2007. SZEPTEMBER 5., SZERDA

05-09-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. SZEPTEMBER 5., SZERDA ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.) 2. A terrorizmus elleni küzdelem (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az alábbi, szóbeli választ igénylő kérdésekre vonatkozó együttes vita: – Weber úr által az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták nevében, Roure asszony által az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nevében, Alvaro úr által a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében, valamint Muscardini asszony és Angelilli asszony által a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja nevében a Tanácshoz intézett, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló O-0046/2007. sz. kérdés (B6-0139/2007) és – Weber úr és Daul úr által az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták nevében, Roure asszony által az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja nevében, Alvaro úr által a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében, valamint Muscardini asszony és Angelilli asszony által a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló O-0051/2007. sz. kérdés (B6-0313/2007). Kathalijne Maria Buitenweg (Verts/ALE). – Elnök úr! Kérhetném, hogy ne kezdjünk bele addig, míg a Tanács meg nem érkezik, mert eléggé különösnek tartom, hogy szóbeli választ igénylő kérdéseket intézünk a Tanácshoz és a Bizottsághoz, mégis csak a Bizottsággal vitatjuk meg ezeket a kérdéseket. Ennek semmi értelme. Kérhetném, hogy – akármit is akartunk csinálni – hagyjuk abba mindaddig, amíg a Tanács nincs itt, hogy meghallgasson minket? Elnök. − Buitenweg asszony – ha megbocsát –, ezt nem tartom célszerűnek, mivel fogalmunk sincs arról, hogy a Tanács mikor érkezik meg. Akár olyan hosszú ideig is várhatunk, hogy a végén meg sem tudjuk majd tartani a vitánkat. A vita ráadásul a képviselőcsoportok felszólalóinak beszédeivel indul. Ezért javaslom, hogy kezdjük el ezekkel. Egyetért a Ház ezzel? (A Parlament a vita elkezdése mellett dönt) Joseph Daul (PPE-DE), szerző. – (FR) Elnök úr, bizottsági elnök úr, hölgyeim és uraim! A terrorizmus elleni küzdelem olyan terület, ahol Európának az elméletről a gyakorlatra kell váltania. A terrorizmus globális dimenziója globális választ igényel. Egy politikai Európa kiépítése feltételezi azt a képességet, hogy meg tudjuk szüntetni a terrorizmus veszedelmét; még mindig gyakran melléfogunk. Képviselőcsoportunk azért kezdeményezte ezt a vitát, mert úgy véljük, hogy Európa még nem fogta fel teljesen az előtte álló veszélyek mértékét.

1

2

HU


Az első, leginkább közvetlen fenyegetés a mindennapi biztonságunknak az iszlám és más terroristacsoportok – mint például a spanyolországi ETA – általi fenyegetettsége. Ezzel mindennap találkozunk, biztos úr. A második, éppolyan aggasztó fenyegetés az, hogy ezek az erőteljes hálózatok eltéríthetik az európai demokráciák politikai kultúráját, hogy aláássák alapvető értékeinket és azokat saját vallási elveikkel váltják fel. Biztosítanunk kell, hogy tagállamaink jobban együttműködjenek a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. Az EU terrorizmusellenes koordinátora, de Vries úr márciusi lemondása és az, hogy még mindig senki nincs helyette, rámutat arra, hogy még mindig mennyi munka van hátra. Igaz, hogy de Vries úr személyes okokból mondott le, de közismert, hogy a rendelkezésére bocsátott források elégtelensége miatt képtelen volt a rábízott nehéz feladat elvégzésére. Arra kérjük a jelen nem lévő Tanácsot, annak elnökét, valamint a KKBP főképviselőjét, Solana urat, és a Bizottság elnökét, Barroso urat, hogy tegyenek eleget feladataiknak, és a lehető leghamarabb nevezzék ki az EU új, megfelelő forrássokkal rendelkező terrorizmusellenes koordinátorát. Hölgyeim és uraim! A terroristaszervezetek elleni küzdelem a lehető legnagyobb határozottságot igényli, és nem terjedhet ki tárgyalásokra vagy engedményekre. A terroristaszervezetek nem olyan hagyományos, központosított alakulatok, amelyek hagyományos katonai műveletekkel leküzdhetők. Hálózatként működnek, bűncselekményeikhez pedig a legkifinomultabb technológiákat alkalmazzák. Csak akkor lesz esélyünk e hálózatok semlegesítésére, ha továbbra is jelentős pénzügyi, emberi és hírszerzési forrásokat vonunk össze. Azzal, ha tiszteletben tartjuk egymást, garantáljuk a jogszabályok végrehajtását és a nyilvánosság szabadságát, megerősítjük azt az elgondolásunkat, hogy a társadalomban mi tekinthető emberinek és az élethez szükségesnek, véget vetünk annak a terrorizmusnak, amelyet – jóllehet XXI. századi eszközöket használ – az emberiség legrosszabb időszakaiból származó előítéletek inspirálnak, és amely az akkori idők módszereit használja. Ez nem a civilizációk összecsapása – ahogyan azt az emberek gyakran mondják –, hanem azok szembenállása, akik az emberek és a pluralizmus tiszteletben tartását mindenek fölé helyezik, és azoké, akik a dzsihád nevében megsemmisítenének mindenkit, aki tőlük eltérően gondolkodik vagy más meggyőződéseket vall magáénak. A szeptember 11-i támadás áldozatai, akikre a manhattani tragikus események után öt évvel egypár napon belül emlékezni fogunk, és a március 11-i madridi, valamint a londoni bombamerényletek áldozatai is arra buzdítanak minket, hogy tegyünk határozott lépést. Az európaiaknak biztonságra van szükségük, biztonságra a karrierjükben, biztonságra az energiaellátásuk terén és az élelmiszerellátásban is. A minimum, amit megtehetünk Európa számára – a béke garantálásán túl –, az az, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a legalapvetőbb, személyes biztonság garantálása érdekében. Martine Roure (PSE), szerző. – (FR) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, biztos úr! A tagállamok számos európai eszközt vezettek be a terrorizmus elleni küzdelem terén. Mégis sok európai ország szembesül továbbra is jelentős a terrorista fenyegetéssel, és ennélfogva – az említett eszközök hatálybalépése után jó néhány évvel – célszerű értékelni az e területen meglévő európai jogszabályok hatékonyságát. A terrorizmus elleni küzdelemért felelős nemzeti hatóságokat az információk megosztására ösztönző intézkedések ellenére egyértelmű, hogy nagyobb mértékű kölcsönös bizalomra van szükség. Ahhoz, hogy a terrorizmus elleni küzdelem valóban hatékony legyen, nem a meglévő jogszabályokat kell kiegészítenünk, hanem azt kell ellenőriznünk, hogy a

05-09-2007

05-09-2007

HU


tagállamok helyesen alkalmazzák-e azokat. Véleményem szerint a tagállamok közötti együttműködés tényleges javítására kellene különösen összpontosítanunk. Egy ilyen értékelés lehetővé tenné számunkra az érintett rendeletek felülvizsgálatát is. Szerintem szükséges az, hogy a folyamatban helyreállítsuk polgártársaink biztonság iránti igénye és a magánélet védelméhez való joguk közötti egyensúlyt. Elfogadtak egypár olyan intézkedést, amelyek igencsak korlátozzák polgártársainkat és – utólagos bölcsességgel – már láthatjuk, hogy egyik-másik intézkedést nem a várt eredményeket hozta, sőt, éppen ellenkezőleg, akár hamis képet is festhet a biztonságról. A terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unió és világszerte meglévő partnerei közötti jobb együttműködést is igényli. Transzatlanti kapcsolatainkban például ragaszkodnunk kellene egy, a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló olyan közös stratégia kidolgozásához, amely tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a magánéletet. Az Európai Uniónak e kérdésekkel kapcsolatban globális megközelítést kellene alkalmaznia annak érdekében, hogy meghatározza az információk egyesült államokbeli partnereinkkel való cseréjére, valamint e cserék keretében az adatvédelemre vonatkozó általános elveket. Végül pedig, az Európai Parlamentet gyakran kihagyták a Tanácsban a terrorizmusról folyó tárgyalásokból. Szerintem fontos, hogy egy, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek által megvalósított jobb demokratikus ellenőrzéshez vezető, valódi vitát folytassunk. Alexander Alvaro (ALDE), szerző. – (DE) Elnök úr! A 2001–2007-es időszak a terrorizmus elleni, politikailag motivált küzdelem hat éve volt. Az egyetlen dolog, amit e hat év során tapasztaltunk, az a minden egyes meghozott intézkedésre adott politikai reakció utáni kutakodás volt. Amit azonban képtelen vagyok megérteni, az az európai terrorizmusellenes politika globális összefüggésben való kialakítására irányuló megközelítés. Mi a szerepünk? Milyen szerepet kívánunk játszani világszerte? Van erre vonatkozó tervünk? Eleddig nem láttam sem tervet, sem dokumentumot, sem a Bizottságtól, sem pedig a Tanácstól – vagy épp bármelyik tagállamtól –, amely rövid, közép- és hosszú távú terrorizmusellenes stratégiát javasolt volna. Rövid távú hatással rendelkező, a pénzügyi tranzakciókat leállító intézkedéseket indítottunk el – ami nagyszerű. A terrorizmus elleni küzdelmet középtávon megcélzó intézkedéseket indítottunk, beleértve a személyazonossági okmányokban a biometrikus adatokat is – amit én személy szerint nem tartok megfelelő megközelítésnek, de a politikai többség megszavazta. Ami a hosszútávot illeti, nem látok semmiféle előrehaladást vagy elmozdulást a fejlesztési támogatás terén, ami biztonságpolitikai értelemben is felfogható. Nem látok továbbá elmozdulást az olyan kultúrák tekintetében sem, amelyekből állítólag a terrorizmus ered; mármint azon erőfeszítéseink megtételében, hogy globalizált keretek között létezzünk, tisztességesen éljünk egymás mellett egy globalizált világban, ahelyett, hogy megpróbáljuk átültetni társadalmunkat a világ többi részében. A kérdés tehát a következő: milyen szerepet vállal Európa? 2001. szeptember 11. óta a válasz sokrétű intézkedésekből állt: minden támadás alkalmával az adott kormányok arra törekedtek, hogy rövid távú intézkedések megindításával nyugtassák meg a lakosságot – legyen szó az a tekintetben tanúsított brit vehemenciáról, hogy keresztülvigyék az adatvisszatartást a londoni tragikus támadások közvetlen utóhatásaiban, vagy Németország azon törekvéseiről, hogy keresztülvigyék az online kereséseket. Nincs mögöttes terv. Hiányzik azonban az alapul szolgáló terv. Az alapvető jogok megsértése – például a szükséghelyzeti jogszabályok idején – nem fogják megoldani

3

4

HU


a problémákat. Ha sikeresen kívánunk küzdeni a terrorizmus ellen, meg kell határoznunk Európának e küzdelemben a világszíntéren játszott szerepét, ahelyett, hogy a nemzeti fellépések politikáját folytatnánk, amelyet azután csak Európában hajtanánk végre. Cristiana Muscardini (UEN), szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az, hogy ezt a vitát júliusról szeptemberre halasztva, a jelenlegi körülmények között – a Tanács nélkül – tartjuk az általunk felvetni kívánt kérdésekről, már önmagában is bizonyítja, hogy Európa tényleg nincs felkészülve arra, hogy a terrorizmus problémáját határozottan és átfogóan kezelje, továbbá arra, hogy ez a Parlament politikailag még mindig túl gyenge. Amikor az EU különböző nemzeteiben léteztek terroristacsoportok, belső problémák voltak, Európa már nagy mértékben egyesült, és szó volt egy olyan közös stratégiáról, amely soha nem valósult meg. Elérkeztünk 2001-hez és megtudtuk, hogy a terrorizmus globális jelenség, hogy ez nem piramisjellegű szervezet, hanem főként az interneten és a legjobb információtechnológiai rendszereken keresztül összekapcsolt sejtekből áll, amelynek gyökerei az egész világot átszövik és amelyek úgy és akkor sújtanak le, ahogyan és amikor akarnak. Ennek ellenére nincs uniós politika az internet ellenőrzésére vagy a polgárok számára határozott biztonsági szabályok biztosítására, akik nem értik, hogy az EU milyen intézkedéseket fogadott el vagy kíván elfogadni a közeljövőben. A legfontosabb intézkedés a terroristacselekményeket elősegítő, támogató vagy igazoló oldalakat biztosító szolgáltatók felelősségének megállapítása, például az olyan oldalak kötelező betiltásán keresztül, amelyek közvetlenül vagy közvetve olyan személykehez vezethetők vissza, akik erőszakot hirdetnek, arra buzdítanak vagy azt igazolják. Svájc már régóta ezt teszi, miközben Európa még mindig hezitál és a levegőbe beszél. Nincs közös álláspont a színlelt vallási gyülekezőhelyek vagy álimámok nyomon követésére, akik – amint az nemrégiben Hollandiában és Olaszországban is történt – az imádságra szánt helyeket arra használták, hogy elhintsék a gyűlölet csíráját, a Nyugat, a demokrácia, az emberi jogok – beleértve a nők jogait – elleni erőszakra való buzdítással támadásokat tervezzenek, ténylegesen terrortámadásokat indítva városainkban. Elnök úr, már nem elég csupán beszélni egy terrorizmus elleni közös stratégiáról; erőre és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy döntéseket hozzunk és hogy egyrészről a jövőbeli támadások megelőzésének céljával, másrészről pedig hogy az olyan terroristasejtek semlegesítése céljából lépjünk fel, amelyek az árnyékban bújnak meg, és a szabadsággal, vallásszabadsággal és szólásszabadsággal kapcsolatos értékeink felhasználásával arra térítenek, hogy magát a szabadságot támadják meg. Dániában a nemrégiben, robbanóanyagokkal elkövetett támadás tervezésével gyanúsított személyek letartóztatása bizonyítja, hogy ez nem az az idő, amikor éberségünket alábbadhatjuk, és hogy a Dániában elfogadott terrorizmusellenes jogszabályok működnek, de ez ugyanakkor megnyomta a vészcsengőt az egész EU-ban. Többé már nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag a nemzeti jogszabályok hatékonyságára és az egyes országok nyomozóhatóságainak eredményességére támaszkodjunk, nagyobb mértékű koordinációra van szükségünk. A politikai korrektség mögött túl gyakran rejtőzik döntésképtelenség vagy vonakodás. Ami veszélyben van, az a demokrácia, a szabadság és az egyének ahhoz való joga, hogy békében és szabadon éljenek. A szabadság szabályokon keresztül érhető el. Meg kell tennünk azt, ami politikailag helyes ahhoz, hogy nemcsak saját népeinket, de a világ azon népeit is

05-09-2007

05-09-2007

HU


megóvjuk, akik tiszteletben tartják jogaikat és tudatában vannak kötelezettségeiknek. A késlekedéssel bűnsegéddé válunk. Zárjuk ezt a vitát egy azonnali lépések megtételére irányuló közös kötelezettségvállalással, amely nem feltételezett bal- vagy jobboldali álláspontokból áll, hanem erőteljes és egységes! Ez lesz a legmegfelelőbb formája annak, hogy lerójuk tiszteletünket azon emberek előtt, akik szeptember 11. óta világszerte életüket vesztették az atrocitásokban. Tartsuk mindannyian és mindenkor emberiség elleni bűncselekménynek a terrorizmust! Kathalijne Maria Buitenweg (Verts/ALE), szerző. – (NL) Elnök úr! A legfontosabb kérdésem a Tanácshoz az az, hogy valóban tévedhetetlennek tartja-e magát. Elképzelhető, hogy a Tanács olykor hibázik vagy tényleg mindent tud? Úgy véli a Tanács, hogy az elmúlt években a terrorizmus elleni küzdelem terén hozott valamennyi intézkedés a megfelelő intézkedés volt? Továbbá tényleg minden kétségen felül nem sértették meg aránytalanul a polgári jogokat? Ha a Tanács csalhatatlan, akkor abból az következik, hogy nincs szükség értelésekre, ha azonban hisz felfogása javítási lehetőégében, akkor van. Azt is szeretném, ha a Tanács a vita során tájékoztatna arról, hogy vannak-e olyan meghatározott intézkedések, amelyek szerinte még hiányoznak, hogy vannak-e olyan intézkedések, amelyek szerinte szükségesek és amelyeket még nem hoztak meg? Tényleg terveznek-e jelenleg valamilyen intézkedéseket? A polgári jogok megsértése megengedett az európai jogban, de csak akkor igazolható, ha teljesülnek a szükségesség, arányosság és hatékonyság kritériumai, és ha az emberek fel tudják vértezni magukat a visszaélésekkel szemben. Szeretném, ha a Tanács az elmúlt években hozott valamennyi intézkedést értékelne és megvizsgálná, hogy azok megfelelnek-e ezeknek a kritériumoknak. Tud a Tanács erre ma ígéretet tenni? Engedjék meg, hogy rávilágítsak egypár olyan aspektusra, amelyek esetében átfogó értékelésre van szükség. Először is a visszaélés aspektusa: nem képzelhető el, hogy a polgárok akaratlanul áldozattá válhatnak? Erre példa a terroristagyanús személyek listáinak létrehozása. A kérdés e tekintetben nemcsak az, hogy az emberek és a szervezetek hogyan kerülnek fel e listákra, hanem az is, hogy hogyan kerülnek le onnan. Tegyük fel, hogy az Ön neve feltűnik ezeken a listákon! Minden vagyonát és bankbetétjét befagyasztják, de a hatóságok nem indítanak automatikusan büntetőeljárást. Ez azt jelenti, hogy nincs bírósági eljárás, amelynek keretében bizonyítékokat lehet előterjeszteni. Felhagynak azzal az elvvel, hogy valaki az ellenkező bizonyításáig ártatlan. Ráadásul azt is el tudom képzelni, hogy az egész kiderülése előtt bankbetéteket befagyasztják, vagy a pénz egy szempillantás alatt a világ másik végén köt ki. Mégsem tudom elképzelni, hogy elfogadjuk azt a tényt, hogy emberek ezeken a listákon maradnak, és így anélkül büntetik őket folyamatosan, hogy bűnösségüket megállapították volna. Ez a büntetőjogi bizonyítási teher elfogadhatatlan kifordítása. Az Elsőfokú Bíróság már számos alkalommal kimondta, hogy az eljárást módosítani kell. Július 11-én úgy ítéltek, hogy az Al-Aqsa Alapítványt és José María Sisont helytelenül vették fel a listára. Szeretném tudni, hogy a Tanács milyen tapasztalatokat szerzett ezekből a bírósági ítéletekből, valamint hogy kész-e arra, hogy módosítsa vagy értékelje az ilyen listák összetételére vonatkozó döntéshozatali eljárást, és hogy megvizsgálja az emberek azon lehetőségeit, hogy igazságszolgáltatásban részesüljenek. Áttérve a hatékonyságra: hatékonyak az intézkedések? Vegyük például a folyadékokra vonatkozó intézkedéseket. Európában több mint egymillió embernek kell még mindig műanyagzacskókkal szórakozgatnia mielőtt felszállnának a repülőre, szófogadóan megtöltve azokat 100 ml-es üvegekkel, amelyek gyakran a kukákban végzik, mivel az utasok elfelejtik a szabályokat és a polgári jogokat nem sértették meg túlságosan, a visszaélés

5

6

HU


pedig ellenőrizhető. Viszont hatékony ez az intézkedés? Kész-e a Tanács arra, hogy ezt tudományos bizonyíték alapján értékelje? Ezzel elérkeztünk az arányosság témaköréhez. Arányosak az intézkedések? Ez az értékelés egy másik lényeges aspektusa. Vegyük például az utasokra vonatkozó adatokat és az Egyesült Államokkal kötött megállapodást! Az én képviselőcsoportom is nagyra becsüli az országok azon óhaját, hogy tudják, ki lép be a területükre. A fő probléma azonban nem is annyira az, hogy óriási mennyiségű adatokat kérnek, hanem az, hogy ezt rengeteg különböző célra kérhetik. A Tanács az ilyen intézkedéseket mindig azzal indokolja, hogy azt mondja: mindez szükséges a terrorizmus elleni küzdelemhez. Az adatok azonban más, „az Egyesült Államok jogának megfelelő” célokra is felhasználhatók, amint ez a megállapodásban szerepel. Így elméletileg lehetséges, hogy a cél nem csupán a terrorizmus elleni küzdelem, hanem az is, hogy biciklilopásokat vagy bankcsalásokat kezeljenek. Arányos dolog-e az adatokat erre használni? Kész-e a Tanács felülvizsgálni a megállapodás ezen az alapon is? Végül a szükségesség. Példaként említeném a közlekedési adatok két évig történő tárolását, amelyet képviselőcsoportom ellenzett, e Ház többsége viszont támogatott. Azok az információk azonban, amelyeket eddig láttam, azt bizonyítják, hogy a legfeljebb három hónapos adatok a leginkább hatékonyak és szükségesek. Kész-e a Tanács megvizsgálni, hogy a több mint három hónapig tárolt adatokat valóban felhasználják-e? Röviden: kész-e arra, hogy elvégezzen egy, a hatékonyság, arányosság és szükségesség kritériumain alapuló értékelést, valamint hogy megvizsgálja a visszaélés elleni küzdelem lehetőségét? Az értékelés utolsó aspektusa a Tanács álláspontja az Európai Unióban az emberi jogoknak a CIA tevékenységeivel összefüggésben történt megsértésével kapcsolatban. Az Európai Parlament ezeket a lehető legteljesebb körűen kivizsgálta, és szerintem botrány, hogy soha nem hallottuk a Tanács véleményét. Ez vonatkozhatott volna arra, hogy a Tanács mit gondol minderről, a jelentés mely vonatkozásaival ért egyet és melyekkel nem, továbbá hogy milyen intézkedéseket szándékozik tenni. Készen áll-e a Tanács arra, hogy reagáljon a Fava-jelentésre, vagy továbbra is hallgatni akar? Giusto Catania (GUE/NGL), szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azt szoktuk nyilatkozgatni, hogy a terrorizmus elleni küzdelem prioritás, és új politikai jogalkotási kezdeményezésekre szoktunk felhívni. Úgy gondolom, hogy először értékelnünk kell az elmúlt pár évben meghozott döntéseket, és fel kell tenni néhány kérdést. Először is: jogalkotási kezdeményezéseink eredményekén erősödött vagy gyengült-e a terrorizmus? Másodsorban: hozzájárultunk-e valamivel különösen jogi kultúránk és értékeink fejlődéséhez, vagy elárultuk-e azokat a terrorizmussal kapcsolatos válság nevében? Szerintem elsődleges e két kérdés megválaszolása, és ha ezt megtettük, akkor kiderülne, hogy a szükséghelyzeti intézkedések gyakran tévesek, a terroristaszervezetek listái pedig nem pontosak, és azokat gyakorta inkább politikai indokok diktálták, semmint a szervezetek által jelentett valós veszély. Kineveztünk valakit a terrorizmusellenes tevékenységek koordinálására, és aztán rájöttünk – egyértelmű okok nélkül –, hogy nagyon jól elvagyunk az említett személy által végzett funkciók nélkül is. Ezért arra kérem a Tanácsot, hogy ne nevezzen ki új terrorizmusellenes koordinátort, mert az elmúlt pár hónap során rájöttünk, hogy megvagyunk nélküle is.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Gyakran mondogattuk, mégpedig elég határozottan, és szerintem újból ki kell mondanunk ebben a teremben, hogy a terrorizmus civilizációnk ellensége, a demokrácia ellensége: terrorizmus barbárság. A terrortámadások a jogállamiságtól egy primitív állam felé való elmozdulást képviselnek. Mindez tényleg így van, de ahelyett, hogy a vita során a demokrácia szabályainak visszaállítására helyeznénk a hangsúlyt, azt választottuk, hogy a kérdést a polgári egymás mellett élésre vonatkozó szabályok korlátozásával kezeljük. Azt választottuk, hogy idegenben küzdünk, hogy versengünk az emberi jogok megsértése, a polgári lakosság feletti katonai kontroll, valamint a demokrácia kulcsfontosságú elveire vonatkozó tárgyalások terén. Az Abu Ghraib-i vagy a guantanamói támaszpont képei a terrorizmus kultúrája által jogállamiságunk és jogi kultúránk kulcsfontosságú elvei felett aratott győzelem szimbólumai. Egy másik szimbólum a CIA által – az európai kormányok tevőleges részvétele mellett – Európában lebonyolított járatok és fogolyszállítások. Zavarba ejtő csönd övezi ezeket az eseményeket, úgyhogy képviselőtársaimhoz hasonlóan én is felkérem a Tanácsot, hogy nyilatkozzon e kérdésben – zavarba ejtő a csönd, ezt mindenki említette! A Parlament beszélt a CIA felelősségéről, az európai kormányok felelősségéről, hírszerző szolgálataink felelősségéről. A Bizottság beszélt és az Európa Tanács is hallatja hangját. Az egyedüli zavarba ejtő csönd az európai kormányok körül honol, ez pedig – szerintem – elfogadhatatlan. Reménykedjünk benne, hogy ma a Tanács kifejti a kérdéssel kapcsolatos véleményét. Európában sajnos a kivétel lett a szabály és most egyértelmű vitát kell folytatnunk a jogalkotási döntéseink hatásairól: az útlevelekben és vízumokban szereplő biometrikus adatok, a személyes adatok ellenőrzési rendszere, a távközlési adatbázisok, a légi utasokra vonatkozó adatbázisok, a légi utasok adataira (PNR) vonatkozó megállapodások, a SWIFT-rendszer, az ujjlenyomatok tárolási rendszere, sőt, a folyadékokról szóló rendelet, amit – reméljük – ma messzemenően elutasítunk, jelezve a Bizottságnak, hogy olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek arányban állnak azzal, ami ellen küzdeni akarunk. Azt gondolom, hogy félreérthetetlenül ki kell mondanunk, hogy a jogállamiság autoritárius elferdítését választottuk ahelyett, hogy a jogállamiság megóvását választottuk volna a terrorizmus elleni küzdelem érdekében. Nem egyértelmű – és ezzel zárnám, Elnök úr –, hogy az európai polgárok mivel kerültek az elmúlt években nagyobb veszélybe: a terrorizmussal vagy a terrorizmus elleni küzdelem érdekében tett intézkedésekkel. Egy amerikai feminista író azt mondta, hogy amikor megoldásokat kínálnak nekünk a problémákért felelősök, akkor óvakodnunk kell. Szerintem is óvakodnunk kell! Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék elnézést kérni, hogy egy kicsit késve érkeztem a Parlamentbe, egyszerűen azért, mert alábecsültem a hotel és a Parlament közötti forgalmat. Szeretném üdvözölni Frattini biztos urat, aki itt van körünkben, és megpróbál válaszolni a képviselők által feltett kérdésekre; remélem, hogy minden pontosítást megkap, amit kért tőlünk. Kétségtelen, hogy a londoni és glasgowi, valamint a spanyolországi és portugáliai határon a közelmúltban történt események és a jemeni támadás megerősítette, hogy a terrorizmus jelentős fenyegetést jelent Európa biztonságára és demokratikus társadalmaink értékeire, különösem az európai polgárok jogaira és szabadságaira.

7

8

HU


Nincs kétségünk afelől, hogy a tagállamoknak ezért továbbra is együtt kell működniük a terrorizmusellenes intézkedések megerősítésében és végrehajtásában, a társadalmaink alapvető értékeit képező emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett, amelyek védelme és előmozdítása hozzájárul a terrorizmus megelőzéséhez. A terrorizmus ellen mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten küzdeni kell. A nemzetközi együttműködés e veszély elleni küzdelem alapvető eszköze mind nemzeti, mind pedig multilaterális szinten. Tudjuk, hogy a terrorizmus globális fenyegetést jelent és ezért globális, összehangolt reakcióra van szükség, amely szükségszerűen az információáramlás és -csere növekedésével, az álláspontok belső koordinálásával, a koordináció és partnerségek harmadik országokkal való kialakításával, az Egyesült Nemzetek vezetésével egy globális terrorizmusellenes stratégia végrehajtásával, valamint a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő különböző regionális és nemzetközi szervezetekkel való szoros együttműködéssel fog járni. Az Európai Unió fellépése 2001. szeptember 11. óta és ezt követően – a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni borzalmas támadások óta – fokozódott. 2005 decemberében a Tanács elfogadta az EU terrorizmusellenes stratégiáját, amelyben az Unió elkötelezi magát a terrorizmus elleni általános küzdelemre az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, lehetővé téve polgárai számára, hogy egy, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben éljenek. Az EU terrorizmusellenes stratégiája négy munkaterületre terjed ki: megelőzés, védelem, üldözés és reakció. Az Elnökség megerősíti, hogy a Tanács valójában hathavonta felülvizsgálja a helyzetet az EU terrorizmusellenes stratégiájának és a terrorizmus finanszírozása elleni stratégia végrehajtását illetően, továbbá évente értékeli a radikalizmus és a terrorizmusra való toborzás elleni küzdelemre irányuló stratégia végrehajtását. A Tanács továbbá hathavonta felülvizsgálja a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló cselekvési tervet, évente pedig a radikalizmusra és a toborzásra irányuló cselekvési tervet. Ez a nyomon követési folyamat lehetővé teszi a Tanács számára, hogy hajszálpontosan megállapítsa, hogy mely uniós szinten javasolt intézkedéseket nem fogadták el, illetve nem hajtották végre megfelelően tagállami szinten. Ez lehetőséget teremt továbbá a Tanács számára, hogy bizonyos politikákat továbbgördítsen. Az Elnökség például úgy döntött, hogy felgyorsítja a robbanóanyagok terén végzett munkát. A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén bizonyos intézkedések elfogadását lelassította az, hogy e területen egyhangú döntéshozatalra van szükség. A terrorizmusellenes intézkedések elfogadását és végrehajtását fel fogja gyorsítani a kormányközi konferencia által az Európai Tanács keretében a legutóbbi júniusi ülésén elfogadott megbízatás alapján jóváhagyandó Szerződés ratifikálása. A bűnüldözési szervek és a biztonsági hírszerzési szolgálatok közötti szorosabb együttműködés szükségessége tekintetében a tagállamok biztonsági szolgálatai jelenleg szorosan és igen hatékonyan működnek együtt a terrorizmusellenes csoport keretében. Az Europol igen eredményes elemzési dokumentumokat dolgozott ki, amelyeket a tagállamok bűnüldözési szolgálatai egyre több információval látnak el. Kétségtelen, hogy többet kell tenni. Az Európai Parlament szoros és közvetlen politikai párbeszédet tart fenn a Tanáccsal és a Bizottsággal. 2007. május 16-án a Tanács elnöke, a Bizottság alelnöke, valamint az Állampolgári Jogi, Igazságügyi és Belügyi Bizottság elnöke találkozott, hogy megvizsgálja a különböző terrorizmusellenes politikákat, és hogy feltérképezze az EU terrorizmusellenes stratégiájának

05-09-2007

05-09-2007

HU


végrehajtását. Ezek a hathavonta zajló találkozások rendkívül hasznosak abban, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén kialakítandó politikák tekintetében konszenzus jöjjön létre. Ami az EU terrorizmusellenes koordinátorának tisztségét illeti, a főtitkár/képviselő tájékoztatta a tagállamokat, hogy – az Elnökséggel szoros együttműködésben – azt mérlegeli, hogy miként lehetne a legjobban koordinálni a terrorizmus elleni küzdelem területén folyó munkát a Tanács keretében. Ami az EU terrorizmusellenes koordinátora és a Helyzetelemző Központ, a SitCen közötti kapcsolatot illeti, ez nem vesz részt az EU terrorizmusellenes politikájának kidolgozásában vagy a Tanács által a terrorizmusellenesség terén végzett munka koordinálásában; illetve nem követi nyomon a Tanács határozatait. A terrorizmus elleni küzdelem területén a hatásköre arra korlátozódik, hogy a Tanácsnak stratégiai elemzéseket nyújtson be a terrorista fenyegetésekről a nemzeti szolgálatoktól kapott információk alapján. Emellett támogatja az EU szükséghelyzeti és válságkoordinációs rendelkezéseit, amelyeket annak érdekében lehet végrehajtani, hogy segítséget nyújtsunk a súlyos válságokra adott uniós szintű reakció koordinálásában, amelyek válságok esetlegesen a terrortámadásokat is magukba foglalhatják. Ez egy mechanikus funkció, amely kiterjed az információk terjesztésére, találkozóhelyek biztosítására és az intézmények meglévő döntéshozatali rendelkezéseinek támogatására. Nem koordináló szerepről van szó. Mindazonáltal a Tanács a SitCen által kidolgozott fenyegetésértékelés alapján hagyott jóvá politikai ajánlásokat különböző területeken – mint például a robbanóanyagok terén – a terroristák általi illegális felhasználás megelőzése érdekében. Az Elnökségnek nincs kétsége afelől, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén végzett erőfeszítéseit támogatják az európai polgárok, akik – a legutóbbi támadások idején – kifejezetten demonstrálták nemcsak az említett támadások áldozatai melletti szolidaritásukat, hanem egy uniós reakció kidolgozása iránti óhajukat is. Egy ilyen terrorizmusellenes stratégia kidolgozása során az Elnökség élvezi partnerei támogatását, akik magukkal hozzák elgondolásaikat a magas szintű tárgyalásokra, az Európai Parlament pedig különösen fontos szerepet játszik. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt rendelkezések betartása – a Szerződések többi cikkének betartásához hasonlóan – kiemelkedően fontos a Tanács számára. A harmadik országokkal folytatott együttműködés és párbeszéd képezi az EU terrorizmusellenes stratégiájának fő pillérét. Csak ebben a fél évben háromoldalú párbeszédet tervezünk folytatni Oroszországgal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Algériával és Marokkóval, ami az említett országokkal folytatott párbeszéd kiszélesítése iránti érdekeket tükrözi. Az Európai Unió terrorizmusellenes párbeszédet folytat ezenfelül más országokkal és nemzetközi szervezetekkel is. Továbbá, ami a földközi-térségi partnereinket illeti, megtartjuk szokásos ad hoc Euromed szakértői ülésünket a terrorizmusról, amely lehetőséget fog biztosítani arra, hogy szélesebb körű tárgyalásokat folytassunk mediterrán partnereinkkel egy, az említett régió számára létfontosságú érdekű ügyről, és amely a terrorizmus elleni küzdelemről szóló euro-mediterrán magatartási kódex prioritást élvező területeinek végrehajtására fog összpontosítani. Meg kell említeni, hogy kifejezetten az Amerikai Egyesült Államok esetében az Elnökség rendszeres megbeszéléseket tart a különböző szervekkel és a legkülönfélébb szinteken a terrorizmus elleni küzdelemről, amelyek olyan témákra terjednek ki, mint a radikalizmus és a terrorizmusra való toborzás, beleértve az internet szélsőséges csoportok általi használatát, a terroristafenyegetések elemzését, a nemzetközi fórumokon való együttműködést, a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó magán/állami partnerségeket,

9

10

HU


különösen a veszélyes robbanóanyagokkal kapcsolatos biztonságot, a kritikus infrastruktúra védelmét, a terroristák finanszírozását – a polgári hatóságok és a rendőri hatóságok közötti együttműködés egyéb típusai mellett. A portugál elnökség az Egyesült Államokkal közösen a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében egy pénzügyi szankciók alkalmazásáról szóló munkaértekezlet megszervezését tervezi. A terrorizmus elleni küzdelemben az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdését mindkét fél több alkalommal szóba hozta, az Elnökség pedig úgy véli, hogy igen fontos folytatni ezt a párbeszédet, amelyet mindkét oldal számára létfontosságúnak tart. E kérdésre vonatkozóan zárásul megemlíteném, hogy a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek a hágai programon és a megfelelő cselekvési terven alapuló megerősítése az egyik fő prioritása a német, portugál és szlovén elnökségek 18 hónapos közös programjának. A terrorizmus elleni küzdelem e területen az egyik legnagyobb kihívás; a három elnökség felvette céljai közé a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló kiterjedtebb együttműködést, mégpedig az EU terrorizmusellenes stratégiájának végrehajtásával. Elnök úr, engedelmével, válaszolnék az O-0053/07. sz., szóbeli választ igénylő kérdésre. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy az Európai Unió Tanácsa – amint azt említettem – elvégzi a terrorizmus elleni küzdelem időszakos felülvizsgálatait, és a radikalizmus és a terrorizmusra való toborzás elleni küzdelemre irányuló stratégia és cselekvési terv éves felülvizsgálatát is elvégezzük; ezután hathavonta vizsgáljuk felül a terroristák finanszírozása elleni küzdelemre irányuló stratégiát. A Tanács rövidesen első alkalommal fog előterjeszteni jelentést a média számára szánt és 2006 júliusában jóváhagyott kommunikációs stratégia végrehajtásáról. A terrorizmusellenes stratégia értelmében magas szintű terrorizmusellenes üléseket kell tartani elnökségenként a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament között. Ilyen üléseket tartottak az osztrák és német elnökségek idején. A nemzeti parlamentek szerepe a jelenleg a kormányközi konferencia keretében tárgyalt új Szerződés értelmében meg fog erősödni. A legfőbb prioritás a már meglévő intézkedések végrehajtása. A Tanács különböző mechanizmusokat alkalmaz az értékelésre, mint például az EU szakértői értékelési folyamata a nemzeti terrorizmusellenes intézkedések vonatkozásában, az európai elfogatóparancs végrehajtásának értékelése, az Europol és a tagállamok közötti, valamint a tagállamok közötti információcsere értékelése stb. Az új intézkedések – mint például a kritikus infrastruktúra védelmére irányuló európai program vagy a biológiai támadásokra való felkészülés technológiai programjával kapcsolatos intézkedések stb. – elemzése már folyik. A Tanács megszervezte az Europol és a tagállamok közötti, valamint a tagállamok közötti információcsere értékelését. Javier Solana, a főtitkár azt vizsgálja, hogy hogyan lehetne a funkciót legjobban betölteni a Főtitkárságon belül. Az esetleges új koordinátor megbízatását és eligazítását jelenleg mérlegelik. Valamennyi intézményhez hasonlóan a Tanács is elkötelezte magát az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében szereplő rendelkezés mellett, amely kimondja, hogy az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul. Ezen értékek előmozdítása az EU egyik prioritása. A tagállamoknak az alapvető jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettségvállalását az Európai Unió alapjogi chartája is tartalmazza. Ezen túlmenően az Európai Unió tagállamait – az Európa Tanács tagjaiként – kötik az emberi jogokról szóló európai egyezményből eredő kötelezettségek.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége megerősíti az EU ellenőrzési és információgyűjtési kapacitását, ezáltal mozdítva elő az alapvető jogok lehető legteljesebb tiszteletben tartását. Az uniós tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk a terrorizmus elleni küzdelem érdekében elfogadott intézkedések összhangban vannak a nemzetközi jogi – különösen a nemzetközi humanitárius jogi, emberi jogi és menekültjogi – kötelezettségeikkel. Az Elnökség úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet oly módon kell folytatni, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, mivel a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az alapvető szabadságok védelme a terrorizmus elleni küzdelem eszközei. Ez az elv a Tanács által – mint tudják – 2005 decemberében elfogadott terrorizmusellenes stratégia központi eleme. És most térjünk rá a kérdésben említett, az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által 2006. december 12-én hozott ítéletre! Először is szeretném megemlíteni, hogy a 2006. december 12-én, a T-228/02. sz., OMPI-ügyként (Organisation des Modjahedines du Peuple d’Iran kontra az Európai Unió Tanácsa) ismert ügyben hozott ítélet nem indokolja azt a következtetést, hogy a terroristalisták uniós gyakorlata sérti az uniós jogszabályokat. A Bíróság valójában nem a terroristalisták gyakorlata ellen ítélt, hanem pusztán úgy vélte, hogy néhány alapvető jog és garancia – beleértve a védelemhez való jogot, az indokolási kötelezettséget és a tényleges bírói védelemhez való jogot – elvileg teljes mértékben alkalmazni kell a pénzeszközöknek a 2580/2001/EK rendelettel összhangban történő befagyasztására irányuló közösségi határozat elfogadásával összefüggésben. Másodsorban köztudott, hogy a Tanács már szisztematikusan elvégezte eljárásainak szükséges felülvizsgálatát azon személyek és jogalanyok jegyzéke tekintetében, akikre és amelyekre a 2580/2001/EK rendelet vonatkozik. A Tanács különösen a következő intézkedéseket fogadta el a T-228/02. sz. ügyben hozott ítélet végrehajtására: felhívta a figyelmet egy tanácsi határozat Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtti megtámadásának lehetőségére; rámutatott arra, hogy be lehet nyújtani a Tanácshoz egy olyan – bizonyító dokumentációval kísért – kérelmet, amely a listába való felvételről vagy ott-tartásról szóló határozat vizsgálatára irányul, ezeket a kérelmeket pedig beérkezésükkor azonnal megvizsgálják; mindazon személy, csoport és jogalany számára, akik esetében ez gyakorlatilag lehetséges volt, indokolást adott, más esetekben pedig az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéseken keresztül tájékoztatták a személyeket, csoportokat és jogalanyokat; a Tanács – a fent körülírt eljárásokkal összhangban és minden kiegészítő információt megfelelően figyelembe véve – legalább hathavonta elvégzi a lista általános felülvizsgálatát. A Tanács azt is elhatározta, hogy új munkacsoportot hoz létre, a 931. közös állásponttal foglalkozó munkacsoportot, amelynek a listára való felvételre vagy az onnan való kizárásra irányuló kérelmeket kell kezelnie, és amelynek elő kell készítenie a lista Tanács általi rendszeres felülvizsgálatát. Ezen új munkacsoport megbízatása, gyakorlati rendelkezései és munkamódszerei egy, a Tanács által elfogadott nyilvános dokumentumban szerepelnek. A listán szereplő, a 2580/2001/EK rendelet hatálya alá tartozó összes érintettet azonos módon kezelik, amint az az előző válaszból is kiderül. Az intézmények szerepét és hatásköreit a Szerződések rögzítik. A Tanács az Európai Közösséget létrehozó szerződés 233. cikkének rendelkezéseivel összhangban meghozza a Bíróság ítéleteinek végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ami a tanácsi határozatok feletti parlamenti ellenőrzést illeti: a Tanács mindig betartja a Szerződésekben megállapított eljárásokat.

11

12

HU


Fontos megemlíteni, hogy az Európai Parlamenttel – az Európai Közösséget létrehozó szerződés 308. cikkével összhangban – konzultáltak a 2580/2001/EK rendelet elfogadásakor. Nagyon köszönöm figyelmüket. (Taps) Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Elnök úr! A Bizottság továbbra is teljes mértékben elkötelezett az EU – amint azt a Tanács az imént említette – 2005-ben jóváhagyott terrorizmusellenes stratégiájának és cselekvési tervének végrehajtása mellett. Politikai célunk továbbra is az, hogy megteremtsük a helyes egyensúlyt a polgárok biztonsághoz való alapvető joga – ami elsősorban az élethez való jog –, valamint az egyének többi alapvető joga – beleértve a magánélethez való jogot és az eljárási jogokat – között. Valamennyi forrás jelezte, hogy igencsak fennáll az újabb terrortámadások veszélye. Tagállamaink hatóságai számos támadást tudtak megakadályozni, amiért nagyon hálásnak kell lennünk. Itt Spanyolországról, Olaszországról, Belgiumról, az Egyesült Királyságról és Németországról beszélek. Tegnap a dán hatóságok egy fiatal terroristákból – köztük dán állampolgárokból – álló csoportot szereltek le, akik bombatámadásra készültek. Espersen miniszter azt mondta, hogy ez volt a legsúlyosabb terroristaügy Dániában. Ma reggel megtudtuk, hogy terroristagyanús személyeket tartóztattak le Frankfurtban, és a német védelmi miniszter küszöbön álló támadásról beszélt. Azt gondolják, hogy mindezekben az esetekben nem értünk el eredményeket? Nem gondolják, hogy egy terroristatámadás utolsó stádiumban való megállítása már önmagában is fantasztikus eredmény Európa számára? Szerintem igen – igenis az. (Taps) Úgyhogy nem dőlhetünk hátra és éberségünk nem hagyhat alább. Mindenekelőtt szeretném megragadni ezt az igen remek alkalmat arra, hogy tájékoztassam Önöket arról az intézkedéscsomagról, amelynek elkészítésén szolgálataim jelenleg dolgoznak, és amelyet a Bizottság idén ősszel a portugál elnökséggel igen szoros együttműködésben fog elfogadni. A megelőzésen és a büntetőeljáráson dolgozunk. Ez a csomag a következőkből fog állni: a robbanóanyagok biztonságára vonatkozó európai cselekvési terv, a terrorizmusról szóló kerethatározat módosítására irányuló javaslat, hogy az foglalkozzon az internet terroristák általi, nem megfelelő használatával és az utas-nyilvántartási adatállományra (PNR) vonatkozó európai politikára irányuló javaslat. Ezen túlmenően a csomag tartalmazni fog egy, a terrorizmusról szóló kerethatározat tagállamok általi végrehajtásának értékeléséről szóló jelentést is. Most pedig néhány szó ezekről az elemekről: A robbanóanyagokra vonatkozó európai cselekvési terv a 2005. évi, e tárgyban készült bizottsági közlemény folytatása, célja pedig az hogy reagáljon az Európai Tanács és a Belügyminiszterek Tanácsának a robbanóanyagok európai helyzetének javítására irányuló, ismételt felhívásaira. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a madridi támadásokat a kereskedelemben kapható robbanóanyagok és detonátorok felhasználásával követték el, ami kiváltotta az uniós fellépésre való felszólítást ezen a területen. Örömmel számolhatok be Önöknek arról, hogy szolgálataink – érdekeltek széles körével, többek között a magánszektor képviselőivel együtt – sok jó munkát végeztek. Az általam létrehozott állami–magán szakértői csoporttól egy – véleményem szerint – úttörőnek bizonyuló jelentést kaptam, amely kb. 50 értékes,

05-09-2007

05-09-2007

HU


konkrét ajánlást tartalmaz a robbanóanyagok, prekurzorok és detonátorok biztonságának javítására Unió-szerte. Ezek az ajánlások képezik majd – amint említettem – a november előtt elfogadandó európai cselekvési terv alapját. Az abban majdan javasolt intézkedések között szerepel majd például a robbanóanyagok európai adatbázisának létrehozása az Europolnál, amely kapcsolódik a tagállamok valamennyi illetékes szolgálataihoz, valamint egy korai előrejelző rendszer azért, hogy e szolgálatok korán értesüljenek arról, ha például robbanóanyagokat loptak el vagy új terrorista működési módszerekről szereznek tudomást megbízható hírszerzési információkból. Ezzel eljutottunk az internet kérdéséhez és ahhoz, hogy ezt a világ számára bámulatra méltó előnyöket teremtő eszközt hogyan használják fel visszaélésszerűen a terroristák. Mindannyian tudjuk, hogy a terroristák éppannyira kihasználják az internet előnyeit, mint az átlagpolgárok, például arra, hogy támadásaikat megtervezzék, vagy hogy terrortámadások elkövetésére irányuló konkrét felbujtó üzeneteket terjesszenek. Az elektronikus tanulás előnyei szintén nem kerülték el a terroristák figyelmét. Internetes honlapokon például részletes információkat és utasításokat találhatunk a különféle terrorista taktikákról, beleértve a robbanóanyagok előállítását. Az általam imént említett javaslat célja annak biztosítása, hogy a negatív és bűnös magatartás e formáit az egész EU-ban büntethetővé tegyék. Az intézkedéscsomag másik alkotóeleme ahhoz az elgondoláshoz kapcsolódik, hogy létezzen egy, a légi utasok adatainak nyilvántartására (PNR) vonatkozó európai politika. Még mindig elmélkedünk e javaslat részletein, de a Bizottság legfőbb szándéka annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam gyűjtse, feldolgozza és adott esetben másokkal kicserélje a PNR-adatokat. A PNR ezidáig főként az annak biztosítására irányuló tárgyaláshoz kapcsolódott, hogy az európai polgárok adatait partnereink és szövetségeseink – különösen az Egyesült Államok – megfelelően dolgozzák fel. Úgy gondolom hogy itt az ideje annak, hogy figyelmünket másra összpontosítsuk, a forrásokat pedig az Európai Unió biztonságára szánjuk. Az Unió legalább annyira a terroristatámadások célpontja, mint az Egyesült Államok, és a PNR-adatok használata és elemzése fontos bűnüldözési eszköz polgáraink megóvásában, akik ugyanazt a védelmet érdemlik, mint az Egyesült Államok állampolgárai. A csomag utolsó eleme a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározat végrehajtásáról szóló második jelentésből áll. Az új jelentés információkat fog tartalmazni az új tagállamokban fennálló helyzetről, ami 2004-ben – érthető módon – még nem állt rendelkezésre. Ezzel elérkeztünk az eddig elfogadott valamennyi terroristaellenes intézkedés átfogó, széleskörű értékelésére vonatkozóan felvetett általánosabb kérdéshez. Természetesen támogatom a politikák hatékonysága értékelésének elvét. Különösen a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos politikák tekintetében tudomásuk lehet arról, hogy dolgozunk az átfogó értékelési mechanizmusok fejlesztésén. Kész vagyok együttműködni a Parlamenttel és különösen az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal – mint ahogyan azt a múltban is tettem – a meglévő intézkedések – beleértve a nemzetközi partnereinkkel kötött nemzetközi és európai megállapodásokat – értékelésének elvégzésében. Hadd tegyem azonban egyértelművé, hogy a célom az, hogy

13

14

HU


megerősítsem – nem pedig gyengítsem – azt a képességünket, hogy hatékonyabban előzzük meg és üldözzük a terrorizmust. A tagállamok és az európai intézmények közötti információcserét illetően teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ez a terrorizmus elleni küzdelem egyik alapvető szempontja. Amint tudják, sokat tevékenykedtem ezen a területen. Az elmúlt évek során számos javaslatot terjesztettem elő a harmadik pillérben az adatok védelméről, a hozzáférhetőség elvéről és az elektronikus hírközlésben az adatok visszatartásáról. Az adatok visszatartásának témáján kívül azonban sajnos még nem sikerült megállapodásra jutni a Tanácsban e javaslatokat – különösen a harmadik pillérben az adatvédelemre vonatkozó javaslatot – illetően. De továbbra is ezek elfogadására fogok törekedni, és a portugál javaslat alapján elvi megállapodásunk van arról, hogy megpróbáljuk decemberig elérni a harmadik pillérben az adatvédelemről szóló kerethatározat végleges elfogadását. Gyakran hangoztatják, hogy a hatékony együttműködéshez kölcsönös bizalomra van szükség, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Véleményem szerint a bizalmat főként kétféle módon lehet ösztönözni. Először is annak biztosításával, hogy egyértelmű és megfelelő jogi keret van hatályban, amely biztosítja a bizalmat a tekintetben, hogy a nyújtott információkat megfelelően fogják kezelni, másodsorban pedig a lehető legtöbb közös nemzetközi tapasztalat ösztönzésével, beleértve a közös képzéseket is, hogy az e területen dolgozó emberek megismerjék és megbecsüljék egymást. A Helyzetelemző Központ („SitCen”) vonatkozásában meg kell említenem, hogy az minden bizonnyal értékes stratégiai elemzéssel szolgált a Tanácsnak a terroristafenyegetésről, és – Solana úr együttműködésének köszönhetően – igen jó gyakorlati együttműködést tudtam kialakítani e témában. Mindazonáltal nem gondolom, hogy a SitCen-nek az operatív együttműködés területén volna szerepe – semmiképpen sem a nyomozások koordináló eszközeként –, mivel megbízatása a nem személyes információk kezelésére korlátozódik. Ez inkább az Europol és az Eurojust feladata. Azt gondolom, hogy ezeket a szerveket megfelelőbben fel kellene szerelni ahhoz, hogy ezeket a feladatokat ellássák. Nem szabad elfelejtenünk, hogy polgáraink nagy többsége – a legfrissebb Eurobarometer szerint a polgárok 84%-a – erőteljesen támogatja a terroristák és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló uniós fellépést. Ez alapján erősítsük hát meg az Europolt és az Eurojustot! Természetes, hogy minden intézkedésünknek összhangban kell lennie az alapvető jogokra vonatkozó vívmányokkal és a Szerződés 6. cikkével. Szándékomban áll kérdőívet küldeni a tagállamoknak az általuk elfogadott terroristaellenes intézkedésekről, azok hatékonyságáról és arról, hogy ezek miként illeszkednek az emberi jogi keretbe. Kész vagyok megosztani Önökkel az e gyakorlatból származó adatokat és eredményeket. Zárásul: úgy hiszem, hogy terroristaellenes erőfeszítéseink egyértelműen együttes fellépést, valamint a Tanács, a Parlament és a Bizottság részéről teljes odaadást igényelnek. Kész vagyok arra, hogy ismét pozitívan reagáljak az ettől a Parlamenttől és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságtól érkező további esetleges felkérésekre, amint azt tettem a Bizottságba való kinevezésem óta. (Taps)

05-09-2007

05-09-2007

HU


ELNÖKÖL: DOS SANTOS Alelnök Manfred Weber, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A nemrégiben felszólaló Catania úr azt mondta, hogy az európai közvélemény attól tart, hogy a jogállamiság szétporlad. Az európai nagyközönség azt olvassa a mai napilapokban, hogy Dániában olyan terroristákat tartóztattak le, akik egyértelműen támadásokat terveztek. A németek ma arra a hírre ébredtek, hogy három terrorista tervezte megtámadni a Frankfurt am Main-i repülőteret. Az emberek félnek. Aggódnak. A terrorizmus Európában halált és óriási szenvedést okozott. Az emberek elvárják, hogy biztonságban legyenek. Ennek kezelése – európai politikusokként – a mi dolgunk. Mi az európai válasz? Ma a Tanács soros elnökét hallgatva rájöttem, hogy stagnálunk és lebénultunk. Csalódott vagyok. Amint tudjuk, a terrorizmus egész Európát átszövő hálózatba tömörült. A sejtek az interneten keresztül és különböző módszerek alkalmazásával működnek együtt. A belügyminiszterek nemzeti szinten teszik a dolgukat és azt hiszik, hogy a dolgok az ő irányításuk alatt állnak. Én is pártolom az általunk végrehajtott intézkedések értékelését és azt, hogy azokat most vizsgálatnak vetjük alá, de új lendületre is szükségünk van. A terrorizmust nem vertük vissza. Új kezdetre van szükségünk. Ez az, ami miatt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja támogatja a Bizottság kezdeményezéseit. A terrorizmus a mi életvitelünk ellen irányul, és ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a terrorizmus elleni küzdelem egyszersmind kulturális kihívás is. Európa például kiáll a nemek egyenlősége mellett, úgyhogy Európában nem akarunk kényszerházasságokat látni. Meg kell büntetni mindenkit, aki fiatal lányokat kényszerít házasságra. Európa kiáll a tolerancia mellett, úgyhogy nem kérünk a más vallásokat elítélő gyűlöletbeszédekből. Támogatom, hogy az ilyen embereket kizárjuk Európából. Azt üzenném a prédikálóknak: egyetlen isten sem hagyja jóvá a gyilkolást. Szeretném kérni, hogy a mai vitát használjuk arra, hogy egy új lendület megteremtése érdekében adjuk támogatásunkat a Tanácsnak és különösen a Bizottságnak, amely jó javaslatokat terjesztett elő. Jan Marinus Wiersma, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Meglátásom szerint fontos, hogy ezt a vitát ma tartsuk meg. Az is lényeges, hogy a Parlament kérdéseket tegyen fel a tagállamok között egy kiemelt fontosságú területen, a terrorizmus elleni küzdelemben folytatott együttműködés előrehaladására vonatkozóan. Kétségek vannak afelől, hogy ez az együttműködés mindig kielégítő-e, és hogy a Tanács e fenyegetésre adott – ma már számos alkalommal körülírt – reakciója mindig megfelelő-e. A sürgősség hiánya nyilvánvalóvá vált a Tanács által számos kérdésben tett előrehaladást illetően. Ezzel összefüggésben fontos még Gijs de Vries utódjának kérdése is a terrorizmusellenes koordinátornak a már néhány hónapja megüresedett tisztségében. Az a kérdés is megmaradt, hogy mi történt a Tanács Fava-jelentésre – a Parlamentnek a CIA-ra és a terrorizmus elleni küzdelemben használt bizonyos gyakorlatokra vonatkozó, átfogó jelentésére – adott válaszával. Az együttműködés nem mindig olyan, mint amilyennek lennie kellene – ezt muszáj megismételnem –, Frattini biztos úr óriási elkötelezettsége ellenére se, aki épp most adta újabb tanújelét szigorú megközelítésének. Természetes

15

16

HU


viszont, hogy amit akar és amit tenni tud, azt végső soron bizonyos mértékben az határozza meg, hogy a Tanács mit tesz lehetővé. Ma különösen egy fontos aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, egy olyan dologra, amelyet a biztos úr és a soros elnök úr is említett, és ez a radikalizmus és a toborzás. Meg kell találnunk – az akár vallási indíttatású, akár jobboldali szélsőséges – radikalizmus elleni európai szintű küzdelem legmegfelelőbb módját is, a tagállamok közötti együttműködés formájában. E tekintetben fontos, hogy megtaláljuk annak módjait, hogy miként érhetjük el az ilyen típusú radikalizmusra fogékony fiatalokat. Ez a Tanács és a Bizottság, valamint a Parlament egyik prioritása, amelyet a közeljövőben tárgyalni fogunk. Meg kell próbálnunk feltárni az olyan fiatalok indítékait, akiket – a radikalizmus eredményeként – olykor terroristatevékenységekben való részvételre csábítanak. Ezen indítékok között van a saját helyzetükkel kapcsolatos elégedetlenség, az azzal kapcsolatos elégedetlenség, ami a nemzetközi politikában történik, illetve a saját társadalmuk polarizálódásával kapcsolatos elégedetlenség, a dolgok mögötti értelem keresése és a világpolitikával szembeni frusztráció. A szegénység is lehet indíték. Mindezeket az indítékokat meg kell vizsgálnunk, ha hatékony megközelítést akarunk elérni. A Marokkóban támadásokat végrehajtó fiatalok indítékai gyakran teljesen különböznek azon személyek indítékaitól, akik ezt Hollandiában tették, például azé az emberé, aki Theo van Gogh-ot gyilkolta meg. Össze kell fognunk a radikalizmus elleni küzdelemre alkalmas érvek felkutatásában, és javítanunk kell a körülményeket, hogy a fiatalok ne legyenek ennyire készségesen fogékonyak a radikalizmusra és az erőszakra való felbujtásra . A radikalizálódott fiatalok számának alacsonyan tartása pusztán kezdeti kihívás. A megfelelő politika itt az elnyomás: azok kezelése, akik másokat erőszakra buzdítanak, azon virtuális, internetes hálózatok kezelése, amelyek szélsőséges viselkedésre buzdítanak fiatalokat, valamint a csoportok megfékezése megelőző jellegű politika révén. Ez helyi szinten kezdődik, de nemzeti és európai szintre is adaptálható. E tekintetben szeretném felhívni a figyelmet a holland kormány által meghirdetett új kezdeményezésekre, amelyekre jelentős mennyiségű pénzt is elkülönítettek. Ezt helyi szinten, a szomszédságban kell felhasználni, hogy megtalálják a radikalizmusra és minden ebből fakadó dologra esetlegesen fogékony fiatalok azonosítására alkalmas megközelítést. Azt szeretném ajánlani, hogy a Bizottság összpontosítson Hollandia azzal kapcsolatos tapasztalataira, hogy ez miként cserélhető ki más tagállamokkal. Esetleg a Bizottság integrációs alapját is fel lehetne használni néhány ilyen tevékenység előmozdítására, az európai megközelítés hozzáadott értékének e területre való kiterjesztése céljából. Szeretném még egyszer megkérdezni a biztos urat, hogy lát-e ő is bármiféle lehetőséget arra, hogy a holland gyakorlatot – a különösen a nagyvárosokban – ugyanilyen problémákkal szembesülő más tagállamokkal kicseréljék. Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Ha 2000 évvel visszatekintünk, emlékezhetünk arra, hogy Kr. e. 68 őszén a világ egyetlen szuperhatalma egy lazán szervezett kalózbanda által indított terroristatámadást szenvedett el, és a római szenátus kétségbeesésében Pompeinek – legalábbis a Plutarkhosz szerint – „mindenki felett abszolút joghatóságot és feltétel nélküli hatalmat” adott a Lex Gabinia révén. A legrégibb trükkel a katonaság feldúlta a szabadságot, a demokráciát és az alkotmányt a riadt római polgárok beleegyezésével, és 1800 évbe telt, mire az érett demokrácia újból felütötte fejét Európában.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Most ismét ott tartunk, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a hátsó ajtón keresztül gyűrűznek be a szabadságunktól minket megfosztó jogszabályok. Örülök a kollégák által ma előterjesztett, szóbeli választ igénylő kérdéseknek, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett igen konkrét kérdéseknek. Nem állítom azt, hogy a terrorizmusellenes jogszabályok feleslegesek. Három ember tegnapi, németországi letartóztatása és másik három ember Dániában történt ma reggeli letartóztatása bizonyítja, hogy a terroristák továbbra is veszélyt jelentenek társadalmunk számára. Képviselőcsoportom közös meggyőződése, hogy nagyobb mértékű igazságügyi együttműködésre van szükségünk ahhoz, hogy az Europolt és az Eurojustot a lehető leghatékonyabbá tegyük. A legmesszebb menőkig támogattuk az európai elfogatóparancsot, rábízva a Tanácsra, hogy léptessen életbe minimális eljárási garanciákat. Támogatnánk egy európai FBI-t is. A liberálisok és a demokraták nem bánnak kesztyűs kézzel a bűncselekményekkel. Valójában elhűlve tapasztaljuk Európa jobboldal uralta Tanácsának abbéli kudarcát, hogy egy közrendi ügy tekintetében egységes megközelítést találjon. Viszont mi azt mondjuk, hogy a jogszabályoknak arányosaknak kell lenniük a fenyegetésekkel is. Mert ha a fenyegetés tényleg akkora, akkor a Tanács miért nem tett semmit azért, hogy új terrorizmusellenes koordinátort nevezzen ki, mióta az utolsó márciusban elment? Soros elnök úr! Ön azt mondta, hogy „gondolkodik az együttműködés biztosításának legjobb módján”. Hát, a terroristáknak hat hónapjuk volt addig, míg Ön gondolkodott. Ön azt mondja nekünk, hogy „az Egyesült Államok vezető szerepet játszik a terrorizmusellenességben”. Mi azt akarjuk, hogy az Európai Unió saját maga határozza meg saját politikáját. Ön azt mondja nekünk, hogy az Európai Parlament – idézem – „elsőrendű szereppel bír”, de erről az elsőrendű szerepről kiderül, hogy egy udvarias gesztus, ami abban rejlik, hogy bizottságunk elnökével hathavonta üléseznek. Üdvözlöm Frattini biztos úr azzal kapcsolatos mai egyetértését, hogy a Parlamenttel együtt kell értékelni az uniós politika hatékonyságát, és remélem, hogy a Tanács Elnöksége elkíséri őt erre a vitára. Szeptember 11. óta van már terrorizmusellenes stratégiánk, cselekvési tervünk, kerethatározatunk és jó néhány együttműködési kezdeményezésünk. Ezek közül egyiket sem értékelték alaposan és nyíltan, nemhogy még az európai demokratikus intézmények megtették volna ezt! A Tanácsnak és a Bizottságnak be kellene vonnia a Parlamentet az eleddig elfogadott valamennyi intézkedés átfogó felülvizsgálatába. Nekünk pedig, itt a Parlamentben ragaszkodnunk kell a terrorizmusellenes jogszabályok esetében a megszüntetési záradékokhoz, hogy a visszaélésre alkalmas jogszabályok ne maradjanak a törvénykönyvekben a szükségesnél hosszabb ideig. Most tartunk a harmadik és egyben utolsó PNR-megállapodásnál, amely például örökre felad bizonyos jogokat egyes bizonytalan előnyökért cserébe. Képviselőcsoportom megkérdőjelezi, hogy a biztonság tényleg megköveteli-e, hogy az Egyesült Államok kormánya ismerje táplálkozási szokásainkat. Frattini biztos úr, Ön azt mondja, hogy a polgárok 85%-a erőteljesen támogatja az európai fellépést. Lobo Antunes úr, Ön pedig azt mondja, hogy az Elnökségnek nincs kétsége afelől, hogy intézkedéseiket a polgárok támogatják. Nem voltak repülőtéren idén nyáron? Nem hallották, amint fiatal nők azt kérdezik, miért kobozzák el rúzsaikat, mielőtt felszállnak a

17

18

HU


repülőre? Nem hallották az idős hölgyek hasztalan tiltakozását, amikor lábköröm-ollóikat elvették? Nem hallották, hogy az emberek mennyire dühösek amiatt, hogy a terrorizmusellenes jogszabályokat kereskedelmi haszonszerzésre használják? A mi helyi repülőterünkön 50 pennyt számolnak fel azokért a műanyagzacskókért, amelyekbe az utasoknak a fogkrémjeiket kell beletenniük. A választópolgárok írtak nekem amiatt, hogy mennyibe kerül a biztonsági ellenőrzőpontok repülőgép felőli oldalán a palackozott víz. A Lex Gabinia klasszikus példája a nem szándékos következményekkel járó törvénynek, mivel örökre felforgatta azokat az intézményeket, amelynek védelmére hivatott volt. Remélem, hogy Európa terrorizmusellenes jogszabályai nem végzik hasonlóan. Karl Popper egyszer azt mondta: „A szabadságot is terveznünk kell, nemcsak a biztonságot, ha másért nem, hát azért, mert csak a szabadság teheti a biztonságot biztossá.” (Taps) Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A New York-i, madridi és londoni tragikus tapasztalatok után a terrorizmusellenes ügyekben való együttműködési képességünk nőtt, mind uniós, mind pedig transzatlanti összefüggésben. További lépéseket kell tennünk ebbe az irányba. A magánélettel és a polgárok jogaival kapcsolatos aggályainkat nem szabad a hatékony fellépés megszüntetésének indokaként felhasználni. Ezen a területen elkerülhetetlenül árat kell fizetni a biztonságért. Amit polgáraink mindenekelőtt keresnek, az a biztonság. A nemzetközi jogon is változtatni kell. A modern terrorizmus egy eleddig ismeretlen jelenséget szült: az állam nélküli katonáét. Ez az államnélküliség nehézzé teszi a genfi egyezmények alkalmazását. Ugyanakkor egyet kell értenünk abban, hogy nincs értelme az európai büntetőeljárásra jellemző eljárási jogokat biztosítani a terroristák számára, és hogy ez megfoszt minket attól, hogy hatékonyan küzdjünk e jelenség ellen. Cem Özdemir, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Amint azt már sokszor emlegettük, ma híreket kaptunk terroristagyanús személyek dániai és németországi letartóztatásáról. Ez azt bizonyítja, hogy a probléma nem elméleti, hanem valóságos. Mivel ez a helyzet, a mottó nem lehet az, hogy „a több jobb”; ehelyett célzott intézkedésekre van szükségünk, amelyek Európa-szerte koordináltak, és amelyek – mindenekelőtt – értékesnek és valóban hasznosnak bizonyulnak a gyakorlatban. Ezzel elérkeztünk az első témámhoz, nevezetesen az eddig az államok által hozott intézkedések felülvizsgálatának sürgős szükségességéhez. Örülök neki, hogy a biztos úr bejelentette, hogy ki fognak dolgozni egy kérdőívet. Pont azért van szükségünk erre az értékelésre, mert meg akarjuk győzni polgárainkat a terrorizmusellenes intézkedések szükségességéről. Ennek érdekében azonban bizonyítanunk kell, hogy azok tényleg hatékonyak. Végül is azt szeretnénk tudni, hogy mit értünk el eddig a terrorizmus elleni küzdelem terén. Ezzel kapcsolatban az is érdekel minket, hogy eddig sajnálatos módon miért utasították vissza azt, hogy álláspontot fogadjanak el a CIA által Európában végzett jogellenes emberrablásokról. Ezzel kapcsolatban is válaszokra van szükségünk. Egyet szeretnék egyértelművé tenni: a titkos börtönök és az olyan harmadik országok számára teljesített kiadatások, ahol kínzásnak vetik alá az embereket, szintén kapcsolódik a terrorizmus elleni küzdelemhez, jelesül annak erkölcsi vetületéhez. A terrorizmus elleni küzdelem erkölcsi

05-09-2007

05-09-2007

HU


dimenziója nem hanyagolható el, mivel itt is érvényesíteni kell elveinket, ha sikert akarunk elérni. Néhány felszólaló említette az Európai Parlament e vitába való bevonásának fontosságát. Én úgy vélem, hogy a Tanács elnökségének meg kell értenie, hogy az emberek szabadon választott képviselőinek részvétele elengedhetetlen az elfogadottsághoz. Szeretném, ha a Tanács elnöksége megerősítené a tárgyalás ezen aspektusát. Amint azt a soros elnök úr is tudja, az Európai Bíróság több alkalommal döntött úgy, hogy a terroristaszervezetek uniós listája a közösségi és a nemzetközi jogot is sérti. Üdvözlöm az e kérdéssel kapcsolatos mai megjegyzéseit. Azonban azt is szeretném hallani, hogy azokat az éves értékeléseket, amelyekről beszélt, a Parlament és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság rendelkezésére fogják-e bocsátani. Végül is ezekre szükségünk van a munkánkhoz, hogy valóban fel tudjuk mérni, hogy mi történik ezekkel a „terroristákkal”, azt, hogy a jogállamiság és a parlamenti ellenőrzés milyen mértékben biztosított, és hogy milyen mértékben garantálható az, hogy az e listákon tévesen szereplőket onnan a lehető leghamarabb eltávolítják. Az EU terrorizmusellenes koordinátorának kérdését már felvetették. Szeretnénk tudni, hogy mik a jövőbeli tervek e pozíciót illetően. Képviselőcsoportom elméletileg nem ellenzi az ilyen jellegű európai koordinációt. Elvileg van értelme ezen a területen a hatásköröket összevonni, törekedni arra, hogy a nemzeti szinten szerzett tapasztalatokat egyesítsük. Az is érdekel azonban minket, hogy a Tanács elnökségének mi mondanivalója van a terrorizmusellenes egység által európai szinten eddig végzett munkáról. Milyen tapasztalatokat szereztek ezzel kapcsolatban? Kérdésem tehát a soros elnök úrhoz: milyen tanulság vonható le az eddig de Vries úr által végzett munkából? Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Szerintem ez a vita igencsak alapvető jelentőségű az Európai Unióban a demokrácia kérdésével kapcsolatban. Jó dolog egy kicsit visszatekinteni. 2001. szeptember 12. óta „háború” folyik a terrorizmus ellen. A NATO aznap a kölcsönös védelmi záradékhoz folyamodott, a New York-i és washingtoni támadásokat – helytelenül – katonai támadásként értékelve. Mindenki kitalálhatja, hogy ehhez a kölcsönös védelmi záradékhoz hogyan lehet ismét folyamodni. Most világmérteket ölt a „terrorizmus elleni háború”, például Afganisztánban, ahol az „irakiasítás” fokozatosan tért hódít, miközben hazai szinten egyre több alapvető és polgári jog veszti érvényét. Az egész helyzetet állandó szükségállapotként lehet jellemezni. Az EU elfogadott egy, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározatot. Ez számos, az uniós tagállamok és maga az EU által végrehajtott vagy végrehajtandó kérdést határoz meg. Jelenleg széles körű aktív fellépést tapasztalhatunk, különösen a német belügyminiszter Wolfgang Schäuble részéről, aki most mindent terrorizmusként ír le, és egyértelműen túllép a ténylegesen szükséges mértéken. London után egy publicista, A.L. Kennedy igen érdekes megjegyzést tett, amit szeretnék most idézni: „Arról senki nem beszél, hogy Bagdadban az áldozatok számát – bármilyen hatalmas is volt – csak méréskeltnek tekintenék a legtöbb nap. Senki sem mondja ki azt, hogy azzal, hogy Tony Blair katonáinkat a profitért háborúba küldte, a saját országát is veszélybe sodorta [...] Senki nem szól arról, hogy intézkedéseink csak növelték a terroristacselekmények számát és intenzitását. Senki nem jegyzi meg, hogy még mi is igazoltuk a fogva tartottak kínzását azzal, hogy azt mondtuk, a támadások ezzel megelőzhetők. Senki nem említi meg, hogy a világ nagy részének szemében mi magunk

19

20

HU


vagyunk a terroristák.” Pont ezt kell elkerülni, és épp emiatt nem folytatódhat az alapvető és polgári jogok semmibe vétele. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy hálásan megköszönöm a Tanács soros elnökének és az Európai Bizottság alelnökének, hogy részletesen válaszoltak kérdéseinkre. Örülök annak, hogy ez a vita lehetőséget kínál számunkra, hogy visszatekintsünk azért, hogy aztán újból előreléphessünk. E vita előterében az a kérdés áll, hogy milyen intézkedéseket tettek a terrorizmus elleni küzdelemre és hogy ezek hatékonyak voltak-e. Ami még fontosabb, az annak a kérdése, hogy az intézkedések a demokratikus jogállamisággal ütköznek-e. Ma fogunk szavazni a légi közlekedésben a kézipoggyászokra vonatkozó szabályok módosításáról. Watson úr már beszélt erről. Reményeim szerint ez a szavazás egy ellentmondásos intézkedés végét jelenti. A folyadékokra vonatkozó szabályok eredménytelenek és nagymértékű tiltakozást váltottak ki. Azt kell biztosítanunk, hogy a terrorizmus elleni küzdelem ne váljon a csalódottság politikájává. A 2001. évi támadások óta hatalmas mennyiségű információ gyűlt össze – az adatgyűjtést azonban adatfeldolgozásnak kell követnie. A londoni és madridi támadások után kiderült, hogy a hírszerző szolgálatok valóban rendelkeztek az adatokkal, csak épp nem cselekedtek időben. Az adatok ugyan rendelkezésre állhatnak, de az alkalmazással még mindig problémák vannak. Nemrégiben jelent meg egy könyv Hollandiában a terrorizmusról és az az ellen harcolókról. A könyv történelmi távlatokból vitatja azt, hogy a terrorizmus eredményessége korlátozott lenne. Másfelől azonban a terrorizmus elleni küzdelem olykor óriási mértékben hat a társadalomra – ingerültséget váltva ki. A terrorizmus ellen küzdők e harc során elveszítik erkölcsi hitelük egyensúlyát a polgárok szemében – ami a terroristák malmára hajtja a vizet. Amikor tehát új intézkedéseket hozunk, meg kell teremtenünk a megfelelő egyensúlyt a jogállamiság és a terrorizmus elleni hatékony küzdelem között. A nyomon követés e tekintetben jogszerű parlamenti eszköz. A korábbi terrorizmusellenes koordinátor, Gijs de Vries azt mondta, hogy tapasztalatai szerint egyetlen tagállam sem akar egy európai rendőrséget vagy egy európai biztonsági szolgálatot. A tagállamok azt akarják, hogy a biztonságot továbbra is nemzeti szinten szervezhessék meg. Mégis még mindig európai együttműködést akarunk szervezi. Az ebből eredő egyik probléma az ilyen jellegű együttműködés demokratikus ellenőrzésének hiánya. A nemzeti parlamentek figyelemmel kísérik saját szolgálataikat, ezt az együttműködést azonban nem. Mi a véleménye a Tanácsnak az Európai Parlament következetes és rendszeres tájékoztatásáról? Ezalatt nem azt értem, hogy új intézkedéseket terjesztenek elő jóváhagyásra, hanem hogy megválaszolják az általunk oly gyakran felvetett kérdéseket. A nemzeti parlamenti ellenőrző bizottságokhoz hasonlóan, az ilyen ülések esetében lehetővé kellene tenni, hogy azok zárt ajtók mögött folyjanak. Szeretném hallani, hogy a Tanács kíván-e ebben együttműködni. Andreas Mölzer, az ITS képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A Dániából és a németországi Frankfurt am Main-ból érkező legfrissebb hírek a bizonyítékai annak, hogy az iszlám terrorizmus veszélye nem múlt el. A legújabb tanulmányok mégis azt mutatják, hogy ez a veszély egyre kevésbé érkezik kívülről – azaz az Al-Káidától –, hanem inkább itt, az Európai Unióban élő fiatal muzulmánoktól, akik fogékonyak a radikalizmusra, és ezt követően terroristává válnak.

