ÉRTESÍTÕ Demokratikus Közéletért Alapítvány XIII. évf. 11. sz., 2007. november 1111 Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito
A múltat (hagyományt) nem eltörölni, hanem ápolni kell! Neves ünnepeken, régen, hangos volt az utca attól az énektõl, amely így szólt: „a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk!” A diktatúrában valóban rabszolgák voltunk, de mi a jó, elõre mutató, társadalmi békességes múltat sohasem feledtük! Mára sok minden megváltozott: például mindenki elmondhatja véleményét – ezért nem csukják le –, szabadabban mozoghatunk, utazhatunk, gyülekezhetünk, tiltakozhatunk stb. A jó változások mellett voltak rosszak is (munkanélküliség, erkölcsi rontás, kizsákmányolás, tömeges elszegényedés, kilátástalanság stb.). A teljesség igénye nélkül sorolhatnánk tovább a változásokat. Úgy látszik, a hagyományt is átértékelhetik. Néha tapasztalhatjuk azt, hogy kísért a múlt! 2006 õszén a rendõri brutalitások emlékeztethetnek a kitelepítésekre, nem nézi jó szemmel a szoc-liberális hatalom az árpádsávos zászlók lobogtatását. A múlt visszatérésére jellemzõ, hogy a kormányhatalom – visszatérve a régi kommunista idõkre – az embereket meg kívánja félemlíteni! (Ne menj ki tüntetni, mert a rendõrök megvernek, vízágyúval, gumilövedékkel kényszerítenek „jobb belátásra”.) A Szent Koronát ki akarják dobni az Ország Házából! Nekünk nem ezt a hagyományt kell ápolni, tisztelni! Ez utóbbiakat a Magyar Kommunista Pártból a Magyar Dolgozók Pártjává lett, majd a Magyar Demokrata Munkáspártból leszármazott utódpárt, a Magyar Szocialista Párt tette vagy akarja tenni velünk. Ezt nem szabad elfelejteni. Meg kívánom jegyezni, hogy az MSZP nem nyugati típusú szociáldemokrata párt, nem is a nálunk régebben mûködõ szociáldemokrata párt, hanem Gyurcsánnyal lassan egy valódi kommunista párttá kezd alakulni, amely csak az 1919-es forradalom és az elõzõ éra pártjához hasonlítható.
A hagyomány tisztelete több témában is megmutatkozhat. A teljesség igénye nélkül sorolhatjuk. Büszkék lehetünk arra pl.: nekünk van Szent Koronánk, ezeréves hagyományaink itt a Kárpát-medencében, hõseink, szent királyaink, szabadságharcaink, patrónánk, Szûz Mária, akinek Szent István felajánlotta az országot. Ugyan Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy Szûz Mária levette kezét Magyarországról (õ csak tudja!), de õ majd helyette kezébe veszi sorsunkat, és nekünk akkor jobb lesz – mert õ sokkal nagyobb úr a Magyarok Nagyasszonyánál! De említsünk az ipar területén elért sikereinkbõl: telefonhírmondó, kéregöntés feltalálása a malomiparban, Árpád sínautó, Csonka-féle porlasztó stb. A mezõgazdaságban elért sikereinkbõl: nagy sikértartalmú búzafajták, elismert gyümölcsfajták, barackpálinkánk, Tokaji aszúink stb. A sportban elért sikerek: népességünk számához viszonyítva az olimpiákon, világbajnokságokon elért bajnokok száma alapján bennünket a világ legnagyobb államai közé sorolnak. A tudomány területén elért sikereink: Nobel-díjasaink száma! Sajnos, szépséghibája ezen a területen elér eredményeinknek az, hogy csak Szentgyörgyi Albert dolgozta ki hazánkban tudományos eredményeit – köszönet ezért Klebelsberg Kunó akkori oktatási miniszternek! Még sorolhatnánk tovább a magyaroknak a világban eddig elért sikereit! A jövõben lesznek ilyen sikereink? Reméljük. A múltat, a hagyományt nem szabad elfelejteni. A múlt kötelez jövõnk építésére, a hagyomány segít napjaink nehézségeinek leküzdésében. Ne adjunk teret olyan gondolatoknak, hogy a mai embereknek(?), a mai fiataloknak(?) nincs szüksége a múlt tapasztalataira! Jövõnk csak úgy képzelhetõ el, ha tiszteljük, építünk a múltra! A