ÉRTESÍTŐ
Demokratikus Közéletért Alapítvány XIV. évf. 5. sz., 2008. május 1111 Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
Őszintén a hátrányok megszüntetéséért (A KDNP Keresztényszociális Műhely vitaindíttó gondolatai) Az elvégzendő legszükségesebb feladatokat az alábbi pontokban foglaltuk össze: 1. A jelenlegi magyar szociális háló, szociális elosztó rendszerek kijavítása. 2. Fenntartható szociális gazdaság (lásd Spanyolország), szociális szövetkezetek (lásd Olaszország) magyarországi szervezése. 3. Gyermeket nevelő családok hátrányos helyzetének csökkentése, és ezzel társadalmunk elöregedésének lassítása. 4. Leszakadtak, és ezen belül a romák felzárkóztatásánál a produktív szociálpolitika előtérbe helyezése. 5. A hajléktalanság felszámolási programjának kidolgozása. 1. Európa-szerte fontolgatják az állami szervezésű szociális gazdasági részleg szervezését, mely nem csak a csökkent munkaképességű munkanélkülieknek teremt munkahelyet, és főleg a szegényebb réteg számára termel és olcsón árusít, helyettesítve ezzel a nálunk elterjedt „kínai” piacokat. Megoldást jelentene az ilyen jellegű szociálpolitika, mely kiegészítené a szociális piacgazdaságot. A segély egy része így munkabérré válna. A segély mértéke pedig attól függjön, hogy a támogatott milyen mértékben hajlandó erőfeszítéseket tenni a saját felemelkedése érdekében. Külföldet próbáljuk másolni a fenntartható szociális gazdaság magyarországi szervezésekor, pedig sokkal jobb eredményeket hozna az igen sikeres KALOT-módszer továbbfejlesztése, mely szintén a produktív szociálpolitikát alkalmazta. 2. Rendbe kell tenni a szociális elosztóhálózatot, mert a pénz nagy része nem jut el oda, ahova szánták. Például a szociális keret terhére százmilliókat költe-
nek tájékoztatás ürügyén, értelmetlen, szakszerűtlen, semmitmondó televíziós hirdetésekre is. (Ilyen volt például annak képernyőre vitele, hogy minden roma gyerek a versenyfutásban hátránnyal indul a nem romához képest. Ez egyrészt nem közöl új információt, másrészt nem teljesen igaz, mert vannak kiemelten gazdag roma gyerekek, és igen szegény nem romák.) Az Állami Számvevőszék évek óta hiába hívja fel a figyelmet arra a szerintük pénzszórási kavalkádra, melyben a lelkiismeretlenek a szegények nyomorán gazdagodnak. A liberalizmus elveire hivatkozó mindenféle pénzeltérítés nálunk már a törvényekkel és rendeletekkel körülbástyázott szervezett bűnözés jellegét veszi fel. Ezek a törvényes, de erkölcstelen esetek országosan meghaladják a milliárdos nagyságrendet. 3. Az a család, amelyik három-négy vagy több gyermeket vállal, és nincs átlag feletti jövedelme, vállalja az elszegényedést, a leszakadás kockázatát is. A Kárpát-medencében bennünket körülvevő országokban kb. háromszor nagyobb mértékben segítik a gyermekszülést és gyermeknevelést. Helytelen, az is, hogy a többgyermekes családok számára nincsenek megfi zethető rezsiköltségű szociális bérlakások. A magyar „igazságszolgáltatás” gyakorlata szerint, ha bebizonyosodott, hogy a nagyvállalat azért bocsátotta el az anyát, mert több gyermeke van, akkor a kiszabott pénzbüntetést nem az anya kapja kárpótlásul, hanem az állam nyeli le, és a többgyermekes család nyomoroghat tovább! 