2007. NOVEMBER 14., SZERDA

14-11-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. NOVEMBER 14., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9 órakor nyitották meg.)

2. Az európai érdek: siker a globalizáció korában (vita) Elnök. − Hölgyeim és Uraim, örömmel látom, hogy a képviselőcsoportok vezetői közül legalább ketten jelen vannak. Egyikük majdnem elkerülte a figyelmemet, de már ott is van, nagy léptekkel siet a széke felé. A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatainak ismertetése „az európai érdek: siker a globalizáció korában” témában. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, bizottsági Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, a globalizáció nem pusztán olyan jelenség, amelyet gazdasági következményei és technológiai vonzatai szempontjából kell figyelembe venni. Az Önök számára, Hölgyeim és Uraim, az Európai Unió Tanácsának tagjai számára és tulajdonképpen mindannyiunk számára ez alapvetően politikai kérdés. A globalizáció azzal jár, hogy emberek veszítik el munkahelyüket, régiók kerülnek válságba, gazdasági ágazatok tűnnek el, és új biztonsági és környezeti fenyegetések jelennek meg, de új munkalehetőségekkel, új termelési ágazatokkal és számos termék árcsökkenésével is jár, lehetővé téve a pénzügyi erőforrások jobb elosztását, valamint az áruk és szolgáltatások kereskedelmének növelését. A globalizáció az emberek között soha nem látott ötletcserét és kapcsolatfelvételt mozdított elő. Mind a gazdasági, mind pedig a kulturális gazdagodás kilátásai óriásiak, ugyanakkor az új globális egyenlőtlenségek különböző fajtáinak kockázatai is magasak. Az előttünk álló kihívás az, hogy ezt az új és egyre kevésbé kialakult kölcsönös függőséget egy egyre kisebb világban alakítsuk. A globalizációval való kiegyezés és annak szabályozása demokráciáink és mindenekelőtt a hatékony demokrácia fogalma szempontjából kulcsfontosságú kérdés: képesek leszünk-e arra, hogy a gazdasági irányításban és életünk sok más vonatkozásában az alapvető választási lehetőségek politikai ellenőrzését népünk és választott képviselőink kezében tartsuk? Meggyőződésem, hogy különböző kulcsfontosságú területeken mi, európaiak csak akkor leszünk hatékonyak, ha képesek leszünk új kollektív politikai megoldásokat biztosítani korunk legsúlyosabb problémáira, például a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre, a környezetvédelemre, az energiaügyre, a migrációra és a terrorizmus elleni küzdelemre. Az Európai Unió a versenyképesség, valamint a tisztességes és fenntartható fejlődés biztosítása érdekében naprakésszé tette belső politikáit. A gazdasági reformokat a társadalmi kohézió erősítésének és a környezet tiszteletének kell irányítania. A növekedést és a foglalkoztatást a kutatásba, az innovációba és az oktatásba való befektetésnek kell vezérelnie. Nem vagyunk azonban egyedül, és felelőtlenség lenne befelé tekintenünk azzal a meggyőződéssel, hogy az önérdek hatékony lehet. Ennek az új világnak nincsenek tényleges falai vagy erődítményei. Együtt kell működnünk más országokkal és régiókkal annak érdekében, hogy mindenki számára kedvező eredményeket érjünk el. A stabilitás, a szabadság, a biztonság és a jólét csak akkor lesz egyenletes és tartós, ha osztozunk benne. Ez Európa hivatása. A globalizációt alapelveinknek és értékeinknek megfelelően kell irányítanunk és alakítanunk, univerzális hozzáállással kifelé tekintve, ahogyan azt közös történelmünk legjobb időszakaiban tettük. Együttműködésük során az EU és a tagállamok bebizonyították, hogy a közös problémákat és a közös kihívásokat 50 éves integrációs tapasztalatukkal képesek kezelni. Az új Lisszaboni Szerződés hatékonyabb és átláthatóbb intézményi feltételeket biztosít az EU számára a világban betöltött szerepének felvállalásához. A kihívást az jelenti, hogy megőrizzük és megszilárdítsuk azt, amit ez alatt elértünk, és megtaláljuk érdekeink védelmezésének és közös értékeink határainkon kívülre vetítésének módját. Európa számára a megújult lisszaboni stratégia biztosítja a keretet ahhoz, hogy válaszoljon erre a kihívásra. Az új irányítási ciklus elindítása lehetőséget teremt arra, hogy átgondoljuk, milyen utat szándékozunk követni. A mai vita tárgyát képező bizottsági közlemény, amely az állam- és kormányfők október 19-i nem hivatalos

1

2

HU


lisszaboni ülésén folytatott megbeszélések alapját képezte, tökéletes kiindulópont a vitához. A Tanácson belüli munkánk ezen a dokumentumon alapul, és az a célja, hogy olyan jogszabálycsomagot határozzon meg, amely hozzájárul a lisszaboni stratégia következő ciklusának előkészítéséhez. Az ECOFIN Tanács e heti ülésén következtetéseket fogadott el, a november 22-i Versenyképességi Tanács is jóvá fog hagyni néhány jogszabályszöveget, a december 5-én és 6-án ülésező Foglalkoztatási Tanács pedig a lisszaboni stratégia új ciklusával összefüggésben az európai foglalkoztatási stratégia jövőjére vonatkozó következtetések elfogadását tervezi. A Tanács egyéb testületei az új ciklus előkészítésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak. Megerősíthetem, hogy alapvetően egyetértünk a Bizottsággal: továbbra is a megújult lisszaboni stratégia kell legyen a megfelelő keret ahhoz az európai válaszhoz, amelyet az előttünk álló kihívásokra – különösen a globalizáció kihívására – adunk. Európa jelentős előrelépést tesz. A 2006-ban kiválasztott négy prioritási területen – a foglalkoztatás, a tudás és az innováció, az üzleti környezet, valamint az energiaügy és az éghajlatváltozás területén – kitűzött célok még mindig helytállóak. Az új ciklus legfőbb irányvonalainak meg kell őrizniük az eredmények megszilárdításához szükséges stabilitást. Ugyanakkor fontos, hogy kiigazításokat és javításokat tegyünk annak érdekében, hogy a megújult lisszaboni stratégiában rejlő valamennyi lehetőséget megvalósítsuk. A már megvalósított előrehaladás kiváltotta lendületet kihasználva, gazdaságaink megszilárdításához a reformok ütemének fokozását kell prioritásnak tekintenünk. Az EU-nak globális kötelezettségei vannak, és egy globális szintű, stratégiai, következetes és határozott megközelítéssel jobban fel kell készülnie a globalizációval való szembenézésre. Továbbra is határozottan kötelezettséget kell vállalnunk az intézkedések nemzeti szintű végrehajtására, többek között olyanokéra, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hatékonyabban foglalkozzunk a demográfiai változással, az államháztartás minőségével és hosszú távú fenntarthatóságával, a munkaerőpiaccal, a foglalkoztatással, a társadalmi kohézióval, a belső piaccal, a versenyképességgel, a kutatással és az innovációval, az energiaüggyel, az éghajlatváltozással, valamint az oktatással és képzéssel kapcsolatban felmerülő problémákkal. A Közösség lisszaboni stratégiájának ugyanakkor fontos szerepet kell betöltenie az új ciklusban, hatékonyabb garanciákat kínálva a reformok szükséges egységességére. Meg kell erősíteni a Parlament és a Tanács részesedését, és fejleszteni kell a helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét. A globalizációval összefüggésben a migrációnak alapvető szerepet kell játszania, elősegítve a növekedési potenciál növelését és az alkalmazkodás megkönnyítését. Ennek a helyzetnek a munkaerő mobilitására gyakorolt hatására vonatkozóan a Tanácshoz ezen a héten benyújtott legújabb jelentés szerint az EU demográfiai növekedését egyre jobban támogatják a migrációs hullámok, és figyelembe kell venni azt, hogy milyen döntő mértékben járulnak hozzá a válságokkal való szembenézéshez, valamint a régiókon belüli alacsony mobilitási szint ellensúlyozásához szükséges rugalmasság megerősítéséhez. Ebben a globalizált összefüggésben a lisszaboni stratégia külső dimenzióját fokozni és fejleszteni kell az EU politikai és gazdasági célkitűzéseinek, valamint a szociális és környezetvédelmi előírásainak a határain túlra való kivetítésével. Mint ismeretes, ezzel a kérdéssel foglalkoztunk az állam- és kormányfők nem hivatalos lisszaboni ülésén, ahol a pénzügyi piacok instabilitására és különösen az éghajlatváltozásra vonatkozó témaköröket dolgoztunk ki. Ez az érdekes és ösztönző politikai vita, amelyben e Ház elnöke is részt vett, megerősítette a jövőbe vetett hitünket. Amint arra José Sócrates portugál miniszterelnök már itt rámutatott, Európa feladata a globalizációs folyamat irányítása, és erre alkalmas helyzetben is van, kihasználva a megteremtett új lehetőségeket, többek között az ötletcsere és a kulturális csere területén. A népek közötti kapcsolatok és a nemzetek közötti kölcsönös függőség erősítésével az EU döntően hozzájárul a békéhez és a globális stabilitáshoz. Európának megvannak a politikai és intézményi feltételei ahhoz, hogy következetesen reagáljon azokra a kihívásokra, amelyeket a globalizáció jelent a gazdaság, a társadalom és a környezet területén, és ezáltal befolyásolhatja a globalizációt. Partnereinkkel szorosabb stratégiai együttműködésre van szükségünk egy olyan globális menetrend kidolgozása érdekében, amely ötvözi a piacok kölcsönös megnyitását, a továbbfejlesztett környezetvédelmi, társadalmi, pénzügyi és szellemi tulajdonjogi előírásokat, valamint a fejlődő országok intézményi kapacitása támogatásának szükségességét. A portugál miniszterelnök a lisszaboni nem hivatalos ülés végén azt is bejelentette, hogy a december 13-án és 14-én tartandó európai csúcstalálkozón jóváhagyásra kerül az EU globalizációról szóló nyilatkozata. Ez a polgárok és a világ számára egyértelmű jele lesz annak, hogy az európai vezetők határozottságot és elkötelezettséget tanúsítanak annak ösztönzése iránt, hogy az EU képes legyen befolyásolni a globalizációs menetrendet, és megtalálja a helyes válaszokat.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Az előttünk álló kihívások egyaránt nehezek és ösztönző erejűek, és a portugál elnökség továbbra is elkötelezett mellettük. Mint mindig, most is számítunk az Európai Parlament támogatására a globális szinten elfogadott uniós és nemzeti fellépés előmozdításához és fejlesztéséhez, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy a globális keretek között eleget tegyen kötelezettségeinek, és sikeresen kezelje a jövőbeli kihívásokat. Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mit jelent sokak számára Európa ebben a globalizált világban. A partjainkon ájultan elterülő bevándorlók képe kegyetlenül emlékeztet erre a valóságra, továbbá arra, hogy milyen kiváltságos helyzetben vagyunk itt Európában, ami a remény bástyája lett; azé a reményé, amellyel lehetséges a szabadságot, a gazdasági növekedést, a társadalmi igazságosságot és a környezetvédelmet ötvöző, partnerségen, együttműködésen és megosztott felelősségen alapuló modellt építeni. Nem kizárólag az európaiként elért sikerünk a tét. Elnökségünk mottója, mint azt Önök is tudják: „Erősebb Unió egy jobb világért”, és őszintén gondoljuk, hogy Európának kulcsszerepet kell betöltenie egy igazságosabb és kiegyensúlyozottabb világ kiépítésében. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − (PT) Elnök úr, a Tanács elnökségét képviselő, európai ügyekért felelős államtitkár úr, Hölgyeim és Uraim, a globalizáció az európaiak mai generációja számára központi téma. Valamilyen módon minden polgárunk életét érinti, tehát helyénvaló, hogy az európai menetrend kiemelkedő kérdésévé vált. Amint azt tudják, személyes meggyőződésem, hogy a XXI. századi európai menetrendet elsősorban a globalizáció témája köré kell szervezni, közben természetesen fenntartva az európai projektet mindig is átható értékeket és alapelveket. A globalizációt azonban Európa számára lehetőségként is kell tekinteni ahhoz, hogy ebben az egyre inkább kölcsönös függőségre épülő világban megvédje és kinyilvánítsa érdekeit. Ezért nagyon örülök annak, hogy részt vehetek az Európai Parlament által az e kérdéssel kapcsolatban szervezett vitában. Amint azt az államtitkár úr az imént megjegyezte, az európai érdekről szóló, múlt hónapban szövegezett bizottsági dokumentum nagyszerű vitát váltott ki az Európai Tanács nem hivatalos lisszaboni ülésén. Engem különösen felbátorított a globalizációra adott válaszadási módokat érintő ötleteinkkel kapcsolatban elért ösztönző erejű konszenzus. Szeretnék köszönetet mondani a portugál elnökségnek is azért, hogy folyamatosan támogatta ezt a globális európai menetrendet, valamint annak szükségességét, hogy a lisszaboni stratégia olyan dimenziót kapjon, amely választ tud adni a globalizáció kihívásaira. Támogatjuk a decemberi Európai Tanács ülésén a globalizációra vonatkozóan megteendő nyilatkozattal kapcsolatos elképzelést is. Így tökéletesen megszilárdulna ez a konszenzus, amit itt, az Európai Parlamentben is elő kellene segíteni egy ilyen jelentős kérdésre vonatkozó közös állásfoglalási indítvány megszövegezésével. Az Európai Unió tulajdonképpen fokozatos és valóban európai választ dolgozott ki a globalizációra, amely arra ösztönözte az európaiakat, hogy a legjobbat hozzák ki a jelenségből. Ez a válasz elismeri mindazoknak a jogos aggodalmait, akik változásokkal néznek szembe, azonban nem szabad elfelejteni, hogy lehetnek olyanok, akiket ez hátrányosan érint, és az ő számukra is kell, hogy legyen válaszunk. Véleményem szerint az európai érdek a megfelelő egyensúly megtalálása, de semmi esetre sem lehet ijesztő vagy kishitű válasz; önbizalmon kell alapulnia. Az elmúlt néhány hónapban tulajdonképpen új érdek jelent meg: a pénzügyi piacok zavara rámutatott arra, hogy az európai gazdaság egészsége hogyan kapcsolódik össze a globális fejleményekkel, míg a szélsőséges éghajlati viszonyok bebizonyították azt, hogy milyen súlyosak az éghajlatváltozás potenciális következményei, és azt, hogy egyre sürgősebben kellene reagálni erre a problémára. Minden nap érzékeljük, hogy az európai munkahelyeket, az energiaügyet és az emberek egészségét és életminőségét Európa-szerte befolyásolja a globális dimenzió. a Bizottság elnöke−. Elnök úr, meggyőződésem, hogy az önbizalom kérdéséből kell kiindulnunk. Azt tapasztaljuk, hogy a miénk a világ legnagyobb gazdasága és világviszonylatban mi vagyunk a legjelentősebb exportőrök. Élen járunk az újonnan felmerülő problémák újszerű kezelésében – nézze csak meg a kibocsátás-kereskedelmet – és van néhány olyan egyértelmű alapszabályunk, amely a javunkat szolgálta. Először is az a feladatunk, hogy polgárainkat védelmezzük – anélkül, hogy protekcionisták lennénk. Politikáinknak arra kell irányulniuk, hogy mások is a miénkhez hasonló utat kövessenek, nyitnunk kell. Nem zárhatjuk be a kapukat, inkább arra kell rávennünk másokat, hogy kaput nyissanak előttünk. Európa számára, amely a világ legjelentősebb exportőre, a protekcionizmus egy önmagát megsemmisítő doktrína lenne. Másodszor, nyitottak vagyunk, de nem vagyunk naivak. Ez azt jelenti, hogy nem foglalkozunk azzal, hogy potyautasként felvegyünk olyanokat, akik nem tartanak tiszteletben bizonyos kulcsfontosságú alapelveket.

3

4

HU


Ez a szellemiség állt közelmúltbeli javaslataink hátterében, amelyekkel azt kívántuk biztosítani, hogy az energiaügyi beruházások szabályai harmadik országbeli társaságokra is vonatkozzanak. Harmadszor, sokat lehet profitálni egy szabályokra épülő rendszerből, az Európai Unió tapasztalata pedig egyedülállóan jó pozíciót teremt számára ahhoz, hogy megfelelő alapot szolgáltasson a globális szintű szabályozáshoz: konkrétan így kell formálni a globalizációt. Legyünk őszinték: ahhoz, hogy gazdaságaink nyitottak legyenek, szükségünk van bizonyos szabályokra. A piacok nem működhetnek intézmények nélkül, és az Európai Unióban bárki másnál több tapasztalatunk van arról, hogy hogyan kell különböző szabályokat, különböző nemzeti tapasztalatokat összehangolni. Ezért határozottan az a meggyőződésem, hogy a világon bármely más szerveződésnél jobb eszközeink vannak a globalizáció alakítására; mintánkat nem előírni, hanem javasolni kívánjuk a globalizáció most kezdődő szakaszához. Rendelkezünk néhány olyan eszközzel is, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy önbizalommal nézzünk szembe a globalizációval. Sosem volt nyilvánvalóbb, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerben az euro stabilitási erőt képvisel. Az, hogy felhasználhatjuk az Európai Unió jogát az üvegházhatású gázokra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó kötelező erejű célkitűzések meghatározásához, szintén páratlan hitelességet biztosít számunkra, ráadásul Európában van egy megfelelően kialakított reform-motorunk, a megújult lisszaboni stratégia formájában. Amikor 2005-ben újraindítottuk a lisszaboni stratégiát, sokféleképpen próbáltuk azt csiszolni. A tagállamok és a Bizottság közötti meghatározott partnerség révén javítottuk a tulajdonviszonyok és az elszámoltathatóság kérdését. Országspecifikus ajánlásokkal tisztáztuk az előttünk álló munkát. Immár minden tagállam rendelkezik nemzeti reformprogrammal, és minden tagállam elfogadja, hogy e reformok folytatására közösen kell törekedni. A növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós pénzügyi eszközöket is új megvilágításba helyeztük. Az eredmények most érnek be. Az aktuális aggodalmak ellenére javult a teljesítmény: az elmúlt két évben közel 6,5 millió új munkahely jött létre a 27 tagú Európai Unióban, a 2007–2009 közötti időszakban várhatóan további 8 millió munkahelyet teremtünk. A lisszaboni reformok vitathatatlanul megerősítették az európai gazdaság növekedési potenciálját. Megelégedettségnek azonban nincs helye: a feladat még távolról sincs befejezve. A tagállamoknak és az Uniónak fokozniuk kell a reformok ütemét. A bizonytalan gazdasági szemlélettel szemben ez a leghatékonyabb módja gazdaságaink rugalmassá tételének. A lisszaboni stratégia megfelelő keretét a 2006-ban elfogadott négy prioritási terület biztosítja: kutatás és innováció, jobb üzleti környezet (a bürokrácia visszaszorítása és a kedvezőbb beruházási lehetőségek előmozdítása), szélesebb körű foglalkoztathatóság, valamint az energiaügy és az éghajlatváltozás kiemelkedő kérdései. Ezek a területek és e területek meghatározásai élesebb fókuszt kölcsönöztek a stratégiának. Ezek a területek természetesen szoros kapcsolatban állnak egymással. Sosem válunk tudásalapú gazdasággá, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság nem jöhet létre magasan képzett munkaerő, több kutatás és jelentősebb innováció nélkül. Ezért szeretném kihangsúlyozni a kutatás és az innováció kérdését. Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy megköszönjem az Európai Parlamentnek azt a támogatást, amelyet a kutatás, az oktatás és az innováció jelentette tudásháromszögre vonatkozó bizottsági kéréshez nyújtott. Szeretnék köszönetet mondani Önöknek, és felhívnám a figyelmüket arra, hogy együtt kell működnünk ahhoz, hogy a Galileo-projekt nagyszabású európai projekt maradjon, és egyúttal megköszönném az EIT-projekthez nyújtott támogatásukat is. Előrehaladásunk közben szükség van egy európai tudástérségre. Dokumentumunkban tulajdonképpen az egyik újítás pontosan egy ötödik szabadság – a tudás Európai Unión belüli szabad mozgásának – előterjesztése volt. Sosem fogunk új dinamizmust létrehozni, ha kkv-ink számára sincs meg a megfelelő környezet. Európában 23 millió kkv van. Ezért vélem úgy, hogy mindezek a területek együttesen hozhatják létre azt az érdemi kört, amely minden célkitűzésünkhöz egyszerre járul hozzá. A következő hároméves ciklusra való felkészüléskor naprakésszé kell tennünk a stratégiát a levont tanulságok és az új körülmények ismeretében. Fokozottabban kell koncentrálnunk a szociális dimenzióra. Az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés ellen az jelenti a leghatékonyabb fegyvert, ha minden korosztály oktatásába és képzésébe többet fektetünk, és amint azt már korábban elmondtam, nem mindenki profitál a globalizációból. Ha a menetrendünkhöz biztos támogatást szeretnénk az Európai Unió polgáraitól, kellő időben tisztázni kell a szociális dimenzióra vonatkozó aggodalmakat. Emiatt javasolta például a Bizottság

14-11-2007

14-11-2007

HU


a Globalizációs Alap kiigazítását, pontosan azért, mert már kezdetektől fogva felismertük, hogy ezekre a területekre vonatkozóan konkrét válaszok szükségesek. Különösen pozitívnak tartom, hogy a szociális partnerek megállapodtak a Bizottság által a nyár előtt előterjesztett rugalmas biztonságra vonatkozó elvekről. Az Európai Tanács nem hivatalos lisszaboni ülésén tulajdonképpen nagyon jó híreket kaptunk erről az európai szociális partnerek közötti megállapodásról. Remélem, hogy a decemberi Európai Tanács megadhatja a támogatását az említett elvekhez. Ez az egyes tagállamoknak rendkívül jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy munkaerőpiacaikon belül jobb egyensúlyt teremtsenek a rugalmasság és a biztonság között. A kiemelkedő reformok nyomatékos végrehajtása, a készségekre és az oktatásra fektetett nagyobb hangsúly, az Európa alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá alakítása érdekében tett konkrét lépések: a mi szempontunkból ezek jelentik a következő ciklus prioritásait. Az átfogó iránymutatások fontos koordinációs eszközt, közös keretet biztosítanak ahhoz, hogy a különböző tagállamok követhessék saját reformmenetrendjüket. A tagállami elemzések és visszajelzések azt mutatják, hogy az iránymutatások működőképesek. Ezek jelentik a Közösség lisszaboni programjának alapját. Véleményem szerint szükség van ugyan a frissítésükre, de ha nem romlottak el, nem kell őket megjavítani. Többet kell tennünk annak érdekében is, hogy a lisszaboni stratégia minden tagállamban egyenletes ütemben haladjon: ha egy tagállamban lassabb ütemű a reform, az a többi tagállamot nyilvánvalóan hátráltatja. Szükségünk van a parlamentek, a szociális partnerek, a helyi és regionális hatóságok fokozottabb részvételére is. A Ház lisszaboni stratégia iránti elkötelezettsége kritikus volt a lendület fenntartásában. Verheugen alelnök úrral és a biztosok testületével együtt nagyon várom, hogy közös munkánk elmélyüljön a lisszaboni stratégia következő ciklusába való átlépéskor. A globalizáció és Lisszabon közötti kapcsolat kiemelkedő lehetőséget biztosít számunkra ahhoz, hogy ma és napjainkban az európai gazdasági menetrend ne egy lehetséges extra legyen: ez jelenti a kulcsot Európa sikeres jövőjének kibontakoztatásához. Gazdasági reform, globális szemléletmód, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság: mindezek olyan összekapcsolódó célkitűzések, amelyeket egymással párhuzamosan kell követni, és csak az Európai Unió adhatja meg azt a távlatot és egységességet, amelyre Európának olyannyira szüksége van. Csak együtt követhetjük azt, amit dokumentumunkban „az európai érdeknek” nevezünk. Engedjék meg, hogy hozzászólásomat azzal zárjam, hogy határozott meggyőződésem, hogy ez nem csupán az európai érdeket jelenti. Határozott meggyőződésem, hogy a globalizáció korában a világnak egy elkötelezettebb Európára van szüksége, érdekeinket védelmezni kell, de értékeinket (a szabadságot és a szolidaritást) is fenn kell tartani a mai globalizáció korában. (Taps) Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, kedves Hans-Gert; tisztelt Manuel Lobo Antunes hivatalban lévő Elnök úr; tisztelt José Manuel Barroso bizottsági Elnök úr, polgártársaink szemében a globalizáció nem elvont fogalom. A globalizáció olyan realitás, amely nap mint nap befolyásolja az európai átlagembereket, akik kormányuktól és intézményeiktől várják a választ a globalizációval kapcsolatos problémákra. Polgártársaink e tekintetben nagyon sokat várnak az Európai Uniótól. Védelemre és biztonságra számítanak: fizikai védelemre a terrorista fenyegetésekkel szemben, és védelemre a pénzügyi piacok kiszámíthatatlansága ellen is. Azonban azért is fordulnak hozzánk, hogy garantáljuk számukra az élelmiszerellátást és az élelmiszerbiztonságot; még akkor is, ha az elmúlt nyáron a gabonafélék árának hirtelen növekedése a fogyasztói árakat csillagászati magasságba emelte. Az európai fogyasztóknak szükségük van annak garantálására, hogy az olcsó importtermékek minden tekintetben biztonságosak legyenek. Ez egy különösen aktuális kérdés: a karácsonyi ünnepek közeledtével képesnek kell lennünk arra, hogy megnyugtassuk a szülőket és a nagyszülőket afelől, hogy a gyerekeknek vásárolt játékok nem veszélyeztetik az egészségüket. Míg a globalizációnak hozzá kell járulnia a jóléthez, tisztességesnek is kell lennie, és etikai szabályoknak kell engedelmeskednie, például a gyermekek kizsákmányolásának tiltása érdekében. A globalizáció terhét nem rakhatjuk a leggyengébbek hátára: nemcsak az egyes országokon belüli, hanem az országok közötti egyenlőtlenség elleni küzdelem eszközének is kell lennie. A globalizációnak a társadalom legszegényebb rétegei vásárlóerejének növelésére kell irányulnia. Mindig is kiálltunk a szabadkereskedelem mellett, a

5

6

HU


kereskedelemnek azonban szigorú szabályokon kell alapulnia. A globális gazdaságban az Európai Uniónak a világ többi része irányában tanúsított nyitottsága húzóerőt jelent, és sok vállalkozás kíván Európában letelepedni. El kell fogadniuk a szabályainkat, és meg kell felelniük az egészségügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi előírásainknak. Az Európai Uniónak 50 év alatt működőképes belső piacot sikerült teremtenie, amelyben mindig szabály volt a tagállamok jogszabályainak közelítése. Az Európai Uniónak szerepet kell játszania know-how-ja exportálásában, valamint abban, hogy elősegítse partnerei gyártási és minőségellenőrzési előírásainak javítását. Már számos partnerünkkel ezen az úton járunk. A Transzatlanti Gazdasági Tanács múlt pénteken Washingtonban tartott első ülésének sikere pozitív jel, és most már fokoznunk kell erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy emlékeztessük Brazíliát, Kínát és Indiát a kötelezettségeikre. Afrikával szemben valamivel engedékenyebbek vagyunk. A külső kihívásokkal való szembenézéshez először is több kutatási és fejlesztési célú beruházással kell megerősítenünk egységes piacunkat, másodszor pedig biztosítanunk kell a kutatás és az innováció tagállamok közötti jobb koordinációját. Bár a globalizáció új lehetőségeket kínál, alkalmazkodást is igényel, például az oktatás és a képzés területén, a munkával töltött idő alatt mindvégig. Képviselőcsoportom örömmel fogadja a növekedésre és a foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégia szerinti új kezdeményezéseket, csakúgy, mint a Bizottság által javasolt kisvállalkozói intézkedéscsomagot („Small Business Act”), mert a kis- és középvállalkozások a stabilitásnak és a munkahelyteremtésnek továbbra is rendkívül fontos motorjai Európában. Hölgyeim és Uraim, hozzánk – politikusokhoz – egyre többször fordulnak azért, hogy foglalkozzunk az energiaügyi problémák kihívásával. Mindaddig, amíg az Európai Uniónak nincs közös energiabiztonsági és környezetbiztonsági politikája, sebezhető marad. A hordónkénti közel 100 dolláros olajár mellett napjaink Európája vészhelyzettel áll szemben. Ahhoz, hogy ebben az ágazatban garantáljuk az ellátás biztonságát és a fenntartható növekedést, európai energiapolitikára van szükségünk. Alaposan meg kell vizsgálnunk a megújuló energiaforrásokat, és fel kell tárnunk a polgári célú atomenergiában rejlő energiaellátási lehetőségeket. A szóban forgó kérdésekről folytatott vitáknak átláthatónak kell lenniük az emberek tudatosságának erősítése, valamint annak érdekében, hogy biztosítsuk támogatásukat a kötelezettségvállalásainkhoz. Végeredményként tisztább, hatékonyabb és biztonságosabb energiát szeretnénk Európának. Európának egyértelműen meg kell határoznia érdekeit, nemcsak a kereskedelem és a globális gazdaság vonatkozásában, hanem a kultúra, a nyelv és a hagyományok vonatkozásában is. A globalizáció kihívásaira adott közös megoldásokra törekedve kerülünk polgártársaink jogos érdekeinek védelmezésére alkalmas helyzetbe – anélkül, hogy protekcionisták lennénk. (Taps) Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, ennek a vitának a címe azt tükrözi, hogy az Európai Parlamentnek a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt kell megvitatnia azt a szerepet, amelyet – az európai intézmények és az EU tagállamai által képviselt – Európa a globalizáció lehetőségeinek és kockázatainak kezelése során kíván betölteni. Ezért egyértelművé kell tennünk – ahogyan azt a mai vita valójában egyértelművé is teszi –, hogy a globalizáció következményeire különféleképpen lehet tekinteni, és azokat egymással versengő, változatos módszerekkel lehet kezelni. A mai napon elfogadandó állásfoglalásra vonatkozó tárgyalások azt mutatták, hogy alapvető különbség, sok területen pedig szakadék van e Ház jobboldali elképzelései és azok között az elképzelések között, amelyeket mi, a szocialista képviselőcsoporton belül akarunk. Következésképp az, amit ebben a vitában kifejezésre juttatunk, meghatározza azokat a paramétereket, amelyeket az intézmények, különösen a Bizottság által betöltendő szerepek értékelésekor alkalmazunk. Rendkívül figyelmesen hallgatva a Bizottság elnökét és Daul urat, azt mondanám, hogy létezik valamiféle közös nevező, de vannak erőteljes nézetkülönbségek is. Azt a személyt, aki most vagy a jövőben a Bizottság elnöki tisztségére jelölteti magát, képviselőcsoportunk bizonyos kulcsfontosságú kritériumok alapján értékeli, különösen azt illetően, hogy a globalizált gazdaságban milyennek látja a Bizottság szerepét. A makrogazdasági politikai koordinációt – amit a szakzsargon használ, vagy amit közös gazdasági és fiskális politikának is nevezhetnénk – szociálpolitikai alapelveknek kell irányítaniuk. Európában a gazdasági fejlődésnek nagyobb társadalmi stabilitást kell eredményeznie. Az

14-11-2007

14-11-2007

HU


EU-nak biztosítania kell, hogy a globális gazdasági fejlődés egyenlőbb jogokhoz és lehetőségekhez vezessen. Ez is szociálpolitika. Az emberi jólét belföldön és külföldön közös mércénk. A gazdasági fejlődés a szociális biztonság előfeltétele; nem pedig fordítva – ahogyan arra javaslatot hallhattunk néhány felszólalásban ebben a Házban. Az az elképzelés, miszerint Európában a gazdasági fejlődés forrásának a szociális biztonságnak kell lennie, teljes mértékben téveszme. Bárki, aki úgy véli, hogy – mintegy a globalizáció ködösítése mögött – az EU felhasználható a szociálpolitika területén elért eredmények tönkretételére, az téved. A maximális profithoz és a csökkentett szociális előírásokhoz vezető deregulált piacok az e Házban jelen lévő jobboldaliak elképzelései szerint talán az ideálisat jelentik. Számunkra nem. Hangsúlyozzuk, hogy Európa sikerének titka a társadalmi és a gazdasági fejlődés volt, ami ugyanannak az éremnek a két oldala. Ami minket illet, e tekintetben semmi sem változott. (Taps) Daul úrnak volt egy érdekes hozzászólása. Ha valaki nem hallotta volna, azt mondta: „Első a gazdaság!” Nem! A gazdasági növekedésnek és a társadalmi jólétnek kéz a kézben kell haladnia: ez a kulcskérdés, és rámutat az európai jobboldali politika tévedésére. Egy dolgot tisztázzunk: a Tanácson belül képviselt kormányok túlnyomó többsége középjobboldali kormány, a Bizottság pedig természetesen nem a szocializmus eldorádója. Ön, Barroso úr – biztosainak többségéhez hasonlóan – középjobboldali politikus. Ezért szigorúan figyelemmel kísérjük a Bizottság intézkedéseit, hogy felmérhessük nyilatkozatainak hitelességét. Természetesen szükségünk van kutatásra, innovációra és oktatásra, és természetesen szükségünk van arra, hogy a belső piac úgy fejlődjön, hogy védje a környezetet és stabilizálja a társadalom erőforrásait. Bizonyára szükségünk van erre! Szükségünk van azonban arra is, hogy a Bizottság előterjessze a megfelelő irányelvjavaslatokat. Azután a folyamat megszilárdítása érdekében szükségünk van a kapcsolódó jogalkotási kezdeményezésekre. Van néhány jó észrevétel; azokat támogatjuk, de van még jónéhány, amelyet mélyrehatóan meg kell vizsgálnunk. Szükségünk van hatékony adminisztrációra is. Nem tudom, hogy ezt felelősségteljesebb lisszaboni kormányzásnak kell-e nevezni, ahogyan ezt az uniós dokumentumok fejezeteiben említik. Nem tudom, hogy az utca embere érti-e, hogy mit értünk alatta. Amikor pedig az adminisztráció egyszerűsítéséről beszél, és Bajorország korábbi miniszterelnökére bízza ennek a törekvésnek az irányítását, csak annyit mondhatok, hogy háromszoros hurrá, és sok-sok szerencsét! Az egyetlen dolog, amire minden bizonnyal szükségünk van – és ebben őszintén egyetértünk Önnel, a Bizottság elnökével –, az egy olyan szabályrendszer, amely megszelídíti ezt a vadnyugati kapitalizmust, ami a pénzügyi piacokon uralkodik, és igen, ami nemzetgazdaságaink egészét veszélyezteti. Kezdjük tehát Európában ezekkel a szabályokkal. Ahhoz, hogy meghatározzam, hogy mire van szükségünk, engedjék meg, hogy elmondjam: elvárjuk, hogy a nemzetközi pénzügyi kapitalisták felülvizsgálat alá essenek, műveleteik átláthatóak legyenek, és hatásköreik természetesen korlátozódjanak, Önök pedig megkapják támogatásunkat e célok követéséhez. Európában ez a társadalmi haladásnak az egyik kulcsa. Zárásképpen, Elnök úr – Hans-Gert –, Hölgyeim és Uraim, hadd mondjam el, hogy a mai vitánk tárgyát képező kérdés, nevezetesen az, hogy hogyan kell felsorakoznunk a globalizáció kihívásának való megfeleléshez, valamint, hogy Európa, úgy értem, az intézményesített Európa – Önök a Bizottságban, mi pedig a Parlamentben – milyen befolyást gyakorolhatunk ténylegesen ezen ambiciózus célok követésére, egyúttal az a mérce is, amelynek alapján a szavazópolgárok megítélnek bennünket. Ha továbbra is általános vitákra szorítkozunk, amelyekben pontosan meghatározzuk, hogy mit akarunk, de amelyeket itt és a tagállamokban nem követnek konkrét jogalkotási lépések, a feladat egésze értelmetlen lesz. Ezért számítunk arra, hogy az általunk itt ismertetett dolgok tükröződni fognak közös állásfoglalásunkban is, és határozott politikává alakulnak át. (Taps balról) Elnök. − Schulz úr, annak, hogy Ön lehetőséget kapott arra, hogy számottevően túllépje felszólalási idejét, semmi köze ahhoz, hogy milyen módon szólította meg az elnököt. Az Ön által túllépett felszólalási időt végül az Ön képviselőcsoportjának kiosztott időből vonom le. Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az imént a múlt nyelvezetét hallottuk: , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Die Rede der Vergangenheit!

7

8

HU


, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Mások gyakran jobban tudják, mint mi, hogy már globális társadalomban élünk. India, Kína és Brazília megragadták a lehetőséget, jelenleg sikeresen kihasználják azt, eközben Európa túlságosan nagy része tart attól, hogy az áldozatává válik. Sarkozy elnök úr tegnapi beszédében „a holnap Európájának különböző lehetséges jövőiről” beszélt, a verseny-, az energia- és a bővítési politikát terjesztve elő vitára. Barroso úr kérdéses beszéd alatti arckifejezése árulkodóbb volt, mint ma délelőtti egész beszéde. Ha Európa ül a babérjain, mert a nemzeti vezetők, a polgárok aggodalmaira hivatkozva kétségbe vonják az EU menetrendjét, elmulasztjuk azt a lehetőséget, amellyel a globalizáció – a közös európai érdekek szem előtt tartásával – alakítható. Nem a polgárokat, hanem a tagállamokat kell meggyőznünk. A felmérések sorra azt mutatták, hogy polgáraink többsége szerint nem a tagállami kormány, hanem az Európai Unió van jobb helyzetben a globalizáció irányításához. Nézzék meg, hogy a globalizáció földrengése hogyan rengeti meg Európa közösségét. A jobboldalon egyesek meghátrálnak a globális kihívások elől, a konzervativizmustól a nacionalizmushoz, illetve a kereszténydemokráciától a keresztény autokráciához pártolnak. A globalizációban a repedés pontosan az EPP-n keresztül húzódik. A baloldalon Kurt Beck úr és társai nagyon is szükséges reformokat tartanak vissza. Franz Münterfering úr látta ezt, és ezért szavazott a lábával. Ráadásul a jövőbe látók tisztában vannak a reformok szükségességével, és belefoglalták azt a Portóban megfelelően elfogadott Európai Szocialista Kiáltványba. Politikánkban a megosztottság már nem a bal- és a jobboldal gazdaságpolitikai elképzelése között van, hanem azok között, akik a globális kihívásokra úgy reagálnak, hogy felhúzzák a felvonóhidat, valamint azok között, akik – a szociáldemokratákkal együtt – a nyitott társadalmat támogatják. Barroso úr, e Házban a többség támogatja az Ön által képviselt Bizottság globalizációs megközelítését. Ez azonban nem egyetlen politikai családon alapuló többség. Valójában még szét is feszítheti, vagy akár át is formálhatja Európa politikai családjait. A globalizáció egyre jelentősebb mértékben fogja alakítani politikáinkat. Nem az ebben a közleményben meglehetősen szűk gazdasági értelemben vett globalizáció (bár a stabil euro, a hatékony versenyszabályok és a piacszabályozás is érdekünk), hanem a tágabb, holisztikusabb értelemben vett globalizáció, amely kiterjed a világ népességének növekedésére és migrációjára, az éghajlatváltozásra és az energiabiztonságra, valamint a terrorizmushoz kapcsolódó nemzetközi szervezett bűnözésre. Ez vajon nem az a megerősítés, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy „kontinentális szinten lépjünk fel”, amint azt a szóban forgó dokumentum szorgalmazza, hogy a „kritikus tömegünket” úgy használjuk, hogy az „lehetővé tegye az európaiak számára a globalizáció alakítását”, ahogyan azt a bizottsági közlemény kéri? Ha ez így van, Barroso úr, hol vannak az Önök politikái? Hol van az Önök menetrendje? Hol van az Önök átfogó megközelítése? Konkrét fellépést ígértek nekünk: ehelyett egy retorikai fordulatokban gazdag, de meglehetősen kevés javaslatot tartalmazó dokumentumot tárnak elénk. Ez nem lehet a végszava Európa globalizációra adott válaszának. Várom az egységes piacra vonatkozó felülvizsgálatukat, hogy lássam, nehéz terepen hogyan irányítják a növekedést és a munkahelyteremtést, várom a legális migrációra vonatkozó politikájukat is, remélve, hogy az magában foglalja a származási országok aggodalmait. Képviselőtársaimmal együtt várom, hogy haladéktalanul történjen fellépés az energiafogyasztás visszaszorítása és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem területén. Véleményünk szerint a társadalom egészsége és a gazdasági életképesség is egyaránt fontos. Ha globális piacot hozunk létre, új globális társadalmi szerződésre van szükségünk, amely összeegyezteti a rugalmasság és a korrektség egymással versengő követelményeit, mert ahogyan azt Martin Luther King tanította nekünk, „a bárhol elkövetett igazságtalanság mindenhol az igazság létét veszélyezteti”. Az Uniónak tehát össze kell hangolnia a versenyképességre összpontosító lisszaboni menetrendet, a szociális jogokra összpontosító cardiffi menetrendet és a környezetvédelemre összpontosító göteborgi menetrendet. A világnak erős, egységes Európai Unióra van szüksége ahhoz, hogy leszámoljon a bárhol felmerülő igazságtalansággal, konfliktusokkal és szegénységgel, mert azon kevesek közé tartozunk, akik képesek globális kérdéseket rendezni, és ha mi nem vesszük kézbe a vezetést, akkor senki sem.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ez a kereskedelmi vámokkal kapcsolatos képmutatás megszüntetését, a Dohában a fejlődő országok számára kínált tisztességes alkut, a Balin, közös befolyásunkkal Amerikát a pártunkra állítva, a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozóan megkötött szerződést, valamint a pénzügyi piacok szabályozási együttműködésre, az előírások közelítésére és szabályok egyenértékűségére összpontosító nemzetközi megközelítésének kialakítását jelenti. Ahhoz, hogy e kihívásoknak mindenkivel szemben korrekt módon feleljünk meg, nem kevesebb, hanem több globalizációra van szükség. Mivel összekapcsolt világban élünk, a világ igényli a globális szintű szolidaritást, amint az európai polgárok közötti szolidaritást is. Victor Hugo-val együtt kell várnunk arra a napra, amikor nem lesz más harcmező, csak a kereskedelemnek megnyíló piacoké és a gondolatok számára megnyíló szellemeké. Mirosław Mariusz Piotrowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a globalizáció sok szempontból visszafordíthatatlan jelenség. Az Európai Unió egyes országainak nemcsak meg kell ezt érteniük, hanem gyakorlatias módon kell reagálniuk ezekre a változásokra. Az EU intézkedései azonban nem ütközhetnek szuverén államok gazdasági érdekeivel, például azzal, hogy indokolatlanul korlátozzák a széndioxid-kibocsátást, ami komoly kárt okoz a Lengyelországhoz hasonló országok gazdaságának. Másrészt ezek a politikai lépések nem vezethetnek a nemzeti identitás elvesztéséhez. Miközben Ázsia országai sikeresen alkalmazkodnak az új helyzethez és gazdaságaik gyors ütemben növekednek, mi az Európai Parlamentben olyan nagy horderejű kérdésekről vitázunk, mint a mezőgazdasági és erdészeti traktorok visszapillantó tükrei, a cirkuszok Európai Unión belüli szerepe és jelentősége, és hasonló kérdések. Az EU folyamatosan bővíti a szabályozásokat, egyre nehezebbé téve a hatékony versenyt, és úgy tűnik, hogy nincs tisztában a valósággal, amiről a szocialista képviselők mai felszólalásai tanúskodnak. Remélem, hogy a mai vita elősegíti, hogy megváltozzon az, ahogyan európai szemszögből gondolkodunk a globalizációról. Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, véleményem szerint az említett közleményben a képzelet tökéletes kudarcát láttuk, tekintettel az előttünk álló helyzet súlyosságára. A közlemény nem tartalmazza a globalizáció valódi meghatározását. Általában a gazdasági oldalra vonatkozik: erről szeretnék beszélni. E dokumentum szerint egy harmadik ipari forradalommal állunk szemben. Úgy gondolom, hogy a múltbeli ipari forradalmakból le kell vonnunk néhány tanulságot. Azokból az ipari forradalmakból, amelyek nem vették teljes mértékben figyelembe a környezetvédelmi költségeket, és azokból, amelyek nem vették teljes mértékben figyelembe a társadalmi költségeket. Létezik olyan feltevés, miszerint egyrészt továbbra is alacsony marad az áruk költsége, gyakran a világ legszegényebb országait terhelve; másrészt kereskedelmi tevékenységet folytathatunk olyan országokban, ahol a szabadpiacokat erőltetjük, miközben nem létezik szociális infrastruktúra és megbízható állami szektor; harmadrészt pedig, hogy óvakodnunk kell a kölcsönösség csábításától, ha egyenlőtlen felekről van szó. Vannak olyan esetek is, amikor a társadalmi célok elérésében túlbecsüljük a piacok szerepét, és felmerülnek még a gazdaság konszolidációjára vonatkozó kérdések, különösen akkor, ha mindez nem a valóságon, hanem eladósodott gazdaságon és spekuláción alapul, és így a gazdasági stabilitás szempontjából rendkívül veszélyessé válik. Az előttünk álló új összefüggés nemcsak az éghajlatváltozásról szól. A csúcspontra érkezett kőolaj-kitermelésről szól, valamint arról, hogy az hogyan befolyásolja a fejlődő országok lehetőségeit; a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szól. Tény, hogy újra egyensúlyba kell hoznunk a kereskedelmet, valamint a társadalmi és a környezetvédelmi dimenziót. A WTO a kereskedelmet helyezi előtérbe a termelési módszerekkel szemben, minden mással szemben, amely feljogosít bennünket arra, hogy azt állítsuk, problémáink vannak az árutermelés módjával, mert az nem felel meg előírásainknak. Úgy döntöttünk, hogy ezt nem foglaljuk bele a szabályokba. Ha a növekedést tekintjük, még mindig olyan a retorika, mintha a mennyiség, nem pedig a minőség és az számítana, hogy tulajdonképpen mi fejlődik társadalmainkon belül. Örömmel veszem a Bizottság ezzel kapcsolatos jövő heti konferenciáját, ám ennek a munkának már évek óta kellene tartania. Mit fogunk tenni agrárszektorunkkal, idegenforgalmi ágazatainkkal, sok más ágazattal az éghajlatváltozással szemben? Nem értünk egyet abban, hogy nem kell újra rátérni az iránymutatásra és nem kell azt átdolgozni. Véleményünk szerint szükséges.

9

10

HU


Ami a képzést és az oktatást illeti, a fenntartható fejlődési stratégia ma megköveteli, hogy azt az éghajlatváltozás és a környezetvédelmi előrehaladás összefüggésében tekintsük át. Ezzel kapcsolatban valós és komoly összefüggést nem hallottam. Ezekkel kapcsolatos európai stratégia egyáltalán nem létezik. Ha alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságról beszélünk, hogyan fogjuk azt megvalósítani? A dokumentumban az említett kérdésekkel kapcsolatban semmi sem ad nekünk reményt. Sőt, újra meg kell vizsgálnunk a társadalmi integráció vetületét. A nemek közötti bérszakadék továbbra is fennáll. Továbbra is tisztességes bérekre van szükségünk, a rugalmas biztonságnak pedig figyelembe kell vennie az egyén pénzügyi biztonságát. Még mindig egységesítenünk kell a lisszaboni és a göteborgi menetrendet. Ez jelenti a kihívást. Az említett dokumentum nem néz szembe ezzel a kihívással, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy a Parlament azt tenné. Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és Uraim, először is szeretném kifejezni az állásfoglalás-tervezet végleges változata miatti csalódottságomat. Két dolog miatt vagyok csalódott. Először is kár, hogy hosszú ideig lehetetlen volt megállapodásra jutni, és a többségi megállapodás csak az utolsó pillanatban, az idő szorításában született meg, amiért (véleményem szerint) azzal fizettünk, hogy alapvető kérdésekben túlzott engedményeket tettünk. Másodszor pedig azért vagyok csalódott, mert az állásfoglalás nem tükrözi a dokumentum címében megfogalmazott európai érdeket, és – konkrétabban – még az európai polgárok többségének az érdekeit sem tükrözi. Ez a kétszeres csalódottság a közös állásfoglalási indítványra vonatkozó elemzésemből ered, amely indítvány semmilyen módon nem ismeri el a globalizáció negatív hatásait, és valójában nem nyújt többet a polgároknak, mint egy megközelítést a globalizációba való beletörődéshez, például mintha árvizekbe kellene beletörődniük. Véleményem szerint sem a globalizációt, sem az árvizeket nem lehet megkedvelni, nem is beszélve az azokba való beletörődésről. A normális megközelítés az, hogy megpróbáljuk befolyásolni ezeket a folyamatokat, és megakadályozzuk negatív hatásukat. Az állásfoglalásban azonban ilyesmi nem szerepel: még a fenntartható globális fejlődésre sem kínál modellt. Állásfoglalásra irányuló indítványában a képviselőcsoport különösen a következőkre összpontosított: – a szegénység elleni küzdelem, mivel a statisztikák azt mutatják, hogy az Európai Unió mintegy 80 millió lakosának a nemzeti átlagjövedelem 60%-ánál kevesebb a rendelkezésre álló jövedelme; – hangsúlyoztuk, hogy a polgárok jogainak hatékonyabb biztosítása érdekében hatékonyabb eszközökre van szükségünk, mint például minőségi és jól fizetett foglalkoztatásra és szociális minimumszabályokra; – a lisszaboni stratégiával kapcsolatban hangsúlyoztuk, hogy a fenntarthatóságra és a szolidaritásra vonatkozó új, integrált stratégiára van szükség a jelenlegi lisszaboni stratégia felváltása és hatékony végrehajtási eszköz biztosítása érdekében. Tegnap néhány képviselőcsoport közös állásfoglalásról állapodott meg, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta képviselőcsoportunk javaslatát. Ezzel egyértelműen bebizonyították, hogy a gazdasági kérdéseknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a szociális jogoknak és a társadalmi igazságosságnak. A fent említett okokból kifolyólag képviselőcsoportunk nem támogatja az állásfoglalást. Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, tegnap egy bámulatosan intelligens beszédet hallottunk a francia köztársasági elnöktől. Feszült figyelemmel hallgattam ezt az értelmes aprócska embert. Határozottan kiállt a szabadkereskedelem mellett. De természetesen, amikor más országok a protekcionizmus pártján álltak, akkor ő is. Határozottan kiállt a demokrácia mellett: az emberek jogosultak arra, hogy kifejtsék véleményüket, amelyet azonban azt követően, úgy tűnik, nem vesznek figyelembe, ahogy Franciaország és Hollandia népéről sem vettek tudomást. Ő, ahogyan mondani szokta, először is európai, de vérében francia, először is francia, de vérében európai. Persze némi magyar gulyással vegyítve. Európai hadseregre, haditengerészetre és légierőre van szükségünk annak biztosítására, hogy békés európai értékeink a világ minden részén elterjedjenek, mert soha többé nem szabad háborúznunk. Demokratikus intézményeinkre kell alapoznunk, de úgy tűnik, hogy nem túlságosan. A franciák nem tarthatnak újabb népszavazást, mert az angliai népszavazást eredményezhet, és természetesen mindannyian jól tudjuk, hogy a britek elutasítanák az új Alkotmányt – bocsánat – „Szerződést”.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Azt javasolta, hogy mélyebben nézzünk magunkba és bizonyosodjunk meg arról, hogy az anyaság több értelemben létezik, nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is; és arról is, hogy van több almás pite, különösen a szegények számára, akár akarják, akár nem. Alkotnék egy szókapcsolatot, egy bevált angol szókapcsolatot – és imádom tesztelni a világ legjobb tolmácsait – mindez csalás és ámítás volt! Dimitar Stoyanov (ITS) – (BG) Először is szeretném emlékeztetni a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy a globalizáció nem önmagában létező folyamat; arra, hogy Európa a világpolitikában számottevő tényező, valamint arra, hogy az Európa által folytatott politika határozza meg, hogy alakul-e a globalizáció. És pontosan ez az, amit nem tudtam megérteni a Bizottság stratégiájából. A Bizottság olyan politikát szándékozik folytatni, amely továbbfejleszti a globalizációt, vagy olyat, amely lelassítja ezt a folyamatot? Felhívnám még az Önök figyelmét arra, hogy a globalizáció fejlődési folyamatában az egységes piac önmagában nem garancia Európa sikerére. A Tanács kijelentette, hogy a versenyképességet nagyon fontosnak tartja, ugyanakkor az Európai Unión belül pillanatnyilag léteznek törékeny, és még a belső piacon sem versenyképes gazdaságok. A Bizottság a maga részéről megállapította, hogy e gazdaságok számára a lisszaboni stratégia fejlődését tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy a globalizáció perspektívájából végrehajthassák terveiket. Különösen Bulgária esetében számítok a lisszaboni stratégia kudarcára, mert – ahogyan azt többször kifejezésre juttattam – országom az Európai Unióhoz való csatlakozásakor nem állt készen. Hogyan védhetjük tehát az európai polgárok érdekeit, ha nem vesszük igénybe a protekcionizmus bizonyos formáit? A Graham Watson által említett nyitott társadalom egyszerűen elárulja az EU gyengébb gazdaságait. Ha a Közösségen belüli szolidaritás helyett előbb globális szolidaritás létezik, akkor miért van egyáltalán szükségünk a Közösségre? Ebben az összefüggésben a jelentős kereskedelmi hiánnyal rendelkező, és a belső piacon nem versenyképes gyenge gazdaságokkal a globalizáció jövőbeli alakulása továbbra is nyomást gyakorolhat ezekre a gazdaságokra, egészen az összeomlásig, miközben ezek a gazdaságok, amelyek rendes fejlődésre törekedtek, kártyavárként omlanak össze. Jana Bobošíková (NI). - (CS) (A felszólalás elejét nem lehetett hallani) ... erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy Európa a lehető legerősebb szereplő legyen a világpiacon. Ennek elérése érdekében azonban a világkereskedelmi tárgyalásoknak le kell zárulniuk, mérsékelni kell az európai gazdálkodóknak nyújtott támogatásokat, és csökkenteni kell az USA által kivetett vámokat. Fontos az is, hogy a WTO-n belül határozottan fel kell lépni Kína ellen, valamint az, hogy rendszeresen kell dömpingellenes intézkedéseket alkalmazni. Ha sikeresen akarjuk kezelni a globalizációt, meg kell szabadulnunk a kis- és középvállalkozásokat hátráltató túlzott szabályozástól. Ez az, amire a Barroso-féle Bizottság ígéretet tett, de aztán az út elején leragadt. Az Unió erősebbé is válna, ha Törökország és Ukrajna csatlakozna, és ha megfelelő partnerséget létesítene Oroszországgal. A migrációs politika egészségtelen. Európának – ahelyett, hogy a szegények végső úti célja lenne – azoknak az elméknek a végső állomásának kellene lennie, akik Kínába és az USA-ba távoznak. Ha valóban kezelni akarjuk a globalizáció kihívásait, a legfontosabb az, hogy lehetővé tegyük az Unió számára, hogy nemzetközi színtéren egységes véleményt képviseljen, máskülönben nem veszik komolyan. Remélem, hogy az államfők decemberben ugyanerre a következtetésre jutnak majd. Engedjék meg, hogy két záró észrevételt tegyek. Képviselőtársam, Schultz úr a pénzügyi piacokon pusztító vadnyugati kapitalizmusról beszélt. Ez volt a retorika a kommunizmus legsötétebb napjaiban, amikor a pénzügyi kapitalistákat „Wall Street-i gengsztereknek” titulálták. Mindannyian tudjuk, hogy ez a hozzáállás mit tett a keleti blokk gazdaságaival. Timothy Kirkhope (PPE-DE). - Elnök úr, szeretném megköszönni a Tanács és a Bizottság elnökének a nyilatkozatait, amelyeket ezzel az Európa jövője szempontjából alapvető kérdéssel kapcsolatban tettek. A túlélés és a jólét érdekében Európának szembe kell néznie a globalizáció kihívásaival, fel kell emelkednünk ezekhez a kihívásokhoz, és észre kell vennünk nemcsak a fenyegetéseket, hanem a lehetőségeket is. A lisszaboni menetrend teljesítése Európa jövőbeli jóléte szempontjából központi fontosságú, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a világkereskedelmi tárgyalások során végre alkut kötünk. Meg kell reformálnunk a közös agrárpolitikát és méltányosan kell bánnunk nemcsak a saját gazdálkodóinkkal, hanem a fejlődő országok gazdálkodóival is. A deregulációs menetrenddel a lehető legmesszebb és a lehető leggyorsabb

11

12

HU


ütemben kell haladnunk annak érdekében, hogy – az üzleti és az ipari szektor felszabadításával – versenyezhessünk Kínával és Indiával, továbbá tényleges előrelépést kell tennünk, amely támogatja Merkel kancellár transzatlanti közös piac létrehozására irányuló törekvéseit. Üdvözlöm a Bizottság elnökének a globalizációval kapcsolatban nemrégiben elhangzott nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy az EU XXI. századi létjogosultsága egyértelmű: Európa felkészítése egy globalizált világra. Azt állította, hogy ennek érdekében az emberi erőforrásokba, a növekedésbe, a munkahelyteremtésbe, az energiabiztonságba, az éghajlatváltozás leküzdésébe és a fogyasztókkal szembeni méltányosabb bánásmódba kell fektetnünk. A továbbiakban hozzátette, hogy a protekcionizmus nem teheti Európát gazdagabbá; a protekcionizmus szegényebbé teszi, nem pedig védi polgárainkat. Ez egy kulcsfontosságú megállapítás, amit napjainkban valamennyi európai kormánynak figyelembe kellene vennie. Természetesen a pénzügyi szolgáltatások és a számvitel területén az európai normák gyorsan válnak globális normákká; erre büszke vagyok. Európa előrehaladását az európai szociális modell radikális reformja, a fokozottabb munkaerő-piaci rugalmasság, valamint a dereguláció folytatását és a vállalkozások terheinek csökkentést célzó további intézkedések jelentik. Természetesen élen kell járnunk az éghajlatváltozás kezelésében is; örömmel fogadom a Parlament arra vonatkozó határozatát, hogy a légi közlekedés kibocsátásait és a kibocsátás-kereskedelmi rendszert is tárgyalja, ami újabb jele annak, hogy a globális közösség vezetőivé szándékozunk válni. A szegénység elleni küzdelem során biztosítanunk kell, hogy az EU programjai hitelesek, költséghatékonyak és célirányosak legyenek. Javítanunk kell a fejlődő világ kereskedelmi lehetőségeit és tényleges változást kell elérnünk Afrikában. Büszkének kellene lennünk az elért eredményeinkre, de még létezik sok olyan lehetőség, amit meg kellene ragadnunk. Robert Goebbels (PSE). – (FR) Elnök úr, a globalizáció kihívásaira vonatkozó állásfoglalási indítvány tárgyalásakor nagyon világosan láttam, hogy e Házban milyen mértékben megosztott a baloldal és a jobboldal. A PPE és az ALDE képviselőcsoporthoz tartozó kollégáim megpróbálták kritizálni azoknak az átlagembereknek a millióit, akik – miközben székhely-áthelyezés, fúzió vagy tulajdonosváltás következtében munkahelyek megszűnésének tanúi, vagy összehasonlítják szerény jövedelmüket a vezetőség tagjai által felhalmozott pazar juttatásokkal (akik egyébként a bérkorlátozás előnyeit prédikálják) – kétségbe vonják a globalizáció előnyeit. Véleményem szerint a globalizáció szükségszerű folyamat, különösen azért, mert a legszegényebb országokat bejuttatja a nemzetközi piacokra, lehetővé téve számukra, hogy növeljék az ott élő emberek életszínvonalát. De ne dőljünk be a hangoztatott szólamoknak! A liberálisok által olyannyira kedvelt tökéletes piac illúzió! A verseny szükséges, de sohasem szabad. Nézzék meg például az energiapiacot, amelynek esetében az erőforrások 90%-át szuverén államok tartják ellenőrzés alatt. Az olajpiacot kartell uralja. A gázpiac megkaparintására újabb kartell van alakulófélben. Az árképzési politikák nem átláthatóak, és a világkereskedelemnek csupán 40%-ára vonatkoznak. A végső ár egyharmada olyan közvetítő spekulánsok hosszú sorához kerül, akik egyáltalán nem járulnak hozzá a gazdasághoz. Amikor ezek a spekulánsok „különleges járműveikkel” zátonyra futnak, a központi bankok milliárdokat pumpálnak a pénzügyi rendszerbe, hogy megakadályozzák a széles körű instabilitást, de a hatás valójában a spekuláció finanszírozása. Néhány vezérigazgató arany ejtőernyőjének köszönhetően puha talajra érkezhet, de fogyasztók milliói az adósság mocsarában találják magukat, és otthonaik áron aluli eladására kényszerülnek. Hat hónap leforgása alatt közel félmillió amerikainak kellett személyes csődöt jelentenie. Eközben az európai gazdaság egy helyben topog. A Bizottság ugyan egyensúlyba hozta gazdasági előrejelzéseit, politikai javaslatok helyett azonban megelégszik jól ismert mantrák ismételgetésével. Igen, valóban jelentősebb növekedésre és több munkahely teremtésére van szükségünk, amelynek hatékonyabb koordináció, illetve több kutatás és fejlesztés a mozgatórugója, és igen, valóban új társadalmi realitásokkal kell szembenéznünk. De hol van mindehhez a költségvetés? Hol vannak az erőforrások? Barroso úr nem szándékozik javítani az integrált iránymutatáson. A jobboldal megtagadja a gazdasági koordináció megvitatását. Sarkozy úr rengeteg jól hangzó üres szólamot hangoztat, de fél órán belül egyszer sem mondja ki a „szociális” szót. Mégis minden közvélemény-kutatás megerősíti, hogy az emberek azt szeretnék látni, ha több hangsúly helyeződne a szociális kérdésekre: nagyobb biztonságban akarják érezni magukat, azt akarják, hogy javuljon a vásárlóerejük, és jobb közszolgáltatásokat akarnak.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Tíz európai főváros polgármestere nemrég írt alá egy nyilatkozatot a mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatások védelmére. De mit csinál a Bizottság? A jövőbeli Szerződéshez tartozó szánalmas jegyzőkönyvecske mögé rejtőzik, amely csak a nem gazdasági szolgáltatások tekintetében garantálja a szubszidiaritást – így lehet a lehető legjobban tönkretenni az európai átlagemberek által igényelt közszolgáltatásokat! Képviselőcsoportom nem fogja elfogadni ennek a Bizottságnak a kibújását. A polgármesterekkel, a Régiók Bizottságával, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a szakszervezetekkel együtt egy erősebb szociális dimenzióval rendelkező, a közszolgáltatásokat előtérbe helyező Európára irányuló politikai törekvéshez kívánunk csatlakozni. (Taps) Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Az EU polgárai közül sokan aggódnak a környezetükben a globalizáció következtében végbemenő változások miatt, és politikusként az a feladatunk, hogy megadjuk a választ. A Parlament gyakran közös stratégia kidolgozására ösztönzi a tagállamokat, szeretném azonban hangsúlyozni, hogy önmagunkkal kell kezdenünk. Ennek az állásfoglalásnak az elkészítése igen nehéz munka volt, és nem volt egyszerű valamennyi bizottság véleményét úgy ötvözni, hogy az egyetlen általános véleményt képviseljen. Ezért azt javasolnám, hogy a különböző bizottságok véleményét és a különböző állásfoglalásokat gyakrabban próbáljuk meg általános vélemény formájában ötvözni annak érdekében, hogy tényleges tevékenységünkre vonatkozóan az EU polgárainak egybehangzó választ adhassunk. Egy másik nagyon fontos kérdés a globális szereplőként betöltött szerepünk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a világban betöltött szerepünknek aktív szerepnek kell lennie. A bővítésnek, az új lehetőségeknek köszönhetően jelenleg az Európai Unió a legnagyobb unió. Kötelesek vagyunk a legnagyobb szerepet betölteni, akár hajlandóak vagyunk felvállalni, akár idegenkedünk tőle. Mégis azt a benyomást keltjük, hogy habozunk, mintha azt várnánk, hogy valaki más előáll a megoldással. Külpolitikánknak a lisszaboni stratégia külső dimenzióján keresztül aktívnak kell lennie. A belpolitika kapcsán szeretném hangsúlyozni prioritásaink felülvizsgálatának jelentőségét. A legfrissebb kutatás szerint az Európai Unió növekedésbeli és termelékenységbeli lemaradásának az oka nem a számítógépek vagy a csúcstechnológiai berendezések hiánya. Az az oka, hogy irányítási problémáink vannak. Nem használjuk ki teljes mértékben az egységes piac előnyeit, és nem tudunk kedvező feltételeket teremteni az áruk mozgásához és a pénzügyi piac térnyeréséhez. Még egy kérdés: igaz-e, hogy az EU legfőbb jövőbeli prioritása a technológiai fejlesztés lenne? Lehetséges-e, hogy az élelmiszertermelés váljon a legfőbb prioritássá, ahogyan arra a szakértők figyelmeztetnek? Összegezve: gazdasági piacunkkal szemben új hozzáállást kell kialakítanunk, és a hazai piac térnyerését kell előtérbe helyeznünk. A már sokszor említett szociálpolitikával kapcsolatban a következőkkel értek egyet: igen, menetrendünk egyik legfőbb prioritásának kell lennie, ugyanakkor aktívnak is kell lennie. Le kell szoknunk arról, hogy bizonyos embereket támogatunk, az kell legyen a szerepünk, hogy megélhetési lehetőségeket teremtünk számukra. Az embereket nem szabad arra kényszeríteni, hogy haszonlesővé váljanak, aktív piaci szereplőnek kell lenniük. Ezért lenne bölcs dolog a szociális területekbe való befektetés, amely a jövőben hozzájárulna a szellemi tőke felhalmozásához, és biztosítaná a termelékenység növekedését. Zárásképpen az EU intézményei közötti növekvő koordináció jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Ez az állásfoglalás és a mai vita a megfelelő koordináció példája. Remélem, hogy a jövőben nemcsak éjszakai, hanem nappali üléseken is lehetőségünk nyílik majd ezeknek a kérdéseknek a megvitatására. Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök úr, az EU-nak az az érdeke, hogy a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt erős, tisztességes nemzetközi kereskedelmi rendszere legyen. Ezért elfogadhatatlan, hogy a dohai tárgyalások kizárólag akörül forogjanak, hogy az EU milyen további engedményeket tegyen mezőgazdasági téren, ami végül is csak a világkereskedelem 5%-át teszi ki. Mi a helyzet a többi 95%-kal? Itt feladásról lehet szó? Véleményem szerint Mandelson biztos úr is hajlandó visszatáncolni abban az esetben, ha az EU mezőgazdaságáról van szó. Jelenleg azt támogatja, hogy az agrárágazaton belül 46%-kal csökkenjenek a behozatali vámok. Azonban ahogyan Sarkozy elnök úr tegnap itt a Parlamentben elmondta, fenn kell tartanunk hazai élelmiszerforrásainkat. Amerika például eddig semmilyen alapot nem szolgáltatott a mezőgazdaság kérdésében. A közelmúltban kihirdetett amerikai mezőgazdasági törvény megelégszik a kérdés bemutatásával. Előbbre kell lépnünk a világkereskedelmi tárgyalásokban az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások területén. Az EU-ban jelenleg hatályos átlagos vám 4%, míg az ezzel egyenértékű vámtétel Ázsiában és Dél-Amerikában

13

14

HU


30%. Ha a szoftver- és a távközlési ágazatban egyszer megnyílnak az indiai és a kínai piacok, lesz esély a verseny által ösztönzött előrelépésre. Az egyszerűsítésnek ráadásul nemcsak a vámeljárásokra, hanem a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokra is vonatkoznia kellene. Pierre Jonckheer (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, bizottsági Alelnök úr, véleményem szerint az előttünk lévő dokumentumból hiányzik egy alapvető dolog, amely Barroso úr beszédéből is hiányzott. A hiányzó láncszem a nemzetközi pénzügyi piacok működésével, a nemzetközi adóparadicsomok létezésével, a nemzetközi pénzügyi bűnözés elleni küzdelemmel, valamint a nemzetközi szintű adóztatással – legszűkebb értelemben a tőkemozgásokkal – kapcsolatban készülő javaslatok hatékony elemzése. Úgy vélem, hogy a nemzetközi vita valóságalapját ezen a ponton ellenőrizni kell. Sem a dokumentumokban, sem a Bizottság elnökének beszédében nem találok a tulajdonképpen rendkívül komoly kérdésekkel kapcsolatos, távolról ösztönző politikai kezdeményezést, és nem tudom megállni, hogy ne hozzam összefüggésbe az éghajlatváltozással és a Balin tartandó vitával, ahol a pénzügyi dimenzió kulcsfontosságú lesz, különösen annak elősegítésével kapcsolatban, hogy a legsebezhetőbb országok csatlakozzanak a második Kyotói Jegyzőkönyvhöz. Mindannyian tudjuk, hogy ez tekintélyes összegű közpénzeket igényel. Ezek milyen forrásokból érkeznek? Noha tudatában vagyok annak, hogy rendkívül nehéz ezeket a kérdéseket a nemzetközi menetrendek prioritásai közé emelni, véleményem szerint abban az esetben, ha kudarcot vallunk ebben, vagy ha megtagadjuk ezt, saját nemzetközi politikáinknak ártunk. Második észrevételem az előírásokért – különösen a környezetvédelmi és szociális előírásokért, és konkrétabban a környezetvédelmi előírásokért – folytatott globális küzdelemre vonatkozik. Amint azt Watson úr elmondta, a bizottsági dokumentum nagyon általános, és én osztom a véleményét. A 6. oldalon a következőt közlik velünk: „A harmadik országokkal folytatott ágazati kétoldalú megbeszélések eredményeképpen új nemzetközi megközelítés van kialakulóban, amely a szabályozási együttműködésre, az előírások közelítésére és a szabályok egyenértékűségére összpontosít.” Nos, Alelnök úr, szeretném pontosan tudni, hogy mit jelent ez az európai környezetvédelmi előírások fenntartása szempontjából. Mit jelent az említett előírások kidolgozása szempontjából, és a Barroso úr által tervezett nemzetközi előmozdításuk terén milyen gyakorlati vonzatai vannak? Aggodalmaim erősödnek, amikor az Európai Unió és Dél-Korea között folyó tárgyalásokról olvasok tudósításokat, amelyek azt sugallják, hogy amikor előírások – vagy legalábbis szociális előírások – fenntartásáról van szó, gyengébb pozícióban vagyunk, mint az USA. Ezekre a kérdésekre részletes válaszokkal tartoznak nekünk. Sahra Wagenknecht (GUE/NGL). - (DE) Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, a globalizáció nem természetes folyamat – akkor sem, ha egyesek úgy szeretnék bemutatni. Maga a globalizáció a politika eredménye. Olyan politikai termék, amelyet a tőke nemzetközi mozgásának deregulációja és liberalizációja érdekében hozott intézkedések hoztak létre. A politika mindannyiszor megteremti, ahányszor egy fejlődő országot megzsarolnak, hogy nyissa meg tőkepiacát, és engedélyezze a külföldi felvásárlásokat. Az iparosodott államok – és nem utolsósorban az Európai Unió – terméke. Az, hogy a „globalizáció” kifejezés mit jelent, közelről sem annyira a gazdaság nemzetközivé válása, mint az – immár a nemzeti jogalkotók hatáskörén kívül eső – ingatlantulajdonosok, bankok és konglomerátumok arra vonatkozó jogköre, hogy a társadalmi következményektől függetlenül pénzüket ott helyezzék el, ahol a legmagasabb a hozama. Ez a jogkör természetesen azt is lehetővé teszi számukra, hogy az egyes országokat mint az üzleti tevékenység potenciális végzésének helyét játsszák ki egymás ellen, arra kényszerítve azokat ezáltal, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek egyre inkább a profitmaximalizáláshoz vezetnek. Pontosan ez a versenyképességi célkitűzés mögött meghúzódó rejtett menetrend, mégpedig a társasági adózás felszabdalására, a jóléti rendszerek tönkretételére és a brutális bérdömping folytatására irányuló mozgalom; azaz az egyre féktelenebb kapitalizmus keresése. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem mindenki vesztes a globalizációs játszmában, ennek a játszmának van néhány igen elbizakodott nyertese is. Nem utolsósorban közöttük vannak azok az európai konglomerátumok, amelyek ebben a globalizációs folyamatban globális szereplőkké váltak, és amelyek profit-tendenciáit az elmúlt években aligha lehetett volna felülmúlni. A túlnyomó többségnek azonban nem származik előnye ebből a fejleményből. Épp ellenkezőleg, a féktelen kapitalizmusban egyeduralkodó dzsungel törvénye lehetővé teszi a gazdagok számára a nincstelenek elnyomását és kizsákmányolását.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Az előterjesztett állásfoglalás megpróbálja tisztára mosni ezt a helyzetet, és ezt képviselőcsoportunk nem fogja támogatni. Ehelyett továbbra is küzdünk azért, hogy Európában más gazdasági rend legyen, amelyben az emberek nem pusztán költségtényezők, és az országok is többet jelentenek üzleti tevékenység helyénél. Witold Tomczak (IND/DEM). - (PL) Elnök úr, két realitást kell megkülönböztetnünk: a globalizáció jelenségét és a globalizmusra vonatkozó programot. A globalizáció új technológiák kifejlesztésének eredménye olyan területeken, mint a közlekedés, a kommunikáció, valamint az adatgyűjtés és az adatfeldolgozás. A globalizáció új lehetőségeket nyit meg, de új fenyegetéseket is teremt. Tőlünk függ, hogy hogyan fordítjuk hasznunkra. Másrészt a globalizmus olyan program, amelynek célja egy nemzetek feletti globális hatalom létrehozása. Ez ellentétes a népek, nemzetek szabadságával, és arra irányul, hogy a legtöbb tőkével és globális infrastruktúrával rendelkező keveseket magasztalja úgy, hogy ez utóbbiak számára lehetővé tegye saját önző érdekeik megvalósítását egy globális ország keretében, és nem a népek és nemzetek érdekében jár el. Ez lényegében totalitárius program. Ellentétes a pacifista ideálokkal, és háború veszélyével fenyeget. Európa azzal a kísértéssel áll szemben, hogy a kozmopolita elit által a világ működtetésében betöltött szerep fokozása érdekében saját népeinek jogait veszélyezteti. Ha engedünk a kísértésnek, azzal gyökerestől kiszakítjuk az európai nemzetek évszázados örökségét, amely az emberi jogok és az emberi társadalmak jogainak tiszteletben tartásán alapul. A globalizáció korában Európa sikerét az emberi jogok, a családok és nemzetek jogainak tiszteletben tartása jelenti, amely az elért eredmények tiszteletben tartását garantáló intézmények kialakításában fejeződik ki. Európa jövőbeli sikerét az jelenti, ha megmutatja a világ többi népének és nemzetének, hogy hogyan kell létrehozni a polgárok szabadságát és méltóságát biztosító helyzetet. Európa számára katasztrofális lenne, ha a totalitárius globalizmusra vonatkozó program útjára lépne. Jean-Claude Martinez (ITS). – (FR) Elnök úr, képviselőtársak: a globalizáció, az internacionalizáció, vagy – ahogyan Teilhard de Chardin jezsuita szerzetes mondaná – a „planetizáció” nyilvánvalóan hosszú távú jelenség, és amit most tapasztalunk, az a globalizáció második hulláma, amely még átfogóbb, mint az 1990-es években, mert egyetlen domináns modell – nevezetesen a piac – révén kiterjed a pénzügyekre, a gazdaságra, a nyelvre, a népesség mobilitására és az ideológiára. Ennek a globalizációnak a negatív hatásai ugyanilyen nyilvánvalóak: a déli féltekén, ahol az erőforrásokat túlzott mértékben kitermelik, Indiában és Kínában, ahol érinti az embereket, a földterületeket, az erdőket, a tengereket és a folyókat, és veszélyezteti az emberi jogokat. Mi itt az északi féltekén a hatást társasági székhelyek áthelyezésében, munkahelyek megszűnésében és szociális rendszereink pénzügyi stabilitásának felborulásában látjuk, a kockázat pedig – mivel népességünk elöregszik, és szembesülünk a nagyon idős emberek gondozásának költségével – az, hogy Európa geriatrikus Ruandává válik, annak minden folyományával, az emberi élet iránti tisztelet hiánya és az emberi jogok megsértése tekintetében. E realitásokkal, a nyilvánvaló tényekkel szemben mi a válaszunk? Úgy tűnhet, hogy varázsszavak, minimalizmus és rituális kifejezések keveréke. Halljuk a varázsszavakat például a jelenlegi vitáinkban és állásfoglalásainkban. Politikai „bűbájaink” a lisszaboni stratégiára és a versenyképesebb gazdaságra való hivatkozásokból állnak. Ez a kapitalista rendszer utolérésére törekvő Hruscsovra emlékeztet az ENSZ-ben a 60-as években. Ez a Harry Potter-féle válasz a globalizációra. Ott van még a minimalizmus. Tökéletes példája a Globalizációs Alap: egy kis adag pénzügyi cukorka. Mivel képtelenek vagyunk irányítani az eseményeket, ezután a mennyország felé fordulunk és a jól ismert rituális kifejezésekkel próbálkozunk. Az Atya (Adam Smith), a Fiú (David Ricardo) és a Szentlélek (a Piac Szent Lelke) nevében, a szabadkereskedelmi ideológia hatalmas oltára előtt meghozzuk a vámok csökkentését, majd pedig eltörlését jelentő áldozatot. Tökéletes bálvány! Európa legnagyobb találmánya, 2 500 évvel ezelőtti géniuszának terméke mégis a logikus gondolkodás volt: az értelem! Az észérv azt mondja nekünk ma, hogy szükséges a szabadkereskedelem, de ugyanolyan szükséges társadalmi és kulturális javaink védelmezése is. Meg kell tehát találnunk a szabadkereskedelem és az emberi biztonság összeegyeztetésének módját. A vámtechnológia új formájának köszönhetően valójában képesek vagyunk rá. A levonható vámokra alkalmazott technológiáról beszélek: e rendszer keretében a vámokat természetesen az exportőröknek kell kifizetniük, de ezek a kifizetések az exportőröknek a vámmal egyenértékű, az importőr országban megvalósított vásárlásainak költségéből levonható vámhitelt biztosítanak. A változtatható, visszatéríthető,

15

16

HU


átruházható és jóváírható vámoknak ez az új generációja lehetővé teszi számunkra, hogy megoldjuk az észak és dél közötti nemzetközi kereskedelem gazdasági, társadalmi és környezeti egyenlőtlenségek nagyon is jól ismert problémáját. Jim Allister (NI). - Elnök úr, a globalizáció egyre több választópolgárunk számára pusztítást jelent, hiszen egyik gyár a másik után állítja le tevékenységét, és vonul keletre. Pontosan két héttel ezelőtt választókerületemben, Limavady-ben a Seagate Technology bejelentette tevékenységének leállítását, 960 munkahely megszűnését, megingatva ezt a kisvárost. Nemcsak az olcsó munkaerő vonzereje, hanem az európai ipar szabályozásának bénító terhe is pusztítja gyáriparunkat. Sarkozy elnök úrnak igaza volt, amikor tegnap azt állította, hogy az EU-nak joga van megvédenie magát az ilyen pusztítással szemben; bárcsak megvédené magát! Két halaszthatatlan intézkedés segítene: az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap esetében a küszöb leszállítása. Ezer munkahely megszűnése Párizsban kellemetlen, de egy Limavady jellegű kisvárosban katasztrofális. A kisebb gazdaságok esetében a küszöbnek tehát alacsonyabbnak kellene lennie. Másrészt az EU-nak enyhítenie kellene az állami támogatásokra vonatkozó tilalmait ahhoz, hogy például az ipari adók szerény mértékű csökkentése hozzájárulhasson gyáriparunk szinten tartásához. Felkérném a Bizottságot, hogy erre a két sajátos kérdésre pozitív választ adjon. Werner Langen (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, bárki, aki hallgatja az itteni felszólalásokat, különösen Wagenknecht asszony és Schulz úr felszólalását, megmondhatja, hogy olyan időkről szóltak, amelyeknek – örömmel állítom, hogy – már rég vége. Ezeket a mondásokat a szocializmus lomtárából ásták elő, és semmivel sem visznek bennünket előbbre a globalizációval kapcsolatos kérdésekben. E Képviselőházban mindenki tudja, hogy a gazdasági szabadság, a megnövekedett jólét és a szociális modell kölcsönösen összeegyeztethető egymással. Ennek a ténynek Európa a legkiválóbb példája. Ahogy bevezettük az eurót az egységes piac belső fitnesz-programjaként, úgy itt is van az azt esetlegesen kísérő valamennyi fenntartás és probléma esetére a lisszaboni stratégia, amely formába hoz minket a globális versenyre. Egyáltalán nincs okunk arra, hogy elrejtőzzünk a globalizáció elől. Itt tökéletesen irreális módon vitatkozunk róla. A globalizáció a fejlődésben lemaradt országok számára a demokrácia és a jólét legfőbb hajtóereje. Kétségkívül nem igaz, hogy csak hátrányos oldala van, mint a legutóbbi néhány felszólalásban említett példákban. Valójában minden országnak származik előnye a globalizációból: a fejlődő országoknak, az újonnan iparosodott országoknak, és még azoknak a fejlődő országoknak is, amelyek túlságosan extravagáns, az adófizetők által már nem eltartható kormányzati apparátussal rendelkeznek. Nem fordíthatjuk vissza az időt, a világ többi része számára Európa jelenti a modellt. Csodálkozom, hogy miért hallgatunk erről. Miért csak a rossz dolgokról beszélünk? Beszélhetünk természetesen a pénzügyi piacokon uralkodó vadnyugati gyakorlatokról. Igenis szükségünk van nemzetközi koordinációra. Szükségünk van nemzetközi korlátozásra és felügyeletre. De Goebbels úron kívül ki említette meg azt, hogy vannak a rendszerben rosszul működő dolgok is, amelyeket még nem sikerült megfékeznünk? Japánban az a szabály, hogy egy társaság legfelső vezetője nem kereshet az átlagos munkavállalója bérének a hússzorosánál többet. Európában és az Egyesült Államokban milyen alapon engedélyezhető, hogy a vezetők a társaság munkavállalóinál ezerszer többet keressenek? Beszélhetünk ezekről a dolgokról, de általában a globalizációt biztos nem tekinthetjük démonnak, hiszen a globalizáció a szabadság és a jólét ötvözésével új lehetőségeket teremt. Anne Van Lancker (PSE). - (NL) Elnök úr, hivatalban lévő Elnök úr, Biztos úr, Hölgyeim és Uraim, megnyugtató dolog látni, hogy a Bizottság a külső dimenziót elismeri a lisszaboni stratégia új elemeként, de nem felejthetjük el, hogy a globalizáció hatással van belső európai politikánkra is. Igaz, hogy a lisszaboni stratégia kedvezett a növekedésnek és a foglalkoztatásnak, ugyanakkor az is igaz, hogy végeredményben nem mindenki számára volt előnyös. Európában a globalizáció jelentősen kiszélesítette a szakképzettséggel rendelkezők és a szakképzettséggel nem rendelkezők közötti szakadékot. Örülök tehát annak, hogy a Bizottság és a Munkaügyi Miniszterek Tanácsa a jövőben fokozottabb figyelmet fordít a szociális dimenzióra, mert még mindig túl sokan vannak olyanok – az alacsony szakképzettségű személyek, a fogyatékkal élők, az idősebb munkavállalók és a migránsok –, akik még mindig nem férnek hozzá méltányos képzéshez, és nem lehetnek jó foglalkoztatási kilátásaik. Hatmillió fiatal hagyja ott az iskolát képesítés nélkül, 72 millióan a társadalom perifériáján, szegénységben élnek, és Európának még 14 millió szegény munkavállalója is van.