példaképeket nem a jelenbõl, hanem a múltból célszerû választani. A jelen embere mindig esetleges, változó gondolkozású, a jelennek él, változtathatja véleményét. Tisztelet a kivételnek! A múltból példát vehetünk gerincességbõl, fegyelmezettségbõl, emberi magatartásból, ami ma a legtöbb embernél hiányzik. A mai ember elve – amit a médiák többsége is hirdet –: szórakozz csak, mintha a mai élet csak szórakozásból állna! Pedig az élet a legtöbb embernek kemény munkát jelent. Emlékezzünk a múlt küzdelmeire, a dolgozók hármas jelszavára: 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás! Véleményem szerint nem megvalósítható a 24 óra szórakozás. Bajnok István
A népszavazáson végy részt, és a Fidesz–KDNP javaslataira szavazz! 2
DEKA ÉRTESÍTÕ
Könyvlapozó Ez a rövid cikk nem szenzációs híreket, falrengetõ botrányokat tálal, hanem Nemeskürty István „tanár úr” hazafias-keresztény szellemiségû mûveinek néhány gondolatát kívánja megismertetni. „Mi történt velünk?” Ezt kérdezhetjük vele együtt. Mindnyájan ismerjük a magyar történelmet: Mohács után megszûnt az önálló magyar állam. Az országrészek irányítása a Habsburgok, illetve a törökök kezébe került. Kis idõre (1920–1944) felébredt a magyar nemzet, de csak azért, hogy egy újabb elnyomó hatalom, a Szovjetunió kezébe kerüljön. 1990-ben ismét felcsillant a remény az ország függetlenségének kivívására, de elrontottuk. Ott tartunk, hogy ma egy hatalmas tõkéscsoport szabja meg, mit kell csinálnunk. Nem csoda tehát, hogy a nemzet elszokott attól, hogy önmaga intézze a sorsát. Nemeskürty tanár úr szerint: „A nemzetnek ez a lelki betegsége […] napjainkig sorvasztja a magyarságot. Tudomásul vesszük, sõt elvárjuk, hogy mindig más döntsön dolgainkban – legfeljebb elégedetlenkedünk, vagy duzzogunk. Mi semmirõl sem tehetünk – a balsors áldozatai vagyunk!” Ez az önsajnálkozó, felelõsségelhárító, önmagunknak bebeszélt tehetetlenségünk a nemzet lassú elhalását jelenti. Remény nélkül nincs jövõ! Pedig reménykednünk kell, és gondolkodni a kiútról! Vissza kell venni önérzetünket, nemzetazonosságunk tudatát, mert mi tudunk hõsök, hazánkat szeretõ honfiak is lenni! Történelmünk során ezt többször is bebizonyítottuk. A nemzetek himnusza kiváló példája ennek: mert míg az osztrákok a császárra, az angolok a királyra kérik Isten áldását, mi magyarok – „Isten, áldd meg a magyart” – a magyar népre kérjük ugyanazt! Igen, ezt imádkozzuk, ez volt! Ma? A vezetõ kormánypárt a választások elõtt az Internacionálét énekelte! Csak legutóbb lehetett egy álszent propagandafogást látni a TV-ben: Gyurcsány elvtárs a Himnuszt szívére tett kézzel énekelte!?!? Egy közmondás szerint akit az Isten el akar veszíteni, annak elveszi az eszét. Az elmúlt 17 év Magyarországára ez a szólás cáfolhatatlanul igaznak bizonyult. Folyamatosan úgy szavazott az ország nagyobb hányada (tisztelet [egyszeri] kivételnek), mint akiknek elment az esze. Ideje lenne az országlakosokból nemzetnek (a haza fiának) lenni. Akik megelégelték országunkat az utolsó földrögig a nemzetközi nagytõke kezébe játszó érdekközösség uralmát. Egész Európában csak nálunk maradt fenn a posztkommunista hatalmi rendszer. A különbség az elõzõktõl csak abban van, hogy a mostani kormányszövetség az internacionalizmust palástul tartó Szovjetunió helyett a világot behálózó tõkét, a globalizmust szolgálja, saját népe megnyomorítása árán is. Most igazán XIII. évf. 11. szám
3
