2 0 1 0. M Á J U S
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
gyógyszerek
idôskorban 1
2
Sok ember számára a tavasz nem csak a hosszú tél utáni felszabadultságot jelenti, hanem az allergia okozta kínok fokozódását is. Márpedig, ha reális az érintettek a címben is jelzett száma, akkor hazánkban bizony milliókat érint ez az életminôséget jelentôsen befolyásoló betegség. Az allergia elterjedésérôl, okairól és lehetséges kezelésérôl beszélgetünk Dr. Herjavecz Irén allergológussal, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet tüdôgyógyász egyetemi magántanárával.
Hárommillió allergiás országa? Elôször reagálni szeretnék arra az adatra, miszerint Magyarországon gyakorlatilag minden harmadik ember allergiás. Ezt a megállapítást mindenképpen érdemes finomítani, ugyanis e mögött a riasztóan magas szám mögött döntôen olyan „betegek” állnak, akiknek betegsége annyira enyhe, hogy nehéz ôket a ténylegesen betegek közé sorolni. Ha kijelölhetô lenne egy konkrét vonal az egészség és betegség határán, ôk valahol annak mentén helyezkednének el. Gondolom, itt elsôsorban a „szénanáthások” tömegérôl van szó, ugye? Igen, fôként az allergiás nátháról. A betegség definíciója ez esetben — kis túlzással — úgy szól, hogy ha valaki négy héten át napi négynél többet tüsszent, akkor allergiás náthásnak tekintendô, de ha csak napi háromszor, akkor nem. Mindebbôl talán érzékelhetô, hogy a diagnosztikus kritériumokat tekintve nagyon bizonytalan talajon járunk. A lényeg, hogy ennek a mintegy hárommillió
allergiás betegnek a többsége valójában nem igazán beteg, jó részük nem is tud a „betegségérôl”, és így természetesen nem is kezelik, nem szed allergiaellenes gyógyszereket sem. Ha ez így van, akkor viszont honnan származnak ezek a kissé félrevezetô adatok? Betegség-specifikus kérdôívekkel rendszeresen folynak tudományos célú epidemiológiai kutatások, amelyek során a mintába bekerülô személyeken a szakemberek allergológiai vizsgálatokat és tünetfelmérést is végeznek. Ha valaki pozitív bôrpróbát ad valamely pollenre vagy más környezeti allergénre, és tünetként napi öt tüsszentést jelöl meg, akkor az allergiás betegekhez sorolják. Látni kell tehát, hogy a valóban beteg, kezelésre szoruló esetek száma ennél lényegesen kisebb. Ez utóbbi allergiás náthás betegcsoport azonban kínzó, az életminôséget nagymértékben rontó tünetekkel
5
küszködik a pollen-szezonban, rossz esetben — például háziporatka-allergia okozta szénanátha esetén — egész éven át. Áttérve az allergiás megbetegedések növekvô trendjére, elmondhatjuk, hogy az a döbbenetes növekedés, ami a múlt század második felére volt jellemzô, szerencsére mára lelassult, és — legalábbis a fejlett világban — úgy tûnik, az „allergiajárvány” elérte csúcspontját. Ugyanakkor a fejlôdô országokban most van abban a bizonyos erôsen felfutó szakaszban, ami korábban ránk volt jellemzô. Mindebbôl esetleg következtetni lehet bizonyos kiváltó – elsôsorban civilizációs – okokra, nem? Így van, bár sajnos azt kell mondanom, hogy az emberiség ilyen mértékû allergizálódásának pontos okát ma sem ismerjük. A manapság leginkább elfogadott teória szerint a fejlett ipari társadalmakban már nem éri az immunrendszert kellô infekciós stimulus: megszûntek a világjárványok, nagyon hatékony antibiotikumok váltak elérhetôvé és — gyakran indokolatlanul is — széles körben használttá; a gyermekek talán túlságosan is steril környezetben nônek fel. Ennek következtében az immunrendszer érési folyamata károsodik, olyan „tévedésekbe esik”, hogy például a parlagfüvet kezdi ellenségnek tekinteni — szemben mondjuk a lepra kórokozójával, amellyel viszont nem találkozik. Kevésbé vulgárisan megfogalmazva: a korai életszakaszban a bakteriális és vírusinfekciók irányítják az immunrendszer érését az
6
élettani irányba, amit a Th1-limfociták aktivációja jellemez. Ha a szervezet mikrobiális terhelése ebben az életkorban elmarad, az a Th1 típusú immunválasz gyengülését, és az allergiás betegségek kialakulásához vezetô, kiegyensúlyozatlan Th2-limfocita-túlsúlyt eredményezi. A légúti allergiás betegségeket, így a szénanáthát és az asztmát sok kutató aktivált Th2-sejtekkel jellemezhetô betegségként definiálja. Miért éppen a parlagfû képes a legtöbb embernél ilyen reakció kiváltására, mit „tud” ez a gyomnövény? A parlagfû egy viszonylag új allergén itt a Kárpát-medencében, hiszen ennek az Amerikában ôshonos növénynek a magvait csak a múlt század elején, gabonaszállítmányokkal hurcolták be Európába. A Földközi-tenger felôl terjedt azután észak felé, és a hazai éghajlati viszonyok között nagyon jól érezve magát mértéktelenül elszaporodott. Az igénytelen gyomnövény nyárvégi virágzása idején olyan nagy a levegô pollenkoncentrációja, ami egyetlen más, ôshonos növény virágzása idején sem észlelhetô. Feltehetôen részben ezzel, részben pedig azzal magyarázható az allergizálódás, hogy a parlagfû-pollen, mint környezeti ágens, viszonylag új, alig több mint 100 éves a térségünkben, még nem volt idônk „hozzászokni”, azaz toleranciát kialakítani vele szemben. Térjünk akkor vissza az allergia terjedésének civilizációs okaihoz: jogos tehát az az elterjedt vélekedés, hogy éppen a túlzott higiénia torzítja el az immunrendszer mûködését? Igen, és ezt talán jól illusztrálja az ún. „macska-paradoxon” jelensége. Korábban azt javasolták az allergiás szülôknek, hogy ne tartsanak macskát a lakásban, mert az öröklött hajlam következtében a gyermekük allergiássá válhat a macskaszôrre. Nos, a körültekintôbb vizsgálatok arra a meghökkentô eredményre vezettek, hogy a „macskás” családokban nem nô a várt mértékben az allergiás gyerekek száma, sôt éppen ellenkezôleg, egy fordított összefüggés rajzoló-
dott ki! Ennek okait kutatva pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen „macskás otthonokat” általában jellemzô, rokonszenves mértékû „kosz” preventív hatást gyakorol az allergia kialakulására. Ezekben a lakásokban ugyanis jelen vannak azok a baktériumok, amelyek sejtfalában ott található az endotoxin nevû anyag, ami rendkívül erôteljesen tolja az immunrendszer egyensúlyát a helyes Th1-irányba. Vagyis igaza lehet azoknak, akik hagyják a gyereküket játszani a padlón, amit nem sikálnak állandóan fertôtlenítôszerrel… A lakásban viszont sokakra jelentôs allergizáló hatása van a házi pornak, illetve az abban élô atkáknak: tudunk-e már arról valamivel többet, hogy vajon miért betegítenek meg egyeseket olyan nagyon, miközben másokra teljesen ártalmatlanok? Nos, ez megint egy izgalmas tudományos kérdés. Egészséges populáció allergiaszûrésével azt találjuk, hogy a népesség jelentôs hányada érzékeny a poratkára. Egy részük ennek ellenére soha nem volt ettôl beteg, és soha nem is lesz! Ezekrôl az emberekrôl
kiderült, hogy ugyanúgy hordozzák az immunglobulin-E nevû, allergiáért felelôs ellenanyagot, mint azok, akik majd megfulladnak a poratka okozta allergiától. A tudomány a mai napig sem talált elfogadható magyarázatot arra, hogy vajon mi védi azokat az embereket, akik hordozzák az ellenanyagot, ám mégsem betegszenek meg. Sajnos, az allergiás betegségek kialakulásának megértésében még sok a tisztázatlan kérdés és a magyarázatra váró ellentmondás. Születtek-e ugyanakkor mostanában az eddigieknél hatásosabb gyógyító eljárások az allergiás eredetû betegségekre? A gyógyítás elsô és legfontosabb lehetôsége
7
