkezdődhessen, majd mindenki számára megnyugtató módon befejeződhessen. Antigoni Papadopoulou (S&D). – (EL) Elnök úr, Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország a gazdasági válság következményeivel küszködnek. A szellem már kiszabadult a palackból. Nincs visszaút, lépéseket kell tennünk. A gyanakvás és az euroszkepticizmus nem segítenek abban, hogy kilábaljunk a nemzetközi gazdasági válságból. Ellenkezőleg, közösségi szolidaritásra van szükségünk, politikai akaratra, jövőképre, Európa dinamizmusába vetett bizalomra, és mindenekelőtt összehangolt cselekvésre, strukturális változtatások végzésére nemzeti és Európai Uniós szinten. Magasabb szintű foglalkoztatásra van szükség, nagyobb növekedésre, az ütem gyorsítására, több munkahelyre, az uniós stratégia végrehajtására, racionalizációra és átstrukturálásra a vállalati irányítás terén, átláthatóságra a gazdasági kormányzásban, a nemzeti statisztikák ellenőrzésére, és egy állandó, közös uniós válságkezelési mechanizmusra, azonban kizárólag az európai állampolgárok érdekében. A válság mindenkit érint, nem csak azokat az országokat, amelyek elszenvedik. Közösségi szolidaritásra és összehangolt cselekvésre egyaránt szükség van. Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök úr, az euróövezet az összeomlás szélén áll, és Barroso elnök úrnak jutott a szerep, hogy felügyelje az összeomlást. Hiszen az olyan országoknak nyújtott milliárdos segélyek, mint Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország, nem tették versenyképesebbé ezen országok gyenge gazdaságait Németország és Hollandia erősebb gazdaságaival szemben, sőt, a milliárdos segélyek a szocialisták elfogadhatatlan magatartásához vezettek. Például három görög foglalkoztatottból egy közhivatalnok, az Európába érkező nem nyugati bevándorlók cunamija milliárdjaiba került minden országnak, és ezek a bevándorlók most otthon ülnek, munka nélkül. Így cselekszenek a főleg szocialista kormányzatok. Emlékeznek? Spanyolország, amely pár éve legalizált egymillió illegális bevándorlót, 20%-os munkanélküliséggel küzd. Megint nekünk, az erősebb gazdaságoknak kell milliárdos segélyeket nyújtani ezeknek az országoknak, de ez csupán rövid távra alkalmas sebtapasz. Hosszú távon az a kérdés, hogy készek vagyunk-e továbbra is strukturálisan támogatni a gyengébben teljesítő országokat, milliárdos nagyságrendű összegekkel az adófizetők pénzéből. A válasz erre: „nem”. Ezért a következőt kérdezném Barroso elnök úrtól: vajon nem Görögország saját pénznemének, a drachmának, valamint Írország nemzeti valutájának újbóli bevezetése lenne az egyetlen hosszú távú megoldás a problémáinkra? Folytatnak-e erről a megoldásról érdemi vitát ezekben az országokban? Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, ír képviselőként nem szolgál különösebben nagy örömömre, hogy reggel megérkezek ide, és szinte minden felszólaló Írországot említi a gazdasági helyzetünk okán, főleg azért nem, mivel néhány éve gazdasági mintaországként tekintettek ránk az Európai Unióban. Úgy vélem azonban, Írország elkötelezett amellett, hogy rendbe tegye gazdaságát, és úgy vélem, hogy a lakosság túlnyomó többsége üdvözölné európai barátaink és kollégáink támogatását.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Több tanulságot levonhatunk a válságból. Úgy vélem, Farage képviselő úr nem járt messze az igazságtól, mikor azt állította, hogy az ír politikusok butasága és kapzsisága, akik a bankokkal és szabályozó hatóságokkal együtt a „haveri kapitalizmus” résztvevői voltak, okozta a problémák jó részét. Tanulnunk kell az elkövetett hibákból. Azonban egy másik dolog, amely szintén nagyon fontos, hogy a január elsejétől életbe lépő felügyeleti struktúrának működnie kell, hogy a stressztesztek és a többi intézkedés elegendőek legyenek annak megállapításához, mi fog történni a jövőben, és a túlköltekezők felelősségre vonása megtörténjen. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök úr, nagyon helyes, hogy megkezdődött a vita ezekről az igen fontos ügyekről, vagyis a gazdaság jövőbeni közös irányításáról. Úgy vélem, hamarosan sort keríthetünk a közös költségvetési rendszer lehetőségének megvitatására. Továbbá ma tapasztalhatjuk a megerősödött euróárfolyam és sok más tényező együttes negatív hatását. Szomorúan értesültem arról, hogy hat hónappal ezelőtt stressztesztet végeztek egy banknál, és még nem erősítették meg az eredményét. Ez is azt mutatja, hogy az Európai Unióban ismét híján vagyunk a megbízható információknak. Ha ezek nem állnak rendelkezésünkre, nem találhatjuk meg az igen bonyolult helyzetből való kilábalás útjait. Ezért végezetül arra kérném az Európai Bizottságot, hogy a jövőben sokkal tevékenyebben tegyen javaslatokat, mivel a helyzet összetett, és hatalmas erőfeszítéseket, hatalmas pénzügyi forrásokat követel és talán a gazdasági, a pénzügyi és más típusú ellenőrzés gyökeresen eltérő felfogását. Milan Zver (PPE). – (SL) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, engedjék meg, hogy röviden én is hozzászóljak a vitához. Számomra a helyzet nagyjából világos: ki okolható a jelentős válság miatt, amellyel szembenézünk? A bankszektor azon része, amelyik valódi fedezet nélkül kötött üzleteket, és túl sok kockázatot vállalt. De mások is – néhány európai kormány, amelyek bátorították a túlzott fogyasztást, és bizonyos osztogató mentalitást az állampolgárok körében. Ma kétféle érvelést hallhattunk: a tagok egy csoportja nagyobb szolidaritást kíván, mintha azt mondanák: „Kérjük, segítsetek rajtunk!”, a másik csoport pedig mindenekelőtt nagyobb felelősségérzetet kíván, most, hogy végre kifelé lábalunk a válságból. Nem volna helyes, ha a súlyos válság okozói most a megoldás módszereit keresnék, a válságból kivezető utat. Akik bírálják a jelentős megtakarítási programokat, bizonyosan rossz úton járnak. Ilyen körülmények között természetes, hogy nem hallgattatjuk el azon országok adófizetőit, amelyeknek meg kell oldaniuk a jelenlegi helyzetet. Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr, üdvözlöm azt a tényt, hogy a gazdasági kormányzásról szóló jelentés új alapot biztosít egy életképes rendszernek az ezen a téren végzett tevékenységünkhöz. Úgy vélem, hogy a jelentésnek a számottevően hatékonyabb gazdasági kormányzás érdekében a szilárdabb intézményekre vonatkozón tett javaslatai, mint a nemzeti szintű közintézmények létrehozása, amelyek független elemzést, értékelést és előrejelzést nyújtanak az országos költségvetési politikai kérdésekről, képezik az átlátható európai rendszer megteremtésének alapját. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy minden tagállamnak felajánljuk a lehetőséget, hogy számot adjon minden egyes előterjesztett, nemzeti költségvetési intézkedés elemzésének és értékelésének alapjáról, hogy bizalmon és kölcsönös elismerésen alapuló megközelítés alakulhasson ki.

27

28

HU


Megismétlem, hogy egyedi intézkedések elfogadására van szükség, amelyek megkönnyítik a gazdasági kormányzást, és alapos, átlátható tudáson alapszanak, valamint meg kell vitatnunk a tagállamokban elfogadott minden olyan intézkedést, amely uniós szintre is kihathat. Elisa Ferreira (S&D). (Rangel úrhoz az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében intézett kérdés) – (PT) Elnök úr, köszönöm, hogy megadta a szót, ám azért kértem szót a kék kártya szabály alapján, mivel Rangel úr személyesen szólított meg, ezért már korábban fel szerettem volna szólalni. Szeretném megragadni az alkalmat és megkérni Rangel urat, hogy fejtse ki mindnyájunknak, milyen konkrét különbségeket lát Merkel asszony és a Bizottság javaslatai között az államadósság-kezelést illetően, és árulja el, miért vetették el a Bizottság első, valóban európai javaslatát az államadósság-kezelésről, minden megbeszélés vagy nyilvános vita nélkül, mikor kiderült, hogy nem egyezik Németország érdekeivel. Paulo Rangel (PPE). (Válasz a Ferreira asszony által az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében feltett kérdésre) – (PT) Röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy egyáltalán nem kétséges, hogy az európai folyamatban állandó tárgyalás zajlik az intézmények között, ám a Bizottság álláspontja következetesen a közösségi módszer fenntartása és az egységes valuta további használatának ajánlása volt. Természetesen vannak olyan képviselők, akik szeretnének nemzeti politikát folytatni a Parlamentben, ahogy Ferreira asszony is tette. Diogo Feio (PPE). – (PT) Elnök úr, az Európai Unió nagyszabású reformok idejét éli. Ezért megoldást kell nyújtania a válság problémájára, és meg kell tartania az egységes valutát, amelynek saját szabályok szerint kell működnie, amelyeket minden tagállamban alkalmaznak. A Parlament már vezető szerepet vállalt a gazdasági kormányzást illetően, nagyobb együttműködést szorgalmaz a tagállamok között a növekedés elérése érdekében, szilárd elkötelezettséget a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtása mellett, és szolidaritást a tagállamok között. Az intézmények közül elsőként hívta fel a figyelmet az Uniót alkotó különböző országok adósságait finanszírozó alap létrehozására. Ezért továbbra is együttműködünk a Bizottsággal, üdvözöljük közöttünk az elnökét, és a Tanáccsal is együtt kívánunk működni, ahogy eddig. Jelenleg hat jelentésről folyik vita, és nagyon világos álláspontot fogunk kialakítani róluk. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, két konkrét kérdésre fogok válaszolni, és egy általános megjegyzést is teszek a ma reggel vitával kapcsolatban. Schulze úr által az ír stressztesztre vonatkozóan feltett fontos kérdéssel kezdeném. Hadd mondjam el a következőket. A stresszteszt közös módszertana európai szintű egyeztetés során került kialakításra, és nagyon szigorú a mércéje, kedvezőtlen makrogazdasági környezetet feltételez. Azonban a teszt a nemzeti felügyeleti szervek hatáskörében került végrehajtásra. Európai szinten az Európai Bankfelügyeleti Bizottság koordinálta, az Európai Uniónak azonban ezen a téren nem volt hatásköre. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió ezidáig nem rendelkezett ilyen felelősséggel. Ez jövő januárban megváltozik. Létrejön a pénzügyi szabályozás és ellenőrzés új szerkezete, a Bizottság javaslatait és a Tanács és a Parlament beleegyezését követően. Rendelkezni fogunk három európai mikroprudenciális felügyelettel a banki, értékpapírés biztosítási ágazatban, valamint az Európai Rendszerkockázati Testülettel, amely a makropénzügyi stabilitást és az ezzel kapcsolatos kockázatokat felügyeli. Ez sokkal

24-11-2010

24-11-2010

HU


hathatósabb eszközöket és infrastruktúrát fog nyújtani, ha legközelebb elvégezzük a tesztet, egységesebb, szigorúbb és következetesebb módon. Szeretném hangsúlyozni ezt a pontot. A válság előtt nem rendelkeztünk azokkal az eszközökkel, amelyeket most hozunk létre. Rátérve a második kérdésre, amely azzal kapcsolatos, hogyan kezelünk néhány érzékeny ügyet, mint például az állandó válságkezelési mechanizmus. Szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban erről beszélni, de mivel konkrét kérdést kaptam erre vonatkozóan, válaszolnom kell rá. Az állam-, illetve kormányfők névtelen – ismétlem, névtelen – szavazáson egy állandó válságkezelő mechanizmus felállításáról döntöttek a magánszektor részvételével. Egyike voltam azoknak, akik figyelmeztették az Európai Tanácsot, hogy megfelelő előkészület és kommunikáció nélkül kockázatos a kérdés felvetése. Azonban az ügy napirendre került, döntés született róla, és most a lehető legfelelősségteljesebb módon kell foglalkoznunk vele. Ezért gondolom úgy, hogy a mai hozzászólások egy része nem volt túl előrevivő. Még mindig nehéz körülmények közt élünk. Úgy vélem, most cselekvésre és nem még több megjegyzésre van szükségünk. A globális pénzügyi piacok nagyon érzékenyek. A megjegyzések egy része néha önbeteljesítő jóslatként hat. Ezért nem segít, ha találgatásokba bocsátkozunk a veszélyben lévő országokról. Amit tennünk kell, hogy megkérjük ezeket az országokat, hogy hajtsák végre a pénzügyi és költségvetési stabilitáshoz szükséges összes intézkedést. Ezért nem kívánok a B tervről spekulálni. Mi, Van Rompuy elnök úrral együtt, végezzük a dolgunkat, felelős módon megbeszéljük az ügyeket a tagállamokkal. Ami a Bizottság szerepét illeti, ismételten szeretnék teljesen egyértelműen fogalmazni. A Bizottság – ezt önök közül a legtöbben elismerik –, mindig is nagyra törő javaslatokkal állt elő. Mi Európa ambiciózus gazdasági kormányzása pártján állunk. De végső soron realistának kell lennünk. Együttesen nem mehetünk tovább annál, amiben a tagállamok közös megegyezéssel megállapodtak. Ha megállapodás jön létre – amely bármilyen előrelépést jelent a megelőző helyzethez képest –, nem segít, ha elméleti megoldásokról beszélünk, amelyekről jól tudjuk, hogy nem fognak megvalósulni. Így a Bizottság ellátja a feladatát, és a továbbiakban is el fogja látni, és több ambíciót kér a közös szándékot, a gazdasági kormányzást, az euróövezet – és nem csak az euróövezet – stabilitását illetően. Szeretném ezt a pontot nagyon világossá tenni, mivel úgy vélem, nem a mai vitán merült fel először. Néhányan azt mondták, a problémát az euróövezet okozza. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem csak az euróövezetben vannak gondok. Nem az euró okozta a bajt. Meggyőződésem, hogy sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha nem volna forgalomban az euró. (Taps) Néhányan önök közül hajlamosak elfelejteni, hogy néhány ország, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, az államadósságnak éppen ugyanilyen problémáival küzdenek, néhol még súlyosabb is a helyzet, és hogy egy ország, amelyik nem tagja az Európai Uniónak, és most benyújtotta a csatlakozási kérelmét – Izland – csődbe ment, és nekik nincs eurójuk. A valóság az, hogy nem az euró okozta a problémát. Intellektuálisan és politikailag nem becsületes azt sugallni, hogy az bajt az euró okozta. (Taps)

29

30

HU


Most az a dolgunk, hogy felismerjük a helyzet sajátosságait az euróövezetben, hogy megoldjuk a problémát, és felkérjük a tagállamokat, hogy kötelezzék el maguk a közös munka mellett: azokat is, akik az euróövezet tagjai, és azokat is, akik nem. Azt hiszem, mindnyájan megértették, hogy közös érdekünk a válság megoldásának együttes megközelítése. Ezt fogja tenni a Bizottság, felelős módon, természetesen a legambiciózusabb megoldásra törekedve, de szorosan és hűen együttműködve az összes intézménnyel, a Parlamenttel, ahogy eddig is, és a Tanáccsal és az Európai Tanáccsal. Ez a felelős módszer, amelyet követnünk kell. Egy olyan időszakban, mikor a piacok különösen nyugtalanok, józannak kell maradnunk, és nagy felelősségérzettel kell cselekednünk, valamint a közös európai cél tudatában. (Taps) Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, korábban azt mondtuk, hogy a Bizottság elnökének értékelése különbözik az enyémtől, de most először ért az a vád, Schulz úr, hogy úgy teszek, mintha minden rendben volna, holott nincsen. Ez először fordul elő a pályafutásom során. Biztosíthatom, hogy semmiképp sem becsülöm alá a válságot, és nem tagadom, hogy nehéz időszakon megyünk keresztül. Hacsak nem az összefüggésből kiragadva tekintik a megjegyzéseimet, általában nagyon körültekintően fogalmazok, és úgy vélem, túl sok hangulatkeltő vagy egyéb megjegyzést tesznek európai összefüggésben – nem a Parlamentben. Most meg kell nyugtatnunk a kedélyeket, és nem folyton a válság súlyosságát kell emlegetnünk. Azt már jól ismerjük. Itt az ideje cselekedni. Néhányan önök közül azt mondták, hogy le kell vonnunk a tanulságokat. Egy francia közmondás szerint „a tetteink követnek minket.” Tisztelt képviselők, mikor hivatalba léptem, már megszületett a Stabilitási és Növekedési Paktum, amelyet pár éve kissé rugalmasabbá tettek, és nem alkalmazták. Mikor hivatalba léptem, örököltem a Lisszaboni Szerződést, amely rendelkezik bizonyos intézkedésekről, amelyek többek között az abban az esetben hozandó döntésekre és szankciókra vonatkoznak, ha egy ország ellen túlzott hiány esetén eljárás indul. Ezeket a döntéseket a Tanács hozza, a Lisszaboni Szerződés alapján. Mikor hivatalba léptem, nem volt válságkezelő mechanizmus, ezt a hiányt orvosolnunk kellett. Ezért megerősítjük a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és első alkalommal bevezetjük a makrogazdasági felügyelet rendszerét. Biztosíthatom önöket, hogy ha pár évvel ezelőtt rendelkezésünkre állt volna ez a mechanizmus, nem merültek volna fel azok a problémák, amelyekkel néhány ország szembesült. Észrevettük volna az ingatlanlufikat. Észrevettük volna a versenyképesség problémáit bizonyos országokban. Ezért kerül most bevezetésre. Új és innovatív. Teljes mértékben figyelembe veszi a válságból levont tanulságokat. Ami a Lisszaboni Szerződést illeti, meg kívánjuk változtatni annak érdekében, hogy jogalapot teremtsünk számára bizonyos alkotmánybíróságok előtt – jogalapot az állandó válságkezelő mechanizmus kialakítására. Ez a változtatás egyetlen oka. Remélem, ezzel nem kockáztatunk egy újabb hosszas vitát az intézményekről, mert ez véleményem szerint a jelenlegi légkörben sehová sem vezetne, és még jobban elterelné a figyelmünket a válság megoldásáról. Ezelőtt nem létezett válságkezelő mechanizmus. Mikor szembesültünk Görögország problémáival, ki kellett találnunk egy új mechanizmust, mivel nem létezett ilyen. Mikor

24-11-2010

24-11-2010

HU


egy másik intézkedést alkalmaztunk, a 750 milliárd eurós mentőcsomagot, kreatívan kellett értelmeznünk a Lisszaboni Szerződést, hogy alkalmazni lehessen. Ezért levontuk a tanulságokat a válságból, és ismétlem, a tetteink követnek bennünket. Rendelkeztünk egy stabilitási csomaggal, amely nem volt hatékony, és nem került alkalmazásra, nem volt semmilyen eszközünk a makrogazdasági felügyelet terén, és nem állt rendelkezésre válságkezelő mechanizmus. Felvállalták a tagállamok a kötelezettségeiket? Sokan közülük igen. Olyan reformokat hajtanak végre, amelyek gyakran a közvélemény nyomásának ellenében valósulnak meg. Olyan lépéseket tettek, amelyek gyakran nagy bátorságról tanúskodnak, nem csak a problémákkal küzdő országokban, hanem máshol is. Tehát magunkra vállaljuk a felelősségünket. Tisztelt képviselők, ne rossz helyen keressük az ellenséget. Gyakran az a benyomásom, hogy túlságosan a kormányokra és a tagállamok parlamentjeire figyelünk. Ne tévesszük el, hogy hol az ellenség. Ma sokan nem csupán Írországról, hanem Portugáliáról is beszéltek. Hadd ismertessem önökkel a vonatkozó adatokat. Portugália költségvetési hiánya 2009-ben 9,3% volt, 2010-ben 7,3% lesz, 2011-ben pedig 4,6%. A Portugál államkötvények kamata átlagosan 3,6%. Ez rendkívül alacsony kamatszint. Portugáliában nincs ingatlanpiaci válság vagy ingatlanlufi. Pénzügyi szektora nem túlméretezett az országhoz képest. Bankjai jól tőkésítettek. Ne keressük rossz helyen az ellenséget. Néhányan azt mondják, hogy a mostani válsághelyzet fertőző, de erre nincs gazdasági bizonyítékuk vagy racionális alapjuk. Nagy súlyt helyezek arra, hogy ne rossz helyen keressük az ellenséget. Biztosíthatom azokat, akik az intézmények közötti szorosabb együttműködést sürgették, hogy az elnökségek megtesznek mindent a közös munka érdekében. A munkacsoport által kiadott jelentést a tagok elfogadták, beleértve az Európai Bizottság képviselőjét, Rehn biztos urat. Más területeken is közösen tevékenykedünk, így az állandó válságkezelési mechanizmus kidolgozásában. Remélem, ugyanilyen együttműködő szellemben fog készülni a 2011-es költségvetés. Sajnálom, hogy nem sikerült megállapodást elérnünk ezen a téren. Az együttműködés témáját illetően engedjék meg, hogy tegyek egy megjegyzést. Önök mind az Európai Parlament tagjai és valamely politikai képviselőcsoporthoz tartoznak. Szeretném megemlíteni, hogy néha nagy különbségek vannak aközött, amit az Európai Tanácsban hallok, a miniszterelnököktől és más személyektől, és amit itt a Házban hallok ugyanazon képviselőcsoportok ugyanazon tagjaitól. Ezzel nem kritizálni akarok. Nem kell teljes egyetértésben lenniük a politikai pártjukkal. A pályafutásom során gyakran kerültem konfliktusba a pártommal. Azonban megteszek minden tőlem telhetőt az intézmények közötti következetesség és együttműködés érdekében. Ezért úgy vélem, minden politikai szinten szükséges együttműködnünk, hogy egységesebb álláspontot érjünk el a jelenleginél. Egyetértek azokkal, akik szerint szigorú szabályozást alakítottunk ki, de ez egyedül nem ment ki minket a válságból. Igazuk van, de ezen a szakaszon túl kell jutnunk. Ha körültekintőbbek lettünk volna mind a makrogazdasági ellenőrzés, mind a költségvetési tervezés terén, ma nem lennénk ebben a helyzetben. Azonban a növekedést és a foglalkoztatást elősegítő politikára van szükségünk. Minden negatív aspektus ellenére örülök annak, hogy tizenegy hónapos recesszió után visszatért a növekedés Európába.

31

32

HU


Más alkalmakkor már említettem a Parlamentben: a ’30-as évek válságát, amely szintén pénzügyi válsággal kezdődött, sosem sikerült teljesen megoldani. Visszaállítottuk a pozitív növekedést tizenegy hónappal a pénzügyi válság kirobbanása után. Idén a növekedés átlagos mértéke 1,5% körül lesz. Néhány országban – nem a már említett problémákkal küzdőkben – a növekedés 2% körül lesz, más országokban eléri a 3 vagy 3,5%–ot. Átlagban a foglalkoztatás szintje az Unióban 2011-től ismét emelkedni fog. A munkanélküliség szintje természetesen túl magas, de nagy örömömre szolgál, hogy a hat hónappal ezelőtti adatokhoz képest a növekedési kilátásaink sokkal kedvezőbbek, mint amire számítottunk, és a növekedés is stabilabb. Ez a növekedés nem csak a készletek átcsoportosításának, élénkítő programoknak és exportoknak köszönhető. Ezt a belső kereslet is táplálja. Végül azt szeretném mondani, hogy minden probléma ellenére, amelyeket valóban tapasztalunk néhány országban, meggyőződésem, hogy le fogjuk küzdeni a jelenlegi válságot. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az Európai Tanács 2010. október 28–29-i ülésén új lépést tett az országok igába hajtása és önállóságuktól való megfosztása felé. Először is a gazdasági látszatkormányzás révén, amely valójában a gazdaságok irányítását jelenti, arra kényszerítve a tagállamokat, hogy brüsszeli hivatalnokoknak nyújtsák be előzetes jóváhagyásra a költségvetésüket, a gazdaságpolitikájuk egészének felügyeletével, automatikus preventív szankciókat alkalmazva, még mielőtt az adósság és a költségvetési hiány meghaladták volna az engedélyezett szintet, felhatalmazással a bűnös tagállamok szavazati jogának megvonására. Ez mind Németország számára szolgál kompenzációként a pénzügyi stabilizációs alap folyamatos finanszírozásáért. Ez a mechanizmus azonban mindössze arra jogosítja fel a tagállamokat és az EU Bizottságot, hogy eladósodjanak, vagy kölcsöngaranciákat nyújtsanak a piacokon, a nehéz helyzetbe került tagállamoknak, mivel az államadósságuk elleni piaci spekuláció áldozatai. Mi több, mivel az euróövezethez tartoznak. Ez szinte hihetetlen. Az Európai Tanács továbbá a szerződéseket is meg kívánja reformálni, hogy végrehajthassa a válságmegelőzési mechanizmust. Először kerül majd alkalmazásra az egyszerűsített módosítási eljárás: ez az antidemokratikus módszer, amely nem tartalmaz a parlamenti vitára vonatkozó rendelkezéseket. Ez nem kormányzás, ez totalitarianizmus. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) 2007-ig Európa csodálva figyelte Írország, a „kelta tigris” gazdasági fejlődését, amely mesés gazdasági mutatókat ért el az alacsony társasági adók és könnyített szabályozás révén. Most azonban eljött a valóság pillanata. A kelta tigris törött szárnyú verébnek bizonyult, amely a többi európai ország segítségére szorul. Írország 90 milliárdos összegben részesül az euró-mentőcsomagból – ez 300 euró/fős összeg Ausztria polgárai között szétosztva. Ez nem csupán elméleti állami garanciavállalás a fekete bárány Görögország, majd Írország, aztán talán Spanyolország és Portugália felé, ez az adófizetők valódi pénze. Ez további lépés az európai pénzügyi unió transzferunióvá válása felé, amelyben a gazdaságukat rendben tartó országoknak ki kell nyitniuk a pénztárcájukat, hogy kifizessék a mások rossz gazdálkodása által okozott veszteséget. Az Unió túlságosan későn kezdett el foglalkozni a kérdéssel, és még nem biztos, hogy az Európai Tanács döntéseit valóban követni fogja a cselekvés. Nem szabad tovább spekulatív bankokra, és a gazdaságukat rosszul irányító államokra pazarolnunk az adófizetők pénzét. Véget kell

24-11-2010

24-11-2010

HU


vetni a transzferuniónak. Olyan mechanizmusra van szükség, amely lehetővé teszi a fizetésképtelenné vált államok valódi államcsődjét, majd kiválásukat az euróövezetből. Nem foldozgathatunk tovább egy gyengélkedő monetáris uniót. Ehelyett az európai pénzügyi unió erős magjára van szükségünk. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Mind Görögország, mind Írország kénytelen volt igénybe venni az Európai Unió segítségét. Azonban néhány különbséget kell tennünk a két eset között. Az ír deficit azért szökött fel, mert meg kellett oldani a bankszektor problémáit, amely a globális pénzügyi válság hatásai miatt jutott válságba, amelyet súlyosbított az ingatlanlufi kidurranása. Ez a beavatkozás, a strukturális válság idején azt jelentette, hogy a közkiadásokból nem volt tovább finanszírozható a helyzet. Görögországban ellenben a közkiadások némileg felelőtlen kezelése tette szükségessé a beavatkozást, amely szükségessé tette az államkötvények kiadásából származó tőkeinjekciót. A gazdasági kormányzásról szóló reform fényében a következőt kell megjegyezni. Minden bizonnyal szigorú költségvetési politikákat kell alkalmaznunk annak ellenőrzésére és biztosítására, hogy ilyen helyzetek a jövőben ne fordulhassanak elő. Ez a két eset mindenesetre azt bizonyítja, milyen fontos odafigyelni minden olyan tényezőre, amelyek egy ország pénzügyeivel és gazdaságának stabilitásával kapcsolatosak, nem csupán a strukturált államadósságra. Ez valójában csak egy végső számadat, de meg kell néznünk, milyen elemekből tevődik össze, és mik az okai, ki kell derítenünk, hogyan alakult ki a helyzet. Monika Smolková (S&D), írásban. – (SK) A Stabilitási és Növekedési Paktum eddig is tartalmazott szankciókat, azonban alkalmazásukhoz a miniszterek 2/3-ának beleegyezése szükséges, és ehhez sosem volt meg a kellő politikai akarat. Szkeptikus vagyok a válságkezelő mechanizmust illetően. Van Rompuy elnök úrnak nem kellene módosítania a Lisszaboni Szerződés 125. cikkét, amely szerint minden ország maga felelős a kötelezettségeiért. Azonban meg kellene fontolnia a 122. cikk kiterjesztését, amely a szolidaritásról szól – közös segítségnyújtásról természeti katasztrófák vagy energiaválságok idején. E cikk módosítása tagadná az Unió működésének egyik alapvető elvét, más szóval a szolidaritást, és ez a szolidaritás csökkenéséhez vezethet. Ha a válságkezelő mechanizmus a 122. cikk alapján működne az egyes tagállamok támogatásakor, akkor a Tanács bizottsági javaslat alapján döntene, és az Európai Parlamentet csupán tájékoztatnák erről. Így annak a helyzetnek a veszélye állna fenn, amelyben a felelős államok fizetnének más tagállamok felelőtlenségéért. 7. A G20-csúcstalálkozó eredményei (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a G20-csúcstalálkozó eredményeiről. Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, a Tanács elnökségének és az Európai Parlamentnek már alkalma nyílt megvitatni a G20-csúcstalálkozót 2010. október 20-án, a G20 miniszteri szintű találkozója előtt, és várakozással figyeltük, hogyan alakulnak a dolgok Szöulban. Mi európaiak alaposan felkészültünk a tárgyalásokra, mind miniszteri szinten, mind az állam- vagy kormányfők szintjén. Tudatában voltunk annak, hogy az európai összefogás hiánya gyorsan aláásná az Európai Unió hitelességét nemzetközi színtéren. El kell ismernünk, hogy a szöuli csúcstalálkozó eredményei vegyes nemzetközi fogadtatásra

33

34

HU


találtak. A magam részéről úgy vélem, továbbra is optimistának kell lennünk, még ha az eredmények el is maradtak a várakozásoktól. A szöuli csúcstalálkozó előtt meg voltunk győződve arról, hogy a legnehezebb és legfontosabb próbatétel a lendületünk megtartása lesz majd. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt hisszük, már nincs szükség globális együttműködésre, pusztán azért, mert nem vagyunk abban a válsághelyzetben, mint 18, vagy akár 6 hónappal ezelőtt. Még mindig úgy véljük, hogy a politikai vezetők a döntéshozásért felelősek. Valóban így van, ez a politika lényege. Úgy gondolom azonban, van egy másik, még fontosabb feladatuk, annak biztosítása, hogy a döntések ne csupán papíron legyenek meg, hanem konkrét eredményekkel járjanak, és teljes mértékben végrehajtásra kerüljenek. A szöuli csúcstalálkozó megmutatta, hogy a G20 országok számára, és ezért mindannyiunk számára igazi kihívás annak megértése, hogyan tudnák folytatni, sőt meggyorsítani a döntések végrehajtását. A jó szándékot gyakorlati eredményekre kell váltanunk, mindez legalább két okból fontos. Először is, a piacokat nem elégítik ki a puszta kijelentések. Figyelik a fejleményeket, a csúcstalálkozó után két, tíz, harminc nappal is, mikor a média tudósítói már hazamentek. Az európai gazdaság állapotát egészként kell értelmezni, nem csupán egy kétnapos csúcstalálkozón elért haladás eredménye. A kívánt haladás csak folyamatos, mindennapi munka révén jöhet létre, ezt az Európai Parlament tagjaiként önök mindenkinél jobban tudják. A második ok éppolyan fontos, mint az első, és mindnyájukat közvetlenül érinti. Úgy vélem, hogy a Parlament és a nemzeti parlamentek elvégezhetik a felülvizsgálat feladatát, emellett azonban politikai ösztönzést is adhatnak az európai és nemzetközi gazdasági tervek számára, elősegítve a tervek helyes megvalósulását két csúcstalálkozó között, és a G20 folyamattá válását, találkozók puszta sorozata helyett. A tartalmat illetően egyértelmű az Európai Unió hozzájárulása a stabil, tartós és kiegyensúlyozott növekedéshez, és a következő elveken nyugszik: a fenntartható, differenciált növekedést célzó költségvetési konszolidációs tervek, az elsősorban a munkahelyteremtést támogató strukturális reformokat tartalmazó Európa 2020 stratégia, a pénzügyi szektor és piacok reformjainak programja, és végül a gazdasági kormányzás megerősítése az Unióban. Hozzátenném, hogy az Unió fokozott érdeklődést tanúsít a G20-csúcsra vonatkozó szakértői értékelési folyamat iránt. Mi európaiak megszoktuk ezt, és tudjuk, milyen hasznos lehet ez a gyakorlat. Világos, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, és megújult akarattal kell hozzájárulnia a növekedés elősegítéséhez. Még egyszer, és korábbi felszólalásaim szellemében, szeretném megjegyezni, hogy a protekcionizmus elleni küzdelmet nem lehet egyik napról a másikra megnyerni, kizárólag folytonosan fenntartva az ehhez szükséges globális figyelem szintjét. Másrészt szeretném kiemelni az utóbbi hónap három fontos fejleményét. Az első a Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformja, mivel az Unió világosan bizonyította, hogy kész kivenni a részét az arra irányuló munkából, hogy az IMF jobban megfeleljen az új nemzetközi gazdasági valóságnak, ezért a feltörekvő gazdaságoknak is legyen beleszólásuk és nagyobb szerepet kapjanak. Beleegyeztünk, hogy csökkentjük tagjaink számát az IMF ügyvezető igazgatóságában, és jelentős engedményeket tettünk a részvények tekintetében. Úgy vélem, megtartottuk azt, ami a legkedvesebb volt a szívünknek, és a nemzetközi közösség egésze számára is előnyösebb az új helyzet.

24-11-2010

24-11-2010

HU


A második fejlemény a Bázel III megállapodással kapcsolatos. Úgy vélem, ami a bankokra vonatkozó tőkemegfelelési követelményeket illeti, jó irányba haladunk, és természetesen döntő fontosságú, hogy minden érintett tagállam elkötelezett maradjon a Bázel III. végrehajtása mellett. A végrehajtás kérdése nyilvánvalóan napirenden fog maradni mind az Unióban, mind a G20-találkozókon. Kitérve arra, ami az elmúlt hetekben történt az úgynevezett valutaháború során, úgy vélem, hogy az Európai Unió jól végezte a dolgát, és sikerült megőriznie egy kiegyensúlyozott pozíciót, ami azt jelenti, hogy az árfolyamoknak a gazdasági alapokat kell tükrözniük, és nincs szükségünk arra, hogy kompetitív leértékeléshez folyamodjunk. Végül Szöul óta Franciaország vállalta magára a G20 elnökségének feladatát, és úgy vélem, ez egyedülálló lehetőség az európaiak és az Európai Unió számára. Nagyon fontos lesz, hogy összehangoltan együttműködjünk annak elérése érdekében, hogy a következő év során – tekintettel a 2011 novemberében tartandó cannes-i G20-csúcstalálkozóra, és azon túl – a G20 megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az előttünk álló igazi kihívás annak bizonyítása, hogy egy, a válság megoldására létrehozott fórum képes hozzájárulni és ösztönzést nyújtani az olyan középtávú célok eléréséhez, mint a stabilabb, megalapozottabb és kiegyensúlyozottabb globális növekedés, világos, méltányos szabályok kidolgozása a nemzetközi pénzpiacok számára, a mai világot jobban tükröző nemzetközi szervezetek, amelyek képesek hatékonyabban segíteni a nemzeti kormányokat és az európai intézményeket abban, hogy helyt álljanak a globalizált világban. Elnök úr, úgy vélem, a G20 országokra hárul a feladat, hogy a következő években megmutassák, hogy a globalizáció nem csupán gazdasági, hanem, sőt főként, politikai folyamat. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, az e hónapban lezajlott szöuli csúcstalálkozó előtt aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy amennyiben alábbhagy a válság nyomása, amely egy asztalhoz ültette a G20-országokat, lehetetlenné válik a G20 számára, hogy ellássa a globális gazdasági irányítás elsődleges fórumának szerepét. Az e havi szöuli csúcs után biztosíthatom önöket, hogy nem a pesszimista elképzelés érvényesült. A G20-csoport a válságkezelés felől elmozdult a globális kormányzás stabilabb megközelítése felé. Noha súlyos problémákat kellett megvitatni, és bár néhány kérdésben, így a pénzügyi szektor megadóztatásának kérdésében nem született megegyezés, a G20-csúcstalálkozó ismét közvetítette a világ felé a globális elkötelezettség fontos üzenetét; valódi és számottevő haladást ért el a globális gazdasági kihívások megoldása terén. Tudom, hogy az eredmények némileg szkeptikus fogadtatásban részesültek, mivel nem született szenzációs áttörés az utolsó percben, amely jól mutatott volna az esti híradóban. Amit a szkeptikusok nem értenek meg, az az, hogy a G20-folyamat önmagában szenzációs hír, nem olyan jellegű, mint az európai, integráltabb folyamat, ahol az asztal körül mindenki a tárgyalások és a kompromisszum közös kultúrájában osztozik. Az Európai Unió és néhány tagállama mellett a G20-nak olyan különböző országok a tagjai, mint az USA, Kína, Oroszország, Brazília, Japán, Argentína, Szaúd-Arábia, Korea, Dél-Afrika. Maga a tény, hogy közösen próbálják megoldani a globális egyensúlytalanság problémáját, és megegyeznek például a pénzügyi szabályozásban, elismerésre méltó: hatalmas előrelépés, amely néhány éve még nem volt lehetséges. A szöuli csúcstalálkozó fontos előrelépés volt ebben a folyamatban, egy új cselekvési terv elfogadása, nem egyszeri, látványos esemény.

35

36

HU


Ezért igen, sikeres volt, és úgy vélem, hogy az Európai Unió, amelyet az Európai Tanács elnökével együtt képviseltünk, elégedett lehet a csúcstalálkozó következtetéseivel. Pénzügyminiszteri szinten is fontos előrelépés történt, itt az Európai Uniót Olli Rehn, a területért felelős biztos képviselte. Egészében véve a következtetések tükrözik az Európai Unió Szöul előtt kijelölt prioritásait, és az Európai Unió büszke lehet a hozzájáruláshoz, amelyet ehhez a folyamathoz nyújt. Hadd emeljem ki a főbb eredményeket: az első és legfontosabb: az Európai Unió a csúcstalálkozón előrelépésre törekedett a globális növekedést és munkahelyteremtést elősegítő együttes fellépés terén, valamint választ keresett a globális egyensúlytalanságok és valutáris feszültségek kezelésének mikéntjére. Tudtuk, hogy izzasztó munka lesz közösen elfogadott módot találni a globális egyensúlytalanságok kezelésére, azonban hosszú, kemény tárgyalások után a G20-országok közös megoldás mellett szavaztak, útjára indítottak egy mechanizmust és elfogadtak egy menetrendet, amely összehozza a gazdaságainkat a probléma megoldása céljából. A G20-partnerek elkötelezték maguk a szélsőséges egyensúlytalanságok mérséklése és a folyó fizetési mérlegek egyensúlytalanságainak fenntartható szinten tartása mellett. Ne becsüljük alá ennek a jelentőségét. A G20-országok párbeszéde az egyensúlytalanságok kezeléséről megmutatta, hogy az Unió e tekintetben a mezőny előtt jár. Az Európai Unió belső egyensúlytalanságaival kapcsolatos meglátásaink ösztönzőleg hatottak a G20 vezetőire, mint a globális egyensúlytalanságok megoldásának legjobb módszerei. Az indikátorok használata, amelyek nyomán megkezdődik a makrogazdasági egyensúlytalanságok és kiváltó okaik értékelése, az új G20-mechanizmus alapja. 2011 közepén indul útjára, az első értékelés a következő csúcstalálkozó előtt, 2011 novemberére készül el. A továbbiakban arra összpontosítunk, hogy minél inkább erősítsük ezt a mechanizmust, és biztosítsuk, hogy helyesen kerül alkalmazásra a 2011-es francia G20-elnökség idején. Az elért eredmények tehát fontosak, de egyetértek azzal, hogy most azzal kell törődnünk, hogyan kerülnek végrehajtásra. A második eredmény a valutaárfolyamokkal kapcsolatos. A valutáris feszültségek megoldása nélkül nem lesz sikeres a növekedés helyreállítása. Az Európai Unió itt is elősegítette a G20-országok megoldásról született konszenzusának elérését. Megegyeztünk a piacorientáltabb árfolyamok felé való elmozdulásban, amelyek tükrözik a mögöttük lévő gazdasági alapokat. Abban is megállapodtunk, hogy tartózkodunk az értékelések összehasonlításától, és fellépünk a túlzott árfolyam-ingadozások és rendezetlen árfolyammozgások ellen. Ez a döntés politikai lendületet ad a francia G20-elnökségnek, amely a nemzetközi pénzügyi rendszer átfogó reformjára vállalkozik. Örömmel látom azt is, hogy a G20-csúcstalálkozó támogatta az IMF történelmi reformját. Mi több, meghaladtuk a kvóták újraelosztására és a feltörekvő országok képviseletére vonatkozó pittsburghi várakozásokat. Hála az uniós tagállamok nyitott és együttműködő hozzáállásának, jelentős engedményeinknek és képességünknek a felelősség megosztására, a Valutaalap immár kellő legitimitással rendelkezik ahhoz, hogy vállalja a rá váró nehéz feladatokat, különösen az egyensúlytalanságok és az árfolyammal kapcsolatos feszültségek problémáját. A feltörekvő gazdaságoknak most bizonyítaniuk kell, hogy a nagyobb képviseletért cserébe készek a nagyobb felelősségvállalásra is a globális gazdasági kormányzás iránt.

24-11-2010

24-11-2010

HU


A csúcs negyedik eredménye a globális pénzügyi szabályozó reform lendületének megtartása volt, a hangsúly egyértelműen a megvalósításra esett. Üdvözöljük a Bázel III reform elfogadását, valamint azt, hogy a G20 tovább dolgozik a rendszerszintű fontossággal bíró pénzintézetek kérdésén. A G20 pénzügyi reformtörekvései tovább folytatódnak olyan területeken, mint a makrogazdasági intézkedések keretrendszerei, az árnyékbanki tevékenységek, a származékos árupiacok, és a piac integritása és hatékonysága. Az Európai Unió ezek közül több ponton vezető szerepet tölt be, és belső munkánk felhasználásra kerül a G20-folyamatban. Most az említett összes kötelezettségvállalás szigorú és következetes végrehajtása a fontos, az elfogadott menetrend alapján, globális szintű játéktér biztosítása érdekében. Komoly biztosítékokat kaptunk az Egyesült Államoktól arra nézve, hogy osztják az eltökéltségünket ebben a tekintetben. A szöuli csúcstalálkozó a dohai forduló lezárásának is új lendületet adott, és megerősítette a G20-országok elkötelezettségét a protekcionizmus minden formája elleni küzdelem mellett. Személyes elégedettségemre szolgáló eredmény, hogy mivel a szöuli fejlesztési konszenzus kapcsolatot teremt a fejlesztés, a kereskedelem és a beruházás között, fontos helyez biztosítottunk a fejlesztésnek a G20 által megállapított menetrendben. Ez az új, növekedésorientált megközelítés kiegészíti a meglévő, fejlesztési adományokat közvetítő tevékenységeket és az ENSZ rendszerét. Támogatja a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseinket, és tökéletesen összhangban van a Bizottság nemrég megjelent zöld könyvében szereplő javaslatokkal a fejlesztési politika jövőjéről. A zöld könyvet konzultációra bocsátottuk, és szeretném a tisztelt Ház véleményét is kikérni róla. Végül lelkesen üdvözlöm a G20-országok elkötelezettségét a G20 korrupcióellenes cselekvési terve mellett, az energiával kapcsolatos kérdéseket vizsgáló jövőbeni munka mellett, és az éghajlatváltozásról szóló cancúni tárgyalások kiegyensúlyozott és sikeres kimenetelére tett erőfeszítések mellett. a Bizottság elnöke. − (FR) Elnök úr, tisztelt képviselők, a vállalatok és szakszervezetek képviselőinek növekvő érdeklődése világos bizonyítéka annak, hogy a G20-folyamat mára kivívta a globális gazdasági irányítás fő fórumának rangját. A G20 üzleti csúcson is részt vettem, ahol a vállalatok szociális felelősségét hangsúlyoztam. Találkoztam európai, északés dél-amerikai és ázsiai szakszervezetek küldöttségeivel. A delegációkkal, amelyekkel az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) révén kerültem kapcsolatba, megegyeztünk, hogy a foglalkoztatásnak fő prioritást kell élveznie, és hangsúlyoztam azt a tényt, hogy Európa valóban javasolta, hogy a foglalkoztatás és a szociális dimenzió is szerepeljen a következtetések között. A szöuli csúcstalálkozó óta a következő G20-elnökségre és a 2011. novemberi cannes-i csúcstalálkozóra összpontosítjuk a figyelmünket. A legtöbbet kell kihoznunk abból a lehetőségből, hogy az egyik tagállamunk ül a kormánynál. Késlekedés nélkül meg kell fogalmaznunk az álláspontunkat, és aktívan kell támogatnunk a G20 menetrendjének koordinált módon való alakítását. A Bizottság kész teljes támogatását biztosítani a francia elnökség minden prioritásának. Ezek egyike a Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformja, amelyhez egy sor egységes javaslatot kell kialakítanunk, különösen a stabilitás növelése és a valutaárfolyamok ingadozásának elkerülése érdekében. Egy másik prioritás a nyersanyagok árának ingadozása. A Bizottság felmérést fog készíteni az összes nyersanyag elsődleges piacairól a következő hónapok során.

37

38

HU


A francia elnökségben egyedülálló alkalmat kell látnunk arra, hogy Európa otthagyja kézjegyét a világméretű G20-menetrenden. Ha továbbra is együttműködünk a G20 szintjén, Európa megszilárdítja helyzetét a globális gazdasági és pénzügyi vita középpontjában, és kulcsszerepet kap a globális kihívásokra adott válaszaink formálásában. Jean-Paul Gauzès, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, azt hiszem, egy percem van, ha helyesen tájékoztattak. A belga elnökség soros elnöke, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, először is szeretném kijelenteni, miniszter úr, milyen nagyra értékelem világos beszámolóját a legutóbbi G20-csúcstalálkozóról, és mennyire támogatom a jövőre vonatkozó javaslatait. Úgy vélem, meg kell mondanunk, hogy az eredmények elég halványak, noha a Bázel III megállapodás és az IMF-reform elfogadásra került. Csak remélni tudjuk, ahogy a Bizottság elnöke is, hogy a szöuli csúcstalálkozó előkészíti az utat a francia elnökség nagyra törő javaslatai előtt, amelyeket a közvetlen szükségletek és a folyamatos nehéz körülmények is igazolnak. Az Európai Uniónak következetesnek kell lennie, ha felvállalja az őt megillető fontos szerepet. A konkrét eredmények döntő fontosságúak, és egyetértek önnel, Barroso elnök úr, mikor azt mondja, hogy a polgártársaink cselekedeteket várnak és pusztán szavakat vagy kijelentéseket. A gazdaság és a pénzügyek globalizációja valódi előrelépést követel meg tőlünk a szabályozások nemzetközi harmonizációja terén. A piacok sokkal gyorsabban reagálnak, mint a politikusok. Európának nem szabad naivnak lennie, és biztosítani kell a viszonosság elvének teljesülését Udo Bullmann, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma reggeli beszédében Harms úr feltette a kérdést, hogy miért nem jut el többé a lelkesedés a csúcstalálkozókról az emberekhez, és miért nem árad szét megújult bátorság és bizalom a csúcstalálkozók megbeszéléseiről. Ahogy ma reggel hallgattam önöket, és most is, Barroso urat, és Van Rompuy urat, illetve a Tanácsot, rájöttem, miért nem kerül átadásra a lelkesedés. Még itt a tisztelt Házban sem kerül átadásra – csak nézzenek körül. Természetesen fontos volna, hogy több képviselő legyen jelen. Miért nincsenek itt? Nem helyes, hogy nincsenek itt. Azonban úgyse hallanak igazán semmi újat. Olyasmiket mondanak nekünk, amiket már sokszor olvashattunk az újságokban, és adósak maradnak a válaszokkal a feltett, nagyon konkrét kérdésekre. Mi lesz a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóval? Schulz úr számos alkalommal feltette a kérdést. Hol marad a válasz? Nem szerepel a szöuli G20-csúcstalálkozó napirendjén. Szeretném, ha magyarázattal szolgálnának erre. Azt is szeretném tudni, hogy miért mondta azt az Európai Tanács és a belga elnökség, hogy támogatják az elképzelést, majd miért mondta az Európai Tanács az utolsó három találkozóján pusztán azt, hogy megvalósíthatósági tanulmány készítését ajánlja globális szinten, európai szinten azonban nem. Vajon miért nem? Nem látja a Tanács a zsákutcát, ahová ezt az ügyet juttatják? Még egyszer felteszem a kérdést, Barroso úr, mikor fogja Šemeta úr teljesíteni a Parlament év eleji kérését, amely szerint európai szinten is kívánunk egy megvalósíthatósági tanulmányt? Ha véleményt mond erről a témáról, tele lesz a terem, és oda fogunk figyelni önre. De kérem, ne hagyja többé figyelmen kívül a kérdést. Csak Európában évi 200 milliárd euróról van szó. Kérdezze meg a Költségvetési Bizottság tagjait, micsoda triviális, csekély összegekről vitatkoznak jelenleg a Tanáccsal. Ha elindulna egy kezdeményezés, azzal előrébb tudnák lépni. Életet kell lehelnünk a szerepünkbe, akkor majd újra átárad a lelkesedés. Ezt várjuk el öntől.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Marielle De Sarnez, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, akármennyi csúcsot és ülést tarthatunk, ha Európa nem alakít ki közös, offenzív hozzáállást, akkor nem lesz súlya, és a következő G20-találkozó egyszerűen Kína és az Egyesült Államok közti erőpróba lesz, amelyből szükségszerűen vesztesként kerülünk ki. Témában azonban nincs hiány. Míg az euró saját nehézségeivel küzd, amelyek hathatós belső válaszokat igényelnek, a nemzetközi pénzügyi rendszer nagyon kritikus időszakon megy keresztül, amely tetézi a nehézségeinket, és versenyt támaszt Európával szemben, amely éppolyan destabilizáló, mint amennyire igazságtalan. Ez az első állításom. Európának új, világszintű monetáris rendszerre vonatkozó terveket kellene a G20 napirendjére tűznie, amely egy több valutából – főleg a dollárból, az euróból és a jüanból – összeállított kosáron alapuló elszámolási egységet hozna létre. Hasonlóképp a pénzügyi szabályozás kérdését is újra elő kell vennünk. Az adóparadicsomok elleni küzdelem iránti elkötelezettségnek még mindig nem tettünk eleget a gyakorlatban, és a hitelminősítő intézetek tevékenységét sem szabályoztuk. Ez annál inkább sajnálatos, mivel más kihívások is állnak előttünk, mint az árupiacok szabályozása: a fosszilis energiahordozóké, az ásványi anyagoké és a mezőgazdasági termékeké. Ezt illetően lenne egy javaslatom. Úgy vélem, ebben az ügyben Európának javasolnia kellene egy világszintű árupiaci szervezet létrehozását. Valóban, tényleges veszély fenyegeti a világgazdaságot bizonyos termelő országok által előidézett hiányok esetén – és itt Kínára gondolok. Továbbá a mezőgazdasági termékekkel való spekuláció mélyen erkölcstelen, mivel a fejlődő országokat az éhínség veszélyének teszi ki, az éghajlatváltozás veszélyei mellett. Ezeket a fontos ügyekkel kapcsolatban, amelyek világosan kapcsolódnak a globális egyensúly kérdéséhez, egy dologban hiszek. Úgy gondolom, hogy a francia elnökség csak akkor lesz valóban hasznos, ha kezdettől európai keretbe ágyazódik. Patrick Le Hyaric, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a világválság kiterjedtsége, és a sürgető szociális és környezeti problémák határozott cselekvést kívánnak az Európai Uniótól a G20 országok fórumán, a nemzetközi pénzpiacok szabályozásáról tett szándéknyilatkozatok alapján. Először is, a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásainak nem kellene kapitalista dzsungellé változtatniuk a világot, hanem szociális, környezeti és munkahely-teremtési követelményeket kellene alkalmazniuk a kereskedelem rendszerére. Foglalkozniuk kell a munkanélküliség csapásával, amely jelenleg több mint 250 millió embert sújt a bolygón, véget vetve a jelenlegi megszorító intézkedéseknek. A másik oldalról be kell zárni az adóparadicsomokat, és mechanizmust kell kidolgozni a tőkemozgások megadóztatására; nemzetközi alapot kell létrehozni az árupiaci árak stabilizálására, kezdve a mezőgazdasági termékek áraival; meg kell újítani a nemzetközi pénzügyi rendszert, új szerepet adva a Nemzetközi Valutaalapnak a foglalkoztatás és fenntartható emberi fejlődés területén, és egy univerzális világpénz megteremtésével a dollár uralmának megszüntetésére. Hasonlóképp véget kell vetni a botrányos állapotnak, amelyben a hitelminősítő intézetek a saját ügyükben bíráskodhatnak, kizárólag a bankok érdekét tartva szem előtt. Az embereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket minden őket érintő kérdésben.

39

40

HU


Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Elnök úr, a G20-csúcstalálkozó eredményeinek bejelentései fontosak, ehhez kétség sem férhet, azonban egy második olvasat fontos kérdéseket vet fel bizonyos pontokat illetően. Hogy precízek legyünk, húsz fejlett ország szigorú figyelmeztetésben részesített minden országot, amelyek koordinálatlan gazdaságpolitikát folytatnak, miközben az Egyesült Államok egy bizonyos típusú gazdaságpolitikát folytat, a pénzmennyiség növelésével, az Európai Unió tagállamai egy másik típusút, jelenleg megszorításokat alkalmazva, míg Kína ismét másikat, a valutája alulértékelésével. Azt próbálom megérteni, mi a célja az ilyen állításoknak, és végső soron kihez szólnak? Nehezen hiszem el, hogy ez az üzenet a világgazdaságban csekély jelentőséget képviselő országoknak íródott. Ha azonban a G20 saját használatra adott ki ilyen közleményt, akkor valóban fontolóra kell vennünk, hogy nagyon komoly politikai konspirációról van szó, egy olyan gazdasági időszakban, amikor azonnali cselekvésre van szükség. Charles Goerens (ALDE). – (FR) Elnök úr, a kérdésem eredetileg Barroso elnök úrhoz szól, de mivel nincs jelen, a belga elnökségnek teszem fel. Manapság lehetséges a kereskedelmi dömping a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) dömpingellenes szabályainak megszegése nélkül. Egy folytonosan alulértékelt valutával ugyanaz az eredmény érhető el. Még ha bátortalanul el is kezdjük vizsgálni a valuta kompetitív leértékelésének témáját, megmarad a kérdés, hogy mi az elfogadható az Európai Unió számára. A kérdésem a belga elnökséghez a következő: ha a G20-nak nem sikerül véget vetnie a monetáris zűrzavarnak, vajon a WTO-tárgyalások sértetlenül kerülnek ki belőle? Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök úr, a novemberi G20-csúcsnak véleményem szerint nem volt kézzelfogható eredménye. Ismét bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok vezető pozícióban van, és Kína próbál pozíciót biztosítani magának a nemzetközi porondon. Ahogy mindnyájan tudjuk, a 2007-ben kezdődött gazdasági válság akkor tört ki, mikor az Egyesült Királyság egyik beruházási bankjának likviditási gondjai támadtak. Amint láttuk – és az egész világ tudja – az USA kormányzata kénytelen volt több pénzt nyomatni, az első szakaszban 700 milliárd dollárt, majd további 600 milliárdot a nemrég lezajlott második szakaszban. Ellentétben ezzel a pénzügyi problémákra adott válasszal az Egyesült Államok részéről, Európa általában és különösen az euróövezet hű maradt a költségvetési szigor elvéhez, a szigorúan ellenőrzött monetáris politikához, teret hagyva ezzel a piacok számára, hogy spekulatív játékot folytassanak, kárt okozva Európa kevésbé stabil gazdaságainak általában, és különösen az euróövezetnek. Javaslom, hogy mérlegelni kellene új európai pénz kibocsátását, vagy bankjegyek formájában, vagy eurókötvény formájában. Michel Dantin (PPE). – (FR) Elnök úr, polgártársaink várakozással tekintenek ránk, várakozással tekintenek Európára a világkormányzás kérdésében. Kezdeményezőnek kell lennünk, meghatározó erővé kell válnunk. Több felszólaló említette ma délelőtt, hogy a G20 francia elnöksége lehetőség Európa számára. Egyértelműen osztom ezt a véleményt, és úgy vélem, hogy magának az elnökségnek kell rendszeresen tájékoztatnia a Parlamentet a G20 munkájának haladásáról. Azt hiszem, hogy a Francia Köztársaság elnöke szívesen

24-11-2010

24-11-2010

HU


eljönne, hogy beszéljen a Parlament előtt. Elnök úr, úgy vélem, hogy fel kellene kérni őt erre. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a G20 kétségtelenül sajátos intézmény, ahol minden döntést konszenzus révén kell meghozni. Azonban, ahogy a Bizottság elnöke és a belga elnök is jelezte, a folyamat halad az útján, és csak az egyik kérdést szeretném kiemelni, mégpedig a pénzügyi szektor megadóztatását. Noha nem került sor áttörő megállapodásra, megegyezés született arról, hogy a francia elnökség idején tovább folyik az innovatív finanszírozással kapcsolatos munka. Az Európai Unió készen áll a G20 munkájának támogatására a globális szintű pénzügyi tranzakciós adó lehetőségének vizsgálata és kidolgozása során. Ahogy mondtam, a G20 konszenzusos elven működik, és jelenleg sok G20-partner nem osztja a véleményünket ebben a kérdésben, de tovább dolgozunk a konszenzus elérésén. Ezalatt biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi szektor méltányos hozzájárulást tegyen, olyan intézkedések révén, mint a pénzügyi tevékenységre kivetendő adó. 2010. október 7-én a Bizottság felvázolta a kérdésről alkotott véleményét, és a következő célokat szándékozik követni. Először is biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi szektor méltányos hozzájárulást nyújtson a közkiadásokhoz. Ez különösen fontos a támogatásra tekintettel, amelyben a válság során részesült. Másodszor biztosítanunk kell, hogy minden általunk javasolt adó valódi előnyökkel szolgál és jelentős bevételt eredményez anélkül, hogy veszélyeztetné az Unió versenyképességét. Harmadszor, biztosítanunk kell, hogy a pénzügyi szektorra kivetett különböző nemzeti adók ne támasszanak új akadályokat a közös piac előtt. Ennek alapján a Bizottság kétágú megközelítést javasol a pénzügyi szektor megadóztatására. A gazdasági tevékenységre kivetett adó a legjobb módnak tűnik arra, hogy az EU-ban kezeljük a dolgot. A pénzügyi szektor profitjainak és béreinek megadóztatása biztosítaná a méltányos adóztatást, miközben az oly szükséges bevételt is létrehozná. Ráadásul a gazdasági tevékenységre kivetett adó kevésbé lenne befolyással az Unió versenyképességére, mint más adózási eszközök, ha egyoldalúan bevezetnénk őket. A pénzügyi tranzakciókra kivetett adót globális szinten kellene szorgalmazni. A globalizált pénzügyi szektorra kivetett nemzetközi tranzakciós adó a legjobb módja nemzetközi célok finanszírozásának az olyan területeken, mint a fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozás. A helyesen megválasztott adóval és helyes alkalmazásával a bevételek fontos új forrása jönne létre, miközben megtartanánk versenyképességünket. A Bizottság célja e lehetőségek további kidolgozása, hogy 2011-ben politikai kezdeményezéseket tehessen. Az első lépés egy hatásvizsgálat a pénzügyi rendszer adóztatásáról tekintettel a fenti elvekre. Ebben a tekintetben a tagállamok elemzéseit is figyelembe vesszük. Fontos az új szabályozás, a bankokra kivetett lehetséges illetékek és adók pénzügyi szektorra tett együttes hatásának elemzése bármely javaslat kidolgozása előtt. Részemről említenék valamit, ami szintén nagyon fontos: a G20 nagyon világosan felvett napirendjére fejlesztési politikai célkitűzéseket. Úgy vélem, jó jel, hogy a G20 folyamat, az Európai Unió kellően határozott fellépésével, a polgárok érdekét szolgáló előnyök előmozdításán tevékenykedhet. Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a vita lezárásaképp szeretném általánosságban azzal kezdeni, hogy még egyszer kijelentem: a G20-csúcstalálkozó előtt világosan tudtuk, hogy fontos az Európai Unió számára, hogy

41

42

HU


kielégítő eredményt érjünk el számos kérdés esetében, és annak biztosításán kell fáradoznunk, hogy a G20 mindenekelőtt hiteles és legitim fórum maradhasson, konkrét eredményeket hozzon, ahogy az előbb is említettem, és koordinált politikai ösztönzést adjon a globalizációnak, hogy az Unió hallathassa a hangját ebben az összefüggésben. Úgy vélem, anélkül hogy átsiklanánk a nehézségek felett – amelyekre önök közül többen utaltak –, hogy az Unió eleget tett kötelezettségeinek, és az európai intézmények és a G20-megbeszéléseken részt vevő uniós tagállamok munkája kielégítőnek mondható. Szöul az ötödik csúcs volt két éven belül, és számos közös kötelezettségvállalás született. Ezek közül sok pozitív hatást fejtett ki a gazdasági növekedés és pénzügyi stabilitás tekintetében, habár még egyértelműen messze vagyunk a munka végétől. Az Unión belül, és ahhoz kapcsolódva, amit a Bizottság az imént említett a bankokra kivetett illetékekről és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóról, az Európai Tanács október 29-i következtetései világosan leszögezik, hogy e két kérdés kidolgozásának folytatódnia kell, mind az Unión belül, mind nemzetközi téren. Az illetékek kérdésében növekvő konszenzus alakul ki ezek alapjáról és szelleméről. Nincs még azonban konszenzus a bevétel célját vagy felhasználását illetően. A tagállamok eközben nemzeti rendszereket hoznak létre, amelyek jelentősen különböznek egymástól. Ezért rövid távon minimális szintű koordinációt kell bevezetnünk, hosszú távon pedig olyan rendezési keretre kell törekednünk, amely sokkal nagyobb mértékben harmonizálja a válság megoldására tett intézkedéseket, különösen a Bizottság jogalkotási javaslatai alapján. Ezért az Európai Tanács októberi ülésén döntés született arról, hogy az illetékek jelenleg létező különböző rendszereinek nagyobb mértékű koordinációjára van szükség, és az Ecofin Tanácsot kérte fel, hogy az Európai Tanács decemberi üléséig dolgozza ki az erre vonatkozó következtetéseit. Végül, a Bizottság által az imént említett, pénzügyi tranzakciókra kivetett adót illetően, az Európai Tanács felhívta a Tanácsot és ezzel az Ecofin Tanácsot, hogy vizsgálja meg az adóparadicsomok és adóelkerülés megszüntetésének lehetséges módjait, és az Ecofin Tanács megbízta a Tanács magas szintű, pénzügyekkel foglalkozó munkacsoportját e nehéz kérdések vizsgálatával.. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Ioan Mircea Paşcu (S&D), írásban. – A nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények szerkezete – amely a háború után jött létre – jelenleg erős nyomás alatt áll. Az alapjaiban változó nemzetközi rendszer és a világválság a határait feszegetik, arra kényszerítve, hogy alkalmazkodjon az új körülményekhez. Emellett az új kihívásoknak való megfelelés érdekében új intézmények kerülnek kialakításra, mint például a G20. A G20 azonban lényegében kormányközi szervezet, amelynek döntéseit, amelyek mindannyiunk életére hatással bírnak, nemzeti szinten kell végrehajtani. Ezért fontos, hogy döntései nem csupán tagjai, hanem mindnyájunk érdekeit figyelembe véve szülessenek. Ebből a szempontból biztató látni azt, hogy a szöuli csúcstalálkozó hangsúlyozta a tagok közti együttműködést, ezzel garantálva a döntések végrehajtását. Látszott a szándék az alapvető strukturális átalakításokra, és a növekedés munkahelyek révén való ösztönzésére, nem tévesztve szem elől a fejlődő világ igényeit. Reméljük, hogy az EU-nak magának is előnye származik egy olyan testület döntéseiből, amelyben csupán néhány tagja vesz részt, és a döntések az euróövezeten kívüli tagállamok számára is előnyösek lesznek.

24-11-2010

24-11-2010


HU

(Az ülést 11.55-kor megszakítják) (11.55-től 12.10-ig a képviselők a LUX-díj átadásán vesznek részt) (Az ülést 12.05-kor folytatják) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök 8. Szavazások órája Elnök. – Először is az ülésteremben ma reggel történt incidenst követően Schulz úr szeretne személyes bejelentést tenni. Martin Schulz (S&D). – (DE) Elnök úr, az Európai Tanácsról ma reggel folytatott vita során történt egy incidens, amelybe nem akarok ismét belemerülni, mivel én voltam a sértés célpontja. Ugyanakkor a következőt szeretném kijelenteni: van olyan szint, ahonnan nem lehet engem megsérteni, és az innen érkező támadásokat nem tekintem sértésnek, mert ahhoz, hogy meg tudjon sérteni, az illetőnek bizonyos mértékben tisztességesnek kell lennie. Szeretném azonban szívből jövő köszönetemet kifejezni azért, hogy a tisztelt Házban a szolidaritás számtalan jelét tapasztaltam. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak az összes képviselőcsoportból. Ez annak a jele, hogy a tisztelt Ház túlnyomó többsége osztja a közös, demokratikus és Európa-párti meggyőződést. Tiszta szívből köszönetet mondok ezért. (Szűnni nem akaró taps) Elnök. – Az említett incidensre Bloom úr tiltakozása során került sor, amikor is háborús vonatkozású célzásokat tett Schulz úrra. Az elnök kijelentette, hogy ez elfogadhatatlan, és felkérte Bloom urat, hogy kérjen bocsánatot. Bloom úr nem kért bocsánatot. Felszólítom, hogy ezt most tegye meg. Ha nem hajlandó rá, el kell hagynia az üléstermet. (Hangos taps) Godfrey Bloom (EFD). – Elnök úr, ismét olyan helyzet alakult ki, hogy Schulz úrra más előírás vonatkozik, mint mindenki másra. Ez szégyen és gyalázat. Engem Yorkshire lakói (hozzáteszem, az ön saját választókerületében) választottak meg – újraválasztottak –, hogy szavazzak az ülésteremben, mégpedig demokratikus felhatalmazás útján, amellyel ön, elnök úr, nem rendelkezik, mert ön pártot váltott, az emberek pedig a konzervatívokra szavaztak. Nem áll szándékomban bocsánatot kérni, nem áll szándékomban, hogy elhagyjam az üléstermet: ki kell vezettetnie, tisztelt uram! Elnök. – Bloom úr, először is engem a konzervatív párt kizárt azért, mert kiálltam egy olyan elvi kérdésért, amely szorosan kapcsolódik az ön által ma reggel felvetett vitapontokhoz. (Taps) Másodszor, ön nem kért bocsánatot azon kifejezésekért, amelyek használata egyáltalán nem helyénvaló az Európai Parlamentben, ezért távozásra szólítom fel. (Hangos taps, valamint „Ügyrendi javaslat!” és „Nincs igaza!” bekiabálások is hallatszanak)

43

44

HU


Bloom úr, sajnálom, de ezzel kapcsolatban nem fogadok el egyetlen ügyrendi javaslatot sem. Van egy javaslatom. Megkérhetem a biztonsági szolgálatot, hogy távolítsák el Bloom urat, de szeretném szavazásra bocsátani a kérdést. A tisztelt Ház egyetért azzal, hogy Bloom úrnak távoznia kell? Kézfelemeléssel jelezzék, akik egyetértenek. (Hangos tiltakozások és „Nem” bekiabálások az EFD képviselőcsoportból) Most azok emeljék fel a kezüket, akik azt szeretnék, hogy Bloom úr maradjon. Kik tartózkodnak? (Újabb hangos tiltakozások az EFD képviselőcsoportból és válaszul „Csend legyen!” bekiabálások. Továbbá hosszan tartó lárma és füttyszó) Egy nyilatkozatot fogadok el Farage úrtól, az EFD képviselőcsoport vezetőjétől. Nigel Farage (EFD). – Elnö úr, az indulatot és a lármát az váltotta ki, hogy a Parlament eljárási szabályzatát valójában nem igazságosan alkalmazzuk. Schulz úr több ízben sértegetett bennünket, nem csupán engem, hanem a tisztelt Ház több képviselőjét: kijelentette, hogy az euroszkeptikusok és a nemmel szavazók utat engednek a fasizmusnak. Danny Cohn-Bendit meg elmebetegnek nevezett bennünket. Elnök úr, ha úgy ítéljük meg, hogy a szabályzatot megsértették, és egy képviselőt távozásra szólítunk fel, ez rendben van. De az indulatot – amelyet én is érzek – az idézte elő, hogy nem egyformán alkalmazzuk ezt a szabályzatot. Schulz rendszeresen lefasiztáz másokat, és amikor őt is annak nevezik, az érintett képviselőt távozásra szólítjuk fel. Ez nem helyénvaló, nem igazságos. Elnök. – Farage úr, nem akarom ezt a dolgot tovább húzni, de pusztán annyi észrevételt tudok hozzáfűzni, hogy ez így nem pontos. Bloom úr kétszer szólt közbe – egyszer felszólalása közben, egyszer pedig a helyéről –, mindkét közbeszólást többen is hallották, és mindkettő elfogadhatatlan volt a Parlamentben alkalmazható kifejezések szempontjából. A tisztelt Ház azt akarja, hogy Bloom úr távozzon. Ezt juttatta kifejezésre. Ha nem hagyja el az üléstermet, az emberek következtetést fognak levonni a demokratikus eljárással kapcsolatos magatartásáról. Bloom úr, a 152. cikkre hivatkozom. Ha nem távozik, elvezettetem. Megbeszéltem az elnök úrral, és a támogatásáról biztosított. (Közbeszólás Bloom úr részéről: „Fütyülök a fenyegetéseire!”) Joseph Daul (PPE). – (FR) Elnök úr, ha megengedi, ma reggel én csupán annyit mondtam, hogy Bloom úr elfogadhatatlanul viselkedett. Másodszor, ez egy demokratikus parlament. Demokratikusan döntöttünk arról, hogy önnek, Bloom úr, el kell hagynia a Parlamentet. A demokrácia és mindazon dolgok nevében, amelyeket ez a Parlament képvisel, felszólítom, hogy ma távozzon a Parlamentből. A demokratikus jogok iránti tiszteletből kérem önt arra, hogy ezt tegye meg. Gollnisch úr, nem kell engem felelősségre vonnia. Ismerjük a módszereit, amelyek elfogadhatatlanok és antidemokratikusak. Mindössze ennyi a mondanivalóm. (Taps)

24-11-2010

24-11-2010

HU


Elnök. – A 152. cikk (4) bekezdése alapján sajnálatosnak tartom, hogy ez az incidens akadályozza a tisztelt Ház szokásos ügymenetét. Ezért öt percre felfüggesztem az ülést. (Az ülést öt percre felfüggesztik) Elnök. – Ügyrendi javaslat? (mikrofonon kívüli, alig hallható megjegyzések és „Ügyrendi javaslat!” bekiabálások). Christian Ehler (PPE). – Elnök úr, a „Küldöttség a Koreai-félszigettel fenntartott kapcsolatokért” elnökeként arra kérem a plenáris ülést, hogy határozottan ítélje el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által a dél-koreai sziget ellen tegnap elkövetett tüzérségi támadást. (Taps) A támadás súlyos veszteséget okozott a dél-koreai hadseregnek és különösen a sziget polgári lakosságának. Falvakat égettek fel és evakuálni kellett a lakosságot. Üdvözöljük Lee Myung-bak, dél-koreai elnök bejelentését, miszerint az erőszakos cselekmény ellenére el akarja kerülni a helyzet eszkalációját a koreai szigeten. Örvendetesnek tartjuk, hogy Ashton bárónő, főképviselő megfontoltan járt el a többi nemzetközi szereplővel, szövetségeseinkkel és stratégiai partnerünkkel, a Koreai Köztársasággal az ENSZ koreai fegyverszüneti megállapodása egyértelmű megsértésének elítélésében. Elvárjuk, hogy Kína is ítélje el ezt a cselekményt. Felszólítjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy kerüljön el minden további eszkalációt, és tegyen meg minden szükséges erőfeszítést a béke és a stabilitás fenntartása érdekében a Koreai-félszigeten. Részvétünket fejezzük ki az áldozatok családtagjainak. (Taps) Elnök. – Köszönöm, Ehler úr. Csak egy perc figyelmet kérek. Kérem, csendesedjenek el. Megkockáztatva, hogy fasiszta diktátornak minősítenek, bizonyos intézkedéseket tettem ma délelőtt. Schulz úr azonban azt javasolta, hogy válasszak egy felszólalót azok közül, akik ellenzik, hogy Bloom úrnak távoznia kell az ülésteremből. Ma reggel Madlener úr volt az első, aki szót kért. Közöltem Madlener úrral, hogy amennyiben felszólal, megismétlem azon megjegyzéseket, amelyeket Bloom úr közvetlenül Schulz úrhoz intézett. Madlener úr, öné a szó! Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök úr! Nagyon köszönöm, hogy mégis engedélyezi, hogy ügyrendi javaslatot tegyek, mivel természetesen ebben az egész ügyben az a fontos, hogy szabályzatot következetesen és mindenkire egyformán alkalmazzuk. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Parlament elnöke következetlenül járt el: Bloom urat kipenderítette a Schulz úrhoz intézett megjegyzések miatt, ugyanakkor Schulz úr kollégámat, van der Stoep urat lefasisztázta itt az ülésteremben, és az elnök semmit sem tett. Schulz még csak bocsánatot sem kért, szóval becsületére válna, ha Bloom úrhoz hasonlóan most ő is elhagyná az üléstermet. Elnök. – Nos hát – köszönöm. Amint mondtam, a Schulz úrral és Madlener úrral való megállapodás értelmében most pedig megismétlem azon megjegyzéseket, amelyeket Bloom úr jól hallhatóan Schulz úrhoz intézett ma reggel, és amelyeket az elnök kifogásolt, én is kifogásolom, és amikor rákérdeztünk, a tisztelt Ház többsége szintén kifogásolt.

45

46

HU


Bloom úr a következőket mondta Schulz úrnak: „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”, azaz „Egy nép, egy birodalom, egy vezér”. Elfogadhatatlan, hogy az egyik képviselő a másiknak ilyeneket mondjon. Ez jóval túlmegy azon, amit elfogadhatónak tartunk a tisztelt Házban. Ezzel most lezárom ezt az ügyet. A továbbiakban az Elnökségben fogunk foglalkozni vele. Most pedig térjünk rá a szavazásra, mert 13.00 órára szeretnék végezni. Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, csak nagyon röviden szólalnék fel. A 152. cikkről szeretnék beszélni. Elnök. – Nem, sajnálom. Kérem, ne adják oda a mikrofont Gollnisch úrnak. Közöltem Gollnisch úrral, hogy akkor kaphat szót, amikor legközelebb a Parlament elnöke elnököl. Nagyon köszönöm. Salatto úr kért szót. Potito Salatto (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, e kérdéstől függetlenül egy problémát szeretnék az Elnökség elé terjeszteni. Úgy gondolom, hogy vannak olyanok, akik még nem értették meg teljesen, hogy az Európai Parlament milyen szerepet tölt be a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Úgy vélem, ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom egy alapvető problémára: a közlekedésért felelős biztos, Kallas úr, több ízben visszautasította, hogy találkozzon a „Sky and Space”, képviselőcsoportok közi csoporttal, hogy megvitassák a „Költséghatékony kisméretű légi jármű (CESAR) projektet”, amely gazdasági, környezeti és biztonsági szempontból mindenkire kihat. Nyomatékosan javasolnám az Elnökségnek, hogy hívja ide Kallas urat az ülésterembe, hogy fejtse ki, milyen programot szándékozik megvalósítani ebben az ágazatban, amely rendkívül érzékeny és fontos az Európai Parlament számára. Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 8.1. A 8/2010 sz. költségvetési módosítás: III. szakasz – Bizottság – Európai Szolidaritási Alap: Áradások Írországban – az ESZA 1. célkitűzésének teljesítése (2000–2006) (A7-0327/2010, László Surján) (szavazás) 8.2. Az EK és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv (A7-0300/2010, Graham Watson) (szavazás) 8.3. Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás (az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexe) (A7-0290/2010, Christofer Fjellner) (szavazás) 8.4. A gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás (közösségi eljárások a gyógyszerek engedélyezése és felügyelete céljából) (A7-0289/2010, Christofer Fjellner) (szavazás) – A 13. módosításról szóló szavazás előtt: Christofer Fjellner, előadó. – Elnök úr! A képviselőcsoportok között az utolsó pillanatban létrejött kompromisszum következtében egy apró szóbeli módosítást szeretnék javasolni, mégpedig a 13. módosítással kapcsolatban, amelynek a szövege a következő: „a bejelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül”. Ezt a következőképpen kellene módosítani: „a bejelentés kézhezvételétől számított 90 napon belül”. Ebben az összes képviselőcsoport megállapodott.

24-11-2010

24-11-2010

HU


(A szóbeli módosítást elfogadják) 8.5. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása (A7-0196/2010, Jill Evans) (szavazás) 8.6. Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) (B7-0617/2010) (szavazás) 9. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0290/2010) Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, a közegészség hatékony védelme érdekében alapvető fontosságú a gyógyszerekről szóló magas színvonalú információhoz való széles körű hozzáférés biztosítása a betegek számára. Az e területtel kapcsolatos jogharmonizáció lehetővé teszi annak biztosítását, hogy magas szintű tudatosság alakuljon ki az európai betegek között, és elősegíti a tagállamokban tapasztalható egészségügyi helyzettel kapcsolatos különbségek kiegyenlítését. Ezen túlmenően egy részletesebb jogszabály létrehozása, és különösen az arra vonatkozó kötelezettség, miszerint biztosítani kell, hogy a betegek hozzáférjenek az információhoz, lehetővé teszi annak megakadályozását, hogy a gyógyszergyártók tisztességtelenül reklámozzák saját termékeiket. Jelenleg ezt az eljárást nem felügyelik megfelelően. Ezenkívül a gyógyszerekről külön jogszabályt kell bevezetni, és valamennyi tagállamban érvényre kell juttatni a tényleges végrehajtását. Támogattam a jelentést. Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, mindenekelőtt gratulálni szeretnék Fjellner úrnak a nagyszerű eredményhez. A dán liberálisok úgy döntöttek, hogy megszavazzák az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban nyújtandó tájékoztatásról szóló irányelvet. Az uniós polgárok számára fontos, hogy e gyógyszerekkel kapcsolatban megbízható információhoz férjenek hozzá, és ezért úgy gondoljuk, hogy ez egy kiváló jelentés, amely a betegek érdekét helyezi előtérbe. Az elmondottak ellenére úgy gondoltuk, hogy magára a rendeletre kénytelenek vagyunk nemmel szavazni. Ennek nem az az oka, hogy nem támogatjuk azt, hogy az uniós polgárok megbízható információhoz férjenek hozzá az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről, hanem az, hogy a javaslat bizonyos részei több nemzeti alkotmányt is sértenek. Még a gyógyszerekről szóló csomag előterjesztése előtt számos ország tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nemzeti alkotmánya tekintetében jogi probléma áll fenn. A nyilvánosság körében terjesztett információk hatóságok általi előzetes ellenőrzése ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságának meghatározásával számos országban. Ennélfogva nem szavazhatjuk meg, hogy az Európai Gyógyszerügynökség ellenőrizzen bizonyos információkat a nyilvánosság körében való terjesztést megelőzően. Elvárjuk azonban a Tanácstól és a Bizottságtól is, hogy a második olvasat előtt megoldást találjon e problémára, így hát azt reméljük, hogy majd aztán megszavazhatjuk magát a rendeletet is. Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mai szavazás tárgyát képező jogalkotási javaslat, amelyet támogattam, ismerteti, hogy a gyógyszergyártók milyen jelentős szerepet töltenek be a termékeikre vonatkozó nem reklámcélú információk terjesztésével kapcsolatos kényes feladat elvégzésében.

