ERDE MÁRIA
/ÉRSEK
B
PH 3213 B376V469 1912 C.l
ROBARTS
BUDAPEST NYOMD. RÉSZVÉNYT. KlflDASH
OD. ÉS
Költeni annyi, mint it615ss6ket tartani
önmagunk
fölött.
(IBSEN)
IarborI
Presented to the
LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO by
GEORGE BISZTRAY
R szerz
minden
jogot
fentart
jogát
is
magának,
a
fordítás
APR
í
2005
HJANLAS Vagyok
a mesék bánatos lánya. R lelkem csodál Dúserü, titkos, aranyos bánya. Kincse de várt rád, ó ha látnád Gyújtsd föl szived, a lobogó fáklyát;
—
Saállj le
oda
——
SIRÁLY
Nem. Sohse leszek én, mint a többi révben nyugvó szerencsés.
Széltelen
Horgonyavctett, biztos hajókon Sohse lesz lelkem alvó teremtés
—
Nem, sohse hivtak nyugalmas partok; És hogyha néha pihenni tértem: Mint sirály, vizek szép szelid álma Künn maradt lelkem a ködben, a szélben. Nem, sohse fogom összébbre vonni Viharban felntt libeg szárnyam. Lágy öl fészkek ringató pelyhe Sohse lesz üdvöm, soha a vágyara! Jön,
jön
az
élet,
rámfogja markát,
veri keser jármát. De künnmarad lelkem a vizek felett Tovább álmodni magános álmát,
Vállamra
— —
IlíITjaLB
]&s
—
nem
tudora,
miért
Sápadt, hazug
esti
jöttél
utamba.
világitásban
Hogy alakod csak néha-néha lássam És akkor is a ködbe elsuhanva? Ha néha szent, lopott percek során Szemünk tznyila egymásba akad Hogy nézzük egymást: néma két talány Kiknek egymást megfejtni nem szabad? Hogy meglássam a boldogságot benned, De csak messzi üvegfalakon át S lobogó ifjúságom eljegyezze Egy életörlö nagy szomorúság? Hogy a lelkemben mind sirig kövess Hozzámszegödve örök társul De küszöbömre sohase jöhess Csak éjjel, csak testetlen álmodásul?
Hogy te legyél a legforróbb igéret S Ígéretnek maradj, ne légy enyém? a vérem
Külön égjen
ki
Rzért
elém?
jöttél
s
a véred,
MESETÖREQÉK
a lámpa sápadt fénye
Ül, ül
Mákszem Nézi
helyett
feketén
flprón,
mellett.
ma már bett
rovott
szemelget,
betütenger.
.
megfáradott, szomorgó
szemmel. És megdübörg, és megzörren az ablak. Rz éjszakába lágy kocsik robognak.
Bevetdik a lámpák Kilebben
egy-egy
Azután csend, Fülébe
száll
sirni,
fénye.
sötét.
És
törve,
sirni
pillája,
a
széle
félve
a tánc távol zenéje.
Megharmatosul
És
futó
selyemszoknya
szke,
kezd Hamupipke.
R PARKON
AT.
Láttalak egyszer.
Tavaszi tzben mentél
parkon.
a
Sok sápadtkelyh remeg
rózsát
Bontott az alkony.
Láttam egy ágat Rogyásig virágtzbe borulva. Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott
Lágy
Láttam,
hogy
hullt
simult
Illata
szárnyalt,
rád.
csókolta
rád,
mint
a
vállad.
sóvárgó
imádat.
Láttam,
lágy
Lábad elébe Jaj hogy te Észre se
szirmok sirva
peregtek.
a kihajló rózsát
azt
vetted.
Beh szomorú Beh temetés
volt.
volt,
—
Láttalak egyszer Jöttél
érted
sziromujja.
Sirva
Néma
ki
a parkon
.
.
bár jaj,
tavaszalkony.
meg
se láttál!
NEM ÉRTESZ
Látom szemed: a ht, a jót, a tisztát, Mintha a menny kapuját reám nyitnád, R hangod lágy, mint selyem, ugy cirógat. Tudom: enyém vagy s egyedül való vagy, Ki lelkembe rózsát,
—
sugarat szórhat
És üdvösségem forrása a lelked. Tudom: a nevem imádságnak ejted. Tudom: több vagyok néked minden szentnél, Óh meg is halnék, ha nem igy szeretnél De néha sirok. Hkkor ne kérdezz. Meghalnál értem, de meg nem értesz.
—
Mert lásd: a lelkem oly országból hoztam, Melynek szellje se érte a lelked. Lásd, sohse voltam hiv, balga gyermek,
Nekem nem
kellett
játszipajtás,
játék.