a prevenció: a legjobb lenne eleve megelôzni az allergiás betegség kialakulását. Ezen belül is a legelsô vonal, a primer prevenció az allergizálódás kialakulásának megelôzését jelenti egy olyan stádiumban, amikor a betegség tünetei még nem jelentkeztek. E tekintetben igazán hiteles tudományos eredmények az anyai dohányzásra vonatkozóan születtek, melyek szerint az anya dohányzása — beleértve már a terhesség idôszakát is! — hajlamosítja a gyermeket allergiás megbetegedések kialakulására. Itt tehát bizony van mit tenni! Ami a terápiát illeti, bizonyos „iskolák” az ún. specifikus immunterápiától várnak preventív hatást. A kezelés lényege, hogy az allergénbôl, például a parlagfûbôl készült injekciós oldatot vagy tablettát legalább három éven át adagolva, fokozatosan hozzászoktatják a szervezetet az allergénhez. Így enyhülnek a tünetek, és elkerülhetô lesz a betegség súlyosabbá válása. Más iskolák nem látják egyértelmûen igazoltnak a specifikus immunterápia hatását, és nem tartják indokoltnak széles körben való alkalmazását, ugyanakkor hangsúlyozzák a lehetséges mellékhatásait. Van-e szemléletében és technikájában is merôben új terápia? Igen, legalább egyet azért tudok említeni, egyfajta biológiai terápiát. Az allergiás reakcióban részt vevô immunglobulint, az IgE-t, még a hatvanas évek elején fedezték fel, és fiziológiás szerepét a paraziták elleni védekezésben jelölték meg. Amikor aztán vilá-
8
gossá vált, hogy ez az immunglobulin felelôs az allergia kialakulásáért is, kézenfekvô volt arra gondolni, hogy létrehozva egy humanizált anti-IgE molekulát, megoldhatóvá válik az allergia kezelése. Hiszen injekcióban beadva az anti-IgE-t, az a keringésbe jutva megköti az IgE-t, ami így nem képes azokhoz a sejtekhez kötôdni, amelyek a betegségért felelôs mediátoranyagok hordozói. Sajnos azonban az anti-IgE terápia sem oldotta meg az allergiás betegségek kezelését, nem hozta meg a várt eredményeket. Tovább vizsgálva az eljárást világossá vált, hogy nagyon pontos, személyre szabott terápiát kell alkalmazni, az anti-IgE adagját a beteg vérében lévô IgE mennyiségétôl függôen kell megállapítani. Terápiás hatást akkor várhatunk, ha a vérben lévô IgE szint nullára csökkenthetô. Ugyanakkor a kezelés drága, így alkalmazása jelenleg kizárólag a legsúlyosabb allergiásasztmás betegcsoportban javasolt. A tudományos haszna mindennek az, hogy világossá vált: nem csupán az IgE-nek van kitüntetett szerepe az allergiás betegségek kialakulásában; az allergiás gyulladás igen összetett jelenség, amelyben nagyszámú gyulladásos sejt és mediátoranyag szerepel. Nem véletlen, hogy ma légúti allergiás kórképekben a legátfogóbb gyulladáscsökkentô hatása az inhalációs szteroidoknak van, mivel ezek képesek a legtöbb ponton gátolni ezt a komplex gyulladásos kaszkádot. László István
A rhinitis különbözô tüneteire más-más gyógyszerek hatásosak. A 2. generációs antihisztaminok elsôsorban a viszketést, a tüsszögést, a vizes orrfolyást képesek befolyásolni. A 3. generációs antihisztaminok már az orrdugulásra is hatnak és gyakorlatilag nincs álmosító mellékhatásuk. Az allergiás nátha gyógyszeres kezelését a domináló tünetek függvényében kell megszabni.
9
A „gyógyszeréberséget” még tanulni kell...
Az Egyesült Államokban, ahol pontos kimutatások léteznek a gyógyszerek mellékhatásaiból adódó orvosi problémákról, a számok fehéren-feketén bizonyítják, hogy igen súlyos kérdésrôl van szó: az USA-ban ugyanis évente több mint 100 ezer ember halálát okozza valamilyen gyógyszermellékhatás, amely így a negyedik leggyakoribb halálozási okként szerepel. Ugyancsak Amerikában a kórházban ápolt betegek 25 százalékának kórházi tartózkodását hosszabbítja meg valamilyen gyógyszermellékhatás — ez szintén meglepô adat. Az elmúlt húsz évben a forgalomba került gyógyszerek négy százalékát a mellékhatások miatt törölni kellett a törzskönyvbôl. Egyebek mellett ezeket az adatok ismertette Dr. Blaskó György belgyógyász, a Debreceni Egyetem tanszékvezetô professzora, amikor a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének márciusi konferenciáján felhívta a szakemberek figyelmét a mellékhatások jelentôségére. A professzor urat elôször a magyar adatokról kérdeztem. Magyarországon nem ismerünk pontos adatokat, mert hazánkban csak 1999 óta létezik törvényi kötelezettség a mellékhatások jelentésére. De hát azóta eltelt több mint 10 év…
10
Ez igaz, de a szakembereket tulajdonképpen „nevelni” kell arra, hogy eleget tegyenek ennek a kötelezettségüknek, mert az némi adminisztratív munkával jár, amellett ma Magyarországon az az általános felfogás,
hogy a gyógyszer-mellékhatás valami rossz dolog, amely egyrészt kedvezôtlen fényben tünteti fel az illetô készítményt, másrészt esetleg felvetheti az orvosi hiba gyanúját. Pedig a mellékhatások pontos ismerete tudásunk bôvülését jelenti, és minél többet tudunk egy szerrôl, annál nagyobb biztonsággal alkalmazhatjuk. A mellékhatások regisztrálásának egyébként kialakult rendszere van: ha az egészségügy bármely résztvevôje, legyen az orvos, gyógyszerész vagy ápolónô, egy szerrel kapcsolatban mellékhatásra utaló jelet észlel, azt jelentheti akár a gyártónak, akár az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek. Ez utóbbiban külön osztály foglalkozik a gyógyszer-mellékhatásokkal kapcsolatos adatok regisztrálásával és feldolgozásával. Egyébként dr. Stankovics Lívia vezetésével alakult egy tudományos társaság, egyebek között azzal a céllal, hogy Magyarországon segítse a mellékhatások jelentésével kapcsolatos szemlélet megváltozását. Szerintem egyébként igen fontos a farmakovigilanciát – a gyógyszerekkel kapcsolatos „éberséget” — bevezetni az oktatásba, hogy a medikusok már az iskolapadban tudatosítsák magukban, hogy ez az adminisztratív kötelezettség pályájuk végéig elkíséri ôket. Mi a Debreceni Egyetemen megkezdtük a farmakovigilancia oktatását, és reméljük, hogy hamarosan Magyarország is azon országok közé fog tartozni, ahol a szakemberek eleget tesznek e kötelezettségüknek. Persze, azt is meg kell tanulni, hogy mit érdemes jelenteni. Az 50 milliós Angliában, ahol az ún. sárgakártya-rendszerrel jelentôsen megkönnyítik a mellékhatások jelentését, évente több mint kétmillió esetet regisztrálnak. Ez nagyon sok. A 10 milliós Magyarország azonban a maga évi két-háromezer jelentésével a másik végletet képviseli. Hogyan dolgozzák fel a mellékhatásokkal kapcsolatos új információkat, és mikor kényszerül a gyártó arra, hogy egy termékét visszavonja a piacról? Egyrészt minden gyógyszergyártó köteles a
bejelentések alapján az általa forgalmazott gyógyszerekrôl 1-3 évente ún. biztonságossági jelentést készíteni. Ebben összegyûjtik a mellékhatásokat, és ha azok gyakorisága felkelti a gyógyszerhatóság — Európában az Európai Gyógyszerhatóság — figyelmét, akkor az kötelezheti a gyárat arra, hogy a megismert új mellékhatás(ok)nak megfelelôen módosítsa a szer alkalmazási elôiratát és betegtájékoztatóját. Az Európai Gyógyszerhatóságnak van Uppsalában egy mellékhatásokkal foglalkozó központja: itt minden ilyen jellegû adatot értékelnek, és elemzéseik alapján a hatóság az illetô céget egy adott szer visszavonására is utasíthatja, ahogy ez nemrégen bizonyos fogyókúrás szerekkel meg is történt. Természetesen a cégek nem várják meg mindig a hatóság utasítását, elôfordul, hogy az adatok ismeretében önként vonnak be szereket, ahogy ez néhány évvel ezelôtt elô is fordult bizonyos nem-szteroid gyulladáscsökkentôk esetén. Fejlesztés alatt lévô szerek klinikai vizsgálatánál minden fázisban igen fontos a mellékhatások regisztrálása. A mellékhatásokat azonnal jelenteni kell, hiszen a klinikai vizsgálatok több országban, több centrumban folynak, és ha valahol súlyos mellékhatás jelentkezett, a hatóság az értékelés végéig minden központban leállíthatja a további betegbeválasztást. Gondolom, nem mindegy, hogy egy mellékhatás súlyos-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban külön szabályok vannak?
