eMagyarul III. (tanártovábbképzés) I. fejezet: eLearning 1. FOGALMAK a. Számítógép-támogatta tanulás i. Számítógép-támogatta tanulás forrás: http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=8948
A számítógép, mint oktatási eszköz Ma a számítástechnikai eszközök ára és teljesítménye már nem korlátozza a számítógép oktatási eszközként való felhasználását. A feladat a "hogyan használjuk fel" felvetésétől a "mit és miért érdemes számítástechnikai eszközökkel tanítani" kérdés felé tolódott el. A matematika oktatásával kapcsolatban sem arról kellene már vitatkoznunk, hogy engedjük-e a számológépek és számítógépek használatát – ezek az eszközök részei gyermekeink világának – hanem arról: hogyan használjuk ezeket az eszközöket arra, hogy megtanítsuk azokat a dolgokat, amelyeket hasznos ismerni; az alapvető fogalmaktól kezdve a függvényábrázoláson át egészen a háromdimenziós modellezésig. Körülbelül 1960 óta próbálják ki és alkalmazzák sikeresen a számítógéppel segített tanulást, a CAL-t (Computer Assisted Learning) és a számítógépre alapozott tanulást (Computer Based Learning - CBL). Ennél a módszernél a tanuláshoz szükséges információkat a számítógépben tárolják, s az erre kifejlesztett számítógépes programok (szoftverek) végzik a párbeszédet, biztosítva ezzel az interaktivitást. A Hertfordshire Egyetem egyik tananyaga szerint (www.herts.ac.uk/ltdu/learning/whatiscal.pdf) a számítógéppel segített tanulás nem jelent sem egységesített szabálygyűjteményt, sem általános specifikációt. Közmegegyezéssel elfogadott meghatározás hiányában talán jobb, ha nem is a számítógéppel segített tanulás definíciójával foglalkozunk, hanem inkább azzal a környezettel, amelyben a kifejezés használatos. A kifejezés használatának két szokásos környezete van: a számítógéppel segített tanulás, mint számítógépre alapozott tanulás (Computer Based Learning - CBL) másodszor pedig, mint integratív technológia. A 80-as évek közepétől a korai 90-es évekig a CAL kifejezés gyakran egy számítógépes program, vagy programcsoport kifejlesztését jelentette, amely felváltja az oktatás hagyományosabb eljárásait, egészen pontosan az előadást. Ilyen körülmények között, ha egy számítógépes program helyettesítheti az előadás részét vagy egészét, más módszertani elemek támogatása, vagy egyáltalán - szükségessége nélkül, tulajdonképpen biztatni valónak tűnik minden kezdeményezés, ami a számítógép alapú tanulásra (CBL) irányul. Amennyiben a számítógépet közvetítő eszközként, az ismeretek átadásának elsődleges eszközeként használjuk, más oktatási módszerek, és egyéb támogatás nélkül – a számítógép a tanulás egyetlen bázisa. Ilyen körülmények között, ha az előadást felváltja egy számítógépes program, a teljes oktatási stratégia átértékelésének hiányában csak a tananyag közvetítője változik meg. Az előadó előadásának anyagát egyszerűen más formátumban jeleníti meg. Mindenesetre a számítógép alapú tanulásnak van helye a tantervben, legfőképp a távoktatásban, ahol a tananyag elektronikus formában - pl. weblapon - adott. Az erre alapozott oktatásnak több előnye van a hagyományos módszerekkel összehasonlítva, különösen a tankönyvekkel és munkafüzetekkel szemben.
Például egy weblap bárhonnan és bármikor elérhető; nincs olyan hozzáférési korlát, mint egy könyvtári könyv esetében; a tanfolyam teljes anyaga hozzáférhető és könnyen naprakészen tartható - az előadó témáról szóló kiegészítéseivel, magyarázataival együtt. Emellett azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a felsorolt előnyök inkább a tanulást segítő erőforrásokra vonatkoznak, mint magára a tanulási folyamatra. Maga a tény, hogy a tanfolyam teljes anyaga rendelkezésre áll, kihatással van a tanulás minőségére, bár a kommunikáció az oktató és a hallgató között egyoldalú, vagy - a korszerűnek tekinthető kurzusmenedzsment eszközöket (Course Management System - CMS) tekintve is – kissé nehézkes. Vajon lehetséges-e a számítógép alapú tanulást számítógéppel segített tanulássá alakítani? A válasz egyértelműen igen. A helyes irányba tett kis lépésnek tekinthetjük, ha a kész anyagot kiegészítjük néhány fogalomformáló vagy összegző értékelő résszel, ahol a tanuló le tudja ellenőrizni a témáról alkotott összképét és a tananyagban történő előrehaladását. Ilyen lehet például egy online tananyagot kiegészítő feleletválasztó teszt. Azonban ez csak a kezdet - ezt követnie kell egy tantárgy alapú átértékelésnek, amelynek eredménye meghatározza a használt technológiától és a kiértékelési módszertől várt tanulási eredményeket. Ezzel az anyagot a CBL környezetéből máris a CAL környezetbe helyeztük át. Egyértelmű definíció hiányában mit is jelent valójában a számítógéppel segített tanulás? Egy program használatát a tanteremben? Vagy egy számítógép és kivetítő együttesét, amivel helyettesítjük a tábla – kréta