Fényjáték Avagy, fénytermészetünk felébresztésének elméletiés módszertani alapjai. Hatodik nyilvánosságra hozott csatornázás. (Öreg és Margaréta 2009 január 30.) (Öreg tanácsa: Úgy olvassátok a tanítást, hogy az analógiákban beszél! Így a képi megjelenítések mögött, fokozatosan fog bennetek feltárulni; a mély szellemi tartalom, - és nem feltétlenül már az első olvasás alkalmával. Ahogy a szellemetekkel találkozik a mondanivaló, úgy mélyül el bennetek a megértés.) Margaréta a fákkal együtt táncolt - nagy felszabadultságban, az erdőben. Aztán a Kheopsz piramis királykamrájában fekszik a szarkofágban. (A jelenlegihez képest 90o-al elfordítva, a hosszanti fallal párhuzamosan.) Azt érzékeli, hogy egy 30 cm-es fénycsóva vetül a szívére. Ez a kapcsolat a saját felsőbb valóságával jön létre. A harmadik dimenzió látványszintjén mindez; az égen látható csillagoknak felel meg. Amit ott csillagoknak érzékelünk, annak a szellemi lényege; a mi felsőbb énjeink. (A lelki-szellemi magasabb rendű valóságunk.) Belőlük csak egy piciny rész születik le az emberi testbe, amely leszakadt rész folyamatosan hazavágyik. (Ez is okozója az örök emberi vágyódásnak a csillagok felé.) Különféle minőségekből tevődünk össze, de egy kicsit mindenki máshogyan. Az összes csillagminőségnek is egy közös teremtői minősége van. Valamennyi, – innen fentről, látszólag elkülönült, felsőbb valóság – ugyanabból a természetű fényből áll. Teljesen közös a gyökerünk. De a létbe lépése-, a megnyilvánulási formája szerint, - térben és időben – különbözik. (Úgy kell ezt elképzelni, hogy felnézünk a csillagos égre, és sötétet látunk magunk fölé borulni, s azon látunk csillagokat. A csillagok a lukak, melyeken keresztül átüt a fény.) A fényt így érzékeljük csillagoknak. Amikor így képesek vagyunk látni, elhúzhatjuk gondolatban a lukas leplet, és nem lesz ott más, mint a tiszta fény. (Mindenki más-más csillagokat lát, és így más-más lukakon néz bele az Egybe.) Ezért az elkülönülésünk maximális illúzió. Az illúziót a sötét fátyol, vagy takaró idézi elő, mert lefedi előlünk a fényt. Ez a sötét fátyol analógiában-, tökéletes megfelelésben van a mi tudatunkkal, a mi tudati elkülönültségünkkel. Nem ilyennek látnánk akkor, ha mi magunk nem lennénk elkülönültségben. (Ha nem lenne beültetett programunk az elkülönültség.) Pontosan azt látjuk kint, amilyenek mi magunk is vagyunk bent. (De nem a lényegünk-, hanem az illúzióink-, az aktuális tudatunk szerint.) Az a fénycsóva, - ami most Margarétára vetül – nem más, mint az egyik lukon /csillagon/ keresztül megteremtett kapcsolat; magával a fényvalósággal. (Az élet valódi természetével, való kapcsolat, - ami a legbelsőbb-, legfelsőbb minőség.) (Öreg megjegyzése: Itt, – a 1
bevezetı figyelmeztetés szerint, - természetesen nem csupán a fizikai szemmel látható fényről van szó. Hanem elsősorban, az a mögött láthatatlanul ott lévő fényszellemiségről, fénytudatról.) Aminek itt emberként része vagyunk, csak nincs róla tudomásunk, ill. elfelejtettük. Minden sötét rész, – ami számunkra sötét, akár kívül, akár belül van – egy hiány megtestesülése. Amikor lemondunk a fény egy darabjáról magunkban, akkor hozzuk létre a szürkét, a homályt, vagy sötétet. Szó szerint betakarjuk a fényt ezzel a hiánytudati állapotunkkal. Ezzel magunk elől is eltakarjuk a fényt, és nagyobb illúzióréteget, szigetelőréteget építünk magunk elé. Minél inkább beleéljük magunkat a hiánytudatba, annál inkább szigetel. Ebből a hiányból van út visszafelé. Ahogy felépítettük, úgy kell visszabontani. Csakhogy a lebontás nem a hiányra fókuszálással történik. A hiány felismerése viszont, kiindulópontja a hiány felszámolásának. A felismerés után, a lukon a fénybenézéssel, a fény minőségének a bennünk való felélesztésével történik a hiány lebontása. (Annak a meglátásával, hogy