11
Súlyos mellékhatásról egyebek között akkor beszélünk, ha halált vagy súlyos betegséget okoz, illetve ha legalább 24 órával meghosszabbítja egy beteg kórházi kezelését. A súlyos mellékhatásokat az orvos 24 órán belül köteles jelenteni, a nem súlyosakat 15 munkanapon belül. Klinikai vizsgálatok esetén ez 24, illetve 72 óra. Mi az oka annak, hogy habár a törzskönyvezést megelôzôen évekig vizsgálják a szereket, ilyen sok gondot okoznak a késôbb felismert mellékhatások, valamint, hogy a gyógyszerek négy százalékát késôbb vissza kell vonni a piacról? Amikor egy készítmény törzskönyvezését engedélyezik, sokat tudnak már róla, de nem mindent. Hiszen a klinikai vizsgálatok során legfeljebb néhány ezer ember szedi, a ritka mellékhatások nem feltétlenül derülnek ki. Ezeket többnyire akkor ismerjük meg, amikor százezrek, esetleg milliók alkalmaznak egy új gyógyszert. Arról nem beszélve, hogy az „élet” más, mint a klinikai vizsgálatok, kevésbé kontrolláltak a dolgok, nagyobb az esély arra, hogy olyanok is találkoznak egy gyógyszerrel, akik sokféle betegséggel küzdenek, megváltozott anyagcserével rendelkeznek, ezért a mellékhatások megjelené-
12
sére — hogy úgy mondjam — tágabb lehetôségek nyílnak. Orvosi szempontból melyek a legfontosabb mellékhatás-csoportok? A mellékhatások egyik legfontosabb típusa abból adódik, hogy a beteg vérében túl magas a gyógyszerszint. Ez akkor is gyakran elôfordulhat, ha a páciens elôírás szerint szedi a gyógyszert, hiszen gyógyszerlebontási rendszerünk, metabolizmusunk egyedi, lehetnek tehát olyan eltérések, amelyek a gyógyszerszintet tartósan magasan tartják, és ez vezet a mellékhatások megjelenéséhez. Ezek az ún. „A” típusú, dózisfüggô mellékhatások. Veszélyesebbek azonban a „B” típusúak, ezeket bizarr mellékhatásoknak is hívják. Hátterükben immunológiai folyamatok, allergiás reakciók állnak. Ilyenkor a dózis nem számít, már nagyon kis mennyiség is bajt okozhat, és a tünetek igen szerteágazóak: a legegyszerûbb bôrviszketéstôl kezdve a másodperceken belül halálhoz vezetô anafilaxiás sokkig minden változat elképzelhetô, ezért e mellékhatások mindegyikét gyakorlatilag lehetetlen a fejlesztés, a klinikai vizsgálatok során regisztrálni. A fentieken kívül még más típusúak is vannak. Nagyon fontos tehát, hogy a gyógyszer-mellékhatásokról minél többet tudjunk. Ebben például az amerikai gyógyszerhatóság, az FDA nagyon szigorú: náluk sokkal fontosabb a gyógyszer mellékhatás-mentességének és ártalmatlanságának az igazolása, mint a hatékonyságé. Filozófiájuk szerint a hatékonyságot a piac úgyis eldönti: ha jó, akkor szedik a gyógyszert, ha nem jó, nem szedik. Természetesen ez is egy véglet. Gyakran sokféle gyógyszert fogyasztanak az emberek, és ezek befolyásolhatják egymás hatását. Ennek mekkora a szerepe abban, hogy a mellékhatások ilyen súlyos problémát jelentenek? Kérdése átvezet a gyógyszerkölcsönhatások területére, ami azt jelenti, hogy két vagy több gyógyszer együttes fogyasztása esetén nem várt hatások léphetnek fel. Nos, ezek-nek a mechanizmusát kutatni igencsak ígéretes
terület, hiszen kémiai szerkezetek ezrei vannak forgalomban, tehát óriási tömegû adatot kellene feldolgozni ahhoz, hogy az összes lehetséges gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatást meg tudjuk állapítani. Nyilvánvaló, hogy csak a legfontosabbakat ismerjük, melyeknek többnyire az a magyarázata, hogy ugyanazt az enzimet, ugyanazt a receptort, ugyanazt az ioncsatornát többféle kémiai szerkezet képes ugyanazon a ponton megtámadni, így ezek a szerek egymással vetélkedhetnek, az „erôsebb” szer hatása érvényesül, tehát nagyon bonyolult mechanizmusokról van szó. Egyébként ezzel kapcsolatban az interneten sok-sok ismeret hozzáférhetô, de orvosként az a véleményem, hogy a gyógyszerhalmozás mindenképpen kerülendô. Csak az igazán fontos gyógyszereket szabadna felírni a betegeknek. A gyógyszerek hatását azonban az ételek, italok is befolyásolhatják. Például egyes epilepszia elleni szerek vérbeli szintjét a grapefruitlé több tízszeresére képes növelni. Ez különösen gyerekeknél okozott már problé-
mát, ahol a szülôk szeretik a gyerekeket vitamindús gyümölcslevekkel itatni, és külön figyelmeztetni kell ôket, hogy a grapefruitlével vigyázni kell. Összefoglalva azt mondhatom, hogy minél többet tudunk a gyógyszerekrôl és mellékhatásaikról, alkalmazásuk annál biztonságosabb, mert annál pontosabban tudja az orvos megítélni, hogy felírjon-e valamit, és ha igen, akkor mit, hogyan és mennyit. Bakos Júlia
13
Kezdjük alacsony dózissal! Gyógyszerek – idôskorban Mivel az életkor elôrehaladtával egyre gyakrabban jelennek meg újabb és újabb betegségek, a gyógyszereknek jelentôs szerepük van abban, hogy ma már jóval hosszabb ideig élünk, és hogy sok-sok idôs ember jó minôségû életet tud élni. Az öregkorral járó számos kórképet megfelelô terápiával egyensúlyban lehet tartani, így a legfejlettebb országokban sikerült nagyon rövidre leszorítani azt a halál elôtti idôszakot, mikor a betegek már súlyos, önellátásra képtelen, magatehetetlen állapotban vannak.