05-09-2007

05-09-2007

HU


A terroristák tehát nem derült égből pottyannak le; a potenciális elkövetők a mieinkkel párhuzamosan létező iszlám társadalmakban, madrasahokban és különösen a gyűlöletre uszító prédikátorok mellett nőnek fel, akik óriási és katasztrofális szerepet játszanak. A politikai korrektségnek hála, az európai népeket túlságosan könnyedén bélyegzik meg azzal, hogy jobboldali szélsőségesek, sőt, hogy rasszisták, pusztán azért, mert ragaszkodnak alapvető kultúrájukhoz, miközben a migránsok alig-alig szembesülnek ezzel a problémával. A jelenleg Európában létező párhozamos iszlám társadalmakat túl gyakran becsülik alá. A terrorizmus gyökerei gyakran az iskolákban vannak. Ezek a fiatalkorúak bandáivá növik ki magukat, majd e radikalizálódást követve támadásokban csúcsosodhatnak ki. Be kell zárnunk társadalmunk azon réseit, amelyeken keresztül a terrorizmus virágozhat, azokat a réseket, amelyek egy rosszul értelmezett tolerancia eredményei. Meg kell húznunk a határvonalakat; természetesen nem kell mindent eltűrnünk. Hagyományos életstílusunk megváltoztatása és saját kultúránk megtagadása kínálja a legjobb táptalajt a terrorizmus számára. Épp itt az ideje tehát annak, hogy Brüsszel is elfogadja azt, hogy a multikulturalizmus víziója romjaiban hever, továbbá hogy végre újra támogassa az európai őslakos népeket, ahelyett, hogy állandóan hitelüket veszik a rasszizmus megszüntetésének ürügyével. Jim Allister (NI). – Elnök úr! Alapjában véve két dolgot szeretnék hozzáfűzni ehhez a fontos vitához. Először is mindannyian – vagy legalább is jó néhányan – idejöhetünk a Parlamentbe, sajnálkozhatunk és elítélhetjük a terrorizmust, és ezt helyesen is tesszük, mivel az – valamennyi formájában – gonosz és nem igazolható. De vajon az EU-n belül mi mindig következetesen azt tesszük, amit prédikálunk? A frankfurti és dániai események a terrorizmus állandóan fenyegető jelenlétére emlékeztetnek. Ha az EU-ban bárhol bármely miniszter elítélné a ma reggeli letartóztatásokat, vagy szembeszegülne az azokat követő szükséges kiadatásoknak, mindannyian felháborodnánk, mert a terrorizmus az terrorizmus, és azt nem szentesíti az idő múlása. Mégis az én kicsi országomban alig pár hete a miniszterelnök-helyettes Martin McGuinness – aki sokaknál többet tud a terrorizmus rettentő gyakorlatáról – visszatért az igazi valójához és vehemensen támadta a német kormány jelenlegi gyakorlatát, hogy az európai elfogatóparancsot egy évekkel ezelőtti németországi bombatámadással gyanúsított ír köztársaságpárti kiadatására használta. Ez a magatartás tűrhetetlen. Hasonlóképpen tűrhetetlen az, hogy Írország három, Kolumbiában elítélt IRA-terroristának menedéket adott. Tehát azt mondom, hogy itt Európában mindannyiunk kötelessége, hogy példát mutassunk. Nem válogathatunk a terrorizmus támadása és az ellenállás között. Ha ellene vagyunk, akkor teljes egészében ellene kell lennünk, és ennek megfelelően kell cselekednünk. Ha valóban a jogállamiságot támogatjuk, akkor nem támadunk és nem tiltakozunk a nemzetközi igazságszolgáltatás biztosításának eszközei ellen. A második gondolatom, hogy az, hogy az ETA aktív terrorizmushoz folyamodik, időszerű emlékeztető arra, hogy a terrorista leopárdon ritkán változnak a foltok. Azok, akik addig lealacsonyodnak addig, hogy a terrorizmushoz fordulnak, erkölcstelen megrögzöttséggel bírnak, és képesek arra, hogy taktikai okokból átmenetileg elkötelezzék magukat a politikai eszközök mellett, ha az az adott időpontban céljaiknak jobban megfelel.

21

22

HU


Erre mindannyiunknak ügyelnünk kell, és soha nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy a terroristákat a saját normáink alapján ítéljük meg. Jaime Mayor Oreja (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy a küzdelem nem a terrorizmus jelensége ellen folyik. Minden egyes esetben a küzdelmet egy adott szervezet ellen folytatjuk, amelynek határozott politikai menetrendje és meghatározott politikai célkitűzései vannak. Éppen ezért nevén kell neveznünk azt a terrorista szervezetet, amellyel szembesülünk, jelenleg pedig az az alapvető jövőbeli kockázat, amellyel az Európai Unió szembesül, az a dzsihádista terrorista szervezet, amely nem jelenség, hanem inkább olyan szervezet, amely már túllépett azon félelmén, hogy kontinensünkön támadásokat indítson. Az e szervezet és az Európai Unióra korábban vagy most lesújtó hagyományos szervezetek közötti különbség abban rejlik, hogy ennek kiterjedtsége még mindig igencsak ismeretlen, mert nem értjük a támadások ritmikáját és az országok kiválasztása mögött rejlő okot, és mert a támadások időzítésének felfogása jelentősen eltér a miénktől. Emiatt – amint azt Watson úr oly jól kifejtette – az uniós intézmények feladata nem az, hogy létrehozza az intézkedések kimerítő felsorolását, hanem inkább az, hogy megteremtse az alapokat, pilléreket, sőt, akár a működési területeket is az európai intézmények számára, hogy szerepet játszhassanak a terrorizmus elleni küzdelemben. Irányt kell találnunk. Ezen a területen nem arról van szó, hogy egyre több intézkedést hirdessünk meg. Meg kell értenünk, hogy az uniós intézmények szerepének abban kell állnia, hogy megállapítsák, mire van alapvetően szükségünk ahhoz, hogy küzdjünk e szervezet ellen – ami a hírszerzés és az információ. Ezért legelsősorban európai modellre van szükségünk e terrorista szervezet elleni küzdelemhez, mert máskülönben – ha az Európai Unió nem teremt hozzáadott értéket, ha az nem jó, nem hasznos és nem is úgy ismerik el, mint ami az európaiak érdekét szolgálja ebben a terrorizmus elleni küzdelemben – 2025-ben Európában azon fognak tűnődni, hogy mi az Európai Unió értelme. Bárbara Dührkop Dührkop (PSE). – (ES) Elnök úr! Szerintem már orrvérzésig ismételgettük, hogy a terrorizmus jelensége – ami természetesen egyértelműen azonosítható csoportokból áll – nemcsak európai, hanem globális kérdés, amint azt a Tanács is elmondta, és nincs kétség afelől, hogy globális és európai válaszokra van szükségünk. Én úgy vélem – és tekintettel arra, amit Frattini úr arról mondott, ami ma reggel és Frankfurtban történt és amiről én is hallottam –, hogy ez talán a leglényegesebb kihívás, amivel az EU szembenéz, mert az nemcsak a polgárok biztonságát és fizikai épségét veszélyezteti, hanem arra törekszik, hogy valami nagyon fontosat ásson alá: demokratikus társadalmaink értékeit. Ezért fontos annyira, hogy az Európai Unió közös válaszokat keressen. Azt gondolom, hogy a Parlamentnek ez a szóbeli választ igénylő kérdése azt mutatja, hogy a Parlament mennyire szeretne előrelépéseket tenni a terrorizmus elleni küzdelemben, de egyszersmind azt is bizonyítja, hogy aggályaink vannak, mivel Watson úr számos olyan kérdést ismertetett, amelyek az általunk hozott intézkedésekkel összefüggésben rendellenességnek is tekinthetők, mert ebben a küzdelemben mindenekelőtt a demokrácia és a szabadság vonatkozásában is felelősségünk van, ami igen fontos és amit nem szabad elfelejteni.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Azt is szeretném elmondani, hogy szerintem az intézkedésekre szükség van, mint mindenre, amit tettük és mindenre, ami Frattini úr szavai szerint történni fog, valamint hogy a rendőrség által végzett munka igen jelentős, de nem elegendő. Véleményem szerint a különböző kultúrák között az integráció és a párbeszéd megteremtésére irányuló politikák megerősítésére is szükség van. Azt gondolom, hogy a civilizációk szövetsége érvényes eszköz a terrorizmus elleni küzdelemben. Folytatnunk kell, amiről Tamperében tárgyaltunk, és azt a munkát is, amit Hágában az általunk említettek megszilárdítása érdekében végeztünk: ez pedig a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése közötti egyensúly. Ezért is sürgette az Európai Parlament a Prümi Szerződés elfogadását még a nyár előtt. Ez lehetőség, hogy gyorsan és hatékonyan cserélhessünk információkat, létfontosságú a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés megvalósulásához. Igaz, hogy azt mondjuk, össze kell egyeztetnünk e polgári és emberi jogokat a biztonság garantálásával. Az Európai Parlament itt döntő szereppel bír, de – amint azt a Tanács mondja –, a Parlamentnek manapság nincs tényleges beleszólása abba, hogy mi történik ezen a területen. A Tanács vagy egyhangú határozatot hoz vagy nem hoz határozatot. Ezért gondolom azt, hogy ez gyengíti és gátolja az Európai Unió azon készségét, hogy reagáljon az új kihívásokra. Amint azt Watson úr annyira egyértelműen megfogalmazta: az egyetlen lehetőség, amellyel az Európai Parlamentnek élhet a Tanáccsal folytatott munka során, az egy udvariassági találkozó, demokratikusan megválasztott közgyűlésként pedig lehetőségünk kellene, hogy legyen a döntésekben való részvételre. Üdvözöljük az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozását, és reméljük, hogy ez az ügynökség képes lesz arra, hogy tisztességesen nyomon kövesse a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén folytatott összes uniós tevékenységet. Arra is szeretnék rávilágítani, hogy képviselőcsoportunk támogatja az EU terrorizmusellenes koordinátorát, bárki is legyen az, csak legyen már valaki! Ami fontos, hogy ne csak papíron létezzen, hanem rendelkezzen egyértelmű és erőteljes megbízatással. Végül – és ezzel be is fejezném –, szerintem helytálló azt mondani, hogy az Európai Unió által a terrorizmus elleni küzdelem terén végzett intézkedéseknek és következményeiknek egy alapvető dimenzióval kell rendelkezniük: az áldozatok és családjaik támogatásának és védelmének dimenziójával. Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Londoniként semmiképpen nem becsülöm le a terrorista fenyegetést. Valójában mi, londoniak, évtizedekig kitartottunk, még akkor is, amikor az Egyesült Államok részben finanszírozta az ír republikánus terrorizmust. Az erkölcsi piedesztál ingatag hely. Az Europol azt mondja, hogy tavaly nagyjából 500 terrortámadás történt az EU-ban. Ez természetesen óriási bűnügyi fenyegetés, de a kábítószer-csempészet, az emberkereskedelem és a korrupció is az. Hol van az a tanácsi intézkedés, ami ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi tagállam írja alá és ratifikálja az emberkereskedelemről szóló európai egyezményt? Hol volt a Tanács tiltakozása akkor, amikor az Egyesült Királyság kormánya egy nagyobb korrupciós vizsgálatot függesztett fel januárban, amely a „nemzeti bajnok”, a fegyvergyártó BAE ellen irányult?

23

24

HU


Csak azért, mert a liberálisok megkérdőjelezik a folyadékok tilalmának – annak kényelmetlenségéhez képest mért – hatékonyságát vagy támadják a személyes adatok tömeges gyűjtését, az nem azt jelenti, hogy kesztyűs kézzel bánunk a terrorizmussal. A demokratikus elszámoltathatóság elől egyik politikai terület sem menekülhet. Büszke voltam arra, hogy az Európai Parlament rendkívüli kiadatással foglalkozó vizsgálatának alelnöke lehettem, és osztozom mások azzal kapcsolatban kifejezett dühében, hogy a Tanács teljes hallgatásba burkolózott azon ténymegállapításainkkal szemben, hogy sok tagállam bűnrészességet vállalt az emberi jogokkal való tömeges visszaélésekben, az elrablásban és a kínzásban. A Tanács jól tenné, ha a saját háza táján söprögetne, mielőtt bekebelezi az uniós polgárok polgári szabadságait. Az európai parlamenti képviselők nem rendelkeztek információkkal az öt évvel ezelőtt elfogadott, a terrorizmusról szóló kerethatározat végrehajtásáról. Minden tagállam átültette azt teljes mértékben? Hány eset volt? Hány nyomozást indítottak? Hány ítélet született? Tudjuk, hogy az ügynökségek – még egy adott államon belül is – féltékenységből, a hatalmi harcok és területi küzdelmek miatt nem osztják meg az információkat, nemhogy határokon átnyúlóan együttműködnének! Miért nem tesszük ezt prioritássá ahelyett, hogy frenetikusmód alkotgatunk jogszabályokat, hogy saját magánéletünkből vegyünk el mindig? A radikalizmus kezelése terén sok a következetlenség is. Ez fontos téma, de a mérsékelt muzulmánok nagy többségének az integrációját is jelenti, azonban mégis vannak az EU-nak olyan részei, ahol óriási nehézségeket hárítanak a mecsetek építése elé. Miért is nem nézzük meg ezt? Szymański úr egy szélsőségesen jobboldali nézetet fejtett ki, miszerint nem tudunk eléggé magas árat fizetni a biztonságért. Ennél kevésbé nem is érthetnék ezzel egyet! Nem épp ugyanezt mondták a kommunisták, hogy elnyomásukat igazolják? Ahelyett, hogy a túl sok szabadságot biztonságra váltanánk, nézzük azt, hogy mi az, ami valóban működik: célzott nyomozások és a hírszerzésen alapuló rendfenntartás. Ez a módja a nyilvánosság bizalma és az együttműködés megőrzésének. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeptember 11-én Brüsszelben számos, katolikus és kereszttény alapokon működő demokratikus mozgalom együtt rendezett egy nagyobb demonstrációt az iszlám terrorizmus ellen és a szeptember 11-i áldozatok emlékére, de Brüsszel szocialista polgármestere – mondvacsinált belpolitikai okokra hivatkozva – megtiltotta azt. Ez negatív jeleket küld a terrorizmusról, de még súlyosabb az, ahogy egy miniszterelnök – Romano Prodi – és egy külügyminiszter – D’Alema úr – a Hamasz terroristáinak udvarol. Az Európa által kibocsátott politikai jeleknek inkább egybe kellene forrniuk az iszlám terrorizmussal szemben, és közösen kellene tiltakoznunk azok ellen, akik ellenünk és biztonságunk ellen prédikálnak a mecsetekben. Üdvözlöm a biztos úr azon kijelentését, hogy az európai polgárokat jobban meg kell védeni, és hogy védettebbeknek kell magukat érezniük, legalább annyira, mint az amerikai állampolgároknak, és hogy éppen ezért meg kell erősíteni a transzatlanti kapcsolatokat. Azt kérdezem azonban Öntől, Frattini úr, hogy például – ments Isten! – a bakteriológiai fegyverek felhasználásával vagy nukleáris eszközökkel zajló terrorista cselekmények küszöbön álló fenyegetésével kapcsolatban felkészültek vagyunk-e? Bebizonyosodott,

05-09-2007

05-09-2007

HU


hogy Dél-Európa felkészületlen volt a tüzek veszélyére, de most úgy tűnik nekem, hogy többre van szükségünk – sokkal többre. Frattini úr, munkájához sok sikert kívánok! Kyriacos Triantaphyllidis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Hadd kezdjem azzal, hogy hangsúlyozom: esélytelennek bizonyultak az elmúlt évek azon erőfeszítései, hogy a terrorizmust kulcsfontosságú projektté és prioritássá tegyük az Európai Unió számára. Az Egyesült Államok titkosszolgálatai korlátozás nélkül képesek bárki telefonhívásait, az Egyesült Államokban lévő valamennyi szerveren végzett internetes tevékenységeit és elektronikus levelezését ellenőrizni. Ez a fejlemény egy újabb kísérlet a polgárok egyetemes ellenőrzésére és rendszabályozására világszerte, az EU pedig – sajnálatos módon – belenyugodott ebbe olyan intézkedések elfogadásával, amelyek a saját fejlődését veszélyeztető tényezőknek bizonyultak. Az EU költségvetésének nagy részét rendőrségi ügynökségek, katonai műveletek létrehozására és megerősítésére, bevándorlókat fogva tartó létesítmények létrehozására stb. osztják szét. Szeretném külön megemlíteni a terroristák listáinak összeállítását. E listák nem képezik semmiféle demokratikus vagy intézményi jogalkotási ellenőrzés vagy éppen bírósági ellenőrzés vagy fellebbezési felülvizsgálat tárgyát. Az Európai Unió csupán felületes változtatásokat végzett még az Európai Bíróság 2006. december 12-i határozatai után is, amikor is az az elégtelen ellenőrzésekről és az emberi jogok védelmére irányuló szükséges intézkedések betartásának hiányáról hozott ítéletet. Az alapvető problémák még mindig megvannak. A tagállamok nem kényszerülnek bizonyítékok benyújtására azokra a személyekre vonatkozóan, akiknek a listára való felvételét javasolják, miközben egyre veszélyesebben állandósul az, hogy magának a Bizottságnak a feladata marad az, hogy személyek és szervezetek neveit a listára tegye vagy onnan levegye. Más szóval, Elnök úr, a Bizottság továbbra is bíró, esküdtszék és végrehajtó. Koenraad Dillen (ITS). – (NL) Elnök úr! Sajnálattal jegyzem meg, hogy ebben az ülésteremben rengeteg ember már megint nem meri nevén nevezni a gyereket. Akár tetszik, akár nem, az a szomorú igazság, hogy a nemzetközi terrorizmus tisztán és egyszerűen olyan háború, amelyet az iszlám szélsőségesek hirdettek meg a Nyugat és Európa ellen. Eléggé bátornak kell lennünk ahhoz, hogy felismerjük, az ellenség már a mi térfelünkön van. A dzsihád hálózatai Európa-szerte működnek, a mecsetekben pedig a mi nyitott társadalmunk elleni szent háborúra szólítják fel a hithű muzulmánokat. Tegnap ennek további példáját tapasztalhattuk Dániában. Az ilyen iszlám trójai falovak elleni átfogó intézkedésekre soha nem volt ennél nagyobb szükség! Végül is jogunk és kötelességünk megvédeni nyílt társadalmunk értékeit. De vajon megtesszük ezt? Amint azt képviselőtársam, Borghezio úr az imént mondta: az európai gyávaság egy tipikus kifejeződése a Brüsszel szocialista polgármestere, Freddy Thielemans által hozott döntés arról, hogy betiltja az Európa egyre növekvő iszlamizálódása elleni, szeptember 11. keddre tervezett felvonulást azon az alapon, hogy a demonstráció az egyre gyarapodó, választási szempontból jelentőséggel bíró iszlám közösség letorkolásának is tekinthető. Európa arra törekszik, hogy egy nyílt társadalom értékeit – főként a szólásszabadságot – propagálja az egész világon, miközben elnémítja az ugyanezen európai értékek szószólóit a saját hivatalos fővárosában. Sokat elmond erről a Parlamentről, hogy erre vonatkozóan nincs egyértelmű állásfoglalás.

25

26

HU


Timothy Kirkhope (PPE-DE). – Elnök úr! Ez a vita az európaiak biztonságáról, életstílusunk, liberális demokráciánk, jogállamiságunk megőrzéséről és a szabadság védelméről szól. A terrorizmus mindezek kellős közepére sújt le. A terrorizmus – annak valamennyi formájában – a jó és a gonosz közti küzdelmet jelenti, és továbbra is ébernek kell maradnunk. Britanniában három évtizedig kellett foglalkoznunk az IRA-val. Nemrégiben történtek a londoni öngyilkos bombatámadások és a glasgowi mészárlásra irányuló kísérletek. Spanyolországi kollégáim az ETA által szított terror gonosz kampányával küzdenek. Bátor reakcióik teljes támogatásunkat élvezik. A radikalizmus kezelése óriási kihívás, de olyan világban élünk, ahol a terrorfenyegetés folyamatos változik és egyre kifinomultabbá válik. A világ demokráciáinak ébernek kell maradniuk, hatékonyabban kell a hírszerzésben osztozniuk és fel kell készülniük a kemény fellépésre. A terrorizmus társadalmunk felépítménye ellen elkövetett háborús cselekmény. Azt olyan bűnözők és gyilkosok követik el, akik gyűlölik liberális demokráciánkat és szabadságunkat. A terroristacsoportokat ki kell tiltani, és fel kell lépni azokkal szemben, akik erőszakot követnek el, terrorizmusra bujtogatnak vagy segítenek a terroristáknak. Ami az uniós tagállamok által közösen megtehető intézkedést illeti, láthattuk a hétvégén az ETA bombakészítőinek letartóztatását. Ez bizonyítja, hogy a közös nyomozócsoportok hozzáadott értékkel látják el a terrorizmus elleni küzdelmet. Ma a légi járművek fedélzetére felvihető folyadékokkal kapcsolatos korlátozásról szavazunk. Az utazóközönség biztonságának elsődleges ügyünknek kell lennie – a mi ügyünknek, a kormányok, a repülőtér-üzemeltetők és a légi társaságok ügyének. Azonban – minden más jogszabályhoz hasonlóan – javítani csak a tapasztalatok fényében lehet, és úgy gondolom, hogy itt az a helyzet áll fenn – mégpedig biztosan –, hogy felül kellene vizsgálni annak működését. Ugyanakkor alapvetően támaszkodnunk kellene a rendelkezésre álló hírszerzési forrásokra, hogy segítsük a magunkhoz hasonló jogalkotókat a fennálló fenyegetés jellegének és léptékének meghatározásában. Dicséretesnek tartom Frattini biztos úr javaslatait, amelyek pozitívak e tekintetben. Belátom: kényes az egyensúly, de mindenesetre mindenkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy az embereket megvédjük a terrorizmus gonosz és gyilkos szándékától. Claudio Fava (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Véleményem szerint ez a vita lehetővé teszi számunkra, hogy időközben felülemelkedjünk, hogy számvetést tegyünk, de azt is, hogy felülemelkedjünk bizonyos veszélyes tévedéseken – a legelső tévedésen. A terrorizmus elleni stratégiát, nem pedig az iszlám elleni stratégiát tárgyaljuk, a terrorizmus okainak egyszerűen csak az iszlám fundamentalizmusra való korlátozása igencsak felületes megoldás, egy felettébb leegyszerűsített olvasat lenne. Hasonlóképpen aggaszt néhány szófordulat, amelyeket az imént hallottam: a mecsetek háborút hoznak társadalmainkba! Ezek igencsak általános, igencsak erőszakos és igencsak durva vélemények. Képzeljék el, ha holnap egy törökországi parlamenti képviselő felállna és azt mondaná: „A keresztény templomok háborút hoznak társadalmunkba.” – mi volna akkor ennek a Parlamentnek az első reakciója?

05-09-2007

05-09-2007

HU


Hadd javasoljak valamint Frattini úrnak: tudjuk, hogy a végrehajtási munkálatok abszolút alapvetők, éppannyira, mint a megelőző munkálatok. Úgy vélem azonban, hogy a számításokat nem a letartóztatott állítólagos terroristák számára, hanem a bűnösként elítélt, tényleges terroristák számára kell alapozni. Hasznos volna nyomon követni vagy legalábbis valamiféle felderítő munkát végezni a tekintetben, hogy hány olyan terroristagyanús személyt tartóztattak le országainkban az elmúlt években, akiket ezt követően szabadon engedtek. Kaptunk néhány választ a Tanácstól, de ezek némelyike csupán részleges volt. Három olyan kérdésre szeretnék összpontosítani, amelyeket mélyebben fel kell tárnunk: nem teljesen egyértelmű a számunkra, hogy milyen szerepet kell ennek a Parlamentnek játszania és hogyan kell annak ehhez az uniós stratégiához kapcsolódnia. Nem gondoljuk azt – és erre más képviselők is rávilágítottak –, hogy egy, az alelnök és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnöke, valamint a Tanács között hathavonta megrendezett ülés elegendő lenne. Úgy véljük, hogy minőségi és megfelelő szintű konszenzusra van szükség, amely nem korlátozódhat ezekre a formális, rituális ülésekre. Nem egyértelmű a számunkra, hogy mi fog történni az EU terrorizmusellenes koordinátorának funkcióival. Elmagyarázták nekünk, hogy ez a funkció elsősorban stratégiai értékelések rendelkezésre bocsátásával és információterjesztéssel kapcsolatos. Amikor bizottságunknak alkalma nyílt de Vries úrral tárgyalni, bevallotta nekünk, hogy a funkció teljesen nélkülözi a tartalmat és az eszközöket. Ez esetben úgy vélem, hogy semmi nem okozhat több kárt egy olyan intézményi funkciónál, amely nem rendelkezik a létezéséhez vagy a saját magával kapcsolatos számadáshoz szükséges eszközökkel. Végül pedig, Elnök úr, az sem világos, hogy a portugál elnökség milyen álláspontot fog elfoglalni az euro–atlanti együttműködés kapcsán. Szeretnék visszanyúlni a kérdésünkben szereplő igen egyszerű és igen őszinte kéréshez. A kérdés az volt, hogy ezt az együttműködést a Szerződés 6. cikkének megfelelő módszerekkel fogják-e folytatni, amint azt ez a Parlament a CIA-vizsgálat befejezésekor ajánlotta. Egyértelmű válaszra van szükségünk. Egy közös stratégiának akkor van értelme, ha az teljes mértékben tiszteletben tartja a polgárok alapvető jogait, de nem mindig volt ez a helyzet. Üdvözöljük Frattini alelnök úr kezdeményezését, hogy egy kérdőívet küldjenek szét az uniós tagállamok között annak megállapítása érdekében, hogy milyen eszközöket léptettek életbe és ezek az eszközök milyen reakciókat váltottak ki, beleértve a polgárok alapvető jogainak tiszteletben tartását is, de ezen a ponton szeretnénk tudatni Önnel, hogy a Parlament mindenesetre nyomon követésre kíván ösztönözni a CIA-val kapcsolatos vizsgálattal foglalkozó bizottság következtetéseivel kapcsolatban, és fel kívánja tenni hivatalosan is a kérdést: milyen intézkedéseket tett a Tanács és a Bizottság az ezekben a jelentésekben tett számos kérdéssel kapcsolatban? Elnök úr, végezetül azt hiszem, mondhatom, hogy a terrorizmus elleni küzdelem magas szintű társadalmi konszenzust igényel, és őrködnünk kell a Szerződés 6. cikkében szereplő elvek felett. A visszaélések elkerülése és a leegyszerűsítés mellőzése az egyetlen módja annak biztosításának, hogy ezt a konszenzust elérjük. Sophia in 't Veld (ALDE). – (NL) Elnök úr! A demokrácia, a polgári jogok és a jogállamiság olyan dolgok, amelyeket rendkívül nagyra becsülök; saját életemhez és európai honfitársaiméhoz hasonlóan. A kettő közötti kompromisszumról beszélni veszélyes képtelenség. A demokrácia ellenségeinek ellen kell állnunk; ezalatt a terroristákat értem, de a demokráciára a túlzott államhatalom és a demokratikus ellenőrzés kizárása által

27

28

HU


okozott fenyegetést is. Újra és újra hallgatjuk, amint a Tanács – és némiképp a Bizottság – az alapvető jogokról, az emberi jogokról és a demokráciáról beszél, de ez ugyancsak hamisnak tűnik, amikor arról is értesülünk, hogy a polgárok állami ellenőrzése gyorsan növekszik. Most már ismerik magánéletünk minden intim részletét. Másfelől azonban a polgárok egyre kevésbé tudják ellenőrizni az államot. Sőt! A nemzeti hatóságok és a Tanács megtagadják az elszámoltathatóságot. Szeretném, ha a Tanács megmondaná nekünk például, hogy mi a helyzet azzal a magas szintű kapcsolattartó csoporttal, amely az Egyesült Államokkal a magánadataink továbbítására vonatkozóan folytatott tárgyalásokban vesz részt. Mindig azt mondják, hogy ezek felderítő jellegű tárgyalások, de úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok azt gondolja, hogy már készek vagyunk egy megállapodást aláírni. Hogy áll a helyzet, soros elnök úr? Mire terjed ki a tárgyalást végző emberek megbízatása? Mi képezi e tárgyalások tárgyát? Erről tárgyaltak Lisszabonban július 19-én és 20-án. Miért nem tájékoztatják erről a nemzeti parlamenteket és az Európai Parlamentet – az európai polgárokat? Egy másik példa az Egyesült Államok legújabb, a külföldi hírszerzés felügyeletéről szóló törvénye. Watson úr és jómagam kérdéseket tettünk fel ezzel kapcsolatban. Olyan törvény ez, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy csaknem valamennyi, Európán belüli kommunikációt, telefonhívást és elektronikus levélváltást nyomon kövessen. Miért mondja a Tanács, hogy ehhez semmi köze? A Tanácsnak semmi felelőssége nincs az európai polgárok magánéletének védelmét illetően? A harmadik példa a PNR. Ezt a kérdést már százezerszer megvitattunk. Alig száradt meg a tinta a megállapodáson, és az USA máris visszavonta annak egyetlen valamirevaló elemét: a magánéletről szóló törvénynek az európai polgárokra való alkalmazását. A Bizottság azt állítja, hogy be fognak vezetni egy európai PNR-rendszert, de értékelték-e már az amerikai PNR-program eredményeit? Örömmel hallom, hogy a biztos úr azt mondja, hogy sor fog kerülni egy értékelésre és hogy az nemcsak a végrehajtásra, hanem a terrorizmusellenes politika eredményeire és az alapvető jogokra gyakorolt hatásra is ki fog terjedni, amint az már régóta esedékes. Érdekes, hogy ha az ember bírálja a terrorizmusellenes politikát vagy kérdéseket tesz fel arról, akkor gyakran Amerika-ellenesnek kiáltják ki. Valójában pedig mégis az amerikaiak azok, akik a kritizáló kérdéseket felteszik, és akik átfogó értékelést végeztek az elmúlt hónapokban, és óriási kérdőjeleket tesznek az intézkedések hatékonysága mellé. Ezért ahelyett, hogy mímelnénk és elfogadnánk egy rossz amerikai politikát, Európának jó politikát kell elfogadnia, és az USA-val közösen kell megfontolnia, hogy mi a szükséges és mi nem. Paul Marie Coûteaux (IND/DEM). – (FR) Elnök úr! Természetesen nem vagyok ellene az érzelgős litániáknak, a varázsigéknek és a jámbor jókívánságoknak, amelyek ezt a vitát uralják, de valójában képtelen vagyok meglátni bennük azt a fajta objektivitást, amely szerintem egy olyan jelenség megértéséhez szükséges, amely oly hirtelen fészkelte be magát gondolatainkba – olyannyira hirtelen, hogy még arra se vesszük a fáradságot, hogy megértsük annak csínját-bínját, megnézzük okait és következményeit. Hölgyeim és uraim! Mi a politika, ha nem a minket közvetlenül érintő okok és következmények türelmes megoldása? Mindenütt – nyilvános helyeken és még az utcákon is – ijesztő video-megfigyelőrendszereket helyeznek el. Hogy miért? A terrorizmus elleni küzdelem miatt. Aktákat vezetünk a polgárokról, fejlesztjük a rendőri szolgálatokat, és olykor a titkosrendőrséget. Hogy miért?

05-09-2007

05-09-2007

HU


A terrorizmus elleni küzdelem miatt. Visszaállítjuk a kínzást. Hogy miért? A terrorizmus elleni küzdelem miatt. Jogszabályokat módosítunk és egyre inkább csúfot űzünk belőlük, és még – a régi Bibliánk állítólagos helyettesítőjéből – az alapvető emberi jogokból is csúfot űzünk. Hogy miért? A terrorizmus elleni küzdelem miatt. Rakétaellenes pajzsokat szerelünk fel mindenütt, még olyan országokban is, mint Csehország, lakosságának óriási nemtetszése ellenére, amelyik egyébként még nincs semmilyen tapasztalata a terrorizmussal; és tesszük mindezt a terrorizmus elleni küzdelem jegyében. Röviden: megosztjuk a nemzeteket, bizalmatlanságot keltünk a népek között és legfőképpen megfélemlítjük őket: ez történt európai nemzeteinkben – keleten és nyugaton egyaránt. Hogy miért? A terrorizmus elleni küzdelem miatt. Hölgyeim és uraim! Hát nem egyértelmű, hogy nem a terrorizmus emészt fel minket, hanem a terrorizmus elleni küzdelem? Alattomos fátyol homályosítja látásunkat és még azt se látjuk! Természetesen nem tagadom a nemzeteinkben – Spanyolországban és az Egyesült Királyságban – történt támadások alattomosságát. E példák azonban magukért beszélnek: amennyiben a terrorizmus azért érintette ezeket az országokat, mert azok háborús cselekményt támogattak: egy szuverén állam megszállását. Sőt, nem félek kimondani, hogy ami Irakban történt, az nem is annyira a terrorizmusra adott reakció volt, mint a terrorizmus egy másik ősrégi, barbár formája, amely felkorbácsolta a nemzetközi feszültséget. A terrorizmus önmagában valójában egy végletesen egyensúlyát vesztett és egy olyan birodalom által uralt világ következménye, amely – a világ valamennyi birodalmához hasonlóan – tagadja a határokat és a népeket, amelynek célja, hogy mindenütt egy egysíkú, egységes és – megszállottan – kizárólag az áruk értékére összpontosító világot teremtsen. Egy, a különböző népek sokszínűségére nézve olyan fullasztó és erőszakos világot, amelyre csak egy – természetesen éppoly elfogadhatatlan – másik típusú erőszakkal lehet válaszolni: a terrorral. Legyen bátorságunk tényleg elgondolkodni ezen! Mi van akkor, ha a terrorizmus főként ezen új kategorikus kényszerűség következménye, amelyet a piaci erők vetnek fel és amely azok logikájának részét képezi: a határok elnyomása. A határok eltörlése, a határokon átnyúló jelleg sajátossága, hogy nemcsak elpusztítja a világ sokszínűségét és felbőszíti azokat, akik azt meg kívánják őrizni, de a határok eltűnése a bandák machinációnak is kedvez. Hölgyeim és uraim, ez talán egy olyan vitatéma, amellyel ki lehetne egészíteni a terrorizmus elleni küzdelemről folytatott vitát? Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr! A régi Európa valósága az volt, hogy Hannibál a kapuk előtt volt. A modern Európa valósága az, hogy a terrorizmus a kapuk előtt áll. Immár egy éve folytat formálisan intézményközi vitát az Európai Parlament. Ez jó, különösen azért, mert Európa tényleg továbbra is terrortámadásokat tapasztal és fog még minden bizonnyal tapasztalni a jövőben. Amiről beszélünk az az, hogy tényleges akadályokat állítsunk e lehetséges támadások végrehajtása elé. Helyes tehát, hogy tudni akarjuk mely uniós tagállamok nem vezettek be terrorizmusellenes intézkedéseket, olyan intézkedéseket, amelyeket már korábban megállapítottak. Ennek egyértelműnek kell lennie annak biztosításához, hogy az egyes társadalmak ne kapjanak sokkot közvetlenül az után, hogy országaikban támadásokat hajtottak végre. Hasonlóképpen tudni szeretnénk az EU terrorizmusellenes koordinátorának de Vries úrnak a lemondása mögött rejlő, valós okokat is. Elbocsátását a hatáskörével kapcsolatos viták váltották-e ki?

29

30

HU


A terrorizmus nem elvont fogalom; nagyon is valóságos. Olyan ország képviselőjeként beszélek, amelynek fegyveres erői ott vannak Irakban és Afganisztánban. Országom számára – amely még nem tapasztalt terrortámadásokat – a terrorizmus ugyanúgy kihívás. ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY Alelnök Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) Figyelemmel hallgattam, hogy mit mond a Tanács és a Bizottság, és meg kell mondjam, biztos vagyok benne, hogy újból lefolytatjuk majd ezt a vitát – a mostanival pontosan egyező feltételek mellett – egypár hónapon belül, mert Dr. Lobo Antunes és Frattini biztos úr szemében mindaz, amit megtettek, azt jól tették; nem követtek el hibákat és egy értékelés sem fog egyetlenegy hibát sem feltárni. Ugyanazt hallgatjuk állandóan és ez a legfőbb probléma – tévednek! Mindaddig, amíg a terrorizmust egy, a rendőrség és a hírszerzőszolgálatok hatáskörébe tartozó problémaként közelítjük meg, félretoljuk a központi kérdést. A terrorizmus manapság szorosan kapcsolódik az olyan szimmetrikus politikai elvekhez, amelyek a civilizációk összecsapását és a háborút támogatják, és e kérdésben a hallgatásuk fülsiketítő. Frattini biztos úr például intézkedéseket jelent be a robbanóanyagok ellenőrzésére olyankor, amikor az iraki háború dollármilliós magánvállalkozássá alakult át, és amikor az Egyesült Államok kiszervezi a titkos információk gyűjtését és feldolgozását. A robbanóanyagok ellenőrzésére egy módot tudok: a gyártás és a kereskedelem nemzeti szintre vitele. Ez az egyetlen módja annak megakadályozásának, hogy a terrorizmus és a terrorizmusellenesség ugyanazon érem két oldalává váljon: az élet és a halál elüzletiesítésévé. Viorica-Pompilia-Georgeta Moisuc (ITS). – (RO) Elnök asszony! A terrorizmus összetett, hosszú előélettel bíró jelenség, amely különböző formákban ölt testet: az államok szuverenitásának és a belső rendnek az elnyomására irányuló, polgárháborúkat kiváltó, pusztító mozgalmaktól a kísérletekig, gyilkolásokig, pogromokig. Ezért kell a kérdést reálisan, felelősségteljesen megközelíteni, a különböző szakterületek szakértőinek pedig részt kellene venniük az erről folytatott vitákban. A szeptember 11-i terrortámadások, a több tízezer áldozat, az óriási kár arra ösztönzi a társadalmat, az európai államokat és intézményeket, hogy összehangolt, módszeres és állandó intézkedéseket tegyenek olyan tengelyek mentén, amelyek közül egypárra szeretném Önöket emlékeztetni: 1. objektíven megkeresni e jelenség okait és annak állandó javítását. 2. feltárni a terrorcselekmények finanszírozási forrásait, valamint a transznacionális politikai és pénzügyi hálózatokat. 3. meghatározni maga a terrorizmus, a fegyverpolitika és a stratégiai fontosságú nyersanyagforrások megszerzéséért a terrorizmus elleni küzdelem ürügyével folytatott háború közötti kapcsolatot. A terrorizmus kérdésével kapcsolatos egyik egyoldalú megközelítés sem segít ebben az összefüggésben az igazság megtalálásában és veszélyes transznacionális jelenségének megszüntetésében. Antonio Tajani (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A terrorizmus elleni küzdelemnek az Európai Unió egyik legfőbb prioritásának kell maradnia. Minden bizonnyal

05-09-2007

05-09-2007

HU


hatékony, állandó, koordinált intézkedésekre van szükségünk a terrorizmus megelőzése és leküzdése érdekében, ezért az e teremben Frattini úr által ismertetett javaslatok üdvözlendők. Először is, nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy lankad éberségünk, amikor a nemzetközi terrorizmus Európától távol sújt le. Az iszlám fundamentalizmustól eredő fenyegetés sajnos nem csökken, még akkor sem, ha a támadások határainktól távol történnek. A koordinált intézkedés mindenekelőtt az EU-n belüli együttműködést, valamint az Egyesült Államokkal meglévő erőteljes kapcsolatokat jelenti: az Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni küzdelem terén meglévő kapcsolataink elvágása rendkívül súlyos hiba lenne, és igen komoly károkat okozna az Európai Unió egész lakosságának, azonban a mérsékelt arab országokkal is kapcsolatokat kell fenntartanunk, beleértve az Al-Kaida látókörébe tartozókkal is. Európának vezető szerepet kell játszania ezekben a terrorizmus megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekben, de biztosítani kell azt, hogy a nagy horderejű intézkedés felülkerekedik a bürokratikus manőverezésen. Sajnálatos módon könnyebb szigorú ellenőrzéseket bevezetni a nem megfelelő műanyagzacskókban szállított dezodoros üvegekkel kapcsolatban, mint azokkal a terroristákkal kapcsolatban, akik illegális bevándorlóként szállingóztak be. Ezért – ismétlem – üdvözölni fogjuk az Európai Bizottság és a Tanács erőteljes fellépését. A terrorizmus elleni küzdelmet azonban olyan politikai kezdeményezéseken keresztül kell megvívni, amelyek megoldást hoznak végre az izraeli–palesztin válságra, együtt járnak egy palesztin állam megszületésével és az izraeli állam garantált biztonságával, anélkül, hogy engedményeket tenne politikai csoportokként álcázott fundamentalista szervezeteknek – itt a Hamaszra és a Hezbollahra gondolok. A terrorizmus elleni küzdelemben azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Európában – az iszlám elem veszélyei mentén – belső és szeparatista politikai mozgalmakhoz kapcsolódó fegyveres csoportok veszélyes hálózata működik. Európának – és ezzel zárnám – ezen a téren sem szabad éberségéből alábbadnia. A spanyolországi események bizonyítják számunkra, hogy bármikor, amikor lankad éberségünk vagy a tárgyalásos utat választjuk, a terroristák visszatérnek a támadáshoz. Michael Cashman (PSE). – Elnök asszony! Örömmel fogadtam Frattini biztos úr és a Tanács soros elnökének válaszait. Az igazság az, hogy itt, ebben a Házban megvan az a luxusunk, hogy beszéljünk, beszéljünk és beszéljünk. A kormányban és a Bizottságban azonban Önöknek intézkedéseket kell tenniük – intézkedéseket a terrortámadások megelőzésére: a terrortámadásokra, amelyek nem a képzelet szüleményei; a terrortámadásokra, amelyek valóságosak és amelyeket jelenleg is tervezgetik. A politika valósága az, hogyha Önök nem intézkednek, e Ház ugyanazon képviselői, akik azért támadják Önöket, mert intézkednek, azért fogják Önöket támadni, mert nem intézkedtek. Ezért üdvözlöm a stratégiát és azt, hogy felül fogjuk vizsgálni stratégiát. Amit még tennünk kell – és ami korábban már elhangzott – az a terrorizmus gyökereinek kezelése. Ezek a reménytelenségben és a kétségbeesésben, a szegénységben, a gyűlöletkeltésben rejlenek. Hadd mondjam eléggé tisztán és egyértelműen, hogy azok, akik egy ügyet, egy tradíciót vagy egy vallást terrorcselekményeik érdekében tesznek magukévá, aláássák ideológiájukat, vallásukat, ügyüket és tradíciójukat.

31

32

HU


Most mindenekelőtt 27 tagállamként és nem önállóan, továbbá szövetségeseinkkel – többek között az Egyesült Államokkal – együtt kell cselekednünk. Az Egyesült Államok nem gond. Az Egyesült Államok elleni támadások nem szeptember 11-én történtek, hanem még az előtt, és egy valamelyikünk ellen indított támadás vitathatóan támadás valamennyiünk ellen. Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – Elnök asszony! Mindannyian elismerjük a terroristafenyegetést és erre reagálnunk kell, anélkül, hogy elárulnánk azt, akik és amik vagyunk. A jogállamiság uralta, demokratikus társadalom vagyunk. Ilyenként – és csakis ilyenként – szabad reagálnunk a bűncselekményekre és támogatnunk az esetleges jövőbeli támadások megelőzését. A megelőzés ürügyével azonban igencsak veszélyes ösvényre tévedünk, ahol – úgy tűnik – mindent szabad. Ki vagyunk téve azok erkölcsi zsarolásának, akik azt mondják: ha megkérdőjelezik ezt az intézkedést, akkor veszélybe sodornak minket – még akkor is, ha az intézkedés visszaélésszerű vagy teljesen hasztalan. Ez elfogadhatatlan. A Bizottság tisztviselői mégis ezzel vádolták meg némelyikünket, amikor például megkérdőjeleztük a repülőtéri biztonság terén hozott intézkedéseket, vagy bíráltunk egy olyan rendeletet, amely néhány napja megakadályozta katolikus zarándokok egy csoportját abban, hogy Lourdes-ból egy vatikáni repülőgépen térjenek haza, hogy szentvizet hozzanak Lourdes-ból, ami biztonsági fenyegetésnek minősült. Jogunk van bírálni ezt az idióta jogszabályt és visszautasítani azt, hogy azzal zsarolnak, terroristabarátok vagyunk, amikor feladatunkat végezzük. Frattini úr, ez egy olyan terület – és sajnálom, hogy ezt kell mondjam –, ahol Ön megkerüli a felelősségét, és a légi közlekedési ágazatra vonatkozó terrorizmusellenes jogszabályokat a Bizottságban egypár túlbuzgó emberre hagyta, akik anonim módon, titokban hajtják végre ezt a jogszabályt. A Bizottság ezen ügyekért – e területért – felelős alelnökeként az Ön feladata az, hogy megakadályozza ennek megtörténtét vagy további bekövetkeztét. Ma a rendelkezésére fog állni a Parlamentben lefolytatott szavazás legitimációja, amely a kezébe adja az eszközöket, hogy követelhessen is a Bizottságban a közlekedésért felelős kollégájától. Ez az Ön dolga és sokat várunk Öntől. Az alapvető jogokról tartott beszédek égbekiáltó módon ellentétesek a titkos jogalkotással, és erőteljesen ellenzik a magánéletre és a személyes szabadságra kivetett önkényes korlátozásokat. Továbbá már jóváhagyott és sokkal hatékonyabb intézkedéseket sem hajtottak végre. Tegye azt, amiről jól tudja, hogy hogyan kell: nevezzen és szégyenítsen meg! Nevezze és szégyenítse meg azokat a tagállamokat, amelyek nem hajtják végre az igazságügyi és rendőrségi együttműködésre vonatkozó intézkedéseket, és ebben teljes körű támogatásunkat fogja élvezni. Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Elnök asszony! A terrorizmus fogalmát mindeddig nem határozták meg megfelelően és ez több egy egyszerű, a szavakban rejlő problémánál. Ez a modern világ egyik legnagyobb, az átlagpolgárokat érintő fenyegetése elleni küzdelemre irányuló stratégia gyakorlati végrehajtásának kérdése. A terroristaszervezetek elleni küzdelemre irányuló európai stratégiai egyik fontos területe a transzatlanti együttműködés. Az Egyesült Államok vállára vette e hátborzongató jelenség kezelésének legsúlyosabb terhét. Ez idáig bizonyos intézmények – mint például az Európa Tanács és sajnos az Európai Parlament – olyan hasztalan intézkedéseket tettek, mint például

05-09-2007

05-09-2007

HU


fura bizottságok kijelölése arra, hogy megpróbálják megtalálni az európai állítólagos CIA-börtönöket. Az e testületek által végzett munka nem járult hozzá a transzatlanti együttműködéshez; valójában feltüzelte az Amerika-ellenes érzelmeket és így jelentősen gyengítette a terrorizmusellenesség rendszerét. Azon reményünknek adunk hangot, hogy a mai vitával kezdetét veszi az Európai Parlament részéről a valódi kötelezettségvállalás a terrorizmusellenes stratégia kiépítésére, és nemcsak az általunk eleddig tapasztalt jelképes kötelezettségvállalás; ennek olyan stratégiának kell lennie, amely tényleg valamennyi polgárunk biztonságának előmozdítására irányul. Mihael Brejc (PPE-DE). – (SL) Megfelelő, ahogyan a terrorizmus ellen küzdenek, és e tekintetben teljes körűen támogatom Frattini urat és a Bizottság által tett intézkedéseket. Azonban az is célszerű, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, hogy mindez miért történik velünk és ki okozza a fenyegetettséget. A Bizottság tavaly azt javasolta, hogy ne használjunk olyan és ahhoz hasonló kifejezéseket mint például az „iszlám dzsihádizmus”, továbbá hogy ezek az emberek inkább – és idézném – „terroristák, akik a vallást használják fel tevékenységeikhez.” Létfontosságúnak tartom, hogy felismerjük azt, hogy a jelenséget a megfelelő néven kell nevezni. Szerintem a helyes név a dzsihádista terrorizmus, mert ezek az emberek olyan fundamentalisták, akik a demokratikus, pluralista társadalom elleni gyűlöletben osztoznak. Ideológiájuk homlokegyenest ellenkezik a hagyományos demokráciákkal, céljuk pedig egy kalifátus megteremtése. A dzsihádizmusra gyakran más vallásokkal „versengő” vallásként és egy, a világban a helyét kereső ideológiaként hivatkoznak, ez azonban helytelen. A dzsihádizmust sem gazdaságilag nem ösztönzi az, de nem is képes arra, hogy más vallásokkal versengjen. A dzsihádizmus ideológia, amelynek célja, hogy leromboljon más ideológiákat. Ezért az Európai Parlamentben és az európai intézményekben meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a demokráciát terjeszthessék a világban, talán egyfajta cselekvési terv keretében, valamint hogy megerősítsék a gazdasági és politikai együttműködést az iszlám országokkal. Léteznek az iszlám világban az egyéb erőkkel való konfrontációra képes demokratikus erők. E demokratikus erőket különböző támogatási formákkal lehet segíteni, mondjuk, demokratikus eszméket hirdető és a terroristák cselekményeit feltáró médiaállomások finanszírozásával. Meg kell teremteni valamennyi különböző értelmezés kezelésének és tárgyalások, fórumok és honlapok megnyitásának feltételeit a szabadon gondolkodó muzulmánok számára. Az európai nyilvánosságnak is többet kell beszélnie a terrorizmusról. És végül fontos elismerni, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben az Európai Uniónak tudatosnak kell lennie az értékei terén, és azokat félelem és a taktikák miatti aggódás nélkül kell megvédeni. Dan Mihalache (PSE). – (RO) Ez a vita rendkívül fontos, mivel lehetőséget ad számunkra arra, hogy megvizsgáljuk a terrorizmussal szembeni politikáink következetességét és koherenciáját. Ma már elegendő analitikus adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kimondjuk: e politikák sikere jó néhány főbb elem közötti szoros kapcsolattól függ. Egyrészt ott vannak az Európai Unióban a biztonsággal és a jog érvényesülésével kapcsolatos intézkedések, az ezen intézkedések közötti helyes arány, valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, másfelől pedig ott az uniós külpolitika, valamint a társadalmi kirekesztés és a terrorizmus társadalmi okai elleni küzdelem.

33

34

HU


Véleményem szerint a megelőzés nélküli intézkedés nem elegendő; a hazai intézkedések nem elégségesek következetes külső párbeszéd nélkül. Ezek megfelelő egyvelegének kellene a terrorizmus elleni küzdelem európai modelljének alapját képeznie, amely biztosíthatná az uniós polgárok biztonságát illetve alapvető jogaikat. Be kell vallanunk, hogy elégtelen a kapcsolat az Európai Parlament, annak jogalkotási hatásköre és a terrorizmus elleni küzdelem között, és ez demokratikus deficitet szül. A Parlament teljes körű részvételére van szükség az együttdöntési eljárásban ahhoz, hogy az európai döntéshozatali folyamatban hatékony szerepet játszhasson. Szeretném kérni a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel a megállapított stratégiákkal kapcsolatban fokozott hatáskörökkel rendelkező, új uniós terrorizmusellenes koordinátor megválasztására irányuló eljárást. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Az EU új terrorizmusellenes stratégia helyes stratégia, de ez nem az új tisztviselőknek, szerveknek vagy szervezeteknek köszönhető. A terrorizmus elleni küzdelem elsődleges felelőssége a nemzeti kormányoké és az egyes tagállamoké. A terrorizmus elleni nemzeti szintű küzdelemhez azonban a bizalomra épülő, igen hatékony európai és nemzetközi együttműködésre van szükség. Amint azt Frattini biztos úr mondta, a bizalom az együttműködés előfeltétele. A bizalom az egyértelmű és pontos európai jogszabálytól, az együttműködés egyértelmű formáitól és az emberi jogok tiszteletben tartásától függ. A repülőtereken a terrorizmus elleni küzdelem nevetséges méreteket öltött. Elkobozzák például a rúzsokat. Ugyanakkor az EU és sok nemzetállam elfelejtette azt, hogy a természeti katasztrófák is megelőzhetők. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (PL) Elnök asszony! A gyógyászat terén, amikor egy betegséget próbálunk meg leküzdeni, nem is annyira a tüneteire, mint inkább mélyebb, rejtett okaira koncentrálunk; legalább ennyire a terrorizmus elleni küzdelemben sem egypár öngyilkos bombamerénylőre, hanem arra kell összpontosítanunk, hogy ezt miért teszik. A terrorizmus elvakult erőszakos cselekmény, amelynek célja, hogy a saját igényeit kielégítse és mindenki más szenvedését előidézze; ezt egyértelműen meg kell állítani. Ez egy bizonyos hierarchián alapuló igények kielégítésének elfogadhatatlan módja. Nem közömbös az agresszió iránt. A magatartás az, ami nem tetszik nekünk, de annak is megvan a saját értelme. Hogyan mutathatjuk meg egy ilyen időben a muzulmánoknak, hogy a mi szükségleteink hierarchiája jobb, mint az övék? Ez nem lehetséges, ez összetett etikai probléma, de valahol azért csak el kell kezdenünk. Azt javaslom, hogy kezdjük azzal, hogy nagyobb mértékű tiszteletet tanúsítunk a muzulmánok saját területükön meglévő igényeivel szemben annak érdekében, hogy csökkentsük azoknak a nyugati világban kifejtett hatását. Barbara Kudrycka (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! A terrorral szemben folytatott globális háborúban az egyetlen mód azt biztosítani, hogy kevesebb ember haljon meg az idealista gyilkosok kezeitől, az az, hogy megfelelően azonosítjuk és értékeljük a terrorfenyegetéseket. E célból pedig jó és megvalósítható, európai terrorizmusellenes stratégiára van szükségünk. E stratégia kulcsa – szerintem – a terroristaellenes eljárásról szóló európai kódex megalkotása. Ezért én üdvözlöm a Tanács e tárgyban indított kezdeményezését.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Egy ilyen kódexre a tagállamok által megtett intézkedések puszta összehangolásán túlmutató okok miatt van szükség. A kódexnek egyértelműen meg kell határoznia, hogy mely intézkedések fogadhatók el a terrorcselekmények megelőzésére irányuló küzdelemben. Amire azután szükségünk van, az olyan helyzetek meghatározása és részletes leírása, ahol a terrorfenyegetést sürgősen kezelni kell, továbbá egy, bizonyos konkrét intézkedések és bizonyos jogi intézkedések alkalmazására vonatkozó kölcsönös megállapodás, amely intézkedések egynémely területen sajnos korlátozni fogják a polgárok jogait és szabadságait. A polgárok szabadságainak indokolt korlátozása azért szükséges, mert ilyen korlátozások nélkül máris azt mondhatjuk a terroristáknak: jobban érdekelnek a ti jogaitok és a szabadságaitok, mint azoké az embereké, akiket támadásaitok során megöltök. Szintén fontos a terrorizmusellenes koordinátor szerepének meghatározása. Választanunk kell: vagy továbbra is az adminisztratív hatáskör és a koordinálási képességek megerősítése mentén haladunk – amint azt de Vries úr idején tettük –, jóllehet ez az ösvény azt igényli, hogy komolyan elgondolkodjunk azon és levonjuk a következtetéseket abból, ami az elmúlt négy évben történt, vagy pedig fontolóra kellene vennünk a politikai arculat hangsúlyosabb megformálását, függetlenül attól, hogy ki tölti be a pozíciót. Akkor azonban a Javier Solanával szembeni versengés kérdése merül fel. Vagy így vagy úgy, az e kérdésben hozott döntés nem alapulhat egyszerűen személyes véleményeken. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) A francia külvárosok lázadása, a londoni véres terrormerényletek, amelyeket harmadik generációs, yorkshire-i akcentussal beszélő muzulmán fiatalok követtek el, mutatja a migráns kisebbségek integrációjának válságát Nyugat-Európában. Ezt mutatja Hollandia példája is, amely Európa egyik legtoleránsabb országa volt és ahol tulajdonképpen az interetnikai együttélés szintén válságba került. Vagyis ha mi a terrorizmus ellen itt Európában a gyökereket próbáljuk kezelni, ahogyan többen fölvetették, akkor újra kell gondolnunk a migráns kisebbségek integrációjának a kérdését. Európa ezzel a kérdéssel nem nézett szembe. Sem az Európai Tanácsban, sem az Európai Unióban még egy „soft law” dokumentum sincs a migráns kisebbségek – vagy ahogyan én az Európa Tanácsban javasoltam, és el is fogadták –, az új kisebbségek problémájáról, holott tudjuk, hogy a kisebbségek problémáját csak a kettős vagy a többes identitás elfogadása szavatolhatja, mind a migráns kisebbségek, mind az őshonos kisebbségek esetében. Legjobb példa éppen Dél-Tirol az őshonos kisebbségek esetében a kettős identitásra, de számos példát lehetne mondani. Európa nem fog előrelépni, amennyiben ezen a téren, a kisebbségi politikában nem fogunk elfogadni dokumentumot. Elnök. − Felhívták a figyelmemet arra, hogy soha nem mondom: „Uram vagy asszonyom, átadom Önnek a szót, köszönöm.” Ez nem tiszteletlenség miatt van, hanem azért, mert tiszteletben tartom az idejüket és nem akarom pazarolni azt. Épp ezért kérem Önöket, hogy maradjanak a meghatározott időkereteken belül, különben sosem érünk a végére. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) A terrorizmus állandó fenyegetés Európában, ahol gyakran működik a muzulmán szélsőségesség. Az Európai Uniónak megfelelő intézkedéseket kell tennie, és koherens, valamennyi tagállam számára közös stratégiát kell létrehoznia. A Bizottságnak az e jelenséggel közvetetten kapcsolatot mutató, jövőbeli jogalkotási javaslataiban szerepelnie kellene a terrortámadások elterjedésének és fokozódásának megelőzéséhez hozzájáruló intézkedéseknek. Erre példa a legális és illegális migrációról szóló jogalkotási csomag.

35

36

HU


A hatáskörrel rendelkező európai intézményeknek haladéktalanul meg kell találniuk a bizalmon és az információcserén alapuló együttműködés hatékony módját. Egy európai információs központ megfelelő működése a tagállamok kölcsönös bizalmán múlik. Az európai szinten elfogadott intézkedések mellett minden államnak hozzá kell járulnia a terrorizmus valamennyi formájával szembeni küzdelemre irányuló együttes fellépés hatékonyságához. Az olyan tagállamoknak, mint Románia, ahol az iszlám terrorizmus nem tekinthető veszélynek, legalább annyira ébernek kell lenniük, mint az e fenyegetéssel szembesülő tagállamoknak. Ezeknek az államoknak információkat kell kapniuk és részt kell venniük mind a terrorcselekmények okainak, mind pedig az azokat kiváltó helyzeteknek a megelőzéséhez hozzájáruló közös európai programokban. Nem szabad megelégednünk a terrorcselekmények megelőzésével vagy feltárásával, hanem azonosítanunk kell az e jelenségeknek kedvező tényezőket – mint például a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a szélsőségesség –, és küzdenünk kell ellenük. A vallások közötti párbeszéd jelentősen és határozottan járulhat hozzá a terrorizmus mérsékléséhez. A vallási vezetőknek ezt a kérdést prioritásként kell kezelniük és részt kell venniük a folyamatban azon közösségek békéjének és stabilitásának biztosítása érdekében, amelyekért felelősek. Erre jó példa a jelenleg a romániai Szebenben zajló Európai Ökumenikus Nagygyűlés. Az európai polgároknak tisztában kell lenniük a terrorizmus által megtestesített veszéllyel. Egy tájékoztató kampány és valamennyi, konfliktust előidéző kérdés ismertetése kiválthatja azt, hogy az intézmények mellett a polgárok is részt vállalnak e jelenség megszüntetése érdekében. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök asszony! A terrorizmus egyértelmű gonosz – a polgárok életére és egészségére sújt le, fenyegetést hordoz a nemzetek számára azzal, hogy demokratikus működésük alapjait csorbítja; eleddig azonban a terroristák mindig egy lépéssel előrébb voltak, figyelmeztetés nélkül – gyakran sajnos sikerrel – csaptak le. Csak e támadásokat követően végzünk ellenintézkedéseket, és így lemaradunk. A mai napon a biztos úr által idézett dániai és németországi példák dicséretes kivételek ez alól. Gratulálunk szolgálataiknak, de ezek nemzeti intézkedések voltak, kérdésem pedig a biztos úrhoz a következő: mi a helyzet az európai szintű megelőzéssel? Létezik-e rendszerünk a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos helyes gyakorlatok cseréjére, és hogyan működik az? Az Európai Unió új terrorizmusellenes intézkedéseket fogad el és szakosodott intézményeket hoz létre: most már van Europolunk és Eurojustunk, van Uniós Helyzetelemző Központunk – a SitCen –, de hatékonyan működnek-e együtt ezek egymással és – ami még fontosabb – kicserélik-e egymás között az információkat? Ezzel összefüggésben, az intézményekkel összefüggésben, van egy további kérdésem a biztos úr számára: véleménye szerint a Frontex, az Unió határainak védelméért felelős intézmény nem volna-e alkalmasabb arra, hogy részt vegyen a terrorizmusellenes stratégiában? Továbbá az a benyomásom, hogy a SIS II. bevezetésével kapcsolatos késlekedés súlyosan gyengíti ezt a stratégiát. Úgy tűnik, hogy a Schengen II. nemcsak az új államok polgárai számára fontos, hanem – a terrorizmus elleni háborúval összefüggésben – az egész Unió biztonsága szempontjából is.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Bogdan Klich (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! A hétfői, koppenhágai letartóztatások azt bizonyítják, hogy még mindig valós a fenyegetés Európában. Az Europol jelentése arra mutat rá, hogy ez az egész tavalyi év során magas szinten maradt. Elég csak annyit mondani, hogy tavaly 498 terrorcselekményt jegyeztek. Igaz, hogy ez a fenyegetés nem egyenletesen oszlik el – 294 ilyen eset fordult elő Franciaországban és 145 Spanyolországban –, de a globalizáció korában az Európai Unió egész területe a terroristák érdekkörébe tartozik. Ezen nem változtat az sem, hogy e cselekmények jelentős többsége jellegét tekintve szeparatista (ami olyasvalami, amelyet Európa évtizedek alatt megszokott), mint például a baszk vagy a korzikai terrorizmus, vagy a görögországi baloldali anarchia. A terrorizmus megszokásának ez a folyamata azt jelenti-e, hogy mi itt Európában megfelelően fel vagyunk készülve arra, hogy küzdjünk ellene? Meggyőződésem, hogy a válasz még mindig nemleges. Az alapvető koncepciókat megfogalmazó dokumentumok – még az olyan alapvetőé is, mint a terrorizmusellenes stratégia – vagy a 2002. júniusi kerethatározat formáját öltő jogalkotási eszközök végrehajtása sok kívánnivalót hagy maga után. A terrorcselekmények megelőzésének és az azokra adott válaszoknak a koordinálása szintén nem kielégítő. E tekintetben sürgősen javítani kell az ilyen jellegű együttműködést, főként az operatív együttműködést és a tagállamok közötti információcserét; fokoznunk kell az Europol és az Eurojust kapacitásait; meg kell erősítenünk – ez olyasvalami, amit folyamatosan kérünk – a kritikus infrastruktúra védelmét, főleg a közlekedési és az energetikai infrastruktúráét. Ragaszkodnunk kell továbbá ahhoz, hogy az alkotmányszerződés korábbi változatában szereplő szolidaritási záradék kerüljön be az új szerződésbe, és hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásokban szerepeljen megfelelő, terrorizmusellenes záradék; jelentésemben – az ünnepek előtt – ezt kértem. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) (nem hallható) ... a Tanács vonakodása, hogy az Europolnak, az Eurojustnak, a terrorizmusellenes koordinátornak és a SitCennek bármiféle intézményi, jogi vagy pénzügyi erőt adjon, ami az eseti kapcsolatokat a terrorizmussal szembeni tényleges stratégai együttműködéssé tudná átalakítani. Bizonyos tagállamok még csak nem is ratifikálták az e területen meglévő főbb nemzetközi egyezményeket. Az Al-Kaida és az ETA nem tiszteli a határokat vagy a nemzeti szuverenitást, rendőrségeinket és titkosszolgálatainkat azonban – nem helyénvaló módon – még mindig akadályok gátolják. Európának nemcsak hogy hatékonyabbnak, de szigorúbbnak is kellene lennie, mert pontosan a „bármi megeshet” jellegű megközelítés az, ahogyan a terroristák gondolkodnak, a nemzetközi terrorizmus pedig valójában nem New York-ban, Balin, Madridban, Londonban vagy akár Bagdadban szerzett előnyt. A legnagyobb győzelmét – amely nap mint nap több új tagot hoz számára – a demokratikus kormányok biztosították, azzal a könnyedséggel, amellyel feláldozzák alapvető értékeiket, jogaikat és garanciáikat: a demokrácia és civilizáció pilléreit. Európának le kell mosnia nevéről a szennyet, amely nevet az európai kormányoknak a terroristagyanús személyek elvitele, jogellenes fogva tartása és kínzása terén a Bush-kormánnyal folytatott módszeres együttműködése szánalmasan beszennyezett. A Parlament még mindig várja ezekek a kormányoknak a magyarázatát. Európának hatékonyabbnak kell lennie a stratégiai együttműködésben, Európán belül és szövetségeseivel is, a terrorizmus leverése érdekében, de annak érdekében is, hogy azt politikai eszményeken és a jogon keresztül győzzék le.

37

38

HU


A szocialista kormány mellett működő portugál elnökségnek kötelessége megpróbálni másképp csinálni a dolgokat. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! A terrorizmus az emberiség elleni bűncselekmény és a legnagyobb fenyegetést jelenti társadalmunkkal szemben; és sajnos már egy európai dimenzióval is gyarapodott. A kérdés az, hogy az Európai Unió cselekedett-e már? A válasz egyértelműen „igen”, és a sikerek azt bizonyítják, hogy a megtett intézkedések jók voltak. Dániában és Németországban is történtek letartóztatások, hála Istennek. Frattini biztos úr lekötelezett az erre vonatkozóan tett kötelezettségvállalásával; azt bizonyítja, hogy a Bizottság a megfelelő vonalon halad. Azonban azt is felül kell vizsgálnunk, hogy intézkedéseink hatékonyak-e, mely intézkedések hatékonyak és milyen új intézkedésekre van szükség. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy általános stratégiánk elegendő-e. Mindenesetre tovább kell dolgoznunk e stratégián a felülvizsgálatot követően. Mindenképpen szükség van egy ilyen stratégiára azelőtt, hogy el tudnánk dönteni, lesz-e új terrorizmusellenes koordinátor. Azt is már előre egyértelművé kell tennünk a tagállamok számára, hogy ha lesz másik ilyen koordinátor, akkor rendelkezni fog-e a megfelelő jogkörökkel és felelősséggel, mert máskülönben természetesen nincs szükségünk ilyen pozícióra. Egyetértek sokakkal abban, hogy mindenesetre meg kell erősítenünk és ki kell használnunk az Europolt és az Eurojustot. Ezek sikeresek és rendelkeznek a megfelelő eszközökkel. Döntéseket hoztunk, például tegnap, az elemzési dokumentumok használatának megkönnyítésére vonatkozó szabályok végrehajtásáról, és létre fogjuk hozni a robbanóanyagok adatbázisát. A problémát azonban az adatok tagállamok általi szolgáltatása jelenti. Kérném Öntől, soros elnök úr, hogy gyakoroljon nyomást a tagállamokra a tekintetben, hogy időben nyújtsák be az adatokat. Soros elnök úr, Ön azt mondta, hogy rendszeres tárgyalásokat folytatnak az Egyesült Államokkal. Ez remek és értelme is van, de mindkét fél érdekében, könyörgöm, ragadjon meg minden alkalmat arra, hogy az együttműködést gyümölcsözővé tegye. Más szóval arra kérném, hogy oly módon tárgyaljon, hogy abban a pillanatban, amikor a terrorizmus gyanúja felmerül, az Egyesült Államok legyen köteles ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim! A terrorizmus súlyos fenyegetést jelent az európai békére, stabilitásra és jólétre. Amint azt már említették, a terrorizmus egyszersmind támadást jelent az európai integráció alapját képező alábbi alapvető értékekkel szemben is: az emberi jogok, a jogállamiság, a szabadság és a demokrácia. Ezért vélem úgy, hogy az Európai Unió és a tagállamok által a terrorizmus fenyegetésére adott reakciónak radikálisnak és egyértelműnek kell lennie. Ez a határozott reakció azonban nem állhat pusztán elnyomó biztonsági intézkedésekből. Ehelyett annak a megelőzésre és a megelőző intézkedésekre kell összpontosítania, még inkább, amint azt eddig tette, mind a tagállamokon belül, mind pedig kívül, a tengerentúli szomszédainkkal meglévő kapcsolatainkban. Közös kül- és biztonságpolitikánk célkitűzésének a gazdasági és társadalmi fejlődés megerősítésének, a civil társadalom és az emberi jogok fogalma támogatásának, a nemzetközi konfliktusok – beleértve az izraeli–palesztin konfliktus – békés megoldására való törekvésnek kell lennie. Tágabb értelemben közös kül- és biztonságpolitikánknak az

05-09-2007

05-09-2007

HU


európai szomszédságpolitika és a barcelonai folyamat keretében folytatott regionális együttműködés támogatására és fejlesztésére is koncentrálnia kellene. Végül, de nem utolsósorban, elnök asszony, biztos úr, amerikai barátainkkal és más országokkal együtt meg kellene fogalmaznunk egy átfogó ENSZ egyezményt a terrorizmussal szemben. Herbert Reul (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Láttuk a tragikus madridi és londoni eseményeket. Láttunk támadásokat meghiúsulni például a felfedés vagy amiatt, hogy a bőröndök nem robbantak fel, amint az Németországban történt. Emellett az elmúlt napokban ismét azt tapasztaltuk, hogy hatékony rendőrségi munkával idejében hárították el a támadásokat, mint például a mai németországi hírek esetében. Ez természetesen egyértelművé teszi, hogy a terrorizmus valós és óriási veszély, és kétségtelen, hogy politikusként egyik legfontosabb feladatunk az emberek megvédése, az emberi élet megvédése. Sok képviselőtársam állította ma azt, hogy egyik-másik intézkedés a határvonalon mozog, és hogy mérlegelnünk kell, hogy az nem jelent-e túlzott fenyegetést a polgári és az alapvető jogokra. Ezt jogos kérdésnek tartom és egyetértek azzal, hogy ezt komolyan kell megvizsgálni, de e vizsgálat nem tarthat olyan hosszú ideig, hogy az esetleges szükséges intézkedéseket a végtelenségig tárgyaljuk. Szerintem felelősek vagyunk az emberek és az emberi élet védelméért, és ez a legfontosabb. Ez az elsődleges prioritásunk és ezért politikai vezetőkként felszólítom magunkat arra, hogy támogassuk a szükséges intézkedéseket, ahelyett, hogy a végtelenségig tárgyalnánk őket, vagy például hogy az összes bírálat között elfeledkezzünk arról, hogy megnyerjük ezen intézkedések számára az embereket – mert ezen intézkedéseknek nincs alternatívája. Nincs időm azokra a hozzászólásokra, amelyek úgy, ahogy van elutasítják az Egyesült Államok vagy bármely más ország e tekintetben tanúsított magatartását. Én ezt nem értem. A mi kötelességünk az emberi élet megvédése és a szükséges intézkedések végrehajtása, és a biztos úr lekötelezett azokkal a további, igen konkrét javaslatokkal, amelyeket ma tett. Lekötelezettje vagyok azoknak, akik azt mondták, hogy mérlegelnünk kell azt, hogy intézkedéseink tényleg azt váltják-e ki, amit kell. Határozottan azok oldalán állok, akik új intézmények szükségességének vagy annak a gondos felülvizsgálatát javasolják, hogy e feladatokat nem végezhetik-e el éppúgy a már meglévő intézmények. A terrorizmus elleni küzdelem létfontosságú szerepet játszik, és ennek így is kell lennie. Véletlenül a jövőben, ha a keretmegállapodást végrehajtják, lesz majd … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök asszony! Erősen támogatom a hatékony, eredményes, kiegyensúlyozott és elszámoltatható európai és nemzetközi szintű biztonság iránti igényt a terrorizmus kezelésével kapcsolatban. Ha el akarjuk kerülni a fenyegetés táplálását, a demokratikus elszámoltathatóság létfontosságú az egyensúly és az arányosság biztosításához. De egy biztonsági reakció – függetlenül annak hatékonyságától – nem elég. Kezelnünk kell azokat a nemzetközi, politikai és gazdasági igazságtalanságokat, amelyeket egyes demagóg személyek arra használnak, hogy kihasználják az igazság iránti ifjonti éhséget.