Hivott a csend és csábított az árnyék. Még dajkamesék álmait aludtad
Mikor lelkem már vágyva vágott Szomorúságok rengetegjén által, Beszélgettem
S mélyére Mit
úgy
bánatos
árnyú
utat
fákkal
láttam egy nagy óceánnak hívnak,
hogy
:
bánat.
10
És hogyha néha
esten
láloratalan
Lelkem kibomlott s clhagyá Megostromoltam más világok Fellegek
R Oh
föld
álmát,
eltnt
álmodásos,
Utak,
amiknek
csillagoknak
—
megnyílt
álomtalan ölét
sohse
a testem, nyitját, titkát.
a végtelenséffi
esték,
jártad:
Nincs, nincs az álmaimhoz szárnyad. És néha sirok. ilkkor ne kérdezz.
Szeress, szeress nagyon, de
meg nem
értüetsz.
PiizsrroM
—
Tizenhét éved, csóktalan szerelmed
Oh égbe
szomorú gyermek. És néha, hogyha ugy fekszem hanyatt Rz ég oly tiszta, mély, oly végtelen. Csak sejtelem még fönn az alkonyat Csak alig sápad lent az égperem, visszaszállt,
—
Alint sóhaj és mint
szétfoszló selyem,
Mint alvó angyal lágy, kicsügg szárnya Galambtollak, bodros lehelletpelyhek Ott imbolyog egy kis selyeml felleg És egyre fönnebb már és egyre fönnebb Mind átlátszóbb, halványabb, enyhekönnyeüb És fölszivódik. Nem marad utána Csak egy ragyogó köny a szerapillámon. nincs, sehol nincs. Oh szomorú gyermek S
—
—
Én
csóktalan,
tizenhétéves
álmom
.
.
EZÜSTGOLYÓ
Rz alkonyat Függöny
j
és
estbe
simul.
lámpafény kigyúl Ma nem kell ép annyit tanulniok Zörren a kulcs, fölpattan pár fiók
—
lesurran,
Ott festett faskatulyák rejtekén
Fénykép, száradt virág, rejtett regény Köztük ott gömbölyi s oly csillogó sápadt ezüstgolyó. Dédelgetett,
—
Munkába fognak keskeny lánykezck Finom
ujjak közt ónlemez rezeg Golyóra nyomni ezt rongyból a prés. Göngyölni, fényesítni ott a kés
S mig simogatják,
Kezkben Golyóba
rzi
csiszolják
szinezüstre
rejtett
titkos
vál
az
mohón ón.
cédulán
álmát mindahány Ezüstgolyója majd ha nagyra gyl jövjét,
Ábránd s álom valóra teljesül... És nö a golyó, sugározni kezd. Finom, boldfény szálukat ereszt
-
13
Minden sugár
a messziségbe nyul Pár sápadt lányarc sugarasra gyúl Lelkük hószárnya mcglibben bohón
Jövbe
szállnak az ezüstgolyón.
szemünk ott üdvözölve lát Magukrendezte pár csinos szobát Arnyadó kertet, dús virágokat Egy kezet és hulló csókokat Mindent mi szép, mi szent, mi tiszta, Könytelt
h
Megad
nekik egy kis ezüstgolyó...
Kezükben az ón csillogó ezüst Valónak hiszik, mi csak pára, füst Mert félek, mindbl egy pár év után Egy kopott óngolyó marad csupán. Faskatulya vagy más zúg rejtekén Porosan, elfelejtve
szegény Csalódott asszony vagy bús vénleány Ha a kezébe venné néha tán, ül
R
lányt, ki ónból gyúrt ezüstgolyót Kopott vaságyon tzrl álmodott S aki immár oly idegen neki Leraosolyogja tán, leneveti
Vagy könnye
ered,
mint
szelíd
szegény lányok, szegény
folyó.
óngolyó
.
.
jó
S20M0R0SAG
bükkök, szi zöldek összenttek. Avarbeverte szélire az útnak Aranycsöpp vércsöpp falevelek hulltak. kikirics áttetsz lila bimbók
Ugu mentek.
Ifjú
Fejük
gótivben
fölött
— —
.
.
,
—
átszrd napból csipkefátyol hátukon imbolygva, lengve táncol. összeringott. Alakjuk ifjú bükkök Kiket egymásnak eljegyzett az élet Szent, puha otthon, aranyos Ígéret, És ifjú sora eljöv bimbóknak Kiket ölelni és ringatni fognak És
A
—
—
És nekem nincsen semmim a világon. Néhány bus ének. És az árvaságom. árvaház. Sok, szomorú imádság. És ez álmokat eltemetni csendben. Utánuk némán meghajolva mentem És lopva, lopva sírtam, hogy ne láss,ák.
