ÉRTESÍTŐ
Demokratikus Közéletért Alapítvány XIV. évf. 12. sz., 2008. december 1111 Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail:
[email protected]
Gyertek hozzám, ha fáradtak, megbántottak vagytok. Nálam békét, vigasztalást találtok.
Kegyelemteljes, békés karácsonyi ünnepeket és áldásos, sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves Olvasónknak! az Értesítő munkatársai
Jókívánság karácsonytól karácsonyig Évről évre eljön hozzánk, mert ígérte az Embernek. Megszületik a szívünkben! (Ha nem tekinted tehernek.) Hitet ad és reménységet, s nem emberi keménységet. Megnyugvást hoz. Békességet. Szeretetet, emberséget. Hagyd szívedben megszületni. Próbáld egyszer felnevelni… Hidd el, úgy is lehet élni, a kis Jézust ünnepelni… Azt kívánjuk mindenkinek, találkozzon a Kisdeddel! Lássa meg a csodát benne és fogadja Őt jókedvvel! Pozsonyi István, Csömör
2008 csalódásaink éve Az év vége a mérlegkészítés ideje. Választ kell adnunk arra a kérdésre, milyen sikereket, kudarcokat értünk meg ebben az évben. Mit tettek a politikusaink, kormánypártiak és ellenzékiek. A kormánypártok vajon jól vezették-e az ország szekerét? Az ellenzéki pártoknak mit sikerült elérni, miben vallottak kudarcot? Mit mutat az egyenleg?
Általában Megállapíthatjuk, hogy a kormánypártok rossz irányba vezették az országot, növelték az ország eladósodását, saját véleményük szerint is hazudtak az állampolgároknak, nem tettek semmit az ország gazdasági, politikai megítélésének javítása érdekében. A kormány tagjai az eladósodásban magukat vétlennek tartják, okát a dolgozókra hárítják. A feketegazdaság, a korrupció virágzott – ellene nem tettek semmit –, a tőkések, bankok érdekeit szolgálták, a vagyonfelélést folytatták. A kormány az oktatás, az egészségügy és a gazdaság területén szabad kezet adott az SZDSZ-nek. Tulajdonképpen az MSZP (a legnagyobb kormánypárt) kiszolgálta az SZDSZ (az alig 5%-os kis párt – ugyanannyit ért el az MDF is) elképzeléseit. Az ellenzéki parlamenti pártoknak nem sikerült jelentős eredményt elérni semmilyen kérdésben, s úgy néz ki, mintha teljesítette volna minden kérését az MSZP-nek. A kétharmados szavazást igénylő törvények tárgyalásán például hozzájárultak szavazataikkal az alkotmány módosításához, a hadkötelezettség, a honvédség felszámolásához vagy a magyar katonák külföldi szolgálatához. Az MSZP kérésére a Fidesz elítélte a Magyar Gárda működését – holott semmi törvényellenes tevékenységét nem tapasztalták. A Magyar Gárda elleni uszító kam2
DEKA ÉRTESÍTŐ
pányhoz csatlakoztak. Az ellenzéknek nincs stratégiai terve a kormány megdöntésére. Példa erre: 2006 októberében a Szabadság téren Orbán kijelentette, hogy nem kívánják megdönteni a kormányt. 2008 márciusában ugyanő kijelentette, átvennék a hatalmat Gyurcsánytól. Ezt hogy értsük? Olyan ez, mint az ellenzéki összefogás hirdetése. A „Fidesz Szövetség” csak a hozzá csatlakozó ún. „szövetségeseivel” kívánja megoldani a hatalom átvételét. Ez pedig nem sikerült sem 2002-ben, sem 2006-ban. Megjósolható, hogy így 2010-ben sem fog sikerülni. Az összefogásba minden ellenzéki pártot, civil szervezetet is be kell vonni! Másként ez nem sikerülhet!