ez a fény van. Mindenhol ott van, csak én takartam el.) (Öreg: Az analógia itt azt magyarázza, hogy ahol észreveszed a fényt, - ott meglátod a valóságot, a létezést -, s ott már nincs hiány. Gondolj arra, hogy amikor levert vagy, sötéten látsz; csak ha felbuksz a lehetıségben, akkor veszed észre. De, talán akkor sem hiszed el, hogy az a te lehetıséged.) A hiány nem egy külső tényező, nem egy rajtam kívül álló kényszerítő erő, vagy körülmény. Azt én hoztam létre. Úgy tettem, hogy csatlakoztam, - egy már meglévő – hiánytudathoz, és tovább erősítettem azt. Ezért minden közösségi hiánytudat, - ami akár egy országot-, egy népet jellemez - /akik azt hiszik, hogy megfosztották őket, elvettek tőlük valamit/ az mind egy kollektív hitrendszeri minta. (Öreg: A kétségbeesés, a borúlátás, az önsajnálat ragadós, fertızı.) A minta elindult valamikor, egyre több ember csatlakozott hozzá, s végül nagyra nőtt. Ezzel egyre nagyobbra nőtt, a fényt eltakaró lepel. Ezen a hiánytudaton úgy lehet áttörni, hogy lyukak keletkeznek a takarón – úgy, mint a csillagok az éj sötétjén. A lyukakon át tud jönni már egy-egy fénysugár, vagy fénycsóva. A fény a saját természete szerint megmutatja, hogy mi a valóság. (Öreg: Ahogy a fizikai világban; úgy a hitedben, a lelkedben, a szellemedben is megmutatja a fény a valóságot.) Az összes olyan embernek, - aki ebben a hiánytudatban benne van – lehetősége van megnézni a valóságot. Rá tud nézni a saját fénytermészetére. Ha belül elhiszi, hogy a fénytermészete a valóság, akkor számára is megnyílik az a valóság. Egyre több ember ébred rá arra, hogy mi a valódi valóság, - és hogy hiány nem létezik, mert az csak illúzió – hogy a jelenlévő fénybőség a valódi létezés. (Öreg: De ezt te is tudod, hisz amikor az éjszaka sötétjében lidérces látomásaid vannak, tudod, hogy az nem úgy van, de azért rémisztget. Mégis, hogy megtudd, miként is van, ahhoz meg kell várnod a hajnal fényét.) Ekkor egyre több olyan fénycsatorna nyílik meg, - amin most Margaréta is kommunikál. A tudatosodással az emberek lenti megnyílása ki tudja nyitni a lukat a takarón, s így vissza tud kapcsolódni a Nagy Egészhez, a Forrás Fényéhez. A saját, lenti tudatállapot nyitja meg az utat a fényhez. Azzal, hogy elhiszed, hogy van fény, és kéred, hívod; s erre ott van! Ha ott van, abból már külső tapasztalat is születik, ami visszaigazolás, s egyre nő a valóságban a hit, s mindjobban tágul a fényhez nyíló rés.) Ha ezt a tudatállapotot sikerül magunkban létrehozni, - akkor bárhová is megyünk a Földön – a mi fényünk-, csillagunk mindig velünk lesz. (Ezen a csatornán folyamatos összeköttetésünk marad a fénnyel, a 2
fénycsóva mindig követ. Ez a megnyílt saját bőségtudat, tértől- és időtől független. A fényt viszed magaddal.) Az emberek érzékelik a fényedet, a fénykapcsolatodat. Nem valószínű, hogy látják a fényt, de érzékelik, hogy általad, más minőség van jelen. Bennük is felébredhet a vágy, hogy ez az ő minőségükké is váljon. És válhat is, alanyi jogon. Ők is kinyithatják a fénycsatornájukat, visszakapcsolódhatnak a Forráshoz, az Egyhez. Minél többen kapcsolódnak a saját fénycsatornájukkal a valósághoz, annál jobban vékonyodik-lyukad az illúzió fátyla. (Előled már nem, - ha meg van a saját csatornád – de a többiek elől igen. S a többiek is, egyre több csillagot látnak, ez után, az égen.) Egyre nagyobb mértékűvé válik a valóság beáradása a létdimenziónkba. Elkezd működni, példává válik, s a többiek is elkezdhetnek ez alapján működni. Majd ők is példák lesznek, s zúg tovább a lavina. (Fényjárványnak is hívhatod a jelenséget – ebben a járványos időszakban. Jó értelemben fertőz, - miközben nincs benne semmi akarat, áldozatiság, semmi olyan, ami valamit is elvenne bárkitől. Élsz általa a fénytermészetben, a bőségben, élvezed, és megmutatod