2007. SZEPTEMBER 26., SZERDA

26-09-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. SZEPTEMBER 26., SZERDA ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9 órakor nyitják meg.) Elnök. - Tisztelt képviselők, jó reggelt kívánok. A mai nap, szeptember 26-a, a Nyelvek Európai Napja. Kötelességünk emlékeztetni az embereket itt, az Európai Parlamentben, a nyelvek templomában, milyen fontos ez a nap az Európai Unió filozófiája és lényege, valamint az általunk végzett azon munka szempontjából, hogy olyan multikulturális Európát hozzunk létre, ahol az egyedi jellegzetességeket, kultúrákat és népeink szellemét tisztelet övezi. Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Elnök asszony, köszönöm a szót. Ma a Nyelvek Európai Napját ünnepeljük, így hát szeretnék hangot adni Spanyolország számos lakója érzéseinek, akik nem értik, miért éri őket hátrányos megkülönböztetés az Európai Parlament Elnöksége által, tekintve, hogy a katalánok, galíciaiak és a baszkok képviselői, mint jómagam is, nem használhatjuk saját nyelvünket a Parlamentben. A Bizottsággal, a Tanáccsal és a Régiók Bizottságával ellentétben, ahol az emberek képviselői kifejezhetik magukat ezeken a társhivatalos nyelveken is, az Elnökség nem fogadja el a baszk, katalán és galíciai nyelvet, amelyek pedig társhivatalos nyelvek Spanyolországban. Elnök asszony… (A felszólaló baszk nyelven beszél) Elnök. - Ortuondo úr, az Elnökség tájékozódni fog ebben a kérdésben, még úgy is, hogy számos alkalommal folyt már vita róla, és jól ismerjük a válaszokat. 2. Bevándorlás - Legális bevándorlás - A harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásai (vita) Elnök. - A következő megvitatandó napirendi pont - a Tanács és a Bizottság bevándorlással kapcsolatos beadványa, - a Lilli Gruber asszony által, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának nevében a legális bevándorlással kapcsolatos politikai tervről készített jelentés [2006/2251(INI)] (A6-0322/2007) és - a Javier Moreno Sánchez úr által, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának nevében a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól készített jelentés [2006/2250(INI)] (A6-0323/2007). Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió még mindig számottevő kihívásokkal néz szembe a változó migrációs helyzetre adandó válaszokat illetően. Még mindig az Európai Tanács által 2005 decemberében elfogadott migrációval kapcsolatos általános megközelítés alkotja az e kihívásokra adandó válaszok meghatározásának alapvető

1

2

HU


keretét. Az általános megközelítés elfogadásával az Európai Tanács nyomatékosan kifejezte, hogy szükség van egy kiegyensúlyozott, átfogó és koherens megközelítésre, amely magában foglalja az illegális bevándorlás elleni küzdelem politikáját, valamint, harmadik országokkal együttműködve hasznosítja a legális migráció előnyeit. Az általános megközelítés végrehajtása alapvető prioritás az egymást követő elnökségek számára. A migrációval kapcsolatos általános megközelítés nem maradt változatlan – az Európai Tanács folyamatosan finomította és fejlesztette azt az események és végrehajtása előrehaladtának fényében. Ma már szerves részét képezi az Európai Unió átfogó migrációs politikájának. Az Európai Tanács ez év június 21–22-i ülésén következtetéseket fogadott el az általános megközelítés kiterjesztésével és megerősítésével kapcsolatban. E következtetések különösképpen meghatározzák az általános megközelítésnek az Európai Unió keleti és délkeleti szomszédos régióival kapcsolatban történő alkalmazását, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti, körkörös migrációval kapcsolatos és mobilitási partnerségek fejlesztését. Az általános megközelítés végrehajtásának fontosságára a nyári események is felhívták a figyelmet, különösen azok, amelyek az Európai Unió déli, tengeri határain történtek. Az általános megközelítés további alkalmazása során olyan intézkedéseket kell hoznunk, amelyek segítenek egyrészt az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, másrészt a legális migráció lehetőségeinek fejlesztésében. A Tanács igyekezett előrelépni e két egymástól elválaszthatatlan célkitűzés terén. Júniusi ülésén megvitatta a déli földközi-tengeri határok mentén fennálló helyzetet. Megerősítette, hogy a Frontexnek továbbra is fontos szerepet kell betöltenie, és úgy döntött, hogy Málta javaslatainak fényében új feladatokat is megvalósít. Ez meg is történt, aminek eredményeképpen a szeptember 18-i tanácsi ülésen elfogadtuk az Európai Unió déli földközi-tengeri határigazgatásának megerősítésére vonatkozó következtetéseket. A következtetések egy része azonnali cselekvésre szólít föl az érvényben lévő intézkedések és a meglévő megállapodások megerősítése érdekében. A tagállamokat bíztatjuk, hogy nyújtsanak kétoldalú támogatást azoknak a tagállamoknak, amelyeknek különösen nagy mértékű illegális bevándorlással kell szembe nézniük földrajzi helyzetüknél, valamint a szomszédos harmadik országokkal való együttműködés szintjénél fogva. Ez az együttműködés tartalmazni fogja, például, a visszatérítési intézkedéseket, a befogadási feltételeket, valamint a menedékkérők, a menekültek és a kiskorúak felelősségeit. A következtetések hangsúlyozzák továbbá a származási harmadik országokkal, valamint a tranzitországokkal e területen való együttműködés megerősítésének szükségességét, különösen a saját határigazgatásuk terén, részt vállalva a keresési és mentési műveletekben, az emberkereskedelem és embercsempészet elleni küzdelemben, és kiépítve egy, az illegális bevándorlók visszatérítésére szolgáló hatékony rendszert. Hangsúlyozottan szerepel az olyan nemzetközi szervezetekkel való szoros együttműködés fontossága is, mint az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) és az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet). További lényeges elem a Frontex tevékenysége megerősítésének szándéka, nevezetesen hosszú távú közös tevékenységek indítása és az Európai Partiőrség-hálózaton belüli tevékenységek bővítése. Ami a hosszú távú intézkedéseket illeti, a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a lehetséges kiegészítő intézkedésekről, egy mélyreható elemzést néhány, Málta

26-09-2007

26-09-2007

HU


által tett javaslattal kapcsolatban, vizsgálja meg a nemzetközi tengerjog idevonatkozó részeit, és hogy vállaljon kötelezettséget a Bizottság közös európai menekültügyi rendszerről szóló zöld könyvével kapcsolatosan jelenleg is folyó vita során a menekültügyi szakértőcsoportok létrehozására. A Frontexnek egyre fontosabb szerepe van az Európai Unió külső határainak a tagállamok általi hatékony védelme biztosításában. Amint azt Önök is tudják, a Frontex csak 2005 októbere óta működik, de az azóta eltelt rövid idő alatt is növelte működési kapacitását és az illegális bevándorlás elleni küzdelemre való összpontosítással fontos lépéseket tett az Európai Unió külső határai védelmének megerősítése érdekében. Különböző a Frontex által koordinált közös tevékenységek zajlottak már le és zajlanak jelenleg is az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségében. Különösen fontos momentum volt idén májusban az Európai Partiőrség-hálózat elindítása, amely hosszú távon magában fogja foglalni a leendő európai ellenőrző rendszert. Szintén jelentős esemény volt, hogy a Tanács idén júliusban elfogadta a gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABITs) felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló rendeletet, amely augusztus 20-án hatályba is lépett. Ez a rendelet egy eljárást hoz létre gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására korlátozott időtartamra szóló gyors operatív segítségnyújtás céljából arra az esetre, ha ezt sürgős és kivételes megterhelést jelentő helyzettel szembesülő tagállam kérelmezi, különösen, ha a külső határok bizonyos pontjaira nagyszámú olyan harmadik országbeli állampolgár érkezik, akik illegálisan próbálnak belépni a tagállam területére. A Frontex jelen pillanatban e rendelet végrehajtásán dolgozik. Ahhoz azonban, hogy az általa irányított műveletek hatékonyak lehessenek, döntő fontosságú, hogy megfelelő eszközök álljanak a Frontex rendelkezésére. A Frontex-rendeletnek megfelelően a Frontex összeállította a rendelkezésére álló technikai berendezések központi nyilvántartását (CRATE). Ebben a nyilvántartásban máris számos olyan helikopter, repülőgép, hajó és más egyéb felszerelés szerepel, amelyet a tagállamok készek a Frontex által irányított műveletek során rendelkezésre bocsátani. Ami az illegális bevándorlásra vonatkozó jogalkotási intézkedést illeti, a Tanács illetékes szervei megkezdték a Parlament irányelvre vonatkozó javaslatának elemzését, és a Tanács szankciókat állapít meg a jogellenes helyzetben lévő harmadik országbelieket foglalkoztató munkaadók ellen. Ezt a javaslatot, amelynek célja az illegális foglalkoztatás mint az illegális bevándorlás egyik ösztönzője elleni küzdelem, 2007 májusában nyújtotta be a Bizottság. A gyors megegyezés érdekében a Tanács az együttdöntési eljárás keretében kiemelten kezelte az Európai Parlament és Tanács irányelvre vonatkozó javaslatát az illegálisan a tagállamokban tartózkodó harmadik országbeliek visszafordítására vonatkozó egységes szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatban. Ezt jelenleg a Tanács illetékes szervei vizsgálják. A visszafogadási politikával kapcsolatban meg kell említeni, hogy az Oroszországgal kötött visszafogadási megállapodás júniusi hatályba lépését követően az Ukrajnával kötendő visszafogadási megállapodás aláírásáról is határozat született, valamint több visszafogadási megállapodás került aláírásra nyugat-balkáni országokkal és Moldovával. Ezeket a megállapodásokat véglegesítjük, amint az Európai Parlament rendelkezésünkre bocsátja véleményét. És most szeretnék szólni néhány szót a legális migrációra vonatkozó politikai tervről. Mint azt Önök is tudják, a Tanács és a portugál elnökség a legális migráció elősegítését is

3

4

HU


kiemelten kezeli. Az elnökség szeptember 13–14-én magas szintű konferenciát szervezett Lisszabonban a téma megvitatására. Ezen jelen voltak miniszterek, magas beosztású tisztviselők és neves akadémikusok csakúgy, mint az Európai Parlament és a Bizottság képviselői. A konferencia a legális bevándorlás kérdéseivel foglalkozott, úgymint a legális migrációs csatornákkal és a migrációs áramlások kezelésével, az integrációval és a lisszaboni stratégiával, valamint a migrációval és a fejlődéssel. E konferencia eredményei nagyban maghatározzák majd a következő néhány hónapban végzendő munkánkat. A Tanács hamarosan hozzákezd a munkavégzés céljából a tagállamokban legálisan tartózkodó migránsok jogaira és egy egységes tartózkodási engedély létrehozására vonatkozó keretirányelvre irányuló javaslat, valamint a magasan képzett munkavállalók belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló irányelv kidolgozásához, mely utóbbit reményeink szerint a Bizottság néhány héten belül elkészíti. E két javaslat a következő néhány évben elkészülő többivel együtt alkotja a Bizottság által 2006 januárjában előterjesztett, a legális migrációra vonatkozó politikai terv következő lépéseit. A Tanács megkezdte a 2003/109/EK irányelv módosítására javasolt tanácsi irányelv vizsgálatát, melynek célja az irányelv alkalmazási körének a nemzetközi védelemben részesülőkre való kibővítése. E javaslat célja, hogy a nemzetközi védelemben részesülők is lehetőséget kapjanak arra, hogy „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást szerezzenek. A Tanács jelenleg a Parlament véleményére vár, a tervezet ezt követően gyorsan elfogadásra kerülhet. A migráció területét érintő külkapcsolatokat illetően szeretném tájékoztatni Önöket, hogy a Tanács élénken támogatja a migrációval kapcsolatos általános megközelítést, ahogyan az a 2005. és 2006. decemberi európai tanácsi következtetésekben is szerepel. Felhívnám figyelmüket a migrációval kapcsolatos általános megközelítés kiterjesztésére és megerősítésére vonatkozó következtetésekre is, amelyeket júniusban fogadott el a Tanács. Az Európai Tanács 2006 decemberében felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat arra, hogyan kellene alkalmazni az általános megközelítést az Európai Unió keleti és dél-keleti szomszédos régióiban; hogy tegyen javaslatot a legális migráció lehetőségeinek az Európai Unió külpolitikájába való integrálásának módjaira, hogy ezáltal kiegyensúlyozott kapcsolatokat lehessen kialakítani azokkal a harmadik országokkal, amelyek megfelelnek a tagállamok munkaerőpiaca speciális szükségleteinek; hogy tegyen javaslatot az ideiglenes körkörös migráció elősegítésének lehetséges módjaira és eszközeire; valamint, hogy nyújtson be részletes javaslatokat arra vonatkozólag, hogyan lehetne az Európai Unió és harmadik országok közötti legális mozgás különböző formáira vonatkozó információt jobban szervezni és továbbítani. Válaszul ezekre a felkérésekre a Bizottság két közleményt adott ki, amelyek elfogadását követően az Elnökség következtetéstervezetet nyújtott be a Tanács számára a Bizottság által meghatározott cselekvések megkezdése céljából. Novemberben kerül sor a migrációval foglalkozó Euromed miniszteri találkozóra, amelynek célja a migráció kérdéseinek kivitelezéséhez szükséges kezdeményezések és fellépések kidolgozása. Ezenkívül az afrikai országokkal a migrációval kapcsolatban 2005-ben megkezdett párbeszéd folytatása és intenzívebbé tétele révén Afrika is külön figyelmet kap. Fontos továbbá a migrációról és fejlődésről szóló miniszteri konferenciák felülvizsgálata, amelyekre 2006 júliusában Rabatban és 2006 novemberében Tripoliban került sor. Ezek a konferenciák, amelyek közül az első regionális, a második kontinentális volt, egy sor olyan területet neveztek meg, amelyen erősíteni kellene az együttműködést a migránsok származási, tranzit- és célországai között.

26-09-2007

26-09-2007

HU


A Tanács jelenleg is aktívan dolgozik azon, hogy a Rabatban és Tripoliban elfogadott közös programokat konkrét intézkedésekké fogalmazzák. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagyon hálás vagyok a Tanács képviselőjének, hogy nagy vonalakban vázolta együttes fellépésünk főbb vonalait, és külön szeretném megköszönni a két előadónak, Gruber asszonynak és Moreno Sánchez úrnak azt a két jelentést, amelyeket ma megvitatunk. Először is, hadd jegyezzem meg, milyen messzire is jutott Európa ez alatt a rövid idő alatt, tehát hadd legyek optimista. Hiszen mindannyian emlékszünk még, hogy a 2005 októberében megtartott Hampton Court-i csúcson még az is kétséges volt, hogy lehet-e Európának közös bevándorlási stratégiája. Ma azonban már nemcsak, hogy ez mindannyiunk jelszava, de már folyamatban is néhány kezdeményezés végrehajtása, amelyeknek már tényleges gyümölcsei vannak. Ez jól mutatja, hogy Európának van szerepe a migráció globális, megállíthatatlan jelenségének kezelésében; a tagállamok egyenkénti fellépése ugyanis már nem elegendő. Azt is bizonyítja, hogy az európai fellépés hasznára válik magának Európának, a tagállamoknak, és minden partnerünknek, úgy a délieknek – leginkább az afrikai országoknak –, mint keleti szomszédjainknak, mivel, ahogy arra most is emlékeztettek bennünket, a Bizottság az általános megközelítés kelet felé, vagyis a keletről érkező migrációs áramlás felé történő kiterjesztését tervezi. A Tanács teljes egyetértésével. Rendszeresen beszélünk az általános megközelítésről. Abban mindannyian egyetértünk, hogy ez a külső dimenziók és a belső bevándorlási politikák egymástól elválaszthatatlan összekapcsolásával jár. Nem korlátozhatjuk magunkat arra, hogy csupán a saját területünkön belül irányítsuk a bevándorlást; foglalkoznunk kell a bevándorlás mögöttes kiváltó okaival is, hiszen a bevándorlók nagy része még ma is üldöztetések, a szegénység vagy épp háború elől menekülő kétségbeesett ember, akinek nincs választása aközött, hogy saját hazájában maradjon vagy elmeneküljön onnan. A túlélésük érdekében nem tehetnek mást, mint hogy elhagyják szülőhazájukat. Ennélfogva világossá válik, hogy a bevándorlás mögöttes okait nem lehet csupán a biztonságra alapuló megközelítéssel kezelni, mivel az őrzés szempontjából a Földközi-tenger térsége lényeges és lényeges is marad a Kanári-szigetek környékének védelme érdekében. Nem lehet tehát ez az egyetlen stratégiánk, hanem meg kell felelnünk a tagállamok elvárásainak: szabályoznunk kell a legális migrációt. Ugyanis ez az egyik legjobb módja az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek. Minél inkább képesek vagyunk irányítani a gazdasági migrációt, amit meg is kell tennünk, annál inkább vissza tudjuk szorítani az illegális bevándorlás szürke, homályos rétegét. Ezért szeretnék előbb a legális migrációról beszélni, amelyről néhány napja már eszmecserét folytattunk egy fontos lisszaboni találkozón. Ott szót ejtettünk a jövőbeni kilátásokról, aminek kapcsán az a benyomásom támadt – és remélem, hogy a Ház ma ebben megerősít majd –, hogy kedvező politikai ösztönzés tapasztalható abban a tekintetben, hogy a gazdasági migrációt ne ideológiai szemszögből vizsgáljuk. Egészen őszintén, annak tudatában kell ezt megtennünk, hogy szükségünk van a Közösségen kívülről érkező munkaerőre, valamint, hogy nem szabad rémhíreket keltenünk és olyan óriási számokkal dobálóznunk, amelyek félrevezetőek lehetnek. Néhány megfigyelő, sőt, néhány fontosabb újságcikk is kijelentette: „20 millió rendszeres migráns befogadására vagyunk felkészülve”. Az efféle számok, őszintén szólva, veszélyesek. Egy dolog rámutatni

5

6

HU


egy nyilvánvaló demográfiai trendre: arra, hogy Európa népességének elöregedése figyelhető meg, és hogy a demográfiai csökkenés eredményeképpen az európai munkavállalók száma is csökkenni fog; és más dolog olyan számokat kitalálni, amelyek esetleg 50 év múlva felelhetnek meg a valóságnak. Vegyük sorra hát a jelenség minden aspektusát, kezdve az európai demográfiai csökkenéssel. A második aspektus azonban az, hogyan hajtsuk végre a lisszaboni stratégia célkitűzéseit az európai gazdaság versenyképessége és vonzóvá tétele terén. Ehhez mindazokban a szektorokban munkaerőre van szükségünk, amelyeket – azt mondhatjuk – saját európai polgártársaink nagy része, úgy tűnik, otthagyott. A harmadik tényező pedig az, hogy a demográfiai csökkenés problémája nem oldható meg kizárólag a bevándorlással. Nem felejthetjük el, például, hogy míg a Közösségen kívüli országok felőli bevándorlásról beszélünk, a Közösségen belüli munkavállalók szabad mozgását még mindig korlátozzuk. Vannak olyan polgárai az Európai Uniónak, akik nem vállalhatnak munkát bármely uniós tagállamban. Ezt a szakzsargonban „közösségi preferenciának” nevezzük, de politikai fellépéseken keresztül, s nem egy bürokrata terminus által kell értelmet adni neki. Ez nem jelent mást, mint hogy Európában akkor valósul majd meg a munkaerő tényleges szabad mozgása, ha minden korlát elhárul az Unió minden polgára elől, és itt most természetesen az új tagállamok polgáraira gondolok. Nos, ezt a szempontot sem szabad szem elől tévesztenünk. A negyedik aspektus annak elutasítását vonja maga után, hogy úgy tekintsünk a demográfiai csökkenésre, mint valamire, ami előtt meg kell hajolnunk, és azt kell mondanunk „sebaj, munkavállalók jönnek Afrikából”. A demográfiai csökkenéssel, mint ahogy a jövőnkkel is, foglalkoznunk kell. Ezért, például, a családokat és az európai születési ráta növekedését elősegítő intézkedések ebben a kontextusban épp olyan fontosak, mint az Európán kívüli bevándorlás jelenségének szabályozása. Természetesen folyamatosan fogadunk el ennek az elérését célzó kezdeményezéseket, mint ahogy elfogadtunk már néhány kezdeményezést a bevándorlás terén is. Azt is elmondhatom, hogy hamarosan közzétesszük az Európai Bevándorlási Portálra vonatkozó ajánlati felhívásunkat is. Remélem, hogy az ajánlati felhívás néhány hónapon belül lezajlik, ha a bürokrácia is úgy akarja, és létrejöhet Európa első egységes bevándorlási portálja, amelyen munkalehetőségek, ajánlatok, keresési lehetőségek lesznek elérhetők, valamint az, hogy mely szektorokban van munkaerőhiány, és így tovább. Ez nagyban növeli majd ez Európai Unió képességeit ezen a területen. Végre az Európai Integrációs Alap is valósággá vált. Erről már más alkalmakkal is volt szó, és Önök kifejezték támogatásukat. El kell mondanom, hogy a Tanács némileg csökkentette az általam eredetileg javasolt anyagi keretet, de az Alap legalább létrejött, és működik. Közel 1 milliárd EUR áll a rendelkezésünkre, amelyet a migrációs stratégiánk e jelentős komponensére fordíthatunk. Integráció nélkül ugyanis nem létezhet bevándorlás. Az Európai Alap tehát létrejött. Nyelvi és szakmai képzéseket támogatunk a származási országokban. Ez szintén előfeltétele a gazdasági migráció szabályozásának: ha az ide érkezőknek nincs olyan szakképesítésük, amelyre ebben vagy abban a szektorban szükség van, vagy nem beszélik annak az országnak a nyelvét, amelyben dolgoznak, társadalmi elszigetelődésre vannak ítéltetve, amit viszont nem szeretnénk. Az Európai Unió tehát már támogat néhány kezdeményezést ezen a területen. Amint azt valószínűleg Önök is tudják, az elkövetkezendő napokban a Bizottság javaslataim alapján két jogalkotási kezdeményezést fog elfogadni. A Tanács képviselője is utalt erre.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Mindkét kezdeményezés irányelv lesz, mégpedig meglehetősen innovatív irányelv. Az első a magasan képzett munkavállalókra vonatkozik. Célja egészen biztosan nem a különböző számok meghatározása lesz: hogy hány mérnökre van szükség Olaszországban, vagy, hogy hány orvos kellene Belgiumban. E kérdések meghatározása az érintett országok kormányának és munkaerőpiacának feladata lesz. Ami bennünket érdekel, az az, hogyan tehetjük Európát vonzóbbá versenytársainknál, az Egyesült Államoknál, Kanadánál és Ausztráliánál, ahová a magasan képzett nem európai – vagyis afrikai és ázsiai – munkaerő 95%-a vándorol, miközben Európa csupán 5%-ot képes idevonzani. Ami túl kevés! Az Európai „kékkártya” munkavállalási engedéllyel kapcsolatos elképzelés a következő: az egy bizonyos ország számára szükséges magasan képzett munkavállaló egy bizonyos idő után jogot szerezne arra, hogy más uniós tagállamba is – ahol természetesen munkája is van – mindenféle bonyolult formalitás és eljárás nélkül átköltözhessen. Ennek a személynek, ha úgy kívánja, joga lenne visszatérni saját országába is, majd egy idő után ismét visszatérni Európába. Ez a fajta körkörös migráció a származási országokban tapasztalható folyamatos agyelszívást is megelőzné. A második irányelv, amely a gazdasági migránsok közös jogairól szól, természetesen épp ilyen fontossággal bír, mivel most először bocsájtunk ki olyan dokumentumot, amely munkavállalási és tartózkodási engedély is egyben. Valaki Európába jön, hogy itt dolgozzon. És most nem a menedékkérőkről vagy a családegyesítésről beszélek; hanem azokról, akik munkavállalás miatt jönnek: a gazdasági migránsokról. Ez esetben elvileg a tartózkodásnak és a munkavállalásnak nem kellene különválnia, s ennek a dokumentumnak átláthatónak kell lennie. Ennek nyilvánvalóan a jogok harmonizációját is maga után kell vonnia. Vannak tagállamok, ahol az egészségügyi ellátáshoz való jog nem széles körűen garantált, míg másokban az. A Bizottság leendő javaslata a Tanács és a Parlament számára természetesen a tagállamokra bízza majd, hogy továbblépnek-e a már meglévő szintnél, hiszen például, néhány országban már most kedvezőbbek a feltételek. Egy több jogot biztosító országtól természetesen nem várjuk el, hogy csökkentse az általa biztosított jogok szintjét, de azt mondjuk, hogy a kevesebb jogot biztosító országoknak emelniük kell a társadalmi, oktatási, egészségügyi és egyéb szolgáltatásokra való jogosultság szintjét. 2008-ban további javaslatokat fogok benyújtani a migráns munkavállalók más csoportjaira vonatkozóan: ide tartoznak az idénymunkások, azok, akik fizetett képzésen vesznek részt, valamint az úgynevezett vállalaton belül áthelyezettek. Az elképzelés szerint, ha, például, egy vállalatnak több európai városban is van irodája, a célunk a vállalaton belüli mozgás elősegítése oly módon, hogy ne kelljen minden országban elölről kezdeni a szükséges eljárásokat. Ezek után kerülnének sorra a szakképzetlen munkavállalók: ők alkotják a legnagyobb csoportot, amellyel kapcsolatban még rengeteg kutató munkára van szükség. Ahelyett, hogy most azonnal jogalkotási javaslatot fogalmaznék meg, inkább lehetőségeket vagy módosítható javaslatokat terjesztenék elő – amit a következő év elején meg is teszek – abból a célból, hogy a hozzáfűzött vélemények és javaslatok összegyűjtése után a lehető legjobb javaslatot fogalmazhassam meg. Nem egy korlátozott számú kis csoportról van ugyanis szó, hanem azok óriási tömegéről, akik mindenféle szakképzés nélkül érkeznek Európába. Ebben a tekintetben pedig számos szempontot figyelembe kell vennünk. Az egyik legfontosabb szempont – és most Gruber asszony jelentését idézem – a származási országokkal való együttműködés az agyelszívás megelőzése érdekében. Ezt az aspektust én különösen fontosnak tartom. Amint azt már említettem, a körkörös migráció gondolata pontosan ezt a célt szolgálja: annak elkerülését, hogy folyamatosan elszívjuk ezen országok

7

8

HU


életerejét. Bizonyos szubszaharai országokkal már megkezdtük az együttműködést, különösen annak megítélése céljából, például, hogy mi lenne a legjobb bánásmód azon magasan képzett munkavállalók esetében, akik Európában dolgoznak egy ideig, majd visszatérnek hazájukba, ahol munkát vállalva származási országuk javára fordíthatják tudásukat. Az elkövetkezendő néhány hónapban minden igyekezetemmel nyílt párbeszédet szeretnék folytatni erről, aminek lehetőségét részben a jelenlegi portugál elnökségnek köszönhetem, amely nagyban támogat ebben, éppúgy, ahogy a korábbi elnökségek is támogattak. Ebben a tekintetben nagyszerű lehetőségeink vannak. Hamarosan két miniszteri csúcs is megrendezésre kerül: a korábban már említett euro-mediterrán csúcs, valamint az Európai Unió vezetőinek és az afrikai vezetőknek a csúcstalálkozója. Remélem és hiszem, hogy ez a találkozó hozzásegít majd bennünket ahhoz, hogy előrelépjünk, mert bízom benne, hogy az Európa–Afrika csúcson részt vevő kormányfők elfogadnak egy egyedülálló, Európa és Afrika közötti, a bevándorlásról, mobilitásról és foglalkoztatásról szóló partnerségi nyilatkozatot. Ha ez megtörténik, úgy hiszem, jelentős lépést teszünk előre, részben azért, mert, a portugál elnökséggel való megegyezés szerint a javaslatot, amelyet a német elnökség alatt tárgyaltunk meg a Szövetségi Köztársaság foglalkoztatásügyi és belügyminiszterével, továbbítjuk a belügyminiszterek és foglalkoztatásügyi miniszterek első közös tanácsának. December elején, most először kézzel fogható politikai lépésre kerül sor annak érdekében, hogy összevonjuk migrációs stratégiánk különböző elemeit: a továbbiakban már nem csak a biztonsági, hanem a gazdasági és foglalkoztatásügyi szempontokat is bevonjuk, amelyek a korábban már említett okok miatt rendkívüli fontossággal bírnak. A származási országokkal kötendő együttműködési megállapodások külön kérdéskört alkotnak. Ezen a téren a Bizottság kísérleti jelleggel már foglalkozott bizonyos országokkal. Röviden összegezve, országprofilokat vázoltunk fel. Minden ország más, mint a többi, így nem is lehet a Maliból érkező migrációs áramlást ugyanúgy kezelni, mint a Szenegálból jövőt. Minden országnak megvannak a sajátosságai, és ennek megfelelően különbözőként is kell kezelnünk őket. Ha ezzel megvagyunk, egy átfogó megegyezés keretében partnerségi lehetőséget ajánlunk nekik. Ezeknek egyszerűen az „együttműködési platform” elnevezést adtuk. Olyan megállapodásokról van szó, amelyek keretében bizonyos témákban megállapodunk: így például az emberkereskedelem elleni közös küzdelemben, hiszen ez emberkereskedelem a származási országokból indul, az azt elősegítő korrupció felszámolásában vagy a munkalehetőségeknek a tájékoztatás, valamint a szakmai és nyelvi képzések általi bővítésében. Bamakóban, Mali fővárosában európai finanszírozással megnyitottuk első állásközvetítő központunkat, és megígértük, hogy e központban tájékoztatást nyújtunk az európai jogszabályokról, az állás- és képzési lehetőségekről. Valójában mindez már el is kezdődött. Mali volt az első ország, amely kifejezte érdeklődését, így hozzá is fogtunk vele e kezdeményezés megvalósításához. A többi országgal is ugyanígy működnénk együtt, amennyiben és amikor megkeresnek bennünket. Ami pedig az integrációt illeti, hadd mondjam el röviden, hogy az integráció a migrációs politika szerves részét képezi, az Alap pedig minden olyan politikát támogatni fog, amely a szabályainkat betartó emberek társadalmi integrációját segíti. Végül, az illegális bevándorlás kérdése is a politikai stratégiánk része. Tudom, és örömmel tölt el, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi (LIBE) Bizottság jóváhagyta Weber úr jelentését az európai hazatelepítési politikáról. Ezt később kell még megvitatnunk, de ez is fontos kérdés.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Az illegális bevándorlás elleni küzdelem azt jelenti, hogy nem ösztönözzük az illegális munkaerőt vonzó, be nem jelentett foglalkoztatást. Amint azt Önök is tudják, az Európában dolgozó bevándorlók egyre nagyobb arányban veszítik el munkahelyeiket, ami komoly aggodalomra ad okot. Eleinte sokak számára volt munka – idény- és mezőgazdasági munka, turizmus, közmunka – míg most egy sajnálatos munkanélküliségi hullámnak vagyunk szemtanúi. Mihez kezdjünk most mindezekkel az emberekkel, akik elvesztik az állásukat? Ezért ne ösztönözzük az illegális foglalkoztatást: büntessük meg azokat a munkaadókat, akik az illegális bevándorlókból húznak hasznot; gondoskodjunk olyan hazatelepítési politikáról, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, ugyanakkor nagyon világosan és szigorúan szem előtt tartja a céljainkat. Nem tolerálhatjuk a törvénytelenséget és az ismételten előforduló törvénytelen viselkedést. A Frontex európai ügynökség segítségével több ezer illegális bevándorlót tartóztatott föl. Ezzel csak ezen a nyáron 1200 főt mentett meg, akik máskülönben odavesztek volna, sok társukhoz hasonlóan, és hálával tartozunk a Frontex küldetéseiben részt vevő hajók, repülőgépek és helikopterek személyzetének is. A Frontex azonban az általa felügyelt területeken illegálisan bevándorlók áradatát is csökkenteni tudta. Így az általános megközelítés kulcsfontosságú eleme volt, ahogy ma is az, és marad ezentúl is. Összegzésképpen, elnök asszony, azt mondhatom, hogy a bevándorlás kérdése munkánk részét fogja képezni, nem csupán a következő néhány hónapban, de a következő néhány évtizedben. Ennélfogva örömteli, hogy Európa észrevette, milyen nagyszerű lehetősége nyílik arra, hogy többek között e területen is szereplő lehet a világ színpadán. Lilli Gruber, előadó . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a bevándorlás nem váratlan esemény, és nem is egy múló jelenség. Az EU27-ek országaiban már 2006-ban is 18 és fél millió migráns élt. Ennek, mint tudják, számos oka van: a világ több térségében kirobbanó háborúk, a szegénység, a természeti katasztrófák, a könyörtelen diktatúrák. Az Európai Unió a világ egyik legfontosabb szereplője, így nem halogathatja tovább, strukturális politikát kell kidolgoznia, hogy választ tudjon adni e mindnyájunkat érintő kihívásra. Egyedül semmire sem jutunk! Az illegális bevándorlás elleni küzdelem terén sokat tettünk már, de még nem eleget. Az illegális bevándorlás leküzdésének legfőbb módja, hogy legális csatornákat nyissunk meg az Európai Unió felé. E két dolog ugyanis ugyanannak az érmének a két oldala. Javier Moreno Sánchez és én ezért döntöttünk úgy, hogy együtt terjesztjük elő jelentésünket. Országaink gazdasága képtelen tovább működni a migráns munkavállalók nélkül, és a rohamosan csökkenő születési ráta által veszélyeztetett jóléti rendszerünk is megbénulna az ő társadalombiztosítási hozzájárulásuk nélkül. Az Eurostat adatai világosan beszélnek: 2050-ben a 490 millió európai egyharmada lesz 65 év feletti. A Bizottság 2005-ös cselekvési terve lényeges előrelépést jelentett, mivel gyakorlati javaslatokat fogalmazott meg a legális migrációs csatornák egységes, európai uniós szintű megnyitására. Az országba belépők mennyiségi korlátainak meghatározása természetesen az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Frattini biztos úr, az Önök által a következő hónapokban előterjesztendő öt irányelv közül, véleményünk szerint a migránsok jogait biztosító közös keretre vonatkozó a legfontosabb. Minden jót kívánok Önöknek, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a Tanáccsal folytatott tárgyalások bizonyára nem lesznek zökkenőmentesek. A Parlament azonban Önök mellett

9

10

HU


áll. Ez az egyik oka annak, miért kell az együttdöntési eljárásra áttérnünk és eltörölnünk a Tanács vétójogát. Az általam készített jelentést egy ellenszavazattól eltekintve egyhangúan elfogadta a LIBE Bizottság. Így rendkívül hálás vagyok más képviselőcsoportba tartozó kollégáimnak ezért a hathatós támogatásért. A jelentésben kérjük, hogy uniós szinten álljanak rendelkezésre következetes és megbízható statisztikák. Senki sem hozhat úgy jogszabályokat a bevándorlással kapcsolatban, hogy nem ismeri e kérdés valódi kiterjedtségét; konkrét számadatok híján a bevándorlás kérdése könnyen a propaganda eszközévé válhat. A migráció jelenségét demagógiák, populizmus és tabuk nélkül kell kezelni. Ebből kifolyólag úgy vélem, rendkívül fontos, hogy a politikusok és az újságírók nagyobb felelősséggel viseltessenek ez iránt az igen érzékeny téma iránt, hiszen, amint azt Önök is tudják, mindkét csoport kulcsszerepet játszik az integrációs folyamatban. Az integráció mindkét fél részéről a jogaik és kötelességeik által meghatározott kétirányú folyamat, és lényeges, hogy a bevándorlók aktívan részt vegyenek a befogadó ország gazdasági, társadalmi és politikai életében. Egyet értek Önnel, Frattini úr, amikor az egyenlő bánásmód elvére mint társadalmi-gazdasági jogra utal, mivel az egyenlő munkahelyi díjazás és biztonság alapvető jogaink közé tartozik, csakúgy, mint a képesítések elismerése, a nyugdíjjogosultság hordozhatósága, a családegyesítés vagy a nők házastársuktól független jogi státusának biztosítása. A magasan képzett munkavállalókkal kapcsolatos irányelvet illetőleg az úgynevezett kékkártya talán kiváló eszköz lehet az Európa számára oly fontos szakemberek idevonzására. Mindenesetre, biztos úr, egy kicsit többet szeretenénk tudni erről a Kékkártyáról, tekintettel arra, hogy ma – ahogy Ön is emlékeztetett bennünket –, a bevándorló munkavállalók csupán 5%-a magasan képzett, szemben a képzetlen 95%-kal. Az idénymunkásokról szóló irányelvnek orvosolnia kell e munkavállalói csoport jogainak hiányosságait, és úgy vélem, hogy a szabályokat betartva dolgozó idénymunkásoknak fel kellene ajánlani a lehetőséget, hogy az ideiglenes és tartós bevándorlás egyéb formái esetén elsőbbséget élvezzenek. Mindazonáltal, Frattini úr, az alacsonyan képzett vagy képzetlen migránsokra vonatkozó módosítható javaslatok vagy lehetőségek, ahogy Ön nevezte ezeket, nagyon tetszetősek, de meddig kell még várnunk egy erre a területre vonatkozó irányelvre? Kérdésem elsősorban persze a Tanácsnak szól. Lejárt az időm, hölgyeim és uraim. Arra kell felszólítanunk kormányainkat és a Tanácsot, hogy realistábbak és bátrabbak legyen. Felelősségteljes politikára van szükségünk ahhoz, hogy leküzdjük az egyre nyugtalanabb társadalmaink félelmeit és bizonytalanságait. Nincsenek zárt határok, a bevándorlók pedig nem megszállnak bennünket! A bevándorlás szükség, és ha megfontoltan kezeljük, előnyt jelenthet a különbségeket tisztelő civil társadalom számára. (Taps) Javier Moreno Sánchez, előadó . – (ES) Elnök asszony, a Bizottság alelnöke, a Tanács soros elnöke, Gruber asszony, hölgyeim és uraim, a valóságtól elrugaszkodott dolog volna a globalizáció korában bevándorlás nélkül elképzelni Európa és társadalmaink jövőjét. A bevándorlás szükséges és kedvező hatással van az Európai Unió demográfiai stabilitására, gazdasági növekedésére és kulturális sokszínűségére.

26-09-2007

26-09-2007

HU


De legálisan bevándorló, jogokkal rendelkező munkavállalókra van szükségünk, nem rabszolgákra. A legális bevándorlási politika fejlődése és sikere viszont nagyban függ az érem másik oldala, az illegális bevándorlás elleni küzdelemtől. Az illegális migrációs áramlások kezelése és irányítása meghaladja az önálló tagállami fellépések lehetőségeit, és kétség sem fér hozzá, hogy ez a legkényesebb pontja a közös és általános bevándorlási politikának, amelyet az Európai Uniónak mindenképpen ki kell alakítania. A közelmúlt társadalmi és gazdasági egyensúlyhiánya, a nemzetközi konfliktusok és az éghajlatváltozás tovább növelik az Európai Unió felé tartó illegális áramlásokat. Ezek az áramlások pedig gyorsabbak, mint a mi politikai válaszaink, és nem is fognak maguktól megállni. Ezért mindenképpen lépnünk kell. Üdvözöljük és támogatjuk a Bizottság megközelítését, amely elengedhetetlen a tagállamoknak az emberi méltóság és alapvető jogok teljes mértékű tiszteletén, a szolidaritás, a megosztott felelősség, az átláthatóság és a kölcsönös bizalom szellemiségén alapuló következetesebb és hatékonyabb politikája kialakítása érdekében. Először is biztonságos határokra van szükségünk szárazföldön, vízen, levegőben egyaránt, amelyet integrált határőrizettel és -ellenőrzéssel tudunk megvalósítani; e téren a Frontexre és a gyorsreagálású határvédelmi csapatokra (RABIT) kell támaszkodnunk: ez az út vezet a megosztott felelősség és a szolidaritás felé. Hölgyeim és uraim, a Frontex működik. Műveleteket folytattak le, életeket mentettek meg és lényegesen csökkentették az illegális bevándorlást. Az illegális bevándorlóknak más útvonalakat kellett találniuk – ahogy azt a közelmúltban Spanyolországban és Olaszországban megfigyeltük. A Frontex azonban még olyan, mint egy újszülött csecsemő, az Európai Unió gyermeke, aki csak a szülei, a tagállamok támogatásával nőhet fel és töltheti be funkcióját, így azt kérjük a szülőktől, hogy teljesítsék vállalásaikat, és bocsássák rendelkezésre a szükséges emberi és logisztikai erőforrásokat. Ezenkívül alapvetően fontos lenne egy elrettentő hatású, ám az emberi jogokat teljes mértékben tiszteletben tartó, európai kitoloncolási politikát bevezetnünk, valamint a harmadik országokkal közösen visszafogadási megállapodásokat kidolgoznunk. Reméljük, hogy a kitoloncolási irányelv a portugál elnökség idején elfogadásra kerül. Hölgyeim és uraim, politikai bártorságra van szükségünk, és foglalkoznunk kell az illegális bevándorlás egyik legnagyobb vonzerejét jelentő illegális foglalkoztatás problémájával. Meg kell nyernünk az illegális bevándorlókat kihasználó maffiák és a lelkiismeretlen vállalkozók elleni ütközetet. Rengeteg rejtett érdeket és pénzt rejtő üzletágról van szó, ezért határozott és erélyes fellépésre van szükség. Ahogy Ön is mondta, alelnök úr, zéró toleranciával kell fellépnünk az illegális foglalkoztatás ellen, hogy vissza tudjuk szorítani a „hívó hatást” jelentő feketegazdaságot. A pszichológiai tényező szerepe is nyilvánvaló. Ha nincs mód arra, hogy valaki illegálisan dolgozzon az Európai Unióban, kevesebb lesz, ami arra ösztönözze, hogy ide emigráljon. Azt is szeretnénk kérni a tagállamoktól, hogy az igazságügyi és rendőri együttműködés keretében tegyenek megfelelő anyagi forrásokból támogatott, határozott lépéseket az emberkereskedelem leküzdése érdekében, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra,

11

12

HU


a nőkre és a gyermekekre, biztosítva azt, hogy egészségügyi ellátásban és oktatásban részesüljenek. A külpolitikai fellépéshez a származási és a tranzitországokkal folytatott párbeszédre és szoros együttműködésre van szükség. Tovább kell haladnunk a rabati és tripoli miniszteri konferenciákon, valamint a brüsszeli világfórumon megkezdett úton, nagy hangsúlyt fektetve a bevándorlás és a fejlődés közötti kapcsolatra. El kell érnünk, hogy a bevándorlás célja a származási és a befogadó országok fejlődése legyen, és biztosítanunk kell, hogy a közös fejlődést az illegális bevándorlás mélyebb okainak együttes kezelésére használjuk. Maximalizálnunk kell továbbá a bevándorlók által a saját országukba a fejlődés érdekében visszajuttatott pénzösszegek kedvező hatását, és fel kell fedeznünk a mikrohitelben rejlő lehetőségeket. Mi több, koherens külpolitikára van szükségünk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a kereskedelmi célok és a fejlesztési segély összeegyeztethetőségét, hogy a kevésbé fejlett országok exportálhassák termékeiket ahelyett, hogy saját állampolgáraikat kényszerüljenek „exportálni”. Hölgyeim és uraim, nem szeretném úgy befejezni a mondandómat, hogy ne mondanék köszönetet minden előadónak, akikkel remek együttműködés közepette folytattuk e munkát, amit az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban elért széles körű konszenzus is mutat. Ne kövessünk el hibákat, hölgyeim és uraim, küzdenünk kell az illegális bevándorlás ellen, foglalkoznunk kell a kiváltó okokkal és a bevándorlás csatornáival. Nem kell azonban harcolnunk az illegális bevándorlók ellen, hiszen ők nem bűnözők: az emigráció nem bűn. Véget kell vetnünk a populista, idegengyűlölő szólamoknak, amelyek a biztonság elvesztésével, a bűnözéssel, a terrorizmussal vagy a munkanélküliséggel társítják a bevándorlás fogalmát. Senki sem a saját szeszélye folytán hagyja el a hazáját. Ez mindig kényszerhelyzet következménye. Lépjünk fel úgy, hogy felszámoljuk ezt a kényszert, így elérve, hogy a bevándorlás személyes döntés kérdése lehessen. (Taps) Manolis Mavrommatis (PPE-DE), a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (EL) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni Lilli Grubernek és Javier Moreno Sáncheznek az általuk végzett kitűnő munkához, és ahhoz az együttműködéshez, amelyet a két jelentés megalkotása során mindannyian élvezhettünk. Az Európai Unió Bizottságának álláspontja az, hogy szükség van egy valódi, mind a 27 tagállam által elfogadott közös bevándorlási politikára. A bevándorlás elválaszthatatlanul egybefonódik a fejlődéssel, és tekintettel a demográfiai problémára, amellyel az Európai Unió napjainkban szembesül, a legális bevándorlás ma már nem egy újabb probléma, hanem ellenkezőleg, számos európai gond megoldásához járulhat hozzá. A lehetőség, hogy véleményt nyilvánítsunk e kérdésben, lehetővé tette számunkra, az Európai Parlament nevében a Fejlesztési Bizottság számára, hogy védelmezzük a nők és férfiak egyenlő jogait, hogy megvédjük a bevándorlók legkiszolgáltatottabb csoportjait, a nőket és gyermekeket, valamint, hogy tájékoztatást és nyelvi képzést nyújtsunk az újonnan érkező bevándorlóknak.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Figyelembe vettük ezenkívül az agyelszívást, amely a világ bizonyos területeit sújtja, például Afrikát, ahol az egészségügyben ennélfogva fokozott igény van az emberi erőforrásokra. Ezek a területek minden alkalommal megsínylik, ha egy orvos úgy dönt, hogy elhagyja otthonát, hogy a könnyebb boldogulás reményében az Európai Unióba jöjjön. E célból üdvözöljük a Bizottságnak a körkörös migráció erősítésére irányuló javaslatát. A bevándorlóknak így ugyanis lehetőségük nyílik arra, hogy egy év elteltével hazatérjenek, és magukkal vigyék az Európai Unió tagállamaiban megszerzett tudást és tapasztalatot. Szintén fontos, hogy a Bizottság több tájékoztatást nyújtson a „körkörös migráció” fogalmára vonatkozó jogi keretekről. Itt szeretném megköszönni Franco Frattini biztos úrnak azt az érzékenységet, amellyel az elmúlt két évben a bevándorlás kérdése felé fordult, valamint azt a folyamatos erőfeszítést, amelyet annak elérése érdekében tett, hogy a 27 tagállam egyezségre jusson a közös bevándorlási politikával kapcsolatban. (Taps) Maria Badia i Cutchet, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója . – (ES) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadójaként én a bevándorlással kapcsolatos társadalmi, oktatási és kulturális szempontok figyelembevételét szeretném hangsúlyozni. Ezek a tényezők ugyanis alapvetően hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz. Azért is fontos, hogy megkönnyítsük a bevándorlók beilleszkedését a fogadó országokban, mert ezáltal csökkenthető a kölcsönös bizalmatlanság. Az oktatással kapcsolatban olyan politikák bevezetését javasoltam, amelyek révén a bevándorlók hozzáférnének az oktatási rendszerhez és integrálódni tudnának; ide tartozna, például, a harmadik országokban szerzett egyetemi és szakmai képesítések elismerése. Az agyelszívás megelőzésének céljából figyelmet fordítottunk a Bizottság javaslatára is, amely az etnikai munkaerő kölcsönzésének ösztönzésére irányul azokban az országokban, ahol a képzett szakemberek kivándorlása veszélyeztetné a társadalmi és gazdasági stabilitást. Végül, szeretném felhívni a figyelmet a médiának mind a származási, mind a fogadó országokban történő információterjesztés során betöltött jelentőségére és felelősségére, annak érdekében, hogy megelőzzük a migráció jelenségével kapcsolatos elfogult nézetek kialakulását. Maria Panayotopoulou-Kassiotou (PPE-DE), a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (EL) Elnök asszony, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság sajnálja, hogy mind a legális migrációra vonatkozó stratégiatervezetről szóló közleményben, mind pedig abban a szövegben, amelyről ma szavaznunk kell, nagyon kevés említés történik a nők egyenlőségének problémájáról. Ennélfogva felszólítjuk a Bizottságot, a tagállamokat és a Tanács különböző, e területért felelős csoportjait, hogy tegyenek e téren nagyobb erőfeszítéseket. A legális migrációt szabályozó politikáknak gondoskodniuk kell a kétszeres hátrányos megkülönböztetést elszenvedő női bevándorlók jogainak speciális védelméről. Az illegális bevándorlással szembe kell szállni; hiszen az a kiszolgáltatott férfiak, nők és gyermekek kizsákmányolása különféle formáinak hálózatait táplálja. Hangsúlyozzuk a legális migrációs politikával kapcsolatos általános megközelítés fontosságát. Két irányba ható integrációs intézkedésekre van szükség, hogy erősíteni tudjuk

13

14

HU


mind a bevándorlók fogadó társadalmak általi elfogadását, mind a férfi és női bevándorlók beilleszkedési készségét. Ehhez a nők és családjuk is jelentősen hozzájárulnak, így meg kell könnyíteni a családok újraegyesítését a független státus által. Harcolnunk kell a származási országok társadalmaiban tapasztalható diszkrimináció, csonkítások, kényszerházasság, többnejűség, a becsület védelme érdekében elkövetett bűncselekmények és minden fajta erőszak ellen, és erősítenünk kell a nők képzettségének jogi fejlődését. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök asszony, Frattini biztos úr, a Tanács soros elnöke, hölgyeim és uraim, a bevándorlás kérdése különleges jelentőséggel bíró politikai kérdés, mivel gyakran foglal magában emberi drámákat. Az Európai Néppárt – Európai Demokraták képviselőcsoportja tudatában van e vita komolyságának, és gondolatainkban ott van az a több száz áldozat, akik azért vesztek oda, mert arról álmodtak, hogy Európában éljenek. Az emberi élet tiszteletét semmi esetre sem téveszthetjük szem elől a bevándorlási politikánk megfogalmazásakor. Szeretnék gratulálni az előadóknak az általuk végzett munkához, Frattini biztosnak pedig azért a hajlandóságért és politikai elhatározásért, amit e téma iránt mutat. Kötelességünk mindent megtenni, amit csak tudunk a migránsok beözönlésének kontrollálása érdekében. Társadalmunk kohéziója, a befogadóképességünk, valamint a rasszizmus, az intolerancia és az idegengyűlölet elleni küzdelem iránti elkötelezettségünk forog kockán. A bevándorlás kezelése érdekében létfontosságú, hogy olyan megközelítést fogadjunk el, amely az emberi méltóság tiszteletén és a realitáson alapul, és szilárd jogi alapokon nyugszik. Hölgyeim és uraim, a bevándorlásról folytatott vita során fontos, hogy különbséget tegyünk a menedékkérők, az ideiglenes menekültek és a gazdasági migránsok között, amelyek közül az utóbbiak száma a legnagyobb. Ez utóbbi kategórián belül meg kell még különböztetnünk az illegális bevándorlást, amely az Európai Unió felelőssége, és a legális bevándorlást, amely viszont a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az illegális bevándorlással kapcsolatban a szigorú intézkedések mellett tesszük le a voksunkat. Európának fel kell vállalnia kötelezettségeit, és szembe kell szállnia az emberi nyomorral üzletelő maffiacsoportokkal. Látjuk, hogy történt már némi előrelépés, úgymint a Frontex ügynökség és az Európai Külső Határok Alap életre hívása vagy a határok rendjét fenntartó gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABITs) felállítása. Mindez azonban még édeskevés, hiszen még mindig nem áll rendelkezésre elegendő emberi, eszközbeli és anyagi erőforrás. Arra készülünk, hogy biztosítsuk ezeket az eszközöket, csakúgy, mint a kiegészítő erőforrásokat. Ha azonban még hatékonyabbak szeretnénk lenni, akkor a külső határaink védelmét ellátó tagállamoknak egységes követelményrendszert alkalmazva kell működniük. Alapvetően fontos tehát, hogy kidolgozuk a külső határaink védelmét szabályozó igazi közösségi protokollt, és azzal együtt egy ellenőrző rendszert. A migrációs áramlásokkal kapcsolatban nem ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek a tagállamok. Gondosan különbséget kell hát tennünk a külső határainkat őrző államok és a többi tagállam között. Az Unió déli és keleti határait védőknek óriási feladattal kell megbirkózniuk. A maximális hatékonyság érdekében itt a szolidaritásnak is helyet kell kapnia, és technikai, logisztikai és anyagi eszközökkel kell támogatnunk azokat a tagállamokat, amelyek a frontvonalnál állva néznek szembe az illegális bevándorlók masszív áradatával. Az illegális bevándorlás elleni küzdelem a külső határokon alkalmazott intézkedések mellett azonban az Európai Unión belül megteendő erőfeszítéseket is igényel, hiszen országaink területén jelenleg is 10–15 millió fő tartózkodik illegálisan.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Amennyiben demokráciáink fő vezérelve a törvény előtti egyenlőség, elkerülhetetlen, hogy olyan politikát fogadjunk el, amely gondoskodik róla, hogy az EU határait illegálisan átlépőket szisztematikusan hazatoloncoljuk származási országukba. Az Európai Uniónak úgy kell megszerveznie az illegális bevándorlók kitoloncolását, hogy eközben szigorúan tiszteletben tartsa az emberi jogokat és az emberi méltóságot. Szeretnénk, hogy Európa továbbra is az üldöztetés elől menekülők mentsvára maradjon, ezért ellenezzük az illegális bevándorlók tömeges legalizálását. Ez ugyanis távolról sem jelent megoldást, csak azt az illúziót kelti az illegális migránsokban és azokban, akik szeretnének átjutni az EU határain, hogy előbb vagy utóbb rendeződik jogállásuk. Az efféle közkegyelem csupán állandósítaná az illegális bevándorlással és emberkereskedelemmel foglalkozó bűnbandák tevékenységét. Üdvözöljük viszont a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy büntetéssel sújtsuk az illegális migránsokat foglalkoztató munkaadókat. Ami a legális bevándorlás jelenlegi helyzetét illeti, képviselőcsoportunk úgy véli, hogy a harmadik országokkal folytatott tárgyalásaink feltételéül kellene szabnunk a származási országok által az illegális bevándorlással kapcsolatban mutatott elkötelezettséget. A legális bevándorlás szabályozása természetesen a tagállamok saját hatásköre, nem pedig az Európai Unióé. Mindazonáltal, ha e területen növelni szeretnénk a hatékonyságot és a koherenciát, az EU-27-ek szintjén még hatékonyabban össze kell hangolnunk erőfeszítéseinket. Fel kell térképezni egy közös fogadóeljárás bevezetésének lehetőségeit, amely lehetővé tenné a magasan képzett és bizonyos szaktudással bíró munkavállalók számára, hogy belépjenek az európai munkaerőpiacra. Az európai „Kékkártyára” vonatkozó javaslatról tovább kell tárgyalni, és ki kell dolgozni azt, csakúgy, mint a képzetlen munkavállalókra vonatkozó körkörös bevándorlás ötletét. Hölgyeim és uraim, a bevándorlás egyfelől az erős és mások felé nyitott, összetartó társadalom egyensúlyának fenntartásán, másfelől a jogi rendelkezések tiszteletben tartásán múlik. Távol álljon tőlünk, hogy bezárjuk a kapuinkat, csak azt akarjuk biztosítani, hogy a jövőben érkező bevándorlókat megfelelően fogadjuk és fogadjuk be társadalmunkba, ahogy az a világ más tájain is történik. Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hadd köszönjem meg mindkét előadó értékes, és lényegre törő munkáját. Hadd kezdjem egy képpel, amely néhány hónapja mindannyiunk lelki szemei előtt ott lebeg: egy hajótörés 40 túlélőjének fényképével, akik két nap és két éjjel kapaszkodtak egy halászhálóba a Földközi-tenger közepén. És ebben az esetben fontosabbnak tűnt a halakat menteni, mint azoknak a kétségbeesett embereknek az életét: az arra járó halászhajó ugyanis nem vette fel őket. Azért mondom el ezt, mert, ahogy a biztos úr is emlékeztetett rá, a bevándorlás kérdésében átfogó, ugyanakkor differenciált megközelítésre van szükségünk. Olyanra, amely ötvözi az egyensúlyt, a szolidaritást és – ahogy Gruber asszony is emlékeztetett rá – a tabuk felszámolását. A bevándorlást nem lehet kizárólag biztonsági kérdésként kezelni, mivel ez elkerülhetetlen kihívás Európa számára; az integráció és a társadalmi fejlődés olyan aspektusa, amellyel szembe kell néznünk. Frattini biztos úr azt mondta, Európának van szerepe a világban – ezzel mi is egyetértünk. Európának lehet szerepe a világban, feltéve, hogy meg tud birkózni e kérdés összetettségével. A még rendelkezésemre álló néhány másodpercben szeretném felhívni a figyelmet a két szóban forgó jelentés három alapvető elvére. Az illegális bevándorlás megállításának

15

16

HU


leghatékonyabb módja a legális migrációs csatornák megnyitása, feltéve, hogy a migránsoknak és az őket befogadó országoknak egyaránt vannak jogaik és kötelezettségeik. Az illegális bevándorlás kérdéséhez annyit fűznék hozzá, hogy a szolidaritás elvének meg kell jelennie a tagállamok között, tekintve, hogy a probléma minden tagállamot érinti, nem csupán a Földközi-tenger mentén találhatóakat. Ugyanakkor, ahogy azt már számos képviselőtársam elmondta, oly módon kell küzdenünk az illegális bevándorlás ellen, hogy olyan körülményeket teremtünk a származási országokban, amelyek révén enyhülhetnek azon mélységes kétségbeesés okai, amely miatt ezek az emberek menekülnek: azok a mélyen rejlő okok, amelyeket Frattini úr is említett. Végül, elnök asszony, az emberi jogok tiszteletben tartásának politikánk alapvető pontját kell képeznie. Az európai integráció folyamata csak akkor lehet erős és értelmes, ha meg tudjuk akadályozni, hogy Európa bezárja kapuit a bevándorlók előtt. ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, mi is illusztrálná jobban a közös európai bevándorlási politika szükségességét, mint a tunéziai halászok esete? Ezzel a tragikus eseménnyel kapcsolatban minden – a tengeren, gumicsónakban hánykódó bevándorlóktól kezdve az őket odajuttató embercsempészeken át a megmentőiket bebörtönző hatóságokig – az európai migrációs politika kudarcát bizonyítja. Egy évtizednyi semmittevésen át a liberálisok és a demokraták minden egyes emberi tragédia kapcsán egyetlen egyszerű kérdést tettek fel: hány embernek kell még odavesznie, mielőtt a kormányok észreveszik, hogy az Európa Erőd felvonóhídjának felvonása senki érdekeit nem szolgálja? A migráció kérdésének megoldása éppúgy a mi érdekünk is, mint azoké, akik a partjainkon keresnek menedéket, vagy legalábbis az életük árán is megpróbálják elérni azt. Míg a populizmus hatására a félelem kemencéjében kovácsolódott politika kapott szárnyra, nézzünk most szembe a tényekkel. Az első számú tény: a következő 20 évben Európa 20 millió munkavállalót fog elveszíteni – olyan munkavállalókat, akik a szolgáltató iparban dolgoznak, és akiknek az adói biztosítják a polgárainknak nyújtott szolgáltatásokat. A második tény: a nemzeti kormányok elriasztják az embereket, akikre pedig nagy szüksége van Európának, ha versenyben – vagyis életben – akar maradni a könyörtelen világpiacon. A legjobb koponyák 85%-a Amerikába és Ausztráliába megy, mert elretten a bürokráciánktól, a makacsságunktól és a szabad mozgás elé állított akadályoktól. A harmadik tény: 20 Európába érkező migráns közül csak 3 szakképzett; a legtöbben képzetlenek, kétségbeesettek és nincstelenek. Frattini biztos úr indítványai csupán a probléma egyik felével foglalkoznak, annyiban, hogy Hennis-Plasschaert asszony ötletére, a szakképzettségi hiány pótlására szolgáló európai zöldkártyára alapulnak. A biztos úr „kékkártya” tervének azonban megvannak a hiányosságai: nem említi, például, azokat a munkavállalókat, akikre a vendéglátóiparban, az egészségügyben vagy az idegenforgalomban van szükségünk. Az új tagállamok munkavállalóinak szabad mozgásával párosulva a „kékkártya” ugyan megoldást jelenthet a gazdasági és demográfiai kihívásokra, de nem tehet túl sokat a déli határaink felől érkező illegális bevándorlók jelentette problémák ellen.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ne essünk tévedésbe: a Bizottság kellemes kalkulációja, mely szerint fogadjuk be a javát, aztán hulljon a férgese, nem működőképes elképzelés. A szegénységtől, éhségtől, nyomortól és háborúktól sújtott emberek továbbra is áramlanak majd a Földközi-tenger felől, akár megfelelnek a kritériumainknak, akár nem. Hogy miért? Azért, mert a mezőgazdasági és halászati politikánk megdrágítja a termékeiket, és kifosztja természetes erőforrásaikat. Természetesen őriznünk kell Európa határait. A Moreno Sánchez jelentés joggal kéri, hogy a Frontex kapja meg azt a költségvetést, személyzetet és felszerelést, amelyre munkája végzéséhez szüksége van – habár a Frontex-rendelet Gibraltár általi alkalmazásának felfüggesztése, amely olyan, mint rést hagyni a kerítésen, őszintén szólva megingatja az ebbe vetett hitet. Hosszabb távon csak egy olyan átfogó európai uniós politika lehet képes gátat vetni a jelenleg uralkodó tendenciáknak, amely bünteti az embercsempészeket, legális utakat biztosít, és reményt ad a kétségbeesetteknek. Az az igazság, hogy egyetlen választásunk van a fejlődő országokkal kapcsolatban: vagy az áruikat fogadjuk be, vagy az állampolgáraikat. Ahogy azt Gruber asszony jelentése helyesen kifejti, ha kevesebb állampolgárukat akarjuk befogadni, többnek kell odahaza segítenünk. Éppen ezért kell a portugál elnökségnek megkétszereznie erőfeszítéseit az európai mezőgazdasági vámok csökkentése, valamint a Dohai Forduló sikeres lezárása érdekében, és ezért kell a Bizottságnak nagylelkű cselekvési programot kidolgoznia Afrika részére, összekapcsolva a pénzt és a piacnyitást az emberi jogok tiszteletben tartásával és a jogállamisággal, ezáltal adva reményt az embereknek arra, hogy hazájukban élhessenek jobb életet. Lobo Antunes úr és Frattini úr, a következő tanácsülésüket tartsák a New York-i Ellis Island bevándorlási csarnokában, és tanuljanak saját nyugatra való vándorlásaink történetéből, mialatt a decemberi EU-Afrika csúcsra készülnek. A migráció nem fog megszűnni, hiszen életben tartja a kétségbeesés és a remény mámorító elegye, s ezenkívül követi a kereslet és a kínálat által diktált szabályokat is. Mindazonáltal, megfelelő irányítás mellett, benne rejlik Európa gazdagításának és energetizálásának lehetősége is. (Taps) Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, számos különböző irányelv vonatkozik már a legális migrációra, és hamarosan továbbiakra is javaslatot tesznek majd, a valóban megoldatlan probléma azonban még mindig az illegális és kontrollálatlan bevándorlás megakadályozása, csakúgy, mint az Európai Unió országaiban érvényes törvények és szabályozások tiszteletben tartásának egyértelmű kijelentése és biztosítása: ez a békés egymás mellett élés előfeltétele. Hálás vagyok Frattini biztos úrnak az elénk tárt javaslataiért. A probléma azonban ettől még ugyanolyan súlyos marad, amennyiben bírók olyan ítéleteket hoznak – itt most németországi és olaszországi esetekre célzok –, amelyben megállapítják, hogy egy az otthonában fogva tartott lány szülei ellen nem lehet vádat emelni, vagy, hogy egy férje által rendszeresen bántalmazott asszony kérésére benyújtott válókeresetet nem lehet tárgyalni, mivel, e bírák szerint, ez a viselkedés megfelel a bevándorlók származási országa hagyományainak és gyakorlatának. Mindez a reformszerződés fényében is komolyabbá válik: előkészít ugyan egy közös bevándorlási politikát, de ez még hosszú időt vesz igénybe. Az illegális bevándorlás megállítása céljából azonban azonnal szükségünk van erre a közös politikára.

17

18

HU


2004 februárjában a előadója voltam a Külügyi Bizottság Frontex-szel kapcsolatos véleményének, amely intézmény 2004-ben jött létre, 2005 óta működik, de még mindig hiányt szenved bizonyos forrásokban. Számos esetben nem állnak rendelkezésére azok az anyagi források, amelyek szükségesek volnának nem csak a hivatalos határok, hanem saját határaink ellenőrzéséhez, pedig saját országaink határait kell jobban ellenőriznünk. Ahhoz, hogy jó társadalmat alakíthassunk ki, ahol nincsenek nyílt vagy rejtett ellentétek, amelyek nyilvánvaló veszélyeket rejtenek –mint például saját identitásunk és mások identitásának eltorzítása –, a törtvénytelen viselkedés leküzdésére alkalmas, erélyes politikára van szükségünk. Felhívjuk hát a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ne csak az Európai Unió határellenőrzését fokozzák, hanem vezessenek be olyan harmonizált jogszabályokat is, amelyek gyorsan és határozottan büntetik az embercsempészeket, és amelyek a bevándorlók származási országaival kötendő még jobb megállapodások létrejöttét segítik elő. Az emberi jogok és az emberi méltóság védelme egyáltalán nincs összhangban az olyan erőtlen politikákkal, amelyek nyomán erőre kap a terrorizmus és a társadalmi rossz közérzet fenyegetése. Ez az egyik oka, amiért szeretnénk rámutatni, hogy a menedékjogra vonatkozó egységes szabályozás hiánya súlyosbítja a helyzetet, ezzel kapcsolatban azonban nem látunk elég aktivitást a képviselőcsoportok részéről. Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, szeretném megköszönni a Bizottságnak, a Tanácsnak és két előadónknak, hogy ennyi késlekedés után végre elismerik e kérdések összetettségét, valamint a koherens megközelítés szükségességét. Tudjuk, hogy a migráció az életünk része, tudjuk, hogy a fejlődés egyik hajtóereje, és tudjuk, hogy az Európai Unió számos polgára is éppúgy jobbra vágyik, és ezért tanul és dolgozik, mint a szubszaharai Afrikából érkezők. Üdvözöljük a minden migráns csoportnak egyenlő jogok biztosítását célzó javaslatot, mivel aggódunk amiatt, hogy ha ágazati megközelítéssel kezeljük e kérdést, az még bonyolultabb helyzetet eredményezne abból a szempontból, hogy más-más munkavállalók más-más jogokkal bírnának. Ugyanakkor az is foglalkoztat bennünket, hogy megoldást találjunk azoknak a helyzetére, akik jelen pillanatban a fennálló konfliktusok miatt nem térhetnek vissza származási országukba, így most nélkülöznek, s gyakran az utcáinkon élnek. Szintén üdvözöljük a tagállamok nagyobb mértékű őszinteségére irányuló felhívását, hogy ismerjük be, hogy jelenlegi gazdaságainkban valóban szükség van migráns munkavállalókra. A globalizáció felgyorsította a migrációt, és én magam mélyen egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik a kereskedelmi előírásaink megváltoztatásának szükségességéről beszéltek. Ahogy hallottuk, ha elveszitek a halunkat, elveszitek a halászainkat is. És ez esetben arra bíztatnám az érintett képviselőtársaimat, hogy ne hullassanak krokodilkönnyeket bizonyos migránsok helyzete miatt – és ne szavazzák meg a halászati megállapodásokat ebben a Parlamentben, és ne szavazzanak meg olyan kereskedelmi szabályokat, amelyek eltiporják más országok gazdaságát. Jól tesszük, ha e vita során a foglalkoztatottság kérdésére is kitérünk az egyenlő jogokkal, egyenlő fizetséggel és a jó ellenőrzéssel kapcsolatban, ami minden munkavállalónak jó, akiknek ismerniük kell a jogaikat. Ha aggódunk az agyelszívás miatt, vetnünk kell egy pillantást a saját képzett munkaerőnk itt tartására irányuló intézkedésekre is. Továbbá ki kell használnunk és fejlesztenünk kell a hozzánk érkező migráns munkavállalók képzettségét, amely területen az EQUAL már számos fantasztikus példával szolgált, amelyeket szintén nem szabad elveszítenünk.

26-09-2007

26-09-2007

HU


És ha a magasan képzett szakembereket is szeretnénk idevonzani, ahhoz nem lesz elég a személyek szabad mozgásának biztosítása; kezelnünk kell a rasszizmust és az idegengyűlöletet is, amely szintén számos, magasan képzett munkavállalót riaszt el attól, hogy az Európai Unióba jöjjön. (Taps) Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Frattini biztos úr először a legális migrációról, majd az illegális bevándorlásról beszélt ma nekünk. Ha az Európai Unió politikái az ő szavainak logikáját követné, egyet tudnék érteni vele. Ám sajnos nem ez a helyzet. Az elmúlt években az Európai Unió politikái szóhasználatában olyan kifejezések szerepeltek leginkább, mint a belépés megtagadása, migráns bűnözés, elnyomás, a megszállás kísértete; most kezdünk végre beszélni a belépési politikákról. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a legális migrációra vonatkozó politika elengedhetetlen az illegális bevándorlás elleni küzdelemhez, az embercsempészet megelőzéséhez, és annak megakadályozásához, hogy a reménykedők a tengert átszelve próbáljanak idejutni, és hogy a Földközi-tenger szépen lassan nyitott temetővé váljon. Mindazonáltal logikusan kell gondolkodnunk. Ebből kifolyólag, mielőtt még a belépés megtagadására vonatkozó politikákra tennénk javaslatokat, arról kellene beszélnünk, hogyan szélesítsük ki a legális belépési csatornákat, és hogyan kezeljük a demográfiai kihívásokat. Nem igazán értettem, mire utalt ma Frattini úr, hogy a sajtó által kiszivárogtatott hírekről beszélt-e. A tények szerint 2030-ra maga a Bizottság is 20 millió bevándorló érkezését jelezte előre zöld könyvében, amelyben kifejti, hogy az Európai Unió demográfiai válsága oly mértékű, hogy 2030-ra 20 millió bevándorlóra lesz szükségünk. A 20 millió bevándorló azonban nem 20 millió képzett bevándorlót jelent. Mi pedig mintha a végéről akarnánk kezdeni: először a belépést tiltó politikákat hajtjuk végre, majd eldöntjük, hogyan hozzuk ide a képzett bevándorlókat, és csak legvégül nyúlunk hozzá a legfőbb problémához, vagyis, hogy mihez kezdjünk a többiekkel. Úgy vélem, közelebbről meg kellene vizsgálnunk, és ki kellene elemeznünk az elmúlt években bevezetett intézkedéseket. Azt is meg kell határoznunk, milyen politikát szeretnénk alkalmazni a belépés megtagadására. Amennyiben ezt fontolgatjuk, a 18 hónapos adminisztratív célú fogva tartás önmagában véve, véleményem szerint, bűncselekmény és az emberi jogok szisztematikus megsértése. Azt is meg kellene vizsgálnunk, mit csinál a Frontex. Az idén 45 millió eurót költöttünk; a Frontexnek 90 munkatársa van, és ezen a nyáron négy küldetést hajtott végre a tengeren. Nem hinném, hogy a Frontex eljárásmódjával elégedettek lehetnénk. Abban ugyanis a belépés megtagadása elsőbbséget élvez az emberélet megmentésével szemben. Ezzel szeretném zárni mondandómat is: az emberi életek megmentésének elsődlegesnek kell lennie. Képviselőcsoportunk elnöke és mások kérésére, a Bizottság ma beszámol nekünk annak a hét tunéziai halásznak az esetéről, akik Olaszországban ülnek börtönben, amiért megmentettek 44 bevándorlót. Remélem, Frattini biztos úr kellő felvilágosítással szolgál majd ebben az ügyben, amely a bevándorlás bűnözésként való feltüntetésének logikájával cseng egybe. Roger Knapman, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, Frattini úr még mindig a Hampton Court-i útvesztőben bolyong, miközben azt látjuk, hogy az Európai Unió egyre

19

20

HU


inkább távolodik a demokráciától. Hasonlítsuk össze – nem első alkalommal – helyzetünket Svájcéval. Svájc tudja, hogy a bevándorlási politika kulcsa a helyi ismeretekben rejlik. Az EU a nemzeti kormányok fölötti szinten igyekszik centralizálni a bevándorlás ellenőrzését. A svájciak ezzel szemben, ahol csak lehet, alsóbb szintre, vagyis a kantonjaikra ruházzák át ezt a feladatot. Svájcban a bevándorlókra vonatkozó éves keretszámot részben a szövetségi kormány, részben a kantonok határozzák meg. Ott elutasították a szövetségi bevándorlási hivatal létrehozására irányuló javaslatokat. A svájci kantonok és az ott hosszú múltra visszatekintő közvetlen demokrácia olyan bevándorlási politika történelmi mozgatórugói, amely egyrészt a nemzeti gazdaság javát szolgálja, másrészt biztosítja, hogy a bevándorlók jól integrálódhassanak a svájci társadalomba. Ahogy azt Windisch professzor, a Genfi Egyetem professzora mondta a Francia Alapítvány a Politikai Megújulásért 2006. áprilisi hírlevelében, a svájci közvetlen demokráciának – nyíltan és nagyon korán – szembe kellett néznie a bevándorlást és az integrációt is magukban foglaló kérdésekkel, mégpedig – erre gondolni sem szabad! – népszavazások és népi kezdeményezések által. Így folytatja: „Egy szélsőségesen centralista országgal ellentétben, mint amilyen Franciaország is, a vita mind szövetségi szinten, mind a kantonok és önkormányzatok szintjén folyt, számítva a közösség reakciójára is, és magában foglalt, például, olyan kezdeményezéseket is, amelyek az országba érkezők földrajzi eloszlásával foglalkoztak, vagy azzal, hogy állítsanak fel minden kantonban bevándorlási hivatalokat.” A tanulság a magunk fajta számára, akinek a svájciakkal ellentétben nem volt olyan szerencséje, hogy az Európai Unión kívül maradjon, a következő: Svájcban azért működőképes a bevándorlási politika, mert a helyi és a nemzeti szükségletek figyelembevételével határozzák meg, és mert e szükségletek alapján nem az arctalan, centralizált bürokrácia, hanem a helyi közösségek felelősek a bevándorlók beilleszkedéséért. Az Egyesült Királyságban, amely egyelőre még az Európai Unió tagja, a bevándorlási politika egyre távolabb és távolabb kerül a helyi ismeretek eme forrásától, aminek hátrányaira mi, a Brit Függetlenségi Párt, nem késlekedünk felhívni a figyelmet. Alessandro Battilocchio (NI). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni mindkét előadó kiváló munkáját. A legális migráció elősegítése és szabályozása az egyetlen lehetséges megoldás, nem csupán a migrációs áramlásokkal összefüggő bűnözői magatartás legyőzése, hanem az emberi jogok védelme és biztosítása céljából is. Mint minden más európai polgárnak, a bevándorlóknak is integrálódniuk kell, a befogadó társadalmak részét kell képezniük, és eleget kell tenniük az ebből fajadó jogoknak és kötelességeknek. Egy évvel ezelőtt én voltam a előadója a Fejlesztési Bizottság külső határok átlépéséről szóló jelentésének. Ahogy akkor, most is azt szeretném hangsúlyozni, hogy Európának elegendő forrást kell teremtenie a megfelelő fogadó központok biztosítására, munkatársaink képzésére, arra, hogy a külföldi állampolgárok tájékozódhassanak az őket megillető jogokról és kötelességeikről, arra, hogy az illegális bevándorlásból hasznot húzók komoly büntetést kapjanak, és mindenekelőtt a tagállamok teljes körű együttműködésére. Most, hogy a Frontex megkezdte tevékenységét, rendelkeznie kell a megfelelő erőforrásokkal, munkájába pedig a lehető legteljesebb mértékben be kell vonnia a migráció által érintett szomszédos országokat is.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (ES) Igen, elnök úr. Elnézést kérek, volt egy kis problémám a tolmácsolással, de ha megengedik, néhány másodperc erejéig még csak annyit szeretnék mondani, hogy... (A felszólaló baszk nyelven beszélt.) Elnézésüket kérem. Csak szerettem volna még néhány szót fűzni euskera (baszk) nyelven a Nyelvek Európai Napjához, mivel, ahogy azt a mai vita során már említettük, nem vagyunk bűnözők; csak szeretnénk a saját nyelvünkön beszélni. Alfredo Antoniozzi (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elismeréssel kell adóznom Frattini alelnök úrnak, és szeretném megköszönni neki, hogy elénk tárt egy olyan cselekvési tervet, amely végre érdemi alapot szolgáltat arra, hogy vitát nyissunk, és foglalkozni kezdjünk a legális migráció kérdésével. Ami a jelentést illeti, véleményem szerint kiegyensúlyozott szöveg, hasznos tárgyalások és a különböző politikai csoportok közti lényeges kompromisszumos módosítások gyümölcse, amely lehetővé teszi számunkra, hogy széles támogatásunkról biztosítsuk, ennélfogva, mint Parlament, támogassuk az Európai Bizottság e területen folytatott jövőbeni munkáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy a PPE-DE képviselőcsoport álláspontja nagyban hozzájárult e jelentés tartalmához és kiegyensúlyozottságához. A bevándorlás kérdésével kapcsolatban a képviselőcsoportunk által képviselt álláspont legfőbb pontjai megerősítést nyertek. Ezek közül szeretném kiemelni elkötelezettségünket az illegális bevándorlás leküzdése érdekében hozott határozott és eltökélt intézkedések mellett, az illegális és legális bevándorlás közötti szorosabb kapcsolat, a párbeszéd további formáinak keresése, valamint a bevándorlók integrációja iránti támogatásunkat. Ezt a jelentést kétségkívül jellemezhetjük európai jelentésként, és nem csak a retorikai hatás céljából, hanem azért, mert olyan jelenségként tekint a bevándorlásra, amelyet közösen kell kezelnünk, nekünk, európai partnereknek, minden pozitív és negatív aspektusával együtt. Mindenkinek szolidárisnak kell lennie, és ugyanolyan figyelemmel és elszántsággal kell szembenéznie a problémákkal, akkor is, ha azok bizonyos országokra nagyobb hatással vannak, mint másokra. Mindegy, hogy Szicília vagy a Kanári-szigetek partjai mentén, vagy bárhol máshol szenved hajótörést egy illegális bevándorlókat szállító hajó, mindannyiunk problémájaként kell kezelni az esetet. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy a bevándorlás jelenségének koordinálásához európai szintű politikára van szükség. Ez a jelentés e meggyőződés megerősítése irányába vezet, világosan kifejezve egyúttal a befogadott migránsok számát illető tagállami hatáskör tiszteletben tartását. Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). – (ES) Elnök úr, mint mindenki más, én is azzal kezdeném, hogy gratulálok az előadók kiváló munkájához. A bevándorlás, ahogy azzal mindannyian tisztában vagyunk, nem egy új jelenség. Ami új vele kapcsolatban, az a mértékében az elmúlt években tapasztalható óriási növekedés, ami pedig az egyre növekvő szegénység, valamint annak következménye, hogy ez egyre több országot sújt. Ennélfogva úgy vélem, hogy a legnagyobb jelenlegi kihívás számunkra, hogy kontrollálni tudjuk a migrációs áramlásokat, hogy össze tudjuk egyeztetni valós szükségleteinkkel, hogy biztosítani tudjuk a bevándorlók magas szintű integrációját a befogadó országokban,

21

22

HU


valamint, hogy fokozni tudjuk határaink felügyeletét, mégpedig olyan intézkedésekkel, amelyek a származási országokba történő hazatelepítésről is gondoskodik. Mindenekelőtt az embercsempészettel foglalkozó maffia ellen kell fellépnünk. Életbevágó, hogy megtaláljuk a megfelelő választ, és véget vessünk az illegális bevándorláshoz kapcsolódó emberi tragédiáknak: ezen a ponton egyet értünk. A határőrizet kérdése a tagállamok közös feladata. A megosztott felelősség és a szolidaritás kéz a kézben kell, hogy járjon. Szeretnék egy pár szót szólni a Frontexről is, amely szépen teljesít. Szavaimat a Tanácsnak címzem, amely épp most olvasta fel nekünk a hajók és helikopterek hosszú listáját. Nekem csak az üt szöget a fejemben: hol vannak mindezek? Az nem elég, ha csupán egy listán szerepelnek. Úgy érzem, a Tanács kissé tudathasadásos módon lép fel, amikor még több segítséget kér a Frontex számára, ugyanakkor 2,5%-kal megnyirbálja a költségvetését, holott már 2007-ben is hiteleket kellett igénybe vennie. Frontex ide vagy oda, tisztában vagyunk vele, hogy a bevándorlók áradata továbbra is folytatódni fog, függetlenül attól, hogy szándékunkban áll-e kontrollálni azt: a hajlandóságunkra, és nem jogszabályokra van szükségünk, hiszen a Bizottság és a Tanács az Európai Unióba való belépés jogi feltételeiről szóló egységes irányelv ellen döntött. Így minden, amiben Tamperében reménykedtünk, minden, amiért szocialista képviselőcsoportunk oly erélyesen kiállt, egy pillanat alatt füstbe ment. Jeanine Hennis-Plasschaert (ALDE). – (NL) Elnök úr, egy olyan világban, ahol egyre több területi konfliktussal nézünk szembe, ahol óriási vagyonbeli különbségek vannak, és ahol egyre nagyobb a mobilitás, a migrációs áramlások kontrollálása egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, ám ezzel egy időben, nehezebb is lesz. Készen áll-e az Unió, hogy egy átfogó intézkedéscsomaggal teljesítse kötelezettségeit, már ami a migrációt illeti, legyen az legális vagy illegális? Jó ideje beszélünk már erről: a kényszerítő tényezőkről, amelyek menni késztetik az embereket, a vonzó tényezőkről, amelyek ide csábítják őket, a térségben tapasztalható könnyebbség fontosságáról, a gyakran embertelen körülményekről, amelyek közt ezek az emberek találják magukat, a teherről, amelyen osztozniuk kell a tagállamoknak, az illegális bevándorlók hazatoloncolásáról, a legális migráció szűkös lehetőségeiről, az agyelszívás veszélyeiről, hogy az Uniót fenyegető demográfiai változásokat már ne is említsem. Mindezekkel a szempontokkal foglalkoztunk már úgy-ahogy, vagy fogunk a közeljövőben, irányelvek, cselekvési tervek vagy egyéb intézkedések formájában. Ebből a szempontból köszönet illeti Frattini biztos urat. Múlt csütörtökön ismét óriási lelkesedéssel tárta elénk célkitűzéseit az általam és kollégáim által szervezett, a Migrációs Stratégiák Kialakítása című konferencián. A Tanács soros elnöke, csodálom Socrates miniszter kijelentését. Az Európai Unió tagállamai valóban történelmi felelősséggel viseltetnek azok iránt, akik most haladnak a másik irányban. Ön, mint a Tanács soros elnöke messze mutató ambíciókról tett tanúbizonyságot, a valóság azonban azt mutatja, hogy az Európai Uniónak még mindig hosszú utat kell megtennie globális felelősségének felvállalásáig. Számos tagállamban kiélezett vita folyik a migrációról. Nem tesznek különbséget a menedékkérők és a gazdasági migránsok között, mely utóbbiak gyakran érkeznek illegálisan. A vitát az integrációs problémák uralják. Azt mondják, a szociális biztonsági rendszerek forognak kockán, és ha nem vigyázunk, az átlagos bevándorlókra úgy fognak tekinteni, mint terroristákra. A nyílt, őszinte és átlátható vita gyakran szinte lehetetlen. Sajnos a Tanács idegesítően hosszadalmas döntéshozó

26-09-2007

26-09-2007

HU


folyamatai is éppen ezt tükrözik, amikor is a Tanács a harmonizációra törekszik, de végül a lehető legalacsonyabb fokú minimumszabályokat hozza csak meg. Konkrét intézkedést is kizárólag a legkisebb közös nevező mentén tudnak hozni. Igen, én természetemnél fogva türelmetlen ember vagyok, de úgy gondoltam, ezt azért megemlítem. A valóság azonban az, hogy számos tagállamból hiányzik az eltökéltség. A szolidaritás hiánya egyenesen sokkoló, ami Frontex esetében is látszik, de számos más példát is hozhatnánk. Mikor mutatják már meg a tagállamok, hogy támogatnak egy hosszú távú elképzelést, hogy nem a félelem vezérli őket, hogy nem hagyják többé, hogy egy újság címlapján szereplő kritikus írás vagy a következő választás irányítsa őket? Egyedül a Tanács kitűnő következtetéseivel nem fog menni. A kérdésem a Tanács soros elnökéhez tehát az, hogyan fog gondoskodni róla, hogy ez a helyzet megváltozzon? Hajlandó-e a Tanács soros elnöke együttdöntési joggal felruházni a Parlamentet a legális migrációra vonatkozó új irányelvekkel, például a Kékkártyával kapcsolatban, most, amíg az új Szerződésre várunk? Ez lenne ugyanis, elnök úr, jó jel. Mario Borghezio (UEN). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Doyle elnök úr óva int bennünket a leegyszerűsített megoldásoktól. A sokkal jobb felszereltséget érdemlő Frontex eredményei azt mutatják, hogy valami elkezdődött, és hogy megvannak az első eredményei is. Franciaország politikája a megfelelő irányba mutat, és ezzel példaként szolgálhat. Ugyanez érvényes a bíróságok néhány ítéletére, például Olaszországban, ahol elkezdtek zár alá venni illegális bevándorlóknak bérbe adott házakat. Ilyen gyakorlati intézkedéseket kellene bevezetni Európa-szerte. De micsoda félrevezető érvelést hallunk a jó szándékú, elfogulatlan baloldaltól! Nagyon sajnálom, Gruber asszony, de meghökkent, hogy azt hallom egy olyan intelligens embertől, mint Ön, hogy a legális migrációt pártolja, és az illegális bevándorlást azzal fogjuk legyőzni, ha megnyitjuk kapuinkat a legális migránsok előtt. Ennek épp az ellenkezője igaz! A törvénytelenség gyökeres kiirtásával nyithatunk afelé, ami – számszerűségében is – elfogadható és tolerálható, szabályozott, tiszta és átlátható bevándorlás lenne. Hallottak már a maffiáról? Igaz, ez a szó nem szerepel az Önök jelentésében; szerepel viszont a terrorizmus. A maffia és a terrorizmus azonban a szegény, illegális bevándorlók csempészéséből és sokszor halálából és gazdagodik meg. Ezt azért Önök is megérthetnék, hiszen egyáltalán nem bonyolult! Kathalijne Maria Buitenweg (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, szeretnék Önöknek felolvasni egy kutatási jelentésből, amelyet a Parlament finanszírozott. A következő áll benne: „Az a következtetés vonható le, hogy az európai határok mentén életüket vesztők száma jelentősen megnövekedett mióta 1995-ben a külső határokra is kiterjesztették az ellenőrzéseket.” (NL) Elnök úr, valójában nem nőtt azoknak a száma, akik megpróbálnak bejutni Európába, csak sokkal jobban őrizzük a határokat, ezért ezek az emberek bonyolultabb és veszélyesebb útvonalakat választanak. A jelentés ezt is megállapítja: „Az Európai Tanács javaslatai nyomán, azok biztonsági és felügyeleti orientáltsága miatt, valószínűleg nőni fognak az emberi veszteségek.” (NL) Elnök úr, nagyon szeretném, ha erre is reagálna a Bizottság és a Tanács. Nem hiszem, hogy egy ilyen felmérésre kellene hagyatkoznunk, de úgy vélem, saját magunknak kellene adatokat gyűjtenünk a végzetes határátlépésekről. Egyetértenek-e ebben, és kinek kellene ezeket az adatokat összegyűjtenie?

