ÉRTESÍTŐ
Demokratikus Közéletért Alapítvány XIV. évf. 11. sz., 2008. november 1111 Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
A Partiumi Egyetemi Alapítvány közleménye
Elismerték a partiumi keresztény egyetemet! Újra van államilag elismert magyar egyetem Erdélyben. Annak ellenére, hogy az RMDSZ is tagja volt a román kormánynak, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek és az alapítóknak mégis közel négyéves politikai küzdelmet kellett folytatni az akkreditációs törvény megszületéséért. E folyamatban az RMDSZ illetékes képviselői részt vállaltak, s magas szintű magyar parlamenti közbenjárás is segítette a törvény megszületését. A román képviselőház 185 igen, 15 nem szavazattal, 10 tartózkodás mellett elfogadta a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációjáról szóló törvényt. Többszöri elnapolás után, az RMDSZ kezdeményezésre foglalkoztak a javaslattal. Egyelőre négy szak elismerése végleges. A Romániai Akkreditációs Tanács már 2004 júniusában elismerte a Partiumi Keresztény Egyetemen folyó oktatás jó minőségét, és akkreditálásra méltónak értékelte az intézményt. Az 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskolából kifejlesztett egyetemen 2000 óta folyik egyetemi szintű képzés. A Tőkés László és Tempfli József püspökök patronálásával alakult Partiumi Keresztény Egyetem a magyar állam, illetve a romániai, magyarországi és különböző nyugati civil szervezetek, alapítványok, egyházak támogatásával működik. A nagyváradi magyar egyetem ezentúl önállóan szervezheti az államvizsgát, ösztöndíjprogramokban vehet részt, a fejlesztésekhez pedig állami és uniós forrásokra is pályázhat. Ez az első magyar nyelvű alapítványi magánegyetem, amely végleges engedéllyel bír, ám remélhető, hogy az elismerést a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem is hamarosan megkapja.
A Partiumi Egyetem Alapítvány Kuratóriuma köszönetét nyilvánította minden adományozónak, támogatónak, az egyetem vezetőinek, tanárainak, diákságának, a döntésben segítséget nyújtó szervezeteknek, valamint a pozitív döntést hozó parlamenti képviselőknek.
Óvakodj az általánosítástól! Sok rossz szokás jött divatba manapság, de ezek közül itt csak eggyel foglalkoznék: az általánosítás káros-kóros elharapózásaival. Az Echo Tv augusztus 13-i esti műsorában a panellakók magatartásáról, politikai felfogásukról beszélgettek. Elterjedt az a felfogás, hogy ezek az emberek, akiket megvetően „panelprolik”-nak szoktak nevezni, mindannyian „komcsik”, Gyurcsány-imádók. Még a létszükségleti dolgaikról is képesek lemondani, „körömszakadtáig” ragaszkodnak kommunista eszméikhez. Pedig már régen rájöhettek volna, hogy Gyurcsányék MSZP-je nem az ő MSZP-jük, nem a munkásság, hanem a milliárdosok választott pártja. (Ez a hűség irigylendő, becsülendő, kár, hogy bután méltatlanokra pazarolják.) Cikkemben meg kívánom említeni a fent említett elmarasztalás mellett azt is, hogy nem lehet sem most, sem korábban egyértelműen elítélni a panellakókat, mert akkor is, most is becsületes, keresztény emberek is jutottak lakáshoz. Talán kevesebben – ki tudja? Az 1960–70-es években megindított panellakás-építkezések nemcsak a „prolik” és a párthoz hű elvtársak számára valósították meg álmaik netovábbját, a saját összkomfortos lakáshoz jutást, hanem a kispénzű középosztálybelieknek, fiatal házasoknak stb. is. Ők tekintet nélkül politikai felfogásukra, nagy-nagy örömmel és hálával vették birtokukba a lakásokat. Ez szabadulást jelentett számukra a korábbi szűkös albérletek, mosókonyhák vagy a szülők lakása egyik