SZEPTEMBER 22., SZERDA

22-09-2010

Az Euròpai Parlament vitài

HU

SZEPTEMBER 22., SZERDA ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.) 2. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 3. Az Európai Tanács 2010. szeptember 16-i ülésének következtetései (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai: az Európai Tanács 2010. szeptember 16-i ülésének következtetései. Herman Van Rompuy az Európai Tanács elnöke. – Elnök úr! Az Európai Tanács 2010. szeptember 16-i ülésének összehívására elsősorban azért került sor, hogy az Unió külkapcsolataival foglalkozzunk. Ebédszünetben a gazdasági irányítás kérdésével foglalkozó munkacsoportról is tartottunk egy rövid, előre betervezett megbeszélést, valamint egy spontánt a romák helyzetéről. Engedjék meg, hogy sorjában mindegyik témát érintsem. Vegyük először a külkapcsolatokat! Amikor nyolc hónappal ezelőtt hivatalba léptem, és ellátogattam fővárosainkba, bizonyos mértékű frusztrációt tapasztaltam a koppenhágai csúcstalálkozót követően. Az a felfogás alakult ki, hogy az Európai Uniót félreállították. Gazdasági kilátásaink nem voltak túl jók, míg a világ más gazdaságai gyors fejlődést értek el. Kezdtünk rádöbbeni továbbá, hogy a feltörekvő országok gazdasági ereje fokozatosan tényleges politikai hatalommá alakul át. Jóllehet az Európai Unió ösztönzésére jött létre, a G20-csoport szintén ezt a tendenciát erősíti meg, ahogy a Nemzetközi Valutaalapon belüli képviseletről szóló vita is. Ez kihat ránk: az új szereplők érdekei nem mindig egyeznek meg a mieinkkel, és nem mindig osztják a világról alkotott elképzeléseinket. A Lisszaboni Szerződés előírja az Európai Tanács számára, hogy határozza meg az Unió stratégiai érdekeit és a többi intézmény tevékenysége tekintetében követendő stratégiai irányvonalakat. Örülök annak, hogy az összes állam-, illetve kormányfő elfogadta ezt, és nagyobb mértékben részt vesz az Unió külpolitikájában. Nagyobb felelősségvállalást szeretnének tapasztalni az Európai Tanács részéről. Szeretnék vállalni az ezen uniós intézmény tagjaként rájuk háruló felelősséget. Mit vitattunk meg? Nos, számomra sürgősnek tűnt, hogy először stratégiai partnerségeinket beszéljük meg. Arról tárgyaltunk, hogy annak érdekében, hogy a helyszínen előrehaladást érjünk el, össze kell kapcsolni az általános célkitűzéseket és a konkrét eszközöket. Ezért röviden beszéltünk arról, hogyan lehet legjobban kihasználni a Lisszaboni Szerződést az új Külügyi Szolgálattal. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a Parlamentnek az ezzel kapcsolatos megállapodás elérése érdekében végzett munkáját. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a Brüsszelben és a fővárosokban hozott intézkedések ugyanazt az irányt kövessék? Hogyan tudunk nagyobb összhangot teremteni a különböző brüsszeli szereplők között? Hogyan tudjuk összeegyeztetni a partnereinkkel való kapcsolatunk különböző szempontjait – például a csúcstalálkozókon – a gazdaság, az éghajlatváltozás, az értékek és a biztonság terén?

1

2

HU


A puding próbája az evés. Hogyan kezeljük külön-külön partnereinket? Prioritásokat tűzünk ki számos sürgető ügyre vonatkozóan. A harmadik országokkal való csúcstalálkozókra vonatkozó legfontosabb üzeneteinket bizonyos konkrét tárgyalásokkal és kompromisszumokkal kell alátámasztani. Az Európai Tanácsban folytatott vitából a következő pontokat szeretném felidézni: Először is ez egy folyamat kezdete. Másodszor legfontosabb mondanivalónk közvetítésére az Európai Tanácsnak kell megbízást adnia, azokat a Külügyi Tanácsnak, a Bizottságnak és a főképviselőnek kell előkészítenie és végrehajtania, éppúgy, ahogy már készítjük elő a G20-ak találkozóit az Európai Tanácsban. A harmadik dolog pedig az, hogy a partnereinkkel való kapcsolatunkban a „viszonosság” a kulcsszó. Úgy is mondhatjuk, hogy a „kölcsönös érdekek meghatározása”. Az az általános felfogás, hogy ez még nincs így. Mindnyájan megvalósítandó célkitűzésekhez és stratégiai előnyhöz ragaszkodunk. A célkitűzések alapján konkrét eredményeket kell elérnünk. Stratégiai partnereink vannak, de több stratégiára van szükségünk. Elképzeléseket dolgoztunk ki arra vonatkozóan, milyen álláspontot alakítsunk ki a Kínával kapcsolatban, és mely pontokon finomítsunk azokon. Az Európai Tanácsban folytatott megbeszélésnek köszönhetően, amikor két hét múlva a Bizottság elnöke és jómagam találkozni fogunk a kínai miniszterelnökkel Brüsszelben, nem csupán Brüsszel nevében fogunk felszólalni, hanem mind a 27 tagállamot képviselhetjük. Más közelgő találkozókról is tárgyaltunk: a szöuli G20-csúcstalálkozóról, valamint az EU–USA csúcstalálkozóról, mindkettőre novemberben kerül sor, mindkettő döntő fontosságú a globális gazdasági kilátások szempontjából. Az Európai Tanács október 28–29-i ülésén folytatni fogjuk e találkozók előkészítését. A francia elnök – mint hivatalba lépő elnök – ismertetett bizonyos elképzeléseket a 2011-es G20-csúcstalálkozóra vonatkozóan. Teljes mértékben támogattuk abban, hogy a G8-ak/G20-ak új lendületet kapjanak, kiemelve, hogy ezek a csúcstalálkozók ne csupán egy-egy eseményt jelentsenek, hanem egy folyamatot képviseljenek. Ami a Közel-Keletet illeti: a közel-keleti béketárgyalások sikere stratégiai jelentőségű az Európai Unió számára. 2009. decemberi közös álláspontunkkal összhangban külön nyilatkozatot fogadtunk el erről a kérdésről. A Kvartetten keresztül veszünk részt a folyamatban. A szomszédaink – például a Nyugat-Balkán és európai csatlakozásuk lehetősége, valamint a keleti partnerség – számítanak a legfontosabbnak. Ahhoz, hogy elismerést vívjunk ki magunknak a világban, először a saját kontinensünkön kell stabilitást teremtenünk. Ha globális szereplők szeretnénk lenni, regionális szerepet is vállalnunk kell. Az Európai Tanácsban mostantól ebben a szellemben fogunk tárgyalni a külpolitikáról. Csak akkor lehetünk hitelesek és erősek, ha egységesek vagyunk. Egységünket bizonyítottuk a 27 tagállamnak az Iránra vonatkozó kiegészítő szankciókkal kapcsolatos álláspontjában, amelynek a kialakítása nem volt nyilvánvaló, valamint a Szerbia és Koszovó közötti párbeszédről szóló, rendkívül fontos, különösen a Nyugat-Balkán szempontjából igen lényeges ENSZ-határozat tekintetében. A stratégia és az általános megközelítés megvitatásán túlmenően két konkrét ügyben is elhatározásra jutottunk: Dél-Koreáról és Pakisztánról van szó. Ezáltal közvetlenül bebizonyítottuk, hogy az Európai Unió eredményt tud elérni óriási jelentőségű stratégiai kérdésekben.

22-09-2010

22-09-2010

HU


A Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodás a külkapcsolatok szempontjából nagy horderejű kérdés. A nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partnerünkkel és ezen túlmenően az egész ázsiai gazdasággal való létfontosságú kapcsolatot érinti. Három éve közel állunk a megállapodáshoz, és most sikerül véghezvinni. Ez évente 1,6 milliárd euró összegű költségmegtakarítást jelent majd az európai exportőrök számára, tehát ez jó hír az exportiparágaink, ennélfogva az európai munkahelyteremtés és növekedés tekintetében. Ami Pakisztánt illeti, maximális támogatást szeretnénk nyújtani az országnak, miután a pusztító árvizek olyan súlyos csapást mértek rá. Több segítséget és több kereskedelmi lehetőséget; az adott helyzetben azt szeretnénk, hogy Pakisztán álljon talpra és induljon el a gazdasági fejlődés. Lényegesen több piacra jutási lehetőséget fogunk biztosítani. Catherine Ashton elősegítette, hogy megállapodásra jussunk ezzel a fontos nyilatkozattal kapcsolatban. A másik dolog a munkacsoport kérdése. Az Európai Tanács ülése idején ebédidőben beszélgettünk a gazdaságról, a politikai cél elérésének alapjáról. Az év első felében az Európai Tanácsnak a sürgető gazdasági kérdésekkel kellett foglalkoznia. Gazdaságaink most már jobb állapotban vannak, de a munka még nem fejeződött be. Ebédidőben röviden tájékoztattam kollégáimat a gazdasági irányítással foglalkozó munkacsoporttal kapcsolatos előrehaladásról. Erre tegnap került sor itt a Parlamentben. Valamennyi állam-, illetve kormányfő szeretné folytatni a munkát és megőrizni a lendületet. A legfontosabb kérdések közül néhány – például a makrogazdasági felügyeleti keret – tekintetében nagy az egyetértés. Ez a felügyelet ellenőrzi és megszünteti majd az egyensúlyhiányt, a hitelbuborékok kockázatát, valamint a versenyképesség tekintetében meglévő eltéréseket. A nemzeti költségvetési keretek megerősítésével, az európai költségvetési szabályoknak a nemzeti jogba történő beépítésével és az úgynevezett európai szemeszter alapelvével kapcsolatban is megállapodás alakult ki. A szankciók terén szintén előrelépést értünk el, bár még további munkára van szükség. Amint azt részletesen kifejtettem a hét parlamenti bizottság elnökének és a képviselőcsoportok vezetőinek részvételével tegnap megtartott ülésen, ez a gazdasági és monetáris unió gazdasági pillérének megerősítését jelenti. Jóllehet egyesek azt állítják, hogy lassan halad előre az ezzel kapcsolatos munkánk, valójában nagyon rövid idő alatt hatalmas területtel foglalkoztunk. A Stabilitási és Növekedési Paktum 1997. évi létrehozásáról, valamint annak 2005. évi felülvizsgálatáról szóló tárgyalásokhoz viszonyítva a kérdések összetettsége ellenére igen gyorsan haladunk. Szeptember 27-én átfogó jelentéstervezetet fogok benyújtani a munkacsoportnak. Október közepén befejezzük a megbeszéléseket, hogy az Európai Tanács az október 28–29-i ülésén döntésre juthasson. A Bizottság a kezdeményezési jogával összhangban szeptember végére jogalkotási javaslatokat szándékozik előterjeszteni – javaslatokat, amelyek a jogalkotási eljárások során természetesen a Parlament elé kerülnek megfontolás és elfogadás céljából. A Bizottság javaslatai kedvezően hozzájárulhatnak a lendület fenntartásához. Idén tavasszal megnyertük az euróval kapcsolatos ütközetet. Meggyőződésem, hogy a jövő hónapban levonjuk a végleges helyes tanulságokat ebből a válságból. A harmadik téma a romákkal kapcsolatos. Ebédidőben egy olyan kérdést vitattunk meg, amely különösen érdekli Önöket. Az asztalnál konszenzus alakult ki öt pontról, ami nem öltötte hivatalos tanácsi következtetés formáját.

3

4

HU


Egyrészről a tagállamoknak joguk és kötelességük, hogy területükön intézkedést tegyenek a jogállamiság fenntartása érdekében. Másrészről a Bizottságnak joga, sőt kötelessége annak biztosítása, hogy a tagállamok tartsák be az uniós jogot, valamint joga, sőt kötelessége, hogy vizsgálatokat végezzen. Harmadsorban észrevételeztük a Bizottság elnöke által az Európai Tanács ülését megelőző nap tett nyilatkozatot. A tagállamok és a Bizottság közötti kapcsolatokban továbbá a tisztelet képezi az elsődleges szabályt. Az ötödik pontot végül az képezi, hogy az Európai Tanács valamelyik következő ülésén megvitatjuk a romák integrációjának kérdését. Az állampolgárságon, illetve az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájára vonatkozó tilalom az Európai Unió megalapításakor megfogalmazott alapgondolatok egyike. Az emberi méltóság tiszteletben tartása alapvető értékeink közé tartozik. Az Európai Tanács üléseit nem tekinthetjük csúcstalálkozóknak: azok egy uniós intézmény szokásos – sőt rutinszerű – ülései. Sőt – most, a közösségi módszerről újrakezdett parlamenti vita alkalmából –, hadd hangsúlyozzam, hogy az Európai Tanács Uniónk egyik intézménye, nem pedig a G8-ak és G20-ak értelmében vett újabb csúcstalálkozó. A Tanács az Unió intézményi keretének szerves részét képezi, ugyanakkor a legfelsőbb tagállami politikai szintről közvetít információkat, biztosítja továbbá a tagállamoknak a felelősségvállalás érzését és az Unióban való részvételt, és megerősíti az Unió sikere iránti elkötelezettségüket. Nem csupán az állam-, illetve kormányfőket, hanem az Európai Bizottság elnökét és a külügyi főképviselőt is magában foglalja. Ülésein gyakran részt vesz az Európai Központi Bank elnöke. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Tanács elnökének funkcióját olyan személy tölti be, aki egyidejűleg nem a tagállamok egyikét képviseli, hanem akinek mind az Európai Tanácson belül, mind a többi intézménnyel szoros együttműködésben kell dolgoznia az általános európai érdekkel kapcsolatos megállapodások elérése érdekében. Éppen ezért a Szerződésben előírtakon túlmenően időt és energiát fordítok arra, hogy rendszeres kapcsolatot tartsak a többi intézmény elnökével, többek között a Bizottság, a Tanács soros elnökségének, a Központi Bank, az eurócsoport elnökével, és természetesen Önnel, elnök úr, valamint a képviselőcsoportok vezetőivel és a parlamenti bizottságok elnökeivel. Mi valóban az általános európai érdek érvényesítésén dolgozunk. Az elmúlt hónapokban az összes európai intézmény által tett erőfeszítések eredményeit most kezdtük el megtapasztalni. Gazdaságaink helyreállása nem várt iramban folytatódik. A bizalom lassan, de biztosan kezd helyreállni. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek azért, hogy a pénzügyi felügyeletről szóló jogszabály révén együttműködött a bizalom helyreállításában. Több tagállam reformprogramokba kezdett. Elismeréssel adózom azon nemzeti kormányoknak, amelyek rendkívül nehéz politikai körülmények között bátor intézkedéseket tesznek. A tagállamok többségében még nincs vége a válságnak, ez különösen igaz a foglalkoztatásra, bár némi javulás tapasztalható. Most jobb helyzetben vagyunk, mint nyár elején. Még mindig rengeteg a tennivaló. Kedves kollégák, el fogjuk végezni mindezt. (Taps) Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! A Parlament álláspontja mindig egyértelmű volt azzal kapcsolatban, hogy a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb célja,

22-09-2010

22-09-2010

HU


hogy az EU erőteljesebb szereplővé váljon a nemzetközi színtéren, és a Bizottság teljes mértékben egyetért ezzel a céllal. Ha az EU maximálisan képviselheti álláspontját, az jó Európának, és úgy gondolom, jó az egész világnak. Lehetővé teszi érdekeink előmozdítását, értékeink védelmét, valamint azt, hogy hozzájárulhassunk a közös kihívások – az éghajlatváltozástól kezdve a biztonság, a szűkös forrásoktól kezdve a gazdasági válságból való kilábalás jelentette kihívások – megoldására irányuló nemzetközi erőfeszítésekhez. Vannak lehetőségeink és kötelezettségeink, és a Lisszaboni Szerződés biztosítja az eszközöket ahhoz, hogy mindkét téren elérjük céljainkat. Amint az mindnyájunk számára ismeretes, ez a munka folyamatban van; otthon, nemzeti szinten meg kell tanulnunk, hogyan használjuk leghatékonyabban a lisszaboni struktúrákat. Partnereinkkel való kapcsolatainkban meg kell mutatnunk, hogy az EU meggyőző beszélgetőtárs a párbeszédekben. Ez nem következik be egyik napról a másikra, de az Európai Tanács múlt heti ülése fontos mérföldkő e célkitűzés megvalósítása tekintetében. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta eltelt kilenc hónapban jelentős előrehaladás történt. A nemzetközi színtéren Ashton bárónő mostanra Európa elismert képviselőjévé vált, és meggyőződésem, hogy a Parlament támogatásával hamarosan létrejön és megkezdi tevékenységét az Európai Külügyi Szolgálat. Az uniós intézmények fokozatosan átvették a soros elnökség funkcióit a képviselet és a koordináció vonatkozásában. Az Európai Tanács meghatározta a következő lépéseket mind az eljárás, mind a tartalom tekintetében. Felismerte ugyanis azt, hogy az EU-nak többet kell tennie annak érdekében, hogy következetesebb és koherensebb politikát valósítson meg stratégiai partnerei irányában. Kezdhetjük azzal, hogy kifejezetten Kínát vizsgáljuk meg. Nagyon fontos volt, hogy az Európai Tanács vissza fog térni arra a kérdésre, hogy rendszeres alapon közös megközelítést dolgozzon ki. Mindnyájunknak tudomásunk van bizonyos, előttünk álló problémákról: a privatizáció hiánya, a nem egységes megközelítés azt közvetíti partnereink felé, hogy tényleg képtelenek vagyunk megegyezni abban, valójában mit is akarunk, továbbá az EU és a tagállamok közötti eltérő üzenetek aláássák az üzenetközvetítést. Olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy amikor Van Rompuy elnök úr és Barroso elnök úr az EU-t képviselve szólalnak fel a csúcstalálkozókon, egy közös programra vonatkozó tényleges konszenzuson – az EU és a tagállamok együttes elkötelezettségén – alapuló tekintéllyel tegyék ezt meg. A Bizottság tehát úgy gondolja, hogy ez fontos, első lépés volt annak felismerése tekintetében, hogy minden egyes stratégiai partnerünkkel való kapcsolataink terén konkrét érdekeket kell meghatároznunk, most pedig annak tekintetében, hogyan közvetítsük ugyanazt a következetes üzenetet nemzetközi partnereink felé. El kell kezdenünk e felfogás alkalmazását a most ősszel Kínával, Indiával, Oroszországgal és az Egyesült Államokkal tartandó kulcsfontosságú csúcstalálkozókra, valamint a G20-ak, az Ázsia–Európa találkozó és az EU–Afrika csúcstalálkozóra. Mindezen eseményekhez a Parlament befolyása által kialakított demokratikus dimenzió szükséges. A kereskedelmet alapvető fontosságú tényezőnek tartjuk. Igencsak szimbolikus, hogy az Európai Tanács ülésének alkalmával sor került az EU és Korea közötti átfogó szabadkereskedelmi megállapodás véglegesítésére. Ez bizonyítja, mire van lehetőség: egy olyan megállapodásra, amelyet nem volt könnyű elérni, de amely hatalmas kereskedelmi előnyökkel kecsegtet. Arról is megállapodás született, hogy a kereskedelem révén lehetőségeket kell találnunk Pakisztán megsegítésére. A humanitárius és a fejlesztési segély tekintetében már most is

5

6

HU


sokat teszünk, ami döntő jelentőségű lesz ezen ország helyreállítása szempontjából. Azt is helyénvaló azonban közölni, hogy kereskedelmi intézkedésekkel kellene elősegítenünk a pakisztáni gazdaság hosszú távú kilátásainak kibontakozását, a Bizottság pedig a jövő hónapban állít össze konkrét javaslatokat. A G20-ak és a G8-ak közelgő francia elnöksége szintén különösen jó alkalmat kínál annak biztosítására, hogy az európai célkitűzések kiemelkedőek legyenek. A Bizottság eltökélt abban a tekintetben, hogy a következő évben ezt fontos platformként használja fel az EU számára. Szeretnék még néhány szót szólni a két másik témáról is. Ami a gazdasági irányítást illeti, a Van Rompuy elnök úr által vezetett munkacsoport munkája és a Bizottság által készített részletes javaslatok azt mutatják, hogy május óta nagy utat tettünk meg. A Bizottság a jövő héten terjeszti elő a javaslatokat. Éppen itt a megfelelő ideje az együttdöntési szakasz elindításának, hogy hozzákezdhessünk a jogalkotási javaslatok részletes vizsgálatához azzal a céllal, hogy jövő év közepére bevezetésre kerüljön az új rendszer. Tisztában vagyok azzal, hogy a Parlament teljes mértékben tudatában van annak, hogy kívánatos lenne gyorsan hozzákezdeni az említett javaslatok vizsgálatához. A csomag három célkitűzést fog tartalmazni. Az első az, hogy a tagállamok nagyobb mértékben feleljenek meg a Stabilitási és Növekedési Paktumnak. A második a gazdasági felügyelet az egyensúlyhiány kezelése érdekében történő kiterjesztése; a harmadik pedig a gazdasági felügyelet hatékonyabbá tétele a szabályok betartására vonatkozó olyan ösztönzők és pénzügyi szankciók révén, amelyek fokozatosak, alkalmazásuk tisztességes és arra az eredményesség céljából kellő időben kerül sor. Ezek eredményeképpen különösen az euróövezet gazdasági irányításának hitelessége erősödik meg jelentősen. Miután a munkacsoport a jövő hónapban az Európai Tanács elé terjeszti zárójelentését, sor kerül e menetrend további részletes kidolgozására. Végezetül rátérek a romakérdésre. Csak egy dolgot szeretnék kiemelni: a Szerződések őreként a Bizottságra hárul a felelősség. Elég biztosak vagyunk a kötelezettségeinkben. Nem fogunk engedményeket tenni a közösségi jog tiszteletben tartását illetően és teljes egészében megvédjük európai értékeinket. Annak megállapításán dolgozunk, hogy tiszteletben tartják-e a szabad mozgásról és a megkülönböztetésmentességről szóló uniós jogot, és most már a jogi elemzés szakaszában tartunk. Hamarosan maga a testület vizsgálja meg ezt az elemzést. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, ami e vita rendkívül fontos – mondhatnám alapvető – részét képezi: a romák helyzetének javítása és hatékonyabb integrációjuk. Ugyanakkor éppen ezért azt vizsgáljuk, hogyan haladjunk tovább az áprilisi javaslatainkkal, hogy arra használjuk fel az uniós pénzeszközöket, hogy ténylegesen elősegítsük a romák integrációját. Létrehoztunk egy munkacsoportot annak megvizsgálása céljából, hogyan tehetünk konkrét, a társadalmi integrációt támogató lépéseket. A munkacsoport ma délelőtt ül össze első alkalommal és év végére terjeszti elő első megállapításait. Tudom, hogy a Parlament szeretne majd rendszeresen értesülni a fejleményekről, és a Bizottság tájékoztatni is fogja. Befejezésül, elnök úr, ez az Európai Tanács megvitatta, hogyan tudjuk növelni kapacitásunkat a külső és belső fellépésekhez, valamint jobb eredményeket elérni az uniós polgárok számára. Mindezen kérdésekben az uniós intézményekről és eszközökről bebizonyosodott, hogy a Szerződés megfelelően működik. A Bizottság örömmel tekint a

22-09-2010

22-09-2010

HU


Parlamenttel való együttműködés elé, e munka elmélyítése és politikáink hatékony végrehajtása mellett. Joseph Daul a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Buzek úr, Van Rompuy úr, Šefčovič úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács megvitatta az Unió nemzetközi partnerekkel való kapcsolatait és a gazdasági irányítás kérdését. A közvéleményt azonban mindenekelőtt a romákkal kapcsolatos vita érdekelte. Szeretném megismételni képviselőcsoportom e kérdésre vonatkozó álláspontját. Először is minden egyes tagállamnak tiszteletben kell tartania az európai jogot, és az Európai Bizottságnak, a Szerződések őrének, a lehető legpártatlanabb módon kell meggyőződnie erről. A törvény előtti egyenlőség valamennyi uniós tagállamra érvényes. Ebben rejlik Európa ereje. Ilyen körülmények között tiszteletben tartjuk a Bizottság azon döntését, hogy Franciaországtól azt kéri, tisztázza az általa megtett intézkedéseket, mi pedig nem vonjuk kétségbe, hogy Franciaország a lehető legnagyobb körültekintéssel fog válaszolni. Másodszor, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport sajnálatosnak tartja azokat a nyelvi szakadékokat, amelyek ezen ügy miatt alakultak ki, és reméli, hogy egy ilyen szimbolikus jelentőségű téma kapcsán az Európai Unió által közvetített értékek – például a felelősség és a szolidaritás, valamint a pártatlanság és a kölcsönös tisztelet – alkotják majd továbbra is a magatartási kódexet a tagállamok és az európai intézmények közötti kapcsolatokban. Végül pedig képviselőcsoportom ismételten felhív arra, hogy európai megoldásokat – közösségi megoldásokat – kell meghatározni és végrehajtani az összes kisebbség európai integrációja érdekében, mert, amint azt jól tudjuk, a jelenlegi válság mély feszültséget tárt fel a kisebbségek és a fogadó országok lakossága közötti kapcsolatokban. Hölgyeim és uraim, jóllehet valamennyi polgárnak biztosítani kell, hogy élhessen a jogaival, ugyanakkor kötelezettségeiket is teljesíteniük kell. Igen, a személyek mozgása az egy jog, és ez a Parlament túl sokat érvelt mellette ahhoz, hogy most bármennyit is feladjon belőle. Másrészt a jog tiszteletben tartása, a fogadó országba való beilleszkedés, a gyerekek iskolába való beíratása, annak biztosítása, hogy látogassák is az iskolát, valamint mások érdekeinek figyelembevétele olyan kötelezettségek, amelyekből semmit, egyáltalán semmit nem szabad elmulasztani. Erről van szó, és ez a PPE képviselőcsoport álláspontja, amely elveken és értékeken alapul, és amely túllép azon az elfogult kritikán, amelynek egyesek – azt kell mondanom – szabad folyást engedtek az utóbbi néhány napban. Két percem van arra, hogy két témával foglalkozzak, amelyek azonban döntő fontosságúak, és amelyeket múlt pénteki ülésén az Európai Tanács megvitatott: a világban elfoglalt helyünk és a gazdasági irányítás. Ami az elsőt illeti, meddig fogadhatjuk el, hogy jóllehet Európa az egyik legfontosabb nemzetközi hatalom, talán az emberi jogokkal és a multilateralizmussal kapcsolatos felfogása tekintetében örvend a legnagyobb tekintélynek, mégse legyen többé semmilyen befolyása a nemzetközi színtéren? Megismétlem: mi adományozzuk a legtöbbet Palesztinának, de nincs helyünk a tárgyalóasztalnál. Van Rompuy úr, biztosítanunk kell, hogy ez megváltozzon. A Tanács következtetései tartalmaznak néhány érdekes, kutatásra váró területet, de – amint azt tudjuk – eljárási módunkat tényleg felül kell vizsgálnunk, hogy megtegyük a várt,

7

8

HU


jelentős előrelépést. Arra a politikai akaratra gondolok, amely egységes erőként gyakorol befolyást, nem pedig 27 különféle diplomácia halmazára. Ez a közösségi módszer; és ebben számítunk Önre, Van Rompuy úr. Ez nem negatív kifejezés; így érhetjük el, hogy az Európai Unió erős és elismert legyen az egész világon. Konkrétan a humán erőforrásra gondolok, amelynek felhasználását ésszerűsíteni kell, és a külügyi szolgálat jelenti az első lépést a helyes irányba. Végezetül a pénzügyi forrásainkra gondolok, különösen a biztonság és a védelem terén, amelyeket hatékonyabban kell elkölteni, ez pedig szükségessé teszi, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk a források összegyűjtésére. Ettől még messze vagyunk – nagyon messze. Arra ösztönözném a tagállamokat, hogy a következő hónapokban legalább néhányat valósítsanak meg a következtetésekben foglalt célkitűzések közül. Befejezésül pedig, ami a gazdasági irányítást illeti, képviselőcsoportom támogatja a Van Rompuy úr munkacsoportja által megtett kezdeti intézkedést, és különösen a Stabilitási Paktum szabályainak, valamint az elrettentő szankcióknak a szigorú alkalmazását. Le kell vonnunk a tanulságokat a pénzügyi válságból és azokból az illúziókból, amelyekkel magunkat áltattuk a pénzügyi és gazdasági irányítás, valamint a társadalmi irányítás szétválasztása miatt. A kettőt össze kell kapcsolni. Martin Schulz az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Van Rompuy úr, figyelmesen hallgattam felszólalását, amelyet úgy lehetne összefoglalni, hogy „minden csodálatos”. Nincsenek problémák a Tanácsban. Elismerem, hogy Ön volt jelen, én nem voltam ott. Ön közvetlen szemtanúja volt a vitának, én meg nem. Mindazonáltal kissé másképp látom az Európai Tanácsban történteket, mint ahogy azt Ön előadta. Úgy gondolom, hogy legalább két esetben annak lehettünk szemtanúi, hogy a kormányfők ellenszegültek az európai valóságnak. A Maastrichti Szerződés óta garantált négy szabadság a szolgáltatások, a tőke, az áruk és a személyek szabad mozgására vonatkozik. Az a véleményem, hogy az Európai Unióban legalább ugyanolyan jelentőséget kell tulajdonítanunk a személyek szabad mozgásának, mint a tőke szabad mozgásának. Ezenkívül időnként azt szeretném, hogy Európában a tőke kérdését ugyanolyan intenzitással lehessen kezelni, mint a személyek szabad mozgását. (Taps) Valójában azonban azt tapasztaljuk – és Ön célzást tett erre, bár nem mondta ki nyíltan –, hogy ebben a jelenlegi, Lisszabon utáni folyamatban az intézmények saját hatalmi pozícióikért küzdenek. A Tanácsban az Ön által képviselt új intézményt látjuk, mivel az állam-, illetve kormányfőkből álló Európai Tanács csupán Lisszabon óta létezik intézményként. Ez az új intézmény próbálja megerősíteni hatalmi pozícióját. Ebben nincsen semmi megvetendő; minden intézmény ezt teszi, de azzal együtt, ami az Európai Tanácsban történik, fennáll annak a veszélye, hogy a Lisszabon utáni folyamatban az EU-ra átruházott hatáskörök, a Szerződésben a közösségi intézményekre ruházott hatáskörök az Európai Tanács jóváhagyásához lesznek kötve – legutóbbi parlamenti felszólalásomban ezt vezetői irányításként jellemeztem. Ez pontosan a dolgok intézésének helytelen módja. Nem lehet kijelenteni egyrészt azt – ahogy azt Ön megtette –, hogy együttes európai nyilatkozatokra, együttes európai fellépésre és egységes európai álláspontra van szükségünk például a nemzetközi politika, a nemzetközi diplomácia és a nemzetközi kereskedelem terén, másrészt meg azt mondani, hogy csak akkor, ha a nemzeti érdekek szempontjából megfelel nekem. Ha nincs összhangban a nemzeti érdekekkel, ha belpolitikai szempontból nem alkalmas, akkor viszont nem szeretnénk. Az Európai Unióban azonban éppen ez történik

22-09-2010

22-09-2010

HU


most, és még hozzáfűzhetem, hogy ez nem egyetlen kormányra jellemző. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjában a kormányok többsége képviselteti magát; az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportban is ott vannak a kormányok képviselői. Minden kormány ugyanúgy reagál. Ez nem ideológiai válasz, hanem intézményi. Az intézményi veszély veszélyt jelent Európa egészére. Az Európai Parlament feladata – tehát ez egyben kérés minden képviselőcsoporthoz –, hogy nagy többséggel kimondja, hogy azt, amit Daul úr közösségi módszernek nevezett, ami mindössze a problémák megoldására vonatkozó megosztott hatáskörök áthelyezését és végrehajtását jelenti, összehangoltan, európai szinten kívánjuk alkalmazni. Képzelheti-e bárki a jelenlevők közül azt, hogy bármilyen, a monetáris politikával kapcsolatos problémát továbbra is képesek leszünk nemzeti szinten megoldani? A válasz az, hogy „nem”. Megoldhatók-e az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások nemzeti szinten? Nem. Megoldhatja-e egyetlen tagállam önállóan a világkereskedelmi problémákat? Természetesen Kínával az EU nevében tárgyalhatunk – az 500 millió lakosú és 27 nemzetgazdaság együttes erejét képviselő EU nevében. Ez az egyik lehetőség. Kisebb egységeket is alkothatunk, amikor is Németországi Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Lettország, Ciprus és Málta mind külön-külön lép fel. Ez is lehetséges. Úgy gondolom, hogy Kínát nem nagyon nyűgözné le, ha Ön látogatna el oda, Van Rompuy úr. Ezért a közösségi módszerre van szükségünk, és véleményem szerint a Parlament feladata e közösségi módszer alkalmazásának biztosítása. A Bizottság Barroso úr romák helyzetével kapcsolatos nyilatkozatának formájában első alkalommal nyilvánította ki, hogy kész felvenni a küzdelmet. Meg fogjuk oldani, valóban meg kell oldanunk a romák problémáját. Ez a Parlament úgy fogja megoldani ezt a kérdést, ahogy ma mindnyájan vallottuk, hogy az emberi méltóság sérthetetlen. Ez érvényes az összetett problémát képező kisebbségekre is. Tehát nem fogunk felhagyni a romakérdés megoldásával. A következő kihívásaink azonban egészen máshonnan – a pénzügyi terv felől – származnak, és elmondhatom Önöknek, hogy ezzel kapcsolatban a nemzeti szintre való visszatérésre irányuló stratégia az egész Európai Parlament részéről általános ellenállásba fog ütközni. (Taps) ( A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához) Krisztina Morvai (NI) . – Elnök úr, egy igen egyszerű kérdést szeretnék feltenni Schulz úrnak: hogyan hagyhatók teljesen figyelmen kívül tagállamaink polgárainak hazai elképzelései és nézetei? Az Ön véleménye szerint hogyan hozható összhangba a demokrácia alapvető eszméivel az, hogy az uniós szinten, jellemzően nem választott képviselők által hozott határozatok elsőbbséget élvezhetnek a polgárok akaratával szemben? Úgy gondolom, ez nagyon egyszerű kérdés. Martin Schulz az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Valamennyi, a jogállamiságon alapuló államnak kötelessége biztosítani a hatáskörébe tartozó jogszabályok végrehajtását. Ezért teljes mértékben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy amennyiben egyedi esetekben – származási országuktól függetlenül – bizonyos polgárokat érintő problémák tapasztalhatók egy uniós tagállamban, ennek az adott tagállamnak és hatóságainak kötelessége, hogy foglalkozzanak ezekkel a problémákkal, és amennyiben e problémák bűncselekményekkel kapcsolatosak, kötelesek bűnvádi eljárást folytatni.

9

10

HU


A közös uniós jog végrehajtására azonban ugyanez vonatkozik. A jogállamiságon alapuló államok, amelyek tagjai ennek a jogi közösségnek, az uniós jogot is kötelesek elfogadni és szükség esetén érvényesíteni. A romákkal kapcsolatos konkrét ügyben is pontosan ezt kérjük. Semmivel sem többet. (Taps) Guy Verhofstadt az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Van Rompuy elnök úrnak a Tanács fontos üléséről tartott beszámolóért. Először felszólalásának utolsó, a romakérdést érintő részével szeretnék foglalkozni. Szeretném nagyon világosan és személyesen közölni kollégámmal, a PPE képviselőcsoport tagjával, Daul úrral, hogy a Bizottság helyesen járt el a romakérdésben és nem kellene kritizálnunk. Segítenünk kell a Bizottságot ebben a küzdelemben. Felhívom a Bizottságot, hogy ragaszkodjon álláspontjához, mert most egy alapvető kérdéssel állunk szemben. Az Európai Unióban az értékek ugyanolyan fontosak, mint a piaci szabályok, és lényeges, hogy mindenki lássa, hogy a Bizottság minden – akár kicsi, akár nagy – tagállamot egyforma bánásmódban részesít. Ha az értékekről van szó, nincs különbség kis és nagy tagállamok között. Mindegyiknek ugyanazokat a szabályokat kell alkalmaznia. Sajnos igaz, hogy az európai csúcstalálkozót kissé eltérítette ez a kérdés, de hát ilyesmi előfordul a politikában. Az bizonyos, hogy Európában az ügyeket gyakran a napi dolgok nyomják el. Természetesen ez sajnálatos, mert a gazdasági irányítás kérdésében nincs veszteni való időnk. Nem engedhetjük meg, hogy új gazdasági és pénzügyi válsággal kerüljünk szembe anélkül, hogy a gazdasági irányításra vonatkozó új eszközöket bevezetnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a monetáris pillér nem működhet a gazdasági pillér nélkül. Ha megnézzük a mai árfolyam-különbözeteket, a német kamatláb és a többi kamatláb közötti különbözet még mindig nagyon magas. Minél hamarabb rendelkeznünk kell egy csomaggal a gazdasági irányításra vonatkozóan, és remélem, hogy a Bizottság – ígéretének megfelelően – szeptember 29-én elő is terjeszti ezt. Véleményem szerint ahhoz, hogy hitelesek legyünk – mert ez a legfontosabb dolog –, ennek a csomagnak három elsődleges feltétellel kell foglalkoznia és azokat kell teljesítenie. Van Rompuy elnök úr, az első feltétel, amelyet Ön mindig is védelmezett, hogy a görög válság tanulsága miatt nem csupán a költségvetési felügyelet végrehajtásáról van szó, hanem a makrogazdasági felügyelet fokozásáról is. Nem csupán a Stabilitási Paktumról, hanem Görögország gazdasági állapotáról is. A második feltétel az, hogy az intézkedéscsomagnak hatékony szankciókat kell tartalmaznia. Én személy szerint úgy gondolom, hogy ennek legjobb módja az, ha először is fokozatos szankciókat vezetünk be; másodszor össze kell kapcsolni a pénzügyi és a politikai szankciókat – nem az egyikre vagy másikra, hanem a kettő kombinációjára van szükség; harmadszor bizonyos esetekben ez azok szavazati jogának felfüggesztését is jelentheti, akik megszegik a szabályokat. Ez így szokás a hétköznapi életben, és meg kell mondanom, a politikában is ezt kell alkalmazni. A harmadik és egyben utolsó feltétel véleményem szerint az, hogy az irányítást a Bizottságra és az EKB-re kell hagyni. Úgy vélem – és ezt néhányszor már elmondtam –, hogy a tagállami felügyelet egyszerűen nem működik. Nem működött a Lisszaboni Szerződéssel, sem a

22-09-2010

22-09-2010

HU


Stabilitási Paktummal, és a jövőben sem fog működni. Tapasztaltuk ezt Németország és Franciaország esetében, amely országok 2005-ben nem alkalmazták és egyszerűen megváltoztatták a Stabilitási Paktumot. Ez újra be fog következni a jövőben, tehát a Bizottságnak kell kezébe vennie a gyeplőt. Remélem, hogy szeptember 29-én – többek között a munkacsoport tevékenysége alapján – hiteles intézkedéscsomag kerül a Tanács és a Parlament elé egyaránt. Rebecca Harms a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Van Rompuy úr! Most már harmadjára hallom a legutóbbi csúcstalálkozóról szóló beszámolót, amelyet nem is nevezhetünk csúcstalálkozónak, mert tulajdonképpen egy tanácsi ülés volt. Még a nyilvános beszámoló is arra enged következtetni, hogy Ön és mi különböző csillagrendszerekben élünk. Amikor egy jelenleg is kiélezett válsághelyzet idején Brüsszelben összeülnek az Európai Unió államfői és a külügyminiszterek, úgy vélem, az teljesen eltér attól, mint amit Ön előadott. Jóllehet Ön gyakran hangoztatja a csupán tanácsi ülésnek nevezhető csúcstalálkozó sikerességét, én mégis azt mondanám, hogy Önök valójában semmit sem értek el. Különösen az Ön saját szerepéről kell elgondolkodnia, Van Rompuy úr, akinek az a feladata, hogy a munkacsoportnak megmutassa a gazdasági és pénzügyi válságból kivezető és a nagyobb mértékű európai gazdasági irányítást eredményező utat. Örömmel hallom, hogy a Bizottság többé már nem vesz részt a hatáskör és befolyás tagállamokba történő áthelyezésével kapcsolatos játékban, hanem még ebben a hónapban javaslatokat terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy a brüsszeli közös gazdasági irányítás milyen formát is ölthetne. Az az érzésem, hogy többek között az Ön csaknem rögeszmés ragaszkodása a szankciós mechanizmusokhoz, amelyeknek a létrehozására csak a Szerződés módosításával lenne lehetőség, valójában a tagállamok között ma kialakult helyzetet idézte elő csupán, amikor is egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet – a „nagyobb mértékű közös irányítás” célja felé történő haladást azonban nem kell mérlegelnie. Arra kérem Önt, fejezze be a tettetést, mert ez válság idején rendkívül káros az európai politikákkal kapcsolatos felfogás szempontjából. Az Ön pozíciójában különös felelősséggel tartozik az európai politikákról kialakuló összképért. Még akkor is, ha ez egy nehéz feladat, amely a Lisszaboni Szerződés és annak bizonytalanságai következtében hárult Önre, az az érzésem, hogy Ön nem fog megfelelni annak a követelésnek, hogy valódi erőfeszítést tegyen a több közös politika megvalósítása érdekében. Ami a romákat illeti, nem értek egyet azzal, hogy Reding asszony részéről egyoldalú bocsánatkérésre került sor. Még mindig várok arra, hogy a franciák adjanak magyarázatot arra, hogy ezekben a napokban hogyan tudják nyilvánvalóan hazugságokkal etetni a Bizottságot. Valóban nem értem, miért nem érdemel ez az egész egy bocsánatkérést. (Taps) Örülök annak – és számomra ez a csúcstalálkozó legnagyobb eredménye –, hogy Barroso úr kinyilvánította támogatását Reding asszony felé. El kell indítani ezt a jogsértési eljárást. Ezt az eljárást mindenre kiterjedően is lehet kezdeményezni. Csak hogy átvegyem azt az elképzelést, amely valójában vezérelte Reding asszonyt: az aggaszt engem, hogy az Európai Unión belüli nagy bizonytalanság, gazdasági, pénzügyi válság, valamint kétes kilátások és növekvő szegénység idején olyan államfők, mint például Sarkozy úr, sőt Berlusconi úr – másokat is megnevezhetnék, de az Európai Unióban ezzel az üggyel kapcsolatban ők számítanak állami szintű főszereplőnek – belpolitikai problémáikat és alkalmatlanságukat arra, hogy válság idején valódi politikát folytassanak, egy olyan politika mögé bújtatják el, amely a faji intolerancia és az idegengyűlölet repertoárjához tér vissza.

11

12

HU


Úgy gondolom, hogy vissza kellene és valóban vissza is kell gondolnunk Európa legutóbbi évszázadára. (Taps) Timothy Kirkhope az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mielőtt rátérek a számomra legfontosabb kérdésre, szeretnék néhány gyors észrevételt tenni. Először is szeretnék gratulálni a Tanácsnak azért, hogy középpontba helyezte az európai gazdasági irányítás fejlesztését. Másodszor, a romákat illetően szeretném tisztázni, hogy igen erőteljesen sürgetjük, hogy nagyon egyértelmű jogi nyilatkozatot kapjunk a Szerződések őrétől, a Bizottságtól. Meg kell mondanom, hogy ezen idő alatt az európai egység szempontjából nem nagyon tanácsosak vagy hasznosak a franciák ellen irányuló, bizonyos politikai körökből származó öncélú támadások. Ma délelőtt azonban a Pakisztánról szóló nyilatkozatról szeretnék beszélni, amely állam az Európai Unió három tagállamának nemzetközösségi partnere és az Unió stratégiai szövetségese. Örvendetesnek tartjuk azt az előrehaladást, amely a Pakisztánnak szóló sürgősségi segély biztosítása terén bekövetkezett, valamint örülünk annak, hogy a Tanács elfogadta azt, hogy szükség van a Pakisztán helyreállítására és jövőbeni fejlődésére vonatkozó átfogó intézkedéscsomagra. A Pakisztánnak szóló fejlesztési segély, ahogy máshol is, létfontosságú, és az új brit koalíciós kormány büszke arra a kötelezettségvállalására, hogy 2013-ig a GNI 0,7%-át külföldi segélyekre fordítja. És igen, Schulz úr, a brit koalíciós kormány konzervatívokból és liberálisokból áll – csak hogy teljes legyen a kép. De a segélyezés csak az érem egyik oldala. A fejlődő világ hosszú távú jövője az egyes nemzetek azon képességén alapul, hogy erőteljes, dinamikus kereskedő gazdaságot hozzanak létre. Azt a szándékot, hogy Pakisztán az EU-ba irányuló kulcsfontosságú importra vonatkozó vámok azonnali csökkentése révén nagyobb piaci hozzáférést kapjon, fontos lépésnek tartom még akkor is, ha sajnálatos, hogy ezt a politikát időben korlátozni kell ahelyett, hogy szabállyá válna. Mindazonáltal az Európa és Pakisztán közötti jelentős, új kereskedelmi partnerség létrehozására irányuló felhívás bátor javaslat volt a brit miniszterelnök, David Cameron részéről, amelyet a koalíciós kormány kereskedelmi minisztere, Ed Davey céltudatosan folytatott. Mégis attól tartok, hogy mivel figyelembe kell venni a nyilatkozatban említett érzékeny ipari pontokat, egy drámai kezdeményezésből valamiféle bátortalan félintézkedés lesz. Tekintettel a pakisztániak helyzetére, egy ilyen árulás becstelenség lenne. Ezért a képviselőcsoportomban szigorúan ügyelni fogunk annak biztosítására, hogy a nyilatkozat célját ne hiúsítsa meg semmilyen önző protekcionizmus. Patrick Le Hyaric a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A tömegtájékoztatás az Európai Tanács ülésének egyetlen aspektusát fogja kiemelni, mégpedig a francia elnök által a Bizottság ellen intézett fenyegető polémiát, amely a Franciaországban az európai lakosság részét képező romák ellen szervezett vadászat védelmére szolgált. Az egyetemes értékek, az emberi jogok egyetemes értékeinek nevében a francia kormánynak – de másoknak is – haladéktalanul be kell fejezniük egyesek megbélyegzését és le kell állítaniuk ezeket a megdöbbentő kiutasításokat. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport követeli ezenkívül a 2008. júniusi, úgynevezett visszatérésről

22-09-2010

22-09-2010

HU


szóló irányelv – amely a „szégyen irányelve“ gúnynevet kapta –, valamint a pakisztáni menekültek kiutasítását engedélyező partnerségi megállapodás hatályon kívül helyezését. Továbbá, Van Rompuy úr, milyen konkrét európai kezdeményezéseket szándékozik tenni annak érdekében, hogy a romák végre kilábalhassanak a szegénységből és a nyomorúságból? A migránsok ellen irányuló politika tönkreteszi azt a morális és politikai befolyást, amellyel Európa rendelkezhet a világban. Ehhez szeretném még hozzáfűzni, hogy az Európa-ellenes populizmus lealacsonyítja a politikát és ösztönzi az idegengyűlöletet, a nacionalizmust és a fundamentalizmust, termékeny táptalajt nyújtva annak, amit Bertolt Brecht úgy nevezett, hogy „az alávaló vadállat”. Továbbá az Európai Tanácsban Ön ismét olyan következtetésekkel állt elő, amelyek kedvezőtlenek az európai emberek és magának az európai eszmének a szempontjából. Említek néhány példát. Éppen akkor, amikor az ultraliberalizmus válságba taszítja a világot, Önök úgy határoztak – az Ön szövegéből idézek –, hogy engedélyezik az „ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodásokat”. Önök úgy határoztak, hogy felgyorsítják a transzatlanti piac kiépítését: azaz előírásainknak az Egyesült Államokéival való összehangolását és a NATO-ban való nagyobb mértékű részvételt. Van Rompuy úr, az Ön által javasolt szabad kereskedelem, az Egyesült Államoknak való behódolás és a militarizmus tönkre fogja tenni Európát. Ön a külpolitikával kapcsolatban említést tesz, idézem, a „világos stratégiai irányra” vonatkozó tervről, de miről is van szó tulajdonképpen? Egy jó külpolitikának nem a szegénység és az éhezés elleni fellépést, az adósságelengedést, az élelmiszer-önrendelkezés kialakítását, a leszerelést és a béke iránti elkötelezettséget kellene magában foglalnia? Nem kellene határozott fellépést magában foglalnia annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozásról szóló cancúni csúcstalálkozó sikeres legyen? Jóllehet az Ön által készített szöveg rámutat arra, hogy az Unió fontos kereskedelmi térség, miért nem kötelezzük el magunkat a pénzügyi tranzakciók megadóztatása mellett? Azonkívül, hogy összeállította ezt a sekélyes szöveget, mit szándékozik tenni annak biztosítása érdekében, hogy az Izrael és Palesztina közötti párbeszéd eredményes legyen? Megjegyzem, Ön nem beszél az 1967-es határokról, sem Kelet-Jeruzsálemről mint fővárosról, valamint hihetetlenül jóindulatú az izraeli telepek létrehozásával szemben. Végül, Ön úgy határozott, hogy az úgynevezett európai szemeszter révén kemény szigort alkalmaz: felügyeletet a tagállamok elleni szankciókkal való fenyegetéssel együtt. Miért titkolja el, hogy a tagállamok adóssága nem csupán a túlzott szociális kiadások miatt növekedett meg, hanem a pénzügyi hatalom folyamatos támogatása következtében is? Miért nincsenek új alapon és együttműködésen nyugvó, nagyszabású ipari, szolgáltatási, illetve mezőgazdasági projektek, amelyek elősegíthetnék a foglalkoztatást? Szeretném megtudni, hogy milyen jogi alapon szándékozik ilyen szankciókat alkalmazni, amelyek még inkább súlyosbítanák a tagállamok és az emberek helyzetét. Az idei év a szegényég elleni küzdelem éve. Melyek azok a kezdeményezések és intézkedések, amelyek összhangban állnak ezzel? Niki Tzavela az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Ami a romák kérdését illeti, úgy gondolom, hogy a probléma nem a romák Franciaországból történő kiutasításában rejlik, hanem az embertelen körülményekben, amelyek között a romák az európai országok többségében élnek.

13

14

HU


Ezért ahelyett, hogy ítélkezünk, össze kellene tartanunk és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos fellépésünk részeként elő kellene terjesztenünk egy páneurópai tervet és egy páneurópai programot a romákra vonatkozóan, tekintettel arra, hogy a romák minden európai országban etnikai kisebbséget alkotnak. A kitoloncolás csak az egyik vonatkozása a problémának. Azok a körülmények jelentik a problémát, amelyek között a romák élnek. Ami pedig az Európai Tanács következtetéseit illeti, Önök a kölcsönös érdekek alapján határozták meg az európai külkapcsolatokat. Kétségtelen, hogy Kína, amely ország 2,5 trillió USA-dollár tartalékkal rendelkezik és Európában szándékozik beruházásokat végrehajtani, igen érdekes szövetséget kínál. Ezért szándékában áll-e Önöknek, hogy az EU–Kína csúcstalálkozó előtti felkészülési időszakban elhárítják azon akadályokat, amelyeket Európa emelt a Kínával való kapcsolataiban, különösen az emberi jogok vonatkozásában, valamint az Iránnal való kapcsolatok terén? Frank Vanhecke (NI) . – (NL) A múlt heti európai csúcstalálkozó tényleges hivatalos napirendjét nyilvánvalóan teljesen beárnyékolta annak iskolapéldája, amikor valaki elveszti a politikai józan ítélőképességét, azaz Viviane Reding biztos asszony fölöttébb nevetséges kitörése a romákkal szemben alkalmazott francia politika ellen. Legfőbb ideje volt, hogy az Európai Bizottságot helyre tegyék ebben a vonatkozásban. A tagállamoknak igenis joguk, sőt nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy fellépjenek az ilyen elfogadhatatlan sérelemmel, a tényleges gyermekmunkával és a gyermekek elhanyagolásával, valamint az illegális bevándorlással szemben. Kötelességük megvédeni állampolgáraikat. Annak színlelése, hogy a romák/cigányok nem jelentenek problémát, nem segíti a problémáink megoldását. Nem tudom, az Európai Bizottság mit szólna ahhoz, ha a romák letáboroznának a Berlaymont épület előterében. Az Európai Tanács belga elnöksége és Van Rompuy úr, a Tanács látszólagos elnöke ismét semmitmondó nyilatkozatokkal hozakodott elő, egyszer így beszélt, másszor úgy, és különösen zavaros nyelvezetet használt, de teljesen erőtlenek voltak a vitában. Tulajdonképpen már eléggé hozzászoktunk ehhez. Csak azt a következtetést tudom levonni – és úgy tűnik, ezzel igencsak kisebbségben vagyok –, hogy Franciaországnak és Olaszországnak köszönhetően az Európai Tanács legutóbbi csúcstalálkozója azon ritka alkalmak közé tartozik, amikor az Európai Bizottság politikai érdekből kinevezett tisztviselőinek hatalomszerzésével szemben ellenvetést fejeztek ki. Ez egyszer a csúcstalálkozó nem tett rosszat Európának. Elnök. – Azt hiszem, hogy az Európai Tanács elnöke szeretne szólni néhány szót. Herman Van Rompuy az Európai Tanács elnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon röviden, néhány szóban szeretnék válaszolni. Mindig többféleképpen lehet tálalni a dolgokat. Lehet az érzékelésre hagyatkozni, vagy az eredményekre és a tényekre támaszkodni. Én olyan típus vagyok, aki inkább az eredményekhez, a valósághoz és a tényekhez ragaszkodik. Mit is értünk el a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő első nyolc hónapban az új Bizottsággal és az új intézményekkel? Sikerült megállapodnunk a lényeges pénzügyi felügyeletről – egy rendkívül fontos reformról –, természetesen a Parlament együttműködésével. Hosszas tárgyalások után megállapodtunk az Unió külső tevékenységéről, a Külügyi Szolgálatról, egy új külügyminisztériumról, az

22-09-2010

22-09-2010

HU


Európai Unió új diplomáciai szolgálatáról. A bonyolult intézményi struktúrában ez két igen jelentős eredmény, de olyan, amit szerettünk volna elérni. Megállapodtunk a Görögország túlélését elősegítő fontos csomagról. Egy 110 milliárd euró összegű csomagról, valamint egy rendkívül fontos reformprogramról, amelynek folyamatban van a végrehajtása annak ellenére, hogy a görög kormány nagy nehézségekkel találja szembe magát. Megállapodtunk az előre nem látható kiadásokra vonatkozó, 750 milliárd eurós pénzügyi támogatási csomagról – amely természetesen bizonyos feltételekhez van kötve –, és ez megnyugtatta a piacokat és új kilátásokat teremtett. Az Unió kezdeményezésére jelentős reformokat hajtanak végre, és tudom persze, hogy az egyes országokon belül és túl vannak ellenvetések ezekkel kapcsolatban. Jó néhány európai országban fontos reformok mennek végbe napjainkban. Az intézmények által gyakorolt nyomás nélkül ez nem történt volna meg ilyen gyorsan. Ami a külpolitikát illeti, ismételten elmondom, hogy a Biztonsági Tanács nyomán a 27 tagállam megállapodásra jutott az Irán elleni szankciók, a kiegészítő szankciók tekintetében, ami semmi estre sem volt könnyű. A 27 tagállam között megállapodás született a Szerbia és Koszovó közötti párbeszédről szóló állásfoglalásról –, és amint azt Önök is jól tudják, öt európai ország nem ismeri el Koszovót. Ez a párbeszéd rendkívül fontos a térség stabilitása és békéje szempontjából, amely szintén egy európai térség és rendelkeznie kell európai perspektívával. Végül pedig egyezségre jutottunk a Dél-Koreával megkötendő kereskedelmi megállapodással kapcsolatban. Megállapodtunk egy Pakisztánnak szóló támogatási csomagról, amely nem csupán pénzügyi, hanem kereskedelmi támogatás is. Elfogadtuk a Közel-Keletre vonatkozó globális megközelítést. 2009 decemberében a 27 tagállam közös álláspontot dolgozott ki a világ egyik legtöbb vitát kiváltó térségével, a Közel-Kelettel kapcsolatban. Ezt kiegészítettük egy új nyilatkozattal, amelyet néhány nappal ezelőtt fogadott el a Kvartett. Mindezt megvalósítottuk. Ezek eredmények, tények; és én ragaszkodom a tényekhez. Ami a munkacsoportot illeti: nem, nem dolgozunk túl lassan. Májusban kezdtük meg tevékenységünket, most pedig szeptember van. Néhány hónap alatt elértünk bizonyos jelentős előrelépéseket. Továbbá nem decemberben fejezzük be a munkánkat, ahogy azt előzetesen terveztük, hanem október végén. Biztosíthatom Önöket arról, hogy a munkacsoport által levont, minőségi szempontból fontos következtetésekről fogok tudni beszámolni Önöknek. Nincs probléma a Tanács és a Bizottság között. Együttműködünk a jó eredmények elérése érdekében. Nincs szó intézményi versengésről. A romák problémájával kapcsolatban öt pontot szeretnék megismételni, amelyek nem szerepelnek a Tanács következtetéseiben, de amelyek tekintetében igen széles körű egyetértés alakult ki. Jelenleg a Bizottság vizsgálatának befejezésére várunk. Nem ítélhetünk előre. Még azt is szeretném megjegyezni, hogy az Európai Tanács ülésén kérteknek megfelelően a Bizottság hozzákezdett az egyes kisebbségeknek, többek között a romáknak az Európai Unióba történő hatékonyabb integrációjára vonatkozó terv kidolgozásához. Még hozzáfűznék néhány szót hollandul, amely persze kisebbségi nyelv, de hadd hallhassuk hébe-hóba.

15

16

HU


(NL) Úgy gondolom, hogy mindenek ellenére azon első néhány hónap mérlege, amely során rendkívül nehezek voltak a körülmények, pozitívnak tekinthető. Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ilyen gyorsan erősödik a gazdasági növekedés. Lehet, hogy ez még törékeny állapot, és lehet, hogy ez még csak a kezdet, de ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy egy tagállam 3,5%-os gazdasági növekedést ér el, és hogy az európai átlag 1,5% körül lesz, senki sem hitte volna el. Számos ország rendkívül nehéz politikai és társadalmi körülmények között hoz létre reformprogramokat, mi pedig új gazdasági irányítást alakítunk ki Európa számára. Napjainkban – és ezt óvatosan mondom ki – a gazdasági helyzet, sőt a munkaerő-piaci helyzet is jobb, mint néhány hónappal korábban. Ez nem a véletlen műve, hanem mi értük el közös erőfeszítéssel. A munkának azonban még koránt sincs vége. Véleményem szerint – és ez az utolsó dolog, amiről szót szeretnék ejteni – most igen kevés európai polgárt érdekel a mi azzal kapcsolatos civakodásunk, hogy melyik módszer a legjobb. Én magam azt gondolom erről, hogy persze meglehet, hogy a közösségi módszer a legalkalmasabb, a polgárok elsősorban politikánk eredményeit szeretnék látni. Mindenekelőtt a jövőre várnak. Ha ez a jövő jobb, erre vonatkozóan nekünk nyilvános nyilatkozatot kell tennünk, hogy az európai polgárok ismét nagyobb bizalommal lehessenek irántunk. Ez jelentős hozzájárulásnak bizonyul nem csupán az európai eszme támogatása, hanem a gazdasági növekedés tekintetében is. Én személy szerint ragaszkodom a tényekhez, és nem zaklatnak fel a szubjektív benyomások. A tények azt bizonyítják, hogy az elmúlt nyolc hónapban mi és az intézményeink közös erőfeszítéssel előrelépést értünk el, valamint hogy a helyes irányba tartunk. Az elkövetkező hónapokban az a feladatunk, hogy határozottabban haladjunk ebbe az irányba. Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, csak gyorsan reagálnék a politikai vezetők nyilatkozataira. Először is, ami a romakérdést illeti: ezennel ismételten szeretném biztosítani a Parlamentet arról, hogy a Bizottság két szálon fogja folytatni a munkáját. Az egyik az, hogy elvégzi a helyzet nagyon alapos, pontos jogi elemzését, a másik pedig, hogy támogatja a romák integrációját. Amint azt Önök is tudják, már régóta mindnyájan európai megoldást követelünk, a Bizottság pedig hatalmas munkát végzett a spanyol elnökséggel. A kérdésről külön miniszteri csúcstalálkozót szerveztünk Córdobában, bár köztudott, hogy a részvétel nem volt a legmegfelelőbb. Ezért használjuk fel ezt az alkalmat, ezt a vitát az egész folyamat új életre keltésére, arra, hogy újra elkezdjünk gondolkodni azon, hogyan hasznosíthatjuk hatékonyabban forrásainkat és eszközeinket a jövőben. Elég egyértelmű, hogy a kérdésben európai konszenzusra van szükségünk; az európai intézmények, a nemzeti és helyi hatóságok, valamint a civil társadalom támogatására és elkötelezettségére van szükségünk, továbbá minden erőnket egy irányba kell összpontosítanunk. Csak ilyen módon leszünk képesek az európai romák helyzetével kapcsolatban pozitív megoldás felé közeledni. Ami a gazdasági irányításra vonatkozó javaslatokat illeti, arról is szeretném biztosítani a politikai vezetőket, hogy javaslataink a nagyobb mértékű felügyelet révén fogják megközelíteni a makrogazdasági egyensúlyhiány kérdését. Indítványozni fogjuk a nemzeti költségvetési keretek megszilárdítását, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum

22-09-2010

22-09-2010

HU


megerősítését különösen azáltal, hogy az adósságcsökkentésre és a fenntarthatóságra helyezzük a hangsúlyt, továbbá nagyobb figyelmet fordítunk a megelőzésre. Tehát mindent figyelembe véve szeptember 29-én előterjesztünk egy rendeletre irányuló, öt javaslatból álló csomagot és egy irányelvre irányuló javaslatot. A politikai vezetők által itt említett prioritások alapjában véve szerepelnek majd a javaslatcsomagban, amelyet hamarosan Önök elé terjesztünk. Úgy gondolom, Pakisztán vonatkozásában sokat tettünk. Pakisztán fő nemzetközi támogatójává váltunk. Szerepünk ott igen nagy elismerésre talált, de teljesen egyértelmű, hogy csak az első lépéseket tettük meg Pakisztán megsegítésében. Még nagyobb részvételt kell vállalnunk, következetesebbnek kell lennünk, össze kell kapcsolnunk a humanitárius segítségnyújtást a fejlesztési segéllyel, a pakisztáni termékek európai piaci kereskedelmi hozzáférésének növelésével. Most azon intézkedéseket kell a középpontba helyezni, amelyeket minél gyorsabban meg tudunk tenni, és ezért azoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a WTO-szabályokkal, továbbá szükségünk van a támogatásra WTO-partnereink számára. Annak a módját is keressük, hogyan értékelhetjük Pakisztán GSP pluszra való jogosultságát 2014-re vonatkozóan. Ez egy hosszú távú intézkedés lenne, amely – úgy vélem – segítene Pakisztánon, valamint elősegítené gyors és sikeres helyreállítását. Ami a Közel-Keletet illeti, a tisztelt Ház, a Tanács, az Európai Tanács és a Bizottság is teljesen elismeri, hogy ez feltétlenül kiemelt politikai prioritás a nemzetközi politikai színtéren. Szeretném mindnyájukat biztosítani arról, hogy Ashton bárónő természetesen és nagymértékben részese a folyamatnak. Rendszeresen tájékoztatja röviden a biztosok testületét arról, hogyan tudunk együttműködni és még többet tenni a jövőben, valamint napi kapcsolatban van a folyamatban érintett, valamennyi legfontosabb vezetővel. Ahogy Daul úr is elmondta, az EU-nak alapvető szerepe van a folyamat felgyorsításában. A Bizottság és minden bizonnyal Ashton bárónő nevében is biztosíthatom Önöket arról, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, és fontos szerepet töltünk be ebben a folyamatban. Ivo Belet (PPE) . – (NL) Elnök úr! Van Rompuy úr, Ön nagyon helyesen mondta azt, hogy az európai polgárok eredményekre várnak és a jövőjük alakulására. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon – természetesen a következő hetekben az Ázsiával és Obama elnökkel sorra kerülő csúcstalálkozók figyelembevételével –, az első előfeltétel az egységes fellépés. Amikor arról van szó, hogy egységes álláspontot kell képviselni, Ön az a személy, aki betöltheti a nélkülözhetetlen szószólói szerepet. A következő hónapokban nyilvánvalóan az éghajlatváltozásról szóló vita lesz a feltétlen prioritások egyike. Nekünk, azaz az Európai Uniónak bátran új kezdeményezéseket kell előterjesztenünk. Ennek kapcsán mindenekelőtt a pénzügyi tranzakciók közös megközelítésére, közismert néven a Robin Hood-megközelítésre gondolok. Ön lehetne az új Robin Hood! Ennek kellene biztosítania a megújuló energiával és energiatakarékossággal kapcsolatos beruházásokhoz szükséges összegeket nem csupán Európában, hanem Afrikában is, mert hozzánk hasonlóan Ön is tudja, hogy kötelezettséget vállaltunk az afrikai szegénység jelentős mértékű csökkentésére. A fenntartható energiával kapcsolatos beruházás lehetne e célkitűzés elérésének egyik leghatékonyabb eszköze. Ezen túlmenően Afrikában nem kellene hagynunk, hogy csak az ázsiaiak, a kínaiak jussanak lehetőséghez.

17

18

HU


Véleményem szerint Ön hibátlanul teljesítette az első kört. Egy évvel ezelőtt egyesek azt mondták, hogy nagyon keveset várnak Öntől, mert ismeretlen tényezőnek tekintették Önt. Úgy gondolom, ma azt mondhatnánk – és azok, akik annak idején leírták Önt, osztják ezt a nézetet –, hogy az elmúlt hónapokban az Európai Unió jelentős előrelépést ért el, valamint hogy ellenálltunk a gazdasági és pénzügyi viharnak. Azt mondanám, hogy a java még ezután következik! Végül is éppen ezt várjuk Öntől. Köszönöm és sok szerencsét. Véronique De Keyser (S&D) . – (FR) Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani az elnököknek. Igaz, hogy arra számítottunk, hogy a Tanács ülése a gazdasági irányítással foglalkozik, de valójában a romakérdést tárgyalta. Már hosszasan beszéltünk a Reding asszonyt érintő incidensről, mindazonáltal szeretnék még hozzátenni valamit. Kijelentéseinek formáját és tartalmát is támogatjuk. A formával kapcsolatban szeretném kifejteni, mit is értek ez alatt. Nem vethetjük a II. világháborút a történelem süllyesztőjébe, mert akkor nem tanulunk belőle semmit. Végül is nem feledkezhetünk meg arról, hogy a cigányokat – akár a zsidókat, a homoszexuálisokat és a kommunistákat – koncentrációs táborba küldték. Kiirtották őket. Reding asszony helyesen mondta, hogy ez volt az a pillanat, időpont, amikor Európa és a béke mellett döntöttünk, valamint elhatároztuk, hogy faji alapon soha többé nem részesítünk senkit hátrányos megkülönböztetésben. Emellett kell kiállnunk. Támogatjuk a Bizottságot, méltányoljuk, hogy betölti a Szerződések őrének szerepét, és másokhoz hasonlóan mi is azt állítjuk, hogy „a nagyobb és a kisebb országokat” egyaránt támogatja. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani Önöknek, hogy a Tanács ülését követően szinte félelmetes élmény volt számomra a nacionalizmus újraéledését megtapasztalni. Ez újra az 1930-as éveket idézi. A jövőben oda kell figyelnünk erre. A gazdasági irányításról szólnék még nagyon gyorsan. Van Rompuy úr, Ön azt mondta nekünk, hogy a munkacsoport tevékenysége halad előre, és októberben rendelkezésünkre állnak majd a következtetések. Megemlítenék egy apróságot: Ön a pénzügyi ortodoxia legszigorúbb politikája szerinti felügyeleti mechanizmusokat szándékozik bevezetni, nekünk azonban azt mondta, hogy „Igen, de ezen belül a szociális vonatkozások, a nyugdíjak és a szociális mutatók mind a tagállamokra tartozó dolgok.” Képviselőcsoportomnak nem ez a véleménye. Szerintünk gondolnunk kell a felügyeletre, de közben szociális mutatókat is be kell vezetnünk. Nem hozhatunk létre egy polgárellenes Európát. Ez veszélyes is lenne. Alexander Graf Lambsdorff (ALDE) . – (DE) Elnök úr, ez természetesen az Európai Tanács egyik ülése volt, amely többek között a külpolitikára helyezte a hangsúlyt. Szinte ezzel egy időben az Egyesült Nemzetek Közgyűlésében Kína és számos fejlődő ország az ellen szavazott, hogy Ön, Van Rompuy úr és Ashton bárónő különleges státust kapjon. Ezt meg kell tárgyalni Kínával az október 6-i csúcstalálkozón, mégpedig félreérthetetlen formában. Mindazonáltal ez elég világosan szemlélteti a valós helyzetet: az Európai Uniónak még mindig hosszú utat kell megtennie, hogy politikai hatalomra tegyen szert. Jelenleg gazdasági hatalomnak számítunk, és ezért az emberek elvárják tőlünk, hogy tegyünk valamit e területen a gazdasági válság leküzdése érdekében. Ez pedig elvezet a munkacsoport kérdéséhez. Van Rompuy úr, Ön azt állította, hogy széles körű konszenzus alakult ki. A hónap végén ennek a konszenzusnak próbát kell kiállnia. Szeptember 29-én a Bizottság elő fogja terjeszteni dokumentumait. Ön már közölte, hogy szeptember 27-én tervezetet fog benyújtani. Remélem, hogy ezek bizonyos mértékben

22-09-2010

22-09-2010

HU


összhangban lesznek egymással. Mellesleg azt szeretném javasolni, hogy gyakrabban beszéljen hollandul; nagyon élvezetes volt a közösségi módszerrel kapcsolatos kijelentése. Ami a makrogazdasági felügyeletet illeti, a munkacsoportban szemmel láthatólag konszenzus jött létre – nagyszerű! A nemzeti költségvetési politikák ellenőrzése az európai szemeszteren belül – ez jó dolog, és olyasmi, aminek kifejezetten örülünk. A szankciókkal kapcsolatban Ön azt mondta, hogy ezen a kérdésen még dolgozni kell. Mindnyájan tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy nincs konszenzus. A próbára tehát a hónap végén kerül sor. Miért ragaszkodik a Parlament olyan erősen a közösségi módszerhez? Schulz úr épp az előbb tett említést erről. Még mindig ott tartunk, hogy mérlegeljük a lisszaboni mechanizmust. A leglényegesebb azonban az, hogy az Európai Tanács most már uniós szerv. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent saját szerepének értelmezése tekintetében. Nekünk gyakran úgy tűnik, hogy csak a saját nemzeti érdekeiket képviselő tagállamokat gyűjti össze. Egy nemzeti érdek igen egyértelműen kifejeződik: az Egyesült Királyságé, amely minél kisebb mértékű szabályozást akar a pénzügyi ágazatban. A közösségi módszer jelenti számunkra az egyetlen lehetőséget arra, hogy Európa egészének érdekei elsőbbséget élvezzenek az egyes nemzeti érdekekkel szemben. Éppen ezért ragaszkodik a tisztelt Ház a közösségi módszer alkalmazásához. Figyelembe véve a hollandul elhangzott kijelentéseit, örülök, hogy ugyanígy látja ezt a kérdést. Jill Evans (Verts/ALE) . – Elnök úr, ez egy válságos helyzet, amikor az Európai Uniónak nemzetközi szinten bizonyítania kell, hogy képes vezető szerepet betölteni, különösen az éghajlatváltozás és a szegénység elleni küzdelem terén, de a belső irányítás tekintetében is. Ez a kérdés túllép a tagállamok szintjén. Ahhoz, hogy megoldást találjunk a Lisszaboni Szerződésben foglalt irányítási deficit problémájára, fejlesztenünk kell a többszintű kormányzást, ez pedig integrált uniós megközelítést jelent, amely elismeri valamennyi régió és helyi szintű kormányzat jelentőségét. Ezenkívül azt is jelenti, hogy egyértelműen újra meg kell fogalmazni a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó célt. Várakozással tekintek Barroso elnök úr walesi választókerületembe való jövő heti látogatása elé. Wales háromnegyede strukturális finanszírozásban részesül, hogy felvegye a küzdelmet az Európán belül, többek között az országban tapasztalható nagymértékű szegénység ellen. Alig várom, hogy megmutassam az elnök úrnak, hogy a finanszírozás milyen változást idézett elő gazdaságunkban és közösségeinkben. Ahhoz, hogy ez a fejlődés folytatódjon ebben a régióban és sok más térségben, a regionális finanszírozás nem kerülhet a tagállamok nemzeti szintjére, és nyomatékosan felhívom a Tanács és a Bizottság figyelmét arra, hogy ne veszélyeztessék a hosszú távú fenntartható fejlődésre irányuló uniós támogatást. Derk Jan Eppink (ECR) . – Elnök úr, szeretném megkérni Verhofstadt urat, hogy maradjon itt az ülésteremben. A romák mélyen gyökerező társadalmi problémát jelentenek Európában, és óva intenék a túlzott képmutatástól. Az előző plenáris ülésen hallottuk Verhofstadt úr túlságosan általános kijelentéseit. Azzal vádolta Sarkozy urat, amit ő maga is megtett. 1999-ben Verhofstadt úr miniszterelnök volt, és romák egész csoportjait toloncolta vissza Szlovákiába. Csoportosan toloncolták ki őket. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Belgiumot. A nem kormányzati szervezetek tiltakoztak. Hölgyeim és uraim, a tisztelt Háznak joga van megtudni ezt. Az embereknek joguk van megtudni, ezért említem ezt az esetet. Mindenről általános kijelentések hangzanak el – ez

19

20

HU


az oka annak, hogy Verhofstadt úr nem figyel, mert nem akarja, hogy emlékeztessék. Én pontosan ezt teszem, engem ezért választottak meg: hogy emlékeztessem a tetteire. Ha valaha járna Nobel-díj a képmutatásért, egész biztos vagyok abban, hogy Verhofstadt úr nyomban elnyerné. Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én szintén képmutatásért járó díjat adományoznék Reding asszonynak, aki – a szövegek szerint legalábbis – elmulasztotta ismertetni, milyen is a romák helyzete a Luxemburgi Nagyhercegségben, ahol pusztán azért nincs probléma a romák kiutasításával, mert törvény nem engedélyezi romatáborok létrehozását; egyszerűen tilos. Tehát nagyon sokféle „Európa” létezik. Remélem, hogy ez annak előjele, aminek be kell következnie: az Európai Tanács legutóbbi ülésén az állam-, illetve kormányfők úgy érezték, kénytelenek kioktatni az Európai Bizottságot a hazafiságról. A Bizottság nem engedheti meg magának, hogy akár a biztosokon keresztül sértegesse a tagállamokat, különösen egy olyan tagállamot, mint Franciaország, amely mindnyájunknak órát adhatna a szabadság és az emberiesség eszméjéből. Óriási a különbség az úgynevezett európai jog és a népjog között. Lehet, hogy az európai jog azt jelenti, hogy be lehet hatolni mások otthonába és lehet lopni, nem kell iskolába járatni a gyerekeket és ki lehet használni őket, amint azt nem a rasszista populizmus állítja, hanem – a Le Monde szerint – a román miniszterelnök jelentette ki a „déjeuner de fiel” – a „rendkívül keserű ebéd” – során szeptember 16-án. Daniël van der Stoep (NI) . – (NL) Elnök úr, két hete ezen a helyen a tisztelt Ház elfogadott egy nevetséges állásfoglalást, amely mindenfélével megvádolta Franciaországot, és tárgyalás nélkül bűnösnek találta. Furcsa helyzet volt, amelyben az Európai Parlament a bíró és az esküdtszék szerepébe helyezte magát. Aztán jött Reding biztos asszony, aki még a tények ismerete előtt a II. világháborúval vont párhuzamot. Valami alapvető gond van az Európai Unióval, amikor a jogalkotó és végrehajtó hatalom mellőzi a bírói hatalmat, és az ügy körülményeinek ismerete nélkül elkezd ítéletet hozni. A Holland Szabadságpárt (PVV) azt remélte, hogy az európai intézmények a jogi és demokratikus szokások tekintetében kissé nagyobb tájékozottsággal reagálnak majd a kiutasításra. Végső soron az ügy lényegét egyrészt az a jogi kérdés alkotja, hogy az uniós tagállamok számára milyen mértékben megengedett az uniós polgárok kiutasítása, másrészt az az intézményi kérdés, hogy kinek van joga rendezni ezt a kérdést. A Szerződés őreként a Bizottság vállalta fel a rendezést, de ez a hatáskör a helyi bíróságokat, valamint végső soron az Európai Bíróságot, a közösségi bíróságokat illeti. Tehát azok a romák, akiket 300 euróval a zsebükben önként kitoloncoltak, bírósághoz fordulhatnak. Mindaddig az Európai Parlament és a Bizottság egyszerűen nem avatkozhat be. A jogi kérdés nem arra vonatkozik, hogy kiutasításról vagy kitoloncolásról van szó, hanem arra, hogy a vendéglátásnak vannak határai, valamint arra, hogy mennyire elfogadható az, hogy behatolnak az emberek otthonába, feldúlják és elviszik a javaikat. Őrjítő, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy nyilvánvalóan nincsenek olyan szabályaink, amelyek megszabják, hogyan kell bánnunk azokkal az uniós polgárokkal, akik helytelenül viselkednek egy másik uniós tagállamban. Erre nyilvánvalóan az a válasz, hogy a tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy kiutasítsanak minden olyan uniós polgárt, aki munkanélküli, segélyekből él és megsérti

22-09-2010

22-09-2010

HU


a törvényt. Remélem, a Tanács elrendezi ezt, mert az Európai Bizottság és a Parlament nem szolgálják a közérdeket, így az emberek nem számíthatnak rájuk. Werner Langen (PPE) . – (DE) Elnök úr, Van Rompuy úr, csodálom azt az optimizmust, amivel Ön a munkacsoporttal kapcsolatos időközi jelentését tálalja. Természetesen majd később látjuk meg, mindebből milyen kézzelfogható eredmények maradnak. Ami azonban a gazdasági helyzet értékelését illeti, Ön – akárcsak Barroso úr – kissé korán jelentette ki, hogy a gazdaság jelentős mértékben helyreállt. Mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem evez ugyanebben a csónakban, nem fogunk véget vetni a gazdasági válságnak. Persze az jó, hogy Ön lát előrehaladást, és mi mindnyájan reméljük, hogy ez meg is valósul. Ha azonban Lagarde asszony állításai megfelelnek a valóságnak – és a tárgyalások még az utóbbi néhány napban is folytatódtak –, miszerint Németország a többi uniós tagállam rovására javított versenyképességén, akkor nem következett volna be ez a gazdasági növekedés. A hajtóerő nélkül ez a válságot követő gazdasági növekedés nem létezne. Az, aki fékezi a hajtóerőt biztosító mozdonyt, hiába várja, hogy a vonat valamikor is célhoz ér. Ön nem beszélt a mértéktelen adósságról, illetve az adóssággal kapcsolatos probléma megoldásáról. Ez azonban fontos ebben a vonatkozásban. Nem elégséges bevezetni az európai szemesztert. Helyes és célravezető a megvalósítása, de nagyobb mértékű automatizálás nélkül – és valóban a Bizottságra támaszkodva, nem a pénzügyminiszterek Tanácsára – nem fogjuk tudni végrehajtani a Stabilitási Paktum intézkedéseit, amelyekről folynak a tárgyalások. Fontos, hogy visszaszerezzük a bizalmat, de ez csak akkor fog sikerülni, ha – amint azt más képviselők már elmondták – a Parlament bevonásával kerül sor a közösségi módszer alkalmazására. Stephen Hughes (S&D) . – Elnök úr! Ami a gazdasági irányítást illeti, képviselőcsoportom támogatja az erőteljesebb európai gazdasági koordináció megvalósítására irányuló törekvéseket, de komoly kétségeink vannak a Bizottság és a Tanács által követett iránnyal kapcsolatban. Lényegében egy olyan kiegyensúlyozatlan politikai megközelítést akarnak megerősíteni, amely már több mint egy évtizede sikertelen. Ez a téves elképzelés azon a feltételezésen alapul, hogy a kiegyensúlyozott költségvetés a rugalmasabb munkaerőpiaccal együtt önmagában előidézi a növekedés és a gazdasági fellendülés eredményeinek megfelelő elosztását. A rendezett államháztartás nagyon fontos, de mindenkor éppen a potenciálisan ellentétes politikai célkitűzések között kell egyensúlyt teremtenünk. Ezt figyelmen kívül hagyják. Mit javasolnak a 24 millió európai munkanélküli vonatkozásában? A válasz a költségvetési konszolidáció és a szociális védelem fokozatos csökkentése. Ez nem megfelelő. Olyan gazdasági irányításra van szükségünk, amely kiegyensúlyozott politikai szerkezetet képes megvalósítani, valamint rendezett államháztartást és minőségi teljes foglalkoztatást. Ez a két célkitűzés nem választható szét. A jelenlegi rendszer reformja elszalasztott lehetőség lesz, ha a politika középpontjában továbbra is kizárólag a költségvetési egyensúly megteremtése és az államadósság csökkentése marad. Ez a stratégia mind gazdasági, mind társadalmi szempontból rossznak mondható. ( A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához )

21

22

HU


Alexander Graf Lambsdorff (ALDE) . – (DE) Elnök úr, Hughes úr! Korábban együtt dolgoztunk, és igen nagyra tartom az Ön munkáját. A gazdasági válsággal és a most meghozandó intézkedésekkel kapcsolatos elemzésében azonban – képviselőcsoportjának többségéhez hasonlóan – nagyon célt tévesztett. Talán nem ért egyet azzal, hogy éppen a mértéktelen adósság – azaz az úgynevezett politikai célkitűzések megvalósításával kapcsolatos túlzott kiadás – idézte elő a válságot? Talán azzal sem tud egyetérteni, hogy ezért most pontosan az a helyes, hogy a válság leküzdése érdekében a stabilitást és az eredményes fiskális politikát helyezzük a középpontba? Stephen Hughes (S&D) . – Elnök úr, rendkívül nehéz összetett érveléseket egy percbe tömöríteni, de egy mondatot szenteltem annak, hogy közöljem, a rendezett államháztartás nagyon fontos. Teljes mértékben egyetértünk ezzel, azonban az időzítés és az alkalmazott megközelítési mód is döntő fontosságú. Ha túl gyors a végrehajtás, ahogy azt javasolják – hogy 2013 végére térjünk vissza az államháztartási hiányra vonatkozó 3%-os kritériumhoz –, az nagy valószínűséggel elzárná a növekedés lehetőségét, valamint hosszú távon stagnálást és nagymértékű, folyamatos, tartós munkanélküliséget idézne elő. Ez a helytelen megközelítés. Nem egy lábon álló megközelítésre van szükségünk, amely csak a hiánycsökkentésre helyezi a hangsúlyt, hanem kettős megközelítésre. Mario Mauro (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Két komoly kérdést szeretnék feltenni az Európai Tanács elnökének és a Bizottság alelnökének. Az első a Külügyi Szolgálat létrehozásának ésszerű magyarázatával kapcsolatos: különösen meglepett az, hogy az Ashton bárónő többek között egy hollandot nevezett ki Dél-Afrikában, egy franciát Csádban, egy spanyolt Argentínában és egy olaszt Albániában. Tőlem valószínűleg távolabb balra álló személyek tétovázás nélkül úgy jellemeznék e kinevezéseket, mint amelyek neokolonialista eszméken alapulnak. Hol van az európai megközelítés a szolgálat szervezése tekintetében? Ez komoly kérdés, mivel úgy gondolom, hogy hatalmas ambícióink vannak Európa jövőbeni szerepével kapcsolatban, és ha Európa szerepe pusztán annyi, hogy eleget tegyen a különböző tagállamok regionális politikáinak, akkor teljesen elhibázzuk a dolgokat. A második kérdésem a romaproblémával kapcsolatos. Na mármost, az igaz, hogy politikai okokból bírálat érheti egyik vagy másik kormányt az általa alkalmazott megoldások miatt, de az alapprobléma megmarad: akarunk-e vagy sem közösségi szinten foglalkozni a romakérdéssel és a romákkal kapcsolatos problémák megoldásával, valamint akarjuk-e közösségi szintre emelni a déli irányból érkező hatalmas bevándorlási hullám kezelésére irányuló európai erőfeszítéseket? Ha nem válaszolunk erre a kérdésre, egyértelműen tovább folytatódik az egymással való civakodás anélkül, hogy megértenénk azokat a valódi nehézségeket, amelyek között embertársaink élnek. Pervenche Berès (S&D) . – (FR) Elnök úr! A romakérdéssel kapcsolatban azt szeretném elmondani az elnök uraknak, hogy meggyőződésem szerint a vita e szakaszában hasznos lehet elismételni az Európai Unió mottóját: egyesülve a sokféleségben. Ezt a mottót – egyesülve a sokféleségben – a romákra is alkalmazni kell. Tartsuk tiszteletben a romák sokféleségét, majd hajtsuk végre az éppen csak létrehozott stratégiát. A 2020 stratégiában a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelmet fő célkitűzéseink közé soroltuk. Mi szükség van arra, hogy új stratégiákat keressünk? Hajtsuk végre azt, amelyet már

22-09-2010

22-09-2010

HU


meghatároztunk. Biztosítsuk hozzá a pénzügyi forrásokat, hogy sikeres legyen, és nagy lépést teszünk meg a romák integrációja tekintetében. Ami a gazdasági irányítást illeti, Van Rompuy úr, mindenki arról beszél, milyen hatalmas siker az európai szemeszter létrehozása. Úgy legyen! Bár eddig nem teljesen értettem, milyen szerepet játszik majd az Európai Parlament ebben az európai szemeszterben. Ha pusztán egy itteni vita megszervezéséről van szó – olyanról, amiből sok van –, úgy gondolom, nem teljesítjük a célkitűzést. Na mármost hadd mondjak Önnek valamit. Amikor a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős miniszterekkel találkozott, azt hallotta, amit mondaniuk kellett Önnek. Az olyan gazdasági irányítás, amely napjainkban hátat fordítana a foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzésnek, nem tudna megbirkózni azokkal a kihívásokkal, amelyekkel szembe kell néznünk. Számítunk Önre egy kiegyensúlyozott gazdasági irányítás létrehozásában; amely kiemelt célkitűzésnek tekinti a foglalkoztatást. Jacek Saryusz-Wolski (PPE) . – Elnök úr, visszatérve a külpolitikára – amely állítólag a csúcstalálkozó fő témája volt –, olyan külpolitikára van szükségünk, amely nemcsak reagál a dolgokra, hanem előretekintő, holisztikus, reményteli és hosszú távú célok megvalósítását tűzi ki. Attól tartok, hogy az Európai Külügyi Szolgálatról szóló mostani vita túlzott várakozásokat fog előidézni, ha ehhez az új eszközhöz nem kapcsolódik egy még inkább közös uniós politika. Csak egy eszközről van szó, amely nem öncélú. Összehangoltabb politikára van szükség, valamint arra, hogy a tagállamok álláspontjai közeledjenek egymáshoz. Véleményem szerint ebben nagy szerepe lehet a Tanács elnökének, aki összefogja az állam-, illetve kormányfőket, hogy nagyobb összhang jöjjön létre a tagállamok álláspontjai között. Ugyanez vonatkozik az Európai Parlamentre és a nemzeti parlamentekre a nagyobb összhang kialakítása érdekében. Akkor működhet az eszköz. Ezenkívül kompetensebb külpolitikára van szükségünk, és e téren még bőven van helye a fejlődésnek. Az alatt, hogy kompetensebb, azt értem, hogy a 27 tagállamból álló vonatkozásában földrajzi szempontból reprezentatívabb, mert a kompetencia földrajzi tekintetben nem semleges fogalom. Mind a 27 tagállam tapasztalatai és tudása alapján szakértelemre szert téve megtehetjük, hogy gazdagabb, jobb és kompetensebb külpolitikánk legyen. Meg kell határoznunk a stratégiai partnereinket. Attól tartok, stratégiai partnereink listája túl hosszú, az összes fontos vagy lényeges partner fel van tüntetve. Én túl hosszúnak tartom a listát. Korlátoznunk kell a listát. Nem lehet azonos a fontos partnereket tartalmazó listával. Csak azok érdemlik ki, hogy a stratégiai fontosságú partnernek tekintsük őket, akik azonos politikai irányt követnek, és lehetőleg ugyanazon értékeket vallják, valamint osztozni akarnak velünk a globális stratégiai kérdésekkel kapcsolatos felelősségben. David-Maria Sassoli (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A múlt héten egy meghökkentő esetnek voltunk szemtanúi azon új szerven belül, ahol Ön elnököl: Sarkozy úr és Berlusconi úr kétségbe vonta a hazája által aláírt szerződéseket. Rádöbbentünk, hogy a francia elnök és az olasz miniszterelnök a saját hazájukban tapasztalható komoly nehézség közepette olyan Bizottságot szeretne, amely meghajlik az akaratuk előtt. Az előbbi nem hajlandó elfogadni a bírálatot, az utóbbi pedig még a felszólalás jogát is meg akarja tagadni a biztosoktól. Nem feledkezhetünk meg arról, ahogy a Parlament is emlékeztetett bennünket arra, hogy a romák európai földön élő európai polgárok.