14-11-2007

14-11-2007

HU


A gazdasági jólétből mindenkinek kellene részesülnie, Hölgyeim és Uraim. Ezért három további pontot szeretnék kiemelni. Az első: világos, hogy a lisszaboni politikai eszközök új generációjának jóval nyomatékosabban kellene a társadalmi integrációra, az esélyegyenlőségre, a szegénység visszaszorítására és a megfelelő szociális védelemre összpontosítania. A szociális dimenziónak is szerepelnie kellene az integrált iránymutatásban. A második: nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a foglalkoztatással és a képzéssel kapcsolatos tagállami kötelezettségvállalások teljesítésére. A gazdasági növekedés nem jelent automatikusan minőségi munkahelyeket; erre a tagállamoknak egyértelműen kötelezettséget kellene vállalniuk. A harmadik: sokkal többet kell tennünk a partnerség terén. A növekedésre, foglalkoztatásra és társadalmi integrációra vonatkozó megfelelő stratégia a nemzeti parlamentek, a helyi és a regionális hatóságok, a szociális partnerek és a civil társadalom részéről is igényel hozzájárulást. Képviselőcsoportom tehát nem véli úgy, hogy a lisszaboni stratégia eszközeinek következő generációja csak a „szokásos üzletmenet” lehet. A Bizottság alelnökének fel kellene mérnie, hogy számos ok létezik a lisszaboni csomag kritikus kiigazítására. Bernard Lehideux (ALDE). – (FR) Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, a globalizáció melletti és elleni érvekről folytatott visszatérő vitának pontosan annyi értelme van, mintha karácsony napján a tél mellett vagy ellen szóló érvekről vitáznánk. Számunkra az egyetlen valóságos kérdés az, hogy az Európai Unió hogyan tud egy elkerülhetetlen jelenségből népei számára előnyt kovácsolni. Európa polgárai hatékony reformokat akarnak ahhoz, hogy javuljon a foglalkoztatás, és támogatást kapjanak a változó időkben. A lisszaboni stratégia követése eddig olyan volt, mintha Godot-ra várnánk. Sokat hallunk róla, reménytelenül várjuk érkezését, de valójában soha nem találkozunk vele. Azoknak, akiknek a kezében van a kulcs a lisszaboni stratégia sikeréhez, nevezetesen a tagállamoknak, fel kell mutatniuk az általuk kitűzött célok eléréséhez szükséges erőforrásokat. Azt várjuk tőlük, hogy kezdeményezéseket terjesszenek elő, valamint azt, hogy teljes körűen és tárgyilagos módon értékeljék eredményeiket. Nem áll szándékomban teljesen borús képet festeni. Van néhány biztató jel, mint például a Globalizációs Alkalmazkodási Alap, amely működik, még akkor is, ha hatékonysága még elbírálásra szorul. Az is jelentős tényező, hogy Európában először a szociális partnerek megállapodtak a munkaerő-piacon kezelendő kihívások elemzéséről. Abban is megállapodtak, hogy felkérik a tagállamokat olyan rugalmas biztonsági politikák végrehajtására, amelyek a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt tükrözik a rugalmasság és a biztonság kettős elemét. Zárásképpen, Barroso úr, arra sarkallnám Önt, hogy ne áldozza fel a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját azért, mert az Ön véleménye szerint attól kevésbé versenyképesek leszünk. Az átlagemberek azt várják, hogy Európa odafigyeljen aggodalmaikra, a társaságok pedig azt várják, hogy Európa olyan politikát hajtson végre, amely ellenáll a szociális dömpingnek. Wojciech Roszkowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a bizottsági dokumentum részletesen tárgyalja az Európai Uniónak a globalizációs folyamatban betöltött szerepét, de ad-e konkrét válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket felteszünk magunknak? Ezt én nagyon is kétlem. A dokumentum azt a benyomást kelti, hogy a jó uniós szabályozások az EU-n belül garantálni fogják a növekedést és a polgárok jólétét. A növekedés és a jólét azonban a polgárok erőfeszítéseitől függ, akiknek az eddigieknél hatékonyabbnak és termelékenyebbnek kell lenniük, és ugyancsak hatékonyabbnak és termelékenyebbnek kell lenniük a többi ország polgárainál. A jó szabályozás nem elég ahhoz, hogy a jövőben biztosítható legyen az Európai Unión belüli gazdasági növekedés. Nem elég kiegyenlíteni a régi és – az uniós átlagnál gyorsabb ütemű növekedést mutató – új tagállamok közötti gazdasági színvonalat. Az alacsony munkaerő-költségű országokból a magas munkaerő-költségű országokba történő gazdasági migráció hatásai nem elégségesek. Az EU-ban a jövőbeli gazdasági növekedés a versenyképességétől függ, ehelyett a bizottsági dokumentum a szociális előnyök védelmét tárgyalja részletesen. Ez mind nagyon jó, de ezek nem a növekedés okai, hanem annak eredménye. E szociális előnyök védelmezése közben nem feledkezzünk meg arról, hogy a növekedés

17

18

HU


az innovációból, a jobb szervezeti hatékonyságból, a nagyobb termelékenységből és a versenyképességből származik. Jill Evans (Verts/ALE). - Elnök úr, szeretném megköszönni a Bizottság és a Tanács nyilatkozatát. Egyetértek azzal, hogy az EU-nak lehetősége van a kifejezetten pozitív szerepet betöltésére. A mai napig azonban a globalizáció a környezetromlás felgyorsulásához, a munkavállalók számára elégtelen feltételekhez és növekvő társadalmi egyenlőtlenségekhez vezetett. Helyi szinten mindez a munkahelyek bizonytalanságát, és ami még rosszabb, az ipari és a szolgáltatási szektoron belüli munkahelyek megszűnését jelenti, aminek saját szememmel voltam tanúja lakóhelyemen, egy wales-i településen, ahol a Burberry üzem ez évi bezárása munkahelyek százainak megszűnését jelentette egy különösen szegény térségben, egy konvergenciarégióban. A társaságok számára egyre egyszerűbb odébbállni, a legolcsóbb munkaerőt megkeresni, és nem törődni lépéseik következményeivel, olyan vállalati szociális felelősségi megállapodások ellenére, amelyek a Burberry-éhez hasonlóan papíron csodálatosan mutatnak, viszont a gyakorlatban szinte semmit sem jelentenek. A következmények a helyi közösségekre nézve katasztrofálisak, ezek a helyi közösségek pedig – ahogyan azt már hallottuk – a foglalkoztatás és a növekedés kulcsát, magát a lisszaboni menetrend célját jelentik. Mindez a politikából való kiábránduláshoz vezet, azt bizonyítva, hogy a piac erősebb a demokráciánál. Az EU segítséget nyújthat, ha világszerte biztosítja a munkaerő-piaci és szociális előírások javítását, belefoglalva a piaci árba az éghajlatváltozás költségét, a környezeti dömping elkerülése érdekében. A globalizáció hatásai még inkább fontossá teszik a szociális védelmet a munkavállalók és a közösségek számára. Egyetértek azzal, hogy az előrehaladást a kisvállalkozások és a hosszútávon fenntartható munkahelyek, a minőségi foglalkoztatás támogatása jelenti, továbbá remélem, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomagra vonatkozó javaslat hosszú távon hozzájárul e célok eléréséhez. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök Ilda Figueiredo (GUE/NGL). - (PT) Elnök asszony, ebben a vitában helyénvaló hangsúlyozni, hogy az Európai Unió sikere attól függ, hogy a szolidaritás, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió szempontjából hogyan válaszol. Amikor az Európai Unió továbbra is a lakosság 17%-át, vagyis az EU-27-ben mintegy 80 millió embert érintő, magas szegénységi szinttel küzd, amikor a foglalkoztatás bizonytalansága növekszik, és a szegény munkavállalók százalékos aránya emelkedik, alapvető prioritásunk az kell legyen, hogy felhagyunk a neoliberális politikákkal, és a mindenki számára jogosultságokat, méltányos béreket, fokozottabb szociális védelmet és kiemelkedő színvonalú közszolgáltatásokat biztosító foglalkoztatást helyezzük előtérbe, amely támogatja a mikro- és kisvállalkozások termelési beruházásait, valamint a megtermelt javak tisztességesebb elosztását annak érdekében, hogy a tagállamok között tényleges konvergenciát mozdítsunk elő, hogy elősegítsük a fejlődést és a társadalmi előrehaladást, és együttműködési politikát folytassunk a harmadik világ országaival. Patrick Louis (IND/DEM). – (FR) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, honfitársaink – akik egyben munkavállalók, fogyasztók és adófizetők is – meglehetősen egyértelműen elismerik, hogy a jelenlegi felállású Európai Unió nem védőbástya a pénzügyi globalizáció túlkapásai ellen, hanem inkább ugródeszkát jelent a szóban forgó túlkapások felé. 20 éve ígérnek nekünk ragyogó jövőt az eurónak és a határok felszámolásának köszönhetően; ezzel kecsegtettek bennünket például 1992-ben azért, hogy megnyerjék támogatásunkat a Maastrichti Szerződéshez. Mindennek ellenére azonban a gyáriparunk „csomagol” és külföldre vonul, munkanélküliek millióit, felhagyott ipari területeket és kihalt vidéket hagyva maga mögött. Amikor az ember Sarkozy elnök úrnak az Európa védelmét szolgáló küldetés melletti érvelését hallgatja e Házban, akár azt is gondolhatná, hogy ő sosem fogadta el a Maastrichti vagy a Lisszaboni Szerződést. Igen nagyszerű dolog hallani őt, amint De Gaulle tábornokhoz hasonlóan színre lép és azt nyilatkozza, hogy a WTO-n belül szembeszáll bármely olyan tárgyalással, amely valószínűsíthetően károsítja nemzeti érdekünket. Úgy tűnik azonban, megfeledkezett arról, hogy Franciaország nem rendelkezik vétójoggal, és arról, hogy az egyetlen tárgyaló személy egy brüsszeli biztos, aki következetesen figyelmen kívül hagyja a tagállamoktól származó megbízatását.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Hasonló illúziók váltak nyilvánvalóvá akkor, amikor – teljes mértékben megalapozottan – támadta a frankfurti Európai Központi Bank deflációs megszállottságát. De kinek kell hinnünk: a televízió-kamerák előtt álló embernek, aki a francia szuverenitást hirdeti, vagy annak az embernek, aki egy európai szerződésben feladja nemzeti szuverenitásunkat? A valóság az, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősíti a meglévő szerződések logikáját, amelyek megakadályozzák, hogy irányítsuk az euro árfolyamát, védjük piacainkat, és a világkereskedelmi tárgyalások során kiálljunk saját érdekeinkért. A Szerződés valóban célként említi a polgárok védelmét, de ez nem több politikai nyilatkozatnál, nincs mögötte jogi erő. A Szerződés jelentősen megerősíti mind a Bizottság, mind az EKB hatásköreit és függetlenségét, amelyek szabadkereskedelmi ideológiát követnek. Az EK-Szerződés 6. jegyzőkönyve, valamint 3. és 4. cikke megerősíti az akadályok nélküli, a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó, határok nélküli és a demokráciával nem törődő verseny dogmatikus elképzelését. Úgy véljük, hogy Franciaország népe és Európa népe valami mást akar. Állítsuk tehát vissza a valódi szabadkereskedelmet olyan, nemzetek közötti kereskedelem formájában, amely úgy gazdagítja őket, hogy közben nem fosztja meg őket a védelemtől vagy identitásuktól. Udo Bullmann (PSE). - (DE) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, az elkövetkezendő három évben a Bizottság az Európai Unió gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikáinak kiigazítására vonatkozó javaslatokat szándékozik előterjeszteni. Ez pozitív dolog, mert – amint azt jól tudjuk – még semmi sincs előterjesztve. A jelenlegi vitánk alapját képező októberi dokumentum rövid dokumentum. Jóllehet, futólag meg kell említenem, hogy mindig jó rövid dokumentumokat előterjeszteni, ez még ráadásul felszínes és gyenge minőségű dokumentum is, amelyből semmit sem tudhatunk meg arról, hogy ez az út feltételezhetően milyen irányba visz. A Bizottságnak segítséget kell nyújtani egy ellentmondás feloldásában. Ha a mai vitát tekintjük címlapnak, bevezetésnek, itt hatalmas kihívásokkal foglalkozunk: a globalizációval, az éghajlatváltozással, a nemzetközi pénzügyi piacok kérdésével – ezek azok az óriási kihívások, amelyekkel mindegyik tagállamban szembesülünk. Ha azonban a gyakorlati kihatások területére emeljük a vitát, azt mondják nekünk, hogy nincs szükség a gyakorlati politikai iránymutatások módosítására. Ez érthetetlen. Teljes mértékben érthetetlen, mert nyilvánvalóan felveti ennek a globalizációról szóló vitának a valódi természetére vonatkozó kérdést. Ürügyet jelent-e arra, hogy ne lépjünk fel a társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági politikáink gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban, vagy valóban lehetőséget jelent arra, hogy a valós képet lássuk, és választ adjunk az Európai Unió országaiban élő emberek halaszthatatlan kérdéseire és szükségleteire? Engedjék meg, hogy feltegyek még néhány kérdést. Amennyiben a jövőnk valóban a környezetbarát iparosodott társadalomban rejlik, miért olyan nehéz a Bizottságban, a Bizottsággal és még e Házzal is beszélni a megfelelő beruházási politikáról, amelyre szükség van, ha az említett célt el akarjuk érni? Miért nem beszélhetünk az említett cél eléréséhez szükséges építési-újjáépítési programokról, korszerű járművekről és szállítási rendszerekről? Miért minősül majdnem tabunak a tisztességes beruházási politika megvitatása? Ezek a dolgok miért nem szerepelnek a Bizottság programjában? Miért nem szerepelnek a lisszaboni munkaprogramban sem? Remélem, hogy vannak még végrehajtandó változtatások. Ha a tudásháromszögről – az oktatás, a kutatás és az innováció szükségességéről – beszélünk, az Európai Ifjúsági Paktumot miért nem tehetjük gyakorlati eszközzé, és miért nem garantálhatunk minden európai fiatal számára magas színvonalú képzést annak érdekében, hogy szaktudásukat és intelligenciájukat hasznosíthassák az iparosodott társadalom szerkezetének átalakítására irányuló törekvésben? Ezek azok a gyakorlati kihívások, amelyekre választ akarunk adni. Marco Cappato (ALDE). - (IT) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, véleményem szerint ebben a vitában is voltak olyan felszólalók, akik a gazdasági szabadságot szembeállították a szociális jogok biztosításával és védelmével, valamint a szegénység elleni küzdelemmel. A gazdasági szabadság és a szociális jogok közötti ellentét a múlt század hangulatát idézi, mai Európánk politikájában pedig már nem aktuális. Kétségkívül garantálnunk kell, hogy a szabályokat maximálisan a monopóliumokkal szembeni gazdasági szabadságnak és a pénzügyi piacok átláthatóságának tiszteletben tartása mellett alkalmazzuk, továbbá biztosítanunk kell a környezetszennyezés költségeinek megfizettetését. Ez minden kétséget kizáróan alapvető! A szociális jogok szempontjából azonban ami most megakadályoz abban, hogy segítsük országaink leginkább rászoruló személyeit, pontosan a társaságokkal és a szervezett munkával összefüggő régi szociális biztonsági rendszerek, amelyek nem támogatják a munkanélkülieket és azokat, akik továbbra is kimaradnak a szociális garanciákból és a szociális védelemből.

19

20

HU


Az általam képviselt országban, Olaszországban olyan rendszerünk van, amely többé-kevésbé arra kényszeríti az embereket, hogy 58 vagy 59 évesen nyugdíjba vonuljanak, ugyanakkor a munkanélkülieknek mindössze 20%-a részesül szociális védelemben. Ezzel a problémával szembesülnek a legszegényebbek: nem a globalizációval vagy a gazdasági szabadsággal, hanem azzal, hogy a szociális biztonsági mechanizmusok régiek, elavultak és idejétmúltak; ezeket a mechanizmusokat újra át kell gondolni, és ezen a ponton segíthet a lisszaboni stratégia és a Bizottság. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök asszony, nem szeretném megismételni ugyanezeket a régi, elcsépelt megállapításokat a globalizáció kedvező hatásairól. Értékelhető lenne, ha az Európai Parlament is kritikus hozzáállást tanúsítana a globalizációval kapcsolatban. Számomra a vitánkat John Ralston Saul kanadai filozófus véleménye illusztrálja a legjobban. Az ő szavait ajánlom a globalizáció dicséretét éneklő kórusnak, amely ugyanazt a dalt énekli ma az Európai Parlamentben. A globalizmus olyan ideológia, amely számos elemet átvesz a tipikus nyugati vallásból. A globalizmus egyetlen eszmébe vetett hit, amely kizárja az alternatív szempontokat. Alapját a gazdaságnak az élet más területeivel szembeni elsőbbségében való meggyőződés, valamint az a bizonyosság képezi, hogy a liberalizmuson kívül valamennyi gazdasági elmélet megbukott, és nem létezik más út. A meggyőződés abból a tényből fakad, hogy a liberalizmus olyan globális erőket hoz mozgásba, amelyek a liberalizmust az előrehaladás helyes útjaként támogatják, és az egyéb megközelítéseket helytelennek tüntetik fel. A globalizmus azonban megtéveszt abban a hitben, hogy a gazdaság a civilizáció motorja. Az elmúlt húsz-harminc év során megtanultuk, hogy mindenre gazdasági szempontból tekintsünk. Még Marx sem ment ilyen messzire. Azt mondta, hogy a gazdaság fontos, de nem ment olyan messzire, hogy azt állítsa, hogy mindent a profit szemszögéből kell nézni. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, a Bizottság által ma előterjesztett témakör tele van ellentmondásokkal. Engedjék meg, hogy két pontot kiemeljek: Először is a Bizottság azt hangsúlyozza, hogy a globalizációhoz való alkalmazkodási képesség növekedését fokozni kell annak érdekében, hogy biztosítsuk a megvalósíthatóságot polgáraink életszínvonala tekintetében. Nem ez a jelenlegi helyzet, tekintve a lisszaboni stratégia kudarcát. Az az igazság, hogy ezek a felerősödött versenyre vonatkozó politikák elmélyítik a jólétben és a termelőerőben tapasztalható egyenlőtlenségeket, és csak az Európai Bizottság látja a jólét fokozódását vagy az EU tagállamai közötti egyenlőtlen fejlődés felszámolásának bármiféle jelét. Másodszor, megtudjuk a dokumentumból, hogy a Bizottság egy szociális Európa megteremtésén dolgozik, amelyről már annyit hallottunk, de amelynek bizonyítékát a magunk szempontjából még nem láttuk. Hadd idézzek fel egy egyszerű példát: 2002 óta a gépjármű-üzemanyagok ára 35–50%-kal emelkedett a tagállamokban. Ez, sok más dologgal együtt az alacsony jövedelműek pénztárcáját sújtja, és úgy tűnik, hogy a Bizottság egyetlen szociális gazdasági stratégiája sem kínál megoldást. Daniel Caspary (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, a globalizáció korában a sikerre vonatkozó európai célkitűzésünk akkor valósulhat meg, ha kockáztatunk. A nyilvános fórumon folytatott vitánk túlságosan gyakran összpontosít a globalizáció kedvezőtlen hatásaira. Vitázunk róla minden alkalommal, amikor társaságoknak kell munkahelyeket megszüntetniük vagy külföldre települniük, de aránytalanul keveset beszélünk a globalizációból származó jó dolgokról. Nézzék meg például választókerületemet, a régiómat. Választókerületem ipari termelésének jelenleg nem kevesebb, mint 74%-a export tárgyát képezi. Határozottan nyerünk a globalizációból. Régiómban sajnálatos módon munkavállalókat is bocsátanak el olyan vállalkozások, amelyek már nem nyereségesek, de ennél sokkal többen vannak azok, akiket olyan vállalkozások vesznek fel, amelyek profitálnak a globalizációból, amelyek alkalmazkodtak, a munkanélküliségi számadataink pedig erősen csökkennek. Sajnos túlságosan ritkán beszélünk az éremnek erről az oldaláról. Az Európai Unió fontos szerepet tölt be a globalizáció alakításában. Négyszáznyolcvan millió európainak együttesen kell kiállnia érdekei és értékei mellett. Már rendelkezünk a világ legnyitottabb gazdaságával, de világméretű piaci hozzáférésre van szükségünk. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a kölcsönösségre. A nem tarifális akadályok és a kereskedelem előtti egyéb akadályok elfogadhatatlanok. Képesnek kell lennünk arra, hogy megvédjük magunkat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. Ennek érdekében szükségünk van kereskedelemvédelmi eszközökre, és szükségünk van egy olyan biztosra, aki nem szavahihetetlen és nem sugárzik az arroganciától, amikor az Európai Uniót képviseli a világban, ugyanakkor az együttműködés és a kölcsönös bizalom szellemében határozottan kiáll kereskedelmi érdekeink mellett.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Hatékonyabban kell védenünk a szellemi tulajdont, határozottabban kell követelnünk a globális szabályokat és előírásokat, meg kell erősítenünk a WTO-t, és folytatnunk kell a transzatlanti partnerséget. Ha a Bizottsággal együtt elvégezzük ezeket a feladatokat, valóban képesek leszünk arra, hogy a globalizációs folyamatot annak biztosítására használjuk és alakítsuk, hogy minden ember továbbra is szabadságban és jólétben élhessen. Edite Estrela (PSE). - (PT) A globalizáció korában elérendő siker az Európai Unió előtt álló nagy kihívás. A kérdés az, hogy a versenyképesség hogyan egyeztethető össze a társadalmi kohézióval, azaz másképpen fogalmazva: a globalizáció a szabályozással. Erre a lisszaboni stratégia adja meg a választ, a Lisszaboni Szerződés pedig egyszerűbbé teszi a döntéshozatalt, de a siker mindenekelőtt Európától függ, hogy a globalizációt inkább lehetőségnek, mint fenyegetésnek tekinti-e. Meg kell értenünk, hogy mi történik Kínával és Indiával. Kína a legiparosodottabb országok rangsorában megelőzte Nagy-Britanniát, Franciaországot és Olaszországot, a technológiai termékek legfőbb exportőreként megelőzte az Egyesült Államokat, és tekintélyes pénzügyi tartalékokat halmozott fel. Ami Indiát illeti, kevesen ismerik a „TATA” nevet. 2006-ban azonban a TATA gépjárműgyártó leányvállalatának nagyobb volt a tőzsdei értéke, mint a General Motors-nak, eközben senki sem hallott a MITTAL Csoportról mindaddig, amíg nem kezdeményezett ellenséges célú felvásárlási ajánlatot az ARCELOR ellen, pánikot keltve Párizsban, Brüsszelben és Luxemburgban. Az ázsiai csoda másik oldalát azonban nem szabad elfelejteni. Ez egy olyan szenvedés története, amely a pekingi kormány és olyan nyugati multinacionális vállalatok összejátszásából ered, amelyek azért helyezték át a gyáraikat, hogy kihasználják az olcsó munkaerő előnyeit és a jóléti állam hiányát. Eközben Ázsiában dől el, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelem kihívását megnyerjük-e vagy elveszítjük. Európának határozottnak kell lennie, és kölcsönösséget kell követelnie a nemzetközi kereskedelemben, de nem fogadhat el rendszeresen protekcionista politikákat. A kínai verseny valóban tisztességtelen az alacsony bérek, a politikai és a szakszervezeti jogok hiánya, a hamisítás és az alulértékelt valuta miatt. Ez mind igaz. Ugyanakkor az is igaz, hogy 800 millió kínai és 700 millió indiai van, aki tisztes minimumjövedelemre és nagyobb társadalmi igazságosságra vágyik. Ezek jelentik a kihívást egy erősebb Európa és egy jobb világ érdekében. Sarah Ludford (ALDE). - Elnök asszony, véleményem szerint a globalizációra adott reakciónknak nem a félelmen kellene alapulnia, hanem – intelligens alkalmazkodással – a lehetőség megragadásának képességén. Az állásfoglalás szerint az EU globális szereplőként a nyitott világgazdaság egyik legfőbb kedvezményezettje. Ez nem mindig nyilvánvaló a globalizációellenes európai retorika mennyisége alapján. Egyetértek Czarnecki úrral abban, hogy a liberalizmus világszerte elterjedt. De vele ellentétben, örülök ennek. Az EU csak úgy érheti el célját, ha a világszíntéren aktívan és szervezetten lép fel, és ez különösen igaz a migrációra. Hálás vagyok azért, hogy az ALDE képviselőcsoport részéről az általam szövegezett (1) bekezdés gyakorlatilag sértetlenül bekerült a végleges állásfoglalásba. Határozottan az a véleményem, hogy a migráció megérdemli, hogy az éghajlatváltozással és az energiapolitikával egyenrangú prioritásként szerepeljen az EU napirendjén. Érzékeljük a kívülről érkező nyomást, látjuk a társadalmi feszültségeket, sőt az EU-n belüli rasszizmust is. Ám mégsem létezik a legális és az illegális bevándorlásra és a beilleszkedésre vonatkozó átfogó uniós politika. Végül ne felejtsük el a globális kommunikációs eszközöket – különösen az internetet – az emberi jogok előmozdításában. Elismerem, ez talán nem annyira feltétlen, mint ahogyan azt gondoltuk, nézzék csak meg például a Kína által sikeresen gyakorolt cenzúrázást, de attól még a globalizáció, az internet és az egyéb globális kommunikációs eszközök rendkívül hatékony erőt képviselnek a jó érdekében. Ez is a globalizáció része. Jan Tadeusz Masiel (UEN). - (PL) Elnök asszony, tisztelt tanácsi és bizottsági kollégák, ahogyan az ember életében a gyermekkort a serdülőkor követi, a globalizáció természetes állomásnak tűnik az emberiség fejlődésében, és az emberiség következő kihívásának. Az ezzel az állandóan változó és kevéssé ismert kérdéssel kapcsolatos nehéz vitában azt szeretném mondani, hogy paradox módon a Ház jobb- és baloldala részéről előttem felszólalók közül mindenkinek jelentős mértékben igaza volt.

21

22

HU


Ami a legfontosabb, hogy a globalizáció előnyeinek igazságos elosztása érdekében ténylegesen szükség van megfelelő iránymutatások és szabályozások létrehozására. Mivel magából a globalizáció meghatározásából egyértelmű, hogy széles körben elterjedt jelenségről van szó, nem elegendő, hogy csak az Európai Uniónak legyenek ilyen intézményei és szabályozásai – ezeket az egész világnak el kellene fogadnia. Barroso úrnak teljesen igaza volt abban, hogy az Európai Unió a világnak kiegyensúlyozott és tisztességes globalizációs modellt tud és köteles javasolni. Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, a mai vita tárgyát rosszul értelmezzük. A siker a globalizáció korában sem az európai érdekeket, sem a munkavállalók jólétét nem garantálja az EU országaiban, csak a tőke érdekeit. A globalizáció összefüggésében a közösségi és nemzetközi szintű üzleti érdekek és multinacionális vállalatok által jelenleg is alakított új rendnek az a célja, hogy – a munkavállalók fokozott kizsákmányolása révén – megsokszorozza a tőkenyereséget. Sarkozy úrnak a globalizációval kapcsolatos tegnapi kijelentései megerősítik az EU nagytőkébe vetett bizalmát. A belső imperialista konfliktusok erősségét, valamint azt a szándékot hangsúlyozzák, hogy az EU-t faltörő kosként használják a többi nagy imperialista központ ellen, és különösen a munkavállalók elért eredményei és jogos követelései ellen. Mindezeknek a törekvéseknek a közös nevezője a munkavállalók elleni frontális támadás. A csökkentett bérek, a megnövekedett munkaidő, a tőke szükségleteihez való igazodás, a felemelt nyugdíjkorhatár, a rugalmas biztonság és a munkaügyi kapcsolatok szerkezetének átalakulása a lisszaboni stratégia középpontjában szerepelnek. Ezért úgy véljük, hogy a munkavállalók által tapasztalt kemény valóság nem ítélhető meg a globalizáció egyetlen feltétele alapján sem. Ugyanígy senkit sem győznek meg a Bizottság és a Tanács által a környezetvédelemmel kapcsolatban előterjesztett érvek sem. Robert Sturdy (PPE-DE). - Elnök asszony, Verheugen biztos úr nagyon nehezen tudja figyelemmel kísérni mindazt, ami e Képviselőházban elhangzik, de természetesen felmerült néhány, különös aggodalomra okot adó kérdés, és remélem, hogy figyelembe tudja azokat venni. Meghallgattam Barroso elnök úr mondanivalóját. Úgy gondolom, hogy felvetett egy olyan kérdést, amelyben maximálisan hiszek: eszerint a globalizáció azért van, hogy az Európai Unió javát szolgálja. Toussas úr az imént kifejezetten bőbeszédűen beszélt a munkásosztályról, ha viszont nem lenne globalizáció, ha nem lenne az Európai Unióban ipar és nem lennének vállalkozások, az embereknek nem lenne munkahelyük. Engem valójában Sarkozy úr tegnapi mondanivalója töltött el különös aggodalommal. Egy régi, protekcionista Franciaországunk lesz, vagy egy olyan Franciaországunk, amely felkarolja az új nemzedéket? Azt juttatja eszembe, amikor a kínaiak elmentek az Egyesült Államokba aláírni a WTO-csatlakozásról szóló nyilatkozatot. Clinton elnöknek 10 éven keresztül sikerült megakadályoznia a nyilatkozat aláírását. Amikor Bush elnök aláírta, tanácsadói hátranéztek, és így szóltak: „Istenem, Kína aláírta! Mit tettünk?” Tulajdonképpen azt tették, hogy néhány hatalmas lehetőséget hoztak mozgásba a számunkra. Kínára és Indiára lehetőségként kell tekintenünk. Nem húzhatjuk fel a felvonóhidakat, nem küldhetünk senkit a lőrésekbe, nem zárhatjuk be a kapukat, mert Európának itt óriási lehetősége kínálkozik, és azt meg kell ragadnunk. Caspary úr nagyon helyesen hozta fel a választókerületében fennálló foglalkoztatási helyzetet. Tudom, hogy rendkívül nehéz fenntartani a foglalkoztatottságot, de ha nem engedjük meg magunknak, hogy a globális piac részei legyünk, akkor sehová sem jutunk. Úgy vélem, hogy óriási lehetőségünk van, ha meg tudjuk azt ragadni. Meg kell vizsgálnunk például a szabadkereskedelmi megállapodásokat. Marokkó most írt alá az Egyesült Államokkal egy szabadkereskedelmi megállapodást. Meg kell néznünk. Végezetül arra kérném a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a vállalkozások és az ipar számára, hogy továbbra is folytathassák azt, amire hivatottak. Legyen nagyon körültekintő azokat a hatályba léptetett jogszabályokat illetően, amelyek rontják az európai lehetőségeket. Pervenche Berès (PSE). – (FR) Elnök asszony, bizottsági Elnök úr, tanácsi Elnök úr, az imént azt hallottuk Barroso úrtól, hogy az Európai Unió egyedülállóan jó helyzetben van ahhoz, hogy globális szinten megfelelő szabályozási alapot biztosítson. Igaza van. De ha ez a szándékunk, akkor a saját házunk táján is rendet kell tennünk. Az említett kihívások kezelésére az Unióban rendelkezésre álló eszközeink között szerepelnek az ún. gazdaságpolitikai és foglalkoztatási „iránymutatások”. Ma attól tartok, hogy a Bizottság megpróbálja ezeket a szükséges iránymutatásokat a globalizáció szőnyege alá söpörni. Ezek azonban szükségesek, és felülvizsgálatra szorulnak. Meg kell tennünk elsősorban azért, mert az elmúlt márciusi Európai Tanács ülésén az állam- és kormányfők elfogadták azt a lehető legjobb stratégiát, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára a globalizáció,

14-11-2007

14-11-2007

HU


valamint az energiaellátás és az éghajlatváltozás jelentette kihívások kezelését. Ha e stratégia követése közben nem vesszük igénybe az Európai Unióban rendelkezésünkre álló valamennyi eszközt, beleértve az iránymutatásokat is – és talán különösen az iránymutatásokat –, akkor sehová sem jutunk, és csak kiábrándulást keltünk azzal kapcsolatban, hogy az Unió képes-e kezelni a globalizációt. Azért is szükséges ezt megtennünk, mert maga Almunia biztos úr is elismerte, hogy az átváltási árfolyamok, az olajárak kérdése, valamint a másodlagos besorolású hitelek válsága által az EU gazdaságára gyakorolt hatás kérdése befolyásolni fogja az Unió előirányzott gazdasági növekedését. Az előirányzatokat lefelé korrigálta: az Unió egésze esetében 2,9%-ról 2,4%-ra, az euroövezet esetében pedig 2,6%-ról 2,2%–ra. Még abból az okból kifolyólag is ezt kell tennünk, mert Európában válaszolnunk kell az emberek vágyaira, és bármit gondoljon is Nicolas Sarkozy úr, a szociális Európa igenis valós kérdés, amellyel Önöknek foglalkozniuk kell, ha el akarják kerülni, hogy a nagyon közeli jövőben Európa polgárai megvonják bizalmukat. A végső okot, amiért ezt kell tennünk, Almunia biztos úr hajszálpontosan meghatározta ma, amikor elismerte, hogy a domináns nemzetközi légkörben Európa növekedését elsősorban – ha nem teljes egészében – a belső fogyasztás fogja vezérelni. Elképzelhető-e, hogy az átfogó változások mellett az egyetlen állandó tényezőt az iránymutatások jelentik? Elképzelhető-e, hogy ne legyen változás az Unió egyetlen olyan eszközében, amely tagállamai gazdaság- és szociálpolitikájának hatékony irányításához szükséges? Arra kérném a Bizottság képviselőjét és a Bizottság alelnökét, hogy közölje Barroso úrral: módosítania kell az iránymutatásokat, figyelembe kell vennie az új körülményeket annak érdekében, hogy az Unió belülről felvértezhesse magát a globalizáció kihívásainak kezeléséhez elérhető legjobb eszközökkel. Wolf Klinz (ALDE). - (DE) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, mindazoknak, akik kinyilatkoztatják egy igazságosabb világ melletti elkötelezettségüket, lelkiismeret-furdalás nélkül hibáztatják a globalizációt a gazdaságaikban jelentkező nehézségekért. Ezért kevésbé szabad piacot, több szabályozást és több kormányzati beavatkozást követelnek. A globalizáció mégis a nyerő helyzet valódi kilátását nyújtja, mert lehetővé teszi a feltörekvő gazdaságok és a világgazdaság lassan beinduló gazdaságai számára a felzárkózást, számunkra pedig lehetővé teszi az új piacok kialakítását a kiváló minőségű, csúcskategóriás termékekhez, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz. Ha azonban meg akarjuk ragadni ezeket a lehetőségeket, akkor meg kell csinálnunk a házi feladatunkat, azaz kétszeresére kell növelnünk erőfeszítéseinket a képzés, a továbbképzés – különösen a fiatal munkanélküliek továbbképzése – és az egész életen át tartó tanulás területén, még kreatívabbnak kell lennünk gazdaságunk hozzáadottérték-láncai és -folyamatai alakításában, és még több szabad vállalkozást kell ösztönöznünk. Az akadálytalan globalizáció több nyitott piachoz és több versenyhez vezet, ami minden fogyasztó számára előnyös. Álljunk ellen a kísértésnek, hogy mindenáron védeni akarjuk gazdaságainkat. Egy ilyen lépés gyors ütemben puszta protekcionizmussá degradálódik. Ehelyett tápláljuk a gazdaságunkban rejlő hatalmat, hogy az folyamatosan megújulhasson. Fektessünk a jövő új technológiáiba, és miénk lesz a jövő. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök asszony, a gazdaságnak kell az emberek javát szolgálnia, nem pedig fordítva. A globalizáció korában a tőke és a munkaerő mozgásának ütemében mutatkozó természetes eltérések a foglalkoztatási normák szakadatlan visszaeséséhez vezetnek. A gyáripar olyan területekre vonul, ahol egyre alacsonyabbak a fizetések, és egyre veszélyesebbek a munkafeltételek. Ennek következtében a magasabb foglalkoztatási normákkal rendelkező régiókban alkalmazottak veszítik el munkahelyüket, és az alkalmazottak vásárlóereje csökken, ami mérsékli a fogyasztási cikkek iránti keresletet. Ha az Európai Unió sikeres kíván lenni a globalizáció korában, hatékony eszközöket kell találnia a szociális dömping elleni küzdelemben, továbbá támogatnia és védelmeznie kell Európa szociális dimenzióját. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Elnök asszony, véleményem szerint a Bizottságnak a globalizációról szóló vitában való részvétele felbecsülhetetlen értékű. Úgy gondolom, hogy a globalizáció nem fenyegetés, hanem lehetőség. Európa kedvező helyzetben van ahhoz, hogy megfeleljen a kihívásnak. Különösen fejlett infrastruktúrával, oktatási rendszerekkel, technológiákkal, tőkepiacokkal és fellendülőben lévő, életképes hazai piacokkal rendelkezünk.

23

24

HU


Nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyozni, hogy Európa ereje egy olyan belső piacban rejlik, amely világviszonylatban ugródeszkát jelent társaságaink számára. Üzleti innovációk jelennek meg Európa-szerte. Elterjedésüket, amely Európa jólétét biztosítja, nem kellene bürokráciával terhelni. Ezzel kapcsolatban különösen Verheugen biztos úrra számítok. Az európai bürokrácia csökkentése a globalizáció és Európa versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Különösen a kkv-kre kell összpontosítanunk. A Bizottság figyelmének megfelelő középpontját a kkv-k jelentik. Sok eredményt tudunk felmutatni, de például az adóügyi akadályok még mindig hátráltatják az európai vállalkozásokat. Erős vállalkozások nem léteznek munkaerő nélkül, amely már a közeljövőben szűkös erőforrás lehet. Európa demográfiája bevándorlást tesz szükségessé. Ebben a tekintetben a világ más térségei jóval előttünk járnak, ami gazdasági teljesítményükben is megmutatkozik. Ez egy nehéz kérdés, amely megköveteli minden érdek – nem utolsósorban a munkáltatók érdekeinek – kiegyensúlyozott mérlegelését. Ez természetesen nem EU-vonatkozású kérdés, mert a versenyképesség mobilis munkaerő nélkül nem merül fel. Ennek érdekében örömmel látunk a „kék kártyához” hasonló terveket. Egy másik tényező, amelynek szabadon, de egyenletesen kell mozognia, az a tőke. A pénzügyi stabilitás egy versenyképes és gazdaságilag biztonságos Európának elengedhetetlen feltétele. A pénzügyi piacok világviszonylatban Európa egyik erős ágazatát, ütőképes új iparágaink egyikét képviselik. A piac által irányított szabályozásnak köszönhetően, ami nem egyenlő a „laissez-faire” elvével, az innováció itt is alapvető jelentőségű, hozzájárul ahhoz, hogy az ágazat Európa-szerte működjön. Ami a világ többi részét illeti, Európának erőteljes globális szereplőként kell fellépnie. Az Európai Unió tagállamai részéről egységességre van szükségünk, ennek megteremtéséhez a Bizottság is hozzájárulhat. Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök asszony, Biztos úr, hivatalban lévő Elnök úr, én inkább a globalizáció lehetőségeit, mint a problémáit vizsgálnám meg, de ez az európai fellépéstől függ. Egyetértek azzal, hogy be kell fektetnünk a kutatásba és a fejlesztésbe, hogy több hosszú távú befektetést kell végrehajtanunk egy megfelelő környezetben, továbbá, hogy be kell fektetnünk a humán tőkébe és az egész életen át tartó tanulásba, a Bizottság azonban elfelejti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szociális dimenziót: ez a bizottsági dokumentum hibája. Európában a fejlemények ma a megfelelő növekedés és több munkahely irányába, ugyanakkor fokozottabb kirekesztés, nagyobb szakadékok és bizonytalanabb munkahelyek irányába is mutatnak – több munkahely irányába, nem utolsósorban Németországban, ahol az emberek nem tudják eltartani magukat, és fizetésük kiegészítéséhez társadalombiztosításban kell részesülniük. A növekedést és a foglalkoztatást össze kell kapcsolnunk a szociális dimenzióval, amelynek révén csökken az emberek és a régiók közötti szakadék Európában. Ezt a kérdést megtárgyaltuk a munkaügyi és szociális miniszterek Guimarães-ban, a részvételemmel tartott ülésén folytatott vitában. A portugál elnökség megpróbálja szorgalmazni az integrált iránymutatás kérdését, és megpróbálja megváltoztatni annak érdekében, hogy a társadalmi összefüggést sokkal egyértelműbbé és sokkal szervesebb elemmé tegye. A Bizottságnak azonban ez nem áll szándékában. A Bizottság nem akarja megváltoztatni az iránymutatást. Az iránymutatást pedig módosítani kell. Állásfoglalásunkban megállapodásra jutottunk abban, hogy új iránymutatásra van szükség, amely magában foglalja a szociális dimenziót, és természetesen foglalkozik a változó biztonság és a rugalmas biztonság kérdésével. A Bizottságnak ezt is napirendre kellene tűznie annak érdekében, hogy szorosabb kapcsolat legyen a növekedés és a szociális dimenzió kérdése között. Be kell építenünk a lisszaboni stratégiát is. Jelenleg nemzeti, regionális, illetve helyi szinten nincs beépítve. Sokan nem tudnak a lisszaboni stratégiáról. Ezt be kell építenünk, és rá kell vennünk a szociális partnereket és a civil társadalmat arra, hogy törekedjenek annak biztosítására is, hogy ezeket a kérdéseket – a szociális dimenziót, a növekedést és a foglalkoztatást – fontos kérdésként kezeljék és építsék be. Samuli Pohjamo (ALDE). - (FI) Elnök asszony, én északi perspektívát szeretnék ehhez a vitához hozzátenni. Nagyjából két évvel ezelőtt egy regionális fejlesztési szervezetnél dolgoztam, az Északi-sarkkör és az orosz határ közelében. E távoli régió számára a globalizáció egyaránt jelentett fenyegetést és lehetőséget. Saját erőinkre hagyatkozva kezdtük meg a fejlesztési tevékenységet, amint kihasználtuk a globalizáció előnyét. A társaságok, a közszféra, az oktatási rendszer és az egyetemek egyesítették erőforrásaikat annak érdekében, hogy termelékeny innovációs környezetet építsenek ki. A szakismereti bázist a lisszaboni stratégia szellemében globális szakismereti hálózatokkal hálózatba szerveződve erősítettük meg. Ezzel egyidejűleg sor került megújuló energiaforrásokra vonatkozó projektek beindítására. Az eredmények biztatóak. Különleges példa

14-11-2007

14-11-2007

HU


a térségben a nemzetközi idegenforgalom gyors növekedése. Úgy vélem, hogy ez a régió Európa más részein hasznos modellként szolgálna, és az EU-nak az ilyen jellegű tevékenységet sokkal megvalósíthatóbbá kellene tennie. Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). - (NL) Elnök asszony, Európa karaktere az egységes piacból, az egységes piac liberalizációjából és a világpiac liberalizációjából, a globalizációból ered. Ez számunkra nemcsak jólétet, hanem stabil demokráciát is hozott. Óvakodnunk kell tehát – és itt elsősorban kereskedelmi szempontokról beszélek – a túlzottan defenzív stratégiától, és mindenekelőtt a protekcionista jellegű kereskedelmi eszközöktől. Elnök asszony, Európa versenyképességét a legjobban a világ irányában tanúsított nyitottság szolgálja, ezért úgy vélem, hogy fontos jobban hangsúlyozni a gazdasági piacok megnyitását az EU-n kívüli országokban, konkrétabban a feltörekvő ipari országokban, például Indiában, Brazíliában és Kínában, mert ezeknek a piacoknak a hatalmas növekedési potenciálja lehetőséget jelent az európai országok számára, és lehetőséget jelent az európai gazdaság számára. E feltörekvő ipari országoknak a maguk részéről meg kell nyitniuk a piacaikat a mi társaságaink és szolgáltatásaink előtt is, és a kölcsönösség érdekében azt szorgalmaznám, hogy a Bizottság a tárgyalásai során ennek megfelelően gyakoroljon nyomást különösen ezekre az országokra. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság küldöttségének tagjaként látogatást tettünk Szingapúrban, és azt láttuk, hogy az amerikai cégek sokkal könnyebben odajutnak, mint az európaiak, Elnök asszony, ezt nem hagyhatjuk. Proaktívnak kell tehát lennünk. Végül is a miénk a világ legnagyobb gazdasága. Ha mindannyian hatékonyan összetartunk, képesnek kell lennünk arra, hogy erőnket a szóban forgó piacok megnyitására használjuk. Ott van még az importlefölözések és a kereskedelem nem tarifális akadályainak eltörlése, Elnök asszony, és a piacra jutásra vonatkozó stratégiánkban az is fontos, hogy előtérbe helyezzük ezeket a fellendülőben lévő piacokat. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök asszony, Biztos úr, hivatalban lévő Elnök úr, Európát arra kérték, hogy mutassa meg polgárainak a globalizáció másik oldalát. Ez nem az akadálytalan verseny oldala, hanem a társadalmi szolidaritásé, az újraelosztásé, a diverzifikációé és a kulturális értékeké. Ebben a belső párbeszédben és aközben is, hogy az EU gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikák, valamint a biztonságra, a fenntartható fejlődésre és a bevándorlásra vonatkozó politikák révén nyit a világ többi része felé, az Európai Bizottságnak elő kell mozdítania és erősítenie kell az EU kulturális szellemiségét. A Bizottságnak éves jogalkotási munkájában, a lisszaboni stratégiában és a reform utáni Szerződés megszilárdítási folyamatában közvetlenül elő kell mozdítania a kulturális szektor következő területeit: a Bizottságnak először is meg kell szilárdítania a kiemelkedő minőségen, az innovatív szolgáltatásokon alapuló kulturális iparágakat, számottevő termelési és innovációs lehetőséget biztosítva az európai gazdaság számára. Ez az ágazat a kultúraközi párbeszéd szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Másodszor, meg kell erősítenie a kutatás, az oktatás és az innováció „tudásháromszögét”. Ezt sajnos még nem támogatják jogalkotási intézkedések, bár az EU egyik célkitűzésének kellene lennie. A kultúra területén az innováció ne olyan luxus legyen, amit néhány multinacionális vállalat élvez, hanem legyen horizontális politika a kkv-k számára. Elnök asszony, az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak egyértelműen döntenie kellene a globalizáció kihívásainak kezelésére vonatkozó álláspontjáról. Ezt nyílt párbeszéd útján kellene megtenniük, kezdetben a nemzeti parlamentekkel együtt. A globalizáció bemutatható az európai történelem részeként, ha átitatható az európai kultúra szellemiségével. Sharon Bowles (ALDE). - Elnök asszony, mindenért a globalizációt hibáztatják, a népességrobbanástól az éghajlatváltozáson keresztül a kizsákmányolásig. Ezek azonban csak az emberiség termékei – ugyanúgy, mint a verseny. Darwin ezt természetes szelekciónak nevezte. Az európai polgárok félnek. Tanítanunk kell őket, ez igaz, de nem azzal, hogy azt állítjuk, EU-szintű politikára van szükségünk a globalizált gazdaság kihívásával való szembenézéshez. Ez bennem félelmet kelt, és azt sugallja, hogy nincs politikánk. Az EU nemzetek feletti szinten egyedülálló erőt képvisel a dolgok alakításához és a feleslegek kezeléséhez. Júliusban a Financial Times ezt írta: „Brüsszel a világ szabályozó fővárosa, és igenis tudomást kell venni róla Washingtontól Tokióig.” Tehát, ha már a miénk, használjuk ki, de megfontoltan. Mi a célja a versenyképességi menetrendnek, ha nem az, hogy fenntartsuk a világban betöltött helyünket? Mi a célja az egységes piacnak,

25

26

HU


ha nem tudjuk megfelelően megvalósítani? Hagyjuk a gyatra kifogásokat. Az EU tökéletesen arról szól, hogy megfelelünk a kihívásoknak. Csak arra van szükségünk, hogy haladjunk ezzel, mielőtt a természetes szelekció utolérne. Cristobal Montoro Romero (PPE-DE). - (ES) Elnök asszony, a Tanács és a Bizottság képviselői, a globalizáció kedvez Európának, Európának ösztönöznie kell a globalizációt. A világon tanúi vagyunk a határok eddig lassú, de visszafordíthatatlan megszűnésének, ez a folyamat sikeresen emelt ki a szegénységből több, mint 400 millió embert kevesebb, mint 20 év alatt, és 2007-ben először Kína lesz a világnak az az országa, az a térsége, amely a legnagyobb mértékben járul hozzá a világgazdasághoz; Kína, nem pedig az Európai Unió, Hölgyeim és Uraim! Ez röviden azt jelenti, hogy a globalizáció kihívás, de hatalmas lehetőség is. Kihívás abban az értelemben, hogy a nyitás fokozottabb növekedést, nagyobb jólétet és több munkahelyet jelent, és ezt meg kell magyaráznunk az európai polgároknak. Ami engem megint nyugtalanít, az az, hogy a „védeni” szót hallom ebben a Képviselőházban. A protekcionizmus a globalizáció megtagadása, és az Európai Unió megtagadása. A polgárok védelmezése nem szükséges akkor, amikor saját gazdasági növekedésüknek és saját jólétüknek ők a főszereplői. Ezt a képességet vissza kell adnunk az embereknek, és ezért önkritikát is kell gyakorolnunk az Európai Unióban. Mert az Európai Unióban nem azt tesszük, amit tennünk kellene, amikor nem megfelelő a növekedés, amikor mi is felelősek vagyunk a világ pénzügyi piacainak válságáért, és röviden: amikor nem teszünk meg mindent, amit tennünk kellene otthon, a saját házunk előtt, annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások körében előmozdítsuk a gazdasági növekedést, és munkahelyeket teremtsünk, mert sokkal több munkahelyre van szükségünk, mint amennyit a gazdaság megnyitásának folyamata képes lesz biztosítani. A lisszaboni menetrend valóban mérföldkő: a belső piac megvalósítása, az államháztartás rendezése, munkaerőpiacunk megreformálása, korszerűsítése, a környezetvédelmi reform, a megújuló energiaforrások, és röviden Európa megnyitása iránti elköteleződésünk, valóban nagyobb társadalmi kohéziót jelent Európában. Enrique Barón Crespo (PSE). - (ES) Elnök asszony, tanácsi Elnök úr, bizottsági Alelnök úr, Hölgyeim és Uraim, véleményem szerint igencsak helyénvaló, hogy a globalizációról szóló vitára a portugál elnökség alatt került sor, mert Portugália olyan ország, amelynek zászlaja rajta van a térképen, mert a portugálok ott voltak legelöl, amikor az európaiak megkezdték a globalizációt, és azért, mert a globalizáció nem a sors csapása felettünk. Az európaiak a globalizáció folyamatát a reneszánsz idején kezdték meg, amikor a kínaiaknál és az indiaiaknál fejletlenebbek voltunk, és így látnak bennünket a világ többi részén. Most, a Lisszaboni Szerződéssel élen fogunk járni abban is, amit „poszt-imperialista globalizációnak” neveznék. Nem fogunk új földrészeket meghódítani; amit teszünk, az az, hogy olyan választ adunk, amelyben saját akaratunkból összefogjuk az államok és népek közös értékeit, és példát mutathatunk a globalizáció különösen szükséges fajtájára, nevezetesen a politikai és a társadalmi globalizációra. Itt eddig a féktelen, szabályozatlan pénzügyi globalizációról beszéltünk annak ellenére, hogy például a Nemzetközi Valutaalap vezetője európai. A WTO-n belül mi képviseljük az elsődleges érdekszövetséget, és sajátos felelősséggel rendelkezünk. Mi az, ami hiányzik? Pontosan az hiányzik, hogy a globalizált világban képesek legyünk olyan válaszokat találni, amelyek összhangban állnak ezzel. Konkrétan két nagyon fontos, kihívást jelentő szempont van, amellyel kapcsolatban különösen aktívnak kell lennünk: nemcsak a kereskedelem és a technológiai fejlődés vonatkozásában, hanem az emberi jogok – különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet létjogosultságát igazoló munkavállalói jogok – általános védelme területén, valamint az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges tárgyalások és politikák esetében is. Mindenesetre, Elnök asszony, és ezzel zárom felszólalásomat, úgy vélem, hogy az európaiaknak nincs joguk arra, hogy a globalizációval kapcsolatban pesszimista véleményt tartsanak fenn. Erre törekedtünk, most pedig újító válaszokkal kell előállnunk. Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, Elnök úr, nyilvánvaló, hogy a globalizáció valamennyi problémáját nem tudjuk a lisszaboni stratégia előmozdítását célzó egyetlen nyilatkozattal és egyetlen intézkedéssel megoldani. A Tanács és a Bizottság nyilatkozata azonban kedvező, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a globalizáció nem átok, és nem szükségképpen fenyegetés, Európa polgárai számára tulajdonképpen pozitív tényező lehet, és az EU intézkedései mögött a polgároknak és tevékenységeiknek kellene az elsődleges vezérlő tényezőnek lennie.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Négy tevékenységi területet támogatok. Először is a tudásháromszöget, különösen az innovációt, és tisztában vagyok azzal, hogy ezen a ponton elengedhetetlen a gyors fellépés ahhoz, hogy végre működhessen az Európai Technológiai Intézet. Másodszor az üzleti környezetet, ez pedig egy teljesen nyitott és szabad, monopóliumok nélküli belső piacot jelent, ahol nyílt a verseny, kevesebb a szabályozás és kevesebb a bürokrácia, amelyért a Bizottság alelnöke, Günter Verheugen úr olyan bátran küzd. Harmadszor az emberi erőforrásokat, amely maga után vonja a migrációs problémákat, elsősorban pedig ellensúlyozza az agyelszívást, ami az EU számára – a gazdaság eredményeire alapozva – jobb oktatást, vonzó beruházásokat és szociális dimenziót jelent. Negyedszer és végül kiállok az energiaügy és az éghajlatváltozás kérdése, a közös energiapolitika mellett, amivel véleményem szerint mindannyian tisztában vagyunk, valamint a kibocsátás-csökkentés mellett is. Ha azonban az üvegházhatású gázok csökkentése csak az Európai Unióban történik meg, az semmiképpen sem mentheti meg a Föld éghajlatát. Ezért egy politikailag erős Európára van szükségünk, mert csak egy politikailag erős EU tudja befolyásolni az Egyesült Államokat, Kínát és Indiát az éghajlatvédelmi iránymutatásoknak való megfelelés kérdésében. Ami az EU-n belüli kibocsátás-csökkentést illeti – igen, támogatom, ugyanakkor egy politikailag erős EU-t is támogatok, és ez az európai Szerződés teljes és mielőbbi megerősítését jelenti. Gary Titley (PSE). - Elnök asszony, remélem – hangsúlyozom, hogy remélem –, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió történetében egy fejezet lezárását: az EU növekedéséről, a kontinens megszilárdításáról, békéjéről és stabilitásáról, a tagállamok közötti kereskedelmi és gazdasági akadályok felszámolásáról, valamint a mindezek eléréséhez szükséges intézményi fejlődésről szóló fejezet lezárását fogja jelenteni. Most azonban egy új fejezetet kell nyitnunk: a kifelé tekintés, a globalizáció kihívásaihoz való felemelkedés fejezetét. Szükségünk van egy globális Európára, amely teljesen új menetrendet határoz meg a globalizációhoz, a nyitottság, a méltányosság és a tagállamok közötti együttműködés jelentőségének elvére támaszkodva. Tisztában vagyunk a kihívásokkal: a vita során alaposan körbejártuk azokat. Véleményem szerint a két legnagyobb kihívást az éghajlatváltozás és a migráció jelenti, ugyanakkor magas szintű növekedést és foglalkoztatottságot kell fenntartanunk. Szükségünk van korszerű és hatékony szociális menetrendre. Foglalkoznunk kell a terrorizmus és a bűnözés kérdésével, valamint elő kell mozdítanunk a határainkon túli biztonságot és kezelnünk kell a szegénységet. Ahogyan azt Bowles asszony kifejtette, ezekre vonatkozóan valóban léteznek politikáink. Legyünk azonban őszinték: a fejlődés lassú, egyenlőtlen volt, és nem volt mindig kifejezetten hatékony. Ha valóban foglalkoznunk kell a globalizációval, az Európai Unióban radikális és alapvető váltásra van szükségünk: nemcsak politikáinkban, hanem egész gondolkodásmódunkban. Most egyszerűen csak a cselekvésre és az eredményekre kell összpontosítanunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a tagállamok valóra váltsák ígéreteiket, mert számunkra adott az EU kerete. Ami viszont nem adott, hogy van 27 tagállam, amelyek mind úgy tesznek, ahogyan mondják, hogy tenni fognak, és nekünk most az ígéretek teljesítésére és az EU-ban rejlő valamennyi lehetőség valóra váltására kell összpontosítanunk. Alexander Radwan (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, íme, a globalizáció összefoglalása két percben! Első kérésem az volt, hogy vitáinkban kicsit őszintébben foglalkozzunk a globalizáció témakörével. Szülőföldem, Bajorország régiója GDP-jének felét exportból teremti elő. Sokan kritizálják a globalizációt, de ha megkérdeznénk tőlük, hogy egyetértenének-e azzal, hogy helyi társaságaik számára többé ne engedélyezzék a világpiac kiszolgálását, nemet mondanának. Hasonlóképpen, ha nyilvános fórumokhoz fordulnánk, és feltennénk a kérdést, hogy van-e olyan, aki kész arra, hogy lemondjon a versenyképes árképzésű árucikkek vásárlásának a lehetőségéről, legyen szó elektromos készülékekről, textil- vagy egyéb termékekről, nem lenne önkéntes jelentkező. Köztudott, hogy az alacsony költségű országokból történő behozatal az oka az elmúlt évek alacsony inflációs rátájának. Csak helyes és megfelelő elismerni ezt, még akkor is, ha a globalizációt rendszeresen fenyegetésként említjük. Európának alakítania kell a globalizációs folyamatot, mivel az gyártóink és fogyasztóink előnyét is szolgálja. Ez a célja például a bürokrácia felszámolásának, amely mind Verheugen biztos úr, mind pedig Európa számára fontos célkitűzés. Nem szeretném azt sugallni, hogy ez csak a Biztos úr feladata, a Parlamentre és a Tanácsra is utalok. A globalizációról beszélünk most, de ezután fogadjuk el a talajvédelmi irányelvet és teremtünk

27

28

HU


még több bürokráciát. Röviden: intézkedéseinknek szigorúan következetesnek kell lenniük Európában, és Európa formálása a mi küldetésünk. Ha figyelembe vesszük az Egyesült Államokban fennálló másodlagos jelzáloghitelek válságát, észre kell vennünk, hogy a nemzetközi pénzügyi piacok összefonódnak, és azt, hogy nekünk, európaiaknak kell az eseményeket irányítanunk. Hogyan foglalkozunk a hitelminősítő szervezetekkel és a fedezeti alapokkal? Sajnálatos módon az ezekért a kérdésekért felelős biztos, McCreevy úr ebben a folyamatban még nem vette át a vezetést ahhoz, hogy kézben tartsuk az amerikai és az egyéb piacokat, Európa így lemarad. Mindazonáltal határozott meggyőződésem, hogy Európa megfelelően felkészült a globalizációra. Előnyünk származik belőle, amit el kell magyaráznunk a nyilvánosságnak, és minimumszabályokat kell szorgalmaznunk, bár ezek nem lennének európai előírások, és akkor állunk készen és leszünk alkalmasak a globalizációs játszma megnyerésére. Akár akarjuk, akár nem, a globalizáció jelen van, és nem Brüsszel vagy Strasbourg határozza meg. Kósáné Kovács Magda (PSE). - (HU) Köszönöm, elnök asszony! Egy olyan térség képviselőjeként szólok, amelyik nem választhatta meg a háború utáni sorsát. Szögesdrót volt a mi országaink és Európa szerencsésebb része között, de ez sem tudta megállítani a globalizáció nem várt hatásait. 2000-ben kezdtünk magunkra ismerni a versenyképesség és a szolidaritás, a munka és a dolgozó ember stratégiájában, a lisszaboni stratégiában. Azóta többször billent meg az egyensúly a tőkemegtérülés oldalára és vált félővé, hogy a stratégia emberi arca elhomályosul. A versenyképesség és a munka vitathatatlanul és történelmileg elválaszthatatlan fogalmak, és kezdünk rájönni, hogy a méltó munka csak része a méltó életnek. A méltó élethez az elemi biztonság, az egészséges élethez és művelődési javakhoz való hozzájutás, a diszkrimináció hiánya, az elfogadható életfeltételek is hozzátartoznak. De Európa ne csak az értékek őrzőjének tekintse magát, hanem váljon generációk álmainak megvalósítójává, lehetőséget teremtve az európai polgárok és a harmadik országból jövő alkotni vágyók számára is. És éppen ezért ne maradjon jelszó csupán a szolidaritás, legyen az alkotásra képes vagy képessé tehető emberek esélye. Képviselőtársaim, a munkaerőpiac, a megtérülni akaró tőke kegyetlenül válogat, az új munkaerőforrás pedig befektetést igényel, többet, mint amilyen áron az egyre könnyebben áttelepülő tőke munkást szerezhet. Az értékek Európája nem fogadhatja el, hogy nem lesz munkája a pályakezdőnek és az idősnek, a szegénység által elszigeteltnek és az új ismeretekre szorulónak, a sokféle hátrány súlyát viselő cigányoknak. Különösen azért, hogy a hátrányok súlya már ne nyomja a következő generációk vállát, a rájuk költött közösségi forrás nemcsak őket tarja meg a méltó élet keretei között, hanem az európai versenyképesség esélyeit is tovább növeli. Köszönöm, elnök asszony. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, a vitából természetesen levont következtetés az, hogy az európai modellnek a globális „mega-képernyőre történő kivetítése egyaránt jár kockázatokkal és lehetőségekkel. A globalizációt az európai polgárok rendszerint külső jelenségként érzékelik, amelynek tekintetében nem tapasztalható nyilvánvaló európai szabályozási vagy politikai beavatkozás. Ezért az európai cselekvési tervnek kell megmutatnia, hogy valójában látható, mérhető európai érdek védelméről, ugyanakkor a globális felfogás előmozdításáról van szó. Ami az Unió külső kereskedelmi menetrendjét illeti, az a véleményem, hogy többek között a piacra jutás kölcsönössége feltételeinek és az egyenlő feltételekkel folytatott versenynek a biztosítását kell előtérbe helyezni, ahogyan azt a francia elnök, Sarkozy úr nyomatékosan hangsúlyozta tegnap e Házban. A fogyasztók és a munkavállalók számára létrehozott környezetvédelmi és közegészségvédelmi szigorú európai szabályozási keret az Unió politikai és intézményi érettségének kiemelkedő jelzése. Ha azonban azt akarjuk, hogy ez ne legyen az Unió számára hosszú távú versenyhátrány, akkor a többi nemzetközi vezető szereplő részéről ugyanilyen választ kell kiváltania. A lisszaboni stratégia belső és külső szempontjai közötti kölcsönös engedmények hozzá fognak járulni az európai modell előmozdításához az irányítás globális arénájában. Ez azonban egy alacsonyabb szintű szabályozási szigorúsággal és jogilag kötelező teljességgel ütközik a WTO-ban és más nemzetközi szervezetekben egyaránt. Az Uniót fel kell szólítani arra, hogy a nemzetközi együttműködés magasabb

14-11-2007

14-11-2007

HU


szintjén vezető és konstruktív szerepet játsszon. Arra is fel kell szólítani, hogy a felfelé irányuló szabályozási konvergencia érdekében helyezze előtérbe a kötelező erejű kötelezettségvállalást és a nemzetközi előírások elfogadását. Stephen Hughes (PSE). - Elnök asszony, ez a vita rendkívül sokrétű volt, és a végén szeretném visszavezetni a szociálpolitikára, mint termelési tényezőre összpontosítva. Az integrált iránymutatás-csomag bevezetésének eredetileg az volt a célja, hogy kiegyenlítse a lisszaboni folyamat gazdasági, szociális és fenntarthatósági vonalát, de a gyakorlatban a foglalkoztatási iránymutatások vonatkozásában nem integráció, hanem alárendelés következett be. A foglalkoztatási iránymutatások gyakorlatilag láthatatlanná váltak, elrejtve a rendkívül változatos tagállami teljesítményeket azok mögött a különféle mutatók és célkitűzések mögött, amelyeket a tagállamoknak a fiatalok munkanélküliségéről, az idősebb munkavállalók beilleszkedéséről, tehát egy sor tényezőről szóló foglalkoztatási stratégia keretében kellene elérniük. Néhány tagállamban az egész életen át tartó tanulásra és az aktív munkaerőpiaci intézkedésekre fordított kiadások az elmúlt öt évben valójában csökkentek – nem növekedtek, hanem csökkentek. Ez a lisszaboni folyamat egészére nézve katasztrofális. A foglalkoztatási stratégiának ezért a következő lisszaboni ciklusban sokkal nagyobb nyilvánosságot kell kapnia. Egy másik kérdés, amiről ma itt vitát folytatunk: a közös állásfoglalás több helyen annak szükségességét hangsúlyozza, hogy tisztességes munkát végezzünk és a munka minőségének javítására koncentráljunk. Ezt az összpontosítást nem segíti az, hogy a Bizottság a munkahely biztonságával szemben a foglalkoztatás biztonságára koncentrál, ami a munkajogi zöld könyvben, valamint a rugalmas biztonságról szóló közleményben is megismétlődik. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belül a rugalmas biztonsággal kapcsolatos munkánk során tisztázzuk, hogy a foglalkoztatás biztonsága és a munkahely biztonsága egyaránt fontos. Amire egy gyorsan változó, rugalmas – termelési ágát félévente, IT-konfigurációját négyhavonta változtató – cégnek szüksége van, az az alkalmazkodó, képzett, lojális és elszánt munkaerő, nem pedig egy alkalmi jellegűvé tett és fragmentált munkaerőpiac. Mi tehát minden tőlünk telhetőt megteszünk a megfelelő rugalmas biztonsági alapelvkészlet kialakítása érdekében, de idővel ezeknek az alapelveknek az iránymutatások módosításához kell vezetniük. Barroso elnök úr korábban azt mondta: „ha nem romlottak el, nem kell őket megjavítani”. Nos, elromlottak, és meg kell őket javítani. Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). – Elnök asszony, gratulálok a Bizottságnak a kiváló dokumentumhoz, én csak e négy témakört szeretném kiemelni. Az első a tudásalapú gazdaság. Véleményem szerint ahogyan ezt a dokumentum kifejezte, hogy az ötletek és a kutatók szabad mozgása lehetne az EU „ötödik szabadsága”, szép volt, szeretném látni, hogy megvalósul. Hughes úr imént elhangzott felszólalására reagálva úgy gondolom, hogy ez a pont igazán tükrözi, hogy hol tartunk a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belül folyó vitában, hogy – a foglalkoztatottság előmozdításával és a szakismeretek fokozásával – szeretnénk továbblépni a pusztán a munkahelyek egyszerű megőrzésére irányuló elképzeléstől a foglalkoztatás védelméig; ily módon a globalizáció korában Európa számára a siker az egyének, az emberek sikerét jelentheti, amiről az EU-nak sokkal inkább kellene szólnia. A második témakör a kkv-kra vonatkozik. Számos új javaslatra történik utalás 2008 végéig. Ezt örömmel látom, azonban van egy „de”: addig ne fordítsuk figyelmünket a holnapi megállapodásokra irányuló új javaslatokra, amíg nem teljesítettük a cselekvésre irányuló, ma meglévő kötelezettségvállalásainkat. Itt különösen Verheugen úr figyelmét hívnám fel a hatályos EU-jogszabályok mennyiségének 25%-os csökkentését jelentő egyszerűsítésre. Mutasson erről inkább előbb, mint utóbb néhány valós, mindenkit érintő eredményt, mivel ez különösen kedvező lesz a kkv-k számára. Ezzel összefüggésben ösztönözném a munkaidőről szóló irányelv teljes felülvizsgálatát, amelyben mindannyiunknak sokkal több kreatív gondolkodásra van szüksége – és itt valóban mindannyiunkra gondolok, az EP-képviselőket is beleértve. A harmadik témakör az egységes piac: a külső dimenzió hozzáadása nagyon jó, de előbb legyen meg a belső dimenzió, és tegyük teljessé saját belső piacunkat, mielőtt kifelé nagyratörő ambíciókat támasztunk. Schultz és Hughes úrnak azt mondanám, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ez nemcsak gazdasági fejlődésünket, hanem a társadalmi fejlődés megvalósítását is szolgálja. Végezetül egy személyesebb vonatkozás: az egyetlen dolog, amin megütköztem a dokumentumban, az a címlap első sora, amely így szól: „Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának”. Elismerem, hogy az

29

30

HU


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága létezik – bár sohasem értettem világosan, hogy miért –, de kérem, ne emeljék e bizottságokat a két együttdöntési intézménnyel azonos szintre. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) A globalizáció jelensége egyre inkább érzékelhetővé válik. Ilyen helyzetben az Európai Uniónak meglehetősen gyorsan kell reagálnia, és meg kell határoznia nemcsak azt, hogy megmaradt-e Európa versenyképessége, hanem azt is, hogy növekedett-e; azt, hogy a lisszaboni stratégia, amelynek elméletileg biztosítania kell az előbbi bekövetkezését, képes arra, hogy megoldásokat kínáljon különösen az innováció, az energiaügy, a migráció, az oktatás és a demográfia területén. Mindennek elő kell segítenie a növekedést és a munkahelyteremtés képességét. Új kihívások jelennek meg a környezettel kapcsolatban, mint például a széndioxid-kibocsátások, a növényvédőszerek használata, a tisztavíz-készletekkel és -forrásokkal kapcsolatos aggodalmak, a talajvédelem és a mezőgazdaság. Végül, de nem utolsósorban előttünk állnak az egészségüggyel és a járványokkal, valamint az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a mindenféle típusú rákbetegség egyre növekvő előfordulása elleni küzdelemmel kapcsolatos kihívások. Hölgyeim és Uraim, a globalizáció további kihívásokat eredményez a biztonság és a migráció területén, és egyre növekszik a bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatos veszély. Hamarosan tanúi leszünk a vasfüggöny és a megosztott Európa utolsó maradványai leomlásának, amikor kilenc új tagállam csatlakozik a schengeni térséghez. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a közös térséget teljes egészében védelmezzük, hogy az illegális bevándorlók, akik súlyosbítják a tagállamokon belüli biztonsági helyzetet, ne juthassanak be. Másrészről, felelősségteljes megközelítést támogatok a legális bevándorlóknak juttatott munkavállalási engedélyek területén: ezzel kapcsolatban megfelelően kell gondolkodnunk, és képzett alkalmazottakat kell kiválasztanunk a legnagyobb hiánnyal küzdő foglalkoztatási ágazatokban. Ezenkívül azt is gondolom, hogy az Európai Unió régi tagállamai – és szeretném, ha ezt a Bizottság tudomásul venné – megszüntetik az új tagállamok állampolgárait sújtó irreális foglalkoztatási korlátozásokat. A mai helyzetben ez egy érthetetlen anakronizmus. Tokia Saïfi (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, az Európai Unió nem hagyhatja, hogy a globalizáció áldozatává váljon, vagy az emberekben azt a benyomást keltse, hogy olyasmibe kerültek, amit nem tudnak befolyásolni. Tehát most nem az a kérdés, hogy a globalizáció jó-e vagy rossz: a kérdés az, hogy készen állunk-e arra, hogy nyomást gyakoroljunk rá és, hogy szabályozzuk. Ahhoz, hogy szembenézzen ezzel a kihívással, az Európai Uniónak össze kell egyeztetnie a versenyképességet a gazdasági és társadalmi kohézióval. A multilaterális szabályok erősítése a folyamat részét képezi. Egy nyitott gazdasági rendszerben a fogyasztók és a polgárok jogainak tiszteletben tartását a versenyszabályok betartásával és olyan tisztességes és igazságos piac létrehozásával lehet biztosítani, amely figyelembe veszi a környezetvédelmi és a szociális előírásokat. Ezért mindaddig, amíg nincsenek nemzetközileg elismert szabályaink, elengedhetetlenül fontos, hogy megtartsuk és ne enyhítsük azokat a meglévő kereskedelemvédelmi eszközeinket, amelyek az egyetlen hatékony eszközt jelentik számunkra a dömping ellen. És valóban, Európa védheti polgárait anélkül, hogy protekcionista lenne. Európának azokba az ágazatokba is be kell fektetnie, amelyek a jövőben gazdasági ütőkártyáit jelentik: nevezetesen a kutatásba, az innovációba és a tiszta technológiák kifejlesztésébe. Ezenkívül ahhoz, hogy támogathassa azokat, akik a legnehezebben jutnak hozzá a globalizáció előnyeihez, Európának erősítenie kell a szolidaritás gyakorlatba való átültetését célzó rendelkezéseit, például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a rugalmas biztonság révén. A nemzetközi versenyben való helytállás vonatkozásában Európa érdeke, hogy az alkalmazkodás elébe vágjon és reformokat kezdeményezzen. Az Európai Unió rendelkezik minden szükséges kapacitással és erőforrással a kihívásnak való megfeleléshez. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, az európai jólét szempontjából a globalizációban elért siker alapvető fontosságú: az adja lényegi tartalmát. Most, hogy a megújult lisszaboni stratégia hároméves ciklusának végéhez közeledik, különösen a külső dimenzióra kell a figyelmünket összpontosítanunk. Különösen három elemet szeretnék kiemelni. Először is az energia – annak ellátása és elégséges volta – erősíti és gyengíti a társadalmaknak a globális versenykörnyezetben betöltött pozícióját. Az európai helyzet nem tűnik kedvezőnek. Az energia-önellátás visszaesése az EU számára komoly kihívást jelent. Az energiának még most is több mint a felét az EU-n kívülről importáljuk, és az importfüggőség az előrejelzések szerint nő. Az energia-önellátás fokozását célzó határozott törekvésen kívül az energiaüggyel kapcsolatban erős külpolitikára, közös véleményre, szolidaritásra és biztonságos behozatalra van szükségünk.

14-11-2007

14-11-2007

HU


A második központi kérdés az éghajlatváltozás: ez egy olyan globális jelenség, amelynek világviszonylatban negatív hatása van a környezetre, a gazdaságra és a társadalomra, és amely globális megoldásokat igényel. Az egyoldalú intézkedések torzítják a versenyt és szénveszteséget okoznak. A globalizáció kapcsán a következők bírnak kiemelkedő jelentőséggel: a globális kibocsátás-kereskedelmi rendszer elkerülhetetlensége, kötelező kötelezettségvállalás az összes iparosodott ország és feltörekvő gazdaság részéről egy ilyen elgondolás mellett, valamint a piacra jutás előtti akadályok megszüntetése a tiszta technológiák tekintetében. A harmadik pedig az, hogy az EU-nak mindig emlékeznie kell Schuman zsenialitására, vagyis arra, hogy sikertörténetünkben a gazdaságnak közös célkitűzéseket, az emberiség javát, békéjét és stabilitását kellene szolgálnia. Kulturális hagyományaink arra köteleznek bennünket, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartó humánusabb világ megvalósítására törekedjünk. A globalizáció csak ebben az esetben szolgálhatja mindenkinek az érdekét. Csak ebben az esetben akadályozhatjuk meg, hogy a világ kicsússzon a kezeink közül. Panayiotis Demetriou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, hivatalban lévő Elnök úr, Biztos úr, az európai polgárok láthatóan szkeptikusan fogadják a globalizáció történelmi jelenségét, sokan közülük valójában félelemmel és teljes mértékben negatív hozzáállással. Ennek a globális gazdaságban és Európa társadalmi szerkezetében zajló forradalom az oka. Az előítélet, a félelem és mindenekelőtt a tétlenség és a fejlemények passzív megfigyelése azonban semmiképp sem alkalmas a világszíntéren tapasztalható új renddel való szembenézésre. A helyzet nem fordítható meg. A globalizáció jelen van és lesz, akár akarjuk, akár nem. Épül a hatalmas globális falu, ahogyan azt Barroso elnök úr megjegyezte. Az EU-nak európai érdekeket kell védelmeznie. Ezért módszeresen, tervezetten, együttesen és dinamikusan kell integrálódnia a globalizációs folyamatba annak érdekében, hogy az új világrendben megfelelő működési szabályokat dolgozhasson ki. Az EU-nak előre kell lépnie, természetesen mind Európa polgárainak, mind a világ polgárainak jólétét kell célként kitűznie. Az alapelvek és értékek közösségeként az EU-nak méltó helyet kell biztosítania emberközpontúságának, és azt nemzetközileg elő kell mozdítania. A gazdasági versenyt a szabadság, a demokrácia, a jogszerűség elve, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a környezetvédelem, valamint a nemzetek és egyének békés egymás mellett élése előmozdításának érdekében valódi versengéssé kell alakítania. Ez az a szerep, amelyet az EU be tud tölteni, és be is kell, hogy töltsön a globalizáció folyamatában. Marianne Thyssen (PPE-DE). - (NL) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, erre a vitára éppen jókor kerül sor. A globalizáció tény. Azt mondják, hogy minden generációnak megvannak a maga kihívásai. Nos, a mi kihívásunk az, hogy a lehető legjobban válaszoljunk a globalizáció által kiváltott új körülményekre. A legjobb válasz természetesen az, hogy nem állunk ellen a globalizációnak – egyesek még most is erre kényszerítenének. Nem tehetjük meg, és nem is törekszünk erre. Ez mindenképpen különösen hátráltató lenne számunkra Európában, hiszen mindenkinél jobban függünk a világ többi részétől a nyersanyagok, az energia, a megtermelt javaink értékesítéséhez szükséges piacok, sőt – idősödő népességünk miatt – a munkaerő tekintetében is. A válaszunk az kell legyen, hogy együtt haladunk a globalizációval, és jobban alakítjuk. Ez nemzetközi szintű megállapodások kötését és ilyen szabályok megállapítását jelenti. Európaiként jól képzettek vagyunk a Közösségen belüli megállapodások megkötésében. Használjuk ki tehát ezt a tapasztalatot, hogy nemzetközi szinten több irányításra tegyünk szert. Ezt kellene tennünk, Elnök asszony, a szükséges önbizalommal és azokkal az értékekkel indíttatva, amelyek az EU-n belüli intézkedéseinket is ösztönzik, amelyeket oly kiválóan fejeztünk ki a reformszerződésben és az alapjogi chartában. Hölgyeim és Uraim, az, hogy tegnap bebizonyosodott, hogy a Bizottság 2008-as jogalkotási és munkaprogramja arra a szándékra összpontosít, hogy a lehető leghatékonyabban alakítsuk a globalizációt, jó jel: annak a jele, hogy a dolgok kezdenek komolyra fordulni. Az, hogy a nem hivatalos lisszaboni csúcstalálkozón a globalizáció is vitatéma volt, azt jelzi, hogy a lisszaboni stratégiának új külső dimenzióra van szüksége. A képviselőcsoport lisszaboni stratégiáért felelős koordinátoraként azt hangsúlyoznám, hogy ez a stratégia sarkallt minket cselekvésre. Fokozatosan, megszakításokkal, most már eljutunk valahová. A félidős felülvizsgálatot követő első hároméves időszak majdnem befejeződött, és talán újabb kiigazításra van szükség. Azt javasolnám, Elnök asszony, hogy mostantól kevesebbet koncentráljunk célokra, százalékokra és

31

32

HU


statisztikákra, és többet a valós célkitűzésekre: az innovációra, a jó üzleti környezetre, a versenyképességre, a növekedésre, valamint a több és jobb munkahelyre. Végezetül annak a célnak az érdekében kell tevékenykednünk, amely remélhetőleg közös célunk lesz, nevezetesen az, hogy a lehető legtöbb embernek jó esélye legyen megfelelő életminőségre. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Az, hogy Európa a múltban szembe tudott nézni a modern korral, csodálatra méltó, de amikor szóba kerül a globalizáció, nem vagyunk biztosak abban, hogy hogyan találhatunk olyan megfelelő stratégiát, amely képessé tenné Európát arra, hogy kulcsszerepet játsszon. Ebben a keresési folyamatban az első lépést annak megértése jelenti, hogy a lisszaboni stratégiának nincs külső dimenziója, és hogy egy összetettebb gazdasági és társadalmi stratégia részévé kell válnia. Ennek a stratégiának megfelelően kell meghatároznia a szigorúan szabályozott gazdaság és a liberalizált globális kereskedelem közötti konfliktust, és eszközt kell biztosítania számunkra ahhoz, hogy ezt a konfliktust, amely Európát kevésbé versenyképessé teszi, minimálisra csökkentsük. A két ok, amely indokolja a közös gazdasági térségen belüli szabályozást, a tisztességes verseny és a magas szintű fogyasztóvédelem. Azonban mindkettőt fokozatosan rontják a harmadik országokból érkező olcsó áruk és hamisított termékek áradata. Olyan ijesztő feladatokkal állunk szemben, mint az európai biztonsági szabványoknak nem megfelelő importáruk hatalmas mennyiségének ellenőrzése. Komplex stratégiánk kulcskérdése az kell legyen, hogy előmozdítsuk a szabályozási mechanizmusok konvergenciáját, azaz a globális szabályok és előírások, nemcsak műszaki, hanem környezetvédelmi, szociális és biztonsági szabályok és előírások létrehozását. E folyamat elősegítésének egyik módja az, hogy folyamatosan kiálljunk amellett, hogy a harmadik országokban tartsák tiszteletben az emberi jogokat. Ezen országok állampolgárai számára a szólásszabadság lehetővé fogja tenni, hogy magasabb életszínvonalat és foglalkoztatási színvonalat követeljenek, és ezáltal a másik oldalról járul hozzá a konvergenciához. Új energiapolitikánk megfelelő választ ad a globalizáció kihívására, és jó példát mutat. Azonban más politikákat is felül kell vizsgálnunk, amelyek a későbbiekben a globalizáció kezelésére vonatkozó megfelelő és komplex stratégia részévé fognak válni. Meg kell szabadulnunk a múlt örökségeitől, például az agrárpolitikától. Ha a globális színtéren továbbra is fontos szereplők kívánunk maradni, nem csak reagálnunk kell: tevékenyen együtt kell működnünk a globális konvergenciaszabályok létrehozásában, mind az EU-n belül, mind pedig az EU-n kívül. Európának kicsit meg kell változnia. Ha nem, akkor számíthatunk arra, hogy a „főtt béka” sorsára jutunk: a víz fokozatosan felforr, aztán pedig már késő lesz ahhoz, hogy kiugorjunk a fazékból. Hans-Peter Martin (NI). - (DE) Elnök asszony, az egyik korábbi felszólaló, Alexander Radwan azt állította, hogy Európa megfelelően felkészült a globalizációra, noha a globalizáció modernkori változata már tizennyolc éve jelen van. Mi ezalatt a globalizáció csapdájából – amelyre a szokásos retorika az volt, hogy a tömeges jólét megsemmisítése és a demokrácia elleni támadás – egyenesen az európai csapdába kerülünk, amely annak az eredendő politikai bűnnek a terméke, hogy Nizzában, ahol a mélyebb unióval szemben az elhamarkodott bővítést részesítettük előnyben, nem tudtunk megfelelő szerződést kötni. Ennek eredményeként a mai problémák központi kérdése a bürokrácia, euro-milliárdok pazarlása, és – igen – az európai elit politikai „toborzásában” elkövetett hibák. Valójában, Verheugen biztos úr, az Ön esete is példa erre. Az Önnel szembeni, elítélendő személyes támadások, amelyek akkor kezdődtek, amikor Ön megpróbálta ellenőrzésnek alá vetni a bürokráciát. Most van egy új ember, és már megpróbálják kihúzni a lába alól a szőnyeget. Meglátjuk, hogy milyen előrelépést tud tenni a bürokráciával kapcsolatban. Így nem lehet eljárni. Ha nem tudjuk meggyógyítani ezeket a beteg dolgokat, akkor az Unió a politikai bénultság markában marad, és a globalizáció kihívásai vereséget mérnek ránk. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök asszony, bizottsági Alelnök úr, Hölgyeim és Uraim, ez valóban hosszú és mindenre kiterjedő vita volt, és mindazok közül, amelyekben jómagam a Tanács elnöksége részéről részt vettem, ebben a vitában volt a leghosszabb a véleményt nyilvánító résztvevőknek és parlamenti képviselőknek a névsora. Ez egyértelműen különösen aktuális, nagy jelentőségű kérdés, de ne legyenek illúziók azt illetően, hogy egyben nehéz és ellentmondásos kérdés is, amely igen változatos véleményeket, elemzéseket és észrevételeket váltott ki. Itt azonban egy közös következtetéshez folyamodom, ami az, hogy a globalizáció állandósul és fejlődik, és újabb módokon nyilvánul meg. Nincs visszaút, nincs hátralépés, nem fordíthatjuk vissza a történelmet. Maga a globalizáció a jövő felé menetelésünk eredménye. Amit tennünk kell, amit elemeznünk kell, és amit el kell döntenünk, természetesen arra vonatkozik, hogy a globalizációból hogyan lehet a legtöbbet és a legnagyobb előnyt kihozni, miközben

14-11-2007

14-11-2007

HU


csökkentjük vagy megszüntetjük az azzal összefüggő valamennyi ismert kockázatot, és mindig szem előtt tartjuk azt a – szerintem nagyon fontos – kérdést, hogy a globalizációnak inkább az emberiséget és a polgárokat kell szolgálnia, nem pedig fordítva. Nem az emberiségnek, a polgároknak vagy az embereknek kell a globalizáció szolgálatában állniuk. Azt illetően is kevés a kétség, hogy annak érdekében, hogy a globalizációból a legtöbbet hozzuk ki és maximálisan kihasználjuk a globalizáció kínálta lehetőségeket, Európában fel kell szerelnünk vállalkozásainkat – a nagy-, a kis- és a középvállalkozásokat is – olyan eszközökkel és politikákkal, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy szembenézzenek a gazdasági globalizáció kihívásaival. Fokoznunk kell a képesítéseket, és képeznünk kell az európai polgárokat, és a társadalmi modellünket is meg kell reformálnunk. Ez nem az említett modell visszafogásának vagy gyengítésének a kérdése, valójában inkább az ellenkezője. Meg kell erősítenünk és ki kell azt igazítanunk annak érdekében, hogy sikeresen kezelje a globalizáció kihívásait és fenyegetéseit. A környezettel kapcsolatos területen el kell ismerni, hogy az Európai Unió bizonyított a környezet védelme területén, és bebizonyította, hogy képes irányítani és megmutatni a jövőbe vezető utat, amelyre a világ egyetlen más regionális tömörülése sem volt képes. A decemberben Balin kezdődő tárgyalások egyértelműen be fogják ezt bizonyítani. Végezetül nekem is utalnom kell a lisszaboni stratégia “külső dimenziójára”, amely oly szorosan kapcsolódik a globalizációhoz. Az elgondolás az, hogy felkérjünk másokat arra, hogy osszák meg velünk a globalizációnak ezt az útját, ezeket a nehézségeit, ezeket a kihívásait annak érdekében, hogy gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi értékeket és elveket osszanak meg velünk, és természetesen annak érdekében, hogy kifejezetten egyértelművé tegyük, hogy a globalizáció csak akkor jelent sikert mindenki számára, ha ténylegesen meg tudunk állapodni a társadalom, a gazdaság és a környezetvédelem területén, amelyek valóban szabályozottak és mindenkit szolgálnak. Ez a szempont alapvető. Ne legyünk naivak, Hölgyeim és Uraim. Véleményünk szerint határozott politikákkal, szilárd alapelvekkel és értékekkel – mint már említettem – valóban elérhetjük azt, ami alapvető célkitűzés számunkra: a globalizáció az emberiség szolgálatában. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, az európai érdekről szóló bizottsági közlemény, amely a mai vita alapját szolgáltatta, nem több egyfajta vitadokumentumnál. Ez nem az elkövetkezendő három évre vonatkozó lisszaboni terv. Olyan dokumentum, amelynek célja, hogy ösztönözze az Európai Tanácson és az Európai Parlamenten belüli vitát annak érdekében, hogy a Bizottság ennek a vitának az eredményeit beépíthesse a következő lisszaboni ciklusra vonatkozó javaslataiba. E javaslatok megtételére decemberig nem kerül sor. A javaslatok előterjesztése még nem történt meg, és azok a tisztelt képviselők, akik a Bizottságot azért bírálták, mert egyetlen kézzelfogható javaslatot sem terjesztett elő, tévedésből tettek erőfeszítéseket. A mai vita nem erről szólt. A Bizottságnak az volt a célja, hogy kiderítse azt, hogy Önöknek, az európai szavazópolgárok képviselőinek mire kell a Bizottság figyelmét felhívniuk a lisszaboni terv megszövegezése tekintetében. Örömmel mondhatom, hogy a legtöbb itt elhangzott dologra kedvezően tudok válaszolni. Az iránymutatás marad az új lisszaboni csomag központi eszköze. Amint azt Barroso elnök úr egyértelművé tette, az eszköz működött, és önmagában nem fogjuk azt megváltoztatni, de természetesen úgy szövegezzük meg, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy megfelelően figyelembe vegyük az elmúlt három év tapasztalatait, és nagyobb súlyt fektessünk az adott időszak alatt előtérbe került kérdésekre. Hadd említsek néhány példát. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a versenyképesség, az energiaügy és a környezet közötti összefüggésekre. A mai vita során több ilyen irányú kérés merült fel. Ez teljes mértékben helyes. Ideje véget vetni annak, hogy elszigetelten vegyük figyelembe a politikákat. Szervesen illeszkedő megközelítésre van szükségünk. Nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az olyan határozott javaslatok megszövegezésének, amelyek célja annak biztosítása, hogy a globális verseny, amely minden bizonnyal az, amit akarunk, egyenlő feltételekkel folyjon, mindenki számára ugyanolyan szabályok mellett. Több figyelmet kell fordítanunk arra, hogy megtaláljuk annak a módját, hogy a szociálpolitika hogyan támogathatja a strukturális változást. A mai vitában úgy tűnt, hogy a pártok általános álláspontja az, hogy ez egy igazán lényeges kérdés, és ez az álláspont valóban megalapozott. Hadd mondjak el valamit ezzel kapcsolatban. Úgy vélem, hogy helytelen dolog a társadalmi stabilitásba és a szociális biztonságba való befektetéseket pusztán könyöradománynak tekinteni. Épp ellenkezőleg, ezek a gazdasági potenciálba való befektetést is jelentenek, mivel biztosan nem lehet kétség afelől, hogy Európa gazdasági potenciálja egy kiemelkedően motivált és különösen hatékony munkaerőtől függ, és azért rendelkezünk ezzel az előnnyel, mert magas a bérszínvonalunk és a szociális biztonságunk szintje.