47

48

HU


A betegek megfelelőbb tájékoztatásának felelősségérzést kell kialakítania a gyógyszeriparban, amelynek érthetően és precízen kell teljesítenie ezt a feladatot, hozzájárulva a kereskedelmi okokból ösztönzött túlzott gyógyszerfogyasztás megakadályozásához. Tulajdonképpen ez a szavazás kiemeli, mennyire fontos, hogy a gyógyszertermékekre vonatkozó információknak az interneten és nyomtatott formában is rendelkezésre álljanak az összes tagállamban megegyező különleges szabályoknak megfelelően. Ez azonban nem menti fel az egészségügyi szakembereket azon alapvető feladatuk alól, hogy az egészségügy és a kezelés tekintetében elsődleges és pótolhatatlan információforrásul szolgáljanak a polgárok számára. Az orvos és a beteg közötti, képviseleti és tanácsadó jellegű kapcsolat továbbra is egyedülálló és pótolhatatlan, továbbá a szóbeli kommunikáció határozottan az orvosi kezelés alapját képezi. Ezen túlmenően lehetővé teszi a betegek számára, hogy tájékozottabbak legyenek az általuk szedett gyógyszerekkel kapcsolatban, valamint bevonja őket azon kezelésekbe, amelyeken át kell menniük, ezáltal saját gyógyulásuk aktív résztvevőjévé válnak. Paolo Bartolozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Fjellner úr által összeállított jelentések arra törekszenek, hogy egyesítsék és kiegészítsék a témáról szóló, meglévő európai uniós rendeleteket, aktualizálva és alkalmassá téve azokat arra, hogy a technológiai fejlődés által a közegészségügy tekintetében előidézett kihívásokat kezelhessék. Véleményünk szerint a középpontban a beteg, valamint a tájékoztatáshoz és a tudományos információk megszerzéséhez való jog áll, amely információk most már minőségi és mennyiségi szempontból is megfelelőbbek, és amelyeket ellenőrizni kell, kezdve a tudományos információk és a reklámozás közötti határok pontosabb és alaposabb meghatározásával. A jelentések valóban pontos és egységes kritériumokat alkalmaznak annak megállapítására, hogy milyen jellegű információkat kell szolgáltatni, mely adatok megadása nem kötelező, illetve kötelező, valamint milyen csatornákon lehet ezeket rendelkezésre bocsátani, ezáltal meghatározzák a gyógyszercégek és a tagállamok kötelezettségeit. Ennek alapján támogatásunkat fejezzük ki a jelentéssel kapcsolatban, elismerve annak érdemeit mind egészségügyi, mind szociális szempontból. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! Természetesen megszavaztam Fjellner úr jelentését, amely a betegtájékoztatóban a betegek számára nyújtandó információkon és a gyógyszerek egyedi csomagolásán túlmenően főleg a gyógyszergyártók magatartására helyezi a hangsúlyt. Egészen a legutóbbi időkig több gyógyszergyártó a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatást összekapcsolta saját maga reklámozásával. Véleményem szerint nem tárgyilagos módon befolyásolták a betegeket, hogy felhívják a figyelmet bizonyos termékekre. Támogatom, hogy a betegek a legjobb és legfrissebb információkhoz jussanak hozzá, amelyeket például egy új gyógyszer jóváhagyásával egy időben hagynak jóvá, és úgy vélem, hogy ehhez jelentős mértékben hozzájárultunk. Ezenkívül a betegek saját anyanyelvén is magas színvonalú információt kell szolgáltatni az interneten, amely modern kommunikációs eszköz. Örülök annak, hogy e jelentés elfogadásával ténylegesen csökkentettük az azon országok közötti különbséget, amelyek kevésbé fejlettek ezen a területen, valamint hogy ez nem érintette hátrányosan az orvos és a beteg közötti kapcsolatot. Ez jelenti a legfontosabb információforrást.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Fjellner úrnak a kiváló jelentésért. Ki kell mondani, hogy valóban fontos a meglévő jogszabályok módosítása és aktualizálása. Ha kifejezetten a gyógyszerekről és a tartalmukra vonatkozó, megvizsgált adatokról van szó, ez a betegek biztonsága miatt rendkívül fontos. Napjainkban, amikor a reklámozásnak még nagyobb szerepe van, elengedhetetlen meghatározni azon kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók és a betegek számára, hogy teljesen tájékozottak és bizonyosak legyenek a gyógyszerek hatásainak tekintetében. E tájékoztatásnak megvizsgált adatokon kell alapulnia, nem pedig valamilyen elképzelésen, vagy reklámozási módokon és eszközökön. Az Európai Unióban általánosságban szükség van aktualizált és a betegek biztonsága szempontjából megfelelő jogszabályra. Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás érzékeny téma, mert jelentősen kihat az összes polgár egészséghez és jóléthez való jogának védelmére. Az Európai Bizottság egy olyan javaslatot juttatott el hozzánk az irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan, amely azt a veszélyt rejtette magában, hogy joghézag keletkezik a jogszabályban, ami lehetővé tette volna a gyógyszergyártók számára, hogy a tájékoztatás és a reklámozás fogalmának nem egyértelmű elhatárolását az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszereik népszerűsítésére használják ki az emberek rovására. Természetesen még mindig sok a tennivaló a gyógyszerekkel kapcsolatos információkra vonatkozó megfelelő stratégia tekintetében, de szerencsére az Európai Parlament ez alkalommal úgy reagált, ahogy mindig is kellene. A Parlament állást foglalt a polgárok, valamint a betegek megfelelőbb tájékoztatáshoz való jogának védelme mellett, és nem engedett a gyógyszergyártók nyomásának. Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a korlátozás és bizonyos esetekben az alternatív gyógyszerek, növényi gyógymódok, nagyobb dózisú vitamin és ásványianyag-kiegészítők rendelvényhez kötése az európai szabályozás legnagyobb botrányai közé tartozott. Fogalmam sincs, hogy mennyire hatékonyak ezek a gyógymódok. A feleségem esküszik rájuk, én egy kissé szkeptikusabb vagyok, de – amint azt Salamon király bölcsen mondta – „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség”. A gyógynövényekről szóló közmondás ritkán lehet ennyire találó, mint ebben az esetben. Akár hasznavehetetlenek, akár hasznosak, az egészségre bizonyára nem ártalmasak. Tehát miért tiltja az Európai Unió a mintegy 20 millió európai által folytatott ártalmatlan tevékenységet? A válasz a következő: néhány nagy gyógyszervállalat érdekérvényesítő tevékenysége miatt, amelyek meglátták ebben a lehetőséget arra, hogy kiszorítsák a kisebb gyógynövény-kereskedőket – mostanában ilyesmi történt a választókerületemben mindenhol. Ezeket a szabályokat soha nem tudták volna elfogadtatni a nemzeti parlamentekben. Ismét láthatjuk, hogy a brüsszeli gépezet hogyan lett a nagyvállalatok eszköze. Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, szeretném megragadni az alkalmat, hogy tiltakozzam az ön azon döntése ellen, miszerint Bloom úr nem léphet be az ülésterembe. Való igaz, hogy parlamentbe nem illő kifejezéseket használt. Ezúttal maga Schulz úr volt a célpontja ezeknek a kifejezéseknek. Ő maga is nagyon gyakran használja a „fasiszta” szót ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

49

50

HU


Elnök. – Claeys úr, ez nem a Fjellner-jelentéssel kapcsolatos ügyrendi javaslat, és nem engedem, hogy tovább folytassa. Megmondtam Gollnisch úrnak is, hogy akkor terjesztheti elő ügyrendi javaslatát, amikor legközelebb a Parlament elnöke elnököl, és ez így is lesz. Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0289/2010) Anna Rosbach (EFD). – (DA) Elnök úr, tulajdonképpen Fjellner úrnak az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló jelentéséről (A7-0289/2010) szeretnék beszélni, amely számos jó és fontos kezdeményezést tartalmaz. Ezért is szavaztam mellette. Igazából elég nehezen szántam rá magam, mert valójában ellenzem egy újabb uniós ügynökség létrehozását. Ugyanakkor teljesen elfogadhatónak tartom, hogy egy általános ügynökség jöjjön létre a gyógyszerek értékelése, valamint az orvosi rendelvényhez kötött – emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt – gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás céljából, különösen mivel napjainkban egyre több gyógyszert gyártanak az EU határain belül és kívül is. Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, tavaly, amikor néhányan plakátokat emeltünk fel „népszavazások” felirattal, Watson úr azt mondta, hogy viselkedésünk a német Reichstag Nemzeti Szocialistáit juttatja eszébe. Maga Schulz úr pedig kijelentette, hogy viselkedésünk Adolf Hitlerre emlékezteti. Úgy gondolom, hogy ön nehéz… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. – Hannan úr, tudom, mire megy ki ez az egész. Elmondtam, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban Gollnisch úr ügyrendi javaslattal kíván élni. Ezt akkor terjeszti elő, amikor az elnök jelen lesz. Úgy gondolom, ez a megfelelő megoldás. Ha nincs mondanivalója a Fjellner-jelentésről, Březina úr következik. Hallottam, mit mondott. Azt mondta, hogy Gollnisch úr nem az ön nevében beszél. Közölni fogom ezt a tisztelt Házzal. Gollnisch úr a független képviselőkhöz tartozik. A függetlenek nem alkotnak képviselőcsoportot, de Gollnisch úr igenis nagy részük nevében szólal fel. Ezt elfogadom, és ezért javasoltam, hogy Gollnisch úr akkor terjessze elő ügyrendi javaslatát, amikor az elnök jelen van. Nem áll szándékomban szót adni önnek, Hannan úr, mert ha megteszem, mindenki el akarja majd mondani a véleményét erről a kényes és fontos kérdésről, így hát nagyon sajnálom. Most rátérünk az Evans-jelentéssel kapcsolatos szavazáshoz fűzött indokolásokra. Jelentés: Jill Evans (A7-0196/2010) Jan Březina (PPE). – (CS) Elnök úr, ez az irányelv kétségtelenül előrelépést jelent a hulladékok keletkezésének megakadályozása, valamint a veszélyes anyagok felhasználásának korlátozása tekintetében. Úgy gondolom azonban, hogy némileg vitatható, hogy az irányelv hatálya alá vonjuk a PVC-t azon anyagok között, amelyeket elsődlegesnek kell tekinteni a felülvizsgálat szempontjából. Sem a PVC, más néven polivinil-klorid, sem a PVC-ből származó hulladékok nem tartoznak a veszélyes anyagok közé az uniós jog alapján. Még ha el is fogadtuk azt az ellenvetést, miszerint a veszélyes anyagokról szóló jogszabályok és tanulmányok már 10 évesek, és ezért bizonyos szempontból elavultak lehetnek, a korábbi kutatás alapján egyértelmű, hogy a PVC újrahasznosítható, valamint káros hatást gyakorolhat a környezetre, ha alternatív anyagokkal helyettesítenék. Ezért nem érthetünk egyet azzal a gyakran hallott érveléssel, miszerint a PVC elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának akadályozását az indokolja, hogy a szabadban való

24-11-2010

24-11-2010

HU


égetésekor dioxinkibocsátásra kerül sor. Ez az érvelés teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy semmilyen hulladék égetése nem kívánatos. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr, az elektronikus berendezések előbb-utóbb hulladékká válnak, amely sajnos továbbra is tartalmaz bizonyos veszélyes anyagokat. A tagállamoknak időnként nehézségei vannak az elektronikus berendezések hulladékainak kezelésével, így alapvető fontosságú, hogy fokozatosan átvegyük „a megelőzés hasznosabb, mint a gyógykezelés” elv alkalmazását. Azzal, hogy a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet segítségével egységesítjük a vegyi anyagokat a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló (RoHS) irányelvvel, végre tapasztalható valamilyen előrelépés az elektromos és elektronikus berendezésekben található egyéb veszélyes anyagok egységesítése felé. Nyilvánvaló, hogy ez nem jelenti az összes rendszer teljes harmonizációját, és hagy bizonyos mozgásteret a tagállamok számára az értelmezés tekintetében, de ez a harmonizáció legalább megszünteti a tagállamok között jelenleg fennálló jelentős különbségeket. Egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása, valamint a mai napon elfogadott intézkedések nem léphetnek túl két határt. Először is, nem okozhatnak aránytalan nehézségeket a kisvállalkozásoknak. Másodszor, a tiltott anyagok jegyzéke nem akadályozhatja a technológiai fejlődést. Nem lehetnek előítéleteink azon anyagokkal szemben, amelyeket jelenleg még tesztelnek, és amelyek a jövőben áttörést hozhatnak a technológia és az elektronika világában. Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megszavaztam Evans asszonynak az irányelv átdolgozásáról szóló jelentését, mert valóban sajnálatosnak tartom, hogy a kompromisszumos szövegből, amelynek elfogadására az ágazati lobbik által gyakorolt erőteljes nyomás miatt került sor, eltűnt a PVC-re és más halogénezett égésgátlókra vonatkozó valamennyi utalás, annak ellenére, hogy a Bizottság által elvégzett összes vizsgálat egészen 2000-től kimutatta, hogy ezen anyagok ártalmatlanítása komoly veszélyeket jelent az emberi egészségre és a környezetre. Az ipar költségeinek a környezetre és a polgárokra történő áthárítása olyan szemlélet, amely egyáltalán nem támogatható, mert – a szabad piac torzításán kívül – elfogadhatatlan kompromisszumot jelent az emberek életminősége és az üzleti haszon között. Remélem, hogy az irányelv következő, három éven belüli aktualizálása során a polgároknak az egészség- és környezetvédelemhez való joga kerül előtérbe. Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, talán megengedi nekem azt az általános észrevételt, hogy egy nyílt társadalomban a véleménynyilvánítás szabadsága fontosabb annál, hogy valakinek joga van ahhoz, hogy ne sértegessék, valamint hogy egy demokráciában kizárólag a választóink döntenek arról, hogy egy ülésteremben ülünk és jogszabályokat alkotunk. Egy képviselő eltávolítása lényegesen befolyásolhatja a végeredményt. Na már most, ha pártatlanok akarunk lenni az eljárási szabályzat alkalmazása tekintetében, el kell ítélnünk az ellenszenves utalásokat, bármelyik oldalról is hangzanak el, de úgy gondolom, van valami önkényes és tisztességtelen abban, hogy megengedjük, hogy az euroszkeptikusokat nácinak nevezzék... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

51

52

HU


Elnök. – Nem, Hannan úr, ön eltért az általánostól és konkrét megállapításokat tesz. Kamall úr, az Evans-jelentésről beszéljen, mert különben félbeszakítom. Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, nincs kétségem afelől, hogy félbe fog szakítani, ahogy az máskor is előfordul, ha a véleménynyilvánítás szabadságáról van szó, de valóban a veszélyes anyagokról és a toxicitásról akarok beszélni. Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk, és én mint volt villamosmérnök tudom, mennyi veszélyes és toxikus anyag van az ilyen berendezésekben. Igen helyénvaló, hogy megpróbáljuk kezelni ezt a problémát. Ugyanakkor arról a toxicitásról is szeretnék szót ejteni, amely a mai napon áthatja a vitát és a demokráciát az Európai Parlamentben. Kétségtelen, hogy amikor egy német állampolgár, egy szocialista beszél... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, örömmel szavaztam meg az elektromos és elektronikus berendezések veszélyesanyag-tartalmáról szóló irányelv kompromisszumos változatát. Mindnyájan elkötelezettek vagyunk a természet és a közegészség védelme iránt, ugyanakkor bizonyos mértékű egyensúlyt is fenn kell tartanunk. Manapság, a gazdasági válság kellős közepén nem túl bölcs dolog nagyon szigorú rendelkezésekkel növelni a kisvállalkozások és a fogyasztók pénzügyi terheit. Ezért méltányolom, hogy az intézményközi csoport a veszélyes anyagok eredeti jegyzékének felülvizsgálatával bízta meg a Bizottságot az azonnali tilalom helyett, amely kedvezőtlen hatást gyakorolna a kkv-kra, valamint az EU társadalmi és gazdasági helyzetére. Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0617/2010) (Hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás) Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megszavaztam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert az Európai Bizottság és több harmadik ország, például Kanada, Japán, az Egyesült Államok, Ausztrália és Mexikó közötti rendkívül nehéz tárgyalások végeredményét jelenti. A hamisítás elleni küzdelmet egyik prioritásunknak kell tekinteni, valamint valamennyi nemzeti és nemzetközi politika célkitűzésének. Ennélfogva a tagállamok közötti együttműködés elengedhetetlen a tényleges eredmények eléréséhez. Kétségtelen, hogy a létrejött megállapodás nem lesz képes megoldani a nemzetközi piacokon kialakult bonyolult helyzetet, de a megfelelő irányba tett lépésnek tekinthető. Most az a feladatunk, hogy folytassuk a munkát földrajzi jelzéseink polgár- és szokásjogi oltalma érdekében, amelyeknek kárt okoz az enyhén szólva tisztességtelen verseny azon elnevezések és rövidítések folyamatos használata miatt, amelyek a legismertebb európai márkákra utalnak. A legnyilvánvalóbb károk az agrár-élelmiszeripari termékeket, divat- és luxuscikkeket gyártó iparágainkat és termelőinket érik. Úgy gondolom, hogy a Bizottság törekedett arra, hogy a nemzetközi megállapodásokról szóló tárgyalások valamennyi szakaszáról teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet. Itt most szeretném ismételten kérni, hogy a nyilvánosság és az Európai Parlament számára tegyék elérhetővé a szövegeket. Végezetül arra ösztönzöm az Európai Bizottságot, hogy továbbra is teljes körűen és pontosan tájékoztassa a Parlamentet minden olyan jövőbeni kezdeményezésről, amelyet a témával kapcsolatban szándékában áll elfogadni.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, úgy vélem, a szellemi tulajdonjog védelme terén különleges figyelmet kell fordítani az egészséghez való jog biztosításának, amely szorosan kapcsolódik az élethez való tényleges joghoz. Teljesen elfogadhatatlannak tartom azt a helyzetet, amelyben a szellemi tulajdonjog erőteljes védelmének ürügyén – ami bizonyos esetekben csaknem túlzottnak tűnik – a lakosság egész rétegei nem juthatnak hozzá az alapvető gyógyszerekhez, különösen a fejlődő országokban. Ezért felhívom a Bizottságot, hogy a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás technikai részleteinek tárgyalása során támogassa a közegészség-védelem és a gyógyszerekhez való hozzáférés alapelvét. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, a hamisítás elleni küzdelem rendkívül fontos kérdés. Húsz évvel ezelőtt még nevettünk volna azon, hogy valaki 10 dollárért Rolex órát vásárol. A magas árkategóriába tartozó termékek piaca nem volt veszélynek kitéve. Ma már teljesen más a helyzet. Az alacsonyabb és közepes árkategóriájú termékeket is hamisítják. Pólókat, játékokat és védőruházatot hamisítanak, ahogy a szellemi tulajdont is. Ez esetben nem csupán pénzügyi érdekekről, hanem a munkahelyi biztonság, a környezet- és egészségvédelem kérdéséről, valamint a társadalmi normákról is szó van. Mindazoknak, akik egy tisztességes világot szeretnének, keményen küzdeniük kell a hamisítás ellen. Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, igazságtalan és nyilvánvalóan elfogadhatatlan az a helyzet, hogy a tisztességtelen verseny következtében az európai piacot elárasztják a világ minden tájáról származó hamisított áruk. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem elég egyértelmű az internetszolgáltatók ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség előírásával kapcsolatos megfogalmazás. Sérti a magánélethez való jogot, és cenzúrázásra való törekvésnek tűnik. Ezenkívül akadályozza az e-kereskedelmet, a gazdaságnak egy olyan részét, amelyet nagyon dinamikusan fejleszteni szeretnénk egyre innovatívabb módszerekkel, ugyanakkor továbbra is korlátozásokat szabunk meg ezen a területen. A mai napon ezzel a kérdéssel kapcsolatban hozott határozatok kissé javítanak a helyzeten. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr! Támogattam az ACTA-ról szóló közös állásfoglalást, jóllehet a képviselőcsoportommal ellentétesen szavaztam, mert én is úgy gondolom, hogy tanulmányok kidolgozására kell ösztönöznünk a Bizottságot, amelyek megszüntetik az ACTA által az európai polgárokra gyakorolt hatással kapcsolatos kétségeket, és felszámolják a múltbeli tájékoztatási hiányosságot, amit az idézett elő, hogy vonakodtak rendelkezésre bocsátani az egyeztetett szövegeket. Ez elsősorban az európai adatvédelmi biztos véleményét, a meglévő európai jogszabályokkal kapcsolatos hatástanulmányokat, valamint az arra vonatkozó biztosítékokat foglalja magában, hogy az internetszolgáltatók mentességeit nem érintik. Ugyanakkor elég felháborítónak találom, hogy a megállapodás fenntartja azt a lehetőséget, hogy a határátkelőhelyeken át lehessen vizsgálni az egyes utasok számítógépeit és egyéb személyes tárgyait. A PPE állásfoglalását is örömmel támogattam, amely kiegyensúlyozott és kiváló minőségű változatot biztosított, természetesen anélkül, hogy jelentős nyomást gyakorolna a Bizottságra a megállapodás végleges formájával kapcsolatos fontos tárgyalások előtt. Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, feltételezem, hogy az ujját már a nyomógomb fölött tartja. Sokan kérdezik tőlem, hogy mit jelent az ACTA rövidítés, és én voltam a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással foglalkozó egyik árnyékelőadó. Tudom, hogy a mai napot követően egyesek kételkedni fognak azzal kapcsolatban, hogy nálunk milyen mértékben érvényesül az átláthatóság, a demokrácia és a véleménynyilvánítás

53

54

HU


szabadsága, én azonban arra az öt indokra szeretném helyezni a hangsúlyt, amelyek miatt nem értettünk egyet az állásfoglalással. Nagyon örültem, hogy létrejött a PPE/ECR közös állásfoglalás. Először is nem lép túl a közösségi vívmányokon. Másodszor, a Bizottság átlátható volt. Harmadszor a WTO szintjén nem került sor megegyezésre, mert elsősorban Kína és India ellenezte a megállapodást. Negyedszer, nem érinti az EU területén átmenő generikus gyógyszereket, és végezetül, a fejlődő országok csatlakozhatnak az ACTA-hoz, ha akarnak. Csak hát úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak. Ez egy nyitott mechanizmus, amelyhez csatlakoznak országok, ha akarnak. Egyszerűen szégyen, hogy ha erről az ülésteremről van szó, nem tartjuk magunkat a véleménynyilvánítás szabadságának ugyanazon elveihez. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások Jelentés: László Surján (A7-0327/2010) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A 2002-es árvizek után, amelyek Németországban, Ausztriában, Csehországban és Franciaországban jelentős emberi és anyagi károkat okoztak, az Európai Unió Tanácsa létrehozott egy eszközt, amely lehetővé teszi, hogy a pénzforrásokat gyorsan el lehessen juttatni a természeti katasztrófa által sújtott területekre. Most pedig a szintén árvizektől sújtott Írország profitál majd ezekből az alapokból. Az EU költségvetésének e kiegészítése mellett szavaztam, mivel lehetővé teszi, hogy ír barátainknak kifizessük ezt a támogatást. E szavazat a természeti katasztrófák során tanúsított európai szolidaritást jelképezi. Ezt a szolidaritást ma Írországban, holnap pedig Franciaországban mutatjuk meg. Valóban: országunk hamarosan jelentős mértékű pénzügyi támogatásban részesül majd, hogy kezelni tudja a Xynthia vihar következményeit, amely 2010 februárjában csapott le Franciaországra. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A 2009 novemberében bekövetkezett árvíz súlyos hatással volt Írországra, és komoly károkat okozott, amelyek becsült mértéke több mint 520 millió euró. A költségvetés-módosítás lehetővé teszi a Szolidaritási Alap mobilizálását 13 022 500 euró erejéig kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában, és ezzel lehetővé teszi a károk enyhítését. Ahogy tegnap is alkalmam volt elmondani: úgy vélem, hogy az alap mobilizálása teljes mértékben megalapozott, mivel segít azokon, akik e természeti katasztrófa miatt a legtöbbet szenvedtek. A módosítás tehát összhangban áll az EU költségvetésével. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) 2010. szeptember 24-én az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Szolidaritási Alap mobilizálásáról szóló döntésére vonatkozólag, mégpedig a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontja alapján. A 2010-es pénzügyi időszakban ez volt az első javaslat a Szolidaritási Alap mobilizálására. Az intézményközi megállapodás lehető teszi a Szolidaritási Alap mobilizálását évi 1 milliárd eurós felső összeggel. Fontos megállapítani, hogy az alap refinanszírozási eszközként szolgál, és célja nem a magánszemélyeknél felmerülő károk megtérítése, hanem az infrastruktúra helyreállítása. Az ír hatóságok becslése szerint a katasztrófa által közvetlenül okozott összes kár mértéke 520,9 milliárd euróra rúg. A Bizottság javasolja az 1 millió eurós felső összegből 13 022 500 euró kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzat mobilizálását az írországi áradások következményeivel kapcsolatban. Támogatom ezt a költségvetés-módosítást, mivel megfelel a jogilag érvényes követelményeknek.

24-11-2010

24-11-2010

HU


João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálása mellett szavaztunk, azután, hogy tavaly novemberben Írországot árvíz sújtotta. Azonban ebben az esetben is bírálni szeretnénk az alap mobilizálása során tapasztalható késedelmeket. Hosszú hónapok telnek el a katasztrófától addig, hogy az érintett tagállam valóban megkapja a támogatást – ebben az esetben több mint egy év telt el. Ezt az alapot – és potenciálisan a többi alapot is – az egyes esetek körülményeitől függően gyorsabban kell mobilizálni, annak érdekében, hogy segítsük a szükséghelyzetekre adott hatékony és gyors reakciót. A katasztrófák következményeire adott reakcióra való képességet kohéziónak is jellemeznie kell – ez csökkenti az EU különböző régiói és tagállamai közötti egyenlőtlenségeket. Újból hangsúlyoznunk kell, hogy a katasztrófamegelőzést is erősíteni kell, átültetve a gyakorlatba a Parlament által nemrégiben elfogadott ajánlásokat. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A 8/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet mellett szavaztam, mert alapvető fontosságú ahhoz, hogy a Szolidaritási Alap mobilizálására 13 022 500 eurót allokáljunk Írország javára, tekintettel az esőzésekre, amelyek 2009 novemberében súlyos árvizeket okoztak. Úgy vélem, hogy a Szolidaritási Alap értékes eszköz annak lehetővé tételére, hogy az EU szolidaritást tanúsítson a természeti katasztrófák sújtotta régiók lakosai felé, azzal, hogy pénzügyi segítséget nyújt az életkörülmények rövid időn belüli normalizálásához. A Szolidaritási Alap rendelkezésére álló éves teljes keret 1 milliárd euró. A korábbi kérelmek esetében 2010-re még nem allokáltak összegeket, így jelenleg is elérhető a teljes 1 milliárd eurónyi összeg. David Martin (S&D), írásban. – A javaslat mellett szavaztam, amely szerint az ESZA-ból 13 022 500 eurót kell a költségvetési tételbe áthelyezni, hogy így támogassuk Írországot a 2009 novemberében bekövetkezett súlyos árvizek után. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve a Szolidaritási Alapon keresztül mobilizált pénzeszközök rendeltetését, elmondhatjuk, hogy ez a költségvetés-módosítási tervezet a lehető legésszerűbb döntés. 2009 novemberében az írországi árvizek súlyos károkat okoztak, különösen a mezőgazdasági ágazatban, az otthonokban és a vállalkozásokban, az úthálózatban és egyéb infrastruktúrákban. Szeretném azonban felhívni a figyelmet az ilyen típusú támogatás mobilizálásában tapasztalható késlekedésre. Kevésbé bürokratikus és gyorsabb folyamatra van szükség ahhoz, hogy a jövőbeli természeti katasztrófákra jó időzítéssel tudjon reagálni. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) A dokumentum mellett szavaztam, mivel úgy vélem, minden uniós nemzetnek éreznie kell, hogy az egységes Európai Unió része. Mindazonáltal kívánatosabb lenne, ha legközelebb az előadó nem csupán a forrásallokációról adna információt, hanem kristálytisztán kifejtené, hogy ezt a hatalmas összeget (13 022 500 euró) milyen konkrét munkákra és intézkedésekre költik. Máskülönben elkerülhetetlenek a szabálytalanságok és a források rendeltetésellenes felhasználása. Az összeget pontosítani és indokolni kell. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Szolidaritás Alap számára évente 1 milliárd euró érhető el. A jelenlegi naptári évben ez idáig nem kérelmezték az Alap mobilizálását. Pontosan meg vannak határozva az Alap mobilizálásának szabályai, amelyek semmilyen körülmények között nem szolgálhatnak a magánszemélyeknél felmerülő károk megtérítésére, ehelyett infrastruktúrák helyreállítását célozzák. Írország most olyan támogatást kért, amelynek célja az áradások okozta károk helyrehozása. A jelentés mellett szavaztam, mivel ebben az évben ez idáig még nem történt meg az Alap mobilizálása, és

55

56

HU


a költségvetésben rendelkezésre álló összeget mindenképpen hasznosan kellene felhasználni. Emellett pedig Írország minden kritériumnak megfelel. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam. A Böge úr jelentésével kapcsolatos szavazás során, már tegnap is mondtam, hogy úgy vélem: az Európai Unió kötelessége, hogy segítséget és támogatást nyújtson bizonyos, természeti csapások és katasztrófák sújtotta régióknak. Úgy gondolom, hogy a szolidaritás fogalma kapcsolatban áll az Európai Unió alapját képező elgondolással és értékekkel. Ez volt az egyik olyan alapvető érték, amely létre hívta az uniót, és garantálta későbbi sikerét és bővülését. Ez az oka annak, hogy ez az allokáció nem csupán igazolható és jól megalapozott lépés, hanem gyakorlatilag kötelességünk. Ezért remélem, hogy ilyen segítségben részesülnek majd azok az olasz régiók is, ahol az utóbbi időszak árvizei okoztak súlyos károkat, sokat ártva a helyi gazdaságnak is. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A 8/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, a Tanács által megállapított állásponttal egyetértve igennel szavaztam, tekintetbe véve azt, hogy a 2010-es általános költségvetésre vonatkozó 8/2010. sz. költségvetés-módosítás lehetővé teszi a Szolidaritási Alap mobilizálását 13 022 500 euró erejéig kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában, az Írországban nagy pusztítást okozó árvizek után, valamint azt, hogy ennek megfelelően a 04 02 01. sz. költségvetési sor (Az Európai Szociális Alap (ESZA) 1. célkitűzésének teljesítése (2000–2006)) kifizetési előirányzatai 13 022 500 millió euróval csökkennek. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék köszönetet mondani Surján úrnak kiváló munkájáért. A 8/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezet elfogadása mellett szavaztam, és egyetértek azzal. A tervezet segítségnyújtást célzó összegeket fizet ki a Szociális Alapnak és az Európai Unió Szolidaritási Alapjának – a tagállamoknak, és 13 022 500 eurós kifizetési előirányzatot csoportosít át a 4. politikai területről (foglalkoztatás és szociális ügyek). Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Örömmel fogadom ezt a költségvetés-módosítási tervezetet, amely lehetővé teszi az Európai Szolidaritási Alap (ESZA) mobilizálását 13 022 500 euró erejéig kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában, az Írországban nagy pusztítást okozó, 2009. novemberi árvizek után, amelyek súlyos károkat okoztak a mezőgazdasági és az üzleti ágazatban, valamint az infrastruktúrában, különösen az úthálózatban és a vízellátási hálózatban, illetve a lakóövezetekben; a kár teljes mértéke több, mint 520 millió euró. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A költségvetési rendelet 37. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint a Bizottság költségvetés-módosítási tervezeteket terjeszthet elő, ha „elkerülhetetlen, kivételes vagy előre nem látható körülmények” merülnek fel. Ami a 8/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet pontjait illeti, az elfogadott jelentés az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálására vonatkozik. A Bizottság 2010. szeptember 24-én az EU Szolidaritási Alapjának igénybevételére vonatkozó európai parlamenti és tanácsi határozatra tett javaslatot, amely a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. cikkének rendelkezésein alapul. Az alapból nyújtott támogatásra való jogosultság részletes feltételeit e dokumentum és az EU Szolidaritási Alapját létrehozó 2012/2002/EK tanácsi rendelet tartalmazza. Fontos megállapítani, hogy az alap refinanszírozási eszközként szolgál, és célja nem a magánszemélyeknél felmerülő károk megtérítése, hanem az infrastruktúra helyreállítása.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ajánlás: Graham Watson (A7-0300/2010) Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Bizottság megbeszéléseket kezdeményez az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatával kapcsolatban annak érdekében, hogy meghatározhassa az EU, valamint déli és keleti szomszédai közötti kapcsolatot. Az EU keleti partnerség kezdeményezés céljának a közös európai értékek előmozdításának kell lennie, úgy, hogy hangsúlyt helyezünk a demokratikus intézmények működésére, valamint az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartására. Támogattam ezt a jelentést, amely magában foglalja a Moldovai Köztársaság közösségi programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elveket. Úgy vélem, hogy a jegyzőkönyv aláírása lehetővé tenné bizonyos közösségi programok Moldova előtti fokozatos megnyitását, illetve Moldova megerősített részvételét, ami alkalmat kínál a kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok elmélyítésére és a politikai kapcsolatok megszilárdítására. Moldova számára kiemelkedően fontos, hogy folytassa az ENP cselekvési terv és reformok végrehajtását, annak érdekében, hogy megvalósíthassa a politikai stabilitást és a demokratikus fejlődést. Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Watson úr ajánlása mellett szavaztam, mert a jegyzőkönyv aláírása új lehetőséget nyújt a Moldovai Köztársaságnak arra, hogy részt vehessen a számára érdekes közösségi programokban. Ha az uniós programokat és ügynökségeket fokozatosan megnyitjuk az európai szomszédságpolitikához tartozó országok előtt, az arra ösztönzi majd ezeket az országokat, hogy továbbra is tegyenek erőfeszítéseket a reformok és a modernizáció érdekében. Előmozdítja majd az EU-val való együttműködést olyan fontos területeken, mint például a vámügy, a közlekedés vagy a versenyképesség. Úgy vélem, hogy ha a Moldovai Köztársaság részt vesz a számára érdekes kezdeményezésekben, az segíti belpolitikájának és európai politikáinak összekapcsolását. Ugyanakkor lendületet ad majd az új társulási megállapodás aláírását megelőző tárgyalási folyamatnak is. Ebben az irányban kielégítő mértékű előrehaladás történt. Örömmel fogadom továbbá a Tanácsnak azt a szándékát, hogy a Moldovai Köztársaság a továbbiakban is kapjon makroszintű pénzügyi támogatást és hogy a chişinăui kormány szakértői tanácsadásban részesüljön. Ahogyan arra az Európai Bizottság által készített értékelő jelentés is rámutatott, a Moldovai Köztársaság jelentős erőfeszítéseket tett a strukturális reformok uniós ajánlásoknak megfelelő, hatékony végrehajtása érdekében. Emellett a jelenlegi kormány európai integrációs platformja az uniós kapcsolatok terén példa nélküli módon dinamikus fejlesztést mozdított elő. Ezért a Moldovai Köztársaság közösségi programokban és ügynökségekben való részvételének növelése természetes lépés az európai normákhoz való igazodás folyamata során. Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A jegyzőkönyv aláírása mellett szavaztam, amely lehetővé teszi majd Moldova nagyobb mértékű részvételét bizonyos közösségi programokban. Ez alkalmat kínál majd az együttműködés előmozdítására a kultúra, az oktatás, a környezetvédelem, a tudomány és a technológia terén, valamint a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai révén. A politikai stabilitás és a demokratikus fejlődés elengedhetetlen a jegyzőkönyv átfogó végrehajtása és a szükséges egyetértési megállapodások megkötése érdekében. A Moldovában jelenleg tapasztalható alkotmányos patthelyzet aggodalomra ad tehát okot, és azt mielőbb hatékonyan meg kell oldani. A Moldovai Köztársaság számára kulcsfontosságú, hogy folytassa az ENP cselekvési tervben és a „Rethink Moldova” című dokumentumban meghatározott reformok végrehajtását. Az alkotmányban előírt

57

58

HU


választások megtartása elengedhetetlen a Moldovai Köztársaság jövőbeni stabilitása és jóléte, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatainak alakulása szempontjából. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) A Moldovai Köztársaság azon szándékát, hogy az Európa felé vezető utat az unió tagjaként járja, valamint ennek előkészítését az EU és az európai szomszédságpolitikában részt vevő Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás teszi lehetővé. Örömmel fogadom, hogy a Moldovai Köztársaság részt vesz bizonyos közösségi programokban, ami előmozdítja az együttműködést a kultúra, az oktatás, a média, a tudomány és a technológia terén, megszilárdítja a politikai kapcsolatokat a keleti partnerség révén, és felgyorsítja az új társulási megállapodásról szóló tárgyalásokat. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Moldovai Köztársaság elnökének megválasztásáról szóló népszavazáson kevesen vettek részt, és az országot ideiglenes elnök vezeti – ez jól mutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel az ország vezetése szembesül, és rámutat a polgárok csalódottságára is. A Dnyeszteren túli helyzet romlik, ami különösen nagy terhet jelent a hatóságok és a moldovai polgárok számára. Az országnak nagy utat kell még megtennie az intézmények stabilizálódásáig és a jogállam teljes körű megvalósulásáig. Ezért megérdemli az Európai Unió különleges támogatását és figyelmét. Ezen az úton fontos lépés, hogy Moldova részt vesz európai uniós programokban. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Közösségek és Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodást 1994. november 28-án kötötték meg, és Moldova 2004 óta vesz részt az európai szomszédságpolitikában (ENP). Az ajánlástervezet a Moldovai Köztársaság közösségi programokban való részvételével foglalkozik. 2007. június 18-án a Tanács iránymutatást bocsátott ki a Bizottság számára, hogy tizenhárom szomszédos országgal tárgyalásokat folytasson a közösségi programokban való részvételüket szabályozó általános elvekre vonatkozó keretmegállapodásokról. A Moldovai Köztársasággal 2008 márciusában kezdődtek meg a tárgyalások. A Moldovai Köztársaság pénzügyileg hozzá fog járulni azokhoz a programokhoz, amelyekben részt vesz. Ez a pénzügyi hozzájárulás programonként különbözik, és az egyetértési megállapodás határozza meg. A jegyzőkönyv aláírása lehetővé teszi majd, hogy Moldova fokozatosan megnyíljon, és erősíti részvételét bizonyos uniós programokban, mégpedig olyan mértékben, hogy az alkalmat kínáljon az erősebb kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok előmozdítására, a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség révén és az új társulási megállapodás tárgyalásainak támogatására. A jegyzőkönyv teljes végrehajtásához elengedhetetlen a politikai stabilitás és a demokrácia. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EK és Moldova 1994. november 28-án kötötte meg a partnerségi és együttműködési megállapodást; Moldova 2004 óta vesz részt az európai szomszédságpolitikában. 2007. június 18-án a Tanács iránymutatásokat bocsátott ki a Bizottság számára, hogy tizenhárom szomszédos országgal tárgyalásokat folytasson az uniós programokban való részvételüket szabályozó általános elvekre vonatkozó keretmegállapodásokról. 2008 márciusában megkezdődtek a tárgyalások a Moldovai Köztársasággal. A jegyzőkönyv tartalmaz egy keretmegállapodást a Moldovai Köztársaság uniós programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elvekről. A Moldovai Köztársaság pénzügyileg hozzájárult azokhoz a programokhoz, amelyekben

24-11-2010

24-11-2010

HU


részt vesz. Ez programonként változik, és az egyetértési megállapodásban kerül meghatározásra. Felmerül azonban a kérdés azzal a követeléssel kapcsolatban, amellyel az EU él a „politikai stabilitás és demokrácia” nevében, miközben arra törekszik, hogy beleavatkozzon egy ország belügyeibe, és nyíltan azon moldovai erők mellé áll, amelyek az EU gazdasági csoportjainak érdekeit védik és amelyek támadást indítanak az ország függetlensége és szuverenitása ellen, és ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a polgárok akaratát. Ezért nem értünk egyet az elfogadott állásfoglalással. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Támogattam Watson úr ajánlását, és örömmel fogadom, hogy az EU és Moldova között folytatódik az együttműködés. Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – Mindig támogattam a Moldovai Köztársaság Európával kapcsolatos céljait. Hiszek a szoros együttműködésben ezzel az országgal, amely nemrégiben bebizonyította, hogy kész az európai úton járni. Ha Moldova részt vesz bizonyos közösségi programokban, az a reformok végrehajtására ösztönzi majd ezt az Európai Unióval szomszédos országot, ami alkalmat kínál a kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok elmélyítésére és a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai révén. Támogatom Graham Watson jelentését, mert előmozdítja Moldova részvételét több európai közösségi programban és ügynökségben, azzal a céllal, hogy támogassa Moldova reformokra és modernizációra tett erőfeszítéseit. Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A Moldovai Köztársaság a legszegényebb európai országok egyike. A kutatások rámutattak, hogy az ország népességének jelentős hányada él mélyszegénységben. A belső reformokat – amelyek pozitív hatással lennének a gazdaságra – a legtöbb esetben politikai vagy etnikai konfliktusok lehetetlenítik el. Az Európai Uniónak ezért segítenie kell Moldovát az ország helyzetének javításában a stabilitás, a biztonság és a jólét terén. Egy európai politika segítene annak az alkotmányos problémának a megoldásában, amellyel a Moldovai Köztársaság jelenleg szembesül; ez a megoldás pedig további előnyös változásokkal járna. A Moldovai Köztársaság hangot ad szándékának, hogy részt kíván venni az európai szomszédságpolitika programjaiban – e szándékát mutatják pénzügyi hozzájárulásai. Az Európai Uniónak még erősebb elkötelezettséggel kell támogatnia ezeket az országokat. A Moldovai Köztársasággal folytatott együttműködés megerősítése tehát minden szempontból helyes döntés. Alan Kelly (S&D), írásban. – E jegyzőkönyv aláírása lehetővé tenné, hogy Moldovával bizonyos programok esetében szorosabb együttműködés alakuljon ki; ez a Moldova és az EU közötti szorosabb integrációhoz vezet majd. Tekintetbe véve, hogy hány moldovai polgár él és dolgozik Írországban, és járul hozzá Írország társadalmának jólétéhez, ez pozitív lépés Európa jövője szempontjából. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unióval szomszédos országok – köztük a Moldovai Köztársaság – reformjának előmozdításához és modernizálásához, valamint az átmenet elősegítéséhez kapcsolódó legfontosabb intézkedés az, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok előtt fokozatosan megnyitunk bizonyos közösségi programokat, intézményeket és ügynökségeket. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a Moldovai Köztársaságot, és segítenie kell hozzáférését bizonyos közösségi programokhoz. Ez segít majd előmozdítani

59

60

HU


a jó együttműködést az Unió és a Moldovai Köztársaság között olyan területeken, mint például a gazdaság, a tudomány, a kultúra és az oktatás. David Martin (S&D), írásban. – Az EK és a Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvről szóló jelentés mellett szavaztam. Bár igen aggasztónak tartom a moldovai emberi jogi helyzetet, az Amnesty International legutóbbi információit biztatónak találom, különösen azokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy Moldova októberben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát. Ez egy nagyon pozitív lépés. Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az EU–Moldova parlamenti együttműködési bizottság delegációjának tagjaként örömmel fogadok minden olyan lépést, amely a moldovai politikai helyzet stabilizálódásához és polgárai életszínvonalának emelkedéséhez vezet vagy vezethet. Ilyen lépésnek tekinthetők az ajánlások, amelyekről ma szavazunk, és amelyek végrehajtása megerősítheti az integrációs európai szomszédsági politikát. Egyetértek az előadóval abban, hogy a Moldovában jelenleg tapasztalható válság olyan probléma, amelyet gyorsan és mindenekelőtt törvényes eszközökkel kell megoldani. A teljességgel homályos és félrevezető „európai megoldás” kifejezést törölni kell a szövegből. Az előadó nyilván olyan megoldásra gondol, amely megfelel az Európa Tanács megállapodásainak és dokumentumainak, valamint az általánosan elfogadott demokratikus szabályoknak. Mindenesetre közösen és határozottan el kell utasítani a Moldovai Köztársaság belügyeibe való szándékos külső beavatkozás minden formáját. Bármely más megközelítés csupán a moldovai feszültség súlyosbodásához vezet, és nem kínál pozitív megoldást azokra a problémákra, amelyeket többek között az EU okozott a múltban alkalmazott egyenetlen megközelítésével. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Moldova humán fejlettségi mutatója a régióban a legalacsonyabbak közé tartozik. Ennek nagymértékben azok a gyorsított liberalizációs politikák az okai, amelyek célja az, hogy az Európai Unió pénzügyi elitjének hasznot hozzanak. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap szorítása – amellyel a jövőbeni makrogazdasági támogatás fenyeget – csak tovább rontja majd a helyzetet. Ilyen körülmények között cinizmusról árulkodik a döntés, miszerint a moldovai kormánynak megengedjük, hogy polgárait olyan bizonytalan európai programok és ügynökségek finanszírozására kényszerítse, mint például a Versenyképességi és innovációs keretprogram vagy az ATM kutatási program az egységes európai égbolt keretében (SESAR) – holott Moldova még csak nem is tagja az Európai Uniónak. A jelentés ellen szavazok. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Moldova az utóbbi években erőfeszítéseket tett arra, hogy még közelebb jusson a szabadság, a demokrácia és a jó kormányzás európai normáihoz. Az említett erőfeszítések összhangban állnak Moldova azon szándékával, hogy továbbhaladjon a lehetséges bővítés felé, és egyben szemléltetik is azt. A közelmúltban a választások nem a lehető legjobb módon mentek végbe, és az, hogy az országnak ideiglenes elnöke van, nem annak a jele, hogy az ország demokratikus konszolidációja megfelelő mértékű és jó irányban halad. Mindezek mellett figyelembe kell még vennünk Dnyeszteren túli kérdést, amely okozhat némi instabilitást. Az EU-nak a továbbiakban is meg kell tennie minden erőfeszítést arra, hogy a Moldovában végrehajtandó reformok a jó úton, azaz e partnerségi és együttműködési jegyzőkönyvben meghatározott irányba haladjanak.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Ha Moldova intenzívebben vesz részt bizonyos közösségi programokban, az alkalmat kínál a kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatok elmélyítésére és a politikai kapcsolatok megszilárdítására a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai révén. A jegyzőkönyv végrehajtásához azonban elengedhetetlen Moldova politikai stabilitása és demokratikus fejlődése. Igen sajnálatos az alkotmány módosításáról szóló, 2010. szeptember 5-i népszavazás sikertelensége. Moldova számára kiemelkedően fontos, hogy folytassa az európai szomszédságpolitika (ENP) cselekvési tervben és a „Rethink Moldova” című dokumentumban meghatározott reformok végrehajtását. A november 28-i parlamenti választások megszervezése kulcsfontosságú Moldova jövőbeli stabilitása és jóléte, valamint az Európai Unióval való kapcsolatai szempontjából. E választások minden bizonnyal segítik az országot abban, hogy ebbe az irányba haladjon, és teljes mértékben meg kell felelniük a szabad és tisztességes választásokra vonatkozó nemzetközi normáknak. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Sajnálatos módon Moldova ma a gazdasági és politikai változás teljes mértében bizonytalan szakaszában van. Az Európai Unió és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv, amely a Moldovai Köztársaság uniós programokban való részvételéről szól, a pozitív változás reményét jelenti a moldovaiak számára. A jegyzőkönyv aláírása előmozdítja az együttműködés megerősítését a kulturális, az oktatási és egyéb területeken. Igennel szavaztam, mivel remélem, hogy ez a partnerség elősegíti majd Moldova európai uniós integrációját. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A képviselők többségéhez hasonlóan én is az ajánlás mellett szavaztam, amelyet örömmel fogadok, mivel határozott jele annak, hogy támogatjuk és ösztönözzük a Moldovai Köztársaság európai irányba történő elmozdulását. Moldova, ez az Európai Unió határán található állam nem lesz képes túljutni a jelenlegi holtponton, hacsak nem kap ilyen jellegű üzeneteket, amelyek azt a meggyőződést erősítik a moldovai polgárokban, hogy Európa a helyes választás. A döntés nem is születhetett volna meg jobbkor, mint most, csupán néhány nappal azelőtt, hogy a parlamenti választások megkezdődnek az országban. Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jegyzőkönyvet, amely magában foglalja a Moldovai Köztársaság uniós programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elveket. Új lehetőségeket nyújt Moldovának arra, hogy további kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technológiai és tudományos kapcsolatokat építsen ki az EU tagállamaival. Meggyőződésem, hogy az EU és Moldova közötti politikai kapcsolatokat megerősíti majd a keleti partnerség, valamint az új társulási megállapodás tárgyalásai. Moldova politikai stabilitása és demokratikus fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessen a közösségi programokban, ezért nagyon fontos, hogy a nyugtalanság és az instabilitás hosszú időszaka a parlamenti választások után lezáruljon. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 1994 óta, vagyis azóta, hogy az EK és Moldova megkötötte a partnerségi és együttműködési megállapodást, a Moldovával való kapcsolatok preferenciális csatornán keresztül folynak. 2004 óta Moldova részt vesz az európai szomszédságpolitikában. Az intézményi együttműködés az EU és a szomszédos államok között elvezethetnek odáig, hogy az adott ország csatlakozik az EU-hoz, de ez nem szükségszerű. Ettől az eredménytől függetlenül elmondható, hogy az EU-t, mint nemzetek feletti entitást, olyan, a békére, a szabadságra és a demokráciára alapuló értékek

61

62

HU


vezérelnek, amelyek az EU szerint alapvető fontosságúak az európai kontinens jóléte szempontjából. Nagyon fontos, hogy a szomszédos országokkal folytatott együttműködés során az Unió különös figyelmet szenteljen ezen országok stabilitásának, anélkül, hogy közbeavatkozna, és támogassa azokat az intézményeket, amelyek a jogállamiság hatékony megvalósulását és az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását mozdítják elő. Moldova idén októberben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát – ez egy nagyon pozitív lépés ebben az irányban. Mindezekre tekintettel igennel szavaztam erre a jogalkotási állásfoglalásra, amelynek témája az EU és Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv, valamint az EU és Moldova közötti keretmegállapodás a Moldova uniós programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elvekről. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék köszönetet mondani Watson úrnak kiváló munkájáért. Igennel szavaztam, mivel én is úgy gondolom, hogy Moldova számára kiemelkedően fontos, hogy folytassa az ENP cselekvési tervben és a „Rethink Moldova” című dokumentumban meghatározott reformok végrehajtását. Az alkotmányban előírt választások megtartása elengedhetetlen Moldova jövőbeni stabilitása és jóléte, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatainak fejlődése szempontjából. Valamennyi félnek össze kell fognia a megoldás kidolgozása és a moldovai nép európai megoldás iránti bizalmának erősítése érdekében. Az EU és az Európa Tanács jelentős segítséget nyújtott eddig is és nyújt a jövőben is ahhoz, hogy Moldova mielőbb leküzdje ezt az akadályt. Mario Pirillo (S&D), írásban. – (IT) A Moldovai Köztársaság európai uniós programokban való részvételére vonatkozó általános elvekről szóló jegyzőkönyv elfogadása alapvető fontosságú annak szempontjából, hogy Moldova folytassa útját a strukturáltabb együttműködés felé, amely a jövőben logikusan a társulási megállapodáshoz vezethet. A jelenlegi moldovai alkotmányos patthelyzet hatással lehet a jegyzőkönyv és a kapcsolódó egyetértési megállapodások teljes körű betartására. A múlt szeptemberi népszavazás sikertelensége után rendkívül fontos, hogy minden politikai erő felelősségteljesen lépjen fel a közelgő 2010. november 28-i választások előtt. A politikai stabilitás elengedhetetlen feltétele annak, hogy Moldova nagyobb mértékben vegyen részt az uniós programokban. Hasonlóképpen, egy határozottan Európa-párti döntés megkönnyíthetné Moldova gazdasági és demokratikus fejlődését. Elnök úr, ezért szavaztam ma az Európai Parlament állásfoglalása mellett, abban a reményben, hogy Európa a Moldovában elindított folyamatok mindegyikét támogatja, technikailag és tudományosan egyaránt. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az európai szomszédságpolitika keretén belül az a kezdeményezés, hogy az ENP-partnerek számára fokozatosan megnyitjuk annak lehetőségét, hogy részt vegyenek bizonyos uniós programokban és ügynökségekben, egyike azon számos intézkedésnek, amelyek célja a reform, a modernizáció és az átmenet elősegítése az Európai Unióval szomszédos országokban. Most hajtották végre teljes mértékben azt a 2008 márciusában meghozott döntést, miszerint a Moldovai Köztársasággal tárgyalásokat kell kezdeni. Ez a jegyzőkönyv-tervezet tartalmaz egy keretmegállapodást a Moldovai Köztársaság közösségi programokban és ügynökségekben való részvételét szabályozó általános elvekről. A részvétel többek között olyan területeken

24-11-2010

24-11-2010

HU


folyik, mint például a közlekedés, az élelmiszerbiztonság, a vámügyek, a légi közlekedés biztonsága stb.) A jelentés mellett szavaztam, mivel a kezdeményezés támogatja a Moldovai Köztársaság, az EU-val szomszédos ország erőfeszítéseit a reform és a modernizáció végrehajtására. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az EU és a Moldova közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv aláírása mellett szavaztam, mert véleményem szerint az EU által Moldovának nyújtott segítség kulcsfontosságú az ország számára ahhoz, hogy végre tudja hajtani a szükséges reformokat, valamint hogy elérje a kívánatos politikai stabilitást és a demokratikus jogállam elveinek teljes tiszteletben tartását. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Moldovai Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó tanácsi határozattervezetről, valamint a Moldovai Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti keretmegállapodásról szól. Az EP igen szavazatával a jegyzőkönyv aláírása mellett szavaz. Traian Ungureanu (PPE), írásban. – Az EU és a Moldovai Köztársaság közötti megállapodásokkal foglalkozó, az EPP-be tartozó árnyékelőadóként nagy örömmel üdvözlöm, hogy a Parlament döntő többsége az EU és a Moldovai Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Moldovai Köztársaság uniós programokban való részvételéről szóló jegyzőkönyv elfogadása mellett szavazott. A Moldovai Köztársaság már a társulási megállapodás aláírása előtt törvényes lehetőséget kap arra, hogy részt vegyen az EU belső programjaiban és ügynökségeiben, és így folytathassa közeledését az uniós normákhoz, különösen a közlekedés, az élelmiszerbiztonság, a vámügyek és a légi közlekedés biztonsága terén. A Moldovai Köztársaság parlamenti választásainak előestéjén az Európai Parlament határozottan azt jelzi, hogy támogatja e szomszédos ország Európa-párti reformjait és azt, hogy e reformokat határozottan hajtsák végre. Örömmel látom, hogy az Európai Parlament a kérdés megvitatásának valamennyi szakaszában minden pártra kiterjedő egyetértést tanúsított, és így alakította ki azt az egységes álláspontot, miszerint ezt a jegyzőkönyvet a lehető leghamarabb el kell fogadni, és ezzel minden lehetőséget meg kell adni a Moldovai Köztársaságnak arra, hogy részesülhessen az EU-val való kapcsolatai nyújtotta előnyökben. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Az Európai Unió – beleértve az új tagállamokat, például Litvániát is – felelős azért, hogy szem előtt tartsa keleti szomszédaink érdekeit. Az EU és Moldova közötti együttműködés megerősítése, valamint Moldova bevonása a közösségi programokba segíteni fog abban, hogy az ország közelebb kerüljön az uniós normákhoz. Ez a partnerségi és együttműködési megállapodás lehetővé teszi majd, hogy az EU és Moldova között új, szoros kapcsolatok alakuljanak ki a kultúra, az oktatás és a technológia terén. Különösen fontos az EU számára, hogy a moldovai fiatalok figyelmét felhívja a jövőbeni EU-tagság előnyeire. A tavalyi évben az európai országokban (esetenként illegálisan) dolgozó moldovai bevándorlók Moldova GDP-jének csaknem 19%-át termelték meg. A szegénység, a korrupció és az embercsempészet olyan problémák, amelyeket közösen kell megoldanunk. Moldovának az uniós csatlakozásra való felkészülés során több jelentős strukturális reformot kell végrehajtania. Az EU-nak pedig továbbra is támogatnia kell Moldova erőfeszítéseit. Különösen fontos a demokrácia és a jogállamiság megerősítése. A Dnyeszteren túli konfliktus probléma Európa számára, ugyanakkor azonban lehetőség is az EU számára, hogy szorosabban

63

64

HU


együttműködhessen Moldovával, Oroszországgal és Ukrajnával. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Bízom benne, hogy a november 28-i parlamenti választások lehetővé teszik Moldova számára az előrelépést. Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0290/2010) Damien Abad (PPE), írásban. – (FR) A Parlament ma két jogalkotási jelentést fogadott el első olvasatban: egy, az Európai Unió sajátságos aspektusaival kapcsolatos rendeletet és egy, a tagállamok által nemzeti szinten alkalmazandó szabályokról szóló irányelvet. A tagállamok felelőssége lesz, hogy a nemzeti jogalkotás garantálja e cél megvalósulását és azt, hogy minden polgár számára hozzáférhetők legyenek a tárgyilagos információk. Ezek az információk többek között a csomagolással és a betegségmegelőzéssel kapcsolatosak, és magukban foglalják a nyilvános értékelő jelentést is. A betegeknek jobb hozzáférést kell biztosítani a vényköteles gyógyszerekről szóló pontos információkhoz. Ez az információ magában foglalja a gyógyszer alkalmazási előírását és az általa kezelt betegségre vonatkozó adatokat. Kötelességünk, hogy megvédjük a fogyasztókat, és hogy átlátható módon, folyamatosan informáljuk őket. Képviselőként végzett munkánknak az is része, hogy egy olyan Európát hozzunk létre, amely véd és informál. Ezért szavaztam e két dokumentum mellett. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A 2001/83/EK irányelv az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexét hozza létre. Meghatározza a gyógyszerkészítményekhez mellékelendő, az alkalmazási előírást tartalmazó és a felhasználásra vonatkozó információkkal kapcsolatos szabályokat. Nem hoz azonban létre harmonizált keretet a betegek számára biztosított, nem promóciós célú tájékoztatás tartalmára és minőségére nézve. Emellett a tapasztalat azt mutatta, hogy a szövegek nem egységes értelmezése olyan helyzetekhez vezethetett, amelyekben a nagyközönség rejtett reklámoknak van kitéve; különösen igaz az internet esetében. A Bizottság olyan irányelvet javasolt, amely módosítja a jelenlegi jogszabályokat annak érdekében, hogy a vényköteles gyógyszerek tekintetében javuljon a nyilvánosság tájékoztatásának módja. Ez az irányelv megfelelő jogi keretet hivatott létrehozni bizonyos, a forgalomba hozatali engedély jogosultjai által a gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtott információkkal kapcsolatban. Az Európai Parlament egy olyan jogalkotási állásfoglalást dolgozott ki, amely a Bizottság javaslatánál jóval ambiciózusabb. A szöveg mellett szavaztam, mivel javítja a betegek számára elérhető információ minőségét, és erősíti a biztonságot. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam ezzel a fontos állásfoglalással kapcsolatban, amelynek célja az, hogy a betegek jobb tájékoztatást kapjanak a számukra felírt gyógyszerekről. A hatályos jogi kerettel és az európai helyzettel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel a betegeknek a vényköteles gyógyszerekről szóló információkhoz való hozzáférése terén. Az irányelv tagállamok általi értelmezése a betegek számára a gyógyszerekről szóló magas színvonalú és átfogó tájékoztatáshoz való eltérő hozzáférést biztosít Európa különböző részeiben. Néhány tagállamban a betegek a felírt gyógyszerekkel kapcsolatos legalapvetőbb információkhoz is nehezen férnek hozzá. Mivel az egyes tagállamok eltérően értelmezik az irányelvet, úgy érzem, hogy a rendelkezéseket egyértelműbbé kell tenni, annak érdekében, hogy az EU összes polgára megkaphassa a gyógyszerekkel kapcsolatban azt az információt, amelyre szüksége van. Az Európai Parlament által elfogadott módosítások azt is garantálják, hogy a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban az információt csak bizonyos kommunikációs csatornákon (többek között erre szakosodott és hitelesített internetes oldalakon) keresztül lehet eljuttatni

24-11-2010

24-11-2010

HU


– ez védi a betegek érdekeit és kísérletet tesz a gyógyszeripari cégek reklámozási lehetőségeinek csökkentésére. Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Ha a betegek jobban hozzáférnek a számukra előírt kezeléssel kapcsolatos színvonalas tájékoztatáshoz, az növeli annak esélyét, hogy jobban megértik azt a döntést, amely közvetlen hatással van az életükre. A szándék tehát igen jó. E döntésnek azonban egy jóval átfogóbb egészségügyi oktatási stratégia részének kell lennie, amely a beteget és nem a gyógyszeripari céget helyezi a középpontba. A hatályos jogi kerettel és az európai helyzettel kapcsolatban számos probléma merül fel a betegeknek a vényköteles gyógyszerekről szóló információkhoz való hozzáférésével kapcsolatban. Az irányelv tagállamok általi értelmezése a betegek számára a gyógyszerekről szóló magas színvonalú és átfogó tájékoztatáshoz való eltérő hozzáférést biztosít Európa különböző részeiben. Néhány tagállamban a betegek a felírt gyógyszerekkel kapcsolatos legalapvetőbb információkhoz is nehezen férnek hozzá. Ez egyenlőtlenségeket okoz az egészségügyben. Az interneten keresztül a betegeknek már néhány másodperc alatt korlátlan hozzáférésük van a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos, ellenőrizetlen és gyakran pontatlan információkhoz. A helyzet további bonyolításának elkerülésére azonban ellenőrzött, biztonságos információkat kellene biztosítani számukra. A vényköteles gyógyszerekről szóló információkra vonatkozó rendelkezéseket tehát korszerűsíteni kell. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni kollégámnak, Fjellner előadó úrnak a munkájához. A jelentés mellett szavaztam, mert meggyőződésem: alapvető fontosságú, hogy a betegek hozzáférjenek a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos információkhoz. Az Európai Parlament és a betegszervezetek már jó ideje kérik a hatályos rendelkezések módosítását, hiszen azok jelenlegi formájukban nem biztosítják a szükséges információkat. Valóban: a technikai fejlődésnek köszönhetően és az interneten könnyen hozzáférhető, a gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos információk gyakran bizonyulnak tévesnek és félrevezetőnek. Egyetértek a jelentés megközelítésével, amelynek célja az, hogy a jogalkotás középpontjába állítsa a betegek ismeretekhez való jogát, és ennek következtében azt javasolja, hogy a gyógyszeripari cégek adjanak meg bizonyos alapvető tájékoztatást a betegeknek. Reménykedem tehát a nagyobb fokú jogbiztonságban, hiszen ez a biztonság gyakran elégtelennek bizonyul, részben amiatt, hogy az előző irányelvet a tagállamok eltérő mértékben alkalmazták. A vényköteles gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos információkra vonatkozó előírásokat ezért korszerűsíteni kell, valamint új szabályokat kell elfogadni, amelyek előmozdítják a fokozott egészségismeretet, és az egészségügyi ágazatot nagyobb mértékben bevonják a közegészség javításába. Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Az egészségügy területén az átfogó, magas színvonalú információhoz való hozzáférés biztosítja a jobb eredményeket, hiszen a betegek nagyobb valószínűséggel tartják be egy olyan kezelés szabályait, amelyet megértenek. Az előadóval együtt én is szeretném hangsúlyozni: egyes tagállamok eltérő módon értelmezik a gyógyszerkészítményekre vonatkozó információkról szóló irányelvet, az információk pedig megbízhatatlanok és pontatlanok, ezért egyes európai országokban a betegek nehezen férnek hozzá az ilyen jellegű tájékoztatáshoz. A betegek tájékoztatáshoz való jogára tekintettel az ilyen információkat könnyebben hozzáférhetővé kell tenni. Annak érdekében azonban, hogy elkerüljük a tagállamok közötti egyensúlytalanságokat, létfontosságú azoknak az eszközöknek az azonosítása, amelyekkel ezek az információk megoszthatók,

65

66

HU


és az, hogy egyiket se részesítsük előnyben a másikkal szemben. Végezetül, kulcsfontosságú, hogy egyértelműen megkülönböztessük a tájékoztatást a reklámtól, és hogy megakadályozzuk a gyógyszeripari cégeket abban, hogy ezeket a tájékoztató kampányokat termékeik promóciójára használják fel. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam azokra a módosításokra, amelyeket az Európai Parlament terjesztett elő a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatásról szóló bizottsági javaslattal kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy alapvető fontosságú az, hogy a polgárok könnyen hozzáférjenek a gyógyszerekre vonatkozó információkhoz, különösen az interneten az összes európai nyelven közzétett tájékoztatás segítségével. Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) Nemmel szavaztam, mivel nem engedhetjük meg a gyógyszeripari cégek és a Bizottság az egészségből a többihez hasonló árucikket csináljanak. A vita középpontjában ismét az európai gyógyszeripar és gyógyszermellékhatás-figyelés kapcsolata áll. Nem engedhetjük, hogy a gyógyszeripari cégek kényük-kedvük szerint tájékoztathassák a nyilvánosságot, és nem engedélyezhetjük, hogy a nyilvánosság részére vényköteles gyógyszereket reklámozzanak. Tény, hogy e vállalatok kereskedelmi érdekei összeegyeztethetetlenek az általános közérdekkel – amelyet egészségügyi politikáink hivatottak képviselni –, ezért veszélyes lenne szemet hunyni a helyzet fölött. Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (E L) Az Európai Bizottság eredeti javaslata egy, az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó irányelvről lehetővé teszi a gyógyszeripari cégek számára gyógyszereik reklámozását. A mai plenáris ülés módosította a Bizottság eredeti javaslatát, amelyet a gyógyszeripari cégek igényei szerint alakítottak ki.Az összes módosításra igennel szavaztam, mivel azok nagymértékben javítottak az eredeti szövegen, azzal, hogy a jogalkotás fókuszát a gyógyszeripar termékreklámozási jogáról a betegek azon jogára helyezték át, hogy megbízható, tényszerű és független tájékoztatást kapjanak. Igennel szavaztam azokra a módosításokra is, amelyek tiltják a gyógyszerekről szóló információk közlését a televízióban, a rádióban és a sajtóban. Noha történt előrelépés, a tájékoztatás és a reklám közötti határvonal továbbra is homályos, és a szövegnek még mindig vannak hiányosságai, és még mindig tartalmaz kiskapukat. A zárószavazáson tartózkodtam, mivel úgy vélem, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a Bizottság felülvizsgálná irányelvjavaslatát azon iránymutatások alapján, amelyeket ma adtunk. Az sem véletlen, hogy a tagállamok szinte egyhangúan elutasították ezt a tanácsi dokumentumot. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy a betegeknek jobb hozzáférést kell biztosítani a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos információkhoz. Ez magában foglalja azt, hogy a gyógyszerek előírásával és az általa kezelt betegségre vonatkozó adatokkal kapcsolatban pontos legyen a tájékoztatás, valamint megakadályozza a nem kívánt tájékoztatást és az álcázott reklámozást. Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) A polgárok védelme szempontjából alapvető fontosságú, hogy megkülönböztessük a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatást és reklámot. Ezért szavaztam Fjellner úr jelentése mellett, amely előírja, hogy a gyógyszerkészítmények csomagolásán elhelyezzenek egy tárgyilagos gyógyszerismertetőt a betegek részére. Ezzel támogatjuk az egyértelmű és megbízható információkhoz való hozzáférést: a tájékoztatás hozzáférhető lesz az Európai Unió összes hivatalos nyelvén jóváhagyott internetes oldalakon

24-11-2010

24-11-2010

HU


és hivatalos brosúrákban. Örömmel veszem tudomásul e javaslat elfogadását – ez valódi előrelépést jelent a nagyobb átláthatóság felé az egészségügy terén. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Nemmel szavaztam erre a jelentésre, amelyet mindig is határozottan elleneztem. Egyetértek azzal, hogy a betegeknek színvonalasabb tájékoztatást kell nyújtanunk, de nem tudom elfogadni az erre a célra használt eszközöket. A gyógyszeripar céljai sohasem fognak az emberszeretethez kapcsolódni. Emellett nagyon nehéz különbséget tenni a tájékoztatás és a reklám között. Igaz, hogy a szövegnek, amely csaknem egyhangúlag került most elfogadásra, semmi köze a Bizottság eredeti elgondolásához. Az eredeti elképzelés egyszerűen csak azt tette volna lehetővé, hogy tájékoztatás címén álcázott reklámozás folyjon. Az a javaslat ugyanakkor a gyógyszeriparnak azt a nagyon is egyértelmű elvárását tartotta szem előtt, hogy a gyógyszerek reklámozását a jogszabályok ne tiltsák. A jelentés abban a formában, ahogy azt ma elfogadtuk, számos egyéb garanciát is tartalmaz: a gyógyszergyártó cégek által adott, terjesztésre szánt tájékoztatást előzetesen ellenőrzik, és a médián keresztül nem terjesztik. Azonban a csomagolásban található összefoglaló betegtájékoztató kiadásának engedélyezése azzal jár, hogy lesznek kiemelt részek, míg mások – például a mellékhatások – rendre kimaradnak majd az összefoglalókból, mivel nem teszik „keresettebbé” az árut. Önmagában ez nem promóció? Mi volt a valódi cél? Megér ennyit az egész? Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A 2001/83/EK irányelvnek az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam. Ez az irányelv meghatározza az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexét, és előmozdítja a betegek azon jogát, hogy a hozzáférhető gyógyszerkészítményeken megbízható, hozzáférhető és független, valamint az illetékes hatóságok által jóváhagyott információkat kapjanak. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (ES) Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv közösségi szintű harmonizált keretet hoz létre a gyógyszerkészítmények reklámozására vonatkozóan. Ennek alkalmazása továbbra is a tagállamok felelőssége marad. Ez a jogszabály tiltja vényköteles gyógyszerek nyilvánosság számára történő reklámozását. A gyógyszerekről szóló tájékoztatásra vonatkozó előírások azonban nem szabályozottak, mivel a dokumentum csak annyit ír elő, hogy bizonyos, beszállítással kapcsolatos tevékenységekkel kapcsolatos információkra nem vonatkoznak a reklámozásról szóló rendelkezések. Az Unió tehát nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a gyógyszerekre vonatkozó információszolgáltatással kapcsolatban kialakítsák saját megközelítésüket, feltéve, hogy a fent említett, reklámozásra vonatkozó szabályokat betartják. Egyetértek az előadónak azzal a javaslatával, miszerint ki kell zárni annak lehetőségét, hogy a gyógyszeripari cégekre vonatkozó információk elérhetők legyenek napilapokban, magazinokban és hasonló kiadványokban, valamint a televízióban és a rádióban. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az irányelvjavaslat módosítja a korábbi irányelvet az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtott tájékoztatás tekintetében. Általában elmondható, hogy először is a gyógyszeripari cégeknek a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó felelősségére fókuszál, garantálva azt, hogy ez a tájékoztatás nem reklámjellegű. Másodszor: a Bizottság felügyeleti és döntéshozói szerepet kap azon felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján, amelyek

67

68

HU


az információ és a reklám definíciójával kapcsolatosak. Úgy véljük, ez a megközelítés azt jelenti, hogy a tájékoztatás terén túlságosan sok szerep kerül a gyógyszeripari cégekhez és a Bizottsághoz, és hogy ezeket a feladatokat nemzeti szinten, specifikus nemzeti hatóságok által összehangolt és jóváhagyott módon kell végrehajtani, annak érdekében, hogy javítsuk a betegeknek és a nyilvánosságnak nyújtott tájékoztatás színvonalát és biztosítsuk a betegek jogait. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló új jogszabály újabb lépés afelé, hogy a betegeknek egyértelműbb és hatékonyabb információkat nyújtsunk azokról a gyógyszerekről, amelyeket szednek, valamint amelyeket felírtak a számukra. Olyan európai szintű harmonizált keretre van szükségünk, amely nem csupán fenntartja a vényköteles gyógyszerkészítmények reklámjának tilalmát, hanem ugyanakkor tekintetbe veszi a betegek tájékoztatáshoz való jogát is. Ez nem könnyű feladat, mivel a „termékpromóció” és a „termékismertető” közötti különbség eseteként nem egyértelmű, és ez megzavarhatja a fogyasztókat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a betegek az egész Európai Unióban egyre aktívabb szerepet játszanak az egészségügyi szektorban. A gyógyszerkészítményekre vonatkozó nem reklámcélú információk ezért segíthetik a polgároknak abban, hogy jobban megértsék a számukra előírt kezeléseket és előmozdítsák gyógyulásukat – mindezt természetesen egészségük érdekében. Végezetül szeretném hangsúlyozni: fontos egyértelműen definiálni a gyógyszerekkel kapcsolatos információk típusát, valamint azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az ilyen információk közzétehetők. Csökkentenünk kell az álcázott reklámok kockázatát, és – amennyiben szükséges – a nagy mennyiségű, szabályozatlan és félrevezető információ kockázatát. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az orvosi rendelvényhez kötött, emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásról szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a törvények harmonizálása ebben a szektorban alapvető eszköz az európai betegek ismereteinek biztosítására. Igen érzékeny kérdés ez, mivel az egészségvédelemhez, ehhez az alapvető emberi joghoz kapcsolódik. Teljes mértékben támogatom a Parlament arra vonatkozó felhívását, hogy a gyógyászati tájékoztatás és a reklámozás közötti különbség egyértelmű legyen. A gyógyszeripari cégek nem használhatják a betegek tájékoztatáshoz való jogát promóciós céljaik álcázott megvalósítására, hanem – az alkalmazási előírás tudományos feltüntetésével, a címkézéssel és az értékelő jelentéssel – biztosítaniuk kell, hogy az európai fogyasztók valóban megismerjék a terméket. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az elektronikus formában (az interneten) vagy nyomtatott formában elérhető információkhoz való jobb hozzáférés hozzájárulhat a jobb gyógyászati eredményekhez, mivel az a beteg, aki tájékozott a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban, aktívabb és tudatosabb szerepet tud játszani a gyógyulási folyamatban. David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a jelentésre, amely része egy, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekről szóló, jelenleg hatályos 2001. évi irányelvet módosító csomagnak. Középpontjában a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás áll. Az irányelvnek kimondott célja, hogy lehetővé tegye a betegek számára a jobb hozzáférést az információkhoz, és hogy egyértelműsítse azokat a szabályokat, amelyeknek az EU-ban jelenleg tapasztalható eltérő értelmezése egészségügyi egyenlőtlenségekhez

24-11-2010

24-11-2010

HU


vezet. Foglakozik az interneten hozzáférhető információkkal is – erre a jelenleg hatályos dokumentum nem tér ki. Különösen problémás terület ez, mivel nehéz szabályozni. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a javaslat, amelyet ma a Parlament nagy többséggel elfogadott, nagyban javítja a Bizottság által eredetileg benyújtott javaslatot, mivel határozottabban képviseli a betegek tájékoztatáshoz való jogát. Azonban – annak ellenére, hogy a Parlament jelentése egyértelműen sokkal jobb – tartózkodtam a szavazástól, mivel még mindig gyenge benne több olyan garancia, amely ahhoz lenne szükséges, hogy az emberek a gyógyszerekkel kapcsolatban egyértelmű és független tájékoztatáshoz jussanak. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A bizottsági és tanácsi javaslat Parlament által elfogadott módosításai nem mind mutatnak helyes irányba. Szigorúan ragaszkodnak a gyógyszerkészítmények egységes piacának elvéhez, és a recept nélkül kapható termékeket éppolyan árucikknek tekintik, mint az összes többit – a szerzők végül már inkább „fogyasztókról” beszélnek, semmint „betegekről”. A módosítások nem indítványozzák annak megakadályozását, hogy a gyógyszeripari cégek maguk állítsák elő gyógyszereikről a nyilvánosságnak szánt tájékoztatást. A módosításoknak valóban megvan azonban az az előnyük, hogy lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az adott cégek által nyilvánosságra hozott információk közzétételét lehetőség szerint szabályozzák. Egészen pontosan jogot adnak nekik arra, hogy nyilvánosan elítéljék azokat a cégeket, amelyek a hivatalos állami adatoktól eltérő adatokat publikálnak, vagy azokat félrevezető módon teszik közzé. Ez több a semminél. Mindazonáltal nem szavazhatok igennel egy ilyen gyenge szövegre. Ezért tartózkodom. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos minőségi tájékoztatáshoz való hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi eredmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. E javaslat célja tehát nem korlátozódhat az európai jogalkotás harmonizálására, hanem – az egészséggel kapcsolatos ismeretek fejlesztése révén – a jó egészséget is elő kell mozdítania. A gyógyszeripar fontos szerepet játszik az egészségismeret előmozdításában, de szerepét egyértelműen meg kell határozni, illetve részvételét határozottan szabályozni kell, annak érdekében, hogy a kereskedelmi megfontolások ne vezessenek túlzott gyógyszerfogyasztáshoz. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az idős és a krónikusan beteg emberek számára rendkívül sok gyógyszert írnak fel, amelyek egymásra rossz hatással lehetnek, természetesen azért, mert az orvos nem tudja, hogy kollégája milyen gyógyszert írt fel. Mindeközben egyre több termék – az aszpirintól kezdve a nátha elleni szerekig és az altató készítményekig – vény nélkül árusítható. Van egyáltalán valaki, aki ténylegesen átgondolja annak lehetőségét, hogy még a természetes, növényi alapú készítmények is kölcsönhatásba léphetnek bizonyos gyógyszerkészítményekkel? A betegek csak fokozzák a zűrzavart: semmit nem tudni a nem helyes időben bevett vényköteles gyógyszerekről, vagy azokról, amelyeket maguk a betegek kezdenek el szedni, változtatnak meg, vagy hagyják abba a szedését. A kezelés nem megfelelő betartásának következtében beálló gazdasági károk milliárdokra rúgnak. Ezért olyan fontos az egyértelmű megkülönböztetés a reklámozás és a tájékoztatás között, amelyet az előadó is sürget. Ez remélhetőleg egyértelműbben rámutat arra, hogy a nem vényköteles gyógyszerek is kölcsönhatásba léphetnek a vényköteles gyógyszerekkel. Fontos, hogy az elsődleges információforrás mindig a gyógyszert felíró orvos legyen, hiszen ő választja ki azt a gyógyszert, amely megfelel betege korának,

69

70

HU


nemének, súlyának, ismert gyógyszerallergiáinak stb. Mindezt figyelembe véve tartózkodtam a szavazástól. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Fjellner úr jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy üzenete és iránymutatása rendkívül fontos. Az európai fogyasztókat sokszor megzavarja a gyógyszerkészítmények csomagolásán található tájékoztatás, mert sokszor bonyolult, és sok esetben félrevezető információkat tartalmaz. Az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásról szóló irányelvre vonatkozó javaslat célja olyan egyszerű információk biztosítása, amelyek könnyen érthetők és könnyen felhasználhatók, ugyanakkor elkerülik a reklámozás bármely formáját. Az is fontos, hogy ezek az információk ne csupán a betegtájékoztatón legyen elérhetők, hanem más csatornákon is – ezért örömmel fogadom a javaslatot az interneten történő közzétételről. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Úgy gondolom, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás és reklám megkülönböztetése alapvető fontosságú a polgárok védelme szempontjából. Azért szavaztam a Fjellner-jelentés mellett, mert egyértelműen javított a 2001/83/EK irányelven. A nagy többség, amely elfogadta ezt a dokumentumot, meg volt győződve arról, hogy a betegek tájékoztatáshoz való jogát meg kell védeni. Ki kell emelni továbbá azt a munkát, amelyet a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság végzett az Európai Bizottság által benyújtott eredeti dokumentum javítása terén. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék köszönetet mondani Fjellner úrnak a kiváló munkáért. Azért szavaztam igennel, mert egyetértek azzal, hogy a gyógyszerkészítményekre vonatkozó nem reklámcélú információkat a forgalomba hozatali engedély jogosultjainak hozzáférhetővé kell tenniük a betegek és a nyilvánosság számára, összhangban az úgynevezett „húzó (pull) stratégia elvével”, amely szerint a betegek/nyilvánosság szükség esetén hozzáférhetnek az információkhoz (ellentétben a „toló (push) stratégia elvével”, amely szerint a forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezők terjesztik az információt a nyilvánosság körében). Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A betegeknek adott tájékoztatásnak az alábbi fő szempontoknak kell megfelelnie: – megbízhatóság: a betegeknek adott tájékoztatásnak a legfrissebb tudományos ismereteken kell alapulnia, azok forrásainak pontos megjelölésével; – függetlenség: egyértelművé kell tenni, hogy ki nyújtja és finanszírozza a tájékoztatást, hogy a fogyasztók azonosíthassák az esetleges érdekellentéteket; – A tájékoztatásnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztók számára, és a beteget kell a középpontba állítania: érthetőnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, figyelembe véve a fogyasztók speciális igényeit (életkor, kulturális különbségek és elérhetőség minden európai nyelven). A betegek számára nyújtott, a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatásnak egy tágabb értelemben vett „betegtájékoztatási” stratégia és egy szélesebb körű egészségismereti stratégia részének kell lennie. A betegeknek és az érdeklődőknek pontos, pártatlan tájékoztatást kell kapniuk az egészséges életmód, a betegségek és egyes kórok megelőzése, illetve a különféle kezelési lehetőségek tekintetében. Ez az, amiért véleményem szerint e javaslatot a betegeknek nyújtott tájékoztatással kapcsolatos magatartási kódexszel kell kiegészíteni, és a betegszervezetekkel

24-11-2010

24-11-2010

HU


együttműködésben kell elkészíteni. Ez lehetővé teszi majd a betegek véleményének megismerését. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság által eredetileg előterjesztett javaslatba bevezetett megegyezéses módosítások döntő módon járulhatnak hozzá annak szavatolásához, hogy a betegek hozzáférhessenek a piacon elérhető vényköteles gyógyszerekre vonatkozó megbízható és független tájékoztatáshoz. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A vényköteles gyógyszerek hirdetése tilos az Európai Unióban, és így is marad. A gyógyszeripari vállalatoknak az általuk terjesztett nem promóciós célú információk esetében eleget kell tenniük az objektivitásra vonatkozó egyértelmű szabályoknak. Ez az a két fontos üzenet, amelyeket a betegek tájékoztatására vonatkozó jogszabálycsomag ma délben való elfogadásával közöltünk. Ez konszenzusos szavazat a Parlament részéről (558 szavazat 48 ellenében), amely csupán megerősíti a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban lezajlott, egyetlen szavazata híján egyhangú szavazást. Számos óvintézkedést léptettek életbe. Az Európai Bizottság a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó információnak a televízióban vagy a rádióban történő sugárzásával kapcsolatos tilalmat javasolt, az Európai Parlament pedig e tilalomnak a nyomtatott sajtóra való kiterjesztéséről határozott. A gyártókra számos kötelezettség vonatkozik: az alkalmazási előírással, a megszigorított címkézéssel és az egészségügyi hatóságok általi előzetes engedélyezéssel kapcsolatos kötelezettségek. Nem értem azt a felbolydulást, amelyet ez a kérdés keltett, különösen a francia ajkú Belgiumban, a fogyasztói szervezetek és az egyes olyan európai parlamenti képviselők támogatását élvező kölcsönös önsegélyező társulások körében, akik még mielőtt a viták elkezdődtek volna, már elítélték ezt a két jogszabályt. Ez olyan felelőtlen politikai magatartás, amelyet sajnálatosnak tartok, figyelembe véve a betegek által a megbetegedésükkor támasztott magas elvárásokat, és tekintettel arra, hogy e jogszabályok nélkül a nyilvánosság ki lenne szolgáltatva az internetes szerencsevadászok kényének-kedvének. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Úgy határoztunk, hogy a jelentés mellett szavazunk, illetve tartózkodni fogunk – a 31. módosítás harmadik részével kapcsolatos eredménytől függően, mivel az említett rész biztosítja azt, hogy a gyógyszeripari vállalatok kizárólag saját felhasználásra nyújthassanak tájékoztatást az egészségügyi szakembereknek, nem pedig a betegeknek az egészségügyi szakembereken keresztül történő tájékoztatása céljából. Ez kulcsfontosságú volt a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja számára. Mivel végül elfogadták, úgy határoztunk, hogy a végleges szavazáson támogatjuk a jelentést. Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE), írásban. – (IT) Az intézkedés elfogadása melletti szavazatunk annak a formális megkülönböztetésnek a következménye, amelyet a gyógyszerekre vonatkozó információk és a reklámok között tettek. Támogatjuk a gyógyszerekre vonatkozó információk szélesebb körben való terjesztését, amennyiben ez fokozza a betegek tudatosságát. Nem értünk és soha nem is fogunk egyetérteni semmilyen olyan intézkedéssel, amely nyíltan vagy bújtatottan kísérletet tesz a reklám különböző formáinak bevezetésére, kereskedelmi célú gyógyszertermék-kommunikációvá változtatva az etikus gyógyszertermék-kommunikációt. Értékeljük azt, hogy a gyógyszerekre vonatkozó információnak sem a napilapokban vagy magazinokban való közzététele, sem pedig a rádióban vagy televízióban való sugárzása nem lesz megengedett.

71

72

HU


Szintén helyes, hogy ez az irányelvre irányuló javaslat egyértelművé teszi, hogy milyen és mennyi információt – ideértve a tudományos információt és teljességgel kizárva a reklámanyagokat – lehet és kell közzétenni. Az említett információkat közzétevő internetes oldalak tanúsítását és ellenőrzését bevezető módosítás további biztosítékot kínál számunkra arra vonatkozóan, hogy az információ ne tartalmazzon reklámot. A gyógyszertárnak alapvető egészségügyi létesítménynek kell maradnia, és ilyenképpen olyan területnek, amely a kereskedelem és verseny szabályai tekintetében védelmet élvez. Úgy véljük, hogy ez a szabály segítséget nyújt a gyógyszertáraknak ahhoz, hogy ellássák a farmakovigilanciával és a gyógyszerek helyes használatára való oktatással kapcsolatos nehéz szerepüket. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Egy olyan korban, amikor az emberek maguk keresik az információkat, a betegeket egyértelműen, tárgyilagosan, megbízhatóan és megfelelően kell tájékoztatni a gyógyszerek hatásairól. Noha az Unióban tiltott a gyógyszerek reklámozása, a Bizottság áthatolhatóvá tette a tilalmat. Javaslata – amelyet nem fogadok el – híján volt az ilyen stratégiának, és a reklámtól való megkülönböztetés túlságosan határozatlan volt. Ráadásul a Bizottság túl sok jogot és túl sok felelősséget adott a gyógyszeriparnak. Most, hogy a Parlament jelentős változtatásokat hajtott rajta végre, már támogatni tudom a javaslatot. Annak módja, ahogyan a vállalatok felhasználhatják a hivatalos dokumentumokat (a betegtájékoztatókat, értékelő jelentéseket) és azok a csatornák, amelyeken keresztül hozzáférhetővé teszik az információkat, korlátozott: a betegeknek szóló egészségügyi napilapokban, magazinokban, webhelyeken és levelekben ez már nem megengedett. A gyógyszerekre vonatkozó valamennyi útmutató esetében az illetékes hatóságok előzetes ellenőrzése és jóváhagyása szükséges. Ez kizárja az önszabályozást, amit az eredeti javaslat nem tett meg. Továbbra is kételkedem a javaslat megvalósíthatóságával kapcsolatban, mivel egy kötelező kormányzati információs stratégia még mindig erélyesebb lenne, mint a kormányzati ellenőrző társaságok politikái. Mindazonáltal a jogalkotási javaslat mellett szavaztam, mivel – végső soron – valóban biztosítja a betegek jobb tájékoztatását. Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) A gyógyszerekre vonatkozó információkról szóló Fjellner-jelentés jogos aggodalmakat vet fel a gyógyszeripari vállalatok azon lehetőségeivel kapcsolatban, hogy a betegek számára hirdethessenek. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban tevékenykedő képviselőtársaim mindenképpen javítottak a szövegen azzal, hogy elvetették a bújtatott reklám különféle lehetőségeit, és hogy azt javasolták, a tagállamok egészségügyi hatóságai ellenőrizzék a gyógyszeripari vállalatok által a nagyközönség számára a vényköteles gyógyszereikre vonatkozóan adott közléseket. Mindazonáltal továbbra is fenntartással viseltetek a tájékoztatás és a reklám közötti rendkívül homályos határvonal iránt. Nagyon határozottan ellene vagyok például annak, hogy a vállalatok lehetőséget kapjanak arra, hogy gyógyszereiket az egészségügyi szakembereken keresztül reklámozzák a betegeknek. Nem szeretném, ha az orvosokra nyomás nehezedne, és a gyógyszeripar értékesítőivé válnának. Ez az, amiért a képviselőtársaim által elfogadott nagyon szigorú felügyeleti előírások ellenére tartózkodtam a szöveggel kapcsolatban, amelyet igazán problematikusnak találtam. Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyértelmű és fenntartható javulást hoz a gyógyszerekre vonatkozó betegtájékoztatással kapcsolatban. A gyógyszerek reklámozása továbbra is tiltott marad. Az irányelv nem befolyásolja

24-11-2010

24-11-2010

HU


hátrányosan az orvos–beteg viszonyt, a szolgáltatónak a gyógyszerek felírására való jogköre pedig egyértelmű marad. Összességében nagyon sikeres javaslat áll rendelkezésünkre a gyógyszeripari csomagból a második olvasatra. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Ez irányelv első alkalommal vezet be egységes szabályozást a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó, a nagyközönségnek szóló bizonyos információk nyújtásáról. A szükséges információ a vényköteles gyógyszerekhez kapcsolódó előnyöknek és kockázatoknak a betegekkel való ismertetésére szolgál, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak. A – többek között a – betegszervezetekkel és az egészségügyi szakemberekkel folytatott konzultációt követően a Bizottság minőségi követelményeket fogad el a tájékoztatásra vonatkozóan. E kritériumok biztosítják – a webhelyekre és az internetes portálokra is kiterjedően – a közölt adatok megbízhatóságát, és felelősségre vonhatóvá teszik a gyógyszeripart az általa közölt információkért. Fjellner úr módosításai tájékoztató kampányokat is javasolnak azért, hogy széles körben felhívják a figyelmet a hamisított gyógyszereik kockázataira, amelyeknek már eddig is voltak végzetes következményei a tagállamokban, például az Egyesült Királyságban. Az EU vámhatóságai évek óta észlelik, hogy gyors ütemben növekszik a hamisított gyógyszerek behozatala, különösen az antibiotikumok, a fájdalomcsillapítók, sőt, a rákgyógyszerek esetében is. A médiában megjelent beszámolók ellenére az irányelv kizárólag a vényköteles gyógyszerekre vonatkozik. Senkinek nem kell a gyógyteája miatt aggódnia. Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0289/2010) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A 726/2004/EK rendelet az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárásokat állapít meg, és létrehozza az Európai Gyógyszerügynökséget. A 2001/83/EK irányelv módosítása a betegek hatékonyabb tájékoztatását hangsúlyozza, különösen a tájékoztatás és a reklám közötti különbségtétel vonatkozásában. E módosítást követően a rendeletet a maga részéről olyan módon kell módosítani, hogy a hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó információkat szintén alá lehessen vetni az Európai Gyógyszerügynökség általi előzetes felülvizsgálatnak. E célból az Európai Bizottság a rendelet módosítására irányuló javaslatot terjesztett elő, az emberi felhasználásra szánt vényköteles gyógyszerekre vonatkozó információnak a nyilvánosság körében való terjesztésével kapcsolatban. Az Európai Parlament – miután felkérték, hogy nyilvánítson véleményt a javaslatról – számos módosítást terjesztett elő az Európai Bizottság szövegére vonatkozóan. Ezek azok az okok, amelyek miatt a 2001/83/EK irányelvet módosító állásfoglalás mellett szavaztam. E két jogszabálycsomag közösen azt a célt szolgálja, hogy a betegek jobb tájékoztatásban részesüljenek a részükre kiadott gyógyszerekről. Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt mind a rendeletre vonatkozó javaslatokra, mind pedig a kapcsolódó európai parlamenti jelentésekre nemmel szavazott, mivel azok a betegeknek nyújtott felelősségteljes, megbízható és pontos tájékoztatás felelősségét a kormányszervekről a multinacionális gyógyszeripari vállalatokra helyezik át. A betegeknek nyújtott tájékoztatás az állami, nem pedig az egyéni felelősség körébe tartozik. A monopolhelyzetben lévő gyógyszeripari csoportok profitja és a közegészségügy védelme kölcsönösen kizárja egymást. A vélelmezett újinfluenza-járvánnyal kapcsolatos, közelmúltbeli védőoltás-szélhámosság tipikus példája annak, hogy a célzott tájékoztatás miként alakul a nemzetközi gyógyszeripari vállalatok milliárdos profitjává. Fenntartjuk, hogy a polgároknak a gyógyszerekről – és nem csak a

73

74

HU


vényköteles gyógyszerekről, ahogyan az a rendeletben szerepel – való általános tájékoztatásáért való felelősségnek kizárólag az államot kell terhelnie. Ez a legkevesebb, ami a betegek és a munkavállalók védelme érdekében szükséges. A gyógyszerek, a gyógyszerkutatás, valamint az ismeretek és az információk terjesztésének eszközei a multinacionális vállalatok kezében vannak, akik egyetlen szempontot ismernek, és az a profit. A dolgozók és az egészségügyi szakemberek nem lehetnek biztosak a gyógyszerek minősége és hatékonysága, valamint a kapott ismeretek és információk felől. Fel kell lépni e megközelítéssel szemben azért, hogy elválaszthassuk az üzletet az egészségtől és a gyógyszerektől. Állami gyógyszerhivatalokra és ingyenes nemzeti egészségügyi szolgálatokra van szükségünk. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, amely arra irányul, hogy biztosítsák az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek belső piacának megfelelő működését, valamint az európai uniós polgárok egészségének nagyobb fokú védelmét. A ma elfogadott dokumentum megteremti annak feltételeit, hogy kialakítsák a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban a fogyasztók részére nyújtott tájékoztatás egyértelmű kereteit – figyelemmel a megalapozottabb fogyasztói döntések meghozatalának elősegítésére –, és biztosítja, hogy továbbra is tilos legyen a vényköteles gyógyszerek közvetlenül a fogyasztók számára történő reklámozása. Az Európai Parlament javaslata szerint az EU-ban létre kell hozni az Unió valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhető nyilvános gyógyszeradatbázist, és biztosítani kell az adatbázis frissítését, továbbá hogy annak kezelése a gyógyszeripari vállalatok üzleti érdekeitől függetlenül történjék. Az adatbázis létrehozása leegyszerűsíti az információkeresést, és lehetővé teszi, hogy az információt a laikus nyilvánosság is megértse. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Nemmel szavaztam a jelentésre, amelyet mindig is határozottan elleneztem. Noha egyetértek azzal a gondolattal, hogy a betegek jobb tájékoztatást kapjanak, nem értek egyet az ehhez felhasznált eszközökkel. A gyógyszeripar céljait soha nem az emberbaráti szeretet fogja vezérelni. Ráadásul a tájékoztatás és a reklám közötti határmezsgye nagyon keskeny. Igaz, hogy a majdnem egyhangúan elfogadott szövegnek semmi köze nincs a Bizottság eredeti elképzeléséhez. Az utóbbi egyszerűen szabad utat engedett volna a „tájékoztatás” címkéje mögé rejtett reklámnak. A javaslat emellett megfelelt volna a gyógyszeripari ágazat azon egyértelmű elvárásának, hogy lehetősége nyíljon a gyógyszerek reklámozása tekintetében megszabott jogszabályi tilalom alól való kiszabadulásra. A ma elfogadott jelentés sokkal több garanciát tartalmaz: azt, hogy a gyógyszeripari vállalatok által a terjesztés céljából közölt információt előzetesen ellenőrzik, és azt a média nem terjesztheti. Mindazonáltal a csomagolásban elhelyezett alkalmazási előírások közzétételének engedélyezése azt jelenti, hogy lesznek elemek, amelyeket ki kell emelni, és lesznek olyanok – például a mellékhatások –, amelyeket esetleg rendszeresen kihagynak az előírásokból, mivel a kelendőség szempontjából nem mutatnak jól. Ez ne lenne máris a promóció irányába tett lépés? Valóban ez volt a cél? Ez valóban megérte a vesződséget? Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam. Az említett rendelet közösségi eljárásokat állapít meg az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére vonatkozóan, létrehozza az Európai Gyógyszerügynökséget, és segítséget nyújt a betegek azon jogának biztosításához, hogy a forgalomban lévő

24-11-2010

24-11-2010

HU


gyógyszerekről megbízható, hozzáférhető és független, az illetékes hatóságok által ellenőrzött tájékoztatásban részesüljenek. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve azt, hogy a sikeres kezelés szempontjából milyen fontos, hogy a beteg betartsa az orvos utasításait, valamint hogy megfelelően szedje a gyógyszert, alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosság, azaz a betegek, helytálló, valós és nem félrevezető, az alkalmazási előírásban foglaltak szerinti, jó minőségű és nem reklámcélú információhoz jussanak. Az egyes gyógyszerekre vonatkozó aktuális és pontos információ nyújtására legalkalmasabb szerv a forgalombahozatali engedély jogosultja. A Parlament helyesen döntött úgy, hogy a betegek érdekeire összpontosít, és védelmébe veszi azokat. Határozottabban már nem is érthetnék egyet e megközelítéssel, noha nem hiszem, hogy bármennyire is szükség volna az információknak a gyógyszeripari vállalatok általi – a nyomás elve szerinti – közlésére vonatkozó, bizottsági javaslat által megengedett lehetőségek korlátozására. Ez egy valamennyi fél érdekeit szemmel tartó, az egészségügyi szakemberekre kiterjedő, a nyilvánosságnak a vényköteles gyógyszerek – továbbra is nagyon helyesen tilalom alá eső – reklámjával szemben védelmet biztosító kiegyensúlyozott javaslat volt. Nem hiszem, hogy a most elfogadott szöveg ténylegesen nagymértékben megváltoztatja majd a betegek információhoz való hozzáférésének realitását – ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy egy elszalasztott lehetőségről van szó. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Fontos, hogy a betegek valamennyi általuk szedett gyógyszerről jobb tájékoztatást kapjanak. Fontos, hogy az általuk kapott tájékoztatás tárgyilagos legyen, továbbá hogy a gyógyszeripar ne homályosíthassa el a tájékoztatás és a reklám közötti határvonalat. A Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) jó munkát végzett a javaslat módosítását illetően, és támogattam a jelentést. Alan Kelly (S&D), írásban. – A gyógyszeripari termékekkel kapcsolatban nem értek egyet a fogyasztók felé történő közvetlen reklámozással. Fontos, hogy a betegek hozzáférhessenek az általuk szedett gyógyszerre vonatkozó információkhoz, de úgy érzem, az ilyen jellegű tájékoztatás aláásná az orvos „kapusként” betöltött szerepét, és kárára válhat a betegek iránti felelősségének. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok Fjellner úrnak az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatással és különösen a gyógyszerek engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó európai uniós eljárásokkal kapcsolatos fontos munkájához. Az európai fogyasztóknak nyújtott tudományos tájékoztatásra vonatkozó hatályos európai uniós jogszabályi keretek számos problémát vetnek fel, különösen az irányelvnek a tagállamok általi eltérő értelmezései tekintetében. A ma jóváhagyott jelentés – kísérletet téve a hiányosságok megszüntetésére és az egészséghez való jog védelme tekintetében jelenleg fennálló különbségek kiküszöbölésére – az ágazatban meglévő előírások nagyobb fokú harmonizálására irányul. Mindez az egészségismeret szélesebb stratégiájába illeszkedik, és annak biztosítására irányul, hogy az európai nyilvánosság egyszerűen hozzáférhessen a vényköteles gyógyszerekre vonatkozó tudományos információkhoz. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel különösen érdekelnek az egészséggel, különösen a betegek egészségügyi ellátáshoz és információhoz való egyenlő hozzáférésével kapcsolatos témakörök. Jelen pillanatban Európában jelentős mértékben változó a forgalomban lévő gyógyszerekről szóló

75

76

HU


tájékoztatás szintje, ami – véleményem szerint – a betegekkel szemben sem tisztességes. A betegeket meg kell illetnie annak a jognak, hogy a gyógyszerekről teljes körű, pontos tájékoztatást szerezhessenek. A képviselőtársam, Christofer Fjellner által benyújtott javaslatok pontosan ebbe az irányba mutatnak, ilyen módon biztosítva a beteg elsőbbségét. Az Európai Parlament által az Európai Bizottság jogalkotási javaslatán végrehajtott módosítások kiemelik, hogy a gyógyszerek gyártóinak alapvető tájékoztatást kell nyújtaniuk, amelynek része például az alkalmazási előírás, a címke, a betegtájékoztató és az értékelési jelentés nyilvánosan hozzáférhető változata. Azonban – hogy biztosak lehessünk az információk megbízhatósága felől – véleményem szerint a nemzeti hatóságoknak szigorúan ellenőrizniük kell az ilyen adatokat közlő szakosodott internetes oldalakat. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés arra emlékeztet, hogy milyen szerepet kellene betöltenie az Európai Gyógyszerügynökségnek. Senki nem utasíthat el egy olyan tervezetet, amely a következő nyilvánvaló tényeket tartalmazza: hangsúlyt kell fektetni a betegek jogaira és érdekeire, kötelezni kell a vállalatokat gyógyszereik mellékhatásainak nyilvános közzétételére, és az információkat az Európai Unió valamennyi nyelvén közzé kell tenni. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy az ügynökség létrehozása után 15 évvel még ilyen közhelyekre kell rámutatni. A Parlamentnek el kell ítélnie az ügynökség részéről megmutatkozó átláthatatlanságot, és hangosan és jól érhetően ki kell mondania, hogy az ügynökséget mindenki érdekében meg kell reformálni. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos minőségi tájékoztatáshoz való hozzáférés hozzá fog járulni ahhoz, hogy a betegek egészsége szempontjából jobb eredmények szülessenek, mivel minél tájékozottabbak a betegek, annál valószínűbb, hogy jobban megértik majd a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. Ennélfogva a javaslat célkitűzése nem korlátozódhat az európai jog harmonizálására, hanem – az egészség területével kapcsolatos ismeretek bővítése révén – elő kell mozdítania az egészség javulását. A gyógyszeripar fontos szerepet játszik az egészségismeret előmozdításában, de ezt a szerepét egyértelműen meg kell határozni, az ágazat részvételét pedig szigorúan szabályozni kell, hogy a kereskedelmi megfontolások ne vezethessenek a gyógyszerek túlzott fogyasztásához. El kell kerülni a félrevezető reklámokat, és törekedni kell arra, hogy a fogyasztó (a beteg), aki az interneten keresztül sokféle, a gyógyszeripari laboratóriumok által közölt megbízható információktól eltérően ellenőrizetlen információhoz férhet hozzá, jobb tájékoztatást kapjon. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A betegek jogainak és érdekeinek védelme érdekében a betegeknek a gyógyszerekre vonatkozó jó minőségű, tárgyilagos, megbízható és nem promóciós célú információkhoz kell hozzáférniük. Ha meg kívánjuk védeni az egészséget, a gyógyszer-tájékoztatóknak a lehető legegyértelműbbeknek és legátfogóbbaknak kell lenniük, és eleget kell tenniük az alapvető minőségi kritériumoknak. A betegek védelme és a nyilvánosság tájékoztatása iránti ugyanilyen eltökéltséggel kell előmozdítanunk azt, hogy az információk a lehető legkönnyebben hozzáférhetők legyenek, különösen a termékek jellemzőinek összegzése és a tájékoztató mind elektronikus, mind pedig nyomtatott formátumban való átadása révén. Ezért biztosítanunk kell a számottevő mennyiségű független, objektív és nem promóciós célú információt kínáló ellenőrzött és regisztrált webhely rendelkezésre állását.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Fjellner úr jelentése nagyon időszerű. A gyógyszerek bújtatott reklámozása elfogadhatatlan. Az orvosoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy tanácsot adjanak betegeiknek a gyógyszerekkel kapcsolatban. A spekuláció és a gyógyszergyártók közötti verseny megelőzése érdekében az orvosoknak kell szabályozniuk és előírniuk a gyógyszereket a betegek számára. A gyógyszeripari vállalatok tevékenységét a támogatás tájékoztatás formájában való nyújtására kell korlátozni, és semmiképpen nem engedhető meg, hogy kísérletet tegyenek termékeiknek a betegekre való ráerőszakolására. A kezelésért az orvosok felelősek; azt is nekik kell eldönteniük, hogy az adott kezelés során milyen gyógyszert szedjen a beteg. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Figyelemmel arra a tényre, hogy csak Németországban évente körülbelül 25 000 ember hal meg a mellékhatások és káros kölcsönhatások miatt, és a balesetek 3%-a tulajdonítható a vényköteles gyógyszereknek, egyértelmű, hogy jobb tájékoztatást kell adnunk a betegeknek. Ott van példának Franciaország, ahol mindennemű funkcionális zavart világosan feltüntetnek a csomagoláson. Tájékoztatást kell adnunk a betegeknek, de egyben át is kell őket segítenünk a gyógyszerek dzsungelén is, például olyan módon, hogy megegyezünk a napi adaggal, a csomagolás kialakításával vagy a speciális címkézéssel kapcsolatban. Ezzel milliárdokat takaríthatunk meg az állami költségvetésből, a betegeket pedig megmenthetjük a mellékhatásoktól és a káros kölcsönhatásoktól. A javaslat néhány olyan kezdeményezést is tartalmaz, amelyek arra irányulnak, hogy a betegek jobban tudjanak tájékozódni a nekik felírt gyógyszerekről és használatukról. Az, hogy a betegek ténylegesen élni tudnak-e majd a magas színvonalú információkhoz való jobb hozzáférés lehetőségével – figyelembe véve sok beteg viselkedését –, kérdéses marad. Mindazonáltal természetesen fontos, hogy az információk szerte az Európai Unióban hozzáférhetővé váljanak. Emiatt a jelentés mellett szavaztam. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Mivel a betegek tájékoztatáshoz való jogára összpontosít, teljes mértékben támogatom a több fontos innovációt is magában foglaló jelentést. Az első innováció az internettel kapcsolatos: a Parlament fel kívánja hívni a fogyasztók figyelmét a gyógyszerek online vásárlásának kockázataira, és egyúttal támogatja az említett értékesítési módszerre vonatkozó ad hoc jogszabállyal kapcsolatos javaslatot. A második a vényköteles gyógyszerek reklámozásának tilalmával kapcsolatos, mivel fontos, hogy különbséget tegyünk a generikus és nem generikus gyógyszerek között: nem csupán a betegeknek nyújtandó tájékoztatás szempontjából, hanem mindenekelőtt a helyes gyakorlat betartása szempontjából a hatóanyagok gyártása során, különösen, ha az Európán kívül történik. Maria do Céu Patrăo Neves (PPE), írásban. – (PT) 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés új szabályokat vezet be a tájékoztatás átláthatósága és hatékonysága tekintetében, hangsúlyt fektetve a betegek érdekeire és védelmet biztosítva számukra – ez szolgált támogató szavazatom alapjául. A fontosabb pontok a következők: az Európai Gyógyszerügynökség létrehozása, valamint az egyértelmű hozzájárulás a betegeknek a megbízható, hozzáférhető és független, a rendelkezésre álló gyógyszerek vonatkozásában az illetékes hatóságok által ellenőrzött tájékoztatáshoz fűződő jogának szavatolásához.

