ÉRTESÍTŐ Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím:

ÉRTESÍTŐ

Demokratikus Közéletért Alapítvány XIV. évf. 4. sz., 2008. április 1111 Bp., Bartók Béla út 18. megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

Szükség van önálló kereszténydemokráciára (Hozzászólás nyílt levelekre) Az utóbbi hónapokban az Értesítő hasábjain több nyílt levél jelent meg, amelyek ihletője az az elkeserítő tény, hogy pártunk támogatottsága talán még az 1%-ot sem éri el. A januári számban dr. Reviczky Károly volt pártügyészünk azt írja, hogy „amíg a múltat fel nem tárjuk, addig a párt 1% körül fog ingadozni.” Valóban tanulni kell a múltból, de nem hiszem, hogy a múlton való rágódás most már előbbre vinne. Azon ugyan el lehetne tűnődni, hogy 1997-ben miért került éppen Giczy György az elnöki székbe. Nyilván azért, mert tagságunk többsége – jómagamat is beleértve – elégedetlen volt az előző vezetéssel. És miért volt elégedetlen? A mélyebb okokat vizsgálva nekem úgy tűnik, hogy azért, mert teljesen különböző elképzeléseink voltak arról, hogy mit kell érteni a konkrét magyar helyzetre vonatkozó kereszténydemokrácián. Ez az akkori, a kommunizmus felbomlását követő rendkívül bonyolult és ellentmondásos helyzetben talán érthető is volt. De kérdem, hogy azóta vajon kidolgoztunk-e viszonylag egységes álláspontot a lényeges kérdések vonatkozásában? Úgy vélem, és a tagság körében szerzett benyomásaim alapján is állíthatom, hogy nem, vagy legfeljebb csak részben. Februári válaszlevelében Szakolczay György gyengeségünk legfőbb okaként azt jelöli meg, hogy „a párt nem követte Kerkai és Barankovics hagyományait.” Tudat alatt valahogy én is így érzem, de azért nem ártana, ha részletesen kifejtené, hogy mit ért ez alatt. A Bajnok István által még a decemberi számban fő okként emlegetett kettős párttagsággal kapcsolatban pedig Szakolczay azt állítja, hogy „ez inkább következmény, mint ok”, és „kettős párttagság nélkül nem lennénk parlamenti párt”. Ez igaz! De most már nem az a kérdés, hogy mi az ok, és mi az

