ELFOGADOTT SZÖVEGEK szeptember 29. csütörtöki ülés P6_TA-PROV(2005)09-29 IDEIGLENES VÁLTOZAT PE

2005 - 2006

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2005. szeptember 29. csütörtöki ülés

P6_TA-PROV(2005)09-29

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

PE 361.939

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P6_TA-PROV(2005)0360 Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti borászati megállapodás (B6-0489, 0511, 0515, 0516 és 0517/2005) Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti borászati megállapodásról................................................................................................. 1 P6_TA-PROV(2005)0361 Az olajfüggőség (B6-0481, 0482, 0491, 0499, 0506 és 0509/2005 ) Az Európai Parlament állásfoglalása az olajfüggőségről.............................................................. 4 P6_TA-PROV(2005)0362 Az ENSZ reformja, a Millenniumi Fejlesztési Célok (B6-0483, 0492, 0493, 0501, 0507 és 0510/2005) Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Nemzetek Szervezete csúcstalálkozójának eredményeiről (2005. szeptember 14–16.) ................................................... 7 P6_TA-PROV(2005)0363 Fehéroroszország (B6-0486, 0488, 0490, 0494, 0497 és 0508/2005 ) Az Európai Parlament állásfoglalása Fehéroroszországról......................................................... 12 P6_TA-PROV(2005)0364 EU-India kapcsolatok (A6-0256/2005 - Előadó: Emilio Menéndez del Valle) Az Európai Parlament állásfoglalása az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség (2004/2169(INI)) ....................................................................................................... 17 P6_TA-PROV(2005)0365 A megújuló energiaforrások az EU-ban (A6-0227/2005 - Előadó: Claude Turmes) Az Európai Parlament állásfoglalása a megújuló energiaforrások részesedéséről az EU-ban és konkrét intézkedésekre irányuló javaslatokról (2004/2153(INI))........................................... 31 P6_TA-PROV(2005)0366 Az EU közúti közlekedésbiztonsági cselekvési programja (A6-0225/2005 - Előadó: Ari Vatanen) Az Európai Parlament állásfoglalása az európai közúti közlekedésbiztonsági cselekvési programról: a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010-re: közös felelősség (2004/2162(INI)) ................................................................ 44

PE 361.939\ I

HU

P6_TA-PROV(2005)0367 Nepál (B6-0513, 0519, 0520, 0523, 0526 és 0530/2005) Az Európai Parlament állásfoglalása Nepálról ........................................................................... 54 P6_TA-PROV(2005)0368 Tunézia (B6-0512, 0522, 0524, 0525, 0529 és 0532/2005 ) Az Európai Parlament állásfoglalása Tunéziáról ........................................................................ 57 P6_TA-PROV(2005)0369 Vajdaság (B6-0518, 0521, 0527, 0528, 0531, 0533 és 0534/2005) Az Európai Parlament állásfoglalása a nemzetiségi sokféleség védelméről a Vajdaságban ...... 60

II /PE 361.939

HU

P6_TA-PROV(2005)0360 Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti borászati megállapodás Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti borászati megállapodásról

Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által 2005. szeptember 15-én parafált kétoldalú megállapodásra a borkereskedelemről, – tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében folyamatban lévő tárgyalások mezőgazdasági fejezetére, – tekintettel a borpiac közös szervezéséről szóló 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendeletre1, – tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26i keretmegállapodásra2, amelynek értelmében a nemzetközi megállapodások– köztük kereskedelmi megállapodások – kapcsán a Bizottság egyértelműen és időben tájékoztatja a Parlamentet a megállapodások előkészítésének szakaszában és a nemzetközi tárgyalások folytatása és lezárása során a tárgyalási irányelv-tervezetekről, az elfogadott tárgyalási irányelvekről, valamint a tárgyalások folytatásáról és lezárásáról, – tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a politikai és gazdasági kapcsolatok az Európai Unió és az Egyesült Államok egyre szélesebb körre kiterjedő kapcsolatainak gerincét jelentik, B. mivel ez az első, két évtizeden át tartó eredménytelen tárgyalások után megkötött megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között csak egy nagyon kis területet ölel fel, és nem kezeli megfelelően a kétoldalú borkereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket, amelyek a megállapodások második szakaszának fogják tárgyát képezni, C. mivel ez a kétoldalú megállapodás még megerősítést igényel, különösen az Egyesült Államok Kongresszusa részéről, D. mivel a borkészítési eljárások megszorítások nélküli kölcsönös elismerése kedvezőtlen hatással van az európai borágazatra, E. mivel az Európai Unió földrajzi megjelöléseinek harmadik országok általi bitorlása ellentétes a szellemi tulajdon jogával, és sérti ezen elnevezések jogszerű használóinak gazdasági érdekeit, mivel elvesztik piacaik egy részét,

1

HL L 179., 1999.7.14., 1. o. A legutóbb az 1795/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 262., 2003.10.14., 13. o.) módosított rendelet. 2 Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0194. PE 361.939\ 1

HU

F. mivel a földrajzi jelzések olyan jogi keretet alkotnak, amely lényeges eleme a közösségi politikának, hiszen elismeri a többfunkciós mezőgazdaság jelentőségét és a szőlőtermesztés társadalmi és környezeti hatását a hegyvidéki területeken és a hátrányos helyzetű régiókban, G. mivel a hamis megnevezések gyakran erős versenyt támasztanak valós megnevezésekkel szemben, és mivel az Egyesült Államok nem tartja tiszteletben az eredetmegjelöléssel rendelkező borok védelmét, és belső piacán azokat csupán félgenerikus terméknek tekinti, H. mivel az európai szőlőtermesztési ágazat jelentős szerepet tölt be a foglalkoztatásban és a jövedelemtermelésben a kis családi gazdaságok és a szőlőtermelő kisvállalkozások számára, továbbá az európai szőlőtermesztési politika területi megközelítésére támaszkodik, I. mivel a kétoldalú megállapodások terén eltávolodtak a korábbi megközelítéstől, és a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) által szorgalmazott nemzetközi bor- és borelőállítási szabvány ötletétől, J. mivel a legtöbb eredetmegjelöléssel rendelkező bor hagyományos és költséges eljárásokkal, minőségi szempontok szerint készül, és mivel ezek az eljárások nem hasonlíthatók össze az európai eredetmegjelöléssel rendelkező borokkal együtt piacon lévő amerikai borok előállítása során alkalmazott ipari eljárásokkal, K. mivel ez a megállapodás precedenst jelentene a WTO a legkedvezőbb elbánásban részesített országokra vonatkozó záradéka keretében, L. tekintve a különleges boroknak a „bor” kifejezés meghatározása okozta hátrányokat az európai borpiacon, 1. megállapítja, hogy ez a 20 éves tárgyalás után létrejött kétoldalú megállapodás szükséges, amennyiben hozzájárul az Egyesült Államokba irányuló kivitel biztosításához – amely az európai bortermelők első számú piacát jelenti –, valamint a bizalmi légkör helyreállításához és a kereskedelmi kapcsolatok folyamatosságának biztosításához; 2. elismeri az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a borászati termékek kereskedelméről szóló kétoldalú megállapodás szükségességét, és reméli, hogy a tárgyalások következő szakasza a hagyományos termelésre, a családi szőlőtermelésre és boraink minőségére nézve kielégítő eredményekre vezet; hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás csak az első, kielégítőnek és megfelelőnek azonban nem mondható lépést jelenti az Európai Unió által védett hagyományos jelölések nemzetközi elismerésének útján; 3. nehezményezi, hogy a Bizottság anélkül fogadott el kétoldalú megállapodást az Egyesült Államokkal, hogy kellő időn belül tájékoztatta volna a Parlamentet, hogy annak lehetősége nyíljon kifejezni álláspontját és a Bizottságnak figyelembe venni e szempontokat, amint azt a fent említett keretmegállapodás 19. pontja előírja; 4. felhívja a figyelmet az új megállapodás által az Európai Unió borkereskedelmi politikájára gyakorolt lehetséges hatásokra, valamint az abból adódó következményekre a hagyományos termelési módok tekintetében, amelyeken a közösségi minőségpolitika elismerése nyugszik; 5. nehezményezi azt a tényt, hogy ez a megállapodás jelentősen gyengíteni fogja az Európai Unió pozícióját a WTO-n belül folytatott mezőgazdasági tárgyalások során, amennyiben csorbát ejt a területekre és a minőségre összpontosító megközelítésen, amely a borászati 2 /PE 361.939

HU

ágazat nagy részén dominál; 6. felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el a megállapodásra irányuló párbeszédet az Egyesült Államokkal és más partnerekkel a WTO-tárgyalások során egy nemzetközileg elismert földrajzi megjelöléseket tartalmazó lajstrom létrehozása céljából, valamint hogy iktassa be e célkitűzést a fő prioritások közé a többoldalú mezőgazdasági tárgyalások során, hozzon létre egy vegyes bizottságot a borral kapcsolatos kérdések vonatkozásában, és adjon felvilágosítást a borkészítés folyamatáról, a tanúsításról és a hagyományos jelölések használatáról a tárgyalások második szakaszának perspektívájában; 7. kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az Egyesült Államokkal kötött megállapodásban előírt tárgyalások következő szakaszának megindítását, mindenekelőtt a II. mellékletében szereplő tizenhét megjelölés elismertetése céljából, hogy a borokra vonatkozó minden európai eredetmegnevezés a lehető legrövidebb időn belül kellő védelmet élvezzen az amerikai hatóságok részéről a belső piacukon; 8. szükségesnek tartja egy végső megegyezés aláírását, legkésőbb a kétoldalú megállapodásban jelzett két éven belül, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a közösségi jogszabályok által védett közösségi megjelölések törvénytelen használatának az Egyesült Államokban, tekintve azt a többletértéket, amelyet az európai bortermelésnek jelentenek; 9. felszólít a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben megengedett borászati gyakorlatok listájának kidolgozására az OIV keretében, azzal a céllal, hogy előzetes értékeléseket lehessen végezni a jövőbeni új engedélyezések esetében; 10. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a bor kötelező érvényű fogalommeghatározásának kidolgozására irányuló nemzetközi szintű tárgyalást, amely megfékezi néhány borászati gyakorlat fejlődését, és amelynek célja, hogy védje az Európai Unióban megvalósított minőségi erőfeszítéseket, valamint elkerülje a közösségi termelőkkel szembeni tisztességtelen versenyt és a piaci egyensúlytalanságokat; 11. elismeri, hogy szükséges keretet biztosítani a borágazatban folyó tárgyalások folytatásához, különösen a bor- és szőlőpiac közös szervezése következő reformjának fényében, amely 2006-ban esedékes; 12. elengedhetetlennek ítéli a közösségi intézkedések megerősítését a közösségi termelés minőségének javítása és ösztönzése érdekében a közös piacszervezés következő reformja keretében, azzal a szándékkal, hogy szembenézhessünk a harmadik országok által támasztott megnövekedett versennyel; 13. úgy ítéli meg, hogy hasznos lenne jogi véleménnyel rendelkezni e kétoldalú megállapodásnak a közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőségéről; 14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának.

PE 361.939\ 3

HU

P6_TA-PROV(2005)0361 Az olajfüggőség Az Európai Parlament állásfoglalása az olajfüggőségről

Az Európai Parlament, – tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére, 1. aggodalommal veszi tudomásul a nyersolaj árának a közelmúltban bekövetkezett folyamatos emelkedését, valamint annak hatását a vállalkozások versenyképességére és a népesség általános gazdasági jólétére, és azt, hogy ez kedvezőtlen hatást gyakorol a növekedés szintjére, ezzel akadályozva a lisszaboni célkitűzések elérését; 2. úgy véli, hogy Európa olaj- és olajimport-függősége nagy aggodalomra ad okot; úgy véli, hogy Európának az energiaellátás biztosítása érdekében diverzifikálnia kell energiaforrásait és az ellátás származási helyét, illetve meg kell erősítenie az energiavédelmi intézkedések és a decentralizált megújuló erőforrások előmozdítására irányuló stratégiáit; 3. felhív egy átfogó és koherens globális stratégia létrehozására az energiavédelem, az energiahatékonyság és az alternatív energiaforrások felhasználásának előmozdítására, tekintettel az Egyesült Államok nagyon magas, illetve a különösen a nagyobb feltörekvő gazdaságok, mint Kína vagy India növekvő olajfelhasználására; felhívja az Európai Uniót, hogy sürgősen kezdeményezzen egy világszintű csúcstalálkozót a nagyobb olajfogyasztó és termelő országok számára; 4. felhívja a Bizottságot, hogy segítse a fejlődő országokat és a feltörekvő gazdaságokat a fenntartható energiabiztosításnak a fejlesztési együttműködési politikájukba történő integrálásában a fosszilis üzemanyag-import függőségük csökkentése és a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében; felhívja az Európai Uniót, hogy álljon ki az energiaszükségletek és a környezet iránti felelősség közötti helyes egyensúly mellett az energiatakarékos és megújuló technológiák transzferének előmozdítása révén; 5. hangsúlyozza Európa energiaimport-függőségének geostratégiai vetületeit; felhív az összes európai energiai partnerrel folytatott párbeszéd elmélyítésére az ellátás biztonsága, a piac átláthatósága és a további beruházások előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy az európai szomszédsági politika alkalmat ad egy e kérdéssel foglakozó átfogó, több országgal megkötendő megállapodásra; 6. elismeri, hogy a leglogikusabb válasz a magasabb olajárra az alternatív energiaforrásokra történő átállás, és ezért hangsúlyozza az azonos gazdasági eredményt kisebb energiafelhasználás elérő, az energiaintenzitást csökkentő intézkedések jelentőségét (figyelembe véve a csökkenés mértékét Európában a 70-es évek óta); 7. határozottan támogatja a nyomon követési stratégiák és konkrét intézkedések szükségességét a kutatás és a fejlesztés előmozdítására, a megújuló energia felhasználásának növelésére és az energiahatékonyság előmozdítására a fosszilis üzemanyagtól kevésbé függő gazdaság elérése érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy álljon az EU élére annak elérése érdekében, hogy az a fosszilis üzemanyagtól legkevésbé 4 /PE 361.939