23

24

HU


A szerződéseket be kell tartani. Ehhez megvannak az eszközök, és nem szabad félnünk attól sem, hogy jogsértési eljárásokat indítsunk. Ezen túlmenően, ha nem védelmezzük az európai integráció alapelveit, hogyan tudunk megállapodni a gazdasági válságból kivezető stratégiákról? Elnök úr, a helyi erők közölték mondanivalójukat. A Parlamentnek, a Parlament elnökségének és a Bizottságnak a félelem által irányított Európát támogató populizmusra megerősített szociális Európával és polgársággal kell reagálnia, és úgy véljük, ez olyan kihívás, amelyre ennek a politikai generációnak választ kell adnia. Francisco José Millán Mon (PPE) . – (ES) Elnök úr, nagyon örülök annak, hogy az Európai Tanács megvitatta az Unió külső tevékenységét. Egy új világban élünk, amely gazdasági szempontból többpólusú és politikai szempontból is egyre inkább, amelyben egyre kevesebb a jelentős szereplő. Továbbá az előttünk álló kihívások globálisak. Egyetlen ország sem képes egyedül szembeszállni ezekkel a kihívásokkal, az uniós országok sem. Ahogy azt a Bizottság elnöke néhány nappal ezelőtt mondta, egy globális világban igenis számít a méret. Az Európai Uniónak a jelentős szereplők közé kell tartoznia. Ezért sajnálatosnak tartom a múlt héten az EU-nak az Egyesült Nemzeteken belüli pozíciója megerősítésével kapcsolatban New Yorkban megtartott szavazás eredményét. Nagyon aggasztó, ami történt. Úgy gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha a jövőben gondos előkészületekre kerülne sor a többi jelentős partnerrel való csúcstalálkozókat megelőzően. Azzal is szembe kell nézni, ahogy a többi szereplő szavazott szeptember 14-én New Yorkban, rájuk szintén szükség van a fontos két- és többoldalú kérdések megoldásához. Többek között befolyásolnunk kell a globalizációt, a II. világháborút követően létrehozott intézmények átalakítása és az újabb keletű fórumok, például a G20-ak, megerősítése révén. Mindeközben az Egyesült Államokkal is együtt kell működnünk. Sok közös érték és érdek fűz össze bennünket, és bízom benne, hogy hatékony előkészületek folynak a november 20-i csúcstalálkozóval kapcsolatban. Hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés új eszközeinek köszönhetően az Unió külső tevékenysége folyamatosabb és következetesebb lesz. Az Unió belső ereje mellett azonban a 27 tagállam együttes fellépésére vonatkozó politikai szándék is lényeges, különösen a legjelentősebb tagállamok körében. Az egység megteremtésének folyamata elkerülhetetlenül hosszadalmas és nehéz lesz. Erre szükség van azonban, ha meg akarjuk akadályozni, hogy Európa jelentéktelenné váljon, és el akarjuk kerülni azt, amit a nyugati társadalmak korát követő időszak eljövetelének kezdenek nevezni. Elnök. – Ez túl gyors volt, és a tolmácsok nem tudták pontosan átadni az elhangzottakat. Kérem, ne beszéljenek olyan gyorsan! Zita Gurmai (S&D) . – Elnök úr, az EU-nak félmilliárd lakosa van, akik nem hagyhatók figyelmen kívül a világpolitikában. Az Amerikai Egyesült Államokban csak 296 millióan élnek. Az EU-nak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy nagyhatalommá váljon, ahogy korábban évekig az volt gazdasági és kulturális téren. Politikai szempontból azonban még nem váltottuk valóra lehetőségeinket, mert Európa továbbra is gyakran megosztott, még akkor is, amikor a közös fellépés hatékonyabb lenne. Európának most már van telefonszáma, de

22-09-2010

22-09-2010

HU


valójában nincs közös álláspontja. A KKBP és az EBVP politikai szempontból jelenleg nem nevezhető figyelemre méltó politikának. Akár tetszik, akár nem, a közös álláspont azt jelenti, hogy nagyobb mértékű külpolitikai és védelmi politikai koordinációra lesz szükségünk. Az ehhez hasonló közös politikák a nemzeti szuverenitás lényegét érintik, de a tagállamok nemzeti szuverenitásuk egy részének feladásáért cserébe nagyobb világpolitikai befolyásra tesznek szert. Ezért örülök Van Rompuy elnök úr kezdeményezésének, és ezért arra buzdítom a Tanácsot, hogy folytassa a múlt héten elkezdett koordinációt, és azt végre szélesítse ki és mélyítse el. Ahogy azt Ön is mondta, az érzelmek nem téríthetnek el bennünket céljaink elérésétől. Lívia Járóka (PPE) . – Elnök úr! Őszintén örülök a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor azon bejelentésének, hogy a közelgő magyar elnökség idején útjára indul az európai romastratégia. Ez a Parlament volt a hajtóereje a romák integrációjára irányuló közös európai program kidolgozásának, és több tagállam képviselőjének bejelentését követően őszintén remélem, hogy a Tanács is támogatni fogja a következő uniós elnökséget abban, hogy egy közös európai problémára közös európai megoldást biztosítsunk. Az európai romák társadalmi kirekesztésének nagyrészt nem a rasszizmus vagy a hátrányos megkülönböztetés az elsődleges oka, hanem bizonyos történelmi és gazdasági tényezők összefüggése. Ezért a stratégiának nem az etnikai származás, hanem a közös gazdasági jellemzők alapján kell meghatároznia a célközönségét, valamint a földrajzi szempontból koncentrált mélyszegénység enyhítésére kell hangsúlyt helyeznie, amely az Európai Unió egyes hátrányos helyzetű mikrorégióiban a romákat és nem romákat egyaránt érinti. E stratégiának lehetővé kell tennie az egyértelmű és határozott mutatókon – például a Laeken-mutatókon – alapuló összetett fejlesztési programoknak az EU által koordinált láncolatát, megfelelő közösségi ellenőrzés és a többszintű irányítás előnyeinek kiaknázása mellett. Rövid távon a páneurópai cselekvési tervnek meg kell akadályoznia, hogy a mélyszegénység generációkon át újratermelődjön, középtávon pedig kompenzálnia kell az elmaradott mikrorégiók regionális hiányosságait. (Az elnök közbeszól) Hosszú távon, amint azt már mondtam is, a jelenleg a szegénység által sújtott reményvesztett tömegeknek a jövő egyenrangú adófizetőivé kell válniuk. Ehhez az összes érdekelt fél, az uniós intézmények, a tagállamok, a nem kormányzati szervezetek és a romák kitartó, fokozott és közös erőfeszítésére van szükség. Európa nem teheti meg, hogy a szokásos politikát alkalmazza: most nem, amikor ily jelentős demográfiai és társadalmi kihívások tapasztalhatók, a cselekvés elmulasztásának a következményei pedig oly veszélyesek. Gyorsan és bátran kell cselekednünk, hogy egész megközelítésünket átalakítsuk. Hannes Swoboda (S&D) . – (DE) Elnök úr, mindenekelőtt a Bizottsághoz szeretnék néhány szót intézni. Én, aki legutóbb képviselőcsoportom nevében kemény bírálattal illettem a Bizottságot, Barroso urat és Reding asszonyt azért, mert nem fogalmaztak meg határozott álláspontot a romakérdésben, szeretném elmondani, hogy hálás vagyok azért, hogy azóta egyértelmű álláspont alakult ki. Az elhangzottakból sok minden talán nem volt nagyon alaposan átgondolt. Az amiatt érzett düh és harag miatt, hogy félrevezettek bennünket, Reding asszony talán nem mindig választotta meg jól a szavakat. Mindemellett teljes mértékben és meggyőződéssel támogatjuk a Bizottság tevékenységeinek lényegét. Ennek ellenére szeretnék három kérdést feltenni Van Rompuy úrnak. Méltányolom a jó szándékát, de van három dolog, amely nem világos számomra.

25

26

HU


Ön először is azt mondta, hogy most már tárgyalhat a kínai miniszterelnökkel a 27 tagállam nevében. De mit is fog neki mondani? Mi a közös álláspont Kínát illetően? Ezt nem találtam meg a jegyzőkönyvben. Másodszor, kijelentette, hogy külpolitikai stratégiákat fog kidolgozni. Ezzel kapcsolatban Ön egyáltalán nem tett említést a Bizottságról, sőt a Parlamentről sem. Pedig a külpolitikai stratégiákhoz, különösen a kereskedelmi vonatkozásúakhoz a Parlamentre is szüksége van. Szándékában áll bevonni a Parlamentet a külpolitikai stratégiák kidolgozásába, és ha igen, hogyan? Harmadsorban, a Graf Lambsdorff úr által mondottakhoz kapcsolódva kimondom, hogy egyetértek vele: nem fogadhatjuk el az ENSZ döntését. Nem lehetünk újra azok – ebben az esetben megint –, akik vállalják a következményeket, de akiknek nincs beleszólásuk, illetve nem szólalhatnak fel az ENSZ-ben. Mi volt a hiba, és mit szándékozik tenni – beleértve a Tanácsot és a kormányfőket –, hogy végre elfoglalhassuk a bennünket megillető helyet, valamint képviseltethessük magunkat és felszólalhassunk – mint az Európai Unió – az Egyesült Nemzetekben? Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) A Tanács főleg az EU külkapcsolataival foglalkozott. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy az európai polgárok számára jelenleg a gazdasági helyzet jelent problémát. Örülök annak, hogy megállapodás született az európai szemeszterről, de ez a megállapodás csak akkor lesz hasznavehető, ha az Európai Bizottság rendelkezik egy végrehajtási mechanizmussal, amely szankciókat is magában foglal. Szükség van a szankciókra, de az nem engedhető meg, hogy kétszeresen sújtsák a polgárokat: egyszer azzal, hogy nem hatékony az irányítás, másodszor pedig az Európai Uniótól származó támogatás csökkentésével. A tervezett intézkedéseknek elő kell segíteniük a hiány képződésének és annak megakadályozását, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amelynek már kedvezőtlen hatásai lesznek. Ami a romakérdést illeti, minden európai polgár köteles betartani a törvényeket. Minden tagállam köteles betartani az európai jogot. Aki ezt elmulasztja – legyen az személy vagy tagállam –, annak vállalnia kell a következményeket. A jelen esetben azonban úgy vélem, hogy a polgárok – vagy a tagállamok – megbüntetése nem oldja meg az alapproblémát. A romák helyzete csak európai politikával rendezhető. Szilárd meggyőződésem, hogy valamennyi tagállam, akár származási, akár tranzitország, össze tud állítani a romák integrációjának támogatására irányuló különböző intézkedésekből álló listát. Úgy gondolom, hogy az európai politika azt jelenti, hogy létrejön egy egységes lista az intézkedésekről és programokról, amelyet egyformán és egyidejűleg alkalmaznak majd valamennyi tagállamban. Ezenkívül az a véleményem, hogy ezen elképzelés megvalósítása nem jár több kötelezettséggel, vagy nem igényel több pénzt, csak pusztán politikai szándék kérdése az egész. Corien Wortmann-Kool (PPE) . – (NL) Elnök úr! Van Rompuy elnök úr, Önnek jutott az a jelentős feladat, hogy a nemzeti érdekek, a nagyobb tagállamok érdekeinek dzsungeléből kiemelje az Európai Tanácsot és biztosítsa, hogy a közös érdek elsőbbséget élvezzen a Tanácsban. Ez az egyetlen dolog segíthet ki bennünket a gazdasági válságból. Létfontosságú, hogy az európai gazdasági irányítás megszilárdításával foglalkozzon. Ennek eléréséhez a helyes irányba halad, mert egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a Tanács együttesen támogatná egy európai szemeszter létrehozását annak érdekében,

22-09-2010

22-09-2010

HU


hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum megszilárdítása mellett az Európai Unió versenyképességét is növelje. Remélem, hogy a jövő héten váratlan támogatást kap majd, mert az Európai Bizottság teljes mértékben élni kíván kezdeményezési jogával. Ez azért fontos, mert ambiciózusabbnak kell lennünk, ha a szankciókra kerül a sor, de akkor is – és ez számomra még fontosabb –, ha arról van szó, hogy a Tanács végül is hogyan fogja kezelni az Európai Bizottságnak a különböző nemzeti tervekre vonatkozó ajánlásait. Amennyiben ezek a tervek nem bizonyulnak megfelelőnek, és amennyiben az Európai Bizottság ajánlásokkal áll elő, a Tanács készen áll-e majd arra, hogy az ajánlások alapján egyesével, mindenkivel kapcsolatban intézkedjen? Még akkor is, ha ezek az ajánlások Párizsnak és Londonnak szólnak? Végső soron ez az, ami számít, mert ez aláásná a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Ezért szeretném tudni, mit gondol erről a kérdésről, mert ebben az esetben a Tanácsnak végül is alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy az Európai Bizottság önálló szerepet tölt be. Jean-Paul Gauzès (PPE) . – (FR) Van Rompuy úr, mindenekelőtt szeretném elmondani, mennyire örülök annak, hogy a romakérdésben a romalakosságot érintő szegénység problémájának megoldására vonatkozó álláspontok kiegyensúlyozottak, ésszerűek és előretekintőek. Szeretném elmondani Önnek, Van Rompuy úr, hogy értékelem azt, ahogy az elmúlt nyolc hónap eredményeit ismertette: energikusan és szabatosan. Nem beszélünk eleget arról, milyen munkát végez Európa, és arról sem, hogy ebben milyen szerepet játszik a Parlament. Ön épp az előbb említette az együttműködést, elsősorban a felügyelet vonatkozásában. Ez azért jó, mert a Parlament olyan hatóságokat szeretne, amelyek tényleges európai hatáskörrel rendelkeznek, amit ez a felügyelet képes volt bevezetni, mert – amint azt Ön is tudja – 2009 decemberében az ECOFIN-Tanács álláspontja sokkal tartózkodóbb volt ebben a kérdésben. Tovább kell folytatnunk a dolgokat egy olyan időszakban, amikor Franciaország révén a G20-aknak európai elnöksége lesz. Többet és határozottabban kell hangoztatnunk a véleményünket, egységes álláspontot képviselve. Ezenkívül konkrét javaslatokkal kell előállnunk a jövőre vonatkozóan. Számítunk Önre, Van Rompuy úr. Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Van Rompuy elnök urat, akinek a tevékenységét én nagyon nagyra tartom, mert szisztematikus és következetes, megkérném arra, hogy győzze meg a tagállamokat, hogy ahol romák élnek, mindenhol dolgozzanak ki középtávú roma kormányprogramokat. Azért merem mondani, mert Európa első romaprogramját államtitkárként én dolgoztam ki Magyarországon. Határidőkkel, felelősökkel, pénzügyi forrásokkal. És arra kérném Van Rompuy urat és Sefcovic urat a Bizottság részéről és a Parlament elnökét, Jerzy Buzek urat, hogy közösen dolgozzanak ki egy monitoring, ellenőrző rendszert, hogy a tagállamok teljesítik-e a vállalásaikat. Harmadrészt pedig az Európai Bizottság feladata, hogy kidolgozza az Unió romastratégiáját, amiben meg kell határozni, hogy mi a helyi regionális szint szerepe, mi a tagállami kompetencia és mi az Európai Unió hozzáadott értéke, ami az uniós roma stratégia lényegét képezze. Charles Goerens (ALDE) . – (FR) Elnök úr! Van Rompuy úr, tudjuk, mennyire szívén viseli, hogy az európai egység az Unión belül és kívül is testet öltsön. Véleményem szerint azonban a tagállamok G20-akban való képviseletének módja a 27 tagállamon belül kétféle

27

28

HU


európai államot hoz létre: vannak tagsággal rendelkezők, és vannak tagsággal nem rendelkezők: „gazdagok és szegények”. Ez ellentétes a hivatalos egységgel és egyenlőséggel. Az Európai Tanács elnökeként nem gondolja, hogy a G20-ak vonatkozásában a gazdasági kohézió és az Európai Unión belüli koordináció biztosításának az lenne a legjobb módja, ha az Uniót többé nem néhány tagállam, hanem az intézményei – többek között a Bizottság és a Tanács – képviselnék? Ha van ilyen elképzelése, szándékában áll-e tenni ezért? Elnök. – Tisztelt kollégák! Kérem, hogy ne kék kártyát emeljenek fel, hanem fehéret, ha részt akarnak venni a „catch the eye” eljárásban. Nagyon sajnálom, de a kék kártya másra szolgál. Mindnyájan rajta vannak a listán, összesen 25 név, tehát lehetetlen, hogy mindenki hozzászólhasson. Nagyon sajnálom. Catherine Grèze (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr! Van Rompuy úr, hálás vagyok azért, hogy elismételte, hogy az emberi méltóság az Európai Unió alapvető értékei közé tartozik. Tekintettel azonban a múlt héten kitört politikai viharra, valamint a francia kormány által használt, idegengyűlöletet tükröző hangnemre, a jövőbeni vita nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Van Rompuy úr, ne vesztegesse el annak lehetőségét, hogy az európai diplomácia testületi jelleget ölthessen. Elvárjuk, hogy azt a tagállamot, amelyik nem tartja tiszteletben az európai jogot, fellebbezés nélkül marasztalják el. Konkrét javaslatokat várunk, várjuk azon stratégiák bevezetését, amelyekről már döntés született, pénzösszegekre számítunk, ezek értékelésére és hasznosítására. Befejezésül szeretném felhozni a jogok és kötelességek kérdését, amelyről Daul úr is említést tett, és szeretném elmondani neki, hogy ahhoz, hogy a gyerekeket beírassák az iskolába, iskolabuszokra is szükség van, ehhez pedig pénz kell. Amint azt Ön is jól tudja, a romakérdésről nem csak beszélni kell; mindenekelőtt egyértelmű és határozott politikai szándék szükséges. Mirosław Piotrowski (ECR) . – (PL) Az Európai Tanács legutóbbi ülésének fő napirendi pontja az volt, hogy a Lisszaboni Szerződés alapján megpróbáljunk új lendületet adni az Unió külkapcsolatainak. Nem először történt meg, hogy a Tanács ülését egy olyan téma uralta, amely hivatalosan nem szerepelt a tervek között. Ez alkalommal a romák bizonyos uniós tagállamokból való kiutasításáról volt szó. Ez megerősíti azon korábbi félelmeket, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően az uniós tagállamok továbbra is belső problémáikkal lesznek elfoglalva ahelyett, hogy a külkapcsolatokkal foglalkoznának. A külpolitikának a Tanács ülésén röviden ismertetett irányvonalai az Unió stratégiai érdekeinek és célkitűzéseinek, valamint magabiztos módszerek alkalmazásának meghatározására szorítkoznak. Az Európai Tanács bejelentette, hogy új lendületet szeretne adni a transzatlanti kapcsolatoknak. Reménykedjünk abban, hogy az idén novemberre tervezett csúcstalálkozón, amelyen az amerikai elnök, Barack Obama is részt vesz majd, a jelenlegi Amerika-ellenességet a közös érdekek pragmatikus kezelése váltja fel. Ezek közé kell tartoznia annak a kérdésnek, hogy végre megszűnjön a vízumkötelezettség az Európai Unió valamennyi tagállamának vonatkozásában. Paulo Rangel (PPE) . – (PT) Elnök úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék Van Rompuy elnök úrnak a Tanács ülésén elért eredményekhez, és különösen az arra irányuló szisztematikus erőfeszítéseihez, hogy tényleges gazdasági irányítást vezessen be az Európai

22-09-2010

22-09-2010

HU


Unió számára. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportja, valamint annak portugál tagjai teljes mértékben támogatják e törekvéseket. Elismerésemet szeretném kifejezni továbbá a Bizottság erőfeszítései iránt, amely e tekintetben teljes körű támogatást és kezdeményezést biztosított a tényleges gazdasági irányítás létrehozásához. Végezetül néhány szót szeretnék szólni a külkapcsolatokról és különösen a Pakisztán felé való nyitásról. Úgy vélem, teljes szolidaritást kell kinyilvánítanunk Pakisztán irányába, de mindig védelmet kell biztosítanunk azoknak az országoknak a számára, amelyek teljesítik a munkavállalóikkal kapcsolatos kötelezettségeiket, szigorúan fellépnek a gyermekmunkával szemben és nem szegülnek szembe a szociális biztonsági kiadásokkal. Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy nyújtanunk kell Pakisztánnak valamennyi segélyt, de ne olyan jellegűt, amely a munkavállalók kizsákmányolására ösztönzi az iparágakat. Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Két témát szeretnék érinteni, ezek közül az egyik a romaprobléma megoldásával kapcsolatos, de mivel a kérdést két hete már megvizsgáltuk itt, a Parlamentben, ezért erről csak röviden szólnék. Ellentmondásos helyzet, hogy a mai napon is hallhattunk a témához hozzászólni néhány olyan képviselőt, akik soha életükben nem jártak még romatelepen, és fogalmuk sincs arról, hogyan is zajlik ott az élet, mindeközben viszont nagyon furcsa ítéleteket hangoztattak itt közöttünk. Nagyon nagyra becsülöm azt, hogy a Bizottság, de különösen Reding biztos asszony, de Barroso elnök úr is, a megfelelő módon közelítette meg a problémát, és remélem, hogy ez maguknak a romáknak is megnyugtató végkifejletet fog eredményezni. A második téma főként a tagállamok költségvetését érintő, szigorúbb szabályok bevezetéséről szóló vitához kapcsolódik, amely szabályok kapcsán egyrészt nagyon nagyra tartom a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy ezek ne csupán politikai nyilatkozatokban jelenjenek meg, hanem jogilag is érvényesíthetők legyenek, és hogy minden uniós tagállamra egyformán vonatkozzanak. Másrészt viszont azt kell mondanom, hogy igen csalódott vagyok amiatt, hogy majdnem minden figyelem a költségvetési fegyelemre irányult, és nem vitattuk meg átfogóbban a kérdéseket. Abban bízom ezért, hogy a jövőben sokkal szélesebb körű szempontok alapján fogjuk megoldani a problémákat. Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, a mostani vita ismét felszínre hozta azokat a súlyos ellentmondásokat, amelyekkel az Európai Unió küzd. Az EU a világ legjelentősebb hatalmi tényezője akar lenni és az emberi jogok nagy védelmezőjének a szerepében tetszeleg, de néhány kormány, például a francia is, olyan gyűlölettől vezérelt cselekedeteket hajtott végre a romák ellen, amelyek az államilag támogatott rasszizmus és idegengyűlölet megnyilvánulásai. Mindeközben késleltetik a tőkével kapcsolatos olyan intézkedések elfogadását, amelyek megakadályoznák a tőke szabad mozgását és a spekulációt, és kizárólag az foglalkoztatja őket, hogy fenyegessék azokat az államokat, amelyek képtelenek megfelelni a Stabilitási és Növekedési Paktum irracionális kritériumainak. Ami pedig az embereket, az európai polgárok tömeges kitoloncolását illeti, ezzel csak a neoliberális politika csúfos összeomlását akarják palástolni. Továbbá, a pakisztáni árvíz áldozatainak biztosítandó európai uniós szolidaritást és az együttműködésre vonatkozó támogatás növelését nem lehet a már most is magas munkanélküliséggel és súlyos nehézségekkel küzdő országok és régiók sebezhető iparágai, mint például Portugália textil- és ruhaiparának rovására megvalósítani. Eljött tehát az idő,

29

30

HU


hogy változtassunk a politikán, és a szegénység elleni küzdelmet helyezzük előtérbe. Itt az idő, hogy a termelésre, a jogokat biztosító munkahelyek létrehozására, valamint a társadalmi haladásra összpontosítsunk. Ezáltal tölthetjük meg valódi tartalommal a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai évet. Romana Jordan Cizelj (PPE) . – (SL) Van Rompuy úr, szeretném Önt emlékeztetni arra, hogy közeleg két, jelentős nemzetközi környezetvédelmi konferencia: az egyik októberben Japánban a biodiverzitás témájával, a másik pedig év végén az éghajlatváltozással foglalkozik. Mindkét konferencia az ENSZ védnöksége alatt kerül megrendezésre, az Európai Uniónak pedig aktív szerepet kellene játszania, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a nemzetközi megállapítások és álláspontok összhangban álljanak az Európai Unió által képviselt irányvonallal. Ezzel mindnyájan tisztában vagyunk, de azt is tudjuk, hogy mi történt Koppenhágában, ahol Európa több különböző állásponttal rukkolt elő, és ez nem szolgálta az ottani tárgyalások előrehaladását. Szeretném ezért megkérdezni Öntől: pontosan mit ért a Tanács azon, amikor azt mondja, hogy egységes álláspontot kell képviselnünk? Az is érdekelne, hogy a miniszterelnökök vajon hajlandóak-e bizonyos elkötelezettséget vállalni ebben a tekintetben. Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, Ön nagyon nagylelkű volt, hogy időt biztosított számomra. Megpróbálok nagyon tömören szólni, és csak a ma délelőtt itt tárgyalt négy fő kérdésre reagálnék. Először is, azt gondolom, világosan látszik, hogy komoly támogatást élvez a kulcsfontossági partnereinkkel kapcsolatos új stratégiai megközelítés, hogy sokkal hatékonyabban kell kihasználnunk a lisszaboni keretrendszert, és jobban kell érvényesítenünk az EU álláspontját, valamint az EU befolyását a külpolitikában. Elérhetjük ezt azáltal, hogy hatékonyabban kihasználjuk a külpolitikai szinergiát, és az is szükséges, hogy jobban hangoljuk össze a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy egyazon kottából egy szólamban tudjunk megszólalni. Ezért értékelem oly nagyra, hogy Van Rompuy elnök úr külön hangsúlyt helyezett arra, hogy ne csak az intézmények, hanem a tagállamok vezetői is vállaljanak felelősséget az EU külpolitikájával kapcsolatban, mert csakis így, egységes álláspontot képviselve érhetjük el a szükséges eredményeket több- és kétoldalú kapcsolatainkban is. Pár szóban a gazdasági irányításról. Itt is azt látom, hogy a Parlament határozottan támogatja, hogy fenntartsuk a változások tavasszal elindított lendületét. Nagyon egyértelmű támogatást élvez az a terv, hogy egy új és jobb rendszert hozzunk létre, és arról szeretném biztosítani a tisztelt parlamenti képviselőket, hogy nem csupán a költségvetési hiánnyal szemben leszünk kritikusak. Az adósság kérdését is nagyon alaposan meg fogjuk vizsgálni – hogyan lehet azt a jövőben jobban kezelni, és jobban felügyelni. A Parlamentnek meglesz rá a lehetősége, hogy évente megvitassa a kérdést, mert a biztosok minden januárban el fognak jönni az úgynevezett európai szemeszter kezdetét jelentő éves növekedési felülvizsgálatkor, amelynek során Önök átfogó képet kaphatnak majd Európa, és az egyes tagállamok gazdasági helyzetéről. Nagyszerű lehetőség lesz ez arra, hogy minden év elején alaposabban is megvitathassuk a témát.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Ugyanakkor arról is szeretném biztosítani Önöket, hogy nem feledkeztünk meg arról, milyen fontos kérdés a növekedés és a foglalkoztatás. Ehhez fel kell használnunk az EU 2020 stratégia eszközeit, mert új alapokra és új kerekekre szeretnénk helyezni az európai gazdaságot, és az európai gazdaság intelligens, inkluzív, környezetbarát – azaz egészséges – növekedésére törekszünk. Jobban kell ezért összpontosítanunk a foglalkoztatásra, a megfelelőbb oktatásra, a magas színvonalú ifjúságpolitikára és természetesen a szegénység visszaszorítására. Ez a két erősség – a hatékonyabb felügyelet és az ésszerűbb gazdaságpolitika – nem választható szét, mert csakis így érhetjük el a szükséges eredményeket. Tehát ha a Bizottság valamit igazán akar, akkor ez az ésszerű konszolidáció. Ami a Külügyi Szolgálatot illeti, szerintem Ashton bárónő nagyon is világossá tette, hogy teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy egy olyan professzionális Európai Külügyi Szolgálatot hozzon létre, amely tükrözi az európai értékeket, erősségeket, valamint az európai földrajzi szempontokat is. Ezért a földrajzi szempontú és a nemek közötti egyensúly, valamint az intézményeinktől és a tagállamokból a Külügyi Szolgálat számára juttatott források jóváhagyott egyensúlya is nagyon fontos az Európai Külügyi Szolgálat új szakmai személyzetének kialakítása tekintetében. Cathy Ashton vállalta, hogy a szolgálat létrehozásának fejleményeiről rendszeresen tájékoztatja majd Önöket. Azt gondolom, hogy a 2013-ig tartó átmeneti időszakban elért fejlődés választ fog majd adni azon jelenlegi aggályokra, amelyeket én magam is teljes mértékben megértek. Végezetül hadd köszönjem meg mindnyájuknak, hogy ragaszkodtak az európai jog tiszteletben tartásához, az európai értékek megőrzéséhez, és hogy vállalták, hogy megfelelőbb módszereket keressenek a romák helyzetének javítására és integrációjuk előmozdítására. A Bizottság és 12 tagállam több mint 17,5 milliárd – többségében az Európai Szociális Alapból származó – eurót fordított olyan intézkedésekre, amelyek a romák és más kiszolgáltatott kisebbségek javát szolgálják. Oda kell viszont figyelnünk arra, hogy miként használjuk fel az erőforrásainkat és a rendelkezésünkre álló eszközöket. A hatékonyabb felhasználásra szeretnék felszólítani. Ennek érdekében most újonnan meg kell vizsgálnunk, hogyan is kellene ezt tennünk a jövőben. Ha összefogunk ezen a területen, akkor az egész biztosan sokkal hatékonyabban fog majd működni, és a korábbiaknál sokkal jobb eredményeket fogunk tudni elérni. Herman Van Rompuy az Európai Tanács elnöke. – (FR) Elnök úr, először is köszönetet mondok mindazoknak, akik a vitában felszólaltak. Tudom, hogy nehéz dolog reagálni, de az is nagyon nehéz feladat, hogy egyetlen percben összefoglaljuk azokat a szempontokat, amelyeket ki akarunk fejteni. Nem tudok ezért minden megjegyzésre válaszolni. Két fontos témával kapcsolatban tennék csak pár megjegyzést. Az első a külpolitika. Hosszú utat tettünk már meg. Solana úr fontos munkát végzett az ügyben. Túl gyakran megfeledkezünk erről. Átadtam Önöknek egy listát, amely csupán azokat a közös álláspontokat tartalmazza, amelyeket az elmúlt pár hónap alatt sikerült kialakítanunk az Európai Unióval Iránról, a Közel-Keletről és bizonyos kereskedelmi kérdésekről. További lépést is tettünk viszont előre, különösen a legjelentősebb éves globális konferenciával, a G20-konferenciával kapcsolatos álláspontunk ügyében. Amikor miniszterelnökként egy éve megérkeztem az Európai Tanácsba, a G20-ba tartozó tagállamok

31

32

HU


még mindig külön gyűltek össze. Saját maguk között alakítottak ki közös álláspontot. Kértem, sőt, gyakorlatilag követeltem – ahogyan ezt azóta is tesszük –, hogy mind a 27 tagállam vegyen részt a közös álláspont kialakításában. Még akkor is, ha nem minden ország tagja a G20-aknak, Barroso úr és jómagam egységben képviseljük az Uniót, ezért közös az álláspontunk. Biztosíthatom Önöket, hogy a G8- és a G20-találkozók során a tagállamok és az Unió képviselői azonos álláspontot képviselnek. Történnek néha pozitív dolgok és előrelépések is, és ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy volt is erre példa. A legnagyobb nemzetközi globális konferenciáról, a G20-konferenciáról beszélek. Vannak-e még problémák? Természetesen vannak! Ráadásul még mindig nem hevertük ki a koppenhágai traumát. Közös állásponttal léptünk fel. Egységes üzenetet képviseltünk. Abban viszont nem jártunk sikerrel, hogy keresztülvigyük és elfogadtassuk saját álláspontunkat a többi szereplővel. Az eredmény: mindenki veszített, mert az eredmények teljességgel elégtelenek. Több különböző ponton is történt előrehaladás, de tovább kell még mennünk a helyes úton. Kérdezték tőlem: mik lesznek az Ön üzenetei a Kínával való csúcstalálkozón? Arra kérném Önöket, hogy olvassák el figyelmesen – ne csak úgy felszínesen, hanem tényleg alaposan – az Európai Tanács következtetéseit. Azt javaslom, tegyék ezt meg. Természetesen nem közöljük az Európai Tanács következtetéseiben, hogy milyen stratégiát dolgozunk ki, és hogy milyen mérlegelési helyzetet fogunk a stratégiai partnereink, például Kína elé tárni. Ha azonban elolvassák a szöveget, akkor észrevehetik, hogy szerepelnek benne új hangsúlyok, és hogy be fogjuk vezetni a viszonosság elvét. Nem csak mi reagálunk mások üzeneteire. Sok partnerünkkel folytatott viszonyban mi váltunk a kérések előterjesztőivé, ezért szükség van a viszonosság elvére. Az Európai Parlament részt vesz – a Lisszaboni Szerződés óta ez még inkább így van – a kereskedelmi megállapodások megkötésében, valamint együttes jogalkotást folytat a nemzetközi megállapodások és nemzetközi kereskedelmi megállapodások vonatkozásában. Van tehát előrelépés is, de többre van szükség. A Tanács októberi ülésén fogjuk előkészíteni az Egyesült Államok elnökével tartandó csúcstalálkozót. Közös megállapodásra fogunk jutni abban, hogy Barroso úr és én milyen üzenetet tolmácsoljunk az amerikai elnöknek. Azért fogunk megállapodni, hogy a 27 tagállam nevében tudjuk képviselni az Uniót. A helyes irányba fogunk haladni tehát, lépésről lépésre. A második észrevételem a gazdaságpolitikával kapcsolatos. Az utóbbi két évben ésszerű gazdaságpolitikát követtünk, sokkal ésszerűbbet, mint korábban. Elvesztegettünk 10 évet. Már korábban is cselekedhettünk volna a költségvetés és a versenyképesség tekintetében, mégsem tettük. Pontosan emiatt alakultak ki a mostani problémáink. Mit is tettünk a pénzügyi válság óta? A bankok és egyéb intézmények megmentésétől eltekintve nagyon kockázatos növekedési politikát folytattunk 2008-ban és 2009 nagy részében. Kockázatos politika volt ez, mert növelte a költségvetési hiányt. Mivel viszont növekedett a fejlődés üteme – év elején azt gondoltuk, hogy lassú lesz –, költségvetési konszolidációs politikát kezdeményeztünk, a költségvetési hiány fokozatos csökkentését, nem azonnal, hanem fokozatosan. Kismértékben még az idén is tapasztalható az expanzionizmus. Ésszerű monetáris politikát követtünk. A piacok végig rendelkeztek likviditással, nem voltak tehát az 1930-as évekre jellemző likviditási szakadások. Olyan kamatláb-politikát folytattunk, amelyben kellően

22-09-2010

22-09-2010

HU


alacsonyak voltak a kamatlábak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a fellendülést, a tagállamok költségvetése pedig ne szenvedjen túl nagy kárt a nagyon magas kamatok miatt. Ami a költségvetést és a monetáris kérdéseket illeti, megfontolt, bölcs és fokozatos politikát követtünk. Miért is? Nem azért, hogy csak haladjanak a dolgok – mint ahogyan ezt most készülünk tenni –, jelentős költségvetési lefaragásokkal, nem is az adósság lefaragásának a kedvéért, hanem a hosszú távú gazdasági növekedés miatt, hogy olyan foglalkoztatási politikánk lehessen, amely eredményeket fog hozni. Mindezen erőfeszítések arra irányulnak, hogy munkahelyek jöjjenek létre, csökkenjen a munkanélküliség. Létezik egy elsődleges szociális célkitűzés mindazon erőfeszítések mögött, amelyeket teszünk. A cél nem az adósság és a költségvetési hiány lefaragása. Ezek csak eszközök: a cél természetesen a foglalkoztatás növelése és a munkanélküliség csökkentése. Amint azt a Bizottság alelnöke az imént elmondta, a nagyobb szociális figyelem miatt a 2020-as célkitűzéseink közé bevettük a szegénység kérdését is. Harcolnunk kellett ezért. Bevontuk az oktatáspolitikát és megtartjuk a kohéziós politikát. Megtartjuk a strukturális alapokat, és bízom benne, hogy a kidolgozandó pénzügyi terven is meg fogjuk ezeket tartani, hogy a lehető legkiegyenlítettebb lehessen az életszínvonal az Európai Unión belül. Minden intézkedésünk mögött tehát ott van az elsődleges szociális célkitűzés, minden más pedig csak eszköz. A mostani vita végén csak ennyit akartam Önöknek mondani. Elnök. – Van Rompuy elnök úr, nagyon köszönöm az Európai Tanács beszámolóját, és a velünk folytatott párbeszédet. Várakozással tekintünk a következő fontos európai parlamenti vitái elé. Az Európai Tanács következő ülésére októberben kerül sor, nem lesz tehát hosszú szünet addig. Ezt a napirendi pontot lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Akkor, amikor a kapitalizmus válságának utóhatásai miatt milliók életszínvonala esik az Európai Unióban, és számos tagállamban aggasztó mértékben romlik a gazdasági és szociális helyzet, a Tanács úgy határozott, hogy kikerüli ezeket a kérdéseket és ismét csak azokat a régi politikai irányvonalakat követi, amelyek oda juttattak minket, ahol most tartunk. Csak így értelmezhető a világkereskedelem liberalizációjához és deregulációjához való ragaszkodás, mind a Világkereskedelmi Szervezetben – a dohai forduló lezárására való felszólítással –, mind pedig az új kétoldalú egyezményekben. Ez olyan helyzetet teremt, amelyben a korábbinál is nagyobb nyomást lehet helyezni a legsebezhetőbb termelő rendszerekre és a munkaerőre, elértéktelenítve azt. A következmény a munkanélküliség növekedése és munkahelyi biztonság csökkenése. A Tanács úgy gondolja, hogy itt az ideje learatni a Lisszaboni Szerződés előnyeit, és „támogatni Európa érdekeit és értékeit az egész világon”. Világosan eltervezték már az előttünk álló utat: szorosabb igazodás a NATO-hoz és az Egyesült Államokhoz, fokozódó külügyi intervencionalizmus, valamint a katonai jelenlét aggasztó mértékű fokozása nemzetközi viszonylatokban. Ami a következtetésekben említett „pénzügyi felügyeleti csomagot” illeti, annak egyértelmű az üzenete: a fő pénzügyi spekulációs mechanizmusok továbbra is érinthetetlenek maradnak. A spekulációt, csakúgy, mint eddig, ezután sem tartjuk kordában. Kinga Göncz (S&D) írásban. – (HU) Az utóbbi hetek eseményei megerősítik régóta hangozatott követelésünk jogosságát: Európának szüksége van a romák társadalmi befogadását segítő átfogó stratégiára. A romák kiutasítása Franciaországból egy csapásra

33

34

HU


a figyelem középpontjába helyezte, európai üggyé emelte a kontinens legnagyobb kisebbségének a problémáit. Bízom benne, hogy az utóbbi hetek szomorú eseményei lendületet adnak a közös cselekvésnek. Erre reményt adnak a múlt heti uniós csúcstalálkozó döntései is. Az Európai Parlament régóta sürgeti az európai romastratégia kidolgozását, amellyel elkerülhetővé válna, hogy a tagállamok egymásra tolják a felelősséget a közösség helyzetének a rendezéséért. Kíváncsian várom, hogy a magyar kormány az EU következő soros elnökeként mit kíván tenni a stratégia előmozdításáért. Remélem, hogy az Európai Bizottság nagyon gyorsan elkészül a francia kormány által hozott intézkedések jogszerűségének a vizsgálatával, és ha szükséges, haladéktalanul megteszi a jogi lépéseket az uniós alapjogokat sértő gyakorlat fölszámolásának az érdekében. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a francia kormány mint az EU egyik alapító tagállamának képviselője mostanáig semmibe vette az Európai Parlament véleményét és az Európai Bizottság figyelmeztetéseit. Sandra Kalniete (PPE) írásban. – (LV) Örvendetesnek tartom, hogy az Európai Tanács következtetéseibe a keleti partnerség a közös külpolitika egyik stratégiai irányvonalaként került bele. Támogatom az európai gazdaságpolitikai irányítás azon kezdeményezését, hogy megerősítsék a Stabilitási és Növekedési Paktum működését, valamint fokozzák a makrogazdasági egyensúlyhiány felügyeletét. Fontos, hogy szigorúbb szankcionáló mechanizmust hozzunk létre azon tagállamok esetében, amelyek nem teljesítik a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit, vagyis azon tagállamokról van szó, amelyek figyelmen kívül hagyják a költségvetési hiányt, vagy aránytalanul növelik a külső adósságukat. Ugyanakkor az európai uniós költségvetés alapján történő szankcionálás csak akkor lehetséges, ha bevonjuk a költségvetési kiadások minden fajtáját, nem csak például az európai alapokat. A szankcionáló mechanizmus alkalmazásához fontos, hogy világos és átfogó alapelveket és kritériumokat határozzunk meg. Tunne Kelam (PPE) írásban. – Amint azt Van Rompuy elnök úr elmondta, az EU kormányai már régóta tudtak saját pénzügyi gondjaikról, de képtelenek voltak reagálni. Európának új pénzügyi felügyeleti rendszerre van szüksége. A makrogazdasági felügyelet keretrendszerével kapcsolatos konszenzus alapvetően fontos lépés a jövőbeni válságok hosszú távú megelőzésében. A Bizottság viszont egy rendkívül fontos küzdelem előtt áll, mert felül kell kerekednie a még mindig uralkodó rövid távú megközelítésen, amely elsősorban a gazdasági növekedést akarja helyreállítani, a költségvetési fegyelmet pedig kevésbé tartja fontosnak a belátható jövőben. Minden tagállamnak be kell látnia, hogy a kiszámítható makrogazdasági stabilitás egyetlen feltétele a költségvetési fegyelem (a kiegyensúlyozott költségvetés). Az új uniós szabályok és ellenőrzési mechanizmusok segíteni fogják tehát a tagállamokat abban, hogy helyreállítsák az önfegyelmet. A hosszú távú válságmegelőzéshez markáns strukturális reformokra is szükség van. Készen állnak a tagállamok erre a feladatra? Üdvözlöm Van Rompuy elnök úr viszonosságra vonatkozó elképzelését az EU stratégiai partnereivel folytatott kapcsolataiban. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy egyensúlyba kerül az, amit az EU akar és értékesnek tart, illetve az, amit a partnereink szeretnének kapni tőlünk. Jelen pillanatban mintegy 56 különböző párbeszédszektort számoltunk össze az EU Kínával folytatott kapcsolatában. Hogy megszüntessük ezt az abszurd helyzetet, olyan politikai akaratra van szükség, amely a közös politikának biztosít elsőbbséget a bilateralizmus helyett. Rareş-Lucian Niculescu (PPE) írásban. – (RO) Az eredendően az Európai Tanáccsal folytatandó vitára szánt időből rengeteget elvett az EU egyik tagállamában tapasztalt, a romák helyzetével kapcsolatos problémák megbeszélése. Anélkül, hogy kisebbíteni

22-09-2010

22-09-2010

HU


próbálnám az említett problémák súlyát, az ismétlődő válságok vagy helyzetek alapján történő megközelítést felszínesnek gondolom, és nem tartom célravezetőnek. Kétségkívül igaz, hogy a kérdésben elhangzott álláspontok kiegyensúlyozottak voltak, és a megoldások keresésére irányultak. Az Európai Unióban élő romaközösségekhez köthető problémák leküzdéséhez viszont hosszú távú intézkedésekre és jövőképre van szükség, az EU-szintű csúcstalálkozók önmagukban nem jelentenek erre megoldást. Félretéve most ezt a nehézséget, el kell mondanom, hogy mekkora örömömre szolgált azt tapasztalni, hogy az európai intézmények felismerték, hogy a vita során aktív szerepet fognak játszani a Szerződések és az uniós jog védelmezésében, amelyek az Európai Unió minden egyes polgárára ugyanúgy vonatkoznak, állampolgárságuktól vagy etnikai hovatartozásuktól függetlenül. A 2004/38/EK irányelv által előírt szabad mozgás jogát egyetlen európai polgár esetében sem lehet megkérdőjelezni, mert pusztán a lehetőség felvetése is veszélyes precedenst teremt. Alfredo Pallone (PPE) írásban. – (IT) A mostanihoz hasonló válságnak soha többé nem szabad előfordulnia. Európa új gazdaságirányításában nemcsak az államadósság szintjét, hanem annak közép- és hosszú távú fenntarthatóságát is figyelembe kell venni. Az államháztartás szempontjából a magánadósság és a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatósága legalább annyira fontos kérdés, mint az államadósság. Valójában azok az államok, amelyek ellenőrzés alatt tartották az államadósságot, pontosan azért zuhantak mély válságba, mert a családok és a vállalkozások voltak jelentősen eladósodva, az olyan országok pedig, mint például Olaszország, ahol magas az államadósság szintje, sikeresen túljutottak a válságon. Az államadósságot kötelezettségekkel, mélyrehatóbb és hatékonyabb felügyelettel kell ellenőrzés alatt tartani. Nincs viszont szükség túlzottan automatikus és ciklikusságot előidéző új adósságkezelő mechanizmusokra, mert ezek azzal a kockázattal járnak, hogy nem teljesülnek a célkitűzések, de mindenesetre megakadályozzák a gazdasági növekedést élénkítő cselekvést. Nincs szükség szankciókra, amikor még mindig csak az áthágásokat próbáljuk megakadályozni: ez majdnem olyan lenne, mintha már a tárgyalás előtt meghoznánk az ítéletet. Ehelyett inkább az európai versenyképességet és a gazdasági növekedést ösztönző szerkezeti reformokra kellene jobban összpontosítani. A versenyképesség gazdasági növekedést hoz, a növekedés pedig több adóbevételt és hatékonyabb pénzügyi konszolidációt eredményez. Silvia-Adriana Ţicău (S&D) írásban. – (RO) 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. Pillanatnyilag 84 millió európai polgár, az EU teljes lakosságának 16%-a ki van téve a szegénység kockázatának. A gazdasági és pénzügyi válság tükrében az európai polgárokat leginkább az aggasztja, hogy elveszíthetik az állásukat. Ebben a kritikus helyzetben az Európai Tanácsnak meg kellene vizsgálnia, hogy milyen főbb kihívásokkal kell az EU-nak szembenéznie, meg kell határoznia a megoldásokat és azokat a prioritást élvező területeket, ahová az Európai Uniónak be kell fektetnie, hogy megtarthassa globális versenyképességét és biztosítsa a legalább 70%-os foglalkoztatottsági szintet. Azt gondolom, hogy az olyan területeknek kellene az Európai Tanács napirendjén szerepelnie, mint az energiabiztonság és -hatékonyság, a beruházások, az innováció és az éghajlatváltozás. Üdvözlöm, hogy az Európai Tanács októberi ülésén az EU ismét meg fogja erősíteni az éghajlatváltozás elleni küzdelem melletti szilárd elkötelezettségét, és megállapodás fog születni a cancúni konferencián képviselendő uniós álláspontról. A személyek szabad mozgása az EU egyik alapvető pillére, ezt az Európai Unió Alapjogi Chartája is tartalmazza. Arra kérjük tehát az Európai Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartsák tiszteletben az uniós jogot és hajtsák végre azt. Hogy ismét

35

36

HU


hangsúlyozzam a keleti partnerségnek az EU értékeinek támogatásában betöltött fontosságát, arra kérem az EU-t, hogy dolgozza ki a Fekete-tengerre vonatkozó stratégiát. Traian Ungureanu (PPE) írásban. – Az Európai Tanács ülésén a romákkal kapcsolatos franciaországi válsághelyzetről szóló, időnként heves vita a helyes irányba tett lépésnek tekinthető. A vita hangsúlyozta, hogy páneurópai megközelítésre van szükség ahhoz, hogy kezelni tudjuk a romákkal kapcsolatos problémát. A vita azt is bebizonyította, hogy az átható baloldali klisék nem képesek megoldani a problémát, csak legfeljebb még tovább ronthatják a helyzetet. Ebből az erőteljes vitából három fő elképzelés bontakozott ki: 1) a romákkal kapcsolatos probléma felelősségét nem lehet egyik vagy másik tagállamra hárítani. Európai jelenségről van szó, amelyhez összehangolt európai politikára van szükség; 2) a szabad mozgáshoz való jog nem járhat a biztonsághoz való jog korlátozásával; 3) a kisebbségi jogok nem zárják ki a jogi felelősséget. A Tanáccsal folytatott vita megcáfolta azt a feltételezést, hogy Románia és Bulgária nem rendelkeznek a romák integrációjára irányuló programokkal. A Tanács végezetül egyértelműen elutasító álláspontot képviselt azokkal az indítványokkal szemben, amelyek a romakérdést Románia és Bulgária Schengenhez való csatlakozásával kapcsolták össze. Meggyőződésem, hogy Franciaország és Románia magas szintű együttműködést fog fenntartani, és példaértékű megoldással állnak majd elő ezen a területen. A romakérdést szisztematikusan eltorzították, és politikai célokra használták fel. Megfelelő és hatékony politikának kell felváltania ezt a szomorú precedenst. Angelika Werthmann (NI) írásban. – (DE) A Tanács legutóbbi ülésén sajnálatos módon sok konkrét intézkedést illetően nem született döntés. Hosszú idő után végre szükség van arra, hogy megerősítsük a gazdasági és monetáris uniót, és a válságból levonjuk ezáltal a szükséges tanulságokat – másképpen fogalmazva, szigorúan végre kell hajtanunk a Stabilitási Paktumot, és pontosan meg kell határoznunk a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót. Mindez viszont nem mehet a polgáraink zsebére. Az új Európai Külügyi Szolgálat jelentős eredmény lehet az Európai Unió számára akkor, ha sikerül a gyakorlatba is átültetni azt az alapvető elgondolást, amiért a Szerződésekbe belefoglalták a szolgálat létrehozását. Meg kell keresnünk, meg kell találnunk és alkalmaznunk is kell a létező szinergiákat, hogy Európa egységesen léphessen fel a nemzetközi színtéren – ez pedig szintén minden bizonnyal jelentősen növelni fogja az EU befolyását a világban. Ami az éghajlatváltozást illeti, ebben a kérdésben is láthatjuk, hogy fontos levonni a szükséges tanulságokat, és ennek megfelelően felkészülni a cancúni csúcstalálkozóra. Az emberi jogok megsértését nem szabad tolerálni az EU-ban. Az emberi méltóságnak továbbra is szentnek és sérthetetlennek kell lennie – a populizmus minden formája szükségszerűen nacionalizmushoz vezet, ez pedig semmi esetre sem szolgálja az európai eszmét. ELNÖKÖL: Roberta ANGELILLI alelnök 4. Pénzügyi felügyeleti csomag (vita) Elnök. - A következő napirendi pont a pénzügyi felügyeleti csomagról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatok.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Proinsias De Rossa (S&D) . – Elnök asszony, csak érdeklődnék. Azt hittem, hogy ebben a vitában lesz egy „catch-the-eye” szakasz is. Jól gondolom? Elnök. – A pénzügyi felügyeleti csomagról szóló nyilatkozathoz a „catch-the-eye” eljárást fogjuk alkalmazni. Ugyanakkor határozottan le kell szögeznem, hogy nagyon szigorúan be fogom tartatni a felszólalási időket, ugyanis jelentősen elcsúsztunk, és még hosszú szavazási procedúra áll előttünk. Ezért ha valakinek lejár az ideje, félbe fogom szakítani, ami pedig a „catch-the-eye” eljárást illeti, tartanunk kell magunkat az öt perchez. Sajnálom, de ez a ma délelőtt már ilyen. Didier Reynders a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, nagy örömmel jelentem meg újra Önök előtt, hogy a pénzügyi felügyeletről tárgyaljak, hiszen az ECOFIN-Tanács legutóbbi ülését követően volt alkalmunk erről beszélni; a felügyeleti csomag most pedig a Parlament elé került szavazásra. Olyan szöveg-együttesről van szó, amely az Unióban egy különösen fontos reformot vezet be, és több kihívásra válaszol. Az első kihívás – amelyről a Tanács elnöke az imént szólt – a válságra adott válasz. A végéhez közeledő évtizedben valamennyi pénzügyi ágazatban bevezetésre és kiépítésre került a Lamfalussy-rendszer. A felügyeleti bizottságok bizonyos értelemben itt estek át a tűzkeresztségen. Hozzájárultak az európai pénzügyi jogalkotás kidolgozásához és a prudenciális felügyelet fokozatos konvergenciájának folyamatához. Ez a folyamat egy európai megközelítés felé tett első jelentős és kedvező lépés volt, azonban meg kell állapítani, hogy a válság fényében végül nem bizonyult eléggé ambiciózusnak. A folyamat nem tette lehetővé a pénzügyi válságnak sem a megelőzését, sem a kordában tartását, de a helyi szintű gyors és hatékony válaszok összehangolását sem, konkrétan a határon átnyúló együttműködés terén. Ezért szándékozunk létrehozni egy jól működő Európai Rendszerkockázati Testületet, mégpedig az Európai Központi Bank teljes igazgatási támogatásával; elnökének irányításával a Bank teljes erőbevetéssel kész dolgozni e testület megalakításán és megszervezésén. Nincs kétségem afelől, hogy Jean-Claude Trichet teljes szakértelmét és tekintélyét a Testület rendelkezésére fogja bocsátani, az elnöksége alatt esetlegesen kibocsátandó figyelmeztetések vagy ajánlások nyomon követésében is. Ugyanezért akarunk erősebb, gyorsabban reagáló felügyeleti hatóságokat is, amelyek sokkal jobban fel lennének fegyverezve a közösségi szakmai normák előkészítéséhez, valamint ezek teljes megvalósításának felügyeletéhez, válságos időkben is. Ha egy nemzeti felügyeleti hatóság elmulasztaná a közbelépést, ezeknek a hatóságoknak meglesznek a jogi eszközei arra, hogy a pénzügyi intézményekkel betarttassák az előírásokat. A hatóságok hozzájárulnak majd a belső piac megerősödéséhez feltétlenül szükséges valódi európai felügyeleti térség megalapozásához. A hatóságok ily módon bekapcsolódnak majd a felügyeleti testületek működésébe, és hozzájárulnak a nemzeti hatóságok között esetlegesen felmerülő jogviták rendezéséhez, miközben ez utóbbiaknak természetesen meghagyják a mindennapi prudenciális felügyelet ellátását. Ne féljünk a szavaktól: e hatóságok létrehozása történelmi jelentőségű megállapodás, miként ezt néhányan több ízben is leszögezték a tisztelt Házban. A belga elnökség a pénzpiacok területén, de átfogó értelemben is, ezt első számú prioritásként kezelte. Ne áltassuk magunkat: most egy kezdeti felügyeleti modell kiépítését folytatjuk – erre még visszatérek –, de a legfőbb partnereink felügyeleti struktúráinak fejlődésével is számolnunk

37

38

HU


kell. Ez a második kihívás: bebizonyítani, hogy a 27 tagállamból álló Európai Unió képes megreformálni pénzügyi felügyeleti struktúráit anélkül, hogy hagyná, hogy főként az Egyesült Államok elhúzzon tőle. A 2009. februári de Larosière-jelentéssel, amelyet egyébként az Európai Tanács igen lelkesen üdvözölt, ígéretes utakon indult meg a vita Európában, de e reformreményeket be is kellett teljesítenünk. Időközben az Egyesült Államok a Dodd-Frank Act elfogadásával felügyeleti rendszerének nagyszabású felülvizsgálatába fogott. Ha az Európai Parlament ma – reményeim szerint – megszavazza az egyéves vizsgálat, a különböző intézmények közötti tárgyalások és együttműködés eredményeként létrejött jogszabálycsomagot, bizonyságát adja annak, hogy az Európai Unió sem marad le a G20-csúcstalálkozó által támogatott reformfolyamatban, amelynek az egyik éllovasa. Igazi éllovasnak azonban csak hosszú távon lehet lenni. A mai történelmi jelentőségű szavazáson túlmenően éltetnünk és fejlesztenünk kell új eszközrendszerünket. Ez a harmadik kihívás. Egyrészt egy nagymértékben decentralizált mikroprudenciális felügyeleti modell létrehozására törekszünk, ahol a hatóságok támogatják és összehangolják, de nem váltják fel a nemzeti felügyeleteket. Másrészt olyan rendszert is akarunk, amely az egy helyben topogás helyett folyamatosan erősödik. Az Európai Rendszerkockázati Testülettel tengerentúli, sőt világszintre is kiható lényeges vitafórumot és makrogazdasági döntéshozatali fórumot hozunk létre. Az európai felügyeleti hatóságok létrehozásával hatékony kockázatmegelőző és -kezelő szereplőink lesznek, feltéve, hogy tevékenységük folytatásához megadjuk nekik a megfelelő eszközöket. Részben ez valósul meg az I. gyűjtőirányelvvel, amelyről a Parlamentnek ma kell szavaznia. A meglévő szövegek felülvizsgálatának keretében azonban ezt más jogalkotási intézkedéseknek is kell követniük. Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ezzel zárnám szavaimat. Ma egy fordulópontot jelentő első szakasz végéhez értünk, s a mindjárt sorra kerülő szavazás kedvező eredményében bízva szeretnék külön köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökének, Bowles asszonynak, a különböző parlamenti előadóknak: Goulard asszonynak, García-Margallo y Marfil, Skinner, Giegold, Sánchez Presed úrnak, valamint árnyékelőadóiknak, ezen felül az ülésteremben jelen lévő Olli Rehn és Michel Barnier biztos úrnak, és természetesen valamennyi munkatársuknak is. Gyümölcsöző és meglátásom szerint konstruktív eszmecserét folytattunk velük, amelynek eredményeképpen kialakult a ma szavazásra bocsátott, módosított szövegcsomag. Egyúttal azt kívánom, hogy továbbra is az eredményesség vágya, amely minket sarkallt, vezérelje az ezen eszközrendszert kiteljesítő és korszerűsítő szövegekre irányuló tárgyalásokat. A következő hónapokban utánam következő soros tanácsi elnökök nevében – azt hiszem, erre elkötelezhetem magam –, valamint a közelmúltbeli tárgyalások ismeretében bízom abban, hogy ez így is lesz. Remélem, hogy hamarosan új megállapodásokkal tudunk előrukkolni – mégpedig a befektetési alapok területén –, és Barnier biztos úrral együtt az új jogszabályok végrehajtása céljából egy sor fellépést felsorakoztató teljes ütemterv mellett állhatunk majd ki. Michel Barnier a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, bizton állíthatom, hogy a felügyeleti konstrukcióról szóló azon megállapodás, amelyről pár perc múlva szavazni fognak, majdnem napra pontosan egy évvel azután, hogy a Bizottság

22-09-2010

22-09-2010

HU


elfogadta ezeket a javaslatokat, az európai pénzügyi szabályozás fejlődésében már-már történelmi jelentőséggel bír. Az Európai Unió a pénzügyi válság kirobbanásától kezdve nemzetközi szinten reagált. A 2008. szeptemberi washingtoni csúcson elindított G20-folyamat kezdeményezője volt. A Jacques de Larosière által irányított munkacsoport levonta a válság első nagy tanulságait, a Bizottság pedig rögtön ezután megfogalmazta a javaslatait. Engedtessék meg, hogy fejet hajtsak Jacques de Larosière intelligens munkája előtt, amelynek most sokat köszönhetünk. Ezzel a megállapodással, ha Önök is úgy látják jónak, rendelkezésünkre fog állni az a keret, amelybe ezentúl beilleszkedhetnek azok a kezdeményezések, amelyek termékről termékre, piacról piacra, pénzügyi szereplőről pénzügyi szereplőre lehetővé teszik számunkra, hogy létrehozzuk azt, amire elköteleztük magunkat – meghallgatásom során, január 13-án, én Önök előtt vállaltam erre kötelezettséget –, azaz egy intelligens szabályozást és egy hatékony felügyeletet. A nemsokára elfogadandó keret az az alap, amely hitelesíti az általunk végrehajtani kívánt összes ágazati kezdeményezést. Ezt a megállapodást Önök közül sokak személyes elkötelezettségének és hozzáértésének köszönhetjük. Engedjék meg, hogy én is köszönetet mondjak a parlamenti előadóknak: García-Margallo, Skinner, Sánchez Presedo úrnak, Goulard asszonynak, Giegold, Tremosa i Balcells és Balz úrnak, valamint az árnyékelőadóknak is. Szintén szeretném köszönetemet kifejezni Sharon Bowlesnak, aki a tárgyalásokat nagy eltökéltséggel irányította. Köszönetet mondok az ECOFIN-Tanács elnökének, Didier Reynders-nek azért, hogy az előtte a spanyol és a svéd elnökség által elvégzett kiváló munka talaján csoportjait célratörően irányította, ami meghatározó jelentőségű volt. Azután engedjék meg, hogy talán kissé szokatlan módon – mindjárt megmagyarázom, miért – az Európai Bizottság nevében köszönetemet tolmácsoljam a mellettem lévő személynek, David Wrightnak, aki néhány nap múlva megválik belső piaci és szolgáltatási főigazgató-helyettesi beosztásától. Megmondom úgy, ahogy gondolom: ez az ember becsületére válik az európai közszolgálatnak. A Parlament által hozzáadott érték, hölgyeim és uraim, elvitathatatlan. Meghatározó jelentőségű volt. Különösen az európai felügyeleti hatóságok hatásköreinek: a közvetítési, sürgősségi intézkedésekre vonatkozó hatásköröknek, a fogyasztóvédelmi szerepet is betöltő jogi és szakmai normák előkészítési hatáskörének a megerősítésére gondolok – ezekre még visszatérünk –, azután az egyes „mérgező” pénzügyi termékek megelőzésével és az ezekkel szembeni védelemmel összefüggő hatáskörökre, valamint arra, hogy az intézmények határon átnyúló jellege nagyobb figyelmet kap. Azután itt van az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) létrehozása – itt mondok köszönetet kollégámnak és barátomnak, Olli Rehnnek, valamint munkatársainak –, amiért sokkal tartozunk a Parlamentnek, és különösen a Parlament Elnökségének. Mindez természetesen kompromisszum. Egyesek sokkal messzebbre szerettek volna menni. Számos témában maga a Bizottság is dinamikus kompromisszumokat kötött és engedményeket tett. Ami például a szakmai előírások kidolgozási folyamatát illeti, sajnálatosnak tartjuk a végül elfogadott megoldást, amely véleményünk szerint nem szolgálhat precedensként más ágazatok számára; ezt egy nyilatkozatban meg is fogom erősíteni.

39

40

HU


Mindent összevetve azonban a Tanács egyhangú szavazata után, valamint – ha Önök is úgy látják jónak – az Önök mai szavazatával Európa már a jövő év elejétől fogva az igényeihez és a pénzügyi ágazata valóságához igazodó felügyeleti modellre fog támaszkodni. Az európai országok többségében a bankok nagy része egy másik ország tulajdonában van. Ez jellemzi mind a pénzügyi intézmények, mind az általuk viselhető kockázatok transznacionális vetületét. A válságok hatékonyabb megelőzéséhez alakított felügyeleti modellünk lesz. Bizonyítani tudjuk majd a nyugtalankodó és kétkedő polgároknak, hogy Európa válaszolt a kihívásra, levonja a válság konkrét tanulságait, és azt is, hogy mindezt az amerikaiakkal, sőt remélem, hogy a G20-ak döntéseinek keretében más kontinensek országaival is párhuzamosan teszi. A hatóságokat illetően: azért, hogy 2001. január 1-jén valóban létrejöjjenek, hatalmas szakmai és költségvetési munka áll előttünk – előttem is –, amely már kezdetét vette. Az Európai Parlament hozzájárulásával ki kell majd jelölnünk e hatóságok jövőbeli elnökeit és főigazgatóit. Szeretném Önök előtt leszögezni, hogy az új hatóságok sikeressége érdekében e kinevezéseket egyetlen kritériumnak kell alárendelni, mégpedig a függetlenségnek és a szakmai hozzáértésnek, mivel bízom abban, hogy az ERKT elnöke, aki Önöknek köszönhetően az Európai Központi Bank elnöke is, ugyanígy ügyelni fog a függetlenségre, és ugyanilyen szakmai hozzáértéssel fog eljárni. Azután pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, elszántan ki fogjuk tölteni a jövő év január 1-jén rendelkezésünkre álló keretet. Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) a már meghozott vagy később meghozandó döntésekben neki szánt szerepnek köszönhetően hamar meg fog izmosodni: ezek a hitelminősítő intézetek felügyeletének európai szintre helyezésére vonatkozó javaslat, a tőzsdén kívüli származtatott termékek és a rövidre eladás szabályozásáról szóló rendelettervezetek, s végül az alig pár napja elfogadott hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS). De itt nem fogunk megállni. A pénzügyi rendszerünk megszilárdítását, megtisztítását és átláthatóbbá tételét célzó teljes, integrált programról van szó, amelyet lépésről lépésre fogunk Önökkel együtt megvalósítani: a fedezeti alap és magántőke szektor szabályozásáról, amelyen most is dolgozunk, a Bázel III. banki tőkeegyezmény végrehajtásáról, a pénzügyi piacokról szóló irányelv jövő évi felülvizsgálatáról, a piaci visszaélésekről szóló irányelv felülvizsgálatának keretében a szankciók megerősítéséről, valamint a válságok kezelésére és megoldására szolgáló európai keret kialakításáról. Mindezen intézkedések a tervek szerint lehetővé teszik majd a súlyos válságok megismétlődésének elkerülését, a fogyasztók s egyben adófizetők védelmét, végül az általunk hőn óhajtott fenntartható és igazságos növekedés serkentését. Hölgyeim és uraim, mindig is úgy gondoltam, hogy a környezetvédelem területéhez hasonlóan a megelőzés a pénzügyi ágazatokban is mindig kevesebbe kerül, mint a helyreállítás. Emlékeztetnék arra, hogy a mostani pénzügyi válságban ilyen vagy olyan módon az európai GDP 17%-át mozgósítottuk a pénzügyi rendszer megmentésére. Ezentúl a bankoknak kell fizetniük a bankokért, nem pedig az adófizetőknek. A megelőzés mindig kevesebbe fog kerülni, mint a kezelés. Célunk az, hogy ezek az intézkedések, amelyeket a Bizottság által elfogadott és az ECOFIN-Tanács által ez év június 2-án támogatott menetrend keretében fogunk ismertetni, még 2011 vége előtt határozottan végrehajtásra és ismertetésre, és ha Önök is úgy akarják,

22-09-2010

22-09-2010

HU


megszavazásra kerüljenek; mindenesetre a Bizottság fogadja el őket, és tegyen rájuk javaslatot. Hölgyeim és uraim, elnök asszony, hadd tegyek egy személyes megjegyzést: a közöttünk kialakult kiváló kapcsolatot, a vitáink során tapasztalt, önelégültségtől mentes bizalmat biztató jelnek tekintem ezen igen kemény és feszített menetrendre nézve. Fogadják ezért köszönetemet a Bizottság valamennyi szolgálata nevében. José Manuel García-Margallo y Marfil a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, Európa ma nagy napra virradt. A decemberi gyatra megállapodás volt, most viszont a Parlament, a Tanács soros elnöksége és a Bizottság közötti együttműködésnek köszönhetően kitűnő megállapodásra jutottunk. Egy olyan jó megállapodásra, amelynek folyományaként valódi, a Parlament demokratikus ellenőrzése alatt álló, erős európai hatóságok jönnek létre, amelyek azt kapják feladatul, hogy biztosítsák: a bankokra az Európai Unióban mindenütt ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. A családok és a vállalkozások védelmében képesek lesznek döntéseiket kötelezővé tenni a nemzeti felügyeleti szervek számára, és ha ez utóbbiak nem tartják be a döntéseket, akkor az európai hatóságok döntéseiket a magánbankokra nézve is kötelezővé tehetik. Képesek lesznek felvenni a küzdelmet azokkal a bankokkal, amelyek rendszerkockázatot idézhetnek elő, és megvédeni az adófizetőket attól, hogy újra nekik kelljen megfizetni egyes pénzügyi intézmények őrült kilengéseit. Ebből a vitából azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a Parlament nem olyan, mint az a kutya, amelyik ugat, de nem harap, és a Tanács csettintésére nem fog meghátrálni: a Parlament szilárdan tartja magát az álláspontjához. És nem is irigy, hanem a Tanács és a Bizottság jó szövetségese az európai integráció folyamatának előmozdításában. Képviselőtársaimnak, valamint Barnier biztos úrnak és Reynders úrnak köszönhetően ma kitűnő megállapodással rendelkezünk, amelyhez csak gratulálhatunk saját magunknak. Peter Skinner az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak és Reynders úrnak. Hálás köszönetemet szeretném tolmácsolni David Wrightnak is a tevékenységéért, miképpen az ülésteremben jelen lévő képviselőtársaimnak is. Igen eredményesek voltunk. Ugyanakkor vagy mi ragadjuk meg a pillanatot, vagy a pillanat ragad meg minket. A pénzügyi válság új szervezeteknek adott életet, amelyekre ezekben az időkben az Európai Unióban, és talán még a világon is nagy szükség van, és felettébb üdvözlendők, ám az ezen intézményekre ruházott hatalomnak felelős hatalomnak is kell lennie. Az ambícióhoz célt is kell rendelni, hogy ez teljesülhessen, és ezt a célt polgárainknak is osztaniuk kell, akiknek a munkája és megélhetése attól függ, hogy mi ezt a célt el tudjuk-e érni. A tagállamok és a Parlament között e vita során folytatott megbeszélések kétségkívül gyakran okoztak feszültségeket, de egyikünknek sem sikerült teljesen érvényesítenie az akaratát, és mindnyájan eredményesek voltunk annak elérésében, ami – hitem szerint – sikeres lesz a jövőben. A Parlament kiterjedtebb európai szintű jogkörökre tartott igényt. Persze mindez a tagállami elképzelések ellenében történt. A tisztelt Házban egyesek még tovább akarnak majd menni, és meg akarják teremteni a közvetlen felügyeletet, például főként a központi szerződő felek témájában. Mindnyájunknak vigyáznunk kell, nehogy az ambíció kalandvágyba csapjon

41

42

HU


át, de legyenek megfelelő mértéktartó válaszaink arra az esetre, amikor a később felmerülő hiányosságokat pótolnunk kell. A pénzügyi stabilitás mostanában a pénzügyi szolgáltatásokban jártas és az egyes tagállamokban élő emberek ezreinek sok éves – néha évtizedes – tapasztalatától függ. A problémák kiküszöbölésében ők voltak a frontvonalban. A nemzeti kormányok bebizonyították, hogy a visszaesés idején ki is tudnak húzni bennünket a bajból. Ez azonban inkább szerencse dolga volt, mintsem tudatos tervezésé. Az új intézmények viszont esélyt adnak a tervezéshez. Ez hiányzott, s ezért olyan fontos ennek a megvalósítása. A szervezetek feladatai között gyakorlati kérdések is szerepelnek. Lesz egy közös bizottságunk; nagyon büszke vagyok, hogy lándzsát törhettem mellette. A közös bizottságnak az összehangolás, az információcsere és a közös döntéshozatal közegének kell lennie. Ez a fórum az összefogást szolgálja majd; ezek a szervezetek a rendszerkockázatok kiküszöbölésén dolgoznak. Azt is nyomatékosan kértük, hogy az EKB elnöke kapjon ellenőrzési jogot az összesített szintű kockázatok figyelemmel kíséréséhez, de ha Bernanke urat meg kellene kérdeznünk, hogy az ilyen jogköröktől javult-e a hírneve, meglehet, hogy „nem”-mel válaszolna. Szóval a múltbeli pénzügyi hazárdjáték – igen, igen – elkerülésével egyidejűleg, ha szabályozókként saját magunk felelősen járunk el, nekünk is igen mértéktartóknak kell lennünk. Szép-szép a szabályozási szándék, ámde az emberek nyugdíjáról, megtakarításairól, lakhatásáról és munkájáról is szó van. Üdvözlöm a kialakított felügyeleti infrastruktúrát. Még gyerekcipőben jár, de villámgyorsan fel kell nőnie. William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök asszony, megkérdezném Skinner urat, mi alapján feltételezi, hogy az új európai intézmények megítélése és döntései jobbak lesznek majd a nemzeti szintű felügyeleti intézmények által hozott döntéseknél? Peter Skinner (S&D) . – Elnök asszony, ha Dartmouth grófja figyelt volna a szavaimra, hallotta volna, hogy azt mondtam: úgy vélem, hogy ezt a nemzeti hatóságokkal összehangolva, és nem érdekeik ellenében kell megvalósítani –, és csak akkor kell hozzáfogni, amikor az általunk e célból javasolt jogszabály készen áll, és végigment a tisztelt Ház demokratikus eljárásain. Hiszem, hogy ez a megoldás tényleg mindkét világból a legjobbat ötvözi. Ha Ön azt képzeli, hogy a szigetén csücsülve egy egyszerű vizesárok megvédheti Önt a való világ tényleges problémáitól, attól tartok, hogy Ön ostoba, ugyanis a valóság az, hogy a világméretű válság valóban megleckéztetett bennünket. Sharon Bowles az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, sikerült! A felügyeleti rendszer vonata kifutott az állomásról, és nagy reményeket fűzünk a közös szabálykönyvhöz. Pénzügyi jogi szabályozásunk azonban még mindig olyan, mint egy lyukakkal és mélyedésekkel tarkított ementáli sajt – ezekhez a helyekhez egyetlen szabálykönyv sem fog elérni. Ez olyan szégyenletes dolog, amely mindnyájunkat érint mindaddig, amíg valamennyien tényleg őszintén magunkénak érezzük a pénzügyi szolgáltatások egységes piacát. Az új hatóságok rendkívüli lehetőséget adnak a határon átnyúló együttműködés megvalósításához, ami viszont azt jelenti, hogy jobban ügyelni kell annak szavatolására, hogy a döntéseket felelősen és a piacokhoz közeli módon hozzák meg. Az európai felügyeleti hatóságoknak (EFH) össze kell kapcsolódniuk egymással és a nemzeti felügyeletekkel, és tényleg mindenben részt kell venniük ahhoz, hogy megfelelő döntéseket

22-09-2010

22-09-2010

HU


hozhassanak, s észben kell tartaniuk, hogy egy rossz döntés attól nem lesz jobb, ha azt széles körűvé teszik. Sven Giegold a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a mai nap tényleg olyan nap, amikor az Európa Házat újabb téglával gyarapítottuk. Szép nap virradt ránk, amely rácáfol minden olyan állításra, miszerint a pénzügyi válságot követően semmi sem fog történni. Mindazokra is rácáfol, akik azt hiszik, hogy most a tagállami hatáskörök visszaállításának újabb szakasza veszi kezdetét. Európa ehelyett levonja a szükséges következtetéseket. Ugyanakkor teljesen egyértelművé kell tenni, hogy ez a pénzpiaci szabályozás természetesen még mindig tartalmaz olyan elemeket, melyeknek továbbra is működniük kell. A Parlament valami fontos dolgot ért el és szavatolt, ezt már megemlítették. Sikerünk titka az, hogy a tisztelt Házban jelen lévő különböző politikai erők összefogtak, és ezenközben ellenálltak a számos tagállamtól származó kísérletnek, hogy ne vegyék figyelembe a válságból levonható tanulságokat. Egyes fontos kérdések még mindig megválaszolatlanok, például: hány főből fog állni e hatóságok személyzete? Elegendő alkalmazott és megfelelő költségvetés híján mi értelme lenne ezen új hatáskörökkel felruházott hatóságoknak? Amit erről hallottunk, az még mindig nem világos, ezt még együtt ki kell dolgoznunk. A következő kérdés az, hogy mi fog történni a pénzpiaci hatóság elnökét illetően? Ez újabb olyan terület, ahol biztosítanunk kell, hogy a megfelelő emberek kerüljenek kinevezésre. Számunkra, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja számára jelentős lépés volt az a kívánságunk, hogy a nagy transznacionális vállalkozások vonatkozó számviteli követelményei tekintetében végre átláthatóság legyen. E vonatkozásban a Bizottság szerencsére most bejelentette, hogy közleményt ad ki az országonkénti jelentéstételről. Várakozással tekintünk a közlemény elé. És ezzel kapcsolatban várakozással tekintünk a közös munka elé is. A Gazdasági és Monetáris Bizottság négy koordinátora részéről végre-valahára megkaptunk egy olyan értelmű együttes nyilatkozatot, miszerint a piaci infrastruktúrákat és a központi szerződő feleket is közvetlen európai felügyelet alá kell helyezni. Ebben a tekintetben a tisztelt Házban még további vitákra kell sort keríteni. Remélem, hogy a gazdasági irányítás témájával kapcsolatban a tisztelt Házban ugyanolyan szintű koherenciát tudunk majd kialakítani, mint a felügyelet kérdésében. Máskülönben a Parlament elveszíti a befolyását ezekre az ügyekre. Ebben a vonatkozásban semmilyen szinten nem szabad a vita újraideologizálását megengednünk. Ellenkező esetben a Tanács sajnos nem fog a közösségi módszernek megfelelően megalapozott döntéseket hozni. Kay Swinburne az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a pénzügyi válság öröksége a pénzügyi szolgáltatási szektor és az államháztartásaink fölött lebegő bizonytalanság sötét fellege. A bankok, a pénzpiacok, a kormányok és a gazdasági társaságok nap mint nap érzik ezt a bizonytalanságot, s ha azt akarjuk, hogy gazdaságaink a kilábalás jelét mutassák, akkor oda kell hatnunk, hogy a bizonytalanság megszűnjön. A pénzügyi ágazatban tapasztalt látványos bukások óta az egyik legfőbb bizonytalanság a szabályozással függ össze, ideértve azt is, hogy ki fogja hozni a jövőbeli szabályozást, és ezt milyen intézmények fogják végrehajtatni. A Parlament konstruktívan állt ehhez a kérdéshez, és az elmúlt hónapokban a szabályozás és a felügyelet legapróbb részleteit is megvitatta: ki, mit, hol és mikor tegyen. Az eredmény: egyensúly, mégpedig egyensúly az intézmények felügyeletéért való tagállami felelősség és a közös szabálykönyvet létrehozó új európai hatóság között, ami a szakértői felülvizsgálat szerepének a felértékelésével egyidejűleg előreviszi a pénzügyi szolgáltatások egységes

43

44

HU


piacát; egyensúly az új Európai Rendszerkockázati Testület által figyelemmel kísért rendszer biztonsága és a pénzügyi vállalkozások kockázatvállalási igénye között; egyensúly az adófizető legvégsőkig menő védelme, valamint a gazdaságot élénkítő tőkebevonás között. Mindnyájunknak erős érdeke a pénzügyi szolgáltatások egységes piacát alátámasztó új mechanizmusok kialakítása, ideértve a globális kockázatok monitorozását európai bankjainkban; mindnyájunknak erős érdeke egy összehangolt és rendezett eljárás biztosítása válság esetén valamennyi tagállamban; a felügyeletek közötti közvetítést szolgáló erőteljesebb intézkedések biztosítása, valamint a szabályok betartatása minden pénzügyi központban és minden pénzügyi szereplő által. A felügyeleti csomag jelenlegi állapotában biztosítja a megkövetelt egyensúlyt. Jövőbeli sikere azonban nagy kaliberű, a pénzügyekhez értő alkalmazottak toborzásán áll vagy bukik. Felszólítom a Bizottságot, hasson oda, hogy ez a következő lépés sikeres legyen. Jürgen Klute a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársamnak, akik részt vettek a kérdésről szóló igen kemény és hosszadalmas tárgyalásokon. Az előadók és az árnyékelőadók fantasztikus teljesítményt nyújtottak. A legjobb eredményt érték el, amit tárgyalásokkal csak el lehetett érni. Ugyanakkor nem akarom elhallgatni a képviselőcsoportom által kifejtett bírálatokat sem. Konkrétan három ponttal nem értünk egyet. Egyrészt, a felügyeleti hatóságokra ruházott hatáskörök meglátásunk szerint nem megfelelőek. Mi szélesebb hatásköröket szerettünk volna. Azután azt is elhibázottnak tartjuk, hogy a felügyeleti hatóságokat több helyre szórják szét. Mi azt javasoltuk, hogy lehetőség szerint egy helyen koncentrálódjanak. Az együttműködést ez kétségkívül könnyebbé és hatékonyabbá tette volna. Giegold úr már említette, hogy az alkalmazottak toborzását hosszú távon javítani lehet, sőt kell. Ezek a főbb kritikai észrevételeink. Mindazonáltal meggyőződésünk, hogy a jó irányban tett jó és fontos lépésről van szó, jó és fontos lépésről a pénzpiacok olyannyira sürgető szabályozása terén. Ám – és ez csak a mi értékelésünk – még további lépéseket kell tennünk a pénzpiacok valóban hatékony új szabályozása érdekében, hogy elérjünk egy olyan pontig, ahol az európai szabályozások révén megelőzhetjük a legutóbbihoz hasonló válságokat. Képviselőcsoportunk számottevően hozzá fog járulni ehhez. Természetesen van néhány további, folyamatban lévő jogalkotási kezdeményezés is. Reméljük, hogy ezek tovább gazdagítják ezt a kérdést. Ha ez így történik, akkor ebből valami igazán hatékony és jó dolog sülhet ki. De ebben a tekintetben még nagyon is meg kell tennünk néhány további lépést. Godfrey Bloom az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, amikor legutóbb találkoztam a biztossal, komoly aggodalmamnak adtam hangot azzal kapcsolatban, hogy a londoni City szabályozása átkerül Brüsszelbe. A biztos úr láthatólag meglepődött erőteljes aggodalmam hallatán, de lehet, hogy amióta hivatalba lépett, rádöbbent arra, hogy az Egyesült Királyság GDP-jének jelentős hányada a pénzügyi szolgáltatások szektorából származik. A pénzügyi szolgáltatások szektora nagyon fontos az Egyesült Királyság számára, ugyanis nagyrészt ez a szektor állja a cechet. Az a 45 millió font, amelyet naponta ideküldünk az Európai Unió meglehetősen gyanús építésének a támogatására, amely eleddig semmilyen választói rétegünknek nem engedett beleszólást, az egyik ilyen számla. Az a helyzet ugyanis,

22-09-2010

22-09-2010

HU


és ezt meg kell érteniük, hogy a nagy fizetések és a nagy nyugdíjak nem az égből hullanak alá. Biztos úr, azt is említettem Önnek, hogy tanulhatnánk valamit az egykori gyarmatoktól – Ausztráliától, Kanadától –, amelyeket nem sújtott ez a probléma, mire Ön kedvesen és nagyon franciásan azt válaszolta, hogy Ausztrália igen messze van. Remélem, most, hogy egy ideje már hivatalban van, megérti, hogy ez a szűklátókörű megközelítés talán nem a legmegfelelőbb. Még mindig aggódom, biztos úr. Még mindig tartok attól, hogy a szabályozás a megszokott zagyvalék lesz, amelyet tudatlan bürokraták, valamint jó szándékú háziasszonyokkal és friss nyugdíjas éveiket töltő nagymamákkal teletűzdelt, a megszokott titkos kommunistákból, anakronisztikus szocialistákból, újságírókból politikussá avanzsált elemekből és marginális zöldekből összeálló parlamenti bizottságok dobnak össze. Az eredmény ugyanolyan lesz, mint minden más uniós projekt: a halászati, mezőgazdasági, energetikai, foglalkoztatási, bevándorlási projekt, és a legszörnyűbb mind közül: az egységes valuta időzített bombája. Nemde elképesztő csődtömeg ez? Az ember azt gondolná, hogy az Európai Uniónak csak véletlenül sikerülhet valami. Sajnálom, de elégedetlen vagyok. Iszonyatosan dühös vagyok azért, mert a brit konzervatív párt felhagyott a londoni City szabályozásával. Ha Dave Cameron Trafalgarnál tengernagy lett volna, akkor most Villeneuve admirális lenne a Trafalgar téri talapzaton. Francisco Sosa Wagner (NI) . – (ES) Elnök asszony, gratulálni szeretnék azoknak, akik a pénzügyi csomagon dolgoztak, főként a tisztelt Ház alkalmazottainak és képviselőinek. Európának óriási méretű pénzügyi válság kellett a felébredéshez. Ugyanakkor egy alkalmat részben elszalasztott az európai közös intézmények megerősítésére, ugyanis egyfelől az új felügyeleti hatóságoknak a tagállami hasonló hatóságok hatásköreihez képest behatárolt kompetenciáik vannak. Másfelől pedig kár, hogy a Központi Bankok Európai Rendszerének mintájára az integráció terén nem történt előrelépés. Tettünk ugyan előrelépést, de még mindig másznunk kell a hegyet. Jean-Paul Gauzès (PPE) . – (FR) Elnök asszony, Reynders úr, biztos úr, természetesen én is csatlakozom a gratulációkhoz, és szeretném kiemelni a Parlamenten belül folyó munkát és kitűnő együttműködést, valamint szeretnék emlékeztetni arra is, hogy a parlamenti akarat nélkül a felügyeleti csomagnak bizonyosan nem lett volna meg az az európai jellege, amivel most rendelkezik. A jövőt illetően, Reynders úr, szeretném, hogy ezen időszak, sőt még talán e hónap vége előtt megállapodásra juthassunk az egyik minket érintő témáról, amelynek Ön is sok időt és energiát szentelt, s állíthatom, hogy nem hiába. A belga elnökség kiváló elméinek köszönhetően az elkövetkező napokban kielégítő megoldást fogunk találni a fedezeti alapokra és a magántőkére. Azt hiszem, hogy – a biztos úr egyik szokásos szóképével élve – az imént felvázolt kerethez nekünk is hozzá kell tennünk a magunk tégláját, aminek folyományaképpen intelligens pénzügyi szabályozásunk lesz, mely minden termékre kiterjed majd. Nem öncélúan kell szabályozni. Azért kell szabályozni, hogy megkíséreljük biztosítani a pénzügyi rendszer szerves részét képező kockázatok lehetőség szerinti legnagyobb visszaszorítására hivatott szabályozás hatékonyságát.

