Évszakonkénti változások a testmozgásban és ezek hatásai az egészségre Roy J. Shepard és Yukitoshi Aoyagi 1

EUR J. Appl Physio (2009) 107:251-271 DOI 10.1007s00421-009-1127-1 Elemzés Évszakonkénti változások a testmozgásban és ezek hatásai az egészségre Roy J. Shepard és Yukitoshi Aoyagi1 R.J. Shepard, Faculty of Physical Education and Health, University of Toronto, Kanada Y. Aoyagi, Exercise Sciences Kutatócsoport. Tokyo Metropolitan Institute of Gerontology, Tokio, Japán. R.J. Shepard. P.O. Boksz 21, Brackendale, BC VON 1HO, Canada Email: royshephaw.ca Cikk közlésre elfogadva: 2009. július 1. Online megjelenés: 2009. július 16. Springer-Verlag 2009. Összefoglalás: Cikkünk a testmozgás évszakonkénti változásait vizsgálja, és ezek hatásait tekinti át a fittség és az egészség vonatkozásában. A fotoszenzitivitás és a tápanyagok mennyiségének csökkenése az agyalapi mirigy tevékenységének és a leptin és ghrelin koncentrációjának csökkenésén keresztül az állatvilágban a hibernációhoz vezetnek. A primitív emberi társadalmakban a vadászati és a növénytermesztési lehetőségek változásai miatt is a mozgás szezonális jellegű, de a fejlettebb társadalmakban a hőmérsékleti és csapadékviszonyok válnak domináns tényezőkké, és felülírják a belső ritmusunkat. Mind kérdőíves adatok, mind az objektív felmérések azt mutatják, hogy mind a gyermekek, mind az idősek viszonylatában a télhez viszonyítva tavasszal és nyáron növekszik a fizikai aktivitás. Ugyanakkor, a test tömegére és a testzsír mennyiségére gyakorolt hatást ellensúlyozhatja a táplálkozás. A mezőgazdaságban dolgozók gyakran úgy növelik a fizikai aktivitásukat, hogy egyúttal csökken a testtömegük. A fejlettebb társadalmakben a testzsír általában növekszik a téli időszakban, ezzel párhuzamosan a vérben levő lipidek, a vérnyomás, a véralvadási mutatók is változnak, ugyanakkor, a következő év nyarán nem minden esetben áll helyre az előző évi állapot. Továbbá, a fejlettebb társadalmakban nagyobb számban fordulnak elő halálesetek téli időszakban, szív- és egyéb problémák miatt. A testmozgás évszakonkénti változásainak egészségügyi konzekvenciái, a testmozgás alacsony szintje okolhatók ezekért a halálesetekért, beleértve a szívleállás valószínűségének a növekedését és a testzsírok évenkénti folyamatos növekedését is. Következésképpen, a közegészségügy fontos feladata lenne annak a hangsúlyozása, hogy a kedvezőtlen időjárási körülmények mellett is fenn kell tartani az ideális mozgás mennyiséget a megfelelő ruházat, viselkedésminták és a légkondícionált belső terek kínálta lehetőségek kihasználásával. Kulcsszavak: biológiai ritmus, szívelégtelenség rizikófaktorok, kronobiológia, éves ritmus, koszorúerek betegségei, hibernáció, Zeitgebers Bevezetés 1

Ma már világszerte megegyeznek a kutatók abban, hogy az egészség nagy mértékben függ a megfelelő szintű testmozgástól és testi fittségtől. (Bouchard et al. 1994, Kesaniemi et al. 2001, Shepard 1994. U.S. Department of Health and Human services 1996). Ugyanakkor, a fejlettebb társadalmakban élők sokkal kevesebbet mozognak, mint ami szükséges lenne a megfelelő fittségi szint vagy egészségi állapot fenntartásához. Sajnos, a helyzetet még tovább súlyosbítja, hogy a korábban megszerzett fittség is semmivé válik néhány hetes tespedtség, fizikai inaktivitás következtében. (Roskamm 1967. Saltin et al. 1968.) Ezért igen fontos a fizikai aktivitás idejének és nagyságrendjének további kutatása különböző kultúrákra és környezeti háttérre vonatkoztatva. A változások fenyegethetik-e az érintettek egészségi állapotát, és ha igen, hogyan lehet a káros hatásokat minimalizálni? Ha sikerül ezeket a jelzéseket interpretálnunk, alaposabb ismereteket szerezhetünk bioritmusunkról. E témával korábban Reilly és Peiser (2006), valamint Atkinson és Drust (2005) foglalkoztak sportélettani szempontból, elsősorban a szívritmust vizsgálva. Tucker és Gilliland (2007) epidemiológiai vizsgálatokat végeztek. Az áttekintett 37 cikkből 27 tért ki a fizikai aktivitásokban bekövetkező szezonális változásokra. Owen et al.(2000) , Sallis és Owen (1999) valamint Trost és társai (2002) az emberi, ’épített’ környezet hatásait vizsgálták a fizikai mozgások ritmusát tekintve. Jelen tanulmányunk a komparatív élettani kutatások eredményeit, illetve a fejlettebb és kevésbé fejlett társadalmak fizikai aktivitásokra vonatkozó szokásainak megfigyeléséből származó konzekvenciákat veszi figyelembe. Meghatározza a fizikai fittség, a testtömeg és a szívműködés zavarainak adatait a különböző évszakok vonatkozásában, a szezonális változásokat a szívelégtelenség és egyéb okok miatti halálesetek előfordulási gyakoriságának szezonalitását. Végezetül, ajánlásokat kívánunk tenni a népesség egészségi állapotának javítása céljából. Összehasonlító élettan Hidegvérű (poikilothermikus) állatok esetében a tél közeledtével nagyfokú csökkenés tapasztalható fizikia aktivitásukat tekintve. Ezt a hőmérsékletnek a biokémiai reakciókra gyakorolt hatása magyarázza (Minden 10 C fokos hőmérsékletcsökkenéssel feleződik az idő. Shepard, 1982.) Szezonális változások megfigyelhetőek sok melegvérű állat aktivitásában is. Ezek igen változatos képet mutatnak a hibernációtól (fekete medve) , a vándorlásig (egyes madárfajok), de kevesebb ismeretanyag rendelkezésre ahhoz, hogy megállapíthassuk, milyen változások történnek a belső ritmust illetően. Ezekben a változásokban is a hőmérséklet játszik fontos szerepet, de az élelem mennyiségének csökkenése is fontos lehet. Például a fecskefélék (house martin) energia felhasználását vizsgálva kiderült, hogy a madarak aktívabbak nyáron, amikor a hőmérséklet magasabb, és a táplálékul szolgáló rovarok is nagyobb bőségben állnak rendelkezésre. (Bryant és Westerterp 1980). A hibernációs folyamat egy lehetséges modellje az agyalapi mirigy éves szintű ritmusán alapul, amit a nappalok hosszúsága és a táplálék mennyisége, főképpen annak glukóz és zsírsav tartalma generál. (Hampton és Andrews, 2007). Wojciechowski és társai (2007) szerint a denevérek ernyedtsége fokozódott a nagyobb hidegben, illetve az élelem szűkössége mellett, de nem bizonyítottak ebben éves rendszert. Mások szerint a leptin hatékonyságának modulációját jegyezték fel a hibernációs állapotot megelőzően. Ennek hatására a zsír felhalmozódik a testben és tartalékot képez a téli hónapokra. (Kronfeld – Schor és társai, 2000) A hörcsögöknél a szubkután rétegekben 0.4-0.8 C fokos hőmérséklet csökkenés tapasztalható 5-16 nappal a hibernációt megelőzően. Az azonban nem világos,

hogy a testnek ez a fajta hűlési folyamata az elsődleges, vagy ez már csak a testben zajló egyéb folyamatok következménye. (Arai et al. 2005). Transzgénikus egerekkel végzett kísérletek a szupraoptikus kiazma jelentőségét mutatták a fizikai mozgások tekintetében. (Jethwa és társai 2008). Az egerek, amelyekben a szuprakiazmatikus régióban kevés gén van a prokineticin 2 polipeptidjének a kódolására, a rokon hipotalamikus receptor spontán ernyedtségi rohamokat okoz, amelyek a fizikai aktivitás és az alaphőmérséklet jelentős csökkenésével járnak. Egy rövid időtartamú fotoperiodicitás figyelhető meg a hörcsögök esetében, amely energia tartalékolására irányul. (Freeman és társai, 2004). Ez valószínűleg a megváltozott melatonin kiválasztásból ered. (Morgan és Mercer 2001). A jellegzetességek a következők: ernyedtség, alacsony testhőmérséklet, és alacsony szérum leptin koncentráció. Bár, a leptin külsőleges adásával csökkenthető az ernyedtség. (Freeman és társai, 2004). Ezzel ellentétben, Gluck és társai (2006) arra a következtetésre jutottak, hogy ghrelin alkalmazásával csökkenthető volt az ernyedtség egereknél, bár ezt a hypothalamus ghrelinben gazdag területének ablációjával ellensúlyozták. Az állandó sötétség megváltoztat számos enzimet, amely az anyagcseréhez kell, ezzel ernyedtséget és hibernációt okozva (Lee 2007), valószínűleg egy ún. hibernációs hormon kibocsátásával (Kondo, 2007) az orexigenikus neuropeptidek (Y, NPY) folyamatot jelezve. (Chen és társai, 2004). Íly módon állatok esetében valamelyest bizonyítható a fizikai aktivitások belső ritmusának létezése. Emberek esetében ugyanakkor a fizikai aktivitásokban mutatkozó szezonalitás a leptin koncentrációtól független. (Plaqui et al. 2003), és nem változik jelentős mértékben az év folyamán. (Donahoo és társai 2000, Plasqui és társai 2003). Reilly és Peiser (2006) arra a következtetésre jutottak, hogy az endogén éves ciklust azok a folyamatok hordozzák, amelyek a környezeti változásokkal hivatottak megbirkózni. A fizikai aktivitások modellje A szezonális fizikai aktivitásokat elemezve különbséget kell tenni a neolitikus körülmények között élő emberek csoportjai (ahol a fő motiváció az élelemszerzés), és a fejlettebb társadalmakban élő emberek között (ahol a fizikai aktivitások zöme önkéntességet feltételez). Fontos még az éghajlati különbségekre is rámutatni, illetve a tavasz és ősz meghatározása is érdekes lehet a különböző megfigyelések tükrében. A kutatásokat gyakran nehezítik a kutatásmódszertani hiányosságok, és az adatgyűjtés esetlegessége. Sok kutató emlékezetből, egy évben egyszer-kétszer kitöltött kérdőívekből nyert adatokra volt kénytelen hagyatkozni. Más kutatók objektívebben értékeltek, energia leadást mérő műszerekkel, pedométerekkel, accelerométerekkel és légzésmérésekkel nyertek adatokat. Azokban az esetekben, amikor a kutatási eredményekben eltérések vannak, ott az objektív, mérhető adatokat veszik figyelembe; bár a kérdőíveknek megvan az az előnye, hogy általuk nagy létszámú kisérleti alany is bevonható a felmérésbe A kutatók sok esetben elegendő adatot gyűjtöttek ahhoz, hogy megállapításokat tehessenek, vagy korrelációt állapítsanak meg egy egyén közvetlen környezetével, egy éves időtartamot figyelembe véve. Több esetben a műszeres sebességmérés és a kérdőíves felmérés különböző eredményeket adott, ugyanarra a csoportra vonatkoztatva. 77 személlyel végzett 4 hetes felmérés azt az eredményt adta, hogy nyáron 30%-kal magasabb volt a fizikai aktivitás értéke, mint télen. Ugyanakkor a sebességméréssel a kísérletet ugyanazokkal a személyekkel elvégezve, a kutatók úgy találták, hogy 11 esetben a nyári időszakban csak 11%-os volt az emelkedés. (Levin et al. 1999). Ez az eltérés rámutathat a kérdőíves felmérés gyengéire, de a műszeres mérés pontatlanságára is.

Neolitikus populáció és a fejletlen társadalmak. A fejletlen társadalmak megfigyeléséből arra lehet következtetni, hogy az élelemhiány az alapanyagcserét az év bizonyos időszakában befolyásolhatja. Nők vizsgálatakor, akiknek a testtömeg indexe a vizsgálat kezdetekor <18kg/m2 volt, azt tapasztalták, hogy 0.8 kg testsúlyvesztés az energia felhasználást 0.25 MJ/nappal csökkentette, bár nem volt különbség az aktív energia felhasználásban. (Schultink et al. 1993). A fizikai aktivitás szezonális változásai jól megfigyelhetők vadászok esetében, hiszen a vadak előfordulása is szezonális sajátosságokat mutat. A Kanada északnyugati területén levő Igloolik-hoz köthető kutatásokban a Kofranyi-Michaelsi respirométert használták , illetve direkt megfigyeléseket is végeztek a helyszínen. Magas energia felhasználási értékeket (15.3 MJ/nap) mértek azon eszkimóknál, akik még mindig a hagyományos módon vadásznak. Ennél a csoportnál az energia felhasználásban jelentős különbségek mutatkoztak éves szinten, az értékek 10.5MJ/nap értéktől 18.5 MJ/nap értékig változtak. (Godin és Shepard 1973, Shepard és Rode 1996). A mezőgazdasági tevékenységet végzők kutatása a növénytermesztés dominanciáját mutatja. Az etiópiai Rift völgyben végzett interjúk arra utalnak, hogy a nők energia felhasználása többé-kevésbé ugyanaz volt az év minden szakában, 8.2 +_2.1 MJ/nap, a férfiaknál a különbség jelentősebbnek bizonyult. 12.2+_ 4.0MJ /nap. Az aratás előtt csúcs felhasználás volt tapasztalható, 14 MJ/nap, mely érték télen 9.4 MJ-ra csökkent le. (Alemu és Lindtjorn 1995). Az accelerométerrel Szenegálban végzett mérések szerint megnövekedett aktivitás volt tapasztalható tinédzser korú lányok esetében, amikor a száraz évszak esősre váltott. (Benefoice és Cames 1999). Nepálban direkt megfigyeléssel arra az eredményre jutottak, hogy a mezőgazdálkodással, legeltetéssel foglalkozó férfiak napi átlagban 11.8 MJ/nap energiát használtak fel télen. Ez az érték 13.9 MJ/nap értékre emelkedett a monszun időszakban. A nőknél hasonló eredményeket regisztráltak. (9.1-ről 10.5-re emelkedett). (Panter-Brick 1995). Egy Bangladeshben végzett kutatás szerint élelemhiányos időszakokban az energia felhasználás a mezőgazdasági dolgozók javára emelkedett. (Kramer et al. 1997). Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a fizikai aktivitás emelkedése nem mindig jár együtt fokozott táplálék felvétellel. Így, mexikói tinédzserek körében élelemhiányos időszakban elvégzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a fizikai aktivitásuk szintje emelkedett ugyan, de a totális energia felhasználásuk változatlan maradt. (9-3 MJ/nap. (Gamboa és Garcia, 2007). Ezt az eredményt más kutatók is alátámasztják. (Adams 1995, Berio 1984, FerroLuzzi et al. 1990, Westerterp et al. 2005) Feltételezhetően ilyenkor a tartalék energia kerül felhasználásra, amely a testzsír csökkenését jelenti. (Schultink et al. 1993). Fejlett társadalmak Felnőttek A fejlett társadalmakban a szezonalitás a nehéz fizikai munkát igénylő állásokban figyelhető meg. Sok mezőgazdasági munkás még ma is nehéz fizikai munkát végez, főképpen a betakarítás időszakában. (Inoue, 1972). A zord éghajlatú országokban pl. az építkezéseken dolgozók munkáját hátráltatja, lassíthatja, vagy leállíthatja az időjárás a téli időszakban. Ugyanakkor a legtöbb mai munka az automatizálás és gépesítés magas fokán már nem mutat szezonálisan eltéréseket. Az aktivitás fő színtere a szabadidő. A szabadidő kutatása egy ún. társadalmi-gazdasági gradiens meglétét mutatja. Ma és társai (2006) nagymértékű