okozat, hanem az, hogy szükség van-e önálló és erős kereszténydemokráciára, vagy sem. Ha a válasz igen, akkor természetesen komoly akadályt jelent a kettős tagság, mert akkor soha nem lesz önálló arculatunk, akkor a közvélemény nem is igen fog tudni rólunk, de ha mégis, akkor legfeljebb szatellitpártnak fog tekinteni minket, amelynek teljesítményét külön értékelni nem tudja. Véleményem szerint ma még sokkal jobban, mint valaha, szükség van a kereszténydemokrácia jelenlétére. Egy olyan abszurd korban élünk, amelyben a szemünk előtt porlad szét a hagyományos erkölcs, valamint az igazság, a közösségi érzés, a magasabb eszmék és kultúra tisztelete. Ez nem magától történik, hanem tudatosan kidolgozott liberális eszmék rombolnak mindenütt. És nem csak Magyarországon. Mindenkinek ajánlom P. Buchanannak A Nyugat Halála című mostanában megjelent könyvét, amelyben – természetesen Amerikára fókuszálva – lefesti, hogy milyen tervszerű támadás indult a kereszténység erkölcsi rendszere, és általában a fehér ember egész kultúrája ellen. Amerikában is azt hirdetik a liberálisok, hogy „nem léteznek örök, abszolút értékek”, „minden társadalom megalkothatja a maga saját erkölcsi elveit”, „az élet célja nem más, mint a boldogság elérése ezen a földön”, „minden életstílus egyenlő”, „a nemzet fogalma elavult” stb. Buchanan, aki mellesleg a Republikánus Párt elnökjelöltje is volt, rámutat arra, hogy a média ott is balliberális kezekben van. Talán pesszimizmusra adhat okot, hogy nem csak nálunk folyik a lelki és szellemi rombolás, hanem mindenhol, de a könyv azt is hangsúlyozza, hogy már szerveződnek a világméretű ellenerők is. És nálunk ki más, mint a kereszténydemokrácia lehet az iránytű, a világítótorony, amely nélkül az értékrendjétől megfosztott, az anyagiasság mocsarába belesüppedt ember eltéved ebben az összezavart világban. Ki más hívhatná fel a figyelmet arra, hogy erkölcs nélkül hosszú távon egyetlen közösség sem állhat fenn, hogy igazság nélkül nincs társadalmi béke, hogy szabadság és jog csak kötelességekkel együtt létezhetnek, hogy az anyagi javaknál vannak magasabb rendű értékek is, hogy a közösség javára végzett tevékenység a legfőbb értékmérő. Vagy ahogy J. Ratzinger (akkor még) bíboros írja: „Hamis illúzió, hogy jobb világot lehet teremteni itt a földön nem a megtérés, a lelki megújulás, hanem pusztán a gazdasági helyzet változtatása által.” (Mellékesen megjegyzem, hogy ha csupán magát a gazdaságot tekintjük, akkor is abszurd állítás, hogy a bevallottan csak a maximális haszonra törekvő multik „versenye” olyan helyzetet eredményezhet, amely az átlag polgárnak kedvező.) Ki fogja ezeket az igazságokat a társadalom elé tárni, ha mi nem? A Fidesz semmiképpen sem, mert mint Orbán Viktor legutóbbi beszédében is hangsúlyozta, ők egy nem ideológiai alapon álló néppárt. Nem is állhatnak szigorúan elvi alapokon, mert gyűjtőpártként annyi szavazatot veszítenének az egyik oldalon, amennyit nyernek a másikon, és ráadásul elvesztenék a nagytőke bizalmát, amely nélkül – sajnos – soha nem juthatnak hatalomra. A hatalmat pedig mindenképpen meg kell szerezni! 2

DEKA ÉRTESÍTŐ

Egyedül a Fideszen múlik annak belátása, hogy az ő tábora erősödik, ha erősek a szövetségesei, hogy akkor van esélye a győzelemre, ha olyan párt áll mellette, amelyiknek a hatósugara a baloldali emberekre is kiterjedhet, ha van egy világnézetileg elkötelezett szövetségese, amely felveszi a harcot a vele leginkább ellenséges világnézet, a liberalizmus ellen. Mert korunk szellemi vírusa, a liberalizmus ugyancsak világnézet, márpedig világnézettel csak egy másik világnézet harcolhat sikeresen. Ha a Fidesz ezt nem tudja belátni, akkor sajnos dilettáns politikusok. A liberálisok hosszú távon gondolkodnak – amint arra Buchanan is rámutat köny vében – mert tudják, hogy az emberek kulturális beállítottságuk szerint szavaznak az egyik vagy a másik pártra. Ezt még az olyan baloldali ideológusok is kifecsegik, mint Vitányi Iván (A szociáldemokrácia jövőképe), és erről beszél korunk egyik legnagyobb gondolkodója, a Nobel-díjas Konrad Lorenz is (Az emberiség nyolc halálos bűne). Gondolkoztunk már azon, hogy miért ragaszkodik olyan görcsösen az SZDSZ minden alkalommal az oktatási tárcához? Ne higgyük, hogy – mint azt Szakolczay György sugallja nyílt levelében – úgyis csak a vallásos emberek szavaznának ránk. A liberalizmus ma még annyira természetellenesnek és ellenszenvesnek tűnik a társadalom többsége számára, hogy szimpátiájuk elnyeréséhez csak rá kell mutatnunk annak torz és képmutató voltára. Ez a mi történelmi feladatunk. Ne higgye senki, hogy naivan idealista vagyok, amikor azt állítom, hogy az átlagembert nem csak az anyagiak érdeklik. Beszélgetve velük rögtön kitűnik, hogy nem érzik jól magukat a mai világban, túlnyomó többségük ösztönösen vonzódik a társadalmi igazságosság, a létbiztonság, az értékteremtő munka megbecsülése, a természetes, józan népi erkölcs után. Ezeket a másik oldal kisajátítja, és baloldali értékeknek állítja be, pedig ezek keresztény értékek. Ne engedjük át nekik könnyelműen a saját értékeinket! Jáky Miklós a Keresztényszociális Műhely titkára *** A szerkesztő megjegyzése: A kereszténydemokrácia és a polgári értékrend nem azonos fogalmat jelentenek. Az egyik ideológiai fogalom, a másik praktikus-politikai fogalom. Nem összehasonlíthatók! Olyan, mintha egy körtét és egy almát hasonlítanánk össze. Miért? Azért mert a keresztény fogalomhoz szorosan tartozik az Istentől – mint a világ és az ember teremtőjétől – eredeztetett értékrend (vagyis ideológiai fogalom). A polgári értékrend egy politikai rendező elv a francia forradalom kori (vagyis fi lozófiai) fogalom. Azóta használjuk. A kereszténydemokrácia (mint a cikk is írja) a liberális eszmékkel (melynek több irányzata is van) hasonlítható össze. Minden liberális eszmerendszer kizárja az Istentől – mint teremtőtől – való eredeztetést. A kereszténydemokraták fontos feladata, hogy tisztázzák a fogalmakat! XIV. évf. 4. szám

