EME
ERDÉLYI MÚZEUM X V. kötet.
1898.
IX.
füzet.
Albert Mihály. — Az erdélyi szászok legnagyobb költője. — A magyar közönség
talán csak
onnan ösmeri
Mihály
Albert
nevét, liogy a szászok Segesvárt a Petőfi Sándor szobrával egyidőben
ő-neki is országos
adakozás
Irodalmunknak régi mulasztása, a hazai nemzetiségek
irodalmi
oka, hogy Albert, a szászok
útján
kívántak
szobrot
hogy nem kíséri kellő és tudományos
legnagyobb
leöltője,
törekvéseit; a
szívesen leteszik
az
ő
ez
az
magyarok előtt
ismeretlen maradt. Pedig elolvasván azt a kötetet, melyet Adolf legfijabban
állítani.
figyelemmel
Schullerus
életéről s költészetéről írt, 1 a magyarok is
koszorújukat a szász
költő
szobrára, ha odavésik
is talapzatára Albert egyik drámájából: „Hier stirbt der Deutsche uicht, daiauf vertraut!" Mert hiszen ott van a szászok esküjében: „Dem König Treue ohne Wank und Wandel! I)em Íjnnd, dem IJoden Treue iinmerdar! Und Treue immerdar dem eignen Volke\a „A
kik tavat és mocsarat szárítni jöttek ide, fejszét is hoztak
magukkal. A z erdő vidéket ékszerül
csavarhatta
akkor
az Árpádl íázbeli
király
ragyogó
he koronájába s Herinann fiai ezt a csavart
hozták magukkal. E z az igazság. S igazságnak és jognak kell uralkodnia ezen a földön". Albert, ki a beköltöző szászoktól hazafiságot követelt,
műveiben
mindenütt
hazafiságra
intette a maga
népét,
melyért úgy rajongott; s ha a politikai szenvedélyek egyszer-másszor elragadták is, és ha a fajszeretet olykor
erősebben kitört is belőle,
az csak arra az aggodalmára vezethető vissza, hogy vannak túlzók, kik az állam iránt való áldozásával akarják
hűséget a szász
megvásárolni;
nép iránt való hűség fel-
pedig a ki önmagához
hűtelen,
Michael Albert. Sein Lében und Dichten. Von Adolf Schullerus. Hermannstadt. Druck und Verlag von W. Krafft. 1898. 8r. 206 lap. 1
Erdélyi Múzeum. XV.
33
EME DR.
478
MÍRKI
SÁNDOR
liogyan akar hű lenni más, az állam iránt ? Ez az ő népszerű drámájának, a Flandriaiknak politikai és nemzetiségi alapgondolata. És ez ellen egy igazi magyarnak sem lehet kifogása, mert valóban ezen épíílt föl a szászokhoz való hétszázados viszonyunk. Nem tudtam letenni Schullerus könyvét, míg végig nem olvastam. Talán nemcsak a jól megírt könyv vonzott, hanem — s még inkább — az a kellően nem ösmert kör, a melybe vezetett. Bírálatára nem vállalkozhatom, mert ahhoz a szász viszonyok alaposabb ösmerete volna szükséges;
pedig
éppen
ez
hiányzik
legnagyobb
részünknél. Beérem tehát vele, hogy megösmertessem a könyv tartalmát, vagy más szóval,
hogy
röviden
vázoljam Albert
Mihály
életét és munkásságát. 1 Albert Mihály erdélyi régi szász parasztcsaládból származott. A Segesvár mellett levő Apoldon 1836. okt. 21-én született. Segesvárt,
majd az egyetemen
Bécsben
korában vesztette el édes jó
végezte
tanúlmányait.
anyját, a kiről oly
Tanúló
szépen írta, hogy
„ Keze, a mely lesült s feltört a munkában, Most mereven pihen a koporsójában. Ez a kéz izzailva perzselő napon íit, A mezőn úgy vágta az arany gabonát." 2
Apja is több volt egyszerű parasztnál; levelei bizonyos iskolai s még több lelki műveltségről tanúskodnak.