45

46

HU


Zárásképpen szeretnék gratulálni David Wrightnak, aki sajnos megválik tőlünk. Reméljük, hogy miután munkájával hozzájárult az Európai Parlament eredményességéhez, nemsokára ismét európai utakon látjuk őt viszont. Antolín Sánchez Presedo (S&D) . – (ES) Elnök asszony, Barnier biztos úr, Reynders úr, tisztelt képviselőtársaim, üdvözlöm a pénzügyi felügyeleti csomag első olvasatban és széles konszenzussal történő elfogadása érdekében kialakított kompromisszumot. Az európai felügyelet megteremtése már régóta az európai integráció törekvései közé tartozott, lényeges eszközt jelent a pénzügyi integráció felé, hatékonyabbá teszi a monetáris politikát, és javítja a versenyképességet. Az európai felügyeleti rendszer megteremtésére azért is szükségünk volt, hogy véget vessünk a pénzügyi szektor túltengésének, és betömjük a globális pénzügyi rendszer és a nemzeti felügyeleti rendszerek között tátongó rést. A mostani válság megerősítette a piac és a nemzeti megoldások elégtelenségét. Ki kell javítanunk a szabályozásban és a felügyeletben feltárt hiányosságokat. Esetünkben a felügyelet a pénzügyi reform prioritása, ugyanis míg az európai szabályozás hiányos volt, addig a felügyelet egyáltalán nem létezett. A teljes, mélyreható és hiteles reform alapjait az európai felügyelet rakja le. Ez az első transznacionális tapasztalat előrelépést jelent egy összefüggő nemzetközi pénzügyi felügyeleti rendszer felé. A Parlament összefogott azért, hogy a csomag három területre helyezze a hangsúlyt. Az első az, hogy a csomag a pénzügyi intézmények biztonsága és fizetőképessége, a fogyasztók pénzügyi bevonása és védelme, valamint a fogyasztók, a megtakarítással rendelkezők és az adófizetők érdekében kiegyensúlyozottabb legyen. A második az, hogy a rendszerkockázatokra való reakcióként a vészhelyzetekben történő fellépés, valamint a „mérgező” termékek ideiglenes betiltása érdekében a csomag óvatosabb legyen. A harmadik pedig az, hogy fenntarthatóbb legyen, mozdítsa elő a versenyképességet és a költségek internalizálását, valamint vázolja fel a pénzügyi szervezetek hozzájárulásán alapuló európai válságkezelő rendszer kilátásait. A gyűjtőirányelv a hatóságoknak az ágazati szabályozásokba való bevonásával, jogköreik konkretizálásával és működési rendjük szabályainak megállapításával lehetővé teszi a hatóságok beindítását. Javítja az információcsere és az együttműködés átláthatóságát, s ezzel egyidejűleg határidőt állapít meg a jogszabályi végrehajtás 2012. december 1-jéig megvalósítandó reformja, valamint a megfelelési táblázatokkal történő átültetés vonatkozásában. Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik munkájukkal lehetővé tették a csomag előmozdítását. Ma szüreteljük le az első gyümölcsöket; ez a megállapodás mérföldkő az európai pénzügyek és demokrácia fejlődésében, ugyanis a demokrácia azt jelenti, hogy jogot alkotunk, felügyelünk és érvényre juttatjuk a jogszabályokat. Az is bebizonyosodott, hogy ha jobb pénzügyeket akarunk, akkor a nagyobb demokrácia felé mutató utat kell követnünk. Sylvie Goulard (ALDE) . – (FR) Biztos úr, miniszter úr, sok minden elhangzott itt. A megállapodás létrejött, megfelelő. Köszönet jár mindenkinek. Ebből a gyakorlatból szerettem volna levonni egy tanulságot a jövőre nézve. Az együttdöntés – miként ezt a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (az ECOFIN-Tanács) múlt év decemberében tette – nem állhat annyiból, hogy egyhangú megállapodást kötünk, aztán megjelenünk a Parlamentben, és bejelentjük: „Az a helyzet, hogy sajnáljuk, de megegyeztünk, szóval

22-09-2010

22-09-2010

HU


lépjenek nagyon gyorsan, mert a piacok Önökre várnak.” A jég akkor tört meg – és köszönjük ezt Önnek, miniszter úr –, amikor a belga elnökség valamivel több elkötelezettség és párbeszéd mellett tette le a voksát. Csak figyelmeztetni akartam Önöket, hogy a gazdasági irányítás tekintetében ugyanúgy csapatban szándékozunk dolgozni, mint a felügyelet vonatkozásában. Ezért ha lehetséges, szeretném, ha Reynders úr az ECOFIN-Tanácsnak, Barnier úr pedig a Bizottságnak átadna egy rövid üzenetet, amelynek lényege az, hogy az elejétől fogva valóban teljes mértékben szeretnénk bekapcsolódni a folyamatba, és szeretnénk betölteni szerepünket az együttdöntés terén. Ne torlaszolják el előlünk az utat a Tanácsban. Ne torlaszolják el előlünk az utat a munkacsoportban, és talán próbálják is meg kifejteni Van Rompuy úrnak, hogy nagyon örülnénk, ha viszontlátnánk őt a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, ahogy erre fel is kértük őt. Markus Ferber (PPE) . – (DE) Elnök asszony, Reynders úr, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, véleményem szerint nagy nap a mai, nemcsak az európai intézmények, hanem az európai emberek számára is, mert a Lehman bank összeomlása után két évvel sikerült olyan struktúrát kialakítanunk, amely jóllehet nem küszöböli ki a pénzpiacon felmerülő összes lehetséges problémát, mégis segít abban, hogy az ott tapasztalt kilengések az Európai Unióban többé ne következhessenek be. Ezért büszkék lehetünk magunkra. Szeretném köszönetemet tolmácsolni a belga elnökségnek, ugyanis az volt az érzésünk – és megerősíthetem a Goulard asszony által elmondottakat –, hogy a Tanács kezdetben nem fejtett ki valami sok erőfeszítést ebben a vonatkozásban. Jóllehet a Tanács először egyhangú állásfoglalást fogadott el, ez nem oldotta meg a problémákat. Az Európai Parlamentnek köszönhetően sikerült a képviselőcsoportok megosztottságán felülemelkedő, valóban életképes megoldást találni, amely biztosítani fogja a szilárd felügyeleti struktúrákat, valamint a válsághelyzetekben a kilengések leállítására használható, s ezáltal a pénzügyi ágazat stabilizálását elősegítő eszközök egész palettáját. A legőszintébb köszönetemet szeretném kifejezni Önnek, Reynders úr, hiszen Ön személyesen is óriási elkötelezettséget mutatott ezen ügy iránt. Ugyanakkor a Bizottságnak is őszinte köszönetemet fejezem ki, amiért biztosította, hogy a Tanács és a Parlament által képviselt álláspontok, amelyek kezdetben igen távol álltak egymástól, korrekt párbeszéd során nagymértékben közeledtek egymáshoz. Nagyon köszönöm. Ez reménykedésre ad okot a további jogalkotásra nézve. Ramon Tremosa i Balcells (ALDE) . – Elnök asszony, az Európai Központi Bank elnöke automatikusan az Európai Rendszerkockázati Testület elnöke lesz az elkövetkező öt évre. Ez nem elhanyagolható kérdés. Azt jeleníti meg, hogy az EKB ténylegesen bekapcsolódik az európai pénzügyi piacok és intézmények pénzügyi felügyeletébe. Azt is jelenti, hogy Trichet úrnak, aki meghallgatásain e Parlament előtt is beszámoltatható, nemcsak az árstabilitásra, hanem a pénzügyi felügyeletre vonatkozó kérdésekre is válaszolnia kell majd. Ezzel a reformmal az EKB elnöke hírnevét és hitelességét teszi kockára, amikor tényleges pénzügyi stabilitást igyekszik teremteni Európában. E reformnak köszönhetően a válságot kirobbantó pénzügyi intézményeknek nehezebb lesz megszokott üzletmenetüket folytatniuk. Ami az európai polgárok jövőbeli generációinak a javát szolgálja majd. Astrid Lulling (PPE) . – (FR) Elnök asszony, én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik gratulálnak a pénzügyi felügyelet terén az Európai Parlament által elért kompromisszumhoz. Ez igen szép eredmény, nem azért, mert ez a testület szembeszállt a tagállamok képviselőivel,

47

48

HU


hanem azért, mert ennek a kompromisszumnak van értelme, ezért értéke is. A csomagnak erőteljesebb európai hangvételt kellett adni, mert a hatékonysága és a hitelessége ettől függött. Goulard asszony és jómagam is, képviselőcsoportom árnyékelőadójaként azért harcoltunk annyira, hogy az EKB elnöke hivatalból az Európai Rendszerkockázati Testület elnöke is legyen, mert teljes tudatában vagyunk a kérdés horderejének. Olyan körülmények között, amikor továbbra is az jellemző, hogy a nemzeti hatóságok között nincs egység, szükségünk van egy európai szervre, amely kétségbevonhatatlan kompetencia és legitimitás birtokában van. Ezt még talán a britek is megértik! Az EKB elnöke – tekintélyénél és súlyánál fogva – képes lesz az Európai Rendszerkockázati Testület hatalmát érvényesíteni, amikor számos tárgyaló partnerével, mindenekelőtt a Miniszterek Tanácsával néz szembe. Végezetül, nem a hatalmi túltengéstől kell tartani, hanem inkább a túlságos gyengeség ellen kellett küzdeni; zárásképpen azt kívánom, hogy valamennyi hatóság a lehető leggyorsabban jöjjön létre, és valamennyi érdekelt partner között alakuljon ki a bizalom légköre. A meccs még nincs lejátszva. Az Európai Unió már megint nehézkesen indult be, de végső soron ma egy, a következő években fejlődésre hivatott modell érdeklődésre számot tartó alapjait fektetjük le. Alfredo Pallone (PPE) . – (IT) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, meggyőződésünk, hogy a világpiacon nincs olyan pénzügyi szereplő, termék vagy térség, mely kibújhatna a szabályozás és a megfelelő ellenőrzések alól. A közelmúlt válságai bebizonyították, hogy 48 órán belül kell döntést hozni, és hogy közös szabályokra van szükség. A „bukáshoz túl nagynak” tartott bankokat európai szinten kell felügyelni. Ráadásul a jövőbeli válságok költségeit nem lehet a polgárokra átterhelni. Az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az erkölcsösséget a pénzügyi rendszer középpontjába kell helyeznünk. Örvendek a kialakított megállapodásnak, amelyben a Parlament kulcsszerepet játszott. Mindig is az volt az álláspontom, hogy szankcionálási hatáskörrel és konkrét esetekben beavatkozási lehetőséggel rendelkező, független hatóságokat kell létrehozni. Egyetértek a két alap létrehozásával, amelyeket nem lehet a bankokra kivetett adóknak felfogni, mivel ez nem jelentene megoldást. Mindez a helyreállást és annak elkerülését szolgálja, hogy a költségeket a kis- és középvállalkozásokra, valamint a polgárokra terheljék, s mindenekelőtt az egységes bankrendszer hiánya miatt van rá szükség. George Sabin Cutaş (S&D) . – (RO) Üdvözlöm a nemzeti szinten hozott döntések diktálta, széttöredezett európai gazdasági felügyeletről egy egységes makroprudenciális felügyeleti rendszerre való áttérést, ami képessé teszi majd az EU-t az egységes fellépésre. Az Európai Unió képes lesz óvatosan megtervezni makrogazdasági beavatkozásait, és a jövőben megfelelőbb eszközökkel rendelkezik majd egy esetleges pénzügyi válság elkerülésére. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy a tagállamok nem vették figyelembe az európai parlamenti képviselők azon javaslatát, hogy az újonnan létrehozott hatóságok közvetlen jogkört kapjanak a határon átnyúló legnagyobb bankok felügyeletéhez. Nem szabad elfelednünk, hogy ezek a bankok a rendszerkockázatok egyik fő forrását képezik.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Azt is sajnálom, hogy a tagállamok fenntartották maguknak a jogot az európai felügyeleti hatóságok által hozott azon döntések megvétózására, amelyeknek túl súlyos kihatása lenne a nemzeti költségvetésekre. Véleményem szerint a kis lépések ideje lejárt. Európa jövőjét nem lehet félintézkedésekkel építeni, hanem csak teljes politikai elkötelezettséggel. Anneli Jäätteenmäki (ALDE) . – (FI) Elnök asszony, több európai megoldásra, kevesebb védzáradékra és kevesebb nemzeti önzésre van szükségünk. Ezért különösen fontos, hogy ezek az erőfeszítések ne álljanak meg itt. E kérdésre még vissza kell térnünk. Szükség van a határon átnyúló bankügyletek felügyeletére, amelyek ma már az össztevékenység több mint 70%-át teszik ki. Ez pedig közös érdekeinket szolgáló, közös európai felügyeleti rendszert igényel. A három új felügyeleti hatóság most megoldást kínál a számunkra, s egyelőre ez a maximum. Mindent összevetve nem ez az ideális megoldás, mivel a határon átnyúló bankügyletek esetében a nemzeti érdekek még mindig túl eltérőek Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony, míg az egyszerű emberek a válságokat katasztrófaként élik meg, az Európai Unió a válságokat olyan alkalmaknak tekinti, amelyek során, mindig a nemzeti kormányok jogköreinek rovására, mindig több jogkört ragadhat magához. A tagállamok el fogják veszíteni a saját pénzügyi rendszerük fölötti szuverenitásukat. Jóllehet igaz, hogy az Egyesült Királyságban a válságot elkeserítően elfuserált módon kezelték, ez azért volt, mert az egymást követő brit kormányok nem tartották kellő ellenőrzés alatt saját magánbankjaik tevékenységeit. A bankok nem olyan üzleti vállalkozások, amelyeket legjobb magukra hagyni. A bankok a hitelek és a rendelkezésre álló pénzmennyiség nagy részének létrehozói, amit nem lehet szabályozatlan magánvállalkozások kezében hagyni. Burkhard Balz (PPE) . – (DE) Elnök asszony, véleményem szerint a ma kialakított kompromisszum mérföldkövet jelent az európai szintű pénzügyi felügyelet folyamatos kialakításában. E közös sikert főként az a konstruktivitás, amellyel a tárgyalásokat a Tanács elnöksége lefolytatta, valamint a tagállamok együttműködése tette lehetővé, amelyek pedig előzőleg ezen a téren meghúzták, sőt szigorúan meghúzták a határt. Nemcsak papírtigrist hajtogattunk, hanem olyan szerveket hoztunk létre, amelyek a döntő pillanatban harapni is képesek. A jövőben a válságos helyzetekben a nemzeti felügyeleti hatóságok között nem lesz több civakodás a jogkörökről, hanem lesz egy európai hatóság által kiadott egyértelmű, kötelező érvényű nyilatkozat. Végül a jövőbeni vészhelyzetekben a döntéseket európai intézmények hozzák meg. Ez több felelősséggel is jár. Úgy vélem, annak is különleges jelentősége van, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület elnöke az Európai Központi Bank elnöke lesz. A már említett, tartalommal összefüggő pontok vonatkozásában egyetértek az előadókkal, és szeretném kifejezni köszönetemet a képviselőcsoport-közi kitűnő csapatmunkáért. Michel Barnier a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, e vita végén köszönetemet fejezem ki valamennyi előadónak, a képviselőcsoportok képviselőinek és minden felszólaló képviselőnek, akik szinte egyhangúlag támogatták a kompromisszumot és a megállapodást. Szeretném megerősíteni, hogy az új európai hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület nem lépnek a nemzeti felügyeletek helyébe, hanem ez utóbbiakra fognak támaszkodni azért, hogy jobban összehangolják a nemzeti felügyeletek munkáját…

49

50

HU


(Az elnök csendre int.) ...hálózatba fogják össze őket, összevonják a szaktudást és szakértelmet abból a célból, hogy az európai kockázatokkal szemben, sőt néha azon pénzügyi intézményekben, amelyekről már kifejtettem Önöknek, hogy nagyrészt transznacionális intézmények, szükség esetén megfelelő európai választ alakítsanak ki. Önöknek és a Tanácsnak köszönhetően meglesz ez a keret. Ahogy elhangzott, ezt a keretet tégláról téglára fogjuk felépíteni: idetartozik októbertől az egységes eurofizetési térség (SEPA), a saját tőkére vonatkozó szabályozás, a „piaci visszaélésről” szóló irányelv felülvizsgálata, a pénzügyi piacokról szóló irányelv, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások letétkezelői, a hitelminősítő intézetek, a kockázatkezelés, s végül a vállalatirányítás. Ez áll még előttünk, a befektetési alapok szabályozásáról nem is beszélve. Ezt a munkát határozottan fogjuk elvégezni. Azért fogjuk elvégezni, hogy az út végén, miként már mondottam Önöknek, hölgyeim és uraim – és minthogy a G20-csúcstalálkozó óta ez a menetrendünk –, egyetlen pénzügyi szereplő, egyetlen termék, egyetlen terület se maradjon ki az intelligens szabályozás és a hatékony felügyelet alól, vagy térhessen ki előlük. Hölgyeim és uraim, arra kell törekednünk, arra kell törekednem, hogy e rövid út végén – a polgárok ugyanis figyelnek, és igényesek, mellesleg igazuk is van –, együttesen és egy nem túl távoli jövőben a világ legjobb szabályozási és felügyeleti rendszerét építsük ki. Európának arra kell törekednie, hogy a világban nélkülözhetetlen szabályozási és felügyeleti modellt építsen ki. Ez a célkitűzésünk, amely a polgároknak, a fogyasztóknak és magának a pénzügyi ágazatnak az érdekeit szolgálja. Didier Reynders a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, én is szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak, s a felszólalók igen nagy többségének, akik támogatták az Önök elé szavazásra bocsátott szöveget. Egyébként felettébb örülök annak, hogy a képviselők számottevő része érdeklődéssel viseltetik e téma és a pénzügyi felügyelet iránt. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy – miként erre többen is emlékeztettek – most a pénzügyi válság első igazi tanulságait vonjuk le. Sokat vitáztunk rengeteg szövegről, ám az első igazi tanulság, amelyet Európában mindannyian együttesen levonunk a pénzügyi válságból, az az új felügyeleti rendszer és egy rendszerkockázati testület létrehozása. A második pont, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy egy folyamat elején tartunk. Ahogy Michel Barnier az előbb utalt rá, e folyamat keretében egy sor egyéb elemet fogunk bevezetni. A szabályozást határozottan tovább kell erősíteni, és több felszólaló célzott is erre. Ugyanígy folytatjuk a Bizottság, a Tanács és a Parlament közötti munkát. A belga elnökség mindenesetre szilárdan eltökélte, hogy ugyanilyen módon mindent belead. Remélem, hogy a következő napokban tényleges előrelépést érhetünk el a befektetési alapokról, a fedezeti alapokról és egyéb befektetési alapokról szóló irányelv vonatkozásában. Hamarosan vitát fogunk folytatni a hitelminősítő intézetekről. Szeretném megnyugtatni Önöket a Goulard asszony által említett együttműködés tekintetében. Már javasoltuk és meg is egyeztünk abban, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke, Bowles asszony vegyen részt a Gazdasági és Pénzügyi Tanács informális ülésén, ahol mérleget készítünk munkánk előrehaladásáról.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Nem szeretném hosszúra nyújtani, mert tudom, hogy még fontos eljárásokra kerül sor, de tényleg remélem, hogy hamarosan sokak által történelminek nevezett szavazás tanúi lehetünk. Mindenesetre találkozzunk a következő napokban, a következő hetekben, és ugyanígy, ugyanilyen elszántan vigyünk előre egy sor más szöveget, amelyeket újból Önök elé terjesztünk. Mindenesetre köszönet mindazoknak, akik az elmúlt néhány hónapban minden tőlük telhetőt megtettek, hogy előrejussunk ezzel az üggyel, amely, ismétlem, tényleg a pénzügyi válságból levont első fontos tanulság. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) John Bufton (EFD) írásban. – Jóllehet Brüsszel már teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a bankokat, a tőzsdéket és a biztosítótársaságokat, mégis a felügyeletnek indult projekt olyan jogkörökre terjedt ki, amelyek messze meghaladják a jelenlegi rendszerek tanácsadói jellegét, minek következtében a nemzeti szervek jogkör vagy küldetés nélkül maradnak. Ha Brüsszel olyan színben tűnne fel, mint amely túlszabályozza a bankokat és a tőzsdéket, a pénzügyi szolgáltatások előtt két lehetőség állna: vagy lemaradnak a nemzetközi versenytársak mögött, vagy korlátozásoktól mentes országokba helyezik át a székhelyüket. Az első lehetőség az európai befektetőket benne hagyná a recesszió sötét korában, miközben a világ másik fele hatalmas léptekkel halad előre. A második lehetőség pedig elérhetetlen messzeségben lévő, tengerentúli cowboy bankpiachoz vezetne, ahol mindenkinek veszélyben forogna a pénze. A más területeken kialakított uniós szabályozás többsége teljes katasztrófa. A londoni Cityt, amely az Egyesült Királyság egyik legnagyobb iparága és az európai fedezeti alapok 80%-áért felel, a Bizottság kezére játszottuk. Ha a pénzügyi területen is folytatódik a brüsszeli elhibázott jogalkotás, az Egyesült Királyság és a világ többi része is kegyetlenül megbánhatja a napot, amikor ezt a jogkörátruházás lehetővé vált. Giovanni Collino (PPE) írásban. – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, nem engedhetjük meg, hogy az európai polgárok fizessék meg egy olyan bankrendszer csődjét, amely a saját jogainak védelmezésén kívül mindmáig semmi mást nem csinált. Azt sem engedhetjük meg, hogy gazdasági rendszerünk összeroppanjon a meggondolatlan hitelfelvételek súlya alatt. Költségvetési bizottsági képviselőtársaim és jómagam biztosítottuk, hogy az új ellenőrző és felügyeleti hatóságok működését és finanszírozását irányító szabályok megfelelőek és kiegyensúlyozottak legyenek, valamint összhangban legyenek egy olyan európai költségvetési politikával, amelynek figyelembe kell vennie azokat a nehézségeket, amelyekkel most valamennyi tagállam szemben találja magát. Másrészről ezek a nehézségek sokkal súlyosabbak lennének akkor, ha az EU nem venné magára egy, a maihoz hasonlatos válság megismétlődése megelőzésének a terhét. Minden új szerv jótékony hatása az arányosnál jobban fogja ellensúlyozni a létrehozásukhoz és a további működésükhöz szükséges költségeket. Mind az Európai Parlament, mind az az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, amely ragyogóan vezette a tárgyalásokat, és történelmi megállapodásra jutott a Tanáccsal, egy olyan változás szellemét képviselik, amely az adófizetők számára azt jelenti majd, hogy egy közelebbi, virágzóbb és biztonságosabb Európától fognak függenek.

51

52

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) A Tanács és a Parlament a súlyos pénzügyi válság kirobbanása után csak mintegy két évvel jutott megállapodásra az általuk „pénzügyi felügyeleti” intézkedéseknek nevezett csomagról, amely azonban a valóságban az ezen ágazatba való minimális szintű beavatkozásra redukálódott. Ráadásul mindezt anélkül tették, hogy ezen a területen először is meghozták volna az alapvető, lényeges döntéseket, nevezetesen véget vetettek volna az adóparadicsomoknak, adót vetettek volna ki a tőkemozgásokra, és bezárták volna a származékos piacokat. És az Európai Központi Bank demokratikusabbá tételét sem javasolják, és azt sem, hogy a jogokkal járó munkahelyek előtérbe helyezése érdekében gyökeresen változtassák meg az EKB célkitűzéseit, s legalább igyekezzenek egyensúlyt kialakítani a társadalmi haladás és az államháztartás között. Ami annyit tesz, hogy a fő pénzügyi spekulációs mechanizmusok megmaradnak a piacon, és a most meghozott intézkedések inkább a nagyhatalmaknak és pénzügyi csoportjaiknak a törékenyebb gazdasággal bíró tagállamok feletti ellenőrzésének megkönnyítését, mintsem a pénzügyi spekuláció kérdésének frontális rendezését és kiküszöbölését célozzák. Végezetül nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a csomag az ECOFIN-Tanács által elfogadott, a nemzeti költségvetések fölötti, az úgynevezett „európai szemeszterbe” integrált, előzetes ellenőrzést célzó intézkedések részét képezi. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Iliana Ivanova (PPE) írásban. – (BG) A pénzügyi felügyeletről szóló mai vita azt jelzi, hogy legtöbbünkben megvan az akarat és az elszántság ahhoz, hogy Európa javára a gazdasági irányítás területén komoly reformokat hajtsunk végre. Bármiféle válság ellen a megelőzés a leghatékonyabb módszer. A független európai felügyeleti szervekről szóló jelentések mai elfogadása azt jelenti, hogy pontosan ebbe fektetünk most bele – a pénzügyi és nem pénzügyi intézmények hatékony felügyeletét célzó megfelelőbb alapba, amely hosszú távon garantálni fogja a pénzügyi rendszer nagyobb és stabilabb biztonságát, s ezzel egyidejűleg számottevően csökkenti a jövőbeli válságok valószínűségét. Szeretnék köszönetet mondani valamennyi előadónak, és örülök, hogy az Európai Parlament erőteljesen védelmezte az e felügyeleti szervek függetlenségére és jogköreire vonatkozó álláspontját, és olyan rendszerekké alakította őket, melyek tényleg javítják a jelenleg létező szabályozásokat. Ezért mindnyájunknak a legteljesebb mértékben védenünk kell az általunk képviselt európai polgárok érdekeit, és megfelelő keretet kell biztosítanunk a válságok alatti kockázatkezelés számára. Justas Vincas Paleckis (S&D) írásban. – Az Európai Parlament mindig azt hangoztatta, hogy a nemzetközi porondon Európának egységesen kell fellépnie. Az egyedülálló európai pénzügyi felügyeleti csomag egy lépést jelent ebben az irányban. A csomag végrehajtásával a 27-ek Európája végre képes lenne következetesebben és szolidárisabban munkálkodni a globális szinten hozott gazdasági irányítási döntések keretében. Ennél is fontosabb az, hogy az egyetlen mód arra, hogy Európa csökkenthesse a rendszerszintű transznacionális kockázatokat, s ezt követően megelőzhesse vagy tompíthassa a jövőbeli pénzügyi válságok hatását, egy olyan integrált hálózat kiépítése, amely valamennyi szereplőinek szakértelmét és erőfeszítéseit egybefogja és összehangolja egy szilárd, stabil és átlátható pénzügyi rendszer kialakítása és fenntartása érdekében. Egy ilyen rendszer ékes példaként szolgálhat arra, hogy Európa elszámoltatható a polgárai felé. Támogatom ezt a csomagot, mert hiszek Európa jövőjében – egy olyan Európáéban, ahol pénzügyi ágazatunknak többé nem kell szenvednie a saját kilengéseitől, és ahol polgárainknak nem kell többé megszenvedniük az elkerülhető válságok pusztító, szükségtelen következményeit.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Theodor Dumitru Stolojan (PPE) írásban. – (RO) Gratulálok az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a pénzügyi intézmények és piacok felügyeletéről szóló rendeletek elfogadásához. Az európai polgároknak meg kellett tudniuk, hogy a jövőben gátat szabunk az olyan fajta pénzügyi spekulációnak, ahol a spekulánsok természetesnek tartják, hogy a megtermelt haszonra saját maguk tartsanak igényt, a veszteségeket viszont az egyszerű adófizetőknek kell állniuk. A Bizottságot és a Tanácsot arra is felkérem, hogy összpontosítson az európai gazdaság hatékony működtetéséből adódó következő kérdésre: miként lehet az, hogy a legtöbb ágazat alacsony jövedelmezőségi szinteket ér el, vagy a veszteségességet súrolja, miközben a bankszektor a válságot követően újfent növekvő nyereséget mutat ki? Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) Bizonyos mértékig a pénzügyi szabályozó és felügyeleti szervek világméretekben tapasztalható gyengeségei vezettek azokhoz a nehézségekhez, amelyeket egy idő óta az Európai Unióban és az euróövezetben megfigyelhetünk. Az államháztartási hiányok határozott növekedésének egyik meghatározó tényezője a gazdaság és a családok fellendítését szolgáló tervek beindításának a szükségessége volt. A mai vita tárgyát képező csomag egy új európai pénzügyi felügyeleti rendszer konkrét eredménye, amely a nemzeti felügyeletek hálózatával együttműködő makroprudenciális felügyeletnek – vagyis az egész európai pénzügyi rendszert érintő kockázatok felügyeletének –, valamint a banki, biztosítási és ingatlanpiac mikroprudenciális felügyeletének szavatolására hivatott intézmények és mechanizmusok létrehozásán alapul. Vannak más területek is, ahol az európai felügyeleti hatóságok remélhetőleg hozzájárulnak majd a pénzügyi stabilitáshoz, különösen az Európai Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek felügyeletének egy intézményben való központosításával, a kötelező szakmai előírások előmozdításával, valamint a nemzeti felügyeletek közötti konfliktusok közvetítés útján történő megoldásával. Az új felügyeleti rendszer ráadásul új uniós gazdasági, költségvetési és szociális tervezési mechanizmusok sikeréhez, összehangolásához és felügyeletéhez is hozzájárulhat. Marianne Thyssen (PPE) írásban. – (NL) Elnök asszony, e történelmi megállapodás csak a belga elnökség kitűnő munkájának köszönhető, amely támogatta a parlamenti megközelítést, és sikert könyvelt el ott, ahol más elnökségek kudarcot vallottak. A de Larosière-jelentés kulcselemeihez híven az Európai Parlament megfelelő hatáskört biztosított az új európai felügyeleteknek. Ez utóbbiak kötelező intézkedéseket írhatnak elő a pénzügyi intézmények számára ott, ahol a nemzeti szabályozók elmulasztják a kívánatos fellépést, a nemzeti hatóságok között nagyobb összhangot teremthetnek, és rendezhetik a közöttük felmerülő jogvitákat. Ezzel a megállapodással szerencsére sokkal messzebb juthattunk, mint a nemzeti ellenőrző szervek közötti nem kötelező jellegű együttműködéssel, amelyet a tagállamok kezdetben előnyben részesítettek. Időközben tanúi lehettünk annak, hová vezethet az európai felügyelet hiánya. Az új felügyeleti rendszer nemcsak a banki ügyfeleket, hanem az adófizetőket is jobban védi majd. A megállapodásnak azonban van egy árnyoldala. Sajnálom, hogy elvetették a Parlament azon javaslatát, hogy a felügyeletek székhelye egy helyen, Frankfurtban, az Európai Központi Bankhoz közel legyen. A Parlamentnek szerencsére sikerült egy felülvizsgálati záradékot belefoglalnia a szövegbe, így azután három év múlva értékelhetjük, hogy az európai

53

54

HU


felügyeleteknek több jogkörre van-e szükségük, avagy sem, és a hatóságok helyi szétszórtsága jó-e. Iuliu Winkler (PPE) írásban. – A pénzügyi felügyeleti csomagról szóló határozat valóban döntő fontosságú választ jelent, és bizonyítéka annak, hogy az EU a válságnak legalább néhány tanulságát levonta. A felügyeleti hatóságok létrehozása számottevő lépés az európai integráció és az egységes piac továbbfejlesztése felé. Most megkezdődik az új rendszer bevezetése. Igaz, hogy az új felügyeleti hatóságok a nemzeti felügyeleti szervekkel összehangoltan fognak fellépni, és nem váltják fel ez utóbbiakat. De ugyanígy igaz az is, hogy a tagállamok által a pénzügyi válságra adott, korántsem egységes válasz meggátolta az Európai Uniót abban, hogy nagyobb hatékonyságról, összehangoltságról és markánsabb vezetésről tegyen tanúbizonyságot. Teljesen nyilvánvaló tehát számomra, hogy a tanácsadói jogkörök és a nem kötelező érvényű ajánlások nem elegendőek. A hatékonyabban működő egységes piac kötelező szabályokat, harmonizált alkalmazást és összehangolt felügyeletet kíván. Ahhoz, hogy az új európai felügyeleti rendszer intézményi alapját alkothassák, az új európai felügyeleti hatóságoknak e követelményeknek kell megfelelniük. Az európai adófizetők érdekeinek legjobb szolgálatához ugyanezen követelményekre van szükség. ELNÖKÖL: Gianni PITTELLA alelnök Elnök. – Jó estét, hölgyeim és uraim. Itt látok közöttünk egy nagyon fiatal, csak pár napos kis embert, a kis Vittoriát, Ronzulli asszony kislányát. Úgy hiszem, hogy az Európai Parlament valamennyi képviselőjének nevében legjobb kívánságaimat tolmácsolhatom Ronzulli asszonynak és kislányának. Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, ma azért hoztam el ide a kislányomat, hogy jelképezzem: átérzem azon nők helyzetét, akik munkájukból adódóan nem tudják élvezni a várandósságukat, összeegyeztetni munkájukat a családi élettel, vagy ami még rosszabb, nem lehetnek a legjobb anyák, akik pedig lehetnének. Ebben a tekintetben nagyobb erőfeszítéseket szeretnék kérni az európai intézményektől, kezdve a Parlamenttel, azért, hogy ne legyen egyetlen nő sem, akinek ilyen választás elé kelljen állnia. Elnök. – Még egyszer gratulálunk, és támogatjuk szívből jövő felhívását. Áttérhetünk a szavazásra. 5. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 5.1. Többéves pénzügyi keret a 2007–2013-as időszakra (A7-0248/2010, Reimer Böge) (szavazás)

22-09-2010

22-09-2010

HU


5.2. A 7/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: az Európai Unió által az EUMSz. 122. cikke értelmében nyújtott garancia – pénzügyi támogatás a tagállamok részére (A7-0250/2010, László Surján) (szavazás) 5.3. A hozzáadottérték-adó visszatérítése (A7-0247/2010, Sharon Bowles) (szavazás) 5.4. A gyógyszerek farmakovigilanciája (a 726/2004/EK rendelet módosítása) (A7-0153/2010, Linda McAvan) (szavazás) 5.5. Farmakovigilancia (a 2001/83/EK irányelv módosítása) (A7-0159/2010, Linda McAvan) (szavazás) 5.6. A biocid termékek forgalomba hozatala és felhasználása (A7-0239/2010, Christa Klaß) (szavazás) - A szavazás előtt: Corinne Lepage (ALDE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! A Klaß asszony jelentéséről szóló szavazással kapcsolatban azt akartam mondani, hogy hiba van az ALDE képviselőcsoport szavazólistájának 10. oldalán, amely a Klaß-jelentés 5. oldalának felel meg, de ami a szavazólista 10. oldala. Ami a 342d-t illeti, nem ellene, hanem mellette kell szavaznunk, mivel az az átfogó kompromisszumos megállapodás részét képezi. A 342d-re vonatkozóan tehát igennel szavazok, nem nemmel. Elnök. – Megkezdhetjük a szavazást. Hangsúlyozni kívánom, hogy a 338. számú módosítást visszavonták. A 8. és a 317. számú módosítás pedig nem vonatkozik valamennyi nyelvi változatra, következésképpen nem képezi szavazás tárgyát. 5.7. Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (A7-0170/2010, Peter Skinner) (szavazás) 5.8. A pénzügyi rendszer makroprudenciális felügyelete és az Európai Rendszerkockázati Testület felállítása (A7-0168/2010, Sylvie Goulard) (szavazás) 5.9. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatásköre (A7-0163/2010, Antolín Sánchez Presedo) (szavazás) 5.10. Európai Bankfelügyeleti Hatóság (A7-0166/2010, José Manuel García-Margallo y Marfil) (szavazás) 5.11. Az Európai Központi Bank speciális feladatai az Európai Rendszerkockázati Testület működésének tekintetében (A7-0167/2010, Ramon Tremosa i Balcells) (szavazás) 5.12. Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (A7-0169/2010, Sven Giegold) (szavazás)

55

56

HU


5.13. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítése (A7-0175/2010, Marielle Gallo) (szavazás) - A szavazás előtt: Jorgo Chatzimarkakis (ALDE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Hiba van a Gallo-jelentésről szóló szavazás holland nyelvű változatában. Az állásfoglalás Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjának aláírói között úgy szerepelek, mint a GUE/NGL képviselőcsoport tagja. Erre vonatkozóan el szeretném mondani, hogy nem vagyok a GUE/NGL képviselőcsoport tagja, nem vagyok balos és nem vagyok kommunista. Másodsorban továbbra is liberális vagyok, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagja, és az ALDE állásfoglalása mellett fogok szavazni, mint az ülésen résztvevő többi képviselőcsoport számos tagja. Harmadsorban felhívom a GUE/NGL képviselőcsoportot, hogy szavazzon az ALDE állásfoglalása mellett. (Nevetés) Elnök. – Rendben van, Chatzimarkakis úr, ezt ki fogjuk javítani, habár az ember soha nem mondja, hogy soha! Mindenesetre kijavítjuk az állásfoglalásokat. Marielle Gallo előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr! A két alternatív állásfoglalás kiesett. Már csak egyetlen szövegünk van. Ez az én jelentésem, ami kompromisszumot kínál… Kérem, Cohn-Bendit úr, hagyja legalább elmondanom, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért, az Európai Konzervatívok és Reformerek és a Szabadság és Demokrácia Európája Képviselőcsoport közötti kompromisszumról van szó. Figyelembe vettem a szellemi tulajdonjog valamennyi érzékeny szempontját. Most úgy gondolom, hogy a Parlament felelőssége, hogy döntésre jusson. Nem értem, miért kellene szabad kezet adnunk a Bizottságnak. Tisztelt hölgyeim és uraim, ezért felhívom Önöket, hogy jussanak döntésre legalább ebben a kérdésben, ami vitát fog indítani és… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) - A 13. bekezdésről szóló szavazást követően: előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr! Újfent békejobbot kívánok nyújtani a liberális kollégáinknak, és elfogadom, hogy a 13. pontot valamennyi olyan képviselőcsoport elvetette, amely támogatja jelentést. 5.14. A hegyvidéki, szigeti és gyéren lakott régiók gazdasági és társadalmi fejlődésének európai stratégiája (B7-0518/2010) (szavazás) 6. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások Jelentés: Reimer Böge (A7-248/2010) Peter Jahr (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Ebben a helyzetben tiszteletemet szeretném kifejezni az Európai Parlament és különösen az előadó Böge úr iránt, aki egyre határozottabban elkötelezi magát az Európai Unió stabil költségvetési politikája mellett.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Véleményem szerint a következő szempontok a fontosak. Elsősorban az európai költségvetés még tartható hitelfelvétel nélkül, és ennek így is kellene maradnia. Másodsorban a pénzügyi szempont – más szóval a hétéves pénzügyi keret – biztonságosabb tervezést tesz lehetővé a tagállamok számára. Harmadsorban nekünk és a tagállamoknak is hozzá kell szoknunk ahhoz a tényhez, hogy kevesebb a pénzügyi mozgástér. Negyedsorban úgy gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy amikor a tagállamok pluszfeladatokat rónak az Európai Unióra, a jövőben azt az alapelvet kellene követnünk, hogy a tagállamoknak kellene biztosítaniuk a szükséges finanszírozást is. Jelentés: László Surján (A7-0250/2010) Daniel Hannan (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Mindnyájan ismerjük a híres kerékpáros hasonlatot: azt az elképzelést, hogy az Európai Uniónak tovább kell lendülnie, különben felborul. Mindig is úgy gondoltam, hogy jobb hasonlat lenne egy falánk cápa – muszáj mozgásban maradnia, különben megfullad –, de hagyjuk ezt. Vizsgáljuk meg, miért is alakult így a helyzet! Az az igazság, hogy az Európai Unió pénz-újraelosztó mechanizmussá vált. Egyre több pénzt kell elnyelnie ahhoz, hogy megjutalmazza kedvenc ügyfélcsoportjait. Ha abbahagyja, a bicikli felborul, és a cápa megfullad. Ezért rendkívüli azt látnunk, hogy olyan időkben, amikor valamennyi nemzeti kormány a kiadások megszorítására törekszik, az Európai Unió költségvetése az egyetlen, ami továbbra is nő. Hazámban valamennyi minisztériumi költségvetés 25–40 százalékos megtakarításra törekszik, azonban van egy olyan költségvetés, ami 60 százalékkal nő, nevezetesen a nettó uniós hozzájárulásaink. Távolról sem ösztönözzük a gazdaságot, hanem pénzt veszünk el a termelő ágazattól, és az embereket a termelő ágazatból a bürokráciába tereljük át. Ez egyszerűen megerősíti az emberek azon véleményét, miszerint az Európai Unió nem más, mint szélhámosság. Jelentés: Linda McAvan (A7-0153/2010) Anna Záborská (PPE) . – (SK) A nyilvánosság tájékoztatása a gyógyszerek káros mellékhatásairól túlmutat annak kérdésén, hogy milyen magatartást fognak tanúsítani a gyógyszergyártók. Annak kérdésén is túlmutat, hogy mi áll a mellékelt betegtájékoztatókban vagy mi szerepel az interneten. Hangsúlyozni kívánom a beteg és az orvos közötti személyes kapcsolatot. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy a piaci forgalomban lévő gyógyszerek bizonyos csoportja esetében szándékosan kihagyják a tájékoztatóból a káros mellékhatásokat. A gyógyszerek gyakran szabadon hozzáférhetők a gyógyszertárakban, és a nők előzetes iránymutatás nélkül szedik azokat. Kevés az olyan orvos, aki felhívja arra a figyelmet, hogy a hormonális fogamzásgátlók növelik a stresszhormon szintet, tromboembolikus betegségeket, mellrákot, méh- és májrákot, stroke-ot okoznak, és még a fogamzásgátlás abbahagyását követően is fogamzási problémákat idéznek elő. Adjunk minden esetben valódi és őszinte tájékoztatást valamennyi gyógyszerre vonatkozóan! Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedtessék meg, hogy orvosként hangsúlyozzam, mennyire jelentős a mai napon elfogadott új rendelet, amely az Európai Unió egész területén lehetővé teszi az információcserét a gyógyszerek káros mellékhatásaira vonatkozóan. Habár az egészségügy nem tartozik az Európai Unió hatáskörébe, a tagállamok megegyeztek abban, hogy létre kell hozni az uniós gyógyszerek

57

58

HU


alkalmazására vonatkozóan szerzett klinikai tapasztalatok közös adatbázisát, amely az információk tárolására, megosztására és értékelésére szolgálna, és az adatbázis létrehozásának részleteiben is sikerült megállapodniuk. Ez nagyszerű hír az európai betegek számára, és azt is megmutatja, hogy milyen további előnyökkel jár az európai államok további integrációja. Nagyra tartom az ENVI bizottság előadóinak munkáját, mert valamennyi vitás pontban megegyezésre jutottak, és külön örömömre szolgál, hogy a személyi adatok szigorúbb védelme tekintetében továbbfejlesztették a bizottsági tervezetet. Jelentés: Linda McAvan (A7-0159/2010) Jens Rohde (ALDE) . – Tisztelt elnök úr! A farmakovigilanciáról szóló két dokumentumról szóló mai szavazás biztonságosabb és hatékonyabb gyógyszerellenőrző rendszert fog eredményezni. Kiegyensúlyozott kompromisszumok születtek a két dokumentum vonatkozásában. Az új rendszer megfelelőképpen figyelembe fogja venni a gyógyszerek kockázatait és előnyeit is. Kellőképpen és túlzott bürokrácia nélkül foglalkozik az ellenőrzés igényével is, és különösen a központi gyógyszer-engedélyezési eljárás lesz racionalizáltabb. A kompromisszum hozzájárul a rendszer finanszírozásának biztosításához, és lehetőséget ad arra, hogy az Európai Gyógyszerügynökség díjat számíthasson fel szolgáltatásaiért. Természetesen kompromisszumról van szó, de ahhoz képest, hogy kezdetben mennyire eltértek egymástól a nézetek, ésszerű megoldás született. Anna Záborská (PPE) . – (SK) Gratulálni szeretnék az előadónak a farmakovigilanciáról szóló két dokumentum módosításaként megfogalmazott szöveghez. Fontos, hogy a módosítások adta lehetőségeket teljes mértékben kihasználjuk. Csupán egyes tagállamok arra vonatozó félelmeivel kell szembenéznünk, hogy működőképes lesz-e a rendszer, ha összehangoljuk a káros hatásokról szóló jelentéskészítést. A tagállamok közötti információcsere minimális időveszteséget jelenthet. Még egy megjegyzés: a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a korosabb és idős emberek körében gyakrabban fordulnak elő betegségek. Ők azok, akik a természet velejárójaként látásromlásban szenvednek. Semmi értelme nincsen átfogó – gyakran szükségtelen információkat tartalmazó – tájékoztatást nyújtani a betegtájékoztatókban, ha azokat olyan kis betűmérettel nyomtatják, hogy a betegek még saját szemüvegükkel sem tudják elolvasni. Michèle Rivasi (Verts/ALE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! A szavazás tárgyát képező szöveg témájára vonatkozóan fel kívánom hívni a figyelmét – és gratulálnom kell McAvan asszonynak az általa végzett minőségi munkához – a kísérleti nyulak populációjára vonatkozó egyik hiányosságra. Helyesebben szólva figyelmen kívül hagytak olyasvalamit, ami az első olvasat során elért megállapodás alapján nem lehetett szóbeli módosítás tárgya: azokról az emberekről van szó, akiket kísérleti nyúlként használnak gyógyszerek vagy vakcinák engedélyezés előtti klinikai tesztjére, hogy ellenőrizzék azok ártalmatlanságát vagy kockázat-haszon egyensúlyát. A kísérleti alanyok között lehetnek férfiak, nők, gyermekek vagy idős emberek. Ebben a szövegben az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek lehetséges mellékhatásainak követésével foglalkozunk.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Valójában rá kell mutatnunk, hogy a klinikai vizsgálatokban részt vevő embereket nem tájékoztatják a bevett vagy befecskendezett anyagokról és arról, hogy azok valószínűleg csak tíz, húsz vagy harminc évvel később váltanak ki hatást. Ezek a kísérleti nyulak a farmakovigilancia elfeledett gyermekei, és ezt nem szabad elfelejtenünk, meg kell említenünk. Marian Harkin (ALDE) . – Tisztelt elnök úr! Határozottan támogatom az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek farmakovigilanciai rendszerének racionalizálásáról szóló jelentést. Véleményem szerint ez olyan terület, amelyhez az Unió bizonyára értéket tudna hozzáadni, és ahol egymással összefogva nagyobb biztonságot tudnánk garantálni a betegek számára. A gyógyszerek teljes körű engedélyezését követően is előfordulhatnak káros mellékhatások, és úgy gondolom, hogy a gyógyszerek biztonsági profilját csak azok piacra kerülésekor ismerhetjük meg. Ezért kell továbbra is éberen figyelnünk. Ez a javaslat a gyógyszerbiztonság uniós ellenőrző rendszerét megerősítve nagyobb biztonságot fog nyújtani a betegek számára. Javítani fogja az Eudravigilance adatbázist, amelyben a gyógyszerek által kiváltott, káros mellékhatásokról szóló információkat gyűjtik. Az új európai gyógyszerbiztonsági internetes portál létrehozása révén a polgárok jobban hozzáférhetnek a biztonsági kérdésekre vonatkozó, világos és érthető információkhoz. Ez az első része annak a három részes csomagnak, amely megszilárdítja a gyógyszerekre vonatkozó uniós jogszabályokat és foglalkozik a vonatkozó joghézagokkal, és úgy hiszem, hogy ez a helyes irányba tett első lépés. Jelentés: Christa Klaß (A7-0239/2010) Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Annak ellenére, hogy a mindennapi életünk részét képezik az olyan biocid termékek, mint a fertőtlenítő- vagy tartósítószerek, azok helytelen alkalmazása vagy engedélyeztetésének hiánya jelentős kockázatot jelenthet az emberek, állatok és a környezet tekintetében. Az egészség és a környezet védelmének érdekében tehát fontos, hogy mind az európai, mind az Európán kívüli gyártók termékei megfeleljenek az Európai Unió egységes normáinak. Hangsúlyozni kell, hogy e termékek piacra kerülésének és alkalmazásának előnyei messze meghaladják a kockázatokat, habár a meglévő kockázatokat a lehető legnagyobb mértékben ki kell küszöbölni. Én magam a termékengedélyezésre vonatkozó nemzeti eljárások nagyobb mértékű, uniós keretbe helyezett harmonizációját, és mindenekelőtt a fogyasztók fokozottabb védelmét és jobb tájékoztatását támogatom. A világos, tömör és érthető címkézés biztosítása alapvető azon laikusok számára, akik ilyen termékekkel kerülnek kapcsolatba. Anna Záborská (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! Őszintén örülök ennek az állásfoglalásnak. A hegyvidékek és a gyéren lakott régiók gazdagítják a földrajzi sajátosságokat, a természetet és az életminőséget. Különösen a szlovákiai régiókra gondolok, és hadd hívjam meg Önöket, hölgyeim és uraim, látogassanak el hozzánk a Magas-Tátrába, hogy személyesen gyönyörködhessenek a régió szépségében. A haladéktalanul végrehajtandó állásfoglalás tartalmán kívül azt szeretném, ha az állami hatóságok elköteleznék magukat e térségek támogatása mellett. A mindennapi életben a

59

60

HU


városok és a városi közösségek élveznek prioritást. A közszolgáltatásokat városokban és városi területeken biztosítják, de azok gyakran megtalálhatók kisvárosokban és falvakban is, a gyéren lakott régiókban. A kisvárosoknak és falvaknak is megvan tehát a saját életminőségük, és nem szabad azokat alábecsülnünk. Alajos Mészáros (PPE) . – (HU) Nagyon örülök, hogy megtámogathattam ezt a jelentést, amit nagyon fontosnak tartok. A magas népsűrűségnek és a nemzetközi mobilitásnak köszönhetően különös figyelmet kell fordítanunk a kórokozók és a betegségek terjedésének megakadályozására. Olyan eszközöket kell ezért bevetnünk, melyek hatékonyak, de viszont oda kell figyelni arra is, hogy ezek ne legyenek veszélyesek a környezetünkre. Ezekkel az anyagokkal különös körültekintéssel kell eljárnunk. A biocidok magas egészségügyi és higiéniai elvárásainak teljesítéséhez szinte nélkülözhetetlenek, így elmondhatom, hogy mindennapi életünk szerves részét is képezik. Fontosnak tartom azonban, hogy e rendeletről még a jövőben is párbeszédet folytassunk, mert hiszen e termékeknek az engedélyezése és forgalomba hozatala során magas szintű kritériumoknak kell megfelelnünk. Peter Jahr (PPE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! A biocid termékeket elsősorban a higiéniai és takarító szolgáltatási ágazatokban alkalmazzák, de megtalálhatók a bútor- és textilgyártásban is. A biocid termékek védelmet biztosítanak a baktériumok, férgek, rovarok, a tartós élelmiszerek kártevői, az egerek és patkányok ellen. Nagyon hálás vagyok az előadónak, Klaß asszonynak, hogy kijelentette, hogy az állásfoglalás mind a fogyasztók, mind a gyártók számára hasznos. Más szóval a megfelelő kiadásról, tisztességes keretfeltételekről és elfogadható regisztrációs költségekről van szó. Ha tényleg sikerül ezt megvalósítanunk, újabb lépést tettünk az európai piac üzleti érdekeket, de különösen a fogyasztóink érdekeit szolgáló harmonizációja felé. Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Elnézést kérek, de „bevettem a cumit”. A ma elfogadott jelentés néhány olyan pozitív elemet tartalmaz, amelyek reményeink szerint hamarosan megvalósításra kerülnek. Külön elégedettségemet szeretném kifejezni a kkv-k védelme érdekében tett erőfeszítések miatt, különös tekintettel a termékek készítéséről szóló tájékoztatási eljárásokra – amelyekhez gyakran nem férnek hozzá a kisvállalkozások –, és nem csak költség szempontjából. Számos erőfeszítést történt már a termékek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyezési eljárás egyszerűsítésére, különös tekintettel a határidőkre, amelyek szerint az illetékes hatóságok meghozzák a vonatkozó döntéseket. Végül remélem, hogy ezen az úton tudunk továbbhaladni, ahol Európa belső piaci harmonizációja eredményeképpen előtérbe kerülnek a vállalkozások valódi értékei, és fokozódik a verseny. Jelentés: Peter Skinner (A7-0170/2010) Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Üdvözlöm az Unión belüli pénzügyi ellenőrzés integráltabb és fenntarthatóbb rendszerének létrehozásáról szóló javaslatcsomagot, amelynek az a célja, hogy az európai pénzügyi felügyelet hiányosságaival foglalkozzon, ami mindannyiunk meglepetésére a nemrég kirobbant pénzügyi válság során vált nyilvánvalóvá. Teljes mértékben támogatom az előterjesztett állásfoglalás-tervezetet, amely új struktúrát határoz meg a pénzügyi felügyelet céljára, mert a korábbi negatív tapasztalat egyértelműen rávilágított arra, hogy szabályozásra, hatékonyabb felügyeletre és messzemenő reformra

22-09-2010

22-09-2010

HU


van szükség ezen a területen. Véleményem szerint a mindenki számára egyenlő és átlátható feltételek biztosításán alapuló, fokozott verseny, valamint az egységes szabályozás garantálása hozzá fog járulni az Európai Unió betétesei, befektetői és fogyasztói megfelelő védelmének biztosításához. Jelentés: Sylvie Goulard (A7-0168/2010) Joe Higgins (GUE/NGL) . – (GA) Tisztelt elnök úr! Tartózkodtam az európai pénzügyi rendszer új hatóságának felállításáról szóló szavazás során, mert az új intézkedések nem hoznak semmilyen alapvető változást a pénzügyi rendszer működésében, és nem valósítják meg a pénzügyi piacok ellenőrzését. Az intézkedések továbbá egyáltalán nem vetnek véget a nagy bankoknál folyó spekulációnak és nyerészkedésnek, valamint a fedezeti alapokként ismert spekulatív alapoknak. Írországban például tegnap a pénzügyi piac 1,5 milliárd eurós kölcsönt adott az ír kormánynak, azonban négy százalékponttal drágábban, mintha Németországról lett volna szó. Ez tehát azt jelenti, hogy az ország munkavállalóinak pluszmilliókat kell majd fizetniük ezeknek az intézményeknek. A most létrejövő új testület semmin sem változtat. Nincsen más válasz Európa pénzügyi problémáira, mint hogy az egész rendszert állami tulajdonba vegyük, és demokratikus ellenőrzés alá vonjuk. Edward Scicluna (S&D) . – Tisztelt elnök úr! Gratulálni szeretnék valamennyi előadónak az Európa pénzügyi ágazatának felügyeletéről szóló, igen jelentős reformcsomaggal kapcsolatban végzett munkájukhoz. A Gazdasági és Monetáris Bizottság hatalmas feladatot vállalt az Európai Unió pénzügyi architektúrájának vizsgálatával. A válság rámutatott, hogy a szabályozási keretünk nem volt elég szilárd, hogy a piaci önkorrekció nem mindig automatikus, és ami még ennél is rosszabb, ellenőrizetlen rendszerkockázatnak volt kitéve. Különösen örülök az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásának, amely mandátuma értelmében korai figyelmeztetést ad a rendszerkockázatokról vagy egyensúlyhiányokról. Ami az ESA-kat illeti, megelégedéssel tapasztalom, hogy olyan egyensúly alakult ki, ami nem gyengíti a tagállamok szerepét. Most arról kell gondoskodnunk, hogy a három intézmény rendelkezzen a feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges munkatársakkal és forrásokkal. Végezetül a Parlament hatalmas erőfeszítést tett, és kinyilvánította politikai akaratát annak érdekében, hogy kompromisszum szülessen a Tanáccsal a reformcsomag elfogadásáról – amire sürgős szükség van –, és hogy az 2011 elején bevezetésre kerüljön. Barbara Matera (PPE) . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Örülök, hogy elfogadtuk ezt a jelentést. Az európai intézmények egyik stratégiai célkitűzése a következő évekre az, hogy új lendületet adjanak a belső piacnak. A gazdasági válság megmutatta, hogy mennyire elérhetetlen ez a cél mindaddig, amíg szétforgácsolódott a pénzügyi szolgáltatási piacunk. Valójában valamennyi pénzügyi közvetítő, infrastruktúra és piac összefügg egymással, és potenciálisan alapvető a rendszer egésze szempontjából, és ez annyira így van, hogy ha e szempontok közül valamelyik kimarad, az makroszinten hatást gyakorolva pusztító következményekkel járhat.

61

62

HU


A gazdasági fellendülés, amire valamennyi európai türelmetlenül vár, olyan pénzügyi ágazaton alapszik, amely egészséges és szilárd, pontosan azért, mert megfelelően szabályozott és ellenőrzött. Véleményem szerint a pénzügyi felügyeleti csomag elfogadása és különösen az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozása fontos lépést jelent az európai harmonizált felügyeleti rendszer célkitűzésének megvalósítása felé annak érdekében, hogy ily módon bizalmat keltsünk a vállalkozások és a polgárok körében. Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Tisztelt elnök úr! Örülök, hogy most létre lehetett hozni a pénzügyi piacok hatékony felügyeletének feltételeit, ami a pénzügyi válság elején nem sikerült. Üdvözlöm azt a tényt, hogy Európa olyan eszközöket hoz létre, amelyekkel elkerülhetők lesznek a jövőben a válságok, és ezért támogattam a pénzügyi piacok pénzügyi felügyeletéről szóló csomag részét képező valamennyi jelentést. Az kellene, hogy legyen a cél, hogy szigorúbban betartsák a megfelelő gazdálkodás szabályait, és sem a pazarló költségvetés, sem a jövő generációit terhelő, egyre növekvő adósságok nem erre mutatnak példát. Ez okból elutasítom Barroso úr, az Európai Bizottság elnökének az Európai Parlamentben nemrég mondott beszéde során tett javaslatát: európai kötvények kibocsátását javasolta, amikor azon államok megjutalmazásáról beszélt, amelyek betartják a megfelelő gazdálkodás szabályait. Európai kötvények formájában való jutalmazásról volt szó. Daniel Hannan (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Az a távoli moraj, amit hallunk, nem más, mint az Európai Unió London jóléte elleni nyitótüzének hangja. Azt a Londont támadja, amelynek prosperitása képezi a szavazóköröm gazdaságának alapját. Az új felügyeleti rendszer, amelyet éppen most szavazott meg a tisztelt Ház óriási szavazatkülönbséggel, nem ad arányos választ a felvetett problémára. Senki sem bizonyította be meggyőzően – senki sem próbált meg komolyan érvelni amellett –, hogy a most tárgyalt intézkedések két évvel ezelőtt megakadályozhatták volna a pénzügyi válságot. Inkább azt látjuk, hogy irigység, London helyzete miatti neheztelés és a kapitalizmussal mint gazdasági modellel való szembehelyezkedés az, ami meghatározza az intézkedéseket. Bárkit hibáztathatunk a hitelválság miatt – hibáztathatjuk a bankokat, hibáztathatjuk a szabályozó hatóságokat, hibáztathatjuk a kormányokat a kamatlábak túl hosszú időn át, túl alacsony szinten tartásáért –, de nem hibáztathatjuk a magántőke kezelőit, akik inkább áldozatok voltak, akik elviselték veszteségeiket, és nem kuncsorogtak segítségért. Azokban az ágazatokban nem fogják az emberek ölbe tett kézzel várni, hogy Barnier biztos odaküldje felügyelőit. Már át is települnek Svájcba, Sanghajba, Szingapúrba – a szegényebbek elhagyják Londont és az egész Európai Uniót. Syed Kamall (ECR) . – Tisztelt elnök úr! Londont képviselő EP-képviselőként számos szavazóm – amint az várható – rendkívül aggódik amiatt, hogy ez milyen hatást fog gyakorolni a nem csak Európa legnagyobb pénzügyi központjára, hanem a két legnagyobb üzleti központjára is: Londonban található a City és a Canary Wharf Group. A pénzügyi válságra tekintettel nagyon könnyű csapdába esni – abba csapdába, amibe a Parlament és valamennyi intézmény beleesik –, hogy a szabályozás fokozása jelenti a megoldást. Megfeledkezünk arról, hogy a szabályozás ténylegesen milyen szerepet játszott elsősorban a másodlagos jelzáloghitel-válság bekövetkeztében, arra ösztönözve a bankokat, hogy hitelképtelen ügyfeleknek adjanak kölcsön. Amikor minden tizedik ilyen ügyfél nem fizetett, bekövetkezett a másodlagos jelzáloghitel-válság. Meg kell értenünk továbbá a

22-09-2010

22-09-2010

HU


szabályozás és a felügyelet közötti különbséget. Azzal lehetne érvelni, hogy a szabályozó hatóságok rendelkeztek az eszközökkel, de nem használták azokat megfelelőképpen. Az egyik kedvező dolog, amiről hallunk, az az, hogy egységes európai szabálykönyv készül. Ez igen érdekes dolog, de az a probléma, hogy amint tudjuk, számos uniós tagállam gyakran figyelmen kívül hagyja a szabályokat, és nem fizeti ki a kirótt büntetést. Hogyan tudunk egyenlő esélyeket biztosítani, ha sok résztvevő nem tartja be a szabályokat? Jelentés: Marielle Gallo (A7-0175/2010) Antonio Masip Hidalgo (S&D) . – (ES) Tisztelt elnök úr! Megköszönöm az előadónak, hogy megpróbált néhány javaslatot figyelembe venni, és természetesen a szerzői jog védelmét is, amivel egyetértek. Az a tény azonban, hogy bizonyos fájlcseréket büntetendő jogsértésként határoz meg a jelentés, hogy elismeri a szolgáltatók büntető jogkörét, és hogy a tömeges megosztás kizárt a lehetséges jogsértések köréből, azt jelenti, hogy lehetetlen, hogy a két egymásnak ellentmondó jelentés bármelyike mellett tudjunk szavazni. A Gallo-jelentés nagy érdeklődést keltett, és az helyénvaló lehetett volna, de alapvetően elkeseredett vita folyik a HADOPI néven ismert francia törvény mellett és ellen szóló érvek körül, amely törvény értelmében a szabálysértők esetében kikapcsolják az internet-összeköttetést. Mindezidáig nem került sor olyan valódi európai vitára, ami figyelembe venné a nemzeti jogszabályok más irányú előre haladását. Remélem, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoporton belül közös álláspontra fogunk jutni, és parlamenti többséget érünk el a Bizottság azon irányelvjavaslatának vitái és módosításai során, amely Barnier biztos úr szerint nemsokára a Parlament elé fog kerülni. Ez alkalommal a mainál kiegyensúlyozottabb álláspontra fogunk törekedni: olyanra, ami figyelembe veszi mind az internetfelhasználók jogait, mind a szellemi tulajdon tiszteletben tartásának alapvető igényét. Zuzana Roithová (PPE) . – (CS) Tisztelt elnök úr! Gallo asszony jelentése három táborra osztotta a Parlamentet. Egyik jelentés sem tett javaslatot a szellemi tulajdon ennyire szükséges és kiegyensúlyozott szabályozására. Gallo asszony jelentése egyoldalúan foglalkozik a digitális hálózatokon való kalózkodással, és megfeledkezik azokról a hamisítás elleni intézkedésekről, amelyek valóban tönkreteszik az iparunkat, habár az IMCO és az ITRE bizottság nézetei gyakorlati intézkedéseket javasoltak. Ezenkívül a szellemi tulajdon megsértésére vonatkozó büntető szankciók valamilyen harmonizációját javasolja, ahelyett, hogy azzal a ténnyel foglalkozna, hogy a szakmai közönség megértse, hogy a büntetőjog a tagállamok kizárólagos területe. Mindazonáltal értékelem azt a tényt, hogy a jelentés a megelőzésre és oktató kampányra helyezi a hangsúlyt. Nagyra értékelem, hogy az ALDE képviselőcsoport állásfoglalás-tervezete körültekintőbben foglalkozik a jogokkal és kötelezettségekkel – különösen az internetszolgáltatók vonatkozásában –, de az utolsó pillanatban került előterjesztésre. Egyértelmű, hogy a PPE képviselőcsoport javaslata nyomán készült, de sajnos nem járult hozzá a vitához semmilyen innovatív kezdeményezéssel. A többek között Castex asszony által előterjesztett állásfoglalás-tervezet komplexebb, és az ACTA-ról szóló ülés tekintetében időszerűbb. Szintén nagyra értékelem a hamisított gyógyszerek elleni célzottabb intézkedéseket. Nem értek azonban egyet a hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó uniós megfigyelőközpont mandátumának korlátozásával. Végül mindezek miatt a három állásfoglalás-tervezet egyikét sem támogattam.

63

64

HU


Lena Ek (ALDE) . – (SV) Tisztelt elnök úr! A következő a Gallo-jelentésről alkotott véleményem. A mai ülésen szavazásra bocsátott jelentések közül egyik sem megfelelő, következésképpen mindhárom ellen szavaztam. Számos problémám van a jelentésekkel. A márkajogok megsértését például összekeverik a szerzői joggal, szabályozásra és felügyeletre hívnak fel, és indokolatlan kompenzációs rendszert ösztönöznek, ugyanakkor elismerik, hogy először a meglévő jogszabályok hatásait kell megvizsgálni. Véleményem szerint ehelyett össze lehet kapcsolni az alapvető jogokat és a szabadpiacot. Ha veszélyeztetjük annak alapelvét, miszerint az internet egyszerű továbbítást jelent, akkor az internet ma ismert dinamikus jellegét veszélyeztetnénk. Ha az internetszolgáltatókat felelőssé tennénk a tartalom legalitásáért, az arra kényszerítené őket, hogy a forgalom figyelése és szűrése révén a minimálisra csökkentsék a kockázatot. Ez olyan óvatos vállalkozásokhoz vezetne, amelyek képtelenek a növekedésre vagy új munkatársak felvételére, és problémákat okozna az új vállalkozások internetes hozzáférése terén. Az egyszerű továbbítás alapelvének érvénytelenítésével a felügyeletre is kiterjesztenénk az internetszolgáltatók szerepét. A társadalomban sehol másutt nem felelős a futár a küldött tartalomért. Sehol másutt nem utasítjuk polgárainkat arra, hogy ne szegjék meg a törvényt minden egyes alkalommal, amikor szolgáltatást vesznek igénybe. Képzeljék csak el, hogy például minden alkalommal, amikor bélyeget adnak el, kötelező lenne arról tájékoztatni az ügyfeleket, hogy tilos lépfene-baktériumot tartalmazó levelet feladni. Másfelől teljes szívemből támogatom Kroes biztos asszonyt és a digitális menetrendjét. Úttörő kezdeményezése megmutatja, hogy kiválóan érti, hogyan kapcsolhatók össze a piaci kezdeményezések az alapvető jogok tiszteletben tartásával, akár az interneten is. Kína az egyik példája annak, hogy a szólásszabadságba való beavatkozás és a felügyelet révén hogyan teszik tönkre az internetet. Ne kövessük ezt az irányt! Az észak-európai országok önkéntes megállapodások és hatékony verseny révén mutatják az utat. Ne kelet felé, hanem észak felé tekintsünk! Hannu Takkula (ALDE) . – (FI) Tisztelt elnök úr! Először is hadd köszönjem meg Gallo asszonynak a jelentését. Nagyon fontos dolog, hogy a szellemi tulajdonjogokra vonatkozóan most páneurópai, közös szabályokat alkotunk, mert az az igazság, hogy Európa jelenlegi helyzetét tekintve innovációra van szükség. Kreativitásra van szükség. Mindkettő valódi hozzáadott értéket hoz létre. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a kreatív megoldásokat eredményező innováció és kreativitás folyamát, magától értetődik, hogy azokat védeni és fejleszteni kell. Teljesen nyilvánvaló, hogy elfogadhatatlan a szellemi tulajdonjogok megsértése. Ez jelenleg az iparban, számos kreatív ágazatban és a sportban is problémát jelent. Ezért üdvözlöm annak tényét, hogy Gallo asszony jelentése képviseli a helyes irányba tett első lépést. Jogalkotókként semmiképpen nem nézhetjük el a kalózkodást vagy a lopást, történjen akár online, akár bárhol másutt. Biztosítanunk kell, hogy a kreatív ágazatokat békén hagyják. Hadd alkossanak és újítsanak, és annak eredményeképpen mi felléphetünk a szellemi tulajdonjogok folyamatos megsértése ellen, szankciókat vethetünk ki annak előfordulása esetén, és ily módon a kreatív ágazatok révén valósíthatjuk meg az európai hozzáadott értéket. Syed Kamall (ECR) . – Tisztelt elnök úr! A politikai paletta számos parlamenti képviselőjéhez hasonlóan nekem is fenntartásaim voltak a jelentéssel kapcsolatban, különösen akkor, amikor az a fájlmegosztás kérdését összekeverte a hamisított áruk

22-09-2010

22-09-2010

HU


egészségügyi kockázataival, mondjuk a repülőgépek vagy hamisított gyógyszerek esetében. A két dolog nem hasonlítható össze, és egyértelműen elkülönítendő egymástól. Megállapodásra kell továbbá jutnunk az atomok világának termékei és szolgáltatásai, valamint a bitek világának – a digitális gazdaság – termékei és szolgáltatásai közötti különbségről is. Meg kell értenünk, hogy az egyre nagyobb sávszélesség, az olcsóbb tárolás és az olcsóbb feldolgozó kapacitás világában összességében azt látjuk, hogy számos digitális termék az ingyenesség felé tart. Sajnos az történik, hogy míg sok művész reagál, és más pénzkereseti módokat talál, mialatt tartalma egy részét ingyen adja, a zeneipar egésze nem vette fel a tempót, és úgy tűnik, hogy még mindig azt akarja, hogy az emberek visszatérjenek a régmúlt fizikai hordozóihoz. Itt az idő, hogy végre felébredjen a zeneipar, és üzleti modelljeit a digitális gazdasághoz igazítsa. Állásfoglalásra irányuló indítvány: B7-0518/2010 Edward Scicluna (S&D) . – (MT) Málta és Gozo szigeteket képviselő EP-képviselőként igen közel áll a szívemhez ez a téma. Hogy Gozóval kezdjem: kár, hogy míg a máltai kormány belefoglalta a 36. számú nyilatkozatot – amelynek célja Gozo jövőjének megóvása volt –, Málta uniós csatlakozási tárgyalásai során soha nem tárgyiasultak a konkrét alapok. A gozóiakat azonban biztonságérzettel töltheti el ez az állásfoglalás, amely Európa egész területére kiterjedő keretet kér a hegyvidékek és szigetek számára, nem egyszerűen politikai intézkedést, hanem olyan uniós politikákat, amelyek hatással vannak a szigetek fejlődésére. Ez az állásfoglalás kimondottan azt kéri a Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy biztosítsák, hogy a 2010–2014-ig terjedő költségvetési ciklusra meghatározott, új pénzügyi kereten belül külön alapokból részesüljenek a szigetek. Az Unión belüli hegyvidékek és szigetek olyan közös jellemzőkkel bírnak, amelyek nem hasonlítanak a többi térség jellemzőire – akár egyazon államon belül sem. Nagy örömömre szolgál, hogy ez az állásfoglalás olyan uniós programokra és politikára hív fel, amelyek lehetővé teszik, hogy a szigetek versenyképessé váljanak, és igazodni tudjanak az előttük álló kihívásokhoz. Annak is örülök, hogy ez az állásfoglalás kimondja, hogy az Európa déli részén fekvő tagállamok – tehát Málta és Ciprus is – érdekében kiérdemelték a fejlődésüket szolgáló regionális programokat. Ez az állásfoglalás kinyilvánítja azt a szándékot, hogy megvédje a tagállamok – különösen a Gozóhoz hasonló szigetek – érdekeit. Következésképpen támogatom az állásfoglalást. Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Teljes mértékben támogatom a Parlament hegyvidékekre, szigetekre és gyéren lakott régiókra vonatkozó álláspontját. Általában természeti szempontból különleges fontosságú területekről van szó, tehát gondoskodni kell annak biztosításáról, hogy a támogatás a természeti értékek védelméhez kapcsolódjon. Oly módon kellene támogatnunk ezeket a régiókat, hogy innovatív módon tudják hasznosítani a legjobb sajátosságaikat, ugyanakkor gondoskodnunk kell a természeti kincseik megfelelő védelméről is. Arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a gazdálkodók nehéz helyzetben vannak ezekben a térségekben, ahol a földművelés az egyik, ha nem az egyetlen megélhetési mód. A gazdálkodóknak külön figyelmet kell szentelnünk. E szolidaritásnak nem kizárólag pénzügyi támogatást kell jelentenie, hiszen megnyilvánulhat a fiatalok oktatásának, valamint az innovatív technológiák támogatásának formájában is. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

65

66

HU


Jelentés: Reimer Böge (A7-0248/2010) Vito Bonsignore (PPE) írásban. – (IT) Az előadót dicséret illeti a munkájáért. Megszavaztam a szöveget, mert úgy vélem, hogy az Európai Unió ilyen nehéz gazdasági körülmények között nem dolgozhat rugalmatlan eszközökkel, és a többéves pénzügyi keret rugalmatlannak bizonyult. Említenem sem kell, hogy a bizonyos intézmények (a Tanács és a Bizottság) által mutatott szűklátókörűség biztosan nem az a reakció, amit az európai polgárok várnak. Az üléstermen kívül munkavállalók milliói veszítették el állásukat: szükségük van a támogatásunkra. Az uniós költségvetésnek valóban európai költségvetésnek kell lennie. Határozott meggyőződésem, hogy a nehéz gazdasági körülmények között nagyobb költségvetési rugalmasság szükséges – vagy akár alapvető is –, hogy az Európai Unió kézzelfogható választ tudjon adni a jelenlegi igényekre, de azokra is, amelyekre nem számítanak a költségvetés elfogadásakor. Végül eljött az a pillanat, amikor az Európai Uniót saját forrásaival kell ellátni. David Casa (PPE) írásban. – A szóban forgó javaslat messzemenő következményei, valamint amiatt, hogy az EFSM további megfontolást igényel, egyetértek az előadó által levont következtetésekkel. Ennélfogva az időközi jelentés mellett szavaztam. Françoise Castex (S&D) írásban. – (FR) A Böge-jelentés mellett szavaztam, hogy elítéljem a jelenlegi tarthatatlan pénzügyi helyzetünket. Mivel a Lisszaboni Szerződés új kiváltságokat ad az Európai Uniónak, és a tagállamok nagyszabású uniós projektekre hívnak fel, és ilyen projekteket jelentenek be, a Bizottság és a Tanács elutasítja a kiadási korlátok felülvizsgálatát, aminek nincsen semmi értelme, és az európai projektre vonatkozó, szűk látókörüket mutatja. A recesszió határozottabb Európát követel: ennek érdekében meg kell szilárdítani az európai költségvetést, a korlátozott és alkalmatlan jelenlegi pénzügyi keretet más megoldással kell helyettesíteni. Itt az idő, hogy eleget tegyünk szerződéseinknek, amelyek előírják, hogy az Uniónak a célkitűzéseivel arányos forrásokkal kell rendelkeznie. A parlamenti képviselők nagy többségével együtt mi is úgy véljük, hogy szükség van az eurókötvényekhez hasonló saját forrásokra. A tagállamoknak el kellene ismerniük, hogy az európai politikák hozzáadott értéke alapvető eszköz a nemzeti kiadások visszafogásában. Mário David (PPE) írásban. – (PT) Amint azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés kimondja, az Európai Uniónak biztosítania kell a céljai eléréséhez és a politikái megvalósításához szükséges erőforrásokat. Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése új intézkedési területeket hozott magával, amelyek egyike az Európai Külügyi Szolgálat. Úgy vélem tehát, hogy a források átcsoportosítása vagy a prioritások újradefiniálása a többéves pénzügyi kereten belül nem lesz elég ahhoz, hogy kielégítsük az Európai Unió új igényeit. Ez azt jelenti, hogy létfontosságú felülvizsgálni a többéves pénzügyi keretet és az intézményközi megállapodásban foglalt rugalmassági mechanizmusokat. Az Európai Uniónak nagyobb rugalmasságra van szüksége ahhoz, hogy tartalékok képezhessen, és hogy elegendő mozgástérrel rendelkezzen ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan reagálhasson a sürgős vagy váratlan helyzetekre. Ez okból a jelentés és annak ajánlásai mellett szavazok. Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D) írásban. – (SV) Fontosnak találjuk, hogy elegendő forrást lehessen biztosítani az Európai Unió új, Európa 2020, növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló stratégiája számára, de arra is, hogy az uniós költségvetés képes legyen megfelelni az igényeknek, amikor például a támogatásról vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelemről van szó. Ezenkívül az Európai Unió a Lisszaboni

22-09-2010

22-09-2010

HU


Szerződés révén számos új hatáskörre tett szert, többek között a külpolitika, sport, űrkutatás, energia és idegenforgalom területén. Úgy véljük azonban, hogy ezt alapvetően a költségvetésen belül már rendelkezésre álló uniós pénzalapok újraelosztása révén kellene finanszírozni – például a mezőgazdasági költségvetésből –, hogy ne növekedjen az Európai Unió teljes költségvetése. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Unió fellépéseinek hatékony megtervezése és követése összeegyeztethetetlen egy egyszerű éves költségvetéssel. Ehelyett többéves pénzügyi keret szükséges, ami az intézmények számára elegendő eszközt biztosít feladataik és küldetéseik teljesítéséhez. A többéves pénzügyi keret végrehajtásának időközi értékelése vezetett ahhoz a jelentéshez, amely a ma szavazásra bocsátott állásfoglalás alapját képezte. Ez az állásfoglalás megfogalmaz néhány, sokak által – köztük általam is – érzett aggodalmat, amely a többéves pénzügyi keret hibáira és arra vonatkozik, hogy az Unió jelenlegi pénzügyi lehetőségeivel el tudja-e érni céljait. Az Európai Uniót érő kritikák gyakran az elszámolások átláthatóságának hiányából adódnak. Az uniós költségvetések és többéves tervek teljes nyilvánosságra hozatala, valamint azok fenntarthatósága és a költségvetési folyamat valamennyi résztvevőjének tiszteletben tartása – és idesorolom az Európai Parlamentet is – természetesen eloszlathatja a gyanút, és arra ösztönözheti a polgárokat és a politikusokat, hogy aktívabban vegyenek részt e tevékenységi körben. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) 2007 és 2009 között teljesen elérték, illetve meg is haladták a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső határát. Az olyan fontos projektek, mint a Galileo, az élelmezés-finanszírozási eszköz és az európai gazdaságélénkítési terv csak a jelenlegi többéves pénzügyi keret utolsó négy éve során haladt előre, vagy a meglévő biztonsági keret felhasználása vagy az intézményközi megállapodás biztosította eszközök alkalmazása révén. A jelenlegi pénzügyi keret fennmaradó tartalékai az időszak hátralevő részét tekintve jelentéktelenek. Az 1.a) tétel (Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért) alatt elérhető tartalék kevesebb lesz évi 50 millió eurónál, és az összes tétel alatt rendelkezésre álló teljes tartalék 2010-ben legfeljebb 436 millió euró, 2013-ban pedig maximum 435 millió lehet. Ezt a tartalékot azonban tovább csökkentik a meglévő kötelezettségek, amelyeket még nem foglaltak bele a költségvetésbe. A Lisszaboni Szerződés új hatásköröket és testületeket hozott magával, és az Európa 2020 stratégia megvalósítását – amely stratégia már elfogadásra került, és ami az intelligens, fenntartható és befogadó növekedést képviseli – most kellene elkezdeni a szükséges pénzügyi források felhasználásával. Ezért a jelenlegi többéves pénzügyi keret sürgős felülvizsgálatát, valamint rugalmas kezelését támogatjuk. João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Ez a jelentés olyan eszközökre hívja fel a figyelmet, amelyek a Lisszaboni Szerződés költségvetési rendelkezéseinek lehető legrövidebb időn belüli végrehajtásához szükségesek. Ez azt jelenti, hogy az uniós költségvetést még inkább a neoliberalizmus, a föderalizmus és a militarizmus – az európai integrációs folyamat e szerződésben lefektetett és kidolgozott három tengelye – támasztotta igények mögé soroljuk. Mivel jól ismert az erre vonatkozó nézetünk, nem tehettünk más, mint hogy a jelentés ellen szavaztunk. Mindig is kritikával illettük a többéves pénzügyi keret szűkös mivoltát, ami az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelmének 0,37%-ára csökkentette a strukturális

67

68

HU


alapokat. Ennek révén csökkentettek a szociális és környezetvédelmi programok a kutatás, oktatás és kultúra területén. Következésképpen a rendelkezésre bocsátott alapok növelése és a célkitűzések átalakítása mellett emelünk szót. Olyan uniós költségvetést támogatnánk, amely a valódi gazdasági és társadalmi kohézió szolgálatában áll, amely a teljes foglalkoztatás szolgálatában áll, jogokkal, befektetéssel és közszolgáltatásokkal, környezetvédelemmel, együttműködéssel és békével. Ezért elutasítjuk, hogy az uniós költségvetést olyan eszköznek tekintsük, amely a társadalmi élet egyre több aspektusának üzleti szempontú megközelítését, a liberalizációt, a munkahely biztonságának hiányát, a strukturális munkanélküliséget, a külső beavatkozás támogatását és a háborút szolgálja. Pat the Cope Gallagher (ALDE) írásban. – (GA) Írország vidéki területeinek támogatása és a gazdálkodók jövedelme szempontjából létfontosságú az Európai Unió költségvetése. 2010 és 2013 között évente körülbelül 2 milliárd eurós juttatásban részesülnek az ír gazdálkodók, a vidéki közösség és az ír élelmiszerágazat. Most folynak a döntő tárgyalások arról, hogy megegyezés szülessen a 2013-tól kezdődően a mezőgazdasági ágazat rendelkezésére bocsátandó pénz összegéről. Az ír mezőgazdasági ágazat nagymértékű éves támogatásából adódóan kétségtelen, hogy ezek a tárgyalások létfontosságúak Írország és különösen Írország vidéki térségei számára. Elisabeth Köstinger (PPE) írásban. – (DE) Böge úr jelentésében egyértelmű ajánlást tesz arra vonatkozóan, hogy az uniós projektek tervezésének elősegítése és pénzügyi felépítése nem függhet a felhasználatlan költségvetési alapoktól. Az egyik ágazatban fel nem használt vagy vészhelyzetre félretett alapokat nem kellene egyszerűen más területeken felhasználni, amint az a mezőgazdasági ágazatban gyakran megtörténik. Az Európai Unió mezőgazdasági költségvetésének módosításai nem eredményezhetik a költségvetés közvetett csökkentését 2010-re. Ezért támogatom az arra vonatkozó felhívást, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során tartalékokat kell képezni. A tartalékok felhasználását is egyértelműen és előre meg kell határozni, és azokat nem szabad más politikák területeire átcsoportosítani. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Ez a jelentés az Európai Unió új politikáinak megvalósításához új forrásokat igényel. Ezek a politikák közvetlenül a Lisszaboni Szerződésből származtathatók, amelynek liberális elvakultságához és antidemokratikus jellegéhez többé nem fér kétség. A jelentés ellen szavazok. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés több területen is új hatásköröket adott az Európai Uniónak: többek között a külügy, a sport, az űrkutatás és az éghajlatváltozás területén. Az Európai Unió célkitűzései és politikái megvalósításához megfelelő forrásokat kell, hogy biztosítson magának. Erre vonatkozóan most készül a többéves pénzügyi keret – amivel egyetértek –, hogy az Európai Unió felvázolt ambiciózus politikai célkitűzései megvalósítása érdekében megfelelő pénzügyi tervezést biztosítson a számára. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Az Európai Parlament az állásfoglalás elfogadásával felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat: (a) működjenek együtt az Európai Parlamenttel, hogy lehetővé tegyék a Lisszaboni Szerződés költségvetési rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges új eszközök gyors elfogadását, továbbá vizsgálják felül a jelenlegi többéves pénzügyi keretet annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a jelenlegi többéves pénzügyi keret elfogadásakor

22-09-2010

22-09-2010

HU


nem előirányzott kezdeményezések teljesítéséhez szükséges plusz forrásokat, továbbá (b) maradéktalanul tartsák be az EUMSz. 312. cikke (3) bekezdésében foglaltakat, miszerint a pénzügyi keretben meg kell állapítani mindazt a rendelkezést, amely az éves költségvetési eljárás zökkenésmentes működéséhez szükséges, valamint maradéktalanul tartsák be a 312. cikk (5) bekezdésében foglaltakat, amelyek értelmében „Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az új pénzügyi keret elfogadására irányuló eljárás során mindvégig köteles minden szükséges intézkedést megtenni az elfogadás megkönnyítése érdekében” – többek között. Angelika Werthmann (NI) írásban. – (DE) Böge úr ebben a jelentésben kritikus szemmel tekint a jelenlegi többéves pénzügyi keretet érintő, számos különféle problémára, és külön megemlíti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 311. és 312. cikkében megállapított keretfeltételeket. A jelen gazdasági légkört figyelembe véve a prioritások költségvetésen belüli lehetséges módosítására kellene koncentrálnunk, de nem szabad megfeledkeznünk az uniós költségvetés európai hozzáadott értékéről sem. Jelentés: László Surján (A7-0250/2010) Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A jelenlegi piaci ingadozás és egyes tagállamok pénzügyi piacokat illető, különös érzékenysége teljes mértékben indokolttá teszi az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) létrehozását. Habár remélem, hogy a lehető legkevésbé fogjuk igénybe venni – ami azt jelenti, hogy a tagállamok saját maguk képesek lesznek a válságra reagálni – hangsúlyoznom kell, milyen fontos szerepet tölthet be ez a mechanizmus a súlyos pénzügyi nehézségek esetében. Azzal az előnnyel jár olyan költségvetési tétel létrehozása, amely lehetővé teszi az EFSM-garanciák mobilizálását ebben a pénzügyi évben, hogy az Unió szolidaritásról tanúbizonyságot téve, gyorsabban reagálhat az időközben felmerülő problémákra. A bizalom üzenetét is küldi a pénzügyi piacoknak arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió a piac biztonsága és stabilitása mellett kötelezi el magát, és támogatja a pénzügyi zavarok megoldását. Úgy vélem, hogy az említett előnyök ellenére komolyan és nagyon alaposan fel kell mérni az Unió elszámolásaira gyakorolt, valószínűleg jelentős hatását. Szükség esetén az alaposság érdekében fel kell adnunk a gyorsaságot. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Ez a költségvetés-módosítás a Költségvetési Bizottság és elnöke azon kezdeményezésének eredménye, amely a költségvetés-módosítást használná fel arra, hogy pro memória (p.m.) bejegyzés létrehozása érdekében módosítást vezessen be az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusban (EFSM) előírt garanciák finanszírozása céljára. Hadd emlékeztessünk arra, hogy az EFSM 2010 májusában jött létre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott tanácsi rendelet értelmében, a Parlament részvétele nélkül, és olyan mechanizmust jelent, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy a tőkepiacokról kölcsönzött alapokból hitelezhessen a pénzügyi nehézséggel küszködő tagállamoknak. Az európai költségvetést csak abban az esetben kérjük fel beavatkozásra, ha a hitelt felvevő tagállam képtelen azt visszafizetni. Ez a 2010. évre vonatkozó költségvetés-módosítás tehát az Európai Unió által biztosított garancia érdekében 01 04 01 03 számon új költségvetési tételt hoz létre, és ennek megfelelően egy 802. számú új jogcímcsoportot is létrehoz a bevételi oldalon. A kötelezettségek és kifizetési előirányzatok, valamint a bevétel céljára pro memória (p.m.) bejegyzés javasolt.

69

70

HU


Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Júliusban a Tanács által megálmodott pénzügyi stabilizációs mechanizmus ellen szavaztam, amely az új európai hitelek nyújtását a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által előírt, gazdasági és pénzügyi reformok végrehajtásához köti. Görögországban láthattuk ennek drámai következményeit. Ma azt kérik tőlünk, hogy olyan pénzügyi struktúra létrehozását szavazzuk meg, amely jóváhagyja, és ebből következően garantálja ennek a katasztrofális mechanizmusnak a megvalósítását. Magától értetődik, hogy egy ilyen struktúra megvalósítása ellen szavazok. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Az egész világon – az Európai Uniót is beleértve – végigsöprő gazdasági és pénzügyi válság számos kihívást idézett elő: többek között azt, hogy az Európai Uniónak reagálnia kell a gyengébb gazdaságokat ért spekulatív támadásokra, ami veszélybe sodorhatja a közös valutát. Ezért kellett létrehozni az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust (EFSM), hogy az támogatást biztosítson az ilyen támadások veszélyének kitett tagállamoknak. A mechanizmus költségvetésbe történő felvételéhez a kivételes, elkerülhetetlen és váratlan helyzetekben indokolt költségvetés-módosítás elfogadására van szükség. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A Görögországnak adott támogatást a 136. cikk alapján, a megsegítési tilalom alóli kivételként erőltették ránk. A 136. cikk azonban nem lehet a Görögországnak adott hitel alapja, mivel csak a szerződések vonatkozó rendelkezéseivel összhangban álló intézkedéseket engedélyez. Nem pusztán arról van szó, hogy ezeket nem írja elő az Európai Unió működéséről szóló szerződés, hanem kifejezetten tiltja. A rendelkezés tehát nem enged meg szélesebb körű intézkedéseket. Az euróövezet pénzügyminiszterei úgy határoztak, hogy Görögországnak támogatásképpen átlagosan 5%-os kamatra adnak hitelt. Ez azt jelenti, hogy politikai megfontolások alapján a piacinál alacsonyabb kamatozású hitelt adtak, ami illegális támogatást jelent. Ennélfogva a Görögországnak nyújtott támogatás jogi szempontból rendkívül ellentmondásos, vagy akár egyenesen jogellenes is volt. Ami a tényleges következményeket illeti, attól tartok, hogy ha az euróövezet országai továbbra is felelősségre vonhatók a többi tagállam adósságaiért, akkor 10 éven belül megszűnik az euró. Következésképpen a jelentés ellen szavaztam. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Az állásfoglalás elfogadásával az Európai Parlamentet 1) tudomásul veszi a 7/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetet, 2) módosítás nélkül jóváhagyja a Tanácsnak a 7/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről kialakított álláspontját, és utasítja elnökét, hogy jelentse ki, hogy az 5/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet véglegesen elfogadásra került, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetéséről, továbbá 3) utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak. Angelika Werthmann (NI) írásban. – (DE) Az új költségvetési tétel megállapítása ellen szavaztam, mivel ezt a tételt az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzését célzó intézkedéscsomaghoz kapcsolódóan, az úgynevezett „sürgős cikkekre” hivatkozva, anélkül fogadta el a Tanács és a Bizottság, hogy az Európai Parlamentet bármilyen vitába bevonta volna. Amíg nem világos, hogy honnan származna ez a pénz – még ha feltételezzük is, hogy a tagállamoknak ilyen kérelmet kellene benyújtaniuk –, semmilyen körülmények között nem vállalhatok felelősséget ilyen költségvetési tétel létrehozásáért.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Jelentés: Sharon Bowles (A7-0247/2010) William (The Earl of) Dartmouth (EFD) írásban. – Az intézkedésről tartott szavazás során nem kapott megerősítést a héa-rendszer. Világos, hogy az elektronikus visszatérítési eljárás és az egyszeri visszatérítési kérelem bevezetésére előírt ütemterv gyakorlatilag irreális volt, és ezzel sok adóalany és kisvállalkozás veszíthet. Ez az alapvető intézkedés elismeri ezt, és egyúttal elismeri a tagállamok központi szerepét is – vitatható módon visszaadja a kezükbe a hatalmat, még ha csak hat hónapra is. Véget vet továbbá annak az irreális ütemtervnek, ami miatt az Európai Unió hozzá nem értéséből adódóan pénzügyi nehézségekkel küzdenek Nagy-Britannia és más tagállamok kkv-i. Mindezen oknál fogva a jelentés mellett szavazunk. John Bufton, David Campbell Bannerman, Derek Roland Clark és Nigel Farage (EFD) írásban. – Az intézkedésről tartott szavazás során nem kapott megerősítést a héa-rendszer. Világos, hogy az elektronikus visszatérítési eljárás és az egyszeri visszatérítési kérelem bevezetésére előírt ütemterv gyakorlatilag irreális volt, és ezzel sok adóalany és kisvállalkozás veszíthet. Ez az alapvető intézkedés elismeri ezt, és egyúttal elismeri a tagállamok központi szerepét is – vitatható módon visszaadja a kezükbe a hatalmat, még ha csak hat hónapra is. Véget vet továbbá annak az irreális ütemtervnek, ami miatt az Európai Unió hozzá nem értéséből adódóan pénzügyi nehézségekkel küzdenek Nagy-Britannia és más tagállamok kkv-i. Mindezen oknál fogva a jelentés mellett szavazunk. David Casa (PPE) írásban. – Az előadó üdvözölte a Bizottság azon szükséges módosítások végrehajtásáról szóló javaslatát, amelynek célja, hogy megkönnyítsük a héa-visszatérítéseket olyan helyzetekben, amikor az adott ügyletekben Európai Unión kívüli partnerek is részt vesznek. Úgy vélem, hogy ez szükséges és pozitív lépés volt, tehát a jelentés mellett szavaztunk. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) Az év végén, amikor a vállalkozások elszámolásaikat készítik, a számlaegyenlegeikből sok mindent megtudhatunk munkájukról, a forgalmukról, a befizetett adókról és sok minden másról. A számok megmutatják, honnan indultak egy évvel korábban, és hova érkeztek tizenkét hónap alatt, azonban nem terjednek ki arra, hogy milyen út vezetett az egyik ponttól a másikig, ami adózási szempontból nem érdekes, de a vállalkozás túlélése szempontjából alapvető fontosságú. Nem lényegtelen dolog, hogy a napi működés során épp hogy egyensúlyban van az időközi cash-flow és a könyvelés, de átmeneti likviditás problémát okoz. Mindenekelőtt ahhoz, hogy a mindannyiunk által tapasztalt válság elmúltával sikeresen erőre kapjanak a vállalkozások, nem megfelelő számukra, hogy a hozzáadottérték-adót előre befizessék, amikor képtelenek kifizetni munkavállalóikat és szállítóikat. Elismerem, hogy ilyen módon előzhető meg leginkább az adóelkerülés, amennyiben nem büntetjük a munkavállalókat, akik a pénzt elköltik, és forgalomban tartják. Ennélfogva örömmel vesszük a héa-visszatérítések felgyorsítását és az eljárások egyszerűsítését, ahogyan az a jelentésben szerepel. George Sabin Cutaş (S&D) írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy hasznos a héa-visszatérítés elektronikus eljárás bevezetése révén való egyszerűsítéséről szóló javaslat. Úgy gondolom, hogy szavazatommal az adóalanyokat támogatom, mivel az hozzájárul a héa-levonásra vonatkozó joguk védelméhez.