77

78

HU


Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Unióban a kezelési lehetőségekre vonatkozóan független és bizonyítékon alapuló információk számos forrása áll rendelkezésre. E források figyelembe veszik a kulturális jellegzetességeket és a lakosságot érintő összefüggéseket, többek között az egészséget befolyásoló tényezőket. A minőségi tájékoztatáshoz való fokozott hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi következmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezeléseket, és jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. Következésképpen a javaslat – megfelelő megfogalmazása és végrehajtása esetében – hozzáadott értéket teremt. A vita tárgyát képező rendelet figyelmen kívül hagyja a technikai fejlődést, valamint az internet lehetőségeit és kihívásait. Az európai betegeknek az interneten keresztül már néhány másodpercen belül határtalan hozzáférésük van a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos ellenőrizetlen és gyakran pontatlan információkhoz. A gyógyszerekkel kapcsolatos ellenőrzött és biztonságos információkhoz való internetes hozzáférés azonban a legtöbb beteg számára igen korlátozott. Ez külön problémát jelent azok számára, akiknek saját anyanyelvükön van szükségük információra. Ezért a javaslat célja nem lehet pusztán az európai jogszabályok harmonizálása, hanem az egészségnek a fokozott egészségismeret révén történő javítása is. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentés mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy alapvető fontosságú annak szavatolása, hogy a betegek hozzáférhessenek a piacon elérhető vényköteles gyógyszerekre vonatkozó megbízható és független tájékoztatáshoz. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A mai ülésen a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatással foglalkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó európai uniós eljárásokra) irányuló javaslat első olvasata mellett szavaztam. A Parlament és a betegszervezetek a betegeknek a felírt és az általuk szedett gyógyszerekről való jobb informáltsága érdekében már régóta kérnek ilyen javaslatot. A hatályos jogszabály nem igazodik a technikai fejlődéshez, sem az internet által kínált lehetőségekhez és kihívásokhoz. Az európai betegeknek már néhány másodpercen belül határtalan hozzáférésük van a vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos ellenőrizetlen és gyakran pontatlan információkhoz. Az előadó hangsúlyeltolást javasolt a javaslatban, valamint azt, hogy hatalmazzák fel a gyógyszeripari cégeket arra, hogy a betegek számára bizonyos információkat nyújthassanak, ezáltal a betegek tudáshoz való jogát helyezve a jogszabály középpontjába. A minőségi tájékoztatáshoz való fokozott hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi következmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezeléseket, és jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. A javaslat ezért hozzáadott értéket biztosít. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés üdvözli a Bizottságnak a vényköteles gyógyszerekről a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatásról szóló javaslatát

24-11-2010

24-11-2010

HU


(COM(2008)0662-0663). A Parlament és a betegszervezetek a betegeknek a felírt és az általuk szedett gyógyszerekről való jobb informáltsága érdekében már régóta kérnek ilyen javaslatot. A minőségi tájékoztatáshoz való fokozott hozzáférés hozzájárul a betegeknél a jobb egészségügyi következmények eléréséhez, mivel a jobban informált betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy folytatják a szükséges kezeléseket, és jobban megértik a kezelésükkel kapcsolatos döntéseket; a javaslat ezért, annak megfelelő megfogalmazása és végrehajtása esetében, hozzáadott értéket teremt. Ezért a javaslat célja nemcsak az európai jogszabályok harmonizálása, hanem az egészségnek a fokozott egészségismeret révén történő javítása. A gyógyszeripar fontos szerepet játszik az egészségismeret és a jó egészség előmozdításában, de szerepét egyértelműen meg kell határozni, illetve részvételét határozottan szabályozni kell a gyógyszerek kereskedelmi okokból ösztönzött, túlzott fogyasztásának megakadályozása érdekében. Christel Schaldemose (S&D), írásban. – (DA) Mi, az Európai Parlament dán szociáldemokrata képviselői (Dan Jřrgensen, Christel Schaldemose, Britta Thomsen és Ole Christensen) tartózkodtunk az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentésről való szavazáskor. Noha a jelentés számos jó javaslatot tartalmaz, véleményünk szerint nem szavazhatunk olyan javaslatról, amely ellentétes a dán alkotmánnyal. Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentés mellett szavaztam, hogy jövőben olyan európai uniós jogi kereteket biztosíthasson, amelyek lehetővé teszik az európai polgárok számára, hogy egyenlően elérhető, pontos és egyértelmű tájékoztatás álljon rendelkezésükre a gyógyszerekre vonatkozóan. A Bizottság által 2007. december 20-án benyújtott, „a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatás jelenlegi gyakorlatáról” szóló jelentés szerint a tagállamok eltérő szabályokat és gyakorlatokat fogadtak el a tájékoztatásra vonatkozóan, így a betegek és a széles nyilvánosság nem egyenlő mértékben jutnak hozzá a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatáshoz. Az európai betegeknek joguk van arra, hogy egyenlően elérhető, pontos és egyértelmű tájékoztatás álljon rendelkezésükre a gyógyszerekre vonatkozóan. Úgy vélem, fontos, hogy a rendelet megvédi a betegek érdekeit, és biztosítja azt, hogy a legújabb távközlési megoldásokat alkalmazzák a széles nyilvánosság pontos, elérhető és könnyen érthető tájékoztatással való, átlátható módon történő ellátására, a gyógyszeripari vállalatok kereskedelmi érdekeitől függetlenül. Jelentés: Christofer Fjellner (A7-0290/2010), (A7-0289/2010) Göran Färm (S&D), írásban. – (SV) Figyelemmel arra, hogy mivel egy korábbi munkahelyemen az ügyben érdekelt felek egyikének tanácsadójaként tevékenykedtem, a

79

80

HU


mai napon tartózkodtam az említett, azaz az A7-0289/2010 és az A7-0290/2010 számú jelentésekről való szavazások során. Jelentés: Jill Evans (A7-0196/2010) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Európában évente körülbelül 9,3 millió tonna hulladék keletkezik elektronikus berendezésekből. A helyzet az, hogy az ilyen berendezések gyakran jelentős mennyiségben tartalmaznak rendkívül szennyező anyagokat. Az ilyen hulladék jelentős környezetvédelmi problémát jelent. Az újrafeldolgozás mellett alapvető fontosságúnak tűnik az ilyen veszélyes anyagok alkalmazásának a kezdetektől való korlátozása. A nagy ipari csoportok már megkezdték az említett anyagok alkalmazásának korlátozását. Mindazonáltal egyértelmű szabályokra van szükségünk, amelyek közös kereteket biztosítanak ehhez az alapvető feladathoz. Ezért az ilyen anyagok alkalmazását korlátozó irányelv elfogadásáról szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam. Ez azonban nem egy könnyen leadott szavazat volt. A javaslat ugyanis számos eltérést tartalmaz, különösen a fotovoltaikus napkollektorokra vonatkozóan. Mivel ezek lehetővé teszik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, helyesnek láttuk, ha megtűrjük az általuk tartalmazott anyagokat. Ez azonban az Unió környezetvédelmi politikájának prioritásairól folytatott vita tárgyát képezte, amelynek sajnos egymással kölcsönösen ellentétes problémákkal kell szembenéznie. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam a jelentést. Csak az Európai Unióban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést adnak el, amelyek nagyobb része háztartási nagygép, információs technológiai és távközlési berendezés. Ahogy a piac növekszik és az innovációs ciklusok egyre rövidebbek lesznek, a berendezések cseréje felgyorsul, ami miatt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai alkotják a leggyorsabban növekvő hulladékáramot. Az elektromos és elektronikus berendezések keletkező hulladékainak mennyisége 2020-ig évente 12,3 millió tonnával nő. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai különféle veszélyes anyagokat tartalmaznak, amelyek a környezetbe kerülhetnek, és – különösen, ha nem gondoskodnak megfelelő kezelésükről – az emberi egészség és a természet károsodását okozhatják. E problémák nem oldódtak meg az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv 1.0 verziójával. Támogatom a dokumentumnak azt a javaslatát, hogy az Európa Bizottságnak határozottabbá kellene tennie a veszélyes anyagok alkalmazásának megelőzését, és időszakonként meg kellene vizsgálnia az egyéb veszélyes anyagokra vonatkozó tilalmat, illetve az említettek olyan környezetbarátabb helyettesítő anyagokkal vagy technológiákkal való felváltását, amelyek az emberi egészség és a környezet védelmének megfelelő szintjét biztosítanák. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament a rendes jogalkotási eljárás keretében ratifikálta a megállapodást a Tanáccsal azzal, hogy – első olvasatban – elfogadta az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazását korlátozó irányelv átdolgozását. Ez jó hír az európai fogyasztók számára: az Európai Unióban eladott elektromos és elektronikus berendezések jelentős részét adják az itt értékesített fogyasztási cikkeknek. Csak az Európai Unióban az évente eladott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége a becslések szerint körülbelül 9,3 millió tonna. Az ezeknek a különféle berendezéseknek az egyre gyakoribb cseréje felveti a hulladék, illetve az e hulladékban lévő veszélyes anyagok kérdését. Biztonsági és közegészségügyi okokból szükség van használatuk korlátozására. A hatályos, 2003-ig visszanyúló irányelv

24-11-2010

24-11-2010

HU


átdolgozása mögötti elgondolás az, hogy még tovább haladjunk a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásában. A Bizottság részéről is esedékes a jogszabályainak három éven belüli felülvizsgálata, hogy a jogszabályokat még jobban a jövő innovációihoz lehessen alakítani. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni az előadónak, Evans asszonynak a munkájához és a képviselőcsoportjaink között általa elért jó kompromisszumhoz. Az elfogadott szöveg – a hatályos irányelv átdolgozása – ambiciózusabb paramétereket igyekszik megadni az elektromos és elektronikus berendezések alkalmazására vonatkozóan. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az európai intézmények – jelentős erőfeszítések révén – figyelemreméltó előrehaladást értek el azzal kapcsolatban, hogy az elektromos berendezések ártalmatlanítását és gyártását a környezet és az emberi egészség szempontjainak megfelelően alakítsák. Igennek szavaztam erre az intézkedésre, amely beleillik ebbe a kontextusba, és amely természetesen terhet és lehetőséget egyaránt jelent a vállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások számára. Az, hogy kevésbé szennyező termékeket lehet ajánlani a fogyasztóknak, jó esélyt teremt a vállalatok számára az üzleti folyamataik és globális versenyképességük javítására. Végezetül az ebben a jelentésben megvizsgált új paraméterek mind nagyobb védelmet biztosítanak az európai fogyasztóknak, mind pedig nagyobb tiszteletet a természettel szemben. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a Tanáccsal elért megállapodás megfelel az emberi egészség és a környezet védelméhez való hozzájárulás célkitűzésének, és egyszerűsíti, valamint nagyobb összhangba hozza a hatályos jogszabályokat. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság szerint csak az Európai Unióban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést adnak el, amelyek legnagyobb része háztartási nagygép, információs technológiai és távközlési berendezés. Ahogy a piac növekszik és az innovációs ciklusok egyre rövidebbek lesznek, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai alkotják a leggyorsabban növekvő hulladékáramot. A becslések szerint az elektromos és elektronikus berendezések keletkező hulladékainak mennyisége 2020-ig évente 12,3 millió tonnával nő. Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv átdolgozása az irányelv hatályának kiszélesítésére és a megelőzéssel foglalkozó részének határozottabbé tételére irányul annak érdekében, hogy a környezeti kár – a Szerződés 174. cikkének (2) bekezdésével összhangban – elsődlegesen a forrásánál legyen elhárítható. Mindazonáltal az irányelv alapvetően a nagy forgalmazókra összpontosít, figyelmen kívül hagyva azt a költségvetési hatást, amelyet az elektromos és elektronikus berendezéseket előállító kis- és középvállalkozásokra (kkv) gyakorolhat, és nem kínál megoldásokat a COM(2008)0809 javaslatot, továbbá a bio-információgyűjtésről szóló jelentést követően, amely azt tartalmazta, hogy az új rendszer alapján a gyógyászati felügyeleti és ellenőrző eszközöket gyártó kkv-k valószínűleg problémák elé néznek. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásával kapcsolatos átdolgozás – a Bizottság szerint – a hatállyal kapcsolatos bizonytalanság, a jogi rendelkezések

81

82

HU


egyértelműségének hiánya, és a tagállamok között a kérdéses termékek megfelelőségét illetően fennálló különbségek miatt szükséges. A szavazást megelőzően több felhívást is kaptam arra vonatkozóan, hogy utasítsam el a PVC-nek az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv III. mellékletében található, elsőbbségi felülvizsgálatra kijelölt anyagokat felsoroló jegyzékbe történő felvételét. Szeretném kijelenteni, hogy nem értek egyet a listába való felvétellel, mivel a gyanús termékek sorának, így a PVC-nek a minden kritériumot mellőző felsorolása semmilyen értelemmel nem bír. Ha egy terméket minden tudományos alap nélkül vélelmezünk esélyesnek a jövőbeni a priori betiltásra, akkor az a jogszabályi meghatározást nélkülöző elfogadhatatlan helyzetet eredményez. A PVC esetében a REACH-rendelet előírásai alapján elvégzett kezdeti értékelés megállapította, hogy a PVC nem nagyon veszélyes és nem a III. mellékletbe felveendő elsőbbségi veszélyes anyag. A jelentés mellett szavaztam, mivel a plenáris szavazást megelőző tárgyalások során a listát visszavonták. A Bizottságnak e jogszabály hatálybalépését három évvel követően újraértékelést kell végrehajtania. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU-ban értékesített elektromos és elektronikus berendezések mennyisége és az e berendezések hulladékai mennyiségének elkerülhetetlen növekedése azt jelenti, hogy a környezetre gyakorolt hatásuk minimalizálása, továbbá a fogyasztók és a közegészség védelmének biztosítása érdekében szükség van a bennük alkalmazott bizonyos veszélyes anyagok kiváltására. Tudomásul vesszük, hogy ez szükséges, az esetleges választ jelentő megoldások keresését pedig értékesnek tartjuk. Ezért a jelentés mellett szavaztunk. Az elmúlt hónapokban lezajlott vitafolyamat során a Tanács a bizonyos ellentmondásos és problematikus kérdésekkel kapcsolatos tárgyalásokat követően megállapodásra jutott a Parlamenttel. Kedvező tényezőként értékeljük azt a tényt, hogy a javasolt végleges szöveg kizárta a polivinil-kloridot az irányelv hatálya alól, ami bizonyos ipari ágazatok esetében lehetővé teszi a gyártás folytatását, mivel ezeket az ágazatokat súlyos csapásként érhette volna a PVC-nek a javaslat szerinti felvétele. Robert Goebbels (S&D), írásban. – (FR) Tartózkodtam az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló Evans-jelentésről való szavazáskor. A jelentés egyfelől – minden tudományos bizonyíték nélkül – kérlelhetetlen szigorúsággal ellenzi a nanoanyagok alkalmazását, mivel azoknak kicsinységük miatt szükségszerűen veszélyesnek is kell lenniük. Másrészről pedig az irányelvre irányuló javaslat azzal az állítással, hogy célja a megújuló energiával kapcsolatos technológiák fejlesztésének ösztönzése, kizárja a napkollektorok hulladékait. Az elektromos anyagok vagy veszélyesek, vagy nem. Ha a cél az elővigyázatosság elvének alkalmazása, akkor azt a napenergia hasznosítására irányuló technológiai megoldásokra is alkalmazni kell. Matthias Groote (S&D), írásban. – (DE) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az alkalmazási területnek a valamennyi elektromos és elektronikus berendezésre való kiterjesztése határozott előrehaladást jelent. Azt azonban, hogy olyan sok kivétel van, problematikusnak tartom. Különösen a megújuló energiahordozók területével kapcsolatos fényelektromos modulokat illetően, amelyek részben az irányelv hatályán kívül eső kadmiun-tellurid vegyületeket tartalmaznak. Ez az anyag nem csak az egészségre nézve káros, de veszélyes is, és azt éppen ezért ténylegesen az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv hatálya alá kellene vonni. Nem áll majd elő annak veszélye, hogy ennek

24-11-2010

24-11-2010

HU


eredményeként a fényelektromos berendezések teljesen eltűnnének a háztetőkről. Sőt, számos kadmium-telluridtól mentes helyettesítő megoldás is elérhető a piacon. Ezért e tekintetben nem értek egyet a Parlament és a Tanács többségének döntésével. Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége egyre növekszik, és az ilyen hulladék különféle veszélyes anyagokat tartalmaz egy helyen. Ha nem gondoskodnak megfelelő kezelésükről, ezek az anyagok a környezetbe kerülhetnek, és károsíthatják az emberi egészséget. Az irányelv a technológiai innováció ösztönzésével sok-sok vállalat számára teszi majd lehetővé, hogy az új és biztonságosabb elektromos és elektronikus berendezések tervezése terén még nagyobb előrelépést érjen el. A veszélyes anyagok mennyiségének csökkenése – az alsóbb szinteken – az újrahasznosítási költségek csökkenéséhez is elvezet. Végezetül – és ami a legfontosabb – a megújuló energiák hasznosításával kapcsolatos technológiák európai fejlesztésének ösztönzése érdekében elértük a napkollektorok mentesítését. Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) Európában Lengyelország a televízió- és rádiókészülékek, valamint az elektromos háztartási berendezések egyik legnagyobb gyártója. Egyike azoknak az országoknak is, amelyekben az ilyen jellegű készülékek értékesítése évről évre növekszik. A technológiai fejlődés és az ilyen jellegű áruk iránti igény növekedése az úgynevezett e-hulladék mennyiségeinek növekedését is magával hozza, e hulladék feldolgozása, illetve a feldolgozásnak a környezetszennyezéssel kapcsolatos hatása pedig problematikus. Ezért a veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv új rendelkezései rendkívül fontosak az ilyen jellegű berendezések gyártói számára. A gyártóknak ki kell küszöbölniük a káros anyagok alkalmazását, és emelniük kell a mindennapi felhasználásra szánt berendezésekre vonatkozó biztonsági szabványokat. Ez jó hír a fogyasztók számára is, mivel az új szabályok bevezetik az egészségre és a környezetre nézve biztonságos anyagok alkalmazásának kötelezettségét, és e kötelezettség az elektromos berendezések valamennyi gyártójára vonatkozik szerte az Európai Unióban. Jutta Haug (S&D), írásban. – Noha nem túlzottan ambiciózus, az első olvasatbeli kompromisszum hatékonyabbá teszi a hatályos jogszabályt – ezért mellette szavaztam. Az anyagok alkalmazási korlátozásának új módszere mellett az egyik kulcsfontosságú fejlemény a nyitott hatály: középtávon valamennyi elektromos és elektronikus berendezés, így a villamos áram fejlesztésére szolgáló berendezések is a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó jogszabály hatálya alá tartoznak. Jelentős hátránya azonban a kivételek hosszú listája, amelyen ott szerepelnek a fotovoltaikus napkollektorok is. Ennek a meghatározó jellegű „tiszta” technológiának a környezetvédelmi jogszabályok hatálya alól való kivonása nem a megfelelő benyomást kelti EU-szerte, de világszerte sem. A következetes, fenntartható beruházások megfelelő jogszabályi keretének meghatározásáról van szó! Még ha költséghatékonyabb is volna a kadmium-telluridhoz hasonló veszélyes anyagokat tartalmazó fotovoltaikus napkollektorok gyártása, már régóta vannak kevésbé problematikus alternatívák is, amelyekkel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy kiválóan működnek. Ezért nem látom semmi szükségét annak, hogy tetőinket és mezőinket potenciális veszélyes hulladékkal fedjük be, az elkövetkező nemzedékekre hárítva át az ártalmatlanítás problémáját. Ezzel kapcsolatban véleményem határozottan eltér az EP és a Tanács többségének álláspontjától és döntésétől. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Jill Evans képviselőtársam által tárgyalt kompromisszum előrehaladást jelent a jog e területét illetően. Az általa nyújtott

83

84

HU


jogbiztonság a környezetvédelem hatékonyságának növekedését eredményezi, és ennek megfelelően a jelentés mellett szavaztam. Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A televízó- és rádiókészülékek és az elektromos háztartási berendezések egyre nagyobb számban való gyártása a modern technológiai megoldások fejlesztéséből, valamint az ilyen jellegű termékek iránti növekvő igényből fakad. Fogyasztóként funkcionalitást és ergonomikus formát várunk el e berendezésektől, de mindenekelőtt azt kellene elvárnunk, hogy a különböző termékek eleget tegyenek a mind a felhasználóval, mind pedig a környezettel kapcsolatos biztonsági előírásokat szabályozó megfelelő normáknak. A használt berendezéseket – riasztó mennyiségű szemetet előállítva – újakra cseréljük, és az előállításukhoz felhasznált veszélyes anyagok visszafordíthatatlan károkat okoznak az ökoszisztémának. Ennélfogva elengedhetetlen fontosságú az olyan jogszabályi előírások bevezetése, amelyek korlátozzák a veszélyes anyagoknak az otthonainkba kerülő berendezések gyártásához való felhasználását, és amelyek egyúttal támogatást nyújtanak a gyártóknak az innovatív, ökológiai szempontokat érvényesítő intézkedések bevezetéséhez. Alan Kelly (S&D), írásban. – A veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó hatályos irányelv hat olyan veszélyes anyag alkalmazását korlátozza, amelyeket egykor bizonyos elektromos vagy elektronikus berendezésekben alkalmaztak. Az irányelv átdolgozására az egyszerűsítése, valamint annak érdekében kerül sor, hogy megkönnyítsék a gyártók számára annak meghatározását, mely anyagok vannak betiltva, ilyen módon elkerülve az olyan szükségtelen keveredéseket, amelyek veszélyesek lehetnek a fogyasztókra és a hulladékkezelő társaságok erőforrásaira nézve. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Uniónak részletes szabályozásra volt szüksége az egyes veszélyesnek minősülő anyagoknak az elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazására vonatkozóan. Ez a követelmény a Bizottság azon adatai alapján vált egyértelművé, amelyek szerint csak az EU-ban évente körülbelül 9,3 millió tonna elektronikus és elektronikus berendezést értékesítenek. Ahogy a piac növekszik és az innovációs ciklusok egyre rövidebbek lesznek, a berendezések cseréje felgyorsul, ami miatt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai alkotják a leggyorsabban növekvő hulladékáramot. Egy rövid, a vállalatok számára az új szabályozáshoz való igazodást lehetővé tevő átmeneti időszakot követően néhány berendezés, például a fotovoltaikus napkollektorok kivételével valamennyi elektromos és elektronikus berendezés vonatkozásában betiltásra kerülnek a veszélyes anyagok. Az intézkedés a harmadik országokbeli konkurens iparágak számára is előírja a saját üzleti vállalkozásaink tekintetében megszabottal azonos tilalom betartását, annak kifejezett előírásával, hogy az importált termékeknek az európai uniós előírások által szavatoltakkal azonos biztonsági előírásoknak kell megfelelniük. Ezért összességében úgy vélem, bizonyos elsődleges értékek, például a közegészség és a környezet védelme kiemelt fontossággal bírnak, noha tudom, hogy olyan feltételek között tevékenykedünk, amelyeket az Európát és a világot is sújtó súlyos gazdasági válság nagyban befolyásol. David Martin (S&D), írásban. – Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló jelentés elfogadása mellett szavaztam. A veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó hatályos irányelv hat veszélyes anyagnak korlátozza az egyes elektromos és elektronikus berendezések gyártása során

24-11-2010

24-11-2010

HU


való alkalmazását. A szabályozás arra irányul, hogy elkerülhető legyen a mérgező hulladék keletkezése az ilyen berendezések kidobása esetén, illetve hogy biztosítsa, Európa szükségtelen mobiltelefonjai, számítógépei és hűtőgépei ne károsítsák a környezetet és az emberi egészséget a hulladéklerakókban elszivárgó vegyi anyagokkal és az égetés során keletkező mérgező gőzökkel és gázokkal. Az irányelv egyszerűsödik. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A veszélyes anyagoknak az elektromos és elektronikus berendezésekben való felhasználása jelentős probléma a közegészség, a környezet és a hulladékkezelés szempontjából. E kockázatok még határozottabban vannak jelen a fejlődő országokban elégtelen feltételek között végzett újrafelhasználási és újrahasznosítási műveletek során, különösen a szegényebb országok hulladéklerakóiban való elhelyezés céljából való illegális kivitel esetében. A jogszabálytervezet révén valamennyi szóban forgó anyag az irányelv hatálya alá kerül. Ennélfogva a jövőben valamennyi anyagnak meg kell majd felelnie az irányelv rendelkezéseinek, amennyiben ez egy környezeti vizsgálat alapján szükségesnek minősül. Az irányelv hozzájárul ahhoz, hogy a tagállamokban egyértelmű szabályokat állapítsanak meg az ilyen anyagok forgalomba hozatala, majd az ezt követő újrafelhasználása tekintetében. Az irányelv hozzájárul a jelenlegi helyzet jelentős mértékű javulásához, ezért mellette szavaztam. Úgy vélem ugyanakkor, hogy egyes, az irányelvből kihagyott anyagokat az elkövetkezendő három évben – a hatásuk felülvizsgálatát és értékelését követően – fel kellene majd venni az irányelvbe. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az elektromos és elektronikus berendezések egyre szélesebb körben való használata – a jelentős technológiai fejlődéssel együtt – a termékek életciklusának lerövidülését hozta magával. Mindez egyúttal súlyos problémákhoz vezetett a veszélyes anyagoknak az ilyen berendezésekben való alkalmazása, továbbá az egyre nagyobb mennyiségű hulladék kezelése tekintetében is. Ennélfogva ez, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásával kapcsolatos irányelv a hatályának kiszélesítésére és a megelőzéssel foglalkozó részének határozottabbé tételére irányul annak érdekében, hogy a környezeti kár – a Szerződés 174. cikkének (2) bekezdésével összhangban – elsődlegesen a forrásánál legyen elhárítható. Ez az átdolgozás alapvető fontossággal bír az ilyen jellegű berendezésekben lévő veszélyes anyagok mennyiségének sikeres csökkentése szempontjából. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Teljes mértékben támogatom Evans asszony jelentését. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a kérdés nagyobb figyelmet érdemel. Az elektronikai berendezésekben és az ipari technológiában elkerülhetetlen az ólom, a magnézium, a higany és a ritkaföldfémek alkalmazása. A mi feladatunk az, hogy rávegyük a gyártókat a kevésbé veszélyes anyagok alkalmazására. Ha ez nem lehetséges, akkor alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosság tájékoztatást kapjon az összes alkalmazott veszélyes anyagnak a fogyasztókra gyakorolt esetleges káros hatásáról. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv a veszélyes anyagoknak a berendezésekben és az alkatrészekben való felhasználását szabályozza. Fontos eszköze a gyártókra vonatkozó európai, továbbá globális szabvány megállapításának is. Az irányelv hatályának kiterjesztése arra szolgál, hogy az irányelv a veszélyes anyagok hulladékainak kezelésével is foglalkozzon. Tartózkodtam a szavazástól, mivel a jelentés még mindig nem oldja meg teljesen a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos valamennyi problémát.

85

86

HU


Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Tény, hogy az elektromos berendezések piaca nagymértékben bővült, és ez különösen igaz az információtechnológia és a távközlési berendezések terén. Ez és az innovációs ciklusok lerövidülése oda is vezet, hogy az elektromos berendezésekből származó hulladék mennyisége nő. A veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv átdolgozásának célja az emberi egészséget vagy a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagok használatának megakadályozása. A javaslatok között vannak ellentmondásosak is: egyfelől a nagy számítógép-gyártók – mint a HP, az ACER és a Sony Ericsson – úgy nyilatkoztak, hogy támogatják az elektromos és elektronikus berendezésekben alkalmazott brómozott égésgátlók használatának tilalmát. Másfelől egyértelmű, hogy a Bizottság tanulmányai nem különösebben meggyőzőek, legalábbis ami a lehetséges környezetszennyezést illeti. Emellett az ágazat képviselői aggodalmukat fejezik ki a PVC betiltásával kapcsolatban, különösen a kábelgyártás esetében. A PVC káros jellegzetességeivel kapcsolatban viták folynak, és félő, hogy a költségek nőnek majd, ha betiltják a PVC borítású kábeleket. Az egyes tilalmak meghatározása előtt ezeket az érveket mérlegelni kell. Ezért tartózkodtam a szavazástól. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mégpedig több okból. Én is úgy gondolom, hogy a helyhez kötött létesítményeket és a fotovoltaikus napkollektorokat ki kell zárni az irányelv hatálya alól. Örültem továbbá a veszélyes anyagok felülvizsgálatára vonatkozó módszer elfogadásának (IV. melléklet), mivel ez azt jelenti, hogy a Bizottság által vizsgálandó anyagok listája (III. melléklet) elhagyható. Úgy gondolom továbbá, hogy helyes a „szükséges” kifejezés nem túlságosan tág értelmezése, miszerint: elektromos áram szükséges a berendezés működéséhez. Úgy vélem, hogy korai lenne a nanoanyagok értékelést beemelni a jogalkotásba – ezeket az anyagokat a Bizottság jelenleg vizsgálja. Végül szeretném hozzátenni, hogy örülök annak, hogy a hatály eléggé „nyitott” ahhoz, hogy magában foglaljon minden elektromos és elektronikus berendezést. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A bizonyos veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel a Tanáccsal való közös megegyezés során olyan javítások kerültek bevezetésre, amelyeknek nagymértékben elő kell mozdítaniuk a közegészség és a környezet jobb védelmét, valamint a hatékonyabb hulladékkezelést. Szeretném felhívni a figyelmet az új jogszabály egyszerűségére és nagyobb következetességére. A veszélyes anyagok használatának átszervezése és korlátozása sürgető volt, tekintettel arra, hogy az EU-ban jelentősen megnőttek az elektromos és elektronikus berendezések eladásai. Ezzel a jogszabállyal előmozdítjuk a hulladékmegelőzést az olyan hulladékok esetében, amelyeket az elektromos és elektronikus berendezésekkel – például mobiltelefonokkal, számítógépekkel és hűtőgépekkel – termelünk: gondolok itt arra, amikor az emberi egészséget vagy a környezetet veszélyeztetik a természetbe juttatott vegyipari termékek, amelyek a hulladéklerakókból vagy az égetés során felszabaduló mérgező gázokból származnak. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Köszönetet szeretnék mondani Evans asszonynak kiváló munkájáért. Igennel szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy a veszélyes anyagokról szóló irányelv átdolgozását az EU azzal kapcsolatban vállalt nemzetközi szintű kötelezettségeihez illeszkedve kell elvégezni, hogy – a folyamatos minimalizálás és lehetőség szerint a végleges kiküszöbölés célként való szem előtt tartásával – csökkenti a dioxin és a furán összkibocsátását.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Az, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai végül hová kerülnek, továbbra sem világos. A magas hőmérsékleten történő elégetés kivételes megoldás. Félő, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak előírásoknak nem megfelelő – uniós vagy harmadik országokban történő – kezelése nagy mennyiségek esetében is valós kockázat marad. A dioxin- és furánkibocsátás kérdését már a tervezés és az anyagválasztás szakaszában kell kezelni. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Évente csak az EU-ban 9,3 millió tonnára tehető az eladott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége, amelyeknek legnagyobb része háztartási nagygép, valamint számítástechnikai és távközlési berendezés. Az elektromos és elektronikus eszközök piacának bővülésével és az innovációs ciklus lerövidülésével a berendezések egyre nagyobb ütemben cserélődnek, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelentik tehát a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáramot. A elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége a becslések szerint 2020-ra 12,3 millió tonnára nő. Az átdolgozott irányelv legfontosabb jellemzői a következők: - a hatály kiszélesítése, - a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv és a REACH közötti különbségtétel, - a mentesítési kritériumok módosítása, - a mentességi/türelmi időszakkal kapcsolatos döntéshozatal kritériumai, - a jövőbeni korlátozásokra a komitológia helyett alkalmazandó együttdöntés, - a nanoanyagokra vonatkozó külön javaslatok. Örülök, hogy ez a megegyezés az első olvasatban megtörtént. A jelentés mellett szavaztam, mivel az új irányelvjavaslat egyszerűbb, és a gyártóknak könnyebben használható eszközt nyújt termékeiknek az irányelvben meghatározott kategóriákba történő besorolására. A dokumentum a kivételek kritériumainak módosításánál ugyanakkor figyelembe veszi az egészségvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi-gazdasági hatásokat is. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság szerint az egyértelműség és a jogbiztonság végett tanácsos átfogalmazni az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, jelenleg hatályos, 2003-ban elfogadott irányelvet. Ez az átdolgozott szöveg kiszélesíti az irányelv hatályát, hogy előmozdítsa az emberi egészség védelmét, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékának ökológiai szempontból megfelelő újrahasznosítását és ártalmatlanítását. E téren kulcsfontosságú figyelembe venni azt, hogy az ajánlott megoldások milyen esetleges hatással lehetnek a kis- és középvállalkozásokra. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament csaknem 8 évvel ezelőtt elfogadott egy irányelvet a veszélyes anyagok korlátozásáról (RoHS-irányelv), és ezzel válaszolt a vásárlók azon határozott igényére, hogy biztonságos és ártalmatlan mindennapi fogyasztási cikkeket szeretnének. Ezt a biztonsággal kapcsolatos megközelítést elsősorban az jelentette, hogy betiltották az ólom, a higany és a kadmium alkalmazását számos háztartási berendezésben, a rádió- és televíziókészülékekben, a villanyvonatokban és a videojátékokban. Üdvözlöm a ma elfogadott javaslatot, amely az irányelv hatályát más termékekre is kiterjeszti, de nem ítéli el eleve az olyan fontos anyagok használatát, mint

87

88

HU


például a PVC. Hasonlóképpen fontos újra átgondolni a nanoanyagokkal kapcsolatos korlátozó véleményt, amelyet a Környezetvédelmi Bizottság fogadott el júniusban. A nanotechnológia, az anyag rendkívül kisméretű részecskéinek szintjén alkalmazott forradalmi technológia jobb megközelítést érdemel ennél a túlságosan egyszerű álláspontnál: mellette vagy ellene kell érvelni, mint a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) esetében. Az is kulcsfontosságú, hogy az RoHS-irányelv megvalósítható legyen. Ezért örülök annak, hogy figyelmet fordítottak az ezen anyagok egészségre és környezetre gyakorolt lehetséges hatásaira, egy módszertan kidolgozására, valamint annak garantálására, hogy az irányelv a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelethez illeszkedjék. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A mai ülésen a veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásáról szóló irányelv módosítása mellett szavaztam. A szöveg, amely a 2003-as irányelv átdolgozott változata, többek között a témával kapcsolatos új tudományos ismeretek hatására próbál új korlátozásokat bevezetni az olyan anyagok használatával kapcsolatban, mint például a kadmium, a klór, a higany és a polivinilklorid (PVC), mivel ezekről az anyagokról bebizonyosodott, hogy veszélyeztetik az emberi egészséget. Habár tisztában vagyok azzal, hogy az ágazatban működő gyártók tiltakoznak, különösen a PVC használatának korlátozása ellen, mégis úgy vélem, hogy a politikának – és így a demokratikusan megválasztott politikusoknak is – az a feladata, hogy megkísérelje az olyan anyagok használatának korlátozását, amelyek akár csak esetlegesen is veszélyeztethetik az emberi egészséget. Ugyanakkor a hozzáférhető technológia keretein belül elő kell mozdítanunk az alternatív és helyettesítő anyagok használatát. Úgy vélem, hogy a végeredmény az elektromos és elektronikus berendezéseknél különösen fontos, elsősorban az olyan esetekben, ahol ezek a berendezések olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek később veszélyesnek bizonyulnak. Az ilyen esetekben az ártalmatlanítást még pontosabban és óvatosabban kell elvégezni. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Bizottság szerint évente csak az EU-ban 9,3 millió tonnára tehető az eladott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége, amelyeknek legnagyobb része háztartási nagygép, valamint számítástechnikai és távközlési berendezés. Az elektromos és elektronikus eszközök piacának bővülésével és az innovációs ciklus lerövidülésével a berendezések egyre nagyobb ütemben cserélődnek, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelentik tehát a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáramot. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai 2020-ra a becslések szerint 12,3 millió tonnát tesznek majd ki. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai összetett hulladékáramot alkotnak, amely számos veszélyes anyagot tartalmaz. Ezek az anyagok vagy átalakulási termékeik a környezetbe kerülhetnek, és – különösen, ha nem megfelelő a hulladékkezelés – az emberi egészséget is károsíthatják. Az emberi egészségre és a környezetre nézve fennálló kockázatot tovább növeli a fejlődő országokban a normáknak nem megfelelően végzett újrafeldolgozási és ártalmatlanítási tevékenység. A Szerződés 174. cikkének (2) bekezdése szerint a környezeti károkat elsődlegesen azok forrásánál kell elhárítani. A hulladékokról szóló keretirányelv a hulladékhierarchiában a megelőzést tekinti elsődleges prioritásnak, ami többek között azt jelenti, hogy olyan intézkedéseket kell hozni a hulladékkeletkezés megelőzésére, amelyek csökkentik a káros

24-11-2010

24-11-2010

HU


anyagok jelenlétét a különféle anyagokban és termékekben. Nagyon remélem, hogy ez a jelentés segít e problémák megoldásában. Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – Európában az elektronikus berendezések hulladékai jelentik a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáramot. Legfontosabb prioritásaink között kell szerepelnie a rákkeltő és mérgező anyagok e hulladékáramban való csökkentésének. A jogszabály Környezetvédelmi Bizottság által javasolt tágabb hatálya sokkal jobb megközelítés, mint a Bizottság által javasolt. Az egyes termékek végleges listája kizárhatná a rendeletből az új termékeket, továbbá meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy a jogszabályok nem csupán megkönnyítik az ágazat innovációját, hanem lépést is tartanak azzal. Biztató azt látni, hogy jelenleg több vállalat bizonyos potenciálisan veszélyes anyagot fokozatosan kivon termékeiből. Azonban így is nagyratörő jogszabályokat kell elfogadnunk, amelyek arra ösztönzik az ágazat többi képviselőjét, hogy kövessék a többieket és a jobb környezetvédelem érdekében hajtsanak végre innovációt. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Igennel szavaztam az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való használatának korlátozásáról szóló jelentésre. Ez a jelentés a helyes irányba tett lépés. A „berendezések” kategóriáját egyebek mellett az orvostechnikai műszerekre is kiterjeszti. A nehézfémek (például a higany és az ólom) mellett többféle brómozott égésgátló használatát is tiltja. A jelentés nyitott hatályú, így lehetővé teszi, hogy az a jövőben minden elektronikus berendezésre – néhány konkrétan meghatározott kivételtől eltekintve – és más veszélyes anyagokra is kiterjedjen. Erre vonatkozóan egyértelmű kritériumok vannak. Sajnálom azonban, hogy ez az irányelv nem tartalmazza a PVC használatának a tilalmát, ahogy azt a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja javasolta. Nagyon fontos, hogy csökkenjen az az elektronikus hulladékban jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége. Habár az európai jogszabályok tiltják a veszélyes anyagok újrahasznosítás céljából történő exportját, a tanulmányok rámutattak arra, hogy az európai elektronikus hulladék több mint kétharmada exportra kerül. Ez az e-hulladék sok esetben illegálisan kerül lerakásra például Nyugat-Afrikában, ahol a hulladékkezelés színvonala jóval elmarad a normáktól, ami nagyon súlyos egészségügyi problémákhoz és környezetszennyezéshez vezet. A hulladékkereskedelem – a piac gyorsan növekvő szegmense – igen jövedelmező, ezért a elektronikus hulladék illegális exportjának visszaszorításához alapos felügyeletre és ellenőrzésre van szükség. Marianne Thyssen (PPE), írásban. – (NL) Mindennapi életünket már el sem tudjuk képzelni elektromos és elektronikus berendezések nélkül. A veszélyes anyagok korlátozásának (RoHS) európai rendszere, amely a veszélyes anyagok ilyen elektronikus berendezésekben való használatát szabályozza, tulajdonképpen egy olyan általános rendszer, amelyet már az EU-n kívül is nem kevesebb, mint 28 országban alkalmaznak. Eddig – a jelenleg hatályos RoHS-irányelv alapján – korlátozták a higany, az ólom, a kadmium és bizonyos égésgátlók használatát. A gyors technológiai fejlődés és a magasabb szintű tudományos ismeretek azonban e jogszabály átdolgozására kényszerítettek bennünket. Az irányelv átdolgozása ahhoz is szükséges, hogy a RoHS hatékony és rugalmas eszköz legyen. Mostantól fogva lehetséges a veszélyes anyagok gyorsabb kizárása, ami jótékony hatással lesz az emberekre és a környezetre. Meghatározásra került továbbá a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet és az RoHS-irányelv közötti kapcsolat, így nem kerülhet sor kettős szabályozásra. Mindezek miatt ma meggyőződésből szavaztam igennel a Parlament és a Tanács között létrejött megegyezésre. Remélem, hogy hasonló megegyezés születik a

89

90

HU


közeljövőben az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvről is. Hiszen végső soron e két jogalkotási aktus szorosan összekapcsolódik. Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) Ez a jelentés színvonalas dokumentum, mivel kiegyensúlyozott módon veszi figyelembe az ágazat aggályait és a környezetvédelemmel kapcsolatos megfontolásokat. Jóllehet egy ilyen bonyolult kérdésben biztosan lehetetlen olyan megoldást találni, amellyel mindenki elégedett, ez a dokumentum igen közel jár ehhez. Kathleen Van Brempt (S&D), írásban. – (NL) Az Evans-jelentés mellett szavaztam, mert pozitívnak tartom azt az általában vett kiegyensúlyozottságot, amely a Tanáccsal közösen elért megegyezést jellemzi. Azonban árnyékelőadóként szeretnék hangot adni nemtetszésemnek amiatt, hogy – miután az ágazat intenzíven lobbizott – a napkollektorokra nem terjed ki az irányelv hatálya. Ennek következtében még (legalább) tíz évig továbbra is lehet kadmiumot használni az európai piacra szánt napkollektorokban, míg minden más elektromos vagy elektronikus berendezésben tilos lesz használni. Határozottan elutasítom ezt a helyzetet, nevezetesen hogy egy ágazat, amelynek a környezetbarát gazdaság felé történő előrelépésünkben hajtóerőnek kellene lennie, mindent megtesz azért, hogy megakadályozza ezt a fontos környezetvédelmi jogalkotást, valamint hogy a Parlament többsége és a Tanács behódolt egy bizonyos technológia érdekeinek (a vékony kadmium-tellurid réteggel ellátott napkollektorok használatának). Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Ma igennel szavaztam a jelentésre, amelynek tárgya bizonyos veszélyes anyagok használatának tilalma az elektromos és elektronikus berendezésekben. A közelmúltban láthattuk, hogy mekkora jelentőséggel bír az a probléma, amellyel egy általunk elfogadott jogszabály foglalkozik: az Európai Unióban több millió háztartásban cserélték ki a katódsugaras televíziókat modern LCD-képernyős készülékekre. Ma ugyanezekben a háztartásokban a polgárok azt fontolgatják, hogy LCD-televíziójukat a LCD-LED televíziókra cserélik. A szakértők véleménye szerint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelentik a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékforrást. Az Öko-Institut kutatóintézet által végzett elemzések bebizonyították a PVC és a halogénezett égésgátlók környezetre és emberi egészségre gyakorolt káros hatását. Biztos vagyok abban, hogy a ma elfogadott dokumentum elő fogja mozdítani az ilyen típusú veszélyes anyagok mennyiségének csökkenését. Állásfoglalási indítvány B7-0617/2010 (A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás) Damien Abad (PPE), írásban. – (FR) A Parlament ma elfogadta a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványt annak érdekében, hogy a hamisítás elleni intézkedések nemzetközi szintű végrehajtása hatékonyabb legyen. Az ACTA olyan eszköz, amely fokozza a hatályos rendelkezések hatékonyságát és erősebb védelmet nyújt a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési mintaoltalmak és a földrajzi jelzések megsértésével szemben. A képviselőcsoportom – az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport – által benyújtott állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az ACTA védelmet jelent az európai ipar számára. Így képesek leszünk biztosítani a szerzői jogok, valamint a kreativitás és az innováció védelmét a kulturális és tudományos területeken. Tény és való: most meg kellene állnunk egy pillanatra, és el kellene gondolkodni azon, hogy milyen

24-11-2010

24-11-2010

HU


módon tudnánk hatékonyabban fellépni a szerzői jogi kalózkodás ellen. Ez a nemzetközi megállapodás egy lépés a hamisítás elleni intézkedések hatékonyabb végrehajtása felé. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. A megállapodás célja, hogy egy új nemzetközi irányítási struktúra kialakításával fellépjen a szerzői jogvédelem alatt álló termékek egyre gyakoribb hamisítása és az egyre intenzívebbé váló kalózkodás ellen. Úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú megvédeni a kreativitást a lopástól – mert a kalózkodás és a hamisítás valójában lopás. Az Unió, amelynek célja az, hogy a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdasága legyen, nem hunyhat szemet e komoly probléma fölött. Ezért fogadom örömmel ennek az állásfoglalásnak az elfogadását. Erőteljes szövegről van szó, amelynek minden képviselőt meg kellett volna győznie. Sajnálatos módon azonban csak kis többséggel került elfogadásra. Míg az Európai Bizottság komoly garanciákkal állt elő az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban, a Parlamentben a baloldal inkább úgy döntött, hogy meg nem alapozott tiltakozó szlogeneket hajtogat. Véleményem szerint az Európai Uniónak az elsők között kell fellépnie a gondatlansággal és az elkötelezettség hiányával szemben, amely Kínát és Oroszországot sok esetben jellemzi e téren. A globalizálódott piacon a versenyképességünk a tét. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A hamisítás elleni küzdelem az EU politikai stratégiájának alapvető eleme, és a célja, hogy biztosítsa a méltányosságot, az egységes feltételeket gyártóink számára, a foglalkoztatást polgáraink számára és a jogállam alapelveinek tiszteletben tartását. A digitális technológiák megjelenésével a hamisítás ellenőrizhetetlen, nemzetközi méreteket öltött, ezért e probléma kezelésének legfőbb eszköze a nemzetközi együttműködés. Támogattam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, amely tartalmazza az Európai Parlament hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló multilaterális tárgyalások során képviselt célkitűzéseit és prioritásait. Most először egy olyan átfogó nemzetközi keretrendszer létrehozása a cél, amely hatékonyabban lép fel a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben. Úgy érzem, fontos biztosítani, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó intézkedések ne akadályozzák az innovációt és a versenyt, ne sérüljön a szellemi tulajdonjogok korlátozása és a személyes adatok védelme, ne korlátozzák a szabad információáramlást, valamint megalapozott indok nélkül ne akadályozzák a jogszerű kereskedelmet. Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A szöveg ellen szavaztam. Az európai jobboldal behódolt az egyes kormányok követeléseinek és a kulturális ágazatok nyomásának, mégpedig az európai polgárok alapvető jogainak a kárára. Mindazt a biztosítékot, amelyet a Bizottságtól kértünk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport azonnal elutasította. Ez nem jó üzenet a Bizottság felé a jövő héten esedékes sydney-i tárgyalások előtt. Emellett az, hogy a szerzői jog online megsértéséhez kapcsolódó büntetés-végrehajtási szankciók erősítésére vonatkozóan a „kereskedelmi nagyságrend” kifejezés meghatározása pontatlan, arra ösztönözheti az államokat, hogy a magánfelhasználók és közvetítők kriminalizálásához vezető jogszabályokat fogadjanak el. Az ACTA nem vezethet oda, hogy lehetővé teszi az Európai Unió számára az egyének utáni nyomozást, és rugalmas reakcióval jellemezhető rendszereket és hasonló megoldásokat vezet be. A Bizottságnak sürgősen – inkább az ACTA végrehajtása előtt, semmint utána – hatáselemzést kell végeznie az ACTA alkalmazásáról, valamint az alapvető

91

92

HU


jogokra, az adatvédelemre és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvre gyakorolt hatásairól. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az ACTA egy olyan eszközt hoz létre, amellyel a szellemi tulajdonjogok hatékonyan védhetők, és ezzel megerősíti a nemzetközi együttműködést a hamisítás elleni küzdelem terén. Nem az a célja, hogy új jogokat hozzon létre, hanem az, hogy a meglévő jogok tiszteletben tartását biztosítsa akadályozó intézkedésekkel, valamint hogy létrehozzon egy, a feleknek nyújtott támogatással jellemezhető átfogó nemzetközi keretrendszert. A megállapodás nehéz, mivel az érdekellentétek miatt különbözően értelmezik a hatásait. A szerzői jogok védelme kulcsfontosságú, de ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy egy olyan egyensúlyt biztosítsunk, ahol nincs veszélyben a véleménynyilvánítás szabadsága és az innováció, illetve hogy az egyéneket ne korlátozzák polgári vagy alapvető jogaik gyakorlásában. A hamisítás igen komoly probléma, amely hatalmas kockázatot jelent az európai ipar, a gazdaság és az innováció számára. Remélem, hogy ez a megállapodás a helyes irányba tett lépés lesz, és hogy a jövőbeni tárgyalások során feloldásra kerülnek majd azok a kétértelműségek és kihagyások, amelyek még mindig jellemzik szöveget, például a hamis földrajzi meghatározásokkal kapcsolatos részben. Szeretnék a Bizottságnak gratulálni a tárgyalások átláthatóságának javítására tett erőfeszítéseiért; remélem továbbá, hogy a továbbiakban is fenntartja ezt a hozzáállást és a Parlamentet részletesen tájékoztatja a tárgyalások előrehaladásáról. George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványra, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja és három további európai parlamenti képviselőcsoport nyújtott be. Az állásfoglalás mögötti szándék az alapvető szabadságok és az egyéni jogok tiszteletben tartása, valamint az internethez való szabad hozzáférés biztosítása volt. Az állásfoglalás arra is kísérletet tett, hogy a fejlődő országokban biztosítsa a gyógyszerekhez való hozzájutást. Sajnálatos, hogy ezt az állásfoglalást nem fogadta el a Parlament, mivel a szocialista oldal az európai polgárok érdekeit támogatta. Mário David (PPE), írásban. – (PT) Mindent egybevetve egyetértek ezzel a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalási indítvánnyal, amelyet hosszú hónapokig tartó viták és a különböző politikai pártok közötti kompromisszumos megoldásokra tett erőfeszítések után fogadtak el – ez a kompromisszum azonban sajnos nem jött létre. A piacok megfelelő működése, az egységes piac védelme, az európai vállalatok globális gazdaságban tanúsított versenyképessége, valamint az európai munkahelyek létrehozása és fenntartása szempontjából fontos, hogy az Unió a hamisítás minden formája elleni fellépést belső és nemzetközi politikájának prioritásává tegye. Habár tudatában vagyok annak, hogy az ACTA nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint hamisítás – ahogy azt a 3. bekezdés kimondja –, mégis úgy vélem, hogy az ACTA használható eszközt kínál ahhoz, hogy a meglévő normákat hatékonyabbá tegyük, és így előmozdítsuk az EU-ból kifelé irányuló exportot és megvédjük a jogtulajdonosokat, akik egy olyan globális piacon működnek, ahol az ipari és szellemi tulajdonjog birtokosai áldozatul esnek a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési mintaoltalmak és földrajzi jelzések szisztematikus és széles körben elterjedt megsértésének.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Az állásfoglalás ellen szavaztam, amely az Európai Parlament álláspontját tartalmazza a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodás (ACTA) parafálása előtt. Azért tettem így, mert a Parlament konzervatív többsége elutasította azt, hogy ezzel a szerzői jogokra vonatkozó globális megállapodással hangsúlyozza a polgáraink számára adott alapvető garanciák szükségességét. A megállapodás parafálása előtt a Parlamentnek látnia kell annak bizonyítékát, hogy a tárgyalás a Lisszaboni Szerződésben foglaltak szerint folyik. A Bizottságnak azt is bizonyítania kell, hogy a szolgáltatók és a jogtulajdonosok együttműködése nem fogja korlátozni a polgárok alapjogait, különösen a magánélethez való jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a jogszerű eljáráshoz való jogot. Ehhez meg kell vizsgálni azt, hogy az ACTA hogyan befolyásolná az adatvédelmet és az alapvető jogokat. Szükségünk van arra, hogy a Tanács és a Bizottság garantálja, hogy az ACTA nem teszi majd szükségessé az uniós jog megváltoztatását a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedések terén. A polgári jogi végrehajtási intézkedések szabadalmakra történő alkalmazása negatív hatással lehet a generikus gyógyszerek hozzáférhetőségére – a Bizottságnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Az ACTA-val kapcsolatban egészen addig el kell utasítanunk az egyetértést, amíg nem kapunk írásbeli biztosítékokat e fontos kérdések vonatkozásában. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) tartalmával kapcsolatban még mindig van egy kérdés. E megállapodás – amelyről éveken át a legnagyobb titokban tárgyalt tíz-egynéhány ország – célja a hamisítás elleni küzdelem és a szellemi tulajdonjog védelme. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy ezeken a tárgyalásokon sem Kína, sem Brazília, sem India nem vett részt. Hozzá kell tenni, hogy – amellett, hogy a hamisítás ellen fel kell lépni – a szóban forgó megállapodás jól ismert rendelkezései olyan intézkedések bevezetését vonják maguk után, amelyek az egyéni szabadságok elleni támadásnak tekinthetők: az internetszolgáltatók ellenőrzése, a határellenőrzés megerősítése, valamint nagyobb nehézségek az alacsony költségű generikus gyógyszerek fejlődő országokba történő szállítása során. Mindezt aggasztónak tartja sok képviselő, akik nem szeretnének vakon megbízni az Európai Bizottság által folytatott tárgyalásokban. Az állásfoglalás, amelyet kis többség fogadott el – és ennél nem több – nem tekinthető támogatásnak, mivel továbbra is kétséges, hogy a szöveg megfelel-e a közösségi vívmányoknak és összeegyeztethető-e az alapjogok tiszteletben tartásával. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos állásfoglalásról szóló szavazás során tartózkodtam, mivel úgy gondolom, hogy bár a szöveg tartalmaz fontos részeket, túlságosan kritikusan viszonyul a vizsgált megállapodáshoz. Általában elmondhatom, hogy véleményem szerint az ACTA az EU gazdasági érdekeinek szempontjából kedvező, és megtalálja az egyensúlyt a személyi tulajdonjogok védelme és az alapjogok biztosítása között. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Miután a Parlament határozottan ragaszkodott hozzá, a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos tárgyalások átláthatósága nagymértékben nőtt, és az új-zélandi tárgyalási forduló óta a Parlamentet mindenre kiterjedően tájékoztatták. A tárgyalt szöveg tükrözi a Parlament főbb aggályait, különösen az olyan kérdések esetében, mint az alapjogok tiszteletben tartása, a magánélet védelme és az adatvédelem, a szabad internet fontosságának tiszteletben tartása, a szolgáltatók szerepének szavatolása és a gyógyszerekhez való hozzájutás biztosítása. A hamisítás elleni küzdelem prioritás, és e cél eléréshez alapvető fontosságú a nemzetközi együttműködés. Az ACTA lehetővé teszi, hogy a megállapodáshoz újabb fejlődő és feltörekvő országok is csatlakozhassanak, és így előmozdítja a szellemi

93

94

HU


tulajdonjogok széles körű védelmét – ezzel meg fogja tudni valósítani a szükséges multilateralizmust. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A tárgyalt megállapodás fontos lépés a hamisítás elleni küzdelemben, továbbá kulcsfontosságú az EU politikai stratégiájában az uniós termelők számára biztosítandó egyenlő feltételek, az uniós polgárok foglalkoztatottsága és a jogállam tiszteletben tartása szempontjából. A hamisítás elleni küzdelmet a belső és nemzetközi politikai stratégiák egyik prioritásává kell emelni; a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen e célkitűzés eléréséhez. Az ACTA olyan eszköz, amely a meglévő normákat hatékonyabbá teszi, és így előmozdítja az EU-ból kifelé irányuló exportot és megvédi a globális piacokon működő jogtulajdonosokat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a földrajzi jelzések oltalma fontos az európai vállalatok számára és az EU munkahelyeinek szempontjából. Örömmel veszem tudomásul, hogy a Bizottság erőfeszítéseket tett arra, hogy az ACTA hatálya alá vonja a földrajzi jelzések oltalmát is. Végezetül szeretném kiemelni annak jelentőségét, hogy a Bizottság megerősítse, hogy az ACTA végrehajtása semmilyen hatással nem lesz az alapjogokra és az adatvédelemre, sem pedig azokra az erőfeszítésekre, amelyeket az EU jelenleg tesz a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó intézkedések végrehajtásának harmonizálása érdekében. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Ha a szocialista-eurokrata totalitarizmus sajnálatos epizódja után nem döntöttem volna úgy, hogy bojkottálom az ülést, a baloldali képviselőcsoportok által benyújtott, a hamisítással kapcsolatos megállapodásról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam volna. Nem azért tettem volna így, mert politikai meggyőződésem megváltozott, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy ez a megállapodás nem elegendő ahhoz, hogy ágazatainkat megvédje a hamisítástól, és mert úgy gondolom, hogy nem szavatolja a földrajzi jelzések oltalmát, hogy nem sok haszna van, ha Kína – a világ legnagyobb hamisítója – nem vesz benne részt, illetve hogy az immateriális javakra vonatkozó tulajdonjogok tekintetében veszélyezteti a polgárok jogait és szabadságait. Támogatom továbbá az előzetes információk, a hatáselemzések és a többi kérését, ahogy azt az állásfoglalás tartalmazza. Röviden: ez a megállapodás jelenlegi formájában értelmetlen és potenciálisan veszélyes. Még csak tárgyalni sem kellene róla, nemhogy – tekintettel a benne foglalt kérdésekre – az Európai Bizottság egyedül tárgyaljon róla. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Nemmel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, mert a szöveg semmiképpen sem alkalmas az egyéni szabadságok védelmére. Az Európai Parlament képviselői rendszeresen hangot adtak aggályaiknak e nemzetközi megállapodással kapcsolatban, és mielőtt a dokumentumot véglegesen ratifikálnák a tagállamok és az Európai Unió, fontos volt felvetni bizonyos problémákat, különösen azokat, amelyek a gyógyszerekhez való hozzájutással, az internetszolgáltatók felelősségével és az utasok személyes poggyászának a határokon történő ellenőrzésével kapcsolatosak. Sajnálatos módon nem került elfogadásra az az állásfoglalási indítvány, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nyújtott be, amelyre szavaztam, és amely hangot adott ezeknek az aggályoknak. Kevés szavazaton múlt.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Csalódott vagyok, hogy a képviselőcsoportom által támogatott állásfoglalást ma nem fogadták el. A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) rendkívül negatív hatással lehet a polgári szabadságokra, és a mai szavazás egyáltalán nem oszlatja el e félelmeket. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. Az állásfoglalás az adatvédelemmel kapcsolatban azoknak az aggályoknak ad hangot, amelyeket az EU polgárai is megfogalmaztak. Egyértelműen elutasítja a „három csapás”-ról szóló rendeletet, amely a szerzői jogokkal kapcsolatos jogsértések során alkalmazandó intézkedésként merült fel. Az állásfoglalás arra is rámutat, hogy a megállapodásnak összhangban kell állnia a közösségi vívmányokkal, más szóval az EU joganyagával. A hamisított termékek és a szerzői jogok nemzetközi megsértése kárt okoznak az európai gazdaságnak, és ezzel az európai munkahelyeket is veszélyeztetik. Ez ellen határozott intézkedésekkel kell fellépni. Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Örömmel veszem tudomásul, hogy e nemzetközi megállapodás végső változata már nem tartalmazza a legellentmondásosabb rendelkezéseket, úgymint a harmadik fél felelősségét, a számítógépek memóriájának határátlépéskor való kötelező ellenőrzését és a „digitális guillotine” kötelező alkalmazását. Üdvözlöm a szellemi tulajdonjogok erősebb védelmére tett erőfeszítést, amelyről a szöveg tanúskodik, azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a számunkra benyújtott megállapodás minden szempontból optimális. Nagyon aggasztónak tartom, hogy például Kína és Oroszország nem szerepel az aláírók között. Az a tény, hogy a megállapodás nagyobb hangsúlyt helyez a jogtulajdonosok, mint a valódi szerzők védelmére, komolyan elgondolkodtat, hogy vajon ez a megállapodás valóban az általános szellemi tulajdonjogokat védi majd, vagy csupán egy szűk csoportba tartozó, jobbára az USA-ban található székhellyel rendelkező szervezetek jogait. Csak megerősíti félelmeimet az, hogy a megállapodásba nem lehetett beemelni a földrajzi jelzéseket. Talán nem szükséges újra megjegyzést fűznöm a megállapodás tárgyalásának módjához, de valóban remélem, hogy az ACTA esetében alkalmazott átláthatatlan tárgyalási formát a jövőben nem alkalmazzák majd, és a hogy a Parlamentet a továbbiakban jó előre tájékoztatják a hasonló megállapodások tárgyalási eljárásairól és tartalmáról. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) fokozta és a továbbiakban is fokozza azoknak a szabályoknak a hatékonyságát, amelyek előmozdítják az Európai Unió exporttevékenységét és védik azokat az embereket, akik a globális piacon működve egyre többször vannak kitéve szellemi tulajdonjogaik széles körű megsértésének. Ahogy azt az állásfoglalási indítvány találóan hangsúlyozza, a hamisítás elleni globális küzdelem az Európai Unió politikai stratégiájának fő eleme, célja pedig, hogy minden európai termelő számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsen. Úgy gondolom, hogy ebben az ágazatban – éppúgy, ahogy a többiben – egyértelműen elfogadták az államok közötti együttműködés alapvető jellegét. Bizonyos, hogy a szerzői jogok, a védjegyek, a szabadalmak, a formatervezési mintaoltalmak és földrajzi jelzések védelme érzékeny kérdés, mert alapvető emberi jogokhoz kapcsolódik. Azonban ez az indítvány egy komoly kérés arra, hogy továbbra is a helyes irányba haladjunk. A Bizottságnak valóban el kell köteleznie magát amellett, hogy garantálja a földrajzi jelzések védelmének tényleges, hatékony

95

96

HU


végrehajtási módszereinek beemelését, mivel ez kulcsfontosságú a vállalatok és az európai polgárok foglalkoztatása szempontjából. Constance Le Grip (PPE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. Ez a PPE/ECR állásfoglalás rámutat arra, hogy a hamisítás elleni küzdelem elsődleges fontosságú az unió belső és nemzetközi politikai stratégiájában, és a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen e cél eléréséhez. Figyelembe veszi az Európai Parlament és polgártársaink aggályait, például az alapjogok tiszteletben tartása, a magánélet védelme és az adatvédelem, a szabad internet-hozzáférés alapvető szerepének elismerése, a szolgáltatók szerepe védelmének fontossága és a gyógyszerekhez való hozzájutás biztosítása terén, és ezáltal fokozza a jelenlegi szabályok hatékonyságát. Célja, hogy jobb védelmet biztosítson a szellemi tulajdonjogok, a védjegyek, a formatervezési mintaoltalmak és a szabadalmak megsértése ellen a közösségi export és az e jogok tulajdonosai érdekében. Azzal szemben, amit a megállapodást becsmérlő képviselők állítanak, a dokumentum teljes mértékben összhangban van a közösségi vívmányokkal. Példának okáért nem vezeti be az úgynevezett „három csapás” eljárást. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, mivel: 1. teljes mértékben összhangban áll a közösségi vívmányokkal; 2. pozitív hatással lesz a szellemi tulajdonjogok globális védelmére, valamint az egyéb területek (például Ázsia, Ausztrália, a csendes-óceáni régió stb.) elleni védelmét szolgáló intézkedésekre; 3. uniós szinten védi a versenyt és a kulturális sokféleséget, valamint elősegíti munkahelyteremtést. David Martin (S&D), írásban. – A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az ACTA a szellemi tulajdonokra vonatkozó törvények nemzetközi szintű betartatásával, valamint a kereskedelmi szerzői jogok megsértésével foglalkozik. Igen érzékeny témáról van szó, a jogtulajdonosok számára biztosítanunk kell a megfelelő védelmet és beruházásaik megfelelő megtérülését, mégpedig anélkül, hogy megsértenénk a polgári jogokat, korlátoznánk a gyógyszerekhez való hozzájutást vagy a szerző jogok triviális megsértése miatt kriminalizálnánk az embereket. Ezt az értékelést a Kereskedelmi Bizottságban kellene végrehajtani annak mérlegelése keretében, hogy az ACTA megkapja-e a Parlament beleegyezését. Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Kétségtelen, hogy a hamisítás elleni védelem és a szellemi tulajdon védelme nemzetközi szinten fontos elem. Azonban a javasolt ACTA-megállapodás nem tartalmazza egyértelmű jelét annak, hogy magas színvonalon és mindenekelőtt kiegyensúlyozott módon védené az összes uniós tagállam polgárainak érdekeit. Ez a megállapodás, amelynek kidolgozása sokáig tartott, az előkészítés egyes szakaszaiban nem volt átlátható, szövegezését tekintve pedig egy csoport érdekeit hangsúlyozza. Bár a megállapodás egyebek mellett szól arról, hogy megerősítik a tranzitáruk illetékes szervek általi ellenőrzését, a kiviteli szabályozást és a hivatalból indított tárgyalásokat, felmerül a kérdés a megállapodás hatályával és a végrehajtás egyéb jellemzőivel kapcsolatban, mivel hatása kétségbe vonható, tekintettel arra, hogy a világ számos jelentős országa nem ratifikálja. Ami a szellemi tulajdon védelmének tényleges biztosítását illeti, elmondhatjuk, hogy globális szinten elérhető az elismert, működő és megfelelően igazolt eszközök, intézmények és szerződéses megállapodások széles skálája, amelyek biztosítják a hamisítás elleni

24-11-2010

24-11-2010

HU


védelmet. Ugyanakkor egy ilyen fontosságú és jellegű dokumentum esetében szükséges lenne egy alaposabb jogi elemzést benyújtani annak szavatolására, hogy valóban nem szükséges változtatni a közösségi vívmányokon. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítványra szavaztam, mert fontos lépést jelent a hamisítás elleni küzdelemben, anélkül, hogy megkérdőjelezné például a generikus gyógyszerek szállítását, és mert biztosítja az alapjogokat, például a magánélet védelméhez és az adatvédelemhez való jogot. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodással (ACTA) kapcsolatos tárgyalások a polgárok háta mögött, valamint az ENSZ és a hozzá tartozó Szellemi Tulajdon Világszervezete ellenében folytak, holott ez az egyetlen testület, amely legitim módon létrehozhat egy ilyen megállapodást. Az ACTA esetében az történt, hogy egyes országok megtárgyalták maguk között a szabályokat, amelyeknek a szellemi tulajdonjogok területén érvényben kellene lenniük. A nemzetközi jogot jogellenes módon a leggazdagabb országok és legközelibb szövetségeseik érdekében használják fel – ez teljességgel tűrhetetlen. Mi több, figyelembe véve, hogy van némi bizonytalanság a lehetséges biológiai szabadalmak és a generikus gyógyszerek forgalmát gátló esetleges akadályok körül, semmiképpen sem szabad aggályoskodnunk egy-egy pont miatt és fájlalunk más pontokat, hanem el kell fogadnunk, hogy megmásíthatatlan ténnyel állunk szemben. A szöveg ellen szavazok. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Nagyon fontos esemény a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás tervezetésnek bemutatása 2010. október 2-án, a tokiói tárgyalási forduló után. A technikai részleteket megvitató ülést követően, amely Sydney-ben lesz 2010. november 30. és december 3. között, a Bizottságnak hozzáférhetővé kell tennie a Parlament és a nyilvánosság számára az ACTA-megállapodás végleges szövegét. A hamisítás elleni küzdelmet a belső és a nemzetközi politikai stratégiák egyik legfontosabb prioritásává kell emelni. A nemzetközi együttműködés elengedhetetlen e célkitűzés eléréséhez. Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a tárgyalt megállapodás nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint a hamisítás, azonban úgy vélem, hogy ez a helyes irányba tett lépés ahhoz, hogy megoldjuk ezt a komoly problémát, amely súlyos károkat okoz az EU gazdaságának és csökkenti a tagállamok bruttó hazai termékét. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Kulcsfontosságú, hogy ez a megállapodás mihamarabb hatályba lépjen. Minden késlekedés azt eredményezi, hogy folytatódik a szellemi tulajdon lopása. A gyártók költségei elképzelhetetlenül magas összegekre fognak rúgni. Az interneten folytatott kalózkodás manapság rendkívül aktuális kérdés. Számos internetszolgáltató és európai uniós polgár etikátlan tevékenységeket folytat. Ebben a helyzetben szabályoznunk kell minden, a letöltésekkel és az úgynevezett információcserével kapcsolatos műveletet. A hamisítás megelőzése terén a tétlenség a büntetlenséget mozdítja elő, és a cinizmus látszatát kelti. Teljes mértékben támogatom ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt. Vital Moreira (S&D), írásban. – (PT) A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról szóló szavazás során tartózkodtam, mivel úgy

97

98

HU


gondolom, hogy a szóban forgó szöveg rendkívül fontos, és szerintem kiegyensúlyozottabbnak kellene lennie. A benyújtott változatból egyértelműen látszik, hogy végleges álláspontunk a megállapodás elfogadásának ellenzése lesz. Úgy vélem, hogy a megállapodás általában kedvező az Európai Unió érdekeinek szempontjából, különös tekintettel arra, hogy azt szeretnénk, ha gazdaságunk innovációra, kutatásra és fejlődésre, azaz „intelligens növekedésre” alapulna. Ezért úgy gondolom, hogy az ipari tulajdonjogok (beleértve a szabadalmakat is) fokozott védelme kulcsfontosságú az európai versenyképesség szempontjából. Másrészről úgy gondolom, hogy a generikus gyógyszerekkel kapcsolatos kezdeti aggályoknak, az internet-hozzáféréshez való jog védelmének, valamint a földrajzi jelzések vagy eredetmegjelölések védelmének problémáját kielégítően oldották meg az utolsó tárgyalások során. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az eddig megtett előrehaladást. Természetesen nem minden kielégítő, de egy nemzetközi megállapodást általános szempontok alapján kell megítélni. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványra, és nemmel a többire, mivel a nemzetközi ACTA lehetővé teszi majd a hamisítás elleni hatékonyabb küzdelmet, ami pedig a szerzői jogok színvonalasabb védelméhez és ezáltal az európai ipar védelmének előmozdításához vezet. Az ACTA továbbá elősegíti majd a fogyasztók hamisított termékekkel szembeni védelmét, amelyek egyre nagyobb arányban vannak jelen az európai piacokon. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által benyújtott, az ACTA-ról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy e megállapodás végrehajtása kulcsfontosságú. Gyorsan kell cselekedni, el kell kerülni minden további késlekedést vagy időpocsékolást, mert máskülönben azt kockáztatjuk, hogy a tárgyalások során patthelyzet áll be, amely a gyártók és az európai fogyasztók számára egyaránt káros. Európának azzal kell folytatnia, hogy két kérdésre összpontosít. Az első kérdés az, hogy az európai földrajzi jelzéseket polgári és vámügyi szempontból egyaránt védeni kell, mivel e jelzések manapság olyan károkat szenvednek, amelyek túlmutatnak a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazaton, ahol a tisztességtelen versenyben a hamisított termékeket általában olyan névvel látják el, amelyek ismert európai márkákat utánoznak vagy idéznek fel: ugyanez a jelenség a formatervezés és a divat ágazataiban is megfigyelhető. A másik kérdés az online vásárlások ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok szükségessége. Ebben az ágazatban könyvek, filmek, zene és sok millió hamisított termék eladása folyik, ami nem csupán a fogyasztókat, hanem az európai gyártókat is megkárosítja. Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Igennel szavaztam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalásra irányuló indítványra, mivel a megállapodás célja, hogy szavatolja az igazságosságot és az egészséges versenyt. A megállapodás egy átfogó nemzetközi keretrendszert vezet be a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni küzdelem fokozása céljából. Elősegíti, hogy a megállapodáshoz más fejlődő országok is csatlakozzanak, mivel az ACTA-ban való részvétel nem korlátozott.

24-11-2010

24-11-2010

HU


A megállapodásról szóló tárgyalások figyelembe veszik az EU főbb aggályait, többek között az alapvető jogok tiszteletben tartását, az adatvédelmet, a szabad internet szerepének tiszteletben tartását, a szolgáltatók szerepének védelmét, valamint a gyógyszerekhez való hozzájutás biztosításának és a közegészség védelmének szükségességét. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Meggyőződésem, hogy ez az állásfoglalásra irányuló indítvány fontos lépés a hamisítás elleni küzdelemben, és ugyanakkor fenntartja az egymással ütköző értékek közötti szükséges egyensúlyt. Nem kérdőjelezi meg a véleménynyilvánítás szabadságát és az innovációt, és garantálja az alapjogokat, például a magánélethez és az adatvédelemhez való jogot. Vannak érdekellentétek, amelyek megnehezítik a konszenzust, azonban sikeresnek mondható módon eljutottunk egy olyan megállapodásig, amely alapvetően magában foglalja a közös szándékokat. Üdvözlendő, hogy a Bizottság e tárgyalások során gondoskodott az átláthatóságról, és tájékoztatta az Európai Parlamentet. Remélem, hogy erre lehetőség nyílik majd a jövőbeni, a felek által kifogásolt kétértelműségek és kihagyások megoldását célzó tárgyalások során is. Úgy gondolom, hogy a megállapodás meg fogja erősíteni a nemzetközi együttműködést a hamisítás elleni küzdelemben, és egy olyan eszközt hoz létre, amely hatékonyan védi a szellemi tulajdonjogokat és szavatolja az alapjogokat. Kulcsfontosságú a meglévő jogok tiszteletben tartásának akadályozó intézkedésekkel történő biztosítása, valamint egy, a feleknek nyújtott támogatással jellemezhető átfogó nemzetközi keretrendszer létrehozása. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítványra szavaztam, mert fontos lépést jelent a hamisítás elleni küzdelemben, anélkül, hogy megkérdőjelezné például a generikus gyógyszerek szállítását, és mert biztosítja az alapjogokat, például a magánélet védelméhez és az adatvédelemhez való jogot. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A hamisítás – e globális jelenség – elleni küzdelemhez olyan multilaterális megközelítésre van szükség, amely a globális szintű résztvevő felek együttműködésének megerősítésén alapul. Következésképpen – bár tudatában vagyok annak, hogy a tárgyalt megállapodás nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint a hamisítás – meg vagyok győződve arról, hogy ez a helyes irányba tett lépés. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Ma a nemrégiben véglegesített, a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az Európai Unió, az Egyesült Államok, Ausztrália, Dél-Korea, Japán, Kanada, Mexikó, Marokkó, Szingapúr, Svájc és Új-Zéland között létrejött új multilaterális ACTA célja a szellemi tulajdonjog védelmének megerősítése, valamint az ismert ruházati márkák, zenék és filmek hamisítása és az ezekkel kapcsolatban elkövetett kalózkodás elleni küzdelem előmozdítása. Tudatában vagyok annak, hogy a tárgyalt megállapodás nem jelent megoldást egy olyan összetett és sokdimenziós problémára, mint a hamisítás, de meg vagyok győződve arról, hogy ez a helyes irányba tett lépés. Mindenesetre felszólítom az Európai Bizottságot arra, hogy hagyja jóvá ezt a szöveget, amely semmilyen következményekkel nem jár az alapjogokra és az Európai Unió joganyagára nézve. Szeretném továbbá megjegyezni, hogy a Parlamentnek joga van a nemzetközi megállapodások megvétózására. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Néhány szavazaton múlt, hogy az Európai Parlament nem fogadta el azt az állásfoglalást, amely arra szólítja fel a Bizottságot, hogy

99

100

HU


egyértelműsítse és értékelje a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) következményeit. 306 képviselő szavazott igennel, 322 nemmel és 26 tartózkodott. Az állásfoglalást a Zöld Képviselőcsoport (ideértve a Kalózpártot), a szociáldemokraták, a liberálisok és a baloldal nyújtotta be. Ehelyett a kereszténydemokrata EPP-képviselőcsoport és a konzervatív képviselőcsoport által benyújtott állásfoglalást fogadták el. Ez az állásfoglalás alapvetően üdvözli a tárgyalások során eddig elért eredményeket, anélkül, hogy a további egyértelműsítések vagy értékelések szempontjából konkrét követeléseket támasztana a Bizottsággal szemben. Ez kudarc volt, azonban a kérdés ezzel még nincs lezárva. Az állásfoglalásnak formális értelemben semmiféle hatása nincs, csupán azt fejezi ki, hogy a Parlament mit érez. A döntő szavazásra (valószínűleg) valamikor a jövő év elején kerül sor, amikor a Parlamentet felkérik arra, hogy adja egyetértését a megállapodással kapcsolatban. Ha akkor a döntés nemleges lesz, a megállapodást nem fogadják el. A mai szavazás emlékeztet minket arra, hogy továbbra is keményen kell dolgoznunk azért, hogy újabb információkat szerezzünk az ACTA-val kapcsolatban annak érdekében, hogy az Európai Parlament a végső egyetértési szavazás során a döntést a helyzet ismeretében hozhassa meg. Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban. – (FR) A hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) védi polgárainkat, alkotóinkat, művészeinket és vállalkozásainkat. Ezért támogatom. Valóban segít abban, hogy világossá teszi a jogorvoslatai eszközöket, amelyek abban az esetben alkalmazhatók, ha egy, a megállapodást aláíró országban kirívóan megsértik a szellemi tulajdonjogokat. A Bizottság tevékenysége átlátható volt, az ACTA nem mutat túl a közösségi vívmányokon, nem léphet túl az európai irányelvek által megszabott keretben végrehajtott intézkedéseken, és semmilyen körülmények között nem sértheti az alapjogokat. A tárgyalás a szokásos nemzetközi intézményeken (Kereskedelmi Világszervezet stb.) kívül folyt, mert Kína és India mindenféle megállapodást ellenzett. Végezetül szeretném hozzáfűzni, hogy az ACTA nyílt megállapodás: mindazok az államok, akik részt kívánnak venni benne, csatlakozhatnak hozzánk, hogy együtt nyújtsunk jogi és fizikai védelmet polgártársainknak a hamisítás által okozott károk ellen. Ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett. szavaztam Olle Schmidt (ALDE), írásban. – (SV) Az Európai Parlament már több alkalommal hangot adott az ACTA-val kapcsolatos véleményének. Igennel szavaztam például a Parlament 2010. márciusi állásfoglalási indítványára, amely arra mutatott rá, hogy a tárgyalásokra a nyilvánosság általi vizsgálat hiánya és az átláthatóság hiánya jellemző, és aláírtam a Parlament írásbeli nyilatkozatát az ACTA-ról. Akkoriban a Bizottságot jogosan érte bírálat – ahogy most is jogosan éri – amiatt, hogy a Parlament képviselői és az európai polgárok számára nem garantálja a tárgyalások átláthatóságát. Úgy gondolom, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a Parlament korábbi véleményei helyénvalók. Ezért szavaztam az állásfoglalásban szereplő összes javaslat ellen. Nagyon fontos, hogy a Parlament komolyan vállalja a felelősséget a nemzetközi megállapodások terén. A Bizottság tárgyal a megállapodásokról és írja alá azokat. A Parlamentnek a folyamat során joga van a teljes körű és azonnali tájékoztatáshoz, majd – azt követően, hogy a Bizottság aláírta a megállapodást – joga van elfogadni vagy elutasítani azt. Indokolt, hogy a Parlament világosan hangot adjon álláspontjának, ahogy azt számos módon megtette már, és így garantálja, hogy a Bizottság nem tárgyal olyan megállapodásokról, amelyeket a Parlament nem támogat. A közös állásfoglalási indítvány megkövetelte azt, hogy a megállapodás aláírása előtt a Bizottság nyújtson be több időigényes elemzést. Fennállt volna a kockázata annak, hogy előáll egy olyan helyzet, amelyben a többi fél kételkedni kezd abban, hogy Európa valóban komoly partner-e, amellyel nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat

24-11-2010

24-11-2010

HU


lehet kötni. Ez gyengítené Európa esélyeit arra, hogy a jövőben részt vehessen a nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokon. Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) A hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi megállapodásról (ACTA) szóló európai parlamenti állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a kalózkodás elleni küzdelem részeként szükséges megállapítani a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére vonatkozó közös alapelveket. Még mindig általános az a probléma, amelyet a termékek hamisítása és a más személyek szellemi tulajdonának jogosulatlan használata okoz. Különösen nehéz az immateriális tulajdonok, például a musicalek és az irodalmi munkák szerzői jogainak és a szabadalmaknak az esete. Az ACTA megfelelő eszköz lesz a hamisítás és a kalózkodás elleni fellépést célzó közös jogi platform kialakítására. Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) Nagyon örülök annak, hogy elfogadták az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és az Európai Konzervatívok és Reformerek által benyújtott jelentést. Ennek eredményeképpen az ellenzék mérgező és demagóg tevékenysége nem volt célravezető. Gratulálok a szerzőknek, koordinátorunknak, Caspary úrnak, és az egész csoportnak azért, hogy e fontos kérdésben egységes véleményt alkottak. Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A képviselőcsoportom által benyújtott állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert a hamisítás elleni küzdelem kulcsfontosságú, és az egész világra ki kell terjednie ahhoz, hogy hatékony legyen. A hamisítás egy növekvő párhuzamos gazdaság, amely lehetővé teszi a nagyarányú pénzmosást. Ágazataink – amelyeket amúgy is sújt a jüan alulértékelése és a dollár gyengesége – nem tolerálhatják emellett még azt is, hogy a belső piacon tisztességtelen versenyre kényszerülnek az EU-n kívül előállított hamisított termékekkel szemben. Ez a globális szinten szervezett lopás komoly hatással van a kreativitásra és az innovációra, és katasztrofális következményekkel jár munkahelyeinkre és félrevezetett fogyasztóink biztonságára nézve. Fejlődési modellünk, amelynek központjában a tudásalapú gazdaság áll, megköveteli a szellemi tulajdon, mint alapjog nemzetközi szintű védelmét. Ez a szavazás tehát megnyitja az utat a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás ratifikálása előtt, amely egyszerűsíti majd a jogorvoslat kérését azokban az esetekben, ha az aláíró országok valamelyikében megsértették a szellemi tulajdonjogokat. Ily módon fektetjük le az alapjait egy olyan multilaterális stratégiának, amely mindazt védeni fogja, ami gazdasági fejlődésünket dinamikussá teszi: találmányainkat, márkáinkat és művészeti alkotásainkat. 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 13.20-kor felfüggesztik, és 15.00-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 11. Pénzügyi felügyelet (jogszabályok aláírása) Elnök. – Kedves munkatársaim! Szeretném néhány szóval bevezetni a pénzügyi felügyeleti csomag aláírását. Ezt néhány perc múlva megtesszük. Ez a csomag a rendes jogalkotási eljárás alapján elfogadott pénzügyi felügyeleti tevékenységeinket alkotja.