megszokott párosát? Régebben a fejlesztők a számítógéppel segített tanulás kifejezéssel jellemezték egy számítógépes program teljesítményét, minőségét, különösen olyan programokét, amelyeket könyvtárszerű segédeszközként lehetett használni. Ez valójában gyakori félreértelmezése a CAL kifejezésnek. A számítógéppel segített tanulás inkább egy oktatási környezetet jelent, ahol a tanuló egy bizonyos tantárgy elsajátításának segítségére egy számítógépes programot, vagy alkalmazást használ. A kulcskifejezés a segítség szó, ami azt jelenti, hogy a számítógépes alkalmazást más módszerek mellett használja, nem egyedül áll a cél elérésének szolgálatában. Ha a számítógéppel segített tanulást e szerint értelmezzük, észrevehetjük, hogy az oktatási cél eléréséhez szinte bármilyen, rendelkezésre álló számítógépes program segítségünkre lehet. Ma a számítógéppel segített tanítás és tanulás legfontosabb célja egy olyan új képességrendszer kialakítása, amely a tudásalapú társadalomban való működést megkönnyíti, s a munka és szabad-idő kultúráját teljesebbé teszi. forrás: http://www.ittk.hu/web/docs/kutatasok/pinter_robert_tavoktat.pdf
Paradigmaváltás az oktatásban? Számítógép segítette távtanulás Ki ne álmodott volna arról, hogy nem kell tanulnia, mert a tudást éjszaka a fejébe öntik? Vagy arról, hogy nem kell iskolába járnia, hanem otthon maradhat egész nap? Ha pontosan nem is erről, de valami hasonlóról lehet szó a jövő évezred oktatási rendszerében: bár a tudást ugyan ingyen itt sem adják - tanulni kell -, de lehet, hogy nem kell majd bejárni az intézményekbe, a távtanulás megoldja ezt a gondot. Egyelőre azonban a távtanulásnak és az online osztálytermeknek a nagy távolságok áthidalásakor, illetve a felnőtt- valamint a fogyatékos emberek oktatásában lehet leginkább a hasznát venni. De az iskolai számítógépek minden esetben segítenek az új ismeretek elsajátításában illetve a megszerzett tudások gyakorlásában, kiváló oktatási segédeszközök. Amikor az emberek az írás és olvasás segítségével elkezdték a tudást "felhalmozni" és a következő nemzedék számára az emlékezés hibáiból adódó felejtést részben kiküszöbölték, az oktatási rendszer is alapvető változáson ment keresztül. Ugyanígy óriási változásokat eredményezett a nyomtatás feltalálása: a diákoknak nem kellett mindent megjegyezniük vagy leírniuk, amit a tanár mondott, használhatták a (tan)könyveket. Persze ez nem jelentette
ugyanakkor a beszéd/hallgatás párosának feladását. Ugyanez figyelhető meg napjainkban: a tanárok egyszerre használnak számítógépet, de ugyanakkor könyveket is, de ezen túl beszélgetnek is a diákokkal, meghallgatjuk őket és használják az írás-olvasás lehetőségét is. Napjainkban az elektromosság felfedezése új technikai eszközöket hozott az oktatás számára is: a rádiót, a televíziót és a számítógépet. Ezek az eszközök egyre inkáb lehetőséget adnak arra, hogy az iskola az oktatás egyre kevésbé meghatározó intézményévé váljon. A rádió, televízió és számítógép révén eleve elsajátítunk tudásokat még ha úgy is tűnik, hogy csak szórakozunk. Ha "a média az üzenet" akkor a technológia megváltoztatja, hogy mit tudunk megtenni és hogyan gondolkozunk a világról, azaz a különböző technikai eszközök az oktatást is megváltoztatják: azt hogy hogyan lehet oktatni és hogyan lehet megérteni. Az új eszközök segítségével a passzív, befogadó diákból egyre inkább aktív, elsajátító diákot lehet faragni, aki a technikai környezetet tudatosan - a tanár vezetésével és segítségével - saját tudásának gyarapítására, a világ felfedezésére használhatja. A hálózatba kötött számítógép sokkal nagyobb potenciált hordoz az oktatásban és a szocializációs folyamatban, mint a "magányos", hiszen megteremti az előbb említett aktív környezet peremfeltételeit, ugyanakkor megsokszorozza a lokális, nemzeti és nemzetközi kommunikációs-interakciós lehetőségeket. A távoktatás-távtanulás tulajdonképpen ezen a környezeten alapul. A távoktatás lényege, hogy tervezett oktatási menetnek megfelelően, meghatározott tartalom elsajátítása folyjon, a diák bevonásával úgy, hogy közben a tanár időben és térben nem kell, hogy jelen legyen. Az élethossziglani tanulás, amely napjaink emberét és a 'tudásmunkásokat' jellemzi, kiváló eszközhöz jut a távoktatás révén. Alapvető követelmény azonban, hogy a tudást ne csak 'közvetítsék-szórják', hanem az (inter)aktivitásra és kreativitásra helyezzék a hangsúlyt, ez ugyanis nagyban megnövelheti a hatékonyságot. Ehhez kiváló eszköz a hálózatba kötött számítógép, illetve a multimédiás oktatási környezet. Ez végeredményben paradigmaváltáshoz vezet az oktatásban, "a tanító környezetről a tanulási környezetre" helyeződik át a hangsúly, azaz a befogadó(?) diákból elsajátító diák lesz, aki motivált, gyakorlott és élethossziglan gyarapítja tudását. Az iskola csak azt az alaptudást adja, melynek segítségével a diák önállóan is képessé válik az életéhez szükséges tudás elsajátítására. Tehát azt kell megtanítani miért és hogyan váljon valakiből sikeres élethossziglani 'diák', azaz hogyan találja meg azokat a forrásokat, melyekre szüksége van, hogy folytathassa az ismeretek elsajátítását. Ez azonban nem lehet mindenki számára azonos recept, különböző tanulási stílusok és értelemadási valamint emlékezési metódusok vannak. A távtanulás sikere nem csak a tanáron múlik, hanem a kiválasztott oktatási módszeren és a diákon -, hogy bizonyos korlátok között szabadon dönthessen a felől mit akar tanulni, hogyan és mikor. Pintér Róbert,