71

72

HU


Mário David (PPE) írásban. – (PT) A jelentésben megfogalmazott ajánlások mellett szavazok. A héa-visszatérítésről szóló irányelvben tárgyalt héa-visszatérítési eljárás egyszerűsítése hozzájárul a belső piac fokozott integrációjához. Mivel megállapítást nyert, hogy a határidők elmulasztásáról néha a tagállamok tehetnek – amelyek későn nyitották meg weboldalaikat, vagy más technikai problémáik voltak –, nagyon szeretném, ha ez nem veszélyeztetné az adóköteles személy héa-levonásra vonatkozó jogát. Az adóalany héa-levonásra vonatkozó jogának fenntartása különösen fontos és helyénvaló az Európai Unió jelenlegi gazdasági légkörében. A belső piacon működő társaságoknak járó héa-visszatérítés késedelme nagyobb nehézségeket okozhat az érintett társaságok számára, különösen, ami a pénzügyi szükségleteiket illeti. Ez továbbgyűrűző hatással lesz az Európai Unió gazdasági fellendülésére és a belső piac működésére. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Úgy vélem, hogy rendkívül fontosak a héa-visszatérítésről szóló és a weboldalak működésének tökéletesítését célzó, egyes végrehajtási intézkedések elfogadását lehető tevő, meglévő rendeletre vonatkozó módosítási javaslatok. A jelenlegi adószabályok hatékonyabbá tétele és egyszerűsítése, a költségcsökkentés és a belső piac integritása érdekében létfontosságú, hogy egyes tagállamok gördülékenyen megvalósítsák a héa elektronikus úton való visszatérítését. Teljes mértékben egyetértettem az előadóval, aki megjegyezte, hogy héa-visszatérítés bármilyen késedelme a belső piacon működő vállalkozásokra nézve rendkívül súlyos pénzügyi következményekkel járhat, különösen a jelenlegi légkörben, amikor a pénzügyi terhek bármilyen növekedése katasztrófához vezethet. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert az véleményem szerint nagyon pozitív lépést jelent az Unión belüli adózási eljárások hatékonyságának és átláthatóságának fokozása érdekében. Hangsúlyozni kívánom azt a módot, ahogyan a jelentés az adózók jogait védi, különös tekintettel a héa levonására és visszatérítésére. A belső piac konszolidálása és az európai gazdaság-élénkítés érdekében létfontosságú olyan intézkedések végrehajtása, amelyek célja, hogy előmozdítsa a különböző tagállamokban működő európai vállalkozások bürokratikus terheinek enyhítését, és egységesítse az eljárásokat. Sajnálatos, hogy egyes tagállamokban késlekednek a héa elektronikus visszatérítésére vonatkozó intézkedések végrehajtásával. Világos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a héa késedelmes visszatérítése a belső piacon működő vállalkozásokra nézve súlyos pénzügyi következményekkel jár. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Ha arról van szó, hogy könnyítsük meg a vállalkozások számára az adó-visszatérítést, akkor el tudom fogadni. Ha viszont a jövedelemadó helyett a héa kiterjesztésének szentesítéséről van szó, akkor nem értek vele egyet. A liberális Európában elfogadható, ha valaki körültekintő. Tartózkodom. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A 2008/09/EK tanácsi rendelet (a héa visszatérítéséről szóló rendelet) kísérletet tett arra, hogy olyan elektronikus eljárás révén egyszerűsítse a héa-visszatérítés folyamatát és csökkentse az adminisztratív terheket, ami lehetővé tenné az adóalanyok számára az egységes visszatérítési kérelem benyújtását. Az a tény azonban, hogy a tagállamok többsége késlekedik a rendelet végrehajtásával, odáig vezetett, hogy több vállalkozás panaszt tett, így most bizonyos változtatások szükségesek az adóalanyok érdekeinek védelmében, mivel mindannyian tudjuk, hogy a héa késedelmes visszatérítése a belső piacon működő vállalkozásokra nézve súlyos pénzügyi következményekkel járhat, következésképpen lassabb gazdasági fellendülést jelent az Európai Unió számára. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Alexander Mirsky (S&D) írásban. – (LV) Én mellette szavaztam, mert véleményem szerint szükség van arra, hogy kidolgozzuk a héa kivetésének közös módszerét. Remélem, hogy ha egységesítjük a héa kivetésének módszerét, az elvezet odáig, hogy a héa mértéke az adott ország GDP mutatója függvényében kerül megállapításra. Ma Lettországban a megemelt héa-kulcs akadályozza a gazdasági fejlődést, tovább mélyíti a válságot, és nyomorba dönti a lakosságot. A héa-val együtt valamennyi adó növekedett, és ez a vállalkozásokat és a gazdaság egészét akadályozza a fejlődésben. Remélem, hogy a héa logikus és világos alkalmazásának kidolgozása előnyös hatást fog gyakorolni az Európai Unió adópolitikájának egészére. Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A kis- és középvállalkozások esetében, pénzügyi szempontból rendkívüli jelentőséggel bír a hozzáadottérték-adó visszatérítése. A számítógépes rendszer üzemzavarai miatt most félő, hogy veszély fenyegeti az adóalany adólevonási jogát. Következésképpen nem lenne kívánatos, hogy a határidőt 2010. szeptemberről 2011. márciusra toljuk ki – amint azt az előadó kérte. A jelentés mellett szavaztam, mivel az egyértelműen rámutat a fizetési késedelem hatásaira és gazdasági következményeire. Claudio Morganti (EFD) írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, amennyiben a rendelet egyszerűsíteni fogja a héa-visszatérítési eljárást, és mindenek felett az elektronikus eljárás révén csökkenti az adminisztrációs terheket: lehetővé teszi, hogy az adóalany a székhelye szerinti tagállamban egységes visszatérítési kérelmet nyújthasson be. El kell kerülni a héa-visszatérítések késedelmes teljesítését, mivel az komoly pénzügyi következményekkel jár a belső piacon működő vállalkozásokra nézve, és ily módon hátrányosan hat az Európai Unió gazdasági fellendülésére és a belső piac megfelelő működésére. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A jelentés a héa-visszatérítések elektronikus eljárásának továbbfejlesztését tartalmazza. Ezenkívül a forgalmi adó visszatérítésével kapcsolatos problémák megoldottak. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Az Európai Parlament a mai szavazással: 1) a módosításokkal együtt jóváhagyja a bizottsági javaslatot, 2) felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének értelmében, ezzel összhangban módosítsa javaslatát, 3) felhívja a Tanácsot, hogy értesítse a Parlamentet, ha el kíván térni a Parlament által elfogadott szövegtől, 4) arra kéri a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, ha jelentősen módosítani kívánja a bizottsági javaslatot, valamint 5) utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok nemzeti parlamentjeinek. Jelentés: Linda McAvan (A7-0153/2010) Regina Bastos (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Unió farmakovigilancia rendszere megváltozott az utóbbi évek során: a tagállamok jobban összehangolják a munkájukat. A hatályos jogszabályokban azonban még mindig vannak joghézagok, ezért a Bizottság az Európai Unió farmakovigilanciájának megszilárdítása és az eljárások racionalizálása érdekében módosításokat javasolt. Azon kívül, hogy a jelentés jóváhagyja a Bizottság által javasolt változtatásokat, tovább is gondolja azokat bizonyos területeken: például megerősíti a farmakovigilanciai kockázatfelmérési tanácsadó bizottság szerepét, amely bizottság fellépésre vonatkozó ajánlást tehet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága számára, megerősíti

73

74

HU


az egészségügyi szakemberek szerepét abban az értelemben, hogy önkéntes bejelentést tehetnek a gyógyszerek káros mellékhatásairól, megerősíti a betegek szerepét a káros mellékhatások közvetlen bejelentésére vonatkozóan, és előírja, hogy az illetékes hatóságok és vállalatok kötelesek a gyógyszerek valamennyi káros mellékhatását (és nem csak a súlyosakat) bejelenteni az Eudravigilance adatbázisnak, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerek valamennyi káros mellékhatására vonatkozó információt most először egy helyen gyűjtjük az Európai Unióban, továbbá olyan betegtájékoztatót ír elő, ami világosabban írja le a gyógyszer fő jellemzőit. A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam. Kétségtelen, hogy a farmakovigilancia prioritást élvez az európai közegészségügyi politikában. Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) A farmakovigilancia fontos szerepet játszik az európai közegészségügyben, mivel évente közel 200 000 haláleset vélhetően a gyógyszerek káros mellékhatásai miatt következik be. A klinikai vizsgálatok nem elégségesek ahhoz, hogy a forgalmazandó gyógyszerek valamennyi mellékhatását megállapítsák. Túl kevés idő telt el a Thalidomide vagy a Vioxx esete óta ahhoz, hogy erről megfeledkezzünk. Örülök a javaslatnak, miszerint úgy kellene módosítani az uniós jogszabályokat, hogy a forgalomban lévő gyógyszerekkel kapcsolatos, veszélyes helyzetekben sürgős jogi eljárás indítása helyett gyors és összehangolt fellépésre kerüljön sor. A Bizottság helyes döntést hozott arról, hogy a jelenlegi farmakovigilanciai munkacsoportot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési tanácsadó (PRAAC) bizottsággal váltja fel. A szakértők többsége megerősítette, hogy a jelenlegi munkacsoport rendszer eléggé ad hoc módon működik, csak a központi eljárás révén engedélyezett gyógyszerekre koncentrál, és nincs olyan helyzetben, hogy a megállapításai nyomán intézkedést hozzon az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága, amely az egész rendszert felügyeli. Támogatom azt a javaslatot, miszerint két új képviselővel – a betegek és az egészségügyi személyzet képviselőivel – bővülne a PRAAC. Vito Bonsignore (PPE) írásban. – (IT) A ma megszavazott intézkedések révén fokozott védelmet fogunk biztosítani az európai betegek számára, ugyanakkor részletesebb tájékoztatást kapnak egyes gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásairól. Meggyőződésem, hogy a nemzeti adatbázisokkal összekapcsolt, központi adatbázis létrehozása – amint azt az előadó tervezi – hatékony eszközt ad ahhoz, hogy valamennyi európai polgár tisztában legyen az Európai Unióban használatos gyógyszerek összes, nem kívánt mellékhatásával. Az Európai Unió felelősséggel tartozik azért, hogy polgárait a lehető legjobban tájékoztassa, beleértve az egészségügy területét is: a polgárok csak ily módon képesek a legmegfelelőbbet választani. Hasonlóképpen meg vagyok győződve arról is, hogy a szilárd farmakovigilancia politika a közvetett megelőzés hatékony eszköze, aminek révén elkerülhető a gyógyszermérgezés vagy a gyógyszerek helytelen szedése. Erre vonatkozóan valóban nagyobb biztonságot teremthet, és pontosabb tájékoztatást nyújthat a polgároknak, ha az alaposabb vizsgálatnak alávetett gyógyszereken fekete jelzés és „ez a gyógyszer további ellenőrzést kíván” felirat látható. Ezen okoknál fogva az előadó, McAvan asszony által előterjesztett mindkét szöveg mellett szavaztam. Françoise Castex (S&D) írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert számomra elfogadhatatlannak tűnik, hogy szánalmasan kis összegű megtakarításra törekedjünk a betegek biztonsága és a termékminőség rovására. Az Európai Bizottság eredeti javaslatai

22-09-2010

22-09-2010

HU


a jelenlegi rendszer meggyengüléséhez vezettek azzal, hogy központi szerepet adtak a vállalatoknak a gyógyszereik mellékhatásaira vonatkozó felsorolás, figyelmeztetés, elemzés és tájékoztatás területén. A farmakovigilancia hálózatok és bizottságok függetlensége jelenti azonban a hatékonyság és a betegek biztonságának sarokpillérét. A Tanáccsal kötött megállapodás kiterjed az átláthatóság fokozására, és ami még ennél is fontosabb, elejét veszi annak, hogy a kellőképpen nem vizsgált gyógyszerek forgalomba kerüljenek, amint azt az Európai Bizottság eredetileg javasolta. Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Az Európai Parlament és a Tanács rendelet-javaslatáról szóló jelentés mellett szavaztam, ami az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek farmakovigilanciáját illetően módosítja az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésének és felügyeletének közösségi eljárásait megállapító, valamint az Európai Gyógyszerügynökség felállításáról szóló, 726/2004/EK rendeletet. Azért tettem így, mert a Tanáccsal kötött megállapodás lehetővé fogja tenni, hogy hatékony és átlátható európai farmakovigilancia rendszert hozzunk létre, különösen annak révén, hogy létrehozzuk az európai gyógyszerbiztonsági weboldalt, és a betegeknek eszközöket adunk ahhoz, hogy bejelenthessék az illetékes nemzeti hatóságoknál a káros mellékhatásokat. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A farmakovigilancia az a rendszer, amivel a közfelhasználásra engedélyezett gyógyszerek biztonságát figyeljük. Az Európai Unióban évente 197 000 ember hal meg a gyógyszerek káros mellékhatásai miatt. Ezért rendkívül fontos, hogy megfelelő farmakovigilancia rendszerünk legyen, aminek keretében az egészségügyi szakemberek, a vállalatok és a betegek saját maguk is bejelentenek minden káros mellékhatást. A központosított folyamatot szabályozó szabályokat ez a rendelet állapítja meg, amely az új gyógyszerekre és a rák, a HIV, illetve a degeneratív betegségek elleni gyógyszerekre vonatkozik, míg a központosított rendszert a 2001/83/EK irányelv írja elő. Ennélfogva a farmakovigilancia terén való szorosabb együttműködést pártolom, ami lehetővé teszi, hogy a gyógyszerek káros mellékhatásait egy átfogó „alapba” gyűjtsük, és elkerüljük azt, hogy más tagállamokban párhuzamosan ellenőrizzük ugyanazokat a káros mellékhatásokat. Örömmel látom azokat az intézkedési javaslatokat, amelyek arra ösztönzik az egészségügyi szakembereket, hogy önkéntesen jelentsék a gyógyszerek káros mellékhatásait az illetékes hatóságnak. Külön felhívnám a figyelmet az egyes tagállamokban létrehozandó weboldalakra (az irányelv 106. cikke), ahol a gyógyszerekre vonatkozó valamennyi információ elérhető lesz minden érdeklődő számára. Ezek a nemzeti weboldalak az európai weboldalhoz fognak kapcsolódni, amelyet az Európai Gyógyszerügynökség fog kezelni (a rendelet 26. cikke), és ami az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető lesz. Nathalie Griesbeck (ALDE) írásban. – (FR) Az Európai Unióban jelenleg túl sok beteg szenved a gyógyszerek mellékhatásaitól. Ezért szavaztam a jelentés mellett, amely ezzel a kérdéssel kíván foglalkozni. A szöveg olyan nemzeti és európai weboldalak indítását tervezi, ahova a betegek bejelenthetik a mellékhatásokat, és ily módon adatbázist hoznak létre. Az átláthatóság érdekében fekete jelzés lesz látható minden olyan gyógyszeren, ami további ellenőrzést igényel. Ez a szöveg egy szóval jelentős előrelépést jelent a betegek fokozott védelmének megteremtése irányában, mivel gyakorlati információkkal szolgál a gyógyszerek használatáról és azok mellékhatásairól. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A gyógyszeripar a ma társadalmainak egyik legfontosabb iparága – mind gazdasági, mind társadalmi és tudományos szempontból. Az Európai Unió sem kivétel ez alól, és ez az ágazat a gazdasági növekedés és a fenntartható foglalkoztatás

75

76

HU


forrása, továbbá hozzájárul az európaiak általános jólétéhez. A meglévő jogszabályok ellenére azonban az Európai Unióban becslések szerint évente mintegy 197 000 ember hal meg a gyógyszerek káros mellékhatásai miatt. Ilyen előfeltételek mellett létfontosságú, hogy következetes, szilárd és ágazatorientált jogszabályaink legyenek. A javaslat legfőbb célja, hogy tökéletesítse az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésének és figyelésének eljárását, és ily módon megelőzze a gyógyszerek embereket és állatokat érintő mellékhatásait, amint az eddig történt. Egyetértek az elfogadott új intézkedésekkel, amelyek végül is olyan hozzáadott értéket képviselnek, ami gyakorlati megoldásokkal szolgál a fogyasztók számára. Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A lakosság egészsége politikai kulcskérdés, és a továbbiakban is az kell, hogy maradjon. A gyógyszergyártók minden évben nagy számban hoznak forgalomba új egészségjavító gyógyszereket. Az előadó szerint évente mintegy 197 000 ember hal meg a gyógyszerek káros mellékhatásai miatt. Sürgősen és alaposan felül kell vizsgálnunk az új gyógyszerek engedélyezését, és a lehető legrövidebb időn belül meg kell vizsgálnunk a káros mellékhatások részletes adatait. Ezen kívül lehetőséget kell adnunk maguknak a betegeknek is, hogy egyszerűen tehessenek bejelentést nem csak a gyógyszergyártóknak, hanem a nemzeti intézményeknek is. A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint az új szabályok képesek garantálni a betegek biztonságát. Alfredo Pallone (PPE) írásban. – (IT) McAvan asszony jelentése mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a közegészségügy területén össze kell hangolni az európai politikát. A gyógyszerek figyelése az egészségvédelem biztosítását és az európai egészségügyi rendszer hatékonyságának javítását jelenti. Az uniós polgárokkal szemben feladatunk, hogy figyelemmel kísérjük a gyógyszerek biztonságát azok forgalomba hozatalát követően, valamint hogy a McAvan asszony jelentésének célkitűzései szellemében tökéletesítsük az európai jogalkotást. Egyetértek a jelentés struktúrájával és üzenetével, ami a tagállamok szorosabb együttműködését, továbbá egyetértek a farmakovigilanciai kockázatfelmérési tanácsadó bizottság létrehozásával, valamint az egyénre figyelő farmakovigilancia rendszer fokozott átláthatóságával, ami elősegíti a veszélyes gyógyszerek forgalomból való kivonását, és egy jobb egészségügyi rendszer alapjait fekteti le. Maria do Céu Patrão Neves (PPE) írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert annak témája – a farmakovigilancia – egyre fontosabb a tudományos és technológiai szempontból fejlett társadalmakban, különösen az orvosbiológiai kutatás vonatkozásában. Megszilárdítja az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról szóló, 726/2004/EK rendelet korábbi rendelkezéseit, azokat a ma igényeihez igazítva. Erre vonatkozóan külön aláhúznám a tagállamok együttműködésének fontosságát. Mivel az a gyógyszerek káros mellékhatásainak sokkal nagyobb adatbázisát eredményezheti, ez azt jelenti, hogy gyorsabban azonosíthatók a ritkább reakciók. Más szóval hatékonyabbá teszi a farmakovigilanciát. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell annak tényét, hogy az új rendszer azt javasolja, hogy a gyógyszerek káros mellékhatásait az Európai Gyógyszerügynökségnél jelentsék be. A kritériumok növekvő köre és az intézmények központosítása elő fogja segíteni az orvosbiológiai kutatást, és a társadalom számára értékes előnyöket fog biztosítani.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Aldo Patriciello (PPE) írásban. – (IT) A gyógyszerek döntően befolyásolják az európai polgárok egészségét, azonban káros mellékhatást is gyakorolhatnak – az Európai Bizottság szerint a kórházi ellátások mintegy 5%-ára a mellékhatások miatt kerül sor. A farmakovigilancia a gyógyszerek biztonságának figyelését és tudományát jelenti, beleértve a termékbiztonsági információk gyűjtését és kezelését, az információk értékelését bármilyen biztonsági probléma azonosítása érdekében, továbbá a szükséges intézkedést, valamint a követett eljárás és az elért eredmények értékelését. A Bizottság az eljárások egyszerűsítése, az átláthatóság fokozása, valamint az érintett felek szerepének és részvételének konkrétabb meghatározása révén kívánja javítani a jelenlegi farmakovigilancia rendszert. Úgy vélem azonban, hogy további változtatások is szükségesek, különösen a fogyasztóvédelemre és az adatvédelemre vonatkozóan: például a fogyasztóknak és az egészségügyi szakembereknek teljes körű hozzáférést kellene biztosítani az Eudravigilance európai adatbázishoz, hogy megelőzzük a gyógyszerek káros mellékhatásainak ismételt előfordulását, és nem csak a weboldalon, hanem e-mail vagy telefax üzenetben, vagy telefonon is tehetnének bejelentést. Ezenkívül úgy vélem, hogy továbbra is államilag kellene finanszírozni az ellenőrző rendszereket, hogy a hatóságok elismerjék felelősségüket. Rovana Plumb (S&D) írásban. – (RO) A farmakovigilancia a gyógyszerek biztonságának figyelését és tudományát jelenti, ami magában foglalja a gyógyszerbiztonsági adatok gyűjtését és kezelését, a biztonsággal kapcsolatos problémák feltárására vonatkozó adatok értékelését, a probléma megoldása érdekében tett intézkedéseket, ami a probléma jellegéről szóló tájékoztatást és az alkalmazott eljárások és elért eredmények értékelését is jelenti. A hatályos uniós jogszabályok értelmében kétféleképpen engedélyezhetők a gyógyszerek: a) központi eljárás révén, amikor a gyógyszergyártó cég az EMEA-hoz (Európai Gyógyszerügynökséghez) nyújtja be a kérelmet, a 726/2004/EK rendeletben előírtak szerint, vagy b) kölcsönös elismerés útján, amikor az egyik ország vezeti az új gyógyszer értékelését, és a többi tagállammal kölcsönös elismerés útján koordinál. Támogatom a jelentést, mert fogyasztóknak és az egészségügyi szakembereknek is teljes körű hozzáférést kellene biztosítani az Eudravigilance európai adatbázishoz, hogy megelőzzük a gyógyszerek káros mellékhatásainak ismételt előfordulását, ami elkerülhető lett volna, ha könnyen elérhetővé tettük volna a megerősített információkat. Ez hatékony módja annak, hogy megszüntessük a tagállamok között a gyógyszerek káros mellékhatásaira vonatkozó, kiegyensúlyozatlan tájékoztatást. Nyilvános hozzáférés szükséges az Eudravigilance rendszerhez, hogy helyreállítsuk az egészségügyi hatóságokba vetett bizalmat, és meg tudjuk óvni a polgárok egészségét. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Habár a mai napon elfogadott javaslatok javulást fognak hozni a közegészségügy területén, a Zöldek aggodalmuknak adnak hangot a termékengedélyezésekre vonatkozó rendelkezések miatt. A termékengedélyezések javasolt európai szintű központosítása az ipari lobbi érdekeihez lett igazítva, aminek a termékek szigorú ellenőrzése láthatná a kárát. A Zöldek ez okból tartózkodtak a végső szavazáson. Az Európai Unió jóváhagyásai nem vezethetnek kevésbé szigorú normákhoz. A mai napon elfogadott javaslatok a biocid termékek európai szintű jóváhagyásához vezetnének, és az ágazat számára anélkül biztosítana teljes hozzáférést az uniós piacokhoz, hogy először gondoskodnánk az engedélyek kezeléséhez szükséges forrásokról. A Zöldek attól tartanak, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökségnek a jelenleginél kevesebb eszköze és sokkal kevesebb ideje lesz a szigorú engedélyezések biztosítására. Vigasztaló viszont, hogy az EP-képviselők támogatták a Zöldek arra vonatkozó követelését, hogy a tagállamok kapjanak jogot a biocid termékek felhasználásának külön ellenőrzésére.

77

78

HU


Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) írásban. – (FR) Az alapos klinikai vizsgálat és forgalombahozatali engedély követelménye ellenére a gyógyszerek súlyos mellékhatásokkal járnak, ami miatt gyakran szükséges kórházi ellátás, de gyakran vezet halálhoz is az Európai Unióban. Örülök, hogy az Európai Parlament elfogadta a farmakovigilanciáról szóló jogszabályokat, amelyek megszilárdítják az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekről szóló, európai jogszabályok erre vonatkozó rendelkezéseit. A betegek ezentúl közvetlenül bejelenthetik a gyógyszerek bármilyen nem kívánt mellékhatását. Az új európai weboldal létrehozása ugyanakkor javítani fogja a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatást. Örülök a személyi adatok védelméről szóló rendelkezéseknek. Ezek a rendelkezések fokozni fogják a gyógyszerbiztonságot és a gyógyszerek minőségét. Javítani kell azonban a farmakovigilancia finanszírozásán, ami még mindig a laboratóriumok által fizetett díjaktól (és ennélfogva az ő jóindulatuktól) függ, és biztosítani kell, hogy a kockázatfelmérési tanácsadó bizottság független legyen az Európai Gyógyszerügynökségtől, amely az Európai Unión belül nagyszámú forgalombahozatali engedélyt ad ki a gyógyszerekre vonatkozóan. Most a Bizottságon a sor, különösen, ami a betegtájékoztatók továbbfejlesztését illeti. Jelentés: Linda McAvan (A7-0159/2010) Elena Oana Antonescu (PPE) írásban. – (RO) A csomag elfogadása rendkívül fontos a betegek biztonságának fokozása szempontjából, mivel a betegek sokkal jobb tájékoztatást fognak kapni a forgalomban levő, emberi felhasználásra szánt gyógyszerekről olyan adatbázisok létrehozása révén, amelyek friss és részletes információkkal, valamint az Európai Unió valamennyi nyelvére lefordított betegtájékoztatókkal fognak szolgálni. A csomag által bevezetett intézkedések nagymértékben javítani fogják Európa farmakovigilanciai helyzetét, és ezért szavaztam a jelentés mellett. Regina Bastos (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Unió farmakovigilancia rendszere megváltozott az utóbbi évek során: a tagállamok jobban összehangolják a munkájukat. A hatályos jogszabályokban azonban még mindig vannak joghézagok, ezért a Bizottság az Európai Unió farmakovigilanciájának megszilárdítása és az eljárások racionalizálása érdekében módosításokat javasolt. Azon kívül, hogy a jelentés jóváhagyja a Bizottság által javasolt változtatásokat, tovább is gondolja azokat bizonyos területeken: pl. megerősíti a farmakovigilanciai kockázatfelmérési tanácsadó bizottság szerepét, amely bizottság fellépésre vonatkozó ajánlást tehet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága számára, megerősíti az egészségügyi szakemberek szerepét abban az értelemben, hogy önkéntes bejelentést tehetnek a gyógyszerek káros mellékhatásairól, megerősíti a betegek szerepét a káros mellékhatások közvetlen bejelentésére vonatkozóan, és előírja, hogy az illetékes hatóságok és vállalatok kötelesek a gyógyszerek valamennyi káros mellékhatását (és nem csak a súlyosakat) bejelenteni az Eudravigilance adatbázisnak, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerek valamennyi káros mellékhatására vonatkozó információt most először egy helyen gyűjtjük az Európai Unióban, továbbá olyan betegtájékoztatót ír elő, amely világosabban írja le a gyógyszer fő jellemzőit. A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam. Kétségtelen, hogy a farmakovigilancia prioritást élvez az európai közegészségügyi politikában.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Az Európai Parlament és a Tanács rendeletjavaslatáról szóló jelentés mellett szavaztam, ami az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek farmakovigilanciáját illetően módosítja az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001/83/EK irányelvet. Azért tettem így, mert a Tanáccsal kötött megállapodás lehetővé fogja tenni, hogy hatékony és átlátható európai farmakovigilancia rendszert hozzunk létre, különösen annak révén, hogy létrehozzuk az európai gyógyszerbiztonsági weboldalt, és a betegeknek eszközöket biztosítunk ahhoz, hogy bejelenthessék az illetékes nemzeti hatóságoknál a káros mellékhatásokat. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Számomra létfontosságú kérdés a fogyasztók biztonsága, különösen akkor, amikor betegekről van szó, akik ügyelnek arra, hogy milyen gyógyszert szednek kezelés vagy legalábbis egészségjavítás céljából. Ezért gondolom úgy, hogy jelentős kompromisszumos megállapodásra sikerült jutni az farmakovigilanciai szabályokról, mivel az erre vonatkozóan – elsősorban a farmakovigilanciai adatbázis létrehozásával – központi hatáskört ad az Európai Gyógyszerügynökségnek. Az információkhoz való szélesebb körű, jobb és integráltabb hozzáférés létfontosságú lehet egyes káros mellékhatások súlyosságának és gyakoriságának csökkentésében, valamint az olyan gyógyszerek felfüggesztési eljárásainak vagy forgalomból való kivonásának egyszerűsítésében és felgyorsításában, amelyekről megállapítást nyert, hogy súlyosan káros mellékhatásokkal jár. A másik dolog, amit fontosnak tartok, az a könnyen elérhető weboldal létrehozásáról szóló döntés. A weboldalon minden európai saját nyelvén olvashatja valamennyi gyógyszer betegtájékoztatóját. A betegek biztonsághoz és tájékoztatáshoz való joga véleményem szerint alapvető jog, ezért különös figyelmet fogok szentelni a gyógyszeripari csomag egyéb, az ülésen még megvitatandó javaslatainak. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A farmakovigilancia az a rendszer, amivel a közfelhasználásra engedélyezett gyógyszerek biztonságát figyeljük. Az Európai Unióban évente 197 000 ember hal meg a gyógyszerek káros mellékhatásai miatt. Ezért rendkívül fontos, hogy megfelelő farmakovigilancia rendszerünk legyen, aminek keretében az egészségügyi szakemberek, a vállalatok és a betegek saját maguk is bejelentenek minden káros mellékhatást. A központosított folyamatot szabályozó szabályokat ez a rendelet állapítja meg, amely az új gyógyszerekre és a rák, a HIV, illetve a degeneratív betegségek elleni gyógyszerekre vonatkozik, míg a központosított rendszert ez az irányelv írja elő. Ennélfogva a farmakovigilancia terén való szorosabb együttműködést pártolom, ami lehetővé teszi, hogy a gyógyszerek káros mellékhatásait egy átfogó „alapba” gyűjtsük, és elkerüljük azt, hogy más tagállamokban párhuzamosan ellenőrizzük ugyanazokat a káros mellékhatásokat. Örömmel látom azokat az intézkedési javaslatokat, amelyek arra ösztönzik az egészségügyi szakembereket, hogy önkéntesen jelentsék a gyógyszerek káros mellékhatásait az illetékes hatóságnak. Külön felhívnám a figyelmet az egyes tagállamokban létrehozandó weboldalakra (az irányelv 106. cikke), ahol a gyógyszerekre vonatkozó valamennyi információ elérhető lesz minden érdeklődő számára. Ezek a nemzeti weboldalak az európai weboldalhoz fognak kapcsolódni, amelyet az Európai Gyógyszerügynökség fog kezelni (a rendelet 26. cikke). João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) A farmakovigilancia a gyógyszerek káros mellékhatásainak felmérését, megállapítását és megelőzését jelenti, rendkívül fontos téma, különös tekintettel arra tényre, hogy a kórházi elhalálozások számának egyötödét ezek a

79

80

HU


mellékhatások okozzák, ami az Európai Unióban becslések szerint évente 197 000 halálesetet jelent. Az egész folyamatot teljesen átláthatóan kell irányítani, és az illetékes hatóságoknak megfelelő forrásokat kell biztosítani. E testületek működését kizárólag a betegek és a közegészségügy érdekei határozhatják meg, következésképpen minden üzleti érdektől független közintézményeknek kell lenniük. Létfontosságú olyan rendszer létrehozása, amely révén – az egészségügyi szakembereket és betegeket bevonva – biztonságosan és megbízható módon be lehet jelenteni a gyógyszerek káros mellékhatásait. Egyetértünk az előadóval abban, hogy az Európai Unió farmakovigilancia rendszerében továbbra is kulcsszerepet kell játszaniuk a tagállamoknak. Az egyes tagállamok illetékes hatóságai ezért továbbra is a gyógyszerek káros mellékhatásainak önkéntes bejelentését fogadó információs központokként kellene, hogy működjenek. Azzal is egyetértünk, hogy a tagállamokat haladéktalanul tájékoztatni kell, ha egy cég bejelenti az Európai Unió adatbázisába (Eudravigilance), hogy a működési területén káros mellékhatást észleltek, és hogy létre kell hozni az előadó által javasolt figyelmeztető rendszert. Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) A farmakovigilanciáról szóló McAvan-jelentésről tartott szavazás során tartózkodtam, mert a farmakovigilancia bizottságok függetlenségére kell alapozni a hatékonyságot és a gyógyszereket szedő betegek biztonságát. Ez kétségtelenül állami finanszírozást igényel, amit nem garantál többé ez a szöveg, mivel mostantól kezdve ezeket a tevékenységeket nagyrészt a laboratóriumi díjakból fogják finanszírozni, ami vitatott és vitatható rendszer. Habár a Tanáccsal megkötött kompromisszum révén javult a gyógyszerek vizsgálata és az eljárások átláthatósága, mégsem tudtam támogatni a szöveget. Giovanni La Via (PPE) írásban. – (IT) Az indítvány mellett szavaztam, mert igen régóta szükség lenne a betegek megfelelő tájékoztatására. A gyógyszerek káros mellékhatása miatti elhalálozás az elmúlt években ötödik helyen áll az Európai Unióban halált kiváltó okok között, és ezért nem késlekedhetünk a fellépéssel, amint azt a Parlament is javasolta. Ennélfogva a betegek életminőségének megtartása mellett szavaztam, a mellett, hogy a betegek megbizonyosodhassanak a lehetséges káros mellékhatásokról, hogy a gyógyszerek a szenvedők valódi szövetségesei legyenek, és végül arra szavaztam, hogy probléma esetén haladéktalanul kivonhatók legyenek a forgalomból a gyógyszerek. A minden nyelven elérhető, közös európai weboldal jelentős újítás, és nagy segítséget fog nyújtani azoknak az európai betegeknek, akik ennélfogva jogosan fogják úgy érezni, hogy saját egészségük védelmében egységbe tömörülnek. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A gyógyszeripar a ma társadalmainak egyik legfontosabb iparága – mind gazdasági, mind társadalmi és tudományos szempontból. Az Európai Unió sem kivétel ez alól, és ez az ágazat a gazdasági növekedés és a fenntartható foglalkoztatás forrása, továbbá hozzájárul az európaiak általános jólétéhez. A meglévő jogszabályok ellenére azonban az Európai Unióban becslések szerint évente mintegy 197 000 ember hal meg a gyógyszerek káros mellékhatásai miatt. Ilyen előfeltételek mellett létfontosságú, hogy következetes, szilárd és ágazatorientált jogszabályaink legyenek. Mivel a javaslat elsődleges célja, hogy javítsa a nyilvánosság tájékoztatását a gyógyszerekről és azok mellékhatásairól, továbbá figyelembe véve, hogy megfelelő és átfogó megállapodás született az eredeti javaslat módosításáról, egyetértek az elfogadott új intézkedésekkel. Végül is

22-09-2010

22-09-2010

HU


olyan hozzáadott értéket képviselnek, amely gyakorlati megoldásokkal szolgál a fogyasztó számára. Alexander Mirsky (S&D) írásban. – (LV) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel olyan információkról van szó, amelyekhez az anyanyelvükön hozzá kell tudniuk férni az embereknek. Lettország lakosságának több mint 40%-a orosz anyanyelvű. Ennek ellenére a Lettországban forgalmazott gyógyszerekhez nem mellékelnek orosz nyelvű betegtájékoztatót. Hazámban sok olyan idős ember él, aki egyáltalán nem beszél litvánul. A lett hatóságok ennek ellenére még a gyógyszerek betegtájékoztatói esetében is megtiltják az orosz nyelv használatát. Annak reményében támogattam az állásfoglalást, hogy ez a téma szerepelni fog a jogszabálycsomag szövegében. Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A farmakovigilancia a gyógyszerek biztonságának engedélyezést követő figyelőrendszere. A betegek lehető legmegfelelőbb védelme érdekében a gyógyszerek káros mellékhatásairól szóló adatokat gyorsan és bürokrácia nélkül össze kell gyűjteni az Európai Unió egész területéről. Csak ily módon lehetséges a gyors fellépés és a követés értékelése. Ezenkívül óriási előnyét látnák a betegek, ha egy központi helyen tájékozódhatnának a káros mellékhatásokról. A jelentés mellett szavaztam, mivel az a bürokráciamentes és gyors fellépést tűzte célul a farmakovigilancia területén. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A farmakovigilancia a gyógyszerek biztonságát figyeli azok engedélyezését követően, következésképpen fontos szerepet játszik a közegészségügyben. A ritkán előforduló mellékhatások csak hosszas használatot követően vagy csak más gyógyszerekkel kölcsönhatásban jelennek meg, és ezért nem biztos, hogy kimutathatók a klinikai vizsgálatok során. A becslések szerint az Európai Unióban évente 197 000 halálesetet okoznak a gyógyszerek káros mellékhatásai. A káros mellékhatások bejelentésére és a reakciók sémáinak vizsgálatára szolgáló rendszer tehát fontos eleme a hatékony egészségügyi politikának. A farmakovigilanciai együttműködés uniós szintű megerősítése révén bővül a bejelentett káros mellékhatások adatbázisa, gyorsabban azonosíthatók a ritkább reakciók, elkerülhető, hogy a különböző tagállamok ugyanazt a káros mellékhatást figyeljék, és a nem biztonságos gyógyszereket szükség esetén gyorsan ki lehet vonni a forgalomból. Ennélfogva a jelentés mellett szavaztam. Rovana Plumb (S&D) írásban. – (RO) A farmakovigilancia a gyógyszerek biztonságának figyelését és tudományát jelenti, ami magában foglalja a gyógyszerbiztonsági adatok gyűjtését és kezelését, a biztonsággal kapcsolatos problémák feltárására vonatkozó adatok értékelését, a probléma megoldása érdekében tett intézkedéseket, ami a probléma jellegéről szóló tájékoztatást és az alkalmazott eljárások és elért eredmények értékelését is jelenti. A hatályos uniós jogszabályok értelmében kétféleképpen engedélyezhetők a gyógyszerek: a) központi eljárás révén, amikor a gyógyszergyártó cég az EMEA-hoz (Európai Gyógyszerügynökséghez) nyújtja be a kérelmet, a 726/2004/EK rendeletben előírtak szerint, vagy b) kölcsönös elismerés útján, amikor az egyik ország vezeti az új gyógyszer értékelését,s és a többi tagállammal kölcsönös elismerés útján koordinál. Támogatom a jelentést, mert fogyasztóknak és az egészségügyi szakembereknek is teljes körű hozzáférést kellene biztosítani az Eudravigilance európai adatbázishoz, hogy megelőzzük a gyógyszerek káros mellékhatásainak ismételt előfordulását, ami elkerülhető lett volna, ha könnyen elérhetővé tettük volna a megerősített információkat. Ez hatékony módja annak, hogy megszüntessük a tagállamok között a gyógyszerek káros mellékhatásaira vonatkozó, egyenlőtlen tájékoztatást. Nyilvános hozzáférés szükséges az Eudravigilance rendszerhez, hogy helyreállítsuk az egészségügyi hatóságokba vetett bizalmat, és meg tudjuk óvni a polgárok egészségét.

81

82

HU


Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Habár a mai napon elfogadott javaslatok javulást fognak hozni a közegészségügy területén, a Zöldek aggodalmuknak adnak hangot a termékengedélyezésekre vonatkozó rendelkezések miatt. A termékengedélyezések javasolt európai szintű központosítása az ipari lobbi érdekeihez lett igazítva, aminek a termékek szigorú ellenőrzése láthatná a kárát. A Zöldek ez okból tartózkodtak a végső szavazáson. Az Európai Unió jóváhagyásai nem vezethetnek kevésbé szigorú normákhoz. A mai napon elfogadott javaslatok a biocid termékek európai szintű jóváhagyásához vezetnének, és az ágazat számára anélkül biztosítana teljes hozzáférést az uniós piacokhoz, hogy először gondoskodnánk az engedélyek kezeléséhez szükséges forrásokról. A Zöldek attól tartanak, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökségnek a jelenleginél kevesebb eszköze és sokkal kevesebb ideje lesz a szigorú engedélyezések biztosítására. Vigasztaló viszont, hogy az EP-képviselők támogatták a Zöldek arra vonatkozó követelését, hogy a tagállamok kapjanak jogot a biocid termékek felhasználásának külön ellenőrzésére. Jelentés: Christa Klaß (A7-0239/2010) Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – (LT) Támogatom a biocid termékek gyártásáról és felhasználásáról szóló, hatályban lévő rendelet finomítását célzó javaslatot. A biocid termékek korlátozott és felelős használata mindennapjaink részét képezi, mivel segítenek megelőzni a betegségek terjedését, és magas szinten biztosítják az egészségvédelmet és a higiéniát. Nagyon fontos azonban, hogy a jogszabályok szigorú védelmet biztosítsanak azok gyártása és felhasználása során. Ez úgy lehetséges, hogy a biocid termékekre vonatkozóan egységes kötelező normákat állapítunk meg a fogyasztók és gyártók számára. A fogyasztók védelmében biztosítani kell a címkéző anyagok megbízható rendszerét és olyan termékeket, amelyek megfelelnek a kockázat mértékének, akár az Európai Unión belül, akár azon kívül gyártják a biocid termékeket. Világosabban meg kell határozni azt is, hogy milyen adatokat tüntessünk fel a címkéken, hol legyen azok pontos helye, hogy érvényes és megfelelő tájékoztatással szolgáljon. George Becali (NI) írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a káros organizmusok és kórokozó baktériumok ellen használt biocid termékeknek környezeti szempontból is biztonságosabbaknak kell lenniük. Egyszerűbb lesz az új biocid termékek európai forgalomba hozatalához szükséges engedélyezési eljárás. Megszavaztam a legmérgezőbb vegyi anyagok betiltását, különösen azokét, amelyek rákkeltők, károsan hatnak a termékenységre vagy befolyásolják a géneket és a hormonokat. Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) Az elsősorban a városok környékén nagy népsűrűségű Európai Unió a lakosság szempontjából talán a legmobilabb térség. Ezek a körülmények valószínűbbé teszik a kórokozók és betegségek terjedését, aminek eredményeképpen életünk részévé válnak a biocid termékek, amelyek célja, hogy magas szinten biztosítsák az egészségvédelmet és a higiéniát. A biocid termékeknek hatékonyaknak kell lenniük, és pontosan ezért válhat veszélyessé a kezelésük. A biocid termékekről szóló, új rendeletet azonban tisztességes módon kell alkalmazni a gyártó magáncégekre, hogy nehogy olyan helyzetbe kerüljenek, hogy nem tudják beszerezni a biocid termékek nyersanyagait. Ez igen szerencsétlen lenne olyan időkben, amikor igen nagy szükség van ezekre az anyagokra. A Parlament plenáris ülésén benyújtott jelentés világosan rámutatott, hogy Bizottság rendeletre irányuló javaslatát jelentősen tovább kell gondolni ahhoz, hogy megvalósíthatók legyenek a jelentésben is javasolt célkitűzések. Az új rendeletben három alapvető területet kell figyelembe venni: a környezetvédelmet, a fogyasztóvédelmet és a gyártók általi, biztonságos és gyakorlati megvalósítást.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Maria Da Graça Carvalho (PPE) írásban. – (PT) A biocid termékekről kialakított álláspontnak anélkül kell hozzájárulnia az egészségvédelemhez, hogy az nemkívánatos kockázatokhoz vezetne. Ez az állásfoglalás a biocid termékekről szóló bizottsági javaslat módosításait tartalmazza, és célja, hogy európai szinten egységesítsük a hatályban lévő jogszabályokat, valamint azokat a technika haladásához igazítsuk, ami kezdetektől fogva indokolja annak fontosságát. Először is úgy vélem, hogy létfontosságú a környezet és az állatok védelme, és a kellő körültekintés elvének alkalmazását kívánom hangsúlyozni. Az állásfoglalás értelmében fokoznánk a szakemberek és a felhasználók tájékoztatását, valamint nagyobb hangsúlyt kapna a kutatás és fejlesztés területe, amit alá kívánok húzni. Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a káros organizmusok és kórokozó baktériumok ellen használt biocid termékeknek környezeti szempontból is biztonságosabbaknak kell lenniük. Egyszerűbb lesz az új biocid termékek európai forgalomba hozatalához szükséges engedélyezési eljárás. Megszavaztam a legmérgezőbb vegyi anyagok betiltását, különösen azokét, amelyek rákkeltők, károsan hatnak a termékenységre vagy befolyásolják a géneket és a hormonokat. Anne Delvaux (PPE) írásban. – (FR) A rendeletre irányuló javaslat fő célja, hogy fokozza az Európai Unióban felhasznált és forgalomba hozott biocid termékek biztonságát, és hogy egyszerűsítse az Európai Unió egész területén az engedélyezési eljárást. E célból a Bizottság rendeletre irányuló javaslata mind a fogyasztók, mind a gyártók érdekében a meglévő európai jogszabályok egységesítésére és aktualizálására törekszik. Úgy szándékozik tehát megreformálni a jelenlegi rendszert, hogy azt kiterjeszti a biocid termékekkel kezelt anyagokra és cikkekre, hogy az alacsony kockázatúként ismert termékek esetében Európa egész területére kiterjedő engedélyezést vezet be, hogy visszaszorítja az állatkísérleteket, hogy összehangolja az adatokra vonatkozó követelményeket, hogy nagyobb szerepet ad az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA), valamint biztosítja a rendelet egységes alkalmazását az Európai Unió egész területén. Robert Dušek (S&D) írásban. – (CS) A benyújtott jelentés célja, hogy egységesítse a jelenlegi európai jogszabályokat, ugyanakkor a technika haladásához igazítsa azt. A biocid termékek és anyagok nélkülözhetetlenek a társadalmunkban, mivel elősegítik a szigorú egészségügyi és higiénés követelmények teljesítését. Számos mikroorganizmus rezisztenssé vált az eredeti termékekre, így a jelenlegi biocid termékek egyre veszélyesebbé válnak azok fokozott hatékonysága miatt. Maradéktalanul támogatom az előadó célját, miszerint nem csak a gyártók gyakorlatait kell figyelembe vennünk, hanem elsősorban a fogyasztók és a környezet védelmét. A biocid termékekre vonatkozó rendeleteket az Európai Unión kívüli gyártókra is ki kellene terjeszteni. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy fogyasztó- és környezetvédelmi szempontból egyre többet követelünk saját gyártóinktól – a költségek növelésének árán –, ugyanakkor nem követelünk semmit az Európai Unión és az Európán kívüli gyártóktól, akik termékeiket behozzák az Európai Unióba. Az Európai Unió területén biocid termékeket vásárlónak biztosan tudnia kell, hogy a termékek megfelelnek a minimális normáknak tekintet nélkül arra, hogy azt Lengyelországban vagy Németországban vásárolja, vagy hogy az eredetileg az Európai Unióból vagy Kínából származik. A jelentés világosan fogalmaz. Konkrét és megvalósítható jogszabályi változtatásokat követel, és figyelembe veszi a környezeti hatást. Ezen okoknál fogva a jelentés elfogadása mellett fogok szavazni.

83

84

HU


Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) A biocid termékek forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatáról szóló jelentés mellett szavaztam. Azért tettem így, mert ez a kellő körültekintés elvének alapján, az emberek és állatok, valamint a környezet védelmét szem előtt tartva megszilárdítja a biocid termékek uniós engedélyezésére, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó szabályokat. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A magas higiéniai normák – amelyekhez hozzászokott társadalmunk – megkövetelik, hogy egyre tartósabban és intenzívebben használjunk biocid termékeket. Ugyanakkor azt kívánjuk ezektől a termékektől, hogy azok egyre hatékonyabbak és agresszívebbek legyenek, ami azt jelenti, hogy kezelésük is veszélyesebb. Ez oknál fogva a biocid termékek forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályozása különös figyelemmel kell, hogy legyen a fogyasztók és felhasználók védelmére. Amint azt más alkalmakkor már említettem, erre vonatkozóan is egységes és az Európai Unió egész területén érvényes szabályokat kell alkotni, másképpen nem fogjuk tudni ténylegesen garantálni valamennyi európai fogyasztó és nemkülönben a környezet védelmét. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás európai szinten kívánja egységesíteni a meglévő szabályokat, és azokat a technika legfrissebb vívmányaihoz igazítani. A fogyasztókat biztosítanunk kell a felől, hogy az általuk megvásárolt termékek megfelelnek az Európai Unió belső piacán érvényes, egységes minimális normáknak. Ez azt jelenti, hogy a kezelt termékek világos jelölése ugyanolyan fontos, mint a biocid termékekre vonatkozó engedélyezés, tekintet nélkül arra, hogy azok az Európai Unióból vagy azon kívülről származnak. A biocid termékek európai piaca becslések szerint évente mintegy 890 millió eurót képvisel, ami a világpiac körülbelül 27%-ának felel meg. Három nagyvállalat uralja az európai piac mintegy 25%-át. Ezért tehát egyensúlyt kell teremteni a nagyvállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) érdekei között. A kkv-k nagyobb támogatást igényelnek a több nagy ipari termelő által uralt ágazatban. Ez úgy valósítható meg, hogy a kkv-k felmentést kapnak a biocid termékek forgalomba hozatalára kivetett éves adó alól. Ezenkívül a tagállamok nemzeti információs szolgálat létrehozásával egészíthetnék ki az Európai Vegyianyag-ügynökség által adott iránymutatásokat. João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) Annak ténye, hogy az első olvasat során tartózkodtunk, azt mutatja, hogy aggódunk egyes kritikus kérdések miatt, amelyeket az ülésen résztvevők többsége figyelmen kívül hagyott: a tagállamoknak valóban igényük van arra, hogy megóvják polgáraikat a piacon felhasznált, aktív biocid termékek egészségés környezetkárosító hatásaitól. Az Európai Vegyianyag-ügynökségnek – aminek az lesz a feladata, hogy tudományos szempontból értékelje, hogy egy forgalomban lévő biocid termék felhasználható-e – most a korábban javasolt kilenc hónap helyett három hónapja lesz arra, hogy az értékelés következtetései alapján véleményt alakítson ki, és azt benyújtsa a Bizottságnak. Nem hisszük, hogy az idő rövidítése a közegészség és a környezet védelméhez szükséges, szigorú megközelítés előnyére válik. Reméljük, hogy a témát újbóli megfontolás tárgyává teszik a Bizottsággal és a Tanáccsal a továbbiakban folytatandó tárgyalásokon. Örülünk annak, hogy elismerték, hogy a tagállamok nemzeti engedélyezési eljárásuk során figyelembe vehetik a regionális különbségeket és a helyi környezeti kérdéseket, valamint hogy tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét. Szintén üdvözöljük a nanoanyagokra vonatkozóan javasolt eljárást, valamint a fokozott védelem megfontolását a kiszolgáltatottabb csoportok, azaz a gyermekek és a várandós nők esetében.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Elisabetta Gardini (PPE) írásban. – (IT) A szavazás tárgyát képező szöveg jelentős mértékben finomította az eredeti indítványt, és Klaß asszony dicséretet érdemel a hatékony közvetítői munkáért. Kifejezetten üdvözlöm, hogy sikerült elérni a vállalkozások fokozott adatvédelmének és a termékek forgalomba hozatalára vonatkozó, európai szintű központosított engedélyezési eljárás fokozatos bevezetésének célját. A címkézésre vonatkozó, szigorúbb követelmények meghatározása is bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozottabban és biztonságosabban dönthessenek. A helyes irányba tartunk, de még nem értünk az út végére: a kutatási és fejlesztési keretszabályozás nincsen összhangban az ágazat többi szabályozási előrelépésével, például a REACH irányelvvel. Ezenkívül még nem hirdették meg az Európai Vegyianyag-ügynökség új értékelési feladatainak végzéséhez szükséges pénzügyi csomagot. Erre vonatkozóan pontosítást kérek a Bizottságtól, szem előtt tartva azt, hogy a testületre a REACH-irányelv is feladatot rótt. Françoise Grossetête (PPE) írásban. – (FR) A szöveg mellett szavaztam. Az Európai Parlament által, első olvasat során elfogadott jogszabálynak köszönhetően a paraziták és kórokozók ellen használt biocid termékek biztonságosabbá és még inkább környezetbaráttá válnak. A rendeletre irányuló javaslat általános célja, hogy aktualizálja a rovarriasztóktól a vízkezelő vegyi anyagokig terjedő termékekre vonatkozó közösségi szabályokat (a mezőgazdasági növényvédő szerekre külön jogszabály vonatkozik). Most először kerülnek szabályozásra a biocidokkal kezelt anyagok. Elfogadtuk a legmérgezőbb vegyi anyagok betiltását, különösen azokét, amelyek rákkeltők, károsan hatnak a termékenységre vagy befolyásolják a géneket és a hormonokat, ugyanakkor megerősítettük, hogy a többi veszélyes anyagot fokozatosan kevésbé káros alternatívákkal kell felváltani. A biocid termékek uniós szinten központosított, jövőbeli rendszere fokozatosan kerül megvalósításra, és a 27 tagállam szintjén nagyobb következetességet fog biztosítani, következésképpen nagyobb lesz a biztonság. Elisabeth Köstinger (PPE) írásban. – (DE) A biocidok alkalmazásának célja, hogy védelmet nyújtsanak a kártevők, a élősködők és a baktériumok ellen: a mindennapos használaton kívül a mezőgazdaságban is alkalmazzuk azokat. Ha biztonságosabbá kívánjuk tenni a biocid termékek felhasználását, és ellenőrző rendszert kívánunk felállítani, logikus lépés, ha ezekre az anyagokra az Európai Unió egész területén azonos vizsgálatokat és normákat írjuk elő. A gazdálkodók EP-képviselőjeként a biocidok felelős felhasználása mellett foglalok állást. Ez a javaslat megfelelő alapot teremt az Európai Unión belüli egységes szabályozás számára. A tisztességes verseny érdekében különösen támogatom valamennyi, a biocidokra vonatkozóan tervezett új rendelkezést, amely a harmadik országokból származó importra is vonatkozik. A mezőgazdaságnak azonban továbbra is elfogadható költségen kell tudnia biztonságos élelmiszert és takarmányt termelnie. Különösen körültekintően kell értékelni azokat a javaslatokat, amelyek közvetlen hatással vannak a termelésre és a termelési költségekre. A kártevők elleni, megfelelő intézkedések alkalmazását nem nehezíthetjük meg, illetve nem drágíthatjuk meg azzal, hogy gazdaságtalanná tesszük azokat. Az új szabályozásnak mindenesetre meg kell felelnie mind a fogyasztók kívánalmainak, mind a termelők igényeinek.

85

86

HU


Giovanni La Via (PPE) írásban. – (IT) A biocidok szerepe mindig is valamelyest ellentmondásos volt, valószínűleg annak tényéből adódóan, hogy nem mindig egyszerű azok azonosítása és meghatározása. Bizonyos azonban, hogy a mindennapi életben sokféle célra használjuk azokat, ennélfogva meg kell értenünk, hogy milyen hatást is gyakorolnak valójában az egészségünkre és a biztonságunkra. Ezen okoknál fogva az európai iparra vonatkozó szabályok egyszerűsítése és összehangolása mellett szavaztam, valamint azon tagállamok mellett, amelyek a nagyközönség új igényeinek megfelelően átdolgozzák szabályaikat. A jóváhagyás kritériumainak összehangolását szolgáló rendszer indítása révén elkerülhető a már engedélyezett termékekkel járó kockázatok párhuzamos értékelése. A Parlament ezzel további jelentős lépést tett a polgárok egészségének védelme irányában. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) Évente mintegy 90 millió tonna, kórokozó- és baktériumölő biocid termék kerül forgalomba. Teljesen természetesek tehát az Európai Unió ezzel kapcsolatos aggályai, mivel a mellett áll, hogy biztonságosabb és még inkább környezetbarát biocidokra van szükség. Ennek megfelelően az emberek egészségvédelmének fokozása érdekében be kívánja tiltani a legveszélyesebb vegyi anyagokat, azokat, amelyek rákkeltők, vagy amelyek károsan hatnak a termékenységre. Fokozni szándékozik az állatok és a környezet védelmét is. Úgy vélem azonban, hogy a javaslat elfogadásán kívül meg kellene követelni az Európai Unióba importált termékek átfogó tanúsítását is. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE) írásban. – (LT) A biocid termékek forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló állásfoglalás – amiről ma szavazunk – lehetővé teszi, hogy újabb lépést tegyünk a biocid termékek központosított nyilvántartó rendszere felé. A vegyi anyagok REACH-rendelet révén bevezetett nyilvántartó rendszere rávilágít arra, hogy valóban indokolt a külön nemzeti nyilvántartó rendszerek elvetése. Jelenleg gyakran találkozunk olyan helyzettel, amikor egy termék egyszerűen azért nem forgalmazható egy tagállamban, mert az adott tagállamban indokolatlanul drága regisztrációs eljárások vannak érvényben. Másrészről a biocid termékek forgalomba hozatalának egyszerűsítésével párhuzamosan továbbra is szigorú védelmet kell biztosítanunk, mivel ezek a termékek különös egészségügyi kockázatot jelentenek. Aldo Patriciello (PPE) írásban. – (IT) Civilizációnk szerves részét képezik a biocidok, és feltétlenül szükségesek a magas szintű egészségügyi és higiénés normáink teljesítéséhez, a biocidok révén sikerrel elkerülhető a betegség és a fertőzés, de ugyanakkor nagyon veszélyesek is lehetnek. Ez okból optimális módon kell kezelni ezeket az anyagokat. A biocidok felhasználásáról szóló, új rendeletnek biztosítania kell, hogy a gyártók – vagy inkább a középvállalkozások – olyan módon legyenek képesek a termelésben alkalmazni a szabályokat, hogy ne kerüljenek versenyhátrányba. Ezenkívül a fogyasztók és a biocidokat tartalmazó anyagok gyártói az Európai Unió egész területén alkalmazandó, minimális normákra kell, hogy támaszkodjanak. Véleményem szerint a Bizottság rendeletre irányuló javaslatát jelentős mértékben tovább kell finomítani, és módosítani kell a megállapított célok elérése, azaz a meglévő irányelv hiányosságainak kiküszöbölése, az engedélyezési eljárás javítása és a döntéshozatali eljárás racionalizálása, ugyanakkor a magas szintű védelem további fokozása érdekében. Az új rendelkezéseknek három alapvető területet kell figyelembe venniük: a környezetvédelmet, a fogyasztóvédelmet és a gyártók általi biztonságos és gyakorlati

22-09-2010

22-09-2010

HU


megvalósítást. Az új rendelet továbbá a szükségtelen költségek és túlzott mértékű díjak elkerülése érdekében egyszerűsített termékengedélyezési eljárást fog előírni. Rovana Plumb (S&D) írásban. – (RO) A jövőbeli rendelet a szükségtelen költségek és túlzott mértékű díjak elkerülése érdekében, bizonyos feltételek mellett egyszerűsített termékengedélyezési eljárást ír elő. Egyúttal felülvizsgálja a meglévő 1998. évi irányelvet is, és az Európai Vegyianyag-ügynökséget helyezi az engedélyezés középpontjába. Támogatom a központosított engedélyezési eljárás fokozatos bevezetését. 2013-ban a kis kockázatot jelentő termékekkel kezdenénk, és 2017-re valamennyi biocid fajtára érvénybe lépne. A veszélyes aktív (rákkeltő, mutagén, a reprodukció szempontjából mérgező, perzisztens, bioakkumulatív) anyagokra vonatkozó kizárási kritériumok megfontolás tárgyát képezhetik, ha azok kiváltására vonatkozó terv már rendelkezésre áll. Következésképpen, ha egy biocid olyan kiváltandó aktív anyagot tartalmaz, amely engedélyezett, a határidő három évre korlátozódik, aminek elteltével olyan alternatívák kell, hogy rendelkezésre álljanak, amelyek nem károsak a környezetre vagy az emberek egészségére. Az új rendeletnek három alapvető területet kell figyelembe vennie: a környezetvédelmet, a fogyasztóvédelmet és a gyártók általi biztonságos és gyakorlati megvalósítást. Frédérique Ries (ALDE) írásban. – (FR) A biocidokról szóló, új európai rendelet nem kizárólag a belső piacot érintő kérdés. Az egészség- és környezetvédelemről is szó van. Összefoglalva ez az Európai Parlament mai üzenete. Természetesen eleget kell tenni a gyártók kártevők elleni termékeire vonatkozó igényeinek, mint például hozzáférés az európai piachoz, a jóváhagyási eljárások átfutási ideje, a párhuzamos vizsgálatok kiküszöbölése és a növényvédő szerekről szóló jogszabályok betartása. Ez semmiképpen nem ad szabad kezet a gyártóknak. Egyértelműen elismert a legkárosabb anyagok kiváltásának elve. Ez elsősorban a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagokat, valamint az endokrin zavarokat okozó anyagokat érinti. Mindenki elismeri, hogy minden érintettnek felelősséget kell vállalnia, beleértve a biocidokkal kezelt cikkeket forgalmazó gyártókat is. Ne feledkezzünk meg a mérgező kanapék esetéről! Egy dolgot sajnálok azonban, és ez annak a módosításnak az elvetése, amely előírta, hogy a gyártók fizessenek éves díjat – a kis- és középvállalkozások csökkentett díjat –, hogy a Vegyianyag-ügynökség Stockholmban eleget tudjon tenni megbízatásának. Egy dolog világos: korlátozott forrásokkal nehéz lesz megbízható vizsgálatokat végezni, és a felhasználók egészségügyi kockázatait csökkenteni. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – (FR) Tartózkodtunk a jelentésről tartott szavazás során, mert az emberek és a környezet védelme területén tett előrelépéseket visszavetették az iparágnak tett engedmények, ami veszélybe sodorja az Európai Vegyianyag-ügynökség működését. Elfogadható, hogy idővel valamennyi biocid terméket a központi eljárás alá veszünk, azonban elfogadhatatlanná válik, ha a tudományos értékelésre kiszabott időt drasztikusan megrövidítjük, ugyanakkor csökkentjük a pénzügyi forrásokat. Nem várható el, hogy a több, gyorsabb és kisebb költségű munka ne menjen a munka minőségének rovására. Ez a szavazás rávilágít a jobboldal és a jobbközép valódi szándékaira: kevésbé szigorú értékelés valamennyi biocid termék esetében, közvetlen hozzáférés az egész belső piachoz, az emberek egészségének rovására. Kevés öröm az ürömben, hogy tiszteletben fogjuk tartani a tagállamok biocid anyagok felhasználásának korlátozására vagy betiltására vonatkozó, szuverén jogát. Rajtuk múlik a szigorú védelem biztosítása.

87

88

HU


Jelentés: Peter Skinner (A7-0170/2010) Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert úgy vélem, hogy Európának tulajdonképpen egy olyan pénzügyi felügyeleti szervre van szüksége – egy összetett, ugyanakkor hatékony struktúrára –, amely képes vezetni az Európai Unió pénzügyi intézményeit és biztosítani megfelelő működésüket. Ezért nagy örömmel fogadom az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosításés Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozását, mert meglátásom szerint ez az egyetlen módja annak, hogy javítsunk a jelenlegi szabályozási szinten az európai belső piacon, garantálva a megvesztegethetetlenséget és a piacok megfelelő működését, és ezzel egy időben megőrizve a pénzügyi rendszer stabilitását és biztosítva az európai és a nemzetközi nyomon követés összehangolását. A pénzügyi rendszerek kockázatait csak hatékonyabb nyomon követéssel tudjuk azonosítani, ami időben figyelmeztet majd az olyan válságokra, mint amelyik 2008-ban feldúlta a világot. Ez a hatalmas válság rámutatott az ágazat reformjának szükségességére, oly módon, hogy a végsőkig fokozzuk a versenyt a teljes mértékben hozzáértő felügyeleti hatóságok ösztönzésével, amelyek valóban képesek változást hozni ebben a fontos ágazatban. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat a pénzügyi felügyeleti csomag részét képezi. Ez a csomag három európai hatóságot hoz létre, azzal a feladattal, hogy felügyeljék a pénzügyi ágazat meghatározott részeit: a banki és a biztosítási szektort, valamint a pénzpiacokat. Teljes mértékben támogatom ezt a jelentést és a pénzügyi felügyeleti csomag egészét, mivel úgy vélem, hogy az óriási és mindenekelőtt szükségszerű lépést jelent. Ennek révén levonhatjuk a tanulságokat a recesszióból és annak a gazdaságra és a munkahelyekre gyakorolt drámai következményeiből, amit a jelenlegi pénzügyi rendszer hibái okoztak. Ebben az új felügyeleti keretben a cél a pénzügyi rendszer stabilizálása és stabilitásának garantálása. Elena Băsescu (PPE) írásban. – (RO) Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA) feladata lesz számos olyan gyakorlati kérdés kezelése, mint például a nem-életbiztosítások, az életbiztosítások – amelyek egyfajta befektetések – és a foglalkoztatói nyugdíjak. Ha figyelembe vesszük, hogy az új tagállamok biztosítási piacát külföldi európai befektetők alakították ki, az ilyen határon átnyúló hálózatok felügyeleti bizottsága döntő szerepet kap majd abban, hogy biztonságot tud garantálni minden tagállami polgár számára. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság képes lesz a beavatkozásra a nemzeti felügyeleti hatóságok szintjén is, amikor ezek a hatóságok problémákba ütköznek az uniós technikai szabványok következetes végrehajtásában. Véleményem szerint ezt a kezdeményezés – az EIOPA arra irányuló hatásköre mellett, hogy megoldja a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézeteltéréseket, amennyiben a jogszabályok együttműködést vagy megegyezést írnak elő számukra – előrelépést jelent a pénzügyi szolgáltatások integrációjának kezelésében Európában. Röviden összefoglalva, ez egy kiegyensúlyozott rendszer, amely maximális támogatást érdemel. George Becali (NI) írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert három új európai felügyeleti hatóság jön létre, amelyek felváltják a jelenlegi felügyeleti bizottságokat. Sokkal nagyobb hatáskörrel rendelkeznek majd a jelenlegi rendszer konzultációs hatáskörénél. A felülvizsgálati záradéknak köszönhetően a jövőben további hatáskörökre tehetnek szert. Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) feladata az lesz, hogy folyamatosan nyomon

22-09-2010

22-09-2010

HU


kövesse az európai gazdaságban a kockázatok felgyülemlését és erről figyelmeztetéssel szolgáljon. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) Az európai pénzügyi rendszer teljesítménye a gondos kockázatkezeléstől és az egész ágazat szerkezeti stabilitásának pontos értékelésétől függ. Egy új felügyeleti hatóság létrehozásával az Unió intézményei egyértelműen vállalják azt a feladatot, hogy biztosítják a válságok megelőzését, visszaszorítják a fedezetlen értékpapír-vásárlásokat és folyamatosan figyelik a magatartásokat és az alkalmazott megközelítéseket. Tekintettel nemzeti piacaink egyre fokozódó integrálódására és a védőkorlátok csökkenésére, ami az integráció szükségszerű velejárója, együtt kell lépéseket tennünk a fenyegetések semlegesítése érdekében, legyen szó belső vagy külső veszélyekről. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) írásban. – (RO) Egyetértek a Bizottság azon javaslatával, hogy három új decentralizált európai ügynökséget hozzunk létre, amelyek a biztosítókkal és a foglalkoztatói-nyugdíjakkal foglalkoznak, és úgy vélem, az Európát 2008-ban elért gazdasági és pénzügyi válság jelenlegi hatásainak figyelembevételével ezen ügynökségek létrehozása még inkább üdvözlendő. Mário David (PPE) írásban. – (PT) Az európai pénzügyi szabályozó hatóságok létrehozásáról szóló korábbi jelentésekhez hasonlóan most is igennel szavazok az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló javaslatra. Ismételten hangsúlyozni szeretném annak fontosságát, hogy az Európai Unió – és különösen a belső piac – számára európai felügyeleti hatóságokat hozzunk létre annak érdekében, hogy ezzel minimálisra csökkentsük a pénzügyi piacainkra nyomást gyakorló, jövőbeni helyzetek gazdasági és pénzügyi hatásait. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Ha van valami, amit mindnyájan megtanultunk ebből a válságból – politikai meggyőződésünktől és világnézetünktől függetlenül – az az, hogy európai szervek létrehozásával meg kell reformálni az intézményi felügyeleti struktúrát, és ennek kapcsán a makro- és mikogazdasági felügyelet koncepciójának egészét újra kell gondolnunk. Az általunk elért megállapodásnak, amelyről ma szavazni fogunk, számtalan pozitívuma van. Az egyik a bankok, biztosítók és a pénzügyi piacok felügyeletét ellátó független európai szervek létrehozása. Ezek a szervek nem helyettesítik a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hanem együtt dolgoznak velük, segítik őket feladatuk, a prudenciális felügyelet és a rendszerkockázatok elemzése végrehajtásában, mindezt annak érdekében, hogy megelőzhető legyen, hogy az európai bankszektort és pénzügyi piacokat a jelenlegihez hasonló mértékű válság sújtsa. Mint ahogyan már számtalanszor elmondtam, én – személy szerint – nem félek attól, hogy európai felügyeleti hatóságokkal rendelkezzünk. Alapvető fontosságúnak tartom meglétüket, és hogy feladataikat függetlenül és szakszerűen el tudják látni, hogy ezáltal megerősítsék a piacok és a piaci szereplők bizalmát, különösen a biztosítási és a nyugdíjágazatban. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az európai piacok és intézmények átláthatóságának és hitelességének a nyilvánossággal összefüggésben történő védelme érdekében elengedhetetlen, hogy megerősítsük a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-piacok európai felügyeletének hatásköreit, erőforrásait és függetlenségét. Ez biztosítani fogja a pénzügyi piacok felügyeletére irányuló jelenlegi reformintézkedések hatékonyságát, hogy

89

90

HU


elkerülhetővé váljon egy olyan válság kialakulásának a veszélye, mint amilyen jelenleg a globális gazdaságot sújtja, és amely különösen nagy hatással van az európai társadalomra. A Bizottság számos javaslatot terjesztett elő azzal a céllal, hogy egy hatékonyabb, integráltabb és fenntarthatóbb pénzügyi felügyeleti rendszert alkosson meg az EU-ban. E megközelítés alapját a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere jelenti. E célból a Bizottság három új decentralizált ügynökség létrehozását javasolja, amelyek a következők: az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság. Megjegyzendő, hogy e három ügynökség létrehozása mintegy 59 699 000 euróval terheli meg az európai költségvetést a 2011–2013 közötti időszakban. Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Ez a jelentés a pénzügyi felügyeleti csomag része. Amikor szavaztunk róla, szem előtt tartottuk azt, ahogyan a Tanács, a Bizottság és maga a Parlament késleltette az intézkedéseket ezen a területen, és kizárólag csak olyan határozatokat hoztak, amelyek nem hoznak változást az alapvető probléma, azaz a pénzügyi spekuláció tekintetében, ideértve az államadósságra vonatkozó biztosítás, e meglehetősen spekulatív származékos termék kérdését. Ha ennek nem vetnek véget, teljesen értelmetlen lesz európai intézményeket létrehozni ezeken a területeken. Az általunk leadott „nem” szavazat mindenekelőtt tiltakozás az ellen, hogy mégsem láttunk semmiféle javaslatot az adóparadicsomok felszámolására, a tőkemozgások megadóztatására vagy a származékos piacok megszüntetésére vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a fő pénzügyi spekulációs mechanizmusok nem tűnnek el a piacról, és a most meghozott intézkedések sokkal inkább elősegítik, hogy a nagy hatalmak és pénzügyi csoportjaik ellenőrzést gyakoroljanak a gyengébb gazdasággal rendelkező tagállamok felett, semmint hogy egyszersmind felszámolnák a pénzügyi spekuláció problémáját. Cătălin Sorin Ivan (S&D) írásban. – (RO) Az Európai Parlament újra és újra felszólított arra, hogy biztosítani kell az esélyegyenlőséget az uniós szinten működő valamennyi ügynökség számára. Mindazonáltal az EU-nak komoly kudarcokkal kellett szembesülnie az integrált pénzügyi piacok uniós felügyelete terén. Igennel szavazok az Európai Biztosításés Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra. Úgy vélem, kell lennie egy olyan hatóságnak, amely védelmezi a pénzügyi rendszer stabilitását, a pénzügyi intézmények fizetőképességét és likviditását, a piacok és a pénzügyi termékek átláthatóságát, és amely védelmet nyújt a betétesek és a befektetők számára. Azt is gondolom, hogy ez a hatóság nem működhet anélkül, hogy ne lenne hozzáférése azokhoz az információkhoz, amelyekre a tranzakciókkal és a gazdasági ügynökségekkel kapcsolatban szüksége van. Alan Kelly (S&D) írásban. – Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA) létrehozása a 2009. februári Larosière-jelentésben megfogalmazott ajánlásokon alapuló bizottsági javaslatok részét képezi. A Larosière-jelentés a felügyeleti keret megszilárdítására tett javaslatot a jövőbeni pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának mérséklése érdekében. Üdvözlöm az EIOPA létrehozását, amely Európa válasza egy magas szintű, hatékony és kiegyensúlyozott szabályozás és felügyelet Európa-szerte történő biztosítása érdekében. Ez az Európai hatóság felügyeli majd a biztosítási ágazat nemzeti felügyeleti hatóságait, és biztosítja a kellő és megfelelő védelmet a befektetők és a biztosított ügyfelek számára az egész EU-ban. A hatóság döntései közvetlenül alkalmazandók lesznek a pénzügyi intézményekre, és figyelmeztetni tudja a Bizottságot a veszélyes termékekre vagy piaci tranzakciókra.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Giovanni La Via (PPE) írásban. – (IT) Igennel szavaztam az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra, mert szükségszerűnek tartom, hogy kitöltsük azokat a hézagokat, amelyek a koordináció, az uniós jog egységes alkalmazása és a nemzeti felügyeletek közötti bizalom tekintetében fennállnak. A közelmúltbéli pénzügyi válság feltárta egyes nemzeti felügyeleti modellek hatékonyságának hiányát, miután azok képtelenek voltak hatékonyan kezelni az európai pénzügyi piacokon kialakult problémás helyzeteket. Ezért csak üdvözölni és támogatni tudom azt a döntést, hogy megerősítik a felügyeleti keretet egy olyan intézkedéssel, amelynek célja a pénzügyi rendszer teljesítményét befolyásoló veszélyek kialakulását megakadályozni képes eszközök azonosítása. Az új pénzügyi felügyeleti architektúrával pótoljuk az ágazat hiányosságait, teszünk belső piaci működésének javításáért, egységesen magas szintű szabályozást és felügyeletet biztosítunk, és eközben mindenkor figyelembe vesszük az egyes tagállamok igényeit. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) A biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-rendszereket a tagállamoknak kellene garantálniuk. De Európa nyilvánvalóan nem ebbe az irányba halad, most, amikor csökkennek az állami bevételek és kiadások. A Bizottság nyugdíjrendszerekről szóló, július 7-i zöld könyve is erre figyelmeztet bennünket. Mindezek figyelembevételével elképzelhetetlen azt gondolni, hogy az Európai Felügyeleti Hatóság el tudná látni egy ilyen ágazat felügyeletének feladatát. Nemmel szavazok a jelentésre. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közelmúlt pénzügyi válsága felhívta a figyelmet a pénzügyi felügyelet súlyos hiányosságaira, mind az egyes esetekben, mind pedig a pénzügyi rendszer egészét illetően. A felügyeleti modellek eddig nemzeti szempontokra helyezték, és nem alkalmazkodtak a pénzügyi rendszerben végbement globalizációhoz, tekintve, hogy e rendszerben különböző pénzügyi csoportok határokon átnyúló műveleteket hajtanak végre, ami természetszerűen rendszerkockázatokkal jár együtt. Ezért nem is volt semmiféle együttműködés, koordináció vagy összhang az uniós jogszabályok alkalmazásában. Ennélfogva ennek az irányelvnek a célja az, hogy javítsa a belső piac működését azáltal, hogy magas szintű felügyeletet és prudenciális szabályozást biztosít, valamint védi a betéteseket, a befektetőket és minden kedvezményezettet. Ezért alapvető fontosságú a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és problémamentes működésének védelme, a költségvetések stabilitásának és fenntarthatóságának fenntartása és a felügyelet terén megvalósuló nemzetközi koordináció és együttműködés erősítése érdekében. Feltétlenül szükség van egy európai hatóságra a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-ágazatban a hatékony felügyeleti modell megvalósításához, számos egyéb ellenőrzési mechanizmus mellett, amelyek létrehozásáról és végrehajtásáról rendkívül gyorsan kell dönteni. Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A pénzügyi válság a pénzügyi rendszer számos hibáját feltárta. Különösen a biztosítások, a viszontbiztosítások és a foglalkoztatói nyugdíjak érzékeny területén gondoskodni kell arról, hogy ne kerüljenek ki a piacra kockázatos pénzügyi termékek és kártyavár-konstrukciók. Például nemrég történt, hogy egy internetes biztosító csődbe ment, magára hagyva ügyfeleit a követeléseikkel. Az ezt követően elindult panaszáradat súlyos hibákat tárt fel a biztosító által nyújtott tanácsadásban, ugyanis az ügyfeleknek kockázatos pénzügyi csomagokat értékesítettek a foglalkozatói nyugdíjukkal kapcsolatos biztonságos befektetésként. Ha komolyan akarjuk venni a felügyelettel járó feladatokat, foglalkozni kell az EU-ban kialakult hasonló problémákkal és tisztességes feltételeket kell teremteni. Szigorúbb pénzügyi felügyeletre van szükség. Az Európai

91

92

HU


Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozása nem feltétlenül a legjobb megoldás, de mindenképpen jobb a semminél. Ezért igennel szavaztam. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) Most, amikor a bankok és a biztosítótársaságok határon átnyúló tevékenységet folytatnak, nem elegendő e vállalatok pusztán nemzeti szintű felügyelete, amint azt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is jól mutatja. Ugyanakkor pozitívumként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy a tagállamok – súlyos költségvetési problémák esetén – megtartották azt a hatáskörüket, hogy ők mondják ki a végső döntést. Ez a jelentés azonban túl messzire megy az európai gazdasági irányítás irányába, ezért tartózkodtam a szavazáskor. Paulo Rangel (PPE) írásban. – (PT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert egyetértek a Bizottság javaslatával és a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Dominique Vlasto (PPE) írásban. – (FR) Nagy örömmel látom, hogy az Európai Parlament széles körben támogatja azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket az politikai oldal tett a pénzügyi válsági idején, ahová én tartozom. Feltétlenül szükséges volt, hogy felülvizsgáljuk a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét. A nemzeti felügyeleti szervek közötti koordináció hiánya növelte a pénzintézetek jövőbeni bedőlésének kockázatát. A három új európai hatóság létrehozásával, amelyek a bankok, a pénzügyi piacok, valamint a biztosítótársaságok és a nyugdíjbiztosítók működésének felügyeletéért felelősek, átfogó pénzügyi felügyeleti keretet hoztunk létre. Így a bankok működését az Európai Bankfelügyeleti Hatóság fogja szabályozni mértékadó és összehangolt módon. Az utóbbi – amely tényleges kényszerítő erővel bír – fogja kimondani a végső szót, ha véleménykülönbség alakul ki a nemzeti banki szabályozó hatóságokkal. A pénzintézetek fizetőképességének biztosítása, valamint a pénzügyi piacok és termékek fokozott átláthatóságának lehetővé tétele nagyobb védelmet fog garantálni a befektetők, a vállalkozások, a megtakarítással rendelkezők és a fogyasztók számára. Ez az új eszköz így nem csak néhány pénzügyi szakember kiváltsága lesz, hanem valóban mindenki javára szolgál majd. Jelentés: Sylvie Goulard (A7-0168/2010) Damien Abad (PPE) írásban. – (FR) Az európai pénzügyi felügyelet létrehozására az Európai Bizottság tett javaslatot 2009 szeptemberében. Ez a javaslat a Jacques de Larosière által elnökölt csoport munkájának eredménye. 2011. január 1-jétől az Uniónak egy „irányítótorony” áll majd rendelkezésére a pénzügyi kockázatok azonosításához, és módjában áll majd cselekedni, ha az szükségessé válik. Ezt a feladatot három új felügyeleti hatóság látja majd el – a bankok, a pénzügyi piacok és a biztosítási ágazat tekintetében –, valamint az Európai Rendszerkockázati Testület. Ezért igennel szavaztam erre a jelentésre, mert véleményem szerint az Európai Uniónak szüksége van egy olyan szervezetre, amely kifejezetten a pénzügyi rendszerének makroprudenciális felügyeletéért felelős, képes felismerni a pénzügyi stabilitás kockázatait, és – adott esetben – figyelmeztetést adhat ki és ajánlásokat fogalmazhat meg az ilyen kockázatok kezelése érdekében. A közszolgáltatások biztosításának védelme, az innováció ösztönzése, a kkv-k finanszírozásának javítása: ez az a három cél, amelyekkel megvalósítható a fenntartható és a tisztességes növekedés. Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert véleményem szerint a jelenlegi uniós rendszernek a makrofinanciális felügyelet tekintetében számos hibája van, és mivel szerintem ez a kérdés túlságosan is fontos ahhoz, hogy

22-09-2010

22-09-2010

HU


megfeledkezzünk róla. Minden olyan kezdeményezést üdvözölni kell, amelyet e kérdés megoldásának szándékával hajtanak végre. A pénzügyi válság, amely a közelmúltban végigsöpört a világon, ha másra nem is volt jó, de legalább felhívta a figyelmünket gazdasági rendszereink törékenységére, arra a folyamatos gazdasági kockázatra, amiben élünk, valamint arra, milyen óriási szükségünk van egy, az EU-n belüli makroprudenciális felügyeletért felelős szervezet létrehozására. Ezért is örülök annak, hogy különböző képviselőcsoportokba tartozó képviselők szavaztak igennel a jelentésre, amelyet óriási többséggel sikerült elfogadni. Mindez jól szemlélteti a költségvetési függetlenség tekintetében fennálló általános aggodalmat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ez az új pénzügyi felügyeleti rendszer ne akadályozza a gazdaság finanszírozását és védelmezze az egységet piacot, tegye lehetővé az EU számára helyzetének fenntartását és időben figyelmeztessen a kockázatos helyzetekre. Ezen okokból kifolyólag támogatom az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozását. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló javaslat a pénzügyi felügyeleti csomag része, amely három európai hatóságot hoz létre a pénzügyi ágazat meghatározott ágazatainak – bankok, biztosítók és pénzügyi piacok – felügyelete érdekében. Minden tekintetben támogatom ezt a jelentést és a pénzügyi felügyeleti csomag egészét, amely – véleményem szerint – óriási és mindenekelőtt szükségszerű lépést jelent. E csomag révén levonhatjuk a tanulságokat a recesszióból és annak a gazdaságra és a munkahelyekre gyakorolt súlyos következményeiből, amit mind a jelenlegi pénzügyi rendszer hibái okoztak. A cél az, hogy ezzel az új felügyeleti kerettel stabilizáljuk a pénzügyi rendszert és garantáljuk a stabilitását. Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – (LT) A közelmúltbeli gazdasági válság rengeteg kérdést hozott a felszínre, amelyekre választ kell találnunk, és megmutatta, hogy annak ellenére, hogy az Európai Unió számos gazdaságpolitikai koordinációs eszközzel rendelkezik, mindeddig azok nem kerültek teljes körű kihasználásra, továbbá a meglévő irányítási rendszer komoly hiányosságokkal küzd. Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) létrehozása jelentős újítás, mivel egészen idáig senki sem végzett olyan makrogazdasági elemzést európai szinten, amelynek elsődleges célja a rendszerkockázatok értékelése lett volna. Az ERKT és az azok közötti szoros együttműködés, akik rendelkeznek a vonatkozó információkkal (nemzeti felügyeletek és az egyes ágazatokért felelős európai hatóságok), biztosítja az alapot a koherens „makro és mikro szintű” felügyelet megteremtéséhez. George Becali (NI) írásban. – (RO) Korábban kértem, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) erősebb hatáskörökkel rendelkezzen annak érdekében, hogy biztosítható legyen a gyors és akadálytalan kommunikáció. Az ERKT közös mutatókat hoz létre, amelyekkel szabványos módon kategorizálhatók lesznek a határon átnyúló tevékenységet folytató különböző pénzügyi intézmények kockázatai, és azonosítható válik, hogy ezek az intézmények milyen típusú kockázatokat jelenthetnek. Az ERKT ezenkívül kidolgoz egy „közlekedési lámpa” rendszert is, amellyel a kockázatok súlyosságát jelzi. A tudományos tanácsadó bizottság szakértőket is felvesz tagjai közé, hogy az ERKT képes legyen megbecsülni a kockázatok felhalmozódását, és hogy a lehető legszélesebb körű szakértelemmel bírjon. Az első öt évben Európai Központi Bank elnöke elnököl az Európai Rendszerkockázati Testületben annak érdekében, hogy kellőképpen felhívja a figyelmet a szervezet kiemelt szerepére, és biztosítsa azt a hitelességet, amire szüksége van.

93

94

HU


Jan Březina (PPE) írásban. – (CS) Igennel szavaztam a pénzügyi felügyelet uniós reformjára, bár számos fenntartásom van a meghozott döntéssel kapcsolatban. A szabályozás szükségességét túlzottan előtérbe helyezték a bankok és a pénzügyi ágazat szabad piaci környezetének szükségességével szemben. A nemzeti és az európai szabályozó hatóságok meghatározása nem igazán világos, és a köztük meglévő határvonal meglehetősen elmosódott. Ez legjobb esetben „csak” jogi bizonytalansághoz vezethet a pénzügyi piaci valamennyi szereplője tekintetében, legrosszabb esetben azonban hatáskörrel való visszaéléshez az európai szabályozó részéről, amellyel szemben a szereplők gyakorlatilag nem lesznek képesek hatékonyan megvédeni magukat. Az egységes uniós pénzügyi piac hiányában megkérdőjelezhető az olyan erős, nemzetek feletti felügyeleti szervek meglétének jogossága, amelyeknek hatáskörébe tartozik dönteni a tagállami pénzügyi piacok egyes szereplőiről. Ha rögeszménkké válik a szabályozás az EU-ban, mint ahogyan a pénzügyi piacok esetében annak szemtanúi lehetünk, nem kell semmi mást tennünk, csak állni és várni, hogy Kína kilökjön bennünket a globális versenyből. Tehát, amíg mi a tisztességtelen versenymagatartást bíráljuk, Kína amellett, hogy kihasználta a bőkezű állami támogatásokból, az olcsó munkaerőből és a környezetvédelmi normák be nem tartásából származó előnyöket, az innovációknak és a modern technológiáknak köszönhetően fejlődni is tudott. Ezt tekintsük aggasztó jelnek és egyben figyelmeztetésnek is. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) A közgazdászok többsége szerint az előrejelzések csak ritkán mondhatók kellően biztosnak; ezért az egyetlen megoldás a folyamatos nyomon követés és az önvédelem marad. Az Európai Parlament – a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsával és az illetékes biztosokkal együttműködésben – kiváló munkát végzett. Ne tegyünk úgy, mintha ez elegendő lenne, vagy hogy érvénytelenítheti a múltat – de a jövőben ismét foglalkozhatunk azzal, hogy előmozdítsuk a bizalmat a banki és a pénzügyi ágazat tekintetében, amennyiben a makroprudenciális felügyelet feladatát egy olyan szervezetre bízzuk, amelynek feladatkörébe a teljes európai piac, a teljes euróövezet – és nem csupán kisebb, már nem érvényes részeinek – ellenőrzése tartozik. Ezenkívül, az e szervezet által végzett ellenőrzés ki fog terjedni az EU országain kívül mindazon országokra is, amelyek fizetőeszköze valamiképpen kapcsolódik az euróhoz, ennélfogva a vállalkozásainkra és mindazokra, akivel üzleti kapcsolatban állnak. Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) Amikor igennel szavaztam, kértem, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) erősebb hatáskörökkel rendelkezzen annak érdekében, hogy biztosítható legyen a gyors és akadálytalan kommunikáció. Az ERKT közös mutatókat hoz létre, amelyekkel szabványos módon kategorizálhatók lesznek a határon átnyúló tevékenységet folytató különböző pénzügyi intézmények kockázatai, és azonosítható válik, hogy ezek az intézmények milyen típusú kockázatokat jelenthetnek. Mário David (PPE) írásban. – (PT) Igennel szavazok a jelentésben foglalt javaslatok többségére és az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) létrehozására. Az Európai Parlamentet fel kell szólítani arra, hogy – figyelembe véve felelősségeit és élve a Lisszaboni Szerződés által biztosított új hatáskörökkel – játsszon döntő szerepet az EU felügyeleti keretének javításában. Mivel lehetetlenség megoldást találni a jelenlegi felügyeleti struktúra hiányosságaira, amelyekre a pénzügyi válság is felhívta a figyelmet, még sürgetőbbé vált olyan makroprudenciális felügyeleti mechanizmusok létrehozása, amelyek képesek garantálni az európai pénzügyi piacok stabilitását. Szintén fontos az európai piac egységének védelmezése, és hogy olyan eszközöket biztosítsunk az EU számára, amelyek lehetővé

22-09-2010

22-09-2010

HU


teszik, hogy globális szinten védelmet nyújtson az eurónak és más nemzetközi valutáknak. Ezenkívül hangsúlyozni szeretném, hogy az ERKT fontos hozzájárulást tesz az arra irányuló javaslat révén, hogy vállalja az európai szintű makrogazdasági elemzés feladatát a potenciális rendszerkockázatok elemzése érdekében. Miután már ismertté váltak a tagállami szintű mikroprudenciális felügyelet gyengeségei, úgy vélem, hogy az ERKT, a központi bankok, a felügyeletek és a reálgazdaság közötti együttműködés amellett, hogy törvényesíti az ERKT intézkedéseit, ezen intézkedések hatékonyságához is jelentős mértékben hozzájárul. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Ha egy dolgot megtanultunk a válságból, akkor az az, hogy európai szervek létrehozásával meg kell reformálni az intézményi felügyeleti struktúrát, és eközben újra át kell gondolni a makro- és mikrogazdasági felügyelet teljes koncepcióját. Mint ahogyan már számtalan alkalommal elmondtam, én – személy szerint – nem félek attól, hogy európai felügyeleti hatóságokkal rendelkezzünk. Alapvető fontosságúnak tartom meglétüket, és hogy feladataikat függetlenül és szakszerűen el tudják látni, hogy ezáltal megerősítsék a piacok és a piaci szereplők bizalmát. Ebben a konkrét esetben az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozása a következő célokat szolgálja: egy hatékony felügyeleti rendszer biztosítása az Európai Unió számára, amely nem akadályozza a gazdasági növekedést; az egységes piac védelme a töredezetté válás veszélyével szemben; és végül – egy európai makroprudenciális perspektíva kialakítása révén – segítség nyújtása a nemzeti szintű, elaprózott egyéni kockázatelemzés problémájának megoldásában, és ezzel egy időben a korai előrejelzési mechanizmusok hatékonyságának növelése és annak lehetővé tétele, hogy a kockázatelemzések alapján konkrét intézkedések valósuljanak meg. Az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozása ezért üdvözlendő dolog, és remélem, hogy feladatának kiváló végrehajtása az első lépés lesz a hatékonyabb uniós felügyelet megvalósítása felé. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A folyamatos, gondos és megalapozott értékelésen alapuló, megelőző intézkedésre képes struktúrák létrehozását kiemelten kell kezelni az EU döntéshozatali és politikaformálási folyamataiban a válságra való reagálás jelenlegi keretei között, amikor is elsődleges fontosságú, hogy biztosítsuk a pénzügyi rendszer uniós makroprudenciális felügyeletének hatékonyságát. Mivel az Európai Rendszerkockázati Testület képes nyomon követni és értékelni a pénzügyi rendszer kockázatait azokban az időszakokban, amikor működése normálisnak mondható, a pénzügyi stabilitás garanciája is lehetne – ez feltétlenül szükséges a reálgazdaság működéséhez, ami növekedést, jólétet és munkahelyeket hoz magával. Felhívnám a figyelmet az előadó azon törekvésére, hogy kiegyensúlyozott és reális javaslatot tegyen le elénk; ennek központi eleme a hatékony felügyelet, amely védelmezni fogja a gazdaság finanszírozását, az egységes piacot, valamint az EU céljait és érdekeit. Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Amikor erről a jelentésről és a pénzügyi felügyeleti csomag részét képező más jelentésekről szavaztunk, szem előtt tartottuk azt, ahogyan a Tanács, a Bizottság és maga a Parlament késleltette az intézkedéseket ezen a területen, és kizárólag csak olyan határozatokat hoztak, amelyek nem hoznak változást az alapvető probléma, azaz a pénzügyi spekuláció tekintetében, ideértve az államadóssággal kapcsolatos spekuláció kérdését.