39

40

HU


Vonzerejük szenzációhajhász történelmen, szenzációhajhász politikán alapul, amely letagadja azokat az árnyalatnyi eltéréseket és ellentmondásokat, amelyek valamennyi politikai és vallási hagyományunk részei. Az érzelmekért és gondolatokért vívott harc azt kívánja tőlünk, hogy elkerüljük hívők egész közösségeinek démonizálását. Nyílt párbeszédet és nem konfrontálódást kíván; azt igényli a részünkről, hogy foglalkozzunk azzal a tényleges és tapasztalható kirekesztéssel, amelyet egynémely fiatal tapasztal. Európa „egység a sokféleségben” felütésű eszméje segíthet, de ehhez bátor politikai vezetés kell, ami tanácsi szinten sajnos hiányzik. Végül pedig szólhatnék az emberekhez, az itteni képviselőkhöz, hogy kerüljék el a pongyola megfogalmazást, amely felhígult gondolkodást jelent. A fundamentalizmusnak a terrorizmussal való automatikus azonosítása hanyag gondolkodásra vall. Millió és millió olyan katolikus, protestáns, zsidó és muzulmán van akik szó szerint hisznek az Ótestamentumban, az Újtestamentumban és a Koránban, mégsem terroristák. Csak igen kevés, szó szerint a vallásuk szerint élő olyan ember van, akinek köze van a terrorizmushoz. Foglalkoznunk kell azzal, hogy miért van ez így. Charlotte Cederschiöld (PPE-DE). – Elnök asszony! A terrorizmus valamennyi állam és valamennyi ember számára fenyegetés: komolyan fenyegeti biztonságunkat, demokratikus társadalmaink értékeit, valamint polgáraink jogait és szabadságait. Nyilvánvaló, hogy az új intézkedések növelték a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságát, de azért van még mit tenni. Meg kell mutatnunk, hogy a kreatív intézkedések tényleg védik a polgárokat, és hogy azok arányosak a személyes szférában elkövetett jogsértéssel. Kétlem, hogy e célból a légi járművekre felvihető folyadékokról szóló rendelet arányos lenne. Néhány ember fontos gyógyszereket veszít így el, nem említve a tonnaszám elkobzott samponokat, rúzsokat stb. Ha ez teljes mértékű biztonságot teremt, akkor elfogadják majd, de a polgárok megkérdőjelezik, hogy ezt hogyan kezelik – a javulás valószínűleg lehetséges. A megfelelő egyensúlyhoz a következőkre van szükség: a terrorizmusellenesség végrehajtása, a bűncselekmények elleni küzdelem, valamint a jogállamiságon alapuló demokratikus társadalomban az alapvető jogok. Ennek tartalmaznia kell az Európai Parlament tájékoztatását, mielőtt bármiféle megállapodás aláírására sor kerülne Európa és az Egyesült Államok között, és e tekintetben nagyon bízunk Frattini biztos úrban és a Bizottságban. E területen a legitimáció eléréséhez az együttdöntés révén fokozott demokratikus ellenőrzésre van szükségünk, az európai polgároknak pedig nagyobb szerepet kell játszaniuk a döntéshozatali folyamatban; nagyobb mértékű átláthatóságra és nagyobb mértékű demokratikus legitimációra van szükségünk. A Tanácsnak nyilvánosan és európai szinten kell indokolnia intézkedéseit. Javítanunk kell transzatlanti kapcsolatainkat is. Végül pedig szigorú terrorellenes intézkedésekre van szükség. Ezt sokkal könnyebb lesz elérni, ha jobban elfogadjuk saját demokratikus ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Giulietto Chiesa (PSE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió és az Egyesült Államok tavaly áprilisi csúcstalálkozója elvesztegetett lehetőség volt. A titkos CIA járatokkal foglalkozó európai parlamenti különleges bizottság eredményeinek tükrében Washingtonnak egyértelműen meg kellett volna mondani, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott transzatlanti együttműködésben az előrehaladás csak az

05-09-2007

05-09-2007

HU


EU-Szerződés 6. cikkének betartásán és az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásán alapulhat. Ez nem történt meg: ez azt jelenti, hogy nemcsak hogy nem fog megerősödni a terrorizmus elleni küzdelem, hanem éppen gyengülni fog, mivel – amint azt ez a Parlament maga is elmondta – amellett, hogy eredménytelen, elfogadhatatlan is a terrorizmus ellen illegális, terrorista módszerekkel küzdeni. Azok az uniós tagállamok, amelyek e módszerek használatát tekintve engedtek az Egyesült Államok nyomásának, nemcsak hogy megsértették az alapvető uniós elveket, hanem egyszersmind megnyitották az utat az illegalitás előtt, a terrorista megtorlás növekvő veszélyeinek téve ki Európát. A terrorizmus elleni küzdelem fokozása mindenek előtt azt jeleni, hogy azt a jog teljes betartása mellett tesszük. Maria da Assunção Esteves (PPE-DE). – (PT) A terrorizmus kihívást jelent szabad és nyitott társadalmunk számára. Néha még arra is csábíthat minket, hogy olyan biztonsági jogszabályokat alkossunk, amelyek igen közel kerülnek ahhoz, hogy lerombolják civilizációnk értékeit. Az Európai Uniónak ezért sürgősen létre kell hoznia egy közös kódexet, amely egyértelműen meghatározza elveit és módszereit. Először is garantálnia kell az emberi méltóság és a jogállamiság elveit a terrorizmus elleni küzdelem valamennyi aspektusában. Nem áshatjuk alá az éppen az ezeken az értékeken nyugvó demokrácia erkölcsi alapjait. Ahogy Simone de Beauvoir mondta, nem engedhetjük, hogy hóhérjaink rossz szokásokat adjanak át. Másodsorban egységes jogszabályt kell alkotni a tagállamok számára. Az Uniónak e tekintetben tényleg uniót kell jelentenie. A terrorizmus elleni küzdelem sürgősen egységes és koherens szabályok alkalmazását igényli; ez nem hagyható az egyes tagállamok sugallataira és a pillanatnyi közvéleményre. Harmadsorban ösztönöznünk kell a hálózatként végzett munkát, és elő kell mozdítanunk a konszenzust az intézkedéseknek az Európai Parlamentben és nemzeti parlamentekben való jóváhagyásán keresztül. Negyedszer az Európai Uniónak azon kell dolgoznia, hogy létrehozzon egy ENSZ nemzetközi mechanizmust a szükséghelyzeti eljárások és jogszabályok nyomon követésére. A terrorizmus elleni küzdelem nagyléptékű, és nem pusztán Európára vagy az euro-atlanti tengelyre korlátozódik. Végül pedig a terrorizmus elleni küzdelemhez egy tisztességesebb és kiegyensúlyozottabb nemzetközi közösség létrehozásán kell munkálkodnunk; meg kell határoznunk az okokat és a hibákat, elő kell mozdítanunk a jogok kultúráját, amely valamennyi népet átfogja, és erősen dolgoznunk kell a civilizációk közötti párbeszéd előmozdításán. A terrorizmus összetett jelenség. Nem reagálhatunk rá egyszerű értelmezéssel. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony! Mindenekelőtt hadd tegyek fel két alapvető kérdést a Tanácsnak: először is miért üres még mindig de Vries úr széke, ilyen hosszú idő elteltével is? A Tanács be kívánja azt tölteni? Hasznosnak tartja azt a Tanács? Igen vagy nem? Másodsorban: miért nem hajtotta végre megfelelően az összes tagállam az elfogadott terrorizmusellenes intézkedéseket?

41

42

HU


Még fontosabb azonban az a kérdés, hogy a terrorizmusellenes erőfeszítésünkben pusztán csak a terrorcselekményekre adott reakcióként tettünk-e lépéseket. Intelligens, integrált stratégiát követünk-e, amikor célunk a terrorizmus okaival szembeni küzdelem? Ezt soha nem szabad szem elől tévesztenünk. A saját biztonságunk féltése gyakran arra sarkall, hogy hamis biztonságérzetet teremtő stratégiákat fogadjunk el. Több alkalommal állítottam itt azt, hogy közbiztonságunk védelme közös, magától értetődő célunk. Módszerünk azonban civilizációnk érettségének bizonyítéka. Jogaink tiszteletben tartása nem csupán elidegeníthetetlenül a miénk; ez az egyetlen út, amely a jóléthez és a biztonsághoz vezet. Véleményem szerint nemcsak az eleddig meglévő terrorizmusellenes intézkedések hatékonyságát kell értékelnünk, hanem óvatosan számba kell vennünk az előrehaladást, amely nem állhat pusztán a terroristatevékenységekre adott reakciók sorozatából. A Tanács, a Bizottság és a Parlament közötti tárgyalásokat tehát fokozni kell. A tagállamok együttműködése létfontosságú. Végül pedig úgy vélem, hogy fokoznunk kell a harmadik országokkal folytatott párbeszédet. Ezt alapvetőnek tartom, mivel láthattuk, hogy milyen hasznosnak bizonyult az Egyesült Államokkal folytatott együttműködés. Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony! A mai vita a terrorral szembeni háborúról, a biztonság kérdéséről, a jogállamiságról és a személyes szabadságokról, azaz az uniós rendszer legmagasabb értékeiről szól. Az Európai Parlament számos kérdést terjeszt a Tanács és a Bizottság elé, amelyek megoldása létfontosságú a polgárok biztonságához, a jog tiszteletben tartásához és a polgárok szabadságainak státuszához. Az Európai Unió terrorizmusellenes stratégiája átláthatóságának kérdésére szeretnék itt összpontosítani. Ezen a területen a demokratikus ellenőrzés – és főként az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe – garantálja az Európai Unióról szóló szerződésben szereplő alapvető jogok betartását. Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való feltételezett használatáról szóló európai parlamenti állásfoglalás az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkével összhangban lévő módszerek használatát ajánlja. Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök asszony! Épp most jövök egy sajtókonferenciáról, ahol gazdasági szankcióknak a Közel-Keleten és azon túl is a terrorizmus hírhedt szponzorával, az iráni rezsimmel szembeni szigorú végrehajtására szólítottak fel. Biztos vagyok benne, hogy valamennyien üdvözöljük azokat az intézkedéseket, amelyek valóban segítenek a terrorizmus elleni küzdelemben, de azon tűnődöm, hogy a ma tárgyalt uniós tevékenységek hosszú sorából hány esik ebbe a kategóriába. Az EU-nak remekül megy az, hogy hatásköreit kiterjessze és hogy bürokratikus apparátusát bővítse, de tevékenységét és kiadásait tekintve keveset tud felmutatni. Beszéltünk az EU terrorizmusellenes koordinátoráról. Címe valami olyasfajta felügyeleti szerepet takar, ami teljességgel célszerűtlen. Szerintem egy ilyen személynek az EU munkálataira és arra a korlátozott számú területre kellene összpontosítania, ahol az együttes fellépésből egyértelműen hozzáadott érték származik. Frattini biztos úrnak nagy tisztelője vagyok, de az EU igazán nem írhatja a saját javára a nemzeti rendőrségeink és biztonsági szolgálataink intézkedéseit. Hasznos lenne elvégezni az EU ún. terroristaellenes intézkedéseinek független vizsgálatát.

05-09-2007

05-09-2007

HU


A terrorizmusellenességnek nemzeti felelősségnek és nemzetközi együttműködési kérdésnek kell maradnia. Az EU-nak azokra a módokra kell koncentrálnia, amelyekkel támogathatja a nemzeti szinten végzett terrorizmusellenes erőfeszítéseket. A polgáraink védelmére irányuló erőfeszítéseink kapcsán az egyik legnehezebb feladat a határellenőrzések hiánya; a terroristák jönnek és mennek, a folyamatos, ellenőrizetlen bevándorlás pedig hatalmas akadálya a már letelepedett bevándorlóink megfelelő integrációjának. Ennek bármely terroristaellenes stratégia kulcsfontosságú elemének kell lennie. Ez a probléma megkérdőjelezi a személyek szabad mozgásának egész elvét és ez egy másik olyan terület, amelyet szintén egy független testületnek kellene megvizsgálnia. Említettem nemzeti hatóságaink felelősségét e kérdések vonatkozásában. Sajnálattal mondom, hogy a brit hatóságok szörnyűséges kudarcot vallottak határaink ellenőrzésében. Nemcsak hogy alig van elképzelésünk arról, hogy ki lép be az országba és ki megy el onnan, de komoly kérdőjelek övezik a Határellenőrzési és Bevándorlási Hivatalt is, amelynek feladata az ellenőrzések végrehajtása. Megrettenve olvasom, hogy egy nő, aki hónapokon keresztül ismerte a glasgowi terrorista bűncselekmények miatt jelenleg eljárás alá vont terroristagyanús személyeket, és aki nyilvánvalóan nem jelentette azok tevékenységeit, most a bevándorlásnál dolgozik... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Marianne Mikko (PSE) – (ET) Hölgyeim és uraim! A terrorizmus elleni küzdelem megvitatása során a Maastrichti Szerződés 6. cikkére szeretnék összpontosítani, amely az alapvető jogokra és szabadságokra vonatkozik. A moldovai küldöttség vezetőjeként és szociáldemokrataként munkámat Európa biztonságának, értékeink megóvásának és azoknak a szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országokban való terjesztésének szenteltem. Azt akarjuk, hogy az Európai Unió környékén stabilitás és béke uralkodjon. A terrorizmus elleni küzdelemhez olyan országok támogatására is szükségünk van, mint Pakisztán, Oroszország, vagy akár Irán. Értékeink sikeres védelme nagy mértékben függ attól, hogy hogyan tudjuk ebbe partnereinket bevonni. Az alapvető szabadságok és jogok bármiféle megcsorbítása az Európai Unióban tizenötszörösen tükröződik vissza a szomszédságpolitika 15 országában, hogy Oroszországot és Kínát ne is említsük. A harmadik országok azt nézik, amit teszünk és nem azt, amit mondunk. A Bizottságnak és a Tanácsnak meg kell értenie, hogy saját polgárainknak a terrorizmus elleni küzdelemben való támogatása elpárolog, ha nem vagyunk képesek tiszteletben tartani bizonyos, az alapító szerződéseinkbe belefoglalt alapvető jogokat. Jana Hybášková (PPE-DE). – Elnök asszony! Én nem fogok részt venni ebben a folyadékokról szóló idétlen vitában. Erre csak a biztonsági és műszaki szakértők jogosultak. Ha egyértelmű következtetéseket vonnak le, akkor kötelességünk haladéktalanul reagálni. Semmi nem ijeszti meg jobban a terroristákat reagálási képességünknél. A terrorizmus fenyegetése a merevségünkre – a bebetonozott, konzervatív rendszerek merevségére – és a kommunikáció, az információáramlás, a pénzátutalások és a személyek áramlása terén megjelenő új dimenziókhoz való alkalmazkodási képességünk hiányára épül. Az egyetlen előrevezető út változékony struktúrák, ad hoc csoportok létrehozása,

43

44

HU


az információmegosztás, valamint az ügynökségek közötti és az államok közötti horizontális és átjárható együttműködés megteremtése, továbbá az Europol és az Eurojust felhatalmazása. De Vries úr lemondása egyértelműen igen rossz jel volt. Megerősített, hogy az EU képtelen felülemelkedni egy ostoba, ódivatú, nemzeti alapú biztonsági megközelítésen. Sajnálatos módon ez az információk megosztására és a döntések végrehajtására irányuló képesség hiányának egyik tünete. A reformszerződés viszont nagyszerű és pozitív jelzést küld. A rendőrségi együttműködésre, a büntető- és polgári jogi törvénykönyvek közelítésére, a büntető- és polgári jogi ítéletek kölcsönös elismerésére, valamint a bizonyítékok, a bűncselekmények áldozatainak, valamint maguknak a bűnözőknek az uniós védelmére vonatkozó minimumszabályok olyan intézkedések, amelyek azt bizonyítják, hogy rengeteg energia, pénz és politikai kín árán meg tudunk birkózni a terrorizmussal, és tudunk némiképp segíteni London, Glasgow és más fenyegetett területek európai polgárainak. Biztos úr! A tagállamoknak 2007 decemberéig kellett végrehajtaniuk a harmadik pénzmosási irányelvet. Kérem a Bizottságot, hogy legyen egyértelmű és határozott, mikor a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának ellenőrzésére irányuló szükséges biztonsági intézkedések végrehajtását sürgeti. Ez segítség lesz a számunkra, nekünk pedig Önöket kell segítenünk. Akkor már világosan kimondhatjuk: készek vagyunk küzdeni és nyerni. Paulo Casaca (PSE). – (PT) 2006. december 12. történelmi jelentőségű nap, amikor is az Európai Bíróság teljes mértékben azon érv mellett döntött – amelyet jómagam ebben teremben évekkel ezelőtt a Tanács és a Bizottság ellenében védtem –, hogy az adott személynek joga van a terrorizmussal való megvádolásra irányuló tájékoztatáshoz. Nem lesz igazságosság és nem lesz terrorizmus elleni tényleges küzdelem mindaddig, amíg az ártatlan áldozatok rajta vannak azon a listán, mint például az iráni népi mudzsahidok, és miközben a világ legelső számú terrorista szervezete – az iráni forradalmi gárda és iraki, libanoni, öböl-menti és szerte a világban meglévő valamennyi szatelitszervezete továbbra is büntetlenül, kérdőre vonás nélkül folytatja tevékenységét, mert az európai intézmények félnek a terrorista szörnyeteggel szembeszállni. Kérem az intézményeket, hogy tegyenek meg mindent, amire valójában felszólították őket. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szerintem ez igen hasznos, érdekes és erősen időszerű vita, és még inkább az a korábban említett, nemrégiben történt dániai és németországi események miatt. Kötelességemnek megfelelően továbbítom a Tanácshoz intézett számos javaslatukat, aggályukat és tanácsukat, és biztosíthatom Önöket, hogy a portugál elnökség természetesen nyitott a Parlamenttel folytatott együttműködésre és párbeszédre, tekintettel a ránk vonatkozó jogi rendelkezésekre. Ez természetesen egy nehéz és összetett vita. Némelyek azt gondolják, hogy tovább kell mennünk, mások úgy vélik, hogy túl messzire mentünk, és talán egyet hátra kellene lépnünk. Némelyek bírálnak, mások dicsérnek; néhányan elítélnek, mások bátorítanak. Természetesen mindannyian egyetértünk azonban abban, hogy szilárd és elkötelezett küzdelmet kell folytatnunk ezen új, terrorizmusként ismert veszedelem ellen, és hogy semmiképpen nem alkudhatunk meg ebben a küzdelemben. Ez számunkra is tanulási folyamat, egy folyamatos javulási folyamat. Ez új fenyegetés, amely számunkra eddig ismeretlen volt, és az ezzel szembeni küzdelemhez és ennek kezeléséhez nem voltuk hozzászokva. Ezért természetesen

05-09-2007

05-09-2007

HU


folyamatosan javulnunk, tanulnunk kell, és tevékenyen kell biztosítanunk, hogy nem ismétlődnek meg az olyan támadások, amelyeknek tanúi voltunk. Keményen dogoztunk és – igen helyesen – együttműködtünk harmadik országokkal. Ez nemzetközi küzdelem. Önállóan egyetlen tagállam sem tudna hatékonyan szembenézni sem a küzdelemmel, sem pedig az előttünk álló fenyegetéssel, és ezt egyik önálló szervezet vagy országok egyetlen csoportja sem tudná megtenni. Nagyon erős nemzetközi együttműködésre van szükségünk. Erre a vitára való felkészülés során készítettem egy jegyzetet az általunk a terrortámadások megelőzése, az azok elleni védekezés, azok üldözése és az azokra adott válaszok terén tett intézkedésekről és fellépésekről. Arra a következtetésre jutottam, hogy – noha még mindig sok a tennivaló – már igen sokat tettünk, és meg kell próbálnunk azokon a területeken javításokat végezni, ahol nem értünk el olyan jó eredményeket, mint kellett volna. Itt muszáj megemlíteni azt az értékelési mechanizmust, amelyet kifejezetten azért hoztunk létre, hogy lehetővé váljon számunkra olyan következtetéseket levonni – miután az intézkedések már egy ideje működnek –, amelyek segíthetnek a megtett intézkedések javításában. Szeretném elmondani, hogy úgy a portugál elnökség, mint a Tanács számára a terrorizmus elleni küzdelem csak és kizárólag alapvető jogaink és elveink tiszteletben tartásával folyhat, és – erről biztosíthatom Önöket – így is fog folyni; ez éppen a legveszélyeztetettebb pont a terrorizmus ellen folytatott küzdelmünkben: azaz ezen elvek és értékek védelme. Semmi jót nem tenne a számunkra, ha elhanyagolnánk vagy figyelmen kívül hagynánk ezeket a terrorizmus elleni küzdelemben. A portugál elnökség különösen körültekintő lesz ebben a témában, és nem fog kompromisszumot kötni. Végül szeretném elmondani, hogy – és ez a kérdés óriási figyelmet kapott itt, és jómagam is említettem azt az első beszédemben – az elnökség szoros koordináció mellett dolgozik együtt a Tanács főtitkárságával a terrorizmusellenes koordinátor kérdésének vizsgálata terén, azaz hogy miként terjesszék ki jogköreit és képességeit, hogy lehetővé váljon számára hatékonyan betölteni azt a szerepet, amelyre pozícióját eredetileg létrehozták. Elismerem, hogy itt lehet némi késlekedés. A portugál elnökség vállalja, hogy felgyorsítja a vitát a Tanács szervein belül, és a megfelelő időben bejelenti majd az új terrorizmusellenes koordinátor kinevezését. Amint már mondtam, természetesen magammal viszem az e vitából származó tanácsokat, javaslatokat és aggályokat. Nem vagyunk és soha nem is leszünk közömbösek az Önök véleményét illetően; nem állítjuk és soha nem is állítottuk, hogy tökéletesek lennénk, vagy hogy minden, amit tettünk, az jó, feddhetetlen vagy minden kritika felett álló volt. Épp ellenkezőleg: erőfeszítéseink mindenkor a javulás irányába fognak mutatni annak biztosítása érdekében, hogy társadalmaink mindig szabad, nyílt és demokratikus társadalmak maradjanak, és szembe tudjanak szállni azokkal a társadalmakkal, amelyek ezt nem akarják. Nagyon köszönöm. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik felszólaltak ebben az olyannyira fontos vitában. Néhányan azt mondták, hogy a terrorizmus politikai stratégiát követ. Ezzel egyetértek, Oreja polgármester úr. A terrorizmussal szemben globális politikai stratégiával kell küzdeni. Sokat beszélt a megelőzésről és az erőszakos radikalizmus elleni küzdelemről. Bevezetőmben néhány konkrét jelzést adtam bizonyos javaslatokról. Arról tájékoztathatom Önöket, hogy van egy fontos kezdeményezés az erőszakos radikalizmusról.

45

46

HU


Valamivel több mint egy hónap múlva, október 16-án és 17-én első ízben tartanak európai konferenciát az oktatás és az iskolák által az erőszakos radikalizmusnak a társadalom legfiatalabbjai körében való felszámolásában játszott szerepéről. Meghívtuk az európai oktatási világot, és természetesen meghívtuk olyan megfigyelőket is az Európai Parlamentből, akik szeretnének ott részt venni. Itt lehetőség lesz egyértelműen kimondani azt, hogy a gonosz és erőszak kultúráját a tolerancia és az együttműködés kultúrájával kívánjuk felváltani. Feltérképezzük a radikalizmus elleni küzdelem és a terroristák toborzásának megelőzése céljából a tagállamokban elindított valamennyi kezdeményezést. Az e feltérképezés során feltárt eredményeket és helyes gyakorlatokat természetesen a Parlament rendelkezésére bocsátjuk. Sokat beszéltünk az adatok és információk terjesztéséről és cseréjéről. Hölgyeim és uraim, gyakran rengeteg adattal rendelkezünk, valójában „adat-túladagolással” szembesülünk, de nincs megfelelő adatelemzésünk. Ezért kell erőteljesebb szerepet adnunk az Europolnak. Köszönöm mindazoknak – többek között Pirker úrnak –, akik támogatták az Europol megerősítését. Tavaly decemberben e tárgyban javaslatot terjesztettem a Tanács elé, és remélem, hogy a portugál elnökség még az idén támogatni fogja az Europol elemző szerepének megerősítését. Júliusban előterjesztettek egy biológiai terrorizmusról szóló kezdeményezést. Igen egyértelműen tüntettük fel, hogy melyek a sérülékeny szektorok, valamint azt, hogy hol van szükség nagyobb mértékű európai együttműködésre, most Borghezio úrhoz szólok, aki felvetette a kérdést. Néhányan arról beszéltek, hogy a tagállamok elmulasztottak cselekedni. Támogatom a „megnevezni és megszégyeníteni” alapon működő gyakorlatokat. Tavaly júniusban közzétettem egy dokumentumot, amely igen egyértelműen rávilágít arra, hogy mely tagállamok nem tették meg még azt sem, hogy végrehajtsák a terrorizmus elleni hatályos jogszabályokat. Ez azt bizonyítja – és itt különösen Guardans Cambó úrhoz szólok –, hogy kész vagyok kiemelni a felelősségeket, de e gyakorlatok csak akkor lesznek hasznosak, ha a tettek elmulasztását valamennyi tagállam és a Tanács is javaslatnak és az előrelépésre való ösztönzésnek tekinti. Sokan beszéltek a transzatlanti kapcsolatokról. Hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy szükség van az Egyesült Államokkal folytatott kiterjedtebb együttműködésre és – ugyanakkor – Európa nagyobb részvételére is. Szeretném többek között Cashman úrnak megköszönni, hogy kifejtette ezt az elvet. Nincs értelme, hogy lassítsuk az európai modell előkészítését és fejlesztését, ugyanakkor pedig szemrehányást tegyünk az Egyesült Államoknak, mert nekik van ilyen modelljük. Azt hiszem, hogy több európai tettre van szükség, és jobban együtt kell működni az Egyesült Államokkal, de semmi szükség arra, hogy azt mondjuk: Európa problémája az Egyesült Államok. A problémát a terroristák és Európa szívében végzett tevékenységeik jelentik. Ezt szem előtt kell tartani. (Taps) Még egy zárógondolat: biztos vagyok benne, hogy az új Európai Szerződés jobb eszközöket fog nekünk adni, hogy olyan eszközt fog adni, amelyet alkalmazva együtt lehet működni a Parlamenttel, hogy végre megteremthessük a társfelelősséget e három intézmény között. Ez nekünk a Bizottságban, de a Tanácsban is több erőt fog biztosítani. Úgy vélem, hogy pillanatnyilag valamennyi polgár meg tudja majd érteni és valóban látni tudja, hogy ki hibázott, ki járt el helyesen és ki nem cselekedett, mikor kellett volna. Reményeim szerint

05-09-2007

05-09-2007

HU


tehát ez a Szerződés valósággá válik, hogy arról végül megállapodnak, ez a Parlament pedig velünk együtt teljes jogú intézményi szereplővé válik a terrorizmus elleni küzdelemben. (Taps) Elnök. − Köszönöm, Frattini úr. Elnézést a zajért, de ez nem az Ön iránti tiszteletlenség miatt volt. A közös vitát lezárom. A szavazásra október 11-én kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A korábbi vitákhoz hasonlóan az EP, a Bizottság és a Tanács többsége elkerülte, hogy belemenjen a részletekbe vagy komolyan elemezze akár a terrorizmust – annak valamennyi formáját, beleértve az állami terrorizmust –, akár a „terrorizmus elleni küzdelmet”; egyértelmű, hogy megpróbálják folyamatosan kiragadni a terrorizmus elemzését a kontextusból annak érdekében, hogy leplezzék a terrorizmus mélyen gyökerező okait és a terrorizmust előidéző politikákat. Egy ilyen magatartás még súlyosabb és politikailag még jelentősebb, amikor „a terrorizmus elleni küzdelemben” – amelyben az USA és az EU vezető szerepet játszik –egyre nyilvánvalóbb, hogy a világ népei olyan eszközzel állnak szemben, amely nem tartja be a nemzetközi jogot, feldúlja a népek szuverenitását, veszélybe sodorja az államok függetlenségét azzal, hogy előmozdítja az áldozatok százezreivel járó beavatkozást, agressziót és háborút, akár Afganisztánban, akár Irakban vagy épp Palesztinában. Még ha néhány felszólaló kifulladásig ismételgette is ebben az emberi jogok megóvását ebben a „terrorizmus elleni küzdelemben” és az e küzdelmet támogató biztonsági intézkedések támadásában, egyre növekvő számú helyzet és tény utal a polgárok alapvető szabadságai, jogai és garanciái tiszteletben tartásának elmaradására. Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – Az EU az emberek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásáról szól. Ezek akadályait komolyan kell venni. A nemzetközi bűnözés részét képező terrorizmus elleni küzdelmet nem szabad elhanyagolni. A terrorizmus azonban kényes téma. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy valamennyi terrorizmusellenes politikának az alapvető jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásán kell alapulnia. Az intézkedéseknek hatékonyaknak és a biztonsági előnnyel is arányosaknak kell lenniük. Kétlem például, hogy a folyadékokkal kapcsolatos új korlátozások megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Mindent egybevetve: a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és az uniós intézmények közötti jobb koordinációra irányuló valamennyi erőfeszítést üdvözölni kell. De Vries úr lemondása után a lehető leghamarabb új uniós terrorizmusellenes koordinátort kell kinevezni.

47

48

HU


ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR Alelnök Sophia in 't Veld (ALDE). – (NL) Elnök úr! Csak azt szeretném megjegyezni, hogy a vita során a Tanács soros elnökéhez – aki már elment – és a Bizottsághoz néhány igen pontos kérdést intéztünk, amelyekre nem kaptunk választ. Szeretnék írásban választ kapni a Tanácstól és a Bizottságtól az adatvédelemmel foglalkozó magas szintű kapcsolattartó csoporttal és az USA külföldi hírszerzési és felügyeleti törvényével kapcsolatos kérdéseimre. Elnök. − Az eljárási szabályzattal összhangban és a kérés alapján fogunk eljárni. 3. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 4. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet Richard Howitt (PSE). – Elnök úr! Ügyrendi javaslatként kérhetném-e a Parlament elnökének sürgős intézkedését, hogy szólítson fel a Parlamentünkhöz június 27-én és 28-án ellátogató kolumbiai küldöttség védelmére, akiknek tagjait a héten nyilvánosan halálosan megfenyegették, mert a kolumbiai konfliktusban a foglyok humanitárius cseréjére irányuló javaslat mellett szólaltak itt fel? Nevetséges és egyszersmind az egész csoportot komoly veszélybe sodorja az a vád, miszerint a küldöttség tagjai – többek között Yolanda Pulecio de Betancourt, az egykori, francia származású, kolumbiai elnökjelölt édesanyja, Monsignor Luis Augusto Castro, a kolumbiai katolikus egyházfő és Dr. Jose Noe Rios, a kolumbiai liberális párt főtitkára – mindannyian az ország gerillamozgalmának támogatói. Kizárólag humanitárius alapon kérem az Elnököt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a biztonságuk melletti kiállás érdekében. (Taps) 5. Szavazások órája Elnök − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazás eredményei és más részletei tekintetében lásd a jegyzőkönyvet.) 5.1. A halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly (szavazás) - Jelentés: Casaca (A6-0297/2007) 5.2. 5/2007. sz. költségvetés-módosítás (szavazás) - Jelentés: Elles (A6-0300/2007) 5.3. A veszélyes áruk szárazföldi szállítása (szavazás) - Jelentés: Liberadzki (A6-0253/2007)

05-09-2007

05-09-2007

HU


6. Köszöntések Elnök. − A hivatalos látogatók karzatán a dél-afrikai parlament küldöttsége foglal helyet. Szívélyesen üdvözlöm a dél-afrikai küldöttséget, amely azért van itt, hogy részt vegyen a szeptember 5–6-án tartandó, 10. EP–dél-afrikai parlamentközi ülésen. (Taps) 7. Szavazások órája (folytatás) (A szavazás előtt) Gary Titley (PSE). – Elnök úr! Az érdekeltségi nyilatkozatokat illetően, ki tudná fejteni, hogy a tejről szóló következő három jelentéssel kapcsolatos szavazáson a közöttünk helyet foglaló tejtermelőknek ki kell-e nyilvánítaniuk érdeküket és kell-e tartózkodniuk a szavazástól? (Taps) Elnök. − Titley úr, természetesen az egyes európai parlamenti képviselők által az érdekösszeütközések tekintetében a megbízatásuk elfogadásakor aláírt nyilatkozatok és az egyes parlamenti eljárások alapján fogunk eljárni. 7.1. Az egyes emberi fogyasztásra szánt tartós tejek (szavazás) - Jelentés: Jeggle (A6-0282/2007) 7.2. A tej- és a tejtermékpiac közös szervezése (szavazás) - Jelentés: Jeggle (A6-0283/2007) 7.3. A tej- és a tejtermékpiac közös szervezésével kapcsolatos kiegészítő szabályok (szavazás) - Jelentés: Jeggle (A6-0284/2007) * * * Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök úr! Mivel a karzaton a dél-afrikai parlament küldöttsége foglal helyet, megkérhetnénk őket, hogy adják a Ház zimbabwei Mugabe-rezsim elítélésére vonatkozó üzenetét és azon elvárásunkat, hogy Dél-Afrika tegyen megfelelő intézkedéseket, hogy az említett országban a dolgok jobbra forduljanak? (Taps) Elnök. − Kérését tudomásul veszem és személy szerint üdvözlöm, megpróbálunk foglalkozni ezzel a parlamenti szabályok betartása mellett a szavazás lefolytatásakor. 7.4. Az utasok által a repülőgépek fedélzetére felvihető folyadékokra vonatkozó EU általi korlátozások (szavazás) - Állásfoglalás: B6-0267/2007

49

50

HU


7.5. Az áruszállítás logisztikája Európában, a fenntartható mobilitás kulcsa (szavazás) - Jelentés: Ayala Sender (A6-0286/2007) 7.6. Az EURES 2004-2005-ös működéséről szóló jelentés: egységes munkaerőpiac felé (szavazás) - Állásfoglalás: B6-0322/2007 7.7. A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésében támogató uniós stratégia (szavazás) - Jelentés: Foglietta (A6-0303/2007) 8. A szavazáshoz fűzött indokolások - Jelentés: Casaca (A6-0297/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A halászati erőforrások fenntarthatóságát létfontosságúnak tekintjük a halászati tevékenységek folytatása és a halászati ágazat életképessége szempontjából, de nem fogadjuk el az EU-ban elfogadott flottaigazgatási politikát vagy a flotta csökkentését, amelynek főbb következményei a termelés jelentős csökkentése és a munkahelyek drasztikus mértékű elvesztése. A halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly célkitűzésének elérése során figyelembe kell venni a halászati ágazat társadalmi és gazdasági helyzetét a környezetbarát halászati tevékenység és – különösen a halászati ágazattól függő, hátrányos helyzetű régiókban – a halászat csökkentésére irányuló intézkedések gazdasági következményeiben érintett halászok támogatásával vagy kártérítésével kapcsolatos mechanizmusok alkalmazásával. Ehhez hasonlóan a halászati erőfeszítést a meglévő erőforrásokhoz és a tengeri környezet védelméhez kell igazítani, ami egyszersmind előmozdítaná a kisipari jellegű part menti halászatot és a nem ipari jellegű halászatot, valamint óvná a halászati közösségeket; ezzel összefüggésben különösen hasznos lenne a tagállamok kizárólagos halászati övezeteit a jelenlegi 12 tengeri mérföldről 24 tengeri mérföldre, a legkülső régiók esetében pedig 100 tengeri mérföldről 200 tengeri mérföldre növelni. Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) Kollégám, Casaca úr jelentése mellett szavaztam, mert az egyértelműen hangsúlyozza a jelenlegi rendszer hátrányos hatásait, ami olykor olyan döntések meghozatalához vezet, amelyek figyelmen kívül hagyják a helyi valóságot. Vegyük például a thonaille-jal (tonhal halászására szolgáló háló) folytatott földközi-tengeri halászat esetét. Azokat, akik erőfeszítéseket tettek halászati módszereik fejlesztésére, de a nemrégiben elfogadott jogszabály aránytalan korlátozásokkal sújtja őket, ami megszűnésük veszélyével fenyeget. Valójában az Atlanti-óceán keleti részén működő, mind spanyol, mind francia kollegáik tisztességtelen versenyével szembesülnek. A jelentésben szereplő javaslatokkal összhangban a földrajzi halászati területeken alapuló és az alkalmazott technikák egyedi jellemzőit figyelembe vevő megközelítés lehetővé tette volna a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly garantálására képes halászati erőfeszítés tisztességesebb elosztásának biztosítását.

05-09-2007

05-09-2007

HU


- Jelentés: Elles (A6-0300/2007) Glyn Ford (PSE), írásban . − Támogatom az 5/2007. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló Elles-jelentést. Ennek kapcsán szeretnék kiemelni egy, a saját országomban jelentkező különös problémát, amely csökkentheti a további kiadásokra nyújtott támogatást. Britannia problémája az, hogy Margaret Thatcher az 1984-es Fontainebleau-i Megállapodással a jövőbeli brit kormányoknak méregpirulát adott. A Fontainebleau-i Megállapodás éves hozzájárulásaink és az EU-tól érkező éves bevételeink közötti különbség kétharmadát téríti vissza Britanniának. Így bármely új, kiadással járó program a kétszeresében kerül Britanniának; először megfizetjük 50%-unkat, és aztán elveszítjük az uniós hozzájárulás kétharmadát, esetünkben – egyedülálló módon – az uniós hozzájárulást 50%-ról kevesebb mint 17%-ra csökkentve. Annak lehetővé tétele miatt, hogy Britannia hozzájárulásai épphogy csak a teljes költségvetés 15%-a alatt vannak, Britannia kifogy a pénzből bármely olyan új projektnél, amelynek esetében Britannia a juttatások egyharmadánál kevesebbet kap. - Jelentés: Liberadzki (A6-0253/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) The jelentés kimondja, hogy évente megközelítőleg 110 milliárd tonna/km veszélyes – a lakosságra és a környezetre veszélyes – árut szállítanak az EU-ban, ami a teljes áruszállítás csaknem 8%-át teszi ki. Ezek 58%-át vasúti, 25%-át légi, 17%-át pedig belvízi közlekedéssel szállítják. A veszélyes áruk nemzetközi szállítását nemzetközi megállapodások szabályozzák. Ezzel összefüggésben úgy véljük, hogy a hasznos és szükséges uniós szintű együttműködésnek óvnia kell a tagállamoknak a (veszélyes) áruk területükön belüli szállítása tekintetében meglévő teljes szuverenitását, például a jog szabályozási eszközével, a veszélyes áruk szállítására vonatkozó egyedi engedélyek és – különösen nemzetbiztonsági vagy környezetvédelmi okok miatti – tilalmak kiadásával. Ez olyan elvi kérdés, ami a szállításnak az EU által támogatott zabolázatlan liberalizálásával összefüggésben egyre fontosabb. Dieter-Lebrecht Koch (PPE-DE), írásban. − (DE) A veszélyes áruk szállításáról szóló európai jogszabályok egyszerűsítésére és egységesítésére vonatkozó bizottsági javaslatot többek között a jobb szabályozás érdekében teljes egészében jóvá kellene hagyni. Nemrégiben, 2007. augusztus 31-én hét közúti alagút közlekedésirányítási központjába látogattam el, köztük a leghosszabb németországi alagút irányítási központjába is, és rájöttem, hogy különösen a veszélyes áruk alagutakban történő szállítása terén harmonizációra van szükség. Nemcsak maguknak az áruknak, hanem a veszélyes áruknak a szállítása is gyorsan nő, és ez tapasztalható az egész világon is, tehát még a növekedést sem tudja már egyetlen közlekedési mód felszívni. Ezért van értelme elfogadni nemcsak a közúti és vasúti, de a belvízi szállításra vonatkozó szabályokat is. Ez javítja az együttes modális megközelítés szállítási igényeink problémájára való alkalmazásának esélyeit. Különösen érdemes megemlíteni – hogy polgártársaink is megértsék –, hogy a jelenlegi jogi aktus nem csupán az Egyesült Nemzetek különös ajánlásait, hanem a tagállamok szubszidiaritással kapcsolatos követelményeit is figyelembe veszi. Az a tény, hogy az irányelv négy „régi” irányelvet foglal

51

52

HU


össze és megspórol 2000 oldal jogalkotási szöveget, a bürokrácia folyamatban lévő csökkentésének jó példájává is teszi azt. A tagállamoknak továbbra is joguk lesz szabályozni vagy akár tiltani bizonyos veszélyes áruk területükön belüli szállítását, például nemzetbiztonsági vagy környezetvédelmi okokból. Végeredményben a nyilvánosság azt várhatja, hogy ez az irányelv hozzájárul mind a közlekedésbiztonság, mind pedig a környezeti biztonság javításához. Fernand Le Rachinel (ITS), írásban. – (FR) Végre egyszer a veszélyes áruk szállítására vonatkozó szabályok harmonizálására irányuló bizottsági javaslat egy helyes irányba tett lépésnek tekinhető. A javasolt szöveg valóban a meglévő közösségi jogszabályok egyszerűsítésére és egységesítésére irányul. Jelenleg nem kevesebb, mint négy irányelv és számos bizottsági határozat szabályozza a veszélyes áruk szárazföldi (vasúti, közúti) és belvízi szállítását. Ez a nem egységes gyűjtemény azt jelenti, hogy a szabályok túl összetettek, a nemzeti jogszabályokba nehezen átültethetők és gyakran elavultak. Ez különösen fontos téma, mivel az EU-ban a szárazföldi szállítás volumene folyamatosan nő, ahogy a veszélyes áruk mennyisége is. Évente kilométerenként közel 110 milliárd tonna ilyen árut szállítanak az EU-ban, ami az összes szállított áru 8%-át teszi ki. Európa útkereszteződéseiként betöltött stratégiai helyzete miatt Franciaország közúti, vasúti és vízi hálózatain gyakori a torlódás és ezért különösen ki van téve a közlekedési baleseteknek. Épp ideje, hogy az e tárgyban valamennyi periférikus és túlzott mértékű uniós jogszabályt megszüntessék, hogy lehetővé váljon a különböző gazdasági szereplők, de a nemzeti hatóságok számára is e szállítási típus biztonságának garantálása és teljes mértékű megerősítése. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) A teherszállítás folyamatos növekedése miatt a Gotthard-alagútban történt katasztrofális teherautótűz és más hasonló események minden bizonnyal nem az utolsók a tehergépjárművekkel kapcsolatos borzalmas történetek sorában. Különösen azért igaz ez, mert a tehergépjárművek aránytalanul sokszor szereplői az autópályákon bekövetkező baleseteknek, és mivel az egyre csökkenő árrések és az egyre növekvő versenynyomás miatt a pihenőidőket gyakran nem tartják be. Az alig-alig korszerűsített utak és a torlódások kialakulása is növeli a potenciális veszélyt. Ha egy veszélyes árukat szállító jármű balesetet szenved, a következmények természetesen sokkal súlyosabbak. Ráadásul újra és újra előfordul, hogy illegálisan szállítanak radioaktív, maró vagy robbanóanyagot, életveszélybe sodorva a segélyhívó szolgálatokat a balesetek bekövetkezésekor. Igen helyes és megfelelő a biztonsági követelmények aktualizálása, és én is emiatt szavaztam a jelentés mellett, jóllehet ennek megfelelően az ellenőrzéseket is meg kellene erősíteni. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az EU egyik alapvető kötelessége és felelőssége az európai polgárok biztonságos életfeltételeinek megteremtése. Az EU-ban a szárazföldi áruszállítás volumene folyamatosan nő, és e növekedéssel együtt a szállított veszélyes áruk mennyisége is emelkedik. Ezért biztosítanunk kell a veszélyes áruk szállítására vonatkozó jogszabályok egyszerűsítését és egyértelművé tételét. Az a szándék, hogy egyetlen irányelv szabályozza a veszélyes áruk vasúti, közúti és belvízi szállítását, talán ösztönözheti a különböző közlekedési módok hatékony alkalmazását, és – a megállapított szabályok alkalmazása révén – javíthatja a

05-09-2007

05-09-2007

HU


biztonságot és a sebességet az áruk gyorsszállításával és a vonatkozó szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos új kritériumok elfogadása alapján. Ezért ennek egyik előfeltétele az egész EU területén a szállítás – beleértve a veszélyes áruk szállítását is – sokkal nagyobb biztonságossága; úgy vélem, hogy ez az ebben az irányelvben szereplő intézkedések végrehajtásával lehetséges lesz. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Bogusław Liberadzki veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló jelentése mellett szavazok. Liberadzki professzor vezető szakember a szállítás területén. Az általa előterjesztett jelentés szakszerűen megírt, és mélyrehatóan elemzi a felmerült problémát. Kétségtelenül az Európai Unió egyik prioritása annak biztosítása, hogy az európaiak biztonságos életfeltételeket élvezzenek. Ez az Unió egész területén a szállítás – és különösen a veszélyes áruk szállításának – biztonságát is magába foglalja. Az áruk és szolgáltatások megnövekedett forgalmával emelkedett a közúti, vasúti és folyami szállítás is. Ezért támogatom azt a kezdeményezést, hogy a szállítás e formáit egyetlen irányelvbe vonjuk össze. Úgy gondolom, hogy európai szinten olyan jogszabályok megállapítására kell törekednünk, amelyek a legnagyobb hozzáadott értékkel bírnak az uniós polgárok számára. A szabályozás egyetlen uniós dokumentumba való tömörítése fokozni fogja azok átláthatóságát és hozzáférhetőségét, valamint alkalmazásuk hatékonyságát. - Jelentések: Jeggle (A6-0282/2007, A6-0283/2007, A6-0284/2007) Andreas Mölzer (ITS). − (DE) Elnök úr! Azért szavaztam a Jeggle-jelentések mellett, mert remélem, hogy azok megkönnyítik mezőgazdasági termelőink fennmaradását. Végül is volt olyan idő, amikor a mezőgazdasági termelők igen jól meg tudtak élni a termelésükből. Manapság az élelmiszerárak folyamatosan emelkednek, de – míg a nagyvállalatok részesülnek ennek előnyeiből és csinos haszonkulcsra tesznek szert – az egyszerű mezőgazdasági termelőket egyre inkább koldulásra kényszerítik. A mezőgazdasági kistermelőknek gyakran kiegészítő jövedelemforrásra van szükségük a megélhetéshez, és a természet szeretete az egyetlen és mindent felülíró oka annak, hogy sokan miért vállalják ezt a kettős terhet. Azonban egyre többen dobják be a törölközőt, ami a gyümölcs-, zöldségés takarmánytermelés területén máris az importtól való függéshez vezetett. Az ország EU-hoz való csatlakozása óta az osztrák mezőgazdasági termelők 50%-a számolta fel vállalkozását; azaz fejezte be a tejtermelést. Így igen gyorsan haladunk afelé a pont felé, amikor már veszélyben van önellátásunk a friss tej és a friss tejtermékek terén. Hynek Fajmon (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A tejről szóló három jelentésre vonatkozó mai szavazás során kifejeztem támogatásomat a Bizottság javaslatai mellett, mivel úgy vélem, hogy ezek a helyes irányba tett lépéseket jelentenek. Az EU-ban az emberi fogyasztásra szánt tej tekintetében a tej és a tejtermékek piacának túlszabályozása egyszerre felesleges és értelmetlen, ráadásul mind a fogyasztók, mind pedig a termelők szenvednek emiatt. Ezért igen helyénvaló, hogy a meglévő szabályokat liberalizálják. Dicséretes, hogy az emberi fogyasztásra szánt tej három meglévő kategóriáját további emberi fogyasztásra szánt, más zsírtartalommal bíró tejkategóriákkal egészítik ki. Ennek eredményeként mind a fogyasztóknak, mind a termelőknek szélesebb körű választási lehetőségeik lesznek. Csak üdvözölni lehet egy ilyen fejleményt. A Bizottságnak valójában szigorúan végig kellene vinnie az emberi fogyasztásra szánt tej piacának liberalizációját, mivel a tejkvóták meglévő rendszere egyszerre elavult és

53

54

HU


értelmetlen. Nem indokolt továbbra is bírságot kiszabni a termelőkre nagyobb tejmennyiségek termelése esetén. Most egy olyan időben, amikor a tej és az emberi fogyasztásra szánt tejtermékek iránti kereslet az egész világon nő, a tejkvóták az egész EU-ban egyértelműen a tejipar fejlődése előtti akadálynak bizonyulnak. Liam Aylward (UEN), írásban . − A tejipari ágazat jelenlegi ereje óriási optimizmust teremt az európai tejtermelők körében. A tejtermékek iránti, egyre növekvő ázsiai kereslet, a csökkenő európai termelés és az USA-ban a földterületeknek egyre nagyobb mértékben a bioüzemanyagokra való hasznosítása miatt rekordokat dönt a tejtermékek ára. A vidéki Írországot képviselő európai parlamenti képviselőként boldog vagyok, hogy a tejtermelők jól megérdemelten szusszanhatnak egyet, noha a termelési költségek tovább nőnek, ami egyre nehezebbé teszi – különösen a kisebb tejtermelők számára – a megélhetést. A piacirányítási mechanizmusok változása instabilitást eredményez. A tejkvóták 2015-re tervezett eltörlése mellett rendelkezni kell a piaci volatilitás semlegesítéséről. A termelők reakcióját még nem ismerjük. A tej mennyiségének növekedése árcsökkenéshez vezet. A stabilitáshoz létfontosságúak lesznek a WTO értelmében megengedhető védintézkedési mechanizmusok. Jelenleg az export-visszatérítések nullakulcsosak a globális tejpiacok ereje miatt. Biztosítanunk kell, hogy azok egy esetlegesen később bevezethető mechanizmusokként megmaradnak. A változás elkerülhetetlen a tejipari ágazatban, de megfelelően irányított átmenetre van szükség, hogy az európai mezőgazdasági termelők számára stabil és fényes jövőt biztosítsunk. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Egyetértünk a jelentés azon elemével, hogy fontos egy alapvetően minőségi lökést adni az iskolatej programnak. Sajnáljuk viszont, hogy a jelenlegi formában, az elfogadott irányítási filozófiával és a jelenleg szétosztott forrásokkal ez a program sok esetben az emberi fogyasztásra szánt tej fogyasztásának abbahagyására ösztönzött a gyenge minőség és a középfokú oktatásban részt vevő diákok ízléséhez képest nem kielégítő jellegű termékek miatt. Ezért egyetértünk abban, hogy az e programban szereplő termékek körét mind a sokféleség, mind pedig a tápértékekkel kapcsolatos megfontolások és a táplálkozás ésszerűsítése tekintetében bővíteni kell. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy olyan egyszerű kérdéseket kell sürgősen megoldanunk, mint a hűtőhálózatok hiánya, mert ez gátolja az iskolákat és sok portugál diákot abban, hogy az UHT tejen kívül máshoz is hozzáférjenek. A tej tápértéke közismert, és tudjuk, hogy ösztönöznünk kell az embereket arra, hogy igyanak tejet. Ennek lehetővé tétele érdekében azonban támogatásra van szükség, hogy segítsük a minőségi tejtermelést, ennek kulcsa pedig a számtalan kis tejelő állomány; a főbb családi gazdaságok azok, amelyek – a nem intenzív tejtermelés révén – életben tartják a vidéki közösségeket és a vidéken tartják a lakosságot. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Mezőgazdasági Bizottságnak a tejtermékekről szóló jelentései vegyes csomagot képeznek. A „Júniusi Lista” támogatja a Bizottságot abban, hogy meg kell engedni a jelenleg alkalmazandó három kategória egyikébe sem tartozó, emberi fogyasztásra szánt tej termelését és értékesítését. Az ilyen liberalizáció jó és könnyebbé teszi a dolgokat Svédországban, amelynek 1995

05-09-2007

05-09-2007

HU


óta vannak problémái azzal, hogy a svéd hagyományokat az EU tejtermékekre vonatkozó merev szabályaihoz igazítsa. A tejről szóló másik két jelentés az EU közös agrárpolitikájára épül, és azokat a „Júniusi Lista” elutasítja. A tejtermelésnek a szabad piaccal kapcsolatos ügynek kell lennie, amelyre a közegészségügyi alapon végzett, rendes élelmiszerellenőrzések vonatkoznak. A Mezőgazdasági Bizottság által a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló jelentésben (A6-0283/2007) eszközölt módosítások egész egyszerűen abszurdak. Azt javasolják, hogy a költségvetési megtakarításokat újra osszák szét a tejipari ágazatban, hogy hozzanak létre egy programot a tejalap szerkezetének átalakítására, hogy adjanak támogatást a tejipari ágazat azon szereplőinek, akiket a növekvő piaci liberalizáció érint, hogy fokozzák a piactámogatási intézkedéseket és a tejjel kapcsolatos promóciós tevékenységeket, hogy adjanak támogatást a hegyvidéki régiókban folytatott tejtermelésre, valamint hogy a tej iskolákban való szétosztásával kapcsolatos rendszert erődítsék meg. Erőteljesen ellenezzük ezeket a javaslatokat. A Júniusi Lista azt szeretné megjegyezni, hogy nagyon is jó, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik együttdöntési hatáskörrel az EU agrárpolitikája terén, mert akkor az Unió a protekcionizmus és az agrárszektor különböző csoportjainak jutatott komoly támogatások csapdájába esne. Christel Schaldemose (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament szocialista frakciójának dán tagjai –Rasmussen úr, Thomsen asszony, Schaldemose asszony, Jørgensen úr és Christensen úr – nemcsak a Bizottság javaslatai, de a Parlament által javasolt módosítások ellen is szavaztak. A küldöttség véleménye szerint a tej iskolákba való szétosztási rendszerének reformjára szükség van, de a javaslat nem megy elég messzire. A küldöttség szerint a magas zsírtartalmú tejre nyújtott támogatást teljesen el kell törölni, míg az egészséges tejnek a lehető legnagyobb támogatást kellene kapnia. A küldöttség azonban szeretné hangsúlyozni, hogy támogatja az EU mezőgazdasági támogatásrendszerének a nagyobb mértékű piaci irányultság irányába ható reformját, az uniós agrárpolitikát pedig többek között a környezetvédelmi politikához és a közegészségügyi kezdeményezésekhez kell kapcsolni. Catherine Stihler (PSE), írásban . − E Parlament integritásának biztosítása érdekében a tejipari ágazatban pénzügyi érdekeltséggel bíró valamennyi tagnak érdekeltségi nyilatkozatot kell tenni e szavazások során. - Állásfoglalás: B6-0267/2007 Hubert Pirker (PPE-DE). − (DE) Elnök úr! Ezen állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, eljön az idő, amikor felül kell vizsgálnunk ezt az intézkedést, és értékelnünk kell, hogy az tényleg megfelelő és hatékony-e. Ha nem hatékony, el fogjuk törölni; ha csak részben hatékony és megfelelő, akkor azt ennek megfelelően módosítani kell. Mindenesetre a végrehajtás szabványosításán – azaz az ellenőrzések egységességének biztosításán – kell dolgoznunk, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk annak a bosszúságnak, amelyet a repülőtereken jelenleg tapasztalunk. John Attard-Montalto (PSE). – (MT) Szeretném kifejteni, hogy nem szabad semmiféle kompromisszumot kötni a biztonság tekintetében. Meg kell becsülnünk azt, hogy korlátozzák a folyadékok repülőgépekre való felvitelét. Igaz ugyan, hogy ez kényelmetlen, igaz, hogy idegesítő, amikor ki kell dobni, ami nálunk van; másfelől azonban a biztonság kulcsfontosságú; a biztonság a legjobb.

55

56

HU


Ha a brit titkosszolgálat azt mondja, hogy még mindig fenyegetés van, akkor még mindig fenyegetés van. Nem hozhatunk kompromisszumot, és ezért kell igen óvatosnak lennünk az e témával kapcsolatos állásfoglalások elfogadásakor és az indítványok jóváhagyásakor, hogy viselkedésünk semmiképp se tűnjön gyengének vagy erőtlennek. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Rendszeres üzleti útjaim során én is tapasztalom azokat az idegesítő problémákat, amelyekkel a kézipoggyászukban folyadékokat vivő utasok az európai repülőtereken szembesülnek. Az utasoknak meg kell válniuk kozmetikumaiktól. Szerencsére ihatnak félliteres ásványvizeket, de a megengedett határértéket meghaladó arcszesz vagy sampon a kukában végzi. Az utasok ezeket a repülőtéri ellenőrzéseket jogaik megsértésének tekintik. Nem tudják, hogy miért kell ezt tenniük és haragszanak az Unióra, annak bürokratikus szabályai miatt. Repülésük célja más és ezért nem értik, hogy miért kell megválniuk az alapvető higiéniai termékektől. Az alkalmazottaknak sincs ideje vagy hajlandósága arra, hogy indokolják a terroristaellenes mechanizmusként érvényben lévő szigorú ellenőrzéseket. Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, amely a légi utasokat érintő ellentmondásos intézkedések megszüntetését javasolja, és amely hangsúlyozza a folyadékokban lévő robbanóanyagok kimutatására alkalmas hatékony eszközök feltárására irányuló kutató tanulmányok szükségességét. Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság alaposan felül fogja vizsgálni a folyadékok repülőgépek fedélzetére való felvitelével kapcsolatos tilalmat, és – ha nem tárnak fel további tényeket – el fogja törölni ezt az ellentmondásos intézkedést. Gerard Batten, Derek Roland Clark, Nigel Farage, John Whittaker és Thomas Wise (IND/DEM), írásban . − Noha az UKIP elvben egy uniós jogszabály hatályon kívül helyezésének támogatásáról beszél, ez nemzetbiztonsági kérdés, ilyenként pedig a párt nem támogathat egy olyan intézkedést, amely veszélybe sodorhatná a légi utasokat és a személyzetet. Amint azt Őfelsége Kormánya kijelentette: a terrorizmus továbbra is súlyos és létező fenyegetés. Graham Booth (IND/DEM), írásban . − Noha az UKIP elvben egy uniós jogszabály hatályon kívül helyezésének támogatásáról beszél, ez nemzetbiztonsági kérdés, ilyenként pedig a párt nem támogathat egy olyan intézkedést, amely veszélybe sodorhatná a légi utasokat és a személyzetet. Amint azt Őfelsége Kormánya kijelentette: a terrorizmus továbbra is súlyos és létező fenyegetés. Őfelsége Kormányának véleménye: Őfelsége Kormánya üdvözli a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság állásfoglalásában annak elismerését, hogy Európának magas szintű biztonságra van szüksége a légi közlekedés terén. A terrorizmus továbbra is súlyos és létező fenyegetés. Jelenleg nem kivitelezhető az, hogy az utasok által magukkal vinni kívánt folyadékok egy kisebb arányánál többet vizsgáljanak meg. Így – egy kényelmesebb technológialapú megoldás kidolgozásáig – az időközi ellenőrzések képezik az utasbiztonság megfelelő biztosításának egyetlen jelenlegi módját. Glyn Ford (PSE), írásban . − Különösen azért szavaztam ezen állásfoglalás mellett, mert abban szerepel az 1546/2006/EK (folyadékok repülőgépekre való felvitele) rendelet hatékonyságának és méltányosságának felülvizsgálatára irányuló követelés. Amit a legabszurdabbnak látok, az az, hogy Európába repülhetek vámmentes folyadékokkal − az

05-09-2007

05-09-2007

HU


EU-n kívül vásárolt alkohollal, parfümmel vagy élelmiszerrel −, de amennyiben egy másik, EU-n belüli járatra akarok átszállni, akkor azokat a hatóságok elkobozzák. Nem tűnik fel a Bizottságnak, hogy a terroristák az átlagutasnál valószínűleg jobban ismerik a rendeletet és hogy ennek megfelelően fognak eljárni? Ez egyúttal azt is jelentené, hogy az EU-n kívül valamennyi repülőtéren alacsonyabb szintű a biztonság, mint a legkevésbé biztonságos uniós repülőtéren. Rendszeres légi utasként úgy gondolom, hogy ezt igen nehéz – hacsak nem lehetetlen – elhinni. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A folyadékok repülőgépekre való felvitelére vonatkozó korlátozásokról szóló rendelet tekintetében úgy vélem, hogy pozitív lépés azon módosítás elfogadása – amelyet a mi parlamenti képviselőcsoportunk is előterjesztett –, amely „felkéri” az Európai Bizottságot az említett rendelet hatályon kívül helyezésére, mivel soha semmi nem bizonyította, hogy az biztonsági szempontból hatékony, továbbá – az ígéretek szerint mindenre kiterjedő nyilvános jelentés útján – nem kerültek elő meggyőző tények sem. Ezen túlmenően hangsúlyozták, hogy ha a Bizottság a jövőben ilyen jellegű rendeletet kíván előterjeszteni, akkor először egy olyan jelentést kell készítenie, amely bizonyítja, hogy az intézkedés hatékony lesz. Szeretnék rámutatni, hogy – bár a jelenlegi rendeletet alkalmazzák – a Bizottság nem tett közzé vagy nem bocsátott a nyilvánosság rendelkezésére külön nyilatkozatot azon tilalmakról korlátozásokról, amelyeknek ezek tárgyát képezhetik, illetve az említett szabályok alóli kivételek listáját vagy épp az intézkedés indokait. A Bizottság azt sem biztosította, hogy a légi utasokat teljes körűen és helyesen tájékoztatják jogaikról, különösen a biztonsági szabályok alkalmazásával kapcsolatos hatásköri visszaélések eseteire vonatkozóan. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Támogatom, hogy a megközelítés abba az irányba mozdult el, hogy felülvizsgálják azon jelenlegi korlátozásokat, amelyek az EU-ban az utasok által a légi járművek fedélzetére felvihető folyadékmennyiségre vonatkoznak. Azon állásfoglalás mellett szavaztam, amely felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korlátozásokat, és biztosítsa, hogy azok arányosak legyenek a kockázatokkal. Reális és bármely potenciális fenyegetéssel arányos korlátozásokra van szükségünk. Mindannyian igen komolyan vesszük a terroristafenyegetéssel szembeni óvatosság szükségességét, de reakciónknak arányosnak és indokoltnak kell lennie. Valamennyi pártot aggasztja az, hogy az Európai Bizottság által kiszabott jelenlegi korlátozások aránytalanul költségesek és bomlasztó hatásúak. Szeretném látni, hogy a helyzetet felülvizsgálják, és ha ezek a korlátozások továbbra is fennmaradnak, akkor a Bizottságnak egyértelműen és pontosan meg kell indokolnia, hogy azokra miért van szükség. Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok teljes mértékben támogatják annak a rendeletnek a felülvizsgálatát, amely azt szabályozza, hogy az utasok milyen folyadékokat vihetnek fel és milyeneket nem a repülőgépek fedélzetére. Igen eltérő az a mód, ahogyan ezt a rendeletet EU-szerte alkalmazzák, ez pedig következetlenségekhez és nyilvánvaló méltánytalansághoz vezet, és bármely felülvizsgálatnak sürgősen foglalkoznia kell ezzel az aspektussal. Szerintünk azonban nem volna helyes a rendeletek hatályon kívül helyezésére felszólítani ebben a szakaszban, mivel elvileg nem szabad előre megítélni egy szakértői felülvizsgálat eredményét, a nyilvánosság védelme pedig elsődleges.

57

58

HU


Roger Knapman (IND/DEM), írásban . − Az UKIP támogatja bármely uniós jogszabály hatályon kívül helyezését. Ez azonban egy olyan különös intézkedés, amely veszélybe sodorná az utasokat és a személyzetet, ezért ezt nem támogathatjuk. David Martin (PSE), írásban . − Ezen állásfoglalás ellen szavaztam, amelynek célja a repülőgépek fedélzetén a folyadékokat korlátozó, tavaly bevezetett, meglévő rendelet hatályon kívül helyezése. Aggódom amiatt, hogy az Európai Parlament liberális és zöld brit tagjai most megnyitották az utat e jogszabály hatályon kívül helyezésének lehetősége előtt, annak ellenére, hogy mind a biztonsági szolgálatok, mind pedig a Közlekedési Minisztérium erősen a jogszabály fenntartását javasolja. Miközben egyetértek a jogszabály folyamatos felülvizsgálatával, egyszerre korai és veszélyes lenne most hatályon kívül helyezni a jogszabályt. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Úgy vélem, hogy a légi közlekedés biztonságára irányuló fenyegetés valós, és hogy az ezzel járó veszélyek óriásiak. Ezért úgy gondolom, hogy az utasok kényelmetlensége arányban áll azzal, amit védünk, valamint hogy itt semmiképpen nem a jogok, szabadságok vagy garanciák megsértése a kérdés, hanem egy, a hatékonyságát már bizonyító technikai intézkedés. Ezért úgy vélem, hogy az Európai Parlament túlságosan meggondolatlan és túllép megbízatásán, amikor azt kéri, hogy a folyadékok repülőgépekre való felviteléről szóló rendeletet csak akkor hajtsák végre, ha olyan új bizonyíték merül fel, amely alátámasztja annak végrehajtását. Az elővigyázatosság elve azt diktálná, hogy jobb egy kevés kényelmetlenséget elszenvedni, mint egy katasztrófát. A biztonság elve azt diktálja, hogy csak akkor szabad könnyebbé tenni a dolgokat, ha biztosak vagyunk az ezzel járó kockázatokban. Ezért az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról (a folyadékok repülőgépekre való felvitele) szóló állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Egy olyan időszakban, amikor a szabadságon lévők óriási számban indulnak vissza dolgozni, érdemes elgondolkodni a repülőgépeken és a repülőtereken alkalmazandó néhány biztonsági szabályon. Emlékeztetőül: évente több mint 16 millió utas halad át a brüsszeli nemzeti repülőtéren, és tavaly november óta tiltják számukra azt, hogy kézipoggyászukban folyadékot vigyenek magukkal. Számomra nem kérdés a biztonság veszélyeztetettsége. Az utasok azonban óriási számban panaszkodtak e tilalom különböző európai repülőtereken való végrehajtásának módja miatt: egyes helyeken magukkal vihetik a repülőtéren vásárolt termékeket, másutt nem. Ezen felül nehéz az utasokra kivetni egy ilyen jellegű intézkedést, ha annak a biztonság tekintetében meglévő hozzáadott értéke nem bizonyosodott be minden kétséget kizáróan – és úgy tűnik, ez a helyzet. Úgyhogy számomra ésszerűnek tűnik azt kérni a Bizottságtól, hogy bizonyítsa ezen intézkedés érvényességét, és ha az bebizonyosodik, írják elő annak egységes, teljesen átlátható alkalmazását. Így az utasok végre tudni fogják, hogy merre menjenek. Peter Skinner (PSE), írásban . − E jelentés ellen szavaztam, mert – noha tényleg van értelme ezen intézkedés hatását felülvizsgálni – fontos, hogy azt ne helyezzék hatályon kívül. Az én régiómban található Gatwickhoz hasonló európai repülőtereken áthaladó

05-09-2007

05-09-2007

HU


utasok gyakran össze vannak zavarodva, és bosszantja őket e szabály alkalmazása. Különösen az, ahogyan az utasoktól elvárják, hogy leadják egy repülőtéren vásárolt „vámmentes” folyadékjaikat a kézipoggyászokat ellenőrző hatóságoknak. Úgy tűnik, a probléma azokkal az átutazó utasokkal van, akik a tranzitrepülőtéren vásárolnak, és aztán megpróbálnak átjutni a biztonsági ellenőrzésen a másik járatukhoz. Ellenzem a teljes hatályon kívül helyezést, mert még mindig léteznek olyan jogos biztonsági aggályok, amelyeknek elsődleges prioritásunkat kell képezniük. Egy egyszerű hatályon kívül helyezésnek vannak olyan alternatívái is, amelyek nagyobb kényelmet biztosíthatnának az utasok számára, és fenn is tarthatnák a biztonságot. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban . − A jelenlegi esztelen repülőtéri és légi biztonsági intézkedések szerencsétlenül és folyamatosan emlékeztetnek a terrorizmusra. Nem segítenek a közbizalomban. Biztonsági ellenőrzéseknek lenniük kell – mind a lakossági, mind pedig a légi oldalon. Ezeknek azonban ésszerűnek és rugalmasnak kell lenniük. Mindenekelőtt pedig hatékonyabban kell a céljukat szolgálniuk. Ez azt jelenti, hogy a profilalkotás kulcsfontosságú intézkedés, amelyet a megkülönböztetés vádja miatt kerülnek. Különös, hogy az Európai Bizottság azt gondolja, zöld utat kell engednie az európai repülőterekre vonatkozó új biztonsági intézkedések előtt. Az uniós országok kormányainak koordinálniuk kellene reakciójukat, de ez nem szolgálhat ürügyként a Bizottság hatáskörének új területekre való kiterjesztésére. A brit kormánynak minden bizonnyal ellen kell állnia bármilyen további, arra irányuló kísérletnek, hogy az igazságügyi és rendfenntartási ügyekben meglévő nemzeti vétójogunkat elvegyék. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet – globális hatóköre miatt – a megfelelő szerv annak biztosítására, hogy a világon valamennyi repülőtér megfeleljen a biztonsági igényeknek. Tartózkodtunk az állásfoglalásról való szavazásban. - Jelentés: Ayala Sender (A6-0286/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Kollégám, Ayala Sender asszonynak Európában a teherszállítási logisztikáról és a fenntartható mobilitásról szóló bizottsági közleményre reagáló jelentése mellett szavaztam. Várjuk a Bizottságnak a teherszállítás logisztikára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2007 őszén esedékes jelentését. A logisztika témájában azonban egyre sürgősebbé válik az ambiciózus európai területfejlesztési politikáról folytatandó vita elindítása, amely különösen az infrastruktúra (autópályák, vasutak, repülőterek, kikötők, új technológiák, műholdak stb.), finanszírozásán alapulna úgy, hogy az adósságot például az Európai Beruházási Bank (EBB) nagyobb mértékű kihasználásával finanszíroznák, amely 10 év alatt közel 1 000 milliárd eurós befektetési potenciált tud biztosítani, illetve a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) kihasználásával stb. Egy szilárd befektetésen alapuló ambiciózus európai területfejlesztési politika lesz az egyik feltétele annak, hogy lehetővé váljon a logisztikát működtetőknek az, hogy munkájukat a lehető legjobb költségek mellett, ezzel egyidejűleg pedig a környezet tiszteletben tartásával, megfelelően végezzék. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) − Nagyon is indokolt együttműködni a tagállamok között zökkenőmentesen működő közlekedési rendszer létrehozásán a belső piac előmozdítása céljából. A jelentésnek azonban számos pontját kérdőjelezzük meg. Nem osztjuk azt a véleményt, hogy a közös közlekedéspolitika alulfinanszírozott, és hogy az EU-nak további forrásokat kellene befektetnie ezen a területen. Megkérdőjelezzük a közlekedésben és logisztikában érintett személyzetre vonatkozó közös képzési normák szükségességét, mivel nagyon bízunk az egyes tagállamok azon

59

60

HU


képességében, hogy ezt a területet kielégítően tudják kezelni. Végül pedig úgy véljük, hogy a tagállamoknak önállóan kell eldönteniük, hogy engedélyezik-e vagy sem a 60 tonnás áruszállító járműveket. E kritikák miatt úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha e jelentés kapcsán több megfontolás is említést érdemel, a szavazáshoz fűzött indokolásban szeretnénk rámutatni, hogy nem értjük azt, hogy miért utasították el az általunk javasolt módosítást, amely arra irányult, hogy említsék meg a legkülső régiókat – mint például az Azori-szigeteket és Madeirát – a különböző uniós országokban a közlekedési logisztika prioritásainak meghatározása során. Elutasított módosításaink a következőkre helyezték a hangsúlyt: - a közszolgáltatások stratégiai fontossága és a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdításában az állami szektorhoz való hozzájárulásuk, valamint azon politikák bírálata, amelyek megkérdőjelezik az állam mint közszolgáltató szerepét; - a kohéziós politika keretében a strukturális alapokból társfinanszírozott állami befektetések ösztönző hatása, amely vonzza a magánbefektetést is, valamint állami befektetési stratégia hiányában a magánbefektetések finanszírozására a közösségi finanszírozás felhasználásának lehetősége. Az elutasítás ezért is jelentős, mert a jelentés megállapítja, hogy a logisztika főként vállalkozási tevékenység, figyelemmel azonban arra, hogy az állami hatóságok azok megkönnyítésében szerepet játszhatnak és segítőként járhatnak el, valamint a jelentés kéri a logisztika finanszírozása tekintetében meglévő legjobb gyakorlat – a köz- és magánszféra társfinanszírozását alkalmazó különféle kezdeményezések – terjesztését. Fogadják meg a tanácsot... Dieter-Lebrecht Koch (PPE-DE), írásban. − (DE) Ezen irányelv mellett szavaztam, mert az felkelti a tudatosságot különösen a közlekedési ágazattal kapcsolatban. Végül is a közlekedési logisztika kulcsfontosságú tényező az európai gazdasági növekedés, versenyképesség és életminőség fejlődésében, továbbá a környezeti hatást is csökkenti. Véleményem szerint azonban a megalinerek engedélyezésére vonatkozó állításoknak nem szabadna szerepelniük ebben az irányelvben, mivel azok nem elég messzelátók és nem mennek eléggé messzire. Csak abban a reményben szavaztam az irányelv mellett, hogy a Bizottság a közeljövőben felkarolja ezt a kérdést, és a területet külön fogja szabályozni, amikor is a biztonsági, környezetvédelmi, közlekedési és logisztikai aspektusokat is figyelembe kell majd venni. A csúcstechnológiával összefüggő ismereteket, valamint a politikusoknak az ilyen járművek használatára vonatkozó szigorú keret megállapítására irányuló hatáskörét is fel kell majd használni. Ez magába foglalhatja a gépjárművezetést támogató rendszerek – mint például a fékrásegítők, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszerek, az automatikus sebességszabályozó rendszerek és a kameramonitorok – használatára vonatkozó szabályokat, vagy pedig a kormányozott tengelyekre és a meghajtás több kerék közötti elosztására vonatkozó szabályokat. Végül pedig nem szabad a „megaliner” kifejezést automatikusan a maximálisan engedélyezett 60 tonna tömeggel azonosítanunk. Figyelembe kell venni, hogy a legfeljebb 44 tonna össztömegű megalinerek ténylegesen csökkentik a közúti torlódásokat és óriási előnyökkel járnak a gazdaság, a közlekedés és a környezet számára anélkül, hogy károsítanák a vasutakat, amelyek még arra sem képesek, hogy felszívják a közlekedési szolgáltatások iránti megnövekedett keresletet.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) Jóllehet nagyon örülök Ayala Sender asszony logisztikáról szóló, a tisztább és fenntarthatóbb közlekedés tekintetében a módköziség fontosságát hangsúlyozó saját kezdeményezésű jelentése elfogadásának, nem tudok mást tenni, mint sajnálkozni a 21. bekezdés elfogadása miatt, amely ellen a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban már szavaztam. Azért szavaztam e bekezdés ellen, mert a 60 tonnás áruszállító járművek – amelyek előtt e bekezdés megnyitotta a kapukat – veszélyesek a környezet és a közutak használói számára, és amelyeket nem az ilyen rakományok szállítására tervezték. A közúti lobbi érvei megtévesztőek: mivel a jelenlegi tehergépjárművek teherszállítási kapacitását már most sem használják ki, csupán trükk a szennyező gázok kibocsátásának csökkentése, amellyel az emberek megpróbálnak minket becsapni a „kevesebb jármű – több szállított áru” jelmondat alapján. Ami az e kamionok által az infrastruktúránkra gyakorolt hatást illeti: ez végül az adófizetők vállára fog nehezedni azzal, hogy az útburkolat javítására vonatkozó költségvetésekben robbanást fog okozni. Végül pedig, ami a közúti közlekedésbiztonságot illeti – az infrastruktúrának okozott kár jelentette kockázatok mellett – e közúti szörnyek puszta mérete is veszélyt jelent a többi felhasználó számára. Brian Simpson (PSE), írásban . − Noha támogatni fogom Ayala Sender jelentését, mert az számos jó és építő jellegű javaslatot tartalmaz a teherszállítási logisztika technikai tárgyára vonatkozóan, azért vannak aggályaim. Az egyik dolog, ami miatt aggódom, hogy a 60 tonnás óriás-tehergépjárművek Európa-szerte történő bevezetésének lehetősége olyan elgondolás, amelyről úgy vélem, hogy elhibázott és nem megfelelő akkor, amikor a vasúti teherszállítás hanyatlik és amikor a nemzeti infrastruktúrák nem képesek elviselni a 60 tonnás tehergépjárműveket. Őrültségnek tűnik elmozdulni a jelenlegi súlyhatároktól. Értékelem azt, hogy néhány ország már rendelkezik 60 tonnás tehergépjárművekkel, ami miatt helyes lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy maguk döntsék el, mi legyen nemzeti súlyhatáruk. Ezt azonban nem szabad sem úgy venni, hogy a 60 tonnás tehergépjárművek önmagukban zöldutat kapnak, sem pedig a későbbi bajok valamiféle első jelének tekinteni. Sajnos Ayala Sender asszony kitűnő jelentése csak méltánytalan figyelmet kapott, mert a képviselők és a média annak csak egyetlen szakaszát – jelesül a 60 tonnás óriás-tehergépjárműveket – hangsúlyozták. Célszerű ezért újólag megismételni, hogy a tagállamok nem kötelesek azokat nemzeti hálózataikban bevezetni. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Inés Ayala Sender „Az áruszállítás logisztikája Európában, a fenntartható mobilitás kulcsa” című jelentése mellett szavazok. Ayala Sender egy igen jó jelentést terjesztett elő, amely alaposan elemzi e fontos kérdést. Hatékony logisztikai ágazat nélkül a növekedésre, foglalkoztatásra és a befektetők és munkavállalók számára az Európai Unió vonzerejének növelésére – más szóval a lisszaboni stratégia főbb pillérjeire – irányuló célok nem érhetők el. A logisztika fontos eleme Európa fejlődésének és a nemzetközi színtéren meglévő versenyképességének. A logisztikai tevékenységek összességükben az EU GDP-jének 13%-át adják. Szem előtt kell tartanunk a helyes logisztikai megoldások által a környezetszennyezés visszaszorításában kiváltott óriási hatást és azt, hogy hogyan fognak ezek az energiafogyasztásban segíteni.