megérdemeljük az „utolsó csatlós” jelzõt! Pedig most (hála Istennek) nincsenek megszálló fegyveres, idegen (német) csapatok, mint 1944-45-ben. Gondolkodj el hát, magyar! Ha gondolkodsz, akkor rájössz, hogy egyetlen esélyünk most van a NÉPSZAVAZÁSON arra, hogy világosan az ország-világnak értésére adjuk: elegünk van a népnyomorító kormányzat uralmából! De ezt nem csak hirdetni kell, de tenni is érte valamit. Mindenki képes 10-20 emberrel beszélni errõl, megnyerni õket a népszavazás sikere érdekében. Horváth Gyula
Prohászka véleménye a numerus clausus törvényrõl Valóban helyesen mutat rá Dobai Miklós az Értesítõben megjelent cikkében arra, hogy nem mondott ki negatív diszkriminációt a numerus clausus törvény. Hiszen a zsidó származású Jászai (Jakubovich) Oszkár már 1917-ben felvetette a törvény szükségességét. Sajnos nemcsak 1945 után nevezték ezt a törvényt zsidóellenes törvénynek, hanem korábban is voltak hangok, amelyek annak tartották. Prohászka Ottokár püspök úr a Nemzetgyûlésben kifejtette álláspontját, megemlítve, hogy a törvény nem támad, nem kirekesztõ senkire sem nézve, hanem ösztönösen védekezik a világháború és más életfontosságú kérdések okozta sebek begyógyítására. Ez a törvény tehát önvédelem, jogos állásfoglalás! Prohászka felszólalásában így vélekedik: „…ez a törvényjavaslat lábra akarja állítani a leszoruló magyar középosztályt. A miniszter természetesen az egyetemen kezdi […] Elfogadom ezt a törvényjavaslatot […] Mert amikor numerus clausust akarunk, nem akarunk jogfosztást…” A püspök beszédének további részében kifejti, hogy a tehetségek kiválasztásánál a gimnáziumi érettségi alapján kellene példát statuálni, és semmilyen protekciót tilos elfogadni. A szelekciót nemcsak a tehetség, hanem a hazafias érzés szerint is alkalmazni kell. Hangsúlyozza továbbá: „Tisztelt Nemzetgyûlés! A numerus clausust a közvélemény általában antiszemitizmusnak ítéli […] azt gondolják, hogy mi a numerus clausussal a zsidóságot el akarjuk nyomni és a keresztény nemzeti társadalmat kiváltságban akarjuk részesíteni […] 1867 óta a magyar gazdaság, kereskedelem nagy lendületnek indult. Ezt nemcsak a magyarok, de a zsidók is csinálták.” Prohászka a problémát abban látja, hogy a magyar dzsentritársadalom tönkrement, és helyét nem a parasztságból felszívódott magyar középosztály foglalta el, hanem a zsidóság, mely nagy gazdasági tehetségével, agilis in4
DEKA ÉRTESÍTÕ
telligenciájával, nagy szorgalmával leszorítja ennek a korszaknak felháborító nemtörõdömségre, munkátlanságra és úrhatnámságra jellemzõ magyar nemzedékét. Abban van a hiba, hogy a zsidóság túlsúlyba került a jogi és orvosi társadalomban és az irodalomban. Erre mondja Prohászka, hogy „a numerus clausus nem gyûlölség, hanem a magyar kultúrának és sajátságainak védelme. És gondolom, hogy ehhez igazán jogunk van […] mi tisztára nemzetvédelmet gyakorolunk […] mi védeni akarjuk a magyar keresztény középosztályt, semmi egyebet nem akarunk […] ez védekezés a liberalizmus ellen.” Beszédében Prohászka pártolja a zsidó ország létesítését Palesztinában, mintha csak a jövõbe látott volna. Felszólalásának befejezõ részében így nyilatkozik a numerus claususról „…nem veheti ezt a zsidóság támadásnak, nem veheti ezt a zsidóság jogfosztásnak […] részemrõl egyrészt nemzeti aggodalmam kifejezésének, másrészt annak a kötelességtudásnak, amellyel eljárni akarok […] Tisztelem a zsidó géniuszt […] de amennyiben a magyar nemzet géniuszát letöri, vagy pedig meghamisítja, állok elébe, és meg vagyok gyõzõdve, hogy velem együtt sokan.” 2007-ben, nem is olyan régen, Simon Peresz így nyilatkozott: „… felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.” „Sapienti sat! – bölcsnek ez elég!” dr. Szálka Irma történész