HU

függő és az energiahatékonyság tekintetében leghatékonyabb gazdasággá váljon 2020-ra. 8. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a fogyasztóknak magasabb árat kell fizetniük nemcsak a nyersolaj magasabb költsége miatt, de a megemelt hozzáadottérték-adó és a végtermékekre kiszabott energiaadók miatt is, és ezen adók nagy mértékben változnak az EU-ban és eltorzíthatják a piaci erőket; de támogatja az ECOFIN Tanács 2005. szeptember 9-10-i manchesteri nem hivatalos ülésének következtetéseit, ahol a miniszterek megállapodtak abban, hogy a zavart okozó és a szükséges kiigazítást megakadályozó költségvetési és egyéb beavatkozásokat el kell kerülni; 9. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a vállalkozások felelősségének EU-s szintű felhasználási módjáról, annak érdekében, hogy több, az olajipar váratlan profitja által finanszírozott magánbefektetést irányítsanak az energiamegtakarítási programokba valamint az alternatív energiatechnológiákba és az ahhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztésbe; úgy véli, hogy ezt az olajtársaságokkal történő önkéntes megállapodás alapján vagy egy egész EU-ra kiterjedő koordinált politikai kezdeményezés révén kell elérni; 10. rámutat, hogy az olajárak jövőbeli növekedésére irányuló spekuláció tovább növeli az árakat; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a fedezeti alapokat, és vizsgálja meg, hogyan járulhatna hozzá a fokozott átláthatóság az olajpiacok stabilitásához; 11. ismételten emlékeztet a hatályos jogszabályok jelentősségére az EU energiaszükségletének csökkentése tekintetében és tudomásul veszi, hogy amennyiben a hatályos és a jövőbeli jogszabályokat maradéktalanul végrehajtják, az energiamegtakarítás legalább 23%-át el lehet érni 2020-ra; 12. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen javasoljon intézkedéseket a közlekedési ágazatban, amely az EU teljes olajfelhasználásának 70%-át teszi ki, nem csupán a kőolajtermékek ellátásbiztonságának garantálására, de a környezetvédelem, mint például az üzemanyaghatékony hajtóművek alkalmazása és az alternatív üzemanyag és meghajtási technológiák miatt is; 13. egyetért a Bizottsággal, hogy a bioüzemanyagok csökkenteni fogják a fosszilis üzemanyagtól való függőséget, és felhívja a Bizottságot arra, hogy ösztönözze bioüzemanyagok nyersanyagainak termelését; 14. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a megújuló energiaforrások és hidrogén tüzelőanyag-cella fejlesztését; 15. felhívja ezért a Bizottságot arra, hogy: – terjessze elő az európai energiahatékonysági cselekvési tervet, amely követi a zöld könyvet (COM(2005)0265); – gyakoroljon fokozott nyomást az épületek energia gazdálkodásáról szóló irányelv maradéktalan és gyors tagállami végrehajtására (2002/91/EK irányelv); – álljon ki határozottan az energetikai szolgáltatások irányelvről szóló megállapodás mellett az energiaügyi Tanács decemberi ülése során; – javítsa az olajpiacok átláthatóságát és kiszámíthatóságát az adatgyűjtés és az adatösszesítés PE 361.939\ 5

HU

javítása révén; – gyakoroljon nyomást a tagállamokra a megújuló energiára vonatkozó célkitűzések teljesítésére, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia előmozdításáról szóló irányelvben megállapítottak szerint (2001/77/EK irányelv); – terjesszen elő javaslatokat a személygépkocsi-gyártók tisztább és kevesebb kőolajterméket fogyasztó járművek kifejlesztésére való ösztönzésére; – a tagállamokkal együtt ellensúlyozza a fokozott társadalmi kirekesztés kockázatát és csökkentse az emelkedő olajárak negatív hatását a legveszélyeztetettebb társadalmi csoportokra; – dolgozzon a környezet-barátabb szénalapú energiaforrások nagyobb mértékű felhasználásán, 16. sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottságnak „az olajár volatilitására történő reagálás öt pontjáról” szóló 2005. szeptember 6-i közleménye nem foglalkozott a közlekedési ágazattal; 17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

6 /PE 361.939

HU

P6_TA-PROV(2005)0362 Az ENSZ reformja, a Millenniumi Fejlesztési Célok Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Nemzetek Szervezete csúcstalálkozójának eredményeiről (2005. szeptember 14–16.)

Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Uniónak a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) elérésében játszott szerepéről szóló, 2005. április 12-i állásfoglalására1, valamint az ENSZ reformjáról szóló2, 2004. június 9-i és az EU-ENSZ kapcsolatokról szóló3, 2004. január 29-i állásfoglalásaira,

–

tekintettel a nemzetközi közösség által a világ szegénységének megszüntetésére lefektetett Millenniumi Fejlesztési Célokat tartalmazó 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatra,

–

tekintettel az ENSZ főtitkárának „Nagyobb szabadság: útban a fejlődés, biztonság és az általános emberi jogok felé” című 2005. március 21-i jelentésére,

–

tekintettel az ENSZ millenniumi programjának „Befektetés a fejlődésbe: gyakorlati terv a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére” című 2005. január 17-i jelentésére,

–

tekintettel a „Biztonságosabb világ: közös felelősségünk” című, az ENSZ veszélyekkel, kihívásokkal és változásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2004. december 1-jei jelentésére,

–

tekintettel az Európai Bizottság elnöke és külkapcsolatokért felelős biztos által az ENSZ közgyűlés magas szintű plenáris ülésén tett nyilatkozatokra,

–

tekintettel az ENSZ világ-csúcstalálkozó eredményeit tartalmazó, 2005. szeptember 16-án New Yorkban elfogadott dokumentumra,

–

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére

A.

mivel a világ állam- és kormányfői azzal a céllal találkoztak az ENSZ világcsúcstalálkozón New Yorkban (2005. szeptember 14-16.), hogy a világ szegénysége elleni küzdelem további intézkedéseiről döntsenek, biztosítsák a békét és az emberek biztonságát, megerősítsék az emberi jogokat és a jogállamiságot, és további konkrét lépéseket tegyenek az ENSZ reformja felé;

B.

mivel az elfogadásra került, a világ-csúcstalálkozó eredményeit tartalmazó dokumentum egy nehéz és sokszor a megszakadás veszélyével fenyegető tárgyalási folyamat eredménye;

1

Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0115. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0237. 3 HL C 96. E, 2004.4.21., 79. o. 2

PE 361.939\ 7

HU

C. emlékeztetve az ENSZ és az EU-intézmények közötti megerősített és szorosabb partnerség fontosságára, melynek célja, hogy a nemzeti és regionális intézmények, a nemzetközi szervezetek és támogatók között jobb együttműködés jöjjön létre a globális politikák végrehajtásában, D. mivel az ENSZ a legmegfelelőbb és az egyetlen olyan globális intézmény, amelynek esélye lehet legitim és ugyanakkor hatékony megoldásokat találni a globális problémákra; mivel a szervezetnek alkalmazkodnia kell az új kihívásokhoz, de reformját nem szabad önmagában célnak tekinteni, hanem inkább a veszélyben lévő politikai és biztonsági, szociális és gazdasági paraméterek és tényezők mélyreható elemzéséből fakadó elkerülhetetlen következménynek, 1.

megerősíti elkötelezettségét az erős ENSZ iránt, ismételten leszögezve, hogy a valódi multilateralizmus a legmegfelelőbb eszköz a nemzetközi közösség előtt álló kihívások, problémák és fenyegetések megoldására; reméli, hogy a fenti világ-csúcstalálkozó eredménye fontos mérföldkő lesz a Millenniumi Fejlesztési Célok 2015-ig történő elérésében és azon szükséges reformok elérésében, amelyek az ENSZ vezető szerepét biztosítják a jelenlegi nemzetközi rendszeren belül; tudomásul veszi az eredményeket tartalmazó dokumentumban kinyilvánított elkötelezettségeket, és munkaalapként kezeli a 60. ENSZ-közgyűlés által a különféle veszélyben lévő területeken elérendő további haladás szempontjából;

2.

üdvözli a béketeremtő bizottság létrehozására irányuló döntést, mely segít az egyes országokban a háborúról a békére való áttérésre, és elismeri, hogy a béketeremtés teljesen más adottságokat kíván, mint a békefenntartás; úgy ítéli meg, hogy szükség van arra, hogy a regionális és globális béketeremtő bizottságok támogató hivatal és egy állandó alap segítségével kifejlesszék a szükséges adottságokat és képességeket, növelve ezzel az ENSZ szerepét a válság- és konfliktus utáni övezetekben; kiemelten üdvözli az emberi biztonság fogalmának belefoglalását a hivatalos ENSZ-keretbe;

3.

üdvözli annak elfogadását, hogy a nemzetközi közösség feladata a lakosságot a népirtástól, a háborús bűnöktől, az etnikai tisztogatástól és az emberiség ellen elkövetett bűntettektől megvédeni, és hogy minden egyes állam világos feladata saját állampolgárait megvédeni ezektől a bűntettektől, beleértve a megelőzést is; továbbra is hangsúlyozza a Nemzetközi Büntetőbíróság elengedhetetlen szerepét az ezen bűntetteket elkövetők bíróság elé állításában;

4.

elismerően nyilatkozik Kofi Annan ENSZ főtitkárról, az 59. ENSZ-közgyűlés elnökéről és munkacsoportjáról, valamint az ENSZ titkárságáról az eredményeket tartalmazó dokumentum elfogadásáról szóló megegyezés eléréséhez tett jelentős erőfeszítéseik és értékes hozzájárulásuk miatt; felhívja az ENSZ valamennyi tagállamát, hogy határozottan ragaszkodjanak elkötelezettségeikhez és gyorsan ültessék át őket a gyakorlatba;

5.

üdvözli a nemzetközi közösség újbóli elkötelezettségét a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése és a fenntartható fejlődés támogatása iránt; emlékeztet, hogy a rendkívüli szegénység és a gyermekhalandóság csökkentésének, az oktatás és tiszta víz biztosításának, valamint a nemek közötti egyenlőség javításának a fejlődési menetrend középpontjában kell maradni; sajnálatát fejezi ki, hogy nem létezik pontos ütemterv, amely a fejlett országokat a középtávú és a végleges Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére kötelezné;

8 /PE 361.939

HU

6.

rendkívüli sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fent említett világ-csúcstalálkozó nem fordult további kérelemmel azokhoz az adományozó országokhoz, amelyek még nem kötelezték el magukat hivatalosan azon cél mellett, hogy 2015-re bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-át hivatalos fejlesztési segítségnyújtásra különítsék el; elismerően nyilatkozik arról, hogy az EU e területen vezető szerepet tölt be, és arra biztatja, hogy gyakoroljon nyomást valamennyi adományozóra az ütemtervek kitűzése érdekében, melyeket azután nyomon kell követni;

7.

teljes mértékben támogatja a főtitkárnak arra irányuló külön kéréseit, hogy hozzanak létre világos ütemtervet a fejlett országok számára a bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-ának hivatalos fejlesztéstámogatásra való fordítására vonatkozó cél elérésére, továbbá arra, hogy ismerjék el Afrika speciális igényeit;

8.

üdvözli a gyors hatással járó kezdeményezések (gyors eredményű akciók) azonnali támogatásáról született megállapodást, amelyek a malária elleni erőfeszítéseket, az oktatást és az egészségügyet támogatják;

9.

üdvözli az eredményeket tartalmazó dokumentum „Megfelelni Afrika speciális igényeinek” című fejezetét, és kéri a Bizottságot, hogy küszöbönálló Afrika-stratégiájában, valamint fejlesztéspolitikai nyilatkozatának felülvizsgálatakor helyezze központba a Millenniumi Fejlesztési Célok elérését;

10. megjegyzi, hogy azokon a területeken, ahol az EU-tagállamok közös álláspontra jutottak, jobb eredményeket tudtak elérni a tárgyalásokon; hangsúlyozza azonban, hogy a csúcstalálkozó eredménye elmarad az Európai Parlament által kiadott, az ENSZ reformjára vonatkozó törekvésektől; 11. kitart amellett, hogy a reformoknak folytatódniuk kell, és kéri az EU Tanácsát és a tagállamokat, hogy vessék latba politikai súlyukat annak érdekében, hogy konkrét célok valósuljanak meg a 60. közgyűlés keretén belül, a jövő év végéig; 12. teljes mértékben egyetért azzal, hogy a fent említett világ-csúcstalálkozó egyértelműen elítélte a terrorizmust; komoly hibának tartja azonban, hogy nem történt megegyezés a terrorizmus átfogó definícióját illetően, és sürgeti az ENSZ-tagállamokat, hogy ezt haladéktalanul pótolják; 13. üdvözli a csúcstalálkozó elkötelezettségét az emberi jogi főbiztos hivatala szerepének megerősítése és forrásainak megduplázása mellett, megteremtve ezáltal az elfogadott határozatok hatékonyabb nyomon követésének és végrehajtásának lehetőségét; 14. sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az Emberi Jogi Tanács feladatai csak homályosan kerültek megfogalmazásra, és hogy időbeosztása, hatásköre, munkamódszere és összetétele sincs világosan meghatározva; azt kéri, hogy a 60. közgyűlés kezelje prioritásként ezt a kérdést; 15. sürgeti a közgyűlést, hogy határozzon meg világos kritériumokat a Biztonsági Tanács általi erőszak-alkalmazásra vonatkozóan a fent említett magas szintű munkacsoport jelentésében javasoltak alapján;

PE 361.939\ 9

HU

16. úgy véli, hogy az új Emberi Jogi Tanács tagjainak meg kell felelniük a legmagasabb szintű emberi jogi követelményeknek, valamint, hogy a Tanács tagjának lenni kiváltság és nem jog, úgy véli, hogy az Emberi Jogi Tanácsnak állandó ülésezés mellett kell működnie, ezáltal kiküszöbölve a nagy késéseket és azon államok politikai manővereit, amelyek ellen már panaszt emeltek; 17. rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a csúcstalálkozónak nem sikerült megegyezést elérnie a nukleáris terjeszkedés megállítására és a lefegyverzésre irányuló intézkedések terén, és kitart amellett, hogy meg kell erősíteni az e területeken való előrelépés érdekében tett erőfeszítéseket, és először is biztosítani kell a meglévő szerződések teljes tiszteletben tartását, különös tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésre; 18. megerősíti azon álláspontját, hogy felül kell vizsgálni, és fejleszteni kell az ENSZ képességét az emberiséget érintő, globális irányítást igénylő katasztrófákat követő gyors és hatékony válaszadásra; mindenesetre üdvözli a világméretű, természeti kockázatokat előrejelző rendszer kialakítása melletti kötelezettségvállalást; 19. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történt határozott kötelezettségvállalás amellett, hogy növeljék az ENSZ főtitkárának mint titkársága főigazgatójának hatáskörét; azt kéri, hogy a 60. közgyűlés alkalmával vizsgálják felül ezt a kérdést; 20. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem sikerült megegyezésre jutni az ENSZ Biztonsági Tanácsa reformjának kérdésében; üdvözli azonban, hogy a közgyűlés 2005 végéig jelentést készít a Biztonsági Tanácsról az új javaslatok alapján, melynek figyelembe kellene vennie a Biztonsági Tanácsra vonatkozóan a jobb képviselet, átláthatóság és hatékonyság céljait; megerősíti az Európai Parlament elkötelezettségét a közös európai Biztonsági Tanácstagság létrehozása mellett, amint annak politikai, alkotmányos és jogi feltételei létrejönnek; 21. támogatja és üdvözli az ENSZ új elkötelezettségét, a demokrácia alap mint a demokrácia világméretű előremozdításának fontos eszköze mellett, és kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy részesítsék azt teljes politikai és pénzügyi támogatásban; megerősíti azon meggyőzősédét, hogy az ENSZ-nek jelentősen ösztönöznie kell a demokráciát saját keretein belül, és ennnélfogva hangsúlyozza, hogy jöjjön létre a demokráciák vezető csoportja az ENSZ Közgyűlésén belül; 22. ismételten leszögezi azon véleményét, hogy az EU ENSZ-en belüli diplomáciai képviselete rendkívüli fontosságú a köztük lévő kapcsolat fejlesztése, valamint az EU nemzetközi befolyása érdekében; éppen ezért arra ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy aktívan folytassa le összekötő irodáinak és küldöttségeinek összevonását egy közös külső uniós delegációvá a következő ENSZ központok mindegyikében: New York, Genf, Bécs és Nairobi; 23. üdvözli az ENSZ és a nemzeti és regionális parlamentek közötti megerősített együttműködésre való felhívást, mely a parlamentek a fejlődési és demokratizálódási folyamatban betöltött speciális szerepének elismerését jelenti; 24. üdvözli a fent említett csúcstalálkozót követően a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és az Afrikai Fejlesztési Bank találkozóján megerősített kötelezettségvállalást, a 18

10 /PE 361.939

HU

legszegényebb, súlyosan eladósodott ország megítéléséről;

számára

100%-os

adósságkönnyítés

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének és tagállamainak, a 60. ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa elnökének.