4. A leszakadtak felzárkóztatására Magyarországban igen csak keveset törődnek. A romák felzárkóztatására ugyancsak nincsen semmi megfelelő javaslat. Ezek számára nem marad más, mint a munkanélküliség és a hajléktalanság. A munkanélkülieket csak egy évig tartják nyilván, utána marad a kilátástalanság – a köztörvényes bűnözés! Közmunkák szervezésével egyes helyeken próbálkoznak a probléma megoldására, de ez nem mondható általánosnak, állami költségvetésből fi nanszírozottnak, rendeletekkel szabályozottnak! A munkanélküliség csökkentése szorosan összefügg az iparfejlesztési politikával. Ezzel lehetne segíteni a munkanélküliség csökkentésén. Kóka miniszter úr nyilatkozata szerint Dunaújvárosban ezért támogatták a dél-koreai Hankook gumigyár létesítését 1 milliárd forint vissza nem térítendő támogatással, különböző adókedvezményekkel – amit a magyar vállalkozók nem kaphatnak meg –, és mi lett az eredménye? A gyárvezetés Szlovákiából, Dél-Koreából hozott dolgozókat, a magyar munkanélküliek száma nem csökkent. 5. A hajléktalanság felszámolására nem készült program. Ugyan 1990-ben Demszky főpolgármester (akkoriban csak jelölt) a Déli pályaudvaron felkereste a hajléktalanokat és megígérte nekik, hogy megválasztása esetén egy éven belül felszámolja a hajléktalanságot – de ez is, mint sok minden, csak ígéret maradt. 18 év után ma már azt mondják: a hajléktalanok nem akarnak dolgozni, segélyen kívánnak élni, mert ezek az emberek elszoktak a munkavégzéstől! Ezért nem is célszerű a munkanélküli segélyeket növelni! Ezt a liberális gondolatot sajnos sokan vallják 2
DEKA ÉRTESÍTŐ
magukénak – még normálisnak látszó emberek is. A hajléktalanságot, ugyanúgy, mint a munkanélküliséget is, csak állami beavatkozással, iparfejlesztéssel, munkahelyek teremtésével, közmunkahelyek növelésével lehet csökkenteni. Műhelyünk nevében benne van a „keresztény” szó, és ez kötelez bennünket a szenvedések leküzdésére. Világnézetünk kötelez bennünket a véletlenek öszszjátéka miatt az utcára kitaszított és ott megfagyásra ítélt ártatlan emberek feltétlen tiszteletére. Valljuk, hogy a mi szabadságunknak mások szenvedése is határt szab! A szenvedések elhárítására tett közös erőfeszítés hatalmas impulzus. Képes a társadalmat összetartani és emberivé formálni. Erre égető szükség van társadalmunk apokaliptikus vonásai miatt is. Dr. Nemesszeghy György – Dr. Bajnok István Keresztényszociális Műhely
A KDNP belső reformja Az Értesítő nem pártlap, de olvasóinak nagy része a KDNP tagja, és ezért e lap gyakran foglalkozik a KDNP problémáival és jövőjével. Több cikk és olvasói levél is tárgyalta ezeket a kérdéseket, és a lap utolsó számának első cikke azzal a címmel jelent meg, hogy „Szükség van önálló kereszténydemokráciára”. Erre megdobbant sok olvasó szíve: „Ezt mi is így gondoljuk”. E remény megvalósításának feltétele, leegyszerűsítve, kettős: a belső reform és az országos szerep betöltésére való képesség. Itt a belső reformmal szeretnék foglalkozni, a belső reform ugyanis előfeltétele mindennek: jelentéktelen pártnak nem lehet országos szerepe. A belső reform alapfeltétele is kettős: a felsővezetés tisztelete a tagsággal, a testületi szervekkel és ezek tagjaival szemben, valamint a testületi szervek tagjainak tisztelete önmagukkal és saját rangjukkal, hivatásukkal és alapszabály szerinti kötelezettségeikkel szemben. Kezdjük ezt az Országos Választmánnyal. Az OV a pártnak az Egyesülési törvény szerinti legfelsőbb szerve, amelynek hatáskörébe tartozik a pártot illető legfontosabb kérdések eldöntése, az Alapszabály szerint pedig (56. § [1] bek.) a párt legfelsőbb döntéshozó politikai és ellenőrző szerve, amely irányítja a párt tevékenységét. Ennek megfelelően működik-e az OV, valóban irányítja-e a párt tevékenységét, vagy csak megszavazza, ami eléje terjesztenek? Azt kell mondanunk, hogy nem irányít, hanem csak megszavaz. Elég itt három esetre hivatkozni. Az OV 2005. május 21-i ülésén helyben osztották ki a párt alapszabályának és programjának tervezetét. Azt kell leírnom, hogy ez az OV-nak és az OV tagjainak, sőt az egész tagságnak az arculütése. Országos szerepet betöltő valóságos politika pártban az alapszabály és különösképpen a program elfogadását hónapokig tartó és a párt egész tagságára kiterjedő vitának kell megelőznie. A program XIV. évf. 5. szám
