ELSİ SZAKMAI BESZÁMOLÓ

ELSİ SZAKMAI BESZÁMOLÓ A kedvezıtlen adottságú mezıgazdasági területek hasznosítása erdısítéssel ERDİHATÁR ALAP1-00060/2004 A kutatási program teljes idıtartama: 2004. december 1. – 2007. november 30. Munkaszakasz száma: 1. Beszámolási idıszak: 2004. december 1. – 2005. november 30. Projekt vezetı: Dr. Marosi György Projekt honlapja: www.erti.hu

Támogató:

Kutatásfejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda Konzorcium vezetı: Erdészeti Tudományos Intézet (OMFB – 01298/2004) www.erti.hu

Konzorcium tagok: Mecseki Erdészeti Rt. (OMFB – 01299/2004) www.mefa.hu

Napkori Erdıgazdák Szövetkezete (OMFB – 01300/2004) 2005.

Tartalomjegyzék: 1. A beszámolási idıszakban elvégzett részfeladatok listája……………………………….…….2 2. A beszámolási idıszakban elkészült részfeladatok és az elért eredmények………….……..3 1. részfeladat………………………………………………………………………………………3 2. részfeladat………………………………………………………………………………………9 3. részfeladat………………………………………………………………………………………10 4. részfeladat………………………………………………………………………………………13 5. részfeladat………………………………………………………………………………………14 6. részfeladat………………………………………………………………………………………20 7. részfeladat………………………………………………………………………………………21 11. részfeladat………………………………………………………………………………………21 13. részfeladat………………………………………………………………………………………21 3. Publikációk…………………………………………………………………………………………..22

1

1. A beszámolási idıszakban elvégzett részfeladatok listája. Részfeladat Részfeladat címe Részfeladat száma státusza 1. A mezıgazdasági talajértékelési rendszer erdészeti adaptálása. elkészült (tanulmány) 2. A korábban létesített erdıtelepítésekben kísérleti parcellák elkészült kiválasztása, kijelölése. 3. Az ökonómiai kiértékelést is lehetıvé tevı adat felvételezés, elkészült nyilvántartás, feldolgozás rendszerének kidolgozása. (módszertani tanulmány) 4. A terepi felvételek, az adatok feldolgozása, kiértékelése. részben elkészült 5.

6. 7. 11. 13.

Erdıtelepítési termesztés-technológia és végrehajtási útmutató kidolgozása, a nem szokványos erdımővelési módszer miatt, a különbözı vágásfordulóval kezelt energetikai erdıkre. (tanulmány) Meghatározott céllal létesített új kísérleti célú erdık telepítése, fafaj- és termıhelyi változatosság szerinti összetételben. Főz anyatelep létesítése Alternatív energetikai hasznosítási lehetıségek (energiafő,) és az erdıgazdasági eredményeinek összevetése, energiafő ültetvény létesítése. Bemutatók tartása

elkészült

részben elkészült részben elkészült részben elkészült elırehozott elırehozott

Az 1-6 részfeladatok a támogatási szerzıdésben vállalt kötelezettségek szerint valósultak meg. A 11-es számú részfeladat elırehozásának indoklása: • A részfeladat elırehozásával igyekszünk növelni az összehasonlító gazdaságossági számítások megbízhatóságát. Az energiafő ültetvények létesítése így egy ıszi (2005 év) és egy tavaszi (2006 év) idıszakra esik, ennek eredményeként a különbözı ültetési idıszakok hatását is értékelni tudjuk. • Az energiafő ültetvény telepítését a kedvezı idıjárás is segítette. A 13-as számú részfeladat elırehozásának indoklása: •

Az Erdészeti Tudományos Intézetnél tanulmányúton lévı belga erdészeti szakembernek bemutattuk a kutatási programhoz is kötıdı terepi kísérleteket.

2

2. A beszámolási idıszakban elkészült részfeladatok és az elért eredmények. 1. részfeladat: A mezıgazdasági talajértékelési rendszer erdészeti adaptálása. (tanulmány) Összefoglaló A feladat megoldásában résztvevık: •

Dr. Führer Ernı, CSc. okleveles erdımérnök, felelıs

•

Dr. Járó Zoltán, MTA doktora, okleveles erdımérnök,

•

Dr. Marosi György PhD. okleveles erdımérnök,

•

Pánczél Gábor okl. agrármérnök (laborvezetı)

•

Adminisztrátor

A gazdaságtalan, „gyenge és rossz termelékenységő” szántók erdıként való hasznosítása a mezıgazdaságnak és erdıgazdaságnak folyamatos, közös feladata, amely az Európai Unió irányelveivel is egybeesik. A feladat szakszerő megoldásához meg kell határozni a gyenge és rossz termékenységő szántók területét és helyét községhatáros bontásban, a szántók termıhelyének jellemzıit és mezıgazdasági értékét. A mezıgazdasági talajérték termıhelyi jellemzıinek felhasználásával, adaptációjával meghatározható a terület erdészeti termıhely értéke és ennek alapján megadható a legcélszerőbb erdészeti hasznosítás, a célállomány fıfafaja és a várható hozama (átlagnövedék). A magyar gazdaság ökonómiai szemlélető fejlesztése az 1970-es években megindult. A Városépítési Tudományos és Tervezı Intézet koordinálásával megkezdıdött az Országos Területrendezési Terv kidolgozása. A terv azonban politikai okokból nem került megvalósításra. A tervezés alapja a termelés és mőszaki infrastruktúra széleskörő, részletes és objektív, a lehetıségeken belüli aktuális állapotának felmérése és értékelése volt. A „Termelés” címő térképen községhatáron belül szerepelnek a szántóterületek, amelyeket három minıségi kategóriában „Kitőnı-jó termékenységő”, „Közepes termékenységő”, „Gyenge és rossz termékenységő” szántóként ábrázoltak. A termékenységet a földnyilvántartásban megadott aranykorona alapján határozták meg. Az aranykorona érték nem ökológiai érték, de a termékenység három kategóriába sorolására megfelelı.