szobájának nyomorából. Csak vagyoni helyzetük, nem pedig politikai-erkölcsi felfogásuk sodorta ezeket az embereket a panellakásokba. Ezt bizonyítja az is, hogy már a műsor alatt sokan tiltakoztak a panellakók egyöntetű elmarasztalása ellen. Ugyancsak ilyen módon „egy kalap alá vonják” legtöbben a cigányságot is: az összes cigány lusta, munkakerülő, a magyar nép nyakán élő népcsoport, akik még most sem akarnak beilleszkedni a társadalomba, akik segélyekből, lopásból és „gyerekgyártásból” akarnak megélni. Ez sem így igaz, mert nem kevesen vannak olyanok is, akik szívesen dolgoznának, ha volna hol. Sőt olyanok is vannak, akik – kiemelkedve a megalázó társadalmi-gazdasági környezetből – régóta hasznos polgárai a magyar nemzetnek. Akiket jogosan illet kritika, azok – valószínűleg – a hajdani Romániából jöttek, s a jobbágysorsból menekültek Magyarországra. Romániában még az 1800-as évek utolsóéveiben is a nagybirtokosok és a kolos2
DEKA ÉRTESÍTŐ
torok földjein jobbágyként tartották őket. Nekik még nem volt elegendő az idő a magyar társadalom erkölcsi-kulturális szintjére emelkedni. Az általánosításoknak olyan következményei vannak, hogy a méltatlanul megbántott embereket elidegenítjük a keresztény-nemzeti oldaltól, a velünk szimpatizálókból igazságtalanul megsértett ellenfeleket csinálunk! Ez a gyűlölködő magatartás nem egyeztethető össze a keresztény szellemiséggel! Az embereket ne ítéljük meg származásuk, vallásuk, fajuk, világnézetük miatt. Minden embert egyéni magatartásuk, erkölcsi nézeteik, tetteik alapján értékeljünk. Ki merem mondani, hogy magukat kereszténynek tartó emberek között is találhatók jellemtelen emberek! Ne higgyük azt, hogy minden ájtatoskodó ember példamutató életet él. Az általánosítás nem helyes politikai szempontból sem. Most, amikor a nemzetünket tönkretevő kormányt akarjuk leváltani, minden ember, csoport, párt, civil szervezet összefogására van szükség! Az összefogás pedig csak akkor lesz sikeres, ha minden szervezet – pártok is – bizonyos engedményeket tesznek! dr. Horváth Gyula
Megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… Keresztény felebarátaink, no meg ellenfeleink részéről is gyakorta felvetik a keresztényi megbocsátás fontosságát és szükségességét. A keresztény hívek, de bizonyos egyházi körökben is felvetik a megbocsátást, amint azt a Miatyánkban is imádkozzuk. „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ténylegesen miről is van szó ebben a kérdésben? Nézzünk egy kicsit a szavak mögé. Tulajdonképpen a megbocsátás első feltétele, hogy elismerjük, hogy vétkeztünk, hogy vétkeztek. A katolikus terminológia szerint ezt gyónásnak hívják. A bűnbocsánatot Istentől kérjük, helyette a lelki atyánknak (a papnak) mondjuk meg. Tehát a bűnök elkövetőinek először a bűn elkövetésének beismerésével kell kezdeni, majd kérni is kell a bocsánatot! Vagyis a társadalomban is nem elég elismerni a vétket, bocsánatot is kell kérni az emberektől, akiket a vétek érintett. Ugyanis nincs bűnbocsánat csak úgy általában, mindentől eltekintve. Ezt követi a bánat kinyilvánítása. A katolikus terminológia szerint: „Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azzal a végtelenül jó és szeretetre méltó Istent megbántottam.” Az őszinte bánat megköveteli a bűnök részletes felsorolását, ami szerves része a megbocsátásnak. A társadalomban az őszödi beszéd után hiányzott a nemzet, a magyar nép ellen elkövetett bűn szívből jövő, őszinte megbánása és részletes felsorolása, a nem éppen áldásos tevékenység során. És itt nemcsak általános megbánásról van szó, a részletezés hiányzik a lelki terrorról, XIV. évf. 11. szám