PE 361.939\ 11

HU

P6_TA-PROV(2005)0363 Fehéroroszország Az Európai Parlament állásfoglalása Fehéroroszországról

Az Európai Parlament, – tekintettel a fehérorosz helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel különösen a Fehéroroszországról szóló 2005. március 10-i állásfoglalására1 és a fehérorosz politikai helyzetről és a média függetlenségéről szóló 2005. július 7-i állásfoglalására2, – tekintettel a gondolkodás szabadságáért odaítélhető Szaharov-díjára, amelyet 2004 decemberében a Fehérorosz Újságírók Szövetségének ítélt oda, – tekintettel az ENSZ-nek az emberi jogok fehérorosz helyzetéről szóló 2005. április 12-i határozatára, – különös tekintettel az EU-nak a fehérorosz demokrácia előmozdítására irányuló, az Európai Parlament Belarusszal fennálló kapcsolatokért felelős küldöttsége által elfogadott 2005. február 23-i cselekvési tervére, – tekintettel a Bizottságnak az európai szomszédsági politikáról szóló 2004. május 12-i közleményére (COM(2004)0373), – tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a fehérorosz helyzetről szóló állásfoglalásaira, és különösen a sajtónak Fehéroroszországban történő üldözéséről szóló 2004. április 28-i állásfoglalására, – tekintettel a három fehérorosz ellenzéki vezető és egy újságíró eltűnését követően fehérorosz tisztviselőkkel szemben 2004. július 2-án elfogadott EU-s szankciókra, – tekintettel az EU elnökségének 2005. augusztus 2-án, 12-én és 30-án Fehéroroszországra vonatkozóan tett nyilatkozataira, – tekintettel a Bizottság határozatára, amelyben 138 000 EUR értékű szerződést hagyott jóvá a Deutsche Welle rádió számára, hogy 2005. november 1-től egy éven át független műsorokat sugározzon rádión és interneten keresztül Fehéroroszországban, – tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel ahelyett, hogy javult volna, a helyzet tovább rosszabbodott Fehéroroszországban, ahol az emberi jogokat nyilvánvalóan megsértik, a parlament Alsóháza elvesztette törvényhozási jogait, és a gazdasági élet az elnök ellenőrzése alatt áll; mivel e jogsértések között a demokratikus ellenzék tagjainak bebörtönzése és elnyomásuk más formái is előfordulnak, 1 2

Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0080. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0295.

12 /PE 361.939

HU

B. mivel az elmúlt néhány évben több politikai pártot, 22 független újságot és több, mint 50, különböző szintű és különböző politikai meggyőződésű demokráciapárti nem kormányzati szervezetet és számos oktatási intézményt „technikai” okok miatt megszüntettek, de mivel valamennyi esetben egyértelmű volt, hogy ezeket a szervezeteket az elnök és politikájának kritizálásáért büntették meg, C. mivel Viktar Halavanau, fehérorosz igazságügy-miniszter kibocsátott egy rendeletet, miszerint kötelező regisztrálni a politikai pártok, szakszervezetek, koalíciók, civil kezdeményezések és mozgalmak tömbjeit, annak érdekében, hogy megakadályozzák az Alekszandr Lukasenkóra a jövő évi elnökválasztáson veszélyt jelentő politikai erők összefogását, D. mivel Lukasenko elnök 2005. szeptember 13-án kiadott rendeletével biztosította magának a tulajdonnal kapcsolatos bűncselekmények alóli felmentés jogát, és ezzel még egy lépéssel közelebb került a hatalmi koncentrációhoz, beleértve a bírói hatalmat is, E. mivel 2005. áprilisában az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága bírálta Fehéroroszországot a nem kormányzati szervezetek, nemzeti kisebbségi szervezetek, független médiaorgánumok, ellenzéki politikai pártok, független szakszervezetek és vallási szervezetek zaklatásáról és betiltásáról, a demokratikus tevékenységekben, többek között a független médiában tevékenykedő magánszemélyek zaklatásáról szóló ismétlődő jelentések miatt, F. mivel a Fehéroroszországban alapított független egyetemek bezárása miatt a fehérorosz hallgatók számára Vilniusban kellett megnyitni az Európai Bölcsészettudományi Egyetemet, G. mivel Fehéroroszországban továbbra is folyamatosan tartóztatnak le és fognak perbe politikai indokokból a demokratikus mozgalomhoz tartozó aktivistákat, független újságírókat, valamint utasítanak ki külföldi állampolgárokat, H. mivel számos eltűnt személy ügyében nem történt előrelépés, I. mivel 2005. május 12-én a fehérorosz igazságügyi minisztérium törvénytelennek nyilvánította a Fehérorosz Lengyelek Egyesületének vezetőségét, és a kormány utasítására egy nyomdaüzem megtagadta a „Glos znad Niemna” című lengyel hetilap kinyomtatását, továbbá hamis számokat nyomtattak a kormány védőszárnyai alatt, J. mivel 2005. augusztus 27-én a Lukasenko-rezsim összehívta a Fehérorosz Lengyelek Egyesületének vezetőségét, hogy a demokratikusan és törvényesen megválasztott vezetőséget lemondásra kényszerítse őket, és helyükre a rezsimnek tetsző vezetőket állítson, K. mivel a többi kisebbség, köztük a roma és a vallási kisebbségek helyzete folyamatosan romlik: protestáns templomokat zártak be, és az evangélikus egyházat betiltották, L. mivel az információ szabadságához való jog korlátozott, ugyanis minden televíziós program, legyen az országos vagy regionális, a kormány kezében van, és mivel minden internetkapcsolat egy állami tulajdonú vállalaton fut keresztül, amely számos webhelyet blokkol, M. mivel minden olyan kábelszolgáltató, amely a fehérorosz kormány által nem jóváhagyott külföldi csatornákhoz biztosít hozzáférést, zaklatásnak van kitéve; mivel ezen az alapon PE 361.939\ 13

HU

minden ukrán csatornát, csakúgy, mint a lengyel Polonia csatornát is tilos a fehérorosz kábelszolgáltatóknak sugározniuk, N. mivel az állami hatóságok megszüntették az új újságok engedélyezését, újságok és újságírók elleni perek folynak napi gyakorisággal és sok, még létező újság számára a lehetetlenné teszik a megjelenést a kiszabott súlyos bírságok, O. mivel Lukasenko elnök szinte lehetetlenné tette az európai és fehérorosz nem kormányzati szervezetek nemzetközi hálózata számára, hogy segítsék a csernobili katasztrófa következményeitől szenvedő gyermekek különböző országokba történő utazását gyógykezelés céljából, P. mivel Lengyelország diplomatái sorozatos kiutasítása után ideiglenesen visszahívta nagykövetét Minszkből, visszautasítva Lukasenko elnök vádjait, amelyek szerint Lengyelország beavatkozik országa belügyeibe, Q. mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005. szeptember 15-i csúcstalálkozóján Alekszandr Lukasenko, fehérorosz elnök azzal vádolta az ENSZ emberi jogi szervezeteit, hogy azokat más országok ellenőrzésére használják fel, R. mivel a Tanács Belarusszal kapcsolatos eddigi magatartásából hiányzott a határozottság és az

eltökéltség, 1. határozottan elítéli a fehérorosz rezsimnek a média, a kisebbségek és az emberi jogi aktivisták, az ellenzék tagjai, a vallási vezetők és minden más, az elnökkel és a rezsimmel szembeni kritikájának szabad kinyilvánítását megkísérlő személy ellen irányuló általános támadásait, amelyek az önkényes letartóztatásokban, őrizetbe vett személyekkel szembeni kegyetlen bánásmódban, személyek eltűnésében, politikai indíttatású üldözésben és az elnyomás egyéb, a demokrácia és a jogállamiság alapelveit semmibe vevő formáiban nyilvánulnak meg; 2. elítéli a külföldi segélyek elfogadásáról szóló 460. rendelet fehérorosz rezsim által 2005. augusztus 15-i hatállyal végrehajtott módosítását, amely kiterjeszti azon célok körét, amelyekkel kapcsolatban nem lehet külső segélyeket elfogadni. Immár tilos nemzetközik segélyeket „alkotmányellenes célokra” elfogadni és felhasználni a hatóságok megdöntésére, Fehéroroszország belügyeibe való beavatkozásra, választások vagy népszavazások előkészítésére, találkozók, gyűlések, sztrájkőrség vagy sztrájkok szervezésére vagy propagandaanyagok készítésére és terjesztésére, és lehetetlen külföldről származó segélyalapokból bármilyen konferenciát, tanácskozást vagy találkozót szervezni; 3. elítéli a rezsim 2005. augusztus 22-i határozatát, amellyel betiltotta a református egyházat, amely több mint 400 éve jelen van Fehéroroszországban, és erre azért került sor, mert a gyülekezet nem rendelkezett a jogszabályoknak megfelelő címmel; de a bejelentésre nem is volt módja, ugyanis a hatóságok korábban kilakoltatták az egyházat az összes imaházából, ami ellentétben áll a vallásszabadságról szóló fehérorosz törvénnyel; 4. elítéli a kormánynak a Fehérorosz Lengyelek Egyesülete (ZPB) elleni intézkedéseit mint a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Európa tanácsi keretegyezmény alapelveinek megsértését, és mint a legnagyobb nem kormányzati szervezet és a kevés nem kormányzati ellenőrzés alatt működő szervezet egyike tevékenységének akadályozására tett kísérletet; 14 /PE 361.939

HU

emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok magukban foglalják az egyesülési szabadságot és a szervezet megválasztott hivatalos szerveinek elismerését; helyteleníti a kormány a „Glos znad Niemna” című lap feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló kísérletét; 5. elítéli a lengyel kisebbség azon aktivistáinak folyamatos üldözését, akik meg kívánják őrizni szervezetük függetlenségét. A legaktívabbakat az ügyészségre és a rendőrségre való ismételt beidézéssel zaklatják. Angelika Boryst, a ZPB vezetőjét az elmúlt hetekben több mint 50-szer hallgatták ki. Tadeusz Gawint, a ZPB alapító tagját és jelenlegi alelnökét 30 napos börtönbüntetésre ítélték; 6. elítéli a ZPB aktivistái, Jozef Parzecki, Wieslaw Kiewlak, Andrzej Pisalnik és Andrzej Poczobut két évig terjedő börtönbüntetésre való elítélését hamis büntetővádak alapján; 7. elítéli, hogy a fehérorosz rezsim teljesen a perifériára szorítja a Fehéroroszországban élő roma kisebbséget, amelynek korlátozták az alapvető polgári jogait, és határozottan elítéli a hivatalos sajtóban a roma népességgel szemben megjelenő gyűlöletbeszédet; 8. elítéli a fehérorosz hatóságokat, amiért az Európai Parlament képviselőiből álló, 2005. augusztus 8-án tényfeltáró küldetésre induló delegációnak nem adták meg a beutazási vízumot; 9. felhívja a Tanácsot és Bizottságot, hogy hozzanak létre egy ösztöndíjakat, látogatásokat és gyakornoki állásokat magában foglaló programot a nem kormányzati szervezetek, emberi jogi és kisebbségi aktivisták számára; 10. amennyiben a fehérorosz hatóságok nem javítanak a szólásszabadság, a gyülekezés szabadsága és a vallásszabadsággal kapcsolatos helyzeten, figyelembe véve annak további romlását, a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Parlamentnek az üldözésekben részt vevő fehérorosz hatóságok vízumtilalmi listára való felvételére irányuló eljárást kell kezdeményeznie; a Lukasenko-rezsimmel szembeni szankcióknak a fehérorosz hatóságok külföldi vagyonának zárolására is ki kellene terjednie; 11. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU Belarusszal való kapcsolatának alakulása a továbbiakban is azon fog múlni, hogy az ország milyen haladást ér el a demokratizálódás és a reformok, valamint a tárgyilagos, szabad és átlátható média terén, továbbá a kisebbségi és vallási jogok és szabadságjogok tekintetében; 12. üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság további támogatást kezdeményezett a független műsorszórás számára Fehéroroszországban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fehérorosz közönség számára kiváló minőségű és független információ álljon rendelkezésre; újból felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Szomszédsági Stratégiából eredő felelősségének megfelelően cselekedjen a belarusz civil társadalom támogatása érdekében, és gondoskodjon egy, az európai szomszédsági politika célkitűzéseihez kapcsolódó pénzügyi program létrehozásáról, amely a támogatási intézkedéseket a fehérorosz helyzethez igazítja; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy amint lehetséges, nyújtson még nagyobb segítséget a Fehéroroszországban működő szabad sajtónak és a független nem kormányzati szervezeteknek, és bővítse a műsorszórási kezdeményezéseket; 13. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fehérorosz hatóságok által a külföldi adományozók pénzének elszívására létrehozott „ál-nem kormányzati szervezetek” ne kaphassanak EU-s pénzügyi támogatást vagy az EU-költségvetésből származó bármilyen PE 361.939\ 15

HU

hozzájárulást; 14. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassa a ZPB demokratikusan megválasztott vezetőségét, valamint azon más nem kormányzati szervezetek demokratikusan megválasztott vezetőségét, amelyek szintén a Lukasenko-rezsim elnyomása alatt működnek; 15. felhív egy tényfeltáró küldetésre Fehéroroszországba indítandó, magas szintű eseti delegáció létrehozására, amely vizsgálata eredményeiről beszámol a Parlamentnek; 16. határozottan támogatja a Bizottság elnökének bejelentését egy különleges, az emberi jogok helyzetét figyelemmel kísérő diplomata Fehéroroszországban való állomásoztatásáról, és felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az Európai Unió Minszkben felállítandó állandó képviseletének megnyitását az információk terjesztésének, a projektek koordinálásának és a fehérorosz helyzet megfigyelésének javítása érdekében; 17. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az orosz hatóságokkal kezdeményezzen párbeszédet a fehérorosz kérdésről annak érdekében, hogy meghatározzák meg az ország demokratikus változásainak előmozdításáért viselt közös felelősséget; 18. kéri az EU összes tagállamát, hogy kezdeményezzenek ingyenes vízumkiadási eljárást a fehérorosz állampolgárok számára; 19. felhívja az európai politikai pártokat és az Európai Parlament politikai csoportjait, hogy fokozzák kapcsolataikat és politikai támogatásukat a fehérorosz ellenzék felé; 20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek.