101

102

HU


Aláírásunkkal ma jogszabályban rögzítjük az Európai Rendszerkockázati Testület működését, amely felelősséggel tartozik majd a pénzügyi rendszer felügyeletéért az Unión belül, és hozzá fog járulni a belső piac zökkenőmentes működéséhez. Másodszor: három további európai felügyeleti hatóságot is létrehozunk a közérdek védelmére. Ezek ellenőrzik majd a bankokat, az értékpapírokat és a piacokat, valamint a biztosítási és a foglalkoztatói nyugdíjakat. Végül létrehozunk egy gyűjtőirányelvet, amely nem kevesebb, mint 11 irányelvet módosít annak érdekében, hogy összhangba állítsa ezeket az Európai Pénzügyi Felügyeleti Rendszerrel és a Lisszaboni Szerződéssel. Óriási erőfeszítéseket tettünk, és nagyszerű együttműködést tapasztaltam az európai intézmények között. Az eljárás rendkívül gyors és hatékony volt. Az egymást váltó elnökségek, a spanyol és a belga elnökség nagyon tevékeny volt, és köszönetet mondok nekik együttműködésükért. A Bizottság nagyon tevékeny, az együttműködés pedig rendkívül szoros volt. Az Európai Parlament képviselőinek, akik itt maradtak az ülésteremben az aláírás idejére, valamint a biztos úrnak ezt mondom: hatalmas eredményt értünk el. Köszönetet mondok a Bizottságnak a részvételéért, hiszen végig igen tevékeny volt az előkészítő ülések és az összes megbeszélés során. Munkánk azonban természetesen még nem ért véget. A gazdaságirányítási intézkedéscsomag, amelyet rövidesen megvitatunk, szintén rendkívül fontos. Jól tudjuk, hogy folyamatban van jogalkotási eljárásunkban és reméljük, hogy a lehető leghamarabb elkészül. Mit mondhatnék befejezésül? A teljes csomag, amelyet ma aláírunk, 2011. január 1-jén, tehát nagyon gyorsan hatályba lép az Európai Unióban. Ez nagyon fontos információ valamennyiünk számára, a piacok és polgáraink számára, mert az a rendeltetése, hogy segítséget nyújtson polgárainknak. Most pedig aláírjuk a jogalkotási csomagot. (Az elnök, valamint Olivier Chastel (a Tanács soros elnöke), Michel Barnier (a Bizottság tagja), José Manuel García-Margallo y Marfil (előadó), Sylvie Goulard (előadó), Antolín Sánchez Presedo (előadó) és Peter Skinner (előadó)) aláírja a jogi aktusokat ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA alelnök 12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 13. Új európai energiastratégia felé (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Kolarska-Bobińska asszony által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében, „a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című állásfoglalásra irányuló indítványról készített jelentés (2006/2212(INI)) (A7-0313/2010). Lena Kolarska-Bobińska, előadó. – (PL) Elnök úr, biztos úr! A közelmúltban nagyon sokat beszéltünk a Lisszaboni Szerződésből fakadó intézményi változásokról. Ezek közé tartozik az Európai Külügyi Szolgálat és a költségvetéssel kapcsolatos munka eljárásai, de a Lisszaboni Szerződés az Unió politikáira is vonatkozik. Ma megvitatjuk az első Lisszabon utáni energiastratégiát, amelyet a Bizottság a 2011-2020-as időszakra elkészített.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Bizottság stratégiája és a Parlament jelentése egyaránt visszatükrözi a Lisszaboni Szerződés szellemét: mindazt, amit a Szerződés az energiaszolidaritásról mond, valamint az energiabiztonsággal és -ellátással kapcsolatos aggályait. A Bizottság stratégiája és a Parlament jelentése kiemeli továbbá az energiapolitika megerősítését és európai jellegének kihangsúlyozását. Mindezt elérhetjük bizonyos intézkedések megtételével. Először is gyorsan végre kell hajtanunk a tagállamokban az energiatermelésre vonatkozó hatályos jogszabályokat. Ezért fenntartás nélkül támogatjuk a Bizottságot az azon kormányok és üzleti vállalkozások elleni kemény intézkedések elfogadása területén, amelyek elhanyagolják a cselekvést ezen a területen. Másodszor: közös célkitűzéseink eléréséhez a közös energiapiacnak is jól kell működnie. Ez arra is vonatkozik, hogy fel kell építenünk egy megújuló energiapiacot Európában. Ezért célkitűzéseink elérése érdekében feltétlenül ki kell bővítenünk és modernizálnunk kell az európai és a határon átnyúló energetikai infrastruktúrát. Ezt gyakran ellenzik a monopóliumok és az őket védelmező kormányok. Ám az egész Európára kiterjedő hálózat nélkül nem fogjuk elérni az Európai Unió kulcsfontosságú célkitűzéseit. Két fő akadályt kell leküzdenünk ezzel kapcsolatban: az adminisztrációt és a finanszírozást. Az adminisztráció kérdéseivel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell határoznunk a kulcsfontosságú projektek egyértelmű prioritásait és szabályait. Az említett kritériumok és egyértelmű szabályok nélkül a projektek kiválasztása sok konfliktust és viszályt fog előidézni, és remény helyett gyanakvást fog kiváltani. Nemzeti szinten azonban a szabályozási intézkedések elengedhetetlenek, különösen a határon átnyúló projektek összefüggésében. Most lépjünk tovább a legfontosabb problémára – az infrastruktúra finanszírozására. Tudjuk, hogy jelenleg milyen feszültségek kísérik a jövő évi költségvetés jóváhagyását, de a 2013 utáni új pénzügyi keret még ennél is mélyebb feszültségeket fog felkavarni. A betervezett ráfordításoknak azonban vissza kell tükrözniük az Európai Unió politikai célkitűzéseit, és itt a polgárok energiabiztonságára gondolok. Emellett új módszereket kell találnunk a vállalkozások és a bankok beruházásainak ösztönzésére. Szó esik erről a jelentésben. Napjainkban az energiapolitika egyre fokozódó mértékben összekapcsolódik az Európai Unió külpolitikájával. Külső energiapartnereinkkel ápolt kapcsolatainkat Európa belső piacának alapelvei szerint kell kialakítani. Az európai piacra belépő külső vállalkozásoknak átlátható módon, a jogszabályok betartásával kell működniük, és átlátható megállapodások alapján kell azokat irányítani. Ez a jövőben felmerülő és most építés alatt álló csővezetékekre egyaránt vonatkozik. Biztos úr! Nagyra értékelem azt a segítséget, amelyet Lengyelországnak nyújtott a Jamal-csővezetékről Oroszországgal folytatott tárgyalások során. De hasonló fellépést szeretnék látni a többi csővezeték esetében is, az Északi Áramlat földgázvezetéket is ide számítva. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az átláthatóság elvét az összes jelenlegi és jövőbeni projekt esetében is alkalmazni kell, nem elég csak néhány projektre alkalmazni. Összegezve, elnök úr, az Uniónak hosszú távú jövőképre van szüksége az energiapolitika területén. Szükségünk van egy európai energiaközösségre. Ha a Bizottság fel akarja gyorsítani az üzleti vállalkozások és a tagállamok cselekvését, akkor a Bizottságnak is hitelesnek kell lennie, és valóban hatályba kell léptetnie ezt a nagyon jó stratégiát, valamint egy infrastruktúracsomagot. Az Európai Parlament a jövőben figyelemmel fogja kísérni a

103

104

HU


stratégia végrehajtását, mert ténylegesen hatást akar gyakorolni a helyzetre, és nemcsak vágyait akarja megfogalmazni. Végül van még valami, ami nagyon fontos, ez pedig a tagállamoknak az Európai Bizottság stratégiájában és az én jelentésemben szereplő célkitűzésekkel kapcsolatos hozzáállása. Hajlandóak lesznek-e megzabolázni a nemzeti érdekeket a közös, európai közjó kedvéért? Meg fogják-e akadályozni a nagy érdekcsoportok tevékenységeit, és figyelembe veszik-e a fogyasztók biztonságát és érdekeit? Ehhez mi mint az Európai Parlament ragaszkodunk. Gratulálok önnek, biztos úr, a következő 10 évre vonatkozó energiastratégiáért. Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom, mély benyomást gyakorolt rám az önök ötleteinek, kritikus megjegyzéseinek és konstruktív hozzájárulásainak száma és színvonala, amelyeket a Bizottság 2011-2020-as időszakra elkészített energiastratégia-tervezetével kapcsolatban benyújtottak. Szeretnék köszönetet mondani Kolarska-Bobińska asszonynak a vita levezetéséért, a képviselőtársak hozzájárulásainak intelligens módon történő összeállításáért és a prioritások felállításáért, amit én, személyesen nagyon fontosnak tartok. Örömmel beillesztjük az ön jelentését munkánkba az elkövetkező hetekben, mivel a következő néhány hét nagyon zsúfoltnak ígérkezik az energiapolitika tekintetében. Az Energiaügyi Tanács a december 3-i ülésén – amelyet az állam- és kormányfők ülése követ majd, ahol február 4-én különleges lehetőségük lesz arra, hogy foglalkozzanak az energia kérdésével –, lendületet fog adni közös céljainknak és az energiapolitika európai szintre emelésének. Ami engem illet, a Parlamentet rendkívül fontos partnernek tekintem. Kiinduló álláspontunk úgy jellemezhető, hogy rendkívül bonyolult. Egységes piacunk még nincs kiteljesítve. 12 éve érvényben van a villamos energiára és a földgázra vonatkozó jogszabályunk, de még mindig nem valósult meg. Létezik több részpiac és regionális határ, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a következő öt év során az egységes piac az ipar és a fogyasztók számára is végrehajtható legyen, a fokozott verseny és az átláthatóság céljából. Másodszor: eklatáns hiány tapasztalható az infrastruktúra területén. Ha megvizsgáljuk az egységes piac más termékek, áruk és szolgáltatások területén létező alapjait – közutak, vasutak, légifolyosók, repülőterek, a digitális világ, vízi utak –, akkor láthatjuk, hogy még nagyon távol vagyunk attól, amire szükségünk van az infrastruktúra területén az energiaszállításhoz, különös tekintettel a villamos áramra és a földgázra, ha el akarjuk érni európai szintű energiapolitikai célkitűzéseinket, nevezetesen az ellátás biztonságának javítására, a szolidaritásra, a versenyre és a fogyasztók érdekeire gondolok. A következő két évtizedben le kell raknunk az alapokat mindahhoz, amit a közúti és vasúti közlekedés területén az elmúlt két évszázadban, valamint a digitális világban az elmúlt tíz év során felépítettek. Ez az emberek által történő elfogadásra és az átláthatóságra vonatkozik. Átláthatóságra van szükségünk ahhoz, hogy nagyobb elfogadottságot érhessünk el a villamos energia és a földgáz infrastruktúrájának fejlesztése tekintetében, és szükségünk van a megfelelő pénzügyi erőforrásokra, amelyről elsősorban a fogyasztók gondoskodnak az energiaárak útján, de ami az európai költségvetést is terheli, ha európai érdekek is szerepelnek a kérdésben. Harmadszor: hatalmas kihasználatlan potenciál rejtőzik az energiahatékonyság területén. Bárki, aki hozzánk hasonlóan importálni kénytelen, ugyanakkor előre akar lépni a fenntarthatóság, az éghajlatvédelem és a környezetvédelem területén, kénytelen szembeszegülni az energiapazarlással, és az élen kell haladnia az energiaforrásokkal

24-11-2010

24-11-2010

HU


kapcsolatban vállalt kezdeményezések, az energiatakarékosság és a fokozott energiahatékonyság területén, az állami, az ipari és a magánszektorban egyaránt. Ezért az energiahatékonyság lesz a következő napirendi pont valamennyiünk napirendjén. Nagy érdeklődéssel várom a Parlament saját kezdeményezésű jelentését, amely már csaknem elkészült, és amelynek alapján jövő tavasszal bemutathatjuk energiahatékonysági stratégiánkat a nyilvánosság, önök és a Tanács előtt. Stratégiánknak egy további része a megfizethető energia kérdése. A belga elnökség helyesen mutatott rá arra, hogy különösen a villamos energia idézheti elő a társadalom megosztását a miatt a tény miatt, hogy az energia egyre drágább lesz és ezért már nem elérhető mindenkinek a számára. Ez azt jelenti, hogy stratégiánkban ki kell terjesztenünk az ellátás biztonságát az ipar, a munkahelyek és a magánháztartások számára biztosított megfizethető energia kérdésére. A kutatás jelenti a következő fontos szempontot. Európa nem képes mindenről gondoskodni, de az energetikai kutatás fókuszpont lehet az európai költségvetés, valamint az állami hatóságok és a kutatásokat végrehajtó ipar közötti partnerség számára a következő néhány évben. Aztán ott van még a külső kapcsolatok, a külső dimenzió tárgyköre: Kolarska-Bobińska asszony már felhívta erre a figyelmünket. Közös, egyeztetett európai stratégiára van szükségünk külső energiapolitikánkban, ahol Európa fontos érdekei forognak kockán. Továbbra is mi alkotjuk az energia legnagyobb piacát a fogyasztás szempontjából, megelőzve Kínát és az Egyesült Államokat. Ha vásárlóerőnkre és az infrastruktúrával kapcsolatos stratégiánkra összpontosítunk, akkor vannak ütőkártyáink. Ha továbbra is megengedjük, hogy a régi „oszd meg és uralkodj” elv érvényesüljön, akkor ezzel megkönnyítjük másoknak, hogy fogást találjanak rajtunk. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen. Ennek szem előtt tartásával szeretnék köszönetet mondani önöknek sokoldalú és intelligens hozzájárulásaikért és a jelentésért. Ez útmutatás lesz majd a számomra a stratégiánkkal kapcsolatos munka folytatása során, amit végül benyújtunk az Európai Tanácshoz. (Taps) Pilar del Castillo Vera, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, aki kiváló munkát végzett. Jelentése természetesen ugyanolyan ambiciózus, mint amilyen kiterjedt, és azt kell mondanom, hogy azoknak a kemény és sikeres tárgyalásoknak az eredményeként jött létre, amelyek az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban a jelentés gyakorlatilag egyhangú elfogadásához vezettek. Tovább folytatva ezt a témát szeretnék rámutatni valamire, amivel valamennyien tisztában vagyunk, de akkor sem árt kimondani: az európai energetikai helyzet nem igazán optimális. Nemcsak azért, mert egyre erősebben függünk az Európán kívülről importált energiától, hanem azért is, mert roppant nagy beruházásokat kell végrehajtanunk energia-infrastruktúránkba egy olyan időszakban, amikor Európa még mindig a válság következményeitől szenved. És mindennek hátterében ott áll az, hogy még mindig nem sikerült alkalmaznunk a saját energetikai jogszabályainkat. Ebben a parlamenti ciklusban a rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amely a korábbi ciklusban még nem volt elérhető. A Lisszaboni Szerződés nemcsak felállít egy egész sor egyértelmű célkitűzést, ilyen például a belső energiapiac, az ellátás biztonsága, az energiahatékonyság és az energiahálózatok előmozdítása, de jogi keretet és szilárd jogi

105

106

HU


alapot is felállít az Európai Unió számára – 194. cikk – az energiapolitika területén történő cselekvéshez. Ebben az új összefüggésben, amelyben ezt a vitát lefolytatjuk, felkérem minden képviselőtársamat ennek a jelentésnek a támogatására, amely egy egész sor intézkedést javasol az energiaellátás garantálására, valamint az érvényben lévő jogszabályok és programok végrehajtására. Kihangsúlyozza továbbá a beruházások szükségességét a kutatások területén, támogatja a páneurópai energiahálózatok fejlesztését, és megadja a belső energiapiac létrehozásának a megérdemelt prioritást. Nagyon köszönöm, és kérem, hogy holnap valamennyien támogassák ezt a jelentést. Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Kolarska-Bobińska asszonynak kiváló és nyitott együttműködéséért. Számomra, mint szociáldemokrata számára fontos volt, hogy tegyek valamit egy olyan energiapolitika és energiaellátási stratégia eléréséért, amelynek középpontjában a fogyasztó áll, és amely gondoskodik az energiakereskedelmi piac átláthatóságáról és arról is, hogy az éghajlati válság gyakoroljon befolyást a megújuló, fenntartható és biztonságos energiaforrásokra és energetikai rendszerekre történő átállással kapcsolatos döntéseinkre. Ebben a tekintetben szintén elértünk bizonyos sikereket, amelyekkel elégedett vagyok. Javítottuk és egyértelműbbé tettük a fogyasztói jogokkal kapcsolatos megfogalmazásokat, és – amint a biztos úr mondta – ugyanez elmondható az energia ésszerű áron történő megvásárlásának jogáról is, amit a háztartások meg tudnak fizetni. Tennünk kell valamit az energiaszegénység megszüntetése érdekében. Az éghajlat kérdésére vonatkozó megfogalmazás szintén egyértelműbbé vált, bár még mindig nagyon sok a tennivaló ebben a tekintetben. Azt is fontosnak tartom, hogy a tagállamoknak például az energiaforrás-összetétellel kapcsolatos felelőssége egyértelműen szerepel a stratégiában. A legnagyobb csalódás az, hogy a jelentés nem tartalmaz kötelező célokat az energiatakarékosság és a hatékonyság növelése területén – ez szégyen. A tagállamok valószínűleg nem fogják elérni a 20%-os célkitűzést, ami nagyon súlyos kudarc előírásainkhoz képest, mert az energiamegtakarítás az egyik legjobb mód importfüggőségünk csökkentésére, versenyképességünk megerősítésére és a munkahelyteremtésre. Vissza fogunk térni erre a kérdésre a Parlamentben különféle témák kapcsán, és reméljük, hogy erős támogatásban fogunk részesülni az egész Háztól és a Bizottságtól egyaránt. Jens Rohde, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is hadd mondjak köszönetet és hadd gratuláljak Kolarska-Bobinska asszonynak ezért a kiváló jelentésért, és bevezetésül hadd mondjak el egy, a való életből vett történetet. Tíz évvel ezelőtt Kína egyetlen szélerőművet sem gyártott; ma Kína ad otthont a világ egyik vezető szélenergia-társaságának. Arra számítanak, hogy két éven belül az öt vezető társaság közül kettő Kínában fog működni. Tíz évvel ezelőtt nem volt ott semmi. Ma Kína képviseli a globális szélerőműgyártás 50%-át. Kína halad előre, méghozzá gyorsan. Mindennek fényében sajnálattal kell elmondanom, hogy a Bizottság új energiastratégiájából elkedvetlenítően hiányzik a környezetbarátabb jövőre való törekvés. Európának ambiciózus energiastratégiára van szüksége, méghozzá nemcsak egy COP-16 állásfoglalásban, amit egyébként sem fog senki sem elolvasni. Ambiciózus, konkrét politikai célkitűzéseket kell végrehajtanunk Európában. „Majd ha eljön az ideje, akkor ambiciózusak lehetünk”. A jelek szerint a Tanács és a Bizottság ezt a stratégiát követi. Nos, eljött az idő, és nem dőlhetünk

24-11-2010

24-11-2010

HU


hátra, nem lazíthatunk és nem várhatunk valami nagyszabású kötelező nemzetközi megállapodásra a cselekvéssel. Egy olyan energiastratégia megvalósításához, amely eredményeket hoz létre az éghajlat, a növekedés és a munkahelyek szempontjából, sokkal ambiciózusabb és piacorientáltabb megközelítési módra van szükségünk, hogy a javunkra fordíthassuk a piaci mechanizmusokat. Csak rajtunk múlik egy hajtóerő létrehozása a piacon, hogy megmutathassuk az úttörőknek, hova akarunk eljutni, hogy elvezethessenek oda bennünket. Ezért az ALDE felszólítja az EU-t, hogy emelje fel 30%-ra a CO2-csökkentési célkitűzést. A szén-dioxid-piac, a CO2-csökkentés és a környezetbarát beruházások legfontosabb mechanizmusa nem működik. El van árasztva kvótákkal és az ár túlságosan alacsony, így semmi sem ösztönöz a környezetbarát technológiákba történő beruházásokra. Meggyőződésünk, hogy az EU-nak meg kell tennie ezt a lépést gazdasági növekedésünk, az éghajlat és az energiabiztonság érdekében. Gyerünk, Európa, gyerünk, Bizottság; váltsuk tettekre a szavakat. (Taps) Claude Turmes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Először is szeretném átadni köszönetemet és képviselőcsoportom köszönetét azért a munkáért, amelyet Lena Kolarska-Bobińska és az árnyékelőadók elvégeztek. Nem lehetett könnyű valamennyiünket összehozni – összeterelni mint a juhokat –, de önnek sikerült. Első üzenetem ez: „végrehajtani, végrehajtani, végrehajtani”. Nincs szükségünk új energiapolitikára. Végre kell hajtanunk az éghajlati csomagot, a harmadik belső piaci csomagot és a gázellátás biztonságát. Aztán ki kell ezeket egészítenünk célzott politikákkal. Ön beszélt az energiahatékonyságról. Ez kritikus jelentőségű kérdés, és várjuk Bendtsen úr jelentését, ami további részletekkel szolgál majd ezzel kapcsolatban. A második a belső piacra vonatkozik. Biztos úr! Szerintem ön kiváló munkát végzett az infrastruktúracsomagon, de remélem, semmiféle értelemben sem fog most lazítani a versenypolitika kapcsán sem. Az elmúlt öt év során nagyon sokat tettünk a piaci dominancia ellen, és ezt az európai energiapolitika fókuszpontjába kell állítanunk. Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, a mi jelentésünk sokkal nyíltabban fogalmaz, míg az önök EU-stratégiája és az Energia 2020 stratégia nagyon homályos. Jens Rohde úrnak igaza van. A megújuló energiák a következő tíz év folyamán az összes energetikai beruházás 70%-át fogják kitenni Európában. A megújuló technológia a mi legnagyobb exportpiacunk az összes energetikai technológián belül. Nem hiszem, hogy helyes lenne azt az üzenetet küldeni az EU 2020 stratégiában, hogy fel kell hígítani a megújuló energiákat. Külön fejezetet kell nyitnunk a következő tíz év legnagyobb beruházásaihoz. Jelentésünkben mi is sokkal óvatosabban fogalmazunk a nemzeti beilleszthető rendszerekkel és az egyéb rendszerekkel kapcsolatos viták ismételt megnyitásával kapcsolatban. A kormányok nemzeti támogatási rendszerekben gondolkodnak, és a jelenlegi vitát nem szabad megzavarnunk ennek a másik vitának az ismételt megnyitásával. A földgáz és az olaj egyaránt nagyon fontos lesz a jövőben. Van két konkrét kérdésem önhöz. Az egyik az, hogy hogyan látja a földgázpiacnak az energiaágazatban elfoglalt helyzetét a következő évtizedben. Másodszor: az önök sajtókonferenciáján ön meglehetősen egyértelműen beszélt az olajkitermelés tetőzéséről és arról a kockázatról, hogy a kőolaj ára a 200 dolláros hordónkénti árat is elérheti, tehát hogyan kapcsolódik ez a helyzet a közlekedési politikához a Bizottság szintjén?

107

108

HU


Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Először is természetesen én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik kifejezték köszönetüket az előadónak azért a rendkívül jó együttműködésért, amelyet ennek a nagyon bonyolult jelentésnek az elkészítése során tanúsított. A jelentés kihangsúlyozza az európai energiapolitika összes legfontosabb kihívását. Úgy gondolom, hogy az Uniónak mindenekfelett a harmadik országokkal megkötött megállapodások piacellenes záradékaival kellene foglalkoznia. Ezek jelentik az egyik legnagyobb akadályt. Különösen Oroszország korlátozza a földgázvezetékekhez való hozzáférést, és az újrakivitelt is tiltja, korlátozza az európai vállalkozások tulajdonjogát a már megvásárolt földgázzal kapcsolatban. Ez történt a lengyel szerződés esetében is, amelyet a biztos úr jól ismer. Az orosz politika célja a monopólium fenntartása a földgázpiacon, ameddig csak lehetséges. A Gazprom a közép-európai monopóliumát a közös piac rovására, a verseny rovására, és végül a fogyasztói jogok rovására tartja fenn. Az ilyen esetekben az Uniónak nagyon eltökélten kell reagálnia, és a diplomáciai tényezőt és a külügyi főképviselő szerepét sem szabad kizárni. Ellenkező esetben reagálásunk egyszerűen kiegyensúlyozatlan lesz. Az Unió diplomáciájának általában véve több figyelmet kellene fordítania a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdésekre. Ennek a tárgykörnek a jelentősége folyamatosan növekszik és nagy kihívás elé állítja szolgálatainkat, az EU kereskedelempolitikájának területén megszerzett kompetenciáink figyelembevételével. Energiapolitikánkban természetesen fenntartás nélkül támogatnunk kell a modern technológiákat, a cseppfolyósított gázzal üzemelő technológiákat, a geotermikus energiát és a palagázt. Amíg nem sikerül biztosítanunk a gázellátás biztonságát és diverzifikációját, nem engedhetjük meg magunknak, hogy hirtelen lemondjunk a szénről. Ellenkező esetben tovább növeljük földgázfüggőségünket, különösen Közép-Európában, ahol a szén szerepe továbbra is rendkívül fontos. Van még egy utolsó megjegyzésem: szerintem fel kell hívni a figyelmet egy bizonyos intézményi problémára. Mindazok a kérdések, amelyeket Kolarska-Bobińska asszony a jelentésében érint, rendkívül kevés figyelemben részesültek az Európai Bizottság közleményében, amelyet nyilvánvaló módon a Parlament álláspontjának figyelmen kívül hagyásával fogalmaztak meg. Ez egy rendkívül rossz egybeesés – ez a folyamat nagyon súlyosan félresiklott. Nem hiszem, hogy így kellene cselekednünk. Niki Tzavela, az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Szeretnék gratulálni Kolarska-Bobińska asszonynak ezért a kiváló és rendkívül kemény munkáért. Mivel nagyon sok ambiciózus célkitűzésről hallottunk ezzel kapcsolatban – és tiszteletreméltó barátom, Turmes úr ismételten hivatkozott az alkalmazásra –, úgy gondolom, hogy valamennyiünknek gratulálnunk kell a Bizottságnak a legutolsó közleményért, amelyet novemberben adott ki az energiastratégia kérdéseiről. Ez az első realista stratégia, amit eddig láttunk. A Bizottság kifejezetten és egyértelműen hivatkozik a nehézségekre; meghatározza azokat és felveti, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk és hol van mozgásterünk az általunk felállított célkitűzések végrehajtására. Biztos úr! Mivel ön realista stratégiai energiapolitikát nyújtott be elénk, és ezt őszintén üdvözlöm, szeretnék javasolni egy gyakorlatias és realista megoldást a déli áramlatra. Van két kicsi földgázvezetékünk: az ITGI és a TAP. Ezek készen vannak, megfelelően működnek. Továbbléphetnek. A Nabucco nagy és ezért bonyolult, és előfordulhatnak késlekedések. Ezért lépjen előre a két kicsi csővezetékkel.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök úr! Szeretném elmondani, hogy támogatom az elkészített jelentést, különösen annak utolsó részét, amely arra szólít fel, hogy a polgárok érdekeinek elsőbbséget kell biztosítani a politikai érvekkel szemben. Ennek indoklására van egy nagyon egyszerű példám. Két nagy projekt áll jelenleg fejlesztés alatt: a Déli Áramlat és a Nabucco. Vannak bizonyos radikális csoportok Bulgáriában, amelyek azt mondják, hogy ezek a projektek kölcsönösen inkompatibilisek. Csaknem azt állítják, hogy vagy a Déli Áramlat, vagy a Nabucco. Szerintem a két projekt közötti verseny az egyetlen lehetséges mód arra, hogy biztonságosan és olcsón ellássuk energiával Európa polgárait. További rendkívül fontos kérdés, amelyet semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk, az atomenergia és a kérdés átpolitizálásával kapcsolatos fejlemények. Ezt a kérdést azért vetem fel, mert a Kozloduy erőmű reaktorainak bezárásával kapcsolatban politikai döntés született Bulgáriában. Ahelyett hogy sok milliárd eurót termelne, amelynek egy része az EU költségvetését gazdagítaná, a tagállamoknak most kártérítést kell fizetniük a reaktorok bezárásával kapcsolatos politikai döntés miatt. Ettől eltekintve az utóbbi időben hisztérikus hangulatot tapasztalunk az atomerőművek ügye körül. Arra bátorítom önöket, hogy szálljanak szembe ezekkel az aktivista szervezetekkel és pártatlan intézkedéseket fogadjanak el, így szegüljenek szembe ezzel az üggyel, elsősorban azért, mert ezek semmiféle alternatívát nem kínálnak fel. Az atomenergia valójában az a lehetőség, amely képes biztonságos és olcsó energiáról is gondoskodni. Herbert Reul (PPE). – (DE) Elnök úr, Oettinger úr, hölgyeim és uraim! Én is szeretnék köszönetet mondani Kolarska-Bobińska asszonynak rendkívül konstruktív és intenzív munkájáért. És mivel köszönetemet fejezem ki, támogatom is a jelentést, ellentétben néhány képviselőtársammal, akik dicsérik ugyan a jelentést, de néhány alapvető módosítással holnap megpróbálják radikálisan megváltoztatni egyes szakaszait. Ezért szeretnék foglalkozni azzal a követeléssel, amelyet már sokszor nekünk szegeztek, hogy legyünk ambiciózusabbak. Nem tudom biztosan eldönteni, hogy amit ezzel kapcsolatban állítanak, az ambiciózus, vagy pedig túlzó. Nagyon hálás vagyok Kolarska-Bobińska asszonynak, amiért egy realista politikát terjesztett be, mert erre szólítanak fel bennünket a gazdasági és pénzügyi válságok idejében. Nem új álmokkal kell előállnunk, hanem valami olyasmit kell benyújtanunk, ami lehetővé teszi, hogy egy, kettő, három vagy négy év alatt megmutassuk, hogy sikerült megvalósítanunk. Nagyon hálás vagyok az energiaforrás-összetétel és a tagállami felelősségek jelentőségének említéséért, mert a tagállamok aztán maguk dönthetik el, hogy mit akarnak. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy csak egyetlen perspektíva létezik, mégpedig a megújuló energia. A perspektíva magába foglalja a megújuló energiákat, a szenet, az olajat, a földgázt és az atomenergiát, sőt a nukleáris fúziót is. Nagyon örülnék, ha mindazt, amit Kolarska-Bobińska asszony leírt és ami megkapta a nagy többség támogatását, azt valóban meg is tartanánk. Az előadó foglalkozott a pénzügyi felelősség kérdésével, az infrastruktúra fejlesztésének és létrehozásának szükségességével, és nem egyszerűen követeli ezt, és nem azt mondja, hogy valahonnan kell, hogy legyen erre pénz. A vállalkozások felelősségére is rámutat. Ez elvezet minket az egységes piachoz. Ebben a tekintetben nem kell új csomagra és új jogalkotásra felszólítanunk. Inkább a végrehajtást és a felülvizsgálatot kell követelnünk és realistának kell lennünk, hogy az általunk felállított előírásokat át is ültessük a gyakorlatba. Végül, de nem utolsósorban, nem azt kell tennünk, hogy egyszerűen odavágunk valami

109

110

HU


újat a halom tetejére, aztán csodálkozunk, miért olyan magasak az energiaárak, hogy a polgárok végül nem tudják azt megfizetni. Ambiciózus vagy felelőtlen magatartás egyre újabb megoldások kitalálása, a költségek növelése, aztán a panaszkodás, amiért terjed a polgárok körében az energiaszegénység? A vita időnként kizárólag az iparra összpontosít, de aztán az összes hatást rázúdítja a polgárokra a következő hónapok és évek során. Szeretném, ha már a viták kezdetén mérlegelnénk, mi lesz a végeredmény. Teresa Riera Madurell (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos úr! Először is gratulálok Kolarska-Bobińska asszonynak és a képviselőcsoportomhoz tartozó árnyékelőadónak, Ulvskog asszonynak és a többi előadónak is a kitűnő munkáért. Stratégiai jelentőségének figyelembevételével ez egy kiterjedt jelentés, amely részletesen megtárgyalja az EU energiapolitikájának különféle aspektusait azáltal, hogy a stratégiát arra a jelentős mennyiségű joganyagra építi fel, amelyet az elmúlt évek során elfogadtunk. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt szeretnék rámutatni a jelentés két nagyon fontos szempontjára: összekapcsolások és adóztatás. Jelenleg az a legsürgősebb, hogy határozottan alkalmazzuk a rendelkezésünkre álló jogszabályba foglalt és pénzügyi mechanizmusokat a transzeurópai energiahálózatok gyenge láncszemeinek megerősítésére érdekében, és ami nagyon fontos, hogy ezt a megfelelő időkereten belül tegyük. Ami az adóztatást illeti, meggyőződésem, hogy a piaci szintekre történő felfejlesztés érdekében a hatékonyság, az energiamegtakarítás és a megújuló energia nemcsak speciális adóztatási intézkedéseket igényel, hanem adózási ösztönzőkre is szükség van, megfelelő levonások vagy mentességek formájában. Lena Ek (ALDE). – Elnök úr! Óriási problémáink vannak az energiapiaccal és az európai hálózattal, nem is beszélve arról, hogy az energiatermelés alapvetően a fosszilis tüzelőanyagokra épül. Ha valaki azt mondja, hogy végrehajtás, végrehajtás, végrehajtás, én azt mondanám összpontosítás, összpontosítás, összpontosítás, és néhány példát is megemlítenék. A finanszírozás 50%-a hiányzik a SET-tervhez. A jelenleg zajló költségvetési tárgyalások iránya teljesen eltér ettől az energiastratégiától. Kétségbeesetten kellett küzdenünk – elnézést, nem akarom, hogy kivezessenek az ülésteremből –, az európai gazdaságélénkítési tervért (EERP), az energiahatékonyságért és az alternatív üzemanyagokért, és a kutatásokkal kapcsolatban is ugyanez a problémánk. Ugyanazon a héten, amikor megvitatjuk azt, amiről beismerem, hogy részben jó stratégiának tartom, biztos úr, a szén támogatásáról szóló jelentésről is szavazunk, amely kijelenti, hogy Spanyolország munkahelyenként 50 000 euró összeggel támogatja a szenet egy versenyképtelen szénpiacon, míg az átlagos támogatás 17 000 euró munkahelyenként. Hogyan lehetnénk versenyképesek és modernek, ha ehhez hasonló határozatokat hozunk? Ez az egész stratégiát aláássa. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr! Az előző évek tapasztalatai, amikor az Ukrajnából származó gázellátás kiesése és az EU országokban széles körben bekövetkezett áramellátási zavarok bizonyították, hogy energiaellátási rendszerünkből hiányoznak a válsághelyzetek kezeléséhez szükséges tartalékok és megmutatták nekünk, hogy bármiféle megoldáshoz hatalmas beruházásokra van szükség. Ezért amikor a szükséges változtatásokról döntünk,

24-11-2010

24-11-2010

HU


egyeztetett módon és megfontoltan kell előrelépnünk, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk felhasználni a beruházott pénzeszközöket. A benyújtott jelentés rendkívül átfogó választ ad erre a helyzetre, és gyakorlatilag az összes olyan kérdést figyelembe veszi, amellyel foglalkoznunk kell energiaellátással kapcsolatos problémáink megoldása érdekében. Ide tartozik minden a jogi alapoktól és a villamos energia elosztásától kezdve a kereskedelmi szabályokon keresztül egészen a hálózat modernizálásáig és a finanszírozásig. A jelentés az energiabiztonságról való gondoskodás, valamint a kutatás és fejlesztés támogatása mellett az egyre nagyobb hatékonyság és a megújuló energiaforrások használatának szükségességéről sem feledkezett meg. Véleményem szerint ez az átfogó és kiegyensúlyozott jelentés jó kiindulási pontot alkot az európai energiaellátási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos további munkához. Bendt Bendtsen (PPE). – (DA) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak ragyogó munkájáért és ezért a kiegyensúlyozott jelentésért. Nem kétséges, hogy Európának egyre nagyobb szüksége van egy új energiastratégiára, és nem lehet kétséges, hogy ugyanez az európai vállalkozásokról is elmondható. Egyre nagyobb mértékben függünk az Oroszországból érkező gáztól és a közel-keleti kőolajtól. Az energiastratégia Európa kül- és biztonságpolitikájának, valamint az ellátásbiztonság kérdésének egyaránt a részévé vált. Azok a döntések, amelyeket meghozunk, kritikus jelentőségűek Európa versenyképessége szempontjából. A jövőben óriási beruházásokat kell végrehajtanunk annak érdekében, hogy képesek legyünk elérni egy teljes és összefüggő belső piacot, ezenkívül hatalmas beruházásokat kell végrehajtanunk az energiahatékonyság területén. Minden egyes megtakarított fillér ugyanennyi nyereséget hoz. Az energiahatékonyság ugyanakkor a CO2-kibocsátás csökkentésének a legolcsóbb módja. Szeretnék köszönetet mondani Öettinger biztos úrnak az energiahatékonysággal kapcsolatos mai megjegyzéseiért. Ami az energiahatékonyságot illeti – függetlenül attól, hogy a célkitűzések kötelezőek-e –, nagyon örülök a Bizottság közleményének, amely számos olyan területet felsorol, ahol többet is tehetnénk. Arra is nyitott vagyok, hogy szélesebb jogköröket adjunk a Bizottságnak a nemzeti cselekvési tervek elutasítására, ha azok nem megfelelőek a 20%-os célkitűzésünk 2020-ig történő elérése szempontjából. Ezenkívül az Egyesült Államok és Kína hatalmas beruházásokat folytat az energiahatékonyságot növelő területeken. Mindenki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az energia ára a jövőben is emelkedni fog, és Európa jelenleg a versenyképesség hiányától szenved a globális világban. Ezért az energiahatékonyság, az infrastruktúra, az intelligens hálózatok stb. területén végrehajtott józan beruházásokon keresztül lehetőséget kell biztosítanunk vállalkozásainknak nagyobb versenyképesség elérésére. További előnyként jelentkeznek majd az új európai munkahelyek és innovatív vállalkozások, amelyek jelenleg munkahelyek ezreit veszítik el. Ivari Padar (S&D). – (ET) Elnök úr! Gratulálok az előadónak és munkatársainak ezért a sikeres jelentésért. A páneurópai energiapiac létrehozása minden európainak az érdekében áll. Az energiapiacok megnyitása során azonban figyelmen kívül hagytuk a piacok átláthatóságának és átfogó jellegének kérdéseit. Nagyon aggaszt engem az a tény, hogy miközben sok százmilliárd euró értékű villamos energia, gáz és CO2-kibocsátási kvóta cserél gazdát a piacokon, nyilvánvalóan hiányzik a megfelelő felügyelet és jogalkotás. Ezért üdvözlöm az Európai Bizottságnak a hiány

111

112

HU


betöltésére irányuló kezdeményezését. Remélem, hogy az a közlemény, amelyet a Bizottság hamarosan elfogad, a fogyasztók védelmére és egy egyértelmű páneurópai szabályozási keret meghatározására fog összpontosítani, amely egyértelmű szabályokat és meghatározásokat állapít meg a bennfentes kereskedelem, a piaci manipulációk elkerülése és a piaci likviditás fokozása érdekében. Meggyőződésem, hogy az ACER, az Európai Uniónak a harmadik belső energiacsomag által felállított energiapiaci szabályozója, végül kénytelen lesz végrehajtani a villamos energia, a földgáz és a kibocsátáskereskedelem felügyeletét, és javaslom, hogy ennek a három piacnak a felügyeletét vonják egyetlen szabályozó égisze alá a tagállamokban. Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr! Nagyon örülök annak, hogy a Bizottság 2020-as energiastratégiája hivatkozik a földhasználat közvetett változásainak hatásaival kapcsolatos folyamatos felülvizsgálatra. Létfontosságú, hogy a Bizottság teljesítse kötelességét, és ez év végéig előálljon egy olyan javaslattal, amely egyrészt lecsendesíti a lakosság széles köreiben elterjedt aggályt, amely szerint a piacon jelenleg kapható egyes bioüzemanyagok nem feltétlenül érik el az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó csökkentését, és az ipar érdekeit is szolgálja, amely olyan innovatív folyamatokat dolgoz ki, amelyeknek hozzáadott értéke elismerést érdemel. Ami az energiabiztonság kérdését illeti, arra kérem a Bizottságot, hogy újból gondolja át a megújuló energiaforrások nemzeti támogatási rendszereinek harmonizálásával kapcsolatos megjegyzéseit. Én híve vagyok az európai szintű cselekvésnek, ha értéktöbbletet állít elő, de a tagállamok csak a közelmúltban tették közzé a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveiket és dolgoznak azok végrehajtásán; ez a harmonizálás túl messzire menne. Maria Da Graça Carvalho (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak a jelentés kapcsán végzett kiváló munkájáért. Az energiaágazat a gazdasági növekedés mögött meghúzódó hajtóerő. Európának 2008 óta van stratégiája az energiaellátásról és az éghajlatváltozás elleni küzdelemről. Ennek a stratégiának a végrehajtása kritikus jelentőségű, de a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy továbblépjünk, megnyitva ezzel az utat a valódi európai energiaközösség előtt. El kell mélyítenünk a belső energiapiacot, fel kell építenünk és össze kell kovácsolnunk a hálózatok közötti összekapcsolásokat, gondoskodnunk kell szolidaritásról az energia területén, és a fogyasztót kell figyelmünk középpontjába állítanunk. Fokoznunk kell a közfinanszírozást, valamint az energiahatékonyság bátorítására szolgáló eszközöket és programokat. A tudományos kutatás és a technológia kulcsszerepet tölt be ezeknek a célkitűzéseknek az elérésében. Ennek figyelembevételével üdvözlöm a különféle európai ipari kezdeményezéseknek az európai stratégiai energiatechnológiai terv alapján történő elindítását, és felszólítom a Bizottságot arra, hogy a tervben szereplő többi intézkedést is ültesse át a gyakorlatba. A nyolcadik keretprogramnak az innovatív technológiákkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést is prioritásként kell kezelnie az energiaellátás területén. Ezért létfontosságú, hogy létezzen megfelelő finanszírozás a tiszta és fenntartható technológiák támogatására. Ez az egyetlen mód arra, hogy képesek legyünk fenntartani iparunk versenyképességét, előmozdítani a gazdasági növekedést és munkahelyeket létrehozni. Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Elnök úr! Az a szó, amit ma eddig a leggyakrabban hallottunk, a „stratégia” volt, és ez így van rendjén. Ezért üdvözöljük a Bizottság Stratégiáját.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ennek ellenére kissé csalódást keltőnek találjuk azt. Biztos úr! A jó stratégia egy megalapozott felmérés végrehajtására is kiterjed – az ellátási problémák, és különösen az ökológiai problémák és a szociális problémák felmérésére –, és ennek a stratégiának az alapján kell megállapítanunk a prioritásokat. Nagy jelentőséget tulajdonítok a „prioritás” szónak, mivel ez egy fontossági sorrend felállítását jelenti. Az energiahatékonyság ennek a fontossági sorrendnek az elején szerepel. Ön említette ezt, de ha az energiahatékonyságot annyira fontosnak tartjuk, akkor miért annyira nehéz olyan célkitűzéseket felállítani, amelyekkel valóban kikényszeríthetjük azokat a tagállamokban? Ez elengedhetetlen. Tudjuk, hogy ez működik, és hogy végig kell járnunk ezt az utat. Ezért azt szeretném kérni a biztos úrtól, hogy ezt valóban kezelje prioritásként, és hogy valóban illessze be a fontos februári csúcstalálkozó előkészületeibe. Romana Jordan Cizelj (PPE). – (SL) Elnök úr, biztos úr! Ma meg fogjuk határozni a 2020. évig tartó energiaügyi fejlesztések menetét, de ez az időszak túlságosan rövid. Az energetikai létesítmények felépítése és üzembe helyezése sok-sok évig tart. A hálózatok és a villamos erőművek felépítése is időbe telik. Ezeknek a létesítményeknek az üzemi élettartama több évtized. Ezért a beruházóknak meglehetősen stabil politikai irányelvekre van szükségük, sokkal hosszabb időtartamra. Ha teljesíteni akarjuk az éghajlatváltozással és az energiaellátási fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzéseinket, sokkal hosszabb időre vonatkozó politikai kereteket kell kidolgoznunk. Legalább 2050-ig előretekintő stratégiai dokumentumra van szükségünk az energetikai fejlesztések területén. Az atomenergia egyre inkább a jövő energiaforrásainak egyikévé válik, ezért szeretnék rámutatni három olyan feladatra, amely európai szinten ránk vár ebben a tekintetben. Először is jogalkotási lépéseket kell tennünk az atomerőművek biztonságos leszerelésének és a radioaktív hulladék ártalmatlanításának biztosítása érdekében, „a szennyező fizet” alapelv betartásával. Másodszor: hatékony és átlátható eljárások útján gondoskodnunk kell arról, hogy az új villamos erőműveket a lehető legbiztonságosabb előírások szerint építsék fel. Ezt az új atomerőművek terveinek jóváhagyására és engedélyezésére vonatkozó minimális előírások bevezetésével tehetjük meg. Ezenkívül mérlegelnünk kell az új típusú atomerőművek európai szintű engedélyezését. Ez megkönnyítené az egyesített tudás előnyeinek kihasználását, és segítséget nyújtana azoknak az országoknak, amelyek csak most vezetik be az atomenergiát és azoknak, amelyek emiatt viszonylag kicsi közigazgatási szervekkel rendelkeznek. Harmadszor: demokratikusabbá kell tennünk az atomenergiával kapcsolatos döntéshozási folyamatot. Az atomenergia csak az egyik a sok lehetséges energiaforrás között, és ezért a döntéshozási eljárásnak azonosnak kell lennie a szén, a megújuló energiaforrások, a földgáz és a kőolaj esetében. Együttdöntési jogköröket kell biztosítani az Európai Parlament számára. Nem kell újra elővennünk az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést, mivel ezt intézményközi megállapodás útján is megtehetjük. Adam Gierek (S&D). – (PL) Elnök úr! Az energia az összes termelési költségnek körülbelül a 40%-át teszi ki, míg a munkaerő alig éri el a 15%-ot, de magához az energiatermeléshez szükséges nyersanyagok beszerzéséhez is szükség van energiára. Ezért a gazdaság versenyképessége az energiától függ. A globális éghajlatra gyakorolt hatásokkal és a „szén-dioxid-mentes” gazdaság előmozdításával kapcsolatos dogma ostobaság. A szén-dioxiddal kapcsolatos kötelező célkitűzésekben történő megfeneklés jó példa a szociális és gazdasági szempontból felelőtlen javaslatokra, de megemlíthetném a

113

114

HU


CCS-technológiát is, amelyet rákényszerítettek a széntüzelésű erőművekre – de a többi tüzelőanyagra miért nem? Miért nem a hatékonyság jelenti a haladás hajtóerejét? Kénytelen vagyok figyelmeztetni az energiaszegénység kialakulásával kapcsolatos társadalmi elégedetlenségre. Az új tagállamokban az energia a családok költségvetésének körülbelül 40%-át teszi ki. Figyelmeztetnem kell továbbá az energiabiztonság elvesztésére, amelyet a ránk kényszerített jogszabályok, és különösen az éghajlatváltozásra és az energiaforrásokra vonatkozó csomag idézett elő. Még valami. Miért nem dönthetnek maguk a tagállamok a CO2-kibocsátás csökkentésének módjáról, mint ahogyan az energiaforrás-összetételükről is maguk döntenek? Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) Elnök úr! Az új Lisszaboni Szerződés az EU és a tagállamok közös felelősségévé tette az energiaellátást. A második energiacsomag, amely valójában ennek a stratégiának az alapját alkotja, egyértelműen kiegészítésre szorul, és a jelentés jó elemzést közöl ezzel kapcsolatban. De a tagállamoknak, valamint azok magán és állami szereplőinek be kell szállniuk a ringbe. A tagállamok közötti és a tagállamokon belüli operatív programok egyre fontosabbá válnak. Kellően magas százalékban meghatározott célkitűzéseket állítottak fel az éghajlat és az energia területén egyaránt. Nincs szükség további új kötelező célkitűzésekre. Amint már elhangzott, a végrehajtás számít, amit el lehet fogadtatni a polgárokkal, a fogyasztókkal, vagyis velünk. Az is lehetséges, hogy a Bizottságnak tovább kell fejlesztenie az ezekről a nemzeti programokról készített felmérését, és hogy forrásainkat, esetleg az eurókötvényt, ettől kell függővé tennünk. Továbbra is nagy a szakadék a szavak és a tettek között. A két fókuszpont közül az első az energiahatékonyság, amiben hatalmas lehetőségek rejlenek. Ez hozzájárul társaságaink versenyképességéhez és a foglalkoztatáshoz is – például a szerelési és építkezési ágazatban. Nézzék meg a saját országukat is: több tízezer munkahely jött létre ennek eredményeként Németországban. A második fókuszpont – igen, ön már említette – az egyes országokat összekapcsoló és az országokon belüli infrastruktúra, valamint az intelligens hálózatok. Itt van szükség az eurókötvényekre. Van egy kérdésem a biztos úrhoz: lesz előrehaladás decemberben ezeknek az eurókötvényeknek a tekintetében? Új forrásokról beszélünk – pénzre van szükségünk –, és szeretném, ha elmondaná nekünk, valóban képes lesz-e ilyen módon előteremteni a pénzt? Cselekvés: erre van szükségünk. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök úr! Az Európai Unió energiastratégiájának az energiahatékonyságra kell összpontosítania, csökkentve ezzel a primer energia fogyasztását és az energiaszegénységet, emellett előmozdítva a megújuló forrásokból származó energia használatát és az Unió energiabiztonságát. Az Unió energiapolitikáját azonban mindenképpen össze kell kapcsolni az iparpolitikával, a közlekedési politikával, a kutatási és innovációs politikával, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem politikájával. Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat az energiahatékonysághoz szükséges pénzügyi és fiskális eszközök kidolgozására, különösen az építőiparban, és hogy biztosítsanak prioritást az energiahatékonyságnak és az intelligens energia-infrastruktúrának a jövőbeni többéves pénzügyi keretben. Az Uniónak nagyobb fontosságot kell tulajdonítania a keleti partnerségnek, különösen a fekete-tengeri térségnek, amely kiemelt geopolitikai jelentőséggel rendelkezik az Unió energiabiztonsága és energiaszállítási útvonalainak diverzifikálása szempontjából.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Felszólítjuk továbbá a Bizottságot és a tagállamokat az európai déli földgázfolyosó folytatására, különös tekintettel a Nabucco projektre, amely jelentősen javítaná energiaellátásunk biztonságát. Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Köszönet jár ezért a munkáért Kolarska-Bobińska asszonynak és Oettinger biztos úrnak is! Nagyon fontos munka ez. A Lisszaboni Szerződéssel az uniós energiastratégia négy új pillérre épül majd a jövőben. Ezek az egységes energiapiac, a biztonságos ellátás, az energiahatékonyság, valamint az európai energiahálózatok összekapcsolása. Amikor az új energiastratégiánkat szeretnénk megfogalmazni, szem előtt kell tartanunk néhány kihívást. Fosszilis tüzelőanyag-készleteink fokozatosan elapadnak, de újabb nyersanyaglelőhelyekkel, kutatásokkal és fejlesztésekkel növelhetjük a kiaknázható tartalékokat. A népességgel együtt nő az Európai Unió energiafüggősége. 2030-ra Európa kénytelen lesz energiaimportjának 65%-át EU-n kívüli forrásokból biztosítani. A földgázellátásban ez a szám elérheti a 80%-ot. Törekednünk kell a szállítási útvonalak és a beszerzési források további diverzifikációjára. Kulcsfontosságú lehet a működő erőművek rekonstrukciója is. Nem elég hatalmas összegeket fordítani az elavult erőművek leszerelésére, hanem oda kell figyelni a karbantartásukra is. A tagállamoknak általánosan felül kell vizsgálniuk az atomenergiával kapcsolatos nézőpontjukat. Folytatni kell a munkát az atomenergia fejlesztése terén, mivel egyébként nem tudjuk teljesíteni a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket. Ezen a téren egyébként is óvatosságra intenék, hogy túl ambiciózus terveinkkel ne veszélyeztessük ipari és kereskedelemi versenyképességünket. Ilyen értelemben egy kiegyensúlyozott jelentés van előttünk, amelynek felvállalásai reálisan teljesíthetők, ezért én is messzemenően támogatom. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A fenntartható, biztonságos és elérhető energia garantálása kétségkívül az egyik legsúlyosabb kihívás, amellyel Európának a következő évek során szembe kell néznie. Az Európai Unió politikai célkitűzései egy egész cselekvési sort igényelnek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A belső energiapiac teljes megvalósításának célkitűzését csak akkor lehet elérni, ha az összes tagállam alkalmazza az energiacsomagra vonatkozó érvényes jogszabályokat. Meggyőződésem, hogy a stratégia célkitűzéseinek hiánytalan teljesítése érdekében nem kerülhetjük meg a modern és intelligens infrastruktúrába történő beruházásokat, különös tekintettel a megújuló energiaforrások kutatására és használatára. Ezek a beruházások nem egyszerűen a gazdasági szempontból legelőnyösebb megoldást képviselik az EU energiafüggőségének csökkentésével kapcsolatban, hanem az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez is hozzájárulnak. ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS alelnök Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök úr! Szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az előadónak és az árnyékelőadóknak és önnek is, Oettinger úr, mivel mindaz, amit ön az elmúlt néhány nap és hét során beterjesztett, az kritikus jelentőségű az Európai Unió fejlődése szempontjából. Ám Van Brempt asszonyhoz, Turmes úrhoz és másokhoz hasonlóan nekem is az a véleményem, hogy egy lépéssel tovább kell mennünk, mert – ha

115

116

HU


szabad így fogalmaznom – egy józan, környezetvédelmi szempontból megalapozott energiapolitika szinte azonos a zöld növekedés és a zöld munkahelyek hordozórakétájával. Ezt tegnap újból megvitattuk a Bizottság elnökével. Sajnálatos módon erről ma nagyon kevés szó esett. Ennek ellenére meg kell tennünk ezeket a plusz lépéseket. Magától értetődik, hogy a környezetorientált energiapolitika sok eleme még ennél is költségesebb. Ha azonban mérlegeljük a környezeti előnyöket és hogy ez mit jelent az európai ipar vezető szerepe szempontjából, akkor azt látjuk, hogy ez a munkahelyek szempontjából is rendkívül fontos. Reul úrnak igaza van: sok energiaforrásra van szükségünk. Talán nem mindegyikre – ebben a tekintetben véleményünk sok pontban eltér. Ismernünk kell azonban azt az irányt, amerre az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások vezetnek. Ezek a jövőorientált európai gazdaság motorjai. Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr! Az energia kérdése fontos prioritás, ami nem tűri a halogatást. Nagyon fontos, hogy a jövőbeni 2011-2020. évi cselekvési terv jelentős mértékben hozzájáruljon az Európai Unió közös politikájának megerősítéséhez. Szoros együttműködésre van szükségünk, különösen az energiainfrastruktúra, valamint a megfelelő uniós finanszírozás területén. Úgy gondolom, hogy egy olyan európai uniós stratégiai infrastruktúra kifejlesztése érdekében, amelyben szerepet kap az összes helyi, regionális és európai energiapiac bővítése és integrálása, az állami és az uniós finanszírozás megszerzése mellett a magánszektorra és az onnan érkező finanszírozásra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Szerintem jó módszer ennek a célnak az elérésére a köz- és magánszféra által létrehozott partnerségek előmozdítása a szükséges politikai és közigazgatási támogatások, bizonyos szintű finanszírozás és némi állami garancia felkínálásával. Ez hozzásegít majd bennünket annak a finanszírozásnak a sikeres megszerzéséhez, amely létfontosságú az energiapolitika jövője szempontjából. Arturs Krišjānis Kariņš (PPE). – (LV) Elnök úr, biztos úr! Ma szeretnék röviden beszélni polgáraink jólétéről és a szigetekről. Általában kellemes gondolataink támadnak, ha a szigetekről hallunk, és szeretünk oda elmenni: süt a nap és meleg van. A déli szigetek elszigeteltsége még hasznos is a szigetlakók jóléte szempontjából, mivel vonzza a turistákat, de az energiaellátás, az elszigeteltség vagy a szigetek jogállása rendkívül hátrányos a lakosságra nézve. Pontosan ez az, amire nincs szükség. Hogy miért? Az elszigeteltség az energiaellátás területén azt jelenti, hogy néhány monopólium uralja ezt a piacot, az érintett emberek számára ez azonban bizonytalan ellátást és magas árakat eredményez. Ez a jelentés tartalmazza a megoldást. Infrastruktúra, infrastruktúra, infrastruktúra. Építsük ki az összekapcsolásokat az Európai Unióban, és érjünk el mindenkit, hogy polgáraink megfelelő energiaárakat és energiabiztonságot élvezhessenek. Köszönöm. Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni elismerésemet ezért az állásfoglalásért, amely négy szempontból is kiváló munka. Először is újból megerősíti, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság gazdasági szempontból előnyös prioritás Európa energiafüggőségének csökkentése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából. Másodszor: kihangsúlyozza az intelligens infrastruktúra jelentőségét. Harmadszor: a jelenleg érvényben lévő európai jogszabályok teljes végrehajtására ösztönöz bennünket. Negyedszer: robusztus és konzisztens nemzetközi dimenzióval rendelkező energiapolitika összeállítására törekszik.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Végül szeretném kihangsúlyozni, mennyire fontos az energiabiztonság, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén végrehajtott beruházás, a fogyasztók, az üzleti vállalkozások és lehetőleg a polgárok érdekeinek védelme szempontjából. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök úr! Valóban hiszem, hogy az Európai Unió összes tagállama számára ma az energiaellátás okozza a legkomolyabb fejfájást, és először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak azért, hogy gyakorlatilag valamennyien, az összes tagállam képviselője lehetőséget kapott saját javaslatának beterjesztésére, és néhány nagyon intelligens kompromisszumnak köszönhetően nagyon jó dokumentum született. Én is úgy vélem, hogy nem az a fontos, hogy ambiciózus terveink legyenek, hanem az a fontos, hogy reális tervekkel rendelkezzünk, vagyis reális infrastruktúra, összekapcsolások, valós lehetőség az emberek számára, hogy megválasszák azt az energiaszolgáltatót, amelytől az energiát vásárolják, és természetesen valós piaci ár. Meggyőződésem, hogy ha ezt elérjük, akkor ezzel már nagyon sokat elértünk. Úgy vélem, hogy a jövőben jobban kordában kell tartanunk a tagállamok vágyait és érdekeit, mert a közös energiapiac létrehozásához össze kell hangolnunk ezeket az érdekeket. Biztos úr! Önnek is szeretnék köszönetet mondani, amiért szinte azonnal reagált néhány megállapodás aláírására, és nagyon hálás vagyok, amiért a szolidaritás alapelve ilyen mélyen meggyökeresedett az unió szintjén. Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Figyelmesen elolvastam a jelentést, és általában véve támogatom. Ám meglehetősen meglepődtem, amikor a szénnek az európai stratégiában betöltött jövőjére vonatkozó különféle hivatkozásokat olvastam, különös tekintettel az 52. bekezdésre, amelyben felkérik a Bizottságot olyan jogi rendeletek megszövegezésére, amelyek megkönnyítik a széntüzelésű erőművek építését. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban politikai és polgári mozgalom indult, amely de facto egyfajta moratóriumhoz vezetett a széntüzelésű erőművek építésével szemben. Ez a döntés a CO2-kibocsátás mellett a sok toxikus anyagot tartalmazó hamu kezelésének problémájára épül. Ezért egyáltalán nem támogatom a széntüzelésű erőművek védelmét és szeretném megjegyezni, hogy az úgynevezett „tiszta szén” sok esetben inkább csak szlogen, nem realitás. Azt is végighallgattam, amikor több képviselőtársam hevesen védelmezte az atomerőműveket, mind a költségek, mind pedig a biztonság szempontjából. Ám ha valaki ezt mondja, az sajnálatos módon azt mutatja, hogy azt sem tudja, miről beszél. Léteznek alternatívák, mégpedig a valódi megújuló energiaforrások, és az Európai Unió terveinek ebbe az irányba kell mutatniuk az elkövetkező évtized során. Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a jelentés felkínál néhány nagyon érdekes szempontot abban a tekintetben, hogy abból az alapfelfogásból kiindulva, hogy Európának rendelkeznie kell közös energiapolitikákkal, gondosan elemzi mind a módszereket, mind pedig az időtávokat. Jómagam a Buzek elnök úr által megszervezett Európai Energiafórumon, amelyen az EU 27 tagállamának és az Európai Parlamentnek a képviselőivel együtt részt vettem, kedvező véleményt mondtam arról a közös energiatervről, amely egyenlő feltételekkel tenné elérhetővé az energiát a magánszemélyeknek és az üzleti vállalkozásoknak, és ezáltal kiküszöbölné a néha rendkívül jelentős árkülönbségeket. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen jó jelentésbe is beillesztették a ma már elkerülhetetlen hivatkozásokat az Európai Uniónak a globális éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségére.

117

118

HU


Léteznek kifejezetten erre a tárgykörre vonatkozó dokumentumok, és fölöslegesnek tartom további hivatkozások beillesztését egyes környezetvédelmi szélsőségesek igényeinek kielégítése céljából. Ami minket illet, a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka csak globális összefüggésben valósulhat, amelyben az összes fontos gazdaság részt vesz egy jogilag kötelező érvényű szerződés alapján. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak és szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, aki ilyen jóakarattal fogadta az energiastratégiát és az energiapolitikát. Ambiciózus célokat tűztünk ki magunk elé az éghajlatváltozás folyamatának csökkentése tekintetében. Ami a környezet védelmét illeti, az energia partner, de ellenség is lehet. Az Európai Unióban ki vagyunk szolgáltatva a fosszilis tüzelőanyagok használatának, mert ezeket kell használnunk energia kinyerésére. Az EU erőforrásainak kimerülésével egyre fokozódó mértékben függünk harmadik országoktól, és így nemcsak a megújuló energiaforrások alkalmazásának fejlesztése a fontos, hanem az energiahatékonyság fokozásával kapcsolatos kutatásokba történő beruházások is. Az előző ülés során megvitattuk további pénzeszközöknek az európai gazdaságélénkítési terv alapján energetikai ügyekre történő allokációjának kérdését. Talán az is helyénvaló lenne, ha az Európai Unió pénzügyi mechanizmusaitól is átcsoportosíthatnánk az általános energiahatékonysági célokra elkülönített pénzeszközöket. A megújuló energia nem egyszerűen az éghajlatváltozás miatt, hanem az energiabiztonság miatt is fontos a számunkra. Azok a kétoldalú megállapodások, amelyeket egyes tagállamok megkötöttek bizonyos projektek végrehajtásáról, mint amilyen például az „Északi Áramlat”, nemcsak környezetvédelmi kérdésekben váltottak ki bizalmatlanságot, hanem a szolidaritás alapelvei kapcsán is, és ezért átláthatóságra van szükség ezen a területen. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Véleményem szerint az EU rendelkezésére álló megújulóenergia-potenciál a jelentés egyik kulcsfontosságú eleme. Ezért szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Románia délkeleti részében elterülő Dobrogea régió néhány éven belül Európa legnagyobb szélerőműparkjává válik. Az 522 turbina megépítése 2011-ben befejeződik. Ez lehetővé teszi, hogy Dobrogea az országos energiafogyasztás 50%-áról gondoskodjon. Az infrastruktúra alkotja a hatékony energiapiac további kulcsfontosságú elemét. Az EU-nak azok közül a projektek közül kell választania, amelyek bizonyítják hatékonyságukat és gazdasági nyereségességüket. Az AGRI rendszerösszekötő, ami Románia egyik legfontosabb hozzájárulása az energetikai infrastruktúra fejlesztéséhez, alacsony költségű és alternatívát kínáló megoldás. Az energiaellátási források diverzifikálása az olajágazatban is elengedhetetlen. Jó példa erre a P8 csővezeték. Románia és Szerbia a közelmúltban folytatta a csővezeték Constanţa és Pancevo közötti első szakaszának megépítésével kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányok elkészítését. Ioan Enciu (S&D). – (RO) Elnök úr! A források diverzifikálása, egy új energetikai infrastruktúra és a megújuló energiaforrások részarányának növelése mind nagyon fontos az Európai Unió jövőbeni energiaellátása szempontjából. Ugyanakkor azonban a régi energiaforrások használatáról sem szabad lemondanunk, amelyek minden bizonnyal továbbfejleszthetők innovatív technológiák felhasználásával, a lehetőségeknek és az egyes tagállamok szükségleteinek megfelelően.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Számomra és az általam képviselt polgárok számára azonban az a legfontosabb tényező, hogy meg kell őriznünk a megfizethető árat az összes fogyasztó számára, emellett meg kell őriznünk a meglévő munkahelyeket és újakat is létre kell hoznunk ezen a területen. Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy többlet energia jelenjen meg az európai energiapiacon, mert a magas árak miatt ezt senki sem fogja megvásárolni. Kyriakos Mavronikolas (S&D). – (EL) Elnök úr! Azt gondolhatná az ember, hogy a Lisszaboni Szerződést követően magától értetődik, hogy az Európai Parlament sokkal nagyobb mértékben képes hozzájárulni az energiapolitikához. Mindennel egyetértek, amit az előadó elmondott, és szeretnék rávilágítani arra a tényre, hogy manapság az energiapolitikának közvetve és közvetlenül is sokkal több köze van általánosságban mind a tagállamoknak, mind magának az Uniónak a külpolitikájához. Egyetértek azzal, hogy hiányoznak a szükséges beruházások, infrastrukturális beruházások, és hogy hiányoznak a megállapodások végrehajtásának módját szabályozó rendeletek. Mi ma egyértelmű szerződéseket, átláthatóságot és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó konkrét hivatkozásokat kérünk. Amit azonban magunk előtt látunk, biztos úr, az a közös energiapiac hiánya. Ez különösen nagy segítséget nyújtana az Unió kicsi szigetállamainak, mert így egyetlen hatalmas piacon átlátható módon kezelhetnénk az energiaellátás legfontosabb kérdéseit. Nick Griffin (NI). – Elnök úr! Azt szeretném mondani a biztos úrnak, hogy az új energiastratégiáról szóló jelentés figyelmen kívül hagyja az elefántot a porcelánboltban: az olajkitermelés tetőzését. De legalább a Bizottság ráébredt végül erre a hatalmas és közvetlen fenyegetésre. Abban a pillanatban, amikor az ember felismeri az olajkitermelési csúcs problémáját, ennek a jelentésnek a legnagyobb része gyújtóssá válik a szemében. Az energiahiány előttünk tátongó roppant szakadékát nem lehet Miki egér komolyságú megújuló energiákkal vagy a palarétegekből kitermelt szénhidrogénekkel betömni. A szén, a nukleáris fúzió – és hosszú távon a nukleáris fúzió plusz a hasadás – jelenti azokat a kizárólagos energiaforrásokat, amelyeknek energiasűrűsége elegendő a megmentésünkhöz, miután az olajkorszak véget ért. Biztos úr! Most, miután ezt felismerték, nem lehetne előretekinteni az energiaellátás új, komoly megközelítése felé? A szemétdombra kell vetnünk a hálózatra kapcsolt szélerőművekkel és a globális felmelegedéssel kapcsolatos összes ostobaságot, és az olajkitermelési csúcs által előidézett válság valódi tudományos megoldásaira kell összpontosítanunk. Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Folytatjuk a vitát ennél a pontnál, és ha összefoglalom az önök felszólalásainak súlypontjait, akkor összeáll egy nagyon széles energiaforrás-összetétel az Európai Unióban, a tagállamokban, sőt még a Parlamentben is. Mindent végighallgattam, amit a 100% arányú megújuló energiaforrásoktól kezdve a nukleáris fúzión és az atomenergián keresztül egészen a szénig elmondtak. Ennek alapján a következő égető kérdéssel kell szembenéznünk: meg tudunk-e állapodni a hosszú távú stratégiáról? Konszenzusra tudunk-e jutni Európában? Ha igen, akkor milyen lesz az a konszenzus? Most dolgozunk azon a stratégián, amely összehangolja a három célkitűzést, amelyek a következők: a megújuló energia 20%-os aránya, a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentése és a hatékonyság 20%-os növelése. Ez az új évtized stratégiája. Az igaz, hogy hosszú távú

119

120

HU


stratégiára van szükségünk. Az az útiterv, amelynek nyers tervezetét a jövő tavasszal be fogjuk önök elé terjeszteni, gondoskodni fog erről. Ezzel az útitervvel az a szándékunk, hogy a jövő év folyamán mérlegeljük a következő negyven évet önökkel és a tagállamokkal együtt, és benyújtsuk a következő négy évtized energiaszükségletére, energiaforrás-összetételére, környezetvédelmi célkitűzéseire és ellátásbiztonságára vonatkozó előrejelzéseket. Nem könnyű vállalkozás ez. Képzeljék el egy pillanatra azt a helyzetet, amelyben 1970-ben voltunk, az olajválság előtt, a fal leomlása előtt és alig néhány tagállammal, és annak a szakértelemnek a felhasználásával, amellyel 1970-ben rendelkeztünk, meg kellene világítanunk a 2010-es és a jelenlegi energiaellátási helyzetet. Becsléseink teljesen tévesek lettek volna. Tudjuk, hogy milyen műszaki képességek fognak kialakulni a következő 40 év során? Milyen új politikai érdekei lesznek a tagállamoknak? Ennek ellenére támogatom az Útiterv 2050 című dokumentum elkészítésének megkísérlését. Aztán felvetődött az a kérdés, hogy miért van szükség kötelező erejű CO2-kibocsátás-csökkentési célkitűzésekre, és miért nem képesek a tagállamok ezt teljesíteni. Egyszerűen azért, mert ez a határozat született. Elfogadom a CO2-kibocsátás 20%-os csökkentését és a 30%-ot is, ha találunk ehhez a világon más partnereket. Ez annak a Parlamentnek a határozata, amelyhez önök is tartoznak, és a Tanácsnak a határozata, amelyet én csak végrehajtok. Ha mást szeretnének, kérem, hogy közöljék velem. Meggyőződésem, hogy ha nem lennének kötelező erejű célkitűzések, akkor a tagállamok egyszerűen nem teljesítenék azokat. Ha lemondunk a kötelező célkitűzésekről, akkor a tagállamok kevesebbet vagy semmit sem fognak tenni, különösen a gazdasági szempontból nehéz időszakokban. Említették az energiahatékonyság kérdését. Stratégiánkban ennek csak a címsorait készítjük el. A gyakorlati végrehajtás részleteire, az eszközökre, az intézkedésekre és a pénzügyi folyosóra a jövő tavasszal kerül majd sor, akkor kell majd benyújtanunk azt az energiahatékonysági stratégiát, amelyről önök jelenleg vitát folytatnak. Felmerültek kérdések a belső piaccal kapcsolatban. Kérem, bízzanak bennem és Almunia úrban. Gondoskodni fogunk a második és a harmadik belső piaci csomagnak való teljes megfelelésről, kezelni fogjuk a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokat és minden tőlünk telhetőt megteszünk annak biztosítására, hogy következő öt év során létrejöjjön a földgáz és a villamos energia belső piaca, amelyet a verseny és az átláthatóság jellemez. Az elmúlt néhány hét során tanácskoztunk a tagállamokkal – a lengyel kormánnyal a Jamal-ügyben, a bolgár kormánnyal a Déli Áramlat ügyében, valamint Bulgária gázellátásának kérdésében. A helyzet az, hogy a tagállamok nem mindig hajlandók, vagy nem mindig vannak olyan helyzetben, hogy képesek legyenek teljesíteni a belső piaci szabályokat kétoldalú megállapodásaikban. Ha kikérték a tanácsunkat, akkor adtunk tanácsot, de a tagállamok részvételére is szükség van. Vannak emellett olyan nagy tagállamok is, ahol a belső piac nem működik. Az egyik ország nincs messze ettől, és talán éppen arról az országról beszélek, ahol most tartózkodunk. Megkérdezném tehát Franciaország képviselőitől: készen állnak-e arra, hogy együttműködjenek velem a belső piac Franciaországban és más országokban történő létrehozása érdekében? Szükségem van a támogatásukra ebben a kérdésben – nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is. Ami a Déli Folyosót illeti, meggyőződésem, hogy a következő év első negyedévében megszületik a Nabucco, TAP vagy ITGI projektre vonatkozó határozat. A földgáz-infrastruktúra kapcsán azonban meg kell vitatnunk azt a kérdést, hogy a következő évtizedek folyamán mennyi gázra lesz szükségünk fűtéshez és villamosenergia-termeléshez?

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ez a mennyiség jelenleg évi 500 milliárd köbméter. Kevesebb lesz, vagy több? Ezzel a kérdéssel is foglalkozni fogunk az Útiterv 2050 című dokumentumban. Rohde úr említette Kína példáját. Véleményem szerint Kína mindig jó összehasonlítási alap, de ne legyen követendő példa. Abban igaza van, hogy Kína hatalmas beruházásokat hajtott végre a szélenergia területén. Ez igaz, de ön elmulasztotta megemlíteni azt a tényt, hogy jelenleg Kína felvásárolja a világ szénkészleteit és sokkal több beruházást hajt végre a szén területén. Az elmúlt év során Kína többet ruházott be a megújuló energiaforrásokba, mint Németország, ez igaz. Ennek ellenére a Kína által előállított megújuló energiák részaránya csökken, mert sokkal többet költenek atomenergiára és szénre. Ezenkívül Kína a megújuló energia egy formájaként hivatkozik az atomenergiára. Én ezzel nem értek egyet. Ennek következtében a Kínával történő összehasonlítás fontos ugyan, de nagyon nem javaslom, hogy Kínát emeljük magasra példaként az európai munkálatok lefolytatásához. Még egyszer köszönöm. Az európai költségvetés kapcsán is szükségem lesz önökre. Kaptunk arra vonatkozó felszólításokat is, hogy tegyünk többet és gondoskodjunk több erőforrásról a kutatáshoz és az infrastruktúrához. Én ezzel egyetértek. Minden eurót elfogadok, amelyet adnak nekem, de a költségvetésről a Tanács és a Parlament határoz. A SET-tervvel, az energiakutatás finanszírozásával és a gazdaságélénkítési tervvel kapcsolatos jó tapasztalataink alapján bízom abban, hogy jó javaslatot fogunk elkészíteni az infrastruktúra tekintetében, és hogy önök ezt támogatni fogják, hogy a következő évtizedben legyen elégséges európai finanszírozás, amely biztosítja a hozzáadott értéket a megfelelő európai intézkedésekhez az infrastruktúra és a kutatás területén. Ennek szem előtt tartásával minden bizonnyal bőven lesz lehetőségünk a konstruktív együttműködéshez. Lena Kolarska-Bobińska, előadó. – (PL) Elnök úr! Amint látható, a vita témái és az Európai Parlamentben megfogalmazott vélemények rendkívül sokfélék és eltérőek. Ezért ez a jelentés annak a kompromisszumnak az eredménye, amelyre törekedtünk. Szerintem a jelentés nagyon jó, mert konszenzust hoztunk létre. Szeretném kifejezni köszönetemet az árnyékelőadóknak – Ulvskog asszonynak, Rohde úrnak, Turmes úrnak, Szymański úrnak és másoknak – azért, hogy ilyen barátságos módon sikerült létrehoznunk ezt a konszenzust. Ezenkívül szeretnék köszönetet mondani Castillo Vera asszonynak együttműködéséért, segítségéért és támogatásáért, Tóth asszonynak, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja képviselőjének segítségéért, Hillman úrnak, valamint a biztos úrnak és a Bizottság alkalmazottainak, akik válaszoltak számos kérdésemre és reagáltak különféle elképzeléseimre. Brüsszelben ma csata zajlik a kormányköziség elvének támogatói és azok között, akik a szolidaritás elve alapján akarnak cselekedni. Az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak azonban egyaránt szembe kell nézni azzal, hogy gondoskodni kell arról, hogy a szolidaritás diadalmaskodjon az önálló nemzeti érdekek fölött az Európai Tanács jövőbeni ülésein. Sikerült elérnünk bizonyos mértékű konszenzust. Van stratégiánk, és amint Turmes úr mondta, mindennek szem előtt tartásával végre kell azt hajtanunk, végre kell hajtanunk és újból végre kell hajtanunk, megvédve magunkat a különféle sajátos érdekekkel szemben. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap, november 25-én, csütörtökön, déli 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

121

122

HU


Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Meggyőződésem, hogy ezt az új energiastratégiát feltétlenül életbe kell léptetnünk versenyképes, fenntartható és biztonságos stratégiaként. Egy olyan időszakban, amikor Európa egyre nagyobb mértékben függ az importált energiától, szerintem elengedhetetlen, hogy továbbra is domináns vezető szerepet játsszon energetikai kérdésekben azáltal, hogy az innovációra és a technológiára összpontosít. Ahhoz, hogy energiastratégiánkat fenntarthatóbbá tehessük, továbbra is a megújuló energiákra kell összpontosítanunk azáltal, hogy fokozzuk a versenyt az ágazaton belül, hogy hatékonyan végrehajthassuk a belső piacot az energia területén. Ez költségcsökkenéshez és a verseny fokozódásához fog vezetni a gazdaság számára, emellett jólétet és munkahelyeket is teremt, amelyek nagyon fontosak a kereskedelem egészséges egyensúlya szempontjából. Én az egyik legkülső régióból származom, ahol az energia területén az önellátás mértéke 27% körül mozog, és 2012-re ezt 75%-ra akarjuk emelni. Az Azori-szigetek ambiciózusabb célokat tűzött maga elé, mint az EU, amelynek eredményeit már elismerik európai szinten, különösen a geotermikus energia tekintetében, amelyet a régión belüli ambiciózus partnerségi energiapolitika és a legjobb nemzeti és nemzetközi kutatóközpontok útján értünk el. Az Uniónak figyelembe kell vennie ezeket a példákat, és fokoznia kell támogatásait a kutatás, az innováció és a projektfejlesztés területén. George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Eljött az ideje, hogy beszéljünk egy valódi európai energiastratégiáról. Jelenleg hiányosságok tapasztalhatók az EU energiaügyi jogszabályainak végrehajtása területén. A Lisszaboni Szerződés rendelkezései szilárd jogi kereteket biztosítanak az Európai Unió számára egy hatékonyan működő egységes belső piac kifejlesztéséhez, amely garantálja majd az ellátás biztonságát, a fenntarthatóságot, a hálózatok összekapcsolását és a szolidaritást. Ebben az összefüggésben az új tagállamoknak, amelyek sokkal sebezhetőbbek energiaellátásuk külső zavaraival szemben, szükségük van az Európai Unió támogatására ezeknek a kihívásoknak a kezeléséhez. Ezenkívül szeretném arra ösztönözni önöket, hogy legalább 2018-ig tartsák fenn azt a lehetőséget, hogy a tagállamok támogathassák a szénbányákat. A kapitalista világban a „versenyképtelen” szó a szociális istencsapásával rokonértelmű kifejezés. Mielőtt versenyképtelennek minősítenek egy bányát, az emberi tényezőt is vegyék figyelembe, és gondoljanak a szénbányák bezárásának káros társadalmi-gazdasági következményeire, mert ezek a bányák nagyon sok munkahelyről gondoskodnak. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés egy új energetikai cselekvési tervhez történő hozzájárulásra törekszik az Európa 2020 stratégia keretein belül. Egy új terv elvben fontos kezdeményezésnek bizonyulhat, amennyiben megszívlelik a korábbi tervek hibáit és hiányosságait. Értelmetlen ragaszkodni egy bizonyos megközelítési módhoz és azokhoz a javaslatokhoz, amelyek miatt elmaradásban vagyunk ahhoz képest, ahol lennünk kellene. Az európai energiapolitika stratégiai hiányosságai között, amelyeket figyelembe kell vennünk, a következő pontok is szerepelnek. Az energiapolitika mindig egy olyan „környezetvédelmi” politika függelékeként jelenik meg, amelynek legvégső célja új területek feltárása a pénzügyi spekuláció számára azáltal, hogy nyereségessé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának engedélyeit. Az energia kérdése azonban testreszabott megközelítési módot érdemel, olyan speciális indikátorok kifejlesztése alapján mint az energiaintenzitás vagy az energiadeficit.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Az energia területén azt is feltételezik, hogy azon piacok működésének végrehajtásával, ahol a magánbefektetők tevékenykednek, minden varázsütésre megoldódik. Már kiadtunk három egymást követő jogszabálycsomagot, elköltöttünk állami erőforrásokat, de továbbra sincsenek versenyképes piacaink, nincsenek beruházások az infrastruktúra területén vagy elérhetőbb energia a fogyasztók számára. Ez mulasztást jelent a meghatározott célkitűzések összes aspektusa tekintetében. Az az érv, hogy a bioüzemanyagoknak csak előnyei vannak a környezetre nézve és hogy lehetővé teszi a mezőgazdaság és az ipar jelentős fejlődését az európai országok számára, már összeomlott. András Gyürk (PPE), írásban. – (HU) Örömmel tapasztalom, hogy Európában egyre erősebb az elköteleződés az egységes energiapiac megvalósítása iránt. Mindezt jól példázza, hogy mind Kolarska-Bobinska asszony mai jelentése, mind az Európai Bizottság legújabb energiastratégiája és infrastruktúra-prioritásai strukturális változásokat szorgalmaznak. Végre mindannyiunk számára kezd világossá válni: az átütő sikerhez jelentős beruházásokra, az adminisztratív korlátok leépítésére és konkrét akciótervekre van szükségünk. Csak így lehet elérni, hogy a Lisszaboni Szerződés fő célkitűzései – az egységes piac, az ellátásbiztonság, az energiahatékonyság és a megújulók elterjedése – az összes tagállam számára valósággá váljanak. Nagy előrelépésnek tekintem, hogy az előbb említett dokumentumok a közép-kelet-európai energetikai fejlesztéseket kiemelt prioritásként kezelik. A tavalyi gázkrízis ugyanis a nyugati országok számára is egyértelművé tette, hogy régiónk tagállamai nagymértékben egy gázforrástól függnek, és az egységes piac itt nem működik. Európa felismerte, hogy az alternatív gázforrásokhoz való hozzáférés, az észak-déli gázfolyosó kiépítése és az elszigetelt piacok felszámolása növeli a regionális ellátásbiztonságot és egyben jelentős lépést tesz az egységes piac felé. Ezzel párhuzamosan a villamosenergia-hálózatok megerősítése és a kőolajvezetékek regionális összekötése is szélesíti régiónk mozgásterét. Az elköteleződés azonban nem merülhet ki a stratégiaalkotás szintjén. Bízom benne, hogy az egységes piac hatékony megvalósítása érdekében a strukturális változások mihamarabb bekövetkeznek. Megvalósul a gyors és átlátható engedélyeztetés, regionális kezdeményezések alakulnak és új finanszírozási eszközök válnak elérhetővé. Tunne Kelam (PPE), írásban. – Az energiaellátással kapcsolatos több drámai kísérlet után egyértelművé vált, hogy az energia az EU biztonságának kulcsfontosságú tényezője. Nyilvánvaló módon szükség van hosszú távú stratégiai jövőképre az energiáról. A javasolt új energiastratégia célja ennek a szükségletnek a kiszolgálása. Európának mindenekelőtt összefüggő és összehangolt belső energiapiacra van szüksége, amelyben integrálnunk kell a különféle energiaellátási hálózatokat és össze kell kapcsolnunk azokat egymással. Ez a legfontosabb prioritás az EU stabilitása és biztonsága szempontjából. Ma még mindig vannak olyan elszigetelt térségek az EU-ban, amelyek szinte teljes egészében külső energiaellátástól függenek. Az importált földgáz esetében ugyanez vonatkozik a három balti tagállamra is. Ki vannak szolgáltatva az orosz földgázexportnak, amit Moszkva külpolitikai eszközként alkalmaz. Ennek eredményeként a balti államok, amelyek Oroszország közvetlen szomszédságában terülnek el, 30%-kal többet fizetnek ugyanazért az orosz földgázért, mint Németország. Az új balti-tengeri stratégia céljaként a Balti-tenger körüli integrált hálózatok fejlesztését kell kitűznünk. Támogatom azt, hogy a költségvetésből nagyobb részt különítsünk el a közös energiapolitikára. A modern és hatékony energetikai

123

124

HU


infrastruktúrák kifejlesztéséhez kiemelt beruházásokra van szükség. Az energiahatékonyság javítása érdekében többet kell beruháznunk a kutatásba, a fejlesztésbe és az új energetikai technológiákba. Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A javasolt energiastratégiának hosszú távon támogatnia kell az energiaforrások diverzifikált összetételét, és nemcsak a megújuló energiaforrásokat, hanem az atomenergiát is. Ez a stratégia azonban mindaddig nem lehet életképes, amíg az átviteli hálózatot nem erősítjük meg annyira, hogy képes legyen támogatni a piac integrációját, valamint a nagy volumenű fenntartható energiatermelés fejlesztését. Továbbá kiemelt jelentőségű kérdés az összekapcsolások és kapcsolatok harmadik országokkal történő konszolidálása. Az elosztóhálózatokat sürgősen ki kell bővíteni és modernizálni kell annak érdekében, hogy az egyre gyakrabban előforduló elosztott termelés integrálható legyen. Mondanom sem kell, hogy a piaci integrációhoz a jelenleg működő hálózatokat is jobban ki kell használnunk a piaci struktúra határon átnyúló összehangolása alapján, valamint az összekapcsolások kezelése közös európai modelljeinek kifejlesztésével. Végül, de nem utolsósorban további fontos tényező egy uniós „intelligens” hálózat felállítása, amely alkalmas az összes különféle termelési és fogyasztási modell valós idejű kezelésére, elosztására és irányítására, a jövő villamos rendszere biztonságos és hatékony működésének biztosítása érdekében. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Szeretném üdvözölni ezt a jelentést, különös tekintettel a bioenergetikai ágazat fejlesztési potenciáljára vonatkozó hivatkozásokra. Európában kiaknázatlanul hevernek ennek az ágazatnak a lehetőségei. Az egyik releváns tényező ebben a vonatkozásban az, hogy egyes tagállamoknak azzal a helyzettel kell szembenézniük, hogy hatalmas mezőgazdasági területek évről évre megműveletlenül maradnak. Ezek az elhagyott földek a megújuló energia szempontjából is felhasználhatóak lennének. A romániai helyzet, amelyet a legjobban ismerek, egyértelmű példával szolgál erre nézve: hozzávetőlegesen 3 millió hektár föld hever parlagon, miközben az ezen a területen elveszített energia durván 187 terawatt óránként. Meggyőződésem, hogy ezt a kérdést a közös agrárpolitika jövőjéről folytatott viták során mérlegelni kell. Időszerű a Bizottsághoz intézett azon kérés, hogy javasoljanak politikai kereteket és támogassák a fenntartható, második generációs bioüzemanyagok további promócióját Európában, és remélem, hogy az EU ezt el fogja fogadni. Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az energia beszerzése az egyik legfontosabb kihívás, amellyel a mai világnak szembe kell néznie. Hosszú idővel ezelőtt az Európai Unió olyan technológiákat alkalmazó energiabeszerzési politikát támogatott, amelyek biztosították az alacsony CO2 kibocsátást. Nem meglepő, hogy az előadó stratégiai célkitűzésként ismerte fel ezt a gondolatot, és ebben teljes mértékben támogatom. A második stratégiai célkitűzés – az energiabiztonság garantálása az összes tagállam számára – szintén teljes támogatásomat élvezi. Az előadó összekapcsolja ezt a célkitűzést az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozásával. Ez a kérdés különösen fontos Lengyelország számára. Nem titok, hogy Lengyelország energiabiztonsága a szénre épül. Ezért ennek a célkitűzésnek a hatékony elérése érdekében feltétlenül szükség van az EU erős pénzügyi támogatására. Lengyelország – és sok más tagállam is – felismeri, hogy fel kell építeni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot, de ezt a célkitűzést európai támogatás nélkül nem képes megvalósítani. Végül szeretném kifejezni elégedettségemet, amiért az előadó azt a szükségletet, hogy biztosítani kell az energiát a polgárok számára megfizethető áron, az új európai energiastratégia egyik stratégiai célkitűzéseként ismerte

24-11-2010

24-11-2010

HU


fel. Az új európai energiastratégia három fő stratégiai célkitűzésének elfogadásával szeretnék hangot adni annak, hogy határozottan támogatom „a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című állásfoglalásra irányuló indítványt. Indrek Tarand (Verts/ALE), írásban. – (SV) Nagyon örülök annak, hogy ma újból lehetőséget kaptunk az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések tevékeny megvitatására az Európai Parlamentben. Ne legyenek itt félreértések – ez a tárgykör ugyanolyan érzékeny, mint a földgáz tárgyköre. Az elmúlt évek során az EU egészének függősége fokozódott egyes harmadik országokból érkező energiaszállítmányokkal szemben. A piacnak van egy elválaszthatatlan kockázata, nemcsak gazdasági szempontból, hanem a demokratikus és az emberi jogok hiánya miatt és olyan cégek részvétele miatt is, amelyek nem rendelkeznek jó üzleti elgondolásokkal. Sajnálatos módon el kell ismernünk, hogy Kolarska-Bobińska asszony jelentéséről, amely kiváló munka, kissé megkésve folytatunk vitát és szavazunk. Az Európai Bizottság november 10-én már kiadta a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új energiastratégiáját, így feltételezhetően lekéstünk arról, hogy befolyást gyakorolhassunk rá. No, de jobb későn, mint soha. Ezért a mai véleményt szeretném kiegészíteni azzal a ténnyel, hogy Franciaország úgy döntött, hogy elad Oroszországnak egy Mistral osztályú hadihajót. Feltételezésünk szerint őszintén sajnálja ezt a döntését. Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) A benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványból továbbra is hiányoznak a kifejezett hivatkozások két fontos kérdésre. Az első ezek közül az Európai Unió költségvetéséből származó, az alternatív tüzelőanyag-források, például a palagáz kutatásához nyújtott támogatás. A palagáz használata mára lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok függetlenné váljon az energiaellátás szempontjából. A tudósok és a geológusok arról számolnak be, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik az, hogy az Európai Unió is hasonló lehetőségekkel rendelkezik az energiaellátási autonómia szempontjából. Szerintem feltétlenül meg kell változtatnunk az Unió politikáját ebben a kérdésben, és támogatnunk kell a palagáz feltárását és használatát. Azoknak az intézményeknek a pénzügyi támogatásáról is feltétlenül gondoskodnunk kell, amelyek részt vesznek a palagáz kinyerési és szállítási technológiájának fejlesztésében – ide számítva a CO2 használatát is a pala összezúzásának eljárásában. A második kérdés a tüzelőanyag-szállítási projektek speciális beruházásaira vonatkozó kifejezett hivatkozások hiánya. Ez egy újabb olyan dokumentum, amelynek semmiféle stratégiával sincs kapcsolata. Az Európai Parlamentnek végre meg kellene neveznie azokat az energetikai projekteket, amelyek biztonsága szempontjából fontosak, valamint ezek finanszírozásának módozatait. A Keleti Partnerség és a Fekete-tengeri szinergia programokban megtett nyilatkozatok ellenére a Nabucco gázvezeték építését, amelynek össze kell kapcsolnia az ázsiai lelőhelyeket az európai felhasználókkal, folyamatosan elhalasztják. A stratégiából az afrikai és az északi-sarkvidéki lelőhelyek felhasználásának lehetőségére vonatkozó hivatkozások is hiányoznak. A legutolsó kérdés, amely kimaradt, „az Európai Unió energiabiztonsága” kifejezés egyértelmű magyarázata. Valójában mit jelent ez? Az Unió egészére kell érteni, vagy az Európai Uniót ma alkotó egyes tagállamok ellátásbiztonsági helyzetére? 14. A 2010. november 29. és december 10. között megrendezésre kerülő cancúni éghajlat-változási konferencia előkészítése (vita) Elnök. – A következő pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a cancúni éghajlat-változási konferencia előkészítéséről (november 29–december 10.).

125

126

HU


Joke Schauvliege, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök úr, tisztelt képviselők! A koppenhágai konferenciát követően az Európai Unió igen gyorsan meghozta döntését, hogy fokozatos, pragmatikus módon folytassa a jövőbeli lépéseket. Többé nem lehetséges a „mindent vagy semmit” hozzáállás. A 2012-es évet követő keretrendszer felépítéséhez fokozatosan helyükre kell tenni az építőelemeket. Most már tudjuk, hogy az éghajlatváltozással a 2012. éven túl szembeszálló ambiciózus rendszert létrehozó tárgyalássorozat túl lassú volt. A tény, hogy a résztvevők nézőpontjai óriási mértékben különböztek egymástól, a legutóbb Tianjinban tartott hivatalos tárgyalási kör során vált egyértelművé, ahol csak igen csekély előrelépést könyvelhettünk el. Tisztelt képviselők, a Környezetvédelmi Tanács és az Európai Tanács mindezekkel a háta mögött hajtotta végre a végső simításokat az Európai Uniónak a cancúni konferenciára vonatkozó álláspontján. Ennek során figyelembe vették a többi intézmény álláspontját és természetesen az önök állásfoglalási indítványát is. Az már bizonyosan megállapításra került, hogy a cancúni konferencia nem hoz létre kötelező érvényű keretrendszert a 2012. év utáni időszakra. Mivel a cancúni intézkedéscsomag részletei még nem tisztázottak, az Európai Unió álláspontja – amely az európai tárgyalóknak is megadja a szükséges rugalmasságot – számos különböző elemet vonultat fel. Minden szempontból egyértelmű, hogy a cancúni intézkedéscsomagnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, vagyis tartalmaznia kell mindazokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a fejlődő és a fejlett országokat egyaránt magába foglalhassa. Lássuk tehát, mik az EU álláspontjának fő elemei! Az első és legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott eredményt kell elérnünk – egyrészt a Kiotói Jegyzőkönyvre és Egyezményre, másrészt magukra a keretrendszerekre vonatkozó tárgyalási jogok egyensúlyát illetően. A második: a Kiotói Jegyzőkönyv keretében felállítandó második teljesítési időszak feltételei. A harmadik pont a Bali Cselekvési Terv legfőbb komponenseinek: a közös jövőképnek, a mérséklésnek, az alkalmazkodásnak, a technológiának és a finanszírozásnak a körvonalai. Az EU továbbra is fenntartja nézetét, miszerint egy közös, kötelező érvényű eszköz lenne a legjobb módja a 2012 utáni időszakra vonatkozó keretrendszer kialakításának. Tekintettel arra, hogy a tavalyi év során ez az álláspont igen sok félreértéshez vezetett, valamint arra, hogy a nemzetközi tárgyalások szempontjából is nagyon fontos szerepe van, az EU egy rugalmas álláspontot kíván elfoglalni: olyat, amely a második teljesítési időszak kérdésében flexibilis, ugyanakkor bizonyos feltételek teljesítését is megköveteli. Melyek lennének ezek a feltételek? A 2012 utáni keretrendszerben valamennyi vezető gazdaságnak részt kell vennie. A keretrendszernek ambiciózusnak és hatékonynak kell lennie, szavatolnia kell a környezetvédelmi integritást, és előrelépést kell tennie a jelenlegi piaci mechanizmusok reformjában és az új mechanizmusok bevezetésében. A fejlett országok emellett meg kell mutassák, hogy valóban teljesítik pénzügyi vállalásaikat, különös tekintettel a gyorsfinanszírozásra. Az Európai Unió és tagállamai terjesztették elő a legelső mélyfeltáró, átlátható jelentést e pénzügyi vállalások végrehajtásáról, és a 2010-es évet is beleszámítva 2,2 milliárd euró hozzájárulást fognak felmutatni. Remélem, hogy ez a jelentés majd segít helyreállítani a felek közötti bizalmat. A belga elnökség nézete az, hogy kézzelfogható, konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy teljesíthessük a felek elvárásait, valamint hogy megteremtsük a bizalmat az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) keretrendszerén belüli többoldalú folyamatban. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy hozzásegítsük az Európai Uniót célkitűzéseinek eléréséhez. Ebben a tekintetben, mint mindig, önökre is számítunk, tisztelt képviselők: hogy segítenek ezen üzenet terjesztésében és megerősítésében is.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Connie Hedegaard, a Bizottság tagja. – Elnök úr, természetesen én is nagyban osztom a belga elnökség imént elhangzott véleményét. Emellett örömmel várom, hogy együtt dolgozhassak önökkel Cancúnban. Az már jól látható, hogy a cancúni találkozó eredményei között sajnos nem szerepel majd az a kötelező érvényű megállapodás, amelyre az EU már az elmúlt évben készen állt, és most is készen áll – ennek oka pedig nem mi vagyunk, hanem az, hogy más államok még nem állnak készen rá. Valóban egy olyan csomag elfogadása felé haladunk, amely kiegyensúlyozott, de emellett meglátásom szerint jelentőséggel és ambícióval is bír. Valójában mi voltunk a legelsők, akik idén tavasszal, február–március tájékán előálltunk a fokozatos haladás gondolatával, annak érdekében, hogy a Koppenhágai Egyezményre építve és annak lendületét megtartva folytathassuk le a cancúni találkozót. Ugyanakkor, miközben látszólag megegyezés van azt illetően, mit szeretnénk majd hazahozni Cancúnból – egy kiegyensúlyozott csomagot –, könnyű azt mondani, hogy minden félnek ez a célja, de jóval nehezebb megegyezni abban, mit is jelent ez pontosan. Mit takar a jelentőségteljes, kiegyensúlyozott csomag? Szerintem európai szempontból nézve egyértelmű, hogy ragaszkodni fogunk a mérséklési ígéretek rögzítésének szükségességéhez, felállítunk egy továbbfejlesztett mérhető, jelenthető és ellenőrizhető (MRV) rendszert és erősítjük a szén-dioxid-piacokat. Emellett persze a REDD+ mechanizmust, az alkalmazkodást, a technológiát, a finanszírozást és a kapacitásépítést érintő döntéseket is meg kell hoznunk. Egy kiegyensúlyozottnak tekinthető csomagban mindezen elemeknek meg kell jelenniük. Egy dolgot szeretnék kiemelni: nekünk, az Európai Uniónak továbbra is félreérthetetlenül ki kell tartanunk a Kiotói Jegyzőkönyv keretében felállítandó második teljesítési időszakra vonatkozó feltételeink mellett. Ezen feltételeket használhatjuk arra, hogy növeljük az ambíció szintjét, és másokat is rávegyünk a cselekvésre. A lehetséges második teljesítési időszakhoz kötött feltételek különösen fontosak a környezetvédelem integritása és a jövőbeli éghajlat-politikai rendszer ambíciójának szempontjából. A második teljesítési időszakban egyedül maradó EU önmagában nem elegendő és nem is hiteles. Éppen ezért ragaszkodnunk kell feltételeinkhez, hogy partnereinktől is megszerezzük kedvező válaszaikat. Hozzá kell fűznöm, hogy nekem – a COP-t megelőző események alapján is – az az egyértelmű benyomásom, hogy egyre növekszik az egyetértés ezen érvünkkel kapcsolatban. Az előttünk álló állásfoglalási tervezet az imént felsorolt valamennyi területekkel foglalkozik. A Bizottság melegen üdvözli a Parlament által felajánlott iránymutatást, még ha azt nem is tudja teljes egészében átvenni. Csak egy példát említenék meg: önök között is vannak, akik a két fokos célkitűzéstől eltérő cél felállítását javasolják. Cancúnban egyik fő prioritásunk az lesz, hogy ne kelljen újranyitni a Koppenhágai Egyezményt, és ne kelljen visszafordulni mindattól, amit már elértünk. Emellett szeretném kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy hangsúlyozzam: az EU-nak teljesítenie kell a Koppenhágából eredő gyorsfinanszírozási ígéreteit. A mai napon őszintén mondhatom: már majdnem elértük a célt. Ugyanakkor a Koppenhágában tett ígéreteinkhez még továbbra is szükségünk van a tagállamoktól 200 millió euróra. Úgy gondolom, önök is érzik a különbséget aközött, ha az Európai Unió nevében azt mondjuk Cancúnban, „teljesítettük” és aközött, hogy „már majdnem teljesítettük”. Komolyan úgy hiszem, hogy a Cancúnig hátralévő napokat arra kell használjuk, hogy megpróbáljuk a Koppenhágában tett valamennyi vállalásunkat véghezvinni.