Csalódásaink néhány példában Az MSZP-nél. A nemzeti szimbólumokat nem becsüli meg a kormány. A Szent Koronát a parlamentből múzeumba kívánják vinni! A koronás címert nem ismerik a parlamentben! A Kerepesi úti temetőben még ott vannak igen tekintélyes helyet elfoglalva az ’56-os szabadságharcot leverő ávósok, rendőrök, katonák emléktáblái – a régi Kádár-rendszer emlékeként! Ugyanakkor a kormány álságosan, de hivatalosan a Kerepes úti temetőben emlékezik meg minden évben a szabadságharcban elesettekről és azt követő megtorlás kivégzetteiről! Az oktatásban a „bolognai rendszert” most akarják nálunk bevezetni – amit Bolognában már elvetettek. Tandíjat is be akartak vezetni – szerencsére ezt a népszavazás elvetette. Az egészségügyben a vizitdíjat vetette el a népszavazás. Kórházakat bezártak, eladtak, orvosokat külföldre kényszerítettek. Az egészségügy „reformálása” címén romlott az állampolgárok egészségügyi ellátása, a gyógyszerek ára növekedett, több gyógyszert kivontak a támogatásból! A szociális támogatásokat csökkentették (gyes, gyed stb.). Mindezeket a megszorításokat az állampolgárokkal előre nem közölték (főleg választásokkor nem), de később sem kérték ki a szakemberek, a választópolgárok véleményét. Végeredményben úgy az ország, mint a lakosság elszegényedett. A hajléktalanok, munkanélküliek száma emelkedett. Az említett néhány példán csak bemutatni tudtam az MSZP–SZDSZ-kormány 2008. évi tevékenységét. Ezekből is látható az a tény, hogy a kezdeményezők legtöbbször a liberális SZDSZ-es miniszterek voltak, és az, hogy a szocialista MSZP nem a baloldali szegény emberek védelmezője. A kormánypártok a nemzetközi nagytőkés vállalatok, bankok érdekeit szolgálják, amit az is bizonyít, hogy a magyar vállalatok működését súlyos adókkal korlátozzák, viszont a külföldi tőkés vállalatok nemcsak adókedvezményt kapnak, hanem az alapításhoz támogatást is adnak nekik példa erre a Dunaújvárosi Hankook gumigyár, a kecskeméti Mercedes-beruházás). Amikor pedig nem kapnak több kedvezményt, azonnal elhagyják Magyarországot, pl. az Opel magyaróvári gyára. XIV. évf. 12. szám
3
Az ellenzéki parlamenti pártoknál. Ellenzéki helyzetben nehéz engedményeket kicsikarni. Javaslatot többet lehetett volna tenni. Néhányat beterjesztettek – családi adózás, korrupciós ügyek, magyar érdekek külföldi védelme stb. –, de ezeket sorra elvette a parlamenti szavazótöbbség. Gazdasági kérdésekben is volt néhány javaslat, amit nem fogadtak el, ezért sok ellenzéki szakembernek az lett a véleménye, hogy nem érdemes ötleteket adni a kormánynak, ezzel csak meghosszabbítják a kormány maradását. A nemzet érdekében ez a vélemény nem fogadható el, mivel a gazdasági teher csökkentése mindenki érdeke, amit minél előbb el kell érni, és a kormányváltás nem csak a gazdasági kérdések megoldásán múlik. Ebből kifolyólag sok szimpatizáns úgy vélheti, hogy az ellenzéknek sincs jó megoldási javaslata. Az ellenzéknek a 2008. márciusi népszavazás után alkalma lett volna a kormányváltásra, de nem tett semmit. Ilyen esetben a demokráciákban itt Európában több esetben is előfordult a hatalomcsere. Erre fel kellett volna készülni. Ne várjunk arra, hogy egy hatalmon levő párt önként átadja hatalmát – ezt Gyurcsány–Kóka–Fodor nem teszi meg soha. Ők mindent elkövetnek, hogy 2010-ig ledolgozzák az ellenzék 80%-os támogatottságát 30-40%-ra. A közvélemény-kutatási számok ezt mutatják. Ma már 40-50%-on tartanak. Arra nem szabad várni, hogy mások kaparják ki a gesztenyét, és várni, hogy a sült galamb a szánkba fog repülni. Úgy is mondhatnánk, hogy minden ellenzéki képviselőnek nemcsak a gombok nyomogatásával kellene foglalkozni, hanem dolgozni a siker érdekében. (Tisztelet a kivételnek.) Sajnos az ellenzéki képviselők között kevés a kreatív ember. Valóban csökkenteni kellene a parlamenti képviselők számát, vagyis mindkét oldalon a gombnyomogatók, a megélhetési politikusok számát.