3

Az Országos Területrendezési Terv kidolgozásához a Központi Statisztikai Hivatal a földnyilvántartási adatokból községhatáros bontásban feldolgozta a mővelési ágak (szántó; kert-gyümölcsös; szılı; rét; legelı; erdı; nádas; mővelés alól kivett terület; összes) területét. A mővelési ágak területi változásának megismerését teszi lehetıvé, hogy a feldolgozást az 1895, 1913, 1935, 1962 és 1966. évekre aktualizálva készítették el. A vizsgálatainkhoz az 1966. évi adatsorokat használtuk. Az Országos Területrendezési Terv készítésekor már irányelvként szerepelt, hogy a „gyenge és rossz termékenységő” szántókat más mővelési ágba –elsısorban erdıként– kell hasznosítani, mert szántóként való mővelésük gazdaságtalan. A hazai mezıgazdasági termelés fejlesztése céljából 1978-ban az illetékes minisztériumokkal együttmőködve a Magyar Tudományos Akadémia megkezdte „A magyar mezıgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón” címő program kidolgozását. Ennek alapján a MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete 1979-ben elkészítette az ország „Agrotopográfiai Térkép” anyagát. A MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala (szolgálati használatra) 1983-ban adta ki az 1:100000-es szintvonalas térképet. A térképen területi elhatárolással 9 termıhelyi talajadottságot és egy ezekbıl levezetett talajértékszámot (kódszámokkal) határoztak meg. Az alkalmazott termıhelyi talajadottságok az alábbiak: 1. és 2. kódszámjegy:

A talaj típusa és altípusa, 31 genetikai talajtípus. Mezıgazdasági szemlélető rendszer. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe egyedi értékeléssel és kiegészítéssel adaptálható.

3. kódszámjegy:

Talajképzı kızet. A genetikai talajtípusok, a fizikai talajféleség és a kémhatás meghatározásához segítséget ad, de az erdészeti termıhely-értékelési rendszerben nem szerepel.

4. kódszámjegy

Fizikai talajféleség. 1. homok, 2. homokos vályog, 3. vályog, 4. agyagos vályog, 5. agyag, 6. tızeg, kotu, 7. nem, vagy részben mállott durva vázrészek. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe adaptálható.

5. kódszámjegy

Agyagásvány-összetétel. A termıhely termıképességét elméletileg befolyásolja. Az erdészeti termıhely-értékelésben ismerete nem szükséges. 4

6. kódszámjegy

A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai. A 9 kategória a víznyelés, vízvezetı-képesség, vízraktározó-képesség és víztartás szerint értékeli a talajt. Származtatott értékelés. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerben nem alkalmazható.

7. kódszámjegy

A talaj kémhatása és mészállapota. 1. erısen savanyú talajok, 2. gyengén savanyú talajok, 3. felszíntıl karbonátos talajok, 4. nem felszíntıl karbonátos szikes talajok, 5. felszíntıl karbonátos szikes talajok. Az erdészeti termıhely-értékelési rendszerbe adaptálható a genetikai talajtípus összefüggésében.

8. kódszámjegy

Szervesanyag-készlet (tonna/hektár). 6 kategóriába (50< - <400 t/ha) sorolja, összevonva a humuszos rétegek vastagságát és humusz tartalmát (%). Általános talajjellemzı, az erdészeti termıhelyértékeléshez nem alkalmazható.

9. kódszámjegy

Termıréteg vastagsága (kı, kavics, talajvíz). 1. <20cm, 2. 20-40cm, 3. 40-70cm, 4. 70-100cm, 5. >100cm. A termıréteg vastagsága a termıhely-talaj termıképességének egyik döntı tényezıje. A mezıgazdasági növények és fák termıréteg-igénye nagyon eltérı, ezért az erdészeti termıhely-értékeléshez csak egyedi értékeléssel és kiegészítéssel alkalmazható Az erdészeti termıhelyértékelési rendszerbe nem adaptálható.

10. kódszámjegy

Talajértékszám, a különbözı talajoknak, 9 talajadottság értékelése alapján meghatározott, természetes termékenységét fejezi ki a legtermékenyebb talaj termékenységének %-ában. A 10 kategóriában az 1. talajértékszámú talajok a legnagyobb (100-90%) termékenységő talajok. A 2-9. kódszámjegyek folyamatosan 10%-al csökkenı termékenységet jelentenek. A 0 kódszámjegyő talajok 010%-os termékenységőek. Hangsúlyozni kell, hogy a talajértékszám mezıgazdasági értékelés és az erdészeti termıhely-értékelésére nem adaptálható. Pl. Kondoros határában az erdıssztyepp klímájú 1 m-nél 5

mélyebb termırétegő alföldi mészlepedékes csernozjom 70-80%-os talajértékszámú, viszont természetes erıtársulása nincs és a telepített akácos is gyenge növekedéső. A mezıgazdasági talajértékelés –Agrotopográfiai Térkép– a természetes állapotra épül és azt ábrázolja. Alapvetıen nem utal azokra a változásokra, amelyek az adott termıhelyek aktuális termékenységét mezıgazdasági és erdészeti szempontból egyaránt döntıen meghatározzák. A talajok termékenységének változását legnagyobb mértékben az „erózió”, a termıréteg lepusztulása okozza. A gazdaságtalan szántók kialakulását legnagyobb részt a lejtıs területek szántóföldi mővelése eredményezi. Az 1960-as években elkészítették (Duck Tivadar) az ország talajpusztulásának térképét az alábbi osztályozás szerint:: -

nem erodált vagy nem jelentıs mértékben erodált terület

-

kisebbfokú erózió (eredeti termıréteg 30%-nál kisebb lepusztulásával)

-

középfokú erózió (a termıréteg 30-70%-os lepusztulásával)

-

erısen erodált területek (a termıréteg 70%-on felüli lepusztulásával)

-

a lehordott talaj felhalmozódási területei (szedimentáció)