127

128

HU


Nem tértem ki a célkitűzésekre. Nem azért, mintha nem lennének fontosak, hiszen egyértelműen azok; az EU pedig az idei és a tavalyi évben is egyhangúan kimondhatja, hogy készen áll a 30%-ra, feltéve, hogy más államok is felmutatnak valamit. Ezzel kapcsolatban semmi nem változott. Ha a célkitűzésekről ezúttal kevesebbet vitázunk, annak szerintem az az oka, hogy számos más tárgyaló fél még nem áll készen – mindannyiunk által ismert okok miatt – a célkitűzések megvitatására Cancúnban. Úgy gondolom, fontos, hogy a Koppenhágai Egyezményben megjelenő vállalásokat rögzítsük a hivatalos szövegben. Ebből kiindulva javíthatjuk azután a helyzetet. Ugyanakkor muszáj azt is hozzáfűznöm, hogy bármi is legyen Cancún végeredménye, meglátásom szerint létfontosságú, hogy véget érése után is folytassuk intelligens, ambiciózus célkitűzésekkel operáló éghajlat-politikánkat, miközben felvesszük a harcot az energiaügyi kihívásokkal is, amint azt épp az imént vitatták meg. Ösztönözhetjük az innovációt és a munkahelyteremtést, és nagyratörő célokat tűzhetünk ki. Végül azzal szeretném lezárni, hogy – magától értetődően – azon dolgozunk, hogy biztosítsuk a Lisszaboni Szerződés végrehajtását, és biztosíthatom önöket, hogy a tárgyalások előrehaladásának minden szintjéről informálni fogjuk a Parlament küldöttségét. Természetesen naponta tartunk majd eligazításokat a Parlamenti delegációval, és megpróbálunk minél szorosabban együttműködni. Örömmel üdvözöljük az állásfoglalási indítványban jelzett támogatást, mellyel biztosítható, hogy az EU egyetlen közös hangon szóljon. Úgy hiszem, ez az egyik legnagyobb kihívás, mellyel Cancúnban szembesülni fogunk: bárki beszéljen is az Európai Unió nevében, Európán kívüli partnereink biztosak lehetnek benne, hogy ugyanazon prioritásokkal és üzenetekkel találkoznak minden esetben. Így érhetjük el leginkább, hogy prioritásainkat valódi figyelem övezze. Karl-Heinz Florenz, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony; ha egy dolgot megtanultunk Koppenhágában – ahol természetesen ön volt az elnök, biztos asszony – akkor az az, hogy az Európai Uniónak a jövőbeli hasonló konferenciákon egyetlen, közös hangon kell megszólalnia. Egyes esetekben talán nem osztjuk egymás véleményét, de ha mi, európaiak az ilyen eseményeken előadott véleményünkben is megosztottak vagyunk, úgy nem lehetünk hitelesek, ha pedig nem vagyunk hitelesek, a többiek sem fogják követni példánkat. Miért is tennék? Ezért helyesen döntöttünk, hogy alapvetően megtartjuk a Merkel kancellár asszony vezetése alatt elfogadott irányszámokat, és ezeket tekintjük a tárgyalások alapjának. Én is osztom azt a nézetet, hogy az ambiciózus két fokos célkitűzéseket egyelőre nem lenne szabad komolyan megkérdőjelezni, vagy egy jelentősen alacsonyabb értéket fontolóra venni, mert ez túlságosan megnehezíti ezen célok elérését, aminek következtében sokan elpártolhatnak tőlünk. Komolyan aggódom, hogy kockára tesszük szellemi tulajdonainkat. Iparágunk sok pénzt és munkát fektet a fejlesztésekbe. Ha ezek után meggyengítjük a szellemi vívmányainkat védő kerítést, és érintetlenül hagyjuk rajta a már most látható lyukakat, úgy értékes javakat veszíthetünk: szellemi tulajdonunkat. Teljes odaadással támogatom a technológiatranszfert, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy vállalkozásaink is láthassák: befektetni érdemes. Ezért nem engedhetjük, hogy szellemi tulajdonjogaink felhíguljanak. A kötelezettségvállalással kapcsolatban én szintén arra hajlok, hogy valamennyi globális partnerünktől komoly kötelezettségvállalást követeljünk. Mindazonáltal fontos, hogy ezek hitelesek, és az országok számára teljesíthetők legyenek. Ellenkező esetben pont az

24-11-2010

24-11-2010

HU


ellenkezőjét érjük el annak, amit eredetileg akartunk: eltávolodnak tőlünk. Éppen ezért fontos, hogy hitelesen mutassuk be üzenetünket Cancúnban. A fő döntések meghozatalára később, Johannesburgban kerül sor, azonban Cancúnban kell ehhez előkészítenünk a terepet. Eredeti hivatásom szerint én magam is mezőgazdasági termelő vagyok. Tudom, ha nem készítjük elő megfelelően a földet, nem várhatunk jó termést. Ezért összpontosítsunk arra, hogy megfelelően előkészítsük a talajt. Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, nagyon nagy elvárásokkal vágtunk neki a koppenhágai csúcstalálkozónak. A találkozó eredménye azonban nem volt ilyen jó. Aznap, amikor búcsút mondtunk Koppenhágának, az utcákon sűrűn esett a hó, a tárgyalótermekben pedig rendkívül hideg volt. Úgy tűnt, a jeges hideg nem csupán a város hőmérsékletére volt hatással, hanem áthatotta az egész környezetvédelmi vitát is. Már-már azt mondhatnánk, az éghajlatváltozás elleni küzdelem mára még lejjebb csúszott a politikai napirenden, mint ahol Koppenhága előtt volt. Ez sajnálatos változás, de a tény az, hogy a mi feladatunk, hogy biztosítsuk, a cancúni csúcson jobb eredmények szülessenek, valamint hogy feldolgozzuk és feljavítsuk a koppenhágai eredményeket. De hogyan hajtsuk ezt végre? Európa képviselőiként úgy érhetjük ezt el, ha vezető szerepet vállalunk. Az ENSZ éghajlat-politikai vezetője, Christina Figueres is ugyanerre szólított fel, amikor az Európai Parlament Cancúnba készülő képviselőivel videokonferencián beszélgetett el. Meg kell mutatnunk vezetői képességeinket. Ezt pedig többek között azzal érhetjük el, hogy valóban végrehajtunk mindent, amit Koppenhágában felvállaltunk – nem csak majdnem mindent, hanem valóban mindent. Ezután természetesen biztosítanunk kell, hogy mások is velünk tartsanak. Cancúnban az erdőirtással, a technológiaátadással és a második kiotói teljesítési időszakkal foglalkozó egyéb konkrét döntésekkel együtt ezzel előkészíthetnénk az utat 2011-re egy nemzetközi éghajlat-változási egyezmény előtt. Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, jelenleg nem túl nagy a lelkesedés a globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatban, sőt, egyre szélesebb körben terjed a szkepticizmus. Bár az új év hóval köszöntött be, a számadatokat tekintve jól látható, hogy az év első hat hónapjában az egész bolygón melegrekordok sora dőlt meg. Ez tény. A lehető leggyorsabban szeretnék tanúja lenni egy nemzetközi egyezmény elfogadásának, ugyanakkor aggályaim is vannak annak természetével kapcsolatban. A fejlett és fejlődő országok közötti különbségtételt furcsának érzem. Néha elgondolkodom rajta, hogy vajon mennyi idő kell még hozzá, hogy egyes fejlődő országok teljesítménye megelőzze a legszegényebb európai államokét. Ha az éghajlat-változási konferenciák eseményeit nézem, Szaúd-Arábia lelkesedése jut eszembe, amellyel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás gondolatának a CDM-be való felvételét támogatja. Biztos vagyok benne, hogy Szaúd-Arábiának van elég saját tőkéje az ilyen befektetésekhez. Miért kellene nekünk is hozzájárulnunk? Aggaszt a tény, hogy az Európai Unió lemarad a változások gyors ütemében, ugyanakkor úgy gondolom, komoly lehetőségek rejlenek az éghajlat-változási kezdeményezésekben és a globális felmelegedés elleni harcképességünkben. Kína a következő évtizedben 45%-kal tervezi csökkenteni saját szén-dioxid-intenzitását. Ez annyit jelent, hogy egyrészt a régieket felváltó új erőművekbe fektet be, másrészt javítja energiahatékonyságát. Ebben pedig az az óriási probléma rejtőzik, hogy ha most nem vagyunk képesek versenyben maradni

129

130

HU


Kínával szemben, akkor hogyan versenyezhetünk egy jobb energiahatékonyságú Kínával az elkövetkező években? Azt szeretném, ha a saját határértékeink szigorúbbak lennének. Az akarom, hogy a 20%-ot emeljük meg 30%-ra. Olyan szén-dioxid-áremelkedést akarok látni, ami a jövőben is alacsony kibocsátást célzó befektetésekre ösztönöz. Bárcsak jobban meggyőződhetnék róla, hogy a Bizottságban is egyetértés van ennek a figyelembevételével és végrehajtásával kapcsolatban! Jelenleg azonban nem érzem ezt. Tudom, hogy a témakör biztosa megfelelően lelkesedik. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy az egész testület támogatja ebben. De lehet, hogy tartalékos megoldásra is szükségünk van? Valóban szükségünk van tartalékos megoldásra, mégpedig alapvetően az energiahatékonyságunk fellendítésére. Néhány perccel ezelőtt hallhattuk Oettinger biztos úr terveit a jövő évben előterjeszteni kívánt jogszabályokról. Fontos, hogy ezek az új jogszabályok is ambiciózusak legyenek. Meg kell védenünk erőforrásainkat. Versenyképesebbé kell válnunk. Yannick Jadot, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Megtehettem volna, hogy felszólalásomat csak az idei nyár oroszországi és dél-ázsiai képeinek felemlegetésére korlátozom. Ezzel emlékeztethetném önöket arra, hogy az éghajlatváltozással való szembeszállás semmiképp nem odázható el, valamint hogy – Európáról beszélve – azonnal, vagy a lehető leggyorsabban 30%-ra kell növelnünk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-as csökkentési célértékét. A mai helyzet mellett, változtatások végrehajtása nélkül is elérjük a 19%-ot. Mivel ezzel gyakorlatilag már teljesítettük is a magunk elé kitűzött célt, így többé már nem beszélhetünk „európai ambícióról”, valahányszor a 20%-os értéket emlegetjük. Ami engem illet, személy szerint nem vagyok magától értetődően rajongója a szén-dioxid-kereskedelemnek. Ugyanakkor, ha megtartjuk a 20%-os célt, akkor biztos, hogy a szén-dioxid-piacra nem mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközére, hanem mint veszélyeztetett állatfajra fogunk tekinteni. A 30%-ra való növelés a kvóták elárverezése által akár 8 milliárd eurós összeget is előteremthet az európai költségvetésekből. Tudjuk, hogy a 30% elérhető cél. Különös tekintettel arra, hogy a kötelező erejű 20%-os energiahatékonysági cél egymillió európai munkahelyet is jelenthet. Ez pedig egész Európában háztartásonkénti 1000 eurós megtakarítást jelent, és mivel Oettinger biztos úr a Nabuccót is említette, ez összesen 15 Nabuccóval lenne egyenértékű. Vajon tényleg az európai vállalkozások halálát jelenti, ha felemeljük a célt 30%-ra? Bizonyosan nem. Ezt mindegyik tanulmány alátámasztja. Egyes ágazatoknál jelentkezhet potenciális kockázat, de az eszközök rendelkezésre állnak. Ezen kívül mindezidáig azok az ágazatok voltak a legnagyobb haszonélvezői az Európai energiapolitikának, amelyek kihalással fenyegetik Európát. Eurómilliárdokat nyertek az európai éghajlat-változási politikából. A 30%-ra való áttérés egyértelmű jel lenne: azok mellé állunk, akik változást hoznak, azok mellé, akik a holnapot formálják. Emellett szeretnék néhány konkrét adatot is említeni. Az Ernst & Young 2010 Barometer felmérése szerint jelenleg Kína és az Egyesült Államok számítanak a legvonzóbb országnak a megújuló energiaforrások fejlesztése szempontjából. Egy friss tanulmány alapján a zöld technológia világviszonylatban vezető 50 vállalkozásából mindössze három található Európában, a többi Ázsiában vagy az Egyesült Államokban működik.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Éppen ezért egyszerűen elengedhetetlen a 30%-ra való növelés. Felszólalásomat pedig Barack Obama gondolatának felidézésével kívánom zárni, amely szerint vagy átengedjük versenytársainknak a jövő munkahelyeit, vagy hozzájuk hasonlóan megragadjuk az évszázad lehetőségét. Kijelentése szerint az az állam lesz a XXI. század úttörője, amelyik úttörő szerepet vállal a jövő energiájának felkutatásában. Ő elveszítette a választásokat. Vegyük hát magunkra az energiaváltás és az új gazdaság vezető pozícióját. Miroslav Ouzký, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, habár magam is egyike vagyok a közeledő éghajlat-változási konferenciára vonatkozó állásfoglalás aláíróinak, van néhány kritikai észrevételem és hozzáfűznivalóm ezen dokumentumhoz. Tudja, engem örömmel tölt el, hogy a múltban a hasonló konferenciák előtt a világ felé sugárzott optimizmusunk – amely azután általában komoly szkepticizmusba fordult – ezúttal nem olyan átható. Örülök annak, hogy megértettük, hogy ez a konferencia nem fog a globális egyezséghez vezetni; és itt e Házban valamennyien tudatában vagyunk, hogy Európa egymagában, globális egyezmény nélkül – még ha nagyra törekvően 100%-kal is megnöveli saját tervszámait – semmilyen hatással nem lehet a globális éghajlatváltozásra. Ugyanakkor, ha vakon növeljük az elvárásokat, annak akár Európára nézve is kockázatos következményei lehetnek, és bevallom, egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem álcája alatt rejtett adókat vessünk ki Európára. Hogy ne csak negatívumokról szóljak, hozzátenném, hogy komoly lehetőséget látok a fejlődő országokkal való együttműködés támogatásában, főképp az ivóvíz védelmében, valamint az állampolgárok biztonságos ivóvízhez való hozzáférésének biztosítását célzó erőfeszítéseinkben, különösen a fejlődő országokban. Habár vannak kritikai fenntartásaim, nem tervezem aláírásom visszavonását, és remélem, hogy a közelgő konferencia végül mégis hoz valamilyen előrelépést. Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, nem követhetjük el újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket tavaly Koppenhágában követtünk el. Valódi vezetői képességre és politikai akaratra van szükségünk ahhoz, hogy a hőmérsékleti határt 1,5 °C alatt tarthassuk. Ez a cél fontos. Az EU-nak egyhangúan cselekedve kell felemelnie a 2020-as kibocsátáscsökkentési célokat, és rávennie más fejlett országokat arra, hogy csatlakozzanak a 2020-as általános kibocsátás-csökkentési cél 80%-ról 95%-ra való növeléséhez. Ez nem csupán a cancúni tárgyalások során fog segíteni, de saját érdekünkben is szükség van rá. A fejlődő országok esetében is szükség van a megfelelő éghajlatügyi források biztosítására; valamint arra, hogy a gyorsfinanszírozás erős politikai elkötelezettség és teljes átláthatóság mellett működhessen. Emellett hosszú távú finanszírozási forrásokra is szükség van. Ezen lehetőségek között ott kell lennie a nemzetközi adó- és pénzügyi eszközöknek, valamint a nemzetközi légi tengeri szállítási ágazatok hozzájárulásainak is. Arra kérem önöket, hogy szavazzanak nemmel mindazon módosításokra, amelyek célja a Parlament üzenetének meggyengítése. Erős üzenetre van szükségünk. Nem használhatjuk a globális gazdasági válságot ürügyként a semmittevésre vagy az éghajlat-változási problémák tagadására. Az éghajlatváltozás olyan probléma, amellyel globális szinten kell szembeszállni, ehhez pedig elengedhetetlen a bizalom kiépítése mindannyiunk között. Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Annak ellenére, hogy mind a Bizottság előtt, mind ezen Parlament előtt megjósoltam a koppenhágai

131

132

HU


éghajlat-változási konferencia és a Ház által előterjesztett dokumentum csődjét, semmit nem tanultunk a történtekből. Ha továbbra is csupán egyoldalúan Európától követeljük meg, hogy kibocsátását a Kiotói Jegyzőkönyv rendelkezéseinél jóval nagyobb mértékben csökkentse, akkor a következő, Cancúnban megrendezett csúcstalálkozó – a COP 16 – szintén bukás lesz, ami újból nagyon rossz fényt vet a Parlamentre. A bizottságban elfogadott állásfoglalás nem csak nyomatékosítja, hogy a feltörekvő országoknak juttatott támogatás 2020-ra nem lehet kevesebb évi 30 milliárd eurónál, de emellett arra is ösztönzi az EU-t, hogy 2020-tól kezdődően évi 100 milliárd dollár különítésével elősegítse egy zöld éghajlat-változási alap létrehozását. A dokumentum arra is kitér, hogyan teremthetjük elő a szükséges tőkét: minden lehetséges forrás, közöttük a pénzügyi tranzakciók, a tőzsdék és a repülőjegyek megadóztatásával, amellyel tulajdonképpen egyenesen az emberek és vállalkozások zsebéből vesszük ki a pénzt. A jelentés ezután utópiába illő követeléseket vonultat fel. Még arra is felkér, hogy az atmoszférába kibocsátott szén-dioxid mennyiségét a 2020-as évig 20% helyett 30%-kal csökkentsük, valamint arra sürgeti a Bizottságot, hogy olyan javaslatot terjesszen elő, amely alapján az EU egyoldalúan tűzné ki maga elé ezen célokat. A jelen gazdasági válság idején ilyen áldozatra kérni állampolgárainkat és vállalkozásainkat nem más, mint egy újabb tétel az európai balgaságok amúgy is hosszú sorában. Osztjuk a Tanács álláspontját, vagyis hogy az Európai Unió csak akkor tart elképzelhetőnek egy második teljesítési időszakot a Kiotói Jegyzőkönyv keretében, ha az egy minden vezető gazdaságot magába foglaló, átfogó keretrendszerben áll fel, még egy globális, jogilag kötelező erejű megállapodás előtt. Nick Griffin (NI). – Elnök úr, a napfényes Mexikó kiváló választás volt a COP 16 helyszínéül. Ezzel elkerülhetjük a tavalyi kínos szituációt, ahol a globális felmelegedés élharcosai az elmúlt évtizedek legkeményebb koppenhágai decemberét megtapasztalva dideregtek. Hasonlóan, talán a „globális felmelegedés" helyett a megtévesztően kétértelmű „éghajlatváltozás” kifejezés használata is segíthet elvonni néhány brit adófizető figyelmét arról, hogy éppen egy szokatlanul hűvös nyarat követő korai, jeges tél idején tartjuk a csúcstalálkozót. Ennél már csak az lett volna trükkösebb, ha ezeket a rendezvényeket mindig tavasszal tartanánk: figyeljék csak, napról napra melegszik az idő! Meddig képes még a fasisztikus EU az emberi tevékenység által kiváltott globális felmelegedés ürügyén újabb és újabb büntetőadókat és szigorúbb ellenőrzéseket kivetni a hétköznapi emberekre, amikor valódi tudósok egyre növekvő számban utasítják el az elméletet, megalapozatlannak és megdöntöttnek nyilvánítva azt? Az antropogén globális felmelegedés alaptalan propaganda, a zöld iparágak komplexumának goebbelsi léptékű hazugsága, amelyek roppant vagyonok transzferét teszik lehetővé a kisemberektől az olyan szén-dioxid-kereskedő gazemberek felé, mint Al Gore vagy a Goldman Sachs. Eközben pedig a baloldali politika elitje zsákmányolja ki, végképp leépítve ezzel az ipart nyugaton, csupán mert ez a globális felmelegedési hisztéria túlságosan szétverte a gerinctelen konzervatívokat ahhoz, hogy előlépjenek és kimondják a kellemetlen igazságot: az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás a történelem legnyereségesebb átverése.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Az idén júniusban Spanyolországban megtartott Bilderberg-konferencia egyik ülésén a globális lehűlés veszélyeiről volt szó. Mikor szivárog be végre az új realizmus a világpolitikát valójában alakító emberektől ide, azok közé, akik csak hiszik, hogy hatással vannak rá? Richard Seeber (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Megdöbbenek azon gondolatok hallatán, amelyeket Griffin úr és a hozzá hasonlók hangoztatnak e helyen az éghajlatváltozás nevében. Hogy mi köze lehet a fasizmusnak az éghajlatváltozáshoz, az számomra tökéletes rejtély. Emellett úgy vélem, egyszerűen botrányos a gondolat, amivel kiáll elénk, és véleményem szerint ilyen kijelentéseknek nincs helyük e Ház előtt – a probléma ehhez tényleg túl komoly. Aggódom azért is, hogy valójában egyre nő az üvegházhatást okozó gázok atmoszférába való kibocsátásának üteme. Elég, ha megnézzük a Meteorológiai Világszervezet által összeállított adatokat. Emellett megdöbbent, milyen kismértékű a társadalmi elfogadottsága. Griffin úr is ezt a hullámot lovagolja meg, ugyanakkor az is megdöbbentő, hogy a legnagyobb károsanyag-kibocsátók, mint az USA és Kína, továbbra sem állnak készen arra, hogy részt vegyenek egy ilyen nemzetközi egyezményben. Felidézhetik a vitát is, amelyet a múlt évben Koppenhága előtt folytattunk itt. Ha nem vagyunk elég ambiciózusak, és a realizmus szem előtt tartása nélkül veszünk részt ezeken a tárgyalásokon, akkor mi, Európa – amely globális szinten kevésbé meghatározó károsanyag-kibocsátónak számít – még mindig elérhet valamilyen eredményt. Hogy hogyan? Biztos asszony, értékelem lelkesedését, de úgy vélem, hogy a polgárainkkal való kommunikáció perdöntő fontosságú. Az emberek nem értik a problémát. De miért nem? Azért, mert a Meteorológiai Világszervezet adatai egyértelműek – átlagértékek. Való igaz, hogy az európai időjárás jelenleg hidegebb, mint néhány évvel ezelőtt, de általánosságban véve a világon mégiscsak folyamatosan nő a hőmérséklet. Ezt is kommunikálnunk kell polgárainkkal, mert ha nem vagyunk erre képesek, nem fognak támogatni minket, ami ahhoz vezet, hogy a Griffin úrhoz hasonló emberek még a fasizmus témáját is bevonják az éghajlatváltozásról szóló kérdésekbe. Ez itt a probléma. Éppen ezért, biztos asszony, szeretném felkérni, hogy próbáljon meg előrelépéseket elérni ebben a tekintetben! Másodsorban pedig fontos, hogy a fenntartható energiaforrásokra való átállást is elérjük, azokkal az ösztönző intézkedésekkel, amelyeket értéknek tartunk. Képviselőtársaim már bemutatták a számadatokat. A vezető vállalkozások Kínában találhatóak, mi pedig itt, Európában nem állunk olyan jól. Ezért elő kell állnunk néhány jó ötlettel, amelyek segítségével vállalkozásaink valóban képesek lesznek az átállásra. Vajon ezek a kötelező érvényű célszámok valóban olyan jó megoldást jelentenek, mint amilyennek folyton hirdetik őket? Természetesen őszinteségre is szükségünk van a piacokon. A tiszta fejlesztési mechanizmussal kapcsolatban előállt helyzetek – vagyis hogy a pénz 60%-a Kínában végzi – nem engedhetők meg. Nem elegendő ebben a kérdésben tisztán jogi érvek mögé bújni. Őszinteséggel közelítsük meg a vitát, mert ez a téma túl fontos. Számíthat a támogatásunkra, biztos asszony. (A felszólaló hozzájárult, hogy az eljárási szabályzat 149. pontja (8) bekezdésének megfelelően a kékkártya-eljárással élve kérdést tegyenek fel neki.) Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök úr, Seeber úr azt említette, hogy az emberek nem értik az éghajlatváltozással szembeni küzdelemről szóló vitákat. Ezért a következő kérdésem

133

134

HU


lenne hozzá: nem lehetséges, hogy az emberek igenis értik a kérdést, csupán eltérő véleményen vannak, mint képviselőtársam? Richard Seeber (PPE). – (DE) Elnök úr, nem tudom biztosan, hogy jól értettem-e. Itt egyszerűen az a fontos, hogy nyílt és – miként említettem – a Meteorológiai Világszervezet adataira támaszkodó párbeszédet folytassunk polgárainkkal. Ezek az adatok a világstatisztikából származó átlagértékek, amelyek megmutatják, hogy az átlagos hőmérséklet 0,63 fokkal nőtt, habár Európa hőmérsékleti értékei ettől eltérnek. Ennek az az oka, hogy az időjárás helyi jellegzetesség, itt viszont az éghajlatról beszélünk, ami hosszú távú, globális jelenség. Ezért meg kell hoznunk ezt a döntést. Amennyiben azt mondjuk, hogy az időjárás fokozatosan hűl, és a tél egyre korábban köszönt be, akkor ezt is megfelelően kell kommunikálnunk. Ezért tartom fontosnak a jobb kommunikációra irányuló kérdésemet. Jo Leinen (S&D). – (DE) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony: félek, hogy az egyik szélsőségből a másikba csapunk át. Koppenhága előtt talál túl elbizakodottak voltunk, most Cancún előtt viszont amiatt aggódom, hogy nem vagyunk elég ambiciózusak. Ezért úgy gondolom, előnyös, hogy a Parlament ezen állásfoglalásában mindazon témáknak figyelmet szentel, amelyeket szükségesnek tartunk az előrelépés és a cancúni csúcstalálkozó sikereinek eléréséhez. Egy fő követelésünk van, mégpedig az, hogy az EU váltson stratégiát. Koppenhágát megelőzően hagytuk, hogy közösségünk függővé váljon az Egyesült Államokban és talán még a Kínában lezajló történésektől is. Akkor ez a hozzáállás nem működött, és Cancúnban sem lesz eredményes. Ezért fontos, hogy saját érdekeink védelme érdekében tegyünk éghajlatvédelmi intézkedéseket. Ebből ered a bizottsági többség felkérése – és remélem, a holnapi plenáris ülésé is –, hogy célszámainkat 20%-ról 30%-ra emeljük. Ez a folyamat során amúgy is szükséges lépés lesz. Ezt a célkitűzést legalább Dél-Afrika előtt el kell érjük. Emellett úgy gondolom, hogy továbbra sem a jó úton haladunk, ami Kiotót illeti. Itt is a többiektől tesszük függővé helyzetünket. Úgy gondolom, fel kellene ajánlanunk egy második Kiotó felállítását. Ebben nem állhat az utunkba probléma; véghez tudjuk vinni. Végül szeretnék kitérni a közös hangon megszólaló EU gondolatára: láttam, hogyan működött ez Nagojában. Az EU egyetlen mikrofont kapott. Ugyan több embernek volt lehetősége megszólalnia, de egyazon üzenetet kellett közvetíteniük. Ugyanezt szeretném látni a Tanácstól és a Bizottságtól Cancúnban is. Corinne Lepage (ALDE). – (FR) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony; egy dolog mindenképpen bizonyos Koppenhága után: mégpedig az, hogy a csúcstalálkozó előtt indított dezinformációs kampány megbukott, valamint hogy az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott adatokat az ENSZ által biztosított valamennyi szakértő teljességében megerősítette. Elsőként ezt a tényt szeretném hangsúlyozni. Ez megmutatja számunka, mennyire fontos és sürgető a cselekvés. Le kell vonnunk a következtetéseket a Koppenhágában elszenvedett visszaesésből, és ennek eredményeképpen létfontosságú, hogy az Európai Unió saját, szabad akarata alapján állítson fel célokat. Ezért alapvető fontosságú mind az éghajlat, mind iparunk és gazdaságunk szempontjából az állásfoglalásban említett 30%-os célkitűzés holnapi megszavazása. Miként azt képviselőtársam az imént kiemelte, a 20%-os célkitűzést gyakorlatilag már most majdnem elértük. Ha valódi fellendülést akarunk nyújtani gazdaságunknak, ha vezetők akarunk maradni vagy az új ágazatok vezetőjévé akarunk válni – legyen az az

24-11-2010

24-11-2010

HU


energiahatékonyság vagy a megújuló energiaforrások –, akkor létkérdés, hogy kitűzzük magunk elé ezt a célt az Unióban. A második pont a hitelesség. Ki kell állnunk a déli országoknak ígért kötelezettségvállalásunk mellett, amellett, hogy megkülönböztetést is kell tennünk közöttük, hiszen Kínát és Afrikát nem sorolhatjuk ugyanabba a kategóriába. Én úgy gondolom – a saját véleményem alapján, ami nem feltétlenül egyezik meg teljes képviselőcsoportoméval –, hogy épp emiatt elengedhetetlen lépés a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó, ami lehetővé tenné annak a 100 milliárd dollárnak az elkülönítését, amelyről 2020-ra rendelkeztünk. Zárszóként azt remélem, hogy legalább az erdőirtás és erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó egyezmény (REDD) lezárásra kerülhet Cancúnban, hiszen ez már magában nagy előrelépés lenne. Ne feledjük, hogy az erdőirtásból származik az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának 20%-a. Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, csatlakoznék mindazokhoz, akik támogatásukat fejezték ki az EU kibocsátáscsökkentési céljainak 30%-ra való szigorítása iránt. Ez a kérdés nem csak az emberiség jövőjéről szól: saját érdekünk, hogy a most kezdődő energiatechnológiai forradalomban is versenyképesek maradjunk. Ahhoz, hogy az EU az éghajlatváltozás elleni küzdelem hiteles vezetőjévé válhasson, Cancúnban egy eredeti éghajlatvédelmi stratégiát kell hirdetnie, újabb kiskapuk létrehozása nélkül. Sajnos azonban úgy tűnik, amikor a szén-dioxid-megkötő erdőkre vonatkozó elszámolási szabályokról van szó, az EU nem így működik. Úgy tűnhet, az erdők szén-dioxid-megkötő funkcióját illetően az EU jóváhagyását adta az előrejelzések referenciaértékként való használatához – amelyek egyértelműen önkényes számadatok. Ez további problémát jelentene az iparosodott országok számára, méghozzá nem is kicsit. A probléma, amelyre itt utalok, összkibocsátásuk 3–5%-ával lehet egyenértékű, amely körülbelül megegyezik a Kiotói Jegyzőkönyv által valamennyi iparosodott országra kirótt kombinált kibocsátás-csökkentési kötelezettség mértékével. Az EU politikájának egy másik hátulütője a kibocsátáscsökkentés kiszervezése fejlődő országokba, a tiszta fejlesztési mechanizmuson keresztül. A tisztességes verseny szempontjából rövidlátást feltételező, botor lépésnek számít, ha a CDM mechanizmust többek között Kína azon iparágainak megtámogatására használjuk, amelyek azután pont itt nehezményezik a kibocsátásáthelyezést. A projektalapú hiteleket a legszegényebb fejlődő országokra kellene korlátozni. Zbigniew Ziobro (ECR). – (PL) Elnök úr, a globális felmelegedés elleni küzdelem kétségkívül az Európai Unió egyik legfontosabb céljává vált. Nézeteim szerint ennek egyik alapvető kelléke az atmoszférába kibocsátott szén-dioxid és üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló racionális politika. A Parlamentnek a cancúni konferencia előtt összeállított állásfoglalási indítványában található egy fejezet, amely a szén-dioxid-kibocsátás jelentős – 20%-ot meghaladó – csökkentését említi a tagállamok részéről. Azáltal, hogy egy ilyen politikát javasol, úgy tűnik, hogy az Unió nem szentel elég figyelmet a tagállamok gazdaságait érintő komoly következményeknek. Miközben az Unió részéről ilyen komoly mértékű csökkenést láthatunk, Amerika vagy az ázsiai országok kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos álláspontjáról csak halovány megnyilvánulások hallhatók. Ez nagy hiba. Ma, amikor Európa gazdaságában is hanyatlás tapasztalható, jobban kellene figyelnünk az Unió gazdaságának erősítését célzó intézkedésekre, ahelyett, hogy további költségekkel terheljük meg. Nem az Európai Unió

135

136

HU


tagállamai számítanak a legnagyobb károsanyag-kibocsátóknak, hanem az olyan fejlődő országok rohamléptekben növekvő gazdaságai, mint Kínáé és Indiáé – ezek az országok pedig nem szándékoznak csökkenteni kibocsátásukat. Ezáltal nemcsak az ipari termelés, de az ahhoz kapcsolódó munkahelyek is kikerülhetnek az Európai Unió határain kívülre. Gazdaságunk elgyengülne, a kibocsátás pedig csökkenés helyett csak tovább nőne. Ez a politika nem vezet sehova. Éppen ezért újra kell gondolnunk a globális felmelegedés elleni küzdelem terén felvett politikai irányt. Sabine Wils (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, a cancúni éghajlat-változási konferenciának pozitív nyomást kell kifejtenie tagállamainkra annak érdekében, hogy előrelépést érhessünk el a nemzetközi együttműködés és a nemzeti éghajlat-védelmi törvényhozás terén. Mint a felelősség szövetségének tagja, az EU tanúbizonyságát kell tegye politikai vezetői képességének, függetlenül attól, mit tesz az Egyesült Államok; és csak az éghajlati igazságosság elve alapján ítélhető meg Ez azt jelenti, hogy szükség van egy, az iparosodott államokra vonatkozó második teljesítési időszakra a Kiotói Jegyzőkönyv alapján. Az éghajlat-változási intézkedések finanszírozásához további forrásokat kell előteremteni. A hosszú távú finanszírozást kérdésében az EU-nak a tárgyalások során ki kell teregetnie lapjait. Ambiciózus célokat kell felmutatnia az üvegházhatást okozó gázok csökkentése kérdésében. Semmilyen körülmények között nem engedhetjük, hogy a globális hőmérséklet 1,5 °C-nál nagyobb mértékben emelkedjen. Ez a célkitűzés a gazdasági válság idején is technikai innovációkhoz és új munkahelyek teremtéséhez fog vezetni. Anna Rosbach (EFD). – (DA) Elnök úr! Ez év decemberében valamennyien – hivatalnokok, politikusok, újságírók, aktivisták, és még sokan mások – a mexikói csúcstalálkozó felé vesszük az irányt. A jelen Parlament is részt vesz, még ha most is a szokásos káosz veszi körbe annak kérdését, hogy összesen hány képviselő kap engedélyt az utazásra. Ahogy elindulunk az éghajlat-változási csúcsra, egy nagyon fontos dolgot feltétlenül magunkkal kell vinnünk: a realizmusunkat. Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy ez a kijelentés nem örvend nagy népszerűségnek, de szükségünk van rá, ha hitelesnek akarunk mutatkozni a világ népei előtt. Az EU-nak, ahogyan azt kiválóan megfogalmazták, a téma előfutárjának kellene lennie – azaz vezető szerepet felvállalva jó példával kell elöl járnia. Ez a gondolat nagyon szép és jó, azonban biztosnak kell lennünk abban, hogy nem szaladunk olyan messzire előre, ahová senki nem követ majd minket. Nincs értelme egy olyan politikai irányt hajszolni, amelyen csak néhány ország hajlandó vagy képes követni. Ezzel csak egy dolgot érhetünk el: azt, hogy munkaigényes iparágaink Európa területéről más, lazább jogszabályokkal, alacsonyabb bérekkel és rosszabb munkakörülményekkel rendelkező országokba helyeződnek át. Munkahelyeket veszítünk el, kárt okozva ezzel az európai gazdaságoknak. Ezért olyan megoldásokra kell törekednünk, amelyekben a Kínához, Indiához és dél-amerikai kontinenshez hasonlóan gyorsan fejlődő országok számára is van hely. Remélem, le tudjuk vonni a tavalyi koppenhágai találkozó tanulságait, és ebben az évben a lehetetlen irányvetés helyett elérhetőbb célokat tűzünk ki. Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök úr, a jövő héten kerül sor az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási konferenciájára Cancúnban. Az EU részvétele ezen az eseményen egyszerűen nevetséges, hiszen tulajdonképp semmi probléma nincs az éghajlatunkkal. Amit jelenleg is érzékelünk, az normális hőmérsékleti ingadozás. Megengedik, hogy röviden elmerengjek ezen felesleges konferencia valós tényein? A jövő hét folyamán a Mexikóba tartó résztvevők százai szállnak repülőre, amivel további szén-dioxidot bocsátanak ki a levegőbe. Mi is volt ennek az éghajlat-változási konferenciának a célkitűzése? Persze, emlékszem már: a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. A napokban 11 000 hektárnyi

24-11-2010

24-11-2010

HU


mangroveerdőt irtanak ki Cancúnban. Még egyszer, mi is volt ennek az éghajlat-változási konferenciának a célja? Ja, igen: az erdők megóvása. Elnök úr, lehet egy szerény javaslatom az EU számára? Hagyjuk az éghajlat-változási politikát a valóban független szakértőkre, mivel semmit nem tesz azon kívül, hogy nagy mennyiségben emészti fel az adófizetők pénzét; az elmúlt évtizedek során semmilyen eredményt nem hozott azokon az elfogult jelentéseken kívül, amelyeket az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) és sarlatán elnöke, Rajendra Pachauri adott ki. Pilar del Castillo Vera (PPE). – (ES) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony! Azzal kezdeném, hogy úgy éreztem, a Tanács hivatalban lévő elnöke és a biztos asszony beszéde egészen más különböző szemszögből közelítette meg a cancúni csúcstalálkozót, mint a koppenhágai konferenciáról alkotott véleményük. Ez egy jóval reálisabb, jóval kivitelezhetőbb nézőpont, ezért sokkal nagyobb a hatékonyság lehetősége. Ha Koppenhágát a „mindent vagy semmit” elvének jegyében megtartott csúcsnak tekintettük – ahogyan a Tanács hivatalban lévő elnöke nevezte –, akkor Cancún az a találkozó kell legyen, ahol véghezvihető és hatásos megoldások széles skáláját kínáljuk. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek két alapvető elemre van szüksége: egyrészt globálisnak kell lennie, és magába kell foglalnia valamennyi nagy légszennyező országot, az Egyesült Államoktól Brazílián és Kínán keresztül Indiáig. Másrészt olyan intézkedések sorát kell felvonultatnia, amelyek valódi és mérhető hatással vannak az éghajlatváltozásra, és nem károsak a gazdasági növekedésre nézve. Ebből a szempontból alázatra is szükségünk van, hogy felismerjük: az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális méretű kihívása technológiai és politikai megoldások egész sorát kínálja. Jelenleg is vannak és a jövőben is lesznek kötelező erejű megállapodások, ágazatspecifikus megegyezések, technológiaátadások és kutatási támogatások. Valamennyi lehetőséget be kell vonni, beleértve az energiahatékonyság radikális javítását a gazdaság és társadalom valamennyi területén. Ez az egyetlen módja annak, hogy hatékonyan szembeszállhassunk az éghajlatváltozás problémáival. Ebből a szempontból, ha a cancúni csúcstalálkozó több különféle kivitelezhető és hatékony megegyezést eredményez, akkor valóban nagy sikernek mondható. Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, osztom Leinen úr véleményét azzal kapcsolatban, hogy valóban az egyik szélsőségből a másikba sodródtunk. Koppenhágával kapcsolatban óriási elvárásaink voltak, Cancúnnal pedig talán jobb lenne igen alacsony várakozásokkal szembenézni. Követeléseink alapvetően két területet ölelnek fel: a REDD egyezményt és a finanszírozás kérdését. Ha ebben a két témában nem érünk el előrelépést, akkor fennáll a veszélye, hogy a tárgyalásokon sem látunk majd haladást, és talán kockára is tesszük az eredményeket. Ha Cancúnban nem jutunk előre, az egész tárgyalási folyamat veszélybe kerülhet. Ezért számítunk az önök és az Európai Unió erőfeszítéseire egyrészt az előrelépés véghezvitelében – még ha csak ezen a két területen is –, másrészt a tárgyalások veszélytől való megóvásában. Számos képviselőtől hallhattuk, hogy 2009-ben valójában már 17,3%-os kibocsátáscsökkentést értünk el. A 2020-ra kitűzött 20%-os cél így karnyújtásnyira van, és az elkövetkezendő pár évben elérhető. Nem látok okot rá, miért ne emelhetnénk meg a célkitűzést 30%-ra vagy akár magasabbra, ha valóban modernizálni akarjuk

137

138

HU


gazdaságunkat, új munkahelyeket akarunk teremteni, és újból versenyképessé kívánunk válni. Hassi asszony említette még a földhasználat, a földhasználat-változtatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) kérdését. Tökéletesen igaza van. Az EU álláspontja, hogy a LULUCF-hoz kapcsolódó kibocsátásokat nem hasonlíthatjuk az 1990-es számokhoz, hanem inkább a „maradjon minden a régiben” elvét kellene alkalmaznunk, a túlzott kibocsátás és a kitűzött célokhoz képest való kibocsátáscsökkentés abszurd álláspont. Számítunk önökre abban, hogy ezen a két létfontosságú területen előrelépést érnek el a cancúni tárgyalások során. Bas Eickhout (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, köszönetemet szeretném kifejezni a biztos asszonynak és a hivatalban lévő belga elnöknek bevezető beszédeikért, ugyanakkor szeretném emlékeztetni is a Házat, hogy a Koppenhágai Egyezmény rendkívül erőtlennek bizonyult, és néha már a tartalmáról is megfeledkezünk. A 2 °C-os, de még a 1,5 °C-os célkitűzés is szerepel benne, és amennyiben el akarjuk ezt érni, akkor itt az ideje nekilátni: azáltal, hogy saját kibocsátásunkat lecsökkentjük – méghozzá 20%-nál nagyobb mértékben –, valamint hogy előteremtjük az első három év finanszírozásához szükséges pénzt. A Koppenhágai Egyezmény egyértelműen kimondja, hogy ezt a tőkét új és kiegészítő forrásokból kell előteremteni. Hedegaard biztos asszony, ön azt mondja, már majdnem elértük célunkat – azonban, mivel ehhez nem új és nem kiegészítő forrásokat használtunk, ezért valójában még távol állunk tőlük. Legyünk őszinték ebben a kérdésben! Ezen kívül figyelmet kell szentelnünk az EU szerepére, azaz a vezetőség kérdésére. Ezt a kérdést valójában a belga hivatalban levő elnöknek kell feltennünk: hogyan fogjuk ezt elérni Cancúnban? Habár már megkaptuk a Tanács felhatalmazását, azonban Cancúnban tárgyalásokra lesz szükség. Amennyiben módosításokat kell végeznünk, újból szükség lesz a tagállamok egyhangú jóváhagyására, vagy a minősített többség is elég a változtatásokhoz? Végül is csak így vagyunk képesek a vezető szerepet valósággá változtatni. Több ambícióra, több forrásra és jobb tárgyalóképességre van szükség. Peter van Dalen (ECR). – (NL) Elnök úr, miközben a cancúni kihívás igen komplex, az idő pedig sürget, én mégis látok némi reményt, mint ahogyan Nagoja eredményeit is reményteljesnek és biztatónak találtam. Hosszas megbeszélések folytak le arról, hogyan viselkedjen az Európai Unió ebben a vitában. Vajon 20%-os, vagy akár 30%-os szén-dioxid-csökkentést célozzunk meg? Én úgy gondolom, az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás nem jelenti a gazdasági tevékenységek csökkenését, így lehetőségünk van a 20%-osnál magasabb csökkentési célszámra koncentrálni – ami új lehetőségeket fog jelenteni a zöld munkahelyek, az innováció és a fenntartható gazdasági növekedés számára egyaránt. Ugyanakkor szeretném felszólítani az Éghajlat-változási Kormányközi Testületet (IPCC), hogy vegye komolyan a jelentéseit érő bírálatokat, és hozzon létre egy nyitott platformot a tudományos párbeszéd számára, annak érdekében, hogy minden releváns információt figyelembe lehessen venni, és ne tűnjenek el észrevétlenül a szőnyeg alatt. Ha ezt nem teszi meg, az IPCC jelentéseit továbbra is a bizalmatlanság légköre fogja körbelengeni, ami véleményem szerint se nem szükséges, se nem kívánatos. Marisa Matias (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Szeretnék visszatérni néhány olyan kérdésre, amelyekről ma már hallottunk. Elhangzott, hogy a várakozások szerint Cancún az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos középső állomása lehet, illetve hogy nem haladhatja meg Koppenhága ambícióit, ugyanakkor nem is fogadhatja el a koppenhágai csúcstalálkozó eredményeit. Tudjuk, hogy ezek sovány eredmények voltak, és mégis, ha a rendelkezésünkre

24-11-2010

24-11-2010

HU


álló tudományos bizonyítékok és adatok terén nem is volt azóta változás, számomra úgy tűnik, a politikai akarat és a bátorság elveszett, és félve indulunk Cancúnba. Úgy hiszem, hogy életünk egyik legmélyebb válságában a visszalépés nem lehet alternatíva. Emellett azt is megemlíteném, hogy Cancúnban lehetőségünk nyílik több olyan területen megmérettetni magunkat, amelyekről itt beszéltünk, valamint próbára tenni képességeinket a szegényebb országok és a legszegényebb emberek támogatásában és az újraelosztásban. Hiszek benne, hogy a környezeti válságra adott válasz egyben a jelenleg tapasztalt gazdasági és társadalmi válságra adott egységes és igazságos választ is jelent. Ez a realista hozzáállás. Derek Roland Clark (EFD). – Elnök úr, örömmel olvastam Bloom úr beszédét, aki – véleményem szerint – igazságtalanul lett kizárva az ülésteremből ma délután. A tavalyi koppenhágai találkozó fiaskó volt, amikor 15 000 képzetlen személy, közöttük számos képviselő és teljes udvartartásuk átköltözésükkel két hét alatt megduplázták egy város szénlábnyomát, majd menthetetlenül belegabalyodtak ebbe a „klímagate” ügybe, amely kiváló időzítéssel vetett véget a történéseknek. Bizony, mindannyian emlékszünk még rá, amikor a University of East Anglia megmutatta valódi arcát: nem más, mint megvásárolt és lefizetett tudósok által kiötölt áltudományok központja, akiknek fizetése az EU Kutatási Főigazgatóságától, az ENSZ hiperméretű, kutatási alapokkal és laboratóriumokkal foglalkozó kvázi-civilszervezetétől és a brit adófizetőktől függ. Adathamisítókként, számítógépes éghajlati modellek meghamisítójaként, a kényelmetlen adatok eltussolóiként és Obama zöld kegyenceinek konspirátoraiként mutatkoztak be. Az adófizető tömegek keserű leckét kaptak abból, hogy az EU és a globális zöld mozgalom lényege nem más, mint a szén-dioxid-adók emelése és az engedelmeskedésbe való belekényszerítés. Persze Cancún egyáltalán nem lesz ilyen rossz. Például sokkal melegebb hely. Kellemes a tél, és a konspirátorok is jóval elővigyázatosabban fogják elrejteni a globális kormányzásra irányuló terveiket. De jobb, ha vigyáztok: mi, az emberek, figyelünk benneteket! Francisco Sosa Wagner (NI). – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Én is osztom e Ház törekvéseit. Azt szeretném, hogy az európai delegáció javaslatai megkapják azt a támogatást Cancúnban, amit megérdemelnek. Ezen vita fényében szükségesnek tartom kiemelni a városoknak a környezet megóvásában játszott jelentőségét. Az Európai Unión belül fennáll egy 1000-nél is több polgármester részvételével létrejött megegyezés, amely demonstrálja, hogy azok a hatóságok is elismerik a problémát, amelyeknek a konkrét cselekvésére szükségünk van a sikerhez. Szép szavaink a városok polgármestereinek együttműködése nélkül mit sem érnek. Ezen együttműködés megerősítése érdekében nagyon fontos a kibocsátási értékek közzététele, hiszen a városok felelősek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80%-áért. A kibocsátási értékek jelenleg nem nyilvánosak, és ami még rosszabb: mérésükhöz sem létezik közös szabvány. Létezik egy nonprofit szervezet, a „szén-dioxid-kibocsátási adatok közzétételére irányuló projekt”, amely vállalkozások százaitól gyűjt be adatokat, s amelyet véleményem szerint a helyi önkormányzatok is használhatnának. A helyi önkormányzatok és polgármesterek együttműködése nélkül a környezetvédelmi lépések eredménytelenek lesznek, és ezt mindenképp el akarjuk kerülni.

139

140

HU


Theodoros Skylakakis (PPE). – (EL) Elnök úr, olyan környezetvédelmi botrány van kitörőben, amellyel a cancúni konferencián muszáj szembenéznünk. A kibocsátáskereskedelmi rendszer keretein belül értékesített CDM-jogok 60%-a egy bizonyos ipari üvegházhatású gáz, a HFC-23 ártalmatlanítására vonatkozik, méghozzá valós költségénél 70-szer magasabb áron, amelyet legfőbb részben az európai áramfelhasználók fizetnek. A gáz ártalmatlanításának valódi költségével való összehasonlításban – amely csupán 80 millió euró lenne – ezidáig másfél milliárd eurót pocsékoltunk el, és ha a helyzet ugyanebben a kerékvágásban halad tovább, akkor 2013-ig további 3,5 milliárdot fogunk. Ez pedig óriási mennyiségű illetéktelen jövedelmet generál világszerte néhány cégnél, minden környezeti előny nélkül, tekintve, hogy a HFC-23 mennyisége az elmúlt években megnőtt az atmoszférában. Ez a helyzet elfogadhatatlan, és mind környezetvédelmi politikánk, mind a kiotói mechanizmus tisztességét megkérdőjelezi. Európának a COP-16 keretén belül kell rendeznie ezt a problémát, mert a vonatkozó nemzetközi politikák megváltozása kiemelkedő lehetőséget kínál az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali, drasztikus csökkentésére, alacsony költséggel. Emellett kérdést kell szegeznie az olyan országoknak, mint Kína, amely jelenleg is óriási mennyiségben pumpálja a légkörbe a HFC-23-at, holott ezt akár nullára is le lehetne lecsökkenteni, ha Kína a jogosulatlan bevételek után beszedett adót az éghajlatváltozás elleni küzdelem erőfeszítéseire fordítaná. Az adófizetők négymilliárd eurójának eltékozlása megengedhetetlen. Az Európai Parlamentben a mi dolgunk, hogy a köz és a fogyasztók érdekeit megvédjük. Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr! A konferencia nemzetközi háttere nem kedvező: egyszerre nézünk szembe globális gazdasági válsággal, az Egyesült Államok politikai és adminisztratív bizonytalanságaival, és a holtpontra jutott amerikai-kínai tárgyalásokkal. Habár emiatt várakozásaink is alacsonyak, a cancúni csúcstalálkozóra mindezek ellenére lehetőségként kell tekintenünk: az éghajlatváltozás elleni küzdelembe és a többoldalú folyamatba vetett bizalom helyreállításának, valamint a Koppenhágai Egyezmény konszolidációjának lehetőségeként. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk, de ehhez is komoly határozottságra és politikai vezetői képességekre van szükségünk a tárgyalások során, valamint ambiciózus hozzáállásra a döntéshozásban. Mindenekfelett pedig a fejlődő országokat is érintő témakörökben van szükség előrelépésre: a finanszírozás, a technológiatranszfer és a kapacitásépítés területén. A kibocsátáscsökkentés tekintetében is haladást várunk el, kiemelve itt az ambiciózus és kötelező erejű csökkentési célok kitűzését és a folyamatok transzferét, különös tekintettel a felügyeletre, az információk rendelkezésre bocsátására és az ellenőrzésre. Az Európai Uniónak a nemzetközi egyezmények eredményeitől függetlenül továbbra is a 20%-ot meghaladó szén-dioxid-csökkentési cél elérésére kell törekednie, szem előtt tartva emellett a „zöld” munkahelyek létrehozását és a gazdasági növekedést is. Összefoglalva: a cancúni eredmények segítségünkre lehetnek a 2012 utáni irány meghatározásában, azáltal, hogy 2011 során létrehoznak egy jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezményt, ami beteljesíti a globális hőmérséklet-emelkedés két fokkal való mérséklésének célját. Roger Helmer (ECR). – Elnök úr: saját nevemben felszólalva szeretném emlékeztetni kollégáimat, hogy a társadalom elvesztette hitét az emberi tevékenység által kiváltott globális felmelegedés elméletében. A szavazóinknak elege van abból, hogy őket vádolják az éghajlatváltozással, és nem hajlandók tovább fizetni érte.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Egyre több kutató tesz közzé az éghajlatváltozás ortodoxiáját megkérdőjelező dokumentumokat. Az IPCC hitelessége darabokra hullott. A közelmúltban érzékelt kisebb éghajlatváltozások teljességgel értelmezhetőek a régóta megalapozott, hosszú távú éghajlati ciklusok elméletével is. Koppenhága ugyanazon ok miatt bukott el, ami miatt Cancún fog. Az USA új republikánus többségével nem lesz vevő a fix összkvótás kibocsátáskereskedelmi rendszerre. India és Kína nem fogja feláldozni haladásukat az éghajlatváltozással kapcsolatos rémhírek miatt. Ami zöld politikáinkat illeti, valószínűleg feleslegesek, bizonyosan hatástalanok és költségeik bukásba vihetnek. Ha Európa csak egymaga cselekszik, azzal tönkretesszük gazdaságainkat és szegénységbe döntjük unokáinkat, miközben az éghajlatra semmilyen hatást nem teszünk. Egy vitatott tudományos elmélet nevében tudatosan a szegénységet választjuk. Itt az idő irányt váltani. Catherine Soullie (PPE). – (FR) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony! Az egyetértés és a realizmus mutatja meg magát – legalábbis így szeretném – a holnapi szavazásban, amelynek során az éghajlat-változási egyezmény részes feleinek tizenhatodik konferenciájára adott állásfoglalásunkról döntünk. Ezért remélem, hogy a témáért felelős biztosunk képes lesz megtartani azon pragmatikus célkitűzéseket, amelyeket közösen kell teljesítenünk, miközben egyaránt megvédi azokat az Európa által szabott kapcsolódó feltételeket, amelyek semmiképp nem képezhetik tárgyalás alapját. Emellett a tárgyalások során nem veszíthetjük szem elől polgártársaink és iparágaink igazságos egyensúly iránti elvárásait. Az éghajlatváltozás elleni harcot a világnak kell megvívnia, nem Európának önmagában. Ezért elengedhetetlen lesz azon szellemi tulajdonok fontosságának felismerése, amelyek nem kapnak kellő védelmet. A zöld technológiáknak a lehető legtöbb ember hasznára kell válniuk, de ez nem jelenti azt, hogy jelenünket és jövőnket olcsón kell pénzzé tenni – még az éghajlatváltozás elleni mostani sorsdöntő harc kedvéért sem. Ehhez hasonlóan a közös kibocsátásszámítási módszer kidolgozására, valamint az adatok ellenőrzésére és közzétételére vonatkozó kérés – amely által valamennyi szennyező gazdaság egyazon mércével lenne lemérhető – legitim követelésnek tűnik, nem pedig tárgyalási taktikának. Végül, ahogy képviselőtársam az imént említette, a jelenlegi tiszta fejlesztési mechanizmus még ellentmondásosabb kiskapui szintén megtárgyalandók. Hölgyeim és uraim, mindannyian sajnálatosan tudatában vagyunk annak, hogy a valós tárgyalási hatalmat nem az Európai Parlament tartja kezében. Ugyanakkor az elmúlt napok hangulatával ellentétben nem figyelmen kívül hagynunk, hanem ösztönöznünk kell képviselőink azon csoportjának akaratát, akik – magamat is beleértve – munkájukkal és részvételükkel próbálják elősegíteni a konferencia pozitív eredményét. Ha Európa erős szereplőként akar megjelenni a nemzetközi párbeszéd szívében, akkor törvényhozóinak is annak kell lenniük. Rovana Plumb (S&D). – Elnök úr, optimista emberként én úgy gondolom, hogy Cancúnban lehetőség lesz az előrelépésre, méghozzá egy olyan kiegyensúlyozott csomag formájában, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy gyorsabb és komolyabb lépéseket tegyenek az éghajlatváltozás elleni küzdelem valamennyi területén. Ezért kiemelkedően fontos egyrészt az éghajlati diplomácia elvének bevezetésével helyreállítani Európa vezető pozícióját a nemzetközi éghajlatvédelmi tárgyalásokban, másrészt definiálni és végrehajtani az éghajlati igazságosság elvét az Európai Unió és tagállamai által, hogy így

141

142

HU


a jövőbeli nemzetközi éghajlat-változási tárgyalásokon is hirdethesse a méltányosság szabályát. Nyomatékosan hangsúlyozom egy olyan mechanizmus létrehozásának fontosságát, amely az éghajlatváltozás pénzügyi vetületeinek finanszírozását szabályozná. Új, innovatív bevételi forrásokra lesz szükség – mint a pénzügyi tranzakciók megadóztatása, a zöld adók vagy a privát források – ahhoz, hogy előteremthessük a pénzt az éghajlatváltozáshoz való igazodással foglalkozó vagy az éghajlatváltozás hatásait mérséklő projektek végrehajtására, a polgárok életszínvonalát támogató zöld fejlődés megvalósítására és az igazságos növekedés elérésére. Az éghajlat-változási politikákon belül nem feledkezhetünk meg a nemi egyenjogúság kérdéseiről sem. Romana Jordan Cizelj (PPE). – (SL) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A koppenhágai konferenciával szemben támasztott várakozások és az eredmények közötti szakadék elfogadhatatlanul szélesnek mutatkozott, ezért volt szükség bizonyos változtatásokra. Ezúttal sokkal realisztikusabb, ám ettől függetlenül is ambiciózus célokkal indulunk Cancúnba. Biztos asszony, önt illeti az érdem annak biztosításáért, hogy az Unió ezúttal sokkal felkészültebben vág neki egy éghajlat-változási konferenciának, ezért pedig köszönettel tartozom önnek. Ugyanakkor szeretnék hozzászólni az előterjesztett módosítások némelyikéhez. A Koppenhágában elért megegyezés hozott néhány jelentős eredmény, amelyek közül az egyik egyértelműen az a döntés, amely szerint lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a hőmérséklet globális emelkedését 2 Celsius-fok alatt tartsuk. Továbbra is ki kell állnunk ezen célkitűzés mellett, ám ha módosítani akarjuk, akár alacsonyabb értékre is, akkor annak most van itt az ideje. Hitelesnek kell maradnunk. Az ilyen fontos döntéseket nem változtathatjuk csak úgy az egyik évről a másikra. Ezen kívül szeretnék válaszolni arra a javaslatra, amely szerint az Uniónak egyoldalúan 30%-kal kellene csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását. Úgy gondolom, nem lenne szabad újra eltávolodnunk a harmadik országoktól. Meg kell emelnünk ezt a célszámot, és meg is fogjuk, de csak akkor, ha a körülmények megfelelőek hozzá. Ugyanakkor fontos, hogy jó előre meghatározzuk ezen döntés meghozatalának folyamatát, valamint természetesen azt is, hogy az Európai Parlament megfelelő mértékben bevonásra kerül a döntéshozatalba. Emellett arra is szükség van, hogy globális szinten ösztönözzük a tiszta technológiák kifejlesztését és használatát. Miközben a technológiaátadásról való megállapodás rendkívül fontos, a szellemi tulajdon védelmét garantáló megfelelő eszközök felállítására is szükségünk van. Csak így érhetjük el, hogy az éghajlatváltozás lehetőség legyen, nem pedig teher. Végezetül az éghajlatváltozásnak a fejlődő országokban érzett hatását mérsékelő finanszírozási erőfeszítések kérdésében szeretném kiemelni, hogy az Európai Unió erre a célra már rendelkezik egy pénzügyi mechanizmussal: az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerrel, azaz az ETS-sel. Biztosítanunk kell ezen rendszer megfelelő működését és hatékonyságát, valamint a tőke átlátható és jól célzott kifizetését. Úgy vélem, nem lenne helyes újabb pénzügyi terhet róni a közösségre most, a pénzügyi és gazdasági válság idején. Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök úr! A világ hamarosan jó híreket, vagy az utóbbi idők szokása szerint rossz híreket fog hallani éghajlatváltozásról, ezúttal Cancúnból. A kutatók óriási többsége hangoztatja, hogy az emberiség kifut az éghajlatváltozás feltartóztatására fennálló időből, mégsem csökkent azoknak a száma, akik a teljes elméletet

24-11-2010

24-11-2010

HU


elutasítják, vagy megtagadják, hogy bármit tegyenek. Az Európai Unió a múltban is hajtóereje volt a tárgyalások fejlődésének, és ennek a jövőben is így kellene maradnia. Cancúnban az EU-nak jobban kell tudni koordinálnia a tagállamok álláspontjait. Fontos, hogy jól felkészüljünk, és hogy bebizonyítsuk: a fenntartható gazdasági fejlődés és a környezetbarát életmód lehetséges. Csak akkor szólíthatunk fel másokat, hogy kövessenek, ha magunk is megváltozunk. Teljességgel támogatnám az EU egyoldalú lépését az üvegházhatású gázok 30%-kal való csökkentésére 2020-ra. Az újonnan kialakított alapelv, az éghajlati igazságosság figyelembe vétele kiemelkedően fontos lesz Cancúnban. Ha az éghajlatváltozást nem állítjuk meg, vagy nem korlátozzuk legalább, akkor a legszegényebb országok és a legszegényebb emberek fognak elsőként megperzselődni sebesen túlmelegedő bolygónkon. Talán úgy tűnhet, hogy egyes emberek, vállalatok és országok egy régi, de részben modernizált felfogást követnek: „utánam – a hatalmas profit lefölözését követő – vízözön”. Nem engedhetjük, hogy Cancúnban ez a hozzáállás nyerjen. Elisabetta Gardini (PPE). – (IT) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Európa azon elhatározását, hogy a következő éghajlat-változási konferencia előtt ambiciózus célokat tűzzön ki, mindenképp érdemes állhatatossággal követni, hiszen eredményei bolygónk jövőjét is formálják. Ugyanakkor, hölgyeim és uraim, éppen emiatt kell reálisan és nagyobb elővigyázatossággal formálni elvárásainkat. Amennyire tudjuk, a cancúni konferenciát előkészítő nemzetközi tárgyalások nem csupán abban buktak el, hogy értékelhető előrelépést érjenek el egy globális megegyezés irányában, hanem megerősítették a Koppenhágában felvállalt kötelezettségekkel szembeni gyanakvást és ellenállást is. Habár már említettük, de szeretnék én is visszautalni itt Kínára. Kína például megengedi magának, hogy 2020-ra 5 milliárd tonnával növelje szén-dioxid-kibocsátását, amelynek következményeit csak azzal lehetne kiegyensúlyozni, ha Európa iparának szennyező kibocsátását 2020-ra 100%-kal csökkentenénk – de talán még ez sem lenne hozzá elég. Ez a tény nem csupán a feltétel nélküli 30%-os csökkentés javaslatát változtatja irreálissá – és ezt erősen ellenezzük –, hanem számos független megfigyelőt is arra késztet, hogy a globális kibocsátás növekedését, sőt, akár jelentős növekedését tételezze fel az említett időpontig. Ebben az ellentmondásos helyzetben mindenképpen kockázatos, de talán még demagóg is lenne, ha megpróbálnánk számadatokat meghatározni, és vonzó, de irreális forgatókönyveket felvázolni, ahol az ismeretlen mennyiségek elkerülhetetlenül megjelennek majd a költségekben. A reményünk abban rejlik, hogy az Európai Unió közös, reális és fenntartható javaslattal áll elő Cancúnban, hiszen egy valós, kézzelfogható eredményeket hozó megegyezés mindenképpen jobb, mint az elkerülhetetlenül bukásra ítélt elvárások, amelyek a kormányok erőfeszítéseinek hitelességét a kiemelkedő környezetvédelmi kérdésekben még tovább rontják a nemzetközi megítélés előtt; ezt pedig különösen nehéz lenne helyrehozni. Jolanta Emilia Hibner (PPE). – (PL) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony! A részes felek Mexikóban tartandó 16. konferenciájára vonatkozó állásfoglalás elfogadása az első lépés egy globális párbeszédben. Igen nehéz kompromisszum ez valamennyi ország számára. Nem ringathatjuk magunkat abba a hitbe, hogy azonnali sikert fogunk elérni. Olyan javaslatot kell benyújtanunk, amely a lehető legtávolabbra nyúlik, ugyanakkor a konferencián részt vevők közül a lehető legtöbb országot egyesíti.

143

144

HU


Az állásfoglalás fő célkitűzése, hogy kompromisszumot érjünk el az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Ha el akarjuk érni ezt a célt, a legnagyobb országok és a legfőbb kibocsátók támogatását kell megnyernünk. Közöttük található az Egyesült Államok és Kína is. Velük közösen kell ezt megvitatnunk, és felkérni őket a gazdasági lehetőségek átgondolására. Emellett azon célok elérésére is figyelmet kell fordítanunk, amelyeket már rögzítettünk az Európai Unió környezetvédelmi csomagjában. Egyes tagállamok visszafogott csomagnak gondolják ezt, mert az üvegházhatású gázok csupán 20%-os csökkentéséről van benne szó. Tegyük meg először ezt az első lépést, és csak azután beszéljünk a következőről. Ugyancsak fontos, hogy olyan kötelezettségvállalások jöjjenek létre, amelyeket minden ország el tud fogadni. Ha újból olyan vállalásokat vonultatunk fel, amelyet senki nem fog hatályba léptetni, azoknak nem lesz kellő erejük, és továbbra is csak papíron fognak létezni. Azokra az országokra is figyelmet kell fordítanunk, amelyek gazdasági fejlődés szempontjából gyengébbek, és fejletlen gazdasággal rendelkeznek. Ugyanakkor célunk az, hogy a pénz mindenképpen a legszegényebb országokhoz jusson el. Nekik kell hozzáférést biztosítani az Unióból származó forrásokhoz. Valamennyi képviselőtársam nevében szeretném kijelenteni, hogy úgy gondolom, mindannyian szorítani fogunk a biztos asszony sikeréért. Magam is felajánlom teljes támogatásomat a tárgyalások során. Sirpa Pietikäinen (PPE). – Elnök úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni Hedegaard biztos asszonynak az éghajlatüggyel kapcsolatos kiváló és elkötelezett munkáját, mind európai uniós, mind globális szinten. Tudván, hogy az ENSZ keretrendszerében folytatott tárgyalások jelen pillanatban minden nemzetközi kérdésben nagyon nehézkesen folynak, azt hiszem, a legvégsőkig ki kell használnunk a cselekvésalapú irányvételt. Tudjuk, hogy a kihívás globálisan valamennyi országot érinti, így az éghajlatváltozást megakadályozó lépések minden esetben hasznot hoznak – mind környezeti, mind vállalkozási szempontból. Tanulmányok hosszú sora bizonyította már, hogy az EU gazdaságilag kivitelezhető és környezetileg hasznos módon is képes lenne 30, sőt, akár 40%-kal csökkenteni szén-dioxid-kibocsátását a 2020-as évre. Ehhez mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy megállítsuk az olyan káros támogatásokat, mint az Európában a fosszilis üzemanyagokra fordított éves 6 milliárd eurós kiadást, valamint hogy az ETS-en belül szigorúbb törvényi támogatást, erőforrás-hatékonyságot, energiahatékonyságot, valamit hogy szigorítsuk a környezetbarát tervezésről szóló irányelvet. Úgy hiszem, már magában az út mutatásával is meggyőzhetjük a többieket arról, hogy a) a szándékaink komolyak, b) ez a terv hasznot hoz, és hogy c) mindezt a környezetért és az európai gazdaság sikeréért tesszük. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, megköszönöm képviselőcsoportomnak a lehetőséget, hogy szólhatok néhány szót ezzel az engem is nagyon érdeklő témával kapcsolatban. – A cancúni konferencia kimenetele egyrészt az imázs, másrészt az eredmények szempontjából is fontos az Európai Unió számára. Fontos, hogy realistának lássanak minket, és hogy egyetlen, közös hangon szólaljunk meg. Határozottan tudatosítani kell az üzenetet, hogy a globális felmelegedés globális méretű probléma, ami globális megoldásokat és globális, kötelező jellegű célkitűzéseket követel.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ezért gondolom úgy, hogy ki kellene tartanunk a 2020-as évre vonatkozó 20%-os célkitűzés mellett. Minden egyéb megoldás hátráltatná a célt. Megtizedelheti gazdaságainkat, versenyképtelenné tehet bennünket, miközben a fejlődő világ rohamléptekkel halad előre. Ha 2015-re vagy akörül elérjük a 20%-os célt, még mindig megváltoztathatjuk akkor 25 vagy 30%-ra, amely lépést PR-sikerként élhetnénk meg. Bármely más megoldás – kitűzni a 30%-os célt, majd nem érni el – PR-szempontból katasztrofális lenne, ahogyan a Lisszaboni Stratégiánál is láthattuk. Elegünk van az ilyesmiből. Itt az idő, hogy ésszel küzdjünk: hogy elvégezzük a ránk kiszabott részt, de közben megbizonyosodjunk róla, hogy a világ többi része is így tesz. Végezetül: hallottam megemlíteni, hogy az Európai Parlament egyes tagjai azért mennek Cancúnba, hogy tiltakozzanak. Erre megvan a joguk, mindazonáltal remélem, hogy ezt csak saját nevükben, magánemberként teszik, nem pedig kijelölt küldöttként. Danuta Jazłowiecka (PPE). – (PL) Elnök úr! Képviselőtársaim számos alkalommal hangsúlyozták, hogy az éghajlat-politika területén közös belső álláspontra van szükség. Én ugyanakkor arra a tényre szeretném felhívni a figyelmet, amelyet a közelgő éghajlat-változási konferencián legnagyobb erősségünkként kellene kihasználni, amelyről azonban tavaly kiderült, hogy egyben leggyengébb pontunk is. Ez alatt pedig a többszintű tárgyalásokat, a partnereink érveinek megértésére irányuló képességet, illetve a kielégítő kompromisszum intelligens megtalálásának készségét értem. Próbáljuk meg EU-s hozzáértésünket termőre fordítani az éghajlat-politika területén. Az elszigeteltség, amelyről a biztos asszony is beszélt, az Egyesült Államok, Kína, Brazília, Oroszország és India bevonódásától függ. E nélkül semmilyen, az Unió által hozott intézkedésnek nem lesz értelme. Emellett tisztán kell hangoztatnunk azt is, hogy ha a feltörekvő gazdasági hatalmak fontosabb nemzetközi szerepet kívánnak játszani, akkor nagyobb kötelezettségeket is kell vállalniuk. A BRIC-országok nem hivatkozhatnak örökkön arra, hogy még fel kell zárkózniuk fejlődésükben, hogy ezzel igazolják az éghajlat védelmét szolgáló radikális lépésekkel szembeni elégedetlenségüket. A nagyobb hatalommal nagyobb felelősség is jár. Maria Da Graça Carvalho (PPE). – (PT) Elnök úr! A cancúni éghajlat-változási konferencia sikere elengedhetetlen az Egyesült Nemzetek égisze alatt folytatott tárgyalási folyamat hitelessége szempontjából Ezért létfontosságú, hogy konkrét kötelezettségvállalások szülessenek, és reális célkitűzések álljanak fel. Az erdővédelem, a fejlődő országok felé irányuló technológiaátadás és a finanszírozás politikájának területén alapvető fontosságú a megegyezés elérése. Ha nem sikerül globális megegyezést elérni, Európának továbbra is nyitottnak kell maradnia a Kiotói Jegyzőkönyv esetleges második teljesítési időszakára, ugyanakkor feltételeket is fel kell állítania: különösen a jegyzőkönyv környezetvédelmi integritásának területét, a tiszta fejlesztési mechanizmus átalakítását, valamint a világ legnagyobb szennyezőinek – közöttük Kína és az USA – kötelezettségvállalását illetően. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) A cancúni klímakonferenciára készülve az Európai Uniónak és az uniós tagállamoknak fel kellene végre ismerniük, hogy nem az újabb és újabb egyoldalú célszámok meghatározásával tudunk hatást gyakorolni az Egyesült Államokra, Kínára, Indiára, valamint a feltörekvő nagygazdaságot a klímaváltozás elleni küzdelembe bevonni. Ennek fényében túlzottnak tűnik a zöldek által előterjesztett 40%-os egyoldalú szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalás. A 30%-os egyoldalú kötelezettségvállalásnak is akkor van értelme, ha az valódi cselekvést takar. Egyetértek Hedegaard asszonnyal, hogy az Unió abban az esetben szerezheti vissza vezető

145

146

HU


szerepét, ha a kutatásfejlesztés ráfordítása terén, a zöld munkahelyek létrehozásában, az intelligens energiahálózat építésében, a zöld növekedésben mutat konkrét eredményeket. Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, Schauvliege asszony, biztos asszony: a parlament korábban már számos esetben tett egyértelmű kötelezettségvállalást az éghajlatváltozás elleni küzdelem intézkedéseinek területén. Sajnos azonban úgy tűnik, ez a hozzáállás a tagállamok döntéshozói körében kevésbé elterjedt. Az általában komoly ambíciókkal rendelkező környezetvédelmi miniszterek sok esetben magukra maradnak. A pénzügy- és gazdasági miniszterek, valamint a gazdaságért felelős irányítók remélhetőleg szintén hosszabb időtávokban gondolkodnak. Ugyanakkor a cselekvésre legtöbbször egy egyértelműen kijelölt időszakban kerül sor: mégpedig a következő választásokig hátralevő periódusban. A természet viszont nem tudja figyelembe venni a napi szintű politikai szükségleteket. Az emberre, sőt, az egész emberiségre nézve káros kapcsolódó jelenségeivel az éghajlatváltozásra reagál. Ha nem tudjuk sikerrel kommunikálni a probléma sürgősségét, különösen a cselekvés sürgető szükségét, akkor eszközeink jelentős részét már a közeljövőben is katasztrófaelhárításra kell fordítanunk. Biztos asszony: a „közös bolygó, közös hang” mottója alapján sok sikert kívánok önnek Cancúnban, az eljövendő generációk érdekében! Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyra értékelem Hedegaard biztos asszony jelenlétét és állásfoglalását. Szeretném megköszönni ígéretét, hogy folyamatosan tájékoztatni fogja a parlamentet a cancúni fejleményekről. Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet globális szinten, az összes fél közös részvételével kell lefolytatnunk. Ugyanakkor az az elképzelés, hogy álláspontunk más országokétól kell, hogy függjön, egyrészt felelőtlen, másrészt nem használ az EU által önállóan felvett szerepnek sem: annak a vezető szerepnek, amellyel globális szinten kívánja vezetni a kulturális forradalmakat, köztük elsősorban az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Egyre nagyratörőbb célokat kell kitűznünk magunk elé, és biztosítani, hogy valamennyi tagállam elérje azokat. Ezért szeretném megköszönni a biztos asszonynak, hogy néhány nappal ezelőtt figyelmeztette Olaszországot pénzügyi ígéretére, amellyel 200 millió eurót biztosít az éghajlatváltozás elleni küzdelem számára. Sajnos azonban arról kell értesítenem a biztos asszonyt, hogy az olasz kormány költségvetése jelen pillanatban úgy tűnik, nem rendelkezik erről az összegről. Ezért szeretném felkérni a Bizottságot, hogy minden erejét kihasználva tartassa be a tagállamokkal ígéreteiket, különösen az emberiség közeljövőjének ilyen jelentős harcára vonatkozóan… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, az Európai Unió szerepet játszott Koppenhága bukásában, és a nemzetközi tárgyalások folyamatának megakadásában is. Nem elég kijelenteni, hogy ambiciózusak vagyunk, nem elég célokat kitűzni a többi fejlődő ország elé – még ha ezek el is maradnak az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ajánlásaitól – ha nem koncentrálunk azokra az eszközökre, amelyekkel ezt elérhetjük. Ezen célok elérésének eszközei fontosabbak, mint a párbeszéd kereszttüzében álló célok, ez pedig központi kérdés. Az Európai Unió ragaszkodik a piaci szempontú megközelítéshez, és olyan piaci eszközök használatához, amelyek eddig kétfélének bizonyultak: hatástalannak és fonáknak. A

24-11-2010

24-11-2010

HU


pénzügyi spekulánsok számára ez égi manna: nem csupán étel, nem csupán az államok saját adósságállománya, de maga az atmoszféra, a beszívott levegő biztosítja majd az új milliárdos terepet a fiktív pénzügyi eszközök létrehozásához. Biztos asszony, az éghajlatváltozás okait ezen gazdasági és társadalmi rendszer irracionalitásáig vezethetjük vissza. A megoldáshoz ezzel a rendszerrel kell szakítanunk. Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök úr, az éghajlatváltozás egyértelműen a legnagyobb kihívás, amellyel az emberiség napjainkban szembenéz. Sajnos Koppenhága bukása miatt a cancúni konferenciával szemben támasztott elvárások meglehetősen szerények. Koppenhágában azt vártuk, hogy a fejlett országok különböző módokon támogatják majd a fejlődők cselekvési terveit az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére. A gazdasági válság kihatása azonban, amely az EU tagállamait különösen erősen rázta meg, arra kényszerített minket, hogy más prioritásokra is figyelmet fordítsunk. Létfontosságú, hogy megegyezésre jussunk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről. Cancúnban az EU-nak ki kell nyilvánítania egységes álláspontját a kitűzött célokról, mindeközben szem előtt tartani, hogy a 2020-as stratégia sikere az éghajlat-változási célkitűzés elérésétől függ. Ebben a tekintetben szeretném kiemelni az olyan partnerségek szerepét, amelyek célja a fenntartható energia lehetőségeinek regionális szintű kiaknázása, és a régiók ösztönzése a megújuló energiaforrások használatára. Gilles Pargneaux (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos asszony: ismerjük az ön harciasságát, és tudjuk, hogy azt kívánja, Európa közös hangon szólaljon meg Cancúnban. Ezért szeretném, ha megosztaná velünk véleményét két kérdéssel kapcsolatban: két olyan lépéssel, amelyek a holnap szavazásra kerülő állásfoglalásunkban is megjelennek. Szeretném, ha a holnapi szavazás előtt nyilvánosságra hozná véleményét e két javaslatról. Elsőként: a zöld alap felállításáról, amely 2020-tól végre lehetővé tenné számunkra, hogy évi 100 millió dollár segélyt nyújthassunk a legszegényebb országoknak. Másodikként: a pénzügyi tranzakciókra kivetendő 0,01%-os adó bevezetéséről, amely egy 20 milliárd eurós alapot hozna létre, szintén a legszegényebb országok megsegítése céljára. Úgy hiszem, ez olyan fontos, pénzügyi természetű kérdés, amely lehetővé tenné számunkra a gyorsabban és távolabbra való haladást. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök úr! Az éghajlat-változási konferencia célja az, hogy létrehozza a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv utódját. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben égető szükségünk van az előrelépésre. Általánosságban véve az EU jó irányban halad, hogy – relatív értelemben – teljesítse éghajlat-változási célkitűzéseit. Ugyanakkor létfontosságú lenne számunkra, az EU számára, hogy az Egyesült Államokkal és Kínával együtt törekedjünk megteremteni egy globális éghajlat-védelmi egyezség előfeltételeit. A környezetvédelmi politika megerősödése – a mostani nehéz időkben különösen – jelentős lehetőséget is fog nyújtani önmaga számára, például a megújuló energiaforrásokba és az energiahatékonyságba történő beruházásokon keresztül. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök úr! Nemzetközi fórumokon immár két évtizede húzódnak az éghajlatváltozásról szóló tárgyalások. Annak ellenére, hogy egyre nagyobb a tudatosság ezzel a valóban globális problémával kapcsolatban, politikai szempontból ez a két évtized elvesztegetett időnek nevezhető.