ü LÉPCSÖIJ
Lábamhoz
—
ül.
Kezében
hegedje.
aranysárga ég már elfakult valami magacsinálta nóta S új, Sirásba csalja remegn a húrt. flz
Kezem ölembe siklik tétlenül És nézem finom, vonagló kezét: Márvángfehér. Jobban remeg a Szitál,
Már
szitál
alig
az alkonyi
látok.
Tekintete
—
Csak szeme világol simul.
esdve hozzám könytl? nem tudom,
fölkúszik
láztól,
a nóta, aztán elakad. egészen a sötét. Hiábavaló, forró könnyet sirni Ruhám fodrába temeti fejét. Csuklik
Immár
húrnál.
sötét.
És érzem: lopva közelebb És
—
lehullt
kigyúl.
MÜLT
Mint búvó patakot mélytorku szikla Ugy nyelte be szerencsém rég az élet. Tengernyi napsugár fekete éj lett. Tenger csillagból nincs e^y árva szikra.
És mégis: Néha mintha fény vakítna Szemem behunyva sápadtan mosolygok És könnyem indul szinte, enyhe-boldog. Mintha egy tündérkéz szivembe nyitna:
Oh mélyen — elfalazott vaksötétben Nem látni bár, még most is minden ugy van Mint hajdan,
És
R
elvakít múlt, ha
sértetlen,
opálos
szent,
drága épen.
tündöklésben
néha egy parányi résen
Rz emlék tünde holdfényként
besurran.
flZ flBLi5JíNAL
Ügy
jön
valaki,
mintha
te
jönnél,
Szivem ritmusára verdik lépte. Most hal az alkony künn a sötétbe. mintha te jönnél... Fönn az ablakon nárciszok nyílnak. Mindent megül nagy, aluvó illat Ügy jön valaki, mintha te jönnél Csönd. R nagy óra dermedve hallgat. Léptei, mint a villanyütések Dermed csöndbe belenyilallnak. Ügy jön valaki, mintha te jönnél: És föUjednek aluvó gondok, illuvó vágyak, aluvó álmok Fölriadnak, mint fölvert galambok. Ügy jön valaki, mintha te jönnél! R szemem könybe, az arcom lázba.
Ügy
jön valaki,
—
R
vállam,
testem, tüzes
palástba.
Halott szivem most lobogó katlan
Mindjárt megpattan
S ha
jutalmul
—
annyi sóvár kinér,
Kinos tüzér és tüzes könnyér Ha végre végre mégis te jönnél!
Modern
KOnjrvtár.
Berda Mária: Verwk.
NYÁRI ÉJ
Opálszin
R
ég
alatt,
rezedák mámort
holdfényes
éjben
lelielnek.
—
Mámorosan, ketten egyedül ébren Imbolygunk némán egymás mellett. Gránátvirág
És villognak
halkan,
peregve
hull
ránk
a sápadt dáliák.
Nem
érne hozzám, össze nem simulnánk Pedig egyetlen csók ma a világ.
Csak halkan, mint az álom,
De a szemembe
nézni
nem
felsóhajt.
mer,
Sötétl mirtuszágat félrehajt Megszakad az aranyfövenyü part És ránk kápráz kékölü tenger. Igézet ejt meg. Büvölten remegve Nyitott ajkkal szótlan varázsban állunk, S irigyen nézzük, hogy ringatja egybe Holdfényes víztükör az árnyunk
—
— —
HOGYAN
»Mint rózsa, ki még bimbó, halvány. Mint alvó gyermek éjfél karján Oly némán, némán.
Mint pásztortz bent, messzi éjben Mint gyöngy a tenger arany alján Oly
mélyen,
mélyen.
Mint él tüz, hamuba, titkon Mint fojtott köny kiperg a Mint felhbl kicsapó villára: Oly
izzón,
izzón.«
pillán
Tmx
Júlia
szz
álmát hozom.
Ki hajnalán az ifjúságnak
Megfogant Júlia
szz
titkos
szomjúságnak.
álmát hozom,
Kit féltve hordtam át sok éven
Mint kagyló gyöngyöt,
rejtve,
mélyen.
Mint kagyló fekszik tenger alján. Mint tüzet hamu föd be: halvány.
Júlia
szz
álmát hozom.
Mint magban eljövend áldás Alszik benne ezer virágzás.