mindenkinek.) A megmutatás nem erőszakos – mert a fény nem ilyen természetű. Elegendő a fényben létezésed a megmutatáshoz. Van, aki abban a hitben él, hogy ez a fénytermészet elpusztítható. Nem így van! A fénynek nincsen szüksége védelemre, mert érinthetetlen! Egyetlen dolgot tehet, – a földön álló félelemmel teli ember – hogy felemeli a fejét, s a fényérzékeny szeme elé helyezi a kezét. Ezzel a mozdulattal nem csak maga elől, de mások elől is megpróbálja eltakarni a fényt. (Öreg: Vigyázz, ez itt komoly analógia: Átfogalmazható úgy, hogy aki képes magát kétségbe ejteni, az a többieket is le tudja magával rántani.) Nem árthat a hiány a valaminek, a bőségnek! A hiány csak a hiánytudatban élőket próbálhatja még jobban elszigetelni, - a félelmeikre apellálva, és ijesztgetve őket. Az ismeretlentől való félelem is aktivizálja a félelemmagot. Hiszen, a hiánytudatban élő ember azt nem ismeri, nem érti. S miután mindent az értelmével akar feldolgozni, és azzal nem képes hozzá közel kerülni, - mert a tapasztalatai, a hiánytudatból erednek -, nem erősítik, csak elbizonytalanítják. Nem passzolnak bele a sötétben lévő világképébe. Azok számára ez felfoghatatlan idegen dolog, - de csak addig, míg a racionális elmével vizsgálják. (Öreg: Aki így működik; inkább elfogadja a biztos rosszat, mint az ismeretlen, – és ezért számára bizonytalan jót.) A fény a szíven keresztül működik, - ami nem zárja ki az elmét, csak magába olvasztja. Egyetlen módon lehet közel engedni, úgy, hogy felülírja a félelmeket. (Azokat nem kell elpusztítani, vagy tudomásul venni, sem pozitívan programozni.) Csak nyisd ki a szívedet! Ha ez a fény beáramlik, felülírja a félelmeket, - a természeténél fogva. (Öreg: Még mindig magas rezgésű-, szemmel nem látható-, ezért szívvel felfogható fényről, szellemről van szó.) Azt a bizonyos kézmozdulatot, csak a hiánytudatban lévő ember tudja megtenni. (Aki kinyitja a szívét a fényre, az befekszik a szarkofágba.) Azt választja, hogy fogalma sincs, hogy mi ez; de meg akarja ismerni. (Nem tiltakozik, nem megmagyarázza, hogy úgy nem lehet, hanem kinyitja előtte az ajtót. „Nem ismerem, mi ez, de nézzük meg, hátha megértem, vagy megérzem!” S akkor számára is elkezd működni. S a tapasztalata vezeti el a megértéshez.)
3
Nem kell, hogy az embert kívülről bárki megtérítse! Ezért szólt a múltkori alkalom is arról, hogy nyisd meg magad az ismeretlen előtt. Ha számodra egy ismeretlen rezgésű fénytermészetet látsz, – ami nyilván nem lesz taszító, de valamilyen módon vonzó, és érthetetlen -, akkor merd kinyitni előtte az ajtódat. (Merd nem letagadni, leszólni, lekicsinyelni, félrerúgni, hanem merd megnézni. Mi az, ami ebből még számodra ismeretlen, ugyanakkor érdekes?) Ez a saját megnyílásod, - amit a körülötted meglévő fénymagok látványa motivál. Ha ez felkeltette az érdeklődésedet, akkor kinyitod magadban azt a lehetőséget, hogy ezt a minőséget közel engeded magadhoz, és megvizsgálod. S abban a pillanatban megnyílik számodra. (Kinyílik a saját csatornád. Az itt leérkező csillagfénnyel fogsz megtapasztalni-, megélni dolgokat.) Az életed sokkal-, de sokkal könnyebbé válik. És egészen bizonyosan át is rendeződik. Ebben a fényben lekapcsolódik rólad minden, ami a hiánytudathoz tartozik, - legyenek azok emberek, helyzetek, családi-, vagy munkahelyi körülmények. Természetes-, élővé vált életet tudsz élni, - amit mindenhová elviszel magaddal, mert a fény veled van. S ha egyszer kinyíltál rá, már nem csukod vissza, mert sokkal jobban érzed magad benne. (Nem kell ide nagy küldetéstudat. Ha nyitva vagy a fényre, egyszerűen hordozod magaddal. Az élet pedig számos szituációt nyit neked, ennek a megtapasztalására. Te pedig jókedvűen, örömmel nyilvánítsd meg. Add oda másoknak is a lehetőségét azzal, hogy megéled, s ők ezt meglátják. Ha így