3
mondja ki, hogy a párt milyen országot akar, mit akar tenni az országgal és az országért. Tudomásom szerint az OV egyetlen tagja kifogásolta ezt az eljárást, és az OV a programot, amelyet még csak nem is ismerhetett, és az alapszabályt is, amelyet ugyancsak nem ismert, gyakorlatilag vita nélkül és gyakorlatilag egyhangúlag elfogadta. Hogy történhetett meg ez? Az OV 2006. december 17-i ülésén alapszabály-ellenes és törvénysértő határozatok egész sorát fogadta el. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az Alapszabálytól nem lehet eltérni, és ezt ennek a pártnak különösképpen jól kell tudnia, mert Giczy, Füzessy és Bartók uralmának az vetett véget, hogy eltértek az Alapszabálytól. Az OV azonban ezen az ülésén az OV-elnök és a pártügyész javaslatára gyakorlatilag egyhangúlag olyan határozatot hozott, hogy eltér az Alapszabálytól. Az Alapszabály emellett kimondja, hogy a tisztségviselőket titkos szavazással kell megválasztani. Az OV, ugyanilyen javaslatra, és ugyancsak gyakorlatilag egyhangúlag, olyan határozatot hozott, hogy nyílt szavazással választ meg tisztségviselőket. Hogy történhetett meg ez? Azt OV 2007. november 24-i ülésén alapszabály-módosításokat, valamint új Fegyelmi és Etikai Szabályzatot fogadott el úgy, hogy ezeket két nappal az ülés előtt kapta meg, tehát tulajdonképpen meg sem ismerhette, és főként nem vitathatta meg a tagsággal. Az OV ezeket a javaslatokat is, gyakorlatilag egyhangúlag, megszavazta. Az alapszabály-módosítások szerint megszűnik a platformszabadság, tehát a tagság önálló kezdeményezésének lehetősége. A Szakértői Tanács és az Önkormányzati Tanács elnökének és titkárának megválasztása kikerül az OV hatásköréből, tehát az OV gyakorlatilag elveszti befolyását ezekben a kritikus fontosságú kérdésekben. Mi több, megszűnik a Képviselőjelölt-állítási Szabályzat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megszűnik a párt testületi szerveinek befolyása, tulajdonképpen még a véleményezési joga is az országgyűlési és önkormányzati képviselők állítását illetően. Az új Fegyelmi és Etikai Szabályzat joggal minősíthető eszelős iratnak, mert 17 sűrűn gépelt oldalon írja le, hogy a párt hogyan büntetheti saját tagjait. Az OV mindezeket, gyakorlatilag vita nélkül és gyakorlatilag egyhangúlag, elfogadta. Ismét joggal vetődik fel a kérdés: hogyan történhetett meg ez? Térjünk át az OFEB-re. Az OFEB, a pártügyész javaslatára, kizárt valójában semmivel sem vádolható párttagokat, és őket a bíróság, most már jogerős ítélettel, visszahelyezte jogaikba. A bírósági elsőfokú ítélet kimondja, hogy a kizáró határozatok eljárási szempontból törvénysértők, és ezért megsemmisítendők, de kimondja azt is, hogy ugyanezek a határozatok érdemben is megalapozatlanok, mert a kizárt tagokat olyasmivel vádolták, ami nem fegyelmi vétség. Tekintettel arra, hogy ennek az elsőfokú ítéletnek a megváltoztatására semmi lehetőség sem volt, a pártügyész a másodfokú tárgyaláson visszavonta a fellebbezést. Ami még ennél is súlyosabb, ha ugyan lehet még ennél is súlyosabb, az OV korábban, gyakorlatilag vita nélkül és gyakorlatilag egyhangúlag, jóváhagyta ezeket a kizárásokat. Az OV-vel nem közölték, hogy mi is a vád azokkal a párttagokkal szemben, akiknek a 4