3

Minden bajunknak a Jó Isten az oka Az ember nem tud nyugodtan élni. Nem szedhetjük meg magunkat gondtalanul, mert rögtön ott a figyelmeztetés: ne akard a másét! De hát az államé, amit elveszünk! Kicsoda az állam? Már nem örülhetünk nyugodtan annak, amit szereztünk, mert egyesek – hivatalosan vagy csak úgy – kifogásolják. Ha esetleg más feleségét szereznénk meg – ósdi felfogás, ami egyesekben még mindig gátlást okoz –, meggátolja az igazi szerelem érvényesülését. És akkor jönnek avval is, hogy két önzés nem tarthat sokáig. Ki akar valamit soká? Megunja az ember! És milyen jó váltani! Hogy méltányosnak kell lenni másokkal? A gazdasági életben is? Hol él a Jó Isten? Hát velem ki méltányos? Foggal, körömmel kell védeni magam – ez az alapszabály! Különben is, mondjanak egy méltányos kort a történelemben! No és az öregek. Szerintem örüljenek, hogy élnek. Hogy eltartsam őket? Hogy tiszteljem őket? Hol szerezték hozzá a jogot? Mi az, hogy adjam vissza, amit gyermekként kaptam? Szokás ajándékot visszakérni? Ha már gyermeket vállaltak, a helyes kis játékszert fönn kell tartani. Aztán, mikor elszemtelenedik, mehet az útjára. Mutassa meg, ki a Jani! Ha meg belőlem akar élni, akkor rossz helyen kopogtat. Iskolába járattam, képzést kapott (mert zavarja az embert a tahóság), a többi az ő dolga. Hogy szeretet? Ki látta? Mi az? Mindenütt kilóg a lóláb. Aki legjobban prédikálja, az a legnagyobb harácsoló. Nincs szeretet, amiben ne volna önzés. Igazság? Sem az ismeretekben, sem az emberek közti kapcsolatban nem található. Nem is célszerű. Nem is érezném jól magam, ha nem hazudnának nekem! Hiszen mindenki hazudik! Minek az a szembenézés a tényekkel? Ki tudja, mik a tények. Látott már valaki hihető statisztikát? Mi az, hogy megbízhatóság? Szavahihetőség? Haha. Mivé lenne az üzleti élet csalás nélkül? A politika? Mi hasznom van belőle? Mindenki tudja, hasznot csak átveréssel lehet elérni! Nő és férfi közötti bizalom? Minek? Okos embernek van egy bejáratott partnere. Megy a dolog, amíg megy, aztán pá. Senki sem haragszik, nem is féltékeny. Aki féltékeny, az bumfordi. Hogy öreg korára az ember magára marad? Ez is megoldható! Nem kell megöregedni! Ha úgy érzem, hogy nem működnek úgy a dolgok, egy tabletta és kész. Mindezt persze zavarja, hogy hátha van Isten. Ezért örülök mindig, ha megint bebizonyítják, hogy nincs. Csak hát ezt is el kell hinni! Borzasztó ez a bizonytalanság. A „hátha” minden jó dolgot elront. Istenem, mondd, hogy nem vagy! Kiss B. Zsolt 4