95

96

HU


Az általunk leadott „nem” szavazat mindenekelőtt tiltakozás az ellen, hogy mégsem láttunk semmiféle javaslatot az adóparadicsomok felszámolására, a tőkemozgások megadóztatására vagy a származékos piacok megszüntetésére vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a fő pénzügyi spekulációs mechanizmusok nem tűnnek el a piacról, és a most meghozott intézkedések sokkal inkább elősegítik, hogy a nagy hatalmak és pénzügyi csoportjaik ellenőrzést gyakoroljanak a gyengébb gazdasággal rendelkező tagállamok felett, semmint hogy egyszersmind felszámolnák a pénzügyi spekuláció problémáját. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása lehet, hogy kezdetben pozitív hatással jár, de maguk az intézkedések nem elég mélyrehatóak, és – ha az alapvető intézkedések nem kerülnek elfogadásra – idővel folytatódni fog a spekuláció. Alan Kelly (S&D) írásban. – Üdvözlöm az Európai Bizottságnak egy új szerv, az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) létrehozására irányuló javaslatát, amellyel az Európai Unión végigsöprő pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságra kíván reagálni. Az ERKT az Európai Központi Bank támogatásával működik majd, és feladata a pénzügyi rendszer egészének stabilitását fenyegető kockázatok nyomon követése és értékelése lesz. Az ERKT ezenkívül korai figyelmeztetéseket tud kiadni a tagállamoknak az esetlegesen kialakulóban lévő rendszerkockázatokról, és szükség esetén intézkedéseket javasol azok elhárításához. Az Európai Központi Bank, a nemzeti központi bankok, az európai felügyeleti hatóságok és a nemzeti felügyeletek mind helyet kapnak az ERKT-ben. Így az ERKT – az általa betöltött makrogazdasági felügyeleti funkció révén – segítséget nyújt a jövőbeni válságok megelőzéséhez. Edvard Kožušník (ECR) írásban. – (CS) Biztos vagyok abban, hogy a Jacques de Larosière által vezetett szakértői csoport rendkívül alaposan elemezte a válság okait és az európai szintű megoldás lehetőségeit. Ennek ellenére van néhány fenntartásom a Bizottság által előterjesztett jogalkotási csomaggal kapcsolatban. Én, személy szerint el tudom képzelni egy európai rendszerkockázati tanács létrehozását. Egy ilyen intézmény megléte – véleményem szerint – bizonyos szinten indokolt lenne. Az Uniónak szüksége van egy ilyen típusú stratégiai hatóságra. Ezenkívül úgy vélem, hogy – az intézmény jellegéből fakadóan – nem áll fenn annak a veszélye, hogy kontrollálhatatlan bürokratikus szervezetté válna. Ugyanakkor teljesen másként látom az Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét. A javaslatból nyilvánvaló, hogy egy hatalmas és összetett bürokratikus bulldózert építenek fel, és jelenleg nem világos, hogy messze nyúló hatáskörei felülírják-e majd a tagállami hatásköröket. Ha a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere nem terjed túl az eredetileg tervezett korlátokon, hatásköreit rendkívül pontosan kell meghatározni, hogy még a legkisebb kétség se merülhessen fel azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi piacok napi szintű felügyelete a tagállamok és a független tagállami felügyeleti hatóságok kezében marad oly módon, hogy az egyes tagállamok eközben megőrzik költségvetési felelősségüket. Mivel a jogalkotási csomag egészében nem felel meg ezeknek a szempontoknak, nemmel kell szavaznom. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közelmúlt pénzügyi válsága felhívta a figyelmet a pénzügyi felügyelet súlyos hiányosságaira, mind mikroprudenciális, mind pedig makroprudenciális szinten. A felügyeleti modellek nem alkalmazkodtak a globalizációhoz, amely a pénzügyi rendszerben végbement, tekintve, hogy e rendszerben különböző pénzügyi csoportok határokon átnyúló műveleteket hajtanak végre, ami természetszerűen rendszerkockázatokkal jár együtt. Ezért nem is volt semmiféle együttműködés, koordináció vagy összhang az uniós jogszabályok alkalmazásában. Ennélfogva ennek az irányelvnek

22-09-2010

22-09-2010

HU


a célja az, hogy javítsa a belső piac működését azáltal, hogy magas szintű felügyeletet és prudenciális szabályozást biztosít, valamint védi a betéteseket, a befektetőket és minden kedvezményezettet; valójában az egyetlen hibája az, hogy nem elég mélyreható. Ezért alapvető fontosságú a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és problémamentes működésének védelme, a költségvetések stabilitásának és fenntarthatóságának megőrzése, valamint a felügyelet terén megvalósuló nemzetközi koordináció és együttműködés erősítése. Véleményem szerint az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozása alapvető lépés a hatékony felügyeleti modell megvalósítása felé, és hogy elkerülhetővé váljon a nagy pénzügyi csoportok határon átnyúló tevékenységei által előidézett rendszerkockázat. Ugyanakkor még sok egyéb lépést is meg kell tenni a közelmúlt erkölcstelen helyzetei megismétlődésének elkerülése érdekében, amelyek kárt okoztak a gazdaságoknak, a részvényeseknek, a betéteseknek, az adófizetőknek és a rendszer hitelességének. Claudio Morganti (EFD) írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom a jelentést és a bevezetett rendelkezéseket, amelyek a nagyobb fokú piaci stabilitás megvalósítására irányulnak. A jelentésnek védelmeznie kell a belső piac egységét. A belső piac védelmezése alapvető fontosságú. Mindazonáltal kétségeim vannak az Európai Központi Banktól elvárt ellenőrzéssel kapcsolatban; a múltban sokszor előfordult, hogy azok a központi bankok, amelyek számára előírták az ellenőrzés feladatát, azt nem hajtották végre és a válság nagyrészt az ő felelősségük. Én inkább egy más ellenőrző szervet szerettem volna látni. A szavazáskor ezért mondtam igent a szövegre, és tartózkodtam a jogalkotási állásfoglalás esetében. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) Most, amikor a bankok és a biztosítótársaságok határon átnyúló tevékenységet folytatnak, nem elegendő e vállalatok pusztán nemzeti szintű felügyelete, amint azt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is jól mutatja. Ugyanakkor pozitívumként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy a tagállamok – súlyos költségvetési problémák esetén – megtartották azt a hatáskörüket, hogy ők mondják ki a végső döntést. Ez a jelentés azonban túl messzire megy az európai gazdasági irányítás irányába, ezért tartózkodtam a szavazáskor. Miguel Portas (GUE/NGL) írásban. – (PT) Tartózkodtam a szavazáskor. Az igaz, hogy a makro- és mikroprudenciális felügyelet tekintetében elért kompromisszum mindenképpen előrelépést jelent a pénzügyi kockázatok uniós szintű értékelésének vagy szabályozásának jelenlegi hiányával összevetve. Ugyanakkor a javasolt megoldások nem alkalmasak azon problémák megoldására, amelyeket megoldaniuk kellene. A javaslat nem veszi kellőképpen figyelembe a pénzügyi rendszert alkotó ezerféle szereplő és termék egymástól való kölcsönös függőségét, illetve a reálgazdasággal való kapcsolatukat. Ezek nem egyszerűsíthetők le egy olyan összegző megoldásra, amely a felügyeleti csomag alapját képezi. Ezenkívül nem mehetünk el azon tény mellett, hogy az Európai Központi Bank maga is rendszerkockázati tényező lehet, ha banki eszközöket fogad el biztosítékként az általa nyújtott hitelért. Végül, az Európai Rendszerkockázati Testület lesz a gyenge láncszem abban a rendszerben, amely tényleges erőt koncentrál az államok között létrejött, saját érdekeiket szolgáló megállapodásokban, ezzel kiterjesztve azt a kormányközi megközelítést, amely jelenleg a pénzügyi szférában végbemenő európai integrációt jellemzi. Paulo Rangel (PPE) írásban. – (PT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert egyetértek a Bizottság javaslatával és a Parlament által előterjesztett módosításokkal. Tekintettel a nemzetközi pénzügyi piacok integrációjára, erős, globális szintű kötelezettségvállalásra

97

98

HU


van szükség az Unió részéről. Az Európai Rendszerkockázati Testületnek egy magas szintű tudományos bizottságtól kell tapasztalatra szert tennie, valamint vállalnia kell az összes globális feladatot, amely annak biztosításához szükséges, hogy az Unió hangja hallható legyen a pénzügyi stabilitás kérdéseiben, különösen a Nemzetközi Valutaalappal, a Pénzügyi Stabilitási Tanáccsal és a G20-ak valamennyi partnerével való szoros együttműködés révén. Evelyn Regner (S&D) írásban. – (DE) Igennel szavaztam a pénzügyi rendszer makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló javaslatra, mivel az fontos részét képezi az EU új pénzügyi piaci architektúrájának, és a csomag komoly előrelépést jelent a pénzügyi piacok szabályozása felé. És bár a Jogi Bizottság nevében az Európai Rendszerkockázati Testületről kidolgozott vélemény előadójaként azt szerettem volna, ha a Testület több és erősebb beavatkozási jogot kap, sikernek tartom a Rendszerkockázati Testület létrehozását. A jövőben több hatáskört kellene átruházni az európai felügyeleti hatóságokra. A makroprudenciális felügyelet csak a nemzetek fölötti szinten nyer értelmet. Huszonhét felügyeleti hatóság nehezen tudná értékelni a globális pénzügyi piac kockázatait. Viktor Uspaskich (ALDE) írásban. – (LT) A pénzügyi válság megmutatta, hogy a nemzeti hatóságok által végzett mikroszintű felügyelet nem megfelelő a rendszerkockázatok azonosításához és gyors elhárításához. Hatékony európai felügyeleti rendszert kell létrehoznunk a pénzügyi stabilitás lehetséges kockázatainak nyomon követése, értékelése és elhárítása érdekében. A jelentés egyértelműen felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy megőrizzük az európai piac egységét. De az is nagyon fontos, hogy megvédjük a belső piacot az azokból az országokból származó áruktól, amelyek nem osztják az olyan értékeket, mint például a demokrácia, a környezetvédelem és a társadalmi garanciák – ezért van, hogy az ezen országokból származó áruk és szolgáltatások egyre olcsóbbak, és az európai vállalatok ilyen feltételek mellett képtelenek lesznek versenyezni. Egyetértek azzal az észrevétellel, amit Barroso elnök úr tett ebben a hónapban: „Az emberek és a vállalkozások adottak. Amire szükségük van, az a nyitott és korszerű egységes piac.” A belső piac Európa legnagyobb értéke, de nem használjuk ki maximálisan a benne rejlő lehetőségeket. Európa 20 millió kis- és középvállalkozásának mindössze 8%-a vesz részt határon átnyúló kereskedelemben. Még kevesebben vesznek részt határon átnyúló beruházásokban. Az Európai Rendszerkockázati Testület az uniós felügyeleti struktúra legfőbb pillére lenne, és ily módon segítené a belső piac harmonikusabb működését. Az említett értékek mellett az európai egységes piac volt az egyik fő oka Litvánia és a többi tagállam uniós csatlakozásának. Minden jelentős törés vagy félreértés gyengíteni a határok és korlátozások megszüntetésére irányuló évtizedes erőfeszítéseket. Jelentés: Antolín Sánchez Presedo (A7-0163/2010) Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre. A pénzügyi válság feltárta a globális pénzügyi piacok hibáit, és az európai piacok sem voltak kivételek, azaz e piacok sem maradtak immúnisak az egyre inkább integrált globális gazdaságban. Párhuzamosan az integrált felügyelet mikro- és makroszintű létrehozásával, ez a jelentés javaslatot tett az ágazati irányelvek első felülvizsgálati csomagjára is, elsősorban a banki tevékenységek és az értékpapírok területén, hogy hozzáigazítsa azokat az új banki felügyeleti architektúrához. Miután a G20-csoport szintén kötelezettséget vállalt egy erősebb, globálisan következetesebb felügyeleti és szabályozási keretrendszer kiépítésére a jövőbeni pénzügyi rendszer számára, az Európai Uniónak ambiciózus választ kell adnia, amely kitér az egyes ügyekre, válaszokkal szolgál a makro- és mikroszintű felügyelettel és a globális szabályozással kapcsolatos kérdésekre, továbbá a globális szintű harmonizációra és

22-09-2010

22-09-2010

HU


együttműködésre összpontosít a rendszerkockázatok tekintetében. Ez egy egyedülálló lehetőség számunka az integrált felügyeletre vonatkozó politikai céljaink megvalósítására. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Ebben a kérdésben az Európai Parlament világosan kiáll a pénzügyi felügyelet szorosabb, európai szintű integrációja mellett. Ezt örömmel fogadom, mert véleményem szerint Európának e kérdésben kötelessége volt cselekedni, hogy megmutassa az európai polgároknak, hogy erős és kézzelfogható intézkedéseket teszünk a banki ágazat stabilizációja érdekében. Ezért támogattam a jelentést és a Tanáccsal elért kompromisszumot, mivel a cél az, hogy e hatóságok 2011. január 1-jétől elkezdjék működésüket. Remélem, hogy e hatóságok a gyakorlatban teljes körűen élni tudnak hatásköreikkel. Regina Bastos (PPE) írásban. – (PT) Igennel szavaztam a pénzügyi felügyeleti csomagra, mégpedig az alábbi okokból. A három hatóság létrehozását egységes szabályok mentén kell végrehajtani, a harmonikus és egységes alkalmazás biztosítása érdekében; ez elősegíti a belső piac hatékonyabb működését. A hatóságoknak magas szintű, hatékony és következetes szabályozást és felügyeletet kell biztosítaniuk, figyelembe véve az összes tagállam érdekeit és a pénzintézetek sokféleségét. A technikai standardoknak kifejezetten technikai jellegű kérdéseket kell szabályozniuk, kidolgozásukhoz felügyeleti szakértők szaktudása szükséges. Célszerű, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusként elfogadott technikai standardok továbbfejlesszék, részletezzék és határozzák meg azon szabályok következetes összehangolásának és egységes alkalmazásának feltételeit, amelyek az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott alapaktusok tartalmaznak, kiegészítve vagy módosítva a jogszabály egyes nem lényegi elemeit. Ennek az irányelvnek tehát meg kell határoznia azokat a helyzeteket, amelyekben az uniós joggal való eljárási vagy érdemi összeegyeztethetőségi kérdést meg kell oldani, és a felügyeletek esetleg egyedül nem képesek erre. Ilyen helyzetekben az egyik érintett felügyeletnek képesnek kell lennie a kérdés illetékes európai felügyeleti hatóságnál való felvetésére. George Becali (NI) írásban. – (RO) Azért szavaztam igennel a jelentésre, mert legfőbb céljának a fogyasztóvédelmet jelöli meg. A rendelkezésre álló pénzügyi szolgáltatások összetettségét figyelembe véve nyomatékosan javasoltam, hogy a fogyasztóvédelem az európai felügyeleti hatóságok tevékenységeinek középpontjában kapjon helyet. Hatáskörükben áll majd megvizsgálni bizonyos típusú pénzintézeteket, pénzügyi termékeket – például az úgynevezett „mérgező” termékeket – vagy az olyan pénzügyi tevékenységeket, mint a fedezetlen rövidre eladás, és értékelni azokat a kockázatokat, amelyeket ezek az intézmények jelenthetnek a pénzügyi piacokra, továbbá adott esetben figyelmeztetést adhatnak ki. A pénzügyi jogszabályban előírt, meghatározott konkrét esetekben az európai felügyeleti hatóságok betilthatnak vagy korlátozhatnak bizonyos kockázatos pénzügyi termékeket vagy tevékenységeket, vagy akár felkérhetik a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére, amely végleges tilalmat vezet be az ilyen termékekre és tevékenységekre. Vilija Blinkevičiūtė (S&D) írásban. – (LT) Igennel szavaztam arra jelentésre, amelyben az Európai Parlament jóváhagyja az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozását. Ennek az intézménynek a belső piac működésének javítására kell törekednie, mindenekelőtt magas szintű, hatékony és következetes szabályozás és felügyelet biztosításával, figyelembe véve az összes tagállam különböző érdekeit, védelmet nyújtva a biztosítottaknak és más kedvezményezetteknek, garantálva a pénzügyi piacok integritását, hatékonyságát és problémamentes működését, védelmezve a pénzügyi rendszer stabilitását és megerősítve a nemzetközi felügyelet összehangolását a gazdaság egészének érdekét

99

100

HU


szolgálva, ideértve a pénzintézeteket és más érdekelt feleket, fogyasztókat és munkavállalókat. Ebben a dokumentumban az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne előrehaladást elérni egy fokozottabban integrált biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti struktúra megerősítése terén, valamint – ezzel egy időben – a pénzügyi szolgáltatások közös piacának létrehozására törekedni. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi és gazdasági válság következtében a belső piac stabilitását illetően valós és súlyos kockázatok jelentek meg középtávon, a Parlament felszólít a nemzetközi intézmények uniós szintű felügyeletének biztosítására, valamint egy olyan európai mechanizmus kidolgozására, amellyel az EU felül tud kerekedni a jövőben esetlegesen kialakuló válságokon. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A nemzeti piacok közötti kapcsolatok számának növekedése, az, hogy a pénzügyi piacok legfontosabb szereplői közül sok multinacionális vagy – legalábbis – transznacionális jelleggel bír, és különösen a globális gazdasági és pénzügyi válság rámutatott arra, hogy újra kell gondolnunk, át kell formálnunk vagy akár teljesen át kell alakítanunk az európai szintű felügyelet működését. A jelenlegi helyzet rendszerszerű kiigazításának keretében a három európai hatóság, amelyek ezen állásfoglalás tárgyát képezik, különösen fontosnak mondható, mivel különleges feladatokat ruháztak rájuk az új struktúrában, amelynek – a tervek szerint – jobban ellen kell tudnia állni a jelen kihívásainak, amelyek az Európai Unió minden polgárának életére kihatnak. Remélem, hogy a most megtervezett új architektúra siker lesz gyakorlati szempontból, továbbá a kockázatok minimalizálására és a piaci átláthatóság és valóság védelmezésére irányuló közös erőfeszítéseink nem merülnek ki a most megtalált megoldásokban. Azt is remélem, hogy mindig készen állunk majd arra, hogy tanuljunk a tapasztalatokból és figyelembe vegyük a legjobb gyakorlatokat, hogy javíthassunk azon, ami javításra szorul. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Az úgynevezett európai „felügyeleti” hatóságok számára biztosított hatáskörök nem merülnek ki abban, amit a nevük alapján gondolnánk. Ezeket a hatóságokat a Tanács mellé kellene rendelni. Nem szabad engedni, hogy bármiféle intézkedést hozzanak a Tanács előzetes hozzájárulása nélkül, kivéve az ütemtervük módosítását, amely a befektetők, a megtakarítással rendelkezők, valamint a belső piac működésének védelmét írja elő számukra a nemzetközi intézményekkel együttműködésben. Nemmel szavazok erre a szövegre. Az európai felügyeleti hatóságok hatásköreit és célkitűzéseit felül kell vizsgálni. Aldo Patriciello (PPE) írásban. – (IT) A Parlament a pénzügyi szolgáltatások cselekvési tervének elindításától kezdve központi szerepet játszott a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának kiépítésében: aktívan támogatta a harmonizációt, az átláthatóságot és a tisztességes versenyt, valamint biztosította a befektetők és a fogyasztók védelmét. Az Európai Parlament már jóval a pénzügyi válság kitörése előtt rendszeresen felszólított arra, hogy európai szinten valamennyi szereplő vonatkozásában valóban azonos versenyfeltételek megerősítésére kerüljön sor, miközben rámutatott fontos mulasztásokra abban is, ahogyan Európa felügyelte az egyre integráltabb pénzügyi piacokat. Az Európai Parlament valamennyi jelentésében kérte az Európai Bizottságot, hogy elemezze, miként lehet egy integráltabb felügyeleti struktúra felé haladni. A Parlament ezenkívül megjegyezte, hogy szükség van a legfontosabb piaci szereplők rendszer- és prudenciális kockázatainak hatékony felügyeletére is.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Az integráltabb felügyeleti struktúra felé történő haladás érdekében a Bizottság jogalkotási javaslatokat terjesztett elő azzal a céllal, hogy európai felügyeleti hatóságok új hálózatát hozza létre, három pillérrel: az első a banki ágazat tekintetében, a második a biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-ágazat tekintetében, a harmadik pedig az értékpapírpiacok tekintetében. Végül, az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásának célja a pénzügyi stabilitást potenciálisan fenyegető veszélyek nyomon követése és értékelése. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) Egy vagy két hatóság létrehozása szükséges, de nem elegendő a rendellenességek jeleinek felderítéséhez és a problémák kialakulásának előrejelzéséhez a pénzügyi piacokon. A második lépés e hatóságok tevékenységi köreinek meghatározása, amikor is figyelni kell arra, hogy fontos, konkrét és megvalósítható feladatokat kapjanak. Az új intézményeknek nem az a céljuk, hogy megtalálják a felelősöket és megbüntessék azokat, hanem az, hogy tanulmányozzák a piacot és jelezzék a kritikus helyzeteket, felhívják a figyelmet a nemkívánatos tendenciákra és magatartásokra, és ezután megoldásokra tegyenek javaslatot. A cél nem lehet büntetések kivetése, mert a pénzbüntetés sohasem állíthatja vissza a bizalmat. Inkább a problémák megelőzésére kell koncentrálnunk, a megelőző megoldásokra, valamint arra, hogy azonosítsuk azokat a mutatókat, amelyek – mindennél jobban – felhívják a figyelmet a lehetséges problémák kialakulására. Ez a jelentés elemzi az elkövetkező kritikus helyzeteket és megoldásukra törekszik egy olyan mechanizmus kialakításával, amely – előzetesen és a pénzügyi mechanizmusokkal kapcsolatos ismereteink alapján – nagyon jó eséllyel jól fog működni. Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) A rendelkezésre álló pénzügyi szolgáltatások összetettségére válaszul arra szavaztam, hogy a fogyasztóvédelem az európai felügyeleti hatóságok tevékenységének központi elemét alkossa. E hatóságoknak hatáskörükben áll majd megvizsgálni bizonyos típusú pénzintézeteket, pénzügyi termékeket – például az úgynevezett „mérgező” termékeket – vagy az olyan pénzügyi tevékenységeket, mint a fedezetlen rövidre eladás, és értékelni azokat a kockázatokat, amelyeket ezek az intézmények jelenthetnek a pénzügyi piacokra, továbbá adott esetben figyelmeztetést adhatnak ki. A pénzügyi jogszabályban előírt, meghatározott konkrét esetekben az európai felügyeleti hatóságok betilthatnak vagy korlátozhatnak bizonyos kockázatos pénzügyi termékeket vagy tevékenységeket, vagy akár felkérhetik a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére, amely végleges tilalmat vezet be az ilyen termékekre és tevékenységekre. Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) A gazdasági és pénzügyi válság feléledésével az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság megléte teljes mértékben szükségessé vált. A válság kiemelte a piac felügyeletére szolgáló eszközök hiányosságait, valamint az európai polgárok, különösen a betétesek, a befektetők vagy a pénzügyi hozzájárulást nyújtók kiszolgáltatottságát. Az említetteknek nagyobb védelemre van szüksége. A védelem megvalósításának egyik módját a biztosító és foglalkoztatóinyugdíj-intézmények különös figyelemmel való felügyelete jelenti, amellyel kapcsolatban véleményem szerint fontos, hogy a tevékenységüket határokon átnyúlóan folytató ügynökségek kerüljenek a középpontba. Támogatom képviselőtársamnak, Peter Skinnernek az európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról szóló jelentését, különösen mivel az Európai Parlament még jóval a válság kitörése előtt figyelmeztetett az egyes, egyre nagyobb mértékben integrálódó pénzügyi piacok feletti ellenőrzés felületes jellegére. Úgy vélem, hogy az Európai Parlament által előterjesztett szöveg alkalmasabb az egyéb lehetséges válságok megelőzésének és hatékonyabb, különösen

101

102

HU


a pénzügyi piacok átláthatóságának növelésére irányuló intézkedések révén történő kezelésének szükségessége szempontjából. Mário David (PPE) írásban. – (PT) Összességében az európai felügyeleti hatóságok hatásköreivel kapcsolatos jelentésben előterjesztett intézkedések mellett szavaztam. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá tette pénzügyi piac gyenge pontjait, az európai és a világgazdaság jelenlegi helyzete remek lehetőséget kínál az EU számára, hogy a globalizált gazdaság szükségleteihez jobban igazodó, erősebb felügyeleti és szabályozási keretrendszert dolgozzon ki. A válságra adott uniós válasznak mind a makroprudenciális felügyelet és szabályozás szintjén, mind pedig a mikroprudenciális szinten merésznek kell lennie. Úgy vélem, hogy az új felügyeleti architektúrának az elővigyázatosság elvén kell alapulnia, mivel számomra nyilvánvaló a konstrukciójában rejlő komplexitás. Az is fontos az európai felügyeleti hatóságok számára, hogy tényleges lehetőségük nyíljon arra, hogy a nemzeti pénzügyi intézmények rendszerszintű kockázatainak ellenőrzését meghaladóan tevékenykedhessenek, valamint el tudják végezni a határokon átnyúló és a rendszerszintű kockázatok, továbbá a nemzetközi rendszerszintű kockázatok értékelését. Marielle De Sarnez (ALDE) írásban. – (FR) Ahhoz, hogy véget vethessünk a világot megrengető, a gazdaságot destabilizáló, a munkanélküliséget elmélyítő és az eladósodásunkat felgyorsító gazdasági válságnak, szabályozásra és felügyeletre van szükségünk. Ez az, amiért fontos volt számunkra, hogy kinyilvánítsuk támogatásunkat, és a gazdasági irányítás ambiciózus és nagyszabású reformját javasló hat jelentés mellett szavazzunk. Ez a megállapodás az első lépés az azon független és erős hatóságok irányába, amelyekre Európa érdekében van szükségünk. E szavazással felelősséget vállaltunk, mivel 2011. január 1-jén létrejön három, a piacok, a bankok és a biztosítók felügyeletével foglalkozó hatóság, valamint az Európai Központi bank elnöke által vezetett Európai Rendszerkockázati Testület. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Ahogyan azt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság következményei egyértelművé tették, az európai integrációs folyamat folyamatos sikere teljes mértékben attól függ, hogy képes-e megoldást találni az európai szinten integrált felügyeleti struktúrák hatáskörének megerősítésére. A nemzeti szuverenitás egyre inkább az azon uniós struktúrákon keresztül megvalósuló, nemzetek feletti beavatkozás függvényévé válik, amelyek megfelelő forrásokkal és hatáskörökkel rendelkeznek ahhoz, hogy az elszigetelt nemzeti igények és szükségletek hatásán kívül cselekedjenek és alakítsák ki a stratégiákat. Ennélfogva szeretném ismételten támogatásomat kifejezni a különböző európai pénzügyi ágazatok területén való fellépésért, illetve a felügyeleti tevékenységekért felelős európai struktúrák, így az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, továbbá az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság hatáskörének konszolidációjával kapcsolatban. Alan Kelly (S&D) írásban. – Támogatni kell a bankokról és az értékpapírokról szóló számos irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, hogy azok igazodjanak az új európai pénzügyi felügyeleti struktúrához. Az új pénzügyi felügyeleti keretrendszernek túl kell mutatnia a nemzeti felügyeleti hatóságok által szabályozott pénzügyi intézmények egyedi kockázatán, és a rendszerszintű kockázatok szélesebb határára kell összpontosítania, ugyanakkor nemzetközi szinten is elő kell mozdítania a rendszerszintű kockázatokkal kapcsolatos európai együttműködést. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közelmúlt pénzügyi válsága felhívta a figyelmet a pénzügyi felügyelet súlyos hiányosságaira, mind az egyes esetekben, mind pedig a pénzügyi

22-09-2010

22-09-2010

HU


rendszer egészét illetően. A felügyeleti modellek nem alkalmazkodtak a pénzügyi rendszerben végbement globalizációhoz, tekintve, hogy e rendszerben különböző pénzügyi csoportok határokon átnyúló műveleteket hajtanak végre, ami természetszerűen rendszerkockázatokkal jár együtt. Ezért nem is volt semmiféle együttműködés, koordináció vagy összhang az uniós jogszabályok alkalmazásában. Ennélfogva ennek az irányelvnek a célja az, hogy javítsa a belső piac működését azáltal, hogy magas szintű felügyeletet és prudenciális szabályozást biztosít, valamint védi a betéteseket, a befektetőket és minden kedvezményezettet. Ezért alapvető fontosságú a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és problémamentes működésének védelme, a költségvetések stabilitásának és fenntarthatóságának megőrzése, valamint a felügyelet terén megvalósuló nemzetközi koordináció és együttműködés erősítése. A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása és hatásköreinek meghatározása alapvető fontosságú lépés egy hatékony felügyeleti modell létrehozása felé valamennyi ágazatban. Ugyanakkor még sok egyéb lépést is tenni kell a közelmúlt erkölcstelen helyzetei megismétlődésének elkerülése érdekében, amelyek kárt okoztak a gazdaságoknak, a részvényeseknek, a betéteseknek, az adófizetőknek és a rendszer hitelességének. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) Most, amikor a bankok és a biztosítótársaságok határon átnyúló tevékenységet folytatnak, nem elegendő e vállalatok pusztán nemzeti szintű felügyelete, amint azt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is jól mutatja. Ugyanakkor pozitívumként kell elkönyvelnünk azt a tényt, hogy a tagállamok – súlyos költségvetési problémák esetén – megtartották azt a hatáskörüket, hogy ők mondják ki a végső döntést. Ez a jelentés azonban túl messzire megy az európai gazdasági irányítás irányába, ezért tartózkodtam a szavazáskor. Paulo Rangel (PPE) írásban. – (PT) Ennek az irányelvnek meg kell határozni azokat a helyzeteket, amelyekben az uniós jognak való megfelelőséggel kapcsolatos eljárási és érdemi problémákat kell megoldani, és a felügyeletek esetleg nem képesek maguk megoldani a kérdést. Ilyen helyzetben meg kell lennie annak a lehetőségnek, hogy a felügyeletek egyike az illetékes európai felügyeleti hatóság elé vihesse az ügyet. Az európai felügyeleti hatóságnak a létrehozásáról szóló rendeletben megállapított eljárással és ezzel az irányelvvel összhangban kell eljárnia. Jelentés: José Manuel García-Margallo y Marfil (A7-0166/2010) Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) A pénzügyi válság bebizonyította, hogy a pénzügyi szabályozás elégtelen, a piacfelügyeleti mechanizmusok pedig gyengék. Mindannyian tudjuk, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok puszta együttműködése nem volt elégséges a valódi határok nélküli területként működő belső piac számára. Ezért vélem úgy, hogy egy új európai felügyeleti hatóság meg fogja könnyíteni a jövőbeli válságok elkerülését, hiszen gyorsabb válaszokra és ehhez rugalmasabb intézményekre van szükségünk. Úgy gondolom, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület elsődleges szerepet fog játszani a pénzügyi stabilitásunkat fenyegető lehetséges veszélyek figyelemmel kísérésében és értékelésében. Olyan szabályokra van szükségünk, amelyek egyenlő feltételeket teremtenek, valamint nagyobb fokú védelmet biztosítanak, és jobban alkalmazkodnak a betéteseink, a fogyasztóink, az adófizetőink és a kis- és középvállalkozások érdekeihez. Rendkívül fontos, hogy megvédjük azok pozícióját, akiket a leginkább sújt a válság, és hogy hitellehetőségeket kínáljunk jövőbeli válságok esetén. Különös figyelmet kell szentelnünk azoknak a nagy pénzügyi szervezeteknek, amelyekről általában úgy tartják, hogy „túl nagyok ahhoz, hogy bedőljenek”, és amelyek – amint azt láthattuk – a teljes globális pénzügyi rendszer összeomlását okozhatják.

103

104

HU


Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Ez az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat a pénzügyi felügyeleti csomag részét képezi. Ez a csomag három európai felügyeleti hatóságot állít fel, amelyek a pénzügyi ágazat különböző szegmenseit felügyelik: a bankokat, a biztosítókat és a pénzügyi piacokat. Éppen úgy, ahogyan a Skinner- és a Giegold-jelentést is támogattam a két másik felügyeleti hatóság esetében, úgy teljes mértékben támogattam ezt a jelentést és a felügyeleti csomag egészét is, mivel úgy vélem, hogy ez nagy és mindenekelőtt szükséges előrelépést jelent (lásd a Skinner-jelentésről szóló szavazáshoz fűzött indokolást). Vito Bonsignore (PPE) írásban. – (IT) Az előadó dicséretet érdemel hosszas erőfeszítéseiért és az elért kompromisszumért. Most már széles körben elismert tény, hogy a pénzügyi, majd a gazdasági válság rámutatott arra, hogy mennyire fontos Európa egységes fellépése: egy globális gazdasági válság esetén az EU nem lehet megosztott. Láttuk, hogy az európai pénzügyi szabályozás nem volt kielégítő, és hogy a felügyeleti mechanizmusok eredménytelennek bizonyultak. Ezért ez a jelentés orvosolni próbálja ezeket a hiányosságokat: valóban elismerésreméltó az a kísérlet, amelynek célja egy világos hatáskörökkel bíró, valóban európai felügyelet felállítása. Úgyszintén dicséretesek a jövőbeli válságok feloldását szolgáló mechanizmus létrehozására tett erőfeszítések. Elsődleges kötelességünk, hogy megvédjük a polgárok és a befektetők érdekeit, akik esetenként tanúi voltak annak, hogy miként váltak füstté a megtakarításaik: ezért helyes létrehozni egy olyan európai uniós alapot, amely a pénzintézetek hozzájárulásaiból kerülne előfinanszírozásra, és amely a 137. módosítás értelmében védelmet nyújtana a betéteseknek. Ezért úgy vélem, hogy a jelentés célkitűzései kiegyensúlyozattak, beleértve azt is, ahol világosan meghatározásra kerül a kkv-k szerepe (lásd 169–170. módosítás), amelyek még ma is a legmagasabb árat fizetik ezért a válságért. Ezért szavaztam igennel. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) A bankrendszer, amely kulcsfontosságú társadalmi és gazdasági szerepet tölt be, hajlamos összetett célokat követni és gyakran okoz nemkívánatos hatásokat. Amennyiben a részvényesek fő célja a gazdagság megteremtése, akkor néhány érintett célja lehet egy olyan vállalati rendszer támogatása, amely folyamatosan likviditási gondokkal küzd, vagy a gazdagság olyan pénzügyi eszközökkel történő megteremtése is, amelyek elősegítik a megtakarításokat. Mindezen célok szentségének sérelme nélkül úgy vélem, nem hanyagolhatók el azok a hatások sem, amelyeket ezeknek a vállalatoknak a vezetői döntései az őket körülvevő gazdasági és társadalmi struktúrára gyakorolnak. Ezért a politika feladata az, hogy megvédje a különböző szereplők igényeit, miközben arra szólít fel, hogy senki se szegje meg saját erkölcsi és társadalmi kötelezettségeit. Ezért az Európai Uniónak gondoskodnia kell a szükséges felügyeletről annak érdekében, hogy valamennyien anélkül érhessék el céljaikat, hogy más érintettekkel összeütközésbe kerülnének. Egy olyan hatóság létrehozása, amely képes ennek a célnak az elérését előremozdítani, dicséretet érdemel. Mário David (PPE) írásban. – (PT) A jelentésben foglalt javaslatok többsége és az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozása mellett szavazok. A pénzügyi válság a pénzügyi felügyelet és különösen az uniós bankrendszer számos gyengeségét hozta felszínre. Ennek fényében az európai közvélemény felismerte, hogy a Parlament és a Bizottság sürgős intézkedéseket hoztak. Következésképpen azon a ponton, ahol most járunk, rajtunk áll, hogy olyan megelőzési mechanizmusokat dolgozzunk ki, amelyek lehetővé teszik az

22-09-2010

22-09-2010

HU


európai gazdaságnak az esetleges jövőbeli válságokra történő megfelelőbb felkészítését. E célból az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozása kulcsfontosságú hozzájárulást jelent a pénzügyi felügyelethez, mivel a jövőben ez a hatóság fog felelni a működési mód és a válságkezelés irányítási modelljének megállapításáért, a korai beavatkozás szükségességétől egészen a lehetséges csődök megoldásáig – amennyiben arra szükség van. Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel innovatív javaslatokat tartalmaz a pénzintézetek, különösen a határokon átnyúló tevékenységet folytató intézmények felügyeletére vonatkozóan. Úgy vélem, fontos, hogy a nagy pénzügyi szervezetek külön bánásmód alá esnek ebben a dokumentumban, mivel ezek bedőlése a teljes pénzügyi rendszer összeomlását okozhatja. Véleményem szerint egy a pénzintézetek hozzájárulásaiból előfinanszírozott európai alap létrehozása a betétesek védelmére, valamint az olyan nehézségekkel küzdő szervezetek megmentésére, amelyek csődje az egész rendszert romba dönthetné, megfelelő megoldást jelent egy olyan rendszer hiányosságainak és eredménytelen működésének orvoslására, amely a jelenleg tapasztalható mély válságba vezetett bennünket. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Ha létezik valami, amit mindnyájan megtanulhattunk a jelenlegi válságból, az az, hogy az szükség van intézményes felügyeleti struktúrák reformjára, amelynek során új európai testületeket kell létrehozni és újra kell gondolni a makro- és mikrogazdasági felügyeletről alkotott elképzelésünk egészét. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság ennek a folyamatnak az eredménye. A globális pénzügyi válság következtében súlyosan sérült a bankrendszerbe vetett bizalom, ezért a piacoknak – az európaiaknak és általában – sürgősen el kell kezdeniük újból megbízni a bankjaik stabilitásában és szilárdságában, és legfőképpen ismét bízniuk kell a felügyeleti szervekben. Ezért is bír a jövőre nézve döntő jelentőséggel az új Európai Bankfelügyeleti Hatóság számára fenntartott szerep. Ezzel kapcsolatban nem lehetnek kétségeink: akkor, amikor egyes pénzintézetek csődje az egész pénzügyi rendszer összeomlásához vezethet, nem ülhetünk tovább ölbe tett kézzel. Amint azt képviselőtársam, García-Margallo y Marfil úr – aki rendkívül fontos szerepet játszott a felügyelettel kapcsolatos munka egészében – nagyon is helyesen mondta, „csak két lehetőség közül választhatunk: több hatáskör a nemzeti felügyeleti hatóságoknak vagy több Európa. Több protekcionizmus vagy több belső piac.” Ebben a kérdésben kétségem sincs afelől, hogy melyik utat kellene választanunk: több Európára és több belső piacra van szükség, szoros és hozzáértő felügyelettel. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság meg fogja szilárdítani annak a pénzügyi piacok jelenlegi felügyeletére vonatkozó alapos reformnak a hatékonyságát, amelyet az uniós intézmények jelenleg kívánnak végrehajtani. Ez strukturális alapot fog biztosítani olyan elegendő hatállyal rendelkező intézkedéseknek, amelyek képesek megakadályozni a legutóbbi globális pénzügyi válság megismétlődését, amely elviselhetetlen lenne a társadalom és a világgazdaság számára. Valójában teljességgel helytelen egy a nemzeti hatóságok erőfeszítésein nyugvó felügyeleti rendszert elfogadni, hiszen ezek illetékessége csupán az országhatárokig terjed, miközben a piaci szereplők olyan pénzintézetek, amelyek a határok nélküli Európa egészében folytatják tevékenységüket. Ezért dicséretes, hogy az előadó figyelmet szentel a kis- és középvállalkozások jelentőségének, valamint a javaslat európai távlatának.

105

106

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Ez egy újabb jelentés a pénzügyi felügyelettel foglalkozó csomagból, amelynek alapját az Európai Bankfelügyeletnek a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének szerves részeként történő létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat képezi. A jelentés egyik cikke a közérdek védelmét határozza meg a hatóság céljaként, méghozzá azáltal, hogy az Unió gazdaságának, polgárainak és vállalatainak az érdekeit szolgálva hozzájárul a pénzügyi rendszer rövid, közép- és hosszú távú stabilitásához és eredményességéhez. Ebben az esetben is olyan döntésekről van szó, amelyek nem változtatnak az alapkérdésen, ami nem más, mint a pénzügyi spekuláció. Hacsak nem számolják fel a származékos piacokat és az adóparadicsomokat, gyakorlatilag hiábavaló lesz európai hatóságokat létrehozni ezeken a területeken. Ellenszavazatunkkal elsősorban az ellen kívánunk tiltakozni, hogy továbbra is váratnak magukra azok a javaslatok, amelyek felszámolnák az adóparadicsomokat, megadóztatnák a tőkemozgásokat vagy bezárnák a származékos piacot. Ami egyértelműen kiviláglik ennek a pénzügyi csomagnak az egészéből, az az, hogy a csomag megpróbálja azt az illúziót kelteni, hogy a válság problémái meg vannak oldva, teszi ezt azonban anélkül, hogy megoldást kínálna azokra az alapvető problémákra, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a pénzügyi csoportok spekulációval jussanak óriási nyereségekhez, ideértve a törékenyebb gazdasággal rendelkező tagállamok államadósságával történő spekulációt is. Alan Kelly (S&D) írásban. – Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) létrehozása része a 2009. februári Larosière-jelentés ajánlásait követő bizottsági javaslatoknak. Üdvözlöm az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozását mint a pénzügyi és gazdasági válságra adott európai választ, amely valós és súlyos kockázatokat teremtett a belső piac stabilitására nézve. Ennek a páneurópai felügyeleti rendszernek az a célja, hogy gondoskodjon a szoros együttműködésről és koordinációról a nemzeti és európai hatóságok között annak érdekében, hogy biztosítsa az EU pénzügyi rendszerének stabilitását, és ugyanakkor ki fogja egyenlíteni a különböző nemzeti gyakorlatok között fennálló eltéréseket is. Egy az európai központi bankok vezetőiből álló új testület fogja figyelemmel kísérni és leküzdeni az Európán belül bárhol fellépő makrogazdasági kockázatokat. Az EBA a pénzintézetekre közvetlenül alkalmazandó határozatokat fog hozni és felhívja a Bizottság figyelmét a veszélyes termékekre vagy piaci ügyletekre. Emellett az EBA kulcsszerepet fog játszani a rendszerszintű kockázatok azonosításában és részt fog venni az esetleges válságrendezésben. Thomas Mann (PPE) írásban. – (DE) Garcia-Margallo úr kiváló jelentése mellett szavaztam, amely jelentős részét teszi ki a pénzügyi felügyeleti csomagnak. Napnál is világosabb kéréseink – két évvel a globális pénzügyi válság kezdetét követően – egy nagyra törő projekt sajátjai. A leendő Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) össze fogja kapcsolni a nemzeti pénzügyi szolgáltatók ellenőrző szerveit. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy ellenőrzésünk alá tudjuk vonni a szorosan összefonódott pénzügyi piacokat. Kötelező technikai standardok kidolgozására van szükség annak érdekében, hogy egy egységes európai szabályzatot tudjunk létrehozni. Célunk, hogy hatékonyan fel tudjunk lépni a versenytorzítások ellen a pénzügyi piacokon és fel tudjuk számolni a túlzott mértékű spekulációt. A pénzügyi piaci ügyleteket átláthatóvá kell tennünk. E célból ellenőriznünk kell az olyan kockázati termékeket, mint a származékos ügyletek és a fedezetlen rövidre eladások. A fogyasztók és a kkv-k érdekében nem engedhetjük, hogy a szereplők

22-09-2010

22-09-2010

HU


messzemenően a pénzügyi felügyelet ellenőrzése nélkül folytassák tevékenységüket. Mi, az Európai Parlament képviselői jól használtuk fel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével ránk ruházott politikai tekintélyünket. A különböző képviselőcsoportok között egység alakult ki, és olyan megoldásokat találtunk, amelyek egyértelművé teszik az európai hozzáadott értéket. Nemzeti külön utakon járva nem lehet válságot rendezni! Eljött az ideje egy olyan hatékony bankfelügyeletnek, amely bármikor képes megakadályozni azt, hogy – ahogyan Barnier biztos úr fogalmazott – egy válság katasztrófába torkolljon. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közelmúlt pénzügyi válsága mind egyedi esetekre, mind pedig a pénzügyi rendszer egészére vonatkozóan megmutatta a pénzügyi felügyelet gyengeségeit. A felügyeleti modellek nemzeti megközelítést követtek és nem alkalmazkodtak a pénzügyi rendszerben végbemenő globalizációhoz, ahol a különböző pénzügyi csoportok határokon átnyúló tevékenységet folytatnak – az ezzel járó rendszerszintű kockázatokkal. Ezért nem került sor együttműködésre, koordinációra vagy bárminemű egységességre az uniós jogszabályok alkalmazásában. Így ennek az irányelvnek a célja a belső piac működésének javítása azáltal, hogy biztosítja a felügyeleti és prudenciális szabályok magas szintjét, és védelmet nyújt a betéteseknek, a befektetőknek és valamennyi kedvezményezettnek. Ezért rendkívül fontos a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és zökkenőmentes működésének a védelme annak érdekében, hogy fenntartsuk az államháztartások stabilitását és fenntarthatóságát és a felügyelet terén erősítsük a nemzetközi koordinációt és együttműködést. Úgy vélem, hogy az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozása rendkívül fontos egy hatékony felügyeleti modell felállításához. Ugyanakkor sok más lépés is szükséges annak megelőzéséhez, hogy a közelmúlt valóban erkölcstelen állapotai, amelyek ártottak a gazdaságoknak, a részvényeseknek, a betéteseknek, az adófizetőknek és a rendszer hitelességének, visszatérjenek. Sławomir Witold Nitras (PPE) írásban. – (PL) Lengyelország szempontjából, de az Unió egészének szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bír az, hogy egységes jogalkotással rendelkezzünk. Több olyan rendelkezés lépett ma érvénybe, amelyek a pénzügyi felügyeleti csomag részét képezik. A pénzügyi válság a globális pénzügyi rendszer számos gyenge pontját fedte fel, ideértve a pénzintézetek megfelelő felügyeletének hiányát is Európában. A hiányosságokra adott válaszként olyan javaslatokat fogadtunk el, amelyek célja a pénzügyi piacok felügyeletének erősítése az Európai Unióban. Lengyelország kezdettől fogva olyan erős és független felügyeleti szervek kijelölését támogatta, amelyeknek jogában állna nemzetek feletti, kötelező érvényű határozatokat hozniuk. Fontosnak tartottuk, hogy a felügyeleti szervek, amelyek európai jelleggel fognak bírni, nagyon erős testületek legyenek és nagyon kiterjedt hatáskörökkel rendelkezzenek. Ezt a célt nagymértékben sikerült elérnünk. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a javasolt megoldások kielégítők. Ezek olyan megoldások, amelyeknek sikerül összeegyeztetniük a 27 tagállam nemzeti érdekeit. Ez nagyrészt az Európai Parlamentnek köszönhető. A pénzügyi kérdések terén most először szólaltak fel az európai parlamenti képviselők egységesen és értek el megegyezést a meghozott döntések jogosságának tekintetében. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok és biztosítók korában nem elegendő ezeket a vállalatokat pusztán nemzeti hatáskörben felügyelni, amint azt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is világossá teszi. Ugyanakkor pozitívan értékelendő, hogy súlyos költségvetési problémák esetén továbbra is a tagállamok

107

108

HU


kezében marad a végső döntés joga. Mindazonáltal ez a jelentés túl messzire megy az európai gazdasági irányítás irányába, ezért a szavazás során tartózkodtam. Aldo Patriciello (PPE) írásban. – (IT) A jelenlegi pénzügyi válság rávilágított arra, amit a Parlament már évekkel ezelőtt bírált: a megfelelő pénzügyi szabályozás hiányára és a piacfelügyeleti mechanizmusok gyengeségére. A Parlament figyelmeztetett arra, hogy amennyiben el akarjuk kerülni a rendszer válságát, rendkívül fontos a következő három cél elérése: a piacok liberalizációja, az ellenőrzési mechanizmusok megerősítése és a megtakarításokra kivetett adók harmonizációja. A szabályozási hézagok betömésére és a felügyeleti rendszer gyengeségeinek enyhítésére a Bizottság a nemzeti felügyeletek hálózatának kialakítását, valamint az Európai Unió betéteseinek, befektetőinek és fogyasztóinak a védelmét szolgáló egységes szabálykönyv bevezetését ajánlja. Az „Európa” megoldás azt jelentené, hogy a felügyeleti kollégiumok számára biztosítják a szabályok diktálásának jogát, és az azoknak való megfelelés – ha a nemzeti felügyeleti hatóságok nem tudnak megállapodásra jutni – kötelező lenne. A Parlament jelentése ezenkívül egy európai alap létrehozását is javasolja, amelyet a pénzintézetek hozzájárulásaiból finanszíroznának a betétesek védelme és a nehéz helyzetben lévő azon intézmények megmentése érdekében, amelyek csődje az egész rendszert tönkretenné. E jelentés végső célja egy a jövőbeli válságok megoldását szolgáló mechanizmus kialakítása, amely csökkenti annak esélyét, hogy az európai adófizetőknek a pénzügyi rendszer összeomlásának kihatásaival kell szembetalálniuk magukat. Paulo Rangel (PPE) írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert egyetértek az Európai Bizottság javaslatával és az Európai Parlament által beterjesztett módosításokkal. Oreste Rossi (EFD) írásban. – (IT) Gazdasági és pénzügyi válság idején az Európai Uniónak erős európai szintű intézkedéseket kell hoznia oly módon, hogy növeli a bankintézetek és azok pénzügyi piacai feletti ellenőrzést. A négy új testület létrehozása jó alternatívának bizonyulhat, amely szoros együttműködést biztosít a nemzeti felügyeleti hatóságokkal. Nem a hatáskörükön belül a teljes ágazat ellenőrzéséért felelős testületek, hanem a nemzeti felügyeleti hatóságok legmagasabb szintjének képviselőiből álló külön pénzügyi intézmények segítenék a standardok és a szabályok uniós tagállamok közötti harmonizációját. Ezen belül az Európai Bankfelügyeleti Hatóság a fogyasztói és a kis- és középvállalatok számára nyújtott hitelek hozzáférhetőségét, elérhetőségét és költségeit fogja értékelni A G20-ak ülésének végén a bankok megadóztatására vonatkozó elképzelés, amelyet mind Barroso elnök úr, mind Van Rompuy elnök úr erőteljesen támogatott, még csak megfontolásra sem került. A válságnak továbbra is kitett Európában együtt kell működnünk annak érdekében, hogy közös szabályokat alkossunk európai szinten. Bogusław Sonik (PPE) írásban. – (PL) A válság feltárta a nemzeti határok mentén megosztott uniós felügyeleti keret gyengeségét, és rámutatott a szupranacionális pénzintézetek megfelelőbb felügyeletének a szükségességére is. Az európai döntéshozók elengedhetetlennek ítélték egy harmonizált pénzügyi felügyeleti rendszer bevezetését. Egy éven át folyt az intenzív munka és tettek erőfeszítéseket az érintettek annak érdekében, hogy létrejöjjön ennek a felügyeleti rendszernek az európai szerkezete. A Parlament a kezdet kezdetétől a pénzügyi piacok erős uniós felügyeletét sürgette, és a Tanácsot és a Bizottságot is meggyőzte álláspontjáról. Három új felügyeleti intézmény fog létrejönni,

22-09-2010

22-09-2010

HU


amelyek hatásköre messze túl fog mutatni a jelenlegi felügyelőbizottságok tanácsadó jellegén. A negyedik intézmény, az Európai Rendszerkockázati Testület a piaci helyzet gondos megfigyelését fogja szolgálni és figyelmeztetést fog közzétenni az európai gazdaságot esetlegesen fenyegető, növekvő veszélyekről. A gazdasági és monetáris unió a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének hatékony működését követeli meg, és a mai szavazás eredménye fontos lépést jelent ebbe az irányba. Viktor Uspaskich (ALDE) írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a pénzügyi válság során világossá vált a megfelelő pénzügyi szabályozás hiánya Európában és a piacfelügyelet fejletlensége. Talán emlékeztetnem sem kell Önöket arra, hogy Litvánia egyike a globális pénzügyi válság által legsúlyosabban érintett országoknak. Egy időben Litvánia növekedése szinte kizárólag az olcsó hitelek által hajtott kölcsönökre támaszkodott, amelyek elsősorban a gyors nyereségre vágyó külföldi hitelezőktől származtak. A vállalatok éppen hogy csak helyreálltak, amikor a válság elkezdődött. Nyilvánvaló, hogy semmi értelme továbbra is olyan mechanizmusokat alkalmazni, amelyek eredménytelenségére a válság során fény derült. Most határozott és nagyra törő politikára van szükség ahhoz, hogy egy hatékonyabb, integrált és fenntartható európai felügyeleti rendszert hozzunk létre. Örömmel látom a bizottsági javaslattal kapcsolatban benyújtott módosításokat, mivel az elsősorban banki szemszögből került kidolgozásra és nem veszi figyelembe a kölcsönt kérők nézőpontját. Fontos, hogy a kis- és középvállalkozásokat is bevonjuk, mivel ők a nagyvállalatoknál nagyobb mértékben függenek a banki finanszírozástól. Remélem, hogy sikerül létrehoznunk egy megbízható, világos hatáskörökkel rendelkező európai intézményt és egy olyan válságkezelő mechanizmust, amely biztosítani fogja, hogy a pénzügyi rendszerben bekövetkezett bármely rövid távú változást követően ne az európai adófizetőknek kelljen a legnagyobb terhekkel szembenézniük. Derek Vaughan (S&D) írásban. – Ez a jelentés és a pénzügyi felügyeleti csomag részeként szavazásra bocsátott többi idetartozó jelentés egy olyan új korszak előfutárai a pénzügyi szabályozásban, amelyben a bankok többé nem használhatják ki a szabályozási gyakorlatok szürkezónáit, és az EU nagyobb védelmet fog tudni nyújtani a kockázatos pénzügyi termékekkel és tevékenységekkel szemben. Ezek a jelentések legfőképpen a fogyasztók számára örvendetesek, mivel az új európai felügyeleti hatóságok létrehozása azt jelenti, hogy az EU ezentúl szabályozni tudja majd a pénzintézetek határon átnyúló tevékenységeit és biztosítani tudja, hogy a banki döntéseknél a fogyasztók érdekei kerüljenek előtérbe. Dominique Vlasto (PPE) írásban. – (FR) Örömmel látom, hogy a képviselőcsoportom által a pénzügyi válság során tett kötelezettségvállalások széles körben támogatást nyertek az Európai Parlamentben. Feltétlenül szükségesnek tartottuk a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének a felülvizsgálatát. A nemzeti felügyeleti hatóságok közötti koordináció hiánya növelte a pénzintézetek összeomlásának jövőbeli kockázatát. A bankok, a pénzügyi piacok, valamint a biztosítási és nyugdíjágazat működésének felügyeletéért felelős három új európai hatóság felállításával a pénzügyi felügyelet átfogó keretét hoztuk létre. Ily módon az Európai Bankfelügyeleti Hatóság a bankok felügyeletét standardizált és koordinált módon látja el. Valódi kényszerítő erővel ellátva ez utóbbié lesz az utolsó szó joga, ha a nemzeti banki szabályozók nem jutnak megegyezésre. A pénzintézetek fizetőképességének a biztosítása, valamint a pénzügyi piacok és termékek átláthatóbbá tétele a befektetők, a vállalatok, a megtakarítók és a fogyasztók nagyobb védelmét is

109

110

HU


garantálni fogja. Így ez az új eszköz nem csupán néhány pénzügyi szakértő előjoga lesz, hanem valóban mindnyájunk érdekét fogja szolgálni. Jelentés: Ramon Tremosa i Balcells (A7-0167/2010) Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy az európai pénzügyi piac nem életképes, illetve nem tud megfelelően működni, ha az EU térségére vonatkozó pénzügyi felügyeleti mechanizmusok továbbra is eltérnek egymástól az Európai Unión belül. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az EU egy olyan új pénzügyi struktúrát alakítson ki, amely szilárd és a különböző európai országokban azonos módon működő pénzügyi felügyeletet foglal magába. Ily módon az EU a jelenlegihez hasonló válságok megelőzésére alkalmas mechanizmusokat hoz létre, képes időben reagálni és hozzájárul a nagy piacainkon fennálló rendszerszintű problémák megoldásához. Döntő fontossággal bír, hogy ezeket a mechanizmusokat megerősítsük, hiszen ezek nélkül Európa tovább táplálja azt a nagy pénzügyi hátrányt, amely gátolja az árak és a pénzügyi piacok hőn áhított stabilitását. Csakis a banki és pénzügyi rendszereknek az EU egészére kiterjedő szabályozásával és felügyeletével, valamint az adatok szigorú és bizalmas módon történő megosztásával válhatunk versenyképesebbé és stabilabbá a világpiacon és szilárdíthatunk meg egy erősebb és biztonságosabb gazdaságot. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Ismét csak támogatom a „pénzügyi felügyeleti” csomag vonatkozásában a Tanáccsal elért kompromisszumot (lásd a Skinner-, a Goulard-, a Sánchez Presedo-, a García-Margallo y Marfil- és a Giegold-jelentéshez fűzött indokolásaimat), különösen az Európai Központi Bank (EKB) szerepének a tekintetében. Az Európai Központi Bank bebizonyította, hogy képes hatékonyan és ésszerűen kezelni a pénzügyi válságot. Az EKB-nak központi szerepet kell játszania a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerében, hiszen ez utóbbi hitelessége és hatékonysága forog kockán. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) Az Európai Központi Bank (EKB) mostanáig megmutatta, hogy tudja, hogyan kell jól végeznie a feladatát. Frankfurtban komolyan vették az infláció elleni harcot, és az euró bevezetésének kezdete óta még sohasem volt példa arra, hogy az árak emelkedése szisztematikusan magasabb lett volna a kitűzött célnál. Mindez az EKB szakemberei kiváló szakértelmének, valamint a pénzügyi és tudományos világgal a szakpolitikák hatékony ellenőrzésének és a legújabb ismeretekkel történő lépéstartás biztosításának érdekében folytatott folyamatos tapasztalatcserének köszönhető. Továbbá az Eurotower – részben a Bundesbank lenyűgöző örökségének köszönhető – hírneve egyben azt is jelentette, hogy az európai válság mértéke korlátozható volt, és láthatóvá vált az is, hogy voltak olyan jelek, amelyekkel szemben még senkinek sem volt felhatalmazása fellépni. Ezért az Európai Központi Bank a legjobb jelölt arra, hogy kulcsszerepet játsszon az európai felügyelet új rendszerében. Anélkül, hogy túl nagy reményeket támasztanánk, bizonyára kiváló munkát várhatunk egy olyan szervezettől, amely már eddig is bizonyította, hogy szakértelemmel, hozzáértéssel és tudással bír. George Sabin Cutaş (S&D) írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy meg kell teremtenünk a pénzügyi felügyelet európai dimenzióját. Mindazonáltal nem lehetünk naivak az elvárásaink tekintetében. Egy új pénzügyi struktúrával sem fogjuk tudni teljes mértékben megakadályozni a gazdasági és pénzügyi válságokat. Egyfelől az Európai Unió olyan jogi kerettel fog rendelkezni, amely a gyorsabb beavatkozást támogatja. Az Európai Központi Bank egy olyan intézmény, amely gyors és hatékony fellépésével már

22-09-2010

22-09-2010

HU


bebizonyította, hogy milyen sokat ér gazdasági válság idején. Ezért is üdvözlöm azt, hogy az újonnan létrehozott hatóság, az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) az EKB védnöksége alá kerül. Mindazonáltal sajnálatosnak tartom az arra vonatkozó határozatot, hogy az ERKT ne vethessen ki szankciókat a tagállamokra vagy a pénzintézetekre. Mário David (PPE) írásban. – (PT) A javasolt és jelenleg Európa-szerte megvitatásra kerülő pénzügyi felügyeleti és szabályozási struktúra nem lesz képes hatékonyan működni, ha a felügyelet továbbra is nemzetek szerint szétaprózódott. Ezen elv alapján a jelentés mellett szavazok. Nyilvánvalóan nem lesz lehetséges elkerülni a jövőbeli válságokat. Ugyanakkor enyhíthetők a válságok Unióra gyakorolt társadalmi és gazdasági hatásai azáltal, hogy finomabban hangolt mikro- és makroprudenciális felügyeleti mechanizmusokat dolgozunk ki. Ezért az Európai Rendszerkockázati Testület mint makroprudenciális felügyelet kulcsszerepet fog betölteni. Ugyanakkor, habár nem vethet ki szankciókat a tagállamokra vagy a pénzintézetekre, intézkedéseinek hitelessége biztosított - nem kis mértékben az Európai Központi Bank presztízsének és jó hírnevének köszönhetően. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Ha egy dolgot mindannyian megtanulhattunk a jelenlegi válságból, az az, hogy az intézményes felügyeleti struktúrák reformjára van szükség, amelynek során új európai testületeket kell létrehozni és újra kell gondolni a makro- és mikrogazdasági felügyeletről alkotott elképzelésünk egészét. Engem személyesen, amint azt már volt alkalmam számtalanszor elmondani, nem ijeszt meg az európai felügyeleti hatóságok létrejötte. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ezek felálljanak és képesek legyenek feladataikat függetlenül és hozzáértően ellátni, és ezáltal a piacok és szereplőik bizalmát erősíteni. Európának sürgősen olyan specializált kapacitásokat kell létrehoznia a makroprudenciális felügyelet terén, amelyek feltárják a rendszerszintű, más szóval a pénzügyi stabilitást európai szinten fenyegető kockázatokat, valamint szükség esetén vészjelzést adnak és biztosítják a helyzet figyelemmel kísérését. Mindazonáltal a jelenleg elfogadásra kerülő felügyeleti struktúra, és különösen az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT), amely nem lesz képes arra, hogy szankciókat kényszerítsen a tagállamokra vagy a pénzintézetekre, nagymértékben arra támaszkodik, hogy az Európai Központi Bank (EKB) képes tevékenységeit folytatni és a rábízott feladatokat ellátni. Úgy gondolom, hogy az EKB tekintélye ás jó hírneve hozzáadott értéket képvisel az ERKT számára. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A pénzügyi piacok erősebb és hatékonyabb európai felügyeletét biztosító feltételek megteremtésének szükségessége komoly elkötelezettséget eredményezett a Parlament részéről, ami a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság kibontakozásával egyre nyilvánvalóbbá és elismertebbé vált. A nemzeti szintű, az egyes tagállamok egyéni szemszögén alapuló felügyeleti rendszer egyre kevésbé bizonyult működőképesnek és megbízhatónak a pénzügyi piacok globális dimenziójával szemben, amelyek fejlődésük során egyre inkább összekapcsolódnak egymással. Ezért támogatom a Parlament e jogalkotási állásfoglalásra irányuló javaslatát. Megfelelő technikai támogatással ellátva és az Európai Központi Bank kapacitásainak és erőforrásainak a felhasználásával az Európai Rendszerkockázati Testület a rendszerszintű tendenciákra vonatkozó információk elemzésével és az esetleges kockázatok azonosításával kétségkívül döntő szerepet fog játszani abban, hogy az EU képes legyen korábban és gyorsabban fellépni. Ennek döntő jelentősége lesz az új válságok megelőzésében, vagy amennyiben azok elkerülhetetlenek, akkor negatív hatásaik enyhítésében és a tendencia megfordítására szolgáló módszerek megtalálásában.

111

112

HU


Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Legyen bármilyen következetes is az, hogy egy a rendszerkockázatokkal foglalkozó felügyeleti testületet kívánunk felállítani, az már jóval kevésbé az, hogy ezt a testületet az Európai Központi Bank (EKB) felügyelete alá helyezzük. Egy ilyen testületnek valóban államközinek kellene lennie. Ez azonban ebben a javaslatban egyáltalán nem így jelenik meg. Egy, a magánszféra érdekeit szolgáló euroliberális doktrínát vakon követő EKB elnöke által vezetett testület semmi olyat nem fog javasolni, ami sértené a magánvállalatok érdekeit. Nemmel szavaztam erre a jelentésre, amely az Európai Rendszerkockázati Testület EKB általi ellenőrzését támogatja. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A jövőbeli pénzügyi válságokra adandó válasz szükségessége és a makro- és mikroprudenciális felügyelet új modelljei az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai rendszerének létrehozásához vezettek. Azonban csakis az Európai Központi Bank (EKB) tekintélye fogja ezt az új rendszert hatékonnyá tenni, hiszen az új ERKT nem lesz képes intézkedéseket vagy szankciókat kényszeríteni a tagállamokra vagy a pénzintézetekre, és a figyelmeztetései nem lesznek kötelező érvényűek. Ennek az EKB által koordinált és az EKB-nak alárendelt új felügyeleti struktúrának a küldetése az lesz, hogy előre meglássa a jövőbeli válságforgatókönyveket annak érdekében, hogy az új válságok kialakulását megakadályozó megelőző intézkedéseket lehessen hozni. Biztosítani kell azt is, hogy a vezető pozíciókra történő kiválasztás a rendszer egészében a valós képességek és érdemek kritériumaira épüljön, ne pedig a tagállamok közötti politikai célú hatalommegosztásra. Aldo Patriciello (PPE) írásban. – (IT) Az EU a pénzügyi stabilitás védelmére szolgáló keretet hoz létre. Európának az újabb és komoly pénzügyi válságok elkerüléséhez a rendszer fontos pénzintézeteinek fizetésképtelenségét kezelő intézményi keretre van szüksége. Egy új makroprudenciális felügyeleti hatóság, az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és egy új mikroprudenciális felügyeleti hatóság, a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere fog létrejönni. Ezek hatékonyságára az EKB tekintélye jelent garanciát, hiszen az új ERKT nem kényszeríthet szankciókat a tagállamokra vagy a pénzintézetekre és az ajánlásai sem lesznek kötelező érvényűek. Következésképpen ezek hatékonysága az EKB tekintélyes hírnevétől és személyzetének elismert szakértelmétől függ. A felügyeleti struktúra fő célja a jelenleg tapasztalható válsághoz hasonló helyzetek jövőbeli elkerülése és a pénzügyi stabilitás biztosítása. Az új pénzügyi piaci szabályozási és felügyeleti politika sikerének fő pillére éppen a mikro- és a makroprudenciális felügyelet összekapcsolása lesz. Ily módon az ERKT titkársága fontos szerepet fog játszani az érintett adatok hatékony és gyors cseréjének biztosításában. Jelentés: Sven Giegold (A7-0169/2010) Luís Paulo Alves (S&D) írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert az Európai Parlament mindig is kiemelt és központi szerepet játszott a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megteremtésében, és aktívan támogatta a harmonizációt, az átláthatóságot és a versenyt annak érdekében, hogy nagyobb és az érintettekhez jobban alkalmazkodó védelmet nyújtson azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, úgymint a kisbefektetőknek és a fogyasztóknak. Már rendszeresen sürgettük ezeknek a feltételeknek a megteremtését és rámutattunk a pénzügyi piaci felügyelet több hibájára. Ezért arra kérem az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lehető legjobb módját az integráltabb felügyeleti struktúra felé történő elmozdulásnak, és tegye ezt a pénzügyi szolgáltatások erőteljesebb, integráltabb belső piaca kiépítésének kényes folyamatával párhuzamosan. Remélem, hogy ezzel a jelentéssel egy olyan uniós intézményt segíthetünk létrehozni, amely hatékonyan hozzá

22-09-2010

22-09-2010

HU


tud járulni egy erőteljes európai harmonizációs folyamathoz, és hogy ez példával szolgálhat a világ számára. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Ez az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat a pénzügyi felügyeleti csomag részét képezi. Ez a csomag három európai felügyeleti hatóságot állít fel, amelyek a pénzügyi ágazat különböző szektorait felügyelik: a bankokat, a biztosítókat és a pénzügyi piacokat. Éppen úgy, ahogyan a Skinner- és a García-Margallo y Marfil-jelentést is támogattam a két másik felügyeleti hatóság esetében, úgy teljes mértékben támogattam ezt a jelentést és a felügyeleti csomag egészét is, mivel úgy vélem, hogy ez nagy és mindenekelőtt szükséges előrelépést jelent (lásd a Skinner-jelentésről szóló szavazáshoz fűzött indokolást). Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozása részét képezi az európai piaci felügyelet végrehajtó szervei szerepének annak érdekében történő megerősítését célzó uniós stratégiának, hogy megakadályozzuk azon helyzetek kialakulását, amelyek olyan rendszerszintű kockázatokhoz vezetnek, amelyek 2008. szeptember óta a pénzügyi piacokat és ezt követően szinte valamennyi ország gazdaságát megrázták. Mindazonáltal ennek a hatóságnak nem az az új jellemzője, hogy központosított felügyeleti hatáskörrel fog bírni, hiszen e tekintetben ide sorolhatjuk a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét alkotó összes többi hatóságot is, hanem az, hogy most először kap egy európai hatóság felhatalmazást arra, hogy közvetlen felügyeletet gyakoroljon a piaci szereplők felett, amely egyben engedélyezési, nyomozati és szankcionálási jogköröket is feltételez. Minderre olyan időpontban kerül sor, amikor az előző felügyeleti rendszer felhatalmazása csupán a szabályozásra és a későbbiekben a tagállamok illetékes hatóságaihoz továbbított javaslatok kidolgozására korlátozódott. Szeretném az ezzel a kihívással szembeni őszinte elismerésemet és kíváncsiságomat kifejezni, és már alig várom, hogy láthassam, hogyan kerülnek az irányelvek rendelkezései végrehajtásra, és milyen változásokhoz fog vezetni ennek a hatóságnak a létrehozása (más szóval az azokra a hitelminősítő intézetekre vonatkozó irányelv, amelyek közül a legjelentősebbek nem csupán rendkívül fontosak, hanem komoly nemzetközi szereplők is). David Casa (PPE) írásban. – Az új Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) immár az európai pénzügyi felügyeleti struktúra részét fogja képezni. Konkrétabban ez a hatóság fog felelni egyes intézetek mikroprudenciális felügyeletéért. Az ESMA különösen fontos szerepet fog játszani a hitelminősítő intézetek szabályozásában és felügyeletében. Nagyon elégedett vagyok azzal, amit a Gazdasági és Monetáris Bizottság e tekintetben elért. Igennel szavaztam az előadó által megfogalmazott jelentésre. Françoise Castex (S&D) írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, habár a jelenlegi előrelépés mértéke nem felel meg a G20-ak 2009. évi csúcstalálkozóin tett ígéreteknek, amikor is az európai vezetők a pénzügyi termékek és a pénzintézetek hatékony és kemény szabályozásának elérése mellett kötelezték el magukat. Ugyanakkor ez a jogalkotási csomag nem helyettesítheti a hiányzó gazdasági kormányzást. Pénzügyi harmonizáció, közös iparpolitika és a növekedést és a foglalkoztatást szolgáló erőteljes kezdeményezések nélkül nem leszünk abban a helyzetben, hogy ellenállhassunk a piaci nyomásnak, vagy hogy biztosíthassuk az Európában termelt javak valamennyi polgár közötti igazságos elosztását. Mário David (PPE) írásban. – (PT) Én ugyanezen okoknál fogva szavazok az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozása mellett, valamint azért, mert ugyanakkora jelentőséget tulajdonítok neki, mint az Európai Bankfelügyeleti Hatóság felállításának.

113

114

HU


Azért szavazok igennel, mert a piacoknak az utóbbi években a pénzügyi központokban folytatott intenzív spekulációval, valamint az európai vállalatok összeomlásával és ennek az Unió belső piacának és gazdaságának dinamizmusára gyakorolt hatásaival szembeni sérülékenysége megmutatta, hogy az európai és világpiacok szabályozásának megerősítésére van szükség. Rámutattak erre a Lehman Brotherséhoz hasonló esetek is, amelyek feltárták az Unió gyengeségeit a globalizált világban. Ezenkívül úgy vélem, hogy az Európai Stabilitási Alap jelentésben javasolt létrehozása hatékonyan hozzájárulhat a kockázatnak leginkább kitett pénzintézetek felügyeletéhez. Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert az az EU pénzügyi piacainak reformját támogatja azáltal, hogy felügyeletet biztosít és hatékonyabb szabályokat vezet be a pénzügyi rendszerben rejlő kockázatok azonosítására. Támogatom ezeket az intézkedéseket, mert ezek uniós szinten egyetlen közös európai felügyeleti hatóságot állítanak fel a határokon átnyúló tevékenységet folytató intézmények számára és egy európai mechanizmust hoznak létre az ezeket érintő válságok rendezésére. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Ha valamit mindnyájan, politikai meggyőződéseinktől és világnézetünktől függetlenül a jelenlegi válságból megtanulhattunk, az az, hogy az intézményes felügyeleti struktúrák reformjára van szükség, amelynek során európai testületeket kell létrehozni és újra kell gondolni a makro- és mikrogazdasági felügyeletről alkotott elképzelésünk egészét. A megállapodás számtalan olyan pozitív elemmel bír, amelyeket sikerült elérnünk, és amelyekről ma szavaztunk. Ezek egyike, hogy független európai hatóságok jöttek létre a bankok, a biztosítótársaságok és a pénzügyi piacok felügyeletének ellátására. Ezek a szervezetek nem fognak a nemzeti felügyeleti hatóságok helyére lépni, de együtt fognak azokkal működni annak érdekében, hogy ellássák a prudenciális felügyeletre és a rendszerszintű kockázatok elemzésére irányuló feladataikat és ezáltal megakadályozzák azt, hogy az európai banki ágazatot és pénzügyi piacokat újabb, a jelenleg tapasztalhatóhoz hasonló léptékű válság sújtsa. Mivel a válság súlyosan érintette a pénzügyi piacokat, így sürgősen helyre kell állítani a bizalmat. Ez nagymértékben a felügyeleti hatóságok szerepétől fog függeni, amelyeknek hozzáértően és hatékonyan kell ellátniuk a feladataikat annak érdekében, hogy a szükséges bizalmat közvetítsék a befektetők és a vállalatok felé. José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) Ha a pénzügyi és a spekulatív piacok hatékony felügyeletét kívánjuk létrehozni, és szem előtt tartjuk a jelenlegi válsághoz vezető körülményeket, amelyek súlyos következményekkel jártak Európában és a fejlett országokban, akkor rendkívül fontos, hogy a Parlament és a többi európai intézmény erőfeszítéseivel összhangban hatékony és eredményes intézkedéseket vezessünk be az értékpapírügyletek szintjén. Célunk az ellenőrzés, az értékelés, a felügyelet és a beavatkozás strukturális alapjának a megteremtése, amely egy hatékony jogi keretrendszeren belül megakadályozza az olyan helyzetek újbóli kialakulását, amelyek a jelenlegi gazdasági, pénzügyi ás szociális válság kitöréséhez vezettek. Ezzel összefüggésben az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot nem csak megfelelő jogi személyiséggel, hanem jogi, közigazgatási és pénzügyi autonómiával is kell felruháznunk annak érdekében, hogy biztosítani tudja a piacok biztonságát és stabilitását, valamint az ügyletek átláthatóságát, és ezáltal elkerülje az új rendszerszintű kockázatokat. Pat the Cope Gallagher (ALDE) írásban. – (GA) Az új hatóságok erősíteni fogják a nemzeti szabályozók közötti együttműködést és hozzájárulnak a pénzügyi szolgáltatási

22-09-2010

22-09-2010

HU


ágazat felügyeletének koherensebb megközelítéséhez. Az új hatóságok orvosolni tudják majd a jelenlegi felügyeleti rendszer gyengeségeit és gondoskodnak arról, hogy az egyes európai országokban egy ideje megjelenő problémák ne merülhessenek fel ismét. Ezek az európai szintű módosítások kiegészítik az ír kormány által az ír pénzügyi szolgáltatási ágazat szabályozásának erősítésének érdekében már bevezetett intézkedéseket. Robert Goebbels (S&D) írásban. – (FR) Nem voltam Strasbourgban, mivel az Európai Parlamentet képviseltem a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) éves Parlamentközi Közgyűlésén, amelyre szeptember 20–25. között került sor Hanoiban, és így nem szavazhattam a pénzügyi felügyeleti csomagról. Hangsúlyozni szeretném, hogy teljes mértékben támogatom ezt a csomagot. Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Megszavaztam az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságról szóló Giegold-jelentést, mert az Európai Uniónak sürgősen fel kell vérteznie magát új pénzügyi és gazdasági válságok elkerülését lehetővé tevő pénzpiaci felügyeleti eszközökkel. Ennek a hatóságnak a létrehozása, ahogyan a további hatóságok „felügyeleti csomag” általi létrehozása is, lehetővé teszi, hogy a gyakran nagyon eltérő érdekeket képviselő nemzeti hatóságok egyszerű koordinálásától valódi európai hatóságok felé mozdulhassunk el. Ily módon mostantól a hitelminősítő intézetek tevékenységei, amelyek nagymértékben felelősek a pénzügyi válság előidézéséért, közvetlen európai felügyelet alá fognak tartozni. Ez tagadhatatlanul a jó irányba mutató lépés, még akkor is, ha hosszú utat kell még megtennünk. Alan Kelly (S&D) írásban. – A 2009. februári Larosière-jelentés ajánlásait követő bizottsági javaslatok részeként üdvözlöm az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) létrehozását. Ez a hatóság jelentősen erősíteni fogja a pénzügyi ágazat felügyeletét Európában. Az ESMA közvetlenül a pénzintézetekre alkalmazandó határozatokat fog hozni és felhívja a Bizottság figyelmét a veszélyes termékekre vagy piaci ügyletekre. Emellett az ESMA kulcsszerepet fog játszani a rendszerszintű kockázatok azonosításában és részt fog venni egy esetleges válságrendezésben. Ezenfelül vészhelyzet esetén az ESMA saját hatáskörén belül egyszerű többséggel hozhat olyan határozatokat, amelyek a nemzeti felügyeleti hatóságokat bizonyos intézkedések meghozatalára kötelezik. Ezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a pénzügyi piacok stabilitásához és megfelelő működéséhez. Mario Mauro (PPE) írásban. – (IT) Azért szavaztam igennel, mert meg vagyok elégedve az Európai Tanáccsal elért megállapodással. Az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozása nagyon fontos eredmény az Európai Parlament számára, amely szakértelmét felhasználva javította a rendelet minőségét, de ugyanakkor ez az eredmény különös büszkeséggel tölti el az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportját is. Valóban mindig azért küzdöttünk, hogy betömjük a nagy szabályozási hézagokat ezen a téren és javítsuk a felügyeleti rendszerek törékenységét. Nagyon fontos volt biztosítani az Európai Rendszerkockázati Testületnek az európai felügyeleti hatóságokkal történő integrációját, valamint azt, hogy az új hatóságok esetében szélesebb hatáskörök kerüljenek kijelölésre. Ez döntő jelentőségű hozzájárulást fog jelenteni ahhoz, hogy ezek az eszközök valódi európai dimenzióval bírjanak. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A közelmúlt pénzügyi válsága mind egyedi esetekre, mind pedig a pénzügyi rendszer egészére vonatkozóan megmutatta a pénzügyi felügyelet gyengeségeit. A felügyeleti modellek nemzeti megközelítést követtek és nem alkalmazkodtak

115

116

HU


a pénzügyi rendszerben végbemenő globalizációhoz, ahol a különböző pénzügyi csoportok határokon átnyúló tevékenységet folytatnak – az ezzel járó rendszerszintű kockázatokkal. Ezért nem került sor együttműködésre, koordinációra vagy bárminemű egységességre az uniós jogszabályok alkalmazásában. Így ennek az irányelvnek a célja a belső piac működésének javítása azáltal, hogy biztosítja a felügyeleti és prudenciális szabályok magas szintjét, és védelmet nyújt a betéteseknek, a befektetőknek és valamennyi kedvezményezettnek. Ezért rendkívül fontos a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és zökkenőmentes működésének a védelme annak érdekében, hogy fenntartsuk az államháztartások stabilitását és fenntarthatóságát és a felügyelet terén erősítsük a nemzetközi koordinációt és együttműködést. Úgy vélem, hogy az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozása rendkívül fontos egy hatékony felügyeleti modell felállításához. Ugyanakkor sok más lépés is szükséges annak megelőzéséhez, hogy a közelmúlt valóban erkölcstelen állapotai, amelyek ártottak a gazdaságoknak, a részvényeseknek, a betéteseknek, az adófizetőknek és a rendszer hitelességének, visszatérjenek. Alexander Mirsky (S&D) írásban. – (LV) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az Európai Unió nagyrészt annak köszönhetően került ebbe a válságba, hogy nem volt kielégítő az értékpapírok, a banki források és a nyugdíjalapok felügyelete. Nem csupán a pénzügyi piacok felügyeletét kell megvalósítanunk és a kockázatokat kell meg határoznunk, hanem egy olyan mechanizmust is ki kell alakítanunk, amely megakadályozza a pénzügyi spekulációt és a csalárd pénzügyi jelentési gyakorlatot. Csak így lesz képes az Európai Unió időben reagálni az egyes tagállamokban uralkodó helyzetre: gondolok itt Lettországra, Görögországra és Magyarországra, amely országok helyzete közel járt az államcsődhöz. Úgyszintén szükséges azon személyek megnevezése, akik hamis információkat szolgáltattak uniós szinten és eltitkolták egyes uniós tagállamok valós belső állapotát. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok és biztosítók korában nem elegendő ezeket a vállalatokat pusztán nemzeti hatáskörben felügyelni, amint azt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is világossá teszi. Ugyanakkor pozitívan értékelendő, hogy súlyos költségvetési problémák esetén továbbra is a tagállamok kezében marad a végső döntés joga. Mindazonáltal ez a jelentés túl messzire megy az európai gazdasági irányítás irányába, ezért én tartózkodtam a szavazástól. Miguel Portas (GUE/NGL) írásban. – (PT) Tartózkodtam a szavazástól. Egyfelől a makroés mikroprudenciális felügyeleti rendszer előrelépést jelent a jelenlegi helyzethez képest, amikor is a felügyelet megoszlik a különböző országok között. Ugyanakkor az európai felügyeleti hatóságokra vonatkozó jogalkotási javaslat egy szót sem ejt arról, hogy hogyan kell kezelni azokat a pénzügyi vállalatokat, amelyek máris olyan nagyok és szerteágazók, hogy az Unió – tekintettel a ma általuk képviselt rendszerszintű kockázatra – nem engedheti, hogy összeomoljanak. Világossá kellene tenni ebben a dokumentumban, hogy az ilyen vállalatokat fel kellene darabolni, és azokat az üzleti részeket, amelyek nem átlátható pénzügyi termékekkel dolgoznak, fel kellene számolni. Emellett a dokumentum a hitelminősítő intézetek problémájával szemben sem lép fel elég határozottan. A Parlamentnek világosabban le kellett volna szögeznie, hogy az államadósságok árát nem határozhatja meg egy olyan hitelminősítő oligopólium, amely „piacként” határozza meg magát.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Paulo Rangel (PPE) írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert egyetértek az Európai Bizottság javaslatával és az Európai Parlament által előterjesztett módosításokkal. A hatóságnak azzal a céllal kell működnie, hogy javítsa a belső piac működését, nem utolsó sorban a szabályozás és a felügyelet magas, hatékony és következetes szintjével, valamint valamennyi tagállam érdekeinek és a pénzintézetek különböző jellegének figyelembevételével. Jelentések: Peter Skinner (A7-0170/2010), Sylvie Goulard (A7-0168/2010), Antolín Sánchez Presedo (A7-0163/2010), José Manuel García-Margallo y Marfil (A7-0166/2010), Ramon Tremosa i Balcells (A7-0167/2010) és Sven Giegold (A7-0169/2010) Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Az Európai Parlament ma jogszabályt fogadott el, amelyben létrehozza az EU új felügyeleti hatóságait (a bankok, a biztosítók, a nyugdíjak és az értékpapírpiac tekintetében), valamint az Európai Rendszerkockázati Testületet (ERKT). A mai szavazás amellett, hogy létrehozza az uniós szintű felügyeletet, mérföldkövet jelent egy új uniós pénzügyi architektúra és az európai pénzügyi piacok szigorúbb szabályozásának megteremtésében. Az európai szintű szabályozás az egyetlen lehetséges válasz a megoldásra váró pénzügyi kihívások kezelésére és annak elkerülésére, hogy visszasüppedjünk a pénzügyi káoszba. Ez a helyzet hangsúlyozza az EU jelentőségét most, amikor egyre nő a tagállami befolyás. A felügyeleti hatóságok az eredetileg tervezettnél is fontosabb szerepet töltenek majd be, és az Európai Parlament nyomására erős hatáskörökkel rendelkeznek. Az európai parlamenti képviselők képviselőcsoportok feletti szövetsége dolgozott annak biztosításán, hogy a hatóságok valódi hatásköröket kapjanak – ezt ellenezték egyes tagállamok, amelyek nem voltak hajlandók elismerni a pénzügyi válság tanulságait. Sajnos, a jelek szerint a Parlamentnek tovább kell küzdenie annak biztosításáért, hogy az új hatóságok képesek legyenek jelentőségteljes felügyeleti tevékenységet ellátni. Ehhez gondoskodni kell arról, hogy a hatóságok megfelelő számú személyzettel, valamint a piaci infrastruktúra (például központi szerződő felek és kereskedési adattárak) tekintetében közvetlen felügyeleti hatáskörökkel rendelkezzenek. A Zöldek e célból már együttműködést folytatnak más nagy képviselőcsoportokkal. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) írásban. – (FR) A „pénzügyi csomag” végső szavazása a pénzügyekre vonatkozó minimális európai szabályozásról folytatott parlamenti vita végét jelzi. Nemmel szavaztam a pénzügyi csomagra, mert azok a válaszok, amiket kaptunk, nem megfelelőek a jelenlegi válság kezelésére és még kevésbé megfelelőek a jövőbeni válságok megelőzésére. Nem elég új szerveket létrehozni a pénzügyi ágazat szabályozására, különösen akkor, amikor ezek a szervek súlyos hiányosságokat mutatnak. Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) Általános Tanácsa magáért beszél, miután tagjai csak az Európai Központi Bank (EKB), a Bizottság és a nemzeti központi bankok képviselőiből tevődnek össze. Az Európai Parlament által elfogadott intézkedések – legjobb esetben is – csak első lépésnek tekinthetők a pénzügyi intézmények megfelelő ellenőrzési rendszerének létrehozása felé. Itt az ideje, hogy szembenézzünk a valósággal, és lássuk, mennyire komoly társadalmi károkat okozott az úgynevezett gazdasági és pénzügyi realizmus. Az előterjesztett megoldások nem tudnak megbirkózni a válsággal és teljességgel haszontalanok.