3
embertörpítő cselekedetekről, a magyar haza, országunk gazdasági, kulturális és erkölcsi lepusztításáról, aljas és hazug eszméik, bolsevik ideológiájuk káros hatásairól. Mi a teendő ezután? Hogy mondjuk a szentgyónásban? „Erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm.” Ehhez kapcsolódóan mit is várjunk a népünk ellen vétkezőktől: minden mélyebb elmélkedés és részletezés nélkül úgy gondolom, hogy semmilyen fogadkozást nem vehetünk komolyan. Többé csak akkor nem vétkeznének, ha a bűnösök hatalmukról lemondanának, bűnbánóan visszavonulnának csendes magányukba. Az újabb bűnre vezető alkalmat is csak így tudnák elkerülni. De erre a kormány egyáltalán nem vevő! Ma már újabb hazugságoktól hangos a szájuk. A megbocsátás befejező részét képezi: „Kérek üdvös elégtételt és feloldozást.” Tehát a bűn bevallásának utolsó fázisa az elégtétel és a penitencia, ami a büntetés arányát is befolyásolja. Hát igen, aki a nemzet, a magyar nép ellen vétkezik, és elkövetését beismeri, büntetésre számíthat. Csak a büntetés letöltése hozhatja meg a feloldozást, a megbékélést. Tapasztalataink szerint nem számíthatunk a magyar kommunista pártból lett MSZP-s képviselők önkéntes, őszinte bocsánatkérésére. Ebben az esetben a magyar igazságszolgáltatásra hárul az elégtétel és a feloldozás megadása. Szili Károly
A szerkesztő kiegészítése A cikk írója érdekes aspektusban vizsgálja Gyurcsány őszödi bevallását, elkövetett bűneit és következményeit. Azonban tudjuk azt is (ezt is Gyurcsány vallotta be), hogy ő megkeresztelt, keresztény, hiszen ő kétszer is bérmálkozott!!! Ezek tudatában nem várhatjuk, hogy önként fogja vállalni a hatalomból való távozást.
Dicsőség a legyőzötteknek! A csömöri Gloria Victis Alapítvány 2006-ban a világon elsőként állított emlékhelyet a totalitárius rezsimek által elkövetett bűnök elítélésére. Nagy betűkkel vésték az emlékműre: A négy kontinensen pusztító kommunizmus 100 millió áldozatának emlékére. Az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1481/2006. sz. határozata: „A totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségessége” címmel a következőket tartalmazza: „A kommunista önkényuralmi rendszereket kivétel nélkül az emberi jogok tömeges megsértése, egyéni és kollektív gyilkosságok és kivégzések, koncentrációs táborokban bekövetkezett elhalálozások, éhhalál, deportálások, kínzás, kény4
DEKA ÉRTESÍTŐ
szermunka és egyéb közösség ellen alkalmazott fizikai terror, etnikai és vallási okokból folytatott üldözés, a lelkiismereti, gondolati, szólás- és sajtószabadsághoz való jog csorbítása, valamint a politikai pluralizmus hiánya jellemezte. A nemzetközi közösség mindeddig nem vonta felelősségre ezen bűntettek elkövetőit, mint ahogy azt a nácizmus által elkövetett borzalmak esetében megtette. Ezért a parlamenti közgyűlés a leghatározottabban elítéli a kommunista önkényuralmi rendszerek által elkövetett, az emberi jogokat súlyosan sértő tetteket, és tisztelettel adózik az áldozatoknak.” A határozatot az emlékműre rávésték, és 2008. október 23-án az ’56-os megemlékezés során több száz hazafi jelenlétében megszentelték. dr. Bajnok István
Energiaellátás kérdései Az energiapolitika célja a hazai energiaellátás felmérése, a hazai energiaforrások geológiai és műszaki lehetősége, és megvalósítási javaslat készítése. Az eddigi tapasztalatok szerint ez nem valósítható meg gyorsan, de megadja a lehetőséget, hogy lazítsunk az import-kiszolgáltatásainkon, ugyanakkor sok embernek biztosítson munkát hosszabb időre.