Ezekben a levelekben
nem egyszer van szó róla, liogyan kellett potom áron eladnia lovát, szekerét, vagy egy-egy hordó borát, hogy fiát iskoláztassa. De mindezt panasz nélkül tette, legfeljebb egy kis intelem kíséretében. Szinte kérleli, ne haragudjék, hogy
olcsó lévén a bor, annak az árából
csak oly keveset küldhet neki. Az édes anya halálával a gazdaság 1 Schullerus a maga könyvények anyagát jobbadán a költő hagyatékában talált kéziratos följegyzésekből merítette. Fölhasználta azonban a költő barátainak (Sachsenheim, Schuller, Sehuster, Wagner, Ziegler) szóbeli elbeszéléseit is. Albert műveinek könvvészetileg pontos jegyzéke nincs meg a kötetben ; ezt a Korrespondenzbiatt 1898. októberi száma hozza. Végül megemlítésre méltó, hogy Schullerus könyve a költő barátjának és biztatójának, l)r. Müller Frigyes püspöknek van ajánlva. 2 Bátorságot veszek magamnak, hogy lefordítsam Albertnek azokat a költeményeit, melyeket idézek. Úgy hiszem, megérdemelnék, hogy magamfajta műkedvelő helvett israzi műfordító vállalkozzék erre a feladatrr.
EME
ALBERT
MIHÁLY.
479
is rosszabbúl kezdett menni, s az egyetemi hallgató nem kapta meg pontosan havi pénzét. Elmúltak azok a régi szép idők, mikor apjának, nagyapjának Menenius Aprippa meséit magyarázgatta, s együtt volt az a családi kör, mely az Arany Jánoséra
emlékeztet.
Mindenütt csend, nyugalom van, Hol ébren tart, hol álomban. Parasztszoba téli enyhe, Jobb tenálad oh mi lenne ? !
Ot esztendős korától fogva a rektor és a kántor taníttatta, s 11 esztendős korában
került a segesvári
gymnasiumba, a
mikor
már deklinálni tudta a mensát, ha a vizsgálaton belesült is a dativusnál. Ez a gymnasium akkor, a forradalom után élte virágkorát. Következetesebben
talán seholsem
alkalmazták
Tliun Entwurfját.
Teutseh, Müller, Fronius és a kitűnő tanerőknek egész sora vállalkozott a kis Albert képzésére. mányos eszmények
hevítették
előtt mind e tudományok ríítlenebb. egyik
Annálinkább
tanára,
Iláltrich
Politikával valamennyit.
közt a kitűnt
keveset törődtek; tudoAz
mennyiségtan
prózai
igaz, hogy Albert volt a legnépsze-
dolgozataival
s különösen
ösztönözte őt ebben a tekintetben. Sőt a
gyermek-ifjú költeményeket
is írt; 1855. óta ezek a versek már a
legkomolyabban
vehetők. Természetes, hogy a szerelem
volt
figyelembe
költészetének
legfőbb tárgya.
De a tiszta,
ártatlan szerelem
volt ez. A mint maga írja : „Reád pazaroltam Minden képzeletein ; Szívemben voltál mindig Szívemen sohasem !"
1855 óta Jlciuc a mestere; őt dicsőíti még mennyiségtani fűzetének utolsó oldalára írt verseiben is. S vele költészete alaphangulatát nagyon korán eltalálta. „Tavasz ébredése" czímmel ez időben írt versfűzete elég erősen emlékeztet különben Iíückert „ A szerelem tavasza" czímfí költeménysorozatára is, vagy a Moltke „Tavasz"-ára. Versei közt iskolai dolgozatok is vannak, a legtöbbet azonban saját lelkéből vette. A lángész ott csillog mindenütt ezekben a fiatalkori kísérletekben is. Eleinte, mint a legtöbb iíjft költő, ő is olvasmányainak, kedvelt költőinek hatása alatt állt; 1855 szeptemberében pl. még llückert
EME 480
DR.
MÍRKI
SÁNDOR
„Ursprungder Rose"-ja cseng fülében, midőn megírja „Liebeslust"-ját, mely magyarúl ilyenformán hangzik: Pillangó a rózsa előtt Szíve baját nem titkolja, Rózsa meg az ágon ülő Fiiimiiének panaszolja.
Es a költő fogja lantját, Hallgatagon, vígan megyen S megjelenik felhők között, A legeslegnagyobb hegyen.