Az Agrotopográfiai Térkép készítésekor az erózió mértékét nem vették figyelembe, ezért a termıhelyi talajadottságok meghatározása (pl. genetikai talajtípus) nagy területeken bizonytalan. Ezért a talajértékszám ezeken a különbözı mértékben erodált szántókon nem a valós termékenységet mutatja. Pl. többek között a Baranya-Somogy-Tolnai hegyhát vagy a Cserhát erdıgazdasági tájak gazdaságtalan szántóinak termékenységét erdészeti szempontból az Agrotopográfiai Térkép alapján nem lehet értékelni. Klíma A termıhely döntı tényezıje, a „Központi Meteorológiai Intézet” az Agrotopográfiai Térképen a „klímát” az 1951-1980. között mért értékekbıl határozta meg. Minden egyes szelvényen elhatárolva illetve a teljes szelvényre érvényesen a következı meteorológiai adatokat közölték vázlatosan: -

évi középhımérséklet °C-ban

-

évi átlagos legalacsonyabb hımérséklet °C-ban

-

évi átlagos legmagasabb hımérséklet °C-ban

-

havi középhımérsékletek

-

átlagos évi csapadék mm-ben 6

-

havi csapadék összege mm-ben

-

hıségnapok száma (max. ≥ 30 °C)

-

napsütéses órák száma

-

fagyos napok száma (min. ≤ 0 °C)

-

az elsı fagy átlagos napja

-

az utolsó fagy átlagos napja

-

evapotranspiráció

-

szélirányok évi gyakorisága %-ban.

A 13 meteorológiai adatsor alapján egységes meteorológiai értékelést nem adtak. A határvonalak nagyvonalúak és bizonytalanok. A megadott határszámok extrapoláltak és nagyobb térségekre vonatkoztatva is bizonytalanok. A meteorológiai adatok rövid idısora és területi bizonytalansága miatt erdészeti klímajellemzésre nem alkalmasak, adaptációjuk nem lehetséges. Helyettük a feldolgozásban a gazdaságtalan szántóval rendelkezı községek, városok szántóinak klímáját egyedileg határoztuk meg és az erdıgazdasági tájakban értékeltük. Hidrológiai viszonyok Az Agrotopográfiai Térkép termıhelyi talajadottságának kódszámjegyében a hidrológiai adottságok nem szerepelnek. A genetikai talajtípusokból hatásukra részben következtethetünk. A réti talajok, a láptalajok, a mocsári erdık talaja, a fiatal nyers öntéstalajok csak többletvíz hatására alakulhattak ki. A többletvíz mértékérıl és a jelenlegi állapotáról a térképen nem adnak tájékoztatást. A hidrológiai adottságokat három jellemzıvel jelzik a térképen: -

sás és nád

-

járható vizenyıs terület

-

járhatatlan vizenyıs terület

A három jellemzı a genetikai talajtípusokkal együtt nem elegendı a gazdaságtalan szántók hidrológiai adottságainak meghatározásához. A vízrendezések, a vízhasználatok a talajvízjárás rövid távú változását, a hullámterek-árterek vízviszonyainak átrendezıdését okozták. Ezért az erdészeti termıhely-értékeléshez a termıhelyi talajadottságok közül csak a genetikai talajtípusok adnak korlátozott tájékoztatást a hidrológiai viszonyokra.

7

Az erdıtelepítésre tervezett gazdaságtalan szántók célállományainak meghatározása a mezıgazdasági talaj és az erdészeti termıhely-értékelés alapján A gazdaságtalan szántók területének meghatározásához 3233 község, város (az ország 100%-a) határában határoztuk meg a szántók és ezen belül a gazdaságtalan „gyenge és rossz termékenységő” szántók területét és összegeztük erdıgazdasági táj-tájcsoportonként. Az ország legnagyobb területő mővelési ága a 4800 ezer ha szántó, ami az összes terület 52%-a. A legnagyobb a területi arány (61/59%) természetesen a nagyalföldi és kisalföldi síkságokban. A legkisebb (36/32%) az Északi Középhegység és a Dunántúli Középhegység térségében. A 719 ezer ha gazdaságtalan szántó az ország területének mindössze 8%-a, de a magyar mezıgazdálkodás ökonómiai értékét jelentısen lerontja. Ezen ismeretek birtokában érvényes a döntés, hogy a gazdaságtalan szántókat más mővelési ágban, elsısorban erdıként kell hasznosítani. A szántóföldi hasznosítás gazdaságtalanságát 80-90%-ban két tényezı határozza meg: -

a termıréteg természetes gyenge vagy rossz termıképessége (pl. szikes)

-

a termıréteg helytelen mővelés okozta termıréteg leromlása (pl. erózió) A gazdaságtalan szántók megoszlása az erdıgazdasági tájcsoportokban

Erdıgazdasági tájcsoport

Területe

neve

(ha)

Nyugat-dunántúl

Szántó terület ha

%

Gazdaságtalan

Vizsgált

szántó terület

község,

Ha

város száma

%

721100

282480

39

28100

10

451

1284500

621340

47

67440

11

589

Kisalföld

500800

297130

59

44950

15

209

Dunántúli Középhegység

835600

249050

32

43150

21

312

Északi Középhegység

1146600

414000

36

68730

17

528

Nagyalföld

4814490 2938860

61 466280

16

1144

Ország összesen

9303090 4802860

52 718650

15

3233

Dél-Dunántúl

A községek-városok területén elhatárolt „gyenge és rossz termékenységő” gazdaságtalan szántókat azonosítottuk az Agrotopográfiai Térképen és meghatároztuk a területek természetes talajadottságait és mezıgazdasági talajértékszámát. Ugyanezekre a területekre a termıhelyi talajadottságok, a környezeti feltételek, a célállományok fıfafajainak termıhely igényének ismeretében meghatároztuk a