DEKA ÉRTESÍTŐ

Siker, bukás, remény Az Értesítő nem kötődik párthoz, de kötődik, félreérthetetlenül, a kereszténydemokrácia eszméjéhez. Visszatérő témája, hogy mi volt a magyar kereszténydemokrácia 1945–1947. évi sikerének titka, mi lehet az 1989–1998. évi – használjuk ezt a kemény szót – bukás oka, és mi adhat reményt a jövőbeni sikerre. Itt az ezzel foglalkozó korábbi cikkek gondolatainak részbeni összefoglalását kísérelem meg. Joggal mondható, hogy az 1947. évi páratlan siker az akkori történelmi helyzet következménye volt: a Kisgazdapárt összeomlása után a DNP volt sokak egyetlen reménye. Ez igaz, de a DNP akkor ki tudta használni ezt a történelmi helyzetet. Ennek okai szerintem a következők. 1. A keresztény szellemű vezető értelmiség politikai szerepvállalása. A DNP-t a korábban is keresztény szellemű vezető értelmiség tagjai alapították meg figyelemmel az akkori politikai helyzetre és a baloldal jelenlétére: Szekfű Gyula, Eckhardt Sándor, Bálint Sándor, Barankovics István, Mihelics Vid, Rónay György. Ők határozták meg a párt programját és politikáját. 2. A keresztény társadalmi szervezetek vezetőinek politikai szerepvállalása. A DNP a keresztény szellemű társadalmi szervezetekre épült fel: a KALOT-ra és a többiekre. Ők adták nemcsak a párt tömegbázisát, hanem szervezőit és országygyűlési képviselőinek nagy részét is. 3. Egyházi személyek elvi szintű politikai szerepvállalása. A DNP sohasem jöhetett volna létre Kerkai Jenő, Nagy Töhötöm és Jánosi József, e három jezsuita nélkül, és nem érhette volna el 1947. évi választási sikerét más egyházi személyek, világi papok, ferencesek és más szerzetesek elvi szintű támogatása nélkül. 4. Az egyházaktól való függetlenség. A DNP-t köztiszteletben álló egyházi személyek támogatták, de mégis független volt az egyházaktól. Nem az egyházak támogatásával akart politikai szerepléshez jutni, hanem politikai szereplésével akarta előmozdítani az egyházak működési feltételeinek fenntartását. 5. Nemzeti szerep betöltésére való törekvés. A DNP elsősorban mégis a kor nemzeti problémáinak megoldására törekedett. Akkor az volt a központi kérdés, hogy hogyan lehet fenntartani nemzeti létünket és intézményeinket a szovjet hatalom árnyékában: a párt erre próbált megoldást találni. 6. Progresszív szerep betöltésére való törekvés. A DNP a nemzeti feladatok mellett a kor szociális problémáinak megoldására törekedett. Vezetői már az 1945 előtti évtizedekben is hívei voltak a földreformnak és a széles tömegek felemelését követelő társadalmi reformoknak. 7. Elvi politizálás. A DNP minden politikai megnyilvánulása kristálytiszta elvi alapokon állt. Az akkor kiadott programok, elmondott beszédek és közzétett XIV. évf. 4. szám