Fiilmile szól erdőn, mezőn, Kicsi szíve majd megszakad ; A költőnek csicsergi el Azokat a nagy vágyakat.
Itt egyszerre előcsalja Húrjaiból legszebb dalát, — Csodás szava tavaszbájjal A világon ligy hatol át.
Ugyanazt a gondolatot dagályosan,
hanem
inkább
egy Heine
esztendő könnyed
múlva már nem ilyen modorában
fejezi ki,
ilyenformán: Százszorszép. Rózsát szeret a pillangó És bevallja ezt neki; De a rózsa, hejh, a rózsa A fülmiiét szereti.
A fiilmile költőt szeret És szerelemittasan Leányt csókol meg a költő . . . A dalnak itt vége van!
„ A mi Albertet Heinehez vonzotta — mondja Schullerus — és a mi őt utánzására késztette, mint az előbbi dalocska is mutatja, nem a „nagy, végtelen nagy" fájdalom, a költött vagy valódi fájdalom érzelmes sóhaja volt, hanem a külalak könnyed bája, a szikrázó gondolat és élez, mely Albertben rokon hajlandóságot és gyakorlatot ébresztett; itt azonban oly térre csapott át, a melyen Albertnek a maga egész lelki világához hűtelennek kellett lennie". O , a ki származásánál fogva, mint paraszt M , ismerte és szerette a természetet, új mestere, Heine módjára most ezt a természetet is a maga ízlése szerint akarta átalakítani. Heine modorában egész csapat ilyes költeményt szerzett, a miket azonban később, lerázván a Heine jármát, úgy dolgozott át, hogy ismét megnyilatkozhatott bennök az az igaz, közvetlen érzék a természet iránt, mely lelkének alaphangúlatához tartozik. Jme egy kis mutatvány az első időszakból: A hold, ez a szerelmes Juhász, botjára dűl, Epedve néz az éjbe : Halványan, egyedül.
S gyakran, midőn a föld Álomban szunnyadóit, Szemébe húzza búsan A felhő-kalapot.
EME ALBERT
MIHÁLY.
vette
később
Ezt a dalt föl sem
közé. Tanúlságos példája ízlése
481
összegyűjtött
változásának a fenyőről
költeményei 1856-ban
írt verse: Mondja a bükk a fenyőnek: „Levelem újra kinő — l)e te még csak meg se' halhatsz, Te szegény fenyő !"
Mondja a fenyő a bükknek: „M'ért örülsz te a tavasznak? M'ért örülsz a zöld levélnek, Ha azok megint elasznak ?"
Erőltetettebb a későbbi átdolgozás, mely a fenyőt a meghalni nem tudó Aliasvórrel hasonlítja össze. Körülbelül í g y : A fenyő. Csak a fenyő maradt meg 8 ha zöld se' víg azér'; Iiejtett sziklára vágyik — Szegény, bús Ahasvér!
A fáknak a levéldíszét Lelopta mind a tél; I)e a lehullt levéltől A lombja újra él.
Mutatóban még nehánv dal lefordítását kísérlem meg s én sajnálom legjobban, hogy az eredetinek szépségét meg sem közelíthetem velük. í m e : Az ibolya. Az egekből csendes eső Hull alá a völgybe; A csillogó cseppeken át Nap sugára tör be.
Most szivárvány keletkezik Az erdőn keresztül : Földalatti kis virágok, Tavaszi lég rezdül! Szegfű.
Elmúlt vihar, el zivatar, — Kiderült az ég megint; Csak szemezve hull az eső 8 rajta a nap áttekint.
A könyen áttörő mosoly Ilyen, ha elmúlt a gyász Fis ilyen, ha szivünkön a Hit s bizalom átezikáz ! Május.
Virág van itt, virág van ott — Mindenütt a földtekén ; A ki mindezt összeírná, Hólyag nőne ujjbegyén.
Már ezek a diákkori versek
Emitt rózsát hoz a tavasz, Ott ibolyát, orgonát — M'ért nem lehet a világot Egyszerre karolnom át!
is mutatják a lyrai költő erejét.