23

24

HU


Elnök úr, nem amellett érvelek, hogy egyáltalán ne legyen határellenőrzés, hanem amellett, hogy több lehetőség legyen a legális migráció számára. Ezzel kapcsolatban szeretném üdvözölni a Bizottság kékkártyára irányuló javaslatát. A kékkártya: a neve az Európai Unió zászlajának kék színére utal, de úgy tűnik, főleg a csillagokkal foglalkozik. Az elképzelés még bővítésre szorul. Örülök, hogy a Bizottság azt mondta, hogy tovább dolgozik rajta. Alig várom a javaslataikat, mert úgy vélem, ez az a szükséges kiegészítés, amely az eddig benyújtott javaslatok mellől még hiányzott. Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Elnök úr, migráció mindig is létezett az emberiség történelme folyamán. Ez volt a történelem egyik legalapvetőbb hajtóereje. Amikor tehát országok közötti migrációról beszélünk, egészen alapvető kérdésekkel, az emberi szabadság egzisztenciális kérdéseivel foglalkozunk. Nincs az embereknek joguk eldönteni, hogy a világ mely pontján szeretnének élni? Nos, ez a vita nem ezekről a kérdésekről szól. A modern jóléti állam összeegyeztethetetlen a szabad bevándorlással, és általában véve a szélesebb körű bevándorlással is nehezen összeegyeztethető, mégpedig az eltérő életszínvonalak miatt. A bevándorlás, mint saját populációnk megfiatalításának eszköze, a felmérések szerint gyakorlatilag olyan, mint halottnak a csók. A családtagok bevándorlása is csekély hatással van a demográfiai szerkezetre. Egy ország lakosságának 50–70%-a kellene, hogy bevándorló legyen, ha úgy meg akarnánk fiatalítani a népességét, mint például Japáné. Az agyelszívás számos fejlődő ország egyik legsúlyosabb gondja. Itt ma valójában arra tettek javaslatot, hogyan lopjuk el más országok képzett embereit. Új megközelítésre van szükség. Marine Le Pen (ITS). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Eurodac, vagyis az Európában a menedékkérők ellenőrzésére használt biometrikus eszköz, 2006. évi tevékenységéről szóló éves jelentésben közzétett legutóbbi adatok szerint az EU határait illegálisan átlépők száma 2005 óta 64%-kal nőtt. Ez az aggasztó fejlemény szintén azt bizonyítja, már ha ez még bizonyításra szorul, hogy Európa képtelen felügyelni külső határait, és nem tudja feltartóztatni az exponenciálisan növekvő, különösen Afrika felől érkező illegális bevándorlást. Az egyetlen aprócska kis vigasz, amellyel e jelentés szolgál, hogy a Parlament, úgy tűnik, ráébredt, hogy az Európai Unió területére illegálisan belépő bevándorlók egy az egyben történő legalizálása önmagában véve nem jelent megoldást. Nos, halleluja! Mindazonáltal Spanyolországnak, Belgiumnak, Franciaországnak, Olaszországnak és Hollandiának kellett legelőször a legalizálás veszélyes politikájához folyamodnia, ami kétség kívül útjára indította az úgynevezett „törekvés” jelenséget, amely kihatott az európai szomszédjaik felől érkező migrációs áramlatokra, még az előtt, hogy észbe kaptak volna. De legyünk pozitívak. Legalább hozzáfogtunk. Ha azonban hatékonyan szeretnénk küzdeni az illegális bevándorlás ellen, egy intézkedést késlekedés nélkül meg kell hoznunk: újra fel kell állítanunk az Európai Unió külső határainak ellenőrzését. Ez a Frontexnek nevezett vicc, amely egy üres váz, elégtelen személyzettel és felszereléssel, amelyet néhány európai ország még csak nem is támogat, hiába igyekszik megőrizni a bevándorlás kezelésével kapcsolatos felségjogát, sosem fogja kimenteni Európát ebből a pokoli spirálból. Európa csakis magát hibáztathatja a bevándorlás kérdésének folyamatos és exponenciálisan növekvő problémájáért, mivel aláírta azt a gyalázatos Schengeni Megállapodást. Azt kell eltörölni, mégpedig mielőbb.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Irena Belohorská (NI). - (SK) Az Európai Uniónak kiterjedt joga van a migrációs politikára vonatkozólag. Ott van a Genfi Egyezmény, a Dublini Egyezmény, van számos rendeletünk és számtalan irányelvünk. Alkalmazásukkal azonban komoly gondok vannak, és az, hogy ilyen sok van belőlük, átláthatatlanná teszi a rendszert. A tagállamok jogszabályait ráadásul gyakran helytelenül alkalmazzák, és a menekült, és a menedékkérő státus is gyakran egybemosódik. Mivel szűkös az időm, csak azokról a gyerekekről szeretnék szólni, akik a szüleik nélkül hagyják el származási országaikat, hogy egy másik országban keressenek menedéket: a menedékkérők pontosan 5%-át alkotják gyermekek. Arról vannak statisztikai adataink, hogy hányan folyamodnak menedékjog iránt, de azt nem tudjuk, hányan lépik úgy át a határt, hogy aztán nem folyamodnak menedékjogért. Azt tudjuk, hányan kapják meg a menedékjogot, arról azonban nincs információnk, mi történik azokkal, akik kérelmét elutasítják. Mi több, amikor megérkeznek egy országba, a gyerekek mellé jogi képviselőt kell kinevezni, akinek feladata a gyermek érdekeinek képviselete; azt azonban nem tudjuk pontosan, mi szolgálja legjobban a gyermekek érdekét. Nem tapasztalatlan önkénteseknek, diákoknak vagy összeférhetetlenséggel terhelt jogi személyeknek kellene ellátniuk a gyermekek jogi képviseletét. Patrick Gaubert (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, örömmel olvastam nemrég, hogy az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja felhívást intézett arra vonatkozólag, hogy ez a mai vita ne legyen választásikampány-gyakorlat. Mi több, ahogy hallgatom ma Önöket, úgy veszem észre, hogy az Önök álláspontja vészesen kezdi megközelíteni az én saját képviselőcsoportom álláspontját. Egyetértek Gruber asszonnyal, hogy a tagállamok ezentúl már nem kezelhetik úgy a bevándorlás kérdését, hogy egymaguk lépnek fel Európa egy-egy különálló sarkában. Moreno úrral is egyetértek abban, hogy segítenünk kell az emigráció által erősen sújtott országok fejlődését, hogy állampolgáraik szívesebben maradjanak hazájukban. Fava úrral is egy véleményen vagyok, amikor azt mondja, hogy Európának határozott hozzáállást kellene tanúsítania azokkal a munkaadókkal szemben, akik gátlástalan módon kihasználják az alkalmazottaikat. Vannak olyanok, akik az erőszakkal azonosítják a bevándorlást, és akik azt állítják, hogy a bevándorlók az okai minden bajnak, ami az országukat sújtja. Ezek az emberek nem osztják az Európai Unió alapvető értékeit. Szerencsére azonban olyanok is vannak, akik emberséges módon küzdenek a csak modernkori rabszolgákat termelő illegális bevándorlás ellen, és akik támogatják a legális bevándorlást, amely gazdasági, kulturális és szellemi lehetőséget kínál mindannyiunk számára. Mi, e Ház tagja egy dolgot pontosan tudunk: ezt a problémát nem lehet egyszerűen, nemzeti szinten megoldani. Egyetlen lehetséges út áll előttünk, ami nem más, mint egy közös európai politika. Nem azért hoztuk létre a Frontexet, hogy vízbe fúltakat halásszon ki Dél-Európa tengereiből, vagy, hogy éhen vagy szomjan halt gyerekeket szedjen össze a keleti területeken. A Frontex nem egy áthághatatlan határ, csak egy eszköz, amellyel elejét vehetjük annak, hogy olyan óriási számú bevándorló érkezzen hozzánk, akiknek nem tudunk elegendő mértékű jólétet és anyagi erőforrást biztosítani.

25

26

HU


Határaink ellenőrzése nem technikai és nem is katonai probléma, hanem politikai kérdés. Önökhöz hasonlóan én is a leggyakorlatiasabb és legemberségesebb megoldást keresem. Ahogy azt mindannyian tudjuk, ezt az európai tárgyalóasztal mellett fogjuk megtalálni, nekünk kell megegyeznünk róla azokkal, akik azokat az országokat vezetik, ahonnan a legtöbb bevándorló érkezik. A mi feladatunk új, hatékonyabb társfejlesztési formákat kezdeményezni, amelyek gondoskodnak a migrációs áramlások intelligens szabályozásáról, valamint a bevándorlók békés ide érkezéséről. Képviselőtársaim, a bevándorlóknak gyakran nem áll módjukban választani, hogy mi történjen velük. Nekünk azonban van választásunk: úgy is dönthetünk, hogy törődéssel, méltósággal és megértéssel fogadjuk őket. Csak rajtunk múlik, hogy sikerrel járunk-e valamiben, amiben mások eleddig kudarcot vallottak. (Taps) Martine Roure (PSE). – (FR) Elnök úr, őszintén üdvözöltük a mai közös vitanapot, mert lehetetlen igazán hatékony és következetes európai politikát kialakítani anélkül, hogy ezt a két kérdést együtt kezelnénk, közösségi szinten. Néhány évvel ezelőtt országaink korlátozó politikát fogadtak el a bevándorlással szemben, ám ez a politika nem vetett véget a migránsok érkezésének. Sőt, egyre nagyobb személyes kockázatokat vállalva érkeznek továbbra is Európába, hogy itt találjanak jobb életkörülményekre. Sokuk számára ez jelenti a túlélést. A világ mára egyetlen globális méretű faluvá vált, és sosem leszünk képesek megállítani azokat, akik a nyomor és a kétségbeesés elől menekülnek. Egyesek még mindig táplálják azt az illúziót, miszerint lezárhatjuk a határainkat, ám aki ezt mondja, az teljességgel felelőtlen. Végső soron az egész erkölcs és szolidaritás kérdése, és rajtunk múlik, hogy segítünk-e a bajban lévő országokon. Ezért is szeretném, ha ez a vita többről szólna, mint a Frontex. Nyilvánvalóan számot kell adnia az Európai Tanácsnak, hogy miért kényszerült a Frontex felfüggeszteni a tevékenységét a Földközi-tenger térségében augusztus közepén, működési források hiányában. De a kérdés, amelyre igazából koncentrálnunk kell, az a következő: hogyan tegyük lehetővé megfelelően szabályozott módon, hogy Európába jöhessen az, aki szeretne? Megvizsgálhatjuk az Európai kékkártya bevezetésének a lehetőségét: ez lehetővé tenné a migránsok számára, hogy szabadon közlekedjenek Európa és a származási országuk között, mégpedig jól láthatóan és biztonságosan. Az is fontos ugyanakkor, hogy a Bizottság először tegyen javaslatot a migránsok jogai közös alapjainak meghatározására. Túl sokan vannak országainkban, akiket botrányos módon kihasználnak. Észre kell vennünk, hogy mai változó világunkban sürgősség vált, hogy harmonikusan fejlődhessenek azok az országok, amelyek lakói még mindig nyomorban tengődnek. Ez pedig a mi felelősségünk. Mindenkinek joga van abban az országban élni, ahol született: de a dolgok jelen állása szerint sokaknak nem áll módjában ezt választani. Végezetül, remélem, hogy a tagállamok méltányolják a kormányközi konferencia megbízatását, hogy minősített többségű szavazást és együttdöntési eljárást igénylő kérdéssé tegyék a legális bevándorlást. Szeretném megismételni, hogy ez alapvető fontossággal bír, ha közös európai politikát szeretnénk alkotni ezen a területen. Jean-Marie Cavada (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, a Tanács soros elnöke, végre közösen vitathatjuk meg az illegális bevándorlás és a legálisnak nevezett bevándorlás kérdését: ez a két dolog ugyanannak az érmének a két oldala, amelyek figyelembevétele

26-09-2007

26-09-2007

HU


nélkül egyetlen ország sem jelentheti ki, hogy sikeres bevándorlási politikája van. Az az igazság, hogy a legtöbbeknek csupán választási torzulásokat sikerült létrehozniuk, amelyek csak súlyosbítják a problémákat, amelyeknek semmi szükségük nem lenne erre, ha hatékonyan kezelnénk őket. Ma nincs olyan tagállam, amely kijelenthetné, hogy egyedül szeretné kezelni a bevándorlás kérdését. Ennek az Európai Uniónak pedig az a tragédiája, hogy számos tagállama történelme okán, akár több mint 2 évszázad óta mindent tud a bevándorlásról, mivelhogy elszenvedője volt annak. Lesz itt ma némi politikai pózolás, de úgy vélem, elérkezett az idő, hogy tovább lépjünk egy fokkal. Egy olyan térségben, mint a miénk, ahol mozgásszabadság van, elég, ha egyetlen tagállam hoz egy döntést, s az máris kihat a szomszédos országokra is. Ugyanezen az alapon, ha a külső határaink ezentúl minden uniós tagállam számára közösek, nem várhatjuk el a déli és keleti tagállamoktól, hogy egymaguk és segítség nélkül nézzenek szembe a migránsok olyan áradatával, amelynek ma Máltán, a Kanári-szigeteken, Lampedusán és az Unió keleti, sőt, akár az észak-nyugati részén lehetünk tanúi. Amellett, hogy szolidaritásra mindenképpen szükség van, a politikai akaratnak is meg kellene jelennie, amelynek megnyilvánítására, úgy érzem, még nem készültek fel eléggé a tagállamok. Nem tudunk úgy kialakítani rendes európai bevándorlási politikát, ha nem számoljuk fel a jelenlegi Szerződéseinkben jelen lévő egyenlőtlenségeket: az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek egy komplett közösségi rendszer részét kell képeznie, és nem tolerálhatjuk tovább a legális migrációt érintő politikánkra is kiható jelenlegi bénult tehetetlenséget. Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a legális bevándorlásra és integrációra vonatkozó politikánk érdekében, aminek megalkotása a kormányközi konferencia célja, a minősített többségi szavazást és az Európai Parlament részvételével történő együttdöntési eljárást kell alkalmaznunk. Ez az egyetlen módja annak, hogy hatékonyan és demokratikus módon tudjunk megfelelni az Európai Unió jelenlegi egyik legnagyobb kihívásának. Roberts Zīle (UEN). - (LV) Elnök úr, biztos úr, kifejezetten boldog vagyok, hogy a közösségi megközelítés erősítése során a Parlament az én országomat – Lettországot – is érintő bevándorlási kérdésekkel is birkózik, a különböző szektorokban, úgy mint az építővagy a vendéglátóiparban tapasztalható alacsony foglalkoztatási aránnyal kapcsolatban. Igen, sokan elhagyták Lettországot, hogy legális úton ezekben a szektorokban helyezkedjenek el különböző uniós országokban, míg a mi országunkban az Európai Unión kívüli országok állampolgárai töltik be ezeket az állásokat, legális vagy illegális formában. Azok számára, akiknek leghőbb vágya, hogy erősítsék az Európai Parlament hatalmát, és csökkentsék a tagállamokét, különösen a kis tagállamokét, a bevándorlási kérdésekkel kapcsolatban, egy másik szempontra szeretném felhívni a figyelmét. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy meggyőzzük a különböző tagállamokat, hogy ne korlátozzák tovább a 2004-ben csatlakozott tagállamok munkaerőpiacra lépését, nem is beszélve a 2007-ben csatlakozott országok iránti hozzáállásról, amely még az uniós polgárok esetében is az illegális foglalkoztatást ösztönzi. Legyünk következetesek, hölgyeim és uraim! Köszönöm. Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, amikor a bevándorlás legális csatornáit tervezik, amely elképzelés alapjában véve Európa gazdasági szükségleteire alapul, amelyek jobbára érzéketlenek az Unió déli részén élők valós szükségletei iránt, Önök valójában

27

28

HU


nem is az Európába érkező migránsok számát akarják meghatározni, hanem azt, hogy ki az közülük, aki legálisan beléphet a felségterületünkre. De mi lesz a többiekkel? Számukra csupán a rémálomba illő utazás marad. Alig tudják elhagyni hazájukat, elfogják őket a tengeren, nem hivatalos csatornákon át érkeznek, fogva tartják őket, megmenekülnek vagy vízbe fúlnak – és szeretném még hallani Önöktől, újra és újra, hogy kimenteni az embereket a tengerből egyetemes és alapvető kötelességünk, erről tanúskodik a hét tunéziai halász esete is, és hogy ez a legminimálisabb, amit elvárhatunk – majd lehet, hogy az kényszerű hazatoloncolás követezik, vagy a vég nélküli várakozás a barátságtalan tranzitországokban, na és az emberi jogok súlyos megsértése, és így tovább. Mint az igazságügyekért, szabadságért és biztonságért felelős biztosnak, az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása az egyik legfontosabb szempont kell, hogy legyen az Ön számára – ahogy a mi számunkra is –, és Önnek ezen a téren elég nagy hatalma van, amennyire mi tudjuk, óriási hatalma van. Amikor csecsen állampolgárok nem kapnak menedékjogot Szlovákiában, és Ukrajnán keresztül visszaküldik őket Oroszországba, hogyan garantálhatja, hogy nem bántalmazzák őket? Mi lett a visszafogadási megállapodások eredménye, amelyekről e téren kezdetben tárgyalt az EU? Hogyan biztosíthatjuk, hogy nem lesz részük elnyomásban, ha mi így, minden teketória nélkül visszafordítjuk őket? Amikor a Frontex migránsokkal teli csónakokat fog el a tengeren, hogyan biztosíthatjuk, hogy a fedélzeten tartózkodók képesek lesznek eredményesen menedékjogért folyamodni, és hogy a járőrözők megfelelő módon járnak el a kiskorúakkal, szem előtt tartván az érdekeiket, úgy, ahogy azt a nemzetközi jog megkívánja? Zárásképpen hadd kérjek Öntől világos magyarázatot, miért nincs olyan megelőző politikájuk, amely megkövetelné a tagállamoktól, hogy ratifikálja a migráns munkavállalók és családtagjaik jogaira vonatkozó nemzetközi egyezményt? Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Egy egyperces felszólalás során csak azt hangsúlyozhatjuk, hogy véget kell vetni az elnyomó, biztonság-orientált politikáknak, amelyek bűnözőt csinálnak munkára és méltósággal élt életre vágyó bevándorlókból, férfiakból, nőkből egyaránt. A migránsokat fogva tartó központokat be kell zárni, és a hazatoloncolás embertelen politikáját is be kell rekeszteni. Le kell győznünk az idegengyűlöletet, a rasszizmust és minden ezeket ösztönző politikát. A migráns munkavállalók helyzetét legalizálni kell, azzal, hogy munka- és szociális jogokat biztosítunk számukra, ami szükséges feltétele elfogadhatatlan, kiszolgáltatott helyzetük megszüntetésének. És kell, hogy legyen olyan hatékony integrációs politika, amely különös tekintettel van a család-újraegyesítésre is. Úgy véljük, hogy a közös migrációs politika kialakítása nem megfelelő válasz ezekre a kérdésekre és problémákra, ahogy az más közös politikák eredményeiből is jól látszik. A migrációs helyzet az Európai Unió minden tagállamában más és más. A közös politikával kapcsolatban meghozott döntéseknek tiszteletben kell tartaniuk minden egyes tagállam szuverenitását, aminek természetesen nem szabad hátráltatnia az ezen a területen szükséges uniós szintű együttműködést. A közös politika helyett azonban inkább különböző politikákra és különböző intézkedésekre lenne szükségünk, amelyek hatékonyan védenék a migránsok jogait, és fel tudnák számolni a migráció legmélyebb okait. Patrick Louis (IND/DEM). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elég már mindebből a politikai képmutatásból! Ahol hasonló civilizációkról van szó, ott nem jelent problémát

26-09-2007

26-09-2007

HU


a menedékjog és a bevándorlás. A kérdés a másféle civilizációból érkező bevándorlást illeti, ami pedig senkinek nem válik hasznára. A munkakeresők bevándorlása dupla igazságtalanság: megfosztja a származási országokat attól a szakértelemtől, amely megszerzéséért fizettek, míg a befogadó országban lehúzza a munkaerőpiacot, és elveszi a munkalehetőséget a helyi munkanélküliek elől. Az ellátásokért érkezők bevándorlása két okból is hiba: gyökereiktől szakítja el a szegény embereket, akiket elkábít a nyugati világ vonzereje, míg a befogadó országban veszélybe sodorja a szociális költségvetés stabilitását, amelyet csak az adott nemzet korlátozott és védelmező keretei közé terveztek, és csakis ott maradhat életképes. Mindez azt jelenti – ellentétben azzal, amit egy hónappal ezelőtt a képviselők brüsszeli éttermének falán olvashattunk –, hogy az Európai Uniónak nincs szüksége a bevándorlásra. Sőt, mi több: Európának rendes család- és demográfiai politikára van szüksége, a nemzetek közti szuverén együttműködésre, és határokra – nem pedig Frontexre. Először is azt kell megértenie a világnak, hogy a béke kulcsa nem a bevándorlás, hanem a magabiztos fejlődés lesz, valamint azt, hogy a valódi proletarizáció akkor következik be, amikor az emberek elvesztik kulturális gyökereiket. Jim Allister (NI). - Elnök úr, egy nemzetállam azon képessége, hogy képes felügyelni saját határait és szükség szerint képes változtatni bevándorlási politikáján, a szuverenitás kézzelfogható megnyilvánulása. A tény, hogy az Egyesült Királyság most már nem tudja helyrehozni azt a súlyos tévedését, amelyet 2004-ben elkövetett azzal, hogy megnyitotta kapuit Kelet-Európa előtt, szintén sokat elárul arról, mennyit adtunk fel mi, az Egyesült Királyság a szuverenitásunkból, hogy ehhez a klubhoz tartozhassunk. Súlyos tévedésnek nevezem a döntést, hiszen a várt 13 000 bevándorló munkavállaló helyett jelenleg 750 000 van az országunkban, ami egyben jóléti rendszerünk kiszipolyozásával is jár, mivel évente milliókat költünk gyermekgondozási támogatásra és adójóváírásra olyan gyerekek után, akik nem is élnek az Egyesült Királyságban, de jogosultak rá, tekintettel arra, hogy az apjuk ott dolgozik. Az EU szabályai miatt semmit sem tehetünk ez ellen. S mégis, vannak, akik szerint még több hatalmat át kellene ruháznunk Brüsszelre. Bolondok is lennénk, ha így tennénk! József Szájer (PPE-DE). - (HU) Tisztelt Ház! Az európai bevándorláspolitika hiányosságai, a közös fellépésnek az eddigi nehézségei ma már olyan közös értékeinknek a társadalmi támogatottságát ássák alá, mint a polgárok unión belüli szabad mozgása. Megnyitottuk a belső határainkat, de még sincsen közös bevándorlási politikánk. Ez teljesen abszurd. Az európai polgárok pedig úgy látják, hogy az Unión belül a nyitott határok ellenőrizetlen bevándorláshoz vezetnek. Ha meg akarjuk őrizni társadalmunk békéjét és a polgárok támogatását a szabad mozgásra, erős és a mostaninál erősebb Európára van szükség a bevándorlás területén. Itt arról sem feledkezhetünk meg, hogy az új tagországok polgáraival szemben még mindig komoly korlátozások állnak fenn a bevándorláspolitika területén, pedig azok európai polgárok. Az Európai Néppárt szerint a helyes és átlátható, közös európai bevándorláspolitikához a következőkre van szükség. Először: szolidaritásra a tagországok között, amelybe olyan egyoldalú, de a nyitott határok miatt mindenkit érintő döntések, mint például amit a spanyol kormánytól láttunk, nem férnek bele. Másodszor: az emberi méltóságnak kell a vezető elvnek lennie.

29

30

HU


Harmadszor: határozottan fel kell lépni az illegális bevándorlás ellen. Egyik szocialista kolléga az imént azt mondta, hogy a bevándorlás nem bűntett. De tisztelt képviselőtársaim, aki megszegi az európai szabályokat és a tagországoknak a szabályait, az valójában bűncselekményt követ el, ezért beszélünk illegális bevándorlásról. Az illegális bevándorlás elleni fellépéshez a jelenleginél erősebb külső határvédelem kell, jogilag szabályozott visszaküldési politika. Negyedszer: átláthatóbbá kell tenni és erősíteni kell az illegális bevándorlás szabályait, pontosabban, elnézést, a legális bevándorlás szabályait, jobban figyelembe véve, hogy milyen munkaerőre van szükségük országainknak. És ötödször: a bevándorláspolitikát nem a határainknál kell kezdeni. Döbbenetes, hogy miközben az Európai Unió az egyik legnagyobb segélynyújtó szervezet a világban, mégis milyen kevéssé szabunk feltételeket a segélyezett országoknak a korrupció, az emberi jogok érvényesítése és a demokrácia terén. Ennek véget kell vetni, ilyen feltételeket kell támasztani a segélyezett országokkal szemben. Ceterum censeo, Európának egy erősebb bevándorláspolitikára van szüksége. Stavros Lambrinidis (PSE). - (EL) Elnök úr, néhány évtizeddel ezelőtt több millió európai polgártársunk vándorolt ki Amerikába, Ausztráliába, Dél-Afrikába és más európai országokba. Nem voltak gazdagok, és a szegénység elől menekültek. Azt kértük akkor, hogy fogadják be őket, és kapjanak jogokat. Az általuk hazaküldött pénz támogatta a gazdaságunkat. Azokban az országokban most több ezer olasz, görög és ír zászló lobog nemzeti ünnepeink alkalmával. Szeretik az országot, ahová kivándoroltak, de éppúgy szerethetik eredeti hazájukat is; senki sem érzi fenyegetve magát ettől a kettős szeretettől. Hiszen a befogadó országok gazdaságát, kulturális és demokratikus gazdagságát is fellendítették. Ennélfogva, a bevándorlást elsődlegesen semmiképpen sem rendőrségi jelenségként kellene kezelni, s főleg nem úgy, mint a terrorizmus valószínű forrását – ahogy arról mostanában szó esik Európában. A bevándorláspolitikának átfogónak kell lennie, és számos aspektust figyelembe kell vennie, úgymint: - először, a legális bevándorlási csatornák javítása; - másodszor, küzdenie kell a rejtett bevándorlás ellen, különösen az embertelen, embercsempész körök ellen, és erősítenie kell a menekülttáborokban az emberi jogok tiszteletben tartását. Ezeknek az embereknek az egyetlen bűne, hogy szegény vagy háborúktól sújtott országokba születtek; - harmadszor, a bevándorlási hullámok oka: háborúk, szegénység, alulfejlettség, diktatúrák; Európának mindezekkel a jelenségekkel foglalkoznia kell kül- és gazdaságpolitikája kialakításakor; - negyedszer, fel kell tennünk a kérdést, miért olyan vonzó Európa a bevándorlók számára? Ezzel egy időben küzdenünk kell az illegális foglalkoztatás ellen; - ötödször, az Európai Unió demográfiai, kutatási, oktatási és gazdasági szükségletei; ide kell vonzanunk a munkaerőt, amelyre olyannyira szükségünk van; - hatodszor, az alapvető jogok tisztelete;

26-09-2007

26-09-2007

HU


- hetedszer, meg kell teremtenünk a népek és kultúrák közötti európai hidat, ezáltal erősítve külpolitikánkat. A fentiek közül alig valami igényel rendőrségi fellépést. Másfelől viszont, éleslátó és merész politikusokra volna szükség. Boldog vagyok, hogy a kezdeti rendőrség-központú megközelítése után a Bizottság most elmozdult egy sokkal jobb, általános megközelítés felé. Gratulálok, Frattini úr! Mogens N.J. Camre (UEN). - (DA) Elnök úr, az általunk ma megvitatott problémák gyökere a világ demográfiai egyensúlyhiányában keresendő. Az illegális bevándorlás legalizálása egyetlen gondot sem old meg: a bevándorlás uniformizált szabályrendszer szerinti kezelése pedig még kevésbé. Csakis a fejlesztés és a demokrácia által nyújtott segítség működhet. Az Európai Unió tagállamai olyannyira különbözőek, hogy egységes szabályok végrehajtása lehetetlen. Dániában az összes, nem nyugati országból származó bevándorló több mint fele nem jelenik meg a munkaerőpiacon, míg azok, akik ott vannak, nagyarányú munkanélküliséget tapasztalnak. Ennek oka, hogy az országban magas a minimálbér, és magasak a szociális juttatások – valójában olyan magasak, hogy a jelenlévők közül is csak kevesen tudják felfogni, hogy Dánia egész egyszerűen nem tud képesítéssel nem rendelkezőket fogadni a munkaerőpiacán, függetlenül az érintett személyek nemzetiségétől, és függetlenül egy jelentős támogatási kezdeményezéstől. Az idegen kultúrákból történő nagyobb mértékű bevándorlás iránti, minden tagállamban tapasztalható ellenállásnak elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy rávegye az Európai Parlamentet, hogy figyeljen oda jobban a választóira. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, bármilyen vita folyjék a bevándorlás kérdéséről, annak négy tényre kell alapulnia. Az emberek továbbra is kockára fogják tenni az életüket azért, hogy ide jussanak, akárhány falat, börtönrácsot vagy csónakot vetünk be ellenük. És ezek az emberek nem Spanyolországba, Máltára vagy Olaszországba jönnek, hanem Európába. Arra pedig minden tanulmány rámutat, hogy az EU-nak szüksége van a bevándorlókra a jóléti államok jelenlegi szintjének fenntartásához. Ennek ellenére még mindig nyugtalanítóan sok bevándorló válik gátlástalan üzletemberek áldozatává, akik kedvező pozíciójukkal visszaélve kihasználják őket. És amennyiben ez a helyzet – és szeretném emlékeztetni Önöket, hogy ez már bizonyítást nyert, s nem csupán előítéleteink vagy gyanúnk szüleménye –, tehát ha ez a helyzet, akkor az a dolgunk, hogy a határaink átlépését illetően ésszerű és intelligens európai politikát dolgozzunk ki: azzal, hogy megtiltjuk ezeknek az embereknek, hogy átlépjék határainkat, nem fogjuk tudni kézben tartani a folyamatot; azzal csak még drámaibb helyzetet teremtünk. Hasonlóképpen, felelős magatartást kell tanúsítanunk a menekültek befogadásával, a menedékkérő és menekült státus biztosításával, a mindenkire érvényes egyéni bánásmóddal és a reális megoldások biztosításával kapcsolatban is. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, alaposan végigolvastuk két tisztelt képviselőtársunk jelentéseit. Egyik sem tartalmaz a Tanács és a Bizottság által javasolt intézkedésektől és politikától merőben eltérő javaslatokat. A Frontex, amelyhez további forrásokat keresünk, nem csupán a határaink felügyeletére szolgál; szolgálhatna az Európai Unióval határos Unión kívüli országok ellenőrzésének platformjaként is. Az illegális bevándorlás leküzdésé szempontjából nem az elnyomás és beavatkozás rendszere lesz a megoldás. Nem kellene fogva tartó központokat létrehoznunk,

31

32

HU


központi adatbázisokban biometrikus adatokat gyűjtenünk, és a határainkat átlépni szándékozókat egytől egyig terroristának vagy bűnözőnek tekintenünk. Ugyanakkor, az illegális bevándorlás leküzdése szempontjából a legális bevándorlás pontos kereteinek megteremtése sem vezet eredményre. Nem kellene a bevándorlók jogainak figyelembevétele nélkül továbbra is ürügyként használnunk ezt a keretet az Európai Unió egészét szolgáló intézkedések támogatása céljából. Az ide vonatkozó magyarázat nem kifogásolja a biometrikus adatok használatát; nem tesz különbséget az ellenőrzés és a bevándorlás kezelése között, és úgy véli, hogy azok a bevándorlók, akik kívül rekednek a hasznos intellektuális képességekkel vagy alapvető kézi munkaerővel rendelkezők kategóriáján, nem szolgálják a multinacionális vállalatok szükségleteit. A bevándorlás kétirányú kapcsolat a kínálat és a párbeszéd, a kölcsönös csere és a kölcsönös befolyás, az együttműködés és a mások iránti tisztelet, a megértés és az egyenlő esélyek biztosítása között. Ennélfogva kötelességünk, hogy csakis olyan politikákat támogassunk, amelyek ezt a megközelítést vallják. ELNÖKÖL: MAURO ÚR Alelnök Manfred Weber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sokat beszéltünk ma a migránsokról. Most arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a mi polgáraink mit kérdeznek tőlünk. Az ő kérdésük a következő: így is több millió munkanélküli él az Európai Unióban, és mi mégis a magasan képzett munkaerő bevándorlásáról beszélünk. Mint politikusoknak, arra is nagy energiát kell fordítanunk, hogy megmagyarázzuk saját polgárainknak, hogy ami a szakképzett munkaerőt illeti, a világ legjobb elméire van szükségünk. A választópolgárok egy másik kérdést is gyakran feltesznek nekünk, ez pedig a következő: „Valóban komolyan veszik Önök a mi álláspontunkat is?” Most a körkörös migrációról beszélünk. Az én országomban elmúlt évtizedek folyamán török állampolgárokat fogadtunk be, és vontunk be a munkaerőpiacra. A Cseh Köztársaságban vietnámiak élnek. Ezekben az országokban a körkörös migráció – vagyis az, hogy ezek a vendégmunkások hazatérjenek – eleddig nem működött. Állampolgáraink pedig felteszik a kérdést, hogyan szándékozunk megoldani ezt a problémát. Hogy áll össze mindez? Azt is világossá kell tennünk a polgáraink számára, hogy véleményünk szerint a migránsoknak kötelességük integrálódni, ahogy Lambrinidis úr is említette, vagyis meg kell tanulniuk a nyelvet, és meg kell próbálniuk beilleszkedni. Csak akkor tudjuk megértetni polgárainkkal a – legális migrációra vonatkozó – európai migárciós politikát, ha világossá tesszük, hogy ezzel párhuzamosan az illegális bevándorlóknak viszont el kell hagyniuk Európát. Ez az egyetlen módja annak, hogy a legális bevándorlással kapcsolatban megkapjuk a köz jóváhagyását. Véleményem szerint a jelentés legfontosabb eleme az az európai polgárok felé való elkötelezettség, hogy a kvóták meghatározását – vagyis annak meghatározását, hogy hány fő léphet be a munkaerőpiacra – tagállami hatáskörben hagyjuk, úgy, ahogy eddig is volt. Nagyrészt ebben áll a polgárok bizalma.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Szeretnék köszönetet mondani két előadónknak, akik mindketten jó beszámolót készítettek. képviselőcsoportom, a PPE-DE képviselőcsoport nevében hadd mondjam el, mennyire örülünk, hogy a Parlament baloldali pártjainak képviselői a mi álláspontunk irányába mozdultak el számos területen, nevezetesen a szigorú kitoloncolási politika kérdésében, abban, hogy a kvóták meghatározásának továbbra is nemzeti hatáskörben kell maradnia, valamint a hatékony határellenőrzés létrehozásának kérdésében. Rendkívül örömteli dolog számomra, hogy mi, a PPE-DE képviselőcsoport, érvényesíteni tudtuk e kérdésekben vallott álláspontunkat. Magda Kósáné Kovács (PSE). (HU) Köszönöm elnök úr! Európának közös bevándorláspolitikára van szüksége. Tamperétől Hágáig, Claude Moralestől Patrick Goberen át a mai két kiváló jelentésig és köztük a bizottsági kommunikációk – ezek az út különböző állomásai, ahol leszögezhettük már, hogy a szigor önmagában nem érték. Összehangolás és szétválasztás a feladatunk. Össze kell hangolni a migráció komplex jelenségeit – beleértve a csak gazdasági okból érkező, de a határt szabálytalanul átlépő bevándorlókat is – és szétválasztani a menedékkérőket, a bűnözéssel érintkező beszivárgókat és azokat, akiket esetleg maguk a hatóságok tolnak át az illegális térfélre. Mi új tagországok eddig tranzitországok voltunk, de most már célországok is leszünk, és a felelősségünk megnő, hiszen munkaerő-utánpótlásra van szükségünk nekünk is. De nem izomerőre és kizsákmányolandó szürkeállományra, hanem a munkaerőpiacunk utánpótlására. Ezért üdvözlöm azokat a szabályokat, amelyek a munkaerő-piaci helyzetben az ő helyüket is kijelölik. Mint ahogy üdvözlöm a tervét az egységes szabályozásnak és az egységes szabályozásban felvetett eszközöknek. Végül szeretném megerősíteni, hogy a kibocsátó országokkal való együttműködés jelenti az igazi, új emberarcú jövőt, ahol a legális és illegális migráció nem egy életre szóló döntés, nem menekülés a haza és az otthon elől, hanem egy átmeneti időszak, ahol a visszatérésnek a feltételeit a megértéssel és az integrációval kell megalapozni. Köszönöm elnök úr! Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Köszönöm, elnök úr, biztos úr. A Frontex Ügynökség jelentős erőfeszítéseket tesz, de azt kell, hogy mondjam, hogy még messze nem értük el a kívánt eredményeket. A Frontex idén júliusi földközi-tengeri akciója eredményeképpen a hazámba, Máltára érkező bevándorlók száma közel felére csökkent a tavaly júliusi adatokhoz képest. Hihetetlen, de az akció július végén véget ért, aminek következtében augusztusban azt tapasztalhattuk, hogx kétszer annyi bevándorló érkezett, mint tavaly augusztusban. E hónapban tovább folytatódott a Frontex tevékenysége, de még mindig többen érkeznek hozzánk, mint tavaly szeptemberben. Mit jelent mindez, elnök úr? Először is azt, hogy tovább kell erősítenünk a Frontexet; ez az oka, hogy a Parlament a Frontex költségvetésének növelését támogatja, s nem csökkentené azt, ahogy a Tanács tenné. Mindez azt is jelenti, hogy a tagállamok, bár számos csónakot, helikoptert és repülőgépet ígértek a Frontexnek, nem teljesítik felajánlásaikat; azt várom mind a Frontextől, mind a Bizottságtól, hogy a Parlamenttel együtt vegye rá a tagállamokat ígéretük megtartására. Továbbá azt is jelenti mindez, hogy még több munkára van szükség ahhoz, hogy a harmadik országok, mint például Líbia, együttműködjenek velünk a bevándorlással kapcsolatban. Ezenkívül, elnök úr, mindez azt is jelenti, hogy még mindig fellelhető a képmutatás az európai benvándorláspolitikában. Abban mindenki egyetért, hogy elsődleges célnak a Földközi-tengerben fuldoklók életének megmentését kell tekinteni. Nagyon jó, ennek így is kell lennie. De arra a kérdésre, amelyet Málta is feltett, hogy ki fogadja majd jó szívvel az így megmentett embereket, csupán a mélységes csönd a válasz.

33

34

HU


Wolfgang Kreissl-Dörfler (PSE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyszerű, hogy végre felismerték, hogy az illegális bevándorlás leküzdéséhez nem csupán közös erőfeszítésekre, hanem a legális migráció kézben tartására és koordinálására irányuló, közös alapokon nyugvó, átfogó stratégiákra is szükség van, különösen egy határok nélküli Európában. Ennek kidolgozása azonban nem lehet csupán a belügyminiszterek feladata, akik gyorsan megegyeznek az illegális bevándorlók szemben alkalmazandó intézkedésekről; ez a foglalkoztatási és szociális ügyi miniszterek feladata is. Ezért hát üdvözlöm a Tanács és a Bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy bevonja az illetékes szakminisztériumokat, többek közt, például, alkancellárunkat, Müntefering urat is. Tény ugyanis, hogy a legális migráció egyben a munkaerőpiacra, vagyis a szociális biztonsági rendszerekbe való bevándorlást is jelenti. Emellett azonban még intenzívebben kell küzdenünk a migráció kiváltó okai ellen is, amelyek annyi embert sarkallnak arra, hogy a hazájukból való elmeneküléssel keressenek gyógyírt gondterhes helyzetükre. Legális munkalehetőségeket kell teremtenünk. A „kékkártya” és a körkörös migráció az első lépések az efelé vezető helyes úton. A Frontexhez is lenne egy hozzáfűznivalóm: amit itt néhány tagállam művel, az botrányos. A szolidaritásnak, amelyre mindig szükség van, az Európai Unió minden tagállamára egyaránt vonatkoznia kell, nem csak néhányra, a menekülteket pedig, szerintem, egy bizonyos, a későbbiekben megalkotandó szabály szerint az összes tagállam területén kell elhelyezni. Ez nem lehet csupán Málta, a Kanári-szigetek vagy Görögország problémája. Végül pedig, a Frontex csak annyira tud jó lenni, amennyire a tagállamok hagyják. És még egy apró megjegyzés a Frontexhez kapcsolódóan: az ügynökség mindig a görög mitológiából választ nevet a műveleteihez; ennek egyik példája a Nautilus. Az egyik következő műveletnek a Hydra nevet adták, amely számomra kissé visszásnak tűnik. Véleményem szerint a műveletet át kellene keresztelni, mert aki kicsit is járatos a görög mitológiában, tudja, mit jelent e név. (Taps) Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, csak néhány hozzáfűznivalóm lenne, és néhány statisztikai adatra szeretném felhívni a figyelmet. Az Eurostat szerint az európai kontinensre érkezők 45%-a dönt úgy, hogy Spanyolországban marad. Szeptember 21-től szeptember 24. kora reggelig 595 szubszaharai állampolgár ért partot a spanyol tengerparton. Az év eleje óta csak a Kanári-szigetekre 11 000 bevándorló érkezett, közülük 9000 a Hera művelet április 23-i elindítása óta. A Frontex, a Hera, a Hermes, a Nautilus, a Poseidon és a Málta műveletek dacára, a számok azt mutatják, hogy az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnbandáknak megvannak az ellenőrzési rendszereink kijátszásához szükséges eszközeik, és újabb és újabb tengeri útvonalakat vetnek be. Jó példa erre a Kelet-Spanyolország partjait elérő nagyszámú bevándorló vagy az a több mint 4000, Sri Lankáról és Pakisztánból érkező bevándorló, aki Guinea Conakry-ban várja, hogy Európába jöhessen. Ennélfogva elsődleges feladatként kell kezelni a bűnbandák tagjainak azonosítását és letartóztatását célzó műveleteket, valamint a közös nyomozócsoportok létrehozásán keresztül megvalósuló rendőrségi és nemzetközi együttműködés fokozását. A Frontexnek továbbra is, folyamatosan folytatnia kell akcióit a veszélyeztetett területeken. Nagyon fontos, hogy a Tanács keresztülvigye az Európai Határ Menti Őrjárathálózatra vonatkozó javaslatot az ellenőrzési és felügyeleti feladatok ellátásának fokozása érdekében.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Az EU egészének támogatnia kell, és elő kell segítenie az együttműködési megállapodások és a tájékoztató kampányok létrejöttét, s nem csupán nyelvi és szakmai alapon; a származási és tranzitországokkal is tudatni kell, milyen kockázatokat vállalnak a bevándorlók, és tájékoztatni kell őket a halálesetekről is. Végezetül, európai szinten kell koordinálni a bevándorlási politikákat, hogy meg tudjuk előzni a „hívó hatással” bíró engedékeny jogszabályokat és szabályozási folyamatokat. Támogatnunk kell egy nagylelkű, humanitárius menedékpolitikát is, valamint a szükséges nemzetközi védelmet is. Ezzel be is fejezném, elnök úr; az ember nem beszélhet a Tanácsnak 20% szolidaritásról. A Frontex biztosítja a charter hajók, a repülőgépek, az üzemanyag, vagyis minden 80%-át, nem tekintve az amortizációt. A Tanácsnak ennélfogva ösztönöznie kell a 20% szolidaritást, és tartózkodnia kellene attól, hogy kétértelmű kijelentéseket tegyen egy olyan politikával kapcsolatban, amely az egész Európai Uniót érinti. Inger Segelström (PSE). – (SV) Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok a két előadónknak az általuk végzett remek munkáért. Örömömre szolgálnak a tervek, amelyek megpróbálják megnehezíteni azon munkaadók és magánszemélyek életét, akik illegálisan alkalmaznak embereket. Az illegális foglalkoztatás, a háztartási munka és a gyermekgondozás területén, például, leginkább a nőket érinti, közülük is gyakran a bevándorló nőket. De magukon az egyéneken kívül mindez érinti a szociális biztosító és finanszírozó rendszereket, valamint a szóban forgó országokban tapasztalható versenyt is. Annak is nagyon örülök, hogy továbbra is támogatják az emberkereskedelem elleni harcot, különösen a legtöbbször előforduló, a nőket és gyermekeket érintő helyzetekben. Hálás vagyok azért a támogatásért, amely segítségével 10 év alatt felére csökkenthető az áldozatok száma, és reméljük, hogy előbb-utóbb sikerül végleg véget vetni e gyakorlatnak . Másfelől viszont csalódott vagyok, hogy nem kaptam támogatást az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság konzervatív képviselőcsoportjától ahhoz, hogy segítsük a nőket és gyermekeket, hogy felszabadulhassanak, és új életet kezdhessenek. A 29. módosítás megszavazása új lehetőséget kínál a nők és gyermekek támogatására, akár, hogy az Európai Unióban maradhassanak, akár, hogy hazatérhessenek. Tegyék ezt meg, hogy e nőknek is lehessen élete – az emberkereskedelem után. Az is örömmel tölt el, hogy a továbbiakban is nemet mondunk az EU-n kívüli menekülttáborokra. Ami ellen azonban óva inteném magunkat, az a gazdasági migránsok azon munkaereje, amely akkor jelenne meg, ha nem engednénk, hogy a munkavállalók családja, partnere, gyermekei is velük jöjjenek. Ez esetben ugyanis leginkább fiatal férfiak jönnének, amely egyetlen európai uniós tagállam társadalma számára sem lenne előnyös. Az Európai Unió határairól beszélünk. Lényeges, hogy az emberkereskedelemmel, bűnözéssel, drog- és fegyverkereskedelemmel, valamint pénzmosással foglalkozó személyeket kívül tudjuk tartani, ugyanakkor a védelemre szoruló embereket egy emberséges EU-ban tudjuk fogadni. Ők alkotják az Európai Unió gerincét, így nem lehet kizárni őket az Unió közös jövőjéből. a migráció fontos lesz, nem csak nekünk, akik most élünk itt, hanem a jövő generációinak is, ezért el kell érnünk mind a globális jólétet, mind a saját jólétünket. Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) A Tanács soros elnöke, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim, mai vitánk két olyan jelentésen alapul, amelyek két egymást kiegészítő

35

36

HU


megközelítésen alapulnak: a legális migráció politikájának tervén és az illegális bevándorlás elleni harc prioritásain. Óriási hiba lenne az egyiket előtérbe helyezni, a másikról pedig megfeledkezni. E két dolog ugyanannak az érmének a két oldala. A migráció manapság roppant mértékű jelenség. A becslések szerint jelenleg közel 26 millió migráns él az Európai Unióban, legális vagy illegális formában. A migráció olyan jelenség, amely nyilvánvalóan európai dimenziókat ölt, nem csak azért, mert egyik tagállam sem tudja egymaga hatékonyan kezelni, de különösen azért, mert a migrációs politika akár egy tagállam általi valamilyen változtatása kihatással van a migrációs áramlásokra, és azok más tagállamok-béli alakulására is. A Bizottság alelnöke, egyértelműen támogatom a „kékkártya” ötletét, csakúgy, mint az Európai Unióba történő legális migráció feltételeiről és lehetőségeiről szóló széles körű tájékoztatást célzó európai bevándorlási portál létrehozását. Üdvözlöm, hogy a Tanácsban évek óta fennálló patthelyzetet lezárandó, elvetették az egyetlen irányelv alkalmazására vonatkozó stratégiát, és hogy az elkövetkezendő három évben olyan előremutató rendszert készülnek létrehozni, amely négy ágazati irányelv bevezetését foglalja magában. Szeretném hangsúlyozni egy olyan fejlesztési segélypolitika szükségességét, amely magában foglalná a migráció hatékony kezelését célzó, a harmadik országokkal kötendő megállapodásokat. A származási országokkal való együttműködés ugyanis elengedhetetlen az emberkereskedelem és az illegális foglalkoztatás elleni küzdelemben. Végezetül, elnök úr, garantálnunk kell a határaink ellenőrzését, valamint a Frontexhez és a RABITs-hez (gyorsreagálású határvédelmi csapatok) hasonló, rendelkezésünkre álló eszközök használatát, amelyeknek rendelkezésre kell bocsátanunk a működésükhöz szükséges forrásokat. Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) A migráció nem csupán Dél-Európa problémája. Az Európai Unió egészét érinti, beleértve saját hazámat, Lengyelországot is, amely a kontinens észak-keleti részén fekszik. Lengyelország keleti határa az Unió leghosszabb szárazföldi határa, amely biztonságáért mi felelünk. Ezen felül a Frontexnek, amelytől oly sokat várnak, szintén Varsóban van a székhelye. Mivel bizonyos kötelességeket és felelősségeket átruháztunk a Frontexre, azt is biztosítanunk kell, hogy rendelkezésére álljanak mindazok az eszközök és források, amelyek ahhoz kellenek, hogy fel tudjon lépni, és hatékonyan meg tudja védeni a határainkat. Az elmúlt néhány évben közel 3 millió honfitársam hagyta el Lengyelországot. Ők az Unió más tagállamai felé vették az irányt, hogy kihasználják a közös piac elvének lehetőségeit. Mindemellett azonban több ezren érkeztek országunkba a Távol-Keletről, így például Koreából és Vietnamból. De jöttek hozzánk, természetesen Ukrajnából és Fehéroroszországból is. Szükségünk is van ezekre az újonnan érkezőkre. Segítenek Lengyelország építésében. Ezért üdvözlöm hát Grüber asszony és Moreno Sánchez úr beszámolóit, különösen a bevándorlási politikáról szólót, mert annak kitételei a legális bevándorlás csatornáinak megteremtésével civilizáltabbá teszik a bevándorlást. A két beszámoló nagyszerűen kiegészíti egymást. Az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadók elleni büntetőjogi szankciókról gondoskodó irányelvre irányuló javaslattal együtt – amelyen az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelenleg dolgozik – szilárd jogi alapot biztosítanak az Unió bevándorláspolitikájához. Boldog vagyok, hogy a Parlament ilyen fontos szerepet tölt be e tekintetben.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. a bevándorlást nem problémának kellene tekintenünk. Sokkal inkább az öregedő Európa lehetőségét kellene látnunk benne! Ki kellene használnunk a legális úton hozzánk érkezők energiáját és lelkesedését, és be kellene vonnunk őket, hogy új nemzeteket, és közös Európát teremtsünk! Barbara Kudrycka (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, érdemes átgondolni, hová is helyezi a hangsúlyt az illegális bevándorlásról szóló jelentés. Főként a Földközi-tenger térségére koncentrál, valamint túlzott bizalmát fejezi ki a közösségi fellépés eszközei iránt. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a határellenőrzés a tagállamok felelőssége. Ebben a tekintetben azonban még mindig sok függ az adott tagállam szakszolgálatainak felkészültségétől, a szubszidiaritás elvére való hivatkozás és a Frontex léte ellenére. A dél-keleti szárazföldi határ menti helyzet szintén figyelmet, pénzügyi forrásokat és közös fellépést érdemel, még akkor is, ha jelenleg nem ez az illegális bevándorlás legfőbb útvonala. Ráadásul, a schengeni térség bővítése tovább súlyosbíthatja a migrációval összefüggő problémákat. Ez teszi olyan fontos kérdéssé az Unió legális migrációra vonatkozó politikáját. Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk a legális gazdasági migráció kezelésére, először is az Unión belüli munkaerő potenciálját és mobilitását kell hasznosítanunk. A munkaerőpiacnak az új tagállamok állampolgárai előtt való megnyitására vonatkozó átmeneti időszakok meghatározása, valamint ezen intézkedések szelektív feloldása, miszerint csak a magasan képzett munkaerő előtt nyitják meg a munkaerőpiacot, komolyan visszavet minden, a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó közösségi migrációs politikára irányuló lépést. A legális migrációt érintő kulturális és földrajzi tényezők szintén jelentőséggel bírnak. Saját földrajzi helyzetükből, kulturális és nyelvi hasonlóságaikból adódóan a tagállamok nyilvánvalóan hajlanak bizonyos harmadik országokkal kapcsolatos migrációs politika elfogadására. Azokra az országokra utalok itt, amelyek állampolgárai a legkönnyebben integrálódnak az európai kultúrába és értékrendszerbe, mégpedig azért, mert közel állnak egymáshoz, és jól ismerik egymás nyelvét. A legális migráció ennélfogva kétszeres hozzáadott értéket hordoz. Josep Borrell Fontelles (PSE). – (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Földközi-tenger a világ legegyenlőtlenebb határa. A gazdaság és a jövedelem terén a határ két oldalán tapasztalható óriási különbség olyan emberáramlatot generál, amelyet csupán rendőri erővel képtelenség feltartóztatni. 2006 nyarán lehetőségem nyílt gratulálni Frattini biztos úrnak, mivel ő és néhány spanyol halász megmentette Európa becsületét azzal, hogy megmentett egy tengeren hánykódó menekültcsoportot. Majd tanúi voltunk egy szégyenteljes kompromisszumkereső folyamatnak, keresvén, hogy mihez is kezdjünk velük. Egy év elteltével, biztos úr, most jobb helyzetben vagyunk-e e probléma megoldása tekintetében? Meglehetősen lassan haladunk előre, és fejlődésünk sebessége egyáltalán nem felel meg az előttünk álló probléma komolyságának. Ezt a problémát ugyanis nem fogjuk tudni megoldani a származási országok további fejlődése nélkül. Ezt alaposan a fejünkbe kell, hogy véssük. Nem fogjuk tudni megoldani a problémát a származási országok fejlődése nélkül, mivel bár nagy mennyiségű bevándorlóra van szükségünk, nem bírhatunk el a szubszaharai Afrika teljes demográfiai többletével.

37

38

HU


Mi több, amit itt látunk, nem más, mint az egyik oldalon az éhség, a másik oldalon a televíziós szatellit-tányérok szörnyű kombinációja. A konyhában heverő üres tányér és a reményekkel kecsegtető szatellit tányér pedig a lehető legjobb táptalajt biztosítja az illegális bevándorlás számára, amelyet csak úgy tarthatunk kordában, ha hozzájárulunk a származási országok fejlődéséhez, és ha megelőzzük a valódi „hívó hatást”: az illegális foglalkoztatást. (Taps) Philip Bradbourn (PPE-DE). - Elnök úr, a téma, amelyet ma megvitatunk, kétségtelenül óriási jelentőséggel bír Európa számára, és olyan területet érint, ahol minden tagállamnak más-más kihívással kell szembe néznie. Pontosan ebből az okból kifolyólag, akár illegális, akár legális bevándorlásról beszéljünk is, nem szabad az „egy kaptafa” elvét követnünk. A migráció kérdésének minden egyes tagállam szuverén jogának kell maradnia. Pártolom azonban a tagállamok közötti fokozottabb együttműködést ott, ahol meghatározható a közös elvi sík, és ott, ahol ezzel mindenki jól jár. Továbbá, más felszólalókhoz hasonlóan én is szeretném különösen felhívni a Ház figyelmét a Frontex rendszerre, amelybe nemrégiben további 12 millió eurót fektettünk. Ez a rendszer indulása óta szenved attól, hogy vannak tagállamok, akik felajánlottak bizonyos forrásokat, ám nem tesznek eleget vállalt kötelezettségeiknek. A projekt sikeréhez pedig biztosítanunk kell, hogy ezek a beígért források a szervezet rendelkezésre álljanak, úgy és akkor, amikor szükség van rájuk. Ez azonban csupán egy eszköz az illegális bevándorlás megfékezéséért folytatott küzdelemben. Új, innovatív megoldásokat kell keresnünk, mégpedig a gyökereknél, ott, ahonnan a migránsok útjukra indulnak. Célzott kampányokat kell folytatnunk a származás szerinti országokban, és világossá kell tennünk, hogy Európa kapui nem állnak tárva-nyitva. És mindenekelőtt, célzottan kell foglalkoznunk az embercsempészekkel. Az érme másik oldala pedig, hogy a tagállamoknak hatékony hazatelepítési politikákat kell alkalmazniuk az illegális migráció résztvevőinek és szervezőinek elrettentése érdekében. Zárásként pedig hadd foglaljam úgy össze mondanivalómat, hogy együttműködésre, és nem szabályozásra van szükség a tagállamok között. Az „egy kaptafa” elv alkalmazása nem fogja megoldani a bevándorlás okozta problémákat, és abba a csapdába sem szabad beleesnünk, hogy azt azt higgyük, a „több Európa” lesz a megoldás. Louis Grech (PSE). – (MT) Elnök úr, igaz, hogy Frattini biztos úr elmúlt hónapokbeli elkötelezettsége és az, hogy a portugál elnökség nagy hangsúlyt fektet erre a kérdésre, hozott néhány eredményt, dacára a félelmetes bürokráciának és bizonyos tekintetben a szolidaritás kézzel fogható hiányának, amely számos kezdeményezés hatékonyságát késleltette. Ez a drámai kérdés azonban mihamarabb közös európai politikát érdemel, mégpedig olyat, amely sürgősen megoldást keres az alapvető problémákra, úgymint: a tagállamok közti tehermegosztási politikák elfogadása, a Dublin II rendelet felülvizsgálata, ahogy azt a Sánchez jelentés 18. bekezdése is javasolja, megfelelő anyagi vagy más jellegű támogatás, például tőke biztosítása infrastrukturális beruházásokhoz vagy megvalósíthatósági értékelések készítése induló központok, például munkaügyi központok esetében a származási és tranzitországokban, egy kivitelezhető kitoloncolási politika kidolgozása, időszerű integrációs politika kidolgozása, valamint a szervezett bűnözés, többek közt az emberkereskedelem, valamint az idegengyűlölet és rasszizmus elleni harc. Sajnos nincs olyan európai ügynökségünk a Földközi-tenger térségében, amely kidolgozhatná a bevándorlásra és menedékügyre vonatkozó közös politikát. A Frontex

26-09-2007

26-09-2007

HU


sosem lesz képes betölteni a szerepét, ha nem változtatunk lényegesen a hatáskörén. Végezetül, elnök úr, szeretnék köszönetet mondani két előadónknak, akik pontosan megmutatták nekünk, milyen lemaradásban van az Unió ezen a területen. Beszéltek a gyakran politikai elnyomástól, szegénységtől és szervezett bűnözéstől sújtott bevándorlók jogairól és méltóságáról, csakúgy, mint azokról a nehézségekről, amelyekkel a kis tagállamoknak, mint például Máltának kell megküzdenie, amelyek aránytalanul nagy terhet cipelnek, gyakran a szolidaritás teljes hiánya mellett. Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim, Európának két kihívással kell szembe néznie. Egyrészt, tapasztaljuk a népesség öregedését és a demográfiai hanyatlást. Másrészt pedig a fejlődő országokból több százezren, talán több millióan szeretnének belépni az Unió déli és keleti kapuin, legálisan vagy akár illegális úton. Az Európai Uniónak együttesen, összefogva kell megoldást keresnie erre a kérdésre: nincs olyan ország, tekintet nélkül a méretére, amely képes lenne egyedül megoldani ezt a problémát. Ennélfogva üdvözlöm a Bizottság erőfeszítéseit, hogy közös megoldásokat javasoljon, például azt, hogy a Frontex segítségével előzzük meg az illegális bevándorlást. Másik példa a legális bevándorlás szabályozása a kékkártya rendszere vagy a származási országokkal kötendő együttműködési megállapodások segítségével. Azt is üdvözlöm, hogy Frattini biztos úr ma ismét felhívta az Európai Unió azon tagállamait, amelyek még nem nyitották meg munkaerőpiacukat az új tagállamok állampolgárai előtt, hogy a lehető leghamarabb tegyék ezt meg. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon rövid leszek. Ez volt az egyik legteljesebb, legrészletesebb és legátfogóbb vita, amelyen volt szerencsém elnökölni, illetve részt venni, a Tanácsban és itt a Parlamentben. Olyan vita volt, amelyből számos különböző tanácsot és javaslatot lehetett kiszűrni, és lehet, természetesen, hasznosítani, ami véleményem szerint rendkívül fontos és elengedhetetlen ahhoz munkához, amelyet a közeljövőben véghez kell vinnünk. Ennek fényében, úgy érzem, joggal mondhatom, hogy az Európai Uniónak koherens és átfogó stratégiája van a migráció kérdésének kezelésére, és hogy jó úton halad afelé, hogy végre is hajtsa azokat az intézkedéseket, amelyek fizikai és gyakorlati formába öntik majd ezt a stratégiát. Természetesen biztos, hogy lesznek még bizonytalanságok és kételyek, és biztos, hogy szükség lesz egy kicsit több elszántságra is, de hangsúlyoznom kell, hogy az élet során, a ránk váró nehézségek ellenére minden kiegyenlítődik majd. Úgy érzem, jó úton haladunk, és hogy tovább tudunk, és tovább is kell haladnunk a célból, hogy megvalósítsunk egy valóban átfogó migrációs politikát. Véleményünk szerint két lényeges szó alkotja e politika alapját: az emberség és a szolidaritás. Az emberség azért, mert e politika embereken nyugszik, és emberekre irányul. Ezt az Elnökség sohasem felejtheti, és sohasem felejti el. Amint az már elhangzott, olyan emberekről beszélünk, akik azért szeretnének belépni a mi társadalmunkba, mert teljesen jogosan jobb életet szeretnének teremteni maguk és családjuk számára. Ez pedig olyan emberi vágy és kívánság, amelyet teljes mértékben tiszteletben kell tartanunk. A másik alapvető fontosságú szó a szolidaritás, mivel, ahogy az már szintén elhangzott, ez nem olyan kérdés vagy probléma, amelyet egy vagy akár két vagy három tagállam egyedül megoldhat. Olyan problémáról van szó, amely mindenkit érint, ezért hát közös választ kell adnunk rá. Szerencsére, úgy hisszük, egyre inkább tudatosodik bennünk, hogy az európai migrációs politika kialakítása és megvalósítása során össze kell hoznunk a két említett felfogást, az emberséget és a szolidaritást.

39

40

HU


Az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében már felállítottunk egy közös szervezetet, a Frontex ügynökséget, amely immár két éve működik. Ez alatt az idő alatt megtette első lépéseit, és, véleményünk szerint, néhány nehézség ellenére, jól vizsgázott. Nyilvánvaló, hogy igyekeznünk kell még jobban felszerelni, hogy rendelkezésére álljanak a szükséges eszközök, hogy még hatékonyabban, gyorsabban és pontosabban valósíthassa meg azokat a célokat, amelyek elérése érdekében létrehoztuk. Mindazonáltal, úgy véljük, hogy ez a közös eszköz az eddigiekben is bebizonyította, szükséges és helyes volt létrehozni. A legális migrációval összefüggésben nagyon helyesen említésre került ma, hogy fokoznunk kell a harmadik országokkal folytatott párbeszédet, különösen azokkal az országokkal, ahonnan a migrációs áramlatok erednek. Ez a párbeszéd kétségkívül alapvető jelentőséggel bír, és ahogy el is hangzott, s amivel én is mélyen egyetértek, a migrációs áramlások gyökerét jelentő kiváltó okok átgondolása, elemzése és bizonyos módon való kezelése nélkül sohasem találhatunk tartós megoldást erre a problémára. Megkezdtük e témában a párbeszédet Afrikával, és reméljük, hogy a következő Európa-Afrika csúcson fontos eredményeket is elérünk majd a migráció kérdésén belül a legális migráció és a származási országokkal a migrációról folytatott párbeszéd terén. A portugál elnökség hat hónapos tevékenysége során magas prioritású kérdésként kezeli a migráció ügyét. A Bizottság szintén aktívan foglalkozott e kérdéssel, és elénk is tárt néhány nagyon érdekes javaslatot. Ezeket mind meg fogjuk vitatni elnökségünk idején, mely időszak alatt, ahogy már említettem, reményeink szerint, jelentős előrelépéseket fogunk tenni. Összefoglalva, tehát, a nehézségek, az előttünk álló komoly problémák ellenére úgy érezzük, jó irányba haladunk. Bizonyos pontokon talán még eltökéltebbnek kell lennünk. Itt-ott talán még gyorsabbnak kell lennünk, de úgy vélem, hogy aki jóhiszeműen szemléli a történteket, nem tagadhatja, hogy sokat tettünk e téren az elmúlt évek alatt. A Tanács természetesen üdvözli, és ösztönzi az Európai Parlamenttel folytatott vitát. Felmerült ma az együttdöntés és a reformszerződés kérdése is. Amint azt Önök is tudják, a reformszerződés olyan felhatalmazáson nyugszik, amelyet az Európai Tanács és minden tagállam elfogadott. Az effajta döntéseket, természetesen a tagállamoknak, s nem egyedül az elnökségnek kell meghoznia. Mindenesetre, én úgy hiszem, hogy a reformszerződés, csakúgy, mint az alkotmányszerződés, rendkívül fontos lépéseket tesz az együttdöntési eljárás kiterjesztése felé, az Európai Unió számos jogalkotási kezdeményezése terén. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is mindenkinek hálás vagyok, aki hozzászólt ehhez a rendkívül fontos vitához. Úgy vélem, Európának valóban össze kell fognia e globális jelenség kezelésével kapcsolatban, amely több millió gyermeket, nőt és férfit érint, és hatással van minden kontinensre. Mindenekelőtt elhangzott – és én egyetértek vele –, hogy le kell győznünk a törvénytelen viselkedést, vagyis fel kell lépnünk az emberkereskedők és azok ellen, akik kihasználják az illegális bevándorlókat, és be kell vezetnünk egy olyan hazatelepítési politikát, amely egyfelől hiteles, másfelől tiszteletben tartja a minden egyes ember személyes jogait és emberi méltóságát. Az Európai Unió már eddig is végzett hazatelepítést, és erre ezek után is sor fog kerülni. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hazatelepítési kezdeményezések gyakran kerülnek az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága elé, hogy ezúton biztosítsuk az emberi jogok tiszteletben tartásának maximális átláthatóságát. Úgy vélem, az európai politikának össze kell kötnie a segítséget, az emberi jogok tiszteletét, az Afrikával kapcsolatos kereskedelmi politikát és a bevándorlást. Mélyen egyetértek

26-09-2007

26-09-2007

HU


Watson úr ezen országokat illető bölcs szavaival, miszerint „vagy az áruikat fogadjuk be, vagy az állampolgáraikat”. Ezen mindenképpen el kell gondolkodnunk, különösen azért, mert átfogó stratégiára van szükségünk, és mivel nem zárhatjuk ki sem a kereskedelmi kapcsolatokat sem az Afrikának általunk nyújtott fejlesztési segélypolitikát. Szintén lényegi kérdés a külső határok ellenőrzése. Önök közül is említették néhányan, s voltak, akik kétségeiket fejezték ki ezzel kapcsolatban. Én úgy vélem, hogy a Frontex megérdemli a támogatást. Megérdemli a támogatást, mert, ahogy az idén nyáron is történt, nem csak hogy emberéleteket mentettek, amelyek a segítség nélkül elvesztek volna, de a Frontex emberei sokakat le is tartóztattak: 400 főt, mégpedig emberkereskedő szervezetek tagjait, akiket letartóztatásuk után átadtak az illetékes hatóságoknak. Ez igen nagy szám, tekintve, hogy kizárólag az elmúlt nyárra vonatkozik. Így hát remélem, hogy a tisztelt Ház felismeri annak szükségességét, hogy a 2008-as költségvetésben kiegészítő forrásokat biztosítsunk a Frontex részére. Tudok arról a módosításról, amely célja a Frontex működési költségei 30%-ának azonnali befagyasztása. Remélem azonban, hogy azt a javaslatot újragondolják, és hogy az ügynökség költségvetését inkább növelni fogják, azzal, hogy szigorúan ellenőrzik, és komoly felelősséggel döntenek a kiadásokról. Természetesen többször is szóba került a gazdasági migráció. A részletes javaslat, amelyet az európai munkavállalási engedéllyel kapcsolatban készíteni fogok, egész biztos, hogy nem fogja azt jelenteni, hogy Brüsszelben akarnánk eldönteni, mely országnak hány bevándorlóra van szüksége. Ennek meghatározása minden egyes tagállam kormányának és munkaerőpiacának hatáskörében marad – így hát szeretném megnyugtatni mindazokat, akikben ezzel kapcsolatban merültek fel kérdések vagy kételyek. Más szóval tehát, minden tagállam szabadon eldöntheti, hány főre van szüksége a közösségen kívülről érkező munkavállalók mely kategóriájából. Egyetlen dolog van azonban, hölgyeim és uraim, amit egyetlen tagállam sem tehet meg: az, hogy kijelenti, hogy semennyire sincs szüksége, majd továbbra is szemet huny az illegális bevándorlás és a be nem jelentett foglalkoztatottak kihasználása fölött. Ez nem történhet meg, mert európai uniós szabályokat fogunk alkotni. A bevándorlás kérdése mindenképpen fölveti azt az általános értéket, amelyet Önök közül is többen említettek: a népek közti mobilitást. Hiszem, hogy vannak lehetőségek, de vannak jogok is. A jogok pedig mindig felelősséggel is járnak. Az olyan politika elképzelhetetlen, amely jogokat ad, ám nem ró ki felelősségeket. Nem tudjuk, és nem is szeretnénk ráerőltetni saját, uniós jogszabályainkat és támogatásainkat senki másra, aki azokkal nem ért egyet. Ezt mindenképpen világossá kell tennünk: a mi elképzelésünk, a mi intézkedéseink, a mi partnerségünk. Egy széles körű megállapodás, amelyet azokkal az országokkal köthetünk, ahonnan a bevándorlók érkeznek, és amelyeken keresztül hozzánk eljutnak. Egy efféle megegyezésnek tartalmaznia kell – és ez lényegi szempont –, hogy a mi területünkön mindenki tartsa teljes tiszteletben a törvényeinket, az alapvető jogokat, valamint feltétlen és egyetemes értékeinket: az életet, minden nő és férfi méltóságát és az egyén tiszteletben tartását. És ezzel el is érkeztem az integrációhoz. A bevándorlók integrálása azt jelenti, hogy tiszteletet mutatunk az ő kulturális és vallási hátterük iránt, hiszen ők mindannyiunk gazdagodásának egyik forrását jelentik. Az integráció ugyanakkor azt is maga után vonja, hogy ők is tiszteljék a mi hagyományainkat, hátterünket, kultúránkat és vallásunkat. Ezért látom én úgy, hogy az integráció mindkét fél részvételét jelenti.

41

42

HU


Egészen őszinte leszek: törvényekkel mi sem integrálhatjuk azokat, akik saját maguk nem akarnak beilleszkedni, azokat, akik nem állnak készen a tovább lépésre, azokat, akik úgy gondolják, hogy Európa továbbra is kész szemet hunyni a kényszerházasságok és a többnejűség fölött. Az efféle dolgok a mi törvényeink és a mi egyetemes értékeink fényében elfogadhatatlanok. Mindez tehát azt jelenti, hogy oktatásra, nyelvtanításra, szakmai képzésre van szükség, azt jelenti, hogy legális foglalkoztatásra van szükség, és hogy a törvénytelen dolgok elutasítására van szükség. Azt jelenti, hogy erős kézzel kell bánni a törvénytelenséggel. Valaki már kifejtette a következő gondolatot, amellyel én is mélységesen egyetértek: a bűncselekményeket elkövető bevándorlók a legnagyobb ellenségei azoknak a becsületes bevándorlóknak, akik tisztességes módon dolgoznak és keresik a kenyerüket. Épp ezért kell elmagyaráznunk politikánkat az állampolgárainknak, akik tele vannak aggodalommal: el kell mondanunk, hogy nem magától a bevándorlástól kell tartaniuk, hanem azoktól, akik bűncselekményeket követnek el. Az pedig a mi feladatunk, hogy megbüntessük mindazokat, akik bűncselekményeket követnek el, máskülönben a bevándorlás tekintetében nem teszünk különbséget a polgáraink előtt, és ezáltal elmulasztjuk kezelni az ezzel kapcsolatos félelmeket és aggodalmakat, amelyek rasszizmushoz és idegengyűlölethez vezetnek, amely félelmetes, ám egyre szélesebb körben terjedő jelenség az Európai Unión belül. Végezetül, elnök úr, a politikusoknak döntéseket kell hozniuk. Úgy vélem, nekünk amellett kell döntenünk, hogy átfogó megegyezéseket kössünk a jogokról és kötelességekről, a velünk egyenlő partnereinkkel. Ennek nem úgy kell történnie, hogy az egyik fél diktálja a feltételeket, a másik fél pedig elfogadja azokat; és nekünk sem kellene olyasmit magunkra vállalni, amely szerintünk elfogadhatatlan. Erre van szükség, mivel az emberi méltóságról és az emberi jogokról van szó, s nem pedig a gazdaság vagy a bürokrácia gyógyírjáról. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap déli 12 órakor kerül sor. (Az ülést délelőtt 11.45-kor felfüggesztik, majd 12 órakor újból megnyitják.) Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) Az illegális bevándorlás némileg paradox fogalom. Én egy olyan politikai rendszerben nőttem fel, amelyben bizonyos terminusok eleve pozitív vagy negatív megítélés alá estek a hatalmon lévők és propagandájuk szerint. Így például, a nemzetközi a pozitív, a kozmopolita a negatív kategóriába esett. Óvakodnunk kell, nehogy most mi is ehhez hasonló szemantikai csapdába essünk. Mivel az idegengyűlölet rossz, aligha gondolhatja bárki, hogy az jó egy országnak, vagy az Európai Uniónak, ha védi magát az illegális bevándorlás ellen. Ez sokkal inkább a szükséges rossz. Szülővárosomban, Poznanban a következő feliratot olvastam egy falon: „Senki sem illegális”. Olykor érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni, hogy egy emberi lény lehet-e illegális. Nem csak az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger környékén teszik az emberek kockára az életüket, hogy átlépjék az Európai Unió határát. A múlt héten egy csecsen nő és három kislánya vesztette életét az ukrán-lengyel határon. Az otthonukat sújtó tragédia elől próbáltak elmenekülni. Aligha meglepő, hogy az emberek menekülnek Csecsenföldről, és készek akár az életüket is áldozni ezért.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Valóságos probléma, hogy több millió bevándorló van Európában, aki illegális úton érkezett az Unióba. Mialatt azonban igyekszünk megtalálni a megoldást, az európai integráció alapját képező egyetemes értékekről sem szabad megfeledkeznünk. Azt is észben kell tartanunk, hogy a bevándorlás önmagában véve nem negatív jelenség, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag sem, hogy egyetlen ember sem negatív jelenség. Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! Tisztelt elnök Úr! Miközben a harmadik világból érkező képzetlen bevándorlók 85 százaléka az Európai Unióban él és csak 5 százalékuk megy az USA-ba, a jól kvalifikáltaknak csupán 5 százaléka jut el az öreg kontinens valamelyik országába, míg több mint felét az amerikai gazdaság szippantja fel. Örömömre szolgál, hogy Lilli Gruber asszony jelentése többek között ennek a folyamatnak a megállítására, valamint megfordítására törekszik. Úgy gondolom, meg kell találnunk a jól kvalifikált munkaerő ösztönzésének lehetőségeit, de egyúttal el kell kerülnünk a fejlődő országok „agyelszívását” is. Fontos lenne ezért a „magasan képzett munkavállalók” fogalmának meghatározása, így időszerű lenne a Közösségen belül a képzettségek standardizálása, közös kritériumainak kialakítása. Nem támogatom ezúttal a Bizottság: „a több jobb” elvének alkalmazását és egyetértek az öt irányelv összevonásával. A kevesebb bürokrácia a jól kvalifikált munkavállalóknak is nagyobb vonzerőt jelent majd. Az irányelv(ek) meghozatala előtt mindenekelőtt javasolnám egy, a szociális szempontokat is figyelembe vevő hatásvizsgálat létrehozását. A vizsgálat elősegítheti, hogy a létrejövő jogszabály a polgárok valódi érdekeit képviselve eurómilliókat takarítson meg az Uniónak. Frattini úr javaslata, egy legális belépési kvótacsomag bevezetésére, úgy gondolom, megfelelő lehet majd az illegális migráció Unión belüli visszaszorításához, de hatékonyabb ellenőrzéséhez vezethet a harmadik országok számára is. A jelentésben támogatott EU zöldkártya helyett, úgy vélem, hogy az új kékkártya jobban beváltja majd a legális bevándorlással kapcsolatos reményeket. ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök 3. Köszöntések Elnök. − Szeretném köszönteni Satguru Baba Ji őszentségét és küldöttségét, akik a hivatalos galérián foglalnak helyet. Őszentsége a Sant Nirankari Misszió, más néven az Egyetemes Testvériség spirituális vezetője. A misszió azon a hiten alapszik, mely szerint az igaz vallás összeköt, és sohasem szétválaszt. Őszentsége Európába látogatott, ahová elhozta a misszió üzenetét, miszerint az emberség az egyedüli vallás. Mai parlamenti látogatása és Pöttering elnök úrral való találkozója jelenlegi missziójának része, amelynek célja, hogy harmóniát és megértést teremtsen a kultúrák és vallások között. Üdvözöljük hát, és kívánjuk neki, hogy járjon mindebben sikerrel. (Taps)

43

44

HU


4. A bukaresti (Románia) Szent József (Sfântul Iosif) római katolikus katedrális – veszélyben forgó történelmi és építészeti műemlék – védelmére hozandó intézkedések szükségessége (írásbeli nyilatkozat: lásd a jegyzőkönyvet * * * Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, Pöttering elnök úr tegnap arra kért bennünket, hogy pontosan jelenjünk meg a szavazáson. Sokan megpróbáltuk, de az épületben lévő liftek képtelenek biztosítani, hogy kollégáink idejében leérjenek a felsőbb emeletekről. Talán tehetnének valamit ez ügyben, vagy csengethetnének egy kicsivel korábban. Elnök. − Nos, Rack úr, ne aggódjon: ma is pontosan déli 12 órakor kezdtünk, most pedig 12:04 van, úgyhogy nem vagyunk nagy késésben. 5. Az új európai parlamenti képviselők mandátumának ellenőrzése Giuseppe Gargani (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Jogi Bizottság felhatalmazott, hogy rövid szóbeli beszámolót tartsak. A szeptember 10–11-i ülésünkön ellenőriztük a 18 bolgár képviselő mandátumát, valamint azét a további 7 képviselőjét, akiket az illetékes nemzeti hatóságok jelöltek az időközben távozó képviselők helyett. A szokásos dokumentumok és a csatolt jegyzőkönyvek ellenőrzése után megbizonyosodtunk afelől, hogy az összeférhetetlenségi nyilatkozatok rendben vannak, és az anyagi érdekeltségről szóló nyilatkozatokat a képviselők aláírták. Ennélfogva, úgy hiszem, a teljes Ház nevében üdvözölhetem a 18 és további 7 bolgár képviselőtársunkat, akikkel immár teljes lesz Európánk képviselete. Kívánjuk, hogy legyen része szívélyes fogadtatásban mindannyiuknak, akik ezentúl velünk együtt részt vesznek az Európai Parlament munkájában. Elnök. − Köszönjük, Gargani úr. E mandátumokat tehát ezennel jóváhagyták. Sok sikert kívánunk az új képviselőtársaknak. 6. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben) 6.1. Európai Technológiai Intézet (szavazás) - Jelentés: Paasilinna (A6-0293/2007) 6.2. Az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójoga az európai választásokon (szavazás) - Jelentés: Duff (A6-0267/2007) - A szavazás előtt: Andrew Duff (ALDE), előadó . – Elnök úr, a jelentés támogatja a Bizottság azon javaslatát, miszerint egyszerűsíteni kell annak folyamatát, hogy valaki a tartózkodása szerinti államban jelöltként induljon, vagy szavazzon az európai parlamenti választásokon. A javaslat teljes

26-09-2007

26-09-2007

HU


mértékben tiszteletben tartja a nemzeti jogot és gyakorlatot, valamint támogatja a határokon átnyúló demokrácia jövőbeni kiterjesztése melletti érveket. Arra kérem a képviselőtársakat, hogy módosítás nélkül támogassák a bizottsági állásfoglalást. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . – (FR) Elnök úr, szeretném megköszönni előadónknak, Duff úrnak, hogy ilyen, elképzelésekben gazdag beszámolót készített. Az Európai Parlament által javasolt módosítások közül néhány messze túlmutat azon, amit a Bizottság javasol bizonyos, az irányelv alkalmazásával kapcsolatos adminisztratív nehézségek leküzdése céljából, amelyek a 2004-es választásokról szóló jelentésben nyertek megállapítást . Mindazonáltal teljes mértékben megértem, mi motiválta a Parlament néhány módosítását – sőt, ezeket a Bizottság is támogatja –, különösen, azt tartom szükségesnek, hogy javítsuk a polgárok európai választásokon való részvételi arányát, valamint az európai parlamenti választások európai jellegét. Mindez összefügg a kettős jelöltség kizárását illető kérdésekkel, amelyet az egyik módosítás szeretne megszüntetni, valamint az automatikus folyamattal, amely a jelöltként indulás jogának elvesztésével járna. A Bizottság ennélfogva támogatja e kérdések még részletesebb vizsgálatát, ha szükséges, egy megfelelő tanulmány elkészítésével, amely folyamatba természetesen az Európai Parlamentet is bevonnánk. A fenti kérdéseket, ha szükséges, a tájékoztatási intézményközi csoport is megvitathatná, amely jelenleg annak lehetséges módjait vizsgálja, hogyan lehetne hatékonyabb tájékoztatást nyújtani a 2009-es európai választásokkal kapcsolatban. Richard Corbett (PSE). - Elnök úr, ügyrendi indítvánnyal élnék, mert úgy látom, hogy az ALDE képviselőcsoport külön szavazást kért minden egyes, az erre a jelentésre vonatkozó módosítással kapcsolatban. Az eljárási szabályzat értelmében módosítást csak csoport nyújthat be. Azt szerettem volna megtudni, hogy ez valóban a csoport nevében történt-e, vagy csak a csoport egy tagja állítja, hogy a csoport nevében jár el. Elnök. − Corbett úr, itt van az arra vonatkozó bizonyíték, hogy a csoport kérése volt, úgyhogy minden rendben van. Sajnálom, de minden rendben van! (Nevetés) 6.3. Területpihentetés 2008-ban (szavazás) - Tanácsi rendeletre irányuló javaslat – Területpihentetés 2008-ban (C6-0302/2007) 6.4. Kínában készült veszélyes játékok (szavazás) - Állásfoglalás: B6-0351/2007 6.5. Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé (szavazás) - Jelentés: Saryusz-Wolski (A6-0312/2007) 6.6. Legális bevándorlás (szavazás) - Jelentés: Gruber (A6-0322/2007)

45

46

HU


- A 19. módosításra vonatkozó szavazás után: Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szerettem volna még a szavazás előtt felszólalni. Az eljárási szabályzat 150. pontja értelmében szólok. Tekintettel arra, hogy 19. módosításunk ugyanaz, mint a PPE-DE képviselőcsoport 1. módosítása, az UEN képviselőcsoport visszavonja módosítását, és szeretné társaláíróként aláírni az Európai Néppárt és az Európai Demokraták 1. módosítását. 6.7. A harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem (szavazás) - Jelentés: Moreno Sánchez (A6-0323/2007) 7. A szavazáshoz fűzött indokolások - Jelentés: Paasilinna (A6-0293/2007) Jaroslav Zvěřina (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én nem támogattam az Európai Technológiai Intézet létrehozására irányuló javaslatot. Ahogy Önök közül a legtöbben, természetesen én is szeretném, hogy az Európai Unió még több találmányt és szabadalmat fogadjon el és hozzon létre. Az e javaslatról szóló vitát hallgatva azonban nem hiszem, még egy intézmény felállítása lenne a következő, helyes irányba tett lépés. Egyetemeink és kutató intézeteink így nem jutnak több pénzhez; sőt, eggyel több intézménnyel kell felvenniük a harcot a kutatási támogatásokért. Továbbá, hiába szavazzuk is meg a tiszteletre méltó intézményt, ez még nem hoz létre egy újabb, szuper-tudósokból álló csoportot. Ezt az intézetet olyan kutatók vezetik majd, akik azokat az egyetemeket hagyják el, ahol most tevékenykednek. Ennélfogva úgy vélem, ha az itt szóban forgó összegeket, már ha elő tudjuk teremteni őket, a már meglévő, elsőrangú kutatócsoportoknak adjuk inkább oda, kutatási támogatás formájában. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Ha a tudomány és a technológia terén szeretnénk megelőzni az Egyesült Államokat, Japánt és a világ többi vezetőjét, és ha azt szeretnénk, hogy Európa hangadó legyen, akkor meg kell teremtenünk ennek az előfeltételeit. A kiválósági központokban minden feltételnek és előfeltételnek rendelkezésre kell állnia. Az Európai Technológiai Intézet létrehozása helyes irányba vezet. Szégyen, hogy eddig is halogattuk ezt a döntést. Hiszem, hogy az intézet anyagi fedezetének megteremtése körüli problémákat sikerül majd megnyugtatóan megoldani. Támogatom a köz- és magánszféra közti partnerség elve szerinti közös finanszírozás gondolatát is, úgy, ahogy arra az Egyesült Államokbeli kutatóintézetek esetében is látjuk. Szeretném, ha az új tagállamok tudósai és kutatói is bekerülnének a kutatócsoportokba, valamint, ha a vezetőtestületet az Európai Parlament ellenőrizné. A kutatások célkitűzéseinek tükrözniük kellene a hetedik tudományos és kutatási keretprogramot, és csak az embrionális őssejtekkel folytatott kísérleteket nem kellene azon országok adófizetőinek pénzéből finanszírozni, ahol az effajta kísérlet illegális. Tomáš Zatloukal (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, engedjen meg egy megjegyzést az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról szóló szavazással kapcsolatban. Én a javaslat mellett szavaztam, mert ez az első alkalom, hogy egy olyan rendszerről volt szó, amely összekapcsolja a kutatást, az oktatást és az üzleti szférát.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ez alapvető fontosságú projekt az európai innováció területén, és mint más hasonló projektek, ez sem jár gond nélkül – jelen esetben leginkább anyagi gond nélkül. Mindemellett azonban, az intézet létrehozására és az arra irányuló javaslat, hogy elegendő teret kapjon ahhoz, hogy okot adjon majdani létére, megérdemli a támogatásunkat. Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Elnök úr, szeretnék szólni néhány szót az Európai Technológiai Intézettel kapcsolatban. Először is, szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Paasilinna úrnak. Kiváló munkát végzett. Tudom, hogy az oktatás, a kutatás és ehhez hasonló területek kiváló szakértője. Ez egy rendkívül ambiciózus projekt, ennek ellenére azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha mi itt az Európai Unióban új intézményeket hozunk létre, fontos lehet, hogy mielőtt így teszünk, megbizonyosodjunk afelől, hogy a már meglévő intézményeink is elegendő támogatáshoz jutnak. Vagyis azt is biztosítanunk kell, hogy a meglévő egyetemek hálózata elegendő támogatásban részesülnek ahhoz, hogy új kutatásokba fogjanak. A szavazáskor Paasilinna úr javaslata mellett voksoltam, de arra szeretném kérni a Parlamentet, hogy fontolja meg, hogy a meglévő kutatási közösségeknek is hozzá kell tudni jutniuk az őket megillető támogatásokhoz, és hogy ez az új intézmény nem nyelheti el az eredetileg nekik szánt pénzösszegeket. Szeretném, ha ezt rögzítenék, és a döntés meghozatalakor figyelembe vennék. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én a Paasilinna-jelentés mellett voksoltam az Európai Technológiai Intézetet illetően, mert úgy vélem, az innováció, a kutatás és az oktatás összhangjának köszönhetően ez döntő hozzájárulás volna az európai gazdaság versenyképességének növeléséhez. Ennélfogva tehát támogatom az előadó arra irányuló javaslatait, hogy pontosan meg kell határozni a jövőbeni Európai Technológiai Intézet finanszírozásának forrásait, hogy az intézet amilyen hamar csak lehet, megkezdhesse működését, és sikeresen betölthesse funkcióját, nem úgy, mint a lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzések. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Figyelembe véve különböző kutatási szervezetek véleményét, meglehetősen kritikusan szemléljük az Európai Technológiai Intézet létrehozását. A múlt évben, például, az Európai Kutató Egyetemek Ligája közzétett egy tanulmányt, amelyben arra jutott, hogy az Európai Technológiai Intézet ötlete „téves és kudarcra ítélt”. Az Euroscience, amely egy európai tudósokat és politikai szakértőket tömörítő szervezet „politikailag motivált elképzelés”-nek nevezte, amely „rossz feltevésen alapszik”. Az Egyesült Királyság tudományos tanácsadója, Robert May szerint „egy az innovációval kapcsolatos félreértésen alapszik”. Ez egy virtuális intézet lesz, amely olyan tudósokból áll, akik az EU különböző egyetemein, kutatólaboratóriumaiban és vállalatainál dolgoznak, és az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem ad ki minősítéseket. Miután különböző országok is helyet akartak biztosítani számára, az intézet végül is egyfajta virtuális hely lett, ahol különböző területeken dolgozó tudományos közösségek konzultálhatnak egymással. Az Európai Parlament nemrégiben fogadta el a Bizottság javaslatának néhány módosítását, de véleményünk szerint ezek nem elegendőek ahhoz, hogy kiegyenesítsenek valamit, ami ilyen görbén jött a világra. Ami az intézet finanszírozását illeti, az egyik lehetőség a közösségi költségvetés, többek közt a kutatásra elkülönített összegek, amely megoldás végül lehet, hogy ismét csak a fejlettebb országok támogatását jelentené, ami tovább súlyosbítaná az egyenlőtlenségeket.