8

terület erdészeti termıhelyértékét és az erdıtelepítés célállományának fıfafaját. A 2000. évi Erdıleltár alapján megadtuk a választható célállományok várható átlagos hozamát (átlagos évi növedék m3/ha). Hangsúlyozni kell, hogy a Termıhelyi talajadottságok és a Talajértékszám a természetes termékenységet fejezi ki és nem azonos a szántók mai termékenységével, amit a mővelési technológia, erózió, vízrendezés döntıen megváltoztatott. Az Agrotopográfiai Térképen alkalmazott talajértékelés a fentiek miatt és fıleg a mezıgazdasági és erdészeti talajértékelés alapvetı különbözısége miatt a mezıgazdasági talajértékelési rendszer erdészeti adaptálása nem oldható meg. Az egyes talajadottság jellemzık azonban az adott területen az erdészeti termıhelyértékelést segíthetik. Az elvégzett elemzı munka végeredményeként erdıgazdasági tájanként megadjuk a genetikai talajtípushoz köthetı javasolt célállományokat. A kiértékelés lehetıséget ad arra is, hogy az egyes erdıgazdasági tájakban meghatározzuk az erdısítésre alkalmas gyenge minıségő szántók területét és az erdészeti célállományok várható hozamát. Ezek alapján mód nyílik gazdaságossági számításokra is, amelyek a közvetlen jövedelem kimutatásán túl a vidékfejlesztés hasznos alapinformációját jelentik. 2 részfeladat A korábban létesített erdıtelepítésekben kísérleti parcellák kiválasztása, kijelölése. A feladat megoldásában résztvevık: •

Csiha Imre, okleveles erdımérnök, felelıs,

•

Treczker Klára, okleveles erdımérnök,

•

Bárány Gábor, okleveles erdımérnök,

•

Molnár Ferenc, erdésztechnikus,

•

Rásó János, vegyipari technikus,

•

Molnár Tamás, okleveles erdımérnök,

•

Támba Miklós, erdésztechnikus,

•

Makkodihalom Bt. (külsı megbízás)

A terület kijelölésének megalapozásához felhasználtuk Intézetünknél a megelızı években az erdıtelepítési tervekkel kapcsolatban elvégzett elemzéseket. Ennek alapján a területek jelentıs része a Nagyalföldön, míg kisebb része a dél Dunántúlon került kijelölésre. A kijelölt területek fafaj megoszlása is megfelel a várható erdısítési programban prognosztizálható fafaj összetételnek.

9

A kijelölés elsı lépésében üzemtervi adatok alapján kiválasztottunk a két kiemelten vizsgált térségben a fafaj és a termıhely szempontjából megfelelı területeket. A végleges döntést minden esetben terepi bejárásokra alapozva a térségben dolgozó kollégákkal közösen hoztuk meg. E folyamat eredményeként kiválasztottunk: Nemes nyár állományban 21 db, hazai nyár állományban 4 db, akác állományban 31 db, főz állományban 3 db, tölgy állományban 28 db vizsgálati területet. Az értéknövelı elegyfajok vizsgálata érdekében kijelöltünk további 12 db kísérleti területet. A kiválasztott területeken megkezdtük a határok azonosítását, és egyes esetekben megkezdtük az állományfelvételeket is. 3 részfeladat Az ökonómiai kiértékelést is lehetıvé tevı adat felvételezés, nyilvántartás, feldolgozás rendszerének kidolgozása (módszertani tanulmány). A feladat megoldásában résztvevık: •

Csiha Imre okleveles erdımérnök, felelıs,

•

Dr. Führer Ernı CSc., okleveles erdımérnök,

•


•

Mayer Balázs okleveles erdımérnök,

•

Juhász István okleveles erdımérnök,

•

Bárány Gábor, okl. erdımérnök ,

•

Kovács Csaba, informatikus,

Az elkészített módszertani tanulmány tartalmazza az elméleti megfontolásokat, a gyakorlati végrehajtás menetét és az alkalmazott programokat és leírásukat. A terepi felmérés A kísérleti terület felvétele során a kísérletbe bevont fák méreti jellemzıit (fafaj, mellmagassági átmérı, magasság) minden esetben pontosan rögzítjük. A munka elvégzéséhez a „teljes-fás” felvételezési módszert alkalmazunk. A különbözı becslési eljárásokkal szemben -melyek a terület bizonyos százalékának mérése alapján becsülik meg a fatérfogatot- a területen található összes fa mérését végrehajtjuk. E módszer alkalmazásával a becslési hibaszázalék minimálisra csökkenthetı. Az adatok felvétele során rögzítésre kerül minden fa két egymással merıleges irányban mért mellmagassági átmérıje mm, valamint a magassága negyedméteres pontossággal. A kísérleti parcellában található összes fa mérési eredményei alapján kiszámítjuk az átlagfa térfogatát, amit ha megszorzunk a hektárra

10

vonatkozó törzsszámmal, megkapjuk a területegységre vonatkozó térfogatot. Az így kapott adatok nem a területen található tényleges állomány jellemzıit reprezentálják, hiszen átlag fákból álló, teljes sőrőségő elméleti erdıre vonatkoznak, viszont a módszer elengedhetetlen az eltérı területeken található állományok tudományos szempont alapján történı összehasonlításához. Az adatok felvételéhez és rögzítéséhez digitális átlalót és terepi adatrögzítıt használunk, feldolgozásához pedig a jelenleg kipróbálás alatt álló speciális általunk fejlesztett program próbaverzióját, ami már most lehetıvé teszi az adatok tárolását és a késıbbi feldolgozáshoz való elıkészítését. A kész feldolgozóprogram ezekbıl az alapadatokból állítja majd elı az állományra vonatkozó legfontosabb dendrometriai mérıszámokat. Ezt a felmérést kell kiegészíteni a törzsminıség becslésével. A méreti jellemzık mellett ettıl függ a felvétel idıpontjában elméletileg valószínősíthetı primer választékszerkezet és ezek eredményeként az élıfa állomány értéke. A törzsminıség szerint 10 kategóriát különböztetünk meg. Ezek teljes mértékben megfelelnek az Állami Erdészeti szolgálat „Erdıtervezési Útmutató”-jában részletezett „TÖRZSMINİSÉG(MIN”) számmal (33. sz. kódjegyzék). A törzsminıségi kategória két ismérv együttes figyelembe vételével adódik. -

Törzshányad

A teljes famagasság és az ágtiszta törzshossz arányát mutatja. E szerint három kategóriát különböztetünk meg. -

Törzsminıség

A másik, a terepi felvételek során becsülhetı ismérv a törzsminıség. Ez a jellemzı alapvetıen befolyásolja a primér faválasztékok mennyiségét és arányát. Miután az egyes választékárak között többszörös különbség van, így a fa értékében is számottevı a törzsminıség hatása. Erdıtervi minıségi jellemzı A rögzített törzshányad és törzsminıség (törzsalak és egészségi állapot) alapján program szerint automatikusan adódik a minıségi jellemzı.