117

118

HU


Jelentés: Marielle Gallo (A7-0175/2010) Damien Abad (PPE) írásban. – (FR) A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a hamisítás és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok internetes megsértése milyen negatív hatást gyakorol a kreatív ágazat egészére, a munkahelyekre és az egész európai gazdaságra. Meggyőződésem, hogy a szellemi tulajdon erősebb védelme érdekében vonzóbbá kell tenni a legális online tartalmakat. Ezenkívül – a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjaként – alapvető fontosságúnak tartom, hogy tudatosítsuk a fogyasztókban a hamisított termékekben rejlő egészségi és biztonsági veszélyeket. Ezért szavaztam igennel a jelentésre, és továbbra is úgy gondolom, hogy intézkedésekre – például különösen fiataloknak szóló tájékoztató kampányokra – van szükség a hamisítás elleni küzdelemben. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Igennel szavaztam Marielle Gallo a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló jelentésére. Ez egy saját kezdeményezésű jelentés, azaz nem jogalkotási jellegű, és a benne alkalmazott megközelítés kiegyensúlyozottnak tűnik. Számomra ebben a kérdésben a következő jelenti a kihívást: egyrészről az, hogy védenünk kell a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, mivel azok dinamikus és virágzó kreativitást és innovációt garantálnak, ugyanakkor olyan legális szolgáltatásokat kell létrehoznunk, amelyek a lehető legtöbb ember számára lehetővé teszik a kreatív internetes tartalmakhoz való könnyű hozzáférést. Most azt várom, hogy az Európai Bizottság olyan mintákra tegyen javaslatot, amelyek kombinálják ezt a két kívánalmat, azaz védik a szerzői jogokat, ugyanakkor széles körű hozzáférést biztosítanak a kreatív tartalmakhoz. Az előadóhoz hasonlóan úgy vélem, hogy tanulmányokat kellene végezni az európai digitális piac alakulásának és lehetséges fejlesztéseinek értékelése érdekében, az érdekeltettel folytatott konzultáció és az Európai Parlament folyamatos részvétele segítségével. Zigmantas Balčytis (S&D) írásban. – (LT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése valós veszélyt jelent gazdaságainkra és társadalmainkra nézve, mivel az innováció és a kreativitás jelentős hozzáadott értéket nyújt az európai gazdaság számára. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok internetes megsértése mint jelenség aggasztó méreteket öltött, különösen a kreatív tartalmakat létrehozó iparágak vonatkozásában, és a jelenlegi jogi keret nem képes a jogosultak hatékony védelmére az interneten úgy, hogy garantálja a különböző érdekek összeegyeztetését, a fogyasztók érdekeit is beleértve. Örömmel fogadtam azt a javaslatot, hogy megfigyelőközpontot hozzanak létre, egy olyan eszközt, amely lehetővé teszi a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése összes formájával kapcsolatos adatok összegyűjtését és kicserélését, és segít feltárni a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok internetes megsértésének valódi mértékét, továbbá a hamisítás és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok internetes megsértése elleni küzdelemhez szükséges EU-szintű intézkedések megtételét. Sebastian Valentin Bodu (PPE) írásban. – (RO) Elismerésemet szeretném kifejezni a Jogi Bizottság tagjai és az előadó által végzett munka iránt, ami e jelentés elfogadásához vezetett. Jóllehet nem jogalkotási állásfoglalás formájában, de a Parlament azt az üzenetet küldi a Bizottságnak, hogy a művészeket védeni kell, különösen a nemzeti művészeket, akik az internetes kalózkodás miatt a leginkább kiszolgáltatottak, és akiket leginkább fenyeget az a veszély, hogy eltűnnek. Az alábbi felsorolásban azoknak a román művészeknek a neve szerepel, akik támogatják a jelentés elfogadását: TAXI, MORANDI, Elena Gheorghe, George Nicolescu, Florin Chilian, Cleopatra Strătan és Pavel Strătan, NICO, PROCONSUL, CLASS, Claudia Cream, HI-Q,

22-09-2010

22-09-2010

HU


VOLTAJ, Cristina Rus, DIRECŢIA 5, SMILEY, HARA, SIMPLU, SISTEM, Ştefan Hruşcă, Delia Matache, DJ PROJECT, Laurenţiu Duţă, Mihai Mărgineanu, DEEPCENTRAL, Cătălin Josan, XONIA, Z.O.B., PLANET MOLDOVA, KEO, NEXTEK, Andreea Bălan, Deepside Deejays, Aisa & DJ Yaang, Liviu Hodor, Arsenium, Andreea Bănică, BUG MAFIA, Leya, Sasha Lopez, Celia, David Deejay, GeoDaSilva, Giulia Anghelescu, SUNRISE INC, IMPACT, Alina Crişan, DJ LAYLA DYA, DJ Sava, No 7, Lili Sandu, Lavinia, Guess Who, Grasu XXL, Nelu Strătan, PARAZIŢII. Örülök, hogy a magam szerény módján hozzá tudtam járulni e kiegyensúlyozott jelentés sikeréhez, mind a Jogi Bizottságban, mind pedig az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjában elfogatott álláspontok révén. Maria Da Graça Carvalho (PPE) írásban. – (PT) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése nem csak a fogyasztók egészségét és biztonságát veszélyeztetheti, de minden ipari ágazatot is, különös tekintettel a kreatív és innovatív iparágakra. Ezért nagyon fontos, hogy az állásfoglalásban említett intézkedések alkalmazásra kerüljenek, különösen azok, amelyek célja a vállalatok azzal kapcsolatos támogatása és képzése, hogy miként jelenthetnek be szabadalmakat és hogyan harcolhatnak a termékhamisítás ellen; ezenkívül fontosak a hamisításnak és a kalózkodásnak a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt negatív hatásait ismertető európai, nemzeti és helyi szintű figyelemfelkeltő kampányok is. Egyetértek azzal is, hogy fokozni kell a fiatal európai fogyasztóknak szóló tájékoztató kampányokat. Hangsúlyozni szeretném továbbá annak fontosságát, hogy egy alkalmasabb fizetési módot találjunk ki a tartalom legális megszerzésének elősegítése érdekében, ezzel növelve a legális elektronikus átutalások mennyiségét az EU-ban. Françoise Castex (S&D) írásban. – (FR) Nemmel szavaztam a jelentésre, mert azzal, hogy a nem kereskedelmi célú fájlcserét a hamisításhoz és a lopáshoz hasonlítják, Marielle Gallo és az európai jobboldal nem tesz mást, mint internethasználók millióit, akik zenét hallgatnak és filmeket néznek, a törvény megszegésére bátorítja. Eközben pedig a művészeket szembefordítja a saját közönségükkel anélkül, hogy egy fillérrel is többet garantálna számukra. Az európai jobboldal – ellentétben azzal, amit el akar hitetni velünk – nem a művészeket védelmezi, hanem a nagyvállalatokat és azok idejétmúlt gazdasági modelljeit. Ez a jelentés nem más, mint a francia kormány politikájának folytatása, amely jobban aggódik a nagy lemezcégek és a show-biznisz világának érdekei miatt, mint a polgárok alapvető szabadságai miatt. Ezzel a hozzáállással nem lehet megoldani azokat a kihívásokat, amelyekkel a digitális korban az alkotásnak szembesülnie kell. Lara Comi (PPE) írásban. – (IT) Az európai termelési rendszer szerkezete és nemzetközi versenyelőnye szorosan kapcsolódik az innovációhoz és átfogóbb értelemben a humán tőkéhez. Az új megoldásokra irányuló kutatás és fejlesztés és a problémák megoldására szolgáló új eljárások adják az európai tagállamok jólétének és jómódjának alapját az elkövetkező évtizedekben. Bizonyosan nem a nyersanyagoknak vagy a munkaerő alacsony költségének köszönhető, hogy az EU-nak jelenleg sikerül jólétet teremtenie, hanem az új ötleteknek, a szolgáltatók képzésének és annak, hogy a piac számára hasznos, új elképzelésekkel tudunk előállni. Ezért – ami a nemzetközi színtéren való állandó jelenlétünket illeti – alapvető fontosságú, hogy tisztességes ellenszolgáltatás biztosításával ösztönözzük a szellemi tulajdon létrehozását, amit a kizárólagos felhasználásra vonatkozó ideiglenes jog biztosít. A jelentés

119

120

HU


kifejezetten a hamisítást és a kalózkodást bírálja, és intézkedésekre tesz javaslatot e két veszedelem leküzdése érdekében. Ugyanakkor támogatom, hogy eseti intézkedéseket alkalmazzunk az internet és a kultúra tekintetében, olyan tömeges jelenségek elkerülése érdekében, amelyekkel nehéz megbirkózni, és mindeközben jutalmazzuk a becsületes magatartást. Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) Nem vitás, hogy az internetes kalózkodás riasztó méreteket öltött, ami a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra is hatással van. Mindazonáltal nemmel szavaztam az állásfoglalási indítványra, mert nem biztosít egyensúlyt az összes érintett fél érdekei között, és fennáll annak a veszélye, hogy a fogyasztók jogai sérülnek. Fennáll annak a veszélye, hogy cenzúrát vezetnek be egy olyan területen, amely ma már hatalmas szerepet tölt be a polgárok életében, pontosan a véleménynyilvánítás szabadságának köszönhetően. Ezért úgy vélem, hogy tisztességesebb megközelítést kell alkalmazni ebben a kérdésben, az egyszerű egyoldalú megközelítés helyett. Ezt figyelembe véve, azt hiszem, több figyelmet kell fordítani az európai fogyasztók előtt nyitva álló azon lehetőségekre, amelyek révén legálisan vásárolhatnak anyagokat az interneten ahelyett, hogy az illegális letöltést választanák. Luigi Ciriaco De Mita (PPE) írásban. – (IT) A Gallo asszony által összeállított, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló jelentés szavazásakor két kölcsönösen kiegészítő jellegű jogot sikerült összeegyeztetni. Az egyik a konkrétan létrehozott termék szerzőjének és/vagy szerkesztőjének szellemi tulajdonjoga, a másik pedig magának a termék használóinak a tudáshoz való általánosabb joga. Az Európai Unió belső piacának többet kell jelentenie egy olyan piacnál, ahol vállalkozások működnek és védelmezik áruikat és szolgáltatásaikat: a polgárságnak és a szabadságnak is helyet kell kapnia, lehetővé téve, hogy a polgárok kifejezhessék magukat, tájékozódhassanak és tájékoztathassák egymást. Mindent a magánérdekeknek alávetni, túlzott, indokolatlan és tisztességtelen korlátokat bevezetni a szellemi alkotások szabad terjesztése tekintetében – mindez túlzottan veszélyeztetné azt a közös teret, ahol a gondolat szabadsága ugyanolyan fontos, mint más közvagyon. Ezért fontos a szellemi alkotások védelme, de ugyanolyan fontos az is, hogy a védelmükre alkalmazott módszerek ne legyenek túlzóak. Ennek célja az, hogy teljes körűen rendelkezésre álljanak – olyan könnyen és gyorsan, ahogyan az ésszerűen elvárható – az egész közösség számára, kezdve az internetes közösséggel. Anne Delvaux (PPE) írásban. – (FR) Legtöbb ember számára a „tulajdon” szó anyagi vagyont jelent. Az emberek gyakran megfeledkeznek arról, hogy a szellemi produktumnak is tulajdonjogot kell vonnia maga után: ez a szerzői jog. Így a művészek, írók, zeneszerzők és mindenféle alkotók jogosan részesülnének díjazásban alkotásuk használatáért, míg a fogyasztók számára sokféle legális tartalomhoz kellene hozzáférést biztosítani az interneten. Gallo asszony jelentése, amelyről a mai napon – szeptember 22-én, szerdán – szavaztunk, egy dolgot világossá tesz: egyre terjed az internetes kalózkodás, amellyel szemben a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tulajdonosai tehetetlennek tűnnek. Ezért egy, az irodalmi és művészi szerzői jog védelmét szolgáló rendszerre van szükség, amely figyelembe veszi a felhasználók jogait és kötelességeit, az alapvető szabadságokat, és amely ösztönzi az innovációt egy egyértelmű jogi keretben, amely egyaránt szolgálja a fogyasztók és a jogok birtokosainak az érdekeit. Ezért igennel szavaztam a ma délután szavazásra előterjesztett szövegre.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Marielle De Sarnez (ALDE) írásban. – (FR) Franciaországban, csakúgy, mint Európában, az alkotás, a kutatás és az innováció egyre csak vár. Egyértelműséget és bizalmat kell teremteni valamennyi érdekelt számára. Ezért is jogos a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kérdése. Szavazatainkkal kifejeztük a hamisítványok (különösen a hamisított gyógyszerek) elleni küzdelemmel kapcsolatos álláspontunkat, amikor felhívtuk a fiatalok figyelmét a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kérdéseire és támogattuk a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k). Másrészről, végül nemmel szavaztunk a Gallo-jelentésre, mert véleményünk szerint még inkább hangsúlyozni kell a különbséget az internethasználók közötti magáncélú fájlcsere és a nyereségérdekelt hálózatok által előállított hamisítványok között. Sajnáljuk, hogy az elfogadott jelentés nem veszi át azokat a véleményeket, amelyeket határozottan megvédtünk itt, a Parlamentben és Franciaországban (távközlési csomag és a Hadopi-törvény), amelyek értelmében bírósági döntés meghozatalát kell előírni az internethasználók bármiféle büntetése előtt. Ezen utolsó, nagyon érzékeny pont kapcsán az érdekelteknek független, minden technológiai előítélettől mentes javaslatokat kell találniuk, és végül képeseknek kell lenniük arra, hogy biztosítsák az alapvető szabadságokat, egyértelművé tegyék a tulajdonhoz fűződő jogokat és egyszerűsítsék az alkotást. Ioan Enciu (S&D) írásban. – (RO) Nemmel szavaztam az állásfoglalásra, mert úgy vélem, hogy Gallo asszony jelentése nem garantálja a semlegességet és a személyes adatok védelmét. Ezenkívül nem tesz semmiféle különbséget a kereskedelmi és a magáncélú fájlcserék között. Amikor a Bizottság létrehozza a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése esetén alkalmazandó büntetések jogi keretét, figyelembe kell vennie az adott jogsértés súlyosságát és társadalmi-gazdasági hatását. E tekintetben elfogadhatatlannak tartom, hogy az olyan súlyos vétségeket, amelyek komoly hatást gyakorolhatnak az egyén egészségére és integritására, a korlátozott gazdasági hatást kiváltó vétségekért és az online médiatermékekkel kapcsolatos kalózkodásért járó büntetésekkel azonos kategóriába sorolják. Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Tartózkodtam a jelentés szavazásakor, mert úgy vélem, az nem alakított ki megfelelő egyensúlyt a művészek jogainak tiszteletben tartása, a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem, valamint az internethez való szabad hozzáférés között. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) A művészi, tudományos, ipari és kulturális produktumok védelmet érdemelnek, és pontosan ezért vannak a nemzetközileg elismert, szellemi tulajdonhoz fűződő jogok. Ezek biztosítják az alkotás vagy a találmány integritását, valamint védik azt a hamisítástól és a kalózkodástól. A modern technológiák – különösen az internet – révén azonban a kalózkodás és a hamisítás egyszerűbbé és elérhetőbbé válik. Mindnyájan tudjuk, mennyire könnyen lehet illegálisan letölteni anyagokat vagy hamis árut vásárolni az interneten, és azt is, hogy az ilyen magatartás milyen hatással van különösen a kreatív iparágakra. Egyetértek az előadóval abban, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok értékéről, és arról, hogy el kell utasítaniuk a hamisítást és a kalózkodást, bármennyire is egyszerűnek és jelentéktelennek tűnjenek számukra. Emellett nagyon fontosnak tartom egy digitális internetes piac megteremtését, ahol – az internetes kalózkodás elleni küzdelem részeként – legálisan lennének hozzáférhetők az internetes tartalmak. Ezek mind aktív és pozitív intézkedések a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelemben, és összhangban vannak azzal a megközelítéssel, amelyet meglátásom szerint ebben a kérdésben követnünk kell.

121

122

HU


José Manuel Fernandes (PPE) írásban. – (PT) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme olyan ügy, amelynek az egész Európai Uniót mozgósítania kell a haladó és igazságos társadalom, valamint egy versenyképes gazdaság kialakítása érdekében. E jelentés elfogadásával az Európai Parlament sokat segít a jogi keretben meglévő hiányosságok pótlásában, annak érdekében, hogy visszafordíthatóvá váljon a jelenlegi helyzet, azaz a szerződi jogok gyakori internetes megsértése. Fontos, hogy megteremtsük a hatékony beavatkozás feltételeit az európai térségben azáltal, hogy egy közös beavatkozási kereten alapuló, fokozottabb együttműködést hozunk létre a tagállamok és a nemzeti hatóságok között, különösen a határok nélküli piac, azaz az internet tekintetében. A hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó európai megfigyelőközpont központi szerepet kap abban, hogy tartós javulás álljon be a szerzői jogi jogsértések elleni harc hatékonyságában a nemzetközi piacon. Ilda Figueiredo (GUE/NGL) írásban. – (PT) Ez a jelentés számos ellentmondást tartalmaz. Jóllehet vannak a jelentésnek olyan pontjai, amelyek megérdemlik a teljes támogatásunkat, különösen az, amelyik a szerzői jogokat védi, és még azt is kijelenti, hogy a kreativitás ösztönzése és a kulturális ágazatok támogatása nem az alkotók érdekeivel szemben történik, ugyanakkor betolakodik a szabadalmak és az ACTA (a hamisítás elleni küzdelmet szolgáló többoldalú kereskedelmi megállapodás) területére, anélkül, hogy figyelembe venné a különböző szereplők sajátosságait. Végül ezért tartózkodtunk a szavazáskor. Ezzel jelezni akarjuk, hogy elismerjük, hogy vannak problémák a szerzői jogokkal kapcsolatban, és hogy a szerzői jogok számos területen védelemre szorulnak, például az internet vonatkozásában. Tudjuk, hogy harcolni kell a hamisítás és a kalózkodás ellen, de figyelembe kell venni az ágazatok közötti különbségeket, és a szerzői jogot nem szabad összekeverni a szabadalmakkal, különösen a szoftverek és a gyógyszerek esetén. Támogatjuk azt a Bizottságnak szóló felhívást, hogy próbáljon meg egyensúlyt kialakítani a kockán forgó érdekek között, bár nem vagyunk biztosak abban, hogy ez sikerülni fog. De figyelni fogjuk a fejleményeket, különösen, ami a szerzői jogok, illetve az olyan országok, mint Portugália kulturális ágazatainak védelmét illeti. Nem feledkezünk meg más érdekekről sem, például a hátrányos helyzetben lévő csoportok és népek érdekeiről. Lorenzo Fontana (EFD) írásban. – (IT) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló Gallo-jelentés általában véve olyan meglátásokat tartalmaz, amelyeket egy bizottsági közlemény már kifejezett, azaz megerősíti, hogy kétrétű védelemre van szükség: egyrészt a jogok, másrészt a fogyasztók védelmére. Ez a jelentés mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások számára fontos (amelyekből nagyon sok működik a régiómban), amelyek gyakran védtelenek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésével szemben. Ezenkívül támogatom azt a védelmet, amit a jelentés a magánfelhasználónak kíván nyújtani, mivel a „magáncélú másolatot” nem tekinti jogsértésnek és támogatja a fogyasztóknak szánt, a személyesen vagy az interneten keresztül vásárolt termékek legális (vagy illegális) voltáról szóló tájékoztató kampányokat. Tekintettel a jelentés tartalmára és a Gallo asszony által végzett kiváló munkára, igennel szavaztam. Pat the Cope Gallagher (ALDE) írásban. – (GA) Javasoltam egy módosítást ehhez az állásfoglaláshoz, amelynek lényege az, hogy helyezzünk nagyobb hangsúlyt azokra a fontos gazdasági ágazatokra, amelyektől az érintett közösségek nagyban függenek. A Lisszaboni Szerződés 174. cikke a területi kohéziót az Európai Unió új céljaként jelöli meg. Ez azt

22-09-2010

22-09-2010

HU


jelenti, hogy az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania a hegyvidéki területeken, a kis szigeteken és a távoli területeken élők gazdasági és szociális szükségleteire. Határozott véleményem, hogy az EU-nak haladéktalanul reagálni kell ezekre a szükségletekre és e célból konkrét intézkedéseket kell végrehajtania. Különösen aggodalmat keltő azoknak a halászoknak a helyzete, akik a part menti területeken és szigetek környékén halásznak kis halászhajókkal. A kis mennyiségben történő halászat létfontosságú a legkülső régiók számára, ahol nincs más munkalehetőség. Írországban, az ezeken a területen használt hajók többsége legfeljebb 15 méter hosszú, és az általuk kifogott halfajták és halmennyiségek összességében nincsenek jelentős hatással a halállományokra. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) írásban. – (PL) Határozottan támogatom az alkotók jogainak védelmét, és úgy vélem, hogy jelenleg jogaikat sokszor csak látszólag – papíron – védik, míg a technológia segítségével a szerzői jogi jogszabályok könnyedén kijátszhatók. Ugyanakkor ellenzem azt, hogy bűnözőkként kezeljük a magáncélú felhasználásra fájlokat cserélő internethasználókat: úgy vélem, hogy – a fogyasztói szervezetek esetéhez hasonlóan – ez annak a következménye, hogy nem áll rendelkezésre egyértelmű és legális lehetőség, amely az internethasználók számára könnyen használható lenne. Jobb lenne, ha elősegítenénk a védett anyagokhoz való legális internetes hozzáférést, például egy, az EU egészében elérhető platformon keresztül, amely ingyenesen vagy jelképes összegért kínálna ilyen anyagokat, és a hirdetésekből fedeznék a licencdíjak költségét. Kreatívan gondolkodva, a jogot hozzá kell igazítanunk a 21. század realitásához. Állásfoglalásunkban, amely sajnálatos módon nem került elfogadásra, olyan új gazdasági modellek támogatását javasoltuk, amelyek reális finanszírozást és egyértelmű elveket biztosítanak a jövedelemnek az alkotók közötti elosztása tekintetében. A Gallo-jelentés korlátozó jellegű megközelítést alkalmaz az internetes letöltések jelensége tekintetében, és ugyanúgy bünteti azt, mint a hamis gyógyszerek és autóalkatrészek gyártását, ami óriási aránytévesztés. A jogérvényesítés javítására javasolt nem jogalkotási intézkedéseket némiképp aggasztónak tartom az alapvető jogok tekintetében. Úgy vélem, hogy Gallo asszony állásfoglalásának elfogadásával a Parlament nagyon rossz jelet küldött az embereknek arról, hogyan is értelmezi a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és az alapvető jogok közötti egyensúlyt. Remélem, hogy a józan ész fog diadalmaskodni, amikor konkrét jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok megvitatására kerül sor. Bruno Gollnisch (NI) írásban. – (FR) Nem fér kétség ahhoz, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat tiszteletben kell tartani. Nem fér kétség ahhoz, hogy e jogok megsértését büntetni kell, mert az ilyen jogsértések aláássák alkotóink, gazdaságaink és vállalkozásaink érdekeit. Ennek ellenére nem tudtunk igent mondani Gallo asszony jelentésére, mert – az anyagi termékek hamisításával kapcsolatos néhány észrevételtől eltekintve, ami ellen a Bizottság meglehetősen lagymatagon küzd – a javaslatok célkeresztjében tulajdonképpen az internetes letöltések állnak, ami emberek millióit érinti. Gallo asszony annak a pártnak a megválasztott képviselője, amely Franciaországban bevezette a „Hadopi” törvényt. Jelentésében semmi sem utal arra, hogy az általa erőteljesen támogatott intézkedések biztosítanak-e majd bármiféle garanciát bírósági eljárásra vagy jogorvoslati lehetőségekre az esetleges jogsértések esetén. A magáncélú másolathoz való jogot sem garantálja semmi. Nem büntethetjük, ellenőrizetjük vagy okolhatjuk európai internethasználók millióit azon az alapon, hogy a kulturális ágazat nagyon nehezen tud az új technológiákhoz alkalmazkodni és említésre méltó kiskereskedelmi ajánlatokkal szolgálni a polgárok számára.

123

124

HU


Sylvie Goulard (ALDE) írásban. – (FR) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló saját kezdeményezésű jelentés 328 „igen”, 245 „nem” szavazattal és 81 tartózkodás mellett elfogadásra került. Gallo asszonynak (aki az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának tagja) kétségkívül sikerült megszereznie a többség támogatását, de a vita nem eredményezett tisztánlátást: Gallo asszonynak nem sikerült felülemelkednie a véleménykülönbségeken, és nem mutatott utat semmiféle jogszabály számára. Én nemmel szavaztam. Ez a szöveg nem teremti meg a kellő egyensúlyt az alapvető jogok tiszteletben tartása és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme között; nincs összhangban a technológiai realitásokkal. És bár igaz, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport és az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége által előterjesztett alternatív állásfoglalások sem voltak minden tekintetben kielégítőek, de legalább kizárták a helytelen és nem célravezető megoldásokat. Mindezek ellenére támogattam a hamisítás elleni küzdelmet segítő néhány rendelkezést (különösen a gyógyszergyártás terén), amelyek célja a fiatalok tájékoztatása a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos kérdésekről, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása. Itt az ideje annak az alapvető fontosságú, független és minden technológiai előítélettől mentes munkának, amelynek révén végre megtörténhet az alapvető szabadságok, az alkotás, valamint az alkotók és a művészek szellemi tulajdonhoz fűződő jogainak összehangolása. Nathalie Griesbeck (ALDE) írásban. – (FR) Bár támogattam a hamisítás elleni küzdelemre, a fiataloknak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos tájékoztatására, valamint a kis- és középvállalkozások eredetiségének támogatására irányuló módosításokat, nemmel szavaztam a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló jelentésre. Ez a jelentés egy kalap alá veszi az internethasználók közötti magáncélú fájlcseréket és a gondosan kialakított nyereségérdekelt hálózatokból származó hamisított termékeket. Ezenkívül rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a jelentés semmiféle hivatkozást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mindenképpen bírósági határozatra legyen szükség az internethasználókat sújtó bármiféle büntetés alkalmazása előtt. Az általam leadott „nem” szavazattal az azzal kapcsolatos nemtetszésemet akartam kifejezni, hogy a szöveg nem tudott egyensúlyt kialakítani az alapvető jogok védelme és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartása között. Matthias Groote (S&D) írásban. – (DE) A Gallo-jelentés ellen szavaztam, mert nem támogathatok olyan intézkedéseket, amelyek alkalmazása esetén akár a legkisebb esélye is lehet annak, hogy akadályozzák egyesek internethez való hozzáférését, vagy hogy sérül az internet semlegessége. A jelentés ezenkívül nem tesz különbséget a kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú fájlcsere között, amivel büntetőjogi felelősség alá vonná a magáncélú internethasználókat. Továbbá a jelentés nem határozza meg a „kalózkodás” fogalmát, ez pedig semlegesítheti ezt a sebtében történt bűncselekménnyé nyilvánítást. Ezzel szemben a jelentés hivatkozik a vitatott ACTA-megállapodás követeléseire és felszólít a tárgyalások meggyorsítására. Nem tudok támogatni egy ilyen jelentést. Sylvie Guillaume (S&D) írásban. – (FR) Nemmel szavaztam a Gallo-jelentésre, amely véleményem szerint az egyenesen a „kalózkodás üldözésére” buzdít, és amely sajnos nagyon emlékeztet a Hadopi-törvényt övező francia vitára. A Strasbourgban elfogadott szöveg, amely pusztán a kényszerítésből merít ihletet, veszélyes módon egy kalap alá veszi az anyagi termékek – különösen a gyógyszerek – hamisítását és a digitális fájlok nem kereskedelmi célú cseréjét. Internethasználók milliói, akik „peer-to-peer” fájlmegosztásban vesznek részt, és akik zenét hallgatnak és filmeket néznek, a jelek szerint potenciális

22-09-2010

22-09-2010

HU


bűnözőkké váltak. Szocialista kollégáimmal védelmünkbe vettünk egy alternatív álláspontot, amely egy, a jelen valóságához igazodó megközelítést támogat, és ezáltal védi a fogyasztók alapvető jogait. A mi stratégiánk nem befolyásolta volna a szerzői jogokból származó bevételeket, mivel mi olyan új kereskedelmi modellek létrehozását javasoltuk, amelyek kártérítést kínálnak az alkotóknak alkotásaik internetes felhasználásáért. Nekünk, francia és európai szocialistáknak különösen éberen kell őrködnünk afelett, hogy az alapvető jogok nehogy még tovább sérüljenek. Anneli Jäätteenmäki (ALDE) írásban. – (FI) Igennel szavaztam a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésének megerősítéséről szóló Gallo-jelentésre. A bizottság által elfogadott álláspont támogatja az innovációt, a foglalkoztatást a kreatív ágazatban és a fogyasztók biztonságát, ugyanakkor azonosítja a hamisítás különböző megjelenési formáit és a kalózkodásból eredő kockázatokat. Véleményem szerint a jelentés összességében kiegyensúlyozottnak mondható, ezért is szavaztam nemmel az alternatív állásfoglalási indítványokra. Remélem, hogy a ma elfogadott Gallo-jelentés elősegíti, hogy egy szilárd alapot hozzunk létre a tartalom értékláncok tisztességes és kiegyensúlyozott fejlesztéséhez az információs társadalomban. Eija-Riitta Korhola (PPE) írásban. – (FI) Köszönetet szeretnék mondani kollégámnak, Gallo asszonynak ezért a nagyon alapos jelentésért. Jóllehet a jelentés tartalmáról a képviselőcsoportok különbözőképpen vélekedtek, kétségkívül fel kellett hívni az emberek figyelmét arra, hogy a kreatív ágazatok milyen hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra és a gazdaságra, valamint a megfelelő védelmi mechanizmusoktól való függőségükre. Ezért szavaztam igennel a javaslatra. Például ellentétben azoknak a félelmeivel, akik aggódnak a magánélet védelme miatt, a Gallo-jelentés nem tesz javaslatot új jogszabályra, és büntetésekre sem, hanem azt próbálja hangsúlyozni, hogy a szellemi tulajdon mennyire fontos az Európai Unió gazdasága számára. Emellett nyomatékosan felszólít egy tisztességes és igazságos rendszer létrehozására a jelenlegi jogi kereteken belül, amelynek révén garantálhatók a tulajdon védelméhez, a szólásszabadsághoz és az egyénhez kapcsolódó alapvető jogok. Edvard Kožušník (ECR) írásban. – (CS) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme és érvényesítése sürgető kérdés, amely számos európai vállalkozó számára nagy jelentőséggel bír. Ezért értékelnünk kell azt, hogy a Bizottság a közleményében megfelelő figyelmet fordít erre a kérdésre. Ugyanakkor számos alapvető ellenvetésem van a Parlament által javasolt jelentés tartalmával kapcsolatban. A jelentéssel szemben a Bizottság nézetét osztom, amely szerint a polgári jogok védelmét szolgáló jelenlegi uniós rendszer hatékony és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben harmonizált, és e területen nincs szükség további jogalkotási intézkedések elfogadására. Határozottan ellenzek minden arra irányuló kérést, hogy hozzunk létre egy olyan európai jogi keretet, amely intézkedések meghozatalát teszi lehetővé a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértőivel szemben. Ennek kapcsán az a véleményem, hogy tiszteletben kell tartanunk a tagállami eszközöket. Ha Franciaország megalkotta a saját eszközét e téren – a digitális guillotine-t –, azt teljes mértékben tiszteletben tartom. De azt nem akarom, hogy egy ilyen vitatott eszközt Európa egészére is kiterjesszenek. Ezenkívül számos fenntartásom van az új intézmények – például a hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó megfigyelőközpont – létrehozásával kapcsolatban, csakúgy, ahogyan fenntartásokkal fogadom a hamisítás elleni küzdelmet szolgáló többoldalú kereskedelmi megállapodás (ACTA) közreműködését azon államok bevonása nélkül, amelyek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének

125

126

HU


legjelentősebb forrásai. Ezen okokból és több más okból kifolyólag nemmel szavaztam a jelentés javasolt tartalmára. Isabella Lövin (Verts/ALE) írásban. – (SV) A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának sok más tagjához hasonlóan a Gallo-jelentés támogatása mellett döntöttem, mert újságíróként és íróként – egy művészcsalád sarjaként – rendkívül fontosnak tartom, hogy megoldást találjunk a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének problémájára, amely egyre gyakoribbá válik. Annak lehetősége nélkül, hogy a művészek, írók, zeneszerzők, filmkészítők, fotográfusok és zenészek méltányos jövedelemhez jussnak, kulturális és intellektuális szempontból egyaránt szegény lesz a társadalmunk, távol attól a zöld, kulturális növekedési potenciáltól, amely véleményem szerint a zöld ideológia alapját képezi. Ezenkívül hangsúlyozni szeretném, hogy több európai szervezet is támogatta a jelentést – többek között az Európai Újságíró-szövetség és az Európai Írók Kongresszusa –, amelyek több mint egymillió, kulturális területen dolgozó személyt képviselnek. Csaknem 25 éve vagyok tagja Svédországban a Svéd Újságírók Szakszervezetének, és sokszor kaptam segítséget abban, hogy megvédjem szerzői jogaimat a visszaélésekkel szemben, hogy kereskedelmi és művészi szempontból sérelmet szenvedjenek, és hogy műveimet kontextusából kiragadva használják fel. Ez idő alatt az ALIS (Administration of Literary Rights in Sweden) tagja is voltam. A szavazás előtt először a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport által előterjesztett alternatív jelentést akartam támogatni, amely nem szólított fel közös büntetőjogi intézkedések kidolgozására és összességében kiegyensúlyozottabb volt, mint a Gallo-jelentés. De amikor ezt a jelentést leszavazták, a Gallo-jelentés maradt az egyetlen lehetőség arra, hogy segítsem a szerzői jogok tulajdonosait abban, hogy díjfizetésben részesüljenek munkájukért. Mario Mauro (PPE) írásban. – (IT) A hamisítás továbbra is óriási problémát jelent az európai piacon. És jóllehet e kérdésről már évek óta vitatkozunk, kevesen ismerik fel, hogy a szerzői jogi jogsértések milyen súlyos hatást gyakorolnak gazdaságainkra. Ezért el kell kezdenünk felhívni az intézmények figyelmét arra, hogy gondosan mérlegelniük kell a konkrét, kielégítő megoldások lehetőségeit. A jelentés szintén hangsúlyozza ezt, és nyomatékosan javasolja a Bizottságnak, hogy tegyen valódi lépéseket az internetes kalózkodás ellen. Ez nem könnyű, de mindenképpen egyensúlyt kell találni az internethez való szabad hozzáférés és a kalózkodás elleni küzdelem között. Gallo asszony jelentése tökéletesen összhangban van ezzel a céllal, ezért igennel szavazok erre a jelentésre. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL) írásban. – (FR) Ez a szöveg elismeri az 1789-es francia forradalom által kivívott, szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat. Ugyanakkor jogokat teremt a szolgáltatók számára az önbíráskodáshoz, ami az ancien regime által alkalmazott gyakorlat. Mivel ellenzem a franciaországi Hadopi-törvényt, nemmel szavaztam a jelentésre. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A történelem során a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat mindig is megsértették. De az információs társadalomban, és különösen az internet terén végbemenő technológiai fejlődés még súlyosabbá tette ezt a problémát. Fontos hangsúlyozni, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok bármilyen módon történő megsértése rendkívül káros a gazdasági fejlődésre, és az úgynevezett „párhuzamos gazdaság” létének és az abból fakadó minden bajnak az egyik legfőbb oka. Csak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok szigorú érvényesítésével lehetséges, hogy műszaki és tudományos újítások, új szabadalmak jelenjenek meg, és növekedjen a kulturális ágazat; ezek mind óriási mértékben járulnak hozzá az EU gazdaságainak fejlődéséhez. Úgy vélem, e jelentés

22-09-2010

22-09-2010

HU


elfogadásával nagy előrelépést teszünk e célok megvalósítása felé. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) Igennel szavaztam a Gallo-jelentésre, amely egyértelműen támogatja a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét. Ezeket a jogokat számos irányból támadják vagy egyszerűen csak semmibe veszik. Ebben nem csak az ipar érintett, de a kreatív ágazatok, a sport és a zeneipar is. Ezzel kapcsolatban a jelentés a szerzői jogokkal védett tartalmaknak az internetre történő, engedély nélküli feltöltését is megemlíti. Mivel egyre gyakrabban fordul elő a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok határokon átnyúló megsértése, olyan európai jogi keretre van szükség, amely képes megbirkózni ezzel a feladattal. Ezzel kapcsolatban a jelentés biztosítja, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítését célzó minden intézkedésnek megalapozottnak, arányosnak és megfelelőnek kell lennie a demokratikus társadalom keretein belül. Ez különösen fontos volt számomra. Ily módon biztosítható, hogy a szerzői jogok szigorúbb védelemben részesüljenek, ugyanakkor nem teremtenek szükségtelen korlátozásokat a jogszerűen cselekvő magánfogyasztók számára. Vital Moreira (S&D) írásban. – (PT) Igennel szavaztam a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló Gallo-jelentésre, mert meglátásom szerint tisztességes és kiegyensúlyozott álláspontot képvisel ebben a fontos kérdésben. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat ugyanolyan védelem illeti meg, mint más jogokat. Az alkotók és a kutatók, valamint a piaci érvényesülésüket segítő vállalkozások jogosultak ilyen védelemre. Az európai gazdaság alapja a kreativitás, a kutatás és az innováció. Az a beletörődés, amivel egyes anarchista baloldaliak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének eseteit kezelik – mindezt az internet szabadságával indokolva –, nem védhető. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése nem válhat elfogadhatóvá. A magáncélú másolathoz való jog már most is megfelelő védelmet biztosít az egyén számára, hogy védett alkotások másolatával rendelkezzen. De azt nem fogadhatjuk el, hogy a szellemi alkotások létrehozói nem rendelkeznek jogokkal alkotásaik felett, és főként azért nem, mert a kalózkodás és a hamisítás gyakran a fogyasztók egészségét és biztonságát veszélyezteti. Cristiana Muscardini (PPE) írásban. – (IT) Minden tekintetben egyetértek azzal, amit a Gallo-jelentés a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésének megerősítéséről mond, ahogyan a Bizottságnak szóló azon felszólítással is, hogy sürgősen kezdjen dolgozni olyan jogszabály-módosításokon, amelyek célja a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmének biztosítása a belső és a külső piacon. Most, amikor társadalmunk a digitalizálódás korába lépett, alapvető fontosságú, hogy olyan jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket dolgozzunk ki, amelyek tartós egyensúlyt biztosítanak az internethez való szabad hozzáférés, illetve a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem között. Csak így segíthetjük az európai ipart a digitális – földrajzi határok nélküli – piachoz való hozzáférésben, ha foglalkozunk a több területre vonatkozó engedélyek kérdésével, amelyek jelenleg megakadályozzák termékeink legális értékesítését és azt, hogy fogyasztóink hozzáférhessenek a biztonságos internetes vásárláshoz szükséges információkhoz.

127

128

HU


Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy – amint azt a Gallo-jelentés is kifejtette –az európai vámhatóságok fontos szerepet töltenek be, és hogy a vámhatóságok számára biztosítani kell, hogy konkrét intézkedéseket tehessenek azon áruk feltartóztatása érdekében, amelyek esetében fennáll a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének gyanúja. Ezért arra kérem a Bizottságot egy olyan vámügyi politika kidolgozására, amely foglalkozik a tulajdonjogokhoz kapcsolódó problémákkal, és hogy fokozza a hamisítás elleni küzdelmet szolgáló többoldalú kereskedelmi megállapodásról (ACTA) folytatott vitát és tárgyalásokat. Rareş-Lucian Niculescu (PPE) írásban. – (RO) Igennel szavaztam a Gallo-jelentésre, mert a szellemi tulajdont ugyanolyan erősen kell védeni, mint az anyagi tulajdont. A szellemi tulajdon – függetlenül attól, hogy milyen formában jelenik meg – a fejlődés, az innováció és a gazdasági növekedés hajtóereje. Ezért a hatóságoknak különleges bánásmódot kell alkalmazniuk a szellemi tulajdon vonatkozásában. Tény, hogy ha nem biztosított a szellemi tulajdon hatékony védelme, a szakemberek inkább más országokba viszik át kutatásaikat. Evelyn Regner (S&D) írásban. – (DE) Nemmel szavaztam a Gallo-jelentésre, ennek oka pedig a következő: a jelentést félkésznek és kiegyensúlyozatlannak tartom. Képviselőcsoportom ezért kidolgozott egy alternatív állásfoglalást, amely alaposabban átgondolt és kiegyensúlyozottabb megközelítést képvisel ebben a vitában. Az internethasználók könyörtelen büntetőjogi felelősségre vonását – a zeneletöltések esetében ez főként gyermekeket és fiatalokat érint – valódi veszélynek tartom. Egy rendkívül fontos szempont, ami hiányzik Gallo asszony jelentéséből, az az, hogy nem tesz különbséget a nem kereskedelmi célú fájlcsere és a szerzői jogok kereskedelmi célú megsértése között. A kreatív iparágak termékeit természetesen védeni kell és biztosítani kell a megfelelő díjazásukat, és azok, akik ezekből az elképzelésekből illegálisan profitálnak, büntetést érdemelnek. Szerintem el kell mozdulni a régi jogi gondolkodástól, és egyensúlyt kell teremteni a tudáshoz való egyenlő hozzáférés és a szolgáltatásokért járó tisztességes díjazás között a zene, az irodalom és a film területén. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által előterjesztett állásfoglalás ezt a megközelítést alkalmazza, míg az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja által kidolgozott jelentés nem. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – A ma elfogadott állásfoglalás idejétmúlt, rendkívül általános választ ad a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének problémájára, és nem ismeri fel, hogy a szellemi tulajdon tekintetében már más idők járnak. Sajnálatos, hogy egyes európai parlamenti képviselők nem hajlandók elismerni a hamisítás bűntette és a szerzői jogi jogsértések közötti nyilvánvaló különbséget. Nevetségesnek tartom, hogy egyenlőségjelet tesznek a magáncélú zeneletöltések és például a szervezett bűnözői csoportok által végrehajtott, kereskedelmi célú termékhamisítás között. Új megoldásokat kell találnunk, amelyek figyelembe veszik a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok különböző fajtáit, és tükrözik a fogyasztók biztonsághoz vagy egészséghez kapcsolódó jogaira gyakorolt hatásaikat. Az is egyértelmű, hogy ebben a megváltozott környezetben új modelleket kell kidolgoznunk a művészek díjazására. Oreste Rossi (EFD) írásban. – (IT) A globalizálódott világban, ahol az internet ellenőrizhetetlenül és védelem nélkül burjánzik, a hamisítás és a kalózkodás az úr. A szellemi tulajdon, azaz a vállalkozások egyik legfontosabb árucikke tiszteletben tartásának hiánya azt jelenti, hogy nem ösztönözzük a növekedést és az innovációt azzal, hogy az elvégzett munkáért tisztességes díjazást biztosítunk.

22-09-2010

22-09-2010

HU


A márkahamisítás külön téma, amely amellett, hogy gazdaságilag megkárosítja a vállalkozásokat, a fogyasztók biztonsága szempontjából is ártalmas lehet. Egy másik pozitív pont, hogy lehetővé teszi a személyes célra történő, legális internetes letöltéseket. Nyereségért ugyanez már bűntettnek számít. Ezért igennel szavaztunk. Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE) írásban. – (FR) A benne foglaltakon túlmenően azért támogattam ezt a jelentést, mert – egyes internetes érdekeltekről és a szocialistáktól érkező nyomás ellenére – kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz, és mert ennek az ügyeskedésnek egyszer véget kell érnie. Bár e jelentés jogilag nem kötelező érvényű, lefekteti a szellemi tulajdonról való európai gondolkodás alapjait a digitális korban, emellett több szempontot is hangsúlyoz, amelyeket én is megerősítenék. A kalózkodás és a fájlcsere – felhasználók milliói esetén – negatív hatással van a kulturális gazdaságra, a kreatív iparágakra és a munkahelyekre. És bár a számok vita tárgyát képezik, a probléma változatlan. Ezért a jelentés arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson számunkra megbízható adatokat. Egyesek szerint hibás piaci működés áll fenn, ha szembeállítjuk a kulturális termékeknek a jogi rendszerben érvényes árát és az interneten való „ingyenes” elérhetőségét. Mindazonáltal felelősségteljesen kell cselekednünk. Az illegális letöltések nem válhatnak legálissá pusztán egy „fundamentalista jobboldali” bűvésztrükkel az egyéni szabadságok védelmében. A kulturális ágazatoknak szintén erőfeszítést kell tenniük azáltal, hogy valóban vonzó árakat kínálnak, alkalmazkodva az új digitális igényekhez és biztosítva az alkotók tisztességes díjazását. Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE) írásban. – (PL) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló jelentésében Gallo asszony hangsúlyozza a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és a szabadalmi jogok szerepét és jelentőségét, kiemeli a hamisítás elleni küzdelem fontosságát az egészség és a biztonság tekintetében érzékeny területeken, valamint annak szükségességét, hogy a fogyatékkal élők hozzáférését lehetővé tevő speciális formátumok kerüljenek kidolgozásra és terjesztésre, hogy létrejöjjön az egységes piac a digitális környezetben, ezenkívül említést tesz az internetes ipari kémkedésről és az ipari tulajdont képező adatok lopásának problémájáról is. Ezek mind rendkívül fontos kérdések, amelyek egyedi intézkedéseket igényelnek. Gallo asszony rámutat annak fontosságára, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozó európai jogalkotási keretet hozzáigazítsuk a társadalomra jellemező mai tendenciákhoz és a technológiai fejlődéshez. Javaslatot tesz a hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó európai megfigyelőközpont létrehozására. A legtöbb vitát kiváltó rendelkezések a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésével és a hamisított termékek internetes értékesítésével kapcsolatosak. Gallo asszony felszólít minden érintett felet, hogy fogadjanak el gyakorlati intézkedéseket az emberek figyelmeztetésére és tájékoztatására a szerzői jogok értékéről, valamint a hamisításnak és a szellemi tulajdonjogok megsértésének a munkahelyekre és növekedésre gyakorolt hatásairól, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatalok tájékoztatást kapjanak ezekről a kérdésekről. Tekintettel a fentiekre, a jelentés támogatás mellett döntöttem, mert az hozzájárul a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok hatékonyabb védelméhez a belső piacon. Silvia-Adriana Ţicău (S&D) írásban. – (RO) Nemmel szavaztam a Gallo-jelentésre, mert véleményem szerint nem kötelező erejű jogi eszközök helyett kötelező erejű jogalkotási eszközökre van szükség a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok jogi keretének megerősítéséhez. A Digitális Menetrend végrehajtásához szükség van mind a fogyasztói jogok védelmére, mind pedig a szerzői és szomszédos jogok tiszteletben tartására. Az

129

130

HU


európai jogalkotásnak gyorsan alkalmazkodnia kell a technológia és az információs társadalom fejlődéséhez. Véleményem szerint a 2001/29/EK irányelvet felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az információs társadalomban a szerzői jogok védelmét szolgáló jogi keretrendszer uniós szinten legyen harmonizálva. Szükségszerű ez a felülvizsgálat, miután előfordult, hogy az 2001/29/EK irányelv 5., 6. és 8. cikkének rendelkezéseit a tagállamokban eltérően alkalmazták, ami eltérő értelmezéseket és bírósági döntésekhez vezetett a tagállamokban. A Bizottságnak és a tagállamoknak gyorsan létre kell hozniuk egy belső piacot, egy egyszerű és hozzáférhető uniós szintű licenckeret megteremtésével. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének részeként felszólítottam a digitális televíziózás által kínált lehetőségek – például a feliratozás – támogatására, amelyek lehetővé teszik, hogy egy adott nyelvű mű engedélybirtokosa számos nyelven terjessze azt, ekképpen az EU egész területén elérhetővé téve a művet. Angelika Werthmann (NI) írásban. – (DE) Az a tény, hogy nem szavaztam meg a jelentést, semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy elutasítom a szellemi tulajdon védelmére irányuló jogalkotási kezdeményezéseket. Egyszerűen elégedetlen vagyok azzal, ahogyan a jog e területén a problémákat kezelik. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme érdekében hatékony intézkedésekre van szükség és hatékony intézkedéseket kell tenni. Már csak a hatékonyság miatt is, ezt a problémát árnyaltabban kell kezelni. A rendes polgárokat nem lehet egy kalap alá venni a szervezett bűnözéssel – ez helytelen és aránytalan. Állásfoglalásra irányuló indítvány: B7-0518/2010 Elena Oana Antonescu (PPE) írásban. – (RO) A hegyvidéki régiók és a ritkán lakott területek egyedi problémákkal küzdenek, és ezért egyedi támogatásban részesülnek a regionális programok alapján. Továbbra is a GDP-t kell mérőeszközként használni a támogatások és a strukturális alapok odaítélésekor, hogy a kevésbé fejlett országok továbbra is segítséget és lendületet kaphassanak. Gazdasági növekedésre van szükségünk, amely az életminőség javulásában fog tükröződni. Ezért a hegyvidéki régiókra, szigetekre és gyéren lakott területekre irányuló stratégia hozzáadott értéket nyújt az e régiókban meglévő problémák megoldása érdekében alkalmazott intézkedésekhez. Az állásfoglalás felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezekre a régiókra – az új többéves pénzügyi keret részeként – továbbra is vonatkozzanak egyedi rendelkezések. Ezért szavaztam igennel. Sophie Auconie (PPE) írásban. – (FR) Az állásfoglalás elismeri a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését, a területi kohézió elvét mint az Európai Unió egyik kulcsfontosságú célkitűzését, valamint annak szükségességét, hogy több támogatást kell nyújtani a földrajzi elhelyezkedésük miatt hátrányos helyzetben levő területek számára (hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek). Az állásfoglalás legfontosabb rendelkezése az, amelyben felszólít „egy konkrét európai integrált és rugalmas politikai keret kialakítására a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek gondjainak megoldása érdekében, közös sajátosságaikból kiindulva”. Az európai kohéziós politikával foglalkozó parlamenti bizottság tagjaként úgy vélem, hogy többet kell tennünk ezekért a régiókért, és egyedi intézkedéseket kell kidolgozni támogatásuk érdekében. Elena Băsescu (PPE) írásban. – (RO) Igennel szavaztam erre az állásfoglalási indítványra, mert hasznos javaslatokat fogalmaz meg a földrajzi vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók támogatására, problémáik kezelésére érdekében. Ezek a régiók az uniós átlag alatt teljesítenek, alacsony a GDP-jük és magas munkanélküliségi rátájuk. A kohéziós politika

22-09-2010

22-09-2010

HU


a leghatékonyabb modell a nehéz körülményeket megélő, fejlődő régiók számára, mert közvetlenül támogatja gazdasági fejlődésüket. Jóllehet a hegyvidéki régióknak és a szigeteknek sok közös problémájuk van – például a nehéz megközelíthetőség vagy kisszámú gazdasági tevékenységtől való függés –, e területeknek nem azonosak a fejlődési korlátjaik. Ezért úgy vélem, hogy az uniós támogatást az egyes régiók egyedi jellemzőihez kell igazítani. Ilyen célzott stratégiákkal könnyebben megvalósítható lenne az EU többi részével való valódi konvergencia, és nagyon sok európai polgár életfeltételei javulnának, akiknek 10%-a hegyvidéki régiókban, 3%-a szigeteken él. A természeti hátránnyal küzdő régiók számára az is fontos, hogy a legjobban ki tudják használni az EU által a strukturális alapokon és a Kohéziós Alapon keresztül nyújtott pénzügyi támogatásokat. Néhány tagállamnak, többek között Romániának, kézzelfoghatóan javítaniuk kell az európai alapokhoz való hozzáféréssel és végrehajtással kapcsolatos rendszereiket. Maria Da Graça Carvalho (PPE) írásban. – (PT) A hegyvidéki régióknak, szigeteknek és gyéren lakott területeknek sajátos kihívásokkal kell szembenézniük, amelyek külön figyelmet érdemelnek: ilyen probléma többek között a nehéz megközelíthetőség, az energiaellátás és a regionális integráció, valamint az éghajlatváltozás és a migrációs jelenségek. Igennel szavaztam a jelentésre, mert véleményem szerint azon fontos jellemzők miatt, amelyek e régiókat más régióktól megkülönböztetik, e régióknak egyedi regionális fejlesztési stratégiák és programok mentén kell haladniuk. E stratégiáknak és programoknak a régiók sajátos jellemzőin és képességein kell alapulniuk. Hangsúlyozni szeretném továbbá, hogy a felhasznált statisztikai mutatókat hozzá kell igazítani az egyes régiókhoz, és azok nem korlátozódhatnak a gazdasági tényezőkre. Így pontosabb képet kaphatunk e régiók fejlődéséről. Carlos Coelho (PPE) írásban. – (PT) Örömmel fogadtam, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió alapvető célkitűzései közé sorolja a területi kohéziót, a gazdasági és társadalmi kohézió mellett, mivel így láthatóbban és mérhetőbben nyilvánul meg az európai szolidaritás. Az EU kohéziós politikájának az Unió valamennyi régiójára ki kell terjednie, különös tekintettel az egyedi földrajzi jellemzőkkel bíró területekre, mint például a Portugáliához tartozó Madeira és az Azori-szigetek. Meggyőződésem, hogy csak akkor leszünk képesek megoldani a tagállamok és a régiók közötti, illetve az ezeken belüli fejlődésbeli különbségeket, ha konkrét európai integrált és rugalmas politikai kerettel rendelkezünk, amely jogi és pénzügyi feltételeinek köszönhetően alkalmazkodni tud a szóban forgó régió tekintetében alkalmazandó leginkább megfelelő beavatkozáshoz, ugyanakkor megoldásokkal szolgál a közös problémákra, például a globalizációra, az éghajlatváltozásra és a demográfiai tendenciákra. Támogatom ezt az állásfoglalást és felszólítom a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ezekre a régiókra – különösen az új többéves pénzügyi keret részeként – továbbra is vonatkozzanak egyedi rendelkezések, valamint dolgozzanak ki kifejezetten az egyes régiókra szabott uniós intézkedéseket és programokat, amelyek célja e régiók szerkezeti átalakítása, hogy versenyképesebbé váljanak és szembe tudjanak nézni az új kihívásokkal. Corina Creţu (S&D) írásban. – (RO) Minden tizedik európai polgár hegyvidéki régióban él. E régiók közül több – különösen az új tagállamokban – hátrányos helyzetű terület, ahol

131

132

HU


a szegénység és az infrastruktúra hiánya nagymértékben befolyásolja az emberek életkörülményeit. Ezeket a régiókat továbbra is kiemelten kell kezelnie az európai kohéziós politikának, amelynek speciális eszközeit hozzá kell igazítani a hegyvidéki régiókat sújtó nehézségek sajátos természetéhez és súlyosságához. Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert úgy vélem, hogy az EU-nak a szolidaritáson alapuló, hathatós intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy – ami a legfontosabb – biztosítsa a helyi lakosság egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférését, továbbá kihasználja az európai hegyvidékek által kínált idegenforgalmi és gazdasági lehetőségeket, hogy ezáltal munkahelyeket hozzon létre, de eközben ne sértse a környezeti egyensúlyt. Proinsias De Rossa (S&D) írásban. – A területi kohézió elve a strukturális alapok 2007–2013 közötti működéséről szóló rendeletek szerves részét képezi és egyike a Lisszaboni Szerződés által bevezetett, új kulcsfontosságú európai uniós célkitűzéseknek, amelynek célja az EU harmonikus növekedésének biztosítása a regionális különbségek csökkentése és a fejlődés előtt álló – egyebek mellett természeti és földrajzi és hátrányokból adódó – akadályok megszüntetése révén. Az állásfoglalás úgy véli, hogy a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek homogén régiócsoportokat képeznek, és rendelkeznek néhány olyan közös jellemzővel, amelyek megkülönböztetik őket más régióktól, és hogy egyedi regionális fejlesztési programokat igényelnek; hangsúlyozza ebben az összefüggésben az Unió külső határain, szigeteken elhelyezkedő tagállamok sajátos helyzetét is. Emellett megemlíteném még a halászatközösségek és a vidéki közösségek problémáit, ideértve az Írország nyugati partjainál fekvő szigeteken és a donegali partvidéken élő embereket. Az állásfoglalás ezenkívül felszólít egy konkrét európai integrált és rugalmas politikai keret kialakítására a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek gondjainak megoldása érdekében, közös sajátosságaikból kiindulva. Edite Estrela (S&D) írásban. – (PT) Igennel szavaztam a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról szóló állásfoglalási indítványra, mert olyan egyedi intézkedésekre van szükség, amelyek célja az e régiók hátrányainak leküzdése és a bennük rejlő potenciál kiaknázása, a Lisszaboni Szerződés által bevezetett területi kohézió elvével összhangban. Diogo Feio (PPE) írásban. – (PT) Az Európai Unióban fennálló regionális egyenlőtlenségek és különbségek közül egy helyzet különleges bánásmódot érdemel: a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek helyzete. Ezek a régiók – földrajzi és demográfiai körülményeik miatt – egyedi nehézségekkel küzdenek, ezért megkülönböztető bánásmódot kell biztosítani számukra a kohéziós és a regionális fejlesztési politika keretében. A szerződésekben meghatározott kohéziós politikák nem lehetnek pusztán az uniós joganyag által tükrözött politikai célok. Konkrét, objektív politikáknak kell lenniük ahhoz, hogy megvalósítsák az összes régióban a fenntartható fejlődést, többek között azokban a régiókban is, amelyek természeti okokból nagyobb nehézségekkel szembesülnek és fölrajzilag távolabb helyezkednek el (például a szigetek esetében), vagy körülményesebb a megközelíthetőségük (például a hegyvidéki területek esetén). Portugál állampolgárként ez a kérdés különösen fontos számomra, ezért remélem, hogy a Bizottság napirendjére tűzi ezt az állásfoglalást és továbbviszi a benne megfogalmazott javaslatokat. João Ferreira (GUE/NGL) írásban. – (PT) A szóban forgó állásfoglalás iránymutatásokat és ajánlásokat fogalmazhatott volna meg azon régiók tekintetében, amelyek a gazdasági és társadalmi fejlődésüket gátló strukturális és földrajzi hátrányokkal küzdenek. De ehelyett

22-09-2010

22-09-2010

HU


alig súrolja a problémák felületét, és kérdés elemzésekor nem mutat rá a valóban lényeges pontokra. Azáltal, hogy csak a területi kohézióra hivatkozik, megfeledkezik a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik alapvető pilléréről: a gazdasági és társadalmi kohézióról. A dokumentum üdvözli a területi kohéziót mint új uniós célkitűzést – egy, a Lisszaboni Szerződésben foglalt rendelkezést. Már több alkalommal felhívtuk a figyelmet arra, hogy az új kohéziós célkitűzések tekintetében megfelelő új pénzügyi forrásokat kell kijelölni annak érdekében, hogy ne váljanak pusztán propaganda célú kijelentésekké vagy soha meg nem valósult frázisokká a szerződésekben. Ez azonban nem történt meg. A konvergencia célkitűzés számára kijelölt jelenlegi források elégtelennek bizonyultak, és az EU által alkalmazott politikák csak súlyosbították a már meglévő egyenlőtlenségeket, ahelyett, hogy megoldották volna azokat. Jóllehet a hegyvidéki régióknak, a szigeteknek és a gyéren lakott területeknek vannak közös korlátaik és hátrányaik, mindegyik tekintetében egyedi bánásmódot kell alkalmazni, összhangban a rájuk jellemző különbségekre és sajátosságokra. Nagyon sajnáljuk, hogy az állásfoglalás nem utal konkrétan a legkülső régiókra. Salvatore Iacolino (PPE) írásban. – (IT) Igennel szavaztam a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról szóló állásfoglalásra, mert fontosnak tartom a területi kohézió kérdésének újbóli felvetését, csakúgy, mint az Európai Uniót alkotó összes földrajzi terület harmonikus fejlődését. Véleményem szerint csak az európai intézmények, a tagállamok és a helyi hatóságok közötti fokozottabb koordináció és megerősített együttműködés segítségével tehetők versenyképessé a földrajzi és demográfiai szempontból hátrányos helyzetű területek. Eközben figyelembe kell venni az egyes régiók sajátosságait a regionális fejlesztési források igazságos és hatékony újraelosztásának biztosítása érdekében. Az Európai Uniónak különösen a szigetekre kell nagy figyelmet fordítania, hogy kiemelje azokat a szigeti jellegükből gyakran adódó marginális helyzetből. E célból a kohéziós politikának olyan egyéb politikákat is fel kell használnia, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak e területek jövőjére. Itt például a migránsok áramlását szabályozó eszközökre gondolok, amelyek – a Szicíliához hasonló szigetek esetében – jelentős hatással vannak a régió társadalmi-gazdasági fejlődésére. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE) írásban. – (FR) Igennel szavaztam a (3) bekezdésre (a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által előterjesztett 1. módosítás), mert véleményem szerint a GDP-nek kell lennie az egyik fő kritériumnak, nem pedig az egyetlen kritériumnak, ami alapján döntenek a regionális politikai támogatásra való jogosultság megállapításakor. Ugyanakkor nem szavaztam meg a (4) bekezdés első részét, és igennel szavaztam az első részére, mert úgy vélem, a regionális politikában szükség van egy jogi és pénzügyi keretre a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek vonatkozásában. Erminia Mazzoni (PPE) írásban. – (IT) A hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégia meghatározása időszerű módon felvállalja azt a feladatot, hogy kiigazítja a kohéziós politika végrehajtási intézkedéseit egy további kritérium, a „terület” értékelése alapján. Ez a lépésnek – véleményem szerint – sikerül elérnie azt a „kiemelt figyelmet”, amit az Európai Unió

133

134

HU


működéséről szóló Szerződés 174. cikke bevezet a sajátos területi jellemzőkkel rendelkező régiók tekintetében, anélkül, hogy veszélyeztetné az egy főre jutó bruttó hazai termék által a források elosztásának teljesítménymutatójaként betöltött kulcsfontosságú szerepet. A Bizottság kijelentésének célja többek között az, hogy egyszerűsítse az irányítás szervezését, mert máskülönben azt kockáztatná, hogy elpazarolja az európai intervenciós intézkedések hatékonyságát. Ennek érdekében azonban egy bátrabb kísérletet kellett volna tenni az ellenőrzési eljárások könnyítésére, amelyek valóban gátolják a rendszer működését. A kiadások átláthatósága nem olyan cél, amit feladhatunk: ezt egy kevésbé bürokratikus ellenőrzési rendszerrel kell elérnünk, amely jobban tud reagálni egy még mindig nem harmonizált rendszer igényeire annak érdekében, hogy ne teremtsen egyenlőtlenségeket az európai országok között. Nuno Melo (PPE) írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése a területi kohézió elvét még nagyobb jelentőségűvé tette, és megmutatta, hogy kiemelt figyelem övezi a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket. A hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek számára különleges státuszt kell biztosítani, amelynek segítségével felül tudnak kerekedni saját korlátaikon. Ezért e régiók jobb alkalmazkodása érdekében alapvető fontosságú egy, a legkevésbé fejlett régiók társadalmi és gazdasági fejlődését előmozdító európai stratégia; ezt olyan egyedi programok alkalmazásával kell megvalósítani, amelyek lehetővé teszi e régiók számára hátrányaik ledolgozását. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Andreas Mölzer (NI) írásban. – (DE) A különböző dokumentumok mindig hangsúlyozzák, hogy a vidéki régióknak, a legkülső régióknak és – ebben az esetben – a hegyvidéki régióknak, a szigeteknek és a gyéren lakott területeknek különleges stratégiákra vagy akár támogatásokra van szükségük. Ugyanakkor már számos olyan intézkedésre került sor, amelyek felgyorsítják az e területekről való kivonulást. Csak az olyan infrastrukturális problémákra kell gondolnunk, mint a tömegközlekedés és a postai szolgáltatások, amelyek következtében az egyes régiók egyre nagyobb mértékben elszakadnak a külvilágtól, és az ott lakó emberek csak saját autóikat és hasonló megoldásokat vehetnek igénybe. Ha nem akarunk kihalt, elhagyatott területeket, nem elegendő e területek külön támogatása, például a területvédelem keretében. Ehelyett fenntartható egyensúlyt kell találni a földrajzi és a gazdasági hátrányok között. Figyelembe véve ezeket a szempontokat, az állásfoglalási indítványban foglalt elképzelések támogatást érdemelnek. Franz Obermayr (NI) írásban. – (DE) A hegyvidéki régiók az EU számos területén megtalálhatók. E régiók – különösen az alpesi régió – jellegzetessége a mezőgazdaság és az erdészet központi szerepe. A nehézségek többek között az egyre idősödő népességből, az infrastrukturális problémákból és a szolgáltatások hozzáférhetőségéből és rendelkezésre állásából adódnak. A hegyvidéki régiókban élő gazdálkodókon különösen nagy a nyomás, mivel sok a kiadásuk és jövedelmük viszonylag alacsony. Ugyanakkor nagyon fontos szerepet töltenek be a táj megőrzésében, a fenntartható gazdálkodásban, a bioélelmiszerek előállításában és az alpesi turizmusban. Mindezeket megfelelően el kell ismerni, és meg kell vizsgálni a hegyvidéki régiók sajátos problémáit. Az EU-nak lépéseket kell tennie a hegyvidéki mezőgazdasági jövőjének, és ezáltal az egész alpesi régió védelmezése érdekében. Ezért igennel szavaztam a jelentésre. Robert Rochefort (ALDE) írásban. – (FR) A hegyvidéki régiók – jellegzetességeikből adódóan – sajátos kihívásokkal szembesülnek, mint például a gyorsan idősödő népesség,

22-09-2010

22-09-2010

HU


a közlekedési nehézségek, az energiaellátással kapcsolatos problémák és a regionális integráció hiánya. Franciaország délnyugati választókörzetének európai parlamenti képviselőjeként – olyan emberként, aki különösen érzékeny a Pireneusok térségében meglévő problémák iránt –, igennel szavaztam a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról szóló állásfoglalásra. A szöveg különösképpen felszólít egy olyan különleges európai politikai keret létrehozására, amelynek célja az e területek által tapasztalt problémák kezelése e régiók állandó hátrányainak leküzdése és fejlődési modelljük módosítása érdekében, kellőképpen kihasználva adottságaikat. Emellett felszólít a négy strukturális alap, a Kohéziós Alap és a többi európai pénzügyi eszköz hatékonyabb koordinálására, hatékonyságuk maximalizálása, és így e területek gazdasági fejlődésének elősegítése érdekében. Támogatom ezeket a célkitűzéseket. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE) írásban. – Az EP erőteljes támogatásban részesítette ezt az állásfoglalást, amelyben üdvözöljük a területi kohézió új uniós célkitűzésként és új 174. cikként való beemelését. Az állásfoglalás elfogadásával az EP úgy véli, hogy a 174. cikk rendelkezéseinek a hátrányok leküzdését és az e régiókban fellelhető potenciál kihasználását szolgáló konkrét fejlesztési stratégiákban és kézzelfogható intézkedésekben kell megjelenniük; emellett úgy véli, hogy a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek homogén régiócsoportokat képeznek, és rendelkeznek néhány olyan közös jellemzővel, amelyek megkülönböztetik őket más régióktól; úgy véli, hogy egyedi regionális fejlesztési programokat igényelnek; hangsúlyozza ebben az összefüggésben az Unió külső határain, szigeteken elhelyezkedő tagállamok sajátos helyzetét is. Oreste Rossi (EFD) írásban. – (IT) Támogatjuk ezt a szöveget, mert fontosnak tartjuk a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló közös európai stratégia meghatározását. Kezdeményezéseket kellene ösztönözni az Eurorégió modellje mentén, az Olaszország és Franciaország közötti, közös érdekeltségű területekre vonatkozóan. Pontosan földrajzi elhelyezkedésük miatt, a peremterületek nehézséget jelentenek az ott élők számára, de Európa gazdasága szempontjából elengedhetetlen e területek megtartása és védelme, mivel természeti szempontból fontos területek. Debora Serracchiani (S&D) írásban. – (IT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert szükségesnek tartom, hogy uniós szinten különleges európai stratégiával rendelkezzünk a hegyvidéki és szigeti régiók fejlesztése érdekében: olyan stratégiával, amely figyelembe veszi például a gazdaság és a struktúrák fejlesztésének szükségességét, a foglalkoztatási politikát, a természeti erőforrások védelmét, a polgári védelmet, valamint a környezetvédelmi és energetikai politikát. A területi kohézió az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése, amelyet a Lisszaboni Szerződés vezetett be a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentése, illetve a természeti és földrajzi hátrányok megszüntetése érdekében. Ehhez kézzelfogható intézkedésekre és konkrét fejlesztési stratégiákra van szükség. Egyenlő esélyeket kell teremteni e régiók és az Európai Unió többi része között. Ilyen lehetőség lenne a fenntartható idegenforgalom támogatása a hegyvidéki régiókban, ami fontos megélhetési alapként szolgálna e területek lakosai számára. Ezenkívül az európai miniszterek 2010. április 15-i madridi nyilatkozata is hangsúlyozza, hogy az idegenforgalmi stratégia tekintetében végrehajtott intézkedések hatékonyabb koordinálására van szükség, és kiemeli az innovatív, fenntartható és szociális turizmus támogatásának fontosságát Európában.

135

136

HU


Nuno Teixeira (PPE) írásban. – (PT) Ami a fejlettségi szinteket illeti, számos regionális egyenlőtlenség létezik az Európai Unióban. Az európai szolidaritás kifejeződéseként a területi kohézió célkitűzése arra irányul, hogy megszüntesse ezeket a különbségeket és előmozdítsa a harmonikus fejlődést egyrészt a strukturális módosításokat célzó pénzügyi eszközök segítségével, valamint a különböző ágazati politikáknak az egyes régiók egyedi jellegéhez való hozzáigazításával. A hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek különösen hátrányos helyzetben vannak, és társadalmi és gazdasági fejlődésüket befolyásolják természeti és földrajzi jellegzetességeik. Ezért különleges figyelmet érdemelnek, kiváltképpen azt, hogy esetükben a bruttó hazai termék mellett a különböző fejlődési mutatókat is figyelembe vegyék, amelyek jól tükrözik az egyes régiók sajátosságait. Emellett meg kell szüntetni a határon átnyúló együttműködési programokra vonatkozó, szigorú támogathatósági kritériumokat, össze kell hangolni a különböző finanszírozási forrásokat és vertikális megközelítést kell kidolgozni az összes kormányzati szint bevonásával. E tekintetben ugyanezen érvek alapján a legkülső régiók – amelyeknek vannak közös jellemzőik ezekkel a régiókkal – hasonlóképpen megérdemlik, hogy az ebben az állásfoglalásban foglalt javaslatok rájuk is vonatkozzanak, az adott régiók sajátosságaival összhangban. Joachim Zeller (PPE) írásban. – (DE) Nemmel szavaztam erre az állásfoglalási indítványra, mert úgy látom, jelenleg nagy fellendülés tapasztalható a „stratégiák” terén: van Duna stratégia, balti-tengeri stratégia, fekete-tengeri stratégia és földközi-tengeri stratégia, van stratégiánk az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és más, hasonló kérdésekre is. Mindez olyan méreteket öltött, hogy hamarosan már a stratégiákhoz is stratégiára lesz szükségünk, hogy mindet nyomon tudjuk követni. A távoli területek támogatását még a Lisszaboni Szerződés is említi, tehát saját jogi alapelvvel rendelkezik. Emellett a kohéziós politikában is különleges figyelmet kap, amit számos bizottsági kezdeményezés, valamint tanácsi és parlamenti döntés is alátámaszt. Amire szükségünk van, az az, hogy európai szinten világos döntések szülessenek a kohéziós politika és a regionális politika 2013 utáni folytatásáról. Ebben a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek támogatását is figyelembe fogják venni. Viszont nincs szükség egyedi kérdésekre vonatkozó állásfoglalási indítványok áradatára, amelyek csak arra jók, hogy aláássák a tényleges célt, és amelyek jelenleg megalapozatlanok. 7. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 13.30-kor felfüggesztik, és 15-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: Stavros LAMBRINIDIS alelnök 8. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 9. Az emberi jogok és az igazságszolgáltatás kudarca a Kongói Demokratikus Köztársaságban (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a nyilatkozat az emberi jogok és az igazságszolgáltatás kudarcáról a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjeként a Bizottság alelnöke, Ashton asszony felelős ezért a kérdésért. Mivel ő a mai ülésen nem tud részt venni, Chastel úr fog felszólalni a nevében. Olivier Chastel Catherine Ashton (a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a főképviselő, Ashton bárónő nevében szólalok fel Önök előtt, ami nagyon megtisztelő. A főképviselő asszony nevében rögtön szeretném biztosítani Önöket arról, hogy az Európai Unió aggályosnak találja a Kongói Demokratikus Köztársaság emberi jogi helyzetét, valamint elítéli az országban tevékenykedő emberi jogi aktivisták helyzetének romlását. Ezen aggályok kontextusában a nemi erőszak kérdése különösen riasztó jelleget ölt. A Kongói Demokratikus Köztársaság a szakadék szélén állt, és még most is olyan konfliktusok szorításában él, amelyek nagyon tragikusak az emberek számára. Rengeteg munkába fog kerülni az ország sikeres újjáépítése. Természetesen az ország problémái magyarázhatók a nehéz történelmi háttérrel, de ez nem igazolhatja ezeket a bűncselekményeket. Az ENSZ hét független szakértője március 8-i jelentésében kifogásolta, hogy az ország emberi jogi helyzetében nem történt javulás, ezenkívül megjegyezte, hogy a kormánynak fokoznia kell az erőfeszítéseit. Egy ország legfontosabb feladata az emberek jogainak és biztonságának legtágabb értelemben vett védelme. Ezért ezek kell, hogy legyenek a legfőbb prioritások a Kongó Demokratikus Köztársaság újjáépítésében és jogállamiságának megszilárdításában. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő Észak-Kivu tartománybeli Luvungi lakói néhány hete botrányos módon ismét csoportosan elkövetett nemi erőszak szemtanúi vagy áldozatai lettek, melyet bűnbandák – Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) és helyi szövetségesük, a Mai-Mai – követtek el napokon keresztül. A rendelkezésünkre álló legfrissebb adatok, melyeket az ENSZ is megerősített, legalább 500 áldozatról szólnak. Ez a tragédia – amely sajnos csak egy a sok közül – a hatóságokat erőfeszítéseik fokozására kell, hogy ösztönözze a civil lakosság védelme, valamint olyan politikai megállapodások megkötése terén, amelyek megteremtik a régió stabilitását, és így kiiktatják azon ártalmas elemeket, amelyek rettegésben tartják Kivu tartományt. Ez a tragédia a lehető legborzalmasabb módon arra is rámutat, hogy mennyi munkát kell még elvégezni, mielőtt végre előrelépést lehet majd elérni az alapvető kérdésekben, például a biztonsági reform terén, ami nélkül a jogállamiságot nem lehet megszilárdítani. A kongói kormány nem fogja tudni átvenni saját országa irányítását jól képzett, jól irányított és jól fizetett katonaság, rendőrség és igazságszolgáltatás nélkül. Ha a Kongói Demokratikus Köztársaságnak kötelezettségeket kell vállalnia –és ha vállalja is ezeket a kötelezettségeket minden szinten –, akkor a nemzetközi közösségnek is ugyanezt kell tennie. Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára teljes mértékben felismerte ezt, hiszen vizsgálatot indítottak az ügyben, miért volt sikertelen a MONUSCO, holott a megbízatása az emberek védelmére vonatkozott. Reméljük, hogy ennek eredményeképpen a MONUSCO erősebbé válik, mivel még mindig létfontosságú feladatai vannak Kongóban. Ezenkívül fel kell tennünk a következő kérdést: mit tehetnek az európai és nemzetközi bíróságok? Wallström asszony, az ENSZ főtitkárnak a konfliktusban elkövetett nemi

137

138

HU


erőszakkal foglalkozó különleges képviselője a bűnösök bíróság elé állítására szólít fel. Teljes mértékben támogatjuk ezt a követelést Catherine Ashton főképviselő és Andris Piebalgs fejlesztésért felelős európai biztos augusztus 27-i együttes nyilatkozatával összhangban. Ha egyáltalán meg lehet nevezni egy általános problémát, amelyre a Luvungiban történt tragédia felhívta a figyelmet, akkor az a büntetlenség kérdése. Azonban nem csak a lázadók követnek el bűnöket. Hasonlóan elítélendő magatartást a bűnüldöző a hatóságok részéről is tapasztaltunk. Ezért a Kongói Demokratikus Köztársaságban a legfőbb kihívást az igazságügyi intézmények működőképessé tétele jelenti. Nyilvánvaló, hogy a szükséges erőfeszítések többségének csak hosszú távon lehet eredménye. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy az emberek más területekhez hasonlóan a büntetlenség elleni küzdelemben is felülről várják a jó példákat. Ezért – csak hogy egy esetet említsek – a Floribert Chebeya Bahizire emberi jogi aktivista meggyilkolása ügyében jelenleg folytatott vizsgálat kétségkívül próbaper, mivel szimbolikus jelentőségű a KDK-ban tapasztalható belső ellentmondások szempontjából. Mondani sem kell, hogy az Európai Unió nagy figyelemmel követi az ügyet, és az emberi jogi aktivista halálát követően Catherine Ashton főképviselőn keresztül felszólította a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságait, hogy derítsenek fényt a történtekre. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió támogatja és támogatni fogja a Kongói Demokratikus Köztársaságot az igazságért és a büntetlenség ellen folytatott küzdelemben. Ezért a nemzetközi közösség és különösképp az Európai Unió és tagállamai által nyújtott támogatás különösen fontos szerepet fog játszani a 2011 és 2013 közötti választási folyamatban egy demokratikus elveken és jogállamiságon alapuló politikai környezet megteremtésében. Továbbá az ENSZ-en belül támogattuk az Emberi Jogi Tanács független szakértőjének kinevezését, akinek feladata a kongói kormány erőfeszítéseink támogatása lesz. Erőfeszítéseink sajnálatos módon még nem vezettek eredményre. Reméljük, hogy továbbra is párbeszédet tudunk folytatni a kongói hatóságokkal annak érdekében, hogy előrelépés történjen ezen a téren. Az Európai Unió továbbra is együttműködést fog folytatni az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés, a védelem, az emberi jogok és természetesen az áldozatoknak való segítségnyújtás terén. Az Európai Unió készen áll arra, hogy a Kongói Demokratikus Köztársasággal folytatott valódi párbeszéd keretében fokozza tevékenységét ezeken a területeken. Filip Kaczmarek a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) A Kongói Demokratikus Köztársaság az elmúlt évek egyik legsúlyosabb humanitárius válságát éli át. A július végén és augusztus elején elkövetett sorozatos nemi erőszak önmagában is rettenetes, de csak egy epizód a tragikus események sorában. Kongóban havonta több mint 1 000 nő válik nemi erőszak áldozatává, és gyermekkatonák tízezrei harcolnak. A nemi erőszakot azon kongóiak megfélemlítésére és megbüntetésére használják, akik nem a „jó oldalon” állnak a konfliktusban. A nemi erőszak olyannyira elterjedt, hogy a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) szervezet szerint a világon elkövetett nemi erőszak 75%-át Kelet-Kongóban követik el. Problémát jelent az is, hogy a világ legnagyobb ENSZ-békefenntartója – a MONUSCO – nagyon keveset tesz a jelenség ellen. Szánalmas azon vitatkozni, hogy a MONUSCO mikor

22-09-2010

22-09-2010

HU


értesült erről a legutóbbi tömeges nemi erőszakról – öt nappal, két héttel vagy egy héttel az eset után. A MONUSCO bázisa 10 mérföldnyire van attól a helytől, ahol a tömeges nemi erőszakot elkövették, az ENSZ fő módszere a nemi erőszak megakadályozására pedig az, hogy plakátokat tesznek ki az épületekre, amelyeken az áll, hogy a nemi erőszak embertelen. Ezzel a módszerrel nem fogjuk tudni felszámolni ezt a jelenséget. Még tovább rontja a helyzetet, hogy hét évvel ezelőtt az ENSZ katonái is érintettek voltak egy szexuális botrányban, és például azzal vádolták őket, hogy fiatal lányokat kényszerítettek prostitúcióra. Tehát lehetséges, hogy a probléma gyökere még mélyebben keresendő; lehetséges, hogy a MONUSCO valójában nem is akar küzdeni e destruktív jelenség ellen. Az Európai Uniónak határozottan kell fellépnie ebben a kérdésben. Az áldozatoknak való segítségnyújtásra kell koncentrálnia. Sürget az idő, mivel december elején Kinshasában AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés lesz, és – egyetértek a belga elnökséggel – véget kell vetni a büntetlenség és tehetetlenség páratlan burjánzásának, mert a közgyűlésen majd egymás szemébe kell néznünk. Véronique De Keyser az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, lehetetlen a nemi erőszak női áldozatainak nevében beszélni itt; azoknak a nevében, akiket megbecstelenítettek, a megcsonkított csecsemők nevében, a terhes asszonyok nevében, akiknek felvágták a gyomrát, az idősebb asszonyok nevében, akiket vaginájukba szuronyt szúrva erőszakoltak meg, és mindazon nők nevében, akiknek teste – szégyenükre, de mindenekelőtt a mi szégyenükre – feldúlt csatamezővé lett. Lehetetlen azon gyerekek nevében beszélni, akiket beszerveztek a milíciába, és arra kényszerítettek, hogy magukhoz hasonló gyerekeket és felnőtteket verjenek halálra, és akiket szintén szexrabszolgává tettek. Nem lehet szavakat találni a szexuális genocídiumra, amely a színfalak mögött tovább folyik Kongóban, és amely évről évre több tízezer áldozatot követel. Nem találunk rá szavakat. Az azonban világos, hogy az összes szükséges eszköz megvan – a jogalkotási szövegek, a fegyveres erők reformjára irányuló projektek, a nemzetközi missziók, a pénzügyi támogatás és az egész Közösség mobilizálása. A büntetlenség pedig tovább folyik; döbbenetes büntetlenség, amikor egy olyan bűnözőt, mint Bosco Ntaganda nem hogy nem büntetnek meg, de fontos állást adnak neki a kongói kormányzatban. Követeljük, hogy szolgáltassanak igazságot. Nem folyhat tovább a büntetlenség pusztán a megbékélés érdekében. Mit is jelent pontosan az, hogy igazságot kell szolgáltatni e bűnök ügyében? Azt jelenti, hogy vizsgálatokat kell lefolytatni, meg kell reformálni az igazságszolgáltatást, tisztességesen meg kell fizetni a katonákat, bíróság elé kell állítani a bűnösöket, azokat is, akik tömegmészárlásra bujtottak fel, függetlenül attól, hogy milyen magas pozícióban vannak. Országaink számára pedig azt is jelenti, hogy ne lássák el a lázadókat és zsoldosaikat fegyverekkel, és ne bocsátkozzanak velük illegális ásványkincsekkel folytatott kétes üzletekbe. Ezért támogatjuk Wallström asszonyt, és felszólítjuk a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan európai törvény lehetőségét, amely az USA kongói konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényén alapulna. Ez azt jelentené, hogy nem tűrnénk tovább, hogy mobiltelefonjainkat, számítógépeinket vagy például vegyesüzemű autóinkat illegális kereskedelemből származó és így a konfliktussal összefüggő ásványi anyagok felhasználásával állítsák elő. A véres gyémántokhoz hasonlóan ezekhez az ásványkincsekhez is vér tapad. Ezenkívül pedig, elnök urak, a kongói kormánnyal való kapcsolatainkat attól fogjuk függővé tenni, hogyan hajtják végre a nők elleni erőszakkal szembeni zéró tolerancia politikáját – hozzáteszem, ezt a politikát maga a kongói kormány vezette be.

139

140

HU


(Taps) Charles Goerens az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Köszönöm, elnök úr. Sajnálattal mondom, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) nagyon kevés előrelépés történt, és ezzel kapcsolatban el kell ítélnünk a súlyos hiányosságokat és hibákat. Kongóban rengeteg a tennivaló. Az ENSZ KDK-ban jelenlévő képviselői nem igazán tudják garantálni a romokban heverő ország stabilitását, ehelyett az emberi jogok nagyon súlyos megsértésének eseteiről kell jelenteniük. Ebben az esetben nem néhány személy által elkövetett, elszigetelt erőszakról van szó, holott már önmagában ez is elítélendő lenne; nem, a kongói helyzet nem pusztán néhány polgárt érint, nem csak néhányan vannak védelem nélkül kiszolgáltatva a nemi erőszaknak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a jelenség túlmutat az egyének szintjén. A KDK-ban július 30. és augusztus 4. között történtekről kapott hiteles információk más megvilágításba helyezik ezeket a bűncselekményeket. Atul Khare, az ENSZ békefenntartó műveletekért felelős főtitkár-helyettese, megerősítette, hogy körülbelül 500 ember – nők, gyerekek és csecsemők – vált nemi erőszak áldozatává. Nem elegendő, ha továbbra is egyszerűen csak elítéljük ezeket a bűncselekményeket. Ennél tovább kell mennünk, meg kell találnunk a felelősöket, bíróság elé kell állítanunk őket, elrettentő hatást kell gyakorolnunk a potenciális bűnelkövetőkre, de foglalkoznunk kell az indítékokkal is, amelyek az általunk elítélt incidensek hátteréül szolgálnak. Az indítékokat azonban semmilyen körülmények között nem értelmezhetjük enyhítő körülményként a nemi erőszakot elkövetők számára. Ahhoz, hogy megbirkózzunk ezekkel a kihívásokkal, legalább rövid távon mindenképpen szükség van katonai és rendőri válaszra is, de más válaszokra is. Valójában az egész állam válságáról van szó, és ezt kell kezelnünk. Óvatosan választom meg a szavaimat: egy egész ország válságáról van szó, hiszen ez az ország már nem képes szuverén feladatait ellátni, nyilvánvalóan az állampolgárok biztonságának garantálását sem, ami pedig minden ország minden polgárát megilletné. A válságra egyszerre kell reagálnia a Kongói Demokratikus Köztársaságnak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ-nek és a nemzetközi közösségnek. A kongói lakosság problémái megoldásának egyetlen eleme sem helyettesítheti a KDK hatóságainak felelősségvállalását. Mellettük kell azonban állnunk, és támogatnunk kell őket. Isabelle Durant a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, csak egyet tudok érteni az eddig elhangzottakkal, különösen De Keyser asszony megjegyzéseivel, aki nagyon nyersen és kíméletlenül írta le a nők ellen elkövetett erőszakot. Minden jelentés ugyanarról számol be. Ezek az esetek mind tűrhetetlenek, ha egyedi esetekről beszélünk, akkor is, de még inkább, ha tömeges nemi erőszakról van szó. Ráadásul ezen erőszakos cselekedetek célja nyilvánvalóan a tisztogatás és a megalázás, végeredményben pedig a népirtás azáltal, hogy az embereket megfosztják méltóságuktól és életcéljuktól. Mindezen okokból kifolyólag úgy gondolom, még erélyesebben fel kell lépnünk. A kongói helyzet most minden területen még nehezebb, nemcsak a nők ellen elkövetett erőszak terén, hanem más területeken is. Chastel úr, ön sok-sok kongói mindennapi életéről beszélt, az emberi jogok kérdéséről általában, nem csak a nők jogairól, valamint az emberi jogi aktivistákról is. Szeretném elmondani, hogy közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatot látok a nők elleni erőszak és a még mindig büntetlenül maradó bűncselekmények egész sora között.