DEKA ÉRTESÍTŐ
kizárását jóváhagyja, és az OV egyetlen tagja sem vette a fáradságot, hogy ezt megkérdezze. Ismét joggal vetődik fel a kérdés: hogyan történhetett meg mindez? A párt egy tisztségviselője, aki jogvégzett és ügyvéd foglalkozású, azt mondta e sorok írójának, hogy nem szabad foglakozni ezekkel az ügyekkel, mert nincs értelme az ilyen „jogászkodásnak”. A válaszom az, hogy ez nem „jogászkodás”. Az a párt, amelynek legfelsőbb szerve sorozatosan fogad el törvénysértő határozatokat, amelynek Országos Fegyelmi és Etikai Bizottsága sorozatosan zár ki valójában semmivel nem vádolható párttagokat, és amelynek legfelsőbb szerve jóváhagy ilyen kizárásokat úgy, hogy meg sem kérdezi, hogy ugyan mit is vétettek azok, akiket kizár, nem valóságos politikai párt. A párt valóságos politikai szerepének előfeltétele, hogy testületi szervei alapszabályszerűen és törvényesen működjenek, és mindenekelőtt, hogy legfelsőbb szerve a legfelsőbb szerv rangjához és feladatához méltó módon működjön: irányítsa a párt tevékenységét, és ne szavazzon meg törvénysértő határozati javaslatokat. Szakolczai György
Rövid hírek 1. A kecskeméti per margójára: A KDNP OFEB dr. Rubovszky György pártügyész, országgyűlési képviselő javaslatára 2006. 03. 18-án a Kecskeméti KDNP-szervezet elnökét, 3 tagját kizárta a pártból. Ezután az OV a pártügyész javaslatára indokolás nélkül jóváhagyta a kizárásokat. A kizárások ellen hárman a Fővárosi Bírósághoz fordultak, és a Bíróság 2007. 09. 19-i határozatával megsemmisítette a fegyelmi határozatot, illetve felfüggesztette azok végrehajtását. Az ítéletet dr. Rubovszky György megfellebbezte, amit a Fővárosi Ítélőtábla 2008. 03. 18-án kívánt tárgyalni. A pártügyész – mint a párt jogi képviselője – a tárgyaláson visszavonta fellebbezését, nyilván azért, mert nem látott esélyt a per megnyerésére. Ezzel a kizárt tagok tagsági jogai helyreálltak. Mi a tanulság ebből az ügyből? A pártügyész alkalmatlan a pártügyészi munkára! Valószínűleg – a pártelnök tudtával – ugyanazt a törvénysértést követte el, ami miatt a Legfelsőbb Bíróság elítélte az akkori pártelnököt, Giczy Györgyöt és Bartók Tivadart. Jobban kellene ismernie az egyesületekre, pártokra vonatkozó magyar rendeleteket, akkor elkerülhető lett volna a KDNP pervesztése! Tapasztaltuk azt is, hogy a pártügyész úr a KDNP alapszabályát sem ismeri. Kétszer is előfordult, hogy utólagosan az OV hozzájárulását kérte az alapszabály megsértése miatt (2005. 05. 21. és 2007. 11. 24-i OV-üléseken). A Fővárosi Bíróság véleménye: „Az alapszabály rendelkezéseitől a szervezet nem térhet el. Nincs jogi lehetőség arra – legyen az a legfelsőbb szerv –, hogy utólagosan jóváhagyjon alapszabálysértő eljárást. A választmány felmentő határozata nem orvosolhatja az alapszabály be nem tartását.” Ez világos állásfoglalás. Mindkét esetben ugyanXIV. évf. 5. szám
5