szezonális változást találtak olyan emberek esetében, akik tanultak, jól képzettek voltak, akik aktívak voltak szabadidős tevékenységeiket illetően, amikor összehasonlították őket a fizikai munkát végzőkkel. A szabadidős tevékenységek sokat változnak egyetlen év folyamán is, hiszen változnak a sportolási lehetőségek (téli-nyári sportok), illetve a kerti munka/parkgondozás is az évszaktól függően. Mind az Európában, mind az Észak Amerikában végzett kutatások (akár keresztmetszeti – U.S. Department of Health and Human Services 1996, Uitenbroek 1993) akár longitudinális – Bergstralh et al. 1990, Haggarty et al. 1994, Ma et al. 2006, Tudor-Locke 2004 és van Staveren et al. 1986 - b) , akár kérdőíves, akár méréses módszerekkel végzett kutatásokról van szó, azt bizonyították, hogy a fizikai aktivitásokban csökkenés következett be a téli időszakban, míg a nyári időszakban – a hőmérséklettől függő mértékű – növekedés volt tapasztalható. (1. táblázat) A keresztmetszeti, kérdőíves adatok, amelyek az amerikai kutatásokból származnak, (The National Health Information Survey és a Behavioral Risk factor Surveillance system) azt az állítást erősítették meg, hgy az USA lakosságának több, mint 10%-a a téli hónapokban nem mutat fizikai aktivitást. (U.S. Department of Health and Human Services 1996). Ezzel ellentétben rendszeres fizikai aktivitásról számoltak be a nyári hónapok vonatkozásában. Kanadai kutatók is hasonló következtetésekre jutottak. 20 197 kanadai vett részt a felmérésben (19+ életkorú) . Eredményeik azt mutatják, hogy energia felhasználásuk 31%kal magasabb volt nyáron (július-szeptember), mint télen (január-március). Szabadidős tevékenységet 86%-uk nyáron végzett. Szezonális hatások a leggyengébbek voltak Labradorban, New Foundland-ben, Saskatchewan-bant és British Columbiában. (Merchant et al. 2007). A Fitness Canada jelentése alapján megállapítható, hogy a júniusi 44%-ról novemberre az aktív személyek aránya 32%-ra csökkent. Stephens (1989) kommentárja szerint a 10 legnépszerűbb sportágban az aktív sportolók száma a kétszerese volt júniusban, mint november és december hónapokban. Komputeres telefon interjúk végzése Glasgowban és Edinburgh-ben azt jelezték, hog a fizikai aktivitásokban részt vevők aránya a nyári 32%-ról télen 23%-ra csökkent. (Uitenbroek) 1993). Hechler et al. úgy találták, hogy fiatal nők mind Ausztráliában, mind Németországban a téli hónapokben csökkent fizikai aktivitásokról számoltak be. (a megkérdezettek 74.72% -a). 1. táblázat. A fizikai aktivitások szezonalitása felnőttek esetében a fejlett társadalmakban. Szerző Vizsgált lakosság módszer Eredmények Hechler et al. 2004 Fiatal ausztrál és kérdőív 735 kevésbé német nők aktívnak mondotta magát télen Bergstralh et al. Menopauza utáni skála Szezonális hatás: 1990. nők aktivitás csúcspontja az augusztus Fitness Ontario Ontario-i kérdőív 44% júniusi aktivitás, reprezentatív minta 32 % november. Stephens 1989 Kanadai kérdőív Népszerű sportok: reprezentatív minta júniusi adatok 2x nagyobbak mint a november-decemberi U.S. tiszti főorvos USA reprezentatív kérdőív 10% nem aktív télen

1996 Merchant et al. 2007

minta Kanadai reprezentatív minta

kérdőív

Energia felhasználás 31%-kal több, mint télen McGinn et al 2007 USA déli államai Telefonos felmérés Nincs összefüggés az idővel (hőmérséklet, szél, eső) Matthews et al. 2001 Massachusetts 7-napos emlékezetre Energiafelhasználás lakosai építő kérdőív legmagasabb júliusban . Különbség max. 500 kJ/nap min. 3290 kJ/nap. (F) Ma et al. 2006 Massachusetts 7-napos emlékezetre Fizikai aktivitás lakosai építő kérdőív magasabb nyáron, csökken télen. Uitenbroek 1993 Glasgow és Telefonos interjúk Nyáron 32% aktív, Edinburgh lakosai télen 23% Pivarnik et al. 2003 Michigan lakosai kérdőív Energia felhasználás 20% nagyobb júliusban. (eltérés: 11kJ/kg) Van Staveren et al. Fiatal holland nők 24-h Szezonális eltérések 1986 visszaemlékezés kicsik Levin et al. 1999 St. Paul, Minnesota Kérdőív és Nyár: 30% lakosai pedométer növekedés(kérdőív), pedométer 11%. Lee 2007 Idős nők Kentucky- pedométer 3.8 km-rel több ban gyaloglás nyáron, mint télen (800 lépés/nap) Tudor-Locke et al. Aktív egyetemisták, pedométer Szept-dec 900 2004 USA déli államai lépés/nap csökkenés szeptemberdecember között Chan et al 2006 Charlottetown pedométer 2000 lépés/ nap lakosai csökkenés szeptemberdecember között Newman et al. Menopauza utáni pedométer 2300 lépés/nap (2009) nők Allegheny, csökkenés télen . Pennsylvania Togo et al. 2005 Japán, idős emberek Pedométer, 1000 lépés/nap Yasanuga et al 2008 accelerométer csökkenés nyárhoz viszonyítva Haggarty et al 1994 9 felnőtt férfi DLW módszer Teljes energia

Aberdeen

felhasználás 1.88 MET télen, 2.01 MET nyáron

Kisebb volumenű kérdőíves felmérések az USA északi városaiban 15-30%-os emelkedést mutattak a nyári időszakban az energia felhasználásban. Levin és társai (1999) 77 St. Paul, Minnesota-i lakos 4 hetes visszaemlékezéseit felhasználva úgy találták, hogy a nyári időszakos értékeik 30%-kal magasabbak voltak. Michiganben Pivarnik és társai negyedévenként kérdőíveket készíttettek 700 emberrel, akiknek az értékei 20%-kal magasabbak voltak a július-szeptember hónapokban. (73kJ/kg/hét) Worcester, Massachusetts államban Matthews és társai 580 felnőtt részvételével végeztek felmérést. Az energia felhasználás júliusban volt a legmagasabb, az átlagos szezonális változások 500kJ/nap (kb. 20%) férfiaknál és 290KJ/nap (kb. 14%) nőknél a nyári időszakban. Nyáron a fizikai aktivitások időtartama is megnövekedett 51 perc/nap értékkel férfiak esetében, míg nőknél ugyanez az érték 16 perc/nap volt. Ugyanezt a problematikát vizsgálták objektív módszerekkel is, kis mintákat alapul véve. (9202 felnőtt). Chan és társai (2006) pedométeres adatokat gyűjtöttek 25 férfi és 177 nő vonatkozásában, akik Charlottesville-i illetőségűek voltak. Ebben a környezetben igen kis arányú szezonalitással lehet számolni. 25 egészséges holland esetében DLW módszerrel vett adatok nem mutattak különbséget a téli és a nyári időszak energia felhasználásában. Ugyanakkor, mivel a nyári időszakra kevesebb alvás és csökkent anyagcsere jellemző, az emberek fizikai aktivitásának szintje magasabb volt. (Plasqui és Westerterp 2004). Haggarty és társai is használták a DLW módszert 9 fő esetében Aberdeen-ben, Skóciában. Ebben a csoportban az energia felhasználás ismételten alacsonyabb volt a téli időszakban (februármárcius), mint nyáron (június-augusztus). (1,88 vs. 2.01 MET) A résztvevők kis létszáma miatt ez az eredmény statisztikailag nem szignifikáns. Mások hasonló nagyságrendű szezonális különbségeket állapítottak meg (11-44%) saját felmérések alapján. Kentuckyban 130 középkorú és idősebb nő pedométeres eredményeinek elemzése azt mutatja, hogy a januári-februári heti 13.7 km gyaloglás 17.5 km-re bövekedett júniusban és júliusban (napi 800 lépés különbség, ami 28%). (Lee és társai). Allegheny County-ban (Pennsylvania) végzett kutatás során pedométeres adatokat gyűjtöttek 170 menopauzán átesett nő vonatkozásában. (Newman és társai, 2009). Jelentős, 44%-os különbséget találtak a nyári eredmények (7616 lépés/nap) és a téli eredmények (5304 lépés/nap) között. Tudor-Locke és társai (2004) 23, relatíve aktív egyetemi hallgatók pedométeres felmérését végezték el. Talán amiatt, hogy a megfigyeléseket az USA déli részén végezték el, szeptember hónapban kapták a legmagasabb lépésszámot, a legalacsonyabbat decemberben. A szezonális változás 900 lépés/nap (9%) volt, napi átlag 10000 lépést alapul véve. Levin és társai (1999) 11%-os növekedést tapasztaltak a nyári accelerométeres számlálásnál. Ez a valóságban kisebbnek bizonyult, mint amekkorát prognosztizáltak a kérdőívek alapján. Togo és társai (2005 és 2008), valamint Yasanuga és társai (2008) accelerométeres vizsgálatokat végeztek 41-95 idős japán esetében, egy éves időtartamot alapul véve. A napi 7000 lépés 17 fokos optimális hőmérsékleten megtéve kb. 6000 lépésre csökkent 0 fok esetében (kb. 14%-os változás). Az aktivitás csúcspontja novemberre és júniusra esett (8370 lépéssel férfiak esetében és 6360 lépéssel nők esetében, illetve 8360 férfiaknál és 6530 nőknél). Ez januárban mélypontra került (7280 férfiak és 5150 nők) . A mérőműszer lehetővé tette, hogy időtartamokat is mérjenek. Novemberben 27.1 perc/nap férfiaknál, és 19.0 perc/nap nőknél. Júniusban 23.2 perc férfiaknál és 16.9 perc nőknél. Ez lecsökkent 22.7 percre illetve 14.6 percre januárban.

A variánsok változatossága kisebb volt, amikor a havi adatokat téli és őszi negyedévekre tagolták. (átlagok: 8014 és 6167 lépés/nap, illetve 25.1 perc és 17.9 perc az őszi időszak vonatkozásában, és 7430 és 5375 lépés per nap és 23.4 és 16.3 perc per nap a téli időszakban.) Gyerekek A gyerekek fizikai aktivitásának szezonális különbségeit a gyerekek életkora, az adott földrajzi körzetben népszerű sportok befolyásolják. Az iskolai sportprogramok hatékonysága is szerepet játszhat. Például, a kanadai iskolákban a testnevelés változatos képet mutat: a testnevelés óra lehet egy rosszul szervezett heti egyszeri 40 perces foglalkozás, de lehet mindennapos egy órás intenzív testnevelés is. Az is előfordul, hogy ez az óra még kiegészül egyéb szabadidős tevékenységekkel is. (Shepard és társai 1980). A kutatásokban több alkalommal történik utalás arra, hogy a szezonális különbségek gyernekek esetében nagyobbak lehetnek. (Loucaides és társai 2004, Sallis és társai 2000). Az adatok azonban ezt nem támasztják alá, sőt, olyan szezők is vannak, akik igen csekély szezonális eltéréseket tapasztaltak. (2. táblázat) Óvódáskorú gyermekekről (3-4 évesek) kevés információ áll rendelkezésre. Egy meleg és párás levegőjű vidéken végzett 12 órás megfigyelés (Galveston, Texas) azt mutatta, hogy a nyári hónapokban csökkent a gyermekek fizikai aktivitása. (Baranowski és társai 1993.) Fisher és társai (2005) 209 glasgowi óvódáskorú gyermeket vizsgált accelerométerrel 3-6 napon át. Az ő esetükben a nyári (május-július) aktivitás valamivel jelentősebb volt, mint a téli (november-január). Gyermekek esetében a kérdőíves felmérés még kevésbé megbízható, mint felnőtteknél. 8. és 10. osztályos ausztrál gyermekek vizsgálata kicsi szezonális különbséget mutatott fizikai aktivitásuk heti óraszámát tekintve. (Hardy et al. 2008). 2. táblázat. Gyermekek és kamaszok fizikai aktivitása különböző évszakokban. Szerző Vizsgált alanyok Módszer Eredmények Shephard et al. 1980 Általános iskolás 7-napos Statisztikailag gyermekek, Quebec visszaemlékezés és szignifikáns, de kicsi 15 perces felvétel Gordon-Larsen et al Amerikai kamaszok 7 napos nincs különbség 2000 visszaemlékezés Hardy et al 2008 Ausztrál diákok (14- Kérdőív, aktivitás Nincs különbség a 16 év) lányoknál. Fiúknál nagyobb télen(1997) és nyáron (2004) Santos et al. 2005 Portugál kamaszok Egyetlen retrospektív Tavasszal és nyáron (10-16 év) kérdőív gyakoribb az aktivitás, mint ősszel és télen Brodersen et al 2005 11-12 éves korú brit Kérdőív: ’nehéz’ A fizikai aktivitást gyerekek napok csökkentő tényező az eső és a hideg Dunton et al. 2007 9-12. osztályos Elektronikus napló Séta és testedzés kaliforniai gyerekek gyakoribb ősszel és

Booth et al. 2002

14-16 éves ausztrál Önjellemzés diákok

Fisher et al. 2005.