33

34

HU


Nem az a helyzet, hogy a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét kölcsönösen összeegyeztethetetlen. Valójában – ahogyan az több felszólalótól elhangzott ma – az egyik kiegészíti és táplálja a másikat. Ezt jelentős észrevételnek tartom. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy csak azért, mert egyre több régió és ágazat szenved a képzett és szakismeretekkel rendelkező munkaerő hiányától, a foglalkoztathatóság kérdésével az eddiginél jóval erőteljesebben kell foglalkozni. Úgy vélem tehát, hogy e kérdések közül sok tekintetében azonos hullámhosszon vagyunk. Engedjék meg, hogy hozzáfűzzem: a Bizottság osztja azt a nézetet, miszerint a pénzügyi piacokon a közelmúltban tapasztalható zavarok nemzetközi és többoldalú fellépést követelnek. Egyszerűen nem engedhető meg, hogy a dolgok a maguk útján folytatódjanak, mert az, amivel itt szemben állunk – amint már elhangzott – a nemzetközi pénzügyi rendszer beépített strukturális hiányosságát jelenti. Nem a 100–200 millió dolláros végkielégítési csomaggal elbocsátott igazgatóknak az emberi hibájáról van szó, nem, ez strukturális hiányosság eredménye. Még három rövid észrevételt szeretnék tenni a globalizáció tárgyában ma itt zajlott alapvető vitával kapcsolatban. Először is oly nehéz közös európai politikát kovácsolni e vita alapján, mert nincs megegyezés azt illetően, hogy valójában mi is az európai érdek. Mindennapi munkánk során tulajdonképpen folyamatosan szembesülünk Európa érdekeinek kaleidoszkóp-szerű meghatározásával. A helyzettől függően, bármely adott időpontban Európa érdeke lehet az, hogy az egyik tagállamban alacsonyak legyenek az élelmiszer-áruházak árai, vagy a másikban magas legyen az ipari foglalkoztatás szintje, ez pedig célok konfliktusa, ami nem könnyen oldódik meg. Európának érdeke lehet, hogy Liège-ben magas legyen az acéliparon belüli foglalkoztatás szintje, hogy egy különösen aktuális kérdést említsek, vagy lehet az, hogy az európai kibocsátás-kereskedelemben magas szintűek legyenek a környezetvédelmi előírások. Folyamatosan szembesülünk ezekkel a konfliktusokkal, és nincs olyan egységes irányvonal, amelyet 27 tagállam követhetne közös európai érdekeinek meghatározásához. Másodszor, nem fogadhatjuk el azt a hozzáállást, hogy a globalizáció mindaddig jó volt, amíg azt jelentette, hogy a szegénységgel sújtott déli országokat a gazdag északi országok uralták, nem fogadhatjuk el azt, hogy az említett körülmények beálltáig jó volt, de rossz lett, amikor a déli országok versenytársakká váltak. Így nem lehet reagálni. Az sem fogadható el, hogy magas szintű környezetvédelmi és szociális előírásokat követeljünk a fejlődő régióktól, miközben megtagadjuk saját politikáink megváltoztatását. Amit ma hallok Európában, az az, hogy Kínának és Indiának meg kell változtatnia környezetvédelmi és szociális előírásait. Természetesen meg kell, de a kínaiak és az indiaiak ezeket az igényeket tiszta európai protekcionizmusként fogják fel, mivel az alacsony szintű szociális előírások és az alacsony szintű környezetvédelmi előírások révén emelkedtünk fel a jóléthez, és most már mi mondjuk meg másoknak, hogy meg akarjuk tartani azt, amink van, nekik azonban nem lehet meg ugyanez. Egy ilyen politika, Hölgyeim és Uraim, kudarcra van ítélve, erről biztosíthatom Önöket. Számunkra az egyetlen megvalósítható megközelítést az jelenti, hogy meg kell mutatni ezeknek a fejlődő gazdaságoknak azt, hogy van másik út, valamint azt, hogy a környezetvédelmi és a társadalmi kihívást gazdasági lehetőséggé lehet alakítani. Innen ered a „környezetbarát iparpolitika” kifejezés. Véleményem szerint számottevő az egyetértés ezt illetően, a kulisszák mögött a Bizottság pedig mostantól keményen fog dolgozni, hogy előterjessze a következő lisszaboni ciklusra vonatkozó javaslatait. Ezekkel foglalkozni fog a Tanács márciusi ülése, amely az Európai Parlamentnek bőségesen ad lehetőséget arra, hogy az adott kezdeményezésekkel és javaslatokkal kapcsolatban hangot adjon véleményének még mielőtt jövő év márciusában megszületne a végső határozat. (Taps) Elnök. – Köszönöm az összegzést, Biztos úr. Az eljárási szabályzat 103. cikke (2) bekezdésének megfelelően hét állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam. A vitát lezárom. A szavazásra holnap déli 12 órakor kerül sor. (Az eljárási szabályzat 142. cikkének megfelelően rövidítve) Herczog Edit (PSE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Tanács! Tisztelt Bizottság! Tisztelt képviselőtársaim!

14-11-2007

14-11-2007

HU


A globalizáció kibontakozása annak a következménye, hogy egyre több ország demokratizálódik és kapcsolódik be a szabad világkereskedelembe. Mint ilyen, Európa félévszázados béke- és demokráciapolitikájának sikerét jelzi. Az pedig, hogy egyes országok a nemzetközi versenyben olykor szabálytalan eszközökkel szereznek előnyt, annak a jele, hogy a jogállamiságra való áttérés fokozatos, nem azonnal tökéletes. Éppen ezért Európának továbbra is célja kell, hogy legyen a demokrácia elősegítése, megerősítése. Hogy az ebből született globális versenyben miként leszünk sikeresek, rajtunk múlik. Mint a Parlament globalizációs jelentésének szerzője, tudom: A kihívásokat felismertük, a cselekvésen a sor. Gondoskodnunk kell arról, hogy mai jólétünk unokáinknak is megmaradjon, méghozzá úgy, hogy közben a világ többi népe is efelé fejlődjön. Lesz-e energiájuk, lesz-e élhető környezetük? Erről szól az európai energiapolitika, az „alacsony-szén” gazdaság kiépítése. Biztosítanunk kell, hogy Európában származásától és helyzetétől függetlenül minden ember, méretétől és székhelyétől függetlenül minden vállalkozás ki tudja bontakoztatni minden tehetségét, a legjobb képességeit. Erről szól az esélyegyenlőség, a tudásalapú társadalom építése, az innovációs politika, az új európai KKV-politika. Át kell térnünk a digitális érába, amihez minden területen és mindenki számára meg kell valósítanunk az e-inklúziót. Minden eszköz tehát kéznél van, csak meg kell csinálni. Munkára fel! Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) A globalizáció megállíthatatlan folyamat, de az Európai Unió sikere ebben a globalizációban nem előre eldöntött ügy. Egyesek számára a lisszaboni stratégia az eddig végrehajtott formájában nem recept a sikerre. Tulajdonképpen ez csak egy papíron meglévő stratégia, és még félidőben, 2005-ben is egyértelmű volt, hogy a legfőbb célkitűzés – ami az USA elleni versenyfutás volt a versenyképesség és az innováció területén – nem valósult meg. Időközben más kihívások jelentek meg a Kínából, az Indiából és más ázsiai országokból érkező gazdasági offenzíva formájában. Eddig számos szenzitív célkitűzés elrejtette azt a tényt, hogy nincs meg a politikai bátorság ahhoz, hogy nemzeti szinten strukturális reformokat kezdeményezzünk, pedig ez az a szint, amelyen eldől az innovatív és dinamikus Európa lehetősége. E bátorság hiánya miatt az Európai Unió helyettesítő megoldásokat keres. Például azáltal, hogy reményét a közösségi költségvetés gyökeres változtatásába helyezi, amely megnövekedett kutatási és fejlesztési célú közkiadásokat jelent. Ez nem elég, ha nem jár együtt azzal a képességgel, hogy a pénzügyi magánszektor innovatív társaságait támogatva vállaljunk kockázatokat. Az Európai Technológiai Intézet formájában jelentkező megoldás illusztrálja az intézményi megoldások irányába mutató tendenciát, míg a Globalizációs Alkalmazkodási Alap a túlzott európai aggodalmak mértékét mutatja. A globalizáció kihívására a megfelelő válasz a teljes piaci liberalizáció és az európai szociális modell bátor reformja. Joseph Muscat (PSE), írásban. – Ahhoz, hogy a globalizáció korában sikeresek legyünk, az Európai Uniónak közvetlen külföldi befektetési politikát kell kialakítania Európa számára. Olyan politikára van szükségünk, amely foglalkozik: - a bejövő közvetlen külföldi befektetésekkel, azaz a világ bármely részéről kiinduló, az Európai Unióba irányuló közvetlen befektetésekkel; - a kimenő közvetlen külföldi befektetésekkel, azaz az Európai Unióból kiinduló, a világ bármely része felé irányuló közvetlen befektetésekkel, valamint - a belső közvetlen külföldi befektetésekkel, azaz az Európai Unió valamely tagállamából kiinduló, az Európai Unió bármely más tagállamába irányuló közvetlen befektetésekkel. Igaz ugyan, hogy létezik ilyen politikára vonatkozó részpolitikánk, például a kutatási és fejlesztési befektetéseket vonzó feltételeket biztosító hetedik keretprogram. Ez azonban csak a történet egy része – jóllehet, fontos része. Tények és számadatok mutatják a közvetlen külföldi befektetés óriási jelentőségét a mai világgazdaságban, vagy Európának a világ többi részéhez viszonyított közvetlen külföldi befektetési pozícióját.

35

36


HU

Ezek a tények azt mutatják, hogy amennyiben tényleges erőfeszítést kell tennünk a lisszaboni célok tekintetében, átfogó európai szintű közvetlen külföldi befektetési politikára van szükségünk ahhoz, hogy Európa népei maximálisan profitálhassanak a közvetlen külföldi befektetési politikából. Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – Ma az európaiak egyáltalán nem idegenkednek attól, hogy hátizsákkal nekivágjanak Latin-Amerikának, afrikai barátokkal chateljenek az interneten, vagy CD-ket rendeljenek az USA-ból. A globalizáció miatt szűkül a világ. Különösen a fiatal generáció tekint Európára kiskertként, a világra pedig egyszerűen csak szülővárosként. A globalizáció kifejezés mégis rosszul cseng. Általános félelem, hogy a globalizáció velejárójaként azok az országok, ahol alacsony a munkaerő költsége, elvonják Európától a munkahelyeket. Az EU-nak fontos szerepe van ezeknek a magatartásoknak a megváltoztatásában. Fontos a szerepe, mert bebizonyítja, hogy a tagállamok együtt nemcsak ahhoz elég erősek, hogy túléljék a globalizációt, hanem ahhoz is, hogy előnyükre fordítsák. Ahogyan arról a nyilatkozat említést tesz, Európa a világ legjelentősebb áru- és szolgáltatásexportőre, és a közvetlen külföldi befektetések második legjelentősebb célpontja. Ami pedig a foglalkoztatást illeti: 2006-ban összesen 3,5 millió új munkahely létesült! Természetesen van még mit javítanunk: az európai innovációs politikához elég lenne a reklámozás, a globális piacszabályozásra szükség van, az éghajlatváltozás megelőzése pedig nem kizárólag Európa problémája kellene, hogy legyen. Mindent összevetve még sincs kétségem afelől, hogy az EU dicsőségesen állja ki a globalizáció próbáját. ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT Alelnök

3. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazás erdeményét és az egyéb részleteket lásd a jegyzőkönyben.)

3.1. A földrengések regionális hatása (szavazás) – Jelentés: Nikolaos Vakalis (A6-0388/2007)

3.2. Az Európai Unió és a humanitárius segítségnyújtás (szavazás) – Jelentés: Thierry Cornillet (A6-0372/2007)

3.3. A talaj védelme (szavazás) − Jelentés: Cristina Gutiérrez-Cortines (A6-0410/2007)

3.4. Európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0236/2007) – A szavazás előtt: Pervenche Berès (PSE), előadó. – (FR) Elnök úr, kilenc jelentésről készülünk szavazni. Tulajdonképpen a következő hat ugyanolyan jellegű lesz. Arról a bizottsági eljárásról szóló megállapodásra vonatkozik, amelyet olyan hatásosan kötött meg a három intézmény. Amit itt elkezdtünk, az a szükséges gyakorlati áttekintés, amelyhez – a Tanács és a Bizottság közötti hosszú és eredményes tárgyalásokat követően – szükségünk van a Tisztelt Ház támogatására.

14-11-2007

14-11-2007

HU


3.5. Az értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információk átláthatósága (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0418/2007)

3.6. A befektetési vállalatok és hitelintézetek tőkemegfelelése (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0419/2007)

3.7. A hitelintézetek tevékenységének megkezdése és folytatása (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0420/2007)

3.8. Életbiztosítás (a Bizottság végrehajtási hatásköre) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0421/2007)

3.9. Pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyelete (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0422/2007)

3.10. A bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció (piaci visszaélés) (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0423/2007)

3.11. A pénzügyi eszközök piacai (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0424/2007)

3.12. Az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztató (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Pervenche Berès (A6-0425/2007)

3.13. A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexe (Schengeni határellenőrzési kódex) (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Michael Cashman (A6-0289/2007)

3.14. A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátása (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Hegyi Gyula (A6-0292/2007) – A szavazás előtt:

37

38

HU


Hegyi Gyula (PSE), előadó. – Elnök úr, nem szeretném képviselőtársaim idejét rabolni, de mivel nem volt plenáris vita és mivel eljutottunk az első olvasatot érintő vitához, szeretném Önöket tájékoztatni a GMO-kra vonatkozó új jogszabályok alapvető elemeiről. A teljes csomag a Parlamentre ruházza a GMO-k szándékos kibocsátásának ellenőrzési jogát. A Parlament általi ellenőrzés átláthatóságot jelent ezzel az érzékeny témával kapcsolatban. Az Eurobarometer közvélemény-kutatása szerint a GMO-kkal kapcsolatban polgáraink 94%-a a választás jogával szeretne élni, 86%-uk többet szeretne tudni a GMO-król azok fogyasztása előtt, 71%-uk pedig egészen egyszerűen nem kér GMO-tartalmú élelmiszert. Ezért a legnagyobb eredmény, amit elértünk, az az, hogy a Tanács és a Bizottság megállapodott abban, hogy a GMO-k címkézési követelményeinek végrehajtását a Parlament ellenőrizze. Szeretném kifejezni köszönetemet az árnyék-előadóknak, a Bizottságnak és a portugál elnökségnek. A géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatos nyitottabb hozzáállás Európát demokratikusabbbá teszi.

3.15. A biocid termékek forgalomba hozatala (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Åsa Westlund (A6-0344/2007)

3.16. Az éves és összevont (konszolidált) beszámolók jog szerinti könyvvizsgálata (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Bert Doorn (A6-0374/2007)

3.17. Nemzetközi számviteli standardok (a Bizottság végrehajtási hatásköre) (szavazás) – Jelentés: Manuel Medina Ortega (A6-0370/2007)

3.18. A pénzmosás, valamint a terrorizmus finanszírozásának megelőzése (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök) (szavazás) − Jelentés: Philip Bradbourn (A6-0225/2007)

3.19. Az 1-benzilpiperazinnal (BZP) kapcsolatos ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi rendelkezések (szavazás) − Jelentés: Jean-Marie Cavada (A6-0417/2007)

3.20. Nemzetközi számviteli standardok (szavazás) − Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0437/2007)

3.21. A nemzetközi számviteli normák alkalmazása (szavazás) – Állásfoglalásra irányuló indítvány (B6-0438/2007)

3.22. EU-Oroszország csúcstalálkozó (szavazás) − Közös állásfoglalásra irányuló indítvány: EU-Oroszország csúcstalálkozó (RC-B6-0434/2007) – A szavazás előtt:

14-11-2007

14-11-2007

HU


Konrad Szymański (UEN). - (PL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ennek az állásfoglalásnak a kompromisszumos változatáról folytatott vitát követően pontosan 16 perc állt rendelkezésünkre a módosítások benyújtására és a munkánk eredményeinek felülvizsgálatára. Véleményem szerint ez a Ház valamennyi képviselőjének és valamennyi képviselőcsoportjának aláássa azon jogait, hogy szabadon, akár módosítások benyújtásával befolyásolhassák állásfoglalásaink szövegét. Azt kérném, hogy ne hagyjuk, hogy ez a helyzet a jövőben ismét előforduljon. – Az 1. módosításra vonatkozó szavazás előtt: Ria Oomen-Ruijten, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a 6. ponthoz a következő módosítást szeretném javasolni. Ez részenkénti szavazást tesz szükségessé. Az első mondatot a következőképpen kellene megváltoztatni: – „hangsúlyozza, hogy a csecsenföldi helyzet továbbra is nézeteltérést jelent az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban.” – (NL) helyettesítve a jelenlegi szöveget. Az előadó egyetért. (A szóbeli módosítást elfogadják) – A 23. pontra vonatkozó szavazás előtt: Ria Oomen-Ruijten, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, engednünk kell, hogy a realitások magukért beszéljenek, és a szibériai átrepülésekre vonatkozó csúcstalálkozóról. Erre nem került sor, tehát azt kérjük, hogy a szövegben szereplő utalás helyébe a következő csúcstalálkozóra történő utalás kerüljön. (A szóbeli módosítást elfogadják.) – Az O preambulumbekezdésre vonatkozó szavazás előtt: Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, rözgült konfliktusokról beszélünk. Két konfliktust, Abháziát és Dél-Oszétiát említjük, de képviselőcsoportom nevében a „rögzült konfliktus” kifejezés után szeretném beilleszteni a „mint például Transznyisztria” szókapcsolatot, hogy az O preambulumbekezdés Transznyisztriáról is említést tegyen. Marianne Mikko, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Swoboda úr már tájékoztatta Önt a Transznyisztriával kapcsolatos módosításunkról. (A szóbeli módosítást elfogadják.)

3.23. A Petíciós Bizottság 2006. évi tanácskozásai (szavazás) – Jelentés: Carlos José Iturgaiz Angulo (A6-0392/2007) Elnök. − A szavazás ezzel lezárult.

4. A képviselőcsoportok tagjai Elnök. − Ma megkaptam Daniela Buruiană-Aprodu és Cristian Stănescu képviselők levelét, amelyben bejelentették az ITS képviselőcsoportból való távozásukról szóló döntésüket. A Parlament a mai naptól, 2007. november 14-től kezdődő hatállyal tudomásul veszi ezt a döntést. A hét folyamán már három képviselő távozására vonatkozó bejelentésekkel együtt megállapítom, hogy az ITS képviselőcsoport tagjainak száma a képviselőcsoport megalakításához a 29. cikk (2) bekezdése szerint szükséges 20 képviselő alá csökkent. (Hangos taps) A Parlament ezért tudomásul veszi azt a tényt, hogy az ITS képviselőcsoport már nem tesz eleget az eljárási szabályzatban a képviselőcsoport megalakítására vonatkozóan foglalt feltételeknek. Következésképp a képviselőcsoport e bejelentés elhangzásától kezdődő hatállyal megszűnik létezni. (Taps)

39

40

HU


Hans-Peter Martin (NI). - (DE) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy amikor sok más képviselőtársamhoz hasonlóan megtapsoltam az Ön utolsó bejelentését, Jean-Marie Le Pen ezt a kézmozdulatot tette, ami angolul annyit tesz, hogy (EN) „Fuck you”! (DE) egyenesen rám mutatva. Kérem, legyen szíves ellenőrizni ezt a videofelvételen. Úgy vélem, hogy egy ilyen cselekedetnek valóban kell, hogy legyenek következményei. Visszataszítónak tartom, hogy bárki ilyen nyílt agresszióval viseltessen irányomban. Elnök. − Köszönöm, Martin úr, ezt én magam nem láttam, de figyelembe veszem észrevételét.

5. A szavazáshoz fűzött indokolások – Jelentés: Vakalis (A6-0388/2007) Den Dover (PPE-DE), írásban. − A konzervatívok támogatták a Vakalis-jelentést, de komoly fenntartásokat fejeztek ki a 16. és a 17. ponttal kapcsolatban. Véleményünk szerint a földrengésekkel összefüggésben a megelőzési és a gyors reagálási lehetőségeket is a tagállamok erőforrásaira kell összpontosítani, és nem támogatjuk „az európai polgári védelmi erő létrehozását”. Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatom a földrengések regionális hatásáról szóló jelentést. Geológusként és óceánográfusként – disszertációm tulajdonképpen az ÉSz 12° és a DSz 20° között húzódó Közép-atlanti-hátság szeizmicitásáról szólt – túlságosan is jól tudom, hogy az Egyesült Királyságot gyakorlatilag nem érheti földrengés. Az Egyesült Királyság nyilvántartásai szerint egyetlenegy ember halt meg földrengés következtében, és ez a XVII. század közepén történt. Ez azonban Európa-szerte nem mondható el, foldrengések az évszázadok során Lisszabontól Szarajevóig több ezer halálos áldozatot követeltek és tömeges pusztításokkal jártak. Választókerületem egy részében Gloucestershire-ben júliusban árvíz pusztított, több milliárd eurós károkat okozva a közutakban és vasutakban, kórházakban és iskolákban, vízkezelő létesítményekben és erőművekben. Valószínűleg kapunk támogatást az Európai Szolidaritási Alaptól. Remélem, hogy nem bizonyul szükségesnek, de ha igen, Európának hajlandónak kell lennie arra, hogy támogatást nyújtson a földrengés sújtotta nemzeteknek, régióknak és közösségeknek. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Amint arra rámutattak, Dél-Európa egészét két tektonikus lemez széle határolja, amelyek átszelik a Földközi-tenger térségét és egészen az Atlanti-óceánig nyúlnak az Azori-szigetek egyes szigetein keresztül, ami azt jelenti, hogy ebben a régióban a földrengések jelentik az egyik leggyakoribb természeti katasztrófát. Ez az európai parlamenti jelentés számos olyan aggodalmat és javaslatot tartalmaz, amelyeket értékelünk, különösen azon a ponton, amikor elismeri, hogy ez a jelenség a legkülső régiókat rendszeresen sújtja, vagy amikor rámutat többek között annak szükségességére, hogy a nemzeti fellépést közösségi szinten kell támogatni a megelőzés, a károkra való reagálás és azok helyreállítása, a nyilvánosság tájékoztatása, a tudományos kutatás, a polgári védelem, valamint a szolidaritás kérdésében. Ami a koordinációt illeti, az említett intézkedések végrehajtása érdekében a jelentés javaslatot tesz a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a harmadik országok közötti együttműködésre. Azonban az „európai polgári védelmi erő” „központosított megelőzési és kezelési eszközként” történő létrehozásának támogatása ellenére – egy olyan politikáról van szó, amellyel nem értek egyet – a javaslat leszögezi, hogy „csupán akkor van értelme, ha javítják a nemzeti polgári védelmet és a tagállamok közötti koordináció eszközeit”, ami véleményünk szerint ismét úgy veti fel a kérdést, ahogyan azt fel kellene tenni. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Képviselőtársunk, Cornillet úr nagyon alapos jelentést terjesztett elénk, figyelembe véve, hogy a földrengések negatív hatást gyakorolnak a régiókon belüli társadalmi és gazdasági kohézióra. Emlékeznünk kell arra, hogy komoly földrengések gyakran történnek az Európai Unió országaiban és régióiban is, különösen Dél-Európában és a Földközi-tenger térségében. Ezért biztosítanunk kell, hogy a szükséges megelőzési és gyorsreagálási kapacitások rendelkezésre álljanak bármely efféle katasztrófa kezeléséhez. Fontos, hogy EU-szerte társadalmi oktatási és tájékoztató kampányokat kezdeményezzünk, és a megfelelő tagállami műszaki hatóságok személyzete, valamint a földrengések területén érintett valamennyi szakember oktatásban és képzésben részesüljön, ennek pedig magában kell foglalnia a regionális és a helyi szintű képzést. Ezen túlmenően figyelembe kell vennünk a számos nemzeti, regionális és helyi hatóság által betöltendő

14-11-2007

14-11-2007

HU


szerepet, továbbá biztosítanunk kell, hogy az alapvető infrastruktúra hatékony védelme tekintetében legyenek utasítások, például a távközlési infrastruktúrához, villamosenergia-hálózatokhoz, kórházakhoz, hidakhoz, kikötőkhöz, repülőterekhez stb. való hozzáféréssel kapcsolatban. A jövőben a kohéziós politikának mélyrehatóan figyelembe kell vennie a földrengések által okozott károkat, és a lakosság védelme érdekében ezzel számolni kell egy új pénzügyi eszköz keretében. Ezenkívül az a véleményem, hogy a közösségi, nemzeti, regionális és helyi szintű hatóságok tevékenységeit érintő koordináció, együttműködés és rugalmasság kérdését bele kell foglalni a vitába, mivel ezek jelentős problémákat okoznak a természeti katasztrófák kezelésekor. - Jelentés: Cornillet (A6-0372/2007) Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ma megszavaztuk a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló állásfoglalást, amelynek szövegezése Cornillet úr jelentése alapján készült. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, és szeretném még egyszer megerősíteni, hogy jóváhagyom ezt a fontos dokumentumot. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Unió – és itt a Bizottságra és a tagállamokra gondolok – az elsőszámú humanitárius segélyező. 2006-ban az EU hozzájárulása mindössze 2 milliárd EUR-t tett ki. Teljes mértékben egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az EU-nak meg kellene határoznia, hogy a humanitárius segítségnyújtás új szintje esetében hol állapítsa meg a határt. Másrészt az EU-nak az új nemzetközi kezdeményezéseknek és az ENSZ által kezdeményezett reform végrehajtásának a fényében kell meghatároznia az álláspontját. A Költségvetési Bizottság tagjaként szeretném kiemelni a harmadik problémát, amelyet az EU-nak meg kell oldania, mégpedig a közösségi és a tagállami erőforrások összehangolásának javítását, hogy azok a humanitárius katasztrófák áldozatai számára könnyen hozzáférhetővé váljanak. Remélem, hogy a Parlament konkrét és pontos álláspontja elő fogja segíteni közös célkitűzéseink megvalósítását, és hozzájárul a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzus megtalálásához. Koenraad Dillen (NI). - (NL) Elnök úr, örömmel hallom, hogy létezik európai konszenzus a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, és természetesen egyetlen olyan józan belátású ember sincs, aki kifogásolná az olyan országoknak történő segítségnyújtást, amelyeknek valóban szükségük van ezekre. Őszintének kell azonban lennünk, és el kell ismernünk, hogy nyilvánvalóan nem létezik európai konszenzus a diktátorokra vonatkozó magatartási kódexről. Az Egyesült Királyság azon szándékát, hogy Mugabe részvétele esetén bojkottálja az EU–Afrika csúcstalálkozót, egyszerűen figyelmen kívül hagyja a többi tagállam, a humanitárius tragédiák pedig – amint azt mindannyian tudjuk – gyakran háborúk vagy vétkes és rossz kormányzás eredményeként következnek be, mint Zimbabwe esetében. A kíméletlen igazság az, hogy Afrika véres konfliktusok színhelye, és az afrikaiak többet költenek fegyverekre, mint amennyit fejlesztési támogatásként kapnak. Ugyanígy igaz az, hogy azok a demokratikus berendezkedésű államok, amelyeknek az irányítói és a kormánya nem áll a törvény fölött, aligha lépnek háborúba egymással. Ha a Mugabe-hoz hasonló diktátorok számára engedélyezett az európai csúcstalálkozón való részvétel, az teljes mértékben aláássa Európa hitelét az emberi jogok és a demokrácia területén . Emiatt az ellentmondás miatt tartózkodtam a Cornillet-jelentésről szóló szavazás során. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A humanitárius segítségnyújtás különböző aspektusainak támogatásától függetlenül, amely a jelentésben hangsúlyosan szerepel, nem helyeselhetünk olyan, az EU harmadik országoknak biztosított humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó alapelveit, célkitűzéseit és stratégiáit érintő „konszenzust”, amely a nemzetközi humanitárius jog és/vagy az emberi jogok súlyos megsértése esetén a beavatkozáshoz való jog – vagy inkább kötelesség előmozdítására irányul, figyelembe véve, hogy „a kényszerítő intézkedések, úgymint a katonai beavatkozás, csak végszükség esetén és a nemzetközi jog szigorú betartása mellett alkalmazhatók”. Ismerjük az ilyen „jószándékok” politikájának eredményeit, azaz az USA és szövetségesei Irak elleni agresszióját és katonai megszállását, és az azzal járó több százezer halálos áldozatot. Mint már elhangzott, az úgynevezett „humanitárius beavatkozás” nagyon gyakran más valódi célkitűzéseket rejt magában, amelyek a nagyhatalmak és multinacionális vállalatok érdekeinek és gátlástalan számításainak megfelelően kihasználják és befolyásolják azt, megkérdőjelezve a nemzetközi jog alapelveit.

41

42

HU


Úgy véljük, hogy az emberek millióit érintő komoly problémák megoldása többek között magában foglalja minden nép és ország szuverenitásának tiszteletben tartását, a nemzetközi konfliktusok békés rendezését, a gazdaságilag legszegényebb országok sürgős szükségleteinek a barátság és a szolidaritás alapján történő kielégítését, és ezen országok hatékony fejlesztését. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Az előadónak, Thierry Cornillet-nek igaza van abban, hogy hangsúlyozza: szükséges, hogy a Közösség és a tagállamok a humanitárius műveletek területén a politikai stratégiákról szóló vitát – egy új, különleges munkacsoport létrehozásával – kiterjesszék a Tanács megfelelő fórumára. Egy ilyen csoport (pl. a COHUMA, azaz a Tanács humanitárius segítségnyújtással foglalkozó munkacsoportja) létrehozása elősegítené olyan következetes módszerek kidolgozását, amelyek gyors és szisztematikus tevékenységeket tennének lehetővé ezen a területen. Azt is igen helyes volt kiemelni, hogy a természeti katasztrófák gyakorisága megnőtt, és a hatásaik egyre jelentősebbek, ami azt jelenti, hogy szükség van a beavatkozás erősítésére. Ezen okokból kifolyólag egyetértek a javaslattal, miszerint az EU-nak növelnie kell gyorsreagálási kapacitásait. A reagálásra való felkészültség és képesség kétségkívül a koordináció és a korai előrejelző mechanizmusok területén elért előrelépésünkből, valamint a megfelelő anyagok és tartalékok nemzetközi szintű készleteiből következik. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A humanitárius segélyt kedvezőtlen körülmények, illetve biztonsági problémák miatt igen nehéz átadni. Ezért a segélyezési tevékenységek megfelelő harmonizálása és koordinációja mindennél fontosabb. Az e cél elérése érdekében tett erőfeszítéseket azonban semmiképpen sem lehet ürügyként használni arra, hogy az európai intézményeket még jobban felduzzasszuk, és sem az EU polgári védelmi ügynöksége, sem az EU gyorsreagálási ereje nem biztosíthat hatékony védelmet természeti katasztrófák esetén. Ezen túlmenően figyelembe kell venni a Számvevőszék tegnapi bírálatát, amely „a hibák lényegi szintjét” határozta meg különböző területeken, beleértve az élelmiszersegélyre, a humanitárius segítségnyújtásra és a nem kormányzati szervezetek részfinanszírozására szánt 5,2 milliárd eurós költségvetést. Mivel véleményem szerint ez a jelentés nem szolgáltat megfelelő alapot mindezeknek a problémáknak a megoldására, ellene szavaztam. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Az időszerű, megfelelően célzott és hatékony erőforrásokkal biztosított humanitárius segítségnyújtási projektek határozott támogatójaként a humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentés mellett adtam le voksomat. Mindemellett komoly kifogásaim vannak több, használt megfogalmazást illetően. Nem szerencsés, hogy utalásokat tartalmaz az ún. reformszerződésre, a felélesztett EU-alkotmányra, amelynek alapvetően ellene vagyok. Elképzelhetetlen, hogy a humanitárius segítségnyújtás valamennyi politikai megfontolástól mentes legyen, maga a jelentés nagyon is politikai dokumentum, amely előtérbe helyezi az EU mentrendjét. Mindenesetre a prioritások, a segítségnyújtás léptéke és az ellenséges politikai rendszerek karmainak elkerülésével eljuttatott segély, mind politikai kérdés. Az EU katonai ügyekben való részvételét ellenző sok más kifogástól eltekintve, ez eltérít a humanitárius segítségnyújtásra irányuló egyértelmű fókusztól. Az EU nem egyedüli humanitárius szereplő. Arra kellene koncentrálnia, hogy nemzeteink humanitárius erőfeszítéseihez az erőfeszítések adott területeken történő jobb összehangolásával adjon értéket, biztosítva erőforrásainak megfelelő ellenőrzését, valamint azok hatásainak értékelését. – Jelentés: Gutiérrez-Cortines (A6-0410/2007) Hans-Peter Mayer (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, ezt a talajvédelmi keretirányelvet komoly hibának tartom, amely veszélyezteti az európai mezőgazdaság és az európai élelmiszerellátás versenyképességét. Ennek az irányelvnek a támogatói valójában milyen képpel rendelkeznek gazdálkodóinkról? Hadd mondjam el Önöknek: úgy vélik, hogy egy terjedelmes és bürokratikus irányelvre van szükségünk, hogy 420 millió hektárnyi mezőgazdasági területről kell térképet készítenünk, szörnyű pénzbírságokkal kell fenyegetnünk, és végül kiemelt talajvédelmi területeket kell létrehoznunk, mielőtt a gazdálkodók megfelelően gondoskodnak talajukról. Azt mondom azonban, hogy ez a kép tökéletesen elrugaszkodott a valóságtól. A talaj a gazdálkodó legértékesebb forrása. Az a gazdálkodó, aki nem kezeli gondosan a talajt, az nem sokáig lesz gazdálkodó. Az EU-ban a talajok többségéről gondoskodnak, azok megőrzésre érdemesek, és gazdálkodóink táplálják

14-11-2007

14-11-2007

HU


azokat. Ezt az irányelvet a bürokrácia elefántcsonttornyát illusztráló példának tartom, és remélem, hogy mielőbb ki tudjuk javítani ezt a hibát, mielőtt mezőgazdaságunkat bármilyen súlyos kár érné. Olajos Péter (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr. Mint az MDF képviselője szavazatommal támogattam az európai talajvédelmi irányelv létrejöttét, mert meggyőződésem, hogy erre szükség van. Jó minőségű és megfelelő mennyiségű talaj nélkül az európai mezőgazdaság is veszélybe kerül. Bízom benne, hogy amennyiben megszületik ez a jogszabály, úgy lehetőség nyílik arra, hogy az uniós források bevonásával is dolgozhassunk a talajok szennyezéstől való megtisztításán és minőségük megőrzésén. Azonban e helyről szeretném a tagországokat figyelmeztetni, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a tagországok is komolyan veszik a feladatukat. Hazámban például a cselekvés jobbára kimerül a tervek készítésében, azok végrehajtása vontatva halad. Magyarországon van nemzeti kármentesítési program, azonban annak következetes végrehajtásáról szó sincs. A szükséges forrásokat a kormány nem biztosítja. Jövőre 18 millió euró van előirányozva, ami nevetséges a probléma nagyságához képest. Így haladva 220 évnél több szükséges, hogy a ma ismert talajszennyeződések megtisztításának végére érhessünk. Több komolyságot! Köszönöm. Anja Weisgerber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, a Bizottság javaslatának elutasítására szavaztam. A javaslat sérti a szubszidiaritás elvét. A talajnak nincsenek határokon átnyúló vonatkozásai, amelyek miatt ezt a kérdést ugyanolyan jól lehetne szabályozni, sőt akár jobban lehet szabályozni a tagállamokban, mint európai szinten. Számos országnak vannak már talajvédelmi jogszabályai. A Bizottság javaslata alig veszi ezt figyelembe. A végső szavazásban én is a jelentés és a kompromisszumok többsége ellen szavaztam, bár úgy vélem, hogy a Parlament által elfogadott jelentés számottevően javított a bizottsági javaslaton. Voltak javítások például a potenciálisan szennyezett területek azonosítása tekintetében is. Az új tervezet a II. mellékletben felsorolt kritériumok alkalmazásában nagyobb rugalmasságot biztosít. Általánosságban azonban még mindig számos olyan rendelkezés létezik, amelyektől ez az irányelv kifinomult, bürokratikus és drága eszköz lesz. Egyik pozitívuma, hogy az I. mellékletben felsorolt kritériumok most legalább nem kötelező erejűek. Másik pozitívuma, hogy az irányelv elismeri a mezőgazdasági földhasználat különleges jellegét. Az ellenérvek azonban túlsúlyban vannak a mellette szóló érvekkel szemben. A finanszírozás kérdésével kapcsolatban például egyértelműbben kellett volna kihangsúlyoznunk, hogy a talajvédelmi irányelvnek nem lesz hatása a Közösség költségvetésére, és hogy az irányelv végrehajtása érdekében nem kerül sor új alapok létrehozására. Csak a meglévő támogatási mechanizmusokat kell használni. Ezért szavaztam az irányelv ellen, és remélem, hogy a Tanács most már elvégzi a szükséges javításokat. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, ez a Parlament egy bizonyos idővel ezelőtt már kért a Bizottságtól talajvédelmi irányelvet. Dimas biztos úr öt év késéssel tárta azt elénk. Már nincs rá szükségünk, és ez nem titok. Vannak más irányelveink a talajhoz kapcsolódó sajátos, transznacionális problémák kivédésére vonatkozóan. A Bizottság nem veszi tudomásul azt a tényt, hogy sok országnak – köztük például a Cseh Köztársaságnak – megvannak a saját jogszabályai és a megfelelő rendszerei arra, hogy megvédje a talajt a további eróziótól és romlástól. Amire néhány országnak (köztük Flandriának is) szüksége lenne, az egy közös stratégia és fokozottabb koordináció. Az előadók rendkívüli erőfeszítésének köszönhetően a Parlament meg tudta szavazni az átdolgozott irányelvet, amely valószínűleg nem okoz túl sok kárt, mert legalább lehetővé teszi a nemzeti jogszabályok fenntartását ott, ahol már léteznek. Tegnapi előterjesztésében a biztos úr egyáltalán nem tanúsított megértést egy olyan szenzitív megoldás iránt, amelyet a parlamenti előadó precízen megtárgyalt. Azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja a Parlament javaslatait, a biztos úr saját irányelvének elhantolását segíti elő. Volt olyan kedves, hogy azt kérje tőlem, hogy a jelentése ellen szavazzak. Úgy vélem, hogy a Tanács hasonlóképpen fog eljárni. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, meggyőződésem, hogy az általunk jóváhagyott záradékok abszolút mértékben szükségesek, és hogy azok elősegítik a környezet állapotának és az emberek egészségének javítását is. A talaj véges és nem megújuló természeti erőforrás. Társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális funkciói miatt különleges védelmet érdemel. Osztom azt az álláspontot, miszerint a talajvédelmet közösségi szintű szabályozásnak kellene alávetni annak érdekében, hogy az EU valamennyi tagállamában minimális szintű védelmet lehessen garantálni. Nagyon pozitívan tekintek a szennyezett helyek nyilvánosan hozzáférhető nemzeti jegyzékének létrehozására irányuló javaslatra. Jegyzéket kellene készíteni azokról a helyekről, ahol a talajt a múltban szennyezték. A segítségnyújtás elve által vezérelve segítséget kellene nyújtani az EU tagállamainak ahhoz, hogy a szennyezett talajokat ismét művelés alá vessék, és hogy eltávolítsák a talajban maradt veszélyes vegyületeket.

43

44

HU


A talajdegradációt korlátozó és a fenntartható talajhasznosítást biztosító, ugyanakkor a degradált területek újbóli művelés alá helyezését biztosító megfelelő szabályozás bevezetése kétségkívül előrelépést jelent a természeti környezet erőforrásainak védelme tekintetében. Azt is különösen fontosnak vélem, hogy a talajvédelem kérdése tekintetében a tagállami jogszabályokat harmonizálni kell. Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, a PPE valamennyi osztrák képviselője támogatja a talaj védelmét célzó ambiciózus intézkedések sorozatát, de azokat a megfelelő politikai szinten kell elfogadni. Megítélésünk szerint a javaslat és a jelentés igen egyértelműen sérti a szubszidiaritás elvét, ezért szavaztunk a módosítások többsége és a jelentés egésze ellen. Az előadó, Gutiérrez asszony kiváló munkája ellenére, aki a javaslatból sok méregfogat kihúzott, az az álláspontunk, hogy ez a jelentés messzemenően túllép az uniós jogszabályok megfelelő határain. A tagállamokat azonban ösztönözni kellene arra, hogy komolyan köteleződjenek el ezen a területen, mert a talaj minden gazdasági és mezőgazdasági tevékenység alapja. Azt is meg kell jegyezni, hogy a tagállamok felelősek saját programjaik finanszírozásáért. Albert Deß (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, én ez ellen az úgynevezett talajvédelmi irányelv ellen szavaztam, mert véleményem szerint minden hitelességet elveszítünk, ha minden nap a bürokrácia felszámolását hangoztatjuk, aztán pedig létrehozzuk ezt a bürokratikus és szörnyű irányelvet. A levegőtől és a víztől eltérően a talaj nem határokon átnyúló kérdés, hanem nemzeti ügy. Ezt az irányelvet a hátunk közepére sem kívánjuk. A Bizottságnak és Barroso elnök úrnak vissza kellett volna vonnia ezt a tervezetet. Barroso elnök úr ékesszólóan beszél a bürokrácia felszámolásáról, cselekedetei azonban nincsenek összhangban a szavaival. Ahonnan én származom, az ilyen ember neve Dampfplauderer, azaz locsi-fecsi. 46 éve művelem a talajomat. A talajom most termékenyebb, mint 46 évvel ezelőtt. Nagyon is támogatom az európai talajvédelmi szabályozást, de az olyan szabályozást, amely megvédi a talajomat az európai bükokráciától. Bogusław Sonik (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, az irányelv mellett adtam le a voksomat. Az irányelv rendelkezéseinek végrehajtása lehetővé teszi a degradált területek gazdasági hasznosítását, ugyanakkor megvédi a zöldmezős területeket az ipari vagy kereskedelmi célú hasznosítástól. Ez az irányelv azt is lehetővé teszi, hogy a talajokat azok növénytermesztési és állattenyésztési kapacitásának értékelésével összhangban lehessen osztályozni, külön figyelmet fordítva a kiváló minőségű élelmiszerek termelésére. Szeretném hangsúlyozni a talajdegradációval összefüggő problémák elismerését és megoldását célzó európai stratégia kidolgozásának jelentőségét. A különböző talajtípusok sokfélesége – az egyes országok által megtett lépésektől függetlenül – azt jelenti, hogy e probléma európai szintű megoldásához egy olyan európai stratégiára van szükség, amely a megelőzésen és a talajvédelem szükségességével kapcsolatos tudatosság erősítésén, valamint a meglévő kockázati tényezők leírásán alapul. Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy a jelentés mellett szavazunk – jóllehet, az EU számos országának vannak már működő jogszabályai a talajvédelem területén. Támogattuk a 106., a 107. a 108. és a 110. módosítást, amelyek a következők: „Azok a tagállamok, amelyek már rendelkeznek konkrét nemzeti talajvédelmi jogszabályokkal, mentesülnek az e cikk szerinti kötelezettségek alól azzal a feltétellel, hogy jogszabályaik legalább ugyanilyen szintű védelmet biztosítanak.” Bár az irányelv bizonyos tagállamokban feleslegesnek tűnhet, mi azt reméljük, hogy javulást idézhet elő számos olyan tagállamban, ahol jelenleg nincsenek működő jogszabályok a talajvédelem területén. Azt is reméljük, hogy azok a tagállamok, amelyeknek vannak ezen a területen működő jogszabályai, a Parlamenttel folyamatban lévő tárgyalások során együtt tudnak működni annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv – hatálybalépése esetén – számukra ne járjon az adminisztrációs munka szükségtelen megduplázódásával. Jens-Peter Bonde (IND/DEM), írásban. − (DA) A széntárolás az üvegházhatású gázok csökkentésével kapcsolatban nagy jelentőséggel bír. A talajnak a szén égetésével járó kizsákmányolása jelentős nyomást eredményez. Ezért ez nemzetközi kezdeményezést igénylő kérdés.

14-11-2007

14-11-2007

HU


A Júniusi Mozgalom következésképp támogatja az EU-t abban, hogy a talajvédelemmel foglalkozzon a tagállamokban. Nagyon jó, hogy az Európai Parlament támogatta a „szennyező fizet” elv lehetséges alkalmazásának megvizsgálását a 22. cikkben, és a földhasználat értékelését a 28. cikkben, a szénmegkötéssel kapcsolatos kiemelkedő jelentősége miatt. Mindkét javaslatnak Bonde úr a kezdeményezője. Avril Doyle (PPE-DE), írásban. − Összességében a Gutiérrez-Cortines-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a képviselőnő szövege alapvetően átfogalmazta a talajvédelmi javaslatot a szubszidiaritás visszaállítása, a kétszeres kötelezettségek megszüntetése, valamint egy olyan önkéntes mezőgazdasági magatartási szabályzat bevezetése érdekében, amely további adminisztrációs kötelezettséget nem ír elő. Joggal ismeri el a gazdálkodóknak a talaj „őreiként” betöltött fontos szerepét is. Lényeges, hogy a talajvédelmi javaslat a tőzeglápokat értékes, veszélyztetett élőhelyként védi, miközben engedélyezi a tőzeg nyersanyagként történő megfelelő kitermelését. Nem egyértelmű, hogy a Gutiérrez-Cortines-jelentés 36. módosítása (az 1. cikkben foglalt feladatok listájának kiigazításáról) ezt engedélyezi-e, és nyomatékosan javasolnám a Bizottságnak és/vagy a Tanácsnak, hogy megfontolásaiban tisztázza ezt a kérdést. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra vonatkozó Gutiérrez-Cortines-jelentés mellett szavaztam, mert megítélésem szerint a talaj olyan alapvető erőforrás, amely védelemre szorul az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a jövő nemzedékei biztonságos és egészséges környezetben folytathassák tevékenységeiket. Ezért úgy vélem, hogy a javaslat hozzájárul a hatékony talajvédelemhez, amennyiben meghatározza azokat a célkitűzéseket, amelyekre még nincsenek közösségi és/vagy nemzeti jogszabályok. Sajátos helyzetüknek megfelelően azonban – a szubszidiaritás elvével összhangban – a tagállamoknak kell eldönteniük, hogy melyek lesznek a kiemelt intézkedéseik. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Tisztában vagyunk a talaj védelmének jelentőségével, elsősorban a mezőgazdaság szempontjából, amelynek több élelmiszert kell termelnie, és amely több vizet fog igényelni. A talajvédelem ezért elengedhetetlen az élelmiszertermelés biztosításához és a jövő nemzedékei számára elegendő tiszta víz garantálásához, mivel a földnek olyan társdalami funkciója van, amit magánérdeknek nem szabad veszélyeztetnie. A talaj emberi tevékenységek színtere, beleértve a városokat és az infrastruktúrákat, ugyanakkor a természeté és a vidéké is. A védelme ezért kulturális örökségünk és természeti erőforrásaink megőrzése szempontjából kulcsfontosságú. Az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat – részleges látásmódja, az előírt feltételek, valamint a mezőgazdaság csekély figyelembevétele miatt – nem a legmegfelelőbb. Az Európai Parlament jelentős mértékben módosította ezt, a szubszidiaritás elvét támogató javaslatokkal, elismerve a mezőgazdaság jelentőségét, továbbá leszögezve, hogy „valamennyi tagállam – éghajlatával, talajjellemzőivel (…) összhangban – dönthet a saját, talajjal kapcsolatos mezőgazdasági politikájáról”, és elismerve a talajvédelem különböző megközelítéseit. A javaslat mindazonáltal még mindig tartalmaz olyan szempontokat, amelyekkel kapcsolatban fenntartásaink vannak. Ezért lett a végleges szavazatunk a tartózkodás. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A talajvédelmi keretirányelv meglétét rendkívül fontosnak tartom, mivel a talaj olyan nem megújuló erőforrás, amely az emberi tevékenységekhez és az ökoszisztémák túléléséhez elengedhetetlen szolgáltatásokat biztosít, különösen akkor, amikor az éghajlatváltozás egyre aggasztóbb kérdés, és amikor még mindig nincs konkrét európai jogszabály a talajvédelemről. Ezért támogatom a Gutiérrez-Cortines-jelentést, és mindazon javasolt módosítások ellen szavazok, amelyek a Bizottság javaslatának elutasítására, illetve a jelentés számottevő gyengítésére törekednek. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) A javasolt keretirányelv egységes szerkezetbe foglalja a talajvédelmi politika területén meglévő jogi megoldásokat, amelyek töredékes módon a hulladékkezelésre, a növényvédőszerek használatára és a környezetvédelemre vonatkozó egyéb jogszabályokban szerepelnek. A dokumentum nemcsak a talaj védelmére és fenntartható használatára

45

46

HU


vonatkozó intézkedéseket tartalmaz az éghajlatváltozás okozta degradációjának megakadályozása érdekében, hanem a már degradált talaj javítására vonatkozó intézkedéseket is. A keretirányelv olyan eszköz, amely mindenekelőtt lehetővé teszi az egyes tagállamok eltérő talajainak figyelembevételét, és rugalmasságot garantál a végrehajtásában. Célkitűzéseinek megvalósítása már folyamatban van, bár az egyes tagállamok jogszabályai alapján különböző mértékben. Másrészt az irányelv óriási lehetőséget biztosít azoknak az országoknak, amelyek még nem rendelkeznek talajvédelmi szabályozással. E tekintetben a szennyezett földterület meghatározásának bevezetésére vonatkozó döntés meglehetősen lényegesnek tűnik, csakúgy mint az a kötelezettség, hogy az EU országai az ilyen földterületekről – nyilvánosságra hozandó és ötévente frissítendő – nemzeti jegyzéket készítsenek. Ezenkívül azok a záradékok, amelyek olyan rekultivációs stratégia kidolgozására vonatkoznak, amelyben rekultivációs intézkedésekkel kapcsolatos célkitűzések, finanszírozási mechanizmusok, valamint az erózióval, a szikesedéssel vagy a savasodással szemben az irányelv bevezetésétől számított hét éven keresztül különleges védelmet igénylő kiemelt területek meghatározása szerepel, igen biztatóak. Köszönöm figyelmüket. Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Az Európai Unión belüli geológiai és éghajlati feltételek országonként, sőt néha ugyanazon az országon belül is jelentős eltéréseket mutatnak. Mintegy 300 különböző típusú talaj létezik. Az Európai Bizottság azonban arra törekszik, hogy egész Európában szabályozza a talajhasznosítást, és a Környezetvédelmi Bizottság tulajdonképpen még több szabályozást akar. Támogatom a szubszidiaritást, és a túlzott szabályozás ellen vagyok. Ezért szavaztam ez ellen a megemészthetetlen és céltalan jelentés ellen. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Nincs szükség talajvédelmi keretirányelvre. A tagállamokon belül változó a talaj helyzete. Az irányelvben a problematikus területek nemzeti jellegűek, és ezért azokat a leghatékonyabban nemzeti szinten lehet kezelni. A talaj szükséges védelmét már hatályos uniós és nemzeti jogszabályok szabályozzák. A javaslat csak megnövekedett bürokráciához, az érintett felek számára pedig még bonyolultabb szabályokhoz vezet. A részletes rendelkezések és a figyelmeztetések tipikusan uniós elgondolások, amelyek megnövekedett költségekhez és az EU gépezetével szembeni ingerültséghez vezetnek. Svédországban egyesek megkérdőjelezik az irányelv összeegyeztethetőségét a szabályok egyszerűsítését célzó uniós munkával, és azt akarják, hogy a svéd parlament vizsgálja meg a javaslatot a szubszidiaritás elvének megfelelően. Ezért – elvi kérdésként – a javaslat egészének elutasítása mellett döntöttünk. Marian Harkin (ALDE), írásban. − 112. módosítás: Elutasítom a Bizottság javaslatát, mivel egy talajvédelmi keretirányelv egyszerűen több bürokráciát és kettős szabályozást jelentene – anékül, hogy a talajvédelem területén további javulást eredményezne. A KAP-reform, valamint a környezetvédelmi jogszabályok reformja értelmében intézkedések széles spektruma áll rendelkezésünkre: ezek kedveznek majd a talaj védelmének. Christa Klaß (PPE-DE), írásban. − (DE) A talaj létfontosságú vagyon. Nem megújuló erőforrásként, nyersanyagforrásként, valamint tápanyag- és vízraktározó és -szűrő közegként elengedhetetlenül fontos a biológiai sokféleség fenntartásában. A talaj azonban nem határokon átnyúló dolog, az Európai Unió sem viheti át. Talajaink védelméhez leginkább a földtulajdonosoknak fűződik érdeke, és ezért a tagállamok hatáskörébe tartozik. A szubszidiaritás elvének alkalmazása továbbra sem sérülhet. Semmi sem indokolja az összes meglévő európai jogi rendelkezés és a gazdálkodók eddigi elszántságának figyelmen kívül hagyását, valamint az európai irányelvekkel, nemzeti alapszabályokkal és kölcsönös megfeleltetési szabályokkal párhuzamosan futó, a talaj védelmét közvetlenül vagy közvetve érintő új rendelkezések hatályba léptetését. Az EU által elfogadott számos, talajjal kapcsolatos irányelv és rendelet között olyan jogi aktusok szerepelnek, mint a nitrát-irányelv, a vízügyi keretirányelv, a kibocsátás-kereskedelmi irányelv és a növény-egészségügyi-irányelv. A tagállamokat és a gazdálkodói közösséget esetlegesen sújtó bürokratikus kötelezettségvállalások éles ellentétben állnak az adminisztráció csökkentésére irányuló közös erőfeszítéssel. Ezen túlmenően az irányelv-tervezetben előirányzott óvintézkedések sértik a jog minden, mezőgazdaságoz kapcsolódó aspektusát. Megítélésem szerint egy európai talajvédelmi irányelv fölösleges és nem célravezető, és ezért a javaslat ellen szavaztam.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. − (DE) Az egészséges talajok az emberi egészség és jólét alapját képezik. Védelemre szorulnak. Az EU nem mindegyik részén lehetünk elégedettek a talajok jelenlegi állapotával. Mindazonáltal az, hogy ezt a problémát paternalista és bürokratikus módon, európai szinten akarjuk szabályozni, túlságosan merész lépés. A talaj, amely már védelem tárgyát képezi az integrált szennyezésmegelőzésről és -ellenőrzésről szóló (IPPC) irányelvben és az élőhelyekről szóló irányelvben, köztudott, hogy nem vándorol országról országra, bár ugyanez nem mondható el a vízről, amely potenciális tényező a talajszennyezésben. A vízzel azonban már foglalkozik a vízügyi keretirányelv és a felszín alatti vizekről szóló irányelv. Ha ezekhez hozzáteszünk egy talajvédelmi irányelvet, az eredmény kétszeres szabályozás és költséges bürokrácia lesz, amit senki sem akar. A nyílt koordináció és a legjobb gyakorlatra vonatkozó tapasztalatok megosztása jobb megközelítés lenne. Egy talajvédelmi keretirányelv elfogadása azt jelentené, hogy a kocsit fogjuk be a ló elé. Elképzelhetetlen, hogy azok az országok, amelyek már rendelkeznek példaértékű talajvédelmi jogszabályokkal, kénytelenek legyenek rengeteg időt és pénzt fektetni abba, hogy újra megvizsgálják, hogy teljes területükön hol lehetnek esetlegesen veszélyeztetett területek. E szavazás során megpróbáltam a károk korlátozása mellett elköteleződni, de attól tatok, hogy nem jártam sikerrel. Ezért nem tudtam a jelentést megszavazni. Szeretném tudni, hogy még mindig bele tudok nézni gazdálkodóink szemébe. David Martin (PSE), írásban. − Munkáspárti európai parlamenti képviselőtársaimmal együtt a javasolt irányelv ellen szavaztam. Noha tegnap támogattuk az általános talajvédelmi tematikus stratégiát, jelenlegi formájában a talajvédelmi irányelv túlságosan előíró jellegű. Nem veszi figyelembe a tagállamokban a meglévő és jól működő, már hatályba léptetett jogszabályokat. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. − Annak ellenére, hogy kifejezetten ellenzem a talajvédelmi irányelvre irányuló javaslatot, a zárószavazáson a jelentés mellett adtam le voksomat. A talajvédelmi tematikus stratégiával kapcsolatban már jegyzőkönyvezték, hogy ellenzek egy ilyen irányelvet. Úgy vélem, nincs szükség további talajvédelmi jogszabályokra. A talaj védelmének biztosítására létezik már számos jogi eszközünk, és amíg nem történik meg e jogszabályok maradéktalan végrehajtása és hatásaik teljeskörű elemzése, addig véleményem szerint további jogszabályok nem szükségesek és nem is kívánatosak ezen a területen. Az előadó által javasolt módosítások azonban valamilyen módon az új javaslat és a meglévő jogszabályok közötti átfedések szintjének csökkentése felé mutatnak, ezt üdvözölni kell. Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) A talajvédelemre nagy szükség van a természetes talajrendszerek megsemmisülése, az erózió, a szennyezés és a kiszáradás megelőzése érdekében. Ilyen jellegű intézkedések nélkül lehetetlenné válik a növénytermesztés a sűrűn lakott területeken, ahol intenzív a talajhasznosítás. Európában sok helyen látok felhagyott földterületeket, amelyek a természet és az emberi hasznosítás szempontjából minden értéküket elveszítették. Tegnap a Tisztelt Ház többségével együtt a Prodi-jelentés mellett szavaztam, amely a talajaink védelmét célzó proaktív intézkedések szükségességét emeli ki. Ma azt vizsgáljuk, hogy melyek lennének azok az intézkedések. Támogatom azoknak a tagállamoknak az ösztönzését, amelyek saját kezdeményezésre még nem hozták meg a szükséges intézkedéseket a jelenlegi hiányosság kezelésére. Cselekvési mulasztásuk nemcsak őket, hanem a szomszédos államokat is érinti, például az eróziós törmelékek termelése területén, amely a folyók eliszapodosodásához vezet és árvizeket okoz. Az EU szabályai azonban semmi esetre sem jelenthetik azt, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek már megfelelően szabályozzák ezeket a kérdéseket, több bürokráciával vagy akadállyal kelljen szembesülniük hatékony kezelésük érdekében. Az olyan értelmű módosításokat támogatom, amelyek arról rendelkeznek, hogy az azonos vagy magasabb szintű előírásokat alkalmazó tagállamok szabadon tehetnek így. Ugyanakkor felelőtlenség úgy elutasítani, késleltetni vagy korlátozni a talajvédelmi csomagot,ahogyan azt a Parlament legnagyobb képviselőcsoportja teszi. Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) A Gutiérrez-Cortines-jelentés mellett szavaztam, mert az pozitív előrelépéseket javasol a talaj védelmére és fenntartható használatára vonatkozóan. Egy olyan nem megújuló

47

48

HU


erőforrásról van szó, amelynek megőrzése létfontosságú, és amelynek a minősége kulcsfontosságú, ha biztosítani akarjuk az élelmiszertermelés megfelelő szintjét és a tiszta vízhez való hozzáférést. Az Európai Parlament kérte azoknak a szennyezett területeknek a világosabb azonosítását, ahol az emberi tevékenység következtében jelen lévő veszélyes anyagok számottevő kockázatot jelentenek az egészségre és a környezetre. Sor kerül az említett területek nemzeti, illetve regionális listáinak összeállítására, és azok a nyilvánosság rendelkezésére fognak állni. Az egyes tagállamoknak javítási stratégiákat kell készíteniük a szennyezett területek számának korlátozása céljából, továbbá a talaj nemzeti sajátosságainak figyelembevételével fenntartható agrárpolitikát kell ösztönözni a tiszta talaj megőrzése érdekében. E javaslat elfogadásával az Európai Parlament támogatja a Föld erőforrásai védelmének szükségességét és intelligensebb hasznosításukat. James Nicholson (PPE-DE), írásban. − Ez egy újabb példa arra az univerzális megközelítésre, amely az Európai Unió rossz hírét kelti a tagállamokban. Az Európai Unióban háromszáznál több talajtípus létezik; hogyan várhatjuk el, hogy mindegyikre egyetlen irányelv vonatkozzon? Ez kétségkívül kiváló példa egy olyan területre, amelyen belül lehetővé kellene tennünk a tagállamok számára, hogy saját jogszabályaikat saját talajtípusaik alapján határozzák meg. Rendkívül elkeserítő, hogy az Európai Bizottság – a rendelkezésére álló tudományos szakvélemények ellenére – egy olyan jogalkotási javaslatot dolgozott ki, amely figyelmen kívül hagyja az egyszerű tudományos tényeket. Ha egyetlen nyár alatt az Egyesült Királyságot árvizek sújtják, Görögországot pedig hőhullám éri, nyilvánvaló, hogy ezek az időjárási körülmények teljesen eltérő hatást gyakorolnak a talajra az említett tagállamokban. Ennek a javaslatnak az lesz az egyetlen valós következménye, hogy az agrárszektort még több adminisztrációval és teherrel, sőt még több kiadással sújtja. Elkeserítő, hogy már megint a mezőgazdasági közösségnek kell fizetnie a felesleges egységesítési törekvésért. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Örvendetesnek tartom, hogy a Tisztelt Ház elfogadta Cristina Gutiérrez-Cortines jelentését, amely egy egységes, koherens európai politika bevezetését szorgalmazza a talajvédelem területén. A talajvédelem az EU számára prioritássá vált, mert Európa talajai egyre rosszabb minőségűek. Az okolható tényezők a következők: a növekvő urbanizáció, a szennyezett területek számának növekedése (a legfrissebb számadatok szerint 2 millió), valamint az elmúlt 50 évben alkalmazott intenzív gazdálkodási gyakorlatok, a növényvédőszerek és nitrát alapú trágyák túlzott mértékű használata mellett. Véleményem szerint azt a 225 európai parlamenti képviselőt, aki ennek ez irányelvnek az elutasítására szavazott, vagy nacionalista fanatizmus vezérelte, vagy legutolsósorban nem ismerik az átlagemberek aggodalmait. Európa valódi hozzáadott értéket kínálhat a talajvédelem kérdésében, amelyre csak kilenc tagállamnak vannak meg a saját jogszabályai. Hozzátenném, hogy az irányelv jelentős választási szabadságot hagy a tagállamoknak két pontos cél megvalósítására, amelyekhez nagylelkű határidőket biztosít: a szöveg átültetésétől számított öt, illetve hét éven belül kell a szennyezett területek listáját összeállítaniuk és nemzeti rehabilitációs stratégiát elfogadniuk. Úgy vélem, nem lehet kétség afelől, hogy ez a rugalmasság és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását jelenti! Brian Simpson (PSE), írásban. − Attól tartok, hogy a jelentés ellen fogok szavazni, mert véleményem szerint nincs szükség talajvédelmi keretszabályozásra. Eredetileg azért szavaztam elutasítólag, mert úgy vélem, hogy a kérdést a szubszidiaritás elve alapján a tagállamokra kellene bízni. Egy aránytalan, nem kifejezetten rugalmas jogszabály van előttünk, amely pusztán azt ismétli, amire más irányelvek már kitértek. Taglalni próbálja egyrészt az elsivatagosodást, másrészt a talaj megtisztítását – valójában hatalmas területről van szó –, végül azonban egy olyan jelentéssé válik, amely egyik kérdést sem tárgyalja megfelelően, hanem problémákat vet fel a végrehajtásuk módjára vonatkozóan. Saját régiómon belül, ahol a helyi hatóságok megpróbálják újrahasznosítani a talajt, ez a javaslat ezt annyira megnehezítené, hogy megkérdőjeleződik az egész művelet megvalósíthatósága. Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy ezt gyenge és szükségtelen jogszabálynak vélem, és abban a reményben fogok ellene szavazni, hogy ezáltal a gazdálkodókat, a kertészeket és a helyi hatóságokat megkímélhetem egy bürokratikus rémálomtól. Gabriele Stauner (PPE-DE), írásban. − (DE) Elutasítom a talajvédelmi keretirányelvet, mert az jelentős mértékben sérti a szubszidiaritás elvét, és ezért európai jogszabályként elfogadhatatlan. Még akkor is, ha az

14-11-2007

14-11-2007

HU


Európai Parlament megszavazza, küzdeni fogok a szövetségi kormánnyal annak biztosítása érdekében, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megtámadja ezt az irányelvet az Európai Bíróság előtt. Jacques Toubon (PPE-DE), írásban. – (FR) A Jogi Bizottságon belüli szavazással összhangban úgy vélem, hogy a Bizottság itt túllépte a feladatkörét, és hogy az Európai Uniónak nem kell új utasításokat adnia a tagállamoknak. Ez nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés. Meglátásom szerint olyan mesterséges gyakorlat, amely arra törekszik, hogy azonos előírásokat bocsásson ki rendkívül eltérő jogi hagyományokkal és környezeti feltételekkel rendelkező országokban. A Bizottságnak ezért felül kell vizsgálnia a javaslatát, és konkrétan meg kell határoznia az európai jogszabályokat szükségessé tevő helyzeteket. Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) Elutasítom a talajvédelmi keretirányelvet, mert az jelentős mértékben sérti a szubszidiaritás elvét, és ezért európai jogszabályként elfogadhatatlan. Még akkor is, ha az Európai Parlament megszavazza, küzdeni fogok a szövetségi kormánnyal annak biztosítása érdekében, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megtámadja ezt az irányelvet az Európai Bíróság előtt. - Jelentés: Berčs (A6-0425/2007) Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, az Európai Parlamenthez intézett bizottsági javaslat indoka egy új bizottsági eljárás, amely jelentős mértékben kibővíti az Európai Parlament hatáskörét. Ez egy ellenőrzéssel kombinált szabályozási bizottsági eljárás. Az előadó támogatásra méltó álláspontja az, hogy az új eljárás az értékpapírokkal kapcsolatos tájékoztatókra vonatkozó szabályozási kérdésekre, például a tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó kötelezettség alóli mentességekre vonatkozó intézkedésekre, a tájékoztatók formátumára, valamint a harmadik országok egyenértékűségére fog vonatkozni. Ez a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről a plenáris szavazás során előterjesztett módosítások alapja. A vizsgált jelentés további ösztönzést ad az európai pénzügyi piacok és tőzsdék szabályozásának harmonizálása területén megvalósítandó jelentős előrelépés gondolatához is. Egy javarészt a globalizáció feltartóztathatatlan folyamatának, részben pedig a pénzügyi szolgáltatásokra irányuló 1990-es cselekvési tervnek köszönhető. Ugyanakkor megerősíti az 1990-es évek elején az olyan országok, mint például Lengyelország józan választását, ahol a tőkepiacok újjáépítése európai előírásokon alapult, ami ma egyszerűbbé teszi a szabályozások harmonizálását az Európai Unió egészében. – Jelentés: Cashman (A6-0289/2007) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló korábbi, 1999-es bizottsági határozatot módosító határozat végül a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament közötti, öt évig tartó tárgyalásokat követően 2006-ban elfogadásra került. Így megtörtént az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás bevezetése. Ezt olyan általános alkalmazási körű intézkedések elfogadásához kell igénybe venni, amelyek a Szerződés 251. cikkének megfelelően – azaz az együttdöntési eljárás keretében – elfogadott alapvető jogi aktus nem lényegi elemeinek (törlés vagy kiegészítés útján történő) módosítására törekednek. Ezért ez egy olyan bizottsági eljárás, amelyet a Bizottság által összeállított, 25, már elfogadott és kiigazítást igénylő jogi aktust tartalmazó listára kell alkalmazni, beleértve a Schengeni Határellenőrzési Kódexről szóló jelenlegi rendeletet is. Ezért támogatom az előadó, Cashman úr által kezdeményezett technikai javaslatokat, amelyek célja, hogy figyelembe lehessen venni a Schengeni Határellenőrzési Kódex sajátosságait, mivel az a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelenti. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A schengeni vívmányok egy különösen szenzitív területet jelentenek, amelyen belül képesnek kell lennünk arra, hogy minden eshetőségre választ adjunk. A szervezett embercsempész bandák folyamatosan figyelik a védelmünkben fellelhető új réseket, amelyeken keresztül eláraszthatják az EU-t bevándorlókkal. Ezért nem lenne szabad elhamarkodottan kibővíteni a schengeni térséget. Előbb lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az érintett tagállamok teljes mértékben elsajátították külső határaik védelmezésére vonatkozó feladatukat. Mivel véleményem szerint ez rendkívül vitatható, a Cashman-jelentés ellen szavaztam.

49

50

HU


– Jelentés: Hegyi (A6-0292/2007) Hiltrud Breyer (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, a Hegyi-jelentés mellett szavaztam, mert újra meg újra bírálattal illetjük a géntechnológiával módosított szervezetek tekintetében meglévő demokratikus deficitet. Tudjuk, hogy a GMO-k engedélyezése mellett vagy ellen a Tanács vagy az Állandó Képviselők Bizottsága szinte sohasem hozott megfelelő határozatot. Többé-kevésbé mindig ugyanez történt: az Európai Bizottság kockázatkezlési feladatát úgy gyakorolta, hogy az uniós lakosság akarata, valamint számos tagállam és szakértő fenntartásai ellenére engedélyezi a GMO-kat. Nem engedhetjük, hogy az Európai Bizottságé legyen az utolsó szó. Határozatait az Európa Parlamentnek kellene megvizsgálnia. Bár Hegyi úr jelentése a jó irányt képviseli azáltal, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a GMO-engedélyezésekkel kapcsolatban a Parlament kötelező együttdöntési joggal rendelkezzen, mi elutasítjuk a kialkudott kompromisszumot, mert érvényben hagyja a nem demokratikus bizottsági eljárást. Valóban csak egyetlen megoldás létezhet, nevezetesen az Európai Parlament együttdöntési jogai a GMO-engedélyezéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben. Ezért meglehetősen sajnálatosnak tartom, hogy nem hoztuk ki a maximumot ebből a szavazásból, és nem ragadtuk meg a hosszú távra szóló lehetőséget annak érdekében, hogy több nyomást gyakorolhassunk e demokratikus deficit folyamatos fennállása ellen. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Igaz, hogy a GMO-technológia hosszú távú következményei még mindig nem ismertek. Egymásnak ellentmondó tudományos megállapítások vannak, és sokan félnek a lehetséges veszélyektől és kockázatoktól. Ezért óvintézkedéseket kell tenni, a mezőgazdasági hasznosításukhoz pedig nem kell ragaszkodni. A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelv hatályban van. Az irányelv kiterjed a GMO-k környezetbe történő kísérleti kibocsátására, azaz a GMO-k kísérleti célú környezetbe juttatására (például helyszíni vizsgálatok céljából), valamint a GMO-k (GMO-kat tartalmazó vagy azokból álló termékek) forgalomba hozatalára, például termesztés, behozatal vagy ipari termékekké történő feldolgozás céljából. Úgy véljük, hogy minimálisan fontos, hogy a GMO-technológiát szélesebb körben ellenőrizzük, legalább az eljárások tekintetében – az Európai Parlament mostani szándékának megfelelően –, viszont hangsúlyozzuk az óvatosságot, akár a mezőgazdasággal, akár a feldolgozott élelmiszerekkel kapcsolatban. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Az európai lakosság 70%-a ellenzi a géntechnológiát. Ausztriában az emberek még jobban félnek az élelmiszerekben előforduló mérgező szermaradékoktól, mint a terrorista támadásoktól vagy a madárinfluenzától. Azon kívül, hogy gyaníthatóan kapcsolat van a géntechnológiával módosított szervezetek és az egyre gyakrabban előforduló egészségügyi problémák között, egyre több bizonyíték van arra, hogy a géntechnológia használata a mezőgazdasági földterületeket felhagyott területekké degradálja, továbbá a gazdálkodókat a multinacionális konglomerátumoktól teszi függővé. – Jelentés: Bradbourn (A6-0225/2007) Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A konzervatívok a jelentés mellett szavaztak, de sajnálattal fogadták a Tanács által a parlamenti eljárás során alkalmazott megközelítést. A jelentés szövegezésének kezdeti szakaszában a Tanács akkori elnöksége indokolatlanul nagy nyomást gyakorolt a Parlamentre. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk, mivel a Parlament szerepe a jogszabályok megszavazása. Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez az irányelv rendkívül fontos a pénzmosással kapcsolatos növekvő aggodalmak, valamint a pénzmosásnak a nemzetközi bűnözés és a terrorizmus finanszírozásában betöltött szerepe miatt. Ezért az egységes szabályok létrehozása, a hézagok betöltése, valamint az ellenőrzés szükségessége és a belső piac védelmére és a tőke szabad mozgására vonatkozó követelmények közötti egyensúly megteremtése érdekében szükség van közösségi megközelítésre. Támogatom ezt a kezdeményezést, amely a pénzmosásról szóló 2005/60/EK irányelv naprakésszé tételére törekszik, különösen az irányelv 41. cikkében felsorolt végrehajtási intézkedések tekintetében. Ezért ez még egy eset a hatályos jogszabályoknak a komitológiai határozat szerinti új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban álló naprakésszé tételére.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ez az Európai Parlamentnek fokozottabb ellenőrzést biztosít a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök felett. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy teljes egészében megszavazzuk a javaslatot. A nemzetközi standardok bevezetése és tiszteletben tartása fontos a pénzügyi rendszernek a bűnözés és általában a pénzmosás elleni védelme érdekében, miközben a tagállamok saját intézkedései nem lehetnek összeegyeztethetetlenek az egységes piac szabályaival. Elfogadhatatlannak tartjuk azonban azt, hogy a terrorizmus fogalmának gyakori használatával az EU arra törekszik, hogy a tagállamok rovására terjessze ki hatásköreit. A terrorizmus finanszírozása a pénzmosásnak csekély része. A hatalmas összegeket más, jól szervezett bűncselekményekre fordítják. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az előterjesztett javaslat a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK irányelv rendelkezéseit módosítja, amely időbeli korlátozást írt elő az e területen a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök tekintetében. A Bizottság hatásköreinek gyakorlásáról szóló legfrissebb hatásozat szerint ez a korlátozás megszűnt, az Európai Parlament azonban fenntartja a jogot, hogy ellenőrizze az együttdöntési eljárás keretében elfogadott jogi aktusok végrehajtását. Ezért most egyértelmű, hogy ennek az irányelvnek bármely módosítását be kell nyújtani észrevételezésre az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ez azonban nem jelentheti a nemzeti parlamentek jogalkotási eljárásból való kizárását, vagy pusztán arra való korlátozását, hogy az ezen a területen közösségi szinten elfogadott irányelveket átültessék. Sőt, ahogyan a „reformszerződés”a bel-és igazságügyet fokozatosan jövőbeli közös politikává próbálja alakítani, azt nyilvánvalóan elutasítjuk. Végezetül ki kell emelnünk az Európai Unió következetlenségét, amennyiben a tőke teljesen szabad mozgását és az adóparadicsomokat a pénzmosás elleni küzdelem pártfogolásával egy időben segíti elő. Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Ennek a jogszabálynak a létjogosultságát az indokolja, hogy az EU pénzügyi rendszerét védeni kell a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szemben. Az UKIP mindig is nemzetközi együttműködésre törekedett ezekben a kérdésekben, azonban az EU nem rendelkezik kölcsönösen elfogadott védelmi hatáskörrel. Ezenkívül az EU Bizottságát, amely 13 éve képtelen a saját számláit jóváhagyatni, nem tekinthetjük bármilyen pénzügyi szakértelemmel is rendelkező szervezetnek, vagy a pénzügyi rendszer ellenőrzéséről szóló jogszabály előterjesztésére alkalmas szervnek. – Jelentés: Cavada (A6-0417/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták, a jelentés mellett szavaztunk, mert úgy ítéljük meg, hogy szükség van a BZP nevű szintetikus kábítószerre vonatkozó ismeretek gyarapítására, valamint arra, hogy az anyag ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók tárgyát képezze. Azonban minden olyan javaslat ellen szavaztunk, amelynek célja az ellenőrzési intézkedésekről és büntetőjogi szankciókról szóló határozatok bevezetésének megakadályozása, mivel az ellentétes az elővigyázatosság elvével. - Állásfoglalás: Nemzetközi számviteli standardok (B6-0437/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jegyzett társaságok számára 2005 óta előírás, hogy bizonyos körülmények között a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően készítsék el összevont beszámolójukat. Ezeket a standardokat egy londoni székhelyű magánszervezet (az International Accounting Standards Committee Foundation/International Accounting Standards Board) dolgozta ki, és később egy rendelet útján bekerültek a közösségi jogszabályokba. Bizonyos fenntartások ellenére ez az állásfoglalás elfogadja a (szóban forgó rendeletet módosító) bizottsági javaslatot, amely egy olyan standardot (IFRS 8) támogat, amely viszont egy USA-beli standardot (SFAS 131) épít be az EU jogába. Ennek a standardnak az elfogadása megtörtént, amint az állásfoglalás kimondja, annak ellenére, hogy a Bizottság által elvégzett hatásvizsgálat nem vette kellően figyelembe a felhasználók érdekeit, valamint a különböző európai országokban található kis-és középvállalkozások és a csak helyi szinten működő vállalkozások szükségleteit. Ezért nem támogathatjuk ezt az állásfoglalást.