azt a rendelkezést sértette, hogy a tárgyalásra szánt írásbeli anyagot késve küldte ki a tagoknak. Ezt egy pártügyésznek tudnia kellene! Vagyis a pártügyész jobban tette volna, ha a Giczy–Bartók pártelnöksége során elherdált pártvagyon visszaszerzésére fordított volna több időt – amire nem jutott ideje(?!) –, nem a személyi torzsalkodásokra! Erre több példát is tudok említeni. A pártvagyon visszaszerzése a KDNP vezetőségének is megkönnyítette volna a helyzetét! 2. A demokrácia csak csalással lehetséges? 2007-ben az SZDSZ új vezetőválasztást tartott. Két jelölt volt: dr. Kóka János és dr. Fodor Gábor. Az első fordulón döntetlen lett az eredmény, de a második fordulóban Kóka nyert. A párton belüli viták elcsitultak, amíg a Hír TV nem hívta fel bizonyos választási csalásokra a figyelmet. Bizottság alakult, ahol bebizonyosodott, hogy a hír igaz. (Ma már a rendőrség is nyomoz az ügyben.) Ugyanis többen nem voltak ott a választáson, aláhamisították aláírásukat! Nem ismertek, ezek a mások által leadott szavazatok melyik jelöltet segítették. Kóka azt mondja: az első választásokon Fodort támogatták a hamis szavazatok – ezért lett döntetlen az eredmény. Kérdezem: a második választásokon már nem szavaztak a hamis szavazók? Úgy vélem, nemcsak az országgyűlési választásokon gyakorolták a csalást, de már saját berkeiken belül sem tudnak csalás nélkül pozícióba kerüni! (Dr. Bajnok István) 3. Aki még nem tudja: A magyar kommunista adminisztráció az 1960-as években a szovjet háborús jóvátétel fizetése és a világ kommunista mozgalmainak kötelező támogatása miatt kénytelen volt külföldi kölcsön (deviza) felvételére. A kölcsönfelvételt Fekete János közel- és távol-keleti kapcsolatai segítségével intézte, és 1 milliárd USA dollárt szerzett (uzsora)kamatra. Ezt a kamatot az állami költségvetés kb. 5-6 évig fizette. A kamatok fi zetésével már de facto vissza lett fi zetve a felvett összeg, de jure nem. (Tudomásunk szerint az állami költségvetés ezt az összeget a mai napig – mint passzívát – szerepelteti.) A kamatfi zetés leállítása miatt az anonim hitelező nem reklamál, mert az ilyen hitelügylet világszerte köztörvényes bűnténynek számít! Kérdés: ez a kölcsönösszeg ma is szerepel (60 év után) a magyar állami költségvetésben? (Lisinszky György)
„A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.” (Márai Sándor)
Az igazat, csakis az igazat mondd – ne csak a valót, ne hazudj, ne ferdíts! Ismert ifjúkori mondás: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát, mert a … nagy keze nagyot üt a fejedre. 6
DEKA ÉRTESÍTŐ
Gondolkozzunk, ne hagyjuk magunkat becsapni! Három csoportba foglaltam össze mondanivalómat: 1. 1956 mai problémái. Ki terrorista, ki szabadságharcos? 2. Politika, politikus problémaköre. 3. Ígérgetések, hazugságok hitele. 1. Az emberek egyes fogalmak értelmezésében nagy zavarban vannak. Példának említem, hogy ma politikai elkötelezettségüktől függően ugyanazt a fogalmat különbözőképpen értelmeznek. Régen a fennálló hatalom ellen küzdőket betyároknak, csetnikeknek, partizánoknak nevezték attól függően, hogy egyetértettek tevékenységükkel, vagy ha nem, akkor összeesküvők, rablók, terroristák, fi nomabb kifejezéssel lázadók voltak. Függetlenül, hogy milyen cél érdekében harcoltak (szegénység, vallási, nemzetiségi elnyomás, éhezés ellen, ma pl. Irakban az olaj termelőhelyeinek birtoklásáért stb.). Ide sorolható a magyar 1956-os forradalom értékelése is. Ismert, hogy a Kádár-rendszer 40 éven keresztül ellenforradalmároknak bélyegezte a ma már hősöknek nevezetteket, úgy mondjuk ma: szabadságharcosok voltak. Azóta nagyot fordult a világ – ma már október 23-a nemzeti ünnep, a kivégzettek mártírók, díszsírhelyen nyugszanak. A volt ÁVH-sok, pufajkások is (pl. Horn Gyula stb.) minden évben kegyeletüket róják le a 301-es parcella előtt. Kezdetben még (1991-ben) voltak, akik úgy gondolták, hogy az 1956-os emlékművet két részre kell osztani – egyik oldalon a gyilkosokra, másik oldalon az áldozatokra