Demokrácia Magyarországon Befejezésül néhány szót kell szólni a magyar demokráciáról. Sajnos, mi korábban diktatórikus rendszerben éltünk – nem szólhattunk szabadon, fenyegetettségben éltünk, pártkatonák beleszólhattak életünkbe, nem gyakorolhattuk nyíltan, büntetlenül vallásunkat, korlátozták tevékenységünket, mozgásunkat stb. Az ún. rendszerváltás demokráciát hozott Magyarországra. Azonban a 45 éves megszokások még sokáig tovább éltek az emberekben. Elnézést kérek, hogy saját életemből veszek elő egy példát. Mint a Keresztény Pedagógusok Társaságának elnöke egy alkalommal megkeresett egy tanárnő, hogy segítsek a tantestületüknek abban, hogy váltsák le az általuk kifogásolható igazgatójukat. Indokul mondta, hogy párttag, KISZ-vezető, úttörővezető és még sok más is volt. Mondtam neki, hogy én nem párttitkár vagyok – ezt nem tudom elintézni –, de az önkormányzatnál, ahol az igazgatók kinevezése történik, tiltakozásukat bejelenthetik. Megkérdeztem, mikor volt az igazgatóválasztás. Azt mondta, hogy ősszel, de akkor 4
DEKA ÉRTESÍTŐ
még mindent megígért – csak nem teljesített semmit. Hát így álltunk 1997-ben! Sokan még a pártállami állapotok szerint gondolkodtak. Mai példát is említhetek arról, hogyan működik Magyarországon a demokrácia. A választókerületekben a választó állampolgárok többségi alapon megválasztják a képviselőjüket. Ezt követeli meg a demokrácia! A megválasztott képviselők többsége valamely párt tagja. A parlamentben igen kevés a valóban független képviselők száma. Tehát a képviselő beül a pártja frakciójába. A pártfrakciót a párt vezetői uralják, és kötelezik a képviselőt a frakciófegyelemre. Ha a képviselő nem teljesíti a frakció határozatát, megbüntetik. A sajtóból tudjuk, hogy azt a képviselőt, aki nem a frakció előírása szerint szavazott az egészségügyi törvények tárgyalásakor, hanem választói kívánsága szerint, 100 000 Ft-ra büntették az MSZP-ben. A legfrissebb értesülésünk szerint ezt az összeget ma 200 000 Ft-ra emelték. Ezzel kívánják kényszeríteni a képviselőt az általuk helyesnek talált javaslat elfogadására. Egy másik párt azt a képviselőt, aki a kötelezően elrendelt szavazáson nem vett részt, és később sem tudta elfogadhatóan igazolni elmaradásának okát (mert választópolgárai kívánsága szerint nem szavazhatott a frakciófegyelem miatt, ezért inkább nem vett részt a szavazáson) 40 000 Ft-ra büntették. Hát ez demokrácia??? Főbb vonásokban ez történt 2008-ban. Mi a tanulság 2008-ból? Talán még van esélyünk 2010-ben a választás megnyerésére. Az ellenzék pártjainak meg kell tanulni, hogy a választásokon nem a szűk párttagság hangintenzitását mérik, hanem a pártonkívüliek, a lakosság politikai szimpátiáját. Ebből következik, hogy az a párt, amely csak a szűk tagság igénye szerint politizál, vesztésre van ítélve. Be kell végre látni, hogy a mai választókat a múlt sérelmeinek orvoslásánál jobban érdeklik a jelen kihívásokra adott válaszok. Amennyiben az ellenzék pártjai önmaguk elszigetelésével lesznek elfoglalva – ahelyett, hogy a társadalom problémáira keresnének közérthető válaszokat –, akkor tartósan a parlamentáris demokrácia mellékszereplőiként jelölik ki önnön helyüket a politikai közéletben. dr. Bajnok István
Hátrálás Régen kavarog a fejemben egyfajta érzés. Azt érzem, valami nincs rendben a magyar politikai életben. Hogy mi ez a valami, nem tudom, mert csak most kezd kikristályosodni bennem. Írtam egy verset, aminek a mottója, hogy mennyire szükség van mindenben egy irányítóra, vezérre, aki irányítaná, összefogná, helyes irányba vezetné a magyarokat! Aki nem csak a saját érdekeit nézi. Megállapítható, hogy ma is megállja a helyét ez a kívánság. Erre a kérdésre szeretnék válaszolni, de nemcsak a „kedves Fióknak”. Sajnos nem vagyok politológus vagy történész. Ezért próbálom közérthetően, példákon bemutatni gondolataimat, amiket bárXIV. évf. 12. szám