16 /PE 361.939

HU

P6_TA-PROV(2005)0364 EU-India kapcsolatok Az Európai Parlament állásfoglalása az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség (2004/2169(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő 2003. december 12-i, „Biztonságos Európa egy jobb világban: európai biztonsági stratégia” című írására,

–

tekintettel a Bizottság „Stratégiai együttműködés az Európai Unió és India között” című (COM(2004) 0430), 2004. június 16-án kiadott közleményére, és India 2004. augusztusi stratégiai dokumentumában erre a közleményre adott válaszára,

–

tekintettel Tanácsnak címzett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló a 2004. október 28-i ajánlására1 és minden, Indiához és a régióhoz kapcsolódó, közlemúltban tett állásfoglalására,

–

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a Bizottság közleményével kapcsolatos, 2004. október 11-i következtetéseire,

–

tekintettel a 2004. november 8-án Hágában megrendezett 5. EU–India csúcstalálkozóra,

–

tekintettel az Újdelhiben 2005. szeptember 7-én megrendezett 6. EU–India csúcstalálkozóra,

–

tekintettel az 5. csúcstalálkozó lezárásaként, az EU és India által közösen kiadott 2004. november 8-i sajtóközleményre, és a kulturális kapcsolatokról szóló közös nyilatkozatra, és az EU és India által megfogalmazott azon szándékra, hogy kidolgozzanak egy EU– India stratégiai partnerségi cselekvési tervet és egy új közös politikai nyilatkozatot,

–

tekintettel a stratégiai társulásra irányuló EU–India cselekvési tervre és az új közös politikai nyilatkozatra, amelyeket a fent említett 6. csúcstalálkozón fogadtak el,

–

tekintettel az EU–India kerekasztal hetedik ülésére, amely a 2001-es lisszaboni EU–India csúcstalálkozón kidolgozott menetrend következményeként jött létre azzal a céllal, hogy az európai és indiai civil társadalmat közelebb hozza egymáshoz, és hogy létrehozzanak egy EU–indiai kutatási központokból álló hálózatot,

–

tekintettel a Tanács 2004. október 11-i, fent említett következtetéseire és az emberi jogokról folytatott EU és India közötti párbeszédre való utalásra,

–

tekintettel az emberi jogok területén folytatott tudatosságra nevelésre, az Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és az Emberi Jogokért (EIDHR) támogatásával megvalósított, „jó kormányzást” és a városok és falvak döntéshozási folyamatba való

1

HL C 174. E, 2005.7.14., 179. o. PE 361.939\ 17

HU

bevonását célzó projektekre, illetve egyéb kapcsolódó projektekre, –

tekintettel az Európai Parlament Dél-Ázsia országaival és a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC) fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének 2004 novemberében Újdelhiben tett látogatására,

–

tekintettel az EU kereskedelmi biztosa, Peter Mandelson, 2005 januárjában Indiában tett látogatására, és különös tekintettel a kolkatai (kalkuttai) konferenciára, amelyen a „Globális gazdasági napirend: Európa és India kihívásai” címmel beszédet tartott,

–

tekintettel a G-20-ak találkozójára, amelyet 2005 februárjában India szervezett, és India megfigyelőként való részvételére a G-7-ek találkozóján,

–

tekintettel az India–USA Parlamenti Fórumra, amely 2005 márciusában, az Indiai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége székhelyén, Újdelhiben került megrendezésre,

–

tekintettel az amerikai külügyminiszter, Condoleeza Rice, 2005 márciusában a régióban tett látogatására, és a kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao áprilisi Pakisztánban, Bangladesben, Srí Lankán és Indiában tett látogatására,

–

tekintettel a WTO-nak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól (TRIPS) és a közegészségügyről szóló, 2001. november 14-én elfogadott dohai nyilatkozatára,

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0256/2005),

A.

mivel az EU és India képviseli a világ legnagyobb demokráciáit, illetve, hogy közös elhatározásuk, hogy a demokráciával, a pluralizmussal, a jogállamisággal és a nemzetközi kapcsolatok többoldalúságával hozzájáruljanak a globális stabilitáshoz és békéhez,

B.

mivel az EU és India közös nézetet vallanak a tekintetben, hogy a kereskedelem, a befektetés és a szabad verseny a gazdasági fejlődés kulcsfontosságú tényezői, és mindketten elismerik, hogy ennek a fejlődésnek az elősegítése érdekében biztosítani kell a társadalmi és gazdasági kohéziót, a környezetvédelmi és fogyasztói jogokat,

C.

mivel az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere és a közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrása,

D.

mivel a 2004-es májusi választásokon győztes Indiai Nemzeti Kongresszus Párt választói bázisát olyan vidéki osztályok alkotják, amelyek úgy érezték, nem részesülnek az indiai technológiai forradalom előnyeiből,

E.

mivel óriási a nyelvi, társadalmi, kulturális és vallási sokszínűség Indiában, az ország 1,069 milliárdnyi lakosságával az ellentétek országa, amely egyrészt nyitott társadalom, másrészt 370 millió ember szegénységének enyhítésével kell szembenéznie; világelső az informatikában, azonban 550 millió ember megélhetését a mezőgazdaság biztosítja,

18 /PE 361.939

HU

F.

mivel India lakosságának 34,7%-a a szegénységi küszöb alatt él, ennek egynegyede városi területeken; mivel ezért a millenniumi fejlesztési célok megvalósulása érdekében az EU szegénység felszámolására irányuló programjait folytatni kell Indiában,

G.

mivel az Európai Unió és India is demokratikus és nyitott társadalmak,

H.

mivel Indonézia után India rendelkezik a második legnagyobb számú muzulmán lakossággal a világon, és mivel az Európai Unió több millió ilyen vallású és kultúrájú embernek ad otthont,

I.

mivel az EU és India számára adott a lehetőség, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén különleges partnerséget alakítsanak ki, de mivel Indiában nem részesítik kellő figyelemben az EU-t és demokratikus rendszerét; kiemelve Indiának az EU partnereként az új és fiatal demokráciák támogatásában rejlő lehetőségeit,

J.

mivel India és Pakisztán már 2004 eleje óta folyamatos párbeszédet folytatnak, hogy lezárjanak egyes vitás kérdéseket,

K.

mivel azonban új válság bontakozhat ki Kasmírban, India Pandzsáb és Hárijána államaiban és Pakisztán Pandzsáb és Szindh tartományaiban az ottani egyre nagyobb méreteket öltő vízhiány miatt, ami újabb és veszélyes konfliktusok szikrája lehet,

L.

mivel a világ olajéhsége – az olajkészletek folyamatos csökkenése tükrében – lehetséges forrása a politikai és stratégiai konfliktusoknak,

M.

mivel az Indiában felhasznált energia 70%-a külföldről érkezik,

N.

mivel 2005. április 1-jén a számtalan helyi adót felváltotta a nemzeti hozzáadottérték-adó, amelytől azt remélik, hogy több tízmillió dollárt hoz minden évben; mivel India államainak többsége – bár nem valamennyi – elfogadta ezt az új jogszabályt,

A belföldi helyzet 1.

üdvözli India demokratizálódási folyamatát és India demokrácia iránti elkötelezettségét nemzetközi összefüggésben;

2.

kinyilvánítja azon elhatározását, hogy hozzájáruljon az EU és India közötti kapcsolatok elmélyítéséhez a Bizottság említett közleményében, az 5. EU–India csúcstalálkozó következtetéseiben és az Európai Parlament fent említett ajánlásában kijelölt irány mentén, valamint kinyilvánítja további szándékát is, hogy a kétoldalú kapcsolatokat fejlessze és erősítse;

3.

üdvözli a 6. EU-India csúcstalálkozón az EU és India közötti stratégiai partnerség végrehajtására irányuló közös cselekvési terv elfogadását a közös politikai nyilatkozattal együtt, amely az EU és India közötti kapcsolatokat új, magasabb és intenzívebb szintre emeli, különösen a nemzetközi béke és biztonság, a multilateralizmus, a kutatás, a fejlesztés, a környezetvédelem, a tudomány, a technológia és az emberi jogok tekintetében; különösen üdvözli a kereskedelemre és befektetésekre irányuló magas szintű kereskedelmi csoportok megalakulását; úgy véli, hogy e megállapodások PE 361.939\ 19

HU

fordulópontot jelentenek a két gazdasági hatalom kapcsolatában és e megállapodásokat India tevékeny részvételével és elköteleződésével kell megvalósítani; 4.

hangsúlyozza India kiemelkedő kulturális, politikai és gazdasági szerepét, amelyet korábban az Európa és India közti szerződéses kapcsolatok nem tükröztek kellőképpen;

5.

üdvözli az EU és India közötti stratégiai partnerségi egyezményt, amely az EU és India kapcsolatát ugyanolyan nagy jelentőséggel ruházza fel, mint az EU valamint Kína, Oroszország, Japán, USA és Kanada között fennálló kapcsolatot;

6.

fontosnak tartja a nem európai kormányok és a közvélemény részéről megnyilvánuló, az Indiával folyó stratégiai kapcsolatok kiépítése iránti világos kívánság tükrében, hogy a Bizottság különleges erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy Indiában nagyobb figyelmet kapjon az Európai Unió, és támogassa az intézményei, elvei, értékei és célkitűzései megismerését;

7.

elismeri, hogy az EU és India közötti kívánt kölcsönös megértést segíteni fogja a néhány tagállam által India bizonyos területeivel történelmi okokból ápolt kapcsolatainak erősítése, és azt, hogy ez a többletérték hozzájárul a közeledés és a valódi társadalmi, technikai és gazdasági együttműködés létrejöttéhez;

8.

hangsúlyozza, hogy közös nyelvi, történelmi és kulturális örökségünk tanulmányozásának, értékelésének és feltárásának elősegítése érdekében partneri kapcsolatokat kell kiépíteni az EU és India között;

9.

hozzájárul a Bizottság által az EU–India stratégiai partnerségről szóló közleményben kitűzött valamennyi célhoz;

10.

úgy véli ugyanakkor, hogy a Bizottság által bemutatott úttörő stratégiai partnerségben körvonalazott célokat megfelelően finanszírozni kell új forrásokkal, annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni a kötelezettségvállalásoknak és törekvéseknek; kéri, hogy a stratégiai partnerséghez szükséges forrásokat ne az Indiában jelenleg meglévő EUprojektekből és programokból, hanem azokon felül finanszírozzák;

11.

megértését és támogatását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a stratégiai partnerség előtérbe helyezi a politikai párbeszédet; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célkitűzések megvalósításának és a szegénység hatékony visszaszorításának továbbra is az EU-India partnerség fontos elemének kell lennie;

12.

elismeri, hogy az emberi fejlődési mutatókat tekintve India az utóbbi évtizedekben jelentős előrelépést tett, és fejlesztési hitelekre szoruló országból részben fejlesztési hiteleket nyújtó országgá vált; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy továbbra is számos indiai kénytelen teljes szegénységben és jogfosztottságban élni;

13.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgősen működjön együtt az indiai kormánnyal annak érdekében, hogy a lakosság hátrányos helyzetű rétegeinek az életkörülményei javuljanak, különös tekintettel a nők és a gyermekek, illetve a kedvezőtlen helyzetű népcsoportok, például a dálitok (kaszton kívüliek), az ádivászik (őslakos törzsek) helyzetére; és kéri, hogy az ilyen irányú jövőbeli intézkedések a

20 /PE 361.939

HU

meghozataluk helyén járuljanak hozzá a nemen és kaszton alapuló hátrányos megkülönböztetés felszámolásához; 14.

üdvözli a közös cselekvési tervben érintett számos területen a csúcstalálkozón elért eredményeket; konkrétan Indiának az ITER (International Experimental Fusion Reactor) magfúziós európai projektbe való bevonását, valamint a Galileo navigációs rendszer keretmegállapodásban India részvételére irányuló tárgyalások előrehaladását;

15.

megjegyzi, hogy India és Kína között bővülnek a kétoldalú kapcsolatok, amely a két ország 2005. április 11-én Újdelhiben megtartott csúcstalálkozóval érte el a csúcspontját; üdvözli, hogy a csúcstalálkozóról kiadott közös hivatalos közlemény szerint „a két ország vezetői megállapodtak, hogy a béke és jólét érdekében stratégiai és együttműködési társulást hoznak létre India és Kína között”; üdvözli, hogy szemmel láthatóan sikerült megoldást találni az India és Kína közötti határkérdésre; megjegyzi, hogy a megállapodás lényegesen hozzájárulna a regionális stabilitáshoz, lehetővé tenné mindkét fél számára, hogy kevesebbet költsön határai védelmére és enyhítse a két ázsiai nagyhatalom közötti, mások által kiaknázott feszültséget;

16.