61

62

HU


Véleményem szerint támogatnunk kell a jelentést, amelynek célja segítséget nyújtani a logisztika területén egy európai szintű cselekvési terv kialakításában. - Állásfoglalás: B6-0322/2007 Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság azon állásfoglalásra irányuló indítványa mellett szavaztam, amelyben kimondják, hogy az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) hálózatának fontos európai munkaerő-piaci kommunikációs platformmá és a munkavállalók földrajzi és foglalkoztatási mobilitása tekintetében egy egyablakos megoldássá kell válnia. Ennek az egyablakos megoldásnak – különösen a munkával kapcsolatos szociális biztonsági kérdésekből eredő – akadályok megszüntetésére és a munkavállalók egyéni jogaikkal kapcsolatos ismereteinek növelésére kell irányulnia. A földrajzi és a foglalkoztatási mobilitás kulcsfontosságú eszköz a felülvizsgált lisszaboni stratégia sikeréhez, továbbá – általánosabban – a szociális piacgazdaság alapján működő belső piac megfelelő működéséhez. Ez fontos kihívás a „rugalmas biztonság” foglalkoztatási megközelítései, azaz az olyan megközelítések számára, amelyek nagyobb mértékű rugalmasságot tesznek lehetővé a humán erőforrás kezelésében, miközben biztosítják a polgártársaink által elvárt foglalkoztatási biztonságot. Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Az EURES-nek az egységes európai munkaerőpiachoz való hozzájárulása tekintetében az EURES 2004–2005. évi tevékenységi jelentéséről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Úgy vélem, hogy a földrajzi és foglalkoztatási mobilitás kulcsfontosságú eszköz a felülvizsgált lisszaboni stratégia sikeréhez. E tekintetben úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak a transznacionális toborzás és a határokon átnyúló partnerségek területére vonatkozó projektek támogatása érdekében a megnövelt 2007-es költségvetési tételen keresztül kellene előmozdítania a dolgozók földrajzi és foglalkoztatási mobilitását. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az EURES-hálózatot egy lehetséges európai munkaerő-piaci kommunikációs platformként, azaz olyan tényezőként ismertetik, amely segíthetne ösztönözni a dolgozók földrajzi és foglalkoztatási mobilitását. Segítenie kellene az információnyújtás tekintetében jelenleg meglévő hiányosságok kezelését annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan borzasztó helyzetek, amelyekkel a különböző országokban lévő munkavállalók szembesülnek, ahová főként a saját országukban uralkodó munkanélküliség miatt kell menniük azért, hogy dolgozhassanak, ahogy a portugál munkásokkal is ez a helyzet. Javítanunk kell a szociális biztonságra és a munkavállalói jogokra vonatkozó tájékoztatást a szabadságok, a fizetés, a betegbiztosítási ellátások, a lakhatási ellátás, valamint az oktatási és képzési ellátások tekintetében. Biztosítanunk kell, hogy megfelelően elismerik és fenntartják azon munkavállalók jogait, akik egy, a származási országuktól eltérő országba mennek dolgozni. Az ellenőrzések hiánya az egyik komoly kérdés, amellyel foglalkozni kell. Közismert, hogy a munkavállalók gyakorta kényszerülnek sokáig dolgozni, megfelelő szállás nélkül, sőt, munkaszerződés nélkül, továbbá hogy az eredeti megállapodás szerinti fizetésnél kevesebb pénzt kapnak. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk kell, ha el akarjuk érni a zavarmentes munkavállalói mobilitást.

05-09-2007

05-09-2007

HU


- Jelentés: Foglietta (A6-0303/2007) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogattam a jelentést, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a túlzott mértékű és veszélyes alkoholfogyasztás csökkentéséhez. Támogatom 0,00% határt is, de csak a hivatásos járművezetők esetében. Ellenzem a megkülönböztetés nélkül alkalmazott figyelmeztető címkéket, mivel azt nem tartom kötelezőnek, és az EU hatáskörén kívül esőnek tekintem. Úgy vélem, hogy az egyes nemzeti parlamentek feladata az ilyen intézkedések elfogadása, amelyek nem megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, nem populisták, illetve nem kötelezőek, hanem inkább a túlzott mértékű alkoholfogyasztással fenyegetett, körülhatárolt kockázati csoportokra irányulnak. Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Elnök úr! Foglietta úr saját kezdeményezésű jelentésének ismertetése olyan észrevételeket váltott ki, amelyek azt sugallhatják, hogy az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának valamennyi tagja alábecsüli az alkoholizmus komoly problémáját. Nem tudom helyeselni azt a lezserséget, amellyel az alkoholfüggőség problémáit takargatják az alkoholtartalmú italok termelői és lobbijaik iránti tiszteletből. A fiatalok védelme többet érdemel, ahogy az alkoholizmus – mint az érintett személyhez közelálló valamennyi embert érintő súlyos betegség – kezelése is. Végeredményben ez a saját kezdeményezésű jelentés nem tesz semmit a tényleges helyzet megváltoztatására. Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a jelentést a végső szavazásban. Mindazonáltal jobb szerettünk volna erőteljesebb rendelkezéseket látni a szeszes italok üvegein lévő figyelmeztetésekre és a nők terhesség alatti alkoholfogyasztásának veszélyeire vonatkozóan. Sajnálatos, hogy a Parlament a plenáris ülésen nem tudta támogatni a módosításokat és a meglévő szöveg ezen irányvonalak mentén haladó részeit. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Foglietta úrnak az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésében a tagállamok támogatására irányuló uniós stratégiáról szóló saját kezdeményezésű jelentése mellett szavaztam. A Bizottság helyesen járt el abban, hogy közleményt adott ki az alkohol veszélyes és káros fogyasztásáról, valamint annak káros egészségügyi következményeiről. Támogatom az ajánlásokat, miközben nem áshatjuk alá a szubszidiaritás elvét a veszélyes és káros alkoholfogyasztás megfékezésére irányuló, különösen a sérülékeny társadalmi csoportokra – mint például gyermekek, fiatalok és terhes nők – vonatkozó általános, ambiciózus tagállami célkitűzések javára. Örülök annak, hogy az európai parlamenti képviselők bölcsen elismerik, hogy az alkoholtartalmú termékek fogyasztása az európai kulturális örökség és életstílus részének tekinthető, valamint hogy az alacsony alkoholfogyasztás (10 g/nap) bizonyos körülmények mellett segíthet egyes betegségek megelőzésében. Liam Aylward (UEN), írásban . − A dohányzás és a magas vérnyomás után az alkoholfogyasztás a harmadik legfontosabb megbetegedési és korai elhalálozási ok az EU-ban, amely egészségügyi szolgálatainknak milliókba kerül. Az ezzel kapcsolatos közúti balesetek továbbra is életeket követelnek, míg a kapcsolódó közrendi bűncselekmények száma és a törvényes életkor alatti italozás Európa-szerte nő. Az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésének leghatékonyabb eszköze a végrehajtással párosuló, tényleges tudatosság. a hatékony otthoni és az alapfokú iskolában kezdődő iskolai oktatás kiemelkedő fontosságú.

63

64

HU


A nőket és a férfiakat jobban kellene tájékoztatni a terhesség alatti alkoholfogyasztás kockázatairól és különösen a magzati alkoholspektrum-zavarokról (FASD), én pedig támogatom a jelentés eredeti nyelvezetét, amely hangsúlyozza a megfelelő figyelmeztetést az alkoholtartalmú italok csomagolásán, amely esetleg megakadályozhatja a terhes nőket abban, hogy a terhesség előtt és alatt alkoholt igyanak. Felkérem az ír kormányt, hogy vizsgálja meg az alkoholtartalmú italok e szindrómára irányuló kötelező címkézését. Erőteljesen támogatom, hogy fel kell kérni a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a veszélyes és káros alkoholfogyasztás csökkentésének egyik módjaként az innovatív kommunikációs eszközök – többek között a címkézés – hatékonyságával kapcsolatos független tanulmány elkészítésének elősegítése érdekében. Jens-Peter Bonde (IND/DEM), írásban. – (DA) A Júnusi Mozgalom támogatja az alkoholtartalmú italokon a figyelmeztető címkék elhelyezését. Amikor e javaslatok ismét a Parlament elé kerülnek, ki kell dolgoznunk a minimális címkézési szabályokat, hogy a tagállamok az elővigyázatosság elvével összhangban alkothassanak jogszabályokat. Françoise Castex (PSE), írásban. – (FR) Véleményem szerint az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémák aggasztó méreteket öltenek valamennyi uniós tagállamban. A régiónként és tagállamokként eltérő, hagyományos, ünnepi alkalmakkor történő alkoholfogyasztás mellett arra is emlékezni kell, hogy a rendszeres, túlzott mértékű alkoholfogyasztás káros hatással jár az egészségre és súlyos közvetlen következményei vannak: közúti balesetek és antiszociális magatartás. Következésképpen sürgősen emlékeztetnünk kell az alkoholtermelőket és -forgalmazókat saját felelősségeikre, meg kell kérnünk az ágazatban működő gazdasági szereplőket, hogy nyújtsanak megfelelő támogatást, be kell vonnunk az iskolákat és a családokat, olyan üzenetet kell küldenünk a fiatalok számára, amely pozitív példákat tartalmaz, és növelnünk kell a kockázatokkal kapcsolatos tudatosságot a társadalom legsérülékenyebb rétegei körében. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés – anélkül, hogy részletezné – pusztán megemlíti az alkoholfogyasztás mögött meghúzódó okok központi kérdését, és ennélfogva hátulütője annak, amit a kockázat/fenyegetés/büntetés egyensúlyának értékelési folyamatán alapuló kognitív/elnyomó megközelítésnek hívhatunk. Szem előtt kell tartani, hogy bármely addiktív kábítószernek és bármely addiktív magatartásnak megvannak a maguk jellemzői. A jelentés megemlíti, hogy hatékonyabb következtetéseket kell levonni az összegyűjtött adatok alapján, de úgy tűnik, hogy egy előre eldöntött ügy irányába mutató úton halad. Az „alkohol és a munkahely” nagy horderejű kérdésének kezelése előtt hangsúlyoznunk kell a fiatalok értékeinek és hozzáállásának kialakításában a példaképek óriási jelentőségét. Még a foglalkoztatási egészséget is – amelynek központi szerepet kell játszania itt a megelőzésben és a terápiás tanácsadásban – a munkáltató elnyomó/kizsákmányoló karjának tekintik az egészségügyi problémák megelőzésére és az egészség előmozdítására irányuló önálló mechanizmus helyett. Költségvetési tételt kellene létrehozni a munkahelyi stressztől, túlzott munkatehertől, foglalkoztatási és munkahelyi bizonytalanságtól szenvedő munkavállalók támogatására szolgáló programok finanszírozására, amelyek arra irányulnak, hogy azonosítsák és kezeljék

05-09-2007

05-09-2007

HU


az alkoholfüggőséget, javítsák a munkafeltételeket, megelőzzék a betegségeket és előmozdítsák az egészséget. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista úgy döntött, hogy a jelentés és jó néhány módosítás ellen szavaz. Az alkohollal kapcsolatos politikának nemzeti ügynek kell lennie, és ezért azt nem szabad uniós szinten formálni. Minden tagállamnak megvan a saját iváskultúrája, és ennek kell alapul szolgálnia ahhoz a munkához, amelyet a polgárok az alkohollal kapcsolatos károk csökkentése érdekében végeznek. Ahogyan az országok rátalálnak a különböző ösvényekre, úgy tapasztalható előrehaladás nemzetközi szinten ezen a területen, csakúgy, mint majdnem az összes többiben. Azzal, ha más országok tapasztalataiból tanulnak, az egyes országok a lehető legjobb módon alakíthatják ki saját alkoholstratégiájukat. Az ilyen, országok közötti intézményes verseny az oka az európai országok által csaknem minden területen elért történelmi sikereknek. A Parlamentnek nem szabad ezt a verseny veszélyeztetnie azzal, hogy az uniós szintű homogenitást ösztönzi. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, amely számos konkrét javaslatot tesz az alkoholfogyasztásnak az olyan sérülékeny csoportok körében való megelőzésére, mint például a fiatalok és a terhes nők. A jelentés nem démonizálja a kultúránk és hagyományaink részét képező méréskelt borfogyasztást (a terhes nők különös esetének kivételével), hanem a túlzott alkoholfogyasztással foglalkozik. Örülök azoknak a javasolt intézkedéseknek is, miszerint nyújtsunk több információt a terhes nőknek a terhesség során fogyasztott alkohollal kapcsolatos kockázatokról. Az alkoholfogyasztás – még kis mennyiségben is – káros a magzatra. Magzati rendellenességek, kisfejűség, izgatottsággal, viselkedési zavarokkal, kognitív problémákkal vagy akár mentális retardációval jellemzett neurológiai problémák – ez csak néhány, a gyermekkel kapcsolatos kockázatok közül. Végül elégedett vagyok azzal a javaslattal, hogy az egészségügyi szolgálatokon keresztül megfelelő kommunikációt vezessenek be a terhes nők számára. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Mindannyian fel szeretnénk lépni a veszélyes és káros alkoholfogyasztással szemben, különösen a fiatalok körében, akiknél a legújabb divatos túlkapás az, amit a németek Koma-Saufen-nek – egy, az országomban igencsak jól ismert kifejezéssel – illetnek. Elismerem az Európai Unió hatáskörét a közegészségügyi problémák kezelését illetően és azt a szerepét, amelyet a tekintetben kell játszania, hogy ösztönözze a tagállamok között az információk és a legjobb gyakorlatok cseréjét. Az állásfoglalás sajnos csak az alkohol káros következményeit emeli ki, a mérsékelt fogyasztás előnyeit pedig nem. Valójában tudományosan bizonyított, hogy a mérsékelt borfogyasztás megelőző hatású a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák és az elmezavar tekintetében. Ezt az értékes információt azonban tilos feltüntetni a címkéken az európai rendeletek miatt. Miért figyelmeztetjük a nőket a terhesség előtt és alatt, és miért hagyjuk figyelmen kívül az alkoholizmus által a férfiak nemzőképességére gyakorolt hatást? Miért ajánlunk magasabb

65

66

HU


adókat az alkoholtartalmú italokkal kapcsolatban, amikor egyértelmű, hogy az alkoholizmus azokban az országokban a legrosszabb, ahol a legmagasabbak az adók? Szeretném hangsúlyozni azt, hogy nem lehet kérdéses a valamennyi járművezetőre vonatkozó véralkohol-szint határértékek uniós szintű meghatározása. A bűncselekményeket elkövető járművezetőkkel kapcsolatos zéró tolerancia – függetlenül attól, hogy ittasan vezettek-e vagy sem – hatékonyabb lenne a közúti balesetek áldozatai számának növekedése elleni küzdelemben. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban . − A fent említett jelentés mellett szavaztam és örülök annak, hogy felvették a 16. bekezdés általam is megszavazott módosítását, amely a terhesség idején történő alkoholfogyasztás káros hatásait emeli ki. A tagállamok jelenleg arra használhatják a címkézést, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az alkoholfogyasztás esetleges negatív hatásairól, és ez olyasvalami, amit az ír kormánynak minden bizonnyal meg kellene fontolnia. A címkézés tekintetében jelentős előrehaladás azonban csak az ezen a területen végzett uniós harmonizáció révén érhető el. Várom a Bizottságnak a veszélyes és káros alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló innovatív kommunikációs eszközök hatékonyságáról szóló publikációját 2010. január 1-je előtt, ahogy arra a fent említett jelentés is felszólított. David Martin (PSE), írásban . − Támogattam ezt a jelentést és örülök annak, hogy most tényleges erőfeszítést fognak tenni a törvényes korhatár alatti és a túlzott ivás kezelésére. Támogatom azt az ajánlást is, hogy a véralkoholszint határértéke a lehető leginkább közelítse meg a 0,00%-ot, főként a kezdő járművezetők tekintetében, noha tudom, hogy a 0.00% határérték nem kivitelezhető. Szerintem az alkopopokat a szupermarketekben el kell különíteni az üdítőktől, és örülök, hogy a jelentés ezt kiemeli. Jean-Claude Martinez (ITS), írásban. – (FR) Igen jó jogszabályokat alkotni a tejről, a tej iskolákban vagy a hadseregben való szétosztásáról vagy épp egy új kategória megalkotásáról, de a tejágazat – az valami egészen más. Az 1980-as években a Bizottság azt mondta nekünk Brüsszelben, hogy tócsában áll a tej és hegyekben áll a vaj. Aztán – a gabonafélékhez hasonlóan – bevezették a „malthusi bürokrácia” politikáját. A francia mezőgazdasági miniszter, Michel Rocard ösztönzésére feltalálták a tejkvótákat. Ez – mármint az adagolás – a szűkösség mesterséges előidézése. Az emberiség történetében először vettek vissza az emberek önként a termelésből, és elutasították a természet által természetesen kínált bőséget. Sőt, ami még rosszabb – hogy a szűkösséget biztosan elérjük –, egész addig elmentünk, hogy bolonddíjat adtunk a szarvasmarhák levágására. Aminek meg kellett történnie, az meg is történt. A termelési akadályok korlátozták a termelést. A tejtengertől eljutottunk a tej Aral-taváig. Vajhiány van. Az árak emelkednek. Ez mesterségesen keltett hiány, ugyanúgy, mint ahogyan az a búza esetében történt. Catherine Stihler (PSE), írásban . − A magzati alkoholszindrómát (FAS) és a magzati alkoholspektrum-zavarokat (FASD) sürgősen és komolyan mérlegelni kell. Az alkoholtartalmú termékeken a FAS-szel kapcsolatos, megfelelő közegészségügyi oktatási kampánnyal párosuló – az USA-beliekhez hasonló – figyelmeztetések hatékony módjai annak, hogy figyelmeztessenek a terhesség alatti ivás hatására. A terhesség alatt nincs az alkoholfogyasztásnak biztonságos szintje, a nőknek pedig ismerniük kell a tényeket. Az alkoholiparnak sürgősen cselekednie kell.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Emellett az alkoholiparban pénzügyi érdekeltséggel rendelkező valamennyi képviselőnek érdekeltségi nyilatkozatot kell tennie. 9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.55-kor felfüggesztik, 15.00 órakor pedig ismét megnyitják.) ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR Alelnök 10. Az előző ülés jegyzőkönyveinek jóváhagyása: lásd a jegyzőkönyvet 11. Pénzügyi instabilitás és a valós gazdaságra gyakorolt hatás (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a pénzügyi instabilitásról és a reálgazdaságra gyakorolt hatásról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatok. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim! Mint azt gondolhatják, még túl korai értékelni a pénzügyi piacokon bekövetkezett legújabb zavart. Specifikusabb gazdasági adatokra várunk még, és – mint tudják, a Tanács tavaly július óta nem ülésezett –, de egyetértek az Eurogroup elnökével, Jean-Claude Juncker úrral akkor, amikor azt mondja, hogy pillanatnyilag nincs a növekedési előrejelzésekre gyakorolt érezhető hatás az euroövezet egészében. Az európai gazdaság továbbra is szilárd alapokon nyugvó, erőteljes növekedést mutat. Valójában az idén igen pozitív eredményeket mutatott a költségvetési hiányok csökkentése, az euro stabilitása, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén. Ennek tükrében kell az általam korábban említett legújabb pénzügyi zavart szemlélni. Ez ügyben most csak ennyit tudok mondani. Biztos vagyok benne, hogy az Ecofin miniszterek szeptember 14-én és 15-én a portugáliai Portóban tartandó informális ülésén nagyobb részletességgel és sokkal teljesebb és aktuálisabb adatok alapján elemzik majd az Európai Unió gazdasági és pénzügyi helyzetét – ahogyan az a tanácsi üléseken szokott lenni. Arról is szeretném biztosítani Önöket, hogy a portugál elnökség folytatja a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megszilárdítása terén végzett munkát. A felügyeleti gyakorlatok konvergenciájával kapcsolatos folyamatos, magas ráfordítások és a prudenciális keret folyamatos javulása is egyértelműen azt mutatja, hogy nem becsültük alá a pénzügyi stabilitást előmozdító keret fontosságát. Végül pedig – általánosságban – az elnökség elkötelezett a lisszaboni menetrend folytatódó végrehajtása mellett. A menetrend végrehajtása a legmegfelelőbb hozzájárulás, amit csak tehetünk az európai gazdaság növekedési potenciáljának megerősítéséhez, valamint a szilárd alapok fenntartásához, a portugál elnökség pedig továbbra is erőteljesen elkötelezett e területen. Joaquín Almunia, Bizottság. − (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az utóbbi hetekben a pénzügyi piacokon súlyos zavart lehetett tapasztalni, amelyet eleinte az egyesült államokbeli másodrendű jelzálogpiac torzulása okozott.

67

68

HU


Ez a torzulás aztán valamennyi pénzügyi piacra átterjedt az említett jelzálogokkal fedezett értékpapírokon és pénzügyi termékeken keresztül, amely jelzálogokat az utóbbi években óriási mennyiségben vásároltak fel pénzügyi intézmények az egész világon. Ha megnézzük az elmúlt hetekben az értékpapírpiacokon végzett korrekciókat, azok nem voltak nagyobbak az elmúlt két évben végzett korábbi korrekcióknál; ami azonban nemrégiben történt, az annyiban szokatlan, hogy likviditási válságot okozott a bankközi piacokon, ami arra kötelezte a központi bankokat, hogy óriási pénzeket injektáljanak a rendszerbe. A likviditási problémák egyértelműen az információhiány miatti bizalomvesztésnek tudhatók be, mégpedig a piaci szereplők észak-amerikai magas kockázatú jelzálogokhoz kapcsolódó termékeknek való globális kitettségével kapcsolatban . E zavar hatása jóval túlmutathat azon, amit eddig tapasztaltunk, ezért a részünkről teljes körű figyelmet érdemel és teljes mértékben indokolja a mai vitát. Még mindig túl korai számszerűsíteni a válság által a reálgazdaságra gyakorolt következményeket. A végleges hatás alapjában véve három tényezőn múlik. Először is látnunk kell, hogy milyen közvetlen hatása van az észak-amerikai ingatlanpiac torzulásának az USA általános gazdaságára, noha nem kétséges, hogy az negatív lesz, az egyesült államokbeli növekedés pedig alacsonyabb lesz az eddig előre jelzettnél. Az USA gazdaságának a tágabb globális gazdaságra gyakorolt hatás miatt az egyesült államokbeli növekedés lassulása némiképp hatni fog a világ többi részére, különösen az európai gazdaságokra. E hatásnak – elviekben – korlátozottnak kellene lennie, mivel az uniós országok főként az EU-n belül kereskednek. Ezen túlmenően a globális gazdaság továbbra is nagy arányú növekedést tapasztal, a felemelkedő országok dinamizmusának köszönhetően. A felemelkedő országokat nyilvánvalóan nem nagyon érintette ez a válság. A pénzügyi zavar esetleges hatásának értékelésekor egy második lényeges tényező a vállalkozások és háztartások finanszírozási feltételeiben bekövetkezett változás. Már látjuk azt, hogy a kockázati prémiumok újraértékelése még inkább összhangba hozza azokat az adott kockázat tényleges elemzésével. Itt egy olyan helyzet orvoslásáról van szó, amelyben a likviditás elégtelensége a kockázatértékelés bizonyos mértékű lazulásához vezetett. Ennek vannak pozitív aspektusai, de ha a finanszírozási feltételeket bizonyos határokon túlmenően szigorítják, a gazdasági tevékenységet kétségtelenül érintené a tőke csökkent mértékű rendelkezésre állása. Talán a legfontosabb és legnehezebben előre jelezhető harmadik tényező a bizalomra gyakorolt hatás. A bizalom a befektetési és vásárlási döntések hajtóereje, de – az előbbiekben tárgyalt tényezőktől eltérően – szubjektív elem, amely az általános üzeneteken, felfogáson és a gazdasági szereplőknek nyújtott információkon alapul. Ezek közé tartoznak többek között az állami hatóságoktól érkező üzenetek, legyenek azok nemzeti kormányok, parlamenti képviselők vagy nemzetközi szervezetek. Ezért úgy gondolom, hogy ez a vita kiváló alkalom nemcsak arra, hogy felmérjük a történéseknek az elmúlt hetekben a piacokra gyakorolt közvetlen következményeit, hanem arra is, hogy felidézzük és hangsúlyozzuk azt a tényt, hogy az európai gazdaság – amint azt a Tanács képviselője az imént mondta – továbbra is szilárd alapokon áll, amely gazdaságot nem szabadna, hogy jelentősen érintsen a legújabb zavar, valamint hogy ezért gazdaságunk jó helyzetben van ahhoz, hogy leküzdje a felmerült bizonytalanságokat.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Amint azt említettem, a globális gazdaság még mindig rendkívül dinamikus, és ennek köszönhetően külgazdaságunkban továbbra is kereskedelmi többlet van, amint azt az Eurostat által közzétett legfrissebb statisztikák bizonyítják. Különösen a termelőeszközökbe történő befektetés magas továbbra is, alátámasztva így a jelenlegi gazdasági tevékenységet és mintegy előre jelezve a termelékenység jövőbeli javulását. A magánfogyasztás részesül a folytatódó munkahely-teremtés előnyeiből, így legfrissebb statisztikáink azt mutatják, hogy az euroövezetben és az EU-ban csaknem történelmi mélyponthoz hasonlítható a munkanélküliségi ráta: az euroövezet esetében a munkanélküliség 7% alatt van. Az infláció továbbra is stabil. Mindennek köszönhetően a társaságok pozitív eredményeket tudnak elérni, ami lehetővé teszi számukra, hogy anélkül birkózzanak meg a hitelezéssel kapcsolatos bármely megszorítással, hogy jelentősen felül kellene vizsgálniuk befektetési és növekedési terveiket. Röviden – hölgyeim és uraim – nem kétséges, hogy mivel megvalósult az egyik olyan hanyatlási tényező, amellyel kapcsolatban már egy ideje figyelmeztettek minket, amikor is közzétettük gazdasági előrejelzéseinket – ezek pedig az USA jelzálogpiacán bekövetkezett hanyatlással és annak az USA gazdaságára gyakorolt hatással kapcsolatos kockázatok –, az idei és jövő évi növekedés Európai Unióban és az euroövezetben nem fogja meghaladni az idén májusban adott előrejelzéseket. Mindazonáltal jó okunk van arra, hogy bizakodóak maradjunk az európai gazdaság alapjai és annak a jelenlegi zavarokon való felülemelkedési képessége tekintetében. Jövő kedden, szeptember 11-én a Bizottság nevében közzé fogom tenni a 2007-re vonatkozó időközi növekedési előrejelzéseket, mind az euroövezet, mind pedig az EU vonatkozásában, amely kezdeti jelzéssel fog szolgálni számunkra a válság esetleges hatását illetően. Még aznap alkalmam lesz Önökkel is ismertetni ezeket az előrejelzéseket, amikor megjelenek a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtt. A 2008-ra és az azt követő évre szóló előrejelzésekre – mint tudják – mindaddig várni kell, míg szokás szerint novemberben közzé nem tesszük gazdasági előrejelzéseinket. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr! Az Egyesült Államok másodrendű jelzáloggal kapcsolatos válsága és annak Európában esetlegesen kifejtett hatása lekötötte figyelmünket az elmúlt hetekben. Az európai jelzálogpiac az Egyesült Államokétól eltérő jellemzőkkel bír, így a közeljövőben kevésbé valószínű bármily hasonló léptékű probléma felmerülése Európában. Az Európai Unióban a másodrendű hitelezés igen korlátozott az Egyesült Államokhoz képest, és vannak olyan biztosítékaink, mint például a hitelezési szabályok és a piaci értékhez kötött hitelösszeg korlátozása. A legutóbbi zűrzavar azonban egyértelműen bizonyította a pénzügyi piacok egymáshoz kapcsolódását és globalizációját. A kockázatokat okosan megosztották. Ez pozitívum. A válság továbbterjedése azonban már kérdéses. Néhány európai bank és vagyonkezelő alap ki van téve a másodrendű jelzálogokhoz kapcsolódó értékpapírok kockázatainak. Voltak tényleges problémák, különösen az eszközfedezetű és kereskedelmi értékpapírok piacán jelentkező likviditási megszorításon keresztül. Hogy mit tanulhat Európa ebből a válságból? Még túl korai határozott következtetéseket levonni, mivel még mindig túl sok a bizonytalanság a piacon. Az is fontos, hogy érzékenyen és a helyzet értékeléséhez szükséges időt kihasználva reagáljunk. A gyors politikai reakció valószínűleg rossz reakció. Előzetes elmélkedésünkből az alábbi kérdések következnek:

69

70

HU


Először is: a piacok egymáshoz való kapcsolódása azt mutatja, hogy mennyire fontos globálisan összefutó, szilárd prudenciális szabályokkal és a befektetőket védő megfelelő normákkal bíró szabályozási megközelítéssel rendelkezni. Ez a Bizottság által az Egyesült Államokkal és más joghatóságokkal folytatott szabályozási párbeszédét még kritikusabbá teszi. Az átgyűrűző hatások miatt szükség van a szabályozás jó minőségű normáira a globális pénzügyi piacok egészében. Másodsorban: elkerülhetetlenül felmerülnek az egyesült államokbeli jelzálog-hitelezéssel kapcsolatos kérdések. Miközben támogatom azt az elgondolást, hogy könnyítsék meg az olyan emberek ingatlanpiachoz való hozzáférését, akik rendes körülmények között nem tudnának lakást venni, utólagos bölcsességgel elkerülhetetlen megvitatni a szabályozás és a fogyasztóvédelem megfelelősségét. A korrekció már zajlik, de a probléma megoldása időt vesz igénybe. A válság egyik tanulsága a polgárok számára az egész életen át tartó pénzügyi oktatás biztosításának fontossága annak biztosítása mellett, hogy felelősségteljes hitelezés érvényesüljön. Mi, itt az Európai Unióban már vizsgáljuk ezeket a kérdéseket a fogyasztói és jelzáloghitelekkel, valamint a fogyasztói oktatással kapcsolatban jelenleg végzett munkánk keretén belül. Harmadsorban: a jelzáloghitelek és kockázataik harmadik felekre való átruházása áll e válság középpontjában. E kockázatok olykor visszaszálltak a hitelezést elindító bankra akkor, amikor pénzügyi eszközeiket nem lehetett értékesíteni vagy nem tudták finanszírozni a bank által kibocsátott értékpapírokat. Nyilvánvaló, hogy közelről meg kell vizsgálnunk a szóban forgó mechanizmusokat – azaz a továbbhitelezés és a céltársaságok szerepét, valamint az európai bankok vonatkozásában meglévő relevanciájukat. Az összetett, értékpapírosított termékek és a feszült piaci helyzetekben a piackiegyenlítési mechanizmusok értékelésével kapcsolatos problémák is további elemzést igényelnek. A legutóbbi piaci válság a jó hírnévvel kapcsolatos – valamint likviditási – kockázatok jelentőségét is kiemelte, mint a bankok összetett ügyleteknek való kockázati kitettségének megfelelő értékeléséhez szükséges lényeges elemeket. Negyedszer: mi a helyzet a Bázel II.-vel, a bankokra vonatkozó tőkekövetelményekről szóló új irányelvvel? A Basel II továbbfejlesztett lehetőségeket biztosít a bankok és a befektetőcégek számára arra, hogy megfelelően értékelhessék a kockázatokat és helyesen tudják kiszámítani szabályozási tőkéjüket. Ugyanezt teszi a Szolvencia II., amely a Bázel tágabb értelemben vett megfelelője a biztosítási ágazat vonatkozásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elbízhatjuk magunkat. Lesznek olyan kihatások, amelyek a szabályozók részéről gondos vizsgálatot tesznek majd szükségessé. Például több munkát kell végezni az összetett termékek tőkefelmérésére és a bankok azon képességére vonatkozóan, hogy a válsághelyzetekben azonosítsák az esetleges problémákat, beleértve a kockázatok bizonyos területekre való koncentrálását is. Ötödször: sok fedezeti alap volt különösen aktív a strukturált hitelpiacokon. Sok ilyen fedezeti alapnál és tehetős magán- vagy intézményi befektetőiknél esetleg – olykor igen súlyos – veszteségek merültek fel az elmúlt hónapokban. A piacok ebbe az irányba haladnak. A fedezeti alapok tapasztalt befektetői tudják ezt. A pénzügyi piacok kockázati alapon működnek. Nem kritizálom azokat, akik vagyonokat szereznek, mikor jó szelek fújnak;

05-09-2007

05-09-2007

HU


nem hullatok könnyet most sem, ha veszteségük van. A kulcsfontosságú dolog azonban az, hogy úgy tűnik, a fedezeti alap kudarcai nem gyűrűztek át a tágabb pénzügyi rendszerre. A befektetési alapokkal kapcsolatos szabályok, az USIT-ok kitartottak. Várakozásainknak megfelelően prudenciális keretünk és bankkockázati ellenőrzéseink megakadályozták azt, hogy a fedezeti alapok kudarcai nagyobb mértékű rendszerzavart okozzanak. Még ha néhányan démonizálni is kívánnák a fedezeti alapokat, nem ezek a piaci nehézségek okai. Ne felejtsük el, hogy hol gyökerezik a jelenlegi válság: a gyenge minőségű hitelezésben, e kölcsönök mérlegen kívüli eszközökben való értékpapírosításával vegyítve, amelyek kockázatait kevesen értették. Ezek azok a kérdések, amelyekre a prudenciális hatóságoknak és felügyelőknek a jövőben összpontosítaniuk kell. Hatodszor: milyen szerepet játszottak a hitelminősítő ügynökségek ebben a válságban? Már bíráltam azt, hogy milyen lassan minősítették le a másodrendű hitelezéssel fedezett strukturális finanszírozás esetében a hitelképességet. Mennyire volt szilárd a módszertanuk? Mennyire voltak megfelelőek a strukturált termékekkel kapcsolatos korlátozások a már kifejtett és megértett standard vállalati hitelminősítéshez képest? A hitelminősítő ügynökségek esetleges összeférhetetlenségei további aggályt jelentenek: egyrészt azért, mert a bankok tanácsadóiként járnak el a tekintetben, hogy miként alakítsák ki kínálatukat, hogy a legjobb minősítések elegyét kapják; más részről pedig a hitelminősítő ügynökségek olyan minősítéseket adnak, amelyekre a befektetők széles körben támaszkodnak. Ez a szabályozókat is érinti – a bankok tőkekövetelményeinek kiszámításával kapcsolatban meglévő jelentőségük miatt. Állítólag a strukturált termékek esetében előre nem jelzett minősítési infláció történt. A hitelminősítő intézetek szerepének egyértelműbbnek kell lennie: mit tehetnek és mit nem, mennyire lehet rájuk hagyatkozni és mennyire nem. E kérdéseket az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságában (CESR) nyomon követem, és nemzetközi partnereinknél is szeretném felvetni ezeket. Egyértelmű, szilárd és módszeres és szigorúan alkalmazott szabályokra és elvekre, a befektetők részéről pedig arra van szükségünk, hogy sokkal jobban megértsék a minősítések felhasználását és korlátozásait, valamint azok megbízhatóságát vagy megbízhatatlanságát. A minősítéseket befolyásoló összeférhetetlenségek körét határozottan kell kezelni. Természetesen a piaci szereplők részéről tanúsított megfelelő gondosság is létfontosságú. Hogy ez hol volt? Folyamatosan és objektívan értékelték-e a cégek és az általuk alkalmazott szakemberek az általuk vásárolt és eladott eszközök minőségét és ezen eszközök szerkezetének kihatásait, vagy csupán vélelmeztek? Megálltak csak egy pillanatra is, és mérlegelték az alapul szolgáló eszközök életképességét, a csalással kapcsolatos kockázatokat, a hitelezést kezdeményezők korábbi minősítéseit és a piacokon uralkodó tendenciákat? Ők maguk megkérdőjelezték a minősítéseket, és hozzáfértek az ehhez szükséges – akár minőségi, akár mennyiségi – adatokhoz? Remélem, hogy valamennyi pénzügyi cég igazgatósága meg fogja vizsgálni intézkedéseit, és levonja a megfelelő következtetéseket. Úgy véljük, hogy a nem szigorú, elvi alapokon nyugvó szabályozás a legjobb megközelítés a pénzügyi szektor esetében – ez már bizonyította értékét. De óvatosnak kell lennünk és le kell vonnunk a tanulságot. Valamennyi félnek fel kell vállalnia felelősségét, és azt komolyan kell vennie. John Purvis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Míg a Tanács nem ülésezett, legalább az Európai Központi Bank dolgozott, és úgy vélem, némi dicséretet érdemel azért,

71

72

HU


hogy elejét vette Európa esetleges további megfertőződésének. Reméljük, hogy továbbra is ezt az érzékeny, ésszerű és fogékony szerepet fogja játszani. Bizonyos időközönként azonban úgy tűnik, hogy a pénzügyi élet elkerülhetetlen ténye, hogy a versenyelőny utáni hajsza túlzásokhoz vezet, ami viszont előre jelezhető kudarcot okoz. Ezek a nyomások felelősek javarészt a McCreevy úr által körülírt innovatív pénzügyi eszközök kidolgozására irányuló sürgetésért is, és ezek bújnak meg az amerikai másodrendű jelzálogpiac válságának kialakulása és annak ebből következő, Európára való átterjedése mögött is. Nem gondolom, hogy ez a helyzet indokolná a fedezeti alapok boszorkányok módjára való üldözését. Bizonyos mértékig talán finomkodtak vagy naivak voltak, e hipermodern alkímiák áldozataivá lettek. Ugyanígy a rendesen konzervatív, de naiv bankokat az ilyen – állítólag – jó minősítésű eszközök által fizetett magasabb kamatok arra kísértették, hogy olyan irányba menjenek, amiről nyilvánvalóan kiderült, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi piacoknak csak néhány szereplője – beleértve talán egypár szabályozót – érti eléggé ezeket az eszközöket, ezeket a hitelderivatívákat, e jelzáloggal fedezett adóskötelezvényeket. Még kevesebben értik teljesen a potenciális kockázatokat és hatásokat. Így mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában a hatóságokra az hárul – és örömmel tölt el, hogy McCreevy úr ezt az aspektust ennyire komolyan fogja venni –, hogy egyre jobban megismerjék ezeket a mechanizmusokat, szerkezetüket és részesedésüket, részesedéseik minősítésének, értékelésének, elszámolásának módját, forgalmazásukat, likviditásukat és velük való kereskedési lehetőségeket. Az innováció legalább annyira kívánatos a pénzügyi mechanizmusokban, mint másutt. Ennek nem szabad akadályoztatva lennie akkor, amikor valószínű, hogy ennyire súlyos problémák merülnek fel; létfontosságú, hogy az igazgatók és szabályozók felvállalják felelősségeiket azok teljes mértékű megértése és – adott esetben – a szükséges megszorítások bevezetése érdekében. Robert Goebbels, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! A pénzügyi piacokon augusztusban történt zavar ára még nem látszik. A Bizottság – az imént hallhattuk – azt várja, hogy ez negatív hatással jár majd a növekedésre. A bankok és más pénzügyi szereplők által elszenvedett tényleges veszteségek akkor válnak nyilvánvalóvá, ha elkészítik éves beszámolóikat. Almunia biztos úr szerint még mindig nem rendelkezünk elég információval valamennyi szereplő tényleges, általános kitettségére vonatkozóan. Üdvözlendő elv, hogy bennmaradnak a pácban azok, akik túl nagy kockázatokat vállaltak, de a pénzvilág spekulatív tevékenységén túl vannak áldozatok: azok a családok, akik bennrekedtek a jelzálog-hitelezés csapdájában azon ígéret alapján, hogy az ingatlanpiac korlátlanul fog növekedni, valamint azok a kisbefektetők, akik olyan kockázatok felé fordultak, amelyeket alábecsültek mindazok, akik a zsíros jutalékokból élnek – beleértve a hitelminősítő intézeteket is. A szocialista képviselőcsoport évek óta kéri a fedezeti alapok és a piacok által a végtelenségig sokszorozott különleges eszközök fokozott felügyeletét. Amint azt Carlo Ciampi máig is állítja: a derivatív termékek nagy visszhangot keltő fejlődése mentes mindenféle ellenőrzéstől. Már a nagyobb bankok igazgatói sem értik ezeket a homályos eszközöket. A tényleges kockázatokat – például az ingatlankölcsönöket – a végtelenségig fel aprózzák,

05-09-2007

05-09-2007

HU


és ismételten felveszik a befektetési alapok termékeibe és tőzsdei eszközökbe, aminek eredményeként már senki nem tudja fellelni az eredeti kockázatot. A piac azt várja, hogy a központi bankok siessenek a spekulánsok megmentésére. Az EKB – végső hitelezői szerepében – tulajdonképpen ezt tette. Az ember azt kérdezhetné, hogy az EKB-nak miért kellett a piacba több tőkét injektálnia, mint a FED-nek, mikor az hirtelen illikviddé vált, jóllehet a másodrendű válság az Egyesült Államokból érkezett? Az európai bankok hiszékenyebbek voltak? A felügyeleti hatóságok nem végezték megfelelően munkájukat? A szocialista képviselőcsoport arra szólít fel, hogy a Bizottság vonja le a megfelelő tanulságokat a pénzpiacból, amely túl homályossá és így a reálgazdaság számára rendkívül veszélyessé vált. (Taps) Margarita Starkevičiūtė, a ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Először is szeretnék válaszolni Goebbels úr arra vonatkozó kérdésére, hogy az Európai Központi Bank miért osztott ki több pénzt, mint az USA Központi Bankja. Ez azért történt, mert most az EU gazdasága a legnagyobb a világon. Ez mindannyiunk számára óriási kihívás. Meglepett és elszomorított az a tény, hogy az OECD és az Európai Bizottság ugyanaznap egymástól eltérően értékelte a piacon észlelhető pénzügyi problémák kimenetelét. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottságnak valószínűleg ki kell igazítania gazdaságértékelési modelljeit, különösen azért, mert valószínű, hogy azok matematikai módszereken alapulnak. Ez aggasztó, mivel a gazdaságpolitikai előrejelzés bonyolult ügy, az alkalmazott eszközöknek pedig rugalmasnak kell lenniük. Mit tegyünk most, mikor új kihívásokkal találkozunk? Nem szeretném most kommentálni a felmerülő problémákat; képviselőtársaim ezen már túlvannak. Csupán egy dolgot hangsúlyoznék. Először is a válság az EU határain belül akkor alkalmazott agresszív monetáris politika miatt merült fel, amikor megkísérelték megoldani az internetes buborék problémáit. Tehát nem tudjuk harmadik országok különféle döntéseit befolyásolni. Megerősíthetjük a felügyeleti szervekkel folytatott párbeszédet és együttműködést, de az Európai Unió egy dilemmával néz szembe: jelenleg zajlik a pénzügyi intézmények globális összeolvadása, és lehet, hogy már nem lesz egységes piacunk. Transzatlanti piacunk lesz az értékpapírok területén; talán másmilyen piacunk lesz a biztosítások területén. Ez azt jelenti, hogy el kell döntenünk, egységes piacnak tartjuk-e Európát és megköveteljük-e azt, hogy valamennyi megállapodást európai szinten kössenek meg? Elfogadhatunk-e kísérleti projekteket akkor, amikor egyik piacunk önállóan lép be a világ színterébe? Erről meg kell állapodnunk, máskülönben igen nehéz lesz kezelni ezt a válságot. Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni. A pénzügyi piacok szerkezetének átalakítása jelenleg zajlik. Az egységes euro-pénzforgalmi övezetről (SEPA) szóló irányelvben mi magunk ismertük el a nem banki intézmények szerepét. Be kell vallanunk, hogy különböző iszlám bankok és alapok tűnnek fel, és végső soron azt, hogy kereskedelmi hálózatok lépnek be a pénzpiacra. Így a nem banki intézmények szabályozására is szükség van – közös szabályozásra, amely azonossá tenné a játékszabályokat mind a banki, mind a nem banki intézmények számára. Ez a mai valóság. A harmadik kérdés, amit hangsúlyozni szeretnék az az, hogy aggódom amiatt, hogy csak kockázati modelleket használunk fel alapként. A kockázati értékelésnek ez az elve igen szubjektívnek bizonyult és ezért kétségeim vannak a Szolvencia II. és a Bázel II. irányelvek felől. Nem bízhatunk a hitelminősítő intézetekben; bírálhatjuk ugyan őket, de attól a probléma még megmarad. A piaci eszközökben – azaz a likviditásban – kellene megbíznunk.

73

74

HU


Ha bizonyos értékpapírokat nem tudunk eladni a piacon vagy ha azokkal alig-alig kereskednek, akkor egyetlen intézet sem tudja értékelni azokat. Ezt fel kell fogni és csökkentenünk kell azt a mértéket, amennyire a jogszabályaink a hitelminősítő intézetektől függnek. Zárásként mindenképpen szeretném elmondani, hogy nincs szükség mentő pénzintézetekre. Saját tapasztalatból mondom, a litvániai pénzügyi válság után, hogy amikor a bankárok egypár hetet börtönben töltenek, igen hamar megértik, hogy hogyan is kell a bankokat igazgatni. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Szeretném megkérni a biztos urakat, hogy válaszoljanak. Az augusztusban a másodrendű piacon történt események számos kérdésre világítottak rá mindannyiunk előtt. Először is a pénzügyi piacok globalizált jellegére, amellyel most foglalkozunk, valamint arra a kérdésre, hogy milyen ütemben tud a szabályozás vagy a felügyelet lépést tartani az új termékek és új elgondolások kifejlesztésének módjával. De arra is emlékeztet, amit egyszer Írország délnyugati részén egy idős Nyugat-Cork megyei mezőgazdasági termelő mondott nekem: nincs hajnövesztő olaj – elnézést a teremben helyet foglaló személyektől, akik hajhullási problémákkal küzdenek; nincs varázsszemüveg, amellyel át lehet látni a ruhákon, és mindennap születik egy bolond. A valóság az, hogy a rendelkezésre bocsátott termékeknek magas volt a kockázatuk és – bármit is mondanak – a caveat emptor (Fogyasztó, védd magad!) elgondolás olyasvalami, aminek az ilyen magas kockázati termékekbe majdan befektető bankokkal vagy más alapokkal kapcsolatos bármely döntés középpontjában kellett volna állnia. Ez élesen ellentétbe állítja a hitelminősítő intézetek szerepét és felelősségét nemcsak az általuk adott tanács, hanem különösen a tekintetben is, hogy átláthatóan tájékoztatnak minket arra vonatkozóan, hogy maguk képviselik-e ezeket az alapokat, vagy hogy tényleg egyértelmű és független tanácsot adnak-e. A kollégák emlékeznek arra, hogy néhány évvel ezelőtt tárgyaltuk a fogyasztói hitelről szóló irányelvet, az átláthatóság és a fogyasztók számára független tanács rendelkezésre állásának kérdése pedig az egyik kulcsfontosságú elem volt. Most nevetséges, hogy a világ – és Európa – néhány legnagyobb pénzügyi intézménye, akik azok az emberek, akik olyan sok pénz költenek arra, hogy szakértelmet vásároljanak és megmondják nekünk itt Európában, hogy hogyan kellene gazdaságunkat működtetni, most ők lehetnek azok, akiket rossz befektetési politikájuk miatt elkapnak. Gratulálok McCreevy biztos úrnak, amiért hajlandó felvállalni ezt a kérdést és foglalkozni néhány ilyen területtel. Úgy vélem továbbá, hogy ez most nemcsak a hitelminősítő intézetek vizsgálata tekintetében létfontosságú, hanem azon kockázat tekintetében is, amelynek az európai bankok az említett befektetések némelyikével kapcsolatos politikák miatt vannak kitéve, jövő héten pedig ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Alain Lipietz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A válság azt követeli, hogy három pontra rávilágítsak. Először is, ez egy, az észak-amerikai nemzeti tisztviselők körében kialakult viszontagságos válságból fakad. Meg kell érteni, hogy valamennyi egyesült államokbeli tisztviselő igen komoly hiányokkal küzd, amely az általunk amerikai ikerhiánynak nevezett jelenségként

05-09-2007

05-09-2007

HU


írható le. Itt volt nekünk ez a válság, lesz másik is, akár a nagyobb egyesült államokbeli társaságoktól, egyesült államokbeli államoktól vagy akár magától a szövetségi kormánytól származzon is. Még néhány igen komoly válság begyűrűzésére számíthatunk az Egyesült Államokból a következő évek során. Másodsorban: ez a válság az Egyesült Államokban márciusban történt. A fedezeti alapokon keresztül terjedt el a világban, amelyek közül az első kettő júniusban ment csődbe. Az európai bankokat csak július végén, augusztus elején érintette. Volt időnk rájönni arra, hogy a lángok terjednek. Merkel asszony, a G8 idején soros elnök azt mondta, hogy hozzunk intézkedéseket a fedezeti alapokra vonatkozóan, és senki nem hallgatott rá. Ami még rosszabb, az az, hogy Hollandiában az a folyamat zajlik éppen, hogy a fedezeti alapok országon belüli létrehozásának deregulációjára irányuló politikát dolgozzanak ki. Ugyanakkor, amikor épp a fedezeti alapok ellen beszél, az Európai Unió ösztönzi fejlesztésüket a saját területén belül. Ez bizonyítja, hogy súlyos kudarcot vallottak az Európai Unió azon kísérletei, hogy felügyeleti intézkedéseket és prudenciális szabályokat írjon elő a saját maga számára. A prudenciális szabályokat és a pénzügyi konglomerátumok felügyeletét támogató egykori előadóként ezt személyes kudarcként élem meg. Emlékszem arra, hogy egynél több parlamenti ülésszakra volt szükségünk ahhoz, hogy megírjunk egy egyszerűsített tájékoztatót az értékpapírok európai kibocsátásáról. Ma egyetlen bank sem képes elolvasni azt az összetett tájékoztatót, amelyet egy másik bank ad ki az általa értékesített alapok tartalmáról. Ide jutottunk. A harmadik probléma – amint azt a Központi Banknak évekkel ezelőtt mondtam – az az, hogy nem tudjuk szabályozni a monetáris rendszert kizárólag a hitelezési kamatlábakra irányuló intézkedésekkel. Úgy gondolom, hogy Európában a válságot felgyorsította az Európai Központi Bank kamatlábainak utolsó negyedév végén történő emelése. Szerintem nem elég azt mondani, hogy csökkenteni kellene a kamatlábat 0,5%-kal, vagy hogy ugyanazt a kamatlábat kellene megtartani vagy növelni 0,5%-kal. Egy valódi problémát kell megoldanunk, ami a hitelezés tekintetében egy szelektív politika újbóli bevezetése, hogy így a kamatlábat 0%-ban lehessen meghatározni az olyan szükséges befektetések esetében, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, és hogy a kamat sokkal drágább lehessen a spekulációra irányuló hitelezés tekintetében. Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! A karzaton ülőknek szeretném címezni megjegyzéseimet, ahol is sokkal többen foglalnak helyet, mint ahány képviselő itt a félkörívben van. Remélem, fent vannak fejhallgatóik, mivel itt ma olyan emberek hoznak határozatokat, akik egyáltalán semmi tudással nem rendelkeznek a nemzetközi pénzügyekről. 40 éve dolgozom a pénzügyi szolgáltatások terén; közgazdász vagyok: a fedezeti alapokról beszélünk, nemzetközi valutáról beszélünk. Ha ki akarják valahol keresni és meg akarják nézni, hogy az európai parlamenti képviselők milyen szakértelemmel rendelkeznek, szerintem keserűen fognak csalódni. Azonban itt vagyunk és a globális pénzügyekről hozunk döntéseket. A brit GDP 40%-át London városa adja. Vannak itt olyan lengyel, cseh és lett emberek, akik egyáltalán nem értenek ezekhez a dolgokhoz és ők döntik el, hogy merre haladunk a nemzetközi pénzügyek jövőjét illetően. (Zúgolódás)

75

76

HU


Nem értik ezeket a dolgokat. Nem tudnak többet ezekről a dolgokról, mint amennyit az agrárpolitikáról, a halászati politikáról – az egészről – tudnak, de ez van. Hölgyeim és uraim, ott a karzaton! Ha nemzetközi pénzügyeket akarnak látni, menjenek Dubaiba, New Yorkba, Los Angelesbe, Bermudára. Látják a lent helyet foglaló embereket – nézzék csak meg őket! Egyikük sem csinált igazán semmit egész életében. Ez egy Mickey egér gyülekezet és sokat fogunk veszíteni. Elnök. − Felhívnám a figyelmét arra, hogy amikor az ülésteremben beszél, akkor szavait az Elnökhöz és a képviselőkhöz intézi, míg az ülésen résztvevők a hallgatóság tagjai. Kérem tisztelje meg azokat, akik megtisztelik Önt azzal, hogy meghallgatják! (Taps) Luca Romagnoli, az ITS képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Egyesült Államok magas kockázatú hitelezési piacának összeomlása olyan nagy vizet kavart, hogy az még mindig érezhető az értékpapírpiacokon, és amely a spekulánsokat és a megtakarítókat komoly válságba sodorta. Hogy mit tettek az egyesült államokbeli ingatlanpiaci szereplők, az köztudott: kölcsönöket ajánlottak magas kockázatot jelentő személyeknek, amelyekkel kapcsolatban ezek késedelembe estek, így nemcsak a pénzügyi termékeket, hanem sok bankot is válságba sodortak. Idén a kölcsönfelvevők óriási aránya hagyta abba a részletek fizetését, az egész rendszert válságba sodorva. Olaszországban úgy tűnik, hogy tőzsdei mozgásokon kívül a válság csak enyhén hatott a nemzeti bankrendszerre, mivel az olasz bankok nyilvánvalóan nincsenek közvetlenül kitéve a másodrendű hiteleknek. Nem ez volt a helyzet sok német, brit és francia bank esetében, ezért tartjuk ma ezt a vitát. Ezért a legkevesebb, amit remélhetünk az az, hogy vizsgálatot indítnak a legnagyobb nemzetközi hitelminősítő ügynökségeknél az általuk az említett eseményekben játszott szerepre vonatkozóan, ekként pedig intézkedhetünk a pénzügyi instabilitással és a valós gazdaságra gyakorolt hatással kapcsolatban. Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy elmeséljem, mi történik Olaszországban – mert a kölcsönök és az ingatlanvásárlások hazámban jelentős méreteket öltenek –, és hadd mondjam el azt, amit egy fontos olasz hetilap a L'Espresso ismertetett néhány olasz politikus (amely politikusok mellesleg a mi kollégáink is) által oly sok megtakarító és olyan sok ember szenvedéseivel kapcsolatban tanúsított etikáról, akik azért küzdenek, hogy visszafizessék a kölcsönöket, amikor valójában egy olyan egyszerű intézmény, mint például a szociális kölcsön lehetővé tehetné, hogy az embernek háza legyen. Mindennek dacára, hallgassák csak, hogy mit tárt fel a L'Espresso néhány olasz baloldali politikusról – a baloldaliság pedig hangsúlyozásra érdemes tény –, valamint néhány centrista figuráról, de azért főként a baloldaliakról. Ezek az úriemberek – akiknek családi és utónevét, valamint címét a cikk felsorolja – kivételesen kedvező feltételek mellett vásárolhattak ingatlant Rómában. Mondhatjuk, hogy az ajánlatok talán elfogadott gyakorlatot és talán réges-régi gyakorlatot képeznek a hazámban – de nemcsak Olaszországban, hanem a világon mindenütt. Azonban amikor ajánlatot kérnek és megkapják a bank vagy egy biztosítótársaság támogatását, akkor azon tűnődöm, vajon mit adnak cserébe a hatalommal rendelkezők? A hetilap szerint Veltroni úr, Prodi úr jogutódja, Cossutta asszony, az egyik legradikálisabb és legelkötelezettebb kommunista és más emberek erkölcseinek egyik legismertebb bírálója,

05-09-2007

05-09-2007

HU


az egykori miniszterelnök, Violante úr lánya, valamint Marino úr, Mancino úr, Mastella úr, Casini úr, Proietti úr és Baccini úr vásárolt olykor 25–30 szobás házakat Rómában a piaci ár negyedéért – hacsak nem még annál is kevesebbért – a tulajdonosok által kínált különleges feltételek mellett, amely tulajdonosok, eléggé meglepő módon bankok és biztosítótársaságok. Mondhatjuk, hogy a demokráciának megvan a maga ára és a ploretariátusnak is megvolt a maga ára, mint ahogyan a progresszív szocializmusnak is megvan ma a maga ára, amely utóbbi azt a képességet örökölte elődeitől, hogy saját érdekeinek követésében legyen határozott. Ha Önöket hónapról hónapra a jelzálog fojtogatja és – hozzám hasonlóan – szerencsésnek mondhatják magukat azért, hogy kicsit kevésbé szenvednek ettől hála e parlamenti széknek, valamint házastársuk tevékenységének, aki szintén hozzájárul ahhoz, akkor a régi és az új kommunistákat kell vádolniuk, akik úgy döntöttek, hogy liberalizálják a taxiengedélyeket és a fodrászok nyitva tartási idejét, úgy döntöttek hogy szupermarketekben árusítanak gyógyszereket, de a bankokra bízták annak eldöntését, hogy milyen áldozatokat követelnek a családjaiktól azért, hogy megterhelik jövőjüket és életüket. Olasz és európai polgárok csak saját magukat vádolhatják, ha úgy döntöttek, hogy mást tesznek, mint hogy a városokat, régiókat és nemzeteket most vagy korábban kormányzó valamelyik olasz pártban építsenek karriert, amely pártokat a kormányzásban a bankok irányítanak. Cristobal Montoro Romero (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, tanácsi soros elnök úr, biztos urak! Mindenek előtt szeretném megköszönni a körünkben lévő, szaktekintéllyel rendelkező személyek arra vonatkozó szavait, hogy fenntartsák az általunk tapasztalt válság ellenére az optimista hozzáállásunkat. Ugyanakkor azonban szeretnék ebbe a vitába a lehető legtöbb realizmust is belevinni, mivel a tények komolyságának elfedése csak zavarhoz fog vezetni a megoldások keresése közben. Először is: olyan válsággal nézünk szembe, amelyet előre jeleztek. Nem meglepetésválsággal állunk szemben. Már legalább egy éve tudtuk, hogy ez be fog következni, de senkit sem érdekelt és hiányzott a reakcióképesség is. Másodsorban: komoly válsággal állunk szemben. Maga a Bundesbank elnöke alig három napja mondta ezt. Egy, a bizalommegvonás miatt kialakuló, klasszikus bankválság határán lehetünk. Harmadsorban Európát olyan országokban lévő pénzügyi intézmények fertőzték meg, amelyek azért nem képesek nyereséget termelni, mert gazdaságaik relatíve stagnálnak, és ennélfogva nagyobb kockázat mellett próbáltak profitot keresni. Ezért kimondható, hogy a felügyeleti hatóságok, az európai prudenciális hatóságok ezt nem akadályozták meg. Az Európai Központi Bank volt tehát az első, aki beavatkozott a válságba, az egyetlen, aki a legtöbb pénzt injektálta be, pont azért, mert Európában, Európa szívében van, amely most áll talpra gazdaságilag és ahol ez a válság a legsúlyosabbra fordulhat. Ezért nagyobb mértékű egyértelműségre van szükségünk a tekintetben, hogy melyek az utóhatások és hogy valójában mekkora ez a válság.

77

78

HU


A negyedik jellemvonása annak, amit tapasztalunk, azon körülményeknek, amelyek körülvesznek minket, az kétségkívül – röviden – a monetáris hatóságaink reakciója, az Európai Központi Bank reakciója. Véleményem szerint a Központi Bank helyesen cselekedett, amikor likviditást biztosított, mert amit itt láthatunk az a likviditás kivonása. Az is igaz azonban, hogy ellentmondásos az, hogy erre épp akkor kerül sor, amikor Európa növeli a kamatlábakat azért, hogy korlátozza a rendszer likviditását, hogy korlátozza a hitelt. Ez olyan hatalmas ellentmondás, amelyek megfelelően meg kell magyarázni, az ahhoz hasonló zavarok nélkül, amelyek az egész augusztusban adott magyarázatokból eredtek. A pontosítás létfontosságú, mert családok millióiról és kis- és középvállalkozások millióiról van szó, amelyek változó kamatlábaktól függnek Európa-szerte, és eladósodnak. Ezért létfontosságú, hogy egyértelművé tegyük a kamatlábbal kapcsolatos helyzetet és gondosságra intsünk a kamatláb-emelésekkel kapcsolatban Európában annak érdekében, hogy megerősítsük azt a gazdasági növekedés és munkahely-teremtést, amelyre annyira nagy szükségünk van az uniós integrációnak e szakaszában. Pervenche Berès (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim! Reálisan kell látnunk: annak ellenére, hogy milyen erőteljes európai jogalkotók vagyunk, nem tehetünk semmit e válság eredetével kapcsolatban. Erőtlenek vagyunk az egyesült államokbeli jogalkotóval szemben, aki képtelen felfogni a jelzálog-hitelezés terén az akár a bankok, akár más intézmények általi fogyasztóvédelmet. Lássunk reálisan: olyan válsággal állunk szemben, amelynek hatásait sürgősen korrigálnunk kell, de amelyből le kell vonnunk a hosszú távú tanulságokat is. Legyünk egyértelműek: európai polgáraink – igencsak jogosan – aggódnak e válság valós gazdaság finanszírozására gyakorolt következményei miatt. Legyünk egyértelműek: polgártársaink nem értik, hogy egypár olyan ember kockázatvállalásával való megbirkózás érdekében, akiknek javadalmazási módszere mentes mindenféle gazdasági logikától, miért kényszerülnek az olyan közintézmények, mint például az Európai Központi Bank a végén arra, hogy a piac likviditásának garantálása érdekében közbeavatkozzanak. Birkózzunk meg a helyzettel! Helyezkedjünk arra a pontra, ahová az európaiaknak helyezkednünk kell, és álljunk a valóság és a javaslatok talaján! Végül is a Központi Bank elvégezte végső menedékként kölcsönadói munkáját. Felügyeleti szervként azonban gyenge ahhoz, hogy megállapítsa a piaci szereplők által vállalt kockázatok realitását. Javítanunk kell az európai hatóságok felügyeleti jogköreit és az Önök feladata, biztos úr, hogy ebben szintén aktívan részt vállaljanak. Birkózzunk meg a helyzettel! Évek óta beszélünk a tisztességes értékről, és ugyanez a tisztességes érték rontotta le ma a másodrendű hitelezés értékelésével kapcsolatos feltételeket. Birkózzunk meg a helyzettel! Ami a hitelminősítő intézeteket illeti, az IOSCO magatartási kódexe, biztos úr, nem felel meg a jelenlegi helyzet követelményeinek. Valóban versenyképes piacra van szükségünk, ahol nincs összeférhetetlenség, és amelyet nagyobb mértékű átláthatóság jellemez. Végül pedig legyünk utópisztikusak és reménykedjünk abban, hogy az ekként létrehozott pénzügyi buborék végre elkezdi a finanszírozás felszabadítását a hosszú távú befektetések

05-09-2007

05-09-2007

HU


céljából, amelyekre Európának az éghajlattal és az energetikával kapcsolatos kihívásokkal való megbirkózáshoz van szüksége. Olykor az utópia lehet a realizmus legjobb formája. Andrea Losco (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Már megint ugyanolyan problémával nézünk szemben itt a Parlamentben, amilyennel júliusban. Akkor néhány bizonytalanság körvonalazódott azon válság tekintetében, amely épp akkor kezdett lesújtani az euroövezetre. Ez egy előre megmondott válság volt, azt az USA-ból érkező hírek jelezték. Már egy ideje világos volt, hogy túlzott mértékben inflálódtak az USA-ban az ingatlanárak és hogy az USA-beli rendszer túl könnyen vagy túl magas kamatlábak mellett tette lehetővé hitelek fizetésképtelen személyek számára való megadását, és a globális piacon ennek eredményeként kialakult zavar elkerülhetetlen volt. Ki vett részt ebben a játékban? Főként egyesült államokbeli befektetők, polgárok, de európaiak is szenvedik annak negatív hatásait; polgárok és befektetők – megtakarítók. A kérdés tehát az, hogy ez a Parlament és az intézmények általánosságban a szívükön viselik-e a megtakarítók védelmét. A megtakarítók védelme azt jelenti, hogy megértjük a többi szereplő által e keretben vagy ebben a helyzetben játszott szerepet, a hitelminősítő társaságok szerepét, amelyek olykor óriási következetlenséget tanúsítanak, és olyan konfliktusokkal bírnak, amelyeket olykor szóra sem méltatnak. Szerintem a szabályoknak és normáknak minderre vonatkozniuk kell. A válság egy jelentős ellentmondásra is rávilágított akkor, amikor az EKB arra kényszerült, hogy pénzügyi mozgásokat végezzen a piacon, ugyanakkor pedig arra, hogy növelje a kamatlábakat az infláció kockázatának kezelése érdekében. Reménykedjük, hogy ez a helyzet nem marad fenn! Az a tény azonban, hogy ez történik, azt jelenti, hogy fel kell tennünk magunknak a kérdést: a világszíntéren tevékenykedő személyekre – mivel ez olyan válság, amely újból kiemelte a globalizáció aspektusát – irányadó normáknak miként kell meghatározniuk az egyes emberek viselkedését. Guntars Krasts (UEN). – (LV) Elnök úr! A jelenlegi pénzügyi instabilitásnak nem szabadott volna meglepetést okoznia, de mégis mindenkit sokkolt, amikor megvalósult. A bizonytalan fogyasztói és ingatlanhitelek egyre nagyobb likviditást igényeltek. A piaci korrekcióra azért kerül sor, mert a pénz már egy jó ideje túl olcsó és ez megrongálta a befektetések értékelésével kapcsolatos normákat. A piacon a bizalomhiány még a vonzó eszközökben is kárt okozott, amelyeknek pedig nem szabadott volna a lefelé irányuló árkorrekció tárgyát képezniük. Most aztán biztosak lehetünk benne, hogy a könnyen hozzáférhető, olcsó pénz nem teremt stabil növekedéts. A stabil növekedés alapja a szabadabban és átláthatóbban működő rendszerek, hatékony befektetések és piacok proaktív reformja. Pillanatnyilag a legfőbb félelmek a fizetésképtelenségi válságba átalakuló likviditási válságot övezik. A likviditási válság formájában induló instabilitás fizetésképtelenségi válsággá alakulhat át, mivel a piaci szereplők – akik meg vannak győződve arról, hogy tudásszintjük nem megfelelő – nem lesznek hajlandóak egymásnak kölcsönadni. Az ingatlanválság komoly bonyodalmakat okozhat nemcsak az Egyesült Államokban, hanem jó néhány uniós tagállamban is. A befektetőknek és betéteseknek mindaddig nem áll helyre a pénzpiacba vetett bizalmuk, amíg nincsenek meggyőződve arról, hogy az értékelések helyesek. Ez azt jelenti, hogy a kockázati prémiumok növekedhetnek, következésképpen pedig a vállalkozások és a háztartások fogyasztása csökkenni fog. Ez csökkentheti a befektetési tevékenységeket vagy – egyes esetekben – teljesen meg is szüntetheti azokat. Az európai fiskális és monetáris politika kialakítóinak erre fel kell készülniük. A helyzet stabilizálásával

79

80

HU


kapcsolatos legfőbb felelősség a fiskális politika kialakítóira hárul majd. A monetáris politikai szférában alacsonyabb kamatlábakat várhatunk, amelyeket néhány európai politikus alig vár már. Ugyanakkor a piacon nem szabadna otthont adni annak a félrevezető hiedelemnek, hogy a kockázatos befektetések továbbra is megmaradnak. Mind a hitelkamatlábaknak, mind pedig a kapcsolódó biztosítékok iránti igényeknek csökkenteniük kellene azt az erkölcsi kárt, amelyet egy ilyen hiedelem teremthetne. Hosszú távon a központi bankoknak javítaniuk kell a pénzügyi piacokra vonatkozó szabályozási mechanizmusokat annak érdekében, hogy azokon belül nagyobb egyértelműséget és biztonságot teremtsenek. Köszönöm Karsten Friedrich Hoppenstedt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A globális pénzügyi piacokon érzékelt instabilitás teljes terjedelme még nem elég világos. A globális pénzügyek gyenge pontjai a következők: az egyesült államokbeli jelzálogpiacon a kölcsönfelvevők gyenge hitelképessége és az eszközök hitelkockázatainak értékelésében és/vagy az ezek felülvizsgálatában elkövetett hibák. Kérdezhetnénk, hogy mi történt a Bázel II-vel ebben a szakaszban az Egyesült Államokban; tudom, hogy még nincs hatályban, de hasznos lett volna. Az Egyesült Államokban 120 milliárd USD-s jelzálogmennyiséget igazítottak ki eddig. Már önmagában ez kamatláb-kiigazítási sokkot váltott ki az ismert jelzálogmennyiségben. Megközelítőleg még 700 milliárd jelzálogot kell kiigazítani a következő két évben. A megnövekedett befektetői érzékenység súlyosbította a dilemmát amellett, hogy a bizalom és a magas kockázatú befektetések iránti éhség csökkent. Még a bankok igazgatóságai is beismerik most, hogy nem tudták, mit csinálnak. A befektetői bizalom és a realista értékelések hiánya jelenleg megakadályozza a normális szintre való visszatérést, ami olyan folyamat, amely minden kétséget kizáróan időbe telik és amely nem kíméli majd a bankfelügyeleti szervek szakembereit sem. A bizalmat nem lehet statisztikailag, matematikai képlettel kifejezni. Az átláthatóság azonban bizalmat épít és fenn is tartja azt, és megkönnyíti a kockázati ellenőrzést. Biztos úr, Ön említette a Szolvencia II.-t. A fedezeti alapokból és másodrendű jelzálogokból eredő kockázatok eleddig alacsonyak voltak a biztosítási szektorban; és ennek így is kellene maradnia. Ezért szánták a Szolvencia II-t arra, hogy helyes kiinduló pontokat és ösztönzőket biztosítson. A jelenlegi javaslatok értelmében az olyan alternatív befektetések, mint a fedezeti alapok és az eszközfedezetű értékpapírok – amelyek gyakran vannak másodrendű kockázatnak kitéve – 45%-os sajáttőke-fedezeti kötelezettség alá fognak tartozni a Szolvencia II. normatív következményeként. Ez első pillantásra túl magasnak tűnhet, de egyértelmű ösztönzést nyújt a vállalkozások számára, hogy arra kényszerítsék a tervezett fedezeti alapot, hogy fedje fel befektetését a befektetők előtt. Véleményem szerint itt egyetlen elvet kell alkalmazni, ez pedig az, hogy azoknak kell megtenniük a magasabb kockázati befektetéseket, akik saját maguk rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. Az Európai Parlament már rég felszólított egyes pénzügyi termékek és mechanizmusok átláthatóságára. Már régóta esedékes egy, a Bizottság általi reakció a 9000-nél is több meglévő fedezeti alap további átláthatósági szabályainak létrehozására. Szükség van továbbá a hitelminősítő ügynökségekre vonatkozó átláthatósági szabályokra is. A globális hitelkockázat realistább értékelése mindkettő előnyére válna.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Az elmúlt pár évben az európai költségvetések és a gazdaság többszörösen eladósodott. A hitelek csábítóan alacsony kamatlábak melletti felvételének bűne automatikusan egyensúlyhiányt teremt a monetáris és a reálgazdaság teljesítménye között. Ieke van den Burg (PSE). – Elnök úr! Sokat lehet beszélni erről a pénzügyi válságról, de két rövid percemet arra használom, hogy három olyan területre összpontosítsak, ahol szerintem intézkednünk kell. Az első a szabályozás hiánya. Ezt már jó néhány képviselő említette. Az összetett új termékek és különösen a kockázatok diverzifikálása és értékpapírosítása olyasvalami, ami e válság kulcsfontosságú elemét képezi. Ezt úgy adták be nekünk, mint ami tökéletes módszer arra, hogy megszabaduljunk a kockázatoktól, de most egyértelmű, hogy a diverzifikáció a kockázatok és a mostanra már mindenütt jelenlévő bizonytalanság elburjánzását is jelentette. A szabályozással kapcsolatos második elem az, hogy ezekre a műveletekre jobbára a szabályozott piacon kívül kerül sor: a tőzsdén kívüli tevékenységek és fedezeti alapok keretében, amint azt korábban már említették. Tényleg azt gondolom, hogy ki kell vizsgálnunk, hogy ezek a vakfoltok hová vezetnek. Tudom, hogy McCreevy úr nem ért egyet, de úgy vélem, épp itt az ideje megvizsgálni a szabályozás lehetőségeit – persze nem agyonszabályozni, nem bepánikolni, hanem egy komoly tanulmányt elvégezni. Ezt kellene tennie a Bizottságnak. Egy másik elem az információ és az átláthatóság hiánya. Ezt is már jó páran említették. Szeretném megemlíteni a minősítő intézeteket is, valamint a számviteli szabályokat is, amelyeket Berès asszony szintén felhozott, a tisztességes érték kérdését. Ez harmadik témámhoz is kapcsolódik, ami a koordináció és az együttműködés hiánya. Ez olyan elem, amit már láttunk az EKB által megtett intézkedésekben, amely ugyan helyesen biztosított likviditást, de amely nem rendelkezik információkkal és a válságot okozók megbüntetésére alkalmas eszközökkel. Sokkal szorosabb kapocsnak kellene lennie az EKB és ismeretei, valamint a felügyelők között. Igen lényeges elem az együttműködés és az európai szintű felügyelet megerősítése, amely már a piac tetején elcsípi ezeket az új jelenségeket. Többször említettem, hogy ilyen jellegű európai szintű felügyeletre van szükségünk. Az emberek – még ha egyet is értenek – azt mondják, hogy ki kell várnom egy válságot, mert a dolog amúgy nem sürgős. Szerintem épp itt van ennek az ideje, a válság is megvan, úgyhogy cselekednünk kell. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök úr! Az idei év nyarának pénzügyi zavara egyértelműen bizonyította, hogy mennyire szorosan integráltak a piacok. A globális pénzpiac szó szerint napi 24 órában működik, ügyletek millióit végezve, amelyek valamennyiünket érintenek. Az új technológiák teljesen más feltételeket teremtenek. A befektetésekkel kapcsolatos fejlődés számára a jobb kilátások megteremtésének lehetősége drasztikusan megnőtt. A kockázati tőkéhez való hozzáférés itt létfontosságú. Sok új pénzügyi eszköz – amelyeket ma néhányan megkérdőjeleztek – általánosságban jó volt és növelte a likviditást és a befektetési lehetőségeket. A pénzügyi piacokon az elmúlt felkavaró hetekben bebizonyosodott, hogy jó, ha Európa erős központi bankkal rendelkezik. Az EKB gyorsabban tudott reagálni, mint bármely más,