Az idôseknél a gyógyszerek alkalmazása speciális kérdéseket vet fel, melyekrôl Kerpel-Fronius Sándorral, a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetének professzorával beszélgettünk. A professzor úr a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének konferenciáján tartott elôadást a témában.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy idôskorban megváltozik a testfelépítés — magyarázza Kerpel professzor. A szervezetbôl fogynak a fehérjék, az izommennyiség csökken, a fehérjék helyét jelentôs mértékben zsírszövet veszi át. Ugyanakkor a testben a víz mennyisége is visszaesik. Ez a két tényezô nemcsak azt jelenti, hogy az idôsek hajlamosabbak a kiszáradásra és az elhízásra, hanem azzal is számolni kell, hogy szervezetükben a gyógyszerek eloszlása is más.
14
A zsíroldékony vegyületek nagyobb mennyiségben halmozódnak fel, míg a vízben oldódóak kisebb térben oszlanak el, ami megemelkedett koncentrációt jelenthet. Másik fontos tényezô, hogy idôskorban a gyógyszerek receptorainak, illetve a metabolizmusban részt vevô enzimeknek az aktivitása is változik, aminek következtében módosulhat a gyógyszerek által kiváltott funkcionális hatás erôssége. „A nagy probléma azonban, hogy mindezek a változások nem összehangoltan, egyszerre zajlanak, hanem egymástól függetlenül. Ha nem így lenne, sokkal
egyszerûbben tudnánk a gyógyszeralkalmazás kérdéseit az öregkorra extrapolálni” — mondja a professzor. „Tehát az idôs betegeknél a gyógyszerelésben abszolút individuálisan kellene a betegek állapotához alkalmazkodni.” Ugyanakkor a problémát tovább bonyolítja, hogy korábbi betegségek számos károsodást idézhettek már elô a különbözô szervekben, például az orvosságok metabolizmusa és kiürülése szempontjából igen fontos szerepet betöltô májban vagy vesében. Mindezeken kívül természetesen számolni kell azzal is, hogy az idôs emberek általában egyszerre több betegséggel küszködnek, és ezeket természetesen egymással párhuzamosan, különbözô gyógyszerekkel próbálják kezelni. „Mindezeket figyelembe véve tehát igen nehéz eldönteni, hogy idôs betegnél az egyes gyógyszerekbôl mekkora dózist alkalmazzanak, és hogy a beteg érdekében mely gyógyszerekrôl mondjanak le.” Vajon a mindennapos orvosi gyakorlatban van-e egyáltalán válasz ezekre a kérdésekre?
Amikor a háziorvos gyógyszerek tömkelegét írja fel egy idôs betegnek, figyelembe veszi, figyelembe tudja venni mindezeket a szempontokat? — kérdezem. „Miután egyre több az idôs beteg, az orvosoknak a gyakorlatban is egyre inkább szembe kell nézniük ezekkel a súlyos problémákkal” — mondja Kerpel-Fronius Sándor. Világszerte számos kutatás foglalkozik az idôskori betegellátás és gyógyszeralkalmazás gondjaival, és az Európai Unióban ezek kiemelt tudományos kutatási projektek. „Az öregkori terápiás nihilizmus a múlté, az idô-
15
sek betegségeit funkcionális állapotukhoz alkalmazkodva kell kezelni, ami viszont igen gyakran egyedi gyógyszeres terápiát jelent. Ez azonban nemcsak az orvostól igényel fokozott odafigyelést, hanem a pácienstôl és hozzátartozóitól is.” A cél természetesen az, hogy a betegek jó minôségû életet élhessenek, amelynek szempontjából döntô jelentôségû az önellátás és mozgásképesség biztosítása. A professzor szerint rendkívül nagy gond az öregek pszichiátriai ellátása. Egyrészt az idôskor velejárója, hogy a szellemi funkciók romlanak, tehát a betegek többet felejtenek, nehezebben tartják be a gyógyszerek szedésének szabályait és elôírásait. Ugyanakkor ma általánosan elfogadott nézet, hogy az idôsek pszichoaktív szerekkel történô kezelése csak pszichiáter bevonásával, mégpedig igen óvatosan végezhetô. „A pszichoaktív anyagok sokszor indokolatlan fogyasztása világszerte óriási probléma, például gyakoriak a kardiális mellékhatások” – tudom meg. Általánosan elmondható, hogy idôseknél a mellékhatások intenzitása és gyakorisága nehezebben kiszámítható: bizonyos mellékhatások rejtettebben jelennek meg, és természetesen gyakori az is, hogy a beteg nem panaszkodik miatta, talán mert nem is veszi észre. „Leegyszerûsítve, összefoglalva azt mondhatnám — magyarázza Kerpel-Fronius Sándor —, hogy az öregeket a klasszikus angol mondás szerint kellene gyógyszerelni: start low, go slow, tehát a kezelést alacsony dózissal érdemes kezdeni, és a megfelelôen hatásos gyógyszerszintre fokozatosan
16
kellene eljutni, így a terápia sokkal eredményesebb lenne.” Az Egyesült Államokban kezdtek elôször hatékony gyakorlati szemlélettel foglalkozni az idôskori gyógyszeralkalmazás problémáival, és azokról a gyógyszerekrôl, amelyek használata az öregeknél sok gondot okoz, adatbázisokat állítottak össze. Azóta más országokban is készítettek ilyen listákat, és az ezeken szereplô készítmények elkerülése sok eredményt hozott az öregkori, nem várt kellemetlen mellékhatások elkerülésében. Fontos volna, hogy Magyarországon is készüljön egy ilyen összeállítás, mert ennek minden országban a nemzeti gyógyszerkincs szerint érdemes megszületnie. Ugyanakkor a németek más utat járnak: ôk nem az elkerülendô, hanem a jól alkalmazható gyógyszereket „listázzák”, tehát a bevált terápiás utak összeállításával próbálják segíteni az orvosokat. Világszerte sok és sokféle munka folyik annak érdekében, hogy a betegek koruknak megfelelô optimális gyógyszerellátásban részesüljenek, hiszen a társadalmi igény az, hogy az idôs emberek minél tovább és jó életminôségben éljenek közöttünk. Bakos Júlia
17
A fogerózió eleinte csak a fogzománcot károsítja, de ha nem védekezünk ellene, a dentin sincs biztonságban; az ecetes ételek, savanyú gyümölcsök és a nem megfelelô szájhigiénia is árthat a fogainknak.A folyamat egy idô után visszafordíthatatlan, ezért érdemes nagy hangsúlyt fektetni a megelôzésre.