[email protected] Felhasznált anyag: http://metalab.unc.edu/cmc/mag/1995/apr/berge.html Zane Berge (
[email protected]) és Mauri Collins (
[email protected]) Bevezető fejezet a Computer-Mediated Communication and the Online Classroom in Distance Learning című könyv harmadik kötetéből (Hampton Press, Cresskill, NJ, 1995) FORRÁS: http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/meresmet/fejezet8.htm
8. SZÁMÍTÓGÉPEK AZ OKTATÁSBAN Az oktatás a technika fejlődését - bár nagyon lassan - mindig felhasználta taneszközrendszerének bővítésére. Az új taneszközök megjelenése a tanítási -tanulási folyamatban sok vitát és gyakran ellenérzést váltott ki, de a fejlődés, változás mindig bekövetkezett. A számítógépek az oktatási céloktól függetlennek tekinthető társadalmi igények hatására, a technika és a tudomány fejlődésének eredményeként jelentek meg. A
fejlesztésben kiemelkedő szerepük volt az egyetemeknek. Ez a nyitott, fogékony környezet is elősegítette annak a felvetését, hogy a számítógépek az oktatásban is hasznos eszközök lehetnek. 8.1. A SZÁMÍTÓGÉPEK OKTATÁSI CÉLÚ ALKALMAZÁSA A számítógépek egyetemeken történő fejlesztése már magában hordozta annak a lehetőségét, hogy felmerül a kérdés: lehetséges-e oktatási célú alkalmazásuk. Az egyetemi környezet (az oktatás és kutatás egysége) elősegítette az oktatási alkalmazást célzó kísérletek megkezdését. Az első próbálkozások a számítógépes oktatás lehetőségeit vizsgálták. Az elméleti megalapozáson kívül célként merült fel az oktatásban alkalmazható számítógépes konfigurációk (hardver), és az oktatási stratégiákat támogató programok (szoftver) tervezése és kipróbálása. Az első kísérleteket az Amerikai Egyesült Államokban az 50-es és 60-as évek fordulóján végezték. Ennek az eredménye volt az Illinois-i Egyetemen elindított PLATO rendszer. A PLATO oktatórendszer az egy tanulót foglalkoztató változattól a 4000 terminált kezelő rendszerig nagy változásokon ment keresztül. Segítségével bizonyítást nyert, hogy a számítógépek az oktatási folyamat különböző szakaszaiban hatékonyan működhetnek. Ez a nagyszámítógépes, távadat-feldolgozásra is alkalmas rendszer sikeres volt, de költségessége miatt más oktatórendszerek fejlesztését is generálta. Ilyen volt például a TICCIT rendszer. A kifejlesztett számítógépes oktatórendszerek szoftverek nélkül természetesen nem működhettek volna. Az oktatást először általános célú programozási nyelveken (FORTRAN, BASIC, stb.) készült szoftverekkel támogatták, majd megjelentek a speciális szerzői nyelvek (COURSEWRITER, TUTOR) és a szerzői rendszerek is. Ez utóbbiak az oktatóprogramot készítő személytől már alig igényeltek programozói tudást. Magyarországon az iskolai alkalmazás során a szoftverek hiánya okozta a legtö bb gondot. Ez többek között arra vezethető vissza, hogy az oktatóprogramok készítéséhez nem, vagy csak néhány helyen álltak rendelkezésre a mindenki által könnyen alkalmazható fejlesztő szoftverek. Így azok a pedagógusok, akik bár szakmailag képesek lettek volna megfelelő oktató anyagokat készíteni, számítógép programozói ismeretek hiányában nem tudtak a fejlesztő munkába bekapcsolódni. 8.2. TERMINOLÓGIAI KÉRDÉSEK A számítógépek oktatási célú felhasználása rendkívül széles területet ölel fel. A különféle alkalmazások több ponton is összefonódnak. Az egyes szerzők azonos vagy hasonló területeket eltérő nevekkel illettek. Így az eligazodás a különféle - gyakran angol - kifejezések és rövidítések között nem is olyan egyszerű. Néhány rendszerezési eljárást megpróbálunk összevetni a fogalmak tisztázása érdekében.Brückner Huba (1978. 19. o.) rendszerbe foglalta a fogalmakat. Az általa vizsgált fogalmak összefüggéseit a 39. ábra mutatja be.
39. ábra
Ha az összes kapcsolatot vizsgálni kívánnánk, akkor szinte áttekinthetetlen nagyságú halmazhoz jutnánk. Ezért célszerűbb a rendszerezéshez a konkrét iskolai alkalmazásokat felhasználni. A számítógépek oktatási célú alkalmazásakor: beszélhetünk közvetlen és közvetett oktatási alkalmazásról; vizsgálhatjuk a számítógépet mint oktatástechnikai eszközt; megkülönböztethetünk számítógéppel segített (CAI, CAL) és számítógéppel irányított (CMI, CML) oktatást.