81

82

HU


washingtoni kollégája, és gyors intézkedéseket tudott tenni a piacok megnyugtatására. Az EKB ezért dicséretet érdemel. Még mindig nem tudjuk, hogy az USA jelzálogválsága meddig terjed majd. Az ősz az új statisztikák megjelenése miatt kulcsfontosságú lesz. Remélhetőleg normális piaci igazodás lesz majd minden olyan nagyobb megrázkódtatás nélkül, amelyek esetleg érinthetnék a regionális gazdaságot, amely az Európai Unión belül alapjában véve egészséges. Remélem – természetesen néhány képviselőtársamtól eltérően –, hogy Európában nem reagáljuk túl a dolgokat és úgy gondoljuk, hogy a megoldás mindig több szabályozást és nagy sietséggel hozott határozatot igényel, amint azt McCreevy úr mondta. Az USA Sarbanes-Oxley törvénye ellenére, amelyre a nagy mértékű szabályozás a jellemző, nem fedezték fel idejében a kockázatos jelzálogokat. Egy zökkenőmentesen működő pénzpiac kiegyensúlyozott megközelítést, a fogyasztók érdekeit megerősítő jogszabályokkal kombinált új módszerek számára pedig teret igényel. Szerintem a MIFID erre jó példa. Liberálisként, számomra a nyíltság és az átláthatóság a kulcs a pénzügyi piacokon. Szeretnék nagyobb mértékű együttműködést is látni az uniós pénzügyi hatóságok között a válsághelyzetek elleni küzdelem és a gyors reakció nyújtása érdekében. Elnök úr, biztos urak! Egy megjegyzésem azért volna: amikor a világban a dolgok felrobbannak, egyértelmű, hogy az egy olyan kis valutára és egy olyan kicsi piacra, mint Svédországé, villámgyorsan sújt le. A nyári események további okot szolgáltatnak arra, hogy a svédek belépjenek az euroövezetbe. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A másodrendű kölcsönökből eredő összeomlás réme fenyegeti az európai bankokat. Sok igazgatási alap felelőtlenül tömte meg magát derivatív termékekkel. Komoly kockázata van annak, hogy ez a magántőkén keresztül elterjed. A bankok felelőtlenül tukmáltak rá jelzálogkötvényeket intézményi befektetőkre és a megtakarító emberekre, úgy mutatva be azokat, mintha tripla A besorolásúak – elméletben tehát a nemzeti értékpapírokhoz hasonlóan – kockázatmentesek lennének, ahelyett, hogy a negatív tagi kölcsönökhöz hasonlóan igen magas késedelmi kockázatúként mutatták volna be azokat. A spekuláció – amely szabadon hatalmaskodhatott a globalizált pénzpiacon – elhitette a kisebb megtakarítókkal, hogy a származékos papírok a harmadik évezredben a bölcsek kövei. Pedig semmi nem állhatna távolabb az igazságtól. Az események e láncolata határozottan nem ért véget és azok, akik valóban felelősek, még mindig büntetlenek – ők a magas pénzügyek rejtett cselszövői. Itt a felszólalók arra korlátozódtak, hogy a hitelminősítő társaságokra mutogassanak ujjal, de miért engedtük meg, hogy a pénzügyi termékek értékelésével és ellenőrzésével olyan társaságokat bízzanak meg, amelyek szorosan benne vannak és érdekeltek annak a piacnak a növekedésében, amely a spekuláció mérgező hazása alatt áll? Kérem, legyünk bennünk annyi kurázsi, hogy egyértelműen szembenézünk azzal, hogy nemcsak a származékos papírok helytelen felhasználása káros, hanem a származékos papírok önmagukban is károsak. A származékos papírok úgy viszonyulnak a valós gazdasághoz, mint az uzsora a megtakarításokhoz és a termelőgazdasághoz, amint azt a nagy amerikai költő Ezra Pound mondta cantójában: „Uzsora miatt nincs senkinek jó kő-háza minden kocka simára csiszolt és illő hogy arculatát minta díszítse; uzsora miatt nincs senkinek festett menny temploma falán harpes et luthes vagy ahol szűz fogad üdvözletet s vágásból dicsfény árad; uzsora miatt nem látja senki

05-09-2007

05-09-2007

HU


Gonzagát, örökösit és ágyasait kép nem készíttetik tartósságra sem együtt-élésre hanem készíttetik piacra s gyors eladásra uzsora miatt, mely bűn a természet ellen. Pietro Lombardo nem származtaték uzsorától sem Piero della Francesca; Gian Bellini sem uzsorától s nem az festé »La Calunniá«-t sem. Nem származtaték uzsorától Angelico. Uzsora rozsdával marja meg a vésőt Rozsdával eteti meg a mestert s mesterségét. Uzsora megöli a gyermeket anyja méhében Megakasztja a férfiú udvarlását Bénaságot bújtat az ágyba Fekszik az ifjú asszony s az ő férjura közé.” Az uzsora nem az a mód, ahogy a világot irányítani kell, ahogy a tisztességes dolgozó, termelő és megtakarító emberek széles körű érdekeit védeni kell. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Poul Nyrup Rasmussen (PSE). – Elnök úr! Ez a pénzügyi válság ébresztő mindannyiunk számára és McCreevy biztos úr számára is. Alig pár hónapja McCreevy úr arról biztosított minket, hogy a pénzügyi kockázatokról és válságokról való beszéd csak elméleti síkon zajlik és hogy soha nem futnánk újabb buborékokba. Hát, épp most találkoztunk eggyel, amelynek a mai Financial Times, az OECD és más minősített intézmények szerint súlyos következményei vannak. Négy kérdésem van McCreevy úrhoz. Először is, ha a származékos papírokat – származékos hitelpapírokat, hitelpiacot – vesszük, az ügynökségeket vádoljuk és azt mondjuk, hogy nem elég jók; én meg azt mondom, hogy semmit nem tudunk arról, ami történik. Készek most arra, hogy oly módon javasoljanak az összetett származékos papírokra vonatkozóan nyilvános besorolást, hogy az állami és magánügynökségek iránymutatást adhassanak nekünk a hozzájuk kapcsolódó kockázatról? Merthogy ez ma lehetetlen. Második kérdésem az összeférhetetlenségre vonatkozik. Ha az elsődleges ügynököket, a fedezeti alapokat és a magántőkealapokat vesszük, azt látjuk, hogy azok érdekek összetett csomagjainak elegyei: egymásból szerzik a jövedelmüket, egymással kereskednek, mi meg nem tudjuk, hogy mi zajlik. Készen állnak most már arra, hogy olyan átláthatósági, közzétételi és elszámoltathatósági szabályokat vezessenek be, amelyek valódi esélyt adnak nekünk a piac szabályozására? Harmadik kérdésem a nyugdíjalapokra vonatkozik. Tudjuk, hogy a bérből élőknél és a munkásoknál veszteségek merülnek fel azért, mert pénzüket az e származékos papírpiacon spekuláló fedezeti alapba tették. Készen állnak most már arra, hogy olyan szabályokat vezessenek be, amelyek a közeljövőben meg tudják védeni azokat a nyugdíjalapokat és a biztosítótársaságokat, amelyek a bérből élők pénzeit próbálják kezelni, hogy kamatuk legyen megtakarításaikon és tudják azt, hogy a veszteségek korlátozottak? Utolsó kérdésem: hogyan tudja megvédeni azt a tényt, hogy a fedezeti alapokhoz, a magántőkéhez és a befektetési bankokhoz lehet végső esetben fordulni a nemzetközi és a pénzügyi piacokon anélkül, hogy azok szabályozva lennének? Szoktuk szabályozni a bankokat és a befektetési alapokat, miért kellene ezeknek – a fedezeti alapoknak, a magántőkének, a befektetési bankoknak – az utolsó lehetőségnek lenniük? Erre nem tudok magyarázatot, erre Önök sem tudnak magyarázatot. Itt az ideje, hogy a közös érdek kerüljön előtérbe és ezért van szükségünk szabályozásra. (Taps)

83

84

HU


Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Elnök úr! A vihar után még mindig felhős az ég, a bizonytalanság közepette pedig ott van a gazdasági stabilitásra, pénzügyi biztonságra, növekedésre és munkahely-teremtésre irányuló igény. Ez a válság remek alkalom arra, hogy négy nagyobb területen intézkedéseket tegyünk. Először is lépnünk kell, hogy korlátozzuk annak az egész gazdaságra gyakorolt hatását. A piac zavarral reagált a részvényárfolyamokban és a pénzügyi feltételek szigorításában. Az Európai Központi Bank likviditást biztosító reakciója pozitív volt. A pénzügyi intézmények már növelték kamatlábaikat az ügyfelek felé a pár hónapon belül bekövetkező, előre jelzett növekedésekre várva, figyelembe véve a gazdaság növekedését és az Európai Központi Bank bejelentéseit. Remélem, hogy az Európai Központi Bank kiegyensúlyozottan és prudensen fog fellépni a gazdaságunkért. Másodsorban cselekednünk kell a kockázatkezelés és a gazdaságirányítás javítása érdekében. A globális pénzügyi szolgáltatások piaca és a nemzeti szabályozás, valamint a felügyeleti rendszer szimmetrikus. Ha az Európai Unión belül nem integrált módon mozdítjuk elő e célkitűzéseket, nem tudjuk majd globális szinten sem előmozdítani azokat és nem fogjuk polgárainkat, sem pedig érdekeiket védeni. Harmadsorban cselekednünk kell azért, hogy a piacot átláthatóbbá tegyük. A kockázat diverzifikálása és megosztása pozitív is lehet, ha az nem akadályozza meg a kockázatok piacon való ellenőrzését. Intézkedéseket kell elfogadnunk, hogy megtervezzük a pénzügyi kockázatokat. Végül pedig cselekednünk kell, hogy a piaci szereplőket felelőssebbé tegyük. Az igen drága jelzálogokkal a korlátozott forrásokkal rendelkező embereknek a hitel csapdájába ejtése akár kizsákmányolásként is jellemezhető egy olyan időszakban, amikor a kamatlábak emelkednek és az ingatlanpiaci növekedési tendencia végén ez problémákat is okozhat. Azok a bankok, amelyek e jelzálogok átadásának lehetősége miatt enyhítettek jelzálogfeltételeiken, a minősítő ügynökségek, amelyek nem figyelmeztettek az értékpapírok minőségével kapcsolatban, azok a befektetők, akik meggondolatlanul vásároltak értékpapírokat és azok az intézmények, amelyek kiegészítő garanciák nélkül finanszírozták őket – mind-mind felelősek, és biztosítanunk kell, hogy ez többet nem fordul elő. Peter Skinner (PSE). – Elnök úr! A másodrendű hitelezéssel kapcsolatos eljárás határozottan olyan hatalmas probléma volt, amely az általunk idén nyáron tapasztalt pénzügyi zavar okozta. Ez világos volt. Ami kevésbé világos, az azon befektetők és partnereik azonosítása, akik nyomás alatt lehetnek most és később is, és akiknek azonossága teljes mértékben létfontosságú a számunkra. Ez, amint azt ma hallhattuk, nagy mértékben a némelyek szerint az alkímiához hasonló pénzügyi eszközök finomodásának tudható be. Óvatosan és vigyázva kell azonban szemügyre vennünk azt, hogy mit tegyünk ezekkel és a zavar által keltett hatásokkal. A túlreagálás legalább annyira káros lehet, mint ami bekövetkezett, mivel ennek eredménye a hitelek növekedésében látható. Ez nem jó a lisszaboni folyamat számára, erre emlékeznünk kell. Mi történt valójában az USA-ban, ami bezárta az ajtót e kérdések némelyike előtt? Elmondható, hogy akkor zárták be a pajta ajtaját, amikor a ló még a földeken volt – és ez igaz is lenne. Nagyvonalakban azonban elmondható, hogy a másodrendű jelzáloghitelezés területe szabályozatlan volt. Ez most már olyan tény, amelyet igen közvetlenül kezeltek,

05-09-2007

05-09-2007

HU


mivel az iparági szabályozási és jogalkotási kezdeményezések – amint azt megtudtam – már úton vannak. Ugyanakkor egy magas szintű munkacsoportot hoztak létre a Fehérház égisze alatt, hogy megvizsgálja a hitelminősítő ügynökségeket és a kifinomult pénzügyi eszközöket. Amire ebből következtethetünk az az, hogy létfontosságú szorosan együttműködni az Egyesült Államok piacával és más globális piacokkal, mivel e piacokkal kapcsolatban az átláthatóság tekintetében ugyanazokra a következtetésekre jutottunk. Együttműködés hiányában – mivel a globális piacok ilyen szorosan fonódnak egybe – elvesztenénk annak előnyét, amely azokból a következtetésekből származhat, amelyeken osztoznánk. Mi történt az EU-n és mi történt az USA-n belül? Most bizalmam van a Bizottságban, és természetesen az EKB-ban, valamint az egyesült államokbeli Szövetségi Tartalékbankban is, a tekintetben, amit tettek. Segítettek lenyugtatni a piacokat, és épp ezt kellett tennünk. Egyetértek azonban néhány mai felszólalóval, akik arányos reakciókra szólítottak fel és ezt fenn is tudom tartani bizalmam jegyében. Úgy vélem, hogy az értékpapírosított és különleges felhasználású eszközöket, amelyek a hitelminősítő ügynökségekkel együtt szoros ellenőrzés tárgyát fogják képezni, meg kell nyitni a még teljesebb ellenőrzés és az átláthatóság előtt – ez egyértelmű, amint azt Berès asszony már mondta. De legyünk egyértelműek a tekintetben, hogy a pénzügyi eszközök kifinomultságát sokunk nehezen érti, a hitelminősítő ügynökségek szerepe pedig nyitva áll. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Udo Bullmann (PSE). – (DE) Elnök úr! Európaiakként az általunk ma tárgyalt piacon meglévő befektetési részesedésünk megközelítőleg 10% azaz nagyjából 300 milliárd euro. Nem tudjuk, hogy pontosan ennek a 300 milliárd eurónak mekkora aránya áll rossz kockázatokból, de a 300 milliárd euro nem csekély összeg: majdnem háromszorosa az EU éves költségvetésének, a jelenlegi válság hatása pedig már érezhető. Hazámban, Németországban, amely az Európai Unió legnagyobb gazdasága, lefelé korrigálták a jövőbeli vállalkozási feltételekkel kapcsolatos elvárásainkat. A három hónapos pénzeszközök jelentősen megdrágultak, ami azt jelenti, hogy az egészséges, de azonnali finanszírozást igénylő vállalkozások nehézségekre számíthatnak. Szeretném tudni, hogy milyen tanulságokat vontunk le ebből. Csaknem mindenki, aki felszólalt ebben a vitában, megemlítette a hitelminősítő ügynökségeket. Az e vita tárgyát képező dolgok állásában érdekelt polgárként a következőt találtam az interneten, McCreevy biztos úr 2005. április 5-i dublini beszédjére utalva: „A hitelminősítő ügynökségek jelenleg nem képezik uniós szabályozás tárgyát – mondta a belsőpiaci biztos Charlie McCreevy 2005. április 5-én Dublinban tartott beszédében. McCreevy biztos úr kijelentette, hogy nem áll szándékában különös szabályozást kiadni a hitelminősítő ügynökségekre vonatkozóan, a lehetőséget azonban »folyamatosan szem előtt tartják«. Figyelmeztetett, hogy »őrködni« fog az ipar felett.” (DE) Biztos úr! Mikor ér véget a megfigyelési szakasz; mikor leszünk készek cselekedni; mikor leszünk olyan helyzetben, hogy valamelyest bevilágítsunk a hitelminősítő ügynökségek fekete dobozába, hogy létre tudjunk hozni egy nyilvános eredménytáblát teljesítményükről és eredményeikről? Rendszerünk saját magára hivatkozik, eredménytelen és a korábbi idők öröksége. Őszinte választ szeretnék. Nem jelenhetünk meg a nyilvánosság előtt a következő, 2009. évi választásokon és nem mondhatjuk: volt egy Bizottságunk; nagyszerű munkát végzett öt éven keresztül azt figyelve, hogy hol is van a probléma.

85

86

HU


Harald Ettl (PSE). – (DE) Elnök úr! Ez eléggé egyértelmű üzenet volt a Bizottság számára. Előre láthatjuk, hogy az egyesült államokbeli jelzálogválságnak itt is érezhetően hátrányos hatásai lesznek. A fennálló jelzáloghitelek mennyisége már most meghaladja az USA államadósságát. Még a jövőbeli ingatlanbecsléseken és a jelzáloghiteleken fennálló alacsony kamatlábakon alapuló spekuláció is egyértelműen buboréknak minősült. Most az Egyesült Államokban még hangosabbak a recessziótól való félelmek. Végül is tíz recesszióból nyolc kezdődik ingatlanválsággal. Már tudjuk, hogy a válság előrelátható volt, de a hitelminősítő ügynökségek nem végezték el őrként meglévő szerepüket. A tőke magas kockázatú formái mindannyiunknak és gazdaságunknak is óriási kárt okozhatnak, ezért azt nem szabad annak saját eszközeire vagy a spekulánsokra bízni. Az átláthatóság és a közzétételi követelmény elveit, valamint az ellenőrzéseket garantálni kell. A Bizottságot most felkérték, hogy ezekre vonatkozóan terjesszen elő javaslatokat. Benoît Hamon (PSE). – (FR) Elnök úr! Ez a válság a harmadik nagyobb válság 10 év alatt. Elkerülhető lett volna? McCreevy szerint igen. Ennek érdekében meg kellene tanítanunk a szegényeket, hogy ne vegyen fel kölcsönöket, mikor nincs pénzük. Mi a valóság? Az USA másodrendű jelzáloghitelezői a főbűnösök és a főszereplők ebben a válságban. Nyereségük növelése érdekében az óriási pénzügyi nehézségben lévő háztartásokhoz fordultak. 2006-ban a hitelek felét jövedelemvizsgálat nélkül adták meg. A hitelezők olyan kölcsönökön kerestek pénzt, amelyeket soha nem lett volna szabad megadni. Bankjaik támogatták őket; ezeket azonban a hitelezők igazgatótanácsai, könyvvizsgálói és szabályozó hatóságai ellenőrzik. Nem akadályozták meg a bankokat abban, hogy pénzt adjanak kölcsön a hitelügynökségeknek, vagy abban, hogy ügyfeleiknek hasznot hajtó, de kockázatos pénzügyi termékeket értékesítsenek e jelzáloghitelezésen túl. A másodrendű piac által alátámasztott ilyen értékpapírokat a főként – a bármiféle szabályozástól mentes – adóparadicsomokban letelepedett fedezeti alapok vásároltak nagy arányban. Tehát az egész ellenőrzési és felügyeleti lánc vallott kudarcot. Kérdésem egyszerű. Milyen komoly kezdeményezéseket tesz most a Bizottság annak megelőzésére, hogy a pénzügyi piacok amerikai ingatlanpiac utáni rohanása holnap új eszközökkel is megtörténjen ugyanazzal az eredménnyel: értékpapír-piaci válsággal, majd növekedésvesztéssel? Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A pénzügyi válságok soha nem korlátozódnak a pénzügyi szférára. A jelenlegi válság hatása az is lesz, hogy tovább korlátozza a hitelt és már előre elkezdte feljebb nyomni az árakat – függetlenül attól, hogy a Központi Bank milyen döntést hoz holnap. A gazdasági szereplők bizalma szintén jelentősen csökkent, Almunia biztos úr optimizmusa ellenére, a gazdasági növekedés pedig nem általános és nem is garantált. Ráadásul sok régió van, amely súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. Ma nehéz, de szeretném tudni, hogy hogyan lehet megmagyarázni a polgároknak, hogy – többek között – a háztartások eladósodottságának riasztó növekedése, az állami befektetésekkel kapcsolatos visszatartó erő, az Európában termelt áruk exportjának a kamatkezelés miatti túlbecsülése mind-mind elkerülhetetlen áldozat. Ez volt a hagyományos gyógymód a nem létező infláció ellenőrzésére. Manapság a lehetőségek sokkal korlátozottabbak a pénzügyi gazdasági szereplők által vállalt, túlzott mértékű kockázatok teljesen előre jelezhető eredményeinek kezelésére, amelyeket nem tudtunk vagy nem akartunk időben szabályozni.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Szerintem két konklúzió vonható le. Először is javított szabályozásra, átláthatóságra és együttműködésre van szükség a pénzügyi piacokon, amint azt már említették. Másodsorban sürgősen felül kell vizsgálni a monetáris politika és annak a reálgazdaságra, családokra, befektetésre és foglalkoztatásra gyakorolt hatása közötti kapcsolatot. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon rövid leszek, különösen azért, mert beszédemben már kifejtettem a Tanács alapvető álláspontját e kérdésről. Szeretném mindenkinek megköszönni a felszólalását és az Önök által tett javaslatokat és szeretném elmondani, hogy jegyzeteltem és feljegyeztem aggályaikat, különösen azokat, amelyeket inkább társadalmi jellegűnek neveznék, azaz azokat az esetleges következményeket, amelyeket a legutóbbi pénzügyi zavar a polgároknak okozhat. Ezt szem előtt kell tartani olyan aggályként, amelynek jó néhány képviselő hangot adott. Szeretném újból megerősíteni, hogy mi – úgy az elnökség, mint a Tanács – továbbra is dolgozunk a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáján, valamint azokon a rendszereken és mechanizmusokon, amelyek lehetővé fogják tenni a prudenciális keret folyamatos javítását. Mind a Tanács, mind pedig a Bizottság említette itt, hogy valamennyi pillanatnyilag rendelkezésre álló adat azt jelzi, hogy elértük gazdasági és pénzügyi célkitűzéseinket: a hiányt, a gazdasági növekedést és a foglalkoztatás növekedését illetően is. Továbbra is teljesen realisták vagyunk e tekintetben, de – mivel a realizmusról beszélünk – szeretném elmondani, hogy az elnökség és a Tanács is realista lesz. Minden ilyen ügyre, a jövőben kialakuló fejleményekre figyelmet kell fordítanunk, és az Elnökség és a Tanács – mivel ez az ő dolguk és amennyiben indokolt – nem mulasztja el majd megtenni a megfelelő intézkedést és kezdeményezéseket, hogy reagáljon az esetlegesen felmerülő aggályokra és problémákra. Joaquín Almunia, Bizottság. − (ES) Elnök úr! A pénzügyi piacokon az elmúlt hetekben bekövetkező zavar – vagy ha így akarja nevezni: válság – reálgazdaságra gyakorolt hatása tekintetében, ismételten mondom, hogy kezdeti becsléseink szerint – az előrejelzéseket kedden tesszük közzé –, de más szervek, valamint köz- és magánintézmények által közzétett vélemények szerint is, e zavar által az európai gazdaságokban gazdasági tevékenységre, gazdasági növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt hatás érezhető lesz 2007-ben, de csak igen enyhén. A 2007-es eredmények jó részét már garantálják az első két negyedévben elért eredmények, az arra vonatkozóan rendelkezésre álló információk, hogy mi történik gazdaságunkban ebben a harmadik negyedévben, valamint a 2006-ból áthozott jó és szilárd alapokon nyugvó gazdasági fellendülésből eredő pozitív inercia. A kockázatok 2008 felé tekintve nyilvánvalóbban lesznek. Májusi előrejelzéseinkben a 2008-as növekedési arányokat már érintette a gazdasági ciklus vége és a központi bankok által a monetáris politikával kapcsolatban elfogadott döntések hatása. Európában és azon túl is ez a pénzügyi válság, ez a pénzügyi zavar és a hitelfeltételek ebből következő szigorodása vagy növekedni fog, vagy pedig a 2008-as eredmények hanyatlásának kockázatait növeli majd, de még mindig úgy gondolom, hogy túl korai olyan végleges elemzést végezni, amelyekből néhány végső következtetés majd levonható lesz e tárgyban. Muszáj reménykednünk abban, hogy – amennyiben az elmúlt hetek zavarát ösztönző számos tényező a bizalomhoz kapcsolódik – ha helyreállítjuk a bizalmat és ha a bizalom javítása vagy megszilárdítása érdekében valamennyien hozzájárulunk a helyzet szigorú

87

88

HU


személetéhez és diagnózisához, akkor a 2008-as eredmények jobbak vagy kevésbé aggasztóak, mint amennyire azt néhányan gondolják. Úgy vélem, hogy a felszólalók többsége nagy mértékben egyetért abban, hogy mi vezetett a pénzügyi piacokon a volatiliás növekedéséhez és a zavarhoz, úgy vélem továbbá, hogy mindenki egyetért abban, hogy megoldásokat kell találnunk. A megoldások azonban nem egyszerűek és nem szabad túllőnünk a célon. A jó színészekhez hasonlóan a jó politikusoknak sem szabad túljátszaniuk a szerepüket zavar idején. Részletesebb elemzésre van szükségünk és teljes körűbben meg kell értenünk a tényeket, valamint meg kell próbálnunk hatékony megoldásokat keresnünk a meglévő, a nyilvánvaló és a még fel nem tárt kihívásokra. Ha visszatekintünk a Parlamentben zajló vitákra vagy a Monetáris Alap vagy a Központi Bank pénzügyi stabilitásra vonatkozó jelentéseire, az Európai Bizottság elemzéseire és közelmúltbeli beszédeinkre, nem tudtuk, hogy hol vagy mikor, de azt tudtuk, hogy a pénzügyi piacok alakulása, valamint a pénzügyi intézmények által alkalmazott eszközök és technikák kifinomultsága miatt egy ilyesfajta zavar bekövetkezhet. Megismétlem azt, amit az elején mondtam: az európai gazdaság még mindig szilárd alapokon nyugszik. Az euro megóv minket. Az euro ismételten bizonyította azt a képességet, hogy védelmez és elnyeli azokat a sokkokat, amelyek más körülmények között – azaz az euro megjelenése előtt – sokkal nagyobb nehézségeket okoztak volna a számunkra mind monetáris, mind pedig pénzügyi szempontból és a reálgazdaságban is, és – ezzel zárom – az Európai Központi Bank feladatának elvégzésével érzékenyen és helyesen járt el augusztusban. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr! Rövid leszek: teljesen egyet értek azzal, hogy nem lehetünk önelégültek az egyre inkább összetett pénzügyi termékek és mérlegen kívüli eszközök terén előállt felügyeleti kihívások tekintetében. Nem lehetünk naivak sem és nem hihetjük azt, hogy a Bázel I., a Bázel II. és a Szolvencia II. megoldja majd a felmerült problémákat. Ezek fontos tanulságok, amelyeket a jövőben valamennyi érintettnél fel fogok vetni. Amint azt bevezető megjegyzéseimben már mondtam, azt gondolom, hogy a könnyed és elveken alapuló szabályozás a legjobb megközelítés. Biztos vagyok benne, hogy a még több szabályozás lenne a legrosszabb dolog, amit a pénzügyi piacoknak tehetnénk. Mindenesetre nem hiszem, hogy több szabályzásra volna szükség. Rasmussen urat talán meglepi, hogy egyetértek valamivel, amit javasolt, ez pedig a több átláthatóság. Ezt azonban más módon is el lehet érni, nemcsak szabályozással. Elnök. − A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) E vita arra irányult, hogy egyértelművé tegye a pillanatnyilag legalapvetőbb kérdést, azaz e pénzügyi instabilitással jellemzett helyzet okát. Nem elég pusztán azonosítani a problémát, miután az már nyilvánvalóvá vált. Még kevésbé hasznos korrekciós intézkedéseket javasolni, amelyek a gyakorlatban csak azt szolgálják, hogy pillanatnyilag enyhítsenek bizonyos következményeket, de amelyek – rövid és hosszú távon – nem változtatnak semmin. Mindannyian tudjuk, hogy a reálgazdaság áruknak az emberek igényeivel összhangban történő termelésén, forgalmazásán és fogyasztásán alapul, függetlenül attól, hogy az említett

05-09-2007

05-09-2007

HU


igények valósak, képzeltek vagy reklámok által keltettek-e. Ez azt jelenti, hogy a forgalomban lévő pénznek igazodnia kell a reálgazdasághoz; és mégis: a még magasabb jövedelemre vágyók kapzsisága kaszinógazdaságszerű módon értéktőzsdei és spekulatív nyereségek kialakulásához, vezetett, második helyre szorítva a termelőágazatot és a rendszer pénzügyi jellegét ösztönözve. A jelenlegi probléma gyökere ebben rejlik, amelyet a központi bankok azzal próbálnak enyhíteni, hogy még több pénzt hoznak forgalomba vagy emelik a kamatlábakat. Ezeknek az eljárásoknak megvannak a maguk korlátai és azzal a kockázattal járnak, hogy új spekulatív buborékokat hoznak létre, vagy tovább károsítják a reálgazdaságot, ezzel növelve a családok kiadásait. 12. Az elsivatagosodás elleni harcról szóló egyezmény (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az alábbiakra vonatkozó vita - az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezmény részes felei által 2007. szeptember 3-tól 14-ig Madridban tartandó konferencia célkitűzéseiről Miroslav Ouzký által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés (O-0049/2007 - B6-0140/2007), és - az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezmény részes felei által 2007. szeptember 3-tól 14-ig Madridban tartandó konferencia célkitűzéseiről Miroslav Ouzký által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés (O-0050/2007 - B6-0312/2007). Miroslav Ouzký (PPE-DE), szerző . – (CS) Elnök úr! Először is szeretnék elnézést kérni a tolmácsoktól, mivel nem készítettem semmit írásban és ezért nem tudtam előre odaadni nekik felszólalásom írásbeli szövegét. Azonban a tőlem telhető legtöbbet megteszem, hogy lassan és röviden beszéljek, mivel a kérdés, amellyel foglalkozni fogok, egyértelmű. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elnökeként szeretném megdicsérni a portugál elnökséget, hogy programjának egyik legfőbb céljává tette az elsivatagosodás és vízhiány kérdését. Emiatt üdvözlöm különösen a korábban említett, közelgő konferenciát. Jól tudják, hogy ez a Parlament és az egész EU is az előttünk álló időszak egyik legfőbb kihívásaként fogadta el az éghajlatváltozást és köztudott, hogy a vízhiány és az elsivatagosodás elhatalmasodása az éghajlatváltozás megfordíthatatlan következményei. Azok közé tartozom, akiknek meggyőződése, hogy az éghajlatváltozás hatására kellene felkészülnünk, ahelyett, hogy kétségbeesetten próbálnánk feltartóztatni azt, mert az ebbe az irányba tett erőfeszítéseink valószínűleg kudarcot vallanak. Ma teljes bizonyossággal tudjuk, hogy Európának – különösen déli régióinak – meg kell majd birkóznia a vízhiánnyal és a talajdegradációval. Az éghajlattal foglalkozó viták azt mondják, hogy az atmoszférában a vízveszteség további elsivatagosodást okoz, ami viszont a további éghajlat-felmelegedésért felelős. Nagyon nehéz lesz kitörni ebből az ördögi körből. A bizottságom részéről kérdésem a Bizottsághoz és a Tanácshoz a következő: milyen gyakorlati lépéseket tervez tenni a Bizottság és a Tanács? Egyértelmű ma már, hogy mi tehető tagállami szinten és mi tehető európai szinten?

89

90

HU


Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Ouzký úr! Először is szeretném megköszönni, hogy a portugál elnökségnek a környezetvédelemre – és különösen az aszállyal és az elsivatagosodással kapcsolatos kérdésekre – irányuló programját említette. Tényleg ez a portugál elnökség egyik prioritása, és szeretném hangsúlyozni az e területen a nemrégiben Portugáliában a környezetvédelmi miniszterek informális Tanácsán elért eredményeket. Nem fogom felolvasni az Elnökségnek a témára vonatkozó következtetéseiben szereplő valamennyi érvet. Azonban igen érdekesnek tartom azokat, és ezért felhívnám figyelmüket az említett következtetésekre, különösen az aszállyal szembeni küzdelemre, valamint az aszály és a környezet közötti kapcsolatra, és azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket ezen egyre súlyosbodó probléma kezelése érdekében megtehetnénk és meg is kellene tennünk. Nagyobb részletességgel szeretném említeni az Egyesült Nemzetek elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményében részes feleinek konferenciáját, amely szintén fontos jellemvonása ennek az ülésszaknak; az említett konferenciát – mint tudják – most tartják, szeptember 3-tól 14-ig Madridban. A Tanács július 23-án hagyta jóvá az Európai Unió prioritásait meghatározó következtetéseket, azokat, amelyeket az EU-nak a részes felek említett konferenciáján fenn kell tartaniuk, amely konferencia a nyolcadik az egyezmény jóváhagyása óta. Jól tudják, hogy a Tanács támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezete egyezménye végrehajtásának fokozásáról szóló, az ülésközi Kormányközi Munkacsoport által kidolgozott tízéves stratégiai tervnek és keretnek a felek nyolcadik konferenciája általi elfogadását, és alig várjuk, hogy azt végrehajtsák. Tudjuk, hogy a civil társadalomnak fontos szerepet kell játszania ezzel összefüggésben – különösen helyi szinten – és ezt támogatjuk is; ezért ösztönöznünk kell valamennyi civil társadalmi szereplő nagyobb mértékű részvételét az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének végrehajtásában vagy annak folyamatában. Azt is tudják, hogy a részes felek konferenciája a hangsúlyt a szegénység és az elsivatagosodás közötti kapcsolatra kívánja helyezni, hogy rámutasson arra, hogy az Egyezmény miként járulhatna hozzá a szegénység elleni küzdelemhez más fontos globális és a regionális szereplővel szorosan együttműködve. A Tanács úgy véli, hogy fontos konszenzusra jutni egy, az Egyezménynek a száraz területek megőrzésére, kezelésére és fenntartható használatára vonatkozó normákon alapuló, javított nyomon követési rendszeréről. Egy ilyen rendszerrel lehetséges lesz a múltbéli és jelenlegi előrehaladás mérése. A Tudományos és Technológiai Bizottságnak alapvető szerepet kell játszania az Egyezmény ismeretalapjának javításában és annak lehetővé tételében, hogy szilárdabb alapokon lehessen intézkedéseket és határozatokat elfogadni. Az Európai Unió Tanácsa úgy véli, hogy az elsivatagosodással, éghajlatváltozással és a biodiverzitással kapcsolatos kihívások kiegészítik egymást, és azokat koordináltan, megfelelő politikákkal kell megközelíteni a szinergiák kialakítása és hatékonyabbá tételük érdekében. A Tanács továbbá úgy gondolja, hogy a többi létfontosságú tényező közé a következők tartoznak: megfelelő pénzügyi források rendelkezésre állása, az elsivatagosodás elleni küzdelem hatékony irányítása és finanszírozása, valamint az Egyezmény tevékeny és eredményes Titkársága.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Az aszály – az elsivatagosodáshoz hasonlóan – komoly aggályok forrása. A Tanácsnak szilárd meggyőződése, hogy ezek a fenyegetések – az aszály és az elsivatagosodás – hatékonyan csak szoros nemzetközi együttműködésen keresztül kezelhetők. Az Európai Unió ezért harmadik országokkal együttműködve követi az e területen meglévő célkitűzéseit. Ezzel kapcsolatban szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az AKCS-EK Miniszteri Tanácsának idén május 25-én tartott éves ülésén elfogadtak egy, az aszályról és elsivatagosodásról szóló együttes nyilatkozatot. Az AKCS-országok és az Európai Unió említett együttes nyilatkozata elismeri az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének jelentőségét a szegénység csökkentése és az ENSZ által kitűzött millenniumi fejlesztési célok követése szempontjából. A nyilatkozat támogatja a tízéves stratégiai tervnek a részes felek konferenciája általi elfogadását is és arra ösztönöz valamennyi felet, hogy működjön együtt annak érdekében, hogy az ENSZ Egyezménye hatékonyabb lehessen. Ezért úgy gondoljuk, hogy igen fontos korlátozott számú prioritásnak tudományos adatok alapján történő meghatározása a végrehajtás tekintetében, valamint mutatók használata a megtett előrehaladás mérése érdekében. Másfelől a civil társadalom nagyobb mértékű részvétele, valamint az összes szereplő közötti javított kommunikáció és tágabb párbeszéd szintén – és jelentősen – hozzá fog járulni az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének hatékonyságához. Joaquín Almunia, Bizottság. − (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Közösség óriási jelentőséget tulajdonított az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezménye által a szegénység mérséklésében, 1994-ben történt aláírása óta játszott szerepnek. Az Egyezményt az éhség és a szegénység elleni küzdelem érdekében a fenntartható talajhasználat célkitűzése elérésének elsődleges segédeszközeként dolgozták ki. A Bizottság még mindig úgy véli, hogy ez az Egyezmény kulcsszerepet játszik a szegénység és az elsivatagosodás elleni küzdelemben; az Egyezmény még mindig megfelelő hatáskörökkel és tapasztalattal rendelkező, egyedülálló fórum arra, hogy tanulságokat vonjunk le és új megközelítéseket alakítsunk ki a talajromlás kezelése tekintetében, valamint hogy az Egyezmény rengeteget ért már el, de – amint azt mindannyian tudjuk – még sok minden van hátra. Az Egyezmény jelenlegi munkája az intézkedések végrehajtásával kapcsolatos kulcskérdésekre – mint például az együttműködés stratégiai keretén belül az integrációra és a koherenciára – összpontosít. Az érintett országoknak, valamint az adományozó országoknak biztosítaniuk kell, hogy az Egyezmény alakulása szorosan kapcsolódik más kulcsfontosságú fejlesztési kezdeményezésekhez és különösen azt kell biztosítaniuk, hogy az érintett országé a folyamat és azt maga működteti. Az Európai Uniónak a Madridban megrendezendő konferencia tekintetében meghatározott célkitűzései tekintetében először is a Bizottság különösen örül annak, hogy négy európai parlamenti képviselő részt vesz a konferenciára kiküldött közösségi delegációban. Az Egyezmény most lép be a második évtizedébe és alkalmazkodnia kell annak érdekében, hogy reagálhasson az új kihívásokra és kihasználhassa az új lehetőségek nyújtotta előnyöket. Ez az Egyezményen keresztül megtett intézkedések felülvizsgálatát jelenti, a talajdegradáció és a szegénység elleni küzdelem mellett végzett munkák hatékonyságának és eredményességének maximalizálása érdekében.

91

92

HU


Mindezt szem előtt tartva az EU madridi konferenciával kapcsolatos legfőbb célkitűzése az Egyezmény alkalmazásának javítására irányuló, tízéves stratégiai terv elfogadása, amelyet egy munkacsoport a felek 2005-ben tartott legutóbbi konferenciájának következtetéseivel összhangban dolgozott ki. Ez – az Európai Unió által erőteljesen támogatott – terv képviseli a felek közös, felülvizsgált elgondolását a következő tíz évben követendő stratégiai irányra vonatkozóan. Ha – reményeink szerint – ezt a közös elfogadást elfogadják, akkor annak alkalmazására hatékony keretet kell létrehoznunk, hogy maximalizáljuk az Egyezmény titkársága és más intézmények munkájának hatékonyságát. Végül pedig ezt a reformcsomagot egy, valamennyi fél számára elfogadható realisztikus költségvetés fogja kísérni, amely megállapítja azokat a kiadásokat, amely összhangban vannak a tervezett tevékenységekkel, megfelel valamennyi szigorú normának és az egyértelműségnek. Júliusban – amint azt a Tanács soros elnöke mondta – az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa következtetéseiben elfogadta azt az általános megközelítést, amelyről beszélek. Cristina Gutiérrez-Cortines, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Büszke vagyok arra, hogy a Parlamentben képesek voltunk egy, az ENSZ által szervezett és Madridban már zajló, következő egyezmény alkalmával benyújtandó állásfoglalást kidolgozni. Büszke vagyok arra is, hogy – amint azt az imént megtudtam – a spanyol parlament igen kivételes módon engedélyt adott számunkra és ezért köszönet a spanyol kongresszus elnökének, Marín úrnak; hangunk van és hallatni is fogjuk ezt a spanyol parlament plenáris ülésén. Azonban igen szkeptikus vagyok az elsivatagosodás kérdésével kapcsolatban. Az Európai Bizottság saját dokumentumai is bizonyítják, hogy az elmúlt években adott támogatás és követett politika nem hozta a szükséges eredményeket. Hogy miért? Mert az elsivatagosodással kapcsolatos politika integrált rendszereket és valamennyi nézőpont elegyítését igényelné, a hatóságok pedig – sajnos – önállóan működnek: a mezőgazdaság nem működik együtt a környezettel, a vízügyi politika önállóan működik és az elsivatagosodással kapcsolatos problémák – például a földközi-tengeri térség esetében a megművelés nélküli, elhagyatott, óriási földterületek – pedig tényleg rendkívüliek. Ugyanez az európai agrárpolitika okozza délen és Európa-szerte a földterületek elhagyását, a KAP pedig jelentős hatást fog gyakorolni az elsivatagosodásra. Nem említve például az éghajlatváltozást, amely olyan terület, ahol semmit nem tesznek a vízhiány problémájával és a gleccserek olvadásával kapcsolatban, amely már zajlik és amely mindenképpen hatni fog a talaj helyzetére. Szeretném ezért az országok figyelmét felhívni arra, hogy észrevételek megtétele helyett inkább egyedi politikai intézkedéseket kellene tenniük és programokat kellene végrehajtaniuk, mivel ez tényleg olyan integrált projektek kérdése, amelyekben az államoknak kezelniük kell az integrált politikákat és az aktív politikákat. Szerintem mindent tudunk az elsivatagosodásról, de nagyon keveset teszünk. Ezt az üzenetet visszük el, segítve Európát ezzel a közös politikával. María Sornosa Martínez, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az ENSZ környezetvédelmi programja szerint az elsivatagosodás a Föld felszínének egynegyedét, valamint 250 millió embert és száz ország több mint egymilliárd lakosainak megélhetését fenyegeti a csökkent mezőgazdasági és állattartási termelékenység miatt.

05-09-2007

05-09-2007

HU


A szegénység, politikai instabilitás, erdőirtás, a túlzott mértékű legeltetés és a rossz gyakorlatok mind olyan tényezők, amelyek csökkentik a föld termelékenységét. Ezért remélem, hogy Madridban az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének létrejötte óta eltelt több mint 13 év után a nemzetközi közösség megvitatja majd magának az Egyezménynek a reformját annak érdekében, hogy az tartalmazzon az e jelenség elleni küzdelmet hatékonyabbá tevő intézkedéseket is, különösen a jelenleg tárgyalt tízéves stratégiai terv-tervezetet is. A talajerózió, az ellenőrizetlen városfejlesztés, a termékeny föld csökkenése, a tüzek, az erdőirtás és a vízforrások túlzott mértékű kiaknázása néhány olyan ok, amely magyarázattal szolgál nagy arányú kiszáradt, félig kiszáradt vagy száraz talaj elszegényedésére, és ezek az okok visznek minket könyörtelenül a bolygó egyre növekvő mértékű elsivatagosodása felé, amely minden lehetséges eszközzel meg kell próbálnunk megállítani. Amint azt a felszólaló képviselők már mondták, arra is emlékeznünk kell, hogy az elsivatagosodás hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, mivel az talajdegradációt és növényzetvesztést okoz, ami a kibocsátások növekedésével párosul, ezért igen hasznos lenne az újraerdősítési politikákat támogatni a kiszáradt területeken a feltételek helyreállítása és megváltoztatása érdekében. Ami magát az Európai Uniót illeti, úgy gondolom, hogy létfontosságú egy európai aszálymegfigyelő központ sürgős létrehozása – ami olyasvalami, amit ebben a Parlamentben már jó néhányszor fontolgattunk – ismeretközpontként, csökkentve és nyomon követve annak borzalmas hatásait, különösen Dél-Európában. Sajnálatos módon Délkelet-Spanyolországban jól ismerjük ezt a problémát és ezért azt javaslom, hogy a megfigyelőközpontot – a környezetvédelmi miniszter, Cristina Narbona javaslatának megfelelően – az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Földhasználattal Foglalkozó Témaközpontjában, Barcelonában kellene lehelyezni, vagy pedig a Valenciában lévő Környezetvédelmi Tanulmányok Mediterrán Központjában vagy az Elsivatagosodással Foglalkozó Kutatóközpontban kellene elhelyezni, amelyek több tudományágra kiterjedő munkájukat az elsivatagosodással kapcsolatos területekre összpontosították és amelyek széles körű nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek. Úgy gondolom, hogy a közösségi intézményeknek sürgősen nagyobb mértékben kell részt venniük az elsivatagosodás tárgyában, hogy így az Európai Unió lehessen az első ezen a területen ugyanúgy, ahogyan azt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben teszi. Azzal szeretném zárni, hogy az e probléma elleni küzdelem óriási kihívás, nemcsak környezeti szempontból, hanem az emberek és az emberi jogok szempontjából is: sokan hagyják el földeiket a főként az elsivatagosodás okozta éhség és szegénység miatt. Satu Hassi, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm Ouzký úrnak és a többieknek az állásfoglalásra irányuló, kiváló indítványt. Az ENSZ szerint az elsivatagosodás jelenleg 100–200 millió embert érint közvetlenül. Potenciális fenyegetést jelent több mint egymilliárd – sőt, akár kétmilliárd – ember számára. Itt nemcsak a Szahara terjeszkedéséről és más hasonló jelenségekről van szó. Az elsivatagosodás, a talaj termékeny rétegeinek és a növényzetnek az eltűnése a világon mindenütt zajlik a spanyolországi partoktól a kínai alföldekig. A bolygó szárazföldi területeinek csaknem egyharmada ki van téve az elsivatagosodás veszélyének. Már a szántóterület 40%-a van igen gyenge körülmények között. A helyzet Közép-Ázsiában a legrosszabb, ahol is a talaj háromnegyede nem termékeny.

93

94

HU


Az éghajlatváltozás ront az elsivatagosodáson, noha azt eleddig főként a helyi tevékenységek – mint például a favágás, a nem megfelelő gazdálkodás, öntözés és szarvasmarha-tenyésztési módszerek – érintették. Míg az éghajlatváltozás ront az elsivatagosodáson, az elsivatagosodás súlyosbítja az éghajlatváltozást, mivel a talaj általi egyre kevesebb szénmegkötés valójában azt eredményezi, hogy a szén az atmoszférába kerül. Ördögi kört hozhatunk létre, hacsak nem cselekszünk bölcsen, következetesen és gyorsan. Az elsivatagosodás elleni küzdelem az éhség megelőzését és ezen keresztül a konfliktusmegelőzést is jelenti. Tavaly júniusban az ENSZ figyelmeztetett, hogy a következő 10 évben az elsivatagosodás miatt 50 millió ember hagyhatja el otthonát, főleg Afrikának a Szaharától délre eső részén és Közép-Ázsiában. Ez azt is jelentené, hogy több ember próbál meg illegálisan belépni Európába. A dárfúri válságot az első éghajlat-változási konfliktusként írták le. A vízhiány csupán az egyik aspektusa ennek a válságnak. Általánosságban elismert tény az, hogy az elnyújtott vízhiány és a talaj termelékenységének csökkentése hozzájárult az üzemanyag-konfliktushoz. Amint azt az állásfoglalásban kimondták, befektetést kell eszközölni a fenntartható talajhasználatba. Az elsivatagosodás megelőzésére irányuló intézkedések sokkal olcsóbbak lesznek, mint annak következményei. Figyelmeztető példa erre – kis léptékben – a Húsvét-szigetek. Egykor virágzó kultúra volt ott, de amikor kivágták az erdőket, a talaj gyenge minőségűvé vált, a szigetek pedig száraz, füves területté váltak, a virágzó kultúra pedig rövid idő alatt összeomlott. Ha bölcsen, következetesen és eltökélten lépünk fel, akkor meg tudjuk akadályozni, hogy az egész emberiség erre a végzetre jusson. Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az elsivatagosodásról tartott nyolcadik konferencia – egy olyan megfelelő fórum keretében, mint az ENSZ – rendkívül fontos lehetőség, de egyszersmind egy drámai helyzetre adott, egyedi válaszokat is követel. Az éghajlatváltozás felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek már zajlanak és amelyek olyan törékeny területeket érintenek, mint Afrika, de a mi kontinensünket sem kímélik. Az éhség és a betegségek, a bibliai méreteket öltő migráció és a tüzek jelentik jövőnket, de jelenünket is. Ezért erőteljes és egyértelmű választásokat kell megtennünk. Az első természetesen a Kyotói Egyezmény végrehajtása és végre a Kyoto utáni megállapodás aláírása, amely olyan többoldalú megállapodás, amely referenciakerettel szolgál egy más jövő számára. További választásokra is szükség van, hogy alkalmazkodhassunk annak érdekében, hogy életeket óvhassunk meg. Van egy valódi tragédia: ez pedig a víz. A vízhez való hozzáférés jogát már most megtagadják és valószínű, hogy egyre több millió embertől fogják megtagadni. Emiatt tiltakoznunk kell ezen – az élethez nélkülözhetetlen – erőforrás privatizálására irányuló folyamatok ellen. A vízhez való hozzáférést garantálni kell és annak az emberiséghez tartozó, valóban közös eszközzé kell válnia, garantálni kell azt többek között egy ünnepélyes ENSZ-nyilatkozattal, amely aztán lehetővé tenné az e jogot garantáló állami politikák életbe léptetését. Az elsivatagosodás elleni küzdelemhez az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi politikák folytatása is szükséges. Például elő kell mozdítani és ösztönözni kell valamennyi olyan helyes gyakorlatot, amely lehetővé teszi a CO2 mezőgazdaságon és erdészeten keresztüli megkötését. Ennek például a közös agrárpolitikában tett választások felülvizsgálatát is elő

05-09-2007

05-09-2007

HU


kell idéznie, amely választások ösztönözték az olyan termelőtevékenységek leválasztását, amelyek az elsivatagosodás és a tüzek veszélyét hordozzák magukban. Újból meg kell fontolni az olyan választásokat, mint amilyen a biomassza energia célú intenzív termelésére irányuló választás. Európában is léteznie kell egy, a talajra, valamint a vízre és levegőre irányuló meghatározott, erőteljes politikának. Emiatt nem szabad akadályokat emelnünk, amint azt ebben a Parlamentben az Európai Néppárt egyik csoportja teszi, hanem üdvözölnünk kell a Bizottság által előterjesztett talajvédelmi keretirányelvet. A keretirányelv előírja, hogy a talajnak az éghajlatpolitika elválaszthatatlan részét kell képeznie. Az elsivatagosodásnak a politikahiány is az egyik oka. Helyes politikával kell az ellen küzdenünk. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Vannak az Európai Unióban olyan területek, amelyeket hosszan tartó aszálynak és pusztító hatásának esnek áldozatul minden évben vagy pár évente; jó dolog tehát, hogy ezt figyelembe vették a politika kialakításában. Az elsivatagosodásnak valójában két oka van: egy természetes és egy mesterséges. Az aszály olyan természetes ok, amely gyenge talajfeltételekhez vezethet, különösen ha az olyan mesterséges okokkal párosul, mint a mezőgazdasági földterületek, az erdők és a víz gyenge minőségű kezelése. Az elsivatagosodás veszélye azután könnyedén megnő különösen Európa földközi-tengeri régióiban. Most, hogy számos, éghajlattal foglakozó szakember a rendkívüli aszály megnövekedett veszélyével párosuló hőmérséklet-növekedést jelez, helyes, ha megelőző intézkedéseket teszünk az aszály hatásának – beleértve az elsivatagosodást is – korlátozása érdekében. Véleményem szerint a politikának az elsivatagosodás természeti és mesterséges okaira is irányulnia kell. A természetes okok tekintetében fontos a rendelkezésre álló víz lehető leghatékonyabb felhasználása. A vizet – amennyiben lehetséges – meg kell őrizni, a talaj kiszáradását pedig meg kell előzni. Az utóbbi elérésének egyik módja a helyes erdőgazdálkodás biztosítása. A helyes vízgazdálkodás szintén fontos. A vízre vonatkozóan meglévő jogszabályok itt is alkalmazhatók. Hazámban, Hollandiában létezik egy nemzeti koordinációs központ, amely akkor kezd el működni, amikor aszály fenyeget, és amely regionális szinten hajt végre intézkedéseket. A kereteket európai vagy ENSZ-szinten is meg lehet állapítani, a végrehajtásnak azonban elsődlegesen nemzeti és regionális szinten kell történnie. Úgy gondolom, hogy egy másik hatékony lehetőség a problémák kezelésének megtanulása céljából formálódó, a problémás területek közötti önkéntes partnerségek. Ezek ölthetik mind politikai, mind pedig tudományos hozzájárulással bíró ismeretplatform formáját. Ilyen kezdeményezések már az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló irányelvvel kapcsolatban is már léteznek, és úgy tűnik, pozitív a hatásuk. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A globális felmelegedés olyan fenyegetés, amelynek hosszú távú hatásai pusztítóak. Idén nyáron megtapasztalhattuk a hőhullám hatásait Görögországban és más európai országokban, láthattunk árvizeket Nagy-Britanniában és rendkívüli aszályokat Romániában. A globális felmelegedés hatásai egyre láthatóbbá válnak Romániában Dobrudzsában, a déli területen vagy a nyugati fövenyeken. A globális felmelegedés után Románia Spanyolországgal, Görögországgal és Olaszországgal együtt azon országok közé fog tartozni, amelyeket 2015-ig az éghajlatváltozás a leginkább érint. Románia területének

95

96

HU


csaknem egynegyede ki fog száradni a következő 20 évben és sok növényfaj tűnik majd el. Az elsivatagosodás hatásai már láthatók. A romániai helyzet nem egyedi az Európai Unióban és emiatt kell együtt fellépnünk, a szolidaritás azon elve alapján, amelyre az európai projekt épül. Az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének hatálybalépése után 10 évvel végzett értékelések azt jelzik, hogy az elsivatagosodással kapcsolatos tendenciák fokozódnak, az államok reakciója pedig hiányzik. Ha nem hoznak a negatív tényezők kiküszöbölésére irányuló intézkedéseket, az elsivatagosodás örökké jelen lesz, illetve a környezet helyreállításával kapcsolatos költségek aránytalanok lesznek. Tisztelt kollegák! Az elsivatagosodás megelőzése könnyebb, mint annak megszüntetése. Az elsivatagosodás megelőzésével kapcsolatos megoldás lehet a hatékony növénygazdálkodás, az öntözőrendszerekre fordított nagyobb figyelem és a száraz területek lakosai számára munkahelyeknek a nem mezőgazdasági területeken való biztosítására irányuló stratégiák kidolgozása. Az elsivatagosodás elleni küzdelemben tett erőfeszítések hatékonyságának biztosítása érdekében nemzeti, regionális és nemzetközi szintű, integrált fejlesztési rendszerekre van szükségünk. Mindeközben az Egyezmény végrehajtásának szorosan kapcsolódnia kell az éghajlatváltozás korlátozására irányuló erőfeszítésekhez. Tekintettel a fent említett témákra szeretnék kérdezni valamit a Bizottságtól: a madridi konferencián be fog-e jelenteni a Bizottság egyfajta változást vagy a stratégia hangsúlyozását és fog-e új kötelezettségeket vállalni az EU nevében az Egyezmény vonatkozásában, tekintettel a legújabb országok általi csatlakozásra? Edite Estrela (PSE). – (PT) Az éghajlatváltozásról szóló zöld könyv felhívja a figyelmet az éghajlatváltozással súlyosbított természeti jelenségekre. Az éghajlatváltozás várhatóan az esőzés csökkenéséhez, magasabb hőmérséklethez és a hőhullámok és aszályos időszakok gyakoribb előfordulásához vezet, amely megnövekedett elsivatagosodást eredményez. A többi természeti katasztrófától eltérően az aszály hatása nem az infrastruktúrákat, hanem a termelést és a környezetet, valamint a helyi emberek életét érinti. Az aszály egyik súlyos következménye a lakosság ivóvízzel való ellátásának nehézsége. A tanulmányok szerint az aszály és az árvíz bármely más természeti katasztrófánál több embert öl meg. Ezen túlmenően évente 8 millió ember hal meg a nem biztonságos víz fogyasztásához kapcsolódó betegségektől, például vérhas, kolera és hastífusz miatt. Az ivóvízhiány okozza a betegségek és az elhalálozások 80%-át a fejlődő országokban. Naponta több mint 4 500 gyermek hal meg a vízhiány okozta megbetegedésekben. Nem véletlenül szentelték a pár nappal ezelőtt a környezetvédelmi miniszterek Lisszabonban tartott informális ülését a vízhiány és az aszály problémájának, amelyek emellett a portugál elnökség környezetvédelmi programjának legnagyobb aggályait és prioritásait képezik, amint azt a külügyminiszter is már említette. Reménykedjünk abban, hogy a részes felek konferenciáján a megfelelő döntéseket hozzák az aszály és elsivatagosodás elleni küzdelem tekintetében és hogy az európai Intézmények is megteszik a magukét. Zárásul szeretném összegezni azokat a javaslatokat, amelyeket a természeti katasztrófákról szóló jelentésemben terjesztettem elő, különösen pedig azokat amelyeket az Európai

05-09-2007

05-09-2007

HU


Parlament elfogadott: egy, az aszállyal és az elsivatagosodással foglalkozó európai megfigyelő központ létrehozása az információgyűjtés és a hatékonyabb reakció biztosítása érdekében; az aszállyal kapcsolatos kockázatkezelés területén megelőző intézkedések – beleértve az ennek eredményeként keletkező hatások minimálisra csökkentésére irányuló stratégiák – végrehajtása és azoknak a folyómeder-kezelési stratégiákba való beépítése. Kyriacos Triantaphyllidis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Az élet egyik apró iróniája, hogy erre a vitára épp az idén nyári dél-európai tragikus események után kerül sor. E katasztrófák sajnos óriási szerepet játszanak a táj megváltozásában és a jövőbeli környezeti problémák megteremtésében. Az elsivatagosodás nem újkeletű probléma; évtizedek óta ismerjük. A múltban a termékeny talaj fokozatos romlása volt összetett folyamat. Ennek több oka van és az éghajlati eltérésektől függően eltérő mértékeket ölt. Az elsivatagosodás például fokozhatja a nagyobb mértékű szárazság felé tartó, már meglévő általános éghajlati tendenciát, illetve a kezdetekkor egy, a helyi éghajlatban bekövetkezett változásból is következhet. Fontos hangsúlyozni, hogy egy, a közelben elhelyezkedő sivatag nem hat az elsivatagosodásra. Sajnos egy elsivatagosodóban lévő terület csak akkor kelti fel a nyilvánosság figyelmét, amikor már a folyamat jócskán zajlik. Gyakran igen kevés olyan információ áll rendelkezésre, amely jelzi az ökoszisztéma korábbi állapotát vagy a romlás mértékét. Ezért különösen óvatosnak kell lennünk a tekintetben, hogy mit tegyünk a dél-európai kiégett földekkel: a közeljövőben fennáll az éghajlatváltozás veszélye, ami a már amúgy is sújtott régióban elsivatagosodáshoz vezethet. A tudósok azt is éppen vizsgálják, hogy az elsivatagosodás állandó tényező-e a globális változás folyamatában, és hogy mikor és hogyan állítható meg vagy fordítható vissza az elsivatagosodás. Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Konferenciáján ez lesz az egyik vitatéma. A meglévő vízi erőforrások hatékonyabb felhasználása és a szikesedés ellenőrzése hatékony eszközök a száraz talajjal rendelkező területek számára. A felszíni vízforrások – mint például az esővíz – felhasználásának is vannak módjai. A tudomány mellett a politika is az elsivatagosodás elleni küzdelem hasznos eszközének tekinthető. Ha meg akarjuk állítani és vissza akarjuk fordítani a száraz és félig kopár talaj degradációját, akkor meg kell értenünk, hogy hogyan és miért érinti az éghajlatváltozás aránya, a népességnövekedés és az élelmiszertermelés ezeket a környezeteket. A leghatékonyabb beavatkozásra csak a legjobb információ gondos felhasználásával kerülhet sor. E vita zárásaként az Európai Unió céljairól szóló állásfoglalást nyújtottak be az Egyesült Nemzetek Konferenciájának. Hadd hangsúlyozzak két, általam igen fontosnak tartott tényt. Először is: végre itt az ideje annak, hogy az EU végre fellépjen, ha már „Európai Uniónak” akarja hívni magát; jogilag kötelező finanszírozást kell vállalni az elsivatagosodás elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre. Másodsorban az EU nem rabolhatja ki X-et Y javára: nem állíthatja be magát a környezet védelmezőjeként, amikor kudarcot vallott a nem fenntartható módon kidöntött, illegális fa EU-ba való behozatalát megtiltó, kötelező jellegű általános rendeletek előmozdításában.

97

98

HU


Valójában az elsivatagosodás nemcsak az Európai Uniót, hanem az egész bolygót érinti. Ha azután az EU érzékeltetni akarja jelenlétét, megfelelő lépéseket kell tennie és Madridba sem pusztán megfigyelőként kell mennie. Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. – (PT) Egyfajta szomorúság tűnt fel számomra ebben a vitában, egyfajta megrökönyödés és talán egy kevés szkepticizmus is néhány képviselő részéről a tekintetben, hogy mostantól kezdve mit tehetünk az aszály és az elsivatagosodás elleni küzdelemben, tekintettel mindarra, amit mostanáig e területen tettünk. Úgy gondolom azonban, hogy a szabályozási tényezők és az összefüggés 1994 óta – és különösen a legutóbbi időkben – jelentősen megváltoztak. Szerintem az éghajlatváltozással, az előttünk álló környezeti kihívásokkal és – különösen – az elsivatagosodás, az éghajlatváltozás és a vízhiány elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdéseket tekintve általánosságban a kormányok, politikusok, a civil társadalom és a közvélemény körében megnövekedett tudatosság segíteni fog bennünket abban, hogy bizakodva, optimistán és megújult lendülettel haladjunk előre azon súlyos környezeti problémákkal szembeni küzdelemben, amelyekkel egyre inkább szembesülnünk kell. Azért is van okunk a bizakodásra és az optimizmusra, mert látjuk, hogy az Európai Unió Tanácsa fontos – sőt, mondhatnám, rendkívül fontos – kötelezettségvállalásokat tesz, és nemzetközi szinten vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések bejelentésével és annak javasolásával kapcsolatban, hogy ezek a teljes nemzetközi közösség által elérendő normákká, célokká váljanak. Portugáliának – az Európai Unió elnökségeként –természetesen lényeges szerepet kell itt is játszania, mivel mi vezetjük az Európai Uniót a bali konferencián, amely – mint tudják – előkészíti azokat a döntéseket, amelyeket e területen a Kyoto utáni, 2012-t követő időszakban meg kell majd tennünk. Úgy gondoljuk, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezmény részes feleinek madridi konferenciája tényleges lehetőséget jelenthetne az 1994-ben tett kötelezettségvállalások megújítására és frissítésére. Reméljük. Három-négy olyan prioritásunk van, amelyeket szerintünk hasznos lenne elérni. Először is, véleményünk szerint az Egyezmény részes feleinek javítaniuk kell belső koordinációjukat az elsivatagosodás elleni küzdelem tekintetében azzal, hogy e kérdés egészét tekintve integráltabb megközelítést alkalmaznak. Amint azt a tisztelt képviselő is említette, a különböző ágazatok miniszterei gyakran anélkül fogadnak el hazai intézkedéseket, hogy elérendő célkitűzésekben állapodtak volna meg korábban, így pedig a döntéshozatal felettébb ad hoc jellegű és véletlenszerű. Ezért nemzeti szinten az e területen feladatokkal rendelkező különfélem minisztériumok közötti koordinációnak hatékonyabbnak és eredményesebbnek kell lennie. Itt a Parlamentben már említették és magam is mondtam első beszédemben, hogy igen fontos az, hogy a civil társadalom azt érezze, hogy még jobban részt vesz az elsivatagosodás elleni küzdelemhez szükséges intézkedések végrehajtásában. Sok probléma egyedi és helyhez kötött és mélyen hat a helyi lakosságra, e küzdelemben pedig fontos, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelemhez szükséges politikákkal kapcsolatban legyen egyfajta „tulajdonlás” érzet vagy felvállalás. Fokoznunk kell az Egyezményt végrehajtó intézményi mechanizmusokat is. Szerintünk az is fontos, hogy regionális és nemzetközi szinten fokozzuk az ilyenfajta együttműködést,

05-09-2007

05-09-2007

HU


valamint az elsivatagosodás elleni küzdelemre irányuló együttműködést. Az Egyezmény részes felei gyakran hajlanak arra, hogy saját problémáikat kizárólag nemzeti szempontból vizsgálják. Számunkra úgy tűnik, hogy ez egy olyan terület, ahol – az érintett problémák jellegéből fakadóan – különösen helyénvaló a regionális és a nemzetközi együttműködés. Végül a költségvetés – a költségvetési előirányzatok – kérdése is szóba került. Ez fontos téma; természetesen elegendő pénzügyi forrást kell szétosztanunk, hogy lehetővé váljon e mechanizmusok számára az igények kielégítése. Szóba került egy, az aszállyal foglalkozó európai megfigyelőközpont létrehozása. Valójában ez volt az egyik megvitatott és megtárgyalt kérdés a környezetvédelmi miniszterek portugáliai informális ülésén, és a vitából az a következtetés vonható le, hogy a miniszterek az aszállyal foglalkozó európai megfigyelőközpont létrehozását fontos intézkedésnek tartják mind a tekintetben, hogy felhívják a figyelmet az aszállyal kapcsolatos problémákra, mind pedig a tekintetben, hogy kiépítsenek egy, az azon intézkedésekhez szükséges modellt, amelyeket az aszály elleni küzdelem érdekében végre kell vagy végre lehetne hajtani. Ez tehát – mint mondtam – egy olyan intézkedés, amelyet a környezetvédelmi miniszterek érdeklődéssel és lelkesedéssel szemlélnek. Csak remélhetjük, hogy a madridi konferencia elvárásainknak megfelelő eredményeket fog hozni. Elnök. − Hölgyeim és uraim! Ez igen érdekes vita volt, amellyel kapcsolatban szeretnék rámutatni, hogy öt nő és három férfi szólalt fel. Szerintem ez igen fontos és azt bizonyítja, hogy képviselőnő-társaink különösen érzékenyek egy ilyen alapvető kérdés iránt. A vitát azzal zárom, hogy az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján hét, állásfoglalásra irányuló indítványt (1) kaptam. A vitát lezárom. A szavazásra holnap déli 12 órakor kerül sor. (Az ülést 17.15-kor elnapolják a kérdések órájáig, majd 17.30-kor újból megnyitják.) ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök 13. A Tanácshoz intézett kérdések órája Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0138/2007). A következő kérdéseket nyújtották be a Tanácsnak: 1. számú kérdés Manuel Medina Ortega részéről (H-0517/07) Tárgy: A bevándorlásra irányuló globális megközelítés A Luxemburgban 2007. június 17-én és 18-án tartott Általános Ügyek Tanácsának a bevándorlásra irányuló globális megközelítés kiterjesztéséről és megszilárdításáról, valamint az e területen meglévő kormányközi együttműködési intézkedések végrehajtásával kapcsolatos problémákról szóló következtetéseinek tükrében, milyen intézkedéseket tud

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

99

100

HU


a Tanács előirányozni hatékonyabb uniós politikák kidolgozása céljából, beleértve különösen tényleges döntéshozatali hatásköröket a Bizottság vagy a Frontex számára olyan kérdésekben, mint például kísérleti társulási projektek létrehozása? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Az uniós intézmények hajtják vége a 2007. június 18-i tanácsi következtetésekben előírt intézkedéscsomagokat a Szerződéssel rájuk ruházott hatásköri korlátokon belül, a tagállamokkal és adott esetben az érintett harmadik országokkal együttműködve. A külső határok ellenőrzésével és felügyeletével kapcsolatos felelősség a tagállamokat terheli. Azonban nemcsak a külső határokkal rendelkező tagállamok, hanem a Schengeni Megállapodásba tartozó valamennyi tagállam érdeke annak biztosítása, hogy a külső határok ellenőrzése hatékony; tettek ezért bizonyos intézkedéseket ezen a területen a szolidaritás és a tagállamok közötti együttműködés előmozdítására. Az Európai Unió Tagállamainak Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős – általánosságban Frontexként ismert – Európai Ügynökségnek a 2007/2004/EK rendelettel történt létrehozása fontos lépés volt e szolidaritás előmozdításában. Ehhez hasonlóan a Frontex Ügynökség kapacitása továbberősödött a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására vonatkozó mechanizmus megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat idén június 12-én történt elfogadásával, valamint a rendelkezésre álló technikai berendezések – „szerszámosládaként” ismert – központosított nyilvántartásának 2007 során való létrehozásáról, amelyeket a tagállamok vezetnek és más tagállamok rendelkezésére tudnak bocsátani. A közös tevékenységeket és kísérleti projekteket az érintett tagállamok egyetértésével indítják. A gyorsreagálású határvédelmi csapatokat egy vagy több tagállam kérésére hozzák létre. E tevékenységeket a Frontex koordinálja. Jelenleg nem tervezik a Bizottság vagy a Frontex döntéshozatali hatáskörének bővítését ezzel összefüggésben. Ezen túlmenően a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló 574/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat jóváhagyása szintén fontos lépés a szolidaritás előmozdításában és létrehozza a pénzügyi támogatás azon tagállamokra való kiterjesztésének új eszközét, amely tagállamok külső határaikon alkalmazzák a Schengeni Megállapodás rendelkezéseit. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Soros elnök úr! Nagyon köszönöm az Ön által adott tájékoztatást. Tudok az ezen együttműködési intézkedések fejlesztésével kapcsolatos alkotmányos korlátokról, valamint számos tagállam amiatti vonakodásáról, hogy nagyobb kötelezettségeket vállaljanak, de mindig is fennáll annak a kockázata, hogy az Európai Unió szavait nem támasztják majd alá a tények és ez különösen igaz a Frontex mechanizmus működésére. A szigorúan kormányközi és önkéntes jellegű együttműködés eredményeként az Európai Unió szavai gyakran csak szavak, vagy másként fogalmazva: egy program működni kezd és azt megszakítják azt azért, mert vagy a kormányok nem biztosították az anyagi források vagy pedig miután felajánlották, visszavonják azokat, ami azt jelenti, hogy a végén csak ismételt nyilatkozatok maradnak, amelyek csalódást okoznak a nyilvánosságnak, bejelentve a pénzeszközök visszavonását, alighogy a működtetést megkezdték vagy igen korlátozott vagy rövid időszak után. Remélem, hogy az elnökség ösztönözni fogja a rendszer megszilárdítását, ami nagyobb mértékű állandóságot fog biztosítani az e fajta műveletnek.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Értem az aggályát. Mindenesetre szerintem itt is pozitívan kell szemlélnünk az elért előrehaladást. Ha szemügyre vesszük, hogy honnan indultunk és hol voltunk, akkor szerintem a Frontex Ügynökség létrehozása már előrehaladás és előrelépés a külső határok igazgatására vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos, Európai Unión belül együttműködés terén. Ahogy Ön mondja, fejleszthetjük a Frontex képességeit és hatáskörét, ha a tagállamok ezt kívánják. Itt azonban egy olyan kifejezésre is gondolnunk kell szerintem, amely nem kormányközi kifejezés, hanem egy alapvető kifejezés, egy olyan kifejezés, amelyre azt mondanám, hogy az Unió alapul – ez a kifejezés pedig a szolidaritás. Itt is a szolidaritására kell támaszkodnunk, az olyan tagállamok szolidaritására, amelyeknek arra ekkor vagy akkor szükségük van. Ez a kifejezés – és erre nincs más szó – nem kormányközi helyzetet, hanem uniót jelöl. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Soros elnök úr! Szeretnék egyértelműbb lenni. A Frontex elgondolása nagyszerű, a végrehajtás azonban gyenge. Ennek egyik oka, hogy a tagállamok nem biztosítják az általuk megígért személyzetet vagy berendezéseket. Frattini úr megállapította, hogy csak 10%-ot nyújtottak. Szeretném, ha megmondaná nekem – és a Parlamentnek –, hogy az egyes tagállamok által megígért személyzet és technikai berendezések közül valójában mennyit biztosítottak eleddig és mennyi esedékes még, valamint hogy milyen intézkedést tervez tenni annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam vége biztosítsa azt, amit megígért, hogy lehetővé váljon a Frontex számára, hogy egész évben működjön. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke – (PT) Értem én is a tisztelt képviselő kérdését. Szem előtt kell tartanunk azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a Frontex területén tettünk, akár a berendezések, a finanszírozás, akár a személyzet tekintetében és teljesítenünk is kell kötelezettségvállalásainkat, és hangsúlyoznám, hogy az elnökség nem mulasztja el felhívni a figyelmet ezekre az aspektusokra. Ha nem teljesítjük kötelezettségvállalásainkat, akkor azt sürgősen orvosolnunk kell. Ez az egyetlen módja annak, hogy lehetővé tegyük a Frontex Ügynökség számára, hogy hatékonyan gyakorolja a rá ruházott szerepet és feladatokat. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Szeretném hallani, hogy hogyan vették figyelembe a kisés középvállalkozások közreműködését, miután ezek jelentősen hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz Európában. Azt is szeretném tudni, hogy – amint az az Egyesült Államokban történt – mennyiben egészült ki különösen a nők foglalkoztatásával a lisszaboni menetrend. Tett a Tanács valamiféle vonatkozó elővigyázatosságot, hogy ennek megfelelően integrálja a munkásokat? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A Frontex Ügynökség igazgatása és a bevándorlás általánosabb kérdése tekintetében szeretném elmondani, hogy a portugál elnökség alapvető célja az illegális bevándorlás elleni hatékonyabb küzdelem, valamint a közöttünk dolgozó és gazdasági és társadalmi fejlődésünkhöz legálisan hozzájáruló személyek alkalmazkodásának, integrációjának és életminőségének javítása. A portugál elnökség különböző kezdeményezéseket tervez e tekintetben. Szem előtt kell tartanunk azokat az intézkedéseket, amelyek ezen a területen alapvetőek és létfontosságúak a harmadik országokkal meglévő kapcsolataink tekintetében. A bevándorlás mindig is az elnökség és a Tanács napirendjén lesz a harmadik országokkal folytatott párbeszédeikben.