Olvasói levél A magyar népbe, úgy gondolom, genetikailag van beleültetve az egymással való szembenállás. A múlt rendszer nagy vétke volt, hogy leszoktatta az embereket az önálló gondolkodásról, a véleménynyilvánításról, ahogy a „karmester” vezényelt, úgy kellett énekelni. Ahogy telt az idõ, ez a helyzet kényelmessé vált a tömegeknek. (1962, a gazdaság teljes átszervezése után.) Munka volt, a magánvagyontól való megfosztásból adódó sebek lassan begyógyultak. Ezután a „karmesterek” kezdtek elkutyulódni – a pénz egyre fontosabb szerepet töltött be az emberek életében –, és jöttek újabb karmesterek, és a vezényléshez szokott népet rászedték. Így létrejött az az áldatlan helyzet, ami ma van szeretett hazánkban, Magyarországon. Ma már a magukat megszedõ karmesterek is szembekerültek egymással. Az ország csõdhelyzetének elkerülése érdekében a legkülönbözõbb javaslatok láttak napvilágot. Abban mindenki megegyezett, hogy változtatni kell az ország gazdasági-politikai helyzetén, és ebben a helyzetben nem csodálom, hogy a lelkesítõ „ne hagyjuk-ról” írók nem tudják megfogalmazni a hogyan „ne hagyjuk”-at! XIII. évf. 11. szám
5
Sajnos a magyar jó talaja az egymással való ellenségeskedésnek. Lásd a határon túliak kérdését. Egyik része az embereknek azzal foglalkozik, hogy támogatni kellene õket, a másik részét nem érdekli a határon túliak problémája – csak saját anyagi elõmenetelük, sorsuk érdekli. Nehéz ügy, amikor az azonos sorsban élõk is külön-külön utakon járva szembeállnak egymással. Ebben az országban olyan karakteres vezetõre van szükség, aki tudja, mit miért csinál. Aki tartja a szavát – nem hazudik –, akire hallgatnak a tömegek. De! Ha a választásokon vagy a népszavazáson az gyõz, aki nagyobbakat tud mondani (nagyobbat hazudik), akkor hosszú évekre valóban vége ennek az országnak. Ezzel pedig számolni lehet, mivel a sajtó, a hatalom „az elvtársak” kezében van. Sajnos a mai helyzethez is ez vezetett, amit aztán tetézett az, hogy a nagy ígéreteket – amelyeknek a választók hittek (józan ítélõképesség hiányában) – nem teljesítették a hatalom urai, saját zsebre dolgoztak, az adózó nép kárára! Az Értesítõ fõ célja, hogy az embereket rávezesse arra, hogy nem szabad mindent elhinni, amit a sajtó mond, a televízióban látható, a hatalom birtokosai mondanak. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy a nemzet és a maga szempontjából mit tart helyesnek, és a véleménynyilvánítás szabadságával élve önállóan, megfontoltan él szavazati jogával. Sajnos a választott honatyák magatartása nyomán (akik túlnyomórészt megélhetési politikusok) a nép oda jutott, hogy nem hisz senkinek és semmiben! Új honatyákra van szükség, akiknek hinni lehet a szavában – nem hazudnak –, nem vesztegethetõk meg, a népet szolgálják, képesek megváltoztatni a politikusok rossz hírnevét. De ezt nemcsak hirdetik magukról, hanem tettekkel is bizonyítják! Ilyen feltételek megléte esetén remélhetõ, mire alapvetõ, objektív választás vagy népszavazás lesz, esélyünk lesz a változásra, a jobb, a szebb jövõre! Szakál László, Szekszárd
KDNP Alapszabály jogi értelmezése A pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról a többször is módosított 1989. évi XXXIII. törvény rendelkezik. Fõleg a pártfinanszírozás kérdésének megoldatlansága miatt szó van új párttörvény megalkotásáról, de ez az Országgyûlés adottságait figyelembe véve csak a távolabbi jövõben elképzelhetõ. A KDNP a 2006–2010 évi országgyûlési ciklus egyik frakciója, egyenlõ jogokkal bír, mint 6
DEKA ÉRTESÍTÕ