51

52

HU


- Közös állásfoglalás: EU-Oroszország csúcstalálkozó (RC-B6-0434/2007) Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). - Elnök úr, magyarázatokat kértem az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló állásfoglalásra vonatkozó szavazásról. Sajnálom, hogy valami különös oknál fogva néhány fontos bekezdés kimaradt, hogy egy hosszabb, de lényeges kérdéseket taglaló állásfoglalás helyett egy rövidebb állásfoglalás szülessen. Véleményem szerint rendkívül fontos feszólítani a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy az orosz kormánnyal együtt kövessenek olyan közös kezdeményezéseket, amelyek célja a közös szomszédságban a biztonság és a stabilitás – különösen az Ukrajnáról és Belaruszról szóló hangsúlyosabb párbeszéd útján történő – fokozása, továbbá arra, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket a Hegyi-Karabahban, valamint Moldovában és Grúziában rögzült konfliktusok végleges megoldására, garantálva ezeknek az államoknak a területi integritását; ami pedig Transznyisztriát illeti, kivonva a még ott állomásozó orosz csapatokat, amelyeket szükség esetén nemzetközi megfigyelő erőkkel kellene felváltani. Jana Hybášková (PPE-DE). - (CS) Kifejezetten ellene szavaztam a 10. EU–Oroszország csúcstalálkozó eredményéről szóló, szóban forgó állásfoglalási indítványnak. Az orosz KGB-rendszer legitimitást keres. Elutasítom, hogy bábuvá váljak, és szégyellem magam mindazok helyett, akik tudatlanságuknak, gyávaságuknak köszönhetően – kifejezetten jelentéktelen gazdasági előnyök szerzése érdekében – Oroszország bábuivá válnak. Oroszország nem Európa partnere. Teljes mértékben elutasítom az a véleményt, miszerint Oroszország Koszovó függetlenségének kérdésében a partnerünk lenne. Miért tulajdonít a Tisztelt Ház akkor jelentőséget a partnerségnek? Oroszország továbbra is helikopterekről dobja ki a csecsenek holttestét Csecsenföld fölött, a rendszer ellenzőinek ezreit tartja börtönben, jogellenes bírósági eljárásokat kezdeményez a Másik Oroszország politikusai ellen, és jogellenesen tartja Mihail Hodorkovszkijt börtönben. Ki és mikor fogja felfedni az igazságot Anna Politkovszkaja halálával kapcsolatban? Oroszország mikor fogja abbahagyni az emberi jogi aktivisták fenyegetését? Miért nem kaptunk meghívást az orosz parlamenti választások megfigyelésére? Putyin miért nem akarja, hogy mi, a partnerei ott legyünk? Kijönnek velünk Marokkóban és Palesztinában is. Az, aki megsérti a szolidaritás alapelvét, hozzásegítve Lengyelországot a szabad exporthoz, az egyenlő exportfeltételekhez, azt a Tisztelt Ház partnernek tekinti. Oroszország túszként tart fogva bennünket. Ha nem támogatunk egy demokratikus és stabil Oroszországot, de helyette inkább egy titkosszolgálati rendszert támogatunk, akkor önmagunk legrosszabb ellenségei vagyunk. Végezetül, országunknak joga van ahhoz, hogy szabadon hozzájáruljon Európa biztonságához, hogy megvédje Európát az iráni erők esetleges támadásától. Hogyan kérhetjük az USA-t arra, hogy politikájával ne veszélyeztesse Európa békéjét, miközben engedélyt adunk arra, hogy az oroszok mindennél nyilvánvalóbban támogassák az iráni rendszert? Ez az állásfoglalás az árulás és gyengeség példája. Amint azt mi, csehek tudjuk, az Oroszországgal szembeni gyengeség igazán nem kifizetődő. Hangsúlyosan elutasítom az állásfoglalást, ha másért nem, akkor a cseh politikai foglyok – a megszállás minden ellenzője – öröksége tiszteletben tartásának kifejezéseként. Vytautas Landsbergis (PPE-DE). - Elnök úr, miután az EU–Oroszország csúcstalálkozóra vonatkozó állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, még mindig sajnálom, hogy az előadó elutasította az általam javasolt, új preambulumbekezdésre vonatkozó módosítást. Ezért most idézem: „mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanácshoz való 1996-os csatlakozásával vállalt egyetlen kötelezettségének sem tett eleget, és két évvel ezelőtt egyértelműen felmondta az EU-tagállam Észtországgal már aláírt új határmegállapodást, ezáltal a mai napig szabályozás nélkül hagyva ezt az EU-Oroszország közötti határszakaszt; mivel az Oroszországi Föderáció jelenlegi jogszabályai még mindig agresszív álláspontokat tartalmaznak a balti államokban folytatott katonai fellépés során okozott veszteség vagy szerzett sérülés esetén a katonák társadalmi kiváltságaira vonatkozóan, illetve idegen államok vagy az Oroszországi Föderáció részállamai csatlakozási folyamatára vonatkozóan”. Meg vagyok győződve arról, hogy ezeket az álláspontokat e Ház a későbbiekben fontolóra veszi. Glyn Ford (PSE), írásban. − Ezt az állásfoglalást némileg idegenkedve támogattam. Oroszország és vezetője, Vlagyimir Putyin az utóbbi időben számos területen, különösen az energiaügy kérdésében nehéz esetnek bizonyult. Azonban az egyetlen kérdés, amellyel kapcsolatban némi megértést tanúsítok, az az orosz reakció, amelyet a nukleáris robbanófejes ICBM-ek jelentette – feltételezhetően igen valószínűtlen, és Oroszország saját védelmét ugyanúgy fenyegető – iráni fenyegetés elleni hadszíntéri rakétavédelem EU-ban történő felállítására irányuló, erősen vitatott amerikai tervre adott.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ezért sajnálatosnak tartom, hogy a Zöldek képviselőcsoportjának 3. módosítását, amelyre igennel szavaztam, 242:362 arányban elvetették. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sok mindent el lehetne mondani erről a közelmúltbeli EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló állásfoglalásról, mi pedig csak a céljaira vonatkozóan fogunk bizonyos példákat megemlíteni. Például miközben palástolja az amerikai kormány kezdeményezéseit és mélyreható felelősségét Európa militarizációja új kiterjesztésének elősegítésében – megjegyzendő, hogy a NATO tagállamainak támogatásával –, úgy véli, hogy „az orosz hatóságok nyilatkozatai” és „[...] az a nem helyénvaló orosz fenyegetés, amely szerint Oroszország kilép az európai hagyományos fegyverzetekre vonatkozó szerződésből, komoly aggodalmat keltett az európai kontinensen uralkodó béke és stabilitás fenntartása vonatkozásában”. Többé-kevésbé közvetlenül hangsúlyozza a lényeges szempontokat, amelyek például a következők: Oroszország engedélyezte az EU vállalatainak, hogy stratégiai részesedéseket vásároljanak orosz vállalatokban; az oroszországi befektetési feltételek javításának jelentősége (az EU legfőbb pénzügyi csoportjainak örömére); valamint „egyenlő hozzáférés a piacokhoz, az infrastruktúrához és a befektetésekhez” az Energia Charta Szerződés alapelvei alapján. Ráadásul a fenti példákkal párhuzamosan fenntartja a politikai nyomást az Oroszországi Föderáción, még beavatkozási eszközök elősegítésére is törekedve, miközben nem vesz tudomást az EU egyik tagállamában, Lettországban élő orosz nyelvű kisebbség legalapvetőbb jogainak elfogadhatatlan helyzetéről. Richard Howitt (PSE), írásban. − Az Európai Parlamenti Munkáspárt támogatja ezt az állásfoglalást, és az a célja, hogy a közös értékeken, a demokrácián és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló stratégiai együttműködést alakítson ki Oroszországgal. Különösen a koszovói kérdés fenntartható politikai megoldására törekvő pozitív orosz hozzájárulásra vonatkozó felhívásokat támogatjuk. A 3. módosítást megszavaztuk, mivel léteznek olyan aggodalmak, amelyeknek hangot kell adni az európai kontinensen a hagyományos és az ABC-fegyverek további kiépítésével kapcsolatban, támogatjuk az USA és Oroszország között erről a kérdésről folyó kétoldalú megbeszéléseket. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a mafrai EU–Oroszország csúcstalálkozó a kapcsolatokban az 1990-es évek, azaz a 2007-ben lejáró partnerségi és együttműködési megállapodás létrejötte óta bekövetkezett változásokat illusztrálja. Ezeket a kapcsolatokat három fő tényező befolyásolta. Először is az Európai Unió bővítése, amely az orosz befolyás körébe tartozó egész országcsoport véglges egyenjogúsítását fémjelezte, amit a korábbi birodalom nem hajlandó elfogadni. Másodszor a Putyin-elnökség autoritárius jellege, ami visszavetette Oroszország demokratizálódását. Bár ez Oroszországban széles körben elfogadott, és miközben alapvető gazdasági rendet biztosít, az EU nem maradhat passzív az emberi jogok megsértésének eseteivel szemben, ami további súrlódási felületeket teremt. Harmadszor az energiapiacok helyzete, amely megkönnyíti, hogy a Gazpromot politikai célokra használják, és amely az európai országokat az energiabiztonság kérdése iránt is fogékonyabbá tette. A fenti hátteret figyelembe véve az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja által javasolt állásfoglalás megadja Oroszország bírálatainak mérlegét, egy kevésbé hideg, a mi értékrendszerünket tükröző elvekkel megerősített diplomáciai légkör reményében. Különösen említésre méltóak azok a pontok, amelyek az emberi jogok tiszteletben tartására, illetve az orosz piacra irányuló lengyel agrárexport zsákutcájának felfüggesztése iránti – Lengyelország számára fontos – igényre vonatkoznak; ez az Európai Unió országai közötti, a Moszkvával fenntartott kapcsolatok tekintetében bekövetkezett, hőn áhított szolidaritás megerősítése. David Martin (PSE), írásban. − Igennel szavaztam azokra a közös állásfoglalási indítványokra, amelyek az EU–Oroszország csúcstalálkozón merültek fel, ahol a Parlament többek között felszólította az orosz kormányt, hogy az Európai Unióval együtt teremtse meg az EU és Oroszország közötti új partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalások mihamarabbi elindításának feltételeit. Felmerült még Oroszország függőben lévő WTO-csatlakozása, az Oroszországon belüli emberi jogok kérdése, a befektetési feltételek, valamint az európai hagyományos fegyverzetekről szóló szerződés jóváhagyása körül fennálló aggodalmak. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A berlini fal leomlásának 18. évfordulója az EU–Oroszország csúcstalálkozó után volt, amely találkozóra még e jelentés megvitatása után, de még ennek szavazásra

53

54


HU

bocsátása előtt került sor. Tizennyolc évvel később az, ami Kelet-Európa volt, immár olyan demokratikus terület, ahol a piacgazdaság tartós jellemző. Oroszország eközben távol áll attól, hogy demokratikus legyen, és távol áll attól, hogy megbízható partner legyen. Az energiaügy területén, valamint Koszovó, a Kaukázus térsége, Közép-Ázsia, Ukrajna, Moldova, illetve az iráni nukleáris kérdés kapcsán Oroszországnak a megoldáshoz való hozzájárulása hiányosnak bizonyult. Ugyanazon a héten a külkapcsolatokkal foglalkozó Európai Tanács ülésén előterjesztettek egy jelentést, amely leszögezte, hogy az Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatokban az oroszok írják elő a szabályokat, valamint azt, hogy Európa az egység és a stratégia hiányát mutatta, bizonyos esetekben úgy tűnt, hogy nem hagyta maga mögött a szovjet éra emlékeit, míg másokban túlzottan is pragmatikusak volt. A jelentés ezután helyesen sugallja, hogy az EU stratégiájának Oroszországot a jogállamiság tiszteletben tartására kell ösztönöznie. Bár nem liberális demokrácia, Oroszországnak kiszámítható és megbízható államnak kell lennie, Európának pedig e cél érdekében keményen kell dolgoznia. - Jelentés: Iturgaiz Angulo (A6-0392/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Véleményünk szerint az információk nyilvánosságra hozatalának szaabdsága fontos alapelv. A köztisztviselőknek – szankciók kockázata nélkül – kell tudiuk információt szolgáltatni és információt szerezni a szólásszabadság és az információk nyilvánosságra hozatala szabadságának gyakorlása, valamint annak érdekében, hogy joguk legyen az anonimitáshoz és a vizsgálati tilalomhoz, ami azt jelenti, hogy a hatóságok és az állami szervek ne legyenek jogosultak kivizsgálni azt, hogy az információk nyilvánosságra hozatali szabadsága keretében ki szolgáltatott információt. Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Mélységesen ellenzem a Petíciós Bizottság Carlos José Iturgaiz Angulo úrtól elhangzott jelentésének Atkins-féle módosítását (a 15. pont 1. módosítását). Az ombudsman OLAF-fal kapcsolatos különjelentése a hivatal azon állításaira vonatkozik, amelyeket egy olyan újságíró ellen tett, aki megírta van Buitenen úr állításainak kivizsgálásáról szóló cikket. Függetlenül attól, hogy van Buitenen úr állításai helyesek-e vagy sem, védelmeznünk kell az újságírók azon jogát, hogy közérdekű kérdésekről tudósíthassanak – még azokét az újságírókét is, akik nem kifejezetten támogatják nézeteinket. Az ombudsman különjelentése azt állapította meg, hogy az OLAF helytelenül járt el azzal, hogy megvádolt egy újságírót. A Petíciós Bizottság megállapodott abban, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban saját kezdeményezésű jelentést kér, ezáltal arra kényszerítve az OLAF-ot, hogy ismerje el helytelen fellépését. Ha igennel szavazunk a PPE-DE által javasolt módosításra, nem tudjuk a munkájukat végző újságírók függetlenségét védelmezni, és sem a Petíciós Bizottság, sem az ombudsman munkájához nem tudunk támogatást nyújtani.

6. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (A 13.10-kor megszakított ülést 15.00-kor folytatják.) ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök

7. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 8. A pakisztáni helyzet (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a pakisztáni helyzetről szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatokkal kapcsolatos vita. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, mint tudjuk, az Európai Unió nagy aggodalommal figyelte a közelmúltbeli pakisztáni fejleményeket, különösen a november 3-i szükségállapot kialakulásához, és azt követően fokozott társadalmi nyugtalansághoz és számos őrizetbe vételhez – köztük a legfelsőbb bíróság jelenleg is házi őrizetben lévő elnökének letartóztatásához – vezető eseményeket.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Nincs kétség afelől, hogy ez Pakisztánban komoly visszalépést jelent a jogállamiság szerkezetében és a demokratikus folyamatban, ami – azt mondanám, hogy – lerombolja a pakisztáni nép és általában a nemzetközi közösség abbéli reményét, hogy Pakisztánban megerősödik a demokratikus intézmények legitimitása. Az elnökség ezért adott ki november 6-án egy olyan nyilatkozatot az Unió nevében, amely kifejezésre juttatja a szükségállapot bevezetésével, valamint a pakisztáni alkotmány és az alapvető szabadságok felfüggesztésével kapcsolatos mélységes aggodalmunkat. November 4-én, két nappal korábban, az iszlámábádi misszió vezetői és Javier Solana főképviselő kifejezték az események alakulása miatti aggodalmukat. Szavainkat, az EU szavait így hozzáadták ahhoz a sok más szóhoz, amely azt ismételte, hogy milyen fontos visszaállítani az alkotmányt, helyreállítani a polgári rendet, garantálni a bírói testület függetlenségét és a tömegkommunikációs eszközök szabadságát, kiszabadítani minden politikai foglyot, újságírót és emberi jogi aktivistát, és megteremteni a 2008 januárjára tervezett törvényhozói választásokhoz szükséges feltételeket. Nincs kétségünk afelől, hogy bármely nép stabilitása és fejlődése csak teljes demokratikus hitelesség légkörében garantálható. Komolyan aggódunk a számos őrizetbe vételről szóló jelentés, az információ szabadságának bojkottálása, a polgárok alapvető szólásszabadságának elnyomása, és az olyan szakemberek, mint például bírák, ügyvédek, újságírók és emberi jogi aktivisták elleni támadások miatt. Ugyanakkor azonban nyomatékosan kérjük, hogy minden párt a lehető legnagyobb mértékű tartózkodást gyakorolja, és működjön együtt a jelenlegi válság demokratikus és békés megoldására törekedve, ami lehetővé teszi a dolgok szokásos menetéhez való gyors visszatérést. Bár az Európai Unió elismeri a Pakisztán előtt álló kihívásokat az ország biztonsági helyzetével és a pakisztáni népnek a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelemben hozott áldozataival és erőfeszítéseivel kapcsolatban, az Európai Uniónak határozottan az a véleménye, hogy ezeknek a kihívásoknak a megoldása nem járhat a demokratikus folyamat félbeszakadásával. Nem vallhatunk azonban kudarcot annak a szövetségesnek az elismerésében, amelyre mindig számíthattunk a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelemben. Biztosítanunk kell tehát, hogy Pakisztán továbbra is kötelezettséget vállaljon a globális fenyegetés elleni küzdelemre, amelyben a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen eszköz. Végezetül az Unió azt reméli, hogy a jelenlegi bizonytalansági légkör gyors és békés úton rendeződik, és felkéri Musarraf elnököt arra, hogy ajánlja fel katonai egyenruhájának levetését és a vezérkari főnökként betöltött tisztségének feladását. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, Pakisztán néhány hónapon belül immár harmadszor szerepel a plenáris ülés napirendjén. Ez azt igazolja, hogy az ország jelenleg rendkívül nehéz átmeneti időszakot él át. Musarraf elnök – azáltal, hogy november 3-án a haderő parancsnokaként szükségállapotról szóló törvényt rendelt el – mélységesen aggasztó jelet küldött Európának és a tágabb értelemben vett világnak, és kárt okozott a pakisztáni demokratizálódás folyamatában. A szükségállapot elrendelése előtt tanúi voltunk néhány olyan biztató fejleménynek, amelyek egy átfogóbb politikai folyamat és erősebb demokratikus szervezetek reményét keltetették, de ez sajnos megkérdőjeleződött, és ma az a kérdés merül fel bennünk, hogy megfordítható-e még ez a helyzet, vagy nincs-e már túl késő ahhoz, hogy a parlamenti választások előtt helyreállítsuk a bizalmat és a feltételeket. Musarraf elnök november 3. éjszakáján közvetített televíziós beszédében azt mondta, hogy a terrorista támadások észrevehető befolyása és hatásai következtében a nemzetet érő fenyegetések miatt felfüggeszti az alkotmányt. Kétségtelen, hogy Pakisztánt jelenleg nagyon komoly vallási szélsőségesség és erőszak fenyegeti, ahogyan azt az Északnyugati Határtartományban történt közelmúltbeli események és Bhutto konvoját október 18-án Karacsiban ért támadás egyértelműen bebizonyította. Most azonban annak vagyunk tanúi, hogy ügyvédek, újságírók, politikai pártaktivisták és emberi jogi aktivisták ezreit tartóztatják le, beleértve olyan megkülönböztetett személyeket, mint Aszma Dzsahangirt, a pakisztáni Emberi Jogi Bizottság elnökét, vagy Étzaz Ákszánt, a legfelsőbb bíróság ügyvédi kamarájának (Supreme Court Bar Association) elnökét. Ők olyan emberek, akik kiállnak egy nyitott és toleráns Pakisztánért. Nem terroristák és nem helyes fogva tartani őket. Haladéktalanul szabadon kellene bocsátani őket. A pakisztáni bírói testület elleni drasztikus fellépést különösen súlyosnak tartom. A jogállamiság minden demokratikus folyamat központi eleme, a demokratikus rendszer működése pedig nem tartható fenn független bírói testület nélkül.

55

56

HU


Az elnökség nyilatkozata – amelyet elnökünk is említett az előbb az EU nevében – ezért igen egyértelmű, és álláspontunk továbbra sem változik. Múlt vasárnap Musarraf elnök egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy reményei szerint Pakisztánban 2008. január 9-ig sor kerülhet a parlamenti választásokra. Ez jó irányba terelő lépés lenne, de számtalan probléma áll még fenn. Mikor számíthatunk a szükségállapot megszüntetésére? Hogyan kerülhet sor szabad és tisztességes választásokra, ha a nyomtatott sajtót és az elektronikus médiát cenzúrázzák, a többi polgári jogot és szabadságjogot felfüggesztik, és a bírói testület függetlenségét aláássák? A pártok hogyan tudnak kampányolni, ha a gyülekezési szabadság korlátozott, és a pártvezetőket – például Benazir Bhuttót – házi őrizetben tartják? Ezek a kérdések egyáltalán nem tisztázottak ebben a szakaszban. A bizonytalanság felszámolása végett alapvető fontosságú, hogy a lehető legrövidebb határidőn belül bejelentsék a választások konkrét napját, valamint a szükségállapot megszüntetésének pontos határidejét. Ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen demokratikus és átlátható választásokra, elengedhetetlen lesz a politikai jogok és alapvető szabadságjogok korlátozásainak feloldása. A dolgok jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy nem lesz lehetséges választási megfigyelő misszió delegálása. Az EU demokratikus választások megtartásához biztosított választási segítségnyújtásáról és megfigyeléséről szóló bizottsági közleményben megállapított bizonyos minimumfeltételek nem teljesülnek. Ha azonban a szükségállapotról szóló jogszabályt kellően gyorsan feloldják és a feltételek rövid időn belül jelentősen javulnak, még felülvizsgálhatom a helyzetet. Mindenesetre megtettem a szükséges előkészületeket az EU részéről egy esetleges választási megfigyelő misszió pakisztáni delegálásához, arra az esetre, ha a dogok gyorsan javulnának. De mint mondtam, komoly aggodalmaim vannak azt illetően, hogy erre sor kerülhet. Felszólítottak arra, hogy függesszük fel vagy vizsgáljuk felül a Pakisztánba irányuló segítségnyújtásunkat, néhány EU-tagállam e tekintetben már lépéseket tett vagy bizonyos fellépést vesz fontolóra. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az Európai Bizottság Pakisztánnak nyújtott támogatása olyan kulcsfontosságú kérdésekre koncentrál, mint a szegénység visszaszorítása és az oktatás, többek között a Pakisztán leghátrányosabb helyzetű tartományaiként számon tartott Északnyugati Határtartományban és Beludzsisztánban. Ezért úgy gondolom, hogy fontolóra kell vennünk, hogyan tudunk a legsikeresebben eljárni, de e segítségnyújtás jellegéből adódóan véleményem szerint nagyon körültekintően kell ezt mérlegelnünk. José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az az igazság, hogy a helyzet nagyon aggasztó: az alkotmányos garanciák felfüggesztése, a szükségállapot, a civil társadalom számos tagjának, például ügyvédeknek, többek között a legfelsőbb bíróság ügyvédi kamarája (Supreme Court Bar Association) elnökének, Ákszán úrnak, valamint az ellenzékieknek a letartóztatása, Bhutto asszony ellenzéki vezető házi őrizetben tartása. Mit teszünk ebben a helyzetben? Megtudtuk, hogy az amerikai külügyminisztériumból a külügyminiszter-helyettes, Negroponte úr rövidesen Pakisztánba látogat, és hogy az egyik tagállam, az Egyesült Királyság csatlakozott az ENSZ azon felhívásához, hogy az elnök mondjon le a hadsereg vezetéséről, és tíz napon belül oldja fel a szükségállapotot. Mit tehetünk mi Európai Unióként? Úgy vélem, hogy első lépésként a lehető legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. Az a véleményem, hogy a jelenlegi elnökség képviselője nagyon helyesen jegyezte meg, hogy Pakisztán létfontosságú partner a terrorizmus elleni küzdelemben, ráadásul olyan ország, amely rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Ezért megítélésem szerint az Európai Uniónak egyrészt arra kell kérnie a kormányt, hogy amennyire csak lehet – mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy Pakisztánban a terrorizmus egy tényező, fontos tényező –, állítsa vissza valahogy a rendet és a stabilitást, illetve az alkotmányos jogokat és szabadságokat, és engedje szabadon a jogellenesen fogva tartott személyeket. Ezenkívül, biztos asszony, arra kérném, hogy rendezze jelentős kapacitásait és erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy sor kerülhessen szabad és tisztességes választások megtartására, és – az Ön felszólalásában említett garanciák alapján – hogy az Európai Unió jelen legyen a régió stabilitása, valamint az adott régió és az Európai Unió közötti valamennyi kapcsolat szempontjából oly nagy jelentőségű pakisztáni folyamatban és figyelemmel kísérhesse azt. Ezért, biztos asszony, nagyon bízunk az Ön kapacitásaiban, diplomáciai fellépésében, az Ön erőfeszítéseiben, és azt reméljük, hogy valóban sikeres lesz a kimenetelük, ami lehetővé fogja tenni az Európai Unió számára a választási folyamat során való jelenlétet. Robert Evans, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném megköszönni a Tanácsnak és a Bizottságnak, de különösen a Tanácsnak a november 8-i kemény nyilatkozatát.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Nem hiszem, hogy bárki is kétségbe vonná, hogy a pakisztáni helyzet nagyon súlyos és rendkívül ingatag. Talán nehéz felfogni, hogy mindaz, ami történt, valójában csak az elmúlt mintegy tíz napban, a szükségállapot kihirdetése óta következett be. Az itt jelenlévő képviselők közül többen néhány hónappal ezelőtt találkoztak Musarraf ezredessel Brüsszelben, majd később Iszlámábádban, és több garanciát kaptunk. Nagyon eltökélt volt, abban, hogy az alkotmányt fogja követni, továbbá, hogy szabad és tisztességes választásokra kerül majd sor. Örömmel üdvözlöm bejelentését, miszerint január 9-én sor kerülhet választásokra, de osztozom a biztos asszony félelmében és a következőt kérdezem: a történtek és a jelenlegi szükségállapotra vonatkozó intézkedések – bizonyos televíziós csatornák és egyéb emberi jogok felfüggesztése – fényében van-e lehetőség szabad és tisztességes választásokra kevesebb mint nyolc hét múlva? Miközben a biztos asszonyra hivatkozom, a figyelmét is szeretném felhívni a szóban forgó állásfoglalás 14. pontjára, amelyben felszólítjuk a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a Pakisztánnak az oktatás, a szegénység csökkentése, az egészségügy és segélyszolgálatok munkája érdekében nyújtott támogatás növelését, ugyanakkor a fennálló körülmények mellett a finanszírozási forrásokat inkább szekuláris nem kormányzati szervezeteken keresztül irányítsa, mint közvetlenül a kormány felé. Pakisztán népével nincs vitás kérdésünk. Elismerjük, hogy Pakisztán a Nyugat kulcsfontosságú szövetségese, ahogyan azt Salafranca Sánchez-Neyra úr mondta. Elismerjük, hogy fontos szerepet játszottak számos területen, és azt hogy a terrorizmus áldozataivá is váltak. Ugyanakkor nem gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez azt jelenti: félre kell állnunk és nem kell tudomást vennünk a jelenlegi eseményekről. Képviselőcsoportom azt is szerette volna, ha a lehetséges szankciókra vonatkozóan bekerül egy bekezdés, amely felkéri a Tanácsot .... (Az elnök arra kéri a felszólalót, hogy lassabban beszéljen.) Azt gondoltam, hogy olyan tisztán beszélek angolul, hogy tökéletesen megértik, de természetesen lassabban fogok beszélni. Arra is felkérem a Tanácsot, hogy vegyen fontolóra célirányos szankciókat, amit a szocialista képviselőcsoport szeretett volna, de amihez egyáltalán nem kapott támogatást: esetleg utazási tilalmakat, kintlévőségek befagyasztását. De reméljük, hogy minderre nem lesz szükség, hogy Pakisztán még mindig vissza tud térni a szakadék széléről, a szükségállapotot vissza lehet vonni, és hogy Musarraf ezredes távozik haderő-parancsnoki tisztségéből. Elnök úr, elnézést kérek a túl gyors beszédemért. Sajjad Karim, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Pakisztán az Európai Unió létfontosságú szövetségese. Ma úgy gondoljuk, hogy Pakisztán válaszúthoz érkezett. Úgy vélem azonban, hogy el akarja kötelezni magát mellettünk, mi pedig nemrég újra kötelezettségvállalást tettünk Pakisztán felé, amely tudomásom szerint meglehetősen sikeresen fejlődik. De ne feledkezzünk meg napjaink történelmi hátteréről. Viszonylag jól ismerem Pakisztánt, és az ország belpolitikáját érintő messzemenően legnagyobb probléma jelenleg az afgán határon túlról érkező terrorfenyegetés. Afganisztán világviszonylatban általános probléma. Nyugaton mi néhány évvel ezelőtt hátat fordítottunk Afganisztánnak. Fontos, hogy ma ne fordítsunk hátat Pakisztánnak. Pakisztán ebben a harcban a frontvonalban állt, a nemzetközi közösség nevében időnként komoly terhet viselve, ezt a nehéz terhet időnként gyenge vállak, a pakisztáni nép viselte, annyi erőszakot és vérontást szívva magába, amely egyébként a világ más részei felé irányult volna. A megoldás annak megakadályozása, hogy a liberálisok és a liberális értékek elszigetelődjenek, és e liberális értékeket Pakisztán népétől elvegyék. Látom, hogy ma a Bizottság megint az őrizetben tartott foglyok szabad lábra helyezésére szólított fel, és én támogatom ezt a felhívást. Itt például a pakisztáni legfelsőbb bíróság elnökéről és még Étzaz Ákszánról, Pakisztán egyik kiemelkedő ügyvédjéről van szó. Pakisztán elnökének – és ebből kell kiindulnunk – haladéktalanul meg kell szüntetnie a szükségállapotot. Újra vissza kell állítania az Alkotmányt. Ismét be kell iktatnia a legfelsőbb bíróságot, továbbá szabad és tisztességes választások irányába kell térnie. Musarraf elnöknek fel kell ismernie, hogy nem fordítottunk hátat Pakisztánnak. Továbbra is elkötelezettek maradunk. Most annak van itt az ideje, hogy ő lépjen vissza jelenlegi helyzetéből, elismerje kulcsfontosságú értékeinket, közös értékké tegye azokat. Ettől eltérően – az elkeserítő helyzet ellenére – még most is egyedülálló lehetősége kínálkozik arra, hogy hatalmat adjon a pakisztáni népnek, akik ennek a hatalomnak a valódi letéteményesei. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én is elismerem, hogy Pakisztán mindannyiunk szempontjából fontos szerepet játszik a terrorizmus elleni küzdelemben, és hogy ebben a küzdelemben

57

58

HU


mindannyiunk szövetségese. Azonban egy percig sem hiszem, hogy ez bármilyen körülmények között igazolná azt, ami az elmúlt hetekben történt Pakisztánban. Az általános demokratizálódási folyamattól való bármilyen irányú eltérés nem lehet megoldás a Pakisztánon belüli politikai problémák megoldására. Ezzel kapcsolatban többek között engem valójában az aggaszt, hogy az ezredes miért tette ezt: azért, mert félt attól, hogy a legfelsőbb bíróságtól nem fogja megszerezni azt az ítéletet, amit várt vagy akart. Ez egyfelől egy meglehetősen hétköznapi ügy, és úgy tűnik, az ezredes a pakisztáni néppel, a pakisztáni bírói testülettel való bánásmódjában szélsőséges intézkedésekbe bocsátkozott, eljárásmódja rendkívül veszélyes volt. Örömmel fogadom azt a tényt, hogy kötelezettséget vállalt a választások megtartására, a nemzetközi közösség azonban nem engedheti meg, hogy hátat fordítson ennek a kötelezettségvállalásnak. Pakisztánban haladéktalanul fel kell oldani a szükségállapotot, és Pakisztán kormányának tiszteletben kell tartania az ország alkotmányának korlátait. A legfelsőbb bíróság „leselejtezése” mérhetetlen kárt okozott a Pakisztánon belüli hatalmi rendszerek különválasztásában. Ez egy igen gyalázatos példa az ezredes kötelezettségvállalására. Mélységesen elítélem az ezredes politikai ellenségeinek – 3 000 békés tüntető, valamint civil és emberi jogi aktivista – tömeges letartóztatását. Az Európai Parlamentnek ma nagyon hangsúlyos üzenetet kell küldenie Musarraf ezredesnek arról, hogy közelmúltbeli fellépései sértenek minden tiszteletben tartott nemzetközi egyezményt, valamint arról, hogy Pakisztánt kifejezetten negatív és nagyon veszélyes irányba viszi. Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, sokakhoz hasonlóan úgy vélem, hogy itt mélységesen sajnáljuk és bizonyos fokú dühöt érzünk amiatt, hogy már megint a pakisztáni helyzetről kell vitát folytatnunk. A ma délután elhangzottak közül gyakorlatilag mindennel egyetértek. Súlyos a helyzet, nem utolsósorban azért, mert Pakisztán nukleáris állam, és egy bukott nukleáris állam miatt valójában mindannyiunknak nagyon aggódnia kell. Az emberek joggal mondják, hogy az a hatalom, amelynek vissza kell lépnie a szakadék széléről, az alapvetően Musarraf elnököt és híveit jelenti. Az az elgondolás, hogy szükségállapot van, de a választásokat zavartalanul meg kell tartani, nem állja meg a helyét. Kétségkívül nem zavartalan a választás, ha a többi politikai párt vezetői házi őrizetben vagy börtönben vannak. Ha nincs sajtószabadság, ha az emberek még műholdvevő antennákat sem szerezhetnek, mert azoknak a behozatalát betiltották, akkor semmiképp sem adottak a feltételek a szabad és tisztességes választásokhoz. Egyértelmű, hogy valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását akarjuk, sajtószabadságot akarunk, és azt szeretnénk, hogy a bírói testület szabadon működhessen, mert ha a demokrácia minden elkötelezett híve be van börtönözve, akkor ki marad még az utcákon? A pakisztáni kormány jelenlegi fellépéseivel küldött üzenet ezért különösen aggasztó egy olyan állam tekintetében, amely azt állítja, hogy elkötelezett a demokrácia mellett. Egyetértenék Robert Evans mondanivalójával. Alkalmazásra kész szankciókra van szükségünk, ha a Nemzetközösség és az ENSZ által meghatározott november 22-i határidőt nem tartják be, és nem látjuk, hogy Musarraf elnök leköszön katonai vezetői tisztségéről, vagy még azt sem, hogy véget vet a szükségállapotnak. Támogatnunk kell az Amnesty International pakisztáni politikai foglyokra való megemlékezést célzó, holnapi cselekvési napját, és kétségtelenül figyelnünk kell a támogatásokra és a támogatások elköltésének módjára. Pakisztán az elmúlt mintegy öt vagy hat évben 10 milliárd dollár támogatást kapott az USA-tól, leginkább terrorizmus elleni intézkedésekre, nem pedig az oktatás fenntartására és fejlesztésére. Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, úgy látom, hogy az egész nyugati világ – élén az Egyesült Államokkal – előrehozott választást kér Pakisztánban. Azelőtt szeretnének választást, mielőtt az ellenzék kikerül a börtönből, és Étzaz Ákszán urat, a legfelsőbb bíróság ügyvédi kamarájának (Supreme Court Bar Association) elnökét kiengedik a házi őrizetből. A következmények bizonyára érződni fognak Pakisztánban. Elkerülhetetlen lesz a politikai instabilitás, valamint az ország gazdaságára gyakorolt negatív hatás, amely ország már most is elég rossz helyzetben van. A válságnak valószínűleg lesznek más hatásai regionális szinten, és olyan szélesebb körben jelentkező fejleményei, amelyek Ázsia-szerte befolyásolják a stabilitást. Lehetetlennek tartom, hogy a pakisztáni és kasmíri fejleményeket ne kapcsoljuk össze az afganisztániakkal.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Javaslom, hogy az EU ragaszkodjon Pakisztán jelentős nukleáris fegyverkészletének biztonságossá tételéhez, ha szükséges, az ENSZ-en keresztül, legalább addig, amíg az ország visszatér korábbi és – amennyiben lehetséges – demokratikus állapotához. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök úr, biztos asszony, a nyugati világ többi részével együtt évek óta jelentős szövetségesként gondolunk Pakisztánra. A terrorizmus fenyegetése és a pakisztáni kormány ígéretei, és az e fenyegetés megszüntetésére vonatkozó kemény retorikája az EU számára a bizonyosság szavai is voltak. Azonban túl sok akadály kapcsolódott ehhez a szövetséghez és a kölcsönös szolidaritáshoz. Most végre elérkezett az idő arra, hogy kinyissuk a szemünket. A Musarraf ezredes által a harmadik napon kihirdetett szükségállapot, a pakisztáni alkotmány megtörése, csak a jéghegy csúcsa, amelyre figyelmeztettünk itt júliusban és októberben. A társadalom az évek során fokozatosan katonai uralom alá került, és az emberi jogok, a vallásszabadság és a kisebbségek jogainak „lakmusz-tesztje” bebizonyította, hogy ezek korlátozottak. Ahelyett, hogy Pakisztán felkészítette volna magát a demokrácia idei diadalmenetére, egyértelmű jelei voltak a kormány diktatórikus rendszere megkeményedésének. Az ellenzék tagjainak letartóztatása, a legfelsőbb bíróság munkájának szétzúzása, az egyik ellenzéki vezető országba való belépésének megtagadása, és egy másik vezető házi őrizetbe vétele, egy ENSZ-képviselő letartóztatása, valamint a hatóságok által a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak mind azt jelzi, hogy Pakisztán a szakadék szélén áll. Biztos asszony, az EU-nak most erős és egységes üzenetet kellene küldenie, miszerint az emberi jogokat tisztelő a népi demokratikus hatalom és társadalom a legerősebb akadálya a radikális csoportok hatalomra kerülésének, nem pedig a hadsereg. Megértjük, hogy az ország biztonságát belső fenyegetések érik, és hogy ezekre reagálni kell, a demokrácia azonban nem jelent fenyegetést a biztonságra. A demokrácia pontosan választ is jelent a „tálibosítás” elleni küzdelemben. Az EU-nak mernie kell véleményt nyilvánítani, és megmondani, hogy a stabil és demokratikus társadalom kiépítését a szövetségünk szempontjából kulcsfontosságúnak tartjuk. Pakisztán stabilitása felé az első lépést annak garantálása jelenti, hogy a legfelsőbb bíróság függetlenül és békében végezhesse munkáját. Aztán ott vannak a januári parlamenti választások. Az októberi bombatámadás kivizsgálásában a hatóságoknak nyújtott nemzetközi segítségnyújtás az érdeklődésünk jele lenne. Egy olyan társadalom, amely legalább hivatalosan alkotmányos, régi demokratikus hagyományokkal rendelkezik, és ahol az embereknek valódi vágyuk a demokrácia, a béke és a stabilitás, nem fogja olyan könnyen feladni. Pakisztán ezért tele van reménnyel. Libor Rouček (PSE). - (CS) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, számos ország hosszú távú tapasztalata azt mutatja, hogy a jogállamiság és a demokrácia a legjobb és a leghatékonyabb módja a szélsőségesség, az instabilitás és a káosz megelőzésének. Ebből a nézőpontból Musarraf elnöknek a szükségállapot kihirdetésére vonatkozó határozata súlyos hiba és baklövés. Pakisztán nem demokratikus hagyományok nélküli ország: épp ellenkezőleg, a pakisztáni bírák, ügyvédek, újságírók és a nem kormányzati szervezetek egyéb képviselőinek bátor és felelősségteljes viselkedéséből ítélve a civil társadalomnak mély és erős gyökerei vannak Pakisztánban. A civil társadalomnak azonban segítségre van szüksége. Ezért arra kérjük Musarraf elnököt, hogy szüntesse meg a szükségállapotot, engedjen szabadon minden politikai foglyot, és állítsa vissza az alkotmány által garantált valamennyi jogot és szabadságot, beleértve a mozgás-, a szólás-, az egyesülési és a gyülekezési szabadságot, annak érdekében, hogy a jövő év elején valóban demokratikus, szabad és átlátható parlamenti választásokat lehessen tartani. Neena Gill (PSE). - Elnök úr, az elmúlt két hétben megrázó események hulláma csapott le erre a zaklatott és nyugtalan országra. A statárium szükségállapotról szóló jogszabály formájában történő elrendelése alattomos kísérlet arra, hogy egyetlen ember személyes hatalomvágya érdekében destabilizálja Pakisztánt. Musarraf elnök intézkedéseit arra irányuló kísérletként indokolja, hogy meggátolja az országot az öngyilkosság elkövetésében, azonban nem az ország követ el öngyilkosságot, hanem egy diktátor intézkedései és tettei ölik meg az országot. Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy az ellenzék vezetőjét, Benazir Bhuttót házi őrizetbe helyezték és megtiltották számára a politikai aktivitást, valamint az is tarthatatlan, hogy más aktivistákat, a médiát és a független bírói testületet elhallgattatták. Bár elismerem, hogy az országon belül a szélsőségesek részéről vannak fenyegetések, véleményem szerint Musarraf elnök intézkedései ahelyett, hogy eltávolítanák a szélsőségeseket, inkább felbátorítják őket, és csak arra szolgálnak, hogy gyengítsék a demokratikus és mérsékelt véleményeket az országon belül.

59

60

HU


Egyesek azt állítják, hogy Pakisztán az összeomlás szélén áll. Nekünk ezt határozott reakcióval meg kell akadályoznunk. A mérsékelt irányzatot képviselő pakisztániak csalódottak és dühösek, és kiábrándítja őket Európa erőtlen reakciója. Ezért felkérem Ferrero-Waldner biztos asszonyt és a Tanácsot, hogy küldjön határozott és egyértelmű üzenetet a pakisztáni elnöknek arról, hogy milyen súlyos következményekkel jár, ha nem vet véget haladéktalanul az alkotmány betiltásának, a politikusok, a média és a bírói testület elnyomásának. Philip Claeys (NI). - (NL) Elnök úr, csaknem minden előttem felszólaló észrevételezte, hogy a pakisztáni szükségállapot kihirdetése és annak módja teljes mértékben elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy Musarraf ilyen fölényesen figyelmen kívül hagyta a demokráciát. Sőt, a szükségállapot kihirdetése még tovább súlyosbít egy komoly problémát, mert úgyszólván egy második frontot nyit meg, az iszlám terrorizmusét. Mint tudják, már most bőven van mit bírálni a Musarraf-rezsimen: hatástalan például a tálibok és az Al-Kaidával összefüggő, az afganisztáni határ mentén működő csoportok elleni intézkedésekben. Nos, a szükségállapot kihirdetése megnyitotta a kaput az ilyen jellegű terrorszervezetek előtt, és a helyzet végeredményben csak rosszabb lehet. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek, hogy napirendre tűzte ezt a vitát, amely a pakisztáni helyzet, valamint a szélsőségesség és a terrorizmus elleni igen fontos küzdelemben a Pakisztánnal folytatott együttműködésünk fényében valóban nagyon helyénvaló. Nem tudunk és nem fogunk közömbösek maradni egy olyan országgal szemben, mint Pakisztán. Ez a vita azt is mutatja, hogy a három intézménynek, a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak ugyanazok az alapvető és azonnali célkitűzései, azaz a jogállamiság és a demokratikus szabadságok gyors és teljes mértékű visszaállítása Pakisztánban, valamint a szabad és demokratikus választások megtartása. Ez az a cél, amely egyesít bennünket, és az a cél, amelynek érdekében mindannyiunknak tevékenykednünk kell, különösen a három intézménynek, saját hatásköreinken és jogköreinken belül. Szeretném azt is elmondani, hogy elnökségi minőségünkben azt is megértjük, hogy – amint azt a biztos asszony itt kifejtette – bármely olyan intézkedést, amely egy, már sok mindenben hiányt szenvedő lakosságot érintő együttműködés esetleges felfüggesztéséhez vezethet, körültekintően kell figyelembe venni és megvizsgálni. Pakisztán népe már eleget szenvedett, és tovább már nem szabad szenvednie. Ez is egy olyan kérdés, amelyet bizonyos körültekintéssel kell figyelembe venni, ha felmerül. Akárhogy is, a célkitűzéseink most világosak és meghatározottak, és biztosíthatom Önöket arról, hogy az elnökség és a Tanács megtesz minden olyan kezdeményezést és intézkedést, amelyet a helyzetben bekövetkező fejleményekre való válaszadáshoz megfelelőnek ítél. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, véleményem szerint egyértelműen kiderült, hogy mindannyian úgy érezzük: a történteket nehéz megérteni. A helyzet rendkívül súlyos. Mindannyian aggódunk, mivel a szükségállapotról szóló jogszabály elrendelése kifejezetten veszélybe sodorta a demokratikus intézmények megszilárdítását és az átfogóbb demokratizálódási folyamat kiépítését. Ezért alapvető fontosságú a polgári és politikai jogok maradéktalan visszaállítása, a médiára vonatkozó korlátozások visszavonása, valamint a választások kereteinek és feltételeinek lényeges javítása. Stabilitás és fejlődés csak demokráciával és jogállamisággal érhető el. Ezért a továbbiakban mérlegelnünk kell az esetleges választási megfigyelő misszió kérdését. Mint már kifejtettem, kiküldhetünk egy kisebb tanácsadó csoportot, hogy a jelenlegi körülmények között figyelemmel kísérjék a folyamatot. Ellenkező esetben, ahogyan azt már kifejezésre juttattam, a szükségállapotot záros határidőn belül fel kell oldani, és a polgári szabadságjogokat vissza kell állítani. Ami a támogatásokat illeti, elmondanám, hogy már jelentősen megnöveltük a Pakisztánnak nyújtott támogatásunkat, különösen az oktatás és a vidékfejlesztés területén. Ezért, ahogyan azt korábban már kifejtettem, ebben a stádiumban egy pillanatra hátra kell dőlnünk és nagyon óvatosan kell ítélkeznünk. Természetesen nem szabad a pakisztáni szegény népet veszélyeztetnünk, de a dolgokhoz a megfelelő módon kell hozzáállnunk.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Elnök. − A vita lezárásához hét, az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése értelmében előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam(1). A vitát lezárom. A szavazásra 2007. november 15-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (Az eljárási szabályzat 142. cikke) David Martin (PSE), írásban. – Pakisztán létfontosságú szövetséges a terrorizmus elleni küzdelemben. Következésképp jelenleg is óriási belső nyomásnak és az instabilitás fenyegetésének van kitéve. Musarraf elnök erre a helyzetre szükségállapot elrendelésével reagált. Azzal érvel, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket követel meg. Reakciója részben érthető, de igen nagyot téved. A demokráciaellenes erők ellen a demokráciával lehet küzdeni. Véget kell vetnie a szükségállapotnak, be kell jelentenie a választások, valamint egyenruhája letételének időpontját. Ezt követően nyílt és széleskörű vitát kell kezdeményeznie Pakisztán jövőjéről. Meggyőződésem, hogy egy ilyen vita nyilvánvalóvá tenné, hogy a pakisztániak túlnyomó többsége elutasítja a szélsőségességet és a fundamentalizmust, és egy olyan országban kíván élni, amely békében van önmagával és a szomszédaival, és jó kapcsolatot tart fenn a Nyugattal.

9. A Tanács stratégiája az éghajlatváltozásról szóló, Balin tartandó konferenciával kapcsolatban (COP 13 és COP/MOP 3) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont - a Guido Sacconi által a Tanács éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsága részéről feltett szóbeli kérdés (O-0057/2007 - B6-0379/2007) az éghajlatváltozásról szóló, Balin tartandó konferenciával kapcsolatos tanácsi stratégiára vonatkozóan (COP 13 és COP/MOP 3), és - a Guido Sacconi által a Tanács éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottsága részéről feltett szóbeli kérdés (O-0058/2007 - B6-0380/2007) az éghajlatváltozásról szóló, Balin tartandó konferenciával kapcsolatos tanácsi stratégiára vonatkozóan (COP 13 és COP/MOP 3). Guido Sacconi (PSE), szerző. – (IT) Elnök úr, miniszter úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, biztos vagyok abban, hogy nem kell emlékeztetnem Önöket a felek Balin tartandó, közeli konferenciájának jelentőségére, amelyre tekintettel további információkat kértünk az Önök stratégiájáról, az Önök által követni kívánt irányvonalról. Európai Unióként független módon kötelezettséget vállalunk egy rendkívüli erőfeszítésre, ha ezt megfogalmazhatom így, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem a végső megoldást képviseli. Közös célunk, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti idők szintjéhez képest két fokon belül tartsuk; teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy magas kockázatot jelentő küszöbérték, és hogy a világ egyes részeinek, Európa egyes részeinek a terveknek megfelelően alkalmazkodási politikáról kell rendelkezniük. Ha azonban valóban követni akarjuk ezt a nehéz célkitűzést, tudjuk, hogy egy új nemzetközi szerződés kifejezetten kulcsfontosságú. Mint tudjuk, az Európai Uniót terhelő felelősség korlátozott (az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 14%-a). A Kyotó óta bekövetkezett változásokat, különösen az ázsiai óriások rendkívüli és robbanásszerű növekedését figyelembe vevő új nemzetközi szerződés: Bali valójában kulcsfontosságú lépés ebbe az irányba, és jóllehet, nem az a hely lesz, ahol megállapodás születik, de a tárgyalások megkezdésének helyszíne lesz, és ezért nagyon fontos lesz, hogy Bali egyértelmű tárgyalási felhatalmazással, pontos határidőkkel álljon elő a 2009-ig történő szerződéskötés érdekében. Az elmúlt hónapok során a világ politikai, gazdasági és kulturális szempontból megváltozott; az IPCC-jelentésektől, amelyeknek végleges összefoglalóját e hét végén Valenciában teszik közzé, a Nobel-díj Al Gore-nak és az IPCC tudósainak történő odaítéléséig. Az elmúlt hónapok során rengeteg változás történt, és ezért optimisták lehetünk, bár kritikusan és éberen.

(1)

lásd a jegyzőkönyvet.

61

62

HU


Szeretném tehát összefoglalni az általunk kidolgozott állásfoglalás lényegét, amelyet e Ház holnap bizonyára nagy többséggel elfogad; ez egy felajánlás, a tárgyaló feleknek tett felajánlás annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk nekik ahhoz, hogy határozottabb irányvonalat kövessenek e tárgyalások megkezdésekor. Szeretnék köszönetet mondani Hassi asszonynak, akinek a többi előadóval együtt sikerült összefoglalást készítenie és megakadályoznia, hogy ez az egész ügy túldíszített karácsonyfává váljon. A hangsúly kifejezetten a szóban forgó tárgyalásokon van, és így terjesztjük Önök elé. Satu Hassi (Verts/ALE), szerző. – (FI) Elnök úr, szeretném köszönetemet kifejezni a képviselőcsoportok árnyék-előadói által az állásfoglalással kapcsolatos tárgyalások során tanúsított kiváló együttműködésért. Az éghajlatváltozás napjainkban is zajlik, és az előrejelzettnél gyorsabb ütemben. Ennek drámai jele volt, hogy tavaly nyáron a Jeges-tengerben egymillió négyzetméternyi jég olvadt el; ez megfelel Finnország, Svédország és Norvégia együttesen vett területének. A tudósoknak az éghajlatváltozás előrehaladásáról és a kibocsátások csökkentésének szükségességéről küldött üzenete az eddigieknél jóval nyugtalanítóbb. Ez az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport e heti valenciai ülésével kapcsolatos előzetes tájékoztatásban is tükröződik. Fontos, hogy ne maradjon szakadék a Kyotói Jegyzőkönyv és a következő éghajlatváltozási megállapodás között. A 2012 utáni szerződésnek ezért legkésőbb 2009-ig el kell készülnie. Balin az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie ahhoz, hogy tárgyalási felhatalmazást szerezzen annak lehetővé tételéhez, hogy a globális felmelegedés két fok alatt maradjon. Az EU által betöltött vezető szerep kulcsfontosságú ehhez. Utat mutatunk a saját kibocsátásaink csökkentését célzó intézkedéseinkkel, de a nemzetközi tárgyalások összehangolásával is. Elengedhetetlen, hogy valamennyi iparosodott ország – köztük az Amerikai Egyesült Államok is – bekapcsolódjon, bár ez nem lesz elég az éghajlat megmentéséhez. Pontosan ugyanolyan fontos a nagy fejlődő országokat, például Kínát és Indiát rávenni arra, hogy fogadjanak el határértékeket kibocsátásaik növekedésére vonatkozóan. A nemzetközi diplomácia történetében talán ez a legnagyobb kihívás. Meg kell értenünk, hogy amennyiben Kína, India és más hasonló országok határértékeket fogadnak el kibocsátásaikra, az óriási változást jelent majd gondolkodásmódjukban és tevékenységük módjában. Készen kell állnunk arra, hogy ezt valamivel viszonozzuk nekik. Más szóval: pénzügyi támogatást is kell nyújtanunk, hogy ezekben az országokban is megvalósulhasson a tiszta, éghajlatbarát technológiával kapcsolatos áttörés. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy Nicholas Stern becslése szerint az éghajlat védelméhez évente a globális GDP 1%-ára lesz szükség. A II. világháborút követően az Egyesült Államok GDP-jének 2%-át biztosította a Marshall-terv szerinti segély formájában. A háború után fontos volt az újjáépítés megindítása, de még mindig fontosabb, hogy megakadályozható legyen az éghajlatváltozás miatti hasonló katasztrófa. Ezért az éghajlat védelmének megfizetésére is fel kell készülnünk. BRK Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, közeledik az idő, amikor Bali indonéz sziget fogadja az éghajlatváltozási egyezmény részes feleinek 13. konferenciájára érkezett küldötteket, akiket ismételten felkérnek tapasztalatuk és tárgyalási szakértelmük hasznosítására ahhoz, hogy történelmet írjanak. A Kyotói Jegyzőkönyvnek való megfelelés első időszakának (2008–2012) fényében, az éghajlatváltozással kapcsolatos legutóbbi fejleményekről időközben megjelent nyugtalanító tudományos tájékoztatás rávilágít arra, hogy milyen sürgős közös és hatékony választ adni erre a kihívásra, mivel bolygónk jövője a tét. Ebben az összefüggésben Bali az utolsó lehetőség arra, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó 2012 utáni rendszerrel kapcsolatos globális és átfogó megállapodásra irányuló tárgyalások kezdődhessenek. Tisztában vagyunk ennek a páratlan folyamatnak a nehézségeivel. Az Európai Unió ugyanazzal a céltudatossággal megy Balira, amely az elmúlt 15 évben vezérlete, amely évek során habozás nélkül és egyértelműen átvettük a nemzetközi közösség vezető szerepét ebben a hatalmas globális kihívásban. A Balin tartandó éghajlatváltozási konferencián az Európai Unió legfőbb célkitűzése magához a folyamathoz fog kapcsolódni, azaz annak biztosításához, hogy globális és átfogó tárgyalási folyamat induljon el. Szeretném tájékoztatni Önöket arról is, hogy az EU a 2012 utáni hatékony és megfelelő keret létrehozásához elengedhetetlennek tartja a következő szempontokat: először is azt, hogy a problémával kapcsolatban folytatni kell a közös perspektíva kialakítását az egyezmény fő célkitűzésének megvalósítása érdekében; másodszor azt, hogy megállapodásra kell jutni a fejlett országok globális kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos határozottabb kötelezettségvállalásainak elfogadása tekintetében; harmadszor azt, hogy elő kell segíteni, hogy a többi ország igazságos és hatékony új hozzájárulásokat biztosítson, beleértve a gazdasági fejlődéssel összefüggő üvegházhatásúgáz-kibocsátás intenzitásának csökkentésére vonatkozó, új típusú rugalmas

14-11-2007

14-11-2007

HU


kötelezettségvállalások által teremtett ösztönzőket is; negyedszer azt, hogy bővíteni kell a szén-dioxid-kibocsátás piacát, különösen innovatív és rugalmas mechanizmusok megerősítésével; ötödször azt, hogy meg kell erősíteni az együttműködést a kutatás, a fejlesztés, az ismeretterjesztés, a technológiai szektoron belüli előrejelzés és átláthatóság területén; végül pedig azt, hogy fokozni kell az alkalmazkodási erőfeszítéseket, különösen a kockázatkezelési eszközök, a finanszírozás és a technológia vonatkozásában. Elnök úr, hölgyeim és uraim, a számok önmagukért beszélnek. Kyotóban az élvonalban voltunk a tőlünk elvárt kötelezettségvállalásoknál többet vállalva, ma pedig az EU és tagállamai egyértelműen nagyratörő célkitűzéseket határoztak meg, amelyek megint az éghajlatváltozás elleni küzdelem élvonalába helyeznek bennünket. Amint azt az Európai Tanács hivatalban lévő elnöke hangsúlyozta New Yorkban, az éghajlatváltozás immár tagadhatatlanul az emberiség előtt álló legnagyobb kihívások egyike, és az elmélet birodalmából kilépve az egész világ lakossága számára tényleges és széles körben elterjedt problémává vált. Ez egy olyan globális kihívás, amely globális választ tesz szükségessé, amelynek hatékonysága a nemzetközi közösség közös fellépésétől függ. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a globális és átfogó megállapodás megtárgyalása érdekében, mint mondtam, az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezménye értelmében, amely az e területen megteendő valamennyi intézkedés és kezdeményezés központi és elengedhetetlen referenciakeretét jelenti, és továbbra is azt kell jelentenie. Itt az ideje tehát annak, hogy más államok is felvállalják kötelezettségeiket, és tényleges és arányos szerepet játsszanak az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben. Az Európáról és a globalizációról szóló, közelmúltbeli lisszaboni nem hivatalos csúcstalálkozón az állam- és kormányfők között folytatott vita által ösztönözve, amely egyértelműen rámutatott arra, hogy az éghajlatváltozás az EU prioritási területe, valamint a Környezetvédelmi Bizottságnak a COP 23 készítéséről szóló, október 30-i következtetései által is ösztönözve, azzal a kötelezettségvállalással megyünk Balira, hogy tevékenyen hozzájáruljunk egy olyan eredmény eléréséhez, amely az éghajlatra vonatkozó rendszer jövőjét illetően konkrét, érzékelhető előrelépésben nyilvánul meg. Bali nem egy utazás végét, hanem inkább a kezdetét, az elmúlt években oly sokat emlegetett „menetrendet” jelenti. Összetett és nehéz kihívást jelent, de olyan kihívást, amely teljesíthető és elkerülhetetlen. Az EU a maga részéről felkészült ennek a kihívásnak az irányítására, mivel ez az, amit népeink akarnak. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, köszönöm a lehetőséget arra, hogy véleményt cserélhettünk az ENSZ december 3-án kezdődő Balin tartandó konferenciáján képviselendő uniós álláspontról. A Bizottság és az Európai Parlament döntő hozzájárulást tett az éghajlatváltozásra vonatkozó ambiciózus európai politika elfogadása irányába. Nemzetközi téren vezető szerepet és konstruktív álláspontot vállalt a fejlett és a fejlődő országok közötti legfőbb partnereinkkel szemben. Várom, hogy folytatódjon ez a szoros és eredményes együttműködés Balin, ahol a Parlamentet jelentős küldöttség fogja képviselni. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság által benyújtott kérdés a Balin felmerülő legfontosabb kérdéseinkre vonatkozik. Az egyik ilyen kérdés az, hogy legfőbb partnereinknek hogyan biztosíthatunk támogatást a tárgyalások megkezdéséhez, amelyek célja a globális felmelegedés 2°C-ra korlátozását célzó nemzetközi megállapodás megkötése. A Balin tartandó konferencia kétségkívül mérföldkövet jelent majd az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló nemzetközi törekvésekben. Bali lesz az első gyakorlati tesztje a nemzetközi közösség azon szándékának, hogy a politikai nyilatkozatokat cselekvéssé alakítsa át. Számos biztató jel van. Az éghajlatváltozás immár elsőszámú nemzetközi politikai prioritás, világszerte az állam- és kormányfők közvetlen érdeklődésére számot tartó kérdés. Egy hónappal ezelőtt az ENSZ főtitkára, Ban Ki-Moon által összehívott első ilyen értekezlet rendkívül határozott üzenetet küldött New Yorkban: az éghajlatváltozást világszerte minden vezető olyan kérdésként ismeri el, amely a nemzetközi közösség részéről halaszthatatlan és határozott fellépést igényel. A Bogorban tartott közelmúltbeli értekezlet azt is megerősítette, hogy az egyre növekvő számú országok körében létezik egy közös álláspont, miszerint Balin megállapodásra kell jutni a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlatváltozási megállapodás megkötésére irányuló hivatalos tárgyalások megkezdéséről. Az eddigi viták arra is rámutattak, hogy a 2012 utáni időszakra szóló megállapodásba beépítendő főbb pontokra vonatkozó álláspontok közeledtek. Természetesen egyesek inkább kategóriákat (csökkentés, alkalmazkodás, technológia, finanszírozás) szeretnének, mint megállapítani a megállapodás főbb pontjait Balin, ami az EU által képviselt álláspont.

63

64

HU


Igaz azonban, hogy az EU-nak számottevő mértékben sikerült megállapítania a menetrendet a Balin tartandó konferenciához. A 2007. márciusi Európai Tanács ülésén a Bizottság kapcsolódó indítványa alapján elfogadott, éghajlattal és energiaüggyel kapcsolatos uniós stratégia döntő hatással volt a Balin tartandó konferencia célkitűzéseire és ambícióinak szintjére, valamint a 2012 utáni éghajlatváltozási megállapodás felépítésére. Az EU stratégiája többoldalú és kétoldalú vitasorozat alapját képezte. E hónap végén az EU prioritási kérdésként vitatja meg az éghajlatváltozás kérdését az EU–Kína és az EU–India csúcskonferencián. A fejlett országokbeli partnereinknek – minden esetben tudományos adatok alapján eljárva – választ kell adniuk és együtt kell működniük az EU által kitűzött célokkal kapcsolatban. A fejlett országoknak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük a kibocsátások abszolút értelemben vett csökkentését célzó ambiciózus kötelezettségvállalásokkal. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására megvannak a gazdasági és technológiai eszközeink. Ha a többi fejlett országgal együtt nem tesszük meg az első lépéseket, hogyan várhatjuk el, hogy a gyorsan fejlődő, feltörekvő gazdaságok lépjenek fel, különösen az elvárt szinten? Mindazonáltal a kibocsátások világszerte tapasztalható növekedésére vonatkozó előrejelzések nem hagynak kétséget afelől, hogy a fejlődő országoknak is részt kell vállalniuk. Pillanatnyilag nem arra kérjük őket, hogy vállaljanak kötelezettséget a kibocsátások abszolút értelemben vett csökkentésére. A mi segítségünkkel azonban a fejlődő országoknak lassítaniuk kell kibocsátásaik növekedését. Globális szinten tehát az elkövetkezendő 10–15 évben, miután elértük a CO2-kibocsátások maximumát, ezek az országok elkezdhetik az abszolút csökkentést. Csak így tarthatjuk a bolygó átlaghőmérsékletének növekedését a 2°C-os határon belül. Ennek kapcsán a tiszta technológiák finanszírozására és az azokba való befektetésekre, valamint az ilyen technológiák fejlődő országoknak történő átadására vonatkozó konkrét javaslatokra kell összpontosítanunk. Éppen ezért támogatjuk indonéz vendéglátóink azon kezdeményezését, hogy az éghajlatváltozásról és finanszírozásról szóló, a konferencia idején Balin tartandó értekezletre meghívják a pénzügyminisztereket is. E nemzetközi vezető szerep megtartása érdekében az EU-nak mindenekelőtt a saját területén kell eredményeket elérnie. A Bizottság a jövő év elején fogadja el az éghajlatra és az energiára vonatkozó intézkedéscsomagot, és tervbe veszi a céljaink megvalósításához szükséges intézkedéseket, mégpedig a kibocsátások 20%-kal, illetve nemzetközi megállapodás elérése esetén 30%-kal történő egyoldalú csökkentését. Ez az intézkedéscsomag tartalmazni fog a tagállamok felelősségének és kötelezettségeinek megosztására irányuló javaslatokat az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének javítása, valamint a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célok megvalósítása érdekében. A közösségi szinten meghozandó intézkedéseknek szintén szerepet kell játszaniuk a kibocsátások csökkentésében. Az egyik ilyen területet a szén-dioxidra és a gépjárművekre vonatkozó, az Európai Parlament októberi plenáris ülésén megvitatott közeljövőbeli javaslataink jelentik. A Bizottság jogalkotási keretre tesz javaslatot a 120 g/km közösségi célkitűzés 2012-ig történő megvalósítására. A Bizottság a szén-dioxid befogására és tárolására vonatkozó jogi keretet is elő fog terjeszteni, a megfelelő környezetvédelmi garanciákkal. Bali csak a tárgyalási folyamat kezdete, amint azt az elnök úr korábban már jelezte. Most elő kell készítenünk és biztosítanunk kell a lehető legszélesebb körű nemzetközi támogatást az általunk tervezett előrelépéshez. Az EU megerősíti kétoldalú kapcsolatait a főbb partnerekkel, és teljes mértékben kihasználja a következő csúcstalálkozók és minden jelentős nemzetközi találkozó előnyeit. Mint már korábban megállapítottam, a nemzetközi kedvező jelek ellenére mégis vannak komoly véleménykülönbségek. Nincs például egyetértés az éghajlatváltozás leküzdésének módjával, és különösen a célok típusával és természetével kapcsolatban. Az USA továbbra is kifogásolja a kötelező érvényű célkitűzéseket. Az ilyen célkitűzések alapvető jelentőségűek, ha biztosítani szeretnénk megállapodásunk hatékonyságát és a globális szén-dioxid-piac erősítését. Folytatnunk kell az együttműködést mindazokkal az Egyesült Államokban, akik szövetségi szinten segíthetnek a hozzáállás megváltoztatásában.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Az Egyesült Államokban már igen élénk párbeszéd folyik az éghajlatváltozás elleni küzdelem kérdéséről. Az Egyesült Államok különböző részeiből egyértelmű üzeneteket és kéréseket kapunk a döntő fellépésre vonatkozóan a Balin tartandó konferencia előestéjén. Az Önök által a világ más parlamentjeinek képviselőivel, az ipar képviselőivel és a civil társadalommal fenntartott különböző kapcsolatok révén számítunk az Európai Parlament támogatására az éghajlatváltozás kérdésével kapcsolatos ambiciózus uniós célkitűzések előmozdításában. Szükségünk van erre a támogatásra az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi együttműködés megerősítését célzó törekvéseinkben. (Taps) ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök asszony, először is őszinte köszönetemet szeretném kifejezni Hassi asszonynak az állásfoglalással kapcsolatban tanúsított együttműködéséért. Nyilvánvaló, hogy talán ez lesz az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb éghajlatváltozási konferencia. Sajnos az utóbbi öt konferencián nem sok előrelépés történt. Most végre elérkezett az idő arra, hogy döntés szülessen a 2012 utáni időszakra vonatkozó konkrét intézkedésekről. Ami minden korábbi konferenciában közös volt, az az, hogy a tényleges áttörések formájában megnyilvánuló ajándékok helyett azt láttuk, hogy az EU-t hátba veregették, amiért vezető szerepet tölt be egyoldalú intézkedéseiben és környezetvédelmi törekvéseiben, és aztán megint egy évre hazamegyünk. Az a probléma, hogy a globális éghajlati problémára sürgősen globális intézkedésekre van szükség, bár kidolgozásuk nehéznek bizonyult. Egy évvel ezelőtt például Nairobi egyetlen jelét sem tudta felmutatni annak, hogy a fontos új országok részéről lenne kötelezettségvállalás a kibocsátások 2013-tól történő csökkentésére. Ezért abban reménykedtünk, hogy a Kyotói Jegyzőkönyv keretein kívüli tárgyalások eredményeképpen a világ négy legnagyobb szennyező országa – az Amerikai Egyesült Államok, Kína, India és Oroszország – csökkenti a kibocsátásokat. A fejlődő országok számára talán a szolidaritás fogalma a legkézzelfoghatóbb kihívás. Volt olyan idő, amikor senki sem láthatta előre, hogy a kibocsátások milyen mértékben kezdenek növekedni, napjainkban pedig az összes kibocsátásnak mintegy fele a fejlődő országokból, főként Kínából és Indiából származik. Polgáraiknak természetesen joguk van a gazdasági növekedéshez, de az mindenkinek érdeke, hogy a növekedés a lehető legtisztább legyen. A tárgyalási helyzet tehát kedvezőtlen, de aztán ott van a gyakorlat is. A globális piacokon működő vállalatokat arra csábíthatja, hogy továbbra is olyan helyeken fektessenek be, ahol nincsenek megfelelő környezetvédelmi előírások vagy kibocsátási határértékek. A fejlődő világban élő emberek számára azonban nincs szolidaritás abban, ha a környezetük szennyeződik. Ráadásul a kibocsátások áthelyezése nem a csökkentésüket jelenti. Ezután az a végeredmény, hogy négy kibocsátás közül három gyorsan növekszik. Hogyan lépünk tovább ebből a helyzetből? Lesz-e idő arra, hogy az ipari termelést függetlenítsük az országspecifikus korlátozásoktól, és ahelyett az ipari szektor számára világméretű rendszert és nemzetközi szinten alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot alakítsunk ki? Az energiatartalmat, a környezetvédelmi hatékonyságot, valamint az alacsony kibocsátású technológiát és annak fejlesztését kell prioritásként kezelni. Elisa Ferreira, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Hivatalban lévő elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is őszintén gratulálok az előadónak, Hassi asszonynak vitaindító szövegéhez és az ezzel az összetett kérdéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások kialakítására való képességéhez. A szavazásra bocsátandó szöveg a különböző képviselőcsoportoknak azt a valódi erőfeszítését tükrözi, hogy egyértelmű, hatékony és mozgósító erejű üzeneteket küldjenek Balira. Ez az egyetlen módja annak, hogy biztosítani lehessen a központi célkitűzés elérésének feltételeit, azaz hogy a Balin tartandó értekezletet valamennyi globális partner számára 2009-ig az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó világos és számszerűsített politikai kötelezettségvállalások kiindulópontjává lehessen tenni. Mindenkinek kellett áldozatokat hoznia és kiigazításokat tennie. A célkitűzés megvalósulhatna, ha ezt a szöveget jelentős többséggel jóváhagyja a Parlament. Ez a környezet és az éghajlat területén az egész világ szemében demokratikus legitimitást fog biztosítani az EU úttörő szellemiségének. Ez az úttörő szellemiség azonban további felelősségeket teremt, különösen az előterjesztett konkrét javaslatok minősége tekintetében, amelyeknek ugyanakkor csökkentéseket és kiigazításokat egyaránt kell tartalmazniuk. Figyelembe kell venni különösen azt a tényt, hogy a kiigazítási költségek jelenleg a világ legszegényebb régióit sújtják, amelyek a

65

66

HU


legkevésbé járultak hozzá a problémához, és amelyek a legkevesebb eszközzel rendelkeznek annak megoldására. A javaslatoknak eközben biztosítaniuk kell, hogy a különböző nemzetközi csökkentési kötelezettségek elosztása méltányosan, arányosan és tisztességesen történjen. A környezetvédelmi kötelezettségvállalásokat ahhoz a fejlesztési folyamathoz kell igazítani, amelyre a legszegényebb országok és régiók jogosultak, beleértve a jólét és a kényelem szokásos színvonalához való hozzáférést, akár a kevésbé fejlett országok, akár a feltörekvő gazdaságok hatalmas lakossága számára. Míg az úttörő európai megközelítés kötelesség, azt azonban a környezettel kapcsolatos technológiai és újító komparatív előnyök megszerzési lehetőségének is kell tekinteni. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha a környezetvédelmi megfontolások és kötelezettségvállalások fokozatosan a globális gazdaság működési szabályává válnak. Ellenkező esetben az EU helyes gyakorlatai torzítani fogják a versenyt, és csalódást okoznak polgárainak. Ebben az összefüggésben a Parlament azt a gyakorlati javaslatot teszi, hogy a nemzeti kötelezettségvállalásokat globális szintű ágazati kötelezettségvállalások felkutatásával kellene kiegészíteni, az alapvető irányvonalaknak és nemzetközileg elfogadott helyes gyakorlatoknak a nemzetközi versenyben részt vevő valamennyi ipari és szolgáltatási szektor számára történő kialakítása érdekében. Ez egy igen ambiciózus menetrend, de az EU-nak fel kell vállalnia a bolygó túlélése szempontjából oly fontos pozitív vezető szerepéhez kapcsolódó felelősségeket. Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, miniszter úr, biztos úr, a decemberben Balin új kyotói megállapodássá váló megállapodásra irányuló tárgyalások elindítása természetesen rendkívül fontos. A Parlament ezzel a vitával és egy állásfoglalással készül, és a Tanács is készült egy állásfoglalással. Véleményem szerint az, ami még mindig hiányzik, az az EU különböző intézményei közötti egyértelműbb együttműködés. Itt továbbra is hatalmas felelősség terheli a portugál elnökséget. Az Európai Uniónak egységes véleményt kell képviselnie Balin. Fontos tényező a fejlődő országokban tapasztalható helyzet kezelésének módja, valamint az, hogy azok hogyan lesznek képesek ötvözni a gazdasági fejlődést a környezetbarát technológiával. Szükségük van a segítségünkre. Nemcsak szép szavakra, hanem pénzre, módszertani fejlesztésre és az új technológiához való hozzáférésre is szükségük van. Erőfeszítéseinket különböző politikai területekre kell összpontosítanunk, a támogatást pedig úgy kell megváltoztatnunk, hogy az éghajlatbarát is legyen. A megoldás egy része a második tényezőtől is függ, amit meg akartam említeni a vitában: az erdőktől. Napjainkban hatalmas területek semmisülnek meg, és mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent az éghajlat szempontjából. Ugyanakkor az adott területeken élő emberek számára is katasztrófát jelent, ha megélhetési forrásaik megszűnnek. Olyan munkamódszert kell kidolgozni, amelyben fizetünk a fejlődő országoknak és az átlagos családoknak az erdőterületek gondozásáért és az azokról való gondoskodásért. A fenntartható termelés rendkívül fontos. Egy teljes mértékben érintetlen erdő kedvező a biológiai sokféleség szempontjából, viszont egy korhadó erdő óriási mennyiségű metángázt bocsát ki. Olyan növekvő erdőre van szükségünk, amelyben úgy gondoskodnak a végtermékről, hogy az megkösse a szén-dioxidot és más üvegházhatású gázokat. Bali nagyszabású, nehéz és kaotikus találkozó lesz. A legjobb, amit tehetünk, az az, hogy jól felkészülünk annak érdekében, hogy a tárgyalások tényleges kezdete jól sikerüljön. Ehhez ez a vita remek eszköz, ugyanakkor barátainkkal együtt előkészületeket is kell tennünk egy határozott transzatlanti párbeszéd, valamint Kínával és Indiával folytatott párbeszéd útján. Tudjuk, hogy 25 állam bocsátja ki a 83%-át azoknak a gázoknak, amelyeket meg kell állítanunk, és biztos úr, miniszter úr, az igaz barát az, aki megkérdezi tőlünk, hogy hogy vagyunk, és a választ is megvárja. Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, hadd gratuláljak én is Hassi asszonynak a munkájáért és a jelenlegi vitához való hozzájárulásáért. Szeretnék gratulálni Al Gore volt amerikai alelnöknek is az éghajlatváltozás megállítását célzó nemzetközi fellépés szükségességére rávilágító kiemelkedő munkájáért a közelmúltban kapott Nobel-békedíjhoz. Ez a díj annak a nemzetközi elismerése, hogy az éghajlatváltozás a nemzetközi politikai napirend prioritásai közé került. Most nemzetközi fellépésre van szükség ahhoz, hogy a közeljövőben mindannyian együttesen biztosíthassuk a szén-dioxid-kibocsátások lényeges csökkentését. Így maximálisan támogatom az EU 20/20 és 50/50 értékekre vonatkozó, a szén-dioxid-kibocsátások csökkentését célzó kötelezettségvállalását.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Bali számunkra valódi lehetőségek tárházát jelenti ahhoz, hogy megállapodjunk a 2012 utáni egyértelmű és határozott nemzetközi kötelezettségvállalásainkat biztosító hivatalos felhatalmazásról és keretről. Balin tegyük le a közös állásponton, a fejlett országok határozott kötelezettségvállalásain, a szén-dioxid-kibocsátás piacai használatának bővülésén, a technológiai kutatási együttműködés fokozásán, valamint az erdőirtás csökkentésén alapuló épületek alapjait, és vágjunk bele az ütemtervbe! Azt se felejtsük el, hogy az EU-nak itt hazai pályán kell teljesítenie és példát mutatnia. Ezért várom Pöttering elnök úr februári javaslatát arra vonatkozóan, hogy a Tisztelt Ház, az Európai Parlament hogyan tudja csökkenteni szénlábnyomát. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, ahogyan azt ma a Tanács hivatalban lévő elnökétől ismét hallottuk, az Európai Unióban szokásos gyakorlattá vált, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó nemzetközi törekvésben Európa vezető szerepéről beszéljünk. Ha visszagondolok márciusra és a csúcstalálkozón hozott határozatokra, amelyek 2020-ig a CO2-kibocsátások 20%-os csökkentésére, az energiahatékonyság 20%-os növelésére, és az energiaszükséglet 20%-ának megújuló energiaforrásokból történő fedezésére vonatkozó célokat állapítottak meg, ez valóban vezető szerepnek hangzik. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a tagállamokkal az energiaügyi csomagról folytatott tárgyalások nem haladtak elég messzire ahhoz, hogy a Balin tartandó konferencia előtt támogathassuk ezeket a brüsszeli csúcstalálkozón hozott határozatokat. Ha azok az országok, amelyekkel az EU Balin szándékozik tárgyalni, az európai színfalak mögé néznek, és meglátják, hogy az energiahatékonyságról és a megújuló energiaforrásokról a tagállamokkal folytatott tárgyalások milyen küzdelmesek, rájönnek, hogy az egész ügy egyáltalán nem volt tragédiától mentes. Úgy vélem, hogy baljós jel, ha a globális színtéren óriási lépéseket kérünk, de csak arra vagyunk felkészülve, hogy otthon lábujjhegyen tipegjünk óvatosan tovább. Nem mintha a technológia hiánya problémát jelentene számunkra. Az a problémánk, hogy teljesen hiányzik a politikai bátorság annak a nagy horderejű változásnak az érvényesítéséhez, amelyről energia- és erőforráspolitikánk kapcsán márciusban vitázunk. Azt kell mondanom, hogy amikor a legutóbbi plenáris ülésen elfogadtuk a Reul-jelentést, elborzadva hallottam, hogy már megint semmi másról nem beszélünk, csak a szén és a nukleáris energia kínálta lehetőségekről, és ez engem valódi szégyenérzettel tölt, hogy az európaiaknak most nukleáris energiát kellene felajánlaniuk az afrikai országoknak az éghajlattal kapcsolatos problémák kezelésére. Véleményem szerint az európaiak közül egyesek bizonyára elvesztették a józan eszüket. Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, a Tisztelt Ház elé terjesztett szöveg az éghajlatváltozással foglalkozó bizottsággal közösen végzett munka eredménye. Ez az eseti alapon létrehozott, kiemelkedően fontos felhatalmazással rendelkező bizottság fontos konzultációs és vitakezdeményezéseket vállalt, és egy olyan jogi aktust dolgozott ki, amelyet Európa felhasználhat ahhoz, hogy döntő szerepet játsszon a felek Balin tartandó 13. konferenciáján. A politikai javaslat kritikus pontja egyértelmű és erőteljes. Olyan politikai és többoldalú megközelítésre van szükség, amely az ENSZ-re épül, és figyelembe veszi az IPCC-t és a főbb változásokat, nemcsak a technológiában, hanem a társadalmi modellben is. Technológia-átadásra, együttműködésre, valamint új környezetvédelmi és fejlődési megközelítésre van szükség. A Bizottság és a Tanács 3 x 20%-ra irányuló javaslata ebben az értelemben csak kiindulópont, jóllehet pozitív kiindulópont. Gondolkodásmódunknak széles körre ki kell terjednie és előretekintőnek kell lennie, és őszintén: a jövő nem foglalhatja magában a múlt elavult, veszélyes és ellentmondásos technológiáihoz, például a nukleáris technológiához való visszatérést. El kell kezdenünk olyan újító javaslatokról is gondolkodni, amelyeket mi magunk indítványoztunk parlamenti vitánk során, és amelyeket jelenleg határozottabban vállalnak fel olyan vezető személyiségek, mint például Merkel kancellár. Az egy főre eső kibocsátások kiszámításáról beszélek, amit Prodi úrral együtt javasoltunk, és ami igen nagy jelentőséggel bír a jelenlegi helyzet fényében, amelyben most úgy tűnik, hogy egyenlőtlenek a kibocsátások, és amelyben mindezeket a kibocsátásokat egyenlő módon kell csökkenteni. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, engedje meg, hogy kollégám, Hans Blokland nevében megtegyem a következő észrevételeket. Először is szívből jövő köszönetemet kell kifejeznem Satu Hassinak mindazért a jelentős munkáért, amit annak érdekében tett, hogy az állásfoglalás most előttünk lehet. A közeljövőben Balin tartandó

67

68

HU


éghajlatváltozási konferenciára tekintettel fontos a lehető legtömörebben rögzíteni az Európai Parlament éghajlatpolitikáját, Satu Hassi pedig pontosan ezt tette. Most, hogy az Európai Parlament keményen az éghajlatpolitikára összpontosít, itt az idő, hogy a világ többi része is kövessen bennünket, beleértve azokat az országokat is, amelyek még nem erősítették meg a Kyotói Megállapodást. Balin az Európai Uniónak nem paternalista módon, hanem az együttműködés szellemében kell megmutatnia vezetői felhatalmazását. A Balin tartandó konferenciát tökéletes lehetőségnek látom mindannyiunk számára ahhoz, hogy leüljünk együtt, és megfontoljuk, hogy 2012 után milyen fellépésre van szükség az éghajlatpolitikával kapcsolatban. Világunk minőségének megőrzése és jövőnk megóvása világszerte együttes erőfeszítéseket igényel. Karl-Heinz Florenz (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, engedje meg, hogy szívélyes üdvözletemet továbbítsam Stavros Dimas úrnak. Várjuk a Balin Önökkel folytatandó vitáinkat azzal kapcsolatban, hogy Európa milyen utat szándékozik követni az éghajlatpolitika területén. Az éghajlatpolitikát mindannyiunk számára kihívásnak tekintem. Ez nem ködös tekintetű környezetvédők vagy liberális kereskedők előjoga, hanem olyan kihívás, amelyre mindannyiunknak együtt kell válaszolnunk, és az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság pontosan ezt kezdi tenni. Ezt még nem mindenki értékeli, de mégis jól startoltunk. Bali mérföldkő: efelől nincs kétség. Egy Bali utáni szakadék Kyotó utáni szakadék is lenne, katasztrófát jelentene, nemcsak a környezet, hanem a gazdaságpolitika szempontjából is, mert az ipar kemény és biztos adatok nélkül nem hajthat végre beruházásokat. Arról is van szó, hogy most hol állunk, és valójában mit tudunk Balin felajánlani, ugyanis valamit fel kell ajánlanunk, egyébként nem várhatjuk el más földrészektől, hogy közös erőfeszítés keretében csatlakozzanak hozzánk a probléma megoldására. Ezért helyes és megfelelő, hogy kötelezettséget vállaljunk arra, hogy itt ajánlatokat teszünk. Háromszor 20% hatalmas mennyiség, és örülni fogunk, ha elérjük ezeket a célokat. Még mindig jelentős akadályokat látok előttünk, meg kell hagyni, de meg fogjuk valósítani. Ezenkívül, pontosan azért, mert jó példát kell mutatnunk, határozottan úgy vélem, hogy el fogunk jutni egy európai környezetvédelmi külpolitikához, amely olyan kérdések megválaszolására szolgál, mint például az, hogy ezek a hatalmas tűzvészek miért törnek ki világszerte, több szén-dioxidot termelve, mint amennyit Európa erőművei termelnek összesen. Úgy vélem, hogy Európának itt kell bekapcsolódnia, és most jó úton haladunk, azután pedig az egyesült államokbeli amerikaiak is – nem feltétlenül kormányukon keresztül – pozitív ösztönzést kapnak az előrelépéshez. Pontosan ebbe az irányba tartunk. Az éghajlatváltozást teljes mértékben értékes gazdasági lehetőségnek tartom. Ha mi nem élünk vele, mások bizonyára meg fogják ragadni. Riitta Myller (PSE). - (FI) Elnök asszony, az Európai Unió által az éghajlatpolitika területén tanúsított vezető szerep hitelessége decemberben Balin mérettetik meg. Az eredménynek globális akaratnak kell lennie egy olyan egyértelmű felhatalmazás formájában, amelynek célja annak megakadályozása, hogy a Föld hőmérséklete két foknál többel emelkedjen. Az Európai Unió már meghozta a határozatait. Ha azonban a célt el akarjuk érni, minden iparosodott országnak – például az Egyesült Államoknak és Ausztráliának – kötelezettséget kell vállalnia a kibocsátások mennyiségi csökkentésére. Már nem engedhetünk meg az eddigiekhez hasonló vitát arra vonatkozóan, hogy technológiai fejlődés vagy kötelező erejű célok kitűzésével kell-e ezt a célt elérnünk. Mindkettőre szükségünk van. Azonban csak a kötelező erejű célok és a megfelelően szigorú kibocsátási célok fogják a vállalatokat a tisztább és környezetbarátabb technológiára való áttérésre kényszeríteni. Emlékeznünk kell arra, ahogyan már elhangzott itt, hogy ahhoz, hogy minden felet rávegyünk a szerződés elfogadására, szolidaritásra van szükség, különösen a fejlődő országok irányában, amelyek mindenkinél rosszabb helyzetben vannak. Szükségünk van azonban arra is, hogy a kibocsátások jövőbeli mennyiségi csökkentésével kapcsolatban egyértelmű tárgyalási pozícióhoz jussunk a fejlődő országok, például Kína és India tekintetében. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek ennek a parlamenti állásfoglalásnak a megszövegezésében, és különösen Hassi asszonynak és a képviselőcsoportok tárgyaló feleinek. Önök kiváló munkát végeztek. Vittorio Prodi (ALDE). - (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, üdvözölném Dimas biztos urat, aki ott lesz a frontvonalban Balin. A globális felmelegedés sürgős, igen súlyos és valóban globális probléma, amellyel kapcsolatban sürgősen világszintű konszenzusra van szükség. Halaszthatatlanul szükségessé teszi olyan, az üvegházhatású gázok szabályozását célzó javaslatok előterjesztését, amelyek igazságosabbak és szélesebb