40. ábra
Az itt bemutatott, természetesen nem teljes rendszer egyes elemei között kapcsolat figyelhető meg. Például: a közvetlen oktatási alkalmazáshoz tartozó konzultáció és a közvetett alkalmazáshoz köthető adminisztratív funkciók összekapcsolásakor alakult ki a számítógépre alapozott oktatás (CBI, CBL, CBT). Szűcs Ervin rendszerében (40. ábra) az oktatás, a számítástechnika és a mikroelektronika kapcsolatrendszere figyelhető meg. A 40. ábrán feltüntetett részhalmazok közül számunkra a harmadik és a negyedik terület a meghatározó. Míg a hármas a számítógépek közvetlen oktatási alkalmazását (konzultáció, szimuláció, feleltetés, gyakoroltatás, stb.), addig a négyes szervezési és iskolavezetési funkciókat tartalmaz. 8.3. A SZÁMÍTÓGÉPEK OKTATÁSI ALKALMAZÁSÁNAK PEDAGÓGIAI ELŐZMÉNYEI A pedagógia nagyon sok olyan gondolatot vetett fel az idők folyamán, amelyek segítséget nyújtottak a számítógépek oktatásban történő alkalmazásához, és így koncepcionálisan is előkészítették azt. Az ókor nagy gondolkodói közül Szokratész és Arisztotelész gondolatai a tanulásról fellelhetők egyes számítógépes oktatási stratégiákban. Szokratész és a "szofisták" párbeszédes módszere, amely jól felismerhető a neki tulajdonított Menon-párbeszédben (Fuchs, 1969) a számítógéppel segített oktatás gyakorló és konzultációs programjainak egyik meghatározó elemét jelentik, bár filozófiai alapja az ideatan már saját korában is vitatott volt. Arisztotelész elképzelése a tanulásról - amely az asszociációs tanuláselmélet egyik kiindulópontja is - a számítógépes oktatás számára a gyakorlás és a tanulás eredményessége közötti kapcsolat felismerését adta. Ezt az elvet szintén felhasználják az ún. gyakoroltató programok (Hámori, 1983).
Nagyobbat ugorva az időben, Comeniusnak, a középkor nagy pedagógiai gondolkodójának a nevét emelnénk ki. Didaktikai alapelvei közül a szemléletesség elvét használják fel a számítógépes bemutatóés szimulációs programok. Felfogását így foglalta össze: "Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki" (Comenius, 1992. 94. o.). A következő kapcsolat a XX. század első harmadából származik és Pressey (Fuchs, 1969) nevéhez fűződik. Ő hozta létre az első olyan oktatógépet, amely az ellenőrzés és értékelés funkcióját "automatizálta". Ezzel felhívta a figyelmet arra, hogy a tanárok mindennapi tevékenységében léteznek olyan automatizálható elemek, amelyek elvégzését egy megfelelő gép is átvállalhatja, és így más fontos tevékenységekre - differenciált foglalkoztatás, stb. - több idő és energia marad. A számítógépes oktatásban ez, többek között a feleltető programok jellemzője. Skinner és Crowder a programozott oktatás stratégiáinak kidolgozásával fontos szempontokkal gazdagította a számítógépes oktatást. Alapelveik: az önálló haladás, az azonnali megerősítés és adokumentáltság, igazán csak a számítógépek megjelenésével teljesedhettek ki. Hasonlóan fontos szempontokra hívta fel a figyelmet Carroll és Bloom a tanulással kapcsolatban. A tanítási-tanulási folyamat során (Báthory, 1987) a tanulás Carroll-féle modellje az idő szerepét hangsúlyozza. Mivel a tanításra rendelkezésre álló idő általában kötöttnek tekinthető, ezért csak a tanulók képességeihez történő alkalmazkodás (differenciálás), és az önálló tanulói tevékenység (iskolában és azon kívül) megszervezése segítheti a hatékony, gyors és tartós elsajátítást. Ezt a tanár a jelenleg leggyakrabban alkalmazott szervezeti formákban nem, vagy csak korlátozottan tudja megvalósítani. A számítógép megfelelő szoftverek segítségével ezt a problémát mérsékelheti, részt kérhet: a szemléltetésből, a gyakoroltatásból, valamint egyes ellenőrzési és adminisztratív funkciókból. A tanár így többet tud a tanulókkal személyesen foglalkozni. Csökkenhet a "letanítási stratégia" veszélye. Bloom tanulási elmélete az előzetes tudást, a tanítás minőségét és a motivációt tartja meghatározónak. Itt most csak a motiváció szerepét emeljük ki. Közismert, hogy motiváció nélkül hatékony és eredményes tanulás nem képzelhető el. A számítógép már önmagában is motiváló erővel bírhat, de ezt a szerepét nem szabad túlbecsülni. Az érdekesség, az újdonság varázsa gyorsan elmúlhat, ha nem válik a számítógép - a tanulók számára is felismerhető módon - a tanulás szükséges segédeszközévé (hasonlóan más, klasszikus taneszközhöz: tankönyv; munkafüzet; stb.). 8.4. A SZÁMÍTÓGÉPEK OKTATÁSI ALKALMAZÁSÁNAK PSZICHOLÓGIAI ELŐZMÉNYEI A pszichológia hozzájárulása a számítógépes oktatás elvi alapjainak tisztázásához elsősorban a tanulási elméletek és a motiváció köréből származik. A tanulás fogalmának értelmezése a pedagógiában egy szűkebb és egy tágabb halmaz mentén vizsgálható. Báthory Zoltán a szűk halmazba a figyelem és az emlékezet folyamatait, a tágabb halmazba az előzőeken kívül még hét pszichikus fol yamatot sorolt be (Báthory, 1987). Az első megfogalmazás leegyszerűsített, reproduktív jellege miatt az emberi tanulásra csak alig alkalmazható. A pszichológia a tanulás fogalmának, folyamatainak feltárásához már a korai időszakban is egzakt laboratóriumi kísérleteket alkalmazott. Több kutató munkásságában is jelentős szerepet kapott a tanulás törvényszerűségeinek a vizsgálata. Például Pavlov klasszikus kondicionálással kapcsolatos, Thorndike instrumentális, Skinner operáns elmélete is így jöhetett létre. Fontosságuk miatt számunkra a matematikai tanulási