Erózióvédelem A savas italok, ételek vagy bizonyos betegségek esetén a gyomorsav megtámadhatja, feloldhatja a fogzománcot — ezt a folyamatot nevezzük fogeróziónak. Egyes édességek vagy a cukros, savas üdítôitalok, energiaitalok rendszeres fogyasztása felgyorsítja ezt a folyamatot, így — fôként, ha a páciens elhanyagolja a helyes szájápolást — akár a fogak nagymértékû károsodásához is vezethet. Harsányi Ditta a TEVA tudományos menedzsere szerint azonban az egészséges táplálkozásra törekvô és helyes szájhigiénés gyakorlatot folytató emberek fogai sincsenek teljes biztonságban, hiszen például a vegetáriánusoknak, akik az átlagnál több gyümölcsöt, így grépfrútot, narancsot, mandarint és ecetes ételt, salátaöntet fogyasztanak, fokozottabban érdemes odafigyelni a tünetekre, és mindent megtenni a megelôzés érdekében. „Nemcsak a táplálkozási szokások, de egyes betegségek is hajlamosítanak a fogerózióra” — mondja Harsányi Ditta — „ilyen a refluxbetegség (GERD), amikor a gyomorsav a gyomorból visszajut a szájüregbe, vagy a bulimia, ahol a krónikus hányás okozza a fogeróziót. A hányás a terhesség természetes velejárójaként is az erózió rizikótényezôje, ha csak átmenetileg is. A gyomorsav mel
18
lett a csökkent nyálképzôdés is hajlamosít betegségre; ezt tapasztaljuk egyes gyógyszerek szedésekor, bizonyos betegségek velejárójaként, vagy a fej-nyak régió röntgenbesugárzása után. Ilyenkor a csökkent nyáltermelôdés miatt nem számolhatunk a nyál mosó, hígító hatásával, és a savak miatt felpuhult fogfelszínre kifejtett remineralizáló képességével. A betegség kezdeti tüneteit nehéz felfedezni, hiszen az enyhe erózió nem jár fájdalommal, és ilyenkor még nincs fogelszínezôdés sem. „Enyhe eróziótól csak a fogzománc felszíne sérül, a fog fénytelennek, simának tûnik” — mondja a szakember. „Pedig a folyamat ilyenkor még megállítható, ezért is fontos lenne a rendszeres ellenôrzés, amelynek során a fogorvos pontos diagnózist állíthat fel.” A közepes mértékû erózió már észrevehetô tünetekkel: a fogak elszínezôdésével és érzékenységével jár. „Ilyenkor a metszôfog kezd áttetszôvé válni, a dentin látható lesz, súlyosabb esetekben pedig eltûnik a fogzománc, és elôtûnik a dentin. Erôsen destruált állapotban már helyreállító beavatkozás is szükségessé válik: ilyenkor tömés, héj vagy korona pótolja a hiányzó fogszövetet.”
E kóros folyamat megelôzésére, illetve az enyhe kopás helyreállítására a helyes fogmosás mellett segíthet az Elmex Erózióvédelem szájvíz, amely ónkloridot és aminfluoridot tartalmaz. Ez a termék megerôsíti a fogzománcot, illetve megelôzi annak elvesztését, és ellenállóbbá teszi a fogakat az eróziót okozó savas behatásokkal szemben. Emellett aminfluoridot is tartalmaz, ami véd a fogszuvasodástól. „Az Elmex Erózióvédelem szájvizet akkor is érdemes használni, ha a folyamat már megindult: nem csak azért, mert a termék hatóanyagai segítnek megerôsíteni a már sérült fogzománcot, de azért is, mert a fogerózió nem teszi tönkre egyszerre az összes fogat, így a szájvíz segíthet a még egészséges vagy enyhe eróziót mutató fogak megvédésében.” Amellett, hogy naponta öblítünk az Elmex Erózióvédelem szájvízzel, van még néhány egyszerû módszer, ami segíthet elkerülni a fogeróziót. Ilyen a puhasörtéjû fogkefe és fluoridtartalmú fogkrém, pl. Elmex SENSITIVE PLUS használata. Jó tudni, hogy a kevesebb
néha több lehet: bár a fogorvosok szerint érdemes minden étkezés után fogat mosni, hasznos a savas ételek, italok elfogyasztása után várni kb. egy órát a fogmosással, hogy a felpuhult réteget ne dörzsöljük le. Vigyázni kell arra is, hogy ne túl erôsen keféljük a fogakat, vagyis ne alkalmazzunk túl nagy nyomást fogmosás közben. Emellett a magas kalcium-, illetve foszfortartalmú ételek, italok (tej, sajt) rendszeres fogyasztása is segíthet. Ha valaki nem tud lemondani a savas italokról, akkor ezeket inkább étkezéskor fogyassza, lehetôleg szívószállal. A megfelelô mennyiségû folyadék fogyasztásának a fogerózió megelôzésében is szerepe van, azonban próbáljunk inkább alacsony savtartalmú, cukormentes italokat: vizet vagy édesítetlen gyógyteákat inni. Fontos még a nyálelválasztás növelése, hiszen a nyál a szájüregben képes semlegesíteni a savakat. A nyálelválasztást cukormentes rágógumival, illetve folyadékokkal növelhetjük. Kovács M. Veronika
���������������������������������������������� �� ���������� ���������� �������� ������������� �������� ������������������������������ ���������������������������������� ���� ����������� ����� ����������� ����� ������� ���������������������������������������������� ������� ������� ������������ �� ��������� ���� ������������������������������������������� ����������� ���������� ��� �� ���������� ����� ����� ����������� ���� ������������� ����� ��������� ������ �� ��������������������� ������ �������� �� ������������� �������� �������� ������������
���������������������������������������� ������������� �� ������������ �������� ��� �� ���� ������������������������������������������ �� ��������� �� ����� ���������� �������������� ��������������������������������������������� ��� ���� ������������� �������� ���������� ���� ������ ����� �� ������������ �������� ������ ������������������������������������������� ��������������������������������������
������������������������������������������� ������ �������� ���������� ������������ ������� ��� ������ �� ������ ����������� �� �������� ���� ������� ���� �� �������� ����������� ���� ����� ����������� ��� �������������� ������ �� �������������� ��������� �� ������ �������� ������������������ ��� ���������� �������� ���������������������������������������������� ��������������������������������������������� ����������� �� ������������ ���������� ������ �������������� ��� ��� ������� �������������� �������� ��� ������������������������������������������� ������������������������������������������� ����������� ��������������������� ������ ������� �������������� ������ �� ������ ���� ������������������������������������������� ������������������������������������������ ��������� ��������� �� ����������� ��������� ������������������������������������� ����������� ����������������������������� �������������������
19
A gyógyszerész-menedzser, aki „bevállalja” Beszélgetés Dr. Karaba Józseffel, a budapesti Arany Korona Patika vezetôjével
Vadonatúj, modern társasház egy XIII. kerületi fôútvonalon, földszintjén szinte hívogató korszerûséggel kialakított patika — talán ez a legújabb a fôvárosban. Vezetôje dinamikus, ereje teljében levô férfiú, aki minden bizonnyal élvezi a kihívásokat. De miért éppen gyógyszerész lett? A gyógyszerészetnek nincs különösebb elôzménye a családunkban, egy távolabbi anyai ágon viszont gyakorlatilag mindenki orvos; ôk egyébként Ausztriában, illetve Németországban élnek. Felmenôim között üveggyárostól mérlegképes könyvelôig sokféle foglalkozás elôfordult, de gyógyszerész elôttem senki sem volt. Édesapám a Lampartnál dolgozott, édesanyám pedig egy nagy üzemi konyhát vezetett. Budapesten születtem, de azután Gyömrôn laktunk, a gyerekkoromat már jórészt ott töltöttem. Mindig ott fociztunk a
20
piacnál, és ott volt a Simon Mihály téren — úgy tudom, ma is így hívják — egy régi patika, ami engem már tízévesen is nagyon vonzott. Az a nagy nyugalom, rend, tisztaság, ami ott bent volt. Idôs, fehér hajú patikus bácsi volt a vezetôje, és én egyre többet jártam oda mindenféle vegyszerekért, mert közben, a hatodik általánosban jött a kémia, ami elkezdett nagyon érdekelni. Így kerültem aztán a budapesti Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolába — ami sajnos ma már nincs meg —, ahol az érettségi megszerzése után vegyésztechnikus lettem.