14-11-2007

14-11-2007

HU


körben elfogadottak, mint a Kyotói Jegyzőkönyvnek az ún. „grandfathering” elvén alapuló javaslatai, azaz „aki a legtöbbet szennyezett, továbbra is a legtöbbet szennyezhet”. Ez elfogadhatatlan. Ezért úgy gondolom, hogy egy határozottabb javaslatot kell előterjesztenünk. Mint már kiemelték, előterjesztettem egy módosítást, amely jelmondat formájában úgy foglalható össze, hogy: „egy személy, egy kibocsátási jog” – amit a német Lutz professzor javasolt, és Merkel kancellár is kedvezően fogadott. Ha mindenki számára ugyanazt a magatartási jogot, a természeti erőforrásokhoz való ugyanazt a hozzáférést kell biztosítani, fontos, hogy a Parlament támogassa ezt a folyamatot, amely a kibocsátás-kereskedelmi mechanizmus szempontjából a fejlődő országok lakosságának a nemzetközi együttműködés erőforrásainál nagyságrendileg több és könnyebben ellenőrizhető erőforrást biztosíthat. Cserébe ez is kötelezettségvállalást tesz szükségessé a szén-dioxidot megkötő helyek, például az egyenlítői erdők tiszteletben tartására. A méltányosság elvének alapot kell szolgáltatnia a fokozatos javuláshoz, amelynek egy alapértékből kell kiindulnia a 2050-ben elfogadható kibocsátási számadatok kiszámításához. Ezért kulcsfontosságú az ún. „grandfathering” fokozatos visszaszorítása. Pontosan a kérdés súlyossága és sürgőssége miatt hoztuk mozgásba a dolgokat, hogy a végső eredmény mielőbb elérhető legyen. Caroline Lucas (Verts/ALE). - Elnök asszony, az EU által Balin alkalmazható egyik leghatékonyabb stratégia az, ha példával jár elöl. A Tanács márciusi ülése óta az éghajlat témakörével kapcsolatos első európai jogszabály a légi közlekedésnek a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe való felvételéről szól. Ennek következménye alapvető fontosságú, nemcsak önmagában, hanem abból a szempontból is, hogy milyen üzenetet küld a Bali Konferencia más résztvevőinek arra vonatkozóan, hogy az EU valóban komolyan gondolja-e az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásait. Őszintén szólva a kilátások eddig igencsak nyomasztóak. A Bizottság eredeti javaslata reménytelenül gyenge volt, és az, hogy a Tanács az első olvasati megállapodásra nem tudott közös felhatalmazást elérni, rendkívül negatív üzeneteket közvetít. Ezért a Tanácsot és a Bizottságot is arra ösztönzöm, hogy alaposan és gyorsan lásson munkához. Balin a siker kritikus mértékben attól is függ, hogy a méltányosság bármely új megállapodás központi eleme-e. Ezért a javaslatoknak az egy főre jutó kibocsátási jogok kiegyenlítődése felé tartó tendencián, például a „C&C”-ként ismert megközelítésen kell alapulniuk. Nyomatékosan felkérném a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy ezt a megközelítést kövesse. Végezetül óvakodnék a szén-dioxid-kibocsátást ellensúlyozó mechanizmusokba vetett túlzott bizalomtól. Ahogyan egy képviselőtársam emlékezetesen rámutatott, a szén-dioxid-kibocsátásokat ellensúlyozó megoldások nagyjából olyan hasznosak, mint egy dohányzásellenes kampány, amely a fejlődő világban valaki másnak fizeti a dohányzásról való leszokást, miközben mi továbbra is vidáman pöfékelünk. Ez felelőtlenség és alapvetően nem hatékony. BRK Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, a Balin tartandó konferencia feladata egy ambiciózus és valószerű 2012 utáni keret előmozdítása. Nincs mód további késlekedésre. A globális felmelegedéssel haladéktalanul és keményen kell foglalkozni. A környezetvédelem és a gazdaság egymás mellett tud és köteles létezni. A későbbi előnyök jelentős mértékben meghaladják a pénzügyi költséget. Ez azonban szélesebb körű egyetértést tesz szükségessé, a kibocsátások csökkentésére vonatkozó konkrét kötelezettségvállalásokkal, és nem pusztán vágyálmokkal. Kötelezettségvállalásokat kell tenni a nemzetközi légi és tengeri közlekedésből származó kibocsátások elleni küzdelem érdekében. Szükség van az üvegházhatású gázok megkötésére, fenntartható erdőgazdálkodással, a termelési és fogyasztási normák megváltoztatásával, valamint földhasznosítással. Ennek elérése érdekében azonban a Bizottságnak emlékeznie kell a megújuló energiaforrások határozott előmozdításához kapcsolódó, elfelejtett célkitűzésekre. Nagyratörőbb célokat kell elősegítenie, és erősebb politikai akaratot kell demonstrálnia. Ez az, amit elvárunk, Dimas úr. Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). - (SL) Az Európai Unió a világon az élen jár az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az új környezetbarát technológiák kifejlesztésében. De még mennyi ideig? Az ember természeti környezetre gyakorolt befolyása csökkentésének szükségességével kapcsolatos tudatosság számos

69

70

HU


országban nő. Ezt jelenleg stratégiák, tervek és intézkedések követik még az olyan országokban is, ahol a környezetvédelem még a közelmúltban sem volt kiemelt terület. Nézzék meg például Kínát, ahol az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság egy küldöttsége nemrég látogatást tett, hogy közelebbről megismerje az ottani helyzetet. Bár fejlődő országként a Kyotói Jegyzőkönyv értelmében Kínának nem kell csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását, kezd tisztában lenni a globális felmelegedés problémájával, és már intézkedést is kezdeményezett. Elfogadott egy nemzeti éghajlatváltozási programot, amelyben többek között számos ambiciózus célt tűzött maga elé. Mindez azt mutatja, hogy nem ülhetünk a babérjainkon, ha Európa meg akarja tartani globális befolyását. Ezért felkérem a Balira delegált küldöttséget, hogy ennek megfelelően és egységes véleményt képviselve terjessze elő Európa globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos álláspontját. Véleményem szerint a felmelegedés kielégítő csökkentése csak akkor lehetséges, ha sikeresen létrehozzuk a globális szén-dioxid-piacot. Az ár, vagyis a pénz rendkívül hatékony mechanizmus az emberi társadalomban a célok eléréséhez. A globális intézkedésekre vonatkozó megállapodásra törekedve nem feledkezhetünk meg saját céljaink végrehajtásáról. Fokozatosan ki kell dolgoznunk politikáinkat, és továbbra is innovációkat kell bevezetnünk az energiaszektorban, a közlekedési és más olyan ágazatokban is, amelyek üvegházhatású gázokat bocsátanak ki. Csak hatékony és sikeres hazai végrehajtással leszünk sikeresek a harmadik országokkal folytatott tárgyalásainkban és együttműködésünkben. Remélem, hogy a Balira delegált küldöttség nagyon sikeres látogatást tesz, és előterjeszti az állásfoglalásunkban megállapított álláspontokat. Dorette Corbey (PSE). - (NL) Elnök asszony, az Európai Uniónak a jövő hónapban teljes politikai súlyát be kell vetnie Balin a konferencia sikeressé tételéhez. Ehhez igen nagy szükségünk van a fejlődő országok, valamint az olyan országok támogatására is, mint Kína vagy India. Ezek az országok eddig csekély mértékben járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, de annak kihatásai jelenleg komolyan érintik őket. Európának segítséget kell felajánlania ezeknek az országoknak, és feléjük kell fordulnia annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz, nekünk pedig a technológia-átadásba kell befektetnünk. Optimista vagyok azt illetően, hogy 2009-ben valóban a lényegre térhetünk, és egy olyan megfelelő megállapodást köthetünk, amit az Egyesült Államok is aláír. Ha azonban a világ többi része nem követi Európát, és nem állapodik meg kötelező érvényű célokról, „B”, sőt „C” tervre is szükségünk lesz. A „B” terv minden ipari szektorban világszerte alkalmazandó csökkentési célokból állna, és ha ez nem működik, a „C” terv az éghajlatpolitika végrehajtását elutasító országokból származó termékekre kivetett importlefölözéseket jelentené. A javasolt állásfoglalás jó, és méltó a maradéktalan támogatásunkra. Minden elismerésem Satu Hassié és az árnyék-előadóké. David Hammerstein (Verts/ALE). - (ES) Elnök asszony, mindenki számára előírt egy főre eső átlagos kibocsátási szintre érkezett javaslat, de legyünk tisztában azzal, hogy az, ami társadalmi szempontból tisztességes lehet, környezetvédelmi szempontból végül esetleg lehetetlenné válhat. A környezeti célkitűzéseknek ki kell terjedniük olyan országokra, mint Kína és India, és magukban kell foglalniuk a méltányosságot. Az Észak és Dél közötti környezeti konvergenciának gyorsan meg kell valósulnia, a kibocsátások szintjének pedig nagyon alacsonynak kell lennie, ha inkább hatékony intézkedést, nem pedig megtévesztést akarunk. Ugyanakkor fiskális és kereskedelmi intézkedéseket is fontolóra kell vennünk, ha le akarjuk lassítani mind a rendkívül szennyező termékek, mind a nem tiszta technológia alkalmazásával gyártott termékek kereskedelmét. Az ilyen jellegű külső éghajlatvédelem az Európai Unió részéről választ adhat a déli országokból származó termékeink kibocsátásának növekedésére, és az így keletkezett jövedelmet összegyűjthetjük, és ezt követően befektethetünk a tiszta technológiákba délen. Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) Hamarosan eldöntjük, hogy a Kyotói Megállapodás lejárta, 2012 után hogyan leszünk képesek küzdeni a globális felmelegedés ellen.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Nagyon jó kiindulási alapunk van. Szükség van arra, hogy 2050-ig a kibocsátásokat 80%-ra csökkentsük, támogassuk a fejlődő országokat kibocsátásaik csökkentésében, intézkedéseket tegyünk a húsipar ellen, amely az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csaknem egyötödéért felelős, szükségünk van a zöld technológia elterjedését elősegítő rugalmasabb szabadalmi jogszabályokra, a bioüzemanyagok tanúsítására, hogy elkerülhető legyen az élelmiszerellátással való ütközésük, továbbá szükségünk van a világ erdőinek megőrzésére. Mint már elhangzott, ez mind csodálatos. Ami hiányzik, és amit a jövőben meg kell tennünk, az az, hogy intézkedéseket teszünk az EU-n belül folyamatosan növekvő közlekedési forgalom, az uniós támogatások, valamint az ellen, hogy az EU jogalkotási és végrehajtási tevékenysége során a piacok előtérbe helyezése legyen a tendencia. Tizenegy módosítás van, amelyeknek legnagyobb része véleményem szerint jó, és erősíti az állásfoglalás irányvonalát, ami nem más, mint az, hogy az éghajlatváltozásért a gazdag világ a felelős, és ezért élen kell járnia a radikális csökkentésekben. Nyugtalanít a 7. módosítás, amely az üvegházhatás elleni küzdelemhez nukleáris energia használatát veszi célba. Egy környezeti problémát nem szabad új problémákkal helyettesítenünk. Anders Wijkman (PPE-DE). – (SV) Elnök asszony, csaknem 15 éve annak, hogy az éghajlatváltozásról szóló egyezményt aláírták a riói konferencián, és ma pedig minden eddiginél gyorsabban növekednek az éghajlatot befolyásoló kibocsátások. Ez azt mutatja, hogy a nemzetközi együttműködés mennyire nem volt megfelelő eddig. Az EU-nak továbbra is elsődleges felelősséget kell vállalnia a hazai intézkedésekkel: mindennel, a jövő személygépkocsijaira vonatkozó szigorúbb követelményektől az alternatív energiaforrásokhoz nyújtott megemelt támogatásokig. A hazai fellépés azonban nem elég. Florenz úr felvetette, hogy a világ többi része számára mit tudunk felajánlani. Jó kérdés. Úgy vélem, három dolgot ajánlhatunk fel. Először is tiszta, környezetbarát technológiát a modernizáció szakaszában lévő valamennyi fejlődő országnak, nem utolsósorban Kínának és Indiának. Teljes mértékben joguk van a fejlődéshez, de nem kell megismételniük a mi hibáinkat. A technológiához és a tudáshoz nyújtott támogatásnak prioritásként kell szerepelnie az EU költségvetésében. Nyernek belőle, de mi is nyerünk belőle. Ugyanolyan fontos számunkra, hogy elfogadjuk történelmi felelősségünket, és támogatást nyújtsunk az összes olyan alacsony jövedelmű ország alkalmazkodási intézkedéseihez, amelyek számottevő mértékben ki lesznek téve viharoknak, áradásoknak és hosszú ideig tartó aszályoknak. A különböző alkalmazkodási alapokban eddig félretett pénz és a Bizottság közelmúltbeli kezdeményezése, az éghajlatváltozás elleni globális szövetség nem elég. Abszurd mértékben jelentéktelen. Több százszorosára van szükség. Harmadszor pedig, mint azt Ek asszony hangsúlyozta, fontos figyelmet fordítani az erdők, nem utolsósorban a trópusi esőerdők szerepére. Az erdőtulajdonosokat nem az erdők kivágására, hanem azok megőrzésére kell ösztönöznünk. Az éghajlatpolitika nem Balin áll vagy bukik, de a Balin elért siker természetesen javítani fogja a 2009-es végső megállapodás elérésének esélyeit. Ennek elősegítése érdekében feltételezem, hogy a Bizottság és a Tanács meg fogja hallgatni a Parlamentet, nem utolsósorban annak szükségességével kapcsolatban, hogy sokkal többet kell tenni a szakmai együttműködés, az alkalmazkodási intézkedések és az erdők kérdése tekintetében. Matthias Groote (PSE). - (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, tavaszi csúcstalálkozójukon az állam- és kormányfők jó határozatokat hoztak az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan. Az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos határozatuk az 1990-es európai kibocsátási szintek 20%-os csökkentését írja elő 2020-ig. A tavaszi csúcstalálkozón megállapodás született arról is, hogy a csökkentési célérték 30%-ra emelkedjen, ha a többi iparosodott nemzet kötelezettséget vállal az általuk kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentésére. Az EU-nak ezért minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a többi iparosodott nemzetet a Kyotó utáni megállapodás aláírására ösztönözze. Szeretnék egy másik sajátos kérdésre, nevezetesen a közlekedésre utalni, mivel fontos, hogy sikeresen biztosítsuk a közlekedés felvételét a Kyotó utáni megállapodásba. Csak Európában a közlekedés az összes üvegházhatású gáz 21%-át termeli. A nemzetközi légi közlekedés külön nem szerepelt a Kyotói Jegyzőkönyvben, mert az ICAO, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet arról biztosított minket, hogy egy globális rendszer létrehozására irányuló tervet fog kidolgozni. Ezt a felajánlást az 1997 óta eltelt időszakban

71

72

HU


nem teljesítette, és attól tartok, még mindig arra várunk, hogy a légi közlekedés bekerüljön a jegyzőkönyvbe. Remélem, hogy erre a lépésre sor kerülhet Balin. Herbert Reul (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, súlyos éghajlati probléma áll fenn. Senki sem tagadja. A politikai kérdés azonban az, hogy hogyan közelítjük meg a probléma megoldására irányuló erőfeszítést. Azt kell mondanom, hogy számottevő nehézségeink voltak ezzel a jelentéssel a probléma jelenlegi kezelési módja tekintetében. A problémák nem oldódnak meg ítéletnapi forgatókönyvek leírásával és az emberi jogok megsértésének kimondásával, vagy megoldásokra vonatkozó javaslattétel helyett csüggesztő hangnem használatával. A cél realista és objektív megoldáskeresés, különböző érvek mérlegelése kell, hogy legyen. Ebben a tekintetben sajnálatosnak tartom, hogy nem készültünk az éghajlati tendenciák és változások okaira vonatkozó különböző értékelések támogatására. Mindenképpen támogatom az ambiciózus célok beépítését, ugyanakkor elengedhetetlen annak biztosítása is, hogy azok elérhetőek legyenek, máskülönben éghajlatpolitikánk hatástalan lesz. Nem helyes tabukat felállítani sem, és azt állítani, hogy a szén és a tiszta, szénmentes technológia kérdése vagy a nukleáris energia kérdése a megengedett határokon kívül esik, és hogy az egyetlen választ a megújuló energia jelenti. Egy ilyen megközelítés egyáltalán nem tudja kezelni a problémát. Amire szükség van, az egy mindenre kiterjedő vita, amelyben minden szempont részletes vizsgálat tárgyát képezi, és amelyben mindannyian nyitottak vagyunk különféle eszközökre és számos különböző forrásból származó információra. Úgy vélem, a vita részeként figyelembe kell vennünk azt is, hogy milyen erőforrásokkal milyen eredményt érhetünk el. Hogyan növeljük maximálisra a hatást? Át kell gondolnunk a költségeket is. Véleményem szerint nemcsak a nemzeti politikai döntéshozatal módjára kell összpontosítanunk, hanem – ahogyan azt egy-két képviselőtársam mondta nekem – figyelembe kell vennünk azt is, hogy a technológia fejlesztése hogyan vihető előre és hogyan támogatható. Nem látom semmi értelmét annak, hogy a mai vita tovább folytassuk, aztán pedig két-három órával vagy két-három nappal később a lisszaboni stratégiákat és hasonlókat vitassunk meg ugyanebben a képviselőházban. Ezt a két vitát egy vitába kell tömörítenünk, ha küzdeni akarunk az éghajlatváltozás ellen, és enyhíteni akarjuk annak hatásait. Véleményem szerint itt csak korlátozott lehetőség nyílt arra, hogy hangot adjunk a bizottsági döntéshozatalaink során megszellőztetett kritikus észrevételeknek. Remélem, hogy legközelebb, amikor az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság teljes jelentésével foglalkozunk, jóval tágabb érvkészlet előterjesztésére lesz lehetőségünk. Karin Scheele (PSE). - (DE) Elnök asszony, szeretnék én is csatlakozni az előadóhoz intézett számos dicsérethez, amellyel ezt a jó minőségű és tárgyilagosan előterjesztett jelentést illették, amely jelentés megszerezte az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság döntő többségének a támogatását is. Mondanom sem kell, hogy Bali esetében eredményekre és egyértelmű felhatalmazásra számítunk. Ennek megosztott, ugyanakkor differenciált kötelezettségeket kell tartalmaznia az iparosodott nemzetek, a feltörekvő gazdaságokkal rendelkező államok és a fejlődő országok számára. Ez az állásfoglalás azt is világosan jelzi, hogy 2009-re eredményekre számítunk. Az Európai Parlament által elfogadott jogi aktusokban – a felszólalók ma már utaltak a légiközlekedésnek, valamint a gépjárművek CO2-kibocsátásainak a kibocsátás-kereskedelembe való felvételére – nagyon egyértelmű politikai üzeneteket kell intéznünk a világ többi részéhez, a többi kontinenshez. Ez elengedhetetlen feltétel, ha minden országot be akarunk vonni. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Biztos úr, először is engedje meg, hogy gratuláljak Önnek az éghajlatváltozás fontos nemzetközi kérdésében tett erőfeszítéseihez. Elnök úr, az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek új fejlődési modell létrehozását kellene ösztönöznie. Ez a modell újra fogja definiálni a meglévő környezetvédelmi politikákat, összekapcsolva a gazdasági tevékenységet a természeti erőforrások iránti tiszteletet és a társadalmi jólétet. Az EU-nak vezető szerepet kell betöltenie, és biztosítania kell, hogy a tárgyalások ne vezessenek a Kyotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusainak bővüléséhez. Balin a célnak egy környezeti perspektívát tartalmazó megállapodásnak kell lennie. A megállapodásnak ki kellene használnia a technológiai innováció, a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés lehetőségeit. A szén-dioxid-piacok és a kibocsátás-kereskedelmi rendszerek összekapcsolása révén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású világgazdaság irányába való átmenet például a helyes irányba tett lépés lenne.

14-11-2007

14-11-2007

HU


A Balin tartandó konferenciának lehetőséget kellene teremtenie a 2012 utáni időszakra vonatkozó, kötelező, hosszú távú célokat tartalmazó átfogó javaslat megszövegezésére. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ez az Európai Parlamentben rendszeresen folytatott vitánk megkérdőjelezhetetlen jelentőségű. Az éghajlatváltozás kérdése és az Európai Uniónak a Balin tartandó konferenciára való felkészülése visszatérő téma volt a részvételemmel zajló havi üléseken. Ez egyértelműen rávilágít arra, hogy a Parlament – helyesen – mekkora jelentőséget tulajdonít a kérdésnek, és csak ma délelőtt az éghajlatváltozás még egyszer napirendre került a globalizációról folytatott vitánkkal kapcsolatban. Megnyitó beszédemben utaltam arra a hat alapvető célra, amelyeket az Európai Unió a Balin tartandó konferenciára tűz ki. Ezek egyértelmű és meghatározott célkitűzések, amelyeket feltételezem, hogy mindenki ért és teljes mértékben támogat, és természetesen az lesz a célunk, hogy ezek mindegyikét megvalósítsuk. Nagyon egyértelműen kifejezésre juttattam azonban azt is, hogy ez egy nehéz, bonyolult és politikailag kényes folyamat, de nyilvánvalóan a lehető legtöbbet megteszünk egy végeredmény eléréséért. Néhány képviselő azt sugallta, hogy az EU esetlegesen nem az általa gyakran állított vezető szerepet töltötte be ebben a folyamatban. Nem tudok egyetérteni ezzel a véleménnyel, mert ha létezik egy olyan tömörülés, szervezet vagy jogi személy, amely gyakorlati jeleit mutatta annak, hogy vannak nagyra törő céljai, hogy továbblépésre törekszik, és valódi érdeklődést mutat egy olyan probléma iránt, amely érinti a polgárainkat, akkor ez a jogi személy az Európai Unió. Meghatároztuk saját kibocsátás-csökkentési céljainkat, amelyeknek sehol a világon nincs és nem is volt párjuk, és számottevő erőfeszítéseket is tettünk az energia-megtakarítás, a megújuló energiaforrásokba való befektetés stb. érdekében. Ezért büszkének kell lennünk erőfeszítéseinkre és munkánkra, és nem csökkenthetjük azokat. Végezetül azt is szeretném elmondani, hogy tudomásul vettem a Hassi asszony állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat és javaslatokat. E javaslatok közül néhányra utalt itt Ferreira asszony is, és a Tanács minden bizonnyal figyelembe fogja venni az ajánlásokat. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, először is szeretném megköszönni a felszólalóknak a mai vitában való pozitív részvételüket. Kialakulóban van egy konszenzus azt illetően, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a győzelemhez globális erőfeszítésekre van szükség, valamint azt illetően, hogy Balinak meg kell határoznia a 2012 utáni éghajlatváltozási megállapodás folyamatát és tartalmát. Az Európai Unió ennek az irányvonalnak a támogatásához a jövőben intenzívebb kétoldalú kapcsolatokra törekszik a kulcsfontosságú partnerekkel. Nekünk azonban Balin túlra is kell tekintenünk. Ne felejtsük el, hogy Bali csak egy tárgyalási folyamat kezdete. Az, hogy Balin a megfelelő útra lépjünk, természetesen alapvető fontosságú. Fokoznunk kell azonban az erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy az elkövetkezendő hónapok és évek során közös álláspontokat alakítsunk ki és közös megoldásokat dolgozzunk ki valamennyi partnerünkkel. A 2012 utáni éghajlatváltozási megállapodás szempontjából a novemberben tartott EU–Kína, EU–India és EU–Ázsia csúcstalálkozó jelenti a következő lépést a nagyobb konvergencia és a politikai lendület eléréséhez. Ami az Egyesült Államokat és Kanadát illeti, elengedhetetlen lesz, hogy továbbra is fenntartsuk, de túl is lépjük a kapcsolatot a szövetségi kormánnyal. A nemzetközi szénpiaci partnerség (ICAP), amit az Európai Unió nevében október 29-én írtam alá Lisszabonban az Amerikai Egyesült Államokkal és a kanadai tartományokkal, olyan partnereket tömörít, akik kötelező kvóta- és kereskedelmi rendszereken keresztül aktívan vezetik be a szénpiacokat. Várom, hogy folytassuk ezeket a vitákat az európai parlamenti képviselőkkel a Balin tartandó konferencia előestéjén, és nagyon köszönöm az Önök támogatását. Hangsúlyoznom kell, hogy az Európai Parlament folyamatos támogatása nélkül az idén nem született volna meg az energiaügyi és az éghajlatváltozási csomagunk, és az Önök támogatása nélkül reményünk sem lenne arra, hogy jobb eredményt érjünk el Balin. Tehát legyenek szívesek magas elvárásokkal érkezni Balira és próbáljanak meg segíteni bennünket, mivel Önök tudják, hogyan kell.

73

74

HU


Elnök. – Ezennel lezárom ezt a vitát, és kézhez vettem az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság nevében a 108. cikk (5) bekezdésével összhangban tett állásfoglalási indítványt(2). A vitát lezárom. A szavazásra holnap, csütörtökön kerül sor.

10. Az európai szomszédságpolitika megerősítése - Grúz helyzet (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a következőkről folytatott közös vita: – a Raimon Obiols i Germà és Charles Tannock által a Külügyi Bizottság részéről előterjesztett jelentés az európai szomszédságpolitika megerősítéséről, (2007/2088(INI); és – a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a grúz helyzetről. Raimon Obiols i Germà (PSE), előadó. – (ES) Ennek a jelentésnek a társelőadói szerepét kollégánktól, Beglitis úrtól örököltem, aki jelenleg a görög parlament képviselője, jómagam pedig némi izgalommal vállaltam ezt, most azonban azt kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok az elért eredménnyel. Először is a társelőadómmal, Tannock úrral való jó munkakapcsolat miatt, és azért is, mert lehetőségem volt arra, hogy egy rendkívüli szakértelemmel rendelkező asszisztensekből és tisztviselőkből álló csoporttal dolgozhassak, és végül azért, mert a jelentés megszövegezése során magas szintű konszenzus jött létre. Lehetséges volt a módosítások többségének elfogadása is, amelyek benyújtása hasonlóképpen, egyetértés szellemében történt, és úgy érzem, hogy a végeredmény kielégítő lett. A jelentés támogatja az európai szomszédságpolitika értékeléséről és jövőbeli fejlődéséről szóló, 2006. decemberi bizottsági dokumentumot, és az elért konszenzusra tekintettel, pillanatnyilag azt mondhatjuk, hogy a Parlament és a Bizottság ugyanazt a látásmódot osztja, azt az elgondolást, hogy az európai kontinens és a mediterrán térség egymástól kölcsönösen függő realitások, amelyeket nem lehet elszigetelten tekinteni, valamint azt, hogy az európai szomszédságpolitika új csatornákat kínál a közös kihívásokkal és problémákkal szembesülő társadalmak közötti kapcsolatokhoz és együttműködéshez, továbbá kiemelkedő lehetőségeket a közös haladáshoz. A jelentés számos olyan szempontot vonultat fel, amelyek az európai szomszédságpolitikát a lehető legerősebbé és a lehető legambiciózusabbá tehetik. Gyorsan felsorolok ezek közül ötöt. Először is egy széles körű politikai terv elve a differenciálás keretében, a differenciálás elve, annak érdekében, hogy az európai szomszédságpolitikát ne egységesített, gépies rutinnak tekintsük, hanem annak az eszköznek, amelynek segítségével az Európai Unió megszervezheti a szomszédaival fenntartott kapcsolatait, miközben elég rugalmas ahhoz, hogy sikeresen reagáljon különböző helyzetekre. Másodszor, a keleti és a déli országok közötti egyensúly gondolata. Az egyiket nem részesíthetjük előnyben a másikkal szemben, hanem mindig teljes mértékben kiegyenlített megközelítéssel kell rendelkeznünk. Harmadszor, a szomszédságpolitika igénybevételével az euro-mediterrán politika szerkezetének megerősítésére vonatkozó elképzelés; ez az a szempont, amellyel a leginkább foglalkoztam ebben a jelentésben. Ez nem a politikák egymás fölé helyezését jelenti, túlságosan kifinomult, túlbonyolított keret létrehozásával, hanem szinergiák annak érdekében történő kialakítását jelenti, hogy az európai szomszédságpolitika a partnerségi politika vagy az euro-mediterrán társulás általános szerkezetének megerősítését jelenthesse. Negyedszer, az együttműködéstől az integráció irányába tett lépés minden olyan területen, ahol ez lehetséges. Ez azt jelentené, hogy az elkövetkezendő években az arra felkészült ágazatok politikai területeket osztanának meg közeledések és szinergiák kialakításának elősegítése érdekében, olyan területeken, mint az energiaipar, a közlekedési hálózatok, a kultúrák közötti párbeszéd, a környezet vagy az oktatás. Végül pedig nemcsak a kormányzati politika vagy a parlamentáris intézmények részvétele, hanem amennyiben lehetséges, az elkötelezett civil társadalmakon belüli sok más aktív ágazat részvétele, minél több, annál jobb.

(2)

Lásd a jegyzőkönyvet.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ennek érdekében az európai szomszédságpolitikának a kommunikáció és az átláthatóság alapvető kérdését is kezelnie kell. Azt mondanám, hogy Európának a szomszédaival kapcsolatos átfogó politika történetével kell foglalkoznia. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy – Sarkozy úr Mediterrán Unióra irányuló javaslatával – jelenleg Európa az átláthatóság, a történelem első kihívásával áll szemben. Tegnap hallottuk a francia elnök beszédét, és úgy vélem, hogy néhány igen pozitív árnyalatot mutatott be, amennyiben megjegyezte, hogy a Mediterrán Unióra irányuló javaslatból senkit sem zár ki, másodszor pedig, hogy azt hozzá kell tenni az euro-mediterrán politika vívmányaihoz, harmadszor pedig, hogy meg kell próbálnia túllépni azon. Nagyon is egyet tudtam érteni az európai szomszédságpolitika általános politikai és intézményi keretének egyszerűsítésére irányuló törekvés gondolatával, különösen a mediterrán térség vonatkozásában. Charles Tannock (PPE-DE), előadó. – Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani Beglitis úrnak, aki jelenleg a görög parlamentben képviselő, továbbá utódjának, Obiols i Germà úrnak ebben a kulcsfontosságú jelentésben társelőadóként tanúsított kiemelkedő pártközi együttműködéséért és a végső konszenzusért. Magától értetődő, hogy mindenkinek jó szomszédokra van szüksége. Egy bizonytalan és állandóan változó világban az EU-nak biztonságon, stabilitáson és minden fél számára kölcsönös előnyökön alapuló, jó és fokozottabb kapcsolatokat kell fenntartania a határszélein található országokkal. Eddig ebben a folyamatban az európai szomszédságpolitika (ENP) felbecsülhetetlen értékű eszköznek bizonyult, a jobb kereskedelmi, utazási és politikai együttműködésre törekvő baráti kört létrehozva különösen a terrorizmus és az emberkereskedelem ellen. Ám a legjelentősebbek természetesen a közös értékek, különösen a demokrácia, a jogállamiság, és kiemelkedő prioritásunkként az emberi jogok megszilárdítása. Azt kell mondanom a Bizottságnak, hogy az európai szomszédságpolitika kidolgozását kissé elkapkodták. Egyesek azzal érvelnek, hogy a valamennyi déli euro-mediterrán és kelet-európai országra, illetve a dél-Kaukázus-vidéki szomszédos országokra alkalmazandó általános megállapodás nem lehet hosszú ideig tartható külpolitikai elgondolás az Európai Unió részéről. Mindemellett a jelentésünk teljes mértékben elfogadja, hogy az előrelátható jövőben ez az egységes politika továbbra is fennmarad, és a Parlament a jelenlegi formájában kötelezi el magát iránta. Moldova azonban nem ugyanaz, mint Marokkó. A déli térség országai nem európaiak, és ennélfogva nincsenek EU-tagságra vonatkozó kilátásaik. Azonban keleten, amellyel a jelentésben én foglalkoztam, véleményem szerint legalább két olyan ország van – Ukrajna és Moldova –, amely a Maastrichti Szerződés 49. cikke értelmében csatlakozhat, mivel kétségbevonhatatlanul európai jellegű országok. A vízumkönnyítés, a visszafogadás és Ukrajna – remélhetőleg jövőre megtörténő – WTO-csatlakozása, az átfogó uniós szabadkereskedelmi megállapodás témaköre kétségkívül mind jól halad például Ukrajnával, és remélem, hogy ezeket Moldovára és esetlegesen más dél-kaukázusi országokra is kiterjesztjük, ha itt az ideje. Véleményem szerint az ENP végső célja a vízummentes utazás kell legyen. Az ENP általában segíteni fogja ezeknek az országoknak azt a törekvését, hogy határozottan horgonyt vessenek az EU intézményein belül. Moldova esetében az ENP jelentős fellendítő erőnek bizonyulhat a transznyisztriai rögzült konfliktusok megoldásában. Az ENP körébe tartozó kelet-európai országoknak azonban biztosan értesülniük kell az EU Tanácsától és Bizottságától arról, hogy a tagság végső soron elérhető-e számukra, valamint arról, hogy az ENP nem pusztán késleltető taktika ezen országok tagsági törekvéseinek meghiúsítására. A jelentés elismeri Belarusz népének szenvedését és az ország demokratikus erőinek hősies kiállását. Készen kell állnunk arra, hogy – ahogyan és amikor Lukasenko rendszere megdől – Belaruszt visszafogadjuk az ENP-be és számára is európai perspektívát biztosítsunk. A jelentés az Európai Parlament és az ENP kelet-európai országai számára – átmenetileg EURO-NEST-ként aposztrofált – közös parlamenti közgyűlés kialakítását javasolja. Hasonló struktúrák sikerére épít, például a már létrejött és működő, és alapvetően az ENP parlamenti együttműködésének déli dimenzióját jelentő Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés, valamint a barcelonai folyamat és a még híresebb AKCS Közgyűlés sikerére. Én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy az EURO-NEST az ENP keleti országaiban meg fogja szilárdítani a demokratikus intézményeket. Ez felgyorsítaná Belarusz elszigeteltségének megszüntetését és például lehetővé tenné az azeri és örmény parlamenti képviselők számára, hogy megvitassák a Hegyi-Karabahban bármikor robbanásra kész rögzült konfliktust, amely megint háború kitörésével fenyeget,

75

76

HU


mivel adott az azeri kormány kincstárába áramló olajdollárok mennyisége és a vízválasztó mindkét részén a retorika. Az EU túlságosan függővé vált az orosz energiaforrásoktól is, így mindannyian egyetértünk abban, hogy alternatív erőforrásokat kell kifejlesztenünk. Amikor jelentésünk átment a külügyi bizottságon, ezért javasolta azt az elgondolást, hogy egy napon Kazahsztán esetleg bekerülhet az ENP keretébe. Most azonban attól tartok, azt kell mondanom, hogy ezt a főbb képviselőcsoportok sajnálatos módon nem támogatják, tehát a holnapi szavazáskor akár ki is kerülhet a jelentésből. E folyamat révén elérhetővé váltak volna számunkra Kazahsztán hatalmas természeti erőforrásai, miközben az EU segítséget nyújthatott volna a további reformokhoz ebben a – földrajzi értelemben – hatalmas, évszázados hagyományokkal rendelkező, stratégiai jelentőségű országban. Ha Kazahsztán egy napon mégis Oroszországhoz vagy Kínához kerül közelebb, ami bizonyára az említett két hatalom szándéka, sajnálni fogjuk azt a napot, amikor olyan elhamarkodott döntést hoztunk, hogy Kazahsztánt karnyújtási távolságban tartjuk. ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ Alelnök Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, különösen méltányolom, hogy annyi időt, munkát, erőfeszítést és lelkesedést szenteltek az európai szomszédságpolitika fejlesztésének és végrehajtásának. Elismerem mindezt a kötelezettségvállalást, munkát és erőfeszítést, és megdicsérem Önöket ezért. Hölgyeim és uraim, az európai szomszédságpolitika, amelyre egyszerűen ENP-ként fogok Önök előtt hivatkozni, az EU számára lényeges politika. Az ENP alapvető eleme az Uniónak az azt körülvevő államokkal fenntartott kapcsolatai szerkezetének. A stabilitás, a biztonság, a fejlődés egymással összefüggő folyamatokat jelentenek. Az Unió és a szomszédai közötti kapcsolatokat – keleten és délen egyaránt – meg kell erősíteni ahhoz, hogy az ENP globális, egységes, mindenre kiterjedő, kiegyensúlyozott és következetes politikai keretet biztosítson. Az egyes országok és az egyes társadalmak sajátos természete és egyedisége ellenére léteznek olyan közös érdekek és kihívások, amelyekkel együtt kell szembenéznünk. Az, hogy erősítjük az ENP-t, először is ennek a politikának az érdemeit bizonyítja. Csak a sikeres politikákat erősítjük meg és mélyítjük el. Ugyanakkor mindannyian elismerjük, hogy folytatnunk kell az ENP megszilárdítását és megerősítését. Amióta az elmúlt év végén a Bizottság előterjesztette a javaslatait, a tagállamok széles körű konszenzust értek el az ENP megerősítésének szükségességével, valamint az ahhoz nélkülözhetetlen intézkedésekkel kapcsolatban. Ebben az összefüggésben szeretnék köszönetet mondani a Tanács nevében a két előadónak, Tannock úrnak és Obiols i Germà úrnak a kiváló és minden részletre kiterjedő jelentésért. A Parlament véleményei különösen fontosak és értékesek, mégpedig a megerősített európai szomszédságpolitika végrehajtása szempontjából, és a későbbiekben figyelembe vesszük azokat. Mint tudják, a német elnökség előterjesztett egy időközi jelentést az ENP megerősítéséről, amelyet a Tanács és az Európai Tanács múlt júniusi ülése jóváhagyott. A Tanács júniusi ülése az ENP legfőbb elveit megismétlő következtetéseket is elfogadott. Először is az ENP egy olyan stratégiát szilárdít meg, amely partnerségre és együttműködésre épül. Azt a célt tűztük ki, hogy segítsünk szomszédainknak a modernizációban és a reformokban. E célból és a megerősített ENP hatékonyságának biztosítása érdekében minden tagállamnak kiváltságos partnerség részeként kell ezt követnie, a szükséges reformok megvalósításához. Az, hogy Brüsszel reform-menetrendet ír elő, bizonyára nem a legjobb módja az eredmények elérésének, éppen ezért hallgattuk meg, hogy a partnerországok mit várnak el a megerősített ENP-től. Másodszor, ez egy globális, egységes, mindenre kiterjedő, kiegyensúlyozott és következetes politikai keret. A tagállamok egyetértenek abban, hogy a megerősített kapcsolatok felajánlása minden partnerországra vonatkozik, fenntartva eközben a Kelet és a Dél közötti általános egyensúlyt. Harmadszor, az intézkedésenkénti teljesítménytől és segítségnyújtástól függően megállapított differenciálás szempontjai továbbra is lényegesek az EU-nak a szomszédos államokkal fenntartott kapcsolataiban. Az ENP politikai keretének nyilvánvalóan kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy figyelembe vegye mindegyik partner igényeit, valamint azt, hogy milyen hatékonyan és látványosan tesznek előrelépést, és készülnek fel a reform útjára. Az EU támogatását ezért még jobban a partnerek igényeihez és prioritásaihoz kell igazítani, az ENP cselekvési terveiben foglaltaknak megfelelően.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Végezetül, az európai szomszédságpolitika továbbra is elkülönül a bővítési folyamattól, és nem előlegez meg semmiféle jövőbeli fejleményt a partnerországok EU-val fenntartott kapcsolataiban. Az ENP-ben való részvétel önmagában lehetővé teszi a nemzeti átalakulási folyamatoknak a – partnereink polgárai érdekében történő – támogatását, az EU-csatlakozás kilátásától függetlenül. Ezért körültekintőnek kell lennünk, és nem keverhetünk össze két különböző dolgot. Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke arról rendelkezik, hogy bármely olyan európai állam kérheti a felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a jogállamiság, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok elveit. A csatlakozási kérelmek a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően képezik vizsgálat tárgyát. Most pedig az ENP megerősítését szeretném felvetni. Mint tudják, az ENP megerősítésének egyik kulcsfontosságú szempontja az, hogy a lehető legjobban ki lehessen használni az Unió pénzügyi súlyát. Az új Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében a partnereknek nyújtott finanszírozás megnövelése már jelzi az Unió fokozottabb kötelezettségvállalását. A reformok még további ösztönzése érdekében tárgyilagos és átlátható elosztási kritériumokon alapuló kormányzási keret létrehozására került sor. A finanszírozás ezen eszközön keresztüli elosztására első alkalommal idén ősszel kerül sor. Az ENP beruházási keretének létrehozásával kapcsolatban is halad a munka, amelynek célja az Unió költségvetési hozzájárulásainak javítása és a főbb adományozói források mobilizálásának elősegítése. Ez az új mechanizmus teljes mértékben összeegyeztethető lesz a meglévő pénzügyi eszközökkel, különösen az euro-mediterrán befektetési és partnerségi támogatási eszközzel. A szabályozási és igazgatási reform, valamint az intézményfejlesztés további ösztönzése és támogatása érdekében az a célunk, hogy egy fokozatos megközelítés révén közösségi ügynökségeket nyissunk és programokat indítsunk az ENP-országokkal. Némi előrelépés már történt ezen a területen. A Bizottság az ENP-partnerek első csoportjával tárgyalásokat folytat az ezekben az új közösségi programokban való részvétel általános szabályaira vonatkozó jegyzőkönyvekről. Valószínű, hogy Izrael, Marokkó és Ukrajna lesz az első három ország, amely kihasználhatja ennek az intézkedésnek az előnyeit. Felszólalásomat néhány olyan észrevétellel szeretném zárni, amelyeket a megerősített ENP kulcsfontosságú elemeinek tekintünk. Mindenekelőtt egyik alapvető összetevője a megnövekedett gazdasági integráció, amelyet különösen átfogó szabadkereskedelmi megállapodások fokozatos elfogadásával kell elérni. Az ilyen megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdését azonban a partnerországok WTO-csatlakozásának kell megelőznie. Elengedhetetlen az is, hogy bizonyos embercsoportok számára megkönnyítsük a mobilitást a partnerországok és az EU között. Az Uniónak a szomszédai irányában tanúsított nyitottsága egyértelmű és kézzelfogható jeleként, valamint a vízumkönnyítésre vonatkozó közös megközelítéssel összhangban vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokat kötöttünk Ukrajnával és Moldovával. Meg fogjuk vitatni a vízumkönnyítést bizonyos kelet-európai embercsoportok esetében is, hogy részt vehessenek az ENP-hez kapcsolódó eseményekben, olyan hasonló intézkedésekre alapozva, amelyeket az euro-mediterrán országok állampolgári csoportjaira alkalmazunk 2003 óta. Végezetül szeretnék említést tenni a Fekete-tengerhez és térségének országaihoz kapcsolódó közelmúltbeli kötelezettségvállalásunkról. A fekete-tengeri szinergiára irányuló kezdeményezés célja a térség országai közötti együttműködés megerősítése, valamint az EU-val fenntartott kapcsolatainak elmélyítése minden szinten. Általánosságban az európai szomszédságpolitika mind az Unió, mind a partnerországok érdekeit szolgálja. Elérkezett az idő arra, hogy még vonzóbb, még hatékonyabb és még hitelesebb politikává tegyük, amely mindenki számára garantálja a biztonságot és a jólétet. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai szomszédságpolitikát, amelynek a megerősítéséről ma vitát folytatunk, kulcsfontosságú stratégiai politikának tekintem, és szeretném őszinte köszönetemet kifejezni a két előadónak a jelentésért, amelynek révén dagadó vitorlákkal haladhatunk az ENP-utazás következő szakaszához, és amely igazán jelentős dokumentum. Ezt a szomszédságpolitikát természetesen a stabilitásunk kivetítésére és a reformok ösztönzésére akarjuk használni. Az Európa előtt álló nemzetközi kihívásokra való tekintettel ennek a politikának a sikere nemcsak a jólétünk, hanem saját magunk és szomszédaink jóléte, stabilitása és biztonsága szempontjából is fontos. Ez az alapvető elképzelés. Köszönöm Önöknek a jelentésben kidolgozott kulcsfontosságú elemeket is. Ez egy differenciált politika, amelynek koherens politikai kerettel kell rendelkeznie. Ez egy olyan politika, amely azért is jött létre, hogy

77

78

HU


egy regionális struktúrán keresztül szinergiát teremtsen – egyfelől a fekete-tengeri szinergiát, másfelől az euro-mediterrán partnerséget. Ez egy olyan politika, amely adott ágazatok támogatása szükségességének elismerésén alapul. A szomszédságpolitika végrehajtása és további megerősítése tehát abszolút prioritás. Hálás vagyok ezért a Parlament támogatásának, amely elengedhetetlenül fontos. Az európai szomszédságpolitikával foglalkozó szeptember 3-i nagyszabású konferencia eredményei is rámutatnak, hogy partnereink és tagállamaink jelenleg teljes mértékben egyetértenek a prioritási sorrend kialakításával. A konferencia valódi siker volt, mivel először ültette egy asztalhoz valamennyi ENP-partnerünket és a tagállamok összességét, valamint a különböző hatóságok és a civil társadalom képviselőit. A szomszédságpolitika lényeges prioritásaival kapcsolatban egyértelmű konszenzus alakult ki, a gazdasági integrációtól a fokozottabb mobilitásig, valamint az energiapolitikától a politikai együttműködésig. A Parlament különösen kiemelkedő és fontos szerepet tölthet be a politikai együttműködés területén, és természetesen Önök a demokrácia fejlődése, az emberi jogok, és a jogállamiság létrejötte felé vezető reformok szempontjából is katalizátor szerepet töltenek be, amelyeknek itt természetesen a legnagyobb jelentőséget tulajdonítjuk, és amelyek ennek a szomszédságpolitikának az iránytűjeként szolgálnak. A szomszédságpolitika már határozott eredményeket is hoz. Vegyük csak azt figyelembe, hogy az ENP keretében milyen mértékben erősítettük meg Ukrajnával folytatott együttműködésünket a „narancsszínű forradalom” óta. Az, hogy Ukrajna immár második alkalommal tartott szabad és tisztességes választásokat, kétségkívül sikert jelent. Remélem, hogy a kijevi politikai döntéshozók most már fenntartják az elmúlt hetek lendületét. Az alapvető fontosságú ENP cselekvési terv segítségével folytatni fogjuk Önökkel a főbb reformok végrehajtásával kapcsolatos munkát is. A jobb megállapodásra irányuló tárgyalások haladnak; mint ismeretes, e megállapodásnak az a célja, hogy Ukrajnát a lehető legközelebb hozza az Európai Unióhoz. Természetesen továbbra is támogatnunk kell Ukrajna WTO-csatlakozását annak érdekében, hogy átfogó szabadkereskedelmi övezetet hozzunk létre, és – amint azt tudják – már vízumkönnyítési megállapodást kötöttünk Ukrajnával, és reméljük, hogy hasonlóképpen járhatunk el a Moldovai Köztársasággal; e megállapodások mindegyikéhez visszafogadási megállapodás tartozik. Marokkó egy másik lelkes kedvezményezettje ennek a szomszédságpolitikának, és ügyesen használja fel a modernizáció motorjaként, ami pontosan megfelel az elvárásainknak. Igen egyértelműen dicsérettel illettük Marokkó előrelépését az ország részletes belső reformprogramja alapján. Az új légiközlekedési megállapodás, valamint Marokkónak az EU-val folytatott szoros energiaügyi együttműködése jó példái a gyümölcsöző együttműködésnek. Csak a múlt héten jártam Rabatban tárgyalni, ahol szintén kezdeményeztem annak a júliusban elindított közös gondolkodási folyamatnak a továbbfejlesztését, amelynek célja az volt, hogy eleget tegyünk az ENP keretében magasabb szintű jogállásra vonatkozó marokkói kérelemnek. Meggyőződésem, hogy a jövő év második felében képesek leszünk megfelelő javaslatokat előterjeszteni egy új és magasabb szintű társulásra vonatkozóan. A szomszédságpolitika tehát működik, de erőfeszítéseinkben természetesen tovább kell lépnünk e politika még jobbá, még hatékonyabbá, sőt még átfogóbbá tétele érdekében. Múlt decemberben a Bizottság ajánlásokat tett közzé az ENP megerősítésének módjairól, amelyeket a Tanács hivatalban lévő elnöke már bemutatott. Úgy gondolom, hogy megtettünk néhány nagyon fontos lépést. Keleti partnereink például nem rendelkeztek regionális dimenzióval, most azonban kimondottan a Keletre szabott folyamatként elindítottuk a fekete-tengeri szinergia programot. Ez a program biztosítja a Kelet számára mindazt, ami a Délnek sokáig megvolt az euro-mediterrán partnerség formájában. A fekete-tengeri szinergia keretében az első ülésre 2008-ban kerül sor. Előrelépést tettünk afelé is, hogy szomszédaink előtt megnyissuk a közösségi programokat és ügynökségeket. Az idén kiosztjuk az új kormányzási keretből származó első kiutalásokat, amelyen keresztül azt bizonyítjuk, hogy többet tudunk és többet fogunk felajánlani azoknak a partnereknek, akik hamisítatlan lelkesedést tanúsítanak a reformok iránt. Ezen túlmenően, még az év vége előtt létre kell hoznunk a szomszédsági beruházási keretet. Ennek célja, hogy a rendes költségvetésünk keretein túl elősegítse a szomszédságpolitikára szánt pénzeszközök mobilizálását, elsősorban annak érdekében, hogy lehetővé váljon nagyszabású projektek finanszírozása olyan területeken, mint az energiaügy és a közlekedés. Határozottan az a véleményem, hogy várhatunk némi sikert, de szükségünk van az Önök és a tagállamok folyamatos támogatására ahhoz, hogy további javulást érhessünk el és további lépéseket tehessünk.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Elsősorban a szorosabb gazdasági integrációra és a partnereinkkel folytatott intenzívebb szabad kereskedelemre gondolok. Az EU belső piacába való integrációjuk természetesen nagyon erőteljes reformeszköz. Ezért nekünk is fokozatosan meg kell nyitnunk a piacunkat, még az általunk szenzitívnek tartott mezőgazdasági áruk és szolgáltatások piacát is, amelyben partnereink bizonyos versenyelőnyökkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy készen állunk-e erre. A második dolog, amire gondolok, az a további vízumkönnyítési intézkedések bevezetése, amelyekre haladéktalanul szükség van a különböző országokban élő emberek közötti kapcsolatok megkönnyítéséhez. Ezeket az intézkedéseket gyakran meg lehet hozni a meglévő szabályok keretein belül – feltéve, ha van elég politikai akarat a rendelkezésre álló alkalmazási terület igénybevételére, továbbá folytatnunk kell a szomszédságpolitika politikai dimenziójának fejlesztését. Ez a keleti határainknál található partnerországokban tapasztalható rögzült konfliktusokhoz kapcsolódik, amelyek komolyan hátráltatják partnereinknek a reformok irányába tett előrelépését, és esetenként fenyegetést jelentenek a biztonságunkra. Ezen okból kifolyólag a szomszédságpolitikának elő kell segítenie a Dél-Kaukázus vidékén fennállóhoz hasonló konfliktusok rendezésére alkalmas légkör kialakítását. A mediterrán térségben természetesen továbbra is szorgalmazom a közel-keleti fejlődést, különösen a négyek keretében, és nagyon remélem, hogy sor kerül az Annapolis-ban esedékes ülésre és az azt követő párizsi adományozói konferenciára annak érdekében, hogy a Közel-Keleten valódi előrelépés következhessen be. Felkészültünk arra is, hogy segítséget nyújtsunk a nyugat-szaharai konfliktusban érintett feleknek a hosszú távú megoldás keresésében. Az elkövetkezendő időszakban az európai szomszédságpolitika kiélezetten összpontosít a gyakorlati végrehajtásra. Mindent egymás mellé kell tennünk ahhoz, hogy fenntartsuk és fokozzuk a partnereink körében kialakult reform dinamikáját. A jövő hónapban a Bizottság egy újabb közleményt fogad el a szomszédságpolitikáról, amelyben felvázolja azokat a lépéseket, amelyeket az EU-nak meg kell tennie annak érdekében, hogy 2008-ban kézzelfogható eredményeket mutathassunk fel, azaz a saját hozzájárulásunkat. Áprilisban előterjesztjük az elért eredményekről szóló országjelentéseket, amelyekben elemezzük, hogy a szomszédaink hol javíthatják tovább a cselekvési tervek végrehajtását. December elején néhány alapvető kérdést kell felvetni, például azt, hogy a Bizottság teljes mértékben tisztában van-e az egyes szomszédos országok különböző kapacitásaival és céljaival. Mint már említettem, jelentősen előreléphetünk azonban e differenciált megközelítés alapján. Számomra úgy tűnik, hogy fontos a tulajdonlás fogalma és az is, hogy a tulajdonlás elvét helyi szinten át tudják-e ültetni a gyakorlatba, valamint a civil társadalom még fokozottabb részvétele; ez egy olyan terület, amelyen még mindig sokkal többet tehetnénk. Nem tehetem meg, hogy nem ejtek néhány szót a grúziai eseményekről, amelyeket együtt vitattunk meg. Csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy aggódunk a közelmúltbeli grúziai fejlemények miatt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a grúz állambiztonsági erők a demonstrációk feloszlatásakor és a független televízióállomások bezárásakor túlzott erőszakot alkalmaztak. Úgy vélem, hogy ezeket az eseteket független vizsgálatnak kell alávetnünk. Továbbra is aggódunk a még mindig fennálló szükségállapot és a tömegkommunikációs eszközök szabadságának korlátozása miatt, mivel az alkotmányos jogok csorbítása és a média üzemeltetőinek bezárása olyan drákói intézkedéseket jelentenek, amelyek összeegyeztethetetlenek a Grúziával fennálló kétoldalú kapcsolataink alapját képező demokratikus értékekkel, amelyek tiszteletben tartását maga Grúzia ajánlotta fel. Ezért arra számítunk, hogy ezeket az intézkedéseket késedelem nélkül feloldják. Másfelől üdvözlöm Szaakasvili elnök arra irányuló határozatát, hogy elnökválasztásra és a parlamenti választások időpontjáról szóló népszavazásra kerüljön sor, így felelve meg az ellenzék legfőbb követeléseinek. Remélem, hogy ez elő fogja segíteni a feszültség enyhítését, és felkérnék mindenkit arra, hogy a politikai vitákat tartsa a rendes demokratikus folyamat határain belül, és arra, hogy az utcákról térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Szükségünk van a megfelelő feltételekre egy tisztességes és átlátható választási folyamathoz. Csak ezt akartam hozzáfűzni. Kérem, nézzék el nekem, hogy a szokásosnál hosszabb ideig beszéltem, de mivel különös felelősséget viselek azon elv alapján, miszerint a politika az emberekről szól, meg fogják érteni, hogy ezek a kérdések különösen közel állnak a szívemhez.

79

80

HU


Tunne Kelam (PPE-DE), a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a Regionális Fejlesztési Bizottság szerint a megerősített európai szomszédságpolitika mindenekelőtt ahhoz kulcsfontosságú eszköz, hogy szomszédainkat közelebb hozzuk az európai értékrendszerhez. Egy hatékony és nyílt ENP sokféle ösztönzést biztosíthat az EU-val határos országok gazdasági, jogi és társadalmi reformjainak fellendítéséhez. Igaz ugyan, hogy az ENP-t nem szabad úgy tekinteni, hogy egyenes utat jelent az EU-tagsághoz. Ezért az EU megközelítésében a feltételesség elvének kivitelezhető mechanizmusokat kellene biztosítania a partnerországainkon belüli szükségszerű gazdasági és demokratikus reformokhoz, az adott országok saját hajlandóságával és fejlődésével összhangban. Az ENP csak kétirányú utcaként működhet. Úgy gondolom, hogy politikai szinten az ENP remek lehetőség lenne számunkra ahhoz, hogy elmélyítsük a rendszeres politikai párbeszédet olyan országokkal – például Ukrajnával, Moldovával, Grúziával, Örményországgal és másokkal –, amelyek külpolitikai álláspontjaikat az EU külpolitikai álláspontjaihoz kívánják igazítani. A Regionális Fejlesztési Bizottság hangsúlyozza a határokon átnyúló és a régióközi együttműködési programok döntő fontosságát az ENP végrehajtásában. Ezeknek a programoknak tartalmazniuk kell gazdasági és környezetvédelmi, valamint társadalmi és kulturális szempontokat. Egy másik alapelvet is szeretnék kihangsúlyozni: az ENP nem korlátozódhat a kormányok és intézmények közötti együttműködésre. Be kell vonnia a civil társadalmat, és különösen ösztönöznie kell az állampolgárok, a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok közötti helyi szintű eszmecserét. Ezért fontos hatékonyan könnyíteni a vízumkövetelményeken a helyi határforgalom és a lakosság adott csoportjai esetében. A Bizottságot is felkérjük arra, hogy a helyi és regionális hatóságok számára dolgozzon ki iránymutatásokat az ENP további fejlesztését célzó ENP cselekvési tervek végrehajtásában betöltött szerepükre vonatkozóan. Végezetül a Regionális Fejlesztési Bizottság véleménye szerint az ENP-nek tartalmaznia kell a természeti katasztrófák megelőzésére és közös kezelésére irányuló együttműködést is. Arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló együttműködési programokba vegyék fel ezt a szempontot is. Adina-Ioana Vălean (ALDE), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a globalizáció és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság idején szomszédainknak egyértelmű jelzésekre van szükségük az Európai Uniótól. Hallaniuk kell, hogy partnernek tekintjük őket. Tudniuk kell, hogy támogatjuk őket a demokrácia és a jobb élet felé való átállásukban. Ezért támogatom az ENP azáltal történő megerősítésére irányuló bizottsági javaslatot, hogy partnereinknek új ösztönzőket kínálunk a reformokhoz. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadójaként hangsúlyozom az ENP-nek – mint eszköznek – a fontosságát a határainkon túl a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség érvényre juttatásában. Nem engedhetjük meg, hogy szomszédaink egyedül kezeljék a biztonsággal, a szervezett bűnözéssel és az illegális migrációval kapcsolatos kérdéseket. A világban ma mindezeknek a jelenségeknek globális hatásuk van, és ezek a kihívások a mi kihívásaink. Az ENP végső soron mindenki számára nyerő politika. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kiépítése az EU-nak és szomszédainak kölcsönös érdeke, és népeink javát szolgálja. Elnök. − Most jelezték nekem, hogy a Tanács elnöksége nem értesült arról, hogy a vita közös vita az európai szomszédságpolitikáról és a grúz helyzetről. Meg kell tehát adnunk a lehetőséget Lobo Antunes úrnak, hogy foglalkozzon ez utóbbi témával; a felszólalók sorrendje változik. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Valóban nem értettem, hogy ennek a vitának miért kell a szomszédságpolitikára és Grúziára is kiterjednie. Nincs sok időnk, ezért nagyon gyorsan elmondanám, hogy múlt év november 18-án – mint tudják – az elnökség nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezésre juttatta a közelmúltbeli grúziai események iránti mély aggodalmát, és felszólított a felek közötti párbeszédre és a jelenlegi válság olyan megoldásainak keresésére, amelyek nem sértik a demokratikus alapelveket és az alapvető jogokat, nevezetesen a szólásszabadságot. Szeretnénk kihangsúlyozni azt is, hogy elengedhetetlen, hogy a grúz kormány visszaállítsa az intézkedéseinek legitimitásába vetett bizalmat, és a lehető legtöbbet tegye a demokrácia alapelvei tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. A mi szempontunkból a jelenlegi helyzet aggodalomra ad okot, de kifejezetten örülünk a grúz parlament bejelentésének, miszerint a szükségállapotot holnapután, november 16-án feloldják. Reméljük, hogy ez ténylegesen megvalósul, és nem pusztán bejelentés marad.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ez egy jelentős lépés a normális demokratikus rend helyreállítása felé Grúziában, mivel a közeli jövőre elnökválasztást jelentettek be, és ehhez a megtartandó választáshoz természetesen minden szükséges demokratikus feltételt garantálni kell. Örömmel fogadjuk a hatóságok és az ellenzék közötti párbeszéd létrejöttét is. Tájékoztathatom Önöket arról, hogy a Tanács Grúziával együtt dolgozik azon, hogy politikai és diplomáciai nyomást gyakoroljon a rendes körülményekhez való mielőbbi visszatérés biztosítása érdekében. A térségért felelős különleges képviselőnk tevékenyen dolgozik, és jelenleg Grúziában tartózkodik. Tájékoztathatom Önöket arról is, hogy a grúziai helyzet szerepelni fog az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa következő ülésének napirendjén. Mintegy három héttel ezelőtt jómagam elnököltem az Európai Unió és Grúzia közötti társulási tanácsban, ahol kiemelhettem az ország gazdasági előrehaladását, és némi reménnyel említhettem az általunk pozitívnak tekintett demokratikus fejleményeket. Őszintén reméljük, hogy a jelenlegi grúziai események nem visszalépést jelentenek, mivel az természetesen rendkívül káros lenne mind a politikai, mind a gazdasági helyzet általunk biztatónak ítélt alakulásának pozitív szempontjaira nézve. Feltételezem, hogy Grúzia népe és a grúz hatóságok tisztában vannak ezzel. A visszalépés nem lehetséges, és nem is fogadható el. Jacek Saryusz-Wolski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr, miniszter úr, a képviselőtársaink – Tannock úr és Raimon Obiols i Germà úr – által készített kiváló jelentés egy aspektusára szeretnék kitérni. Ez az EURO-NEST Parlamenti Közgyűlésre vonatkozó elképzelés. A jelentésben javasoltak szerint az EURO-NEST legfőbb célja az EU baráti körének parlamenti szintű kialakítására vonatkozó elképzelés gyakorlatba való átültetése, és az adott országok egymás közötti barátságának kialakítása. Ennek ki kell egészítenie az EU végrehajtó testületei által folytatott jószomszédi politikát. Az EURO-NEST parlamenti fórum lenne a párbeszédhez, a tapasztalatcseréhez és a többoldalú együttműködéshez. Ez nem csak az Európai Parlament és az ukrán, a moldovai, az azerbajdzsáni, az örmény és a grúz nemzeti parlamentek, valamint a belarusz demokratikus erők képviselői közötti kapcsolatok megerősítésének kérdése. Számunkra az a legfontosabb kérdés, hogy szomszédaink egymás között párbeszédet és együttműködést folytassanak, jobban megismerjék egymást, kölcsönös bizalmat építsenek ki, és előnyükre fordítsák a demokrácia, a szólásszabadság és az emberi jogok tiszteletben tartása legkiemelkedőbb példáit. Az EURO-NEST elképzelését a Külügyi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjainak többsége támogatta. Szeretném remélni, hogy elnyeri majd a Parlament minden képviselőjének támogatását is. Szeretnék a liberális képviselőcsoporton belüli kollégáimhoz szólni, akik az EURO-NEST-nek a meglévő PABSEC szervezettel való felváltására irányuló 5. módosítást terjesztették elő. Azt szeretném mondani, hogy a PABSEC-nek, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Közgyűlésének teljesen különböző a feladata. Először is az említett szervezeten belül az Európai Parlamentnek nincs szerepe. Köszönöm a szocialista képviselőcsoportbeli kollégáim megértését. A 11. módosítás helyébe lépő és a jobb kormányközi együttműködés szükségességét hangsúlyozó kompromisszumos szöveg lehetővé fogja tenni ezen együttműködési forma megfelelő módon történő körvonalazását. Meg vagyok győződve arról, hogy az EURO-NEST további lökést fog biztosítani a keleti partnereinkkel fennálló partnerségünk megerősítésére, és a barcelonai folyamat részeként ki fogja egészíteni a déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolatokat. Azt fogja jelezni, hogy az Európai Parlamentben komolyan vesszük a szomszédainkat, és azt fogja bizonyítani, hogy megerősítjük a kapcsolatokat keleti szomszédainkkal, a pártok megosztottságától függetlenül. Marek Siwiec, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) A vizsgált jelentésben szerepel néhány fontos megállapítás, és azok jó időben érkeznek. A jelentés tárgyát képező országokban (és főként a keleti térség országiról beszélek) igen dinamikus a helyzet, amely a várakozásoknak megfelelően számos új tapasztalatot hoz. Dicséretes, hogy az európai intézmények – a Bizottság, a Tanács és a Parlament – közös véleménynek adnak hangot, amely tükrözi azt a feladatot, amelynek érdekében ezeket az intézményeket létrehozták, és ezekért a bevezető megállapításokért szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak és a miniszter úrnak. Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak is. Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja támogatja az európai szomszédságpolitika fejlesztését, a megerősített szomszédságpolitikáét, amennyiben az megfontoltan és hatékonyan történik. A jelentéssel kapcsolatos munka során sok szükségtelen vitát elkerültünk. Elkerültünk egy meglehetősen ostoba vitát arról, hogy a Kelettel vagy a Déllel fontosabb-e a jószomszédi viszony fenntartása. Ez olyan lenne, mintha egy gyerektől azt kérdeznénk, hogy az anyukáját vagy az apukáját szereti-e jobban. Elkerültünk egy

81

82

HU


szükségtelen vitát arról, hogy az európai szomszédságpolitika átveszi-e vagy sem az EU bővítését célzó politikának a helyét. Ezek is irreális dilemmák, de ezek a kérdések világossá váltak. Az európai szomszédságpolitika akkor lehet hatékony, ha azt közösen hajtjuk végre. A „közösen” azt jelenti, hogy mind az Európai Unió, mind az érdekelt országok végrehajtják azt. Ez a politika nem lehet egyforma minden országban, mert ezekben az országokban eltérő mértékű a demokrácia, és ezek az országok különböző módokon érdekeltek e politika végrehajtásában. Hogy mennyire kényes kérdés ez, azt Önök is láthatták, ha figyelemmel kísérték a közelmúltbeli grúziai eseményeket, ami éppen a vita tárgyát képezi. Az ukrajnai újabb demokratikus választás miatti elégedettséget elhomályosítja az a tény, hogy az országban két éven belül ez a második választás volt. Az ember azt mondhatná, hogy vegyesen elégedett. Ami a Keletet illeti, politikánk olyan területhez kapcsolódik, amelyet folyamatosan megzavar az Oroszországi Föderáció által szervezett – akár nyilvánvaló, akár rejtett – intrika. Végezetül, ahogyan azt a miniszter úr elmondta, ez a politika csak akkor lehet sikeres, ha erőforrások, politikai akarat, hatékony fellépés társul hozzá, és naivitástól mentes, különösen abban az esetben, ha új intézmények létrehozását érinti. Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, a szomszédságpolitika az EU külpolitikájának egyik prioritása. Az európai szomszédságpolitika a béke, a stabilitás és a gazdasági jólét előmozdítására irányuló tágabb cél része. AZ ENP végrehajtása az EU részéről is sokat követel, mivel a 27 tagállam stratégiai célkitűzéseinek összeegyeztethetőnek kell lenniük. Fontos elkerülni a Kelet-Nyugat konfrontációját, bár az EU tagállamainak nyilvánvalóan eltérőek az együttműködési prioritásai. Együttműködésre minden irányban szükség van. Mivel az EU minden tagállama és 16 partnerország is érintett, az is érthető, hogy e politika kidolgozásakor az embereknek mindenképpen komoly aggodalmaik lehetnek azt illetően, hogy a különböző partnerországok hogyan vonhatók be az együttműködésbe. AZ ENP ereje azonban abban rejlik, hogy az EU-nak több forrást biztosít a partnerországok segítésére, mint abban az esetben, ha az egyes országokat külön-külön, teljesen különböző szempontból közelítené meg. Az ENP átfogó megközelítése azt is biztosítja, hogy az EU politikája ne függjön az elnökséget biztosító egyes országok regionális és nemzeti részrehajlásától. Képviselőcsoportom határozottan támogatja az ENP fejlesztését és a Bizottság által kiemelt prioritási területeket, amelyek a következők: a gazdasági integráció, az emberek mobilitása, az energiaügy (amelyhez mindenképpen hozzá szeretnénk tenni az éghajlatváltozást), valamint a pénzügyi és technikai segítségnyújtás. (Taps) Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az európai szomszédságpolitika az EU bővítésével egy időben nagyobb lendületre tett szert. Jelenleg segít ösztönzést adni a szomszédos régióknak ahhoz, hogy az európai értékrendszer irányába mozduljanak el. Ez elengedhetetlen feltétele a mindkét fél érdekeit – azaz a biztonság és a stabilitás garantálását, valamint az olyan értékek előmozdítását, mint az emberi jogok, és a teljes demokrácia tiszteletben tartását – szolgáló célkitűzéseknek. Ugyanakkor az európai szomszédságpolitika keretében érdemes hangsúlyozni az olyan országok jelentőségét és identitását, mint például Ukrajna. Ennek az országnak különleges jogállással kellene rendelkeznie az ENP-ben részt vevő országok csoportján belül, és prioritást kellene számára biztosítani, először is Európa kulturális örökségében betöltött szerepe, valamint a szomszédos országokkal meglévő történelmi kötelékei miatt. Ukrajna privilegizált jogállásának biztosítása azért is különösen fontos, mert ennek az országnak döntő szerepet kell játszania az Európai Unió egészének energiastabilitása és energiabiztonsága szempontjából. Ukrajna kérdését és a teljes jogú EU-tagságához vezető útjának megnyitását egyedi alapon kellene fontolóra venni, figyelembe véve, hogy a kelet-európai szomszédságban Ukrajna az EU fő partnere. Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Először is azt szeretném mondani, hogy sajnálom, hogy ez egy közös vita, ugyanis a grúz helyzetnek saját jogú vita tárgyát kellett volna képeznie. Az elmúlt hétvégén a házelnök Grúziába küldött. Most tértem vissza, és szerettem volna jelentést tenni az ottani eseményekről és a különböző találkozóimról. Két perc sajnos nem lesz elég erre. Mielőtt azonban Grúziáról beszélnék, szeretném üdvözölni az európai szomszédságpolitika országai közé felvett legújabb tagot, nevezetesen Mauritániát, ahová nemrég választási megfigyelő missziót delegáltunk, amelynek én voltam a vezetője.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ma nyilvánvaló, hogy a súlyos grúziai válság bizonyosan próbára tette európai szomszédságpolitikánkat. Tud-e ez a szomszédságpolitika valóban hasznos lenni? Jogos felvetni most a kérdést a grúziai helyzet fényében. Amit elmondhatok Önöknek, tisztelt kollégák, az az, hogy az erőszakmentes „rózsaszín forradalom” óta eltelt négy év során a grúziai közösségeket igazán megrázza az az erőszak, amelyből valamennyit láttunk a tévében is: a grúz nép elleni erőszak és az Imedi TV bezárásánál alkalmazott erőszak. Megrendültek, mert nem értik a történteket. Éppen ezért hálás vagyok a Bizottságnak, hogy független és átlátható vizsgálat indítására szólította fel a grúz hatóságokat, mert az emberek pontosan tudni akarják, hogy mi történt és hogyan történt. Látogatást tettünk az országban, és természetesen két változatban hallottuk az eseményeket: az ellenzék és a hatóságok verziójában. Mindkettő elfogadható: igen egyértelmű, hogy két változat létezik, az emberek azonban valódi átláthatóságot követelnek. Nyilvánvalóan nemcsak arra kell emlékeznünk, hogy Grúzia sebezhető, amint arra kollégánk emlékeztetett, és amit igenis tudunk, hanem arra is, hogy Grúziának kompromisszumot kell kötnie egy olyan „nagytestvérrel”, amely folyamatosan lesben áll, hogy rajtaüssön. Amikor a grúz hatóságok felhívják figyelmünket arra, hogy Oroszország mindenütt jelen van, figyelembe kell vennünk, hogy mi történik. Erre példa az Oroszországgal kötött vízumkönnyítési megállapodás, amely kedvez Abházia és Dél-Oszétia orosz útlevéllel rendelkező lakói számára, még akkor is, ha ezek a területek Grúzia területének részét képezik, és ezáltal Grúzia kedvezőtlen helyzetbe kerül. Ezen információk között nincs újdonság az Ön számára, biztos asszony. Amit ma kérnünk kell – természetesen a szükségállapot feloldásán kívül – az a szólás- és a sajtószabadság azonnali visszaállítása, és természetesen legfőképpen a szabad és átlátható választásokra vonatkozó biztosíték. Grúzia ma képes ilyen választásokat rendezni. Éppen az elmúlt évben bizonyította be, amikor átlátható, demokratikus helyhatósági választásokat tartott, teljes mértékben a nemzetközi előírásoknak megfelelően. Elérkezett az idő – itt pedig a Tanácshoz fordulok, mivel úgy vélem, némileg kíméletlen volt a grúz hatóságokkal –, hogy az európai szomszédságpolitikánkkal bebizonyítsuk, hogy hasznosak lehetünk. Meg kell mutatnunk Grúzia népének, hogy van némi értelme az ENP-nek. Az Európai Unió nem ábrándíthatja ki őket. Ezt az üzenetet kell nagyon erőteljesen továbbítanunk a grúz hatóságoknak. Willy Meyer Pleite, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos asszony, miniszter úr, először is szeretném megköszönni Tannock úrnak és Obiols úrnak a jelentés előterjesztését, és minden további nélkül értesíteni Önöket arról, hogy képviselőcsoportom bírálja a szomszédságpolitika alakulását és megközelítését. Bíráljuk, mert 2004-ben, az alapvetően az emberi jogok előmozdításán, a speciális szaktanácsadáson, a migrációs hullámok terén a kereskedelem és az emberek közötti kapcsolat jobb egyensúlyán alapuló szomszédságpolitika létrehozásakor egyértelműen láttunk lehetőségeket a nyitásra. Nincs azonban kétség afelől, hogy a pénzügyi eszköz jóváhagyása óta úgy tűnhet, azt a benyomást keltjük, hogy alapvetően a szabadkereskedelmi övezetek, a szabadkereskedelmi megállapodások és a migrációs hullámok kőkemény ellenőrzése iránt érdeklődünk, miközben az egyik oldalra hagyunk mindent, ami az emberi jogok előmozdítására és az azok tiszteletben tartásának követelményére vonatkozik. Két nyilvánvaló példa adódik nyugatra és délre, nevezetesen a szaharai konfliktus, amelyre Ferrero-Waldner asszony utalt, valamint az Izraellel fennálló konfliktus, más szóval a Marokkót és Izrael Államot két konfliktusért: a Nyugat-Szahara megszállt területeiért és a palesztin konfliktusért terhelő felelősség. Őszintén úgy vélem, hogy ezeken a területeken a szomszédságpolitikának sokkal nagyobb követelményeket kellene támasztania e két állammal szemben, annak érdekében, hogy azok egyszer s mindenkorra felelősséget vállaljanak azokért a konfliktusokért, amelyek az egyik esetben már csaknem száz éve, és a másik esetben negyven-ötven éve léteznek anélkül, hogy megoldották volna őket. Ebből a szempontból tehát azt szerettük volna, ha az Európai Unió sokkal szigorúbb álláspontra helyezkedik a szomszédságpolitika kialakításakor. Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ez a jelentés egyértelműen bizonyítja, hogy az itt jelenlévő Európa-barát politikai elit abszolút nincs tisztában a valósággal és választópolgárai elvárásaival. A jelentés azt kéri, hogy a vízumok feldolgozását haladéktalanul javítsuk ahhoz, hogy néhány EU-n kívüli országból könnyebbé és tehermentesebbé váljon a beutazás. Ez nem az, amit a londoniak többsége akar. Ők

83

84

HU


nem akarják megkönnyíteni a Nagy-Britanniába érkezést, nehezíteni akarják. Még jobban meg akarják válogatni azokat az embereket, akiket behívunk az országunkba, nem akarják kiterjeszteni a jelenlegi nyitott kapuk politikáját. A jelentés előirányozza Ukrajna belépését az EU-ba. Ukrajna lakossága 46 millió fő, és EU-polgárként mindannyiuknak joguk lenne belépni Nagy-Britanniába. Választópolgáraim többsége nem akarja, hogy több millióan jogosultságot szerezzenek a Nagy-Britanniába való belépésre. Nem akarnak már több, válogatás nélküli bevándorlást Kelet-Európából. Autókázik már Londonban elég bevándorló, aki sem adót, sem biztosítást nem fizet; van elég bűnözőnk, kábítószer-kereskedőnk, szélhámosunk, embercsempészünk és szexrabszolgánk. Egy másik őrült gondolat ebben a jelentésben az EU Szomszédsági Parlamenti Közgyűlésre irányuló felhívás: ez a politikusok számára egy újabb, a valóságtól elrugaszkodott beszédtéma, merész ábrándozás az adófizetők pénze elherdálásának további lehetőségeiről. Ezeket a politikusokat természetesen busásan meg kellene jutalmazni erőfeszítéseikért. Senkit sem lep meg, hogy ennek a jelentésnek az egyik szerzője a brit konzervatív párt tagja, egy olyan pártnak, amely otthon euroszkeptikusnak állítja be magát, de itt lelkesen Európa-barát. Nem csoda, hogy Londonban Tannock urat Kelet-Európa képviselőjeként ismerik. Teljes mértékben ellenzem ezeket a politikákat, választópolgáraim érdekeit károsítják. Ezért fognak engem 2009-ben újra megválasztani Londonban, és Tannock urat talán nem. Philip Claeys (NI). - Elnök úr, a jelentés C. preambulumbekezdése leszögezi, hogy az európai szomszédságpolitikának „továbbra is el kell különülnie a bővítés folyamatától; mivel az ESZP-ben való részvétel azon keleti szomszédok vonatkozásában, amelyek egyértelműen európai országokként határozhatók meg, nem zárja ki a hosszú távon lehetséges jövőbeli uniós tagság perspektíváját”. Valami oknál fogva úgy tűnik, hogy ez a szabály Törökországra nem vonatkozik. Itt pontosan ellenkező a helyzet. Törökország egyértelműen nem európai országként határozható meg, nem része az európai szomszédságpolitikának, de EU-tagságra törekszik. Soha nem volt igazán egyértelmű, hogy Törökország miért nem került be az ENP-be. A Bizottság eleinte azt mondta, hogy tagjelölt országként Törökország felvétele nem helyénvaló. Ez furcsa, ugyanis más esetekben konkrétan azt az érvet hozzák fel, hogy a szomszédságpolitikának és a bővítési folyamatnak továbbra is el kell különülnie egymástól. Törökországra sui generis szabály vonatkozik. Attól tartok, ennek valamilyen ideológiai ködösítéshez van köze. Még akkor is, ha teljes mértékben elköteleződünk a török csatlakozásra irányuló tárgyalások mellett, be kellett volna vonnunk Törökországot az európai szomszédságpolitikába, ha másért nem, akkor elővigyázatosságból. Ha a tárgyalásokat fel kell függeszteni, ahogyan azt már régen kellett volna, Törökország akkor közvetlenül beolvadt volna egy létező struktúrába. Ez nem történt meg, és a dolgok ennek következtében csak még nehezebbé válnak a jövőben. Marek Siwiec (PSE). - (PL) Elnök úr, a mai vita után megállapítottam (talán csak egyedül én állapítottam meg), hogy az Identitás, Hagyomány és Szuverenitás képviselőcsoport megszűnt létezni, amikor a Parlament elnöke bejelentette ezt az információt. Észrevételezem azonban, hogy a viták listája szerint ez a képviselőcsoport még mindig létezik, tehát egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ki hibázott: McMillan-Scott úr, amikor bejelentette, hogy a képviselőcsoport megszűnt létezni, vagy az a személy, aki ezeket a listákat írja? Elnök. − Siwiec úr, az elektronikus mechanizmus naprakésszé tételére még nem került sor, de Claeys úr már nem szólalhatott fel egy olyan képviselőcsoport nevében, amely két órával ezelőtt megszűnt, inkább független képviselőként szólalt fel. Elmar Brok (PPE-DE). − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim, valóban meg vagyok ütközve Batten úr szavain, aki a kozmopolita Egyesült Királyságból érkezett, és mégis szűk látókörű és idegengyűlölő propagandát terjeszt itt hamis állításaival. Ennek semmi köze nagyszerű országának büszke hagyományához. A szomszédságpolitika minden bizonnyal az Európai Unió legfőbb külpolitikai eszközévé vált most, hogy összesen tizenkét ország csatlakozását követően egyfajta konszolidációs szakaszba lépünk. Ezen okból kifolyólag fontos, hogy az ENP eszközét megfelelően és koncentráltan használjuk, és ez valóban egyértelműen így történik bizonyos szempontból.