modellek szerepe a meghatározó. Itt jelenik meg a kibernetikai megközelítés, a visszacsatolás szerepének a saját működés szabályozására történő alkalmazása, a siker megerősítő szerepének a kiemelése, a modellezés és a szimuláció tudatos alkalmazása. Az információelmélet rendszerbe foglalta az információ átadás folyamatát és az embernél bevezette a belső közvetítő folyamat fogalmát. A továbbiakban csak az iskolai tanulással kapcsolatos elméleteket vizsgáljuk. A teljesség igénye nélkül kiemelünk néhány gondolkodót. Herbart asszociációs lélektana tekinthető kiindulási pontnak, különösen az ismeretek rendszerbe illesztésének az elve (appercepció). Claparede funkcionális lélektana (problémamegoldási fokozatai), Pi aget műveleti lélektana (a tanulás forrása nem csak az észlelés és az érzékelés, hanem a cselekvés is) egyaránt fontos szempontokat emelt ki. A szovjet pszichológusok közül Vigotszkij verbális fogalmi tanulással kapcsolatos, Rubinstein a tanulás mint feladatmegoldás és Landau a tanulás mint algoritmusok elsajátítása elméleteit éreztük kiemelendőnek. Bruner és Olson (Hámori, 1983. 20. o.) a tanulás három mozzanatát emelte ki: tanulás közvetlen tapasztalás alapján (a tanulás egyenlő a cselekvéssel); tanulás megfigyelés alapján (a tanuló itt külső megfigyelő); tanulás szimbólumok segítségével (a nyelv és ennek szerepe). A számítógép mindhárom előző esetben támogatja a tanulást: az első esetben például problémák, feladatok megoldásához, vagy a mérések során gyűjtött adatok feldolgozásához nyújthat segítséget; a második esetben szimulációs vagy bemutató programok segítségével megkönnyítheti, gyorsíthatja a tanulási folyamatot; a harmadik esetben gyakorló vagy konzultációs programok segítségével tanulhat a diák. Természetesen a tanítási-tanulási folyamatban ezek a funkciók csaknem mindig összemosódnak, nem különülnek el. Talizina (Hámori, 1983. 24. o.) a tanulási tevékenységeket alapvető és kisegítő részre bontotta. Az alapvető tevékenységek a tartalomra vonatkoznak, a kisegítő tevékenységek a tanulást segítik. Ezek tantárgyanként, a tanulók fejlettségétől függően fel is cserélődhetnek. A számítógépeknek a kisegítő tevékenységek esetében különösen fontos szerepük lehet. Csökkenthetik a tanulók terhelését, gyorsíthatják munkájukat, és így növelhetik a tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát. Ez megmutatkozhat a tanulók motivációs szintjében (Bloom modell), és a tanulásra fordítandó idő csökkenésében (Carroll modell) egyaránt. A motiváció definíciója a klasszikus ösztönelmélettől kiindulva hosszú fejlődésen ment keresztül. Itt csak a tanulási motivációval tudunk foglalkozni. Kozéki Béla vizsgálatai megállapították, hogy az indítékrendszert társadalmi és nevelési változások egyaránt befolyásolják, valamint azt, hogy az életkor változásával megváltozik a motívumok fontossági sorrendje is (Kozéki, 1976). A másokkal való érzelmi kapcsolat, különösen a kortárs csoportok hatása, mint motiváló erő fontos szerepet játszik. Ez megmutatkozhat az új iránti érdeklődésben, vagy az érdektelenségben. A számítógép és a vele végzett tevékenység (játék, tanulás, munka) a tanulók számára az első megismerkedés során nagy valószínűséggel felhívó jelleggel rendelkezik. Ez megfelelő szervezés és módszerek esetén (érdekesség, munkát megkönnyítő eszköz) hosszabb távon is megmaradhat, s így fokozhatja a tanulók vonzódását minden korszerű, új ismeret vagy tevékenység iránt.
ii. eLearning forrás: http://www.oktopusz.hu/mss/alpha?pg=222&m288_doc=300&st=42 2.3.1 Az e-learning fogalom Az e-learning fogalom Európában 2000 elején vált szélesebb körben ismertté. Az Európai Bizottság 2000 március 9-én hirdette meg az eLearning kezdeményezést ("eLearning: Designing tomorrow's education" initiative), amely az eEurope stratégiai célkitűzései megvalósításának elősegítésére megfogalmazott program az oktatás és a képzés területén. Mit takar az e-learning fogalom? Legszűkebb értelmezése számítógéppel illetve IKT-vel segített tanulást jelent. A kifejezés átfogó, szélesebb körű jelentése magában foglalja az oktatási rendszereknek az új IKT hatására történő átalakítását, a tanulás számítógépes integrációját. Az e-learning mai jelentésmezejébe beletartozik az átmenetiség és a jövőirányultság is. Az oktatás hagyományos formáival szembeni alternatívaként jelenik meg, és megítélése nem kizárólag mai teljesítőképessége, hanem jövőbe vetített lehetőségei alapján történik. Az átmenetiséghez hozzáadódik az e-learning transzformatív szerepe. Ebből adódóan ma előtérbe kerül azoknak a feltételeknek a megteremtése is, amelyek az e-learning általánossá válásához szükségesek. (Az IKT implementációjának elősegítése a társadalom valamennyi részrendszerébe, a digitális írástudás elterjesztése, új tanulási kultúra kialakítása, a tanulási lehetőségekhez való széleskörű hozzáférés biztosítása, gazdag és jó minőségű elektronikus tartalmak, stb.). Valószínű, hogy a nem távoli jövőben - miután az informatikai infrastruktúra mindenütt jelenvalósága természetessé válik - eliminálódik a tanulás elől a kis e-betű, és a tanulás egyszerűen újra csak tanulás lesz- a korábbihoz képest azzal a különbséggel, hogy a biológiailag determinált elektrokémiai, molekuláris hardveren történő, és a félvezetőkön alapuló elektrofizikai tanulás valamilyen szimbiózisa fog kialakulni egy komplementer rendszer keretein belül. Ahhoz azonban, hogy a kis e-betűvel előtoldott tanulás a sokmillió éves tanulási tapasztalatokat összegző ismeretelsajátítás kiegészítő alternatívája lehessen, sokat kell ígérnie. Melyek ezek az ígéretek?