101

102

HU

Elnök. – (H-0520/07)


2. számú kérdés, előterjesztette: Marie Panayotopoulos-Cassiotou

Tárgy: Jogszabályaink naprakésszé tétele a nemek közötti egyenlőség tekintetében A férfiakkal és nőkkel való bánásmód terén milyen különbségeket azonosított a Tanács a kereső foglalkoztatás tekintetében? Hogyan oszlanak meg az említett különbségek földrajzilag a tagállamok között? A munkajogi jogszabályok naprakésszé tételére irányuló tárgyalások keretében hogyan fog a Tanács hozzájárulni a megkülönböztetés elleni küzdelemhez, hogy a férfiak és a nők rugalmasságot és biztonságot kínáló, minőségi munkahelyekhez férhessenek hozzá? Lehetséges megállapodni az anyaság védelmére vonatkozó védzáradékokról, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetéséről a magánszférában? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke . – (PT) A kereső foglalkoztatásban a férfiakkal és nőkkel való bánásmódbeli különbségek tekintetében már jóváhagytak alapvető jogszabályokat, beleértve bizonyos olyan irányleveket, amelyek egyenlő bánásmódot írnak elő a fizetések, a munkához való hozzáférés, a szakképzés, az előléptetés és a munkafeltételek tekintetében. Ezen túlmenően a Bizottság és az Eurostat felelős az e szektorbeli helyzet nyomon követéséért az Európai Unió különböző részein. Egyértelmű, hogy a politikák kialakításához az Európai Unió egészét lefedő jó minőségű adatok elengedhetetlenek. Nagy örömmel emlékeztetek arra, hogy nemrégiben megállapodás jött létre a Tanács és a Parlament között a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról, amely pontosan e területen tevékenykedik. A munkajogi jogszabályok naprakésszé tétele tárgyában a Tanács csak a Bizottságtól érkező jogalkotási javaslat alapján járhat el. A Tanács mindazonáltal nyitottabb koordinációs módszereket is alkalmaz az európai foglalkoztatás stratégia értelmében. Ezen a politikai területen figyelmünk jelenleg a rugalmas biztonságról szóló legújabb bizottsági közleményre irányul, amely kifejezetten uniós szinten megállapítandó esetleges közös elvként említi a nemek közötti egyenlőséget. Üdvözöljük továbbá, hogy 2007 tavaszán az Európai Tanács megállapodott abban, hogy létrehoz egy családi szövetséget, amely platformként szolgál a vélemények és a helyes gyakorlatokkal és politikákkal kapcsolatos ismeretek cseréjéhez a családok számára. Ami az anyaság védelmére vonatkozó védzáradékokkal, valamint a magánszférában a munka és a családi élet összeegyeztetésével kapcsolatos kérdést illeti, örömmel említhetem a szülési szabadság, továbbá az anyaság és az újszülöttek munkahelyi védelme területén már jóváhagyott fontos irányelveket. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Szeretném megköszönni a Tanács soros elnökének, hogy megismételte azokat az intézkedéseket, amelyeket – mint tudjuk – az egyenlőség érdekében tettek. Én néhány tagállam jogszabályaiban meglévő pozitív megkülönböztetésről kérdeznék. Például alacsonyabb nyugdíjküszöböt biztosítanak az anyák számára; el fogja ezt ma ítélni az Európai Bizottság, amely ezeket a tagállamok az Európai Bíróság elé viszi? A Tanács az ilyen pozitív megkülönböztetés mellett fog dönteni?

05-09-2007

05-09-2007

HU


Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Ha gondosan elolvassuk a német, szlovén és portugál elnökség programjait, azt fogjuk tapasztalni, hogy a társadalmi kérdések – különösen a nemek közötti egyenlőséggel és a család védelmével kapcsolatos kérdések – igencsak elöl szerepelnek aggályaink között. A Bizottsággal együttműködve, és mindegyikünk a saját feladatkörében természetesen olyan intézkedéseket fogunk előterjeszteni, amelyek kedvezőbbek lehetnek és amelyek valójában tükrözhetik a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos aggályainkat. Ezen aggályok alapvető fontosságúak egy olyan modern társadalomban, mint amilyen az EU, figyelembe véve az EU és a tagállamok saját hatásköreit. Hadd biztosítsam arról a tisztelt képviselőt, hogy a társadalmi kérdések – és különösen a család védelmére vonatkozók – prioritást képeznek mindhárom elnökség számára és ez esetben a portugál elnökség számára. Remélem, hogy decemberig nem okoztunk csalódást ezen a területen. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) 1975-ben volt az, hogy az Európai Unió olyan jogi aktusokat fogadott el, amelyek tiltják a megkülönböztetést a fizetésekben és amelyek arra köteleznek, hogy a férfiak és nők egyenlő fizetésekben részesüljenek az azonos munkáért. Már 30 év telt el, de mégsem hajtották végre ezeket a jogi aktusokat. Szeretném arra kérni a Tanácsot, hogy ismertesse véleményét. Megválaszthatják-e maguk a tagállamok, hogy mely aktusokat fogják végrehajtani és melyeket nem? Mi a helyzet Portugáliával? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Ismételten szeretnék rámutatni, hogy mi tartozik az EU hatáskörébe – nevezetesen a politika és a jogszabályok –, és mi a tagállamok feladata – merthogy ezt figyelembe kell venni –, és szeretném elmondani, hogy a nemek közötti egyenlőség alapvető fontosságú kérdés Portugáliában. Azt is meg kell mondanom, hogy az EU-ban és ez esetben az új reformszerződésben – amint az már az alkotmányos szerződésben is tükröződik – az egyenlőség alapvető és igen lényeges kérdés a számunkra az európai integrációban és része az azon alapvető elvekkel kapcsolatos vívmányoknak, amely elvek természetesen mindig érdeklődésünk előterében lesznek. Elnök – 3. számú kérdés, előterjesztette: Chris Davies (H-0523/07) Tárgy: Palesztina Mi a Tanács jelenlegi álláspontja a palesztin emberek gázai igazgatási övezetben szolgáló, megválasztott képviselőivel folytatott közvetlen kommunikációról? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Szeretném a Parlamentet emlékeztetni, hogy a Tanács 2007. július 23-i és 24-i következtetéseiben megismételte, hogy teljes mértékben támogatja Abbas elnököt és a Fayyad miniszterelnök vezette kormányt. A Tanács megismételte a gázai eseményekkel kapcsolatos álláspontját: Palesztina nemzeti célkitűzéseinek békés, jogi és demokratikus eszközökkel való elérésének egyetlen módja az Abbas elnök által kidolgozott békeprogramon alapuló megbékélés és nemzeti egység. A Tanács azt is kijelentette, hogy az EU a palesztin területek bármiféle megosztását ellenzi és megerősítette, hogy az EU kész együttműködni mindazokkal a palesztin pártokkal, amelyeknek politikája és intézkedései tükrözik a Kvartett elveit. Az EU újból felvette a kapcsolatot a Palesztin Nemzeti Hatóság intézményeivel. Elkezdtük a közvetlen pénzügyi és technikai támogatás folyósítását a palesztin kormány számára.

103

104

HU


2007. július 23-i és 24-i következtetéseiben a Tanács újólag megismételte azon elkötelezettségét, hogy segít létrehozni a jövőbeli palesztin állam intézményeit és gazdaságát, valamint hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a palesztinok által megszállt területeken teljes mértékben fejleszteni kell a gazdaságot, beleértve a palesztin magánszektorral folytatott együttműködés előmozdításával. A Tanács megerősítette a palesztin civil rendőrségre irányuló támogatását azzal, hogy újból mozgósított az EUPOL COPPS küldetését. A Bizottság felszólította Izraelt is, hogy biztosítsa az említett küldetéshez szükséges feltételeket . Chris Davies (ALDE). – Az Európai Unió politikája a palesztin választások óta az volt, hogy visszautasítja azt, hogy beszéljen a Hamaszhoz kötődő megválasztott képviselőkkel. Minden alkalommal, amikor a Hamasz egy olyan apró lépést tett, amely úgy is értelmezhető, hogy azt az irányunkba tették – becsaptuk az ajtót az orruk előtt. A soros elnök úr néhány lisszaboni kollégájával folytatott beszélgetésemből tudom, hogy vannak kormányának olyan tagjai, akik úgy vélik, hogy ez a politika borzalmas kudarc. De jelenleg munkája az, hogy a Tanács nevében beszéljen és megvédje a megvédhetetlent. Meg tudná mondani a Parlamentnek, hogy a Tanács szerint mely módokon bizonyult sikeresnek a politikája? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Szeretnék rámutatni, hogy a közel-keleti békekvartett nemrég ülésezett Lisszabonban. Bízunk és hiszünk abban, hogy képesek leszünk olyan intézkedéseket kidolgozni a Kvartett hatáskörén belül és az Európai Unió hatáskörén belül is, amely segíthet a közel-keleti békefolyamatban előrehaladást elérni. Az ottani helyzet már sok éve változatlan és tudjuk, hogy olyan összetett és nehéz helyzetről van szó, amely nem oldhat meg egyik pillanatról a másikra. Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy most már esetleg megvannak azok a politikai feltételek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy pozitív előrehaladást érjünk el. A portugál elnökség és az Európai Unió Tanácsa is ebben az irányban akar dolgozni. Meg kell ragadnunk a pillanatot és élnünk kell a lehetőséggel. Ki kell használnunk a politikai környezet előnyét és a sürgősség érzetét a lehető legteljesebben ki kell használnunk e probléma megoldása érdekében, amelyről szerintem mindannyian érezzük, hogy jelenleg ott van a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatban. Realistának és mégis bizakodónak kell lennünk és nem szabad arra gondolnunk, hogy feladjuk. David Martin (PSE). – Hadd fogalmazzam át Davies úr nagyon jó kérdését! Azt hiszi a Tanács, hogy előrehaladást tudunk elérni a Közel-Keleten anélkül, hogy leültetnénk a Hamaszt is az asztalhoz? Ha a Hamasz nem vesz részt a tárgyalásokban, akkor ugyan a Kvartett elérhet mindent, amit akar, de nem lesz megoldás. Elfogadja-e a Tanács, hogy valamikor szemtől szembe le kell üljön a Hamasszal e probléma megoldása érdekében? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Amint tudják, a Tanács megállapodott a közel-keleti békefolyamatra vonatkozó azon elvekben és politikai irányvonalakban, amelyeket fenn kíván tartani; hisz ezekben a politikai fellépését formáló elvekben és politikai irányvonalakban, és feltett szándéka kitartani azok mellett.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Elnök − Mivel a szerző nincs jelen, a 4. számú kérdés tárgytalan. 5. számú kérdés, előterjesztette: David Martin (H-0526/07) Tárgy: Kereskedelmi támogatás A finn és a német elnökségeknek gratulálni kell, amiért a kereskedelmi támogatást prioritásként határozták meg. Milyen lépéseket fog tenni a portugál elnökség annak biztosítására, hogy a Bizottságtól – és különösen a tagállamoktól – érkező, a kereskedelemmel kapcsolatos támogatással összefüggő kiadások továbbra is a megfelelő pályán halad a 2010-ig az 1 milliárd eurós cél elérése felé? Valójában ismeri-e pontosan az Elnökségnek illetve törekszik-e arra, hogy az egyes országok 1 milliárd eurós célra irányuló pénzügyi kötelezettségvállalásait pontosan meghatározzák? Hogyan fogja a portugál elnökség biztosítani, hogy a tagállamok és a Bizottság megfelelő támogatást nyújt a kereskedelmi támogatásnak a WTO Kereskedelmi Támogatási Munkacsoportja által 2006-ban azonosított aspektusai tekintetében, mint például a kerekdelemmel kapcsolatos kiigazítás és a kerekdelemmel kapcsolatos infrastruktúra, amely nem tartozik a kerekdelemmel kapcsolatos támogatás fogalmába és így a 2 milliárd eurós célkitűzésbe sem? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A portugál elnökség szilárdan eltökélt amellett, hogy folytassa a finn és a német elnökségek által sikeresen megkezdett munkát, valamint hogy végrehajtsa a Tanács által 2007. május 15-én jóváhagyott, a kereskedelmi támogatásról szóló következtetéseket, különösen az EU kereskedelmi támogatási stratégiájának véglegesítése tekintetében, időben ahhoz, hogy azt felvehessék a WTO-nak a kereskedelmi támogatásra vonatkozó, 2007 novemberében esedékes következő általános értékelésébe. Az Elnökség egyik célkitűzése tényleg az, hogy megállapodást érjen el az EU kereskedelmi támogatási stratégiával kapcsolatban az Általános Ügyek és Külkapcsolatos Tanácsának októberi ülésén, beleértve a 2010-ig a kereskedelemmel kapcsolatos támogatások tekintetében megállapított 2 milliárd euro – különösen pedig a fejlődő országok által meghatározott igények teljesítése érdekében a tagállamoktól érkező 1 milliárd euro – elérése érdekében tervezett különös intézkedések körvonalazását is. Az Elnökség bízik abban, hogy ezt el fogják érni. A stratégia céljai között szerepel az is, hogy hozzájáruljanak a kereskedelmi támogatás tágabb értelemben vett menetrendjéhez és a végrehajtandó intézkedések meghatározásához. Ezért 2007. július 5-én a portugál elnökség egy uniós kereskedelmi támogatási stratégiatervezetet terjesztett elő, amelyet az illetékes tanácsi szervek jelenleg tárgyalnak. A stratégiatervezetet a WTO Kereskedelmi Támogatási Munkacsoportja által 2006-ban előterjesztett ajánlások nyomon követésének összefüggésében kell szemlélni. David Martin (PSE). – Igen biztatónak találom a soros elnök úr válaszát és minden jót kívánok neki az októberi ülésre. Remélem, sikeres csomaghoz jut. Ha igen, tervezi-e, hogy ez év vége felé közzéteszi azt, hogy az egyes tagállamok mekkora hozzájárulást teljesítettek kereskedelmi támogatás formájában? Tudjuk, hogy a Bizottság 1 milliárd eurója igen átlátható és teljesen nyilvánvaló, hogy azt hogyan költik el. Nem ennyire nyilvánvaló, hogy a tagállamoktól érkező 1 milliárd euró honnan kell, hogy

105

106

HU


származzon, hogy ez ténylegesen megtörténik-e és hogy az kitől érkezik. Fontolóra venné-e a Tanács ennek novemberben vagy decemberben való közzétételét? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Köszönöm a tisztelt képviselő bátorító és bizalmat sugárzó szavait. Az Elnökség és a Tanács az alkalmazandó gyakorlatokkal, feltételekkel és jogszabályi rendelkezésekkel összhangban megfelelő intézkedést fog tenni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Elnök – 6. számú kérdés, előterjesztette: Esko Seppänen (H-0527/07) Tárgy: Az északi dimenzióval kapcsolatos politika A Tanács portugál elnöksége kijelentette, hogy törekedni fog az EU földközi-tengeri országokkal folytatott együttműködésének előmozdítására. Mivel az EU északi dimenzióval is rendelkezik, hogyan fogja a Tanács Elnöksége egyidejűleg előmozdítani az EU északi dimenzióval kapcsolatos politikáját és annak végrehajtás? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Az északi dimenzióval foglalkozó, 2006 novemberében Helsinkiben tartott csúcstalálkozón elfogadott két dokumentum alapján ez év elejétől kezdve hajtjuk végre az északi dimenzióval kapcsolatos politika. A Helsinkiben elfogadott politikai keretdokumentum és politikai nyilatkozat fordulópontnak tekinthető az északi dimenzióval kapcsolatban, amennyiben azok a politikát a valamennyi északi dimenziós partner – azaz az EU, Oroszország, Norvégia és Izland – számára közös politikává teszik. Az új politika közös elfogadása kulcsfontosságú célkitűzés és magába foglalj Oroszország valamennyi északi dimenziós struktúrában és tevékenységben való teljes körű részvételét is. Az északi dimenzió többi főbb résztvevője és szereplője – különösen a négy Északi Regionális Tanács és a nemzetközi pénzügyi intézmények – szintén részt vesz majd a folyamatban. Az északi dimenzió most már állandó platformot jelent az északi kérdések és aggályok megvitatására. A portugál elnökség természetesen előre fogja lendíteni a munkát ezen a területen. Szeptemberre vagy október elejére tervezik az irányítócsoport egy ülését Reykjavíkban. Az irányítócsoport célja, hogy biztosítsa a folytonosságot a miniszteri ülések és a magas rangú tisztviselők ülései között. A magas rangú tisztviselők ülését a portugál elnökség idejére ütemezték és azt november 21-én tartják Oroszországban. Portugália – földközi-térségi országként – szeretne intenzívebb és szélesebb körű politikai vitát látni a Földközi-tenger déli partjainál lévő partnereinkkel az Euromed keretében. Az EU és az Euromed országok érdekei közösek és hasonló kihívásokkal néznek szembe. Közös érdekünk az ezen országokkal folytatott uniós együttműködés kiszélesítése, főként a migrációs áramlatok és a társadalmi fejlődéskezelése tekintetében. Ugyanakkor folytatjuk az északi dimenzióval kapcsolatos új politika végrehajtására irányuló munkát. Az Euromed esetéhez hasonlóan rengeteget lehetne tenni a jó szomszédságon, az egyenlő partnerségen a közös felelőségen és az átláthatóságon alapuló gyakorlati együttműködésen keresztül. Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr! Oroszország szerep kulcsfontosságú az északi dimenzió fejlődésében. Az Európai Unió Oroszországgal meglévő kapcsolatai e tekintetben lényegesek. Szándékában áll-e az Elnökségnek idén ősszel az Oroszországgal a partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott megbeszéléseket előmozdítani?

05-09-2007

05-09-2007

HU


Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Mint tudják, hivatali ideje alatt a portugál elnökség csúcstalálkozót szervez Oroszországgal, amelyre Mafrában egy, a fővárosunktól, Lisszabontól nem messze lévő kisvárosban kerül sor. Reméljük, hogy az említett csúcstalálkozó alkalmával az együttműködéssel és – a gazdasági, tudományos, és kulturális területen, valamint a személyek európai térségben való mozgásának szabadságával közvetlenül kapcsolódó területeken – az EU és Oroszország közötti kapcsolatokkal összefüggő valamennyi kérdést meg tudunk vitatni. Fontosnak és stratégiai jelentőségűnek tartjuk az Oroszországgal meglévő kölcsönösen előnyös és hasznos, közös elveken és értékeken alapuló kapcsolat megteremtését. Elnök − 7. számú kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0530/07) Tárgy: Frontex Milyen tapasztalatai vannak a Tanácsnak az elmúlt pár hónapban a Frontex-szel, és mi a véleménye annak egy valódi európai határszolgálattá történő fejlesztéséről a német határőrség alapján? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A 2007/2004/EK rendelettel létrehozott, az Európai Unió Tagállamainak Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség, a Frontex – amelyet korábban már említettem – célja az EU külső határai integrált igazgatásának javítása. A Frontex Ügynökség szerepét és funkcióit a rendelet határozza meg, amely figyelembe veszi azt, hogy a tagállamok megtartanak bizonyos feladatokat a külső határok ellenőrzését és felügyeletét tekintve. A Frontex Ügynökség hatáskörei nemrégiben erősödtek meg a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2007. június 12-i javaslat jóváhagyásával. Az Európai Tanács 2007. júniusi következtetéseiben üdvözölte a gyorsreagálású határvédelmi csapatokról és egy európai járőr-hálózat elindításáról, valamint a technikai berendezéseknek a tagállamok által és a számukra rendelkezésre bocsátandó, központosított rendszerének létrehozásáról szóló megállapodás elérését. Jelenleg nincs más, a Frontexről szóló rendelet módosítására irányuló javaslat. A szabadságot, biztonságot és a jog érvényesülését megerősítő hágai program arra kéri a Bizottságot, hogy 2007 végéig terjessze a Tanács elé az Ügynökség értékelését. Ennek az értékelésnek elemeznie kell az ügynökség feladatait és jeleznie kell, hogy az ügynökségnek további, a határigazgatási aspektusokkal kapcsolatos feladatokat is fel kell-e vállalnia. Bernd Posselt (PPE-DE). − (DE) Engem kevésbé aggasztott a rendelet, hanem inkább a látásmód. 1998-ban benyújtottam egy, a bővítésről és a belbiztonságról szóló jelentést ebben a Parlamentben, amelyben egy európai határszolgálatot javasoltam. A tamperei csúcstalálkozón foglalkoztak ennek gondolatával, az Európai Rendőrakadémia elgondolásával együtt. A Frontexet egy, az ebbe az irányba megtett első lépésként hozták létre. Osztja-e a Tanács Elnöksége külső határaink közös védelme érdekében a Frontex és a harci csapatok valódi európai határszolgálattá való továbbfejlesztésének elgondolását? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Úgy gondolom, hogy a Frontex Ügynökség fejlődni fog és az igényeknek és természetesen a tagállamok akaratának megfelelően fogja szélesíteni feladatkörét.

107

108

HU


Elnök – 8. számú kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford (H-0533/07) Tárgy: A rendőrségi együttműködés javítása Mik a portugál elnökség szándékai a bűncselekményekkel és a terrorizmussal szemben az uniós polgárok biztonságának növelésére irányuló két fontos bizottság javaslat terén való előrehaladással kapcsolatban, nevezetesen a belső határokon a tagállamok közötti rendőrségi együttműködés javításáról szóló COM(2005)0317 végleges javaslattal és a hozzáférhetőség elve alapján történő információcseréről szóló COM(2005)0490 végleges javaslattal kapcsolatban? E két javaslat nem minden elemét építették be a Pröm-határozatba, tehát nem ért-e egyet azzal az Elnökség, hogy ezek megállapításának a tagállamok általi hiánya gyenge jelzést jelent annak jelentőségét és sürgősségét illetően, hogy a tagállamok hogyan kezelik a határokon átnyúló bűnüldözéssel kapcsolatos kihívást? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Az Elnökség egyetért abban, hogy a bűnüldözési célú, határokon átnyúló együttműködés javítása nemcsak fontos és halasztást nem tűrő kérdés, hanem egyszersmind kihívás is. A különösen a terrorizmus elleni küzdelemben és a határokon átnyúló bűncselekményekben a határokon átnyúló együttműködés fokozásáról szóló tanácsi kerethatározat – a közismert Prüm-határozat –, amelyre vonatkozóan a Tanács 2007 júniusában ért el politikai megállapodást, jelentős előrehaladást képvisel a hozzáférhetőség elvének végrehajtásában és a határokon átnyúló rendőrségi együttműködés megerősítésében, különösen a közös műveletek, valamint a tömegesemények, katasztrófák és súlyos balesetek esetén nyújtandó támogatás révén. Az Elnökség azon a véleményen van, hogy a kézzelfogható eredmények elérésének lehetővé tétele érdekében a Prüm-határozatot a lehető leghamarabb végre kell hajtani. Az Elnökség szándéka ezért az, hogy erőfeszítéseit arra összpontosítsa, hogy előrehaladás megvalósulását lehessen tapasztalni a következő pár hónapban a Prüm-határozat végrehajtásáról szóló tanácsi határozattervezettel kapcsolatban. Az Elnökség egyetért a tisztelt képviselővel abban, hogy – a rendőrségi együttműködés javításáról és a hozzáférhetőség elvéről szóló – két bizottsági javaslat nem minden pontja került be a Prüm-határozatba. A rendőrségi együttműködésről szóló bizottsági javaslat jelentős részét azonban lefedi a Prüm-határozat, az Elnökségnek pedig nincs oka azt hinni, hogy a többi részre vonatkozó vita újbóli megnyitása a 2006 áprilisában elérttől eltérő eredményre vezetne. Míg a hozzáférhetőség elvéről szóló bizottsági javaslat általános elveket állapít meg és hat adattípusra vonatkozik, a Prüm-határozat valójában csak a DNS-adatokkal, ujjlenyomatokkal és a gépjármű-nyilvántartási adatokkal foglalkozik. Az Elnökség úgy véli, hogy a hozzáférhetőség elvének fokozatos végrehajtása a legreálisabb és a leginkább gyakorlatias, valamint hogy ez azon megközelítések között szerepel, amelyek a leginkább valószínű, hogy rövid távon gyakorlati eredményeket hoznak a mindennapos rendőrségi együttműködés és az uniós polgárok számára a biztonság javítása tekintetében. Az Elnökség úgy véli, hogy ezek a gyakorlati eredmények erőteljes jelzéssel szolgálnának a határokon átnyúló együttműködésnek tulajdonított fontosság és sürgősség tekintetében, bizonyítva ezzel, hogy a gyakorlati együttműködés lehetséges és végrehajtás alatt van, még ha csak részlegesen is. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell folytatnunk a bűnüldözéssel

05-09-2007

05-09-2007

HU


kapcsolatos még szorosabb együttműködés elérésére irányuló erőfeszítéseinket, különösen a bizottsági javaslatokban szereplő elemek révén. Reméljük azonban, hogy ez az eleddig elért, valamint a Prüm-határozat végrehajtásából eredő eredmények alapján megtehető. Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr! Meg tudja-e tehát a Tanács erősíteni azt, hogy a Tanácson belül mind a hozzáférhetőség elvére, mind pedig a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos intézkedésre vonatkozóan folytatott tárgyalásokat felfüggesztették? Elismerte, hogy a Prüm-szerződés kevésbé ambiciózus, mint ezek bármelyike – tehát felfüggesztette azokat? Miért tud a Tanács még mindig jogszabályokat alkotni olyan dolgokra vonatkozóan, amelyek sértik a magánéletet és miért nem tudja meggyökereztetni a rendőrségek közötti együttműködést? Ennek egyik akadálya természetesen az általános adatvédelmi keret hiánya. A német elnökség megígérte, hogy még az idén elfogadnak egy ilyen eszközt. Vajon a portugál elnökség aktívan halad-e efelé, és mik a fő akadályok? A Tanácsnak és a tagállamoknak szilárd adatvédelmi kereten belül kell előrehaladniuk a rendfenntartással kapcsolatos gyakorlati együttműködéssel. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A portugál elnökség ezen a területen ambiciózus, de ugyanakkor realista módon jár el. A megtett vagy a megtenni javasolt intézkedések mérlegelésekor mindig megnézzük, hogy mi volt a kiindulópont és hogy hova szeretnénk eljutni és valójában a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos kérdésben úgy gondolom, hogy figyelemre méltó és jelentős előrehaladást értünk el kiindulópontunkhoz képest. Talán nem akkora előrehaladást, amelyet sokan látni szeretnének, de valami történt és történik is, ha a tagállamok így kívánják. A portugál elnökség ezért támogatni, fejleszteni fogja és végre fogja hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket megállapítottunk és amelyek a véleményünk szerint a korábbi helyzethez képest pozitív előrehaladást jelentenek a rendőrségi együttműködés terén. Elnök – 9. számú kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis (H-0536/07) Tárgy: A Konstantinápolyi Patriarchátus ökumenikus jellege Sok esemény utal arra, hogy a török hatóságok megpróbálják megkérdőjelezni a Konstantinápolyi Patriarchátus ökumenikus jellegét. A külügyminiszter például kifejezetten kizárta annak lehetőségét, hogy a török kormány elismerje a Konstantinápolyi Patriarchátus ökumenikus jellegét. Ezen túlmenően azért tiltják meg, hogy a török tisztviselők részt vegyenek egy, a Konstantinápolyi Patriarchátus által adott fogadáson, mert a meghívó a pátriárkára ökumenikusként utal. Sőt, Törökország új nemzetbiztonsági politikája kimondja, hogy „a Patriarchátus jelenlegi státuszának túllépésére irányuló bármely kísérletnek elejét kell venni” és végül 2007. június 26-án a török legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a Konstantinápolyi Patriarchátus nem ökumenikus és hogy a pátriárka az isztanbuli görögkeleti ortodox közösség feje. Megmondaná-e a Tanács, hogy a török hatóságok által a Konstantinápolyi Patriarchátus tekintetében képviselt álláspont összeegyeztethető-e a koppenhágai politikai kritériumokkal és Törökország előcsatlakozási folyamat szerinti kötelezettségeivel? A Tanács milyen azonnali észrevételeket tesz a török hatóságok felé? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A Tanács több alkalommal hangsúlyozta, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít a törökországi vallásszabadság kérdésének. A vallási kisebbségek és közösségek még mindig nehézségekkel szembesülnek

109

110

HU


a jogi személyiség, a tulajdonjogok, az iskolák, a belső igazgatás, valamint a török és nem török klérus képzése, tartózkodási engedélyei és munkaengedélyei tekintetében azon lehetőségen túlmenően, hogy vallásos közösségeik vezetőiként külföldi klérust választhassanak meg. Az ortodox Patriarchátus előtti, egyedi problémákat – különösen az ökumenikus pátriárka egyházi cím használatát – ezzel összefüggésben szintén vizsgálni kell. Ez a helyzet nem érintheti az emberi jogokról szóló európai egyezményben garantált jogokat. A vallásszabadság olyan alapvető terület, ahol kézzelfogható előrehaladást kell sürgősen elérni; ez az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban lévő, megfelelő jogszabályok elfogadására és végrehajtására irányuló különös intézkedést is igényel. Még pontosabban: az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok egyik rövid távú prioritása olyan jogszabályok elfogadása, amelyek összhangban vannak az európai normákkal és amelyek választ nyújtanak a kisebbségek és a nem muzulmán vallási közösségek által tapasztalt nehézségekre. Hasonlóképpen a társadalmi toleranciát is ki kell alakítani. Ezzel összefüggésben biztosíthatom a tisztelt képviselőt, hogy a vallásszabadság kérdését továbbra is mélyre hatóan fogjuk nyomon követni, a csatlakozási tárgyalások részeként, a 23. fejezettel – Igazságszolgáltatás és alapvető jogok – összefüggésben, valamint a jelenleg zajló törökországi reformfolyamat részeként, továbbá hogy azt adott esetben minden szinten felvetjük. Ez történt az Európai Unió és Törökország között június 4-én Ankarában tartott, legutóbbi miniszteri trojka ülésén is. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr! Abban a két és fél percben, amíg beszélt, megerősítette azt a problémát, amelyet Önhöz intézett kérdésemben felvetettem, de nem foglalt egyértelműen állást. Augusztus 22-én a Bizottság nevében felszólaló Rehn biztos úr azt mondta, hogy a pátriárkának és a Patriarchátusnak szabadon kell tudnia használni az „ökumenikus” egyházi címet, és hozzátette, hogy Törökországnak biztosítania kell azt, hogy a nem muzulmán közösségek jogi státuszt szerezhetnek. Osztja a Tanács ezt, a Bizottság által elfogadott, egyértelmű álláspontot? Ha igen, miért nem mondja ki világosan? Ha nem, ennek mik az okai? Mitől lett ilyen tartózkodó? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Papadimoulis úr! Úgy vélem, hogy a Törökországgal meglévő kapcsolatainkban az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket illetően az Elnökség és a Tanács mindig is egyértelmű, igényes és határozott volt a múltban és a jövőben is az lesz majd. Úgy vélem, hogy ezért talán nem helyénvaló kételyeknek, fenntartásoknak vagy szkepticizmusnak hangot adni ebben a kérdésben. Álláspontunkat fenntartjuk Törökországgal folytatott tárgyalásainkban, különösen a Törökország EU-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tárgyalási folyamatban. Bernd Posselt (PPE-DE). − (DE) Ezt már sokszor megvitattunk a kérdések órájának idején és szeretném megkérdezni, hogy mikor fogadják el ténylegesen Törökország vallásról szóló törvényét. Erről már több mint egy éve biztosítottak minket, de azóta semmi nem történt. Ez igen különös kérdés, ami nemcsak az ország csatlakozási tárgyalásai, hanem a koppenhágai politikai kritériumoknak való megfelelése tekintetében is lényeges. Az

05-09-2007

05-09-2007

HU


államnak nincs joga beavatkozni az egyház belügyeibe és önkényesen megfosztani azt a jogi státusztól. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Amint azt a tisztelt képviselő is tudja, Törökország EU-hoz való csatlakozási folyamatának létezik egyfajta éves felülvizsgálata. A folyamatnak e felülvizsgálatára vagy számbavételére minden év második felében kerül sor és az magába foglalja az összes ilyen kérdéssel kapcsolatos elemzést és tárgyalást a Bizottság jelentései alapján. Erre idén is sor fog kerülni a portugál elnökség idején és megfelelő alkalmat, sőt, helyes alkalmat fog biztosítani e kérdések Tanács általi megvitatására. Elnök – Mivel a szerző nincs jelen, a 10. számú kérdés tárgytalan. 11. számú kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness (H-0540/07) Tárgy: Az EU-Brazília csúcstalálkozó kimenetele Tudná-e a Tanács értékelni a 2007. július 4-én tartott EU-Brazília csúcstalálkozót, különösen a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok vetületét? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Mint tudják, az EU-Brazília csúcstalálkozót Lisszabonban tartották július 4-én azzal a céllal, hogy elinduljon egy kétoldalú stratégiai partnerség a két fél közötti együttműködés megerősítése céljából számos, közös érdekű területen. Jóváhagytak egy együttes nyilatkozatot, amely azokra a különféle területekre terjed ki, amelyeken kétoldalú kapcsolatainkat meg kellene erősíteni és megállapodás született a tekintetben, hogy ennek a Brazíliával meglévő partnerségnek működőképesnek és előre tekintőnek kell lennie. Az EU és Brazília együttműködött azért, hogy a közös menetrend kialakítását segítő kérdésekre irányuló gyakorlati, közös és koordinált javaslatokat tartalmazó cselekvési tervet dolgozzanak ki. Az érdekes vita kiterjedt az Európai Unió és Brazília közötti kétoldalú kapcsolatokra, a regionális kérdésekre, különösen az Európában és Latin-Amerikában végbement fejleményekre, de olyan globális kérdésekre is, mint a Dohai Fejlesztési Menetrend, a hatékony multilateralizmus, az éghajlatváltozás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint az energiával kapcsolatos kérdések. Ami kereskedelmi kapcsolatokat illeti – noha a lisszaboni csúcstalálkozó nem volt megfelelő fórum a technikai tárgyalásokat tekintve – sor került egy érdekes eszmecserére. A kereskedelmi biztos úr, Peter Mandelson megismételte, hogy a Dohai Fejlesztési Fordulóban a pozitív eredmények elérése az EU egyik prioritása volt és továbbra is az lesz. A G4-csoport legutóbbi potsdami ülésének kiábrándító eredményei ellenére, a tárgyalások Genfben folytatódtak és senki nem akart lemaradni arról a lehetőségről, hogy egy ambiciózus, kiegyensúlyozott és átfogó megállapodást érjen el. Brazília úgy gondolta, hogy a két tárgyalási pozíció nem áll annyira távol egymástól. A tárgyalás folytatása és a szorosabb koordináció lehetővé tenné egy megállapodás elérését. Mindkét fél egyetértett abban, hogy egy, a Dohával kapcsolatos megállapodás elérése segítene megkötni egy, az EU és a Mercosul közötti megállapodást. Az éghajlatváltozás és az energia témakörében minkét fél a bioüzemanyagokkal kapcsolatban július 5-én és 6-án Brüsszelben tartott nemzetközi konferenciára úgy

111

112

HU


hivatkozott, mint amely egy, a helyes irányba tett lépés volt az olyan bírálatok csillapítására, amelyek szerint a bioüzemanyagok használata állítólag káros. Ezzel összefüggésben a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso három alapvető területet említett: a bioüzemanyagok fenntartható nemzetközi piacára vonatkozó közös műszaki normák meghatározása, a bioüzemanyagok mint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásai csökkentésének eszközei és az élelmiszerellátás biztonságának elérése. Lula elnök viszont az éghajlatváltozással kapcsolatos vitát a szennyezés csökkentésével társította, mondván, hogy a Brazíliában az elmúlt 20 évben követett kombinált energetikai megközelítés környezetbarátabbnak és környezeti szempontból biztonságosabbnak bizonyult, mint az EU csúcstechnológiás motorjai. Visszautasította továbbá az Amazonas-esőerdőre és az élelmiszerellátás biztonságára jelentett fenyegetésekkel kapcsolatos állításokat. Mairead McGuinness (PPE-DE). – nagyon köszönöm a megtárgyalt érdekek összességének átfogó körvonalazását. A mezőgazdaság egyértelműen szerepelt ezek között, de megkérdezhetném, hogy a Brazíliából az Európai Unióba importált marhahús ellentmondásos kérdése is, valamint az azokkal kapcsolatos szabványok miatti aggályok is felmerültek-e és hogy a WTO – a Dohai Forduló – keretében van-e a két fél számára közös platform? A tárgyalások során felmerült-e a kettős szabványok kérdése, azaz, hogy az Európai Unión belüli szabványok magasabbak a más országokbeliekhez – ez esetben Brazíliához – képest? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A csúcstalálkozót – amint azt már említették – a portugál elnökség kezdeményezte; ez volt az első, Brazíliával tartott csúcstalálkozó és ez – reméljük – az említetett országgal meglévő stratégiai kapcsolatok fejlődéséhez fog vezetni. Ez volt az első kezdeményezés. Szándéka az volt, hogy azonosítsa azokat a területeket és ágazatokat, ahol Brazíliával szorosabb kapcsolatokat kellene kialakítanunk. Szóba kerültek gazdasági kérdések is, de érthető, hogy azok csak általánosabb és stratégiai összefüggés keretében merültek fel, különösen azon kérdésekre összpontosítva, amelyek a dohai tárgyalási folyamat megbeszéléseinek hatályán belül napirenden vannak. Egyértelmű, hogy kérdéseket technikai jellegűbb és megfelelőbb szinten kell megközelíteni. Mindeközben a kereskedelmi kérdéseket és az e kérdések tekintetében mind az EU, mind pedig Brazília számára meglévő aggályokat is nagy mértékű nyíltsággal és őszinteséggel közelítették meg úgy, hogy mindkét fél kifejtette álláspontját és azon reményét, hogy a dohai tárgyalási folyamat sikeresen zárulhat. Jim Allister (NI). – A McGuinness asszony kérdésére adott választ nemlegesnek veszem; hogy nem zavartatták magukat, hogy a brazil hatóságokra a marhahús-exportjukkal kapcsolatos siralmas egészségügyi szabványok és az állatállományukkal kapcsolatos nyomon követhetőség teljes hiánya miatt nyomást gyakoroljanak. Óriási csalódás lesz a gazdálkodás és a fogyasztói érdekek számára Európa-szerte, hogy amikor lehetőségük volt, nem gyakoroltak nyomást e mindennél fontosabb kérdés tekintetében. Mikor ébred már rá a Tanács az európai polgárokra gyakorolt egészségügyi hatáskora és gyakorol nyomást Brazíliára az állatállományuk tényleges nyomon követhetőségére vonatkozóan?

05-09-2007

05-09-2007

HU


Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Úgy vélem, hogy e kezdeményezésnek a portugál elnökség általi elindításával valamennyi feltétel adott most már egy, Brazíliával olyan kérdésekre vonatkozóan folytatott nyílt és tisztességes vitára, amelyek megszakíthatják kétoldalú kapcsolatainkat, de mindazokra is, amelyek fejleszthetik és erősíthetik ezeket a kapcsolatokat. Azt is gondolom, hogy azokban a kérdésekben, amelyek esetében az EU-nak és Brazíliának esetleg eltérő nézetei vannak, a csúcstalálkozó és a portugál elnökség kezdeményezése rendkívül hasznos eszköz az olyan témákhoz szükséges őszinte tárgyalás elindítására és kiterjesztésére, amelyek tekintetében a két fél álláspontjai talán nem teljesen esnek egybe. Elnök – 12. számú kérdés, előterjesztette: Marianne Mikko (H-0542/07) Tárgy: Az Oroszországgal kötött, a Peipsi-tavon folytatott halászati megállapodással kapcsolatban Észtországnak nyújtott uniós támogatás A Tanács kétségtelenül tud arról, hogy az EU-Oroszország közötti határ 126 kilométere a Peipsi-tó mentén húzódik. Az észt-orosz kétoldalú megállapodások koordinálták a Peipsi-tó érzékeny ökoszisztémájának és halállományának védelmét. A megállapodások oroszok általi figyelmen kívül hagyása miatt a halállományok veszélyébe sodrására vonatkozó bizonyítékból azonban egyre több van. Különösen az, hogy az orosz oldalon csaknem egész évben kerítőhálót használnak a megállapított igen korlátozott időszak helyett. Az orosz piacok megbízható bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az orosz hivatalos intézkedések nem megfelelőek jó néhány peipsi-tavi halfaj méreten aluli egyedeinek védelméhez. Az orosz oldal különböző ürügyekkel késleltette a 2007. őszi idényre vonatkozó tárgyalásokat. Mit tervez tenni a Tanács annak érdekében, hogy segítse az uniós tagállam Észtországot abban, ami alapvetően az EU és Oroszország között a kvótákról és jövőbeli kezelésükről folyó tárgyalásoknak minősül? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. − (PT) A tisztelt képviselőnek az EU és Oroszország között a kvótákról és jövőbeli kezelésükről folytatott tárgyalásokra vonatkozó kérdésére válaszuk a Tanács szeretné hangsúlyozni, hogy – bár kifejezetten a közös halászati politika hatálya alá tartozik az élő vízi erőforrások megőrzése, kezelése és kiaknázása – a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet az „élő vízi erőforrásokat” a következőképpen határozza meg: „az elérhető és hozzáférhető élő tengervízi fajok, beleértve az anadrom és katadrom vándorló fajokat, a tengeri életszakaszuk során”; Ezen túlmenően 2006. július 28-án az Európai Közösség és az Orosz Föderáció Kormánya egy, a halászati együttműködésről és a balti-tengeri élő erőforrások védelméről szóló kétoldalú megállapodást parafált. Az említett megállapodást a közeljövőben kell aláírni és annak akkor kell hatályba lépnie, amint az Orosz Föderáció lezárta az aláírásra vonatkozó hazai eljárásokat. Az említett megállapodás hatálya alá tartozik a Balti-tenger és szorosainak összes vize, a belvizek azonban nem. A megállapodás területi hatálya ellenére a 13. cikk előírja, hogy a felek megállapodhatnak az anadrom és katadrom fajokkal való gazdálkodási együttműködés

113

114

HU


kiterjesztéséről, kizárva ebből azokat a fajokat, amelyek teljes életciklusukat a belvizekben élik. Következésképpen – a közösségi jog jelenlegi állása szerint – a Tanács pusztán javasolni tudja, hogy a tisztelt képviselő kérdésével forduljon az Európai Bizottsághoz, hogy az ügyet az Európai Közösség és az Orosz Föderáció kormánya közötti kétoldalú megállapodással összefüggésben is felvessék, amint az említett megállapodás hatályba lép. Marianne Mikko (PSE). – (ET) A válasz azonban – mivel az a Peipsi-tóra vonatkozik – nem teljesen kielégítő a számomra: méretét tekintve az Európai Unió harmadik legnagyobb tava és az egyetlen, ahol halászati iparág működik. Nem észtországi belvízről, hanem egy harmadik országgal – nevezetesen Oroszországgal – határt képező tóról van szó. Ami a halállományok felelősségteljes kiaknázását illeti, Észtország – az Európai Unió egyik tagállama – minden tőle telhetőt megtesz a peipsi-tavi állományok megőrzésének biztosításáért. Ugyanez azonban nem mondható el Oroszországról. Következésképpen mindazonáltal szeretném hallani a soros elnök úrtól, hogy a Tanács milyen javaslatot tesz Oroszország befolyásolására arra, hogy megőrizze a peipsi-tavi halállományokat, amint azt Észtország is teszi? Miféle saját felelősséget tudnak itt és ma felkínálni az Európai Unió elnökeként? A Bizottságot említette, de az Ön által adott válasz inkább a tengerekre vonatkozott. A Peipsi határtó – és nem belső víztest –, amelynek helyzete igen egyedi. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A tisztelt képviselő fenn kívánja tartani a kérdését és nekem sajnos azt kell mondanom, hogy én is fenntartom válaszomat. Azt ajánlanám – amint azt az előző felszólalásomban is tettem, hogy a tisztelt képviselő kérdésével forduljon az Európai Bizottsághoz. Elnök – 13. sz. kérdés, előterjesztette: Brian Crowley (H-0547/07) Tárgy: Az EU és Bosznia közötti kapcsolatok Tud-e a Tanács nyilatkozni az EU és Bosznia közötti, mostani politikai kapcsolatok naprakész értékelését illetően? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A bosznia-hercegovinai politikai helyzet igen kényes szakaszban van. A Bosznia és Hercegovina által február végén Szerbia és Montenegro ellen a népirtásról szóló egyezmény alkalmazására vonatkozóan elé terjesztett ügyben a Nemzetközi Bíróság által hozott ítélettel olyan ellentétek kerültek a felszínre, amelyek valamelyest enyhülni látszottak a Miniszterek Tanácsának február 9-én történő létrehozását követően. Az EU azt mondta a boszniai hatóságoknak, hogy attól tart, hogy az országban a politikai környezet romlása, a nacionalista retorika visszatérése és a megállapodás elérésére irányuló politikai akarat hiánya veszélybe sodorják a reformfolyamatot. Bosznia és Hercegovinának egységes gazdasági és közigazgatási térségként hatékonyan kell működnie annak érdekében, hogy biztosítsa polgárai számára az előrehaladást, valamint hogy előrébb jusson az uniós tagság felé tartó ösvényen. Az EU-val meglévő kapcsolatok, valamint a stabilizációs és társulási folyamat tekintetében a stabilizációs és társulási megállapodásról folytatott technikai tárgyalásokat decemberben befejezték, és május 3-án az említett megállapodással kapcsolatban folytatott technikai tárgyalások eredménye valamennyi tagállam részéről teljes mértékű támogatást kapott. A

05-09-2007

05-09-2007

HU


stabilizációs és társulási megállapodásról folytatott tárgyalások lezárását a rendőrségi reformmal kapcsolatos, kézzelfogható előrehaladás hiánya akadályozza. A nemrégiben kinevezett főképviselő/EU különleges képviselő, Miroslav Lajčak – aki július elején lépett hivatalba – a Béke- végrehajtási tanács irányítótestületének és az Európai Unió Tanácsának aggályaival összhangban első és haladéktalan prioritásaiként határozta meg a konstruktív politikai környezet megteremtését és a rendőrség szerkezetének átalakítását. Ezzel összefüggésben a főképviselő/EU különleges képviselő bízik abban, hogy e hónap végéig előrehaladás érhető el. Brian Crowley (UEN). – Szeretném megköszönni a soros elnök úrnak a válaszát. Ahelyett, hogy minden egyes kérdésen végigmennék, a rendőrségi reformra fogok összpontosítani, mivel jelenleg ez a legsürgősebb kérdés. Tett-e a Tanács javaslatokat egy vezetőkből álló csoport létrehozására, hogy megkönnyítse a Bosznia és Hercegovinában létező különböző hagyományok annak érdekében való tömörülését, hogy közös normát vagy közös kódexet határozzanak meg arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene a rendőrségnek működnie? Ilyen már van a határvédelem területén, a rendőrséggel kapcsolatban azonban nincs. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Köszönöm kérdését, javaslatát és véleményét. Természetesen óriási érdeklődéssel és izgatottan várjuk, hogy milyen javaslatokat fog az új különleges képviselő előterjeszteni a bosznia-hercegovinai rendőrség reformjával kapcsolatos kérdésben a rendőrségi együttműködés ezen új fejezetének keretében. Ha azok egy, a különleges képviselő által a Tanácsnál felvetett napirendi pont formáját és egy, a főképviselőtől származó megoldás vagy javaslat formáját öltik, amely főképviselő ezen az ügyön dolgozik, amely – amint azt Ön is helyesen mondta – alapvető fontosságú Bosznia és Hercegovina stabilitása számára, ha ilyen javaslatot tennének és terjesztenének elénk, akkor azt a Tanács természetesen fontolóra venné. Úgy gondoljuk, hogy figyelembe kell venni minden olyan elgondolást, eszközt és javaslatot, amely ténylegesen segíthet Bosznia és Hercegovinában a stabilitás és előrehaladás végső és alapvető célkitűzésének elérésében. Elnök − A 14., 15. és 16. számú kérdéseket visszavonták. Elnök. − Mivel a szerző nincs jelen, a 17. számú kérdés tárgytalanná válik. 18. számú kérdés, előterjesztette: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (H-0559/07) Tárgy: Az Európai Számvevőszék Az 1992. évi Maastrichti Szerződés jelentősen módosította az EU intézményi keretét, az Európai Számvevőszéket integrálva abba (a Szerződés 7. cikke). Azzal, hogy a Számvevőszéket az egyik alapvető intézményévé tette, az Unió bizonyította, hogy mekkora fontosságot tulajdonít az átláthatóságnak és munkája javítása szükségességének. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (2) szintén módosította az intézményi keretet, kivéve az alól a Számvevőszéket, amely ezután a Szerződés II. fejezete IV. címében szereplő „egyéb intézmények és szervek” alá került. Az új Szerződéssel kapcsolatban jelenleg zajló munka nem tartalmaz az „intézményi keret” módosítására irányuló terveket, amely az európai intézmények külső ellenőre státuszának romlását eredményezné. Mivel az Uniónak javítania kell a polgárok felé való

(2)

HL C 310., 2004.12.16., 1.o.

115

116

HU


elszámoltathatóságát, meg tudná a Tanács magyarázni, hogy miért döntött úgy, hogy alacsonyítja a Számvevőszék státuszát? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Valószínűleg ez a kérdés részesül majd a leggyorsabb válaszban ebben az ülésszakban, mivel valójában nem a Tanács feladata észrevételezni a Szerződések reformjával foglalkozó Kormányközi Konferencia munkáját, amely – mint tudjuk – 2007. július 23-án vette kezdetét. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr! Számomra nagyon is úgy tűnik, hogy ez egy, a Tanácshoz intézendő kérdés, különösen azért, mert jelenleg egy olyan új szerződésről beszélünk, amelynek célja az új Európai Unió forradalmasítása, a Számvevőszéknek az „egyéb intézmények és szervek” szakasz alá helyezése pedig ezen intézmény egyértelmű lefokozása a tekintetben, hogy azt a polgárok hogyan látják. A Számvevőszék ellenőrzési funkciója nem csupán a kiadások nyomon követésén és annak ellenőrzésén alapul, hogy közös alapjainkat – az Európai Unió alapjait – megfelelően osztották-e szét; a költségvetési fegyelem őre az egész Európai Unióban, többek között a Tanácsban, Parlamentben és az Európai Bizottságban. Ajánlásai és megítélései valamennyiünk munkáját segítik. A Számvevőszék erőteljes pozíciójának egyértelműnek és nyilvánvalónak kell lennie valamennyi uniós polgár számára, mivel az egyúttal az az intézmény, amely megerősíti a polgároknak az EU egészébe vetett bizalmát. Ha nem gondolja, hogy ez a kérdés a Tanácsra tartozik, akkor szeretném tudni, hogy kire, mert a Tanács megbízatása – és a jelenleg végzett munka hatálya – arra a kérdésre is kiterjed, hogy a Számvevőszéket a megfelelő helyre tegyék és – véleményem szerint – a megfelelő hely az, ahol a legfontosabb uniós intézmények találhatók (az új szerződésről beszélek, amelyet jelenleg fogalmaznak). Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Természetesen tudomásul vettem aggályait és megjegyzéseit, de én itt a Tanács képviselőjeként vagyok jelen. A Tanács mint olyan nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a Kormányközi Konferencia tárgyát véleményezze, ahol is a tagállamok folytatnak kerekasztal-tárgyalásokat meghatározott kérdésekről épp tagállami minőségükben, azaz független, szuverén államokként, teljesen függetlenül, tagállamonként eljárva. A Tanács ennélfogva nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy e tárgyra vonatkozóan észrevételeket tegyen. A Kormányközi Konferencia azonban saját szervekkel, struktúrával és elnökséggel rendelkezik és természetesen megfelelően figyelembe fog venni – ha úgy kívánja – minden olyan javaslatot, bírálatot és tanácsot, amelyet a Kormányközi Konferencia keretében végzett munka felgyorsítása érdekében kíván tenni. Az Európai Unió Tanácsa azonban – mint mondtam – nem jogosult észrevételeket tenni a Kormányközi Konferencia munkájával kapcsolatban az említett Konferencia igazságügyi jellegére tekintettel. Elnök – Mivel a szerzők nincsenek jelen, a 19. és 20. számú kérdés tárgytalanná válik. 21. számú kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-0566/07) Tárgy: A schengeni és nem schengeni tagállamok elhatárolása Tekintettel az ír miniszterelnök, Bertie Ahern és a brit miniszterelnök, Gordon Brown nyilatkozataira, akik kijelentették, hogy mindkét országnak véget kell vetnie a schengeni és nem schengeni tagállamok elhatárolásának, valamint a portugál elnökség Schengennel kapcsolatos prioritásainak ismeretében ki tudná-e a Tanács fejteni, hogy hogyan tervez további határellenőrzéseket és együttműködést nyitni a schengeni és nem schengeni tagállamok között az Elnökség vége előtt?

05-09-2007

05-09-2007

HU


Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) 2007. június 12-i és 13-i ülésén a Tanács felkérte a portugál elnökséget, hogy ragaszkodjon a Schengeni Információs Rendszer értékelő látogatásaira vonatkozó menetrendhez, azzal a céllal, hogy 2007 novemberéig el lehessen fogadni a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdésében említett határozatokat azon tagállamok tekintetében, amelyek 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz és amelyek 2007 decemberének végéig kaptak időt arra, hogy megszüntessék a határellenőrzéseket a belső szárazföldi határokon és a tengeri határokon, valamint legkésőbb 2008 márciusában a légi határokon, amint valamennyi feltétel teljesül. Írország és az Egyesült Királyság tekintetében a schengeni vívmányokat az Európai Unió hatókörébe beemelő Amszterdami Szerződés 2. jegyzőkönyvének 4. cikke kimondja, hogy Írország és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága – amelyekre nézve a schengeni vívmányok nem kötelezők – bármikor kérheti az említett vívmányok rendelkezései egy részében vagy egészében való részvételét. E tagállamok eleddig nem kérték, hogy alkalmazhassák a schengeni vívmányokban a személyek belső határokon való ellenőrzésének megszüntetésére vonatkozóan szereplő rendelkezéseket. Mivel Írország és az Egyesült Királyság ezt még nem kérte, a Tanács elnöksége ezen ügyben nem tehet sokat. Marian Harkin (ALDE). – Köszönöm válaszát. A brit miniszterelnök, Gordon Brown és az ír miniszterelnök, Bertie Ahern is olyan nyilatkozatot tett, miszerint mindkét országnak véget kell vetnie a schengeni és nem schengeni tagállamok elhatárolásának. Ön azonban válaszában azt mondja, hogy egyik országtól sem érkezett hivatalos kérés. Volt valamiféle nem hivatalos kérés vagy megkeresés akár az Egyesült Királyság akár Írország részéről e kérdést illetően, továbbá körvonalazná-e számomra – ha lehet –, hogy hogyan lehetséges alkalmazni a schengeni vívmányok egy részét a vívmányok összességének alkalmazása helyett? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Az első felszólalásomban mondottakon túl nem tudok semmit hozzáfűzni a kérdéshez. Természetesen a Schengeni Megállapodásnak megvannak a maga rendelkezései és cikkei a megállapodás alkalmazására és hatályára vonatkozóan, e cikkeket és rendelkezéseket pedig be kell tartanunk. Elnök – 22. számú kérdés, előterjesztette: Proinsias De Rossa (H-0568/07) Tárgy: Az EU-izraeli Emberi Jogi Albizottság létrehozása 2005 novemberében a politikai párbeszéddel és együttműködéssel foglalkozó EU-izraeli albizottság létrehozott egy EU-izraeli emberi jogi munkacsoportot. Fontolgatja-e a Tanács az EU-izraeli emberi jogi munkacsoport emberi jogi albizottsággá való felfokozását, amely rendszeresebben ülésezne, mint a munkacsoport (amely 2007 februárjáig csak két alkalommal találkozott) és amely rendszeres és szisztematikus konzultációkat tartana Izraelben, a megszállt palesztin területeken és az EU-ban a civil társadalommal az izraeli és a megszállt palesztin területeken meglévő emberi jogi helyzet értékelése céljából? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke (PT). – A politikai párbeszéddel és együttműködéssel foglalkozó EU-izraeli albizottság 2005. november 21-i ülésén létrehozott EU-izraeli emberi jogi munkacsoport képezi azt a platformot, amely lehetővé teszi az emberi jogi kérdések rendszeres, szisztematikus és mélyreható elemzését, valamint mindkét fél számára azok megvitatását, ha a tisztelt képviselőnek így tetszik, és ahogyan azt maga a Tanács is nevezni kívánja.

117

118

HU


Ezen túlmenően az emberi jogok állandó téma az EU és Izrael közötti, jelenleg is zajló politikai kapcsolattartás valamennyi szintjén. A civil társadalmi szervezetek – amint azt a tisztelt képviselő kérdésében említette – máris segítenek az ilyen cserékben. Proinsias De Rossa (PSE). – Őszintén? Ez nem válasz. Én azt kérdeztem, hogy a munkacsoportot – amely 2005 óta csak kétszer ülésezett – emberi jogi albizottsági státuszba emelik-e. A palesztin területek megszállása után 40 évvel még mindig egyértelműen és folyamatosan sértik a palesztinok emberi jogait a palesztin területek izraeli megszállásának eredményeként. Azt kérem a Tanácstól, hogy jelezze, hogyan áll hozzá ahhoz, hogy az emberi jogi munkacsoportot albizottsággá tegyék, amely rendszeresen ülésezne és amely valamiféle nyomást gyakorolna az izraeli hatóságokra a tekintetben, hogy feleljenek meg azoknak az emberi jogi normáknak, amelyek betartását valamennyi civilizált társadalomtól és demokráciától elvárjuk. Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Szeretném azt mondani a tisztelt képviselőnek – amint azt már említettem –, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az EU és harmadik országok közötti párbeszédek állandó témáját képezik. Ez a Tanács egyik aggálya és a Tanács további elnökségeinek folyamatos és állandó aggálya, és ez a portugál elnökségre is vonatkozik. Portugália – saját történelmi okai miatt – különös figyelmet szentel az emberi jogoknak. Épp tegnap volt alkalmam itt az Európai Parlament néhány tisztelt képviselője számára rámutatni arra, hogy – mivel magában Portugáliában is 1974-ig diktatúra volt – különösen érzékenyek vagyunk mindenre, ami a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos. E témák különösen kedvesek a számunkra és ezért azok szerepelnek a harmadik országokkal – beleértve Izraelt is – folytatott párbeszédünkben; e kérdéseket mindig is fel fogjuk venni az izraeli hatóságokkal folytatott rendszeres párbeszédeinkbe. Elnök – 23. számú kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke (H-0572/07) Tárgy: A zimbabwei helyzet A zimbabwei politikai és gazdasági helyzetet több alkalommal „életveszélyes arányokat” öltőként jellemezték. A rendőrség több mint 1300 olyan bolttulajdonost és igazgatót tartóztatott le, akik megtagadták, hogy termékeik árait a felére csökkentsék, ahogyan arra Mugabe elnök kormánya utasítást adott. Az árak felére csökkentése a nagyobb áruházláncoknál pánikszerű vásárlásokhoz vezetett. Olyan alapvető cikkek, mint a cukor, az étolaj és a kenyér most már csak a feketepiacon kapható. A benzinkutak üresek. Szemtanúk szerint sok boltot kormánydrukkerek fosztottak ki. A világon a legmagasabb infláció az eredménye vég nélküli pénzjegy-nyomtatásnak, amellyel a Kormány a köztisztviselőket, a rendőröket és a katonákat fizeti. Az ellenzéki MDC párt szerint a Kormány az elnöki választások előtt kilenc hónappal arra tesz kísérletet, hogy bebiztosítsa a szegények szavazatait. A hírek szerint a Zanu-PF kormány képviselői elutasították Mbeki dél-afrikai elnök azon kérését, hogy Pretoriába mehessen Mi a Tanács álláspontja? Fel fogja szólítani a kormányt, hogy nagyobb mértékben vállalja fel feladatait a válságban? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A Tanács szorosan nyomon követi a zimbabwei kritikus politikai és gazdasági helyzetet. A Tanács ezt a kérdést 2007. április

05-09-2007

05-09-2007

HU


23-i ülésén tárgyalta, július 22-i ülésén – tehát nemrégiben – pedig további információkat szerzett a problémáról. A Tanács stratégiája az első korlátozó intézkedések bevezetése óta közismert. 2002-ben a Tanács úgy határozott, hogy korlátozó intézkedéseket vezet be a zimbabwei vezetőkkel szemben, kijelentve, hogy mindaddig, amíg az emberi jogokat továbbra is megsértik, a Tanács szükségesnek fogja tartani a zimbabwei kormánnyal és az említett jogsértésekért, valamint a véleménynyilvánítási, az egyesülési szabadsághoz és a békés gyülekezéshez való jog megsértéséért felelős személyekkel szembeni korlátozó intézkedések fenntartását. A Tanács ezen túlmenően kijelentette, hogy az említett intézkedéseket csak akkor vonják majd vissza, ha megvannak az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartásának garantálásához szükséges feltételek. Az erőszak és az emberi jogok megsértésével kapcsolatos közelmúltbeli eseményekre válaszul a Tanács április 23-án úgy határozott, hogy kiterjeszti a vízumtilalmi listát. A korlátozó intézkedések bevezetése óta a Tanács próbálta bevonni az afrikai többoldalú intézményeket. A Tanács szisztematikusan felvette a zimbabwei kérdést a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) szervezett miniszteri ülések napirendjére az intézkedések bevezetése óta. Az EU továbbá felvetette a zimbabwei kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Bizottságánál is. A Tanács különösen dicséretesnek tartja a SADC kezdeményezését és a Mbeki elnök számára az ellenzék és a kormány közötti párbeszéd elősegítésére irányuló megbízatást, valamint Kikwete úrnak a SADC elnökeként történő kinevezését. A Tanács nagyon várja ezen afrikai kezdeményezések első eredményeit; álláspontját adott esetben megfelelően felül fogja vizsgálni. Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Elnök úr! A zimbabwei helyzet fokozatosan egyre reménytelenebbé válik – és akkor még finoman fogalmaztam. Sajnos a nemzetközi közösség – az EU-t is beleértve – tehetetlen. Szeretnék egy rövid összefoglaló kérdést intézni a Tanácshoz, mivel a portugál elnökség december 8-án és 9-én EU-afrikai csúcstalálkozót szervez Lisszabonban. Ez az elmúlt években nem volt lehetséges, mivel nem lehetett megállapodásra jutni arra a kérdésre vonatkozóan, hogy meghívjuk-e Mugabe elnököt vagy sem. Kérdésem igen egyértelmű és egyértelmű választ is várok: szándékában áll-e az Elnökségnek meghívni Mugabe elnököt Lisszabonba decemberben? Másodszor pedig: mik a Tanács reményei, hogyan fogja tudni felhozni a zimbabwei helyzet kérdését a csúcstalálkozón? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Amint mondtam, az EU szorosan nyomon követi a zimbabwei helyzetet és megtette az e tekintetben általa legmegfelelőbbnek tartott intézkedéseket. Az Európai Tanács az üléseiről készült következtetésekben viszont mindig egyértelművé tette, hogy az Európai Unió számára stratégiai jelentőségű globális, átfogó és részletes párbeszédet fenntartani Afrika egészével. Ez az Európai Tanács által adott megbízatás tükrözi az e globális párbeszéddel kapcsolatos érdeket és kötelezettségvállalást, amely párbeszédet fenn kell tartanunk az afrikai országokkal, mert rengeteg megvitatnivalónk van, de sok olyan dolog is akad, amelyben együtt kell működnünk Afrikával. Ez a célkitűzés és szándék áll a portugál elnökség eltökéltsége mögött arra, hogy decemberben Lisszabonban megtartja a második EU-afrikai csúcstalálkozót. Meggyőződésünk, hogy az említett csúcstalálkozó a mi érdekünk és más tagállamok érdeke, az EU és Afrika érdeke is.

119

120

HU


Afrikával tárgyalnunk kell a bevándorlásról, a gazdaságról, a kereskedelemről, az energiáról, az éghajlatról és természetesen az emberi jogokról és a felelősségteljes kormányzásról is, amelyek olyan témák, amelyekről már tárgyaltunk, és amelyeket Portugália előző elnöksége idején 2000-ben, Kairóban megtartott korábbi csúcstalálkozón is megvitattunk és megtárgyaltunk. Ez olyan célkitűzés, amelyet elnökségünk elé tűztünk és olyan célkitűzés, amellyel kapcsolatban szándékunkban áll folytatni a munkát – mind az EU-n belüli, mind pedig az afrikai – partnereinkkel szoros együttműködésben. Elnök – 24. számú kérdés, előterjesztette: Danutė Budreikaitė (H-0575/07) Tárgy: Észak-európai földgázvezeték A német uniós elnökség idején az ország egyik képviselője kijelentette, hogy a „Nord Stream” magánjogi társaságok részvételével zajló projekt, amelyet az EU nem befolyásolhat. 2007. július 15-én a litván televíziónak adott interjúban a német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier azt nyilatkozta, hogy a Nord Stream nem német és orosz projekt, hanem transzeurópai projekt. Az EU tiltakozna a projekttel szemben, ha Litvánia energetikai és ökológiai érdekei sérülnének. Mi a portugál elnökség véleménye az ügyről? A Nord Stream magánprojekt vagy uniós projekt? Hol helyezkedik el a jövőbeli közös uniós energiapolitikában? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) A tisztelt képviselő által felvetett érvek és az első kérdés tekintetében a Tanács szeretne rámutatni, hogy fűz észrevételeket a média tudósításaihoz. Másodsorban és a második kérdésre válaszul pedig a Tanács emlékeztetné a tisztelt képviselőt, hogy a „Nord Stream” projekt egy, a „Nord Stream AG” mint közös vállalat által végzett magánprojekt. Ezen túlmenően – amint azt a Tanács a Nils Lundgren által előterjesztett, a balti-tengeri orosz-német földgázvezetékről szóló H-0121/07. számú szóbeli választ igénylő kérdésre adott válaszában is említette – az Oroszország és Németország közötti, a Balti-tengeren keresztül húzódó csővezeték kialakítását az 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban európai érdekű projektnek nyilvánították. Az e kinyilvánításra vonatkozó részletesebb magyarázatért a Tanács azt ajánlaná, hogy a tisztelt képviselő tekintse meg az említett kérdésre adott választ. A harmadik kérdéssel kapcsolatban a Tanács szeretné hangsúlyozni, hogy egy új földgázvezeték ezen útvonal mentén, Észak-Európában való megépítése összhangban van az Európai Unió energiapolitikájának azon célkitűzésével, miszerint javítani kell a Közösség ellátási biztonságát. Az energiaforrások és a szállítási útvonalak hatékony diverzifikálása az Európai Tanács 2007. márciusi közösségi cselekvési tervében is az ellátás biztonsága javításának egyik eszközként került megemlítésre. A földgázvezetéknek az uniós tagállamok területén belül épített részeire mindig teljes egészében alkalmazni fogják a közösségi vívmányokat, amennyiben az szükséges, beleértve különösen a környezetre vonatkozó közösségi jogszabályokat. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) nehezen látom át, hogy akkor ez most magánprojekt vagy uniós projekt. A földgázvezetéket a Balti-tengeren keresztül vezetik és amellett nemcsak két, hanem jó néhány ország fekszik. Óriási a veszélye annak, hogy a tengerfenéken lévő fegyverek előkerülnek. A projekt még el sem kezdődött, Oroszország és Németország máris módosította az útvonalat.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Szeretném elmondani, hogy most nehéz megérteni, hogy kinek a projektje is ez. Magánprojekt vagy uniós projekt? A földgázvezetéket a Balti-tengeren keresztül vezetik és amellett nemcsak két, hanem jó néhány ország fekszik. Óriási a veszélye annak, hogy a tengerfenéken lévő fegyverek előkerülnek. The A projekt még el sem kezdődött, Oroszország és Németország máris módosította az útvonalat, mert rájöttek, hogy óriási mennyiségben halmozódtak fel a II. világháborúból származó fegyverek közel Dániához, Finnországhoz, Észtországhoz és Svédországhoz. Lehet-e magánprojekt, ha nemcsak energiaellátási problémát – azaz földgáz-ellátási problémát – okoz a közelben fekvő országok számára, hanem ökológiai problémát is jelent a Balti-tengeren? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) E kérdést illetően nemigen tudom kiegészíteni az első válaszomban elmondottakat, azaz csak kifejezetten meg tudom ismételni azt az ígéretünket, hogy a közösségi vívmányokat teljes egészében alkalmazni fogjuk akkor, amikor kell és mindenkor, amikor környezeti kérdések merülnek fel. Remélem tehát, hogy kijelentésünk csillapítja a tisztelt képviselő által kifejtett aggályokat és egyszersmind választ is nyújt azokra. Elnök – 25. számú kérdés, előterjesztette: Luisa Morgantini (H-0576/07) Tárgy: Mordechai Vanunu hat havi börtönbüntetése 2007. július 2-án az egykori nukleáris mérnök és több mint 20 éve pacifista Mordechai Vanunut a Jeruzsálemi Rendőrbíróság hat hónapos börtönbüntetésre ítélte azért, mert (az izraeli hatóságok szerint) megsértett egy, a szólásszabadságát és mozgásszabadságát korlátozó közigazgatási végzést. Vanunur Rómában rabolták el, majd Izraelbe vitték, ahol bebörtönözték és hazaárulással vádolták, mert beszélt a Sunday Times-nak Izrael nukleáris fegyverprogramjáról. Ügyét zárt ülésen tárgyalták és 18 évi szabadságvesztésre ítélték, amelyből 11 évet magánzárkában kell letöltenie. A börtönből való, 2004-ben történt kiengedésekor jelentősen korlátozták szabadságát (a fent említett végzésben): különösen azt tiltották meg, hogy Izraelen kívüli országokból származó emberekkel kapcsolatba lépjen és nem engedélyeznék neki, hogy nagykövetségeket és konzulátusokat keressen fel, mobiltelefont vásároljon, hozzáférjen az internethez vagy elhagyja Izraelt. Milyen intézkedést tervez a Tanács tenni az izraeli hatóságokkal szemben a szólásszabadság és a szabad mozgás alapvető jogainak e megsértéseire válaszul? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Amint az a H-0577/04., H-0302/05., P-1687/05. és E-3413/05. számú kérdésekre adott válaszainkból is kiderül, a Tanács érdeklődéssel követi Mordechai Vanunu ügyét, különösen a tisztelt képviselő által a kérdésében említett, 2004-ben történt szabadulása utáni helyzetét. Elnök – 26. számú kérdés, előterjesztette: Richard Howitt (H-0578/07) Tárgy: Előrehaladás az ideiglenes munkát közvetítő ügynökségekről szóló irányelv terén Mik a portugál elnökség által munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvtervezetre (COM(2002)0701) vonatkozó megállapodás elérése céljából folytatott első konzultációk eredményei? A soros elnök úr várakozásai szerint az irányelvre irányuló módosított javaslat szavazásra kerül a Tanácsban a jelenlegi elnökség idején és milyen menetrendet állapított meg az ezzel kapcsolatos informális és formális tárgyalások vonatkozásában?

121

122

HU


Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Szeretném Önnek elmondani, hogy – a tagállamokkal folytatott előzetes konzultációk eredményeként – a portugál elnökség úgy határozott, hogy újból megnyitja a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos tárgyalásokat, amelyet a rugalmas biztonságról folytatott vita fontos elemének tart. Mivel ezt a dokumentumcsomagot a Tanács 2004 óta nem vizsgálta, fontos feltérképezni a jelenlegi szakaszt és elgondolkodni az esetlegesen követendő útvonalakról. Az Elnökség rövidesen intézkedik e célból. Richard Howitt (PSE). – Szeretném megköszönni a soros elnök úrnak kedves szavait. A rugalmas biztonság valóban jó elv, amint azt itt ebben a teremben és az európai intézményekben is mondjuk. Sok ember szerint azonban rugalmasság az van, de hova lett a biztonság? Az ideiglenes munkát közvetítő ügynökségekről szóló irányelv továbbra is valós tesztje lesz annak, hogy van-e biztonsági aspektus. Kíváncsi vagyok, hogy a soros elnök úr mit gondol, milyen az akadályok gátolják jelen pillanatban a Miniszterek Tanácsán belül az előrehaladást. Az Elnökség megfelelő hivatalai ellenére, mennyire bízik abban, hogy a Tanács valóban képes lesz megállapodásra jutni portugál kollegáink hivatali idejében? Manuel Lobo Antunes , a Tanács soros elnöke. – (PT) Köszönöm a tisztelt képviselőnek kérdését. Amint azt jeleztem, ez olyan dokumentumcsomag, amelyen a portugál elnökség dolgozni akar és amelyet előrébb kíván lendíteni. Mindig azt mondtuk, hogy az elnökség sikere elsősorban magán az elnökségen múlik, de hogy annak valamennyi tagállam kötelezettségvállalására, együttműködésére és előrehaladási szándékára is támaszkodnia kell. Ez az egyik olyan ügy, amellyel nem tudnánk, úgymond, révbe érni, ha nem áll az összes tagállam a mi oldalunkon. Örülnénk annak, ha a portugál elnökség során legalábbis jelentős előrehaladást érhetnénk el, még akkor is, ha nem tudunk teljes megállapodásra jutni. Ezen kívánunk dolgozni abban a reményben, hogy – mint már mondtam – partnereink el tudják majd fogadni indítványainkat és javaslatainkat, miközben persze reális megközelítést alkalmazunk e kérdést illetően, mert tudjuk, hogy ez összetett vita és összetett kérdés, ami az irányelv előzményeiből is látszik. A rugalmas biztonságot illetően azt tudom mondani Önnek, hogy Portugália és e portugál elnökség számára a rugalmas biztonság rugalmasságot és egyszersmind biztonságot is jelent, és szerintünk a kettő együtt jár. Nagyon köszönöm. Elnök – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). A kérdések órájának vége. (Az ülést 19.00 órakora felfüggesztik és 21.00 órakor ismét megnyitják.)