De szélesebb látkörre, fejlettebb ízlésre az ifjú költő
csak akkor
telietett szert, mikor odahagyta szülőföldjét s egyetemre ment. Gyorskocsival 1857. szeptemberében Temesváron át utazott Szegedre, hol
EME 482
DR.
MÍRKI
SÁNDOR
életében először látott vasútat; Pesten át azon ment Bécsbe. Naiv lelkesedés töltötte el az ismeretlen tájak és alkotások láttára. A Gellérthegyről a világ legszebb tájképében gyönyörködött; a lánczhídnál nagyszerűbbet nem képzelt egész Európában. Bécs már éppen a legnagyobb csodálkozásra ragadta. Október 2-án útitársával dalolva hajtatott be Jenába, melynek egyetemén kívánt tovább tanúlni. Vallásos és nemzeti érzületének, tudományszomjának itt kellett teljesen kifejlődnie. Főkép theologiai tanúlmányokkal foglalkozott az egyetemen, a német nyelv és irodalom alaposabb megösmerése végett azonban máshova vágyott s már 1858 őszén a berlini egyetemre iratkozott be. Egészen új világ tárult eléje, midőn gótúl tanúihatott, a Nibelungenliedről, germán mythologiáról, aesthetikáról, Goethe költészetéről hallhatta a német irodalom és tudomány jeleseit, ha ezek közül Massmann unalmas előadásai egyszer-másszor talán el is altatták. Még többet tanúihatott a múzeumokban, könyvtárakban, szính ázakban, 11 ang verseny ekben. Irodalmi munkássága sem szünetelt, de bizonyos visszaesést tanúsított. A z alkalmi dalok vagy a jénai „Bierzeitung u -ba írt versei eddigi irányától nagy eltérést mutatnak. A tluiringiai erdőben tett pünkösdi útját humoros prózában, versekkel teleszőve írja le, de épp úgy reminiscentiák hatása alatt áll, mint „Helgoland" czímű dalgyűjteményében, melyben Hamburgtól Helgolandig tett útja benyomásait örökíti meg. Maga mondja az eszményről 1858-bíin írt költeményében, hogy ha beérhetné álmodozásaival, a remélt szerencse képeivel, akkor csüggedt madárként kellene visszarepülnie szülőföldére; mert a mit ott álmodott és költött, azt mind megsemmisítette a hideg világ. Könnyedén, játszva nem érhette el, a mit otthon elképzelt magának; de mint hullák fölött küzdő harezos tör előre, czélja felé. Nem akar kifáradni abban, hogy a lényegest elválaszsza az árnyéktól. De ha fagyos kezét búcsúra nyújtja neki a meztelen valóság, akkor ismét ünneplő ruhájában jöjjön hozzá a Múzsa, segítse őt eszménye felöltöztetésében s építsen barátságos otthont mind a kettejüknek. 1859-ben is panaszkodik („Mein Wunsch"), hogy mint czéljától eltérített hajós annyi habozás és ingadozás közt rég keresi már az egyetlen biztosat és szilárdat, a hol megpihenjen, kinyugodhassa magát. De még mindig tajtékoznak körülötte a habok s a szigettől
EME ALBERT
visszasodorják
az örökösen
MIHÍLY.
hullámzó
áradatba, a sohasem
szűnő
harezba. Hát hiszen az élet nem olyan adománya az isteneknek, hogy a fáról (így szedjék le, mint az őszszel megért gyümölcsöt. Olyan kincs az,
a mit az embernek óráról-órára
kell elfoglalnia,
í g y is jól van. D e h o g y a harczban sohase hagyja el ereje és bátorsága, a kegyes istenektől mindjárt ép és egészséges észt is kér hozzá. A naiv szerelem énekese így téved lassankint a világfájdalmas költészetbe. Nem szereti az olyan poétákat, a kik mindig vékonyan énekelnek s olvadékony
pillantásokat vetnek.