Glasgow óvódások

Tremblay et al 2005

8-13 éves kanadai accelerométer diákok

Riddoch et al 2007

11-12 éves gyerekek

angol accelerométer

Kristensen at al 2008

8-10 éves gyerekek

dán accelerométer

Rowlands és Hughes 8-10 éves 2006 gyerekek

accelerométer

angol pedométer

Loucaides et al 2004

Ciprusi iskolások

Beighle et al 2008

USA déli részén élő pedométer általános iskolás gyerekek Aucklandi ált.isk. pedométer

Duncan et al. 2008

általános pedométer

Vermorel et al 2002

12-16 éves francia szívverés kamaszok

Goran et al 1998

7-8 éves amerikai DLW gyerekek, VT és AL

tavasszal, mint télen. A szóbajöhető aktivitás 81 %-ban nyári, 74%-ban téli. 6.2% több aktivitás nyáron, mint télen. Nyáron 4%-os aktivitásnövekedés, (mennoniták), 20% vidéken, csökkenés a városi Sask-ban 18% növekedés nyáron, 5 perc/nap mérsékelt aktivitásnak felel meg. Nagyobb aktivitás tavasszal, mint ősszel és télen 2150-es eredmény csökkenő tendencia a nyári szünidőtől télig Nyáron megnövekedett lépésszám 7% városi, 32 % vidéki gyerekek 23-24%-os növekedés februártól májusig 14.3% fiúknál, 11.6% növekedés lányoknál 10C fokos hőmérséklet emelkedésnél Az energia felhasználás 15% nagyobb tavasszal, mint őszel Energia felhasználás 0.2-0.4MJ/nap nagyobb tavasszal, mint ősszel.

Egy 7 napra visszamenőleges kérdőív kitöltése 20000 amerikai kamaszgyerekkel nem mutatott jelentős különbségeket (Gordon-Larsen et al 2000). Pubertás előtti életkorú

gyerekek naplót írtak tevékenységeikről szerdánként és szombatonként, valamint egy heti visszemlékezésre épülő kérdőívet is kitöltöttek. A kora őszi (jó hőmérsékletek) és a kora tavaszi (hideg) eredmények között nem voltak szignifikáns különbségek, bár a kapott értékek statisztikailag jelentősek voltak, hiszen nagy létszámú alannyal folyt a kísérlet. (Shepard et al 1980) Ugyanakkor Booth és társai (2002) nagyobb arányt tapasztaltak 8. és 10. osztályos ausztrál diákok esetében. Nyáron a fiúk 83%-a, a lányok 79%-a számolt be jelentősebb fizikai aktivitásról, míg télen ez az arány mindössze 80 és 68% volt. Hasonlóképpen több portugál diák (10-16 évesek) számolt be több szervezett és egyéni aktivitásról a tavaszi és a nyári időszakban (60-65 és 66-69 %), min télen és ősszel. (34-40 és 39-57%). (Santos et al. 2005). 11-12 éves londoni gyerekek arról számoltak be, hogy náluk az ülőfoglalkozások dominálnak inkább, ha hideg az idő. (Brodersen et al. 2005. Dunton et al (2007) elektronikus naplót vezettetett a gyerkekkel és azokat felvette 4 napon át 30 percenként. A kísérletben 502 kaliforniai gyerek vett részt 9-12. osztályokból. A testmozgás, a séta is felvételre került; ezek gyakoribbak voltak ősszel és tavasszal, mint télen. Goran és társai DLW és légzéses teszteket végeztek annak demonstrálására, hogy az aktív energia felhasználás 7-8 éves gyerekek esetében Vermontban és Alabamában 0.21-0.42 MJ/nap értékkel magasabbak voltak tavasszal, mint ősszel. Vermorel és társai (2002) a szívverést kalibrálták 60 12-16 éves kamasz esetében, akik Franciaországban, ClermontFerrand-ban laktak. Ezeket a mérési eredményeket a gyerekek naplóival és anyagcsere adataival összehasonlították. A becsült adatok nagyobbak voltak tavasszal, mint ősszel , főképpen amiatt, hgy a gyerekek nagyobb arányban vettek részt csapatsportokban a tavaszi szezonban. Pedométeres és accelerométeres eredmények általában 6-32%-kal magasabbak voltak nyáron, mint télen. Az USA déli államaiban az eredmények téltől kezdődően emelkedtek (február 3 fok, 644 min nappal) tavaszig (május 13 fok, 842 min nappal, csapadék nincs). 23.6% emelkedéas volt tapasztalható fiúknál, 23.0 % lányoknál. Az adatok kevésbé voltak változatosak a téli időszak vonatkozásában. (Beighle et al 2008). 11-12 éves angol gyerekeket accelerométerrel mérve ébrenlétük idejében 7 egymást követő napon (Riddoch et alL 2007) kutatásai a következő eredményeket adták: 18.6% növekedés a nyári hónapokban (június-augusztus), a téli hónapokhoz (december-február) viszonyítva. Ennek megfelelő eredményeket mértek a fizikai aktivitások tekintetében is. (18.5 vs 13.5 perc) (Mattocks et al 2007). Hasonlóképpen modellezték 208 dán gyerek adatait (8-10 évesek). Nagyobb aktivitás volt tapasztalható az ő esetükben is tavasszal, mint az őszi és téli hónapokban. (Kristensen et al 2008). Rowlands és Hughes 82006) 36 8-10 éves angol gyereket tanulmányoztak. Nyáron 53%-uk felelt meg az ’aktív gyerek’ kritériumainak (>15000 lépés/nap), ez 44%-ra esett vissza szeptemberben, míg télen csak 25% maradt aktív az iskolában és a szünetekben. Az átlagos növekedés a pedométer alapján tél-nyár vonatkozásában 2500 lépés/napot jelentett, ami 20%-os növekedés. 38 6-11 éves angol gyerek szívritmusának vizsgálata (Ridgers és társai 2006) azt az eredményt hozta, hogy a reggeli és az ebédidőben mért kiesés (80-86 perc) nem járult hozzá a szezonális különbségekhez sem a mérsékelt, sem a megerőltető fizikai aktivitások esetében. Az eredmények ugyanakkor különbségeket mutatnak a városi és a vidéki gyerekeknél. Tremplay és társai (2005) úgy találták, hogy Ontario tradicionális, mennonita részében és a vidéki környezetben, Saskatchewanban élő gyerekek esetében a mérsékelt és a megerőltető fizikai aktivitások növekedését mutatták a nyári hónapokban, a városi gyerekek Saskatchewanban kevésbé voltak aktívak nyáron, mint ősszel. Hasonlóképpen, Loucaides és társai (2004) egy négy napos pedométeres vizsgálatot végeztek 256 ciprusi gyerek

esetében . A városi gyerekek megnövekedett eredményt mutattak (13 583-ról 14 531-re) nyáron (7%), a vidéki gyerekek ennél jóval nagyobb növekedést mutattak 12, 436-ról 16,450re naponta. A fittség szezonális változásai A fizikai fittség fogalma elég szorosan kapcsolódik az egyes egyének által végzett fizikai aktivitásokhoz. Mivel az egyes emberek tekintetében jelentős eltérések vannak, úgy gondoljuk, a fizikai fittség esetében is lehet szezonális különbségeket tapasztalni. A legtöbb mérésnek megvan az az előnye, hogy objektív és azonnali eredményt ad, míg a fizikai aktivitások méréseit legalább egy héten át végezni kell. A fitnessz adatokat néhány percen belül megismerhetjük. Ezek az eredmények tehát hasznosnak bizonyulhatnak a fizikai aktivitások szezonalitásának kutatásában. Neolitikus társadalmak A fittség szezonalitását csak csak egy közösségben, az eszkimóknál vizsgálták, amelynek tagjai az 1970-es évekig a neolitikus életformát követték. Nem találtak szezonális eltéréseket az oxigénfelvételt illetően sem a hagyományos vadászatból élőknél, sem azoknál, akik a falusi életformához alkalmazkodtak. (Shepard és Rode 1996). Megjegyzendő, hogy mindkét csoport életmódja alkalmas volt arra, hogy megtartsák a megfelelő fittségi szintet a téli hónapokban is, annak ellenére, hogy ott nagyon hideg az éghajlat, és egyáltalán nincs napfény. ( - 55 fok) Ez a tény arra is utal, hogy megfelelő a ruházatuk, és képesek a hőveszteséget minimalizálni. A karibou bőréből készített dupla kabát 11 CLO szigetelést nyújt, még mínusz 40 fok esetében is megfelel a hő egyensúly megtartásának. (Nelson et al. 2005, Shepard 1982). Fejlett társadalmak A különböző embercsoportok, pl a farmerek életében fejeződnek ki leginkább a szezonális különbségek.(Inoue 1972). Cumming és Bailey (1974) feljegyezték, hogy lényeges növekedés van a farmerek aerob fittségét illetően az aratási szezonabn. Más csoportok esetében, pl. a relatíve fitt egyetemisták esetében, akiket Matsui és társai tanulmányoztak (1978), nem mutattak ki szezonális különbségeket. Az átlagos felnőtt 4-15%-os szezonális változást mutat a fittséget tekintve , aminek a nagysága az életmódbeli tényezőktől, a fizikai aktivitástól függhet. Ingemann-Hansen és Halkjaer Kristensen (1982) kutatásaikban úgy találták, hogy az oxigénfelvételt mérve a dán hadsereg újoncai, akik júliusban kerültek a hadsereg kötelékébe, 11%-kal jobb eredményt produkáltak, mint azok, akik februárban kezdték meg katonai szolgálatukat. Mundal és társai (1997) fordított összefüggést találtak a szezonális fittség és a vérnyomás között. Sjöstrand (1948) megfigyelte, hogy egészséges nők vérmennyisége április májusban a legtöbb, és november-decemberben a legkevesebb. Megfigyelése szerint a teljesítmény összefüggésben áll az egyén vérének mennyiségével is. Erikssen and Rodahl (1979) 1835 középkorú oslói nőt edzett, ehhez fékkel ellátott ergométert is használtak. A teljesítmény a maximális szívverés 90%-át nyáron érték el, amely 15%-kal több volt, mint november és december hónapban, amikor is a legkisebb értékre süllyedt. Lengyelországi edzőtáborokban végzett felmérés alapján (1.6 ml/kgmin, kb. 4%) (Kwarecki et al. 1981) az oxigénfelvétel maximuma áprilisban és szeptemberben volt, bár az eltérés kismértékűnek bizonyult. Más jellegű kutatásokra ezidáig kevés figyelmet fordítottak, bár Koch és Raschka (2000)felmérték román férfiak által végzett fekvőtámaszok számát az év különböző

időszakaiban. Bergsrath és társai menopauza utáni nők esetében a hátizmok erősségét mérték. A legmagasabb értékeket júniusban kapták. Gyerekek Gyerekeek esetében az egyszerű Schneider fittségi tesztet használva azt tapasztalták, hogy a nyári hónapok jobb eredményei az UV sugarak hatásának köszönhetők. (Klein és Weis 1953). Későbbi kutatások ezt nem igazolták. A gyerekek körében végzett felmérések alapján állítható, hogy a nyári szünet végére a tesztalanyok jelentősen veszítettek fittségükből. (Knuttgen, 1967, Pribil és Matousek 1973, Astrand 1961). Az iskolába visszatérve helyreállt a korábbi szint. Adams és társai (1959, 1961) is úgy találták, hogy az őszi időszakban, a tanév folyamán nőtt a svéd gyerekek fittségi szintje. Az alacsony értékű oxigénfelvétel az iskolába való visszatéréskor főleg a gyógytestnevelésre járó gyerekek esetében volt megfigyelhető. Carrel és társai (2007) 10 %-os csökkenést tapasztaltak 17 túlsúlyos wisconsini gyerek esetében, akik a nyarat megelőzően részesei voltak egy iskolai fitnessz programnak. Ehhez hasonlóan DiNatale és társai (1985) 13-14%-os csökkenést mértek a márciustól szeptemberig tartó időszakban vak gyermekeknél. Ezek a kutatási eredmények megegyeznek a pedométeres vizsgálatok eredményeivel. Lanningham Foster et al megállapítása szerint (2008) az iskolai testnevelés hatékonysága is fontos tényező lehet a fittségi szint megállapításánál. Cumming és Cumming (1963) kutatása winnipegi gyermekek esetében csekély szezonális különbséget tapasztalt. Berven 81963) a fizikai teljesítmény csúcsát tavaszra helyezte, november-decemberben alacsony értékeket mért. Ronge (1948) alacsony értékeket tapasztalt 7-14 éves gyermekek esetében tavasszal, a csúcs ebben az esetben novemberben volt. A hatás az értékelés módjától és a vizsgált izmoktól is függött. A futópadon mért oxigénfelvételi teljesítmény pubertás előtti alanyok esetében a franciaországi Trois Rivieres-ben 0.1l/min értékkel nagyobb volt novemberben, mint közvetklenül a nyári vakáció után. Ezzel ellentétben a PWC ergométeres vizsgálata a nyári hónapokban adta a legjobb eredményeket. Ez az az időszak, amikor a biciklizés népszerű. (Shepard et al. 1978). Ez a vizsgálat az izomerősséget is vizsgálta az egész év folyamán, de ezekben a változókban nem találtak jelentős szezonális eltéréseket. Szezonális eltérések a testtömeg és az energia egyensúly tekintetében Csökken-e a fizikai aktivitás a zsírok felgyülemlésével? A rendelkezésünkre álló infomáció elsősorban a testtömegre és testtömeg indexre vonatkozik, és ezek nem nagyon hasznosak az előző kérdés megválaszolásában. A test tömegének növekedése jelentheti a testzsír mennyiségének a növekedését is, de az izmokét is. A zsír felgyülemlésének oka lehet a táplálékfelvétel növekedése, vagy a kevesebb mozgás. További kérdés lehet a téli időszakban a test zsírtartalékainak megcsappanása az anyagcsere fokozódásával és/vagy speciális thermogenezis révén. (O’Hara és társai 1977). Ez utóbbi abban az esetben valószínű, ha a szóbanforgó személy túl sokat edz szabad levegőn, hideg hőmérsékleti körülmények között. Plaqui és társai (2003) 25 egészséges holland önkéntest vizsgáltak. Anyagcsere vizsgálatokat végeztek, sajnos az esti étkezés szezonális hatásait kihagyták. Tél: 4.54 kJ/min, nyár, 3.54 kJoul / min. Ez az eredmény nem állt összefüggésben a testalkattal, a pajzsmirigy vagy a leptin aktivitással és úgy gondolták, hogy a 15 fokos hőmérséklet különbség indukálta. Két további tanulmány, amelyet fejletlenebb társadalmakban végeztek, is aláhúzta ennek az állításnak az igazát. Ethiópiában