22-09-2010

22-09-2010

HU


A természeti erőforrások kifosztása nagyrészt még mindig büntetlen marad. Utalást tett az USA-ban hozott új törvényre, amely Európát is inspirálhatná. Véleményem szerint azonban döntő fontosságú az a téma, hogy a természeti erőforrások kifosztása büntetlen marad. Döntő fontosságú, mert Kabila kongói elnök törekvése az ásványkincsek exportjának tilalmára nagyon ártalmas, különösen azoknak a szegény bányászoknak, akik csak ebből tudnak megélni. Ártalmas, mivel valójában semmiféle célt nem szolgálna; sőt, még segítené is a korrupciót, hiszen jól tudjuk, hogy a kongói fegyveres erőknek, legalábbis némelyiknek, nemcsak a nők elleni nemi erőszakhoz van közük, hanem a természeti erőforrások kifosztásához és az ahhoz kapcsolódó korrupcióhoz is. Nemcsak a törvények és a kormány döntései számítanának, hanem az is, hogy képesek-e ezeket a törvényeket és döntéseket végrehajtani és alkalmazni. Fontos, hogy egy kormány gyakorolni tudja a hatalmat. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a hasznos, pozitív kongói erők – legyen szó kormányzati, közösségi, emberi jogi vagy más erőkről – támogatása érdekében kettős üzenetet kell közvetítenünk, amikor hamarosan sokunk ott lesz Kinshasában az AKCS-országokkal való találkozón. Az egyik üzenet az, hogy támogatjuk az igazságszolgáltatás fejlesztéséért és a büntetlenség ellen küzdőket. A másik üzenet pedig a politikai erőkre vonatkozik és arra, hogy képesek-e felszerelni magukat azokkal az eszközökkel, amelyek valódi kormányzást biztosíthatnak minden szinten: a biztonság megteremtésében, a törvények és határozatok végrehajtásában, valamint egész egyszerűen a választások révén hatalomra kerültek hitelességének megteremtésében. Négy évvel a mindannyiunk által akart, finanszírozott és támogatott választások után fontos, hogy ne csak elítélően nyilatkozzunk, de támogassunk minden olyan fellépését, amely lehetővé teheti a demokráciát és azt, hogy a kormány valóban gyakorolja a hatalmát. Ezenkívül úgy gondolom, hogy a nők és az emberi jogi aktivisták elleni erőszak két nagyon fontos aspektus. Végezetül szeretném elmondani, hogy a Chebeya úr haláláért felelősek tárgyalására elvileg szeptemberben fog sor kerülni. Családja szenvedéseire is gondolva úgy vélem, nagy figyelmet kell szentelnünk annak, hogy ez a tárgyalás valóban a probléma megoldásának vágyát tükrözze. Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) európai fogalmaink szerint sem nem különösképpen demokratikus, sem nem hatékonyan működő köztársaság; ez részben hatalmas mérete, bizonytalan határai és szegényes infrastruktúrája miatt van így, mely tényezők óriási kihívássá teszik a demokratikus kormányzást. A KDK mint nemzetállam törékenysége ugyanakkor a több évtizedes korrupcióra, politikai elnyomásra és az újra és újra előforduló fegyveres konfliktusokra is visszavezethető - ezek hol belső konfliktusok, hol a szomszédos államokkal való konfliktusok, de mindkettő során előfordul a tömeges nemi erőszak szörnyű bűne. A hanyatlás Mobutu elnök korrupt és véres diktatúrája alatt kezdődött, és mind a mai napig folytatódik. Kabila elnök legalább általános választásokat tartott, hogy a külvilágban a demokratikus reformok bevezetésének illúzióját keltse, de valójában minden hatalom az ő kezében van, és ami a legfontosabb, az ország óriási természeti erőforrásai is. Bizonyos országok, különösen Kína egyre növekvő érdekeltsége ezen erőforrások kizsákmányolásában arra bátorítja a Kabila-rezsimet, hogy semmibe vegye az emberi jogokkal és jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségeit. Kínában is siralmas az emberi jogi helyzet, és az ENSZ valójában támogatja azokat az országokat, amelyekkel Kína üzletel,

141

142

HU


így a KDK-t is. Ezért nem lep meg, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságon jelenleg folyó három tárgyalás mindegyike a KDK állampolgárai ellen folyik. A riasztó helyzet ellenére az Afrikai Unió nem hajlandó elítélni Kabila elnököt vagy nyomást gyakorolni rá, hogy alkotmányos kötelezettségei betartására kényszerítse. Az EU viszont szerencsére nem fél így tenni. Üdvözlöm az Ashton főképviselő asszony által képviselt erélyes megközelítést. Végezetül pedig szeretném elismételni a kimberley-i folyamat más fontos afrikai természeti erőforrásokra való kiterjesztésére irányuló felszólításomat - erre már számos alkalommal felszólítottam itt a Parlamentben. Az emberi jogok megsértése Afrikában, ami sajnálatos módon szinte hétköznapi, gyakran az ásványkincsek ellenőrzéséért folytatott versengésre vezethető vissza. A kimberley-i folyamat nagyon sikeres volt a konfliktusgyémántok vagy véres gyémántok kereskedelmének korlátozásában, és véleményem szerint hasonló megközelítést kellene fontolóra venni más ásványi nyersanyagokat kitermelő iparágak esetén is. Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, ismét a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) uralkodó, mindig csak egyre rosszabbnak tűnő, nehéz helyzettel foglalkozunk itt a Parlamentben. Júniusban állásfoglalást fogadtunk el Floribert Chebeya meggyilkolásának elítélésére, és aggodalmunknak adtunk hangot Fidèle Bazana Edadi eltűnése kapcsán. Azóta egy újabb emberi jogi aktivista, Salvator Muhindo Vunoka is gyilkosság áldozata lett. Miniszter úr, őt is felveheti a listájára. Idén nyáron több száz emberen csoportosan elkövetett nemi erőszakra volt szükség ahhoz, hogy az ENSZ végre lépésekre szánja el magát. El kell mondani, hogy a MONUSCO békefenntartó erő, amely a polgári lakosság, a humanitárius segítségnyújtók és az emberi jogi aktivisták védelmére és a büntetlenség elleni küzdelem támogatására van jelen Kongóban, csak néhány kilométernyire volt a tömeges nemi erőszak helyszínétől, és nem tett semmit. Maga Ban Ki-moon is kifogásolta a MONUSCO passzivitását. Az ENSZ képviselői végül felelősségre vonták a kongói kormányt. Október elején új jelentés fog elkészülni az elkövetett erőszakról, de az 1996 és 2003 között elkövetett erőszakról. Micsoda időpazarlás! Hány embernek kell még gyilkosság, nemi erőszak és kínzás áldozatává válnia? Hány gyereket kell még erőszakosan besorozni, mire a nemzetközi közösség végre tudomásul veszi a helyzetet, és annak megfelelően cselekszik? Szeretném megkérdezni, mit is csinál Európa valójában. Nagy összegeket szántak Kongóra. Jelen vannak a EUSEC és EUPOL missziók. A humanitárius segítségnyújtás mellett az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése, legalábbis papíron, hogy az ottani biztonsági erőket képezze, és segítse megerősíteni az országban a biztonságot. Milyen eredményei vannak ennek a politikának? A KDK hatalmas ország; népességét tekintve Afrika harmadik legnagyobb országa. Kongó hatalmas növekedési potenciállal rendelkezik, de a lakosság 80%-a mégis a létminimum alatt él. És ami még rosszabb, az ország egyre csak szegényebbé válik a korrupció burjánzása miatt. Egy dolgot szeretnék megkérdezni: meddig engedjük meg még, hogy a teljes büntetlenség állapota fennmaradjon? Ahogy ön is említette, miniszter úr, tudjuk, hogy a biztonsági erők is részt vesznek az erőszakban. Nem gondolja, hogy ideje lenne más álláspontra helyezkedni?

22-09-2010

22-09-2010

HU


El tudom képzelni, hogy a Miniszterek Tanácsában nem éppen divat a szókimondás, hiszen ott néhány nagy európai ország vagy legalábbis azok politikai képviselői, akiknek emberi jogi elkötelezettségét jól ismerjük, nem igazán nyitottak a valódi beavatkozásra, mert inkább a vörös szőnyeget akarják kiteríteni Kabila úr elé. Az Európai Parlamentre azonban számíthat a szükséges intézkedések megtételében, és kérem, vessen véget annak az állapotnak, hogy elnézzük, hogy a kevesek gazdasági érdeke a legfontosabb szempont, a több szenvedést már elviselni képtelen polgári lakossággal pedig senki nem törődik. Bastiaan Belder az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, 2010-ben a kongói függetlenség 50 éves lett. Ezt az ötven évet kegyetlen vérontás szennyezte be, és szennyezi be mind a mai napig. Az Észak-Kivu tartományban idén nyáron történtek egyszerűen csak megerősítik ezt a tényt. Amikor azt olvassuk, hogy 25 ENSZ-katonának kellett volna az esetet megakadályoznia, akkor a logisztika témája is felmerül. Húszezer, a szakmabeliek és szakértők szerint azonban legalább 60 000 ENSZ-katonára lenne szükség, hogy legalább bizonyos szinten rendet tudjanak teremteni az országban. micsoda probléma! Egy kérdést szeretnék intézni a Tanácshoz és a Bizottsághoz. Pontosan milyen erőfeszítéseket tettek az EUSEC- és a EUPOL-missziók Észak- és Dél-Kivuban a helyi lakosság biztonságának fokozására és az idén nyári atrocitás elkövetőinek bíróság elé állítására? Ezek a szörnyűségek éppen ott történnek, ahol a KDK leggazdagabb természeti erőforrásai találhatók. Friss adatok szerint a kongói bányák 24 milliárd USD potenciált jelentenek. A kongói kormány szeptember elején kiadott sajtóközleménye szerint Kivuban azonnali hatállyal felfüggesztették a bányászati tevékenységet, mert esetenként a kormányhatóságok által is támogatott fegyveres csoportok illegálisan fosztogatták a bányákat. Ez jó kezdet, de hogyan lehet ezt ténylegesen végrehajtatni? Szárnyra kaptak olyan híresztelések is, hogy a kongói kormány kisajátítja külföldi befektetők bányászati létesítményeit, és saját külföldi üzleti partnereinek adja el azokat. Szeretnék néhány kérdést intézni a Tanácshoz. Hogyan tudják a helyszínen lévő EU-missziók megfékezni az illegális bányászatot? Meg tudják erősíteni, hogy a bányákban folyó illegális kitermelést felszámolták, illetve hogyan lehetne ezt esetleg a helyszínen lévő EU-missziók segítségével ténylegesen megvalósítani? Őszintén remélem, hogy ez Európai Unió dolgozni fog az ENSZ-missziók megerősítésén, mivel ez életbevágóan fontos, és sürgősen szükség van rá. Ha nem tévedek, a sajtóközlemények arra utalnak, hogy a kongói kormány jelenleg erőfeszítéseket tesz az illegális bányászat felszámolására. Ennek nagyon jelentős hatása lenne az országra nézve. Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök úr, jelen vitából úgy tűnhet, hogy az emberi jogok megsértése Kongóban új keletű jelenség, és hogy az emberi jogok megsértése Afrikában nem mindennapos dolog. De ez nem így van - bárcsak így lenne! Emlékszem Belga Kongó függetlenné válására, ami 1960-ban történt, amikor én még iskolás voltam. Emlékszem, hogy hónapokkal az ország függetlenné válása után Patrice Lumumbát elfogták és őrizetbe vették. Élénken emlékszem, hogy egy teherautó hátuljába tuszkolták, és soha többé nem került elő. Ezután a testvérgyilkos háború, az instabilitás, a diktatúra és a polgárháború évtizedei következtek.

143

144

HU


Kongó történelme nem egyedi Afrikában. Sok hasonló van, sokkal nehezebb lenne viszont egy békés, demokratikus országot találni Afrikában. Ha a táplálkozáson alapuló megközelítést vallanám, azt kellene mondanom, hogy biztos van valami a vízben Afrikában. De van más magyarázat. Nemcsak Kongóban, hanem általában Afrikában a gyarmatosítók egyenes vonalakat húztak a térképre: a határok megállapításánál nem vették figyelembe a különböző törzsek és népek közti különbségeket. Amikor az országok függetlenné váltak, nagyon sok etnikai, nyelvi és vallási csoport került egy államalakulatba, és ez a vertikális megosztottság mindig politikai instabilitáshoz vezet. Igaz ez Belgiumra is, akárcsak a volt Belga Kongóra. A különbség az, hogy Belgium megúszta a politikai erőszakot. Sajnos ugyanez nem mondható el Boszniára és Horvátországra, ahol annyi vér folyt, és talán Kongóhoz hasonlóan rengeteg büntetlenül maradt szadista cselekedetet követtek el. Ha egy politikai állam vertikális megosztottsága instabilitáshoz és néha erőszakhoz vezet, miért hagyjuk, hogy Európában is ugyanilyen vertikális megosztottság jöjjön létre a harmadik világból és főleg Afrikából kiinduló, ellenőrizetlen bevándorlás révén? Afrika politikai társadalmai nyilvánvalóan működésképtelenek. És most Európában is ugyanezeket a problémákat generáljuk. Andrzej Grzyb (PPE) . – (PL) Újból a Kongói Demokratikus Köztársaságról tartunk vitát – egy köztársaságról, amely csak nevében demokratikus, ahogy azt már valaki megjegyezte –, ahol az emberi jogok megsértése hétköznapinak számít. Ma a leggyengébbek, különösen a nők ellen elkövetett erőszakról beszélünk, akiket megerőszakolnak, valamint a gyerekek elleni erőszakról, akiket többek között arra kényszerítenek, hogy illegális hadseregekben harcoljanak. A nemi erőszakról, kínzásokról és gyilkosságokról beszélünk. És ami még rosszabb, ezen erőszakos cselekedetek elkövetői büntetlenül maradnak, és az erőszak olyan hétköznapivá vált, hogy nehéz bármiféle kulturális vagy egyéb elfogadottságról beszélni. Nemcsak a lázadók, hanem a hadsereg katonái és a civilek is részt vesznek a nemi erőszak elkövetésében. Nőkről beszélünk, akiket senki nem véd meg. Nem szabad elfelejtenünk azt a paradoxont, hogy ez a régió egyrészt a világ egyik legszerencsétlenebb sorsú régiója, másrészt viszont mind Afrikában, mind világviszonylatban a természeti erőforrásokban leggazdagabb régiók közé tartozik. Ezek az erőforrások bőségesen fedezni tudnák az ott élők szükségleteit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a csapások sorozatának egy további állomása. Ezek a csapások az elmúlt tíz évben becslések szerint emberek tízezreinek életébe kerültek, és körülbelül kétszázezer nemi erőszak történt. Csak találgathatunk, hogy hány nemi erőszakot nem is jelentettek. A helyzet mélységes aggodalomra ad okot, többek között a Parlament Emberi Jogi Albizottságának ülésein is. Felmerül a kérdés, mennyire hatékony az ENSZ munkája. Továbbá felmerül az a kérdés is, hogyan maradhatnak büntetlenül a lázadók és mások által elkövetett bűncselekmények, melyekért az elkövetőket bíróság elé kellene állítani. Az igazságszolgáltatási rendszernek lépnie kell. Úgy gondolom, hogy az AKCS és az Európai Parlament találkozója tökéletes alkalom ennek az embertelen helyzetnek a felszámolására. Mivel Kongóban válsághelyzet van, a nemzetközi közösségnek kell magához ragadnia a kezdeményezést. A mi feladatunk – az Európai Parlament feladata – is, hogy beszéljünk erről.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Szeretnék köszönetet mondani a Bizottság és a Tanács képviselőinek, hogy elmondták véleményüket az emberi jogok védelme és az igazságszolgáltatás kudarcáról Kongóban. A helyzet valóban drámai és drasztikus, és ezt képviselőtársam, Véronique De Keyser felszólalása nagyon jól érzékeltette. Ennek ellenére ebben az összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet a nemzetközi nem kormányzati szervezetek nagyon nyugtalanító jelentéseire. Ezek fegyveres alakulatok ellenőrzése alatt álló közösségeket sújtó, szisztematikusan megszervezett támadásokról számolnak be, melyek célja a helyi nők megerőszakolása. Körülbelül egy hónapja több mint 150 civil nőt erőszakoltak meg 13 faluban. Hölgyeim és uraim, mindez pár hónappal azután történt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megújította kongói missziója megbízatását, melynek feladata a kormány támogatása a civil lakosság emberi jogainak védelme terén. A helyzet másik paradoxona, hogy a szexuális erőszakot nemcsak az egyik oldal, hanem a konfliktusban érintett különböző oldalak követik el, ideértve a kormányerőket is, ami teljes mértékben elfogadhatatlan, ezért még egyszer szeretném arra kérni az európai intézmények képviselőit, hogy a helyzet megváltoztatása érdekében a diplomáciai és egyéb nyomásgyakorlás minden lehetséges eszközét vessék be, ideértve az ENSZ-en és kongói misszióján keresztül történő nyomásgyakorlást is. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ebben az Európai Parlament teljes mértékben Önök mellett fog állni. Alexander Graf Lambsdorff (ALDE) . – (DE) Elnök úr, a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet még mindig nagyon aggasztó. Különösen nyugtalanító, hogy az Európai Unió és az ENSZ jelenléte ellenére az erőszak és az erőszakos eszközökhöz való folyamodás egyre csak nő. Sok éven át különböző missziókat küldtünk Kongóba. Ezért bizonyos mértékig mi is felelősek vagyunk, különösen azokért az esetekért, amelyeket az általunk hivatalosan támogatott csoportok követtek vagy tűrtek el. Egy kongói mondás szerint a macska bemehet a monostorba, de attól még macska marad. A biztonsági apparátusra alkalmazva ez azt jelenti, hogy hiába adunk egyenruhát bűnözőkre, az még egyáltalán nem jelenti, hogy többé nem fognak bűnöket elkövetni. Éppen ez itt a probléma. Világossá kell tennünk a kongói kormány számára, hogy nem fogjuk eltűrni és fedezni ezt a fajta magatartást. A Parlament egyetért abban, hogy a kongói helyzet egyre csak romlik. Szeretném hangsúlyozni, hogy 2006-ban választási megfigyelőket küldtünk Kongóba. Nem mondhatjuk el, hogy azóta előrelépés történt volna az ország demokratizálódása terén. A Tanácsnak és a Bizottságnak alaposan fontolóra kellene vennie, hogy küldjünk-e újabb missziót Kongóba, vagy ez alkalommal más módon figyeljük meg a választási folyamatot. Véleményem szerint egyáltalán nincsenek meg a feltételei annak, hogy választási megfigyelőket küldjünk Kongóba. Ráadásul ez nem a megfelelő jelzés lenne egy olyan kormány felé, amely szisztematikusan figyelmen kívül hagyja a törvényeket és az Európai Unió ajánlásait. Judith Sargentini (Verts/ALE) . – (NL) Elnök asszony, európaiakként részben mi is felelősek vagyunk a Kelet-Kongóban kialakult helyzetért. A lázadók továbbra is rengeteg pénzt keresnek azzal, hogy nemesfémeket, például koltánt adnak el a telefonokat és számítógépeket előállító iparnak. Ez azért lehetséges, mert mi válogatás nélkül továbbra is megvesszük ezeket a telefonokat és számítógépeket. Az európai országoknak soha nem volt szükségük olyan törvényre, és nem is állt szándékukban olyan törvényt hozni, amely az ellátási láncban betöltött felelősségünket

145

146

HU


szabályozná. Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államok most végre elfogadott egy ilyen törvényt. Mi viszont nem tettünk semmit – egyszerűen azért, mert féltünk a Kínával és az Egyesült Államokkal való verseny miatt. És akkor mi történt a nyáron? Az Egyesült Államok elfogadott egy törvényt, amely az átláthatóságot szolgálja, hiszen kötelezi a vállalatokat, hogy tegyenek jelentést a KDK-ból vagy a szomszédos országokból származó nemesfémek használatáról. A világ Hewlett-Packardjainak és IBM-jeinek most be kell tartaniuk ezt az előírást. Követnünk kell az Egyesült Államok példáját, és nekünk is el kell fogadnunk egy hasonló törvényt. Jan Zahradil (ECR) . – (CS) Elnök úr, az idei év Afrika éve, számos afrikai ország ötven évvel ezelőtt lett független a korábbi gyarmatosító hatalmaktól. Ha azonban megnézzük ezen országok elmúlt ötven esztendejét, sajnos nem sok okunk van az optimizmusra. Ez a Kongói Demokratikus Köztársaságra is igaz. Ha a belga gyarmatosító hatalomtól ötven éve független ország az Európai Unió partnere és a nemzetközi közösség teljes jogú tagja akar lenni, akkor tevékenyen el kell magát köteleznie az elmúlt hetek során elkövetett döbbenetes bűncselekmények jövőbeli megismétlődésének megakadályozása mellett; az egész ország területén gondoskodnia kell az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a jogállamiságról. Az EU-nak az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve nagy figyelmet kell szentelnie a kongói erőszak áldozatainak. Ez azt jelenti, hogy többek között elő kell mozdítania azon katonai csoportok lefegyverzését, amelyek a szomszédos országokból – Ruandából, Dél-Szudánból és Ugandából – támadnak a kongói lakosságra. Demonstrálunk kell azt is, hogy képesek vagyunk cselekedni, és szeretném felszólítani Ashton bárónőt, az Európai Unió külügyi főképviselőjét, hogy a decemberben Kinshasában megrendezésre kerülő AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés alkalmából terjesszen elő konkrét uniós cselekvési tervet, amely az emberi jogok tiszteletben tartásáért a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytatandó küzdelemre irányul. Kinga Gál (PPE) . – Elnök úr, az Emberi Jogi Albizottság tagjaként mélységesen elítélem az elmúlt hónapokban Kongóban történteket. Elfogadhatatlan, hogy a 21. században általánosan elterjedt fegyverként használják fel egy háborúban a gyilkolást, a nemi erőszakot és a gyermekbántalmazást, miközben az ENSZ erői jelen vannak az adott területen. Az elmúlt öt év során Kongóban hússzorosára nőtt a dokumentált esetek száma. Nők és gyermekek élete van veszélyben; emberi jogaikat teljes mértékben semmibe veszik, és megfosztják őket emberi méltóságuktól. Ezenkívül nem tudnak visszailleszkedni a közösségbe, ami a társadalmi infrastruktúra megsemmisüléséhez vezet. A nemzetközi közösségnek hivatalosan el kell ismernie, hogy a kongói tömeges nemi erőszak az emberiség elleni háborús bűncselekmény. Összehangolt válaszra van szükség, hogy nyomást tudjunk gyakorolni a nemi erőszak elkövetőire, és helyi bíróság vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság elé tudjuk állítani őket. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a EUSEC kongói missziójának megbízatását 2012. szeptember 30-ig meghosszabbították, és remélhetőleg az EUPOL kongói missziójának megbízatását is meg fogják újítani. Szakértőket kell felvonultatni a bűnügyi vizsgálatok végrehajtására. A demokráciáért és az emberi jogokért európai kezdeményezés révén további támogatást kell biztosítani. További intézkedéseket kell tenni, például a békefenntartókat mobiltelefonnal kell ellátni, fejleszteni kell a MONUSCO békefenntartó erő és a helyi lakosság közötti kommunikációt, és meg kell erősíteni a lázadó csoportok lefegyverzése iránti elkötelezettséget. A

22-09-2010

22-09-2010

HU


humanitárius szervezeteket támogatni kell abban, hogy el tudjanak jutni a segítségre szoruló civil lakossághoz. Ugyanakkor a kormánynak valóban be kell vezetnie a zéró tolerancia nemrég bejelentett politikáját, és meg kell alakítania a nemzeti emberi jogi bizottságot, ahogy azt az ország alkotmánya előírja. Tehát mindent egybevetve a nők és gyermekek védelmének prioritást kell élveznie. Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr, ebben az évben ellátogatott hozzánk, az Európai Parlamentbe egy nőgyógyász a kongói Panziból, név szerint Denis Mukwege, és elmondta, hogy az elmúlt tizenöt év során hazájában elkövetett legalább 200 000 nemi erőszak túl brutális ahhoz, hogy nemi erőszaknak nevezzük, inkább szexuális tömegmészárlásról kellene beszélni, ahol a közösülést terrorcselekményként használják. Nem is sejthettük azonban, hogy néhány héttel később alig húsz mérföldnyire a nemzetközi békefenntartó erők táborától Luvungi városát ostrom alá fogják venni, és körülbelül 500 nő és gyermek válik brutális szexuális erőszak áldozatává. Ez a Parlament, amely elítélte a védelemnyújtás elmulasztását Ruandában és Srebrenicában, nem hallgathat, nem szabad hallgatnia. Elismerésünket kell kifejeznünk az ENSZ főtitkár-helyettesének, amiért elismerte, hogy az ENSZ hibázott, és részben az ENSZ is felelős a történtekért. Ugyanakkor fel kell szólítanunk az ENSZ-t annak megvizsgálására, hogy a helyi motorbiciklis taxisok által adott, előzetes figyelmeztetéseket miért nem vették figyelembe; hogy az ENSZ-támaszpontnak miért nem állt rendelkezésére tolmács a helyi nyelv megértése érdekében; és hogy a műveleti szabályzat miben akadályozza a békefenntartó erők hatékonyságát. Szeretném megkérdezni az ENSZ és az Európai Unió valamennyi tagállamát, hogy mi történt azokkal, az ENSZ védelemmel kapcsolatos felelősségéről szóló szép szavakkal, amelyeket mindannyian megszavaztunk. Helyeslem, amit Chastel úr mondott itt ma délután, hogy a bűnösöket bíróság elé kell állítani, de az ENSZ közelgő jelentésének ki kell térnie a megfelelő igazságszolgáltatási rendszerre, amire Kelet-Kongó bűncselekményekkel terhelt egy évtizede után szükség van. Elnök úr, egyetértek azokkal is, akik a vita során elítélték a romboló korrupciót, a KDK gazdag ásványi erőforrásainak fosztogatását. Legfőképpen azonban azt kell elmondanunk ebben a vitában, hogy nincs olyan magyarázat, mentség vagy enyhítő körülmény, amely bármilyen módon igazolhatná a nemi erőszak háborús fegyverként való használatát, és legfőképp azért az 500 nőért kell hangot adnunk aggodalmunknak, akiket nem tudtunk megvédeni. El kell köteleznünk magunkat annak biztosítására, hogy ez soha többé ne történhessen meg. Anneli Jäätteenmäki (ALDE) . – Elnök úr, az EU is felelős a védtelen nők és gyermekek szenvedéseiért, melyet fegyveres lázadóktól és katonáktól kell elszenvedniük. Ideje túllépni a szép szónoklatokon. Konkrét intézkedéseket kell hoznunk annak érdekében, hogy a helyszínen támogathassuk a KDK biztonsági erőit más nemzetközi missziókkal karöltve. Tevékeny elkötelezettséget kell mutatnunk, és ha szükséges, nyomást kell gyakorolnunk a kormányra, hogy megvédje saját népét. Határozottan és bátran fel kell szólítanunk a kormányt, hogy vessen véget az emberi jogok sorozatos megsértésének. A Kongói Demokratikus Köztársaságnak hatalmas erőforrásai vannak. Szeretnénk már jó híreket is hallani Afrikából.

147

148

HU


Barbara Lochbihler (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, csak egyet tudok érteni a brutális tömegmészárlás elítélésével, valamint az ENSZ-misszió kritizálásával, hiszen nem tettek meg mindent a tömegmészárlás megelőzése érdekében. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy az ENSZ újonnan kinevezett, a konfliktusban elkövetett nemi erőszakkal foglalkozó különleges képviselője, Wallström asszony, már meg is fogalmazta ezt a felelősséget, és még mindig remélhetjük, hogy a bűncselekmény körülményeit teljes mértékben felderítik. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy februárban a Medica Mondiale kiállítást szervezett itt a Parlamentben. A Medica Mondiale nőgyógyászati klinikák mobil hálózatát építette ki és tartja fenn Kelet-Kongóban. Itt járt nálunk egy hölgy Kelet-Kongóból, aki rengeteg szörnyűséget élt át, mégis volt ereje az ottani nőket szervezetbe tömöríteni. Később a helyi európai uniós nagykövetséget felszólította, hogy menjenek el Kelet-Kongóba is, és ott működjenek együtt a nem kormányzati szervezetekkel és az ottani nőkkel a tanúvédelmi programok és a bűnösök bíróság elé állítása terén. Elmondta, hogy égetően szükségük van segítségre a projektjeikben, az orvosi segítségnyújtás és a traumás áldozatoknak való segítségnyújtás terén. Felszólította az EU-t arra is, hogy segítsen börtönöket építeni, mert a letartóztatottakat nem tudják börtönbe zárni. Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Azért beszélünk erről a témáról, mert aggodalommal tölt el minket a kongói helyzet, és mert az ott élő emberek alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva. Ijesztő a tény, hogy a megfigyelő szervezetek emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló jelentései különösen aggasztóak Kongó estében. Most azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett, vitáinkat egy konkrét csoportnak kell címeznünk. Azokra az emberekre gondolok, akik az Európai Unió külpolitikájáért felelősek. Az Afrikával kapcsolatos külpolitika nem lehet vita tárgya. Ezért úgy tűnik, könnyebb megfogalmazni a közös fellépés elveit. Meg kell vizsgálnunk a Kongóban történő dolgok okait. Nem elégedhetünk meg a humanitárius segítségnyújtással. Oktatási és infrastruktúra-fejlesztési projektekben is részt kell vennünk, valamint olyan projektekben, melyek elősegítik Kongóban egy modern állam felépítését. Reméljük, hogy lesznek ilyen projektek. Peter Šťastný (PPE) . – Elnök úr, én is azok közé tartozom, akik mélységesen elítélik az idén augusztus elején a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) történt szörnyű bűncselekményeket. Minden társadalom megvédi a gyengéket és a kiszolgáltatottakat, ezért az ilyen rettenetes hírek minden jóravaló embert borzalommal töltenek el. A legalább 179 nő és gyermek megerőszakolása nagyon súlyos bűn, amelynek soha többé nem szabad megismétlődnie – különösen nem háborús fegyverként, ahogy az a KDK-ban történt. Az EU-nak segítenie kell abban, hogy valamennyi elkövető bíróság elé kerüljön. A szigorú büntetések híre a KDK-ban és annak határain kívül is minden közösséghez el kell, hogy jusson. A szigorú büntetések híre be kell, hogy járja az egész földgolyót, hogy a háborús fegyverként alkalmazott, tömeges nemi erőszak szörnyű bűnét gyökerestől ki tudjuk irtani. Tudjuk, hogy a fejlettebb országokban kevesebb bűncselekmény történik, sőt a bűncselekmények bizonyos szörnyű típusai nem is léteznek. Az EU jól működő gazdasági partnerségi megállapodásokkal is tud segíteni. Ez egész Afrikát hozzásegítheti, hogy kivegye az őt megillető részt a globális kereskedelemből. Ugyanakkor a gyorsított fejlesztésnek köszönhetően el lehet majd kezdeni a szegénység felszámolásának folyamatát, valamint az olyan szörnyű bűncselekmények felszámolását, mint ami a KDK-ban augusztus elején történt, és legalább 179 védtelen ember esett áldozatául.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Thijs Berman (S&D) . – (NL) Elnök úr, a nemi erőszak Kelet-Kongóban szokványos háborús fegyverré vált, melynek évente több ezer áldozata van. Valójában sokkal több nemi erőszak történik, mint amiről tudunk, mivel a nők nem tudják gyakorolni jogaikat, és gyakran nem jelentik a történteket. A nemi erőszak súlyos traumát okozó bűncselekmény, amely lelki és testi sérülésekhez vezet. Ha a nemi erőszak büntetlen marad, akkor a háború utáni időszakban is a mindennapi társadalmi élet megszokott része lesz. A 2010. július 30. és augusztus 4. között Észak-Kivuban történt tömeges nemi erőszak azt mutatja, hogy a KDK fejlesztése túlságosan hátul szerepel a nemzetközi közösség napirendi pontjai között. Ezek a bűnök azonban nem maradhatnak büntetés nélkül. Tartozunk ezzel az áldozatoknak és a KDK jövőjének is. A kongói kormánynak mindent meg kell tennie, hogy az elkövetőket bíróság elé állítsa, és kétséges, hogy valóban mindent megtesz-e. A büntetlenség nem válhat megszokottá. Ez a dráma azt is fájdalmasan világossá teszi, hogy az ENSZ-misszió és a helyi lakosság közötti kapcsolat sok kívánnivalót hagy maga után. Döntő fontosságú a MONUSCO régiós jelenlétének kiértékelése. A MONUSCO passzív maradt ebben a drámában. Most független vizsgálatot kell indítani a tömeges nemi erőszak körülményeinek kivizsgálására. A misszió jelenlétére továbbra is szükség van, de döntő fontosságú, hogy a MONUSCO teljes mértékben lássa el a feladatát, és védje meg a helyi lakosságot, amelynek erre égetően szüksége van. Fiona Hall (ALDE) . – Elnök úr, a mai vita a Kelet-Kongóban történt szörnyűségekkel foglalkozik, ugyanakkor a tagállamok továbbra is fenntartják, hogy a menedékkérők Kinshasába történő visszaküldése biztonságos, mivel a főváros messze van a keleti, veszélyes területektől. A tények azonban nem ezt mutatják. Például az északkelet-angliai Teeside-ból 2007 óta Kinshasába visszaküldött kilenc ember közül heten tettek jelentést arról, hogy kihallgatták, bebörtönözték, szexuálisan zaklatták vagy megkínozták őket. Vagy ismét elmenekültek az országból, vagy bujkálnak. A 2006-os választások óta az EU sokat fektetett be annak érdekében, hogy a KDK-ban jó kormányzás jöjjön létre. Kellemetlen, hogy el kell ismerni, hogy Kinshasában még mindig folytatódik az erőszak, de arra kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nézzenek szembe a valósággal, és tegyék meg a szükséges lépéseket. Tomasz Piotr Poręba (ECR) . – (PL) Kongó ötven évvel a függetlenség kikiáltása után még mindig háború és folyamatos konfliktusok sújtotta ország, amelyet hátborzongató névvel illetnek: a nemi erőszak országa. Az elmúlt két hónap sokkoló eseményei, nők, valamint kislányok és kisfiúk százainak megerőszakolása azt mutatja, hogy Kinshasa nem állja meg a helyét a lázadók szisztematikusan szervezett agressziójával szemben. A nemi erőszak a kongói háborúban megszokott fegyverré vált. A harcosok a legutóbbi tömeges nemi erőszakot a nemzetközi ENSZ-erők – az országban jelen lévő egyetlen hatékony békefenntartó – táborától nem messze követték el. Kinshasa véget kell, hogy vessen az általánosan elterjedt büntetlenségnek, és garantálnia kell a polgári lakosság biztonságát, hatékony küzdelmet kell indítania a korrupció burjánzása ellen, végezetül pedig jól képzett katonákból álló, igazi hadsereget kell létrehoznia. Kongó ásványkincsekben gazdag ország, de sajnos saját gazdagsága áldozatául esett. Ebben a tízmilliós országban a lakosság háromnegyede napi egy dollárnál kevesebbet keres, közben pedig az ország természeti kincseit fosztogatják. A természeti erőforrásokért

149

150

HU


folytatott törvénytelen verseny Kongót szegénységbe dönti, káoszhoz és humanitárius katasztrófahelyzethez vezet. A nemzetközi közösségnek drámai megoldást kell találnia a konfliktusra, és a nemzetközi konszerneknek garantálniuk kell, hogy az általuk felhasznált természeti kincsek legális eredetűek. Csak egy stabil Kongó garantálhatja a régió békéjét. Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Kongói Demokratikus Köztársaságban még mindig fegyveres konfliktus van, bírósági tárgyalás nélküli kivégzések, nők elleni erőszak, a gyermekek jogainak súlyos megsértése, a gyermekek besorozása, bántalmazása, kiskorúak elleni erőszak, tömeges evakuálások, fegyverkereskedelem, a hatalmas természeti erőforrások fosztogatása, kínzás, embertelen és megalázó bánásmód, halálbüntetés, az emberi jogi aktivisták véleménynyilvánítási szabadságának sárba tiprása és büntetlenség - ezek jellemzik az országot A nemzetközi közösségnek tudomása van minderről, és az ENSZ Biztonsági Tanácsán és Közgyűlésén keresztül már számos alkalommal hangot adott mélységes aggodalmának. Az ENSZ-nek, akárcsak az egész nemzetközi közösségnek, tagadhatatlan kötelezettségei vannak. Indokolt a MONUC, valamint az EUPOL és az EUSEC, illetve valamennyi humanitárius beavatkozás megbízatási időtartamának felülvizsgálata. Az Afrikai Unió országainak fejlődését, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi megállapodások betartását támogatnunk kell. Nem szabad, hogy a világnak ez a régiója - amely paradox módon a gazdasági érdekek áldozatává vált - a kizsákmányolásnak kiszolgáltatott senki földjévé váljon, ehelyett elismert, garantált jogrendszer létrehozásával fel kell szabadítani. Kongóban olyan emberek, mint Floribert Chebeya Bahizire ismeretlen körülmények között életüket vesztik. Ezért az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége, hogy törvényes és határozott politikai beavatkozást eszközöljön az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályok betartatása érdekében. Ana Gomes (S&D) . – (PT) Elnök úr, a Nemzetközi Büntetőbíróság 2008 áprilisában letartóztatási parancsot adott ki Bosco Ntaganda katonai vezető ellen olyan háborús bűncselekményekért, mint például gyerekkatonák besorozása és a polgári lakosság tömeges lemészárlása. A Kabila-kormány ahelyett, hogy kiadta volna a bíróságnak, magas pozícióba nevezte ki a kongói hadseregben. A kongói hatóságoknak ez a magatartása sérti a Kongó által is aláírt Cotonou-i Megállapodás előírta kötelezettségeket, támogatja a büntetlenség fenntartását, és elősegíti azokat a barbár tetteket, amelyeket továbbra is elkövetnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK). Ilyen barbár tett történt idén augusztusban is, amikor Észak-Kivu tartományban 500 nő és gyermek – köztük csecsemők – lett tömeges nemi erőszak áldozata. Az Egyesült Nemzetek Kongói Stabilizációs Missziója, a MONUSCO szégyenteljes módon elmulasztotta a közbeavatkozást, ahogy azt Atul Khare, az ENSZ főtitkár-helyettese is megerősítette. A KDK-ban uralkodó korrupció és büntetlenség a szomszédos országok kormányainak szolgálatában álló lázadók, a kormányhatóságok és az ENSZ-erők megdöbbentő magatartására vezethető vissza. Nem fogunk tudni hatékonyan küzdeni a korrupció és a büntetlenség ellen, amíg nem oldjuk meg az illegális ásványkitermelés és –kereskedelem problémáját, amelyből a fegyveres csoportokat finanszírozzák, és amely a konfliktus és az emberi jogok megsértésének táptalaja, ahogy azt Floribert Chebeya meggyilkolása is mutatja. Az Európai Uniónak és az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgősen intézkedéseket kell foganatosítania az Egyesült Államokban frissen elfogadott, a konfliktusövezetekből

22-09-2010

22-09-2010

HU


származó ásványkincsekről szóló törvényt alapul véve, amely elősegíti azon kongói, európai, egyesült államokbeli, kínai és nemzetközi vállalatok azonosítását, amelyek a lázadók kezén lévő vagy a kormány felügyelete alól kikerült bányák kizsákmányolásából gazdagszanak meg. A megnevezés és megbélyegzés eszköze azonban itt nem elegendő. Nagyon fontos, hogy tilalmat vezessenek be ezen ásványoknak a műszaki eszközökben, ékszerekben és más, világszerte általánosan elterjedt termékekben történő felhasználására, valamint az ilyen termékek kereskedelmére, és hogy ezt szigorúan ellenőrizzék is. Ezenkívül az Európai Uniónak a KDK-ban meg kell erősítenie az EUSEC-et (az EU tanácsadó és segítségnyújtási missziója a biztonsági reformért) és az EUPOL-t (az EU rendőrségi missziója), és meg kell nekik adnia a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy valódi változást tudjanak elérni a biztonság területén. Ennek elérése érdekében prioritást kell kapnia a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjának a képzés és cselekvés terén is a kongói parlament női képviselői és a kongói női szervezetek révén, és nemcsak az áldozatok védelme és a nekik való segítségnyújtás terén, hanem a béke megteremtésében, a törvények betartatásában, a korrupció és az emberi jogok megsértése elleni küzdelemben is döntő szerepet kell játszaniuk a nőknek. Marietje Schaake (ALDE) . – Elnök úr, valóban elmondhatatlanul szomorú, hogy az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekményeket követik el a nemzetközi közösség és az ENSZ felügyelete alatt. Nekünk itt az EU-ban fokoznunk kell erőfeszítéseinket és hatékonyabban kell együttműködnünk annak biztosítása érdekében, hogy az ENSZ azon alapértékek mentén cselekedjen, amelyeket itt az EU-ban vallunk. Stratégiai megközelítést kell alkalmaznunk. Nem reagálhatunk hallgatással, amikor tudjuk, milyen szörnyű bűncselekményeket következnek el. Felelősségteljesebbnek kell lennünk, és fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy ne kelljen még több áldozatot gyászolnunk. Segítenünk kell az afrikai intézményeket saját megoldásaik megtalálásában, valamint a korrupció elleni küzdelemért és a büntetlenség megszüntetéséért való felelősségvállalásban. Ehhez megvannak az eszközeink, amelyeket már mások is említettek: a Cotonou-i Megállapodás és a Nemzetközi Büntetőbíróság. Véget kell vetni a véres gyémántok és ásványkincsek kereskedelmének. Ez a kereskedelem teszi lehetővé az afrikai országok különböző milíciái által elkövetett hihetetlenül erőszakos cselekményeket. A nemi erőszak mint háborús bűncselekmény csak egy a sok rettenetes bűncselekmény közül. Határozott fellépéssel kell reagálnunk, és látva ezeket a kegyetlen bűncselekményeket nem szabad hallgatunk. Mariya Nedelcheva (PPE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, minden fegyveres konfliktus katasztrofális következményekkel jár. Egy olyan konfliktus azonban, amely oly régóta tart, mint a kongói, és ahol a hadsereg részben gyermekekből áll, a nemi erőszakot pedig az egyik legáltalánosabb háborús fegyverként használják, nyilvánvalóan mutatja, hogy a jogállamiság teljes tagadásával állunk szemben. Ennek legújabb bizonyítéka az Észak-Kivuban július 28-án csoportosan elkövetett nemi erőszak. Kongóiak ezrei számára évek óta a hétköznapi élet része a nők lelki, testi és szociális megsemmisítése. Ideje riadót fújnunk, mert a civil lakosság sérelmére a konfliktusövezeteken kívül elkövetett nemi erőszak egyre inkább terjed, és egyre elfogadottabbá válik. A büntetlenség elleni küzdelmet prioritássá kell tenni. Helyi és nemzeti szinten is javítani

151

152

HU


kell az emberekkel való kommunikációt, mivel a civil társadalom valódi részvételének hiányában az emberek folyamatosan gyanakvással fogják szemlélni a meghozott döntéseket és intézkedéseket. A kongóiaknak mindenképpen érezniük kell, hogy vannak, akik tesznek a változásért. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a bűncselekmények elkövetői ne kerülhessenek pozícióba a biztonsági erőknél és az állami intézményeknél. A 2011-es választások lehetőséget jelentenek új projektek elindítására. A fő kihívások a következők: emberi jogi parlamenti bizottság létrehozása, az igazságszolgáltatás reformjának folytatása különös tekintettel az áldozatok védelmére, a korrupció elleni küzdelem – ezenkívül különösen oda kell figyelni az ásványkitermelésből és -kereskedelemből származó haszonra. A közelmúlt eseményeinek fényében európai és nemzetközi szinten is újra kell értékelni és felül kell vizsgálni az EUSEC- és EUPOL-missziók emberi, műszaki és pénzügyi erőforrásait. Az intézményrendszer, jogrendszer és gazdasági rendszer újjáépítését szolgáló eszközök alapos felülvizsgálata, valamint az ENSZ eszközeinek fokozott összehangolása elő fogja segíteni az ország hosszú távú stabilizálását. Az emberi jogok védelme és a jogállamiság nélkül egy köztársaság nem lehet demokratikus. Biztosítsuk, hogy ez a helyzet ne maradhasson fenn, mert azzal végső soron magát a demokráciát érné támadás. Corina Creţu (S&D) . – (RO) Ez már a harmadik egymást követő év, amikor az Európai Unió állásfoglalást fogad el az emberi jogok megsértéséről a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ez annak a jele, hogy a Parlament valóban aggódik a helyzet miatt, de lássuk be, annak is, hogy nem vagyunk hatékonyak. 2008-ban elítéltük a nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazását. Az ENSZ becslései alapján az idei év első negyedévében átlagosan 14 nemi erőszakot jelentettek be naponta. Ehhez a szomorú listához idén július végén és augusztus elején újabb több mint 500 nőt kellett hozzáadnunk, akik öt nap alatt váltak tömeges nemi erőszak áldozataivá. Az ENSZ képtelen véget vetni ennek a regionális szempontból óriás horderejű, erőszakos konfliktusnak - sokatmondó az a tény, hogy a világ legköltségesebb ENSZ békefenntartó erejének csapatai csak két héttel az atrocitások után értesültek a történtekről, habár katonai bázisuk csupán 30 kilométerre volt a helyszíntől. A sors iróniája, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztossága éppen az atrocitások súlyosbodása előtt adta ki jelentését. Azóta kongóiak millióinak alapvető jogai sérültek súlyosan, az elkövetők nagy része pedig továbbra is büntetlen marad. Véleményem szerint átfogó vizsgálatot kell lefolytatni a bűncselekmények felelőseinek megállapítására, ideértve a konfliktusban szintén érintett szomszédos országok, különösen Ruanda által elkövetett bűncselekményeket is. 1994-ben a Nagy Tavak régiójában népirtás történt, és most a bűnösök egy része a Ruandával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék előtt felel bűneiért. Véleményem szerint a konfliktusok és tömegmészárlások felszámolásának egyik alapvető előfeltétele a jog érvényesítése. Nem lehet békét teremteni igazságszolgáltatás nélkül. Ezt a volt Jugoszlávia, Sierra Leone és Kambodzsa példája is alátámasztja. Ezért úgy gondolom, hogy az ENSZ-jelentésnek meg kell teremtenie a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék létrehozásának alapjait. Antonyia Parvanova (ALDE) . – Elnök úr, ma mindenképpen a kongói nők helyzetére kell irányítanunk a figyelmünket. Jól tudjuk, hogy a konfliktusövezetekben a nők a lakosság

22-09-2010

22-09-2010

HU


legkiszolgáltatottabb csoportja, és hogy a jelenlegi események pusztító következményei a nőket sújtják a legnagyobb mértékben. Ahogy sok képviselőtársunk mondta, a nemi erőszak Kongóban egyre ijesztőbb méreteket ölt. Háborús fegyverként alkalmazzák a polgári lakosság terrorizálására, megtámadására, megsemmisítésére és megalázására. Elfogadhatatlan morális hiba lenne részünkről, ha szemet hunynánk, és nem vennénk tudomást a helyzetről. Túl sokat beszéltünk, de nem történt semmilyen hatékony intézkedés. Őszintén remélem, hogy az EU és a tagállamok a jövőben a kongói helyzetre irányuló intézkedéseikkel képesek lesznek reagálni a problémára. Prioritást kell kapniuk a helyi szintű segítségnyújtási és támogatási szolgáltatásoknak az EU humanitárius és fejlesztési segélyei révén. A nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazása gyalázatos bűn, ami sajnos nem csak Kongóban fordul elő. Szilárdan hiszem, hogy az EU külügyi és humanitárius politikáiban prioritást kell kapnia a konfliktusövezetekben élő nőkkel és lányokkal szembeni szexuális erőszak elleni küzdelemnek. Anne Delvaux (PPE) . – (FR) Elnök úr, őszintén szólva azért szólalok ma fel, mert úgy látom, hogy az egy évvel ezelőtti felszólalásom a témában még mindig érvényes. Akkor rendkívüli sürgősségről, a büntetlenség elleni küzdelemről és a MONUC-misszió felülvizsgálatáról beszéltem. Most ugyanilyen megállapításokat teszünk és ismételgetünk, ahogy ismételgetjük a nemzetközi közösséghez és a kongói hatóságokhoz intézett felszólításainkat is, hogy cselekedjenek. Tehát az elmúlt egy év során semmi nem változott. Sőt, tragikus módon az erőszak csak még tovább fajult. Felfogtuk, hogy számos jelentés számol be ártatlan áldozatok százairól, az emberek megalázásáról, bántalmazásáról, sőt, megcsonkításáról? A helyzet tovább romlik, és egyre több a kudarc: az állam kudarca, melynek, elsődleges feladata az állampolgárok védelme lenne; a MONUC kudarca; most pedig a MONUSCO kudarca, amely – úgy tűnik – nem tett semmiféle megelőző vagy reagáló intézkedést az idén nyáron Észak- és Dél-Kivuban elkövetett tömeges nemi erőszakra válaszul. Meddig tűri még a nemzetközi közösség, hogy ilyesmik megtörténjenek? A jelen eseményei egy túlságosan is sokáig húzódó háború következményei. Az ENSZ főbiztosának az 1993 és 2003 közötti emberi jogi helyzetről szóló jelentése azt fogja megerősíteni, amit mindannyian jól tudunk: a KDK-ban a múltban rengeteg bűncselekményt követtek el. De most a jelennel kell foglalkoznunk. Legfőbb ideje, hogy számba vegyük a KDK-ban elkövetett összes bűncselekményt, ideértve a szexuális erőszakot is, amely a történelem folyamán soha és sehol nem öltött ekkora méreteket. A Joseph Kabila által megígért zéró toleranciának kéz a kézben kell járnia a zéró büntetlenséggel. Meg kell találni, hogy kik a felelősök az emberi jogok megsértéséért, és bizonyos esetekben a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell állítani őket. Ami a korábbi eseteket illeti, Creţu asszonyhoz hasonlóan én is ismételten sürgetem a KDK-val foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék létrehozását. A mi felelősségünk és a nemzetközi közösség felelőssége annak biztosítása, hogy igazságot szolgáltassanak a több százezer múltbeli és jelenbeli áldozatnak, mindenkinek, akik oly sok éve szenvednek ebben a tragikus sorsú országban. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök úr, az ENSZ békefenntartó műveletekért felelős főtitkár-helyettese szerint évente 15 000 nemi erőszak fordul elő Kongóban, és az esetek többségében a nemi erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák a nők és lányok ellen. Ez év júliusa óta több mint 500 nemi erőszakot jelentettek, és az ENSZ nem tett

153

154

HU


hatékony lépéseket. Az ENSZ beismerte, hogy részben felelős a lakosság védelmének elmulasztásáért. Ahogy ma ön is elismerte, a Monusco-misszió nem működőképes. Szeretném megkérdezni, vannak-e adatok arra nézve, hogy miért nem. Fel kell szólítanunk arra, hogy a felelősök vállalják ezért a felelősséget, és új intézkedéseket kell hozni. Európának együttműködés és nemzetközi nyomás révén tennie kell annak biztosításáért, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban megszűnjön a büntetlenség, és hogy az ország keményen fellépjen az ilyen jellegű barbárság ellen. Hálás lennék, ha megválaszolná a kérdésemet: tudjuk, hogy miért nem működőképes az ENSZ-misszió? És milyen lépéseket fogunk tenni most? Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Kongói Demokratikus Köztársaságot évtizedek óta kizsákmányolás és erőszak sújtja. Már számos alkalommal elmondtuk, de érdemes még egyszer elismételni: az erőszak most főként a nőket érinti, és sajnálatos módon a gyermekeket is, ahogy azt a nemzetközi szervezetek számos jelentése is alátámasztja. A nők elleni szexuális erőszakot gyakran háborús fegyverként alkalmazzák, és senkit nem kímélnek. A számadatok megdöbbentőek: hozzávetőlegesen 1 100 nemi erőszakot jelentenek havonta. Ma arra hívjuk fel a figyelmet, hogy júliusban és augusztusban 500 nőt erőszakoltak meg, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az ENSZ békefenntartó misszió tevékenysége nem megfelelő, ahogy azt nemrég képviselőtársam, Matera asszony is megállapította. Ennek a helyzetnek véget kell vetni. Az áldozatok száma napról napra nő. A büntetlenség burjánzása és a borzasztóan gyenge vagy talán egyáltalán nem is létező jogrendszer: ezek az okai annak, hogy a kormány csekély figyelmet szentel a szexuális erőszak problémájának. Tudjuk, hogy több hallgató áldozat van annál, mint ahánynak van bátorsága elmondani a tényeket. A szexuális erőszakkal társult atrocitások következtében sok áldozat képtelenné válik mindennapi tevékenységei elvégzésére, és a társadalmi integráció eszközei még mindig hiányoznak. Az erőszakspirált meg kell szüntetni, és nekünk mindent meg kell tennünk ennek érdekében. Végezetül pedig szeretnék idézni egy mondást: ha igaz, hogy a nők képzése az egész nemzet képzését jelenti, akkor az is igaz, hogy a nők megerőszakolása az egész nemzet destabilizálását jelenti. Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) . – (PL) A Kongói Demokratikus Köztársaságról folytatott mai vita cáfolhatatlanul mutatja, milyen rossz az emberi jogi helyzet ebben az országban. A média évek óta világszerte folyamatosan hírt ad a Kongóban elkövetett bűncselekményekről. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a legszörnyűbb bűncselekményeket követik el az alapvető emberi jogok ellen. Becslések szerint körülbelül 4 millió ember vesztette életét a kongói konfliktusok során. Mintegy 3,5 millió embert kényszerítettek otthona elhagyására. A kongóiaknak nap mint nap szörnyűségekkel kell szembenézniük: gyilkosság, nemi erőszak, gyermekrablás, gyermekkatonák besorozása. Ezért az egész nemzetközi közösség és különösen az Európai Unió kötelessége küzdeni azért, hogy a kongói hatóságok hatékony lépéseket tegyenek a gyilkosságok és üldöztetések azonnali felszámolására. Nem hagyhatjuk

22-09-2010

22-09-2010

HU


cserben az áldozatokat. Legfőbb ideje, hogy Európa felébredjen, és hatékony intézkedéseket tegyen. Alf Svensson (PPE) . – (SV) Elnök úr, nem kell ismételgetnünk, hogy milyen atrocitások érték és érik a kongói népet, és nyilvánvalóan szégyen, hogy a nemzetközi közösség nem képes véget vetni ennek a helyzetnek. Szégyen az EU-ra, az Európai Parlamentre és tagállamainkra nézve is – arra az Európára nézve, amelyet oly sok kapcsolat fűz Afrikához. Különleges külügyi apparátusunk van, amivel parádézunk. Szeretnénk, ha ez a külügyi apparátus reagálna a kongói helyzetre – jogunkban áll ezt elvárni. Ha arról beszélünk, hogy mire is való ez a külügyi apparátus, akkor mindig elhangzik a „cselekvés” szó, és éppen ezt a cselekvést akarjuk látni Kongóban a béke megteremtése és a megbékélés érdekében. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy ki kell deríteni, kik állnak az atrocitások mögött, és a felelősöket nyilvánosan meg kell bélyegezni az egész világ előtt. Ez véleményem szerint eddig nem igazán történt meg. Anna Záborská (PPE) . – (SK) Az Európai Parlament bizottságaiban és itt a strasbourgi plenáris ülésen már számos alkalommal beszéltünk a kongói helyzetről, amelyet elég nehéz összeegyeztetni az ország nevével, amely szerint egy demokratikus köztársaságról van szó. A nők és gyermekek elleni nemi erőszak az emberiség elleni bűncselekmény, annál is inkább, mivel háborús fegyverként alkalmazzák. Kongóban ráadásul férfiakat is megerőszakolnak. Ezzel nemcsak az emberi méltóságot tiporják sárba, hanem a társadalmi kapcsolatokat is megsemmisítik. Ezek a férfiak többé nem tudnak részt venni a társadalmi életben – elrejtőznek valahol az erdőben, és ott élnek. Megkérem az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az általunk megtett lépésekről, és amennyiben szükséges, kérje ki az ENSZ véleményét e lépések hatékonyságáról és arról, hogy kell-e változtatnunk. Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök úr, azon a napon katonák támadták meg a falut, ahol Nadine és családja élt. Nadine bátyjára ráparancsoltak, hogy erőszakolja meg Nadine-t az egész falu szeme láttára. A fivér erre nem volt hajlandó, ezért megölték. Aztán a katonák kényszerítették Nadine-t, hogy igya meg a saját vizeletét, majd megölték három kisgyermekét, akik négy, kettő, illetve egy esztendősek voltak. Aztán a katonák sorban megerőszakolták Nadine-t, hogy a vaginája és ánusza közötti hártya szétrepedt. Végül megöltek egy terhes asszonyt, a magzatot megfőzték, és kényszerítették a falu lakóit, hogy egyék meg. Nadine-nak sikerült elmenekülnie, és orvosi kezelést kapott, de vajon hány Nadine-hez hasonló fiatal nőnek nem sikerül megszöknie? Ez nem csak legenda. Ezek a realitások egy horrorisztikus országban. Ez történik Kongóban immár 10 éve. Már fogadunk el állásfoglalást ebben a témában, és én decemberben is beszéltem róla, de a helyzet nem változott, továbbra is a büntetlenség a szabály. Az ENSZ Biztonsági Tanácsát hatékonyabb cselekvésre szólítom fel, a MONUSCO-t pedig a civil lakosság tényleges védelmére. Chastel úrhoz és képviselőtársamhoz, De Keyser asszonyhoz hasonlóan én is felszólítom az Európai Uniót egy, az Egyesült Államokban nemrég elfogadotthoz hasonló törvény elfogadására, amely tiltaná a csempészett ásványkincsekből gyártott termékek importját, és ezzel elzárná a lázadó csoportok pénzforrásait. Cristian Dan Preda (PPE) . – (RO) Margot Wallström, az ENSZ fegyveres konfliktusban nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakkal foglalkozó különleges képviselője a „nemi erőszak országának” nevezte Kongót. Valóban igaz, hogy ha megnézzük a különböző szervezetek által rendelkezésünkre bocsátott számadatokat, csak barbárságot, borzalmakat

155

156

HU


és elfogadhatatlan szenvedéseket látunk. Ez év első negyedévében naponta 14 nőt erőszakoltak meg, július 30. és augusztus 2. között több száz nőt és gyermeket kínoztak meg, 1996 óta összesen 200 000 áldozata volt a szexuális erőszaknak. Ahogy mondtam, a számadatok mögött elviselhetetlen szenvedések vannak, annál is inkább, mert 10 év telt el azóta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsnak 1325. számú határozatát elfogadták. Véleményem szerint el kell gondolkodnunk, milyen szankciókat alkalmazzunk a Demokratikus Front Ruanda Felszabadításáért szervezet ellen. Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek a részvételt, az új ötleteket és új javaslatokat. Szeretném megköszönni azt is, hogy a kongói helyzetet ilyen konkrét kifejezésekkel írták le, hiszen nem szabad elfelejtenünk, milyen bonyolult a helyzet. A képviselők egyértelműen azt az üzenetet küldték a Bizottságnak, hogy a stabilizációnak, a konszolidációnak, a jogállamiság előmozdításának és az emberi jogi helyzet kezelésének továbbra is az Európai Unió, a főképviselő és a Bizottság kiemelt prioritásának kell maradnia. A Bizottság a rendelkezésére álló különböző eszközökkel – ideértve a fejlesztési együttműködést és az európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért, hogy csak kettőt említsek – továbbra is támogatni fogja a kongói hatóságokat és a kongói népet. A Bizottság továbbra is közre fog működni az igazságszolgáltatás strukturális reformjában, amelyre már előirányoztunk 40 millió eurót, és amelyen már 2003 óta dolgozunk. Különböző további programok is kidolgozás alatt állnak, amelyek az igazságszolgáltatás kapacitásának megerősítésére irányulnak, hogy erős és világos igazságszolgáltatási rendszer jöhessen létre, amely hozzá fog járulni a büntetlenség felszámolásához, amelyet a mi véleményünk szerint sem tűrhetünk tovább a jövőben. A Bizottság helyszíni szakértői révén szorosan figyelemmel követi az országban tartózkodó emberi jogi aktivisták helyzetét, és továbbra is így fog tenni. Ezenkívül különböző civil társadalmi szervezetek munkáját is támogatjuk ezen a területen. Ezért Kinshasába kineveztük egy különleges összekötő tisztviselőt az EU emberi jogi aktivistákra vonatkozó iránymutatásai végrehajtásának nyomon követésére. Ami a szörnyű bűncselekményeket és a szexuális erőszakot illeti, a Bizottság továbbra is küzd az erőszak ellen, és támogatja a szexuális erőszak elleni kongói nemzeti stratégia végrehajtását. Teljesen egyetértek Önökkel abban, hogy meg kell vizsgálnunk, hogy működik-e ez a stratégia, és hogy hogyan tudnánk nemzetközi partnereinket a jövőben jobb eredmények elérésére ösztönözni. Elnök úr, a mai vitában megállapítást nyert, hogy az Európai Unió óriási erőfeszítései ellenére még mindig létezik a szörnyű erőszak a KDK-ban, és mindannyian tisztában vagyunk a probléma súlyosságával. Ezért a jövőben hatékonyabban kell dolgoznunk; meg kell találnunk a módját, hogyan ösztönözzük afrikai és nemzetközi partnereinket arra, hogy fókuszáljanak erre a problémára, hogy a jövőben ne kelljen megismételnünk ezt a nagyon szomorú vitát. Olivier Chastel Catherine Ashton (a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) nevében – (FR) Elnök úr, miniszter úr, válaszomban három kiegészítő megjegyzést szeretnék tenni.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Először is, ami a MONUSCO-t illeti, sokan beszéltek a MONUSCO szerepéről vagy inkább a passzivitásáról. Számos alkalommal óvtunk a MONUSCO idő előtti visszavonásától, hiszen az vákuumot teremtene, és még tovább ronthatná a biztonsági helyzetet a konfliktus sújtotta övezetekben. Általánosságban szólva és elvonatkoztatva az atrocitásoktól csak üdvözölni tudjuk azt, ahogyan az ENSZ kongói missziója meghosszabbításának témáját kezelte. Ahogy tudják, az ENSZ-ben tárgyaltak az új megbízatásról, és a kongói kormány a maga részéről ragaszkodott a részleges visszavonáshoz. A Biztonsági Tanács ezért 2010. június 30-án beleegyezett az ENSZ-békefenntartók számának kétezerrel történő csökkentéséhez, azaz a helyszínen tartózkodó katonák számát 21 500-ról 19 500-ra csökkentették. Kinshasa további csökkentést követelt, de az ENSZ ezt megtagadta. A mai vitából kiderült, hogy mindannyian szeretnénk a felelősöket megtalálni, és üdvözöljük a tényt, hogy az ENSZ beismeri saját hibáit. Meg kell azonban értenünk, milyen bonyolult helyzetben van a MONUSCO, és fel kell szólítanunk a KDK hatóságai és az ENSZ közötti nagyobb összehangolásra. Véleményünk szerint a MONUSCO visszavonása most jelentősen rontaná a kongói nép helyzetét, és hátráltatná a régió stabilizációs folyamatát. Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy tulajdonképpen mit is tesz az Európai Unió az igazságszolgáltatás reformjának, valamint a büntetlenség és a nemi erőszak elleni küzdelemnek a támogatásáért. Šefčovič biztos úr éppen most beszélt erről. Az Európai Unió számos szinten cselekszik, többek között a EUPOL és a EUSEC révén. Szeretnék még valamit hozzátenni, mert úgy gondolom, hogy az intézményeink által létrehozott eszközök sem nem hiányosak, sem nem minimálisak, de talán lehetőséget kell teremteni alkalmazásuk értékelésére. A Walter Stevens belga nagykövet vezette politikai és biztonsági bizottság pár héten belül a KDK-ba fog utazni a két misszió értékelésére. Harmadik és egyben utolsó megjegyzésem az, hogy Tarabella úr és más képviselők is helyesen hangsúlyozták a KDK ásványkincseinek illegális kitermelését, ill. azt, hogy ezt a problémát kezelnünk kell, hiszen összefüggésben áll a Kongóban uralkodó erőszakkal, mivel abból finanszíroznak bizonyos lázadó csoportokat. Ezt a problémát az EU nagyon szorosan nyomon követi. Ezenkívül, ahogy Önök közül is sokan javasolták, alaposan elemezni fogjuk az Egyesült Államokban nemrég elfogadott törvényt, melyet sokszor említettek ebben a vitában. Túl korai lenne még elemezni Kabila elnöknek az ásványkitermelés – különösen a kivui ásványkitermelés – beszüntetésére vonatkozó döntését. Jelen pillanatban csak annyit tudunk mondani, hogy e bányák bezárása üdvözlendő, mivel azt mutatja, hogy a KDK legfelsőbb hatóságai valóban elkötelezték magukat az illegális ásványkitermelés elleni küzdelem mellett. Világos azonban, hogy ezt az intézkedést majd csak későbbi hatásai fényében lehet elemezni. Nemcsak a lázadó csoportok finanszírozására gyakorolt hatásokat kell majd megvizsgálni, hanem azt is, hogy a hatóságok át tudják-e venni az ellenőrzést, valamint meg kell vizsgálni az emberek társadalmi-gazdasági jólétére gyakorolt hatásokat is. ELNÖKÖL: Gianni PITTELLA alelnök Elnök. – Hat állásfoglalási indítvány került előterjesztésre 1 az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A vitát lezárom.

157

158

HU


A szavazásra az októberi első ülésen kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Vilija Blinkevičiūtė (S&D) írásban. – (LT) Az Európai Tanács szeptember 16-án elfogadott következtetései szerint az EU számára nagyon fontos az Afrikával való együttműködés megerősítésére való felkészülés, valamint a nemzetközi emberi jogi jogsértések és humanitárius jogi jogsértések csökkentésére való törekvés. Az emberi jogi jogsértések tekintetében kiemelt figyelmet kell szentelni a Kongói Demokratikus Köztársaságnak. A kongói hadsereg csapatai sok civilt öltek meg, erőszakos akcióikkal és a nők, illetve gyermekek elleni szexuális erőszakkal félelemben tartják a társadalmat, a nemi erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák. Ezért a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozó, az emberi jogok védelméről és a jog érvényesüléséről szóló európai parlamenti állásfoglalás-tervezet célja, hogy minden lehetséges koordinált fellépés megtörténjen e szörnyű bűncselekmények megfékezésére. Fontos a régió békéjének és stabilitásának előmozdítása, valamint a médiával és a társadalommal való szoros és rendszeres, nemzeti szintű együttműködés a bűncselekmények számának csökkentése és további bűncselekmények felderítése céljából. Szeretném hangsúlyozni, hogy küzdenünk kell a büntetlenség ellen, és biztosítanunk kell a civil lakosság – különösen a nők és gyermekek – védelmét a nemzetközi emberi jogi jogsértésekkel és humanitárius jogi jogsértésekkel szemben, beleértve a szexuális és nemi alapú erőszak minden formáját. A nemek közötti esélyegyenlőség szempontját integrálni kell az EU és a partnerországok közötti együttműködés minden szintjébe. Joanna Senyszyn (S&D) írásban. – (PL) A közelgő EU–Dél-afrikai Köztársaság és EU–Afrika csúcstalálkozóknak fordulópontot kell jelenteniük a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó erőszak felszámolásában. Azonnal végre kell hajtani az emberi jogi jogsértések megfékezését szolgáló nemzetközi intézkedéseket. A régióban évek óta folyik a tömegmészárlás, a nemi erőszak és az öldöklés. A törzsek háborúja egyre rosszabb és rosszabb lesz. Jelenleg mindenki háborúzik mindenkivel. Ennek árát, ahogy az lenni szokott, főként a civil lakosság fizeti meg, köztük több millió gyermek. Kongóban percenként meghal egy gyerek. A legtöbb gyerek betegség vagy alultápláltság következtében hal meg. Mindannyian tudatában vagyunk ennek a problémának. Segítséget kell nyújtanunk az ott élőknek. Ehelyett azonban megdöbbentő tehetetlenségről és butaságról teszünk tanúbizonyságot. Lengyelországban 2008-ban 650 iskola vett részt a „Mentsük meg a kongói gyermekeket” elnevezésű kampányban. 470 000 zlotyt gyűjtöttek össze, és ezt az összeget elküldték a Kongói Demokratikus Köztársaságba a nélkülöző gyermekeknek. Az Eurobarometer szeptember 13-án közétett felmérése szerint az európaiak 89%-a határozottan támogatja, hogy segélyeket adjunk a fejlődő országoknak. Az egyes országok és a világszervezetek erőfeszítései ellenére nem érzékelhető a helyzet javulása. Nem szabad, hogy állásfoglalásunk ismét csak a jókívánságok kinyilvánítása legyen. Állásfoglalásunknak a fontos és sürgős cselekvésre irányuló világos tervnek kell lennie. Olyan cselekvés tervének, amellyel az Unió meg fogja védeni az emberi jogokat és a jog érvényesülését, és amely közelebb visz minket a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) írásban. – (PL) Ma a nemzetközi humanitárius jog alapvető normái tiszteletben tartásának hiányával foglalkozunk a Kongói Demokratikus Köztársaság viszonylatában – ez az ország csak nevében demokratikus. Határozottan elítélem a nők és gyermekek ellen nemrég elkövetett tömeges nemi erőszakot, valamint a dél-kongói

22-09-2010

22-09-2010

HU


ártatlan civil lakosság ellen elkövetett erőszak valamennyi egyéb formáját. A 2008-ban és 2009-ben jelentett 15 000 nemi erőszak, valamint az ez év július végén és augusztus elején elkövetett nemi erőszak esetei a bűncselekmények büntetlenségéről is tanúskodnak, amely mélyen gyökerezik az ország kultúrájában. A szexuális erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák, és ezt háborús bűncselekményként és az emberiség elleni bűncselekményként kell büntetni. A régió konfliktusában érintett valamennyi oldalt felszólítom, hogy vessenek véget a szexuális erőszak valamennyi formájának és az egyéb emberi jogi jogsértéseknek, valamint tegyék lehetővé a humanitárius szervezetek számára, hogy eljussanak a segítségre szoruló civil lakossághoz. Követelem, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya a nemzetközi intézményekkel együttműködve folytassa erőfeszítéseit a büntetlenség elleni küzdelem terén, és azonnal indítson vizsgálatot a legújabb támadásokról, valamint biztosítsa az elkövetők bíróság elé állítását. Zbigniew Ziobro (ECR) írásban. – (PL) A kongói konfliktus kétségkívül az elmúlt évtized egyik legkegyetlenebb konfliktusa. A nemzetközi közösség széles körű nyomásgyakorlása ellenére a helyzet a legkisebb mértékben sem javult. Ezt bizonyítják a konfliktusban érintett valamennyi fél által elkövetett brutális emberi jogi jogsértésekről szóló újabb és újabb jelentések. Továbbra is hétköznapi gyakorlatnak számítanak a gyilkosságok, a kínzás, a szexuális erőszak, az ellenzék és az emberi jogi aktivisták elnyomása, a támadások, az üldözések és a kegyetlen kínzások. Nem kímélik a gyerekkatonákat sem – rengeteg gyereket kényszerítenek arra, hogy álljanak be harcolni. A háborús taktika szerves része lett a különösen barbár módon elkövetett szexuális erőszak, melyet válogatás nélkül követnek el kislányokon, idősebb embereken és férfiakon is. A nemzetközi közösség – ideértve az ENSZ-t és az Európai Uniót is – a mai napig nem volt képes átvenni a helyzet felett az uralmat, és véget vetni a kongói tömegmészárlásnak. Ez a helyzet teljes mértékben elfogadhatatlan. Határozott lépésekkel kell nyomást gyakorolni a kongói hatóságokra. A kongói kormánynak el kell ítélnie a bűnösöket. A kongói kormánynak biztosítania kell az elkövetők felelősségre vonását, és biztonsági intézkedéseket kell foganatosítania a polgárok érdekében. Az áldozatoknak segítségre és a rend helyreállítására van szükségük. Létfontosságú a jó egészségügyi ellátás. Sok-sok évre lesz szükségük, amíg felépülnek az őket ért számos kegyetlenség után, és sokan közülük örökre ki lesznek rekesztve a normális társadalmi életből. Az ő jólétüknek prioritásnak kell lennie mind a kongói hatóságok, mind a nemzetközi közösség számára. 10. Transzatlanti kapcsolatok: beutazási díj az USA-ba (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a transzatlanti kapcsolatokról, illetve az USA-ban fizetendő beutazási díjról. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma délután már másodszor abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a főképviselő, Ashton bárónő nevében szólhatok, és nem a Tanács nevében, ahogyan az a képernyőn megjelent. Az Európai Unió és az Egyesült Államok nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy az állampolgáraik gond nélkül utazhassanak az Atlanti-óceán egyik partjáról a másikra. A transzatlanti mobilitást nagymértékben megkönnyíthetjük azzal, hogy lehetővé tesszük az emberek vízum és díjfizetés nélkül történő utazását. Miközben azonban az amerikai állampolgárok vízum nélkül beléphetnek a schengeni övezetbe, ugyanez nem mondható el az Egyesült Államokba készülő európai uniós állampolgárokról.

159

160

HU


Négy tagállam még mindig nem élvezheti az amerikai vízummentességi program előnyeit: Bulgária, Ciprus, Lengyelország és Románia. Annak azonban örülünk, hogy Görögország április 5-én bekerült ebbe a programba. Ez a kedvező fejlemény a Bizottságnak köszönhető, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy minden tagállam élvezhesse a vízummentes program előnyeit, valamint annak, hogy minden egymást követő elnökség igyekezett tovább vinni ezt az ügyet. 2006 óta a Bizottság minden évben készített egy jelentést azokról a harmadik országokról, amelyek továbbra is vízumot kérnek állampolgárainktól, és ezzel megsértik a viszonosság elvét, mivel az Európai Unió nagy fontosságot tulajdonít a teljes viszonosság megteremtésének ezen a területen. Mivel az Európai Unió vízummentességet ad bizonyos harmadik országoknak, nekik is ezt kellene tenniük a mi állampolgárainkkal szemben. Ezen kívül biztonsági okokból, melyeket teljes mértékben megértünk, 2009 elején az Egyesült Államok úgy határozott, hogy bevezeti az elektronikus utazásengedélyezési rendszert (Electronic System for Travel Authorisation - ESTA), amely csak olyan, a vízummentességet élvező országokból származó utasokra alkalmazható, akik Észak-Amerika területére kívánnak belépni. Szeptember 8. óta minden ilyen utasnak 4 dolláros díjat kell fizetnie az ESTA megvalósításával kapcsolatos adminisztratív költségek fedezésére. Ez az összeg nincs benne abban a 10 dollárban, amelyet ugyanezek az utasok fizetnek az utazáskönnyítésről szóló törvény értelmében. Megbíztak ugyanis egy testületet az idegenforgalom fejlesztésével, és ezt a testületet egy olyan alap finanszírozza, amelybe befizetik ezeket a 10 dollárokat. A legutóbbi fejleményeket követően Önök kérték a Bizottságot, hogy késedelem nélkül foglaljon állást. Még 2008 decemberében a Bizottság készített egy jelentést arról, hogy az ESTA egyenértékűnek tekinthető-e egy vízummal vagy sem, és a következtetés az volt – akkor még ideiglenesen –, hogy nem, nem tekinthető egyenértékűnek. Amint az amerikai hatóságok közzéteszik az ESTA-val kapcsolatos végleges szabályokat, a Bizottság be fogja nyújtani zárójelentését ebben a témában. Egyértelmű, hogy a díj fizetése fontos szerepet fog játszani az értékelésben. Ezt a jelentést a Tanács figyelembe fogja venni, és megteszi a szükséges intézkedéseket és az általa megfelelőnek tartott javaslatokat. Mint bizonyára értesültek róla, az újabb díj bevezetésével kapcsolatban sajnálatunkat fogjuk kifejezni. Ezen kívül az Elnökség osztja a Parlament által is számos alkalommal, többek között az október 22-i állásfoglalás 18. bekezdésében kifejezett aggályokat ebben a témában. Bár a díj első látásra talán nem tűnik magasnak, ne felejtsük el, hogy minden egyes utazónak ki kell fizetnie, így a családok számára igen megterhelő lehet. Úgy gondolom tehát, hogy ez az irányelv ellentétes az Egyesült Államok által kinyilvánított azon akarattal, hogy elősegítik a mobilitást a két kontinens között, és valódi akadályt fog jelenteni azon európai uniós állampolgárok számára, akik az Egyesült Államokba kívánnak utazni. Végül szeretném megerősíteni, hogy az Elnökség a saját hatáskörében mindent megtesz annak érdekében, hogy a vízummentesség területén segítse a Bizottságot az Egyesült Államokkal szembeni teljes körű viszonosság megteremtésében. Köszönöm a figyelmet. Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, én is szeretném megköszönni Chastel úr észrevételeit, és azt is, hogy felajánlotta a Tanács segítségét, mert ilyen fontos kérdésben a Tanács támogatása abszolút nélkülözhetetlen.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Ami a Bizottságnak az ESTA-díjjal kapcsolatos álláspontját illeti, alá kell húznom, hogy közvetlenül a díj közzététele után, augusztus 6-án kollégám, Malmström biztos asszony kiadott egy nyilatkozatot, melyben kijelentette, hogy érti, hogy ez a döntés az utazáskönnyítésről szóló törvény előírásaival összhangban született, de nagyon sajnálatosnak tartja a díj bevezetését. A Bizottság nagyon világosan kifejezésre juttatta azon aggályait, hogy ez a díj nem áll összhangban az Egyesült Államok oly gyakran emlegetett, a transzatlanti mobilitás megkönnyítésére vonatkozó kötelezettségvállalásával, és hogy a díj csak újabb terhet ró majd az USA-ba utazó európai polgárokra. Az utazáskönnyítésről szóló törvény elfogadásának folyamata során az EU számos alkalommal kifejezésre juttatta súlyos aggályait az amerikai Kongresszus és az amerikai kormányzat számára. A Bizottság számos diplomáciai lépést tett, mind a Tanács Elnökségeivel, mind harmadik országokkal szemben. A diplomáciai lépésekben a Bizottság bírálta azt a tényt is, hogy a díj csak az amerikai vízummentességi program hatálya alá tartozó utazókat érinti, ezért diszkriminatív. Az is különös, hogy a külföldieknek kell megfizetniük az amerikai turizmus fellendítését, hiszen a díj inkább kevesebb, mint több beutazást fog eredményezni az USA-ba. A Bizottság jelenleg további lehetséges intézkedéseket vizsgál, melyeket az USA ellen lehetne tenni az EU viszonossági mechanizmusa keretében. A Bizottság az USA által az ideiglenes szabályokról kezdeményezett nyilvános konzultáció keretében hivatalos észrevételeket fog tenni az USA felé. A jelenlegi ESTA végleges értékelését akkor adják ki, amikor közzéteszik a ESTA végleges szabályzatát az USA Szövetségi Közlönyében, figyelembe véve a lehetséges változtatásokat. A Bizottság kérte, hogy ezt a problémát a közelgő bel- és igazságügyi miniszteri találkozón október 7-én és 8-án minden tagállammal vitassuk meg. Ezt követően az ESTA-díjat fel fogjuk vetni a következő EU-USA bel- és igazságügyi miniszteri találkozón is decemberben. A Bizottság természetesen továbbra is tájékoztatja a Parlamentet a folyamat minden lépéséről és a megtett diplomáciai lépésekről. Chastel miniszter úr is említette az USA és az EU tagállamok közötti egyenlő elbánás fontosságát a vízumkényszer kapcsán. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az elmúlt két évben jelentős előrehaladást értünk el a viszonosság mechanizmusában a vízumok terén. A Bizottság azon erőfeszítései eredményeképpen, hogy teljes viszonosságot érjünk el az USA-val, nyolc újabb tagállam csatlakozott a vízummentességi programhoz – hét tagállam 2008 végén, Görögország pedig 2010 áprilisában. A Bizottság politikai és technikai szinten továbbra is felveti az USA-nak, hogy mennyire fontos lenne a négy fennmaradó EU tagállamnak – nevezetesen Bulgáriának, Ciprusnak, Lengyelországnak és Romániának – is a lehető leghamarabb megadni a vízummentességet. Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság – a Tanáccsal és a főképviselővel együttműködésben – ragaszkodni fog ahhoz, hogy ez a kérdés minden jövőbeni EU-USA értekezlet napirendjében szerepeljen. Ernst Strasser a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon határozott nemet kell mondanunk erre a 14 dolláros beutazási díjra – mármint a Parlamentnek kell nemet mondania, de természetesen elsősorban a saját képviselőcsoportomra gondolok –, nemet kell mondanunk az amerikaiak által az európaiak

161

162

HU


kárára tett indokolatlan intézkedésekre, és nemet kell mondanunk az európai-amerikai kapcsolatok ilyen egyoldalú megterhelésére. Nem szabad megelégednünk azokkal a jelentésekkel, amelyeket hallottunk. Nyíltan ki kell mondanom, hogy a sajnálkozás ebben az ügyben nem elegendő. Nem elég azt mondanunk, hogy ez diszkrimináció. Ma délelőtt Van Rompuy elnök úr maga mondta, hogy a partneri együttműködés egyik alapelve a viszonosság. Nem akarom most azt követelni, hogy kezeljük mi is az amerikaiakat ugyanúgy, ahogyan ők bánnak velünk. Azt azonban nagyon világossá kell tennünk, hogy határozott európai válaszra van szükség, és ezt kell követelnünk a Bizottságtól és a Tanácstól is, kézzelfogható intézkedések formájában. Arra kérem Önöket, hogy kézzel fogható javaslatokkal álljanak elő, és beszéljék meg a Parlamenttel, hogy hogyan kívánják kezelni ezt az ügyet. Az amerikaiaknak látniuk kell, hogy mi nem viccelünk ebben a kérdésben – ahogyan más kérdésekben sem –, és azt akarjuk, hogy partnerként kezeljenek minket, nem pedig úgy, mint olyasvalakit, akinek ha azt mondják „Ugorj!”, csak azt kérdezi, hogy „Milyen magasra?”. Juan Fernando López Aguilar az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, abban a tudatban csatlakozom a vitához, hogy ezt az ügyet még nem zárták le európai szempontból. A Parlamentnek azonban tudnia kell, hogy az Egyesült Államok meghozta a döntését. Olyan döntésről van szó, ami ellentétben áll azzal a kívánalommal, hogy a transzatlanti párbeszéd még több előrehaladást érjen el, és nem csak a kereskedelmi árucsere erősítésében, hanem a társadalmi és emberi kapcsolatokban is, melyek a kölcsönös bizalomra és viszonosságra épülnek. Nem engedhetünk annak a nyomásnak, hogy bevezessenek egy olyan diszkriminatív díjat, ami egyértelműen a kapcsolatok építése ellen dolgozik, ami választóvonalat húz az Európai Unió tagállamai közé, és közvetlenül érinti a nagyközönséget. Ráadásul ellentétes is Európának az USA-val és az állampolgárokkal szembeni hozzáállásával, amely nem mindig tartotta tiszteletben az emberi és kereskedelmi kapcsolatok erősítésének igényét, de mindig támogatta a transzatlanti mobilitás ügyét a két féltekén élő emberek közötti kapcsolatokban. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy a Parlament világos üzenetet küldjön, melyben elvárja, hogy a Bizottság határozottan védje meg az európai álláspontot, és ha szükséges, alkalmazza a viszonossági záradékot. A transzatlanti párbeszéd számára ez nyilvánvalóan nem lenne kedvező, de világosan kifejezné, hogy nem vagyunk hajlandók egyszerűen elfogadni a viszonosság hiányát az emberi és társadalmi kapcsolatokban, ami az európai és amerikai légitársaságok által biztosított kapcsolatban történik, nem is szólva természetesen arról a gazdasági hatásról, amelyet ez arra a súlyos válságra gyakorolna, amely a légi fuvarozási iparágat sújtja az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Alexander Graf Lambsdorff az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagyon jó okok vannak arra, hogy az amerikai kormányzat és a Kongresszus visszakozzon és érvénytelenítse az úgynevezett utazáskönnyítésről szóló törvényt. Először is kissé bizarr dolog – és erre a Bizottság is rámutatott – az idegenforgalom fellendítésére adót bevezetni. Ha többe kerül majd az Egyesült Államokba történő utazás, akkor valószínűleg kevesebben fognak oda utazni; egy négytagú családnak például már 40 dollárt kell fizetnie – sok embernek ez is sok pénzt jelent. Az is kissé abszurdnak tűnik, hogy pont az Egyesült Államok adóztat meg olyan embereket, akik nem is rendelkeznek képviselettel a vitában. Úgy tudom, hogy a képviselet nélküli adózás a múltban már játszott némi szerepet az amerikai történelemben, ezért jó lenne, ha emlékeznének erre.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Másodszor pedig, vajon attól vonzóbb lesz-e Amerika, hogy többet fizettet az emberekkel? Én nem hiszem. Az Egyesült Államok vonzó úti célt jelent; olyan ismert neveket sorolhatnánk, mint Yosemite, a Grand Canyon, az Everglades, Chesapeake Bay, Boston, New York, Washington és San Francisco. Az emberek úgyis mennek, nem szükséges a turizmust ilyen módon támogatni. Ezeken felül pedig számos komoly politikai kérdést is meg kell vizsgálnunk. Szerintem teljességgel elfogadhatatlan, hogy a költség megfizetéséhez csak olyan társaságok hitelvagy bankkártyáit lehet használni, amelyeket az Egyesült Államokban jegyeztek be. Szerintem ez elfogadhatatlan. Emellett, ezeknek az adatoknak az elmentése és ellenőrzése az Egyesült Államokban esetleg elfogadható, ha az utazás ellenőrzésére korlátozzák, de a belügyminisztérium jogosult arra, hogy átadja ezeket az adatokat más amerikai hatóságoknak, külföldi hatóságoknak, sőt még fuvarozással foglalkozó vállalatoknak is. Az adatvédelem szempontjából ez is teljességgel elfogadhatatlan. A Bizottságnak és a Tanácsnak meg kell találnia a megfelelő válaszokat. Szerintem a közelgő EU-USA csúcstalálkozónak is foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Szerintem jó dolog a viszonosság, bár sajnálatos ebben az esetben, és szerintem mindkét félnek arra kellene törekednie, hogy erősítse az emberek közötti kapcsolatokat, ne pedig nehezítse őket. Jan Philipp Albrecht a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ma egy olyan általános 14 dolláros díjról vitatkozunk, amelyet mindenkinek meg kell fizetnie, aki belép az Egyesült Államokba. Először is, kicsit ellentmondásosnak tűnik, hogy egyrészt vízummentességi programmal könnyítjük meg az emberek utazását az Európai Unió és az Egyesült Államok között, másrészt pedig minden európai állampolgárt arra kötelezünk, hogy adja meg a személyi adatait az ESTA-n keresztül, és még díjat is fizessen az utazásakor. Természetesen tiszteletben kell tartanunk amerikai partnereink, és különösen a Kongresszus döntéseit, de ez akkor sem úgy fest, mint a bizalom és az együttműködés egyik jele. Amikor a határok védelméről és hatékony biztonsági intézkedésekről volt szó, az EU oldal már számtalanszor megmutatta, hogy ezt komolyan is gondolja, még akkor is, ha ez időnként nagy nehézségekkel járt a saját értékeink és állampolgáraink vonatkozásában. Mi történik a szabad mozgáshoz való joggal, ha határellenőrzést vezetünk be? Mi történik az ártatlanság vélelméhez való joggal, ha biztonsági intézkedéseket vezetünk be? És mi történik az adatok védelmével és a jogorvoslati jogokkal, amikor személyes információkat gyűjtenek? Ha csak a 14 dollár kifizetéséről lenne szó, nem is lenne olyan nagy a probléma, de az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma nem csak az ESTA-adatokat gyűjti az utazóktól, vagyis az elérhetőségi és azonosítási adatokat, köztük érzékeny információkat is. Hozzáférést akarnak szerezni az utazási irodák foglalási rendszerében található utas-nyilvántartási adatállományhoz (PNR) is, ami már majdnem arról szól, hogy ki kivel alszik! Több mint nyugtalanító, hogy Malmström biztos asszony még nem értette meg azt, hogy a PNR-adatok ilyen módon történő felhasználása súlyosan sérti a polgárok jogait, és az EU törvényei szerint nem is lehet megindokolni. A helyzet még problematikusabb, ha belegondolunk, hogy a 14 dolláros díjat a négy nagy hitelkártya egyikével kell befizetni, és ezek a vállalatok mind az Egyesült Államokon belül találhatók. Akkor, kérdezem én, hogyan fogják biztosítani, hogy ezek a hatalmas adatmennyiségek ne képezzék majd olyan vizsgálatok tárgyát, amelyek nem az utazással kapcsolatosak, legalábbis a Patriot Act érvényessége alatt? Azt is kérdezem Önöktől, tisztelt Bizottság és Tanács, hogy tisztában vannak-e azzal, hogy a meglévő európai uniós