47

48

HU


Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, az Európai Technológiai Intézet elképzelése átalakult az arról szóló heves vita folytán, hogy hogyan kellene elősegíteni az innovációt az Európai Unióban. Az első elképzelések szerint az Intézet a Massachusettsi Technológiai Intézet európai megfelelője lett volna, amely a lisszaboni stratégia keretében jött volna létre. Más szóval, az Egyesült Államokkal folytatott versengésünk stratégiájának részét képezte volna. Jelenlegi, gyorsan változó globális környezetünkben most azonban inkább a tudományos és innovációs társulások, a TIT-ek hálózatában gondolkodunk, amelyeket egy központi testület irányítana. Ez tűnik ki az Európai Parlament által a 2008-as költségvetési tervezethez benyújtott két módosításban szereplő két külön költségvetési vonal elválasztásából (külön finanszírozás a hálózat és az irányító testület számára). Úgy tűnik, kissé közelebb kerültünk a vállalkozás finanszírozási problémáinak megoldásához, mióta az Európai Bizottság javaslatot tett a 2007-2013 közti időszak pénzügyi perspektívájának áttekintésére, nevezetesen az 1A költségvetési tétel emelésére a többi tétel csökkentése mellett. Ez újfent megerősíti, hogy a Parlament nem tévedett, amikor rámutatott a lisszaboni stratégia célkitűzései számára elkülönített költségvetési források indokolatlanul csekély voltára. Szeretném támogatni Wrocław azon szándékát, hogy otthont adjon az Európai Technológiai Intézet központjának. Rá kell mutatnom azonban, hogy a K&F jobb támogatása és egy új intézet létrehozása önmagában még nem biztosítja, hogy Európa versenyképes és innovatív legyen. Ezt az üzleti kultúra fejlődése, a kockázatvállalási készség, valamint a kutatási és fejlesztési körök és a magánvállalkozások közti gyakorlati kapcsolatok kialakulása fogja meghatározni. Erika Mann (PSE), írásban. − (DE) Véleményem szerint az Európai Technológiai Intézet (ETI) ötletéhez hiba ragaszkodni. A bemutatott érvek egyike sem meggyőző, hiszen mind téves feltételezéseken alapszik. 1. Már Barroso úr, a Bizottság elnöke eredeti elképzelése, miszerint hozzuk létre az amerikai Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) európai megfelelőjét, is nélkülözött minden realitást, de a mai szavazásra bemutatott javaslat még annál is rosszabb. A MIT-et rengeteg pénzből és különféle támogatások összességével hozták létre. Európában viszont már most is világszínvonalú kutatás folyik számos „mini-MIT”-ben. Európa dilemmája nem más, mint az innováció és az első osztályú kutatás elégtelen pénzügyi és eszmei támogatása. 2. A javasolt 309 millió EUR támogatás, amely a költségvetési tartalékból kerülne kifizetésre, akadályozza más parlamenti kezdeményezések, mint például a stratégiai fontosságú Galileo projekt kivitelezését. A finanszírozási javaslat a becsült költségvetésnek csupán az egy nyolcadát biztosítaná, ezért nem is jelent megfelelő ösztönző erőt semmilyen komolyabb kiegészítő magánkezdeményezés számára. A BP, például, 500 millió USD-t fektetett a bioüzemanyag-szektorba, csak az Egyesült Államokbeli Berkeley-ben. 3) Saját, bőséges finanszírozási források és a már meglévő világszínvonalú európai intézeteknek nyújtandó támogatások birtokában az ETI-nek szép kilátásai lennének a sikerre. Az EU követhetné, például, a kanadai modellt, és létrehozhatna egy olyan innovációs alapot, amelyet az év végén a költségvetésben maradt pénzekből finanszírozhatna. 4. A tervbe vett hálózatinfrastruktúra egy virtuális, nemzetek feletti intézet, amelynek semmiféle valós jelentősége nem lenne sem Európa, sem a világ kutatási palettáján. Szerencsétlen, és bürokratikus kompromisszum lenne. Ebből kifolyólag a javaslat ellen szavaztam.

26-09-2007

26-09-2007

HU


David Martin (PSE), írásban . − Elviekben támogatom az Európai Technológiai Intézet ötletét. Az állásfoglalással kapcsolatban azonban tartózkodtam, mert úgy vélem, még nem rendelkeztünk kielégítő módon az intézet a célkitűzéseiről, vezetéséről és finanszírozásáról. Pierre Pribetich (PSE), írásban . – (FR) Szeptember 25-én, kedden, támogattam Reino Paasilinna kollégámat, és az Európai Technológiai Intézet (ETI) létrehozása mellett voksoltam. Ez a jelentés azt a valós igényt tükrözi, hogy haladjunk a tudásalapú társadalom felé. Az ehhez szükséges eszközök rendelkezésre állásának megszervezése, az Európai Unión belül, az innováció, a kutatás és az oktatás integrációjának elősegítése végül is stimulálni fogja az európai gazdaságon belüli versenyképességet. Az ETI tevékenységét egy tudományos és adminisztratív személyzetből álló igazgató testület fogja irányítani. Ez a testület jelöli majd ki az intézet stratégiai prioritásaiért felelős tudományos és innovációs társulásokat, a TIT-eket. Ugyanakkor azonban, sajnálatra méltó, hogy a projektre előirányzott pénzügyi források némiképp szűkösek. Ez hosszútávon ezen ígéretes kezdeményezés vesztét okozhatja. Mindannyiunknak tisztában kell lennünk annak az alapvető fontosságával, hogy olyan közösségi projekteket indítsunk az Európai Unióban, amelyek biztosítják az Unió lisszaboni stratégiában lefektetett, elvárt fejlődését. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Európai Unió valódi válaszút elé érkezett a világ többi részéhez mért versenyképességi kapacitása tekintetében. Annak ellenére, hogy számos vonzerővel rendelkezünk – legyen az történelmi, kulturális, gazdasági vagy turisztikai –, nem menekülhetünk az újonnan feltörő, ázsiai gazdaságok által diktált globális verseny kihívásai elől. Jelenleg megkérdőjelezhető, hogy képesek vagyunk-e vonzó környezetet biztosítani a tudás és az innováció számára. Úgy hiszem, hogy az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról tartott szavazás fontos lépés gazdaságunknak az innováció, a kutatás és az oktatás hármasa alapján nyugvó növelése és fejlesztése érdekében tett európai fellépések keretének megteremtése felé. Hiszem, hogy nem az alacsony béreknek, vagy az olcsó munkaerőnek kell vonzóvá tennie az EU-t a befektetések és a növekvő vállalatok számára. Azoké a vállalatoké a jövő, amelyek megértik, hogy a lakosság magas fokú képzésébe érdemes befektetniük, azáltal, hogy elősegítik a társadalom, valamint az ipar és a vállalatok közötti interakciót, hogy magas minőségű és nagymértékben innovatív választ tudjanak adni a piacok dinamikus és egyre többet követelő szükségleteire. Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) Amikor az Európai Bizottság javaslatot tett az Európai Technológiai Intézet (ETI) létrehozására, az volt az eredeti elképzelése, hogy egy új felsőoktatási, kutatási és innovációs kiválósági központot hozzon létre. Ezt az elképzelést azonban meghiúsította a finanszírozás meglehetősen problémás kérdése, amelyre eleddig sem kielégítő, sem hosszú távú megoldást nem sikerült még találni. Ez különösen okot ad az aggodalomra, hiszen már a most csökkenti az Intézet hitelességét, holott az még meg sem született. Az ötlet, mely szerint az ETI kibocsátana egy úgynevezett ETI minősítést, segíthetne annak megállapításában, hogy melyik európai kutatási program kínlódik, ugyanakkor valós elismerésben részesítené azt, amelyik kiválósága és minősége révén megérdemli ezt a minősítést. Úgy tűnik számomra, hogy egy ilyen rugalmas rendszer, amely képes az Európán

49

50

HU


belüli sokféleséghez alkalmazkodni, ösztönzőleg hatna az egyetemek és a kutatási projektek közötti egészséges versenyre. A másik elkerülhetetlen dolog, véleményem szerint, az a magánszektornak az ETI projektbe történő bevonása. A hatóságok szerepét a különböző szükséges eszközök elősegítésére és strukturálására kellene korlátozni. Minden egyébnek, vagyis az ETI finanszírozásának, szervezetének és igazgatásának a magánszférából kellene érkeznie. S mindenekelőtt, nem szeretném, ha az ETI végül csak egy újabb lenne a rengeteg európai uniós ügynökség közül. Mindezen fenntartásaim ellenére, az ETI jövőbeni sikerének a reményében támogatom a jelentést. Glenis Willmott (PSE), írásban . − Az EPLP úgy döntött, hogy az Európai Technológiai Intézetről szóló jelentést illetően mind a módosított javaslattal, mind a jogalkotási állásfoglalással kapcsolatban tartózkodik. Bár egyetért a javaslat általános célkitűzéseivel és az innováció előtérbe helyezésével, úgy véli, az EU és a tagállamok pénzét érdemesebb lenne a már meglévő egyetemekre és kutatási keretprogramokra fordítani. Úgy gondoljuk, hogy az ETI (Európai Technológiai Intézet) adminisztratív felépítésének olyan kevéssé kellene bürokratikusnak lennie, amennyire csak lehet, ezért kisebbnek kellene lennie, mint a javaslatban szereplő 21 fő. Komoly aggodalmakra ad okot továbbá az intézet magán- és közpénzekből történő finanszírozása is. Tekintettel arra, hogy a Bizottságnak az ETI finanszírozására vonatkozó javaslata felveti a pénzügyi terv újbóli tárgyalását, nem tudjuk támogatni a jelentést. - Jelentés: Duff (A6-0267/2007) Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, szeretném egy percben kifejteni, miért szavaztam a Duff-jelentés ellen, annak ellenére, hogy maga a jelentés, önmagában véve nem ellentmondásos. Azért szavaztam ellene, mert ellenzem az egészet átható európai szövetségi filozófiát. Röviden szólva, ellenzem az európai szövetségi államot, ahogy automatikusan tiltakozom az EU-s polgárság ellen is, amiben jelentős része van az uniós polgárok azon jogának is, hogy szavazhassanak és jelöltként indulhassanak saját tagállamuktól eltérő tagállamokban is. Úgy vélem, hogy az Uniónak a nemzeti demokráciák közösségének kell megmaradnia, ahol a választójogot és a választhatóságot, függetlenül attól, hogy milyen választásról van szó, továbbra is az adott tagállam állampolgárai számára kellene fenntartani. Az tulajdonképpen az Európai Unió fejlődésének egy jele, hogy az EU-polgárságot módszeresen megszilárdítják, és kiterjesztik, oly módon, hogy most már az Európai Unió alapjogi chartáját teszik kötelező erejűvé. Bogusław Rogalski (UEN). - (PL) Elnök úr, ma szavaztunk, és elfogadtuk Duff úr jelentését az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogáról az európai választásokon. Nem tudom támogatni ezt a jelentést, mert az előadó szándékai ellenére, véleményem szerint az Európai Parlamenti választásokon alkalmazandó efféle aktív és passzív választójog nem fog jószomszédi kapcsolatokat generálni a tagállamok között, különösen a szomszédos országok között. Az évek során a jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkező országok kialakították a nacionalista jellegű konfliktusok elkerülésének normáit. A most elfogadott szavazási módszer azonban újra felizzíthatja az efféle konfliktusokat, ami az európai nemzetek békés egymás mellett élésének szellemisége ellen fog dolgozni.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Mégpedig azért, mert úgy is lehetőségük nyílik az embereknek választani, illetve jelöltként indulni egy választáson, ha nem az adott tagállam állampolgárai. Egy ilyen rendszer visszaélésekre ítéltetett – így például egyesek fiktív állandó lakhelyet adhatnak meg egyszerűen azért, hogy csökkentsék egy adott ország hangját, és hogy befolyást próbáljanak gyakorolni a választások eredményére. A releváns információk ellenőrzése pedig bonyolult és költséges feladat. Ráadásul, ez a választási metódus erősíteni fogja a szeparatista mozgalmakat, amit pedig bizonyára nem kívánunk napjaink Európájának. Sajnálom, hogy ezen a téren nem igazán világos okokból innen föntről ráerőltetjük akaratunkat a tagállamokra, és így beleavatkozunk a nemzeti választási eljárásokba. Daniel Hannan (PPE-DE). - Elnök úr, az Európai Alkotmány támogatóinak érvei közül talán az egyik legostobább, hogy az uniós polgárság nem szorítja háttérbe a nemzeti állampolgárságot. A nemzetiségből fakadó jogosultságok egymás után erodálódnak: a tartózkodási jog; a saját képviselő megválasztásának joga; és egyre inkább a jólét iránti igényhez való jog is. Bármely semleges szemlélő arra a következtetésre jutna, hogy egyre inkább az uniós polgárság a választópolgáraink elsődleges jogi státusa, míg nemzeti állampolgárságuk másodlagossá, már-már folklorisztikus jellegűvé válik. Elfogadom, hogy a tisztelt Ház többsége éppen efelé szeretne menni, de az ég szerelmére, legyünk őszinték ezzel kapcsolatban! Ne halljunk már több badarságot arról, hogy az én választóim jogi státusát, mint britekét, nem befolyásolja az uniós polgárság! Ignasi Guardans Cambó (ALDE), írásban . − (ES) Úgy érzem, óriási hiba és elképesztő felelőtlenség elfogadni ezt a jelentést, így hát ellene szavaztam. Mindenekelőtt, nem feledhetjük el, hogy nincs európai választási rendszer. Más lenne a helyzet, ha egy ilyet készülnénk létrehozni (amit különben támogatnék). Addig azonban az európai választásokat minden egyes tagállam választási rendszerével kell összeegyeztetni. A Duff-jelentés lehetővé tenné a kettős vagy többszörös jelöltséget az európai parlamenti választásokon. Így ugyanaz a jelölt több országban is indulhatna, majd a választások végeztével eldönthetné, melyik képviselői helyet tartja meg magának. A nyilvánvalóan bonyolult intézkedéseken felül, amelyeket mindez maga után vonna, az is evidens, hogy ez valójában a választók becsapása, és hogy semmit sem javít a Parlament jó hírén, amelyet, ugye, szeretnénk kialakítani. Mi több, a ma szavazásra bocsátott javaslat eltörli a jelöltként indulásra való alkalmasság megállapításához szükséges (mind polgár- mind büntető-) jogi határozatok kötelező elismerését, lehetővé téve ezáltal, hogy valaki, akit az állampolgársága szerinti tagállamban bíróság tiltott el attól, hogy jelöltesse magát, jelöltként indulhasson egy másik országban. Ez teljes mértékben ellent mond az európai bel- és igazságügyi gyakorlatnak, és könnyen elképzelhető, milyen szégyenteljes helyzeteket idézhetne elő. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban . − (RO) A tagállamok közötti információcsere nehézkes rendszerének köszönhetően a gyakorlatban nagyon kevés polgár tudja, hogy az európai parlamenti választások esetén hogyan élhet a Szerződésben foglalt választójogával, ha nem az állampolgársága szerinti országban rendelkezik lakhellyel. Ezeknek az embereknek a hangját meg kell hallgatnunk, és meg kell könnyítenünk számukra a tartózkodási helyük szerinti tagállam politikai életébe történő bekapcsolódást; ezért

51

52

HU


támogatom, hogy helyettesítsük a jelenlegi rendszert egy eskü erejével bíró nyilatkozat kitöltésének követelményével. Az európai választásokon magukat jelöltetni kívánó polgárok számára a nemzeti tanúsítvány kötelező beszerzése nem áll arányban a 93/109/EK irányelv általános célkitűzésével. A gyakorlatban ugyanis rendkívül nehéz és időigényes feladat egy ilyen igazolás beszerzése az illető állampolgársága szerinti országból. Ez a formális kötelezettség gyakorlatilag a Szerződés által garantált jog eltörlését eredményezi. Az Európai Bizottság egy következő javaslatában szintén foglalkozhatna a más tagállamok állampolgárait tömörítő politikai pártok alapításának kérdésével is. A tagállamok választási törvényei nem különböztethetik meg hátrányosan az egy másik tagállam polgárai által alapított nemzeti és egyéb pártokat. Az európai választásokon való politikai képviselet roppant fontos kérdés azon országok számára, mint például Románia számára, amelyek lakosságának jelentős része az Európai Unió egy másik tagállamában rendelkezik lakhellyel. Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) Ha európai polgárok nem szavaznak nagyszámban a lakóhelyük szerinti tagállamban, és ha az európai választásokon való részvétel szintje nem felel meg az eurokraták vágyainak, az nem azért lesz, mert az európai parlamenti választásokon érvényes szavazójog és a választhatóság alkalmazása túl komplikálttá vált a tagállamok közötti információcsere szükségessége következtében. Ez egyszerűen azért lesz így, mert az Önök bürokráciája és intézkedései az emberek szemében a legjobb esetben is értelmetlen és érthetetlen, a legrosszabb esetben pedig káros, és mivel sok európai polgár, aki nem az állampolgársága szerinti országban él, szívesebben vesz részt a saját, származása szerinti országa parlamenti választásain. Ami a beszámolót illeti – álegyszerűsítéseket használ azzal a szándékkal, hogy engedélyezze a többszörös jelöltséget, más szóval azt, hogy ugyanaz a jelölt több országban is megjelenhessen, hogy engedélyezzen valamit, ami a közösségi jogszabályok értelmében csak a külföldön lakóhellyel rendelkező polgárokat juttatja ésszerűtlen előnyhöz, és ami, a nem-választhatóság kérdésében megpróbálja megkerülni a tagállamok törvényeit. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Úgy hisszük, hogy az állampolgárság kérdése feloldhatatlanul összefügg a nemzetiséggel, a jogok pedig, különösen a választójog, amely ebből ered, csakis a nemzeti keretek közt gyakorolható. Ha az európai polgárok a tartózkodásuk szerinti ország demokratikus életében szeretnének részt venni, mindig előttük a lehetőség, hogy felvegyék az adott ország állampolgárságát. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm ezt a jelentést, amely csökkenthetné a terhet, amely az európai választásokra vonatkozó választójog kapcsán a választási hatóságokra és az egyénekre nehezedik. Támogatom, hogy váljunk meg a jelenlegi információcsere-rendszertől, ám tartsuk meg a kettős szavazás és kettős jelöltállítás kiküszöbölésére irányuló egyéni nyilatkozatokat. - Tanácsi rendeletre irányuló javaslat – Területpihentetés 2008-ban Agnes Schierhuber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, a területpihentetés beszüntetése a lehető leghelyesebb dolog, amit tehetünk. Az élelmiszer és takarmány iránti kereslet, csakúgy, mint a megújuló nyersanyagok iránti igény egyre nő, ennélfogva rendkívül fontos, hogy ezeken a területeken is termelés folyjon. A területpihentetés olyan intézkedés volt, amelyet a gazdák sohasem akartak, de amelyet szükségszerűsége miatt el kellett fogadniuk. A gazdák

26-09-2007

26-09-2007

HU


azonban termelni akarnak! Remélem, hogy a területpihentetés eltörlése nem csupán egy-két évre, hanem hosszú távra szól majd. Ez arra is lehetőséget ad a mezőgazdasági szektornak arra, hogy hozzájáruljon az Európai Unió ambiciózus, széndioxidkibocsájtás-csökkentési céljaihoz. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nemcsak, hogy egyetértünk azzal, hogy 2008-ra engedélyezzük a pihentetett földterületek mezőgazdasági célú művelését, hanem úgy véljük, hogy ennek az intézkedésnek hosszabb távra kellene szólnia. Ezért benyújtottunk egy javaslatot 2009-re és 2010-re vonatkozólag, amely révén a javaslatot máris kiterjesztették 2009-re is. Ennek eredményeképpen a gazdák jobban tudnak tervezni a gabonapiacon tapasztalható kivételesen magas árak tekintetében is. Mindazonáltal, ez az intézkedés nem csökkenti annak szükségességét, hogy növeljük a tagállamok termelését és készleteit, valamint a vidéki térségek foglalkoztatottságát. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy gabonafélékből hiány mutatkozik az európai piacon, és hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos szerencsejátéknak negatív hatásai is vannak a Tanács döntése értelmében, mind a kínálat, mind az ár tekintetében. Még egyszer megismételjük, hogy szükség lenne a KAP (közös agrárpolitika) alapos áttekintésére, hogy számba vegyük minden ország termőfölddel és biodiverzitással kapcsolatos sajátosságait, hogy úgy lehessen igazítani a termények vetésforgóját, hogy elegendő jövedelmet garantálhassunk a gazdáknak, anélkül, hogy veszélybe sodornánk az egészséges és jó minőségű élelmiszereket illető fogyasztói érdekeket. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Gondolták volna, hogy miután évekig hibáztattuk a közös agrárpolitikát mindenféle méltánytalanság miatt, túlságosan költséges volta miatt, és leginkább amiatt, hogy eladhatatlanul nagy mennyiségben ontja magából a tejet és a gabonát, most arra kell, hogy rájöjjünk, hogy le kell állítanunk a termelés visszafogását ezeken a területeken? Örülök, hogy a biztos asszony azonnal reagált az égbe szökő árakra, amelyek minden bizonnyal hasznot hoztak a gazdáknak: mégpedig úgy, hogy vessünk véget a területpihentetésnek, hogy több gabona termesztésére ösztönözzük a gazdákat, hogy így enyhítsünk a piaci nyomáson. Ugyanilyen gyorsan kellene lépnie az ügyben is, hogy növeljék a tejkvótákat és számolják fel a kvóta túllépésekor nemzeti szinten fizetendő pótdíjat. Mi több, remélem, tanul majd ebből a Bizottság, amely a bortermelő kapacitást is megpróbálta 200 000 hektárral visszafogni, tekintet nélkül arra, milyen exportlehetőségeik lettek volna az európai bortermelőknek a növekvő kínai és indiai piacon. David Martin (PSE), írásban . − A változó piaci körülményekre való tekintettel értem és támogatom a Bizottság azon javaslatát, mely szerint 2008-ban ne legyen területpihentetés a mezőgazdaságban. A területpihentetés beszüntetése várhatóan legalább 10 millió tonnával növelné meg a gabonafélék termelését. Ez a gabonamagvak árának emelkedését is visszafoghatná. Jean-Claude Martinez (ITS), írásban. – (FR) Brüsszelben a Bizottság 1992 óta mondogatja, hogy hegyekben áll a gabona, nem is szólva a tengernyi tejről, na és éléskamráink roskadásig tele polcairól. Európa mezőgazdasági területeit tehát pihentetni kellett, és vissza kellett fogni a termelést. A déli félteke és az Egyesült Államok pedig arra szólította fel a

53

54

HU


Világkereskedelmi szervezetet (WTO), hogy vezessen be monopóliumot a búzára és az olajos magvakra. Emlékezzenek csak, hogy az uruguayi forduló részeként, és az 1992-es Blair-House megállapodással az Európai Bizottság beleegyezett, hogy 5 millió hektárra korlátozza az olajos magvak termesztési területeit. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. A mezőgazdaság az éghajlat szeszélyeinek kiszolgáltatottjává vált. A Bibliában József el is magyarázza ezt a fáraónak. Ausztráliában szárazság van, Ukrajnában visszaesik a termelés, Kínában, Indiában és Afrikában pedig csak egyre nő a kereslet: és mindezen tényezők következtében a gabona és a kukorica ára az égbe szökik. Miután azért fizettünk a gazdáinknak, hogy 1993-tól ne termesszenek, miután a segélyeket a termelésbe fordítottuk, és miután több millió hektárt pihentettünk, miközben az emberiség egyharmada éhezik, a Bizottság Brüsszelben most felfedezi, hogy kevés a gabona, és hogy elfogytak a tartalékkészletek. Így hát most visszavonják a területpihentetésre vonatkozó korábbi döntésüket. Ugyanez lesz a helyzet a borral is. A vajjal és a hússal már megtörtént. A zűrzavar és a malthusianizmus dirigálnak. Brian Simpson (PSE), írásban . − Az egyik legnagyobb rejtély az Európai Unió lakossága számára, hogy hogyan hozhatunk létre olyan rendszert, amelyben a föld parlagon hagyásáért fizetünk a gazdáknak. S bár megértem, hogy néhány neves szervezet, mint például az Egyesült Királyságbeli RSPB, saját nagyszerű munkája finanszírozására használja e rendszert, az azonban mégsem lehet helyes, hogy jó földeket hagyjunk parlagon, és fizessünk is a gazdáknak azért, hogy ne is változtassanak ezen. Ezért támogatom a 0%-os területpihentetést, de ezzel együtt azt is biztosítanunk kell, hogy a gazdák és mások is elegendő ösztönzést kapjanak, hogy jó karban tartsák a földeket, valamint, hogy egyéb források segítségével termelhessenek rajtuk. Ha komolyan gondoljuk az alapvető KAP-reformot, akkor a területpihentetési támogatás berekesztését a reformfolyamat előterébe kell helyeznünk. Ezért én támogatni fogom a Bizottság javaslatát. - Állásfoglalási indítvány (B6-0351/2007) Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, szeretném, ha képviselőtársaim megtudnák, hogyan szavaztam. A leglényegesebb az, hogy meg kell, és meg fogjuk védeni a gyermekeket. Nem hozhatunk kompromisszumokat olyan vegyi és szennyező anyagokkal kapcsolatban, amelyek bármilyen módon kihatással lehetnek az egészségükre és fejlődésükre. És ebben a vállalatoknak is felelősségük kell, hogy legyen. Itt azonban még nem állhatunk meg. Azt is alaposan meg kell vizsgálnunk, milyen elvárásoknak kell, hogy a vállalatok megfeleljenek. A Kínában működő vállalatok felé a kínai kormány állít követelményeket. És Kínában egészen mások a játékszabályok, mint a világ többi részén. Ha egy vállalat ott akar működni, akkor döntéshozó és működési folyamatainak nagy részét alá kell rendelnie a kínai kormány akaratának.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Kína olyan ösztönzőket vezet be, amelyek segítségével szabályozza a vertikális gyártási folyamatokat. A Mattel által használt szerszámok, amelyekkel azt a 21 millió játékot gyártják, kínai gyártásúak és tulajdonúak. A műanyagöntő formák, amelyek révén mindezek a játékok lekerülnek a gépekről, szintén Kína tulajdonát képezik. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a kínaiak támogatják a vállalatrészeket, amennyiben Kínában maradnak, ám, ha szakítani akarnak ezzel a rendszerrel, az 20%-kal megnöveli a költségeiket. Látjuk tehát, hogy Kína nagyobb mértékben szabályozza az üzleteket, mintsem ahogy azt mi esetleg észrevesszük, és ebből a játékbiztonság terén tanulnunk kell. Ezt nem tolerálhatjuk, ahogy Kína emberi jogi és környezetvédelmi gyakorlatát sem tolerálhatjuk a továbbiakban. Proinsias De Rossa (PSE), írásban . − Többször is felszólítottam az Európai Bizottságot, hogy siettesse egy olyan jogszabály megalkotását, amely megkövetelné, hogy minden behozott árucikken fel legyen tüntetve a származási ország. Ez különösen fontos, mivel kiderült, hogy a 2006-ban felfedezett nem biztonságos termékek, köztük játékok, 17%-a ismeretlen eredetű, míg 58%-uk harmadik országbeli volt. Bár a felfedezett nem biztonságos termékek 48%-a Kínából származott, nem kellene azt feltételeznünk, hogy ez kizárólag a kínai gyártók minőségellenőrzési hiányosságaiból fakad. Az is kiderült, például, hogy az utóbbi 3 hónap során a forgalomból kivont, az US Mattel Company által gyártott 21 millió játék közül (mely vállalat Fisher-Price márkanéven is forgalmaz járékokat Európában), 18 millió hibája a Mattel designból, és nem a hibás gyártásból fakadt. Jó ideje világos már, hogy súlyosabb büntetésekre van szükség ahhoz, hogy a gyártók és importőrök valóban komolyan vegyék a fogyasztókkal szembeni, ez esetben a védtelen gyermekekkel szembeni felelősségüket. Néhány tagállam azonban továbbra is ellenáll a változtatásoknak, engedve ezáltal az importőrök és a gyártásukat kihelyező vállalatok akaratának. Brigitte Douay (PSE), írásban. – (FR) A kereskedelem globalizációja, az Európai Unió piacán értékesített termékek átláthatósága és a különböző termékek eredetére vonatkozó információ hiánya folytán egyre nagyobb a veszélye, hogy veszélyes, hibás vagy hamis termékeket vásárolunk. A termékbiztonságról, különösen a játékok biztonságáról szóló közös állásfoglalást, amelyet szerdán én is megszavaztam, a legtöbb képviselőcsoport elfogadta. Ez is egy újabb példa az Európai Unió, különösen az Európai Parlament részéről a fogyasztóvédelem iránt mutatott elkötelezettségnek. A termékbiztonsági követelmények előírásával, a CE jel egységességével, a hamis termékek piacról való kizárásával és a nyomon követhetőség bevezetésével ez az állásfoglalás még hatékonyabb védelmet fog biztosítani a fogyasztók, különösen a gyerekek számára. Az érintett harmadik országokkal való együttműködésre való felszólításnak nem szabad csökkentenie azon vállalatok felelősségét, amelyek rendelnek tőlük, mivel rajtuk múlik annak biztosítása, hogy termékeik megfeleljenek ezeknek az egészségügyi és biztonsági követelményeknek. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A Kínában gyártott veszélyes játékokról szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert úgy fontosnak vélem, hogy megtegyünk minden szükséges jogalkotási és közigazgatási intézkedést annak biztosítása érdekében,

55

56

HU


hogy az EU piacára kerülő fogyasztási cikkek nem csak, hogy teljes mértékben megfeleljenek a jelenlegi uniós szabványoknak, de ne is jelentsenek veszélyt a fogyasztók egészségére és biztonságára nézve. Ennélfogva úgy érzem, hogy a játékok biztonságáról szóló 88/378/EK irányelvet amilyen hamar lehet, felül kell vizsgálni, és ki kell egészíteni, hogy tényleges és hathatós termékbiztonsági követelményeket tartalmazzon. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A termékbiztonság, különösen a játékoké, elsődleges a közegészség, főként a gyermekek egészségének védelme szempontjából. A termékek szükséges ellenőrzése és minőségellenőrzése fontos mechanizmus e cél elérése érdekében. A vállalatoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak megelőző jelleggel kellene elvégezniük az efféle ellenőrzéseket és minősítéseket. Mivel a jogszabályok tartalmazzák mindazokat a biztonsági előírásokat, amelyeknek e termékeknek természetesen meg kell felelniük, a tervező, kivitelező és értékesítő cégnek vagy cégeknek kell felvállalniuk az ezzel járó felelősséget. A nem biztonságos vagy az egészségre ártalmas termékek, különösen játékok harmadik országokból való behozatalára adott első reakciónk az, hogy megpróbáljuk másokra hárítani a felelősséget, egészen addig a pontig, hogy ahogy a Financial Times megjegyezte, a Mattel cég hivatalosan is bocsánatot kért a kínai kormánytól és emberektől. Hangsúlyoznunk kell, hogy bár számos terméket gyártanak harmadik országokban, a gyárak tulajdonosai nagy, Európai Unióbeli multinacionális vállalatok, amelyek a minél nagyobb profitra éhesen máshová helyezték át termelésüket. Továbbá az, hogy a gyenge minőségről szóló vitánk során csupán az importált termékekre összpontosítunk, elhomályosítja azt a tényt, hogy számos, az Európai Unióban készült termék sem felel meg az érvényben lévő szabványoknak. Malcolm Harbour, Andreas Schwab, Marianne Thyssen és Corien Wortmann-Kool (PPE-DE), írásban . − A parlament állásfoglalása, amelyet ma nagy többséggel elfogadtunk, helyesen koncentrál a termékbiztonság jelenlegi európai uniós irányelvek általi biztosításának sürgető kérdéseire. Az EPP-ED képviselőcsoport mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy az állásfoglalás olyan gyakorlati javaslatokra koncentráljon, amelyek késlekedés nélkül erősítenék a fogyasztók biztonságát. Javaslatot tettünk ezenkívül egy olyan európai fogyasztói biztonsági címke értékelésére is, amelyet a fogyasztói cikkek előállítói önkéntes alapon tehetnének rá termékeikre. Örömmel vettük, hogy a parlament jóváhagyta ezt a javaslatot. Alapos figyelmet fogunk fordítani a játékok biztonságáról szóló jövőbeni irányelvre, és kellő nyitottsággal fogjuk vizsgálni a Bizottság erre vonatkozó változtatási javaslatait. Véleményünk szerint a jelen állásfoglalásban teljesen szükségtelen volt a jövőbeni irányelv részletes és speciális követelményeinek ismertetése. Ennélfogva mi a javasolt kiegészítések ellen szavaztunk, de ez semmilyen módon nem csökkenti abbéli szándékunkat, hogy hatékony és megvalósítható irányelvet alkossunk, miután 2008-ban megkaptuk a Bizottság javaslatát. Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) A Parlament állásfoglalása csak néhány olyan javaslatot tartalmaz, amely célja, hogy véget vessen a veszélyes termékek behozatalának, amelyek fele Kínából érkezik. Az állásfoglalás a játékokra koncentrál, és elmulasztja megemlíteni a mérgező festéket tartalmazó ruhákat, a veszélyes gyógyszereket, az emberi fogyasztásra

26-09-2007

26-09-2007

HU


alkalmatlan összetevőket tartalmazó élelmiszereket, a kigyulladó elektromos cikkeket, a fagyálló folyadékból készült fogkrémet, és még sorolhatnánk tovább. Megelégszik néhány erőtlen intézkedéssel, amely az együttműködésen és a minőségi igazolásokon nyugszik, és a tagállamokra ruházza a felelősséget Kína helyett, az európai vállalatokra, mások helyett. A jelen esetben ez azonban egyszerűen nem elég. Itt az ideje, hogy példaértékű szankciókat alkalmazzunk bármely olyan országgal szemben, amely, miután a Világkereskedelmi Szervezet tagja lett, továbbra is kétes kereskedelmi gyakorlatot folytat, legyen ez akár dömping, akár hamisítás, akár kényszermunka. Bár igaz, hogy az Európai Unió rendelkezésére álló kevés kereskedelemvédelmi eszköz Mandelson úr kompetenciájába tartozik, akin viszont, meglehetősen jogosan, már számon kérték az e területen mutatott passzivitását. Ha végül is elfogadjuk ezt a dokumentumot, annak az az oka, hogy mindezek ellenére még mindig jobb, ha van néhány nevetséges intézkedésünk, mintha nincs semmink. Végtére is, ez is valamiféle válasz. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm, hogy ilyen elsöprő többség tette le voksát ezen állásfoglalás mellett. Ezzel világos üzenetet küldtünk a játékgyártóknak és Kínának, hogy nem toleráljuk, ha nem felelnek meg a gyermekjátékok legszigorúbb biztonsági előírásainak. Kínát ezáltal figyelmeztettük, hogy javítania kell áruinak ellenőrzésén és felderítési módszerein, hogy jelentősen csökkentse az Európai Unió piacára áramló nem biztonságos termékek számát. Jean-Claude Martinez (ITS), írásban. – (FR) Vietnamban, Afrikában és a világ különböző pontjain taposóaknákra lépnek a gyerekek. Európában, a saját gyerekeinket pedig a Barbie babáktól és a játékoktól fulladnak meg, kapnak mérgezést vagy lesznek allergiásak. A moziban már megszólalt a vészcsengő, például a Karácsonyi kalamajka (Le père noël est une ordure) című filmmel. Most rajtunk, e Parlament tagjain a sor, hogy reagáljunk, mind a biztonsági elvek, mind a kontinensünk demográfiai jövőjének védelme terén, amelyet már így is sújtanak a felnőttek által nagyban játszott játékok. Itt az ideje, hogy lépjünk. Már tegnap is késő lett volna, tekintve, hogy hány a Brancusi szobrok simaságával vetekedő arcocskát tettek tönkre a gyufa közelségétől lángokba boruló, celluloid babák. A játékok ölnek, és Darfur gyermekei nem is tudják, milyen szerencsések, hogy nem tudnak evés közben játszani. Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Miután a Mattel amerikai vállalat nagy mennyiségű kínai gyártmányú játékot hívott vissza biztonsági okok miatt, most az Európai Bizottság is számba veszi a termékbiztonságról szóló jogszabályait, különösen az importált játékokra vonatkozókat. Az e területre vonatkozó európai szabályozási rendszer a RAPEX rendszerrel és a CE jellel meglehetősen alapos, de azért még erősítésre szorul. Az Európai Parlament ennélfogva sokkal tovább megy, és a játékbiztonsággal kapcsolatos állásfoglalása részeként szeretne elfogadni egy a termékek piacra kerülésére, valamint a piacok felügyeletére vonatkozó közös szabályozási keretet is. A fogyasztók bizalmának helyreállítása és gyermekeink egészségének védelme az én szememben alapvető fontossággal bír. A REACH rendeletek folytatásaként, amelyek szigorú előírásokat tartalmaznak a fogyasztási cikkekben használható vegyi anyagokra vonatkozólag, én ma a játékgyártásban használt toxikus anyagok feltétel nélküli betiltása mellett tettem le voksomat.

57

58

HU


Mi több, a 6. és 8. módosítás támogatásával a mellett vagyok, hogy teljesen tiltsuk be a veszélyes ftalátok használatát bármi olyan játékban, amelyet a gyerekek a szájukba vehetnek. A játékok kémiai biztonsága nem csupán szabályozási kérdés; egyben higiéniai kérdés is, és mint ilyen, létfontosságú a gyermekeink biztonsága szempontjából. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) T A mai állásfoglalás nyomatékosítja a játékok biztonságáról szóló irányelv sürgős felülvizsgálatának szükségességét. Az új játékirányelvnek be kell tiltania az CMR-anyagokat – más szóval a rákkeltőként, mutagénként vagy reprotoxikusként besorolt anyagokat. Verheugen biztos úr a tegnapi vita során jóváhagyta ezt a kérést. Az EC jellel kapcsolatos zűrzavarnak is véget kell vetni. Az európai fogyasztók jelenleg vagy azt hiszik, hogy ez a jel a termékek eredetét jelzi vagy azt, hogy egyfajta minőségi bizonyítvány – pedig ezek egyikéről sincs szó. - Jelentés: Saryusz-Wolski (A6-0312/2007) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). (SK) Minden unió bel- és külpolitikája az energiabiztonság és az energia alkotta tengely körül forog, amelyek kulcsfontosságú tényezők a prosperitás fenntartásában, és ha hiány mutatkozik belőlük, az életbevágó kérdés. Azonnali lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy függetlenítsük Oroszországtól nyersanyagfüggőségünket, még mielőtt az politikai függéssé alakul. Aggasztónak találom, hogy hagyjuk, hogy az energia a tranzit- és célországokra való politikai nyomásgyakorlás eszközévé váljon. Támogatom a fekete-tengeri dimenzió fejlesztését, a dél-kaukázusi országokkal való együttműködést, valamint hogy fokozzuk a Norvégiával, a Maghreb- és Mashreq-országokkal való együttműködést és az euro-mediterrán partnerséget. Az energiapiac kiszámíthatóságát Kínával, Indiával és Brazíliával kötött egyezményekkel kell biztosítani, és partnerségre kell lépni az Egyesült Államok kormányával is. A feketén-fehéren gondolkodó környezetvédőknek észre kellene végre venniük, hogy az „öko”-üzemanyagok és a biomassza használata is nagyban növeli a légkör széndioxid-tartalmát, és hogy a nukleáris energiára is szükség van egy bizonyos, ésszerű mértékben. A fanatikus zöldek befolyása, akik még azt is elérték, hogy a nukleáris energia tilalma bekerülhessen egy tagállam alkotmányába – ami nem feltétlenül fogja befolyásolni az ország, sőt a szomszédjai gazdaságát – már-már tragikomikus méreteket ölt. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Elnök úr, az energiabiztonság Európa általános biztonságának egyik alapvető eleme. És Saryusz-Wolski úr jelentése erre, az Európa jövőjét illető kihívásra ad választ. Az Európai Unió problémája, hogy az energia terén önellátásának szintje hanyatlóban van. Az Unió már így is külföldről szerzi be energiaszükséglete felét, és a becslések szerint 2025-re az importtól való függőségünk meghaladja majd a 70%-ot. Hogy kezelni tudjuk ezt a problémát, erőteljes, egységes állásfoglalásra van szükségünk, egy újfajta energiadiplomáciára, az amellett való elkötelezettségre, valamint egy különleges, európai uniós külső energiapolitikai főképviselőre. Az, hogy az energiaügyi külpolitika terén szélesebb körben hatalmazzuk fel az Európai Uniót, még nem jelentheti azt, hogy meggyengítsük a tagállamok szuverenitását a tekintetben, hogy saját maguk döntsenek saját energiastruktúrájukról és energiaelőállítási módjaikról. Ezért külön szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Jelentése ugyanis teret ad a tagállamoknak, hogy függetlenül döntsenek saját energiaellátási struktúrájukról.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Lena Ek (ALDE), írásban . − Az átláthatóság, a viszonosság és a jogrend alapvető mérföldkövei az európai energiapolitikának, és ebből következőleg a külpolitikánknak is. Nem időszerű azonban, hogy új intézményeket hozzunk létre, ezért ellenzem az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő pozíciójának létrehozását, amely szintén fenyegetné az Európai Parlament energiára vonatkozó külpolitika terén gyakorolt befolyását. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett voksoltam, amely célja egy energiára vonatkozó közös külpolitika kialakítása. A megoldásnak nemzetközi léptékűnek kell lennie, és az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania benne. Nyilvánvaló, hogy az energia mára a nemzetközi tárgyalások valódi fegyverévé vált. A 2006. januári orosz-ukrán földgázkrízis következtében az Európai Unióban tudatosult, mennyire sebezhető az energiautánpótlás terén. Az energiapolitikára vonatkozó külpolitika kialakítása érdekében a jelentés lényegében arra tesz javaslatot, hogy jelöljünk ki egy energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselőt, akinek feladata az Európai Unió e területen folytatott tevékenységének összehangolása lenne. Ez a magas rangú tisztviselő két kalapot viselne, vagyis az illető személy egyrészt az újonnan létrehozott, az Unió kül- és biztonságpolitikai (KKBP) főképviselőjének, másrészt az Európai Bizottság alelnökének keze alatt dolgozna. Üdvözlöm ezt a pozitív fejleményt, amely különösen nagy segítség lesz a termelő országok – lásd az euro-mediterrán partnerséget – és a fogyasztók közti párbeszéd elősegítésében. Ez lehetővé teszi majd az EU számára, hogy a külső beszállítókkal folytatott tárgyalások során megvédje az energiabiztonsággal kapcsolatos érdekeit. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), kérdés.

írásban. − (PT) Az energia jelenleg központi stratégiai

Az Európai Unió egyes tagállamai, nagymértékű energiafüggőségük miatt a meglévő energiaforrások kihasználásának dominanciájára törnek, ezért hát a jelentés, hogy hozzunk létre egy energia-szálat a közös kül- és biztonságpolitikán belül. Amennyiben elfogadásra kerül, ez módot adna a legnagyobb országok közötti ellentétek feloldására is. Ennek érdekében az Európai Uniónak az úgynevezett „energiaközösségek”, az „energiacharta” keretében kellene meghirdetnie „piacát”, „versenyét” és bővítését a többi ország felé – biztosítva a „befektetés biztonságát” és garantálva a „kisajátítás és/vagy államosítás esetén járó kompenzációt” – vagy „energiabiztonsági záradékot” csatolva a kereskedelmi megállapodásokhoz. Mindez szabályozható, ahogy az „OPEC földgáz-változatának” létrehozásától való félelem is. A Parlament többsége szintén védi a „az Egyesült Államokkal kötendő energiabiztonsági partnerség létrehozását” is, és természetesen azt is, hogy folytassunk „lényegi és konstruktív párbeszédet” a dél-kaukázusi, a Kaszpi-tengeri és a közép-ázsiai területek országaival, ami „egyensúlyba hozza az EU olaj- és földgázellátásának diverzifikációjával kapcsolatos érdekeit, valamint a szóban forgó országokon belüli politikai reformok megvalósításának célját”. Kikről is ejtsünk még szót? Irakról, Afganisztánról, Afrikáról ...? Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban . − (PL) Elnök úr, az Európai Unió jelentős energiafogyasztó, amely függ a külső energiaforrásoktól. Ez utóbbiak jellemzője azonban a bizonytalanság és a potenciális destabilizáció. Oroszország és a természeti erőforrásokban gazdag FÁK országok speciális esetében tovább növeli a bizonytalanságot, hogy, amint

59

60

HU


már láttuk, politikai célok elérése érdekében fegyverként használják az energiát. Ennek már meg kellett volna mozdítania Európát, akinek közös erővel, vállvetve kellett volna fellépnie a válsághelyzetekben. Egy efféle válasz azonban roppant lassan alakul, mégpedig azon országok eltérő érdekei miatt, amelyek kisebb eséllyel esnek áldozatul az energia-zsarolásnak, mint a volt kommunista államok. Saryusz-Wolski úr jelentése a helyes irányba mutat. Felhívást fejez ki arra vonatkozólag, hogy a kölcsönös bizalom és az Energia chartában lefektetett elvek tiszteletének alapjaira kell helyezni az EU és Oroszország kapcsolatát. A jelenlegi vita kontextusát az Európai Bizottságnak az Unió energiapiacának liberalizációjára tett erőfeszítései határozzák meg, a Gazprommal a háttérben. Ennek eredményeképpen egyre nagyobb szükség van az energia-előállítás és -elosztás különválasztása elvének a bevezetésére. Ugyanazok az országok vonakodnak a liberalizációtól, amelyek hajlanak rá, hogy inkább kétoldalú energiaszerződéseket kössenek Oroszországgal, s hogy a tőkét illetően együttműködjenek az orosz állami tulajdonú vállalatokkal. Nem véletlen egybeesés, hogy ez érinti a kontinentális Európa maradék állami energiamonopóliumait. A hatás pedig az energiaszolgáltatók közti rég vágyott szabad választás és az e stratégiai fontosságú szektor iránti szolidaritáson alapuló közösségi politika kialakításának késleltetése. David Martin (PSE), írásban . − Világos, hogy az Európai Uniónak a jelenleginél sokkal jobban össze kell hangolnia a külső energiaforrásokra vonatkozó megközelítését. Ennek ellenére nem látom értelmét az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő pozíciója létrehozásának, mert úgy vélem, csak zavart okozna a jelenleg Solana úr által betöltött tisztséggel. Én ennélfogva a javaslat ellen voksoltam. Másfelől viszont az energia-előállítás, -továbbítás és -elosztás elkülönítéséről szóló előzetes döntéshozatali eljárás mellett szavaztam. Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban . − A jelentés pártolja egy „energiára vonatkozó közös európai külpolitika” kialakítását. S bár jelenleg még jogalapja sincs egy efféle politikának, a jelentés már most sürgetné, még mielőtt egyáltalán be lehetne illeszteni az új reformszerződésbe. A drága és környezetszennyező energia problémájának megoldása helyett a jelentés globális vezetőt akar formálni az Európai Unióból. De az EU ilyetén expanzív geopolitikai fellépése még több feszültséget és konfliktust szülne világszerte. Erős orosz-ellenesség hatja át a szöveget, amely szinte minden olyan ötletet felvonultat, amely hátráltathatja Oroszország és az uniós tagállamok közti kapcsolat normális fejlődését. A kritikusok ezért mondják, hogy a hidegháború szele érződik rajta. Azzal, hogy úgynevezett „energiabiztonsági záradékot” csatolnánk minden termelő és tranzitországokkal kötendő megállapodáshoz, az EU saját határain messze túlmenően határozná meg érdekeit. Véleményünk szerint egy olyan energiaügyi európai uniós külpolitika kialakítása aggodalomra ad okot, amely geopolitikai nyomás alapján jön létre, háttérben bizonyos katonai fenyegetettséggel. A jelentés az USA-val való szoros energiabiztonsági partnerségre is felhív, annak tudatában, hogy az USA az olcsó energiaforrások bebiztosítása céljából visel hadat Irakban. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Tekintve, egyfelől az energia egyre növekvő jelentőségét a modern társadalmakban, másfelől az egyre növekvő nemzetközi léptékű egymástól való függést, amely szintén általánosnak mondható, elkerülhetetlen az energiapolitika bevonása az EU politikáinak külső dimenzióiba, akár tagállami szinten, akár a közös külpolitika részeként.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ebből kifolyólag egyetértek az állásfoglalással, amikor azt állítja, hogy „míg a tagállamoknak továbbra is szuverén joguk kell, hogy legyen az energiaszerkezettel kapcsolatos stratégiai döntések meghozatala, az energiaforrásaik kihasználása, valamint az energiaellátás struktúrájának meghatározása, szükség van az ellátás biztonságával, a tranzithoz és a befektetésekhez kapcsolódó energiabiztonsággal, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, valamint a tiszta és megújuló energiaforrások használatának elősegítésével foglalkozó [közös megközelítés, és nem feltétlenül egyetlen intézkedés támogatására], különösen azon országok viszonylatában, amelyek energiafogyasztása sebesen nő. Ami azonban az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő posztját illeti, ennek feladatait a kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének kellene ellátnia, mert nem hiszem, hogy érdemes lenne ennél szűkebb, specifikusabb megközelítést alkalmazni. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban . − (PL) Én Saryusz-Wolski úr energiaügyi közös európai külpolitikáról szóló jelentésének elfogadása mellett voksoltam. A Tanács által 2007 márciusában elfogadott energiapolitikai cselekvési terv értelmében minden erőfeszítést meg kell tennünk az Európai Unió energiaügyi közös külpolitikájának kialakítása érdekében, amely hatékony működéséhez minden eszköz a rendelkezésünkre is áll. Szeretném felhívni a figyelmet a tagállamok közti szolidaritás és együttműködés szükségességére, valamint az energiaforrások megosztottságára, és az e téren folyó folyamatos fejlődésre és a jobb együttműködésre. Egyetértek, hogy szükség van egy pontos menetrend meghatározására, és a közös politika kialakítása egyes fázisainak rögzítésére. A Bizottságnak a lehető leghamarabb vázolnia kellene ezzel kapcsolatos javaslatait. Szintén fontos a tagállamok számára, hogy megvitathassák egymás közt és az Európai Bizottsággal az e területre vonatkozó, harmadik országokkal kötendő szerződéseket illető stratégiai kérdéseket. Az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő posztjának létrehozására irányuló javaslat nagyon helyénvaló és további megfontolást érdemel. Ez a személy lenne felelős az energiabiztonság külső aspektusait érintő intézkedések koordinációjáért. Egy ilyen poszt segítségével fokozottabban lehetne védeni az Európai Unió tagállamainak érdekeit a külső partnerekkel folytatott tárgyalások során. Charles Tannock (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok elismerik annak szükségességét, hogy a 27 tagállam több szolidaritást mutasson egymás iránt az energiaügyi külpolitika viszonylatában, hiszen az elkövetkezendő években minden tagállam egyre inkább függeni fog a harmadik országokból importált kőolajtól és földgáztól, amely országok e szolidaritás hiányában kihasználhatják a kiszolgáltatottabb, ezért sérülékenyebb helyzetben lévő tagállamokat, ami viszont az Unió egészének kárára válna. Ez nem jelenti azonban azt, hogy helyeseljük a közös energiapolitikát, különösen azt például, hogy az EU határozhassa meg minden egyes tagállam energiaszerkezetét, mint például a fosszilis üzemanyagok arányát a megújuló energiaforrásokhoz képest. Általában véve a konzervatívok támogatják e jelentés céljait, bár azt elutasítjuk, hogy szükség volna egyetlen, nagy befolyású, a koordinációt végző személyre. Azt sem véljük szükségesnek, hogy ennek a kérdésnek a kedvéért új jogalapot hozzunk létre a Szerződésekben.

61

62

HU


Szükségtelen új európai uniós hatásköröket létrehozni ahelyett, hogy teljes mértékben kihasználnánk a már meglévőket. A konzervatívok továbbá a piacorientált megközelítésben hisznek, nem pedig az EU további intézményesítésében. Glenis Willmott (PSE), írásban . − Az európai parlamenti munkás párt támogatja ezen állásfoglalás nagy részét, különösen azt, hogy előtérbe helyezi a megújuló energiaforrások támogatását, az energiakérdés mint az európai szomszédsági politika egyik sarokpontja elősegítését, valamint azt, hogy felhív a szennyezés elleni fokozottabb óvintézkedésekre. A 12. bevezető hivatkozással kapcsolatban az alkotmányos szerződés elvetése miatt tartózkodtunk, mivel ennek révén a szóban forgó hivatkozás érvényét veszti. A 2. módosítással és a 13. bekezdéssel kapcsolatban is tartózkodtunk, mert úgy véljük, hogy az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő posztjának létrehozása felesleges kavarodáshoz vezetne. Viszont az energia-előállítás elkülönítésével foglalkozó 62. bekezdés mellett tettük le voksunkat, mivel szeretnénk következetesek maradni korábban kifejtett álláspontunkkal, miszerint a továbbítás tulajdonjogának elkülönítése volna a befektetések ösztönzésének, a hálózathoz való hozzáférés és a piac átláthatósága biztosításának leghatékonyabb eszköze. - Jelentés: Gruber (A6-0322/2007) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Gruber asszony jelentése mellett voksoltam. Üdvözlöm az itt felvázolt általános keretirányelvet, a magasan képzett munkaerő belépési feltételeiről szóló irányelvet, az idénymunkások beutazási és tartózkodási feltételeiről szóló irányelvet, valamint a díjazásban részesülő szakképzésben részt vevők beutazási és tartózkodási feltételeiről szóló irányelvet. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Uniónak pontos szabályokat kell lefektetnie, és aktívan szabályoznia kell, hogy ki vállalhasson munkát az Európai Unióban. Mindannyian tudjuk, hogy Európa már most is szembesül a „demográfiai tél” jelenségével, és hogy sürgősen szüksége van az unión kívülről érkező munkaerőre. Mindazonáltal rendkívül szükséges, hogy csak képzett munkaerőt fogadjunk be, és javaslom, hogy válogassuk ki azokat a szakmákat, amelyekben hiány mutatkozik az európai munkaerőpiacon. E tekintetben következetesnek kell lennünk; máskülönben, ha készségesen és meggondolatlanul elárasztjuk az Európai Uniót képzetlen munkavállalókkal, szembe kell néznünk a munkanélküli bevándorlók haszontalan életmódjából eredő problémákkal, vagyis, hogy előbb-utóbb bűncselekményeket követnek majd el, bekapcsolódnak az illegális kereskedelembe és a törvényen kívüli szürkegazdaságba, és gyakran keverednek kábítószerés emberkereskedelembe. Gettókat hoznak létre, és gyakran végzik terrorista csoportok tagjaiként. Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, azért voksoltam a jelentés mellett, mert nyilvánvalóvá lett téve itt a Parlamentben, hogy továbbra is tagállami hatáskörben marad annak eldöntése, hogy mely ország milyen és hány munkavállaló migránst fogad saját szuverén területén. Ha bevezetik a kékkártyát, nagyon fontos, hogy az az ellenőrzés eszközeként szolgáljon, és ideiglenes – nem állandó – tartózkodási engedélyt biztosítson számukra az Európai Unió egésze területén. Szeretnék tenni egy javaslatot Frattini biztos úr számára – aki sajnos már nincs jelen – az Európai Néppárt nevében: mégpedig azt, hogy a kékkártyán fel kellene tüntetni még egy

26-09-2007

26-09-2007

HU


jelet, például egy zászlót, amelyből egyértelműen kiderülne, hogy melyik tagállam bocsátotta ki a munkavállalási és tartózkodási engedélyt. Antonio Masip Hidalgo (PSE). - (EN) Elnök úr, szeretnék gratulálni két kollégámnak, Lilli Grubernek és Javier Morenónak. Ideiglenesen munkaképtelenként a bevándorlók számára készült kiegészítő szerződést kellett használnom, így sokkal inkább értem, ha ez lehetséges, amit ma Lobo Antunes úr a szolidaritással és az emberséggel kapcsolatban mondott, bár szintén megértem Frattini úr érveit is, miszerint a törvény szavát teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Magányos perceimben gyakran gondolkodtam azon, hogy Don Quixote, a híres regényhős, minden idők legnagyobb irodalmi alakja sem létezhetett volna Sancho nélkül, pedig Sancho ma kétségkívül a lovag segítségére siető bevándorló lenne. Tehát, mindig tiszteletben kell tartanunk a jogrendet éppúgy, mint az embert. Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, a legális bevándorlással kapcsolatos politika tervezetéről szóló Gruber-jelentést két fontos okból nem helyeslem. Először is, nem hiszem, hogy bölcs volna a jelenleginél is nagyobb mértékben ösztönözni a szegényebb országok felől Európába irányuló agyelszívást. Nem hiszem, hogy ez bárkinek előnyére válik, a szegényebb országoknak pedig egész biztos, hogy nem. Másodszor, továbbra is meglep, milyen naivitással tekintünk a bevándorlásra itt, a Parlamentben; mintha ez lenne a megoldás Európa tagadhatatlan demográfiai gondjaira. Arról, mindenesetre, egyetlen szó sem esett, milyen óriási összegekbe kerül a bevándorlás a befogadó országok számára, ahogy arról sem, hogy az európai kultúra, az értékeink, és normáink megőrzése érdekében most sokkal éberebbnek kell lennünk, mint eddig valaha, hiszen ezek egyre inkább a más kultúrákból nagy számban érkező bevándorlók hatása alá kerülnek. És mint minden más problémának, ennek is megvan a maga gazdasági költsége. Ma, Európa fővárosában, Brüsszelben, a lakosok kb. 53%-a nem belga származású; 2050-re ez az arány a fenyegető 75%-ot is elérheti. Nincs szükségünk újabb, nagymértékű bevándorlásra. Sőt, éppen ellenkezőleg. Philip Claeys (ITS). – (NL) Elnök úr, a Parlament a Gruber-jelentésben kifejezetten egyoldalú, kvantitatív gazdasági megközelítéssel szemléli a bevándorlás problémáját. Határozottan elutasítom azt az állítást, mely szerint csak egy újabb bevándorlási hullám garantálhatja Európa gazdasági jövőjét, és szeretnék rámutatni, hogy a bevándorlás messze több mint számok és táblázatok. A jelentésben foglalt javaslatok csak még súlyosabbá teszik az egyébként is súlyos integrációs problémákat. Ha nem olvasnák, el se hinnék. Míg a bevándorlók csoportjának egy része nem akar dolgozni és nem akar új szakmát tanulni, vannak, akik Migrációs Tájékoztatási és Igazgatási Központot akarnak felállítani Maliban. Tagadhatatlan, hogy számos úgynevezett ideiglenes munkavállaló fog eltűnni az illegalitásba, amint lejár a munkavállalási engedélye – így megy ez ma is. A svájci tapasztalat, például, azt mutatja, hogy az idénymunkások családtagjai folyamatosan illegálisan lépnek be az országba. Végül, de nem utolsósorban, tény, hogy a magasan képzett munkavállalók még nagyobb arányú, legális bevándorlása kétségkívül további a fejlődő országokból való agyelszíváshoz fog vezetni, annak minden következményével együtt. Alfredo Antoniozzi (PPE-DE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én a Gruber-jelentés mellett szavaztam, mert számos olyan kérdést felölelt, amelyet a PPE-DE képviselőcsoport, illetve jómagam vetettem fel. Habár belátom, hogy az integráció lényeges, úgy vélem, az

63

64

HU


állampolgáraink egyetértésével kell történnie. Ennélfogva, az integráció mellett szigorú bűnüldözésre is szükség van. Így például, a tagállamoknak alkalmazniuk kell az azt rögzítő szabályt, hogy ha a bevándorlók nem tudják bizonyítani, hogy képesek eltartani a családjukat, három hónap után haza kell telepíteni őket. Néhány országban ez nem így megy, pedig ennek híján, az állampolgárok elégedetlensége folytán mindenféle európai, integrációra irányuló kezdeményezés értelmetlenné válik. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy tartalmaz olyan fontos pontokat a bevándorlással kapcsolatban, amelyeket mi már jó ideje mondunk, a jelentés nem csak, hogy nem illeti kritikával az EU jelenlegi irányelveit és politikáit – amelyek kriminalizálják a migránsokat és elnyomóak velük szemben –, de valójában egy újabb aspektussal járul hozzá mindehhez. Hogy pontosak legyünk, a jelentés magáéként tünteti föl azt az elgondolást, miszerint különböző „kategóriájú” bevándorlók léteznek – úgymint a „legmagasabban képzettek”, az „idénymunkások” és a többiek –, és hogy kezelésük is ennek megfelelően történjék a különböző tagállamok különböző munkaerőigényének megfelelően, egészen pontosan a kékkártya bevezetésével: micsoda embertelen szemlélet ez a bevándorlással és bevándorlókkal kapcsolatban! A jelentés továbbá egy olyan közös migrációs politika megteremtését pártolja, amelyet mi nem találunk sem megfelelőnek, sem reálisnak, elnézve az eddigi „közös” politikák eredményeit és a tagállamokban jelenleg fennálló különféle helyzeteket. Szeretnénk megismételni, hogy a migrációs politika minden egyes tagállamnak és demokratikus intézményeinek a felelőssége. Amint már mondtuk, nincs szükség közös politikára; szükség van viszont a tagállamok közötti együttműködés keretében egy olyan politikára, amely támogatja a migránsok jogait, mégpedig az migránsok és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény ratifikálásán keresztül. Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) Azzal, hogy azt mondja, „Az Európai Unió munkaerőpiacának jövőbeni helyzetét úgy lehetne leginkább jellemezni, hogy legális bevándorlókra lesz szüksége”, Gruber asszony, csakúgy mint Sarkozy úr Franciaországban, gazdasági igazolást keres a különböző tagállamokban alkalmazott bevándorlási politikákra. A lassan fejlődő országokból érkező munkaerő azonban a legtöbb esetben nem eléggé felkészült a mi gazdaságunkban elvégzendő munkák ellátására. Mi több, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a legális bevándorlás alapjában véve nem munkavállalók, hanem emberek bevándorlását jelenti. Ez a politika, amely közel két millió újabb bevándorlót hoz nekünk minden évben, valójában Európa gyarmatosításához vezet. Mostantól 2050-ig a jelenleg is már 40 millió fős nem európai lakosság száma meg fog háromszorozódni. Törökország csatlakozásával a Brüsszel által létrehozott Európában 220 millió ázsiai és afrikai él majd, akiknek nagy része a muzulmán világból származik. A lakosság ilyetén gyarmatosítása halálos fenyegetést jelent a mi civilizációnk keresztény és humanista értékeire. Ha szeretnénk megóvni Európa nemzeteinek törvényes jogait, hogy megmaradjon önrendelkezésük és identitásuk, vissza kell állítanunk a határainkat, vissza kell fordítanunk a migránsok áramlásait, és lényeges család- és életbarát intézkedéseket kell bevezetnünk. Új Európára van szükségünk, egy „európai” Európára,

26-09-2007

26-09-2007

HU


szuverén államok Európájára, mert ez az egyetlen dolog, ami garantálhatja a kultúránk és a történelmünk megóvására vonatkozó jogunkat. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A tény, hogy körülbelül 18,5 millió harmadik országbeli állampolgár él az EU területén, világosan mutatja, hogy Európának szüksége van a közös bevándorlási politikára. Csillapítanunk kell saját polgáraink bevándorlással kapcsolatos aggodalmát és félelmeit, és meg kell mutatnunk nekik, hogy a szabályozott és ésszerű bevándorlásra Európa bizonyos szektoraiban kifejezetten nagy szükség van. Nem osztom azonban azt a nézetet – amelyet leginkább a konzervatívok már-már igeként hirdetnek –, hogy a demográfiai változások kérdését feltétlenül össze kell kapcsolni az európai szociális modell fenntartásának kérdésével. Ehelyett amire szükség van, nem más, minthogy vitát indítsunk arról, milyen mértékben kellene az európai gazdaságokban alaposan megnövekedett vagyontermelésnek – amelyet a demográfiai változásoktól függetlenül kell megítélnünk – hozzájárulnia szolidáris alapon az európai szociális modellhez. Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. – (NL) A 8. módosításról szóló szavazáskor tartózkodtam, mert míg elismerem, hogy a fejlődő országokból Európába történő agyelszívás komoly gondot jelent, gyanakvással fogadom az ITS képviselőcsoport okait, amiért benyújtotta ezt az indítványt. Igyekeznünk kell megakadályozni, hogy a magasan képzett emberek óriási számban hagyják el hazájukat, jelentős gazdasági kárt okozva ezáltal, de egész biztosan nem az a megoldás, hogy kategorikusan tiltsuk az Európába való bevándorlást. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm a jelentést, amely célja, hogy megkönnyítse a legálisan bevándorlók életét. Ők ugyanis, hivatalos státusuk ellenére gyakran szenvednek el szándékos vagy nem szándékos hátrányos megkülönböztetést. Az előadó felszólít számos intézkedés meghozatalára a legális migránsokkal kapcsolatban, úgymint a jobb foglalkoztatáshoz való jogoknak, a nyugdíj- és egyéb jogosultságok hordozhatósága jogának, a képesítések elismerésének, a hosszú távú és többszöri belépésre feljogosító vízumok biztosítása, amelyek mindegyikét támogatom. Mary Lou McDonald, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban . − Mai szavazatunk a hatékony, emberséges és jogokon alapuló európai bevándorlási politika iránti vágyunkat tükrözi. Mindenféle bevándorlót ugyanaz a bánásmód illet meg, az emberi jogok legmagasabb normáinak és a tiszteletnek megfelelően. Továbbá általános elvként elmondható, hogy az Európai Unió tagállamainak az európai országok gazdasági szükségletei mellett a bevándorlók szükségleteit is figyelembe véve kellene befogadnia őket. Az európai bevándorláspolitika nem járulhat hozzá az „agyelszíváshoz”, vagyis ahhoz, hogy a fejlődő országok elveszítsék létfontosságú tudásukat; a tagállamok és az Európai Bizottság nem támogathat olyan politikákat, amelyek aláássák a fejlődést. Erik Meijer és Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban . − Mi a 8. módosítás mellett szavaztunk. Általában véve, véleményünk nagyon távol áll a módosítást benyújtó képviselőcsoportétól, különösen a menekülteket, a bevándorlókat és az etnikai vagy vallási kisebbségeket illetően. Az ITS megpróbálja megakadályozni a veszélyben lévő menekültek befogadását, mi pedig, ezzel ellentétben igyekszünk segíteni az elnyomás, a katasztrófák és a szegénység áldozatain. Ennélfogva nagyon megértjük, hogy képviselőcsoportunk nagy része nem szívesen támogatja az ITS migrációval kapcsolatos módosító indítványait. A menekültek helyzetével és a bevándorlás hagyományos formáival ellentétben az, hogy az

65

66

HU


Európai Unió tagállamai megpróbálják idevonzani a magasan képzett munkaerőt, problémát okoznak a származási országoknak. Az Indiához, Dél-Afrikához vagy Brazíliához hasonló országokban nagy szükség van a fejlődéshez a magasan képzett szakemberekre. Látjuk, hogy ez már az újonnan csatlakozott tagállamokban, Romániában és Bulgáriában is problémát jelent, amely országok gyorsan veszítik el orvosaikat és mérnökeiket, akik a gazdagabb országokba vándorolnak. A privilegizált országok és vállalatok pedig ellopják e szakemberek tudását. Mivel mi nem kívánjuk támogatni ezt az agyelszívást, a módosítás mellett szavaztunk. Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) A Gruber-jelentés bizonyos részei kizárólag a hasznosság szempontjából, mint tőkére tekint a bevándorló munkaerőre. Hangsúlyozza, például, „a munkahelyek és a munkavállalók közti stabil és törvényes munkakapcsolat létrehozásának fontosságát a termelékenység és az EU versenyképességének növelése szempontjából”, és „ezért felhívja a Bizottságot annak megfontolására, milyen hatásai lehetnének e tekintetben a körkörös migrációnak”. Minthogy a migránsok és menedékkérők szembeni elnyomó intézkedések nem ütköznek ellenállásba, támogatni kell „minden olyan intézkedést, amely növeli az EU vonzerejét a magasan képzett munkavállalók körében, azért, hogy Európa prosperálásának biztosítása és a lisszaboni célkitűzések figyelembevétele céljából kielégítsük az EU munkaerőpiacának igényeit”. Míg az „agyelszívás” veszélyét el kell kerülni, azoknak a bevándorlóknak, akik csak illegálisan juthatnak be az Európa Erődbe, visszatoloncolással kell számolniuk. Ami a legális migrációról szóló politikai terv jóváhagyását illeti, az egyik legfőbb hangsúly a befogadási eljáráson van, amelynek „képesnek kell lennie azonnal reagálni a munkaerőpiac ingadozó igényeire”. A bevándorlást nem lehet mint az EU tőkéjét a hasznosság kritériuma alapján szabályozni. Az európai vállalkozások hasznáért való bevándorlás helyett az alapvető és emberi jogoknak bevándorlók és menedékkérők számára való biztosításának kell előtérbe kerülnie. Elutasítom az emberek bármely hasznossági kritérium szerinti kategorizálását. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A migrációról folyó vita gyakran csak az illegális áramlásra koncentrál, s ebből kifolyólag rendszeresen megfeledkezik a legális migrációról, amely pedig nagyban hozzájárul a gazdaságunkhoz és kulturális gazdagodásunkhoz. Ebben az összefüggésben egyetértünk két alapvető elképzeléssel: a legális migrációra vonatkozó világos és hatékony politika kulcsfontosságú az illegális bevándorlás kérdésének megoldásában, és szintén fontos az ide érkezők integrációját és alkalmazkodását elősegítő közös elveken alapuló szívélyes fogadtatás. Azt is észre kell azonban vennünk, hogy a migrációs áramlások, a migráns közösségek és a befogadó országok hagyományai, szokásai és emlékei eltérőek, és ezt a különbséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. A vita másik eleme a minősített migráció. A beutazást és az Unión belüli mozgást megkönnyítő kékkártya elképzelése érdekes lehet, bár meglehetősen komplexnek tűnik. A központi kérdés mindenesetre az Unió vonzóvá tétele, különösen tudományos szinten. Ezért az oktatási intézményekben is tudatosítani kell, hogy fontos, hogy a világ más tájairól is vonzzanak magukhoz hallgatókat. Természetesen támogatom ezt a célkitűzést. Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A Svéd Zöld Párt egy liberális bevándorlási politika megvalósulását támogatja és szeretné. Számos eleme van e jelentésnek, amely ezt célozza. Ennek ellenére úgy vélem, hogy egy e területre vonatkozó keretirányelv csökkentené

26-09-2007

26-09-2007

HU


az emberek bevándorlási lehetőségeit, nem pedig bővítené azokat. Ráadásul, a javaslat felveti az agyelszívás fokozódásának veszélyét, amely már így is sújtja a fejlődő országokat, és amelyet, cinikus módon, az EU saját fejlődése érdekében használ ki. Mindezek miatt tartózkodtam a végső szavazáson. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Veszélyes téveszme, hogy az itteni lakosságban végbemenő demográfiai változás miatt nagyszámú különböző, sokszor ellenséges kultúrából és társadalomból érkező bevándorlóra lenne szükségünk, ennek minden velejárójával, amely kihat a mi nemzeti összetartásunkra és identitásunkra, a már integrálódott és letelepedett bevándorló populációnkra, a közszolgáltatásainkra, valamint a közegészségügyre és a közbiztonságra. Teljes mértékben ellenzem, hogy a nemzeti hatóságok helyett az EU-hoz kerüljenek a nemzeti határok ellenőrzésével, a bevándorlással és a menekültpolitikával kapcsolatos hatáskörök. Ezért a jelentés ellen szavaztam. - Jelentés: Moreno Sánchez (A6-0323/2007) Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, én a jelentés mellett voksoltam, mert az Európai Parlament ezáltal egy olyan átfogó stratégiában egyezett meg, amely célja az emberkereskedelem és az illegális bevándorlás elleni küzdelem. Mi, az Európai Parlament ezzel világos üzenetet küldünk, hogy az „illegális” azt jelenti, „nem legális”, és ennek megfelelően kell kezelni is. Véleményem szerint különösen lényeges tisztázni, hogy nem fogjuk az illegális bevándorlókat kvóta-alapon elhelyezni szerte a tagállamokban, és hogy a bevándorlók elmúlt években tapasztalt tömeges legalizálása sem lesz ezentúl megengedhető. Ez biztosítja, hogy ne érvényesüljön „hívó hatás”, és ez által, közvetett módon, az emberkereskedelemmel is felvesszük a harcot. Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlására vonatkozó politika prioritásairól szóló jelentés, amelyet épp most hagytunk jóvá, nyilvánvalóan nem a legrosszabb beszámoló, amely itt valaha elfogadásra került, sőt, számos kifejezetten érdekes ajánlást is tartalmaz, én ennek ellenére úgy vélem, hogy ez a jelentés nem járja körbe ezt a témát, és én magam ebből kifolyólag nem is támogattam. Az európai bevándorlás kérdése azzal fenyeget, hogy ez lesz a következő évszázad problémája – sőt, lehet, hogy már az is –, és az illegális bevándorlás ennek jelentős részét képezi. Éppen ezért mi egy sokkal szigorúbb álláspontra számítottunk, különösen a bevándorlók különböző tagállamokban tapasztalható, rendszeres és tömeges legalizálásával szemben. Végtére is, ennek a hatása az, hogy csak szívjuk fel az embereket, ami pedig végül kihat az egész Unióra, minden egyes tagállamra. Egészen egyszerű dolog ez, és lehetett volna bátorságunk, hogy ki is mondjuk. Az illegális bevándorlás tolerálhatatlan. Az illegális bevándorlókat fel kell kutatnunk, és humánus módon, de következetesen vissza kell küldenünk őket a származásuk szerinti országokba. Azok, akiknek ezt nincs bátorságuk kimondani, és főképp nincs bátorságuk ezt kivitelezni, óriási problémákat fognak előidézni, amelyek végül nagyon sokba fognak kerülni a mi jólétünknek és civilizációnknak. Koenraad Dillen (ITS). – (NL) Elnök úr, a Moreno Sánchez-jelentést olvasva azonnal egy holland mondás jut eszembe: „zachte heelmeesters maken stinkende wonden”, ami annyit tesz, hogy nehéz időkben szigorú intézkedésekre van szükség. Ahogy azt kollégám, Vanhecke úr is elmondta már, bár a jelentés néhány javaslata a megfelelő irányba mutat,

67

68

HU


a Parlament ezzel mégiscsak egy elég bátortalan hozzáállást mutat, ami nem sok jót jelent az illegális bevándorlás elleni küzdelmet célzó hatékony és szigorú európai politika szempontjából. A Parlament elmulasztotta, például, világossá tenni, hogy a számos európai országban alkalmazott legalizáló intézkedések az illegális bevándorlás egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb okozói, mégpedig az általuk okozott, a származási országokban jelentkező „hívó hatás” miatt. Az illegális bevándorlókat nem legalizálni kellene, hanem hatékonyan felkutatni, és határozott, ám emberséges módon hazatoloncolni. Ellentétben azzal, amire a Parlament célozgat, e politikai üzenet nyílt kihirdetésének semmi köze az úgynevezett idegengyűlölethez. A szigorú hazatoloncolási politika és határellenőrzések, valamint a származási országokkal kötött, az állampolgáraik visszavételére vonatkozó megállapodások mellett a származási területeken felállított menekülttáborok is könnyebbséget jelenthetnének, de a Parlament ezt is elutasította. Ezen okokból kifolyólag én a jelentés ellen szavaztam. Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, szociáldemokraták, szolidaritáson alapuló, humánus bevándorlási és menekültügyi politikát szeretnénk látni az Európai Unióban, olyat, amely felelősségteljesen igyekszik növelni a határokon átnyúló mobilitást, és amely védelmet biztosít mindenki számára, aki arra rászorul. Mindazonáltal nem szeretnénk állandó, az EU által finanszírozott határellenőrző hatóságot. Minden tagállam felelős a saját határainak ellenőrzéséért. A Közösségnek csak szükség szerint kellene beavatkoznia, ennek eldöntését pedig vizsgálatokra kellene alapozni. Ennek értelmében úgy döntöttünk, hogy a 37. bekezdéssel kapcsolatban tartózkodunk. Ami a Dublin II. rendelet alapelvének felülvizsgálatáról szóló 18. bekezdést illeti, úgy véljük, hogy az elvről folyó vita jogos, de ennél szélesebb összefüggésben kellene lefolytatni, a közös bevándorlási és menekültügyi politika egészéről folyó párbeszéd részeként. Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogatom ezt a kiváló jelentést, és a magam részéről három megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a témához. Először is, meg kell válnunk attól az illúziótól, hogy a legális bevándorlást célzó aktív politika véget fog vetni az illegális bevándorlók országainkba tartó áradatának. A legális bevándorlást célzó aktív politikát, értelemszerűen, a mi szükségleteink fogják meghatározni, míg az illegális bevándorlás azok szükségleteit fogja tükrözni – és jelenleg is több tízmillió ilyen ember él, főként Afrikában –, akik ide szeretnének menekülni a háborúk, az üldöztetések a szegénység vagy egészen egyszerűen saját és gyermekeik jövőjének kilátástalansága elől. Másodszor, az EU külső határainak ellenőrzése és az illegális embercsempészek elleni küzdelem sajnos az elkövetkezendő években is politikai prioritást kell, hogy élvezzen, mert a valóságban az emberi nyomorúsággal folytatott kereskedelem a bűnbandák kezében van. Az illegális bevándorlás elleni harcot ezáltal nem is az illegális bevándorlók „ellen” kell folytatni: ennek a szervezett bűnözés elleni küzdelem részének kell lennie, amit pedig nekünk, együtt kell győzelemre vinnünk. Végül pedig, mindezekkel egy időben rendületlenül folytatnunk kell a szegénység elleni küzdelmet, amelyre pedig kizárólag Afrika társfejlesztésével van mód.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Örülök, hogy a Parlament elfogadta ezt a jelentést, amely kiegyensúlyozott és realista képet ad a bevándorlás kérdéséről, és amely széles körű konszenzust ért el, úgy, ahogy azt az előadó remélte. Elnézve a közelmúlt eseményeit, és azt, ahogy a tagállamok megpróbálják egyenként úgy igazítani a jogszabályaikat, hogy a tőlük telhető legjobb módon tudják kezelni a bevándorlók áradatát, a jelentés a lehető legjobbkor született. Valójában mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a bevándorlás mértéke meghaladja az érintett országok azon képességét, hogy egymaguk kontrollálni tudják ezeket az eseményeket, és hogy ezért európai szintű átfogó és koherens megközelítésre van szükség – ahogy ezt a jelentés helyesen meg is állapítja. A szöveg számos prioritást jelöl meg, úgymint: az emberkereskedelem elleni harc, az Európai Unió alapjogi chartájának és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény tiszteletben tartása az illegális bevándorlás megelőzését szolgáló intézkedések alkalmazása során, a harmadik országokkal való együttműködés erősítése, szigorú fellépés az illegális foglalkoztatás leküzdése érdekében, valamint a felelős kitoloncolási politika szükségessége. Mindezen okokból támogattam a jelentést a plenáris ülésen megtartott végső szavazáson. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy tartalmaz bizonyos pontokat, amelyekkel egyetértünk, ez a jelentés az „illegális bevándorlás” elnyomó jellegű, biztonságorientált felfogását is tükrözi. Bár bizonyos aspektusokat tekintve kevésbé, a jelentés a bevándorlással kapcsolatos jelenlegi uniós iránymutatások és határozatok által kirajzolt főbb tengely fejlesztését pártolja, többek közt az úgynevezett „európai hazatoloncolási politikát”, más szóval a hazatelepítést, Frontex tevékenységét a határellenőrzéssel és járőrözéssel kapcsolatban; az úgynevezett ideiglenes befogadó központokat; a biometrikus eszközök fejlesztését vagy az úgynevezett visszafogadási megállapodásokat. Szintén javaslatot tesz egy „európai ellenőrzőrendszer”, az „Európai Partiőrség”, sőt, még az Unió területére belépő, és az onnan kilépő személyek automatizált ellenőrzését végző rendszer felállítására is. Más szóval, a jelentés célja az Európai Unió biztonságorientált, az illegális bevándorlást kriminalizáló politikájának megerősítése, annak olyan egységes európai politikává alakítása által, amely elnyomó jellegű, baljós információs rendszereket alkalmaz, és a bevándorlók fogva tartására és kiutasítására szolgáló intézkedéseket hoz, és erre irányuló infrastruktúrát tart fenn. Ezt teljes szívünkből elutasítjuk. Az ehhez hasonló elnyomó politika alkalmazása vezetett oda, hogy egy tagállam hatóságai vádat emeltek hét tunéziai halász ellen, amiért azok megmentették 44, a tengeren hánykódó ember életét, annak ellenére, hogy tettük összhangban volt a nemzetközi tengerjoggal. Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) A hivatalos adatok bizonyítják, hogy Európát elárasztották az illegális bevándorlók. Bebizonyosodott, hogy Európa teljesen képtelen ellenőrizni a külső határait. Az Eurodac, vagyis a menedékkérők ellenőrzésére használt biometrikus eszköz 2006-os tevékenységéről beszámoló éves jelentés szerint 2005-höz képest 64%-kal több olyan személyt rögzítettek, akik illegálisan lépték át az Unió valamely külső határát. A Moreno úr által készített jelentés számos olyan megközelítésre tesz javaslatot, amely célja az lenne, hogy véget vessen ennek az exponenciális mértékben növő jelenségnek.