áramoltatod feléjük, ők is ki tudnak nyílni. Többet nem kell tenned, de nem is tudsz, és el sem tudod rontani.) Játssz örömmel fényjátékot! Amúgy, ez a legkomolyabb játék! Terveket sem kell gyártani a megváltásra, mert magatok vagytok a megváltás lehetősége. A hiánynak pedig soha ne dőlj be, mert az csak látszat! Ijesztget, de nincs valósága, - csak akkor, ha hozzá kapcsolódsz. Akkor viszont borzalmasan meg tud ijeszteni. Ezután már a bőrödön fogod érezni a valóságosan előállt hiány-helyzeteket. De azokat, mind magad teremtetted meg magadnak, a hiánytudathoz /hiányenergiához/ való kapcsolódásoddal. Te engedélyezted a hiányodat. Ha erről leválsz, nem tud veled mit csinálni. Ha a hiánytól független vagy, akkor a bőségből táplálkozol, s akkor abból, nem is tudsz kiesni. Az átmeneti időben, a régi félelmek még megpróbálnak elérni, - kísértésként megpróbálnak rád támadni. Ez csak arra jó, hogy felismerd; mennyire nem valóságos az a világ, amiben éltél, és mennyire van döntési lehetőséged, hogy ne abban élj, ne ahhoz csatlakozz. Valamikor, a Fényt elfelejtették az emberek, s megteremtették a saját hiánytudatukat, a hiánytudatú sötét világukat. Most, ugyanúgy elfelejtheted a hiánytudatú félelmeket. Az energetikai táplálásod rajtad keresztül működik! (Te kapcsolod ki, vagy be, s ha bekapcsoltad, rajtad keresztül működik. Felfényesíted magad, s hátat fordítasz a hiánynak, de ne úgy tedd, hogy egy másik hiány felé fordulsz.) Magának a félelemmintázatnak fordíts hátat. A szíveddel kapcsolódj, - a csillagfényeden keresztül, a Központi Naphoz, mely minden csillag mögött ott ragyog.
4
Úgy képzeld el magad, mint egy magot, melyet elvetettek a földbe. (Minden ember egy ilyen, elvetett mag.) Minden magra ugyanaz a Nap süt le. Lesz olyan mag, mely ki fog kelni, és lesz olyan, amelyik nem. Amelyik mag felébresztette magában a fénytermészetét, vagyis emlékezett a Napra, a föld alatt is, - amelyik kint süt, és ott várja -, az kibújik a földből. Honnan tudja, ott lent, a sötétben, hogy van Nap? Van egy rejtett emlékezete, s ez alapján elindul a fény felé. Áttöri a föld kemény burkát, és gyönyörű növénnyé fejlődik. Amelyik nem emlékszik magában a Napra, - mint életforrásra -, az nem indul el felé, nem szakítja szét a burkát, halott lesz. Ugyanúgy megkapta Ő is az élet lehetőségét, mégsem élt vele. Mi is el vagyunk vetve a földbe. Az a fény, ami a részeddé válik, - áthatolva a fátyol lukjain, a csillagokon – az a fény, olyan a többiek számára, mint a tükör. Minden oldaladdal egy teljesen tiszta tüköré válsz a számukra. Ezért ne csodálkozz, ha össze akarják törni! Egyesekben a fényed, dühreakciót vált ki. (Ez így van rendjén.) Aki belenéz, az megláthatja benne saját magát, de a saját maga mélyén rejlő lehetőségeket is! (Egyszerre vagy emlékeztető, a többi magnak a fényre, és egyszerre lehetsz tükrözője, a magok személyiség- /ego/ játékának. Azzal, hogy létezel, s játszod a fényjátékodat, segítesz nekik emlékezni.) A kicsirázott magok, csak azt fogják érzékelni, hogy te jól vagy. Nem fogják érteni, hogy mi történt, mert ők még bent vannak a földben, a sötétben, ahol nem látnak. De a földalatti részeden érzik, hogy azt egy növény táplálja, /a fénnyel/ s megváltozott a tulajdonsága. A sugárzó örömöt, a könnyedséget fogják tapasztalni, s ez fogja őket elindítani az ismeretlenbe. Van egy illúzió, - a fénymunkásoknak inkább már csak volt - amelyhez csatlakoztunk, amit mi is építettünk, belülről. Ilyen az összes kollektív félelem! Ahol félsz, ott sötétben vagy. Ott te takartad el magad elől a fényt, s a félelmed a takaró. De nem kell a takarót-, a félelmet utálni. Be kell hívni a fényt, ami majd lebontja a sötétet, a fénytől eltakaró fátylat.
Kívánunk neked, örömteli kitakarózást, és fény teli, szabad, boldog életet! Öreg és Margaréta
5