147

148

HU


A Kiotói Jegyzőkönyv hatálya 2012-ben lejár, és a tavalyi koppenhágai éghajlat-változási konferencia fiaskója nem kecsegtet a helyzet mielőbbi jobbra fordulásával. Az októberi éghajlat-változási tárgyalások is csupán megerősítették az úgynevezett fejlett és az úgynevezett fejlődő világ közötti szakadást, ezért Cancúnban igen sok lesz a tennivaló. Ha azt akarjuk, hogy a cancúni konferencia sikerrel végződjön, ahhoz a gazdag országok hozzáállásában kell alapvető változást elérni. Elsősorban a hazai kibocsátások mennyiségét kell drámai mértékben csökkenteni. Az úgynevezett szén-dioxid-ellentételezés ebben a kontextusban nem nyújt megoldást. Ha a gazdag országok felvásárolják a szegény országok engedélyeit, hogy ezáltal tovább folytathassák a kibocsátást, az semmilyen formában nem segít az éghajlatnak. Kyriakos Mavronikolas (S&D). – (EL) Elnök úr, szembe kell néznünk a kérdéssel: képesek leszünk előremozdítani az éghajlatváltozás kérdését Cancúnban? Számomra úgy tűnik, hogy álláspontunk és célkitűzéseink a környezeti katasztrófa megelőzéséhez szükséges változtatások tekintetében valóban diktálják az iramot. Az Unió álláspontjai továbbra is helyesek, és Cancúnban nem csupán egyértelművé kell őket tennünk, hanem azért is harcolnunk kell, hogy jobb eredményeket érjünk el, mint Koppenhágában. Sajnálatos, biztos asszony, hogy valószínűleg még így is ránk marad a nagyobb országok, közöttük különösen az Egyesült Államok és Kína meggyőzésének feladata, hogy ők is csatlakozzanak az éghajlatváltozás elleni küzdelem átfogó erőfeszítéseihez. Bízom benne, hogy ezek az erőfeszítések gyümölcsözőek lesznek. Connie Hedegaard, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Azt reméltem, hogy képes leszek három alapvető megjegyzésre korlátozni eme pezsgő vitához való hozzászólásomat, de most úgy látom, először Pargneaux úr felettébb egyenes kérdésére kell választ adnom: igen, úgy gondolom, hogy képesek vagyunk komoly előrelépést tenni a zöld alap felállításának ügyében. Ugyanakkor számos résztvevő fél számára a nagyon is konkrét finanszírozási források némelyikét valószínűleg jobban meg kell vizsgálni – tekintve, hogy még csak két hét telt el azóta, hogy az ENSZ magas szintű munkacsoportja előállt a különböző felvetéseivel. Reálisan nézve jelentős előrelépést tudnánk megtenni. Fontos, hogy tudjuk, mit szeretnénk tenni ezzel az alappal, és hogy miként állítsuk fel. Ha ez megvan, akkor biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül képesek vagyunk teljesíteni az alap feltételeit. Úgy gondolom, fokozatosan kell haladnunk, de igenis támogatjuk a zöld alap előrelépését. Most pedig áttérnék a három megjegyzésemre. Először: a vita során Marita Ulvskog már megemlítette, hogy az éghajlatváltozás kérdése ez évben lejjebb csúszott a nemzetközi napirenden. Ez persze igaz, de az is igaz, hogy ha jelenlegi helyzetünket összehasonlítjuk a két évvel – vagy az öt, tíz évvel – ezelőttivel, akkor láthatjuk, hogy az éghajlatváltozás kérdése ma igenis kiemelt helyen szerepel a napirenden. Ha nem lett volna a Koppenhágai Egyezmény előkészítése, akkor mit gondolnak, túlélhette volna egyáltalán a gazdasági válságot az éghajlatváltozás, az energiahatékonyság kérdése és a zöld növekedés előmozdításának kérdése? Valószínűsítem, hogy nem. Ez a kérdés igenis még mindig aktuális az EU-ban, és az is kell, hogy maradjon. Ouzký úr azt említette, hogy Európa mindig „túlzottan optimista”; nos, lehet, hogy nem hiába az. A nagy dolgokat sosem a pesszimisták érik el. 2008-ban a célok felállításával Európa vezette az utat, Koppenhága előkészítése során pedig számos más gazdaság követte.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Két évvel ezelőtt többé-kevésbé egyedül voltunk a célkitűzések felállításával. Koppenhága előkészítése során több erős gazdaság, közöttük Indonézia, Mexikó, Korea, India, Dél-Afrika, és mások – a lista jóval hosszabb – tűzött ki nemzeti célokat. Minden egyéb dolog változatlansága mellett ez európai üzleti szempontból szintén nagyon fontos. Ez tulajdonképpen nyereségnek volt tekinthető. Ezek a nemzeti célkitűzések pedig most számos országban paradigmaváltáshoz fognak vezetni. Igaz, hogy bizonyos tekintetben túl lassú a folyamat, de valójában már komoly haladást értünk el. Valaki említette a feltörekvő gazdaságokat is. Ez a probléma a feltörekvő gazdaságok számára korábban nem volt téma; két évvel ezelőtt még azt mondták volna, hogy az éghajlatváltozással nem nekik kell megküzdeniük. A gazdag, fejlett országokra hagyták volna a harcot. Mára azonban Koppenhága miatt ők is elismerik, hogy ők is osztoznak a felelősségben. Cancúnban meg kell próbálnunk erre építkezni, és meg is fogjuk tenni. Felmerült néhány kérdés a CDM-mel kapcsolatban is. Valóban, problémával állunk szemben. Ezen a területen valóban kihívások állnak elénk, és ez is része a cancúni tennivalók listájának: megpróbálni előrelépést elérni a CDM rendszerében szükséges reformok tekintetében. Skylalakis úrnak annyit szeretnék mondani, örömmel jelentem be, hogy Bizottságunk holnap előterjeszti az egyes ipari gázok használati korlátozásáról szóló javaslatát. A Bizottság kiváló együttműködést és részvételt tapasztalt a Parlament részéről, amelyre szükség is volt ahhoz, hogy a tagállamokkal sikeres megállapodást érhessünk el. Javaslatunkat holnap fogjuk előterjeszteni; úgy gondolom, számos olyan kérdéssel foglalkozni fog, amelyet jelen Parlament felvetett. Utolsó észrevételem Leinen úrnak és Arsenis úrnak szánom, akik nyilatkozatuk alapján mindketten tartanak tőle, hogy Cancúnt túlságosan bagatellizáljuk. Azt hiszem, nem nevezhetjük bagatellizálásnak, ha kimondjuk, hogy ambiciózus, jelentős és kiegyensúlyozott eredményeket várunk – mindazon elemeket felvonultatva, amelyeket én és a belga elnökség is megemlített. Ha valóban döntés születik az erdőgazdálkodás, az adaptáció, a technológia, a gyorsfinanszírozás teljesítése, a szén-dioxid-piacok mérhetősége, jelenthetősége és ellenőrizhetősége, valamint az itt megemlített különböző kérdések területén, akkor úgy gondolom, ezt jelentős haladásnak tekinthetjük. Mindannyian tudjuk, hogy miért nem érhetjük el az egyik kívánt célt, a nemzetközileg kötelező jellegű egyezséget. Az egyik ok, amiért nem érünk el haladást, az amerikai szenátus. Mindannyian tudjuk, hogy ez az ok. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha megtartjuk lendületünket, akkor valószínű, hogy mielőbb teljesíteni tudjuk Európa azon célkitűzését, hogy létrehozzon egy nemzetközi szintű, kötelező jellegű egyezséget. Valamennyien megteszünk minden tőlünk telhetőt ahhoz, hogy ezt az előrelépést elérjük Cancúnban. Ellenkező esetben igen súlyos és igen sötét lenne az eredmény. Ezért muszáj elérnünk; én pedig biztosíthatom önöket, hogy ennek érdekében az európai delegáció együtt megtesz mindent, amire képes – méghozzá olyan formában, hogy az egész világ hallhassa a mára már híressé vált „közös hangunk” megszólalását. Remélem, ez az a híres „közös hang”, ami mindannyiunk részéről ugyanazt mondja, ugyanazokat a prioritásokat állítja fel, függetlenül attól, hogy miniszterekről, biztosokról, szakértőkről, vagy az Európai Parlament képviselőiről van-e szó. Emellett nagy érdeklődéssel várom az önök delegációjával való cancúni együttműködést! Joke Schauvliege, a Tanács soros elnöke. – (NL) Elnök úr, tisztelt képviselők: természetesen egyetértek a biztos asszony szavaival, és szeretném a tisztelt Ház képviselőinek is

149

150

HU


megköszönni számos hozzáfűzött megjegyzésüket, köztük az aggodalmak megosztását is. Minden ilyet feljegyeztünk, és figyelembe fogjuk venni őket. Emellett szeretném megköszönni a Bizottságnak és szolgálatainak az eddig nyújtott építő jellegű együttműködést. Úgy gondolom, továbbra is ezen az úton kell haladnunk, ez pedig az elkövetkező napokban és hetekben sorsdöntő lesz, mind Cancúnban, mind magán az éghajlat-változási konferencián. A biztos asszony számos felvetésre választ adott, de én is szeretnék kiemelni néhány kérdést. Több hozzászólás foglalkozott a hitelesség kérdésével, a „közös hangon beszélő” közösséggel. Természetesen ezt kell elérnünk. Mivel részt vettem a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD) részes feleinek (COP 10) tizedik, nagojai találkozóján, ezért személyes tapasztalatból tudom, hogy az Európai Unió képes erre, és hogy ez az egyetlen helyes út arra, hogy jó eredményt érjünk el. Nem csak a Nagojához kötődő tanulságokat, de a tavalyi koppenhágai találkozó rossz tapasztalatait is figyelembe kell vennünk, és okulnunk kell belőlük. A Tanács így is tett: magunk elfogadtunk egy egyértelmű álláspontot. Megvannak a Tanácsi következtetéseink, amelyek alapján nemzetközi szinten is kinyilatkoztathatjuk az EU egybehangzó üzenetét. Eickhout úr: magától értetődik, hogy ha az Európai Uniónak vissza kell térnie a tanácsi következtetésekhez, a bevett gyakorlatnak megfelelően európai uniós koordináció lép életbe, és az üzenetet a továbbiakban ott is egyhangúan lesz elfogadva. Emellett számos felszólalás említette az áttérést egy 30%-os csökkentési célra. Amint önök is tudják, a Tanács ebben a kérdésben is aláírta az elnökség jelentését: a Bizottság azon közleményén alapuló jelentést, amelyik bemutatja a 30%-ra való váltás hatásainak elemzését. Ebben a jelentésben – a Tanács ezt is elfogadta – arra kértük a Bizottságot, hogy tagállami szinten is vizsgálja meg részletesebben a következményeket. Ebből a szempontból az az ígéret is elhangzott, hogy tavasszal – a Tanács tavaszi ülésén – a Bizottság részletesebb vizsgálata alapján sor kerül a 20%-os csökkentési cél előrehaladásának megbeszélésére. Tisztelt képviselők! Sokan helyesen emelték ki a nagojai konferencia jelentőségét. Ez a kérdés nem csupán az ambícióink kiigazításáról szól. Realistának kell lennünk, ugyanakkor mindent meg kell tennünk, hogy biztosítsuk a találkozó pozitív kimenetelét – azaz egy kiegyensúlyozott intézkedéscsomag elfogadását. Mi, a belga elnökség mindent megteszünk ezen eredmény elérése érdekében. Ehhez pedig együttműködünk valamennyi tagállammal, az Európai Bizottsággal, és az önök támogatásával is; ezen a módon biztosítanunk kell, hogy a Nagojában visszaállított bizalom erejével – ahol a multilaterális szintű cselekvés végre újból egyezségre jutott – képesek leszünk ugyanezen hozzáállással folytatni a munkát Cancúnban is, és helyreállíthatjuk az éghajlat megmentésébe vetett hitet. ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI alelnök Elnök. – Egy állásfoglalási indítványt (1) kaptam az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztve. A vitát lezárom. A szavazásra 2010. november 25-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) (1)

Lásd a jegyzőkönyvet

24-11-2010

24-11-2010

HU


János Áder (PPE), írásban. – (HU) A néppárti frakció tegnap tartott sajtótájékoztatóján bizonyára már értesülhettek az ún. HFC-23 botrányról. Jómagam is rendkívül felháborítónak tartom, hogy az európai adófizetők közel 70-szeres árat fizessenek egy olyan üvegházhatású gáz megsemmisítéséért, amely egy eleve betiltásra váró hűtőgáz termelése során keletkezik, óriásira hizlalva néhány - javarészt kínai és indiai - vállalat extraprofitját. A botrányt tetézi, hogy a befektetői bizalomra hivatkozással az Európai Bizottság 2013 előtt nem tervezi ezen kibocsátási egységek kereskedelmének azonnali felfüggesztését és ennek a tarthatatlan helyzetnek a megváltoztatását. Mindez még botrányosabb annak fényében, hogy a Bizottság a nemzetközi klímatárgyalásokon minden erejével igyekszik az újonnan csatlakozott tagállamok nemzeti vagyonát képező kiotói kvóták megtartásának lehetőségét megakadályozni. Teszi mindezt annak ellenére, hogy a volt szocialista országokat, így Magyarországot is megillető kvóták mögött tényleges kibocsátás-csökkentés áll, melyért a kelet-európai országok súlyos árat fizettek a rendszerváltás óta. A tegnap nyilvánosságra került botrány lényege viszont éppen az, hogy noha az európai fogyasztók ez idáig 1,5 milliárd eurót fizettek a HFC-23 megsemmisítéséért, valójában ennek a szén-dioxidnál 12 ezerszer agresszívabb gáznak a légköri koncentrációja jelentősen emelkedett az utóbbi két évtizedben! Ne csodálkozzunk tehát azon, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen kettős mérce mellett Cancúnban sem lesz - Koppenhágához hasonlóan - egységes uniós álláspont! José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jövő hétfőn kezdődő cancúni éghajlat-változási csúcstalálkozóra egy olyan kötelező erejű megállapodást szorgalmazok, amely egy nemzetközi szintű szankciórendszert is magába foglal. Egyértelmű, hogy egy ilyen megegyezésnek csak akkor lesz értelme, ha a legnagyobb globális kibocsátókra vonatkozóan is kötelező: az Egyesült Államokra, Kínára és Indiára. Az EU mindig vezető szerepet játszott az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, így a továbbiakban is bíztatnunk kell, hogy erre a vezető szerepre építsen, ugyanakkor nem feledve az iparágaink által már eddig is megtett hatalmas erőfeszítéseket, amelyekkel eleget tesznek az Európában kötelező kibocsátáscsökkentés követelményeinek. Figyelembe kell vennünk, hogy a globális károsanyag-kibocsátásnak csak mintegy 15%-a származik az EU-ból, amely arány becslések szerint 2030-ra 10%-ra fog esni, miközben az USA, Kína és India a globális kibocsátás 50%-áért felelős, növekvő tendencia mellett. Ennek eredményeképpen nem tudom elfogadni, hogy az EU a 20%-os célkitűzés helyett egyoldalúan 30%-kal korlátozza szén-dioxid-kibocsátását, ha ezt nem követik más országok is, közöttük kiemelve az Egyesült Államokat. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene vennünk az EU ambícióiból. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolom, még ha más országok nem is tartanak velünk, a versenyképességünk növelése érdekében továbbra is koncentrálni kell erőinket a tudományos kutatás, a nem szénalapú energiaforrások technológiai innovációi, az energiahatékonyság és a zöld munkahelyek létrehozása területén. Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) A Kiotói Jegyzőkönyv utáni időszakot tekintve… Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 16., most decemberben Mexikóban megrendezésre kerülő konferenciája a sikertelen koppenhágai csúcstalálkozó után még nagyobb jelentőséget hordoz. Bár nemzetközi szinten előrelépésnek tekinthetjük Koppenhágát, mindazonáltal eredménye elmaradt várakozásainktól. A Kiotói Jegyzőkönyv 2012-ben jár le, ezért is különösen fontos, hogy mindenki számára érthető, egyértelműen tisztázott globális célokat fektessünk le. Nem elég, ha csak az EU-n belül érünk el relatív megegyezést. Fontos, hogy az Egyesült Államok és a főbb ázsiai hatalmak is átvegyék célkitűzéseinket. Még ha Cancúnban nem is jön létre megállapodás a számokról és százalékokról, teljességgel elengedhetetlen, hogy az UNFCCC részvevő államai

151

152

HU


megegyezzenek a konkrét tervekről és kötelezettségvállalásokról, előkészítve ezzel az utat egy Kiotó utáni jegyzőkönyv létrejötte számára a 2011-es dél-afrikai találkozón. Egyezségre kell jutnunk a finanszírozás, a megfigyelés és az ellenőrzési mechanizmusok területén is. Az Európai Uniónak jó példát kell mutatnia azáltal, hogy egységes álláspontot nyilvánít ki. Katarína Neveďalová (S&D), írásban. – (SK) Kezdésként szeretnék rámutatni, hogy a cancúni éghajlat-változási konferencia egy újabb komoly lehetőség arra, hogy tegyünk valamit az eljövendő generációkért, és hogy legalább részben helyrehozzuk azt, amivel Koppenhágában elbuktunk. A globális éghajlatváltozás többé nem tagadható. A hegyvidékeken telepített szőlőültetvények, az azelőtt sosem termesztett növények új területekre történő átvétele két jó példa erre, éppúgy, mint a természeti katasztrófák egyre gyakoribb előfordulása. Felelős és hosszú távú megoldást kell találnunk. Én magam nem vagyok környezetvédelmi szakember, és a különböző elméletek között is vannak eltérések, mégis úgy gondolom, hogy feltétlenül cselekedni kell. Abba kell hagynunk a vitát az éghajlatváltozás valóságosságáról, és ehelyett azt kell megbeszélnünk, hogyan szálljunk szembe vele. Abba kell hagynunk a vitát az éghajlatváltozás megállíthatóságáról, és ehelyett tennünk kell ellene. Az EU-nak és valamennyi tagállamának vezető szerepet kell felvennie e párbeszédek során. Az egész világ jövőjéért felelősséggel tartozunk. A kibocsátások jelentős csökkentését kell szorgalmaznunk, a környezetvédelem terén is közel kell egymáshoz hoznunk a régiókat, városokat és a vidéket; meg kell próbálnunk több zöld munkahelyet teremteni; és támogatnunk kell a kutatásba és az innovációba irányuló befektetéseket. Úgy gondolom, mi vagyunk azok, akik még megmenthetik ezt a bolygót. Ehhez azonban határozottan és egységesen kell fellépnünk. Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) A cancúni éghajlat-változási tárgyalások egy héten belül megkezdődnek. Az EU ambiciózus terveket fogadott el a kibocsátáscsökkentés, a finanszírozás, az erdőgazdálkodás és a technológiaátadás területén. Egyrészről fontos az éghajlat-változási tárgyalásokon mutatott szorgalom, de ez nem homályosíthatja el a konferencián konkrétan meghozott döntések fontosságát. Másrészt le kell vonnunk a következtetéseket a koppenhágai éghajlat-változási konferencia csalódást okozó eredményeiből, ahol nem született fontos, konkrét döntés. Ezért a részes felek 16. konferenciáján az Európai Uniónak a nemzetközi éghajlat-változási konferenciákba vetett bizalom helyreállításához is hozzá kell járulnia. A vita már épp elég régóta húzódik. Cancúnban ezúttal konkrét, releváns intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek alapján 2011-ben Dél-Afrikában lehetőség lesz átfogó nemzetközi megállapodást létrehozni. 15. Az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövője a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az Afrika és EU közötti stratégiai partnerség jövőjéről a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó küszöbén. Olivier Chastel, A Tanács soros elnöke, a Bizottság alelnökének és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nevében. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is rendkívül hálás vagyok önöknek azért, hogy lehetőségem nyílik a következő EU–Afrika csúcstalálkozóról beszélni, amely tudom, hogy nagyon sokuk érdeklődésére tart számot. Ha az első csúcstalálkozó, amelyet 2000-ben tartottak Kairóban, útjára indította a földrészek közötti együttműködés folyamatát, akkor a 2007-ben Lisszabonban megrendezett második csúcstalálkozó az EU–Afrika kapcsolatok új programját határozta meg. A harmadik,

24-11-2010

24-11-2010

HU


Tripoliban megrendezendő találkozó célja, hogy megszilárdítsuk stratégiai partnerségünk és végre konkrét eredményeket érjünk el. Az Afrikai Unió vezető szerepe a béke és a biztonság kérdéseiben bír a legnagyobb jelentőséggel. Az Afrikai Unió küldött elsőként békefenntartó erőket Szudánba. A Mbeki úr által vezetett bizottságnak köszönhetően az Afrikai Unió kezd vezető globális politikai szerepet betölteni Dárfúrban. Az Észak és Dél közötti keretmegállapodásról szóló tárgyalásokon nemrégiben elért előrehaladás fontos lépést jelent a békés átmenet irányába. Emellett az uniós részvétel egy választási megfigyelési misszióban világosan kiemeli azon szándékunkat, hogy hozzá kívánunk járulni a békés átmenet biztosításához Szudánban. Szomáliában az AMISOM, az Afrikai Unió szomáliai missziója az egyetlen olyan szereplő, amely jelen van Mogadishuban. Ami az államcsínyeket illeti, az Afrikai Unió által alkalmazott „zéró tolerancia” szabály védelmet nyújt és döntő szerepet játszik az alkotmányos rend helyreállításában. Az Afrikai Unió vált azon szervezetté, amely lefekteti a normákat, és nem csak ezen a területen, hanem a politikai irányítás terén is, az afrikai földrészen és a gazdasági integráció folyamatában is. Az Afrikai Unió biztosítja azt a politikai keretet, amely lehetővé teszi tagállamai és a regionális gazdasági közösségek számára az Afrikán belüli kereskedelem és a transznacionális infrastruktúrák fellendítését. Jelenleg az Új Partnerség Afrika Fejlődéséért egész programja, ideértve a szocioökonómiai fejlesztési programot is, teljes mértékben összekapcsolódott az Afrikai Unió tevékenységeivel. Ez a belső folyamat kéz a kézben jár a nemzetközi irányítási struktúrák terén az afrikai képviselet tekintetében végrehajtott reformokkal. E kérdésben az Afrikai Unió jó pozícióban van az afrikai álláspontok nemzetközi színtéren való koordinálásához. Az éghajlatváltozás ügyében például Etiópia miniszterelnökét bízta meg az Afrikai Unió azzal, hogy a nemzetközi színen Afrika nevében szóljon. Az Afrikai Unió számos olyan esetben nélkülözhetetlenné vált az Európai Unió számára, amelyben afrikai megoldásokra és közreműködésre van szükségünk, legyen szó akár békefenntartásról, akár a migrációról, a kábítószer-kereskedelemről, az éghajlatváltozásról vagy a Nemzetközi Büntetőbíróságról. Afrika olyan lehetőségeket is kínál, amelyeket az Uniónak ki kellene aknáznia, vegyük például az energetikai kapcsolatok terén megvalósuló együttműködést, a fegyverkereskedelmi szerződést, vagy a magánszektor nyújtotta kilátásokat, csak hogy néhányat említsek. Az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti együttműködési keret egyik különös kihívása egyértelműen a Nemzetközi Büntetőbírósághoz kapcsolódik. Afrikai partnereink hozzájárultak ez utóbbi létrehozásához és együttműködésük továbbra is döntő jelentőséggel bír e politikai célkitűzés szempontjából, amely elsődleges fontosságú az Európai Unió számára. Afrikai partnereink ugyanakkor bírálták a módot, ahogyan a szudáni elnök, al-Bashir ügyét ott kezelték, valamint azt is, hogy a Biztonsági Tanács nem élt a felfüggesztési eljárással, mire az Afrikai Unió elhatárolta magát a Bíróságtól. Ami az Uniót illeti, mi nyilvánvalóan továbbra is teljes mértékben támogatjuk a Bíróság függetlenségét, az esetleges felfüggesztési eljárás tekintetében pedig a Biztonsági Tanácsra kell bíznunk az ügyet. A következő csúcstalálkozó során világosan kifejezésre kívánjuk juttatni a véleményünket, miközben pontosan tudjuk, hogy a csúcstalálkozó kétségkívül nem fogja megváltoztatni az Afrikai Unió álláspontját, amely úgyszintén világosan kinyilváníttatott. Továbbra is Európa Afrika legfontosabb partnere. A politikai, gazdasági, intézményi és fejlesztési együttműködés minden esetben meghaladja a regionális partnerségek és a nemzeti kormányokkal fenntartott kapcsolatok mértékét. Az Uniónak azonban nem szabad

153

154

HU


alábecsülnie a feltörekvő partnerek gyorsan fokozódó részvételét. Az Uniónak elégedettnek kellene lennie ezzel az új felállással, azonban mivel az kihat az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatokra, ezért szeretnénk, ha ismételten azokra a jól ismert elemekre kerülne a hangsúly, amelyek a mi adu ászaink, és amelyek hozzáadott értékkel járulnak hozzá a jobb koordináció biztosításához és azoknak a helyzeteknek a priorizálásához, amelyek mindenki számára előnnyel járnak. Ami az Uniót illeti, a világon egyedülálló intézményi helyzetben vagyunk: két olyan Unióval állunk szemben, amelyek célja a regionális integráció, és amelyek hozzá kívánnak járulni a globális kormányzás többoldalú rendszerének kialakulásához. Az Afrikai Unió érdeklődéssel figyeli a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően létrejövő új intézmények felállítását. Egy olyan nyugodt Afrika, amelynek számos partner udvarol és kínál most először – és valóban nagyon sok idő múltán most először – ígéretes növekedési kilátásokat, egyértelműen egyenlő bánásmódban kíván majd részesülni. A csúcstalálkozó előkészületei tehát folynak. A líbiai házigazdáinkkal és az afrikai unióbeli tárgyalópartnereinkkel folytatott eszmecserék hasznosnak bizonyultak. Sok európai és afrikai vezető erősítette meg legmagasabb szintű részvételét. A csúcstalálkozó elsődleges vitái a központi témáról fognak folyni: a befektetésekről, a gazdasági növekedésről és a munkahelyteremtésről, valamint számos ezekkel kapcsolatos másodlagos témáról is. Reméljük, hogy ezek az eszmecserék konkrét eredményekhez fognak vezetni. A Malawiban megrendezett miniszteri szintű politikai párbeszéd részvevőinek sikerült véglegesíteniük a csúcstalálkozó hivatalos közleményét, a tripoli nyilatkozatot, valamint a 2010 és 2013 közötti időszakra vonatkozó közös cselekvési tervet. Ez utóbbi biztos alapot nyújt jövőbeli erőfeszítéseinkhez, mivel megfelelő egyensúlyt teremt a hagyományos fejlesztési prioritások – infrastruktúra, millenniumi fejlesztési célok; a politikai témák – béke és biztonság, demokratikus kormányzás és emberi jogok, migráció, mobilitás, munkahelyek; valamint az együttműködés olyan új ígéretes területei között, mint pl. a megújuló energia, az éghajlatváltozás, az információs technológia és az űrkutatás, csak hogy néhányat említsünk. Végezetül, Van Rompuy elnök úr nevében szeretném elmondani önöknek, hogy melegen üdvözlöm a Parlament pozitív hozzáállású részvételét az Afrika és az Európai Unió közötti kapcsolatok jövőjéről szóló vitákban, és üdvözlöm az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament november 27-én, éppen a csúcstalálkozó előtt Tripoliban megtartandó találkozóját. Ez a találkozó kiváló alkalom lesz arra, hogy alapvető ajánlásokat fogalmazzunk meg a csúcstalálkozó során tartandó plenáris vitára. Úgyszintén örvendetesnek találom a mai vita irányát, és érdeklődéssel várom a véleményeiket. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, igaz, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése és a szegénység leküzdése továbbra is központi elemét képezik az Európa és Afrika közötti partnerségnek. Ugyanakkor kapcsolataink messze túlmutatnak ezeken. A két földrész együttműködési lehetőségei óriásiak. Korábban e hónapban a Bizottság bemutatatta arra vonatkozó javaslatait, hogy hogyan szilárdítsuk meg a kapcsolatunkat azáltal, hogy még erősebbé tesszük azt és hosszú távon az inkluzív és fenntartható növekedésre koncentrálunk. A tripoli csúcstalálkozó kiváló alkalom lesz arra, hogy megvitassuk az együttműködés e téren történő javításának lehetőségeit.

24-11-2010

24-11-2010

HU


A Bizottság úgy véli, hogy a hagyományos fejlesztési forgatókönyveken túlmenően is fokozni kell a politikai és a szakpolitikai párbeszédet. Az EU-nak és Afrikának kétoldalúan együtt kell működniük, ugyanakkor a nemzetközi színtéren is együtt kell dolgozniuk a közös érdekek érvényesítéséért, amelyek a következők: az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás, valamint a béke és a biztonság, a demokratikus kormányzás és az emberi jogok előmozdítása. Ez a célkitűzés biztosítja azt, hogy a két fél együttesen tudjon fellépni a csúcstalálkozó napirendjét uraló globális kihívásokkal szemben, és elő tudja készíteni a terepet egy hatékonyabb és kölcsönösen előnyös együttműködés számára. Tekintettel arra, hogy a csúcstalálkozó középpontjában a befektetések, a növekedés és a munkahelyteremtés állnak, arról is meg kell állapodnunk, hogy hogyan dolgozzunk együtt a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatásainak leküzdésének érdekében. Ez többek között egy üzlet- és befektetésbarátabb környezet előmozdítását teszi szükségessé. Jó alkalom lesz ez arra is, hogy megvizsgáljuk az olyan ígéretes területeket, mint a megújuló energiák, az információs és kommunikációs technológiák, a tudomány stb. Ezek azok a területek, amelyeken az afrikai igények óriásiak, és amelyeken ugyanakkor Európa sokat tud kínálni. Az eddig elért közös sikerekre is építhetünk: a béke és a biztonság, valamint a regionális integráció terén. Ez az ambiciózus napirend megköveteli, hogy a 2007-es lisszaboni csúcstalálkozó sikerére és az Afrika–EU közös stratégia, valamint annak első cselekvési terve által elért sikerekre is építsünk. A levont tanulságokból tanulva a közlemény arra is felszólítja mindkét felet, hogy tegyenek még többet a politikai keretek és a pénzügyi eszközök jelenlegi szétdaraboltsága ellen. Hatékonyabb szinergiákat kellene teremteni az uniós szakpolitikák között, különösen a szubszaharai afrikai területeken és a földközi-tengeri térségben annak érdekében, hogy valódi koherenciát, fokozott hatékonyságot és láthatóságot tudjunk biztosítani. Szükség van a tagállamokkal való jobb belső koordinációra és valamennyi érintett – a parlamentek, a civil társadalom és a magánszektor – aktív részvételére is. A jobb eredmények eléréséhez a 2011 és 2013 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervben azoknak a tevékenységeknek kellene prioritást élvezniük, amelyek világos regionális, kontinentális vagy globális hozzáadott értékkel bírnak. A csúcstalálkozó kiváló alkalom lesz arra, hogy kijelöljük az előrevivő utat. Ez európai részről is módosításokat fog igényelni, ami az Afrikával fenntartott kapcsolatok uniós irányításának javítását is megköveteli tőlünk. Úgy vélem, ezt a vitát a csúcstalálkozó után is folytatnunk kell, de nagy érdeklődéssel várom a mai vitát is, hogy jól felkészültek legyünk a csúcstalálkozóra. Filip Kaczmarek, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az Afrika és az Európai Unió előtt álló közös kihívások világosak és egyértelműek. Chastel úr és Piebalgs úr is beszélt erről. Kétségkívül ide sorolhatjuk a szegénység felszámolását, a békét és a biztonságot, a demokráciát és az emberi jogokat, a globális kormányzást és az éghajlatváltozást. Nemzetközi szinten is konkrét célok kerültek meghatározásra – a millenniumi fejlesztési célok. Egyetértek Piebalgs úrral abban, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése valóban kulcsfontosságú lesz a fejlesztési célú együttműködésre és Afrika jövőjére nézve. Olyan további célokat is megfogalmaztunk, amelyek nagyon fontosak az Európai Unió és Afrika közötti kölcsönös kapcsolatok szempontjából. Ezek a következők: a politikai kormányzás jó minőségének a javítása, valamint a természeti és gazdasági erőforrások

155

156

HU


hatékony, tisztességes és fenntartható kormányzása. Reméljük, hogy az Európai Unió és Afrika közötti partnerség, valamint a közös stratégiák és intézkedések világos eredményekkel fognak járni. Reméljük például, hogy a számos afrikai országban tapasztalható gazdasági növekedés elősegíti majd a társadalmi befogadást és csökkenteni fogja a szegénység szintjét és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezért meg akarjuk teremteni a befektetések és a kereskedelem, ezzel pedig az új munkahelyek létrehozásának feltételeit. Abban is reménykedünk, hogy ez a fejlődés fenntartható lesz, ami azt jelenti, hogy ez egy hatékony, ökologikus és versenyképes gazdaság felépítéséhez fog vezetni. Egy további szempont, amely bizonyára nagy hangsúlyt fog kapni a csúcstalálkozón, az az Afrikában rejlő óriási, jelenleg még kiaknázatlan lehetőség a megújuló energiák terén, ideértve a víz-, a nap-, a szél-, a geotermikus és a biomasszából nyert energiát is. Ez olyan lehetőségeket rejt magában, amelyek eddig még nem kerültek teljes körűen kihasználásra, és akárcsak az Afrikában rejlő lehetőségek más vetületei, ez sem mindig szolgálja az ott élők javát. A jó kormányzás, valamint ezen lehetőségek kiaknázásának a középpontba helyezése minőségi változást fog hozni, vagy legalábbis azt hozhat. Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, az Európai Unió által létrehozott egyetlen interkontinentális partnerség az Afrikával fenntartott stratégiai partnerség. A közelgő csúcstalálkozót megelőzően kiadott bizottsági szöveget olvasva nem tehetek róla, de úgy éreztem, már-már túl pozitív a hangnem. Mintha valaki rózsaszín szemüveget viselve írta volna. A valóság azonban messze nem ilyen rózsás. Ha le akarjuk küzdeni a problémákat, akkor teljesen nyíltan kell róluk beszélnünk. Az afrikai oldalon továbbra is a széthúzás az uralkodó. Az Afrikai Unió politikai felhatalmazása gyenge, az afrikai földrész pedig továbbra is megosztott, gazdasági szempontból is. A gazdasági partnerségi megállapodások az EU és az afrikai országok között nem működnek, és az afrikai regionális gazdasági közösségek még inkább bonyolítják a helyzetet. Röviden, nehéz Afrikáról mint egységről beszélnünk. Másfelől az Unió és a tagállamok nem rendelkeznek koherens Afrika-politikával, és gyakran utilitarista vagy paternalista módon közelítenek a partnerséghez. Ezért jó lenne, ha a Bizottság ezekre a szempontokra is kitérne a jelentésében. Charles Goerens, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, a jelenlegi, válság sújtotta időszakban kevés teret kellene hagyni a jól bevált módszereknek és a már korábban hallottaknak. Ha azt akarjuk, hogy az EU–Afrika csúcstalálkozó ne legyen hiábavaló, úgy sikeresen szembe kell szállnia a valódi problémákkal. Sőt, és messze ez a legfontosabb szempont, fel kellene tárnia az afrikai földrészben rejlő jelentős lehetőségek távlatait is. Afrikától világos üzenetet várunk arra vonatkozóan, hogy javítani kívánja a kormányzást, hogy képes hozzáadott értéket előállítani és elkötelezi magát az erőforrások pazarlásának felszámolása mellett. Továbbá azt is várjuk Afrikától, hogy nevezze meg azokat az akadályokat, amelyeket továbbra sem képes saját erőforrásainak felhasználásával elhárítani. Európától azt várjuk, hogy legyen képes odafigyelni és kivenni a részét az afrikai előrehaladásból, gondoskodva arról, hogy felszabadítsa a sötét földrészt a politikai,

24-11-2010

24-11-2010

HU


gazdasági és kereskedelmi rabszolgaságból. Európa óriási felelősséggel bír ezeken a területeken. Amennyiben az EU–Afrika csúcstalálkozó hozzá tud járulni az Afrika megfelelőbb képviseletéhez vezető út megnyitásához a Biztonsági Tanácsban és a G20-ak körében, és jobb helyzetbe fogja hozni Afrikát a szegénység felszámolásához, úgy már nem lesz hiábavaló. Judith Sargentini, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, az Európa és Afrika közötti kapcsolatok feszültek. Véleményem szerint ez nem csak a gazdasági válságnak tudható be, hanem annak is, hogy rövid távon és nem hosszú távon gondolkodunk. Szeretnénk rövid távon Afrika-szerte szabad kereskedelmet, és következésképpen valamennyi országgal keresztülvinni az európai partnerségi megállapodást, vagy hosszú távon olyan stabil, növekvő afrikai gazdaságra törekszünk, amellyel aztán nagyvonalúbban köthetünk üzletet? Azt akarjuk, hogy Afrika most tartsa otthon a kivándorlóit, vagy elismerjük, hogy a hazai népesség a jövőben el fog öregedni, és hogy akkor szükségünk lehet majd munkavállalókra? El akarjuk kerülni, hogy most kelljen fizetnünk az éghajlatváltozásért és az azáltal Afrikában okozott problémákért, hogy aztán később egy destabilizált országgal vagy földrésszel és nagy menekültcsoportokkal kelljen szembenéznünk? Könnyedén bele akarunk most menni egy viszályba Kínával csak azért, hogy minél gyorsabban nyersanyagokhoz jussunk, vagy szeretnénk, ha még később is hasznot húzhatnánk Afrika gazdagságából? Elsődlegesen pedig hogyan biztosítjuk azt, hogy Afrika hosszú távon is hasznát lássa saját nyersanyagainak? Hogyan kívánunk arról gondoskodni, hogy az afrikai polgárok felelősségre vonhassák az afrikai vezetőket? Elvégre ez a tripoli EU–Afrika csúcstalálkozó azt is megmutatta, hogy sok esetben olyan vezetőkkel van dolgunk, akiknek már régen lejárt az idejük: Bouteflika, dos Santos, Mugabe – felmerülhet a kérdés, hogy közülük bárki is valóban a legjobbat akarja-e a népének. Választ kell találnunk ezekre a kérdésekre. Nirj Deva, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Afrika a világ leggazdagabb földrésze, népei azonban a legszegényebbek az egy főre jutó jövedelem tekintetében. Hogyan lehetséges ez? Úgy vélem, Piebalgs biztos úr a megfelelő hangot ütötte meg akkor, amikor arról beszélt, hogy konkrét lépésekre van szükségünk regionális, kontinentális szinten. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nem még több alamizsnára van szükség: az csak létfenntartási szegénységben tartja az embereket; a gazdasági növekedés megteremtésén kell dolgoznunk. Gazdasági növekedés csak vállalkozásokkal és oktatással érhető el, de az oktatás és a vállalkozások csak akkor jöhetnek létre, ha már megvannak a gazdasági növekedés megteremtésének az eszközei. Például Afrika nagy részében nincs elektromos áram, így Afrika nem rendelkezik a megfelelő oktatással, vagy a megfelelő számítógépekkel, vagy a gazdasági növekedéshez szükséges megfelelő infrastruktúrával. Most arra van szükség, hogy több elektromosságot és tiszta vizet jutassunk Afrikába, és gondoskodjunk az élelmezésbiztonságról. Örülök, hogy az Afrikai Unió immár a zéró tolerancia politikáját alkalmazza az államcsínyekkel szemben. Hurrá! – ahogyan a Tanács fogalmazott. Most arra van szükség, hogy modern, feltörekvő gazdasági tigrisként tekintsünk Afrikára és lehetővé tegyük Afrika gyorsabb gazdasági működését a kontinens gazdagabbá válásának érdekében. (A felszólaló elfogadta, hogy az eljárási szabályzat 149. pontja (8) bekezdésének megfelelően a kékkártya-eljárással élve kérdést tegyenek fel neki.)

157

158

HU


Richard Howitt (S&D). – Elnök asszony, köszönöm Deva úrnak a hozzászólást, de azt szeretném megkérdezni tőle, hogy amikor arról beszél, hogy lejárt az euróalamizsnák ideje, akkor nem ért-e egyet azzal, hogy valamennyi tagállamnak, ideértve az Egyesült Királyságot is, ki kellene tartania az ENSZ azon millenniumi fejlesztési céljára vonatkozó menetrendje mellett, amelynek értelmében 2013-ig a GDP 0,7%-át kellene fejlesztési segélyekre fordítani? Amennyiben nem ért ezzel egyet, akkor hogyan érhetők el Deva úr tiszta vízzel, élelmezésbiztonsággal és a szegénység felszámolásával kapcsolatos céljai, ha a nemzetközi közösség nem tesz eleget a segélyezés szintjével kapcsolatos ígéreteinek? Nirj Deva (ECR). – Elnök asszony, nagyon hálás vagyok a tisztelt képviselő úrnak a hozzászólásért. Azt mondtam a Háznak, hogy az alamizsnák egyszerűen nem fogják enyhíteni a szegénységet. Természetesen támogatom a millenniumi fejlesztési célokat, és dicséret illeti a konzervatív kormányt, amely miközben kénytelen a nemzeti költségvetés kb. 30%-át, ideértve az oktatási költségvetést is, lefaragni, elkülönítette és 27%-kal növelte is a fejlesztési támogatásra szánt költségvetésünket. Nagyon hálás vagyok Howitt úrnak azért, hogy lehetőséget adott nekem arra, hogy említést tegyek a londoni koalíciós kormány e rendkívül következetes és nagylelkű lépéséről. De még ha 27%-kal növeljük is a költségvetést, és még ha teljesítjük is a millenniumi fejlesztési célokat, addig akkor sem fogjuk tudni felszámolni a szegénységet Afrikában, amíg nem segítünk az afrikaiaknak gazdagabbá válni. Európa nem csupán azzal vált azzá, amit ma képvisel, hogy felszámolta a szegénységet és a létminimumon él. Európa a jólét megteremtésével vált gazdaggá. Egészen addig, amíg nem teremtünk olyan jólétet Afrikában, amely fennmarad és nem fordul vissza, nem fogunk sikerrel járni. Elie Hoarau, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az Európai Unió gyakran az afrikai országoknak kínált lehetőségekként írja le a gazdasági partnerségi megállapodásokat. Továbbá kétségbeesetten törekszik azok minél gyorsabb aláírására. Mi azonban arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy az érintett országok vajon miért nem igyekeznek aláírni ezeket a számukra pedig olyan kedvező megállapodásokat. E megállapodások minőségéről nyilvánvalóan eltérőek a vélemények, és amíg ezek a véleménykülönbségek fennállnak, addig az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok csoportja vonakodni fog azokat aláírni. Nem lenne ajánlatos további párbeszédet folytatni és megértést tanúsítani azáltal, hogy meghallgatjuk az AKCS-országok csoportjának aggodalmait és elvárásait? Ezek az országok a fejlesztési stratégiáról kívánnak beszélni, miközben Európa gyakran csak a piacok megnyitásával válaszol. Az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés éppen ezt az odafigyelést valósítja meg. Úgy vélem, hogy a többi európai intézménynek is ilyen módon kellene eljárnia, ha valódi stratégiai partnerséget kívánunk kialakítani Afrika és az Európai Unió között. Giancarlo Scottà, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A harmadik EU–Afrika csúcstalálkozó alapvető lehetőséget kínál a két fél közötti kapcsolatok megszilárdítására.

24-11-2010

24-11-2010

HU


E rendezvény során beszélni fogunk a gazdasági növekedésről, a fenntartható fejlődésről és a politikai kormányzásról, és érinteni fogunk számos olyan témát, mint a mezőgazdasági és az élelmezésbiztonsági ágazat felülvizsgálata a millenniumi fejlesztési célok keretében. Annak érdekében, hogy egyetemes hozzáférést biztosítsunk az élelmiszerekhez, felszámoljuk a szegénységet a vidéki területeken és javítsuk a mezőgazdasági termelés minőségét, szükség van a termelői szervezetek és az ágazati szövetségek részvételére is, hogy elkötelezetten és tudatosan tudjanak fellépni és javítani tudják a természeti erőforrások elosztását és kezelését. Az Európai Uniónak azon kell dolgoznia, hogy a lehető legjobban ki tudja használni ezeket a lehetőségeket a párbeszéd és az együttműködés fokozására az afrikai regionális integráció támogatásához. Különösen az együttműködési kezdeményezésekkel kapcsolatos egyenlőtlenségek és korrupció ellen kell fellépni. A kormányok felelősségét nem szabad a civil társadalom felelőssége fölé helyezni, és garantálni kell a fenntartható gazdasági és társadalmi növekedéssel kapcsolatos stratégiákban érintett valamennyi fél részvételét. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, az EU–Afrika csúcstalálkozón a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó konkrét kezdeményezéseket vitatják majd meg, és ez örvendetes. Egyáltalán nem örvendetes azonban az, hogy egy olyan nevetséges projektet kívánnak uniós támogatással megvalósítani, mint a transzafrikai autópálya. Hiszen ennek a 2012-re tervezett, 500 km hosszú, Tanzánián, Kenyán és a világ legnagyobb vadrezervátumán, a Szerengetin át vezető útnak a megépítése nem egy olyan projekt, amelyet támogatnunk kellene. Évről évre vadon élő állatok milliói vonulnak át a Szerengeti területén az északon fekvő ivóhelyeikhez. A tudósok nyomatékosan felhívják a figyelmet a várható ökológiai katasztrófára: Az állatok nem fognak vízhez jutni, az ökoszisztéma össze fog omlani, el fog veszni a biológiai sokféleség és a helyi turizmus is kárát fogja ennek látni, amely pedig Tanzániában a bevételek 23%-át teszi ki. Ezért arra kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy világosan mondjanak nemet erre az ökológiai és gazdasági őrültségre. Védjük meg Afrika utolsó természeti kincseit, mentsük meg másodszor is a Szerengetit! És kérem, írják alá az általam beterjesztett, a szerengeti autópálya-projekt ellen tiltakozó írásbeli nyilatkozatot is. Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök asszony, a jövő héten Tripoliban megrendezésre kerülő EU–Afrika csúcstalálkozó lehetőséget kínál nekünk arra, hogy elgondolkodjunk arról, hogy milyen irányba kívánjuk az Afrikával fenntartott partnerségünket kormányozni. Véleményem szerint az Európai Bizottság november 11-i közleménye üdvözlendő. Különösen üdvözölni szeretném annak kihangsúlyozását ebben a dokumentumban, hogy a fejlesztési együttműködésnek olyan konkrét intézkedésekkel kell kiegészülnie, amelyek útjára indíthatnák a fenntartható és inkluzív növekedést ebben a régióban. Ha azt akarjuk, hogy az afrikai országok az Unió valódi partnereivé váljanak és vegyék saját kezükbe a sorsukat, akkor azt más módon nem is érhetjük el, csak a gazdasági növekedés elősegítésével. Három pontot szeretnék kiemelni, amelyeket különösen fontosnak tartok az Afrikával fenntartandó jövőbeli kapcsolataink szempontjából: – először is, ha azt akarjuk, hogy meghallják az Unió hangját Afrikában, akkor olyan partnert kell keresnünk, aki fogékony az üzenetünkre. Ennek fényében az Afrikai Unió intézményi és operatív megerősítése elsődleges fontosságú; – másodsorban úgy vélem, hogy az Afrikával fenntartott partnerség jelenleg mind a bizottsági, mind a szakértői elemzés alapján a béke és a biztonság területén működik a

159

160

HU


legjobban. Ugyanakkor úgy gondolom, ennél többet is elérhetünk. Úgy vélem, meg kellene erősítenünk a konfliktusmegelőzési dimenziót és a politikai konszolidációs mechanizmusokat, mivel mind a konfliktusok, mind több régióbeli állam törékenysége nyilvánvalóan befolyásolja a millenniumi fejlesztési célok teljesítését; – végezetül szeretném kiemelni, hogy milyen rendkívül fontos a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése. Ezekben a kérdésekben az Európai Unió és Afrika gyakran nincsenek összhangban. Ezért meg kell erősíteni a politikai párbeszédet, és a demokrácia e régióbeli érvényesítésének olyan prioritássá kell válnia, amelyet rendszeresen fel kell vetni az Afrikával fenntartott kapcsolatok keretében. Joanna Senyszyn (S&D). – (PL) Elnök asszony! A millenniumi fejlesztési célok elérése stratégiai helyet foglal el a közös Afrika–EU stratégia végrehajtására vonatkozó új tervben. Az egyik alapvető problémát a szegénység csökkentése jelenti, amely a válság következtében még tovább romlott. A világ népességének közel 30%-a él a legnagyobb szegénységben, ami azt jelenti, hogy ezek a emberek napi kevesebb mint 1,25 dollárral rendelkeznek. Több mint 100 millió ember nem jut biztonságos vízhez. Percenként majdnem 80 ember hal meg az éhezés következtében, és közülük 60 gyermek. Ez évente 40 millió embert jelent, ami egy nagy európai ország lakosságának felel meg. A helyzet Afrikában a legrosszabb, különösen a szubszaharai területeken. Ez a stratégiai intézkedések mellett a közvetlen segélyek növelését is szükségessé teszi. A haldoklók nem várhatnak. Az Unió a legnagyobb adományozó a fejlesztési segélyek terén. A hivatalos támogatásoknak több mint a fele tőlünk származik. Erre büszkének kellene lennünk. Fokoznunk kell az Afrikának nyújtott támogatásunkat, és hatékonyabbá kell azt tennünk. Ezért támogatom a Bizottság arra vonatkozó terveit, hogy erősítsük meg a fenntartható növekedésen és a társadalmi kirekesztést megelőző lépéseken alapuló fejlesztési együttműködést. Louis Michel (ALDE). – (FR) Elnök asszony, Chastel úr, 2007-ben mi, afrikaiak és európaiak, nagyon ambiciózusak voltunk. A közös stratégiánk alapját egy nyolc nagyon konkrét stratégiai partnerséget magába foglaló cselekvési terv képezte. A tripoli csúcstalálkozón egy második cselekvési terv kerül majd elfogadásra. Én négy olyan követelményt szeretnék kiemelni, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy ez a stratégiai terv valóban sikeres legyen. Először is sürgetném a nemzeti parlamentek, az Európai és a Pánafrikai Parlament erőteljesebb részvételét a közös stratégia végrehajtásában. Másodszor, jobban össze kell kapcsolni a közös stratégiát a Cotonoui Megállapodással. Harmadszor, amennyiben a befektetéseknek, a gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek szentelt tripoli csúcstalálkozót sikerre kívánjuk vinni, úgy annak sürgősen foglalkoznia kell az üzleti klíma javításának a kérdésével – több felszólalásban is említették ezt, és ez valóban rendkívül fontos. Az afrikai gazdasági és társadalmi fejlődés egyik kulcsa a magánbefektetések jogi és bírósági sérthetetlensége. Nem lesz más fejlesztési stratégia, Hoarau úr, mint a piacok megnyitása. Minden más csak jótékonykodás, és ez eddig sajnos nem működött, vagy legalábbis nem kielégítően. Végezetül, az utolsó elem: szeretném arra kérni önt, biztos úr, hogy gondolja át, nem lenne-e hasznos ezt gyorsan bizottsági szinten is megvitatni és javaslatokat megfogalmazni azzal a céllal, hogy a fejlődő országokban, és különösképpen a természeti erőforrások ágazatában működő vállalataink feleljenek meg vagy alkalmazkodjanak az Egyesült Államok

24-11-2010

24-11-2010

HU


Kongresszusa által elfogadott Dodd-törvénynek, mivel az óriási lépést jelentene a természeti erőforrások pazarlása, valamint a korrupció elleni küzdelem szempontjából. (A felszólaló elfogadta, hogy az eljárási szabályzat 149. pontja (8) bekezdésének megfelelően a kékkártya-eljárással élve kérdést tegyenek fel neki.) Nirj Deva (ECR). – Elnök asszony, meg szeretném kérdezni Michel úrtól, hogy tiszteletre méltó fejlesztési biztosi pályafutása és az Afrikában szerzett jelentős tapasztalatai révén el tudná-e érni azt, hogy az afrikai parlamentek – különösen az afrikai parlamentek pénzügyi és költségvetési vizsgálóbizottságai – kapjanak felhatalmazást és megerősítést, valamint jelentősebb támogatást a részünkről ahhoz, hogy valóban kivizsgálhassák, hogy mi történik a minisztereikkel és az elnökeikkel a törvényalkotási folyamat és az állami kiadások végrehajtása, tisztasága és elszámoltathatósága során. Egyetért Michel úr azzal, hogy ez egy olyan fontos lépés lenne, amelyet a gyakorlatban is meg tudnánk valósítani? Louis Michel (ALDE). – (FR) Elnök asszony, ez bizonyára lehetséges lenne. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy a Bizottság már évek óta pontosan azzal a céllal finanszírozza a fejlődő országokban a nemzeti parlamentek fellépéseit és kapacitásait, hogy biztosítsa számukra az ezen ellenőrzés végrehajtásához szükséges eszközöket. Bizonyára ismeretes az is, hogy más időkben, egy másik parlamentben, egyik képviselőtársunk, Glenys Kinnock szállt síkra azon elképzelés mellett, hogy az országonkénti stratégiai dokumentumok és a regionális dokumentumok kerüljenek szükségszerűen, proaktívan, sőt, mondhatnám elővigyázatosságból is megvitatásra a nemzeti parlamentekben. Bizonyára ismeretes az is, hogy például az úgynevezett. költségvetési támogatás esetében, amely az adott fejlődő ország intézményeibe vetett bizalom jele, a költségvetési támogatás igénybevételének egyik feltételeként a nemzeti költségvetést, és ezzel a fejlesztési támogatások felhasználását is vitára kell bocsátani a nemzeti parlamentben. Úgy vélem, hogy ami a Bizottságot illeti, úgy mindenesetre máris számos feltétel és számos módszer kerül e tekintetben alkalmazásra. Charles Tannock (ECR). – Elnök asszony, az Afrikai Unió időnként csalódást okozott az afrikai kihívások sokaságával szembeni küzdelemben. Az AU túl sokszor hallgat az önkényuralom, a korrupció, a választási csalás és az illegális államcsínyek láttán. Ha az EU és Afrika a jövőben el kívánják mélyíteni és intenzívebbé kívánják tenni a stratégiai együttműködésüket, akkor nem riadhatunk vissza attól, hogy határozottan és őszintén megfogalmazzuk az Afrikával szembeni elvárásainkat. Ez a valóságban azt jelenti, hogy az Afrikai Uniónak olyan felelősebb és érzékenyebb szervezetté kell válnia, amely valódi erkölcsi és politikai tekintéllyel bír. Ha Afrikának segítségre van szüksége a humanitárius válságok megoldásához, akkor természetesen továbbra is rendelkezésre fogjuk bocsátani a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat. Az Európai Uniónak különösképpen biztosítania kell azt, hogy a millenniumi fejlesztési célok melletti elkötelezettsége továbbra is ugyanolyan szilárd maradjon, mint eddig. Az EU-nak azokat a károkat is mérlegelnie kellene, amelyeket a kereskedelmi politikája és az – időnként kissé abszurd – mezőgazdasági támogatási rendszerével az afrikai gazdaságoknak okoz. De végső soron Afrika problémáit csak Afrika oldhatja meg. Ezt a tényt kell megértenünk és e stratégiai földrészhez való megközelítésünk és a vele fenntartott kapcsolatunk középpontjába helyeznünk.

161

162

HU


Mariya Nedelcheva (PPE). – (FR) Elnök asszony, felesleges említenünk, hogy a közös stratégia egy olyan stratégia, amely közös prioritásokat és célokat jelöl ki. Ilyen stratégiával már rendelkezünk. Most olyan konkrét eszközök alkalmazására van szükségünk, amelyekkel el is tudjuk érni ezeket a célokat. E célból világos politikai irányvonalakra, koherens gazdaságpolitikára és stabil társadalmi kritériumokra van szükségünk. Politikai szinten továbbra is a demokratikus értékek és az emberi jogok tiszteletben tartása az irányadó a számunkra. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a partnereinket, hogy minél gyorsabban ratifikálják a demokráciáról szóló afrikai chartát, és gondoskodjanak arról, hogy teljesüljenek a két fél által vállalt kötelezettségek. Gazdasági szinten a stratégia megfelelő és átlátható finanszírozásának a biztosítása, valamint a korrupció elleni, minden szinten folytatott küzdelem jelentenek további garanciát közös fellépéseink sikerére. Rendkívül fontos az is, hogy folytassuk az olyan regionális piacok létrehozására irányuló munkát, amelyek elismert helyet biztosítanak a mezőgazdaságnak. Társadalmi szinten a helyi nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalom valamennyi szereplőjével folytatott párbeszédnek kell prioritást élveznie. Folyamatosan felsőbb szintre kell emelnünk a társadalompolitikát. E tekintetben úgy vélem, hogy különleges helyet kell fenntartanunk az oktatásnak, a képzésnek és a fiatalok mobilitásának annak érdekében, hogy egy új globális dinamikát indítsunk útjára. A két parlamentünknek, az Európai Parlamentnek és a Pánafrikai Parlamentnek arra kell törekedniük, hogy bevezessék a jelentések és az éves cselekvési tervek közös szakértők segítségével történő rendszeres nyomon követését. Számos kihívással kell tehát szembenéznünk. Annak érdekében, hogy ezeknek eleget tudjunk tenni, túl kell lépnünk a két kontinens közötti és az egyes földrészeken belüli különbségeken. Az EU–Afrika csúcstalálkozó lehetőséget kínál hatékony közös megoldások előterjesztésére, rajtunk áll, hogy megragadjuk-e ezt az alkalmat. Norbert Neuser (S&D). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az EU–Afrika csúcstalálkozó előjelei nagyon ígéretesek. A csúcstalálkozóra teljes egészében egy a közös jobb jövőért dolgozó egyenrangú partnerség jegyében fog sor kerülni. Két hónappal a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó New York-i konferencia után egyedülálló lehetőség kínálkozik arra, hogy további konkrét, kötelező érvényű lépéseket tegyünk a szegénység felszámolására Afrikában. Természetesen valamennyien nagy aggodalommal figyeljük Kína saját nyersanyagszükségleteinek biztosítására irányuló kiterjedt tevékenységét az afrikai kontinensen. Ez nagyban emlékeztet a gyarmatosító államok viselkedésére. Ezért az Európai Uniónak egy olyan szabályozást kell sürgetnie, amely az afrikai országok közös jólétét és társadalmi előrelépését szolgálja. Ez munkahelyeket fog teremteni, és fenntartható eredményekkel fog járni. Ezért határozottan üdvözlöm a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vezessünk be hatékony ellenőrzéseket a nyersanyag-gazdálkodás terén. Egy olyan szerkezeti politikát kell afrikai partnereinkkel együtt támogatnunk, amely előmozdítja a fenntartható növekedést és az éghajlatvédelmet annak érdekében, hogy Afrika megmenekülhessen a szegénységcsapdából. Támogatjuk a Bizottság társadalmi kohézióval kapcsolatos javaslatait, mivel azok hozzá fognak járulni a munkahelyteremtéshez. Olyan helyzetbe kell hoznunk Afrika lakóit, hogy saját munkájukkal juthassanak a megélhetésüket biztosító jövedelemhez. Végezetül a következő prioritásokat szeretném összefoglalni: Először is meg kell erősítenünk az Afrikai Uniót és képviseleteit valamennyi nemzetközi testületben – a Biztonsági Tanácsban, a G20-ak csoportjában, a Pánafrikai Parlamentben. 2015-ig további

24-11-2010

24-11-2010

HU


kezdeményezésekkel teljesíteni kell a millenniumi fejlesztési célokat Afrikában. Az EU és Afrika közötti gazdasági és kereskedelmi megállapodások keretében biztosítanunk kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által előírt szociális normák kötelezővé tételét. Geoffrey Van Orden (ECR). – Elnök asszony, az EU és Afrika közötti stratégiai partnerségre vonatkozó cselekvési tervben szerepel egy fejezet a demokratikus kormányzásról és az emberi jogokról, amelyek „döntő fontosságúak a fenntartható fejlődés szempontjából”. Ezeket a célokat azonban csak nagyon csekély mértékben sikerült végrehajtanunk. Kiváló példa erre, hogy nem sikerült valódi változást elérnünk Zimbabwében. 2007-ben, az első EU–Afrika csúcstalálkozóra készülve keservesen panaszkodtunk az EU képmutató viselkedése miatt, mivel az egyik kezével utazási tilalommal és vagyonbefagyasztással sújtotta Mugabét és a hozzá hasonlókat, miközben a másik kezével éppen ugyanőt hívta meg egy csúcstalálkozóra az egyik európai fővárosba – Lisszabonba. Most látjuk, hogy Mugabe ismét csak meghívást kapott egy EU–Afrika csúcstalálkozóra, jóllehet ezúttal Líbiába, de szelíden elmegyünk emellett, mintha mindez nem is számítana. Egy asztalhoz ülni Mugabéval sérti az elveinket és homlokegyenest ellenkezik az EU saját, kinyilatkoztatott álláspontjával. Saját afrikai diplomáciánk kudarca az, hogy egyáltalán van még olyan afrikai kormány, amely figyelemre méltatja Mugabét. Elnök asszony, feltehetnék két kérdést a Tanácsnak és a Bizottságnak? Hangot kívánnak-e adni az EU képviselői Líbiában a Mugabe jelenléte miatti nemtetszésüknek? Másodszor pedig, mit kíván az EU a felelősségteljes kormányzás aktív elősegítése érdekében tenni? E nélkül kevés a reménye egy virágzó, demokratikus jövőnek Afrikában. Enrique Guerrero Salom (S&D). – (ES) Elnök asszony, biztos ó úr, az Európai Unió mindössze néhány héten belül számos csúcstalálkozón játszott vezető szerepet, kezdve a kínai találkozóval, majd Ázsián és az Egyesült Államokon át egészen a G20-ak csoportjáig. Hamarosan Cancúnba utazunk, majd jövő héten az EU–Afrika csúcstalálkozóra. Tekinthetnénk ezt egyszerűen csak a programbeosztásunk részének, a csúcstalálkozók évente vagy bizonyos időközönként ismétlődő rutinsorozatának is. De tekinthetünk erre olyan csúcstalálkozók sorozatéként is, amelyeken előrelépést kell elérnünk bizonyos kérdésekben, amelyeken be kell vezetnünk a szükséges reformokat ahhoz, hogy meg tudjunk felelni egy a problémáit, a válaszait és a szereplőit tekintve változó világnak. Ilyen szemmel kell a küszöbön álló EU–Afrika csúcstalálkozóra tekintenünk. 80 ország lesz jelen, az Egyesült Nemzetekhez tartozó országok egyharmada, amelyek 1,5 milliárd lakost képviselnek, ez a világon élők minden negyedikének felel meg. Sajnos az nem mondható el ezekről az országokról, hogy ugyanilyen arányú lenne a bruttó hazai össztermékük, hiszen a részvevő 53 afrikai ország közül több is a világ legszegényebb országai közé tartozik. Mit kell tennünk ahhoz, hogy javítani tudjuk az általunk foganatosított lépéseket? Először is az infrastruktúra bővítését, az élelmezésbiztonság növelését és a kormányozhatóság fokozott támogatását kell prioritásaink középpontjába helyezni. Másodszor koncentrálnunk kell a támogatási eszközeinket, támogatnunk kell a civil társadalmat és a magánkezdeményezéseket, valamint meg kell erősítenünk az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament szerepét. Végezetül egy sor stratégiai kapcsolat keretében kell összefognunk Afrikával, többek között a nemzetközi pénzügyi intézmények tekintetében.

163

164

HU


A Világbank reformja nagyobb hatalmat helyezett a feltörekvő országok kezébe, ugyanakkor csökkentette Afrika hatalmát. A Világbank elnöke áprilisban úgy nyilatkozott, hogy a „harmadik világ” fogalma immár a történelemkönyveké. Sajnos nem ez a helyzet, de tehetünk azért, hogy ez a közeljövőben valósággá váljon. Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is hadd emlékeztessek arra, hogy Afrika a tízedik világhatalom, még egy olyan évben is, amelyben egy olyan fontos kérdésről emlékezünk meg – a szegénységről –, amely számos más földrészhez hasonlóan minden bizonnyal Afrikát is sújtja. Meg kell erősítenünk a társulási megállapodásokat és intézkedéseket kell hoznunk a gazdasági fenntarthatóság érdekében, különösen az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügy és a vízkészletek terén tett lépésekkel, és az afrikai országoknak odaítélt pénzügyi eszközök megfelelőségének valódi ellenőrzésével, miközben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Afrika régiói igencsak eltérnek egymástól. Vannak sajátos szükségletekkel bíró régiók, amelyek például gyakran vezetnek jelentős illegális migrációs áramláshoz. Ehelyett a migrációs áramlásokat a munkaerőpiac valós igényeihez kell igazítanunk. A konstruktív párbeszéd minden bizonnyal védelmet tud nyújtani az alapvető jogoknak és támogatni tudja a kormányzást ezen a rendkívül fontos kontinensen. Ana Gomes (S&D). – Elnök asszony, a közelgő líbiai EU–Afrika csúcstalálkozón az EU vezetői találkozni fognak Meles Zenawival, Etiópia miniszterelnökével. Etiópia nem csak hogy Afrika második legnépesebb országa és az Afrikai Unió székhelye, hanem egyben az a – a Cotonoui Megállapodás értelmében – partnerünk is, aki megakadályozta az uniós választási jelentés teljesítését 2005-ben Addisz-Abebában, valamint nemrégiben 2010-ben is, annak érdekében, hogy elkerülje a választásokkal kapcsolatos szabálytalanságok és a választások befolyásolásának nyilvánosságra hozatalát. Mi értelme azoknak a demokráciáról, az emberi jogokról és a felelősségteljes kormányzásról szóló tárgyalásoknak, amelyeket az EU az afrikai partnereivel fog folytatni, ha az afrikai tárgyalópartner az etiópiai diktátor, Meles Zenawi? Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, mindannyian tudjuk, hogy jelenleg számos afrikai ország lakossága függ a fejlett országok humanitárius segélyétől. A jövőben azonban arra kellene irányulnia a segítségünknek, hogy fellendítsük a népes területek gazdasági fejlődését, és ezáltal az afrikai országok lépésről lépésre saját erejükből tudják megváltoztatni országuk természetét. A bányászati és az emberi erőforrások lehetőséget kínálnak az afrikai országok számára ahhoz, hogy az iparosodott országok jól átgondolt támogatásával kiutat találjanak az elmaradottságból és a szegénységből. Ha az afrikai országok vonzóvá kívánnak válni a munkahelyek, a know-how és a jelentős befektetések számára, akkor egyértelműen nagyobb fokú politikai stabilitásra, normális jogszabályi környezetre és a vállalkozások számára is elfogadható szabályokra van szükség ahhoz, hogy aztán a vállalkozók hajlandóak legyenek vállalkozásaikat tisztességes módon afrikai országokban működtetni. Ennek a környezetnek az egyik komoly akadályát a kegyetlen, tekintélyelvű rezsimek jelentik, amelyek viselkedése minden tisztességes embert elriaszt bármiféle együttműködésben való részvételtől. Véleményem szerint ez az a probléma, amely a legtöbb kárt okozza az afrikai földrész fejlesztési kilátásainak. Ezt a problémát meg kell oldani! Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, mindenki ismeri azt az afrikai közmondást, miszerint a szegénység olyan, mint egy oroszlán, aki nem harcol ellene, azt felfalja. Ha

24-11-2010

24-11-2010

HU


megvizsgáljuk az Európai Unió és Afrika között jelenleg fennálló együttműködést és fejlesztési segélyezést, akkor önkéntelenül is arra a következtetésre jutunk, hogy pillanatnyilag sokkal inkább az oroszlánnak vetünk oda milliárdokat, mint sem valóban az embereken segítenénk. Az afrikai kontinensnek természetesen számos problémával kell megküzdenie. Először is ott van a sok fegyveres konfliktus, amelyek békés feloldásában nem igazán jeleskedtünk, és amelyek a gyakran rossz kezekbe kerülő segélyösszegeknek köszönhetően újra és újra fellángolnak. Másodszor nehézséget okoz az is, hogy a gazdasági növekedési ráták ritkán járnak együtt a szegénység felszámolása terén felmutatható sikerekkel. E tekintetben komolyan kell vennünk az arra vonatkozó bírálatokat, hogy az EU a piacok megnyitását sürgeti az afrikai államokban, ami ugyanakkor súlyosbíthatja a szegénységet és az éhezést. Ezt éppen úgy meg kell vitatnunk az EU–Afrika csúcstalálkozó szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatandó tárgyalásai során, mint az arra vonatkozó bírálatot, hogy az olcsó élelmiszerexportok egész népcsoportok megélhetését veszélyeztetik. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, a küszöbön álló EU–Afrika csúcstalálkozó jó lehetőséget kínál egy realista együttműködési stratégia kidolgozására. Ami az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatokat illeti, úgy azok a két földrész közötti kapcsolatok erősítésének tekintetében elő fogják mozdítani egy specifikus cselekvési terv elfogadását a csúcstalálkozón. Az ez alkalomból összegyűlő kormány- és államfők döntései 80 ország 1,5 milliárd lakosára lesznek hatással. A szegénység felszámolása, az emberi jogok és a gazdasági kormányzás olyan közös kihívások, amelyek közös megközelítést igényelnek. Ezért fontos az, hogy az EU és Afrika közötti partnerség ne maradjon meg adományozó és megadományozott viszonyának, hanem váljon egyenrangú partnerséggé. Ahogyan a szegénység elleni küzdelemről folytatott vitákon, úgy most is szeretném kiemelni a millenniumi fejlesztési célok elérésének a fontosságát. Úgy vélem, hogy különösen nagy szükség lenne a négy kiemelt terület – a finanszírozás, az élelmezésbiztonság, az egészségügy és az oktatás – jobb koordinációjára. Alf Svensson (PPE). – (SV) Elnök asszony, talán arra is fel kellene hívnunk a figyelmet, hogy a közelmúltban maga Afrika is bizonyos fokú előrelépést ért el. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy még mindig sok a tennivaló. A gazdasági válság felkavarta és még mindig felkavarja Európát. Elemezzük a mindennapi életünket, de kevés figyelmet fordítunk arra, hogy mi történt a fejlődő országokkal a globális gazdasági válság következtében. Úgy vélem, nagyon fontos lenne egy ilyen elemzést is elvégezni. Hogyan érintette a gazdasági válság a fejlődő országokat? Szeretném azt is kiemelni, hogy milyen fontos számunkra az, hogy előmozdítsuk, sőt, javítsuk a befektetési feltételeket a fejlődő országokban, ideértve a fejlődő országokbeli európai befektetések feltételeit is. Maguk a fejlődő országok részéről nincs hiány ötletekből és befektetőkből, de stabilitásra van szükség. Rendkívül pozitív lépés lenne, ha a segélyek – vagy akárminek is kívánjuk most ezeket hívni – hozzá tudnának járulni az olyan hazai jellegű ötletek, projektek és befektetések stabilitásához, amelyeket valóban meg is lehetne valósítani a fejlődő országokban. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, ez egy rendkívül tartalmas vita volt, és csak néhány pontot szeretnék a kérdésekre válaszolva kiemelni.

165

166

HU


Úgy vélem, hiba lenne nem elismerni azt, hogy Afrika jelentősen megváltozott. Afrikának megnőtt az önbizalma; és jó okkal. Növekszik a gazdaság, és Afrikának bizonyos szempontból jobban sikerült megbirkóznia a gazdasági és pénzügyi válsággal, mint Európának. Afrikai Unióként Afrika sokkal jobban szervezett, sokkal erősebb – még az Európai Bizottságnál is erősebb –, és nagyobb hatalommal is bír. Ugyanakkor nem lenne helyes az Afrikai Uniót az Európai Unióhoz hasonlítani, mivel ezek különböző jellegű uniók, és meg sem kellene próbálnunk az egyiket a másikhoz hasonlítani. Az Afrikai Unió mindazonáltal nagyon is egyértelműen jelen van. Fontos az is, hogy Afrika megértse, milyen hatalommal bír a nemzetközi színtéren. Az afrikai országok a politikai irányuknak megfelelő képviseletre törekszenek. Ez azt jelenti, hogy ez a csúcstalálkozó egy nagyon különleges csúcstalálkozó. Ez határozottan nem egy adományozó és megadományozott közötti csúcstalálkozó. Ez a csúcstalálkozó talán nem is áll igazán a figyelem középpontjában, azonban ezt a kapcsolatot fel kell virágoztatnunk. Úgy vélem, két kulcsfontosságú témával kell foglalkoznunk. Az egyik egyszerűbb: a millenniumi fejlesztési célokat fenntartható módon, inkluzív növekedés útján kellene elérnünk. Ezért foglalkozunk az energia kérdésével. Ezért helyezünk olyan nagy hangsúlyt a fenntartható mezőgazdaságra, mivel enélkül veszélybe kerülnek a millenniumi fejlesztési célok elérése és a szegénység elleni küzdelem terén, valamint a nagyobb fokú stabilitás biztosításában elért eredményeink. A második téma egy nagyon komoly politikai vita. Igen, napirenden van a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok kérdése. De többé már nem arról van szó, hogy az egyik fél hallgat, a másik pedig kifejti a véleményét. Ez egy kétirányú utca. Ez egyfelől kihívást, másfelől lehetőséget is jelent. Saját társadalmunkban az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás jelentik számunkra a stabilitás gerincét. Nem mintha prédikálni szeretnénk. Azonban úgy véljük, hogy e kérdések megoldása nélkül nem lehet elérni a millenniumi fejlesztési célokat és a szegénységet felszámolni. Ez azt jelenti, hogy valamennyi programban, amelyben részt veszünk, kulcsfontossággal bír a felelősségteljes kormányzás. Az előzetes eljárás során nem közeledünk olyan kormányokhoz, amelyek esetében reményt sem látunk a felelősségteljes kormányzásra. Ilyen esetben a nem kormányzati szervezetekhez fordulunk; más eszközökkel próbáljuk meg támogatni a lakosságot. Azonban minden egyes projektben egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok szerepére. A fenntarthatóság is kiemelt helyet foglal el a politikánkban. Például nem finanszírozzuk a Szerengeti-projekteket. Egyetlen környezetromboló projekt sem kap uniós pénzügyi támogatást. Minden egyes projekt környezeti hatásvizsgálat alapján kerül kiértékelésre. A projektek megközelítésében nagyon fontos szerepet játszik a fenntarthatóság. Ugyanakkor nagyon világos az is, hogy nem várhatjuk el egy a lakosságát hamarosan megduplázó földrésztől, hogy semmilyen hatást se gyakoroljon a környezetre. Ismétlem, a mi szerepünk a jelenlegi helyzetben az, hogy valóban fenntartható növekedésre törekedjünk; és a megújuló energiák kulcsszerepet játszanak az ilyen típusú növekedés elérésében. Úgy vélem, ez egy nagyon különleges csúcstalálkozó. Ez a csúcstalálkozó nem annyira a politikai szlogenekről, mint inkább a már fennálló bizalomról szól, amely igen törékeny. Nagyon sokat nyerhetünk e kapcsolatok révén, de sok kárt is okozhatnak ezek.

24-11-2010

24-11-2010


HU

Úgy vélem, ez a csúcstalálkozó tartós hatást fog kifejteni, mivel úgy gondolom, hogy a megfelelő területekre helyezi a hangsúlyt. Afrikai szemszögből vizsgáljuk Afrika politikai szerepét. Nagyon jelentős támogatással járultunk hozzá Afrika mára elért pozíciójához, és elkötelezettek vagyunk Afrika további előrelépése mellett, amelyet támogatásunkkal és legfőképpen azzal kívánunk segíteni, hogy arra ösztönözzük Afrikát, vegye a saját kezébe az afrikai folyamatok irányítását. ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN alelnök Olivier Chastel, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Bizottság által elmondottak egyfajta kiegészítéseként, valamint egyfajta végkövetkeztésként szeretném elmondani azt, hogy a Tripoliban megrendezésre kerülő harmadik EU–Afrika csúcstalálkozónak fontos politikai jelzést kell küldenie azzal a céllal, hogy a következő években elmélyítsük az együttműködésünket Afrikával. Ennek célja a két ország előtt álló kihívásokkal szembeni jobb együttműködés, a két kontinens óriási erejének egyesítésében rejlő lehetőségek jobb kiaknázása és álláspontjaink megfelelőbb koordinálása a nemzetközi színtéren. Az afrikai és az európai vezetők bizonyára rátalálnak majd a követendő út jelzéseire. E vita során is hallhattunk számos konkrét útmutatást, amelyeket természetesen továbbítani is fogunk. Valamennyi hozzájárulást, a képviselőkét pedig különösen szívesen fogadjuk. Az egyik kérdésre külön is szeretnék válaszolni. Több képviselő is külön kitért a gazdasági partnerségi megállapodások valóban kényes kérdésére, amelyek már a 2007-es lisszaboni csúcstalálkozón is jelentős nézetkülönbségekhez vezettek. Tekintettel arra, hogy Afrika komoly ellenállást tanúsít a gazdasági partnerségi megállapodások aláírásával szemben, egyes felek valóban arra utaló politikai jelzést kértek tőlünk, hogy mi igenis figyelembe vesszük Afrika álláspontját; mások egy ennél sokkal proaktívabb és pozitívabb megközelítés mellett érvelnek a javaslataink természetével kapcsolatban. Őszintén úgy véljük, hogy e tekintetben az lenne a legjobb, ha e tárgyalások feltétlen újrakezdésére törekednénk a csúcstalálkozón. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a következő plenáris ülés során, decemberben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Afrika és EU között a lisszaboni csúcstalálkozón 2007-ben létrehozott stratégiai partnerség lehetővé tette a két földrész számára, hogy olyan közös érdekeket és stratégiai célokat határozzanak meg, amelyek túlmutatnak az EU hagyományos fejlesztési politikáján. A felvázolt célokat az Afrika–EU közös stratégia és a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv elfogadásával ültették át a gyakorlatba; ez utóbbi nyolc területet jelölt meg prioritásként: béke és biztonság; demokratikus kormányzás és emberi jogok; kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra; a millenniumi fejlesztési célok; energiaügy; éghajlatváltozás; migráció, mobilitás és foglalkoztatás; tudomány, információs társadalom és űrkutatás. A Tripoliban, Líbia fővárosában megrendezésre kerülő harmadik Afrika–EU csúcstalálkozó témája a „Befektetések, gazdasági növekedés és munkahelyteremtés” lesz, célja pedig, hogy hosszú távú közös iránymutatásokat dolgozzon ki ezeken a területeken, miközben az EU 2020

167

168

HU


stratégia által megállapított prioritások érvényesítését is biztosítja. Úgy vélem, ez jó alkalom a portugál kereskedők számára ahhoz, hogy üzleti hálózatuk részeként szorosabb kapcsolatokat építsenek ki az afrikai piacon, mindazonáltal a bizonytalanság kérdésével és a portugál közösség, különösen a Dél-Afrikában élő madeirai közösség által elkövetett bűntettek magas számával is foglalkozni kell. Ezért fontos a konkrét és összehangolt együttműködés megerősítése és kialakítása, és ezzel egyidejűleg a nemzetközi kapcsolatok új kihívásaihoz történő hozzáigazítása. 16. A nyugat-szaharai helyzet (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a nyugat-szaharai helyzet megvitatása. A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja, a Bizottság alelnöke és az Unió biztonságpolitikai és külügyi főképviselője nevében. – Elnök asszony! Köszönöm a tisztelt Háznak, hogy napirendre tűzte az aktuális nyugat-szaharai helyzet megvitatását. A parlamenti képviselők szóbeli kérdéseire Catherine Ashton nevében válaszolok. Az Európai Uniót aggasztják a november elején Laâyoune-ban történt események, és sajnálatát fejezi ki a halálesetek miatt. Mára visszatért a nyugalom Laâyoune-ba, bár a mélyben húzódó feszültségek nem szűntek meg. Az Európai Uniót nyugtalanítja, hogy a Laâyoune-ban fellángoló erőszak hátráltathatja az ENSZ főtitkárának fáradozásait, hogy mindként fél számára elfogadható megoldást találjon a nyugat-szaharai konfliktus rendezésére. A jelenleg szóban forgó aggályokról a marokkói hatóságokat is feltétlenül értesítenünk kell a megfelelő csatornákon keresztül. Nyugat-Szahara kérdése a társulási tanács következő, decemberi ülésének napirendjén is szerepel. A témát az Európai Parlament és Marokkó között fennálló parlamenti vegyes bizottságban is fel lehet vetni. Az Európai Unió továbbra is együttműködik Marokkóval az olyan területek reformjában, mint a jó kormányzás, a jogállamiság vagy az emberi jogok tiszteletben tartása. Az Európai Unió hasznos és őszinte politikai párbeszédet folytat Marokkóval a társulási megállapodás nyomon követéséért felelős szervezeteken belül. Ennek keretében az Európai Unió emlékeztette partnerét az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásai betartásának fontosságára. A nyugat-szaharai természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatban Marokkó köteles eleget tenni a nemzetközi jog, ideértve a nyugat-szaharai természeti erőforrások felhasználásáról szóló jogszabályok értelmében rá vonatkozó kötelezettségeknek. Az Európai Unió támogatja az ENSZ főtitkárának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egy igazságos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás szülessen, amely – a Biztonsági Tanács határozataival összhangban – önrendelkezési jogot biztosít Nyugat-Szahara népének. Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök asszony! Hetven perce várom, hogy elkezdődjön a kérdések órája. Szeretném megtudni, valójában mikor kerül rá sor. A kérdések órájára általában a vita félbeszakításával és későbbi folytatásával kerül sor. Elnök. – A képviselőcsoportok vezetői az Elnökök Értekezletén úgy döntöttek, hogy a kérdések órája elmarad. Úgy vélem tehát, hogy nincs értelme tovább várnia.

24-11-2010

24-11-2010

HU


José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! A legenda szerint a nagy filozófus, Arisztotelész egyszer tanítványaival sétált híres peripatetikus iskolájában, amikor egyik tanítványa megjegyzésével megsértette a mestert. Bocsánatkérésként a tanítvány azt mondta: „nem a saját véleményem, hanem az ön mesteréé, Platóné”. Arisztotelész ekkor megállt és azzal a mondattal felelt, amely a Kr. e. 4. századtól napjainkig számtalanszor elhangzott Európa színpadjain: „Barátom Platón, de még inkább az igazság”. Tisztelt elnök asszony! Marokkó az Európai Unió méltó és aktív partnere, továbbá elsődleges stratégiai szövetségese a radikális iszlám fundamentalizmus visszaszorításában. Ám ahogy azt Sarkozy elnök úr mondta az itt elhangzott beszédében, a Parlament az Európai Unió demokratikus motorja, ezért megmásíthatatlan és vitathatatlan kötelezettség hárul rá az emberi jogok védelmében. Ha tehát ezek a jogok sérülnek, a Parlament nem állhat félre vagy nézhet másfelé. Világosan és jól hallhatóan kell nyilatkoznia a minket vezérlő elvekről. Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió Marokkó lojális partnere volt eddig és az kíván maradni a jövőben is, ám ez a partnerség elveken és értékeken nyugszik, amely elvekért és értékekért ki kell állnunk. Azzal fejezem be, tisztelt elnök asszony, hogy a jellem- vagy temperamentumbeli mérsékletesség valóban erény, ám az emberi jogok és alapvető szabadságjogok, különösen a szólásszabadság védelme terén tanúsított mértékletesség mindig bűn, minden esetben a gyengeség és gyávaság jele, és az Európai Unió népeinek képviselőjeként nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést. Véronique De Keyser, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Az állásfoglalás egyeztetése nem volt könnyű, de végül olyan megoldást sikerült találnunk, amely véleményem szerint minden csoport számára kielégítő. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak fáradozásaikért, mivel már szóba hozni sem merjük Nyugat-Szaharát, tudva azt, hogy mennyire kényes téma. Ezért a Marokkó és Szahara közötti konfliktus kapcsán politikailag nem foglalunk állást. Ugyanakkor, az első pont elítéli a Laâyoune-hoz közeli tábor felszámolása során kirobbant erőszakot, és az elmarasztaló vélemény annak ellenére határozott, hogy jelenleg nem ismerünk minden tényt, amely alapján eldönthetnék, ki miért felelős. A második pontban – finoman szólva – sajnálatunkat fejezzük ki, amiért nincs sajtószabadság, illetve a humanitárius szervezetek és parlamenti képviselők nem utazhatnak a térségbe. Véleményünk szerint ez elfogadhatatlan. A harmadik pont szorosan idekapcsolódik. Megjegyezzük, hogy Marokkó vizsgálatot fog indítani, ám változatlanul szükségesnek tartjuk, és ezért szorgalmazzuk a nemzetközi kivizsgálást annak érdekében, hogy fény derüljön a történtekre. Ettől eltekintve a politikai konfliktust meghagyjuk az ENSZ hatáskörében, és szorgalmazzuk, hogy a felek újrakezdjék a tárgyalásokat. Ivo Vajgl, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SL) Elnök asszony, biztos úr! A vitát és a holnap szavazásra kerülő állásfoglalást két esemény váltotta ki: egy 14 éves fiú halála, amit egy marokkói rendőr fegyvere okozott, és néhány nappal később annak a tüntetőtábornak az erőszakos felszámolása, ahol több mint tízezer nyugat-szaharai lakos békésen próbálta felhívni a világ és a mi figyelmünket is tűrhetetlen társadalmi, politikai és gazdasági helyzetére.

169

170

HU


Az incidens további emberáldozatokat követelt, amit nagyon sajnálatosnak tartunk. Ők a lehető legnagyobb árat fizették a mindannyiunk által ismert megoldatlan probléma miatt. Nyugat-Szahara a befejezetlen dekolonizációs folyamat utolsó példája a világon, ahol egy szomszédos ország élvezi a külföldi terület jogellenes elfoglalásának előnyeit – elutasítva a Biztonsági Tanács határozatait, ismétlődően figyelmen kívül hagyva az ENSZ népszavazásra és Nyugat-Szahara lakosságának önrendelkezési jogára vonatkozó követeléseit, megsértve az emberi jogokat és a nemzetközi jogi normákat. Nyugat-Szahara, a homok és kövek országa, amelyet egy több mint ezer kilométeres szégyenfal szel ketté, kellően gazdag ahhoz, hogy felkeltse Marokkó és annak hajthatatlan álláspontját aktívan vagy passzívan támogató országok étvágyát és reményeit. Mind tudjuk, hogy kikről van szó. Nyugat-Szahara problémája, a dekolonizáció politikai jellegű. Csak egyetlen módon oldható meg, úgy, ahogyan a hasonló problémákat másutt megoldották, azaz a nemzetközi jog, a nemzetek önrendelkezési joga és egyezmények érvényesítésével. Az ENSZ nyugat-szaharai szerepét meg kell erősítenünk; a MINURSO mandátuma nem kellően széleskörű, a misszió pusztán a status quo fenntartását szolgálja, jelenléte gyenge és pusztán formalitás. Biztos úr! Nagyon köszönöm, hogy világosan fogalmazott. Néhány befolyásos tagállam eltérő érdekei ellenére, vagy pontosan azok miatt, az Európai Uniónak tevékenyebb szerepet kellene vállalnia és minden rendelkezésre álló eszközt latba kellene vetnie. Marokkónak, amely sokak támogatását és megértését élvezi, szintén erőfeszítéseket kell tennie a helyzet konstruktív megoldására. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a tényt, hogy végre alkalmunk nyílik Nyugat-Szahara kérdésének megvitatására és állásfoglalás elfogadására. A korábbi alkalmakkal ellentétben, ez egyszer nem győzött a marokkói nyomás. Úgy vélem, ez nem csak a Parlament hitelessége, hanem a nyugat-szaharai események átláthatósága miatt is előnyös. Másodsorban szeretném határozottan, világosan és érthetően kijelenteni, hogy elítélem a Gdeim Izik tábor felelőtlen és provokatív módon való felszámolását. Igaz, hogy mindkét oldal erőszakosan viselkedett, mégis úgy vélem, nagyon igazságtalan volna egyformán megítélni a támadással szemben magukat védelmezőket és az elnyomó, üldöző és kínzást alkalmazó erőket. Ezért szorgalmazzuk az ENSZ égisze alatt zajló független vizsgálat lefolytatását. Nem egyenlő felek közötti konfliktusról beszélünk. A felelősség nem egyformán oszlik meg és a konfliktus nem minden szereplője követ egyforma stratégiát vagy használ egyforma fegyvereket. Kétségtelenül nyugalomra kell intenünk valamennyi érintettet, de a legfontosabb, hogy a Marokkói Királyságot felszólítsuk, hogy hagyjon fel a szaharai nép ellen irányuló ellenséges magatartással, csakúgy, mint a parlamenti képviselők, a média és az emberi jogi jogvédők zaklatásával. Az Európai Unió nem tehet úgy tovább, mintha misem történne. Az Európai Unió tagjaiként súlyos történelmi felelősség terhel bennünket, különösen egyes országokat, például Spanyolországot vagy Franciaországot. Cselekedjünk tehát ésszerűen, ahogyan azt Jiménez miniszter asszony kérte tőlünk, de ezúttal az ésszerű viselkedés „megálljt parancsolni” a marokkói rezsimnek. Nem probléma,

24-11-2010

24-11-2010

HU


ha Marokkóval jó kereskedelmi viszonyt kívánunk ápolni. Ez szükséges és előnyös is, de nem az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértése árán. Tisztelt Jiménez asszony és Ashton bárónő! Az igazságos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható megoldás érdekében népszavazást kell tartani az önrendelkezés kérdéséről. Tegyük ezt lehetővé! Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Nyugat-Szahara megdermedt konfliktusa destabilizálja a környező térséget. Marokkó hajthatatlansága továbbra is lehetetlenné teszi az igazságszolgáltatást Nyugat-Szahara népének, amely 20 éve várja a függetlenségéről döntő népszavazást. Bár elismerem, hogy Marokkó a Nyugat fontos szövetségese a terrorizmus elleni küzdelemben, mélyen elítélendő, hogy Marokkó nem teljesíti az ENSZ megegyezésre vonatkozó tervével kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. A nyugat-szaharai nép elleni erőszakról szóló jelentés ismeretében megbízást kellene adnunk az ENSZ-missziónak, hogy kísérje figyelemmel a szaharai nép emberi jogi helyzetét. E jogkör biztosításáért tett erőfeszítéseket azonban Franciaország sajnálatos módon következetesen megakadályozta. Ez majdnem példa nélküli az ENSZ-missziók esetében: a nyugat-szaharai misszió az egyetlen, amely nem rendelkezik emberi jogi mandátummal. Marokkónak és a Polisario Frontnak meg kell értenie a normákra vonatkozó elvárásokat, amelyeket a nemzetközi közösség támaszt velük szemben. Az EU jelentős helyzeti előnnyel rendelkezik Marokkóval szemben, főleg a halászati jogok és a segélyek terén. Remélhetőleg a közelgő dél-szudáni népszavazás, amely egy új szuverén államot teremt délen, újabb motivációként hat a nyugat-szaharai terület és nép kapcsán régóta húzódó vitás ügy valamennyi érintettjére, mert hiszem, hogy ez a nép békés és virágzó jövőt érdemel. Willy Meyer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Szeretném egy nyilvánvaló dologgal kezdeni: a Marokkói Királyság értésére kell adnunk, hogy ez nem a Marokkói Parlament. Parlamentünk szuverenitása az európai polgároktól ered, így napirendünket, témáinkat és állásfoglalásainkat is ez határozza meg, ezért elfogadhatatlan, hogy a Marokkói Királyság folyamatosan beavatkozik parlamentünk munkájába. Másodszor, tisztelt képviselőtársaim, a szóban forgó alapvető probléma – a nemzetközi jog meghatározása szerint – egy „önkormányzattal nem rendelkező terület” illegális katonai, rendőri és marokkói telepesek általi megszállása. Marokkónak nincs felségjoga Nyugat-Szahara felett. Ismétlem, nincs ilyen joga. Nem alkalmazhatja törvényeit és nem gyakorolhat felségjogot felette. A Parlamentnek ezért nagyon világos üzenetet kell megfogalmaznia a nemzetközi közösség és a szaharai nép felé, hiszen nekik kell dönteni jövőjükről az ENSZ Biztonsági Tanács által jóváhagyott, önrendelkezésről szóló népszavazás keretében. A marokkói kormány által Nyugat-Szaharában elkövetett visszaéléseknek és elnyomásnak egyetlen célja az, hogy akadályozza az ott élőket önrendelkezési joguk gyakorlásában. Az Európai Parlamentnek ezért határozottabban kell kiállnia a szaharai nép mellett, védelmébe kell vennie a nép e jogát és el kell ítélnie a visszaéléseket. A Méltóság Tábort (Dignity Camp) nem lett volna szabad felszámolni. Néhány órával korábban ott jártam. Közhivatalt ellátó személy vagyok, akit azért nem engedtek kiszállni a spanyol repülőgépből, hogy ne lehessek jelen a néhány órával később bekövetkező sajnálatos eseményeknél, mivel nem akartak tanúkat. Elég sok takargatnivalójuk van, a Parlament pedig nem lehet partner az elnyomás szisztematikus

171

172

HU


eltitkolásában. Ami a társulási megállapodást illeti, tisztelt képviselőtársaim és Ashton bárónő – aki sajnos nincs jelen –, az mikor kerül felfüggesztésre? Mikor mondjuk ki, hogy ez az útirány elfogadhatatlan? Tisztelt képviselőtársaim! Úgy vélem, a Parlamentnek végre hallatnia kell a hangját. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Elnök asszony! Nyugat-Szahara válaszút előtt áll. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a marokkói kormány közelmúltbéli atrocitásait. Egymásnak ellentmondó hírek érkeznek arról, hogy mi történt a Laâyoune külvárosában felállított táborban. Azt a tényt azonban, hogy 15 ezer ember elvesztette otthonát és elhagyni kényszerült városait, nem kezelhetjük könnyelműen; és ez csupán egyetlen példa az emberi jogok megsértésére, amely 1975 óta zajlik. Európai parlamenti képviselőként alaposan meg kell vizsgálnunk a térség történelmét és a szaharai nép által elszenvedett kegyetlen bánásmódot, és meg kell erősíteni a probléma és konfliktus megoldását célzó politikánkat. Egyes tagállamok az ENSZ-szel együttműködve próbálják megoldani a problémákat, ezen erőfeszítések azonban eredménytelennek bizonyulnak. Nem sikerült megállapodni a Marokkó felelősségre vonásához szükséges ajánlásokról. Jóllehet indokolt lenne az ENSZ által gyakorolt teljes körű ellenőrzés és a humanitárius segélyezés felügyelete, az ENSZ biztonsági erők csupán behatárolt tevékenységet folytatnak Nyugat-Szaharában. Ezenkívül, Marokkó továbbra is akadályozza az újságírók és nemzetközi megfigyelők szabad belépését a térségbe. Egy ENSZ-megfigyelő nagyon helyesen azt állította, hogy az Afrika e térségére összpontosított figyelem életeket menthet és védelmezi a szaharai népet Marokkó népirtást célzó politikája ellen. Az Amnesty International független vizsgálatot szorgalmaz az erőszak ügyében. Ez üdvözlendő gondolat. A vizsgálatot le kellene folytatni. Máig nem ismert, hány ember vesztette életét, szenvedett súlyos sérüléseket vagy tűnt egyszerűen el a marokkói atrocitások következtében. Végezetül szeretném felkérni a tisztelt Házat, hogy határozott válaszlépésekkel tegyen pontot a jelenlegi lassú nemzetközi diplomáciai folyamat végére, és találjon olyan megoldást, amely megóvja a szaharai népet a további kegyetlenségektől. María Muñiz De Urquiza (S&D). – (ES) Elnök asszony! Nem ismétlődhet meg a Nyugat-Szaharát megrázó erőszak, amelyet határozottan elítélünk; sajnálatunkat fejezzük ki az elhunytak miatt, továbbá követeljük az emberi jogok tiszteletben tartását. Az Egyesült Nemzetek keretében megvalósított tartós, igazságos és kölcsönösen elfogadható megoldásra van szükség az immár több mint harminc éve fennálló konfliktus rendezésére, amely szaharai menekültek ezreit taszítja kétségbeesésbe és aláássa az Európai Unió számára alapvetően fontos környező térség stabilitását. Ezért szorgalmazzuk, hogy Marokkó, az Európai Unió prominens és megbízható partnere, akihez kölcsönös érdekek és tervek fűznek, tegyen fokozott erőfeszítéseket a párbeszéd során a konfliktus tárgyalásos megoldása érdekében. Ugyanakkor nyugalomra intjük a szaharai népet és képviselőiket, akiket szolidaritásunkról biztosítunk körülményeik miatt. Továbbá kérjük, hogy tartsák fenn a párbeszédet, és annak során tanúsítsanak nyitott és konstruktív hozzáállást. Felkérjük az Európai Uniót, hogy csatlakozzon a Szahara-barát országok csoportjához, amelyhez hazám, Spanyolország is tartozik, és a térség hiteles közvetítőjeként segítse e párbeszéd előmozdítására tett erőfeszítéseiket.

24-11-2010

24-11-2010

HU


A szaharai események marokkói parlamenti kivizsgálásának megkezdése és a tény, hogy a marokkói hatóságok készek tájékoztatni a Parlamentet a történtekről fontos jelek, amelyeket nagyra becsülünk. Azonban nem helyettesíthetik az átlátható tájékoztatás politikáját, amely lehetővé teszi a média képviselőinek jelenlétét a térségben. A holnap elfogadásra kerülő állásfoglalás összetett megállapodás eredménye, amely tükrözi a Parlamentnek a Magreb térség stabilitásával és az emberi jogokkal kapcsolatos aggályait. Ugyancsak kifejezi, hogy a Parlament előfeltételek nélkül, de az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szaharai nép önrendelkezési jogát megállapító határozataival összhangban támogatja a konfliktus tárgyalásos megoldását. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök asszony! A marokkói hatóságokat joggal ítéljük el a Gdeim Izik tábor elleni támadás és az azt követő súlyos laâyoune-i zavargások miatt. Ezzel megsértették a szaharai nép egyéni jogait, akik békésen követeltek jobb életkörülményeket. Korlátozták továbbá a sajtó és a tájékoztatás szabadságát, és nem engedélyezték, hogy az európai és egyéb parlamenti képviselők, köztük hazám, a Baszk Parlament képviselői a térségbe látogassanak. Nincs hiteles információnk, ezért kérjük, hogy az ENSZ folytasson hivatalos vizsgálatot a történtekkel kapcsolatban. Tudomásunk van azonban halálesetekről, sérültekről és arról, hogy több száz embert tartanak fogva. Sajnálatunkat fejezzük ki az incidens során elhunytak miatt, hiszen – függetlenül attól, hogy marokkói rendőrök vagy szaharai aktivisták az áldozatok – haláluk jóvátehetetlen. Családjaikat szeretném együttérzésemről biztosítani. A tábort azon a napon támadták meg, amikor New Yorkban megkezdődött a nyugat-szaharai helyzet rendezését célzó informális találkozó harmadik fordulója. A támadás nem kedvez a párbeszédnek, a megállapodásoknak és a békének; épp ellenkezőleg, akadályozza Nyugat-Szahara megszállásának békés és igazságos módon való rendezését. Minden érintettet szeretnék nyugalomra inteni. A probléma megoldásához elengedhetetlen Marokkó és a szaharai nép folyamatos, kölcsönös tisztelten alapuló párbeszéde, amelynek célja a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról is rendelkező ENSZ-határozatok végrehajtása. Végezetül szeretnék önkritikát gyakorolni: az emberi jogok megsértését mindig kritikával kell illetnünk. Nem számít, ki, hol, hogyan vagy miért követi el azt, mert a demokratikus elvek és értékek mindig előbbre valók az érdekeknél. Ezért kérem az Európai Uniót, hogy vállaljon nagyobb elkötelezettséget. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Az elmúlt hetek nyugat-szaharai eseményei nem elszigetelt incidensek voltak. Az önkényuralom, az erőszak és egy nép három és fél évtizede tartó elnyomása szolgál történelmi előzményként. Nyugat-Szahara történelme során Marokkó folyamatosan akadályozni próbálta a szaharai nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának érvényesítéséért folytatott tárgyalásokat. Ezért ideje ismételten elítélni a marokkói hatóságokat a megszállt területek gyarmatosítást elutasító és törvényes önrendelkezési jogáért küzdő lakosságának brutális elnyomásáért. Szintén elérkezett az idő a valós humanitárius katasztrófa leleplezésére, amely az otthonaikat elhagyni kényszerülő, menekült táborokban élő szaharai népet sújtja, és szorgalmazni a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás sürgős megerősítését. Szintén szorgalmazni kell a nemzetközi jog és az ENSZ-határozatok betartását, valamint a népszavazás lebonyolítását.

173

174

HU


Az Európai Unió és tagállamai felelősséggel tartoznak mindezért, és ha erről nem vesznek tudomást, maguk is cinkossá vállnak, hiszen Marokkó – az EU-val kötött számos megállapodásából eredő – különleges státusza előnyeit élvezi. Santiago Fisas Ayxela (PPE). – (ES) Elnök asszony! Több ezer szaharai hagyta el városát, hogy békésen felállítsa a Gdeim Izik tábort, így követelve jobb életkörülményeket. A marokkói biztonsági erők erőszakkal felszámolták a tábort, minek következtében súlyos zavargások törtek ki Al Aaiúnban. A marokkói fegyveres erők meggyilkoltak egy fiatal szaharait, egy spanyol állampolgár pedig tisztázatlan körülmények között veszítette életét. Jelenleg nincsenek megbízható adataink a zavargások során elhunytak, sérültek, eltűntek vagy letartóztatottak számáról. Ezenkívül számos parlamenti képviselőnek és a munkájukat jelenleg is komoly nehézségek árán végző újságíróknak megtiltották a belépést Nyugat-Szaharába. Marokkó Európa barátja és stratégiai szövetségese, barátok között pedig nincs helye kételynek vagy félreértéseknek. Ha Marokkónak nincs mit takargatnia, engedélyeznie kell a történtek tisztázását. Ezért, bár a Marokkói Parlament felállította saját vizsgálóbizottságát, úgy vélem, elengedhetetlen egy nemzetközi bizottság felállítása, amellett az európai politikusok és újságírók belépésének engedélyezése a térségbe, valamint az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziója mandátumának kiszélesítése az emberi jogok védelmére mind Marokkó, mind pedig a Polisario felügyelete alá tartozó területeken. A Bizottság és az európai kormányok, különösen a spanyol kormány, nem fordíthatnak hátat a helyzetnek. A reálpolitika nem jelenthet kifogást a probléma semmibe vételére. Követelniük kell e súlyos esetek tisztázását, és az ENSZ-határozatokkal összhangban álló, békés megállapodás érdekében a tárgyalások mihamarabbi folytatására kell felszólítaniuk Marokkót és a Polisariót. Pier Antonio Panzeri (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt azt szeretném mondani Salafranca Sánchez-Neyra úrnak, hogy mielőtt Platón és az igazság konfliktusát megoldanánk, kicsivel talán több időre lett volna szükségünk az állásfoglalás meghozatala előtt, legalább két okból. Először is, mert összegyűjthettünk volna minden információt, amely a Parlament határozottabb álláspontjához vezetett volna, másodsorban pedig, mert találkozók és meghallgatások sora vette kezdetét az illetékes bizottságokon belül. A Parlament jogosan úgy döntött, hogy haladéktalanul lépéseket kíván tenni. Ez mindenesetre nem teszi kevésbé szükségessé a meghallgatásokat és a párbeszéd folytatását Marokkóval. Ezért úgy vélem, erőfeszítéseinket három konkrét területre kell összpontosítanunk a szavazást követően: diplomáciáját és szomszédsági politikáját latba vetve Európának vezető szerepet kell vállalnia; közreműködésével segítenie kell az ENSZ által kezdeményezett tárgyalások kedvező végkifejletét; és végül, parlamentáris eszközeit – így a Külügyi Bizottságot és a vegyes bizottságot is – maradéktalanul kihasználva segítenie kell a tárgyalás előre haladását és a sikeres rendezést. Úgy vélem, hasznos volna, ha tudatosan munkálkodnánk e célkitűzések megvalósításáért. Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy ma este egyértelművé tette, hogy a megbékélés oldalán áll. Valóban el kellett ítélnünk az erőszakot mindkét oldalon. És valóban szükség volt a több mint 30 éve tartó konfliktus tartós megoldásának szorgalmazására. Igen, kétséget kizáróan hangsúlyoznunk kellett a sajtószabadság fontosságát, amely minden demokratikus ország sarokköve.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ugyanakkor sajnálattal tölt el a szöveg kiegyensúlyozatlansága bizonyos témákkal kapcsolatban. Szerettem volna például, ha említésre kerül a Polisario Fronttal szembe forduló Mustapha Salma sorsa, akit azért raboltak el, mert párbeszédre szólított fel. Az emberi jogok természetesen említésre kerültek, ám sajnálatos módon nem mindenki vonatkozásában. Ez a konfliktus nem egyszerűen arról szól, hogy az egyik oldalon ártatlanok, a másikon pedig bűnösök állnak. Mindkét fél felelős – bár nem egyenlő mértékben – a több mint 30 éve tartó viszályért. Mindenekelőtt azonban – és ez létfontosságú – minden érintett felelősséggel tartozik az igazságos, reális és fenntartható megoldás eléréséért, és amikor azt mondom, hogy minden érintett, akkor Marokkóra, a Polisario Frontra és Algériára, a szimbolikus kulcsszereplőre is gondolok, amely csak az állásfoglalás utolsó soraiban kerül megemlítésre. Összegzésképpen szeretném megjegyezni, tisztelt elnök asszony, hogy teljes mértékben támogatom a Panzeri úr által megfogalmazott javaslatokat, amelyek a konstruktív párbeszéd folytatását szorgalmazzák. Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A barátaival az ember őszintén beszélhet, és szépítés nélkül mondhat ki dolgokat. Ezért megmondjuk Marokkónak, hogy sokkal többet kell tennie a nyugat-szaharai helyzet rendezéséért. Az Európai Unió nem tehet továbbra is úgy, mintha ez mind semmiség volna, mert azzal súlyos hiba elkövetését kockáztatjuk. Azt kockáztatjuk, hogy nem adjuk tudtára a békét választóknak, például a Polisario Fronttól segítséget váró szaharai népnek, hogy rosszul döntöttek. Akik nem követnek el öngyilkos merényleteket, nem hajtanak végre támadásokat és csak a nemzetközi szervezetekben bíznak, nem kerülnek be a híradásokba. Ezekért az emberekért nem fognak össze a világ nagyhatalmai. Tisztelt elnök asszony! Ez nem helyes, hiszen a szaharai nép bátor, ám szelíd természetű nép, amely helyesen gyakorolja vallását, asszonyai pedig fontos társadalmi szerephez jutnak. A szaharai emberek az identitásukért és hazájukért harcolnak, amely iránti szeretetük épp olyan végtelen, mint a sivatag, és nem helyes magukra hagyni őket. A holnapi ülésre tervezett szavazás fontos jele az Európai Unió azon törekvésének, hogy meghatározó szerepet töltsön be a térség sorsának alakításában. Norbert Neuser (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, nagyra értékelem Piebalgs úr világos szavait. Fontos, hogy az Európai Unió egyértelműen jelezze álláspontját, és elítélje az ott történt brutalitást. A nyugat-szaharai helyzet európai parlamenti megvitatása sokáig váratott magára, továbbá úgy vélem, hogy lépéseinkben túl határozatlanok voltunk és csak a haláleseteket követően cselekszünk. Örülök, hogy az állásfoglalás, amelyet holnap elfogadunk, valamennyi párt részvételével született, és bár talán elmarad egyes képviselőcsoportok várakozásaitól, mégis széleskörű konszenzus eredménye és egyértelmű jelzés Marokkónak és Nyugat-Szahara lakosságának, hogy az Európai Parlament kiáll alapvető értékei mellett. A képviselőcsoportok közötti munkabizottság elnökeként szeretnék őszintén köszönetet mondani minden tagnak, aki lehetővé tette, hogy Nyugat-Szahara kérdése napirenden maradt és marad a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy Piebalgs úrral és Ashton bárónővel együtt a továbbiakban is ki kell tartanunk Nyugat-Szahara mellett.