Áttekintés Az energiaválság a legutóbbi 1-2 évben bontakozott ki erőteljesebben az olajár növekedésével és a fokozott környezetvédelmi aggályok miatt. Magyarországon ezt a válságot fokozta a gáz- és villamos energia liberalizációjának kényszerű bevezetése, és az ország tovább romló gazdasági helyzete. Országunknak és az EU-közösségnek nincs energiapolitikai koncepciója, és – véleményem szerint – nem is lehet, mert az energiahordozók ma nem piaci áruként, hanem az államok közötti politikai tényezőként jelennek meg. Az OPEC egyáltalán nem egyedül domináns – mivel az olaj hiánycikknek számít – a londoni és a New York-i tőzsdén megjelenő ún. szabad ár meghatározásában, mert a piaci árakat a kereslet-kínálat törvénye alakítja ki. Az EU nem kívánja meg a kormányoktól az energiapolitikai koncepció kidolgozását, csak a környezetvédelmi feltételeket írja elő és követeli. A világon a gáz- és olajforrások 85%-ban állami tulajdonban vannak, a magántőke csak 15%-os részesedésű, és növekszik az aggály a magántőke-részesedés emelkedése miatt, mivel a kiaknázható készletek végesek. Hasonló a helyzet az uránnal is. A kutatások az energiahordozók feltárására világviszonylatban nagyon intenzívek lettek, egyre mélyebbre hatolnak be a földbe, mivel a világ energiafogyasztásának trendje az utóbbi évtizedben megnövekedett, sőt egyesek a XIV. évf. 11. szám
5
készletek elfogyását az évszázad közepére jósolják. A környezetvédelem vissza akarja szorítani a szén alapú energiahordozók felhasználását, a CO2 gáz kibocsátásának tompítására. Az energiatermelés és a közlekedés a legjelentősebb kibocsátó. Amíg az erőműveknél komoly erőfeszítéseket tettek a CO2-kibocsátás csökkentésére, addig a közlekedésben a helyzet folyamatosan romlik. A 3 legnagyobb energiafogyasztó – Kína, India és USA – a saját országán belüli nyersanyagra alapozva szeneserőmű-programot indított most el, így a világ CO2kibocsátása az előrejelzések szerint tovább fog növekedni. A saját erőműépítés az adott ország foglalkoztatási arányát is javítja. Ez saját erőműépítési programunk számára intő jel! A környezetvédelem szempontjából az alternatív energiák (víz, nap, szél, földhő stb.) számíthatnak fejlesztésre. A világ energiafogyasztásában ezek részesedése még csekély. • A folyók, vízesések vízenergiáját ősidők óta használják. • A szélenergia hasznosítása az utóbbi 10-15 évben gyorsult fel. Villamosenergia-termelésre használják. Az energiafelhasználásban a szélenergiatermelés részesedése az EU-ban 3,3%. • A napenergia-hasznosítás fellendülőben van. Földrajzi adottságoktól, gyártási technológiák fejlettségétől nagy mértékben függ gazdaságossága. • Földhő, azaz hőszivattyús vagy termálkutas kihasználás nagy mértékben függ a geotermikus gradienstől: hazánkban ez kedvező, 1000 m-en kb. 60 C°, 2000 m-en már 100 C° felett van a réteghőmérséklet. • Fa vagy energianövény feldolgozásából származó energia. Az 1990-es években a fejlett államokban nagy lendülettel megindult a felhasználása. Mostanra kiderült, hogy a biomassza CO2-kibocsátás szempontjából nullszaldós, tehát nem hoz a környezetvédelem szempontjából javulást.