Innen aztán már egyenes volt az út az egyetemre? Azért nem volt egészen egyszerû… Akkoriban, a nyolcvanas években a gyógyszerészet nagyon elnôiesedett szakma volt. Mindössze úgy 2800 forint volt a fizetése egy patikusnak, szóval, ha elvétve voltak is még férfi patikusok, azok már mind nyugdíjba készültek. Úgyhogy amikor a SOTE Gyógyszerésztudományi Karára jelentkeztem, akkor nagyon örültek, mert összesen ketten vagy hárman voltunk fiúk. Csakhogy kiderült, van egy kis probléma: ugyanis én nem tanultam biológiát, márpedig felvételit — a fizika mellett, ami természetesen nem okozott gondot — biológiából kellett tenni. Így aztán egy évig elôkészítôre jártam az egyetemre, de közben dolgoztam az Ásványolaj Ipari Kutatóintézet minôségellenôrzô laborjában, és akkor tettem le a technikusi vizsgát is. Aztán jött a felvételi, rögtön sikerült. Az a fiú, akivel együtt felvételiztünk — ma is emlékszem, az egyetemes gázállandót kaptuk mind a ketten kérdésként — Antal István volt, aki ma az egyetemen a Gyógyszerészeti In-
tézet egyik vezetôje, szoktam olvasni a gyógyszer-technológiával kapcsolatos cikkeit. Gondolom, ön sem végzett rosszul; mit célzott meg a diploma után? Hát, 4,66 volt az eredményem, egyetlenegy négyessel, ami csak azért érdekes, mert azt is Szabó professzor úrtól kaptam a Szerves Vegytani Intézetben, ahol évekig TDK munkát végeztem, nem is egészen eredménytelenül: országos versenyt is nyertem… Na, mindegy, a szerves kémia jól ment, úgyhogy kértem és kaptam is az EGIS-tôl tanulmányi ösztöndíjat az utolsó évre. Mentem büszkén
21
a szép diplomámmal a gyárba, hogy beállok most már kutatóként dolgozni. És akkor, mint derült égbôl villámcsapás, kiderült, hogy náluk bizony csak vegyészdiplomával lehet valaki kutató! Gyógyszerészként csak a gyártásba állhattam volna be, azt pedig nem akartam. A probléma azzal oldódott meg, hogy szinte rögtön elvittek katonának… Utána viszont már patikába került? Igen, jelentkeztem a Gyógyszertári Központban, és a kôbányai Liget-téren levô 1010-es patikába irányítottak. Négy évig dolgoztam ott, és közben megcsináltam az elsô szakvizsgámat, gyógyszerügyi szervezésbôl. Mindenesetre kemény iskola volt: ugyanúgy, mint az államvizsga elôtti szakmai gyakorlaton a csillaghegyi 309-es patikában Erzsike néninél, itt sem lehetett tévedni. Szajly Borika néninél nagy volt a szigorúság, egyszerûen nem fordulhatott elô, hogy valaki nem figyel eléggé. Egyetlen tévedés, és viszontlátásra! Annak ellenére, hogy a hétvégi ügyelet például úgy nézett ki, hogy bementem szombat délben, és hétfôn kettôkor mentem haza. Annyi volt a könnyítés, hogy hétfôn már nem kellett expediálni, hátul lehetett „magizni”. Jött azonban a privatizáció, és akkor Borika néni jelezte, hogy ô privatizálni szeretné a patikát. Akkor szétszéledtünk, hiszen nekünk, kezdô gyógyszerészeknek a privatizációban nem sok esélyünk mutatkozott. Volt, aki az akkor induló orvoslátogatásba vágott bele, én pedig a L’Oréalhoz mentem szaktanácsadónak. Ezt csináltam három és fél évig, majd a Shering-Plough következett, ahol elôször patikalátogató, majd bôrgyógyászati
22
területen orvoslátogató, végül key account manager lettem: én feleltem a teljes magyarországi értékesítésért. Testhezálló feladat volt, nagyon szerettem csinálni, persze ehhez hozzájárultak a kellemes kollegák és az igazgatónô is. Aztán megváltoztak a viszonyok, mind a cégnél, mind a gyógyszerpiacon, így jött a Novartis, ahol újfent orvoslátogató lettem, most a kardiovaszkuláris terápia területén. Ott voltam három évig, de higgye el, azért mindeközben nem feledkeztem meg a patikáról, sôt… Elhiszem, de hogyan értendô ez a gyakorlatban? Amikor csak a munkám engedte, általában a késô délutáni órákban, visszajártam helyettesíteni patikákba Kôbányától a Bimbó útig, s legutoljára ide, a Reitter Ferenc utca 133-ba, az Arany Korona patikába. Itt azt láttam, hogy a patika azért nem megy jól, mert a tulajdonosok nincsenek jelen. Ez érthrtô, mivel „a gazda szeme hizlalja a jószágot” mondás erre az üzletágra is igaz. Ezen felbuzdulva megkérdeztem a tulajdonosokat, nem adnák-e el nekünk, majd végül hosszabb-rövidebb tárgyalások sorozata és kemény alkudozások után megkötöttük az üzletet. 2005. január 1-én vettük át a gyógyszertárat. Tehát feltehetôen olcsón vettek egy csôdtömeget. Hogyan sikerült ebbôl néhány év alatt jól menô, jövedelmezô patikát csinálni?! Óh, nem olyan bonyolult ez. Elôször is, ha a beteg bejött, köszöntünk. Mosolyogtunk is. És persze, legfôképpen, tartottuk azokat a gyógyszereket, amelyeket kerestek. Tartjuk a legdrágább gyógyszereket is, amelyeken a degresszív árrés miatt még nevetségesnek nevezhetô haszon sincs, ám a betegnek életbevágó, hogy megkapja ôket, méghozzá gyorsan. Mi ebben nem ismerünk tréfát, ha idejön délelôtt tizenegykor valaki, hogy neki ez és ez a gyógyszer kell, akkor azt válaszoljuk, hogy délután kettôre fáradjon vissza érte. És nincs olyan, hogy jaj, bocs, mégsincs! Nekem nem köti meg senki a
kezemet — mint például a patikaláncok esetében —, nincs, aki megtilthatná, hogy százezres gyógyszereket rendeljek. Azokban a patikákban elképzelhetetlen viszonyok uralkodnak: tudok olyan esetrôl például, amikor könyörögtek az ÁNTSZ-nek, hogy vegyenek fel jegyzôkönyvet arról, hogy a hûtôgép már nem megfelelô, újat kell beszerezni. A tulajdonost ugyanis nem érdeklik a szakmai szempontok, a normális, tisztességes üzemmenet, csak egyetlen egy dolog: minél több profit, minél hamarabb, lehetôleg minél kevesebb befektetéssel. Talán mi másképp mûködünk, igyekszünk mindenre odafigyelni, és a betegek ezt észreveszik, meghálálják. Szívesen megcsináljuk a magisztrális készítményeket is, pedig hát azok sem túl rentábilisak: pluszmunkát, veszôdséget jelentenek, és ezért a legtöbb helyen nem is vállalják ezek elkészítését. Nem egyik napról a másikra futottunk fel, de azért minden nap léptünk egyet elôre, és ennek aztán lassan híre ment. Közben én az elején reggeltôl estig benn voltam a patiká-
ban, ugyanis volt idô, amikor sajnos egyedül voltam gyógyszerész. Ma egy kicsit könynyebb a helyzet, mert — nem akarom elkiabálni, de — egy jól összeszokott kis csapatunk van, akikre számíthatok. A patika viszont mûködött tovább, sôt gondolom, tavaly egyszer csak jött az ötlet, illetve a lehetôség ennek az új, modern patikának a megnyitására. Hogyan? Év elején kaptam egy meghívót az ÁNTSZtôl, amelyben az állt, hogy a budapesti fôgyógyszerész asszony elôadást tart a gyógyszertárvezetôknek. Gondoltam, kell az