226, vidéken élő nőt vizsgáltak, és az ő esetükben szezonális testtömeg változást rgisztráltak. (1.6l kg átlagban, de a a nagyobb testtömeg indexű nők esetében az anyagcsere szint növekedett szezonálisan, míg a fizikai aktivitásuk szintje és energia felhasználásuk szintje nem mutatott szezonális változást.) (Ferro-Luzzi et al 1990). Beninben alacsony testtömeg indexű 0.8 kg szezonális változást mutattak vidéki asszonyok, bár a fizikai aktivitásukban és anyagcseréjükben nem volt lényegi változás. (Schultink et al 1993). Fejletlen társadalmak A fejletlen társadalmakban az élelemszerzés játszik vezető szerepet. Lehetnek olyan esetek, amikor nő az energia felhasználás, és emögött nincs megnövekedett táplálékfelvétel. Az egyensúly megbomlása felemészti a test zsír és aminosav tartalékait. A grönlandi eszkimók tanulmányozása során arra következtettek, hogy esetükben jelentősen csökkent a plazma aminosav tartalma a nyári időszakban. Az évnek ebben az időszakában érte el fizikai aktivitásuk a csúcspontját. Ezt egy igen egyszerű, négy kérdésből álló kérdőívvel mérték. (Pedersen et al. 2006) Farmerekkel végzett más vizsgálatok szintén a negatív energiaegyenleg tényét húzták alá azokban az időszakokban, amikor a legnagyobb dologidő volt. Szenegáli nők átlagos testtömeg indexe (3, 869) 2.5-3.9 kg-mal csökkent a nyári hónapokban. Feltételezhetően a nehéz mezőgazdasági munka okozta ezt a veszteséget, bár a kar átmérőjük növekedett 1mm-rel havonta. (Simondon et al. 2008) Hasonlóképpen, thaiföldi rizstermesztők esetében a csökkenés 1.3 kg volt férfiaknál, nőknél pedig 2.5 kg. Ezek az adatok azt igazolják, hogy az elfogyasztott táplálék mennyisége nem kompenzálta a szezonálisan megnövekedett energiaszükségletet. (Murayama, 2005). Nepáli asszoyok 2.6%-os fluktuációt mutattak testtömegüket tekintve. A testtömeg állandóbb volt azoknál a nőknél, akik állandó szinten tartották fizikai aktivitásukat. (Panter-Brick 1995) A mezőgazdaságból élők közösségének kamaszkorú tagjai Mexikóban is szezonálisan csökkenést mutattak tesstömeg indexüket, kar vastagságukat és test zsír tömegüket tekintve, amikor kevés élelmet fogyasztottak.(Eredmények: -0.34, -0.99 és -0.55)(Gamboa és Garcia 2007). Ugyanakkor, náluk nem volt tapasztalható a fizikai aktivitások szezonális változása. Az 1970-es években az Igloolik-ban lakó eszkimókat tanulmányozták. Az ő számukra elegendő élelem állt rendelkezésre. Más fejletlenebb társadalmakkal ellentétbena hagyományosan vadászók bőre megvastagodott a nyári 5.0+ - 0.8 mm-hez viszonyítva 6.4+1.2 mm-re a téli időszakban. (Rode és Shepard 1973). A Rift Valley etiópok nem mutattak jelentős változásokat testtömeg indexükben a férfiak 50%-os energia felhasználás növekedésének ellenére. (Alemu és Lindtjorn 1995). Fejlett társadalmak Felnőttek: A fejlett társadalmakkal kapcslatos tanulmányok arra mutatnak rá, hogy az őszi és téli hónapokban megnő a táplálékkal a szervezetbe juttatott energia mennyisége. A brit időskorúak országos felmérésének eredményei is erről tanúskodtak. (Doyle et al 1999). Ma et al (2006) kutatása szerint a Massachusetts-ben élők napi 360 kJ energiával többet vettek magukhoz ősszel, mint tavasszal. De Castro (1991) atlantai lakosokkal egy 7 napos részletes táplálkozási naplót vezettetett. Ennek alapján megfigyelték az energia felhasználást, az étkezéssel elfogyasztott energiát, és ezeket a faktorokat összevetették a

fizikai aktivitások változásaival. (900 kJ/nap). Ismét, az emberek által magukhoz vett energia nagyobb volt ősszel, mint tavasszal. A jóllakottság érzése csökkent tavasszal (korábban hörcsögöknél is tapasztalták) (Smith és Gibbs 1980, Rosenthal et al. 1984, 1988). Ugyanakkor, mind a fejlettebb (Heldmaier és Steinlechne 1981, Shahar et al 1999, van Staveren et al 1986), mind a kevésbé fejlett társadalmakban, pl. Indiában (Herbert et al 2000) és Kínában (Cai et al 2004) nem találtak jelentősebb szezonális különbségeket az energia fogyasztásban. Az amerikai National Health Interview Survey (Subar et al 1994) nem talált különbséget a nők esetében, míg 200kJ/nap eltérést tapasztalt férfiaknál. Az eredmény az, hogy az azonos mennyiségű étel fogyasztása annak ellenére, hogy télen csökken a fizikai aktivitás, a test tömegének növekedéséhez és a testzsír felhalmozódásához vezet. (van Staveren et al 1986) Ugyanakkor, mivel nem állnak a rendelkezésre pontos adatok a táplálkozással kapcsolatban, vagy az anyagcseréről nincs elegendő információnk, a szezonális különbségek elég kicsinek bizonyultak. (<1kg). Ingemann-Hansen és Halkjaer-Kristensen (1982) nem tapasztaltak különbséget a dán újonc katonák testtömeg indexében vagy testzsír tömegében annak függvényében, hogy nyáron, vagy télen kerültek-e a hadsereg kötelékébe. Hasonlóképpen, Haggarty et al (1994) sem talált különbséget a test tömegének vizsgálatában, amelyet Aberdeen-ben, Skóciában végzett kisszámú alannyal június-augusztusban, ileltve február-márciusban. A fejlettebb országokban végzett egyéb kutatások test zsír növekedést mutattak (0.25-2.5 kg) a téli hónapok viszonylatában. Nagy létszámú kisérleti személlyel végzett kutatásokban Hollandiában Visscher és Seidell (2004) arra a következtetésre jutottak, hogy mind a testtömeg index, mind a derék körfogata 1%-nyit nőtt a téli hónapokban. Den Hoed és Westerterp (2008) arra a következtetésre jutottak, hogy a testzsír szezonális változása fiatal és vékony testalkatú hollandok esetében a triaxiális accelerométer adatainak változásaiban keresendő. Az összes 5%-nyi változás 1%-áért a nap hosszúsága a felelős. A fototropikus hatás a férfiaknál érvényesült jobban, talán azért, mert ők szívesebben vesznek részt szezonális szabadtéri sportokban. Hat japán kisérleti alany részletes analízise (Unemiya 2006) alapján elmondható, hogy a téli hónapokban 15%-os növekedés volt a testzsír tekintetében, ugyanakkor anyagcseréjük 12%-kal csökkent. Ezek az eredmények az 1 fokos hőmérsékletcsökkenést 1 hónap eltéréssel követték. Ma et al. (2006) kicsi, de statisztikailag jelentős szezonális testtömeg növekedésről számolt be a téli hónapokban. Kentucky-ban középkorú nők voltak az alanyok, általában 0.7 kg testtömeg növekedést regisztráltak az esetükben a június-júliustúl január-februárig tartó időszakban. (Lee et al 1987). Tel Avivban férfi ipari munkások kis növekedést mutattak december hónapban (0.5kg/m2, 2%). (Shahar et al 1999). Középkorú svéd férfiak derék és csípóbősége télen növekedett. (Asplund és Carlson és Caelson 1994). Az egyetlen csoport, amely atipikus jegyeket mutatott, egy csoport női egyetemi hallgató volt az USA-ból, akiknél a nyári vakációban növekedett a testzsír mennyisége. (Hull et al. 2007) Gyerekek Gyerekek körében végzett több jelentős kutatás a felnőttekéhez hasonló eredményeket hozott: a testtömeg és a testzsír szezonálisan vátozott. Az országis Health Examination Survey adatai szerint az 5-11 éves amerikai gyerekek esetében télen fordult elő a legnagyobb mértékben a ’túlevés’, a legkisebb mértékben pedig nyáron. (Dietz és Gortmaker 1984). Ehhez hasonlóan, Tillmann és társai (1998) szerint a pre-pubertás korú gyermekek magassága növekedett a testtömeg index viszonylatában a tavaszi és őszi időszakban, míg

télen ez a tendencia megfordult. Tokióban az általános iskolás gyerekek súlya nagyobb volt a téli hónapokban. (Kobayashi és Kobayashi 2006). Egyes kutatások különbségeket fedeztek fel a normál súlyú és a túlsúlyos gyerekek szezonalitásában. Tokióban a túlsúlyos gyerekek nyáron híztak (Kobayashi és Kobayashi, 2006), valószínűleg azért, mert idejük nagy részét otthon, légkondicionált helységekben töltötték). Hasonlóképpen, az USA-ban a testtömg index nyári növekedése a színesbőrű és spanyol ajkú gyermekek esetében volt jelentős, illetve azok körében, akik eredetileg is túlsúlyosak voltak. (Downey ésBoughton, 2007). Túlsúlyos 5. osztályos amerikai indián lányok (BMI>85th%) esetében a nyári hónapokban tovább növekedett a testtömeg index. (Smith et al 2005) Ausztráliában Deforche és társai arra az eredményre jutottak, hogy a túlsúllyal kezelt fiatalok a nyári hónapokban gyorsan gyarapodtak. Végül, Gillis, et al (2005) úgy találta, hogy a túlsúlyos kanadai fiatalok testsúlya júliusban és augusztusban gyarapodott a leginkább, elsősorban a kontroll hiánya miatt. Szívelégtelenségi rizikó Egyes kutatók kvantitatív kapcsolatot állapítottak meg a fizikai aktivitások nagyságrendje és és az egyének lipid profilja között. (Durstine et al. 2001, Kavanagh et al 1983). A heti rendszerességgel végzett aktivitások és a HDL koleszterin szintjének növekedése, valamint az össz-koleszterin szintjének csökkenése összefügg. (Pl. heti 15 km kocogás). A táplálkozás is fontos tényező lehet. A nyugati társadalmakban a táplálék ma már meglehetősen állandó és az évszaktól független. Vannak azonban olyan közösségek, ahol a szezonalitás szerepet játszik. (Shahar et al, 1999). Ez különösképpen igaz a fejlődő társadalmakra. A szezonális változások a szívelégtelenségi rizikó tekintetében a táplálék mennyiségi csökkensét és minőségi változását tükrözhetik. A lakosság több csoportjában a szérum lipidek szezonális romlása figyelhető meg, és a fizikai akticvitások előbbiekben részletezett szezonális változásai nem elegendőek a szívelégtelenségi kockázatok befolyásolására. 40 vizsgálati személy esetében jelentős eltéréseket találtak a szérum koleszterin szintjében. (Shahar et al, 1999). Újabb kutatások a szívelégtelenségi rizikó szerény mértékű emelkedéséről számolnak be a téli hónapokban. Tel Avivban férfi ipari munkások (Shahar et al 1999) a téli hónapokban vérnyomás emelkedést, (2mmHg), az összkoleszterin szintjének emelkedését (7.8 mg/dl), és az LDL koleszterin (9.7mg/dl) emelkedését mutatták. Egy másik jelentős izraeli kutatás a szérum koleszterin 10-11%-os emelkedéséről számol be mind férfiak, mind nők esetében a nyári-téli viszonylatban. (Kristal-Bonah 1993). Mind Nagy.Britanniánban, mind Japánban a szérum koleszterin szint 3-5%-kal magasabb volt télen. (Robinson et al 1992). Az eredmények negatívan korreláltak a középhőmérséklettel. Az eltérések jelentősebbek voltak a japán minta esetében, ahol a hőmérsékleti viszonyok is változatosabbak. Teheránban a férfiak koleszterinszintje és LDL koleszterinszintje magasabb volt a téli hónapokban. 26%-os szezonális emelkedés volt detektálható a hypercholesterolemia előfordulásában, ileltve 27%os emelkedés az LDL koleszterin esetében. A nők télen 25%-os emelkedést mutattak a magas koleszterint szintet tekintve a téli hónapokban, bár triglicerid szintjük alacsonyabb volt. (Hadaegh et al 2006). Sajnos ez utóbbi tanulmány nem szolgáltat elegendő adatot a táplálkozás szezonalitásának, a fizikai aktivitásnak, vagy a környezeti hatásoknak a tekintetében. A január Teheránban elég hideg és esős hónap (1 fok éjszaka, nappal 7fok). A csapadék mennyisége 34 mm. 6 nap van olyan, amikor a napi csapadék tröbb, mint 1 mm. A lakosság túlnyomó része ilyenkor tartja a Ramadánt.