Rövid összefoglaló a magyarországi energiáról Magyarország éves energiafelhasználásának 76%-át importból fedezzük. Hazai termelés 2007-ben a következő volt: • Szén összesen: 9,7 millió tonna, ebből 8,4 millió tonna lignit, 1,3 millió tonna barnaszén. • Kőolaj: 838 ezer tonna. • Földgáz: 2,65 milliárd m3. A hazai erőművek 2006. évi energiafelhasználása megosztva, hőmennyiségre vetítve: • Lignit 13% • Barnaszén 4% • Feketeszén (import) 3% • Olaj 1% 6
DEKA ÉRTESÍTŐ
• • •
Földgáz Hasadóanyag Megújuló (biomassza)
35% 36% 8%
A hazai Mavir irányítása alá tartozó villamosipari hálózati rendszer értékelése • •
• •
• •
•
•
19 széntüzelésű blokkot élettartalmukon túl, elfogadhatatlan kis hatásfok mellett tartják üzemben. 37 szénhidrogénre épült blokk ma már korszerűtlen. A meglevő teljesítményeken túl, a nem kívánatos importfüggés miatt, a meglevő teljesítménynél többet nem kell építeni. Tüzelőolajat használó blokkok energiaellátását célszerű az EU egységes energiastratégiáján belül rendezni. Lignittüzelésre épült blokkok újjáépítése is elengedhetetlen. A lignit hazánk legértékesebb energiabázisa, az EU-irányelveknek megfelelőek, a legkorszerűbb technológiával használható energiatermelésre. Bioenergiát használó erőművek. A fatüzelésű technológia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vízenergiára épült 9 blokk. A legtisztább energiatermelő egységek. Tervezett élettartamuk 100 év. A karbantartási költség mellett csak a vezérlés modernizálása szükséges. Nukleáris erőművünk négy blokkja magyar tulajdonban van. Maradjon is abban. Középtávon ezen blokkok felváltása korszerű blokkokkal elkerülhetetlen. Alternatív bioenergiára épülő erőművek ma még csak tervezés alatt vannak. Megvalósulásuk még több tényező függvénye: műszaki kérdések, lakossági tiltakozások stb.
A hazai energiaellátáshoz tartozó javaslatok. 1. 2. 3. 4. 5.
Energiastratégiai tervet kell készíteni. Hazai energiaforrások felkutatása, tervezés, programok készítése (részben már megvan). Hazai gyártóipar megteremtése, alkatrész-utánpótlás, szerelői bázis létesítése. Szakemberképzés a különböző energiaforrások, technológiák üzemeltetésére. Rendeleti, pénzügyi támogatás az alternatív energiák bevezetéséhez, kutatásokhoz. Philippovich Győző KDNP Energiapolitikai Bizottság
XIV. évf. 11. szám
7
Emlékeztető és kiegészítés dr. Kováts Tibor októberi írásához Tisztelt Barátom, Tisztelt Olvasók! Az Értesítő októberi számában megjelent írásoddal kapcsolatban néhány félreértést kell eloszlatnom. Nem vagyok a Titkosszolgálatok szerzője, a szerző Pallós László, sokunk kedves barátja, én csak felhívtam a figyelmet két könyvére. Kijelentem, semmi felelősség nem terhel azért, ahogy a KDNP jelenlegi vezetése a párt és a keresztény politikai mozgalmak öregjeivel bánik. Én nem a hatalmasok vagy inkább hatalmaskodók, hanem a méltánytalan elbánást kapottak közé tartozom. Röviden egy történetet. Emlékezetem szerint Kennedy választási kampánya során történt, hogy összejött a stáb megbeszélni, hogy mit tegyenek. Ott volt Kennedy apja is, és elsőnek ő szólalt fel. A fia azt mondta, hogy „tisztelettel meghallgattuk, amit a nagykövet úr mondott” – hivatalos értekezleten így szólította saját apját – „most meghallgatjuk a többieket, és utána eldöntjük, hogy mit teszünk”. Nem úgy döntöttek, ahogy az idősebb Kennedy javasolta, és ez