11

Az adatok feldolgozása és az értékelés A faállomány értékbecslésének alapjául szolgáló minısítés (a táblázat utolsó oszlopa) logikai levezetését szemlélteti a következı táblázat: Erdıtervi törzsminıség

törzs

Pont-

Minıségi

minıségi

érték

kategória (Rumpf)

Az alkalmazott minısítés

osztálya

hányad

jellemzı

(Rumpf)

1.

> 2/3

9

6

I

jó

2.

> 2/3

8

5

II

jó

3.

> 2/3

7

4

III

jó

1.

1/3 – 2/3

6

5

II

közepes

2.

1/3 – 2/3

5

4

III

közepes

3.

1/3 – 2/3

4

3

IV

közepes

1.

< 1/3

3

4

III

gyenge

2.

< 1/3

2

3

IV

gyenge

3.

< 1/3

1

2

IV

gyenge

4.

-

0

0

V

gyenge

Az általunk alkalmazott minısítés a Rumpf-féle minıségi kategória alapján az alábbi: •

II. minıségi kategória

= jó minıség

•

III. minıségi kategória

= közepes minıség

•

IV. minıségi kategória

= gyenge minıség

A három minıség jelentısen eltérı választék szerkezetet takar. A választékok aránya a minıség mellett a mellmagassági átmérı függvényében is változik. Elemzéseink során 8 állami erdıgazdaság 2002. év tény adataira építünk. Az elemzésbe vont erdıgazdaságok területi elhelyezkedése lehetıvé teszi, hogy a kísérleti területeink adatainak kiértékelése a helyi viszonyoknak megfeleljen. Az idıközben a körzetben végzett fakitermelések hozzáférhetı választék-összetétele módosíthatja a kiindulási alapunkat. A választék árakat napi szinten visszük be a rendszerbe. A fenti adatok alapján így számítható az áralapú faállomány érték. Természetesen ez nem a valódi érték (a tıár), ugyanis ezt még csökkenteni kellene a kitermelés, felkészítés, készletezés és a feladó állomásig történı szállítás költségével. Ettıl a következı megfontolások miatt tekintünk el:

12

A mellmagassági átmérıtıl és a minıségtıl függı értékváltozást lényegesen nagyobb

-

mértékben befolyásolják az árak, mint a költségek. Az árak megbízhatóbban és pontosabban megadhatók. A költségek idınként indokolatlan

-

változása ronthatja az eredményeket. Az értékelés fı célja az, hogy feltárjuk a termıhelyi tényezık és a faállomány értéke közötti

-

összefüggéseket, és követni tudjuk a kutatás idıszaka alatt bekövetkezı értékváltozást. Ezt a célunkat a csak az árakra épített értékeléssel is el tudjuk érni. Az áralapú faállomány érték szerint számított fafaj értékarányok legalább egy üzemtervi ciklus idejéig hasznosíthatók. 4 részfeladat A terepi felvételek, az adatok feldolgozása, kiértékelése. A feladat megoldásában résztvevık:

A

2

•

Csiha Imre, okleveles erdımérnök, felelıs,

•


•

Treczker Klára, okleveles erdımérnök,

•

Keserő Zsolt, környezetgazdálkodási agrármérnök,

•

Kovács Csaba, informatikus,

•

Molnár Ferenc, erdésztechnikus,

•

Rásó János, vegyipari technikus

•


számú

részfeladat

keretében

kiválasztott

kísérleti

területeken

megkezdtük

az

állományfelvételeket. Az év során 4 db nemes nyár, 1 db hazai nyár, 31 db akác, 9 db dió állományban végeztünk egyedenkénti mérésekre alapozott állomány felvételeket. A munka során terepi körülmények között teszteltük a digitális terepi adatrögzítıre kidolgozott állomány felvevı programot. A munka során elsı lépésben a nyár állományokban próbáltuk ki a feldolgozó programot.

13

5 részfeladat Erdıtelepítési termesztés-technológia és végrehajtási útmutató kidolgozása, a nem szokványos erdımővelési módszer miatt, a különbözı vágásfordulóval kezelt energetikai erdıkre (tanulmány) Összefoglaló. A feladat megoldásában résztvevık: •

Dr. Veperdi Irina CSc. okleveles erdımérnök, felelıs,

•


•

Csiha Imre okleveles erdımérnök,

•

Osváth-Bujtás Zoltán, erdésztechnikus,

•

Adminisztrátor,

•

Molnár Tamás, okleveles erdımérnök

•

Támba Miklós, erdésztechnikus,

A termesztéstechnológiai javaslat az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei bevonásával létesített, illetve vizsgált energetikai célú kísérletek eredményei alapján került összeállításra. A tanulmányban az álabbi témák szerepelnek: − a fafaj-megválasztás; − termıhely (az alkalmazható fafajok – nyár, akác, szil, főz – számára jó, ill. közepes termıképességő termıhelyek); − a termesztés idıtartama; − az ültetési hálózat; − az ültetvények ápolása; − az akác és a nemes nyár rövid vágásfordulójú termesztési modellek (várható fatermés); − akác és nemes nyár energetikai faültetvények termesztés-technológiai mőveleteinek áttekintése; − tájékoztató hozamok néhány energetikai faültetvény kísérletbıl. Az energetikai faültetvény olyan speciális faültetvény, amelyben a legrövidebb idı alatt a lehetı legkisebb költséggel nagymennyiségő és magas főtıértékő dendromassza termelhetı. Az energetikai faültetvények két kiemelkedı jelentısége abban rejlik, hogy

14

állandóan megújuló, tartósan és biztonságosan újratermelhetı energiaforrás;

a termıföld racionális hasznosításának egyik módja.