üdvözli, hogy a „krikett diplomácia” eredményeként Újdelhiben 2005. április 17-én csúcstalálkozót tartottak India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke között; üdvözli, hogy a fokozatos kétoldalú közeledés révén mindkét fél lépéseket tett a bizalomépítő intézkedések megszilárdítása terén, amely elvezethet a kasmíri viszály politikai rendezéséhez; elégedetten állapítja meg, hogy újjáéledt a közös kereskedelmi bizottság, és megállapítja, hogy a két ország megállapodott arról, hogy támogatják egy Iránból Indiába haladó gázvezeték megépítésének a tervét, amely pakisztáni területen halad át, és amely kétségtelenül pozitív kapcsolatokat fog eredményezni a felek között;

17.

elismeri az Amerikai Egyesült Államok jogos törekvéseit, hogy Indiával stratégiai szövetséget hozzon létre, de azt is, hogy többpólusú világra van szükség, és meggyőződése, hogy az európai szakértelem és fogékonyság jelentős előnyöket kínálhat Indiának; ezért azt javasolja, hogy az EU haladéktalanul tegyen lépéseket a két ország közötti stratégiai partnerség megszilárdítása érdekében; úgy véli, hogy ezen stratégiai partnerség céljainak a megvalósításához új forrásokat kell rendelkezésre bocsátani;

18.

úgy véli, hogy miközben a gazdasági és kereskedelmi kérdésekről folytatott rendszeres és strukturált párbeszéd a két fél között nagyon fontos része a stratégiai partnerségnek, politikai és stratégiai területen az EU-nak különös figyelmet kell szentelnie az együttműködés bővítésére és fokozására, tekintettel az EU és az India által is osztott azon megalapozott véleményre, hogy a többoldalú nemzetközi kapcsolatokon keresztül, a nemzetközi jogszabályok, illetve az Egyesült Nemzetek filozófiájának, alapokmányának és állásfoglalásainak tiszteletben tartása révén a világ biztonságosabbá tehető;

19.

sürgeti az EU-t és Indiát, hogy annak érdekében, hogy a mindkettejük által támogatott többoldalú kapcsolatokat nemzetközi viszonylatban gyakorlattá tegyék, teremtsenek egy kölcsönös érdekegyeztető fórumot, amely az üléseket vagy konferenciákat megelőzően tevékenykedne az ezeken az alkalmakon felvetett problémákra közös kezdeményezések javasolása vagy együttes válaszok elfogadása céljából;

20.

úgy ítéli meg, hogy mivel Indiában a közvélemény és az üzleti világ jelentős része az EUt nem egy egységnek tekinti, hanem inkább egy 25 államból álló tömörülésnek, az EU PE 361.939\ 21

HU

intézményeinek egy kommunikációs és megjelenítési stratégiát kell alkalmaznia, amely segítené az indiai társadalmat és hatóságokat, hogy jobban megértsék az integráció irányába tett lépéseket, beleértve azt a fejlődést, amely a közös kül- és biztonságpolitika terén következhet majd be az új európai alkotmány hatálybalépésének eredményeként; 21.

felszólít az éves EU-India csúcstalálkozóval párhuzamosan, vagy közvetlenül előtte megrendezendő évenkénti parlamenti csúcstalálkozó megszervezésére, amely jelenleg az Európai Parlament formális részvétele nélkül zajlik; úgy véli, hogy egy ilyen csúcstalálkozó a parlamenti szervek közötti kapcsolatok kialakítását és a két fél nézőpontjainak és demokratikus rendszereinek jobb megértését eredményezhetné;

22.

üdvözli, hogy Manmohan Szingh új kormánya fontos és pozitív lépéseket tett a szükséges társadalmi és gazdasági reformok terén;

23.

üdvözli, hogy Indiában a demokratikus kultúra és fejlődés nagyon magas szintet ért el, ahogy azt a szövetségi és állami szintű koalíciós kormányok megfelelő működése tükrözi; ez lehetővé teszi az előrelépést a gazdasági és szociális területeken, amelyre másként nem volna lehetőség;

24.

úgy ítéli meg mindazonáltal, hogy tekintettel India társadalmi, gazdasági és politikai szerkezetének rendkívüli összetettségére és sokszínűségére, ez nem fogja teljes mértékben szavatolni a folyamat akadálymentességét és a válságos időszakok elkerülését;

25.

üdvözli, hogy rendőrségi védelem mellett 2005 júniusában elengedték azt a 450, 6 és 14 év közötti korú gyermeket, akiket Mumbai-ban (Bombay) illegálisan, rabszolgakörülmények között dolgoztattak, és hogy letartóztatták az őket kizsákmányoló 42 gátlástalan üzletembert; aggodalmát fejezi ki azonban az UNICEF azon jelentése miatt, amely szerint tizenhét és fél millió (néhány nem kormányzati szervezet szerint kétszer ennyi) gyermek dolgozik Indiában, többnyire embertelen körülmények között; elismeréssel szól az indiai rendőrség és a munkaügyi hatóságok által láthatóan elfogadott új megközelítésről, amely szerint vádat emelnek a kizsákmányolók ellen, és elegendő anyagi forrás és a tartós politikai akarat biztosítását szorgalmazza annak érdekében, hogy a társadalom e szégyenfoltjának felszámolása lehetővé váljon;

Gazdasági kérdések 26.

megállapítja, hogy a kormány strukturális változásokra törekszik a gazdaságban, és számos ágazatban (többek között: mobiltelefonok, biztosítás, energia, repülés) előrelépett a dereguláció területén; üdvözli, hogy az új kormány első költségvetése lehetőséget nyújt a strukturális fejlesztésekre, a vámtarifák csökkentésére és a külföldi tulajdonra vonatkozó korlátozások enyhítésére, valamint előmozdítja az állami cégek privatizációját;

27.

mivel India és az EU egyetértenek abban, hogy a kereskedelem, a beruházás és a szabad verseny kulcsfontosságú tényezők a gazdasági fejlődésben, másrészről azonban ha ezt a fejlődést harmonikussá és igazságossá kívánják tenni, számításba kell venni a gazdasági és társadalmi kohéziót erősítő alapvető szociális szempontokat, a környezetvédelmet és a fogyasztói jogokat, felszólítja az indiai kormányt, hogy fordítson figyelmet ezekre a kérdésekre, amikor belefog a fejlesztés hatalmas feladatába;

22 /PE 361.939

HU

28.

tekintettel erre és a közös elképzelésekre, szorgalmazza, hogy az EU és India közösen oldják meg az ipari, környezetvédelemi és fejlesztési együttműködés, a kereskedelem, a beruházás és a helyes kormányzati politika kapcsán felmerülő kérdéseket, amelyek mindkét fél közös érdekében állnak;

29.

felszólítja az indiai magánszférát, amely a kormány teljes bizalmát élvezve előnyökre tett szert, és amely kulcsszerepet játszik a kormány által kidolgozott – az ország fenntartható fejlődéséhez nélkülözhetetlen – gazdasági intézkedésekben és tervekben, hogy a lehető legnagyobb szociális érzékenységről tegyen tanúbizonyságot, amikor szerepet vállal e tervekben;

30.

tudomásul veszi az indiai kereskedelmi és ipari minisztérium által bejelentett exportkönnyítő intézkedéseket, köztük egy közös, egységes formanyomtatvány bevezetését, amely jelentősen mérsékelheti a jelenleg túlzott mértékű bürokráciát;

31.

szintén üdvözli az ország túlzsúfolt kikötőiben a várakozási idők csökkentését, amely a pénzügyminiszter kezdeményezésére 2005 februárjában a nemzeti költségvetésben elfogadott, a kikötőkre és más nagyobb infrastrukturális munkákra meghatározott pénzügyi intézkedésekkel együtt jelentős javulást hozhat az import és az export terén;

32.

üdvözli, hogy min az EU, mind India úgy határozott, hogy koordinálja a földrajzi jelzésekkel kapcsolatos intézkedéseit, és megállapodtak abban, hogy tanácskozások során stratégiát dolgoznak ki ezen a területen;

33.

pozitívan értékeli az 5. EU–India csúcstalálkozón elért megegyezést, amely elősegíti és továbbfejleszti a kétoldalú kereskedelmet és befektetéseket, mivel a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok nyilvánvalóan nem használják ki a bennük rejlő lehetőségeket; rámutat azonban arra, hogy különösen a befektetések növelésére van szükség, valamint arra, hogy India számára alapvető fontosságú a piacainak nagyobb mértékű megnyitása és olyan gazdasági reformok végrehajtása, amelyek célja a vámok további leépítése, a nem vámtarifa jellegű korlátozások kezelése és a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme;

34.

úgy véli, hogy mind az EU-nak, mind Indiának érdekében áll tovább együtt dolgozni a dohai fejlesztési programmal (DDP) kapcsolatos tárgyalások sikere érdekében, és e célból a DDP legfontosabb kérdéseiben mindkét félnek a nézeteik lehető legnagyobb mértékben közelítésére kell törekednie; úgy ítéli meg, hogy az EP és az indiai parlament képviselői közötti szorosabb kapcsolat különösen hasznos lenne;

35.

reményét fejezi ki, hogy India kulcsszerepet fog betölteni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében jelenleg folyó tárgyalások során, és aktívan hozzá fog járulni a felmerülő problémák megoldásához, különös tekintettel a nem mezőgazdasági áruk piacra jutása területén; ebben az összefüggésben felhívja az EU-t és Indiát, hogy a WTO hongkongi miniszteri találkozójáig fennmaradó következő három hónapot mérlegelésre, valamint a határozott fellépés és a WTO egyéb tagjai felé irányuló nagyobb nyitottság előkészítésére használják fel;

36.

felismeri a kétoldalú együttműködés megerősítésének szükségességét a kereskedelem és az egészségügyi kérdések előtt álló technikai akadályokra koncentrálva, párbeszédet folytatva a kereskedelemvédelmi eszközökről és általánosabban a WTO szabályainak betartásáról; PE 361.939\ 23

HU

37.

kéri, hogy az EU és India közötti, befektetésekről szóló tárgyalások vegyék figyelembe a külföldi befektetők szociálpolitikai felelősségét a fogadó országban; hangsúlyozza továbbá, hogy a vállalkozásoknak biztosítandó jogokkal kötelességeket kell szembeállítani, a befektetőknek pedig a fogadó országban legalább a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáit kellene alkalmazniuk;

38.

üdvözli az újdelhi kormánynak a külföldi befektetések fellendítését célzó különleges gazdasági zónák létrehozásáról szóló döntését, és sürgeti Indiát, hogy tekintse át és korszerűsítse ezen a területen a jogszabályait és tegyen lépéseket a munkaerő kizsákmányolásának megakadályozására, mind a munkavállalók, mind a munkáltatók jogai és kötelezettségei felett őrködve;

39.

úgy ítéli, hogy a mobilkommunikációs frekvenciák kiosztása rendkívüli fontossággal bír az EU számára, mivel komoly következményekkel jár a mobil telefóniára nézve (GSM); felhívja Indiát, hogy tartsa szem előtt a mobilkommunikációs frekvenciáknak a Nemzetközi Telekommunikációs Unió szabványaihoz való igazítását;

40.

felszólítja Indiát, hogy reagáljon kedvezően az olyan javaslatokra, mint amilyet Malajzia, India fő ASEAN kereskedelmi partnere tett egy szabadkereskedelmi övezet létrehozására, mivel az ilyen jellegű javaslatok hozzájárulhatnak a régió különböző népeinek és államainak stabilitásához, fejlődéséhez és felvirágzásához;

41.

megállapítja, hogy Indiában tekintélyes és egyre növekvő középréteg van kialakulóban, egy olyan csoport, amelyet nemcsak bizonyos kereskedelmi termékek célcsoportjának lehet tekintetni, hanem amely mindenekelőtt fogadóképes az európai kultúrára;

42.

szorgalmazza, hogy az EU és India a tervezett stratégiai partnerség keretében erőteljesen ösztönözze egy meghatározott kulturális együttműködési program megszilárdítását és folyamatos korszerűsítését; hisz benne, hogy a két oldal kulturális sokszínűsége miatt erre szükség van, és úgy véli, hogy a két kultúra megismertetése és népszerűsítése az indiai és az európai polgárok között elő fogja segíteni a partnerségi viszony szilárdabb alapokra helyezését;

43.

üdvözli, hogy a Bizottság és az indiai kormány a közelmúltban aláírt egy megállapodást, amely szerint az előbbi ezer tanulmányi ösztöndíjat (33 millió EUR) kínál fel, hogy az Erasmus Mundus program keretében lehetővé tegye az indiai hallgatók számára európai egyetemek látogatását, amely kétségkívül hozzá fog járulni az előbbi bekezdésben megállapított célkitűzésekhez; figyelembe veszi, hogy a Kulturális Kapcsolatok Indiai Tanácsa lehetőséget kínál európai hallgatók számára, hogy indiai egyetemekre járjanak, de ezen a téren nagyobb érdeklődésre szólít fel annak érdekében, hogy a stratégiai partnerség alapjainak megszilárdulásában ez hatékony szerepet játszhasson;

44.

kifejezi reményét, hogy India a többi kedvezményezett országgal együtt válaszolni fog más fejlődő ország felhívására is, hogy megoldást találjon azokra a problémákra, amelyeket a textil- és ruhatermékek importjára vonatkozó mennyiségi korlátozások megszüntetése kétségkívül eredményezni fog, szem előtt tartva, hogy ezen intézkedés várhatóan leginkább India számára jár majd haszonnal; reméli azt is, hogy India tartózkodik majd az EU iparával szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól annak érdekében, hogy az EU ne kényszerüljön a WTO szabályainak megfelelően alkalmazható kereskedelemvédelmi eszközök bevetésére;

24 /PE 361.939

HU

45.

megjegyzi, hogy India máris óriási geopolitikai erővel rendelkezik, amelynek alapját – különösen az új technológiák területén – a gazdasági erő képezi, és hangsúlyozza, hogy Indiát ezért világszerte elismert globális szereplőnek kellene tekinteni, ami India számára további szociális felelősséget jelent;

46.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU segítséget nyújtson Indiának a szegénység elleni küzdelemben és általában fejlesztési céljai elérésében. Hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy az EU működjön együtt Indiával számos olyan kérdésben, mint a fejlesztési politika, a kormányzás, a környezetvédelmi fenntarthatóság valamint a társadalmi és gazdasági kohézió;

47.

hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak kiemelt jelentőséget kell tulajdonítania India ösztönzésének és támogatásának a nemzetközi munkaügyi normák végrehajtása és további elfogadása tekintetében, különös tekintettel az ILO-egyezmények, valamint konkrétan a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú egyezmény (Alsó korhatár egyezmény, C138) átfogó ratifikálása és gyakorlati alkalmazása révén, a jelenleg Indiában továbbra is súlyos problémát jelentő gyermekmunka leküzdésének szükségessége miatt;

48.