23
információ, elmentem az elôadásra, jegyzeteltem szorgalmasan. No, az elôadó egyszer csak felhívta a figyelmünket a 2007/41es rendeletre, amelynek a végén van egy mondatocska, amelynek értelmében a 2009. év végére a régi patikáknak is meg kell felelniük az új szabályozásnak, tehát például akadálymentesített bejárattal, szélfogó elôtérrel, tanácsadó helyiséggel kell rendelkezniük. Megbeszéltük otthon a feleségemmel, hogy ahelyett, hogy a tulajdonost bombáznánk különféle kéréseinkkel, inkább oldjuk meg mi magunk. Ekkor elkezdtünk vadul ingatlant keresni. Körülnéztünk a környéken, hogy hol lehetne esetleg egy patikát kialakítani, és csak akkor tûnt fel ez az épülô társasház, pedig minden nap elôtte mentem el. Általában az ember csak akkor vesz észre valamit, amikor keresi. No, szóval így néztük ki a sarkon lévô két földszinti lakást leendô patikának. Ismét tárgyalássorozatok, engedélyekre várakozás következett, de remélem, megérte. Idén január 4-én nyitottunk meg, úgyhogy még korai lenne bármit is mondani... Nem szándékom a zsebében kutatni, de mégis: mindezt a régi patika jó mûködtetésébôl lehetett finanszírozni?! Természetesen hitel nélkül nem ment volna, de az alapot bizony a régi patika jövedelmezôsége teremtette meg, amihez viszont
24
nyilván sok segítséget adtak nekem a korábbi menedzseri tapasztalataim. Mondok egy példát: még aránylag az elején eljött hozzánk egy nagy német generikus cég igazgatója, hogy egy csomó szakértô társaságában megnézze, melyik az a patika, amelyikben 200 százalékot emelkedett a forgalmuk! Én ugyanis egészen egyszerûen minden olyan akciót bevállaltam, ahol 20 százaléknál magasabb árrést lehetett elérni. Így egy idô után olyan pozícióba kerültem, hogy már azt mondhattam a patikalátogatóknak, hogy ezalatti ajánlatok nem érdekelnek. De ehhez az kellett, hogy be merjem vállalni például azt, hogy egy gyártótól rendelek egy vadonatúj, bevezetendô gyógyszerbôl száz dobozt — persze plusz ingyen ötven doboz fejében! Természetesen mindehhez tisztában kell lenni a terápiás irányokkal, tudni kell, hogy az illetô gyártónak mikor jár le a szabadalma az adott szerre, mikor jön ki tehát az új, amiben ott a lehetôség. Emellett abban is temérdek munka van, hogy az ember megérteti a betegekkel a generikus programot, megismerteti és elfogadtatja a megfelelô helyettesítô gyógyszereket, amelyekkel ôk is és a patika is jól járnak. Oda kell figyelni a tendenciákra is: például a homeopátia erôsen felfutóban van, ezért én egy nagy francia cég teljes palettáját tartom ilyen szerekbôl. Nagyjából harminc patika van a kerületben, és abból talán kettô-három foglalkozik homeopátiával, ehhez ugyanis külön érteni kell: ha nem a pontosan megfelelô szert adod, akkor nem segítesz, hanem bajt csinálsz, ezért a legtöbben nem is foglalkoznak vele, mert olyan „macerás”. És még valami: én állandóan elôre menekülök, mindenbôl a legjobbra törekszem, mert szerintem csak annak van értelme. Senki ne higgye például, amit sok gyógyszerész még ma is vall: hogy a számítógép csak valami szükséges rossz a gyógyszertárban. Nem, éppen ellenkezôleg, nagyon sokat segíthet ebben a mi egyre bonyolultabbá váló szakmánkban… László István
MusiCure – Évszakok A
kilencvenes évek közepén dán orvosok csoportjai — Professzor M.D. Lars Heslet irányításával és Niels Eje zeneszerzô közremûködésével — kiterjedt kutatásokba kezdtek intenzív és krónikus belgyógyászati osztályokon kezelt betegek körében, a zene és a gyógyítás kapcsolatának vizsgálatára. Kutatási programjuknak a Musica Humana nevet adták. Hosszú évek közös munkája során sikerült is olyan zenét „kikísérletezniük”, melynek melódia- és harmóniavilága nyugtató, pihentetô, stressz- és feszültségoldó hatással volt a páciensekre: az eredmények egyértelmûen igazolták az orvoscsoport és Niels Eje közösen létrehozott muzsikájának kedvezô élettani hatásait. Az így kidolgozott dallamokat tartalmazó CD-sorozatnak a „gyógyító zene” — MusiCure — nevet adták.
Ezt követôen újabb és újabb kórházak és más egészségügyi intézmények csatlakoztak a Musica Humana programjához, és építették be terápiájukba a MusiCure újabb és újabb kiadványait. Emellett fontos cél volt az is, hogy a kórházi alkalmazással párhuzamosan a gyógymuzsika — gyógyszertári forgalmazásban — mindenki számára hozzáférhetô legyen, hiszen a MusiCure kiadványok igazoltan kedvezô relaxációs és stresszoldó hatásai segíthetik többek között az alvászavarban, szorongásos és más pszichés zavarban szenvedôket, a krónikus fájdalommal élôket, vagy akár a munkahelyi és/ vagy magánéleti stressznek kitett embereket. Ez a zene tehát — egészségmegôrzô és életminôség-javító céllal — bárkinek ajánlható, a magzati állapottól a késô idôskorig.
A Magyarországon megjelenô MusiCure sorozatban ez az elsô CD. Az „Évszakok” zenéje az egyes évszakokban rejlô sajátos hangulatot igyekszik megragadni, és azok nyugalmát, az élet körforgásának „esszenciáját”tolmácsolni a beteg felé. A CD-n hallható zene a Musica Humana 1999 és 2002 között, speciálisan szívbetegek számára kifejlesztett zenei programjának anyagán alapul. A zenei szövetbe szervesen illeszkednek az atlantióceáni La Gomera sziget nemzeti parkjának érintetlen ôserdeibôl származó természeti hangok. A hallgató most kezébe kaphatja az évszakokhoz kötôdô zenék és hangzatok összefüggô ciklusát, aminek elsôdleges célja, hogy ellensúlyozza a modern élettel járó stresszt és zaklatottságot.
Részletekért látogasson el a www.gyogyitozene.hu vagy a www.musicure.hu oldalra!
25
26
Egy kis tubus biztonság
Alig 150 évvel ezelôtt még szinte forradalmasította az orvostudományt Semmelweis Ignác korszakalkotó felismerése, ma külön világnapja van, mégsem tulajdonítunk neki túl nagy jelentôséget. Pedig túlzás nélkül állíthatjuk: a kézmosás az egészségünk ôre is lehet. Egy átlagos napon számtalan olyan dolgot érintünk meg, ami hemzseghet a baktériumoktól. Ha ilyenkor útközben szeretnénk egy kiflit bekapni reggelire, jogos igény lehet, hogy kezet mossunk – ehhez nyújtanak segítséget a víz nélkül használható fertôtlenítô folyadékok.