az Országgyûlés többi politikai frakciója. Ezt az egyenlõséget nem csorbítja jogilag a Fidesszel fennálló frakciószövetség! A KDNP Alapszabály inkriminált 5.§ (3), (4) és (5) bekezdése álláspontom szerint jogellenes, ezért ki kell iktatni a KDNP Alapszabályából, összhangban a hatályos Alkotmány, valamint a pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény rendelkezéseivel. Az Alapszabálynak ezek a paragrafusai a következõk: „5.§ (3) A (2) bekezdésében meghatározott kettõs tagság tilalma alól a KDNP ügyvezetõ elnöksége indokolt esetben felmentést adhat, hogy a) az Európai Néppárt tagszervezetének tagja beléphessen a KDNP-be, vagy b) a KDNP tagja beléphessen az Európai Néppárt más tagszervezetébe. 5.§ (4) A (3) bekezdés a) pontja esetén a felmentés feltétele, hogy a jelölt elfogadja a KDNP célkitûzéseit és az Alapszabályt, valamint taggyûlési határozattal igazolja, hogy a felmentés megadása esetén õt az elõzetes felvételt eldöntõ helyi szervezet tagjai sorába felveszi. 5.§ (5) A (3) bekezdés értelmében a kérelmet haladéktalanul megküldi a megyei szervezet elnökségének. A megyei elnökség a kérelmet véleménye csatolásával 8 napon belül az ügyvezetõ elnökség elé terjeszti.” A fent idézett jogellenes szövegrész mielõbbi kiiktatását a párt elnökénél, valamint az Országos Választmány elnökénél célszerû mielõbb kezdeményezni. Ha részükrõl vagy a Fidesz befolyásos háttéremberei részérõl ellenkezés, ellennyomás tapasztalható, az már nem jogi, hanem politikai kérdés, amelyben nem kívánok állást foglalni. Egyértelmûen megállapítható viszont, hogy a mai hatályos magyar jogrend nem ismer „irányító” és „irányított” pártokat, hanem egymással teljes mértékben jogilag egyenlõ, hatóságilag engedélyezett politikai pártokat. dr. Hallama Márius jogász
Miért szeretem a DEKA Értesítõt? Mert a magyar nemesség lapja. Akiknek nem a származása, hanem a lelke nemes. Akiknek a törekvése a jellem, a segíteni akarás, a nyitottság és megbecsülés az ellenfél felé, mert az magyar, és meg kell menteni a jónak és nemesnek. Azok folyóirata, akik ezt a nemességet nem kirakatnak hordják, hanem eggyé váltak velük. Hibáznak, és ezt tudják. De nem engednek a követelménybõl. XIII. évf. 11. szám
7
Ilyen a mi közönségünk. Ez a lap igyekszik közérthetõ lenni, nem tudományos nyelven szól, de tudományt hirdet. Tartsanak ki mellette szeretettel. Az igazságot, csakis az igazságot hirdeti, a valóságot írja meg minden szépítés, politikai mellébeszélés nélkül. Javító szándékkal ír minden érdeklõdésre számot tartó témáról, leleplez minden valótlan hazugságot, tekintet nélkül arra, hogy tudatos rosszindulatból vagy csak meggondolatlan félreértésbõl származik bármely oldalról. Reálisan tekinti hazánk helyzetét a világban. Nem soviniszta, de hazánk jogos megbecsülését minden más nemzettõl elvárja – mint ahogy más népek jogát õ is tiszteletben tartja! Minden ultrabalos vagy ultrajobbos vélekedéstõl tartózkodik. A szélsõséges nézeteket nem támogatja, de a pozícióban lévõk semmittevését elítéli. Nem populáris, nem uszít senki, semmi ellen, de magyar hazánk érdekeit képviseli minden hazai és nemzetközi fórumon. Ezt elvárja politikusainktól is! A földmûvelõk, kétkezi munkások, értelmiségiek érdekeit védi. A jobb sorban élõktõl, gazdagoktól elvárja a szegények támogatását. Minden embert Isten teremtményének tart függetlenül fajától, vallásától, bõrszínétõl. A másságot nem azért tiszteli, mert más nézeteket vallanak, hanem azért, mert merik megmondani saját gondolataikat, de elvárja, hogy õk is el tudják fogadni más gondolatait, és viták során megegyezésre tudjanak jutni. Egyik legfontosabb dolognak tartja, hogy az emberi értéket ne csak pénzzel mérjük! Ha azonosulni tudunk ezekkel a fõbb témákkal, akkor véleményünk szerint megvalósul hõ vágyunk, „Boldog Magyarország”! Kérjük, fogadják érdeklõdéssel tervezett programjainkat: – Dr. Rókusfalvi Pált kérjük fel, hogy ismételje meg nagysikerû pozsonyi