forrás: http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=665 2. E-learning bevezetés, definíció „Sajátos szimbiotikus tudással kell számolnunk: az ember és a számítógépe képez egy sajátos tanuló-, és egy hatékony problémamegoldó rendszert. … Az egész dolgot egy új kontextusban, nem a tanuló ember, hanem a tanuló ember-gép együttélés viszonyában kell végiggondolnunk.” Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában. Előadás. Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999. Először is tisztázzuk az e-learning fogalmát! Legszűkebb értelmezése szerint az e-learning számítógéppel, illetve az infokommunikációs technológiákkal támogatott tanulást jelent. Ez a definíció egészíthető ki, illetve szűkíthető tovább a különböző oktatási rendszerek –a technológiai fejlődés által lehetővé tett- átalakulásával, illetve a tanulás és számítógép integrációjával.
forrás: http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rca/0/24108/1
Az e-learning fogalom A kifejezés karrierje Európában akkor kezdődött, amikor az eEurope meghirdetése után néhány hónappal, 2000. március 9-én Viviane Reding, az Európai Bizottság akkori kulturális és oktatási ügyekért felelős tagja ismertette az eLearning kezdeményezést. Ekkor az elearning még tágabb összefüggésrendszerben jelenik meg, egymáshoz lazán kapcsolódó normatív elvárások összefoglaló fogalmaként. (...) A későbbiek során történik a fogalom jelentésmezejének szűkítése és pontosítása: a programszerűség helyett inkább a definitív jelleg erősödik az Európai Unió hivatalos oktatásstratégiai dokumentumaiban. "Az élethosszig tartó tanulás európai programja" című programjavaslat szűkszavú definíciója szerint az elearning "információs és kommunikációs technológiával segített tanulás". Valamivel bővebben értelmezi a fogalmat az e-Learning akcióprogram, amely szerint az e-learning "multimédia-technológiák és az internet használata a tanulás minőségének a javítására azáltal, hogy ezek az új technológiák megkönnyítik, illetve lehetővé teszik a tanulást segítő erőforrások és szolgáltatások elérését, valamint egymástól távol lévő tanulók cserekapcsolatainak és együttműködésének megvalósítását". (...)
iii. e-tanulás forrás: http://edutech.elte.hu/multiped/szst_11/szst_11.pdf
E-tanulás, e-learning Az „e-tanulás” szóról talán elmondható, hogy egyre mélyebb gyökeret ver a magyar nyelvben, az azonban biztos, hogy idegensége még a legmodernebb nyelvezetet használók számára is nyilvánvaló. Az e-learning fogalomra nincs elfogadott magyar szó. Azonban szembetűnő, hogy lennie kellene egynek. Az e-learning (e-tanulás) önálló fogalom.
1.1 Az e-tanulás fogalma Sokan, sokféleképp definiálták már az e-tanulás fogalmát. Éppen emiatt a sok definíció, egymás mellett élő eltérő értelmezés miatt szükséges, hogy ezen a ponton tisztázzuk, miről is beszélünk tulajdonképpen? Az e-tanulást egy tág fogalomként kívánom használni. Olyan oktatási/tanulási formákat értek rajta, melyek aktívan építenek a IKT (Információs és Kommunikációs Technológiák) adta lehetőségekre, a számítógép interaktivitására. Ezen felül mindegy, hogy az adott oktatási/tanulási forma tantermi vagy távoktatás, közoktatás vagy felnőttképzés, nyitott képzés vagy egy egy szakmacsoport célirányos továbbképzésére szolgál. Az e-tanulás szó az e-learning fogalom magyar megfelelőjeként jelenik meg. A továbbiakban ezt a szót kívánom használni. A fenti definíció szerint tehát e-tanulás fogalmával illethetjük a(z): • Iskolában tantermi oktatás esetén alkalmazott „számítógéppel segített tanulást” • Az IKT eszközöket alkalmazó távoktatást, nyitott képzést • A felsőoktatásban megjelenő vegyes képzést (blended learning) • Web (táv) előadást, web (táv) szemináriumot • A televíziós oktatást, különös tekintettel a digitális televíziózás új interaktív lehetőségeit kihasználó kurzusokat • A tréningezés céljából alkalmazott vállalati képzéseket. • A számítógépes multimédiával, web tartalmakkal támogatott önálló tanulást. (Pl. egy alkalmazói szoftverbe épített tutorial használata…) • A multimédiás oktatóprogramokat
• Internetes kollaboratív eszközöket használó tréningeket • Mobil informatikával támogatott oktatási formákat • stb. Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy az e-tanulás alkalmazása napjainkra igen széleskörűvé vált.