Többb tanulmány szól a véralvadási mechanizmusok szezonális változásairól. Pl. a fibrinogén szintek (prothrobin idővel értékelve) télen jelentősebbek,(34 mg/dl), kb. 10%. (Hermida et al 2004, Kawaharaet al 1989, Keatinge et al 1984, Van der BOm et al 1997, Woodhouse et al 1994). A vérnyomás, mind nyugalmi állapotban, mind terhelés alatt általában emelkedik ősszel és télen (Mundal etal 1997). Egy tanulmány szerint a 19 évesnél fiatalabb férfiak esetében (más korcsoportra ez nem vonatkozott) a téli hónapokban növekedett az inzulinfüggő diabetes kialakulásának gyakorisága. (Gray et al 1979). Szezonális változások a szívelégtelenség és egyéb betegségek okozta halálozási rátában A szívelégtelenség és más betegségek okozta halálozási ráta szorosan kapcsolódik az éves fizikai aktivitásokhoz. (Bouchard et al, 1994, Shepard 1994). Vajon a halálozási ráta növekedését okozza-e a fizikai aktivitás szezonális csökkenése? A kérdéskörrel foglakozó szakirodalom gyakran utal arra, hogy a téli hónapokban megnő a halálozások száma. (Auliciems és Frost 1989, Bull és Morton 1978, Dunnigan et al 1970, Enquselassie et al 1993, Eurowinter group 1997, Green et al 1994, Kunst et al 1993,Pan et al 1995, Pell and Cobbe 1999, sheth et al 1993, Zipes 1999). Az azonban kevésébé világos, hogy a fizikai aktivitás ideiglenes csökkenéséről van-e szó, vagy a téli időszak valamilyen más velejárója , pl. a hypothermia vagy az esések gyakori előfordulása-e a felelős. (Bastow et al 1983). Egy vizsgálat a szívelégtelenségg okozta elhalálozást az atmoszferikus nyomással hozta összefüggésbe. Egy 10mBar eltérés az optimális 1 ,016 mBar értéktől a szívelégtelenség okozta elhalálozás 11- 12 %-os emelkedésével járt együtt. Sőt, ez a tendencia még azután is fennállt, hogy a légnyomás összhangba került a hőmérsékletetl. (Danet et al 1999). Ugyanakkor ezeknek az eredményeknek nincs nagy jelentősége jelen tanulmányunk szempontjából, hiszen a nyomásváltozásoknak nincsenek szezonális szabályszerűségei. A halálozások téli növekedését a fertőzések gyakoriságával is magyarázhatjuk. Ezek a fertőzések akár halálos kimenetelűek is lehetnek olyan személyek esetében, akiknek szívbetegségük van, vagy már legyengült a szervezetük. (Anderson és LeRiche 1970, Moschos et al 2004). Másik káros hatás a vérnyomás változásával függ össze. (Brown és Oldridge 1985. Kavanagh 1983) Az egybeesések a szívelégtelenség előfordulása és az agyvérzés előfordulásának gyakorisága között azt sugallják, hogy a vérnyomás mindkettőben emelkedett volt (Sheth et al.1999). Fontos tényező lehet az is, hogy a hideg elősegíti a véralvadást. (Hermida et al. 2004, Kawahara et al 1989, Keatinge et al.1984, Woodhouse et al. 1994) . Végül a hideg időjárási körülmények között a fizikai aktivitás csökkenését kell megemlíteni. Az akut koszorúér bántalmak az intenzív hólapátolás miatt is jelentkezhetnek. (Emmett és Hodgson 1993, Mudge et al 1976, Rogot és Padgett 1976, Shepard 1974). Ezeket a körülményeket figyelembe véve, milyen klinikai tapasztalatokkal rendelkezünk? A télen bekövetkező halálesetek jó része szív aritmiára (Muller et al 2003, Stuber et al 2006), valamilyen szív és érrendszeri megbetegedésre (Moschos et al 2004, Spencer et al 1998) és agyvérzésre (Ramirez-Lassepas et al 1980, reinberg 1972) vezethető vissza. Idősek körében előfordulnak elesés miatti komplikációk is. Egy naganoi (Japán középső része) kutatás (Azegami et al 2005) idős páciensek körében magasabb halálozási rátáról számolt be, de a fiatalabbak (
Defibrillátorral újraélesztett 300 páciens utókövetése Svájcban azt az eredményt hozta, hogy 2/3 részüknek az aritmiás esete télen, vagy tavasszal következett be. (Stuber et al. 2006). Más tanulmányok az aritmiákat főleg a téli időszakban azonosították. (Muller et al 2003, Page et al 2004) 25000 akut miokardiális infarktusos amerikai beteg esetének az áttekintése azt az eredményt hozta, hogy 53%-kal több eset fordult elő télen az ország 10 földrajzi régiójából kilencben. (Spencer et al 1998). Skóciában télen 17%-kal nőtt az ischaemiás szívbetegségek előfordulásának aránya, és 34 %-kal csökkent a túlélési arány a téli időszakban. (Dunnigan et al 1970). Kanadai adatok 19%-kal több miokardiális infarktusos halálesetről számolnak be januárban, mint szeptemberben. (Sheth et al 1999). Minneapolisban folytatott 6 éves kutatás során az intra-cerebralis agyvérzés legtöbb esetét januárban és februárban regisztrálták. (Ramirez-Lassepas 1980). A legtöbb kutatásban a a halállal összefüggő tényező a hőmérséklet volt, de ennek optimuma régióról régióra változott attól függően, hogy a lakosság milyen éghajlathoz és időjárási körülményekhez szokott hozzá. A szívelégtelenség okozta halálozások előfordulása 18 fokos hőmérséklet alatt pl. Athénban 2%, Finnország déli részén 0.3% volt. (Eurowinter Group). Spanyolországban a mortalitás 28%.kal nőtt a téli időszakban. (Healy 2003). Ezzel ellentétben nem tapasztalható emelkedés Jakutszk térségében (Kelet-Szibéria), annak ellenére, hogy itt a hőmérséklet időnként -48 fok alá süllyed. (Donaldson et al 1998). Taiwan esetében a kardiovaszkuláris rizikó 26-29 fok esetében a legkisebb. (Pan et al 1995). 32 fok esetében 22%-kal nagyobb volt az infarktus kockázat, 66%-kal nagyobb az agyi infarktus kockázata. Hollandiában hidegebb az éghajlat, a legkisebb kockázat 17 fok esetében áll fenn. (Kunst et al 1993). Angliában és Wales-ben lineárian emelkedett a kockázat, ahogy a hőmérséklet csökkent 20 fokról -10 fokra. A legnagyobb hatás a 60 éven felüliek esetében volt érezhető. A halálozási arány meredeken emelkedett 20 foknál magasabb hőmérséklet esetében. A hideg és a forró időszakokban Angliában jelentősebb volt a változás, mint pl. New Yorkban. (Bull és Morot 1978). A hideghullámok hatása pl. kevésbé megterhelő Montreálban, mint a fél-trópusi éghajlatú Brisbane-ben. (Auliciems és Frost 1989, Anderson és LeRiche 1970). Egészségre gyakorolt hatás A kutatók egyetértenek abban, hogy egy minimális fizikai aktivitás szükségeltetik ahhoz, hogy egészségünket megőrizzük. (Bouchard et al 1994, Kesaniemi et al 2001). Mostanáig a hét legtöbb napján min. 30 perces könnyed aerobic végzését javasolták a szakemberek. (U.S. Department of Health and Human Services, 1996). Ez a mozgásmennyiség azonban nem elegendő ahhoz, hogy a kedvező hatást teljes egészében érzékeljük, s főképpen, hogy kontrolláljuk testsúlyunkat.(Nelson et al 2009, Warburton et al 2007, World Health 1998). Idősebb japán kísérleti személyek vizsgálata (1. ábra) alapján egy ajánlást fogalmaztak meg a kutatók, meghatározva a napi lépésszámo és a mérsékelt testmozgás napi adagját, amely véleményük szerint a szellemi, pszichoszociális, fizikai és anyagcsere egészséghez kell. Míg a szellemi egészség számára elegendő napi 4000 lépés megtétele, a testi egészséghez, beleértve a szarkopénia és a csontritkulás megelőzését, minimálisan 7000 lépésre van szükség. (Aoyagi és Shepard 2009a.b.). A mintában több olyan ember volt, aki a fizikai aktivitásban a nem kedvező időjárási körülmények között a minimumot sem teljesítette. Fontos-e hogy a szükséges szintet egész évben tartsuk, vagy lehetnek-e szezonális fluktuációk? A hibernáció a fizikai aktivitások és az anyagcsere vonatkozásában jelentős változásokhoz vezet egyes állatok esetében, de az evolúciós adaptáció következtében ez

nem hat negatívan az egészségi állapotukra. Az emberek képesek-e hasonló adaptációra? Természetesen jelentős szezonális különbségek vannak a fizikai aktivitások tekintetében a népesség azon csoportjainál, akik a neolitikus életmódot követik. Eszkimó vadászok (Shepard és Rode 1996) 8 MJ/nap szezonális különbséget talált az energia felhasználásban. A téli mélypont is bizonyos mértékű fizikai aktivitással jár együtt. Kevés testzsír halmozódik fel, és esetükben nem detektálható a fittségi szint évről évre történő romlása sem. Nem tudjuk, hogy az evolúciós adaptáció releváns-e a fejlett társadalmakban. A fizikai aktivitás középértéke erősen lecsökkent, nagyobb rizikóval fordulnak elő szívbetegségek, és igen ritkán van élelmiszerhiány kedvezőtlen időjárási feltételek miatt. Az aerob fitnessz, az izomerőés a testtömeg index növekedése miatti szezonális változások növelik a stresszt, és ezzel együtt az aritmia, miokardiális infarktus és agyvérzés előfordulásának kockázatát. (Vuori 2005). Amennyiben az izomerő is gyengül (Koch és Raschka) a vérnyomásban további emelkedés áll be . A fejlettebb társadalmakban élők esetében a téli mélypont az egészséges élethez szükséges fizikai aktivitás minimum szintje alatt van. Ez a csökkent aktivitás gyakran a táplálkozási szokások megtartásával jár együtt. Az 1. ábrán feltüntetett idős japánok napi 7000 lépést tettek meg, 3000 lépéssel többet, mint amit előírtak. (Togo et al. 2005, 2008). 0.7 méteres lépésnagyságot alapul véve, naponta kb. 2 km-t tettek meg, 2 km-nél nagyobb távolságot teljesítve. Télen azonban a heti megtett távolság már 4-5km-rel kevesebb volt , az energia felhasználás pedig 0.7 mJ-lal. A renszeres testmozgás részben szokás kérdése. Ha a szokás megtörik télen, nehezebb lesz újrakezdeni a melegebb idő beköszöntével. A legfontosabb népegészségügyi probléma valósszínűleg a táplálék csökkentésének kérdése, azaz, hogy a téli csökkentett mozgással hogyan hozzuk összhangba. Ha télen káros hatások érik a szervezetet, létfontosságú, hogy ezeket ellensúlyozzuk a következő nyáron. Egy empirikus kisérletet végeztek arra vonatkozóan, hogy összehasonlítsák a testedzők rizikófaktorait.A vizsgálta személyek holland lakosok voltak, akik az egész évben mozgástevékenységet végeztek (kerékpározók, sétálók, kertészkedők). Kedvező adatok születtek (Magnus et al 1979) Az egészségügyi adatok gyengébbek voltak azon egyének esetében, akik csak szezonálisan végeztek fizikai tevékenységeket. A fizikai aktivitás megváltozásának jelei Láthattuk, a fejlettebb társadalmakban élők számára egészségügyi kockázatot jelent, ha csökkentik fizikai aktivitásukat. Milyen jelek alapján vehetjük észre ezt a változást? Hidegvérű fajok esetében a fizikai aktivitások változásához a külső és a testhőmérséklet változása adják az alapot. Melegvérűeknél ez komplexebb folyamat, a hőmérséklet változása, a nappalok hossza, de a táplálék, víz stb elérhetőségének változása is szerepet játszik. A nappalok hosszának alakulása ideális jelzésnek tűnik az évi ritmus kialakulása szempontjából, hiszen ez többé-kevésbé állandó modell szerint megy végbe, ellentétben a hőmérséklettel. (Heldmaier és Steinlechne 1981). A szupra-kiazmatikus sejtmag folyamatok a környező fényviszonyok hatására szabályozzák a test működésének ritmusát. A rövid nappalok fokozzák az éjszakai állatok aktivitását, míg a többi faj esetében ennek az ellenkezője igaz. (Daan és Aschoff 1975). Bár az emlősöknek foto-receptoraik vannak, a nappal hosszának hatását esetükben más tényezők is ellensúlyozzák, pl. a külső hőmérsékletben bekövetkező jelentős változások.

(Tester 1987). Így például, a nappal bizonyos hosszához hozzászoktatott hörcsögok 10 fokos hőmérséklet mellett kevésbé aktívak, mint 25 foknál (Ruf et al, 1991). Kis rágcsálók általában egy hőmérsékleti gradiens mentén élnek, amennyiben semleges a környezetük. (Gordon, 1987). A fizikai aktivitás hőmérséklet szabályozásként is működik. (Mount és Wilmott 1967). A testhelyzet változtatásával akadályozzák meg a hőveszteséget (Tannenaum és Pivorun 1984, Wunder 1975). Az emberek, úgy tűnik, felülírják a fizikai aktivitás éves ritmusát. Különösképpen a hideg befolyásolhatja, amennyiben veszélyes helyzetekbe kerülünk, az elesés veszélye fenyeget, vagy egyszerűen rosszul érezzük magunkat a hidegben. A neolitikus életstílust élő emberek esetében a legfontosabb motivációs tényező az élelelmszerzés: vadászat, vagy főldművelés. Az eszkimók például a hónapok neveit aszerint nevezték el, hogy milyen állatra tudtak vadászni az adott időszakban. (Shepard és Rode 1996). Vannak számukra olyan időszakok az évben, amikor éheznek, de a negatív energiafelhasználással a zsír és fehérje tartalékokat élik fel. Meglepően kevés kutatás foglalkozik az évszaknak a fizikai aktivitásra gyakorolt hatásaival. Owen et al (2000) csak két referenciát talált. Az egyik az ún, ’tengerparti hatással’ foglalkozott, a másik a környezeti tényezőket taglalta. (King et al 2000). A tengerpart közelében élők esetében az ausztrálokat vizsgálták, akiknél 27% esetében volt elegendő a fizikai aktivitás ahhoz, hogy egészséges életet éljenek, míg 38%-uk esetében volt elmondható, hogy kifejezetten aktívak. (Bauman et al. 1991) Az évszakok hatásait ugyanakkor nem vizsgálták, és arra vonatkozóan sem végeztek vizsgálatokat, hogy a tengerpartokon a sportolási lehetőségek, vagy a kellemes időjárás mennyivel járultak kozzá az egészséges életmódhoz. Vannak olyan kutatók, akik a nappalok hosszúságának a hangulatra gyakorolt hatását vizsgálták. UItenbroek (1993) rámutatott, hogy hogy Glasgowban és Edinburghban a nappalok hosszának változása hangulati ingadozásokhoz vezetett. (Wehr és Rosnethal 1989). Ez ésszerű magyarázattal szolgál a fizikai aktivitás szezonális változásaira. Ők sem vették figyelembe a hőmérsékleti viszonyokat, bár hozzátették, hogy a tenger közelsége meglehetősen kiegyenlítette a hőmérsékleti értékeket éves viszonylatban. (’(16 fok nyáron és 6/0 fok télen). Matthews és társai (2001) rámutattak arra, hogy a fizikai aktivitások szezonális változásai a hely időjárással összhangban alakulnak. (csapadékos napok száma havi bontásban, középhőmérséklet, nappal hossza stb. ) Ugyanakkor téli fizikai aktivitások közé sorolhatjuk a hóeltakarítást, vagy a favágást. (Dannenberg et al 1989). Vannak olyan régiók, ahol tartósan esik az eső. Chan és társai (2006) azt bizonyították, hogy Charlottetownban (PEI) a hőmérséklet, az esőzés, a havazás 1-20%-ban befolyásolták a napi pedométeres adatokat. Természetesen az adatok attól is függtek, hogy az idő mennyire befolyásolta az egyént, illetve az egyén mennyire volt motivált a fizikai aktivitásban. (Ezt a szempontot Humpel is hangsúlyozta 2004). Londonban az eső akadályozta a 11 éves gyerekek (főképpen lányokról van szó) aktivitását. Hideg időben a gyerekek az ülve végzett szabadidős tevékenységeket részesítették előnyben. (Brodersen et al 2005). Aucklandben egy általános iskolában végzett pedométeres felmérés szerint (Duncan et al 2008) a hőmérséklet 10 fokos emelkedése a fizikai aktivitások növekedését eredményezte mind hétvégén, mind hét közben. (14.3% fiúknál, 11.6% lányoknál). Természetesen, kisebb mértékben szerepet játszott az eső, a nap hossza és a napsütés is. Togo et al (2005, 2008) és Yasanuga et al (2008) részletes elemzést végeztek a pedométeres és accelerométeres adatok és a környezeti tényezők vonatkozásában időskorú japán embereknél. (2. ábra). Az ő kutatásuk arra az eredményre jutott, hogy a külső