Csak úgy gyönyör-
ködteti a ezithera vékony hangja, ha erős ütéssel mély hang is beledörmög. Mivel nem remélhette, hogy otthon azonnal alkalmazást nyer, egyetemi tánúlmányai végeztével,
1859 nyarán, Bécsbe ment, hogy
még egy esztendeig annak egyetemére is eljárogasson s ott, a házi tanítók eldorádójában, magánórák napit. Azonban
adásával keresse meg a minden-
csakhamar rájött, hogy szüleinek
itt sem élhet meg. Apróbb nélkülözéseiért koff tanár barátsága, mely rendkívüli geinele irányadására
segítsége nélkül
eléggé kárpótolta
Bos-
hatással volt költői tehetsé-
s Porubszlvy tanár és pap vendéglátása,
még
inkább pedig egyik leányának a költő iránt támadt szerelme. V o l t gymnasiumi tanára, líaltrich,
szintén egyre nagyobb alkotásokra sar-
kalta. 18(>0-ban az ifjú két versét is ő adta ki először nyomtatásban
s még lSf)',)-ben
felolvasta tőle a segesvári Schiller-ünnepen
egyik költeményét (Schiller és Goethe az alvilágban), mely a szászok előtt először tette ismeretessé a költő nevét. Shakespeare és Schiller, kinek színműveit Berlinben és Bécsben annyiszor 1859
csodálta,
most már színdarabok írására lelkesítette
őt.
óta egyszerre több tárgygyal is megbirkózott, de a legtöbbet
töredékben hagyta. Első drámája, „ X I I . Károly", csak évek gondos munkája után készült el. Nagy
erő, kitűnő
formaérzék nyilvánul
benne, de mégis csak könyvdráma maradt. Még nem készült el vele, midőn 18(50. nyarán visszatért szülőföldére, s Beszterczén mint gymnasiumi tanár kezdett működni.
Jó
eredménynyel letévén theologiai vizsgálatait, a segesvári gymnasiumhoz hitták
meg, s azután ott is maradt mindvégig.
elvesztette, de veszteségéért
Édes
anyját
csakhamar megvigasztalta Müller
Fri-
EME 484
DR.
MÁRKI
SÁNPOR
derikával (a mostani püspök nővérével) kötött boldog házassága. Ez időben írt szerelmes versei a legszebbek közé tartoznak. De mégis elég gyakran visszakívánkozott a nagy városba, hol irodalmi sikereket remélhetett. A z itthon maradással azonban kibékítette az a gondolat, hogy szász népe műveltségét jobban emelheti, ha minden irodalmi munkásságát neki szenteli. S Teutsch Traugott brassói leányiskolái tanítóval szövetkezve, nem egy irodalmi vállalatot valósított meg. A z igazi szász szépirodalom megalapítása kettőjök érdeme. Schullerus azonban megemlékezik az úttörőkről i s ; különösen Lebrechtröl, ki 1776-ban egy regénvnyel (Das unerkannte Verbreehen oder die Merkwürdigkeiten Sámuel Hirtendorus) vezette be a szász irodalmat a nagy német irodalomba. Meleg sorokat szentel Filtschnek, Seivertnek, különösen pedig Kessler Sámuelnek, ki 1797ben a würzburgi csatában esett el. Oly keveset ismerünk a szász irodalomból, hogy talán nem találkozik visszatetszéssel, ha hevenyészett fordításban ide írom Kesslernck egy Höltyre emlékeztető versét, melyet Schullerus maga is mutatóban közöl. í g y hangzik: A vetés. Gyöngyharmatos vetés, benned Gyönyörködik a szem És a hajnal bíborában El-elnéz szívesen.
Rengesz, mint egy aranytenger, A míg időmultán Aratóknak serege jön, Mint valami hullám.
Sarló, kasza tégedet Learatni kész ; Arasson le, míg le nem dönt A vihar, a vész!
Pár szóval megemlékezik Schullerus a llnyaer Keresztély (1776— 1839.), Schullcr, Brecht, Schuster, Itoth Dániel (1801 — 1859.) és Mariin József (1824 -1849.) költészetéről is, melylyel azonban egyik sem teremthetett iskolát. Ez az eredmény a szászoknál Albertnek. volt fentartva. Albert 1861-től fogva valóban bámulatos munkásságot fejtett ki. „Herr Lukas Seiler"-rel kezdte meg elbeszéléseinek sorozatát, tárgyát részint a történelemből, részint a mindennapi életből merítvén. A „Dorfschule" és a „Kandidaten" a falu, mások (Traugott, A u f dem Königsboden stb.) inkább a város életét festik. Köszönettel tartozunk Sehullerusnak, ki ismertetésökben még a tartalom elmondására is kiterjeszkedik.