5
melyik embertársam megérthet. Induljunk ki a „mi” országunkból, azaz a családunkból. Mi picurka ország vagyunk, de itt mi vagyunk a főszereplők! Magyarországon diktatúra van! Rossz ez a diktatúra? Amennyiben teljes ellátást kapunk, s ráadásul még szeretetet és megértést is, akkor az egy jó diktatúra. Anya a kedveskedő, pátyolgató, mindent megértő, szeretettel terelgető diktátor! Az apa óvó, rendszerező, kötelességtudó, megértően szigorú diktátor! Ez egy duális diktatúra. Szükség van rá? Döntsék el Önök. Nekem ez így ideális állapot Ha van testvérem is, akkor pláne szükséges ez a diktatúra A „diktátorok” egyike azonnal bíráskodik a vitás kérdésekben, s ha kell, „karhatalommal” érvényt is szerez a fennálló diktatórikus rendnek! A diktátorok akkor is kéznél vannak, ha bármilyen betegség, probléma adódik. Együtt sírnak és nevetnek a „beosztottakkal”. Jó esetben ez a diktatúra, (bár csökkenő intenzitással) 14-18 éves korig is eltarthat. A diktatúra intenzitásának csökkenésével növekszik a függetlenedés, öntudatosodás. A diktatúra (elvi) megszűnése akár a teljes elszakadást is feltételezi, bár tovább él mint vérségi, avagy szeretetigény-forrás, netán az idősebb, tapasztaltabb kútfejként… Jöjjön hát a rossz diktatúra! (Vigyázat! Most jön a politika!) Tehát adva van egy kicsi országocska, ahol normális diktatúrának kellene lennie. Ám itt az Anya és Apa semmiben nem tud megegyezni. Állandóan veszekszenek, fenyegetik egymást. Hol ez, hol az nem tetszik nekik. A gyerekekre kevés idő jut, tehát eltűnik a szeretet, odafigyelés, terelgetés, következetesség stb. Eldurvulhat a diktátorok vitája, hazudoznak egymásnak, s akkor bizony háborúk fenyegetnek. Adok-kapok állapotban bizony nem a gyerek (a nép) az első! Nem a szeretet, jóindulat kerül előtérbe, hanem az erő, dominancia kérdése, vitatkozás, egymás leszólása, vagyis a békétlenség. Hosszabb idő után pedig „megoldásként” következhet a válás (összeomlás). Ezalatt mindenki sérül, lelkileg vagy fizikailag. Ha nem a válást választják a diktátorok, akkor egyszemélyes diktatúra alakul ki, ami sok esetben még rosszabb, mint a válás. Ezt az állapotot nevezhetjük terrornak? Igen, nevezhetjük! Ekkor már szó sincs megértésről, szeretetről, segíteni akarásról. Ekkor már csak helyezkedésről, hazudozásról, csalásról, „betartásokról” szól az élet. Esetleges követelésekről, panaszokról, elrontott hónapokról, évekről, elrontott életekről szól az élet! Semmibe vett véleményekről, lesajnált fájdalmakról, „pofád befogod!” válaszokról szól az élet! Megjelenő lelki és fi zikai összeomlásokról szól az élet! Nem folytatom. Talán ennyiből érteni lehet a picurka ország problémáit…! Kérem szépen behelyettesíteni a nagyobb ország politikai berendezkedésével a szereplőket. A „demokrácia” nagyon szépen hangzó formáció. Nagyon sok mindent és szépet, nemest bele is lehet tuszkolni, ami bizonyíthatná életrevalóságát. Csakhogy az élet egészen másként működik. A szervezettség semmiféle demokráciát nem bír el! Gondoljanak csak bele. Gyerek–szülők, óvodás–óvónők, iskolás–tanár, munkás–főnök, főnök–igazgató, igazgatók–vezérigazgató, vezér6
DEKA ÉRTESÍTŐ