üdvözli a 2005. szeptember 7-i EU és India közötti üzleti csúcstalálkozón megkötött 1,8 milliárd EUR összegű Airbus üzletet, amely a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének jele és megerősítette az európai konzorcium sikerét;

Fejlődés 49.

komolyan aggódik az AIDS indiai terjedése miatt, amely járványszerűvé válhat a régióban, amennyiben nem veszik fel vele határozottan a küzdelmet, és határozott kötelezettségvállalásra szólítja fel az indiai kormányt arra nézve, hogy prioritásként kezelje ennek a problémának a megoldását, folytasson információcserét, és keresse a közös stratégiák kialakítását más érintett országokkal;

50.

megérti, hogy a indiai kormány által a közelmúltban elfogadott, szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályok kedvezőtlen hatást gyakoroltak a világszerte számtalan – különösen AIDS-ben szenvedő – beteg számára megbízható és megfizethető gyógyszereket gyártó indiai gyógyszeripar termelési kapacitására; ezért szilárd meggyőződése, hogy a jogszabálynak kivételt kellene engednie olyan gyógyszerek esetében, amelyek a köz érdekét szolgálják, így például az AIDS, a rák, a malária, a tuberkulózis, a hepatitisz ellenszeréül szolgálhatnak; úgy véli, hogy a megbízható és megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés, különösen az AIDS esetében, kritikus fontossággal bír; felszólítja az indiai hatóságokat, hogy az élő állatok kísérleti felhasználása során biztosítsák az állatok jólétére vonatkozó nemzetközi szabványok alkalmazását, az ilyen kísérletek számának minimalizálását, és más, alternatív megoldások keresését;

51.

rámutat, hogy a szegény országokban vírusellenes gyógyszerekkel élő betegek fele Indiában gyártott gyógyszereket használ; felszólítja az EU-t, hogy támogassa Indiát a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályai további alkalmazásában oly módon, hogy felszámolja az alapvető gyógyszerek termelése, értékesítése és kivitele előtt álló PE 361.939\ 25

HU

akadályokat, és ezzel olyan környezetet teremtsen, amely továbbra is ösztönzi és segíti az indiai generikus gyógyszeripar befektetéseit a fejlődő országok megfizethető alapvető gyógyszerekkel történő ellátása érdekében; 52.

emlékeztet arra, hogy a WTO lehetővé tesz ilyen kivételeket, és a továbbra is érvényben lévő, a TRIPS-ről szóló dohai nyilatkozat kimondja: „A megállapodást úgy lehet, sőt kell értelmezni és megvalósítani, hogy a WTO tagok a közegészség védelméhez való jogát támogassa, és különösen a gyógyszerek mindenki számára elérhetővé tételét elősegítse”;

53.

biztatja a Bizottságot és Indiát, hogy állandó és folyamatos kapcsolatot tartva működjenek együtt, hogy a dohai fejlesztési menetrend (DDA) eljusson a minden érintett fél számára előnyös, végső és sikeres befejezésig;

54.

ezt szem előtt tartva úgy véli, hogy lehetőséget kell biztosítani az indiai és európai tárgyaló feleknek a két- és többoldalú kérdésekben közvetlen és tartós kapcsolatok kiépítésére; ez segíteni fogja a dohai fejlesztési menetrend fő pontjaiban a kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös előrehaladás biztosítását;

55.

felhívja az EU-t és Indiát, hogy a lehető leghamarabb kezdjék el tanulmányozni a közös fellépés lehetőségeit harmadik országok fejlesztésére irányuló, együttműködési projektekben, és amint ezek megvalósíthatósága igazolódott, tegyék meg a projektek előmozdításához szükséges lépéseket;

56.

üdvözli, hogy a két fél megállapodott az EU-India környezetvédelmi fórum első ülésének megtartásában 2005 októberében/novemberében, és felszólítja a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet az India számára elsőbbséget élvező területeknek, mint például a megújuló energiaforrások, a tiszta technológiák és a hulladékkezelés, és ehhez minden lehetséges segítséget biztosítson;

57.

felszólítja az indiai kormányt, hogy tegyen határozott és hatékony intézkedéseket az EUval folytatott kereskedelmében a dömping megjelenésének megakadályozására;

Környezet és mezőgazdaság 58.

hangsúlyozza, hogy Indiában a növekvő környezetrombolás egyre nagyobb problémát jelent, különösen a szegényebb népesség számára a vízszennyezés, az elsivatagosodás, a levegőszennyezés, a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése formájában, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen előre kell lendítenie az Indiával való együttműködést e területen;

59.

sürgeti Indiát, amely ratifikálta a kiotói jegyzőkönyvet, de átmenetileg bizonyos kötelezettségvállalások teljesítése alól felmentést kapott, hogy mutasson nagyobb érzékenységet a globális felmelegedéssel kapcsolatban, miközben – ésszerű, a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető módon – eleget tesz fejlesztési szükségleteinek és célkitűzéseinek;

60.

aggódik az ország nagyobb természetvédelmi területein található tigrisek számának riasztó csökkenése miatt, és felszólítja az indiai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a visszaesésért felelős korrupció és hozzá nem értés leküzdésére;

26 /PE 361.939

HU

61.

úgy ítéli, hogy az ennek az állatnak a védelmére létrehozott felügyeleti és ellenőrzési intézkedéseket fokozni kell, különösen Rádzsasztán, Madhja Prades és Bihar államokban; erre való tekintettel sürgeti, hogy a nemrégiben felállított Nemzeti Vadvilági Bűnmegelőzési Iroda kapja meg a hatékony működését szolgáló szükséges forrásokat;

62.

felszólítja a Bizottságot, hogy karolja fel ezt az ügyet, és biztosítson megfelelő együttműködést, mivel a tigrisek nem csak India ökoszisztémájában és az ország turisztikai ágazatában bírnak jelentőséggel, hanem az emberi örökség részének is tekinthetők;

63.

felszólítja az atomenergia polgári hasznosításában együttműködésre képes EU tagállamokat, hogy kellően vegyék tekintetbe India óriási, és egyre növekvő energiaigényét, és hozzanak döntést ezen a téren az Indiával való együttműködés fokozásának lehetőségeiről; sürgeti továbbá a Bizottságot, a tagállamokat és Indiát, hogy fokozzák az együttmüködést a megújuló energiaforrások terén;

64.

aggódik a súlyos mezőgazdasági válság miatt, amely különböző szakértők szerint néhány éven belül nagyon komoly következményekkel járhat az ország egyes területein bekövetkező vízhiány miatt, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kiemelt figyelmet szenteljen ennek a kérdésnek;

65.

megjegyzi, hogy húsz évvel a Madhja Pradesben található bhopali Union Carbid Corporation rovarirtó-és növényvédőszer üzemének mérgező gázszivárgását követően – amely több mint 22 000 ember életét követelt és több tízezer krónikus betegséggel és maradandó egészségkárosodással küzdő áldozatot hagyott maga után – a helyszínt még mindig nem tisztították meg és a mérgező hulladék továbbra is szennyezi a környezetet és a talajvizet; felszólítja az indiai hatóságokat és a Dow Chemicals vállalatot, hogy azonnal tisztítsák meg a helyszínt és az érintett környéket, nyújtsanak teljes kárpótlást az áldozatoknak, és állítsák a felelősöket az igazságszolgáltatás elé;

66.

felszólítja az EU-t, hogy a stratégiai partnerségi viszonyt úgy alkalmazza, hogy az érzékelhető változásokat eredményezzen és együttműködésre ösztönözze az embereket az egész világon, hogy ezáltal javítsanak munkavégzési szokásaikon és az életminőségükön, és hogy minden ágazatban, de különösen az iparban és a mezőgazdaságban, megosszák egymással ötleteiket és legjobb gyakorlataikat;

67.

úgy ítéli meg, hogy nagyobb mértékben kell támogatni az együttműködést a tudomány és technológia területén, az egyik legfontosabb cél nevezetesen a párbeszéd elősegítése minden szinten, a közös érdekeket képviselő ügyekre koncentrálva, mint amilyen az információs technológiák, az űrtechnológia, a biotechnológia, az elektronikus kereskedelem és a textilipar; mindezek az egyetemek közötti kapcsolatokban és cserékben rejlő lehetőségek kibővítésének fontosságára mutatnak;

Emberi jogok 68.

úgy véli, hogy a valódi partnerség a valamennyi kölcsönös érdeket jelentő témában folytatott nyitott és őszinte párbeszédben mutatkozik meg, és éppen ezért üdvözli, hogy a stratégiai partnerség az emberi jogi dialógus kiterjesztését és intézményesítését irányozza elő;

PE 361.939\ 27

HU

69.

üdvözli az indiai legfelsőbb bíróság ítéletét, amely elrendelte a rendőrség által lezárt több mint kétezer panasz és körülbelül kétszáz felmentő ítélet felülvizsgálatát a 2002-ben Gudzsarát államban kétezer muzulmánon elkövetett tömeggyilkossággal kapcsolatban; gratulál az Indiai Emberi Jogi Bizottságnak önálló és precíz munkájáért, amelyet ebben és más ügyekben végzett, mint például a kasztrendszeren alapuló hátrányos megkülönböztetés, és az ezt elszenvedők, többek között a dálitok (kaszton kívüliek) és ádivászik (őslakos törzsek) körében, és úgy véli, hogy az igazságügyi és politikai hatóságoknak időt kell adni, hogy külső beavatkozás nélkül – amely végül ellenkező hatást is kiválthat – befejezhessék munkájukat; és ebben a folyamatban az emberi jogi szervezetekkel történő együttműködésre szólít fel;

70.

üdvözli a Nanavati Bizottság jelentését és a szikhek elleni 1984-es erőszak során tett kormányzati lépésekről szóló jelentést, valamint felhívja India kormányát, hogy tegyen eleget az elkövetők sürgős és komoly felelősségre vonására tett ígéretének;

71.

tekintettel a nők hátrányos megkülönböztetésére és az ellenük irányuló erőszakra, sürgeti a kormányt, hogy folytassa a családon belüli erőszak hatékony felszámolását célzó intézkedéseit, és nyújtson segítséget az áldozatoknak; szintén kéri, hogy folyamatos erőfeszítéseket tegyenek a lányok oktatásának támogatására, eleget téve ezzel a 2. és 3. millenniumi fejlesztési céloknak;

72.

elismeri, hogy India évszázadokon keresztül megőrizte területén a társadalom etnikai, vallási, kulturális és nyelvi sokszínűségét, példát mutatva a nyugati világnak és Európának, és felszólítja az indiai kormányt, hogy különösen védekezzen a közösségeken belüli etnikai, vallási vagy kulturális feszültségek feltámadása ellen, mert ezek veszélyeztetnék az országban a tolerancia és az egymás mellett élés évszázados örökségét;

73.

annak tudatában, hogy az új kormány már bizonyította modernizációs készségét, szorgalmazza, hogy elszántan sürgesse a rendkívül lassú és elavult igazságügyi rendszer reformjáról szóló döntést; rámutat, hogy esetenként az igazságügyi rendszer lassú működése, a rendőrség részéről megnyilvánuló jogellenes gyakorlat vagy intézkedés elmulasztása, különösen a nemi erőszakkal kapcsolatban, alkalmanként csalódottságot keltett a népességben és arra ösztönözte őket, hogy a maguk kezébe vegyék az igazságszolgáltatást; ennek ellenére üdvözli, hogy ez nyilvános vitát váltott ki elsősorban ezen témákban, és az igazságszolgáltatás helyzetéről általában;

74.

felszólítja az újdelhi kormányt, hogy az igazságügyi rendszeréből törölje el a halálbüntetést;

75.

felhívja a figyelmet arra, hogy India egyike azon kevés demokratikus országnak, amelyek nem ratifikálták az 1987-ben hatályba lépett kínzás elleni ENSZ-egyezményt, és megjegyzi, hogy az említett ratifikáció alapvető előfeltétele az EU és India közötti kapcsolatok megerősítésének; hasonlóképpen felszólítja Indiát a gyermekmunka eltörléséről és a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló egyezmények ratifikálására;

76.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönöznie kell Indiát, hogy teljes mértékben tegyen eleget az ENSZ faji megkülönböztetés elleni bizottsága ajánlásainak;

77.

sürgeti Indiát, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

28 /PE 361.939

HU

78.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdeményezzen párbeszédet Indiával a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság római alapokmányának ratifikálásáról, a halálbüntetés eltörléséről, továbbá különösen a kínvallatás és a gyermekmunka eltörléséről szóló egyezmények, valamint a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezmény és a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveinek ratifikálásáról;

A nemzetközi helyzet 79.

megállapítja, hogy a tervezett stratégiai társulás Washington és Újdelhi között egyesült államokbeli repülőgépek eladását és űrtechnológia illetve polgári célú nukleáris technológia közös felhasználását biztosítaná;

80.

elismeri, hogy India fő szerepet játszott konfliktusok megelőzésben és békefenntartásban, például Afganisztánban; tudomásul veszi a Nepálban a közelmúltban történt királyi hatalomátvételre és következményeire adott válaszát; felszólítja Indiát, hogy a SAARC legnagyobb tagjaként álljon a regionális együttműködés további fejlesztésének az élére;

81.

megjegyzi, hogy az EU-nak bátorítania kell a regionális együttműködést Dél-Ázsiában, és stratégai közeledést kell kezdeményeznie az EU és a SAARC fennálló kapcsolatainak magasabb szintre emelése céljából;

82.

tudomásul veszi az Irán, Pakisztán és India közötti közeledést, amelynek eredményeként egy Iránból Indiába vezető, pakisztáni területen áthaladó gázvezeték megépítését is mérlegelik; úgy ítéli, hogy támogatásban kell részesíteni az ilyen jellegű projekteket, amelyek alapvetően békés természetűek, hasznára válnak a régióban élő embereknek, és a kölcsönös érdekek olyan hálózatát teremtik meg, amely gátolja közöttük a konfliktus lehetőségét, és amely előmozdítja a regionális stabilitást;

83.