A nagy volumenő földfeletti dendromassza gazdaságos megtermelésének alaplétesítményei az energetikai faültetvények és energiaerdık, amelyek megfelelı termesztéstechnológia alkalmazásával „iparszerő” módszerekkel üzemeltethetık. (Mivel a növekedési feltételek a kívánt célnak megfelelıen alakíthatók ki, az energetikai faültetvényekbıl egyöntető, nagy mennyiségő és jó minıségő nyersanyagot nyerhetünk.) Fafaj-megválasztás Az energetikai faültetvények létesítésére alkalmas fafajokkal (fajtákkal) szemben támasztott néhány követelmény: tartósan intenzív növekedés, magas fatermés, illetve szárazanyag-produkció, minél nagyobb térfogati sőrőség (térfogatsúly); továbbá a rövid rotációs technológia alkalmazása esetén jó sarjadzó képesség és fiatalkori gyors (erıtejes) növekedés. Jelenleg a hazai viszonyok mellett az akác és a nemes nyárak bizonyultak a leginkább megfelelıknek, de a főz és a ’Puszta’ szil kísérletek is biztató eredménnyel szolgáltak. A nyárfajták (19 db)összesített jellemzését az táblázatba foglaltuk. A nemesített akác fajtáknak a biomassza, illetve a dendromassza termelés szempontjából nincs jelentısége. Az akác vonatkozásában energetikai célú ültetvény létesítése során a magtermı állomány magjából nevelt, 1 éves válogatott, 100 cm-nél nagyobb magcsemetéket célszerő alkalmazni. Termıhely A kísérletek eddigi eredményei – különösen a fatermési adatai – jól igazolják azt, hogy az energetikai céllal létesített faültetvények magas dendromassza-hozamát csak a fafaj (fajta) ökológiai igényét minden téren kielégítı termıhelyeken érjük el. Azokon a területeken, ahol a termesztett fafaj (fajta) szempontjából nem megfelelıek a termıhelyi (tápanyag, vízgazdálkodás stb.) adottságok, az ültetvény dendromasszaproduktuma is gyenge. A nemes nyárak számára jó, illetve közepes fatermıképességő termıhelyek Hidrológiai adottságok: mindazok a termıhelyek alkalmasak, amelyek idıszakos vagy állandó vízhatásúak, esetleg felszínig nedvesek. (A felszínig nedves termıhelyek közül csak azok alkalmasak a nemes nyárral történı ültetésre, amelyek vízborítása május végére megszőnik, a talajvíz június közepéig 25–30 cm alá húzódik.) A termıréteg vastagsága: középmély, mély, igen mély. Vízgazdálkodási fok: félszáraz, üde, félnedves.

15

Fizikai talajféleség: a homoktól az agyagig. Genetikai talajtípusok: mindazok, amelyek a fenti feltételeknek megfelelnek. A nyárfatermesztést kizáró talajhibák: •

A 80 cm-nél vastagabb, összefüggı durva homokréteg. 20%-nál nagyobb mésztartalom, vagy sófelhalmozódási réteg. (Ha ezek a július-augusztus tájára lesüllyedı talajvíz fölött helyezkednek el, akkor gyökérfejlıdést akadályozó talajhibát képeznek.)

•

A talajfelszínhez közeli gley, gyepvasérc, mészkıpad.

Hasonló részletességgel határoztuk meg a többi fafaj (akác, ’Puszta’szil, faalakú főz ) termıhely igényét is. Termesztési idıtartam (vágásforduló) A vágásforduló idıtartamát – az un. rotációt – sok tényezı együttesen határozza meg. Ezek közül a legfontosabbak: a termıhely, a fafaj (a fajta), a termesztési cél, a termesztési technológia (üzemmód, ültetési hálózat), a fakitermelés és a feldolgozás módja stb. A vágásforduló hossza, illetve a termesztési idıtartam alapján az energetikai faültetvény lehet: − mini vágásfordulójú

(1–3–5 év );

− midi vágásfordulójú

(6–8 év);

− rövid vágásfordulójú

(9–12 év);

− közepes, ill. hosszú vágásfordulójú (13–20 év). Általános szabály: minél nagyobb a hektáronkénti törzsszám, illetve minél kisebb a növıtér, annál rövidebb ideig tartható fenn az energetikai faültetvény, illetve annál rövidebb a vágásforduló, vagyis a vágásérettség. Az ültetési hálózat (növıtér) Az ültetési hálózatot a termesztés célja, a fafaj (fajta), a termıhely és az alkalmazott ápolási technológia határozza meg. A termesztendı fafaj (fajta), a kitermeléskor elérendı fa mérete, a fakitermelés és feldolgozás módja, a rotáció, illetve a kitermelés idıpontja, a visszatérés gyakorisága határozza meg az ültetési hálózat nagyságát. A jelenleg alkalmazott erıgépek használata esetében általában csak a 2,5–2,8 m közötti, vagy ennél nagyobb sortávolság alkalmazása javasolható.

16

Akác és nemes nyár energetikai faültetvények termesztés-technológiai mőveleteinek áttekintése Mőveletek

Mőveletek jellege

Megjegyzés

Termıhelyvizsgálat

célja: fafaj és fajta kiválasztása, az alkalmazható termesztési technológia megállapítása

helyszíni bejárás és helyszíni termıhely vizsgálat, szükség esetén laboratóriumi vizsgálat (talajhiba).

Területelıkészítés: tereprendezés, kisebb terepegyenetlenségek megszüntetése

célja: a területnek talajelıkészítésre és ápolásra alkalmassá tétele

a létesítés általában szántóterületen történik, ezért csak kivételes esetben indokolt.