EME ALBERT MIHÁLY.
485
Könyvének egyik jól megírt fejezete az, melyben Albertnek az iskolában és a társadalomban kifejtett tevékenységét ismerteti. Albert 1878—1892-ig a segesvári tanítóképző-intézet élén állt, de a gymnasiumi igazgató alá rendelve, úgy, hogy önállóságra alkalma sem nyilt. Csöndesen élt hivatásának, de rendkívüli hatást gyakorolt tanítványaira, kik a leghivatottabb szász költő vezetése mellett hatolhattak a német nyelv és irodalom titkaiba. Minden este eljárt a vendéglőbe is és az „Askalongesellschaft", mely Seheffellel is levelezésben állott, sokáig bizonyos társadalmi középpont maradt, Albert pedig ennek a vezetője. A kisváros tehát a szellemek szikrázására, vagy legalább ébrentartására is nyujtott alkalmat. Még többet a politizálásra, mely egyidőben Albert költészetét is hatalmába kerítette: „Szász nemzetem, eljön napod — Mit hoz reád, nem tudhatod; I)e ha borúi, tudd legalább, Mire kérdd az egek urát!"
Politikai színezetű tárczáit a szászok szintén előszeretettel olvasták, mint általában a társadalmi és irodalmi kérdésekkel foglalkozó czikkeit is. Irt alkalmi verseket, sőt operetteket is, a melyek nem kívántak másutt tetszeni, mint a szászoknál, néha éppen csak a segesvári szászoknál. Schullerus úgy találja, hogy a költő néha kicsiségekben tetszelgett önmagának s hogy a hazatérése után eltelt húsz esztendő nem mutat valami örvendetes képet. Erejét igen is elforgácsolta. S oly sokfelé elfoglalva, még a szászok irodalomtörténetérc is gondolt, de csak néhány tanulmányt írhatott. í g y 1872-ben Sehesaus „Ruinac Pannonicae" czímíí hőskölteményéről s tíz év múlva a Rosetum Franckianumról. Lyrai költeményeket cgyideig csak asztalfiókja számára készített; így 1872-ben elhunyt legidősebb gyermekére írt szép versei is csak jóval később jelentek meg. „Járok sötét rengetegben, — Elvesztettem fiamat; Hívom, hívom és figyelek, Hátha mégis hangot a d ?
Oh, de csak a viszhang felel S aztán csendes a vidék Es a fáról hull a harmat, Mintha csak köny hullanék".
Azonban végre is megvigasztalódik: „Megváltozol te, én szívem,
Mint tűnnek el, megláthatod,
Megváltozol, tudom;
A mint tovább megyek, —
Elmúlik itt e földön, el
Miként a niessze-kékben
Öröm és fájdalom.
Eltűnnek a h e g y e k . . . "
EME 486
DE.