üdvözli Kasmír ügyében az indiai–pakisztáni bilaterális tárgyalásokon tett előrelépés jeleit, és a kölcsönös rugalmasság más megnyilvánulásait, mint például a közelmúltban elindított, indiai és pakisztáni területeket összekötő autóbuszjárat, és az indiai külügyminiszter Pakisztánba tett látogatása, illetve a pakisztáni elnök indiai útja;

84.

elítéli a fenti buszjárat megindításának napján, 2005. április 7-én elkövetett terrorista támadást;

85.

üdvözli az indiai miniszterelnöknek Musarraf pakisztáni elnök által is támogatott nyilatkozatát, amely szerint a kasmíri Siachen gleccsert a „béke hegyének” tekintsék, újabb szimbólumaként annak az útnak, amelyet India és Pakisztán megtett a Kasmírral kapcsolatos teljes megbékélés terén, és felszólítja az EU-t e pozitív lépés támogatására annak érdekében, hogy a felek között mihamarabb megszülessen a végső megállapodás, beleértve a területen állomásozó haderők átcsoportosítását és kivonását;

86.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa Indiát és illetékes biztonsági szolgálatait valamint rendvédelmi hatóságait az Europol kiemelt partneri státuszának elnyerése iránti kérelmében, annak érdekében, hogy azok a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben még hatékonyabban vegyenek részt;

PE 361.939\ 29

HU

87.

sürgeti Indiát, hogy Pakisztánnal és Izraellel együtt csatlakozzon az atomsorompó egyezményhez, amely pótolhatatlan többoldalú eszköz a nemzetközi béke, biztonság és stabilitás fenntartásához és megszilárdításához, és amely megteremti a jogi keretet a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozásához;

88.

sürgeti India kormányát, hogy csatlakozzon a taposóaknák használatának, tárolásának, gyártásának és szállításának betiltásáról valamint azok megsemmisítéséről szóló egyezményhez (Ottawai egyezmény);

89.

megrendülését fejezi ki a 2004 decemberében a szökőár által okozott emberáldozatok és vagyoni kár miatt, és gratulál az indiai kormánynak a gyors és szolidáris segítségéért, amelyet a katasztrófa károsultjainak nyújtott, különösen az indiai tengerészetnek, amely már a katasztrófa másnapján több egységet is a katasztrófasújtott területekre irányított; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa India részvételét a szökőárat követő újjáépítési programban;

90.

felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy a parlamenti ciklus második felére vegye fontolóra egy különleges EP-India parlamentközi küldöttség felállítását a világ két legnagyobb demokráciájának parlamentjei közötti szorosabb kapcsolatok kialakítása érdekében; 0 0

91.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Európai Unió tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, India kormányának és parlamentjének, és a SAARC tagállamai kormányainak és parlamentjeinek.

30 /PE 361.939

HU

0

P6_TA-PROV(2005)0365 A megújuló energiaforrások az EU-ban Az Európai Parlament állásfoglalása a megújuló energiaforrások részesedéséről az EUban és konkrét intézkedésekre irányuló javaslatokról (2004/2153(INI))

Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményére a megújuló energiaforrások részesedéséről az EU-ban (COM(2004)0366), – tekintettel a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre1, – tekintettel a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának támogatásáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2 (bioüzemanyag irányelv), – tekintettel a Bizottságnak „A jövő energiája: megújuló energiaforrások - Fehér könyv a közösségi stratégiáról és cselekvési tervről“ című közleményére (COM(1997)0599), – tekintettel a megújuló energiaforrásokról 2004 júniusában Bonnban megrendezett nemzetközi konferenciáról szóló, 2004. április 1-jei állásfoglalására3, – tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, – tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0227/2005), 1. üdvözli a a Bizottságnak közleményét a megújuló energiaforrások részesedéséről az EU-ban és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa egy ambiciózus és egyúttal reális stratégia kidolgozását a megújuló energiaforrások terén; 2. elismeri a megújuló energiaforrások, valamint az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás rendkívüli fontosságát nemcsak az egészségügyi és környezeti degradáció leküzdése és az Európa éghajlati célkitűzéseinek eleget tevő, fenntartható fejlődés miatt, hanem az innovációhoz és a regionális, valamint nemzeti fejlődéshez, a kereskedelmi lehetőségekhez és a munkahelyteremtéshez a lisszaboni napirendnek megfelelő hozzájárulás miatt is; 3. hangsúlyozza továbbá, hogy a megújuló energiaforrások az energiatakarékossági intézkedésekkel kombinálva csökkentik Európa energiaimport-függőségét, és ennélfogva csökkentik az ezen behozatalokból származó politikai és gazdasági kockázatokat; 1

HL L 283., 2001.10.27., 33. o. HL L 123., 2003.5.17., 42. o. 3 HL C 103. E, 2004.4.29., 838. o. 2

PE 361.939\ 31

HU

4. felhívja a Bizottságot, hogy az európai éghajlati és ellátás-biztonsági célkitűzések támogatására határozzon meg ambiciózus, de realisztikus célkitűzéseket annak érdekében, hogy 2020-ra az ultraalacsony vagy CO2 kibocsátás-mentes és -semleges energiatechnológiák biztosítsák az EU villamosáram-szükségletének 60%-át. 5. rámutat, hogy „megújuló energiahordozó” alatt nem csak a szélenergia értendő, és más megújuló energiákat, mint a vízenergiát, naphőenergiát, geotermikus energiát és biomasszát hasznosító erőműveket is lehet úgy irányítani, hogy hozzájáruljanak a hálózati stabilitás javulásához;

Huszonegy megújuló energiaforrás a XXI. század számára 6. elismeri a több mint 21 különböző, megújuló energiaforrásokra épülő technológia – amely alapvetően nem csak az összes földrajzi területre terjed ki, hanem az összes vonatkozó energiafelhasználásra is – nagy diverzitásából adódó potenciált; 7. elismeri, hogy a megújuló energiaforrások – a szélerőművek és a napelemek 20%-ot meghaladó éves növekedési üteméből adódóan – az EU energiaiparának leggyorsabban növekvő ágazata Európában, sőt a világban is, és hogy a megújuló energiaforrásokra épülő technológiák fejlesztése több mint 300 000 munkahelyet teremtett; 8. elismeri, hogy a megújuló energiaforrások különböző technológiáiban figyelemreméltó költségcsökkentést sikerült elérni, egyes esetekben 15 év alatt 50 %-ig terjedő mértékben; azonban megjegyzi, hogy további költségcsökkentéseket kell elérni, és ennek érdekében erőteljes ösztönzésre irányuló rendelkezésre van szükség; 9. várja a meghirdetett, biomasszáról szóló cselekvési terv elfogadását, az EU déli területein a naperőművek fokozottabb támogatását, és az északi-tengeri szélenergia összehangolt nagy projektjét, e megújuló energiaforrások gyors kiépítésének előmozdítása érdekében; 10. üdvözli, hogy az EU – bizonyos tagállamokban tett erőfeszítések eredményeként – világelső a legtöbb, megújuló energiaforrásokra épülő technológiában, és új, az egész EU-ra kiterjedő kezdeményezéseket és irányelveket szorgalmaz; 11. elismeri a biomasszában rejlő potenciált, amelyet a felhasználás és a terület integrált fenntartásának rendszerszemléletű megközelítésével kell kiaknázni; 12. elismeri továbbá a geotermikus energia lehetőségeit mind a hő, mind a villamosáramtermelés területén és további kér a politika figyelmének a geotermikus energiákban rejlő lehetőségekre való ráirányítását; 13. üdvözli a hidrogén-technológiát és a hidrogén-alapú gazdálkodást előmozdító lépéseket, és hangsúlyozza, hogy a hidrogén, mint energiahordozó előnyei különösen akkor nyilvánvalóak, ha megújuló energiaforrásokból termelik, ezáltal hatékonyan előmozdítva a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést és az üvegházhatás elleni küzdelmet célzó intézkedéseket; 14. hangsúlyozza a 2020-ra vonatkozó kötelező jellegű célok kitűzésének fontosságát annak érdekében, hogy egyértelmű jelzéseket adjanak a piaci szereplőknek, mint pl. az energetikai

32 /PE 361.939

HU

nagyvállalatoknak és a pénzügyi közösségnek, valamint a nemzeti politikaformálóknak arra vonatkozóan, hogy a megújuló energiaforrások az EU energetikai jövőjét jelentik és az EU környezeti és ipari stratégiájának részét képezik; 15. felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is szigorúan ellenőrizze, hogy a tagállamok betartják-e az indikatív nemzeti célokat, és készítsen elő a 2010 utáni időszakra az EU számára egy középtávú stratégiát a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan, továbbá vesse alá részletes értékelésnek a következő területeket: a 2010-es célok végrehajtása terén elért eredmények, az ár-érték arány a végfelhasználók számára (figyelembe véve a külső költségek kiszámítását), továbbá az energiahatékonyság javítása terén elért eredmények; 16. emlékeztet a fent említett 2004. áprilisi állásfoglalására, amelyben a Parlament elsöprő többséggel szorgalmazta azt a célkitűzést, hogy 2020-ra az EU teljes energiafogyasztásának 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezzék; 17. rámutat arra, hogy az új tanulmányok, különösen, amelyekben valamennyi ágazatra nézve figyelembe veszik az energiahatékonysági forgatókönyveket, azt mutatják, hogy a megújuló energiaforrásoknak és az energiahatékonyságnak biztosított jobb feltételek mellett ambiciózusabb célkitűzés is megvalósítható; 18. ezért kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kereslet-hatékonysági forgatókönyveket, amelyek elvezetnek minket ahhoz az átfogó éghajlatváltozási célkitűzéshez, amelynek értelmében a globális hőmérséklet csúcsértéke az iparosodás előtti szintet 2° C -kal haladja meg, valamint jobb alapot biztosítanak a megújuló energiaforrások hosszú távú célkitűzéseinek rögzítéséhez; 19. megállapítja, hogy az energiapolitikák rendszerszemléletűbb megközelítésével, amely integrálja és felgyorsítja – többek között nagyobb ösztönzők révén – az energiamegtakarításban, az energiahatékonyságban és a megújuló energiaforrásokban rejlő nagy potenciált, a megújuló energiaforrások 2020-ra az EU teljes energiafogyasztásának akár 25%-át is fedezni tudnák; úgy véli, hogy a megújuló technológiák relatív költségeinek további csökkentése fontos szerepet játszana e részesedés elérésben, különösen a kereslet, illetve a kutatás és fejlesztés ösztönzése révén; 20. megállapítja, hogy annak érdekében, hogy megfelelő jelzéseket adjanak az olyan nagymértékben elkülönült energiapiacoknak, mint a villamos energia, a közlekedési üzemanyagok és a fűtési és hűtési ágazat, az EU-s célkitűzést fel kell bontani mind ágazati, mind nemzeti célkitűzésekre annak érdekében, hogy egyszerűbb és gazdaságilag vonzóbb feltételeket teremtsenek a megújuló energiaforrások kutatására és felhasználására irányuló befektetéseknek, ezért felhívja a Bizottságot, hogy e három ágazat számára határozzon meg kötelező célkitűzéseket; 21. úgy véli, hogy az adócsökkentések formájában megjelenő ösztönzők általánosságban hatékony eszközei a megújuló energiaforrások támogatásának, ösztönzi a tagállamokat ennek az eszköznek a felhasználására és ösztönzi a Bizottságot, hogy hárítson el minden olyan akadályt, amely ezen intézkedések tekintetében a tagállamok útjában áll; Fűtés és hűtés: az alacsony hőmérsékletű megújuló energiaforrások jelentős piaca 22. megállapítja, hogy az épületek fűtése és hűtése az Európai Unióban a teljes energiafelhasználás mintegy 40 %-át teszi ki, és olyan rendszerszemléletet sürget, amelynek PE 361.939\ 33

HU

keretében a fűtés és hűtés iránti igény csökkentése céljából a rendelkezésre álló legjobb technológiákat integrálják az alacsony hőmérsékletű megújuló energiaforrásokból vagy a kapcsolt (meleg vagy meleg-hideg) energiatermelésre szolgáló létesítményekből nyert, kis sűrűségű energiával; 23. üdvözli az új épületek energetikai tervezésében tett előrelépéseket, amelyek során a napenergiafelhasználásra irányuló építészet, a szigetelés és a megújuló energiaforrások integrációja eredményeként alacsony energiájú, passzív energiájú, sőt energiatöbblettel rendelkező házak – amelyek egy év alatt több energiát termelnek, mint amennyit fogyasztanak – jönnek létre; 24. kiemeli a hatalmas termelékenységi nyereségeket, amelyek az energiamegtakarításnak és a megújuló energiaforrásoknak az előregyártott építőanyagokba – mint pl. a tetőkbe és homlokzatokba – történő fokozott integrációjából származhatnak; 25. hangsúlyozza az előrehaladást a naphőenergia-fűtés területén, de sajnálatát fejezi ki az egyes jelenleg vezető tagállamok (például Ciprus, Ausztria, Görögország és Németország) és a többi tagállam egy főre jutó kapacitása közötti eltérés miatt, és elismeri az uniós naphőenergiában rejlő nagy lehetőséget; 26. hangsúlyozza a naphőenergia, biomasszaenergia vagy geotermikusenergia-bevitelen alapuló hűtés és a hővezérelt hűtés piaci penetrációjának jelentősségét, és elismeri, hogy a megújuló hűtés növekedése egy szükséges válasz a hűtés iránti növekvő piaci nyomás által okozott feszültségekre; 27. kiemeli az olyan megújuló energiaforrások, mint a biomassza és geotermikus energia – a zöld villamos energia előállításából és az alacsony hőmérsékletű „hulladék” energia épületek fűtésére vagy hűtésére való felhasználásából adódó – piaci potenciálját a növekvő központi távfűtési és távhűtési ágazatban; 28. kiemeli a távhőellátó hálózatok által képviselt potenciált, amely infrastruktúraként lehetővé teszi a „fosszilis tüzelőanyag-mentes” energiabevitel széles spektrumának optimális felhasználását és kombinálását: a villamosáram-termelés hőfeleslege, a megújuló hő különböző formái (pl. geothermális energia, mélytengeri vagy tavi hő/fűtés vagy biomasszából), hőszivattyúk, biológiailag lebontható valamint hulladékégetésből és/vagy ipari folyamatokból származó hő; 29. megállapítja, hogy a fenntartható lakásépítési beruházások nagyobb kezdeti beruházást tesznek szükségessé, de az épületüzemeltetési költségek csökkennek; hangsúlyozza az energiahatékonysági szolgáltató vállalatok szükségességét a beruházó és a felhasználó közötti eltérés áthidalása érdekében, és felhívja az európai intézményeket, hogy a végfelhasználói energiahatékonyságról és az energiaszolgáltatásokról szóló javasolt irányelvet az ilyen beruházások stabil piacának megteremtésére használják fel; 30. kéri a Bizottságot, hogy a teljes energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások vonatkozásában terjessze ki az épületek energiagazdálkodásáról szóló 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (épület irányelv)1 az összes 250 m2-nél nagyobb alapterületű kereskedelmi épületre; és terjesszen be a fűtési és hűtési szektorban alkalmazható megújuló energiaforrásokra vonatkozó irányelvre irányuló javaslatot; 1

HL L 1., 2003.1.4., 65. o.