69

70

HU


Véleményem szerint ezek egytől egyig haszontalanok, mi több, nem kívánt eredményre vezetnének. Példának okáért, hogyan elégednénk meg azzal az elképzeléssel, hogy ösztönözzük a legális bevándorlást, mégpedig leginkább az európai kékkártya bevezetésével, amely alapjában véve a bevándorlók európai munkavállalási engedélye lenne, s hogy ez csökkentené az illegális bevándorlást? Ez őrültség. Ha néhányak előtt kitárjuk az ajtót, azzal mindenkit beengedünk. Mi értelme van az illegális bevándorlás elleni harc érdekében felállított biometrikus adatbázisnak? Miért terveznénk, hogy még több munkaerőt és forrást biztosítsunk az európai külső határok ellenőrzéséért felelős ügynökség, a Frontex számára, amikor a kérdéses határokat, legyenek azok belső vagy külső határok, még mindig nem képesek rendesen megvédeni a tagállamok? Az európai hatóságoknak ismét sikerült azonosítani egy problémát, ám ismét bebizonyosodott, hogy nem képesek megoldani azt, tekintve, hogy elragadta őket az „emigrácionizmus” és az „internacionalizmus” ideológiája. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a bevándorlás, annak mind a legális, mind az illegális formája, elismerten az egyik legnagyobb kihívás, amivel az Európai Uniónak szembe kell néznie. Az eljárási és jogi vonatkozásai mellett a jelenség tragikus emberi dimenziója is egyre nyilvánvalóbban megmutatja magát. Én magam is ellátogattam afrikai menekültek számára fenntartott táborokba Máltára, és beszélgettem a Földközi-tengeren őrjáratot teljesítő szolgálatokkal és azok felelős tisztviselőivel. Ott tartózkodásom idején érkezett a hír a csecsen család Bieszczady régióban történt tragédiájáról, megerősítve e jelenség egyetemes mivoltát. Tekintve, hogy egy olyan országból származom, ahonnan évszázadokon át vándoroltak ki az emberek politikai és gazdasági okokból, nehezemre esik elfogulatlanul szemlélni a menekültek tragédiáit, akik számára az Európai Unió az ígéret földje. Én ebből a szempontból ítélem meg a két jelentést, amelyről az Európai Parlament mai vitája folyik. E két dokumentum áttekintést ad a bevándorlás problémájának mértékéről és az erre irányuló közösségi politika jelenlegi állapotáról. Egyetértek azzal a feltevéssel, hogy demográfiai helyzete miatt Európának szüksége van az ellenőrzött csatornákon át érkező bevándorlókra, akik segíthetnek a munkaerőhiányon, s hogy ezáltal csökkenthető lenne a feketegazdaság és az azzal együtt járó problémák mértéke. Ezeket a kérdéseket mind felismerte a Frontex, az Unió szakirányú ügynöksége. A javasolt megoldások pedig, nevezetesen a „tehermegosztás”, komoly megfontolást érdemel. A szilárd jogi és pénzügyi alapokkal rendelkező közös bevándorlási politika megjelenése már régóta esedékes. De jobb későn, mint soha! Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló jelentés mellett voksoltam, és szeretném hangsúlyozni, hogy az Európába áramló, különösen harmadik országokból érkező migránsok ellenőrzése jelenti az egyik legnagyobb kihívást, amellyel az európai döntéshozóknak szembe kell nézniük. Ez a 21. századi emberkereskedelem teljes mértékben elfogadhatatlan, és meg kell találnunk a módját, hogy gyökerestől elpusztítsuk ezt a tevékenységet és a vele járó emberi tragédiákat. Ennek érdekében lényeges, hogy európai szinten kezeljük az illegális bevándorlás kérdését,

26-09-2007

26-09-2007

HU


mert elég, ha egy tagállam hajlamos a tiltott bevándorlás elnézésére, azzal kényszerhelyzetbe hozza a többit is. A legális migrációra vonatkozó politikai tervnek magában kell foglalnia az illegális bevándorlás elleni küzdelmet is, mivel e kettő szorosan összefügg. Ami e jelentésből hiányzik, az a konkrét javaslatok sora, amelyek segítségével véget vethetünk e nagyarányú tiltott bevándorlásnak, és kedvét szeghetjük az emberkereskedőknek. Olaszországban, például, a gazdasági migrációra bevezetett kvóták nem csökkentették az országba áramló illegális bevándorlás mértékét. Sőt, épp az ellenkezője történt: az éves kvóták bejelentésének hatására megnőtt azoknak az illegális bevándorlóknak a száma, akik életük kockáztatása árán is megpróbáltak bejutni az Európai Unió területére. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm e jelentést, amely lényegében az illegális bevándorlás elleni szigorú fellépésre hív föl, alapozva mindezt a tagállamok közti szolidaritásra és a harmadik országokkal való együttműködésre, a személyek alapvető jogainak teljes mértékben való tiszteletben tartása mellett. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Hiába a több millió eurós támogatás, a származási országok nem szívesen működnek együtt. Végül azonban elkerülhetetlen lesz, hogy kötelesek legyenek visszafogadni az illegális bevándorlókat. Azonban az EU is meglehetősen nemtörődöm módon jár el, ha képtelen megfelelő forrásokat biztosítani a külső határai védelmére, vagy fogadótáborokba elhelyezni az elfogott illegális bevándorlókat annak érdekében, hogy azok ne tűnjenek el szem elől, amíg vissza nem toloncolják őket a hazájukba, hogy a migrációs főszezon közepén bezáró határvédelmi ügynökségről már ne is beszéljünk! Brüsszel az iszlám bevándorlók által jelentett potenciális fenyegetettséget is átaludta. Ha az EU nem ébred fel hamarosan, és nem vet véget a radikális muszlimok beáramlásának, valamint az iszlám országok állampolgárai bevándorlásának és annak, hogy állampolgárságot szerezzenek, nemcsak, hogy folyamatosan terrortámadásoktól kell majd félnünk, de hamarosan idegenekké is válunk a saját országunkban. Ez a jelentés túlzottan kis figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek, így hát – az egyébként helytálló megállapításai dacára – sajnos kénytelen vagyok elutasítani. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az illegális bevándorlást kezelendő hatékony politikai beavatkozásnak a probléma két pontját kell megragadnia, egyrészt a bevándorlók származási helyét, másrészt az úti célját: más szavakkal, ahogy az elfogadott állásfoglalásban is áll: „a származási országok hatóságainak, valamint az emberkereskedő csoportok elleni harc büntetőjogi keretei megerősítésének, az illegális foglalkoztatás és az emberkereskedelem elleni harcnak” lényeges elemeknek kell lenniük. Határozottság híján nem lehet megfelelő választ adni, még akkor sem, ha a válasz más dimenziókat is felölel, úgymint fejlesztési együttműködést vagy a legális migráció területén való fellépés. Továbbá, ahogy azt az európai tengerészeti stratégiáról szóló jelentésben is megállapítottuk, hogy csak az olyan bevándorlási politika lehet sikeres az Európai Unióban, amely, ahogy a jelen állásfoglalásban is szerepel, megkívánja, hogy „a tagállamok tartsák magukat a szolidaritás, a megosztott felelősség, a kölcsönös bizalom és az átláthatóság elveihez”. E tekintetben teljesen egyetértünk.

71

72

HU


Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A zárószavazásom a jelentés ellen szavazok, mert ellenzem a FRONTEX-et és bármilyen európai uniós határrendészetet, amely számára bonyolult volna a felelősség biztosítása. A jelentés lelkesen támogatja az útlevelekbe és vízumokba bevezetendő drága és kevéssé hatékony biometrikus adatokat, amelyek ráadásul a személyes feddhetetlenséget is veszélyeztetik. Az EU, cinikus módon, a menekültek szorongatott helyzetének kihasználásával igyekszik növelni hatalmát a saját határain túl. - Jelentések: Gruber (A6-0322/2007), Moreno Sánchez (A6-0323/2007) Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok a bevándorlásról szóló jelentés ellen szavaztak, mivel a migráció kérdése kizárólag a tagállamok és a kormányközi együttműködés feladata. A Reformszerződés-tervezetre való hivatkozás és a minősített többségi szavazás kiterjesztése nem a megfelelő mód azon problémák kezelésére, amelyekkel az EU-nak szembe kell néznie. A bevándorlás kérdésére nem alkalmazható az „egy kaptafa” elve. Proinsias De Rossa (PSE), írásban . − Az ahhoz való ragaszkodással, hogy az európai uniós állampolgárok nem uniós állampolgárságú házastársának egy másik tagállamban is kelljen élniük, mielőtt jogosulttá válnának az írországi tartózkodásra, a kormány, véleményem szerint megsérti a 2004-es irányelvet. Továbbá, a nem ír uniós állampolgárok házastársainak kiválogatása a kitoloncolási parancsok kiadásakor ellentéte az EU jogszabályaival, amelyek tiltják a nemzetiségen alapuló hátrányos megkülönböztetést. Szeretném emlékeztetni a Bizottságot, hogy 2006-ban úgy tájékoztatta az Európai Parlamentet, hogy a tartózkodási helyről szóló 2004-es irányelvet az Európai Bíróság 2002. júliusi (C/459/99. sz. ügy (MRAX)), majd 2005. áprilisi (C/157/03. sz. ügy) határozatával összhangban kell értelmezniük a tagállamoknak. Ezek a határozatok kimondják, hogy az Európai Unió egy polgárának harmadik országbeli állampolgárságú családtagjának azon joga, hogy a Közösség területére beutazzon és ott tartózkodjon a köztük lévő kapcsolatból fakad, és nem függ sem korábbi közösségbeli tartózkodási helyének jogszerűségétől, sem attól, hogy be tud-e mutatni egy másik tagállam által kibocsájtott tartózkodási vagy egyéb engedélyt. Írország intézkedései nyilvánvalóan megsértik ezeket a bírósági határozatokat. A Bizottságot ebből kifolyólag a Szerződések arra kötelezik, hogy lépéseket tegyen az ír kormánnyal szemben. 8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést délután 13.15-kor felfüggesztik, majd 15 órakor újból megnyitják.) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök 9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 10. Titkos letartóztatások és fogvatartottak jogellenes szállítása az Európa Tanács tagállamainak részvételével (Fava és Marty jelentés) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai: titkos letartóztatások és fogvatartottak jogellenes szállítása az Európa Tanács tagállamainak részvételével (Fava és Marty jelentés).

26-09-2007

26-09-2007

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztosok, hölgyeim és uraim, 2005 decemberében az Európai Parlament állásfoglalásában, amelyben kérte egy a foglyok szállítását és illegális fogva tartását vizsgáló ideiglenes bizottság létrehozását, idézem: „megerősíti elkötelezettségét a terrorizmus elleni harc iránt, de hangsúlyozza, hogy ez a harc nem nyerhető meg a terrorizmus által megsemmisíteni kívánt elvek feláldozásával, vagyis az alapvető jogok védelmével kapcsolatban nincs helye megalkuvásnak”. A korábbi tanácsi elnökségeknek lehetőségük volt kifejezni itt a tisztelt Ház előtt e nézettel való egyetértésüket. Nem kezdhetem anélkül a mondandómat, hogy ne hangsúlyoznám, hogy a jelen elnökség is osztozik ebben a célban és szándékban. Szeretném megismételni, hogy a terrorizmus elleni harc során sem hozhatunk kompromisszumokat az értékeinkkel és az alapvető jogok védelmét illető elveinkkel kapcsolatban. Ez, véleményünk szerint, lényegbevágó kérdés. A terrorizmus elleni harcban csak akkor kerülhetünk a győztes oldalra, ha szabadok maradunk: ha megszabadulunk a félelemtől, és a félelem nevében elkövetett visszaélésektől, illetve manipulációtól. Leghatásosabb fegyverünk, és egyben leghatásosabb védelmünk maguk az értékeink és az alapvető jogok védelmére vonatkozó elveink. Habár a Tanácsnak mint olyannak nem áll módjában, hogy véleményt bocsásson ki, az Európai Unió minden egyes tagállama elismeri az igazság kiderítése érdekében tett erőfeszítések és kezdeményezések fontosságát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy azokról az alapelvekről beszélünk, amelyeken a mi európai demokrácián nyugszik. Az igazság felderítése teszi majd lehetővé a gyanakvás hangulatának eloszlatását. Ennélfogva lényeges, hogy az e témában folytatott vizsgálatok tiszta vizet öntsenek a pohárba, és ne további kételyeket vessenek fel. E tekintetben a korábbi elnökségek, amelyeknek módjukban állt megjelenni e tisztelt Ház előtt, a főtitkár, a főképviselő és terrorizmus elleni küzdelem európai koordinátora mind együttműködtek az Európai Parlament ideiglenes bizottságával. Ennélfogva úgy vélem, méltánytalan volna az elkötelezettség hiányát feltételezni a Tanács vagy a külügyminiszterek részéről. Sőt, ki kell emelnem, hogy a különböző európai országok számos kezdeményezéssel, mind parlamenti, mind jogi kezdeményezéssel éltek e beszámolókat követően. Ezért nagyon is megfelelő helyén való volt a szubszidiaritás elvének szellemében cselekedni. Ahogy azt Önök is tudják, a Bizottság által megvizsgált területek közül számos olyan van, amelyben magának az Európai Uniónak nem áll módjában fellépni. Itt most elsősorban, például, a titkosszolgálatok felügyeletére gondolok. Erre a tényre a korábbi tanácsi elnökségek és Solana főképviselő úr felhívta már a Parlament figyelmét. Sajnálkozhatunk, hogy ez a helyzet, de tény, hogy a jelenlegi Szerződések ezen a téren korlátozzák a Tanács hatáskörét. Ami viszont a mi részünket illeti, biztosíthatom Önöket, hogy a portugál elnökség aktívan és tevőlegesen együtt fog működni. Itt szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a portugál kormány teljes körű és átlátható együttműködést ajánlott, mind a Parlament ideiglenes bizottsága által végzett vizsgálatok idejére, amely ez év februárjában le is zárult, mind az Európa Tanács főtitkárának az emberi jogokról szóló európai egyezmény 52. cikke értelmében az állítólagos CIA repülőjáratokkal és a titkos európai fogva tartási központokkal kapcsolatban tett kezdeményezéseivel kapcsolatban. Amint az köztudott, bár a Tanács nem nyilvánította ki álláspontját Fava úr és Marty úr az Európai Parlament, illetve az Európa Tanács égisze alatt elkészített jelentésével kapcsolatban,

73

74

HU


ez nem jelenti azt, hogy nem figyelmen kívül hagyta volna azokat. Sőt, a Tanács aktívan és határozottan védelmezi az emberi jogokat és a nemzetközi jogot az Európai Unió külpolitikájában. Folyamatosan amellett érvelünk, hogy a terrorizmus elleni harc terén a nemzetközi jog alapvető értékeinek védelme komoly és mélyreható párbeszédet kíván meg az emberi jogokról. Ebben a tekintetben az EU hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani és meg kell őrizni az emberi jogokat, a menekültek jogait és a nemzetközi humanitárius jogot. A Tanács továbbra is szigorúan felügyeli az emberi jogok e téren történő fejlődését a terrorizmus elleni harccal kapcsolatban, és meg fogja hozni a védelmükhöz szükséges megfelelő intézkedéseket. Az EU továbbra is maximálisan elkötelezett a kínzás és a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód teljes tiltása, valamint ezek büntetése mellett. Ez a cél irányítja cselekedeteinket, és harmadik országokkal kapcsolatban mindig hangot is adunk az ezzel a problémával kapcsolatos aggodalmunknak. Az EU és tagállamai egyértelműen kijelentették, hogy bármilyen titkos fogva tartási központ, ahol a fogvatartottakat jogi vákuumban tartják, ellenkezik a nemzetközi humanitárius joggal. Az EU kínzásokkal kapcsolatos iránymutatásában egyértelműen kiköti, hogy a tagállamoknak be kell tiltaniuk minden titkos fogva tartási központot, ezáltal biztosítva, hogy minden szabadságától megfosztott személy hivatalosan elismert helyen legyen fogva tartva, s ismert legyen a tartózkodási helye. Az EU erre vonatkozó iránymutatásai azt is kimondják, hogy senkit sem lehet erőszakkal visszatoloncolni egy olyan országba, ahol fennáll a veszélye, hogy kínzás vagy rossz bánásmód áldozatává válhat. Köztudott, hogy a szóban forgó kérdések, amelyek magukban foglalják a repülőtéri ellenőrzés, a felügyeleti szervek és a titkosszolgálatok hatáskörét, végső soron a tagállamok ellenőrzése alá esnek, és az ő hatáskörükbe tartoznak. Igaz, hogy a Sitcen időszakos elemzéseket végez a tagállamok által közreadott adatok alapján, de nincs műveleti hatásköre az úgynevezett titkosszolgálati fellépések fölött. Meg kell jegyezni, hogy az EU tagállamainak azzal az összetettséggel is szembe kellett nézniük, amely e tekintetben jellemzi a berepülésre, leszállásra és a földi ellenőrzési engedélyekre vonatkozó kérelmek kiválogatásának és feldolgozásának rendszerét. Ez mindenki számára új kihívást jelent. Ami a mi részünket illeti, a portugál kormány nem csupán véghezvitte az adatgyűjtés olykor igen bonyolult és rendkívül lassú feladatát, de létrehozott egy munkacsoportot, amely feladata az eljárások értékelése, valamint javításra irányuló javaslatok benyújtása, s amely jelentőségét a februárban e Parlament által elfogadott záróbeszámoló is elismerte. Ki kell emelnem, hogy az Európa Tanács főtitkárának munkáját különösen fontosnak tartottuk, és kellő figyelmet fordítottunk a Marty úr által készített jelentéseknek. Az Európa Tanács főtitkára által az emberi jogokról szóló európai egyezmény 52. cikke értelmében kidolgozott kérdőív és ajánlások lehetővé tették, mind Portugáliában, mind – úgy hiszem – más tagállamokban, a nemzeti jogi keretek, garanciák és ellenőrző mechanizmusok egészének korábban nem tapasztalt értékelését, beleértve a kiválasztási folyamatok, az ellenőrzés, valamint a repülőgépek nemzeti fennhatóságú területekre való berepülési és leszállási engedélyére vonatkozó kérelmek elemzését. Portugália esetében mindez valóban intézményi, műszaki és működési fejlesztésekhez vezetett. Az Európa Tanács főtitkára által az ellenőrzési garanciákra tett ajánlások tekintetében az Európa Tanács tagjai túlnyomó többségben úgy vélték, hogy a készülő kezdeményezéseknek nem kellene szükségtelen jogalkotási átfedésekhez vagy az Európa Tanács számára új hatáskörök kijelöléséhez vezetniük.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Másrészről, abban egyetértés van, hogy a fennálló mechanizmusokat lehetne még hatékonyabban alkalmazni és még alaposabban felügyelni. Úgy vélem, ha ezeket a vizsgálatokat még szigorúbban és még nagyobb higgadtsággal folytatnánk le, még eredményesebbek lehetnének. Bár mindig ajánlatos szigorúan eljárni, és nem összekeverni a tényeket az állításokkal, és némi önmérsékletet tanúsítani a szóban forgó értékek fontosságáról és az európai demokráciák jó hírnevéről folyó diskurzusban, az az igazság, hogy mindezen kezdeményezéseknek van érvényük és értelmük. Végre kell hát őket hajtani, különösen akkor, amikor nagyon fontos, hogy komolyan és nyíltan elemezzük a terroristafenyegetések által elénk állított új dilemmákat, mint például a biztonság kontra szabadság dilemmáját. Továbbá arra is egyre nagyobb szükség van, hogy a nemzetközi jog is választ adjon a korábban nem tapasztalt fenyegetettség elleni harc által felvetett bonyolult kérdésekre. Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a német, portugál és szlovén elnökség 18 hónapot felölelő közös programjának egyik fő prioritása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek a hágai programon és az ahhoz kapcsolódó cselekvési terven alapuló megszilárdítása. A terrorizmus elleni harc e tekintetben az egyik legnagyobb feladat, amellyel kapcsolatban a három elnökség azt a célt tűzte ki, hogy az EU terrorizmus elleni stratégiájának folyamatos alkalmazása révén erősíti az együttműködést. Amint azt Önök is tudják, Gilles de Kerchove úr nemrégiben kapta meg kinevezését a terrorizmus elleni európai koordinátori posztra, és ahogy elődei, ő is a tisztelt Ház rendelkezésére áll, bármilyen információra legyen szüksége ezzel kapcsolatban. Szeretném most megragadni a lehetőséget annak hangsúlyozására, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése a terrorizmus elleni harc során a transzatlanti párbeszéd egyik kiemelt témája volt, nevezetesen az Európai Unió és az Egyesült Államok legutóbbi, áprilisi találkozóján, ahol az Európai Tanács 2006. december 11-i következtetéseiről is szó esett. Portugália, tanácsi elnöksége ideje alatt nyíltan kifejezi elkötelezettségét e párbeszéd folytatása és kiszélesítése mellett, amelyet mindkét fél szempontjából kulcsfontosságúnak ítél. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm a Tanács képviselőjének. Hölgyeim és uraim, a Bizottság – és jómagam – a kezdetektől kezdve követjük és támogatjuk az Európai Parlament ideiglenes bizottságának ebben a jól ismert témában, a komoly vádakkal és a hozzájuk kapcsolódó komoly eseményekkel kapcsolatban folytatott munkáját. Ezen események súlyos mivolta vagy akár csak maga az elképzelés, hogy ezek megtörténhettek, mindhárom intézmény, vagyis a Bizottság, a Parlament és a Tanács számára is elkerülhetetlenné teszi az együttműködést. Még egyszer meg kell ismételnünk – és én örömmel megteszem ezt –, hogy a terrorizmus elleni háborút az alapvető jogok és a jogrend teljes tiszteletben tartása mellett kell vívnunk. Ez a működő demokrácia két alapvető feltétele. Ennek szellemében, úgy vélem, hogy a foglyok törvénytelen szállítása, és az a feltételezés, hogy léteznek többé-kevésbé titkos fogva tartó központok – már amennyiben ilyen események megfelelő módon bizonyítást nyernének –, kétségkívül súlyosan sértené a nemzetközi jogot és az alapvető emberi jogokat. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az Európai Unió tagjai, minden tagja, köteles betartani az emberi jogokról szóló egyezmény fontos alapelveit, különös tekintettel az 5. és 6. cikkre.

75

76

HU


Természetesen reméljük, hogy a tagállamok alaposan kivizsgálják ezeket az eseményeket. A vizsgálatokat nyilvánvalóan az illetékes igazságügyi hatóságoknak kell lefolytatniuk. Egy dolognak világosnak kell lennie, de ezt már számos alkalommal világossá tette mind Fava úr, mind az Európa Tanács jelentése: egy parlamenti beszámoló megállapíthatja a tényeket, de a Parlamentnek természetesen nem kötelessége, és nem is tartozik a hatáskörébe, hogy bírósági vizsgálatot folytasson le. Természetes, hogy amikor ismeretlen forrásból származó bizonyítékokat idéznek, a jogrend – amit tiszteletben kell tartanunk – azt kívánja meg, hogy a vizsgálatokat szabad, független bíróságok végezzék. Az ő kötelességük felfedni a vádak mögött meghúzódó forrásokat. Anélkül vádolni egy tagállamot vagy egy személyt, hogy felfednénk az ellene szóló vádak forrását, egy parlamenti jelentésben még elfogadható, de egy bírósági vizsgálat során semmiképpen sem az. Ezért remélem, hogy a bírósági vizsgálatok a továbbiakban is folytatódnak, ahogy az néhány tagállamban így is van, beleértve saját hazámat is. A jelentést azonban mindenképpen nyomon kell követni, így hát felsorolnám azokat a kezdeményezéseket, amelyek segítségével ez megtehető. Július 23-án írásban fordultam a lengyel és román kormányhoz, emlékeztetve őket abbéli kötelezettségükre, hogy teljes körű, mélyreható vizsgálatot kell lefolytatniuk, és részletes tájékoztatást kértem tőlük arra vonatkozólag, hogy elkezdődtek-e, és milyen eredményre vezettek ezek az eljárások. Remélem, hogy mindkét kormánytól választ kapok. A válaszokat, természetesen, Önökkel is ismertetem majd, különösen, mivel úgy vélem, hogy az átláthatóság és az igazság megköveteli, hogy ha valakit megvádolnak valamivel, minden jogi eszköznek rendelkezésére kell állnia ahhoz, hogy magyarázattal szolgálhasson, és bebizonyíthassa a vádak alaptalanságát, vagyis, hogy a vizsgálat levezetését független bíróságra kell bízni. Véleményem szerint a vádakkal illetett fél érdeke, hogy egyértelmű válaszokat kapjunk. Második pontom a következő: amint a legutóbbi ülésen elmondtam, összeállítottam egy kérdőívet a terrorizmussal kapcsolatba a tagállamok számára. A kérdőív minden egyes tagállam esetében rákérdez, hogy milyen intézkedéseket hozott a terrorizmus elleni harc érdekében, milyen eredményeket ért el a nemzeti jogszabályok hatékonysága terén, és legfőképp, az alapvető emberi jogok milyen mértékű védelmét biztosítják a nemzeti jogszabályok. Feltett szándékom, hogy elemezzem a válaszokat, majd beszámoljak a Tanács és a Parlament előtt a tagállamok terrorizmus elleni intézkedéseinek hatékonyságáról, illetve azoknak az alapvető jogok tiszteletben tartásának való megfeleléséről. A harmadik pont, melyet megemlítenék, a légi közlekedéshez kapcsolódik. Ígéretet tettem az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) számára, hogy meg fogok vizsgálni egy különösen fontos jogi szempontot, amelyről eddig nem esett szó: hol húzódik a határ a civil repülőgép és a kormányzati repülőgép meghatározása között, más szóval, mikor nem kell alávetni egy gépet a civil repülőgépek esetében kötelező ellenőrzéseknek? Nos, ez a munka, ígéretemhez híven, jelenleg is folyik, és az Európai Bizottság hamarosan ki is adja közleményét az általános légi közlekedéssel kapcsolatban. Ezt a közleményt a Bizottság még ez év vége előtt, vagyis hamarosan el fogja fogadni, és természetesen javaslatot fogunk benyújtani abból a célból, hogy határozzuk meg pontosabban a kormányzati repülőgép fogalmát, amelyet gyakran úgy értelmeznek, mint valamit, ami kikerülheti a szükséges ellenőrzéseket. Van azonban még egy kezdeményezés, amely a légi közlekedést érinti. Ez egy olyan átfogó megoldás részét képezi, amely általános, minden tagállamra vonatkozó szabályokat vezetne be minden olyan repülőgépfajtára vonatkozóan, amely repülési terv nélkül lép be az Európai

26-09-2007

26-09-2007

HU


Közös Légtérbe. Önök bizonyára tudják, hogy 2009. január 1-jétől az úgynevezett egységes európai légteret létrehozó szabályok minden tagállamtól megkövetelik a repülési tervek elkészítését, vagyis ezen a téren harmonizálni fogjuk a repülőgépek repülési tervére vonatkozó szabályokat, attól függetlenül, hogy belépnek az európai légtérbe vagy keresztül haladnak rajta. Ennek óriási haszna lesz, mert ezáltal csökkenthető az a megkülönböztető bánásmód, amelyet a berepüléssel és a leszállással kapcsolatban bizonyos tagállamokban megfigyeltünk. Másik témám az Egyesült Államok és Európa közti kiadatási megállapodás ratifikálása. Ha lett volna, mint ahogy lehetett volna egy európai egyezmény – amelyet már aláírtunk ugyan, de még nem ratifikáltunk –, a foglyok kiadatása az Egyesült Államokból, illetve az Egyesült Államokba, lényegesen egyszerűbb lett volna. Olyan rabokról van szó, akik ellen terrorizmus gyanúja merült fel vagy emiatt folyik eljárás ellenük. Ezt a megállapodást még néhány tagállamnak – szerencsére már csak néhánynak – ratifikálnia kell. Ez ügyben benyújtottam még egy hivatalos kérést az igazságügyi minisztereknek, nevezetesen, hogy mielőbb ratifikálják az Egyesült Államok és Európa közötti kiadatási megállapodást. Ezenkívül itt van még a titkosszolgálatok felülvizsgálatának kérdése. Erre mindkét jelentés kitér, ám ez egy igen kényes téma. Úgy vélem, itt mindenek előtt a nemzeti intézkedések lesznek döntőek, bár bizonyos általános követelmények megfogalmazhatóak. Az első követelmény a tagállamok parlamenti ellenőrzésének megerősítése. Vannak tagállamok, amelyek olyan nemzeti jogszabályokat fogadtak vagy fogadnak el, amelyek nagymértékben megerősítik nemzeti parlamentjeiknek a titkosszolgálatok tevékenységével kapcsolatos ellenőrzési jogát. Véleményem szerint mindnyájunknak ezen az úton kell elindulnunk, mert, ahogy azt Önök is láthatják, nem tudom elképzelni, hogy a jövőben közös európai jogszabályok szabályozzák a titkosszolgálatokat, bár úgy vélem, rendkívül hasznos e téma megvitatása. Végezetül, elnök úr, úgy vélem, ezt a témát még tovább kell tárgyalnunk, szem előtt tartva a jogrend elvét, és természetesen az alapvető jogok tiszteletben tartását; az alapvető jogok azonban magukba foglalják azt a jogot is, hogy senkit ne vonjanak vád alá megfelelő eljárás során gyűjtött bizonyítékok híján. Jas Gawronski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, képviselőcsoportom a Marty-jelentéssel kapcsolatban alapos kritikát fogalmazott meg, a Fava-jelentést pedig elsöprő többséggel elutasította. Ami szégyen, mert ennek a Háznak legalább a terrorizmus és az emberi jogok ügyében le kellene tudnia küzdeni belső megosztottságát, és ki kellene tudnia alakítani egy közös álláspontot. Ám ha ez mégsem sikerült, annak az az oka, a Fava-jelentés sajnos egy előítéleten alapul: azon, hogy az Egyesült Államok bűnös! Így hát elvesztegettünk egy évet, amely alatt nem az igazságot kerestük, hanem ennek a bűnösségnek a bizonyítékait, elhallgatva vagy akár elrejtve azokat a tényeket, amelyek szembe mennének ezzel a feltételezéssel. Engedjenek meg egy gyakorlati, és hadd mondjam, botrányos példát. Lengyelországi látogatásunk egyik oka az volt, hogy interjút készítsünk egy újságírónővel, aki egy évvel korábban elsők közt számolt be arról, hogy a CIA börtönöket működtet Lengyelországban. Mire találkoztunk vele, sajnos meggondolta magát, és amikor azt mondom, „sajnos”, ironikusan értem. Már nem volt biztos az egészben, és azt mondta, ma már nem írná meg azt a cikket. Nos, annak, hogy ő meggondolta magát, nyoma sincs ebben a jelentésben, amely viszont tele van olyan újságírók tanúvallomásaival, akik osztják az előadó feltételezéseit. A semmire vesztegettünk el egy évet, költve az adófizetők pénzét anélkül,

77

78

HU


hogy rájöttünk volna bármire is, amit már eddig is ne tudtunk volna a sajtóból, valamint a hivatalos és nem hivatalos amerikai forrásokból; és ha maga Bush elnök nem fedi fel a CIA börtönök létét, mi még abban sem lennénk bizonyosak. Frattini biztos úr, Ön azt mondta nekünk az imént, hogy levélben fordult a lengyel és román kormányhoz magyarázatért, de még nem kapott választ. Mindig illetlenség nem válaszolni, de nem vagyok meglepve, mivel a vádak nem megalapozottak. Ön is feltételezett információra hivatkozik a levelében, s nem konkrét tényekre, és már mindkét ország kijelentette a legmagasabb szinten, hogy megvizsgálták a kérdést, és véleményük szerint nem léteznek CIA börtönök. Lehet, hogy ez igaz, lehet, hogy nem, és mindenki azt gondol felőle, amit szeretne, de ahogy Ön is mondta, Frattini úr, addig senkit sem vádolhatunk, amíg nincsenek bizonyítékaink. Az az igazság, hogy mind a Fava-, mind a Marty-jelentés hemzseg az olyan frázisoktól, mint a „nagyon valószínű”, és a „nem zárható ki”, s ezek alapján aztán határozott következtetéseket vonnak le. Kérem, senki ne jöjjön azzal, igazolandó a bizonyítékok hiányát, hogy mi nem vagyunk bíróság, és hogy a miénk csak egy politikai dokumentum. Az már nem csupán politikai kérdés, ha azt kell megvizsgálnunk, hogy elég kivételesek-e a körülmények ahhoz, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikkéhez folyamodjunk. Nos, tekintve, hogy úgy érzem, a tisztelt Ház szívesen összeállítana egy új CIA-jelentést, volna egy javaslatom. Ne gyártsunk a múltról több elfogult értelmezést; ne vizsgáljuk tovább ezt az ügyet, amellyel kapcsolatban nem nyomoztunk ki semmit. Hagyjuk ezt a bíróságokra – ahogyan azt a biztos úr is mondta –, valamint az újságírókra, akiknek az anyagiak is rendelkezésükre állnak a vizsgálódáshoz, és jobban is értenek hozzá, mint mi. Mi viszont összpontosítsunk a jövőre, a politikára és a Fava jelentés egyetlen elfogadható részére, az ajánlásokra. Az Egyesült Államok kétség kívül követett el hibákat; néhány esetben emberi jogokat is sértett. De nagyon könnyű úgy nem hibázni, hogy valaki semmit sem tesz a terrorizmus leküzdése érdekében. A terrorizmus új jelenség, amelyet nem tűrnek el a törvényeink, s amelyek ellen most jogszabályokat kell hozni. Próbáljunk meg olyan jogszabályokat törvénybe iktatni, amelyek megelőzik az emberi jogok minden további sérelmét, hogy ezzel elkerüljük a múltbeli hibák megismétlődését, és hogy az új típusú globális fenyegetéshez igazítsuk szabályainkat és előírásainkat. Helyes elképzelés, hogy a Bizottság próbáljon meg átfogó értékelést készíteni a tagállamok által elfogadott intézkedésekről; és Frattini úr által bejelentett és javasolt többi kezdeményezés is elfogadható. Mindemellett rengeteg tennivalónk marad még, ha globális, hathatós és koordinált módon szeretnénk kezelni a terrorizmus problémáját. Gondolok itt, például, az internetre, a bűncselekmények megelőzését és üldözését célzó intézkedésekre, hogy elkerüljük azt a paradox helyzetet, hogy míg a kormányok külön-külön, nemzeti szinten működnek, a terroristák globális szinten jelennek meg az internet, valamint a mindenfelé megtalálható sejtjeik révén. A jövőnk függ attól, hogy képesek vagyunk-e leküzdeni a terrorizmust. Fogjunk hát össze, hogy megnyerhessük ezt a csatát. Claudio Fava, a PSE képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, hét hónappal ezelőtt fogadták el a jelentésemet, s azóta csak az Egyesült Államokból érkezett jele annak, hogy bármi új történne. Egy ilyen jelet említett Gawronski úr: azt, hogy Bush elnök július 20-án elrendelte, hogy adminisztrációja bírósági határozat nélküli

26-09-2007

26-09-2007

HU


lefoglalások és terroristagyanús személyek fogva tartása formájában továbbra is törvénytelen CIA tevékenységhez folyamodjon az arra hajlandó harmadik országokban. A másik fontos jel, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa saját független vizsgálatot indított a rendkívüli kiadatással kapcsolatban. Ez arra enged következtetni, hogy itt nem a történelem egy fejezetével van dolgunk, hanem napjaink ügyeivel. Jelenleg négy európai országban folyik bírósági eljárás: Spanyolországban, Portugáliában, Németországban és Olaszországban. Ez ideig 39 ideiglenes szabadságelvonással járó intézkedést hoztak ugyanennyi amerikai titkosszolgálati tisztviselő és ügynök ellen. A tisztelt Ház vizsgálata tényeket állapított meg, nem véleményeket. Tény, például, hogy néhány tagállamunk kormánya és titkosszolgálata együttműködött a CIA-val a rendkívüli kiszolgáltatások lebonyolításában. Szeretném emlékeztetni Frattini biztos urat, hogy ebben az esetben nem anonim forrásokra támaszkodtunk. Forrásaink, ahogy az a jelentésben is olvasható, a brit és a német kormány állításai voltak. 48 ajánlást tettünk, mindenekelőtt a Tanács részére; szeretnénk tudni, hogy ezek közül akár eggyel is foglalkoztak-e az elmúlt hét hónap során. Különösen két kérésünk volt: felkértük az európai intézményeket – többek közt a Tanácsot –, hogy mindegyikük vállalja fel a Szerződés 6. és 7. cikke alapján rá rótt felelősséget, és azt vártuk a Tanácstól, hogy a teljes körű és kimerítő tájékoztatás elérése céljából gyakoroljon nyomást az érintett kormányokra, ha szükséges, meghallgatások szervezésével is. Ez nem történt meg. Az nem igaz, hogy a Tanácsnak ne lenne hatalma, Lobo Antunes úr; a Tanácsot a Szerződés 6. és 7. cikke felruházza hatalommal. A német és most a portugál elnökség minden bizonnyal eljárhatott volna a kérésünknek megfelelően. Értékeljük Frattini úr kezdeményezéseit, de nem vagyunk elégedettek ezzel a két hat hónapos elnökségi periódussal, amely valójában hagyta feledésbe merülni vizsgálóbizottságunk egy évnyi munkáját. Tekintettel arra, hogy országainkban a közvélemény követeli az igazságot, a Tanács hallgatása – és azt kell mondjam, hogy számos kormányunk hallgatása – egy lehetőség elvesztegetését jelenti Európa számára. A Parlament azonban nem szándékozik meghátrálni. Sajnálom Gawronski úr, de ehhez a témához még vissza kell térnünk. Állampolgári Jogi Bizottság saját kezdeményezésű jelentéssel fog hozzájárulni a terrorizmus oly módon történő leküzdéséhez, amely során mindig, mindenhol és mindenki esetében tiszteletben tartjuk az emberi jogokat; az első számú emberi jog pedig, ahogy azt már évszázadokkal ezelőtt megtanultuk Cesare Beccariától, az ártatlanság vélelméhez való jog. Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (ES) Elnök úr, a Parlament elfogadott egy állásfoglalást a témával kapcsolatban, az Európa Tanács elfogadott egy másik szöveget ugyanezzel a témával kapcsolatban; minden téren tiszta és világos, de azok, akik rendelkeznek némi jogi ismerettel, jól tudják, és nem is lepődnek meg rajta – és ezt most némi iróniával jegyzem meg –, hogy van egy olyan jogi tétel, különösen a büntetőjogban, miszerint senki sem kötelezhető rá, hogy önmagára nézve terhelő vallomást tegyen. Ami viszont meglep bennünket, az az, hogy a Tanács és minden kormány alkalmazza is ezt önmagára nézve. Ez esetben, ahelyett, hogy a tettek mezejére léptek volna, úgy döntöttek, hogy inkább csendben maradnak, úgy, mint a vádlott, aki nem védekezik, és azzal, hogy passzívan csendben marad, szembe sem néz az őt ért vádakkal.

79

80

HU


Szégyenletes látni, ahogy a Tanács mint intézmény és minden tagja egyféleképp viselkedik, és egy emberként használja ki törvényt, amellyel a vádlottak szoktak élni a bíróságon. A felelősséget illető intézményes csend, legyen az aktív vagy passzív, eredjen tettekből vagy nemtörődömségből, meggyőződésből vagy az attól való félelemből, hogy egy szövetséges állam felől érkező kényszer hatására cselekedve problémák merülhetnek fel, nos, ez a csend napjaink demokráciájának egyik legnagyobb szégyene, amely mindenkit érint, akinek része van benne. Ugyancsak nem egyszerű elindítani a felelősség gépezetét az Európai Unión belül, hiszen annak nem célja, hogy a magukat kölcsönösen védő tagállamok ellen használjuk. Bizonyára senki sem képzelte a Szerződés megalkotásakor, amikor a 6. és 7. cikket szövegezték, hogy egy nap olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy nem azt kell megvitatnunk, hogy egy kormány megsértette az alapvető jogokat, vagy passzív volt az alapvető jogok védelmével kapcsolatban, hanem azt, hogy egy európai intézmény járt így el: a Tanács mint olyan, passzív bűnrészes marad, s cinkosa ebben minden tagállam is. Ilyen helyzetet sosem képzeltünk volna el, és most ez szolgál a Tanács védelmére. Nincs olyan jogi mechanizmusunk, amelyhez ebben a helyzetben folyamodhatnánk, de szeretném elmondani a Tanács képviselőjének, hogy a történelem tisztázni fogja ezeket az ügyeket, mert a történelem napvilágra fogja hozni ezeknek az időknek a szégyenét, amikor a szabadságunk védelme ürügyén kockára tettünk mindazokat az eszméket, amelyekre az Európai Unió alapjait helyeztük. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) A Fava-jelentés közvetett bizonyítékokra alapul, és határozott következtetések levonása helyett csupán a gyanú érzésété kelti fel bizonyos tagállamok iránt. A Marty-jelentés még ennél is kevésbé felelősségteljes módon készült. Megállapításai anonim forrásokra alapulnak, amelyeket ennélfogva lehetetlen igazolni. Így arra sem lehet semmi biztosítékunk, hogy Marty úr munkája nem az olyan szolgálatok és szervezetek manipulációjának áldozata, amelyek az egyre jobban eluralkodó terrorizmus érdekében vonakodnak bekapcsolódni a transzatlanti együttműködésbe. Hálás vagyok Antunes úrnak, hogy rámutatott, hogy a nemzetközi jog nem rendelkezik kielégítő módon a terrorizmussal összefüggő problémákkal kapcsolatban. És ebben a tekintetben egyik most tárgyalt jelentés sem hoz semmi újat. A Lengyelország által benyújtott hivatalos vizsgálatok és magyarázatok összhangban vannak a titkosszolgálatok polgári ellenőrzésének általunk elfogadott elveivel. Ezenkívül, az elveink összhangban vannak az idevágó európai normákkal is. Ennélfogva nem látom okát, hogy megismételjük ezt a vitát. Cem Özdemir, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Fava-jelentést 2007 februárjában fogadta el a tisztelt Ház. A jelentés ajánlások hosszú listáját fogalmazta meg, mind a jogi, mind a politikai aspektusokhoz kapcsolódóan. Szerettem volna látni, hogy a Tanács hivatkozik ezekre az ajánlásokra, és részletesen beszámol arról, hogy mi történt az eltelt időben. Ha a Tanácsnak esetleg nem lenne meg Fava úr beszámolója, szívesen a rendelkezésére bocsájtjuk azt. Akkor azonban nagyon szeretnénk hallani, mi mindent tettek a jelentés ajánlásainak tekintetében, nevezetesen ami a tagállamokkal való együttműködést illeti, de éppúgy a Tanács saját szerepével kapcsolatban is, amelyre a jelentés külön felhívja a figyelmet. Dick Marty úr, az Európa Tanács előadója szintén elénk tárt egy jelentést ez év júliusában. Én most csak két dologra szorítkoznék. Azt állítja jelentésében, hogy néhány európai

26-09-2007

26-09-2007

HU


kormány nemcsak, hogy akadályozta az igazság kiderítését, de továbbra is így tesz azzal, hogy az „államtitok” fogalmát hangoztatja. Ez pedig nem más, mint a titkossággal való visszaélés a törvényszegők védelme érdekében. Sajnálattal mondom, hogy Marty úr épp az én hazámat, a NémetOrszági Szövetségi Köztársaságot és Olaszországot illeti ezzel a kritikával. Másfelől viszont pozitív példaként említi Bosznia és Hercegovinát, valamint Kanadát, amely megfigyelői státusban van jelen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén. Egy következő pontban azonban nyíltan említi Lengyelországot és Romániát, mégpedig titkos fogva tartási központokkal összefüggésben. Ez szintén egy olyan pont, amellyel kapcsolatban szeretném, ha a Tanács beszámolna nekünk arról, hogy mi történt. A tagállamok szubszidiaritására hivatkozni ez esetben nem elég, tekintettel arra, hogy közös európai értékekkel foglalkozunk. Szeretném felhívni a figyelmüket a Szerződések 6. és 7. cikkére. Ezek minden tagállamra érvényesek, függetlenül a szubszidiaritástól. Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, én úgy írnám le azt, amit az úgynevezett „terror elleni háború” alatt megtapasztaltunk, mint az emberi jogokkal való visszaélés „kihelyezését”. Úgy tartanak fogva embereket Guantánamóban, hogy a legalapvetőbb jogaiktól is megfosztják őket. Vannak, akiket kínzásokat folytató csoportok kezére juttatnak, mert mások nem akarják bepiszkolni a kezüket. Ahogy maga Bush elnök is elismerte, titkos börtönök működtek, Európa kormányai pedig nemes egyszerűséggel félre néztek, amikor a saját szuverén területükön a CIA rendszeresen visszaélt az emberi jogokkal. Az Európa Tanács és az Európai Parlament sem hagyta szó nélkül ezeket a szörnyű tetteket; sőt, tényeket gyűjtöttek, kivizsgálták a visszaéléseket, valamint egyértelműen és egyöntetűen kritikával illették őket. Dick Marty mély elkötelezettséggel dolgozott ezen a témán, amiért szeretnék köszönetet mondani neki. A kollégánk, Fava úr jelentése, amelyet képviselőcsoportunk is támogatott, sürgősen felhív a napvilágra került gyakorlatok azonnali beszüntetésére – de mi történik ehelyett? Khaled el-Masri esetében, például, saját kormányom hajolt meg az amerikai kormány akarata előtt, alig néhány nappal ezelőtt. Megtagadja a müncheni ügyészségnek az el-Masri elrablásával vádolt 13 CIA-ügynök kiadatására vonatkozó kérelmének továbbítását az Egyesült Államok adminisztrációja felé. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert már maga e kérés teljesítése is bosszantaná Washingtont. Nem tiltakozom az ellen, hogy a hazám és az EU erőiket egyesítve az Egyesült Államokkal karöltve próbáljon küzdeni a terrorizmus ellen, de ez vajon azt jelenti, hogy az emberrablás és a kínzás ezentúl nem számít bűncselekménynek? Biztos, hogy a CIA-ügynökök nem indulhatnak újra tiszta lappal, hogy azt csinálják, amihez csak kedvük van? És ez valóban az a transzatlanti biztonsági zóna, amelyről a német belügyminiszter épp a közelmúltban beszélt? Alapvető értékeinket – és mindenekfelett az emberi jogok teljes körű védelmét – nem tehetjük közprédává az úgynevezett terror elleni harcban. Az Európai Parlament és az Európa Tanács helyesen hívta fel erre a figyelmet, és azt várom a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy fenntartások nélkül támogassa ezt az elvet, és mindenekelőtt, cselekedetei során tartsa is szem előtt. Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy amit ma a Tanácstól hallottunk, az közel sem volt megfelelő. Én valóban azt várom a Tanácstól, hogy a saját maga által lefektetett elveknek megfelelően lépjen fel, és hogy tegyen lépéseket az Európai Parlament által tett ajánlásoknak megfelelően.

81

82

HU


Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, már majdnem két éve, hogy a Parlament döntött az ideiglenes vizsgálóbizottság felállításáról; e döntését erős ellenállásba ütközve és alapos tiltakozások ellenében hozta meg. Most, két évvel később, ugyanazokat a kifogásokat hangoztatják. Ma két jelentésről folyik a vita: Marty úr és Fava úr beszámolóiról. Bár az utóbbi semmi újjal nem szolgál Marty úr jelentéséhez képest, amelyet pedig már jó ideje ismerünk. Az Európa Tanács jelentése kiegyensúlyozott és óvatos volt a tagállamoknak címzett vádakkal kapcsolatban. A Parlament jelentéséről azonban ezt, sajnos, nem mondhatjuk el. Mondhatjuk, hogy már az haladás, hogy ma egyáltalán vitát folytatunk erről a két jelentésről. És az együttműködés terén tapasztalható haladás szerencsére az alapjogi ügynökség formájában is megnyilvánul. A képviselőcsoportok vezetőinek konferenciája nagyon helyesen felhívott a Parlament és az Európa Tanács közti jó együttműködésre. Amikor az alapjogok forognak kockán, elengedhetetlen az együttműködés, hiszen azok védelme rendkívüli fontossággal bír. Ha ez a célja az amerikai titkosszolgálatok európai területen folytatott akciói vizsgálatának, akkor ez ügyben a Tanácsnak is erőfeszítéseket kell tennie. Születhetnek-e megállapodások transzatlanti viszonylatban a terrorizmus elleni harc terén, vagy továbbra is maradnak az egyoldalúan meghozott intézkedések? A terrorizmus elleni intézkedések során gyakran nem szentelünk elegendő figyelmet az emberi jogoknak. Két lefolytatott vizsgálat után itt az ideje, hogy előre nézzünk, és megpróbáljuk egyenlőkként helyre állítani kapcsolatunkat az Egyesült Államokkal. Nagyon szeretném hallani a Tanácstól, hogy milyen konkrét tervei vannak a kapcsolatok helyreállítását illetőleg. Továbbra is megpróbáljuk rászorítani az Egyesült Államokat annak a kérdésnek a tisztázására, hogy valóban voltak-e titkos fogolytáborok az EU területén, vagy megpróbáljuk megakadályozni, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon? Végül, volna egy kérdésem az elnök úrhoz. A február 14-i vita alkalmával megkérdeztem, hogy megtudhatunk-e valamit az Ideiglenes Bizottság által lefolytatott vizsgálatok költségeiről. Nos, ezzel kapcsolatban a mai napig nem kaptunk semmiféle tájékoztatást. Elnök úr, elintézné, hogy a vizsgálati jelentés mellett pénzügyi jelentés is készüljön ez ügyben? Valamint lehetséges-e, hogy az Európa Tanács is tájékoztasson bennünket a Marty úr jelentésének alapjául szolgáló vizsgálat költségeiről? Gawronski úrnak ugyanis igaza van: az adófizetők pénzének elköltéséről van szó. Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök úr, szeretnék hozzáfűzni néhány megjegyzést az elhangzottakhoz a képviselőcsoportom nevében. Sajnálatos, hogy úgy kell lezárnunk a mai napot, hogy a Tanács nem igazán adott választ Claudio Fava januári jelentésében, részben a Parlament nevében feltett kérdéseire. Tulajdonképpen mit kezdett a Tanács az eredményekkel – a mi megállapításainkkal és az Európa Tanács megállapításaival? Nem volt valódi egyeztetés az ezen jelentésekben leírt gyakorlatok megismétlődésének megelőzése céljából? A Bizottság válaszát kedvezőbbnek értékeljük. A Bizottság hozzálátott a terrorizmus elleni intézkedések és azok alkalmazásának az értékeléséhez. Nagyon örvendek a biztos úr azon bejelentésének, hogy mit lehet tenni annak megelőzése érdekében, hogy a jövőben olyan repülőgépek szálljanak le európai repülőtereken, amelyek törvénytelenül szállítanak valahová embereket; kell, hogy legyen egy rendszerünk, amely ellenőrzi ezeket az úgynevezett „állami repülőgépeket”.

26-09-2007

26-09-2007

HU


A következő hozzáfűznivalónk, hogy természetesen örömmel vettük, hogy újabb terrorizmus elleni európai koordinátort neveztek ki, és sok sikert kívánunk neki. Gijs de Vries úr hirtelen távozásán azonban némileg meglepődtünk, bár sosem keltette azt a benyomást, hogy valódi elkötelezettje lenne a feladatának. Reméljük, hogy az új koordinátor viszont az lesz, hogy koordinátori pozíciója erősödni fog, és hogy az új koordinátor a jövőben szükség esetén választ tud majd adni a Parlament kérdéseire. És most rátérnék a Marty úr jelentésében szereplő, lehetséges lengyelországi és romániai titkos börtönökre. Egyetértek az eddig elhangzott kommentárokkal, amelyek azt a tényt kifogásolták, hogy a jelentés anonim tanúk állítására alapul. Marty úrnak még magyarázattal kell szolgálnia arra vonatkozólag, milyen kritériumokat szab az Európa Tanács, milyen esetben lehet anonim forrást idézni; vagyis nem vagyunk igazán elégedettek azzal, ahogy Marty úr megközelítette a kérdést. Számos embert ültettek a vádlottak padjára, de semmilyen új tény nem került napvilágra. Úgy vélem, eljött az ideje, hogy Marty úr elárulja, hogy ki lehet-e törölni azt a névsort, különösen azért, mivel két kollégánk is szerepel rajta. Ezt már korábban is elmondtam, akkor, amikor a bizottság meghallgatta Marty urat. Már csak egy megjegyzésem lenne. Természetesen nagyon fontos, hogy világossá tegyük az állampolgárok előtt, hogy a gyakorlat, amelyre néhány uniós tagállamban sor került – mint például az, hogy az Európai Unión kívüli titkosszolgálatok embereket raboltak el – nem ismétlődhet meg, valamint, hogy a CIA nem működhet Európában a nemzeti hatóságok felügyelete nélkül. Az amerikaiak, úgy tűnik, a miénktől eltérő szabályok szerint működnek. Azok a közelmúltban megismételt példák, hogy az amerikaiak megtagadták emberek kiadatását, illetve az Olaszországból és Németországból jövő kiadatási kérelmekhez való hozzájárulást, azt jelzik, hogy teljesen nyilvánvalóan más normák szerint működünk. E két példa kapcsán igencsak elgondolkodhatunk, hogy milyen is az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti együttműködés jellege, ha a terrorizmus elleni küzdelemről van szó. Ugyanerre az egyensúlyra törekszenek az amerikaiak a biztonság és az emberi jogok terén is? Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr, a Tanács elnöke széttárta karját, és azt mondta, az EU-nak nem áll hatalmában lépni, hogy a kínzásoknak, a repülőutaknak és a titkos börtönöknek „semmi köze hozzánk, emberek!” Majd azt mondta, hogy a Tanács aktívan propagálta az emberi jogok védelmét az Európai Unión kívül. Lassan tényleg felfordul a gyomrom, ahogy hallgatom az egymást követő elnökségeket, amint az európai értékekről papolnak, közben meg azt állítják, hogy nincs hatáskörük a felelősségre vonásra az EU-n belüli emberi jogokkal való visszaélések ügyében. Íme két dolog, amit megtehetnének. Miért csak 12 tagállam írta alá az erőszakos eltüntetésekről szóló ENSZ-Egyezményt? Úgy, hogy az aláírástól olyan államok maradtak távol, mint Nagy-Britannia, Németország, Spanyolország, Lengyelország és Románia – furcsa egy lista, nem igaz? – csakúgy, természetesen, mint az Egyesült Államok. Másodszor, felszólíthatnák a tagállamokat, hogy fogadjanak be önként olyan Guantánamóban fogva tartottakat, akik helyzete tisztázódott, és szabadon engedik őket. Az Egyesült Királyságnak bíróságra kellett mennie, mielőtt megpróbálhatta volna elérni, hogy öt állampolgára visszatérhessen az országba. Ha az EU Guantánamo bezárására szólít fel, amit többé-kevésbé meg is tett, akkor hadd tegyék a tagállamok azt, amit mondanak. Egyetértek Frattini biztos úrral abban, hogy a parlamenti vizsgálat nem elegendő. Lehet, hogy nem volt olyan hatáskörünk és olyan vizsgálati technikánk, mint a rendőrségnek vagy a bíróságoknak, de először is azt mondanám, hogy az áldozatok tanúvallomásai,

83

84

HU


valamint mások hozzánk került és közzétett vallomásai nyomatékosak, következetesek és meggyőzőek voltak. Másodszor, kissé visszás szemrehányással illetni egy parlamenti jelentést, amikor bizonyos tagállamok megtagadták, hogy rendőrségi vagy bírósági vizsgálatot indítsanak. Az Egyesült Királyság Titkosszolgálati és Biztonsági Bizottsága, amelyet a miniszterelnök nevez ki, és amely a miniszterelnöknek tartozik beszámolni – nem a Parlamentnek – felrótta a brit biztonsági szolgálatoknak, hogy nem vették észre, hogy az általuk a CIA-nak átadott információval vissza fognak élni, és emberrabláshoz, eltüntetéshez és kínzásokhoz fogják felhasználni. Nos, ha a brit titkosszolgálat ennyire naiv, akkor én nemigen érzem magam biztonságban. Örömmel halljuk Frattini úrtól, bár eső után köpönyeg, hogy véget vetünk az európai légtérrel való visszaéléseknek, hogy magángépek kerülik meg a kötelező ellenőrzéseket, vagy hogy repülési terv benyújtása nélkül közlekednek; ez azonban nem helyettesíti a felelősségre vonást, amelyre a korábbi engedélyekért, valamint az európai területeken áthaladó kínzás-járatok és az ott lévő titkos börtönök eltűréséért volna szükség. Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Van egy közös jellemzője a Fava-jelentésnek és a Marty úr által az Európa Tanács számára készített jelentésnek: az, hogy minden bizonyítékot nélkülöznek. Csupán az előadók egy sor halovány, irreleváns elmélkedését tartalmazzák a terrorizmussal gyanúsítottak kiadatásáról, valamint a CIA feltételezett titkos európai központjairól. A Fava-jelentés már számos alkalommal képezte vita tárgyát, és kár volna még több időt fecsérelni rá. Marty úrnak viszont szeretném kifejezni legmélyebb gratulációmat. A legelső pillanattól kezdve azon dolgozott, hogy ismertté tegye a nevét, és ebben kétség kívül sikerrel járt. Mindkét jelentése szánalmas színvonalat üt meg, ami, mint ügyvédet, nevetséges színben tünteti fel. De Marty úr bizonyára úgy ítéli meg, hogy megérte megfizetni ezt az árat azért, hogy ismertté váljon a neve a politikai berkekben. Többek között megtette, például, hogy nem hallgatott meg olyan személyeket, akik önként jelentkeztek nála, köztük olyan európai parlamenti képviselők is, akiket jelentésében megrágalmazott, ám időt nem tudott szakítani rájuk. Marty úr a lengyel hatóságok többszöri meghívására is elmulasztott válaszolni. És a Parlament Külügyi Bizottsága előtt tanúsított viselkedésére sem tudott magyarázattal szolgálni. Marty úrnak komoly gondot okoz különbséget tenni a tények és a spekuláció között. Elismerem, hogy ha így tenne, az veszélybe sodorná a taktikai megközelítést és a stratégiai célt, amelyet már a kezdet kezdetén kitűzött maga elé, nevezetesen saját politikai felemelkedését. Sajnálatos, hogy saját ambíciói elérése érdekében az Európa Tanács jó hírét áldozta föl. Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, az Amnesty International ma kiadott közleményében megadta a hangot a mai vitánk lefolytatásához. Azt állítja ebben, hogy Németország megtagadja, hogy kérje bizonyos amerikai állampolgárok, a Khaled-el-Masri elrablásának és fogva tartásának megszervezésével, valamint azt követően kínzásával vádolt CIA-tagok kiadatását. Egy politikai döntés által behatárolt jogi rendszernek nem áll módjában olyan esetekben igazságot szolgáltatni, ahol a terrorizmus elleni harc nevében állítólagosan megsértették az emberi jogokat. Pontosan ez az a helyzet, amely mai vitánk középpontjában áll.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Elnök úr, a Tanács soros elnöke, Ön olyan dolgokat mond, és olyan hipotetikus kijelentéseket tesz, mint például: „a terrorizmus elleni harcot az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartva kell megvívni”. Ebben egyetértünk Önnel. Mai vitánk azonban azt mutatja, hogy a tények bebizonyosodtak: az Európai Unió bizonyos tagállamai bűnrészesek voltak a titkos fogva tartások programjában, amelyet a CIA folytatott az Európai Unió területén, s amely során törvényszegésre került sor. Ez mára bizonyságot nyert. A mi kérdéseink ezzel kapcsolatban a következők: milyen kezdeményezéseket fog tenni ez ügyben? Milyen tanulságokat von le a történtekből? Mikor ítéli el végre egyértelműen a Tanács nevében ezeket az illegális tevékenységeket? Mikor kezd el végre nyomást gyakorolni a tagállamokra, hogy szolgáljanak mindenre kiterjedő, pontos részletekkel a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek is arra vonatkozólag, hogy mi történt valójában? Mikor bírja rá végre a tagállamokat, hogy úgy, ahogy van, utasítsák el a diplomáciai biztosítéknyújtást? Üdvözlöm Frattini biztos úr bejelentését, miszerint jelentés készül a terrorizmus ellenei intézkedések hatékonyságáról és az emberi jogok tiszteletben tartásáról. Úgy hiszem, a Parlament nagy érdeklődéssel várja ezt a beszámolót, és én magam is alig várom már, hogy megvitathassuk. Ezennel szeretnék mindenkit felhívni, hogy vegyen majd részt abban a vitában. Giusto Catania (GUE/NGL). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint a tisztelt Ház figyelemre méltó munkát végzett azzal, hogy jóváhagyta Fava úr jelentését. Hasonlóképpen, úgy vélem, hogy az Európa Tanács Közgyűlése is jelentős mértékben hozzájárult az igazság kiderítéséhez, amely mára bebizonyosodott: vagyis, hogy több ezer repülőgép érkezett, több tucat emberrablás történt, és hogy mindebben európai kormányok és európai uniós titkosszolgálatok is közvetlenül részt vettek. Szemtanúk vallomása és az Európai Parlament különleges bizottságának jegyzőkönyve támasztja alá azt a tényt, hogy európai kormányok ültek le az amerikai adminisztrációval, és vitatták meg a különleges kiadatásokat. Ez mára már bizonyított, köztudomású tény, amelyet, úgy vélem, azon kollégáknak is tiszteletben kell tartaniuk, akik a jelentés ellen tették le voksukat. Már csak egy fekete lyuk maradt ezzel az üggyel kapcsolatban: a Tanács hallgatása. Ez meglehetősen zavarba ejtő, tekintve, hogy mindenki más nyilatkozott már. Íme, azonban egy anomália: míg a Tanács hallgat, a kormányok cselekszenek. Nem igaz, hogy a kormányok struccpolitikát folytatnak; mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy megelőzzék az igazság napvilágra kerülését. Az olasz kormány, például, jelen pillanatban is igyekszik elkerülni az igazságügyi intézkedésekbe keveredett CIA-ügynökök kiadatásának kérését, és még a hivatali titok intézményét is beveti, hogy lelassítsa az Abu Omar ügyben folyó bírósági eljárást. A kormányok tehát valójában cselekszenek, míg a Tanács továbbra is hallgat. Véleményem szerint ez helytelen! E tisztelt Ház kiváló munkája tiszteletet érdemel, és ennek a tiszteletnek mindenekelőtt a Tanácstól kellene érkeznie. Wolfgang Kreissl-Dörfler (PSE). - (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mi a bizottságban elvégeztük a feladatunkat. Bizonyított tény, hogy a CIA elrabolt és jogellenesen elvitt embereket Európában. A milánói és müncheni ügyészek ezt minden kétséget kizárólag megállapították és bizonyították. Milyen eljárás az, amikor a berlini és római illetékesek megtagadják egy letartóztatási parancs – ez a helyes kifejezés – átadását az amerikai kormánynak? Az emberrablókat –

85

86

HU


mert a CIA-ügynökök, akik Szkopjéban elrabolták Khaled al-Masrit pontosan azok – át kell adni a hatóságoknak. Egy jogállamban – s mi bizonyosan abban élünk – senki sem bújhat ki a törvények alól. Ez még akkor is igaz, ha, ahogy bizonyos magas rangú berlini biztonsági tisztviselők állítják, az amerikai kormánnyal való kapcsolatokat megkeserítik a müncheni ügyészek, akik egész egyszerűen a munkájukat végzik, mégpedig az előírt módon: és ez rengeteget elmond az emberek mentalitásáról és a jogállamisághoz való viszonyukról. Igen, a nemzetközi terrorizmus ellen minden lehetséges eszközzel harcolni kell, de kérem, csak törvényes eszközöket vessünk be, ne a származási ország elve szerinti vadnyugati módszereket, amit a CIA alkalmazott. Nagyon szép, hogy a szövetségi kancellár, Angela Merkel az emberi jogok tiszteletére kéri a kínaiakat, és hogy fogadja a Dalai Lámát, de ez még nem elég. Európának is van még e téren házi feladata. À la carte módon nem lehet erős a jogrendünk, egy olyan jogrend, amelynek csak akkor szabad erősnek lennie, ha beillik a rendszerbe. Hallván a kérdéseket, hogy mennyibe kerül a Bizottság, mennyibe kerül a demokrácia, hadd mondjak valamit e kérdések feltevőinek: kedves kollégák, a diktatúra sokkal olcsóbb – na de milyen áron! Azt az árat nem fizetjük meg! Sophia in 't Veld Veld (ALDE). – (NL) Elnök úr, egyetértek az előttem szólókkal. A tagállamok együttesen léptek fel, mind a Tanácsban, mind a NATO-ban, így most a tetteinkről is együttesen, mint a Tanácsnak, kell számot adnunk; nem bújhatnak a hatáskör és a szubszidiaritás érvei mögé; és nem az a lényeg, hogy bűnbakot csináljanak két tagállamból. Az emberek azt ismételgetik, hogy nincs döntő bizonyíték. De ez nem is szükséges, először is, mivel van tanúnk, maga Bush úr, aki azt mondta: igen, igen, vannak kiadatások, és vannak titkos helyek. És továbbmegyek: szerintünk ez kitűnő ötlet. Mi több, a tények bírósági eljárások során nyertek bizonyítást, mind Németországban, mind Olaszországban, ráadásként az egyébként már az asztalon előttünk heverő tényekhez. Mindemellett, a Parlament nem bíróság – ebben igaza van Frattini úrnak – a tagállamoknak azonban nem csak jogi, de politikai és erkölcsi kötelességük is számot adni cselekedeteikről, és nem csak a bíróságok, hanem saját állampolgáraik előtt is. Bele tud-e nézni a Tanács, bele tudnak-e nézni a miniszterek a saját állampolgáraik szemébe, és azt tudják-e mondani, továbbra is büntetlenül zajlanak majd Európában az emberi jogi jogsértések? Mert mindez ide vezet. Az állítások rendkívül súlyosak, és amennyiben, legalábbis a Tanács szerint, semmilyen valóságalapjuk nincs, akkor a Tanácsnak cáfolniuk kell őket. Ha azonban egy szemernyi igazság is van ezekben az állításokban, akkor az súlyos annyira, hogy vizsgálatot vonjon maga után. Végül, azokkal is egyetértek, akik igent mondanak az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kiadatásokra; de nem csak akkor, amikor azokról van szó, akiket az Egyesült Államok tart gyanúsnak, hanem akkor is, amikor az Európai Unió tagállamai kérik CIA-ügynökök kiadatását. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök úr, az előző felszólaló Bush elnökre hivatkozott. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Bush elnök nem tett említést Európáról, így őt jobb lenne, ha kihagynánk ebből. A Fava-jelentésre nem térnék ki, mivel már sok minden elhangzott róla. Koncentráljunk inkább a Marty-jelentésre. Mintha csak egy absztrakt festményt elemeznénk ma itt. Azért élek ezzel a példával, mert az absztrakt festészet létezik, még ha nem is mindig érthető. Képtelenség igazolni, hogy

26-09-2007

26-09-2007

HU


van-e valóságalapja a CIA-műveleteket illető vádaknak és a fogva tartottak lengyelországi jelenlétének, mint ahogy a Himalájabeli Yeti és a skóciai Loch Ness-i szörny létezését illető közvetett bizonyítékok sem szolgáltatnak alapot e két lény létezésébe vetett hitnek. A Parlament jelentése úgy utal a CIA-börtönökre, hogy lehet, hogy voltak ilyenek Európa területén található amerikai katonai bázisokon. Nos, lehet, hogy egy egész repülőszázadnyi UFO szállt le ma este a Parlament udvarára. Lehet, hogy leszállhattak volna, de nem tették meg. Persze, ha létrehozunk egy vizsgálóbizottságot, az lehet, hogy másképp találná. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, a Tanácsot és néhány kollégámat elhallgatva az a benyomásom támad, hogy még mindig 2006 januárjában vagyunk, mintha mi sem történt volna azóta; pedig azóta volt egy vizsgálóbizottságunk, készült számos jelentésünk, és ami a legfontosabb, hallottunk egy kijelentést az Egyesült Államok elnökétől, miszerint valóban folytattak efféle gyakorlatot. Mi több kell még a kormányoknak és a Tanácsnak ahhoz, hogy végre elfogadható választ adjanak az európai polgárok számára, és hogy szerezzenek némi tekintélyt és hitelt ezzel az üggyel kapcsolatban? Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy óriási szakadék húzódik a szavak és a tettek között. Szükség van a kellő szigorra, egyetértek, de azt is el kell mondani, hogy a szigor a tényekkel és bizonyítékokkal kezdődik, tényekkel, amelyek újra és újra beigazolódnak; és mi most nem csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki a felelős, hanem arra is, hogy meddig terjed a felelőssége. Így hát szeretném egyenesen Lobo Antunes úrtól megkérdezni: mire várnak még, hogy kifejezzék azt a kívánságukat, hogy az európai kormányok és az amerikai kormány véget vessen e gyakorlatnak, amelyet már oly sok alkalommal elítéltünk? Mire várnak még, hogy megpróbálják visszaszerezni a Tanács és az Európai Unió egészének tekintélyét és hitelét, amelyből nap, mint nap veszítünk? Jens Holm (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, ahogy azt mindannyian tudjuk, a jelentésünk 1245 illegális CIA-repülőjáratot, 21 illegális elhurcolást és számos kínzást és visszaélést dokumentál. Kértük, hogy a Guantánamóhoz hasonló börtöntáborokat zárják be, és hogy az EU garantálja, hogy ezek a visszaélések sose ismétlődhessenek meg. És mit kaptunk? Sajnos csak nagyon keveset. Az USA tovább folytatja visszaéléseit az úgynevezett terrorizmus elleni harc jegyében. És lehangoló volt hallani a Tanács lényeges kéréseinkre adott válaszát. Szeretném hallani, ahogy az Európai Tanács egyszer azt mondja, márpedig most nyomást gyakorlunk az Egyesült Államokra, hogy szüntesse be az emberrablásait, és zárja be minden börtöntáborát. Szeretném, ha az EU azt mondaná – és nem csak itt, az Európai Parlamentben –, hogy kiállunk az emberi jogokért. Szeretném, ha az EU kijelentené, hogy a terrorizmus elleni harcot sosem vívhatjuk törvénytelen fegyverekkel. Világos, hogy az emberi jogokért újra és újra, minden áldott nap meg kell harcolni. Figyeljünk továbbra is őrszemként, és gondoskodjunk róla, hogy egyetlen ártatlan ember se válhasson az úgynevezett terrorizmus elleni harc véletlen áldozatává. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Az előtt a 2006. szeptemberi nap előtt, amikor Bush elnök megerősítette a harmadik országok-béli titkos börtönök létezését, a portugál kormány megbízhatónak ítélte meg azokat a Washington által adott garanciákat, miszerint európai szövetségeseinek szuverenitása és legalitása nem sérült.

87

88

HU


Ez után a nap után azonban, miután bebizonyosodott, hogy bizonyos kiadatásokra került sor Európa-szerte, alapvetően fontos lett annak kiderítése, hogy Portugália vagy portugál ügynökök részt vettek-e ebben, és különösen, további részvételük megelőzése. Sajnálatomra és szégyenemre azonban, a Szocialista párt, az én pártom, a kormányzó párt, 2007. január 10-én a parlamenti vizsgálóbizottság felállítása ellen szavazott. Mostanra azonban bebizonyosodott, hogy több mint 100 alkalommal szálltak le portugál reptereken olyan repülőgépek, amelyek részt vettek a kiadatási programban. A SEF (a külföldi állampolgárok és határok portugál szolgálata) által azonosított leggyanúsabb járatok utasainak és személyzetének névsorát sosem adta át a portugál kormány sem a nemzeti, sem az Európai Parlamentnek, többszöri kérésre sem. És azt sem engedélyezte a portugál kormány, hogy a titkosszolgálat igazgatóját, illetve annak 2002 óta hivatalban lévő elődeit kihallgassa az Európai Parlament küldöttsége, amely 2006 decemberében érkezett Lisszabonba. A portugál kormány a portugál területen áthaladó, Guantanamóból jövő vagy oda tartó civil és katonai repülőjáratok gyakran kért listáját sem adta át sem a nemzeti, sem az Európai Parlamentnek. 2006 decemberéig még tagadta is az efféle járatok létezését. E járatokat azonban rögzítették. A repülésekről összeállított listán az áll, hogy 2002 januárja és 2006. június vége között 94 átrepülést és 17 útmegszakítást hajtottak végre, leginkább amerikai civil és katonai repülőgépek. Bizonyítékok támasztják alá, hogy ezek közül bizonyos repülőgépeken a törökországi Incirlik bázisról szállítottak foglyokat Guantánamóba, többek között a „boszniai hatokat” is. Amikor ez a lista az Európai Parlament elé került, a portugál kormány sem tagadta annak hitelességét, viszont azt állította, hogy a guantánamói fogva tartási központ nem egyezik meg a guantánamói katonai bázissal, és hogy a katonai bázisra tartó járatok feltehetően „normális” járatok voltak, és az ENSZ vagy a NATO égisze alatt repültek. A NATO főtitkára ezt később írásban cáfolta. 2006 januárjában arra vonatkozó bizonyítékok birtokába jutottam, hogy láncra vert rabokat láttak az Azori-szigeteken lévő Lajes bázison, amikor egy amerikai repülőgépre szállították át őket. Ezt a bizonyítékot újságírók is megerősítették, és az épületek fotóit tartalmazó jelentések is megjelentek az esetről. Elnök úr, Portugáliában jelenleg bírósági vizsgálat folyik az ügyben. Sajnos ez nem a portugál kormány, hanem az én saját kezdeményezésemre kezdődött. Az igazságnak azonban ki kell derülnie, tekintettel az e Parlament által felfedezett, aggasztó tényekre, amelyek a Durão Barroso úr kormánya óta napjainkig eltelt időszakból erednek. Janusz Onyszkiewicz (ALDE). - (PL) Elnök úr, felszólalásomban én is a Marty-jelentésre szeretnék összpontosítani, amelyre már sokan utaltak itt, a tisztelt Házban. Az az oka ennek, hogy a jelentésben meglehetős összevisszaság uralkodik az objektív igazság és a szubjektív értékelések tekintetében. Én egy ellenzéki pártot képviselek, amely az előző kormány alatt is ellenzékben volt. Pártom támogatói nem szavaztak sem a mostani miniszterelnökre, sem az elődjére. Pártunk határozott védelmezője az emberi jogoknak és az alapvető szabadságoknak. Rendkívül hasznosnak találnánk, ha elérhető lenne számunkra valami efféle támasz, mivel arra törekszünk, hogy otthon, Lengyelországban legyőzzük politikai ellenfelünket. Sajnos azonban nem áll rendelkezésünkre efféle muníció, mégpedig azért, mert ilyen nem létezik. A lengyel Parlament égisze alatt egy állandó bizottság, amelyben az ellenzék is képviselteti magát, vizsgálatot is folytatott az ügyben. Nem leplezett le semmit; csakúgy, ahogy az

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ombudsman vizsgálatai sem. Így hát nem szabad összekevernünk a tényeket a szubjektív megállapításokkal. Tények pedig nincsenek. Giulietto Chiesa (PSE). - (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sok hónap eltelt azóta, hogy a Parlament megtette jól dokumentált feljelentését azokkal a súlyos törvénytelenségekkel kapcsolatban, amelyeket különböző európai kormányok követtek el vagy néztek el, az amerikai titkosszolgálatokkal bűnrészességet vállalva. Már akkor megjegyeztük, hogy ugyanazok az európai kormányok kevéssé vagy egyáltalán nem működtek együtt a parlamenti vizsgálóbizottsággal az igazság kiderítése és a felelősök megtalálása érdekében. A Bizottság és a Tanács kijelentéseinek fényében elmondhatjuk, hogy alig-alig haladtak előre a dolgok ahhoz képest, ahogy akkor álltak. Nagyon keveset vagy semmit sem tettek annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelő tájékoztatást nyújtsanak titkosszolgálataik működéséről, kivéve persze azokat a dicséretes leveleket, amelyekre Frattini biztos úr utalt. Semmi nem történt annak érdekében sem, hogy az USA titkosszolgálatainak fennhatósága és parancsnoksága ismeretében újrafogalmazzuk néhány ország titkosszolgálatának szerepét és függetlenségét. Tekintettel arra, hogy mit tudunk, például Olaszországról, Lengyelországról, az Egyesült Királyságról és Németországról, meg kell, hogy állapítsuk, hogy az európai biztonság néhány kulcsfontosságú központja az Egyesült Államok alárendeltje. De az európai szuverenitás eljátszásába bizonyára akkor sem egyeznénk bele, ha legfőbb szövetségesünk tiszteletben tartaná az európai törtvényeket és elveket! Mindez azonban meglehetősen elfogadhatatlanná válik, ha egyszer felfedezzük, hogy legfőbb szövetségesünk birodalmi stílusban viselkedik irányunkban, a saját területünkön semmibe véve vagy kigúnyolva a törvényeinket. Ennélfogva szeretném kifejezni elégedetlenségemet a Tanács és a Bizottság kijelentéseivel kapcsolatban. A Parlament viszont folytassa továbbra is remek munkáját. Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök úr, azzal, hogy nem veszünk tudomás a kínzásokról, és arról, hogy egy állam megsérti az emberi jogokat, még nem küzdjük le a terrorizmust. Ez csak tovább mélyíti a sértettség érzését, ami új embereket toboroz a terrorista akciók számára. Az észak-írországi viszály 30 évének ez a keserű tanulsága. Egy demokratikus állam nem dönthet úgy, hogy szemet huny az emberi jogok megsértése a kínzások fölött. Sőt, épp ellenkezőleg, ha véget akarunk vetni a terrornak, különösen fontos, hogy bizonyítsuk az igazság melletti elkötelezettségünk erejét. Eléggé felháborító, hogy a tagállamok nem reagáltak e Parlament ajánlásaira. És azt kell mondjam, épp ilyen szomorú látni, hogy a tisztelt Ház jobb oldalán egyesek még mindig struccpolitikát folytatnak, és tagadják a nyilvánvalót. Az Egyesült Államok beismerte az illegális fogva tartások, fogolyszállítások és a gyanúsítottak kínzásának tényét, amelyek lehet, hogy mind a mai napig zajlanak. Ezt nem tudjuk. Néhány tagállam szemet hunyt az emberi jogok ilyetén megsértése felett. Sajnálattal mondom, hogy Írország is elősegítette 147 CIA-gép írországi leszállását, amelyek közül néhány részt vett a foglyok kiadatásában. Írországban nem folyt ezzel kapcsolatban parlamenti vizsgálat; és nem vizsgálta a parlament az ír titkosszolgálatokat sem, mint ahogy a CIA-gépeket sem. Az Ír Emberi Jogi Bizottság bejelentette, hogy felülvizsgálja az ír kormánnyal ez ügyben kötött szerződéseit, és hogy ez év végéig javaslatokat fog tenni azok kezelésére vonatkozólag.