MJÍEKI
SÁNDOR
Mint annyiszor, most is a szászok múltján elmerengve igyekezett beleélni magát más gondolatvilágba. Ugyanakkor, mikor a magyar nemzeti állam folélesztésére az első jelentékenyebb kísérletek történtek s mikor szászok és magyarok közt, különösen a hír" lapirodalomban, az ellentétek mind jobban kiélesedtek, Albert különbséget tett az új magyarok és azok közt a régiek közt, kik a szászokat mint a művelődés jelentékeny tényezőit becsülték. „Ezek — szólt a segesvári népgyűlésen 1882. június 11. elfogadott nyilatkozatában — tudják és akarják is tudni, hogy őseink nem jöttek, a hogy ellenségeink gőgje oly gyakran gúnyolódik, mint hazátlan és segélykérő koldusok e földre, hanem, a magyar királyoktól hívatva, mint szorgalmas, rendszerető parasztok jelentek meg, a kik már első telepűlésök alkalmával képesek voltak rendezett községi életet teremteni. A nekik adott szabadságot köszönettel tudták méltányolni; de ezt ezen a földön még csak azután, egy vad természet s egy lakhatatlan puszta leigázásával kellett elfoglalniok". Szász testvéreiben a régi öntudatot akarta ébreszteni, másokban a szászok műveltségtörténeti jelentőségét megértetni, midőn megírta „ A fiandrok az Oltnál" czímű drámáját, mely az Anjouk idejében játszó Sehwarzburggal együtt 1884-ben 700 év óta talán a szász nemzeti érzület leghatalmasabb megnyilatkozása. A flandriaiakat műkedvelők a bevándorlás hétszázados ünnepén Szebenben a legnagyobb hatás mellett adták elő. Míg ebben inkább nemzeti s talán politikai sikerekre vágyott, az eredményen lelkesedve a „Harteneck"-bcn már igazi színpadi diadalra törekedett, annyival inkább, inert Schuster Alboin és Rosamundája éppen a fiandrok idejében (1884.) ért el ilyes művészeti tekintetben vett drámai sikert. 1886-ra már az ő drámája is ki volt nyomtatva. Tárgyúl, régi kedves eszméjét valósítva, a szász történet legnemzetibb és legdrámaibb anyagát, Hartcneck szász comes tragoediáját választotta, körülbelül ugyanazt, melyet Jósika is feldolgozott „ A nagyszebeni királybíródban. Schullerus érdekes párhuzamot von a két költői alkotás és Teutseh Traugottnak 1874-ben írt szomorújátéka, Sachs von Hartcneck közt és kimutatja, hogy Jósika egyáltalán nem hatott Albertre, ki nem is ösmerte az ő regényét. Albert darabját különben csak a költő halála után, 1894 június 29. Segesvárt adták elő Binder, Teutseh G. 1). és Albert emlék-
EME
ALBERT
MIHÁLY.
487
tábláinak leleplezése alkalmával. Schullerus (a 172—188. lapon) behatóbb tanúlmányt közöl Albert
drámai stílusáról s azután diadalá-
nak tetőpontján állítja elénk a költőt, midőn a szászok őt — Harteneckje után — már mint legnagyobb írójukat ünnepelték. A politikával teljesen szakított azóta, hogy népszerűsége veszendőbe látszott menni, midőn 1887-ben a magyar kormány képviselőjelöltjének programmját ő is aláírta. Csak a tanítók 1889. évi nagyszebeni értekezletén győződött meg ismét, hogy politikai magatartása voltakép nem ártott költői hírnevének s hogy a szászok őszintén szeretik. A most következő nyugalmasabb
éveket csöndes költői
munkásságban
töltötte.
1890-ben összegyűjtve adta ki elbeszéléseit, míg lyrai költeményeiben ifjú kora szelíd ábrándjaihoz tért vissza.
Hangulatát ő maga
rajzolja legszebben a „Március " - b a n : „Fölenged és olvad a jég, Csendben figyel a természet, Csak a kakas szól messze még És hirdeti a húsvétét.
Emlékezet ragadt-e meg, Vagy új remény, új kívánat? Csak emeli a lelkemet, — llgy érezem, szárnya támadt.
Világosak a nagy hegyek, Vörösfény száll az erdőkre ; Kékben úsznak a fellegek És csillog a folyam tükre.
A ki csendben álmodoztam, llgy figyelek, mint a gyermek, — A természet beszél mostan És a földön rá figyelnek."
De humora, szatirikus ereje is ott legtisztábban talán a falusi cziklusát nevezi. Hutten
van számos
történetekben,
a
alkotásában,
hogy verseinek egy
Ulrichját is csak most készítette el telje-
sen, majdnem harmincz esztendei fontolgatás és tűnődés után. Talán éppen ez okozta a drámai alkotásban ereje fogyatkozását; de mint költői mű, Hutten fölötte áll minden más drámájának. Még javítgatott rajta s költői munkákat
végezett,
midőn
1893 ápril 21-én
hirtelen szívszélhűdés vetett véget életének. Néhány nap múlva felesége is követte őt a halálban. mányát nyúlt
Schullerus mélyebben
kora
„ ( ) nála — fejezi be becses tanúl-
sem azelőtt, népéletébe.
sem az ő korában És
senki sem
a milyen örök ez az élet,
olyan örök az ő költészete is" ! DR.
MÁRKI
SÁNDOR.