Szemembe gyöngyös tz szivárog Pacsirtaszós hajnalra várok.
Napra, csókra
ha
kell,
meg. R tied álma. szzi álma,
Üdvözíts, Julla
s
ölj
halálra.
CSÖND
Nem
eki
lomhán és sugártalan
jö
agyra gondot és a szivre gyászt hoz, Nem ez a csend borul le néha rám Koronás, hcrmelinpalástos flz
!
.
,
ülkony
szitál
és át ez ablakon
R kora május zsongva leskel Kezedben izzó muzsikájú könyv ügy
állunk összehajló testtel.
hangodon keresztül Behunyt szemmel iszom a lelked. És elhallgatsz. És ez a csönd.
És én
R
fejed
e
e
vállamra
ejted
—
BUCSÜ
Ugy akartam elmenni, hogy ne Rz ajtó nyitva állt, s még R napfény már hajnali tzbe Bús szobáját, a girlándos
R
tudja. aludt.
verte
falut.
takaró ugy övig visszatrve.
És
láttam
szenved
halvány,
fejét.
Finom haja mint fátyol bomlott sznyegre szórva szét.
szerte
Ruhái a
És láttam vállát, olyan hófehéren És hullámzott, csak ugy alig-alig. illattá szive megfáradt madárka
—
flllg
bontotta,
csukta
—
szárnyait.
És lehellete ugy csókolta ajkam Mint sóhajtás, elfojtott és finom. Nem tudom én, most olyan volt egészen Mint hóra ejtett liliom.
S mint tündérlány, De rápergett egy
akit
izzó
meglestek éjjel gyertyacsepp
Megálmodta, hogy többé sohse néz rám Mikor a könnyem arcába esett.
Szeme
fölnyilt,
s
szemembe
jajdult
némán.
NYOM NÉLKÜL Hol
vagy?
Homályos,
Napokon
R napok
telnek,
ködös
hajnalok
át
szitál
a
telnek.
kelnek.
hó.
R
város zaja tompa elhaló, Fénytelen, szürke délután R villanyrudak dróthálózatán Fáradt madarak ülnek csapatostul, Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul... Céltalan úttal a várost járom. Kerget valami zsibbasztó álom: Hogy újra járjam az utcákat mostan Hol egyszer véled találkoztam. Hogy megremegtessen a park nagy csendje Hol a május jött egyszer vélem szembe. Rohadó május. Kikaparnám Két kézzel most a hó alól
Egy
sugaráért, egy
mosolyodért!
S nem vagy
sehol.
ÉJJELI
n
szél
ma
újra
ZENE
fölszerelte
Száz zengö-zugó hangszerét, flblekom
Rd
R R
újra
alatt éjjeli
furulyája
dobbei
síppal,
zenét.
szomorú.
furulyáján vissza jár
ma
Gyermekkoromból bús mese
—
Én
Is
voltam királyleánya
—
Szobára ma újra idegen lett R megkopott, szokott falú.
R mécs
oly félve, sirva táncol
És bug nyöszörgve
a
zsalu
Mintha itt verne titkosan Egy kósza lélek kósza szárnya Legyezve forró álmomat Én is voltam királyleánya
—
—
ALár nincs zsalu, nincs keskeny ágy se.
R
—
falon lelfakul
R
verandán,
a esik... üvegkalitban
Két R verandán egy gyermek Sötét bajának finom árnya Nyitott könyvére imbolyog: - Én is voltam királyleányu kis kanári álmodik.
ül.
—
25
R koronát ma sírva látom, Mit a fehér gyermek visel. R gyermekség nagy tiszta álmát Mit nem cserélne semmivel. Igéretföld eltte még Rz ifjúság dús kanaánja S
—
beteljesülésre
Almok
Csitt,
csitt.
szelíd
vár,
királyleánya
—
Koldus, beteg vagyok ma.
Rz ablaknál sípol a rés. R takaró a földre csúszott
R
szélben kialudt a mécs,
Sohase látták koronára Nem, sohse vált be lelkem álma. Bús éjféli lidércnyomás; Nfem tudja senki, senki más: Én is voltam királyleány a
—
—
SORSUNK
Láttam virágot, Afrika
tzben
délrl hoztak. fogant kaktuszát akit
Láttam, hogy ntt, hogy vágyott és hogy sorvadt, Hogy vivit fagygyal, köddel nagy tusát.