89

90

HU


Végül, hadd válaszoljak Blokland úrnak, aki azt szerette volna tudni, mennyibe került az Európai Parlament vizsgálata. A kérdés jogos, de akkor hadd kérdezzem meg tőle, hogy milyen árat szabna meg az emberi jogok tekintetében? Mennyire értékelné a kínzások megakadályozását? Úgy vélem, ezek a dolgok nem mérhetők pénzben. Bármennyibe kerül is, meg kell tudnunk, hogy mi folyik itt, és véget kell vetnünk neki. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Rövid leszek, amennyire lehet, de sokan hozzászóltak ehhez a vitához, és számos kérdés felmerült. Bizonyára megérti, elnök úr, hogy a feltett kérdések közül néhánynak teljes figyelmet kell szentelnem, és válaszolnom kell rájuk. A vita során természetesen számos nézőpontra világítottak rá a képviselőtársak, melyek közül sok igen különböző. Mind tiszteletet érdemel, még ha nem is tudok mindegyikkel egyetérteni. Különösen nem tudok egyetérteni, például, azzal az egyébként saját országomból való képviselőasszonnyal, aki felszólalásában kizárólag a portugál helyzetet említette fel. Azzal a felszólalással semmilyen tekintetben nem tudok azonosulni. Véleménykülönbségem ellenére azonban biztos vagyok benne, hogy abban az alapvető pontban mindannyian egyetértünk, hogy a szabadság nevében köteleztük el magunkat a terrorizmus elleni harcban, amit csakis szabadon nyerhetünk meg. Ahogy beszédem elején is mondtam, a nemzetközi terrorizmus elleni harcot csak közös összefogással vihetjük győzelemre, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által osztott értékek és alapelvek tiszteletben tartásával. Valóban szorgalmazták, hogy a Tanács tegyen valamit, de ahogy már mondtam, és ahogy a korábbi elnökségek is elmondták már, a Tanácsnak önmagának e területen semmilyen hatásköre nincs. Ezen lehet sajnálkozni, de ez a helyzet. A Szerződés 6. és 7. cikkét is említették ma. Mint azt tudják, ezek a cikkek megállaítanak bizonyos elveket és kifejeznek bizonyos értékeket, de nem jelölnek ki hatásköröket. Az intézmények, az úgynevezett „hatáskör-átruházás elvével” összhangban csak olyan hatáskörben járhatnak el, amellyel a Szerződések ténylegesen, világosan és kifejezetten felruházzák őket. Az Európai Unió intézményei eszerint működnek. A Bizottság azonban bemutatott ma számos javaslatot és kezdeményezést, melyek közül néhány már alkalmazásra is került, míg mások még bevezetés előtt állnak, ám természetesen teljes körű figyelmet és igyekezetet érdemelnek a Tanács részéről. A Tanács természetesen örömmel fogadja a Bizottság javaslatait. Szeretném továbbá elmondani, hogy a tagállamok számos esetben kezdeményezték, általában Parlamentjükön keresztül, az Európai Parlament jelentése ajánlásainak megfelelő vizsgálatok lefolytatását. E tekintetben, külön utalva arra, ami most Portugáliában történik, ma a portugál kormányt képviselem itt, amelyet a szocialista párt alkot, amely párt híres és példaértékű volt Portugáliában az országunk demokráciájáért és szabadságáért vívott harcban. Természetesen sem a kormány, sem a Szocialista Párt nem értett, nem ért és nem is fog egyet érteni az emberi jogok megsértésével. Amint már említettem, üdvözöljük az igazság felderítésére tett erőfeszítéseket és kezdeményezéseket. Ennek érdekében azonban lényeges, hogy precízek legyünk, a precíz elemzés alapja pedig, hogy ne engedjünk az összevisszaságnak, és ne fogadjunk el tények helyett merő feltételezéseket. Ami a szintén említett transzatlanti kapcsolatokat illeti, a Tanács ismételten kijelenti, hogy a terrorizmus elleni harcban, általában, csak az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés keretében lehet a gyakorlatban kivitelezni az Európai Unió nem csupán egy tagállamára korlátozott, általánosított belső biztonsági intézkedéseket. Ezt az együttműködést természetesen fejleszteni kell, ahogy ez a legutóbbi, a német elnökség idején megtartott transzatlanti csúcs alkalmával is megállapításra került.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem hiszem, hogy bárkinek itt a Házba kétsége lenne afelől, hogy ezek a tettek törvénytelenek. Véleményem szerint Fava úr jelentése annyi pluszt adott az eddigiekhez, hogy mindenkitől, mindhárom intézménytől várja annak biztosítását, hogy soha ne történhessék ilyesmi még egyszer. Ez az a kérés, amely számomra leginkább átjön a Fava jelentés következtetéseiből, és ez az a politikai pont, amelyet szerintem is hangsúlyozni kell. Így tehát, véleményem szerint, két fontos aspektus van. Az egyik a stratégia, más szóval az, hogy a jövőbe nézvén gondoskodnunk kell arról, hogy soha ilyesmi még egyszer ne történhessék meg európai területeken, a másik, hogy bíróinkra kell bíznunk a múlt felderítését. Ahogy már mások is említették, senki sem hiszi, hogy pótolhatnánk a bírókat, akiknek a jogrenddel összhangban kell vizsgálódniuk, minden rendelkezésre álló bizonyíték figyelembevételével és, ahogy arra Fava úr is emlékeztetett bennünket, az ártatlanság vélelmének teljes tiszteletben tartásával. Múlt és jövő: ennek a két területnek kell szentelnünk a figyelmünket. Hölgyeim és uraim, Európa és az Egyesült Államok tagadhatatlanul osztoznak a mindenki számára biztosított alapvető jogok hagyományában és alkotmányos hátterében. Ezért úgy vélem, hogy a kínzás, a törvénytelen fogva tartás és a személyek elfogása – még ha az érintettek terrorista gyanúsak is – önmagában véve szemben áll a demokrácia és a jogok általunk vallott transzatlanti hátterével. Én tehát azt a politikai következtetést vonom le, hogy a még nagyobb biztonság és még több jog biztosítása érdekében módot kell találnunk az euro-atlanti kapcsolatok megerősítésére. Helytelen lenne ujjal mutogatni az Egyesült Államokra, amikor épp ellenkezőleg, annak a módját kellene megtalálnunk, hogyan vegyük fel közösen a küzdelmet, a jogrendre és az alapvető jogok tiszteletben tartására alapozva, a terrorizmus ellen. Személy szerint számomra ez a tanulsága a ma elhangzott számos ajánlásnak. A következő kérdés, hogy hogyan támasszuk alá szuverenitásunkat. És ez igen komoly kérdés. Hogyan tudja Európa megerősíteni szuverén területét, hogy erősebb szövetséges legyen, és ne gyenge partner, az euro-atlanti együttműködésben? Egy példa erre az egységes európai légtér, amelyre korábban már utaltam. 2009 januárjától, amikor is érvénybe lép a 27 tagállamra egyaránt érvényes közös szabályozás, amely érinti az átrepülés jogát, a repülőgépek meghatározását, valamint az egységes európai légtér fölötti ellenőrzés jogát, Európa máris megerősítette szuverenitását. Mi több, akkor már a Bizottságnak is kétség kívül lesz koordinációs és felügyeleti hatásköre, hiszen a szabályozás onnantól kezdve nem nemzeti, hanem európai uniós szintű lesz. Végezetül, elnök úr, a mai vita újabb okot szolgáltatott arra, hogy bevegyük az Alapjogi Chartát a leendő alkotmányos szerződésbe vagy intézményes szerződésbe, bárhogy is nevezzük majd. Mégpedig azért, mert ha belevesszük, vagyis, ha intézményes hivatkozás történik az Alapjogi Chartára, az hatalommal ruházza föl az EU intézményeit – többek közt ellenőrzési hatáskörrel, valamint, hogy keresetet nyújtson be a bírósághoz – olyan területeken, amelyek mindennapi életünk során mindnyájunkat érintenek. Elnök. - A vitát lezárom. Claudio Fava (PSE). (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném tudni, hogy megoldható-e, hogy csatoljuk a Szerződés 6. és 7. cikkét jelen vitánk jegyzőkönyvéhez. Épp most hallottuk a Tanács részéről, hogy a 6. és 7. cikk bizonyos elvek megfogalmazására korlátozódik. Mint tudják, a 6. cikk elveket állapít meg, míg a 7. cikk az ezen elvek védelmét

91

92

HU


szolgáló szankciókat fogalmazza meg. Véleményem szerint, erre a tényre érdemes volna emlékeztetni a Tanácsot és kedves képviselőtársaimat is. Elnök. − Utánanézünk, hogy van-e erre lehetőség az eljárási jog szempontjából. 11. EBVP művelet Csád keleti és a Közép-Afrikai Köztársaság északi részén (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északi részén folytatandó EBVP műveletről. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Köszönöm, elnök úr! A portugál elnökség nagyra értékeli a lehetőséget, hogy eszmecserét folytathatunk annak az eshetőségéről, hogy műveletet hajtsunk végre az EBVP (európai biztonsági és védelmi politika) keretében Csád keleti, valamint a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén. A dárfúri konfliktus továbbra is az EU külpolitikájának egyik legfőbb prioritása. A közelmúltban elért haladással elégedettek vagyunk, különösen, először is a bejelentéssel, hogy október 27-én tárgyalások kezdődnek az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió különleges küldötte pártfogásával, hogy békés megoldást találjanak a konfliktusra, ami növelné a dárfúri béke létrejöttének esélyét is. Másodszor, ugyancsak pozitívumként értékeljük a Biztonsági Tanács 1769. sz. határozatának egyhangú elfogadását, amely létrehozza az UNAMID-ot (AU/ENSZ dárfúri hibrid műveletet), amely új lendületet ad a dárfúri konfliktus megoldására tett erőfeszítéseknek. Ahhoz azonban, hogy mindezek az erőfeszítések eredményre vezessenek, a dárfúri konfliktust szélesebb regionális perspektívában kell kezelni. Különösen okot ad az aggodalomra a konfliktusnak a szomszédos országok, főként Csád és a Közép-afrikai Köztársaság humanitárius és biztonsági helyzetére gyakorolt negatív hatása. Véleményünk szerint a dárfúri konfliktus tartós megoldása nem érhető el ezen országok helyzetének stabilizálása nélkül. Mint tudják, a Tanács július 23-i következtetéseiben hangsúlyozta a dárfúri konfliktusnak a szomszédos országok humanitárius és biztonsági helyzetére gyakorolt destabilizáló hatása megszüntetésének égető szükségességét, és ismételten kifejezte a Csád keleti részén, valamint a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén kialakítandó többdimenziós ENSZ-jelenlétre vonatkozó támogatását. A Tanács továbbá úgy határozott, hogy tovább dolgozik egy lehetséges, az európai biztonsági és védelmi politika keretében kivitelezendő áthidaló katonai műveletre vonatkozó határozaton, támogatandó a térség biztonságának javítását célzó, többdimenziós ENSZ-jelenlétet. Egész nyáron folyt a fent említett művelet előkészítése. A Tanács szeptember 12-én elfogadta azt a válságkezelési koncepciót, amely meghatározza ezen áthidaló katonai művelet tervezésének paramétereit. Különleges hangsúlyt fektetett a veszélynek kitett civilek, különösen a menekültek és a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyek védelmére, és a humanitárius segélyek szétosztásának megkönnyítésére a térség biztonságának növelése által. Tekintettel e két ország belpolitikai helyzetére, a Tanács úgy véli, hogy a küldetésnek függetlennek, pártatlannak és semlegesnek kell maradnia. Az e koncepció alapján készült tervek készen állnak, összhangban az EU válságkezelő eljárásaival. A következő lépés a művelet koncepciójára és a műveleti tervre, ezen belül a haderő összeállításának

26-09-2007

26-09-2007

HU


meghatározására vonatkozó közös fellépés elfogadása. A művelet időtartama egy év lesz, azután pedig várhatóan egy többdimenziós ENSZ-küldetés lép a helyébe. A Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban lebonyolított minden EBVP-műveletnek az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatán kell alapulnia, s e műveleteket az ENSZ-szel és afrikai partnereinkkel való szigorú egyeztetések mellett fogjuk kivitelezni. Mi, az Európai Unióban, üdvözöljük az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének augusztus 27-i nyilatkozatát, amelyben jelezte, hogy a Biztonsági Tanács kész engedélyezni a többdimenziós jelenlét létrehozását Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén. A Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén zajló EU-műveletek mindegyikét a dárfúri konfliktus térségi dimenzióinak kezelésére irányuló politikai kezdeményezéssel kell kiegészíteni. Különösen támogatást igényel minden olyan erőfeszítés, amely a Csád és Szudán közti kapcsolatok normalizálását célozza, összhangban a Tripoli és a Rijadi Egyezménnyel. Szudánt, Csádot és a Közép-afrikai Köztársaságot pedig ösztönözni kell, hogy tartsák magukat az arra vonatkozó vállalásaikhoz, hogy nem támogatják a saját területükről kiinduló, egymás ellen irányuló lázadó mozgalmakat. ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemzetközi haderő Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén történő bevetéséről szóló 1778/2007. sz. határozatának elfogadásával megnyílt az ajtó az Európai Unió Tanácsa előtt, hogy ez elkövetkezendő néhány napon belül jóváhagyja egy EBVP művelet fenti országokban való elindítását. Ez nyilvánvalóan jelentős előrelépés, és úgy vélem, mindenképpen üdvözölnünk kell. A műveletek által érintett térségben jelenleg általános instabilitás és bizonytalanság uralkodik, amely több százezer polgári lakost érint, akik ezáltal különösen kiszolgáltatott helyzetben kényszerülnek élni. Amint azt Önök is tudják, a jelen helyzetet nem lehet csupán a dárfúri válság Csádra és a Közép-afrikai Köztársaságra gyakorolt hatásával magyarázni. Kialakulásának a két országra sajátosan jellemző, belső okai is vannak, különösen Csád esetében. Csád és a Közép-afrikai Köztársaság stabilitása csak oly módon biztosítható, ha a nemzetközi fellépés, különösen az Európai Unió fellépése számos faktort magában foglal. Ezek között szerepel, először is, a Csád- és a Közép-afrikai Köztársaságbeli katonai és rendőri jelenlét minősége, másodszor egy olyan megközelítés elfogadása, amely nem kizárólag a biztonságon alapszik, hanem magában foglalja a segítségnyújtást és a politikai struktúrák létrehozását is, és végül, Szudán és a dárfúri térség bármilyen, Csádon és a Közép-afrikai Köztársaságon belüli beavatkozásának korlátozására és feltartóztatására való képességet. Hadd kezdjem az első ponttal: ez a terület a második pillérbe tartozik. A Tanács tagjai kifejtették nézeteiket a témával kapcsolatban, és kétségtelen, hogy lesz még további mondandójuk az előttünk álló napokban is. Az egyik fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni egy ilyen európai védelmi erő bevetésekor nyilvánvalóan a humanitárius zóna védelmének szükségessége. Ezért is dolgoztak az ECHO (a Humanitárius Segélyek Hivatala) munkatársai szorosan együtt a Tanács katonai tervezőivel abból a célból, hogy biztosítsák a releváns parancsok tiszteletben tartását és hogy magas szintű együttműködés legyen a katonai és a humanitárius ügynökségek között. Ahhoz kifejezetten ragaszkodtunk, hogy az európai védelmi erők összekötő tisztjei a szoros kapcsolatok és a humanitárius

93

94

HU


szervezetek közötti folyamatos információcsere biztosítása érdekében jelen legyenek a helyszínen. És most rátérnék a második pontra. A Bizottság segélyekkel összefüggő intézkedései három szempontot ölelnek fel. Az első magában foglalja a csádi rendőrségi erők működésének az ENSZ irányítása alatti biztonsági támogatását. Ez alapjában véve 800 csádi rendőrtiszt kiképzésének finanszírozását jelenti, akik később a menekülteknek és a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyeknek felállított táborok rendjének fenntartásáért felelnek majd. Nagyon lényeges, hogy ez a rendőrségi fellépés példaértékű. Az is nagyon fontos, hogy jól fogadják a helyi emberek. Erre a célra 2007 vége előtt mintegy 10 millió EUR összeget biztosít a stabilitási eszköz. Most rátérnék a humanitárius intézkedésekre. 2007-ben a Bizottság 30,5 millió eurót különített el a menekültek, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő csoportok, valamint az őket befogadó csádi csoportok megsegítésére létrehozott sürgős humanitárius segélyek és a több szektort érintő segélyprogramok támogatására. A Közép-afrikai Köztársaság 8 millió EUR segélyt kapott, és hasonló összeget különítettek el számára 2008-ra is. A harmadik szempont az újraintegrálódás és a rehabilitáció. Rövidtávon kb. 13,1 millió EUR kiegészítő támogatást mozgósítunk Csád és a Közép-afrikai Köztársaság részére a 9. Európai Fejlesztési Alapból. A program célja, hogy folytatást biztosítson az ECHO fellépéseinek, melyek során rehabilitációs stratégiát és a fejlődéshez való átmenetet biztosító stratégiát követett. Hölgyeim és uraim, ezek a segélynyújtási intézkedések szükségesek, ám muszáj, hogy politikai folyamatokat magukban foglaló fellépésekhez kapcsolódjanak. Ha maradandó stabilitást szeretnénk biztosítani, a nemzetközi és európai szintű fellépéseket különböző egyéb, a jogállamiság visszaállításával, a gazdasági irányítás felélesztésével, s jogi és biztonsági rendszerek reformjával, valamint a kormány és az ellenzéki pártok közti politikai párbeszéd folytatásával kapcsolatban lévő fellépésekkel is ötvözni kell. Mondanom sem kell, mennyire fontos kérdés ez, különösen a 2009-es választások fényében. A Bizottság továbbra is elő fogja segíteni ezt az átfogó megközelítést Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban. Továbbá ezentúl is megpróbál aktívan közreműködni a dárfúri konfliktus rendezésében, nem csupán a humanitárius segélyek és az újjáépítésben nyújtott segítsége révén, hanem a tárgyalási folyamatokban nyújtott támogatása és közvetítése révén is, amely utóbbiakban is szerepet vállaltunk. E tekintetben a közelmúltban tájékoztattam az ENSZ főtitkárát, Ban Ki-moon urat, valamint az Afrikai Unió Bizottságának elnökét, Konaré urat, hogy a Bizottság a tárgyalások támogatása érdekében továbbra is hozzájárul a Dárfúri Vagyonkezelői Alaphoz. Mi több, a Bizottság olyan kezdeményezéseket is támogat, amelyek célja annak biztosítása, hogy a dárfúri társadalom elkötelezett részese legyen a konfliktusrendezés folyamatának. Karl von Wogau, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a csádi humanitárius helyzet, különösen az ország 1360 km hosszú szudáni határa mentén, de ugyanígy a Közép-afrikai Köztársasággal határos területein, véleményem szerint szükségessé teszi a nemzetközi közösség beavatkozását. Én magam néhány nappal ezelőtt Csádban jártam, így lehetőségem nyílt rá, hogy bepillantsak az ottani helyzetbe. A határ menti területeken több mint 400 000 menekült és otthonát elhagyni kényszerült személy él táborokban. A táborokat folyamatosan banditák

26-09-2007

26-09-2007

HU


és fosztogató bandák fenyegetik, de épp ilyen veszélyt jelent rájuk nézve a szudáni Janjaweed milícia is. Az ország nyílt vidékein még bonyolultabb a helyzet. A biztonság hiányából fakadóan egyre több ember keresi fel a menekülttáborokat. Az emberek helyzetének megkönnyítése érdekében javítani kell a térség biztonsági helyzetét, hogy mindenki visszatérhessen a saját otthonába. Ez komoly kihívást jelent, amely eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy mindenki kivegye a részét a terhekből. Az ENSZ a rendőrségi erők fejlesztésében való segítség mellett kötelezte el magát, amely így a biztonsági erők partnerévé válhat. Az Európai Uniót viszont arra kérték fel, hogy biztosítson csapatokat, amelyek képesek elhárítani a Janjaweed és a banditák támadásait, és képesek megelőzni a menekülteket, a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyeket és a polgári lakosságot érő támadásokat. A jelen állásfoglalás-tervezettel az Európai Parlament hozzájárul ehhez a művelethez, jóllehet a következő feltételekkel: először is, ahogy Önök is rámutattak, elnök úr, biztos úr, a politikai tárgyalásoknak folytatódniuk kell, mivel végső soron politikai megoldásra van szükségünk. Ha azonban csapatokat küldünk, azoknak olyan szilárd felhatalmazásra van szükségük, amely feljogosítja őket a Janjaweed és a banditák elriasztására. Óriási terület védelmét kell biztosítani. Ennélfogva a katonai erőnek is elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy valódi javulást érjen el a biztonsági helyzet terén. Világossá kell tenni, hogy ez európai haderő, amelyben számos európai nemzet képviselteti magát. Az EUFOR-t is megfelelően fel kell szerelni, hogy el tudja látni feladatát. Tekintettel a relatíve alacsony csapaterőre és a határ menti területek nagyságára, ez azt jelenti, hogy kiemelkedő hírszerzési és szállítmányozási képességekre van szükség, hiszen a csapatnak gyorsan meg kell tudnia határozni, honnan várható fenyegetés, és képesnek kell lennie mihamarabb elérni a szóban forgó területet. Semmilyen körülmények közt nem alakulhat ki olyan helyzet a hatáskörök vagy a felszerelések hiányosságai miatt, hogy a Csádba telepített európai haderő csak saját magát tudja megvédeni, anélkül, hogy el tudná látni valódi feladatát. Az Európai Parlament által kikötött további feltétel, hogy világos kivonulási stratégiát kell meghatározni, amelyben előre rögzíteni kell, hogy hogyan és ki fogja váltani az EUFOR-t a tervezett egyéves művelet lejárta után. A jelen állásfoglalás-tervezetben szintén hangsúlyozza az Európai Parlament, hogy a térség komplex politikai helyzetének fényében ennek a Csádba telepített európai haderőnek semleges erőként kell fellépnie a biztonság és a polgári lakosság védelme érdekében. Az EUFOR tavalyi kongói bevetése nyilvánvalóvá tette, mennyire fontos a hiteles pártatlanság és a függetlenség egy művelet sikeres végrehajtása szempontjából. A jelen helyzetben, egy haderő meghatározott, egyéves időtartamra való telepítésével az Európai Unió jelentősen hozzájárulhat a humanitárius helyzet javításához és az Afrikai Unió támogatásához, mialatt az nagyobb felelősséget vállal a térségben. Mindezek a szempontok lényegesek, így arra kérem Önöket, hogy szavazzák meg ezt az állásfoglalást. Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) A Biztonsági Tanács tegnap elfogadott 1778. sz. határozata kimondja, hogy a Szudán, Csád és a Közép-afrikai Köztársaság határán fekvő területek helyzete fenyegetést jelent a nemzetközi béke és biztonság számára. A Parlament jelen állásfoglalási indítványa elismeri a helyzet sürgető mivoltát és az Európai Unió arra vonatkozó felelősségét, hogy védelmet biztosítson. A képviselők túlnyomó

95

96

HU


többsége egyetért a helyszínen lévő humanitárius nem kormányzati szervezetekkel, a területen élő menekültekkel, akik szörnyű körülmények között és örökös félelemben élnek, és az ENSZ főtitkárával. Mindannyian elmondják, hogy sürgős szüksége van a térségnek a nemzetközi jelenlétre, amelynek erőteljes katonai komponenssel is rendelkeznie kell. Nincs olyan országos vagy többoldalú szervezet, amely alkalmasabb lenne az Európai Uniónál az 1778. sz. határozat által ráruházott feladatok hatékony teljesítésére. Az EBVP (az európai biztonsági és védelmi politika) mára megérett, és pontosan az efféle vészhelyzetek kezelésére szolgál. E tekintetben, az EU katonai erőinek a térségbe küldését illetően a Tanács és a portugál elnökség számíthat a Parlament elvi támogatására. Az Európai Parlamentnek azonban ki kell fejeznie a misszió bizonyos aspektusaival kapcsolatos aggodalmát. Először is, attól tartunk, hogy nagyban csökkenteni fogja a küldetés hatékonyságát, hogyha a tagállamok vonakodnak biztosítani a haderő minimális személyzeti és katonai felszerelését. Hozzátehetnénk még, hogy a minél kevésbé járul hozzá a többi tagállam, annál jelentősebb lesz a haderőn belül a francia jelenlét. A misszió sikeréhez azonban alapvetően fontos, hogy pártatlannak ítéljék azt meg, márpedig Franciaország nem számít semleges félnek ebben a térségben. Másodszor, a Parlament kéri, hogy a szóban forgó haderőt diplomata offenzíva is kísérje a térségben, a Csádon és a Közép-afrikai Köztársaságon belüli nemzeti béke megteremtésére irányuló folyamatok elősegítése érdekében. Az instabilitás gyökerei, bár összefüggnek a dárfúri válsághelyzettel, egyben belpolitikai jellegűek is, így csak belső politikai folyamatok által küzdhetők le. Amint azt a Parlament állásfoglalási indítványa megállapítja, a térségen belüli valódi politikai megbékélés híján az Európai Unió művelete, amelyet csupán 12 hónap időtartamra terveznek, nem fog tudni fenntartható módon hozzájárulni a térség békéjéhez. Végezetül, a Parlament üdvözli Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete értelmében fellépő haderő felhatalmazását. Rendkívül fontos, hogy a felhatalmazást helyesen értelmezzék a helyszínen, és hogy az európai csapatok proaktív módon tudják megvédeni a veszélyben lévő polgári lakosságot, tudjanak létrehozni humanitárius területet a nemzetközi szervezetek számára, és tudják megvédeni a közép-afrikai köztársasági és csádi ENSZ-missziót (MINURCAT). A közelmúlt történelme hemzseg a tragikus példáktól, Kigalitól Srebrenicáig, amelyekben végül a védtelen polgári lakosság fizette meg a nemzetközi csapatok gyávaságának és túlzott precízségének árát. Reméljük, hogy egy nap úgy fogják majd emlegetni ezt a műveletet, mint az EBVP és a fellépések hatékony sokoldalúságának kiemelkedő példáját, valamint az Európai Unió azon vágyának ékes bizonyítékaként, hogy erősítse az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és a nemzetközi jognak és a rászorulók védelme iránti felelősségnek megfelelően hozzájáruljon a konfliktusrendezéshez. Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogy már Önök is elmondták néhányszor, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap egyhangúan megszavazta, hogy egyéves időtartamra többdimenziós jelenlétet hozzunk létre Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén. A jelenlét polgári és rendőrségi ENSZ-misszióból fog állni, amely neve MINURCAT lesz, és az ENSZ és az Európai Unió katonai misszióját, az EUFORt követi majd, amely támogatni és védeni fogja.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ez az európai biztonsági és védelmi misszió az ENSZ-charta VII. fejezetének értelmében jön létre, ami különösen fontos, mivel azt jelenti, hogy minden eszközt bevethet feladata teljesítése érdekében, vagyis, hogy erős felhatalmazás, ami a Parlament kifejezet kérése volt. Ez növeli a misszió sikerének esélyeit, ugyanakkor lényegesen megnöveli mind a misszió, mind a mi felelősségünket. Több ízben kifejeztük aggodalmunkat a Parlamentben a dárfúri helyzettel, valamint azzal kapcsolatban, hogy az által a szomszédos területeken és az egész térségben nő a biztonság hiánya és az instabilitás. Több mint egy millió ember kényszerült menekülésre saját hazáján belül vagy a határokon át. Ezek az emberek rengeteg nehézségnek és erőszakos támadásnak vannak kitéve, amely általában a nőket és a gyermekeket viseli meg leginkább. A helyzet ráadásul veszélyezteti a Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban megkötött törékeny békemegállapodásokat, mivel a politikai lázadókhoz hasonlóan az egyszerű útonállók is lehetőséget látnak arra, hogy raboljanak, rongáljanak, és akár gyilkoljanak a polgári lakosság körében. Az EUFOR feladata tehát egyáltalán nem lesz egyszerű. De még mielőtt erről beszélhetnénk, át kell gondolnunk a csapat összeállítását, és amint azt Gomes asszony is mondta, nem elég a csapatot odaküldeni, fel is kell őket szerelni. Minden tagállam számára eljön tehát az igazság pillanata, beleértve a saját országomat is: a pillanat, amikor a szép szavak és nemes kijelentések mellett konkrétumokat is fel kell vonultatnunk, úgy katonákat, mint eszközöket. S ez érvényes a Parlamentre is. Mi, nagyon helyesen, ragaszkodtunk az alapos tájékoztatáshoz, és lehetőségeinket kihasználva dokumentumokkal alátámasztott és megalapozott tanácsot adtunk. Tehettük ezt részben annak köszönhetően, hogy múlt héten hosszas eszmecserét folytattunk Leaky tábornokkal. Véleményünk kedvező. A mi dolgunk és felelősségünk lesz biztosítani, hogy a misszió mihamarabb elindulhasson, mégpedig a lehető legjobb körülmények között. Ģirts Valdis Kristovskis, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök asszony, az Unió a Nemzetek Európájáért képviselőcsoport nevében szeretném hangsúlyozni, hogy támogatjuk a világ legnagyobb békefenntartó misszióján belüli, Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságba küldendő EBVP katonai missziót. A világ legsúlyosabb, határokon átnyúló humanitárius válsághelyzetéről van szó. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának valójában már sokkal korábban lépnie kellett volna. A négyéves késlekedés 200 000 ember életébe került, 2 és fél millió embernek kellett elhagynia otthonát, és brutális támadások érték a humanitárius segélyszervezetek képviselőit. Előre látható, hogy a dárfúri konfliktus által előidézett válsághelyzet mértéke lehetővé teszi, hogy próbára tegyük az Európai Unió politikai akaratát és katonai kapacitását. Néhány nappal ezelőtt D. Leakey tábornok biztosította a képviselőket, hogy függetlenül a támogatási nehézségektől, és attól, hogy nem könnyű előre látni minden lehetséges fenyegetést és kockázatot, amely a művelet alatt felmerülhet, az Európai Unió katonailag képes e művelet végrehajtására, nem kevésbé, mint Boszniában, és katonai szempontból a művelet kevésbé lesz intenzív. Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, íme néhány jelenlegi témánkhoz kapcsolódó adat: 230 000 menekült, további 170 000 otthonát elhagyni kényszerült személy, és közel 700 000 közvetve támadásoknak kitett ember. Azért vagyunk itt, hogy betömjük ezt a vákuumot, a védelemben keletkezett rést. Ennek kell az európai misszió középpontjában állnia. Az erős felhatalmazás kérdése tegnap óta rendben van. A semlegesség kérdése azonban még nem megoldott. Jelen pillanatban úgy

97

98

HU


tűnik, hogy a már korábban Csádba telepített francia csapatokat alig néhány más ország csapata fogja erősíteni. Ez pedig mind a semlegességet, mind a misszió sikerét kockára teszi. Főleg azonban azt kérném a külügyminiszterektől, akiknek pénteken kell döntést hozniuk, hogy gondoskodjanak az EUFOR misszió működési területének egyértelmű meghatározásáról. Ez ugyanis eddig még nem történt meg. Annak viszont katasztrofális hatása lenne, ha a misszió nem léphetne fel ott, ahol a leginkább segítségre szorulnak, nevezetesen a határ menti területeken. Azt várom az Európai Uniótól, hogy tárgyaljon a csádi vezetéssel, és gondoskodjon róla, hogy a missziónak joga legyen fellépni a 35 km hosszú határszakaszon is. Máskülönben az egész művelet értelmét veszti, sőt, még több embert sodorhat bajba. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök asszony, hogy tisztázzuk, ez egy EBVP misszió Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban, amelyre az ENSZ-charta VII. fejezete ad felhatalmazást; más szóval, ez egy katonai művelet. Ez nem Szudánról és Dárfúrról szól. A francia kormány minden áron ragaszkodik ehhez az európai uniós misszióhoz. Ő akarja ellátni az erő parancsnokságát és a magát a műveleti parancsnokságot is. A német és a brit kormány rendkívül szkeptikus. A francia csapatok már jelen vannak Csádban. Teljesen világos, hogy Franciaország mint védelmi erő lép fel Csád és a Közép-afrikai Köztársaság kormánya mellett, és most az Európai Unió logójával igyekszik szépíteni ottani jelenlétét. A francia csapatok nem semlegesek; sőt, épp ellenkezőleg, nagyon is elfogultak. Jó példa erre, hogy bombázták az ország területén működő lázadókat. A lázadók vezérei ennek nyomán be is jelentették, hogy ha az EU csapata nem lesz semleges, háborút fognak indítani ellene. Most hallottam, hogy az Északi Harccsoport nem elérhető, és hogy az ENSZ-határozat a csádi hadsereggel és rendőrséggel való nyílt együttműködésre szólít fel. Nyilvánvaló, hogy Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság nem demokratikus országok. Az EU haderő felhatalmazása nem vonatkozik a menekültek visszafordítására, a küldetés pedig – valljuk be – kivételesen veszélyes. A mi képviselőcsoportunk ennélfogva a beterjesztett határozat ellen fog voksolni, mert úgy véljük, hogy e művelet eredményeképpen a helyzet nemhogy javulna, de romlani fog. Hubert Pirker (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, biztos úr, hadd tisztázzam Pflüger úr és a többiek kedvéért: az EU erő mandátuma humanitárius jellegű, és célja, hogy gondoskodjon a csádi és dárfúri menekültek biztonságáról, adott esetben katonai eszközökkel is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyta az ENSZ által felhatalmazott európai csapat bevetését, aminek következményeképpen az Európai Unió azonnal a nemzetközi figyelem középpontjába került, hisz meg kell mutatnia, milyen eredményeket képes elérni külpolitikailag, illetve katonailag. Ebben a műveletben veszélyek és lehetőségek is rejlenek: veszélyes a konfliktustól terhelt térség rendkívül bonyolult politikai adottságai miatt, másfelől viszont lehetőséget ad az Európai Uniónak, hogy megmutassa fejlett külpolitikai és katonai képességeit, valamint, hogy nyíltan fellépjen a térség menekültjeinek védelme érdekében. Jelenleg, azonban – és ezt a nézetet igen sokan osztják – több benne a veszély, mint a lehetőség. Ezért is sorolt fel az Európai Parlament egy sor feltételt, amelyekről már esett szó: a határozott idejű felhatalmazástól a célok és feladatok precíz meghatározásán át az EUFOR csapatok megfelelő felkészítéséig és technikai felszereléséig, valamint a kivonulási stratégiát is tartalmazó műveleti felhatalmazás megadásáig.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Természetesen reméljük, hogy a művelet sikere érdekében ne csak jóváhagyják, de támogassák is azt a helyi kormányok. Mindazonáltal, és úgy hiszem, ebben mindannyian egyetértünk, ha az Európai Parlament által kikötött feltételek teljesülnek, a siker esélyei nagyobbak, mint a kockázatok, így hát támogatjuk a missziót. Michel Rocard (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, a Tanács soros elnöke, én elégedett vagyok az állásfoglalás-tervezettel, és a döntéssel, amelyet jóváhagy, és hadd tegyek még hozzá valamit: amikor az emberi brutalitás oly mértékű tragédiához és szenvedéshez vezet, amelynek dárfúrban tanúi lehetünk, a lelkiismeretünk azt diktálja, legyünk szolidárisak. Mélységes örömmel tölt el, hogy az Európai Unió válaszol az ENSZ főtitkárának felkérésére. Több képviselőtársam és több diplomata, köztük barátom és kollégám, Gomes asszony is hangsúlyozta, hogy semmiképpen nem tűnhet úgy, hogy ez a művelet lehetőség a francia érdekek támogatására vagy a francia katonai jelenlétnek a térségben való kiterjesztésére. Remélem, senkinek nem okozok meglepetést, amikor hangot adok annak, miszerint élénken támogatom ezt a nézetet. Mint korábbi miniszterelnök, meggyőződéssel mondhatom, hogy az, hogy Franciaország még jelen van ebben a térségben, annak egyszerűen jelentős történelmi öröksége az oka, az, hogy a gyarmatosítás olyan terhet jelentett, hogy a szolidaritás politikájára van szükség, hogy megpróbáljunk segíteni az embereknek a béke és a stabilitás újrateremtésében, s hogy útjára indíthassunk egy eredményes kormányzást. Franciaországnak nincsenek már e térségben stratégiai vagy gazdasági érdekeltségei, és én magam is azok közé tartozom, akik jobb szerették volna, ha már régen kivonulunk: ez rengeteg pénzt megspórolt volna nekünk, és sokkal inkább szolgálta volna a mi saját érdekeinket. Még Niger uránium-lelőhelyei sem jelentenek különösebb stratégiai érdeket, de egyszerűen békére és megfelelő stabilitásra van szükség, hogy ezek a tartalékok mindenki számára elérhetők legyenek, és szabadversenyen alapuló piacot lehessen létrehozni. Ez tehát alapvetően egy európai, és nem francia békefenntartó művelet, és ennek így is kell lennie. Egy valamire azonban felhívnám a figyelmet: ez az elképzelés csak akkor válhat valósággá, ha számos európai uniós tagállam hozzájárul, és csapatokat küld. Kártékony lenne, ha a szolidaritás szelleme – amely a történelmi okok miatt többet követel Franciaországtól, mint másoktól, ezért nekünk van a legnagyobb kontingensünk – az Önök távolmaradása folytán posztkoloniális gyanakvássá alakulna. Ez teljesen értelmetlen volna, és határozottan tiltakoznék ellene. Hadd zárjam mondandómat a következő megjegyzéssel. A szóbeli módosítás, amelyet Gahler képviselőtársunk ma reggel nyújtott be, először is, sajnálom, de nem releváns. A Csádi Köztársaság külügyminisztere révén elviekben beleegyezését adta a művelethez, mégpedig írásbeli nyilatkozat formájában, amelyet néhány nappal ezelőtt küldött meg a Biztonsági Tanácsnak. Nálam van e dokumentum fénymásolata, amelyet örömmel Gahler úr rendelkezésére bocsájtok. Eoin Ryan (UEN). - Elnök asszony, én is támogatom a döntést, hogy 4000 fős EU-csapatot küldjünk Csádba, békefenntartó erő formájában. A helyzet az, hogy Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban általános politikai instabilitás uralkodik. Tudjuk, hogy a szudáni Dárfúr térségében népirtás zajlik. Ha nem küldünk Csádba békefenntartókat, fennáll a veszélye, hogy még nagyobb fokú instabilitás alakuljon ki, és erőszakos események robbanjanak ki Afrika e területein.

99

100

HU


Egyes becslések szerint akár 400 000 közép-afrikai köztársaságbeli és dárfúri menekült él csádi menekülttáborokban, ahol viszont csupán 250 főnyi katonaság biztosítja a védelmet. A csádi menekülttáborok ezért óriási humanitárius válságot takarnak, így a nemzetközi közösségnek, beleértve az Európai Uniót is, segítenie kell a csádi kormányt abban, hogy kezelni tudja ezt az egyre fokozódó, egyre nagyobb problémát. A történetek, amelyeket azoktól hallunk, akik nemrégiben látogattak el ebbe a térségbe, szörnyűek, és amint mondtam, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy megpróbáljuk enyhíteni azt az emberi szenvedést, amely jelenleg jellemző a térségben. Határozottan támogatom a döntést, hogy telepítsünk 26 000 ENSZ békefenntartót Szudánba. Az Európai Uniónak élen kell járnia a békefenntartó erők kiállításában. Szintén üdvözlöm a saját kormányom által ma meghozott döntést, miszerint azonnali és mélyreható értékelést készít azt illetően, hogy milyen szerepet tölthetnek be az ír békefenntartók a jövőben az ENSZ és az EU szudáni, közép-afrikai köztársasági és csádi misszióiban. Michael Gahler (PPE-DE). (DE) Elnök asszony, a Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet súlyosan érinti az ott élőket, ezért elviekben támogatom az EU azon elkötelezettségét, hogy stabilizálja a helyzetet és javítsa az érintett emberek életkörülményeit. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöke augusztus 27-i nyilatkozatában kifejtette a nemzetközi közösség szándékát, miszerint 12 hónapos EU műveletet hajtana végre, amellyel áthidalná az ENSZ-misszió megkezdéséig hátralévő időt. Ez az oka, hogy az EU is határozottan egy évben határozta meg a művelet időtartamát. Meggyőződésem, hogy erős felhatalmazásra van szükségünk; ami azt jelenti, hogy nem korlátozódhat kizárólag az önvédelemre, hanem képesnek kell lennünk a céljaink megvalósítására, ha szükséges, az azt ellenzők ellenállásával szemben is. A Biztonsági Tanács tegnapi határozatának szövege is ebbe az irányba mutat: olyan multidimenzionális jelenlétre utal, amely „célja, hogy olyan biztonsági körülményeket segítsen létrehozni, amelyek elősegítik a menekültek és az otthonaikat elhagyni kényszerülő emberek önkéntes, biztonságos és fenntartható hazatérését”. És felhatalmazást ad számunkra, hogy ehhez „megtegyünk minden szükséges intézkedést”. Szorgalmazom, hogy a Tanács gondoskodjon róla, hogy ez az erő ne csupán egy felkozmetikázott, megerősített francia haderő legyen. A helyi érzékenységre való tekintettel a parancsnok kinevezésekor annak nemzetiségét is figyelembe kellene venni. Franciaország eleddig sajnos nem volt semleges a csádi és a közép-afrikai köztársasági konfliktusok során, hanem a hagyományoknak megfelelően a kormányt támogatta. Ezen okból kifolyólag a helyi szintű parancsnokság és művelet nyelvének az angolt kellene választani, hogy megértsék az emberek, hogy ezek az európaiak határozottan különböznek azoktól, akik jelenlétéhez már hozzászoktak. És ha már Nagy-Britanniánál tartunk, az Egyesült Királyság megakadályozta, hogy az EU brüsszeli főparancsnokság vezesse a műveletet, ami, véleményem szerint, meglehetős kritikát érdemel. Nem venni részt benne, ám másoktól megtagadni a közös struktúrák használatát: ez olyasmi, amit a jövőben nem fogadhatunk el a kívül maradóktól! Ami a célok elérhetőségét illeti, nekem még vannak kétségeim. Világos célokat tűztünk ki magunk elé? Az otthonaikat elhagyni kényszerülő, ám belföldön maradóak közül hánynak kellene az év végéig hazatérnie? És hány dárfúri menekültnek kellene visszatérnie Dárfúrba?

26-09-2007

26-09-2007

HU


Nem érnénk el eleget, ha úgy adnánk át a stafétát egy év elteltével, hogy még mindig ugyanannyian élnének menekülttáborban. A költségek szintén jelentősek: úgy hallom, csak az 100 millió EUR-ba kerül, hogy megfelelő kifutópályát és főhadiszállást építsünk. Aztán ott a csapatok fenntartásának folyamatos költsége. Meg tudja a Tanács pontosan mondani, hogy mekkora a teljes pénzügyi keret? Még egy, ám véleményem szerint rendkívül fontos dolog: mielőtt még erőket telepítenénk a térségbe, egyértelmű garanciát kell kapnunk a csádi kormánytól, hogy a későbbiekben mindenképpen hozzájárul az ENSZ-haderő telepítéséhez, bármilyen legyen is annak az összetétele. Hallottam, amit a kollégánk elmondott. De szeretném ezt írásban megerősítve, a csádi kormány által kiadott hivatalos dokumentum formájában látni, s nem az ENSZ Biztonsági Tanácsában ülő minisztertől szóban hallani. Ha megvan ez a biztosíték, a projekt mellett szavazok. Máskülönben ténylegesen olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy egy év múlva vagy meg kell hosszabbítanunk a műveletet, vagy visszavonulunk, katonai vákuumot hagyva magunk után, amelyben rövidesen a mostanival megegyező helyzet alakulna ki. S ha ez történne, elmondhatnánk, hogy százmilliókat dobtunk ki az ablakon. Alain Hutchinson (PSE). - (FR) Elnök asszony, biztos úr, a Tanács soros elnöke, örömmel tölt el, hogy ma vitázhatunk és szavazhatunk egy olyan állásfoglalásról, amely témája, véleményem szerint, nem kap elegendő figyelmet, holott a szudáni, csádi és közép-afrikai köztársasági határ menti közösségek helyzete egyszerűen tolerálhatatlan, és olyasvalami, amiről sosem lenne szabad elfeledkeznünk ebben a Házban. Én a magam részéről nem felejtem el, és nem is áll szándékomban csendben továbblépni a felett a tény felett, hogy ez az egész ügy az eddig másnak álcázott dárfúri népirtás számos következményeinek egyike. A dárfúri válság 2003 óta két és fél millió menekültet termelt, akik közül 125 000 Csádban van. Ezenkívül több százezren odavesztek. Mi több, az ENSZ és a nem kormányzati szervek humanitárius ügynökségeinek a mai napig 31 alkalommal kellett arrébb költöztetniük táboraikat, hogy elmeneküljenek az erőszak elől, és még ezzel sem tudták megelőzni számos tisztviselőjüknek a szudáni rendőrség általi letartóztatását, 12 humanitárius dolgozó lemészárlását és további 5 eltűnését. A ma benyújtott állásfoglalás célja, hogy hatékonyan hozzájáruljunk a határ menti térségekben uralkodó helyzet felszámolásához. A jelenlegi helyzet elfogadhatatlan, ám jelentősége mégis relatív, ha a világnak ezen a táján jelenleg kibontakozó katasztrófák mértékét tekintjük. Ebben a tekintetben szeretnék rámutatni, hogy nem kellene arra korlátoznunk a felelősségünket, hogy elszeparált és szűken értelmezett műveleteket támogassunk vagy vezessünk, mintegy a konfliktushelyzetre adandó sürgősségi beavatkozásként. Felelősségünk az efféle konfliktusok tágabb kontextusában értelmezett cselekvésre szólít fel. Az eseményeket megelőző intézkedésekre is szükség van, vagyis meg kell tennünk minden lehetséges erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben ne is alakulhassanak ki ehhez hasonló konfliktusok. Felszólalásom második felében a térségben működő humanitárius szervezetek helyzetéről szeretnék szólni. A fegyveres erők beavatkozásának módszerei és a humanitárius ügynökségek által betöltött szerep oly módon alakult a konfliktushelyzetek során, hogy az ezt a két felet elválasztó határvonal egyre inkább elhomályosult.

101

102

HU


Mivel a katonai és a humanitárius személyzet között fennálló zűrzavar egyre inkább kárára van a hagyományosan a humanitárius ügynökségek által ellátott misszióknak, azt tapasztaljuk, hogy a humanitárius segélymunkások túlélése forog kockán, s ezzel együtt mindazon emberek biztonsága is, akiknek eredetileg a javát kellene, hogy szolgálják ezek a szolgálatok. Ezért aztán rendkívül fontos, hogy védelmi erőnk semmi szín alatt ne bonyolódjon a térségben tevékenykedő különböző humanitárius csoportok tevékenységébe. Örömmel látom, hogy a ma előttünk fekvő dokumentum szintén tartalmazza ezt a kitételt, ami nagyon fontos a mind ezt a területet, mind a világ más részét érintő fejlesztési politikánk jövője szempontjából. Colm Burke (PPE-DE). - Elnök asszony, erősen támogatom, hogy EBVP-missziót küldjünk a Csád/Dárfúr határvidékre, és üdvözlöm a lehetőséget, hogy megvitathatjuk ma ezt a javaslatot. A dárfúri konfliktusnak szörnyű, határokon átnyúló következményei vannak a szomszédos Csádra és Közép-afrikai Köztársaságra nézve, ahonnan rengetegen kényszerülnek elmenekülni, és több ezren kényszerülnek elhagyni otthonukat. Magas szintű szakértői tanácsadás szerint a meglehetős műveleti és biztonsági kihívás dacára ez a misszió kivitelezhető. A terület infrastruktúrája szegényes, akadozik az ivóvízellátás, és nehézkesek a logisztikai útvonalak. Egy efféle missziónak a kormány ellenében kitartó lázadó csoportok fenyegetésével is szembe kell néznie, de ahogy az egy a közelmúltban a térségben végzett alapos értékelés alapján látszik, ezek a kihívások leküzdhetőek. Nincs tehát ok tovább halogatni a csapatok telepítését. Rendelkezésünkre áll a szükséges katonai kapacitás; most már csak a politikai elhatározásra van szükség. Kérem, hogy ír csapatok is kapcsolódjanak be az EBVP-misszióba. A világnak ebben a válságövezetében sürgős segítségre van szükség, és Írország részese lehetne annak a nemes európai erőfeszítésnek, melynek célja, stabilizálja e határ menti övezeteket. Az Északi Harccsoportból is lehetne csapatokat áthelyezni ebbe a műveletbe. Ezekhez a harccsoportokhoz hasonlóan a jelen EBVP-misszió is áthidaló művelet. Az is egy lehetőség lenne, hogy a jelenleg Libanonban állomásozó ír csapatok csatlakozzanak e küldetéshez. Ennek a haderőnek számos kiváló célja lehet. Javíthatja a térség biztonsági helyzetét az ENSZ/Afrikai Unió dárfúri missziójának telepítését megelőzően. Segítséget jelenthet a különféle segélyszervezetek számára azáltal, hogy megnyithat korábban akadályoztatott humanitárius folyosókat. Harmadszor, a későbbiek folyamán megkönnyítheti a szudáni menekültek hazatérését. Úgy vélem, ennek a missziónak szilárd, erőszak alkalmazására is feljogosító felhatalmazással kell bírnia, hivatkozva az ENSZ-charta VII. fejezetére, amely lehetővé teszi számára, hogy szükség esetén elrettentő hatással éljen, különösen a polgári lakosságot, a táborokat, a falvakat, a humanitárius segélymunkásokat, ENSZ tisztviselőket ért támadások esetén, illetve önvédelem céljából. Az esős évszak hamarosan véget ér. Így a menekülttáborokat érő támadások száma várhatóan nőni fog, mivel a milícia és a lázadó csoportok az esőzések alábbhagyásával mozgékonyabbá válnak. Itt az ideje, hogy lépjen az ENSZ. A cselekvés hiánya emberéletekbe

26-09-2007

26-09-2007

HU


kerülhet. E misszió végrehajtására az EU a legelfogadhatóbb szervezet, és számos beszámoló alapján elmondhatjuk, hogy alkalmas is a feladat elvégzésére. Szorgalmazom, hogy a Tanács azonnal fogadjon el közös fellépést, és fogjon hozzá a még szükséges intézkedések meghozatalához, nehogy késve küldjük a csapatainkat oda, ahol sürgető szükség van rájuk. Geoffrey Van Orden (PPE-DE). - Elnök asszony, nos, úgy tűnik ma délután szép számban gyűltek össze a Házban a hobbi-tábornokok! A Dárfúrban és a szomszédos Csádban és Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható reménytelen humanitárius és biztonsági helyzet valóba nemzetközi fellépésért kiált, de azt kell mondanom, hogy ez nem az a kérdés, mint amivel nekünk ma foglalkoznunk kell, amely nem más mint az EBVP, ahogy azt már oly sok felszólalótól hallottuk. Régóta próbálok küzdeni az erőforrások elpocsékolása ellen, a megkettőzés, a szétosztások, s valójában ama puszta kettőzöttség ellen, amely az EU katonai képességének fejlesztésére irányuló kísérleteiben megjelenik. EU-csapatok nincsenek, Ryan úr. A nemzeteinknek vannak csapatai, és léteznek jól kipróbált struktúrák, amelyek segítségével nemzetközi katonai beavatkozások szervezhetők, azon kevés ország részvételével, amelyeknek ütőképes fegyveres ereje és expedíciós képessége van. Mindez elsősorban a NATO-n és az ENSZ-en keresztül valósul meg. Az EU intézmények kevéssé tudnak közreműködni katonai kérdésekben. Világos, hogy az EBVP-rajongók motivációja alapvetően politikai jellegű. Volt, aki úgy is fogalmazott, hogy Csádot politikai lehetőségnek kellene tekintenünk. Az Európai Unió felajánlotta magát az ENSZ-nek; nem az ENSZ invitálta őt. Az EU kétségbeesetten igyekszik, hogy még egy katonai műveletre kiakaszthassa intézményi címkéjét, de, kevéssé meglepő módon, a nemzeti katonai vezérkarok nem osztoznak az eurokraták lelkesedésében. Tekintve a kiterjedt szállítási útvonalakat, azt, hogy a legközelebbi tengeri kikötő több ezer mérföldre van, hogy nincs kellő ivóvízforrás és infrastruktúra, hogy nemigen lehet támadó katonai műveletekkel felvenni a harcot a lázadó csoportok ellen, a csádi misszió mindenféle szempontból kétes kimenetelű. Nagy-Britannia, Németország és Olaszország már be is jelentette, hogy nem küldenek oda csapatokat. Mit fog tenni ez a haderő? Az biztos, hogy nem fog harcba szállni azokkal az ellenséges fegyveres elemekkel, akik az egész felfordulásért felelősek, amely Afrikának e hatalmas térségében kialakult. Ennélfogva kétségtelen, hogy a haderő erőfeszítéseinek nagy része arra fog elmenni, hogy a rendkívül nehéz logisztikai helyzet közepette megvédje és fenntartsa saját magát. Abba kell hát hagynunk a bohóckodást, és azt, hogy politikai lehetőséget lássunk emberek tragédiájában. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Röviden ki kell, hogy emeljem, hogy az arra irányuló javaslatot, hogy az EBVP (az Európai Biztonsági és Védelmi Politika) égisze alatt haderőt küldjünk Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságba, a témában felszólaló képviselők túlnyomó többsége támogatja. Amint tudják, és ez ma már említésre is került, időközben – úgy tudom, éppen tegnap – a Biztonsági Tanács felhatalmazta az Európai Uniót a művelet végrehajtására. Amint az elhangzott, ez az engedély alapvetően fontos volt az Európai Unió számára ahhoz, hogy elindíthassa a műveletet. Most már minden katonai előkészület és tervezés, vagyis az egész feladat kezdetét veheti, és a Tanács egy későbbi időpontban, természetesen, egy közös fellépés keretében véleményt fog kiadni a kérdéssel kapcsolatban.

103

104

HU


Úgy vélem, hogy a folyamat mellett való elköteleződésével az Európai Unió most már képes rá – és ennek így is kell lennie –, hogy a puszta szándéknyilatkozatok és puszta ígéretek szintjéről elmozduljon a gyakorlati lépések és a cselekvés irányába. Ez megfelel annak, amit az Európai Unió mindig hangoztat, és aminek lennie is kell, vagyis az Afrika és az afrikai emberek iránti elkötelezettségének. Szoros és teljes partnerségben kell segítenünk Afrikán és az afrikai embereken, hogy ismét békében élhessenek ott, ahol most háború dúl, hogy fejlődés indulhasson ott, ahol szegénység van, hogy egészség és oktatás lehessen ott, ahol most betegség pusztít, és lehessen valami ott, ahol most semmi sincs, vagy csak nagyon kevés van. Ezúton a külpolitikánkban megjelenő értékeink és elveink tiszteletét is biztosítani fogjuk. A portugál elnökség ennélfogva üdvözli e legutóbbi fejleményeket, és természetesen nyugtázza a számos képviselő által a művelettel kapcsolatban tanúsított nagymértékű támogatást, amelyre a mai vita rávilágított. Elnök. - A vita lezárásaként, az eljárási szabályzat 103. cikke 2. bekezdésének megfelelően öt állásfoglalási indítványt kaptam (1) . A vitát lezárom. A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor. 12. Burma/Mianmar (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai Burma/Mianmar helyzetéről. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, rendkívül aktuális mai vitánk témája és a róla folytatott eszmecserénk, és a Tanács és a portugál elnökség természetesen különös aggodalommal figyeli a burmai (mianmari) eseményeket. Közel 20 éve, vagyis valójában az 1988-as események óta folynak Burmában a mostanihoz hasonló tüntetések. Kétségtelen, hogy igaz, amit számos kommentátor állít a legutóbbi eseményekről, nevezetesen az, hogy az ország válaszút előtt áll; s ezt mi is sorsdöntő kérdésnek tartjuk. A helyzet kezdettől fogva rendkívül labilisnak bizonyult, és bár mindent megtettünk annak megakadályozása érdekében, hogy a burmai hatóságok erőszakhoz folyamodjanak, a mai események azt mutatják, hogy rendkívül sajnálatos módon a rangooni katonai junta továbbra sem hallgatja meg a nemzetközi közösség kéréseit, dacára az évek óta tartó folyamatos, sokszori könyörgésnek. Megfelelő rendezéssel az elmúlt napokban kialakult helyzet eddig nem látott lehetőséget jelenthetett volna arra, hogy megtegyék az első lépéseket a sürgető politikai reformok és az ország nemzeti újraértékelésének útján. Reméljük, hogy a junta oda fog figyelni a tüntetők által küldött egyértelmű üzenetre, miszerint politikája megbukott. Ami a legelején az üzemanyagárak aránytalan emelkedése elleni ad hoc tiltakozásnak indult, végül az erősen diktatórikus kormány általános politikája elleni óriási, közösségi tiltakozási mozgalommá vált.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Észlelve az országban egyre növekvő feszültséget, az Európai Unió nem csupán hátratett kézzel szemlélte az eseményeket. Már azonnal, augusztusban hevesen elítélte a különböző ellenzéki vezetők, különösen az úgynevezett „’88-as generáció” csoportjának fogva tartását, akik az üzemanyagárak közel 500%-os emelése ellen tiltakoztak. Felszólított továbbá minden politikai fogoly szabadon engedésére, és hangsúlyozta a megnyitási folyamat, a béke megteremtése és a politikai reformok szükségességét. Éppen tegnap küldtünk egyértelmű szolidaritási és támogatási üzenetet a burmai lakosságnak, egy közös USA–EU nyilatkozat formájában, amelyet a New Yorkban ülésező 27 külügyminiszter fogadott el. Felszólítjuk a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a szerzetesek, apácák és átlagemberek békés demonstrációhoz való jogát, és hangsúlyozzuk, hogy a jelen helyzet új lehetőséget kínál Burma meglehetősen összetett problémáinak megoldására. Egy másik, szintén tegnap kiadott nyilatkozatban Solana főképviselő úr felszólította a burmai hatóságokat, hogy továbbra is tanúsítsanak mérsékelt magatartást, és hangsúlyozta, hogy valódi béke, stabilitás és fejlődés csakis politikai reformok, az alapvető jogok és szabadságok biztosítása és minden érintett bevonása által érhető el. A New York-i ENSZ-közgyűlés alkalmával kétoldalú megbeszélések keretében néhány partnerünkkel is megvitattuk a helyzetet. A Burmáról folytatott párbeszéd során arra ösztönöztük térségbeli partnereinket, többek közt Kínát, Indiát és az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) országait, hogy folyamatosan tárgyaljanak az uralkodó rezsimmel, különös hangsúlyt fektetve a következőkre: először is, hogy Burma hosszú távú stabilitásához valódi, különösen politikai átalakulásra van szükség; másodszor, az ország megnyitása alapvetően fontos Burma fejlődéséhez, és ugyancsak érdekében áll mind a szomszédos országoknak, mind a nemzetközi közösség egészének. Azt is nyugtáztuk, hogy Szingapúr, az ASEAN jelenlegi elnöke, legalább nemzeti nyilatkozatban válaszolt, amelyben kifejezi reményét, hogy a jelen tüntetéseket sikerül békésen rendezni. Az Európai Unió külügyminiszterei szeptember elején Gymnich-ben tartott találkozójuk alkalmával megvitatták a Burmában kialakult helyzetet, és tegnap New York-ban, ahol mind a 27-en jelen voltak, ahogy már említettem, ismét foglalkoztak a témával. Továbbá a Politikai és Biztonsági Bizottság is megbeszélést folytatott e témában Brüsszelben, és ugyancsak részletes vitát folytatott a kérdésről ma reggel az Ázsia-Óceánia Munkacsoport is. Természetesen értékelünk minden lehetőséget egy újabb európai uniós reakcióra vonatkozólag, és habár reméljük, hogy a helyzet nem fog tovább romlani, fel kell készülnünk minden eshetőségre. Folyik a diplomáciai csatornákon keresztüli további fellépés előkészítése, és folyamatosan kapcsolatban vagyunk az ENSZ-szel is, különösen Ibrahim Gambarival, a főtitkár különleges megbízottjával, aki júliusban, vagyis közvetlenül a nyári szünet előtt találkozott az Európai Unió elnökségével és intézményeivel. Továbbra is szoros kapcsolatban maradunk genfi kollégáinkkal, akik tegnap éles nyilatkozatot adtak ki tegnap az Emberi Jogi Tanács nevében. Tegnap este, a Rangoonból érkező aggasztó hírek hallatán kötelességünknek éreztük, hogy ismét kéréssel forduljunk a burmai hatóságokhoz, arra kérve őket, ne reagáljanak erőszakkal az emberek békés tüntetésére. Világos utalást tettünk annak lehetőségére, hogy tovább szigorítsuk a már érvényben lévő szankciókat, üzenetünk tehát pontos és egyenes volt. Végül, a Coreper (az Állandó Képviselők Bizottsága) holnap még részletesebben tárgyalja majd Burma kérdését. Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, más európai intézményekhez hasonlóan a Bizottság is rendkívül aggódik a Burmában/Mianmarban

105

106

HU


kialakult helyzet miatt. A legnagyobb odafigyeléssel követtük az elmúlt hetek, sőt, az elmúlt néhány óra drámai eseményeit, az ellenállási mozgalmat és a buddhista szerzetesek által indított békés tüntetéseket. Amint azt Önök is tudják, Reding asszony készített szeptember 6-án mutatta be a Bizottság elemzését az általános helyzetről: az emberi jogok ismétlődő megsértéséről, a politikai elnyomásról és a gazdasági helyzet általános romlásáról. És ehhez még hozzátenném a nemzetközi humanitárius jog megsértését, amelyet Burma/Mianmar kormánya követ el a polgári lakosság és a börtönökben fogva tartottak ellen, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságára kirótt, annak munkavégzését korlátozó egyre komolyabb megszorításokkal együtt. Az uralkodó rezsim az elmúlt hetekben a bizonyos mértékig saját maga által teremtett parázs társadalmi és politikai helyzet keserű gyümölcsét kénytelen learatni. Mit kellene tenni, amikor ilyen eseményekkel állunk szemben? Méltán gondolhatjuk, hogy van némi déjà vu szerű a jelen helyzetben, és előrevetíthetjük az 1988-as erőszakos elnyomás megismétlődését, de azt is gondolhatjuk, hogy történelmi fordulóponthoz érkeztünk. Bármelyik eset álljon is fönn, a burmai/mianmari események, úgy tűnik, megjósolhatatlan irányt vesznek. A tény, hogy a tömeges tiltakozó megmozdulásnak – amely közel 100 000 embert vitt Rangoon utcáira múlt hétfőn – nincs politikai menetrendje vagy bármilyen megfogalmazott követelése, csak még labilisabbá és még kétesebbé teszi a helyzetet. Világos, hogy nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a demonstrálókkal szembeni fellépés során a vezetés elveszíti uralmát az események felett. Kétségtelen, hogy a megfélemlítés, a letartóztatások és úttorlaszok, amelyeknek ma szemtanúi vagyunk, mind abba az irányba mutatnak, hogy keményebb fellépésre készülnek. A ma reggeli letartóztatások, a brutális mód, ahogy a hatóságok beavatkoztak, és az a tény, hogy áldozatokról is értesültünk, csak fokozzák aggodalmunkat. Ilyen körülmények között az kell, hogy legyen az elsődleges célunk, hogy megelőzzük a kormány erőszakos reakcióját, és hogy a lehető legmérsékeltebb magatartásra ösztönözzük a felelős személyeket. Aung San Suu Kyi biztonsága és épsége természetesen egyik legfőbb szempontunk. A tiltakozások azonban bizonyos mértékig lehetőséget is kínáltak. Megmutatják ugyanis az uralkodó rezsimnek, legalábbis annak azon tagjainak, akik még érzékelnek valamit a valóságból, hogy az elégtelen politikai és gazdasági vezetés oda vezetett, hogy az emberek már nem félnek többé az utcára vonulni, és kifejezni a túlontúl régóta tartó elkeseredettségükből fakadó dühüket. A Bizottság továbbá feladatának tekinti a nemzetközi közösség arra való ösztönzését, hogy győzze meg a kormányt, hogy tegye meg azokat a gesztusokat, amelyekre egy minimális bizalom helyreállításához szükség van, és ezúton teremtsen olyan körülményeket, amelyek között meg lehet teremteni a nemzeti megbékélést. A kormánynak figyelembe kell vennie a nép nyitottság és demokrácia felé való törekvését. Bármi legyen is a jelen válsághelyzet megoldása, annak természetesen magában kell foglalnia egy olyan mások részvételét is lehetővé tevő, nyílt folyamatot, amely minden Burma/Mianmar nemzeti megbékélésében érdekelt félnek lehetőséget ad arra, hogy teljes mértékben hozzájáruljon az ország politikai és gazdasági jövőjéhez. Ezt az üzenetet adta át Benita Ferrero-Waldner kolléganőnk partnerországainknak az ENSZ közgyűlésével egyidejűleg tartott találkozókon. Szintén lényeges, hogy a Burmával/Mianmarral határos államok tisztában legyenek a rájuk háruló felelősséggel. Úgy vélem, Kína már felismerte, hogy hosszú távú érdekeit nem szolgálja egy efféle, lobbanékony helyzet, így ő döntő befolyást gyakorolhat. Mindazonáltal meg kell győznünk Indiát, Japánt és Dél-Koreát is, azokat az országokat, amelyek jelentősen

26-09-2007

26-09-2007

HU


hozzájárultak a burmai kormány gazdasági szükségleteihez, hogy tegyenek többet a jelen krízis megoldása érdekében. Az ASEAN-tagállamoknak is határozottabban ki kell fejezniük álláspontjukat. A burmai/mianmari helyzet bármilyen mértékű rosszabbodása csak súlyos következményekkel járhat az egész térségre nézve. Végezetül, a Bizottság üdvözli, hogy az ENSZ speciális szerepet tölt be e kérdéssel kapcsolatban, külön tekintettel Ibrahim Gambari különleges megbízott hivatalára, akinek közelgő rangooni látogatása mérhetetlen fontossággal bír. Amennyiben a burmai/mianmari hatóságok ismét az elnyomás útját választják, az elkerülhetetlenül az ország még nagyobb nemzetközi elszigetelődéséhez, valamint a lakosság további elfogadhatatlan szenvedéséhez vezetne. Ha azonban a vezetés a nyílt és demokratikus párbeszéd mellett teszi le a voksát, tisztázniuk kell az ország jövőjét illető elképzeléseiket, szigorú elhivatottságról kell bizonyságot tenniük azt illetően, mikorra tűzik ki a szabad választásokat és kezdenek komoly párbeszédet partnereikkel. Ilyen körülmények között a burmai/mianmari hatóságok számíthatnak az Európai Unió és más partnerállamok támogatására. Geoffrey Van Orden, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, az Európai Unió büszke rá, milyen figyelmet fordít az emberi jogokra, mégis képtelen hatékonyan fellépni a világ különböző pontjain fennálló zsarnoki rendszerek ellen, amelyek évről évre tovább sanyargatják és kihasználják népeiket. Úgy tűnik, az az általános nézet, hogy nincs másra szükség, mint egy nyilatkozatra és egy közös álláspontra. Az előző vita során a soros elnök azt mondta, hogy az általunk hangoztatottaknak megfelelően kell viselkednünk. Egyetértek vele. Mióta képviselő vagyok e Parlamentben, már két rettenetes rezsim ellen is küzdöttem: a zimbabwei Mugabe rezsimje és a burmai katonai junta ellen. Mindkettő az Európai Unió figyelmének központjában állt, ám egyik esetben sem történt semmi. Szégyellhetnénk magunkat. Figyelmünk ma Burmára összpontosul, ahol az elmúlt hét során a Burmai Buddhista Szerzetesek Szövetsége nagy bátorságról bizonyságot téve tömeges utcai tüntetések élére állt Rangoonban és Burma más részein. Megdöbbenve látjuk, hogy a kétségbeejtő helyzet tragikus fordulatot vett. Sérült szerzetesek, füstölgő pagodák és a biztonsági erők fellépése során megvert civilek fényképei járták be a világot. A beszámolók szerint legalább öten életüket vesztették, és több százan megsebesültek. A Burma Demokratikus Hangja rádióadón már egy hete figyelmeztettek bennünket, hogy a kormány engedélyezte a fegyverhasználatot, és felkészült, hogy akár erőszakkal is véget vessen a békés demonstrációknak. Itt az ideje, hogy ne csak a kezünket tördeljük, hanem komolyan cselekedni kezdjünk. Nincsenek illúzióim. Ahogy Zimbabwe esetében is, a burmai változások kulcsa is a szomszédjai kezében van, különösen Kínáéban. Kína Burma legnagyobb befektetője, kereskedelmi partnere és fegyverszállítója. Parlamentünkben ma magas szintű kínai delegációt látunk vendégül, melynek vezetője Wang Yingfan, a Kínai Népi kongresszus befolyásos tagja. Nyomatékosan kértem tőle ma reggel, hogy Kína lépjen fel a burmai rezsim ellen. Ő ismételten elmondta, hogy Kína álláspontja az, hogy nem kíván beavatkozni más országok belpolitikájába, ugyanakkor biztosított afelől, hogy országa továbbra is csendes, de jelentős szerepet fog vállalni, ösztönözni fogja a rugalmasságot és a burmai kormány iránti kedvezőbb hozzáállást. Meglátjuk, milyen eredményre vezet mindez. Az Európai Unió elnöksége tegnap bejelentette, hogy egy esetleges erőszakos fellépés esetén szigorúbb szankciókkal fog élni. Az erőszakos fellépés bekövetkezett, így ha az EU szeretné

107

108

HU


megőrizni hitelét a világ szemében, be kell vezetnie az említett szigorúbb szankciókat. Azt is egyértelművé kell tennünk, hogy ez alkalommal betartjuk a szavunkat, és ragaszkodunk a szankciókhoz. Nem ismétlődhet meg az a szégyenteljes májusi eset, amikor a burmai külügyminiszter részt vehetett a Németországban tartott Ázsia-Európa Találkozón (ASEM), botrányosan megszegve ezzel az utazási tilalmat, amelyet maga az EU rendelt el. A szankciók fontolgatása során nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a TOTAL Oil Burma egyik utolsó külföldi befektetője. A TOTAL közvetlenül hozzájárul a katonai juntához, több százmillió dollárral segítve évente a kormányt, hogy fenntarthassa a világ egyik legnagyobb hadseregét. A burmai válságról már évek óta beszélünk, és most ismét utolért bennünket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy azok az emberek, akik 20 évvel ezelőtt kulcsszerepet játszottak a burmai tiltakozók lemészárlásában, most vezető pozíciókat töltenek be a burmai kormányban. Sajnálatos, hogy a Tanács és a Bizottság nem hallgatott jobban a Parlamentre az elmúlt évek során. Ma ismét benyújtunk egy határozott állásfoglalást, amely igazán rövid, és rendkívül világos. Azt mondjuk a burmai hatóságoknak: azonnal engedjék szabadon Aung San Suu Kyi-t, hagyják békén a tüntetőket, és hívjanak össze egy teljesen reprezentatív nemzetgyűlést, amelyben a Nemzeti Liga a Demokráciáért is képviselteti magát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a következőt mondjuk: üljön össze a burmai helyzet megvitatása céljából, és azonnal küldje az országba különleges megbízottját. A Tanácsnak és a Bizottságnak azt mondjuk: konzultáljon az Egyesült Államokkal és az ASEAN országaival, akikkel készítsenek elő egy jól szervezett, gazdasági szankciókat is tartalmazó intézkedéssorozatot a burmai rezsim ellen arra az esetre, ha erőszakkal válaszol, és nem olyan módon, ahogy azt elvárnánk tőle. Barbara Weiler, a PSE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Európa, s valójában az egész világ Burmára tekint, ahol ma először, ahogy brit kollégám már említette, már vér is folyt. Így most már semmit sem palástolhatunk el, immár új helyzetet kell megvitatnunk. A szocialista képviselőcsoport megdöbbenéssel figyelte a katonai junta békés tüntetők ellen bevetett brutális módszereit. Reméljük, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amely velünk egy időben ülésezik, azonnali intézkedéseket tesz, és latba veti minden, Kínával együttes és Kína fölötti befolyását. A világ számára küldött második mai üzenetünknek az Európai Parlament burmai emberekkel vállalt szolidaritása kell, hogy legyen: szolidaritásunk, támogatásunk, és igen, a burmai polgárok bátorsága iránti csodálatunk. A buddhista szerzetesek nem csupán egy kis, elit csoportot alkotnak. Ők a burmai lakosság szerves részét képezik, akiket több ezer ember támogat. A demonstrációkat nyilvánvalóan az önkényes áremelések provokálták ki, ám a junta évek óta folyamatosan megsérti Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) normáit, kínzásokat folytat és kényszermunkára ítél embereket. A globalizáció korában az izolacionizmus már fel sem merülhet – ami jó dolog. A demokratikus alapjogok és az egyetemes értékrendszer az ázsiai kontinensre is érvényesek. Reméljük, hogy a régóta tervezett burmai alkotmány ügye most már késlekedés nélkül napirendre kerül, és hogy Burma – ahogy, érdekes módon, hamarosan Thaiföld is –

26-09-2007

26-09-2007

HU


demokratikus választásokat fog tartani. Ebben a térségben is lehetséges demokratikus rendszert felállítani és útjára bocsájtani. Mindebben az ENSZ-en és az EU-n kívül természetesen az ASEAN-országoknak is aktívabb szerepet kell vállalniuk, különösen, mivel egy, az EU-hoz hasonló közösséget szeretnének alkotni. A mai Fülöp-szigeteki demonstráció a térségben tapasztalható szolidaritás kedvező jeleként értékelhető. Most már lehetetlen feltartóztatni a demokráciát, még Burmában is. Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy először is szerényen fejet hajtsak a burmai nép hihetetlen bátorsága előtt, akik tömegesen, ámde békésen tiltakoznak az országukban uralkodó katonai diktatúra ellen. Ma ez a rezsim erőszakos elnyomásba kezdett, és mi teljes szívünkből együtt érzünk a burmai néppel. Az Európai Uniónak sokkal erőteljesebben kell tiltakoznia, s nem csak szavakban, de tettekben is. Amennyiben a kormány továbbra is kitart az elnyomás mellett, szankciókat kell bevetnünk, és fel kell szólítanunk – ha nem köteleznünk kell – minden európai vállalatot, amely még működik Burmában, hogy hagyjon fel ottani tevékenységével. Az ASEAN-országoknak Burmára való tekintettel ugyancsak meg kellene erősíteniük pozíciójukat, és Indiának és Kínának minden befolyását latba kell vetnie, és rá kell vennie a burmai kormányt, hogy komoly tárgyalásokba kezdjen a burmai demokratikus ellenzékkel. A burmai kormány nem csupán politikai téren nyomja el a lakosságot, de szegénységbe és nyomorba is döntötte az embereket, holott magának az országnak mindene megvan ahhoz, hogy prosperálhasson. A burmaiak tömeges demonstrációja élő bizonyítéka annak, hogy Aung San Suu Kyi egész biztosan nincs egyedül, sőt, a burmaiak óriási többségének reményét testesíti meg. A burmai kormánynak azonnal vissza kell adnia neki teljes mozgásszabadságát, ahogy minden politikai foglyot is szabadon kell engednie, beleértve a ma elfogottakat is. Végezetül, szeretném felszólítani az Európai Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszköz segítségével álljon ki a demokrácia és az emberi jogok védelme mellett. Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, szeretném megköszönni eddigi hozzáfűznivalójukat mind a Tanács soros elnökének és a biztos úrnak, mind pedig képviselőtársaimnak. A burmai demokráciáért folytatott nemzeti mozgalom 18 évvel ezelőtt ezt kérdezte: minek kell még történnie ahhoz, hogy a nemzetközi közösség végre rávegye a burmai vezetést, hogy bevezesse a demokráciát? Az kell, hogy az utcákon lőjenek ránk a világ televízió kamerái előtt, hogy a nemzetközi közösség végre tegyen valamit? A jóslat, sajnos, beteljesedett. Ma szemtanúi vagyunk, hogy a burmai társadalom egy része, a buddhista szerzetesek és apácák, akik erőszakmentes és pacifista életet élnek, akik másoknak szentelik életüket, most utcai mészárlások áldozatává válnak, s hogy a katonai rezsim igyekszik őket megfélemlíteni. Helytelenül gondolja, aki azt gondolja, hogy bármilyen szó, ami ma itt elhangzik, eléri a kívánt eredményt. Mint ahogy az is helytelen, hogy a világ ilyen sokáig hangtalanul szemlélte a történéseket; nem hallgathatunk tovább. És ahogy képviselőtársaim is említették, rajtunk múlik, hogy befolyásunkat latba vetve fellépjünk, ne csak a burmai rezsim ellen, hanem Kínával, Indiával és Bangladessel

109

110

HU


együttműködve a koherens szankciók meghozatalának, azok betartásának és a demokrácia iránti igények teljesítésének biztosítása érdekében. Ítéljük el a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszakot, ugyanakkor biztosítsuk azt, hogy támogatni tudjuk ezeket a tüntetőket. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (ES) Elnök asszony, nyilvánvaló, hogy a közelmúltbeli burmai események egyre inkább olyan pont felé terelnek bennünket, ahonnan már nincs visszaút. Véleményem szerint a széles körű demonstrációk, amelyekben nem csak a szerzetesek és az apácák vesznek részt, hanem a tiltakozásokat támogató több ezer ember is, világos üzenet a burmai katonai juntának, de épp ilyen világos üzenet az egész világnak is, amely azt jelzi, hogy a burmai embereknek elegük van, hogy belefáradtak a helyzetükbe, és hogy változásokat akarnak. Ez az a változások iránti vágy, amelyet nekünk, az EU-nak és általában a nemzetközi közösségnek támogatnunk kell. Magától értetődik, hogy 30 év elhanyagolható eredményekkel járó szankciói után radikálisabb politikát kell követnünk, így a nemzetközi intézkedéseknek most már a térség többi országára is ki kell terjedniük: nem csupán Kínára és Indiára, amint arról már szó volt, hanem Japánra és Szingapúrra is, az ASEAN-országok jelenlegi elnökére. Ezért kell üdvözölnünk nem csak a Tanács és a Bizottság által tett gesztusokat, de az ENSZ azon gesztusait is, hogy határozott üzenetet küldjünk a politikai ellenzék, különösen Aung San Suu Kyi szabadsága, valamint a demokrácia felé való elmozdulás érdekében. Bízom benne, hogy ez alkalommal nem tudunk és nem is fogunk felhagyni ezzel a törekvéssel. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, „Az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa”: ez a burmai katonai rezsim hivatalos neve. A válságban, amely az országot jelenleg sújtja, most magáért kiált – jobban, mint korábban bármikor –, hogy ez kegyetlen hazugság. A junta évtizedek óta visszaél hatalmával, és rosszul kormányoz. Nem csoda, hogy szűkmarkúan bánik a statisztikákkal. Mellékesen megjegyzem, hogy a burmai nép többsége valójában kettős kizsákmányolás áldozata. Igen, kettős kizsákmányolásé: belülről az ország katonai irányítói által – Burmában csakis úgy üzletelhet valaki, ha szinte kizárólag a katonaságon keresztül működik –, míg kívülről a Kínai Népköztársaság által, amely a természeti és a gazdag mezőgazdasági források kizsákmányolásának extrém módját űzi ebben a délkelet-ázsiai országban. A rangooni diplomaták manapság oly messzire mennek, hogy azt mondják, hogy Burma már-már szinte egy kínai tartomány. Vannak északon olyan – Kína által épített – iskolák, ahol a mandarin az első nyelv, és a pekingi idő a hivatalos helyi idő. Elnök asszony, mindent egybevéve a burmai és a kínai hatalmon lévők már-már egymástól elválaszthatatlanok. Ennélfogva felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy elsők közt hívja fel nyomatékosan a burmai és a pekingi vezetők figyelmét, hogy ők a felelősek a burmai nép szenvedéséért. Luca Romagnoli, az ITS képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, amikor állásfoglalásaink és nyilatkozataink nem maradnak „kézbesíthetetlen levelek”, és nem csupán vékony hangocskák, melyek épphogy csak eljutnak a Tanács fülébe, akkor olyan események forgatagában találják magukat, amelyekre egyáltalán nem számítottunk, és nem is illeszkednek plenáris ülésünk tervezett menetébe.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Néhány nappal ezelőtt majdnem egyhangúan megszavaztuk, hogy fogadjunk el egy Burmával kapcsolatos állásfoglalást. Preambulumbekezdései részletesen taglalják az emberi jogok többszöri megsértését, amely napjainkban zajlik az országban, de elmulasztják megemlíteni, hogy egy marxista ihletettségű, később katonaivá lett rezsim köztudottan Kína támogatásával nyomja el évtizedek óta a népét. És nem csak az elnyomásról van szó; azt is érdemes megemlíteni, hogy a burmai rezsim olyan rendszer, amely hatalma és költségvetése nagy részét a kábítószer-kereskedelemre alapozza. A burmai rezsimet évek óta jellemző elnyomással, cenzúrával és széles körben folytatott zaklatással kapcsolatban kiemelném, hogy ez nem csupán a nagyra tartott Aung San Suu Kyi asszonyt, nem csak az újságírókat, mint például U Win Tin-t vagy a színészeket, mint Zaganar urat, vagy az ismert emberi jogi aktivistát Win Naingot érinti. Hadd mondjam el, hölgyeim és uraim, hogy ugyanez érvényes a buddhista szerzetesekre, mint tudják, és ott vannak, mindenekelőtt a jelentős létszámmal bíró kisebbségek is. Ide tartozik, például, egy olyan kulturális és etnikai csoport, amelyről a két héttel ezelőtt elfogadott állásfoglalás nem tesz említést: a karen közösség. Ez a törzs évtizedek óta nem volt hajlandó behódolni annak a rendszernek, ahol a létfenntartás a gyermekprostitúciótól és a kábítószer-termesztéstől függ. Csupán sajnálkozni az elnyomás felett, amellyel az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa eltiporja a tömeges tiltakozásokat, és ezzel párhuzamosan követelni a demokrácia bevezetését, nem hasznosabb, mint határozottan elítélni, követelni a fogva tartottak azonnali és feltétel nélküli szabadon engedését – ami, hangsúlyozom, rendkívül fontos – vagy bármi egyéb, amit különösebb gyakorlati eredmény nélkül megírunk, követelünk, vagy amivel fenyegetőzünk. Az ENSZ közgyűlése előtt tett számos ostoba megjegyzése ellenére egy valami Bush elnök mellett szól. Ő odáig ment, hogy ENSZ-beavatkozásra szólított föl, és olyan országról beszélt, amelyben félelem uralkodik, ahol súlyosan korlátozzák az alapvető szabadságokat, ahol üldözik az etnikai kisebbségeket, és ahol hétköznapinak számít a gyermek-kényszermunka, az emberkereskedelem és a nemi erőszak. Bush elnök, az Európai Unió soros elnökéhez hasonlóan a szankciók szigorítását is bejelentette. Nos, reméljük, hogy mindezeknek lesz valami foganatja, mert ha nem, egészen biztos, hogy semmilyen bombázással való fenyegetésről sem fogunk hallani: sem Burma katonai bázisa felől, s még kevésbé partnere, Kína katonai bázisa felől. A burmai ellenzék helyzete nagyban hasonlít a karen közösség több évtizedes küzdelmeire: nagy zajt csap ugyan Európában és az Egyesült Államokban, de hát hadd birkózzon csak meg az az ország a saját ügyeivel! Jelen pillanatban nem forognak kockán transznacionális érdekek; jelen pillanatban a szokásos üres szavakkal is beéri az Európai Unió. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, felszólalásomban megpróbáltam röviden, ám részletesen beszámolni a tisztelt Háznak arról, milyen politikai és diplomáciai intézkedéseket hoztunk, és milyen kapcsolatokat vettünk fel a burmai (mianmari) helyzettel kapcsolatban, hogyan figyeltük azt, és mit tettünk eddig ellene. Ezennel szeretném megerősíteni, hogy a portugál elnökség rendkívül elkötelezett a burmai események további szoros figyelemmel követését illetően, és arról is szeretném biztosítani Önöket, hogy az elnökség természetesen javaslatot fog tenni bármi olyan intézkedésre, amely, véleménye szerint, bizonyságot tesz a burmai néppel vállalt egyértelmű szolidaritásunkról, és amelyek ugyanakkor szintén egyértelműen

111

112

HU


jelzik a burmai hatóságok felé, hogy magas árat kell majd fizetniük, ha tovább rontják az ország helyzetét. Elnök. – A Tanács soros elnöke, Lobo Antunes úr, szeretném megköszönni Önnek az Európai Parlament nevében, hogy az egész napot velünk töltötte. Szeretném, ha tudná, ez nem kerülte el a figyelmünket. A vita lezárásaként, az eljárási szabályzat 103. cikke 2. bekezdésének megfelelően hat állásfoglalási indítványt kaptam (2) . A vitát lezárom. A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor. (Az ülést délután 17.40-kor felfüggesztik, majd 18.00 órakor újból megnyitják.) Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Richard Corbett (PSE), írásban . – Burmában van az egyik legrosszabb és leghosszabb ideje fennálló katonai diktatúra a világon, amely hagyja nyomorban tengődni a burmai népet, erős kontrasztot állítva ezzel számos szomszédja gazdasági sikereinek. Kegyetlen elnyomás uralkodik az országban. Szigorúan korlátozzák a külvilággal való kapcsolatot, így már-már el is feledkeznénk az ottani helyzetről, ha nem lenne a hősiesen küzdő Aung San Suu Kyi, aki egy személyben testesíti meg a burmai nép reményét és demokratikus törekvéseit. Remélem, hogy az elkövetkezendő napokban azt láthatjuk majd, ahogy a katonai rezsim megbukik, mégpedig további véráldozat nélkül, és felszólítom a Tanácsot és a főképviselő urat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt ennek biztosítása érdekében. Glyn Ford (PSE), írásban . – Az EU és az ASEAN-országok közötti szabadkereskedelmi egyezményről beszámoló parlamenti előadóként az ASEAN-országok kereskedelmi minisztereivel és tisztviselőivel lefolytatott minden találkozónk alkalmával világossá tettem, hogy a Parlament határozottan tiltakozik minden, a jelenlegi burmai katonai diktatúrának teendő engedmény ellen. Az elmúlt napok eseményei, amikor is a buddhista szerzetesek által vezetett békés tüntetésre könnygázzal és lövésekkel válaszoltak, tovább rontotta az egyébként is szörnyű helyzetet. Volt olyan szerencsém, hogy közel egy évtizeddel ezelőtt meglátogathattam Rangoonban Aung San Suu Kyi asszonyt, amikor házi őrizete megengedte, hogy látogatókat fogadhasson. Ő akkor teljesen világossá tette, hogy a demokratikusan megválasztott, ám a katonai rezsim által megdöntött Nemzeti Liga a Demokráciáért képviselőjeként és vezetőjeként a lehető legerősebb szankciók bevetését várja az Európai Uniótól. Az Európai Uniónak és tagállamainak most keresztül kell vinnie az átfogó ENSZ-szankciók iránti igényt az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Nem várhatunk tovább, sem mi, sem Burmai népe. Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) Új dráma zajlik Burmában. A junta úgy döntött, konfrontálódik a több ezer békés tüntetővel. És ez rendkívül sajnálatos, mivel csodálatos, hogy a lakosságnak volt elég bátorsága ahhoz, hogy külső segítség nélkül az utcára vonuljon tiltakozni. Támogatom Aung San Suu Kyi, U Khun Htun Oo, Ko Min Ko Naing és a többi

(2)

Lásd a jegyzőkönyvet.