1.2 Az e-tanulás története Az e-tanulás kezdeti megjelenése 1960-as évek második felére tehető. Nagyszámítógépeken oktattak egyetemi hallgatókat, a 70-es évekre már speciális felsőoktatási hálózatok alakultak ki (PLATO, TICCIT) A számítógépek oktatási jellegű felhasználását a személyi számítógépek terjedése tette széles körben elérhetővé. (1980-as évek.) A 90-es évekre a gépek mutimédiás lehetőségekkel is kiegészültek. Magyarországon az 1980-as évek elején kezdődött meg az az „Iskola-számítógépes Program”, amely hatására a gépek eljutottak a közép- és alsó fokú oktatási intézményekbe is. A felsőoktatásban előbb jelentek meg a személyi számítógépek, de tömegesen, hálózatban csak az 1990-es évek elején terjedtek el (FEFA és TEMPUS támogatással) Az e-tanulás kialakulását az IKT eszközök oktatásban való alkalmazásának, a programozott oktatás, később távoktatás jelentősége megnövekedésének köszönhetjük. A szakirodalom az e-tanulás létrejöttét három oktatási forma metszetének tartja. • Computer Based Learning – azaz a számítógéppel segített tanulás • Web Based Learning – azaz az internet alapú tanulás • Distance Learning – azaz távoktatás A fenti hármas az alábbi ábrán látható kapcsolatba hozható az e-tanulással
iv. internetes tanulás b. Jellemzői i. e-tananyag forrás: http://edutech.elte.hu/multiped/szst_11/szst_11.pdf
2.
Elektronikus (web) tananyag
Az e-learning egy szűkebb értelmezésében az elektronikus tananyag jelenti az e-tanulást. (Én nem ezt a definíciót használom!) Az elektronikus tananyag jellemzően szöveges, hipertextes tananyagot jelent. A tanuló a számítógép képernyőjén megjelenő információt olvassa. A tananyag rendszerint kiegészül képekkel, animációkkal és kommunikációs lehetőségekkel. Az elektronikus tananyagok hatékony oktatási eszközök lehetnek, azonban nagyon oda kell figyelni a technika adta korlátokra, ügyelni kell arra, hogy ne az új technológiai lehetőségek vezéreljék a tananyagfejlesztést. A képernyőről történő olvasás lényegesen lassabb és rosszabb hatásfokú, mint a nyomtatott anyagok olvasása. A tanuló könnyebben fárad, a számítógéphez kötődés miatt nem tudja szabadon megválasztani a tanulás nyugodt helyszínét. Sajnos az elektronikus tananyagok jelentős része megáll ezen a szinten, nem fejlesztik őket valódi interaktív (multimédiás) tananyaggá. A tananyag közvetítésének jellemző közege napjainkban a World Wide Web, megjelenítésének eszköze a böngésző program. A szöveg – hipertext – alapú elektronikus tananyagok szervezése sok tekintetben erős hasonlóságot mutat a távoktatási anyagok szervezéséhez, ezért az ilyen
jellegű anyagok készítése és felhasználása során hasznosak ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia Központ Budapest, Pázmány P. sétány 1. lehetnek a távoktatási tapasztalatok. (A hasonlóság alapja, hogy mindkét esetben a tanuló egyéni tanulását kell a szöveggel támogatni.) Az ilyen jellegű anyagok készítésénél hasznosnak bizonyúlhatnak a programozott oktatás tapasztalatai, módszerei is. Az elektronikus tananyagok legfontosabb sikerkritériuma az interaktivitás, hiszen pontosan az interaktív lehetőségek emelhetik a képrnyőn megjelenő tartalamakat a nyomtatott könyv elé. A tananyag fejlesztése során instrukciótervezésre van szükség, azaz nem elegendő egyszerűen leírni az átadandó ismereteket, hanem pontosan meg kell tervezni a a tanulási folyamat minden percét, minden lépését. Fontos kritika az on-line tananyagokkal szemben a megismételhetőség kérdése. Míg egy tankönyvet jegyzetet a tanuló akár évekkel a kurzus elvégzése után is (változatlan formában) elővehet tudásának frissítése céljából, addig az on-line tananyagok általában rendkívül gyorsan változnak, eltűnnek. Az elsajátítandó tananyag fizikai birtoklása nem pusztán gazdasági kérdés, de a tanulás hatékonyságára is hathat.
Interaktív (multimédiás) tananyag Az interaktív és multimédiás jelző egészen mást jelent, ám rendszerint ez a két fogalom egyszerre jelenik meg az elektronikus tananyagokba. Az elektronikus tananyagok multimédiás elemekkel kiegészítése ideális esetben a tanulás hatékonyságának növelését, erősebb koncentráció kialakítását célozza. (Sajnos negatív hatást is elérhetünk. A navigációs gombok animálása például csak elvonja a tanuló figyelmét, rontja a tanulás hatékonyságát.) Az interaktív elemek a figyelem irányítására, önellenőrzésre, a konstruktív tanulási környezet megteremtésére szolgálnak. A legjellemzőbb interaktív elemek az önellenőrzést illetve számonkérést megvalósító feleletválasztós tesztek. Ezek számítógéppel automatikusan kiértékelhetők, és rendkívül széles körben alkalmazhatók. Az interaktív elemek bonyolultsága (alkalmazhatósága, ára és hatékonysága) az egyszerű tesztektől az összetett szimulációkig széles skálán mozog. Az interaktív elemek előállítására a HTML nyelv eszközrendszere már nem elegendő. Napjainkban a leggyakrabban alkalmazott technológia a multimédiás és interaktív elemek elektronikus tananyagba illesztésére a Flash. (Éppen ezért szoktak egyszerre megjelenni a tananyagban a multimédiás és interaktív elemek.) Ezen kívül azonban számtalan technológia létezik még, melyek akár szerver oldali akár kliens oldali technológiák lehetnek. (JAVA, JavaScript, ASP, PHP, CGI, stb.)
i. tutor forrás: http://edutech.elte.hu/multiped/szst_11/szst_11.pdf
1.3.2 Távtanár, tutor Nem csak a tanuló szerepei változnak jelentősen. Az új oktatási környezet a „katedra” másik oldalán dolgozók munkáját és szerepkörét is megváltoztatta. A tanár nem teremthet rendszeres személyes kontaktust tanítványaival, a tanulók felől érkező visszajelzések korlátozottak. Távoktatási környezetben a tananyagot nem lehet olyan rugalmasan a tanulók igényeihez igazítani, mint a hagyományos iskolai képzés során, ahol akár egy tanórán belül is lehet korrigálni a tanítási módszereinken a tanulók felől érkező visszajelzések alapján.