163

164

HU


törvényeket máris aláásta az, ahogyan elfogadjuk az amerikai szabályoknak az európai polgárokra történő ráerőltetését? A Bizottságnak és a Tanácsnak, és Önöknek is, kedves kollégák, kötelességük megvédeni az európai polgárokat és az európai törvényeket. Ez az USA-val fennálló transzatlanti kapcsolatokra is vonatkozik. Marek Henryk Migalski az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Én nem pontosan a vita tárgyára szeretnék most összpontosítani; tehát nem a fizetés kérdésére, magának a díjnak a kérdésére, vagy arra, hogy az ilyen módon összegyűjtött adatokat és információkat mire lehet felhasználni. Én a legfontosabb dologra szeretnék rámutatni, mégpedig arra a tényre, hogy az Európai Unióban és a Parlamentben is arra törekedünk, hogy az Európai Unió minden tagállamát azonos elbánásban részesítsük. Sajnos ebben az ügyben, ezen a területen, az amerikai fél nem biztosít nekünk azonos elbánást, így néhány európai uniós tagállamra még mindig érvényes a vízumkötelezettség, miközben a tagállamok többségére ez már nem vonatkozik. Szerintem a Parlamentnek és az Európai Unió minden más intézményének is az a feladata, hogy biztosítsa, hogy minden tagállam, függetlenül az Unióba történő belépésének időpontjától, azonos elbánásban részesüljön. Ezt a saját országom nevében és polgárai érdekében mondom, de mindazon államok érdekében is, amelyek 2004-ben léptek be az Európai Unióba. Rui Tavares a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, meglehetősen furcsa helyzet állt elő. A viszonosságot keressük, de az aszimmetrikus. Ha pedig aszimmetrikus, akkor nem is igazi viszonosság. Olyan regisztrációt vizsgálunk, ami fölösleges. Ennek ellenére mégiscsak elkérjük az európaiaktól az utas-nyilvántartási adatállományukat és a SWIFT-adataikat, és most azt kérjük az USA-ba utazó európaiaktól, hogy először regisztrálják magukat; emellett olyan idegenforgalmi adóról beszélünk, ami – ahogyan Lambsdorff úr az imént mondta – pontosan ellenkező hatást fog kifejteni, és nem fogja erősíteni az idegenforgalmi kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Nincs értelme azonban annak, hogy bíráljuk ezért az Egyesült Államokat. Végül is az Egyesült Államok – amely történetesen olyan ország, amelyet magam is jól ismerek és csodálok – azt teszi, amit a megválasztott képviselői szerint tennie kell. Szerintem a probléma inkább a mi oldalunkon van, nem pedig az Egyesült Államok oldalán. Szerintem mindenekelőtt a diplomáciai szolgálataink mentalitásával van a baj. A közelmúltban, amikor Washingtonba utaztunk a SWIFT ügyet intéző delegáció tagjaiként, azt láttuk, hogy a washingtoni európai misszió több időt töltött azzal, hogy védeni és magyarázni próbálta az Európai Parlamentben a SWIFT-tel kapcsolatban tartott szavazás eredményét, mint azzal, hogy megmagyarázza az 500 millió európai polgárt érintő okokat. A szolidaritás hiánya jelenti a fő gondot, mert ha egy tagállam nem kap vízummentességet, a többi tagállamnak ki kellene állnia mellette. Emellett viszonossági problémáról is szó van, de nem olyan értelemben, ahogyan itt elhangzott. Itt úgy beszélünk a viszonosságról, mintha azt az égből kaptuk volna, mintha kérnünk kellett volna. Holott mi magunk is élhetünk a viszonosság eszközeivel. Más országok is ezt teszik. 2007 karácsonyán, amikor szigorították a brazil állampolgárok biztonsági előírásait az USA-ban, Brazília azonnal megszigorította a saját biztonsági követelményeit a Brazíliába utazó amerikai állampolgárok számára, és az USA egyből visszakozott. Európának is gyakrabban meg kellene ezt tennie, ha azt akarja, hogy tekintélye legyen a transzatlanti párbeszédben.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Elmar Brok (PPE) . – (DE) Elnök úr, Chastel úr, biztos úr, szeretnék néhány további észrevételt tenni. Mint tudják, én vagyok az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke, és mi sokat beszéltünk a vízumok eltörléséről. Arról is beszéltünk, hogy Románia és Bulgária és más hasonló országok számára is el kellene törölni a vízumokat. Nos, ehelyett az történt, hogy kitaláltak egy újfajta vízumot, és mi olyan előzékenyek vagyunk, hogy az amerikaiak rendelkezésére bocsátjuk az állampolgáraink adatait, méghozzá hihetetlen részletességgel, és mindennek a tetejében ezért még díjat is fizetünk. Ezeket a díjakat pedig az amerikai idegenforgalom reklámozására fogják felhasználni. Úgy vélem, hogy meglehetősen egyedi üzleti modellt tárnak elénk az amerikaiak, nevezetesen azt, hogy közvetlenül a fogyasztók fizetik a reklámot. Javasolni fogom ezt az üzleti modellt otthon a körzetemben működő utazási irodáknak. Egészen hihetetlennek találom ezt a módszert. Ennek persze ahhoz is van némi köze, hogy még mindig nem elég szoros a kapcsolat az Európai Parlament és a Kongresszus között, és az ilyen problémákat nem tudjuk értelmes párbeszéddel megelőzni. Az is lehet, hogy a Tanács és a Bizottság nem elég bátran közelíti meg ezeket a kérdéseket, pedig szerintem – és ebben a vonatkozásban egyetértek a többi tagállam által kifejezett nézettel – néha az is elég, ha csak megemlítjük a viszonosságot. Azzal, hogy idejövünk és siránkozunk, hogy ez nekünk nem tetszik, és hogy milyen sok diplomáciai lépést tettünk, csak gyengítjük a pozíciónkat, mert senki nem fog minket komolyan venni. Üres szájhősködésnek fog tűnni az egész. Kérem tehát még egyszer a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a Bizottság főképviselőjét/alelnökét, hogy úgy kezelje ezt a kérdést, hogy Washington is láthassa, hogy az Európai Unió is valódi nagyhatalom. Saïd El Khadraoui (S&D) . – (NL) Elnök úr, biztos úr, szerintem Önök túlságosan óvatosak. Nem akarnak határozott kijelentéseket tenni, mert még nem született meg a végleges szabályozás, de közben az állampolgárainknak már fizetniük kell a díjat. Ez természetesen elfogadhatatlan. Közbe kell lépniük, mégpedig nagyon határozottan. Ahogyan azt képviselőtársaim már sokszor elmondták előttem, elképesztő az a tény, hogy az amerikai hatóságok nem találtak jobb választ arra a kérdésre, hogy hogyan csábítsanak még több látogatót az országukba, mint azt, hogy pontosan ezekkel a látogatókkal újabb 14 dolláros díjat fizettetnek. Ebből 4 dollár lényegében az elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA) költségeinek fedezésére szolgál. Úgy is mondhatnánk, hogy nem akarják az amerikai adófizetőket terhelni ezzel a rendszeres költséggel: inkább áthárítják az európaiakra. Ez az első jelentős elkanyarodás azoktól a különböző légiközlekedési díjaktól vagy repülőtéri illetékektől, amiket mi is bevezettünk számos tagállamban, a közelmúltban például éppen Németországban is. Jómagam sajnálom, hogy számos tagállam ilyen egyoldalú intézkedéseket vezetett be; valójában ebben a kérdésben inkább egy európai megoldást támogatnék, ami ideális esetben olyan szempontokat is figyelembe vehetne, mint a kérdéses járatok külső költségei. Ez azonban teljesen más téma. Európában szó sincs diszkriminációról: itt mindenki fizet, míg az USA-ban csak mi fizetünk - és minden hónapban körülbelül 900 000 európai regisztrál az ESTA-n keresztül. Azt is alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy ez az intézkedés nem áll-e ellentétben a vízummentességi program tartalmával és szellemével. Ennek a programnak ugyanis az a lényege, hogy egyik oldalon se kelljen vízumot igényelni, illetve kifizetni a kapcsolódó költségeket. Az ESTA azonban fokozatosan a vízum szinonimájává kezd válni. Brok úr is pontosan ezt mondta az imént. Ennél fogva arra kérem Önöket, hogy vegyék komolyan

165

166

HU


ezt a kérdést, és ne halogassák a dolgot, hanem küldjenek nagyon határozott jelzést az amerikai partnereinknek arról, hogy ez elfogadhatatlan; így nem bánhatunk egymással. Minden lehetőséget számba kell tehát vennünk, és ha az amerikaiak mereven elzárkóznak minden elől, akkor természetesen át kell gondolnunk a válaszlépéseket. Ebben az összefüggésben röviden utalni szeretnék Tajani úr munkájára, melynek a célja egy európai idegenforgalmi irányelv kidolgozása. A Lisszaboni Szerződés nagyobb beleszólást adott nekünk ebbe európai szinten. Talán nem lenne haszontalan, ha eszmét cserélnénk erről a következő hónapokban. Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Biztos úr, szerintem Brok úr arról is megfeledkezett, hogy a lengyel állampolgároknak is vízumra van még szükségük ahhoz, hogy beutazzanak az Egyesült Államokba, és ezt elég nehéz megérteni. Itt és most szeretném kérni, hogy tegyenek intézkedéseket ebben az ügyben, mert ez nagyon súlyos probléma. Nem gondolom azonban, hogy helyes lenne a vízumokat pusztán eljárási kérdésként kezelni, vagy a vízumoknak és ezeknek az egyéb furcsa és indokolatlan díjaknak a kérdését arra felhasználni, hogy fitogtassuk az erőnket itt a Parlamentben, és tiltakozzunk az USA ellen. Ha valaki kizárólag eljárási kérdésnek tekinti a vízumokat, vagy ürügynek a politikai csatározásokra, akkor nem érti, hogy mit jelentenek a vízumok a mai világban. Egyetlen más együttműködési eszköznek sincs nagyobb politikai jelentősége. Arra kérem tehát mind a biztos urat, mind a tisztelt képviselőket, hogy javítsák a Kongresszussal fennálló kapcsolatainkat. Mint az Európai Parlament tagjainak, jogunkban áll a Kongresszushoz folyamodni, és nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy másfajta megközelítést alkalmazzanak a vízumokkal szemben. A vízumok határvonalat húznak az emberek közé, és valójában a transzatlanti együttműködés legnagyobb politikai akadályai közé tartoznak. Ameddig ezt nem értjük meg, semmi eredménye nem lesz az erőfeszítéseinknek. Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) . – (CS) Hölgyeim és uraim, voltak olyan idők, amikor az Egyesült Államokba érkező utasszállító hajókat az emberek üdvözölték a kikötőkben. Ez még akkor volt, amikor a XIX. század végén a nagyapám is áthajózott. Amikor ma én az Egyesült Államokba kívánok utazni, valamilyen furcsa díjat kell fizetnem. Biztosan van valamilyen magyarázata a díjnak, de gyanítom, hogy azért fizetem, hogy meg tudjanak figyelni. Ez a gyanúm annál erősebb, minél vehemensebben követelik az amerikai tárgyaló felek az Európai Unióból származó személyek érzékeny adatainak átadását. Valójában itt nem átvilágításról, ellenőrzésről vagy vízumkiadásról van szó. Az ember egyszer csak azon milliók között találja magát, akiket az átadott információk megfelelő védelme nélkül figyelnek. Mi történik azután ezekkel az érzékeny adatokkal? Csak a jó Isten tudja! És most ez a rendes állapot két úgynevezett egyenlő fél között. Az Egyesült Államok hoz valamilyen intézkedést, az Európai Uniónak pedig fogalma sincs, hogy reagáljon-e rá, és ha igen, akkor hogyan. A tárgyalások általában nem is hoznak kielégítő eredményt, például az Egyesült Államokkal kötött nyitott égbolt egyezmény is rendkívül egyoldalú. Azt értem, hogy a felek gazdasági érdekei gyakran elég közvetlen módon tükröződnek azokban a megállapodásokban, amelyeket a különböző szektorokban vagy megkötnek, vagy nem. Azt azonban nem értem, hogy miért nem került sor megfelelő előzetes konzultációkra a meghozott intézkedésekről, és azt sem igazán értem, hogy ezek az intézkedések hogyan szolgálják az Európai Unió polgárainak az érdekeit. Bízom benne, hogy a tárgyalások eredményeképpen nem fognak vízumokat vagy olyan kérdőíveket bevezetni, amelyeken az őseim családi állapotát vizsgálják.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) Miután megszabadultunk a Nyugat-Berlint Kelet-Berlintől elválasztó betonfaltól és szögesdróttól, amelyek az európai kontinenst keleti rezervátumra és nyugati részre osztották, naivan azt hittük, hogy ezzel véget ért azoknak a paranoiás rezsimeknek a kora, amelyek gátolják a szabad embereket abban, hogy szabadon kommunikáljanak, megismerjék a világot és utazzanak. Tudjuk, hogy az utazás szabadsága és a kölcsönös megismerés segítik a Föld különböző sarkaiban, különböző civilizációiban és különböző kultúráiban élő embereket abban, hogy legyőzzék az előítéleteiket, ne féljenek többé az ismeretlentől, és hozzájáruljanak a nemzetek közötti bizalom kiépítéséhez. Nem tudom, hogy mi történt az amerikai barátainkkal. Ők mindig kiálltak a szabadság és a demokrácia védelmében, de lehet, hogy most kissé megbolondultak. A Mexikóval közös déli határukon olyan kerítéseket kezdtek el építeni, amilyeneket nekünk, európaiaknak a közelmúltban sikerült lebontanunk. Minden eddiginél bürokratikusabb és technikai akadályokat vezetnek be az országukba látogatók ellen. Hová vezet ez, hölgyeim és uraim? Obama elnök talán nem is veszi ezt észre, de kívülről úgy néz ki, mintha az amerikai kormányzat arra törekedne, hogy az USA-t valamilyen körülkerített, zárt kertté alakítsa, amelyben kötelességtudóan boldog emberek élnek, mint Kim Dzsongil rendszerében Észak-Koreában. Szeretném hinni, hogy nem erről van szó, ezért talán el kellene magyaráznunk amerikai barátainknak, hogy az a díj és azok a kifürkészett személyes adatok, amelyeket az országukba történő belépés fejében kérnek, óriási szégyent hoznak egy olyan szabad és demokratikus szuperhatalomra, mint az Amerikai Egyesült Államok. Simon Busuttil (PPE) . – (MT) Én az egyik olyan országból származom, amellyel szemben egy ideje már feloldották a vízumkötelezettséget az Egyesült Államokba történő beutazáshoz. Most pedig, nem sokkal azt követően, hogy számos országgal szemben eltörölték a vízumkötelezettséget, azt látjuk, hogy az Egyesült Államok új név alatt egy újabb vízumot vezet be – ez az ESTA nevű vízum, amelyért az embereknek továbbra is fizetniük kell. Először azt mondták nekünk, hogy 10 dollárba fog kerülni; most azt mondják, hogy 14 dollár, de mi a garancia arra, hogy ez az összeg nem fog tovább emelkedni. Ez nem elfogadható, hiszen ez is egyfajta vízum. Remélem, hogy az Európai Bizottság is fel fogja ismerni, hogy ez is vízum, és ennek megfelelően fogja kezelni. Van azonban még egy oka annak, hogy miért volt ez negatív döntés és fejlemény: nagyon rossz időpontban vezették be. Olyan időpontban vezették be, amikor mi éppen megszavaztuk a SWIFT-megállapodást, és bővítettük az együttműködést az Egyesült Államokkal. Úgy gondolom, hogy ezzel az intézkedéssel és díjjal az Egyesült Államok reakciója nem hogy nem volt pozitívnak nevezhető, hanem igen negatívnak bizonyult. Szeretnék rámutatni, hogy számos olyan téma van, például az utas-nyilvántartási adatállomány és az általános adatvédelmi megállapodás, amelyek még előttünk állnak. Fontosnak tartom, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok között kialakuló együttműködés a bizalomra épüljön, mert ha nem a bizalomra épül, akkor nem érhetünk el kielégítő és pozitív eredményeket a két fél állampolgárai számára. Corina Creţu (S&D) . – (RO) Én is sajnálatosnak tartom, hogy beutazási díjat vezettek be az Egyesült Államokban. Ez olyan intézkedés, amely ellentétes az Egyesült Államok azon ígéretével, hogy megkönnyíti a transzatlanti mobilitást. Nem gondolom azonban, hogy az Európai Uniónak hasonló gesztussal kellene válaszolnia az amerikai állampolgárokra vonatkozóan. Két rossz dologból nem jön ki egy jó. Ezért úgy gondolom, hogy a megoldást a kétoldalú tárgyalások gyorsításával kellene megtalálni. Ennek érdekében az Európai Bizottság feladata, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen, és javítsa a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.

167

168

HU


Sajnos ez az igazságtalan díj tovább tetőzi azokat a diszkriminatív intézkedéseket, amelyeket az Egyesült Államok néhány európai uniós tagállam ellen egyoldalúan bevezetett, és amelyek kihatnak a transzatlanti együttműködésre és bizalomra is. Négy EU tagállam állampolgárainak még mindig vízumra van szükségük ahhoz, hogy beutazzanak az Egyesült Államokba: Románia, Bulgária, Lengyelország és Ciprus állampolgárainak. A mi országaink polgárai tehát sajnos nem utazhatnak szabadon az Egyesült Államokba. Különösen sajnálatos, hogy a 2009 óta érvényben lévő amerikai jogszabályok elszomorító módon még azt a kilátást is elvették, hogy néhány ország bekerülhet a vízummentességi programba akkor, ha már csak a visszautasított kérelmek aránya lenne a fő akadálya a vízumkötelezettség eltörlésének. Tekintettel arra, hogy az elutasítások aránya tulajdonképpen az amerikai hatóságok döntésén múlik, úgy gondolom, hogy az Egyesült Államoknak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy javítsa az átláthatóságot a vízumok megadásának folyamatában. Ezért én is támogatom, amit az alelnök mondott, és ismét kérem a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy minden európai uniós állampolgár azonos és diszkriminációtól mentes elbánásban részesüljön, beleértve azon országok polgárait is, amelyeknek még mindig vízumra van szükségük az USA-ba történő belépéshez. Tisztelt képviselők, helytelen és szomorú, hogy azok az államok, amelyek megoldották a vízumkérdést, megfeledkeztek erről a témáról, valamint az Európai Parlamentnek az amerikai hatóságokkal intézendő egyéb hivatalos ügyeiről. Úgy vélem, hogy nagyobb szolidaritásra lenne szükség, nem pedig a lokális egoizmus fitogtatására. Jim Higgins (PPE) . – Elnök úr, egyetértek minden észrevétellel a szóban forgó intézkedés negatív hatását illetően. A kétévente fizetendő 14 dolláros díj pontosan azokat az országokat érinti, amelyek jó viszonyt ápolnak az Egyesült Államokkal. A nyitott égboltról, az utasok adatainak cseréjéről és egyéb témákról nagyon eredményes tárgyalásokat folytattunk, de ebben a kérdésben nem jutottunk előbbre, mert itt lényegében egy új vízum bevezetéséről van szó. Ez bizony vízumügy, ahogyan Busuttil úr is mondta: még a jegy nélkül utazó kisgyermekeknek is jóváhagyott utazási engedélyre van szükségük. Ezen a téren egyetértek a Bizottsággal abban, hogy ez rendkívül sajnálatos, és nem áll összhangban az Egyesült Államok azon vállalásával, hogy megkönnyíti a transzatlanti utazásokat. Lényegében az történt, hogy új korlátokat vezettek be egy olyan időszakban, amikor mi inkább lebontjuk azokat, és az Egyesült Államok Szenátusa azért vezette be ezt a díjat, hogy megfordítsa a látogatók számának csökkenő tendenciáját. A pénz nagy részét arra akarják fordítani, hogy reklámozzák az Egyesült Államokat mint nyaralóhelyet. Én azonban úgy gondolom, hogy ezzel a díjjal inkább csak elriasztják majd az embereket az odautazástól. Az én hazám régóta szoros kapcsolatokat tart fenn az Egyesült Államokkal: 40 millió ír származású ember él az USA-ban, és élénk kereskedelem folyik a két ország között. A legtöbb ember azonban nem fogja megfizetni ezt a díjat. A jogszabály elsődleges célja az államkincstár feltöltése, és az USA mint úti cél vonzóbbá tétele. Obama elnök azt mondja, hogy a külföldi látogatók 120 milliárd dollárt költenek, és egy millió munkahelyet tartanak el, és ez az intézkedés újabb 4 milliárd dollárt és 40 000 új munkahelyet hoz majd. Én úgy gondolom, hogy ennek pontosan az ellenkezője fog történni, hiszen a Telegraph Travel online közvélemény kutatása kimutatta, hogy az olvasók 44%-a azt nyilatkozta, hogy a díj miatt nem fog az USA-ba utazni. E felmérés alapján úgy gondolom, hogy a díj

22-09-2010

22-09-2010

HU


bevezetése nem lesz eredményes, negatív hatásai lesznek, és kárt fog okozni az Egyesült Államoknak és az idegenforgalmának. Ioan Enciu (S&D) . – (RO) A transzatlanti kapcsolatok kiemelt fontossággal bírnak az európai politikában. A mobilitás az európai állampolgárság koncepciójának középpontjában áll, ahogyan azt az Alapjogi Charta és a szerződések is kimondják. Minden európai állampolgár egyformán szabadon mozoghat a schengeni övezetben, és joga van utazni harmadik országokba is, beleértve az új tagországok polgárait is. Ha mindezt figyelembe vesszük, továbbra is csak a csalódottságunknak adhatunk hangot amiatt, hogy négy tagállam – köztük Románia - több millió állampolgárát igazságtalanul kizárják az Európai Unió és az Egyesült Államok között fennálló speciális mobilitási partnerségéből. Képviselőtársaim már kifejezték aggodalmukat az ESTA rendszer előretörésével kapcsolatban, ami lényegében visszaállítja a vízumot minden európai polgár számára. A díj nem csak a 14 dollár kifizetését jelenti, hanem az európai uniós állampolgárok személyes adatainak a gyűjtését is. Az amerikai belbiztonsági hivatal jelenleg értékeli ennek a díjnak vagy vízumnak az alkalmazását. A Bizottságnak az amerikai kormányzattal együtt megoldást kell találnia arra, hogy megszüntessék ezt a díjat. Szeretnék rámutatni, hogy a döntés fenntartása beláthatatlan hatást gyakorolhat a biztonsággal és mobilitással kapcsolatos transzatlanti kapcsolatokra vonatkozó, folyamatban lévő egyéb ügyekre, például az utas-nyilvántartási adatállománnyal kapcsolatos jövőbeli EU-USA megállapodásra. Ha az amerikai kormányzat nem mond le a díjról, támogatjuk a Bizottságot abban, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, és alkalmazzon hasonló lépéseket az Európai Unióba utazó amerikai állampolgárok ellen, az Európai Unió alapvető vízumpolitikájának megfelelően. Wim van de Camp (PPE) . – (NL) Elnök úr, kapcsolódva a kollégám, Brok úr által elmondottakhoz, szeretném megismételni, hogy elkötelezett hívei vagyunk annak, hogy jó kapcsolatokat tartsunk fenn az Egyesült Államokkal. Európa számos területen együttműködik az Egyesült Államokkal, és erre büszkék lehetünk. A második dolog a következő: egyetértek minden képviselőtársammal és egyetértek a felvetett kérdésekkel is; igaziból ezekhez nem is tudok sokat hozzátenni. Fontos, hogy a Bizottság, és esetleg a Tanács is azonnal megválaszolják ezeket a kérdéseket. Nagyon sajnáljuk azonban, hogy az amerikai kormányzat ilyen egyoldalú intézkedést vezetett be, és joggal merülhet fel a kérdés, hogy itt valóban a 14 dollárról van-e szó. Aligha számít, hogy a turisták ezt az összeget a vízumra költik-e vagy egy Coca-Colára Washingtonban: itt bizony arról van szó, hogy Európát bizonyos fokig lekezelik. Rengeteget tárgyaltunk a SWIFT-ről és egyéb kérdésekről, aztán egyszer csak jön ez az egyoldalú intézkedés. A Bizottságnak ma világosan el kell mondania, hogy mit tett eddig. Ma már egy politikai tanulmány bejelentése nem gyakorol túl mély benyomást az Európai Parlamentre. Egyszerűen tudni akarjuk, hogy mit mondtak az amerikai kormányzatnak, és nem tudták-e eltántorítani őket ettől az intézkedéstől. Én meglehetősen sértve érzem magam azért, hogy egyoldalúan kivetették ránk ezt a díjat, tekintettel arra, hogy jelentős mértékben együttműködünk az Egyesült Államokkal. A fizetés módjának kérdése már felmerült, de ha nem akarjuk a díjat, akkor ezt a kérdést fel sem kell tennünk. Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) A helyzet az, hogy ebben a Házban a képviselők egy része olyan országokból származik, amelyeknek az állampolgárai vízum nélkül is beléphetnek az Egyesült Államokba. Ülnek azonban itt sajnos olyan tagállamokból, például Lengyelországból származó képviselők is, akiknek vízumot kell kérniük Amerikába.

169

170

HU


Lengyelországban ezt a vízumot hosszadalmas eljárás keretében lehet beszerezni, ráadásul ez az eljárás sajnos időnként igen megalázó is. A lengyel állampolgároknak több mint 100 dollárt kell fizetniük a vízumkérelem benyújtásakor, és ezt akkor is ki kell fizetniük, ha nem kapják meg a vízumot. Számunkra tehát a legfontosabb kérdés az európai szolidaritás. Nekünk az a fontos, hogy az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európa Tanács világosan kimondja, hogy az Uniót alkotó minden tagállam polgárait pontosan azonos elbánásban kell részesíteni. Örömmel látom, hogy az Európai Bizottság és a Tanács nem csak itt Európában beszél erről, hanem az Egyesült Államok kormányzatával fennálló kapcsolatokban is egyre gyakrabban hangoztatja ezt a nézetet. Itt a Parlamentben azonban érdemes feltennünk magunknak azt a kérdést, hogy mint az Európai Parlament tagjai, mit tehetünk együtt azért, hogy megoldjuk az érintett tagállamok polgárainak problémáját? Azt hiszem, hogy itt az Egyesült Államok Kongresszusával fennálló kapcsolataink a legfontosabbak, mert az amerikai jogi rendszerben a Kongresszus játssza a döntő szerepet a vízumpolitikában és az adópolitikában. Azzal is nagyon elégedett vagyok, hogy most először, a Bizottság és a Tanács képviselői azt mondják, hogy látják a fényt az alagút végén, és látnak esélyt arra, hogy hamarosan az olyan országok állampolgárai is, mint Lengyelország vízum nélkül utazhassanak az USA-ba. Monika Hohlmeier (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, később részt fogunk venni azon a fogadáson, amelynek a célja az Európai Unió és az Egyesült Államok között fennálló kapcsolatok további mélyítése. Az a tény, hogy erre pontosan a mai napon kerül sor, igen nagy jelentőséggel bír. Így mindannyiunknak lehetősége lesz elmondani a nagykövetnek mindazt, amit most elmondtunk a plenáris ülésen. Meg kell ragadnunk ezt az alkalmat arra, hogy személyesen elmondjuk a véleményünket. Az Amerikai Egyesült Államok jelenleg nem igazán könnyíti meg a munkánkat, és a barátság fenntartását is igencsak megnehezíti. Sok esetben az a benyomásom, hogy leginkább úgy viselkedik, mint egy elefánt a porcelánboltban, nem pedig úgy, ahogyan a komoly politikai színtéren kellene. A 14 euró önmagában nem döntő tényező. Ha azonban egy háromgyermekes család szeretne az Amerikai Egyesült Államokba utazni, akkor már jelentős összegről van szó, ami végül el is tántoríthatja őket az utazástól. Ezenfelül, ha sok adatot meg kell adnunk az interneten keresztül arról, hogy melyik légitársasággal utazunk, hova utazunk, melyik hotelben szállunk meg, sőt még a hitelkártyánk számát is meg kell adnunk, akkor felmerül bennünk pár kérdés azzal kapcsolatban, hogy miért is van minderre szükség. Ezek után, ha végighallgatjuk az ismerőseink beszámolóit arról, hogy órákat kellett várakozniuk az amerikai repülőtereken, és végig kellett menniük a nem túl udvarias biztonsági ellenőrzésen, akkor lehet, hogy feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy vajon az Amerikai Egyesült Államok tudja-e, hogy sok területen meglehetősen udvariatlanul bánik a barátaival, és alaposan túllőtt a célon azzal kapcsolatban, hogy mit vár el az emberektől. A szoros transzatlanti kapcsolatok tekintetében azt kell mondanom, hogy valóban szoros a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal. Ennek azonban azt is kellene jelentenie, hogy ennek megfelelően is bánnak velünk. Felszólítom a Bizottságot, és önt, Šefčovič úr, hogy egyértelműen követeljék a vízummentes utazást minden olyan tagállam számára, amely jelenleg nem élvezi ezt a lehetőséget, és ha erre nem a megfelelő választ kapjuk, akkor követeljék a viszonosság alkalmazását is. Nem arról van szó, hogy „szemet szemért”, de azonos feltételek mellett kell tárgyalnunk, és nem engedhetjük, hogy úgy kezeljenek minket, mint egy feudális földesúr a jobbágyait. Nem vagyunk jobbágyok - egyenlő felek vagyunk.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Marian-Jean Marinescu (PPE) . – (RO) Az Európai Tanács legutóbbi értekezletének következtetései között az is szerepelt, hogy a transzatlanti kapcsolat a közös értékeken alapul. A valóság azonban a következő: az amerikai állampolgárok szabadon beléphetnek az EU területére. Az Európai Unió elfogadta az utas-nyilvántartási rendszert és a Swift-rendszert, valamint az európai polgárok személyes adataival kapcsolatos megállapodásokat. Egyes európai állampolgároknak még mindig vízumra van szükségük ahhoz, hogy beutazhassanak az Egyesült Államokba. Ezenfelül minden európai állampolgártól ujjlenyomatot vesznek, amikor belép az Egyesült Államokba, attól függetlenül, hogy van-e vízuma vagy nincs. Az európai polgároknak online be kell jelenteniük az utazási szándékukat, és újabban már 14 dolláros díjat kell fizetniük a belépésért. Nem látom, hogy hol lennének itt a közös értékek. Véleményem szerint az Európai Uniónak a következő novemberi csúcsértekezleten be kell adnia egy kérelmet arra vonatkozóan, hogy töröljék el a vízumokat minden európai állampolgár számára, és biztosítsák az azonos elbánást az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Evelyn Regner (S&D) . – (DE) Elnök úr, Chastel úr, biztos úr, az Egyesült Államokba történő beutazásért fizetendő 14 dolláros díj kedvezőtlen hatást gyakorol a transzatlanti kapcsolatokra, és több okból is el kellene utasítanunk. Egyrészt megdrágítja az utazást, másrészt diszkriminatív, harmadszor pedig egyszerűen barátságtalan. Különösen sajnálatos, hogy ezt a díjat csak hitelkártyával lehet befizetni az Egyesült Államok belbiztonsági minisztériumának honlapján. Mit tegyenek azok, akiknek nincs hitelkártyájuk? Talán csak azok utazhatnak be az Egyesült Államokba, akiknek van hitelkártyájuk? Hasonlóan sok előttem szólóhoz, magam is vegyes érzelmekkel viseltetek az iránt, hogy továbbadják az EU állampolgárok hitelkártya-adatait. Ez a téma jogosan háborítja fel az európai polgárokat. Ők azt várják az Európai Bizottságtól és a Tanácstól, hogy erélyesen lépjen fel. Kérjük, hogy cselekedjenek magabiztos európaiak módján, és ahol szükséges, alkalmazzák a viszonosság elvét. Alfreds Rubiks (GUE/NGL) . – (LV) Köszönöm, elnök úr. Nem hiszem, hogy az amerikai kormányzatnak, amely naponta milliárdokat költ háborúra, pénzre lenne szüksége. Nem pénzre fáj a foguk, hanem hozzáférésre azokhoz az új és további adatokhoz, amelyek a SWIFT-programon keresztül elérhetők – úgy is mondhatjuk, hogy az állampolgáraink adataira fáj a foguk. Egyre inkább az az érzésem, hogy az amerikai kormányzat és a Kongresszus meg akarják mutatni, hogy ki az úr a bilaterális kapcsolatainkban. Van egy személyes élményem is: az Európai Parlamentben a SWIFT-programról szóló vita során az USA lettországi nagykövetének egyik tanácsadója vette a bátorságot, hogy engem, az Európai Unió és az Európai Parlament tagját meghívjon egy megbeszélésre, és befolyásolni próbáljon abban, hogy hogyan szavazzak. Jó okom van azt hinni, hogy itt nem pénzről van szó. Lettországban sok olyan ember van, akinek élnek rokonai az Egyesült Államokban. Ők a szavazóim. Nem fognak örülni, ha nem állunk ki a saját érdekeinkért. Köszönöm. Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselőtársak, köszönöm az észrevételeiket és a támogatásukat ahhoz, ami reményeink szerint konstruktív lezárása lesz az Egyesült Államokkal ebben a nagyon bonyolult ügyben folytatott tárgyalásoknak. Először is szeretném biztosítani a képviselőket, hogy az Egyesült Államokkal szemben elképzelhető minden lehetséges intézkedést megvizsgálunk az EU viszonossági mechanizmusának keretében, köztük az EU ESTA (Electronic System for Travel

171

172

HU


Authorisation) rendszer bevezetésének lehetőségét is, amelyről, mint tudják, most készül egy megvalósíthatósági tanulmány. Természetesen tájékoztatni fogjuk Önöket az eredményekről és a jövőre vonatkozóan felmerülő javaslatokról. Azzal kapcsolatban, hogy ez a díj tekinthető-e álcázott vízumdíjnak, azt kell mondanom, hogy a Bizottság által 2008 decemberében a jelenlegi ESTA-ról készített előzetes értékelés szerint, ahogyan az Ideiglenes Végleges Szabály is leírja, pillanatnyilag az ESTA nem tekinthető a Közös Konzuli Utasításokban leírt schengeni vízumkérelmi folyamat – más néven a Vízumkódex - megfelelőjének. Ami a Bizottságnak az új amerikai ESTA szabályokkal kapcsolatos reakcióját illeti, szeretném most ismét elmondani Önöknek, hogy hivatalos észrevételeket és végleges értékelést fogunk kiadni, amint az ESTA Végleges Szabályait közzéteszik az Egyesült Államok Szövetségi Közlönyében. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy mennyire érzékeny kérdés a személyes adatok gyűjtése és védelme, és a Bizottság nagy fontosságot tulajdonít ezeknek a kérdéseknek. A jövőbeni diplomáciai és politikai intézkedéseket illetően szeretném tájékoztatni Önöket, hogy a Bizottság már felkérte az elnökséget, hogy vegye fel ezt a kérdést az IB Tanács következő, októberi ülésének napirendjére, és biztos vagyok benne, hogy a díj kérdését a decemberben tartandó következő EU-USA bel- és igazságügyi miniszteri találkozón is fel fogják vetni. Hallottam, és teljes mértékben megértem azoknak a képviselőknek a gondolatait, akik azokból az országokból származnak, amelyek állampolgárainak még mindig vízumot kell kérniük az Egyesült Államokba történő beutazáshoz, és szeretném őket biztosítani arról, hogy mi lankadatlanul azon dolgozunk, hogy ezt a négy hátralévő európai uniós tagállamot is a lehető leghamarabb felvegyük a vízummentességi programba. Ezt a kérdést Malmström biztos asszony is felvetette ez év áprilisában, Madridban, a legutóbbi EU-USA miniszteri találkozón. Washingtonban is tárgyalt erről két hónappal később, és természetesen ez olyan kérdés, amelyet minden politikai szinten fel fogunk vetni, és sürgetni fogjuk a probléma gyors megoldását. Végezetül engedjék meg, hogy Brok úr észrevételeire válaszoljak. Szeretném mindenképpen aláhúzni, hogy nagy segítség lenne, ha a Parlament erősítené a kommunikációt amerikai kollégáival, mert mint tudjuk, az ESTA-díjjal kapcsolatos programot és a vízumügyeket nagyrészt a Kongresszus határozza meg, ezért az Önök támogatása és segítsége ebben a kérdésben valóban rendkívül értékes lenne. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, néhány szóban szeretném levonni a következtetéseket, és elmondani Önöknek, hogy a vita alapján még nyilvánvalóbb, hogy az Európai Uniónak továbbra is azon kell dolgoznia az amerikai hatóságokkal együtt, hogy javítsa a transzatlanti mobilitást. Ennél fogva örülök neki, elnök úr, hogy az USA európai uniós nagykövete sok vitánkon jelen volt. Szerintem ez jelzésértékű, annak a jele, hogy az Egyesült Államok odafigyelt az itt folyó vitára. Még mindig van azonban – és a Bizottság emlékeztetni is fog minket erre a vízumviszonosságról szóló jelentésben - négy olyan tagállamunk, amelyeknek az állampolgárai csak vízummal utazhatnak az Egyesült Államokba. Ezt a helyzetet nem tűrhetjük tovább annak a tudatában, hogy az amerikai állampolgárok viszont teljes vízummentességet élveznek a schengeni övezetben. Az elnökség tehát mindent el fog

22-09-2010

22-09-2010

HU


követni annak érdekében, hogy támogassa a Bizottságot a helyzet megoldása érdekében tett további lépéseiben. Emellett mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az Egyesült Államokba történő utazások költségeit a lehető legalacsonyabban tartsuk, legyen szó akár turizmusról, akár üzleti utakról vagy kiküldetésekről. Önök nyugodtak lehetnek afelől, hogy az elnökség továbbra is támogatni fogja az Unió ügyét az amerikai hatóságokkal szemben. Miután a Bizottság benyújtja a vízumviszonosságról szóló jelentését az ősz folyamán, és elvégzi az elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA) végső értékelését, és miután az amerikai hatóságok közzéteszik a végleges szabályokat, a Tanács el fogja dönteni, hogy ezek alapján milyen intézkedéseket kell tennünk. (Az ülést 17.20-kor felfüggesztik, majd 18.00-kor folytatják.) Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) George Sabin Cutaş (S&D) írásban. – (RO) Az Európai Parlament 2009. október 22-i határozata felszólította az Egyesült Államokat, hogy minden európai uniós állampolgárral szemben azonos elbánást alkalmazzon a teljes viszonosság elve alapján. Négy ország azonban kimaradt az amerikai vízummentességi programból: Románia, Bulgária, Lengyelország és Ciprus. Ezenfelül az Egyesült Államok 2010. szeptember 8-tól csak díj fizetése ellenében adja ki a beutazási engedélyt az EU állampolgárai számára. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolataiban az Európai Bizottságnak kötelessége nagyobb figyelmet fordítani a vízumok viszonossági alapon történő megadásának kérdésére, és egyben arra kell törekednie, hogy az EU minden állampolgára azonos elbánásban részesüljön. ELNÖKÖL: Miguel Angel MARTÍNEZ MARTÍNEZ alelnök 11. Kérdések órája (a Tanácshoz intézett kérdések) Elnök. – Hölgyeim és uraim, meglepve látom, hogy a részvétel ezen a kérdések óráján olyan alacsony, mint általában az esti üléseken. A következő napirendi pont a Tanácshoz intézett kérdések (B7-0462/2010). A következő kérdéseket intézik a Tanácshoz: 1. kérdés, előterjesztette: Posselt úr (H-0399/10): Tárgy: Külpolitikai és védelmi politikai arculat Mit tesz a Tanács az EU kül- és védelmi politikai arculatának megszilárdítása érdekében? Példamutató és vezető szerepet kap-e e téren az Eurocorps – annak ellenére, hogy nem tartozik közvetlenül az EU-hoz –, és milyen lépések vannak tervben a Tanács belga elnöksége idején az EU külső biztonság terén való továbbfejlesztésére? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, én mindenesetre örülök, hogy ilyen sokak előtt beszélhetek a Tanács nevében – a nyilvános karzaton helyet foglaló hallgatóságra gondolok. Változások történtek a közös biztonság- és védelempolitikában …

173

174

HU


Elnök. – Posselt úr, az eljárás teljesen egyértelmű. Chastel úr válaszol a kérdésre, amelyet ön tett fel írásban, majd lehetősége lesz kibővíteni a kérdést, kiegészítő kérdést feltenni stb. Most Chastel úrnak kell válaszolnia az ön által írásban feltett kérdésre. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Ahogy mondtam, a közös biztonság- és védelempolitika jelentős változáson esett át, és az európai integráció egyik legdinamikusabb részévé vált. Majdnem 10 évvel a közös kül- és biztonságpolitika szerves részét képező közös biztonság- és védelempolitika létrehozását követően az Európai Unió mára elismert és fontos szereplővé vált a nemzetközi színtéren. Ennek legékesebb bizonyítéka az Unió számos missziója szerte a világon. Valójában a Tanács és a tagállamok kezdeményezésére az Európai Unió 24 katonai, polgári és polgári-katonai missziót vonultatott fel három kontinensen a közös biztonság- és védelempolitika keretében. Az Unió tehát jelen van Afganisztánban, Grúziában, a Közel-Keleten, Irakban, Szomáliában és a Nyugat-Balkánon. Kétségtelen, hogy ezek a missziók is hozzájárulnak ahhoz, hogy az Európai Unió láthatóbbá váljon ezen a területen. Ezeknek a misszióknak az általános keretét továbbá a Lisszaboni Szerződés állapítja meg, amely a közös biztonság- és védelempolitika általános keretét is meghatározza. Az Eurocorpsot illetően először is megemlíteném – valójában Posselt úr maga is rámutat erre kérdésében –, hogy az Eurocorps nem része az Európai Uniónak. Ez egy többnemzetiségű szárazföldi hadtest. Az Eurocorpsot 1992-ben hozták létre Kohl kancellár és François Mitterrand francia elnök elképzelése alapján. Boszniában, Koszovóban és Afganisztánban vetették be, és aktívan hozzájárult a részt vevő tagállamok fegyveres erői interoperabilitásának, valamint egy megosztott biztonság- és védelempolitika kultúrájának fejlesztéséhez. Pár tagállam, név szerint Belgium, Franciaország, Németország, Luxembourg és Spanyolország a tagja, és mostanában az Eurocorps nyitott mind a NATO-tagállamok, mind az Európai Unió tagállamainak részvétele iránt. A belga elnökség jelentős erőfeszítést tett a Lisszaboni Szerződés végrehajtására, és ebben az összefüggésben az elnökség üdvözli a Parlament és a Tanács közötti megállapodást az Európai Külügyi Szolgálattal kapcsolatban, amely nagymértékben hozzájárul a közös biztonság- és védelempolitika hatékony bevezetéséhez. Biztosíthatom Önöket, hogy a belga elnökség továbbra is erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy megállapodásra jusson a Parlamenttel az Európai Külügyi Szolgálathoz közvetlenül kapcsolódó két rendelet módosításairól a személyzettel és a pénzügyi kerettel kapcsolatban, és még pontosabban a belga elnökségnek a KBVP-vel kapcsolatos kezdeményezései tekintetében. Szeretném először is figyelmükbe ajánlani a belga elnökség programját, amely kijelenti, hogy az Uniónak fel kell szerelkeznie azokkal a katonai és polgári képességekkel, amelyek tükrözik törekvéseit: a strukturált és folyamatos együttműködés, a válságkezelési műveletek megtervezésének és lefolytatásának európai strukturálása, a gyors és következetes válaszadás képessége, beleértve a segélyezési műveleteket, a polgári és katonai együttműködés, a polgári és katonai szereplők válságkezelési képzése, az Európai Védelmi Ügynökség megerősítése, valamint az Unió és a NATO közötti stratégiai kapcsolat megerősítése mind külön erőfeszítést igénylő fontos feladatok. Elnöksége alatt Belgium számos, a KBVP-vel kapcsolatos kezdeményezést fog elindítani, és ebből a célból több szemináriumot szervez a képzésekre vonatkozó, folyamatos és strukturált együttműködés terén fennálló lehetőségekkel összefüggésben. Mindezek a

22-09-2010

22-09-2010

HU


kérdések központi helyet fognak betölteni az európai védelmi miniszterek holnap és holnapután Belgiumban megrendezendő vitáján. Bernd Posselt (PPE) . – (DE) Elnök úr, először is egy rövid megjegyzést szeretnék tenni. Nagyon jó volt a válasza, Chastel úr. Előző tiltakozásom kizárólag a jelenléttel kapcsolatos cinikus megjegyzésére vonatkozott. Azok az emberek, akik feltették a kérdéseket itt vannak, és az ön feladata, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. Most rátérek a kiegészítő kérdésre. Tervezi-e Belgium, hogy kezdeményezést indít annak érdekében, hogy további előrelépés történjen a közös kül- és biztonságpolitika terén? Németországban jelenleg folynak viták a német fegyveres erők átszervezéséről stb. Ez kedvező időszak lenne egy európai kezdeményezéshez, és Belgium, mint egy, a Tanács elnökségét betöltő igazán európai ország, képes lenne ennek kidolgozására. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselő urat beszédem végére. Egyértelműen kijelentettem, hogy a belga elnökség programja számos olyan témát foglal magába, amelynek célja, hogy megerősítse együttműködésünket, különösen a védelem terén, valamint hogy elnöksége során Belgium több olyan kezdeményezést fog indítani, amelynek központjában a közös védelem- és biztonságpolitika áll, és ezek főleg szemináriumok szervezésében és tanulmányok elkészítésében fognak megvalósulni, elsősorban a képességekkel kapcsolatos témákban. Szeretnék hivatkozni továbbá a jelenleg zajló eseményekre, vagyis azokra a megbeszélésekre, amelyek irányítani és vezetni fogják a védelmi minisztereket a holnap és holnapután Belgiumban, Gentben megrendezendő informális „védelmi” találkozón. Köszönöm. Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Szeretnék feltenni egy kiegészítő kérdést, mivel Chastel úr arról tájékoztatott minket, hogy holnap és holnapután az Európai Unió tagállamainak védelmi miniszterei informális ülést fognak tartani. A következő kérdést szeretném feltenni ezzel kapcsolatban: az Unión belül harccsoportok alakultak ki, amelyek egyelőre még csak papíron léteznek – tervezik, hogy ezt a témát is tárgyalják majd a megbeszéléseken? Továbbra is csak elképzelés marad, vagy lesznek olyan csoportjai az Uniónak, amelyeket mindig fog tudni használni? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Erre a kiegészítő kérdésre nagyon hasonló választ fogok adni, mint az előzőre. Természetesen szeretnénk integrálni a meglévő operatív kapacitást, amennyire csak lehetséges. Ezt a kérdést természetesen tárgyalni fogják a védelmi miniszterek holnapi informális ülésén, és az elkövetkezendő napokban látni fogjuk ennek a miniszterek közötti informális ülésnek az eredményét, és tudom, hogy a miniszterek egy része haladást szeretne elérni ezen a téren. Elnök. – Szeretném elmondani Posselt úrnak, hogy a Chastel úr által kedvesen tett megjegyzés az én megjegyzésemmel együtt teljes mértékben összhangban van az ön megjegyzésével, miszerint a kérdés, csakúgy, mint a válasz, nagyon érdekes volt, és ezért úgy vélem, mindannyiunk számára sajnálatos, hogy nincsen jelen több képviselő az ülésteremben, hogy profitáljon mind a kérdést feltevő képviselő munkájából, mind a Tanács válaszából. A McGuinness asszony által előterjesztett 2. kérdést és a Papanikolaou úr által előterjesztett 3. kérdést visszavonták a szerzők.

175

176

HU


Elnök. – 4. kérdés, előterjesztette: Blinkevičiūtė asszony (H-0408/10): Tárgy: A szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorítása Az Unió elnöki tisztét július 1-jétől betöltő Belgium ismertette a második félévre szóló kiemelt céljait. Belgium a Tanács elnökségét adó országok közül az első, amely az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzéseket végrehajthatja, nevezetesen azokat, amelyek a társadalmi kirekesztés, a szegénység és az egyenlőtlenség mérséklésére irányulnak, valamint arra, hogy nem kevesebb mint 20 millió embert kiemeljenek a szegénységből. A Belgium napirendjén szereplő kiemelt társadalmi célok között szerepel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, amely hozzájárulna a fokozottabb kohézióhoz és a gazdasági növekedéshez. Elnöksége során milyen konkrét intézkedéseket tervez Belgium a meghatározott célkitűzések elérése és a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének sikeres lezárása érdekében? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Köszönöm, elnök úr. A Tanács 18 hónapos programja, amelyet a hármas spanyol, belga és magyar elnökség dolgozott ki, kijelenti, hogy a szegénység és a társadalmi marginalizáció elleni küzdelem fontos célkitűzés lesz, amelyen belül külön hangsúlyt fektetünk a munkanélküliekre, a szegénység által érintett gyermekekre, a dolgozó szegényekre és az egyszülős családokra. A szegénység elleni küzdelem az Európai Tanács által 2010. június 17-én elfogadott Európa 2020 stratégia egyik célkitűzése, amelyben a Tanács a társadalmi befogadás előmozdításának célkitűzését is jóváhagyta, különösen a szegénység csökkentésén keresztül, megszüntetve a szegénység és kirekesztés kockázatát legalább 20 millió ember számára 2020-ra. Egy másik, az Európai Tanács által meghatározott célkitűzés a 20 és 64 év közötti férfiak és nők foglalkoztatási szintjének 75%-ra történő növelése, valamint az oktatás szintjeinek fejlesztése, különösen az iskolai kudarcok csökkentése által. A belga elnökség alatt négy prioritást emelünk ki a szegénység elleni küzdelemben: minimálbér és szociális jólét, lakhatás és hajléktalanok, gyermekszegénység a családon belül és végül a szegénységben élők és a szegénység, a bizonytalanság és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben szerepet vállalók részvétele. A szegénységről és társadalmi kirekesztésről szóló, október 18-án és 19-én tartandó kerekasztal-tárgyaláson az elnökség közelebbről meg fogja vizsgálni a minimálbérről szóló európai szintű vitát, amelynek végső célja, hogy minden tagállam elfogadjon egy olyan minimálbért, amely megfelelő életszínvonalat biztosít. Ezeknek a megbeszéléseknek a keretében az elnökség célja továbbá, hogy a szegénységben élők részvételének biztosítása érdekében felhívja a figyelmet európai szinten a jó kormányzás elvének fontosságára is. Emellett, annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsa a lakhatáshoz való alapvető jogot, a belga elnökség egy december 9-én és 10-én megrendezendő konferencián külön figyelmet fog fordítani a lakhatáshoz való hozzáférés biztosításának problémájára. Az elnökség az oktatásnak a gyermekszegénység és annak a nemzedékek közötti átöröklődése elleni küzdelemben betöltött létfontosságú szerepére is külön figyelmet fog fordítani, amely már egy szeptember 2-án és 3-án tartott konferenciának is a témája volt. Végezetül, december 16-án és 17-én a belga elnökség úgy fogja lezárni a szegénység és a

22-09-2010

22-09-2010

HU


társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét, hogy biztosítja, hogy tanulságokat vonjunk le belőle a jövőre nézve. Vilija Blinkevičiūtė (S&D) . – (LT) Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, miniszter úr, az átfogó választ. Tényleg tökéletesen megértem, hogy elsősorban maguknak a tagállamoknak kell megküzdeniük a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel, és szeretnék sok sikert kívánni a belga elnökségnek ahhoz, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb döntésre jussanak a kötelező minimális szociális normákról és a kötelező minimálbérről. Ugyanakkor véleménye szerint a jelenleg használatos nyitott koordinációs módszer megfelelő-e a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harchoz? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Ha jól emlékszem, két héttel ezelőtt ugyanebben az ülésteremben, ugyanezen a kérdésekkel és válaszokkal foglalkozó ülésen már válaszoltam erre a kérdésre, megerősítve, hogy ez a módszer tényleg hozhat konkrét eredményeket. Ezért csak a két héttel ezelőtt elhangzottakat tudom megismételni. Elnök. – 5. kérdés, előterjesztette: Gallagher úr (H-0410/10): Tárgy: A tudományos és halászati társulási megállapodásokról szóló nemzetközi konferencia Tájékoztatást tudna-e a Tanács nyújtani arról, hogy „A kibővített tudományos és halászati társulási megállapodások, mint a szakpolitika mozgatórugói” elnevezésű közelgő konferencián milyen alapvető témákról lesz szó, és milyen eredményt vár a Tanács ettől a nemzetközi konferenciától? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) A „Nemzetközi konferencia – A kibővített tudományos és halászati társulási megállapodások, mint a szakpolitika mozgatórugói” című konferenciát a belga elnökség november 9-én és 10-én Ostendben fogja megszervezni, amely, ahogy azt minden bizonnyal tudják, egy, a belga tengerparton fekvő kisváros. Július 15-én, prioritásainak bemutatásakor, az elnökség meg is hívta az Európai Parlamentet erre az eseményre. A konferencia megszervezésével a belga elnökség hozzá kíván járulni a jelenlegi közös halászati politika reformjának előkészítésével kapcsolatos jelenlegi elképzelésekhez. Ebben a témában egy új közös politikának kellene megszületnie 2013-ra. A tudományos munkatársak és a halászati ágazat gyakran egymástól eltérő véleményen van, és mindkettő más álláspontot képvisel a halászattal és a környezetvédelem kezelésével kapcsolatban. A konferencia célja ennek a problémának a részletes tárgyalása, valamint tanulságok levonása az ezen a területen ismert bevált gyakorlatokból. Ebből a célból öt témakörben tervezünk megbeszéléseket tartani: adatgyűjtés és állományértékelés, a szelektivitás javítására és a visszaengedett halállomány csökkentésére tett közös erőfeszítések, kommunikáció a tudományos munkatársak és az ipar között, az integrált konzultációs eljárás fejlesztése, és végezetül az önszabályozás. A konferencia eredménye a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban novemberben megrendezésre kerülő miniszteri vita alapjául fog szolgálni. A Tanács ezt követően le fogja vonni a megfelelő következtetéseket. Pat the Cope Gallagher (ALDE) . – Szeretnék gratulálni a miniszter úrnak ennek a fontos konferenciának a megszervezéséhez, amely összehozza a tudományos munkatársakat és a halászati ágazatot.

177

178

HU


Szeretném hinni, hogy a Tanács hangsúlyt fog fektetni a visszaengedett halállomány kérdésére, valamint arra, hogy a halászok kártalanításával arra ösztönözzék őket, hogy a halakat visszadobás helyett a partra szállítsák. Alapvetően fontos tehát, hogy ezt a felmerült másik négy kérdéssel együtt tárgyalják a tanácsi ülésen. Azt szeretném javasolni a miniszter úrnak, hogy foglalkozzon kiemelten a 15 méternél kisebb hajók kérdésével, amelyekkel a halászoknak saját, valamint feleségük és családjuk megélhetését kell biztosítaniuk, valamint azzal, hogy az ő tevékenységük nincs jelentős hatással erre a rendkívül fontos megújuló állományra. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Mindenképpen szeretném megköszönni tisztelt képviselő úrnak, hogy foglalkozott a témával, továbbá javaslatait, amelyeket örömmel fogok továbbítani a konferencián elnöklő érintett miniszternek. Elnök. – 6. kérdés, előterjesztette: Crowley úr, aki Gallagher urat nevezte ki helyetteseként (H-0411/10): Tárgy: Az Európai Unió és Horvátország között folyó csatlakozási tárgyalások Tájékoztatást tudna-e a Tanács nyújtani arról, hogy a Horvátország uniós csatlakozása kapcsán folyó tárgyalások során mely fejezetek vannak még hátra? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) A Tanács természetesen megfigyelte, hogy nagy előrelépés történt a Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalásokban, amely folyamat most lép a célegyenesbe. Az Európai Unió elégedett mindazzal a munkával, amelyet Horvátország végzett a múlt év során, valamint az elért fejlődéssel, nem utolsósorban a tárgyalások során meghatározott kritériumoknak való megfelelés tekintetében. Mostanáig összességében a csatlakozási tárgyalásokon 33 fejezetet nyitottak meg a 35-ből, és 23-at zártak le ideiglenesen. Horvátországnak most az eddig elért fejlődésre kell építenie, és folytatnia kell a reformokat olyan alapvető fontosságú kérdésekre összpontosítva, mint az igazságügy és a közigazgatás, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kisebbségek jogai, amelyhez hozzátartozik a menekültek visszatérése és a háborús bűnök kivizsgálása. Horvátországnak gazdasági kérdésekkel is foglalkoznia kell, hogy minden téren pozitív eredményeket mutathasson. Ahogy munkaprogramunkban is szerepel, a belga elnökség elkötelezett aziránt, hogy segítse Horvátországot a csatlakozási tárgyalások előmozdításában a lehető legtöbb fejezetnek a lehető leghamarabb történő lezárásával. Ennek érdekében Horvátországnak végre kell hajtania az előbb említett reformokat, és teljesítenie kell minden más kritériumot a megállapított határidőkön belül. Gyakorlatilag a hátralévő fejezeteket ideiglenesen le lehetne zárni, ha megvizsgálva azokat a tagállamok úgy találják, hogy Horvátország teljesítette a megfelelő követelményeket. A kérdéses fejezetek a következőek: versenypolitika (8. fejezet), mezőgazdaság és vidékfejlesztés (11. fejezet), halászat (13. fejezet), regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja (22. fejezet), igazságszolgáltatás és alapvető jogok (23. fejezet), jogérvényesülés, szabadság és biztonság (24. fejezet), környezetvédelem (27. fejezet), kül-, biztonság- és védelmi politika (31. fejezet) és pénzügyi és költségvetési rendelkezések (33. fejezet). Jelenleg három fejezetet terjesztettek a Tanács elé az ideiglenes lezárásukról szóló döntésre várva, ezek a tőke szabad mozgása (4. fejezet), a közlekedéspolitika (14. fejezet) és az

22-09-2010

22-09-2010

HU


intézmények (34. fejezet). A 35. fejezetet (egyéb kérdések) fogják utoljára tárgyalni egy későbbi időpontban. Pat the Cope Gallagher (ALDE) . – Elnök úr, szeretném megköszönni miniszter úrnak ezt a nagyon átfogó választ. Szeretném megkérdezni, tudna-e információt nyújtani – vagy tájékoztatni, ha az információ nem áll rendelkezésére – arról, hogy amikor a tárgyalásokat lezárják és döntést kell hozni, akkor azt a döntést a horvát parlament egyedül hozza-e meg, vagy a horvát emberek is kapnak lehetőséget arra, hogy népszavazás útján döntsenek, ahogy az saját országomban is történt. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Természetesen értékelnünk kell a Horvátországban elért fejlődést, és ezért még nem tudok semmilyen konkrét időpontot mondani. Az időzítés Horvátország tevékenységén és a reformok végrehajtásának mértékén fog múlni. Ugyanakkor a horvát kollégámmal folytatott megbeszélések fényében elmondhatom önnek, hogy a folyamat végén lesz lehetőségük a horvátoknak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak Horvátországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása kérdésében. Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) Egy kérdést szeretnék feltenni Chastel úrnak, amely fontosnak tűnik számomra. Azt mondta, Chastel úr, hogy a 35 fejezetből 33-at nyitottak meg, és szólt az ennek a 33 fejezetnek a kapcsán elért fejlődésről. Kérdésem ezért másra vonatkozik: melyik két tárgyalási fejezetet nem nyitották még meg? Úgy tűnik számomra, hogy ez a kérdés kulcsfontosságú. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Nem tudom. Írásban kell majd válaszolnom a tisztelt képviselő úr kérdésére, mivel nem tudom fejből felsorolni a harmincöt fejezetet, vagyis azokat, amelyek nyitva állnak, és amelyeket ideiglenesen lezártak, azokat, amelyeket csak most nyitottak meg, azt a három fejezetet, amelyek döntésre várnak, és amelyeket hamarosan le lehet zárni. Úgy gondolom, hogy válaszom átfogó áttekintést adott a különböző fejezetek kapcsán elért fejlődésről. Írásban fogom tájékoztatni arról, hogy még mindig van-e két olyan fejezet, amelyet nem nyitottak meg. Elnök. – Chastel úr, biztos vagyok benne, hogy Zemke úr örülne egy gyors írásbeli válasznak kérdésére. Elnök. – 7. kérdés, előterjesztette: Harkin asszony (H-0413/10): Tárgy: Demográfia és gondozók Tekintettel a belga elnökségnek a demográfiai folyamatok megfordítására irányuló prioritásaira, valamint különösen azon szándékára, hogy következtetéseket fogadjon el a szegénység megelőzésére, egyetért-e a Tanács azzal, hogy a nem hivatásos gondozók által betöltött szerep a demográfiai változások következtében egyre fontosabbá válik, és hogy a tagállamok előtt álló egyik legnagyobb kihívás annak biztosítása, hogy a nem hivatásos gondozók a rájuk háruló gondozási felelősség közvetlen következményeként ne váljanak a szegénységben élők következő generációjává.

179

180

HU


Ennek fényében milyen intézkedéseket javasol a Tanács annak érdekében, hogy a nem hivatásos gondozók helyzetének támogatása megfelelő politikai figyelmet kapjon szerte az EU-ban? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt képviselő asszony egy nagyon bonyolult kérdést vetett fel ebben a nehéz gazdasági időszakban. A Tanács tisztában van azzal, hogy a fizetés nélküli gondozók jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mivel feladatuk korlátozza a munkaerőpiacon való részvételüket. Az első kérdés, amellyel foglalkozni kell, hogy hogyan lehet a fizetés nélküli gondozókat újraintegrálni a munkaerőpiacra. A Tanács tisztában van azzal, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek, akik szolgálati idejüket megszakítják, hogy fizetés nélküli gondozási feladatokat lássanak el, és sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák ezeknek a személyeknek az ellátását a nemzeti nyugdíjrendszeren belül. A szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretegyezményről szóló irányelvben például a Tanács kiköti, hogy a szülői szabadság végén a munkavállaló jogosult visszatérni saját munkahelyére, illetve egy azzal megegyező vagy hasonló munkahelyre, összhangban munkaszerződésével vagy munkaviszonyával. A Tanács tisztában van vele, hogy a Bizottság tárgyalást folytat a szociális partnerekkel a szülői szabadság új formáinak elfogadásáról, például az örökbefogadási szabadságról és a családtag ápolása miatti szabadságról. A második tényező a nemek közötti egyenlőtlenség. A Tanács kiemelte, hogy a családtagok ápolását többnyire nők végzik, főként a férfiak és a nők társadalmi és otthoni szerepeivel kapcsolatos társadalmi sztereotípiák eredményeként. A pekingi cselekvési platform részeként 2007-ben a Tanács következtetéseket fogadott el a nőkkel és a szegénységgel kapcsolatban, amelyek több olyan mutatót tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tagállamok és a Bizottság számára ennek a kulcsfontosságú témának a nyomon követését. Következtetéseiben a Tanácsnak figyelembe kellett vennie, hogy az arról való döntés, hogy egy egyén fizetett munkavégzés helyett fizetés nélküli gondozói tevékenységet lát el, személyes választás eredménye lehet, bár a nemek közötti egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a szolgálati időnek családi okokból történő megszakítása főleg a nőket érintő probléma. A döntés befolyásolhatja ezeknek a nőknek az anyagi függetlenségét és a számukra nyújtott szociális védelem mértékét, különösen a nyugdíjkorhatárt követően, amikor sok nő kényszerül arra, hogy nagyon szerény nyugdíjból éljen. Mindezek fényében a Tanács kiemelte, hogy szükség van a gondozási feladatok igazságosabb megosztására a férfiak és a nők között. A Tanács számos alkalommal hangsúlyozta továbbá a gyermekgondozási infrastruktúra és a más eltartottak gondozásával kapcsolatos szolgáltatások szükségességét. A népesség elöregedésével az egyre több idősebb, gondozásra szoruló állampolgár problémájával kell szembenéznünk. „A nemek közötti egyenlőség: a növekedés és foglalkoztatás megerősítése” című, 2009 novemberében elfogadott következtetéseiben a Tanács hangsúlyozta ezeknek a kérdéseknek a hosszú távú stratégiai fontosságát az Unió számára, különösen a jelenlegi demográfiai fejlődés fényében. Egyértelmű korreláció áll fenn a nők magasabb foglalkoztatási rátája, a gyermekgondozás és gondozási szolgáltatások hozzáférhetősége, valamint a magas születési ráta között. A Tanács ezért olyan politikák elfogadását javasolja, amelyek lehetővé teszik a férfiak és nők számára a munka és a magánélet közötti megfelelőbb egyensúly elérését.

22-09-2010

22-09-2010

HU


Marian Harkin (ALDE) . – Köszönöm, miniszter úr átfogó válaszát. Nyilvánvaló, hogy a Tanács igen komolyan veszi ezt a kérdést. Érdeklődéssel hallom, hogy Önök foglalkoznak a gondozókkal és a családi szabadsággal, hogy ugyanazok az előírások lennének érvényesek azokra, akik vissza akarnak menni dolgozni. Kitért ennek a nemek közötti különbségeket érintő aspektusaira is. A téma egy másik vonatkozása, hogy sok fiatal kezd gondozási tevékenységet folytatni, és úgy gondolom, erről gyakran megfeledkezünk. Említette a személyes választást is. Úgy vélem, ez az, amit a gondozók szeretnének. Azt akarják, hogy választhassanak, dolgoznak vagy gondozási tevékenységet folytatnak. Azt is örömmel hallom, hogy figyelembe veszik a nyugdíjak kérdését, mert néha az történik, hogy az emberek abbahagyják a munkát, hogy gondozási tevékenységet végezzenek, elveszítik fizetésük egy részét, nem tudják továbbra is fizetni társadalombiztosítási járulékaikat a gondozás alatt, és ezzel veszítenek nyugdíjukból, és ezért úgy gondolom, ez olyan terület, ahol a Tanács esetleg ajánlásokat fogalmazhat meg a tagállamok számára. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt képviselő asszony olyan témát vetett fel, amelyet érintettem válaszomban, és egyet kell értenem vele. Úgy gondolom, nem kellene megbüntetni azokat, akik ezt az életpályát választották, elsősorban nőket, munkával töltött életük végén. Sokkal inkább tisztességes nyugdíjat kellene kapniuk. A Tanács ennek a célnak a megvalósítása érdekében prioritásként kezeli a témát. Elnök. – 8. kérdés, előterjesztette: Zwiefka úr, aki Wałęsa urat nevezte ki helyetteseként (H-0415/10): Tárgy: Az Al-Aksza televízió csatorna 2010. június 24-én a francia műhold-üzemeltető Eutelsat az Atlantic Bird 4A műholdján beszüntette a Hamász Al-Aksza televíziós csatornájának közvetítését. Ez a francia audiovizuális legfelsőbb tanács 2010. június 8-i döntését követően történt, amely úgy ítélkezett, hogy az Al-Aksza televízió megsértette a francia és az uniós audiovizuális törvényeket, és felkérte az Eutelsatot, hogy ne sugározza tovább az Al-Aksza TV adását. Médiajelentések szerint az Al-Aksza TV ezt az intézkedést megkerülendő átnevezte eutelsatos csatornáját „Seraj Al-Akszá”-ra (amit néha „Siraj Al-Akszá”-nak írnak). j A Seraj Al-Aksza jelenleg az Atlantic Bird 4A, az Atlantic Bird 2 és az Eurobird 2 eutelsatos műholdakon fogható. Milyen azonnali lépéseket szándékozik a Tanács tenni annak érdekében, hogy megakadályozza az Al-Aksza TV-t a francia audiovizuális legfelsőbb tanács döntésének kijátszásában? A francia kormány és a francia audiovizuális legfelsőbb tanács tudatában vannak-e a helyzetnek, vagyis annak, hogy a francia audiovizuális legfelsőbb tanács döntését közvetlenül megsértik? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) 2010. március 10-én a Tanács és az Európai Parlament elfogadta az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelvet, amely korszerűsítette a televíziós műsorszolgáltatást és más audiovizuális médiaszolgáltatásokat szabályozó jogi keretet az Unióban. Az irányelv 6. cikke kiköti, hogy a tagállamoknak megfelelő eszközökkel kell biztosítaniuk, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzanak fajon, nemen, vallási vagy nemzetiségi hovatartozáson alapuló gyűlöletkeltést. A tagállamok felelősek tehát ennek végrehajtásáért,

181

182

HU


míg a Bizottság köteles ellenőrizni, a szerződések őreként, hogy az irányelvet megfelelően végrehajtják-e. Az irányelv 2. cikke értelmében egy tagállam az Európai Unión kívüli szervezet által közvetített programokért is felelős, amennyiben a médiaszolgáltató az adott tagállam tulajdonában lévő átviteli kapacitást használja. Azzal a konkrét esettel kapcsolatban, amelyre a tisztelt képviselő úr utal, a Tanács úgy tudja, hogy a Bizottság tájékoztatta az érintett francia hatóságot, a CSA-t, amely jelenleg vizsgálja az ügyet. Nem lenne helyes a Tanács részéről, ha a folyamatban lévő vizsgálattal kapcsolatban nyilatkozna. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) . – (PL) Nem értek egyet válasza utolsó részével, Chatel úr, mivel úgy tűnik számomra, hogy a Tanács és a Bizottság feladata tulajdonképpen az, hogy felhívja a figyelmet e műhold-üzemeltető tevékenységének ezekre a visszatérő és rossz vonásaira. Ez ismét egy új alkalom, amikor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez a televíziós csatorna ismételten műsort sugároz, valamint hogy kijátssza a törvényeket, amelyek jelenleg egyáltalán nem úgy működnek, ahogy kellene. A kérdés ezért nem mentes némi aggodalomtól – mit kell tenni annak érdekében, hogy ez a macska-egér játék ne ismétlődjék folyamatosan? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Részben egyetértek értelmezésével. Igaz, hogy a tagállamok feladata a végrehajtás, a Bizottság pedig ellenőrzi a jogszabályoknak való megfelelést. Ahogy tudja, a Tanács az Európai Parlamenttel együtt alkot jogszabályokat, és ebbéli kötelességének teljesítésekor létrehozott egy megfelelő jogi keretet, nevezetesen az említett irányelvet. Ezek után a tagállamok felelőssége az irányelv végrehajtása, és a Bizottság felelős a megfelelőség ellenőrzéséért. Elnök. – A Ţicău asszony által előterjesztett 9. kérdést és a Kelly úr által előterjesztett 10. kérdést visszavonták. 11. kérdés, előterjesztette: Schmidt úr (H-0425/10): Tárgy: A roma kisebbség helyzete Európában és az uniós állampolgárok szabad mozgása A roma kisebbség hátrányos megkülönböztetése egész Európára kiterjedő, hosszú idő óta meglévő probléma. Képes-e a Tanács arról biztosítani, hogy a roma kisebbség helyzete Európában uniós szinten megfontolás tárgyát fogja képezni, és a Tanács a nemzetállamok megoldásai helyett európai megoldást fog keresni? A Bizottság kijelentette, hogy – annak érdekében, hogy a polgárok mozgásszabadsága ne sérüljön – uniós állampolgárok bármiféle kitoloncolására a belső piacon csakis eseti alapon kerülhet sor. Osztja-e a Tanács ezt az álláspontot? Ha igen, a 79 roma Franciaországból való kitoloncolása sérti-e ezt az alapvető közösségi szabályt? A legutóbbi események fényében sort kerít-e a Tanács arra, hogy megvitassa az állampolgárok szabad mozgásának kérdését? További kérdés, hogy a szeptember 6-án Párizsban tartandó, bevándorlással foglalkozó – a francia, belga, német, olasz, spanyol, brit és görög belügyminiszter részvételével zajló – találkozó következtetései megvitatásra kerülnek-e az összes tagállam között? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Az áprilisban, Cordobában tartott második európai roma csúcstalálkozót követően 2010. június 7-én és 8-án a Tanács következtetéseket fogadott el a romák társadalmi befogadásának előmozdításáról. A következtetésekben elismerik, hogy a roma lakosság jelentős része rendkívüli szegénységben

22-09-2010

22-09-2010

HU


él, valamint diszkriminációnak és kirekesztésnek van kitéve. Ez azonban alacsony iskolai végzettséghez, nem megfelelő lakhatási körülményekhez, a munkaerőpiachoz való korlátolt hozzáféréshez és rossz egészségi állapothoz vezet. A Tanács felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a romák gazdasági és társadalmi befogadását, összhangban az Európai Unió intézményei által hozott döntésekkel és felvázolt ajánlásokkal azáltal, hogy hatékonyabb hozzáférést biztosítanak a meglévő politikákhoz és eszközökhöz. A Tanács a civil társadalom, a helyi hatóságok és maguk a romák aktív bevonásának a fontosságát is hangsúlyozza. Az Európai Tanács által 2009 decemberében elfogadott Stockholmi Program kifejezetten foglalkozik a roma közösséggel, és a tagállamoknak azt ajánlja, hogy fogjanak össze a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok teljes társadalmi integrációja érdekében. Az egyik tagállam által a roma közösség egyes tagjait érintő, nemrégiben hozott intézkedések vitát idéztek elő a 2010. szeptember 16-i Európai Tanácson. Az Európai Tanács elnöke három pontot emelt ki, amelyekkel kapcsolatban konszenzust értek el a megbeszélésen: minden tagállamnak jogában áll intézkedéseket hozni a jogállamiság fenntartása érdekében saját területén, a Bizottságnak joga és kötelessége ellenőrizni a tagállamok uniós jogszabályoknak való megfelelését, valamint hogy a roma integráció kérdését egy jövőbeni európai tanácsi értekezleten fogják tárgyalni. A belga elnökség az október 21-én tartandó EPSCO tanácsi értekezlet napirendjére is szeretné felvenni a roma integráció kérdését. A Tanácsnak eddig nem volt alkalma a szeptember 6-án Párizsban tartott informális ülés eredményeit tárgyalni. Amennyire tudom, az ülés nem kifejezetten a roma helyzettel foglalkozott. Olle Schmidt (ALDE) . – (SV) Elnök úr, Chastel úr, úgy gondolom, hogy önnek és a 27 tagállamnak, amelyet ön most a Tanács soros elnökeként képvisel, minden oka megvan rá, hogy nagyon egyértelműen és gyorsan cselekedjen, mivel ez egy nagyon nehéz helyzet Európa számára. Tudjuk, hogy a romákat évszázadokon keresztül üldözték, és az elmúlt időkben olyan hiányosságokra derült fény, amelyet Európa nem engedhet meg. Ha azt akarjuk üzenni más országoknak, hogy vigyázzanak saját polgáraikra, nekünk is figyelnünk kell a mieinkre. Isabel Fonseca újságíró és író. Írt egy könyvet, amelynek címe „Állva temessetek el! – A cigányok útja”. Chastel úr, szeretném felkérni, hogy a Tanács nevében és a Bizottsággal együttműködésben nevezzen ki egy igazság bizottságot, amely megvizsgálja, hogy mi történt a romákkal Európa történelme során. Úgy gondolom, meg kell békélnünk saját történelmünkkel, különben nem leszünk képesek hitelesen előrelépni. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Először is, tudomásul vettem javaslatát, hogy vizsgáljuk újra történelmünket ennek a témának a tekintetében. Másodszor azt szeretném elmondani, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amely – jogosan mondható, hogy – szenvedélyeket váltott ki az elmúlt hetekben, a Tanács, amelyet ma én képviselek, arra vár, hogy megkapja a Bizottságtól az ügy részletes elemzését, amellyel kapcsolatban az elmúlt hetekben vitát folytattunk. Nem a Tanácsnak kell tehát döntenie bármilyen adott helyzetről, hanem a Bizottság feladata megmondani, hogy a szerződések és az irányelvek vonatkoznak-e erre az ügyre. Elnök. – Mivel a szerző nincs jelen, a 12. kérdés érvényét veszti.

183

184

HU


Elnök. – 13. kérdés, előterjesztette: Higgins úr (H-0429/10): Tárgy: Gyermekkereskedelem Milyen lépéseket tesz a Tanács annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam kivegye a részét a gyermekkereskedelem megszüntetéséből? Legfrissebb jelentésében az ECPAT gyermekvédelmi szervezet úgy találta, hogy a szexuális célú gyermekkereskedelem elleni küzdelem terén az egyik leggyengébben teljesítő uniós tagállam Írország. Az írországi gyermekkereskedelem áldozatainak számáról nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, azonban a jelentés készítői különleges aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy 441 állami gondozott gyermek tűnt el az országban. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Az emberkereskedelem megelőzését és leküzdését szolgáló jelenlegi szabályozás elsősorban az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002. július 19-i tanácsi kerethatározatból áll, amely többek között megköveteli a tagállamoktól, hogy büntethetővé tegyék az akár kényszermunka, akár szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem bűncselekményét. Jelenleg egy, az emberkereskedelem elleni harc felgyorsítását és az áldozatok védelmének fejlesztését célzó irányelvtervezetet, valamint egy, a gyermekek szexuális kizsákmányolásával és zaklatásával, valamint a gyermekpornográfiával foglalkozó második irányelvtervezetet vizsgálnak az Unió intézményein belül. Ezeknek a javaslatoknak elsősorban annak biztosítása a céljuk, hogy az emberkereskedelemnek áldozatul esett gyermekek speciális segítségnyújtási intézkedéseket, segítséget és védelmet kapjanak. A javaslatok olyan rendelkezéseket is tartalmaznak továbbá, amelyek célja a tagállamok területén kívül elkövetett bűncselekmények büntetőeljárás alá vonásának javítása, valamint olyan szabályozásokat, amelyek segítenek megelőzni ezeket a bűncselekményeket. A Stockholmi Program értelmében különleges figyelmet kapnak a különösen veszélyeztetett gyermekek, vagyis a szexuális kizsákmányolásnak és zaklatásnak és az emberkereskedelemnek áldozatul esett gyermekek, valamint a kísérő nélküli kiskorúak. Az Unió bevándorlás-politikájának kontextusában azt is meg kell említeni, hogy a Bizottság elfogadott egy cselekvési tervet a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozóan, amely egy közös megközelítést határoz meg a gyermek mindenekfölött álló érdekének elve alapján, olyan átfogó cselekvési területeket határozva meg, mint a megelőzés, az elhelyezés és a tartós megoldások keresése. A cselekvési tervet követően a Tanács a kísérő nélküli kiskorúakról szóló, 2010 júniusában elfogadott következtetéseiben döntést hozott arról, hogy felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az emberkereskedelemnek áldozatul esett kísérő nélküli kiskorúakat érintő intézkedéseket azáltal, hogy rábízzák azokat az illetékes hatóságokra az adott tagállamban. Mivel jelenleg nehéz lenne megbecsülni a pontos számát azoknak, akik emberkereskedelem áldozatává válnak az Unión belül, vagy akiket illegálisan hoznak be emberkereskedelem következtében, és annak érdekében, hogy objektív, megbízható, összehasonlítható és aktuális statisztikákat lehessen nyújtani az Európai Unió számára, a Tanács 2009. júniusi következtetéseiben elfogadta az emberkereskedelem terén a nemzeti előadók informális hálózatának vagy ezzel egyenértékű mechanizmusoknak a kialakítását az Unión belül. Ezt a hálózatot, amelynek az emberkereskedelem megelőzése és leküzdése terén európai szinten a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztásának fórumaként kellene

22-09-2010

22-09-2010

HU


működnie, mostanra létrehozták. Végezetül 2009 novemberében egy általános iránymutatást fogadtak el az emberkereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatban. Ez részben a gyermekkereskedelem problémájával foglalkozik. A kérdésnek az egy konkrét tagállamra vonatkozó részével kapcsolatban elmondanám, hogy nem a Tanács feladata véleményt nyilvánítani ez egyes esetekről. Jim Higgins (PPE) . – Úgy gondolom, mindannyian egyetértünk azzal, hogy az emberkereskedelem nagyon szörnyű bűncselekmény. Az emberkereskedelem akkor is borzasztó, ha felnőtteket érint, a gyermekkereskedelem azonban a legaljasabb és legfelháborítóbb bűn. A saját országomat illetően – és tudom, hogy létezik a 2002. évi jogszabály –, az Írországra vonatkozó ECPAT-jelentés nagyon lesújtó: 441 gyermek tűnt el. Üdvözlendőnek tartom az új hálózatra irányuló javaslatot, azonban hatékony hálózatra van szükségünk, egy olyan hálózatra, amely egyszer és mindenkorra eltörli az emberkereskedelmet, mivel Európa szélesre van tárva nyitott partjainak és határainak köszönhetően, ténylegesen együtt kell cselekednünk tehát, és dicséretesnek tartom a Tanács eltökéltségét. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Szeretném megköszönni tisztelt képviselő úrnak a Tanácsra vonatkozó megjegyzését, és megerősíteném, hogy az emberkereskedelemnek áldozatul esett emberek védelmének a segítése és támogatása a témája az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről szóló határozat jelentős részének. A Tanács minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy egy hatékony hálózatnak ezt az aspektusát napirenden tartsa, különösen azáltal, hogy megpróbálja meggyőzni a tagállamokat a bevált gyakorlatok elemzésének fontosságáról, hogy minden jogszabályt harmonizálni lehessen ezen a területen. Elnök. – 14. kérdés, előterjesztette: Aylward úr, aki Gallagher urat nevezte ki helyetteseként (H-0433/10): Tárgy: Munkahelyteremtő intézkedések Európában Milyen európai szintű és tagállami intézkedések születnek a munkahelyteremtő törekvések támogatására és ösztönzésére? Mit teszünk a munkanélküliség csökkentése érdekében, és milyen mechanizmusok biztosítják az EU-ban a munkahelykínálat bővítését és a folyamatos foglalkoztatottságot, különösen a hátrányos helyzetű területeken? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Gallagher úr, nagyon köszönöm, hogy lehetőséget adott ennek a fontos témának a kifejtésére. A tagállamoknak rendkívül fontos kötelességük saját nemzeti foglalkoztatási politikájuk meghatározása és végrehajtása. Mivel a munkaerőpiac helyzete tagállamokként változik, a meghozandó intézkedések is szükségszerűen különbözőek lehetnek, feltéve, hogy nagyjából hozzájárulnak az Unió átfogó célkitűzéseinek eléréséhez. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében ezeket az intézkedéseket az európai foglalkoztatási stratégián belül koordinálják, amely foglalkoztatással kapcsolatos iránymutatásokat és ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok számára. 2010. júniusi ülésén az Európai Tanács jóváhagyta az általános megközelítést az integrált gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal kapcsolatban, amelyek létfontosságú eszközei a foglalkoztatást és növekedést célzó Európa 2020 stratégia végrehajtásának. Miután figyelembe vette a Parlament 2010. szeptember 8-án elfogadott véleményét, az

185

186

HU


elnökség be fogja nyújtani a Tanácsnak elfogadásra az integrált iránymutatásokat a 2010. október 21-én tartandó következő EPSCO tanácsi ülésén. Ezeknek az iránymutatásoknak az értelmében a tagállamoknak és az Európai Uniónak intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó reformokat kell bevezetniük. A reformoknak a munkaerőpiacon való részvétel fejlesztését kell célozniuk, különösen az alulreprezentált csoportok – fiatalok, idősebbek, alacsonyan képzett munkavállalók, legális migránsok – esetében, csökkenteniük kell a strukturális munkanélküliséget és fejleszteniük kell a foglalkoztatás minőségét olyan intézkedések által, amelyek mind a munkaerő-kínálatra, mind a munkaerő-keresletre hatással vannak. Céljuk továbbá a munkaerőpiac szükségleteinek megfelelő képzett munkaerő kifejlesztése, az egész életen át tartó tanulás előmozdítása, a vállalkozói szellem és a kis- és középvállalkozások ösztönzése. Az európai alapok, különösen az Európai Szociális Alap megfelelő felhasználása lehetővé fogja tenni számunkra ezeknek a céloknak az elérését, valamint a foglalkoztatáshoz és a munkaerőpiachoz való jobb hozzáférést az egész Európai Unióban, és kimondottan a hátrányos területeken. Az éves közös foglalkoztatási jelentésen keresztül továbbá a Tanács, a Bizottsággal együtt, figyelemmel követi a munkaügyi helyzetet a tagállamokban, és különösen a foglalkoztatással kapcsolatos iránymutatások és a témával kapcsolatos ajánlások végrehajtását. A legutóbbi, 2009-2010-es közös foglalkoztatási jelentés, amelyet 2010 tavaszán tettek közzé, pontos leírását tartalmazza azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a különböző tagállamok hoztak a foglalkoztatás előmozdítása érdekében, különösen a fiatalok és a nők körében. A Tanács kiemelte például, hogy a tagállamoknak az üzleti környezetet is javítaniuk kell, ösztönözniük kell a munkahelyteremtést, különösen a környezetbarát munkahelyek teremtését, és segíteniük kell a vállalatoknak ipari bázisuk korszerűsítésében. Az európai foglalkoztatási stratégiának a nemzetközi foglalkoztatási politikák koordinációjában és azok hatékonyságának fejlesztésében betöltött fontos szerepe miatt ez a stratégia kulcsfontosságú szerepet fog betölteni az európai szemeszter által meghatározott új kormányzási környezetben. Pat the Cope Gallagher (ALDE) a szerzőt helyettesítve. – Aylward úr nevében szeretném megköszönni a hivatalban lévő elnök válaszát, bár tervei dicséretesek, én úgy gondolom, hogy lehet munkahelyeket teremteni rövid távon. A Bizottság elismerte, hogy Európa kihagyja 1,5 millió munkahely megteremtését rövid távon, mert a mikrovállalkozásokat visszatartja a foglalkoztatással kapcsolatos túlzott szabályozás és bürokrácia. Miközben értékelem, hogy a miniszter úr említette a nemzeti politikákat, emlékezhet arra, hogy az Unió helyzetéről szóló évértékelő beszédében Barroso elnök úr kifejezetten utalt a Bizottságnak a bürokrácia kezelésével kapcsolatos politikájára. Szeretném tudni, milyen azonnali lépéseket tud tenni a Tanács annak biztosítása érdekében, hogy minimalizálják a bürokráciát és munkahelyeket hozzanak létre. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Szeretnék hivatkozni a belga elnökség programjára ebben a témában, mivel a kérdés valóban érinti a foglalkoztatást, és válaszunkban a foglalkoztatást érintő strukturális intézkedésekre összpontosítottunk a 2020 stratégián és az iránymutatásokon keresztül. De igen, teljesen igaza van. A belga programban egy sor olyan intézkedés van, amelynek célja a kis- és középvállalkozások, a mikrovállalkozások adminisztratív terheinek

22-09-2010

22-09-2010

HU


csökkentése, amelyeknek nincs strukturális kapacitásuk arra, hogy külön munkaerőt vegyenek fel az érvényben lévő összes jogszabály, különösen a vállalkozásokat érintő támogatások elemzésére, amelyek néha túl bonyolultak a kisvállalkozások számára. Tudom, hogy Belgiumban, és természetesen a belga elnökség alatt, az ebben a témában illetékes miniszter egy általa szervezett informális ülésen ki fogja emelni az adminisztratív formaságok és a bürokrácia kérdését, amelyek megakadályozzák a kis- és középvállalkozásokat a megfelelő működésben. Elnök. – Kelly úr visszavonta a 15. kérdést, és mivel a 16. kérdés szerzője nincs jelen, a kérdés érvényét veszti. Elnök. – 17. kérdés, előterjesztette: Howitt úr, aki Göncz asszonyt nevezte ki helyetteseként (H-0444/10): Tárgy: Előrelépés az EU horizontális diszkriminációellenes irányelve tekintetében 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. A belga elnökség elnökségi programjának részeként kifejezte abbéli óhaját, hogy előrehaladást tegyen a diszkrimináció ellenes és az egyenlőségért folytatott küzdelem vonatkozásában. E kötelezettségvállalásra tekintettel vázolná-e a Tanács, hogy milyen előrehaladás történik a horizontális diszkriminációellenes irányelvvel kapcsolatos tanácsi megállapodás vonatkozásában, amely irányelvvel a Parlament már első olvasatban foglalkozott? A hivatalban lévő elnök megerősítené-e, hogy az áruk és szolgáltatások irányelvben használt meghatározásai összhangban állnak majd az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy végrehajtja a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és megérdeklődné-e a Tanácsnál, hogy mi a legfontosabb kérdések és az egyenlőség gazdasági költségeinek témakörében felmerülő tagállami aggályok gyors megválaszolásának stratégiája? Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, a spanyol elnökség alatt a Tanács folytatta az irányelvre irányuló javaslat vizsgálatát, és 2010. június 7-én megkapta az elnökség jelentését a munka előrehaladásáról. Ennek a jelentésnek az értelmében továbbra is folytatni kell a javaslat alapos vizsgálatát, különös tekintettel annak hatályára, a fogyatékossággal kapcsolatos rendelkezésekre, valamint a végrehajtás ütemezésére. A Tanács tagjai is ragaszkodtak a legnagyobb jogbiztonság biztosításához, valamint a szubszidiaritás elvének érvényesítéséhez. A javaslatot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkével összhangban kell elfogadni, amely a Tanács tagjainak egyhangú jóváhagyását követeli meg. Bár az irányelvtervezet célja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény bizonyos célkitűzéseinek a teljesítése, nem az a szándéka, hogy jogilag bevezesse ezt az egyezményt, mivel ez utóbbinak átfogóbb a hatálya, amely túlmutat az Európai Unió hatáskörén. Mindazonáltal mondanom sem kell, hogy a jelenleg a Tanácsban zajló megbeszélések egyik célkitűzése az ezzel az egyezménnyel való összeegyeztethetőség biztosítása. Az egyenlőség gazdasági költségét illetően a megbeszélések során felmerült az aránytalan teher fogalma; ez a fogalom kifejezetten az egyenlő hozzáférés tényleges joga és az ilyen hozzáférés gazdasági költsége között keresi a megfelelő egyensúlyt. Miközben minden erőfeszítést megteszünk az egyhangú döntés elérése érdekében, a Tanács nincs abban a helyzetben, hogy megjósolja a tárgyalások eredményét, vagy azok időtartamát.

187

188

HU


Kinga Göncz (S&D) . – (HU) Köszönöm szépen a választ! Próbáltam Chastel úr válasza alapján megérteni jobban, hogy milyen érvek, ellenérvek merülhettek föl az Európai Tanácsban. Tudjuk, hogy 2008 óta húzódik ez a kérdés, amikor a Bizottság letette az asztalra az irányelvtervezetet és aztán következő évben a Parlament jóváhagyta. Ez kétségtelen, hogy terheket jelent, de van egy kötelezettsége is az Uniónak, az ENSZ–konvenció miatt is vagy azzal összefüggésben is, ezért én hadd kérdezzem meg mindennek a figyelembevételével, hogyan látja Chastel úr, hogy van-e lehetőség arra, van-e remény arra, hogy a közeljövőben mindezen tényezőknek a megvizsgálása után mégis valamiféle előrelépés történjen. Másodsorban én azt gondolom, hogy a krízis kifejezetten egy felhívás is arra, hogy az esélyegyenlőség, az antidiszkriminációs irányelv végrehajtása az segítséget is jelenthet nagyon sok embernek, nagyon nehéz élethelyzetekben. Olivier Chastel a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, értem az említett kérdést, és megértem a témával kapcsolatos türelmetlenséget. Valószínűleg túl régóta tartanak a tárgyalások. Ugyanakkor egy innovatív javaslattal foglalkozunk, amely nagyon széles hatállyal és komoly gyakorlati következményekkel bír. Ahogy már mondtam, a tagállamok egyhangú beleegyezése és az Európai Parlament jóváhagyása szükséges az irányelv elfogadásához. Összetett tárgyalások folynak a Tanácson belül, amely rengeteg energiát szentel ennek a témának. A szociális kérdésekkel foglalkozó munkacsoport már kétszer tárgyalta ezt a javaslatot a belga elnökség alatt; további üléseket terveznek, és én egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy amennyiben a kérdés nem oldódik meg a belga elnökség alatt, a következő elnökség, a magyar, mindent meg fog tenni a vita lezárása érdekében. Elnök. – Mivel a szerzők nincsenek jelen, a 18., 19. és 20. kérdés érvényét veszti. Szeretném megjegyezni, hogy pozitívan álljak a helyzethez, hogy most első alkalommal az elmúlt 11 év során legalább sikerült elérnünk a Parlamentben jelen lévő tagok esetében a nemek közötti abszolút egyenlőséget, mivel csak Göncz asszony és én vagyunk jelen. Ez egy kivételes körülmény, és mindenképpen kívánatos, bár jó lenne, ha ezt az arányt nagyobb összlétszámnál lehetne fenntartani. Chastel úr, szeretném melegen megköszönni nemcsak erőfeszítéseit, hanem hatékonyságát is, és szeretném elmondani, hogy egyáltalán nem szokványos, hogy gyakorlatilag az összes felszólaló kiemelje munkájának pontosságát, összeszedettségét és hatékonyságát, ahogy ez a mai napon történt. 12. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 13. Az ülés berekesztése (Az ülést 18.55-kor berekesztik)

22-09-2010

SZEPTEMBER 22., SZERDA

Recommend Documents