26-09-2007

26-09-2007


HU

politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsájtását, valamint a gyors demokratikus reformokat. Az Európai Bizottságnak optimálisan kell felhasználnia a vészhelyzet esetére rendelkezésre álló alapokat, amelyeket a Demokrácia és Emberi Jogok Európai Eszköze költségvetésének első célkitűzése biztosít, hogy elegendő támogatást nyújthassunk a burmai független médiának, az emberi jogi aktivistáknak és a nem kormányzati szerveknek. Az érvényben lévő gazdasági szankciók további szigorítása is elkerülhetetlennek tűnik. Támogatom, hogy csatlakozzunk a brit és amerikai intézkedésekhez, és vezessünk be szigorú korlátozásokat a kereskedelmi tevékenységre és a Burmával való pénzügyi tranzakciókra vonatkozólag. A Parlamentnek továbbá delegációt kellene küldenie Burmába, hogy saját maga mérje föl az ottani helyzetet. David Martin (PSE), írásban . – A burmai helyzet rendkívül aggasztó. A katonai rezsim ellen tüntetők (többek közt a szerzetesek) óriási bátorságról tesznek tanúbizonyságot. A rezsim brutálisan elfojtotta a korábbi demonstrációkat, és semmibe veszi a nép jólétét. A lehető legnagyobb mértékű nemzetközi nyomást kell gyakorolni a burmai vezetésre, többek közt arra vonatkozólag is, hogy az elkövetkező napok esetleges atrocitásainak felelőseit felelősségre kell vonni a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt. Az Európai Uniónak Kínával és Indiával is egyeztetnie kell, mivel ezek az országok jobb pozícióban vannak ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak a burmai rezsimre. Fel kell kérni őket, hogy a demonstrálók védelme érdekében lépjenek közbe, és segítsenek, hogy Burma visszatérhessen a demokráciához. ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök 13. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések) . − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0316/2007). A következő kérdéseket intézték a Tanácshoz. Az 1. kérdés: elfogadhatatlannak nyilvánítva (az eljárási szabályzat II. melléklete A részének 2. bekezdése). A 2. kérdést felteszi: Silvia-Adriana Ţicău asszony (H-0597/07) Tárgy: A Galileo program jövője Az Európai Unió számára a Galileo projekt rendkívül fontos, mivel ez a project az űrrel kapcsolatos kutatás és a tagállamok együttműködésének eredménye, ezenkívül számos területen, beleértve a közlekedést is, alkalmazható. Minthogy a projekt finanszírozása holtponton van, az Európai Unió Tanácsát kérdezem arról, milyen lépéseket szándékozik tenni a helyzet megoldása érdekében, továbbá a projekttel kapcsolatosan milyen együttműködésre készül harmadik országokkal, mint pl. Indiával?

113

114

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Amint az a tisztelt képviselő asszony előtt is ismeretes, a Tanács 2007. június 6–8. közötti ülésén alaposan megvizsgálta a Galileo projekt előrehaladásának helyzetét, és állásfoglalást fogadott el. Az állásfoglalásban a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson be különböző szempontú javaslatokat a Galileo projektre vonatkozóan. A Bizottság azóta elfogadta ezeket a javaslatokat (november 19-én), és most reméljük, hogy az illetékes tanácsi szervek megvizsgálják ezeket annak érdekében, hogy az év vége előtt integrált döntést hozzanak a Galileo projekt végrehajtásáról, beleértve a közfinanszírozást és a nyilvánosság részvételi módozatait. A harmadik országokkal való együttműködést illetően, szeretném Önöket emlékeztetni, hogy a Tanács rendkívül nagy fontosságot tulajdonít az Európai Unión kívüli országokkal való együttműködésnek. 2001 óta, mint tudják, a Galileóval kapcsolatos különböző együttműködési megállapodást írtak alá olyan, nem az Európai Unióhoz tartozó országokkal, mint például Kína, Izrael és Ukrajna. Ezek az országok a Galileo programban a rendszerdefiníció, a kutatás és az ipari együttműködés területén működnek közre. India konkrét esetében a Bizottság és indiai tárgyaló felek 2005. szeptember 7-én Új Delhiben írtak alá együttműködési megállapodást. Mindazonáltal a Bizottság elhatározta, hogy folytatja a tanácskozást az indiai hatóságokkal annak érdekében, hogy a megállapodást összehangolja a Galileóra vonatkozó szabványos EK együttműködési szerződésekkel, és figyelembe vegye a projekt utóbbi időkben való fejlődését. Az alkalmazandó szabályokat illetően a Tanácsnak várnia kell a Bizottság javaslatára, mielőtt dönt ebben a kérdésben. A harmadik országok helyzetének jobb meghatározása céljából ez év március 22-én a Tanács elfogadott egy határozatot, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy tárgyalhasson az Európai Unión kívüli országokkal annak érdekében, hogy aláírják a társult tagságról szóló, az Európai GNSS (Globális Navigációs Műholdrendszerek) Felügyeleti Hatóságában (GSA) való részvételre vonatkozó megállapodást. A határozat fő célja, hogy gondoskodjon egy minden Európai Unión kívüli államra vonatkozó harmonikus megközelítésről az által, hogy világosan meghatározza a GSA-n belüli részvételük módozatait. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Elnök úr, szeretném megköszönni az államtitkár úrnak a tájékoztatást. Mindazonáltal szeretnék visszatérni kérdésem első felére, nevezetesen a GALILEO projekt finanszírozására. Szeretném, ha az államtitkár úr kifejtené a projekt finanszírozásának jelenlegi módját, továbbá azt, hogy milyen módon vizsgálták meg a Bizottság javaslatát, és hogy mi lesz a Tanács aktuális határozata a következő időszakban. Manuel Lobo Antunes. −(PT) Nem tudhatom előre, mi lesz a Tanács határozata a terítéken lévő kérdéseket, különösen a finanszírozást illetően. Ezt a kérdést természetesen meg kell vitatnia a Tanácsnak, a Bizottság legutóbbi javaslatában megfogalmazott egyéb kérdésekkel egyetemben. Két dologról biztosíthatom a tisztelt képviselő asszonyt: először is, az elnökség számára kétségtelen, hogy a Galileo stratégiai projekt az Európai Unió számára, és ennek fényében fog a kérdéssel foglalkozni, más szóval az Európai Unió stratégiai projektjének tekinti; másodszor, az elnökség minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy a Galileo projekt főbb szempontjait illetően a portugál elnökség ideje alatt eredményre jusson. Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Elnök úr, a Tanács elnöke, egyetértek abban, hogy a Galileo sürgős prioritású projekt az EU számára, de a mezőgazdasági termelők különösen érintettek, mivel a Bizottság azzal az ötlettel állt elő, hogy a Galileo projekt

26-09-2007

26-09-2007

HU


pénzelésére a KAP finanszírozás többletét használja fel. És ami a 2007-es évet illeti, úgy tűnik, valóban termeltek többletet, ennek ellenére aggódnak a jövőjükért. A kérdésem a Tanácshoz a következő: vajon a különböző kormányok, az EU 27 tagállamának kormánya egyetért-e abban, hogy ez prioritást élvező projekt legyen, és hogy támogatni kelljen, akár rendkívüli hozzájárulásokkal, akár a Közösség költségvetéséből évente megmaradt összegekből? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, erre a kérdésre már az előző válaszommal feleltem. A finanszírozás kérdéséről még tárgyalunk. A Tanácsnak még meg kell vitatnia, mivel döntés még nem született ez ügyben. Természetesen várható, hogy a tagállamok eltérő szempontokból közelítik majd meg a kérdést. Mindazonáltal úgy vélem, a projekt stratégiai jellege tekintetében egyetértés van közöttünk. Elnök. − A 3. kérdést felteszi: Bernd Posselt (H-0599/07) Tárgy: Alkotmányreform Bosznia-Hercegovinában Mi a Tanács véleménye a reformok jelenlegi állásáról, különös tekintettel az alkotmányreformra és a daytoni megállapodásra Bosznia-Hercegovinában, és milyen intézkedéseket szándékozik tenni az ország megújulásának és integrációjának előmozdítása érdekében? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Hölgyeim és uraim, a haladásról szóló éves jelentésében, amely mint mindig, most is novemberben készül majd el, az Európai Unió meg fogja vizsgálni a Bosznia-Hercegovinában jelenleg zajló reformokat. A Tanács számos alkalommal hangoztatta annak jelentőségét, hogy a stabilizációs és társulási megállapodásról szóló tárgyalások lezárulásának négy alapvető feltétele gyorsan megvalósuljon, ahogyan ezt a Tanács 2005. december 12-i következtetéseiben megállapította, különös tekintettel a rendőrségre vonatkozó reform megvalósítására. Mindazonáltal, mint tudják, a politikai helyzet továbbra is feszült maradt az utóbbi hónapokban a főbb bosnyák politikai vezetők által betöltött pozíciók radikalizálódása következtében. Pillanatnyilag úgy tűnik, rendkívül nehéz lesz konszenzusra jutni a reformok ütemtervét illetően, különös tekintettel a rendőrség szerkezetének átalakítására. Solana főképviselő úr szeptember 10-én találkozott Miroslav Lajčákkal, az EU bosznia-hercegovinai különleges képviselőjével. A Brüsszelben történt találkozó alatt Solana úr feltétlen támogatását fejezte ki az EU különleges képviselőjének munkája és azon erőfeszítések iránt, amelyeket a képviselő azért tett, hogy kompromisszumot találjon a bosznia-hercegovinai politikai vezetőkkel a rendőrségi reformról. Solana főtitkár és főképviselő úr arra ösztönözte a bosnyák vezetőket, hogy építő módon kapcsolódjanak be a legutóbbi, a különleges képviselő által ismertetett kezdeményezésbe, hogy ezáltal elgördítsék az utolsó akadályt, amely a Bosznia-Hercegovina és az Európai Unió közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötésének útjában áll. Felkérte továbbá az ország hatóságait, hogy felelősségteljes tevékenységükkel végül mutathassanak fel hasznos eredményeket Bosznia-Hercegovina népe számára. A Tanács is kifejezte támogatását a Bosznia-Hercegovinában az alkotmányreformok területén kifejtett erőfeszítések iránt, amelyek a hatékonyabb, az európai modellt jobban megközelítő állami struktúrák kiépítésre irányulnak. Újabb erőfeszítések szükségesek a végrehajtó és jogalkotó testületek hatékonyságának további növelésére, és fejlesztenünk kell az állam és szervei közti adminisztráció és összehangolás teljesítőképességét is.

115

116

HU


Az Európai Unió 1 millió eurót szánt előcsatlakozási támogatási eszközként a bosznia-hercegovinai alkotmány reformjára. Közismert, hogy a Tanács 2007. február 7-én együttes fellépést is elfogadott, amely módosítja és bővíti az EU bosznia-hercegovinai különleges képviselőjének megbízási körét. A módosított megbízatás értelmében az EU különleges képviselője politikai tanácsot nyújt, és felajánlja szolgálatait az alkotmányreform kidolgozásában. Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Bosznia-Hercegovinának csak akkor van jövője, ha föderációvá válik, amely egyenlő alapon kezeli mindhárom nemzetét, amelybe nemcsak a hercegovinai, hanem a közép-boszniai horvátoknak is bele kell tartozniuk. A kérdésem meglehetősen konkrét: mit lehet tenni abban az esetben, ha egy entitás, mint például a Boszniai Szerb Köztársaság belülről akadályozza a rendőrség reformját és a menekültek hazatértét, ám az EU csak az államra, mint egészre tud külső nyomást gyakorolni? Az egyes államokhoz is szólnak, és gyakorolnak rájuk nyomást, vagy ezt csak a központi államon keresztül lehet megtenni? Ha így van, az igen megnehezíti a feladatot. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Nos, Elnök úr, tisztelt képviselő úr, e tekintetben annyit mondhatok, hogy az Európai Unió minden lehetőt megtesz a rendelkezésre álló diplomáciai eszközök segítségével, és legfőképp különleges képviselőjének intézkedései által az alkotmányreformmal és különösen a rendőrségi reformmal kapcsolatos jelenlegi patthelyzet sikeresen áthidalása, valamint a felmerült akadályok felszámolása érdekében. Emellett kötelezzük el magunkat. A Tanács természetesen figyelembe fogja venni a különleges képviselő által a helyszínen való tartózkodása eredményeképpen esetlegesen tett javaslatokat és indítványokat. Ahogy azt a tisztelt képviselő úr gondolhatja, a Tanács tudatában van a helyzet összetettségének, és különösen annak, hogy sürgősen felül kell kerekednünk a jelenlegi patthelyzeten. Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Amint azt az államtitkár úr is tudja, a várható EU-tagság a Balkán minden országában fontos hajtóerőt szolgáltat a politikai és gazdasági reformok végrehajtásához. Végtére is, Horvátországgal meglehetősen intenzív tárgyalások folynak. Tud-e a Tanács áttekintést adni a Horvátországgal folyó tárgyalások pontos állásáról, valamint a többi országgal kötött társulási megállapodások végrehajtásáról, és arról, hogy ezek jól működnek-e? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Seeber úr, amint tudja, a Tanács rendszeresen, időről időre bemutatta nézőpontját és véleményét a csatlakozási folyamatokról és a különböző országok, különösen a balkáni országok európai perspektívájáról. A Tanács világosan kifejtette, hogy a balkáni országok előtt van európai perspektíva. Valójában egyikükkel, nevezetesen Horvátországgal már tárgyalunk az ország Európai Unióhoz való csatlakozásáról. Amint azt már korábban említettem, novemberben, mint rendesen, a Bizottság közleményt nyújt be a Tanácsnak, amelyben a tárgyalások, különösen a Horvátországgal folyó tárgyalások állásáról tesz jelentést, és megteszi javaslatait. Ekkor érkezik el pillanat, hogy részletes és naprakész beszámolót készítsünk a csatlakozási tárgyalásokról. Mindazonáltal, még ha bizonyos nehézségek, problémák vagy késedelmek itt-ott felmerülhetnek is, én személy szerint úgy ítélem meg, hogy a tárgyalások jó ütemben haladnak.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Elnök. − A 4. kérdést felteszi: Marie Panayotopoulos-Cassiotou asszony (H-0604/07) Tárgy: Innovációfejlesztési intézkedések Milyen konkrét javaslatokat szándékozik a portugál elnökség tenni, hogy elérje a 3%-os innovációs beruházást? Milyen módon fognak a KKV-k, különösen a hegyes vidéken, szigeten vagy nagyon távoli régiókban találhatók, részt venni az innováció és a kutatás fejlesztését finanszírozó intézkedésben? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Amint azt a tisztelt képviselő asszony is tudja, az Európai Unió jelenleg még semmilyen számszerűsített összegben nem egyezett meg azzal kapcsolatban, mennyit kell fordítani az innovációra. Egy ilyen célösszeget egyébként is szinte lehetetlen volna meghatározni, és a gyakorlatban kivitelezni, mivel az innováció széles körű tevékenységet jelent, amelyet nagyon nehéz körülhatárolni és mérni. Ezért az Európai Unió 2002-ben úgy döntött, iránymutatást fogad el a kutatásra és fejlesztésre, más szóval K+F-re fordítandó kiadások mennyiségileg meghatározott céljához. Ez a közismert 3%-os barcelonai cél. Ezt a célt lehetett rögzíteni, mivel az OECD Frascati kézikönyve nemzetközileg elismerten definiálja a K+F tevékenységeket, amelyeket ezért könnyebb mérni és mennyiségileg meghatározni. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi időben ezt a célkitűzést előnyben részesített referenciamutatóként használták, minthogy az utóbbi években az üzleti ágazat jelentős szegmenseiben merültek fel nehézségek a magán K+F erőfeszítések növelése terén. Mindazonáltal az innováció és kutatás előmozdítása elsőrendű fontosságú az Európai Unió politikájában. Ennek kivitelezése olyan különböző eszközök által történik, mint például a keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) vagy a strukturális alapok. A hetedik keretprogramot (FP7) és a CIP-et ez utóbbi fő kedvezményezettjei, a KKV-k szükségleteit szem előtt tartva fogalmazták meg. A kis- és középvállalkozások kutatási tevékenységekben való részvételére 15%-os minimális kvótát vezettek be a hetedik keretprogramban, amelyet az „együttműködés”-ről szóló egyedi programban kifejtett tematikus prioritások foglalnak magukban. Meg kell említeni, hogy a kis- és középvállalkozások hetedik keretprogramon belüli támogatása segíthet versenyképességük és innovációs potenciáljuk növelésében. A hegyes vidéken lévő, szigetet alkotó vagy nagyon távoli régiók a strukturális alapok támogatását élvezik. További támogatást kapnak az FP7-ben szereplő, az „együttműködés”-ről szóló egyedi program rájuk vonatkozó tematikus prioritásai alapján, amely támogatás különösen e vidékek közlekedési, információs, kommunikációs helyzetének és energiaellátásának fejlesztésére irányul. A „kapacitás”-ról szóló egyedi program értelmében az EU konvergencia- és legkülső régióiban meglévő kutatási potenciált kell felszabadítani. Az aktuális programokon és kezdeményezéseken felül az innovációt egy sor kezdeményezésen keresztül is fejleszteni fogják, amelyekről jelenleg is egyeztet az Európai Parlament és a Tanács. E javaslatok közé tartozik az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozására, vagyis az EUROSTARS kezdeményezés, amely aktívan magában foglalja az innovatív kis- és középvállalkozásokat, az EK-Szerződés 169. cikke által meghatározott kezdeményezéseket és az EK-Szerződés 171. cikke által előírt együttes technológiai kezdeményezéseket.

117

118

HU


Hozzá kell tenni, hogy a Bizottság jelenleg is dolgozik a stratégiai energiatechnológiákra vonatkozó stratégiai cselekvési terv javaslatán, amely széles körű nyilvános konzultáción alapul. A Bizottság 2007 végén szándékozik bemutatni a javaslatot. Ugyanezen vonalak mentén, szeretném felhívni a figyelmet az új iparpolitikai megközelítésre, amely a fenntartható fejlődéssel összefüggésben az éghajlatváltozásra összpontosít, amelyben az innováció és a kis- és középvállalkozások európai gazdaságban betöltött szerepe alapvető fontossággal bírnak. A kis- és középvállalkozások az említett kezdeményezések mindegyikében rendkívül fontos szerepet töltenek majd be. E kezdeményezések közül néhány a tisztelt képviselő asszony által említett régiók egyedi érdekeire irányul majd, mint például a „bónusz” kezdeményezés, amelyet már tervbe vettek, és amelynek a balti-tengeri térség tengerkutatásának irányításában lesz szerepe. A portugál elnökség nem tévesztett szem elől a K+F költségvetésére vonatkozó 3%-os célkitűzésre való törekvést, és ezzel kapcsolatban meg kell említeni a júliusi Lisszabonban tartott informális versenyképességi tanács megbeszélését, amikor az állami és magánbefektetések K+F-ben betöltött szerepét elemezték, az adott célkitűzések elérését segíteni tudó közpolitikai intézkedésekkel együtt. Az említett informális tanács az innovációra és a finanszírozásra, a nemzetközivé válásra és az energiahatékonyságra különös hatással lévő kis- és középvállalkozásokra vonatkozó politikát is mérlegelte. Továbbá, rámutatva arra, hogy a tudomány és technológia emberi erőforrásának területén különleges intézkedésekre van szükség, és hogy az információs társadalom területén is újabb intézkedések szükségesek, a portugál elnökség reméli, hogy kedvező körülményeket teremt az egyre több kutatási, fejlesztési és innovációs törekvés számára az Európai Unió egész területén. Maria Panayotopoulou-Kassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, azt kérdezném még a Tanács képviselőjétől – akinek köszönöm a válaszát –, hogy vajon a tagállamok infrastruktúrája és a helyes kormányzásra való felkészültsége lehetővé teszi-e, hogy ez az ambiciózus program fejlessze az innovációt. Ellenőrzik-e a tagállamokat az innovációs program keretében kapott támogatási rendszerek megvalósítása során? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Remélem, jól értem a tisztelt képviselő asszony kérdését. Ha nem így van, kérem, javítson ki vagy világosítson fel, mire gondolt pontosan. A következőt mondhatom: amint az a tisztelt képviselő asszony előtt is ismeretes, mindezek a kérdések közvetlenül kapcsolódnak a lisszaboni stratégiához, különösen annak „gazdasági” aspektusához. Jelen pillanatban a lisszaboni stratégia új ciklusával kapcsolatos különböző szempontokat értékeljük. Az egyik kérdés, amelyet meg kell vizsgálnunk és vitatnunk, az pontosan a tagállamok szerepe az ezen a területen javasolt célok és célkitűzések elérésében. Ez főként a kis- és középvállalkozások innovációjával és fejlesztésével kapcsolatos intézkedéseket érinti, és természetesen, az irányításukról szóló fejezetben, a módot is, amely által elérik ezeket a célkitűzéseket. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzatoknak és a tagállamoknak alapvető szerepet kell játszaniuk ebben, és természetesen az is hasznos a Bizottság számára, ha szorosan nyomon

26-09-2007

26-09-2007

HU


követi, hogyan fejlesztik és fogadják el politikáikat a tagállamok a kitűzött cél elérése érdekében. Justas Vincas Paleckis (PSE). - Soros elnök úr, a kérdésre válaszolva Ön említette az energiahatékonyságot, és magam is úgy vélem, ez a helyes megközelítés. Tegnap Potočnik biztos úr szintén hangsúlyozta, hogy az első számú prioritás az energiahatékonyság és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Azt kérdezném Öntől, milyen további intézkedéseket tud a Tanács hozni annak érdekében, hogy minden forrását és figyelmét hatékonyság és az éghajlatváltozás e létfontosságú problémáira irányítsa? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Amint az a tisztelt képviselő úr előtt is ismeretes, márciusban a Tanács elfogadott egy programot, amelyet mind az energia-, mind az éghajlati kérdésekben világvezetőnek tekintenek. Nekünk, az Európai Uniónak, mondhatom, csaknem történelmi felelősségünk lesz a bali konferencián, amely remélhetőleg új célkitűzéseket állít fel a Kiotói Jegyzőkönyv 2012-es lejárta utáni CO2 kibocsátására vonatkozóan. Az Európai Uniónak nagy felelőssége lesz abban, hogy támogassa és/vagy bátorítsa a nemzetközi közösséget, hogy olyan ambiciózus célkitűzéseket állítson fel magának, amilyeneket magunknak javasoltunk. Így hát, Paleckis úr, már rendelkezünk egy igen nagyra törő, az Európai Unió egész területén megvalósítandó programmal. A konkrét energetikai kérdések között az energiamegtakarítás kérdése mind EU-szinten, mind az önálló tagállamokon belül napirenden van. Elmondhatom Önnek, hogy Portugáliában – ezzel kapcsolatban közvetlen tapasztalatom van – ez rendkívül fontos kérdés, amelybe nagyon sok energiát fektettünk. Mindazonáltal az új energetikai technológiákba és az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos tudományokba való befektetés kérdése is felmerült. Sok a tennivalónk. Reméljük, hogy a teendőket gyorsan és jól el lehet végezni. Természetesen most arra az energiáról és éghajlatváltozásról szóló ambiciózus programra kell koncentrálnunk, amelyben megegyeztünk. Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) A mai napon szavaztunk itt az Európai Parlamentben az ETI-ről (Innovációs és Technológiai Intézet), és de facto megegyeztünk, hogy elsőrendű prioritást kell, hogy kapjon. Mikorra lesz képes a portugál elnökség arra, hogy közzétegyen egy finanszírozási javaslatot, amelyet aztán a Parlamenttel együtt megvalósítanak, amilyen gyorsan csak lehetséges? Gondolja, hogy az ETI szerepel majd a félidős értékelésben és az állapotfelmérésben is? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Rübig úr, meg kell mondanom Önnek, – elnök úr, engedelmével – meg kell mondanom Önnek, hogy az Innovációs és Technológiai Intézet, hatékony beindítása és működésbe léptetése a portugál elnökség prioritása. Ennélfogva arra fogunk törekedni, hogy biztosítsuk, hogy az Intézet még a portugál elnökség lejárta előtt létrejöjjön. Természetesen, miközben az elnökség cselekszik és tesz javaslatokat, az EU intézményeitől függ, hogy elfogadják-e azokat. Arról biztosíthatom Önöket, hogy az elnökség igyekezni fog a lehető leggyorsabban cselekedni. Léteznek egyéb témák és kérdések, amelyek a Tanács egészének és az intézmények hatáskörébe tartoznak, és ez is olyan tény, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.

119

120

HU


Elnök. − Az 5. kérdést felteszi: Dimitrios Papadimoulis (H-0605/07) Tárgy: A koszovói helyzet alakulása A Tanács főtitkára, Javier Solana, 2007. július 10-én az ENSZ főtitkárával való találkozásán azt mondta Koszovóval kapcsolatban: „… a kérdés további halasztása nem volna jótékony hatással a térségre”. Ezen felül a francia hírügynökség, diplomáciai forrásokat idézve, azt állította, hogy Brüsszel nagyon komolyan fontolgatja Koszovó elismerésének lehetőségét, de csakis „a lehető legrendezettebb módon”. Mik a Tanács hozzáfűznivalói ezekhez a fejleménykehez? Elutasíthatja-e határozottan az egyoldalú elismerés lehetőségét, különösen, ha ezzel megelőzi az ezzel kapcsolatos ENSZ-eljárásokat? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mint Önök is tudják, a Tanács 2007. június 18-án megismételte azon álláspontját, amely szerint az ENSZ különleges megbízottja, Martti Ahtissari elnök által kidolgozott átfogó javaslat szolgáltatja az alapot Koszovó kérdésének rendezéséhez az Egyesült Nemzetek Biztonsági tanácsának új állásfoglalása által. Az Európai Tanács támogatását fejezte ki a megélénkült törekvések iránt, amelyek biztosítják, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa kellő időben fogadhassa el az állásfoglalást. Amint az Önök előtt is ismeretes, jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsának az új állásfoglalásról való konzultációit felfüggesztették, az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonban készen áll a kérdés megvitatására. Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára augusztusi nyilatkozatában kiemelte a kapcsolattartó csoport azon kezdeményezését, hogy a Pristina és Belgrád közti új tárgyalásokat egy trojka vezesse, amely az Európai Unió, az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok képviselőjéből álljon. Az ENSZ főtitkára felkérte a kapcsolattartó csoportot, hogy december 10-ig tegyen neki jelentést. Az új tárgyalási szakasz mögötti szándék az, hogy mivel a résztvevőknek új elképzelésekkel előállniuk, a trojka előmozdítja a folyamatokat. Amint Önök is tudják, 2007. július 29-én Solana főtitkár és főképviselő úr Wolfgang Ischinger nagykövetet nevezte ki a trojkába az EU képviselőjének. A trojka azóta augusztus 10-én és 11-én Belgrádban és Pristinában, augusztus 30-án Bécsben, és szeptember 18-19-én Londonban külön-külön találkozott a felekkel. A miniszteri szintű kapcsolattartó csoport ülésén, amelyet szeptember 27-én tartanak New Yorkban az ENSZ Közgyűlésével egybekötve, a miniszterek megvitatják a tárgyalások állását, és nyilatkozatot fognak kiadni, amelynek célja a folyamat ösztönzése lesz. Szeptember 28-án szintén New Yorkban, további külön ülések folynak majd a trojka és a felek között, amelyeket talán ugyanazon a napon követi majd a felek közti első közvetlen tárgyalás is. Ahogyan arra Solana úr rávilágított, immár elengedhetetlen, hogy a felek is konstruktívan közreműködjenek az eljárásban, és hogy lényegi tárgyalásokat folytassanak. A trojka-eljárás végeztével az ENSZ főtitkárának jelentést kell tennie a kérdésről az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt. Ahogy azt Önök is láthatják, az eljárásnak ebben a szakaszában még túl korai bármit is mondani annak kimeneteléről. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, Condoleezza Rice éppen tegnap jelentette ki, hogy Koszovó független lesz. Az USA forgatókönyve világos: a függetlenség egyoldalú kihirdetése decemberben, és az USA általi azonnali elismerése.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Mi a Tanács álláspontja ezzel az eljárással kapcsolatban? Foglalkozik-e a szélesebb régiónak az albán nacionalizmus miatti egyre növekvő destabilizációjával? Szándékozik-e a Tanács végre lényegileg és egységesen cselekedni? Azt olvastam a New York Timesban, hogy az európai diplomaták igyekeznek elébe menni a Tanács álláspontjának, amely aztán szolgaian követi az Egyesült Államokét. Miért nem mondja el a Tanács diplomatáinak véleményét? Világos választ kérünk. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Nem olvastam és nem hallottam Riis-Jørgensen asszony nyilatkozatait, ezért nem szeretnék közvetlenül rájuk reagálni. Mindazonáltal, a következőt mondanám: elkezdtünk egy folyamatot, amelyet a trojka vezet, és amelynek tagjai az Európai Unió, az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok képviselőiből állnak. Hagynunk kell a trojkát, hadd végezze a feladatát, mégpedig nyugalmas és bizalommal teli légkörben. Ami az Európai Uniót illeti, teljes mértékben támogatja a trojka munkáját. Ezenfelül a trojka világos megbízást kapott, hogy decemberben jelentést tegyen a következtetésekre vonatkozólag. Ez a jelentés minden valószínűség szerint az elkövetkező hónapokban folyó munkákból következő ajánlásokat is tartalmazni fogja. Ezért reméljük, amint az imént mondtam, hogy a munka befejeződik, a jelentést nyilvánosságra hozzák, és amennyiben a trojka tesz valamilyen ajánlást, azt tudomásunkra hozzák. Az Európai Unió számára alapvetően fontos, hogy bármilyen következtetések és ajánlások szülessenek is, és bármilyenek legyenek is Koszovó jövőbeni kilátásai a Trojka jelentése szerint, az Európai Unió minden döntés esetén egységes és összetartó maradjon. Ez az állandó elhivatottság jellemezte a portugál elnökséget, és bízunk benne, hogy eredménnyel fog járni. Bernd Posselt (PPE-DE). - (DE) Soros elnök úr, tudja-e Ön, hogy Papadimoulis úr teljesen egyedül van itt a véleményével? Ismert-e Ön előtt a Ház által elfogadott állásfoglalás, amelyben a tagok 75%-os többsége kedvezően fogadta az Ahtisaari-Rohan–tervet, továbbá világosan a nemzetközi felügyelet alatti szuverenitás mellett foglaltunk állást? Tudja-e, hogy egyértelműen elvetettük Koszovó megosztásának lehetőségét? Azt kérdezném, továbbá, mit gondol a szóbeszédről, amely Koszovó megosztását rebesgeti, amelye lehetőségét mind a kapcsolattartó csoport, mind ez a Parlament elvetette. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Koszovó megosztásának vagy felosztásának kérdése semmiképpen sem tartozik a napirendi pontok közé, és a trojka munkájának sem képezi részét. Elnök. − A 6. kérdést felteszi: Philip Claeys (H-0611/07) Tárgy: Kazahsztán EBESZ- elnökségi jelöltsége Jelentések szerint Kazahsztán jelöltetni szeretné magát 2009-re az EBESZ elnökségi posztjára. Az elnökséget betöltő ország külügyminisztere képviseli a szervezetet, és irányítja az EBESZ minden tevékenységét. Kazahsztán olyan ország hírében áll, amely még soha nem tartott nemzetközi színvonalú választásokat, és ahol az emberi jogokat sem tartják kellően tiszteletben. Az EU-tagországok az EBESZ-en belül igen gyakran együttesen, egy tömbben cselekszenek. Az egyhangú döntés különösen elvárható egy ilyen lényegi kérdésben, amikor egy nem demokratikus ország akar az EBESZ soros elnöke lenni. Ezt a nehéz döntést novemberben kell meghozni.

121

122

HU


Létezik-e az Általános Ügyek Tanácsán belül konszenzus arra vonatkozólag, hogy Kazahsztán jelöltsége elfogadhatatlan? Egységes frontot fognak-e alkotni a tagállamok? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Köszönöm, elnök úr, tisztelt képviselő úr. Az Európai Unió nem hozott még döntést Kazahsztán 2009-es EBESZ-elnökségi jelöltségéről. Az EU úgy látja, hogy Kazahsztán jelöltsége még inkább megerősíti majd annak szükségességét, hogy az ország törekedjen a reformokra, és minden dimenzióban tiszteletben tartsa az EBESZ szabályait és a vele járó kötelezettségeket. A Tanács többször megerősítette, hogy az EBESZ elnökségét betöltő bármely ország köteles példamutatóan tiszteletben tartani a szervezet alapelveit. Kazahsztán politikai hatóságaival folytatott megbeszélésein az Európai Unió, a Tanács és a Bizottság hangsúlyozta, hogy Kazahsztánnak meg kell mutatnia, hogy készen áll és képes arra, hogy maradéktalanul megfeleljen EBESZ szabályainak és kötelezettségeinek a szervezet mindhárom dimenziójában, nevezetesen az emberi dimenzióban, a politikai és katonai dimenzióban, valamint a gazdasági és környezetvédelmi dimenzióban. Koenraad Dillen (ITS), a szerző helyettese. – (NL) Köszönöm a válaszát, Miniszter úr. Feltételezhetem, hogy arra céloz, hogy Kazahsztán jelenleg nem felel meg ezeknek a feltételeknek? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Kénytelen vagyok magyarázatot fűzni az előzőekhez, mert a tisztelt képviselő úr olyan következtetést vont le szavaimból, amely nem egészen felel meg annak, amit mondtam. Annyit mondtam, hogy nem született még döntés Kazahsztán jelöltségéről, és hogy a Kazahsztán jelöltségéről szóló döntés, az erre alkalmas időpontban, figyelembe fogja venni, hogy Kazahsztán megfelel-e az általam említett feltételeknek. A vizsgálat és tanácskozás a megfelelő helyen és időben fog zajlani. Elnök. − A 7. kérdés tárgytalan, mivel szerzője nincs jelen. A 8. kérdést felteszi: Robert Navarro (H-0616/07) Tárgy: A kékúszójú tonhal földközi-tengeri halászata 2007. június 11-én a Tanács elfogadta a 41/2006/EK rendeletet módosító 643/2007/EK rendeletet (3) , amely az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság által ajánlott kékúszójútonhal-állomány helyreállítási tervre vonatkozik. Mindazonáltal a szöveg nem veszi figyelembe az egyenlő bánásmód alapelvét az európai unióbeli kékúszójútonhal-halászokkal szemben. A kifogott halak minimum súlyát és a halászati időszakot meghatározó szabályok különböznek a halfogás földrajzi területei szerint. Mi az oka annak, hogy ilyen eltérő bánásmódban részesülnek a földközi-tengeri és az Atlanti-óceán keleti részén dolgozó halászok? A francia földközi-tengeri kékúszójútonhal-halászokra vonatkozó korlátozások komolyan felboríthatják az ágazat társadalmi-gazdasági egyensúlyát. Az új rendelet által megkövetelt 30 kg-os határérték felett a tonhal nehezen eladható. A halászati időszak kéthetes csökkentése lényeges bevételkiesést jelent a halászok számára. Körülbelül ezer halászt és családjukat érintik közvetlenül ezek az intézkedések.

(3)

HL L 151., 2007.6.13., 1. o.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Milyen tekintetben károsabb a kékúszójútonhal-halászat a Földközi-tengeren, mint az Atlanti-óceán keleti részén? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Köszönöm, elnök úr, Navarro úr. Szeretném megköszönni a Tanács nevében a tisztelt képviselő úrnak, hogy feltette a kékúszójútonhal-állomány helyreállítási tervére vonatkozó kérdését. A tervet az ICCAT (Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság) tudósainak véleménye alapján dolgozták ki. A vélemény azonnali és kiterjedt intézkedéseket javasolt a földközi-tengeri és az Atlanti-óceán keleti részén található kékúszójútonhal-állomány pusztulásának megmentésére. Az ICCAT a 2006 novemberében Dubrovnikban tartott éves ülésén elfogadta a 15 éves helyreállító tervet tartalmazó javaslatot. Ennek eredményeképpen az Európai Bizottság, mint az ICCAT tagja, elfogadta a nemzetközi kötelezettséget, és átültette a közösségi jogba az említett helyreállítási tervet. A kötelezettség tökéletes figyelmen kívül hagyásának következménye kereskedelmi téren meglehetősen hátrányos helyzetbe hozná az Európai Közösséget az ázsiai piacokon. Kötelezettségünket 2007-ben a 643/2007/EK tanácsi rendelet elfogadásával teljesítettük, amely módosítja a teljes kifogható mennyiségekről és kvótákról szóló rendeletet. Egy bizottsági javaslat alapján a Tanács jelenleg a szükséges rendeleteket vizsgálja, hogy a tervet 2008. január 1-jétől további 14 évig folyamatosan alkalmazhassák. A különböző területekre más-más szabályok vonatkoznak, hogy tükrözzék a halászattípusok, a tevékenységi szintek és a halállományegységek helyzetének eltéréseit. Emlékeztetem Önöket, hogy e halászatok között a csúcstechnológiával folyó ipari halászat és a nem ipari, hagyományos halászat is megtalálható. Az ICCAT csoportok elfogadták a tudományos véleményen alapuló tervet, amely tett bizonyos megkülönböztetéseket a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán keleti része között. A Tanács ezért úgy véli, hogy az ICCAT megpróbált a tudományos vélemény alapján eljárni azzal, hogy a társadalmi-gazdasági következmények csökkentése végett különbséget tett a helyreállító terv elemei között. A Tanács tökéletesen tudatában van, hogy ennek a fontos helyreállító tervnek vannak társadalmi-gazdasági következményei a szóban forgó halászközösségekre nézve. Ezeket a következményeket azonban akkor is érezni lehetne, ha a kékúszójútonhal-állomány újra kipusztulóban volna. A 643/2007/EK tanácsi rendelet elfogadásáról szóló tárgyalások folyamán a Tanács és a Bizottság egyetértett egy olyan rendelkezés bevezetésében, amely biztosítja, hogy a helyreállító tervet, mint olyat, az Európai Halászati Alap elismerje. Ez lehetővé teszi a tagországok számára, hogy az Alapból származó forrásaik egy részéből az érintett halászközösségeket sújtó gazdasági hatásokat mérsékeljék. A tervek szerint ez a rendelkezés 2014. december 31-ig hatályban marad. Josu Ortuondo Larrea (ALDE), a szerző helyettese . – (ES) Elnök úr, most Navarro úr helyett mondanék néhány szót, majd feltenném saját kérdésemet, vagy inkább megismételnék egy kérdést. A Navarro úr nevében feltett kérdésem a következő: a 2371/2002/EK tanácsi rendelet 23. cikk (4) bekezdése, amely előírja a kékúszójútonhal-állományt helyreállító terv bevezetését, lehetővé teszi, hogy egy tagállam által az egyik évben az éves kvótához képest termelt többletet levonják a következő év halászati lehetőségeiből. A kérdésem a Tanácshoz a következő: mi történik azokkal a halászokkal, akik ebben az évben az éves kvótájuknál kevesebbet fogtak, mivel a Bizottság a múlt héten lezárta a halászterületeket?

123

124

HU


Elnök. − Ortuondo úr, nem adhatok Önnek több alkalmat a felszólalásra, mivel már két felszólaló is várakozik a sorára. Mindazonáltal adok Önnek további 15 másodpercet, amennyiben azonnal fel kívánja tenni kérdését, mivel az eljárási szabályzat értelmében, nem engedhetek meg három kiegészítő kérdést. Kivételesen, és a jelenlévők türelmét kérve, további 15 másodpercet kap a folytatásra. Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Elnök úr, engedelmével és elnézését kérve azt kérdezném a Tanács elnökségétől, hogyan lehet alkalmazni a 2371/2002/EK rendeletet, ha a tagállamok nem működtek együtt a Bizottsággal, mivel nem küldték meg neki a halászati év halfogásairól szóló kötelező dokumentációt. Manuel Lobo Antunes. − (PT) A tisztelt képviselő úr által feltett kérdések közül az egyik igen konkrét és részletekbe menő. Megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni rá, de őszintén úgy vélem, az első kérdés közvetlenül a Bizottságra tartozik, ezért nekik kellene feltenni. Azt hiszem, a Bizottság a Tanácsnál minden bizonnyal kedvezőbb helyzetben van, hogy a kívánt felvilágosítást megadja Önnek. A tagállamok és a Bizottság közti állítólagos együttműködési hiányra vonatkozó második kérdését tekintve, természetesen, ha ez így van, akkor a Bizottság dolga, hogy megvizsgálja a helyzetet, és megtalálja a legjobb módot, amellyel, hogy úgy mondjam, kényszerítheti a tagállamokat, hogy betartsák a korábban feltehetőleg saját maguk által megszabott kötelezettségeket. Ezért aztán úgy vélem, ezt a kérdést jobb volna inkább a Bizottságnak, mint a Tanácsnak feltenni. Richard Seeber (PPE-DE). - (DE) Megkérdezném az elnökséget, hogy a halászati kvótákkal összefüggésben hogyan kezeli az éghajlatváltozás jelenségét. Mindannyian tudjuk, hogy az éghajlatváltozást jelenleg az óceánok erős hőelnyelése fékezi; az energia 80%-át még mindig az óceánok nyelik el. Mindazonáltal természetesen azt is meg kell vizsgálni, hogy a jövőben a tengeri környezet is erősen fel fog melegedni. Hogyan biztosítja az elnökség, hogy megfelelő módon számba veszik ezeket a tudományos eredményeket, és hogy a halászati kvóták kidolgozásakor figyelembe veszik a vízi környezetet? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Úgy gondolom, ez is olyan kérdés, amelyet inkább a Bizottsághoz kellene intézni, mint a Tanácshoz, minthogy a Bizottságnak természetes vezető és lényegi szerepe van ebben a tekintetben. Újra csak azt mondhatom a képviselő úrnak, hogy a környezetvédelmi kérdések, különösen az éghajlatváltozással kapcsolatosak, prioritásként szerepelnek az elnökség és a Tanács napirendjén. Az év végi bali konferencia után komoly kihívással nézünk majd szembe, de reméljük, hogy az egész eljárást követően, 2009-ben új CO2 kibocsátással kapcsolatos célkitűzésekről tudunk majd dönteni. Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök úr, a Tanács soros elnöke, szeretnék én is néhány megjegyzést tenni a kékúszójú tonhal kérdését illetően, konkrétabban a halászati területek bezárásáról, amelyet nemrégiben rendelt el a Bizottság, mióta az Európai Uniónak kiutalt kvótát elérték. A Bizottságtól kapott információ alapján arra lehet következtetni, hogy a halászati területek bezárásakor egyes tagállamok, köztük Spanyolország és Portugália, még nem fogták ki a kvótájukat, míg mások, mint például Franciaország és Olaszország meg is haladták, sőt, valójában meg is kétszerezték a sajátjukat, ezáltal abba a kellemetlen helyzetbe hozva az Európai Uniót, hogy az megszegte a nemzetközi szabályokat.

26-09-2007

26-09-2007

HU


A Tanács felé irányzott kérdésem a következő: milyen intézkedéseket tud tenni a Tanács, hogy kárpótolja azokat az államokat, amelyek nem merítették ki a halászati kvótájukat azoktól az államoktól vett levonásokkal, amelyek meghaladták a sajátjukat? Tehet-e ilyen intézkedéseket a Tanács? Egy másik kérdést is szeretnék feltenni: mit szándékozik tenni a Tanács? Milyen intézkedésekkel fogja biztosítani, hogy ne fordulhasson elő még egyszer hasonló helyzet? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, Miguélez asszony, még egyszer arra kell kérnem, hogy ezeket a kérdéseket a Bizottságnak tegye fel. Nyilvánvalóan a Bizottság van olyan helyzetben, hogy pontos választ adjon az imént feltett kérdéseire. Elnök. − A 9. kérdést felteszi: Chris Davies (H-0617/07) Tárgy: Az európai jogszabályok nyilvános kidolgozása Tud-e a Tanács bármilyen negatív következményről, amely abból fakad, hogy a Tanács 2006. júniusi határozatának értelmében a Tanács honlapján közvetítik azokat az üléseket, amelyeken a miniszterek a jogszabályokat vitatják meg? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) A képviselő úr kérdésére válaszolva az elnökség felhívná a figyelmet az átláthatóság átfogó politikájának végrehajtásáról szóló jelentésre, amelyet az ezt megelőző finn elnökség nyújtott be a Tanácsnak 2006. december 11-én. A jelentés tartalmazta a Tanács legutóbbi értékelését a Tanács munkájának hatékonyságára vonatkozó új, átláthatósági intézkedések hatásáról. Az előzetes jelentés szintén előzetes következtetéseinek értelmében, 2007. év vége előtt alaposabb értékelést kell tenni az átláthatósági intézkedések hatásáról, amikor már több gyakorlati tapasztalat áll a rendelkezésünkre arról, milyen hatással vannak azok a Tanács munkájára. Elmondhatom Önöknek, hogy 2006 első felében összesen 98 tanácskozást és vitát tettek nyilvánossá, az Európai Tanács 2006. június 16-i következtetéseinek és a Tanács eljárási szabályzata 8. cikkének megfelelően. Chris Davies (ALDE). - Köszönöm az elnök úr válaszát, és örömömre szolgál, hogy a Tanács úgy döntött, intézkedik az ülések közvetítéséről, elébe menvén a reformszerződésben esetlegesen található bármely rendelkezésnek. Hozzátenném a soros elnök úr válaszához, hogy 2007. év vége előtt értékelést készítenek és tesznek közzé, amely remélem, megmutatja, hogy a nyitottság és átláthatóság elveit hogyan lehetne kiterjeszteni ezen a területen. Meg tudná-e erősíteni a soros elnök úr, hogy valóban közzé tesznek egy ilyen áttekintést az elnökség lejárta előtt? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Amit megerősíthetek, és amiről biztosítani tudom Önt, az az, hogy a portugál elnökség számára fontos ez a téma, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy keresztülvigyük ezt a folyamatot. Ebben a pillanatban nem tudok konkrét határidőt mondani az áttekintésre, ám arról biztosíthatom, hogy a portugál elnökség nagyon szeretné előbbre vinni az átláthatóság kérdését, és elkötelezett mellette. Elnök. − A 10. kérdést felteszi: Ryszard Czarnecki (H-0620/07) Tárgy: Az afganisztáni helyzet Hogyan látja a Tanács az EU szerepét az afganisztáni helyzet stabilizációjában, tekintettel arra, hogy az EU bizonyos tagállamainak csapatai ott állomásoznak?

125

126

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Az Európai Unió megközelítése lényegében a szigorú összhangon alapul. Az EU-n belül különös figyelem irányult arra, hogy az Európai Közösség, a Tanács, és a tagállamok intézkedéseinek egymást kiegészítő jellegét és kölcsönös megerősítését biztosítsák. Kifelé az Európai Unió egyike volt az Afganisztánnal való 2006-os együttműködési megállapodással létrehozott koordináló és felügyelő testület fő tagjainak. A Tanács 2007. február 12-i, az EBVP (európai biztonsági és védelmi politika) afganisztáni missziójának továbbviteléről szóló határozatát ennek a szélesebb körű stratégiának keretében kell értelmezni. Az EU Rendőri Missziója (EUPOL) jelenleg tervezési szakaszban van. Az Európai Unió ezen a misszión keresztül jelzi a tágabb értelemben vett jogállamisághoz kapcsolódó területen való aktívabb részvételi szándékát. Ez a misszió természetesen illeszkedik a Bizottságnak az igazságszolgáltatás megreformálása melletti elkötelezettségéhez. Mindezen törekvések közös célja az afgán intézmények szuverenitásának erősítése. Afganisztán 2001 óta igen jelentős haladást ért el a következő területeken: képviseleti intézményeket állított fel, felszabadította a sajtót, intézményeket létesített a biztonsági ágazatban, javított az egészségügy, az oktatás, az emberi jogok és a nők helyzetén, kinevezte a legfelsőbb bíróság tagjait és tanácsadó testületet állított fel magas rangú tisztviselők kinevezésére. Az Európai Unió alapvető szerepet játszott ebben a folyamatban, és 2002 óta 3,7 milliárd euróval járult hozzá. Az Európai Unió továbbra is törekszik annak biztosítására, hogy fejlesztési támogatása az ország egész területén eljusson az afgán néphez. Jelenleg nagyobb hangsúlyt fektetnek a kormányzásra és a jogállamiságra, aminek célja, hogy más területeken is erősítsék a megtett lépéseket. A Bizottság programokat dolgozott ki a vidékfejlesztés, az egészségügy és a kormányzás területére, és minden olyan civil tevékenységet is támogat majd pénzügyileg, amelyet a tagállamok a tartományi helyreállító csapatokon keresztül végrehajtanak. Az Európai Unió szilárdan hisz abban, hogy amint azt az Európai Tanács 2006. december 14-én kijelentette, Afganisztán biztonsága és fejlesztése független. Ezért van, hogy az Európai Unió mindig is hosszú távon kötelezte el magát erős és kiegyensúlyozott stratégiájával Afganisztán ügye mellett. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Nagyon köszönöm a felvilágosítást, Antunes úr. Mindössze egyetlen kulcskérdésre szeretnék utalni, amely az Afganisztánban működő Európai Bizottság képviselőinek azon nyilatkozatait érinti, amelyek a Parlament külügyi bizottsága előtt hangzottak el. Arról szeretnék tájékozódni, hogy a Tanács szándékozik-e növelni az afganisztáni humanitárius segélyeket, és fokozza-e a civil társadalom újraépítésére tett erőfeszítéseit a térségben. Véleményem szerint a katonai jelenlétnél többre van szükség Afganisztánban. Mivel az én hazám is katonái is jelen vannak Afganisztánban, érthető, hogy szeretnénk elérni a térség bizonyos fokú stabilitását. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Egyetértek a képviselő úrral: Afganisztánban a biztonság és a katonai értelemben vett stabilitás előmozdítása alapvető fontosságú, ám ez csak része annak, amit az országban tennünk kell. Dolgoznunk kell még az afganisztáni demokratikus intézmények megerősítésén, és az afgán civil társadalomról sem feledkezhetünk meg. Be kell ruháznunk az egészségügybe, az oktatásba és a szakképzésbe. És természetesen továbbra is el kell nyernünk az afgánok jóindulatát.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Éppen ezért stratégiánk két szempontot tart szem előtt, melyek közül az egyik a térség biztonságát és stabilitását magában foglaló katonai szempont. Biztonság és stabilitás nélkül nem lehetséges a béke, és a gazdasági és társadalmi fejlődés is minden bizonnyal lehetetlen. Ennélfogva gondoskodnunk kell erről a szempontról, miközben munkát és pénzt kell fektetnünk az afgán civil társadalomba és a demokratikus intézményekbe is, ami az afgán állam adminisztratív kapacitásának újjáépítését jelenti. Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) Afganisztán gazdasági stabilitása a működő demokráciának és az ország békéjének legfontosabb előfeltétele. Az Európai Unióban a vállalkozói ismertek oktatására irányuló oslói menetrend segíti a KKV-k elindítását, támogatja a vállalkozói szellemet és elősegíti az exportot és az importot. Megvalósítható-e az oslói menetrend Afganisztánban is? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Rübig úr, amint azt az előbb is említettem, úgy gondolom, hogy az afgán társadalom minden területén be kell fektetnünk. Kétségtelen, hogy egy olyan országban, mint Afganisztán, amely jelenleg biztonsági és gazdasági nehézségekkel küzd, továbbá különleges a társadalmi szerkezete, a kis- és középvállalkozások rendkívül fontos szerepet játszhatnak. Ezért úgy tűnik, hogy ez valóban olyan ágazat, amelybe az afganisztáni gazdasági és társadalmi struktúra alakításának szempontjából lehet és kell is befektetnünk. Természetesen arról már lehet vitázni, hogy a pénzügyi eszközt konkrétan hogyan használjuk fel, ám kétségtelen, hogy jelenleg senki sem számít nagy vállalkozások kiépítésére Afganisztánban, legalábbis most még nem. Ennek még nem érkezett el az ideje. Az afgán gazdaság újjáélesztése érdekében, úgy vélem, különösen a képzés, és egyben a kis- és középvállalkozások területére kell összpontosítani. Elnök. − A 11. kérdést felteszi: Eoin Ryan (H-0625/07) Tárgy: Az európai szervezett bűnözés elleni európai uniós kezdeményezések Tud-e az Európai Tanács nyilatkozni az Európán belüli szervezett bűnözés mai szintjéről, és arról, hogy milyen koordinált kezdeményezéseket valósítanak meg EU-szinten az egyre növekvő szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) A Tanács szeretné a képviselő úr figyelmét felhívni a szervezett bűnözésre vonatkozó kockázatértékelésre (OCTA), amelyet az Europol évenként készít a Tanács részére, és amelynek egy verzióját minden évben nyilvánosságra hozzák, és az Európai Parlament számára is benyújtják. Idén június 13-án, az OCTA 2007-ről szóló következtetéseiben a Tanács újból kifejtette azon meggyőződését, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek a veszély és a kár csökkentésére kell összpontosítania, és különösen a következő problémákkal kell megbirkóznia: a nemzetközi szintű vagy befolyásos szervezett bűnözői csoportok felszámolását gátló akadályokkal, a szervezett bűnözés társadalomba és gazdaságba való beszivárgásának mértékével, különösen a törvényes vállalati struktúrával és a közlekedési ágazattal való visszaéléssel, és végül, a szervezett bűnözői csoportok technológiával való visszaélésével. A Tanács továbbá hangsúlyozta, hogy az Európai Unió 2007-es prioritásai a következő bűnügyi piacok lesznek: drogkereskedelem, különösen a szintetikus kábítószerek; csempészet és emberkereskedelem, különösen az illegális bevándorláshoz kapcsolódóan;

127

128

HU


csalás, különösen a fokozottan adóztatott árukkal és a HÉA-val való visszaélés; euróhamisítás, árucikk-hamisítás, a szellemi tulajdon lopása és a pénzmosás. Mint már az OCTA 2006 esetében is történt, a következtetések rávilágítottak az operatív információn alapuló multidiszciplináris megközelítés szükségességére, amelynek célja nemcsak a bűncselekmények felderítése, hanem a bűnszervezetek felszámolása, a bűnözők bíróság elé állítása, és bűncselekményekből származó javaktól való megfosztásuk. Ehhez különleges források és szervező struktúrák szükségesek, amelyek célja minden, a végrehajtó szervek rendelkezésre álló információ felhasználása, s ezáltal a legveszélyesebb bűnöző csoportok azonosítása és leszerelése. Következtetéseiben a Tanács egy olyan új, operatív információn alapuló ellenőrző stratégia további fejlesztésére is felszólít, amely a teljes ország – és lehetőleg az egész EU – területét lefedné, útközbeni vagy a célországban történő vizsgálatokkal egészítené ki a külső határellenőrzéseket, felügyelné a pénzügyi mozgásokat és kiterjesztené a nemzeti és az uniós bűnüldöző szervek elemző kapacitását. Eoin Ryan (UEN). - A kérdésem két részből áll. Az elsőt megválaszolta, amikor a megvalósított kezdeményezésekről beszélt, azt a részt azonban nem érintette, amelyben a szervezett bűnözés mértékére kérdezek. Sokan úgy érzik, hogy ezt jelenleg erősen alulbecsülik, és hogy a szervezett bűnöző bandák az Európai Unió számos, ha nem minden országába beszivárogtak. Ez egy szűnni nem akaró probléma, és sokan vélik úgy, hogy a jelenleginél sokkal koordináltabb módon kellene kezelni. A kérdésem tehát a szervezett bűnözés európai mértékére vonatozik. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Ryan úr, amint azt már említettem, úgy gondolom, hasznos, vagyis szükséges, sőt elengedhetetlen volna, hogy beletekintsen az európai szervezett bűnözésre vonatkozó kockázatértékelésbe. Nem szállhatok vitába azzal kapcsolatban, hogy növekszik, vagy éppen csökken a bűncselekmények száma, minthogy erről semmilyen információval nem tudok szolgálni Önnek, ám gyakran előfordul, hogy pszichológiailag a bűncselekmények számának növekvését érzékelik, miközben a tények ezt nem támasztják alá. Egy dolog azonban kétségtelen: jobban összpontosított erőfeszítésre és szorosabb együttműködésre van szükségünk a tagállamok részéről, különösen az európai intézmények és a tagállamok közötti együttműködés terén, hogy megszüntethessük a szervezett bűnözésből fakadó sokféle, kiterjedt veszélyt. Amint jeleztem, a rendelkezésre álló új technológiák következtében a szervezett bűnöző csoportok rendkívül kifinomult eszközökkel rendelkeznek, amelyekkel rendkívül nehéz felvenni a harcot. Úgy vélem, minden tagállam tisztában van ezekkel az új technológiákkal és a technológiai fejlődés kínálta lehetőségekkel, amelyek kétségkívül sajátságos problémákat okoznak a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. A portugál elnökség, természetesen, minthogy ez feladata, minden, az intézmények által tett javaslatot és ajánlatot megfontol, hogy hatékonyabban tudjon fellépni e szervezett bűnöző csoportok ellen, amelyek az elkövetett bűncselekmények révén elkerülhetetlenül hatással vannak társadalmunkra. Jim Allister (NI). - Felteszem, a soros elnök úr megdöbbenne azon, ha kiderülne, hogy a szervezett bűnözés és egy tagállam kormánya közt bármi kapcsolat lehetséges. Mégis, sajnos, pontosan ez történik Észak-Írországban, ahol a Sinn Féint, a kormány egy vezető pártját, szétbogozhatatlan szálak fűzik IRA-hoz, és amelynek illegális haditanácsa kezében

26-09-2007

26-09-2007

HU


van az IRA szervezett bűncselekményeiből származó több százmillió euró. Ez az egyik oka, amiért még nem számolták fel a haditanácsot. Csatlakozni fog-e a Tanács ezen ocsmányság elítéléséhez, és fel fogja-e szólítani az IRA-t/Sinn Féint, hogy haladéktalanul számolja fel haditanácsát? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Bevezető beszédem tartalmazta a szervezett bűnözés elleni küzdelem kérdésére adott válaszomat és a Tanács helyzetértékelését. Nincs több mondanivalóm a kérdéssel kapcsolatban. Elnök. − A 12. kérdést felteszi: Seán Ó Neachtain (H-0627/07) Tárgy: Közúti biztonság Fel tudná vázolni az Európai Tanács, milyen intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy nagyobb legyen a közúti biztonság az Európai Unió területén? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Ó Neachtain úr, bizonyára a képviselő úr is tisztában van vele, hogy miután a Bizottság előadta a 2006. márciusi európai közlekedésbiztonsági cselekvési program félidős értékelését, a Tanács a 2006. június 8-i és 9-i ülésén következtetéseket fogadott el. A következetésekben az Európai Unió közlekedésügyi miniszterei és az Európai Bizottság egyetértettek abban, hogy közösségi vagy tagállami szinten szigorítani kell a közútbiztonsági intézkedéseket és kezdeményezéseket. Ennek eredményeképpen 2006 októberében az Európai Bizottság két jogalkotási javaslatot is elfogadott a közúti biztonság javítása érdekében, és az Európai Parlament és a Tanács közti kitűnő együttműködésnek köszönhetően, a két társjogalkotó hamar megegyezésre jutott egy, a nehéz tehergépjárművek visszapillantó tükrökkel való utólagos felszereléséről szóló irányelvre vonatkozó javaslatot illetően. Az irányelv 2007 augusztusában lépett hatályba, és 2009. március 31-éig kell végrehajtani. A Bizottság becslései szerint ez az új jogalkotási intézkedés mostantól 2020-ig akár 1200 életet is megmenthet a Közösség közútjain. A Tanács jelenleg a közúti infrastruktúra biztonságos üzemeltetéséről szóló irányelv javaslatát vizsgálja, amelyről az Európai Parlament véleményétől függően, remélhetőleg általános megközelítést fogadnak el a Tanács október 1-jei és 2-i ülésén. A Bizottság úgy ítéli, hogy megközelítőleg 7 000 sérülést előzhetne meg, és 600 életet menthetne meg évente, ha a jogi eszköz tervezetében javasolt intézkedéseket bevezetnék. Továbbá biztosíthatom a képviselő urat, hogy a Tanácsnak szándékában áll pozitívan értékelni az Európai Bizottság által javasolt minden, a Közösség közútjain előforduló halálesetek és sebesülések számának csökkentésére tett erőfeszítéseivel kapcsolatos közútbiztonsági intézkedést és kezdeményezést. Seán Ó Neachtain (UEN). - Köszönöm a választ, én azonban arra volnék kíváncsi, hogy az Ön véleménye szerint nem volna-e szükség egy összehangoltabb megközelítésre, tekintve azoknak az uniós polgárok számát, akik egyik országból a másikba utaznak, különösen hazám, Írország esetében, ahol sok Kelet-Európából érkező telepedik le, és hozza magával saját gépkocsiját. Úgy vélem, hogy sem a Tanács, sem a Bizottság nem hozott eddig megfelelő rendelkezést az effajta utazásra vonatkozólag. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Portugálként, magam is drámai változásokat vettem észre hazámban a közúti biztonság terén. Portugáliának problémája van vagy volt e téren, ezért igen fontos erőfeszítéseket tettünk. Ezek az utóbbi években nagyon jelentősen csökkentették

129

130

HU


a portugál utakon bekövetkező halálesetek számát. Mindez a kormány következetes és kitartó intézkedésének köszönhető. Mindannyian nagyon jól ismerjük a problémát, amely igen közvetlenül és érzékenyen érint bennünket. Beszédem végén azt mondtam, hogy a Tanács, jelen esetben annak portugál elnöksége, jelentős figyelmet fog szentelni ez ügynek, és tökéletesen készen áll arra, hogy a Bizottság által a Tanácsnak tett bármely olyan javaslatot megvizsgáljon, és figyelembe vegyen, amely a jelenlegi, a Közösség közúton bekövetkező halálesetek és sérülések számának csökkentéséért tett erőfeszítések további fejlesztését célozza. Amint mondtam, az elnökség, más szóval az elnökséget betöltő tagállam, különösen érzékeny e kérdéssel kapcsolatban, mert magának Portugáliának is meg kell küzdenie ezzel a problémával. Ebből kifolyólag, mint mondtam, az elnökség különös figyelmet kíván szentelni minden, a Bizottság által a Tanácsnak benyújtott javaslatnak. Elnök. − A 13. kérdést felteszi: Brian Crowley (H-0629/07) Tárgy: Horvátország uniós csatlakozása Be tud-e nagyvonalakban számolni az Európai Tanács arról, hogyan haladnak Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozásért tett erőfeszítései? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Crowley úr, ma már volt alkalmam rövid említést tenni Horvátország csatlakozási folyamatának állásáról. Most részletesebben fogok szólni róla, mindamellett igyekszem tömör lenni az idő rövidsége miatt. Elmondhatom Önnek, Crowley úr, hogy a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal jó úton haladnak, és ebben az évben jelentős előrelépés történt. Összefoglalva, két fejezetet nyitottunk meg és zártunk le ideiglenesen: ezek a 25. fejezet – Tudomány és kutatás és a 26. fejezet – Oktatás és kultúra. Mindeközben megnyitottunk további 10 fejezetet. Ezek a következők: 3. fejezet – Szolgáltatásnyújtás szabadsága; 6. fejezet – Társasági jog; 7. fejezet – Szellemi tulajdonjog; 9. fejezet – Pénzügyi szolgáltatások; 10. fejezet – Információs társadalom és média; 17. fejezet – Gazdasági és monetáris politika; 18. fejezet – Statisztika; 20. fejezet – Vállalkozás- és iparpolitika; 29. fejezet – Vámunió, és végül a 32. fejezet – Pénzügyi ellenőrzés. Ezen felül a Tanács október 15-én meg kívánja tartani a Horvátországgal zajló csatlakozási konferencia 5. miniszteri szintű ülését, hogy megnyissa a 28. fejezetet – amely a Fogyasztóés egészségvédelem. A további fejezetek az év végén következnek. Sok még a tennivalónk, különösen azokon a területeken, amelyek a jelölt országok sikerének szempontjából mindig kritikusak, mint például az igazságszolgáltatási rendszer és a közigazgatás reformja, a korrupció elleni küzdelem és a gazdasági reformok. A Tanács továbbra is sürgeti Horvátország közigazgatási kapacitásának javítását és a közösségi vívmányok hatékony átültetését és végrehajtását, annak érdekében, hogy a kötelezettségeket időben teljesítse. A lendület fenntartása és a minőségi előrehaladás biztosítása céljából fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy további erőfeszítések szükségesek a tárgyalási keret követelményeinek teljesítéséhez, beleértve Horvátország kötelezettségeit a stabilitási és társulási megállapodás, és a csatlakozási partnerség megvalósítása tekintetében. Brian Crowley (UEN). - Annyit szeretnék csak mondani, mielőtt a kérdésemet feltenném, hogy szerintem nagyszerű, hogy a soros elnök ilyen sok időt töltött ma az ülésteremben és ilyen remekül részt vett ennyi vitában. Köszönöm a Ház nevében.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ismerve Horvátország időkeretét, tudjuk, hogy a horvát kormánnyal való megállapodás során néhány fejezetében merültek fel nehézségek, de tudna-e a soros elnök időkeretet mondani arra vonatkozólag, hogy mikorra várható, hogy befejeződnek a tárgyalások? Kétéves vagy hároméves időkeretről beszélünk? Lehet-e pontos időkeretet adni, számításba véve az esetleges nehézségeket? Másodszor, tekintettel a még megnyitásra váró területekre – a horvátországi igazságszolgáltatás függetlensége és a rendőrségi szolgálatok egész területe – milyen konkrét intézkedések történtek e területekkel kapcsolatban? Manuel Lobo Antunes. − (PT) Crowley úr, nagyon köszönöm a kedves szavait. Meg kell mondanom, nagy megelégedésemre szolgált és megtiszteltetés volt ma itt lenni Önökkel, és az európai menetrend és az Európai Unió számára fontos kérdésekben vitázni, tanácskozni, és esetenként nem egyetérteni. Mindazonáltal, a képviselő úr lehetetlent kér tőlem: mondjam meg Horvátország csatlakozásának időpontját. Nem tehetem, mert a csatlakozás vagy az időpont minden valószínűség szerint sokkal inkább Horvátországon fog múlni, mint az Európai Unión. Valójában Horvátország van abban a helyzetben, hogy ezt meghatározza, azon egyszerű oknál fogva, mint ahogyan ezt Önök természetesen tudják, hogy egy országnak az Unióba való belépése azon múlik, hogyan halad előre a kritériumoknak és a feltételeknek való megfelelésben. Amit teljesen egyértelműen kijelenthetek, az Horvátország határozott európai perspektívája, az Európai Unióba való belépésének határozott perspektívája, és az, hogy a portugál elnökség elkötelezett az eljárásnak az elnökség ideje alatt való előbbre vitele mellett, és természetesen a Bizottsággal együtt amellett is, hogy minden, esetlegesen felmerülő akadályt elhárítsunk. Novemberben, mint ahogyan ezt már egy másik kérdésre adott válaszomban elmondtam, felül fogják vizsgálni a Horvátországgal folyó tárgyalások állását. A Bizottság ennek eredményét egy javaslattal egyetemben fogja nekünk benyújtani. Ezek a dokumentumok, mint bizonyára sejtik, lényeges szerepet fognak játszani a végbement munkáról szóló jelentésben és a munka ellenőrzésében. Elkészítésük a Bizottság hatáskörébe tartozik, és az elvárt részletességgel fog megtörténni. A Bizottság véleményének, valamint a felülvizsgálatában szereplő javaslatainak és ajánlásainak fontos szerepe lesz a Tanácsnak a jövőre és a Horvátországgal folyó tárgyalási folyamat folytatására vonatkozó döntésében. Igaz, gyakran a közigazgatási és igazságügyi kérdéseket a legnehezebb megoldani, mivel lényegükben ezek a kérdések vonatkoznak a tagállam konkrét belső szervezetére. Ezek azok a területek, amelyekben a tagállamoknak, konkrét szervezetüket tekintve, nagyobb beruházást, és feltehetőleg szélesebb körű, s talán mondhatjuk, hogy fájdalmasabb és nehezebb reformokat kell végrehajtaniuk. De bizonyosak vagyunk benne, hogy Horvátország felül tud kerekedni ezeken a nehézségeken, és hogy a saját és az Európai Unió óhajával összhangban, a nem túl távoli jövőben Uniónk része lesz. Elnök. − A 14. kérdést felteszi: Liam Aylward (H-0631/07) Tárgy: Éghajlatváltozás Tud-e az Európai Tanács átfogóan nyilatkozni arról, milyen struktúrákat alakítanak ki EU-szinten annak érdekében, hogy magasabb fokú együttműködés alakulhasson ki Európa és Amerika között azon törekvéseink kapcsán, hogy 2020-ra biztosan elérjük a CO2-kibocsátás 20%-os csökkenésére vonatkozó célkitűzést?

131

132

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Aylward úr, kétségtelen, hogy az éghajlatváltozás globális kihívás, amely globális megoldásokat követel. Az európai vezetők úgy határoztak, hogy saját nevükben világosan jelzik a nemzetközi közösségnek az éghajlatváltozás elleni harc iránti eltökéltségüket, a következő kötelezettségeket vállalva, annak érdekében, hogy tárgyalásokat indítsanak a 2012 utáni időszakra vonatkozó átfogó megállapodásról: míg egy ilyen megállapodás megszületik, az Európai Unió függetlenül és határozottan vállalja azt a kötelezettséget, hogy 2020-ra eléri, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal csökkenti. Másodszor, az Unió kész vállalni 30%-os csökkentést is, amennyiben más fejlett országok hasonló csökkentést vállalnak, és ha ehhez a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok is hozzájárulnak a megfelelő mértékben. Az Európai Unió úgy véli, ideje felmérni a 2012. utáni időszakban teendő lépéseket, és olyan átfogó megközelítést kidolgozni, amelyben sok ország működik közre. Az Egyesült Államokkal való állandó párbeszéd elengedhetetlen lesz a 2012. utáni időszakra vonatkozó tárgyalások előkészítéséhez, amelyeknek ez év végén, a Balin tartandó éghajlat-változási konferencián kell megkezdődniük, amelyre már az előző kérdésre adott válaszomban utaltam. Ezzel összefüggésben két fontos találkozót terveznek a konferencia előtt, amelyek eredménye kétségtelenül kedvező hozzáadott értékkel gazdagítja a Bali tárgyalásokat. Az első az ENSZ Közgyűlésének az éghajlatváltozással kapcsolatos magas szintű találkozója, amelyet szeptember 24-én tartottak New Yorkban. A második a főbb gazdasági hatalmak találkozója szeptember 27-én és 28-án Washingtonban, amelyen az Európai Unió arra számít, hogy jelentősen hozzájárulhat az ENSZ-en belüli nemzetközi folyamatok előmozdításához. Ezenkívül az Európai Unió és az Egyesült Államok a 2006. június 26-i bécsi csúcson megegyezett, hogy magas szintű párbeszédet folytatnak majd az éghajlatváltozásról, a tiszta energiaforrásról és a fenntartható fejlődésről. A cél a már létező kétoldalú és többoldalú kezdeményezések továbbvitele, valamint a bécsi csúcs nyilatkozata és a G8-vezetők által elfogadott gleneagles-i, éghajlatváltozásra, tiszta energiára és a fenntartható fejlődésre vonatkozó cselekvési terv megvalósításának folytatása. Brian Crowley (UEN), a szerző helyettese . – Szeretném megköszönni a soros elnök úr válaszát. Mindazonáltal, a kérdés arra utalt, hogy az Egyesült Államok adminisztrációja és az Európai Unió szemléletmódja közti különbség, ami a megoldáskeresést és a világ többi országával való partneri együttműködés kialakítását illeti, úgy tűnik, növekedett; az utóbbi években megnőtt a kettő közti távolság. Nyilvánvalóan kevés, hogy mi, az Európai Unió, jóra törekszünk. Az is szükséges, hogy a többi nemzet is kövessen bennünket, különösen most, hogy azt látjuk, hogy Kína, India és egyéb érdekeltségei mellett Amerika újra messze elmarad mögöttünk. Ezért olyan törekvéseket szeretnénk látni, hogy az Európai Unió konkrét intézkedéseket tesz, és arra bátorítja az óceán másik partján lévő amerikai rokonainkat, hogy csatlakozzanak hozzánk, hogy a tárgyalásokon bátran szembeszállhassunk India és Kína hatalmával. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Crowley úr, tökéletesen egyetértek Önnel. Meg kell győznünk rokonainkat, és minthogy rokonaink, elvárjuk tőlük, hogy hagyják meggyőzni magukat, vagy legalábbis, hogy nyitottak legyenek az érveinkre. Meg kell mondjam Önnek, hogy a Bali felé vezető út, és a konferencia utáni út bonyolult lesz, és nehézségekkel teli. E

26-09-2007

26-09-2007

HU


felől senki nem kételkedhet, ám világos, hogy kitartó és összehangolt cselekvéssel, remélem, sikeresek lehetünk. Mindenesetre, úgy vélem, a kifejezetten az Atlanti-óceán másik partján élő rokonainkkal folytatott állandó párbeszédnek köszönhetően, az éghajlatváltozás kérdésében meglévő minden különbözőség és nézeteltérés legyőzhető. E tekintetben, úgy gondolom, hogy a Németországban lezajlott G8-találkozónak az éghajlatváltozásról szóló következtetései, a találkozón megteremett lehetőség, illetve az ott született, az éghajlatváltozás kérdésében az ENSZ alapvető szerepét megfogalmazó megállapodás voltak a bizonyítékai annak, hogy lehetőség van az éghajlatváltozás kérdésében előrébb jutni, és további megállapodásokat kötni. Mint már említettem, elengedhetetlen, hogy az Európai Unió fenntartsa, talán mondhatjuk, vezető és ösztönző szerepét, mások számára is kiépítve az utat környezetünk és bolygónk védelmére. Elnök. − Hölgyeim és uraim, amint azt észre fogják venni, a következő három kérdés mindegyike Pakisztánra irányul. Az eljárási szabályzat értelmében sajnos nem kérhetem fel a Tanácsot, hogy a három kérdésre együtt válaszoljon, mivel a Tanács másképp szervezte a munkáját. Fel kell hívnom a figyelmüket a parlamenti reform szükségességére, és különösen arra, amit Önöknek kell, hölgyeim és uraim, tenniük a kérdések órája lényeges átalakításával kapcsolatban, amelyben, úgy gondolom, mindnyájan egyet értünk. Mindazonáltal, sajnos, nem alkalmazhatunk rugalmasabb szabályokat, mivel az eljárási szabályzatunkat be kell tartanunk. Ezért a kérdéseket egyesével kell feltennem, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem mindre kapunk választ. Meglátjuk, hogy haladunk, és hogy mennyire vagyunk eredményesek. A Pakisztán katonai eszközeiről szóló 15. kérdéssel kezdem. A kérdést Rutowicz úr teszi fel, és arra ösztönzöm a Tanácsot, hogy válasza közvetlenül a kérdésre irányuljon. A 15. kérdést felteszi: Józef Rutowicz (H-0637/07) Tárgy: A pakisztáni katonai vagyon Köztudott, hogy Pakisztánban a hadsereg uralja az ország gazdaságát és közigazgatását. Szándékozik-e a Tanács elemzést készíteni annak az eszközállománynak a felméréséről, amelyet a hadsereghez fűződő üzleteken keresztül építettek ki, miközben a pakisztáni társadalom elszegényedett? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Az Európai Unió és Pakisztán közt folyó, az országról és a katonai erők által játszott szerepről szóló többszöri párbeszéd részét képezi annak az átfogó elemzésnek, amelyen a Tanács pakisztáni vonatkozású politikája alapul. A pakisztáni gazdaság általános állapota és fejlettségi foka további két részét képezi ugyanennek az elemzésnek. Pakisztáni politikánk általános meghatározásakor természetesen mindkettőt figyelembe vesszük, és a jövőben is így kívánunk tenni. Leopold Józef Rutowicz (UEN). - (PL) Szeretném megköszönni az elnök úrnak és Antunes úrnak a választ. Ha jól értettem, a kérdés alapvetően arra irányult, részesítik-e majd valamilyen humanitárius segélyben Pakisztán szegény népét. Hálás lennék, ha Antunes úr tudna erről némi felvilágosítást adni. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Rutowicz úr, mint Ön is tudja, a humanitárius segély, az együttműködési segély és a fejlesztési segély kérdése az Európai Unió prioritásai közt

133

134

HU


szerepelnek. Ha a világon bárhol emberek szenvednek vagy élnek szegénységben, az Európai Unió, a Tanács és a Parlament minden hatalmában lévő dolgot megtesz, hogy megpróbáljon segíteni az efféle helyzetek megoldásában. Az Európai Unió az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb nemzetközi segélyt osztó ország, és ezt a tényt ne tévesszük szem elől. Elnök. − A 16. és 17. kérdés tárgytalan, mivel szerzőik nincsenek jelen. A 18. kérdést felteszi: Mairead McGuinness (H-0639/07) Tárgy: Az Európai Unió Szolidaritási Alapja Tudna a Tanács nyilatkozni az Európai Unió Szolidaritási Alapjának hatékonyságáról? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, McGuinness asszony, amint azt a képviselő úr is tudja, a Bizottság felelős a Szolidaritási Alapról szóló rendelet alkalmazásáért, a rendelet hatékonyságát pedig a benne lefektetett kritériumok alapján kell felmérni. A Tanács tudomása szerint a rendeletet a benne foglalt katasztrófák esetében hatékonyan alkalmazták. Az Európai Bizottság időszakos jelentéseket készít, amelyekben részletesen kifejti a Szolidaritási Alap felhasználását. Mairead McGuinness (PPE-DE). - Köszönöm a tömör választ. Feltételezem, a Tanácsnak van arról elképzelése – mivel a tagállamoknak biztos, hogy lesz – hogyan hat ez az egyes országokra. Gondolja, hogy az egymilliárdos költségvetés elégséges, és hogy az Alap elég gyorsan reagál a különböző válságokra, amelyekkel meg kell küzdenie? Manuel Lobo Antunes. − (PT) McGuinness asszony, mint mondtam, a Tanács értékelése szerint a rendelet alkalmazása, más szóval a Szolidaritási Alap felhasználása, hatékony volt. Minden bizonnyal kitűnő javaslat volt alapot létesíteni a tagállamok bármely természeti vagy más jellegű katasztrófa esetén való megsegítésére, minthogy korábban ilyen alap nem létezett. Az alap természetesen hasznos, mivel az efféle katasztrófák különösen nehéz és ínséges helyzetbe hozzák a tagállamokat. Ideális esetben mindig volna rá lehetőség, hogy többet kérjenek, többet használjanak. Nekünk azonban reálisan, és egyben ambiciózusan kell kezelnünk e kérdést. Biztos vagyok benne, hogy a Tanács a kellő időben és a Bizottság javaslata alapján, át fogja gondolni ezt a lehetőséget. Mindazonáltal, jelenleg megvan a jogi keretünk, amely használatával reálisan működhetünk, üdvözölvén az alap létrejöttét, és hatékonyan játszott szerepét, amely valóban igazolja a kezdeményezés indokoltságát. Elnök. − A 19. kérdést felteszi: Bill Newton Dunn (H-0641/07) Tárgy: Béketeremtés a Közel-Keleten Elég hasznát veszi-e a Tanács a brit jeruzsálemi főkonzul, Makepeace úr névadó tehetségének? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Megválaszolom a szóbeli választ igénylő kérdést, habár biztos vagyok benne, hogy Newton Dunn úr azt korábban már feltette. Nos, szeretném elmondani, hogy a tagállamok diplomáciai és konzulátusi képviseletei és Bizottság harmadik országbeli küldöttségei együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, a Tanács által

26-09-2007

26-09-2007

HU


elfogadott közös álláspontokat és együttes fellépéseket az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően figyelembe veszik és végrehajtják. Ebben természetesen a brit jeruzsálemi főkonzul is közreműködik, akire a képviselő úr a kérdésében utalt. Bill Newton Dunn (ALDE). - A 20. kérdést feltenni szándékozó kollégám érdekében lemondok a kiegészítő kérdés jogáról. Elnök. − A 20. kérdést felteszi: Gay Mitchell (H-0644/07) Tárgy: Az Európai Parlament képviselői helyeinek országonkénti felosztása Fog-e a Tanács változásokat javasolni az Európai Parlament minden tagállama képviselői helyeinek kiosztására vonatkozóan? Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, Mitchell úr, örülök, hogy válaszolhatok a kérdésére, annál is inkább, mert a reformszerződéssel kapcsolatos kérdések számomra, kezdve a sok évvel ezelőtti Uniós szerződés kérdésével, különösen érdekesek és fontosak. Ezért örülök, hogy megpróbálhatok válaszolni a kérdésére. Szeretném emlékeztetni, hogy a 2007-es kormányközi konferenciának adott június 22-i megbízás alapján, a reformszerződésbe foglalandó, a szóban forgó kérdésről szóló rendelkezések egy olyan határozatot írnak elő az Európai Parlament összetételének meghatározására vonatkozólag, amelyet az Európai Tanács az Európai Parlament kezdeményezésére és azzal egyetértésben fogad el. Amint azzal a képviselő úr is nyilván tisztában van, és hogy ne fecséreljük az időt, az Európai Tanács júniusban felkérte az Európai Parlamentet, hogy 2007 októberére terjessze elő kezdeményezésének tervezetét. Tudomásunk szerint az októberi ülésen, pontosan október 10-én, jelentést nyújtanak be az Európai Parlament jövőbeni összetételéről, amelynek előadói Lamassoure asszony és Severin asszony lesznek. Gay Mitchell (PPE-DE). - Szeretném megköszönni a kollégámnak, hogy lemondott kiegészítő kérdéséről, és köszönöm a soros elnöknek, hogy fogadta a kérdést. Azért hozom fel ezt a kérdést, mert Írországnak 15 helyett már csak 13 helye van. Ez az ország egy kis sziget távol, Európa nyugati partján. Ez a legszélső pont, amelyet elhagyva a legközelebbi szárazföld már az Egyesült Államok. Létezik egy javaslat, amely 13-ról 12-re csökkentené a képviselői helyeink számát, most, amikor a népességünk 12%-kal növekedett, és további erőteljes növekedése várható. A következőket szeretném mondani a soros elnöknek: minthogy 16 további helyet fognak kiosztani, arra kérem Önöket, ne feledkezzenek meg Írországról, hadd tartsa meg az ország a 13 helyét. Úgy gondolom, ha a számadatokra tekintenek, látni fogják, hogy ez nagyon is indokolt, és az a kérésem, vegyék ezt figyelembe. Manuel Lobo Antunes. − (PT) Elnök úr, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy Európa legnyugatibb pontja Portugáliában található, a neve pedig Cabo da Roca, vagyis Roca-fok. Ennek fényében talán vitatnám a képviselő úr állítását országának földrajzi elhelyezkedését illetően, mivel a valóságban Európa legnyugatibb pontja az én országomban található. A kérdésére, kifejezetten annak második részére a képviselő úr természetesen elsősorban az Európai Parlamenttől és a képviselőtársaitól kapja majd meg a választ. Mindazonáltal, feljegyzem az álláspontját.