14-11-2007

14-11-2007

HU


A szomszédságpolitika szilárd eszközt is biztosít számunkra a közel-keleti konfliktushoz kapcsolódó kérdésekben való aktív részvételünkhöz, ahogyan azt Ferrero-Waldner biztos asszony megjegyezte. Határozottan úgy vélem, hogy a feszültség kirobbanása után a grúziai megoldások megjelenése és a mielőbbi választások ténye részben összekapcsolódik az európai perspektíva és a szomszédságpolitika hatásaival, és azt mutatja, hogy itt jó úton haladunk. A politika biztosítja számunkra az eszközt ahhoz, hogy gondoskodjunk érdekeinkről, kapcsolatokat kovácsoljunk, partnereink érdekeit szolgáljuk, és előmozdítsuk az emberi jogok és a demokrácia fejlődését. Amikor ebben az összefüggésben Belaruszról vitázunk, biztos asszony, érdekesnek találom, hogy hogyan tudunk megfelelő utat találni ahhoz, hogy összekapcsoljuk az emberi jogokat és a demokráciát szolgáló eszközöket egy olyan helyzetben, amelyben a szomszédsági eszköznek még nem lehet ugyanaz a hatása. Ez egy fontos gyakorlat, amelyet a jövő évben meg kell ismételnünk. Van egy keleti szomszédságpolitikánk és egy déli szomszédságpolitikánk. Mindkettő egyformán fontos, de a módszernek nem kell mindig megegyeznie, mert a keleti szomszédságpolitikának van egy európai perspektívát tartalmazó dimenziója, ami azt jelenti, hogy lehetnek különböző kiindulópontok, és bizonyos értelemben különböző kilátások is. Egy olyan politika, amely kapcsolódik a társulási megállapodásokhoz és a partnerségi és együttműködési megállapodásokhoz, valamint arra irányuló célkitűzésekhez, hogy egy olyan ország, mint Ukrajna, a WTO tagjává váljon, és aztán szabadkereskedelmi terület jöjjön létre, az ilyen fejlődés irányába tett lépésekkel együtt számomra nagyon fontos előrelépési eszköznek tűnik. Ez egyfajta közös felelősség politikája. Ez nem csak a közép-európai tagállamok kelet felé tekintésének és a dél-európaiak dél felé tekintésének kérdése, az Európai Közösség egésze felelős mindkét részért. Ezért azt kell mondanom, hogy nem tudok elfogadni olyan javaslatokat, mint a Mediterrán Unióra irányuló javaslat. Nagyon szeretnék látni Spanyolországban és Franciaországban olyanokat, akik foglalkoznának Ukrajnával, valamint svédeket és németeket, akik ugyanilyen érdeklődést mutatnának Marokkó iránt. Ennek, nem pedig az Európai Unió új megosztásának kell lennie a politikánknak. (Taps) ELNÖKÖL: MANUEL ANTÓNIO DOS SANTOS Alelnök Jan Marinus Wiersma (PSE). - (NL) Elnök úr, először is képviselőcsoportom nevében hadd ismételjem meg teljes szívből azt a kérést, amit Elmar Brok intézett hozzánk az előbb. Azt mutatja, hogy a szomszédságpolitika milyen fontos az Európai Unió külpolitikai tevékenységei szempontjából. Üdvözöljük az ENP erősítését célzó terveket, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ENP befejezett dolog. Az EU-nak továbbra is kutatnia kell a politika hatékonyabbá tételének módjait. A differenciálás – amint azt mások is mondták – a szomszédságpolitika sikeressé tételének a kulcsa. A szomszédságpolitika óriási területre vonatkozik, Marokkótól Ukrajnáig. Európa befolyása nem azonos mindezekben az országokban, és Európa nem egyformán vonzó mindannyiuk számára. Az ENP összefüggésében az EU-nak azt az együttműködési megállapodást kell felajánlania partnerországai számára, amely a leginkább megfelel az elvárásainak. Ez egy adott tény, amelynek véleményünk szerint tükröződnie kell a Bizottság prioritásaiban. Grúzia európai törekvései különböznek Azerbajdzsán törekvéseitől. Az EU számára Tunézia kevésbé fontos, mint Ukrajna, és Libanonnak nem ugyanakkora a súlya, mint Marokkónak. Ennélfogva az egyes országokat egyedi módon kell figyelembe venni. Azokra az országokra kell összpontosítanunk, ahol az ENP kulcsfontosságú célkitűzése, a szomszédos országok Európához közelítése a leginkább elérhetőnek tűnik. A jelentés az ENP országok keleti szomszédaival is foglalkozik. Úgy véljük, hogy – a nemrég elfogadott Közép-Ázsia Stratégia részeként – a kérdéses országokkal való szilárd kötelékekre irányuló munka jó elgondolás. Eközben az Európai Unió kétségkívül meríthetne szomszédságpolitikájának tapasztalataiból. Nem helyeseljük azonban azt az elképzelést, hogy a régión kívüli országoknak az ENP-országok jogállását biztosítsuk. Jobban tennénk, ha Közép-Ázsia koherens megközelítésére összpontosítanánk, mint hogy bizonyos országokat az ENP-be vonnánk.

85

86

HU


Végezetül, az ENP keleti országaival folytatott szorosabb parlamenti együttműködés csak akkor hasznos, ha azt a régió kormányaival folytatott többoldalú együttműködés kíséri. Ha parlamenti közgyűlés felállítására kerülne sor, miniszteri közgyűlésnek is kellene lennie, mint más olyan régiókban, ahol ilyen jellegű parlamenti közgyűléseket hoztunk létre. Meglátásunk szerint csak akkor létezhetne ilyen jellegű parlament, ha a Tanács és a Bizottság is létrehozná kormányközi megfelelőjét. Lydie Polfer (ALDE). – (FR) Elnök úr, a Dél-Kaukázus térségével foglalkozó előadóként szeretném kihasználni Tannock úr és Obiols i Germà úr e jelentésének apropóját – akiknek egyébként gratulálok a munkájához – arra, hogy elmondjam Önöknek a grúziai helyzettel kapcsolatos, november 5-én, a demonstrációk kellős közepén tett látogatásomon alapuló benyomásaimat. A helyzetet rendkívül összetettnek találtam. A bevezetett nagy horderejű reformok egyrészt hatásosak voltak, különösen a gazdasággal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban, másrészt nem szabad elfeledkezni a nehéz társadalmi légkörről, a kiemelkedően magas munkanélküliségről, és arról, hogy a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él. A legszembetűnőbb dolog a nagyon feszült, sőt agresszív politikai légkör, amelyben az ellenzék rendkívül súlyos vádakkal illeti az elnököt, aztán pedig nyilvánosan visszavonja állításait, ami csak még több kérdést vet fel. A kormány a külföldi, vagyis orosz befolyás megismételt vádjaival válaszol, és videofelvételeket készít állításainak alátámasztására. A november 7-i események – a szükségállapot kihirdetése, a demonstrációk erőszakos rendőri elfojtása és a televízióállomás bezárása – kiemelték a helyzet rendkívül aggasztó jellegét. Az ilyen intézkedések nyilvánvalóan nem illeszkednek jól a jogállamiságban és az alapvető jogokban gyökerező hagyományos európai értékrendszerbe, és magyarázatra szorulnak. Remélnünk kell, hogy a január 5-ére tervezett elnökválasztás lehetővé teszi, hogy a demokratikus vita visszakerüljön az előtérbe. A grúzokon múlik annak eldöntése, hogy mi a híresztelés és mi a tény, és hogy a kiábrándulásaikra vagy az előttük álló kihívásokra összpontosítanak. Rajtunk múlik azonban az, hogy bátorítsuk és segítsük őket egy valóban demokratikus, megfelelően lebonyolított, a nemzetközi előírásoknak megfelelő választások lebonyolításában. A kockán forgó kérdés a demokrácia hitelessége és stabilitása Grúziában. Inese Vaidere (UEN). - (LV) Hölgyeim és uraim, a „rózsaszín forradalmat” követően Grúzia bebizonyította, hogy csatlakozni kíván az európai értékekhez. Megértésünkre és fogékonyságunkra számított. Mi sajnos teljes mértékben figyelmen kívül hagytuk a kívánságát. Tavaly kértem a FÁK békefenntartó erők nemzetközi békefenntartókkal való felváltását. Javaslatot tettem annak felülvizsgálatára, hogy jogszerű-e Abháziában és Dél-Oszétiában orosz útlevelek kiadása, amely módosítja a grúz állampolgárok nemzeti összetételét. Azt javasoltam, hogy a Bizottság és a Tanács Grúzia esetében fogadja el ugyanazt a vízumkönnyítést, mint amelyet jelenleg Oroszország számára biztosít. A Grúzia problémáinak rendezésében való aktívabb részvételre irányuló felszólítások azonban süket fülekre találtak. Ez a nemtörődömség nagyban hozzájárult a jelenlegi helyzethez. A demokratizálódás és a reform útja gyakran belső politikai válságokat jelent, különösen ebben a helyzetben, amelyben egy hatalmas szomszédos állam idézi elő azokat. Az Európai Uniónak hallgatnia kell Grúziára, és szolidaritását tetteken és szavakon keresztül is demonstrálnia kell. Köszönöm. Tobias Pflüger (GUE/NGL). - (DE) Elnök úr, az európai szomszédságpolitika hivatalos célja, hogy az EU körül – idézem – „stabil, baráti államok körét” hozza létre. Igen nagy pénzösszeget költünk rá: a 2007–2013 közötti időszakban 12 milliárd eurót. Milyen célokra? Sok szó esett az emberi jogokról, viszont ez az egész az EU érdekeinek hangsúlyozásáról szól. Például szó van egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. Azt kérdezném, hogy kinek a javára? Bőségesen tárgyaljuk a határok védelmét és a migráció ellenőrzését. A jelentés konkrétan azt állítja – hadd idézzem –, hogy a Parlament „hangsúlyozza annak szükségességét, hogy javítsák az ESZP-országoknak a migrációs áramlások kezelésére, az illegális bevándorlás elleni hatékony küzdelemre … rendelkezésre álló kapacitásait, …hogy fokozzák … a terrorizmus, … elleni küzdelemre irányuló együttműködésüket …; (és) támogatja a szomszédok részvételét az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségben (Frontex) és az Európai Rendőrségi Hivatalban (Europol)”. Ezek olyan dolgok, amelyeket nem támogatunk, és tehát – amint azt kollégám, Willy Meyer-Pleite elmondta – képviselőcsoportunk nem fogja megszavazni a jelentést. Bastiaan Belder (IND/DEM). - (NL) Elnök úr, a Bizottságnak az európai szomszédságpolitika keretében Izrael Állam iránt tett kötelezettségvállalása a szívemhez közel álló kérdés. Ezt a Bizottság épp tegnap bizonyította itt be kiváló szónoka, Dr. Andreas Eldina személyében.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Csak így tovább, biztos asszony! Tudom, hogy élvezem társelőadónk, Tannock úr, valamint az izraeli delegációnk elnökének, Hybášková asszonynak a támogatását. Van egy égető kérdés, amit fel kell tennem: milyen konkrét új lehetőségeket tervez a biztos asszony az európai szomszédságpolitika Izrael tekintetében történő erősítésére, bizonyára a zsidó állam kiemelkedően fejlett politikai és gazdasági helyzetére tekintettel? Röviden: összességében nem megfelelő itt differenciálni az európai szomszédságpolitikán belül? Úgy vélem, hogy igen. Sőt! Francisco José Millán Mon (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, szomszédaink számára nagyon fontos, hogy jólétben élő, stabil és békés országok körét alkossák, ahol a hatalom demokratikus modelleken alapul, és ahol teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat. Ennek az elképzelésnek alapvető előfeltételnek kell lennie az európai szomszédságpolitika szempontjából, amelynek bátorítania és segítenie kell szomszédainkat azoknak a reformoknak a végrehajtásához, amelyek az általam korábban említett értékek megvalósításához szükségesek. Számomra a politikai, a gazdasági és a szociális reformok kérdése alapvető része annak a jelentésnek, amelyet holnap fogadunk el. Egy második gondolat az, hogy a szomszédságpolitikának tekintettel kell lennie minden egyes ország sajátos jellegzetességeire. A különbségeket nem annak a földrésznek az alapján kell megállapítani, amelyhez az adott ország tartozik. A szomszédok csak szomszédok: ez a fontos észrevétel. Annak, hogy néhányan közülük európaiak is, lehetnek következményei az esetleges uniós csatlakozás szempontjából, de nem a szomszédságpolitika alkalmazásában. Ez egy általánosabb állítás, amellyel egyetértek, mert hiba lenne, ha egy országcsoportot egy másikkal szemben megkülönböztetnénk. Nem lehet elsőrangú szomszédságpolitika és egy másik, másodrangú szomszédságpolitika. A Földközi-tenger déli partjánál található szomszédok némi félelemmel jegyezték meg, hogy a huszonhétre történő bővítés a kibővült Unió részéről esetleg bizonyos fokú kizáráshoz vezet; a Kelet-Európát vagy a Kaukázus térségét előtérbe helyező szomszédságpolitika igenis gerjesztheti ezt a félelmet. A déli mediterrán országoknak nagyon régi kapcsolataik vannak az Unióval. Döntő jelentőségűek számunkra olyan kulcsfontosságú területeken, mint a biztonság, a bevándorlás és az energiaügy. Számos tagállamunk – mint tudjuk – rendkívül közeli történelmi, politikai, emberi, kulturális és gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn velük. Ez tehát a második fontos észrevétel a felszólalásomban. A szomszédságpolitikában nem szabad különbséget tennünk az európaiak és a nem európaiak között. Amint azt Brok úr az imént elmondta, a politikának a megosztott felelősség politikájának kell lennie. A fentiekre tekintettel, elnök úr, nem osztom a jelentés 2. pontjában az ENP földrajzi hatályának célszerűségével kapcsolatban kifejtett kétségeket. Ezen túlmenően, a jelentést nem osztottam volna két szakaszra, európai szomszédokról és mediterrán szomszédokról szóló szakaszra. Egy egységes dokumentum jobb lett volna. Zárásképpen szeretnék gratulálni Tannock úrnak és Obiols úrnak. Hannes Swoboda (PSE). - (DE) Elnök úr, a kérdés az, hogy a grúziai fejlemények a szomszédságpolitika kudarcát jelzik-e. Úgy vélem, nem erről van szó. Azt mutatják, hogy még mindig szükség lehet a szomszédságpolitika javítására, mivel az ottani események nagy része előrelátható volt. A tény az, hogy a grúziai „rózsaszín forradalom” sikereit és hitelét elhomályosította az elmúlt hónapokban és években a bírói testület hatásköreit korlátozó jó néhány önkényes határozat. A társadalmi helyzettel együtt ez a közelmúltbeli nyugtalansághoz vezetett, és remélem, hogy most már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Szaakasvili elnökkel együtt biztosítsuk a párbeszéd kezdeményezését, valamint azt, hogy átlátható és szabad választásokat bonyolítsanak le, valódi szólásszabadság mellett, valódi demokratikus választásokat eredményezve. A második ok, amely miatt a szomszédságpolitikát meg kell erősíteni, kétségkívül a további bővítésre vonatkozó vitánk egésze. Most az a szándékunk, hogy megvitassuk a délkeleti irányba történő bővítést, tárgyaljunk a délkelet-európai országokkal és Törökországgal, és lezárjuk a folyamatot. Ez nem a további bővítési körök megelőlegezésének ideje, hanem inkább a szomszédainkkal fenntartott kapcsolatok megerősítéséé, és e szomszédos országok közül néhánynak – amennyiben Európában találhatók – egy

87

88

HU


későbbi időpontban esélye lesz majd az Európai Unióhoz történő csatlakozásra, míg másoknak nem lesz. Ennek a szoros kapcsolatnak azonban léteznie kell. A harmadik ok már említésre került. Úgy vélem, hogy az olyan homályos ötleteket, ha megbocsátják a kifejezést, mint a Mediterrán Uniót, amely pontosan az Európai Unión keresztül húzná meg a választóvonalat, egy olyan Mediterrán Uniót, amelyben az Elnökök Konferenciájának tegnapi ülésén Sarkozy elnök úrtól elhangzott javaslatnak megfelelően az EU többi tagállama megfigyelői státusszal rendelkezhet, meg kellene és meg kell akadályozni; e cél érdekében közös szomszédságpolitikára van szükségünk, és együtt kell működnünk a kapcsolatok megszilárdításáért. Jogos egy EU–Fekete-tengeri Közösség és egy EU–Mediterrán Közösség terve, de mindig az Európai Unió egészének feladata lesz, hogy fenntartsa és megerősítse a kapcsolatokat ezekkel a szomszédokkal: ez a feladat a Bizottság törekvéseinek támogatását is magában foglalja. Szent-Iványi István (ALDE) - (HU) Tisztelt elnök úr! Az Unió célkitűzése a jólét, a stabilitás és a biztonság zónájának megteremtése a szomszédsággal. E téren már vannak komoly és méltányolható eredmények, de vannak komoly kudarcok is. A befagyott konfliktusok terén nincs érdemi előrelépés, és nem látjuk az elképzeléseket sem a transznisztriai, abháziai, palesztin vagy a nyugat-szaharai válság megoldására. A szomszédságpolitika országai sem földrajzi, sem kulturális, sem gazdasági, sem politikai szempontból nem alkotnak egységet. Ezért differenciált, országspecifikus megközelítésre van szükség: ami jó lehet Jordániának, nem biztos, hogy jó Ukrajnának. A szomszédságpolitika keleti és déli dimenziója közötti politikai és költségvetési egyensúlyt minél hamarabb meg kell teremteni. Ez pedig a keleti dimenzió erősödéséhez kell, hogy vezessen, hiszen ez egy nyilvánvaló következménye annak, hogy az Európai Unió az elmúlt időszakban az új tagállamokkal bővült. Erre a Bizottság részéről számos ígéretet kaptunk, de várjuk, hogy ezt a Bizottság be is váltsa. Köszönöm. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). - (PL) Elnök úr, ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika hatékony legyen, azt folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és a geopolitikai helyzethez kell igazítani. Csak ily módon lesz képes hatékonyan végrehajtani az EU által tőle elvárt feladatokat. Az európai szomszédságpolitika még mindig jelentős kihívásokkal áll szemben. Ezek a kihívások nem csak az államközi vagy gazdasági együttműködés létrehozásához biztosított hatékony segítségnyújtásból állnak. Ma az is létfontosságú, hogy legyen válaszunk arra a kérdésre, hogy hogyan segíthetjük elő a helyzet rendezését azokban az országokban, ahol a szabadság veszélyeztetve van. Különösen Oroszországra és Belaruszra gondolok. Az európai szomszédságpolitikának olyan eszköznek kell lennie, amely befolyást gyakorol azoknak az országoknak a hatóságaira, ahol a szabadság és a demokrácia pusztán csak látszat, ahol a független média újságírói megmagyarázhatatlan körülmények között életüket vesztik, és ahol az ellenzéket rendszeresen és gyakran brutálisan elmozdítják a közéletből. Az ily módon eljáró országokban tudatosítani kell, hogy Európai Unió feltárja és nyíltan elítéli a szóban forgó gyakorlatokat. Duka-Zólyomi Árpád (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr. Az elmúlt három év alatt bebizonyosodott, hogy az európai szomszédsági politika egy nagyon fontos eszköze az érintett államokkal való egyre szorosabb együttműködésnek, valamint Közösségünk stabilitása és biztonsága növelésének. A szomszédsági politika kötelez is bennünket, főleg ha egy érintett országban veszélybe kerül az eddig kiépített törékeny rendszer. A grúziai helyzetre hívom fel az önök figyelmét, ahol veszély fenyegeti a közösen épített demokráciát, jogállamiságot, s a lendületes gazdasági fejlődést. A tömeges tüntetések és zavargások bizonytalanná tették a helyzetet. Meggyőződésem, hogy a kialakult helyzet hátterében nagymértékben az orosz nagyhatalmi politika bomlasztó szándéka húzódik meg. A legnagyobb figyelmet a demokratikus intézményrendszer megszilárdítására kell helyezni. A szükségállapot kihirdetése, illetve a tüntetők elleni túlzott karhatalmi fellépés után az előrehozott elnökválasztás helyes lépés volt ebbe az irányba. Az EU-nak elkötelezett partnere a Szaakasvili által vezetett Grúzia, amely számos probléma mellett a reformok, a gazdasági növekedés területén jelentős előrehaladást mutat. Az EU, illetve a Bizottság, a Tanács és a Parlament együttműködve az EBESZ-szel érdekeltek abban, hogy békés eszközökkel oldjuk meg a feszültséget. Ehhez minden támogatást meg kell adnunk.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Az EU „soft power”, azaz a bevonásos meggyőzés módszerét igazolja a grúziai helyzet is, amikor Szaakasvili elnök a Nyugat hatására terelte vissza demokratikus mederbe a kiélezett folyamatot. Éppen a grúziai események tükrében tartom rendkívül fontosnak a szomszédsági politika hatékonyságának rendszeres felülvizsgálatát. Komoly próbatétel előtt áll a grúz hatalom. Mindenesetre elkerülhetetlen a párbeszéd a megosztott ellenzékkel, amelyet nem lehet kirekeszteni ebből a folyamatból. Támogatásunk ellenére Tbiliszinek a januári választásokon kell bizonyítania, hogy mennyire szilárd az ország demokratikus rendszere. Josep Borrell Fontelles (PSE). - (ES) Elnök úr, az EBESZ spanyol elnökségének különmegbízottjaként lehetőségem volt látogatást tenni az egyik legtöbb konfliktus által gyötört szomszédsági térségben: a Kaukázusban; a legjobb dolog, ami valamennyi „rögzült” konfliktussal történhetett – tekintettel arra, hogy mi történik Grúziában – az, hogy továbbra is „rögzültek” maradnak, mivel egyik konfliktus terén sem értünk el egyértelmű javulást, valójában a nagyszerűen ismertetett grúziai események azt bizonyítják, hogy milyen nehéz a teljes demokráciához vezető út. Napjainkban a Kaukázus térsége az új hidegháború, a helyhez kötött hidegháború frontvonala. Tbiliszibe érkezve az embert Bush elnök hatalmas képe, az oszétiai határhoz érkezve pedig Putyin elnök képe üdvözli, azt az új összeütközést szimbolizálva, amelyről azt hittük, már túl vagyunk rajta. Ami történt, megtörtént, viszont most a mi felelősségünk, hogy a szomszédságpolitikát a szabad és tisztességes januári választások biztosításának elősegítésére használjuk. Nehéz lesz. Néhány hónap leforgása alatt nehéz a szükségállapottól – ahol a demonstrációkat erőszakosan elnyomják, ahol a médiát brutális erővel bezárják – eljutni a szabadság légköréig, amely lehetővé teszi, hogy szabad és demokratikus választásokat lehessen tartani, nehéz elképzelni, hogy egy olyan helyzetből, ahol az ombudsmant a város utcáin megverik a rendőrök, egy olyan helyzetbe el lehet jutni, ahol az emberek szabadon megválaszthatják elnöküket. De ezek a tények. Nekünk, az Európai Parlamentnek erőteljes szerepet kell vállalnunk, és az EBESZ-szel együtt és az általunk küldendő megfigyelők révén részt kell vennünk a választások felügyeletében, ugyanis az érintett térség olyan térség, ahol a demokrácia felé haladás jó része a tét szomszédságunk leginkább konfliktus-gyötörte térségében. Samuli Pohjamo (ALDE). - (FI) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani e jelentés szerzőinek a kiváló munkájukért. Szeretnék rámutatni, hogy a helyi és a regionális hatóságok, valamint a civil társadalom milyen fontos szerepet tölt be az európai szomszédságpolitika végrehajtásában. Amikor elő akarjuk mozdítani az európai értékeket a szomszédos országokban, a kulturális és diákcserék, valamint a közösen megvalósított sikeres gyakorlati projektek döntő jelentőségűek. A Regionális Fejlesztési Bizottság is emlékeztetett a kohéziós politikán belüli partnerségi elv kiemelkedő tapasztalataira. Ezeket a jó tapasztalatokat is előnyünkre kellene fordítanunk az ENP végrehajtása során. Valódi közeledést is megvalósítunk, ha a határforgalmat érintő akadályok feloldódnak, és a diákok, a kutatók, a művészek, újságírók, vállalkozók és mások mozgása könnyebbé válik. Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök úr, az európai szomszédságpolitika kapcsán először is emlékeznünk kell arra, hogy támogatást nyújtsunk azoknak a kormányoknak, amelyek tiszteletben tartják az alapvető szabadságjogokat és az emberi jogokat, és támogatnunk kell ezeket a jogokat azokban az országokban, ahol tiszteletben tartásuk elmarad. Ez az európai kontinens stabilitása szempontjából alapvető fontosságú. Az ENP-be felvett országok sora hosszú. Két országra szeretném felhívni az Önök figyelmét: Ukrajnára és Belaruszra, amelyeket fel lehetne venni az ENP-be. Ukrajna prioritás kell, hogy legyen számunkra, és az országgal jelenleg folytatott tárgyalásoknak társulási megállapodás megkötéséhez kell vezetniük, és aztán lehetővé kell tenniük, hogy az ország az EU tagjává váljon. Egy ilyen politika biztosítást nyújtana számunkra Oroszország növekvő ambíciói ellen, sőt Ukrajna hűbéri állammá tételének újabb kísérlete ellen. Végül Belaruszról: a Bizottság arra irányuló kísérlete, hogy Belaruszt megfigyelőként hívja meg az ENP konferenciára, túlságosan korainak tűnhet. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez az ország még mindig Lukasenko diktatúrája alatt áll, aki megsérti az emberi jogokat és az etnikai kisebbségek jogait. Az EU jobban tenné, ha hatékonyabb támogatást biztosítana a belarusz népnek és az ellenzéknek. A fehéroroszok, és különösen a diákok vízumköltségeinek csökkentése pozitív jel lehet ebben az irányban, és a Bizottságnak ezt haladéktalanul be kellene vezetnie.

89

90

HU


Jana Hybášková (PPE-DE). - Elnök úr, először is szeretnék gratulálni a Bizottságnak az ENP jelentette egyedülálló elképzelésben tanúsított közreműködéséhez. Végre egyértelműen különbséget teszünk a bővítési eszköz és az ENP között. Európa egy különösen békés szakaszát éli. Ez eddig rendkívül sikeres volt. Az ENP szükséges mennyiségű kreatív gondolkodást képvisel, amely őrizni és védelmezni fogja a békét és stabilitást gyermekeink érdekében. Az energiabiztonság, a bevándorlás és a terrorizmus elleni fellépés mind központi kérdés. Minél egyértelműbbek, pontosabbak és analitikusabbak és minél politikamentesebbek vagyunk, annál jobban fel vagyunk szerelkezve ahhoz, hogy szembenézzünk ezekkel a fenyegetésekkel. Engedjék meg, hogy kihasználjam ezt a különleges fórumot és a jogalapról érdeklődjek. Néhány cselekvési terv hamarosan lejár. Konkrétan az EU–Izrael cselekvési tervre gondolok, amely 2008 áprilisában jár le. A német elnökség vitacsoportot hozott létre. A vitacsoport legfőbb feladata, hogy a jövőre vonatkozó egyértelmű cselekvést határozzon meg. Időközben, tisztelt biztos asszony, az Önök munkája, a mi munkánk nagyon pozitívan tükröződik Izraelben. A Tanácshoz és a Bizottsághoz eljutott egy nem hivatalos dokumentum, amely azt az egyszerű tényt tükrözi, hogy Izrael javítani kívánja kétoldalú kapcsolatainkat, évente szorgalmazna EU–Izrael értekezletet és rendszeres magas szintű együttműködést. Biztos asszony, a kérdésem az, hogy a Bizottság hogyan fogja mérlegelni az izraeli nem hivatalos dokumentumot, és különösen az, hogy a Bizottság hogyan fog egy új cselekvési terven dolgozni? Hogyan fogja az új cselekvési tervünk vagy a javított cselekvési terv tükrözni aggodalmainkat: a terrorizmusellenességet, a szélsőségesek elleni küzdelmet, az idegengyűlöletet, az energiabiztonságot és természetesen az emberi jogi kérdéseket, valamint a nemzetközi kérdéseket, a Genfi Egyezményeket? Hogyan fog mindez tükröződni, és milyen választ adunk majd a vitacsoportnak és a német elnökségnek? Dobolyi Alexandra (PSE). - Elnök úr, engem is nagyon aggaszt a grúz válság, és be kell ismernem, hogy negatív értelemben vagyok meglepve. A közelmúltbeli fejlemények nagyon szerencsétlenek és sajnálatosak mindazok számára, akik támogatják Grúzia demokratikus fejlődését. Az Amnesty International és a Human Rights Watch szervezetek jelentése és a grúz ombudsman jelentése különösen nyugtalanító. Az ország jelenlegi helyzetére tekintettel örömmel fogadom a grúz parlament felszólalójának kijelentését, miszerint a szükségállapotot pénteken feloldják, és a mai naptól számított két napon belül Grúzia állampolgárainak élete remélhetőleg visszatér a rendes kerékvágásba. Véleményem szerint a helyzet rontja a kormány és Szaakasvili úr hírnevét is, aki 2003-ban békés tüntetések mellett jutott hatalomra, amely tény a kaukázusi térség legdemokratikusabb vezetőjének szerepét osztotta rá. Az, hogy Szaakasvili elnök már 2008. január 5-re kitűzte az elnökválasztást, az országban fennálló feszültségek enyhítéséhez már hozzájáruló pozitív lépés. A kormánynak azonban a nemzetközi normákkal összhangban demokratikus és szabad választást kell tartania, hogy megmutassa a világnak, hogy az ország előbbre lép. A kormánynak ezért garantálnia kell, hogy a választási kampány minden jelölt számára biztosítani fogja a szólásszabadságot. Örömmel fogadtam a hatóságok és az ellenzék között folyó párbeszédet: ez fejlődés felé mutató jel. Elvárom valamennyi érdekelt féltől és felhívom őket arra, hogy a választási kampány során végig felelősséggel járjanak el, továbbá konstruktív módon kezeljék a szabad és biztonságos választások jelentette kihívást. Grażyna Staniszewska (ALDE). - (PL) Elnök úr, elengedhetetlenül fontos, hogy a szomszédságpolitikával együtt, az Európai Unió kapui nyitva maradjanak kelet-európai szomszédaink előtt. A tagság hosszú távú lehetőség lehet, mivel a reformok előrehaladásától és a koppenhágai kritériumoknak való megfeleléstől függ, azonban kiemelkedő szimbolikus és politikai jelentőséggel bír. Hazám példája alapján tudom, hogy önmagában az EU-tagság lehetőségének megvan az ereje ahhoz, hogy a társadalmat a gazdasági reformok és a demokratikus változás útjára lépésre ösztönözze. Ma az Európai Parlamentben egyértelmű és pozitív jelet küldünk keleti partnereinknek, és most várjuk a reakciójukat, nem csak politikai nyilatkozatokban, hanem legfőképpen gyakorlati gazdasági és szociális intézkedések formájában. Azt várjuk tőlük, hogy térjenek a reform és a demokrácia útjára, reformálják meg igazságügyi rendszereiket, és azt követően függetlenítsék azokat a politikai hatásoktól, küzdjenek a korrupció ellen, és teremtsenek kedvező környezetet a gazdasági növekedéshez. Meg vagyok győződve arról, hogy egy demokratikus és gazdag Ukrajna, Moldova és – reméljük – egy napon Belarusz is nem csak az adott országok lakói számára, hanem az egész Európai Unió számára hasznosak lesznek.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a szomszédságpolitika az egyik olyan mechanizmus, amelynek célja egy olyan térség létrehozása az EU körül, ahol lehetséges a konfliktusmentes együttműködés, valamint az EU határainál a kulturális és gazdasági választóvonal kialakulásának elkerülése. Egyetértek a jelentés szerzői által kifejezésre juttatott aggodalmakkal, miszerint hiba lenne a Földközi-tenger térségének országait ugyanebbe a politikába felvenni. Sokkal jobb lenne egy EU-mediterrán partnerséget létrehozni saját megfelelő mechanizmusaival. Úgy vélem, csak azokat az országokat kellene felvenni a szomszédságpolitikába, amelyeknek vannak az Európai Unióval szárazföldi határai. Az e politikában való részvételnek a kérdéses ország EU-tagságának megszerzése felé tett lépésnek kellene lennie, nyilvánvalóan csak akkor, ha ez az adott országok és az EU akarata is. A jövőben el kell gondolkodnunk egy külön EU–Ázsia politika létrehozásáról az olyan ázsiai országokkal, amelyek gazdaságilag és politikailag együtt akarnak működni az Európai Unióval, például olyan országokkal, mint Grúzia és Örményország. Tevékenységeinket régiónként kell különválasztanunk. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Tisztában vagyunk azzal, hogy az európai szomszédságpolitika célja, hogy az Európai Unió körül létrehozza a biztonság és stabilitás tartós körét, szoros kapcsolatokat alakítson ki a szomszédos országokkal, valamint lehetővé tegye ezen országok számára az emberi jogok tiszteletben tartásán, a jogállamiságon és a gazdasági és társadalmi fejlődésen alapuló demokratikus reformok végrehajtását. A kérdésem a következő lenne: milyen árat vagyunk készek fizetni e célkitűzések megvalósításáért? Múltbeli tapasztalatokat figyelembe véve, szeretnék rámutatni, hogy a megfelelő finanszírozási források elengedhetetlenek az európai szomszédságpolitika fejlesztéséhez. Véleményem szerint egy hét éves időszakra 11 milliárd EUR nem túl sok 16 ország számára. A pénzügyi eszközök és politikák hatékonyabb koordinációja lényeges része az európai szomszédságpolitika finanszírozása fejlesztésének, és az alakuló uniós költségvetési reform kiváló lehetőség arra, hogy szilárd alapokat teremtsünk az európai szomszédságpolitika egyre hatékonyabb jövőbeli fejlődéséhez. Semmiképpen sem tudok egyetérteni Pflüger úrral, aki szerint ez egyszerűen az adófizetők pénzének elherdálása. A második kérdés, amit hangsúlyozni szeretnék, az EU szomszédos államai közötti kapcsolatokat érinti. Elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokat tartsanak fenn és támogassák egymást. Nincs kétség afelől, hogy együttműködés révén képesek lesznek problémáik többségének megoldására. Erre való tekintettel az Európai Parlamentnek nyíltan ki kellene fejeznie az EURO-NEST – az EU keleti szomszédságának parlamenti közgyűlése – iránti támogatását, valamint politikai határozottságot kellene mutatnia és pénzügyi támogatást kellene felajánlania ennek a projektnek a végrehajtásához. Az EURO-NEST új lendületet biztosítana az európai szomszédságpolitika hatékonyabb végrehajtásához, miközben lényegesen megnövelné ennek a politikának a parlamenti dimenzióját, amelyen belül az Európai Parlament képes lenne tiszteletreméltó küldetésének teljesítésére. Jamila Madeira (PSE). - (PT) Az Európai Uniónak a világban betöltött szerepe jelenleg létfontosságú, ha olyan egyensúlyhelyzeteket akarunk elérni, amelyek elengedhetetlenek a világbékére és a globális igazságra való törekvéshez. A bizonyos országokkal, különösen kétoldalú megállapodásokon keresztül fenntartott társulás logikájának éppen ezért nem szabad aláásnia a globális szemléletmód által megkövetelt többoldalú megközelítés kidolgozását. Az EU-nak a világgal fenntartott kapcsolataiban az egyetemes emberi jogok tagadhatatlan befolyásának és az alapvető szabadságok garanciájának alá kell támasztania a világban bármely partnerrel folytatott bármely párbeszédet, különösen a mediterrán térséggel kapcsolatban. E régió Európához való földrajzi közelsége, ősrégi kapcsolata, kulturális sokszínűsége és állandó politikai instabilitása miatt az EU-nak nagyon határozottan kell fellépnie az említett alapelvek biztosítása érdekében. Gratulálok tehát az előadóknak azért, hogy az európai szomszédságpolitikáról szóló jelentésükben ennek fontosságot tulajdonítanak. Eközben a Mediterrán Unióra irányuló, Sarkozy elnök úr által előterjesztett javaslat egyáltalán nem illik ebbe a képbe. Bár rendkívül hasznos, mert felélénkíti a Földközi-tenger térségével kapcsolatos vitát, egyrészről a jelenlegi partnerség felszámolását javasolja, míg másrészről megtagadja az egyetemes emberi jogok és különösen az alapvető szabadságok elsőségére vonatkozó uniós alapelveket, másodrendű kérdésnek tekintve azokat egy olyan eseti pragmatizmus szerint, amely egy többsebességes kapcsolatot támogatna. Nem feladatunk annak a lassításnak az elősegítése, amelybe partnereink menekülnek, illetve a megosztottságok elősegítése sem. Elő kell mozdítanunk a fejlődést és a haladást, különösen a jogok vonatkozásában, garantálva

91

92

HU


eközben azt, hogy befektetéseinket arra használjuk, hogy a térség egésze számára összességében növekedési és gazdasági fejlődési lehetőségeket biztosítsunk. A térségben a szabadkereskedelmi övezet 2010-ben történő végleges kialakításának garantálása valamennyi hasonló ország körében tehát elérhető célkitűzés, azonban soha nem adhatjuk fel a humanista és demokratikus értékek és jogok iránti tiszteletünket. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) Nagyra értékelem Tannock úr jelentését. Olyan szomszédokra van szükségünk, amelyek megfelelnek az Európai Unió előírásainak, függetlenül attól, hogy tagjaivá válnak-e az Európai Uniónak, és mikor. Ezért úgy vélem, a szomszédságpolitikának proaktívvá kell válnia, mégpedig nem csak nyomon kell követnünk a helyzet alakulását, hanem támogatnunk is kell az adott országokat a szükséges előírásoknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseik során. Ami a grúziai helyzetet illeti, Szaakasvili elnöknek az előrehozott elnökválasztás, a parlamenti választásokra irányuló népszavazás rendezésére, valamint a szükségállapot feloldására vonatkozó határozatai üdvözlendőek. Mindezek az intézkedések hozzájárulnak a szenzitív grúziai helyzet életképes rendezésére irányuló viták és tárgyalások újrafelvételének kedvező demokratikus légkör helyreállításához. Támogatom a jogállamiság, a szólásszabadság és a médiaszabadság mechanizmusai visszaállításának szükségességére vonatkozó elgondolást. Arra kérem Grúzia politikai erőinek összességét, hogy működjenek együtt az audiovizuális tevékenységet szabályozó jogszabály kidolgozásában, amely megelőzné a közelmúltbelihez hasonló helyzeteket. A jelenlegi kormánypárt az a párt, amely 2003-tól kezdve következetes reformok rendszerét kezdeményezte és támogatta kulcsfontosságú területeken, amelyek viszont látható gazdasági fejlődést idéztek elő, a működő piacgazdaság és valódi demokrácia felé vezetve Grúziát. Ugyanezen kormány alatt támogatták az Európai Unióval kialakított cselekvési terv hatékonyabb végrehajtására irányuló mechanizmusok létrehozását, és az európai irányba való fejlődés fokozódott. Grúzia ugyanakkor stratégiai partnerré vált a szomszédságpolitikában, ami elengedhetetlen a térségben rögzült konfliktusok megoldásához, az ország jó közvetítő, jelentős partner a regionális együttműködésben, és stratégiai szövetséges az energiaügyi együttműködési projektek és a közlekedés terén. Figyelembe kell venni az ellenzék követeléseit és magatartását, de azokat a teljes politikai és gazdasági helyzet összefüggésében kell értékelni, az országon belül és a térségben egyaránt. Úgy vélem, körültekintően kell figyelnünk a grúziai konfliktus területein zajló eseményeket és az Oroszországi Föderáció magatartását, különösen a Koszovó jogállásával kapcsolatos határozathozatal közeli határidejének összefüggésében. Kader Arif (PSE). – (FR) Elnök úr, konkrétan a mediterrán térségről kívánok beszélni, amely, amint arra az előadók emlékeztettek bennünket – és köszönöm, hogy emlékeztettek – külpolitikai szempontból nagyon fontos Európa számára. A mediterrán térség iránti alapvető kötelezettségvállalás támogatása sarkall engem arra, hogy figyelmeztessek azokra a kockázatokra, amelyeket Európa mediterrán politikájának átfogó szomszédságpolitikája keretében történő felhígítása jelent. Nem szeretnénk, ha rivalizálás alakulna ki az európai országok és déli szomszédaink között. Az ENP-nek kétoldalúan kell kiegészítenie a többoldalú barcelonai folyamatot, amely – emlékeztetném Önöket rá – 1995 óta a mediterrán térségbeli kapcsolatok felépítésének referenciakerete. Mivel ez így van, sem az ENP, sem a mediterrán országokra irányuló egyéb projekt számára nem engedhető meg, hogy elhomályosítsa vagy felváltsa a politikai, a gazdasági és a társadalmi fejlődés három pillérén alapuló barcelonai célkitűzéseket, mivel kizárólag azokkal mozdítható elő a hatékony regionális integráció. Ezért két kérdést kell kiemelnem. Először is egyensúlyt kell fenntartanunk a finanszírozás kelet-európai és a mediterrán országok közötti elosztásában. A mediterrán térségre irányuló erős és ambiciózus európai politika fenntartására vonatkozó képességünk a megfelelő egyensúly kialakításától függ. Másodszor, az idén már a Tisztelt Ház elé terjesztett jelentésem tárgyát képező, tervezett euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet vonatkozásában hangsúlyoznám egy összehangolt és fokozatos megközelítés jelentőségét, amely lehetővé tenné az érintett országok számára, hogy megbirkózzanak egy nyílt kereskedelmi rendszer sebességével és intenzitásával, figyelembe véve eközben sajátosságaikat és különösen a gazdaságuk bizonyos szektorainak gyengeségét. A fejlődés érdekét szolgáló kereskedelem kell, hogy a célunk maradjon.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Zárásképpen szeretném viszontlátni e szempontokat a jelentésben is, mivel ezek szükségesek egy olyan egyértelmű mediterrán politika meghatározásához, amely az adott térség fejlődésére és stabilitására vonatkozó hosszú távú stratégiai szemléletmódon alapul. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, hadd gratuláljak az előadóknak a téma alapos vizsgálatához. Ki kell azonban emelnem, hogy amennyiben az egyik alapvető célunk az, hogy a béke térségét hozzuk létre, figyelembe kell vennünk a szóban forgó országok politikai jövőjét. Hadd említsem Egyiptomot példaként. Tudja-e valaki közülünk, hogy mi fog történni a Mubarak-korszak után? Attól tartok, nem. Nem vesszük észre, hogy Egyiptomot előbb-utóbb átveszi a Muzulmán Testvériség elnevezésű hatalmas, szélsőséges iszlám szervezet? Ezért meg kell értenünk, hogy a térségben minden tervünket alá fogja ásni egy ilyen helyzet. Nem akarom itt újra megismételni a jelentésről szóló korábbi vitában tavaly tett javaslatomat. A kérdéses országok közötti nemzetközösség létrehozását javasoltam annak érdekében, hogy a politikai szomszédságban meg lehessen erősíteni a kapcsolatokat. Engedjék meg, hogy annak kiemelésével zárjam, hogy az európai szomszédságpolitikát a Tízek csatlakozásával együtt támogattuk, azzal a céllal, hogy mérséklődjön az újabb választóvonalak kialakulása a szomszédos országokkal. Ezen okból kifolyólag, az európai szomszédságpolitikának továbbra is egységesnek, földrajzilag összetartozónak, és a keleti és déli részek között kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ezen túlmenően, mivel az európai politikai szomszédságot alkotó országok politikai, gazdasági, sőt kulturális különbségeket mutatnak, a sokféleség elve, mint mindig, döntő fontosságú, de azt nem szabad az ezen országok közötti szakadékok mélyítésére használni. Evgeni Kirilov (PSE). - Elnök úr, Ferrero-Waldner biztos asszonynak az elején igaza volt abban, hogy az ENP-nek ösztönöznie kell a demokratikus reformot. A grúz kormánynak teljes mértékben vissza kell állítania az országban a rendes demokratikus folyamatot és minden fellépése során szigorúan tartania kell magát a jogállamiság elveihez. Ki kell fejeznünk aggodalmainkat különösen a szólásszabadsághoz való jog és az információkhoz való hozzáférés jogának súlyos megsértésével kapcsolatban. Ebben a helyzetben a politikai párbeszéd folytatására, valamint a nép és a demokrácia érdekeit szem előtt tartó kompromisszum megtalálására van szükség az országon belül. Különösen aggasztónak tartom a rendőri szervek által a békés tüntetők ellen alkalmazott erőszakot. Az elmúlt napok eseményei azt mutatják, hogy a kormány nem tudja elviselni a kritikát. Egy orosz befolyással történő, állítólagos államcsíny elmélete legalábbis rendkívül ellentmondásos. Ráadásul nyilvánvalóan nagyon valószínűtlen, hogy egy sikeres ellenzéki provokátor, akit jelenleg nem látunk a politikai színtéren, oroszpárti legyen. Pozitívan fogadjuk Szaakasvili elnök azon döntését, hogy előrehozott elnökválasztást tűzött ki. A szükségállapot feloldására vonatkozó mai hír ugyancsak pozitív jel. Mostantól azt várjuk, hogy a szabad és tisztességes választások valamennyi feltétele teljesüljön. Az egyik ilyen feltétel a szólásszabadság, ez pedig azt jelenti, hogy a közelmúltbeli események során erőszakosan beszüntetett valamennyi médiának – például az Imedi TV-nek, a Kavkazia TV-nek – folytatnia kell szokásos tevékenységét. Ezt egyértelműen hangsúlyoznunk kell. Úgy vélem, hogy Szaakasvili elnök kellően határozott lesz ahhoz, hogy visszafordítsa az elmúlt hetekben kialakult negatív tendenciákat. Megválasztása után Szaakasvili helyes reformpolitikát kezdeményezett Grúziában, amit támogatni kell. Határozott meggyőződésem az is, hogy az ország demokratikus fejlődését az Európai Parlamentnek szigorúan nyomon kell követnie és támogatnia kell. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az idő miatt nagyon rövid leszek, bár ez számomra kedvező, mert jelen leszek a kérdések óráján. Ez egy hosszú és intenzív vita volt, amely véleményem szerint kiterjedt a szomszédságpolitika valamennyi lényeges szempontjára. Úgy gondolom, hogy széles körű konszenzust értünk el olyan alapvető kérdésekkel kapcsolatban is, mint az, hogy a szomszédságpolitikának átfogó és mindenre kiterjedő politikának kell lennie, amely Észak felé, de ugyanakkor Kelet és Dél felé is törekszik. Figyelembe kell vennie azoknak az országoknak a sajátosságait is, amelyekre irányul. Természetesen számításba kell vennünk partnereink sajátosságait és szükségleteit, és a szükséges eszközöket kell használnunk, az adott szükségletekkel és sajátosságokkal összhangban. Az európai szomszédságpolitikának egyetlen célkitűzése van, amely valamennyi partnerre érvényes, mégpedig

93

94

HU


olyan partnerség létrehozása, amely a gazdasági és társadalmi haladás irányába, valamint a jogállamiság és a demokráciáik megszilárdítása irányába vezeti őket. Azt kell mondanom azonban, hogy ezen a fórumon és egyéb fórumokon is néha azt a gondolatot, illetve valójában javaslatot és tanácsot hallom, hogy lehetőleg meg kellene növelnünk a forrásokat és az eszközöket. Ezek nagylelkű elképzelések, amelyeket megértek, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy az eszközök vagy a finanszírozás, azaz a források megnövelése nagyon gyakran egyszerűen nem működik, mert a partnereink befogadási kapacitása korlátozott. Nyilvánvalóan szeretnénk látni a források növelését is, de az az igazság – mint már mondtam –, hogy partnereink befogadási kapacitása nagyon gyakran korlátozott, következésképp, ha több pénzügyi forrást biztosítunk számukra, az a programokat nem teszi hatékonyabbá, illetve az eredményeket gyorsabbá vagy láthatóbbá. Úgy vélem, a Bizottság megfelelően választotta ki azokat a területeket, amelyeken partnerségeket kell létrehozni a velünk társulási viszonyban álló országokkal. A Bizottság rendkívül változatos területeken lép fel, beleértve az adminisztratív kapacitásépítést, az igazságügyi rendszer megerősítését, valamint a civil társadalom szervezeteinek és az oktatásnak és a képzésnek a támogatását; területek egész spektrumát öleli fel ez a szomszédságpolitika. Mint már mondtam, e partnerek számára nyilvánvalóan az az egyetlen és legfontosabb célkitűzés, hogy képesek legyenek fejlődésre, ami az Európai Uniónak is érdeke. A Tanács természetesen továbbra is közelről kíséri figyelemmel az európai szomszédságpolitikával kapcsolatban a Bizottság által jóváhagyásra benyújtott javaslatokat, és természetesen mindig készen áll arra, hogy ezzel a Parlamenttel ötleteket, felvetéseket és javaslatokat beszéljen meg és vitasson meg. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, én is megpróbálom a lehető legrövidebbre fogni mondanivalómat. Csak azt mondanám, hogy ez egy rendkívül hasznos vita volt, és ismét szeretném kifejezni köszönetemet a két előadónak. Nyilvánvaló volt, hogy jó néhány képviselő kíván felszólalni ebben a nagyon fontos vitában. Csak néhány megjegyzést fogok tenni bizonyos kérdésekkel kapcsolatban. Először is igaz, hogy Mauritánia immár partnerország az euro-mediterrán folyamatban, de nem tartozik az európai szomszédságpolitika országai közé. Szerettem volna ezt nyilvánvalóvá tenni, a Mauritániának juttatott pénzeszközök továbbra is az AKCS költségvetési fejezet alá tartoznak. A második kiemelt pontnál nagyon egyértelmű szeretnék lenni. Néhány képviselő részéről bírálat érkezett azt illetően, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság elve nem a legfőbb célkitűzésünk. Épp ellenkezőleg. Ha megnézik bármelyik cselekvési tervünket, valamelyik fő rész mindig a minél több emberi jog, a minél nagyobb demokrácia és jogállamiság fejlesztésének az alapja. Ez viszont természetesen időbe telik, és az említett országokkal különösen együttműködünk a bíróságot és az igazságszolgáltatási rendszert érintő kérdésben, amely kétségkívül az alapvető változtatások alapját jelenti. Aztán a független/demokrata képviselőcsoport valamelyik tagja azt mondta, hogy nem akar több bevándorlást. Szeretném közölni vele, hogy a vízumkönnyítés mindig visszafogadási megállapodással jár együtt, tehát megpróbálunk küzdeni az illegális bevándorlás ellen, de megpróbálnánk megkönnyíteni a magánszemélyek közötti kapcsolattartást, és időnként bizonyos elgondolásokat a legális bevándorlásra próbálunk alkalmazni, amire sok országunkban szükség is van az idősödő lakosság miatt. A negyedik pont a rögzült konfliktusok kérdése: a szomszédságpolitika önmagában természetesen nem tudja megoldani az összes rögzült konfliktust. Erre vannak Solana úrnak, a Tanács főtitkárának a különleges képviselői. A szomszédságpolitikával azonban megpróbáljuk az azt lehetővé tevő legjobb környezetet megteremteni. Ez pedig különösen fontos: Izraelben és Palesztinában, a Maghreb országaiban, illetve a kelet-európai országokban. Izrael különleges jogállását illetően volt egy újabb kérdés. Elmondhatom Önöknek, amint azt Cipi Livni külügyminiszter asszonynak is elmondtam lisszaboni találkozónkon, hogy van egy különleges vitacsoportunk. A vitacsoport dolgozik. A tárgyalóasztalon lévő elképzelések ambiciózusak, különösen az izraeli oldalról. Látnunk kell azonban azt, hogy ez a szomszédságpolitika teljes átfogó keretének megközelítésébe illeszkedik. Azon belül viszont minden bizonnyal sokat tehetünk. Mi pedig pontosan erről gondolkozunk és vitázunk most. Úgy vélem, hogy jövőre a Társulási Tanács következő ülésén remélhetőleg kidolgozunk erre vonatkozó javaslatokat. Tehát nem felejtettük el, dolgozunk rajta. Egy utolsó szó Grúziáról: a Grúziával kapcsolatban felszólaló képviselőtársaim közül sokan – Lydie Polfer barátnőmet is beleértve – azt mondták, hogy a helyzet rendkívül összetett. Mindannyian tudjuk, hogy egyrészt komoly feszültségek húzódnak az ellenzék és a kormány között, másrészt viszont lehetnek más tendenciák

14-11-2007

14-11-2007

HU


is. Ezért úgy vélem, hogy különösen fontos, hogy Szaakasvili elnök elnökválasztásra szólított fel. Azt mondta, hogy megkérdezi a lakosság véleményét a parlamenti választások napjáról. És azt remélem, hogy a reformszemlélet, amelyet valóban megpróbáltunk előmozdítani, a jövőben is folytatódik, máskülönben a grúz kormányba vetett bizalom jelentősen megrendül, ha a jelenlegi válság demokratikus úton nem oldható meg. De természetesen megpróbálunk mindent megtenni Grúzia támogatása érdekében. Az utolsó pont, amit kiemelnék, a finanszírozásra vonatkozik. Sokan mondták, hogy több pénzeszközre van szükségünk. Tudniuk kell azonban, hogy az Európai Beruházási Alap – illetve gyakran csak beruházási keretként említik – egy lehetőség arra, hogy több pénzeszközt nyújtsunk az azokat igénylő országoknak infrastrukturális projektekre, energiaügyre, közlekedésre stb. Ezért mondtuk azt, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközeink talán nem elegendőek. Legyen tehát több pénzeszközünk. Elnök. − A vitát lezárom. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy Raimon Obiols i Germà és Charles Tannock jelentéséről holnap délelőtt lesz szavazás, és hogy a Tanács és a Bizottság nyilatkozatairól szóló vita lezárására benyújtott szövegekkel kapcsolatos szavazásra 2007. november 29-én, Brüsszelben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Marianne Mikko (PSE), írásban. – A moldovai delegáció elnökeként szeretném megköszönni Tannock úrnak, hogy rámutatott: Moldova teljes mértékben eleget tesz a Maastrichti Szerződés 49. cikkében foglalt, tagsághoz szükséges feltételeknek. Társelőadójának, Obiols i Germà úrnak is szeretném megköszönni kiegyensúlyozott és átfogó jelentését. Moldova nem Európa szomszédságában található, földrajzilag Európában van, és fel kell jogosítani arra, hogy a három koppenhágai kritérium teljesítése esetén csatlakozhasson az EU-hoz. Bár az EU–Moldova cselekvési terv távolról sem teljes, meg kell kérdeznünk, hogy mi a következő lépés? Több ösztönzőre van szükség ahhoz, hogy európai partnereinket fájdalmas reformok végrehajtására motiváljuk. Céljainak eléréséhez az ENP pénzügyi és egyéb erőforrásainak észrevehetően bőkezűbbnek kellene lenniük. Teljes EBVP-missziókra van szükség ahhoz, hogy reális esélyünk legyen a transznyisztriai és a kaukázusi rögzült konfliktusok megoldására. Jelenleg az említett missziók megszervezéséhez nem állnak rendelkezésre források. Végezetül nehéz elképzelni olyan politikát, amely a földrajzi értelemben vett Európa és a nem európai mediterrán országok számára egyaránt alkalmas lenne. Az ENP alkalmazási területét a jövőben egyértelműen át kell dolgozni. Különösen a keleti összetevőjét kell jobban definiálni. José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. – (PT) Gratulálok az előadóknak kiváló munkájukhoz. Az általunk elfogadott állásfoglalás – a 2006 januárjában meghatározott irányvonalak továbbfejlesztésével – meg fogja erősíteni a Parlamentnek a szomszédságpolitika e területén kialakított szemléletmódját. Pontosan ezért fontos az 1. és 2. módosítás jóváhagyása, amelyek előterjesztéséért Tannock urat illeti köszönet. E módosítások olyan kérdéseket erősítenek meg ismét, amelyeket már jóváhagytunk, és amelyeket most nem lehet elfelejteni az Atlanti-óceán térségének déli határain fennálló jószomszédi kapcsolataink vonatkozásában. Fontos még egyszer emlékeztetni a legkülső régióinkkal – a Kanári-szigetekkel, Madeirával és az Azori-szigetekkel – szomszédos szigetországok különleges helyzetére, amelyekkel történelmi kapcsolataink és különleges, szoros kapcsolataink vannak. Meg kell tehát ismételnünk a Bizottsághoz intézett kérésünket is, hogy külön politikákat javasoljon és dolgozzon ki annak érdekében, hogy az európai szomszédságpolitika a lehető legtávolabbra kiterjedjen, azokra az atlanti-óceáni szigetország-szomszédainkra, amelyek közel állnak az európai kontinenshez, amennyiben nem csak földrajzi közelségünket, hanem kulturális és történelmi rokonságunkat és a kölcsönös biztonságra vonatkozó közös érdeket is fontosnak tartják. Hasonlóképpen, szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy üdvözöljem a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az EU és a Zöld-foki Köztársaság közötti kapcsolatok jövőjéről szóló bizottsági közleményt.

95

96

HU


11. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanácshoz intézett kérdések ismertetése (B6-0382/2007). A következő kérdéseket nyújtották be. 1. kérdés, Manuel Medina Ortegától (H-0777/07). Tárgy: „Forgóajtó” elven működő bevándorlási politika Néhány politikai személyiség és szakember felvetette egy olyan, tagállamok közötti megállapodás lehetőségét, amely ötvözné az Unió külső határainak felügyeletét egy új „forgóajtó” elven működő bevándorlási politikával, annak érdekében, hogy az Unióban legálisan letelepedett bevándorlók számára lehetővé váljon a származási országaikba való visszatérés – anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy az EU-ba való visszatéréskor zárt ajtókat találnak. A Tanács megvalósíthatónak tartja-e ezt a megközelítést, és lehetséges lenne-e ezt a politikát nyílt, kormányközi együttműködés igénybevételével létrehozni, vagy e cél eléréséhez új intézményi mechanizmusokat kellene létrehozni? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Amint azt a tisztelt képviselő úr bizonyára tudja, 2007 májusában a Bizottság a körkörös migrációról, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti mobilitási partnerségekről szóló közleményt terjesztett az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága elé. Közleményében a Bizottság a körkörös migrációt közösségi szinten fejlesztendő, hasznos eszköznek tekinti a migrációs hullámok hatékonyabb kezelésének biztosítása érdekében. A migrációval kapcsolatos általános megközelítés kiterjesztéséről és megerősítéséről szóló, 2007. júniusi következtetésekben a Tanács a maga részéről azt hangsúlyozta, hogy a legális migrációs lehetőségek, beleértve a jól irányított körkörös migrációt is, potenciálisan minden érintett partner számára hasznosak lehetnek. A Tanács úgy véli, hogy ezért valamennyi jól irányított körkörös migrációs lehetőséget a megfelelő partnerekkel szoros együttműködésben kell feltárni, hogy legkésőbb 2007 végén tanácsi következtetések elfogadására kerüljön sor. A 2007. május 16-i bizottsági közleményen alapuló körkörös migrációs lehetőségek vizsgálatának szükségességét az Európai Tanács 2007. júniusi következtetéseiben is megismételték. A Tanács jelenleg a körkörös migráció elősegítését célzó különleges eszközök és intézkedések elfogadásának kérdését vizsgálja, valamint azt, hogy az ilyen intézkedések hogyan hajthatók végre. A Bizottság még nem javasolt egyetlen különleges intézkedést sem. Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Elnök úr, úgy vélem, hogy a portugál elnökség kellő figyelmet szentel ennek a kérdésnek, véleményem szerint a válasz pontos volt. Tisztában vagyok azzal, hogy a portugál elnökség a végéhez közeledik, mivel ez a fél év meglehetősen rövid, de nem tudom, hogy Önök úgy vélik-e, hogy lehetséges lesz december 31-ig konkrét javaslatot megfogalmazni, vagy Önök a Bizottságot konkrétabb javaslatok benyújtására fogják-e ösztönözni, különösen az intézményi szempontok tekintetében, illetve azt sem tudom, hogy a ma rendelkezésünkre álló mechanizmusok kielégítőek-e, vagy hogy helyénvaló lenne-e valamilyen intézményt létrehozni az ilyen jellegű körkörös migráció elősegítésére. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, szeretném megköszönni a tisztelt képviselő úrnak a kedves szavait. Az elnökségek a nyári szabadságok miatt valójában – nem vagyok biztos abban, hogy szerencsére vagy sajnos – mindig kicsit rövidebbek a második félévben. Tulajdonképpen szeretnénk további jelentős előrelépést tenni e kérdéssel kapcsolatban az év vége előtt, de nyilvánvaló, hogy bizonyos mértékben függünk azoktól a kezdeményezésektől is, amelyeket a Bizottság elő kíván terjeszteni annak lehetővé tételéhez, hogy ezt megtehessük. Ez lenne a szándékunk és a kívánságunk. Jelen pillanatban azonban nem tudom ezt garantálni, de ha lehetséges és lehetőségünk nyílik rá, bizonyára megtesszük. Josu Ortuondo Larrea (ALDE). - (ES) Elnök úr, osztom a Tanács elnökségének a bevándorlással kapcsolatos „forgóajtó” elvű politikára vonatkozó nézetét és a kiemelkedő kvalitású bevándorlók vonzását célzó kék kártyákra vonatkozó új ötleteket. Szeretném azonban megkérdezni a Tanács elnökségétől, hogy meg van-e győződve arról, hogy képesek leszünk visszatartani az Európai Unióba irányuló, évente tapasztalt hatalmas bevándorlási hullámot, tekintettel arra, hogy a világon vannak olyan országok, amelyeknek a fejlettségi szintje igen gyenge és igen alacsony.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Emanuel Jardim Fernandes (PSE). - (PT) A körkörös migrációval kapcsolatban azt a kérdést szeretném feltenni, hogy nem kellene-e lennie egy különleges mechanizmusnak az ilyen bevándorlás lehetővé tételére, különösen az érintett országokban nyújtott képzés tekintetében. Például az Egyesült Királyságban tartózkodó, Malawiból érkezett orvosokra és ápolókra gondolok. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Ezt a körkörös migrációra vonatkozó kérdést megvitattuk, illetve jelenleg is folyik róla a vita, és a Bizottság gyorsan felvetette az európai bevándorlás, különösen az illegális és a legális bevándorlás kérdésével kapcsolatos szélesebb körű vita során, és a bevándorlással kapcsolatos vitában említett mechanizmusok egyike volt. A Bizottság átgondolta a kérdést, és felkérte a Tanácsot is a kérdés átgondolására és megvitatására. Véleményem szerint a körkörös migrációs mechanizmusok önmagukban nem fogják megoldani az e területen és az e vitában felmerülő valamennyi kérdést. Ez egy olyan intézkedés, amely javaslat lehetne, és amely a bevándorláshoz – jelen esetben még a legális bevándorláshoz is – kapcsolódó terhünk enyhítésének és a visszatérő kérdések megoldásának egyik módja lehetne, de bizonyára nem ad megoldást valamennyi érintett problémára. Ez természetesen politikák szélesebb spektrumát tenné szükségessé, amelyről, mint tudják, a Tanács tulajdonképpen megbeszéléseket folytat a Bizottság javaslata alapján. Önök természetesen arról is tudomást fognak szerezni, hogy a portugál elnökség programja a bevándorláshoz – akár az illegális, akár a legális bevándorláshoz – kapcsolódó valamennyi kérdést prioritásként kezeli. Az elnökségünk végét jelző jövő havi, decemberi Tanács ülésén szeretnénk, ha előterjeszthetnénk egy sor következtetést a legális bevándorlás általános kérdésére és az illegális bevándorlás elleni küzdelemre vonatkozóan, ami valódi előrelépést jelez ezen a két területen. Ami az adott csoportokra irányuló konkrét technikai intézkedéseket illeti, az a gondolkodási folyamat, amely iránt a Tanács kötelezettséget vállal, és kötelezettséget kell vállalnia, nem fejeződött be, és biztos vagyok abban, hogy a tisztelt képviselő úr értékeli, hogy jelen pillanatban nem mondhatom el Önöknek e gondolkodási folyamatnak az eredményeit, különösen az eseti jellegű és nagyon sajátos kérdésekkel kapcsolatban. Elnök. − 2. kérdés, Claude Moraestől (H-0779/07) Tárgy: A menekültügyre és a bevándorlásra vonatkozó közös teherviselés A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó, a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” című keretprogram összefüggésében milyen előrelépés történt a „közös teherviselés“ fogalma tekintetében? Milyen gyakorlati lépéseket tesznek jelenleg a tagállamok annak érdekében, hogy maguk között méltányosan megosszák a menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos felelősséget? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) 2007 májusában az Európai Parlament és a Tanács három határozatot hagyott jóvá: a 2008–2013 közötti időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló határozatot, a 2007–2013 közötti időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló határozatot és a 2008–2013 közötti időszakra az Európai Visszatérési Alap létrehozásáról szóló határozatot. 2007 júniusában a Tanács jóváhagyta a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról szóló határozatot is. Ez a négy határozat a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” című általános program szerves részét képezi. Az Európai Tanács által megállapított célkitűzésekkel összhangban e program célkitűzése az EU külső határai integrált irányításának bevezetéséből és a közös menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásából származó pénzügyi teher tekintetében a tagállamok közötti tisztességes felelősség-megosztás. Az Európai Menekültügyi Alap megfelel az EK-Szerződésnek a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek befogadásával és befogadásuk következményeinek viselésével kapcsolatban a tagállamokra háruló terhek kiegyensúlyozott elosztásának előmozdítására vonatkozó intézkedések elfogadásáról szóló 63. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított kötelezettségeknek. A Tanács is törekszik a szolidaritás más eszközökkel történő előmozdítására. Az EU déli tengeri határainak megerősítéséről szóló, 2007. szeptember 18-i tanácsi következtetések például arra ösztönözték a tagállamokat, hogy kétoldalú alapon nyújtsanak támogatást a különleges nyomásnak kitett tagállamoknak, leszögezve, hogy az ilyen támogatás visszatérési műveletek, befogadási feltételek, eseti munkatapasztalatok, illetve a menedékkérőkért, a menekültekért, a menedékesekért vagy kíséret nélküli kiskorúakért vállalt önkéntes felelősség szintjén nyújtható.

97

98

HU


Claude Moraes (PSE). - Átfogó nyilatkozatot hallottunk a közös teherviseléssel kapcsolatos elméleti álláspontról. Ismerjük a jogi eszközöket, de hadd kérdezzem meg nyíltan: Málta, Lampedusa és a Kanári-szigetek esetében hogyan kerülnek ezek alkalmazásra? Úgy érzik Önök, hogy az utóbbi fél évben a Tanács tagjai, beleértve a nyugat-európaiakat is, komolyan vették a veszélyhelyzetben lévő térségekhez fűződő közös teherviselési kötelezettségeiket? Néhány ittlévő kollégánk ismeri, és naponta látja az ottani állapotokat. Senki nem állítja, hogy Portugália bármiféleképpen is érzéketlen lenne ezzel a problémával szemben, de ténylegesen megvalósítja-e a Tanács a közös teherviselést? Alkalmazzuk-e azt? Kérem őszinte válaszukat. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Nagy örömmel válaszolok a tisztelt képviselő úr kérdésére, és nyilvánvalóan a portugál elnökség nevében beszélek az adott kérdéssel kapcsolatos gondolkodásmódjával összhangban. A tisztelt képviselő úr tudja, hogy a migráció és a migrációs hullámok, különösen az Európától délre eső régiókból kiinduló illegális migrációs hullámok új problémát jelentenek, amellyel még néhány évvel ezelőtt nem kellett szembenéznünk. Ennélfogva nyilvánvalóan reagálnunk kell erre az új és szokatlan jelenségre, és megfelelő intézkedéseket kell hoznunk. Azonban mint mindig, az említett intézkedések, a reakció és az említett eszközök fokozatosan alakulnak ki, mint ahogyan az e probléma jelentőségével és súlyával kapcsolatos tudatosságunk is fokozatosan alakul ki. Ezzel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy e kérdésben a portugál elnökség és Portugália mint tagállam számára a kulcsszó a szolidaritás. Mint ahogyan mindannyian megértjük, hogy amikor más kérdések egy vagy két tagállamot érintenek, azokat mindenki számára problémaként kell tekinteni, ugyanígy az illegális migrációval kapcsolatban is a szolidaritás a megfelelő szó, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a jelenségek gyakran különösen az egyes tagállamokat érintik. Igaz, hogy meglehetősen gyakran a beszéden kívül mást nem teszünk, és az is igaz, hogy többet kell és kellene tennünk, mint csak beszélni. Mindazonáltal az első lépés az a jelenlegi tudatosság, hogy a szóban forgó kérdés olyan globális probléma, amely mindenkit érint, és hogy ez mindenkinek a felelőssége. Természetesen biztosak vagyunk abban, hogy fokozatosan és reálisan, ugyanakkor a szükséges sürgősséggel is, továbbra is hivatkozhatunk a „szolidaritásra”, miközben azt konkrét cselekvésekre és intézkedésekre váltjuk. Ez az elnökség szerepe, és ez az, amit Portugáliának tagállamként tennie kell. Bizonyára azt is megértik, hogy nem egyetlen tagállamnak vagy egyetlen elnökségnek kell befolyásolnia valamennyi eseményt és valamennyi intézkedést, ami talán kívánatos lenne. Ugyanakkor biztosíthatom Önöket arról, hogy növekvő és egyre erősebb a tudatosság azt illetően, hogy meg kell osztanunk az említett felelősséget és érvényre kell juttatnunk ezt a szolidaritást. Simon Busuttil (PPE-DE). - (MT) Kellő tisztelettel, hivatalban lévő elnök úr, azt kell mondanom, hogy nem győzött meg az Ön válasza, ugyanis miközben a Miniszterek Tanácsa ezen gondolkodik, vannak emberek, akik belefulladnak a Földközi-tengerbe, és vannak olyan mediterrán országok, amelyek nem tudják kezelni a veszélyhelyzetet, ezért nem vagyok meggyőzve. Egy konkrét dolgot szeretnék Öntől megtudni: Málta a Tanácson belül javaslatot tett a terhek felosztására, a közös teherviselésre. Azt kérte, hogy az EU felségvizein kívül – például Líbia felségvizeiről – a tengerből kimentett bevándorlókon az EU valamennyi országának osztoznia kellene. Szeretném tudni, hogy mi volt a Tanács válasza. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Nagyon jól ismerem ezt a helyzetet, és nagyon jól ismerem a máltai kormány által e tekintetben felvetett kérdést, és az Ön kérdésével az egyik képviselőnek adott válaszomban már foglalkoztam: mind az elnökség, mind Portugália mint tagállam, tisztában van azzal, hogy Portugália is déli ország, és ezért nekünk is minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a „szolidaritás” szó ténylegesen megvalósuljon a gyakorlatban, miközben szem előtt tartjuk azokat a nehézségeket és problémákat, amelyek igenis léteznek, bár sok esethez hasonlóan ez is kitartást és állhatatosságot követel. Elnök. − 3. kérdés, Marie Panayotopoulos-Cassiotoutól (H-0781/07) Tárgy: Tisztességes életfeltételeket biztosító intézkedések illegális bevándorlók, különösen nők és gyermekek számára Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a Tanács annak biztosítására, hogy az illegális bevándorlók, különösen a nők és gyermekek, tisztességes ideiglenes életfeltételeket élvezhessenek, hogy a tagállamok egységesen betarthassák nemzeti kötelezettségvállalásaikat?

14-11-2007

14-11-2007

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, nem tudom, hogy lehetséges-e vagy a szabályozások keretébe tartozik-e, de a kérdés felvezetésekor szeretném pontosan tudni, a tisztelt képviselők közül kik a szerzők, mert válaszomat először nyilvánvalóan hozzájuk fogom intézni. Mivel biztos vagyok abban, hogy Önök tudják, hogy a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat különleges szabályokat állapít meg az ilyen állampolgárokkal szembeni bánásmódra vonatkozóan. Az irányelvre irányuló javaslat 13. cikke biztosítékokról rendelkezik az irányelv hatálya alá tartozó valamennyi személy visszatéréséig garantálandó tartózkodási feltételekről. Az ideiglenes őrizet feltételeit megállapító 15. cikk a harmadik országok állampolgárainak a visszatérésükig biztosítandó bánásmódot határozza meg. A 15. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy külön figyelmet kell fordítani a rászoruló személyek helyzetére, és külön rendelkezés vonatkozik a kiskorúakra. Mint azt is tudják, az Európai Parlament és a Tanács jelenleg vizsgálja ezt az irányelvre irányuló javaslatot. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Köszönöm, elnök úr, engedje meg, hogy megismételjem Moraes úr észrevételeit: elméleti szempontból Ön nagyon jól és részletesen válaszolja meg kérdéseinket. Ugyanakkor mi a tagállamok felelőssége akkor, amikor még nem kaptuk meg az Önök elemzéseit? Vannak-e nemzetközi szerződések, és azok ugyanúgy vonatkoznak-e valamennyi tagállamra, vagy néhány tagállam, különleges okok miatt többet vagy kevesebbet biztosít? Mi azoknak a csatlakozni kívánó országoknak a felelőssége, amelyek az illegális bevándorlók, különösen a nők és gyermekek tranzitútvonalaiként szolgálnak? A tegnapi ülés során említettem az illetékes biztosnak, hogy még egy 14 éves, illegális bevándorlókat illegálisan szállító személyt is letartóztattak. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Épp az előbb említettem, hogy a Tanács és az Európai Parlament között jelenleg megbeszélések folynak egy olyan irányelvre irányuló javaslatról, amely kitér erre a kérdésre. Mivel az irányelvre irányuló javaslat jóváhagyása még nem történt meg, nem tudom pontosan megmondani, hogy az irányelv milyen intézkedéseket fog javasolni a leginkább védelemre szoruló leggyengébb személyek védelmére és oltalmazására. Meglátjuk. Ez az irányelvre irányuló javaslat most a leggyengébbek védelmének problémájával foglalkozik. Azt is egyértelműen megmondhatom Önöknek, hogy amikor mi, a portugál elnökség, az illegális bevándorlás kérdésére hivatkozunk, mindig azt mondjuk, hogy az ellene folytatott küzdelem két alapelvre épül: a szolidaritásra, valamint az emberek iránti tiszteletre és a jelenség mögött húzódó humanitárius tragédia iránti tiszteletre. Az embereket nem kezelhetjük tárgyakként, és sem az elnökség, sem Portugália nem fogadja el, illetve soha nem fogadta el, hogy a humanitárius dimenziót ne vegye figyelembe, illetve másodlagosnak tekintse ezekben a helyzetekben. Elnökségként elvben ez az álláspontunk, EU-tagállamként elvben ez az álláspontunk, és ez egy olyan álláspont, amelyet semmilyen körülmények között nem fogunk feladni. Elnök. − 4. kérdés, Georgios Papastamkos-tól (H-0784/07) Tárgy: Európai biztonsági stratégia Melyek az európai biztonsági stratégia végrehajtásának eddig elért eredményei? Különösképpen, milyen eredményei vannak a biztonsági övezet Európa perifériáját is magában foglaló kiterjesztésének? Elégedett-e a Tanács a „Béke a regionális integráción keresztül” és a „Regionális integráció a békén keresztül” stratégiával az EU geopolitikai vonzáskörzetében? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, tisztelt képviselő úr, az európai biztonsági stratégia 2003-as elfogadása óta eltelt négy évben az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája dinamikusan fejlődött. A megközelítésünket átható vezérfonalat követve sikeresen reagáltunk az európai stratégiában meghatározott fenyegetésekre. Aktívabbnak, következetesebbnek és hozzáértőbbnek is kellett lennünk. A terrorizmus új fenyegetéseivel, a tömegpusztító fegyverek elterjedésével, a regionális konfliktusokkal, az állam hanyatlásával és a szervezett bűnözéssel számos konkrét intézkedés foglalkozott, amelyek az Európai Unió számára jelenleg rendelkezésre álló eszközök választékát tükrözik. Tartalmaznak diplomáciai fellépést, civil és katonai küldetéseket, valamint kereskedelmi és fejlesztési tevékenységeket. Támogattuk a válságkezelés során az ENSZ-szel folytatott együttműködésünket támogató és fokozó hatékony többoldalúságot, a terrorizmus elleni küzdelmet és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását. Az európai biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos műveleteink a leglátványosabb hozzájárulásunkat

99

100

HU


jelentik a világ békéjéhez és biztonságához, és a globális felelősségvállalására való hajlandóságunkat szemléltetik. 2003 óta 16 válságkezelési műveletet, azon belül 4 katonai és 12 civil műveletet kezdeményeztünk a világ különböző részein. Ezek az európai biztonság- és védelempolitikai műveletek négy kontinensre terjednek ki, és a tisztán katonai műveletektől, a biztonsági szektor és az intézményfejlesztés reformján át a jogállamiság biztosítását célzó rendőrségi missziókig váltakoznak. Acehtől Ramallahig, Kinshasától Szarajevóig az EU bevezeti a béke és a stabilitás fő katalizátorait. Az Unióra nehezedő nyomás azonban növekszik. Elvben nemrég határoztuk el, hogy katonai missziót küldünk Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságba annak érdekében, hogy segítsünk felszámolni a dárfúri válság regionális következményeit. Arra is felkészültünk, hogy rendőrségi missziót vezessünk a jogállamiság Koszovóban történő biztosításához. A Nyugat-Balkántól és Kelet-Európától a Földközi-tenger térségéig – a rendelkezésünkre álló valamennyi eszköz igénybevételével – tevékenyen dolgoztunk a béke és a stabilitás érdekében a szomszédságunkban. Úgy vélem, hogy a főképviselő, Javier Solana munkája, az EU bővítési politikája, a barcelonai folyamat, az előbbiekben itt megvitatott európai szomszédságpolitika, az EU bosznia-hercegovinai, Macedónia volt jugoszláv köztársaságbeli, moldovai és dél-kaukázusi különleges képviselői, a közel-keleti békefolyamat, valamint az EU-nak a Közel-Keletért felelős Négyek tagjaként és a Koszovóért felelős Hármak tagjaként betöltött szerepe és az általam itt említett EBVP-missziók azt a határozott szándékunkat tükrözik, hogy biztonságot kívánunk teremteni a szomszédságunkban. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Köszönöm válaszát, elnök úr! Valóban úgy érzem, hogy az európai biztonsági stratégia sikeresebbnek bizonyul az európai kontinensen kívüli missziókban, mint az EU-n belül felmerülő kihívások kezelésében. Úgy vélem, hogy a koszovóihoz hasonló helyzetek, egy kialakulófélben lévő válság kezelése, a FYROM-on belül a feltételesség politikája, egy súlyosan gyengélkedő politikai rendszerrel rendelkező tagjelölt ország és az – akár indokolt, akár indokolatlan – orosz-fóbia, amely aggasztja a korábbi kelet-európai blokk országaiból érkezett képviselőtársainkat: mindezek azt a kihívást állítják elénk, hogy koherensebb és hatékonyabb európai biztonsági stratégiát alakítsunk ki. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Épp az előbb folytattunk vitát itt ezen a plenáris ülésen az európai szomszédságpolitikáról, amely pontosan az e kontinensen lévő partnereinknek szól. Feltételezem, hogy az általános következtetés az esetlegesen fennálló nehézségek és a bevezethető javulások ellenére az volt, hogy a stratégiánk részét képező európai szomszédságpolitika jól működött, és biztosította, hogy számos partnerünknek és szomszédunknak stabilitásban, gazdasági előrelépésben, valamint gazdasági és társadalmi fejlődésben lehessen része. Jól ismert történelmi okok miatt sok partnerünk természetesen tapasztalja azt, amit az átmenet szakaszainak, demokratikus konszolidációnak és a jogállamiság megszilárdulásának lehetne nevezni, és mint sok esetben, ezek a folyamatok sem mentesek nehézségektől, kavarodásoktól vagy problémáktól. Talán ez az adott országok közül igaz néhányra. Nemrég beszéltünk Grúziáról, amikor itt elmondtam, hogy a Grúziával létrehozott Társulási Tanácsban én elnököltem mintegy három héttel ezelőtt, és lehetőségem volt arra, hogy tájékoztassam grúz kollégáinkat arról, hogy gazdasági téren például örömmel vettük tudomásul, hogy az ország Oroszországgal fennálló problémái ellenére jelentős előrelépés történt a gazdasági fejlődés vonatkozásában. Ezért készen kell állnunk az általunk elvárt és követelt jelentős előrelépésre, de jól ismert okok miatt néha visszalépéssel is számolnunk kell, amelyről őszintén reméljük, hogy csak átmeneti jellegű lesz, és reméljük, hogy az államok és országok gyorsan visszatérnek a haladáshoz és a jogállamiság megerősítése irányába. Ezért nagyon őszintén azt kell mondanom a tisztelt képviselő úrnak, hogy bár az Európai Unió polgárai néha hajlamosak arra, hogy túlságosan szerények legyenek az általunk elért eredményekben rejlő kapacitással és magukkal az eredményekkel kapcsolatban, egy kicsit mondhatni barátságosabbnak kell lennünk önmagunkkal szemben. Úgy vélem, hogy a nehézségek ellenére valamit elértünk. Gay Mitchell (PPE-DE). - Az Unió alapszerződéseinek, illetve a reformszerződésben a védelem- és biztonságpolitikával kapcsolatban foglaltak alapján, valamint a francia miniszterelnök tegnapi nyilatkozatát és Franciaország jövő évi elnökségét figyelembe véve, kérem, tájékoztassa a Tanács a Tisztelt Házat, lehetségesnek tartja-e közös védelmi politika kialakítását az Európai Unióban még e Parlament működése alatt vagy a következő parlamenti ciklus alatt, illetve mikor gondolja, hogy ez bekövetkezik? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Amint azt a tisztelt képviselő úr tudja, a Tanács nem tesz észrevételeket az Európai Unió tagállamai államfőinek beszédeivel kapcsolatban. Ennek ellenére természetesen tudomásul vettem Sarkozy elnök úr véleményét, amely egy nagyon fontos EU-tagállam államfőjének véleménye. Akár abba az irányba kell haladnunk, akár nem, egy megnövekedett védelemmel

14-11-2007

14-11-2007

HU


rendelkező Európa felé, a Tanácsnak kell határozatot hoznia, és amint azt gondolhatja, nem tudom megelőlegezni a Tanács határozatát. Amennyiben ez a Tanács határozata – és mint tudja, a védelem egy sajátos terület, amely igen komoly konszenzust igényel –, akkor természetesen képesek leszünk azon az úton haladni, de a határozathozatal nyilvánvalóan a Tanács kezében van. Nincs kristálygömböm és ezért nem mondhatom meg Önnek, hogy ez az elképzelés milyen messze fog jutni. Meglátjuk, de mivel Sarkozy úr javaslatáról van szó, nyilvánvalóan nagyon figyelmesen meghallgatjuk, mint valamennyi javaslatát. Elnök. − 5. kérdés Bernd Posselttől (H-0788/07) Tárgy: Csatlakozási tárgyalások Macedóniával Hogyan értékeli a Tanács Macedónia EU-hoz közelítésében elért szakaszt, és megítélése szerint mikor lesz lehetséges vagy kívánatos a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját kitűzni? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, tisztelt képviselő úr, a 2005. decemberi Európai Tanács határozata, amely Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak tagjelölt ország státust adott, az ország reformeredményeinek elismerését jelentette. Az Európai Tanács leszögezte, hogy az EU-tagság irányába tett további lépéseket először a bővítési stratégiáról szóló vita fényében kellene figyelembe venni, a 2005. december 12-i tanácsi következtetésekben előírtaknak megfelelően, amely a bővítéssel kapcsolatban a 2006. december 14-15-i Európai Tanács ülésén elért „megújult konszenzussal” zárult, másodszor Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság koppenhágai kritériumoknak való megfelelése fényében, harmadszor a stabilizációs és társulási folyamat követelményeinek fényében, végül pedig a Bizottság véleményében foglalt egyéb tagsági kérdéseknek és kritériumoknak való megfelelésben tett további jelentős előrelépés szükségességének, valamint az európai partnerség prioritásai végrehajtásának a fényében. Időközi jelentéseiben a Bizottság részletesen megvizsgálta a fejleményeket. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság helyzetének a Bizottság 2006-os jelentésében foglalt értékelését követően, a 2006. december 11-én és 12-én tartott ülésén a Tanács sajnálatát fejezte ki azt illetően, hogy a megfigyelt reformok üteme 2006-ban lelassult. 2006. december 14-én és 15-én az Európai Tanács megismételte, hogy az egyes országoknak az Unió irányába történő előrehaladása továbbra is a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiktől és a stabilizációs és társulási folyamat feltételrendszerétől függ. A Tanács felkérte Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot arra, hogy a kulcsfontosságú területeken gyorsítsa fel a reformok ütemét, és hajtsa végre az európai partnerségben meghatározott prioritásokat a csatlakozási folyamatban való előbbre lépés érdekében. Az Európai Unió és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti Stabilizációs és Társulási Tanács negyedik ülésére július 24-én került sor. Az Uniónak a Stabilizációs és Társulási Tanács számára megfogalmazott közös állásfoglalásában meghatározott üzenetek között különösen fontos volt annak kihangsúlyozása, hogy a demokratikus intézmények stabilitása és szabályos működése az európai integráció irányába történő haladáshoz elengedhetetlen politikai kritériumok alapvető szempontját jelentik. Az olyan intézményeknek, mint a kormány, a parlament és az elnök, hatékonyan kell működniük és együttműködniük. Az alkotmányban foglaltaknak megfelelően elkülönült szerepeiknek is eleget kell tenniük, és egymásra is kell hatniuk. Konstruktív politikai légkört kell létrehozni és fenntartani annak érdekében, hogy az ország az Unió irányába történő haladáshoz szükséges reformokra koncentrálhasson. További erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében is, hogy az etnikai közösségek között minden szinten bizalmat lehessen teremteni. Az Unió emlékeztetett arra, hogy az Ohrid keretmegállapodás folyamatos végrehajtása a politikai kritériumok kulcsfontosságú eleme. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a kapcsolódó reformokra vonatkozóan a lehető legszélesebb körű politikai megállapodást lehessen elérni, teljes mértékben megfelelve a megállapodás szövegének és szellemének. Az értekezlet emlékeztetett a bel- és igazságügy területén, különösen a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemben megvalósítandó előrelépés jelentőségére is. A Tanács ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok az EU-integrációs folyamat elengedhetetlen részét képezik. Végezetül szeretném bejelenteni, hogy a Tanács nagyon körültekintően vizsgálja a november 6-án közzétett bizottsági jelentést, amely az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának jövő hónapban, decemberben tartandó ülése következtetéseinek tárgyát fogja képezni. Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Köszönöm, hivatalban lévő elnök úr, igen átfogó válaszát. Csak két rövid kiegészítő kérdésem van. Először is, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jövő év folyamán kitűzhető a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontja? Macedónia tagjelölti státusa több mint két évvel ezelőttre nyúlik vissza, és valóban itt van az ideje annak, hogy egy időpontról gondolkozzunk.