hőmérséklet és az esős napok, amikor a csapadék az 1 mm-t meghaladta, jelentették a legfontosabb tényezőket a fizikai aktivitás szempontjából. Az eredmények: az optimális 17 fokon mért napi 7000 lépésről 6000 lépésre csökkent a lépésszám, amikor a hőmérséklet a 0 fok felé tendált. Más tényezők, pl. a világosság, a pára, bár statisztikailag játszottak szerepet, de a gyakorlatban kis jelentőségűek voltak. A hangulat is függött a fizikai aktivitásoktól. (Yosiuchi et al 2006)., bár nem valószínű, hogy a szezonális változásokhoz ez a tényező nagy mértékben hozzájárult volna. Egészségpolitikai tanulságok A fizikai aktivitás csökkenésének az egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásait figyelembe véve az egészségpolitikával foglalkozóknak arra kell törekedniük, hogy ezeket a hatásokat semlegesítsék. Talán a legfontosabb tanulság az, hogy a szezonális változás nem abszolút velejárója az éves ritmusunknak, és az időjárási körülményeknek sincs teljesen alárendelve. Amennyiben az emberek megfelelőképpen motiváltak, lehetséges a hideg, kedvezőtlen időjárási körülmények között is fenntartani a fizikai aktivitás megfelelő szintjét. Az extrém éghajlati körülményekhez való alkalmazkodás részben fiziológiai, részben magatartásbeli alapokon nyugszik. A fiziológiai akklimatizáció jól ismert a kutatók számára (Aoyagi et al 2007). A hideghez is megfelelőképpen lehet alkalmazkodni. (Shepard 1982). A viselkedésbeli adaptáció is fontos, főleg a hideg vonatkozásában. A fizikai aktivitásokhoz szükséges optimális hőmérséklet változatossága, ileltve a szívelégtelenség miatti elhalálozások adatai azt sugallják, hogy akik hosszabb ideje élnek extrém körülmények között, megtanulták a megfelelő adaptációs technikákat a komfortérzetük és a hőengyensúlyuk megtartása érdekében. Meleg éghajlatú területeken a napkelte előtti időszak, vagy az esték hűvösebb éghajlata kínál lehetőséget a testmozgásra. Ilyen körülmények között a nagyobb gyakorisággal, de rövidebb ideig tartó testmozgás javasolható. (Dasgupta et al 2007). A viselkedésbeli adaptáció kevésbé könnyű, mint a hidegben; nagyobb a kísértés, hogy ne mozogjunk. Hideg időben melegebb ruházattal ellensúlyozhatjuk a körülmények mostohaságát. Az Eurowinter adatai szerint a hidegebb övezetekben lakók nagy valószínűséggel viselnek melegebb ruházatot, ily módon fenntartva fizikai aktivitásuk szintjét. (Eurowinter Group 1997). A hatékony fűtésrendszerek és a házak szigetelése is segítenek a hideget legyőzni. Az orvosok kezelhetik azokat a pácienseket, akiknek alkalmazkodási problémái, (Rastad et al 2005), hyperphagiájuk (Cizza et al 2005), vagy leptin érzékenységük van (Adam és Mercer 2004). Ha meggyőződtümk róla, hogy a rövid nappalok depressziót okoznak és ez a fizikai aktivitás csönkkenését eredményezi, meg lehet próbálkozni fényterápiával is. Nagyon fontos a túlsúllyal küszködő fiatalokat meggyőzni a fizikai aktivitás szintjének fontosságáról minden időszakban, de elsősorban a nyári vakáció időszakában. Ha hideg-okozta anginával küszködnek, ma már létezik olyan orr- és szájmaszk amely véd testedzés közben is. (Brown és Oldridge 1985, Kavanagh 1983). Ha a glukoz tolerancia csökken a téli hónapok alatt glukoz csökkentő gyógyszerek szedése javasolható, legalábbis addig, míg a kívánatos mozgásszint vissza nem áll. Az orvosok és az egészséggel foglakozó egyéb szakemberek számára fontos feladat, hogy testedzéssel kapcsolatos tanácsokkal lássák el pácienseiket, különösen extrém időjárás esetén. (Tucker et al 2006) Hidegben a beltéri sportok jelentősek lehetnek. Egyes népeknél sokkal fontosabbak, mint másoknál. Hechler és társai (2004) véleménye szerint fiatal ausztrál nők német társaiknál jobban tudatában voltak a beltéri sportok jelentőségének. A gyakorlati tanácsok fontosságát jól mutatja a lépésszám változása, miután a kisérleti alanyok 18 hónapos életmód javító programban vettek részt. (Newman et al 2009).

Javaslatok tobábbi kutatásokra Az előbbiekben részlezetett témának több olyan területe van, amely további kutatásokra ad lehetőséget. Ami a fiziológiai témát illeti, valószínű, hogy a fizikai aktivitások változásában a fő kiváltó ok a hipothalamus supraoptikai régiójában keresendő. Érdekes lehet a nappali világosság és a napfény fontosságának további kutatása is olyan emberek esetében, akiknek a lakóhelyét a fotooptikai periódusok változásai jellemzik, de a hőmérsékleti és csapadékviszonyok viszonylag egyenletes eloszlásúak. Érdekes lehet a napfényes órák számát a nappali órák viszonylatában megvizsgálni, vagy olyan területeken élőknél, ahol ez releváns, vagy különböző fényviszonyoknak kitett emberek esetében. Amennyiben a szezonális depresszió szerepet játszik az elemzésben, a fizikai aktivitás szintje befolyásolhatja a hangulatot. (Yosiuchi et al 2006). Egyes hegyvidéki közösségekben a napfénynek való kitettséget úgy lehet variálni, hogy felvonóval napsütésesebb magasabb területre lehet menni, és ily módon ’természetes’ módon lehet befolyásolni a napsütéses órák számát. A különböző meteorológiai körülmények között élő csopportok és a más éghajlatú területekre költöző csoportok összehasonlító vizsgálata is érdekes lehet. Togo et al (2005) és Yasanuga et al (2008) kutatásai idős emberekre irányultak, akiknek az aktivitását a munkavégzés már nem befolyásolta. Ilyen körülmények között a szezonális különbségeket nem befolyásolta sem a nem, sem az életkor. Ugyanakkor, érdekes lehet ugyanezeket a faktorokat fiatal populáció esetében is vizsgálni, akiknek rendszeres munkavégző tevékenységet, vagy a gyerekneveléssel összefüggő tevékenységet kell végezniük. Végezetül, további elemzést igényel a fizikai aktivitások csökkenése egészségügyi kockázatainak témaköre. Különösképpen érdekes lehet annak a vizsgálata, hogy a fizikai aktivitás csökkenése mennyiben járul hozzá évről-évre a testtömeg növekedéséhez. . References Adam CL, Mercer JG (2004) Appetite regulation and seasonality: implications for obesity. Proc Nutr Soc 63:413–419 Adams AM (1995) Seasonal variations in energy balance among agriculturalists in central Mali: compromise or adaptation? Eur J Clin Nutr 49:809–823 Adams F, Bengtsson E, Berven H, Börjeson M, Engström I, Ikkos D, Jonsson B, Karlberg P, Kraepelin S (1959) 1, Determination by means of a bicycle-ergometer of the physical working capacity in children. Acta Pediatr Suppl 118:120–122 Adams FH, Bengtsson E, Berven H, Wegelius C (1961) Determination by means of a cycle ergometer of the physical working capacity in children. Pediatrics 28:243–257 Alemu T, Lindtjorn B (1995) Physical activity, illness and nutritional status among adults in a rural Ethiopian community. Int J Epidemiol 24:977–983 Anderson TW, LeRiche WH (1970) Cold weather and myocardial infarction. Lancet 259:291–296 Aoyagi Y, Shephard RJ (2009a) Steps per day: the road to senior health? Sports Med 39:423–438 Aoyagi Y, Shephard RJ (2009b) Habitual physical activity and health in the elderly: the Nakanojo Study. Geriatr Gerontol Int (in press) Aoyagi Y, McLellan TM, Shephard RJ (2007) Interactions of physical training and heat acclimation. The thermophysiology of exercising in a hot climate. Sports Med 23:173–210 Arai S, Hanaya T, Sakurai T, Ikeda M, Kurimoto M (2005) A novel phenomenon predicting the entry into a state of hibernation in Eur J Appl Physiol (2009) 107:251–271 267 123 Syrian hamsters (Mesocricetus auratus). J Vet Med Sci 67:215–217 Asplund-Carlson A, Carlson LA (1994) Studies in hypertriglyceridaemia. 1. Serum triglyceride distribution and its correlates in randomly selected Swedish middle-aged men. J Int Med 236:57–64 Åstrand P-O (1961) Fysiologiska sympunkter pa skoloungsdomens fysika fostran. Preliminär rapport till folksam. (Physiological consequences of school physical activity. Preliminary report). Central

Gymnastic Institute, Stockholm Atkinson G, Drust B (2005) Seasonal rhythms and exercise. Clin Sports Med 24: e25–34 (xii–xiii) Auliciems A, Frost D (1989) Temperature and cardiovascular deaths in Montreal. Int J Biometeorol 33:151–156 Azegami M, Hongo M, Yazaki Y, Yanagisawa S, Yamazaki A, Imamura H (2005) Seasonal diVerence in onset of coronary heart disease in young Japanese patients: a comparison with older patients. Circulation J 69:1176–1179 Baranowski T, Thompson WD, DuRant RH, Baranowski J, Puhl J (1993) Observations on physical activity in physical locations: age, gender and month eVects. Res Q Exerc Sport 64:127–133 Bastow MD, Rawlings J, Allison SP (1983) Undernutrition, hypothermia, and injury in elderly women with fractured femur: an injury response to altered metabolism? Lancet 8317:143–146 Bauman A, Smith B, Stoker L, Belle M (1991) Geographical inXuences upon physical activity participation: evidence of a “coastal eVect”. Austr N Z J Publ Health 23:322–324 Be’rio AJ (1984) The analysis of time allocation and activity patterns in nutrition and rural development planning. Food Nutr Bull 6:53–68 Beighle A, Alderman B, Morgan CF, Le Mesurier G (2008) Seasonality in children’s physical activity levels. Res Q Exerc Sport 79:256–261 BeneWce E, Cames C (1999) Physical activity patterns of rural Senegalese adolescent girls during the dry and rainy seasons measured by movement registration and direct observation methods. Eur J Clin Nutr 53:636–643 Bergstralh E, Sinaki M, OVord K, Wahner HW, Melton LJ (1990) EVect of season on physical activity score, back extensor muscle strength, and lumbar bone mineral density. J Bone Min Res 5:371–377 Berven H (1963) The physical working capacity of healthy children. Seasonal variations and eVects of ultraviolet light. Acta Pediatr Suppl 148:1–22 Booth ML, Okely AD, Chey T, Bauman A, Macaskill P (2002) Epidemiology of physical activity participation among New South Wales school students. Austr N Z J Publ Health 26:371–374 Bouchard C, Shephard RJ, Stephens T (1994) Physical activity, Wtness and health. Human Kinetics, Champaign Brodersen NH, Steptoe A, Williamson S, Wardle J (2005) Sociodemographic, developmental, environmental, and psychological correlates of physical activity and sedentary behavior at age 11 to 12. Ann Behav Med 29:2–11 Brown CF, Oldridge NB (1985) Exercise-induced angina in the cold. Med Sci Sports Exerc 17:607–610 Bryant DM, Westerterp KR (1980) The energy budget of the House martin, Delichon urbica. Ardea 68:91–102 Bull GM, Morton J (1978) Environment, temperature, and death rates. Age Ageing 7:210–222 Cai H, Shu XO, Hebert JR, Jin F, Yang G, Liu DK (2004) Variation in nutrient intakes among women in Shanghai, China. Eur J Clin Nutr 58:1604–1611 Carrel AL, Clark RR, Peterson S, EickhoV J, Allen DB (2007) Schoolbased Wtness changes are lost during the summer vacation. Arch Pediatr Adolesc Med 161:561–564 Chan C, Ryan DAJ, Tudor-Locke C (2006) Relationship between objective measures of physical activity and weather: a longitudinal study. Int J Behav Nutr Phys Activ 3:21. doi:10.1186/1479-5868-3-21 Chen HY, Trumbauer ME, Chen AS, Weingarth DT, Adams JR, Frazier EG, Shen Z, Marsh DJ, Feighner SD, Guan XM, Ye Z, Nargund RP, Smith RG, Van der Ploeg LHT, Howard AD, MacNeil DJ, Qian S (2004) Orexigenic action of peripheral ghrelin is mediated by neuropeptide Y and agouti-related protein. Endocrinol 145:2607–2612 Cizza G, Romagni P, Lotsikas A, Lam G, Rosenthal NE, Chrousos GP (2005) Plasma leptin in men and women with seasonal aVective disorder and in healthy matched controls. Horm Metab Res 37:45–48 Cumming GR, Bailey G (1974) Seasonal variation of cardiorespiratory Wtness of grain farmers. J Occup Med 16:91–93 Cumming GR, Cumming PM (1963) Working capacity of normal children tested on a bicycle ergometer. Can Med Assoc J 88:351–355 Daan S, AschoV J (1975) Circadian rhythms of locomotor activity in captive birds and mammals: their variations with season and latitude. Oecologia 18:269–316 Danet S, Richard F, Montay M, Beauchant, Graux C, Copttel D, Marecaux N, Amouyel P (1999) Unhealthy eVects of