Láttam madarat, nyirbált, tépett szárnyút. Láttam madarat szk kalit megett. Végtelen égrl, rétrl néma álmuí. Láttam szomorgó méla gyermeket, Ki sánta volt, beteg voit, vagy szegény tán, Rzért a játéktól otthon maradt. Lent kavargott a nép a déli sétán, Karika szállt száz gyermek-kéz alaít Es ispiláng és aranyláncom járta S a gyermek nézte könnyesen, sovárgva Láttam magara. E bus szegény világot. Elsülyedt álmom, szétrongyolt vitorlám, És sirtam a szárnyszegettek, sovárgók, Itthonmaradtak, összetörtek sorsán.
ADIEU
—
Kívánok szerencsét nsked.
R
múlttól
könny
búcsúzást:
Jövre mindent, mosolygóst,
csudást.
Fehér álmot, forró élményeket.
Fakadó friss hajnalokat. Rugalmas ébredést, korát. Tengernyi tervek üde mámorát Izzó vágyat, acélos izmokat.
Munkát Hajlítson,
ki
neked.
minden
hajtson
pattanásig
Feszítse
Szívja
sokat
sokat,
déleltt.
szz erd.
verejtékedet.
bágyadt renyhülést. Sok kedves étkeid során Átszrve dús pincék legóbb borán Tested, lelkednek édes enyhülést. Délfelé
Szenderg álmok
pillangó-raját.
R
város fölver
R
hívogató, kincses tárakat
Ott
mindent,
mi
zaját,
leköt,
mi
fölragad.
28
Mig hazatérsz
elnyújtózol
s
hanyatt,
lesve, ho^y ez az utolsó dert. Vágyat. Zsibongót. Gyönyört.
Hunyt
szeratnel
alkonyat
Bepergeti
Ledér lányok iljkuk
R
Ígéretét,
szemk
csillog,
sötét.
léptüket surranva, sirva Icsd.
Karjukat fonja rád az
Rz üdvök
teljes poharát.
Perzselve pergjen Zsibbadt,
est.
rád,
eltompult
És fölemel,
mint tzzsarát.
tikkadást.
bánó megadást.
S egy lányt: hamvas fehért. Ki bnbocsánat minden vétkedért. Ki Ígérettel,
Hogij
hittel
fon át:
megnyered az örök koronát.
Kívánok szerencsét neked. Mindent: mi sújt, emel, tisztít, megáld, Tartalmas,
—
Nekem
teljes,
—
:
súlyos
könny
életet lialált.
RZT HITTÉK.
Rzt hitték:
alszom.
H Homály flzt
kicsi
derengett,
hitték,
szobában
meghitt és szelíd,
alszom és rólad beszéltek,
Kit messze
ztek tlem
S beszéltek
fényes, idegen világról,
álmaid.
melynek boldog fiává szegdtél, Beszélték, hogy ott százszor áldva vagy S hogy nem hiszik, hogy immár hazajönnél. fl
Immár gyógyulok, mind mélyebbre rejtem.
S
beszéltek rólam.
fl
íájdalmam
is
Immár mosolygni megtanultara újra És aztán rendre szépen elfelejtem. »Csak oly halvány ne lenne !« szólt anyám, Gyöngéden elsimítva homlokom. Pillám alól kipergett néma könnyem. Letörülé.
—
Azt
hitte:
álmodom.
KÁPRÁZAT.
Nézem a karcsú fenyknek Távolba
nyilalló
Az utón mint
sorát
csipkefátyolt
Húzódni a nap mosolyát. Mint remeg, zöldül tenger, A mez lent messzibe nyúl. Ott hegyek hamvadnak a ködbe Hol elhuny az
ég
legalul.
Ott lelkem szárnyasra nyíl És végtelen útra kirebben,
Hív,
Nem
egy mennyei táj. csábított még soha szebben,
hiv
köszönt. Lomb rejtve ring ránk, buja-tarkán. Hirtelen karja övez.
Az egész május
—
Az ajkam
ott
piheg ajkán.
UTOLSÓ ALKONYAT.
n€ légy
szomorú!
Nézd: lent az sz Mintha nem volna lassú búcsúzás Oly halvány, mint én s mint én, mosolyog. R rét lent selymes még, lilaruhás. R nyirfa még aranykönnyet pereg. Ma kék a tó. Oly messze van a holnap! nézd, a szemem úgy ragyog le rád. Mint messzi hegyekrl a lebukó nap. Majd éjfél lesz. Rz emlék visszajár, Mint hold, halovány, hervadt mosolyú. Sirj, akkor sirj, ha egyedül maradsz. Ma itt vagyok. ne légy szomorú!