101

102

HU


Második kiegészítő kérdésem a következő: milyen megközelítés kerül elfogadásra? Vannak-e kísérletek Macedónia csatlakozásának más országok, mint például Szerbia csatlakozásával való összekapcsolására, vagy ezzel az országgal a többiektől függetlenül foglalkoznak? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Amint azt a tisztelt képviselő úr bizonyára megérti, nem tudom megmondani, hogy vagyunk-e olyan helyzetben, hogy a jövő évre időpontot tűzzünk ki a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozóan. Az ilyen tárgyalások elindítása előtt nehéz és sokat követelő feltételeknek és kritériumoknak kell megfelelni, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tehát távolabb, illetve közelebb lesz a tárgyalások megkezdési időpontjáról való tájékoztatáshoz, attól függően, hogy milyen mértékben teljesíti az adott kritériumokat és feltételeket. Amit mondanék azonban, az az, hogy a tagjelölt ország jobb helyzetben lesz ennek a kérdésnek a megválaszolására, mint az Európai Unió. Ami a csatlakozási folyamatok összekapcsolását illeti, az elnökség fenntartja és mindig is fenntartotta, hogy az egyes tagjelölt államokat külön-külön, érdemeik alapján kell megítélni. Amennyiben egy tagjelölt állam alkalmas, mert eleget tesz a csatlakozási tárgyalások megkezdésére irányuló kötelezettségvállalásoknak és feltételeknek, biztosítani kell számára ezt a státust, függetlenül attól, hogy mi történhet más tagjelölt államokat érintő, párhuzamos folyamatokban. Elnök. − 6. kérdés, Sarah Ludfordtól (H-0790/07) Tárgy: A tigrisek védelme Mit tett az EU, és milyen további intézkedéseket fontol meg annak érdekében, hogy ösztönözze és támogassa Indiát és más megfelelő országokat tigrispopulációik oly módon történő védelmében, hogy abban a helyi lakosság is részt vegyen, és érdeke fűződjön a kérdéses állatpopulációk megóvásához? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, tisztelt képviselő asszony, a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény, azaz a CITES meghatározza a tigrisek és más veszélyeztetett fajok védelmére vonatkozó nemzetközi jogi keretet. Az EU és tagállamai mind politikailag, mind pénzügyileg határozott támogatói a CITES-nek. Az elmúlt években az EU különös hangsúlyt fektetett annak szükségességére, hogy nagyobb erőfeszítéseket összpontosítson a CITES-ellenőrzések gyakorlati alkalmazásába, az illegális leölés és kereskedelem csökkentése, valamint a fajok fenntartható kereskedelmének garantálása érdekében. E szükséglet hangsúlyozása érdekében a Bizottság 2007. július 13-án kiadta a 207/425/EK ajánlást, amely a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó intézkedés-sorozatot határoz meg. Eközben a „Panthera tigris” faj szerepel a 2005. augusztus 9-i 1332/2005/EK bizottsági rendelet A. mellékletében és a CITES I. mellékletében is, ami azt jelenti, hogy ennek a fajnak az egyedeit csak szigorú kritériumoknak alárendelt kivételes körülmények között lehet szállítani. Amennyiben ezek a kritériumok teljesülnek, és a kereskedelem engedélyezésére vonatkozó határozat lehetséges, a továbbiakban biztosítékokat kell szolgáltatni arról, hogy a tevékenység nem káros a faj védelmének állapotára. Felhívnánk a figyelmüket a nemzetközi együttműködés szükségességére is, és különösen a vadon élő növényés állatvilág védelmére és fenntartható használatára vonatkozó politikák végrehajtásának elősegítésére irányuló kapacitásépítés szükségességére az olyan államokban, ahol ilyen fajok találhatók. Az EU így támogatta a CITES részes feleinek az idei év elején tartott 14. értekezletén jóváhagyott, az ázsiai nagymacskákra vonatkozó határozatokat, az alkalmazási és védelmi erőfeszítések erősítésének céljával. Ezen kívül arra is felkészültünk, hogy segítséget nyújtsunk Indiának és az elterjedési terület más államainak e határozatok végrehajtásában. Elismerjük, hogy a védelmi intézkedések hatékony végrehajtása szükségessé teszi a helyi lakosság részvételét. A CITES-en keresztül hangsúlyoztuk annak szükségességét, hogy támogatást és együttműködést kell biztosítani a helyi és a vidéki közösségeknek a vadon élő növény- és állatvilág erőforrásainak kezelésében, és következésképp az azokkal való illegális kereskedelem elleni küzdelemben. Sarah Ludford (ALDE). - Nagyon köszönöm az elnökségnek, és el fogom olvasni az említett dokumentumokat. A probléma azonban az, hogy a tigrisek helyzete kritikus. Valószínűleg már csak 3000 tigris él vadon. 2020-ra teljesen kihalhatnak. A fő probléma az orvvadászat, amit a prémekkel, illetve egyéb testrészekkel való jól jövedelmező illegális kereskedelem gerjeszt, és ami állítólag egészen Kelet-Európáig kiterjed. Az

14-11-2007

14-11-2007

HU


indiai erdészeti hatóságok azt mondják, a krónikus pénzhiány miatt képtelenek kezelni az orvvadász bandákat. Tudna-e az Európai Unió segíteni ebben? Vannak-e konkrét terveink? Nemrég egy kínai tisztviselő úgy nyilatkozott, nagyon nehéz ellenállni a tigriskereskedelemre megnyitására irányuló nyomásnak. Az ismeretterjesztés természetesen kulcsfontosságú a kérdésben, másfelől szükséges lenne a helyi lakosok gazdasági motiváltságát is növelni magasabb célok fenntartása érdekében. Az Európai Uniónak vannak-e erre nézve konkrét tervei? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) A tisztelt képviselő asszony bizonyára észrevételezi, hogy terjedelem és részletesség szintjén kimerítően utaltam az Európai Unió létezésének és működésének nemzetközi jogi és igazságszolgáltatási keretére. Természetesen kifejeztem a Tanács hajlandóságát, felkészültségét és elköteleződését aziránt, hogy a lehető legtöbbet megtegye az adott nemzetközi keretben annak biztosítására, hogy az általa előírt intézkedéseket hatékonyan alkalmazzák. Nagyon világosan elmondtam azt is, hogy mi is elismerjük, hogy együtt kell működnünk a helyi lakossággal, amelynek közvetlen kapcsolata van ezekkel a veszélyeztetett fajokkal. Az orvvadászat és a hasonló illegális tevékenységek elleni küzdelem nem könnyű, amint azt az ilyen helyzetekben jártas emberek tudják. Tisztában vannak azzal, hogy ez egy nehéz, ám szükséges küzdelem, ezzel az értékeléssel egyetértek. Az európai közvélemény egésze Önnel van, mert az, amit a veszélyeztetett fajok illegális kereskedelmével kapcsolatban nemrég megfigyelhettünk, azt mutatja, hogy az emberek sokkal jobban tudatában vannak az ilyen kérdésekre való figyelemfelkeltés szükségességének, mint korábban. A közvélemény nyomása és az e helyzetekkel kapcsolatban a közvélemény felé fordított figyelem ezért most sokkal nagyobb, mint volt. Ezért nyilvánvalóan számíthat a közvélemény tudatosságára, ami annak biztosításához is szükséges, hogy mi, az EU és tagállamaink képesek legyünk hatékonyabban fellépni. Mint mondtam, el kell ismernünk, hogy ez egy nehéz küzdelem. David Martin (PSE). - Hivatalban lévő elnök úr, Ön nyíltan kifejezésre juttatta, hogy Ön és a Tanács egésze a tigrisek védelmének és megóvásának elkötelezett támogatói. Az indiai miniszterelnök több nyilatkozatában szintén egyértelműen kifejezte a tigrisek védelme melletti szenvedélyes elkötelezettségét. Mivel az EU jelenleg is kétoldalú tárgyalásokat folytat Indiával egy új kétoldalú szerződés megkötéséről, Ön szerint ezt a kérdést is belefoglalhatjuk a szerződésbe, illetve túlléphetjük a CITES-ben foglalt jelenlegi kötelezettségvállalásunkat ahhoz, hogy segítséget nyújthassunk az ismeretterjesztésben, képzésben és védelemben – azokban az intézkedésekben, amelyeket Ludford bárónő említett? Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, kérdésemnek van köze ehhez a témához, de némileg különböző szempontra vonatkozik. Úgy vélem – és Ön helyesen utalt erre –, hogy az olyan kérdések, mint amely a vita tárgyát képezi, erőteljes érzelmeket váltanak ki a nyilvánosság körében. Egyrészt – és Ön is utalt a jogi helyzetre – mi, az Európai Unióban valóban megalapozottan követelhetünk magunknak jogalkotási vagy szerződéses hatásköröket minden olyan kérdéssel kapcsolatban, amely bárkit mélységesen aggaszt az EU-ban? Vagy nem kellene-e egy kicsit önuralmat gyakorolnunk ezekben a kérdésekben? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Nos, be kell vallanom, elnök úr, hogy nem értettem teljesen a második kérdést, talán a tolmácsolási késedelem miatt. Ami a tigrisek kérdését és az Indiával folytatott párbeszédet illeti, teljesen őszintén és nyíltan azt kell mondanom, hogy ez egy sajátos kérdés, amelyről nem gondolkoztam, de amelyről gondolkozni fogunk a jövőben, és ezért tudomásul veszem a tisztelt képviselőasszony javaslatát. Indiával folytatott kétoldalú párbeszédünkben – esedékes egy EU–India csúcstalálkozó – megvitathatjuk a védett fajok kérdését is, valamint azt, hogy hogyan védhetjük jobban a veszélyeztetett fajokat. Be kell bevallanom, úgy vélem, a tolmácsolás miatt nem értettem meg az Ön második kérdését. Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Nagyon köszönöm, és elnézést kérek, hogy olyan gyorsan beszéltem. Tudatosan próbáltam meg a beszédidő-túllépést elkerülni. Úgy értem, fontos, hogy ilyen aggodalmakkal foglalkozzunk, ha az európaiak számára fontosak. Másrészt tisztában kell lennünk az Unió jogi korlátaival, és ügyelnünk kell e korlátok betartására, amilyen mértékben csak lehetséges. Az Ön által javasolt megközelítés érdekesnek tűnik, de nem hagyhatjuk, hogy azzal vádoljanak minket, hogy az Unió hatáskört követel minden globális kérdés tekintetében. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Egyetértek a tisztelt képviselő úrral, az Európai Unió nem tud felelősséget vállalni, és nem szabad, hogy felelősséget vállaljon mindenért, és nem lenne szabad

103

104

HU


mindennel megvádolni vagy mindenért elítélni. A Szerződések szerint az adott szempontok és felelősségek közül sok a tagállamoktól függ, és ebben az esetben mind a tagállamokat, mind pedig azokat az államokat terhelheti felelősség, amelyekben ilyen helyzetek előfordulnak. Az Európai Unió nem általános gyógyír, és nem is lehet az, különösen azért, mert létezik egy elv, a szubszidiaritás elve, amelyet mindig tiszteletben kell tartani. Elnök. − 7. kérdés, Gay Mitchelltől (H-0792/07) Tárgy: Nem uniós pénzügyi szolgáltatási központok Tenne-e nyilatkozatot a Tanács arról, hogy hogyan lép fel a nem uniós pénzügyi szolgáltatási központokkal kapcsolatban a kölcsönös érdekeltségű területeken? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, tisztelt képviselő úr, a 2006 májusában elfogadott következtetésekben a Tanács üdvözölte a 2005-től 2010-ig tartó időszakra vonatkozó, a pénzügyi szolgáltatások politikájáról szóló bizottsági fehér könyvet. A Tanács különösen a következőt üdvözölte, és itt idézet következik: „a pénzügyi szolgáltatások területén a külső dimenzió növekvő jelentőségére való tekintettel előterjesztett ötleteket – nevezetesen a harmadik országokkal folytatott szabályozási párbeszédek elmélyítése és kibővítése, valamint a globális pénzügyi szolgáltatási piacok további megnyitása felé irányuló tevékenység érdekében.” A portugál elnökség kezdeményezésére október 9-én az ECOFIN Tanács megvizsgálta a makrogazdasági, a pénzügyi és a szabályozási párbeszédekre vonatkozó helyzetet az Unió fő partnereivel: az Egyesült Államokkal, Japánnal, Oroszországgal, Indiával és Kínával. Ezeknek a stratégiai párbeszédeknek a jelentősége hangsúlyt kapott a megbeszélés során. Az ilyen párbeszédek lehetővé teszik a globális partnerek között a konvergencia, az együttműködés és a kölcsönös megértés erősítését, ezáltal elősegítve az egyes piacokra való bejutás megkönnyítését és a makrogazdasági és a pénzügyi stabilitás előmozdítását, különösen a pénzügyi szolgáltatások területén. A párbeszédek jelentős előrelépéshez vezettek a számviteli standardok konvergenciája és egyenértékűsége tekintetében. A Tanács támogatja a Bizottság által végzett munkát, és úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi piac globalizációja megnövekedett erőfeszítést tesz szükségessé a nemzetközi szintű konvergencia és együttműködés eléréséhez, a Bizottságnak és a Tanácsnak a lisszaboni stratégia külső dimenziója – a szabályozási együttműködés, valamint a standardok konvergenciája és egyenértékűsége előmozdításán, valamint nemzetközi megközelítésén keresztül történő – erősítésének szükségességére vonatkozó stratégiai látásmódjával összhangban. Hangsúly került arra is, hogy az Európai Unió számára milyen fontos koherens megközelítés biztosítása ezen a területen, és a megítélés szerint az ilyen párbeszédek kialakítására vonatkozó információkat továbbra is rendszeresen kellene a Tanácsnak továbbítani. Gay Mitchell (PPE-DE). - Szeretném megköszönni a Tanács elnökségének válaszát. Van-e tudomása a Tanács elnökségének arról, hogy létezik egy elméleti irányzat, amely szerint a fejlődő országok sokat nyerhetnének egy pénzügyi szolgáltatási szektor létrehozásával? Figyelembe véve Portugália afrikai tapasztalatait, szeretném megkérni a Tanács elnökét, amennyiben nem tud választ adni a mostani beszámolójában, megvizsgáltatná, illetve nyomon követné-e ezt az ügyet, mert ez a módszer nemcsak a fejlődő országokat segítené, hanem hozzájárulna a globális együttműködéshez, amely nagy hasznára válna a világ e részének is. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) A tisztelt képviselő úrnak igaza van, összefoglalómban nem tudok írásbeli választ adni Önnek, de elmondom Önnek a véleményemet. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes vitánk volt ma délelőtt a globalizációról, amikor megvitattuk a pénzügyi szolgáltatásokat és a néhány pénzügyi piacon tapasztalható zavarokkal kapcsolatos kérdéseket is. Az egyik kérdés, amelyet Afrikával, valamint az Európa–Afrika csúcstalálkozóval szoros összefüggésben alapvetőnek ítélek, Afrika globalizációval kapcsolatos helyzetét illeti: Afrikának teljes jogú partnernek kellene-e lennie, ahogyan azt véljük, a globalizáció által kiváltott problémákban és kihívásokban, Afrikának aktív partnernek kellene-e lennie, és kellene-e rendelkeznie hatékony eszközökkel annak érdekében, hogy valóban teljes jogú partner lehessen a globalizációban, vagy másfelől olyan Afrikát akarunk-e, amely háborúra, bizonytalanságra, alulfejlettségre és szegénységre van ítélve?

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ezért ebben az összefüggésben azok a pénzügyi és egyéb eszközök, kezdeményezések vagy mechanizmusok, amelyek Afrikát mindannyiunkkal együtt – az Európai Unióval és más fontos feltörekvő országcsoportokkal együtt – ténylegesen a globalizáció megvitatásának, megtárgyalásának és témájának a napirendjére veheti, csak üdvözölhető lehet. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, köszönöm, hogy velünk együtt túlóráznak, mindannyian méltányoljuk. Mi a véleményük, mi akadályozza a magasabb fejlettségi fok elérését ezen a területen, és úgy vélik-e, hogy a dolgok állása szerint eleget teszünk érte? Ugyanis, amiről szó van, az a pénzügyi szolgáltatási szektorba vetett vásárlói bizalom, Európában és Európán kívül egyaránt. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Ezt a kérdést, e párbeszédek lefolytatását és az e területtel kapcsolatos egyéb dolgokat, amelyek a nekem feltett kérdés részét képezték, a Bizottság irányította és annak a hatáskörébe tartozik. Azt is be kell vallanom, hogy nem vagyok pénzügyi szakember, és így nem rendelkezem részletes ismeretekkel ahhoz, hogy szakszerű választ adhassak Önnek. Ön szakszerű választ kér, és én nem tudok Önnek ilyet adni. Politikai választ adhatok, amely új valóságot, új problémát és új kihívást, de új lehetőséget is fog körvonalazni. Ez a probléma példátlan figyelmet és kifejtést érdemel és érdemelt. Nekünk itt az Európai Unióban természetesen megfelelő válaszokat kell keresnünk a problémák felmerülésekor, és a szükséges eszközöknek is a rendelkezésünkre kell állnia, amikor a fejlődésről és az előrehaladásról van szó. Nem tudom Önnek konkrétan megmondani, hogy milyen problémák merülhettek vagy merülhetnek fel, azonban ismertethetem Önnel, ahogyan meg is tettem, hogy ezen a területen mi volt az EU politikája és melyek voltak a Tanács kötelezettségei. Végezetül azt mondhatom, hogy nagy örömmel tölt el, hogy tovább maradhatok az Önök körében, különösen mert ez a megbízatás a végéhez közeledik. Már csak egy lehetőségem van Önökkel találkozni, tehát a legtöbbet kell kihoznom ebből a tapasztalatból. Elnök. − Az időhiány miatt meg nem válaszolt kérdésekre írásbeli választ kapnak (lásd a mellékletet). A kérdések óráját lezárom. (Az ülést 19.45-kor felfüggesztik és 21.05-kor folytatják.) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT Alelnök

12. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 13. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok Ukrajnával (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Zbigniew Zaleski által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről előterjesztett jelentés az Ukrajnával való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról (2007/2022(INI) (A6-0396/2007). Zbigniew Zaleski (PPE-DE), előadó. – (PL) A jelentés felvázolja azt a szerepet, amelyet saját gazdasági tevékenységeinkkel összefüggésben, illetve a más országokkal folytatott kereskedelemben partnerként Ukrajnának szánunk. Ezenkívül ki akartuk hangsúlyozni Ukrajnának a Fekete-tenger régiójában betöltött szerepét, azaz politikai, gazdasági és kulturális jelentőségét is. Úgy gondolom, a gazdasági tevékenységnek és a fejlődésnek az egy adott országban uralkodó politikai nézetektől függetlenül előre kell haladniuk. A gazdaságnak szabadnak kell lennie, az állami és a jogalkotó hatóságoknak támogatást kell biztosítaniuk, az egyes vállalkozókat és a vállalkozói csoportokat pedig egyaránt gazdasági entitásnak kell tekinteni. A gazdaságnak eszköznek kell lennie a polgárok jó életkörülményeinek biztosításához: ezt a célt az életszínvonal emelésével, a munkakörülmények javításával, színvonalas oktatás és megfelelő, a tulajdonjogokra is figyelmet fordító igazságügyi rendszer által érhetjük el. Nem engedhetjük, hogy a köztulajdon az egyén gyarapodását szolgálja. Az embereket az anyagi természetű és más, személyes gyarapodás érdekében tisztességes munkavégzésre kell ösztönözni és bátorítani. Ha valakinek nincs saját, megfelelő mintája vagy múltja, érdemes kihasználnia mások, vagy a szomszédok bevált gyakorlatát és tapasztalatait. Ezért fontos, hogy Ukrajnát bevonjuk a közös piacba és elérhetővé tegyük

105

106

HU


számára az Európai Unióban kifejlesztett know-how-t. Úgy gondolom, a mi gazdasági modellünk megfelelő, még ha messze is áll a tökéletestől, például az élelmiszertermelés és -kereskedelem tekintetében, de folyamatosan törekszünk a fejlődésre. A Bug folyó másik partján élő szomszédainknak a mi beváltnak bizonyuló szabályainkat és módszereinket tudjuk felajánlani. Mire terjed ki a jelentés? Foglalkozik az iparral, a mezőgazdasággal, az energiaüggyel, a pénzügyekkel, a határőrséggel, a közlekedés infrastruktúrájával, a korrupciótól mentes tevékenységek példáival, a szellemi tulajdonnal, a természeti környezettel, a tudományos együttműködéssel és a szomszédokkal fenntartott kapcsolatokkal. Mindezek a gazdaságnak nevezett egység egy-egy részét képezik. Jól meghatározott előírásaink vannak, amelyek a gazdaság alapjait képezik, és a jelentésben partnereinknek is ajánljuk hasonló szabályozás kidolgozását vagy a mieinkhez való igazodást. Milyen feltételeket kell Ukrajnának teljesítenie ahhoz, hogy jobb kapcsolatokat tudjon kialkudni az Európai Unióval? Az alapvető kritériumok között, véleményem szerint, elsődleges fontosságú a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás és, a csatlakozással egy időben vagy még előtte, a Kirgizisztánhoz kapcsolódó adósságprobléma megoldása. Ez már folyamatban van. Második helyen az Ukrán Parlament csatlakozáshoz való lehető leghamarabbi hozzájárulását említeném. A többi feltétel között említeném a szomszéd országokkal, azaz Oroszországgal és Belarusszal fenntartott jó kapcsolatot, az árfolyam stabilitását, a pénzügyi szolgáltatások minőségét, márkák nemzetközi piacokon való kifejlesztését és a jogszabályi előírások betartását. Ukrajna, amely már kinyilvánította az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékát, nagy, sőt óriási kihívásokkal néz szembe. Konkrétan gazdasági, jogi, pénzügyi és politikai tevékenysége révén kell meggyőznie Európát arról, hogy elég elkötelezett partner ahhoz, hogy az EU előbb-utóbb megfontolás tárgyává tegye, nem lenne-e érdemes Ukrajnát a közös európai egység részévé tenni? Biztos úr, a megközelítésünk néha talán különbözik, de úgy gondolom, ugyanazon cél elérésére törekszünk, azaz ezzel a fontos keleti szomszédunkkal kialakítandó gyümölcsöző modus vivendi, együttélési mód kialakítására. Elnök úr, azt hiszem megspóroltam egy kis időt, hisz már este van. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is hadd gratuláljak az előadónak, Zaleski úrnak ehhez a kitűnő jelentéshez. Szintén meg szeretném köszönni az előadónak a jelentés szövegezése során tanúsított kiváló együttműködését a Bizottsággal. A jelentés igen időszerű. Felölel minden, az Európai Unió és Ukrajna gazdasági és kereskedelmi kapcsolatában felmerülő problémát. Hadd térjek ki néhány pontra, amelyeket Ön is megemlített a jelentésben. A szomszédos államokkal kapcsolatos stratégiánkban Ukrajnát értékes, kulcsfontosságú partnerként kezeljük. Egyetértünk a jelentés általános szellemiségével: az ukrán gazdaságot a lehető legnagyobb mértékben fel kell zárkóztatni az Európai Unióhoz egy új, továbbfejlesztett megállapodás alapján, amelynek egy átfogó és részletes szabadkereskedelmi megállapodás lenne a fő tartóoszlopa. A Bizottság teljes mértékben osztja az Önnek az ukrán jogállamiság megerősítésének szükségességére, illetve Ukrajna WTO-hoz való csatlakozásának fontosságára vonatkozó véleményét. Bízunk abban, hogy Ukrajna még ebben az évben befejezi a WTO-csatlakozási folyamatot: ennek érdekében szorosan együtt fogunk működni az ukrán kormánnyal. Úgy gondoljuk, ha a csatlakozásra vonatkozó okmányokat a WTO tagjai jóváhagyják, a csatlakozás többoldalú folyamata befejeződik. Ukrajna elsődleges fontosságú ügyévé tette a WTO-hoz való csatlakozást: minden meggyőződésünk szerint keresztül fogja vinni a belső megerősítési folyamatot a tagság intézményesítésének érdekében. Az Európai Uniónak nem áll érdekében a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások további késleltetése: kész ezeket megkezdeni, amint a csatlakozási csomagot a WTO tagjai jóváhagyták. A jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodást illetőleg teljesen egyetértünk, hogy annak átfogónak és részletekre kiterjedőnek kell lennie, hangsúlyt fektetve a szabályozás összehangolására. A szomszédos országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokat illetően a jelentés egy háromoldalú párbeszédet javasol az Európai Unió, Oroszország és Ukrajna között. Nagyon körültekintőnek kell lennünk, hogy ne bocsátkozzunk ismétlésekbe a más fórumokon már tárgyalt kérdéseket illetőleg. Továbbá felmerül a kérdés, hogy az Európai Unió nem sodródik-e bele az Oroszország és Ukrajna közötti kétoldalú vitákba. Megkérdőjeleznénk ennek a megközelítésnek az előnyeit is.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Politikánk része az energiapiac verseny előtti megnyitásának támogatása, hogy elérhető áron biztosítsuk az energiahordozókhoz való hozzáférést. Ez fontos elemét fogja képezni a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozóan Ukrajnával folytatandó tárgyalásoknak. Ami a lakosság alapellátására vonatkozó aggodalmakat illeti, a villamosenergia- és gázszektor liberalizációjára vonatkozó EU-jogszabályok fontos rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek a fogyasztók védelmét és alapellátásuk biztosítását szolgálják. Szándékunkban áll tárgyalásokat folytatni Ukrajnával a szóban forgó jogszabályhoz való igazodásáról. Ami az általános preferenciarendszer (GSP+) Ukrajnára való kiterjesztését illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy Ukrajna nem felel meg a plusz preferenciák támasztotta követelményeknek, és az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy nem módosítja alkalomszerűen az általános preferenciarendszer alapvető kritériumait. Ezenkívül ez jelentős mértékben gyengítené tárgyalási pozíciónkat a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozólag is. Végül hadd fejezzem ki még egyszer gratulációimat az előadónak a jó jelentéshez. A Bizottság nagymértékben egyetért a jelentés általános megközelítésével, kivéve néhány kérdést, amelyeket az előbbiekben kiemeltem. A Bizottság figyelembe veszi a jelentésben foglaltakat a folyamatban lévő és az Ukrajnával folytatandó jövőbeli együttműködésben. Jerzy Buzek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, habár Ukrajnában a választások után kialakult helyzet még nem stabil, a demokrácia képviselői győzelmet arattak. Ez a győzelem nemcsak az ukrán demokrácia győzelme, hanem magáé az Európai Unióé is, amely ezt a fajta tevékenységet támogatta. Most Ukrajna, az ukrán nép és az Európai Unió érdekében meg kell szilárdítanunk mindazt, ami olyan nehezen valósult meg Ukrajnában. Magának az ukrán népnek kell meghoznia a választások utáni döntéseket, de segíthetünk Ukrajnának, és ugyanakkor magunknak is. Teljes mértékben támogatom Zaleski úr jelentését, és gratulálok neki, hogy ilyen dokumentumot készített. Véleményem szerint három terület a legfontosabb a stabilitás eléréséhez Ukrajnában, és ezek hasznosak lehetnek az Európai Unió számára is. Először is, az energiaügyi együttműködés, amely mindkét oldal számára nagy jelentőséggel bír. Rendkívül fontos, hogy közreműködjünk a túlnyomórészt rossz állapotban lévő olajvezetékeket érintő befektetésekben, illetve újabb olajvezetékek kiépítésében, mint például az Odessza – Brody – Gdańsk csővezeték, be kell fektetnünk villamosenergia-hálózatokba és az energiahatékonyság támogatásába is. Felajánlhatjuk saját új technológiáinkat, létrehozhatunk egy közös tőkealapot az energiahatékonyság javítására Ukrajnában – ez a mi energiaellátásunk biztonságához is hozzájárulna. Végezetül valami, ami nyilvánvaló: az ukrán atomerőművek biztonságának növelése, amely nagyon fontos Európa számára. A második terület a tudományos együttműködés. Ukrajna jelentős eredményekkel rendelkezik ezen a területen, érdemes ezt kihasználnunk. Ezen kívül a diák- és tudóscsere-programok csökkenthetnék azt a hiányt, amelytől az Európai Unió szenved, hiszen hétszázezer tudósra lenne még szükségünk. Szem előtt kell tartanunk, hogy ez mindig az együttműködés legbiztosabb és leggyorsabb módja: tudomány, oktatási intézmények és diákok. Harmadsorban, együttműködés a helyi és a regionális önkormányzatokkal. A mi európai városaink nagyban hozzájárulhatnának ehhez. Segíthetnénk a teljes demokrácia kialakításában az ukrán helyi önkormányzatok szintjén, amelyet eddig nem sikerült megvalósítani. Mindennek egy hosszú távon megvalósítandó cél részét kellene képeznie, amely nem más, mint egy Ukrajnával való társulási megállapodás. Nem számít, hogy mindez ez tíz vagy húsz évet vesz-e igénybe. Érdemes Ukrajnának felkínálni ezt a lehetőséget. Hasznos lesz mind az ukrán nép, mind az Európai Unió számára. Vural Öger, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a ma délutáni plenáris ülésen megvitattuk Európa szomszédságpolitikáját. A 2004-es bővítési kör után az Európai Bizottság az Unió új szomszédjaira vonatkozó összefüggő stratégia kialakítását kezdeményezte. Az európai szomszédságpolitika keretében különleges kapcsolatok alakultak ki azon országok körében, amelyek osztoznak az EU alapvető értékeiben és céljaiban. Ukrán szomszédunkat szilárd kapcsolat fűzi az európai szomszédságpolitikához. Tudatában vagyunk Ukrajna különleges geopolitikai és kereskedelmi jelentőségének, amely ország mintegy hidat képez egyfelől az Európai Unió, másfelől Oroszország és Közép-Ázsia között. Ma az EU Ukrajna fő kereskedelmi partnere: 2006-ra az Ukrajna és az EU-tagállamok közötti kereskedelem volumene már elérte a 26,6 milliárd EUR-t.

107

108

HU


Mi itt az Európai Unióban elismerjük azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt néhány évben Ukrajna tett. A régi, tervutasításos gazdaság hatékony piacgazdasággá alakult át. Az OECD jelentése szerint Ukrajna gazdasági fejlődésének átlaga 2000 és 2006 között 7,6%-ra tehető. Ez óriási eredmény. 2007 februárjában elkezdtük az EU és Ukrajna között kialakítandó új partnerségi és társulási megállapodásra irányuló tárgyalásokat. Jól dokumentált Ukrajna törekvése a NATO- és EU-csatlakozás elérése felé is. Kereskedelmi és gazdasági okokból kifolyólag a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás a legfontosabb napirendi pont Ukrajnában. Feltételezzük, hogy a WTO-csatlakozás még az év vége előtt megvalósíthatónak bizonyul. Ez jelentős mértékben kiszélesítheti az EU és Ukrajna közötti együttműködés körét és egyengetheti az európai szomszédságpolitika keretén belül zajló, szabadkereskedelmi övezet létrehozására irányuló tárgyalások útját is. Az EU-nak Ukrajnát igazi partnerként kell kezelnie és ennek egyértelműen hangot is kell adnia. Ebben a vonatkozásban csak üdvözölni tudom a 2007. szeptember 14-én Kijevben megrendezett EU–Ukrajna csúcstalálkozó eredményeit, ahol megerősítést nyert a két fél közötti erős és tartós kapcsolat. Továbbra is erőteljesen támogatnunk kell Ukrajnát a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás útján, az ennek következményeképpen megvalósítható szabadkereskedelemi övezet létrehozásában és az Európához fűződő céljainak elérésében. Danutė Budreikaitė, ALDE képviselőcsoport – (LT) Ukrajna mind stratégiai, mind gazdasági szempontból jelentős partnere az Európai Uniónak, és olyan keleti szomszéd, amely fontos szerepet tölt be a régión kívül és belül. Az EU és Ukrajna között fennálló kapcsolatok főként a növekvő politikai együttműködés és fokozatosan fejlődő gazdasági integráció irányába mozdultak el. E célok megvalósítása hozzájárulhat a demokrácia további megszilárdulásához és az ukrán piacgazdaság fejlődéséhez. Ukrajna fejlődésének sikere azonban nem kizárólag az EU-tól függ: Ukrajnának határozott döntést kell hoznia arról, hogy nyugatbarát irányban halad tovább, és ehhez kitartóan ragaszkodnia kell. Szeretnék megosztani néhány gondolatot az EU és Ukrajna közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról. Először is, a szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó tárgyalások megkezdése az Európai Unióval szigorúan Ukrajna WTO-tagságához kötött. Ezek a tárgyalások nemcsak a vámok eltörlésére vonatkoznak (amely a WTO-val való tárgyalásoknak is részét képezi), hanem egy nagyobb mértékű felzárkózásról is: a szolgáltatási ágazat liberalizációjáról, intézményi reformokról és a jogalapnak a közösségi vívmányokhoz való közelítéséről. Ennek megfelelően az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozására irányuló összehangolt tevékenység Ukrajna WTO-tagságával párhuzamosan kell, hogy fejlődjön. Másodszor, több figyelmet kell fordítani a jó irányítási gyakorlat bevezetésére, a közszféra felélénkítésére és a korrupció féken tartására. Az ezen a területen való fokozott együttműködés jelentős mértékben járulhatna hozzá az EU és Ukrajna közötti stabilabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kialakításához, a demokratizálódási folyamat megerősödéséhez, és növelné Ukrajna EU-tagságának esélyeit is. Harmadszor fontos kiemelni azt a tényt, hogy az ukrán termelők még nincsenek felkészülve az uniós tagállamok termelőivel való versenyre. Ezért az ukrán gazdaságra és társadalomra irányuló esetleges negatív hatások kivédése érdekében átmeneti időszakokat kell meghatározni, illetve felügyeleti intézményeket kell létrehozni. A negyedik pont az, hogy amíg az EU támogatja az Ukrajnával folytatott kereskedelem liberalizációját, fel kell készülnie az ukrán termelők részéről felmerülő problémákra, főként azokéra, akik részt vállalnak a FÁK államai felé irányuló kivitelben; az uniós előírások átvételével szembeni ellenállásra, az államhivatalnokok arra irányuló törekvésére, hogy fenntartsák a status quo-t és a jelenlegi korrupt kapcsolatokat. A reformok sikeres végrehajtásának megkönnyítése érdekében az ukrán kormánynak tájékoztatnia kell az üzleti szférát és a lakosságot a kereskedelem liberalizációjának, valamint az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozásának előnyeiről. Az ötödik pont az, hogy az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok intenzív fejlődése potenciálisan megnövelheti az Ukrajnára nehezedő orosz politikai és gazdasági nyomást. Ebben az esetben az EU-nak fel kell adnia passzív békebírói szerepét, ahogy ez már gyakorta megesett, továbbá meg kell védenie saját érdekeit és Ukrajna érdekeit is. Van rá esély, hogy Oroszország nyomást gyakorol Ukrajnára és bizonyos EU országokra, amelyek az energiaellátásban érintettek. Éppen ezért az EU-nak nemcsak törekednie kell arra, hogy a lehető legmagasabb szinten megoldja ezeket a problémákat, hanem ugyanakkor keresnie kell a lehetőségeket arra

14-11-2007

14-11-2007

HU


is, hogy Ukrajna része lehessen az EU közös energiapiacának, illetve biztosítania kell az EU és Ukrajna energiaellátásának biztonságát. Guntars Krasts, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) A jelentés áttekinti Ukrajna jelenlegi fejlettségi szintjét, EU partnerként és azon feladatok tekintetében, amelyeket még végre kell hajtania. A jelentés elismerést érdemel mindazon ügyek számát illetően, amelyekre kiterjed, mind a mélység tekintetében, amelyekben ezeket az ügyeket értékeli. A jelentésből kitűnik, hogy a szerzőt mély, személyes érdeklődés fűzi az ukrán fejlesztési ügyekhez és az ország Európai Unióval fenntartott kapcsolata alakításához – ez természetesen a jelentés javára vált. Az előadó alaposan és körültekintően megvizsgálta az Ukrajna sikeres fejlődésére veszélyt jelentő problémákat, ha azonban ezeket nem nevezzük a nevükön, nehéz kiküszöbölni őket. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy az ukrán gazdaságon belül működő, egyre növekvő számú ágazat túlszabályozott, az állami beavatkozásoknak pedig nincs meg a jogszabályi alapjuk; ugyanakkor folyamatosan növekszik az egymással kölcsönösen összeegyeztethetetlen jogszabályok száma, ami azoknak kedvez, akik a jogszabályi kiskapukat keresik és azoknak, akiknek a jogszabályok értelmezése a feladata. Ez, párosulva a nagymértékű bürokráciával, jelentősen akadályozza a befektetések beáramlását az országba, többek között az Európai Unió irányából is. Az energiaágazat nyilvánvaló példája ennek. Az Európai Unió Ukrajna földgázának áttekinthető szállítási rendszerében érdekelt, amely a teljes ukrán energiaágazathoz hasonlóan túlszabályozott, mesterségesen túlbonyolított struktúrákkal és átláthatatlan pénzmozgásokkal jellemezhető. Az Európai Uniónak még most sem állnak rendelkezésére olyan adatok, amelyek alapján értékelhetné Ukrajna gázszállítási rendszerének biztonságát. Ezek az Európai Unió, mint Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere számára fontos kérdések. Reméljük, hogy Ukrajna sikeresen megbirkózik majd az elhúzódó politikai válsághelyzettel és az ukrán kormány olyan tárgyalásokat folytat majd az EU-val, amelyek a kölcsönös érdek alapján lehetővé teszik egy szoros együttműködés kialakítását. Egyetértek az előadóval, hogy Ukrajna EU csatlakozási szándéka nem elhanyagolható, és szeretném ismét hangsúlyozni: az EU-tagság biztos kilátása a leghatékonyabb reformeszköz, amelyet az Európai Unió Ukrajnának felajánlhat. Köszönöm. Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném kifejezni őszinte gratulációimat Zaleski úrnak a jelentéshez. Úgy gondolom, ez a jelentés merőben más, mint azok az újabb keletű jelentések, amelyekről a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság szavazott. Összehasonlítva az egy vagy két évvel ezelőtti kétoldalú kereskedelemre vonatkozó beszámolókkal, például az EU–Oroszország vagy EU–Mercosur jelentéssel, sokkal óvatosabban fogalmaz a szabadkereskedelem előnyeit illetően. Ezenkívül úgy gondolom, ez a politikai megoldáskeresésre irányuló aktív szerepvállalás fontosságával kapcsolatos, pártok közötti növekvő konszenzus jele, amely megoldáskeresés célja, annak megválaszolása, hogy hogyan lehet a kereskedelmi szabályozást a lehető legmegfelelőbben a fenntartható fejlődés elvei alá rendelni. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk, mert a lehető legtöbbet hoztuk ki a Kereskedelmi Világszervezet Dohai Fordulóján tapasztalt különböző késedelmekből: ezeknek köszönhetően folytathattuk a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatainkra vonatkozó igazságosabb és fenntarthatóbb kereskedelmi szabályokra irányuló kutatást. Ezért megköszönöm, hogy az előadó élt ezzel a lehetőséggel. A jelentés számos, a Kereskedelmi Főigazgatóság Ukrajnával folytatott szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalásaival kapcsolatos pozitív visszajelzése mellett szeretnék kiemelni négy pontot. Úgy gondolom, hogy a 10. pontban a jelentés joggal figyelmeztet arra, hogy a kereskedelem fenntarthatóságát nem alapozhatjuk kizárólag kivitelre való irányultságra, illetve a kivitel diverzifikálására. Ehelyett a hazai piacnak, mint a fenntartható gazdasági fejlődés szükséges alapjának jelentőségét hangsúlyozza. A 13. pontban a jelentés javasolja a befektetők jogaival kapcsolatos egyensúly megteremtését. Másképpen fogalmazva: egy olyan jogi keret létrehozását szorgalmazza Ukrajnában, amely elősegíti a vállalati szociális felelősséggel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat. A 23. pontban a jelentés javaslatot tesz a külföldről érkező energiapótlásra vonatkozó politikánk jelentős megváltoztatására oly módon, hogy többoldalú szabályzást kér az energiaforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozóan, illetve figyelmeztet arra, hogy ne támogassuk az energiához való egyoldalú hozzáférés körülményeinek kialakításáért folyó versenyt. Végül a 36. pontban a jelentés elismeri, hogy a mezőgazdaság olyan sajátos tevékenység, amely nem kezelhető az ipari termékekkel azonos módon, és ezért jogosan igényel más vámszabályozást. Őszintén remélem, hogy ezek, illetve más egyéb pontok is benne maradnak a végleges szövegben, és én és képviselőcsoportom örömmel szavazhat majd a jelentés mellett. Szeretném azonban hozzátenni, sajnálattal értesültem arról, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság három olyan, a Zöldek által javasolt és az előadó által

109

110

HU


is támogatott kulcsfontosságú módosítást is elvetett, amelyek arra szólítják fel a Kereskedelmi Főigazgatóságot, hogy csak azután kezdeményezzenek tárgyalásokat a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásról, ha már az ukrán parlament hozzájárult a WTO-csatlakozásra irányuló tárgyalásokhoz. A Kereskedelmi Főigazgatóság jogosan vélekedik úgy, hogy ez késlelteti a szabadkereskedelmi megállapodás aláírását, de ahogy mi képviselők tesszük az Európai Unió részéről hasonló szabadkereskedelmi megállapodások megkötése előtt, kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy ilyen fontos ügyben figyelembe kell venni az emberek véleményét, és ez természetesen vonatkozik az ukrán népre is. Éppen ezért szeretnénk megköszönni, hogy Zaleski úr nem engedett a nyomásnak, és még egyszer köszönjük a kiváló jelentést. Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, mindenki köszönetét fejezte ki tiszteletreméltó kollégánknak, Zaleski úrnak, én sem teszek másképpen. Jelentését a bizottság egyetlen ellenszavazat nélkül elfogadta, és ez megmutatja, hogy ha elég keményen próbálkozunk, igenis készíthetünk olyan jelentést, amelyet pártállástól függetlenül mindenki elfogad. Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek. Az ukrán választások lezajlottak. Demokratikusak voltak, igazságosak és szabadok, de úgy gondolom, nem hoztak megoldást a problémák gyökerére. A mindenkori elnöknek mindig nehézségei támadtak az erős miniszterelnökök kezelésében, akár a 2005-ben menesztett Julia Tyimosenkóról, akár Viktor Janukovicsról van szó, 2006-ban és 2007-ben. Habár Julia Tyimosenko szövetsége és a Mi Ukrajnánk között megkötött koalíciós megállapodás mint egy új kormány összetételének alapja papíron létezik, a kormány még nem alakult meg. Nem ismerhetjük a dolgok tényleges kimenetelét sem, bár a határidő most már igen közel van. Ha akkorra ez a kormány alakul meg, azt gondolom, elsőként az alkotmány reformjával kell foglalkoznia, mert anélkül nincsen garancia arra, hogy az ukrán politikai erők belső stabilitása elegendő lesz újabb választások elkerüléséhez; annál is inkább, mert néhányan már most új, az elnökválasztással egyidejű parlamenti választásokon gondolkodnak. Ha megnéznek néhány területet, mint például a gazdaságpolitikát, az OECD jelentés igazán kedvező képet fest. A jelentés szerint 2000 és 2006 között Ukrajnában a regisztrált GDP növekedés átlaga 8,7% volt. Ha a számok mögé tekintünk, hatalmas kereskedelmi deficitet látunk. Ukrajnának több, mint 4,5 milliárd eurós hiánya van a FÁK országaival és majdnem 4,5 milliárd eurós hiánya az Európai Unióval való kereskedelemben. Más szóval, még mindig nagy szükség van a gazdasági változásra, és a partnerségi megállapodásoknak ezt lehet és kell is szolgálniuk. Másfelől viszont, ha összehasonlítjuk a statisztikai adatokat egy olyan országéival, mint az enyém – a Németországi Szövetségi Köztársaság – az ukrán számadatok igenis fantasztikusnak tűnnek. Ukrajna munkanélküliségi rátája alacsonyabb, GDP-je gyorsabban növekszik, a nyugellátásra fordított jóléti kiadások magasabbak, és a GDP magasabb százalékát költi oktatásra, tehát a jövőbe való befektetésre, mint a Németországi Szövetségi Köztársaság. Tehát minden okunk megvan arra, hogy azt a következtetést vonjuk le: nem kérdéses, az ország jó úton jár. Ettől függetlenül utaltam a gazdasági problémákra, és természetesen vannak gondok más területeken is. Oroszország egyértelműen jelezte és nyíltan kijelentette, hogy energiaárai 10%-kal emelkednek 2008. január 1-jétől. Ennek komoly hatása lesz az ukrán gazdaságra is. Ukrajna jelenleg saját földalatti földgáztartalékainak felhasználásával törleszti államadósságát Oroszország felé. Meglátjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok. Ez ismét politikai ügy lesz, és a béke fenntartása érdekében az Európai Uniónak be kell majd avatkoznia. Az oroszoknak joguk van emelni az áraikat és magától értetődik, hogy az ukránoknak ki kell majd találniuk, hogyan kezeljék ennek a gazdasági következményeit. Vegyünk egy másik területet, a szociálpolitikát. A választási kampány során minden, a választásokban részt vevő párt a jóléti kiadások jelentős emelkedését jelentette be. Ha megnézzük a jelenlegi, Tyimosenko szövetsége és az elnök blokkja közötti koalíciós megállapodást, láthatjuk, nyoma sincs a jóléti kiadások emelésének. Valóban, a kormány jelenlegi bevételeit figyelembe véve látszólag lehetetlen kivitelezni a beígért emeléseket. Ez azt jelenti, az ukrán fejlődés nem halad olyan gyorsan, mint ahogyan azt mindig is állította. A következő pont, amelyet érinteni szeretnék, a külpolitika. A választási kampány során minden párt megígérte, hogy közelebb viszi az országot az Európai Unióhoz. Az a párt, amely mindig összekötötte az Európai Unióhoz való közeledést a NATO-csatlakozással, mégpedig a Mi Ukrajnánk párt, szenvedte el a legnagyobb veszteségeket. Az ukrán lakosság jelentős többsége ellenzi a NATO-tagságot. Éppen ezért arra kérném az Európai Uniót, óvatosan járjon el ez ügyben. A lakosság többsége nem akarja, hogy országuk csatlakozzon a NATO-hoz. Minden rendelkezésre álló adat arra mutat, hogy azt szeretnék, ha az ország csatlakozna a WTO-hoz.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ha ennek a háttérnek függvényében vizsgáljuk, hogy a partnerségi megállapodásokat hogyan kellene most alakítanunk, az igazi szükségletek azokon a területeken mutatkoznak meg, ahol Ukrajna még mindig küzd azokkal a nehézségekkel, amelyeket felsoroltam. Ukrajnának kell, hogy legyenek – ebben teljesen egyetértünk Zaleski úrral – európai kilátásai, lehetősége az EU-hoz való csatlakozásra. Az Európai Uniónak jó lenne egy erős keleti partner, és tekintetbe véve általános geostratégiai irányultságát, a partnerség Ukrajnának is hasznára válna. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, vitánk az Európai Unió és Ukrajna kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól, Zaleski úr rendkívül alapos jelentésének tárgyáról kritikus időpontban zajlik: a parlamenti választások lezajlottak, az ország gazdasági és politikai problémái pedig arra várnak, hogy egy energikus új kormány határozottan kezelje őket. A korrupció elleni hatékony intézkedésekre gondolok. A tél közeledtével Ukrajnának olyan erős kormányra is szüksége lesz, amely képes Oroszországgal tárgyalni az orosz földgáz szállításáról és átszállításáról. A jelentés elolvasása után hajlok arra, hogy azt mondjam, Európa nyíltan kifejezte szándékát. A labda most ukrán térfélen pattog. Az országnak nemcsak hatékony kormányra van szüksége, hanem olyanra is, amely politikailag elkötelezett a problémák kezelése iránt. Öt év alatt öt választással a háta mögött a lakosság érthetően belefáradt a politikai szócsatába. Az ukrán politikusoknak ezért kevesebbet kell törődniük egymással és többet az ország politikai és gazdasági jövőjével. Igen, a labda az ukrán térfélen van, de ennél tovább fogok menni, elnök úr. Az Európai Uniónak is van tennivalója. Egyetértek azzal, amit az előadó az 51. pontban említ: az európai szomszédságpolitika az egyértelmű meghatározások és kilátások hiányától szenved. Az EU-tagság kilátását fel kell ajánlani Ukrajnának mint középtávú vagy hosszú távú lehetőséget. Az európai szomszédságpolitika keretében az Európai Unió kezdeményezheti vagy támogathatja az országban szükséges reformokat. Sylwester Chruszcz (NI). - (PL) Elnök úr, Ukrajna stratégiai jelentőséggel bíró ország az európai szomszédságpolitika keretén belül, és fontos partner az Európai Unió országai számára. Mindannyian reménykedünk abban, hogy az Ukrajna és az EU közötti kereskedelem növekedése megerősíti majd a gazdasági növekedést és a régió országaival való együttműködést. A jó gazdasági kapcsolatok mindkét fél számára előnyösek. A gazdasági növekedés Ukrajnában összhangban kell, hogy legyen a demokrácia és az ország jogszabályainak tiszteletben tartásával. Itt az etnikai kisebbségek jogainak figyelembe vételére is gondolok, és van egy dolog, ami számomra különösen fontos: egyetlen olyan tevékenység sem megengedhető, amely a fasizmust és a népirtást élteti. Mi keleti szomszédunk demokratikus és gazdasági folyamatait támogatjuk. Másfelől viszont helyénvaló lenne elkerülni bármely ukrán politikai blokk részrehajló és egyoldalú támogatását. Bogdan Golik (PSE). - (PL) Elnök úr, ahogy korábban Ön is, mindenekelőtt gratulálni szeretnék Zaleski úrnak az Ukrajnával fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló alapos jelentéséhez. Az Ukrajnával való együttműködés rendkívül fontos manapság: minden törekvés, amely az együttműködés megerősítésére irányul, Európa keleti szomszédja iránti érdeklődését és az Európai Unió nyitottságát jelzi. A probléma az, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor az Ukrajna számára eddig kevés haszonnal bíró európai szomszédságpolitikán túlmutató megerősített együttműködés elvét gyakorlatba kell átültetni. Tagadhatatlan, hogy Ukrajna még messze áll attól, hogy megközelítse a Közösség gazdasági, politikai és társadalmi szerkezetét. A jelentés részletesen áttekinti az Ukrajna előtt álló feladatokat. Annak ellenére, hogy Ukrajna büszke lehet a kereskedelem liberalizációja és a tőkeáramlások terén elért eredményeire, alapvető fontosságúak a további reformok és az ukrán gazdaság megerősítése, amelybe beletartozik a WTO-tagság is. A „narancsszínű forradalom” alatt megszellőztetett európai törekvések ellenére Ukrajnának egyértelműen választania kell az európai és az orosz lehetőség között. Ha azt szeretnénk, hogy Ukrajna az európai utat válassza, ezt nyíltan ki kell fejeznünk, és támogatásunkról kell biztosítanunk az országot. Az EU-nak ki kell nyilvánítania Ukrajna felé irányuló érdeklődését egyfelől a változások aktív támogatása, másfelől az Európai Unión belüli intézkedések formájában, amelyek a szomszédságpolitikától az integrációs politika felé való fokozatos átmenetre irányulnak. Ezért mind gazdasági fronton, mind a társadalmi és politikai színtéren lépéseket kell tennünk. Helyénvaló lenne tehát a gazdasági kapcsolatok szorosabbá tételével támogatni Ukrajna Oroszországtól való függetlenedését, azaz létrehozni egy EU-Ukrajna szabadkereskedelmi

111

112

HU


övezetet, amelybe beletartozik Ukrajna felvétele a Közösség villamosenergia-hálózatába, illetve pénzügyi támogatást nyújtani a közlekedési rendszerhez is. Szintén hasznos lenne olyan programok támogatása és végrehajtása, amelyek Ukrajnát népszerűsítik az Európai Unióban, illetve az Európai Uniót Ukrajnában, vagy a tudomány és az oktatás ügyét segítik elő, ahogyan azt Buzek professzor úr is felvetette. A legfontosabb lépés az ukrán társadalom Európai Unióról formált képének megváltoztatásában az Unióba való beutazáshoz kötött vízumkényszer eltörlése lenne, illetve mint ahogyan ezt mindenki elmondta, annak nyílt kifejezése, hogy Ukrajna a jövőben csatlakozhat az Európai Unióhoz, még akkor is, ha ez hosszú időt vesz majd igénybe. Šarūnas Birutis (ALDE). – (LT) Október 18-án Portugáliában Juscsenko elnök bejelentette, hogy Ukrajna még az idén a WTO-hoz kíván csatlakozni. Ukrajna lezárta a WTO országaival folytatott tárgyalásokat, Kirgizisztán kivételével, amely még mindig ragaszkodik a szovjet időkben felhalmozott 27 millió dolláros államadósság törlesztéséhez. Ukrajna WTO-ba való felvétele az importadók csökkenését és az importőrök számának növekedését eredményezi majd. Ugyanakkor fontos, hogy Ukrajna szisztematikus gazdasági reformokat hajtson végre. A pozitív változások, mint például a WTO-tagság ellenére a közhangulat szigorú reformok szükségességét jelzi. Ukrajna gyorsan fejlődik. Az elmúlt néhány évben a GDP jelentősen növekedett, de még nagyon sok tennivaló maradt a gazdasági termelékenység és versenyképesség terén. A Világgazdasági Fórum 2007–2008-as Globális Versenyképességi Jelentése alapján Ukrajna a 69. helyről a 73. helyre esett vissza. Az oligarchák befolyása egyértelműen negatív. Ukrajna stratégiai partner, tehát fontos növelni a szerepét olyan jelentős ágazatokban, mint az energiaipar és a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok. Ukrajna kulcsszerepét az EU energiaellátásának biztosításában minden oldalról meg kell vizsgálni. Támogatni kell Ukrajna integrációjának lehetőségét a transzeurópai közlekedési hálózatba, mivel Ukrajna stratégiai szerepet tölthet be mint tranzitország, amelyen keresztül olaj és földgáz szállítható Európába. Most, hogy lezajlottak a Verkhovna Rada választások, remélem, hogy Ukrajna elindult a politikai stabilitás útján. Véleményem szerint Ukrajna tekintetében az EU-nak továbbra is követnie kell a nyitott kapuk politikáját. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr, biztos úr, az Európai Uniónak nyilvánvalóan érdekében állna az Ukrajnával fennálló politikai és gazdasági kapcsolatok megerősítése és fejlesztése. Ukrajna, amelynek hasznára vált a demokratizálódás folyamata, az Európai Unió legígéretesebb kereskedelmi partnerévé lépett elő. Ukrajna WTO-csatlakozáshoz kapcsolódó tervei méltóak a támogatásunkra. Ukrajna felvétele a Kereskedelmi Világszervezetbe egyszer és mindenkorra jelezni fogja, hogy az ország a központi tervgazdaságból egy teljes mértékben működőképes piacgazdasággá fejlődött. Szintén fontos elismerni Ukrajna arra irányuló törekvéseit, hogy jó politikai és gazdasági kapcsolatokat alakítson ki Oroszországgal. Mivel hogy Oroszország egy Ukrajnával való közös kereskedelmi terület kialakításának felajánlásával próbál hatalmat nyerni az ország felett saját érdekeinek képviselete érdekében, fontos, hogy az Európai Bizottság határozottan állást foglaljon Ukrajna EU-tagságra vonatkozó tervei mellett. Ukrajnának megfelelő politikai és gazdasági kapcsolatokat kell fenntartania Oroszországgal, ugyanakkor támogatnunk kell az EU-hoz fűződő törekvéseit is. A jövő év elején hatályba lépnek mindazok a megoldások, amelyek a Schengeni Egyezmény Lengyelország általi elfogadásához kapcsolódnak. Fontos, hogy az Európai Unió határaira vonatkozó biztonsági szabályozások betartása ugyanakkor ne hozzon létre egy új berlini falat az ukrán lakosság szemében. Remélem, hogy az Európai Bizottság lehetővé teszi Lengyelország számára, hogy ezeket a szabályozásokat úgy vezesse be, hogy azok Ukrajna lakói számára is kedvezőek legyenek. Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, kérdéseket tettem fel Viktor Janukovics ukrán miniszterelnöknek a Parlamentben az elmúlt márciusban tett látogatása során. Szembesítettem az országában az emberi testrészekkel folytatott, hátborzongató, de jövedelmező, és széles körben elterjedt kereskedelem problémájával. Meglepve tapasztaltam, hogy nem tagadta. Valójában azt mondta, hogy ez egy nagyon kínos kérdés, és segítségért fordult hozzánk a Külügyi Bizottságban, különösen a vásárlókat illetően, akik közül sokan EU-beliek.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Fontos, hogy méltányoljuk Ukrajnának az ezzel a problémával kapcsolatos őszinteségét, továbbá ki kell fejeznünk azt a nyomatékos kívánságunkat, hogy ezt – az emberi méltósággal és az EU–Ukrajna közötti szorosabb kapcsolatokkal teljes mértékben összeegyeztethetetlen – kereskedelmi formát el kell törölni. Ez a jelentés Ukrajna segítéséről szól, például a kereskedelem területén. Ki kell terjednie arra a segítségnyújtásra, amit a volt miniszterelnök kért a Parlamentünktől. Ez sürgős kérdés, hiszen addig nem beszélhetünk egy országgal további együttműködésről, amíg élő és halott emberek kereskedelme a gazdaság jelentős részét teszi ki. Az ilyen kereskedelem elleni küzdelemnek az EU és Ukrajna közötti együttműködésben fontos szerepet kell játszania. Glattfelder Béla (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik gratuláltak Zaleski képviselőtársunknak kiváló jelentéséhez. Az Európai Unió érdeke, hogy Ukrajna politikailag stabil legyen, és gazdaságilag fejlődjön. Egy sikeres Ukrajna pozitív példaként szolgálhatna a térség valamennyi országának, a volt szovjet utódállamoknak, és hozzájárulna a demokrácia megerősödéséhez a térségben. Az Európai Uniónak segítenie, bátorítania kell Ukrajnát, hogy jövőjét ne Oroszországhoz, hanem az Európai Unióhoz kösse. Ukrajna európai ország, földrajzi elhelyezkedése, történelme és kulturális hagyományai is Európához kötik. Segítenünk kell Ukrajnát abban, hogy képessé váljon a WTO-szabályok alkalmazására. A WTO-tagság elvezethet egy Európai Unióval megkötött szabadkereskedelmi megállapodáshoz. A kereskedelmi forgalom bővülése Európa és Ukrajna közös érdeke, viszont olyan torzításmentes kereskedelemre van szükség, amely biztosítja azt, hogy Ukrajna alkalmazza a szociális, munkaügyi, állat-egészségügyi és növény-egészségügyi és környezetvédelmi szabályokat is. Ennek hiányában számos gonddal kellene szembesülnünk. Hadd mondjam el, hogy Magyarország példája mi lenne ebben az esetben, hiszen Magyarország Ukrajnával határos. Magyarországon a baromfitartóknak rendkívül költséges beruházásokat kell elvégezni az állatjóléti és a környezetvédelmi előírások teljesítése érdekében. Ha a megkötött szabadkereskedelmi megállapodás az állattenyésztési termékekre is kiterjed, abban az esetben a magyar termelők jelentős része áttelepítené a termelőüzemeit Ukrajnába, alig 100 km-re a mostani telephelyektől, és ott rendkívül alacsony költségek mellett versenyképes termelést folytatnának. Viszont mindazok a termékek, amelyeket az állatjóléti előírások megkerülésével állítanának elő, azok visszakerülnének az Európai Unióba, mint ahogy a Tisza folyón keresztül is, amely Ukrajnából Magyarországra folyik, a környezetvédelmi problémákkal is Magyarországon kellene szembesülnünk. Ezért az a véleményem, hogy Ukrajnát segítenünk kell abban, hogy valamennyi nemzetközi szociális, állat-egészségügyi, környezetvédelmi, állatjóléti szabályt mielőbb alkalmazza. Köszönöm szépen a figyelmüket. Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Zaleski úrnak kitűnő munkájához. Ukrajna az EU fontos kereskedelmi partnere. Támogatjuk a WTO-hoz való csatlakozását és az Unióval kialakítandó szabadkereskedelmi övezetre vonatkozó tárgyalásokat. Ennek érdekében Ukrajna gazdasági teljesítményét tovább kell fejleszteni, hogy a lehető legnagyobb mértékben közelítsen az EU gazdaságához. Ezenfelül nagyobb erőfeszítés szükséges az Ukrajnát érintő kihívások hatásos kezelésére. A következők kívánnak figyelmet: a korrupció elleni küzdelem, az illegális kereskedelem elleni harc, az Unióval folytatandó erősödő együttműködés a tudomány, a technológia és az oktatás területén, illetve a határokat átlépő szorosabb kulturális kapcsolatok kialakítása. Ha Ukrajna nagyobb erővel folytatja az általa elkezdett reformok támogatását, úgy gondolom, hogy a kívánt eredmények nem váratnak majd magukra. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr, Ukrajna ma stratégiai jelentőségű döntés meghozatala előtt áll: egy narancsszínű koalíció kialakításával örökre megossza-e az országot vagy a Régiók Pártja és a Mi Ukrajnánk között teremtsen koalíciót. A döntés komoly befolyással lesz a jövőbeli EU–Ukrajna kapcsolatok kimenetelére is. Ha az első lehetőséget választja, nagy eséllyel létrejön a politikai együttműködés az Európai Unióval, de a gazdasági kapcsolatok terén óriási feszültség alakul ki Oroszországgal szemben. Ha egy nagy kék-narancs koalíció alakul meg, viszonylagos gazdasági stabilitás jön létre, de jelentősen késni fog Ukrajna EU-csatlakozása.

113

114

HU


Nem vagyok biztos abban, hogy az Európai Unió ma abban a helyzetben van, hogy olyan mértékű segítséget nyújthatna Ukrajnának, amely kompenzálhatja az országot azokért a veszteségekért, amelyet egy Oroszországgal való nézeteltérés okoz. Ez a kérdés abból a szempontból fontos, hogy az EU-nak most kell kijelentenie, felkészült-e Ukrajna jelentős pénzügyi és politikai támogatására. Ha nem adunk egyértelmű állásfoglalást, mi magunk idézhetjük elő az ukrán belpolitikai helyzet destabilizációját. Szeretnék gratulálni Zaleski úrnak a jelentéshez. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) Ha valaki ma megkérdezte volna tőlem, hogy az európai szomszédságpolitika országai közül melyik áll a legközelebb az Európai Unióhoz, habozás nélkül azt mondtam volna, hogy Ukrajna. Ennek a hatalmas, 46 millió lakosú országnak joga van büszkének lenni a Szovjetunió összeomlása óta elért demokratikus eredményeire. Kétségkívül az EU egyik legígéretesebb partnerévé vált. Az Európai Parlament küldöttségének képviselőjeként több mint egy hónappal ezelőtt lehetőségem volt megfigyelni az országban tartott parlamenti választásokat, és elégedetten tapasztaltam, hogy nyilvánvaló tendencia van a demokratikus polgári intézmények fejlődésének fokozódása irányába, a demokrácia az ukrajnai élet szerves részévé válik, és az országban rendezett választások nem különböznek az EU tagállamaiban tartott választásoktól. Ha megnézik a térképet, nyilvánvaló, hogy Ukrajna helyzete nem lehet könnyű (az egyik oldalon ott van az EU, a másik oldalon pedig Oroszország). A választás nem könnyű, mivel nem könnyű megválaszolni a kérdést: „Quo vadis, Ukrajna?” Egyértelmű azonban, hogy napjainkban Ukrajnának visszafordíthatatlan választást kell tennie. Ez a választás egyáltalán nem jelenti, hogy az Oroszországgal, és a FÁK-kal fenntartott hosszú távú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat fel kell számolni, vagy hogy Oroszország nem vehet részt Ukrajna gazdaságában; inkább ennek az ellenkezőjéről van szó. Azonban például az Oroszország által nemrég javasolt, FÁK egységes gazdasági térségéről szóló megállapodás sokkal valószínűbb, hogy veszélyezteti Ukrajna gazdasági függetlenségének elérésére irányuló törekvését, mint az, hogy segíti e törekvésnek a megvalósítását. Szeretnék rámutatni, hogy az EU-nak – intézményeivel és tagállamaival együtt – politikai és diplomáciai segítséget kell nyújtania Ukrajnának az ország WTO-ba való felvételének biztosítása érdekében. A WTO-tagság véglegesítését követően nyújtott támogatás is nagy jelentőséggel bír, például a szabadkereskedelmi megállapodásra, valamint egy új, részletesebb EU–Ukrajna közötti megállapodásra irányuló hivatalos tárgyalásokhoz nyújtott támogatás. Végül szeretnék köszönetet mondani lengyel képviselőtársamnak, Zaleski úrnak a kiváló jelentéséért. A legjobbakat kívánom ukrán kollégáinknak az új kormány megalakításának véglegesítéséhez, és a rájuk váró fontos feladatok megkezdéséhez. Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök úr, Ukrajna az Európai Unió számára stratégiai szempontból fontos szomszéd. Természetes híd, amely összeköt minket Oroszországgal és Közép-Ázsiával. 2004 óta, azaz a nagy bővítés óta az EU volt Ukrajna legjelentősebb kereskedelmi partnere. Az EU-nak és Ukrajnának jelentős mértékben megegyeznek a gazdasági és kereskedelmi érdekei, és éppen ezért, a legnagyobb hasznok megszerzése érdekében, ésszerű dolog piacaink további integrációjának útjára térni. Ezt közös szabadkereskedelmi övezet létrehozásával lehet elérni, de Ukrajnának le kell zárnia a WTO-csatlakozás folyamatát. Politikai és diplomáciai szinten minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy támogassuk Ukrajnát ennek a tagságnak a megszerzésére irányuló erőfeszítésében. Szükség lesz arra is, hogy folyamatos támogatást nyújtsunk Ukrajnának a WTO-követelmények teljesítéséhez. Emlékeznünk kell arra, hogy Ukrajna mögött ott van Oroszország hatalmas keze, amely újra uralkodni szeretne Európának ezen a részén. Éppen ezért jó ötlet a piacgazdasági státus megadása Ukrajnának, amelynek az országot közelebb kellene hoznia Nyugat-Európához, és végeredményben, európai uniós tagsághoz kellene vezetnie. Zaleski úr jelentése jó lépés ebbe az irányba, és szeretnék gratulálni neki a jelentéshez. Daniel Caspary (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, engedje meg, hogy észrevételeimet annak kiemelésével kezdjem, hogy a mai nap folyamán ez a második külpolitikai kérdést érintő vita, amelyen a Bizottság nem képviselteti magát az illetékes biztossal. Ma délelőtt a fő vitánk a globalizáció témakörében folyt, és az illetékes biztos nem volt jelen, és ma este a Bizottság e fontos kérdésért felelős tagjai már megint hiányoznak. Nincs ellenemre nagyra becsült Borg biztos úr az Ön jelenléte, de meglátásom szerint helyénvaló lenne, ha a Bizottságot a megvitatott kérdésért felelős biztos képviselné. Hálás lennék, elnök úr, ha továbbítaná ezt a kérést a

14-11-2007

14-11-2007

HU


Bizottságnak a jövőbeli vitákra tekintettel, és biztos vagyok abban, hogy ez a biztosok egész testületének érdekeit szolgálja. Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni Zaleski úrnak a rendkívül kiegyensúlyozott jelentéséhez. Javítanunk kell az ukrán szomszédainkkal folytatott együttműködésünket. Ezért jó, ha az európai szomszédságpolitikát ennek megfelelően alakítjuk. Ezért jó, ha Ukrajna csatlakozik a WTO-hoz. Ezért jó, ha tárgyalásokat folytatunk egy partnerségi és együttműködési megállapodásról, és jó, ha támogatjuk egy szabadkereskedelmi övezet elképzelését, mint egy európai perspektíva óvatos kibontakozását Ukrajna számára. Hadd mondjam el ennek kapcsán azonban, hogy az előre látható jövőben Ukrajna EU-tagságát nem tudom elképzelni. A javított együttműködés, amelyre sok képviselőtársam már utalt, szintén halaszthatatlan követelmény, és mindkét fél javára válhat. Különleges jelentőséget tulajdonítok a keleti szomszédainkkal folytatott sikeres együttműködésnek és közeli szolidaritásnak. Véleményem szerint például tarthatatlan, hogy Oroszország attól függően működjön együtt Ukrajnával, hogy Kijevben melyik kormány van hivatalban, és az ukrán nemzet melyik parlamenti többséget választotta meg. Ez tarthatatlan, és Oroszország rossz úton jár az ilyen politikával. Nekünk, európaiaknak, az Európai Uniónak, támogatnunk kell az ukrán népet a függetlenséghez és a szilárd alapokon létrehozott demokráciához vezető utazásuk következő szakaszaiban. Zaleski úr jelentése hatalmas és jelentős hozzájárulás ehhez a törekvéshez. Elnök. − Biztos, hogy Önnek igaza van, Caspary úr, abban, hogy a vitára a megfelelő biztosnak kell reagálnia, de a gyakorlatban ez nem mindig lehetséges. Tudom, hogy Borg úr rendkívül tapasztalt biztos és politikus, aki kétségkívül továbbítani fogja az Ön üzenetét a megfelelő személyeknek. Ki kell emelnem, hogy a mai nap folyamán korábban lezajlott vitára Barroso úr válaszolt, tehát ez egy mindenhez értő, ugyanakkor nagyon kompetens Bizottság. Bogusław Sonik (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, Ukrajnának az Európai Unió Európán belüli külpolitikája tekintetében prioritást kellene élveznie, stratégiai geopolitikai helyzete miatt. Egyfelől Ukrajna az Európai Unió közvetlen szomszédja, másfelől pedig fontos összekötő lehet az EU, Oroszország és Közép-Ázsia országai között. Fekete-tengeri hozzáférésével az adott térségben is jelentős gazdasági partner lehet. Támogatom az előadó ajánlásait a tagállamok által a WTO-csatlakozás során Ukrajnának nyújtott segítségre vonatkozóan. Ez rengeteg hasznot hoz majd Ukrajnának és a térségnek. Miközben ezt mondjuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy történelmi okok miatt Kijevnek még mindig sok a tennivalója. Az Európai Uniónak sok szinten kell támogatnia az ukrán kormányt az ország újjáépítésében, nem csak a gazdasága vagy ipara, hanem szociális kérdések tekintetében is. Jelentős rugalmasságot kellene tanúsítani a külpolitika vonatkozásában is, figyelembe véve az ukrajnai politikai helyzet összetettségét. Ezen a ponton fontos figyelembe venni Oroszországot, amelynek az érdekei ütköznek a Közösség érdekeivel a jobboldali Ukrajnában. Az ukrán demokrácia még mindig nagyon fiatal. Az elmúlt néhány év azonban megmutatta, hogy a demokratikus folyamatok stabilizálódnak. Most azonban nem felejthetjük el, hogy a társadalmi megatartásoktól függően akár az erőteljesen Európa-ellenes erők is hatalomra kerülhetnek. Éppen ezért szeretnék gratulálni a Tisztel Házban már elhangzottakhoz, és támogatom Zaleski úr jelentését. Ez egy olyan jelentés, amely foglalkozik mindezekkel az alapvető kérdésekkel, és amely követendő utat vázol az EU számára az Ukrajna felé irányuló politikájában. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni a képviselők megjegyzéseit és az érdekes vitát. Megjegyeztem és átadom üzeneteiket kollégámnak, Mandelson biztos úrnak, aki ma egy olyan nemzetközi kötelezettségvállalásának tesz eleget, amelyet nem mulaszthatott el. Biztos vagyok abban, hogy megfontolás tárgyává teszi őket. Engedjék meg, hogy válaszoljak néhány, a vitában felmerült kérdésre. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni a különböző pontokat illetően, de szeretném hangsúlyozni, hogy a két legfontosabb következtetésben egyetértünk. Először is, Ukrajna kulcsfontosságú, értékes partner az Európai Unió szomszédsági stratégiájában. Egyetértünk az Önök pozitív kölcsönös gazdasági egymásrautaltságra, az energiát érintő kapcsolataink, a tudomány és a nemzetek közötti kapcsolatok jelentőségére, illetve gazdasági kapcsolataink elmélyítésének és megerősítésének szükségességére vonatkozó legfontosabb üzeneteivel.

115

116

HU


A Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozást illetően a Bizottság egyetért, hogy ez egy kulcsfontosságú kérdés. Viszont a Bizottság és a tagállamok véleménye szerint a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások kritikus lépést jelentenek, amelyet mihamarabb meg kell tenni. Következésképpen a WTO genfi folyamatának véglegesítése elegendő lenne egy részletes, átfogó szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásainak elindításához. Reménykedünk abban, hogy a WTO folyamat még az idei év vége előtt vagy 2008 legelején befejeződhet. Célunk az általunk valaha is elfogadott legambiciózusabb kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötése. A megállapodásnak foglalkoznia kell az intézményi teherbírás és a reformok szükségességének kérdésével, illetve ki kell térnie a vámokra, a rendőrségre, az igazságszolgáltatásra, és általánosan a korrupció problémájára. A tudományos cserekapcsolatokat és vízumokat illetően fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás ezekre is ki fog térni. Hadd mondjam el azt is, hogy a kereskedelmi forgalom élénkülése nem jelent fenyegetést a fenntartható fejlődésre. Éppen ellenkezőleg, a fenntartható fejlődést segíti elő az uniós előírások átvétele által. Ukrajna lehetséges EU-csatlakozásával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy egyik fél sem áll készen erre a lépésre. Az új, továbbfejlesztett megállapodás számos területen a lehető legjobban zárkóztatja fel Ukrajnát az Európai Unióhoz, miközben a Szerződés tartalma nem határozza meg előre az Unió és Ukrajna közötti kapcsolatok jövőbeli fejlődési lehetőségeinek alakulását. Végül még egyszer megköszönném az előadónak ezt a remek jelentést, amit kiegyensúlyozottnak tartunk, és amelynek az ajánlásait figyelembe fogjuk venni az Ukrajnával folytatott jelenlegi munkánkban. Elnök. − Köszönöm, biztos úr, és köszönöm minden felszólalónak a részvételt ebben az igen jelentős ügyben folyó fontos vitában. A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Gyürk András (PPE-DE), írásban. – (HU) A tárgyalt jelentés helyesen világít rá arra, hogy Ukrajna stratégiai jelentőségű partnere az Európai Uniónak, mivel fontos közvetítőszerepet játszhat az Oroszországgal és más közép-ázsiai országokkal kialakított párbeszédben. Meggyőződésünk, hogy a gazdasági kapcsolatok szabad piaci elvek mentén történő megerősítése mindkét fél számára előnyöket rejt. Ez különösen igaz az energiapolitika területén. Az elmúlt hónapok eseményei újra rávilágítottak arra, hogy az energetikai szektort Ukrajnában ma a transzparencia hiánya jellemzi. Az áttekinthetetlen viszonyok nagy teret adnak a korrupciónak és a politikai célzatú nyomásgyakorlásnak. Mindez nem segíti elő a piaci viszonyok érvényesülését. Megnehezítik Ukrajna uniós integrációra irányuló törekvéseit, egyúttal veszélyeztetik az európai ellátás biztonságát. Az Európai Uniónak és Ukrajnának éppen ezért közösen kell törekedniük arra, hogy az energetikai együttműködés kialakítása során érvényesüljenek az átláthatóság és a verseny elvei. A kapcsolatoknak ugyanakkor minden esetben a kölcsönösségen kell alapulniuk. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az Európai Unió és Ukrajna között kialakítandó gazdasági együttműködés nem értelmezhető az orosz törekvések figyelembevétele nélkül. A hivatalát elfoglaló ukrán kormányra fontos szerep hárulhat abban, hogy a fent megfogalmazott elvek ne csak az Unióval folytatott párbeszéd vonatkozásában, hanem a régió egészében is érvényesüljenek. Harangozó Gábor (PSE), írásban. – A 2004-es bővítést és az Ukrajnával határos országok EU-csatlakozását követően kiderült, hogy Ukrajna az Európai Unió egészének stratégiai fontosságú szomszédjává vált, illetve a régió meghatározó szereplője lett. 2004 óta az EU Ukrajna legfontosabb kereskedelmi partnere, és az Unió határainak keleti irányú kitolása valóban új lehetőségeket teremtett a kereskedelem, az ipari együttműködés és a régió gazdasági növekedése terén. Ezt figyelembe véve az Unió legfontosabb érdeke, hogy Ukrajna WTO-hoz való csatlakozását aktívan támogassa, mivel a csatlakozás után szilárd és átlátható intézményi keretek között nyílik majd lehetőség egy valódi EU–Ukrajna szabadkereskedelmi övezet létrehozására. Általánosságban szólva, az Uniónak valós

14-11-2007

14-11-2007

HU


érdeke fűződik Ukrajna jó kereskedelmi, gazdasági és társadalmi teljesítményének elősegítéséhez a kereskedelmi kapcsolatok biztosítása és a régió politikai stabilitása miatt. Ezért támogatjuk a Közép-Kelet-Európát érintő politikai, gazdasági és társadalmi problémák elleni összehangolt, globális fellépésre vonatkozó felhívást . Azaz, olyan fontos kérdésekben, mint az energia-ellátás biztonsága, a nukleáris biztonság, a mezőgazdasági ügyek és a környezettel kapcsolatos fenntartható követelmények, Ukrajnával egyetértésben kell szilárd véleményt formálnunk.

14. Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállomány helyreállítása (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az Iles Braghetto által a Halászati Bizottság részéről előterjesztett jelentés az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállományra vonatkozó többéves helyreállítási terv létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0169 – C6-0110/2007 – 2007/0058(CNS)) (A6-0408/2007). Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném köszönetemet kifejezni az előadónak, Braghetto úrnak és a Halászati Bizottságnak ezért a jelentésért, amely a kékúszójú tonhalállományra vonatkozó helyreállítási terv kérdését veti fel. Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállomány a Közösség számára kulcsfontosságú állomány. Amint azt tudományos szakvélemény is megerősíti, ezt a kékúszójú tonhalállományt jelenleg a kihalás veszélye fenyegeti. A halászatában érintett valamennyi állam egyetértett abban, hogy a kékúszójú tonhalállomány és a halászat fenntarthatóságának biztosítása érdekében halaszthatatlan intézkedésekre van szükség. Meggyőződésem, hogy a 2006-ban az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) által elfogadott helyreállítási terv – amennyiben azt maradéktalanul betartják – reális esélyt jelent a kékúszójú tonhalállomány fokozatos helyreállítására. Ezért haladéktalanul határozott és hatékony közösségi szintű fellépésre van szükség. Az ICCAT helyreállítási tervének gyors végrehajtása feltétlenül szükséges, állományvédelmi okokból, valamint a közös halászati politika, illetve az EU-beli halászok hitelességének biztosítása végett. A cél, hogy a javaslatról a Tanács novemberi ülésén megállapodás szülessen. A Tanács ülésére való felkészülés jegyében tartott viták során az eredeti javaslatba számos módosítás bekerült, amelyek közül néhány az Önök által javasolt módosítások irányába mutat. Biztosan tudom, hogy egyetértünk abban a célkitűzésben, hogy a kékúszójú tonhalállomány fenntartható szintre emelése érdekében haladéktalanul intézkedéseket kell tenni a túlhalászás megszüntetésére, valamint az ICCAT-intézkedéseknek való szigorú megfelelésre. Ez ugyanakkor hosszú távon biztosítani fogja a halászati ágazat jövedelmezőségét. Az ágazatot érő kedvező hatásokon túlmenően létezik egy nemzetközi politikai kötelezettségvállalás is, amelynek eleget kell tennünk. A jelentésre rátérve: nagyra becsülöm és értékelem a Halászati Bizottság nézetét, miszerint a Közösségnek foglalkoznia kell flottájának túlzott halászati erőkifejtésével. A Bizottság azt is figyelembe veszi, hogy az éves halászati terv hatékony eszköz a közösségi flotta túlzott kapacitása miatti túlhalászat elkerülésére. Ebben az összefüggésben a Bizottság el tudja fogadni a közösségi flotta halászati erőkifejtése és a kvóták közötti egyensúly biztosítását célzó éves halászati tervek létrehozására vonatkozó 1., 2., 7. és 8. módosítást. Erre a kérdésre vonatkozóan bekerült egy rendelkezés az elnökségi kompromisszumba. Ezen túlmenően a Bizottság arra kéri az érintett tagállamokat, hogy operatív tervükbe foglalják bele halászati kapacitásaik – vagy átmeneti beszüntetéssel, vagy selejtezéssel történő – csökkentését, hogy a 2008-ra és az azt követő évekre vonatkozó kvótáikat maradéktalanul betarthassák. Elismerem, hogy az ágazattól jelentős áldozatvállalást kérünk, de a halászat, a flották és az érintett part menti közösségek hosszú távú fenntarthatósága érdekében ez szükséges. A választást a rövid távú áldozat és az állomány kihalása között kell megtenni. Ezenkívül abban is tökéletesen egyetértek Önökkel, hogy a halászati tevékenység visszaszorítása által előidézett társadalmi-gazdasági hatás enyhítése érdekében az ágazatnak pénzügyi kompenzációt kell biztosítani. Az 5. módosítással összhangban a kapcsolódó finanszírozási intézkedésről szóló rendelkezés is bekerült az elnökségi kompromisszumba. Tisztában vagyok azzal, hogy léteznek más problémák. Magam is aggódom e problémák többsége miatt, és tudom, hogy azokkal is foglalkozni kell.