igazgató–tulajdonos, tulajdonosok–cégcsoporti főnökség. Ugyanezt a hierarchikus felállást lehet végigvezetni a pártoknál (politikumban), rendfenntartóknál, katonaságnál, gyógyászatban, pénzintézeteknél, de még a csapatsportágaknál is. Sosem volt más! Diktatúra! Ám ez egy ROSSZINDULATÚ DIKTATÚRA! Természetesen emberek, pártok alakították ki a mai viszonyokat. S mivel még vérségi kapcsolat sincs közöttük, hát miért legyek megbocsátó? Ezeknek az embereknek börtönben a helyük. Anyagilag, erkölcsileg, lelkileg és minden lehetséges módon megalázták a rájuk bízott „gyerekeket”! Kizsigerelték a nemzetet! A hatalomból el kell távolítani őket úgy, hogy soha többé ne kerülhessenek a közelébe sem! Nincs hova hátrálni. Pozsonyi István, Csömör
A nyugdíjas karácsonya 1. Közelg az év vége, eljő a Karácsony és jó nagy BÚÉK-kal köszönt sok barátom! Csillogó szemekkel és szorongó szívvel lesik a gyerekek, Nagyanyó mit „művel”? Hogy csillog a fenyő? Vajh’ mi lesz alatta? Jóságát? Erényét? Ki hogyan mutatta? Nekem is izgalom a Karácsony tája, mivel megint ugrik éveimnek száma. Egymással cicáznak öregedés réme: deres halántékom és a gyertya fénye!
2. Repülnek az órák, elszállnak az évek, hol itt, hol meg amott hunynak ki a fények. Közeleg az idő, mikor majd azt vallom: a legszebb ajándék, amit lehet kapnom, egy-egy szép karácsonyt vagy boldog új évet, néhány derűs percet, egy kis kedvességet! De! Addig is legyünk vidámak, szerények, bírjuk ki valahogy ezt a néhány évet! Szakál László, Szekszárd XIV. évf. 12. szám
7
Bajnok István tervezett felszólalása a 2008. 12. 06-i KDNP OV-n Tisztelt Elnökség, tisztelt Országos Választmány, kedves barátaim. Sajnos azzal kell kezdenem, hogy nincs Magyarországban demokrácia. Diktatúra van! Az ún. rendszerváltáskor abban reménykedtünk, hogy Magyarföldön is az uralkodó eszmerendszer a demokrácia lesz. Nálunk demokráciába bujtatott diktatúra lett. A parlamentben diktatúra van, a kormánytöbbség az ellenzék minden javaslatát lesöpri. A választópolgárok akarata nem érvényesül. A választópolgárok ugyan demokratikusan megválasztják képviselőiket, de ezek valamely párt tagjai, és beülnek a pártfrakcióba. Ettől kezdve a párt érdekei szerint szavaznak, nem a választók véleménye szerint. Ha netalán – mint az MSZP és Karsay – nem a frakcióval szavaz, megbüntetik. Tudomásom szerint 100 000 Ft-ra büntették, de a közelmúltban még jobban szigorították a frakciófegyelmet, ma már dupláját kell fi zetni annak, aki nem a frakcióval, hanem esetleg a választókat megkérdezve, azok véleménye szerint szavaz. Kérdezem, ez demokrácia? A 2008. március 9-i népszavazás megmutatta a választók véleményét. A szavazópolgárok 80%-a elvetette az oktatási, egészségügyi törvény kormány által kikényszerített módosításait. Demokráciákban ilyenkor megbukik a kormány! Nálunk – diktatúrában – nem. A Gyurcsány-kormány még kisebbségben is ragaszkodik a hatalomhoz. Eléri, hogy a közvélemény-kutatások szerint az elalvó ellenzék népszerűségét diktatórikus eszközökkel, eredményes munkával 50%-ra csökkentette! Mi várható még 2010-ig??? A saját portánkon is van mit javítani. A demokratikus elveket cserben hagyva nem minden szervezet véleményét meghallgatva az OV elé terjesztették a kettős párttagság megszavazását. Sokan azt mondják, ha nem lenne kettős párttagság, akkor nem lenne frakciónk a parlamentben. Úgy vélem, ezzel önmagunkról – munkánk minőségéről – állítunk ki szegénységi bizonyítványt, azaz munka nélkül, ajándékként kapnak egyes vezetők pozíciót a Fidesztől. Azt hiszem és vallom, ha önálló pártként dolgoznánk, önálló programmal, a nemzet valódi érdekeit szem előtt tartva (honvédelem, külföldi elkötelezettségek, összmagyarsági érdekek védelme stb) biztos szövetségekkel a pártokkal, civil szervezetekkel, egyetlen keresztény szakszervezettel (MOSZ), akkor nem lenne probléma a parlamenti 5% elérése. Tettekkel bizonyított összefogás kell!!! Ma is vallom Laci bátyánk véleményét nem pontosan idézve: A KDNP-nek önálló, független pártnak kell lenni, szoros szövetségben a Fidesszel! dr. Bajnok István 8