05-09-2007

05-09-2007

HU


ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY Alelnök 14. A harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk működése (vita) Elnök − A következő napirendi pont a Külügyi Bizottság nevében Valenciano Martínez-Orozco asszony jelentése (A6-0302/2007) a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk működéséről (2007/2001(INI)). Elena Valenciano Martínez-Orozco (PSE), előadó. – (ES) Elnök asszony! Az Európai Unió létrejöttét elidegeníthetetlen értékek inspirálták. Ugyanúgy, ahogyan szorosan rajta tartjuk szemünket tagállamainkon, hogy biztosítsuk, nem sértik meg a szabadsághoz vagy az élethez vagy a demokráciához való jogot, ugyanúgy – párbeszéden keresztül – határozott befolyást kell gyakorolnunk azokra az országokra, amelyekkel politikai, kereskedelmi, gazdasági vagy partnerségi kapcsolataink stb. vannak, annak érdekében, hogy ők is tiszteletben tartsák az emberi jogokat. Az EU külkapcsolatainak összességén és terjedelmén belül a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd és konzultációk által elfoglalt hely talán észrevétlen maradhat vagy a háttérbe szorulhat. Ha ez volna a helyzet és mi ezt megengednénk, akkor óriási hibát követnénk el. Ez a jelentés azokkal az aspektusokkal foglalkozik, amelyekre egy olyan feladat javítása érdekében van szükség, amely az EU-Szerződés 11. cikke értelmében uniós kötelezettség és amely a politikai etika részét is képezi. Az emberi jogokat az EU külpolitikájának zászlajára kell tűzni és az EU-nak használnia kell befolyását annak érdekében, hogy javítsa az emberek életkörülményeit azokban az országokban, amelyekkel kapcsolatokat tart fenn. Ez a jelentés egyik kulcsfontosságú politikai eleme. Amikor olyan országokkal ülünk le gazdasági vagy kereskedelmi megállapodásokról tárgyalni, amelyekben alapvető jogokat sértenek, nem tudunk számokat, megállapodásokat és szerződéseket letenni az asztalra, ha szégyenteljesen a szőnyeg alá söpörjük azt a helyzetet, amelyben az ország polgárai vannak. Ha a tárgyalótermen kívül hagyjuk az emberi jogokat, akkor a leghátborzongatóbb cinizmust követjük el. Alaposan meg kell néznünk a civil társadalom és az emberi jogvédők által játszott szerepet is, akiknek kiemelkedő hangja létfontosságú az előrehaladáshoz valamennyi elnyomott társadalomban. Az a jelentés, amelyet ma tárgyalunk, az egyik olyan legfőbb eszközt értékeli, amellyel az Európai Unió az általam említett célkitűzések eléréséhez és azon szerep egyértelmű meghatározásához rendelkezik, amelyet a világrendben játszani akarunk. Csak a tiszteleten és a viszonosságon keresztül érhetünk el előrehaladást az emberi jogok előmozdításával kapcsolatos feladatban. Egyáltalán nem kérdés, hogy büntetések kiszabásával vagy atyáskodva kell-e cselekednünk. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kioktassunk akárkit is, de kötelességünk fenntartani a következetességet külpolitikai intézkedéseinkben előmozdítani az olyan országokkal meglévő kapcsolatokat, amelyek előrehaladást érnek el, elkerülik az egy egyensúlyhiányt és a hitelességünket aláásó egyenlő bánásmódot.

123

124

HU


Az a jelentés, amelyet ma a Parlament elé terjesztek, három szinten szólít fel cselekvésre: több következetesség a párbeszédek és konzultációk lefolytatásában, amely nagyobb mértékű koordinációt igényel a Tanács – amely sajnálatos módon nem vesz részt a vitában – a Bizottság és Parlament között, a gördülékeny kommunikációt elősegítő és a különböző közösségi intézmények közötti ellentmondásokat elkerülő mechanizmus alkalmazásával. Ez tényleg arról szól, hogy tényleg minden szempontból egyetlen és világos álláspontot képviseljünk. Arról is szó van, hogy az emberi jogok terén folytatott párbeszédek és konzultációk kezelése tekintetében az átláthatóságnak főszabálynak, nem pedig kivételnek kell lennie. A különös eredmények eléréséhez szükséges rugalmasság és pragmatizmus nem homályosíthatja el a menetrendet, a célkitűzéseket vagy a párbeszéd eredményét ábrázoló képet. Felszólítunk az Európai Parlament szerepének megerősítésére, ami – hölgyeim és uraim – olyasvalami, ami valóban hiányzik ezen eszköz irányításából, anélkül, hogy ennek jogi vagy formális indoka lenne. Az Európai Parlament kész arra, hogy felelősségteljesen járjon el külügyi hatásköreinek területén. Ez a Parlament magát az emberi jogok területén kulcsfontosságú európai intézményként határozta meg, az emberi jogokat figyelmének központjába állítva, és eltökélt az iránt, hogy valamennyi rendelkezésére álló módszert felhasználjon ahhoz, hogy ellássa az Unió külpolitikai intézkedésének politikai értelemben vett biztosítékaként meglévő szerepét. Az Európai Parlament arra sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hallgasson az e jelentésben szereplő, az e Parlament valamennyi politikai képviselőcsoportja által nagy mértékben támogatott ajánlásokra és ültesse át azokat a gyakorlatba. Hölgyeim és uraim! A Parlament szavát meg kell hallani. Tudjuk, hogy amit kérünk, az óriási erőfeszítéseket igényel és ezért mérlegeljük annak szükségességét, hogy a mind a Bizottságban, mind pedig a – vita során jelen nem levő – Tanácsban helyet kapó emberi jogi egységekhez rendelt forrásokat megnöveljük. Azonban ez minimumkövetelmény egy olyan Európai Unió számára, amely a világ előtt azt akarja fenntartani, hogy az emberi jogok elidegeníthetetlen európai jogot képeznek. Ha hitelesek akarunk lenni, együtt kell ezen dolgoznunk. Joe Borg, a Bizottság tagja . − Elnök asszony! Az előadó, Valenciano Martínez-Orozco asszony által készített jelentés és a Parlament elé terjesztett állásfoglalás az Európai Unió emberi jogi külpolitikájának igen fontos, de egyszersmind egyre összetettebb eszközével foglalkozik. Ferrero-Waldner biztos úr (aki sajnálja, hogy nem tud részt venni a mai vitán) ennek megfelelően utasította szolgálatait, hogy adjanak meg minden támogatást az előadónak a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk működésének átvizsgálásával kapcsolatos nehéz feladatában. A jelentés további építőkövévé válik a Parlament által az emberi jogok uniós eszköztárának értékelésével kapcsolatban végzett jelentős munkájának, a rendszeres éves jelentésein, az emberi jogi záradékokról szóló Agnoletto-jelentésen, az Európai Egyetemközi Központnak a Parlament által az emberi jogok területén végzett tevékenységek hatásáról szóló tanulmányán, valamint kínzásra vonatkozó iránymutatásokról szóló tanulmányon

05-09-2007

05-09-2007

HU


keresztül. A jelentés továbbá hasznosan egészíti ki az emberi jogi párbeszédek és konzultációk Tanács és Bizottság által végzett rendszeres felülvizsgálatát. A Bizottság szeretne gratulálni az előadónak és a Parlamentnek a jelentés miatt, valamint a részletes elemzés és az Európai Unió emberi jogi párbeszédeire és konzultációira irányuló ajánlások miatt. A Bizottság azon a véleményen van, hogy a rendelkezésére álló valamennyi emberi jogi eszköz közül valószínűleg a párbeszédek azok, amelyek a lehető legjobb eséllyel biztosítják a pozitív, hosszú távú eredményeket az emberi jogok tiszteletben tartásának világszerte történő kialakításában, mindaddig, amíg készek vagyunk elegendő időt és energiát fektetni azokba. Szilárd meggyőződésünk, hogy az Európai Unió csak a hídépítési és a meggyőzési célú, kitartó munkáján keresztül érhet el sikereket harmadik országok emberi jogi eredményeinek előmozdításában, és ez nemcsak a kétoldalú kapcsolatokra, hanem a többoldalú szervek keretére nézve is igaz, amint azt az Emberi Jogi Tanáccsal kapcsolatos fejlemények igazolják. Az Európai Unió harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédeinek és konzultációinak óriási sokfélesége és száma – amely országok száma folyamatosan növekszik – a globális értékelést igencsak megnehezíti. A – például Kínával folytatott – strukturált párbeszédek; a megállapodáson alapuló párbeszédek, mint például a számos szomszédos országgal folytatottak; a hasonló gondolkodású partnerekkel – mint például az USA-val és Kanadával folytatott konzultációk vagy éppen a helyi trojka által országok széles körével folytatott párbeszédek mind-mind különböznek sok tekintetben, akár időszakos jellegüket, akár politikai szintjüket, akár a közvetítő feleket, akár a tárgyalások mélységét vagy akár azt a tényt tekintve, hogy némelyikük civil társadalmi eseményekkel vegyül, mások pedig nem. Szó sincs arról, hogy ez az eszköz hiányossága lenne, a Bizottság ezt a sokféleséget inkább a párbeszéd eszköze dinamizmusának és potenciáljának bizonyítékaként és olyan értéknek látja, amelyet meg kell őrizni. Az emberi jogi párbeszédekről és a Cotonou-i (AKCS-EU) Megállapodásról szóló uniós iránymutatások hangsúlyozzák az azzal kapcsolatos rugalmasság fontosságát, hogy figyelembe kell venni az országokban uralkodó különböző helyzeteket, azok időközbeni alakulását, valamint bármely harmadik ország és az Európai Unió közötti dinamikus kapcsolatokat. Ezért tehát – a párbeszédre vonatkozó közös alapvonalak és célok megtartása mellett – nem volna tanácsos azok valamennyi jellemvonását szigorúan egymáshoz igazítani. Ahhoz, hogy ez az eszköz hatékony legyen, annak személyre szabottnak és a változó körülményekhez való igazodásra képesnek kell lennie. Szem előtt kell tartani, hogy a különböző párbeszédek és konzultációk az érettség különböző szintjein vannak. A Kínával folytatott párbeszéd vagy a hasonló gondolkodású országokkal folytatott konzultációk többé-kevésbé szilárd jellemvonásokat fejlesztettek ki az évek során és ezért felettébb intenzív és mélyreható tárgyalásokat tesznek lehetővé. Más esetekben – mint például a szomszédos országokkal folytatott párbeszédek esetében – még mindig csiszolgatjuk az eszközt és a valóban értelmes cserék lehetővé tételéhez szükséges bizalom kiépítésének szakaszában vagyunk.

125

126

HU


Ezért ezekben az esetekben is bizakodunk abban, hogy a szakminisztériumok szakértőinek kívánatos részvételével, a civil társadalom részvételével vagy az egyes esetek vizsgálatával kapcsolatos kérdések valóban lehetségessé válnak, amint a gyakorlat szilárd talajra lel. Végül pedig biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottságnak címzett ajánlásokat gondosan meg fogjuk vizsgálni, és számíthatnak elkötelezettségünkre azt illetően, hogy javítjuk a Parlament tájékoztatását az emberi jogi párbeszédek és konzultációk fokozott átláthatóságának lehetővé tétele érdekében. Feleknas Uca (GUE/NGL), a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy őszintén megköszönöm az előadónak jelentését. Nagyon örülök annak, hogy ilyen teljes mértékben figyelembe vette a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében elkészített véleményemben általam tett ajánlást. Különös figyelmet kell szentelni a nők által a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben játszott szerepnek, amely országukban egészségük és biztonságuk aggályos. Az emberi jogok magukba foglalják a nők azon jogát, hogy megkülönböztetés, kényszer vagy erőszak nélkül hozzanak döntéseket életükre és a reprodukcióra vonatkozóan. Sajnálatos módon az emberi jogi párbeszédek ezt még mindig nem veszik eléggé figyelembe. Roberta Alma Anastase, a PPE-DE nevében . – (RO) Elnök asszony! Az Európai Néppárt nevében üdvözlöm e jelentés kidolgozását, amely óriási jelentőségű a harmadik országokkal folytatott uniós párbeszédek és konzultációk jövője, valamint az Európai Parlament szerepe számára. Az Európai Unió mindenekelőtt a békét, a toleranciát, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását előmozdító demokratikus értékek uniója. Ezért létfontosságú, hogy a harmadik országokkal megkezdett és folytatott minden párbeszéd az alapvető szabadságok és emberi jogok garantálásának és védelmének szükségességére összpontosítson, nemcsak Európában, hanem az egész világon. E jelentés célja, hogy megoldást javasoljon a harmadik országokkal az emberi jogok területén folytatott uniós párbeszéd és konzultációk működésének javítására. Ezért a jelentés a hatékonyság növelése tekintetében három koncepcióra összpontosít: a párbeszéd és a konzultáció koherenciája, az átláthatóság és a láthatóság. Az Európai Parlament e folyamatban való még aktívabb részvétele is fontos. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek joga van részt venni ebben a párbeszédben, olyan demokratikus ellenőrzést végezni, amelyet az európai polgárok ruháztak rá. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy volt olyan kedves a jelentés keretében elemezni az EU keleti szomszédaival folytatott párbeszédet. Az Európai Unió külpolitikájának egyik legfőbb prioritása a keleti határainknál a tényleges demokratikus térség kialakítása, az emberi jogi párbeszédet pedig igen fontos eszköznek kell tekinteni. Az emberi jogi vegyes albizottságok létrehozása fontos lépés lenne a szomszédos országok számára is, ahol az emberi jogok folyamatos romlása tapasztalható. Egy dologra szeretnék összpontosítani még akkor is, ha az nem része a szomszédsági politikának. Oroszország egy másik olyan keleti partner, amelynek végre el kellene fogadnia, hogy az emberi jogok területén folytatott közvetlen párbeszéd nem okozhat mást, mint jobb életet a saját polgárai számára.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Nem akarom befejezni anélkül, hogy ne említeném azt, hogy mennyire megfelelően foglalkozott a nők jogaival ez a jelentés! Véronique De Keyser, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Valenciano asszony jelentése az európai értékek egyik alapvető aspektusára, az emberi jogi párbeszédre vonatkozik. Ez – a számos országgal kötött különféle megállapodásokban és a különböző eszközökben említett – párbeszéd egy bizonyos módon egy gyenge hatalom – azaz Európa – aláírása. Ezt a jelentést széles körű konszenzus övezte. Mára már csak azok a módosítások maradtak, amelyeket az Identitás, Hagyomány, Szuverenitás képviselőcsoport nyújtott be a szélsőséges jogról. Érdekes módon valamennyi ilyen módosítást honfitársaim, a Vlaams Belang tagjai írtak alá. De mit is akar valójában ez a nemrégiben egy, a hatóságok által betiltott, az iszlám elleni demonstráció támogatásával Brüsszelben feltűnést keltő képviselőcsoport? Ez igen érdekes. Először is a polgári és politikai jogokra akarják korlátozni az emberi jogokat és törlik a szövegből a társadalmi, környezeti, gazdasági és kulturális jogokat. Miközben az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányára hivatkoznak, elmulasztják megemlíteni, hogy az ENSZ Közgyűlése a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát is megszavazta, amelyről azonban könnyedén elfelejtkeznek. Másodsorban azt javasolják, hogy a nemi szervek csonkítását, a korai házasságot és az emberkereskedelmet kössék össze a vallási gyakorlatokkal – kétségtelenül az iszlámmal –, ami igencsak durva kapcsolat. Semmi esetre sem! Ezek a gyakorlatok elítélendők; lehetnek kulturálisak – talán törzsiek –, de mindenképpen büntetőjogiak és semmilyen módon nem vallásiak. Végül harmadsorban az ITS kikezdi Törökországot egy, az Erdogan és Gül urak pártjával szembeni beszédben, amelynek egyszerűen semmi alapja sincs. Végül: Valenciano asszony jelentése figyelemre méltó jelentés, nyitott, de ugyanakkor igen határozott is. Minden, csak nem angyali. Olvassák csak el a 22. bekezdést, amely kimondja, hogy az emberi jogi párbeszédet mindig minden szinten diplomáciai nyomással kell támogatni – és most a Tanácshoz beszélek! Szégyen, hogy ezt bizonyos szélsőséges csoportok intoleranciájuk és gyűlöletük platformjaként használják. Anders Samuelsen, a ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék Valenciano asszonynak gratulálni megfelelően súlyozott jelentéséért és szeretném megköszönni, hogy annyira kötelességtudó volt, hogy abba felvett sok, a bizottságunk által előterjesztett módosítást. Az eredmény egy egyértelmű, alapos jelentés lett, amely számos jó ajánlást tartalmaz az EU által a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek megerősítése és az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása tekintetében. Az EU-nak fokoznia kell a proaktív szereplőként játszott szerepét, amikor az emberi jogok előmozdításáról van szó és örömmel látom, hogy a Tanács kezdeményezte az emberi jogok uniós politikába való beépítését. Jó dolog, hogy az Európai Parlament tanácsolja az emberi jogi kérdéseknek az EU politikai párbeszédeinek és külpolitikájának napirendjén való szisztematikus szerepeltetését. Csak e párbeszédek szisztematikussá tételével javíthatjuk a viszonyítási pontok használatát és vihetünk koherenciát az emberi jogok előmozdítására irányuló törekvésekbe. Az EU-nak azonban nem szabad olyan szigorú követelményeket

127

128

HU


megállapítania, amelyek mellett a párbeszéd – elsüllyedve a mutatók alapján történő jelentéstételi követelményekben – elfeledi eredeti célkitűzéseit követni. A párbeszédet arra kell használni, hogy rokonszenves, bizalomösztönző politikai teret nyissunk meg, amely amellett, hogy alig tár fel jogsértéseket, előrehaladást is megállapít az emberi jogok területén. El kell ismernünk, hogy az emberi jogi párbeszédek óriási kihívásokkal állnak szemben. Az emberi jogi helyzet sok országban ad okot aggodalomra. Létfontosságú az EU fontos kereskedelmi partnerekkel meglévő kapcsolataiban, hogy fokozott jelentősséget tulajdonítsunk annak, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat az emberi jogi reformokhoz kapcsoljuk. A harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokat olyan eszközöknek kell tekinteni, amelyek következményei túlmennek a tisztán gazdasági jellegen. A környezeti és emberi jogi kérdéseket már a legelejétől fel kell venni ezekbe és azokat a gazdasági kérdésekkel azonos alapokra kell helyezni. A harmadik országokkal folytatott párbeszédnek segítenie kell a demokratikus, szociális, politikai és környezeti jogok megerősítésében, és ezért egyértelművé kell tenni, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak félreérthetetlen mechanizmust kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a megállapodások hogyan és mikor függeszthetők fel abban az esetben, ha valamelyik kereskedelmi partner nem tartja be az emberi jogokra vagy demokráciára vonatkozó záradékokat. Nem férhet azonban kétség ahhoz, hogy a legnagyobb előrehaladás úgy érhető el, ha a harmadik országoknak ösztönzést adnak a megállapodások részét képező politikai és gazdasági követelmények betartására. Olyan egyensúlyt kell teremtenünk a kétoldalú párbeszédekben, amely mellett még mindig képesek vagyunk nyomást gyakorolni, de rendelkezünk viszonossággal és valódi párbeszéddel – sarokkőként. Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Mivel úgy vélem, hogy Valenciano asszony igen egyértelműen kimutatta nagyszerű jelentésében, hogy tele vagyunk konkrét javaslatokkal, amelyek minden bizonnyal igen hasznosak lesznek majd a portugál elnökség számára, mivel az kinyilvánította azon célját, hogy kézzelfogható eredményeket érjen el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban. Már egy ideje nagyobb mértékű koherenciára, átláthatóságra és eredményekre szólítunk fel – a Bizottsággal és a Tanáccsal együtt – a harmadik országokkal folytatott tárgyalásainkban. Ami hátravan az mindössze annyi, hogy szavainkat tettekre váltsuk. Meggyőződésem, hogy éppoly jól tudják, mint én, hogy pusztán szervezés kérdése, hogy az emberi jogi párbeszédeket hatékonyabbakká tegyük – sokszínűségük mellett. Ez először is az egyes párbeszédek tekintetében egyedi, egyértelmű és nyilvános célkitűzések meghatározását jelenti, hogy a legmagasabb szinthez tartozó, koherens, közös stratégia alakuljon ki. Harmadsorban olyan mutatók meghatározását jelenti, amelyek lehetővé teszik a párbeszéd által elért eredmények megfelelő értékelését és amelyek tájékoztatják az említett eredményekről az európai parlamenti képviselőket, hogy például amikor küldöttség látogat az országba, ellenőrizhessék, hogy milyen előrehaladás történt és megvitathassák azt a civil társadalommal és emberi jogi aktivistákkal, hogy megfelelőbb kérdéseket tehessenek fel partnereiknek a párbeszéd keretében tett kötelezettségvállalásaikról. Ezen az alapon még mindig várjuk, hogy tájékoztassanak minket azokról a mutatókról, amelyeket használni kellene a nemrégiben Üzbegisztánnal létesített párbeszéd értékelésére. Harmadsorban annak garantálását jelenti, hogy az emberi jogokat figyelembe veszik valamennyi uniós külpolitikában, beleértve a kereskedelempolitikát, a migrációs politikát és a terrorizmus elleni küzdelmet. Itt az emberi jogokkal kapcsolatos hitelességünk forog

05-09-2007

05-09-2007

HU


kockán. Meg tudná-e például bárki magyarázni, hogy hogy lehetséges az, hogy a kínzás elleni iránymutatások végrehajtásáról tárgyalunk Jordániával az Emberi Jogi Albizottságban – a szomszédsági politika értelmében létrehozandó első, ma modellként emlegetett albizottságban – amikor tudjuk, hogy európai tagállamok elfedték a CIA általi kínzás külföldre szervezését? Hogy vagyunk képesek a kínzásról és az az ellni küzdelemről tárgyalni ebben az albizottságban? Európai parlamenti képviselőként munkánk az EU intézkedései helyénvalóságának értékelése és ennek elvégzésében számíthatnak küldöttségeinkre, bizottságainkra és az egész és Parlamentre, amely mindvégig harcolni fog igénybe vételéért, függetlenül attól, hogy ez egy párbeszéd megindítását, irányának megváltoztatását vagy – adott esetben – megszüntetését jelenti. Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék Valenciano asszonynak köszönetet mondani, mert egyvalami, amit igen fontos jelentése kiemel, az azok a lépések, amelyeket az Európai Uniónak még mindig meg kell tennie az emberi jogi konzultációkban és így az a tény, hogy ez egy olyan munka, amelyben valamennyiünknek előre kell haladnunk. Úgy vélem, hogy az előadó mindenki számára nagyobb mértékű konzisztenciára és átláthatóságra irányuló kérése létfontosságú, a civil társadalomnak a külpolitikában való nagyobb mértékű részvételéhez hasonlóan. Mindenekelőtt az a fontos, hogy egy – sok esetben kettős mércén alapuló – politika végét, nem pedig a kezdetét erősítsük meg. Flautre asszony például kínzás kérdésére utalt. Az is nagyon fontosnak tűnik számomra, hogy megtervezzük a jobb koordinációt a különféle szervek között és albizottságokat hozzunk létre, valamint hogy mindenekelőtt fokozzuk a nemzeti parlamentekkel és világszerte az Európai Bizottság küldöttségeivel folytatott együttműködést. Úgy vélem azonban, hogy a kettős mércével kapcsolatos kérdésben ami fontos, az az a tény, hogy – Európai Unióként eljárva – még mi sem hajtjuk végre az általunk aláírt megállapodásokat. Gondolok itt például a társulási megállapodások 2. cikkére. Egyetértek azonban azzal, amit De Keyser asszony az eszközölt módosításokkal kapcsolatban mondott. Köszönjük Valenciano asszonynak, hogy sok módosításunkat elfogadta. Az előterjesztett módosítások negatívak egy kivétellel, amelyet nem képviselőcsoport, hanem Flautre asszony terjesztett elő a fokozott nyomon követésre, valamint a választásokat követő szakaszokban a nagyobb mértékű jelenlétre és koherenciára vonatkozóan. Úgy gondolom továbbá, hogy – amint Valenciano asszony mondja – a Bizottságnak és a Tanácsnak fokoznia kell a Parlamentnek a politikai párbeszédfolyamatban játszott szerepét, figyelembe kell vennie véleményünket és több és következetesebb információkat kell biztosítania számunkra, a harmadik országokkal folytatott tárgyalások alatt és azok után is, amint azt mindenesetre a Szerződés 21. és 24. cikke előírja. Úgy vélem továbbá, hogy általánosságban az e kérdésekre adott reakciónak nemcsak intézkedések meghirdetését kell jelenteniük, hanem a személyzetbe való befektetést is, ami rendkívül fontos. Szomorúan idézem fel például egy, az Európai Parlament által nemrégiben felvetett kérdésre: az Elnökök Konferenciája elutasított egy arra irányuló kérést, hogy rendelkezzünk egy teljes jogkörökkel rendelkező emberi jogi bizottsággal. Szerintem ez hiba, mert ez remek alkalom lett volna arra, hogy lássuk az esélyegyenlőség erejét és kapacitását és elképzelést adjunk arról.

129

130

HU


Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Az előadó igen figyelemre méltó jelentést készített. Az emberi jogok olyan országokban való előmozdítása, amelyekkel az EU-nak kapcsolatai vannak, olyan feladat, amelyet felelősségteljesen kell végezni. E tekintetben a strukturált emberi jogi párbeszédek valóban óriási jelentőségűek. Pont emiatt és e jelentéssel kapcsolatban sajnálatos tény, hogy Kínával a tavaly májusi szakértői szemináriumra nem került sor. A jó kínai kapcsolatok fenntartása azonban mindkét fél részéről kötelezettségvállalást igényel. Az olyan szervezetek, mint például az Amnesty International, a Psy, a Human Rights in China és a Compass Direct általi legújabb riasztó jelentések okot adnak arra, hogy megkérdőjelezzem ezt a kötelezettségvállalást. Az „ellenzéket” – beleértve a vallási kisebbségeket és az újságírókat is – pszichiátriai intézményekbe száműzik politikai célok miatt. A hírhedt Ankang-rendszer Kínában valóság, különösen az olimpiai játékok előtt. Ez igen sajnálatos. Ezért azt szeretném kérni a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy tartsák rajta kezüket a dolgokon a Középső Királyságban az emberi jogi helyzetet illetően. A stratégiai partnerrel – azaz a Kínai Népköztársasággal – meglévő harmonikus kapcsolatok fenntartása fontos, de nem minden áron, hogy a gyakorlat az elmélethez igazodhasson a jelentés következő szavai tekintetében: „mivel az emberi jogi párbeszédek […] az Európai Unió fenntartható fejlődés, béke és stabilitás előmozdítására irányuló általános stratégiájának alapvető részét képezik.” Irena Belohorská (NI). – (SK) Először is én is szeretném megköszönni képviselőtársamnak, Valenciano asszonynak az abban a témában végzett munkáját, amely a legfontosabb emberi jogi eszköz és amely ekként igen érzékeny; sajnos gyakran nem kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemel. Épp ezért értek egyet a jelentésben kifejtett nézettel, miszerint több figyelmet kell fordítani a partnerállamok által az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos kérdésekben végrehajtott reformokra. Szerintem az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy hatékonyabb és egyhangú választ dolgozzon ki a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködés és párbeszéd terén. Örülök annak, hogy a jelentés megvédi és jóváhagyja a nők és a gyermekek védelmének az Európai Unió és harmadik országok közötti valamennyi emberi jogi párbeszédbe és konzultációba való szisztematikus integrálását. Az Emberi Jogi Albizottság előadójaként egy, a gyermekek jogaival kapcsolatos stratégián dolgozom. Jelentésemben hangsúlyozom annak szükségességét, hogy a fegyveres konfliktusokban a gyermekekre vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítsék egymást, továbbá annak szükségességét, hogy figyelembe kell venni a gyermekek jogellenes toborzástól vagy fegyveres erőkben vagy fegyveres csoportokban való alkalmazásától való megóvására irányuló párizsi kötelezettségvállalásokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy fokozni kell az Európai Unió által – például a humanitárius segítségnyújtás részeként – nyújtott támogatások ellenőrzését annak elkerülése érdekében, hogy az Európai Unió által nyújtott oktatási vagy egészségügyi ellátási céllal nyújtott pénzeszközöket a gyermekek által használható kézi könnyűfegyverek vásárlására fordíthassák. A párbeszéd nem korlátozódhat a demokráciával vagy a polgári és politikai jogok védelmével kapcsolatos kérdésekre; annak azokat a kérdéseket – például a környezeti kérdéseket vagy egészségvédelmi kérdéseket – is magába kell foglalnia, amelyek közvetlenül érintik az Európai Uniót. Fontos egyértelmű kritériumokat meghatározni egy politikai

05-09-2007

05-09-2007

HU


párbeszéd megkezdése, felfüggesztése vagy befejezése tekintetében, továbbá meghatározni az általunk elérni kívánt célokat. Céljaink elérése érdekében párbeszédet kell folytatnunk, és nemcsak egyoldalúan kell diktálgatnunk dolgokat harmadik országoknak; konstruktív együttműködés megteremtésére kell törekednünk; és együtt kell működnünk az érintett országokban működő helyi emberi jogi szervezetekkel és nem kormányzati szervezetekkel. További uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani és annak az emberi jogok tiszteletben tartásától kell függenie: le kell állítani vagy fel kell függeszteni a pénzeszközök olyan országok számára való folyósítását, ahol az emberi jogokat nem tartják tiszteletben. Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök asszony! Az emberi jogok és a demokrácia előmozdításáról szóló Valenciano Martínez-Orozco-jelentés továbbra is az EU és a 27 tagállamot egyesítő közös értékek alapvető sarokköve. Kulcsfontosságú alkotóeleme továbbá külsőleg, az ezen túlmenő stratégiai szövetségeinknek is, a szélesebb, 47 tagú Európa Tanácsban, NATO-beli transzatlanti partnerségünkben és az ENSZ-en belüli, hasonlóan gondolkodó országokkal. Ahogyan az Unió egyre több formális kereskedelmi és politikai együttműködési megállapodással haladt előre, elkerülhetetlen volt, hogy bizonyos mértékű, alapvető emberi jogi – noha ad hoc jellegű és legjobb esetben is következetlen – feltételekhez kötöttséget szabjunk globális partnereink számára, amit egy különös eszköz, a demokrácia és emberi jogok európai eszköze segít és adott esetben az emberi jogi párbeszédek és konzultációk támogatnak. Az európai szomszédságpolitika (ESZP) – amelynek a Parlament részéről a társelőadója vagyok – célja, hogy egy, a békén, stabilitáson, biztonságon, az emberi jogok és demokrácia teljes mértékű tiszteletben tartásán, a sajtószabadságon, a bírói testület függetlenségén, a jogállamiságon és a jóléten alapuló közös térség iránt elkötelezett szomszédos barátok körgyűrűjét alakítsa ki. Az ESZP cselekvési tervei a Szerződésen alapuló meglévő, jogilag kötelező rendelkezéseken, szerződéses kereteken – az Euromed partnerek esetében társulási megállapodásokon vagy az egykori szovjet államok esetében partnerségi és együttműködési megállapodásokon – alapulnak, amelyek tipikusan tartalmaznak olyan, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos záradékokat, amelyeket nyomon követnek, hogy így minél közelebb kerül az ESZP-beli partnerország a közös értékekhez, az EU annál több támogatást nyújt és annál nagyobb kereskedelmi együttműködést tanúsít. E cselekvési terveket a folyamatban lévő párbeszéd részeként albizottságok kísérik figyelemmel. Elméletileg legalábbis a geopolitikai megfontolások nem játszhatnak itt szerepet, de valójában a reálpolitika gyakran uralkodik a gyakorlatban. Ki merné például ugyanolyan mértékű szankciókkal fenyegetni a Kínai Népköztársaságot – ahogyan azt kollégám, Belder úr is említette – amiatt, hogy komoly hiányosságai vannak az emberi jogok és a demokrácia terén, mint amilyen szankciókkal Üzbegisztánt sújtottuk? Ez a kérdésem. (Taps) Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök asszony! Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok kollegámnak, Elena Valenciano Martínez-Orozcónak a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk működéséről szóló jelentésének elkészítéséhez. A mai jelentés az Európai Unió egyik legfontosabb politikáját érinti. Ami az Európai Parlamentet érinti, az emberi jogi politika az európai politika védjegye. A mai jelentés ezzel a területtele egy kivételesen mélyreható és alapos módon foglalkozik.

131

132

HU


Szeretném felhívni a figyelmet a jelentésben a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett ajánlásokra. Először is annak szükségességét emeljük ki, hogy fokozott intézményközi koherenciára van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a különböző uniós intézmények (a Tanács, a Bizottság és Parlament) közötti koordináció javításának módjait. Az emberi jogokkal kapcsolatos politikát valóban általános uniós szinten kell koordinálni. Fel kell hagynunk azzal a gyakorlattal, amely mellett a legfontosabb uniós intézmények mindegyike bizonyos értelemben – ha használhatom ezt a kifejezést – saját kezdeményezésére jár el ezen a területen. A párbeszédek és konzultációk célkitűzéseinek azon az elven kell alapulniuk, hogy az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok és egymástól kölcsönösen függnek. Azt ajánljuk, hogy a megállapítandó kritériumok ne csak polgári és politikai jogokból álljanak, hanem gazdasági, szociális, környezeti és kulturális jogokból is. A jelentés hangsúlyozza az Európai Parlament által az emberi jogokkal kapcsolatos uniós politikában játszott szerep fokozását. Ez olyan igény, amely az e Parlament által az emberi jogok területén elfogadott minden egyes jelentésben újra és újra előkerül. Az igény világos: az Európai Parlamentnek a legfontosabb európai intézményekből álló rendszer középpontjában kell elhelyezkednie, ahol is az emberi jogi uniós politika összpontosul, mivel ez az az intézmény, amely demokratikus választásokból származtatja magát és politikai erkölcsi joga van arra, hogy alapvetően érdekelt legyen ebben az ügyben. Azt is lapvető fontosságúnak tartjuk, hogy növekedjen a parlamentközi közgyűlések és a parlamentközi küldöttségek szerepe az emberi jogi párbeszédekben és konzultációkban. Végül pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy a nők jogai az emberi jogok elválaszthatatlan részét képezzék és sürgetjük a Bizottságot, hogy a nők jogainak előmozdítását és védelmét kifejezetten és szisztematikusan vegyék fel az emberi jogokkal kapcsolatos, az Európai Unió hatáskörébe tartozó valamennyi területbe. Lydie Polfer (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Először is szeretnék gratulálni Valenciano asszonynak ehhez a bátorságot és ambíciót ötvöző jelentéshez, és támogatom valamennyi javaslatát. Ez a jelentés valóban újból megerősíti az emberi jogok egyetemességét és azokat az Európai Unió harmadik országokkal meglévő kapcsolatainak alapvető elveiként rögzíti. Azonban – jóllehet fontos ma megerősíteni és újból megerősíteni az emberi jogok egyetemességét – épp olyan fontos, sőt, már rég itt az ideje annak, hogy elhintsük a nemzetközi politika egy másik dogmáját, ez pedig az az illúzió, amelyet túl gyakran használunk, hogy bizonygassunk magunknak, jelesül azt, hogy a gazdasági fejlődés demokratizálódáshoz és az emberi jogok megóvásához fog vezetni. Az elmúlt pár évtized más képet fest. Valójában azt kell észrevennünk, hogy kétsebességes evolúció zajlik: egyfelől jelenleg gazdasági szinten emelkedő globalizációt tapasztalunk, másfelől pedig lanyhulni tűnik a demokratizálódás sürgető szüksége, ami Európában, Latin-Amerikában és Kelet-Ázsiában demokráciákat hozott léte a hidegháború végén. Ehelyett észre kellene vennünk, hogy a világon mindenütt a gazdasági növekedés és az autoritárius rezsimek gyakran kéz a kézben járnak. Épp ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy a gyors gazdasági növekedés még legitimitást is ad ezeknek a rezsimeknek és hozzájárul hatalmuk stabilizálásához. Ma – igen helyesen – érdeklődésünket és aggályainkat az emberi jogok helyzetére irányítjuk a Kínához és Oroszországhoz hasonló, nagyobb felemelkedő országokban. Azonban ne nagyon áltassuk magunkat: jó néhány olyan ország, amelyeket a világ legfejlettebbjei között tartunk számon – beleértve néhány olyat is, amelyek gazdasági szövetségeseink – nem

05-09-2007

05-09-2007

HU


tartják tiszteletben polgáraik alapvető jogait. Itt különösen Szingapúrra gondolok, amely virágzó és korszerű gazdasággal rendelkező ország, amelynek lakossága a fejlett országok valamennyi előnyét élvezi – a politikai szabadságok, még pontosabban a szólás- és egyesülési szabadság kivételével. Elnök asszony! Ha e tekintetben még mindig bizonyítékra van szükség, azt egyfajta módon megkaptuk, ami nem is lehetett volna ennél világosabb, azáltal, ahogyan a szingapúri hatóságok idén áprilisban egy, a képviselőcsoportomból érkező európai parlamenti képviselőkből álló küldöttséggel szemben viselkedtek, amely küldöttségnek én is tagja voltam. A helyi hatóságok – letartóztatással fenyegetve – megakadályozták, hogy a szingapúri liberális párt tagjainak egy ülésén felszólaljunk. Ez az élmény – bármennyire is zavaró volt – egyszersmind igen jellemző volt és újból megerősítette a számomra azt, hogy az emberi jogok védelme nem szükségképpen jár együtt a gazdasági fejlődéssel, és hogy az Európai Unió nem elégedhet meg pusztán az érintett országok irányában a gazdasági megközelítéssel, amint az jelenleg. Épp ellenkezőleg: az Európai Uniónak továbbra is folytatnia kell az emberi jogok védelmezőjeként meglévő szerepét és folyamatosan emlékeztetnie kell a külföldi vezetőket, hogy az emberi jogok minden embert a világon mindenütt megilletnek. Marek Aleksander Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök asszony! Az emberi jogok előmozdítása az Európai Unió külpolitikájának főpillére. Egyetértek az előadóval abban, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak szisztematikusan be kell építenie az emberi jogi kérdéseket az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédre vonatkozó programjába. Jó ötlet volna azt is biztosítani, hogy az emberi jogok gyakrabban szerepeljenek az Unió külpolitikájának valamennyi területén, beleértve a belpolitikájának külpolitikai aspektusait. E cél elérése érdekében valamennyi rendelkezésre álló eszközt fel kellene használni. E tekintetben úgy vélem, hogy jó dolog volna az Európai Parlamentet még inkább felhasználni. A Tanács például hathavonta küldhetne értékelést a Parlament és az illetékes bizottságok számára az egyes megtartott párbeszédekről és konzultációkról, egy olyan magyarázattal együtt, amely a munka előrehaladásával kapcsolatos tendenciákra, nem pedig az egyedi eredményekre helyezi a hangsúlyt. Célszerű volna továbbá egy konzultációs rutinülésszakot bevezetni az európai parlamenti képviselők részvételével a párbeszéd és a konzultáció minden egyes fordulója után. Ez lehetőséget kínálna a képviselők számára arra, hogy részt vegyenek egy adott párbeszéd folytatásával vagy felfüggesztésével kapcsolatos, kulcsfontosságú döntések meghozatalában. Úgy vélem továbbá, hogy jó ötlet lenne bevonni a képviselőket egy új párbeszéd megindítására irányuló döntéshozatali folyamatba, valamint tájékoztatni őket az említett párbeszéd létesítésének céljáról, formáiról vagy eljárásairól. Továbbá szerintem – intézkedéseik hatékonyabbá tétele érdekében – a Tanácsnak és a Bizottságnak a párbeszédre vonatkozó menetrendjeikbe be kellene építeniük a parlamenti állásfoglalásokban – különösen az emberi jogokról szóló állásfoglalásokban – szereplő ajánlásokat és következtetéseket. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök asszony! Szeretnék a rendelkezésemre álló másfél percben összefoglalni néhány olyan alapvető elgondolást, amelyek nemcsak oda vezettek, hogy támogassuk e kezdeményezést, hanem hogy egyértelműen síkra is

133

134

HU


szálljunk mellette, és természetesen arra is, hogy gratuláljunk Elena Valencianónak a munkájáért és azért, hogy képes volt az általa tanúsított konszenzus elérésére. Szeretném továbbá üdvözölni Borg úr jelenlétét és érdeklődését, valamint Mattisen úr jelenlétét, de ugyanakkor sajnálom, hogy a Tanácshoz tartozó első két szék üresen áll. Úgy vélem, hogy a Tanácsnak jelen kellett volna lennie ebben a vitában és – amint azt már mondtuk – ezt ki is kell mondani és meg kell ismételni. Az a három téma, amelyet szerintem mindenesetre fontos kiemelni és amelyeket meg szeretnék említeni a következők: először is annak szükségessége – amit soha nem hangsúlyozhatunk eléggé –, hogy javítani kell ezen eszközök konzisztenciáját, megerősíteni azt a tényt, hogy egyfelől nem siránkozhatunk bizonyos események miatt, másfelől pedig nem üldögélhetünk nyugodtan, ha érdekeinket az szolgálja. A második – szerintem fontos és már említett –dolog, amit azonban szeretnék megismételni az az, hogy nagyobb mértékű átláthatóságra van szükség ebben a típusú mechanizmusban, ami a Parlament fokozott részvételét igényli. Már sokszor elmondtuk, hogy erre jobb szót ne is keressünk és még enyhén is fogalmazzak, hogy mennyire meglep minket az, hogy mi az, ami sok ilyen vitából hiányzik, nemcsak a részvételt, hanem az általunk oly gyakran igényelt információkat illetően is. Végül, de nem utolsósorban az a fontos szerep, amelyet a jelentés 14 bekezdésben a nők emberi jogokkal kapcsolatos szerepének szentel és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság alelnökeként szeretném ünnepelni azt, hogy az általunk a bizottságban megvitatott és elfogadott számos módosítást átvették. (Taps) Erik Meijer (GUE/NGL). – (NL) Elnök asszony! Az emberi jogokra helyezett, széles körben támogatott hangsúly viszonylag új keletű. Korábban ez a hangsúly főleg szocialista vagy liberális érzelmekből fakadt. A baloldalt főként a lakhatáshoz, a jövedelemhez, a lehetőségekhez, az együttdöntéshez, az egészséges környezethez, a békéhez való jog és a gyarmati megszállások alóli felszabadítás érdekelte – és nemcsak az ehhez való jogot már élvezők számára, hanem különösen mindazok számára, akik még nem tudják vagy nem megfelelően tudják gyakorolni azt a jogot. A liberálisokat főleg az egyéni szabadságok és a vállalkozáshoz való jog érdekelte. Más politikai erők számára az emberi jogok kevésbé voltak fontosak. Még most is, amikor a korábbinál nagyobb egyetértés övezi az emberi jogok jelentőségét, rés van az ideák és a valóság között. Önös érdekből eljárva, a leggazdagabb, legdemokratikusabb országok hajlamosak arra, hogy prioritásként kezeljék olyan rezsimek támogatását, amelyek garantálják a földgáz- és kőolaj-ellátást és amelyek megkísérlik hazai szinten megsemmisíteni azokat a mozgalmakat, amelyek a leginkább ütköznek a nyugati érdekekkel. A kettős mérce alkalmazása felhívás arra, hogy kétségbe vonják néhány másik ország indokolt bírálatát mint hasztalan, arrogáns beavatkozást. A Valenciano Martínez-Orozco-jelentés helyesen mutat rá arra, hogy a vonakodó kormányokkal folytatott, vég nélküli emberi jogi párbeszédek nem képeznek érvényes célkitűzést és hogy nem engedhető meg, hogy az ilyen párbeszédek az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés hiányában megfenekeljenek. Ez a jelentés széles körű konszenzust élvez; a javasolt módosítások elsősorban az Identitás, Hagyomány és Szuverenitás európai parlamenti képviselőcsoport flamand tagjaitól származnak. Az általuk meghatározott hiányosságok javarészt helytállóak, az általuk javasolt megfogalmazások és törlések azonban

05-09-2007

05-09-2007

HU


azt a benyomást keltik, hogy ez nem megoldáskeresés kérdése, hanem az eredmények hiányába való belenyugvás. Illúzió azt hinni, hogy Európa jobban tenné, ha kizárná magát a világ többi részéből a béke és a nyugalom, a jólét és a biztonság saját területén történő garantálása érdekében. A mindenki számára az egyenlőséghez és a demokráciához, valamint a világ szegényeivel és az éhezőivel való szolidaritáshoz hozzá nem járuló módosításokat nem fogjuk támogatni. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony! Mi itt az EU-ban nagy fontosságot tulajdonítunk az emberi jogoknak. Próbáljuk arra ösztönözni azokat az államokkal, amelyekkel egymásra hatással vagyunk, hogy szintén jó szintű emberi jogokkal rendelkezzenek. A párbeszéd fontos kiindulópont, de e párbeszédben hajlandónak kell lennünk még a gazdasági előnyt is kockázatni annak érdekében, hogy bátran és őszintén szóljunk. Kína is szóba kerül ebben a jelentésben; tudunk az ottani politikai és vallási üldözés súlyos eseteiről. Két évvel ezelőtt Kínában találkoztam egy pszichiáterrel, aki egy fogyatékosokkal foglalkozó szervezet elnöke. Büszkén mondta, hogy szinte nincs Down-kóros a több mint 10 millió lakosú városában, mert nem engedik, hogy éljenek. A fogyatékkal élő személyekkel szembeni megkülönböztetés szókimondó párbeszédet igényel, függetlenül az EU és Kína közötti gazdasági kapcsolatoktól. A kereskedelmi kapcsolatok kérdése tekintetében – nyomást gyakorolva egy kormányra emberi jogok javítása érdekében –, hajlandónak kell lennünk arra, hogy határozott intézkedést tegyünk, de óvakodnunk kell attól, hogy az ország szegényeinek helyzetét ne fordítsuk még rosszabbra. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – Elnök asszony! Valenciano Martínez-Orozco asszony jelentését olyan átfogó jelentésnek tartom, amely egyértelműen azt célozza, hogy megerősítse és javítsa az Európai Unió harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekkel és emberi jogi konzultációkkal kapcsolatos külső intézkedését. Ma este a harmadik országokkal meglévő kapcsolatainkban az emberi jogok előmozdítása tekintetében az Európai Unió számára rendelkezésre álló egyik legfontosabb emberi jogi eszközről beszélünk. Értékelem azt a kritikus, ugyanakkor konstruktív módot, amellyel az emberi jogi párbeszédek működésével kapcsolatos, az általános kilátások és az intézményközi együttműködés tekintetében meglévő kihívásokkal az előadó foglalkozik. Teljes mértékben támogatom a jelentésben és az állásfoglalásban előterjesztett legtöbb ajánlást. Szeretném különösen felhívni figyelmüket az átláthatóság növelésének szükségességére és arra, hogy mutatókat kell elfogadni meghatározott teljesítmények értékelésére annak érdekében, hogy olyan gyakorlati eredményeket érjünk el, amelyek más uniós külpolitikai eszközökkel is támogathatók. Erőteljesen támogatom az EU és Kína között folytatott emberi jogi párbeszédre, valamint az EU és Oroszország közötti konzultációkra vonatkozó egyes különös viszonyítási pontok ellenőrzésére irányuló ajánlást, abban a reményben, hogy azok hamarosan strukturált párbeszéddé alakulnak át az emberi jogi párbeszédek hasznosságának értékelése céljából. Fontos továbbá az, hogy az emberi jogi párbeszédek eredményeit a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos európai kezdeményezés szerinti projektekben alkalmazzák és felhasználják, valamint hogy ez említett két eszközt szisztematikusan összekapcsolják.

135

136

HU


Teljes egészében támogatom azt az ajánlást, hogy az Európai Parlament parlamentközi közgyűlésekben való szerepe és részvétele az emberi jogi párbeszédekben – az említett országokban – fokozható a jövőben. Végül, de nem utolsósorban az emberi jogoknak politikai üzenetünk sarokkövének kell válnia, és létfontosságú, hogy üzenetünket a következetességen, az átláthatóságon, valamint az összes európai intézmény és a tagállamok erőteljes politikai kötelezettségvállalásán keresztül alakítsuk ki. Evgeni Kirilov (PSE). – Elnök asszony! Most, hogy a bolgár ápolónők és egy palesztin orvos nyolc éven át tartó líbiai párharca véget ért, úgy érzem, hogy rettenetesen szükséges az emberi jogok helyzetének az említett országban való józan értékelése. Valenciano Martínez-Orozco asszony jelentése megemlíti annak szükségességét, hogy emberi jogi párbeszédbe kezdjünk Líbiával. Támogatom a barcelonai folyamat keretében zajló párbeszéd szükségességét. Mondjuk ki egyértelműen, hogy nem felejthetjük és nem tűrhetjük el, hogy európai polgárokat raboltak el, kínoztak meg (és ezt ráadásul Kadhafi ezredes fia is elismerte), tartottak bebörtönözve nyolc évig és vetettek alá olyan igazságügyi eljárásnak, ami színjáték volt, és azután viselkedjünk úgy, mintha hálásnak kellene lennünk vagy díjaznunk kellene, hogy a líbiai fél végül szabadon engedte őket. Az európai médiában már igen élénken tükröződött, hogy ez esettanulmányként szolgálhat bármely diktatúra számára, hogy figyelmüket összpontosítsák az Európai Unióra és létesítsenek kapcsolatot vele. Ezen túlmenően Líbia kampányba kezdett Bulgária elnöke ellen azért, mert kegyelemben részesítette az ápolónőket Bulgáriába való visszatérésük után, mintha legalább is azt várták volna, hogy a repülőtérről egyenesen a börtönbe küldtük volna őket. Az Európai Bizottság Líbiával kötött megállapodása alapján Bulgáriának 56 milliárd USD-t kellett jegyeznie a líbiai adósságból a Bengázi Alap számára. Más uniós országok még többet fognak költeni. Még egyszer hadd mondjam: mondjuk ki világosan, hogy ezt a humanitárius segítségnyújtást a líbiai rezsim politikailag az igazság elrejtésére és arra használja, hogy a nyugatot vádolja egy, az arab gyermekek szándékos megfertőzésére irányuló összeesküvésért. Ez az abszurd vád még mindig él. Líbia még mindig nem mutatta reformszándékát, nekünk pedig nem szabad azt a benyomást keltenünk, hogy csak azért alkalmazunk kettős mércét, mert annyi kőolaj és földgáz van abban az országban. Ez az Európai Unió emberi jogi normái hitelességének tesztje. Sarah Ludford (ALDE). – Elnök asszony! Valenciano Martínez-Orozco asszony kiváló jelentése átfogóan fogja egybe az EU emberi jogi párbeszéde potenciáljának, de ugyanúgy kihasználatlan potenciáljának Parlament általi elemzését is. Intézkedéseket követelünk a Tanács részéről, amely sajnálatos módon nincs ma este jelen. Az EU emberi jogi stratégiája soha nem fog optimális eredményeket elérni, ha azt nem szisztematikus és koherens módon szervezik meg, valamint ha hiányzik az átláthatóság és az időszakos felülvizsgálat. Emberi jogokkal kapcsolatos hitelességünk természetesen attól függ, hogy gyakoroljuk-e is azt, amit prédikálunk. Hogyan is sürgethetnénk arra olyan országokat, mint Jordánia, Egyiptom, Líbia, Marokkó vagy Algéria, hogy vessenek véget a kínzásnak, amikor tudjuk, hogy az Egyesült Államok oda szervezte ki a kínzásokat és hogy voltak európai országok, amelyek ezzel egyetértettek? Ahelyett, hogy hitelesek lennénk, álszentekké váltunk. A saját

05-09-2007

05-09-2007

HU


Parlamentünk tájékán kell sepregetnünk. Nem marad észrevétlen az, hogy a rendkívüli kiadatásról szóló februári jelentésünk óta a Tanács csöndben van. Az egyik legerőteljesebb párbeszédnek annak kell lennie, amelyet a hasonlógondolkodású országokkal folytatunk és ezért örülök a 115. és 116. bekezdésnek, amelyek arra sürgetik az EU-t, hogy keressen szillogizmust és ossza meg a tapasztalatokat, miközben foglalkozik az Egyesült Államokkal, Kanadával, Japánnal és Új-Zélanddal kapcsolatban felmerülő emberi jogi aggályokkal. Az utóbbi hat évben azonban – miközben a terrorizmus elleni háborúval kapcsolatos aggályokat a legtöbb európai polgár osztotta – az EU nem tett erőteljes intézkedést az alapvető jogok és a jogállamiság transzatlanti tiszteletben tartásának biztosítására. Természetesen nem azt mondom, hogy az USA az emberi jogok leggyatrább védelmezője a világon. De lehetne épp az emberi jogi kiválóság mintaképe és a tragédia az, hogy az EU nem sürgeti az USA-t ebbe az irányba. A Tanácsnak a kínzásról szóló iránymutatásai kimondják, hogy az EU intézkedéseket fog tenni és nyilvános nyilatkozatokat fog tenni, amelyekben sürgeti az érintett harmadik országokat, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a kínzás és a nem megfelelő bánásmód ellen. Miféle intézkedések? Miféle nyilvános nyilatkozatok az elrablásokra, a kínzásokra és a Guantánamo-öbölre vonatkozóan? Zavarba ejtő csöndön kívül semmi nincs. Talán az e heti Economist folyóirat egyik cikke ad némi elképzelést. A „Páratlan csehek” című cikk kifejti, hogy a Cseh Köztársaság – hároméves uniós tagsága alatt – jó hírnévre tett szert az emberi jogok előmozdítása terén, minden alkalommal. Nagyszerű! Csak így tovább! Éljen! Továbbolvasva azonban megtudom, hogy a brüsszeli külpolitikai gépezetben az ilyen aggályok irritáló tényezők. Az uniós diplomaták nyilvánvalóan úgy írják le a Cseh Köztársaságot, mint amely „hátrányos helyzetben van”, sőt, hogy „szakszerűtlen”, ami kétségtelenül a diplomáciai fegyvertár legmegvetőbb sértése. Szegény kis csehek! Elhiszik az arról szóló szónoklatokat, hogy az EU emberi jogi közösség. Tényleg elhitték, hogy az EU-Szerződésnek a demokrácia, alapvető jogok és jogállamiság értékit meghatározó 6. és 7. cikke alapján tényleg történik majd valami! De a Külügyi Hivatal és a Commonwealth vagy épp a Quai d’Orsay régi cinikusai majd észhez térítik őket! A cseh külügyminiszter, Karel Schwarzenberg oldalán állok, aki nem lát ellentmondás aközött, hogy valaki Amerika-barát legyen és egyszersmind bírálja az emberi jogi jogsértéseket. Ellenzi az amerikai kereskedelmi embargót Kubával és a Guantánamo-öböllel kapcsolatban. „Nem értek egyet Guantánamóval, mert azt az emberi jogok megsértésének tartom” – mondja szárazon. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (ES) Elnök asszony! E nagyszerű jelentés három aspektusára szeretnék hivatkozni. Először is a Parlament által a külső segítségnyújtásra vonatkozó pénzügyi eszközökkel kapcsolatos stratégiai dokumentumok demokratikus ellenőrzésében játszott szerepre. Az utolsó plenáris ülésszakon ismét megvitattuk és bíráltuk azt, hogy a Bizottság elmulasztotta teljesíteni a fejlődés együttműködéssel kapcsolatos finanszírozási eszközzel összefüggésben az átláthatóságra és a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó kötelezettségvállalását. Remélem, hogy ez nem fog megismétlődni ezen a területen. Szeretném, ha felkérnék a Bizottságot, hogy a lehtő leghamarabb tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy mikor és hogyan javasolja életbe léptetni az e jelentésben javasolt, választások utáni eljárási mechanizmust a választás-megfigyelési küldöttségek keretében.

137

138

HU


Végül pedig harmadszor: a jelentés felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy elemezze, támogassa és koordinálja az uniós párbeszédekre vonatkozó viszonyítási pontok meghatározását más adományozók és nemzetközi szervezetek intézkedéseivel és különösen az ENSZ meglévő mechanizmusaival. Holnap egy sürgős állásfoglalást tárgyalunk majd meg itt a Parlamentben az ENSZ által létrehozott, a Sierra Leone-i háborús bűncselekményeket tárgyaló különleges bíróság finanszírozásáról. Ezt a koordináció EU és nemzetközi szervezetek közötti hiánya egyik példájának és a még hátralévő munkával kapcsolatos jó példának tartom. Remélem tehát, hogy ez a jelentés előrelépés lesz majd e koordináció elérése érdekében. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony! Ma a jezidi kurdok egy csoportja tüntetett a Parlament előtt és Uca asszonnyal és másokkal együtt csatlakoztam hozzájuk. A terrorizmussal üldözött és népirtással fenyegetett csoport képviselői általi demonstráció egy másik illusztrációja volt annak a hihetetlen reménynek, amelyet az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban e Parlamentbe helyeznek. Ezért fontos, hogy emberi jogi munkánkat szisztematikusan és fenntarthatóan végezzük oly módon, hogy az elkerüljön bizonyos hibákat. Az első súlyos hiba megkülönböztetni nagyobb és kisebb országokat – már ami az emberi jogokat illeti, erőteljesen fellépve a kisebb országokkal szemben, behódolva a nagyobbak előtt, akikkel fontos gazdasági és stratégiai érdekeken osztozunk. Ez olyasvalami, amit sok, bármilyen politikai irányultságú kormány megtesz, de amit a jelentés kerül. A jelentés különösen igen ügyesen foglalkozik Kínával és Oroszországgal, és Merkel asszony lekötelezettje vagyok, amiért Kínában tett legutóbbi látogatásán és Oroszországban egy ideje tett látogatásán ilyen egyértelműen kimondta, hogy lehetséges érdekek elérésére törekedni és ennek ellenére – vagy tán épp emiatt – világosan felvetni az emberi jogok kérdését. A második hiba, amit nem követhetünk el, az a következő: egy osztrák író, Gerd-Klaus Kaltenbrunner egyszer azt mondta, hogy kétféle elnyomott közösség és egyéni áldozat van: szexepillel rendelkező és anélküli. Az egyik rivaldafényben van egy ideig, a másik nem kap figyelmet. Az emberi jogoknak mindenkire vonatkozniuk kell, függetlenül attól, hogy az adott időpontban a különös nemzetközi figyelem központjában állnak-e vagy sem. A harmadik hiba, amit el kell kerülnünk – és ez is létfontosságú – az az, hogy bevonjuk a pártpolitikát ebbe a kérdésbe. Ezért sajnálkozom Meijer úr beszéde miatt, akit amúgy igen nagyra becsülök. Próbálja meg megkérdezni Kelam vagy Landsbergis urakat, akik szovjet üldözés fenyegetett, hogy ki vitatta ügyüket az 1980-as években: hogy a mi képviselőcsoportunk volt-e vagy Meijer úré. Az egyensúlyhiány és az emberi jogokkal pártpolitikai célokból való visszaélés felé tartó tendencia mindenütt megtalálható. El kell kerülnünk ezt a folyamatot a Valenciano asszony kiváló jelentésében felvázoltak megvalósítása érdekében, és olyan emberi jogi politikát kell kialakítanunk, amely objektív normákat alkalmaz és áthidalja a csoportokat elválasztó tényezőket, és érdemes e Parlament nagyszerű emberi jogi hagyományaira. Katrin Saks (PSE). – (ET) Szeretném megköszönni az előadónak nagyszerű jelentését és színvonalas csapatmunkáját. Szeretnék két kérdést kiemelni a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédeinket illetően. Valójában azt szeretném megismételni, amit az előző felszólaló mondott, de úgy vélem, hogy az annyira fontos, hogy érdemes megismételni.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Először is az egymással ütköző érdekekkel és érdekekkel kapcsolatban, ami számomra is igen fontos. Nem titok, hogy a globalizált világra törekvő versenyfutásban arra törekedtünk, hogy saját érdekeinket és értékeinket részesítsük előnyben. Ha nem hivatkozunk saját értékeinkre és nem hirdetjük azokat ott, ahol nyomós érdekeink vannak, akkor azokat fokozatosan elfeledjük. Üdvözlöm az előadó rugalmasságát: közösen terjesztettünk elő Oroszországra és Közép-Ázsiára vonatkozó módosításokra irányuló javaslatokat. Ezek olyan régiók, ahol az érdekek gyakran előtérbe kerülnek, értékeink pedig lemaradnak. Az Európai Uniónak emlékeztetnie kell partnereit a nemzetközi rendelkezésekre és az általuk vállalt kötelezettségekre. Az Európa Tanács egyik előadójaként természetesen úgy gondolom, hogy az érdekek az elsők a nagyobb államok számára, ugyanakkor pedig égünk a vágytól, hogy kiválogassuk a kisebbeket; a normáknak azonban mindenütt azonosaknak kellene lenniük. Másodsorban – egy kevésbé fontos ügyben – szeretném a harmadik országokkal meglévő kapcsolatainkban tanúsított magatartásunkra és arra utalni, hogy ez hogyan érinti és támogatja az emberi jogokat és az azzal kapcsolatos célokat a fogadó országokban. Mindig reményt – nem az ellenkezőjét – kell nyújtanunk, azaz nem szabad elvenni tőlük a reményt. A problémák forrásainak kezelése érdekében általunk tett minden egyes lépést rendkívüli körültekintéssel szemlélnek. Hiszem például azt, hogy a nyugattól érkező támogatás fontos és szükséges volt a balti államok és törekvéseik számára, és e támogatás tényleges hiányát elszomorítónak tartom. E tekintetben is hangsúlyoznunk kell partnereink számára, hogy be kell tartaniuk kötelezettségeiket. Végül pedig – ismétlem – e jelentés lefedi az említett kérdéseket és még egyszer köszönöm az előadónak igényes csapatmunkáját. Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Először is szeretném megköszönni az előadónak, Elena Valenciano Martínez-Orozcónak nagyszerű és megfelelően összpontosító jelentését. Ezen európai fórum, az Európai Parlament számára nagyon fontos, hogy foglalkozzon az emberi jogokkal. Határozottan egyetértek az előadóval, amikor azt mondja, hogy az emberi jogoknak az uniós külpolitika középpontjában kell állniuk. Amikor az emberi jogokról beszélünk, emlékeznünk kell arra, hogy azoknak nemcsak szónoklatok témájának kell lenniük, nemcsak a politikai beszédekben és különleges alkalmakkor használt puszta szavaknak kell lenniük. Azoknak banális valóságnak kell lenniük mind az Európai Unión belül, mind pedig más országokkal – harmadik országokkal folytatott kapcsolatainkban. Mit is képviselnek pontosan az emberi jogok aspektusaik összességében? Ahogy én látom azt, hogy az emberi jogok olyan elidegeníthetetlen jogok, amelyekkel egy emberi lény a születésétől kezdve egészen a haláláig rendelkezik, beleértve a meg nem született gyermekek és az idősek jogait is. Ezek magukba foglalják a nők jogait is, amint itt azt már elmondták, és a gyermekek jogait is, de ugyanúgy a fogyatékkal élők, a betegek, az idősek – mindenki jogait! Emlékeznünk kell arra, hogy minden élet értékes és egyedi. Még azt is mondanám, hogy minden élet szent és senki sem foszthat meg mást az életétől – nem veheti el emberi jogait. Ha az Európai Unióban tudnánk másokkal osztozni abban az elgondolásban, hogy az emberi érték és az emberi jogok mindig győzedelmeskednek a piaci érték felett, akkor a helyes ösvényen, a helyes úton járnánk. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy nagyon gyakran engedjük meg azt, hogy a piaci érték kiszorítsa az emberi jogokat. Kína számos példát

139

140

HU


szolgáltat erre vonatkozóan és ez ma igen nyilvánvaló a számunkra. Mindemellett pedig ott van például az oroszországi helyzet, amit figyelembe kell vennünk. Mik az emberi jogok Oroszországban? Látjuk; névről ismerünk eseteket – a Hodorkovszkij-ügyet és így tovább. Mit értünk el az értékek európai közösségeként? Természetesen nekünk, az értékek európai közösségében és az Európai Unióban gyakorolnunk kell, amit prédikálunk és meg kell védenünk az emberi jogokat és az emberi értékeket mindenütt, az Unión belül, de a harmadik és fejlődő országokkal meglévő kapcsolatainkban is. Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – (ES) Elnök asszony! A XX. század második felében és különösen az utóbbi három évtizedben, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása terén óriási előrehaladás történt, de még sok tennivaló van hátra. Néhány hónapja Berlinben a Római Szerződés aláírásának 50. évfordulóján elfogadott nyilatkozatban az uniós intézmények hivatalosan is kifejezték a szabadság és demokrácia világban való előmozdítására irányuló óhajukat. Ebben a politikában nyíltan kell dolgoznunk azon az elven, miszerint az emberi jogok tiszteletben tartása a nemzetközi közösség egészét érinti és miszerint e jogok egyetemesek. E két elgondolást a 2005-ös New York-i csúcstalálkozón elfogadott záróokmány kifejezetten említi. Az az elmélet, miszerint vannak a világnak olyan részei, amelyek – ilyen-olyan okból – mentesülnek az emberi jogok betartása alól, nem elfogadható, más szóval: elfogadhatatlan az az elmélet, hogy vannak rezsimek, amelyek nem kötelezhetők a szabadságok tiszteletben tartására. Itt szeretnék emlékeztetni a zseniális, Nobel-díjas Amartya Sennek a demokrácia globális gyökereiről és a demokráciáról mint egyetemes értékről írt tanulmányaira. Röviden: az emberi jogok előmozdításának igen fontos szerepet kellene játszania a harmadik országokkal fenntartott uniós kapcsolatokban. Ennek egyik eszköze a párbeszéd, ami miatt úgy gondolom, hogy jó dolog lenne egy olyan jelentést elkészíteni, amely segít rendszerezni azokat az emberi jogi párbeszédeket, amelyeket az Európai Unió más országokkal folytat. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés 31. bekezdése felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy egy párbeszéd megkezdése vagy felfüggesztése egyértelmű kritériumoknak feleljen meg és előzetes hatásvizsgálattól függjön. Azzal is egyetértek, hogy a párbeszéd önmagában nem lehet cél. Azzal szeretném zárni, hogy röviden beszélek Kubáról, amelyet a jelentés nem említ és ahol sajnálatos módon az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat még mindig nem tartják tiszteletben. A Tanács azonban nemrégiben úgy határozott, hogy olyan átfogó párbeszéd megkezdését javasolja Kubával, amely kiterjedne az említett jogokra is. Köztudott, hogy a Parlament többségének álláspontja az, hogy nem ért egyet azzal a valamelyest szeszélyes politikával, amelyet a Tanács az utóbbi három évben a Castro-rezsimmel kapcsolatban követ. Meglátásunk szerint bármely más kezdeményezés előtt a prioritásnak a politikai foglyok szabadon bocsátásához való határozott ragaszkodásnak kell lennie. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Gratuláluk kollegámnak, Valenciano asszonynak fontos jelentéséért, amelyek konkrét javaslatokat tesz arra, hogy a Parlamentet bevonják a Tanács és a Bizottság által folytatott, az emberi jogokról folytatott politikai párbeszédekbe.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Ez nem pusztán annak a kérdése, hogy intézményközi szinten próbáljuk meg megerősíteni az EU-t mint globális szereplőt. Ez arról szól, hogy megpróbáljuk learatni annak a hozzáadott értéknek az előnyét, amelyet az Európai Parlament részvétele biztosíthatna az említett párbeszédek érdemében és azon gyakorlati eredményekben, amelyekkel hozzájárulnak egy olyan térséghez, ahol a különféle európai kormányok és szervek közönye és félénksége szerencsétlen módon áll szemben az Európai Parlament – az európai polgárok hangját képviselő szerv – kötelezettségvállalásával és történelmi vezető szerepével. El kell ismerni, hogy sok olyan következetlen eset van, amely elvesz Európa hitelességéből. Épp ma reggel, a terrorizmusról folytatott vitában bíráltam azt, hogy az európai kormányok együttműködnek a Bush-kormány „kínzáskereskedelmi” programjában. De vegyük csak az európai fejlesztési politikát, amelynek elvileg elő kellene mozdítania a felelősségteljes kormányzást és ekként az emberi jogokat. A jelenlegi portugál elnökség célja ráadásul, hogy megerősítse az európai kapcsolatokat Afrikával ezzel összefüggésben. Miért nem használja a Bizottság és a Tanács akárcsak a legalapvetőbb módon is a már rendelkezésükre álló eszközöket, mint például a Cotonou-i Megállapodást, amely külön cikkekkel rendelkezik az emberi jogok témájában? Ma már egyértelmű 77 millió etiópiai és sok millió afrikai számára, hogy az EU nem veszi komolyan a Cotonou-i Megállapodást. A 2005. évi, az Európai Unió missziója által figyelemmel kísért választásokat követően bebörtönzött harmincnyolc megválasztott parlamenti képviselőt, újságírót és aktivistát engedtek szabadon nemrégiben, köszönhetően az e Parlament részéről kifejtett ismételt nyomásnak, és a Tanács részéről tanúsított érthetetlen csend ellenében. Mások azonban – mint például Netsanet Demissie és Daniel Bekele – továbbra is börtönben vannak. Vajon tudnak-e majd valaha hinni a Cotonou-i Megállapodásban és az EU-ban? Ezek mind a cselekvés elmulasztásának, sőt, az uniós képviselők részéről tanúsított undorító megalázkodásnak a példái világszerte – Addis Abebától Pekingig, Moszkvától Rijádig, Teherántól Havannáig. Reménykedjünk abban, hogy alaptalannak bizonyulnak azok a hírek, miszerint az európai biztos úr nemrégiben elnézést kért a szudáni kormánytól annak érdekében, hogy elkerülje a Bizottság helyi kiküldöttjeinek kiutasítását. Anna Ibrisagic (PPE-DE). – (SV) Elnök asszony! Egy olyan világban, ahol a demokrácia és az emberi jogok nem mindig magától értetődőek, szomszédaink körében és olykor egyes olyan országokban, amelyek – jóllehet nem tagjai az EU-nak, de mégis Európa részét képezik – az EU-nak a világban meglévő kapcsolatai még inkább jelentősek. Minden ilyen kapcsolat – függetlenül attól, hogy az ülés, párbeszéd, vagy megállapodás formáját ölti – alkalom arra, hogy értékeinket ellentmondást nem tűrően kifejtsük és követeléseket rójunk olyan országokra, amelyek még mindig nem felelnek meg az emberiség, az emberi jogok és a demokrácia kifejezések értelmének. Az általunk ma tárgyalt jelentés alapvetően jó. Ábrázol néhány olyan nehézséget, amelyek akkor merülnek fel, amikor az emberi jogok különféle megfogalmazásaival és megközelítéseivel szembesül az ember, de akkor is úgy vélem, hogy a jelentés lehetett volna kritikusabb is például a Kínával vagy Oroszországgal kapcsolatos hozzáállásunk tekintetében. Az a dolgunk, hogy bíráljuk azokat az országokat, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és amelyek nem demokratikusak, de teljességgel elengedhetetlen, hogy bíráljuk azokat az országokat, amely demokráciának hiszik magukat,

141

142

HU


és ezt nemcsak a saját hitelességünk, hanem mindazon emberek érdekében kell tennünk, akik ezekben az országokban élnek és még csak alkalmuk sincs arra, hogy kritikáiknak hangot adjanak. A demokrácia és az emberi jogok az EU-ban adottak, úgyhogy olykor úgy gondoljuk, hogy azok mindig is léteztek, léteznek most és létezni is fognak. De mi, akik diktatúrákban születtünk, tudjuk, hogy minden nap meg kell küzdenünk a demokráciáért és az emberi jogokért. Nem elég pusztán azt mondani, hogy az emberi jogi munka folyik és javulnak a dolgok. Sok tennivaló van még – amint azt oly gyakran hangoztatjuk. Párbeszédeinkben sokkal egyértelműbbnek és sokkal pontosabbnak kell lennünk, mind bírálatainkat, mind pedig igényeinket illetően, és el kell kezdenünk kimondani a dolgokat úgy, ahogy vannak, ha jobb világot akarunk átadni gyermekeinknek. Pierre Schapira (PSE). – (FR) Elnök asszony! E késői órán már sok mindent elmondtunk, de természetesen tényleg szeretném megköszönni Valenciano asszonynak ezt a jelentést. Fontos lépés ez abban, hogy az európai fejlesztési politikát átláthatóbbá és hatékonyabbá tegyük, amikor az emberi jogokról van szó. Megragadom az e vita által kínált alkalmat arra is, hogy megkérjem a Tanács és a Bizottság képviselőit, hogy javítsanak az intézményközi együttműködésen. Valóban elengedhetetlen párbeszédet kezdeni a Tanács, a Bizottság és Parlament között, hogy így az emberi jogok területén tett intézkedéseket megfelelőbben lehessen koordinálni, meg lehessen előzni a világ többi részének küldött üzenettel való összeütközésből eredő ellentmondásokat és megkétszereződést. Ez sajnos olyan dolog, ami állandóan szerepel a hírekben. Vegyünk egy konkrét példát! Burma esetében az országgal kapcsolatos politikánk kívülről nézve értelmezhetetlen. Az uniós tagok elkötelezték magukat egy közös álláspont irányba a nemzeti megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok érdekében, a gyakorlatban azonban az uniós tagállamok megosztottak, gyenge és eredménytelen állásponttal állnak elő, amely semmiféle hatást nem gyakorol a burmai rezsimre. Az Európai Uniónak politikailag nincs egyértelmű stratégiája. Csak a humanitárius segítségnyújtásra összpontosítunk, ami természetesen elengedhetetlen, de nem elegendő. Nem foglaltunk állást a tekintetben, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának hogyan kellene kezelnie a burmai helyzetet, nem kínáltunk fel semmiféle támogatást egy határozathoz. Sőt! A Bizottság csökkentette a Burmában az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló projektekkel kapcsolatos támogatások összegét. Röviden: az Európai Unió nem használta befolyását pozitívan és hatékonyan arra, hogy előmozdítsa és támogassa a demokráciát és az emberi jogokat az említett országban. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégiben elmulasztottunk felszólítani a burmai Nobel-díjas, Aung San Suu Kyi szabadon bocsátására. A Parlament mégis odaítélte neki a Szaharov-díjat 1990-ben. Ez a példa tökéletesen ábrázolja, hogy három intézményünknek együtt kell cselekednie abban, hogy egységes, érthető politikát képviseljünk az emberi jogok védelme tekintetében. Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A most tárgyalt jelentés elsősorban amiatt érdemli meg, hogy támogassuk mert széles látókörben és részletesen vizsgál meg egy olyan témát, amely igen fontos az Európai Unió külső dimenziója számára és ezért gratulálnom is kell az előadónak.