elõadását, és beszéljen a családtörténetrõl is. (Módszerei, a paraszt-, iparos-, kereskedõ-, munkás- és alkalmazott családok története épp olyan fontos, mint a többi rétegeké stb.) – Palkovics Imrét, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnökét kérjük fel, hogy a dolgozók mai helyzetérõl, lehetõségeirõl tájékoztasson bennünket. – Márton Gyula fõgeológust kérjük meg, tartson geológiai körsétát Budapesten. Ismerjük meg geológiai értékeinket. – Major Gyulát kérjük fel, hogy adjon elõ a magyar kertészeti hagyományokról általában és kerületünkben is. – Kiss B. Zsolt beszélni fog arról, hogy szeressük és tanítsuk a helyes politikai útról letévedt magyarokat, és ennek a tanításnak tartalmáról. – Ezeken kívül a hazai és nemzetközi, mindenkit érdeklõ aktuális problémákról tervezünk beszámolókat. 8
DEKA ÉRTESÍTÕ
A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEKA) célja az Értesítõvel röviden: – az olvasókkal kapcsolatot tartva az õ érdeklõdésüknek megfelelõ témákról írjunk, – bátorítjuk az olvasókat, hogy ne féljenek kimondani véleményüket, – rávezessük az olvasókat, hogy szavazáskor véleményüket ne csak a médiák, pártok hamis, sokszor tudatos megtévesztõ érvelése alapján fogadják el, hanem saját gondolataikkal megfontolt tényekre alapítva alakítsák ki. Ezen elvek alapján kívánjuk a valóban demokratikus közélet megteremtését szolgálni – ami ma még nem létezik –, de ezt nemcsak hirdetni, megvalósítani is törekszünk! Kiss B. Zsolt
Bocskai István intelme 1606-ból Meghagyom szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelmek alatt lesznek is, el ne szakadjanak – a magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák. Tartsák egymást atyafijaiknak, vérüknek!
Értesítés Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
Deák András a Budapest XI. ker. 15. sz. választási körzet egyéni országgyûlési képviselõje 2007. október 20-án 57 éves korában hosszú betegség után befejezte földi életét. A KDNP alapító tagja, 6 gyermek apja volt, 2006-ban ugyan nem kerületi lakos, de a kerületi KDNP vezetõségi tagjai közé választotta. Nyugodj békében, emléked megõrizzük, imádkozunk érted! XIII. évf. 11. szám
9
Meddig gyõzzük cérnával? Elkeltek már az üzemek, elkeltek a gyárak, a csillagos magas égig szöktek fel az árak. Hová lett a gyárak ára, ki tette azt zsebre? Hol voltak a képviselõk, hogy nem vették észre? Majd egykor a választójuk számon fogja kérni, hogy a tisztelt Országházban hogyan mertek lépni. Igen tisztelt Sokadalom, országunk lakói, a vizitdíj és kórházdíj önként megszavazói. Fõnökeink az „ÁTKOSBAN” lefölözték a „dohányt” több évtizedes munkabérünk, mint a kámfor, tovaszállt. Napjainkban az a kérdés, meddig bírjuk forinttal? Aki beteg, vizitdíjat fizethet, míg meg nem hal. Szegény balga dolgos magyar, hiszékeny és túl jámbor, hányszor vetkõztet põrére, aki téged megvámol. Ez nem reform, csak pénzbehajtás, zsarolás, aki most az orvoshoz megy, kösse fel az alsóját. Kösse bizony alaposan, hosszába és keresztbe. hadd lássa meg az UNIÓ, mit tettek az emberrel. A mostani magyarságnak meztelen a „TESTE”, az utolsó gatya árát „mások teszik zsebre” Kiss Béla, Szolnok Régi vicc aktualizálva Gyurcsány Ferenc és Kóka János autózik a Duna partján. Megszólal Gyurcsány: – Te János, már annyi megszorító intézkedést tettünk a népnek, nem gondolod, hogy most valami jót is tehetnénk, aminek a nép örülne? Kóka hallgat, de ezt hallva a sofõr hátraszól: – Hajtsak talán a Dunába? A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEKA) lapja. Felelõs szerkesztõ: dr. Bajnok István. Szerkesztõség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 10
DEKA ÉRTESÍTÕ