emlékezve. Csupán érdekességnek említem, hogy két halálraítélt túlélő, Wittner Mária és Mécs Imre is különbözőképpen emlékezik 1956-ra. Mécs ma már az őt halálra ítélő kommunista utódpárt tagja, Wittner az ellenzéki frakcióban ül! Kíváncsi lennék, ha ketten találkoznak, mit mondanak egymásnak? Nemrég a Kerepesi temetőben jártam. A ravatalozóba vezető út bal oldalán (fő helyen) egy különös – elég tekintélyes területen – ávós emléktáblacsoportot találtam. Igen sok ávós, rendőr emléktábla volt ott 1956 „hősi” halottaira emlékezve – kissé elhanyagolt állapotban –, de mégis a Nemzeti Panteonban. Ugyanis sokan a Kerepesi úti temetőt Nemzeti Panteonnak nevezik. Úgy vélem, a halottak tiszteletet érdemelnek, de az 1956-os ávósok emléktábláinak azért nem a Panteonban a helyük. Csak megemlítem, hogy ugyanekkor Csömörön a kommunisták által meggyilkolt milliós áldozatokra igen szerény emlékművel emlékezünk – nem lebecsülve említem – vidéken, nem a fővárosban. Javasolom, hogy Szoborparkba helyezzék el (Balatoni u. 16–18) az emléktáblákat (ugyanis ezek nem sírhelyek, csak emléktáblák!) XIV. évf. 5. szám
7
2. Különbséget kell tenni a politikus és politika között. A kettő között az emberek általában nem tesznek különbséget. Pedig a „politikus” személyhez kötött fogalom, a „politika” több ember, csoport, nemzet érdekében kifejtett tevékenység. A politikus a személy tulajdonságaitól is függő fogalom (lehet kedvező vagy kedvezőtlen). Mivel a politikusok a „húsosfazék” közelében vannak, könnyebben vétenek a törvények ellen. Sokan ezt úgy fejezik ki, hogy aki több éven át vezető politikus volt, az már kéthárom év börtönt is megérdemelne. Ezért említik sokan a politikusi szakmát pejoratív hangsúllyal. Ettől eltekintve politizálni minden ember kötelessége. Ugyanis, ha azt mondom, én nem politizálok, nem megyek el szavazni, akkor jogosan említheti Gyurcsány, hogy az április 9-i népszavazáson hiába mondott 3,2 millió ember nemet az egészségügyi törvényre – a 7 millió választóhoz képest ez kisebbséget jelent. A nem szavazókat a törvény elfogadóihoz sorolta. Gondolkozzunk! Az egészségügyi törvény elfogadóinak csak a népszavazáson nemmel szavazókat lehet tekinteni. Ezek igen csekély számúak voltak. A nem szavazók nem tekinthetők valamennyien „nem” szavazóknak, mivel a legkülönfélébb okokból nem mentek el, vagy nem tudtak elmenni szavazni. Egyetlen közvélemény-kutató sem vallja – amit Gyurcsány vall –, ha nem mondja meg valaki a véleményét, akkor oda sorolom, ahová én akarom! Ebből milyen tanulság vonható le? Mindenkinek, aki el tud menni szavazni, annak kötelessége kinyilvánítani szavazatát. 3. A legalapvetőbb követelmény a politikusokkal szemben: NE LOPJ, NE CSALJ, NE HAZUDJ! Szégyenletes, ha ezt a politikusok nem vallják be – csak ha rájuk bizonyítják. De még szégyenletesebb, ha bevallják – DE NEM KÉRNEK BOCSÁNATOT MIATTA! A világ előtt szégyen, hogy nekünk olyan miniszterelnökünk van, aki bevallotta, hogy hazudott – de szinte dicséretesnek tartja, hogy be merte vallani hazugságát, és ezt olyan csekély bűnnek tartja –, amiért nem kell neki bocsánatot kérnie senkitől! Dr. Bajnok István
Vállaljuk véleményünket! Ne a média csalfa hangja befolyásolja szavazatunkat! Merjük világnézetünket megvallani! Csak így lesz keresztény nemzet Magyarországból! TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demok ratikus Közéletért Alapít vány (DEKA) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok Ist ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8
DEKA ÉRTESÍTŐ