Belvíz elvezetı és talajvízszint csökkentı árokrendszer kiépítése Bozótirtás

csak indokolt esetben, magas talajvízszintő területen, alkalmas legyen a víz elvezetésére ill. visszatartására. cserjék, bokrok, magaskórós növényzet eltávolítása

Vegyszeres gyomirtás

lehetséges módja: égetés, mechanikai megsemmisítés (szárzúzás). erısen eltarackosodott vagy Solidagós, Calamagrostisos stb. területen teljes gyomirtást kell végezni.

Talajelıkészítés mélyszántás 35–40 cm

homoktalajon ültetés elıtt, kötött talajon ıszi ültetéskor: júniusban, júliusban; tavaszi ültetéskor: szeptember– októberben.

mélyforgatás 50–70 cm Ültetési hálózat

szántón: minden talajféleségnél

csak erısen elgyomosodott, felhagyott szántón, parlagterületen indokolt. akácnál 1,50,7–1,0 m 2,50,7–1,0 m 2,0–2,51,0–1,3 m 2,5–2,81,5–2,0 m nemes nyárnál 1,51,0–1,3 m 2,51,0–1,3 m 2,51,5–2,0 m 2,5–2,82,0 m 2,5–2,83,0 m

17

rövid- és hosszabb vágásfordulójú termesztésnél választható

Mőveletek

Mőveletek jellege

Megjegyzés

Talajfelszín elegyengetése

tárcsázás, simítózás, fogasolás

talajállapottól függıen.

Sorjelölés

kézi vagy gépi sorhúzással.

Ültetési anyag szállítása, kezelése

csemetevermelés, gyökérvisszavágás

szükség szerint.

dugványozás 25–30 cm-es botdugvánnyal egy helyre egymás mellé kb. 10 cm távolságban 2 db-ot

kézzel vagy géppel, normál gödrös ültetés kézzel vagy gödörfúróval.

Ültetés

Ültetés Nemes nyár ültetése dugványozással

csemeteültetéssel: ültetıgödrös

normál gödrös, legalább 60 cm ültetés kézzel vagy gödörfúróval. mély

ültetılyukak készítésével

mélyített ültetés 80–120 cm mély ültetı lyukakba.

lyukfúróval, minimálisan 20 cm lyukátmérıvel.

Akác ültetése

100 cm-nél nagyobb szárhosszúságú válogatott csemetével

géppel, szükség esetén kézzel.

Pótlás

csak foltos hiány esetén

csak 1 éves korban, szükség szerint kézzel.

Ültetést követı csemetekezelés

az elszáradt beteg részek visszavágása

akác csemete tırevágása mindig szükséges.


nyárdugványozás után kötelezı, többi esetben szükség szerint.

Egyéb kezelések Talajápolás

kézi mechanikai talajápolás

az elsı évben kétszer, a második évben szükség szerint.

gépi mechanikai talajápolás

1,5 m-es sortávolságnál csak az elsı tenyészeti évben 2–3 szor. 2,5–2,8 m sortávolságnál az elsı 2 tenyészeti idıszakban 3–4 alkalommal.


szükség szerint

eltarackosodott vagy Solidago-val borított foltokban különösen indokolt.

Az egyes letermelést követı kezelések Vágástakarítás

a talajmővelést akadályozó anyagok eltávolítása.

Talajlazítás, levegıztetés

történhet a sorközök tárcsázásával. Esetleg altalajlazítással, szántással.


csak indokolt esetben, az erısen elgyomosodott foltokban.

Az akác és a nemes nyár fafajokra meghatároztuk az ültetési hálózattól és a vágásforduló hosszától függı hozamokat. Erre mutat példát a következı táblázat.

18

1. termesztési modell. Nemes nyár energetikai faültetvény várható hozama hektáronként, abszolút száraz tömegben, illetve élınedves térfogatban vágásfodulóként és összesen (Halupa L. nyomán) Átlagos növıtér: 1,0–2,0 m2

Ültetési hálózat: 1,5x1,0–1,3 m

Termıhely Vágásforduló (rotáció)

éve 2.évben 4–12-ig 16–20

száma 1 5 (2 évenként) 4 (2 évenként)

Jó

Jó Absz. Absz. Élınedv. Élınedv. száraz száraz térfogat térfogat tömeg Összesen leterme- Összesen tömeg Összesen leterme- Összesen lésenlésenletermeletermeként ként lésenként lésenként t / ha m3/ha t / ha m3/ha 12 22 13

Összesen 3.évben 6–18-ig 21–30-ig

1 5 (3 évenként) 2 (3 évenként)

23 41 30


40 70 50


64 85 67

1 3 (6 évenként) 1

80 80


90 94 87


98 90 82

Összesen

179 238 188

80 285 80 90 282 87 98 270 82

1 3 (9 évenként)

105 90

105 270

224 266 224

110 90

110 270 380

19

108 757 270 179 714 375 224 798 224

252 263 244

252 790 244

17 31 26

275 756 230

28 51 46

294 756

40 62 56

308 756 1 064

17 124 52 28 153 92 40 186 56

49 65 60

49 195 60

46 84 70

56 189 58

78 143 129

61 189

112 174 157

63 192 255

112 522 157 791

137 182 168

137 546 168 851

157 176 162

157 528 162 847

171 176

250 63 64

78 429 258 765

303 61 63

46 335 141 522

304 56 63 58

22 175 54 251

282

1 050 308 252

22 35 27

273

1 261 294 252

8 65 20

14 80 32 126

193

1 286 275 252 230

14 16 8

93

1246

375 1 3 (10 évenként)