atmospheric temperature and pressure on the occurrence of myocardial infarction and coronary deaths: a 10-year survey: the Lille-World Health Organisation MONICA Project (Monitoring Trends and Determinants in Cardiovascular Disease). Circulation 100:E1–E7 Dannenberg AL, Keller JB, Wilson PW, Castelli WP (1989) Leisure time physical activity in the Framingham OVspring Study: description, seasonal variation, and risk factor correlates. Am J Epidemiol 129:76–88 Dasgupta K, Chan C, Pilote L, De Civita M, Ross N, Strachan I, Sigal R (2007) Walking behaviour and glycemic control in type 2 diabetes: seasonal and gender diVerences—study design and methods. Cardiovasc Diabetol 6:1 De Castro J (1991) Seasonal rhythms of human nutrient intake and meal pattern. Physiol Behav 50:243–248 Deforche B, De Bourdeaudhuij I, Tanghe A, Debode P, Hills AP (2005) Post-treatment phone contact: a weight maintenance strategy in obese youngsters. Int J Obesity 29:543–546 den Hoed M, Westerterp KR (2008) Body composition is associated with physical activity in daily life as measured using a triaxial accelerometer in both men and women. Int J Obesity 32:1264– 1270 Dietz WH, Gortmaker SL (1984) Factors within the physical environment associated with childhood obesity. Am J Clin Nutr 39:619–624 DiNatale J, Lee M, Ward G, Shephard RJ (1985) Loss of physical condition in sightless adolescents during a summer vacation. Adapt Phys Activ Q 2:144–150 Donahoo WT, Jensen DR, Shepard RT, Exkel RH (2000) Seasonal variation in lipoprotein lipase and plasma lipids in physically active, normal weight humans. J Clin Endocrinol Metab 85:3065–3068 Donaldson GC, Ermakov SP, Komarov Y, McDonald CP, Keatinge WR (1998) Cold related mortalities and protection against cold in Yakutsk, Eastern Siberia: observation and interview study. BMJ 317:978–982 Downey DB, Boughton HR (2007) Childhood body mass index gain during the summer versus during the school year. New Direct Youth Develop 114:33–43 Doyle W, Crawley H, Robert H, Bates C (1999) Iron deWciency in older people: interactions between food and nutrient intakes with biochemical measures of iron; further analysis of the National Diet and Nutrition Survey of people aged 65 years and over. Eur J Clin Nutr 53:552–559 Duncan JS, Hopkins WG, SchoWeld G, Duncan EK (2008) EVects of weather on pedometer-determined physical activity in children. Med Sci Sports Exerc 40:1432–1438 268 Eur J Appl Physiol (2009) 107:251–271 123 Dunnigan MG, Harland WA, Fyfe T (1970) Seasonal incidence and mortality of ischemic heart disease. Lancet 296:793–797 Dunton GF, Whalen CD, Floro JN (2007) Mapping the social and physical contexts of physical activity across adolescence using ecological momentary assessment. Ann Behav Med 34:144–153 Durstine JL, Grandjean PW, Davis PG, Ferguson MA, Alderson NL, DuBose KD (2001) Blood lipid and lipoprotein adaptations to exercise: a quantitative analysis. Sports Med 31:1033–1062 Emmett GD, Hodgson JL (1993) Cardiovascular responses to snow shoveling in a thermoneutral, cold, and cold with wind environment. J Cardiopulm Rehabil 13:43–50 Enquselassie F, Dobson AJ, Alexander HM, Steele PL (1993) Seasons, temperature, and coronary disease. Int J Epidemiol 22:632–636 Erikssen J, Rodahl K (1979) Seasonal variations in work performance, heart rate response to exercise. A study of 1835 middleaged men. Eur J Appl Physiol 42:133–140 Eurowinter Group (1997) Cold exposure and winter mortality from ischaemic heart disease, cerebrovascular disease, respiratory disease, and all causes in warm and cold regions of Europe. Lancet 349:1341–1346 Ferro-Luzzi A, Scaccini C, TaVese S, Aberra B, Demeke T (1990) Seasonal energy deWciency in Ethiopian rural women. Eur J Clin Nutr 44(Suppl 1):7–18 Fisher A, Reilly JJ, Montgomery C, Kelly LA, Williamson A, Jackson DM, Paton JY, Grant S (2005) Seasonality in physical activity and sedentary behavior in young children. Pediatr Exerc Sci 17:31–40 Freeman DA, Lewis DA, KauVman AS, Blum RM, Dark J (2004) Reduced leptin concentrations are permissive for display of torpor in Siberian hamsters. Am J Physiol 287:R97–R103 Gamboa JAA, Garcia

FDG (2007) Impact of seasonal scarcity on energy balance and body composition in peasant adolescents from Calakmul, Campeche Mexico. Am J Hum Biol 19:751–762 Gillis L, McDowell M, Bar-Or O (2005) Relationship between summer vacation weight gain and lack of success in a pediatric weight control program. Eating Behav 6:137–143 Gluck EF, Stephens N, Swoap SJ (2006) Peripheral ghrelin deepens torpor bouts in mice through the arcuate nucleus neuropeptide Y signaling pathway. Am J Physiol 291:R1303–R1309 Godin G, Shephard RJ (1973) Activity patterns of the Canadian Eskimo. In: Edholm OG, Gunderson EKE (eds) Polar human biology. Heinemann Medical Books, London, 193–215 pp Goran MI, Nagy TR, Gower BA, Mazariegos M, Solomons N, Hood V, Johnson R (1998) InXuence of sex, seasonality, ethnicity, and geographic location on the components of total energy expenditure in young children: implications for energy requirements. Am J Clin Nutr 68:675–682 Gordon CJ (1987) Relationship between preferred ambient temperature and autonomic thermoregulatory function in rat. Am J Physiol 252:R1130–R1137 Gordon-Larsen P, McMurray RG, Popkin BM (2000) Determinants of adolescent physical activity and inactivity patterns. Pediatrics 105(6):e83 Gray RS, Duncan LJP, Clarke BF (1979) Seasonal onset of insulin dependent diabetes in relation to sex and age at onset. Diabetology 17:29– 32 Green M, Hararri G, Kristal-Boneh E (1994) Excess winter mortality from ischemic heart disease and stroke during colder and warmer years in Israel. Eur J Publ Health 4:3–11 Hadaegh F, Harati H, Zabetian A, Azizi F (2006) Seasonal variability of serum lipids in adults: Tehran Lipid and Glucose Study. Med J Malaysia 61:332–338 Haggarty P, McNeil G, Manneh MK, Davidson L, Mihe E, Duncan G, Ashton J (1994) The inXuence of exercise on the energy requirements of adult males in the UK. Br J Nutr 72:799–813 Hampton M, Andrews MT (2007) A simple molecular mathematical model of mammalian hibernation. J Theor Biol 247:297–302 Hardy LL, Okely AD, Dobbins TA, Booth ML (2008) Physical activity among adolescents in New South Wales (Australia): 1997 and 2004. Med Sci Sports Exerc 40:835–841 Healy JD (2003) Excess winter mortality in Europe: a cross country analysis identifying key risk factors. J Epidemiol Comm Health 57:784–789 Hebert JR, Gupta PC, Mehta H, Ebbeling CB, Bhonsle RR, Varghese F (2000) Sources of variability in dietary intake in two distinct regions of rural India: implications for nutrition study design and interpretation. Eur J Clin Nutr 54:479–486 Hechler T, Chau JY, Giesecke S, Vocks S (2004) Perception of seasonal changes in physical activity among young Australian and German women. Med J Austr 181:710–711 Heldmaier G, Steinlechne S (1981) Seasonal pattern and energetics of short daily torpor in the Djungarian hamster, Phodopus sungorus. Oecologia 48:265–270 Hermida RC, Calvo C, Ayala DE, López JE JRF, Mojón A, Dominguez MJ, Covelo M (2004) Seasonal variation of Wbrinogen in dipper and nondipper hypertensive patients. Circulation 108:1101–1106 Hull HR, Morrow MC, Heesch K, Dinger MK, Han JL, Fields DA (2007) EVect of the summer months on body weight and composition in college women. J Wom Health 16:1510–1515 Humpel N, Owen N, Iverson D, Leslie E, Bauman A (2004) Perceived environmental attributes, residential location, and walking for particular purposes. Am J Prev Med 26:119–125 Ingemann-Hansen T, Halkjaer-Kristensen J (1982) Seasonal variation of maximal oxygen consumption rate in humans. Eur J Appl Physiol 49:151–157 Inoue K (1972) Seasonal change in farmers’ working and sleeping hours. J Hum Ergol 1:19–28 Jethwa PH, I’Anson H, Warner A, Prosser HM, Hastings MH, Maywood ES, Ebling FJP (2008) Loss of prokineticin receptor 2 signaling predisposes mice to torpor. Am J Physiol 294:R1968– R1979 Kavanagh T (1983) Exercise in cold. J Cardiopulm Rehabil 3:70– 73 Kavanagh T, Shephard RJ, Lindley LJ, Pieper M (1983) InXuence of exercise and lifestyle variables upon high density lipoprotein cholesterol after myocardial infarction. Arteriosclerosis 3:249– 259 Kawahara J, Sano H, Fukuzaki H, Saito K, Hirouchi H (1989)

Acute eVects of exposure to cold on blood pressure, platelet function and sympathetic nervous activity in humans. Am J Hypertens 2:724– 726 Keatinge WR, Coleshaw SRK, Cotter F, Mattock M, Murphy M, Chelliah R (1984) Increases in platelet and red cell counts, blood viscosity, and arterial pressure during mild surface cooling: Factors in mortality from coronary and cerebral thrombosis in winter. BMJ 289:1405–1408 Kesaniemi YK, Danforth E, Jensen PJ, Kopelman P, Lefebvre P, Reeder BA (2001) Dose-response issues concerning physical activity and health: an evidence-based symposium. Med Sci Sports Exerc 33:S351– S358 King AC, Castro C, Wilcox S, Eyler AA, Sallis JF, Brownson RC (2000) Personal and environmental factors associated with physical inactivity among diVerent racial-ethnic groups of US middle-aged and older aged adults. Health Psychol 19:354–364 Klein E, Weis V (1953) Statistische Untersuchung über die Steigerung der Leistungsfähigkeit durch Ultraviolettbestrahlung (Statistical investigations of changes in physical activity in response to ultraviolet rays). Arbeitsphysiology 15:85–92 Knuttgen HG (1967) Aerobic capacity of adolescents. J Appl Physiol 22:655–658 Eur J Appl Physiol (2009) 107:251–271 269 123 Kobayashi M, Kobayashi M (2006) The relationship between obesity and seasonal variation in body weight among elementary school children in Tokyo. Econ Human Biol 4:253–261 Koch H, Raschka C (2000) Circannual period of physical performance analysed by means of standard cosinor analysis: a case report. Rom J Physiol 37:51–58 Kondo N (2007) Endogenous circannual clock and HP complex in a hibernation control system. Cold Spring Harbor Symp Quant Biol 72:607–613 Kramer EM, Peterson KE, Rogers BL, Hughes MD (1997) Intrahousehold allocation of energy intake among children under Wve years and their parents in rural Bangladesh. Eur J Clin Nutr 51:750–756 Kristal-Bonah E, Harari G, Green MS (1993) Circannual variation in blood cholesterol levels. Chronobiol Int 10:37–42 Kristensen PL, Korsholm L, Moller NC, Wedderskopp N, Andersen LB, Froberg K (2008) Sources of variation in habitual physical activity of children and adolescents: the European heart study. Scand J Med Sci Sports 18:171–178 Kronfeld-Schor N, Richardson C, Silvia BA, Kunz TH, Widmaier EP (2000) Dissociation of leptin secretion and adiposity during prehibernatory fattening in little brown bats. Am J Physiol 279:R1277–R1281 Kunst AE, Looman CWN, Mackenbach JP (1993) Outdoor air temperature and mortality in the Netherlands: a time-series analysis. Am J Epidemiol 137:331–341 Kwarecki K, Golec L, Klossowski M, Zuzewicz K (1981) Circannual rhythms of physical Wtness and tolerance of hypoxic hypoxia. Acta Physiol Polon 32:629–636 Lanningham-Foster L, Foster RC, McCrady SK, Manohar CU, Jensen TB, Mitre NG, Hill JO, Levine JA (2008) Changing the school environment to increase physical activity in children. Obesity 16:1849–1853 Lee CC (2007) Constant darkness is a mammalian biological signal. Cold Spring Harbor Symp Quant Biol 72:287–291 Lee CJ, Lawler GS, Panemangalore M, Street D (1987) Nutritional status of middle-aged and elderly females in Kentucky in two seasons: Part 1. Body weight and related factors. J Am Coll Nutr 6:209–215 Levin S, Jacobs DR, Ainsworth BE, Richardson MT, Leon AS (1999) Intra-individual variation and estimates of usual physical activity. Ann Epidemiol 9:481–488 Loucaides CA, Chedzoy S, Bennett N, Walshe K (2004) Correlates of physical activity in a Cypriot sample of sixth grade children. Pediatr Exerc Sci 16:25–36 Lurie SJ, Gawinski B, Pierce D, Rousseau SJ (2006) Seasonal aVective disorder. Am Fam Phys 74:1521–1524 Ma Y, Olendzki BC, Li W, Hafner AR, Chiriboga D, Hebert JR, Campbell M, Sarnie M, Ockene IS (2006) Seasonal variation in food intake, physical activity, and body weight in a predominantly overweight population. Eur J Clin Nutr 60:519–528 Magnus K, Matroos A, Strackee J (1979) Walking, cycling, or gardening, with or without seasonal interruption, in relation to acute coronary events. Am J Epidemiol 110:724–733 Matsui H, Shimaoka K, Miyamura M, Kobayashi K (1978) Seasonal variation of aerobic work capacity

in ambient and constant temperature. In: Folinsbee LJ, Wagner JA, Drinkwater BL, Gliner JA, Bedi JF (eds) Environmental stress, individual human adaptations. Academic Press, New York, 279–291 pp Matthews CE, Freedson PS, Hebert JR, Stanek EJ, Merriam PA, Rosal MC, Ebbeling CB, Ockene IS (2001) Seasonal variation in household, occupational, and leisure time physical activity: longitudinal analyses from the seasonal variation of blood cholesterol study. Am J Epidemiol 153:172–183 Mattocks C, Leary S, Ness A, Deere K, Saunders J, Kirkby J, Blair SN, Tilling K, Riddoch C (2007) Intraindividual variation of objectively measured physical activity in children. Med Sci Sports Exerc 39:622–629 McGinn AP, Evenson KB, Herring AH, Huston SL (2007) The relationship between leisure, walking, and transportation activity with the natural environment. Health Place 13:588–602 Merchant AT, Dehghan M, Akhtar-Danesh N (2007) Seasonal variation in leisure-time physical activity among Canadians. Can J Publ Health 98:203–208 Morgan PJ, Mercer JG (2001) The regulation of body weight: lessons from the seasonal animal. Proc Nutr Soc 60:127–134 Moschos N, Christoforaki M, Antonatos P (2004) Seasonal distribution of acute myocardial infarction and its relation to acute infections in a mild climate. Int J Cardiol 93:39–44 Mount LE, Willmott JV (1967) The relation between spontaneous activity, metabolic rate and the 24 hour cycle in mice at diVerent environmental temperatures. J Physiol 190:371–380 Mudge GH, Grossman W, Mills RM, Lesch M, Braunwald E (1976) ReXex increase in coronary vascular resistance in patients with ischaemic heart disease. N Engl J Med 295:1333–1337 Muller D, Lampe F, Wegscheider K, Schultheiss HP, Behrens S (2003) Annual distribution of ventricular tachycardias and ventricular Wbrillation. Am Heart J 146:1061–1065 Mundal R, Kjeldsen SE, Sandvik L, Erikssen G, Thaulow E, Erilssen J (1997) Seasonal covariation in physical Wtness and blood pressure at rest and during exercise in healthy middle-aged men. Blood Press 6:269–273 Murayama N (2005) Nutritional adaptation to seasonal climatic change: a study for rain-fed farmers in northeast Thailand. Environ Sci 12:133–144 Nelson DA, Curlee JS, Curran AR, Ziriax JM, Mason PA (2005) Determining localized garment insulation values from manikin studies: computational method and results. Eur J Appl Physiol 95:464–473 Nelson AE, Rejeski WJ, Blair SN, Duncan PW, Judge JG, King AC, Macera CA, Castaneda-Sceppa C (2009) Physical activity and public health in older adults: Recommendation from the American College of Sports Medicine and the American Heart Association. Med Sci Sports Exerc 39:1435–1445 Newman MA, Pettee KK, Stortt KL, Richarson CR, Kuller LH, Kriska AM (2009) Monthly variation in physical activity levels in postmenopausal women. Med Sci Sports Exerc 41:322–327 O’Hara WJ, Allen C, Shephard RJ (1977) Loss of body weight and fat during exercise in a cold chamber. Eur J Appl Physiol 37:205–218 Ontario Fitness (1983) Physical activity patterns in Ontario Part II. Fitness Ontario, Toronto Owen N, Leslie E, Fotheringham MJ (2000) Environmental determinants of physical activity and sedentary behavior. Ex Sport Sci Rev 28:153–158 Page RL, Zipes DP, Powell JL, Luceri RM, Gold MR, Peters R, Russo AM, Bigger JT, Sung RJ, McBurnie MA. AVID Investigators (2004) Seasonal variation of mortality in the Antiarrhythmics Versus Implantable DeWbrillators (AVID) study registry. Heart Rhythm 1: 435–440 Pan WH, Li LA, Tsai MJ (1995) Temperature extremes and mortality from coronary heart disease and cerebral infarction in elderly Chinese. Lancet 345:353–355 Panter-Brick C (1995) Interindividual and seasonal weight variation in rural Nepali women. J Biosoc Sci 27:215–233 Pedersen EB, Jorgensen ME, Pedersen MB, Siggaard C, Sorensen TB, Mulvad G, Hansen JC, Torstensen AM, Aagaard O, Skjoldborg H (2006) Plasma amino acids in Greenlanders and Danes: inXuence of seasons, residence, ethnicity, and diet. Am J Hum Biol 18:99–111 Pell JP, Cobbe SM (1999) Seasonal variations in coronary heart disease. Q J Med 92:689– 696 270 Eur J Appl Physiol (2009) 107:251–271 123 Pivarnik JM, Reeves MJ, PaVerty AP