5

cikkek – noha hatvan év alatt a történelmi helyzet szükségképpen megváltozott – döntő részükben ma is érvényesek és aktuálisak. 8. Gyakorlatias, pragmatikus szemlélet. A DNP elvi politizálása nem jelentette azt, hogy törekvéseiket az egyház elvi megnyilatkozásaiból akarták volna levezetni. Minden állásfoglalásuk a kor konkrét problémáira próbált megoldást adni. 9. Anyagi érdektelenség. A DNP valamennyi vezetője anyagilag érdektelen volt. Országgyűlési képviselői illetményük felét ajánlották fel a párt fi nanszírozására, a pártok pénzügyi támogatásának rendszere és a politika mint megélhetési forrás akkor még nem létezett. 10. Az egymás iránti kölcsönös tisztelet. A DNP képviselőit és tagjait is egyre mélyebb politika ellentét választotta el, a modus vivendi keresésének hívei egészen másként ítélték meg a helyzetet és a teendőket, mint a konfrontáció hívei. Voltak, akik ki is léptek a pártból, de az egymás iránti kölcsönös tisztelet fennmaradt, és sohasem került sor pártfegyelmi intézkedésekre. 1989-ben az 1947. évihez hasonló történelmi helyzet alakult ki. A pártállam öszszeomlása után a kereszténydemokrácia joggal lehetett volna sokak legnagyobb reménye. E kor magyar kereszténydemokráciája azonban nem tudta kihasználni ezt a történelmi helyzetet, szerintem azért, mert nem követte, sőt ma sem követi a DNP hagyományait. A mai magyar kereszténydemokráciában hiába keressük a keresztény szellemű vezető értelmiséget és a keresztény társadalmi szervezetek vezetőit, hátterében pedig az elvi szintű politikai szerepvállalása vállalkozó egyháziakat. A párt ennek ellenére egyházfüggővé vált; nem politikai elképzeléseihez kíván támogatókat szerezni, hanem a vallásosak szavazatainak megszerzésére törekszik politikai szereplése érdekében. Sajnos, e kor magyar kereszténydemokráciája nem törekszik igazán nemzeti problémáink megoldásra és progresszív szerep betöltésére, hanem mások politika elképzeléseit követi, és túlságosan konzervatívvá vált. Megnyilatkozásai nem igazán elviek, és nem is gyakorlatiasak: nem kínálnak megoldást az ország valóságos problémáira. Képviselőinket nehezen szólíthatnánk fel arra, hogy ajánlják fel illetményük felét a párt finanszírozására, és ami a legszomorúbb, a KDNP-t végigkísérte egymás kizárásának elszomorító története. Ma az 1945. és az 1989. évihez hasonló helyzet van kialakulóban: politikai válság és a politikai vezetői csoport iránti bizalom teljes megingása. Ez a helyzet a kereszténydemokrata politika megújítását igényli, a frakció nem szorul alapvető reformra, de a frakciónak nincs igazi bázisa. A megújítás alapfeltétele a DNP hagyományaihoz való visszatérés, tehát a következők: 1. a keresztény szellemű vezető értelmiség bevonása és politikai szerepvállalásra késztetése; 2. a keresztény társadalmi szervezetek bevonása és politikai szerepvállalásuk elősegítése; 6

DEKA ÉRTESÍTŐ

3. nemzeti szerep betöltésére és nemzeti problémáink megoldására való őszinte törekvés; 4. elvi, progresszív, és egyben gyakorlatias, pragmatikus szemlélet; 5. önálló javaslatok kidolgozása a problémák megoldására és ezek politikai képviselete; 6. vezető politikusaink anyagi érdektelensége, a megélhetési politizálás elutasítása; 7. az egymás iránti kölcsönös tisztelet megadása és a kizárások megszüntetése; 8. a tagságra támaszkodás és a tagság véleményének tisztelete és figyelembe vétele. E célok elérésére az első és legfontosabb lépés a belső ellentéteknek és egymás üldözésének a megszüntetése. A második és nem kevésbbé fontos lépés a vezetés kiszélesítése a keresztény értelmiség legjobbjaival, és a társadalmi bázis kiszélesítése a keresztény társadalmi szervezetekkel és ezek vezetőivel. Ez a vezetés stílusának teljes megváltoztatását igényli. Kérdés, hogy van-e erre hajlandóság – de e nélkül a siker elképzelhetetlen. Dr. Szakolczai György

Vállaljuk véleményünket! Ne a média csalfa hangja befolyásolja szavazatunkat! Merjük világnézetünket megvallani! Csak így lesz keresztény nemzet Magyarországból!

™ Munkás és küzdelmes, de a magyar nép számára nagy értékű földi élete befejeződött.