175

176

HU


Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök asszony, a szaharai lakosok békés tüntetőtáborának brutális megtámadása súlyos csapást mért az ENSZ felügyelete alatt zajló tárgyalásokra. Ez a kelet-timori konfliktus legsötétebb időszakára emlékeztet, ahol szintén a lakosságra támadtak, hogy meghiúsítsák az ENSZ felügyeletében zajló párbeszédeket. Spanyolország közbenjárhatna egykori, felszabadított gyarmatánál, ahogy azt Portugália tette Kelet-Timor esetében, ám erre nem hajlandó, mert nem akarja kockáztatni a marokkói kereskedelmi és egyéb érdekeltségeit. Mára kiderült, hogy Madridot és az ENSZ-t figyelmeztették a támadással kapcsolatban. A hanyagság és a bűnpártolás között igen keskeny a határ. Franciaországot különösen nagy felelősség terheli a marokkói megszállás fenntartásának ösztönzéséért. Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője pedig csak hetekkel a történtek után, egy rendkívül szűkszavú, irreleváns nyilatkozatban beszélt a támadásról. Állásfoglalásában a Parlament az Európai Unió segítségét kéri, továbbá szorgalmazza az események független nemzetközi kivizsgálását és az elhunyt, eltűnt vagy bebörtönzött személyek azonosítását, valamint korlátlan belépést követel a nemzetközi sajtó, a humanitárius segélyszervezetek és a megfigyelők számára. Kéri továbbá, hogy az ENSZ kövesse nyomon az emberi jogi eseteket Nyugat-Szaharában, és követeli a Marokkóban, illetve Nyugat-Szahara megszállt területein fogvatartott valamennyi szaharai személy azonnali szabadon bocsátását. Guido Milana (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egyetlen dolog zavar engem ma este ebben az ülésteremben, mégpedig az, hogy csak azért beszélünk Nyugat-Szahara népéről, mert Marokkó lerohanta a Laâyoune külvárosában álló tábort; ez pedig szégyen a demokráciát képviselő Parlamentre nézve. A Parlamentnek önszántából kellett volna megvitatni a kérdést, hiszen az már több mint 30 éve hever a nemzetközi tárgyalóasztalokon. Ez a legfontosabb politikai tény. Nem önállóan, hanem erőszakos cselekmények kényszerítő hatására döntöttünk úgy, hogy kiállunk az emberi jogok védelméért. Mi más az önrendelkezésről szóló népszavazás megrendezésének szükségessége, ha nem az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése? Mivel Marokkó a barátunk és mivel Marokkó az erősebb fél a konfliktusban, erélyesen követelnünk kell, hogy ne halogassa tovább ezt az elvárást, és következetesen ellenőriznünk kell a végrehajtást. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziójának (MINURSO) célja ne csupán a folyton elodázott népszavazás feltételeinek megteremtése legyen. Az Európai Unió rendelkezésére álló valamennyi eszközzel azon kell lennünk, hogy ez az esemény megrendezésre kerüljön, és biztosítanunk kell, hogy a népszavazás igazságot szolgáltasson egy 30 éve szenvedő népnek. Gilles Pargneaux (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, a ma délutáni vitát és a holnap megvizsgálandó állásfoglalást félre téve térjünk vissza a fő kérdésre, amelyről nem igen esett szó a mostani vita során. Amellett, hogy ez az ország számára valóságos nemzeti cél, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a jelentős politikai kérdés Marokkónak Afrika és a Magreb térség országaihoz, különösen Algériához fűződő kapcsolatát érintő diplomáciai próbatétel is egyben. A konfliktus másodsorban gazdasági kihívást jelent, mivel akadályozza a virágzó és stabil Magreb megteremtését. Míg a Magreb iszlám országaiban tevékenykedő al-Kaida terrorista szervezet miatt biztonsági próbatétel, a szóban forgó szaharai nép és különösem a Tindouf tábort elhagyni képtelen lakosok számára humanitárius kihívás.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Térjünk vissza tehát a lényegi kérdéshez. Az pedig nem más, mint az 1920. számú, egyhangúlag elfogadott ENSZ-határozat, amely szorgalmazza, hogy a Marokkó által javasolt autonómia kérdéséről tárgyalásokat folytathassunk, illetve amely családlátogatásokat sürget Nyugat-Szahara és a Tindouf tábor között. Röviden ezek az általunk fontosnak tartott kihívások. Amint azt Panzeri úr felvetette, a párbeszédet az elkövetkező hetekben valamennyi érintettel, különösen a marokkói hatóságokkal újra kell kezdeni, amelyre sor is kerül, mivel a tervek szerint a Parlament december 1-jén meghallgatja a külügyminisztert. Antonio Masip Hidalgo (S&D). – (ES) Elnök asszony! November 18-án Jiménez miniszter asszony hangsúlyozta a Spanyol Parlamentben, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság véleménye szerint a dekolonizáció még nem zárult le és Nyugat-Szaharát nem lehet Marokkóba integrálni. A szenvedés és az illegális megszállás már 35 éve tart. A tábor Marokkó és a szaharai nép között húzódó távolság megtestesítője, nem számít hány telepest és katonát küld Marokkó a területre, ahonnan őslakosok ezreit űzte el. Marokkó gyűlölettel üldöz egy másik népet. Hamarosan gyarmati perek veszik kezdetüket, mint amilyen november 5-én zajlott Casablancában, ahol európai és más külföldi megfigyelőket bántalmaztak. Akadályozzuk meg egy nemes, hősies népcsoport pusztulását, amely Európa barátja. Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egy olyan súlyos cselekmény, mint amilyet az elmúlt hetekben a szaharai nép sérelmére elkövettek, nem maradhat büntetlenül, ezért az Európai Parlament köteles beavatkozni. Másrészről nem kétséges, ahogy azt Salafranca Sanchéz-Neyra úr helyesen megjegyezte, hogy Marokkó népe az idők során kiemelkedő szerepet vállalt Afrikában, ami azt jelenti, hogy nem csak barátunknak, hanem az Európai Unió álláspontjaihoz különösen közelállónak tekinthetjük. Az elengedhetetlen büntetési kötelezettség sérelme nélkül a tárgyalásokat új irányban kell folytatni, ahogy az a vegyes bizottságban már zajlik, amely – még a szóban forgó téma ENSZ általi kivizsgálást megelőzően – ténylegesen lehetővé teszi az alapvető jogok védelmét, hogy a múltbéli visszaélések ne folytatódjanak, és lehetőséget biztosít az alapvető jogok megsértésének feltárására, amelyet szigorúan büntetni kell. Metin Kazak (ALDE). – (BG) Elnök asszony! Én is szeretnék gratulálni Piebalgs biztos úrnak, amiért kivételesen kiegyensúlyozottan és méltányosan fogalmazta meg az Európai Bizottság nyugat-szaharai eseményekről formált álláspontját. Úgy vélem, több kárt teszünk ezzel az állásfoglalással, mint hasznot, mivel nem vesszük figyelembe Marokkónak a nyugat-szaharai konfliktus fenntartható és igazságos rendezésére irányuló erőfeszítéseit. Szeretném elmondani, hogy sok nemzetközi szervezet jelenleg is ott van és a történtek kivizsgálásán dolgozik. Úgy gondolom, hogy a Marokkóval folytatott párbeszédre a legalkalmasabb fórum az EU–Marokkó parlamenti vegyes bizottság. Meggyőződésem, hogy a részrehajló kijelentések helyett támogatni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy kölcsönösen elfogadható megoldás szülessen az ENSZ felügyelete alatt. Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök asszony! Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a nyugat-szaharai helyzet joggal okoz aggodalmat. Az ülésteremben mindenki tisztában van azzal, hogy a sok éve húzódó konfliktus távoli területekre is

177

178

HU


kihatással lehet. Az ott élők közül sokan reményvesztettek, sokakat elnyomnak és megaláznak. Ilyen helyzetben a megalázottak gyakran természetes bázist nyújtanak a terrorizmusnak. Fogékonyak lehetnek a terrorista eszmékre és a terrorizmus Nyugat-Szahara exportcikkévé válhat. Ezért az Európai Uniónak el kell ítélnie a törvénytelenségeket, ugyanakkor úgy vélem, hogy a térség biztonságának fokozott védelme érdekében az ENSZ támogatására kell nagyobb erőt fordítani. Nicole Kiil-Nielsen (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony! November 8-án a marokkói hatóságok erőszakkal felszámolták a nyugat-szaharai Laâyoune közelében álló tábort, több ember halálát és sérülését okozva ezzel. Teljességgel felháborít, hogy egy tagállam, jelen esetben Franciaország, ellenzi az ENSZ tényfeltáró vizsgálatára vonatkozó javaslatot. Uganda javaslata azonban, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának november 16-i ülésén hangzott el, megalapozott és szükségszerű. Igazán könnyű Franciaországnak a Biztonsági Tanács döntésének hiánya mögé rejtőzni, amikor vétójogával visszaélve ő maga akadályozta meg az incidensek feltárását. Olyan nehéz lenne szembenézni az igazsággal? Európának, amely büszke arra, hogy jó példával jár elől az emberi jogok védelmében, szorgalmaznia kell az ENSZ égisze alatt lefolytatásra kerülő független és átlátható tényfeltáró vizsgálatot, és az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziója (MINURSO) mandátumának kiterjesztését. Általánosságban szólva, számítunk Ashton bárónőre a szaharai nép elfogadhatatlan helyzetének igazságos és fenntartható megoldása érdekében. Dominique Vlasto (PPE). – (FR) Elnök asszony, képviselőtársaimhoz hasonlóan én is sajnálatomat szeretném kifejezni a konfliktusban elhunytak miatt. Hozzátenném azonban, hogy a javaslat szövege kiegyensúlyozatlan, és fájlalom, hogy az állásfoglalásról szóló szavazás ennyire elhamarkodott. Tanácsos lett volna megvárni a vizsgálatok eredményeit, amelyek megfelelő alapot biztosítanának az érdemi vitához és lehetővé tennék, hogy a tagállamok valós képet kapjanak a történtekről. Mindez valójában a Nyugat-Szahara jövőjéről szóló ENSZ-tárgyalások befolyásolásának is tűnhet. Hangsúlyozom, hogy ez aggodalommal tölt el, mivel az euro-mediterrán politika megújítása is most zajlik. Időbe telik a tények és felelősségek megállapítása. Véleményem szerint ez nélkülözhetetlen ennek az érzékeny térségnek a stabilitásához és lakosságának jólétéhez. John Bufton (EFD). – Elnök asszony, ma én is a Nyugat-Szaharában történt felháborító fejleményekről szeretnék beszélni. Ahogy arról a sajtóban olvashattunk, véres összetűzésekre került sor a menekülttáborokban, ahova az 1970-es években végbement marokkói megszállás után a nyugat-szaharai lakosság túlnyomó részét száműzték. Hazájuk inváziója egy dolog, a lakosság nagy részének menekülttáborba kényszerítése viszont egészen más. A Western Sahara in Exile (Számkivetett Nyugat-Szahara) elnevezésű mozgalom bátran a világ tudtára adta az esetet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megvizsgálta a legutóbbi erőszakos eseményt, ám nem indítványozta a független vizsgálatot. Biztosak lehetünk afelől, hogy a marokkói hatóságok nem pártatlanul járnak el, ha a vizsgálatot ők folytathatják le. A marokkói hatóságok még azt sem tudják eldönteni, hány ember halt meg a laâyoune-i tábor lerohanása során. Figyelembe véve Nyugat-Szahara Európához viszonyított közelségét és annak a lehetőségét, hogy destabilizálja az érzékeny észak-afrikai térséget, a probléma tovább fokozódhat, ha nem cselekszünk hamarosan.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Határozottan úgy vélem, hogy a független vizsgálat lefolytatása szükséges, és felkérem az ENSZ Biztonsági Tanácsát annak megkezdésére. Bernadette Vergnaud (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném kijelenteni, hogy nem értek egyet azzal, hogy szavazatunkkal ilyen korán véleményt nyilvánítunk a november 8-án Laâyoune-ban történt eseményekről, amikor nem áll rendelkezésünkre az éleslátáshoz és objektivitáshoz szükséges valamennyi adat. Mindazonáltal, a körülményekre való tekintettel megnyugtat, hogy egy viszonylag kiegyensúlyozott és megfontolt közös állásfoglalást értünk el, amely figyelembe veszi az emberi jogok elvét, és amely egyik felet sem ítéli el igazságtalanul, annak ellenére, hogy egyes pontjai megkérdőjelezhetők. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy ne rontsuk tovább a helyzetet annak érdekében, hogy a vizsgálatok és tárgyalások higgadt légkörben folyhassanak, ezért nem volna bölcs a szomszédos partnerország kivételezett helyzetét részleges és gyakran ellentmondásos jelentések alapján megkérdőjelezni. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony! Marokkó azon törekvése, hogy eltitkolja az incidensről szóló jelentéseket, nem vet jó fényt az országra. A gázai segélyflotta elleni támadás azonnali nemzetközi felháborodást váltott ki. Amikor azonban a megszállt Nyugat-Szahara területén felszámoltak egy tüntetőtábort, amely során emberéletek is odavesztek, és a szóban forgó várost még az újságírók számára is tiltott zónává nyilvánították, elmaradt a nemzetközi közösség egységes és erőteljes fellépése. Természetesen várható volt, hogy a megoldatlan helyzetben a felszabadítási mozgalom bizonyos idő elteltével nem tartja magát a tűzszünethez. A támadásnak a nyugat-szaharai népszavazáshoz is köze volt, amelynek még a résztvevőiről sem sikerült megállapodni. Eközben egyre több és több marokkói telepszik ott le. Véleményem szerint az incidenseket teljes mélységben ki kell vizsgálni. Az Európai Uniónak semleges mediátorként kell közreműködnie és meg kell kísérelnie a vitás feleket újra tárgyalóasztalhoz ültetni. Ulrike Rodust (S&D). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én támogatom az állásfoglalásban elért kompromisszumot. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak a halászati bizottságba delegált koordinátoraként a Marokkóval kötött halászati megállapodással kapcsolatban is érdekelt vagyok. Dicséretes, hogy az állásfoglalásban szorgalmazzuk a nyugat-szaharai természeti erőforrások hasznosítására vonatkozó nemzetközi jog betartását. Sajnálatos módon, a parlamenti képviselők többségének nincs tudomása a Parlament jogi szolgálata által kibocsátott véleményről, amely megállapítja, hogy a Marokkóval jelenleg érvényben lévő halászati megállapodás sérti a nemzetközi jogszabályokat, ha nem nyer bizonyítást, hogy a megállapodás Nyugat-Szahara lakosságának javát is szolgálja. Ennek bizonyítéka jelenleg nem áll rendelkezésre, ezért az Európai Bizottság szünetelteti a megállapodás megújítását célzó tárgyalásokat. Nagyon remélem, hogy az ügyben diplomáciai megoldás születik. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a nemzetközi jogszabályokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül gazdasági érdekek okán. Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, én is nagyon örülök, hogy végre megszületett e Ház állásfoglalása a nyugat-szaharai konfliktussal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ennek nem a Gdeim Izik táborban bekövetkezett kegyetlen incidenst követően, hanem sokkal hamarabb, más okokból kifolyólag kellett volna megtörténnie. Értetlenül állok a kérdés előtt, hogy Marokkó miért nem járul hozzá a független vizsgálathoz. Ha nincs rejtegetnivalója, a vizsgálatot le kellene folytatni. Akkor miért nem végzik el?

179

180

HU


Nagyon remélem, hogy a Parlament holnap elfogadja az állásfoglalást, amely természetesen nem jelenti azt, hogy Marokkóval nem kell párbeszédet folytatni. A marokkói és az afgán külügyminiszter, valamint a Polisario Front meghívást kapott a Külügyi Bizottság jövő heti ülésére. Remélem, hogy eljönnek és párbeszédbe bocsátkoznak velünk. Azt azonban nem hiszem, hogy az állásfoglalás elhalasztására tett javaslat ésszerű volna, mivel az Európai Parlament számára fontos az emberi jogok elvének éppúgy, mint a népek – ez esetben a szaharai nép – önrendelkezési joga elvének tiszteletben tartása és védelme. A Tindouf közeli táborokban 23 éve jártam először. Ez a nép azóta is küzd azért, hogy végre saját törvényeit betartva élhessen, valamint hogy tisztességes és igazságos népszavazást tarthasson. Ezért örülök, hogy az állásfoglalás elkészült és remélhetőleg holnap elfogadásra is kerül. Cristian Dan Preda (PPE). – (FR) Elnök asszony! Először is szeretném megjegyezni, hogy igaz, hogy vitázhattunk volna hosszasabban és előállhattunk volna egy teljesen eltérő szöveggel. Ugyanakkor viszont, többé-kevésbe ugyanannyi időt szenteltünk ennek a szövegnek, mint bármely más rendkívüli állásfoglalásnak. Ezért marokkói partnereinknek tudtára kell adni, hogy ez a különféle politikai csoportok által elért konszenzus. Úgy vélem, hogy ez a párbeszéd egy fázisa. Valószínűleg első alkalommal értek egyet Panzeri úr javaslatával, amely szorgalmazza a parlamenti bizottságon belüli párbeszéd folytatását a bennünket Marokkóhoz kötő kérdésekben. Ez egy nemrégiben létrehozott bizottság, amelyet támogathat – és miért is ne tenné – a Marokkó-barát csoport, hiszen elég sokan vannak itt. Szintén nagy várakozással tekintek a marokkói külügyminiszterrel folytatott párbeszéd elé. Bejelentette, hogy fel kíván szólalni a jövő héten a külügyi bizottságban. Ez további lehetőséget biztosít a párbeszéd folytatására. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Miután szoros figyelemmel kísértem a vitát, szeretnék kitartani eredeti nyilatkozatom mellett. Úgy vélem, hogy az kiegyensúlyozott és korrekt. Csupán megismételném az utolsó mondatát. Az Európai Unió támogatja az ENSZ főtitkárának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egy igazságos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás szülessen, amely – a Biztonsági Tanács határozataival összhangban – önrendelkezési jogot biztosít Nyugat-Szahara népének. Feltétlenül arra bíztatnám mindkét felet, hogy támogassák az ENSZ erőfeszítéseit. Elnök. – A vita lezárásával hét, az állásfoglalásra irányuló indítvány (2) kerül benyújtásra. Ezzel a vita lezárul. A szavazásra holnap 12.00 órakor kerül sor. (Az ülést 20.00 órakor felfüggesztik, és 21.00 órakor újra megnyitják) Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Körültekintően megvizsgálva az interneten elérhető fényképeket, megbecsülhető a marokkói rendőrséggel szemben alkalmazott erőszak mértéke. Mind a Gdeim Izik táborban, mind pedig Laâyoune-ba vezető úton készült felvételek a marokkói biztonsági erőket ért kegyetlen erőszakról tanúskodnak. Még a sürgősségi feladatot ellátó járműveket sem kímélték. A valóság igen távol áll attól, amit a (2)

Lásd a jegyzőkönyvet.

24-11-2010

24-11-2010

HU


propaganda próbál elhitetni velünk. A Parlamentnek ezért józanul és saját belátása alapján kell eljárnia, mintsem indokolatlanul okolni a marokkói hatóságokat és rájuk hárítani minden felelősséget. Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) Marokkó és a Polisario Front között a Nyugat-Szaharáért folyó vita legutóbbi erőszakos eseményei nagyobb figyelmet érdemelnek a régió stabilitására gyakorolt esetleges negatív hatásuk miatt. A Laâyoune-beli tábor felszámolása megközelítőleg egy tucat halálos áldozattal járt, több mint hétszázan megsérültek, százötvenen eltűntek és 160 személyt letartóztattak a marokkói hatóságok, továbbá feltételezhető, hogy a szaharai származású spanyol állampolgár, Baby Hamday Buyema is gyilkosság áldozata lett. Nem szabad a szaharai népet magára hagyni, de az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, és különös tekintettel annak 2. cikkében megfogalmazott elvek értelmében le kell zárni az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalásokat. Az Európai Uniónak be kell avatkoznia és szorgalmaznia kell, hogy a marokkói kormány tartózkodjon a további vérontástól és engedje szabadon az illegálisan fogva tartott szaharai személyeket. A felek közötti informális tárgyalások újrakezdése, amelyre 2010. november 7-én és 8-án került sor, elsőként jelzi, hogy létrejöhet a felek által békésen elfogadott, igazságos megoldás. ELNÖKÖL: RAINER WIELAND alelnök 17. Kérelem a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére: lásd a jegyzőkönyvet 18. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 19. Ukrajna (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság Ukrajnáról szóló nyilatkozata, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében. Először De Gucht biztos úrnak szeretném megadni a szót, aki a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Ashton bárónő nevében szól. Karel De Gucht, a Bizottság tagja, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében. – (FR) Elnök úr! Nagyon nagy örömmel veszek részt ma este az ukrajnai helyzetről szóló vitán Cathy Ashton főképviselő és alelnök nevében, aki sajnálja, hogy nem lehet ma jelen. Fontos nap ez a mai Ukrajna számára, mivel ma délelőtt jelentették be, hogy 2013-ban Ukrajna lesz az EBESZ elnöke. Ez megtiszteltetést, de egyben felelősséget is jelent, és lehetőséget teremt majd Ukrajna számára, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott határozottan komoly elvárásoknak. Ezúttal a kétoldalú kapcsolatainkról szeretnék hosszasabban beszélni, amit a Janukovics elnök, valamint Van Rompuy és Barroso elnök urak részvételével, a brüsszeli Château de Val Duchesse-ben múlt hétfőn tartott csúcstalálkozó fémjelzett. Cathy Ashton a nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszélésen vett részt. Én is ott voltam, hogy felmérjem egy kifejezetten ambiciózus, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet közeljövőbeli létrehozásának kilátásait. Megbeszéléseink őszinték voltak, és biztos vagyok abban, hogy a csúcstalálkozó helyes irányba terelte a méltán átfogóbb és kézzelfoghatóbb kapcsolatot.

181

182

HU


A csúcstalálkozó két legfontosabb eredményét a személyek szabad mozgásáról szóló cselekvési terv, valamint az uniós programokban való ukrán részvételt lehetővé tevő partnerségi és együttműködési megállapodás jegyzőkönyvének aláírása jelenti. A további napirendi pontok között szerepelt Ukrajna belpolitikai helyzete, a jövőbeni társulási megállapodásról jelenleg folyó tárgyalások, és a reformfolyamat. Ukrajna szomszédságunk része. Éppen ezért próbáljuk meg kiaknázni közelségét, és Ukrajna szomszédsága sem tétlen, akár a hétvégi NATO-csúcsra, akár a brüsszeli kétoldalú tárgyalások – amelyen néhány órával ezelőtt én is részt vettem – mai következetéseire gondolnak, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy Oroszország WTO-csatlakozását támogassa. Térjünk vissza a csúcstalálkozóra. A jelenlegi kormány számos fontos gazdasági reformot vezetett be, amelyeket üdvözöltünk. Először is itt van a közbeszerzési törvény, amelynek fontos szerepet kell játszania a korrupció elleni küzdelemben. Megállapodásokat kötöttek az IMF-fel és fontos reformokat vezettek be a kulcsfontosságú energiaágazatban. Az ukrán kormány viszonylag sikeresen stabilizálta az ország helyzetét. Ez természetesen nagyon fontos. Énnek ellenére aggódunk azok miatt a folyamatosan érkező jelentések miatt, amelyek szerint Ukrajnában sérülnek az alapvető szabadságok és a demokratikus elvek. Különösen aggasztóak a média szabadságával, valamint a gyülekezés és egyesülés szabadságával kapcsolatosan megfogalmazott panaszok. Ezen túlmenően, mint ahogy azt önök is tudják, az ukrán alkotmánybíróság nemrégiben hatályon kívül helyezte a narancsos forradalom során elfogadott 2004-es alkotmányt. Így tehát az elnöknek nagyobb hatalmat biztosító 1996-os alkotmány ismét a hatályos. Ez a rendkívül ellentmondásos döntés azt bizonyítja, hogy Ukrajnában egy nyitott és részvételen alapuló alkotmányos reformfolyamatra van szükség. E folyamatnak arra kell irányulnia, hogy létrejöjjön a fékek és ellensúlyok fenntartható rendszere, az európai normákkal összhangban. Ez a téma a februári állásfoglalásukban is szerepelt. Az alkotmánybíróság egy másik, közelmúltban hozott határozata, amely többféleképpen is értelmezhető, a jelenlegi parlament mandátumának időtartamával kapcsolatos. Jóllehet az 1996-os alkotmány négy éves mandátumidőről rendelkezik, a bíróság viszont arról határozott, hogy a jelenlegi parlament mandátuma csak öt év múlva jár le, mivel annak megválasztására a 2004-es alkotmány hatálya alá eső időszakban került sor. Ez a határozat a jelenlegi kormányzat által egyre nagyobb mértékben alkalmazott „à la carte” megközelítést fejezi ki. Még egyszer, Ukrajnának egy nyitott és részvételen alapuló alkotmányos reformfolyamatra van égető szüksége, nem pedig az adott körülmények függvényében meghozott döntésekre. Az elmúlt években a politikai szabadság szintje nagyon magas volt Ukrajnában, és hiteles testületek is elismerték, hogy az egymást követő választások megfeleltek a nemzetközi normáknak. Éppen ezért sajnálatos, hogy a legutóbbi, október 31-én tartott helyhatósági választásokat a legtöbb megfigyelő bírálta. Annak ellenére, hogy ezek a bírálatok kizárólag technikai és eljárásbeli szempontokat érintettek, ez egy visszalépés volt. A demokratikus értékek és elvek az emberi jogokkal egyetemben, minden uniós tagállam számára alapvető elvek. Olyan elvek, amelyekből nem engedhetünk, és ez még inkább igaz most, amikor egy kulcsfontosságú partnerről beszélünk.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Közös jövőt szolgáló közös értékek: ez jelenti az Ukrajna és EU közötti jövőbeni társulás kihívását. Mint ahogy azt a múlt hétfői csúcstalálkozón is tettük, és egészen addig, amíg a problémák tartósan fennállnak, továbbra is nagyon világos üzenetet kell közvetítenünk az alapvető értékek tiszteletben tartása érdekében. Elmar Brok, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Őszintén köszönöm a főképviselő nevében itt elhangzott nyilatkozatot, amelyhez tulajdonképpen alig van hozzáfűznivalóm. Úgy vélem, biztonsággal elmondhatjuk, hogy a reformok és a nagyobb stabilitás mellett döntöttek, többek között a parlamenti stabilitással összefüggő okokból, és ez üdvözlendő, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy jóllehet a legutóbbi parlamenti választások tisztességesek és igazságosak voltak, a helyhatósági választások azonban nem, mivel változtattak rajtuk és az ellenzék nem tudott mindenhol egyenlő eséllyel listát állítani. Úgy gondolom, azt is meg kell jegyeznünk, hogy a titkosszolgálat vezetőjének kiemelkedő felügyeleti szerepe van az alkotmánybíróságban, és bírókat cserélnek le annak érdekében, hogy a narancsos forradalom alkotmányát hatályon kívül helyezzék. Ezek tények. Éppen ezért szeretnék köszönetet mondani azon nyilatkozatért, miszerint a közös értékek és alapvető jogok kérdése kulcsfontosságú szerepet játszik. Ukrajna európai perspektívája természetesen szintén fontos kérdés. Másrészről örülök annak, hogy lényeges kérdésekben sikerült meghatározó előrelépést elérni a hétfői csúcstalálkozón. Az imént kifejezésre juttatott bíráló szavaim nem függnek attól, illetve nem lehet őket függővé tenni attól, hogy jelenleg mi történik a vízumkönnyítés vonatkozásában. Helyes és fontos, hogy előrelépést érjünk el ezen a területen. Fontos, hogy előrelépést érjünk el a mélyreható szabadkereskedelmi övezet kapcsán is, amely közelebb fogja hozni Ukrajnát az európai belső piachoz, és fontos, hogy egyértelművé tegyük: Ukrajnának nemcsak politikai, de gazdasági perspektívája is Európában rejlik. Értelmetlen átvenni egy orosz gazdasági rendszert, miközben az orosz nyersanyagok nem állnak rendelkezésre. Ukrajnának ezután sokkal több érdeke fog fűződni az európai piachoz, és a társulási megállapodással ez még inkább így lesz. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy ez nemcsak Ukrajna, de a mi érdekünk is, és hangsúlyt kell helyeznünk annak biztosítására, hogy Törökország külső és belső fejlődése oly módon haladjon előre, amely közös érdekeinket szolgálja. Adrian Severin, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Képviselőcsoportom Ukrajna és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló filozófiáját egy híres beszéd következő parafrázisával lehetne kifejezni: ne azt kérdezd, hogy mit tehet Ukrajna az Európai Unióért, hanem azt, hogy mit tehet az Európai Unió Ukrajnáért annak érdekében, hogy az Európai Unió projektjének egy megbízható pillére legyen Ukrajnában. Ebből kiindulva, az Európai Unió Ukrajnával kapcsolatos megközelítésének kiegyensúlyozottnak, tisztességesnek, tényeken alapulónak és stratégiainak kell lennie. Úgy vélem, hogy a közelmúltban tartott csúcstalálkozó eredményei megfeleltek ezeknek a kritériumoknak, és szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak, amiért ilyen módon fejezte ki megközelítésünket. A „kiegyensúlyozott” azt jelenti, hogy eredményeket várunk el és ezzel egy időben pedig támogatást nyújtunk. A „tisztességes” azt jelenti, hogy kerüljük a belpolitikai vitákba történő beavatkozást, és azonos normákat használunk akkor is, amikor a számunkra tetsző, illetve számunkra nem tetsző színt viselő pártok lépéseit értékeljük. A „tényeken alapuló” azon elhatározást jelenti, hogy a bizonyítékoknak, nem pedig puszta feltételezéseknek, híreszteléseknek és előítéleteknek adunk hitelt. A „stratégiai” azon politikák előmozdítását

183

184

HU


jelenti, amelyek lehetővé teszik Ukrajna számára, hogy az Európai Unió projektjének szerves részévé váljon, nem pedig azon politikákét, amelyek arra hivatottak, hogy Ukrajnát a szomszédjaival való konfrontációnkban használjuk fel. A mai vitát követően elfogadásra kerülő kompromisszumos állásfoglalás nem tökéletes, de viszonylag jó példája egy ilyen megközelítésnek. Sajnálatos módon, néhány nyomtatási hiba található a szövegben. Ukrajna minden politikai szereplőjét arra kell kérnünk, hogy ezt az állásfoglalást ne a többi erő feletti győzelemként állítsa be. Ez az állásfoglalás valójában arra hivatott, hogy az összes ukrán politikai erőnek megüzenje: elérkezett az idő arra, hogy erőiket egyesítsék egy minimumkövetelményeket tartalmazó nemzeti menetrend mögött, és megvalósítsák azokat a régóta várt reformokat, politikákat és politikai eredményeket, amelyek jobb életet biztosítanának az emberek, és jobb lehetőséget az ország számára, az európai integráció céljából. Semmi szükség arra, hogy Ukrajna belső vitái nemzetközi szintre kerüljenek. Teljesítsük kötelességünket itt is és ott is, és a jövő valamennyiünket megjutalmaz. Adina-Ioana Vălean, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Érdekes látni, hogy Ukrajna milyen gyakran szerepel napirendünkön. Remélem, hogy ez előrelépést jelent a kapcsolatunkban. Hajlok arra a feltételezésre, hogy a mindkét fél részéről tanúsított pragmatizmussal és tisztelettel, a különbségek megértésével, ugyanakkor a közös érdekek megtalálásával közös projektekre építhetünk, és őszinte partnerséget alakíthatunk ki. Értékelem az ukrán vezetés közelmúltbeli nyilatkozatait, amelyek – remélem – most már mentesek Ukrajna európai jövőtől való eltávolodását illető félelmektől. Másrészről, minden Ukrajnáról szóló vita hajlamos az ukrajnai ellenzék európai politikai családjai és a kormány politikai pártjai közötti háborúvá válni. Meglátásom szerint ez nem segít, mert nem arról van szó, hogy ki a jobb – kormány vagy ellenzék – vagy ki az, akit az európaiak jobban támogatnak; az ukrán állampolgárok demokratikus jövőjéről és arról van szó, hogy az ukránoknak erős, demokratikus és virágzó országuk legyen. A hétvégén tartott csúcstalálkozó jó eredményeket ért el az uniós programokhoz való hozzáférés elősegítése és a társulási megállapodásra irányuló tárgyalások vonatkozásában. Különösen örülök annak, hogy régóta várt előrelépést látok egy szabadkereskedelmi övezet irányába. Természetesen sok még a tennivaló a gazdasági és intézményi reformok terén is, az eddig hozott intézkedéseket pedig meg kell erősíteni. Az idén korábban elfogadott közbeszerzési törvény hatálya alól semmilyen mentesség sem adható – még a labdarúgó Európa-bajnokság esetében sem. Miközben egy új adótörvénykönyv helyes lépést jelent az adóügyi környezet javításának irányába, ez nem válhat teherré, főleg a kkv-k számára nem, amelyek minden egészséges gazdaságban oly fontos szerepet játszanak. Hadd fogalmazzak világosan. Itt nem arról van szó, hogy nekünk kell megmondanunk Ukrajnának, hogy mit tegyen, és nem is arról, hogy mit kell Ukrajnának tennie értünk. Elsősorban arról van szó, amit Ukrajnának saját magáért kell tennie, mivel az intézményi és gazdasági reformok egyaránt előfeltételei egy virágzó demokratikus jövőnek, és leginkább ez szolgálja az ukrán állampolgárok érdekét.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Rebecca Harms , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az elmúlt napokban nagyszabású demonstrációk zajlottak Kijevben, Luganszkban, Harkovban és Ukrajna számos kisebb-nagyobb városában. Több tízezer, sőt több százezer ukrán polgár vonult utcára. Az adótörvény ellen demonstráltak, amit igazságtalannak tartanak. Amennyiben az állásfoglalásunk valakire is irányul, akkor ezen összefüggésben véleményem szerint, ennek az ukrán állampolgárokra kell irányulnia, akik ezzel a demonstrációval azt garantálják, hogy Ukrajnának, mint demokráciának a fejlődése folytatódik. Állásfoglalásunk, amely hangot ad a demokrácia eróziója miatti aggodalomnak, természetesen a kormányra és a hatóságokra, elsősorban Ukrajna helyi hatóságaira – irányul, különösen e demonstrációkkal összefüggésben, azért, hogy a demonstrációk folytatásának engedélyezésére ösztönözze őket. Több százezer, talán több millió emberre számítanak holnap Kijevben. Bevallom, nagyon nagy aggodalommal követem az eseményeket, és vannak aggályaim az esetleges fejleményekkel kapcsolatosan. Eddig minden rendben van – kopogjuk le. Az elmúlt napokban a kormány megmutatta, hogy a gyülekezés szabadsága működik. Nagyon remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. Úgy gondolom, nagyon fontos volt számunkra, hogy ezt az állásfoglalást több képviselőcsoportot érintő állásfoglalássá tudtuk tenni. Súlyos hiba lenne Ukrajna fejlődése szempontjából, ha a jövőben a Parlament egyik oldala a Régiók Pártjának, a másik pedig Julia Tyimosenko pártjának az oldalára állna. Ez nem segítené Ukrajna demokratikus fejlődését. Remélem, hogy komolyan veszik ezt az állásfoglalást – még akkor is, ha a csúcstalálkozó után kerül elfogadásra – különösen a hatalmas demonstrációk és az emberek IMF-reform hatásaival kapcsolatos aggodalmai miatt, és nagyon közelről figyelemmel kell kísérnünk azt, ami most Kijevben és általában Ukrajnában történik. Köszönöm figyelmüket és remélem, hogy mi – beleértve a Bizottságot is – továbbra is szolidárisan tudunk együttműködni ezzel az országgal, amely oly közel van hozzánk, európaiakhoz. Paweł Robert Kowal, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Több héten keresztül rendkívül érdekes vitát folytattunk Ukrajnáról az Európai Parlamentben. Ezt nagyon jó dolognak tartom. Ukrajnában hatalmas érdeklődés övezi eljárásaink kimenetelét – nagyobb, mint sok európai uniós országban. Éppen ezért állásfoglalásunkat kezeljük levélként, amelyet nem az egyik vagy a másik párthoz, hanem az ukrán emberekhez intézünk, és amelyben őszintén elmondjuk, hogy érdeklődéssel figyeljük a történéseket, és olyan szomszédok vagyunk, akik készek megnyitni a kaput Ukrajna előtt, és azt akarjuk, hogy az ország polgáraival szorosabb legyen a kapcsolat. Szeretném határozottan megköszönni Harms asszonynak nagyszerű szavait. Mindig pontosan megérzi, hogy mi az, amit ilyen pillanatokban mondani kell. Beszéljünk őszintén a választásokról, amelyeket nem tartottunk megfelelőnek. A választások több szempontból messze nem feleltek meg a kívánatosnak tartott normáknak. Lehetetlennek bizonyult a korábbi választások jó irányát fenntartani, de azt is mondjuk el, hogy még mindig van esély Ukrajna számára, és ebben segíteni akarjuk Ukrajnát. Éppen ezért arról is beszélnünk kell, hogy milyen jó dolgok történnek ott, nemcsak gazdasági, de politikai téren is és mindenekelőtt azzal kapcsolatosan, hogy minden ukrán ember előtt nyitva áll Európa kapuja, és jó, hogy ilyen üzenet érkezett az e heti Európai Unió–Ukrajna csúcstalálkozóról is. Szerencsés egybeesés, hogy ma arról beszélünk, hogy az állásfoglalást nem Ukrajna egyik vagy másik pártjának címeztük. Az állásfoglalás az ukrán embereknek szól, és azt közösen fogadjuk el. Jaromír Kohlíček, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr! Amikor Ukrajna kerül szóba, egy átlag uniós polgár Klicskóra, a bokszolóra gondol, aki könnyűszerrel győzi

185

186

HU


le ellenfeleit. Gazdasági értelemben azonban Ukrajna hasonlóképpen nehézsúlyúnak tekinthető, és számos uniós és balkán ország függ azoktól az ukrán területen keresztül áthaladó szállítási útvonalaktól, amelyeken a közép-ázsiai és szibériai kőolaj és földgáz eljut hozzájuk. A keleti partnerség egyértelműen legfontosabb szereplője. Éppen ezért üdvözlöm az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok javulását és az EU–Ukrajna csúcstalálkozó eredményeit. Több uniós országban az ukránok a külföldi munkavállalók jelentős hányadát teszik ki, és dinamikusan növekszik az Ukrajna és az EU közötti kölcsönös kereskedelem. Az ország legfőbb problémái számos uniós országban ugyanúgy megtalálhatóak: a korrupció, egy kedvezőtlen vízumrendszer és a kölcsönösen nem összeegyeztethető jogalkotás. Megemlítendő, hogy a megfigyelők szerint a helyhatósági választások komolyabb technikai hiányosságok nélkül zajlottak le. Az összes politikai képviselőcsoport által előterjesztett állásfoglalás egy kiegyensúlyozott kompromisszumot jelent, és annak ellenére, hogy egyes részleteket illetően esetlegesen fenntartásaim vannak, a GUE/NGL képviselőcsoport támogatja az állásfoglalást. Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Az október 31-i ukrajnai helyhatósági választások során történt több, esetenként hihetetlen szabálytalanságnak figyelmeztető jelként kell az Európai Unió számára szolgálnia. Mindössze néhány példát ragadnék ki: több régióban is óriási mennyiségű, ellenőrizetlenül kinyomtatott pótlólagos és fénymásolt szavazólapok jelentek meg, és mi van azzal a hatalmas nyomással, amit a tisztviselőkre, tanárokra, orvosokra és professzorokra gyakoroltak annak érdekében, hogy ne induljanak az ellenzéki pártok képviseletében? Az Európai Uniónak – és ezt önök meg is tudják tenni – határozottan fel kell lépnie ez ellen, a 2012-es parlamenti választások rossz és nem demokratikus nyitánya ellen; fenntartva saját politikai értékeinket az ukrajnai tekintélyelvű tendenciákkal szemben. Amennyiben ez nem így történik, akkor az ország felső elitje és különösen a reformgondolkodású és demokratikus erők körében veszélyeztetjük a hitelességünket. Szerencsére az ön világos beszéde, biztos úr, ebben a tekintetben nem ad okot aggodalomra. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Valamennyien tudjuk, hogy Ukrajna az EU egyik legnagyobb szomszédos állama, és a jövő tekintetében jelentős mennyiségű potenciállal rendelkezik. Éppen ezért minden bizonnyal rendkívül fontos partner az EU számára. Ugyanakkor politikai szempontból úgy tűnik, hogy észrevehetően eltávolodik az EU-tól. A legutóbbi helyhatósági választásokon természetesen nem ok nélkül győzedelmeskedett az oroszbarát oldal. Ez valószínűleg az Európai Unió számára ugyanakkor vereséget jelentett. Éppen ezért világosan látszik, hogy az EU egyre kevésbé vonzó az ukrán emberek számára. Az egyszerű ukrán polgárok valószínűleg szeretnének európaiak lenni, de nem feltétlenül szeretnének az Európai Unió részévé válni. Az EU itt szép lassan eldobálja az ütőlapjait azáltal, hogy egyfajta arrogáns szuperhatalomként viselkedik. Az ukrának azonban kétségtelenül azt szeretnék, ha az EU és Oroszország is egyenrangú partnernek tekintené őket. Éppen ezért ne nézzük le az ukránokat gőgös magasságból, mintha legfőbb céljuk kizárólag az EU-hoz történő csatlakozás lehetne. Adjuk meg nekik az esélyt arra, hogy az elkövetkezendő évek során kialakíthassák saját identitásukat és ezt követően eldönthessék, hogy akarnak-e közeledni az EU-hoz, vagy inkább függetlenek szeretnének maradni. Michael Gahler (PPE). – (DE) Elnök úr! Az EU és Ukrajna közötti együttműködésben hatalmas lehetőségek rejlenek. Ez nyilvánvaló volt a csúcstalálkozón. A vízumliberalizációra irányuló cselekvési terv és a társulási megállapodás csak két példa ennek alátámasztására.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Ebben a kompromisszumos állásfoglalásban – és ez nyilvánvaló azokból a szempontokból, amelyek alapján ez az állásfoglalás kidolgozásra került – a lehetségesen pozitív szempontokra is rávilágítottunk. Ugyanakkor szeretnék egy angol közmondást idézni, miszerint: a puding próbája az evés. Az csak később fog kiderülni, hogy a reformcsomag és a reformtörvények vajon a gyakorlatban is ténylegesen megvalósulnak-e. A biztos úr említette a közbeszerzési törvényt. Éppen most fogadtak el az említett törvény alól egy fontos kivételt. A labdarúgó Európa-bajnoksággal összefüggő minden közbeszerzést kivontak e törvény hatálya alól. Már most pontosan el tudom képzelni, hogy ki fog mindennek következtében remekül meggazdagodni. Ez tehát egy példa arra, amikor nagyra becsülik az elvet, de a gyakorlatban egészen másképp alakulnak a dolgok. Szeretném kifejezetten megköszönni a biztos úrnak, hogy hangot adott a sajtószabadsággal, a gyülekezési szabadsággal és a szólásszabadsággal kapcsolatos aggodalomnak és egyértelműen kimondta, hogy a helyhatósági választások visszalépést jelentenek. Legalábbis a német fordításban ez így szerepelt. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának is ez a felfogása, és mi is egyértelműen hangot adtunk ennek a véleménynek. Ha Severin úr azt állítja, hogy semmi szükség arra, hogy a belső konfliktusokat nemzetközi szintre emeljük, ez szerintem nem más, mint egy szebb megfogalmazása a már korábban említett belügyekbe való be nem avatkozás elvének. Ebből már túlságosan sok volt, éppen ezért az Ukrajnával kapcsolatos fellépéseink során nem vezérelhet bennünket ez az elv. A szóban forgó országnak pontosan azért kell megengednie, hogy európai normák szerint mérjük, amiért közelebb kívánjuk hozni Európához. Emiatt van Harms asszonynak igaza abban amit mondott, nevezetesen abban, hogy nagyon szoros kapcsolatban kell maradnunk Ukrajnával és biztosítanunk kell azt, hogy egy múltba tekintő politika ne vonhassa ismét kétségbe mindazt, amit a demokrácia és emberi jogok vonatkozásában már sikerült ott elérni. Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Legyünk őszinték. Sajnos a narancsos forradalom, és itt, a „sajnos” szót szeretném hangsúlyozni, nem érte el azt, amit el kellett volna érnie. Ennek oka többek között a Tyimosenko asszony és Juscsenko úr közötti vita. Juscsenko úr most azt mondja, hogy Tyimosenko asszony pontosan olyan, mint Janukovics úr, ami érdekes. Sajnálatos módon a helyhatósági választások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeinket. Nem feleltek meg az európai normáknak, ami mostanra Ukrajna polgárai számára is egyértelművé vált. Legyünk őszinték, amit Severin úr mondott az valami egészen mást jelentett, Gahler úr. Ugyanúgy kellene beszélnie Tyimosenko asszonnyal, mint ahogy mi az ukrán Régiók Pártján belüli barátainkkal beszélünk, vagyis arra kellene bátorítania, hogy az európai utat kövesse. Hagyjuk magunk mögött az oligarchákat és mozduljunk el egy demokratikus állam irányába. Ne próbálják megzavarni a Parlament munkáját, és mi határozottan nyomást fogunk gyakorolni annak biztosítása érdekében, hogy betartsák az európai jogi normákat. Harms asszony középen ül. Jóllehet a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport álláspontja nem felel meg minden esetben ennek, a Harms asszony által elmondottakkal egyetérthetünk. Ajánljuk fel segítségünket ennek az országnak, az európai normák és európai jogrendszer alapján. Ez minden oldalon fontos. Ez a mi politikánk, és egészen addig kitartunk mellette, amíg sikerrel nem járunk. Éppen ezért kifogásoltuk, hogy a választások lebonyolítása nem volt megfelelő. Győződjenek meg arról, hogy Tyimosenko asszony segíteni fog egy konstruktív ellenzék létrejöttében.

187

188

HU


Tyimosenko asszonyt ugyanúgy lássák el tanácsokkal, ahogyan azt Janukovics úr esetében tettük. Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, biztos úr! Severin úr szavaival kezdeném, aki egy nagyon fontos dolgot mondott, nevezetesen azt, hogy azon kell megpróbálnunk elgondolkodni, hogy mit tehetünk Ukrajnáért, nem pedig azon, amit az ukránok tehetnek értünk. Szeretném megköszönni Severin úrnak ezeket a szavakat, mert valójában ez az, amit tennünk kell. Igen, a választások nem úgy zajlottak le, ahogy azt mi akartuk. Olyan dolgok történtek ott, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük. Egyetértek Harms asszonnyal, aki azt mondja, hogy a mi dolgunk nem az, hogy az egyik vagy másik párt támogatását keressük, hanem az, hogy nézzük meg, mit akarnak az ukránok és mit akarunk mi. Éppen ezért Ukrajna európai struktúrába történő integrációja, és mondjuk ki világosan – az európai uniós tagság – az Európai Uniónak és maguknak az ukránoknak is érdekében áll. Véleményem szerint az ukránokkal szemben megfogalmazott elvárások szintjének ilyen mérvű megemelése egy kicsit tisztességtelen. Ennek az az oka, hogy vannak olyanok ebben az ülésteremben, akik nagyon liberálisak stratégiai partnereikkel szemben az emberi joggal, a szólásszabadsággal és sajtószabadsággal kapcsolatos kérdésekben. Ugyanakkor nagyon jelentősen megemelik és növelik ukrán barátainkkal szemben megfogalmazott normát. Mérsékletet kell ebben tanúsítanunk. Az ukránok megérdemlik együttműködésünket, támogató szavainkat, – és mint azt Swoboda úr is mondta – ez független attól, hogy erről vagy arról a táborról van-e szó. Ugyanez történik néha itt is – bizonyos politikai felosztások elveszítik jelentőségüket, mert maga a kérdés sokkal fontosabb a felosztásoknál. Ez a kérdés pedig, a lehető legszorosabb együttműködés az Európai Unió és Ukrajna között. David Campbell Bannerman (EFD). – Elnök úr! Ukrajnát a Kijevben és a Krím-félszigeten tett utazásaimból ismerem, és ukrán művészek, mint például Tetyenko és Sisko műveit gyűjtöm. Az ukránok jó, nagylelkű és melegszívű emberek, de politikailag komoly óvatosságra intenék. Ukrajna egy olyan ország, amely két részre oszlik, a nyugatbarát nyugati részre és az Oroszország felé forduló keleti részre. Egyúttal jelentős szereplő a maga 45 millió lakosával, és Oroszország úgy tekint az országra, mint amely nagyon is a hátudvarában helyezkedik el. Bejártam a Szevasztopolban állomásozó orosz flottát a Krím-félszigeten. Az oroszok féltékenyen őrzik ezt a fekete-tengeri kijáratot. Amennyiben bármilyen módon is szóba kerülne Ukrajna NATO-csatlakozása, akkor az kemény rúgást jelentene az orosz medve számára. Egy ügyetlen diplomáciai megközelítés Ashton bárónő részéről súlyosbíthatja a feszültségeket ezekben a nehéz időkben, miközben megfizethetetlen ára lenne annak, ha agrártámogatások, regionális támogatások és tömeges bevándorlás révén bekényszerítenénk Ukrajnát az EU-ba. Jobb, ha más módon segítünk és Ukrajna továbbra is egy büszke, független, Unión kívüli nemzet marad. Csanád Szegedi (NI). – (HU) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azt hiszem mindannyian egyetértettünk abban, hogy az Európai Unió számára Ukrajna – területi nagyságából kifolyólag, népessége nagyságából kifolyólag – egy stratégiailag fontos állam, ha lehet úgy mondani, kulcsfontosságú állam az Európai Unió számára. Viszont kettő dolgot én nagyon hiányolok a jelentésből. Egyik az ukrajnai kisebbségek megemlítése. Ukrajna, mindannyian tudjuk, hogy Ukrajnának a népességének körülbelül

24-11-2010

24-11-2010

HU


65-70%-a ukrán csupán, hogyha még a ruszinokat is odaszámítjuk, és nagyon nagy számú orosz kisebbség él, vagy adott esetben magyar, tatár és román kisebbség is él Ukrajnában. Én kifejezetten szeretném, hogyha a jelentésbe bekerülne, illetve a követeléseinkben az aggodalmainkat kifejeznék a kisebbséggel kapcsolatban. A helyi oktatásnak a segítése, tehát a kisebbségi oktatásba, a kisebbségi nyelvhasználat tekintetében, illetve különböző emlékművek megrongálása is szóba jön, adott esetben a kárpátaljai magyarság kisebbsége rovására. És a másik pedig, hogy nagyon hiányolom, hogy nem kellően hangsúlyosan szólaltunk föl az önkormányzati választások csalásával kapcsoltban. Ezúton kérném, hogy az Unió kérje Ukrajnától, hogy tisztázza magát ebben a két kérdésben. Paweł Zalewski (PPE). – (PL) Elnök úr! Ez egy jó hét az EU-Ukrajna kapcsolatok szempontjából. Először is hétfői csúcstalálkozón közösen kidolgoztunk egy menetrendet a vízumrendszer liberalizációjáról. Ezt követően holnap egy – meglátásom szerint – jó európai parlamenti állásfoglalásról szavazunk, amely lehetőséget teremt az Európai Unió és Ukrajna közötti további együttműködésre és az együttműködés megerősítésre. Lehetőséget teremt erre, ugyanakkor azt a nagyon fontos vitát is lezárja, amit az Európai Parlamentben a témáról folytattunk. Jó dolog, hogy kompromisszumra jutottunk és azonos véleményt hangoztatunk. Egységesen nyilatkozunk ebben az ügyben, és nem konkrét ukrajnai politikai csoportosulásokhoz, nem a Janukovics elnök vezette kormányzó politikai tömörüléshez, vagy a Tyimosenko-féle ellenzékhez, hanem mindenekelőtt az ukrán néphez szólunk. Azt akarjuk, hogy Ukrajna átalakulása olyan módon menjen végbe, amely a jövőben lehetővé teszi számára, hogy az Európai Unió részévé váljon. Ez rendkívül fontos. Fontos, hogy az ukrán kormányt érdemei és intézkedései alapján ítéljük meg. Elmondható, hogy évek óta ez az első olyan kormány, amely a Nemzetközi Valutaalappal együttműködve vezetett be reformokat, és látható ma, hogy ezek a reformok kedvező hatással vannak a gazdaságra – világosan látható az esély arra, hogy véget érjen az elmúlt évek során Ukrajnában nyilvánvalóan kialakult patthelyzet. Másrészről, maga Ukrajna is azt mondja, hogy az Európai Unió részévé kíván válni, és ezért jogosít fel bennünket arra, hogy az európai normákkal összhangban értékeljük. Éppen ezért kell természetesen a közelmúltbeli választásokon történt szabálytalanságokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznunk. Marek Siwiec (S&D). – (PL) Elnök úr! Ma más légkörben beszélünk, mint egy hónappal ezelőtt. Az érzelmek lecsillapodtak. Az állásfoglalásra irányuló indítvány megfogalmazása jobban megfelel a valós helyzetnek. Jó, hogy a Parlament egységes véleményt próbál hangoztatni, jóllehet időnként nem ideillő szavak hangzanak el, és néha nagyfokú hozzá nem értésről árulkodnak. Miről szól ez az állásfoglalás? Valójában a demokrácia minőségéről és arról szól, hogy mennyire azt akarja az Európai Parlament, hogy Ukrajnában kiváló minőségű demokrácia legyen. Az állásfoglalás a „kék–narancsos” felosztás mindkét oldalára irányul. Ukrajnában az elmúlt öt év során olyan helyzet alakult ki, amelyben először a „narancsos” párt, majd a „kék” párt, ezt követően ismét a „narancsos” párt győzött, most pedig a „kék” párt van kormányon. Szeretném, ha a „kék” tömörülés – Janukovics elnök, Azarov miniszterelnök, a Régiók Pártja – hallaná ettől a Parlamenttől, hogy ők a felelősek a Függetlenség tere nagyszerű örökségének védelmezéséért, azért, amit évekkel ezelőtt több millióan követeltek a Függetlenség terén. Ők a felelősek, mert ők azok, akik hatalmon vannak.

189

190

HU


Azt akarom, hogy az ellenzék arculatáért felelős Julia Tyimosenko is meghallja ezeket a szavakat. Szeretném, ha a nagy ellenzéki vezető – Julia Tyimosenko – megértené azt, hogy ellenzékben nem elég pusztán a hatalmat követelni. Egy alternatívát kell felkínálni az ország számára, és az embereknek meg kell mutatni ezt az alternatívát, és érdekeltté kell őket tenni ebben azért, hogy megérthessék. Ha a „kék” és „narancsos” tömörülések megértik, hogy csak egy ideig vannak hatalmon, azután pedig egy ideig ellenzékben vannak, és Ukrajnának pedig valójában mindvégig ugyanarra a törődésre, ugyanarra az elképzelésre, ugyanarra a bátorságra van szüksége, akkor hatalmas sikert értünk el, mivel segítettünk nekik ebben. A cseh köztársaságbeli képviselőtársamnak pedig azt szeretném mondani – nem Viktor Klicsko, hanem Vitalij Klicsko volt az, aki németországi bokszmérkőzéseken az amerikaiakat kiütötte. Két Klicsko van. Az a tény, hogy Ukrajna két ilyen bokszolót tudott kinevelni, megmutatja, hogy milyen nagyszerű ország. Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr! A Szovjetunió összeomlásának egyik legfontosabb eredménye egy független Ukrajna megalakulása volt. Olyan országról van szó, amely az Európai Unió jövőbeli tagjának tekinthető. Csak üdvözölni tudom azt a tényt, hogy Janukovics elnök úr és az új parlament megerősítették azon törekvésüket, miszerint csatlakozni kívánnak Európához, mert egy valóban független és demokratikus Ukrajna, ahol nem létezik korrupció, és nem félnek a hatalmi struktúráktól és oligarcháktól, és egy olyan Ukrajna, amely szigorúan a jogállamiságon alapul, ma is és a jövőben is az egész kontinens stabilitásának pótolhatatlan tényezője. Egy valóban demokratikus Ukrajna nélkül szinte elképzelhetetlen egy valóban demokratikus Oroszország. Tegnap volt hat éve, hogy a narancsos forradalom elkezdődött. Sajnálatos módon kárba veszett a változásban rejlő hatalmas lehetőség. A 2004. decemberi demokratikus demonstrálók győzelmének köszönhetően azonban a többpárti választások és a sajtószabadság hitelessé vált. Állásfoglalás-tervezetében az Európai Parlament aggodalmát fejezi amiatt, hogy egyre több jelentés szól a demokratikus szabadságok és jogok – többek között a médiaszabadság – veszélyeztetéséről, valamint arról, hogy a titkosszolgálat ismét kezd beavatkozni a polgárok demokratikus tevékenységeibe. Egy fontos üzenetet szeretnék küldeni az új kormánynak, miszerint Európa minden területen nyitott az együttműködésre, de ennek az együttműködésnek sohasem lehet az az ára, hogy szemet hunyunk az alapvető szabadságjogok megnyirbálása felett. Ukrajna igaz barátaiként, minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy őszintén, barátságosan és következetesebben érvényesítsük értékeinket. Sajnálatos, hogy hat év elteltével, az új elit még mindig nem tudja elfogadni azt, hogy a narancsos forradalom valóban a népakarat kifejezése volt. Amennyiben sikerülne megbékélni e forradalom okaival és eredményeivel, az csak javítana az ukrán társadalom integrációján. Lena Kolarska-Bobińska (PPE). – (PL) Elnök úr! Nem arról kívánok beszélni, hogy nekünk mit kell tennünk Ukrajnáért, vagy hogy Ukrajnának mit kell értünk tennie, hanem arról, hogy mit kell Ukrajnának saját magáért tennie, mivel sorsa valójában a saját kezében van. Egyrészről Ukrajna kijelenti, hogy integrálódni kíván az Európai Unióba, másrészről azonban továbbra is számos jelentést kapunk a polgári szabadságjogok megsértéséről. Az elmúlt napokban, az ukrán TVi televíziócsatorna újságírói azzal a panasszal fordultak az Európai Parlamenthez, hogy politikai nyomás és állandó felügyelet alatt állnak. A Kanal 5 kereskedelmi televíziócsatornánál is hasonló a probléma. Másrészről ukrajnai független

24-11-2010

24-11-2010

HU


elemzőközpontok nemrégiben azt jelentették, hogy a 69 tervezett reformból mindössze négy valósult meg. Az Európai Parlamentben nemrégiben folytatott viták során egyes képviselők azon a véleményen voltak, hogy a nem demokratikus magatartás kritizálásával, mind az Európai Bizottságot, mind az ukrán hatóságokat eltántorítjuk attól, hogy az Ukrajna és Európai Unió közötti szorosabb kapcsolatok kialakítására törekedjenek, ezért tehát az ukrán hatóságokat nem elítélni, hanem sokkal inkább a reformok végrehajtására kell bátorítani. Én azonban úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek mindenekelőtt a demokratikus értékeket kell védelmeznie és a jogállamiság szükségességére kell a figyelmet felhívnia. A kormányoknak kellene realista politikát, egy nyomásgyakorláson, ösztönzőkön és tárgyalásokon alapuló politikát követnie, az Európai Parlamentnek pedig a demokratikus szabadságjogok megsértését kellene elítélnie, és arról kellene az Európai Bizottságot meggyőznie, hogy éljen azokkal az eszközökkel, amelyek e célra az Unió rendelkezésére állnak, és ezen a demokrácia előmozdítását szolgáló programokat értem. Örülök annak, hogy a hétfőn tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozó eredményeként egy jegyzőkönyv került aláírásra, amely lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy bizonyos uniós programokhoz csatlakozzon, és a vízummentesség elérése érdekében is lépések történtek. A reformok és a demokrácia megvalósítása azonban Ukrajna kezében van. Jan Kozłowski (PPE). – (PL) Elnök úr! Az októberi plenáris ülésen Füle biztos úr hangsúlyozta, hogy az Ukrajnához fűződő kapcsolatokat három esemény, nevezetesen az EU–Ukrajna közötti miniszteri szintű találkozók, a helyhatósági választások és az EU–Ukrajna csúcstalálkozó tükrében kell megvizsgálnunk. Különösen nyugtalanítónak tartom a helyhatósági választásokat, melyeket képviselőtársammal, Kowal úrral együtt lehetőségem volt megfigyelni. Sajnálatos módon, a választási törvénynek három hónappal a választások előtti módosítása, és a 2004-es alkotmány hatályon kívül helyezése azt mutatja, hogy az ukrán polgároknak nincs jogbiztonság- és jogállandóság-érzetük. Ezen túlmenően, a választások során előforduló jogsértések már önmagukban is kételyeket vethetnek fel a demokratikus normák betartását illetően. A reform fontos részévé kell tenni a korrupció elleni küzdelmet és a közigazgatás munkájában megvalósuló nagyobb átláthatóságot is. Ugyanakkor szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy az állásfoglalás arra ösztönzi majd Ukrajnát, hogy a gazdasági és intézményi reformok már megkezdett útján haladjon tovább. Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr! Az Európai Parlament Ukrajnáról szóló kompromisszumos állásfoglalása kulcsfontosságú az ukrán nép számára, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az Európai Unió polgárai számára is fontos, mivel Ukrajna fontos partnerünk, főleg a Kelet-Európát magában foglaló európai szomszédságpolitika megvalósítását illetően. Éppen ezért valóban rendkívül fontos, hogy továbbra is szoros együttműködésre törekedjünk, különösen a vízumkötelezettség terén. Ilyenformán mind a Bizottságnak, mind pedig a Tanácsnak a lehető legrövidebb időn belül a vízummentes rendszer bevezetésére vonatkozó cselekvési tervet kell kidolgoznia. A szabadkereskedelmi megállapodásról is mielőbb meg kell állapodnunk. Annak érdekében, hogy az országon belül és a szomszédos országokban is hosszú távú stabilitást lehessen biztosítani, kétségkívül nagyon fontos, hogy Ukrajna alkotmányos reformokat hajtson végre, de nekünk – az Európai Uniónak és intézményeinknek – meg kell azt értenünk, hogy ehhez időre van szükség, éppen ezért Ukrajnát nem szabad folyamatosan bírálnunk, hanem abban kell neki segítenünk, hogy családunk szerves részévé válhasson.

191

192

HU


Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Prognosztizálható, hogy Ukrajnával kapcsolatosan semmit sem lehet prognosztizálni. Nagyon örülök annak, hogy az Európai Politikai Központ ezen értékelése egyre kevésbé helytálló. Nagyon örülök annak, hogy az ukrán kormánynak sikerült stabilizálnia a helyzetet. Jó, hogy a munkanélküliség is csökken, a gazdaság pedig növekszik. Ukrajna érdekelt az Európai Unióval való együttműködésben, ez az érdek azonban kölcsönös. Az Európai Uniónak szintén érdeke, hogy határainál demokratikus jogállamiság létezzen. Ma elmarasztalhatjuk Ukrajnát az emberi jogokkal és alapvető szabadságjogokkal kapcsolatosan kialakult helyzetért. Ijesztő számunkra a korrupció és annak politikával való összefonódása. Ukrajna azonban tudja, hogy az Európai Unió semmilyen engedményt sem tesz ebben a kérdésben. Ezen a téren valódi együttműködést kell teremtenünk. Végezetül, mielőtt befejezném, el kell mondanom, hogy a Parlament elmúlt hónapban hozott határozata, miszerint elhalasztjuk a jelentés elfogadását, bölcs döntés volt. Holnap egy átfogó és kiegyensúlyozott jelentést fogunk elfogadni, amely valóban hasznos lesz Ukrajna számára. Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök úr! Tagja voltam az Ukrajnában látogatást tett parlamenti küldöttségnek. Őszintén szólva, vegyes érzésekkel tértem vissza. Láttunk demonstrációkat és számos rendzavarásnak voltunk szemtanúi. Ugyanakkor kedvező jeleket is láttunk. Üdvözlöm az alkotmánybíróság parlamenti mandátumidővel kapcsolatos határozatát, mivel ez megszünteti a stabilitáshoz vezető út előtt álló egyik legfőbb akadályt. Hölgyeim és uraim! Közel 1 millió bolgár származású ember él Ukrajnában. Ez azt jelenti, hogy az európai eszme közel 1 millió potenciális nagykövete él Ukrajnában, akiknek semmi közük az oligarchák hatalmi játékához és azzal sem lehet vádolni őket, hogy ebben érintettek lennének. A vízumpolitika részeként módot kell találnunk annak biztosítására, hogy ezek az emberek, akiket az őseikkel együtt már több mint 300 éve elvágtak szülőföldjüktől, lehetőséget kapjanak arra, hogy szabadon utazhassanak Bulgáriába és európai eszményeinket eljuttathassák Ukrajnába. Laima Liucija Andrikienė (PPE). – (LT) Elnök úr! Nem is olyan régen Ukrajna kétségtelenül a többi kelet-európai szomszédunk előtt járt az európai előírások alkalmazása, a gazdasági és jogi reformok és a belpolitikai folyamatok tekintetében. Az ország közelmúltban történt eseményei természetesen aggodalomra adnak okot, éppen ezért érzem úgy, hogy partnerünkkel, Ukrajnával mindenképpen közölnünk kell az ismert kedvezőtlen fejleményekkel kapcsolatos aggályainkat, különösképpen ilyen az ukrán titkosszolgálatnak biztosított hatáskör, illetve a titkosszolgálat fellépései, amelyekkel megpróbálják a nem kormányzati szervezeteket megfélemlíteni és az ukrán sajtót ellenőrizni. Ugyanakkor valami mást is szeretnék mondani. Támogatnunk kell Ukrajna európai integrációs folyamatát. Alkalmazhatjuk a jutalmazás és büntetés politikáját, de a jutalmazásnak kell túlsúlyban lennie. Ukrajnát az Európai Unióhoz közelebb kellene hoznunk, nem pedig még jobban eltávolítani tőle. Úgy gondolom, hogy Ukrajna európai uniós tagsága is stratégiai célunk, éppen ezért megfelelő eszközöket kell találnunk e cél elérésére. Alexander Mirsky (S&D). – (LV) Elnök úr! Szeretnék valamennyi képviselőtársamnak feltenni egy kérdést. Miért volt most szükség erre az Ukrajnáról szóló állásfoglalásra? Azért, hogy az új ukrán kormánynak segítsünk vagy pedig azért, hogy a helyhatósági választások előtt beavatkozzunk az ország belügyeibe és meggátoljuk őket abban, hogy az ország helyzetén saját maguk javíthassanak? Úgy tűnik, azért volt rá szükség, hogy a helyhatósági

24-11-2010

24-11-2010

HU


választások előtt beavatkozzunk. Alattomban, olyan szöveg került kidolgozásra, amely azt állította, hogy Ukrajnában minden nagyon rosszul alakul. Azok az emberek pedig, akik a valós ukrajnai helyzetet más színben kívánják feltüntetni, tévednek. Mostantól kezdve először a tényeket kell helyesen és átfogóbban ismertetnünk, és csak ezt követően szabad tollat ragadnunk. Nagyon komolyan kell vennünk következtetéseinket, mert biztos, hogy csak ekkor lehetünk eredményesek. Köszönöm. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! A mai vita egyik fontos részét, az október 31-én tartott helyhatósági választások átláthatóságával és pártatlanságával kapcsolatos kritika képezte. Jogosan kifogásolta a kormány média feletti nagyobb befolyását, a titkosszolgálat politikai szerepét és egy új választási törvény elfogadását, amely hátrányos helyzetet teremtett az ellenzéki pártok számára. Ukrajna továbbra is kulcsfontosságú partnere az EU-nak. Ezzel összefüggésben üdvözlöm a reform- és demokratizálódási folyamatban történő uniós szerepvállalást, amelyet a hétfői csúcstalálkozón is megerősítettek. Románia számára is természetes az Ukrajnával való partnerség, tekintettel a fekete-tengeri térségben játszott fontos szerepükre és az energiabiztonság vonatkozásában fennálló közös kihívásokra. Mint ahogy az a Moldovai Köztársaság esetében is megtörtént, várhatón Ukrajnával is kishatárforgalmi megállapodást kötünk, az uniós előírásokkal összhangban. Országom azt is kinyilvánította, hogy támogatja az ukrán állampolgárok vízumliberalizációját célzó uniós cselekvési terv elindítását. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Engedje meg, hogy először egy ténybeli kérdésre válaszoljak, amelyet Vălean asszony tett fel nekem a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatosan. Amikor a törvényt elfogadták, akkor azt üdvözöltük. A későbbi módosítások azonban változtattak a törvény minőségén. A Bizottság közelről figyelemmel kíséri a közelmúltbeli fejleményeket, és a törvény kedvező módosítása szintén feltétele annak, hogy az energiaszektorban kifizessük a költségvetési támogatásunkat. Ettől eltekintve nagyon örvendetesnek tartom, hogy teljes körű az egyetértés a jelenlegi ukrajnai helyzet elemzését illetően. Ez hűen tükröződik a holnap szavazásra kerülő állásfoglalásban is. Valóban úgy hiszem, hogy amennyiben mi, Európai Unióként és Európai Parlamentként azt akarjuk, hogy hatással legyünk erre a konkrét ügyre, akkor nagyon fontos, hogy egy ilyen álláspont elveit illetően teljes körű legyen az egyetértés. Üdvözlöm tehát ezt, a Bizottság és a főképviselő nevében. Elnök. – A vita befejezéseképpen hat állásfoglalásra (3) irányuló indítványt juttattak el hozzám. A vitát lezárom. A szavazásra holnap 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Cristian Dan Preda (PPE), írásban. – (RO) Szeretnék emlékeztetni arra, hogy bármely ország az Unió tagjává válhat, mint ahogy azt az Európai Unióról szóló szerződés 49.cikke kimondja. Pontosan azért tölt el rendkívüli aggodalommal az, ahogyan az országban nemrégiben tartott helyhatósági választások lezajlottak, mert Ukrajna egy napon az EU (3)

Lásd a jegyzőkönyvet

193

194

HU


tagja szeretne lenni. A választások nem voltak sem szabad, sem tisztességes, sem demokratikus választások. A szavazások előtt közvetlenül elfogadott törvénymódosítás, valamint az a tény, hogy a Régiók Pártját az esetek 85%-ában „felnyomták” a lista első helyére azzal, hogy az ellenzéki pártokat csak késedelmesen vették nyilvántartásba, valamint az ellenzéki pártok igazságos képviseletét meghiúsító egyéb akadályok is megkérdőjelezik a politikai rendszer jellegét. Mint ahogy azt az USA kormánya is hangsúlyozta, a helyhatósági választások nyilvánvalóan nem érték el a januári elnökválasztás színvonalát. A demokratikus értékek iránti elkötelezettségüket bizonyítandó, Ukrajna vezetőinek egy olyan választási törvényt kell elfogadniuk, amely megfelel a nemzetközi normáknak. Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) A keleti szomszédságunkban található ország helyzetének összetettségét jelzi az a rendkívül élénk vita, amelyre a közelmúltban került sor ebben az ülésteremben. Egyértelmű, hogy nem mehetünk el szó nélkül a közelmúltbeli helyhatósági választások előtt és során tapasztalt szabálytalanságok mellett, mivel ezek a szabálytalanságok azt jelentik, hogy Ukrajna nem felel meg a politikai kultúra azon normáinak, melyeket mi európainak tekintünk. Ugyanakkor észre kell vennünk az Ukrajnában végbemenő változások pozitív hatásait, különösképpen a gazdasági reformok megvalósítása érdekében tett erőfeszítést – amit a közelmúltban tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozó is megerősített. A Parlament álláspontjának ezt a kompromisszumot kellene tükröznie. 20. Az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban - Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében - Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a nemzetközi kereskedelemről szóló következő jelentések együttes vitája: – A7-0312/2010: Saïfi asszony jelentése a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban (2009/2219(INI)); – A7-0310/2010: Jadot úr jelentése a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében (2010/2103(INI)); – A7-0317/2010: Désir úr jelentése a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a vállalati társadalmi felelősségvállalásról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban (2009/2201(INI)); Tokia Saïfi, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a jelentés témája vitát váltott ki a nemzetközi közösségen belül. A fejlődő országok úgy gondolják, hogy a fejlett országok a protekcionizmus egy bújtatott formájaként alkalmazzák az emberi jogi záradékokat, a fejlett országok pedig elégedetlenségüknek adnak hangot a feltörekvő országok által alkalmazott szociális és környezeti dömping miatt, Egy pozitív megközelítését akartam kialakítani, és meg akartam mutatni, hogyan erősíthetik egymást kölcsönösen a szociális, illetve környezetvédelmi normák és a kereskedelmi érdekek, ha valamennyi ország elkötelezi magát az egyenlő versenyfeltételek mellett.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Az EU-nak be kell vetnie nemzetközi kereskedelmi befolyását a változtatások elindítása érdekében. Ez összhangban lenne az EU alapító szerződéseivel, amelyek kimondják, hogy az EU-nak különösen hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődéshez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez és az emberi jogok védelméhez. Nézetem szerint az EU-nak egyszerre kell a többoldalú, a kétoldalú és az egyoldalú kapcsolatok szintjén is fellépnie. A többoldalú kapcsolatok szintjén az EU-nak ösztönöznie kell a nemzetközi szervezeteket, különösen a Kereskedelmi Világszervezetet, a szociális és környezetvédelmi normák fokozottabb figyelembevételére. Ugyanakkor ezeknek a nemzetközi szervezeteknek nagyobb mértékben együtt kellene működniük. Főként ezért javasoltam azt, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kapjon hivatalos megfigyelői státuszt a WTO-ban. Véleményem szerint a környezetvédelem terén prioritást kell kapnia a környezetbarát termékekhez és technológiákhoz való hozzáférés javításának, mivel ezek nemcsak a foglalkoztatáspolitikák új formáit mozdítják elő, hanem új növekedési lehetőségeket biztosítanak az ezen a területen tevékenykedő, nagy teljesítőképességű európai vállalatoknak. Meg kell fontolni egy környezetvédelmi világszervezet létrehozását is, amelyhez környezeti dömping esetén is lehetne fordulni. A kétoldalú kapcsolatok szintje az, ahol az EU valóban példát tud mutatni. Egyrészt örülök, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások „új generációja” kötelező erejű emberi jogi záradékot tartalmaz, másrészt szeretném, ha így lenne ez a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet esetén is. Ezekről a megállapodásokról az Európai Bizottság folytat tárgyalásokat. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a megállapodások az EU valamennyi kereskedelmi partnerére nézve kötelező szociális és környezetvédelmi normákat tartalmazzanak. Az adott ország gazdasági, társadalmi és környezeti fejlettségétől függően ezeket az alapvető normákat ki lehetne egészíteni további egyezményekkel is, amelyek az egyes esetekben eltérőek lehetnének. Ennek a fokozatos és rugalmas megközelítésnek köszönhetően különböző kereskedelmi partnereinkkel szemben igazságosabban járhatnánk el, ami mindenki számára méltányosabb lenne. Mindenekelőtt a kétoldalú egyezmények végrehajtásának fokozottabb ellenőrzésére van szükség. Ezért javaslom, hogy a tárgyalások előtt, alatt és után hajtsanak végre hatásvizsgálatokat, és ezek a jövőben ne csak a fenntartható fejlődésre vonatkozzanak, hanem az emberi jogok kérdését is vizsgálják meg. Végezetül pedig, remélem, hogy az egyoldalú kapcsolatok szintjén gyors változások lesznek, hiszen az általános preferenciarendszer sürgős reformra szorul. Ahogy azt önök is tudják, a GSP megköveteli az emberi jogokkal és a munkajoggal, a környezetvédelemmel és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos, összesen megközelítőleg 30 nemzetközi egyezmények ratifikálását. Az egyezményeket széles körben ratifikálták, azonban gyakorlati végrehajtásuk nagyon hiányos, és nekünk erre a területre kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. Ha számos jel mutat arra, hogy az egyezmények végrehajtása nem történt meg, akkor a Bizottságnak vizsgálatot kell végeznie ezzel kapcsolatban, vagy akár vissza kell vonnia a kedvezményeket. Összegzésül szeretném elmondani, hogy az említett intézkedések némelyikét végre lehet hajtani most, de az attitűdök nem változnak meg egyik napról a másikra. Az EU-nak minden szinten fokozatosan kell eljárnia a kereskedelmi kapcsolatok igazságosabbá és tisztességesebbé tétele érdekében.

195

196

HU


Yannick Jadot, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió a Lisszaboni Szerződés után megpróbálja újrafogalmazni kereskedelempolitikáját, ezzel egyidejűleg pedig összeegyeztetni azt iparpolitikájával. Üdvözlendőnek tartom azt a tényt, hogy a Parlament egyszerre tárgyalja ezt a három jelentést, amelyek végül is ugyanannak a politikai és nyilvános vitának a részét képezik – ez a „Mi a kereskedelem, és hogyan lehet összeegyeztetni a szociális, környezeti és emberi jogi kérdésekkel?”címet kaphatná. Valójában folyamatosan egyfajta tudathasadásos állapotban vagyunk: a vállalatok mindenhol áthelyezéseket hajtanak végre, a szociális jogokat megkérdőjelezik, a környezetszennyezés egyre nagyobb méreteket ölt, ugyanakkor pedig szabadkereskedelmi megállapodásokról tárgyalunk, a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül pedig olyan intézkedésekről tárgyalunk, amelyek sajnálatos módon egyáltalán nem tartanak lépést azzal a nyilvános vitával, amelynek keretében a polgáraink próbálnak fellépni. Hogyan is mondhatnák azt a nyilvánosságnak, hogy egy, az európai piacra behozott focilabda, amelyet megfelelő munkakörülmények között és a környezetvédelmi követelmények betartásával gyártottak, ugyanolyan focilabda, mint az, amelyet gyermekmunkával állítottak elő, vagy például egy olyan országban gyártották, ahol be vannak tiltva a szakszervezetek? Nem mondhatunk ilyesmit a nyilvánosságnak. Tehát ma a mi felelősségünk, hogy ezeket a környezeti és szociális kérdéseket integráljuk a kereskedelembe. Ami konkrétabban az én jelentésem témáját illeti, jelenleg számos olyan európai ország van, amelynek termékimportja messze meghaladja a saját kibocsátásának csökkentését. Az európai kibocsátás harmada nem Európában jön létre, hanem az importált árukból ered. Ezért létfontosságú az éghajlati kérdések integrálása kereskedelempolitikánkba. Hogyan magyarázhatnánk meg a nyilvánosságnak, hogy egyrészt olyan szabadkereskedelmi megállapodásokat kötünk, amelyek erdőirtáshoz vezethetnek, másrészt pedig ugyanakkor Cancúnban a REDD-megállapodásról (az erdőirtásból és az erdőpusztulásból származó kibocsátás csökkentéséről szóló megállapodás) fogunk tárgyalni, amelynek célja az, hogy pénzügyi kompenzációt biztosítsunk a déli országok számára, ha nem irtják az erdőket? Létfontosságú, hogy összeegyeztessük ezeket a különböző területeket. Ennek a jelentésnek a megfogalmazásakor – és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a különböző képviselőcsoportok árnyékelőadóinak – próbáltunk minél konstruktívabban eljárni. Remélem, ezt a holnapi szavazás is igazolni fogja. Megpróbáltunk véget vetni a „fekete vagy fehér” típusú vitáknak is. Már nem mondjuk azt, hogy a kereskedelem liberalizációja és az éghajlatváltozás elleni küzdelem 100%-ig tönkre fogja tenni az európai ipart, és nem mondjuk azt, hogy ez nem érdekel minket, mert az éghajlatváltozás kérdésének amúgy is elsőbbséget kell élveznie. A „szénszivárgás” kérdésének kidolgozásakor például mindig próbáltuk meghatározni, hogy melyik ágazatot érintheti ez érzékenyen, és milyen eszközökkel lehetne megvédeni az adott ágazatot. Ugyanez igaz a WTO dömpingellenes szabályokról folytatott vitájára, valamint a termelési eljárásokra és módszerekre is. Mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a többi képviselőcsoporttal együtt megpróbáltunk olyan javaslatokat tenni, amelyek előmozdítják a dolgokat. Véleményem szerint sikerült konkrét javaslatokkal előállnunk, amelyek jól tükrözik ambícióinkat és az Európai Bizottság, valamint az összes európai intézmény szerepét.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Még egyszer szeretnék hangot adni annak a reményemnek, hogy a holnapi szavazás tükrözni fogja azt az együttműködő és konstruktív szellemet, amelyben ezt a jelentést létrehoztuk, és még egyszer szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak munkájukért. Harlem Désir, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tagjainak, különösen pedig a különböző képviselőcsoportok árnyékelőadóinak, akik ebben a témában már a harmadik jelentés létrehozásában működtek közre. Munkájuknak köszönhetően ma innovatív és konkrét javaslatokat tudunk felmutatni arra nézve, hogyan lehetne előmozdítani a vállalati társadalmi felelősségvállalást az EU kereskedelempolitikájának keretei között. A nemzetközi válság és az általa okozott gazdasági és társadalmi károk után, az erről folytatott viták után, a nyilvánosság által kifejezett elvárások és a megszívlelendő tanulságokra vonatkozó politikai elvárások után az a közös meggyőződésünk, hogy az európai kereskedelempolitikának minden eddiginél jobban hozzá kell járulnia a globalizáció szabályozásához, valamint különösképpen annak szociális és környezeti célkitűzéseihez. Ez a szabályozás a tagállamokra és gazdaságaikra irányul, de nyilvánvaló, hogy a világkereskedelem fő gazdasági szereplői a vállalatok és különösen a multinacionális vállalatok. A multinacionális vállalatok tudják a leginkább kihasználni a piacok megnyitását, nemcsak azért, mert így el tudnak jutni a fogyasztókhoz, hanem azért is, mert az alacsony gyártási költségekkel és mindenekelőtt kevésbé szigorú szociális és környezeti szabályozással bíró országok révén termelési tevékenységük egy részét ki tudják szervezni, és ellátási láncukat diverzifikálni tudják. A nemzetközi kereskedelem liberalizációjához emellett hozzá társul még az országok közötti erőteljes verseny a külföldi befektetők megszerzéséért, valamint a vállalkozások közötti verseny fokozódása is. Ez túlságosan gyakran vezetett elfogadhatatlan visszaélésekhez a munkakörülmények, az emberi jogok és a környezettel kapcsolatos várakozások terén. Számtalan példa van erre: a bhopáli (India) katasztrófa egy vegyipari multinacionális vállalat leányvállalatánál, amelynek több ezer áldozata volt, és amelyért az anyavállalatot a mai napig nem büntették meg; az afrikai és burmai, valamint számos más országbeli olaj- és bányavállalatok magatartása, amelyek elpusztítják a környezetet, és dolgozóikat rabszolgasorsban tartják; az ázsiai textilgyárak, amelyek gyermekmunkát alkalmaznak; a közép-amerikai mezőgazdasági vállalatok, amelyek meggyilkolják a szakszervezetei tagokat. Ezek az esetek annál is inkább elfogadhatatlanok, mivel gyakran ipari országok vállalatai, azok leányvállalatai és ellátási láncai is érintettek bennük, köztük európai vállalatok is. Sok évvel ezelőtt ez vitához és kampányhoz vezetett, amelyet a Parlament számos alkalommal támogatott a vállalati társadalmi és környezeti felelősségvállalásról szóló állásfoglalások elfogadásával. A vállalati társadalmi felelősségvállalás terén elért fejlődés még nem olyan szintű, mint a Saïfi asszony jelentése által tárgyalt, a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba beépítendő szociális és környezetvédelmi normák terén elért fejlődés. Ez érthető is, hiszen a kereskedelmi megállapodások az adott államokra nézve kötelező erejű jogi szabályokat állapítanak meg; míg a vállalati társadalmi felelősségvállalás mellett a vállalkozások önkéntes alapon kötelezik el magukat. Ez ugyanakkor mégis ellentmondásos, mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás, illetve a szociális és környezetvédelmi záradékok egy és ugyanazon irányba mutatnak, mégpedig

197

198

HU


egy olyan globalizáció felé, amely nagyobb mértékben tiszteletben tartja az emberi jogokat, jobban odafigyel a környezetvédelemre, továbbá elősegíti a fenntartható fejlődést. Ezért javasoljuk a vállalati társadalmi felelősségvállalás integrálását a kereskedelmi megállapodásokba, különösen pedig egy vállalati társadalmi felelősségvállalási záradék integrálását a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekbe, mindenekelőtt a szabadkereskedelmi megállapodások esetén. Ennek világos és ellenőrizhető kötelezettségvállalásokat kellene tartalmaznia a vállalatokra nézve. Először is, az Európai Uniónak és partnereinek kölcsönösen el kell kötelezniük magukat amellett, hogy a vállalatokat buzdítani fogják a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kötelezettségvállalásokra és ennek ellenőrzésére: „kapcsolattartó pontok” megnyitására lenne szükség, amelyek nemcsak a tájékoztatást segítenék elő, hanem panaszokat is befogadnának a szakszervezeti tagoktól és a civil társadalomtól; beszámoló-közzétételi kötelezettséget kellene bevezetni a vállalkozásokra vonatkozóan, ami fokozná az átláthatóságot; jelentéstételi kötelezettséget kellene bevezetni; a körültekintő magatartásra vonatkozó kötelezettséget kellene előírni a vállalkozásokra vonatkozóan, ami azt jelentené, hogy a vállalkozásoknak megelőző intézkedéseket kell hozniuk. Végezetül javasoljuk, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek súlyos megsértése, valamint a szociális jogok, illetve a szociális és környezetvédelmi törvények megsértése esetén is mechanizmusokat kellene bevezetni... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. – Mindenkitől elnézést kérek, de vannak bizonyos dolgok, amelyeket egyszerűen nem engedhetek meg. Önnek négy perc felszólalási ideje van. Annak ellenére, hogy félbeszakítottam, több mint négy és fél percig beszélt. Minden képviselővel szigorúan kell bánnom ebben a tekintetben. Próbálok minél igazságosabb lenni, de ön a felszólalása közepén azt mondta, hogy fél szemmel figyeli az órát. Azzal, hogy gyorsabban olvassuk fel a felszólalásunkat, nem feltétlenül tesszük élénkebbé a vitát. Ön nem gondolhat csak francia szavazóira – és ez igaz az összes képviselőre, akiknek szintén nem csak saját választóikra kell gondolniuk –, mivel az Európai Unió valamennyi polgára hozzáférhet a felszólalások tolmácsolt verziójához weblapunkon. Ha a tolmácsok nem tudják követni, amit mond, akkor az európai polgárokhoz nem fog eljutni a felszólalása, mivel túl gyorsan olvasta fel. Tehát mindenkinek be kell tartania a felszólalási időt, és nem lóghat át a következő képviselő felszólalási idejébe, mivel ezt az időt végül a catch-the-eye eljárásból fogjuk levonni. William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr, másodszor vagyok tanúja ebben az ülésteremben annak, hogy az elnök félbeszakítja a felszólalót, mert az túl gyorsan beszél. Nem tudom, ön milyen gyakran szólal fel, de meg kell értenie, hogy egy ilyen félbeszakítás teljesen tönkreteszi a felszólalást. Egyébként egyáltalán nem értettem egyet Désir úr felszólalásával, de azt gondolom, hogy a tolmácsok fizetett alkalmazottak, és ha nem tudnak követni egy felszólalást, az az ő problémájuk. Az elnöknek nem az a dolga, hogy úgy félbeszakítsa a felszólalót, mint ahogy most ön tette. Elnök. – De, kétségkívül az én dolgom, hogy félbeszakítsam a felszólalót. Fizessünk egy rövidtávfutónak 1 millió eurót, és le fogja futni a száz méteres távot 10 másodperc alatt. De hiába fizetünk neki 100 millió eurót, öt másodperc alatt nem fogja tudni lefutni. Kötelességem, hogy félbeszakítsam a túl gyorsan beszélő képviselőket. 13 éven keresztül

24-11-2010

24-11-2010

HU


voltam európai parlamenti képviselő, és nagyon jól tudom, hogy amikor a tolmácsok nem tudják követni a felszólalót, akkor megnyomnak egy gombot, és az én asztalomon felvillan egy lámpa. Nagyon szívesen megmutatom önnek ezt a lámpát. Az van ráírva, hogy „lassabban”. Már a bizottságokban is tapasztaltam ezt. Egy ponton a tolmácsok azt mondják, hogy nem tolmácsolnak tovább. És ha ilyenkor egy képviselő panaszkodni kezd, akkor az egész ügy csak elhúzódik, a felszólalók pedig nem tudják folytatni. (Kellemetlenkedő hozzászólás) Berès asszony, én csak azt teszem, amit ön is tesz a bizottságban, azaz elmagyarázom a helyzetet, ha ügyrendi javaslat merül fel. (Kellemetlenkedő hozzászólás) Ez a két dolog ugyanaz. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr, hadd biztosítsam róla, hogy nekem legalább 15 másodpercig tartana a 100 méteres táv, tehát velem nincs nagy probléma, legalábbis ezen a téren. Először is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak ezekért a jelentésekért, amelyek fontos kérdéseket tárgyalnak azzal kapcsolatban, hogyan tudna az Európai Unió kereskedelempolitikája hozzájárulni a közpolitika néhány alapvető célkitűzésének eléréséhez – ilyenek az emberi jogok tiszteletben tartása, a gazdasági jólétre és a társadalmi igazságosságra való törekvés, a fenntartható növekedés megteremtése, valamint a környezeti és különösképpen az éghajlati szempontok figyelembevétele. Bizonyára megértik, hogy a ma rendelkezésemre álló rövid időben nem tudok minden részletre kitérni. Ezért engedjék meg, hogy néhány általános megállapítást tegyek! A három jelentésben sok közös pont van. Mindhárom jelentés hangsúlyozza a politikák koherenciáját, valamint azt, hogy a kereskedelempolitikát össze kell hangolni az EU globális céljaival, különösen gazdasági, társadalmi és környezeti céljaival. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez minden rendelkezésünkre álló eszközt alkalmazni kell. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ha valóban hatékony intézkedéseket akarunk hozni, akkor minden egyes területen meg kell találni a legmegfelelőbb eszközöket. Nézetem szerint a kereskedelempolitika az egyik kulcstényező az Európai Unió szociális modelljének, valamint e modell értékeinek és elveinek megvalósításában és megvédelmezésében, és tisztában vagyok vele, hogy ezen a téren nagyok az elvárások. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy nem feltétlenül lehet minden problémát a kereskedelempolitika révén megoldani. Előfordulhat, hogy a megoldás kulcselemeit vagy akár jobb megoldást lehet találni más politikák révén. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy politikánk lényege a különböző érdekek közötti egyensúly megteremtése kell, hogy legyen. Döntéseket mindig kell majd hozni. A kihívások is különbözőek lesznek attól függően, hogy olyan autonóm eszközről van-e szó, mint a GSP, vagy pedig kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokról. Saïfi asszony jelentése – az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban – felismeri, hogy ezen dimenziók mindegyike különböző lehetőségeket rejt magában.