(2003) Seasonal variations in adult leisure time physical activity. Med Sci Sports Exerc 35:1004–1008 Plasqui G, Westerterp KR (2004) Seasonal variation in total energy expenditure and physical activity in Dutch young adults. Obesity Res 12:688–694 Plasqui G, Kester M, Westerterp KR (2003) Seasonal variation in sleeping metabolic rate, thyroid activity and leptin. Am J Physiol 285:E338–E343 Pribil M, Matousek J (1973) Ganzjahrige Rhythmik der Veranderungen der allgemeinen korperlichen Leistungsfahigkeit [Annual rhythm of changes of the general physical capacity]. [German]. Schweiz Z Sportmed 21:33– 42 Qiu D, Tanihar T, Aoyama H, Fujita T, Inaba Y, Minowa M (2002) Relationship between a high mortality rate and extreme heat during the summer of 1999 in Hokkaido Prefecture. J Epidemiol 12:254–257 Ramirez-Lassepas M, Haus E, Lakatua DJ, Sackett L, Swoyer J (1980) Seasonal (circannual) spontaneous intracerebral hemorrhage in Minnesota. Ann Neurol 8:539–541 Rastad C, Sjoden P-O, Ulfberg J (2005) High prevalence of self-reported winter depression in a Swedish county. Psychiatr Clin Neurosci 59:666–675 Reilly T, Peiser B (2006) Seasonal variations in health-related human physical activity. Sports Med 36:473– 485 Reinberg A (1972) The signiWcance of biological rhythms in biometeorology. Biological rhythms and human biometeorology with special reference to mortality rhythms and chronotoxicology. Int J Biometeorol 16(Suppl 5):97–112 Riddoch CJ, Tilling K, Leary SD, Blair SN, Ness AR (2007) Objective measurement of levels and patterns of physical activity. Arch Dis Childh 92:963–969 Ridgers ND, Stratton G, Clark E, Fairclough SJ, Richardson DJ (2006) Day-to-day and seasonal variability of physical activity during school recess. Prev Med 42:372–374 Robinson D, Bevan EA, Hinohara S, Takahashi T (1992) Seasonal variation in serum cholesterol levels—evidence from the UK and Japan. Atherosclerosis 95:15–24 Rode A, Shephard RJ (1973) Fitness and season. An arctic study. Med Sci Sports 5:170–173 Rogot E, Padgett SJ (1976) Associations of coronary and stroke mortality with temperature and snowfall in selected areas of the United States. Am J Epidemiol 103:565– 575 Ronge HE (1948) Ultraviolet irradiation with artiWcial illumination. A technical, physiological and hygienic study. Acta Physiol Scand 15(Suppl 49) Rosenthal NE, Sack DA, Gillin JC, Lewy AJ, Goodwin FK, Davenport Y, Mueller PS, Newsome DA, Wehr TA (1984) Seasonal aVective disorder: a description of the syndrome and preliminary Wndings with light therapy. Arch Gen Psychiatr 41:72–80 Rosenthal NE, Sack DA, Skewer RG, Jacobsen FM, Wehr TA (1988) Phototherapy for seasonal aVective disorders. J Biol Rhythms 3:101– 120 Roskamm H (1967) Optimum patterns of exercise for health adults. In: Shephard RJ (ed) Proceedings of the symposium on physical activity and cardiovascular health, Toronto, 1966. Can Med Ass J 96: 895–899 Rowlands AV, Hughes DR (2006) Variability of physical activity patterns by type of day and season in 8–10-year-old boys. Res Q Exerc Sport 77:391–395 Ruf T, Klingenspor M, Preis H, Heldmaier G (1991) Daily torpor in the Djungarian hamster (Phodopus sungorus): interactions with food intake, activity and social behavior. J Comp Biol B 160:609–615 Sallis JF, Owen N (1999) Physical activity and behavioral medicine. Sage Publications, Thousand Oaks Sallis JF, Prochaska JJ, Taylor WC (2000) A review of correlates of physical activity of children and adolescents. Med Sci Sports Exerc 32:963–975 Saltin B, Blomqvist G, Mitchell JH, Johnson RL, Wildenthal K, Chapman CB (1968) Response to exercise after bed rest and after training: a longitudinal study of adaptive changes in oxygen transport and body composition. Circulation 38: VII-1-VII-78 Santos MP, Matos M, Mota J (2005) Seasonal variations in Portuguese adolescents’ organized and nonorganized physical activities. Pediatr Exerc Sci 17:390–398 Schultink WJ, Klaver W, Van Wijk H, Van Raaij JM, Hautvast JG (1990) Body weight changes and basal metabolic rates of rural Beninese women during seasons with diVerent energy intakes. Eur J Clin Nutr 44(Suppl 1):31–40 Schultink JW, Van Raaij JM, Hautvast JG (1993) Seasonal weight loss and

metabolic adaptation in rural Beninese women: the relationship with body mass index. Br J Nutr 70:689–700 Shahar D, Froom P, Harari G, Yerushalmi N, Lubin F, Kristal-Boneh E (1999) Changes in dietary intake account for seasonal changes in cardiovascular disease risk factors. Eur J Clin Nutr 53:395–400 Shephard RJ (1974) Sudden death—a signiWcant hazard of exercise? Br J Sports Med 8:101–110 Shephard RJ (1982) Physiology and biochemistry of exercise. Praeger Publications, New York Shephard RJ (1994) Aerobic Wtness. Human Kinetics, Champaign Shephard R, J, Lavallée H, Jéquier J-C, LaBarre R, Rajic M, Beaucage C (1978) Seasonal diVerences in aerobic power. In: Shephard RJ and Lavallée H (eds) Physical Wtness assessment: principles, practice and application. C.C. Thomas, SpringWeld, 194–210 pp Shephard RJ, Rode A (1996) The health consequences of ‘modernization’. Evidence from circumpolar peoples. Cambridge University Press, London Shephard RJ, Jéquier JC, Lavallée H, La Barre R, Rajic M (1980) Habitual physical activity: eVects of sex, milieu, season and required activity. J Sports Med Phys Fitness 20:55–66 Sheth T, Nair C, Muller J, Yusuf S (1999) Increased winter mortality from acute myocardial infarction and stroke: the eVect of age. J Am Coll Cardiol 33:1916–1919 Simondon KB, Ndiaye T, Dia M, Yam A, Ndiaye M, Marra A, Diallo A, Simondon F (2008) Seasonal variations and trends in weight and arm circumference of non-pregnant rural Senegalese women, 1990–1997. Eur J Clin Nutr 62:997–1004 Sjöstrand T (1948) A method for the determination of the total haemoglobin content of the body. Acta Physiol Scand 16:211 Smith GP, Gibbs J (1981) Brain-gut peptides and the control of food intake. In: Martin JB, Reichlin S, Bick KL (eds) Neurosecretion and brain peptides. Raven Press, New York Smith DT, Bartee RT, Todd D, Christopher M, Carr L (2009) Prevalence of overweight and inXuence of out-of-school seasonal periods on body mass index among American Indian schoolchildren. Prev Chron Dis 6:A20 Spencer FA, Goldberg RJ, Becker RC, Gore JM (1998) Seasonal distribution of acute myocardial infarction in the second national registry of myocardial infarction. J Am Coll Cardiol 31:1226– 1233 Stephens T (1989) Fitness and activity measurements in the 1989 Canada Fitness Survey. In: Drury T (ed) Assessing physical Wtness and physical activity. U.S. Department of Health & Human Services, Hyattsville, 401–432 pp Stuber T, Eigenmann C, Delacretaz E (2006) Seasonal variations of ventricular arrhythmia clusters in deWbrillator recipients. Pacing Clin Electrophysiol 29:816–820 Subar A, Frey CM, Harlan LC, Kahle L (1994) DiVerences in reported food frequency by season of questionnaire administration: The 1987 National Health Interview Survey. Epidemiology 5:226–233 Eur J Appl Physiol (2009) 107:251–271 271 123 Tannenaum MG, Pivorun EB (1984) DiVerences in daily torpor patterns among three southwestern species of Peromyscus. J Comp Biol B 154:233–236 Tester JR (1987) Changes in daily rhythms of some free-ranging animals in Minnesota. Can Field Nat 101:13–21 Tillmann V, Thalange NK, Foster PJ, Gill M, Price DA, Clayton PE (1998) The relationship between stature, growth, and short-term changes in height and weight in normal prepubertal children. Pediatr Res 44:882– 886 Togo F, Watanabe E, Park H, Shephard RJ, Aoyagi Y (2005) Meteorology and the physical activity of the elderly: the Nakanojo Study. Int J Biometeorol 50:83–89 Togo F, Watanabe E, Park H, Yasunaga A, Park S, Shephard RJ, Aoyagi Y (2008) How many days of pedometer use predict the annual activity of the elderly reliably? Med Sci Sports Exerc 50:1058–1064 Tremblay MS, Barnes JD, Esliger DW, Copeland JL (2005) Seasonal variations in physical activity of Canadian children accessed by accelerometry. Pediatr Exerc Sci 17: 73 (Abstr.) Trost SG, Owen N, Sallis JF, Bauman AE, Brown W (2002) Correlates of adults’ participation in physical activity: review and update. Med Sci Sports Exerc 34:1996– 2001 Tucker P, Gilliland J (2007) The eVect of season and weather on physical activity: a systematic review. Publ Health 121:909–922 Tucker P, Irwin JD, Sangster Bouck LM, He M,

Pollett G (2006) Preventing paediatric obesity; recommendations from a community-based qualitative investigation. Obesity Rev 7:251–260 Tudor-Locke C, Basset DR, Swartz AM, Strath SJ, Parr BB, Reis JP, Dubose KD, Ainsworth BE (2004) A preliminary study of one year of pedometer self-monitoring. Ann Behav Med 28:158–162 Uitenbroek DG (1993) Seasonal variation in leisure time physical activity. Med Sci Sports Exerc 25:755–760 Umemiya N (2006) Seasonal variations of physiological characteristics and thermal sensation under identical thermal conditions. J Physiol Anthropol 25:29–39 U.S. Department of Health and Human Services (1996) PHS Centers for Disease Control and Prevention, National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, Division of Nutrition and Physical Activity 1996 Physical Activity and Health: a Report of the Surgeon General. U.S. Department of Health and Human Services, Centers for Disease Control and Prevention, National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, Atlanta Van der Bom JG, de Maat MP, Bots ML, Hofman A, Kluft C, Grobbee DE (1997) Seasonal variation in Wbrinogen in the Rotterdam study. Thromb Haemost 78:1059–1062 van Staveren W, Deurenberg P, Burema J, De Groot LC, Hautvast JG (1986) Seasonal variation in food intake, pattern of physical activity and changes in body weight in a group of young adult Dutch women consuming self-selected diets. Int J Obesity 10:133–145 Vermorel M, Vernet J, Bitar A, Fellmann N, Coudert J (2002) Daily energy expenditure, activity patterns, and energy costs of the various activities in French 12–16-y-old adolescents in free living conditions. Eur J Clin Nutr 56:819–829 Visscher TLS, Seidell JC (2004) Time trends (1993– 1997) and seasonal variation in body mass index and waist circumference in the Netherlands. Int J Obesity 28:1309–1316 Vuori I (2005) Exercise and sudden death: eVects of age and type of activity. Sports Sci Rev 4(2):46–84 Warburton DER, Katzmarzyk PT, Rhodes RE, Shephard RJ (2007) Physical activity guidelines for adults. Appl Physiol Nutr Metab 32(Suppl 2):S18–S68 Wehr TA, Rosenthal NE (1989) Seasonality and aVective illness. Am J Psychiatr 146:829–839 Westerterp KR, Plasqui G, Goris AHC (2005) Water loss as a function of energy intake, physical activity and season. Br J Nutr 93:199–203 Westman W, Geiser F (2004) The eVect of metabolic fuel availability on thermoregulation and torpor in a marsupial hibernator. J Comp Biol B Biochem Syst Env Physiol 174:49–57 Wojciechowski MS, JeWmow M, Tegowska E (2007) Environmental conditions, rather than season, determine torpor use and temperature selection in large mouse-eared bats (Myotis myotis). Comp Biochem Physiol A Mol Integr Biol 147:828–840 Woodhouse PR, Khaw KT, Plummer M, Foley A, Meade TW (1994) Seasonal variations of plasma Wbrinogen and factor VII activity in the elderly: Winter infections and death from cardiovascular disease. Lancet 343:435–439 World Health Organisation (1998) Obesity. Preventing and managing the global epidemic. Report of a WHO Consultation. World Health Organisation, Geneva Wunder BA (1975) A model for estimating metabolic rate of active or resting mammals. J Theor Biol 49:345–354 Yasanuga A, Togo F, Watanabe E, Park H, Shephard RJ, Aoyagi Y (2008) Sex, age, season, and habitual physical activity of older Japanese: the Nakanojo Study. J Aging Phys Activ 16:3–13 Yosiuchi K, Nakahara R, Kumano H, Kuboki T, Togo F, Watanabe F, Yasunaga A, Park H, Shephard RJ, Aoyagi Y (2006) Yearlong physical activity and depressive symptoms in older Japanese adults: cross-sectional data from the Nakanoj Geriatr Psychiatr 14:621–624 Zipes DP (1999) Warning: the short days of winter may be hazardous to your health. Circulation 100:1590–1592