135

136

HU


Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). A 31. kérdés: elfogadhatatlannak nyilvánítva (az eljárási szabályzat II. melléklete A részének 2. bekezdése). A Tanácshoz intézett kérdések óráját lezárom. (Az ülést este 19.35-kor felfüggesztik, majd 21 órakor folytatják.) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT Alelnök 14. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 15. A határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségei (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Lasse Lehtinen jelentése, amelyet a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében készített el a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeiről (2006/2049(INI)) (A6-0294/2007). Lasse Lehtinen (PSE), előadó. – (FI) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani árnyékelőadóimnak a támogatásukért és a remek együttműködésért: Wallis asszonynak, aki ma is jelen van, és külön köszönet illeti Hatzidakis urat, aki olyannyira kompetens volt az ügyben, hogy azonnal felkérték, hogy csatlakozzon saját hazám kormányához. Nagyon hálás vagyok, és örülök, hogy Harbour úr és Kauppi asszony is itt vannak ma velünk. Amint tudjuk, a belső piac a négy szabadságon alapul, amelyek egyike azonban, a határokon keresztüli szabad szolgáltatásnyújtás nem működik valami jól. A szolgáltatási irányelv, amelyről egy évvel ezelőtt döntött az Európai Parlament, javítani fog a helyzeten, amikor a tagállamoknak két év múlva végre kell hajtaniuk, de valószínűleg még az sem lesz elegendő. A szolgáltatásokat, természetesen, nem lehet minden tekintetben összevetni a termékekkel, de a szolgáltatások egy nap még fontosabbak lesznek, mint ma. Különösen a magas minőségű, és határokon átnyúló szolgáltatások jelentik e kontinens jövőjét. A gond az, hogy a közösségi vívmányok nem ugyanúgy védik a szolgáltatást vásárlókat, mint a termékeket vásárlókat. A határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatban alacsony az európai fogyasztói bizalom, mert a szolgáltatások színvonala és a védelem szintje minden tagállamban más és más. Az Európai Uniónak bizonyos területekre van közösségi szabályozása, a szolgáltatások területén viszont nincsenek közös szabályok. A fogyasztók, a szolgáltatást nyújtókhoz hasonlóan, nem mindig tudják, hogy melyik tagállam jogrendszere a mérvadó vita esetén. Részben ez az oka, hogy a fogyasztók tartanak attól, hogy külföldi szolgáltatók szolgáltatásait vegyék igénybe. Az Európai Uniónak, véleményem szerint, közös szabályokat kellene megállapítania, és meg kellene szabnia a szolgáltatók kötelezettségeit. Ez nem csak a fogyasztóknak válna hasznára, de maguknak a szolgáltatóknak is. Ha a Bizottság egyszer megvizsgálná a szolgáltatók kötelezettségeinek kérdését, nem kellene különbséget tennie a magán- és közszolgáltatások között. Mindkettőnek ugyanúgy a fogyasztók védelméről szóló irányelv alkalmazási körébe kellene tartoznia.

26-09-2007

26-09-2007

HU


A Bizottság 1990-ben tett már javaslatot a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeire vonatkozólag, a politikai akarat híján azonban kénytelen volt visszavonni azt. Most viszont megvan a szükséges politikai akarat. Amennyiben ez a jelentés elfogadásra kerül, a Bizottságnak 12 hónapon belül legalább egy olyan munkaprogramot elő kell terjesztenie, amely újraértékeli egy esetleges horizontális eszköz szükségességét. Olyan alapvető, általános szabályokat kell alkotnunk, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy ha szeretnének, releváns információhoz jussanak úgy az árakról, mint a szerződési feltételekről vagy a jogorvoslati lehetőségekről, amelyekkel hibás vagy késedelmes teljesítés esetén élhetnek. A Bizottságnak szintén figyelembe kell vennie, hogy milyen hatása lehet egy a kis- és középvállalkozások működési feltételeire vonatkozó kezdeményezésnek. A fogyasztóvédelemről szóló zöld könyvben nem szerepelt ezen témák mindegyike, ebben a jelentésben azonban benne vannak. Remélem, a lehető legnagyobb mértékben támogatják majd a jelentésemet. Viviane Reding, a Bizottság tagja . − Elnök úr, örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma, és képviselhetem a Bizottságot a belső piacon tapasztalható fogyasztói bizalomról szóló, igen fontos vitában. Szeretnék gratulálni az előadónak, Lehtinen úrnak, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság árnyékelőadóinak a jelen beszámoló elkészítése során végzett igényes munkájukért. Rögtön az elején szeretném kiemelni, hogy a Bizottság egyetért a jelentéssel a tekintetben, hogy növelni kell a belső piacon tapasztalható fogyasztói bizalmat; különösen a szolgáltatások fogyasztói belső piaca érdemel figyelmet. Nos, a Bizottság egyik prioritása, hogy közelebb hozza a belső piac előnyeit az európai fogyasztókhoz, és hálás vagyok, hogy ebben az igyekezetében a Parlament támogatására is számíthat. A Bizottság már számos kezdeményezésbe belefogott a belső piaci fogyasztói bizalom növelése érdekében. Kettőt szeretnék ezek közül megemlíteni: az európai fogyasztóvédelmi jogi szabályozást és a szolgáltatásokról szóló irányelvet. Nos, a fogyasztóvédelmi vívmányok már most számos kötelezettséget ró a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtóira. Szabályozza, például, a távolsági szolgáltatást nyújtó vagy a házaló kereskedők tájékoztatási kötelezettségét, de a méltánytalan szolgáltatási szerződési feltételekkel szemben is biztosítja a fogyasztók védelmét. A jelenlegi vívmányok folyamatban lévő felülvizsgálata mellett, ha szükség lesz rá, a Bizottság tovább fog dolgozni a szolgáltatást nyújtók kötelezettségeinek valamint a fogyasztók jogainak meghatározásán. A szolgáltatásokról szóló irányelvet Önök is jól ismerik, hiszen nem olyan régen vitatták meg. Az irányelv javítja a fogyasztóknak a szolgáltatások belső piacán elfoglalt pozícióját. Biztosítja, hogy pontosabb tájékoztatást kapjanak a szolgáltatóktól, hogy több segítséget kapjanak a hatóságoktól, és világosan rögzíti a szolgáltatók számos lényegi kötelezettségét. A Bizottság természetesen nagyon szeretne gondoskodni róla, hogy ezt az irányelvet minden tagállam megfelelő módon végrehajtsa, és úgy véli, hogy e két intézkedés igazán messze ható következményekkel bír, mert amint befejeződik a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása, és amint meglesznek a fogyasztói acquis felülvizsgálatának eredményei, mindkettőtől valódi változást remélhetünk a szolgáltatások fogyasztói belső piacán.

137

138

HU


Mindemellett azt is hangsúlyoznom kell, hogy a határon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségére vonatkozó külön horizontális eszközzel kapcsolatban a Bizottság véleménye jelen pillanatban nem egyezik a Lehtinen úr jelentésében álló véleménnyel, azon egyszerű oknál fogva, hogy véleményünk szerint először a már folyamatban lévő kezdeményezéseket kell végrehajtanunk, mielőtt egy létrehoznánk – ha egyáltalán szükség lesz rá – egy külön horizontális eszközt. Ezért is szeretnék köszönetet mondani Önöknek, hogy segítségünkre vannak e két kezdeményezés végrehajtásában; és hogy ezáltal az európai polgárokat is hozzásegítik, hogy élvezhessék a szolgáltatások belső piacának minden előnyét. És tudom, hogy kollégáim, Kuneva és McCreevy biztosok alig várják, hogy megvitathassák ezt a kérdést Önökkel, hogy együtt dolgozhassanak Önökkel annak érdekében, hogy az európai polgárok valódi képviselőivel, az Európai Parlament képviselőivel együtt alakíthassák ki ezt a belső piacot. Nos, köszönöm az együttműködésüket, köszönöm a nyitottságukat, és biztos vagyok benne, hogy két kollégám – sőt, valójában az egész Bizottság – továbbra is igen mélyrehatóan fog együtt dolgozni a Parlamenttel. Elnök. − Köszönöm, biztos asszony. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy észrevételeiket a hozzászólási rend betartásával tegyék meg. Késő este van, és kevesen vagyunk, de ezt a kis protokollt tartsuk be. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy Lehtinen úr szívesen fogadta az észrevételeit. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE), a Jogi Bizottság véleményének előadója . – Elnök úr, hadd gratuláljak az előadónak, aki, úgy tűnik, hogy hozzám hasonlóan kezdi elveszteni a hangját. Úgy tűnik, ezen a héten Strasbourgban a legtöbb kollégának torokgyulladása van. Én magam a Jogi Bizottságot képviselem, véleményének előadójaként. Először is szeretném elmondani, hogy teljes mértékben egyetértünk a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság azon értékelésével, miszerint a szolgáltatási szektor lényegi jelentőséggel bír az Európai Unió fejlődése szempontjából. Az Európai Unió és a versenyképességre vonatkozó célok szempontjából kamikaze-akció lenne, ha nem hagynánk virágozni a szolgáltatási szektort, és nem hagynánk, hogy a belső piac ebben a tekintetben is kiteljesedjen. Valóban úgy vélem, hogy abból a 11,7 millió állásból, amelyet az elmúlt nyolc év során teremtettünk itt, az Európai Unióban, az új álláslehetőségek nettó növekedésének majdnem 100%-a a szolgáltatások szektorában tapasztalható, és ezt a mindennapok statisztikái is igazolják. De most, egy finn kifejezéssel élve fakkijuristi–nak, vagyis „unalmas jogásznak” kell lennem, és a Jogi Bizottság véleményét kell kifejtenem ebben a vitában. Először is, mindenképp osztjuk a Bizottság véleményét, hogy jelen pillanatban talán még túl korai volna egy új, messze ható horizontális eszköz bevezetése a kötelezettségi kérdés megoldása céljából. Számos olyan jogi kezdeményezés hatására várunk még, amelyek célja éppen a jogbiztonság biztosítása; ezek közé tartozik a Róma I, Róma II, csakúgy, mint a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatáról szóló zöld könyv. Szeretném elmondani továbbá, hogy a szerződéses kötelezettségek javaslatának (Róma I) 5. cikke alapvető fontossággal bír annak meghatározásában, hogy a származási ország vagy az ügyfél országának fogyasztóvédelmi jogi szabályozása alkalmazandó. Ez különösen fontos a kisebb tagállamok számára, ahol esetleg hiány mutatkozhat új szolgáltatásokból, ha az 5. cikknek nem lesz rendes megoldása. Sajnálattal látjuk továbbá a jogalkotási aktusok jelenlegi egyvelegét. Olykor ugyanis egyáltalán nem világos, hogy mikor melyik jogrendszer az alkalmazandó a szolgáltatási

26-09-2007

26-09-2007

HU


szektoron belül: hogy a fogadó ország, vagy az anyaország, valamint hogy annak polgári jogát vagy szabályozási rendszerét kellene-e figyelembe venni. Ezekben a kérdésekben szükség lenne az Európai Bíróság esetjogára is. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a számos különböző módon nyújtanak határokon átnyúló szolgáltatásokat. Van, aki interneten árusít, van, aki elutazik egy másik országba, hogy igénybe vegyen ott egy szolgáltatást, olykor pedig a szolgáltató keresi fel ügyfele országát. Úgy vélem, hogy a szolgáltatások belső piaca, amelynek jogi keretei a származási ország elvén alapul, attól függően alakul, hogy mennyire lesznek világosak az idevágó intézkedések, egyrészt jogi, másrészt gyakorlati szempontból, és ezért lehet, hogy most még korai további intézkedéseket hozni. Ahogy a biztos úr nagyon helyesen mondta, ideje végre alkalmazni az elmúlt években végzett remek munkánk eredményeit. Elnök. − Amennyiben a kollégák közül bárki szeretne valamit rögzíttetni a jegyzőkönyvben, megteheti azt írásban a szavazási eljárás alatt. Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, barátom, és egykori e parlamentbeli kollégám, Konstantinos Hatzidakis úr nevében beszélek, akit, ahogy azt Lehtinen úr már említette, a görög kormány közlekedési miniszterévé léptettek elő. Szeretném megemlíteni, milyen nagyszerű munkát végzett a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban. Lényegében én vettem át a munkáját, amit gyakorlatilag az utolsó mozzanatok előtt hagyott itt. Szeretnék köszönetet mondani Lehtinen úrnak, mivel eddig még nem esett szó róla, hogy ez volt az első beszámolója, amelyet előadóként jegyez. Néhányan talán Önök közül is tudják, hogy ő különben kiváló író, ám nem hinném, hogy ez a jelentés a legjobb munkája. Talán nem bánja, ha ezt mondom. Tőle magától kaptam egy példányt Vér, izzadság és medvék című könyvéből, és azt gondolom, ezt a jelentést is vért és izzadságot nem sajnálva készítette el. Nagyon fontos beszámoló ez, de azt kell, hogy mondjam, hogy a magunk részéről nagymértékben egyetértünk a Kauppi asszony és Reding biztos asszony által képviselt vonallal. Olvashatunk itt néhány nagyon hasznos anyagot. De szeretném megnyugtatni a biztos asszonyt, hogy ha elolvassa a 22. cikket – amely véleményem szerint a kompromisszumok megfogalmazásának mesterműve –, amely felhívja a Bizottságot, hogy dogozzon tovább és nyújtson be egy értékelési munkaprogramot, örömére fog szolgálni, hogy azt látja majd, hogy valójában nem egy horizontális eszköz létrehozását kéri, csak egy munkaprogramot annak felmérésére, hogy szükség van-e ilyenre. Azt már Önök is megerősítették, amit, szerintem, sokan érzünk, – hogy tekintve a jelenleg folyó munkát, vagyis a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtását, a fogyasztóvédelmi vívmányokról szóló zöld könyvét, amelyet nemrégiben véleményeztünk, és amely végeredménye egy e területre vonatkozó horizontális eszköz létrejötte lesz, valamint az egyéb folyamatban lévő munkákat – amelyekről Jogi Bizottságbeli kollégám, Kauppi asszony, és ahogy tudom, Wallis asszony a későbbiekben még szólni fog – úgy vélem, jelen pillanatban még túl korai volna még további részletességű rendelkezéseken gondolkodni. Teljesen világos, hogy mindezeket nyomon kell követnünk, de a szolgáltatásokról szóló irányelv, amelyben rengeteg munkánk van, már maga is elég sok intézkedést tartalmaz. Az egyik módosítás, amelyet reméljük, hogy a tisztelt Ház holnap törölni fog, arra szólítja föl a Bizottságot, hogy készítsen önkéntes alapon működő magatartási kódexeket.

139

140

HU


Véleményem szerint ez nem a Bizottság feladata. És úgy vélem, támogatni fogják abbéli szándékunkat, hogy ezt töröljük. Mindemellett, ha megnézik a szolgáltatásokról szóló irányelv 37. cikkét, az valójában világosan kimondja, hogy a tagállamoknak, a Bizottsággal együttműködve, olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek ösztönzik a közösségi szintű magatartási kódexet megalkotását. Nem mintha már nem lenne ilyenünk. Így hát, szerintem ezt ki fogjuk venni, így én a következőképpen foglalnám össze a dolgot: úgy vélem, ez hasznosan hozzájárul a vitához, és jelentősen hozzájárul ahhoz az információmennyiséghez is, amelyet annak biztosítása érdekében építünk ki, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv teljes mértékben és idejében alkalmazásra kerüljön, minden hozzá kapcsolódó intézkedéssel együtt – különösen, például az olyan kérdésekben, mint a szolgáltatók egyablakos ügyintézési pontja, amely tájékoztatja őket a szolgáltatásnyújtáshoz szükséges követelményekről és információkról, valamint, reméljük, a magatartási kódexekről folyó munkáról is. Mindezek bevezetésével, úgy vélem, kialakíthatunk egy valóban hatékony és virágzó, és a fogyasztók hasznára váló szolgáltatási piacot. Anna Hedh, a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, először is hadd köszönjem meg kollégámnak, Lehtinen úrnak az általa végzett remek munkát. A szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadásával a szolgáltatások belső piaca világosabb szabályokkal rendelkezik arra vonatkozólag, miként lehet élni a szolgáltatásnyújtás szabadságával. Másfelől viszont a szolgáltatók kötelezettségeire nem vonatkoznak egyértelmű szabályok. Ez azt jelenti, hogy még a szolgáltatásokról szóló irányelv 2009-es minden tagállambeli bevezetése után is lehet, hogy olyan nyitott piacunk lesz, amelyben nem bíznak a fogyasztók. 2006-ban a fogyasztók csupán 6%-a vásárolt külföldről az interneten keresztül. A termékek vásárlására vonatkozó szabályok sokkal egyértelműbbek. A vállalkozásoknak, különösen a kis- és középméretű vállalkozásoknak szintén világosabb szabályokra van szükségük, mivel sokszor inkább úgy döntenek, hogy nem szolgáltatnak vagy nem árusítanak külföldre, ami viszont kisebb versenyt és magasabb fogyasztói árakat eredményez. A világos szabályozás mind a szolgáltatókat, mind a fogyasztókat ösztönözni fogják, hogy a határokon túlra merészkedjenek, és nyugodtan nyújtsanak, illetve vegyenek igénybe határon átnyúló szolgáltatásokat. Biztosítanunk kell, hogy a fogyasztóknak stabil alapokon nyugvó biztonságérzetük legyen, amikor a belső piacon vásárolnak, és hogy még esetleges viták esetén is könnyen jussanak segítséghez és jogorvoslathoz. Ahhoz, hogy ezt elérjük, több különböző intézkedésnek kell összeérnie. A jelentésben ezek közül szerepelnek, például, a szolgáltatókra vonatkozó önkéntes magatartási kódexek, valamint a határokon átnyúló alapokon szervezett együttes fellépés lehetősége a csalók és az olyan vállalkozások ellen, amelyek nem tartják tiszteletben a fogyasztók iránti elkötelezettséget. A fogyasztók szempontjából elfogadhatatlan, hogy kevesebb védelmet élvezzenek, ha határon átnyúló szolgáltatást vesznek igénybe, mintha bármilyen más terméket vásárolnak egy másik tagországban. Így a beszámolóban javasolt átfogó, horizontális eszköz szintén fontos eleme a fogyasztóvédelemnek, amelyet a határokon átnyúló szolgáltatások rendezésével igyekszünk fejleszteni. A fogyasztóknak ismerniük kell a jogaikat, amennyiben egy szolgáltatást késve vagy nem megfelelően teljesítenek. Ha a szabadságokat a szolgáltatókra vonatkozó világos kötelezettségek és erős fogyasztóvédelem egészíti ki, azáltal megerősíthetjük a fogyasztók bizalmát. És hadd ismételjem meg, a fogyasztóknak előnyt kell élvezniük. Elégedett és biztos fogyasztók nélkül sohasem lesz virágzó belső piacunk.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a szolgáltatásokról szóló irányelvvel természetesen még nincs kész minden, és bár a biztos asszony elemzésével nagyrészt egyetértek, azért van egy problémánk. Mégpedig a bizalommal kapcsolatban. Kissé olyan ez, mint a Northern Rock bank esete az Egyesült Királyságban az elmúlt néhány hét során. Mondhattak bármit, az ügyfelek továbbra is ott sorakoztak a bejárat előtt, visszakövetelve a pénzüket. Hasonló a helyzet a határokon átnyúló szolgáltatásokkal is. Mondhatunk bármit, a fogyasztók bizalma még mindig nem olyan nagy, hogy nyugodtan igénybe vennék ezeket a szolgáltatásokat. Meg kell találnunk a módját, hogy javítsunk ezen a helyzeten. Azok a képviselőtársak, akik az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó ideiglenes vizsgálóbizottság tagjai voltak, a saját szemükkel láthatták a bizalomhiány problémáját. Amit nem fogunk tudni oly módon kezelni, hogy visszanyúlunk olyan régebbi javaslatokhoz, amelyeket a 20 évvel ezelőtti problémák megoldására vezettek be. Most azokra a problémákra és helyzetekre kell megoldást találnunk, amelyekkel ma állunk szemben. A szolgáltatók kötelezettségeinek vizsgálatakor tulajdonképpen két dologgal kell foglalkoznunk: az alapvető szerződésjoggal és az alapvető szerződéses kötelezettségekkel. E tekintetben jelenleg is dolgozunk a Róma I-en, amelyet már Kauppi asszony is említett; ha ezt rendbe tesszük, már az is előrelépés lesz. Ezenkívül itt van a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálata; ha ezt is rendbe tesszük, ez szintén segíteni fog. Folyik a szerződésjogra vonatkozó közös referenciakeret előkészítése; amennyiben ezt is használni fogjuk, és a Bizottság sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy rávegye a tagállamokat ennek az alkalmazására, az szintén sokat segít majd. Így hát máris sok mindenünk van, amit felhasználhatunk a nemzetközi magánjog és a szabályozás közti kapcsolat rendezésére. Amire viszont nincs szükségünk – és ebben egyetértek Harbour úrral –, az az, hogy a Bizottság nem kötelező érvényű magatartási kódexeket gyártson. Használjuk azt, ami már jelen pillanatban is a rendelkezésünkre áll, illetve azt, amin jelenleg dolgozunk. Nyitva tarthatjuk a szemünket, és figyelhetjük, hogy tényleg szükségünk van-e még egy újabb, horizontális eszközre, de jelen pillanatban kétlem, hogy így lenne. Amivel még szintén foglalkoznunk kell, az annak a lehetősége, hogy jogot adjunk a fogyasztóknak arra, hogy a határokon átnyúlva is hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, és együtt, csoportként felléphessenek. Ez lehetne a mérleg másik karja a szolgáltatókkal szemben. Ez javítana a jelenlegi helyzeten, vagyis, hogy nem lehet a határokon átnyúlva hozzáférni az igazságszolgáltatáshoz – amit pontosan láttunk az Equitable Life ügyében is. Az emberek nem szeretik használni a „csoportos kereset” fogalmát, ahogy én sem szeretem, de egy kollektív európai jogorvoslati jog talán megteremtené azt a fogyasztói bizalmat, amelyben ez a kontinens jelenleg hiányt szenved. Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, az Európai Unió belső piacának fejlődése rendkívül fontos abból a szempontból, hogy kapcsolatokat alakít ki az Unió államai és polgárai között. A határokon átnyúló szolgáltatások verseny alapon történő fokozásához a kölcsönös bizalom növelésére van szükség, amelyet fogyasztóbarát politikával kell támogatni. E politika célja az kell, hogy legyen, hogy javítsa a határokon átnyúló szolgáltatásokat szabályozó jogi kereteket, valamint, hogy egyszerűsítse az eljárásokat, ezáltal fokozva a

141

142

HU


versenyt. De javítani fogja a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és emelni fogja azok színvonalát is, mindezt a költségek csökkentésével, ami minden európai fogyasztó javára válik. Ez a jelentés azzal járul hozzá e politika javításához, hogy felvet egy sor olyan kérdést, amely gátolja a piac dinamikus fejlődését. Ezek közé tartozik a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeit szabályozó egységes rendszer hiánya és az uniós dokumentumok e tekintetben történő kiegészítésének szükségessége. A jelentés ezenkívül kiemeli, hogy nem világos, mikor melyik intézkedést kell alkalmazni, ami a külföldi szolgáltatókat pszichikailag visszaveti; megemlíti, hogy a szolgáltatások igénybe vevőinek jogi védelme gyengébb, mint a szolgáltatóké; hogy nem ugyanazok az intézkedések szabályozzák a köz- és a magánszolgáltatásokat; hogy számos különféle előírás vonatkozik a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeire; és hogy hiányzik az ezen szolgáltatások védelméhez szükséges átláthatóság. Meg kellene fontolni a szolgáltatók minőségi bizonyítványának bevezetését, mivel ezzel növelni lehetne a szolgáltatások igénybe vevőinek bizalmát. A beszámoló konklúziói és javaslatai egybeesnek a Jogi Bizottság által megállapítottakkal. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy ilyen célratörő jelentést készített. Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, bár nekem sajnos még egyik könyvét sem volt szerencsém olvasni. Most azonban megjegyeztem, és az első adandó alkalommal pótolni fogom ezt a hiányosságot. Nagyon köszönjük a remek együttműködést, és nagyon köszönjük azt a sok erőfeszítést, amelyet e jelentés által érintett kérdések vizsgálatába fektetett. Kétségtelen, hogy már léteznek a belső piaci szolgáltatásokra érvényes jogi keretek, mint például a szolgáltatásokról szóló irányelv vagy a szakképesítések elismeréséről szóló irányelv, ám ezen irányelvek végrehajtása – mindkettőé! – hagy még némi kívánnivalót maga után. Ennélfogva úgy vélem, felettébb sajnálatos, hogy a Tanács nem képviselteti magát ma este. Mert ha képviseltetné, még egyszer világossá tehetnénk számára, hogy elvárjuk, hogy e két irányelvet a megadott határidőre végrehajtsák, és hogy a tagállamok munkáját ennek megfelelően felügyeljék. Mindazonáltal, szükség van további kezdeményezésekre, mégpedig – ahogy arra az előadó is rámutatott – a belső piacon belüli határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói bizalom növelése érdekében. Ezzel kapcsolatban már korábbi jelentések is vetettek fel lényeges kérdéseket. Roithová asszony arra mutatott rá jelentésében, hogy különösen az internetes árusítások terén sok még a deficit, és hogy a fogyasztóknak a határokon átnyúló szolgáltatások iránti bizalma ezen a téren még mindig nem éri el a kívánt szintet. Hasonlóképpen, Lehtinen úr is a szolgáltatók kötelezettségeire, valamint a fogyasztókat megillető jogi védelemre hívja fel a figyelmet jelentésében. És hadd térjek vissza még egy témához, amelyet két előző felszólaló is említett ma már, nevezetesen a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos kollektív jogorvoslati joghoz. A fogyasztók határokon átnyúló szolgáltatások iránti bizalmának megnyerése érdekében sürgősen szükségünk van ebbe az irányba mutató kezdeményezésekre, mivel ezt csak jogi helyzetük megerősítésével érhetjük el. Véleményem szerint mindkét jelentés – mind Roithová asszonyé, mind Lehtinen úré – fontos hiányosságokra mutat rá. A Bizottságnak mindkét jelentést komolyan figyelembe

26-09-2007

26-09-2007

HU


kell vennie munkája során ahhoz, hogy alaposan átvizsgálja, modernizálja és naprakésszé tegye a fogyasztóvédelmi vívmányokat. Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, elfogadtunk egy szolgáltatásokról szóló irányelvet, amellyel a luxemburgi Európai Bíróság kezébe adtuk a jogot, hogy döntsön arról, amiről már döntöttünk. Még nem tudjuk, hogy a tagállamok közti megállapodásokat kell-e figyelembe venni. Nem tudjuk, milyen mértékben lesznek engedélyezve a tagállami szinten megszabott minőségi követelmények. Nem tudjuk, hogy törvényes-e, ha egy tagállam meg akarja határozni, mely szolgáltatásokat szeretné állami, és melyeket magán ellenőrzés alá vonni. A jelentés ebből a szempontból éppúgy nem világos, mint maga a jogi helyzet. Várjuk, hogy megtudjuk a luxemburgi bíróktól, hogy megtarthatjuk-e a kórházainkat és egy sor olyan alapvető szolgáltatást, amelyek együttesen alkotják jóléti államunkat. Dániában minden polgárnak vannak szociális jogai. Ezeket a magas adókból finanszírozzuk, amelyek csökkentését csupán a dánok 7%-a szeretné. Úgy tűnik, a luxemburgi bírák most ennek a 7%-nak fognak kedvezni – de mi lesz a többséggel? Ki fogja felügyelni a döntéseink következményeit és megóvni a demokráciánkat? Nekünk rugalmas biztonsági rendszerünk is van, amely alapját a munkaerőpiac szereplői közötti önkéntes megállapodások adják. Hogyan tudjuk ezeket megvédeni? A szolgáltatásokról szóló irányelv bizonytalanságai és a vele kapcsolatos túlzott igazságügyi aktivitás a dán szociális modell lényegét fenyegeti. A Júniusi Mozgalom (June Movement) nagyon szívesen hozzájárulna olyan, minden szolgáltatásra vonatkozó, világos közös piaci szabályok megalkotásához, amelyek megfelelnek a piac számára, de nem szeretnénk a tagállamokat meggátolni abban, hogy demokratikus módon határt szabjanak annak, hogy miben dönthetnek a választók, és miben a kapitalisták. Petre Popeangă, az ITS képviselőcsoport nevében . – (RO) Elnök úr, amint azt tudjuk, a szolgáltatások szabad áramlása az egységes piac funkcionalitását és hatékonyságát döntően meghatározó négy alapvető szabadság egyike, az Európai Unió alapját képező első pillér egyik fontos eleme. Ez az egyik ok, amiért úgy vélem, hogy egyaránt fontos és szükséges elvégezni egy elemzést azzal kapcsolatban, hogy mennyit értünk el ennek az egységes piaci eszköznek a megvalósításában. Ez lényeges, mert az Európai Unió folyamatos gazdasági és szociális fejlődése nagyban függ a szolgáltatási szektortól, hiszen az igen jelentős mértékben, 70%-ban járul hozzá az Unió GDP-jéhez. Azért is lényeges, mert a határon átnyúló kereskedelem a szolgáltatások terén sokkal kisebb mértékű, mint az áruk terén, s ez a helyzet szintén hozzájárul ahhoz, hogy az unió polgárai bizalmatlanok az efféle termékek fogyasztását illetően. Mindezen érvek alapján támogatom, és a jelentés elfogadása mellett fogok szavazni. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az előadó által felvetett helyénvaló és értékes megoldásokkal kapcsolatban egy még tekintélyesebb elemzésre is szükség lett volna néhány újonnan csatlakozott ország, mint például Románia helyzete tekintetében, amelyek piaca sokkal kevésbé fejlett, mint az unió legtöbb tagállamának. Ebből a szempontból, úgy gondolom, a jelentésnek a nemzeti piacok fejlettségi fokának kiegyenlítésére vonatkozó célkitűzéseket is kellett volna tartalmaznia, mivel ez elengedhetetlen feltétele az egységes piac fejlődésének, és ebből kifolyólag a határokon átnyúló szolgáltatások szegmense fejlődésének is.

143

144

HU


Andreas Schwab (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak. A jelentést megelőző megbeszélések is gyümölcsözőek és érdekesek voltak, és ezek eredményének nagy része bele is került a jelentésbe. Sajnos azonban nem minden, ami felettébb sajnálatos, legalábbis az én nézőpontomból. A jelentés néhány helyen hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások belső piacának teljessége az Európai Unión belül messze elmarad az áruk belső piacától. Az én nézőpontom szerint ezt valódi tudományos vagy objektív bizonyíték nem támasztja alá, tekintve, hogy nem csak a szolgáltatásokról szóló irányelv áll rendelkezésünkre, hanem a szakképesítések elismeréséről szóló irányelv és több más, a szolgáltatási szektorra vonatkozó egyéb irányelv is. Másodszor, a belső piac szolgáltatási szektora sokkal heterogénebb, mint az áruké. Sok minden tartozik ide a másodrendű szolgáltatásoktól kezdve az egészség- vagy igazságügyi szolgáltatásokon át az olyan széles körű szolgáltatásokig, amelyeket a legnagyobb bankok és biztosítótársaságok nyújtanak. Mindezeket egy kalap alá venni, ami ebben a Házban gyakran megtörténik, véleményem szerint igen kockázatos. Úgy vélem – és erre már néhány előttem felszólaló is rámutatott – hogy mindenképpen hasznos lenne differenciált megközelítést alkalmazni. A harmadik pont, amely már többször felmerült, a kollektív jogorvoslat kérdése, amely nem valószínű, hogy relevánsabb kérdés lesz csak attól, hogy rendszeresen beszélünk róla. Ezzel kapcsolatban szerintem annyit mondhatunk, világosan és egyértelműen, hogy a Parlament azt várja a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, hogy a már létező, különféle európai modellek közül melyik válna leginkább az Európai Unió hasznára. Véleményem szerint erről a témáról nem is érdemes többet beszélnünk. Az egyes tagállamokban érvényes felelősségi rendszer – és ez volna mondandóm negyedik pontja – még mindig rendkívül összetett. Ezért van szükségünk a szolgáltatók kötelezettségeinek egységes rendszerére. Az e kötelezettségeket rendező jogrendszer tisztázása nagyobb versenyt fog generálni, ezáltal nagyobb választékot fog biztosítani a fogyasztók számára, de úgy hiszem – ahogy azt már néhány előttem felszólaló is elmondta –, hogy jelen pillanatban helytelen lenne egy újabb horizontális eszköz létrehozását kérni a Bizottságtól. Én mindenesetre egy efféle európai szintű felelősségi jog megalkotását illetően meglehetősen szkeptikus vagyok. Małgorzata Handzlik (PPE-DE). - (PL) Szeretnék gratulálni az előadónak a jelentéséhez, amely számos olyan problémára hívja fel a figyelmet, amellyel a fogyasztók a belső piacon szembesülnek. A jelentés nagyon helyesen felhívja a figyelmet arra, hogy nincsenek egyértelmű jogszabályok, valamint hogy bizonytalanság övezi a szolgáltatások biztonságosságát és minőségét. Utal az európai fogyasztók határokon átnyúló szolgáltatások iránti bizalmatlanságára is. Ezt a statisztikák is alátámasztják. 2006-ban csupán az európai fogyasztók 6%-a vásárolt külföldről az interneten keresztül. Ez a helyzet kedvezőtlenül hat a versenyre és a kis- és középméretű vállalkozások tevékenységére, valamint hozzájárul az illegális kereskedelem növekedéséhez. A tisztességtelen cégek ugyanis gyakran kihasználják a tagállamok jogrendszerei közti különbségeket, hogy becsapják az embereket. Az efféle helyzetek pontos felmérését követően tehát gyors lépésekre van szükség. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra a hónapokig tartó munkára, amelyet a szolgáltatásokról szóló irányelvnek, vagyis a fogyasztóvédelmi jogszabályok áttekintésének szenteltünk. És ahogy azt mindannyian tudjuk, a szolgáltatásokról szóló irányelvet 2009

26-09-2007

26-09-2007

HU


decemberéig minden tagállamnak végre kell hajtania. Az előadó által felhozott problémák nagy hányada bizonyára magától megszűnik az átültetési időszak végére. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv jelentősen javítja majd a fogyasztók jogait. Az irányelvnek köszönhetően a szolgáltatóknak alaposabb tájékoztatást kell majd nyújtaniuk a fogyasztóknak a felajánlott szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ezáltal a fogyasztók könnyebben, több információ alapján hozhatják meg döntéseiket. Ezenkívül a megfelelő intézmények is hatékonyabban védik majd a fogyasztók érdekeit. A szolgáltatásokról szóló irányelv ezenkívül számos világos kötelezettséget ró a szolgáltatókra, többek közt a konfliktusok kezelésére vonatkozólag is. Véleményem szerint nincs szükség további jogi eszközök bevezetésére, amíg a szolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezései hatályba nem lépnek. Véleményem szerint korai lenne egy új horizontális eszköz megalkotására felhívni a Bizottságot. És ugyanez érvényes a fogyasztóvédelmi jogszabályok teljes átvizsgálására is. A Bizottság már kiadott egy zöld könyvet a fogyasztóvédelmi jogszabályokról, és a kellő időben jogalkotási javaslatokkal is fog élni ez ügyben. Hölgyeim és uraim, vannak helyzetek, amikor a több jogszabály nem feltétlenül jelent jobb szabályozást. Jól tennénk, ha nem feledkeznénk meg erről. Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) A szolgáltatásokról szóló irányelvnek, amelyet 2009. december 28-ig minden tagállam nemzeti jogába át kell ültetni, jelentős hatása lesz a határokon átnyúló szolgáltatásokra. De ez az irányelv, sőt még a fogyasztói acquis felülvizsgálatáról szóló zöld könyv sem fekteti le a szolgáltatók alapvető kötelezettségeit, ezért üdvözlöm Lehtinen úr jelentését, amely kitér erre a kérdésre. A jelentés azt igyekszik biztosítani, hogy ne csak a fogyasztók, hanem a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó, illetve igénybevevő kis- és középvállalkozások is profitálhassanak a még nagyobb jogbiztonságból, az egyszerűbb eljárásokból és az alacsonyabb költségekből. Úgy vélem, hogy az európai szabványosítás kulcsszerepet játszik a kézműves, a kis- és középvállalkozások sikerességében, és hogy az európai szabványok uniós szinten való bevezetésével a tagállamok a szolgáltatások biztonságosságát támogatják és a fogyasztói jogok biztosítják a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ha a fogyasztók nem bíznak a szolgáltatások biztonságosságában és minőségében, pszichés korlátokat építenek maguk és a külföldi szolgáltatók közé, amely következtében nem is nagyon fognak igénybe venni határokon átnyúló szolgáltatásokat. És ha egy fogyasztó egyszer rossz tapasztalatot szerez, ezt a tapasztalatát gyakran az összes külföldi szolgáltatóra vonatkoztatni fogja. A fogyasztóknak lehetőségük van megoldani a túlnyomórészt az egyes tagállamok különböző eljárásainak eredményeképpen felmerülő problémáikat, egyrészt az Európai Fogyasztói Központok hálózatán, az ECC-Neten, valamint a határokon átnyúló fogyasztói viták rendezésére szolgáló, a pénzügyi szolgáltatások terén működő hálózaton, a FIN-NET-en keresztül. Ha pedig egy fogyasztó elegendő információval rendelkezik a belső piaci jogairól, ám hiába próbál élni velük egy másik tagállamban, a SOLVIT-tól várhat segítséget. Hölgyeim és uraim, üdvözlöm a tényt, hogy ez a jelentés elsősorban a fogyasztókra összpontosít, mivel ők a belső piac különösen alapvető és fontos elemét képezik. Közös célunknak kell tehát lennie, hogy olyan körülményeket teremtsünk a fogyasztók részére, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ugyanolyan bizalommal vásároljanak külföldről is, mint ahogy azt otthon teszik.

145

146

HU


Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, bár az EK-Szerződés garantálja a polgárok számára az országhatárokon túli szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést, csupán egy maroknyi szolgáltató és fogyasztó él a közös piac eme előnyével. A verseny alacsony mértéke ennélfogva megdrágítja a határ menti területeken nyújtott szolgáltatásokat, amelyek sokszor nehezebben is hozzáférhetők, mint az országon belüli szolgáltatások. A felmérések azt mutatják, hogy probléma nem a nyelvi korlátokban, hanem a jogszabályokban rejlik. Nem mindig világos, hogy mikor kell a származási ország, és mikor a fogadó ország jogszabályait alkalmazni. És sajnos, a származási ország elve ellenzőinek hála, annak a lehetőségét is elvesztettük, hogy ezt pontosabban definiáljuk a szolgáltatásokról szóló irányelvben. Itt Strasbourgban a származási ország elve említésétől való irracionális félelem is hozzákapcsolódik ehhez a jelentéshez, dacára annak, hogy számos foglalkozás esetében a szolgáltatónak nem is kell ismerniük a szomszédos ország jogszabályait ahhoz, hogy határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtsanak. Hamarosan lesz esetjog, amely véget vet az arról szóló vitáknak, hogy a fogyasztóvédelmi kérdésekben a nemzeti jog vagy a fogadó ország jogszabályai alkalmazandóak-e. Úgy vélem, Lehtinen úr beszámolója ebből a szempontból kiváló hozzájárulás a témához, mivel, véleményem szerint a szolgáltatók általános kötelezettségei megnevezésének közös megegyezésen nyugvó európai szabványokon kell alapulnia. Egyetértek azzal, hogy fogyasztóvédelmi szempontból a magán és közszolgáltatóknak ugyanolyan kötelezettségeknek kelljen megfelelniük. Szintén támogatom a tagállamok közti kommunikációs hálózatok finanszírozását, mert ez hozzájárul a hatékony ellenőrzéshez és a viták peren kívüli rendezéséhez. Biztos asszony, a határokon átnyúló szolgáltatások szabad mozgásának körülményei terén sokkal tartozunk az európai polgároknak. Ez a jelentés ezt részben törleszti. Az Európai Parlament politikailag támogatja a Bizottságot, hogy egyértelműen meghatározza a szolgáltatók kötelezettségeit, függetlenül azok származásától. Lehtinen úr jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság kiváló munkájáról tanúskodik. Viviane Reding, a Bizottság tagja . − Elnök úr, nagy figyelemmel hallgattam a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtóinak kötelezettségeiről szóló parlamenti jelentésről folyó vitát. Szeretném megköszönni a tisztelt Képviselőknek a hozzászólásaikat. Hadd emeljek most ki én is néhány fontosabb pontot. Először is, a Bizottság támogatja a jelentés azon célját, amelyről a Parlament holnap szavazni fog. Bennünket is aggaszt a szolgáltatások belső piacán tapasztalható fogyasztói bizalmatlanság. Szeretném hangsúlyozni, az információs társadalomért felelős biztosként, hogy ez az internetes szolgáltatásokkal kapcsolatos bizalmatlanság valóban nagyon lényeges kérdés, amelyet feltétlenül meg kell majd vizsgálnunk. Másodszor, ahogy már korábban is említettem, a Bizottság már számos kezdeményezést indított, amelyek célja a jelen helyzet orvoslása. Ezek közé tartozik a szolgáltatásokról szóló irányelv és a fogyasztói acquis felülvizsgálata. Az utóbbi egyébként kollégám, Kuneva biztos asszony munkájának is egyik legfőbb prioritása. Szeretném elmondani, hogy nagyon hálásak vagyunk a Parlament támogatásáért, és hogy szeretnénk arra ösztönözni a Parlamentet, hogy továbbra is járuljon hozzá a felülvizsgálati folyamathoz. Szeretnénk, ha a Parlamenttel együtt mihamarabb eredményekről számolhatnánk be.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Hogy konkrétan mire fogunk javaslatot tenni a következő hetek és hónapok során? Először is, az egyeztetés közben született válaszok összefoglalását október elején közzé tesszük a Bizottság honlapján. Majd lefolytatunk egy hatásvizsgálatot, egy 2008 második felében benyújtandó esetleges bizottsági javaslat előkészítéseképpen. Azok a képviselőtársak, akik alaposabban foglalkoztak ezzel a kérdéssel, bizonyára érdeklődéssel fogadják majd ezt. Harmadszor, a Bizottság egyetért abban, hogy támogatni kell a szolgáltatásokat biztonságosságuk tekintetében, mert nagyon fontos, hogy még jobban biztosítsuk a belső piac szolgáltatásainak egészségügyi és fizikai biztonsági aspektusait. A tagállamokkal együttműködve fel fogjuk hívni a figyelmet a nemzeti rendszerek esetleges hiányosságaira, illetve az értékelés szükséges végrehajtására. Támogatni fogjuk a fogyasztók tájékoztatására és tudatosságának növelésére irányuló kezdeményezéseket. Elő fogjuk segíteni a szolgáltatások biztonságával kapcsolatban a balesetekre és sérülésekre vonatkozó, fogyasztóknak szóló, már meglévő információkhoz való hozzáférést, és megemlíteném még az egyik legfontosabb dolgot, amelyet számos képviselőtársuk is említett: a kollektív jogorvoslathoz való jogot. A Bizottság tanulmányokat folytat és egyeztet az érintettekkel annak érdekében, hogy megvizsgálják egy erre a területre vonatkozó kezdeményezés lehetőségét. Egy valami azonban biztos, és ezt szeretném kiemelni: ez nem egy amerikai típusú kollektív keresetindítási lehetőség lesz. Végezetül, szeretném megköszönni az előadónak az általa végzett munkát, a Parlamentnek pedig azt, hogy ilyen fontos ügyként kezeli e kérdést. Biztos vagyok benne, hogy ez a parlamenti jelentés hozzá fog járulni a mi fogyasztók érdekében végzett munkánkhoz is. Elnök. − Biztos asszony, nagyon köszönjük az érdekfeszítő vitát, amelyben a hozzászólók több mint 50%-a nő volt, ahogy annak mindig lennie is kellene. A vitát lezárom. A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Bogdan Golik (PSE), írásban . – (PL) Szeretnék köszönetet mondani Lehtinen úrnak az alapos jelentésért. A szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac négy alapvető szabadságának egyike. Az elmúlt évek alatt a szolgáltatások szektora egyre nagyobb jelentőségűvé nőtte ki magát az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődése tekintetében, és mindeközben lényegi változásokon is keresztülment. Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés intézkedései és a szolgáltatásokról szóló irányelv nemzeti jogszabályokba való, jelenleg is folyó átültetése ellenére a szolgáltatások szabad mozgását a gyakorlatban még mindig gátolják adminisztratív rendelkezések, valamint a tagállamok jogrendszerei közti különbségek. Tekintettel a globalizációban gyökerező veszélyekre és kihívásokra és a szolgáltatási szektor e jelentésben is kifejtett hiányosságaira, különösen fontos, hogy lépéseket tegyünk a határokon átnyúló szolgáltatások előtt álló akadályok felszámolása érdekében. A fogyasztói bizalom hiánya és a vállalatok attól való vonakodása, hogy a saját országukon kívül is működjenek, korlátozzák a belső piacra jutást. A Bizottságnak sürgősen be kell vezetnie olyan mechanizmusokat, amelyek megkönnyítik a vállalatok, különösen a KKV-k

147

148

HU


számára, hogy előnyt kovácsoljanak a belső piac lehetőségeiből. A határokon átnyúló szolgáltatások kínálatára vonatkozó közösségi rendelkezéseket ezért ésszerűsíteni kell, és a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében minimális harmonizációs időszakot követően minőségi szabványokat kell bevezetni. A tagállamok közötti együttműködés erősítése, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése és a határokon átnyúló szolgáltatások megfelelő ellenőrzése elő fogja segíteni a határokon átnyúló tevékenységek fokozódását. A minőségi szabványok harmonizációja pedig mind a fogyasztói, mind a szolgáltatói oldalon erősíteni fogja a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos bizalmat. A határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések előmozdítása a szolgáltatások egységes piacának megfelelő működését fogja eredményezni, ezáltal teremtve meg a gazdaságilag egybetartozó belső piac alapjait. 16. i2010: Digitális könyvtárak (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Marie-Hélène Descamps jelentése, amelyet a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében készített, és amely témája az i2010: Digitális könyvtárak (2006/2040(INI)) (A6-0296/2007). És ismét, a vitában felszólalók több mint fele hölgy, akik közül az első maga az előadó, Marie-Hélène Descamps. Marie-Hélène Descamps, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az európai digitális könyvtár ötlete hat európai uniós állam- és kormányfőtől ered, akik egyetemes hozzáférést szerettek volna biztosítani az európai kulturális örökséghez, és meg akarták őrizni azt a jövő generációi számára. Ez a központi, európai projekt erősíteni fogja a valódi európai identitás kifejezését, és segítségével világszerte felvonultathatjuk kulturális és nyelvi sokszínűségünket. Ez a projekt, amelyhez hasonlóra nem volt még példa Európában, összeköti a múltat és jelent, és kapcsot teremt a kulturális és a digitális dimenziók között. Tökéletes válasz lesz arra a számtalan különböző kérdésre, amely manapság az új információs és kommunikációs technológiák révén kihat az emberekre. Az internet, amely az európai fiatalság harmadik legkedveltebb médiuma, valójában a tudáshoz és tanuláshoz való hozzáférés egyik legfőbb eszköze. Bár történt valódi előrelépés, a kulturális források digitalizálása és az interneten való közzététele ennek ellenére még mindig töredékes, és a tagállamok által alkalmazott különböző módszerektől függ. Ha azt szeretnénk, hogy ezek hatékonyak legyenek, és a lehető legtöbb emberhez elérjenek, alaposan össze kell hangolnunk a kulturális örökségünk hirdetésére és terjesztésére vonatkozó kezdeményezéseket. Ez volna az európai digitális könyvtár célja, amelyet a Bizottság úttörő kezdeményezésével, az „i2010: digitális könyvtárak”-kal támogat. A kezdeményezés első része, nevezetesen a 2005. szeptember 30-i bizottsági közlemény, három főbb aspektust emelt ki: a digitalizálást, az online hozzáférést és a digitális tartalom megőrzését. A Bizottság hozzálátott, hogy megvizsgálja, milyen technikai, jogi, szervezeti és pénzügyi kihívásokkal kell szembenézni egy ilyen volumenű projekt kivitelezése során. Ezzel egy időben nyilvános online egyeztetést indítottak, és egy magas szintű szakértői csoportot is felállítottak. Mindezek alapján a Bizottság 2006. augusztus 24-én ajánlást fogadott el a digitalizálásról, az online elérhetőségről és a digitális megőrzésről, amelyben felhívja a tagállamokat a digitalizálás felgyorsítására, valamint a valódi összhang elérése

26-09-2007

26-09-2007

HU


érdekében az erőfeszítéseik összehangolására. 2006. november 13-án a Tanács egyhangúan elfogadta ezeket az ajánlásokat. Most tehát az Európai Parlamenten a sor, hogy megadja a jelet, hogy ez a kivételes projekt valóra válhasson. Egy efféle vállalkozást csak szakaszonként lehet kivitelezni. A kulturális anyagok minden kategóriájának koncepcionális és technikai szervezése mellett, eleinte azokra a könyvtárainkban rendelkezésre álló anyagokra kell koncentrálnunk, amelyek már nem állnak szerzői jogvédelem alatt; ezeket egyetlen, közvetlen soknyelvű hozzáférési ponton keresztül kell elérhetővé tennünk. Könyvtáraink nagy előnye, hogy már most európai szinten vannak koordinálva a 2005-ben az országos könyvtárak által felállított Európai könyvtáron (TEL) keresztül, amely máris óriási mennyiségű nyilvános honlapokon elérhető, ezáltal azonnal használható digitalizált munkát tartalmaz. A második szakaszban, a projekt sikerének elősegítése érdekében, a könyvtárnak a nyilvános honlapokon elérhető anyagok mellett jelenkori anyagokhoz is hozzáférést kell biztosítania. Lényeges, hogy ezen a téren minden döntést az érintettekkel egyeztetve kell meghozni. A szerzői és az egyéb alkotói jogok védelme elengedhetetlen az európai kreativitás fenntartása és védelme szempontjából. Ha azt szeretnénk, hogy ez a projekt olyan sikeres legyen, amilyennek szánjuk, akkor koherens gazdasági alapokra kell helyeznünk. A jelentés ennélfogva azt javasolja – a szerzői jogok tulajdonosai egyetértésével –, hogy az európai digitális könyvtár felhasználói böngészhessenek az interneten, bármilyen digitális dokumentumot megkereshessenek, függetlenül annak státusától, de míg a nyilvános domaineken lévő anyagok ingyen és teljes terjedelmükben elérhetők lennének, a szerzői jogvédelem alatt álló munkákból csak rövid kivonatok lennének hozzáférhetőek. Ezen túlmenően, azokat a felhasználókat, akik teljes terjedelmében szeretnének átolvasni egy bizonyos munkát, vagy szeretnének hozzáférni egy védett dokumentum egészéhez, a rendszer biztonságos digitális terjesztésre specializált magán oldalra irányítaná, ahol a szerzői jogok tulajdonosának járó méltányos díj megfizetése ellenében többféle lehetőség közül választhatnának. Egy efféle könyvtárat továbbá úgy kell megszervezni, hogy mindenkoron megbízható és minőségi anyagokhoz lehessen rajta keresztül hozzáférni. A jelentés ennek érdekében felhív egy irányítóbizottság felállítására. Ez a bizottság, amelyben döntő szerepet kapnának a kulturális intézmények, határozná meg az európai digitális könyvtár prioritásait és a működésére vonatkozó útmutatásokat, továbbá gondoskodna a könyvtár tevékenységeinek összehangolásáról, irányításáról és felügyeletéről. Végül ahhoz, hogy minden európai kultúra elérhetővé váljon, a többi kulturális intézménynek és ágazatnak – így a levéltáraknak, múzeumoknak, moziknak, audiovizuális művészeteknek és az egyetemeknek – is minden munkaszakaszban be kell kapcsolódnia a projektbe. Ezúton alakíthatjuk ki a sokszínűségében egységes Európa arculatát. Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Kulturális és Oktatási Bizottságban helyet foglaló minden kollégámnak, különösen Weber és Graça Moura uraknak a jelentés elkészítéséhez nyújtott támogatásukért és közreműködésükért. Továbbá a Bizottságnak is szeretném megköszönni, hogy ilyen hatékonyan működött közre e dokumentum előkészítése során. Viviane Reding, a Bizottság tagja . − Elnök úr, ez egy nagyszerű jelentés, és Descamps asszony bizottságbeli kollégáival egyetemben kiváló munkát végzett.

149

150

HU


A digitális könyvtárak kezdeményezés remek példája annak, hogyan tud Európa konkrét projektek révén hozzájárulni nemcsak a gazdasági növekedéshez, hanem az élet minőségéhez is. Az európai kulturális és tudományos örökség interneten való hozzáférhetővé tételével különböző kultúrákba is eljuttathatjuk azt, s a modern technológiák felhasználásával ledönthetjük a ma még fennálló falakat. Nagy örömmel tölt el, hogy ez a kezdeményezés, amelyet tagállamaink nemzeti könyvtárai indítottak útjára, s amelyet az Európai Bizottság oly sok év alatt fejlesztett tovább, ekkora hangsúlyt kapott, és az EU politikai erőinek legmagasabb szintű támogatását élvezi. Nagyon helyeslem ezt a támogatást; állam- és kormányfőink helyesen teszik, hogy támogatják ezt a kezdeményezést, mert igazi kincs rejlik a könyvtárainkban, levéltárainkban és múzeumjainkban. Nem csupán a könyvekre gondolok; ott vannak az újságok, az archív felvételek és a filmek is. Ez egy soknyelvű, multikulturális vagyon. S tudva azt, hogy mindezen értékeknek eddig csupán az 1%-át digitalizálták, azt is felmérhetjük, mekkora munka vár még ránk. Ez a munka két okból szükséges. Az első az, hogy az akadályok leküzdésével hozzásegítsük az embereket a tanuláshoz, a munkához vagy ahhoz, hogy élvezetüket leljék a saját kultúrájuk által létrehozott művekben, vagy közös európai történelmünk eredményeiben, valamint, hogy lehetővé tegyük kulturális intézményeink ezen tartalmainak hozzáadott értékkel bíró szolgáltatások és termékek révén történő újrafelhasználását. És ez az a pont, ahol az ipar is bekapcsolódik. Ezért kell, hogy a Bizottság kezdeményezésének célja az európai digitalizált kulturális örökséghez való közös, soknyelvű hozzáférési pont létrehozása legyen. Ezt ugyanis egyedül nem tudjuk megvalósítani. Ehhez minden európai ország többféle kulturális intézményének közreműködésére szükség lesz. Örömmel látom, hogy mindez már formálódik, és kezd hivatalossá válni egy olyan jogi testület létrehozása révén, amely növelni fogja az európai digitális könyvtár intézkedési jogkörét. A közös hozzáférési pont 2008-ban létrejön. A rákövetkező években pedig fokozatosan nőni fog digitális könyvtár tartalma, ahogy egyre több könyvtár, levéltár, audiovizuális archívum és múzeum teszi majd közzé saját digitalizált gyűjteményét. Annak is nagyon örülök, hogy a Parlament jelentése nemcsak a végeredménnyel foglalkozik, hanem kitér a kívánt végeredmény eléréséhez szükséges feltételekre is. Vagyis, hogy milyen fontos a digitális könyvtárak kezdeményezés egyik szerves része, a kulturális örökségünk interneten való közzététele érdekében az általános körülmények javítása, valamint az, hogy a tagállamok még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek anyagaik digitalizálása érdekében. És világos leszek: nem elég rendezni egy óriási kulturális eseményt, ahol az állam- és kormányfők zengzetes beszédeket tartanak, ha ezután hazamennek, és megnyirbálják a költségvetést. Ez nem történhet meg! A szavakat tetteknek kell követniük! Szeretném, ha a Parlament lépne, és a segítségünkre lenne e csodás projekt valóra váltásában. Én vagyok az elnöke a digitális könyvtárakkal foglalkozó magas szintű munkacsoportnak, amely eltökélten dolgozik e témában. Annak is tudatában vagyunk, hogy a digitális anyagok megőrzése a jövő egyik legfontosabb kérdése lesz. Ezért is vagyok boldog, hogy a Tanács jóváhagyta a Bizottság európai digitális könyvtárral kapcsolatos álláspontját, és hogy a Parlament is segít bennünket, hogy ebben az irányban haladhassunk tovább, és politikai súlyát latba vetve támogatja célkitűzésünket. Vasco Graça Moura, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, szeretettel gratulálok Descamps asszonynak csodálatos beszámolójához. Ez a dokumentum

26-09-2007

26-09-2007

HU


rendkívül jelentősen hozzájárul a digitális technológia és a kulturális örökség kapcsolatának kérdéséhez. Felszólít a nemzeti intézmények, különösen a könyvtárak, s a jövőben majd további intézmények erőfeszítéseinek összehangolására. Nagyon gyakorlatiasan azokkal a munkákkal indít, amelyek már most nyilvánosan hozzáférhetőek. Javaslatot tesz az együttműködések hatékony kihasználására, a legjobb gyakorlatok cseréjére, minden érintett között, a folyamat minden szintjén. Felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a projektet, és hogy találjanak módot annak elkerülésére, hogy anyagaikat többszörös erőfeszítéssel digitalizálják. Mindenféle erőfeszítés összehangolására szólít fel. A Descamps-jelentés e jogalkotó testület kiemelkedő mozzanata lesz a legmodernebb technológia és az évszázados európai kultúra kapcsolata szempontjából. Amikor az európai kultúráról beszélünk, egyetemes kultúráról is beszélünk egyben. És ez nem csak azért van így, mert az európai kultúra megérdemli ezt a minősítést, hanem azért is, mert az európai kultúra sokfélesége olyan teljesen nyitott rendszert alkot, amelynek természetesen kedvező következményei lesznek a projekt előrehaladtával. Ez a projekt is fokozatosan alakult ki. Soviniszta eszmeként indult, amely versenyre akart kelni a Google-lel, de számos különböző változtatás nyomán újrafogalmaztuk, mégpedig ésszerűbb, gyakorlatiasabb és produktívabb formában. Ez már nem ugyanaz, amit a Financial Times korábban „a céltalan és szükségtelen nacionalizmus zengzetes esetének” nevezett. Az európai digitális könyvtár azért különbözik más megoldásoktól, mert európai uniós projekt, mert minden könyvtárhoz el szeretne érni, mert szándékaink szerint a már meglévő kezdeményezésekre alapul, és mert célja, hogy az európai kulturális örökség minden kategóriáját felölelje, anélkül, hogy csak a nyomtatott anyagokra korlátozódna. Biztos, hogy számos problémával kell még megküzdenünk: finanszírozó partnereket kell találnunk a magánszektorban; amennyire lehet, el kell kerülnünk, hogy a különböző tagállamokban más-más arányban digitalizálják az anyagokat; meg kell oldanunk bizonyos technikai problémákat a digitalizált anyagokhoz való hozzáférés koordinálásával kapcsolatban; meg kell őriznünk a digitalizált tartalmakat; meg kell oldanunk a képes dokumentumok meta-információinak kiszűrésére alkalmas integrált keresőmotorok, valamint a szöveges dokumentumok közvetlen kereshetőségének kérdését; megoldást kell találnunk a tartalmak közti átjárhatóságra, és a már létező, szerző és cím alapján történő keresés mellett lehetővé kell tenni a tárgy- vagy kulcsszó alapján történő többnyelvű keresést. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az intézmények közti tapasztalatcsere alapvető fontossággal bír majd, különös tekintettel az amerikai intézményekre, valamint hogy az erős kutatási és fejlesztési komponens elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy a projekt eredményesen működjön. Mindezek fényében tehát a Descamps-jelentés elfogadásával a Parlament óriási lépést tesz a jövő felé, akár nők alkotják a padjaiban ülők többségét, akár bizonyos arányban ülnek itt nők és férfiak, elnök úr. Elnök. − Ó, de a hölgyek nagyon örülnek, hogy Ön férfi! Christa Prets, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, 2010. mindjárt itt van. Tekintettel arra, hogy a jelentés címe „i2010: egy európai digitális könyvtár felé”, ez azt jelenti, hogy még rengeteg a teendőnk, és véleményem szerint eddig csak halogattuk a dolgot. Örömömre szolgál, hogy Descamps asszony ilyen remek jelentést készített, amely kijelöli az előre mutató utat, és rámutat, hogy mit lehet, és mit kell tennünk. Most azonban mindnyájunknak tennünk kell azért, hogy mozgásba hozzuk a dolgokat. Ez a jelentés kihívás és válasz is egyben az új technológiákkal, az új tudás- és

151

152

HU


információmenedzsmenttel, és mindenekelőtt az ifjúság tanuláshoz, információhoz és tudáshoz való hozzáférésével kapcsolatban. Ezen a téren elég nagy a behoznivalónk, és ami engem illet, úgy vélem, igencsak fel kell gyorsítanunk a folyamatokat. Ez a projekt nem csupán a kulturális örökségünk megőrzéséről és megóvásáról szól. Minden egyes nap új dolgokat szül, amelyeket hozzá kell adnunk az egyenlethez, hiszen elég, ha tegnap fedeztek fel vagy írtak le valamit, az holnap már a kulturális örökségünk részét képezi. Ez azt jelenti, hogy rengeteg a behoznivalónk. Ám emellett folyamatosan előre is kell néznünk, és lépést kell tartanunk a legújabb fejleményekkel. Rendkívül fontos lesz tehát a folyamatok koordinálása, és – ahogy az már elhangzott – az országok arra való ösztönzése, hogy nemzeti érzékenységüket félretéve együtt mozduljanak, és lépjenek előre a kulturális örökség megőrzését szolgáló európai sétányon. Vannak nehézségek, amelyeket le kell küzdenünk. Először is a pénzügyi hiánnyal kell szembenéznünk. A biztos asszonynak igaza volt ezzel kapcsolatban. A miniszterek és elnökök mind nagyszerűen beszélnek, és mind nagyon büszkék kulturális sokszínűségünkre, de amikor a finanszírozásra és a végrehajtásra kerül a sor, gyorsan visszavonulót fújnak, és fátylat borítanak a büszkeségükre, amelyet addig oly nagyon hirdettek. Véleményem szerint a szerzői jogok védelme is nagyon fontos, ezért szükség lesz az írók, a kiadók és minden érintett közreműködésével létrehozandó megállapodásra arra vonatkozólag, hogy egy bizonyos díj ellenében felkerülhessenek az internetre, és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek az információk. Úgy vélem, ezzel kapcsolatban még sok mindent át kell gondolnunk. Bizonyára nem lesz könnyű feladat; a javaslatok azonban már előttünk vannak, és minden ország sokat nyerhet általuk. Meggyőződésem, hogy holnap kedvező fogadtatásban lesz része ennek a jelentésnek. Véleményem szerint nemcsak azért kell használnunk az új technológiákat és nemcsak azért kell támogatnunk ezt a projektet, hogy saját magunk, európaiak számára megkönnyítsük a kultúránkhoz való hozzáférést, hanem azért is, hogy eljuttassuk azt messze, szerte a világba. Jolanta Dičkutė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Hölgyeim és uraim, ahogy azt a Bizottság kezdeti dokumentumában is olvashatjuk, az európai digitális könyvtár Európa gazdag örökségére épít, ötvözve a kulturális és nyelvi szempontból változatos környezetet az új technológiai eredményekkel és üzletviteli megoldásokkal. Az integráció kontextusában szép és üdvözlendő, és igen ambiciózus cél ez. Az ideális célok elérése mellett azonban nem árt, ha tárgyilagosak és nagyon figyelmesek maradunk, és felkészülünk mindazokra a próbatételekre, amelyekkel e folyamat során elkerülhetetlenül szemben találjuk majd magunkat. A digitális könyvtárak létrehozása kapcsán felmerülő problémák általánosak, függetlenül attól, hogy különféle módokon írják le őket. A technikai infrastruktúra, a digitalizált források létrehozása, maga a digitalizálás, a szerzői jogok azonosítása, a tartalmak megőrzése és a dokumentumok megőrzése olyan kérdések, amelyek fejlődés szemléletű és lényegi döntéseket igényelnek. A virtuális szolgáltatások nyújtásának képessége és az ezek végrehajtását célzó projektek mindenféle könyvtár szempontjából releváns kérdések. Az azonban nyilvánvaló, hogy a digitális anyagok, legyenek azok szövegesek, vagy tartalmazzanak vizuális vagy audio-információt, újfajta tartalmuknál fogva tágítják a könyvtárak hagyományos funkcióit. Egy hagyományos könyvtár anyagaihoz való hozzáférést, például, meghatározza a könyvtár

26-09-2007

26-09-2007

HU


nyitvatartási ideje, amely általában hosszabb, mint más közintézményeké. Egy virtuális könyvtárhoz viszont bármikor hozzáférhetünk, hiszen nincs fizikai ajtó, amely elválasztaná az információt és annak felhasználóját. Az információhoz való hozzáférést a szerver működési ideje határozza meg. A könyvtárosok alkalmazhatják hagyományos szaktudásukat és ismereteiket a virtuális szolgáltatások tervezéséhez, ezek azonban nem elegendőek. A digitális könyvtárak a harmadik évezred jelensége, ezért nem elegendő, ha csupán a ma szükséges speciális tudást mérjük fel, azzal is tisztában kell lennünk, mire lesz szükség a jövőben, hiszen a technológiák folyamatosan változnak. Nem olyan fontos, hogy tökéletesen ismerjünk bizonyos technológiákat, hiszen bármely rugalmas és érett alkalmazott képes arra, hogy elsajátítsa a saját munkájához szükséges ismereteket, és megszerezze a szükséges tapasztalatot. Az én hazámban, Litvániában, a litván örökség információs technológiák segítségével történő hosszú távú megőrzését jogszabályok által biztosították. A problémát azonban nem oldja meg a kollektív emlékezet megőrzésére hivatott intézmények (könyvtárak, múzeumok, levéltárak) tevékenységének összehangolása. Ma még sem Litvánia, sem más országok polgárai nem tudják kihasználni a digitális könyvtárak által nyújtott összes szolgáltatást. Remélem azonban, hogy a mai döntés ezeket a folyamatokat is felgyorsítja majd. Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, Umberto Eco azt mondta, hogy aki könyvet olvas, az kétszer él. Descamps asszony jelentése jól összefoglalja a kulturális és oktatási kérdések modern megközelítését. Erre saját jelentésemben is utaltam, amelynek témája a jövőbeli regionális politikának az Európai Unió innovációs kapacitásához való hozzájárulása volt. Ahogy Gutenberg találmánya annak idején fordulópontot jelentett az emberiség fejlődésében, úgy napjainkban az internet hozott magával egyfajta kulturális forradalmat. S amiről szó van, az nem más, mint az emberiség Európában, sőt, a világban található szellemi és anyagi örökségének kincseihez való széles körű hozzáférés. Az anyagi örökségek közé taroznak napjaink alkotásai csakúgy, mint a különböző kultúrák és nyelvek hosszú évszázadokra visszatekintő emlékei. Ezzel kapcsolatban természetesen a szerzői és egyéb jogok kérdése is felvetődik. Tudom, hogy már számos tagállamban sok mindent elértek e témával kapcsolatban, és sokat tett az ügyért, például, a Lengyel Nemzeti Könyvtár is. Szeretném most megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a szélessávú internet-hozzáférés kiterjesztésének fontosságára. Úgy vélem, meg kell találnunk a módját, hogy uniós forrásokból társfinanszírozás keretében támogassuk a digitalizálást. Végezetül hadd idézzem Goethe-t, aki azt mondta, hogy egy jó könyv elolvasásával mindig úgy érzi, hogy új barátra tesz szert. Gondoljanak csak bele, mennyi jó barátot szerezhetünk az európai digitális könyvtár segítségével! Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (ES) Elnök úr, a Bizottság három alapvető tengelyt határozott meg, amelyek mentén a digitális technológiában rejlő lehetőségek kihasználhatók: az online hozzáférést, az analóg gyűjtemények digitalizálását és a digitális tartalmak megőrzését és tárolását. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ami a digitalizálást illeti, köztudott, hogy a Bizottság tavaly augusztusi ajánlásában arra kérte a tagállamokat, hogy tevékenységük koordinálásával gondoskodjanak az európai szintű összhangról. A Tanács egyhangúlag támogatta az ajánlást, de itt szeretném

153

154

HU


megragadni az alkalmat – és sajnálom, hogy a Tanács ma nem képviselteti magát –, és egyrészt érdeklődni a Bizottságtól, hogy milyen valódi előrelépést tettek e téren a tagállamok, másrészt szeretném megtudni, hogy vajon megfelelő módon figyelembe vették-e azokat a nem állami szerveket, amelyek, mint tudjuk, a legtöbb decentralizált államban a kultúráért felelősek. Ami egy másik aspektust illet, mégpedig az online hozzáférést, ahogy már említettem, mindannyian egyetértünk, hogy a digitális könyvtárnak egy soknyelvű felületen kell elérhetőnek lennie, amelynek tartalmát biztosítani kell. Igazán nagy öröm, hogy a digitális könyvtár honlapjára lépve azt látni, hogy a Közösség 23 hivatalos nyelve mellett izlandiul és szerbül is olvasható az oldal tartalma. Ma ünnepeljük a Nyelvek Európai Napját, amely létrejöttében Önnek is nagy szerepe volt, Reding asszony. Ahogy Ön is számtalan alkalommal elmondta már, biztos asszony, nincsenek nagy és kis nyelvek; minden nyelv egyformán hozzájárul Európa kulturális gazdagságához. Így hát nagyon szeretném, ha azt láthatnám, hogy erre a digitális könyvtárban is történik némi utalás, sőt, hogy megjelenik benne az olyan nyelvekre vonatkozó tartalom is, amelyek – ahogy az én anyanyelvem is – nem tartoznak az Európai Unió hivatalos nyelvei közé. Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (CS) Hölgyeim és uraim, amikor Cézár egyiptomi inváziója idején leégett Alexandria könyvtára, az emberiség által addig felhalmozott irodalmi alkotások jelentős része örökre semmivé lett. Úgy vélem, soha többé nem történhet semmi hasonló, hála a digitális könyvtárak létének. Üdvözlöm, hogy az előadó ennyire komplex módon közelítette meg a témát. Én a Cseh Köztársaságban élek, ahol a prágai Országos Könyvtárban egy ideje már sikerrel zajlik a digitalizálás. Mivel a tagállamoknak is megvan a maguk országos könyvtára, logikus, hogy az Európai Uniónak is legyen egy ehhez hasonló intézménye, mégpedig olyan, amely a legújabb technológiák szerint működik. És nem csak arról van szó, hogy végig kell járni az európai integráció feladata által megszabott lépéseket; ez egy gyakorlati kérdés. Egyre több könyvet adnak ki manapság. Ilyen óriási mennyiségű irodalmat pedig képtelenség egy helyen tárolni a számítástechnika segítsége nélkül. Ez óriási feladatot jelent. A tervek szerint az európai digitális könyvtár felszívja a digitális formában már meglévő anyagokat, és hogy rajta keresztül elérhetővé válnak a szerzői joggal már nem védett irodalmi alkotások. Az irodalmi alkotások mellett a műszaki, jogi, zsurnalisztikai és audiovizuális alkotások is helyet kapnak. Egy efféle egyetemes, mégis viszonylag egyszerű rendszer felállítása érdekes feladatnak ígérkezik a digitális technológia szakértőinek számára. Biztos vagyok benne, hogy az európai digitális könyvtár bevezetésével le fog egyszerűsödni a kereszthivatkozások végtelen sora és az internet virtuális hálózatán folytatott keresések bonyolultsága, miközben a digitális könyvtár hatalmas könyvtárrá válik majd, amelyet – képletesen szólva – otthon tarthatunk. Természetesen ennek is megvannak a maga kockázatai. Vajon még inkább számítógép-függővé tesz majd bennünket a digitális könyvtár, és veszélybe sodorja a nyomtatott könyvek létét? Megtörténhet, bár én azért nem tartom ezt túl valószínűnek. A hagyományos könyv kultúránk szerves részét képezi, csakúgy, mint a színház vagy a képzőművészet. Olyasmit nyújt, amire a digitális könyvtárak sosem lesznek képesek: közvetlen kapcsolatot az olvasóval.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a British Library gyökerei 1753-ig nyúlnak vissza. Olyan dokumentumokat őriz, amelyek akár i.e. 300-ból származnak. A British Museum és a brit könyvtárak olvasótermeiben olyan hírességek tanultak, mint Karl Marx, Oscar Wilde, Mahatma Gandhi, Rudyard Kipling, George Orwell, George Bernard Shaw vagy akár Vlagyimir Lenin is. Kíváncsi lennék, ők vajon mennyi ihletet merítettek volna az internetből?! Kétlem, hogy ez a csodás lehetőség, amely korábban soha nem látott mértékben tárja elénk a Brit Birodalom és a világ minden sarkából – sőt, még azon is túlról – származó munkák gyűjteményét, ugyanolyan kincsnek fog számítani, miután az EU bejárta az utat, amelyre a korábbi Euro-föderalista elképzelések is jutottak, Nagy Károlytól az elmúlt két évszázad politikai rémálmaiig. Sok szerencsét, Descamps asszony, a digitális könyvtárához, de ezen a téren, ahogy sok más téren is, én a magam részéről inkább annak az örökségnek a megóvására, megőrzésére és fejlesztésére koncentrálnék, amelyre oly büszke vagyok, ahelyett, hogy a bukott államok romjaiból születő új államot cicomázgassam. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Elnök úr, tisztelt kollégák, szeretném kiemelni, hogy üdvözlöm a Bizottság és Descamps asszony digitális könyvtárakról szóló jelentését, amelyet lényeges és időszerű hozzájárulásnak tartok a digitális információ későbbi generációk számára való megőrzése szempontjából. Való igaz, hogy mára az internet a tudáshoz és a tanuláshoz való hozzáférés egyik legfőbb eszközévé vált. A digitális könyvtárak bizonyára számos kutató, diák, tanár és – mint speciális helyzetű csoport – fizikai fogyatékossággal bíró ember hasznára válik majd. Tökéletes tehát a kezdeményezés a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évében. De szeretném felhívni a figyelmet egy olyan aspektusra, amelyet alaposan meg kell vizsgálni, bármiféle döntés meghozatala előtt. A köz- és magánszféra együttműködése, valamint az európai kulturális örökség digitalizálásának a magánszférából történő támogatása a jelenlegi állás szerint a rendszer lényeges eleme. Gondoskodnunk kell róla, hogy az e téren hozott új szabályozások ne sodorják veszélybe a jelenlegi rendszer előnyeit, különösen a tudományos információk tekintetében. Így például, biztosítanunk kell a szakértői értékelési mechanizmus felügyeletét. A szakértői értékelés az a folyamat, amely során egy tudományág független szakértői kritikai szempontból értékelnek egy kutatásról beszámoló tudományos dolgozatot. A szakértői értékelési rendszer elengedhetetlen a tudományos közösség számára, hiszen lényeges minőségellenőrzési mechanizmusként hatással van a kutatók tudományos karrierjére. Azt a lehetséges forgatókönyvet is el kell kerülnünk, hogy a nyílt hozzáférés veszélybe sodorja a tudományos kutatások bevett, tudományos folyóiratokon keresztüli terjesztését. További megvizsgálandó kérdés, hogy okoz-e mindez kárt a kisebb kiadók folyóiratainak profitabilitása szempontjából. Röviden, a jelenlegi rendszert számos érintett könnyen hozzáférhetőnek, hatékonynak, költséghatékonynak és magas minőségűnek tartja. Meg kell arról győződnünk, hogy a hatások – különösen a kutatók szempontjából – kedvezőek lesznek, és mindenképpen el kell kerülnünk, hogy mindez kedvezőtlen következményekkel járjon, főképp azokra nézve, akiknek éppen segíteni szeretnénk. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, az ötlet, hogy egy minden felhasználó által ingyenesen hozzáférhető, rengeteg anyagot tartalmazó internetoldal

155

156

HU


létrehozásával létrehozzunk egy európai digitális könyvtárat, meglehetősen ambiciózus elképzelés. A könyvtár egy soknyelvű felületen keresztül lenne elérhető, ezáltal könnyítve meg a kívánt anyaghoz való hozzáférést. Általa minden egyes polgár a saját anyanyelvén is elérhetné a világ kultúrájának akár legkevésbé ismert alkotásait is. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e kezdeményezéssel kapcsolatban még egy fontos kérdés felvetődik: nevezetesen az, hogy az internethez való hozzáférést és a világ kulturális örökségéhez való kapcsolódást mindenki számára lehetővé kell tenni – a vidéki térségek és a szigetek lakói számára, valamint a mozgásukban korlátozottak számára is. A kulturális anyagok minden kategóriájához – ideértve a szerzői és szomszédos jogok védelme alatt álló műveket is – való hozzáférés szintén fontos probléma lesz. Bízom benne, hogy a kellő időben technológiai befektetések által ez is megoldható lesz. Descamps asszony nagyon kiegyensúlyozott jelentést készített. Véleményem szerint megérdemli a támogatásunkat. Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, biztos asszony, az előttem szólóakhoz hasonlóan én is szeretnék gratulálni az előadónak nagyszerű jelentése elkészítéséhez. A jelentés az Európai Parlament világos üzenetét közvetíti, miszerint támogatja az európai digitális könyvtár létrehozását. Örömömre szolgál, hogy emlékeztethetem a tisztelt Házat, hogy Lengyelország is részt vett az ötlet felkarolásában. Hazám is képviseltette magát a között a hat állam- és kormányfő között, akik útjára indították az elképzelést. A jelentés meggyőző érveket sorakoztat föl a projekt fokozatos bevezetése mellett. A kulturális örökség különböző kategóriáinak fokozatos bevonását javasolja, ideértve a szerzői és szomszédos jogokkal védett dokumentumokat is, a szellemi tulajdonra vonatkozó jogi korlátozások mindenkori betartásával. A javaslatban szereplő elképzelés, mely szerint a könyvtárakon kívül a kultúra terjesztésében részt vevő egyéb intézmények is bekapcsolódhatnának a projektbe, mindenképpen megfontolásra érdemes. Nagyon helyes, hogy a múzeumok és levéltárak is fontos szerephez jussanak e rendszeren belül, hiszen köztük és a könyvtárak között erős kapcsolatok alakultak ki az elmúlt évszázadok során. Nagy reményeket fűzök a projekthez, különösen azért, mert a tervek szerint nem csak a digitalizálással kapcsolatos tudományos kutatást, hanem a digitális források védelmének lényeges kérdését is bevonnák az európai digitális könyvtár koordinációs rendszerébe. Úgy vélem, hogy ezúton lehetséges lesz a közös, egységes követelmények bevezetése mind a könyvtárakban és levéltárakban összegyűjtött digitális anyagok, mind a máshol, vagyis például múzeumokban tárolt – hangsúlyozom: archivált – digitális anyagok megfelelő tárolására vonatkozólag. Tudvalevő, hogy ezek az intézmények évszázadok óta küzdenek a különböző forrásokból származó archív anyagok megfelelő védelmének problémájával. Most végre olyan helyzetbe kerültünk, hogy segíthetünk ezen a helyzeten. Viviane Reding, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, szeretném szívből jövő hálámat kifejezni Descamps asszonynak és a Kulturális és Oktatási Bizottság többi tagjának, hogy elkészítették ezt az igen fontos jelentést. Tudják, Európa valódi értékét nem az euróban vagy a gazdasági fejlődésünkben találjuk, hanem abban az örökségben, amely évszázadok során jött létre és halmozódott fel; ez alkotja Európa gazdagságának valódi, mélyen gyökerező alapját.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Bizonyos értelemben szégyen, hogy ez az örökség archívumok és termek mélyére tűnik el, olyan helyeken bújik meg, ahol a nyilvánosság, Európai polgárai nem járhatnak, ahol nem érhetnek hozzá, nem érthetik meg, nem élvezhetik. Nos, a digitális könyvtár létrehozása pontosan ezeknek az akadályoknak a leküzdését célozza. Úgy vélem, Európa óriásit lépett előre, és szeretném legmélyebb tiszteletemet kifejezni a nemzeti könyvtárak iránt, a mi nemzeti könyvtáraink iránt, amiért ott voltak, amikor útjára indult ez a kezdeményezés, amely oly indokolt és oly fontos az európai kultúrák szempontjából. E könyvtárak igazgatói valódi úttörők. Megértették, hogy a kultúra, vagyis a korpuszok gazdagsága, és a technológia, vagyis a kultúrához való hozzáférés eszköze közötti szimbiózisról van szó. S a tény, hogy felvállalták ezt az úttörő munkát, gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2008-ra rendelkezésünkre fog állni az egységes, soknyelvű hozzáférési pont. És igen, igen, igen, azt mondhatom azoknak, akik felemlítették e témát, hogy ezáltal még a luxemburgi irodalomhoz is hozzáférhetünk majd! Én roppant büszke vagyok erre, mert nekem a luxemburgi az anyanyelvem, ezért számomra ez a világ legfontosabb nyelve – ahogy minden anyanyelv fontos. Éppen ezért kell, hogy hozzá tudjunk férni a mindezeken a nyelveken létrejött, és mindig sajátos módon megfogalmazódott művészeti és irodalmi alkotásokhoz. Vegyük például Luxemburg kultúráját: a luxemburgi emberek természetesen hozzáférnek, de Önök, például, akik itt ülnek, e Házban, tudják, hogy létezik luxemburgi kultúra? Nem! Ha azonban elkészül a digitális könyvtár, a közös hozzáférési pont segítségével Önök is megtudhatják, hogy van ilyen. Rendkívüli lehetőség, hogy hozzáférhetünk mindezekhez a kultúrákhoz, hogy mindannyian oszthatunk ebben a gazdagságban itt Európában és – szeretném kiemelni, hogy – Európán kívül is, hiszen a kultúra nem ismer határokat. A kultúra másokkal való osztozást jelent – és ezért mi is ebben a nyitott szellemben szeretnénk létrehozni ezt a könyvtárat, ahol az interoperabilitás, az átjárhatóság rendkívül fontos szempont lesz, mégpedig nemcsak a könyvekre, hanem a kultúra más megjelenési formáira, a filmekre, zenére, múzeumi gyűjteményekre stb. vonatkozólag is. Ebből kifolyólag egy rendkívüli kulturális feltárulkozás szemtanúi lehetünk, amely mind nyelvileg, mind kulturálisan sokszínűnek ígérkezik, és amely igazából megmutatja majd Európa lényegét, ezt az egységes sokféleséget. Természetesen vannak megoldásra váró problémák, amelyre a tisztelt képviselők is világosan rámutattak. Először is, itt van a finanszírozás kérdése. Ennek kapcsán azt kérném a tagállamoktól, hogy gondoskodjanak arról, hogy az egyeztetéseket követően valódi lépésekre is sor kerüljön. Vannak, akik már megtették e lépéseket, nekik szeretnék ezért köszönetet mondani. 2008-ban elemzést fogunk készíteni az addig elért eredményekről, és ezzel együtt az el nem ért dolgokról. Úgy hiszem, ez rendkívül fontos lesz az egész vállalkozás előrelendítése szempontjából. Természetesen javasolni fogjuk a köz- és magánszféra közötti partnerség alkalmazását, mert ez elengedhetetlen a digitalizálás rendkívül költséges folyamatához. Ezenkívül az érzékeny anyagok megóvására is gondolok, amelyek tönkre mehetnek, ha nem kellő módon kezelik őket. Vajon hány tekercs filmet hagytunk már így is tönkremenni? Ha meg szeretnénk őrizni ezt a közös kulturális örökséget, nincs más választásunk, mint digitalizálni, mielőtt még túl késő lenne.