199

200

HU


Általánosságban elmondható, hogy a nemzetközi együttműködésben ott van a hatékonyabb cselekvés potenciálja. Másrészt viszont kettőn áll a vásár. Figyelembe kell vennünk, hogy mi elfogadható kereskedelmi partnereink számára – és milyen áron. Különösen a többoldalú kapcsolatok esetén fordulhat elő, hogy nagyon nehéz konszenzusra jutni. Az EU-nak általános érdeke a nemzetközi irányítás javítása például a különböző fórumok – a WTO, az ILO, nemzetközi éghajlat-változási tárgyalások stb. – tevékenysége közötti koherencia fokozásával. A három jelentés ezzel kapcsolatosan számos lehetséges irányt körvonalaz. Pragmatikusnak kell lennünk, és képesnek kell lennünk különbséget tenni a valószínűleg inkább a rövid távon sikeres, illetve a valószínűleg inkább a hosszú távú célkitűzésekben eredményes lépések között. Tudnunk kell előre gondolkodni, és mernünk kell nagyokat álmodni. Másfelől a Bizottság azt akarja, hogy kereskedelempolitikánknak és a kereskedelmi testületek tevékenységének legyen hatása és legyenek eredményei. Ez kétoldalú kapcsolatainkra is igaz. Nem szabad, hogy szabadkereskedelmi megállapodásaink rendelkezései pusztán a jó szándék kinyilvánítását szolgálják. Ezeknek a rendelkezéseknek végrehajthatónak kell lenniük. Áttérve Jadot úrnak az éghajlatváltozásról szóló jelentésére, szeretném hangsúlyozni, hogy biztosítani kell, hogy ezek az opciók valóban alkalmasak legyenek a „szénszivárgás” kockázatának hatékony csökkentésre, és hogy valóban méltányos költségekkel végrehajthatóak legyenek. Mindannyian jól tudjuk, hogy például a határintézkedések számos kérdést felvetnek: hogyan történjen a mérés, az ellenőrzés stb. Az igazság az, hogy nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonnunk, hanem előbb minden releváns kérdést alaposan meg kell vizsgálnunk. Az EU-nak továbbra is meg kell vizsgálnia minden megvalósítható opciót. Ami Désir úrnak a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jelentését illeti, felfigyeltem arra a megállapítására, hogy „a Bizottság kezdeményezéseinek a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó tevékenységek támogatására, nem pedig azok szabályozására kell irányulnia”. Meg kell húzni a határvonalat a támogatás, a szabályozás és a kötelezővé tétel között – ezt az előadó is jól hangsúlyozta, de tudnunk kell, hogy ez számos politikai és gyakorlati kérdést vet fel. A vállalati társadalmi felelősségvállalás nem helyettesítheti az államot, és nem mentesítheti az államot a törvények betartatására vonatkozó kötelezettségeitől – mint ahogy az állami hatóságoknak sem az a dolguk, hogy bizonyos vállalati politikákat végrehajtassanak. Hasznos megjegyezni, hogy ezen témák közül sokkal foglalkoznak az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak 2011-ben elfogadandó frissítései. Ez jó példa a valóban hasznos munkára, amelyben mi is aktívan részt veszünk. A ma vitára bocsátott jelentések nagyon speciális megközelítéseket tartalmaznak arra nézve, milyen lehetőségeink vannak a szabadkereskedelmi megállapodások szociális és környezetvédelmi, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és az éghajlatváltozásra vonatkozó rendelkezései hatáskörének, hatékonyságának, következetességének és átláthatóságának fokozására. Nem is kell hangsúlyoznom, hogy a Bizottság fontolóra fogja venni ezeket a megközelítéseket. Összhangban a már említett kifogásaimmal, számos ponton erőteljes fenntartásokra számíthatnak – míg más pontokkal kapcsolatban teljes egyetértésre.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Számos alkalmunk – például a GSP jövő évi felülvizsgálata is ilyen – fog nyílni a következő hónapokban vagy években ezeknek a kérdéseknek a további megvitatására, akár a jövőbeli jogalkotási vagy egyetértési eljárások keretében is. Az Európai Bizottság – együttműködve az Európai Parlamenttel – meg fogja vizsgálni, mely eszközök lehetnek megfelelőek, hatékonyak és megvalósíthatók egy olyan kereskedelempolitika kialakítására, amely kellő mértékben figyelembe veszi a társadalmi megfontolásokat. A vezérelv a körültekintő, analitikus politizálás kell, hogy legyen, amelynek hosszú távú célkitűzéseken és realisztikus elvárásokon kell alapulnia. David Martin, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, Európa kereskedelempolitikájának pusztán a maximális gazdasági haszon elérését kell szolgálnia, vagy tágabb értelemben vett céljaink – fenntartható környezeti politika, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, szociális modellünk, az emberi jogok és demokratikus értékek védelme – megvalósításának előmozdítását is? Az előttem beszélő három felszólaló – a három előadó – az utóbbi verzió mellett tették le a voksukat, és örömmel hallottam, hogy a biztos úr is. Igaz, kétoldalú kereskedelmi megállapodásainkban már most is figyelmet szentelünk az emberi jogoknak, a környezetvédelemnek és a munkaügyi normáknak. De kérdés, hogy ezt olyan módon tesszük-e, ami lehetővé teszi ezeknek a normáknak a megfelelő alkalmazását és végrehajtását. A Parlament Emberi Jogi Albizottságának komoly kétségei vannak hatékonyságunkkal kapcsolatban. A jövőben szeretnénk biztosítani, hogy mielőtt bármiféle szabadkereskedelmi megállapodás létrejönne, végezzenek emberi jogi hatásvizsgálatot annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodásból ne csak gazdasági előnyök származzanak, hanem az emberi jogok megerősítése is. Véleményünk szerint a szabadkereskedelmi megállapodások emberi jogi jogsértések miatti felfüggesztésének rendszerét átláthatóbbá és hozzáférhetőbbé kell tenni, és nagyra értékelem, hogy De Gucht úr a Koreával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás esetében ebbe az irányba mozdult el. A GSP+ tekintetében az a véleményünk, hogy a kedvezményezetteket következetesebb és igazságosabb teljesítményértékelési rendszer alapján kell értékelni, így biztosítva, hogy a környezeti, szociális és emberi jogi normákat magas szinten és következetesen betartsák. Saïfi asszony, Désir úr és Jadot úr mindhárman nyilvánvalóvá tették, hogy a kereskedelmet nem szabad öncélnak tekinteni, hanem egy szélesebb, globális stratégia részeként kell kezelni, amelynek célja egy igazságosabb, biztonságosabb és egészségesebb bolygó megteremtése. Filip Kaczmarek, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PL) Elnök úr, örülök, hogy De Gucht úr, Désir úr és Saïfi asszony nagyon jól látják, hogy amennyiben egyenlő kereskedelmi feltételeket akarunk teremteni, akkor a normákat – a szélesebb értelemben vett normákat, azaz az emberi jogi, szociális és környezeti normákat is – átfogó harmonizációnak kell alávetnünk. Ezek a normák nagyon fontosak, nemcsak a világkereskedelem, hanem a fejlesztési együttműködés szempontjából is, és ami még fontosabb, alapvető értékeink terjesztése szempontjából. A Fejlesztési Bizottság számos javaslatot terjesztett elő Saïfi asszony jelentésével kapcsolatban. Például sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy az Európai Uniónak továbbra sincs átfogó megközelítése az emberi jogi kötelezettségek vállalatok általi betartásának módja tekintetében. Ez bizonyos vállalatok és tagállamok számára lehetővé teszi, hogy

201

202

HU


ezeket a normákat megkerüljék. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető normáinak tiszteletben tartása a szabadkereskedelmi egyezményekhez való csatlakozás előfeltétele legyen. Catherine Grèze, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, a Fejlesztési Bizottság nevében, ha szabad, azzal kezdeném, hogy elismételnék néhányat a legfontosabb gondolatok közül. Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás a legkiszolgáltatottabbakat, köztük az őslakosokat érinti a leginkább, ezért létfontosságú, hogy ők is részt vegyenek a politikában, különösen a kereskedelempolitikában. Másodszor szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy az uniós kereskedelempolitikát össze kell hangolni az éghajlatváltozás és a szegénység elleni küzdelemmel. Felszólítunk arra, hogy az EU és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) valamennyi kereskedelmi megállapodásába illesszenek be környezetvédelmi záradékokat. Felszólítunk a tiszta fejlesztési mechanizmus felülvizsgálatára, a valódi technológiatranszferre és a biokalózkodás elleni küzdelemre. És végül, de nem utolsósorban, mivel a kibocsátás 20%-a a szállításból adódik, el kell mozdulunk a rövid értékesítési csatornák irányába, különösen a mezőgazdaságban, ami munkahelyeket fog teremteni országainkban, valamint a fejlődő országokban is, és a kibocsátás csökkenéséhez fog vezetni. Pervenche Berès, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, biztos úr, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében szeretném elismerésemet kifejezni Désir úrnak a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében írt igazán világos jelentéséhez. A mi bizottságunkban is a vállalati társadalmi felelősségvállalás célja váltotta ki a leghevesebb vitát. Az a kérdés, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás öncél-e, vagy pedig jogszabályokhoz kell vezetnie, ha már sok vállalatnál bevezetik? Ez a vita nem egészen világos; ez a vita arra ösztönöz minket, hogy a vállalatirányítással kapcsolatban tovább gondolkodjunk, és összehangoljuk ezt a két vitát. Mi a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban úgy gondoljuk, hogy a társadalmi felelősségvállalás alapvető fontosságú, ha a kereskedelmi megállapodások révén le akarjuk küzdeni az adócsalást és a be nem jelentett munkát. Úgy gondolom, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás megerősítésében érdekelt felek közül teljes mértékben be kell vonni a szakszervezeteket és az európai üzemi tanácsokat, mivel ezek jelentősen hozzájárulhatnak a felelősségvállaláshoz, akárcsak a társadalmi párbeszéd. Úgy gondoljuk, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa „Védelem, tisztelet és jogorvoslat” kezdeményezésének létfontosságú szerepe van abban, hogy ezeket az eszközöket teljes mértékben ki lehessen aknázni, és ezzel a lehetőséggel élnünk is kell. Úgy gondoljuk, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás a versenyképesség eszköze is, és ezt ki kell aknázni. Azonban ha sikerül konszenzusra jutnunk, ha a vállalati társadalmi felelősségvállalást végül általánosan elfogadott normákkal sikerül meghatároznunk, akkor annak úgy kell történnie, hogy ezek a normák ne a munkajogi szabályok és a kollektív szerződések helyét vegyék át. Végezetül pedig úgy gondoljuk, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak és a kereskedelmi szerződéseknek dinamikusnak kell lenniük, hogy hozzá lehessen igazítani őket az újonnan bevonandó ágazatokhoz.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Richard Howitt, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, mint a Parlamentnek a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó előadója, ami immár három parlamenti ciklus óta vagyok, nagy örömmel üdvözlöm Harlem Désir képviselőtársamnak a kereskedelemre és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezését. A vállalatok gyakran mondják, hogy központi területté kellene tenni a vállalati társadalmi felelősségvállalást, ez a kezdeményezés pedig azt mutatja, hogy ennek a közpolitikában is így kellene lennie. Nagyon remélem, hogy De Gucht biztos úr az új kereskedelempolitikai közleményben tükrözni fogja a jelentés ajánlásait. Az elmúlt években egyre gyakrabban az európai érdekek képviselete volt a feladatom a globális vállalati társadalmi felelősségvállalási mechanizmusok kialakításában. Az OECD iránymutatásainak – ami szerintem jelenleg a legfontosabb nemzetközi vállalati társadalmi felelősségvállalási norma, amelyet a kormányok is aláírtak – pártfogójaként teljes mértékben támogatom a 25. bekezdést, amely szerint az EU jövőbeli kereskedelmi megállapodásainak kifejezetten hivatkozniuk kell ezekre az iránymutatásokra. A Bizottság ezen iránymutatásoknak megfelelően hivatalból nemzeti kapcsolattartó pontokat működtet; remélem, ezt a kötelezettségvállalást is felül fogják vizsgálni. John Ruggie, az üzleti és emberi jogok professzorának konzultánsaként támogatom a jelentés Q. preambulumbekezdésében leírt követelményt, amely szerint a vállalatoknál be kell vezetni be a kellő gondosságot. Szeretnék gratulálni az előző svéd elnökségnek, amiért a Tanács következtetéseiben teljes mértékben támogatták az ENSZ különmegbízottjának ajánlásait. A biztos úrnak alaposan el kellene olvasnia Ruggie kritikáját az emberi jogi megfontolások figyelembevételével kapcsolatban elkövetett kormányzati hibákról, amikor a Bizottság kialakítja a beruházásokra vonatkozó, új hatáskörét. A globális jelentési kezdeményezés tanácsadó testületének tagjaként támogatni tudom a 15. bekezdésben megfogalmazott, átláthatóságra vonatkozó célkitűzést, de ugyanakkor azt szeretném kérni, hogy a Bizottság által a nem pénzügyi adatszolgáltatásról tartott, közelgő nyilvános konzultáció határozottan mozduljon el a vállalatok pénzügyi, szociális, környezeti és emberi jogi hatásokról való egységes jelentéstétele elvének irányába. Elnök. – Szeretném önöket még egyszer emlékeztetni erre a dologra. Most visszafogtam magamat, és nem szakítottam félbe a képviselőt felszólalási ideje lejárta előtt. Azonban amikor befejezte a felszólalását, a tolmácsok azt mondták: „Tényleg túl gyorsan beszélt. Sajnáljuk.” Szeretném megkérni a képviselőket, hogy normális tempóban beszéljenek. Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Wieland úr, hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni a három előadónak a jelentésekhez. Véleményem szerint a három jelentésről folytatott viták és tárgyalások jól példázták, hogyan tudunk a Parlamentben közös megközelítést kialakítani olyan fontos témákról, mint például a jelenlegi. Különösképpen egy pontra szeretnék összpontosítani. Az a benyomásom, hogy a három jelentés nagy részletességgel szól a kereskedelempolitikának a jelentésekben tárgyalt három politika területén betöltött szerepéről. Désir úr vállalatokról szóló jelentése, Saïfi asszony emberi jogi és környezetvédelmi normákról szóló jelentése és Jadot úr éghajlatváltozásról szóló jelentése nagyon alaposan megvizsgálja, hogyan tud hozzájárulni a

203

204

HU


kereskedelempolitika ehhez a három másik politikához. Azonban gyakran elgondolkodom azon, hogy ez a három másik politika milyen eredményeket is ér el önmagában. Megfelelően erős nyomást gyakorlunk a környezetvédelmi és szociális politika döntéshozóira, illetve az egyéb politikai döntéshozókra, hogy elvégezzék a saját feladataikat? Hogy félre ne értsük egymást, szeretném elmondani, hogy szerintem a célkitűzésekben mindannyian egyetértünk. De néha úgy látom, hogy túlterheljük a kereskedelempolitikát, amikor más politikák egyre kevésbé végzik el saját feladataikat. Példa erre a koppenhágai konferencia, amikor a környezetvédelmi politikai döntéshozók képtelen voltak megoldást találni az éghajlatváltozás kérdéseire. Ennek eredményképpen túlterheljük a kereskedelempolitikát, hiszen azt várjuk, hogy mindezeket a hibákat hozza helyre. Nagyon örülnék, ha a következő néhány hétben vagy hónapban itt a Parlamentben komolyan fontolóra vennénk, hogy más politikai területek hogyan tudnának hozzájárulni a kereskedelempolitika célkitűzéseinek megvalósításához. Ezért a jövőben sokszor szeretném hallani azt, hogy a „kereskedelem és…”, nem pedig azt, hogy mindent előbb vitatunk meg, mint a kereskedelmet. Kriton Arsenis, az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos úr, biztos vagyok benne, hogy a bizottsági szolgálatok gyakran mondják azt, hogy bizonyos szükséges, az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket nem lehet végrehajtani. Azonban az éghajlatváltozás jelentette fenyegetés olyan jelentős, hogy a kérdés nem az, mit hajtunk végre, hanem hogy miként tudunk megoldásokat találni erre a problémára, hogyan tudunk módot találni a szükséges intézkedések végrehajtására. A kereskedelem éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulásának egyik lehetséges módja a vámkiigazítások bevezetése, azaz vámokat kellene bevezetni az olyan országokból származó importra, amely országok az éghajlatváltozás terén nem teszik meg ugyanazokat az intézkedéseket, mint mi. Ezenkívül meg kell vizsgálnunk azt a lehetőséget is, hogy az ilyen termékek kereskedelmére visszatartó eszközöket vezessünk be. A víz helyi erőforrás, mégis még olyan országok is, mint Franciaország és Belgium, Európa legnagyobb vízexportőrei és vízimportőrei egyidejűleg. Metin Kazak, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a három előadónak, Saïfi asszonynak, Désir úrnak és Jadot úrnak remek munkájukért. Üdvözlöm azt a felszólítást, amely szerint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba foglaljanak bele emberi jogi normákra vonatkozó, jogilag kötelező erejű záradékokat. Támogatom azt az elképzelést is, hogy ezek végrehajtásának nagyobb figyelmet kellene szentelni. Különösen a munkajogi szabályok betartására szeretném felhívni a figyelmet, legfőképp a nők és a gyermekek esetében azon országokban, amelyekkel az Európai Unió kereskedelmet folytat. Az általános preferenciarendszer és a GSP+ hatékony eszközök arra, hogy a partnerországokban előmozdítsuk a demokratikus értékeket. Azonban az emberi jogi záradékok az a GSP+ között szorosabb kapcsolatot kell létrehozni. Fokozni kell az együttműködést a Kereskedelmi Világszervezet és az ENSZ emberi jogi főbiztosa, illetve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet között. Ezért gondolom úgy, hogy az ILO-nak hivatalos megfigyelői státuszt kell kapnia a Kereskedelmi Világszervezetben.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Végül, de nem utolsósorban, nekünk, mint az európai polgárok képviselőinek, a Lisszaboni Szerződés által az Európai Parlamentnek biztosított új hatáskörnek megfelelően részletes tájékoztatást kell kapnunk a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalásokról. Ami Yannick Jadot jelentését illeti, természetesen támogatnunk kell a „zöld” kereskedelmet. Azonban nagyon körültekintően kell eljárnunk annak megítélésében, hogy mely termékeket nyilvánítunk „zöld” terméknek. Továbbá a fosszilis tüzelőanyagok szubvenciója helyett nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a környezetbarát, megújuló energiaforrások támogatására. A világszerte elfogadott éghajlatvédelmi normák függvényében kialakított, környezeti szempontból méltányos ár is fontos pontja a jelentésnek, amelyet üdvözlendőnek tartok. Mivel a közeljövőben nincs remény egy éghajlatról szóló többoldalú megállapodás létrejöttére, fontos, hogy kidolgozzunk egy európai szintű mechanizmust a széndioxid-kibocsátás csökkentésére. Véleményem szerint a környezetre kifejtett ellentmondásos hatásuk miatt a bioüzemanyagoknak és a biomasszának is szerepelniük kell a kötelező erejű fenntarthatósági feltételekben. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak, és remélem, hogy ezek a jelentések valóban fontos hatást fognak gyakorolni a nemzetközi megállapodásokról folytatott tárgyalásokra. Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én voltam a Saïfi- és Désir-jelentések árnyékelőadója a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja részéről. Üdvözlendőnek tartjuk ezeket a jelentéseket, mivel előrelépést jelentenek kereskedelmi partnerországaink emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normái terén. Ha ezek az országok be akarják hozni termékeiket az EU jövedelmező piacaira, akkor ösztönöznünk kell őket arra, hogy megfelelő és fenntartható normákat vezessenek be. Ennek elérésére egy lehetséges módot jelentenek a kereskedelmi megállapodások kötelező erejű záradékai és követelményei. Saïfi asszony, aki előadóként remek munkát végzett, konstruktív módon tárgyalja az emberi jogok különböző szintjeit és aspektusait, valamint a környezetvédelmi és szociális normák különböző szintjeit. Egyetértünk Saïfi asszonynak a környezetvédelmi világszervezet létrehozására és az ILO szerepének megerősítésére irányuló javaslataival. Jó, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban van fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet, de szeretnénk, ha ezek a normák kötelező erejűek lennének, nem pedig önkéntesen végrehajthatók. Hasonlóképpen a GSP-t is kötelező erejűvé kellene tenni, hogy valóban hatékony legyen. Azonban nem értünk egyet az előadóval abban, hogy a Kolumbiával kötött szabadkereskedelmi megállapodás emberi jogi záradéka megfelelő lenne. Úgy gondoljuk, hogy ez az emberi jogi záradék értelmetlen és semmitmondó, és így csúfot űz a Parlament erre irányuló törekvéseiből. Áttérve Désir úr jelentésére, teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a transznacionális vállalatok negatív hatást gyakorolnak a környezetre és szociális normáinkra. A transznacionális vállalatok profitálnak a piacok megnyitásából, kihasználják az olcsó munkaerőt – és gyakran az olcsó nyersanyagot is –, de nem gondoskodnak a mások terhére megtermelt profit megfelelő újraelosztásáról.

205

206

HU


Sikeresen módosítottuk mindkét jelentést, és mindkettőt támogatni fogjuk a szavazáson. Végezetül szeretném gyorsan hangsúlyozni, hogy még alaposabban meg kell határozni, hogy az emberi jogok és szociális felelősségvállalás mely területeinek akarunk prioritást adni. Ezt a prioritást pedig kötelező erejű követelményekkel kell megteremtenünk, nem pedig önkéntes magatartási kódexekkel. Peter van Dalen, az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, Saïfi asszony helytálló jelentést dolgozott ki. A tisztán kereskedelmi érdekek soha nem lehetnek fontosabbak a más országokban, főként a fejlődő országokban élő embertársaink érdekeinél. Ide sorolom azokat az országokat is, ahol a keresztényeket és más vallási kisebbségeket üldözik a hitük miatt. Az EU például kereskedelmi kapcsolatokat ápol Pakisztánnal. Ennek az országnak most újabb kereskedelmi előnyöket akarunk adni, hogy talpra tudjon állni az árvizek után. Használjuk kereskedelmi kapcsolatainkat arra, hogy kifogásokat emelünk a Pakisztánban zajló vallási üldözés és az istenkáromlás elleni törvény ellen! Ebben az összefüggésben megemlíteném az Európai Unió és India között folyó tárgyalásokat is. Európának nem szabad hagynia, hogy India nyomására az új kereskedelmi megállapodásból kimaradjanak a nem kereskedelmi tárgyú kérdések. Az emberi jogokat és a gyermekmunkát nem szabad a kereskedelemtől és a beruházásoktól elkülönítve kezelni. Felszólítom a Bizottságot és képviselőtársaimat, hogy határozottan foglaljanak állást ezen a téren az Európai Parlament 2009. májusi állásfoglalásával összhangban. Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, De Gucht úr, hölgyeim és uraim, jó oka van annak, hogy ezt a három jelentést együttes vitában tárgyaljuk. Szeretném megköszönni a három előadónak kiváló munkájukat. Mindhárom jelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy az Európai Parlament valamennyi képviselőcsoportja tágabb kontextusba kívánja helyezni az EU kereskedelempolitikáját. Véget kell vetni az egyoldalú külgazdasági segítségnyújtásnak. Ezért a mai vita nagyon is időszerű, mivel a De Gucht úr által bemutatott kereskedelmi stratégiát alapul véve folytatjuk vitánkat, amelynek számos javaslatot, megfontolást és konkrét projekteket is tartalmaznia kell. Mindannyian tudjuk és elismerjük, hogy az éghajlat, a környezet és az emberi méltóság védelme, valamint a szegénység világszerte történő felszámolása az egész emberiség közös feladata. Ezek a feladatok sokkal fontosabbak a kereskedelmi érdekeknél. Tehát a modern kereskedelempolitikának ezeket a célkitűzéseket is integrálnia kell. A humán fejlettségi mutatóval mért társadalmi prosperitás növelése és a jogállamiság az európai gazdaság legsajátabb érdekei. Ezek fogják lehetővé tenni az európai gazdaság számára, hogy más gazdaságokkal sikeres kapcsolatokat építsen ki. Bizonyos mértékig a vállalati társadalmi felelősségvállalás is magában foglalja ezeket a célokat, de megvalósítani nem lehet őket nemzeti keret nélkül. Szeretném hangsúlyozni, hogy képviselőcsoportom a három jelentés bizonyos pontjai tekintetében még tovább is elment volna. Mert ugyan örülünk annak, ha a vállalatok önkéntesen elkötelezik magukat a társadalmi felelősségvállalás mellett, de tény, hogy világszerte emberek ezrei tapasztalják nap mint nap, hogy jogaik a legjobb esetben is csak papíron léteznek, de a mindennapi munka során nem tartják tiszteletben azokat. Az alvállalatoknál, a beszállítóknál és a nyersanyagtermelésben gyakran felháborító állapotok uralkodnak. Ezt bizonyítják a csokoládégyártás során alkalmazott gyermekmunkáról készült filmek is.

24-11-2010

24-11-2010

HU


De Gucht úr, ahogy az az ön stratégiájában is szerepel, a fenntartható nyersanyag- és energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében figyelembe kell vennünk a három jelentésnek ezeket a szempontjait. William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a kereskedelemnek kölcsönös fellendülést kell hoznia, és szeretném hangsúlyozni a „kölcsönös” szót. Ebből következik, hogy a kereskedelempolitikát szinte soha nem szabad politikai menetrendekkel terhelni. Személyes szinten nagyra becsülöm a három jelentés előadóját, de a jelentések alapját képező filozófia már számos választáson előkerült, és többnyire leszavazták. Amit most látunk, az kísérlet az Európai Unió kereskedelempolitikájának manipulálására – amely kereskedelempolitika sajnos jelenleg az Egyesült Királyságot is köti –, a cél pedig az, hogy titokban végrehajtsanak egy nagyrészt szocialista menetrendet, amely pedig már többször elutasításra került. Az előadók machinációi politikai szempontból lenyűgözőek. De demokrataként nemet kell mondanom rá, és a holnapi szavazáson nemmel fogunk szavazni. Laurence J.A.J. Stassen (NI). – (NL) Elnök úr, az éghajlatváltozás okainak és hatásainak magyarázata egy elméleten alapul, és ez az elmélet már kezdi egy vallásos meggyőződés jellegét ölteni. A nemzetközi kereskedelemről szóló jelentést olvasva látjuk, hogy mindent alárendelnek ennek a vallásnak. A jelentés valóságos éghajlati diplomáciát javasol; aminek lényege az, hogy az Európai Unió szívesen folytat kereskedelmet, de csak szigorúan éghajlatbarát körülmények között – mert az Európai Unió így szereti –, mintha ezeknek a kereskedelmi partnereinknek más vágyuk sem lenne, mint hogy haladéktalanul alkalmazkodjanak a mi piacunkhoz. Végül is az export szállítást jelent, és ha többet szállítunk, az rossz hatással van a globális CO2-kibocsátásra. Nos, Európa ezzel aztán tényleg segíteni fog a fejlődő országoknak – különösen azoknak az országoknak, amelyek nagymértékben függnek például az egymással versengő mezőgazdasági termékek exportjától. Mi köze mindennek az Európai Unióhoz? Elnök úr, ez a dokumentum gazdasági szempontból nem átgondolt. Szeretném idézni Jadot úr jelentésének 57. bekezdését: „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi kereskedelem jelentős részét homogén termékek teszik ki, amelyek egyébként helyben is könnyen előállíthatók volnának”. Vége az idézetnek. Ezt melyik gazdasági géniusz találta ki? Aki csak egy kis közgazdaságtant is tanult, az ismeri azt a gazdasági alapelvet, hogy a gazdasági növekedés hajtórugója a specializáció és a kereskedelem. A jelentés naiv érvelése katasztrofális hatást gyakorolna a globális gazdaságra. Nem csoda, hogy a polgárok és vállalkozások többsége az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós célkitűzések nélkül is jól megvan. De Európa továbbra is folytatja, és előáll az ikszedik abszurd éghajlat-változási célkitűzéssel. Az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Kína és India, nem foglalkoznak az éghajlatváltozással, és hasznot fognak húzni az Európa által önmagára kivetett korlátozásokból. Ki fogja végeredményben megfizetni ennek az európai utópiának az árát? A polgárok és a vállalkozások. Małgorzata Handzlik (PPE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Désir úrnak a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jelentés kapcsán tanúsított remek együttműködésért. Ennél a jelentésnél én voltam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport részéről az árnyékelő. A nemzetközi kereskedelemről folytatott vitában már egy jó ideje jelen van a vállalati társadalmi felelősségvállalás témája, és ez tükröződik abban is, hogy a

207

208

HU


vállalati felelősségvállalás elveire való hivatkozás szerepel az Unió által például Dél-Koreával, Kolumbiával és Peruval nemrég tárgyalt kereskedelmi megállapodásokban. Örülök, hogy a Parlament ezzel a jelentéssel hangsúlyozza, hogy ezeknek a hivatkozásoknak a körét ki kell szélesíteni, hiszen a jelentés felszólít vállalati társadalmi felelősségvállalási záradékok beillesztésére a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba. Biztos vagyok benne, hogy ezek a záradékok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy jobban felismerjük, melyek lehetnek a vállalati társadalmi felelősségvállalás eszközei, és támogatni, illetve ösztönözni fogják a vállalatokat, hogy szélesebb körben alkalmazzák ezeket az eszközöket. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezeknek az eszközöknek a megfelelő működése nagymértékben a vállalatok akaratától függ, hiszen maguk a vállalatok dönthetik el, hogy túlmennek-e a jogilag kötelező érvényű normákon. Hölgyeim és uraim, nemrég Indiában jártam, és volt alkalmam üzletemberekkel találkozni. Megkérdeztem tőlük, mit tesznek a vállalati társadalmi felelősségvállalás területén. Mindannyian nagyon konkrét intézkedésekről tudtak beszámolni. Ez engem nagy optimizmussal tölt el. Remélem, hogy a Désir-jelentés fordulatot hoz az uniós intézkedések terén, és hozzá fog járulni a vállalati társadalmi felelősségvállalási normák szélesebb körű alkalmazásához. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr, szeretnék gratulálni Yannick Jadot-nak a jelentésében megfogalmazott ambiciózus javaslatokért, valamint azért, mert valamennyi, módosításokat előterjesztő képviselőcsoporttal kompromisszumra törekedett. Be kell látnunk, hogy voltak olyan kulcsfontosságú pillanatok, amikor az Európai Uniónak lehetősége volt egységesen fellépni. Az egyik ilyen a koppenhágai konferencia volt, amikor az egész bolygó az Európai Uniótól várta, hogy vezető szerepet vállaljon magára az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és a bizalmatlan országokat meggyőzze a helyes irányról. Ezek a várakozások sajnálatos módon nem váltak valóra, és ennek megfelelően nagy volt a csalódottság. Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az Unión belül nem volt meg a konszenzus. Vannak olyan nemzeti kormányok, amelyek valóban nincsenek felkészülve arra, hogy megtegyék az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésre vonatkozó, létfontosságú kötelezettségvállalásokat. Ennek egyik fontos oka a gazdasági és pénzügyi válság, amely megtörte lelkesedésüket azon a téren, hogy nagyra törő éghajlat-politikát dolgozzanak ki. Pedig az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel a világ minden országának foglalkoznia kell mind helyi, mind globális szinten. Nemcsak a következő generációk jövőjének veszélyeztetéséről van szó, hanem a globális igazságosságról is. Nem igazságos, hogy a fejlődő országok fizetik meg a globális felmelegedés árát, míg az ipari országok továbbra is pragmatikusan gondolkodnak, és csak saját szükségleteikkel törődnek. Valódi szolidaritásra van szükség észak és dél között. Ezért a cancúni csúcstalálkozó lehetőség arra, hogy ne pusztán egy működőképes megállapodás jöjjön létre. Cancúnban globális, jogilag kötelező érvényű megállapodásnak kell létrejönnie, amely hozzájárul ahhoz, hogy a felmelegedés mértéke 2°C alatt maradjon. Továbbá a koppenhágainál sokkal világosabban meghatározott ellenőrzési eljárásra is szükség van. Az Európai Uniónak az éghajlatváltozás leküzdésére tett erőfeszítései a 2012 utáni időszakban nem tudják garantálni a megállapodás sikerét. Tehát a többi felet is meg

24-11-2010

24-11-2010

HU


kell győznünk, valamit ambiciózusabb kötelezettségvállalásokat kell tennünk a gázkibocsátás, többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Végül, de nem utolsósorban, a nemzetközi kereskedelem és az éghajlatváltozás közötti kapcsolat témáját is szeretném érinteni. A kereskedelem a fejlődő országokba irányuló technológiatranszfer fontos eszköze. Ezért fel kell számolni a zöld kereskedelem előtt álló akadályokat. Ez történhet például a zöld árukra kivetett vámok legalább WTO-szinten történő megszüntetése révén. Ugyanakkor oda kell figyelnünk arra, hogy a jelenlegi kereskedelmi rendszer globális megosztottságot teremtett a szállításon alapuló munka és termelés tekintetében. Ezért zárásképpen szeretnék mindenkit felszólítani arra, hogy ösztönözzük az Európai Unióban a helyi termelést. Catherine Bearder (ALDE). – Elnök úr, szeretném hangsúlyozni a biztos úrnak, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elmélete és gyakorlata az elmúlt évtizedben gyorsan terjedt a vállalkozói szférában. Ki tudna ellenvetéseket felhozni olyan alapvető értékek ellen, mint hogy a vállalatoknak jól kell bánniuk az alkalmazottaikkal, tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, és oda kell figyelniük a környezetre? De mostanáig a kereskedelem és a vállalati társadalmi felelősségvállalás között csak csekély kapcsolat volt, és az is sok vitát váltott ki. A nemzetközi kereskedelmet államok közötti megállapodások szabályozzák, de vajon a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak is kötelező erejűnek kellene lennie a vállalatok számára? Vagy dönthessék el maguk, hogy önkéntesen vállalják-e ezeket a kötelezettségeket? Az európai polgárok egyre tudatosabbak lesznek ezen a téren. A közelmúltban számos katasztrófa – például a BP-olajkatasztrófa – bebizonyította, hogy meg kell vizsgálni, milyen normák és elvek alapján működnek az európai vállalatok külföldi leányvállalatai. Az átlagos európaiak nagy része már nem akarja, hogy pusztán gazdasági okokból tovább fokozzuk a nemzetközi kereskedelmet. Ami sok, az sok, mondják, amikor arról hallanak, hogy a kereskedelem károsítja a természetes környezetet, és csökkenti a helyi lakosság életszínvonalát. Csak a kormányok vezethetnek be olyan normákat, amelyek biztosítják, hogy az etikus és átlátható módon viselkedő vállalatokat alacsonyabb áraikkal ne tegyék tönkre a nem etikus és nem átlátható módon viselkedő vállalatok. Az Európai Uniónak ösztönöznie kell a vállalkozásokat, hogy minden hazai és külföldi tevékenységükre nézve fogadjanak el vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó normákat, és ezekről tegyenek jelentést. Ha ez nem történik meg, akkor a vállalati társadalmi felelősségvállalás valószínűleg továbbra is csak néhány multinacionális vállalat PR-eszköze marad. Üdvözlöm ezt a saját kezdeményezésű jelentést, amely felszólítja a Bizottságot, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást tegye az EU nemzetközi kereskedelemi megállapodásainak lényegi elemévé. Garantálnunk kell, hogy az Európai Unió külföldi kereskedelmi érdekeinek érvényesítése során egyaránt tiszteletben tartsa a fenntartható fejlődés elvét és a munkajogokat. Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság a szabad piac zabolátlan elburjánzását védve és az Unió „kereskedelmi leszerelését” hirdetve eljátszotta a számára kiszabott rabszolgai szerepet, és olyan érdekek szolgálatába állt, amelyek nagyon ártalmasak az európai munkavállalókra nézve. A szabad, torzulásmentes verseny csak mítosz, amely munkahelyeket és életeket tesz tönkre.

209

210

HU


Ha a verseny szabad, akkor valójában mindenféle dömping lehetséges, adódömping, szociális, monetáris és környezeti dömping. A versenynek szükségszerűen mindig vannak torzulásai. Hogy kiutat találjunk ebből a helyzetből – amelynek következtében az iparban számos munkahely szűnik meg, és a munkavállalók és családjaik elszegényednek –, a tagállamoknak szigorú ellenőrzést kell bevezetniük tőkemozgására nézve, fel kell számolni az adóparadicsomokat, az élethez elengedhetetlenül szükséges ágazatokat (energia, víz, gyógyszer, mezőgazdaság és oktatás) a kereskedelmi szférán kívül kell helyezni, és mindenekelőtt meg kell határozni és be kell tartani a munkavállalók jogait, valamint azokat a környezeti és szociális kritériumokat, amelyek egyenlőséget garantálnak a kereskedelmi tevékenység terén. Elisabeth Köstinger (PPE). – (DE) Elnök úr, az Európai Uniónak hatalmas felelőssége van jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi kapcsolataiban az emberi jogok, a szociális normák és a környezetvédelem terén. Ezek a normák kell, hogy képezzék a szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások alapját. Az EU-nak minden tárgyalás során példát kell mutatnia, és fel kell szólítania az igazságos munkafeltételek megteremtésére és a források fenntartható használatára. Ebben az összefüggésben szeretném kiemelni a Mercosur-tárgyalások közül az Indiával folytatottat. Az Európai Unió valóban olcsó termékeket akar importálni, amelyet gyermekmunkával és a környezeti erőforrások pusztításával állítottak elő? A gyors profit helyett azt a célt kell követnünk, hogy ezekben az országokban jó munkafeltételeket és jó munkabéreket biztosítsanak. Az Európai Bizottságnak a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokba továbbra is egyértelmű normákat kell beillesztenie, és ezeket a nemzetközi tárgyalások során is meg kell vitatni. Ezek a normák azonban nemcsak az EU által képviselt erkölcsi megfontolásokra és értékekre vonatkoznak, hanem az európai és Európán kívüli termelőkkel és gyártókkal szembeni egyenlő bánásmódra is. Egy másik fontos tényező az európai fogyasztók növekvő kereslete a különböző termékek iránt, valamint a termelési módok nyomon követhetősége. Felszólalásom végén szeretnék ebből a szempontból néhány szót ejteni Jadot úr jelentéséről. A 48. bekezdés szigorú kritikát fogalmaz meg a közös agrárpolitika modelljéről. Azonban ez a modell garantálja a jó minőségű élelmiszerekkel való ellátás biztonságát. A jelentés utal arra, milyen negatív hatást gyakorol a közös agárpolitika modellje az éghajlatváltozásra. Szeretném egyértelművé tenni, hogy ebben a kérdésben 500 millió polgárunk élelmezésbiztonsága élvez prioritást. Az EU-nak az élelmiszer-ellátás terén önellátónak kell maradnia, és továbbra sem szabad az importtól függenie. Az katasztrófa lenne. Komoly kötelességeim vannak az EU polgárai felé, ezért a jelentésnek ezt a passzusát nem tudom támogatni. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, nagyon elmélyülten foglalkoztam új nemzetközi kereskedelmi stratégiánkkal. Az elmúlt időszakban az INTA Bizottság tagjaként kitartóan dolgoztam azért, hogy kereskedelempolitikánk a tisztességes verseny előmozdításának eszköze legyen, továbbá hozzájáruljon az európai értékek és kereskedelmi érdekek világpiaci védelméhez. Nyomást kell gyakorolni a szociális és környezetvédelmi normák szigorúbbá tétele érdekében, így lehet felszámolni a nemzetközi kereskedelmi verseny igazságtalan és egyenlőtlen feltételeit. Hat éve hangsúlyozom, hogy minden kereskedelmi megállapodásba emberi jogi záradékot kellene belefoglalni, amelynek betartása a preferenciális politika előfeltétele lenne. Végezetül pedig, az Európai Parlament a jelentésben felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő rendelettervezetet, amely megtiltja az olyan áruk EU-ba történő behozatalát, amelyeket a rabszolgaság modern formáival és kényszermunkával, illetve az alapvető emberi jogi

24-11-2010

24-11-2010

HU


normákat megsértő országokban állítottak elő. Ennek egyaránt kell vonatoznia az AKCS-országokra és Kínára is. Szeretnék köszönetet mondani és szívből gratulálni kollégámnak, Saïfi asszonynak, mivel ez a jelentés is bizonyítja, hogy a Parlament előrelépést ér el. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés elfogadása lehetőséget teremtett a kereskedelmi jog és az emberi jogok közötti, rég várt egyensúly megteremtésére. Szilárdan hiszem, hogy az Európai Uniónak hitelessége és integritása megőrzése érdekében élnie kell ezzel a lehetőséggel, és mind belpolitikájában, mind pedig külpolitikájában el kell kezdenie következetesen viselkedni az emberi jogok kérdésében. Szeretném hangsúlyozni a Bizottsághoz intézett felszólítást, amely szerint a megkötött megállapodásoknak a demokráciára, az emberi jogokra és a szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normák betartására vonatkozó záradékokat kellene tartalmazniuk, ugyanakkor pedig biztosítani kellene ezen normák betartásának és gyakorlati végrehajtásának hatékony ellenőrzését. A megállapodásokban különleges figyelmet kell szentelni a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi szempontjainak, biztosítva az egészséghez való jog védelmét, amely szoros összefüggésben van az élethez való joggal. Szeretnék gratulálni Saïfi asszonynak ehhez a bátor és következetes jelentéshez. Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök úr, véleményem szerint ezt a három jelentést úgy lehetne összefoglalni, hogy gondolkodásunk kezd abba az irányba változni, hogy már nem az embereket látjuk a kereskedelem eszközeinek, hanem éppen fordítva. El kell távolodnunk attól a gondolkodásmódtól, amely lehetővé teszi, hogy egy euró kereskedelemből származó haszon a környezeti vagy szociális költségek miatt két euró veszteséggel társuljon. A jelentések sok konkrét javaslatot is tartalmaznak. Ilyen például Saïfi asszony kiváló javaslata egy környezetvédelmi világszervezet létrehozására; vagy az a javaslat, amely szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hatáskörét bővíteni kellene; továbbá az a javaslat, hogy a vámok segítségével csökkenteni lehetne az igazságtalan versenyt és az éghajlatra nézve káros kibocsátást; valamint az a javaslat is, hogy a beruházások előtt konzultálni kellene a helyi közösséggel. Biztos úr, ezek nem pusztán szép szándékok és szavak. Szeretnénk látni követeléseink konkrét eredményeit. Ahol szükséges, ott jogszabályokat szeretnénk látni. És a jogszabályok végrehajtásában is változásokat szeretnénk látni, ahol szükséges. És szeretnénk látni, hogy a nemzetközi tárgyalásokon a Bizottság kezdeményezi a szabályok javítását. Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! Az én pártom, a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak rendkívül fontos a környezet megóvása, az ökológiai egyensúly helyreállítása. Meggyőződésünk, hogy Európában nemcsak gazdasági válság, recesszió van, hanem környezeti válság is van. Ezzel kapcsolatban rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az élelmiszer-, illetve a könnyűipari önrendelkezést megteremtsük az Európai Unióban. Senki sem érti, hogy az Európai Unióba miért kell tonnaszámra beszállítanunk a kínai fokhagymát, a paprikát, a brazil csirkét, amikor ez helyben megtermelhető lenne. Ezért mondjuk azt, hogy helybeli élelmiszer-, illetve könnyűipari önrendelkezésre van szükség. Az Európai Parlamentnek, tehát nekünk, kötelességünk megvédenünk az európai gazdákat, a kkv-kat, és kötelességünk megvédenünk a polgárainkat is, hogy tiszta, jó minőségű élelmiszerhez jussanak helyi gazdáktól. Ezenfelül elengedhetetlennek tarjuk a környezetbarát technológiáknak a kötelezővé tételét minél nagyobb körben.

211

212

HU


Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, a verseny a kereskedelem alapvető eleme. Ahhoz, hogy verseny jöjjön létre, képesnek kell lennünk a versenyre, de a harmadik országokra vonatkozó bizonyos rendelkezéseink hátrányosan érintik saját termelőinket. Elisabeth Köstinger már utalt a Mercosur-országokra, és nyilvánvalóan igaz, hogy az ezekből az országokból az EU-ba érkező számos mezőgazdasági és halászati terméket az uniós normáknál sokkal alacsonyabb normák betartásával állítanak elő. Ezzel a problémával foglalkozni kell. Hogy pozitívumot is mondjak, az utóbbi időben kötöttünk néhány nagyon jó megállapodást, ilyen például a Koreával való szabadkereskedelmi megállapodás. Több ilyenre lenne szükségünk. Szerintem a legtöbb ember egyetértene azzal, hogy ez mind nekünk, mind nekik előnyös lenne. Szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy terveznek-e gazdasági partnerségi megállapodást Japánnal. A koppenhágai gazdasági tanulmány szerint mi 33 milliárd eurót, Japán pedig 18 milliárd eurót nyerne egy ilyen megállapodással. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr, véleményem szerint ez egy nagyon tartalmas vita volt. Bár a három jelentés alapját képező filozófia hasonló, de a ma felmerült részleteket, elképzeléseket és válaszokat nem lehet megfelelően részletezni a rendelkezésemre álló rövid időben. Bizonyos elképzelések megvalósíthatóak, mások kevésbé, hiszen egyrészt 27 tagállam uniójaként, másrészt a WTO tagjaként jogi, intézményi és politikai keretek között kell eljárnunk. Szeretném az egyes jelentésekből a legfontosabb elképzeléseket kiemelni. Sajnos nem tudok róluk kimerítően beszélni. A Saïfi-jelentésből kiemelném, amit önök közül is sokan kiemeltek, hogy az ILO esetleg megfigyelői státuszt kaphatna a WTO-ban. Abból indulok ki, hogy bizonyára sok lehetőség van a nemzetközi kormányzás és a nemzetközi szervezetek közötti együttműködés javítására. De hozzá kell tennem azt is, hogy ahhoz, hogy a kereskedelempolitika hozzájárulhasson a szociális és környezeti eredmények javításához, megvalósítható célokat kell kitűznünk. A strukturális változások megvalósításához hosszú időre van szükség, és ha reálisak akarunk lenni a WTO-tagsággal, illetve a „kereskedelem és...” típusú menetrendekkel kapcsolatban, akkor el kell mondanunk, hogy ez hosszú távú erőfeszítést fog kívánni. A Saïfi-jelentés azon javaslatával kapcsolatban, amely szerint a szabadkereskedelmi megállapodások esetén emberi jogi hatásvizsgálatot kell végezni, szeretném megjegyezni, hogy ennek szerintem a tárgyalások során kell megtörténnie. Szkeptikus vagyok azzal a megoldással kapcsolatban, hogy a tárgyalások lezárása és a megállapodás parafálása között legyen egy speciális időszak. Ma délelőtt egy másik összefüggésben is szóba került ez a téma, de véleményem szerint ragaszkodnunk kell a Lisszaboni Szerződésben meghatározott eljáráshoz. A Lisszaboni Szerződés nyilvánvalóan kimondja, hogy a Bizottság hatásköre az ilyen megállapodások parafálása; ezután kezdődik a ratifikációs folyamat és a Tanács aláírása, amely a Tanács általi ratifikációt jelenti; ezután pedig az Európai Parlamentnek joga és kötelessége, hogy szavazás útján részt vegyen a ratifikációban. Nem tudok pozitívan nyilatkozni arról az elképzelésről, hogy a parafálás előtt egyfajta előfeltételként legyen egy emberi jogi hatásvizsgálat. Másrészről viszont jónak és ésszerűnek találom magát az ötletet, hogy a megállapodások emberi jogi hatásait meg kell vizsgálni. Konkrét kérdések is felmerültek, például a gyermekmunkával kapcsolatban. Mint ahogy önök is tudják, jelenleg tárgyalunk Indiával egy szabadkereskedelmi megállapodásról, itt

24-11-2010

24-11-2010

HU


a tárgyalások során a fenntarthatóság egész kérdéskörével is foglalkoznunk kell. India nagyon szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a megállapodásba fenntarthatósági fejezetet is be kell illeszteni, de mi ragaszkodunk és ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy egy ilyen fejezetnek megvan a maga szerepe, és úgy gondolom, hogy végül bele fog kerülni a megállapodásba. Szeretném arra kérni önöket, hogy amikor majd a későbbiekben ezt a témát vitatják, vegyék figyelembe azt a tényt, hogy bizonyos harmadik országoknak az ilyen fenntarthatósági fejezetekhez való hozzáállása nemcsak a fejezetek konkrét tartalmával kapcsolatos, hanem az adott országnak az egész kérdéskörről alkotott nézeteivel is. Áttérve a Jadot-jelentésre, tudomásul vettem a felszólítást, hogy minden kétoldalú megállapodás tartalmazzon éghajlati fejezetet. Én teljes mértékben a környezeti fenntarthatóság mellett vagyok, hiszen a jövő nem a miénk. Azonban körültekintőnek kell lennünk, és fel kell ismernünk, hogy az éghajlat-változási kihívásokra adandó kielégítő válasz számos elemét – a kibocsátás korlátozásától a finanszírozásig – nem lehet áthelyezni kereskedelmi megállapodásaink rendelkezéseibe. Úgy gondolom, hogy ezzel egy szélesebb fórumnak kell foglalkoznia, és ha ezen a szélesebb fórumon megállapodás jön létre, akkor ezt természetesen a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásoknak is tükrözniük kell. Kérdéses, hogy ez lehetséges-e a most tárgyalt dohai fejlesztési fordulóban, mivel nyilvánvaló, hogy nincs megegyezés a multilaterális folyamat összes résztvevője között az éghajlati fejezetre nézve. A mi álláspontunk mindenesetre az lesz, hogy támogatjuk az éghajlati fejezetet. Végezetül pedig, áttérve Désir úr jelentésére, véleményem szerint ez a jelentés nagyon időszerű, hiszen előkészítés alatt áll a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló bizottsági közlemény. A Bizottság és az OECD aktívan dolgozik az OECD-iránymutatások aktualizálásán, amelynek az OECD 2011. májusi miniszteri találkozójáig el kell készülnie. A vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos valamennyi tevékenységünk során alaposan fontolóra fogjuk venni az európai vállalatok felelősségteljes magatartása előmozdításának különböző lehetőségeit, függetlenül a vállalatok működési helyétől, és különös tekintettel a végrehajthatóságra és a következményekre. Hadd tegyem hozzá, hogy ez nem csak kereskedelmi kérdés, nem csak a kétoldalú vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásokat érinti. Az Egyesült Államokban nemrég elfogadtak egy törvényt, amelynek értelmében a multinacionális vállalatoknak – és nemcsak azoknak, amelyek az Egyesült Államokban működnek, hanem azoknak is, amelyek ott vannak bejegyezve – felelősségteljesen kell eljárniuk, és nyersanyagokkal kapcsolatos pénzügyi műveleteiket és tranzakcióikat tanúsítaniuk kell. Véleményem szerint ez egy nagyon jó kezdeményezés, amely egyébként teljesen kívül esik a kétoldalú megállapodások körén. A nyersanyagokkal kapcsolatos műveletek többségére nem vonatkoznak kétoldalú megállapodások; ezek egyszerűen multinacionális vállalatok pénzügyi és ipari műveletei, de ha egy multinacionális vállalat be van jegyezve az Egyesült Államokban, akkor az Egyesült Államok felléphet vele szemben. Szerintem nagyon jó ötlet lenne ugyanezt tenni a harmadik világban tevékenykedő európai vállalatok esetében, aztán pedig kiterjeszteni ezt a megközelítést olyan országokra, mint Kanada és Ausztrália, így végül az ilyen jellegű ipari tevékenységek és a világ nyersanyag-kitermelő iparának nagy

213

214

HU


részére kiterjedne ez a megközelítés. Nézetem szerint ez jelentősen előmozdítaná a fenntartható fejlődést. Végül szeretnék gratulálni mindhárom előadónak. A következő hónapok és évek során mindenképpen folytatni akarom még önökkel ezt a vitát. Tokia Saïfi, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, túl kevés időnk van, hogy megvitassuk a válaszát. De ahogy ön is mondta, még vissza fogunk térni erre a témára. Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az együttműködésért az összes felszólalónak, különösen az árnyékelőadóknak, valamint a másik két előadónak, Jadot úrnak és Désir úrnak. A három téma hasonló volt, és kiegészítette egymást, ami lehetővé tette a véleménycserét, valamint azt, hogy következetes megközelítést folytassunk munkánkban: mindhárom jelentés megközelítése ugyanis az, hogy az emberi jogok, a munkajog és a környezetvédelmi jog területét közelítse a kereskedelem területéhez. Ahogy már korábban is hangsúlyoztam, és ahogy ön is megjegyezte, biztos úr, a gondolkodásmód megváltozása időbe fog telni, de nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy magától megváltozzon. Ha a ma este bemutatott jelentésekben javasolt intézkedések némelyikét megvalósítjuk, akkor fokozatosan el fogunk tudni mozdulni egy igazságosabb és zöldebb gazdaság felé. Ezt a változást az Európai Uniónak kell kezdeményeznie, és példát kell mutatnia kereskedelmi partnereinek. Yannick Jadot, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, szeretnék köszönetet mondani De Gucht biztos úrnak válaszaiért és javaslataiért. Tudomásul vettem az éghajlati fejezettel kapcsolatos válaszát, és remélem, hogy tudni fogunk majd dolgozni a többi szemponton is, és olyan javaslatokat tudunk majd előterjeszteni, amelyek eredményeképpen konkrét intézkedéseket fogunk tenni, és bizonyos elemeket majd a kereskedelmi megállapodásokba is be fogunk tudni emelni. Végezetül pedig, az a tény, hogy a Kereskedelmi Világszervezetnél a kétségkívül nagyon bonyolult kereskedelmi tárgyalások meginogtak, számos lehetőséget kínál az Európai Uniónak arra, hogy több innovatív elemet integráljon a kétoldalú megállapodásokba, és megpróbáljon új típusú kereskedelmi megállapodásokat létrehozni, amelyek nagyobb mértékben magukban foglalják az EU környezeti, éghajlati, emberi jogi és szociális jogi célkitűzéseit. Tehát ebben az értelemben ez lehetőséget jelent a számunkra. Véleményem szerint nagyon erős az akarat ezekre a változtatásokra, és ha ezek a jelentések holnap széles körű támogatást kapnak – remélem, hogy így lesz –, akkor az nagyon fontos üzenet lesz az Európai Parlamenttől a Bizottság és a Tanács számára. Szeretnék válaszolni a gazdasággal kapcsolatban Stassen asszonynak, aki időközben távozott. A 19. század után is írtak közgazdasági tárgyú könyveket. Ezekből láthatjuk, hogy az, hogy milyen módon integráljuk a szociális és környezeti tényezőket a termelési költségekbe, fontos tényezője a komparatív előnyök meghatározásának. Muscardini asszony, mindig számíthat a támogatásomra, ha az Európai Unió élelmiszer-szuverenitásának védelméről van szó. Sőt, akkor is számíthat a támogatásomra, ha készen áll arra, hogy velem és másokkal együtt fellépjen a Blair House megállapodás ellen, amely ma végeredményben a valódi élelmiszer-szuverenitásnak, Európa valódi élelmezésbiztonságának fő akadálya.

24-11-2010

24-11-2010

HU


Az összes kollégámnak és önnek is, biztos úr, köszönöm, hogy nyitottak a konkrét munkára és a konkrét intézkedésekre a közeljövőben tárgyalandó és megkötendő megállapodásokkal kapcsolatban. Harlem Désir, előadó. – (FR) Elnök úr, ahogy látja, két percem maradt. Ön tudta ezt, tehát levonhatta volna az időt a hozzászólásomnak ebből a részéből, ami rövidebb lehetett volna. Szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak és a biztos úrnak is a válaszáért. Ami szembetűnő volt ebben a vitában, az a képviselőcsoportok közötti különbségek ellenére is meglévő, nagyon széles konszenzus. Ennek oka az, hogy valóban nagy szükség van a szociális és környezeti dimenziók nagyobb mértékű figyelembevételére a kereskedelempolitikában, a tárgyalás alatt álló megállapodásokban. Amikor félbeszakítottak engem, hogy átadjam önöknek a szót – hozzáteszem, nagyon érdekes felszólalásokat hallhattunk önöktől, és biztos vagyok benne, hogy ezeket Unió-szerte nagy lelkesedéssel fogják fogadni a polgárok –, még egy pontról akartam beszélni, amit a biztos úr is felvetett, és teljesen igaza volt, nevezetesen arról, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás nem helyettesítheti a törvények betartását és a tagállami kötelezettségek teljesítését. De Gucht úrnak abban is igaza van, hogy jelenleg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) és a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül Ruggie professzor jelentésének eredményeképpen, amelyet Howitt úr is említett, új lépéseket javasoltak a multinacionális vállalatok befolyási övezeteiken vagy ellátási láncaikon belüli felelősségvállalásával kapcsolatosan, és nemcsak a bányászatra, hanem más felelősségi körökre vonatkozóan is – különös tekintettel a külföldi leányvállalatokra. Az igazságügyi együttműködés is hozzá fog járulni annak biztosításához, hogy az anyavállalatok ne húzhassák ki magukat a felelősség alól, ha valamely leányvállalatuk vagy alvállalkozójuk megsérti a környezetvédelmi vagy szociális szabályokat. Ez életbevágóan fontos. Tudom, hogy nehéz lesz, de hiszek benne, hogy meg kell valósítanunk a szóban forgó normák beépítését a kereskedelmi megállapodásokba. A Koreával és a latin-amerikai országokkal kötött megállapodásokban már van néhány hivatkozás a vállalati társadalmi felelősségvállalásra. Úgy gondolom, hogy a Bizottsággal ma megkezdett párbeszéd révén biztosítanunk kell, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és a fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzéseink egymással összhangban kerüljenek beépítésre a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba. Elnök. – Nagyon köszönöm, Désir úr. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap, 2010. november 25-én, csütörtökön, 12.00 órakor kerül sor. 21. Dömpingellenes ügyek – jelenlegi helyzet és jövőbeli kilátások (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés vitája a következő témában: dömpingellenes ügyek – a jelenlegi helyzet és jövőbeli kilátások, előterjesztette: Daniel Caspary, Cristiana Muscardini, Tokia Saïfi, Georgios Papastamkos, Kader Arif, Bernd Lange, Gianluca Susta, Metin Kazak, Niccolò Rinaldi, Marielle De Sarnez, Yannick Jadot, Carl Schlyter, Helmut Scholz, Robert Sturdy, Syed Kamall, Jan Zahradil, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja,

215

216

HU


a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja és az Európai Konzervatívok és Reformerek képviseletében (O-0132/2010 – B7-0562/2010). Daniel Caspary, szerző. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a dömpingellenes intézkedések fontos szerepet játszanak világszerte. Nekünk itt az Európai Parlamentben, és azt hiszem, a jelenlévő képviselők többségének nevében is mondhatom, ez az ügy nem a protekcionizmusról szól, hanem a dömpingellenes eszköz ésszerű használatáról. Képesnek kell lennünk megvédeni magunkat, ha más országok állami támogatások felhasználásával eltorzítják a szabad versenyt. Képesnek kell lennünk megvédeni magunkat, ha egyes cégek dömpingszerűen árasztják el áruval a piacot, vagyis az előállítási költségüknél olcsóbban forgalmazzák a termékeket, hogy versenytársaikat kiszorítsák a piacról és jogtalan előnyhöz jussanak. Különösen egy pontot szeretnék kiemelni. Érdekelne, hogy a Bizottság milyen válaszokat ad a következő kérdésekre. Rendelkezik-e a Bizottság bármilyen tapasztalattal arról, vagy kapott-e visszajelzést a Tanácstól, hogy a külföldi kormányok mekkora mértékben vesznek részt ezekben a tevékenységekben? Vannak-e olyan esetek, ahol azon országok kormányai, ahol bizonyos vállalatok székhelye található, megpróbálják befolyásolni a dömpingellenes gyakorlat bizottságának döntéseit? Voltak-e reakciók vagy akár próbálkozások befolyásuk gyakorlására, amelyek a szavazati eredmények változásához vezettek? Érdekelnének ezek, mivel régen engem is kerestek meg cégek a problémáikkal. A második pont az, hogy több esetben kerestek meg cégek és kértek arra, hogy vegyem fel a kapcsolatot a Bizottsággal és akadályozzam meg, hogy dömpingellenes vizsgálatokat folytassanak bizonyos esetekben. Egy dömpingellenes vám bevezetése negatívan fogja befolyásolni az európai cégek más területeken, például Ázsiában végzett üzleti tevékenységét. Érdekelne, hogy mi erről a Bizottság véleménye. Mi a jelenlegi tényállás? Vannak-e ilyen esetek? Vital Moreira, szerző. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném felhívni a biztos urat, hogy tisztázza, amennyire csak lehet, a Bizottság álláspontját a dömpingellenes intézkedéseket is magukban foglaló kereskedelemvédelmi mechanizmusokkal kapcsolatban. Az a helyzet, hogy egy közelmúltbeli közleményében a Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a nyitott kereskedelem a nemzeti és külföldi termelők tisztességes versenyétől függ, majd hozzátette: „a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak megfelelő kereskedelemvédelmi eszközök alkalmazásával megvédjük az európai termelést a nemzetközi kereskedelem torzulásától és zavaraitól”. Ez így rendben is volna. Ahhoz azonban, hogy ezeket a célkitűzéseket el is érjék, a megfelelő jogalap mellett hatékony és kiszámítható döntéshozatali mechanizmusokra is szükség van. A kérdésem a következő: lehetséges-e, hogy a Tanács közelmúltbeli arra vonatkozó javaslata, hogy a tagállamok ellenőrizzék a Bizottság végrehajtási jogi aktusait, köztük a kereskedelemvédelmi intézkedéseket, megfelel annak a kívánalomnak, hogy garantálják a kereskedelemvédelmi intézkedések tényleges meghozatalát? Úgy emlékszem, hogy a Tanács e határozata mentességet is engedélyez az általános bizottsági szabályok alól, ami azt jelenti, hogy az e témához kapcsolódó, a Bizottság felelősségi körébe tartozó döntéshozatalt lehetséges megnehezíteni – ha nem blokkolni –, késleltetni, és legalábbis átpolitizálni. Második kérdésem a következőkre vonatkozik: közleményében a Bizottság azt is említi, hogy elemezni fogja, hogyan kell továbbhaladni kereskedelemvédelmi

24-11-2010

24-11-2010

HU


intézkedéseink naprakésszé tételével és modernizálásával, valamint, hogy ennek van-e létjogosultsága. Én a következő miatt aggódom: ha a Bizottság nem ellenzi a Tanácsnak a kereskedelemvédelmi intézkedésekről való döntéshozatali folyamatra vonatkozó javaslatát, tudja-e garantálni, hogy amikor azok felülvizsgálatára kerül a sor, ellenáll azoknak a tagállamoknak, amelyek érdeke a kereskedelemvédelmi intézkedések alkalmazásának aláásása és gyengítése? Niccolò Rinaldi, szerző. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, csak néhányan vagyunk itt ma este, hogy a dömpingellenességről beszéljünk, amely azonban saját országainkban igen gyakori beszédtéma. Azt hiszem, nincs olyan téma a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatban, amely jobban foglalkoztatná az üzletembereket, a kis- és középvállalkozásokat, a szakszervezeteket és a fogyasztókat, mint a dömping. Termelő gazdaságunk nagy részének alapvetően mindennapos feladata, hogy a dömpinggel foglalkozzon. A Bizottság keményen dolgozik, és bizonyára a kötelességét végzi a dömpingellenes indítványokkal kapcsolatban, de mi a következő alapelveken alapuló fellépésre szólítunk fel. Elsősorban, fontos a fellépések átláthatósága, az eljárások, az alkalmazott értékelési kritériumok és azok eredményének teljes átláthatósága, majd a kommunikáció és egy kommunikációs stratégia léte, mert az Európai Bizottság dömpingellenes tevékenysége üzletembereink és munkavállalóink megnyugtatására szolgálhat. Másodsorban, van helye a mérlegelésnek a dömpingellenes eljárásokban. Ez magától értetődik, de nekem néha az a benyomásom, hogy túl sokat mérlegelnek a meghozott döntésekkel kapcsolatban. Harmadsorban, a Lisszaboni Szerződést követően, az Európai Parlamentet nagyobb mértékben kell integrálni, bevonni és tájékoztatni. Úgy tűnik számomra, hogy a Bizottság azon dolgozik valamelyest, hogy elismerje a Parlament szerepét a nemzetközi kereskedelemben – bár sok erőfeszítést tettek, amiért hálásak vagyunk a biztos úrnak –, de a Parlamentnek egyértelműen határozottabban fel kell szólalnia a dömpingellenességgel kapcsolatban is. Végül, itt a társadalmi párbeszéd kérdése. Ismételten, a Bizottságnak talán még mindig sok tennivalója van ezen a területen. A Parlament nem ülhet ölbe tett kézzel, a társadalmi résztvevőket figyelve, a dömpingellenes ügyekben sem. Ebből a szempontból a Bizottságnak valószínűleg figyelembe kell vennie a Lisszaboni Szerződés által elismert, a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó kizárólagos jogkörének új követelményeit. Végezetül, nyilvánvaló számunkra, hogy a dömpingellenességnek egy koherens kereskedelmi stratégia és egy, a nyíltság és tisztességesség kritériumán alapuló integrált politika részét kell képeznie. Ezt észben tartva, Európa magasra emelt fővel lesz képes előrehaladni. Carl Schlyter, szerző. – (SV) Elnök úr, most már látjuk a következményeket. Szégyen, hogy a Bizottság nem használta ki a lehetőséget a Kereskedelemvédelmi Eszközök megreformálására 2007-ben, amikor a Globális Európáról beszéltünk, amely talán az eredeti elgondolás volt. Ami a Lisszaboni Szerződés kérdését illeti, és azt, hogy melyik döntéshozatali eljárást használjuk, talán a létezők közül egyik sem felel meg pontosan a céljainknak. Azonban nekünk, Zöldeknek, semmi gondunk nincs a megvalósítás kérdésével, amennyiben a szabályok világosak, átláthatóak és tisztességesek.

217

218

HU


Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az összefüggésben nagyon fontos, hogy ne csak a termelők érdekeit védjük, hanem gondoskodjunk a fogyasztók érdekeiről és magáról a tényleges célról is, úgy, ahogy Caspary úr említette, vagyis hogy véget vessünk a tényleges költségek alatti dömpingnek. Ebből a szempontból azonban, szeretném hangsúlyozni, hogy a tényleges költségeknek magukban kell foglalniuk a környezetvédelmi dömpinget is. A környezetvédelmi előírások megkerülésével gazdasági előnyhöz jutni pont olyan, mint a gazdasági dömping mellett egy más típusú támogatást szerezni, csak a környezet formájában. Muszáj, hogy ezt is figyelembe vegyük, amikor a dömping ügyét vizsgáljuk. Korábban a kereskedelmi politikáról mint más célok elérésének eszközéről beszéltünk. Ebben az esetben, talán még hatékonyabb lenne dömpingellenes intézkedéseket használni például a kibocsátáskereskedelmi rendszerben (ETS) lévő szén-dioxid áthelyezések elkerülésére. A jelenlegi rendszerben üzleti szektorok százainak hosszú listája szerepel, amely cégek tízezreit fedi le, négy különböző követelménnyel arra vonatkozóan, hogy mikor kaphatnak felmentést az ETS alól, vagy juthatnak ingyenes kvótához. Ez esetben persze sokkal könnyebb dömpingellenes eljárást kezdeményezni, ha egy európai cégre a más országok környezetvédelmi felelősségének hiánya miatti tisztességtelen verseny hat hátrányosan. Helmut Scholz, szerző. – (DE) Elnök úr, De Gucht úr, hölgyeim és uraim, korábban is vitáztunk már arról, hogy a kereskedelmi politikát szélesebb összefüggésbe kell helyezni, a nemzetközi jogszabályokat pedig be kell tartani, meg kell védeni és végre kell hajtani. Az egyik jogi keret, amelynek az Európai Unió és tagállamai is részét képezik, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO). Képviselőcsoportom azonban már kezdettől fogva kritikus volt ennek hiányosságaival szemben, különösen ebben a tekintetben. A Bizottságnak kötelezően meg kell védenie az európai vállalatokat és munkavállalókat a tisztességtelen versenytől a WTO által jóváhagyott dömpingellenes eszközök segítségével. Itt konkrétan arról van szó, hogy a termékeket az előállítási költségek alatti áron értékesítik. Mi arra hívjuk fel önöket, hogy terjesszék ki a költségek meghatározását és azt többoldalúan alkalmazzák, mert amint arra már más felszólalók rámutattak, a társadalmi és környezetvédelmi dömping az előállítási költségek eséséhez vezet. Ennek eredményeképpen tisztességtelen versenybeli nyomás nehezedik az európai cégekre, amely akár a túlélésüket is veszélybe sodorhatja. Globális lefelé irányuló spirál fenyeget bennünket, amit nem tudunk és nem is fogunk elfogadni. Mindezek fényében tovább kell dolgoznunk, hogy ezen eszközök használatára objektív kritériumokat határozzunk meg, mivel a jelenlegiek az Európai Unión kívül és belül lévő országokban is arról híresek, hogy önkényesek. Ennek egyik oka egy működő fellebbviteli szerv hiánya. Néhány unióbeli kis- és középvállalkozás arra panaszkodik, hogy a dömpingellenes eszközök alkalmazásakor az ő érdekeiket kevésbé ítélik fontosnak, mint a nagyobb vállalatokéit. Ez különösen igaz az európai gyártó cégek globális munkaerő-megosztására. Ezek a vállalatok megkérdőjelezik, hogy a Bizottság tisztán átlátja, milyen következményekkel járnak az általa bevezetett intézkedések. Szeretném, ha a Bizottság foglalkozna ezzel, az AD549 ügy konkrét példáját felhasználva, amelynek kulcsszava az európai Saint-Gobain csoport. A Bizottság e vállalatra vonatkozó döntése lehet, hogy segíti annak támogatását, de a mi nézőpontunkból sok kis- és középvállalkozás munkahelyeit veszélyezteti. A kérdésem önhöz, De Gucht úr, a következő: megfelelő vizsgálatokat folytattak-e? Volt-e lehetőség tiltakozni? Kihasználták-e ezeket a lehetőségeket? És a kis- és középvállalkozások kaptak-e elegendő információt az eljárásokról?

24-11-2010

24-11-2010

HU


Robert Sturdy, szerző. – Elnök úr, a következőt mondanám a biztos úrnak: a gazdasági válság kezdete óta a Bizottság többször megígérte, hogy nem fordul protekcionista politikákhoz, hanem a liberalizációt helyezi előtérbe – amit ön is nagyban támogatott –, lehetőségeket teremt az európai vállalatok számára, és vonzóbb befektetési lehetőségeket hoz létre Európában. Míg egyetértek azzal, hogy a dömpingellenes intézkedéseket alkalmazni kell, ahol ez szükséges, a probléma természetesen az, hogy protekcionista intézkedésként használják-e őket. A dömpingellenes vizsgálatok száma arra enged következtetni, hogy így használják őket. Ezzel kapcsolatban, biztos úr, nem értek egyet önnel egy konkrét probléma kapcsán, amely egy belga elektronikai vállalathoz kapcsolódik, és amelyről három vagy négy héttel ezelőtt beszéltem önnel. Valójában megegyeztek és maguk rendezték el az ügyet, önök mégsem szüntették meg a szóban forgó vállalat elleni dömpingellenes eljárást. Egy kínai és egy belga elektronikai cégről volt szó. Elrendezték az ügyet, és közösen dolgoznak kifejezetten azért, hogy munkahelyeket teremtsenek az Európai Unióban. Mondok önnek még egy példát. Az Egyesült Királyságban – és egyébként Európában – gondot jelent az üvegszállal kapcsolatban, hogy azt jelenleg 43,6%-os behozatali vám terheli (kérem, javítson ki, ha tévedek). Ez egy hasznos termék, amelyet szerte az Egyesült Királyságban és Európában számos termék előállítására használnak. Végül, biztos úr, hadd emlékeztessem, hogy nem ön volt, nem is az ön elődje, hanem az ön elődjének az elődje volt az, aki bevezette a műtrágyára vonatkozó dömpingellenes jogszabályt. Ami a mezőgazdasági termékeket illeti, jelenleg nagyon aggódunk az előállítás, szállítás és élelmiszer-biztonság költségei miatt. Mégis, a műtrágya tényleges költsége – az önök dömpingellenes jogszabályának köszönhetően – 173%-kal emelkedett. Miért történik mindez? Meg kell nyitnunk a piacainkat. Mindenki közül önben fenntartás nélkül bízom, hogy ténylegesen meg fog szabadulni ettől a protekcionizmustól Európa-szerte. Várom válaszait. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr, örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament osztja abbéli nézeteinket, miszerint az EU termelésének a nemzetközi kereskedelem torzulásaival szembeni védelmét egy nyílt és tisztességes kereskedelmi stratégia szükséges elemeként kell tekinteni. Osztozom azon nézetükben, hogy a kereskedelemvédelmi eszközzel kapcsolatos döntéseknek továbbra is a technikai és tényszerű elemeken kell nyugodniuk, és biztos vagyok abban, hogy a kereskedelemvédelmi rendszerek közül a miénk a világon az egyik leghatékonyabb és legtisztességesebb. Tudatában vagyok annak, hogy a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatok során sokak érdeke forog kockán, és hogy egyes érintettek igyekeznek befolyásolni a döntéseket. Mindazonáltal megerősíthetem, hogy a döntéshozatali folyamat hatékony, átlátható, valamint tényszerű bizonyítékokon és alapos elemzéseken alapul. Elismerem, hogy harmadik felek a közelmúltban megpróbálták oly módon befolyásolni a döntéshozatalunkat, hogy nyomást gyakoroltak egyes iparágakra, vagy akár egyes tagállamokra, vagy a szóban forgó harmadik országokban működő vállalatokra. Én mélyen elítélek minden efféle fellépést. E tekintetben a Lisszaboni Szerződés életbelépése lehetőséget nyújt e probléma kezelésére.

219

220

HU


Szeretném biztosítani önöket afelől, hogy a kereskedelemvédelmi eszközzel kapcsolatos esetek száma közép- és hosszú távon is változatlan marad: így, hogy válaszoljak Sturdy úr kérdésére, nem, nem fog emelkedni. Sikerült elkerülnünk mindenféle jelentős emelkedést, amely a globális recesszió eredményeképpen bekövetkezhetett volna, és biztosítottuk, hogy a dömpingellenes eszköz ne kerüljön protekcionista célú felhasználásra. A legtöbb statisztika szerint az EU-n belüli esetek száma továbbra is alacsonyabb, mint a legtöbb kereskedelmi partnerünk esetében. Továbbra is – többé-kevésbé – Kína a tisztességtelen kereskedelem legfőbb forrása (az EU által indított vizsgálatok kb. 35%-a Kína ellen irányul). Kész vagyok cselekedni, ha erre szükség van, és kész vagyok fellépni, többek között, a támogatások ellen is. Sturdy úr egy közelmúltbeli esettel, az úgy nevezett „modem-üggyel” kapcsolatban is feltett egy kérdést, amikor is a Bizottság három szempontot vizsgált: a dömpinget, a szubvenciókat és a védintézkedéseket. A dömpinget és a támogatásokat az érintett vállalat által benyújtott panaszok alapján vizsgáltuk, és a vonatkozó alapvető szabályozás szerint a panaszosok visszavonhatják panaszaikat. Az uniós jog kimondja, hogy amennyiben egy panaszt visszavonnak, az eljárás lezárható, hacsak ez nem ellenkezik a Közösség érdekeivel. Jelenleg a panaszok visszavonásának következményeit vizsgáljuk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Bizottság korábban elfogadta az efféle visszavonásokat, és azoknak megfelelően további intézkedések nélkül lezárta a vizsgálatokat. A harmadik ügyben, a védintézkedésekkel kapcsolatban ez valójában egy olyan panasz, amelyet egy érintett kormány – a belga kormány – nyújtott be, ezért ebben egy némiképp eltérő eljárás folyik. Az érintett vállalat (Option NV) arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy felkérte a belga kormányt, hogy vonja vissza a védintézkedések meghozatalára irányuló kérelmét, a belga kormány azonban még nem tájékoztatta a Bizottságot, hogy eleget tesz-e az Option kérésének; így mi most arra várunk, hogy a belga kormány határozzon az álláspontjáról. Ebben az esetben pontosan ezek az események történtek. S hogy általánosabb kérdésekkel folytassam, a kereskedelemvédelmi eszközök létének jó oka van. Nemzetközi versenyszabályozás és a megfelelően működő piacokhoz kapcsolódó egyéb szabályok híján ezek a kereskedelemvédelmi eszközök jelentik az egyetlen lehetőséget arra, hogy megvédjük iparunkat a tisztességtelen kereskedelem útján értékesített áruktól. Igyekszünk a lehető leghatékonyabban alkalmazni ezeket a szabályokat iparaink védelmében. Az időkorlátok léte biztosítja az iparág védelmében történő gyors cselekvést és az exportőrök számára fontos kiszámíthatóságot. Eszközeinket továbbra is szándékomban áll hatékony és tisztességes eszközként megtartani, hogy minden érintett gazdasági szereplő javát szolgálják. A nemzetközi kereskedelemvédelmi szabályokat a Kereskedelmi Világszervezet épp most tárgyalja újra. Az EU álláspontja világos: fenn akarjuk tartani eszközeink hatékonyságát, miközben szeretnénk megvédeni gazdaságunkat mások protekcionista fellépéseivel szemben. A WTO e tárgyalásai csakúgy, mint a Lisszaboni Szerződéssel életbe lépett változások egyaránt fontosak szabályaink bármely olyan felülvizsgálatát illetően, amelyet szeretnénk elvégezni. Ami a kis- és középvállalkozásokat illeti, a kereskedelemvédelmi eszközök valóban kihívást jelentenek a kkv-k számára, mind költségük, mind összetettségük tekintetében. Csökkenteni kell a kereskedelemvédelmi vizsgálatokban a kkv-kra nehezedő adminisztratív terheket. Éppen ezért rendeltem meg egy tanulmányt annak megvizsgálására, milyen speciális

24-11-2010

24-11-2010

HU


nehézségekkel szembesülnek a kkv-k a kereskedelemvédelmi eszközök kapcsán, és milyen megoldásokkal lehetne könnyíteni ezeken a nehézségeken. Az intézményi aspektust illetően, bizonyára észreveszik majd, hogy a Bizottság által márciusban benyújtott komitológiai javaslat gondoskodik arról, hogy a Parlament teljes körű tájékoztatást kapjon a bizottsági eljárásokkal kapcsolatban. A Bizottság ezen kívül tájékoztatással fog élni a javasolt intézkedésekkel – ezek véleményezésére fel is fogja kérni a bizottságokat –, a végleges intézkedésekkel és ezeknek a Bizottság általi végső elfogadásával kapcsolatban is. Ezenfelül a Parlament bármikor további tájékoztatást is kérhet. Ezek kapcsán hadd erősítsem meg, hogy a Bizottság gyakorlatilag készen áll arra, hogy javaslatot tegyen a kereskedelemvédelmi eszközöknek a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási aktusok új ellenőrzési rendszeréhez való hozzáigazítására (ez az úgy nevezett „kereskedelmi omnibus”). A végrehajtási aktusokról általában azonban, mint önök is tudják, jelentős vita zajlik az intézmények között. A Bizottság gondosan figyelemmel követi ezt az egyeztetést, és – a többi intézménnyel való kapcsolattartása alapján – igyekszik mérlegelni, hogy mikor fogadjon el egy ilyen javaslatot. Hadd legyek azonban egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy a kérdés csak az, mikor fogadják el ezt a javaslatot, és nem az, hogy elfogadják-e. Moreira úr a komitológiával kapcsolatban tett fel egy kérdést. Erre is szeretnék egyértelműen válaszolni. Én nem látok a Lisszaboni Szerződésben semmit, ami arra utal, hogy a kereskedelmi kérdésekkel kapcsolatban különlegesen kellene eljárni a komitológia során, és ezzel nem is értünk egyet. A döntés természetesen a Parlament és a Tanács kezében van, bár a Bizottság szintén játszhat ebben szerepet, mint ahogy végső soron az Európai Bíróság is. Egy eltérő többség bevezetése – hiszen végső soron erről lenne szó – abból a célból, hogy kereskedelmi kérdésekben felülbírálják a Bizottságot, nem elfogadható számunkra, és bizonyosan nem elfogadható számomra sem. Végül, ami a harmadik országok által alkalmazott kereskedelemvédelmi eszközöket illeti, ezek terén a gazdasági válság kezdete óta valóban növekedést tapasztalunk. Szeretném biztosítani önöket, hogy szorosan figyelemmel követjük a harmadik országok által hozott kereskedelemvédelmi intézkedéseket, és ha szükséges, mi is fellépünk – többek között intenzív ellenőrzéssel, az EU érintett exportőreinek hatékony támogatásával, valamint a WTO-n belüli vita általi rendezés kezdeményezésével. A Bizottság fellépései számos esetben vezetnek a vizsgálatok befejezéséhez, anélkül, hogy az intézkedések bevezetésére sor kerülne. Más esetekben e vizsgálatok eredményeképpen gyakran csekélyebb intézkedést vezetnek be az érintett uniós exportőrökre vonatkozóan. Volt egy olyan kérdés is, amely a harmadik országok felé irányuló megtorlás lehetséges formáira vonatkozott, az európai vállalatokra gyakorolt nyomás tekintetében. Kaptunk ezzel kapcsolatos petíciókat európai vállalatoktól, amelyek nevét azonban, az ő védelmük érdekében, nem kívánjuk felfedni. Így például egy közelmúltbeli, Kínát érintő ügyben Kína megtámadta a WTO-beli vitarendezést; a bizottság bennünket támogatott, de mi nem tettük közzé az érintett vállalatok nevét, ami – úgy vélem – a vállalatok érdekében történt. Két kérdés vonatkozott még továbbá arra, hogy felül fogjuk-e vizsgálni a kereskedelemvédelmi eszközöket. Nos, nem fogjuk, mivel őszintén azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Óriási mennyiségű munka tornyosul még előttünk a következő évekre a kereskedelem kapcsán, és azt kell, hogy mondjam, nem szeretnék újranyitni bizonyos

221

222

HU


vitákat egy efféle felülvizsgálati folyamat során. Ezt csak a dohai forduló befejeztével fontolnám meg. A Zöldek egyik képviselőjétől is kaptam egy kérdést. Schlyter úr, azt kell, hogy mondjam, az ön kérdése igen érdekes kérdés, mivel – mint azt bizonyára ön is tudja – ezeket a dömpingellenes ügyeket a vállalatok indítják el. Vizsgálatuk egy vállalat által benyújtott panasz alapján indul. Ha tehát egy vállalat felvetné a kérdést, amelyet ön a széndioxid-áthelyezések kapcsán említett, akkor a Bizottság természetesen kivizsgálná az ügyet, és megtudná, hogy azzal kapcsolatban kell-e intézkedéseket hozni. A kérdés azonban bizonyára nem esik kívül az általunk megfontolt érvek körén. Mi azokat az érveket vesszük figyelembe, amelyeket az érintett vállalatok tárnak elénk, ha tehát egy vállalat elénk tárná ezt, minden bizonnyal megvizsgálnánk a kérdést. Cristiana Muscardini, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a dömpingellenes intézkedések az Európai Unión belüli kereskedelmi tisztesség védelmének legélesebb eszközei közé tartoznak, a piacon való tisztességes verseny biztosítása érdekében. E téren tehát világos és végrehajtatható szabályokra van szükség az új komitológián belül. A Lisszaboni Szerződés világosan kimondja, hogy a végrehajtási jogi aktusokért a Bizottság felel. A Tanács és a Parlament jogköre a Bizottság munkájának felügyeletére korlátozódik. A ma vizsgált kompromisszum megvonja a Parlamenttől a Lisszaboni Szerződés által ráruházott szerepet, ami ezért újabb demokratikus deficit létrejöttét eredményezheti az intézményeken belül. Részleteiben, nem értjük és ellenezzük azt a javaslatot, amely szerint megkülönböztető módon kellene eljárni a dömpingellenes intézkedésekkel, amely bevezetné a mérlegelésen alapuló döntéshozatal elemeit, az eljárások átpolitizálódásához és jogbizonytalansághoz vezetne, holott azoknak a tisztességtelen verseny gyakorlata által megkárosított vállalatok jogos érdekeinek védelmét kellene szolgálniuk. A jelenlegihez hasonló súlyos gazdasági válság idején értelmetlennek és önsanyargatónak tűnik megbonyolítani és kevéssé praktikussá tenni a dömpingellenes eljárások lezárását. Pedig, ha nem módosítják, a jelenlegi javaslat valójában ezt eredményezné. A tagállamok és a Bizottság felelősségérzetére apellálunk, mivel az ő közös érdekük a jelentősebb fejlődés biztosítása. A fejlődés pedig csak olyan szabályok meghozatalával lehetséges, amelyek megelőzik a piac torzulását, tiszteletben tartják az intézményi szerepeket és meggyorsítják az eljárásokat. Mario Pirillo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság által indított dömpingellenes eljárások száma az elmúlt évek során növekedett. Ez a harmadik országok által az európai vállalatok ellen folytatott tisztességtelen gyakorlatok megszaporodásának jele. A gazdasági és pénzügyi válság ellenére nemzetközi partnereink mintegy 332 protekcionista intézkedést hoztak az elmúlt két év során. Mi hiszünk a szabad, de tisztességes nemzetközi kereskedelemben, amely közös, mindenkire egyaránt érvényes szabályokon alapszik. Fontos biztosítani a kereskedelmi védelem európai eszközeinek hatékonyságát, amelyek feladata a jogellenes helyzetek helyrehozása. Mélyen aggódom amiatt, hogy a komitológia megreformálására irányuló jelenlegi törekvések esetleg kihatnak ezen eszközök hatékonyságára. Teret hagyni a politikai és diplomáciai

24-11-2010

24-11-2010

HU


egyeztetések számára, hogy azok döntsenek a dömpingellenes intézkedések alkalmazásáról, azzal a kockázattal jár, hogy elferdül egy folyamat, amelynek pedig továbbra is konkrét, objektív információkon kellene alapulnia. Jan Zahradil, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, szeretnék visszatérni ahhoz, amiről kollégám, Sturdy úr beszélt az előbb. A dömpingellenes intézkedések jó szolgálatot tesznek, de rossz tanácsadók. Amennyire hasznosak lehetnek az európai vállalatok és az európai gazdaság tisztességtelen verseny és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni védelmében, sajnos olyannyira vissza is lehet élni velük a protekcionizmus érdekében, hogy lezárják Európa piacait a harmadik országokból érkező áruk előtt. Ezért felszólítom a Bizottságot és önt, biztos úr, hogy ne hagyja az ilyen irányú fejleményeket, és felszólítom saját magunkat is, hogy figyelmeztessünk a dömpingellenes intézkedéseknek a protekcionizmus, valamint az európai piacok és az európai gazdaság világtól való elzárása érdekében való kihasználása ellen. Véleményem szerint ez nem válna hasznunkra, és egy zárt „Európa erőd” senkinek nem áll érdekében, valamint úgy vélem, hogy a történelem mindig megmutatja, hogy ha Európa nyitott, és együttműködik a világ többi részével, abból csak profitál. Kérem, ne feledkezzenek meg erről. Elisabeth Köstinger (PPE). – (DE) Elnök úr, az olcsó munka és a szociális dömping olyan módszerek, amelyeket a fejlődő és feltörekvő országok gyakran alkalmaznak. A dömpingellenes intézkedések problémája megmutatja, mennyire fontos, hogy felszólítsunk a környezetvédelmi és szociális előírások betartására, valamint a harmadik országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalásai során a kereskedelemvédelmi intézkedések fontosságára. A termelőipar bármely területén tevékenykedő európai vállalatoknak nem szabad hátrányt szenvedniük azért, mert magas minőségi követelmények szerint termelnek, amelyek természetesen az áraikban is tükröződnek. A közelmúltbeli Mercosur-tárgyalásokon történt fejlemények e tekintetben – véleményem szerint – meglehetősen aggasztóak. Nem szabad kinyitnunk az ajtót a szociális dömping előtt, hanem ehelyett egy fenntartható megközelítést kell belefoglalnunk a kereskedelmi megállapodásokba. A dömping rendkívül fontos probléma a mezőgazdasági ágazatban, különösen, ha a kis független gazdaságok eltűnését eredményezi, amelyek helyébe így mezőgazdasági vállalkozók lépnek. E tekintetben szeretném kiemelni az EU és Latin-Amerika közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló saját kezdeményezésű jelentést. Ez világosan kifejti az Európai Unió szociális, környezetvédelmi és termelési előírásokkal kapcsolatos aggályait. Szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőtársaknak, akik felvetették a Bizottságban ezt a fontos kérdést. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr, válaszom nagyon rövid lesz, de még meg kell válaszolnom Scholz úr kérdését a Saint-Gobain üvegszállal kapcsolatos esetre vonatkozóan. A dömpingellenes vámok megdrágíthatják az árukat – a kkv-k számára is. A Bizottság a közérdekűség-vizsgálat segítségével kalkulálja ki ezt a lehetséges hatást. A folyamatban a kkv-k is részt vehetnek. Van egy kkv-segélyvonalunk, hogy megkönnyítsük az együttműködést. Mindazonáltal, ebben az esetben a hatás meglehetősen kicsi, mert az EU piacának csupán a 14%-a Kínáé. Ami Zahradil úr kérdését illeti, amelyet a kereskedelemvédelmi intézkedések protekcionista eszközként való alkalmazása, és ennek esetleges megvalósulása kapcsán tett fel, azt

223

224

HU


mondhatom, hogy az egyetlen tényező, amely az esetek számát befolyásolja, a Bizottsághoz benyújtott panaszok száma, és az ezekben bemutatott bizonyítékok minősége. A Bizottság kereskedelemvédelmi politikája egy szabályokon alapuló rendszer, amely megfelel a WTO előírásainak. Ha benyújtanak egy panaszt, és azt elegendő bizonyítható ténnyel támasztják alá arra vonatkozóan, hogy dömping történik, a Bizottságnak nincs más választása, mint hogy vizsgálatot indítson az ügyben. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Az európai gazdaság védelme érdekében fontos, hogy hatékony korlátozásokat vezessünk be arra a folyamatra, amelynek során a harmadik országokból származó termékek nevében lobbiznak. Ezek a termékek gyakran olyan anyagok felhasználásával készülnek, amelyek mind a környezet, mind a fogyasztók számára károsak. Nyilvánvaló példái ennek a gyermekjátékok – a festékekben vagy műanyag részekben található veszélyes összetevők egészségügyi problémákat okozhatnak, a silány gyártási folyamat pedig balesetekhez vezethet, amelyek végén kórházban köthetünk ki. Természetesen pontosan ilyen módon – vagyis olcsó alapanyagok felhasználásával és alulfizetett munkaerő foglalkoztatásával – lehet elérni az alacsony kiskereskedelmi árakat, és így lehet elárasztani a piacot. Szigorúan fokoznunk kell az importált árucikkek gyártására vonatkozó ellenőrzéseket, és biztosítanunk kell azon jogszabályok hatékony betarttatását, amelyek a harmadik országokból származó olcsó termékek európai piacokra való jutását szabályozzák. A kereskedelemvédelmi eszközöknek hatékonynak kell lenniük, és garantálniuk kell, hogy minden vállalatunk tisztességes feltételek közt versenyezhessen. 22. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülés berekesztése (Az ülést 23:55-kor berekesztik.)

24-11-2010

NOVEMBER 24., SZERDA

Recommend Documents