—
—
UTOLSÓ EST. Látom, látom. R tágas, halk szobát. Halvány képeket, ócska zongorát, flhogy féls, rezzent egérke surran, Hlig futott billentykön ujjam És kelt a dal, mint álmok álma, lágyan. Csipkeruhámon félve, lopva át Keze melege borzongatta vállam. Szemem behunytam, úgy játsztam tovább.
Már kés
R R
volt,
víz
—
víz
fölött
alig
már
fölsiklott
hallottuk
fehér
—
a
hold.
sirva
folyt.
köd, enyhe füst.
Fekete fák és fönn az ég ezüst, R lomb közt rézsút sápadt sugarak
Rz erdben peregve hullt a makk És egy halálmadár jajongva szólt. És akkor féltem, és hozzád simultam. Holnap. Ilyenkor hol lesz már az utam!
— —
S
Hallgas. utolsó
Ma
csókra
vagy még, beh ajkamhoz hajolt
itt
jó, .
.
ma
itt!
DICSÖÜLÉS
Immár meghaltál nékem
e
világra.
Feksz€l ölén a tengermesszi múltnak.
Rád ifjúságom hunyt rózsái Rád az id nagy hantja rég, Mégis: Te
élsz.
Windenben
élsz,
hulltak.
te drága.
Mint nap suhansz föl lassan Szived fényét egész világra ontva Egész világé most a régi pompa Ugy látlak mindig tündöklbb magasban. örök
dicsülésben.
Te nyúlsz felém ma minden tiszta kézben ma Te vagy a hség. voltál eddig
H
:
Ma
minden szentség, jóság, gyönyörség Dicsségedbl egy parányt sugároz.
Egy sugarat
fon
izzó glóriádhoz.
Modern Könyvtár. Berde Mária: Versek
EGYEDÜLVHLÖSAG
Oly mélyen érzem, mily egyedül állok, Mint fa, amelynek nem találni mását Ki tulnövé az erdn többi társát: Fejét kétszerte magasra emelte.
£s
szerte
Átnézheti a törpe fákat,
Fejük
fölött
ujjongva
mindet.
eltekinthet,
Távol csak néki megnyíló határok. R raessziség finom ködén ha áthat. Ott kincses, titkos városokba láthat,
Míg
ö
többi
lopva öt csodálja. királya, koronája.
társa
az erd :^ De nem borult le féltve egy se rája. Világa más: a messziség, az álmok. *— Oly mélyen érzem, mily egyedül állok
-i-
BNBÁNAT Járok a kertben. Nyár van. A napfény szikrázva reszket.
Csigába kötött szltök. Vérszin Drága gerezdek.
Meghajló ágon Hamvadó tzként barackok ingnak. Ingerl almák félig megbújnak
Meg
kikacsintnak.
Terített asztal
A
kései
meggy
és a kora szilvák
Eltikkadt nyelvem, szomjazó ajkam Mintha csak hivnák.
Majd kihasadnak Mandulák. Magvuk: bronzszinü purdék' Testük kínálják. Jóllakni
Jaj
ha
Jaj,
ha harapni
tudnék.
nem
volna
Reám kerítve valami fátyol Tavaszi esték, holdfényü álmok Langy mámorából.
3*
Ó
jácintgycrtyás
Gyöngyvirágkönnyes, zsendül kertek, Menyasszonyruhás barackfák, almák Szz hóba vertek.
Ó
a
világ:
Egy vétek
O
Álmodó
világ
Ki
nem
el
Még
még, forró megejtés.
mint lecsukott
liljom,
sejtés.
Rz a
S az
volt
se
a lelkem;
fáj
csattant
ajkam,
sohse
ki
remeg
csók
még némán
csókolt.
volt.
sóvárgott.
GYERMEKKOR Oh
emlékszel az ódon
házra?
barna
Falak közé fagyott be méla csöndje. Szögletben ültünk, dermedten vigyázva Oszlopos óránk hogy a négyet zöngje.
És akkor huss!
gyomfölverte parkba. R patak medrét dús homokba ásta Vadultan kúszott el a lonc, a tarka a
—
És csüggött ó
R
tón
—
fenyk zúzmós
palástja.
magános hattyúnk küntmerengett.
Mint elfutott idkbl fényes álom. Csak meg se mozdult. Oh, a tó se rengett, Rz eget hivta, hogy beléje szálljon.
S az ég Kis
belémélyült,
arcunk
oly
messzi kéken.
verte
glóriával
vissza
»Hallga! Tündérek hívnak a
R
hangjuk,
mint
halk,
És mentünk vón Üdvözült könnyem S a csudás ég tört, És minden tündér .
.
,
fenéken
hárfa,
enyhe-tiszta.
Akkor a víztükörre
pergett jaj,
félve
.