Egyetlen baktériumból a számára kedvezô körülmények között tizenkét óra leforgása alatt nyolc és félmillió lesz; a bacilusok olyan tempóban szaporodnak, hogy ha semmi sem akadályozná sokasodásukat, akkor három nap alatt az egész Földet ellepnék. Ráadásul egy alig kétéves kutatás tanúsága szerint sokkal több baktérium található a kezünkön, mint azt korábban gondolták: az amerikai felmérés szerint egy átlagos kézen 150 különbözô baktériumfaj tanyázik, a vizsgálatban részt vevô közel 50 ember tenyerein pedig összesen 4700, egymástól eltérô fajt azonosítottak — bár az is igaz, hogy ebbôl mindössze öt fordult elô valamennyi vizsgált személy kezén. A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a nôk tenyerén jelentôsen több baktérium van, mint a férfiakén. Ennek egyik oka a bôr PH-jában keresendô, ugyanis a férfiak bôre általában savasabb kémhatású. Emellett ok lehet az is, hogy a férfiak bôre vastagabb és általában kevésbé érzé-
keny, valamint a hormontermelés különbségei is szóba jöhetnek. Érdekes adat, hogy ugyanannál a személynél a jobb és a bal tenyéren csak 17%-os egyezést mutattak a baktériumfajok. Ennél is riasztóbb az a kutatás, amelyet angol tudósok végeztek. Ebben a felmérésben busszal ingázó utasok kezérôl vettek mintát, és azt találták, hogy minden negyedik utas kezén jelen van valamilyen, a székletbôl származó baktériumfaj. Ezek között gyakran elôfordult a súlyos hasmenést okozó Escherichia coli baktérium, amely a vékonybélben szaporodik, és túlzott jelenléte esetén mérgezô anyagokat kezd termelni. Találtak ezen kívül Shigella baktériumot, amely a bakteriális vérhas kórokozója, és elsôsorban közvetlen érintkezés, piszkos kéz, élelmiszerek, ivó- és fürdôvíz, valamint fertôzött tárgyak útján terjed emberrôl emberre. Elôfordult még Salmonella baktérium is, amelyek típusuktól
függôen kétféle: tífusz-szerû és nem tífuszszerû fertôzést képesek okozni. A kutatások egyetértenek abban, hogy a kezünkön tanyázó kórokozók ellen leginkább rendszeres és alapos kézmosással lehet védekezni. A szakemberek hosszú listán sorolják, milyen cselekvések elôtt, illetve után lenne kívánatos kezet mosni — ide tartozik a pénz vagy kulcsok érintése, a tömegközlekedés, és az illemhely használata. Ilyenkor meleg vízzel, szappannal kellene legalább 30 mp-en keresztül tisztítani a kezet, és javasolt a papírtörlô használata, olyannyira, hogy még a vízcsapot is ezzel kellene elzárni. Erre azonban nincs mindig mód: egy hosszabb bevásárló túrán, vagy utazás közben nagyon körülményes lehet tiszta mosdót, meleg vizet, szappant találni. Ilyenkor jó szolgálatot tehetnek az antibakteriális gélek, a víz nélkül használható kéztisztítók, amelyek rendszerint elpusztítják a baktériumok 99%-át. Ilyen a
Desiderm gél is, ami amellett, hogy fél perc alatt fertôtleníti a kezet, kellemes illatú és nem szárítja a bôrt. Hatóanyaga nagyrészt alkohol: ez áttöri a kórokozók sejtfalát, így pusztítva el azokat. A kézre, elsôsorban a tenyérre kenve és szétdörzsölve fejti ki a hatását, majd alig pár másodperc alatt elpárolog, nem marad utána a bôrön kellemetlen érzés. Praktikus azért is, mert az 50 ml-es tubus elfér a táskában, a nagyobb kiszerelésû változatokat pedig tarthatjuk például a mûhelyben, vagy a hétvégi házban. Segítségével több, veszélyes betegség is megakadályozható: a járványügyi szakemberek szerint a szappanos vagy fertôtlenítô kézmosás kétségkívül a legfontosabb módszer a különbözô vírusos légúti, valamint enterális megbetegedések — a hétköznapi náthától a veszedelmes influenzajárványokig — terjedésének megfékezésére. Kovács M. Veronika
27
SZÉPSÉG, EGÉSZSÉG, OTTHON NUTRICIA NUTRIDRINK Javallat: betegség kapcsán kialakult alultápláltság diétájában. Laktóz-, glutén- és rostmentes. Alkalmazása orvosi felügyelet mellett javasolt Ellenjavallat: csecsemôknek, 3 éves kor alatti gyermeknek nem adható, 3-6 éves kor között fokozott figyelem mellett alkalmazható.
NUTRICIA NUTRIDRINK ízesítés nélküli 8x200 ml
1 998 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
OÉTI 1074/2009 EAN-KÓD: 5997672302394
NUTRICIA NUTRIDRINK banán ízû 8x200 ml
1 998 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
OÉTI 1077/2009 EAN-KÓD: 5997672302363
NUTRICIA NUTRIDRINK karamell 8x200 ml
1 998 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
OÉTI 1079/2009 EAN-KÓD: 5997672302356
NUTRICIA NUTRIDRINK trópusi 8x200 ml
1 998 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
OÉTI 1078/2009 EAN-KÓD: 5997672302370 A KÉSZÍTMÉNYEK KÖZÖS ISMÉRVEI: HATÓANYAG: egyéb tápszer ATC-KÓD: V06D LEJÁRATI IDÔ: 12 hó TÁROLÁS: szobahômérsékleten RENDELHETÔSÉG: VN VÁMTARIFASZÁM: 2106909801 GYÁRTÓ: Numil Hungary Kft.
TB-TÁMOGATÁS: normál 55% 1 373 Ft emelt: 70% 1 748 Ft
SABALLO 320 mg lágy kapszula 60 x Javallat: a prostata megnagyobbodására visszavezethetô vizelési zavarok (benignus prostata hyperplasiával társult vizeletürítési rendellenességek – I-II. stádium az Alkenbeosztás szerint; II-III. stádium a Vahlensieckbeosztás szerint) kezelésére. Ellenjavallat: a készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
2 111 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
GYÁRTÓ: Scherer GmbH.
OGYI-T-8541/01 EAN-KÓD: 5999539483598 HATÓANYAG: törpepálma kivonat ATC-KÓD: G04CX02 LEJÁRATI IDÔ: 3 év TÁROLÁS: szobahômérsékleten HATÁSERÔSSÉG: + RENDELHETÔSÉG: VN VÁMTARIFASZÁM: 3004901902
TANTUM LEMON szopogató tabletta 20 x Javallat: a száj, a torok és a fogíny gyulladásgátló és fájdalomcsillapító kezelésére (beleértve a kemoterápiát vagy sugárterápiát követôen másodlagosan kialakuló állapotokat is). Ellenjavallat: a készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Phenylketonuria.
882 Ft +5 %
nagyker. ár ÁFA
GYÁRTÓ: Goodwill Pharma Kft.
OGYI-T-7594/04 EAN-KÓD: ismeretlen HATÓANYAG: lozenges ATC-KÓD: A01AD02 LEJÁRATI IDÔ: 2 év TÁROLÁS: szobahômérsékleten RENDELHETÔSÉG: VN VÁMTARIFASZÁM: 3004909902
43
ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK
V
73