DEKA ÉRTESÍTŐ
Emléktábla-avatás 2008. november 23-án Bp. XVII kerületében a Péceli és Szabadság sugarút (volt Horthy Miklós út) sarkán felavatták a II. világháború utáni első emléktáblát a volt kormányzó úrra emlékezve. Az emléktáblát közadakozásból, az önkormányzat és a Horthy Miklós Társaság támogatásával állították fel. A hideg, esős idő ellenére mintegy 200-an gyűltek össze. Az emlékezők között kiemelkedtek vitéz Székely László és Koltai Gábor méltató szavai. Ezek közül közöljük vitéz Székely László szavait. Tisztelt emlékezők! Sokan, sokféleképpen emlékeznek vitéz nagybányai Horthy Miklósra. Mi az első világháborús csaták győzteseként, az otrantói hősként emlegetjük. A kiváló képességű kormányzót a nemzet megmentőjeként tartjuk számon. Olyan ember, aki megérdemli, hogy Magyarország minden helységében emléktáblával, szoborral vagy utcák elnevezésével emlékezzünk rá! Hét évvel ezelőtt kezdeményeztük Pátyon, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklósról utcát nevezzük el. Azóta egy kis utca az ő nevét viseli. Azt hittük, hogy más falvak és városok is követni fognak minket. Visszanézve bizony nem így történt. Üdítő kivétel a mai táblaavatás, ezért köszönet az itt élőknek. A másik, XIX. századbeli kormányzó – Kossuth Lajos – minden településen szerepel vagy utcanévvel, vagy szoborral. A magyar nép megbecsüli jótevőit, kivéve Horthy Miklóst, akiről 1945 után kizárólag csak rosszat hallhattak az emberek. Neve kiejtése egyesekben még ma is indulatot kelt. Horthy Miklós nem volt politikus, legalábbis a szó mai értelmében. Mert a hazáért élt, és nem a hazából!!! Az ő kormányzósága idején nem voltak hazudozó, felelőtlenül ígérgető, a népet becsapó politikusok. Rosszul, magyartalanul beszélő és érző, szakmailag alkalmatlan, a szakterületéhez és a tisztviselő karhoz nem méltó miniszterek. Munkáját olyan emberek segítették, mint Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Teleki Pál, akik nem romboltak, bezártak, eladtak vagy megszüntettek – hanem 2500 iskolát 600 kórházat építettek. Sportpályákat, színházakat, középületeket hoztak létre, és hathatós segítségük eredményeképpen a magyar fi zetőeszköz – a pengő – Európa legerősebb pénze lett. A parlament nem volt obszcén beszédek helye, mint mostanában. Magyarország közigazgatási szíve Európa talán legszebb városa, kulturális és gazdasági motorja, Budapest – nem volt gengszterközpont, fizikai és szellemi szemétdomb. Horthy Miklós kormányzása alatt nem gúnyolták a Himnuszt, a magyar kultúrát és a magyar népet. Akkor a dolgozó magyar ember biztonságban érezte magát. A kormányzó soha nem mondott le egy pillanatra sem a revízióról, az elrabolt országrészek visszaszerzésének lehetőségéről. Kun Béláék nemzetzüllesztő, hadseregünket a mai Szekeres Imrék elődeiként szétverő, hazaáruló, TriXIV. évf. 12. szám
9
anont eredményező politikája után, Horthy Miklós is, akárcsak második honalapítónknak, IV. Béla királynak, mindent újra fel kellett építeni: hadsereget, csonka hazát, nemzeti összetartozást, jövőbe való hitet és nemzeti önbecsülést. Nagyon hiányzik ma is egy ilyen nemzetét elkötelezetten szolgáló vezető! Engedjék meg, hogy az emlékirataiból idézek: „Az 1945 utáni nemzeti katasztrófa nem lehet és nem is lesz a magyar történelem utolsó fejezete. Nagy költőnkkel – Madách Imrével – együtt vallom, amit ő Az ember tragédiájában hirdet: Ember, küzdj, és bízva bízzál!” (Esztoriil 1952) Az évszámot behelyettesítve, szavai ma is igazak. Nekünk is marad a küzdelem. Isten adjon hozzá elég erőt!! Köszönöm, hogy meghallgattak.