.
ezernyi körre
elcsitult
a
mélybe'.
R FOGOLY MHDAR PANASZA
ö ö
—
férfi
volt
s
t
szárnyrakelték,
égrebontá szárnyait.
Oh nekem
is
volt
könny
S várt rám egy csöndes
kis
szárnyam! kalit.
Sovárgva néztem. Szállt nyilallva Sugárzó regiókon át, Olyankor sirva, nyögve vertem
A szk Szállt,
A
—
rácsajtaját.
kalit
cikázva,
szállt
meg
se
állva
kékl menny felé De aztán fekete vihar jött
rája
És elnyelé ... Mikor tört szárnynyal megtalálták Akkora megdermedt, kihlt. Félelmes,
A
gyászoló
nép lassan, temetni gylt.
övé
lett
a
hír,
a
Nevét fölkapta dal
—
morajjal
dicsség s
mese.
Én is küzdtem, halálra váltam. Oh nekem is összetört a szárnyam! És rólam nem tud senkise.
—
TARTALOM Ajánlás
:
3 5 6
-
Sirály Initiale.-
Mesetöredék R parkon át
Nem
-
9
értesz
Pázsiton
Ezüstgolyó
7
8
-
11
„
- 12
Szomorúság R lépsn Múlt
14
Rz ablaknál
17
Nyári
18
15 16
éj
Hogyan — ?
19
Tied
20
Csönd Búcsú
21
Nyom
22
23
nélkül
—
Éjjeli zene Sorsunk Adieu Azt hitték Káprázat
27
29
30
- 31
Utolsó alkonyat Utolsó est
24 26
32
-
Dicsülés Egyedül valóság
33 34
Bnbánat
35
Gyermekkor A fogoly madár panasza
37 -
38
A MODERN KÖNYVTÁR EDDIO MEOIFLFNT SZÁMAI 58
—59.
Marie Marguerite Audoux (Regény) Kémeri Erzsébet :
Claire.
60.
fordítása 60 í. Révész Béla : A (Elbeszélések) 40
— 92.
Balzac: Álarcos szerelem (Regény) Zoltán Vilmos forditása (^0 f. Elga (Szinm) Né93. Hauptmann :
lárva
mögött
meth
:
Somlyó Zoltán Az átkozott költ (Magyar Költk IV.) (II.K)40Í. 66— 67. Alice Hegan Rice A bagdadi vlegény (Színm) Cholnoky Vik-
65.
:
tor fordítása
60
Rltoók Emma: Négyen a tz körül (Elbeszélések) 40 f. 70. Biró Lajos A császár és más férfiak íElbe szél esek) 40 f. 71—73. Móray-Horváth Károly ós a 69.
:
74.
75
magyar po'.itika (Korunk Mozgatói IV.) 80 f. Csáth Géza Zeneszerz portrék 40 f. :
78.
79
40 f. Slmándy Lajos Az 5rök küzdelem (Szinm) 40 f. Tolstoj
(Regény)
80
:
A
Kreutzer-szonáta
40
í.
—
88.
Neményi Bertalan
:
A magyar
nép állapota és az amerikai kivándorlás. (Korunk Mozgatói V.) 1
kor.
—90.
89
Anatole Franca : kertje. Helvóth Géza
60
f.
Epikuros forditása
:
Mikes Lajos
Válogatott
e'beszélései.
:
:
Ostwald A tudomány. 'Kelen Ferencz forditása (Korunk Moz-
106.
:
gatói VI.) 40
107.
Gellért
f.
Gyjtemény Költk VI.)
Oszkár:
Verseibl 40 f.
(Magyar
108—112.
113
Karinthy Frigyes: így ir(Major íl. és Dezs tok ti. A. rajzaival) (III. K) 1 kor. 30 f. 115. Capus: A nyilsebzette ma-
—
dár
116—117. Bang:
Andor
Adorján
^Színm)
forditása 80
f.
ós halál.
É'et
kes Béla forditása 60 118.
m) 84.
85
Papini
I.)
Zambra Alajos forditása 40 f. Pajtások 102—103. Strindberg (Szinm) Harmos Ilona fordítása 60 f. Könyvek 104—105. Szilágyi Géza és emberek (Tanu'mányok)60f.
82—83.
Tolstoj : Az él holttest (SzinPá.^ztor Árpád fordítása 60 f. Schnitzier: Eleven órák. (Két Fzinm) Harmos Ilona forditása.
:
:
Somogyi Ede fordítása
f.
sze-
(Magyar
:
íNagy Emberek forditása 40 f.
:
—81.
f.