Kovács Károly Zoltán országgyűlési képviselő (1924. márc. 27., Mosonmagyaróvár – 2008. márc. 6., Budapest) Több titulust is adhatnánk közismert és megbecsült honfitársunknak, ma már csak: Zoli bácsinknak. Először említeném, hogy ő volt a KDNP főideológusa. Ő ismerte legjobban a kereszténydemokrácia történetét, ideológiáját. Vigyázott arra, hogy a napi feladatok és a politikai tevékenységek mögé mindig odaálljon az alapító atyák szándéka és keresztény magyar szellemisége. Beszédei és írásai vonalvezetőként szolgáltak ügyeinknek. Nagy történelmi és elméleti tudását fegyelmeXIV. évf. 4. szám

7

zetten szövegezett és magas nívójú értekezéseiben sugározta belénk. Meglátásai és tanácsai minőségét alapos kutatói munka és elemzőkészség biztosította. Már fiatal korában elkötelezte magát a keresztény és hazafias szellemiségnek, és dolgozott a köznép színvonalának felemeléséért. Országgyűlési képviselőként Barankovics István pártelnök egyik legközelebbi munkatársa volt. Meg kell emlékeznünk azon idejéről is, melyet a Széchenyi István Népfőiskola szervezésével és oktatójaként töltött el. A kommunista terrorévek idején hazai tevékenysége ellehetetlenült. Nyugaton folytatta közéleti és közírói munkásságát. A népművészetek és a cserkészet lelkes támogatója volt. A Szabad Európa Rádió szerkesztőjeként (Zoltán Károly fedőnéven) az éteren keresztül mint a magyar agrárélet szakértője tanította hazánk földműveseit és agrárgazdászait: nemcsak jobbító szándékú kritikával, hanem a nyugati termelési tapasztalatok folyamatos átadásával is. A kibontakozás útjait egyengette. Kevésbé ismeretes idehaza a keresztény szellemiségű Pax Romana nemzetközi intellektuális mozgalomba való bekapcsolódása. Konferenciák szervezője és gyakori előadója volt, és így a Nyugaton élő magyarok százait töltötte fel modernül átélt és mégis mélyen vallásos öntudattal. Cikkei, előadásai újságokban, folyóiratokban és több gyűjteményes kötetben jelentek meg. Kiemelném eme dolgozatok politikai-történeti fontosságát, hiszen benne a gondos kutató párosult az események szereplőjének tanújával. A Barankovics Alapítványon keresztül összekötötte a Kereszténydemokrata Pártot a tapasztalatokat és anyagi támogatást is adó hasonló szellemű német pártokkal. Munkáját háttérmunkásként szerette elvégezni. Érezte, hogy a pártvezetésbe nem illett már formálisan beleszólnia. De mégis ő volt a mi „szürke eminenciásunk”. Befolyását köztiszteletben tartottuk, szerettük, okos atyának és megbízható tanácsadónak tiszteltük. Kovács K. Zoltán nemcsak a kereszténydemokrácia lelki vezetője, de tágabb értelemben a magyar nép nagy tanítója is volt. Munkáját köszönjük. Hiányozni fog, de reméljük, hogy a nép és Isten jó szolgájaként onnan fenntről is segíteni, tanítani fog bennünket. Dr. Buzády Tibor