A pedagógiai munka jelentős hányadát itt a képzés megindulása előtt kell kifejteni. Ráadásul a képzés során ez a szerkezet már csak nehezen változtatható, tanítási, tanulási módszereinken általában csak új kurzus kiírása, illetve két tanfolyam közötti „szünetben” tudunk változtatni. Mindazonáltal a folyamatos visszacsatolás, minőség-ellenőrzés nagyon fontos aspektus. A távoktatás a tanár szerepét három jól elkülöníthető területre bontja: tutor, mentor, fejlesztő. Természetesen egy adott személy a három funkció közül többet is – akár mind a hármat – egyszerre betöltheti.
Tanár
tutor
mentor
fejlesztő
2. ábra A tanár új szerepkörei
Tutor A tutor a tanulók szakmai képzéséért, segítésért felelős. Ő javítja a tanulók feladatait, hozzá fordulhatnak a tanulók kérdéseikkel, észrevételeikkel. A hagyományos képzésben is fontos szerepet kap a dokumentálás, melyet a távoktatás összetettsége, késleltetett reakciókészsége tovább fokoz. A távtanárnak (tutornak) képesnek kell lennie arra, hogy szinte minden tanulókkal történt kommunikációt, tananyagra vagy a képzésre vonatkozó észrevételt lejegyezzen, ezeket az ismereteket rendszerezze, alkalom adtán felhasználja illetve mások számára továbbadja. A tutornak részletesen ismernie kell az általa tutorált tananyagot, annak szakmai hátterét, munkája csak így lehet hiteles a távtanulók előtt. Mivel a tanár-diák kommunikáció itt általában mesterséges kommunikációs csatornákon folyik, a távtanárnak rendelkeznie kell az általa használt kommunikációs eszközök használatának technikai és módszertani ismereteivel. Kiemelten fontos a jó kommunikációs és kapcsolatteremtő készség, ami itt nem csak verbális, hanem írásbeli készséget is jelent.
ii. oktatásszervező b. Szinkron és aszinkron i. szinkron eLearning A szinkron eszközök esetén az e-tanulás szerepe abban áll, hogy kommunikációs csatornát nyit tanár és diák között. A szinkron módszerek esetén az oktatási folyamat két szereplője azonos időben de egymástól távol tanul. Egymás üzeneteire azonnal reagálhatnak, a kommunikáció rendszerint két irányú. A szinkron módszerek használata során a felek rendszerint felhasználnak aszinkron elemeket is.
ii. aszinkron eLearning Az aszinkron eszközök alkalmazásakor a tanár és diák egymástól függetlenül, szabad időbeosztása szerint vesz részt a tanítás/tanulási folyamatban. A diák jellemzően önállóan dolgozza fel az anyagot, a tanár reakciói késleltetettek.
szinkron módszerek ↔ aszinkron módszerek • telefonos konzultáció • chat • web előadás, web szeminárium • videó konferencia • élő rádiós adás • élő tv műsor
• elektronikus (on-line) tananyag • interaktív (multimédiás) tananyag • e-mail • fórum • teszt/kérdőív • oktatófilm
c. Egyéni és együttműködő i. tanuló szervezte oktatás ii. együttműködő eLearning 3. ESZKÖZÖK a. Eszközrendszer i. oktatási keretrendszer 1.9 E-tanulási keretrendszerek Az e-tanulás támogatására elsősorban a vállalati szektor felöl fogalmazódott meg először, hogy keretrendszereket lehetne alkalmazni. Egy e-tanulási keretrendszer több funkciót is magába foglal: • Nyilvántartja a tanulókat és eredményeiket • Nyilván tartja a kurzusra, vizsgára jelentkezéseket • Hozzáférést biztosít a kurzusok különböző anyagaihoz, elemeihez • Naplózza a felhasználók: tanárok, tanulók tevékenységét • Rendszerint elsődleges kommunikációs felületet biztosít • Automatikus funkciókkal kísérli meg növelni a tanulók aktivitását • Támogatja a tanári értékelést (formatív és szummatív értékelést egyaránt) • Önértékelő és számonkérő elemeket tartalmaz • Informálja a felhasználókat az oktatással kapcsolatos hírekről • Támogatja web-előadások, webszemináriumok lebonyolítását • Támogatja a virtuális csoportmunkát, kollaboratív felületet biztosít
4. Jelenleg több százra, esetleg ezerre becsülhető a piacon lévő különböző oktatási keretrendszerek száma. Áruk és tudásuk rendkívül ingadozó képet mutat.
i. adminisztratív keretrendszer ii. elektronikus tananyagok
b. Tananyag használata i. e-tananyagok használata ii. e-tanulás gyakorlata c. Tananyag felépítése i. e-tananyag felépítése 5. TUTORÁLÁS (itt a címekre kellene rákeresni) a. Tanulók támogatása b. Tanulók támogatásának formái c. Amit egy tutornak tudnia kell d. Tutor feladatai e. Tutori szerepek f. Egyéni tanulás segítése 6. TANULÁS (itt is a címekre kellene rákeresni, hozzátéve, hogy távtanulás vagy eLearning) a. Diákok típusai b. Tanulási stílusok c. Ergonómia d. Nyugodt kuckó