Miért ne? Miért ne törődjünk avval, hogy kik vagyunk? Ugyanígy születhettünk volna Neobarokkban vagy Bangha Deszben. Nem vagyunk kötelesek lelkesedni azért, hogy magyarok vagyunk. Egy hiba van ebben, hogy mások lelkesednek azért, hogy milyen nép fiai, míg ismeretlen okból gyűlölnek bennünket. Mi viszont ha lelkesen, ha nem, magyarok vagyunk. Őseinket a létfenntartás és a védelem kényszere tette egy néppé, magyarrá. De egyszer csak itt voltak Európában, és helytálltak, ha lelkesen, ha nem. Nem védeni akarták Európát a török és a tatár ellen, hanem csupán élni akartak. És ez ezer éven át sikerült. Európa ugyan nem tartott fontosnak bennünket, csak akkor ijedt meg, mikor a török Bécset vette ostrom alá. Bécs alól nemzetközi összefogással elverték a törököt, aztán abba akarták hagyni a háborút, Magyarország nem számított. A pápa volt az, aki pénzzel Magyarország fölszabadítására rávette őket. Fizetett azért, hogy Magyarországot fölszabadítsák. Természetesen nem a magyaroknak szabadították föl, hanem maguknak. Magyarország meghódított területnek számított, Habsburg-birtoknak. Szerencsére nem hagytuk magunkat kifosztottan, elfogyva, megvetetten, véres harcban elértük a magyar nemesi alkotmány elfogadtatását a dinasztiával, ami annyi volt, mint önálló nemzetként való elismertetésünk. Nem voltunk tovább családi birtok Ausztriában. Ez volt a Rákóczi-szabadságharc eredménye annak ellenére, hogy majdnem leverték már, mikor békét kötött. De miért nem lett volna jobb osztrákká válni? Talán mi lettünk volna a Habsburgbirtokok súlyponti területe, hiszen nagyobb volt Magyarország Ausztriánál. Könyvespolcainkon lett volna egy-két könyv ennek a területnek a múltjáról. Érdekesség. Bizony jobb lett volna. Csakhogy van emberi méltóság is. Mi elnyomottan, anynyi igazságtalanságot elviselve, megalázottan, kifosztottan nem csatlakozhattunk azokhoz, akik mindezt művelték velünk, és ez egészen érthető. A valamely nép10
DEKA ÉRTESÍTŐ
hez való tartozás nem lelkesedés kérdése. Beleszülettünk, belenőttünk. De közös érdekek kötnek össze, ha akarjuk, ha nem. Tízmilliónyian meg kell tudni védeni közös érdekeinket. Ha nem tesszük, önmagunkkal bánunk szégyenteljesen. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő nem akarja kivenni a részét a közös érdekvédelemből, megbüntetendő a közösség részéről, mert a védelmet az ő javára is elvégzi a többi. Most azonban itt az ideje az érdekeink ellen dolgozó, önvédelmünket bénítók eltávolításának. Nem lehet, hogy ennyi képzett és gondolkozó ember nem találja meg a megoldást, amelyhez csatlakozik a többség. Kell azonban egy vezető, aki vállalja a kockázatot, és elindít valamit. Megítélésem szerint ennek mozgalomnak kell lennie, amelyhez csatlakozni lehet. Nem a hasonló célú szervezet, párt, szövetség nélkül, hanem összefogva őket. Ha tisztázni akarjuk, mi ellen küzdünk, nincs nehéz dolgunk: • A magyar termelő megfojtása. • A diktatúrát előkészítő törvények. • Magyarországot külföldön rágalmazó propaganda. • A magyar népszaporulat megszüntetése. • Családok rombolása médiával, közoktatással, anyagi hátránnyal. • A belső ellentétek szítása kisebbségek és magyarok, és az egyes társadalmi rétegek közt. • A magyar műveltség csökkentése alacsony szintű közoktatással. • A rendőrség, a hivatalok, kormányzati szervek dolgozóinak szembeállítása a magyar tömegekkel. • A nemzeti vagyon kiárusítása. Kiss B. Zsolt