Gyászolja a magyar kereszténydemokrácia. ™

Az igazat, csakis az igazat mondd – ne csak a valót! 8

DEKA ÉRTESÍTŐ

Liberalizált energiapiac vagy zsibvásár Azt hiszem, kevesen gondolták pár évvel ezelőtt, hogy mindennapi életünkhöz elen-gedhetetlen villamos- és gázenergia kereskedelmi áruként fog megjelenni. Ma az EU-csatlakozásunk egyik hozadékaként jelenik meg ez a piacrendezés. Ilyen szabályozást, amikor az állami szervek csak minimális beavatkozással jelennek meg egy piacon, a telefonnál és az autónál már megismertük. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor egy telefonvonalat vagy Trabantot csak évekre előre bejelentett igény alapján kaptunk meg. A mai liberalizált telefon és autópiac olyan ajánlatokkal kápráztat el bennünket, hogy ember legyen a talpán, aki a magas műszaki szinten ajánlott áruknak ellen tud állni, hiszen ezekben az árukban hatalmas fejlesztés és technológia realizálódik. A közelmúltban indult el itthon a villamosenergia és a gázpiac liberalizálása, sajnos itt nem várhatjuk, hogy az új piacon fejlett technológiával, kis termelési költségekkel, magas színvonalan előállított árut fogunk kapni. A politikusok – akiknek feladata ezt a nem kis feladatot levezényelni – nem mutatják a megkívánt gondosságot és szakértelmet. A hazai energiaipar szakmai szereplői jórészt európai cégek. Ők ismerik ugyan az európai rendezési elveket, de a bankokhoz hasonlóan ők sem igyekeznek nálunk az otthoni szabályozások szerint gazdálkodni (fejlesztés, korszerű technológia bevezetése). Pedig a hazai energiatermelő és -elosztó berendezések jó része „matuzsálem” korú (30-50 éves), alternatív energia csak „hírből” ismerős. Így ma egy igényes versenypiacra menni itthon azt jelenti, mintha a gépkocsipiacon Trabantokkal és Ladákkal akarnának a cégek egymással versenyezni. Ezen felül még a régi tervgazdálkodásra emlékeztető irányított szerződések is gúzsba kötik az energiaipar hazai piaci szereplőit. Európában a liberalizált energiapiac az angoloktól indult el. Ma már ott tartunk, hogy különböző időkben és mennyiségben jelentkező fogyasztói igényeket akkor is ki tudják szolgálni, ha a fogyasztó nem kíván atomerőműben energiát használni. Ilyenkor pl. ehhez az igényhez rendelt fogyasztói költségstruktúra meg fog jelenni az alternatív energiát előállító (szél-, napenergia) cégek számláin. Természetesen egy ilyen rendszert csak folyamatos együttműködéssel lehet életben tartani, amiben az államnak, a fogyasztóknak és a termelőknek kijelölt szerepe van, egyiknek sincs a másikkal szemben primátusa. Európában is ennek a piacnak a bevezetése áremelkedést hozott, hiszen a fogyasztó magas minőségű kiszolgálásával egyidőben a folyamatosan fejlődő gazdaság is több energiát igényel (megszűnt az energia kínálati piaca). Ezt az áremelkedést az itthoni elemzők nagy hangon szokták emlegetni, mint az ilyen jellegű piac hátrányát. ValóXIV. évf. 4. szám

9

ban ezt a kérdést a politikusoknak kezelni kell, hiszen nálunk a minimálbéren dolgozókkal együtt a kisnyugdíjasok száma közel 3 millió, ők havi 200 euróból (esetenként még ennél is kevesebből) élnek. Európában a minimálbér havi 1200 eurónál magasabb (ezt is kevesebb, mint 10% kapja), az energiatarifák nem térnek el jelentősen az itthoniaktól – tehát ezek a költségek ott a családoknál megélhetési gondként nem jelentkeznek. Az itthoni piacunknál az emelkedő energiaárak a jelzett jövedelmek mellett megélhetési kritériumként jelentkeznek. A politika hatalmasai ennek tudatában nem kezelhetik ezt a kérdést a zsibvásár módszerével, elvárva a piac szereplőitől: oldják meg a feladatot úgy, ahogy tudják. A hazánkban most induló energiapiaci rendezés a hazai politika és a gazdasági élet szereplőinek az utóbbi idők legnagyobb kihívása. Azt hiszem, ennek alapján el kell azon csodálkozni, hogy az ellenzéki pártoknak az energiaellátás tematikájára épülő szakmai bizottságai nincsenek (kivéve a KDNP-t). Pedig ahogyan a telefon és a gépkocsi piac szabályozásaiban (mobil tarifák díja, környezetszenynyezés) beleszól a politikai vezetés, ez elvárható lesz folyamatosan az energiapiacnál is. Ma még országunknak egy elfogadott középtávú energiapolitikája simcs! Kíváncsian és aggódva várjuk a fejleményeket! Huszár László okl. villamosmérnök

Ne lopj, Ne csalj, Ne hazudj! A kormánykoalíció nem tűri a konkurenciát! Magyarok, emberek! Merd kimondani véleményedet, ha már nem mersz, vagy nem áll módodban tenni semmit sem, legalább legyen bátorságod kimondani az igazságot! A hallgatás beleegyezés jelent! A néma gyermeknek az anyja sem érti szavát! Tisztelt olvasó! Ha több példányt kíván az Értesítõbõl, vagy nem kívánja további küldését az Értesítõnek, kérem, jelezze, és kívánságát teljesítjük. A Demok ratikus Közéletért Alapít vány (DEKA) lapja. Felelõs szerkesztõ: dr. Bajnok Ist ván. Szerkesztõség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 10

DEKA ÉRTESÍTŐ