Egy
könyvébl
—
—
76. Biró Lajos : Szolgák országa (Regény) 60 f. 77. Nagy Lajos : Az asszony, a szeretje, meg a férje (Novellák)
40 :
Bolondok. (Elbeszélések) 80 f. 98 99. Maeterlinck Aglavaine és Sélysette ^Színm) Bárdos Artúr forditása 60 f. 100. Romáin Rolland Beethoven élete
101.
f.
Wied: Circus mundi (Elbeszélések) Vilmos fordítása 40 f. Zoltán
forditása versei
ni
Költk V.) 40 f. 95—97. Koszlo'ányl Dezs
:
68.
Andor
Álba Nevis relmes lány
94.
f.
Zsigmond A misik ut (Tanulmányok a szocializmus körébl) 40 f. 62—64. Szabó Ervin: A tke és a munka harca (Korunk Mozgatói III.) 80 f. Kunfi
61.
91
Kanizsai Ferencz: beszélések) 40 í.
Tele-
f.
Bntársak
(El-
Noa-Noa. Maj György forditása 60 í. Courteiine: Boubouroche és négy
119—120.
Gauguin:
thényi 121.
kis
bolondság.
zs
ford.
Kosztolányi
40 f. 122. Szemere György: ban (Szinm) 40
A
De-
siralomház-
f.
123—125. Haraszti Gyula dr.: Arany János (Nagy Emberek II.) 80 f. 126. Csécsy Imre: Az £let íelé (Elbeszélések) 40 í.
MODCRN KdNV CDDiC MCftJCLCNT Reichard Piroska: Az É'eten
127.
kí-
(Magyar Költk VII.) 40 f. Madách Gyula cfr.: 128. Haraszti Imre (Nagy Emberek III.) 40 f. 129—131. Földes Imre: Nincs tovább (Színm) 80 f. 132—133. Csáth Géza: Schmith mézeskalácsos. (Elbeszé'ések) 60 f. vül
134
— 135.
Nansen: Mária könyve) Ruboz
lem
fordítása
136—137.
60
szere-
Sándor:
168.
(Színm) Thomas
gény) Kop' tása 40 f
Bán
Ferer Lengyel ( könyv. (El 175—177 Szüág' 178—179 Anatf
174.
Shaw: Bianco Posnet árultatása. forfSzinm) Hevesi Sándor dítása 40 f.
151.
Révész
Ignác:
alakulása
40
Az
dor.
m)
40
Max Burkl (Színm)
181.
20 HofmannstI
fordítása
182.
iszlám
20 183.
Biró Lajos (Elbeszélés
Szóm
(Elbeszélés
187—188. 80
férfi
f.
184—186
Hedda Gabler (SzinMagyar Ibsen II.)
Telekes B. ford.
í
Karinthy
néma
f.
f.
Ibsen: (Teljes
(Szí
halál.
Patheiin mester. (Bohózat a XV századból) Szerzje ismeretlen. Régi írók I.) Fordította és színpadra átdolgozta: Hevesi Sán-
153—155.
Ar.
ditása
Andor: A pacsirta éne(Magyar költk VIII.) 40 f.
ujabb 152.
180.
Peterdi
Goldziher
(Színi
bille
—142.
kel.
Bán Férem beszélések)
—
150.
E
170—173. Knut
Nansen: Boldog házasság. (Regény) Kosztolányi Dezs forditása 60 f. 143—149. Schiller Ottó: Bevezetés a biológiai esztétikába. 1 kor. 60 f. 141
167.
(Utópia) I tása 80 f. Strindberg
1G9.
A
(Színm) 60 f. embere Shaw: A sors 139. (Színm) Hevesi Sándor fordítása 60 f.
140.
161—166. Korm
Andorné
kalandor
138
(
íolányi D.
f.
Hegeds
Ifj.
(A
161—163. Calde (Színm)
f.
lelkek Schnitzier: Ködös Andorné Roboz (Elbeszélések)
156—157.
ford. 60 í. 1.58—159. Heine: Atta Troli. (Nyárálom) (Idegen Költk U.i éji Karinthy P. ford. 60 f 160. Anatoie Francé: Történet egy szerencsés emberrl, aki néma asszonyt vett feleségül (BohóEgyébb novellák. Adorzat)
189.
Bertíe
Lrinczv
(
más növeli 190—191. Szede dálatos
40
s
f.
192—193. rulya
Schn (Elbi
fordítása. 194—196. Ibsen
m)
Coull
fordítása.
—
ján
Andor íordilása
4')
í.
Uránia könyvnyomda,
VII.,
Rottenbiller-utcza
.
* *