157

158

HU


Természetesen ezenkívül is felmerültek bennem megoldandó problémák, például a szerzői joghoz kapcsolódó gondok – amelyek valóban komoly fejtörést okoznak – vagy a tudományos információkhoz kapcsolódó kérdések. Magas szintű munkacsoportunk jelenleg is dolgozik e problémák lehetséges megoldásain. Elnök úr, egy kivételes projekttel állunk szemben, amely azt mutatja meg, hogy mi is valójában az európai hozzáadott érték, és úgy vélem, hogy a legnagyobb dolog az európaiak egyesítése sokféle kultúrájuk körül és ennek megfelelő történelmük körül, amelyek mind tele vannak szépséggel, és mind a népek kreativitása által jött a világra. Ez a legjobb, amink csak van. Őrizzük hát meg, és tegyünk érte közösen, hogy mindannyian részesülhessünk belőle. Elnök. − Szeretnék köszönetet mondani minden hozzászólónak, és külön köszönet illeti Reding biztos asszonyt elbűvölő mivoltáért és intelligenciájáért. Szeretném ezt megköszönni neki saját nyelvén, luxemburgiul is, hiszen ma van a Kevéssé Ismert Nyelvek Napja. Merci! (Nevetés) 17. Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk Tomáš Zatloukal jelentése, amelyet a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében készített az európai oktatási és képzési rendszerek hatékonyságáról és igazságosságáról (2007/2113(INI)) (A6-0326/2007). Tomáš Zatloukal, előadó . – (CS) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Unió jó néhány ide kapcsolódó társadalmi-gazdasági kihívással áll szemben. Ezek közé tartozik a nagy versenyképességű országok előretörése, a lakosság idősödése, a migráció, a munkaerőpiac szerkezetének gyors változása, valamint az információs és kommunikációs technológiák robbanásszerű fejlődése. Ezen tényezők mindegyike kihat a minőségi oktatáshoz való hozzáférésre. Az alacsony képzettségű emberek pedig egyre inkább ki vannak téve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztődés veszélyeinek. A tisztességes rendszerek garantálják, hogy az oktatás és szakképzés a társadalmi-gazdasági háttértől és az egyéneket hátrányos helyzetbe hozó egyéb tényezőktől függetlenül működjön. A kihívás mibenléte abban áll, hogyan segítsük elő, hogy minden társadalmi csoportba tartozó diák, hallgató és felnőtt részt vegyen a képzésekben: a jelenlegi helyzet e tekintetben ugyanis egyáltalán nem kielégítő. A jelentés, amelyet ma bemutatok Önöknek, arra ösztönzi a tagállamokat, hogy már az iskolás kort megelőző időszaktól kezdve gondoskodjon az iskolák és egyéb intézmények társadalmi sokszínűségéről, és indítson jó minőségű oktatási programokat. Az öröklött vagy fiatal korban elsajátított képességek biztosítják ugyanis a tanulás alapját az élet későbbi szakaszaiban. A befektetés megtérülése ebben az időszakban a legmagasabb, hiszen az ekkori befektetések gyümölcsét egy életen át szüreteli az ember. Szeretném kiemelni, hogy a gyermekeknek az elemi oktatás idején, idejekorán bekövetkező kategóriákba sorolása rendkívül káros következményekkel jár. Ezzel ellentétben azt tartom fontosnak, hogy úgy alakítsuk a tananyagot, hogy az a gyermekek többféle csoportjának, és az ő képességeiknek is megfeleljen, egyazon iskolán belül. A középfokú oktatásban viszont már kifejezetten hatékony a differenciálás és a rugalmas tanulmányi lehetőségek megteremtése. Ami a szakképzést illeti, javasolnám a

26-09-2007

26-09-2007

HU


felsőoktatáshoz való hozzáférés javítását és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek fejlesztését. A felsőoktatás elengedhetetlen a tudás alapú gazdaság sikeréhez. A továbbiakban ezért több támogatást fog élvezni, mint most. A jelentés kifejti, hogy az ingyenes egyetemi oktatás nem feltétlenül garancia az igazságosságra, ezért felszólít a pénzügyi ösztönzők és támogatási lehetőségek körének elemzésére, amelyek jelentősen csökkenthetik az egyetemi oktatáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit. Az oktatás kihat a gazdaságra: növeli a humán tőkét és az innovációs képességet, és lehetővé teszi a technológia elterjesztését. Az iskolalátogatás átlagos idejének egy évvel való meghosszabbodása az EU-tagállamokban átlagosan 6,2%-kal növeli a produktivitást, sőt, a gyorsabb technológiai fejlődéshez való hozzájárulásának köszönhetően hosszú távon még további 3,1%-kal. Az oktatás és szakképzés hatékonyságának növelése tehát a befektetések akár 8%-os megtérülését hozza mind az egyes emberek, mind a társadalom egésze számára. További haszon mutatkozik a munkanélküliség csökkenésében: ma az Európai Unióban átlagosan 12,6%-os a munkanélküliség azok körében, akik csak általános vagy középiskolát végeztek, szemben a főiskolát/egyetemet végzettek körében tapasztalható 5%-os aránnyal. Továbbá, a Bizottság által a közelmúltban végzett felmérések szerint 75 millió uniós polgár – vagyis a munkaerőpiac 32%-a – részesült nem kielégítő oktatásban. 2010-ben az új munkahelyek csupán 15%-a lesz majd elérhető az ő számukra, akik nagy része a társadalom hátrányos helyzetű rétegeiből kerül ki. Az oktatási és szakképzési politikáknak jelentős pozitív hatással kell lenniük a társadalmi és gazdasági eredményekre, a fenntartható fejlődésre és a társadalmi kohézióra, mivel a hatékonyság hiánya és a méltánytalanság óriási költségeket von maga után: az adóbevételek csökkenését, munkanélküliséget, nagyobb követelményeket az egészségügy számára, amelyhez több állami támogatásra lesz szükség, és ide tartoznak a magasabb fokú antiszociális viselkedési formákkal járó költségek is. Az oktatás és a szakképzés alapvető tényezőként járulnak hozzá az európai gazdaság hosszú távú növekedéséhez és versenyképességéhez, valamint a társadalmi kohézióhoz. Végezetül szeretném megköszönni minden kollégám segítségét, akik velem együtt dolgoztak ezen a jelentésen. ELNÖKÖL: Diana WALLIS Alelnök Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, szívből üdvözlöm a Parlament eme kezdeményezését, hogy továbbviszi az általunk e témában tavaly elfogadott közleményben foglaltakat. Nagy érdeklődéssel olvastam e jelentést, és ugyanígy hallgattam most Zatloukal urat, akinek ezúton szeretnék szívből gratulálni, mert úgy vélem, és úgy érzem, ugyanazon az ügyön dolgozunk, partnerként veszünk részt ebben a vitában, és egyformán próbálunk tenni a helyzet javítása érdekében. Hosszan sorolhatnánk a társadalmi-gazdasági kihívásokat, amelyekkel egyénenként és közösen szembe kell néznünk, de éppígy elmondhatjuk, milyen fontos az oktatási és szakképzési politikákba történő befektetés – a jobb és több befektetés. Véleményem szerint az oktatási és szakképzési politikáknak kell tevékenységünk középpontjában állniuk, ha

159

160

HU


a célunk az, hogy még gazdagabb, még nagyobb kohézióval bíró európai társadalmat építsünk. Minden európai oktatási rendszerre jellemző a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket tükröző méltánytalanság. Az oktatás és szakképzés paradox szerepe ezekkel az egyenlőtlenségekkel kapcsolatban az, hogy sajnos gyakran ő maga is hozzájárul ezek állandósulásához. Ugyanakkor néha ez az egyetlen lehetséges eszköz, amellyel csökkenthetők ezek az egyenlőtlenségek. Az oktatási és szakképzési rendszerek modernizálásának folyamatát Európa-szerte az élteti leginkább, hogy nagyobb hatékonyságra törekszünk, mégpedig költség-hatékonysági szempontból. Ez valóban nagyon kívánatos, de gyakran – és helytelenül – azt a feltételezést vonja maga után, hogy a hatékonyság és az igazságosság kölcsönösen kizárják egymást. Abbéli elkötelezettségünk részeként, hogy segítsük a tagállamokat oktatási és szakképzési rendszereik javításában, a Bizottság közleményében kifejtette, hogy a hatékonyságot és az igazságosságot nem kizárólag egymás kárára, és a minőség kárára lehet csak alkalmazni. A hatékonyság és az igazságosság valójában kölcsönösen kényszerítő erejű. Véleményem szerint ez a közlemény legfontosabb üzenete. Az Önök jelentése külön kiemeli, hogy az európai oktatási és képzési rendszernek mind hatékonynak, mind igazságosnak kell lennie, ha azt szeretnénk, hogy ne csak a gazdasági növekedés, hanem a társadalmi kohézió elérésében is segítsen bennünket. Különösen örülök, hogy az egész életen át tartó tanulás összefüggésében is hangsúlyozzák a hatékony és igazságos politikák kialakításának szükségességét, valamint azt, hogy mennyire fontos már egészen fiatal kortól befektetni az oktatásba, tekintve, hogy a minőségi kora-gyermekkori és iskolás kor előtti oktatásba és gondozásba való befektetés bizonyítottan a leghatásosabb módja a folyamatos hátrányos helyzetbe kerülés ördögi körének megtörésének. Azt is örömmel nyugtáztam, hogy megerősítették abbéli álláspontunkat, hogy a tanulók korai követése káros hatással van a hatékonyságra és az igazságosságra. Továbbá, természetesen, nagy hangsúlyt fektetnek az értékelési kultúra kialakításának szükségességére, mégpedig azért, hogy hatékony, hosszú távú politikákat, és szilárd bizonyítékokon nyugvó politikákat alakíthassunk ki. Az Önök kezdeményezése közelebb visz bennünket az egész életen át tartó tanulás egyenlőséget, társadalmi integrációt, befogadást és társadalmi kohéziót elősegítő stratégiáinak kifejlesztéséhez. Teljes mértékben figyelembe fogjuk venni az oktatással és szakképzéssel kapcsolatos következő kezdeményezéseink kidolgozásakor, különösen a munkaprogramunk végrehajtásáról és a jövőre vonatkozó észrevételeinkről szóló 2008-as közös jelentésre irányuló javaslatban, valamint az oktatás és a migráció közötti kapcsolatról szóló zöld könyvben, amely egyik központi témája az egyenlőtlenségek kérdése lesz. Ezt a közleményt reményeink szerint jövő tavasszal adjuk ki. Christa Prets, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója . – (DE) Elnök asszony, a kérdés az: miért beszélünk egyenlőségről és egyenlőtlenségről, amikor több nő ér el magas végzettséget, mint férfi? Ami azt jelenti, hogy ugyanolyan tanulmányi lehetőségeink vannak, amelyekkel élünk is, ám ezek után semmi sem garantálja az egyenlő lehetőségeket. A szakképzésben, a megszerzett tudásuk alkalmazása során a nőknek továbbra is hátrányos megkülönböztetésben van részük, ami azt jelenti, hogy még mindig nincs egyenlőség az oktatási és szakképzési rendszerekben.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ezért rendkívül fontos, hogy figyelembe vegyük azokat a nőket, akik már anyák, de még tanulnak, például, hogy megköveteljük ezekben az esetekben a különlegesen rugalmas tanulmányi rendet, és hogy segítsük és támogassuk a fiatal nők képzéshez való hozzáférését, különös tekintettel a külső régiókból és kiszolgáltatott csoportokból érkező, például migráns vagy etnikai kisebbségekhez tartozó nőkre, mivel ezen a téren óriási anomáliák és egyenlőtlenségek tapasztalhatók. Ezt már az iskolás kor előtt és annak elején el kell kezdenünk, és folytatnunk kell mindvégig, egészen a szakképzésig. Egy rövid szünet után folytatnám, amennyiben lehetséges. Pál Schmitt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, tisztelt elnök asszony! Magyarul fogok beszélni. Tisztelt biztos úr, a Kulturális és Oktatási Bizottság képviseletében múlt héten részt vettem Lisszabonban egy „Young Voices – sokszínűség az oktatásban” című konferencián, amit a portugál elnökség rendezett. Megrázó élmény volt, ahogyan a különböző testi és szellemi fogyatékossággal élő gyerekek beszámoltak iskolai tapasztalataikról. E történetben volt egy közös pont: elmondták, hogy mindegyikük úgy érezte, hogyha ép társaikkal együtt vehetnek részt az iskolai foglalkozásokon, akkor őket nem fogyatékosságuk, hanem tehetségük és egyéniségük szerint ítélik meg. A fogyatékkal élő gyerekek iskolai integrálása ép társaik közé azért nélkülözhetetlen, hogy őket felnőtt korban is elfogadja és könnyebben befogadja a társadalom. Ha a gyermekek fiatal korban megszokják, hogy ilyen vagy olyan fogyatékossággal rendelkező társaik velük együtt élnek, őket ugyanolyan módon tisztelni kell, adott esetben segíteni nekik, jó esély van rá, hogy felnőtt életükben is nagyobb megértést, több empátiát tanúsítanak majd a hátrányos helyzetűek irányában. A most előttünk fekvő jelentésben sok szó esik a társadalmi különbségből adódó integrációs kérdésekről. Meggyőződésem, hogy a fenti elmondott példa analógiájára a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek számára is fontos, hogy a többi gyerekkel együtt inkluzív módon vegyenek részt az oktatás különböző fázisaiban. Mindezek teljesítéséhez két dolognak kell megvalósulnia. Az egyik a technikai fejlesztések, az akadálymentesítés. Ebből a szempontból óriási lemaradásban vannak a közép- és kelet-európai tagállamok, ahol az iskolák, azok környéke, a közlekedési eszközök, vagy ha úgy tetszik a kórházak, más intézmények, közintézmények elérhetetlenek például a kerekesszékesek számára. Másrészt, és ez több időt vesz majd igénybe, szemléletváltozásra van szükség a döntéshozók részéről, hogy elfogadják, az inkluzív oktatás a társadalmi befogadáshoz és beilleszkedéshez vezető folyamat első fontos fázisa. Végezetül hadd emlékeztessek arra, hogy a sport is a nevelés és társadalmi kiegyenlítődés fontos eszköze, hiszen a sportban eltűnnek a szociális vagy társadalmi különbségek, csak a tehetség, az akaraterő, és a szorgalom számít. Az iskolai testnevelés és a sport nagymértékben elősegíti olyan fontos társadalmi értékek megerősítését, mint a szolidaritás vagy egymás méltóságának tiszteletben tartása. Épp ezért fontosnak tartom, hogy amikor a Tisztelt Ház az oktatás és képzés minőségéről, hatékonyságáról és igazságosságáról tárgyal, történjen utalás a testi nevelés fontosságára is, annak minőségére, hatékonyságára és igazságosságára. A befogadó, vagyis inkluzív oktatásnak e téren is jelentős szerepet kell biztosítani. Gratulálok a jelentéstevőnek, köszönöm a figyelmüket.

161

162

HU


Christa Prets, a PSE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök asszony, a korlátlan oktatáshoz való jogról, ami az oktatáshoz való hozzáférés jogát jelenti, az alapjogi charta is gondoskodik, ám ennek ellenére még mindig vannak hiányosságok vele kapcsolatban, és a gyakorlatban sem sikerült még teljes mértékben megvalósítani. Az EU-n belüli oktatási rendszerek teljesítményének egyenlőtlensége később a gazdasági és társadalmi fejlődés különbségeiben is megnyilvánul. Az oktatási rendszereknek hatékonynak, igazságosnak és mindenekelőtt szabadon hozzáférhetőnek kell lenniük. A hatékonyságot már az iskola előtti kortól az iskolarendszeren át, egészen a szakképzési rendszerig mindvégig elő kell segíteni, és hangsúlyozni kell. Rendkívül fontos, hogy a felsőoktatás igazodni tudjon bizonyos, a rugalmasságot célzó intézkedésekhez, annak érdekében, hogy képes legyen gyorsan reagálni a gazdasági és társadalmi változásokra, mivel ez az egyetlen módja, hogy versenyelőnyre tegyen szert. A multidimenziós megközelítés, a minőség, a magán szektorral való együttműködés, valamint a kutatás és fejlesztés elősegítése alapvető fontosságúak. Mindazonáltal nem csak azért kell oktatnunk az embereket, hogy jól képzett munkaerővel lássuk el a gazdaságot. Az oktatás a személyiség gazdagodását is szolgálja, ezáltal elengedhetetlen feltétele annak, hogy társadalmi kohézióban élhessünk. Elősegíti a személyes fejlődést és az önbecsülést, és ez legalább annyira fontos, mint a speciális, szakmai és üzleti képességek elsajátítása. Olyan helyzet kialakítása felé kell haladnunk, amelyben minden tanár és diák magas színvonalú oktatásban részesül, és, mindenekelőtt, lehetősége nyílik a további előrelépésre, a rugalmas fejlődésre – mivel ezen a téren már évtizedek óta egy helyben topogunk. Ez nem mehet így tovább! Túlságosan leegyszerűsített volna azt mondani, hogy az oktatáspolitikának kizárólag a tagállamok ügyének kell lennie. Ez csak részben igaz. Egy európai oktatási térségben, amelynek közös céljai vannak, nevezetesen a lisszaboni célok, közös megközelítésre is szükség van a hatékonyság és az igazságosság elérése céljából. Jolanta Dičkutė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Hölgyeim és uraim, a tanulás az európai társadalmi dimenzió elválaszthatatlan részét képezi, mivel feltárja a szolidaritás, az egyenlő esélyek és a társadalmi integráció jelentőségét. Minden polgárnak meg kell tudnia szerezni azt a tudást és azokat a képességeket, amelyekre szüksége van, és folyamatosan karban is kell tudnia tartani azokat. Sőt, ezenkívül a társadalmi kirekesztődés szélére szorult emberek speciális szükségleteiről sem szabad megfeledkeznünk. Az Európai Unió nem szabályozza közvetlenül a nemzeti oktatási rendszerek fejlesztését, de jelentős hatással van azok fejlődésére – először is az Európai Unió közös célkitűzésein keresztül; másodszor a meghatározott európai iránymutatások és a tagállamok által az oktatási rendszerek fejlődéséről benyújtott jelentések ellenőrzése révén; harmadszor pedig az Európai Unió által finanszírozott oktatási és szakképzési programokon keresztül. Üdvözlöm az Európai Bizottság ajánlását, miszerint az emberi erőforrásokba való befektetésnek a Strukturális Alapok egyik prioritásának kell lennie. Az Európai Uniónak megfelelő körülményeket kell biztosítania minden tagállam számára, amely egy hatékony európai oktatási és szakképzési rendszer létrehozásán és fejlesztésén fáradozik a területet érintő problémák leküzdése érdekében. Így például, ma Litvániában az egyik legnagyobb probléma az iskolán belüli erőszak. Ennek leküzdése érdekében országos szinten már eddig is indítottunk különböző megelőző programokat. Egy másik kérdés, hogy olyan módszereket keresünk, amelyek segíthetnének javítani a felsőoktatás színvonalán, mert

26-09-2007

26-09-2007

HU


szeretnénk biztosítani, hogy a mi országunkban lévő egyetemek ugyanolyan színvonalú képzést nyújtsanak, mint Nyugat-Európa legjobb egyetemei. A litván oktatási rendszernek más egyéb gondokkal is szembe kell néznie. Ezek egyike, hogy a tanárok fizetése minden tudományágban alacsony, ami viszont elkerülhetetlenül oda vezet, hogy tanárhiány van. Nincs elegendő pénzünk a sportcsarnokok és sportpályák felújítására, pedig úgy vélem, hogy a sportinfrastruktúra javítása nemcsak azért fontos, hogy sportszeretetre neveljük a diákokat, hanem azért is, hogy megpróbáljuk megelőzni, hogy a drogokhoz nyúljanak, alkoholizálni vagy éppen dohányozni kezdjenek. És még egy idevágó probléma: a fiatal kivándorló generáció hazatérni kívánó csoportja; nekik is külön támogatásra, kiegészítő oktatást nyújtó tanárokra és speciális programokra van szükségük. Csak néhány olyan problémát említettem, amelyek kétségtelen, hogy az Európai Unió más újonnan csatlakozott tagállamaiban is érvényesek. Mélyen egyetértek azzal a felszólalóval, aki azt mondta, hogy a jelen helyzet egyáltalán nem kielégítő. Az Európai Unió jelenlegi célja a reális értékelés és a közös európai céloknak és standardoknak megfelelő különböző oktatási rendszereknek nyújtott aktív támogatás kell, hogy legyen. Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök asszony, van egy lengyel közmondás, amely szerint, ha bizonyos dolgokat nem tanulunk meg gyermekkorunkban, annak következményeitől egész életünk során szenvedni fogunk. E mondás bölcs figyelmeztetés számunkra, hogy a gyermekek tanítása a létező legjobb befektetés. Az előadó tehát joggal javasolja, hogy növeljék az iskola előtti oktatásra elkülönített forrásokat, mivel ez az az időszak, amikor a társadalmi integráció kezdetét veszi. Amely pedig segíti az egyén fejlődését, és felkészíti arra, hogyan folytassa majd az életben a hivatását. Az integrációt azonban később is erősíteni kell. Az előadónak tehát abban is igaza van, hogy az egyének kategorizálásában látja a problémát, és hogy ajánlatosnak tartja, ha csak a középfokú oktatás korai éveiben vezetnek be képességek alapján különválasztott csoportokat, valamint hogy helyesli az iskolai rendszerű oktatásban eltöltött idő meghosszabbítását. Az is helyénvaló, hogy az állásfoglalás-tervezet pontosan kimondja annak szükségességét, hogy a szakmai oktatásra és szakképzésre vonatkozó politikák kapcsolódjanak a foglalkoztatásra, a gazdaságra, a társadalmi integrációra és a felsőoktatás versenyképességének javítására irányuló politikákhoz, valamint, hogy mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy ezekhez egyenlő feltételek mellett jusson hozzá. A legsürgetőbb ok, amiért meg kell hoznunk ezeket az oktatásügyi intézkedéseket az, hogy az Európai Unió 75 millió polgára, vagyis a munkaerő 32%-a nem megfelelően képzett. Ez komolyan kihat az általuk végzett munka hatékonyságára, gazdaságaink teljesítményére és a társadalmi helyzetre. Változásokra van szükség. Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (CS) Hölgyeim és uraim, egy igazságos és hatékony rendszer mindenki számára biztosítaná az oktatáshoz való hozzáférést. Az előadó azt mondja, javítanunk kell az iskolás kor előtti oktatást, vagyis azt az időszakét, amikor kialakulnak a későbbi tanuláshoz szükséges szokások és képességek. Arra kéri a tagállamokat, hogy növeljék az iskolás kor előtti oktatásra fordított összegeket. De mi a realitás?

163

164

HU


Az elmúlt években Európai Unió legtöbb országában bezártak az iskolára felkészítő intézmények. És ennek nem csak a népesség számának kedvezőtlen alakulása az oka. Ezzel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság is egyetértett, és a helyzet a Cseh Köztársaságban sem más. Az iskolára felkészítő intézmények azért zárnak be, mert túl sokba kerül a működtetésük. Sok falu és város így próbál spórolni költségvetése jelentős részével. A vállalati óvodák gyakorlatilag már egyáltalán nem léteznek. Az egyéb óvodákba pedig egyre hosszabb a várakozási idő után lehet csak bekerülni. Emellett kezdenek megjelenni a magas színvonalat biztosító magán óvodák: ezek idegen nyelvű oktatást és egyebeket kínálnak, ám ezeket csak a tehetős családok engedhetik meg maguknak. A cseh óvodarendszer mindig is magas színvonalú volt, és most is az, de még így is előfordulnak bizonyos egyenlőtlenségek. Nem tudok továbbá egyetérteni a jelentés 21. bekezdésével, amely azt állítja, hogy az ingyenes egyetemi oktatás nem feltétlenül biztosítja az igazságosságot. Az a helyzet, amelyben fiatal emberek diákhitelt vesznek fel, amit majd csak később kell visszafizetniük, súlyosabb hatással van a szegényebb hallgatókra, mint a gazdagabbakra; ez a helyzet ugyanis jelentősen kihat e fiatalok lelkiállapotára, akik eladósodva indulnak neki az életnek. Európába rengeteg bevándorló érkezik, akik között sok a gyerek és a diák. Ezek az emberek sokat segíthetnek az Európai Unió jövőbeni fejlődésében. Ők is egy képzeletbeli rajtvonalon állnak, és nekünk lehetővé kell tennünk számukra, hogy sikeresen vegyenek részt az oktatási rendszerben. E tekintetben nehezen értelmezhető az az iskolákra vonatkozó jogszabály, amely 2005 januárja óta van érvényben a Cseh Köztársaságban, amely azt szabályozza, hogy milyen mértékben biztosítható oktatás a letelepedési engedéllyel, a hosszú vagy rövid távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkező külföldieknek, a menekülteknek, a menedékkérőknek vagy épp az ideiglenes védelem alatt álló személyeknek. Egy bürokratikus döntés határt húz tehát azok közé a gyerekek közé, akiknek kötelező iskolába járniuk és azok közé, akiknek nem szabad. Minden azon múlik, hogy az adott személy milyen gyorsan kap meg bizonyos státust. Pedig kezdetnek pont elég az a trauma, amely megérkezésük körül éri őket. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy könnyebben beléphessenek az Európai Unióba. Mi sem szeretnénk, ha ezek a fiatalok a társadalmi élet különböző nem kívánatos szituációiba sodródjanak bele. Ovidiu Victor Ganţ (PPE-DE). - (RO) Elnök úr, biztos úr, tisztelt képviselőtársak, hadd gratuláljak Zatloukal úrnak ehhez a jelentéshez, amely véleményem szerint nagyon jó, mert az életünk egyik legfontosabb és legérzékenyebb fejezetéről szól, nevezetesen az oktatásról. A továbbiakban a jelentés három szempontjára szeretnék kitérni. Én az egyetemi kiválósági programnak kértem magasabb összegű támogatást, mind tagállami, mind uniós szinten, hatáskörhöz mérten. Ez alapvetően fontos, ha sikerre akarjuk vinni a lisszaboni célkitűzéseket, és csökkenteni szeretnénk a többi nemzetközi szereplőhöz képest tapasztalható hiányosságainkat. Mindenhol érezhető, de különösen az új tagállamokban, hogy az agyelszívás jelensége következtében Európa hiányt szenved magasan képzett szakemberekben. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az oktatási folyamat hatékonyságának növelése szorosan összefügg a többnyelvűséggel. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió polgárai szabadon mozoghatnak, a piaci igényekhez való alkalmazkodáshoz ma már az idegen nyelvek ismerete is elengedhetetlen. Sőt, a diákok és hallgatók cseréit a többnyelvű oktatás megkönnyítené.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ami az oktatási és szakképzési rendszerek igazságosságát illeti, úgy vélem, hogy a tagállamoknak meg kell találniuk a megfelelő eszközöket arra, hogy növelni tudják a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférésének mértékét. Államilag támogatott pozíciókkal lehetne, például, segíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat az analfabetizmus csökkentése, a társadalmi átalakulás, a munkaerőpiac követelményeihez való jobb alkalmazkodás és a munkanélküliség csökkentse érdekében. Ezáltal a harmadik országok munkaereje iránti igény. Van elegendő emberi erőforrásunk, csak nincsenek megfelelően képezve és hatékonyan menedzselve. Maria Badia i Cutchet (PSE). – (ES) Elnök asszony, a lisszaboni célkitűzések 2005-ös áttekintése ismételten rávilágított, milyen fontos, hogy az oktatást és szakképzést az EU stratégiájának középpontjába helyezzük. Nyilvánvaló, és ezt az Eurostat adatai is megerősítik, hogy alatta maradunk azoknak az ambiciózus céloknak, amelyeket 2015-ig szerettünk volna megvalósítani a felsőoktatásban: a K+F befektetésekre, az egyetemek modernizációjára, a tanulási kudarcok és a korai iskolaelhagyók számának csökkentésére, a felnőttek egész életen át tartó tanulásba való bekapcsolódására és a középfokú képzést befejezők számának növelésére irányuló céloknak. Ezzel a késlekedéssel lemaradunk nemzetközi partnereink, az Egyesült Államok, India és Japán mögött, ráadásul úgy, hogy eközben az európai országok helyzete is felettébb egyenlőtlen. A nemzetközi versenyképesség és a gazdasági növekedés szempontjából nemcsak a tagállamok oktatási rendszerében fontos, hogy hathatós és eredményes fejlődést produkáljunk; ugyanilyen elengedhetetlen társadalmaink társadalmi kohéziójának javítása is. Elengedhetetlen befektetni az iskolára felkészítő, az alapfokú, valamint a középfokú oktatásba a társadalmi kirekesztődés kockázatának csökkentése és a magasabb foglalkoztatás és jobb fizetések biztosítása érdekében. Az oktatásra fordított állami és magán támogatások összegét egyaránt növelni kell, és a tagállamoknak komolyan figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy a bolognai és koppenhágai folyamatokra építsenek. Hasonlóképpen, az egyetemi oktatást is hozzá kell igazítani a társadalmak egyre heterogénebb társadalmi és gazdasági igényeihez, ugyanakkor arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az oktatás az alapja a társadalomban aktív szerepet betölteni képes szabad polgárok képzésének is. Végül, késlekedés nélkül korszerűsítenünk és javítanunk kell a szakmai képzésben zajló oktatást, amelyet hozzá kell igazítanunk azokhoz az új kihívásokhoz, amelyeket az európai emberek munkában töltött éveinek meghosszabbodása jelent, ami növeli a felnőttek társadalmi-gazdasági és oktatással kapcsolatos elvárásait; mindemellett nem feledkezhetünk el a nemek közti megkülönböztetés-mentességnek az oktatás minden szintjén történő oktatásáról sem. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Az Európai Parlament és a Tanács 2006-os ajánlását követően, amelyben hangsúlyozták az élethosszig tartó tanulás fejlesztését, különös tekintettel a munkanélküliekre, valamint a munkaerőpiac működésére kiható gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás szükségességét, én most arra szeretném felhívni a figyelmet, milyen fontos szerepet tölt be az oktatás a munkaerőpiacon belüli nagyobb

165

166

HU


mobilitás elérésében, ami viszont lehetőséget biztosít a strukturális munkanélküliség csökkentéséhez. Szeretném hangsúlyozni az Európai Képesítési Keretrendszernek a munkavállalók mobilitása növelésében betöltött jelentőségét. Az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés, amely rendkívül lényeges annak biztosítása érdekében, hogy minden gyerek és fiatal felnőtt egyenlő eséllyel induljon az életben, szoros kapcsolatban áll az Unió tagállamaiban folyó oktatás finanszírozásával. Az oktatásra, képesítésekre és a tanárok fizetésére elkülönített pénzügyi források közti különbségek jelentősen befolyásolják annak esélyeit, mennyiben sikerül megvalósítani a lisszaboni stratégia ezen célkitűzését. Az Európai Bizottság által 2005-ben elfogadott „Előrelépés a lisszaboni célok megvalósításában az oktatás és képzés terén” című jelentés világosan rámutat, hogy ez e téren elért fejlődés nem megfelelő mértékű a 2010-re elérni kívánt eredmények szempontjából. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk az oktatás minőségének javítására, ezáltal megelőzve a társadalmi kirekesztődést és növelve a gazdaságunk versenyképességét. Gratulálok Zatloukal úrnak a kiváló jelentéshez. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Az iskolára felkészítő oktatás az oktatás egyik olyan területe, amely még mindig hátul kullog az Európai Unió bizonyos tagállamaiban, mint például Portugáliában. Így hát elengedhetetlennek tartom, hogy felhívjam a tagállamokat, hogy fektessenek sokkal többet a magas színvonalú oktatást nyújtó, minden gyermekkel jól bánni tudó nevelőket alkalmazó óvodák országos hálózatába, hiszen ez az egyik leghatékonyabb módja a gyermekek intellektusának fejlesztésének, későbbi tanulmányaik megalapozásának, a képességük általános szintjének emelésére, az oktatási rendszer igazságosságának jelentős fokozásának, és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésének. Hasonlóképpen lényeges a minőségi alap- és középfokú oktatás biztosítása is, amelynek általánosnak, kötelezőnek és ingyenesnek kell lennie, hogy olyan alapvető tudást nyújthasson és olyan kulcsfontosságú képességeket fejleszthessen ki, amelyek hozzájárulnak az alapvető társadalmi és polgári értékek eléréséhez, a békére és egyenlőségre neveléshez, ezáltal erősítve a társadalmi kohéziót és integrációt. A felsőoktatással kapcsolatban tudomásul kell vennünk, hogy ez a fejlett társadalmak egyik alapvető szektora, ezért mindenképpen meg kell előznünk az iskolai sikertelenséget és a korai iskolaelhagyást – mert, például, Portugáliában a tanulók közel 40%-a sajnos sohasem fejezi be középfokú tanulmányait. Az oktatás költségvetésének megnyirbálása, a felsőoktatás költségeinek növekedése és a tény, hogy a családok és a fiatalok egyre nagyobb hányada kerül nehéz szociális helyzetbe meggátolja, hogy Portugália gyorsan tudjon javítani a népesség felsőfokú képzésén. Ennek eredményeképpen Portugália produkálja az Európai Unió legrosszabb jelzőszámait. A felmérések szerint az Európai Unió tagállamairól elmondható, hogy az oktatásban eltöltött átlagos idő szempontjából minden egyes plusz év átlagosan 6,2%-kal növeli a tagállam produktivitását; ennek fényében még inkább érthetővé válik, milyen nehézségekbe ütköznek azok az országok, amelyek nem biztosítanak magas színvonalú oktatást állampolgáraik számára. Rolf Berend (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, az oktatásnak eddig is kulcsfontosságú szerepe volt, és ezután is az lesz az európai gazdaság és a fiatal emberek személyes fejlődésében. Ezzel teljes mértékben egyetértek, csakúgy, mint a jelentés számos más megállapításával is, így hát szeretném köszönetemet és elismerésemet kifejezni az előadó felé.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Azt is kijelenthetjük, hogy az oktatási rendszerek akkor hatékonyak, ha a beléjük invesztált források meghozzák a lehető legjobb eredményeket. Valójában minden tagállam ezen célok elérésére törekszik, az összehasonlító tanulmányok azonban gyakran fednek fel érdekes tényeket az eredményekkel kapcsolatban. Ebből kifolyólag, a jelentésben megfogalmazott, a tagállamok felé irányuló figyelmeztetések és felhívások európai nézőpontból több mint jogosak, még akkor is, ha nem vagyunk közvetlenül felhatalmazva arra, hogy beleszóljunk a tagállamok oktatásának tartalmába és struktúrájába. Az eredmények közti ilyen mértékű eltérés oka az oktatás minőség- és intenzitásbeli különbségeiben keresendő, amely a különböző teljesítményszintekben, s ezáltal a fiatalok életben való boldogulásának egyenlőtlen esélyeiben is megmutatkozik. Véleményem szerint sürgős és elengedhetetlen, hogy újra és újra világossá tegyük, hogy a diákok mai generációja tanulmányaik elvégzése után a képzési helyekért folyó nemzetközi versenybe fog belépni. A mindenki számára biztosítandó egyenlő lehetőségek ezért kihívást támasztanak a tagállamok elé, amelynek mindenképpen meg kell felelniük, ha biztosítani akarják, hogy fiataljaik a lehető legjobb oktatásban részesüljenek, amely olyan intellektuális képességekkel ruházza fel őket, amelyekre boldogulásuk érdekében szükségük van. Az esélyegyenlőség azonban mindig összefügg a minőséggel és a teljesítménnyel is. Ez viszont azt jelenti, hogy érdemes nagyobb figyelmet szentelni az oktatási rendszeren belül a minőségnek és a teljesítménynek. Ebben az összefüggésben nemcsak a mindenki számára biztosítandó oktatásbeli egyenlőségről kell beszélnünk, hanem arról, hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson, s azután a lehető legjobb oktatásban részesülhessen, olyanban, amely figyelembe veszi az egyes diákok egyéni tehetségét, valamint a fizikai és szellemi képességeik közti különbségeket. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió tervei szerint 2010-re a 18 és 24 év közötti fiatalok közül az iskolából kimaradók aránya nem haladhatná meg a 10%-ot, és a 18 éven felülieknek több mint 85%-a folytatna felsőfokú tanulmányokat. Az Európai Unióban a 0–17 éves korú gyermekek 9,7%-a él jövedelemmel nem rendelkező családban. Sok szegény családból vagy vidéki környezetből származó gyermek anyagi okok miatt semmilyen felsőfokú tanulmányokat nem folytat. Úgy vélem, hogy egy szociális Európában minden tanulni vágyó diák és hallgató számára ösztöndíjakat kell elérhetővé tennünk. A fogyatékkal élő gyermekek számára is hozzáférhetővé kell tenni az oktatást. A tagállamoknak és a Bizottságnak prioritásként kell kezelniük, hogy a 7 év alatti gyermekek legalább 90%-a járjon óvodába vagy iskolára felkészítő intézménybe. A fiatal anyukák ezáltal tudnák összeegyeztetni a családi életet a hivatásukkal. Az oktatás hatékonyabbá tétele érdekében kérem továbbá a tanárok képzésének és motivációjának biztosítását. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, szeretném néhány kérdésre felhívni a figyelmüket. Először is, egyetértek az előadóval, hogy az iskolára felkészítő nevelésbe való befektetés térül meg leginkább, mert ez az az időszak, amikor a legjobb eredmények érhetők el. És ugyancsak lényeges az egyetemek modernizálásának támogatása, a felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, valamint a versenyképesség növelése.

167

168

HU


Másodszor, az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés számos kedvező eredményhez vezet. Hatással van a társadalmi fejlődésre, a gazdasági növekedésre, az innováció fokozására, az emberi képességek és az új technológiák fejlesztésére, de még a munkanélküliség csökkentésére is. Harmadszor, bár az oktatásba való befektetés megtérülése csupán hosszú idő elteltével válik érzékelhetővé, és ezért hosszú távú tervezést igényel, nem szabad megfeledkeznünk e befektetés alapvető fontosságáról. Negyedszer, egyetértek azzal az állásponttal, hogy rendkívül lényeges a szakképzési és oktatási politikák összekapcsolása a foglalkoztatási, a gazdasági és a társadalmi integrációt célzó politikákkal. Ötödször, invesztálnunk kell a fiatalokba, mert a fiatalok generációja jelenti az Európai Unió jövőjét. Nagyon fontos hát, hogy elejét tudjuk venni a gyerekek iskolából való korai kimaradásának. Hatodszor, szembe kell néznünk egy demográfiai problémával; nevezetesen azzal, hogy Európa lakossága öregszik. Ennek okán pedig elő kell segítenünk a felnőttek egész életen át tartó tanulását. És végezetül: oktatás, oktatás, oktatás. Proinsias De Rossa (PSE). - Elnök asszony, általában véve engem az foglalkoztat, hogy a Bizottság miért fogadja el minden kritika nélkül, hogy a tagállamok megnyirbálják az oktatásra szánt költségeket. Írország esetében ez különösen égbekiáltó, tekintettel a növekvő lakosságszámra és az ennek következtében túlzsúfolt osztálytermekre. Régóta vagyok szószólója annak, hogy az iskolára felkészítő és az alapfokú oktatás minden gyermek személyes fejlődésében létfontosságú szerepet játszik. Minden bizonyíték azt támasztja alá, hogy minél jobb oktatásban részesül valaki, annál jobbak lesznek az esélyei az életben. A jó oktatás még a hosszabb és egészségesebb élettel is összefügg. Úgy vélem, a Bizottságnak és a tagállamoknak legalább akkora hangsúlyt kell fektetniük a minőségre, mint a hatékonyságra és az igazságosságra. Az iskolai környezet és a tanítás minősége nélkülözhetetlen a hatékonysághoz. A gyerekeknek jó tanárokra van szükségük, és olyan tantervre, amely teljes körű ismereteket nyújt számukra, amely megtanítja őket, hogyan hozzanak racionális döntéseket, hogyan kezeljék a sokféleséget és a változásokat, hogyan kommunikáljanak másokkal, és amely átfogó erkölcsi alapokat szolgáltat azon értékek számára, amelyek szerint élni szeretnék az életüket. Ezek azok a képességek, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból és a társadalomból. De van egy ennél még sürgetőbb és alapvetőbb kérdés – az iskolákban lévő éhes gyerekek kérdése. Írországban több ezer gyerek érkezik éhesen az iskolába, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. Nem számít, hogy mennyire hatékony vagy igazságos az oktatáshoz való hozzáférés, ezek a gyerekek nincsenek jól, és ennek a hosszú távú következményei mellett eltörpül az, hogy mennyit tud megtakarítani egy állam azáltal, hogy nem biztosít egészséges reggelit e gyerekek számára. Ján Figeľ, a Bizottság tagja. – (SK) Szeretném megköszönni Önöknek ezt az egy irányba mutató vitát, amely alátámasztotta nem csupán e jelentésben foglaltakat, hanem a Bizottság e tárgyra vonatkozó közleményét, valamint a tagállamok álláspontját is, amelyet ők a novemberi miniszteri találkozón fejtettek ki; ezt követően 2007 hátralévő részében a

26-09-2007

26-09-2007

HU


Tanács következtetéseket fogadott el, amelyek alapvető pontjai szintén megerősítést nyertek a Bizottság közleményében. Csupán néhány hozzáfűznivalóm lenne. Úgy vélem, hogy az oktatás igazságosságának és hatékonyságának elősegítése egyrészt erkölcsi kötelességünk, másrészt alapvető pénzügyi/gazdasági szükséglet is. A logika úgy diktálja, hogy jobban és többet kell befektetnünk az oktatásba: először is jobban, mert minden eurót, minden koronát és minden fontot el lehet még hatékonyabban költeni. Több felszólaló is említette, hogy a képességeknek, valamint az oktatás és a szakképzés minőségének döntő hatása van mind az egyének, mind a társadalmi csoportok jövőbeni helyzetére nézve, ezért ezeket folyamatosan javítani kell. Akik ezért tenni tudnak, azok elsősorban a tanárok. A tanárképzés minőségébe történő befektetés tehát az egyik leghatékonyabb módja az általános javulás elérésének, hiszen a tanárok megsokszorozzák ezeket az eredményeket. A fejlődés szempontjából rendszeresen szükség van, például, minőségértékelésre, mégpedig nem mint valami egyszeri, kivételes dologra, hanem mint alapvető eszközre, mint szabályra, amely szerint a bemeneti elemek, a végeredmény, és minden, ami a kettő közt történik értékelésre kerül, és aminek következtében a minőséget értékelik és jutalmazzák. Szeretném elmondani, hogy a Bizottság, ahogy azt a jelentés is elvárja tőle, továbbra is nagy figyelmet szentel a kérdésnek. Szeretnénk még több figyelmet fordítani a tisztességes és hatékony oktatás ügyének, például, a jövő év témájául szolgáló oktatás és migráció kérdésének keretében is. Jelenleg is folyik egy egyeztetés a 21. század iskoláiról, vagyis, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük az iskoláknak ebben az új korszakban; természetesen szeretnénk, ha e folyamat eredményeként kialakulna egy modern, naprakész álláspont az iskolák európai társadalomban napjainkban elfoglalt pozíciójára vonatkozóan. Egy másik általunk a közelmúltban felvetett téma a tanárképzés minőségéről és ennek lényeges következményeiről szóló augusztusban elfogadott közlemény volt. Végezetül, úgy hiszem, hogy az említett folyamatoknak, úgymint a bolognai és a koppenhágai folyamatnak, valamint a felnőttképzéshez, az iskolára felkészítő oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz kapcsolódó kérdéseknek mind össze kell érniük a hozzáférés és minőség témaköre alatt annak a valóban igazságos oktatási rendszernek a lényegi összetevőiként, amelyre ma is és a jövőben is egyaránt szükségünk van. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Marianne Mikko (PSE), írásban. – (ET) Az idő nem vár senkire. Ma már világos, hogy Európa nem lesz 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasága. De egy megfelelő, jól strukturált oktatási rendszer elérhető közelségbe hozná ezt a célt. Lehetetlen nem tudomást venni egyes elit egyetemek tudományos és anyagi színvonaláról. Különböző adatok szerint a világ 50 legjobb egyeteme közül 20–30 az Egyesült Államokban található. További öt vagy hat az Egyesült Királyságban, míg Európa többi része 4–5 egyetemmel a harmadik helyen áll, szorosan a nyomában Kanadával és Ausztráliával. A sikertörténetek szokása, hogy ismétlik önmagukat. Ez a sikertörténet elsősorban sajnos annak köszönheti a létét, hogy az angol nyelvű oktatási piac több milliárd fogyasztót

169

170

HU


megtalál. A többit pedig megteszi a mérleghatás. Ennek eredményeképpen a Harvard több tízszer gazdagabb és híresebb, mint legközelebbi versenytársa. Az Ivy League és az Oxbridge elit rendszerének európai lemásolása kockázatos vállalkozás volna. Sőt, egyenesen zsákutcának nevezném. Ugyanis mind az Egyesült Államokról, mind az Egyesült Királyságról elmondható, hogy számos átlagpolgár írni, olvasni és számolni tudása nem megfelelő. A siker, és különösen a gyors siker érdekében ésszerűbb lenne teljes mértékben a számunkra ismerős tevékenységekre támaszkodni. Az oktatás terén legsikeresebb európai uniós tagállam kétségkívül Finnország, amelynek nemzeti stratégiája tartalmazza, hogy mindenki mindenhol magas szinten férjen hozzá az oktatáshoz. Az oktatás természetétől fogva stratégiai terület. A vele kapcsolatos döntések és tettek hatásai csak évtizedek múltán jelentkeznek. Ebből kifolyólag értelmetlen lenne, már ami az egyenlőséget illeti, még egy negyed évszázadod feláldozni a magasabb csúcsok nevében. Még akkor is, ha az volna a helyes út. A nemzetközi verseny tekintetében ezentúl is az egységesen magas színvonal marad Európa legnagyobb ütőkártyája. 18. Európai stratégia a gyermekek jogaiért: a diszkrimináció és a „disz” problémákkal küszködők kirekesztése ellen (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottságnak feltett szóbeli választ igénylő kérdés megvitatása, amely kérdés témája az „Európai stratégia a gyermekek jogaiért: a diszkrimináció és a „disz” problémákkal küszködők kirekesztése ellen”, és amely kérdést feltették: Anna Záborská, Amalia Sartori és Marie Panayotopoulos-Cassiotou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében, Roberta Angelilli az UEN képviselőcsoport nevében, Zita Gurmai és Catherine Trautmann a PSE képviselőcsoport nevében, Adamos Adamou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében, Hiltrud Breyer és Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében, Elizabeth Lynne az ALDE képviselőcsoport nevében, valamint Kathy Sinnott az IND/DEM képviselőcsoport nevében (O-0062/2007 – B6-0317/2007). Anna Záborská (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, a 173. cikk szerint minden ülés menetéről szó szerinti jegyzőkönyvet kell készíteni minden hivatalos nyelven. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ezt a mai, a „disz” problémákkal küszködők kirekesztéséről folytatott vitát nem fogják lefordítani az Európai Unió hivatalos nyelveire. Ezt a gyakorlatot egyszerűen beszüntették, annak ellenére, hogy az eljárási szabályzat előírja. Erre az eljárásra vonatkozó megállapításom egészen egyszerű: a ma esti vitát nagyrészt számos, különböző országbeli iskolai tanuló, szülő, szülői egyesület, tanár, nevelő és orvos kérésére tartjuk. A polgárok azonban, akik e tisztelt Ház tagjait megválasztották, mivel nem ismernek minden nyelvet, amelyen ma este felszólalunk, sohasem fogják megtudni, mi minden hangzott el ezen a parlamenti vitán, holott az egész róluk szól. Elnök. − Köszönöm az észrevételét, ami természetesen mindnyájunkat érint, különösen ma, az európai nyelvek napján. Az ügy megfontolás tárgyát képezi, és a készülő jegyzőkönyvet megküldjük az elnökök értekezletére, megállapítását tehát figyelembe vesszük.

26-09-2007

26-09-2007

HU


És akkor most folytassuk az „Európai stratégia a gyermekek jogaiért” témával kapcsolatban a Bizottságnak feltett, szóbeli választ igénylő kérdés megvitatásával. Anna Záborská, szerző . – (SK) Hadd kezdjem egy 21 éves, harmadéves egyetemista nő vallomásával. „17 éves koromban egész évben rajtam nevettek az osztálytársaim, mert úgy néztem ki, mint egy 11 éves. A rólam szóló értékelésekben a tanárok rendszeresen azt kérdezték, mikor szánom már végre rá magam, hogy tanuljak. Mi, akik „disz” problémákkal küzdünk, sokkal többet dolgozunk, mint mások, amivel nagyon nehéz együtt élni.” Idézet vége. A társadalom egyáltalán nem szerez tudomást arról, hogy a gyerekek 10–20%-a „disz” problémákkal küzd, mert ezeket a gyerekeket nem diagnosztizálják. Problémáik pedig hátráltatják a kommunikációt, gátolják őket abban, hogy hagyományos oktatásban részesüljenek, és sajnos gyakran szellemi leépüléshez és társadalmi kirekesztéshez vezetnek. Ami minket illet, az Európai Unió megtesz minden tőle telhetőt, vagyis kiáll e gyermekek szószólójaként, és megfelelően változatos módon rávilágít a problémára, amely más körülmények között tabu témaként mélyen rejtve maradna. Amint az a jelenleg az Európai Parlament előtt lévő 64/2007 sz. írásbeli nyilatkozatban is olvasható, Európa lehetőséget ad jó ötletek megfogalmazására, valamint a különböző szervezetek és kormányok által kipróbált és letesztelt gyakorlatok kivitelezésére. Már létezik egy „neuro-disz” elnevezésű program, és az Európai Unió több olyan projektet is támogat, amely megfelel a „disz” problémákkal küzdők számára is. Ezek közé tartozik a versenyképességi és innovációs keretprogram, az IKT-politika támogatásának programja, az információs és kommunikációs technológiával kapcsolatos ismeretekre irányuló kutatások támogatása, a 7. kutatási keretprogram – az egészségügyi, az egész életen át tartó tanulás programja, valamint a 2008–2013-as időszakra vonatkozó második közegészségügyi program. Ezek a programok a 2008-as költségvetés módosító és kiegészítő javaslatainak tárgyát képezik, amelyeket az öt képviselőcsoport tagjaival közösen nyújtottunk be. Elnök asszony, hölgyeim és uraim, végezetül hadd fejezzem ki legmélyebb csodálatomat, tiszteletemet és hálámat, és hadd kívánjak kitartást mindazoknak az anyáknak, akik életük során számos okból kifolyólag lehettek reményvesztettek: „des mères désespérées”. Ők azonban sosem adják fel a harcot. Ők a gyermekeik ügyének élharcosai, azokkal az apákkal együtt, akik kitartanak családjuk mellett. Hiszem, hogy ez a ma esti vita megmutatja majd, hogy nincsenek egyedül, és hogy problémájukkal az Európai Parlament is foglalkozni fog. Teresa Riera Madurell, szerző . – (ES) Elnök asszony, mindenekelőtt szeretném az elnézésüket kérni, amiért nincs jelen Zita Gurmai asszony, aki e szóbeli választ igénylő kérdés szocialista képviselőcsoportot képviselő szerzője, aki előre nem látott okok miatt nem tudott megjelenni a mai ülésen. Így hát, engedelmével, elnök asszony, szeretnék egyrészt Gurmai asszony, másrészt a saját nevemben szólni – mivel én is szót kértem. Elnök asszony, én csupán szeretném megismételni, ami már elhangzott. Olyan tanulási rendellenességekről van szó, amelyek a lakosság jelentős részét érintik. Az európai gyerekek közel 10%-a küzd „disz” problémákkal: olyan gyerekek ők, akik általában láthatatlanná válnak az oktatási rendszerben, amely nagyon gyakran irreleváns dolgokra fogja e gyerekek iskolai kudarcait. Meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzük a „disz”kriminációt, és hogy ezek az iskolás gyermekek speciális, idejében történő, intenzív

171

172

HU


és multidiszciplináris oktatásban részesüljenek, lehetőleg saját, megszokott iskolájukban. Ennek érdekében ajánlásokat kell tennünk az iskolák számára az érintettek felkutatására és a teendőkre vonatkozólag. Most először hazámban, Spanyolországban, a szocialista kormány olyan oktatási törvényt hozott, amely segíti a tanulási nehézségekkel küzdő diákokat. Ez óriási lépés, mivel a családok számos országban a tanárok jóindulatától függenek, valamint attól, hogy hajlandóak-e önkéntes erőfeszítéseket tenni az ilyen problémákkal küzdő gyerekek megfelelő oktatása érdekében. Más megoldások mellett dönteni jelentős anyagi terhet is jelent, amit gyakran képtelenek az érintettek felvállalni. Nem szabad elfelednünk, hogy az ezekkel a diszfunkciókkal küzdő fiúk és lányok intelligensek, csak más tanulási módszerekre van szükségük. Valódi lehetőségük van arra, hogy iskolai sikereket érjenek el. És ehhez nincs szükség másra, mint a valódi eredményeket produkáló, helyes mechanizmusok alkalmazására irányuló politikai akaratra. Ahhoz, hogy ezek a tanulók láthatóvá váljanak a társadalom számára, megbízható statisztikákra van szükség, amelyek alapján megfelelő döntések hozhatók; vagyis világos és valósághű információt kell biztosítani minden érintett számára, és minden országra kiterjedő tájékoztatási kampányt kell indítani. Az, hogy az oktatási rendszer számára is láthatóvá váljanak e gyerekek, szintén azt jelenti, hogy amellett, hogy korán, már az iskolás évek elején megfelelő bánásmódban részesítjük az érintett gyermekeket, a tantervek kidolgozása során is figyelembe kell vennünk a szükségleteiket, mégpedig az oktatás minden létező szintjén. Ma már számos egyetemen alkalmaznak olyan vizsgáztatási módszereket, amelyeket az ilyen problémákkal küzdő egyetemi hallgatók szükségleteihez alakítottak. A Közösség által finanszírozott oktatási programokat, mint például az e-tanulás vagy az egész életen át tartó tanulás programját szintén a „disz” problémákkal küzdőket is szem előtt tartva kell kidolgozni. Hölgyeim és uraim, foglalkoznunk kell a lakosság e részének szükségleteivel. Nem fordíthatunk továbbra is hátat egy olyan rendellenességnek, amely több mint 3 millió európai polgárt érint. Hiltrud Breyer, szerző . – (DE) Elnök asszony, én is nagyon örülök, hogy megvitatjuk ma este ezt a lényeges kérdést, az egyre növekvő mértékben tapasztalható diszlexia kérdését. Ez az első alkalom, hogy szót ejtünk róla, de remélem, hogy nem az utolsó. Szeretném, ha a Bizottság minden lehetőt megtenne annak érdekében, hogy előrevigye ezt az ügyet, amely már most sem a nulláról indul. Már számos tagállamban vannak erre a problémára vonatkozó programok, kezdeményezések. Véleményem szerint fontos, hogy ne úgy beszéljünk a diszlexiáról, mint egy betegségről vagy fogyatékosságról, mivel ez nem helyénvaló. Ma is elhangzott már, hogy sok diszlexiás gyerek rendkívül intelligens. Azt kell tudnunk róluk, hogy ezek a gyerekek gyorsabban gondolkoznak, mint amilyenek a motoros képességeik. Az első lépés, amelyet meg kell tennünk – és ezt sürgősen kérném is a biztos úrtól –, hogy áttekintsük, mi mindent tettünk már ezen a kutatási területen, milyen programok és kezdeményezések léteznek már európai szinten, és hogy ezután összeszedjünk minden rendelkezésre álló információt. Véleményem szerint lényeges, hogy ne keverjük össze a diszlexiát az ADS-sel. Katasztrofális következményei lennének, ha egy kalap alá vennénk őket. Tudjuk, hogy az ADS szorosan összefügg a túlzott televíziózással és az ingereknek való túlzott kitétellel. A diszlexiával

26-09-2007

26-09-2007

HU


kapcsolatban azt is át kell gondolnunk, hogyan ismertessük meg korán a gyermekekkel a könyveket és az olvasást. Tudjuk, hogy a sokat olvasó, és a könyvekhez könnyen hozzáférő gyerekeknek kisebb a hajlama a diszlexiára. Ez is egy módja lehet tehát az ijesztő mértékben megnövekedett diszlexia visszaszorításának. Ösztönözzük a Bizottságot, hogy állítson össze egy áttekintést a téma Európában létező különböző megközelítéseiről. Egy másik lehetőség egy olyan konferencia megszervezése lenne, amelyen mindenki beszámolhatna az e területen szerzett tapasztalatairól. Tudjuk, hogy a gyermekek jelentik a jövőnket, és hogy itt Európában a tudás a legfontosabb erőforrásunk – minden tőlünk telhetőt meg kell hát tennünk ennek az ügynek az érdekében. Elizabeth Lynne (ALDE), szerző . – Elnök asszony, becslések szerint körülbelül 49 millió ember él az Európai Unióban, aki valamilyen „disz” problémával küzd. A gyermekek 10%-át érinti valamelyik „disz” típusú képességzavar, például a diszfázia, a diszpraxia, a diszlexia, a diszkalkulia vagy a figyelemhiányos zavar (ADD). Vegyük, például, az Egyesült Királyságban élő Sean esetét. A tanári értékelés szerint buta, furcsa, bomlasztó és lobbanékony természetű. Problémája miatt kiközösítették, iskolatársai terrorizálták, és a tanárok alig-alig tettek ennek megakadályozása érdekében. Sean szülei végül arra kényszerültek, hogy kivegyék fiukat az iskolából, miután egy nap véresre verve ért haza tanítás után. A helyi oktatásügyi hatóság megtagadta, hogy magántanítást vagy segítséget nyújtson számára, így Sean taníttatása szülei nyakába szakadt, akik közül az egyik emiatt munkahelye feladására kényszerült. Szerencsére azonban találtak egy helyi segélyszervezetet, amely Sean és szülei segítségére sietett. Az Egyesült Királyság és más tagállamok gyermekei közül azonban nincs mindenkinek ilyen szerencséje. Az EU-n belül meg kell osztanunk egymással a legjobb gyakorlatokat – és ebben lehet lényeges szerepe a Tanácsnak és a Bizottságnak. Elérhetőbbé kell tenni az információkat. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy idejekorán felfedezzük, kiszűrjük és kezelni kezdjük ezeket a rendellenességeket. Olyan struktúrákat kell létrehoznunk, amelyek révén a nehézségekkel küzdő fiatalok is integrálódni tudnak a munka világába, és fontos, hogy megszülessen a „disz” problémákkal küzdők európai chartája is. Szintén elengedhetetlen, hogy még több ilyen irányú kutatás folyjon a hetedik keretprogram keretében. Nincs értelme, hogy áltiszteletet tanúsítsunk a fogyatékkal élő emberek jogai iránt. Továbbra is küzdenünk kell annak biztosítása érdekében, hogy a Seanhoz hasonló emberek egyenlő bánásmódban részesüljenek, és megkapják azt a segítséget és támogatást, amelyet megérdemelnek. Kathy Sinnott (IND/DEM), szerző . – Elnök asszony, több millió, szó szerint több millió gyermek van, akik nem számítanak fogyatékkal élőnek, de jelentős tanulási, mozgási vagy kommunikációs zavarral küzdenek. Bár drámaian nő a diszlexiával, diszfáziával, diszkalkuliával vagy ezekhez hasonló zavarral diagnosztizált gyermekek száma – csak a diszlexia a gyermekek 10%-át érinti az Egyesült Államokban –, Európában sokakat, hacsak nem az érintettek többségét nem is diagnosztizálják, akik épp ezért nagyrészt segítség nélkül maradnak. Az aggodalmuknak hangot adó szülőket gyakran figyelmen kívül hagyják vagy rájuk szólnak, hogy ne képzelődjenek. Sokszor „írnak le” gyerekeket – gyakran tehetséges gyerekeket – mint gyenge értelmi képességűt vagy ügyetlent az egyébként jó szándékú

173

174

HU


tanárok és az oktatásban érintett hatóságok, csak mert nincs kellő gyakorlatuk abban, hogy különbséget tegyenek. Attól, hogy nem vesszük figyelembe ezeket a jelenségeket, azok még nem tűnnek el. Sőt, egyre nagyobb gondot jelentenek a gyermek számára, aki így egyre kevésbé motivált és egyre csalódottabb lesz. A gyermekek önképe súlyos károkat szenvedhet el, miközben a tehetségük is kárba veszhet. Azért fogalmaztuk meg ezt a kérdést, valamint az írásbeli nyilatkozatot, hogy hangsúlyozzuk, milyen hatalmas problémát jelent ez a kérdés a speciális nehézségekkel küszködő gyermekek, a családjuk és a közösségek számára, valamint, hogy felkérjük a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy kutatási programjaiban, kezdeményezéseiben, iránymutatásaiban és stratégiáiban komolyan foglalkozzon ezekkel a gyermekekkel. Többet kell tudnunk mindezekről a „disz” problémákról; arról, hogyan lehet mielőbb felismerni őket, és hogyan lehet hatékonyan közbelépni. Arról is ismereteket kell szereznünk, minek következtében alakulnak ki egy gyermek fejlődő agyában a „disz” problémák, és milyen módon lehetne ezeknek elejét venni. Arról is gondoskodnunk kell, hogy efféle problémái miatt senkit se tartsanak kevésbé fontosnak vagy értékesnek. Arra is felhívnám a biztos úr figyelmét, hogy a felnőttek közül is sokan küszködnek ezekkel a speciális tanulási vagy koordinációs nehézségekkel, csak épp nem tudják nevén nevezni állapotukat, vagy nem is tudnak róla. Sokan kifinomult kompenzációs technikákat fejlesztettek ki, hogy boldoguljanak. Az idén nyáron aláírást gyűjtöttem egy a fogyatékkal élők támogatását célzó polgári petícióhoz, és én magam is meglepődtem, milyen sok felnőttnek okoz gondot akár még a neve leírása is. Csendben szenvednek az emberek úgy, hogy tehetségük és adottságaik e zavarok folytán sokszor még saját maguk előtt is rejtve maradnak. És hogy milyen árat fizet ezért a társadalom? Az emberek kimaradnak az oktatásból, és a képességeikhez viszonyítva alacsonyabb szintű munkát végeznek, csak mert problémájuk van a tanulás egy területén. Egy oktatáspszichológus mondta nekem, hogy e gyerekek esetében az a tragikus, hogy sokan közülük az egyetemen is remekül megállnák a helyüket, ahol kidolgozhatnák az erős oldalukat, csakhogy a lehetőséget sem kapják meg, mert nem tudják elvégezni a középiskolát. Ennek pedig az az oka, hogy a tananyag általános érvényűsége miatt az ő speciális nehézségeik leküzdhetetlen akadálynak bizonyulnak a standard értékelési rendszer keretében. Ismerek egy fiatalembert, aki speciális tanulási nehézséggel küzd. Nem járt sikerrel sem az általános, sem a középiskolában, így bizonyítvány nélkül volt kénytelen elhagyni az iskolarendszert. Egy alkalmassági vizsga és tanári ajánlások révén azonban bekerült egy kis főiskolára. Két évvel később kiderült, hogy különlegesen tehetséges a filozófia terén, és hamarosan népszerű diákvezető lett. Az európai oktatási rendszer meglehetősen versenyorientált és merev. Az érintett hatóságok láthatólag úgy vélik, hogy az oktatás lényege az, hogy képzett, tudással rendelkező polgári réteget neveljen. Ez a rugalmatlanság – a „minden egy kaptafára” elve – viszont számtalan fiatal tehetségét megnyirbálja. Ez így nem elég jó, ráadásul társadalmi kirekesztettséghez vezet, aminek következtében sok gyermek válhat kiábrándult, sőt, számos esetben dühös felnőtté. Az írországi Mountjoy börtönben fogva tartott elítéltek 76%-ának előéletében szerepel az iskolai sikertelenség, amely hátterében valószínűleg a fel nem fedezett tanulási nehézségek álltak.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Ha nem veszünk tudomást ezekről a gyerekekről és felnőttekről, az egyenlő a diszkriminációval. Büszke vagyok a Parlamentre, hogy támogatta az írásbeli nyilatkozatot, de egy valamire szeretném még felhívni a figyelmet. A gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben az szerepel, hogy minden gyermeknek joga van az alapfokú oktatáshoz, de a speciális kezelést igénylő gyermekek csak a számukra szükséges segítségre jogosultak, a rendelkezésre álló források szerint. Mielőtt még ratifikálnánk ezt az egyezményt, és átültetnénk saját stratégiáinkba, alaposan meg kell majd vizsgálnunk, nehogy saját politikáinkba is átvegyük ezt a hiányosságot. Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, köszönet illet minden jelenlévőt, különösen Záborská asszonyt és a kérdés társszerzőit, mert úgy vélem, ez nagyon fontos téma, és nemcsak úgy, mint kérdés, vagy mint megbeszéléseink tárgya, de az azok érdekében tett lépések szempontjából is, akiknek egyedi segítségre, bánásmódra vagy körülményekre van szükségük életük társadalmi összefüggéseiben vagy oktatásuk, képzésük stb. során. Szeretném külön kiemelni azt, ami a vita elején is elhangzott: azt, hogy szeretnénk az e nehézségekkel küzdők szószólói lenni – s ez, úgy vélem, elég erős erkölcsi és politikai elkötelezettséget jelent. A Bizottság tudatában van, milyen negatív társadalmi és egészségügyi következményekkel járhatnak ezek a problémák az érintett személyek vagy a „disz” problémával küzdő gyermeket nevelő családok számára. Egyetértünk abban, hogy intézkedésekre van szükség a gyermekek mindennapi élete, valamint az oktatáshoz, tájékoztatáshoz és a kultúrához való hozzáférése javítása érdekében. A „disz” problémával küzdő emberek kezelésével kapcsolatos legfőbb felelősség természetesen a tagállamokat terheli, de a Bizottság, csakúgy, mint az európai intézmények, támogatni tudja a tagállamok ilyen irányú lépéseit. Így például, a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos, a 2003–2010-ig tartó időszakra szóló cselekvési tervünk elősegíti a fogyatékkal élők és családjuk támogatáshoz és az ellátási szolgálatokhoz való hozzáférését. A Bizottság olyan szolgáltatási szintet támogat, amely megfelelő egyensúlyt teremt a biztonság, a választás szabadsága és a független élet között. A Bizottság 2005-re, 2006-ra és 2007-re vonatkozó, a közegészségüggyel kapcsolatos munkaterve külön említi, hogy szükség van a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarok (ADHD), a szellemi visszamaradottság és a motoros, észlelési, nyelvi és a szocio-emocionális funkciók zavaraihoz kapcsolódó indikátorok definícióira, és még további információkra. Számos pályázati felhívást is közzétettünk a „disz” problémákkal kapcsolatos kutatások támogatására. A Bizottsághoz azonban még nem érkezett be ilyen témájú pályázat. A PROGRESS elnevezésű közösségi program számos európai hálózat számára biztosít támogatást, többek közt, mint azt Önök is tudják, a Fogyatékkal Élők Európai Fóruma számára. Támogatjuk tovább a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának fejlesztéséért létrehozott európai ügynökséget is. Ez az ügynökség megfelelő információkkal látja el a döntéshozókat és szakembereket a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásával kapcsolatban, és elősegíti a legjobb gyakorlatok cseréjét is. A sajátos oktatási igények figyelembevétele az egész életen át tartó tanulás programjának is az általános prioritásai közé tartozik, és mint ilyet, minden fellépés szempontjából prioritásként kell kezelni – pontosan azért, mert általános prioritás.

175

176

HU


Az egész életen át tartó tanulás programjának világos célja, hogy segítse a speciális igényű emberek integrációját. Ez konkrétan az együttműködésre irányuló csereprogramok finanszírozásán, az általános gyakorlatok fejlesztésén és javításán keresztül történik. Ide tartozik többek közt a hagyományos és speciális oktatásban használt pedagógiai struktúrák tervezése és a szükséges többlettámogatások finanszírozására szolgáló ösztöndíjak felajánlása a fogyatékkal élőknek. A Bizottság továbbá számos kutatási projektet is támogat, többek közt a Neuro-disz projektet, amelyről a szóbeli választ igénylő kérdésben is szó esett. A Bizottság az információs és kommunikációs technológiát (IKT) és a „disz” problémákkal küzdő embereket segítő új technológiákat is támogatja. A hatodik kutatási keretprogram IKT része társfinanszírozás keretében e-hozzáféréssel és támogató megoldásokkal foglalkozó projekteket támogatott. E tekintetben két projektet szeretnék megemlíteni: az egyik az AGENT-DYSL projekt, amely az olvasástámogató rendszerek új generációjának kifejlesztésére koncentrált, a másik az EU „Mindenkinek” („For All”) projektje, amely olyan technológiák fejlesztésére irányul, amelyek mindenki számára, többek közt a diszlexiával küzdők számára is elérhetővé teszik az oktatást. A hetedik kutatási keretprogram továbbra is támogatja majd a „disz” problémákhoz kapcsolódó projekteket és kutatásokat, mind az egészségügyi, mind az e-hozzáférési prioritás részeként. Tisztában vagyunk a releváns statisztikai adatok gyűjtésének fontosságával. Ez volt az egyik legfontosabb kérdés. És bár a Bizottság jelenleg nem gyűjt adatokat a „disz” problémákkal kapcsolatban, az Eurostat az Európai Unió egész területéről szolgáltat fogyatékossággal és társadalmi integrációval kapcsolatos statisztikákat. Egy 2002-es, különleges, fogyatékosságorientált munkaerő-piaci felmérést követően az Eurostat jelenleg egy EU-szerte végzendő felmérés modelljének kifejlesztésén dolgozik. Ez az európai egészségfelmérési rendszer részét képezi, és a fogyatékosságra, valamint a körülbelül 18 éves fiatalok társadalmi integrációjának különböző aspektusaira összpontosít. Elismerjük, hogy milyen nehézségekkel néznek szembe a fogyatékkal élőket, például „disz” problémákkal küzdőket gondozó emberek, illetve családok. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervben foglalt elkötelezettségünk nyomon követéseként 2005-ben és 2006-ban egyeztetést indítottunk a társadalmi partnerekkel az összeegyeztethetőséget célzó politikákról. Az egyeztetés számos témát felölelt, többek közt a szülési szabadságot, a szülői szabadságot, az apasági szabadságot, az örökbefogadási szabadságot és egy új fajta, az eltartott családtagok gondozására kiadható gondozási szabadságot. Az egyeztetések második szakaszának 2007. júniusi befejezését követően a Bizottság jelenleg egy hatásvizsgálaton dolgozik. Ennek eredményétől függően várhatóan 2008-ban nyújtja be új javaslatait. A Bizottság folyamatosan ellenőrzi az EU diszkriminációellenes jogi szabályozásának nemzeti szintre való átültetését. A 2000/78/EK irányelv, amely tiltja a foglalkoztatás és az oktatás területén való hátrányos megkülönböztetést, minden polgárra vonatkozik, így a „disz” problémákkal küzdőkre is. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a jogi szabályozásnak nemcsak a fogyatékkal élő alkalmazottak, hanem a fogyatékkal élőket gondozó alkalmazottak számára is védelmet kell biztosítania. E tekintetben nagy érdeklődéssel figyeljük az Európai Bíróságon jelenleg még folyamatban lévő Coleman-ügy kimenetelét.

26-09-2007

26-09-2007

HU


Végezetül szeretném elmondani, hogy ez az egész elsődlegesen a valódi tudásról és tudatosságról szól, és nagy segítséget jelent az Önök hozzájárulása. Kár, hogy már ilyen későre jár, hogy mindjárt éjfél van. De miután tettünk e probléma tudatosításáért, véleményem szerint még jobban odafigyelhetünk a valóban szükséget szenvedők érdekében történő konkrét lépések megvalósítására. Maria Panayotopoulou-Kassiotou, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, biztos úr, köszönöm, hogy ilyen sokáig fenn maradtak, és hogy ilyen mélységben foglalkoznak ezzel a témával. Két másik biztost is látok az Ön székében, akik közül az egyik az egészségügyi szektorért felelős biztos. Ő az annak érdekében tett lépések felelőse, hogy a viselkedési és tanulási nehézségeket inkább egészségügyi problémának tekintsük, mintsem fogyatékosságnak. Továbbá ő irányítja a korai diagnózis felállításának lehetőségét célzó kutatásokat is, és gondoskodik róla, hogy a kezelések és terápiák orvosi módszerei különleges javaslatok formájában megjelenjenek a kutatási programokban. Ez az Ön oktatási szektorát is előmozdítja, hiszen lehetőséget nyújt a pedagógusok és a szülők különleges képzésére, valamint speciális felszerelések beszerzésére az iskolák számára. Elősegíti továbbá az új technológiák alkalmazását is abból a célból, hogy be tudjanak vezetni olyan kiegészítő és segítő eljárásokat, amelyek a sajátos oktatási igényű tanulók segítését célozzák. Az oktatás lehetősége elvezet a szakképzéshez és a szakmai újraintegrálódáshoz. Egy harmadik biztost is látok az Ön székében, mégpedig a foglalkoztatásért felelős biztost. Neki a hivatáshoz, a szociális jogokhoz és a társadalmi integráció lehetőségeihez való hozzáférést célzó intézkedések iránt kell érdeklődést mutatnia, a fogyatékkal élők vagy a nem fogyatékkal, de különleges sajátossággal rendelkezők társadalmi kirekesztésének megelőzése érdekében. Sokszor használta a „fogyaték” szót, és mindannyiunk számára értelmezte a fogyatékossággal kapcsolatos programokat. Itt azonban felmerül a többi diszpraxia-probléma kérdése. Ezeket egy sor új kezdeményezés nélkül is kezelhetjük; nincs szükség másra, csak némi kiadásra és finanszírozásra, de legfőképpen odafigyelésre, szervezésre és a tagállamokban már meglehetősen széles körben rendelkezésre álló legjobb gyakorlatok összegyűjtésére. A jogi elismerés alapvető előfeltétel, amely hozzáférést biztosít az egészséghez, az iskolákhoz csakúgy, mint a szociális szolgáltatásokhoz. A szülők technikai eszközökkel és anyagi segítséggel való támogatása hozzájárul a családokkal szembeni diszkrimináció megelőzéséhez is: ők a diszpraxia diagnosztizálásának pillanatától annak megszűnéséig szenvednek a problémától. Remélem, hogy a kérdésünk alkalmat ad a Bizottság számára, hogy lépéseket tegyen ez ügy érdekében. Catherine Trautmann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, öröm látni, hogy a „disz” típusú rendellenességek oly gyakran mellőzött témája napirendre került a Parlamentben. Az a tény, hogy ez a téma a tisztelt Házat alkotó képviselőcsoportok szinte mindegyikét felszólalásra késztette, azt jelzi, hogy számunkra Európa egyetlen polgára sem lehet diszkrimináció áldozata, függetlenül attól, küzd-e bármiféle problémával. Ez vonatkozik a „disz” problémákkal küzdőkre is, mivel egyre alaposabb tanulmányok bizonyítják, hogy bár ez a fajta fogyatékosság még mindig rendkívül elterjedt, felismerése továbbra sem megfelelő.

177

178

HU


A ma este egyetlen francia felszólalójaként büszkén elmondhatom, hogy Franciaország meglehetősen aktív a „disz” problémák kezelése terén. A szülői egyesületek és szakmai csoportok kezdeményezésének hála, Párizsban október 10-én, most először, megrendezésre kerül a „disz” problémák országos napja. Reméljük, hogy ezáltal a sajtóban is nagyobb figyelmet kap az efféle problémákkal küzdők, különösen a gyermekek helyzete. Mindazonáltal, ma esti kérdésem célja nem az egyik vagy másik országban történt kedvező fejlemények megünneplése, hiszen még így is rengeteg munka áll előttünk, hanem hogy megvitassuk, milyen módon gyűjthetnénk össze európai szinten a már kidolgozott legjobb gyakorlatokat, lévén, hogy bizonyos tagállamokban még el sem ismerték az ilyen típusú zavarok létét. Számomra úgy tűnik, hogy a sajátos képzési és tanulási problémák kezelését célzó európai multidiszciplináris hálózat felállítására vonatkozó felhívás, amely az írásbeli nyilatkozat része, bizonyos mértékig ebbe az irányba mutat. A közösségi fellépések, például a hetedik keretprogram megfontolt alkalmazása szintén hasznos volna. Ebben a tekintetben, biztos úr, az Ön által is említett neuro-disz projekt, amely célja a diszlexia kognitív, agyi és genetikai okainak megvilágítása, és amelyben kilenc tagállam 15 kutatócsoportja működik közre – és itt most meg kell jegyeznem, hiszen fontos, hogy ez a testület gyakorlatilag az összes európai nyelvet felöleli –, úgy tűnik, jó példa lesz. Végtére is Európának, véleményem szerint, világelsőnek kell lennie a szóban forgó állapotok megértésében és a hozzájuk kapcsolódó biológiai adatok összegyűjtésében. Mindemellett példát kell mutatnia a rehabilitációs és terápiás módszerek leghatékonyabb formáinak felismerésében is, hogy a gyermekek ismét remélhessenek és optimistán nézhessenek szembe az élettel. Tervez-e a Bizottság a jövőben egyéb, ilyen típusú programokat? Biztos úr, említett olyan pályázati felhívásokat, amelyre nem érkeztek pályázatok. Feltett szándékunk, hogy a különböző szervezetek és az írásbeli nyilatkozatot aláíró személyek által indított tájékoztató kampányok segítségével pótoljuk ezt az információ- és motivációhiányt. Reméljük, hogy a várakozásaink beteljesedéséhez szükséges európai finanszírozási összegek mozgósítása révén a többi „disz” probléma, úgymint a diszpraxia és a diszfázia problémájára irányuló kutatások is lehetővé válnak. Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök asszony, egészen ijesztő, hogy a gyermekek 10%-a szenved „disz” típusú rendellenességekben. Ez azt jelenti, hogy tíz gyermekből egynek motoros zavara van, egyáltalán nem tudja vagy nem tudja világosan kifejezni a gondolatait. Milyen lesz akkor néhány év múlva a felnőtt populáció? Olyan emberekből fog állni, akiknek nehézséget okoz a mindennapi élet feladatainak ellátása, és képtelenek normálisan részt venni a társadalom működésében. Megtehetjük-e, hogy rokkantként kezeljük őket, és ezáltal létrehozunk egy rokkant társadalmat? Ez elfogadhatatlan lenne. Ha ezek a zavarok kezelhetők, ahelyett, hogy a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés megelőzésére koncentrálunk, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az érintett gyermekek kezelése érdekében, mert a saját magához hasonlóakat senki sem rekeszti ki. De nem hinném, erre sor kerül. Hiszem, hogy van mód a helyzet kezelésére. Végezetül, szeretnék őszintén köszönetet mondani mindazoknak, akik felhívták a figyelmemet erre a problémára, és szeretném biztosítani őket, hogy teljes mellszélességgel mellettük állok. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (ES) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni a közreműködőknek és azoknak a képviselőtársaimnak, akik kézbe

26-09-2007

26-09-2007

HU


vették ezen írásbeli nyilatkozat és szóbeli választ igénylő kérdés ügyét, csakúgy, mint a Bizottságnak, amiért még e késői órán is jelen van, hogy megvitassuk ezt az ügyet, amely, sajnálatos módon, nemcsak hogy titkos kérdésnek és abszolút körültekintést igénylő kérdésnek tűnik, de sok esetben tökéletesen láthatatlan is marad. Így hát, mindezek ellenére az a tény, hogy ma vitát folytatunk róla, azt jelenti, hogy szeretnénk véget vetni ennek a láthatatlanságnak, így hát minden támogatásom nem csak az írásbeli nyilatkozaté és a szóbeli választ igénylő kérdésé, de ezé a vitáé is. Azt hiszem, nagyjából mindannyian ismerünk olyanokat, akik e zavarok – s nem betegségek – valamelyikében szenvedtek/szenvednek. Így hát, ebből a szempontból mi is láthatjuk, hogy egyáltalán nem olyan emberekről van szó, akik egy betegség kezeléséhez hasonlítható, speciális egészségügyi ellátásra szorulnának. Mindösszesen támogatásra, sajátos támogatásra, segítségre és érzékenységre van szükségük, mégpedig nem csupán az intézmények, hanem a családok, az oktatási központok és különösen a társadalom egésze részéről. Véleményem szerint a legrosszabb, ami ezekben az esetekben történhet, hogy a tudatlanság diszkriminációt szül, először is azon nézetből adódóan, hogy ezek az emberek nem élhetnek teljesen normális életet, mivel bizonyos mértékű támogatásra szorulnak, és különösen a politikai akarat és az ahhoz szükséges gazdasági források hiányából adódóan, amelyek azon programok megvalósításához kellenének, amelyek lehetővé tennék az érintettek számára, hogy ne csak, ismétlem, normális életet élhessenek, de teljes mértékben cselekvőképes emberként, saját bölcsességükkel, tudásukkal, reményeikkel és álmaikkal hozzájárulhassanak a társadalomhoz, amely oly gyakran marginalizálja és hátrányos megkülönböztetésnek teszi ki őket, annak ellenére, hogy semmit nem követtek el, amiért ezt érdemelnék. Jan Tadeusz Masiel (UEN). - (PL) Elnök asszony, szeretnék gratulálni azoknak, akik szóba hozták ezeket a különleges zavarokat. Az, hogy a gyermekek 10%-a érintett, azt jelenti, hogy amint ők felnőnek, a lakosság 10%-ának jelent majd gondot a társadalom működésében való részvétel. És felnőttként ez még nagyobb terheket ró rájuk. Ma azonban azon gyermekek sorsával foglalkozunk, akik nem teljesen ismert okokból kifolyólag kívül rekednek a társadalmon. Ahogy ezek a gyerekek felnőnek, az egyik nehézség szüli a következőt, és minden komplexus újabb komplexushoz vezet. A „disz” típusú zavarokat különleges állapotként vagy károsodásként kell elismernünk. A velük járó problémákat először is magának a gyermeknek kell elmagyaráznunk, majd a környezetében lévőknek, nevezetesen a szüleinek, a barátainak és az iskolatársainak. Az érintett gyermekek különleges megközelítést, személyre szabott tanítási módszert igényelnek. A szóban forgó állapotok azonosítása és pontos meghatározása különösen fontos, ha csak korlátozott mértékben nyílik lehetőség a kezelésükre. Ján Figeľ, a Bizottság tagja. – (SK) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a sok érdekes felszólalásért. Nem vagyok a téma szakértője, de az biztos, hogy több szakértelemre van szükségünk ezzel a témával kapcsolatban. Személy szerint én is tudatában vagyok ennek a problémának, de speciális megközelítéséhez a különböző intézmények és döntéshozók sokkal alaposabb ismereteire is szükség lesz. Máris számos szempont említésre került ezzel kapcsolatban, úgymint a szociálpolitika, az egyenlő esélyek, a diszkrimináció-mentesség, az egészségügy, az oktatás, a szakképzés és még néhány további, a kérdéshez kapcsolódó terület. A kiindulópont mindenesetre a

179

180

HU


helyzet megváltoztatásához fűződő érdek és az arra irányuló vágy, mert a tudatlanság az intolerancia alapja. S ez, ahogy minden más problémára, erre is érvényes. Nyilvánvaló, hogy az egyik feladatunk az, hogy összehangoljuk a tagállamokban és az EU-ban e problémával kapcsolatosan kialakult nézeteket, vagyis az uniós tagállamok nézeteit, mert sehol semmilyen definíció nem létezik, bár néhány országban országos napot szentelnek ennek a problémának. Úgy vélem, ez ügyben a Fogyatékosságügyi ENSZ-Egyezmény definíciója kiinduló alapot adhat a tagállamoknak, de ez végül is az ő dolguk. Szeretném megismételni, amit már az elején is mondtam. Vannak olyan jelentős programjaink, amelyek segíthetnek a lehetséges megoldások megtalálásában, mind szakmai, mind információs és technológiai vonatkozásban. Az oktatási programra, az egész életen át tartó tanulás programjára, a kutatási, valamint a közegészségügyi programra gondolok. Hadd köszönjem meg magam és az általam képviselt intézmény nevében a szerzők csoportjának és a többi közreműködőnek, hogy annak érdekében dolgoznak, hogy a „disz” problémákkal küzdők egyenlő bánásmódban részesüljenek, és hogy elismerést nyerjen az a tény, hogy gyakran észrevétlenek maradnak, és alulértékelik tehetségüket és képességeiket. Felszólították a Bizottságot, hogy aktívabban járjon el ezzel a kérdéssel kapcsolatban; szeretném elmondani, hogy a Bizottság aktív, és hajlandó – a Parlamenttel és az Elnökséggel együttműködve – a jövőben még aktívabban eljárni, mint ahogy azt eddig tette. Elnök. − Biztos úr, nagyon köszönjük a megerősítést. A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Alessandro Battilocchio (NI), írásban . – (IT) Szeretnék köszönetet mondani azoknak a kollégáimnak, akik felvetették ezt az igen fontos kérdést, valamint az Európai Bizottságnak, azon belül személyesen Figeľ biztos úrnak, akivel néhány korábbi alkalommal már volt szerencsém együttműködni, hogy készséggel fogadják a tisztelt Ház javaslatait. Bár az egészségügyi szektor elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik, nagyra értékelem a Bizottság erőfeszítéseit, hogy olyan stratégiák elfogadására ösztönözzék a tagállamokat, amelyek lehetővé teszik a fogyatékkal élők számára, hogy hozzáférjenek az ellátásokhoz, és mindenekelőtt, hogy normális életet éljenek, amennyire csak lehetséges. A fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos, a 2003–2010-ig tartó időszakra szóló cselekvési terv és a PROGRESS program már ebbe az irányba mutat. Lényeges azonban az európai polgárok tájékoztatása is, hogy elősegítsük a probléma által érintett emberek, különösen a gyermekek társadalomba való integrációját. „Disz”-krimináció ellenes integrációs és tájékoztató kampányokra van szükség az iskolákban, munkahelyeken, a sport és a mindennapi élet területein, csakúgy, ahogy szükséges az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés is, hogy a szóban forgó diszfunkciók miatt – amelyek néha kizárólag fizikai természetűek – ne kényszerüljenek az azokkal küzdők vagy azok családtagjai személyes vagy szakmai kompromisszumokra. 19. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 20. Az ülés berekesztése (Az ülést 23 óra 55 perckor berekesztik.)

26-09-2007

2007. SZEPTEMBER 26., SZERDA

Recommend Documents