8 13 10

1 268

450

Összesen 10.évben 20–40 évig

64 255 134

62 555 162

5 30 12 47

1 135

459

Összesen 9.évben 18–36-ig

108 189 135

445

Összesen 8.évben 16–32-ig 40.évi

40 280 100

5 6 3

779

453

Összesen 7.évben 14–28-ig 35. évig

62 111 81

420

Összesen 6.évben 12–24-ig 30. évig

23 205 60

32 297 141 470

288


32 59 35

174


12 110 52

171 528 699

176 179

176 537 713

Tájékoztató hozamok néhány energetikai faültetvény kísérletbıl A tanulmányban közöljük néhány hazai kísérlet fontosabb számszerő adatait, az Erdészeti Tudományos Intézet nemes nyár és akác fajta összehasonlító, hálózati és termesztési kísérletei, valamint ’Puszta’ szil hálózati kísérlet alapján . A táblázatban a megadott fatermési adatokon (átlagos famagasság, átlagos mellmagassági átmérı, fatérfogat) kívül feltüntettük az ültetési hálózatot, a hektáronkénti törzsszámot, az élıfa készletnél az abszolút száraz tömeget, valamint az olajegyenértéket is. 6. részfeladat: Meghatározott céllal létesített új kísérleti célú erdık telepítése, fafaj- és termıhelyi változatosság szerinti összetételben. A feladat megoldásában résztvevık: • Csiha Imre, okleveles erdımérnök, felelıs, •


•

Molnár Tamás, okleveles erdımérnök,

•

Támba Miklós, erdésztechnikus.

A kiválasztott régiókban kísérleteket létesítettünk a mezıgazdasági mővelés alól kivont területek, nem a gyakorlatban általánosan alkalmazott eljárásokkal végzett, telepítési munkáinak kidolgozására és tesztelésére. Az év során az alábbi kísérleteket létesítettük : •

Sellye energia célú faültetvény

•

Vásárosnaményi dió telepítési kísérlet

•

Debrecen akác származási kísérlet

•

Kecskemét -Csalános fehérnyár kísérlet

•

Sellye nyár fajtabemutató kísérlet

•

Debrecen dió telepítési kísérlet

20

7. részfeladat: Főz anyatelep létesítése. A feladat megoldásában résztvevık: •

Csiha Imre okleveles erdımérnök, felelıs,

•

Molnár Ferenc, erdésztechnikus

•


A beszámolási idıszakban kiemelkedı fiatalkori növekedési erély és nagy sarjképzési képesség alapján szelektáltunk főz egyedeket. A kiválasztott anyafákról dugványokat szedtünk anyatelep kialakítása érdekében. A csemetéket Püspökladányi Kísérleti Állomáson megneveltük, az anyatelep kialakítását megkezdtük. Ennek keretében 10 törzsfáról szedtünk dugványt, melyeket az idei év során megneveltünk, a tavasz során végleges helyükre kiültetjük. 11. részfeladat Alternatív energetikai hasznosítási lehetıségek (energiafő,) és az erdıgazdasági eredményeinek összevetése, energiafő létesítése. A feladat megoldásában résztvevık: •

Dr. Marosi György, PhD. okleveles erdımérnök, felelıs,

•

Mezıgazdasági Kutató - Fejlesztı Kht. (alvállalkozó), amellyel a megbízási szerzıdést megkötöttük.

A Támogatási szerzıdésben vállalt energiafő ültetvények közül egy területen megvalósult a telepítés (Napkor). 13. részfeladat Bemutatók tartása. A feladat megoldásában résztvevık: • • •

Csiha Imre, okleveles erdımérnök, felelıs Bárány Gábor, okleveles erdımérnök, Treczker Klára, okleveles erdımérnök

A magyarországi tanulmányi úton lévı belga erdészeti szakembert az alábbi eredményeinkkel ismertettük meg. Az ERTI akácnemesítési törzsültetvényének illetve kísérleti parcelláinak bemutatása a Gödöllıi Arborétumban. Az akác szelekciós és nemesítési munka részletes ismertetése. Elegyes akácosok telepítési lehetıségeinek bemutatása.

21

Napkor: Az akáctermesztés szerepe a magyarországi magánerdı-gazdálkodásában - beszélgetés Támba Miklóssal a Napkori Erdıgazdák Szövetkezetének vezetıjével. Akác nemesítési kísérlet bemutatása a Püspökladányi Kísérleti Állomás arborétumában. 3. Publikációk 3.1. Cikk Károly Rédei und Irina Veperdi. (2005.): Robinienenergieholzplantagen. Forst und Holz, 11:468–469 3.2. Elıadások listája

Elıadó

Helyszín

Idıpont

Az ültetvényszerő fatermesztés fafaj megválasztása és termesztés technológiája

Erdészeti Tudományos Intézet Tanácsterme Budapest

2005. március 24.

Dr. Marosi György

Az ültetvényszerő fatermesztés gazdaságossága

Erdészeti Tudományos Intézet Tanácsterme Budapest

2005. március 24.

Bárány Gábor

Nemes nyár klónok növekedése

Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása Püspökladány Farkassziget

2005. március 31.

Treczker Klára

İshonos nyár törzsfaszelekció, különös tekintettel azok szárazságtőrésére


2005. március 31.

Dr. Marosi György

Az ültetvényszerő fatermesztés gazdaságossága


2005. március 31.

Dr. Veperdi Irina

Energetikai faültetvények jövıbeni lehetıségei


2005. március 31.

Csiha Imre

Ültetvényszerő fatermesztés lehetıségei a változó mezıgazdasági földhasználat keretei között

OMÉK Budapest Agrárkutatás 2005 konferencia

2005. szeptember 1.

Dr. Marosi György Mayer Balázs

Energetikai célú faültetvények gazdaságossága

Alföldi Erdıkért Egyesület Kutatói nap Szeged

2005. november 8.

Dr. Rédei Károly Dr. Balla Ildikó Osváth-Bujtás Zoltán Dr. Veperdi Irina

Szövettenyésztésen alapuló mikroszaporítási eljárások alkalmazása az akác szelekciós nemesítésében

Alföldi Erdıkért Egyesület Kutatói nap Szeged

2005. november 8.

Csiha Imre

Cím

22

Sopron, 2005. november 18.

………………………………….. Dr. Marosi György projektvezetı

23

ELSİ SZAKMAI BESZÁMOLÓ

Recommend Documents