05-09-2007

05-09-2007

HU


A legrosszabb, ami az Európai Uniónak az alapvető emberi jogok globális előmozdításával kapcsolatos kötelezettségvállalásával történhet az az, ha ez önállóan kezelt, elszigetelt kérdéssé válik. Az alternatíva – ami szerintem a helyes választás – az az, hogy az emberi jogok előmozdítását magától értetődő okok miatt etikai kötelességünknek és ugyanakkor uniós érdeknek tekintsük, amennyiben az emberi jogok megsértéseivel kapcsolatos instabilitás, migrációs áramlások, valamint politikai és katonai feszültségek olyan válságokhoz vezetnek, amelyek a világot veszélyesebb hellyé teszik. Ezért egyetértek az alapvető kérdéssel, de a módszer kérdését is meg kell vizsgálnunk. Ha az EU csak olyan országokkal akarná fenntartani a kapcsolatokat, amelyek tiszteletben tartják és védik az emberi jogokat, akkor szilárd kapcsolataink csak egypár országra terjednének ki. Megfordítva: ha az Európai Unió mindig a gazdasági, energetikai, geostratégiai és más érdekekkel kapcsolatos valószerűséget választaná, hamar rádöbbenne, hogy ahelyett, hogy a közvetlen előnyöket védi, valójában inkább nagyobb veszélyeket teremt a jövő számára. Amiben reménykedünk kell, az egy koherens uniós stratégia, amely magába foglalja az emberi jogok kézzelfogható és számszerűen mérhető előmozdítását a külpolitikai napirendjén. Nem megoldás az, ha költségvetési pénzeszközöket osztunk szét anélkül, hogy értékelnénk alkalmazásuk eredményét vagy ha képmutatóan állunk a soha meg nem valósult javaslatokhoz. Ezzel kapcsolatban a következő EU-afrikai csúcstalálkozó kihagyhatatlan lehetőség. Ha segíteni akarunk Afrikán és az afrikaiakon – márpedig akarunk –, akkor nagylelkűnek kell lennünk és egyenlő intézkedést kell igényelnünk. Mint már mondtam: nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy csak olyan országokkal létesítünk kapcsolatokat, amelyek tiszteletben tartják az alapvető értékeket, hanem fenn kell tartanunk azon meggyőződésünket, hogy az emberi jogi menetrend az említett országokkal meglévő kapcsolatainkra irányuló politika része. Máskülönben be kellene hódolnunk a diktátorok erejének és nem jó szándékunkról, hanem politikai képességünk és tárgyalóerőnk hiányáról küldünk jelzést. Egy jobb világ, elnök asszony, egy biztonságosabb világ és Európa nem tévesztheti össze diplomáciájának gyenge erejét az álmodozás erejével vagy – ami még rosszabb – a teljes erőtlenséggel. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Szeretettel gratulálok Valenciano asszony kiváló jelentéséhez, nagyon fontos javaslatokat tesz. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet több hiányosságra is, ami nem az ő hibája, hanem az Európai Parlament és az Európai Unió koncepcionális hiányossága. Például Kína esetében joggal kifogásoljuk az emberi jogi sértéseket vagy a vallásszabadság korlátozását, de meg sem említjük, hogy 700 millió falun élőnek nincs társadalombiztosítása és nincs nyugdíja. Kérdezem én, ez nem fontos emberi jog? Tovább megyek. Az egész jelentésben egyetlen helyen szerepel a nemzeti kisebbség kérdése Kínában. Hát föl kéne már ébredni az Európai Uniónak végre, hogyha Nyugat-Balkánon akar – vagy bármit a világban –, ha stabilitást akar, akkor végre tisztességesen kellene foglalkozni a kisebbségek ügyével, a nemzeti kisebbségek ügyével! Hát el kellene mennie az Európai Parlamentnek néhány szemináriumra az Európa Tanács épületébe, hogy megtanulja végre, hogy az emberi jogok és a kisebbségi jogok, az két teljes különálló terület! Megengedhetetlen, hogy az egész jelentésben nincs szó a nemzeti kisebbségek ügyéről, nincs szó a migráns kisebbségek, a nyugat-európai migráns kisebbségek ügyéről, hiszen

143

144

HU


ma már ebben a házban szóltam arról, hogy Franciaországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában válságban van az új kisebbségeknek az integrációja. Ezért ha az Európai Parlament és az Európai Unió nem vált szemléletet, akkor képtelen lesz a nemzetközi problémák, a nemzetközi konfliktusok kezelésére, és ugyanakkor nem lesz morális alapja, hogy mi bíráljuk Kínát, joggal, ugyanakkor söpörgethetnénk a saját házunk táján, a megoldatlan nemzeti kisebbségek ügyében, itt Európában. Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony! Nem voltak eléggé következetesek a harmadik országokkal folytatott uniós párbeszédek és egy ilyen helyzet alááshatja az EU emberi jogi politikájának saját hitelességét. Ez a jelentés két következtetése. Ezért a Bizottsághoz és a Tanácshoz címzett üzenetünk igen egyértelmű: az emberi jogi kérdéseket gyakorlati politikaalkotásba kell emelni. Más szóval: azok nem függhetnek stratégiai vagy geopolitikai érdekektől. A legnagyobb kihívás továbbra is e nemes célok jelenlegi kapcsolatainkban való végrehajtása. Egyértelmű érdek- és véleményütközés van a kazah diktatúrával fenntartott uniós kapcsolatokban. Kína és Oroszország esetében – kifejezve az ottani helyzetekkel kapcsolatos jogos aggályunkat – azt is meg kellene kérdeznünk, hogy az eleddig folytatott párbeszédek a helyzetben tényleges javulást okoztak-e. Ha már Oroszországnál tártunk: ennek az országnak be kellene már fejeznie, hogy azt állítja, hogy az EU és Oroszország közötti partnerség közös értékeken alapul. A jelenlegi helyzetben ez felettébb ironikusnak hangzik. A nevükön kell neveznünk a dolgokat, mivel Putyin Oroszországa valószínűleg ugyanott tart, ahol Hitler Németországa volt az 1930-as évek közepén. Akkor, ha ezeket a valós helyzeteken nem kezeljük az EU erejével és tekintélyével, akkor osztoznunk kell az emberi jogok Oroszországban történő brutális megsértésével kapcsolatos felelősségben. Ugyanakkor Schröder úr felszólította az EU-t, hogy ne terheljen Oroszországra túlzott követeléseket az ottani emberi jogok és demokrácia tekintetében. Sajnos a tény az, hogy az EU-nak még mindig nincs valós fogása, miközben – a legjobb szándékkal – próbál egyensúlyozni az emberi jogok és gazdasági és stratégiai érdekei között. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Az ember soha nem fordíthat túl sok figyelmet az emberi jogi párbeszédnek, és ezért szeretnék üdvözölni egy felszólalót, aki számos javaslatot és értékelést ismertetett. Az Európai Parlament aktívabban akar és tud részt venni a Tanács és Bizottság által harmadik országokkal az emberi jogok kérdését illetően folytatott párbeszédben, mivel rendelkezik a szükséges potenciállal és tapasztalattal. Az európai parlamenti képviselők találékonysága és függetlensége kiegészítheti a Bizottság és a Tanács realizmusát. Még hangosabban kell szólnunk az emberi jogi aktivisták státuszáról és arról a környezetről, amelyben működnek, valamint a gazdasági, szociális és ökológiai emberi jogok. Bár az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokra árnyékot vet az iraki háború és Guantanamo, e kapcsolatok közös értékeink miatt egészségesek. Az EU-t és Oroszországot földgáz- és kőolaj-vezetékek kötik össze, de az oroszországi emberi jogi párbeszédet nem gyengíthetik energiaforrások és kereskedelemi érdekek. Ez a hatalmas és fontos ország nemzeti ideát és különös ösvényt keres. Itt említhetnék egy Moszkvában hallott megjegyzést: korábban mi rosszul gondoltuk, hogy Oroszországban a helyes utat jártuk; most helytelenül tartjuk úgy, hogy egy különös ösvényen haladunk. Senki nem vitatja, hogy Oroszországnak joga van különös ösvényre lépni, ha polgárainak többsége

05-09-2007

05-09-2007

HU


ezt akarja. Teljesen más dolog, ha ezt a szólás- és sajtószabadság, valamint a nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek korlátozásai vagy bizonyos felek számára engedélyezett kivételek kísérik. Nem törekszünk emberi jogi párbeszédre Belarusszal; én azonban úgy vélem, hogy nemcsak az emberi jogi aktivisták, hanem az EU is érdekelt ebben ezzel az országgal kapcsolatban. Az, ami miatt aktívan bíráljuk Belaruszt, az a közép-ázsiai és dél-kaukázusi országokra is igaz, amelyek ráadásul még az európai szomszédságpolitikában is részt vesznek. A nagyobb veszteségek és a kőolaj és földgáz szaga azonban nem szabad, hogy ellágyítsa az emberi jogok megsértésével szembeni hozzáállást. Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök asszony! Meg kell mondanom, hogy nehéz volt átrágni magam ezen a jelentésen. Túl hosszú volt, ismétlésekbe bocsátkozott, de fontos témát taglal. A valódi emberi jogok rendíthetetlen védelmezője vagyok, de be kell vallanom, hogy problémám van a fogalomnak az emberi tevékenység valamennyi elképzelhető aspektusára – csak hogy néhány olyat említsek, amelyre a jelentés ismételten hivatkozik – a társadalmi, a környezeti, a gazdasági és a kulturális jogokra való kiterjesztésével. Mindazonáltal az emberi jogokkal világszerte való visszaélés soha nem részesült akkora figyelemben, mint manapság, de paradox módon ez nem pozitív változást hozott sok olyan országban, ahol a legrosszabb visszaélések történnek. Az EU-nak fontos szerepe van a jogállamiságnak és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában, az a szokása azonban, hogy saját szabályaiból űz gúnyt, nem segít abban, hogy a legrosszabb rezsimekben reformra ösztönözzön. E tekintetben különösen Zimbabwére és Burmára gondolok, amelyekkel kapcsolatban az EU saját utazási tilalmát és célzott szankcióit és álindokok alapján jó néhányszor hagyták figyelmen kívül. És még csodálkozunk, hogy intézkedéseink miért hatékonyak és hogy miért nevetnek ki minket a zsarnokok! Sok afrikai ország nem reagált a felelősségteljes kormányzás teljesítésére irányuló kötelezettségére. Mindez nem meglepő, ha nincs erre vonatkozó erőteljes üzenet az uniós közvetítőktől. Már évek óta próbálunk rávenni más afrikai országokat arra, hogy segítsenek nekünk jó irányú változást hozni Zimbabwe számára, de eredménytelenül. Mindeközben az ország gazdasági káoszba süpped, lakosainak milliói éheznek és nyomorognak Mugabe arrogáns diktatúrájában. Most úgy tűnik, hogy lehet, hogy az EU megint megszegi saját szabályait és meghívja Mugabe elnököt vagy más tiltott zimbabwei minisztert a decemberben Lisszabonban tartandó EU-afrikai csúcstalálkozóra. Július 3-án írtam erről Portugália miniszterelnökének. Még nem kaptam választ. Mivel a Tanács most nincs jelen, talán az Elnökség megtudhatná, hogy mi a szándéka a Tanácsnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Egy jelentésből tudtam meg tegnap, hogy Ferrero-Waldner asszony, a külkapcsolatokért felelős biztos azt mondta, hogy talán a külügyminisztert hívnák meg Mugabe helyett! Hát, ő is ki van tiltva; ő a 83. a kitiltottak listáján. Úgyhogy megtudhatnánk végre, hogy mi fog történni ezzel kapcsolatban? Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Elnök úr, kedves kollégák! Felesleges szószaporításnak tartható annak kimondása, hogy a nők jogai az emberi jogok elválaszthatatlan részét képezik, mivel ezek elvileg benne rejlenek. A valóságban azonban kifejezetten figyelmen kívül hagyják azokat. Nemrégiben vettük számba a millenniumi fejlesztési célok elérésében

145

146

HU


bekövetkező késedelmeket, amelyek terén a nők célcsoport, de egyszersmind a folyamat felgyorsításának alapvető tényezői is. Elena Valenciano kiváló jelentésében felkérték a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a partnerországokkal folytatott párbeszédben vegyék fontolóra a nemi vetületet is. A párbeszéd azonban legalább két felet feltételez és mi csak az egyik fél vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy a nők jogainak előmozdítására és védelmére irányuló intézkedések, valamint azok végrehajtásának ellenőrzése szintén az európai felektől, intézményektől és kormányaink nemi kérdések iránti érzékenységétől függ. Az a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos menetrendben meghatározott saját céljaik elérésének függvénye. Nincs szükség arra, hogy kifinomult mutatókat találjunk ki arra, hogy észrevegyük, az Európai Unióban vannak olyan kormányok, amelyekben nincsenek nők vagy olyan személyek, akik kritika nélkül védik a nők jogait sértő hagyományokat és gyakorlatokat. Mindannyian tudjuk, hogy az emberi jogi párbeszéd megkezdésére irányuló döntést a Tanács által meghatározott jó néhány kritérium alapján hozzák olyan esetekben, amikor a partnerországban bizonyos helyzeteket aggasztónak találnak. Még abban az optimális esetben is, ha a Tanács valamennyi tagja támogatja a nők jogait, azon tűnődőm, milyen példával szolgálunk egy olyan ország számára, amely tekintetében az ember a politikai struktúrákban a képviselettel kapcsolatos intézkedéseket kér. Sajnos ez a megjegyzés az Európai Parlamentre is érvényes, ahol óriási fenntartások övezik azt, hogy saját struktúráink reformja tartalmazzon kiegyensúlyozott nemi egyenjogúságot. Az európai intézményektől és a tagállamoktól azt kérjük, hogy nyilatkozataik és tetteik között legyen koherencia. Meg kell őrizni a koherenciát a közösségi politikák és eszközök között, hogy azok ne okozzanak negatív zavart a partnerországokban a nőkkel kapcsolatos intézkedések képességében. A nőkről beszélni fontos, de beszélni engedni őket még fontosabb a politikai környezet, a békefolyamatok javítása, valamint a világon mindenütt a korrupció csökkentése érdekében. Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Az előterjesztett jelentés teljes mértékű jóváhagyásomat élvezi, különösen azért, mert az az egyik olyan legégetőbb problémával foglalkozik, amellyel nemcsak az Unió szembesül, hanem az egész világ is. A harmadik országokkal az emberi jogok területén folytatott párbeszéd és konzultáció minősége főként az intézkedések koherenciájától és átláthatóságától függ. Szeretném hangsúlyozni, hogy a párbeszéd előnyeinek maximalizálásához vezető út az együttműködés szorosabbra fűzésében rejlik, különösen az Unió döntéshozatali háromszöge tekintetében. Pontosan kell meghatároznunk azokat a célokat, amelyek elérésében reménykedünk. A koherencia javasolt növelésének arra az általános gyakorlatra is ki kell terjednie, hogy az emberi jogi párbeszédet különválasszuk a többi kétoldalú kapcsolattól. A jelentés kétségkívül hangsúlyozza, hogy egy ilyesfajta képmutatást teljesen ki kell küszöbölni Kína esetében. A megfogalmazás azonban nem eléggé erőteljes, ami az Oroszországgal meglévő kapcsolatokat illeti. Az általunk az emberi jogok tárgyában alkalmazott kritériumokat minden ország tekintetében egyértelműen meg kell állapítanunk és az a legfontosabb, hogy azok mindenkor azonosak legyenek. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ezt a szabályt gyakran megszegik. Az egyetemesen elfogadott normákat szelektíven alkalmazzák, attól függően, hogy az ilyen intézkedésből milyen megtérülés származhat. Így néz ki a helyzet Oroszországgal kapcsolatban is, amint már mondtam, hiszen az Európai Unió Oroszország legfőbb kereskedelmi partnere.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Kétségtelen, hogy ebből kölcsönös előnyök származnak. Nem engedhetjük azonban meg azt, hogy az emberi jogok viszonylagossá tétele a jó kereskedelmi kapcsolatok kárára váljon. remélem, nem kell emlékeztetnem arra, hogy az Orosz Föderációban a faji alapú kínzás és üldöztetés igen elterjedt, mint például Csecsenföldön, a „Reporters Without Borders” (Riporterek Határok Nélkül) szervezet pedig az országot a 147. helyre sorolja a világ sajtószabadság besorolásában, ami veszélyesen közelít olyan országokat, mint Kína és Észak-Korea. Az a következmény, amelyről beszélek, Kínára is áll, amelyet e jelentés egyébként nem említ. Oroszország esetéhez hasonlóan úgy tűnik, hogy az Európai Unió – mint fő kereskedelmi partner – szándékosan nem veszi észre, hogy mi zajlik ott. A júniusi állásfoglalás ellenére sem történt különös intézkedés. Időnként halljuk, hogy az Európai Parlament ezt-azt követelget vagy épp sajnálkozik valami miatt – de vajon végiggondoljuk-e, hogy ennek eredményeként mi történik? A Szaharov-díjat még mindig nem ítélték oda a havannai fehérruhás nőknek. Egy másik és igen jelentős elem az emberi jogok területén az, hogy tovább kell fejleszteni azt az eszközt, amely a nem megfelelő demokratikus szinttel rendelkező országokban az ellenzéknek adott pénzügyi támogatás megtalálását és szétosztását szabályozza. Szeretném különösen hangsúlyozni, hogy mennyire fontos megfelelően azonosítani az igényeket. Az ellenzéki csoportokat gyakran jellemzi a gyenge szintű alakulás. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a pénz e megfelelő emberekhez és nem a hatalmon lévőkhöz jut. Kérem, ezt fogadják el tőlem, saját tapasztalatból ismerem ezt a helyzetet, és ezen emberek számára a különös intézkedések sokkal fontosabbak, mint az állásfoglalások és a biztosítékok. Szeretném kihasználni az emberi jogokról folytatott e vitát arra, hogy felhívjam figyelmüket a közel-keleti országokban a keresztények helyzetére. E tekintetben riasztó információkat kapunk. Augusztusban a közel-keleti keresztény szövetség két keresztény aktivistáját tartóztattak le és vádolták meg azzal, hogy agresszív iszlámellenes üzeneteket terjesztettek. Algériában a kormány korlátozta a nem muzulmánok vallásszabadságát és ez közvetlenül kihatott az országban élő keresztényekre. Az egyre radikálisabbá váló muzulmánok általi elnyomás olyan országokban is érinti a keresztényeket, mint Irak, Egyiptom és Libanon. Joe Borg, a Bizottság tagja . − Elnök asszony! Nagyon tetszett a jelentéssel kapcsolatos véleménycsere, ami a Parlament emberi jogok ügye iránti elkötelezettségét tanúsítja. A vita arra ösztönzött, hogy továbbítsam a Bizottságnak a párbeszéd fokozott átláthatóságára, valamint az Európai Parlamentnek és a civil társadalmi szervezeteknek a párbeszéd és a konzultáció valamennyi vonatkozásában való részvételére vonatkozó ajánlásokkal kapcsolatos észrevételeit – amely utóbbi kérdésre számos felszólalásban utaltak. Míg a jelentés egyik-másik ajánlása már a rendes gyakorlat részévé vált – mint például a tájékoztatásra és kérdezésre vonatkozó ajánlások –, a három intézménynek az EU jogi keretének, valamint a Parlament és a Bizottság közötti, a 2005. májusi keretmegállapodásban előírt rendelkezéseknek a figyelembe vétele mellett kellene gondosan megfontolnia a különböző javaslatokat és megtalálni a megoldásokat. Ennek során pragmatikusnak kell lennünk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem rejtőzünk el szabályzatok és a „rendes kerékvágásra” vonatkozó ürügyek mögött, másfelől pedig azt, hogy körültekintően értékeljük a párbeszéd hatékonyságával kapcsolatos fokozott

147

148

HU


átláthatóságra irányuló politikai lehetőséget és annak következményét, valamint elsősorban a harmadik országok azon készségességét, hogy párbeszédbe lépjenek. A harmadik országokkal folytatott tényleges párbeszédre és a velük meglévő kapcsolatokra gyakorolt hatást körültekintően kell súlyozni annak elkerülése érdekében, hogy az Európai Uniót nehogy megfosszuk egy hatékony eszköztől. Mindenesetre bízom abban, hogy még mindig képesek vagyunk megtalálni azokat a megfelelő rendelkezéseket, amelyek a tájékoztatás iránti igényeket is kielégítik, valamint amelyek mellett fenntartható és növelhető az eszköz hatékonysága. Az emberi jogoknak a kereskedelmi és ágazati megállapodásokba való felvételével kapcsolatos kérdés tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy nem szükséges megismételni a társulási megállapodásokban, a partnerségi és együttműködés megállapodásokban vagy ágazati megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékot. Az ágazati megállapodásokban egy ilyen záradék hiánya nem akadályoz meg minket abban, hogy a kérdéses országgal emberi jogi konzultációkat folytassunk vagy hogy felhasználjuk az Európai Unió emberi jogi palettáján meglévő bármely más eszközt. Ami a demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos együttműködési programokat illeti, a Bizottság szeretné emlékeztetni a Parlamentet, hogy az új eszköz, a demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos európai kezdeményezés különös pénzeszközöket irányoz elő az e vitában említett nehéz helyzetben lévő országokban – mint például Kubában és Burmában illetve Mianmarban – zajló projektek tekintetében. Az emberi jogok egyetemességének kérdését tekintve hadd hangsúlyozzam, hogy az Európai Unió azonosul valamennyi emberi jog egyetemességének, oszthatatlanságának, kölcsönös függésének és egymáshoz való kapcsolódásának elvével. A bécsi emberi jogi világkonferencia által kikiáltott, említett elv értelében az emberi jogokkal globálisan méltányos és egyenlő módon kell foglalkozni, azonos alapokon és azonos hangsúly mellett. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy egy adott ülésen a jogok egy meghatározott csoportja több figyelmet kapjon a helyszíni események miatt vagy párbeszédpartnereink az iránti készségessége miatt, hogy bizonyos kérdéseket tárgyaljunk meg más kérdések helyett. A Bizottság különösen örül annak, hogy a jelentés jó néhány ajánlást szentel a nők jogaira és párbeszédekbe való bevonásukra. Nem szabad a jogok más csoportjait és más olyan rétegeket sem elfelejtenünk, amelyek figyelmet érdemelnek. A választásmegfigyelői missziók kérdését tekintve a Bizottság egyetért azzal, hogy a politikai párbeszéd és különösen emberi jogi párbeszéd alkalmat kínál arra, hogy a partnerországoknál felhozzuk az uniós választásmegfigyelői missziók ajánlásainak nyomon követését. Ezzel összefüggésben a Bizottság az Európai Unió misszióelnökének folyamatos alkalmazását is javasolta. E nyomon követésnek a kérdéses politikai és választási hatóságok által tett intézkedésekre és a civil társadalom aktív szerepére és a demokrácia előmozdítására – beleértve a választási reformot is – kell összpontosítania. A Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy e célból a választások után alkalmazandó különös és önálló protokollmechanizmust kellene életbe léptetni. A Bizottság azon a véleményen van, hogy a segítségnyújtás, a párbeszéd eszközei és a nyomon követési

05-09-2007

05-09-2007

HU


mechanizmusok már léteznek a választások utáni stratégiák biztosítására és a demokrácia támogatására, valamint hogy ezeket a mechanizmusokat a továbbiakban is használni kell. Ami Van Orden úr kifejezett kérdését illeti, továbbítani fogom aggályát és kérdését Ferrero-Waldner biztos úrnak, aki kétségtelenül válaszolni fog Önnek. Befejezésül hadd mondjam el, hogy jegyeztem az egyes helyzetekre vonatkozó különös megjegyzéseket. Biztosíthatom Önöket, hogy ezeket a megjegyzéseket továbbítom Ferrero-Waldner biztos úrnak, aki azokat minden bizonnyal megfelelően mérlegeli majd. Elnök − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. szeptember 6-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Alessandro Battilocchio (NI), írásban. – (IT) Szeretném őszintén megköszönni az előadónak a munkáját, mert úgy vélem, hogy alapvető fontosságú egy, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, következetes európai politika elfogadása a nemzetközi párbeszédek során. Valójában túl gyakran kerekedtek felül a gazdasági és stratégiai érdekeken alapuló érvek az e Parlamentben kinyilvánított jó szándékokon és európai értékeken. Különösen a harmadik országokkal kötött gazdasági és kereskedelmi megállapodásokat illetve a WTO-tárgyalásokat illetően az EU olykor nem fordít elegendő figyelmet a munkavállalók, kisebbségek, nők és gyermekek jogaira az EU-n kívül, ezzel pedig hallgatólagos bűntárssá válik a bűncselekményekben és a tűrhetetlen gyakorlatokban. Az európai szociális, gazdasági és energiapolitika – amelyek az EU-t a humán és energia-erőforrás tekintetében függetlenebbé tették – abban is segítenék Európát, hogy megszabaduljon bizonyos geopolitikai kötelékektől, amelyek egyes helyzetekben arra kényszerítik, hogy hallgasson az emberi jogokról. Végül pedig a konkrét helyzetekről szóló számos európai parlamenti állásfoglalás és nyilatkozat süket fülekre talál: fontos, hogy mind a Tanács, mind a Bizottság több figyelmet szenteljen az európai parlamenti képviselők felszólításainak, akik olyan személyek vagy etnikai csoportok kéréseinek adnak hangot, akik vagy amelyek máskülönben a kommunikáció minden formájából kiszorulnak. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN), írásban. – (PL) Mindazon sok jó dolog között, amit a jelentés megemlít, külön dicséretet érdemel az, hogy felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teljesebb körűen vonja be a Parlamentet a harmadik országokkal folytatott párbeszédek előkészítésébe és nyomon követésébe. Az Európai Parlament végül is olyan intézmény, amelynek az emberi jogokkal kapcsolatos véleményét világszerte nagy becsben tartják. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az Unión kívüli országokkal folytatott párbeszéd önmagában nem válhat céllá. Kategorikusan hangsúlyozni kell, hogy az emberi jogok nem játszhatnak szerepet semmilyen tárgyalásban, illetve nem képezhetik diplomáciai vagy gazdasági alapú alku tárgyát. E jogok megsértése nem tűrhető el, az Európai Uniónak pedig –ügynökségeivel együtt – teljes egészében óvnia kell ezt az elvet azon történelmi, kulturális és erkölcsi értékek tükrében, amelyek vezérlik. Amit alapvetően tennünk kell, az az olyan országokra gyakorolt állandó és következetes befolyás, mint például is Oroszország vagy Kína, amelyekkel az intézményesített párbeszéd már egy ideje zajlik. Létfontosságú a megállapodások eredményeinek és a konzultációk egymást követő fordulóiban általuk megállapított kötelezettségek nyomon követése, mivel csak ily módon érhető el tényleges előrehaladás. Ezzel összefüggésben örömteli, hogy a

149

150

HU


jelentés megemlít olyan területeket, ahol ezeknek az országoknak még sokat kell tenniük. Sajnos azonban még mindig sok ilyen probléma van. 15. A fenntarthatóság elvének végrehajtása az Európai Unió halászatában a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül (vita) Elnök − A következő napirendi pont a Halászati Bizottság nevében Fraga Estévez asszonynak az Európai Unió halászatában a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül a fenntarthatóság elvének végrehajtásáról szóló jelentése (A6-0298/2007) (2006/2224(INI)). Carmen Fraga Estévez (PPE-DE), előadó. – (ES) Elnök asszony! Először is engedje meg, hogy elmondja, hogy ma egy spanyol halászhajó elsüllyedt az andalúziai partoknál, amelynek következtében három ember meghalt, öt pedig eltűnt. Kérem a Parlamentet, hogy osztozzon a családok gyászában és fejezze ki azon kívánságát, hogy az eltűnt halászok megmeneküljenek. Most pedig rátérek arra a jelentésre, amelyet ma tárgyalunk. Az első dolog, amit szeretnék hangsúlyozni – ahogyan azt maga a Bizottság is elismeri és a Parlament is kimondta sok alkalommal – a közösségi halászati irányítási rendszer egyértelmű kudarca, amely fennállásának sok-sok évében nem biztosította a források fenntarthatóságát és még kevesebbet tett, hogy támogasson a hatékony és nyereséges halászati ágazatot. Paradox módon az irányítási rendszer az egyetlen, amely nem képezte a 2002. évi nagyobb reformok alapvető részét és emiatt a Bizottságnak itt-ott szépítenie kell a hibákat, kezelve a nem fenntartható visszaengedéseket, nap mint nap ellenőrzési intézkedéseket találva ki és helyreállítási terveket állapítva meg, anélkül azonban, hogy a lényeggel foglalkoznának: a halászati irányítási modell koherens és naprakész keretének kialakításával. Ilyen keretben kaptuk meg a Bizottság közleményét, amely a legnagyobb fenntartható hozamot választja a hosszú távú halászati tevékenységek mércéjéül, amely olyan elméleti modell, amely megpróbálja kombinálni a fajok leghatékonyabb kiaknázását a biológiai fenntarthatóság garantálásával. A probléma az, hogy a legnagyobb fenntartható hozamról – amely esetleg szellemi és elméleti koncepcióként feddhetetlen – megállapították, hogy több ellentmondással is bír a gyakorlati alkalmazásban és valójában a tudományos közösség nagy része úgy véli, hogy az már jórészt tárgytalan. A feladat tehát a modell oly módon való újrafogalmazása, hogy az a halászati közösségek realitásához tudjon igazodni. Ez az a pont, ahol egy sor kérdés vetődik fel arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetne ezt megtenni, amelyre az általunk ma előterjesztett jelentés megpróbált rávilágítani és amelyet a Bizottság – igen kétértelmű és homályos – közleményében semmilyen módon nem válaszoltak meg. Világos, hogy nem kritizáljuk a Bizottságnak az új irányítási modell meghatározására irányuló szándékát, de a legnagyobb fenntartható hozam jelenlegi kialakításában az a baj, hogy nem képes kifejteni, hogy hogyan fog felülkerekedni a gyakorlatba való átültetésével kapcsolatos nehézségeken és hogyan fogja elkerülni a buktatókat. Tudjuk, hogy ezek között a legnagyobb fenntartható hozam egy sor megbízható, pontos tudományos adatot igényel, holott a fajok nagy többsége esetében nem lehetséges egy ilyen mérvű bizonyosság megszerzése. Másodsorban a modellt egyetlen populáció kiaknázására alapozva dolgozták ki, míg a közösségi halászat nagy többsége több fajon alapul, ami sok faj túl- vagy alulhalászását

05-09-2007

05-09-2007

HU


jelenti, ami viszont természetesen ellentétes a legnagyobb fenntartható hozam jelenlegi fogalommeghatározásával. Nem működik a mélytengeri fajokkal kapcsolatban sem és tudjuk azt is, hogy más tényezők is befolyásolják a populációk státuszát – mint például a toborzási tévedések vagy a környezeti tényezők –, amelyek a legnagyobb fenntartható hozam helytelen meghatározását eredményezhetik. Ami biztos az az, hogy a legnagyobb fenntartható hozam szigorú alkalmazása rövid távon a halászati lehetőségek – ennélfogva pedig a közösségi flotta tevékenységének, jövedelmének és foglalkoztatásának – olykor drasztikus csökkentését fogja eredményezni. Elnök asszony! Hadd köszönjem meg valamennyi kollegámnak segítségüket és hadd kérjem annak a jelentésnek az elfogadását, amelynek segítségével a Halászati Bizottság fel kívánja hívni az Európai Bizottságot először is arra, hogy tisztázzon valamennyi ilyen bizonytalanságot mielőtt néhány óriási gazdasági jelentőségű fajra kényszerítené egy olyan típusú modell bevezetését, amelynek hatékonysága – sok halászat számára – tudományosan és gazdaságilag is megkérdőjelezhető. A bizottság szintén szeretné felszólítani a Bizottságot, hogy először komolyan vizsgáljon meg egy ökoszisztéma alapú megközelítéssel bíró egyértelmű halászati irányítási rendszert és csak azután döntsön arról, hogy hogyan igazítsa ki a referenciapontokat és a kiválasztott modellt, függetlenül attól, hogy ez a legnagyobb fenntartható hozamon vagy valami máson alapul-e. Ezt nem szabad anélkül megtenni – és ezt hangsúlyoznom kell –, hogy először elvégeznék az annak végrehajtásával és a hatásával szemben tett intézkedésekkel járó utóhatások társadalmi és gazdasági elemzését. Ezek a kérdések jelenleg igencsak aggasztják ágazatainkat és minket is. Joe Borg, a Bizottság tagja . − Elnök asszony! Először is engedje meg, hogy megköszönjem az előadónak, Fraga Estévez asszonynak és a Halászati Bizottság valamennyi tagjának a legnagyobb fenntartható hozamon alapuló fenntartható halászat végrehajtásáról szóló, igen alapos jelentést. Örömmel látom, hogy az egyetértés széles körű, különösen azt illetően, hogy el kell mozdulnunk az éves döntéshozataltól, ami fokozatosabb megközelítést és az ágazat részéről jobb tervezést tesz lehetővé. Egy hosszabb távú megközelítés több stabilitást és fenntarthatóságot is lehetővé fog tenni a halászati erőforrások kiaknázásában. Biztos vagyok benne, hogy egyetértünk azokkal a célkitűzésekkel, amelyek szerint sürgősen intézkedéseket kell tenni az európai halászati erőforrások igen gyenge állapotának javítása céljából annak érdekében, hogy az állományokat fenntartható szintekre hozzuk, ami ugyanakkor hosszú távon javítani fogja a halászati iparág nyereségességét. Az ipar részére származó előnyök mellett van egy teljesítendő nemzetközi politikai kötelezettségvállalás is. Különösen értékelem és osztom a Halászati Bizottság azon nézetét, miszerint a közös halászati politikának új irányítási modellre van szüksége a halászati lehetőségek, a kimerült állományok helyreállításának és a halászati erőfeszítési szintek fenntartható és nyereséges szintekre való igazításának meghatározásához. Továbbá – és ez igen fontos – a halászati erőfeszítések legnagyobb fenntartható hozamszintekre való felhozatala az egyetlen és legfontosabb intézkedés, amely megtehető annak érdekében, hogy csökkenjen a visszaengedés mértéke az európai vizekben. Tudom, hogy vannak aggályok is. Sok aggályt osztok is és tudom, hogy azokkal foglalkozni kell. Először is: tudom, hogy a legnagyobb fenntartható hozam értékelése nem egyszerű feladat. Vannak tudományos bizonytalanságok és a az ökoszisztémára gyakorolt hatások és a vegyes halászattal kapcsolatos kérdések miatt is bonyolult.

151

152

HU


A halászati tudomány még nem képes pontosan jelezni előre, hogy egy adott állomány vagy állományegyveleg tekintetében mekkora lesz a legnagyobb fenntartható hozam. Azonban nemcsak a nehézségeket kell néznünk. A tudomány meg tudja mondani, hogy a halászatnak melyik irányba kell elmozdulnia a hozamok növelése és a költségek csökkentése érdekében. Még akkor is, ha a cél nem egész pontos, az irány elég jól ismerhető. El kellene kezdenünk elmozdulni a helyes irányba és fokozatosan értékelni és felülvizsgálni a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos referenciapontokat, ahogyan a halászat fejlődik. A vegyes halászati helyzeteket körültekintően kell tanulmányozni és meg kell határozni a lehető legjobb megoldásokat a teljes halászati rendszer potenciális hozamával kapcsolatban. Ez a progresszív megközelítés lehetővé fogja tenni a környezeti, gazdasági és társadalmi aspektusok feltárását. Ez az a megközelítés, amelyet az északi-tengeri sima lepényhalra és nyelvhalra vonatkozó hosszú távú terv tekintetében is elfogadtak az idén és amelyet az e megközelítés végrehajtása tekintetében helyes modellnek tartok. Amint a jelentés is hangsúlyozza, sürgős megkezdeni a helyes irányba való elmozdulást. Hadd hangsúlyozzam itt, hogy a hosszú távú irányítási tervek a gyakorlati értelemben a halászat irányítását a helyes irányba terelik: azaz elfordítják a túlzott mértékű kiaknázástól és nem szükségszerűen egy, a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatban rögzített cél felé. A tervek rendelkezéseket tartalmaznak a célok rendszeres felülvizsgálataira vonatkozóan, amelyek lehetővé teszik a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos célok kiigazítását például akkor, amikor a természetes környezet változik vagy amikor a tudományos tanácsot vizsgálták felül. Másodsorban egyetértek, hogy fontos a halászati kérdések helyi szinten történő kezelése és az érintetteknek az olyan fontos döntésekbe való bevonása, mint a célkitűzések megválasztása, az a lépték, amellyel e célkitűzések felé haladni kell, valamint az intézkedések – például adó, erőforrás-gazdálkodás és technikai kiigazítások – megfelelő kombinációja. A Bizottság csak regionális alapon fogja elkészíteni a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos terveket és csak azt követően, hogy részletes konzultációt folytatott az érintett ágazatokkal. A regionális tanácsadó testületek fontos szerephez jutnak majd itt, munkájukat pedig már megkezdték. A gazdasági és társadalmi elemzések szintén fontosak ebben a folyamatban, a Bizottság pedig az irányítási tervekre vonatkozó valamennyi javaslatot hatásvizsgálattal fogja kísérni, amelyben elemzik majd a javaslatok gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusait. A halászati kutatás megnövekedett mértékű támogatása szükségszerűen része a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos tervek kidolgozásának. A keretprogramok, a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottságok és a halászati gazdasági bizottság, valamint a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács munkája mind lényeges ebben az összefüggésben, ami prioritást képező terület lesz a követező években. A legnagyobb fenntartható hozammal rendelkező halászat felé való elmozdulás sok esetben a flottakapacitás kiigazítását és a halászati erőfeszítés csökkentését jelenti majd. Az Európai Halászati Alapot azért hozták létre, hogy a tagállamok meg tudják tervezni a nemzeti flottakapacitás kialakítását és fel tudják használni a flottaméret hosszú távú célkitűzéseknek

05-09-2007

05-09-2007

HU


megfelelő módon történő kiigazításának elősegítésére és a megfelelő társadalmi és gazdasági rendelkezések figyelembe vételére a közösségi költségvetésből érkező társfinanszírozást. Szeretnék egypár szót szólni a Schlyter úr által javasolt három módosítással kapcsolatban is. A Bizottság úgy véli, hogy a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos feltételek irányába való elmozdulásra vonatkozó fokozatos megközelítésnek kellene az általános szabálynak lennie. Semmi szükség arra, hogy minden esetben drasztikusan mozduljunk a legnagyobb fenntartható hozam irányába. Ami a legnagyobb fenntartható hozam elérésére vonatkozó tudományos módszertant illeti, a Bizottság eseti alapon fog tudományos tanácsot kérni. Nem lehetünk elfogultak a tudományos vitával szemben azzal, hogy előre megítéljük, hogy mely módszerek lehetnek jobbak a többinél. Végül – mint már említettem –, helyes azt mondani, hogy az Európai Halászati Alap a tagállamok rendelkezésére bocsát állami támogatásokat, hogy a halászati flottáik szerkezetét a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó stratégiákkal összhangban alakítsák át. Ezt azonban nem szabad kompenzációnak tekinteni, hanem egy, az átmenetet lehetővé tevő pénzügyi ösztönzőnek, mivel a halászati ipar lesz az új politika tényleges kedvezményezettje. A Bizottság folytatni fogja a párbeszédet a halászati ágazattal és elkezdi majd megvitatni az egyedi hosszú távú terveket számos halászat vonatkozásában a legnagyobb fenntartható hozam perspektívájával. Ez ilyen tervek végrehajtása javítani fogja az állományok és az ipar stabilitását és termelékenységét. Nagyon várom az Önökkel az e tervekről a későbbiekben folytatott további vitákat, miután a Bizottság elvégezte a hatásvizsgálatokat, konzultált az iparral és elkészítette javaslatait. Sok munka van még hátra és igen hálás leszek az Önök e politikai terület kidolgozásában nyújtott támogatásáért. Avril Doyle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Üdvözlöm Fraga Estévez asszony jelentés, és különösen azt, hogy rávilágított a Bizottság javaslatával kapcsolatos aggályokra, mivel komoly fenntartásaim vannak a biztos úr arra irányuló javaslataival kapcsolatban, hogy a legnagyobb fenntartható hozam modelljét igazítsák ki a halállományok irányítására vonatkozó referenciapontként. 2015 politikai dátum és nem tudományos. Egyes állományok számára túl korai, mások számára pedig túl késő a túlhalászást illetően. Miközben a javaslat célja a halászat gazdasági hozamának maximalizálása és egyszersmind az állomány fenntartása annak érdekében, hogy az legnagyobb fenntartható megtérüléseket eredményezhessen hosszú távon, attól tartok, hogy – mivel messze van attól, hogy csökkentse a visszaengedett fogások mennyiségét –, a modellben meglévő kritikus tévedések túlzott mértékű kiaknázáshoz vezethetnek, mivel a fogási szintek kiszámításához használt feltevések egyetlen fajon, sekélyvízi halászaton alapulnak és nem veszik figyelembe a földrajzi és biológiai sokféleséget. Dicséretesnek tartom azt a célkitűzést, hogy növelni kell a halfajok védelmének hatékonyságát, amit mindannyiunknak meg kell tenni. Úgy vélem azonban, hogy a Bizottság e téren nem végzett elegendő kutatást. Nem értékelték mélyrehatóan a legnagyobb fenntartható hozam modelljében rejlő hibakockázatot. Ezen túlmenően a tudósok többsége, valamint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete számára a hagyományos legnagyobb fenntartható hozam modellt meghaladták olyan új, csúcstechnológiás

153

154

HU


megközelítések, amelyek az ökoszisztéma egészére kiterjednek ahelyett, hogy egy, az állatpopuláció dinamikájának elavult fogalmára hagyatkoznának. A legnagyobb fenntartható hozam olyan életlen eszköz, amely a halászzsákmány-többlet termelésen alapul a populáció magas növekedése idején, mielőtt az elérné a szaporodási kapacitást. Olyan eszköz egyúttal, amely túlhalászáshoz vezethet, ha azt több fajjal rendelkező halászatra alkalmazzák, mivel nem érhetők el egyszerre valamennyi faj esetében az optimális szintek, vagy akkor, ha azt olyan mélytengeri fajokra alkalmazzák, amelyek olyan mély tengerekben és nyílt vizekben élnek, mint amilyen az Északi-tenger és az Atlanti-óceán. A modell – elfogadása esetén – egyszerre fogja az állományok összeomlását és a piac összeomlását eredményezni. Arra buzdítanám a biztos urat, hogy szilárd, tudományos és bizonyítékokon alapuló megközelítést alkalmazzon. A saját szavai, biztos úr, hogy az ember nem lehet elfogult a tudományos vitával szemben. Egyetértek Önnel. Alkalmazzon tudományos, bizonyítékokon alapuló megközelítést és vizsgálja meg újból ezt a javaslatot ahelyett, hogy – és ne vegye tiszteletlenségnek – még ha megkésve is, de úgy táncol, ahogy a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács fütyül. Paulo Casaca, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, biztos úr, halászati bizottsági elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak kiváló munkája miatt és hogy gratulálok a Bizottságnak azon közlemény miatt, amely megfelel az egyik olyan követelménynek, amelyet maga a Bizottság hagyott jóvá a 2002. évi Johannesburgi Világ-csúcstalálkozón és amely megfelel az említett konferencián körvonalazott nyolc kitűzés közül az elsőnek. Az Európai Bizottság minden bizonnyal már sok mindent elért a nyolc célkitűzés körén belül, de szeretném emlékeztetni a biztos urat arra, hogy 2007-ben járunk egy 2002-ben tartott csúcstalálkozón 2015-ig kitűzött célok tekintetében. Nem tűnik eléggé gyors, az előttünk álló kihívások léptékére adott reakciónak az a tény, hogy ebben a szakaszban még mindig csak ezt a közleményt tárgyaljuk. Nagyon örülök annak, amit a biztos úr az új irányítási modell szükségességére vonatkozóan mondott és – mivel a javaslat az ökoszisztéma irányítására helyezi a hangsúlyt – úgy vélem, hogy a helyes úton járunk. Ha azonban a legnagyobb fenntartható hozam e koncepcióját valamiféle teljesen új dolognak tartjuk – tévedünk, mivel ez a koncepció – ami elméleti elgondolás – mindig is olyan koncepció volt, amely valamennyi kvóta és TAC meghatározása mögött meghúzódott, amelyeket éppen csak e koncepció alapján lehet meghatározni. A probléma az, hogy a koncepció alkalmazása sok problémával jár, amelyeket az előadó és kollégánk, Doyle asszony igen jól leírt, intézkedéseinket pedig nem alapozhatjuk pusztán a koncepció vakon történő alkalmazására, hanem meg kell próbálnunk javítani annak hatékonyságát, ellenőrizve, hogy hol vallott kudarcot és hol járt jó eredményekkel, és őszintén nem vélem úgy, hogy ezt elérte volna ez a közlemény; minden más eszközt fel kell használnunk, hogy továbblépjünk. Ez a kihívás a Bizottságra vár, és reméljük, hogy mihamarabb jó hírekkel szolgál számunkra. Chris Davies, a ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Sajnálom, hogy ez az egyike azon alkalmaknak, amikor örülök annak, hogy a Parlament ilyen kevés hatáskörrel rendelkezik ezen a területen, különösen azért, mert fennáll annak tényleges lehetősége, hogy ezt a jelentést holnap szavazásra bocsáthatják. Ha ez így lesz, néhányan majd azt mondhatják: „hát, a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újból javaslatait.” Nem szeretném, ha ez a PR-gesztus megvalósulna.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Szeretném, ha a Bizottság tudná, hogy van legalább egypár európai parlamenti képviselő, aki teljességgel ellenzi, amit itt javasolnak. A Bizottság 2006. évi jelentése gyenge volt – őszintén szólva semmi komoly nem volt benne – és aligha volt érdemes arra, hogy papírra vessék. Terveket, terveket és újabb terveket javasoltak, de igen csekély volt azok száma, amelyeket intézkedés kísért. Azonban amit itt a Parlament előadója javasol az – szerintem – még rosszabb. Különösen, ha ezt a bekezdést olvasom: „Úgy véli, hogy az idő nem érett meg arra, hogy a legnagyobb fenntartható hozam rendszerének bevezetését javasolják.” Nyilvánvalóan alaposabb elemzésre van szükségünk. Így – míg a Bizottság terveket akar –, mi csak többet akarunk beszélni a tervekről. Mikor teszünk már végre valamit? Ha ezt holnap a Parlament keresztülviszi, akkor remélem, hogy a Bizottság azt teljes egészében figyelmen kívül hagyja, mert ezt teljesen felelőtlen dolognak tartom. A legnagyobb fenntartható hozam állapotának elérése tekintetében alkalmazott módszerre vonatkozóan van egy kérdés, egy jogos kérdés. Őszintén? Tudjuk, mire van szükség – ez az idő felében csak játék a szavakkal. Ha a halállomány kétharmadát biológiai szempontból nem biztonságos eszközökkel halásszák, akkor le kell állítani a halászatot; félre kell állítani a flottákat, le kell tetetni a munkát a halászokkal – talán egyfajta kompenzáció mellett –, mindaddig, amíg helyre nem állítottuk az állományokat és nem biztosítottuk mindenki számára az esélyt egy hosszú távú, egészséges jövőre. Lehetővé kell tenni, hogy a halállományok helyre álljanak. Tényleg megvitathatjuk annak a részleteit, hogy hogyan tökéletesíthetjük a legnagyobb fenntartható hozam állapotát, amikor van halunk és szilárdan biztosított a halak rendelkezésre állásának hosszú távú biztonsága. Biztos úr! Minden tiszteletem az Öné, első találkozásunk óta tetszik, amit mond. Mondhatok két dolgot? Először is azt gondolom, hogy Ön háttérszereplővé vált; szerintem a kabinet a hátsó szobába zárja Önt az ülések során. Véleményem szerint Európának egyfajta bajnokra van szüksége a halak tekintetében és – mint ahogyan Önnek meg kell néhány problémát oldania –, mutatkoznia kell Európa tévékamerái előtt és meg kell mondania, hogy mit kell tenni és. A második dolog a következő: ötéves megbízatásából most a harmadik évnél tart. Volt jó néhány jó ötlet, de ez nem párosult elegendő megvalósítással. Szeretném, ha Ön az Európai Unió szánalmas közös halászati politikájával és annak reformjával kapcsolatos történelemben jelentős fejezet lenne. Ezért kérem, ne lábjegyzetként gondoljon magára, hanem álljon ki és cselekedjen! Öt évvel ezelőtt ott voltam Johannesburgban, ahol az Európai Unió vállalta a legnagyobb fenntartható hozam állapota 2015-ig való biztosításának elvét. Nem beszéltünk arról, hogy 2015-ig egy politikát vezetnénk be; arról beszéltünk, hogy a halat 2015-ig azokra a szintekre hozzuk. Nem szabad, hogy ez csak egy szelet legyen – annál többnek kell lennie. Ha ezt nyolc év alatt akarjuk megtenni, akkor valószínűleg már túl késő lesz. El kell kezdenünk a megvalósítást és ameddig ez meg nem történik, mindennap kudarcként kell magukra tekinteniük. Ne hallgassanak a Parlamentre! Ne hallgassanak azokra a miniszterekre, akik mindig megpróbálják megakadályozni magukat! Csak kezdjenek hozzá a megvalósításhoz!

155

156

HU


Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony! Egyetértek sok mindennek, amit Davies úr mond. A halak kipusztulóban vannak! Ha kipusztulnak, nem lesz jövedelmük a halászoknak. Úgyhogy sokkal bölcsebb dolog most befektetni a jövőbe azzal, hogy legnagyobb fenntartható hozamok vannak az Unió eddigi politikáját képező legnagyobb rendelkezésre álló hozam helyett. Ez teljesen fenntarthatatlan! Majd akkor megvitathatjuk a módszerek tudományos hiányosságait és azt, hogy esetleg egy életlen eszköz. Az EU-ban azonban általános gazdaságpolitikai cél az alacsony infláció és ez egy rendkívül életlen eszköz, mégsem kritizálták hasonlóképpen. Ilyen esetekben ez sokkal élesebb eszköz és ezt szeretném megköszönni a biztos úrnak. Rájött arra, hogy a politika teljesen rossz, teljesen sikertelen és most megpróbálja helyrehozni. Később majd megtárgyaljuk a visszaengedések problémáját és talán az intézkedések egy kombinációja elkezdheti megoldani a problémákat. De amikor társadalmi–gazdasági értékelésekről beszélünk, perspektívánknak távlatibbnak kell lennie. Módosításomat ez hajtotta. Anélkül akár azt is mondhatnánk: „Hát, a halászok manapság nem akarnak semmit csinálni.” Az összes jövőbeli generáció halászaitól elvenni a munkát az nem más, mint gyenge társadalmi–gazdasági értékelés. Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) A halászati ágazat számára kulcsfontosságú, most tárgyalt jelentésben szereplő alapvető kérdésekre vonatkozó általános megjegyzésként: fontosnak tartjuk rámutatni a halászat fenntarthatósága elvének hosszúés rövid távú alkalmazásában rejlő különbségekre. Azaz arra, hogy a hosszú távú tervek célja célkitűzések vagy témák meghatározása egy viszonylag hosszú időszakot követően elérendő stabil helyzet megvalósítása érdekében, míg a rövid távú intézkedések a hosszú távú célkitűzésként javasolt szint eléréséig a halászat okozta állománypusztulás helyrehozatala érdekében évente megállapított javaslatokon alapulnak. Ami a halászatra vonatkozó hosszú távú célkitűzést illeti, a Johannesburgban megállapított fő célkitűzés – a halállományok legnagyobb fenntartható fogásának elérése – elfogadható. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos célkitűzés kialakítása érdekében elengedhetetlen tudományos elemzés alkalmazása a halászat okozta azon állománypusztulás meghatározása érdekében, amely garantálja azt a legnagyobb fogási arányt, amelyet a halászati erőforrások fenntartható módon képesek biztosítani. Ehhez alapvető fontosságú az egyes halászati erőforrások természetes jellemzőinek, valamint a halászati módszerek jellegének és típusának figyelembe vétele. A hosszú távú célkitűzés tekintetében megfelelő halászati szint értékeléséhez ellenőrizni kell a tudósok által kidolgozott előrejelzéseket, ami feltételezi, hogy az előrejelzések megbízható információkon alapulnak, hogy azokat elfogadják a vezetők, elfogadják és betartják a halászok, mindenkor – és hangsúlyozom: mindenkor – óvva a halászati ágazat és a halászati közösségek társadalmi-gazdasági helyzetét. A gyakorlatban a cél a hosszú távú fogások és az ennek megfelelő állománypusztulás felbecslése. Ehhez fenntarthatósági kritériumot kell kiválasztanunk és meg kell határoznunk azt a halászati szintet, amely legnagyobb fenntartható fogásszintet tesz lehetővé. És itt kezdődik az igazi vita. A halászat okozta állománypusztulás tekintetében különböző értékeket javasoltak a hosszú távú állománygazdálkodás számára a tagállamok kizárólagos gazdasági övezeteiben. Több tudós véli úgy, hogy célszerű a halászat okozta állománypusztulást F0,1-ben meghatározni mint például FMSY-ben, amelyet kevésbé tartanak megfelelőnek. Meg kell jegyezni, hogy

05-09-2007

05-09-2007

HU


az FMSY – ami a halászat okozta állománypusztulás – nem téveszthető össze a legnagyobb fenntartható hozammal, ami a fogási szint. Végül pedig egyetértek azzal, hogy alapvető fontosságú, hogy a fenntarthatósági intézkedéseket a társadalmi-gazdasági következmények és az azok végrehajtásával járó költségek értékelése kísérje. Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Nem túl gyakran fordul elő, hogy az egyesült királyságbeli Függetlenség Párt valamely tagja gratulál egy európai parlamenti előadónak. Ez esetben én képezem a ritka kivételek egyikét. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének becslései szerint a bolygó kifogott halfajainak 70%-a már elérte vagy meghaladta a legnagyobb fenntartható hozamot. A közös halászati politika – az abból eredő visszaengedések szégyenteljes problémájával – igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, ami potenciálisa, különösen az Északi-tengerben, súlyos ökológiai katasztrófa. Az 1980-as években a kanadai kormányt figyelmeztették a halászok, hogy a tőkehalat veszélyes mértékekben halásszák túl. A kormány tudomást sem vett a figyelmeztetésekről és 1992-re a tőkehal-halászat teljesen összeomlott. Most úgy tűnik, hogy az európai vizekben hasonló helyzet van kialakulóban. Az előadó a Bizottság közleményében szereplő hiányos elemzésre és az ott felkínált – az előadó által a továbbiakban primitívként leírt –, nem megfelelő megoldásokra utal. A Bizottságot nemrégiben bírálták amiatt, ahogyan gyűjti és értelmezi a tengerrel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó statisztikákat. Egy új keletű tájékoztatásban a brit kormány arra utal, hogy „hiányoznak az ahhoz szükséges adatok, hogy mik lehetnének megfelelő célok.” A legnagyobb fenntartható hozam Bizottság általi értelmezése elavult modelleken és dogmatikus ökológiai elgondolásokon alapul. Egyértelműen bizonyítja azt az óhajt, hogy bármi áron is, de további hatásköröket szerezzen. Halállományunk elvesztése túl magas ár és köszönöm az előadónak, hogy őszinte volt a tekintetben, hogy elítélte a Bizottság közleményét. Az azért mindenesetre elárul valamit, ha az egyesült királyságbeli Függetlenség Párt szavait visszhangozza. Viszont előbb-utóbb mindenki eljut ide! Jean-Claude Martinez, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos úr! Két kollégánk jelentése – beleértve Fraga asszonyét is – ezzel a halászattal kapcsolatos, feloldhatatlan problémával foglalkozik, feloldhatatlan, mert a halállományok korlátozottak, a kereslet pedig folyamatosan nő. Következésképpen a halászati politika nem a KAP. 1968 és a Sicco Mansholt óta a Bizottság 40 éve követ el stratégiai hibát a KAP-pal, ami az emberiség elleni bűncselekménnyé nőtte ki magát: az emberiségnek gabonára és tejre van szüksége, a készlet pedig kevés, amint azt az áremelkedés is bizonyítja. A halászati politikával más a helyzet. A Bizottság hibái pusztán rendes, technokrata tévedéséből erednek és nem stratégiai bűnből. A halállományok TAC-okkal, kvótákkal, HOPE-val, TOP-pal való kezelése kudarcot vallott. A Bizottság mindenről jogszabályokat alkotgatott: a hálókról, az űrtartalomról, a flottateljesítményről, az egységek számáról és amikor mindezt már kimondták és megtették, akkor – amint arra az előadó rámutat – kevesebb a halász, kevesebb a tonhal és még kevesebb a kékúszójú tonhal a Földközi-tengerben, ezért is voltak dühösek a halászok júniusban és júliusban. Ahonnan én érkeztem, a sète-i vagy Le Grau-du-Roi-i kikötőben például a kisebb hálókkal folytatott

157

158

HU


part menti halászat hagyományos részét képező „thonaille”-jal (tonhal halászására szolgáló háló) halászó halászok amiatt tiltakoztak, hogy nem tudnak júliustól már halászni. Mindazonáltal ezen ellenőrzések, e pusztítás, mindezen szankciók ellenére – talán egy nap még elektronikus címkéket is adnak a halászoknak, hogy nyomon követhessék őket – az állományok veszélyben vannak, ezt mondja az előadó. A közös halászati politika nem működik és miért? Mert a probléma világméretű: Kínában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Peruban is halásznak. A borhoz hasonlóan, megállunk, míg a világ többi része dolgozik, szétszereljük hajóinkat, míg az Egyesült Államok egyre többet épít és miközben Oroszország, Izland és Norvégia hajómotorjaik méretét növeli. Az ember kitalálhat mutatókat, egyfajta legnagyobb fenntartható hozamot, de ha a szomszédja többet halászik, akkor nem fognak javulni az állományok, ha ő maga kevesebbet halászik. Ezen túlmenően mivel a gazdálkodás vagy az akvakultúra nem igazán megoldás sem a halliszt miatt, a halászat ennélfogva tökéletesen bizonyítja, hogy a közösségi szint egyszerre túl magas, ha a part menti halászatról van szó, a döntéseket pedig helyi szinten kellene meghozni vagy pedig túl alacsony, amikor a mélytengeri halászatról beszélünk. Mindezekben az esetekben vagy nagyon gyorsan felemelkedünk a globális szintre a tudósok segítségével, vagy a XXI. század végére a moziba mehetünk, hogy az utolsó Némókat még kifogjuk. Jim Allister (NI). – Elnök asszony! Üdvözlöm és támogatom ezt a jelentést és dicsérem az előadó munkáját. Évekig beszéltünk a fenntartható halászatról és legalább ennyi évig a bürokratikus ellenőrzésekről. Az állományok általánosságban még sincsenek jobb helyzetben, a halászok pedig sokkal kevesebben vannak és sokkal szegényebbek. Nehéz megúszni, hogy ne arra a következtetésre jussunk, hogy a halászati politika eleddig tényleg reménytelen kudarc volt. Ezt a halászok már évek óta mondogatják, de eddig nem figyelt a Bizottság és – úgy tűnik – Davies úr sem, aki úgy látszik, még többet akar ebből a kudarcból. A teljes kifogható mennyiségek (TAC-ok) és kvóták – mint az ellenőrzés kulcsfontosságú eszközei – katasztrofálisak voltak, visszaengedési botrányokat és sok halász számára minimum szegénységet eredményeztek. Mégis az új, felkínált legnagyobb fenntartható hozam modelljével még mindig megvan a TAC kvótarendszernek a halászati erőfeszítési rendszerrel való hézagos átfedése. Ezeket szét kell fejteni. Nem létezhet mindkettő egyszerre. Mindannyian fenntartható halászatot akarunk, de ez a halászok számára is fenntarthatóságot jelent. Ez a visszaengedésektől való eltántorítást jelenti. Ez a technikai intézkedések egyszerűsítését jelenti és a rugalmasság felkarolását jelenti. Érjünk el ide a lehető leghamarabb! Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy igen későre jár, mindannyian nagyon fáradtak vagyunk és szerintem meg is rendültünk a három halász haláláról és másik öt halász cádizi vizekben – a hajó a barbatei flottához tartozott – való eltűnéséről szóló borzalmas hírek hallatán és szerintem az ilyen híreknek mind el kell bennünket gondolkodtatnia, mivel ez is bizonyítja egy olyan mesterség nehézségeit, amely még ma is egyetlen csapással nyolc embert tud leteríteni. Ezért úgy vélem, biztos úr, hogy az e közlemény által felvetett egyik legfőbb probléma az, hogy az erőforrásokkal kapcsolatban törekszik intézkedéseket tenni, pusztán korlátozva a halászati tevékenységet anélkül, hogy a tengeri ökoszisztémával kapcsolatos egyéb tevékenységeket végző többi gazdasági szereplőre nézve kötelezettségeket állapítana meg,

05-09-2007

05-09-2007

HU


elveszíti – és mindannyian elveszítjük – politikai legitimitásunkat, mivel a Bizottság halászatért felelős igazgatósága a tengeri ügyekért is felelős. Második aggályom vagyis kérdésem az az, hogy a Bizottság hogyan próbálja meg alkalmazni a legnagyobb fenntartható hozamot gyakorlati szempontból, mivel minden jel arra mutat, hogy ez problémákat – súlyos problémákat – vet fel, kiváltképp a vegyes halászatokban, ahol a különböző fajok kölcsönhatásban vannak, az erőfeszítés szintjét meghatározó fogási szint pedig nem felel meg az egyes fajokra vonatkozó legnagyobb fenntartható hozamnak. Egy másik probléma pedig azokkal a populációkkal kapcsolatos, amelyekre vonatkozóan nincs semmiféle értékelésünk. Ami biztos, hogy az ágazatban dolgozók aggódnak és igazuk van, amikor azt mondják, hogy a közösségi flotta által a legnagyobb fenntartható hozamra adott reakcióként, a legnagyobb fenntartható hozamra irányuló politikai kötelezettségvállalásra adott reakcióként meghagyott rést azonnal be fogják tölteni a harmadik országokból érkező vállalkozások, mivel a halászat piacát a folyamatos ellátás biztosításának szükségessége uralja. Ian Hudghton (Verts/ALE). – Elnök asszony! Az évek során nem mindig értettem egyet az előadóval, Fraga Estévez asszonnyal, de e jelentés nagy részével csakis egyet tudok érteni. A jelentésben az szerepel, hogy a közösségi rendszer bonyolulttá tette az ellenőrzéseket és ösztönözte a visszaengedéseket. Azt mondja, hogy üdvözli a Bizottság közleményét, amely elismeri, hogy a halászat irányításával kapcsolatos jelenlegi politika kudarcot vallott. Megállapítja, hogy nehéz lesz a legnagyobb fenntartható hozam modelljét a több fajú halászatokra alkalmazni, ami minden bizonnyal a legtöbb olyan halászatra érvényes, ahol a skót halászok működnek. Megállapítja, hogy a modell nem megfelelő a mélytengeri fajok esetében. Nem értek egyet a „megszüntetett megkülönböztetés” szavakkal és különszavazást fogok kérni holnap, hogy ezeket kivegyük, mert az előadóval tartott korábbi vitákból tudom, hogy ez kód a relatív stabilitás elleni támadásra, amelynek fenn kell maradnia mindaddig, amíg van közös halászati politikánk. Egyetértek azonban a biztos úr korábbi megjegyzéseivel is, amikor azt mondta, hogy el kell kezdenünk elmozdulni a helyes irányba. A közös halászati politika közvetlen eredményeként bekövetkezett fájdalmas évek után már sokkal előrébb is tarthatnánk. Urszula Krupa (IND/DEM). – (PL) Elnök asszony! A felszólalásra rendelkezésre álló egy percben a lengyel halászok kértek fel arra, hogy szólaljak fel, akik szeretnék kinyilvánítani, hogy a tőkehal-halászat tilalmával kapcsolatban bevezetett rendelet megkülönböztető jellegű a lengyel halászokkal szemben, különösen a többi ország fogásaival kapcsolatos, széles körű ismeretek fényében. A halászok reménykednek abban, hogy a rendelet megfogalmazása abból ered, hogy az Európai Bizottság nem ismeri a Balti-tengeren az egyes országok által folytatott halászat léptékét. Nemcsak azt követelik, hogy helyezzék hatályon kívül a rendeletet, hanem azt is, hogy egy különös, független bizottságot is jelöljenek ki az Európai Parlament égisze alatt az Unió 2004-es bővítését követően balti-tengeri halak száma kiszámítási elveinek és módszereinek kivizsgálására és kifejtésére és hogy ragadják meg a szabálytalanságok terjedelmét. Catherine Stihler (PSE). – Elnök asszony! Bizonyára kevesen vitatják közülünk azt, hogy mennyire fontos, hogy a kereskedelmi halállományok tekintetében hosszú távú

159

160

HU


fenntarthatósággal rendelkezzünk. Az EU aláírta a fenntartható fejlődésről 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalást, miszerint legkésőbb 2015-ig el kell érni a halászatban a legnagyobb fenntartható hozamot. Létfontosságú, hogy vitát nyissunk arról, hogy hogyan lehet elérni a sérülékeny fajokra nehezedő halászati nyomás csökkentésével kapcsolatos célt és Fraga Estévez asszony jelentése e folyamat fontos része. A halászat okozta állománypusztulás alacsony szintjei mellett végzett halászat érdemeit, valamint egy erőteljesebb, termékeny állomány kialakítását is fontolgatták az Egyesült Királyság miniszterelnöki stratégiai egysége által készített, nettó eredményekről szóló jelentésben. Skótként túlságosan is jól ismerem a sérülékeny halállományokra – mint például az északi-tengeri tőkehalra – nehezedő nyomást és még inkább az irányítási terveknek a vegyes halászatokban – mint például a skót partoknál – való alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati nehézségeket. A nehézségek nem szüntetik meg a cselekvési kötelezettséget. Üdvözlöm, hogy a Bizottság elismerte, hogy az érdekelteket be kell vonni, valamint hogy a regionális tanácsadó testületek részt vesznek az ennek előrelendítésére irányuló folyamatban. Némely regionális tanácsadó testület már meg is kezdte a hosszú távú irányítás és a legnagyobb fenntartható hozam kérdésének mérlegelését, és fontos lesz az, hogy a stratégiát az érdekeltekkel partnerségben dolgozzák ki. Ebben a szakaszban nem szabad, hogy túlságosan elmenjünk azon kérdés technikai oldalainak megvitatása irányába, hogy mi is valójában a legnagyobb fenntartható hozam és hogyan kell azt alkalmazni. Fontosabb arra összpontosítani, hogy a halászati lehetőségeket megfelelőbb egyensúlyba hozzuk a rendelkezésre álló állományokkal egy fenntarthatóbb jövő érdekében. Marianne Mikko (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim! Öt évvel ezelőtt a Johannesburgban a fenntartható fejlődésről tartott csúcstalálkozón kötelezettséget vállaltunk arra, hogy megőrizzük a halállományt és gyorsan helyreállítjuk egy olyan szintre, amely a legnagyobb fenntartható hozamot biztosítja. Az igazgatási rendszerre való tervezett átállás jelentősen célra törőbb célkitűzéseket állapít meg a jelenlegi biztonságos szinthez és az elővigyázatosság elvéhez képest. Az átállással kapcsolatos érveket és ellenérveket azonban igen körültekintően kell mérlegelni. Az Európai Uniónak rugalmas rendszerre van szüksége a halállományok irányítására, valamint lehetőségekre, hogy gyorsan tudjon reagálni. Rendelkezni kell továbbá a hosszú távú tervekben az ésszerű, mégis rugalmas éves kiigazításokról. Az Európai Bizottság vélelmezi, hogy a halállományokat elsősorban a fogások érintik, noha az időjárás, a ragadozók, a nem honos fajok és a mesterségesen keltett problémák óriási mértékben hathatnak a fajokra. Az Oroszország és Németország közötti földgázvezetéknek a balti-tengeri környezetre gyakorolt hatását még nem értékelték, jóllehet az építés már folyik. Számomra ugyancsak aggályos, hogy a Balti-tengerben nem régiben fésűs medúzát észleltek, mivel az amerikai eredetű faj az 1980-as években a fekete-tengeri halállományok csaknem teljes pusztulásához vezetett és most a Kaszpi-tengeren áll bosszút. Egy év alatt a svéd partoktól a Balti-tenger kellős közepéig terjedt. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel addig, amíg a balti-tengeri halállományok is el nem pusztulnak.

05-09-2007

05-09-2007

HU


Az új igazgatási rendszer hatásait tehát elsődlegesen inkább regionális, semmint európai szinten kell feltárni, mivel minden tagállam halászflottájának megvannak a maga sajátságos tulajdonságai. Rendkívül fontos a regionális tanácsadó testületek bevonása, ha egy előre látó halászati politikát akarunk végrehajtani. Az igazgatási rendszerre való átállás a halászflotta számának és rakományuk csökkentését igényli, ez pedig ennélfogva halászati vállalkozásaink számára óriási veszteségeket jelent. Az Európai Halászati Alap egyszerűen nem rendelkezik az ilyen óriási veszteségek kezeléséhez elegendő eszközökkel. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Joe Borg, a Bizottság tagja . − Elnök asszony! Először is hadd utaljak arra a balesetre, amelyet Fraga Estévez asszony és Miguélez asszony említett. Osztozom aggodalmukban és az életek elvesztése miatti bánatukban és remélem, hogy az eltűnt halászok biztonságba helyezhetők. Engedjék meg, hogy megragadjak egypár kérdést, amelyek felmerültek a vitában és amelyek – a legenyhébben is fogalmazva – igencsak eltérőnek, de inkább egymással szöges ellentétben állónak bizonyultak a tekintetben, hogy hogyan kellene előrehaladni. Mindemellett azonban a vitából egyértelmű, hogy közös a véleményünk a tekintetben, hogy a halászatot a lehető leghamarabb fenntartható szintekre kell hozni. Ez nem azt jelenti, hogy amit javaslunk az drasztikus és azonnali intézkedés. Ehelyett azt a célt tűztük magunk elé, hogy a legnagyobb fenntartható hozamhoz fokozatosan és rugalmasan érkezzünk el. Minden lépésnél újraértékeljük és újra felmérjük majd a kitűzött célokat és – szükség esetén – azokat a változó helyzetekhez igazítjuk. Más szóval: a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos megközelítés irányt szab számunkra, nem szükségképpen egy rögzített célt. Hadd ismételjem meg! A legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos megközelítés a helyes irányba tereli a halászat irányítását, elmozdítja a túlzott mértékű kiaknázástól, valamint a magasabb és stabilabb fogások és az alacsonyabb költségek feltételei felé vezeti azt. Ennek a megközelítésnek alkalmazkodóképesnek kell lennie, hogy amint egyre többet tudunk meg – vagy ahogyan a környezeti és ökoszisztémabeli feltételek változnak – az új ismereteket lehessen a megközelítésre alkalmazni. Felmerült az, hogy a legnagyobb fenntartható hozam nem működött és nem alkalmas a mélytengeri állományokra, valamint hogy ez idejétmúlt elgondolás. Hadd mondjam el, hogy voltak már Európában és a világ más részein is olyan halászati irányítási stratégiák, amelyek sikeresek voltak. Jóllehet az elgondolás nem új, az még nem jelenti azt, hogy avítt. Fontos kérdés az, hogy mindaddig, amíg ösvényt jelöl ki a halászat irányítása számára és eléggé rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye a rendszeres felülvizsgálatokat, addig jó esélye van a sikerre. A bizonyos mérvű sikerre jó példákkal szolgálnak az olyan állományok, mint a fekete tőkehal, az északi-tengeri foltos tőkehal és a makréla, amelyeket a legnagyobb fenntartható hozam szintjéhez közel halásznak és amelyek általánosságban stabilak és nyereségesek. Hadd emeljek ki egyvalamit! E javaslat célja nem az, hogy büntessük a halászokat – akiknek bevallottan számos kiigazítást kell végezniük –, hanem inkább arra törekszik, hogy elérjen egy célkitűzést és egy olyan irányba induljon el, amely mellett az ágazat stabilabb és nyereségesebb környezetben tud működni. Amint azt nyitóbeszédemben is mondtam, az Európai Halászati Alap lehetővé teszi a tagállamok számára a kapacitás és a halászati erőfeszítés kiigazítására vonatkozó intézkedések kidolgozását az operatív programjaikban

161

162

HU


szereplő hosszú távú tervekkel összefüggésben, beleértve az állami pénzek megfelelő használatára vonatkozó társadalmi és gazdasági rendelkezéseket is. Egy másik felmerült kérdés azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy a legnagyobb fenntartható hozam nem fog működni a vegyes halászatokban, mivel amikor az egyik állomány esetében célozzuk a legnagyobb fenntartható hozam felé való elmozdulást, egy másik olyan helyzetbe kerülhet, amikor is egy ilyen vegyes halászatban kifogott többi állományt alulhalásznak. Szerintem reálisnak kell lennünk a helyzetet és a vegyes halászatok többségét illetően. Az érintett állományokat egyformán nem fenntartható szinteken aknázzák ki. Világos, hogy a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos megközelítésnek a vegyes halászatokra való alkalmazása nehéz lesz és hogy azt eseti alapon kell tanulmányozni. A vegyes halászatokkal kapcsolatos probléma azonban igenis létezik és ha nem foglalkozunk ezzel, nem érhető el javulás és nem tehetők lépések sem a helyes irányba. Ami a konzultációt illeti, hadd mondjam el, hogy a Bizottság elkötelezett az érdekeltek részvétele és a konzultáció mellett. A legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos célkitűzés johannesburgi csúcstalálkozón való elfogadása óta számos konzultációra került sor. Az ilyen konzultációk a tagállamok, a tudósok és a regionális tanácsadó testületek részvételével zajlanak, akik tanulmányozzák javaslatunkat, valamint megpróbálnak tanácsot adni nekünk abban, hogy melyik út visz a leginkább előre. A tervekre vonatkozó tárgyalásokra egy későbbi szakaszban kerül sor, miután elkészítettük a hatásvizsgálatokat, konzultáltunk az iparral és kidolgoztuk egyedi javaslatainkat. Várom, hogy Önökkel folyamatos párbeszédet folytathassunk ezekről a tervekről. Elnök – A vitát lezárom. A szavazásra 2007. szeptember 6-án csütörtökön kerül sor. 16. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 17. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.25-kor berekesztik.)

05-09-2007

2007. SZEPTEMBER 5., SZERDA

Recommend Documents