nem is volt kötelességük, de meghívták és tisztelettel meghallgatták, amit viszont kötelességüknek tartottak. A KDNP jelenlegi vezetése nem hívja meg, nem hallgatja meg tisztelettel, sőt be sem fogadja az öregeket. Ezt nem lehet eléggé elítélni. Ennél fontosabb kérdés azonban, hogy miért kellett dr. Soltész Jenőnek és Szigeti Imrének, valamint rajtuk kívül dr. Kováts Tibor III. r., dr. Messik Lajos VIII. r. és dr. Miklósi László XVII. r. vádlottnak, a KDNP súlyosan méltatlan módon mellőzött tagjainak elszenvedni azt, amit elszenvedtek. Az ő ügyükkel Pallós László második könyve (Reménykeltők) 74 oldalon, nagyon részletesen foglalkozik. Az 1957–58-ban történtekkel az előbbi, az 1961-ben és 1964–65-ben történtekről pedig a korábbi cikkben foglalkozik. Az 1957–58 évi eseményeket, Soltész Jenő, Szigeti Imre és a többiek sorsát és elítélését részletesen leírja Pallos László könyve, és itt csak az 1961-ben és 1964– 65-ben történtekkelfoglalkozunk. 1961-ben az ÁVH mozgósította és utasította már korábban beszervezett ügynökeit, és „felmérte a teljes terepet”, az összes olyan katolikus szervezetet, ahol szervezkedést vagy mozgolódást lehetett feltételezni. Pallós könyvéből megtudjuk, hogy „Berényi” fedőnevű ügynökük a „Keresztény Front” egyik 1959-ben elítélt és akkor már szabadlábon lévő tagját, dr. Messik Lajost is felkereste és jelentett róla. Óriási felmérés folyt, de eljárás, legalább a könyvben tárgyaltak köréből, csak Kis László és társai ellen indult. Egészen más történt 1964–65-ben. Ekkor Matheovits Ferencre, a DNP volt képviselőjére már első fokon horribilis, 7 évi szabadságvesztést szabtak ki, amit 8
DEKA ÉRTESÍTŐ
a Legfelsőbb Bíróság 10 évre szigorított, pusztán azért, mert időnként néhányan összejöttek és beszélgettek. Rózsa Elemér jezsuitát 8 évi, öt társát pedig – ugyancsak jezsuitákat – 3–5 évi szabadságvesztésre ítéltek egy „Világszolidaritás” című, elméleti jellegű tanulmány megírásáért, amelynek terjesztését meg sem kísérelték. A legmegdöbbentőbb azonban a Soltész Jenőre összbüntetésként kiszabott 15 évi és 5 hónapi szabadságvesztés. Itt sem történt más, mint időnkénti találkozás, beszélgetés és íróasztalfiók számára való írás, tehát az ítélet horribilis. Felvetődik a kérdés, hogy miért szabtak ki ekkor, semmiségekért, ilyen példátlanul szőrnyűséges ítéleteket? A kérdés felvetését még jogosabbá teszi, hogy az 1961. évi eljárások – már ha itt ezt a szót egyáltalán használni lehet – sokkal korrektebbek, az akkori ítéletek pedig sokkal enyhébbek voltak, mint az 1964–65. éviek. 1961-ben 600 aktív tagot derítettek föl és 314 személy ellen rendeltek el nyomozást. Csak 29 személy ellen indítottak eljárást, és végül csak 6 személyt ítéltek el úgy, hogy a legsúlyosabb ítélet 5 év, a legenyhébb pedig 2 év volt. Kis László és társai, tehát az ez ügyben végül elítéltek, munkásfiatalok közti pasztorizációval foglalkoztak, ami ugyan normális körülmények között nem tekinthető bűncselekménynek, de valóban súlyosan veszélyeztette az akkori rendszer vélt hatalmi bázisát. Úgy látszik tehát, hogy ebben az évben az ÁVH nem tett semmit. Beérte zaklatással, fenyegetéssel és gyötréssel ott, ahol a cselekményt nem találta igazán veszedelmesnek. Végül elítélte azt a néhány embert, akinek cselekményét veszedelmesnek találta a rendszer számára. Az 1964–65. évi találkozások, beszélgetések