Magyarkodás Ha valakinek esetleg nem fontos, hogy magyar, az egyszerűen nem gondolkodik távlatokban. Saját maga és gyermeke jövőjére kellene gondolnia. Itt most megsemmisül a magyar termelés, leszámítva néhány nagyvállalatot. Aki ezt nem látja, az vak, és nem tudja, miért kell segélyből élnie. De mi lesz, ha nem lesz, aki a segély értékét munkával megtermelje? „Majd a Világbank vagy az Európai Unió segít”. A Világbank vagy a Valutaalap kiköti, hogy csak a külföldi nagyvállalatokat segítsük. Nem ezt mondja, de olyan megszorító intézkedéseket követel, amelyeket a magyar vállalatok nem bírnak ki. Mi pedig – munka hiányában – viskókban fogunk lakni a nagyvárosok szélén. Földünkön külföldi telepesek osztoznak, sikeresen gazdálkodva, mert őket segítik. Mindezeket figyelembe véve tanácsolom: gondolkozzunk. Mégiscsak jó valamire Magyarország! Ha el tudjuk intézni, hogy legyen. Ennek pedig egy módja van: XIV. évf. 12. szám
11
segíts magadon. Hogyan? Szövetkezéssel. Társadalmi gyűjtésből tőkét kell szerezni hozzá. Nem vásárolni, csak magyar termelőktől. Nem számít, mi van ráírva, hogy „Származási hely: Magyarország”. Ezen a címen kapunk vízízű paradicsomot, ízetlen szilvát, almát, rágós külföldi húst. A magyar árut is külföldi tulajdoni cégek termelik, amelyek addig maradnak, amíg nekik megéri. Jó éjszakát! De akit nemcsak a puszta megélhetés érdekel, vagyis gondolkozik, az lehet szerelmes is valamibe, ami megdobogtatja a szívét a Himnusz hallatára, mint legjobb sportolóinkét. Akik nem maguknak szereznek érmeket, hanem az országnak – egy alig-alig létező földnek, ahol azonban vergődünk és vagyunk. Ez a föld a világ egyik legnagyszerűbb szellemi elitjét termelte ki. A magyar irodalom, a magyar sport, a magyar művészet nagyszerű. Nemcsak nekünk. Nyelvünkért angolok, olaszok és más fogékony nemzetek fiai lelkesednek. A magyar tudósokkal, orvosokkal és feltalálókkal tele van a világ. Nem mindenki dr. Béres, aki itthon maradt a mellőztetést és kiközösítést, a szándékosan vetett gátakat is legyőzve. Ma nem olyan az államvezetés, mint Szentgyörgyi Albert idején, amikor a Trianonnal sújtott országvezetés Klebelsberg Kunóval az élen lehetővé tette a tudósnak, hogy itthon végezhesse el kutatásait. Ő lett az egyetlen Nobel-díjas tudósunk, aki itthon dolgozva kapott Nobel-díjat kutatásaiért! Nagyon fontos az, hogy mi Tudjunk. Higgyünk, Reméljünk, Szeressük. Egymást, a megtévesztett baloldali tömeget is, a magyar érzelmű cigányokat, zsidókat és a többi velünk érző magyarrá vált vendéget. Ez nem kisebbség, többség, mert magyarok.
TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390.
Merd kimondani véleményedet! Ha nem áll módodban tenni semmit sem, legyen bátorságod kimondani az igazságot! A hallgatás beleegyezést jelent! A néma gyermeknek az anyja sem érti szavát! A Demok ratikus Közéletért Alapít vány (DEKA) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Bajnok Ist ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 12
DEKA ÉRTESÍTŐ