117

118

HU


A 3. módosítás kapcsán először is engedjék meg, hogy elmondjam: nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy 1990 óta a tonhal hizlalására alkalmas ketrecek száma jelentősen megnőtt, valamint azzal, hogy a kapacitásuk meghaladja a rendelkezésre álló TAC teljes összegét. Az ICCAT a kékúszójú tonhalra ezúttal szigorú szabályozást fogadott el a gazdálkodási tevékenységek fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében. A következő lépés a gazdaságok számának szabályozása lesz. A Bizottság maximálisan támogatja az ICCAT kapacitásokkal foglalkozó munkacsoportja által 2007 júliusában készített ajánlás elfogadását. Az ajánlás a kékúszójú tonhal esetében a fedélzeti halászati kapacitás és a gazdálkodási kapacitás rögzítésének bevezetését javasolja. Meg kell várnunk az ICCAT e heti antalyai megbeszéléseinek végeredményeit. A Bizottság ezért ebben a stádiumban nem fogadhatja el a gazdálkodási kapacitás korlátozására irányuló módosítást. A halászati területekre és a minimális méretre vonatkozó eltérésekkel kapcsolatban szeretném emlékeztetni Önöket arra a keretrendszerre, amelyben az ICCAT elfogadta ezeket az eltéréseket. Valamennyi szerződő fél egyetértett abban, hogy ezek az eltérések a helyreállítási tervről szóló csomag részét képezik. Ezeket az eltéréseket a kisüzemi flották és néhány szezonális flotta esetében adták meg, mivel a fogásokra jelentéktelen hatást gyakorolnak. Ezek az eltérések még egy sor szigorú feltételt tartalmaznak, például a hajók korlátozott számát, korlátozott fogásokat és kijelölt kikötőket. A helyreállítási terv tehát 2008-ban felülvizsgálható az új tudományos szaktanácsadás, illetve a végrehajtása során észlelt gyenge pontok alapján. Ebben a stádiumban a Bizottság felelőssége annak biztosítása, hogy a helyreállítási terv bekerüljön a közösségi jogszabályokba teljes körű végrehajtása érdekében. Az adott feltételek mellett nem tudom elfogadni az eltérések eltörlésére vonatkozó parlamenti módosításokat, vagyis a terv átnevezésére, az EK-kvóták módosítására és egy új visszafizetési rendszer bevezetésére irányuló 4., 6., illetve 12. és 13. módosítást. Ezek a módosítások nem állnak összhangban az ICCAT által elfogadott helyreállítási tervvel és a visszafizetésre vonatkozó ICCAT-szabályokkal. Hasonlóképpen nem tudom elfogadni a tonhalcsapdákra vonatkozó 10. módosítást sem, mivel a javaslat nem tartalmaz a kérdés kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. A helyreállítási terv első alkalommal szabályozza a csapdaállítási tevékenységet, ez a jövőben lehetővé fogja tenni, hogy értékeljük ennek a halászati tevékenységnek az állományra gyakorolt hatását. Ami a 9. és 11. módosítást illeti, amelyek a szankciók harmonizálására, valamint a tagállami nemzeti halászat abban az esetben történő esetleges beszüntetésére vonatkozik, ha a tagállam nem teljesíti jelentéstételi kötelezettségeit, engedjék meg, hogy elmondjam: miközben maximálisan értjük és osztjuk e javaslat szellemiségét, ilyen feltételek mellett nem fogadhatjuk el a módosítást, mivel a javaslat nem tartalmaz a kérdés kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. A kérdés általános politikai kérdés, és a Bizottság meg fogja vizsgálni a közös halászati politika ellenőrzési keretének 2008-as reformja során. Úgy ítéljük meg, hogy a dokumentáció és a Bizottság adott időközönkénti tájékoztatása a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének sikere szempontjából kulcsfontosságú tényező, továbbá előfeltétel is, amennyiben valós időben kell figyelemmel kísérnünk az EU-kvóta kihasználását. A Bizottság ezért az adattovábbítás hiányosságai miatt jogsértési eljárásokat kezdeményezett a kékúszójú tonhal halászatában érintett hét tagállam mindegyike ellen. Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam: mélységesen aggasztónak tartjuk, hogy egyes tagállamok túllépték a kvótát, ami rontja a Közösség nemzetközi szintű hitelét, és veszélyezteti a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének sikerét. A Végrehajtási Bizottság november 8-án és 9-én Antalyában tartott ülésén a szerződő felek, nevezetesen az Egyesült Államok és Kanada bírálták az ICCAT-szabályoknak való megfelelés hiányát. Amint az várható volt, az Európai Közösséget komoly bírálat érte amiatt, hogy 2007-ben túllépte a TAC-t. A szerződő felek ugyanakkor elismerték, hogy az Európai Közösség flottája nehézségek árán alkalmazkodott a 2007-ben hatályba lépett helyreállítási terv valóságához, továbbá üdvözölték az Európai Közösség speciális visszafizetési rendszerre irányuló javaslatát. A Végrehajtási Bizottság egy EK-javaslat alapján külön ajánlást fogadott el az EK-kvóta – 4 400 tonnát jelentő – 2007-es túllépésével kapcsolatos visszafizetési rendszerről. A szóban forgó ajánlással összhangban az Európai Közösség kvótájának 2007-es túllépése következtében a 2009–2011 közötti időszakban az éves kvótából évente 1 480 tonnát kell majd levonni.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Ezen túlmenően a Végrehajtási Bizottság megállapodott abban, hogy az irányszám az Európai Közösség számára ideiglenes, és a folyamatban lévő vizsgálatok következtében felülvizsgálat és esetleges kiigazítás tárgyát képezheti. Az ajánlás elfogadására az ICCAT november 18-i plenáris ülésén kerül majd sor. Mindazonáltal meg kell nyugtatnunk az ICCAT részes feleit arról, hogy az Európai Közösség minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítására, hogy az érintett tagállamok és az Európai Bizottság alaposan nyomon kövesse a tagállami hajók számára kiosztott kvótákat, a 2008-ra és az azt követő évekre megállapított kvóta betartása érdekében. A rendelet elfogadását követően a Bizottság határozott szándéka, hogy szorosan együttműködjön a tagállamokkal, hogy biztosíthassa, és szigorúan nyomon követhesse a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének végrehajtását. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal is aktív szerepet fog vállalni. A hivatal megkezdte a tagállamok ellenőrzési és felügyeleti tevékenységeinek összehangolását célzó munkát, hogy a 2008-as kékúszójútonhal-halászati idényre minden rendelkezésre álljon. Iles Braghetto (PPE-DE), előadó. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Bizottság kékúszójú tonhalállományra vonatkozó, az ICCAT által elindított helyreállítási tervének célja, hogy megválaszolja a tudósok aggodalmait az állománynak a túlhalászat által előidézett kritikus állapotára vonatkozóan. A tervet különféle bírálatok érték, bizonyítva azt a tényt, hogy az állományok védelmének szükségességét illetően a tudományos szakértők és halászok eltérő nézeteket képviselnek. A terv azonban megfelelő választ ad a kiemelt szükségletekre, mivel 2006 és 2010 között a fogási kvóta 20%-ig történő fokozatos csökkentését, a minimális méret 30 kg-ra történő növelését, a halászati időszakok korlátozását és az illegális halászat elleni küzdelem érdekében az ellenőrző intézkedések fokozását írja elő. Ami a részleteket illeti, a bizottság a munkája során a terv bizonyos elemeit arra vonatkozó javaslatokkal erősítette meg, hogy: – előírás és kérés legyen, hogy a tagállamok a halászati megállapodások értelmében nyújtsanak be halászati terveket, még a jó biológiai állapotban lévő halállományok esetében is, mivel az egyik legfőbb probléma a rendelkezésre álló kvótákat meghaladó flottakapacitás; – egyensúlyt kelljen teremteni minden tagállamban az adott tagállam kvótája és hizlaló gazdaságai között; – szűnjenek meg a halászati területekre és a minimális méretekre vonatkozó eltérések : ezek ugyanis ütköznek valamennyi tudományos szakértő nézeteivel és a tagállamok többségének véleményével. Ezen felül ezek az eltérések biológiai szempontból nem indokoltak, mivel a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt egyetlen állomány népesíti be, továbbá súlyosan torzítják a versenyt, intenzívebb halászatot eredményezve az érintett területeken, beleértve az olyan hajókkal folytatott halászatot is, amelyek hagyományosan nem ott közlekednek, valamint csökkentve az ellenőrzések hatékonyságát; – ösztönözze a tagállamokat az adatok és információk Bizottság felé történő bejelentésére vonatkozó kötelezettségeik betartására, megszüntetve a nemzeti halászatot, ha a tagállamok nem szolgáltatnak fogási adatokat; – dolgozzanak ki tervet az atlanti-óceáni csapdák újbóli használatba vételére, illetve a Földközi-tengerben elhelyezett, már nem használt csapdák helyreállítására, a tonhalfogás fenntartható és kiemelkedően szelektív módszerének megőrzése érdekében; – rendelkezni kelljen az Európai Halászati Alapból származó pénzügyi ellentételezés halászoknak történő, a halászati tilalom időszaka alatti kifizetéséről, a halászati vállalkozások és a halászok társadalmi-gazdasági egyensúlyának megóvása és védelme érdekében; – harmonizálni kelljen a szankciókat annak érdekében, hogy elkerülhető legyen, hogy a különböző tagállamok eltérően hajtsák végre ezt a rendeletet. Végezetül, az elmúlt hónapokban néhány tagállam ellen a 2007-es fogási kvóták betartásának elmulasztása miatt indított jogsértési eljárások kétségtelenül megköveteltek és szükségesek, ugyanakkor a jelenlegi rendelkezések idei hatálybalépésének rövid időszakát is figyelembe kell venni. Tekintettel arra is, hogy az állománygazdálkodás különösen bonyolult, kifejezetten az olyan területeken, ahol erőteljes verseny van más nem uniós flottákkal, különösen a Földközi-tengerben, a kölcsönösség elvének fokozottabb tiszteletben tartására van szükség annak biztosítására, hogy az ICCAT által kitűzött célok

119

120

HU


követése maradéktalanul megtörténjen. Az adott intézkedések csak akkor lesznek hatékonyak, ha az azokban foglalt elveket és rendelkezéseket mind a tagállamok, mind az EU-n kívüli országok alkalmazzák. Zárásképpen, elnök úr, szeretném kifejezni különleges köszönetemet mindazoknak a kollégáknak, akik részt vettek ebben a munkában. Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, bár osztom azt a nézetet, hogy ez a helyreállítási terv nem annyira nagyratörő, mint amilyennek lennie kellene, az az igazság, hogy az ICCAT-on belül egy nehezen elért kompromisszumról van szó, és úgy vélem, a jóváhagyásával óriási előrelépést teszünk, és először küldünk igazán egyértelmű üzenetet az adott faj túlhalászatáért felelős személyeknek. Mindenestre, ami az Európai Uniót illeti, a kékúszójú tonhalállomány súlyos helyzetéért bizonyos tagállamok okolhatók, amelyek lehetővé tették, sőt ösztönözték a földközi-tengeri flottáik túlzott növekedését, valamint a Bizottság is, amely, miközben teljes mértékben tudatában volt ennek a visszaélésnek és a folyamatosan a valóságnál kevesebb számú fogás bejelentésének, mindmáig a kisujját sem mozdította a helyzet rendezése érdekében. E felelősségvállalás hiánya vezetett a halászat leállításához minden tagállamban, amiatt a botrányos augusztusi hír miatt, hogy két tagállam lehalászta az Európai Unió teljes kvótáját. Ezen az alapon úgy vélem, fontos, hogy a plenáris ülés hagyja jóvá Braghetto úr jelentését, amely tartalmazza az én módosításomat, annak érdekében, hogy a tagállamok számára ezentúl előírás legyen a halászati terv előzetes benyújtása, amely először is megállapítja a hajók maximális számát, másodszor pedig garantálja, hogy az adott ország halászati erőkifejtése összhangban legyen a kvótájával. A Bizottság jelezte, hogy támogatja a halászati terv integrálását, és reméljük, hogy a Tanács is biztosítani fogja támogatását. Mindazonáltal sajnálom, hogy a jelentés egyáltalán nem rendelkezett kivételekről olyan flották esetében, amelyek emberemlékezet óta halásznak az Atlanti-óceánban, és elhanyagolható mennyiséget vesznek ki a közösségi kvótából, sokkal szelektívebb felszerelésekkel. Az e hagyományos halászatban érintett emberek ezért arra kényszerülnek, hogy az általam korábban említett két tagállam erszényes kerítőhálóval felszerelt hajói korlátlan kapzsiságának bűneiért fizessenek, még akkor is, ha nem vettek részt azokban. Ez egy olyan igazságtalanság, amelyet az én reményeim szerint is helyrehoz a Parlament és a Tanács. Végezetül már csak az a dolgom, hogy felkérjem és ösztönözzem a Bizottságot arra, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy a jövő évi közösségi kvóták elosztásakor méltányos ellentételezésben részesüljenek azok a tagállamok, amelyek azért kényszerültek a halászat leállítására, mert azokat a kvótákat, amelyekre jogosultak voltak, mások használták fel, és hogy a megfelelő tonnatartalmat vonják vissza a felelősök kvótáiból annak érdekében, hogy valódi és hatékony kárpótlásul szolgálhasson. ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR Alelnök Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, nagyon pozitívnak értékelem a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kékúszójú tonhalállomány helyreállítására vonatkozóan az ICCAT ülésén elfogadott tervet átültesse a jogrendbe, és egyetértek a biztos úrral abban, hogy a benne foglalt intézkedések, amennyiben azokat helyesen alkalmazzák, lehetővé teszik mind az atlanti-óceáni, mind a földközi-tengeri állományok fokozatos helyreállítását. A terv – és ez egy igen fontos tényező számomra – a hagyományos halászat sajátosságait úgy vette figyelembe, hogy azokra kiterjesztette azokat a feltételeket, amelyek megakadályozzák tevékenységük szankcionálását, közben arra törekszik, hogy az erőforrás védelmét társadalmi-gazdasági szempontokkal ötvözze. A kérdéssel kapcsolatban szeretném tájékoztatni a biztos urat arról, hogy országom a kezdetektől fogva bizonyos fokú rugalmasságra törekedett a hagyományos flottára alkalmazandó minimális méretet illetően, és ezen okból kifolyólag azt kérte, hogy egy adott százalékos arányt osszanak ki a hagyományos flottának, az adott flotta 30 kg alatti kvótájába való beszámítással. A Bizottság meghallgatta ezt a kérelmet, megértette, hogy a hagyományos egyéni halászokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy ők fizessenek a nagyipari flották által előidézett helyzetért, és egyetértett az adott intézkedés felvételével, bár azt 2%-ra csökkentette a tervben.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Mindazonáltal, biztos úr, az a hely, ahová a terv ezt beillesztette, nevezetesen az I. melléklet 6. pontjába, kétségeket vet fel az alkalmazás területi hatályát illetően. Az intézkedésnek az atlanti-óceáni halászatra történő korlátozása meglehetősen egyszerűen a hagyományos földközi-tengeri flotta megszűnésének elrendelését jelentené, ennek a flottának még lehetősége sincs az atlanti-óceáni halászati területekre történő eljutásra. Itt egy olyan történelmi flottáról van szó, amely évszázadok óta úgy működött, hogy nem okozott problémákat az állománynak, bármely hanyatlás a földközi-tengeri erszényes kerítőhálóval felszerelt flotta túlzott kapacitásának tulajdonítható. Biztos úr, az intézkedésnek a halászatban érintett valamennyi ország flottájára kell vonatkoznia, nem csak az atlanti-óceáni flottákkal rendelkező országokra. Algériának, Tunéziának vagy Törökországnak is joga van kvótájuk bizonyos részének felhasználásához annak érdekében, hogy megvédjék hagyományos flottáikat az ipari flották versenyétől, és nem gondolom, hogy ez a kivétel – amelyről tudják, hogy minimális – bármit is tenne a helyreállítási terv hatékonyságának csökkentésére. Ezért kérem a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe azokat a kétségeket, amelyeket az intézkedésnek az I. melléklet 6. pontja szerinti felvétele váltott ki, és ezért kérem a Bizottság képviselőit arra, hogy tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést a jelenleg folyamatban lévő ICCAT-ülés során annak érdekében, hogy a fogások 2%-át mind az atlanti-óceáni, mind a földközi-tengeri hagyományos flották lehalászhassák. A mai vitánk tárgyát képező jelentés kapcsán szeretném tájékoztatni az előadót arról, hogy képviselőcsoportom ismételten ellenzi mind a minimális méretre, mind a tilalom alá eső területekre vonatkozó kivételek megszüntetését, amely kivételekről – amint azt a biztos úr állította – az ICCAT-on belül megállapodás született. Ugyanezen okból kifolyólag ellenezzük és a holnapi szavazás során is ellenezni fogjuk a Zöldek képviselőcsoportja által előterjesztett új módosításokat. Alfonso Andria, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni az előadónak, Braghetto úrnak a Halászati Bizottságon belüli kiváló munkájához, amely lehetővé tette számunkra, hogy a holnapi szavazásra egy kiegyensúlyozott szöveget terjesszünk elő, amely –bizonyos mértékben korábbi tapasztalatokon alapulva – a kékúszójú tonhalállomány helyreállításáról szóló rendeletet úgy módosítja, hogy kétségkívül javítja azt. A tonhalfogási rögzített kvótáktól, valamint az Atlanti-óceán keleti részén és az Adriai-tengeren érvényes rögzített kvótáktól való eltérések megszüntetése, amelyek közül néhányat eredetileg fenntartottak, véleményem szerint ennek a parlamenti eljárásnak az egyik legnagyobb sikere. Az említett eltérések biológiai szempontból nem voltak megfelelően indokoltak, mivel a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt egyetlen tonhalállomány népesíti be, és ezek az eltérések akár súlyosan is torzíthatják a versenyt, ugyanis a korlátozások alá nem tartozó területeken intenzívebb halászathoz vezethetnek. Az ellenőrzések is nehezebbek, és kétségkívül kevésbé hatékonyak lennének. Egyetértek az előadóval abban, hogy a halászoknak pénzügyi ellentételezést kell fizetni a halászati tilalom időszakában, és üdvözlöm a csapdák ismételt üzembe helyezésére vonatkozóan javasolt tervet. A kékúszójú tonhalállományok védelmét aláásó legfőbb csapások egyikének ítélt illegális halászat ellen is erőteljesen küzdeni kell. Bár a rendeletre irányuló javaslat mélyrehatóbban kezeli az ellenőrzések problémáját, mint történt az a múltban, a jogszabályi rendelkezések tagállamok általi alkalmazásának módjában tapasztalható eltéréseket véleményem szerint ki kell egyenlíteni. Meglátásom szerint a végrehajtási rendelkezésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálásához fokozottabb államközi együttműködésre van szükség, és ez az az irány, amelyet a módosításom képvisel. Véleményem szerint egy további probléma is megoldásra szorul: a földközi-tengeri kékúszójú tonhalállományok kezelése a Földközi-tengeren halászatot folytató, ICCAT-tagsággal nem rendelkező egyéb országokkal egyeztetett globális stratégiát tesz szükségessé. Például a japán flottára gondolok, ugyanis máskülönben a rendelet által követett célkitűzések kudarcba fulladnak. Következésképp tehát azt remélem, hogy a szavazás jóváhagyja a Halászati Bizottság által elfogadott szöveget. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, én is azzal kezdeném, hogy elismerem képviselőtársunk, Braghetto úr e jelentés kapcsán végzett munkáját. Amint azonban a Halászati Bizottságon belül folytatott megbeszéléseink során említettem, a számos tudós, környezetvédelmi szervezet, sőt az ágazat néhány területe által kidolgozott jelentések alapján úgy vélem, hogy a jelentés címét meg kellene változtatni.

121

122

HU


A kékúszójú tonhalállomány helyreállítására vonatkozó feltételezett rendeletre történő hivatkozás helyett mi ezt helyre-nem-állítási tervnek, vagy még inkább a tonhalak megsemmisítésére vonatkozó tervnek hívnánk. Tisztázzuk a következőt: a tévesen elnevezett helyreállítási tervnek az ICCAT általi egy évvel ezelőtti elfogadásakor Dubrovnikban a tudományos bizottság már abban a szakaszban figyelmeztetett arra, hogy – idézem: „Az előzetes eredmények általánosságban azt jelzik, hogy nem valószínű, hogy az elfogadott intézkedések – jóllehet a megfelelő irányba tett lépést képviselik – teljes mértékben megvalósítják a terv célkitűzését.” Hozzátette, hogy „Amennyiben tökéletesen hajtják végre, és a jövőbeli helyreállítási szint megközelítőleg az 1990-es évek szintjén lesz, és nem befolyásolja a reproduktív biomassza közelmúltbeli szintje, 50% a valószínűsége annak, hogy 2023-ban a jelenlegi szabályozások mellett helyreállítható az állomány.” Más szóval, a tökéletestől elmaradó végrehajtás esetén vagy – a reproduktív biomassza csökkenésével párhuzamosan – a közelmúltbeli szintek alatti visszanyerés esetén, vagy mindkét esetben, a helyreállítási terv célkitűzéseit nehéz lesz elérni. Ismétlem, hogy felszólalásom alapját tudományos jelentések képezik. Mintha ez nem lenne elég, a terv, amely már 2007-ben ideiglenes végrehajtás tárgyát képezte, a gyakorlatban olyan rosszul működött, hogy az Európai Unió 26%-kal lépte túl a kvótáját, amely – példátlan lépéssel – jogi eljárásokat kényszerített ki minden olyan ország ellen, amely nem tudott eleget tenni a szabályoknak, különösen Franciaország és Olaszország ellen. Természetesen érdekelne, hogy egy másik ország, Spanyolország hogyan volt képes csaknem 9 000 tonna tonhalat exportálni 2006-ban, amikor csak 4 700 tonna fogását jelentette be, amint azt például a Greenpeace vagy az Adena szervezet megjegyezte. Végezetül érdekes lenne hallani, hogy a Bizottság és a kormányok ilyen intézkedéseket szándékoznak tenni a halászati flotta méretének ellenőrzésére, sőt csökkentésére, mivel enyhén szólva nehéz lenne lehetségesnek vélni a fogások csökkentését, amikor hajóink száma növekszik és minőségük javul, és e hajók az esetek többségében európai támogatásokból élnek. Talán a jelenleg a törökországi Antalyában tartott ICCAT-ülés, amelyen kollégáim, Marie-Hélène Aubert és Michael Earle jelen vannak, tud nekünk néhány választ adni. Véleményem szerint azonban az azonnali következtetés egyszerű és egyben vészjósló is: minden jel arra utal, hogy az állományt érintő helyzet sokkal rosszabb, mint a legoptimistább előrejelzések. Egyesek még azt is mondhatják, hogy már túl vagyunk azon a ponton, ahonnan nincs visszatérés. Más szóval, a körülményekre tekintettel úgy vélem, nehéz elhinni, hogy a jelenlegi tervet helyreállítási tervnek, és nem inkább valami másnak kellene hívni. James Nicholson (PPE-DE). - Elnök úr, először is engedje meg, hogy én is gratuláljak az előadónak ehhez a jelentéshez. A helyreállítás megvalósítása minden helyreállítási terv keretében mindig nehéz. Semmiben sem különbözik sok más, többéves helyreállítási tervet létrehozó tervtől, de jelen esetben a kékúszójú tonhal a téma. Mint bárki más, őszintén remélem, hogy a program sikeres lesz. Nekem eddig egyetlenegy tapasztalatom van, az az Ír-tengerben élő tőkehalállomány helyreállítási tervével kapcsolatos. Azokban az években a területen élő halászok semmiféle ellentételezést nem kaptak azért, hogy az adott időszakban tilos volt halászniuk. Úgy gondolom, hogy két rosszból sosem lesz egy jó: ha van állományvédelem, akkor úgy gondolom, hogy fel kell készülni a kompenzáció fizetésére, nem hiszem, hogy létezik más alternatíva. Jó dolog áldozatot követelni, de az áldozatnak mindig ára van. Elismerem, hogy ez a jelentés különös érzékenységgel kezeli a földközi-tengeri térség és az Atlanti-óceán térségének halászait. Tehát gazdasági és társadalmi szempontból számukra nagyon nehéz lesz. Az adott körülmények között ez a szóban forgó régió helyi halászai számára is nagyon kellemetlen rendelet lesz. A kékúszójú tonhalfaj megőrzése és védelme azonban kiemelkedő jelentőségű. Paulo Casaca (PSE). - (PT) Elnök úr, biztos úr, én is szeretnék gratulálni előadónknak, Braghetto úrnak az általa előterjesztett kiváló munkához, és mondanivalómat azzal kezdeném, hogy a legfeltűnőbb példa arra, hogy a jelenlegi közös halászati politika képtelen biztosítani ennek a tevékenységnek a fenntarthatóságát, az a helyzet, amellyel most az Atlanti-óceán keleti részén, és különösen a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalállománynál szembesülünk. Ezt a Halászati Főigazgatóság megbízásából készített igen érdekes tanulmány ismerte el nemrég, amelynek nyilvánosságra hozataláról Borg úr gondoskodott, ezért a gesztusért most szeretnék köszönetet mondani neki.

14-11-2007

14-11-2007

HU


A helyzet az, hogy az e területen most megfigyelhető kemény intézkedések – a halászat teljes leállítása az év végéig, a flotta jelentős részének leszerelésére irányuló kísérlet, valamint a tevékenység teljes megbénulásának kilátása – még akkor is, ha talán nem érik el célkitűzéseiket, a közös halászati politika azon szemléletének következményei, amelyben a gazdálkodásra vonatkozó határozatok különválnak alkalmazásuktól és ellenőrzésüktől, és amelyben a halászati közösségek és hatóságok kötelezettségeit olyan, kizárólagos közösségi hatáskör semmisítette meg, amelyet az azt támogató fél soha nem gyakorolt. A környezetvédelmi szempontból fenntartható, de gazdaságilag kevésbé jövedelmező horgászbotos felszerelésnek modern technológiákkal és rendkívül kifinomult erőforrásokkal kellett versenyeznie, amelyek rövid távon összehasonlíthatatlanul jövedelmezőbbek voltak, ugyanakkor környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlanok, és az utóbbi hajótípus elleni néhány megkülönböztető intézkedés most jelenik meg végre. Szeretném helyeselni és hangsúlyozni, hogy teljes mértékben támogatom azt, amit képviselőtársnőm, Miguélez asszony itt elmondott, abban az értelemben, hogy elengedhetetlen a hagyományos halászati módszerek előnyben részesítése. A kékúszójútonhal-halászat kereskedelmi megszűnésének küszöbön álló fenyegetése arra kell ösztönözzön bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mit kell sürgősen tenni a közös halászati politika egészével kapcsolatban. Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, egyetértek Braghetto úrnak a tonhalállományok helyreállítására vonatkozó legtöbb álláspontjával. Úgy vélem, mindannyian olyan tengereket akarunk, amelyekben elegendőek a halállományok. Hadd fejezzek ki azonban két aggodalmat: először is tervben van egy olyan rendszer létrehozása, amelyben a halászhajók részletes tonhalhalászati tervet nyújtanának be a fokozottabb ellenőrzés biztosítása érdekében. Úgy vélem, a szóban forgó halászati terv által megteremtett helyzet csak a tonhalhalászatot folytató nagy hajók számára valósítható meg, amelyek kizárólag tonhalat fognak, a tonhal és más halak halászatára szánt kis hajók számára nem. Mindannyian szeretnénk szabályozni a tonhalhalászatot, de nem áll szándékunkban kizárni a kis hajókkal rendelkező nemzeteket. Ezen kívül itt komoly halászati hagyomány él. Másodszor a 3. módosításra utalok, amely a hizlaló gazdaságok kapacitását a nemzeti kvótához kapcsolja. A vörös tonhal tenyésztését az EU-ban nem a nagy kvótákkal rendelkező országok végzik. Hazám például nem tartozik a kiváltságos országok közé a kvóták tekintetében. Másrészt, a tonhaltenyésztés területén komparatív előnyökkel rendelkezünk. Miért kellene gazdaságaink kapacitását kvótánk szintjére csökkentenünk? Zárásképpen hadd említsem meg most azt az elfogadhatatlan tényt, hogy a tonhalhalászatot szeptemberben betiltották, mert az EU két országa akkora mennyiségeket halászott le, amelyek az összes tagállam számára elegendőek lettek volna. Ezeket az országokat megfelelő szankciókkal kell sújtani. Másrészt, a halászati jogaiktól az idei évben megfosztott országoknak a jövő évben elsőként kellene megkapniuk azt a százalékos arányt, amelytől megfosztották őket. Eközben meg kell találnunk a halfogások azonnali ellenőrzésének módjait. Robert Navarro (PSE). – (FR) Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok az előadónak, Braghetto úrnak a kiváló munkájáért. Mivel az ICCAT-on belül még jelenleg is folynak a tárgyalások, még nem tudjuk, hogy halászainkra milyen sors vár jövőre. Annyit tudunk, hogy az idén nyáron valami nagyon súlyos dolog történt, és hogy alapos felülvizsgálatnak kell alávetnünk a fogások nyomon követésére szolgáló rendelkezéseket. Örömmel mondhatom, hogy a Bizottság a kezében tartja ezt a feladatot, bár attól tartok, hogy a múlt hónapban az illegális halászat megszüntetésére javasolt intézkedések némelyike nem fog túl jó fogadtatásra találni a Tanácsnál. Remélem, hogy történjék bármi, a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal sikeresen bevezeti a szükséges ellenőrzések elvégzéséhez nélkülözhetetlen európai erőfeszítések megfelelő koordinációját, mert a nemzeti nyomon követési rendszerek nem működnek. Mindez nagyon jó spanyol, portugál és görög barátaink számára, hogy hangoztassák a francia és az olasz flották magatartásával és a nyomon követés e két országban tapasztalható sikertelenségével kapcsolatos véleményüket. Mindenki ismeri a valós képet! Mindannyiunknak tudomása van arról, hogy minden ország túl sokáig eltitkolta a saját halászflottájának illegális tevékenységeit. Ezért – akár tetszik, akár nem – szigorúbb ellenőrzésre van szükség európai szinten, és ezért meg vagyok győződve arról, hogy európai parti őrségre van szükségünk.

123

124

HU


Meg kell beszélnünk a túlhalászatot sújtó szankciókat is. Nagyon valószínű, hogy az ICCAT úgy dönt, hogy megbünteti a Közösséget, és azt követően nekünk is meg kell büntetnünk a vétséget elkövető tagállamokat. A francia kormány nagy lármát csapott a kompromisszumra törekvés elutasítása miatt, és figyelmeztetett arra, hogy fejek hullhatnak. Személyesen azt remélem, hogy ezek a szankciók, – amelyek nem lettek volna szükségesek, ha a nyomon követési rendszerek hatékonyak –, szigorúak, mégis tisztességesek és kiegyenlítettek lesznek. Azt is remélem, hogy az állományokra kevesebb hatással lévő hagyományos tonhalhalászatot folytatók mások vétségeiért nem kapnak büntetést. Végezetül, mivel a szakérők egyértelműen megállapították, hogy az európai flottakapacitások aránytalanok a kékúszójú tonhalállományokhoz képest, szeretném megragadni ezt a lehetőséget arra, hogy megkérdezzem a biztos úrtól, milyen erőforrásokat osztanak el azoknak a halászoknak az átképzésére, akik arra kényszerülnek, hogy e tevékenységükkel felhagyjanak? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek a felvetett érdekes észrevételeket. Ebből a vitából annak elismerése tűnt ki, hogy a célunk közös: hatékonyan foglalkozni a kékúszójú tonhalállomány bizonytalan helyzetével. Az állomány ingatag helyzetét az ICCAT helyreállítási tervének végrehajtásával lehet a legjobban kezelni. Ezért köszönettel tartozom a Parlamentnek a nemzeti halászati tervekre vonatkozó javaslatáért, amely hatékony eszköz a többletkapacitással kapcsolatos megfelelés kezelésére. Ami az eltérések kérdését illeti, a Bizottság nem módosíthatja az ICCAT által elfogadott terv tartalmát. Valamennyi szerződő fél egyetértett ezekkel az eltérésekkel. Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy ezeket az eltéréseket azért adták meg a kisüzemi flották és néhány szezonális flotta esetében, mert csekély mértékben befolyásolják a fogásokat. Ezenkívül a szóban forgó eltérések egy sor szigorú feltételt tartalmaznak, például a hajók korlátozott számát, korlátozott fogásokat és kijelölt kikötőket. A helyreállítási terv tehát 2010-ban felülvizsgálható az új tudományos szaktanácsadás, illetve a végrehajtása során észlelt gyenge pontok alapján. Ami a Miguélez Ramos asszony által kiemelt kérdést illeti, aki további kiterjesztést szorgalmazott az Atlanti-óceán és az Adriai-tenger térségére, ezek egyedi, csekély jelentőségű és lényegtelen esetek. Ahhoz, hogy az eltérések más területekre is kiterjedjenek, szükség van az ICCAT helyreállítási tervéről szóló megállapodás módosítására. Erre az idén biztos nem kerülhet sor. Nem akarjuk újrakezdeni az ICCAT-tervet. 2008-ra tervben van a felülvizsgálata, de a két eltérés bírálata alapján véleményem szerint különösen nehéz lesz ezeket további területekre kiterjeszteni. A többletkapacitás vizsgálata a tagállamok által benyújtandó nemzeti terveken keresztül történik, amelyeknek egyensúlyba kell hozniuk a kapacitást a fogással. A Tanácson belül folytatott megbeszéléseink során sikerült még a jobb megfelelés lehetővé tételét célzó, tökéletesített ellenőrző intézkedéseket is bevezetnünk. Ezenkívül 2008-ban erőfeszítéseinket általában az ellenőrzések megerősítésére fogjuk összpontosítani. Ahhoz is ragaszkodunk, hogy az Európai Halászati Alap keretében legyenek előirányozva pénzeszközök a hajók leállítására a többletkapacitással rendelkező tagállamokban, különösen a kékúszójú tonhal halászata tekintetében. Ami a más halászhajók – azaz harmadik országokhoz tartozó halászhajók – ICCAT-rendeleteknek való megfelelése biztosításának kérdését illeti, az ICCAT-rendelkezések valamennyi ICCAT-partnerre alkalmazandók, mindegyiküktől elvárjuk, hogy csatlakozzanak a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervében foglalt feltételekhez. Ha nem csatlakoznak, ezt az ICCAT keretében és kétoldalú megbeszélések keretében megtárgyaljuk. Ha a kötelezettségvállalásaikat nem kívánják tiszteletben tartani, akkor egyéb lehetséges intézkedéseket fogunk mérlegelni. A két ország túlhalászatának kérdésével kapcsolatban már elmondtam, hogy támogatjuk a nemzeti halászati terveket, ez szerepel az elnökségi kompromisszumban, amit reményeim szerint minden tagállam aláír a Tanács novemberi ülésén. A túlhalászott mennyiségeket vissza kell fizetni, erről megállapodás született Antalyában. Ennek eredménye a 2009–2011 közötti időszakban 1 480 tonna éves levonás. A kvótánál kevesebbet halászó államok esetében 2008-tól kezdődő hatállyal kompenzációra kerül sor. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön déli 12 órakor kerül sor.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Francesco Musotto (PPE-DE), írásban. – (IT) A Braghetto-jelentés sok olyan dolgot tartalmaz, amelyekről el kell gondolkodnunk a kékúszójú tonhalállomány helyreállítási tervének végrehajtásával kapcsolatban. Ez a terv jelentős halászati korlátozásokat ír elő, egy veszélyeztetett faj állományai védelmének szükségességére tekintettel. Fennáll azonban egy olyan kockázat, hogy a kezdeményezés nem lesz hatékony, ha az Európai Unió nem tud intézkedéseket elfogadni társadalmi-gazdasági hatásainak ellensúlyozására. A jelentés minden érdeme, hogy kiemeli ezt a szakadékot, és megfelelő eszközöket javasol a Bizottság és az ICCAT ajánlásainak hatékony végrehajtására. Ami a társadalmi-gazdasági szempontokat illeti, a tonhalhalászat hagyományos tevékenység, és családok ezreinek egyedüli jövedelemforrása: ha ezt teljesen fel kellene számolni, a halászoknak pénzügyi kompenzációt kellene kapniuk az EHA-ból. A tagállamoknak szankciókat is kell alkalmazniuk az illegális halászatra, ami az állomány fogyásának valódi oka. Nem sok értelme van a becsületes halászok eltiprásának, ha nincsenek eszközök a tengeri rablók megállítására. Végezetül, az EU-n kívüli országoktól kölcsönösséget kell követelni: nincs értelme feláldozni halászainkat a faj védelméért, ha a többi ország – és itt Líbiára és Törökországra, valamint Kínára és Japánra gondolok – nem alkalmaz ugyanilyen szigorú korlátozásokat a tengerein. Miközben versenyelőnyük lenne az európai halászokkal szemben, a tonhalállomány fogyása nem oldódna meg.

15. A közösségi üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatok (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az Alexandru Athanasiu által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről előterjesztett jelentés a közösségi üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatokról szóló rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0076- C6-0090/2007 - 2007/0033(COD)) (A6-0335/2007). Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, e rendelet célja egy jogi keret létrehozása az üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatok begyűjtésére. Az üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves adatok – gazdasági tevékenységek szerinti bontásban – szükségesek a Bizottság és az Európai Központi Bank gazdasági és monetáris politikájához. Lehetővé teszik a munkaerőpiac rövid távú tendenciáinak nyomon követését és segítenek az üzleti ciklus értékelésében. Jelentősége miatt ezt a statisztikát azon legfontosabb európai gazdasági mutatók közé soroljuk, amelyeket az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, az euro-zóna statisztikáiról szóló bizottsági közlemény meghatározott. Az üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves adatok az egyedüliek az előbbiekben említett mutatók közül, amelyre még nem dolgoztak ki jogalapot. A javasolt jogi aktus olyan mechanizmust hoz létre, amelynek köszönhetően az üres álláshelyekre vonatkozó aktuális adatok összehangoltan juthatnak el minden tagállamba. Értesüléseim szerint több, a Bizottság által javasolt jogi aktusban érintett kérdésről is megbeszélések folytak, és néhány változtatásra is sor került. A parlamenti jelentésben javasolt módosítások magukban foglalják a Tanács által eszközölt változtatásokat, és a mai napon Önök elé elfogadásra terjesztett szöveg a három érintett intézmény – az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament – közös megegyezését tükrözi. A három intézmény szintén egyetért abban, hogy a jogszabálynak mielőbb hatályba kell lépnie. Ez lehetővé teszi, hogy a rendeletet az első olvasat után elfogadjuk. Köszönettel tartozom az előadó Athanasiu úrnak a jó együttműködéséért és az ügyben tanúsított megértéséért. Alexandru Athanasiu (PSE), előadó. – (FR) Elnök úr, tisztelt tanácsi és bizottsági képviselők, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, akik megbíztak ezzel a jelentéssel, valamint az árnyék-előadónak a hozzájárulásukért. A társadalomban, amelyben élünk, az adatgyűjtés alapvető elemzési eszközzé vált. Az üres álláshelyekre vonatkozó adatok nemcsak a gazdaság állapotát mérik fel, hanem bizonyos politikákat is meghatároznak és alakítanak. Napjainkban az üres álláshelyekre vonatkozó statisztikák közvetlen hatással vannak a pénzügyi piacokra. A minősítő ügynökségek várják ezeket az adatokat, és felhasználják azokat az általuk biztosított tanácsadás során. A statisztika, elnök úr, hogy úgy mondjam, sokat követelő téma. Érdemes idézni G.O. Ashley híres észrevételét: „A jövendölés más okkult technikáihoz hasonlóan a statisztikai módszernek saját zsargonja van, amelyet

125

126

HU


szándékosan arra találtak ki, hogy a laikusok előtt ködösítse módszereit.” A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságon belüli munkánk során kollégáimmal együtt három szempont hangsúlyozására törekedtünk. Először is ott van a rendelet politikai vonatkozása: az európai polgárok szabad mozgására vonatkozó elv, valamint a foglalkoztatáshoz való feltétlen, korlátozatlan és akadálytalan hozzáférés ismételt megerősítése, még egy ilyen statisztikai eszköz összefüggésében is, mint ez. Azután ott van a társadalmi vonatkozása: minden európai számára megkönnyíteni a megfelelő munkavállalást, valamint az Európai Unió egészében az üres álláshelyekre vonatkozó információkhoz való hozzáférést. Végül – és itt a Bizottságnak és a Tanácsnak kell köszönetet mondanunk – ott van az adatminőség technikai vonatkozása. Olyan rendszerről beszélünk, amelynek harmonizált eljárásai vannak, és amely hatékonyan naprakésszé tette a statisztikai adatgyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket, vagyis a pontos adatok megszerzésének jobb megközelítéséről. Mind tudják, elnök úr, hölgyeim és uraim, korábban pusztán becsületbeli megegyezésünk, vagyis önkéntes alapunk volt a statisztikai adatgyűjtésre. A pontos elemzés azonban ezen adatok kötelező és következetes gyűjtésétől függ. Ezért a rendelet jobb jogalap, mint az irányelv, mert a rendelet rendelkezései – az irányelv rendelkezéseitől eltérően – az Unió egészében megegyeznek: a tagállamoknak nincs hatáskörük arra, hogy azokat ne teljes egészében vagy szelektív módon alkalmazzák, és nem választhatják meg a kitűzött célok követésének módszereit. A lisszaboni stratégia egyik célja az, hogy több embert vonzzon a munkaerőpiacra, és ugyanakkor több munkahelyet kell teremteni: ezért van szükség a munkaerő-keresletre és -kínálatra vonatkozó lehető legjobb információs rendszerre. Az információ minősége a siker kulcsa lehet, és mindannyian tudjuk, hogy ma az információ hatalom. Ez vonatkozik a gazdaságra és más területekre, és ezért bizonyult szükségesnek olyan, az üres álláshelyekre vonatkozó strukturális mutató kidolgozása és közzététele, amely pontosan azt képes mérni, hogy milyen szűk a munkaerőpiac, és hol vannak a szakismereti hiányosságok. A Bizottságnak és az Európai Központi Banknak szintén szüksége van az üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves adatokra, hogy a gazdaság különböző ágazataiban nyomon lehessen követni a betölthető álláshelyek számának ingadozását. Az üres álláshelyek a főbb európai gazdasági mutatók sorozatának részét képezik, és az EMU cselekvési terv értelmében szükség van rájuk az EU munkaerőpiacán és az euro-zónában uralkodó feltételek értékeléséhez. Elnök úr, mondanivalómat Pierre abbéra hivatkozva zárom, aki azt mondta, hogy sok politikus csak a statisztikákon keresztül ismeri a szegénységet, és még senki sem hullatott könnyeket a statisztikák felett. Ne kelljen bennünket meggyőzni arról, hogy egy technikailag hatékonyabb mechanizmusra van szükség az előírt összes statisztika összegyűjtésére. Politikusként végezhetjük úgy a feladatunkat, hogy az emberek számára megkönnyítjük a megfelelő állás megtalálását. Ezek a statisztikák lehetővé fogják tenni számunkra, hogy megkönnyítsük erőfeszítéseiket. José Albino Silva Peneda, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Athanasiu úrnak, akivel az elmúlt néhány hónapban több alkalommal találkozhattam, és aki most bemutatja egy általam kiemelkedőnek tartott munkának az eredményeit. Figyelemmel kísértem a ma megvitatott jelentés tartalmát, valamint a Bizottsággal és a Tanáccsal idén június óta folytatott tárgyalásokat, és a PPE-DE képviselőcsoport nevében immár biztonsággal állíthatom, hogy egy kiemelkedő minőségű és nagyon megbízható kompromisszumos szöveget értünk el. Amennyiben a Parlament elfogadja – ahogyan remélem, hogy elfogadja – a bizottsági javaslathoz ezen a plenáris ülésen fűzött módosításokat, tudjuk, hogy a Tanács már azt mondta, hogy szintén elfogadja az ugyanezen irányelvre irányuló módosított javaslatot. Úgy vélem, hogy ez a jelentés viszont hasznos eszköz lesz az EU munkaerő-hiánnyal küzdő szektorainak és régióinak azonosításához, és ennélfogva a fizetőképességnek és a képzés jobb menedzselésének az előmozdításához. Szeretném felhívni a figyelmüket egy általam fontosnak ítélt szempontra: ennek a jelentésnek a tartalma nem jelent nagyobb bürokratikus terhet vagy következetlenebb jogszabályt, mivel jelenlegi változata elkerüli a kezdeményezések megduplázódását és a már hatályban lévő eszközök beillesztését. A jelentés eközben jó kompromisszumot is képvisel a statisztikai célú információ-szolgáltatás szükségessége, valamint annak szükségessége között, hogy biztosítani kell, hogy a vállalkozásokat – főként a kis- és középvállalkozásokat – ne terheljük túl szükségtelen bürokratikus eljárásokkal. Ezért úgy vélem, hogy minden feltétel teljesült ahhoz, hogy a jelentést első olvasatban elfogadjuk, és ezt a döntést ajánlom a Tisztelt Háznak.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Proinsias De Rossa, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mivel négy egész percem van ma este, ami négyszerese annak az időnek, ami általában rendelkezésemre áll, igyekszem elkerülni, hogy túl bőbeszédű legyek. Tehát folytatnám is. A javasolt rendelet európai, illetve tagállami jelentősége kivételesen szakmai jellege ellenére sem lebecsülendő. A több és jobb munkalehetőség érdekében 2005-ben újraindított lisszaboni stratégia a betölthető európai álláshelyekre vonatkozó pontos, aktuális helyzetet tükröző és összehasonlítható statisztikai adatok szükségességét vonja maga után, régiók és gazdasági tevékenység szerinti bontásban. A munkaerőpiac és az új munkavállalók szükségleteinek feltérképezéséhez ezek az adatok elengedhetetlenek. Üdvösnek tartom, hogy jelenleg inkább rendeletről semmint irányelvről tárgyalunk, amely elfogadása után gyorsabban bevezetésre kerülhet. És természetesen egyaránt vonatkozik közvetlenül minden egyes tagállamra, tehát kicsi esélye van annak, hogy a különböző tagállamok eltérő módon határozzák meg vagy értelmezzék a benne foglaltakat. Nincs szükség például arra, hogy a nemzeti jogba átültessék, ezért elkerülhetőek a folyamattal együtt járó késedelmek. Ez egy kitűnő példája annak, hogyan tudja az EU érdemben segíteni a tagállamok munkáját olyan célok érdekében, amelyeket egyedül vagy még együttműködve sem érhetnének el. Mindazonáltal két évig tartott, amíg ez a jogszabály erre a szintre eljutott, és ezért reménykedem benne, hogy végleges megegyezés születik a Tanácson belül és az első olvasat szakaszában jóvá is hagyják. Tudom, hogy Írországban nem készítünk kimutatást a betölthető álláshelyekről, de a Központi Statisztikai Hivatal (CSO) dolgozik ezen. A CSO igen elismert intézmény, és remélhetőleg egy éven belül Írország is teljes mértékben csatlakozhat a rendszerhez. Szintén üdvösnek tartom, hogy a javaslat kiterjed a személyes szolgáltatásokra, a mezőgazdasági munkákra, a tíz embernél kevesebbet foglalkoztató munkahelyekre és a munkaszerződés jellegére is. Úgy gondolom, ez különös jelentőséggel bír az alkalmi munkahelyek növekvő száma felett érzett aggodalmunk fényében, illetve tekintetbe véve a „rugalmas biztonság” felé való elmozdulás kapcsán egyes berkekben felmerült félelmeket. Szívből remélem, hogy egyezségre jutunk és tovább folyhat az EU-szerte egységes statisztikai adatok létrehozására irányuló munka. Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt gratulálni szeretnék az előadónak a Közösségben betölthető álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatok gyűjtését szabályozó rendelet-javaslat kidolgozásához. Először is hadd mondjam el, hogy a magas színvonalú, korszerű és releváns statisztikai adatok megalapozzák a jó politikai döntéseket. Ez különösképpen igaz az EU szintjén, ahol 27 különböző országgal van dolgunk, amelyek külön-külön próbálják ebben az összefüggésben megvalósítani a lisszaboni célokat. Úgy gondolom, minden segítség vagy támogatás, amelyet a tagállamoknak erre – azaz több és jobb munkahely teremtésére – irányuló törekvéseikben nyújthatunk, valóban megéri a fáradságot. Teljes mértékben egyetértek a felvetéssel, hogy amíg az adatok összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a rendeletnek megfelelően eljárva maguk a tagállamok is összegyűjthetik a szükséges információkat, a Bizottság koordinációjára is szükség van a statisztikai adatok harmonizálásához. Ebben az összefüggésben egyetértek inkább egy rendelet, mint irányelv szükségességével, de a javasolt rendelet csupán a legszükségesebbet jelenti a kitűzött célok eléréséhez, és nem mutat ezeken túl. Úgy gondolom, ebben az összefüggésben nincs több hozzáfűzni valóm, legfeljebb annyi, hogy különösképpen örülök annak, hogy adatszolgáltatásra kérjük a tagállamokat a személyeket segítő szolgáltatásokra, bentlakásos ápolásra és bentlakás nélküli szociális ellátásra vonatkozóan. Ez az információ óriási jelentőségű, tekintetbe véve a házi gondozók növekvő számát az Európai Unióban. A népesség elöregedése súlyos demográfiai probléma és a házi gondozás a feladat megoldásának egyik kulcseleme. Akik közülünk olyan szerencsések lesznek, hogy magas életkort érnek el, valószínűleg rászorulnak majd valamiféle segítségre, ezért az Európai Unión belül az ilyen jellegű munkalehetőségek bővülő piacot jelentenek. Azzal együtt, hogy a gondozói munka nagy része nincs megfizetve és bizonyára a jövőben sem lesz, az ehhez kapcsolódó munkalehetőségek száma növekedni fog. Éppen ezért megbízható, magas színvonalú adatokra van szükségünk, hogy felkészülhessünk a demográfiai problémák gondozási vonatkozású feladatainak megoldására. Végül, ahogyan már korábban is említettem, az általános vagy globális összefüggésben a magas színvonalú, releváns, időszerű, összehasonlítható és összefüggő információ rendkívül értékes eszköze a jó politikai

127

128

HU


döntéshozatalnak, alapul véve természetesen azt, hogy mi, politikusok, használjuk is a rendelkezésünkre álló adatokat. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a kiemelkedő minőségű álláshelyek számának növelése tekintetében a lisszaboni stratégia végrehajtása bizonyos eszközöket igényel. Ezek egyikét a közösségi üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikák jelentik. Az Eurostatnak jogalappal kell rendelkeznie az üres álláshelyekre vonatkozó adatok gyűjtéséhez. Egy íratlan megállapodás nem elég, és nem garantálja az adatok összehasonlíthatóságát és teljességét. Íme néhány konkrétum. Az első módosítás gyakorlatilag a kisvállalkozásokra nehezedő bürokratikus teher növekedését jelenti, ugyanakkor pont az ilyen vállalkozásokban növekszik folyamatosan az alkalmazottak aránya, és ezért az ilyen vállalkozások helyzetére vonatkozó információk egyre hasznosabbak. Támogatom a második módosítást, amely bevonja a szociális partnereket a rendelet végrehajtásába. A 3. módosítás az adatok benyújtásának módszerét rendezi önkéntes adatszolgáltatás esetén, és ezért elengedhetetlen. Támogatom a 17. módosítást is, amely az adatok közzétételét garantálja, így teremtve lehetőséget arra, hogy gyakorlati következtetések levonására lehessen használni. Szeretnék gratulálni az előadónak. Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim, én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik gratulálni szeretnének az előadónak és megköszönnék a jelentését. Hozzá hasonlóan én is támogatom azt a véleményt, miszerint az üres álláshelyekre vonatkozó jó minőségű és összehasonlító statisztikák összeállítása európai prioritás. Ugyanígy biztos vagyok abban, hogy e statisztikai adatok becsületbeli megállapodáson alapuló gyűjtése nem elégséges, és abban, hogy európai szinten kell jogi aktust elfogadni a harmonizált és kiváló minőségű statisztikai adatok tagállamokon belüli előállításának garantálásához. Csak a Bizottság koordinálhatja a statisztikai adatok közösségi szintű szükséges harmonizációját. Nemrég ugyanezt a nézőpontot támogattam, amikor kifejeztem a közegészségre és a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó véleményemet. Szintén nagyon örültem az előadó, a Bizottság és az elnökség közötti háromoldalú egyeztetés eredményeinek is. A keletkezett kompromisszumos javaslatok jelentős mértékben javították a dokumentum minőségét. Más képviselőcsoportok árnyék-előadóihoz hasonlóan én is örömmel adtam aláírásomat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. E kompromisszumos javaslatok között szeretném különösen kiemelni a javaslat jelentős hozzájárulását ahhoz, hogy a 10 alkalmazottnál kevesebb főt foglalkoztató egységekre vonatkozó adatok bekerüljenek a statisztikába, a határozott időre és határozatlan időre szóló üres álláshelyek megkülönböztetésére vonatkozó javaslatot, valamint az annak biztosítására vonatkozó javaslatot, hogy a lehető legtöbb európai polgárnak legyen hozzáférése ezekhez az adatokhoz. Végezetül azt szeretném mondani, hogy üdvözlöm a minőségértékelési kritériumok meghatározását, mert az üres álláshelyekre vonatkozóan csak a releváns, a pontos, a naprakésszé tett és érthető adatok segíthetnek a Közösségen belüli munkanélküliség elleni küzdelemben. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a munkaerőhiány feltérképezése érdekében az üres álláshelyekre vonatkozó tájékoztatás jól hangzik. De ugye nem csupán statisztikák készítéséhez használható? Igazi feladata az, hogy lehetővé tegye a munkáltatók számára a megüresedő álláshelyek mielőbbi betöltését és az álláskeresők mielőbbi elhelyezkedését, ezért negyedéves. Jelenleg a nemzeti adatokat maguk a tagállamok gyűjtik össze, és úgy tűnik, hogy a Bizottság ezeket egy közös keret létrehozására szeretné felhasználni, amely egyetlen Európai Uniós rendelet alapján működik, C tervként. Tehát az EK összehangolási mániája egy egyszerű rendszert időrablóvá és bürokratikussá tesz. Az igazi cél a központosított ellenőrzés. Látunk-e majd olyan előírást a közeljövőben, amely szerint a munkáltatóknak és munkavállalóknak egy EU-s irodához kell tanácsért folyamodniuk? A későbbiekben ez a munkaerő célzott irányításához vezet-e? Ez mindenképpen az európai tervgazdasághoz vezet majd, szétfoszlatva álmainkat egy virágzó, újításoktól nyüzsgő Európáról, amely tele van álláslehetőséggel.

14-11-2007

14-11-2007

HU


Egy globalizálódó piacon a versenyképesség megtartásának egyetlen módja az el nem kötelezettség, a készenlét arra, hogy az adódó hiányt betöltsük, kihasználjuk a lehetőséget, hogy bármire készen legyünk. Ezt nem az iratkupacokban lévő vagy számítógépek merevlemezein tárolt statisztikai adatoszlopok teszik meg, hanem azok a való életbeli nők és férfiak, akik hirtelen meglátják a lehetőséget és a többiek előtt lecsapnak rá. Ha nem elsőként akarnának befutni, hagynák, hogy a munkáltatók böngésszék a kimutatásokat. Mindeközben a talpraesett spekulánsok az első adandó alkalomra ugranak és felvásárolják a piacot. Ami még ennél is rosszabb, hogy a 8. módosítás, amennyiben elfogadásra kerül, lehetővé teszi, hogy az adatok összehasonlítását végző hivatal nem megfelelőként elvesse a valós nemzeti adatokat és a saját számaival helyettesítse őket. Így az EK központi ellenőrző szerveinek való megfelelés érdekében hamis képet festenek, félrevezetve az embereket. Ennyit az állampolgárok tájékoztatásáról! Végül a 3. módosítás arra bíztat, hogy a mezőgazdaságot, a halászatot és az erdőgazdaságot ebből a szempontból ne vegyük figyelembe. Miért kellene így tennünk? Nem sokat tudok az erdőgazdaságról, de az Egyesült Királyság gazdálkodásra és halászatra vonatkozó számadatai elborzasztóak. Mióta 1973-ban csatlakoztunk a KAP-hoz, több brit gazdálkodó hagyta ott a földjét vagy követett el öngyilkosságot, mint bármikor a történelemben. Az 1973 óta negyedére csökkent halászflottánk tanúsítja, mekkora kárt okozott a rohadt KHP. Nem csoda, hogy néhányan ki szeretnék ezeket az adatokat hagyni az EU-s statisztikai kimutatásokból, ugyan, nem kell a lakosságot figyelmeztetni, ugye? Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az EU egyszerűsítésére irányuló valamennyi kísérlet tiszteletet érdemel, különösen akkor, ha az a foglalkoztatást érinti. Úgy vélem, a foglalkoztatás a leginkább kulcsfontosságú kapocs egy integrált Európa társadalmi és gazdasági átalakulásában. Az előadó ezt a jogalkotási kezdeményezést megelőlegező légkörre talált, és jelentésének kiválóan elérhető és valóban érdekes formátumot adott. Az európai parlamenti és tanácsi rendelet a becsületbeli megállapodáson alapuló meglévő gyakorlatokat az üres álláshelyekre vonatkozó adatgyűjtéssel helyettesíti, elhatározva, hogy tevékenységéhez jogi keretet hoz létre. Ez lehetőséget biztosít az információ-integrálási folyamat következő szakaszának javításához, amely egyébként az európai gazdasági alapmutatók részét képezi. Ezzel megjelent egy olyan jogalap szükségessége, amely segítene a növekvő adatgyűjtések összefoglalásához szükséges módszertani pillérek létrehozásában. Ez a rendelet másfajta előny megteremtését is ígéri. A statisztikák minősége és összehasonlíthatósága terén magasabb színvonal elérését teszi lehetővé. Nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt megkönnyíti a megbízható adatokon alapuló hatékony foglalkoztatáspolitikák kidolgozását is. Ugyanakkor lehetővé válik az ilyen politikák végrehajtásának nyomon követése az egyes országokban. Az úgynevezett új EU-országok kormányai rámutattak, hogy a negyedéves statisztikáknak köszönhetően a foglalkoztatási piac nyomon követéséhez elengedhetetlen mutatórendszerek állnak majd rendelkezésükre. Némi megkönnyebbüléssel vették tudomásul azt is, hogy ennek a rendeletnek a bevezetése nem fogja azt jelenteni, hogy a negyedéves adatgyűjtéshez további pénzeszközökre lesz szükség. A lengyel kormány a javaslatra vonatkozó álláspontjának indokolásában rámutatott, hogy az adatok európai szinten történő egységesítésének, valamint minőségük nyomon követésének a sajátos szakképesítések iránti kereslet változó szintjeire vonatkozóan több ismerethez és a lengyel munkaerőpiac helyzetének hatékonyabb nyomon követéséhez kell vezetnie. Lehetővé fogja tenni a pontosabb foglalkoztatási és fizetési előrejelzések elkészítésének megkönnyítését is. Az adatok európai szintű összehasonlíthatósága lehetővé fogja tenni annak értékelését, hogy a nemzeti munkaerőpiacok milyen mértékben nem igazodnak a többi uniós ország hátteréhez. Szintén sajátos gyakorlati következményei vannak a foglalkoztatáspolitika és a kínálat összefüggése tekintetében, valamint a jövőbeli alkalmazottak szakképzési irányának tervezésénél. Bogdan Golik (PSE). - (PL) Elnök úr, szeretném kifejezni, hogy támogatom a közösségi üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot. Az egyetértés nem hiányozhat azt illetően, hogy milyen fontos az, hogy ezen adatok gyűjtése rendszeres és egységes legyen, miközben eleget tesznek a tagállamok összességében megállapított előírásoknak. Az ily módon gyűjtött adatok értéke tagadhatatlan az Európai Unió munkaerő-piaci helyzetének értékelése, valamint az Európai Központi Bank működése szempontjából. A jelenlegi helyzet, amennyiben ezen adatok gyűjtése íratlan megállapodás alapján történik, egyértelműen azt mutatja, hogy ez a módszer nem hatékony és módosításra szorul. Csak ennek a – Közösség egészében kiváló minőségű statisztikák elkészítésére vonatkozóan egyforma szabályokat létrehozó – rendeletnek az

129

130

HU


elfogadásával lehet majd pontosan áttekinteni, illetve elemezni azokat a tényezőket, amelyek ötvözik az átfogó helyzet és feltételek megteremtését a munkaerőpiacon. Ez a rendelet nemcsak arra kötelezi a tagállamokat, hogy jól meghatározott normákkal összhangban hozzanak létre statisztikákat, hanem segíti is őket ebben a feladatban, az e célra készített eszközök átadásával. E kutatás európai szinten történő egységesítése lehetővé fogja tenni a nemzeti piacokon a konkrét álláshelyek keresletének ingadozásaira vonatkozó ismereteink kibővítését és a pontosabb foglalkoztatási és fizetési előrejelzések készítését. Ezen okok miatt elengedhetetlen, hogy egy olyan jogi dokumentum lépjen hatályba, amely egyértelmű és átlátható módon meghatároz minden szabályt a Közösség egészében az üres álláshelyekre vonatkozó adatgyűjtést érintően. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön déli 12 órakor kerül sor.

16. A szerzői jog határokon átnyúló kollektív kezelése (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a szerzői jog határokon átnyúló kollektív kezeléséről szóló EP-állásfoglalás (Lévai-jelentés (A6-0053/2007)) nyomon követésére vonatkozóan Guiseppe Gargani által a Jogi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésről szóló vita (O-0068/2007 - B6-0381/2007). Cristian Dumitrescu (PSE), szerző. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Parlament 2007. március 13-i plenáris ülésén elfogadta a jogszerű on-line zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló, 2005. október 18-i bizottsági ajánlásra irányuló indítványt. Ebben az indítványban az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy egyértelműen jelezze: a 2005-ös ajánlás kizárólag a zenei felvételeket tartalmazó on-line szolgáltatások értékesítésére vonatkozik-e, és hogy – az érdekelt felekkel folytatott alapos konzultációt követően – a kérdés szabályozása érdekében a lehető legrövidebb határidőn belül terjesszen elő a Parlament és a Tanács által együttdöntési eljárással elfogadott, rugalmas keretirányelvre irányuló javaslatot, figyelembe véve ugyanakkor a digitális korszak sajátos jellegét és megőrizve Európa kulturális sokszínűségét. Az Európai Parlament azt is hangsúlyozta, hogy az irányelv-javaslat semmilyen módon nem ronthatja a kreatív vállalkozások versenyképességét, a közös jogkezelő szervezetek által nyújtott szolgáltatások hatékonyságát, vagy a felhasználó vállalkozások – különösen a kisebb jogosultak és felhasználók – versenyképességét, továbbá azt is kiemelte, hogy ezen túlmenően e javaslatnak magas szintű védelmet és egyenlő bánásmódot kellene biztosítania a jogosultak számára; továbbá biztosítania kellene, hogy a vonatkozó rendelkezések tényleges, jelentős és megfelelő hatást gyakoroljanak; előnyben kellene részesítenie az alternatív vitarendezést; rendelkeznie kellene a demokratikus, átlátható és felelősségteljes irányításról a közös jogkezelő szerveztek körében; elő kellene mozdítania az alkotókészséget és a kulturális sokszínűséget; csak tisztességes és ellenőrzött versenyt kellene lehetővé tennie, területi megszorítások nélkül, de a szükséges minőségi feltételek előírásával; figyelembe kellene vennie a felhasználók és a piac érdekeit; megfelelő módon ki kellene elégítenie az on-line piac jövőbeli igényeit; valamint elő kell segítenie az on-line zeneszolgáltatások jogszerű formáinak fejlődését. A Parlament ma azt kérdezi a Bizottságtól, hogy milyen lépéseket tett az említett indítványban foglalt elvárások megvalósítására. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni az Európai Parlamentnek a zeneszolgáltatásokkal kapcsolatos jogdíjak határokon átnyúló kezeléséről és az on-line zeneszolgáltatásokról szóló 2005-ös ajánlás iránt tanúsított érdeklődését. Az on-line zeneszolgáltatásokról szóló 2005-ös bizottsági ajánlás célja, hogy lehetővé tegye az európai zeneipar fejlődését a digitális környezetben. Létre kívánja hozni azt a keretet, amelyben a piaci szereplők megegyezésével kialakul a legjobb új on-line engedélyezési modell. Ez lehetővé kell tegye a szerzők, zeneszerzők és zeneműkiadók számára, hogy műveik on-line terjesztéséből tisztességes módon részesedjenek. Az ajánlás nem ír elő külön EU-s engedélyezési modellt, alapelveinek végrehajtását a piaci szereplőkre hagyja. Pontosan két évvel az ajánlás elfogadása után a Bizottság értékeli az európai zeneiparon belüli on-line engedélyezési gyakorlatok fejlődését. Felkérték az érdekelt feleket, hogy 2007. július 1-jéig tegyék meg észrevételeiket a kialakulófélben lévő on-line engedélyezési tendenciákról. A Bizottsághoz 88 válasz érkezett

14-11-2007

14-11-2007

HU


be az érdekelt felektől, például a tagállamokon belüli közös jogkezelő szervezetektől, szerzőktől, alkotóművészektől és zenefelhasználóktól. A benyújtott válaszok felülvizsgálata jelenleg is tart. A Bizottság csak alapos vizsgálatot követően tudja felmérni a közös jogkezelő szervezetek on-line műveleteire vonatkozó további politikai lépéseket. Az eddig elemzett dokumentumok azt mutatják, hogy az érdekelt felek többsége szerint nincs szükség keretirányelvre, és a szabályozási beavatkozás helyett inkább a piacalapú megoldásokat részesítik előnyben. Azt a kérdést illetően, hogy a 2005-ös ajánlás bizonyos felvételek on-line értékesítésére korlátozódik-e, a Bizottság rámutatna arra, hogy az ajánlásban meghatározott átláthatóság és irányítás elve nem korlátozható az on-line zeneértékesítésre, és alkalmazandónak kell lennie a közös jogkezelő szervezetek valamennyi tevékenységére. Végezetül elmondanám, hogy az on-line zenei piac még mindig állandó változásban van, egy adott engedélyezési modellt előnyben részesítő jogalkotási munka túlságosan korainak bizonyulna. A Bizottság nyomon fogja követni az elért fejlődést és az ajánlásban foglaltaknak megfelelően jelentést fog tenni a Parlamentnek és a Tanácsnak. Szükség esetén az utókövetésre az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködésben kerül sor. Manolis Mavrommatis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, 2007. március 13-án az Európai Parlament a jogszerű on-line zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló állásfoglalást fogadott el. Állásfoglalásában a Parlament arra kérte a Bizottságot, hogy ne késlekedjen a jogszerű on-line zeneszolgáltatások tekintetében egy, a szerzői és szomszédos jogok határokon átnyúló közös kezelését szabályozó keretirányelvre irányuló javaslat előterjesztésével. Arra is felkérte a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, hogy a 2005-ös ajánlás ezen a területen kizárólag az zenefelvételek on-line értékesítésére vonatkozik-e. Tud-e a Bizottság naprakész információkat adni a Parlamentnek az általa eddig hozott intézkedésekről, a Parlament kéréseire válaszul? Tud-e a Bizottság tájékoztatást adni a Parlamentnek arról, hogy ugyanazokat az iránymutatásokat és utasításokat követi-e, amelyeket Barroso elnök úr adott ki egy egyesült Európa egységes, demokratikus, gyors fejlődésére vonatkozóan? Mikor fogja a Bizottság tiszteletben tartani a Parlament eljárási szabályait és a 785 parlamenti képviselő többsége által elfogadott álláspontot? A március 13-i állásfoglalás az Európai Parlamentnek a szerzői jog határokon átnyúló kollektív kezelésére vonatkozó egyértelmű álláspontját tükrözi. A Bizottság ajánlása jelentette az első lépést a 27 tagállam különböző gyakorlatainak jövőbeli konvergenciája felé. A Kulturális és Oktatási Bizottság nevében jómagam – véleményem szerint az illetékes bizottságnak – amellett érveltem, hogy fontos biztosítani az egyenlő bánásmódot valamennyi jogosult, akár író, zeneszerző, kiadó, lemezgyártó, akár előadóművész számára. Más szóval, ez egy olyan kérdés, amely Európa-szerte jogosultak millióit érinti. Az on-line szolgáltatások tekintetében a mai helyzet nem tekinthető kellően hatékonynak, sem a felhasználók, sem a jogosultak számára. Azért dolgoztunk tehát, hogy előterjesszük a Bizottságnak és a Tanácsnak azokat a javaslatokat, amelyekről úgy véljük, hogy pozitív változást idéznek elő a szerzői jog kollektív kezelése területén. A jogkezelők közötti szoros együttműködést valamennyi fél javára fenn kell tartani. A kalózkodás továbbra is a zeneipar legnagyobb problémája manapság. A kalózkodás nemzetközi terjedésének három oka a következő: az alacsony költségű illegális másolás technológiai lehetőségei, a kedvezőtlen gazdasági feltételek, és az internet térnyerése. Szem előtt kell tartanunk, hogy a zenei kalózkodásnak a legnagyobb hatása a kis országokban tapasztalható, ahol a zeneipar főként helyi és regionális természetű. Konkrétan: a kalózkodás a legális zenei piac összeszűkülésével jár, és a legális értékesítés visszaesését eredményezi, tehát a nemzeti zeneipar életképességét befolyásolja. A kalózkodás következtében a zeneszerzők és dalszövegírók szerzői jogtól esnek el, de ez az államot is jövedelemadótól és HÉA-tól fosztja meg. A kalózkodás elleni küzdelmet ezért bele kell foglalni a Bizottság eredeti célkitűzéseibe a szerzői jog kollektív kezeléséről szóló lehetséges jogalkotási javaslatban.

131

132

HU


Szeretném tehát felkérni a Bizottságot arra, hogy mielőbb tegyen lépéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen a Parlament kéréseinek, és terjesszen elő keretirányelvre irányuló javaslatot a szerzői jog kollektív, határokon átnyúló kezelése szabályozásának céljával. Végezetül, mint mindig is mondtam, a zene nem áru, és mindannyiunk feladata, hogy védjük és erősítsük a kreativitást Európában. Egy olyan irányelv, amely minden valószínűség szerint nem lép hatályba 2010-ig, művészek milliói számára jelent katasztrófát az EU-ban. Lévai Katalin, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm szépen. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy rendkívül fontos területről van szó, hiszen az Európai Unió GDP-jének 5–7%-át a szerzői és a szomszédos jogok által védett javakból és szolgáltatásokból származó jövedelem teszi ki. Ez kiemeli annak a fontosságát, hogy a jogok megfelelő kezelésére sor kerüljön. Mint ismeretes, 2005-ben az Európai Bizottság ajánlást fogadott el a jogszerű on-line zeneszolgáltatás határokon átnyúló kezeléséről. Akkor McCreevy biztos úr ezt az ajánlást nem kötelező érvényű „soft law” eszköznek nevezte, amelynek rendeltetése az, hogy a piacot a helyes irányba terelje. Az ajánlás nagy horderejű következményeket gyakorol a szerzői jogdíjak piacára, és a piac legfőbb szereplői már ezen az alapon cselekszenek. Az ajánlás a megfelelő szabályok értelmezésénél és kiegészítésénél nyilvánvalóan tovább mutat, és hatása magába foglalja a teljes jogalkotási kezdeményezés minden jellemzőjét. Annak idején ezzel az ajánlással kapcsolatban sok félelem fogalmazódott meg, többek között az is, hogy kontrollálatlan versenyt eredményez és a piaci hatalom néhány nagy jogkezelő kezében összpontosul, és monopolhelyzetek jönnek létre. Éppen ezért gondoltam azt, hogy egy saját kezdeményezésű jelentésben javaslatot teszek arra, hogy másfajta módon történjen az on-line zenei piac szabályozása. Az ajánlás ugyanis – amelyet a Bizottság elfogadott – megfosztotta az Európai Parlamentet és a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy jelentősen befolyásolják azokat a változásokat, amelyek a versenyre és a kulturális sokszínűségre hatnak Európában. Éppen ezért az egész Parlament és valamennyi politikai párt támogatását meg tudtam nyerni a jelentésemnek annak érdekében, hogy a döntéshozói háromszög érvényesüljön, tehát a Parlamentet ne lehessen kihagyni egy ilyen fontos területen történő jogalkotásból, és arra tettem javaslatot, hogy keretirányelvet fogalmazzon meg a Bizottság. Ennek a javasolt irányelvnek véleményem szerint a következő igényeknek kell megfelelnie: biztosítania kell a magas szintű védelmet és az egyenlő bánásmódot a jogosultak számára. A jogosultak közötti szolidaritásra és a jogkezelők közötti megfelelő, igazságos egyensúlyra kell alapulnia. Biztosítania kell demokratikus, átlátható és elszámolható irányítást a jogkezelőknél, többek között minimális normák felállítása révén a szervezeti felépítés, az átláthatóság, a képviselet, a szerzői jog és a terjesztésre vonatkozó szabályok és az elszámolás tekintetében. A közös jogkezelőknél biztosítani kell a széles körű átláthatóságot. Segíteni kell az alkotókészséget és a kulturális sokszínűséget. Csak tisztességes és ellenőrzött versenyt szabad lehetővé tenni területi megszorítások nélkül, de a szükséges és megfelelő minőségi feltételek megszabásával a szerzői jogok közös kezelése és a jogok értékének megőrzése tekintetében. Biztosítani kell a jogbiztonság magas fokát a felhasználók számára és meg kell őrizni a globális repertoár lehetőségét. Tehát azt kérjük, vagy kérem, hogy gondolják meg, hogy egy irányelvre lenne szükség ennek a fontos területnek a szabályozása terén. Manuel Medina Ortega (PSE). - (ES) Elnök úr, Borg biztos úr Dumitrescu úr kérdésére adott válasza aggodalommal tölt el: a biztos úr arról beszélt, hogy a kérdést a piac kezében kell hagyni. De miről is beszélünk? Olyan jogokról beszélünk, amelyeknek a fejlődése két évszázadot vett igénybe: alkotóművészek, szerzők, zeneszerzők, művészek jogairól. Most pedig azt mondják nekünk, hogy ezeket a jogokat a piacnak kell szabályoznia: milyen piacnak? A tolvajok piacának, az olyan emberek piacának, akik új kommunikációs eszközök igénybevételével megfosztották a producereket és az alkotóművészeket szellemi tulajdonjogaiktól? Milyen jogokról beszélünk?

14-11-2007

14-11-2007

HU


A jogokat állami szervek szabályozzák, konkrétan az európai színtéren vannak intézményeink, nevezetesen a Bizottság, a Tanács és a Parlament: a Bizottság a kezdeményezési hatáskörével, a Tanács és a Parlament az együttdöntési eljárás révén. Számomra úgy tűnik, hogy most nem a szellemi tulajdon eltűnéséhez vezető út követésének van itt az ideje. Ráadásul, ha a szellemi tulajdon eltűnik, a szellemi alkotás is eltűnik. Néhány okos férfi és nő, aki ma az információs társadalom előnyeiről beszél nekünk, azt mondja: nos, igen, a zeneszerzők és a szerzők koncerteket adva kóborolhatnak az utcán, mint a középkorban. Szerzőinket középkori vándorénekessé fogjuk degradálni, akik az utca közepén játszhatnak, kalapot téve a földre, és azt remélve, hogy valaki alamizsnát ad nekik? Úgy vélem, most van itt az ideje, hogy az Európai Unió intézményei erőteljesen fellépjenek ennek az európai hagyománynak a védelme érdekében; annak politikai lényege nagyon fontos, és elengedhetetlen a szellemi kreativitás fenntartásához. Csak a szerzők társaságain és az ilyen társaságok kollektív kezelésén keresztül lehet ma a szellemi tulajdonjogokat és a szellemi tulajdon létrehozását oltalmazni, pontosan most, a valódi jogbitorlókkal szemben, akik olyan műsorszóró társaságok formáját öltik, amelyek a szellemi kreativitást saját előnyükre fordítják. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). - (PL) Elnök úr, a jogszerű on-line zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló bizottsági ajánlásra parlamenti állásfoglalás adott választ, miszerint egy keretirányelvet kellene bevezetni a kérdés szabályozására. A Bizottság azonban nem valósította meg az érdekelt felekkel, azon belül a Parlamenttel az előírt, szükséges és széles körű konzultációt, ami a demokratikus eljárások megsértését jelentette. Teljes mértékben elfogadhatatlan az intézményi háromszög figyelmen kívül hagyása, és ahelyett az úgynevezett „soft law” megközelítés alkalmazása, előzetes konzultáció, valamint a Parlamentnek és a Tanácsnak a kérdésbe való hivatalos bevonása nélkül. Ennek az ajánlásnak, amelynek a gyakorlatban az a célja, hogy – a követelményektől függően – több szabadságot teremtsen a szerzői jogok tulajdonosainak a közös jogkezelést végző intézmény kiválasztásához, messzemenő következményei lennének a szerzői jogra és az ahhoz kapcsolódó piacokra, és potenciális fenyegetést teremtene nemcsak a versenyszabályokra, hanem a kulturális sokszínűségre is. Ennek eredményeképpen a piaci hatalom a legnagyobb jogalanyok közül néhánynak a kezében összpontosulna, amelyek ezután kikerülhetnék a kétoldalú megállapodások hálózatát, és engedélyeket biztosítanának az egész európai piacnak. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az EU GDP-jének mintegy 5–7%-a a szerzői jog és hasonló jogszabályok oltalma alatt álló javak és szolgáltatások értékesítéséből származik. Ez a tény még inkább szemlélteti, hogy milyen fontos a releváns jogok megfelelő kezelése, valamint a helyzetük megerősítésének szükségessége a jelenlegi digitális korszakban. Miközben tiszteletben tartjuk a verseny alapelveit, el kell kerülnünk a zeneszerzők jövedelmének csökkenését, ugyanakkor a zeneművek felhasználói számára olyan, az EU egészében érvényes engedélyt kell biztosítani, amely a jövő üzleti modelljének felel meg. Ezt figyelembe véve a Bizottságnak a lehető leghamarabb javaslatot kell előterjesztenie egy olyan megfelelő eszközre, amely az adott területen tevékenykedő jogalanyok számára jogilag kötelező erejű lenne. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném valamennyi felszólaló képviselőnek megköszönni az észrevételeit, amelyeket át fogok adni munkatársamnak, McCreevy biztos úrnak. Hadd említsek meg néhány felvetett kérdést: ami a jogalkotási beavatkozást illeti, elmondanám, hogy az on-line zeneszolgáltatások engedélyezéséről szóló 2005-ös bizottsági ajánlás már jelentős előrehaladást idézett elő a piacon. Az ajánlás ösztönzést adott az európai közös jogkezelő szervezeteknek ahhoz, hogy EU-szerte engedélyezési platformokat hozzanak létre, amelyek az on-line zeneboltok számára Európában bárhol elérhetővé teszik repertoárjukat. Hadd említsek három idevonatkozó példát. Egyesült Királyságbeli és német jogkezelő szerveztek létrehoztak egy platformot az EMI-repertoár, a CELAS EU-n belüli engedélyezésére. Az Egyesült Királyság és Spanyolország közös jogkezelő szervezetei olyan platformon dolgoznak, amely az angol-spanyol repertoárt EU-szinten kezelné majd, a francia és a spanyol jogkezelő szerveztek pedig olyan közös engedélyezési platformot jelentettek be, amely a francia-spanyol repertoárhoz biztosít hozzáférést EU-szerte. Az adott körülmények között a Bizottság nem látja szükségesnek a túl korai jogalkotási beavatkozást.

133

134

HU


Azt is hozzáfűzném, hogy az on-line zeneszolgáltatások engedélyezéséről szóló 2005-ös bizottsági ajánlás már jelentős előrehaladást idézett elő a piacon. Az ajánlás arra ösztönözte az európai közös jogkezelő szervezeteket, hogy EU-szerte engedélyezési platformokat hozzanak létre, amelyek az on-line zeneboltok számára Európában bárhol elérhetővé teszik repertoárjukat. Három, már említett példára utalnék. A CELAS közös vállalat önmagában tulajdonképpen olyan piaci pozícióban van, hogy az összes zenemű közel 25%-ának használati engedélyét egyetlen tranzakcióval értékesítheti bármely európai on-line zenemű-kiskereskedő, például az iTunes, a Sony Connect vagy az eMusic részére. A kulturális sokszínűség kérdését illetően elmondanám, hogy ajánlásunk nem károsítja a kulturális sokszínűséget. Egyértelmű jelei vannak annak, hogy az angol-amerikai, francia, illetve spanyol zenéhez létrehozott új platformok nyitottak. Ezek a platformok tartalmazhatják más zeneműkiadók repertoárját vagy a létező jogkezelő szervezetek teljes repertoárját. A tagállami közös jogkezelő szervezetek nem fognak eltűnni, a szerzők továbbra is tagjai lesznek a helyi közös jogkezelő szervezeteknek, a jövedelem elosztása továbbra is az új engedélyezési platformokhoz csatlakozott közös jogkezelő szervezeteken keresztül fog történni. A szerzői jogok kérdésével kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy nincs ok azt gondolni, hogy ez a sok területre kiterjedő engedélyezési modell a kulturális sokszínűség vagy az előadóművészek jogai szempontjából kedvezőtlen lenne, miközben a jogosultak számára, akik több pénzt kapnak, mint a régi területi modell keretében, kedvező. A kulturális sokszínűség és az előadóművészek jogainak kérdése azt is jelenti, hogy az előadóművészeknek több pénzt kell adni, hogy folytathassák az alkotó tevékenységet. Hadd emeljek ki egy utolsó pontot. A Bizottság aktívan ösztönzi egy saját on-line zenemű-engedélyezési piac kifejlesztését. Ennek keretében a Bizottság szigorúan nyomon követi ennek a fellendülőben lévő piacnak a fejlődését, közben pedig körültekintően mérlegeli a 2007. március 5-i Lévai-jelentésben felvetett kérdéseket. Amennyiben 2010-ig megállapítjuk, hogy például monopolisztikus engedélyezési struktúrák jelennek meg az interneten, hogy az ott elérhető repertoár nem megfelelően tükrözi Európa kulturális sokszínűségét, és hogy a piac önmagában nem biztosít az internetkorszakhoz igazított engedélyezési struktúrákat, akkor a Bizottság megfelelő alternatív eszközöket fog mérlegelni a célok eléréséhez. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra november 29-én csütörtökön, Brüsszelben kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Jacques Toubon (PPE-DE), írásban. – (FR) Dumitrescu úr kérdésének az a célja, hogy emlékeztesse a Bizottságot a kötelezettségeire. 2005. szeptemberi ajánlásával és a közös jogkezelő szerveztek területi hatáskörét kétségbe vonó határozatával a Bizottság – bárminemű jogalkotási vagy harmonizációs intézkedés meghozatala nélkül – megrendítette a jogosultak és a nemzeti jogkezelő szerveztek közötti kapcsolatokat. A digitális környezethez való alkalmazkodás ürügyén a Bizottság tulajdonképpen zavart keltett a szerzői és a szomszédos jogok európai rendszerében. Ez a zavar pedig a koncentrációt és a formátumon alapuló megközelítést ösztönözte, az előadóművészek kárára, valamint az ipari és a gazdasági szereplők javára. A Bizottságnak sürgősen fel kellene hagynia a szórványos, komoly hatásvizsgálatot mellőző kezdeményezésekkel, és minden érdekelt féllel együtt kellene megvizsgálnia valamennyi művészeti és kulturális ágazat helyzetét, és olyan átfogó politikát kellene elfogadnia, amely megfelel a kulturális sokszínűség követelményeinek, az európai értékeknek, valamint a tudásalapú gazdaságon és az innováción alapuló lisszaboni stratégia célkitűzéseinek, továbbá következetes, a fent említett elveket tiszteletben tartó irányelv-tervezeteket kellene javasolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

17. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 18. Az ülés berekesztése (Az ülés berekesztésére 23.30-kor kerül sor.)

14-11-2007

2007. NOVEMBER 14., SZERDA

Recommend Documents