és tanulmányírások ugyanakkor semmiféle tényleges veszélyt sem jelentettek a hatalom számára. Írtak olyasmit, aminek terjesztését meg sem kísérelték. A Matheovits Ferencre kiszabott, objektív 10 év és a Soltész Jenőre kiszabott 15 év és 5 hónap viszont horribilis, és semmiféle arányban sincs sem a valójában nem létező cselekménnyel, sem a korábban Kis László és társai ügyében kiszabott, objektív értelemben abszurd, de ezekhez képest mégis enyhe ítéletekkel. Mi volt a hatalom oka arra, hogy 1964–65-ben ilyen brutalitással lépjen föl és példát statuáljon ilyen horribilis ítéletekkel? A magyarázat félreérthetetlenül a Magyarország és a Szentszék közötti tárgyalások alakulásában található. A Zombori István szerkesztésében megjelent kötetben (Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolata 1920–2000) azt olvashatjuk, hogy a Vatikán és a magyar kormány közti hivatalos közvetlen tárgyalások 1963. május 7-9. között kezdődtek, és 1964. szeptember 15-én írták alá a megbeszéléssorozat eredményeit rögzítő okmányt és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvet. Ezeket a dátumokat a Pallos László által közölt iratokban található dátumokkal egybevetve egyértelmű kép bontakozik ki. Matheovits és társai ügyét már a Vatikánnal folytatott tárgyalások folyamán megkezdték, és az elsőfokú ítéletet gyakorlatilag a fenti okmány és jegyzőkönyv aláírásával egy időben hozXIV. évf. 11. szám
9
ták meg. Itt még nem szerepelt egyházi személy. Szinte még meg sem száradt a tinta a Vatikánnal kötött megállapodáson, és kezdődött a jezsuiták ügye. Itt már egyházi személyekről volt szó, hat jezsuitáról. Ezt fél évvel követte Soltész Jenő, Szigeti Imre és társaik ügye. Szigeti Imre ugyancsak egyházi személy volt – domonkosrendi szerzetes. Úgy látszik tehát, hogy Matheovits, a jezsuiták, valamint Soltész Jenő és Szigeti Imre ügye figyelmeztetés volt arra, hogy hogyan is kell értelmezni a Vatikánnal kötött részleges megállapodást. Ezek szerint a Kádár-rendszer 1964–65-ben, vagyis már az enyhülés és puha diktatúra, sőt a Vatikánnal folytatott tárgyalások kezdete után, minden tárgyi alap nélkül, a legteljesebb cinizmussal ilyen eszközökhöz folyamodott, nagy valószínűséggel már a tárgyalások menetének befolyásolása, és egészen biztosan a megállapodás saját felfogása szerinti értelmezésének kierőszakolása érdekében. A KDNP öregjei, dr. Kováts Tibor és dr. Miklósi László számára olyannyira kedves Soltész Jenőnek és Szigeti Imrének tehát azért kellett elszenvedniük ezt a szörnyű sorsot, hogy az ő példájukon lássa mindenki, mit enged meg az akkori Kádár-kor, és mit nem. A KDNP legelemibb kötelessége, hogy azoknak is, akik már nincsenek köztünk, és azoknak is, akik most is köztünk vannak, megadja a megérdemelt tiszteletet. (Pallos László: Reménykeltők, Püski, 2007 és Szakolczai György: A titkosszolgálatok… Magyar Szemle, 2008. augusztus alapján.) Szakolczai György
Merd kimondani véleményedet! Ha nem áll módodban tenni semmit sem, legyen bátorságod kimondani az igazságot! A hallgatás beleegyezést jelent! A néma gyermeknek az anyja sem érti szavát! TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demok ratikus Közéletért Alapít vány (DEKA) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok Ist ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 10
DEKA ÉRTESÍTŐ