34 /PE 361.939

HU

31. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a villamos energia és a tüzelőanyag ágazattal kapcsolatos álláspontjával ellentétben nem rendelkezik szisztematikus megközelítéssel a megújuló energiahordozókkal kapcsolatban a hűtési és fűtési ágazatban, annak ellenére, hogy a gáz és olajimport területén különösen nagy a függőség ebben az ágazatban és a megújuló energiahordozók aránya növelésének költségei viszonylag alacsonyak; ezért egy EU-szintű stratégiát követel, amelynek célja, hogy a termelés növelése révén versenyképessé tegye a megújuló energiaforrásokkal működő hűtő és fűtő egységeket; ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a háztulajdonosokra és építtetőkre vonatkozó bürokratikus előírások nem alkalmasak e célkitűzés elérésére, sokkal alkalmasabb lenne egy irányelv, amely realisztikus, de ambiciózus célokat tűz ki és koordinálja a tagállamoknak az időben korlátozottan ösztönzött piaci hozzáférésen alapuló intézkedéseit; 32. e tekintetben úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a hűtésről és fűtésről szóló irányelvre vonatkozó javaslatot kellene benyújtania, a bio-üzemanyagról szóló javaslathoz (COM(2001)0547) hasonló formában; 33. kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy legkésőbb 2012-ig vezessenek be a passzív energiára vonatkozó szabványokon (10 kW/m2 alatt) alapuló minimumelőírásokat a magánépületekre; 34. kéri a Bizottságot és az ECOFIN-t, hogy hozzanak gyors és hatékony intézkedéseket a fűtési és hűtési szektor területén létező környezetileg káros támogatások felszámolására; kéri a tagállamokat, hogy adócsökkentések formájában hozzanak olyan hatékony ösztönző intézkedéseket, amelyek előmozdítják a megújuló energiaforrások felhasználását a fűtési és hűtési szektor területén, és kéri a Bizottságot, hogy számoljon fel minden akadályt ezen energiák alkalmazása tekintetében; Villamos energia: tisztességes piaci feltételek a megújuló villamosenergia-termelés számára 35. emlékeztet arra a célkitűzésre, amely szerint a 2001/77/EK irányelvben meghatározottaknak megfelelően az EU teljes villamosenergia-összetételében a megújuló energiaforrásoknak 21%-os részesedést kell elérniük; 36. emlékeztet arra, hogy ez a célkitűzés a teljes villamosenergia-fogyasztás százalékaránya, és arra kéri az összes európai uniós intézményt, hogy ne feledkezzenek meg a villamosenergiafogyasztásnak a villamosenergia-fogyasztók egészét megcélzó aktív politikák általi csökkentésében rejlő hatalmas potenciálról; 37. tudomásul veszi, hogy a Bizottság üdvözli azt, hogy bizonyos tagállamok, különösen Németország és Spanyolország, megfelelő politikai kereteket vezettek be nemzeti célkitűzéseik elérése érdekében, és megjegyzi, hogy más kormányok előreláthatólag nem fogják teljesíteni a vállalt nemzeti célkitűzéseiket, és sürgeti a Bizottságot, hogy használja fel a 2001/77/EK irányelv adta lehetőségeket kötelező nemzeti célkitűzések bevezetése érdekében; 38. felkéri a Bizottságot, hogy a 2001/77/EK irányelvről szóló 2005. évi jelentésében fogalmazzon meg további rendelkezéseket valamennyi akadály (pl. adminisztratív és politikai akadályok) megszüntetésére vonatkozóan, továbbá a hálózathoz és a megkülönböztetésmentes díjszabásokhoz való tisztességes és szabad hozzáférés hiányáról, amelyek jelenleg több tagállamban akadályozzák a megújuló forrásokból történő PE 361.939\ 35

HU

villamosenergia-termelés kiépítését; 39. megállapítja, hogy a Bizottság a 2001/77/EC irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében több tagállamban jelentősnek minősítette az adminisztratív akadályokat, és felkéri a Bizottságot, hogy lépjen fel ezen tagállamok ellen; 40. megjegyzi, hogy a Bizottság ezenkívül megállapította, hogy a hálózathoz való hozzáférés tisztességtelen biztosítása több tagállamban lehetetlenné teszi a megújuló forrásokból nyert villamos energia projektjeinek továbbfejlesztését; felkéri a Bizottságot, hogy gondosan felügyelje a 2001/77/EK irányelv 7. cikkének végrehajtását, és lépjen fel ezen tagállamok ellen; 41. megállapítja, hogy a villamos energia piacán továbbra sincsenek egyenlő versenyfeltételek a korábban monopolhelyzetben lévő energiaellátók és elosztók, valamint a megújuló energiaforrások kis- és középszintű szolgáltatói között, és felkéri a Bizottságot, hogy ezt a körülményt a 2001/77/EK irányelv értékelése során vegye figyelembe; 42. sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák a megújuló energiaforrások támogatására irányuló nemzeti stratégiák és struktúrák kiépítését a tervezés és az engedélyezés bürokratikusságának csökkentése, a hálózatba jutás megkönnyítése és a származási bizonyítványok garantálása érdekében, a hálózat biztonságának megőrzésével és a környezetre káros támogatások felülvizsgálatával; 43. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy minden energiaforrás tekintetében vegye figyelembe a „szennyező fizet elvet” és az externális (külső) költségek internalizálását; 44. megállapítja, hogy a szélenergia hasznosításában elért fejlődés néhány európai országban elismerésre méltó, több mint 34 600 MW teljesítményt állítottak üzembe 2004 végén, ezáltal túlteljesítettek minden előrejelzést, további kutatásokra szólít fel az energia és hálózati stabilitásra vonatkozó előírásokkal kapcsolatos problémák megoldását illetően; megállapítja, hogy a szélerőművek felállításának körültekintően kell történnie, hogy minél kevesebb problémát okozzon az érintett területen élő népesség körében; sajnálja, hogy a biomasszából történő villamosenergia-termelés nem fejlődött az elvárásoknak megfelelően; üdvözli e tekintetben a Bizottság biomasszáról szóló cselekvési tervre vonatkozó közleményét; 45. emlékeztet arra, hogy az EU villamosenergia- piacán még mindig olyan súlyos torzulások tapasztalhatók, mint a tulajdonviszonyok szétválasztásának elégtelensége, a nem eléggé hatékony nagykereskedelmi piac, a megnövekedett piaci koncentráció, nagy mértékű közvetlen és közvetett támogatások, a kiegyenlítő létesítmények, például a nagyméretű víztározós erőművekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférés hiánya, a leszerelésére elkülönített alapok elkülönítésének hiánya és a külső költségek internalizálásának hiánya, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság foglalkozzon e kérdésekkel az év végén esedékes, a villamos energia és a földgáz belső piacáról szóló jelentéseiben és terjesszen elő új jogalkotási kezdeményezéseket a nagyarányú piaci torzulások megszűntetésére, amelyek hátrányosan érintik a megújuló forrásokból történő energiatermelést; 46. sajnálja, hogy az EU eddig nem támogatta megfelelően a naperőmű-technológia bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá e technika nagy potenciáljának fokozott kihasználásához;

36 /PE 361.939

HU

47. azt az álláspontot képviseli, hogy a magasfeszültségű egyenáramú távvezetékek jelentősen elősegíthetik a megújuló energia felhasználását; 48. tudomásul veszi az északi-tengeri partközeli szélenergiában rejlő óriási lehetőséget, és sürgeti az európai intézményeket, hogy a TEN-E alapon keresztül járuljanak hozzá az Északi-tengerrel, a Balti-tengerrel és az Ír-tengerrel határos államok közötti hatékony koordinációhoz annak érdekében, hogy ezeket a ehetőségeket a lehető legalacsonyabb költséggel integrálják az európai hálózatba; megállapítja, hogy Marokkó déli része hasonlóan nagy jelentőségű e téren, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a Maghreb-államokkal a megújuló energiaforrások terén kötendő stratégiai partnerség lehetőségét; 49. kéri, hogy hosszú távon hozzanak létre egy harmonizált európai ösztönző rendszert, amely teljesíti az alábbi kritériumokat: a) hozzájárul mind a jelenlegi, mind a nagyratörőbb jövőbeni célokhoz; b) összeegyeztethető a belső villamosenergia-piac elveivel; c) részét képezi a megújuló energiaforrások rendszerszemléletű megközelítésének, amely figyelembe veszi a különböző megújuló energiaforrások jellegzetességeit, a különböző technológiákat és a földrajzi különbségeket; d) támogatja a megújuló energiaforrások hatékony módon történő felhasználását, és egyúttal egyszerű, valamint különösen a költségek tekintetében a lehető leghatékonyabb; e) internalizálja valamennyi energiaforrás externális költségeit; f) megfelelő átmeneti időszakokat tartalmaz a nemzeti támogatási rendszerek számára a befektetői bizalom fenntartása érdekében; és úgy ítéli meg, hogy e kritériumok alapján hosszú távon az európai betáplálási rendszerek tekintetében egységes közösségi jogszabályoknak lenne értelme, de a kvótavagy tenderezési modellt is figyelembe lehetne venni, amennyiben ki lehet küszöbölni ezeknek a modelleknek a jelenlegi hiányosságait, amelyekre néhány tagállamban fény derült; 50. felhívja a figyelmet az olyan szigetek jelenlétére az EU-ban, amelyek hatékonyságuk javítására például olyan független erőművekkel rendelkeznek, amelyek elsődlegesen energiák megújuló formáit tárolótechnológiával kombináló fejlett hibrid termelőtechnológián alapulnak; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak létre további kezdeményezéseket ezen a területen; felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a hálózatirányítás legjobb gyakorlatait a megújuló energiához, különösen a szél és napenergia-hálózatokhoz történő kapcsolódás problémáinak megoldására; 51. megjegyzi, hogy a villamosenergia-termelés megújuló, elsősorban fotovoltaikus technológiából származó része még mindig drága, ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a költségcsökkentő intézkedéseket, elsősorban kutatás és fejlesztés (K+F) által, és dolgozzanak ki olyan ösztönzőket, amelyek révén a technológiai fejlődés és a költségcsökkenés folytatódik; Közlekedés: először a hatékonyság, utána a megújuló üzemanyagok 52. megállapítja, hogy a közlekedési ágazat nagyarányú függőséget okoz a rendkívül kiszámíthatatlan árú olaj importjától, a légszennyezés miatt jelentős egészségügyi PE 361.939\ 37

HU

problémákat okoz, és a leggyorsabban növekvő CO2-kibocsátásokért felelős; 53. tudomásul veszi, hogy a közlekedési ágazatban az olyan strukturális intézkedések, mint a jobb regionális és várostervezés, a személy- és áruszállításban alkalmazott közlekedési módok változtatásai és a járművek és repülőgépek hatékonysági teljesítményére vonatkozó előírások fokozatosan szigorodása révén megvalósuló hatékonysági nyereségek létfontosságúak és kiegészítik a megújuló üzemanyagokra vonatkozó stratégiákat; 54. sürgeti a Bizottságot, hogy használja fel az üzemanyagok teljes környezeti hatásainak elemzéseit – az ún. „well-to-wheel” energialáncokat –, ahogy azokat a Bizottság Közös Kutatóközpontja a CONCAWE tanulmányában kidolgozta; mielőtt jelentős EU politikai intézkedést kezdeményezne e területen; 55. felkéri a tagállamokat, hogy érjék el a bioüzemanyag irányelvben meghatározott célkitűzéseket és alkalmazzák az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv1 által előírt pénzügyi ösztönzőket, úgy véli, hogy a bioüzemanyagok használatának előmozdítása új lehetőségeket biztosít a fenntartható vidékfejlesztésnek és új perspektívákat nyit az innovatív mezőgazdasági termékek számára; reméli, hogy az ethanol és a hagyományos tüzelőanyagok keverésének technikai jellemzőire vonatkozó értékelés eredménye kielégítő és a lehető leghamarabb lehetővé válik az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 13-i, a benzin és dízel üzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelve mellékletének, és az azt módosító 93/12/EGK tanácsi irányelv2módosítása; 56. kéri a Bizottságot, hogy a biomasszáról szóló cselekvési tervébe vegye fel az üzemanyaggal foglalkozó társaságok kötelező fokozatosan növekvő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az értékesített üzemanyagaik közé vegyenek fel biomassza alapú üzemanyagokat; 57. hangsúlyozza, hogy az etanol üzemanyagként történő felhasználása hozzá fog járulni az EU mezőgazdasági területeinek fejlődéséhez és a mezőgazdasági nyersanyagok értékének növekedéséhez; úgy ítéli meg, hogy a közelmúltbeli reformokkal és a pénzügyi támogatás (KAP, cukor) csökkentésével kapcsolatban az üzemanyagként felhasználandó etanol előállításának és felhasználásának támogatása új értékesítési lehetőségeket tárhat fel az ágazat számára; 58. felhívja a Bizottságot, hogy az új technológiák fényében használja ki a bioenergiában és a bioüzemanyagokban rejlő lehetőségeket a KAP és az EU hulladékstratégiájának keretén belül, a fenntartható mezőgazdasággal, erdőgazdálkodással és a fenntartható hulladékgazdálkodással összefüggésben; Biomassza: alvó óriás a megújuló energiaforrások között 59. megállapítja, hogy a biomassza felhasználása a hagyományos energiaforrásokkal és néhány egyéb megújuló energiaforrással szemben számtalan előnyt kínál, ilyen különösen a viszonylag alacsony költség, a kisebb függőség a rövid távú időjárási változásoktól, a 1

2

HL L 283., 1993.10.31., 51. o. A legutóbb a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30. 100.o.) módosított irányelv. HL L 284., 1998.12.28., 58. o. A legutóbb a 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31. 1.o.) módosított irányelv.

38 /PE 361.939

HU

regionális gazdasági struktúrák támogatása és a mezőgazdasági termelők számára alternatív jövedelemforrás; 60. ezért sajnálja, hogy a megújuló energiaforrások terén a biomassza által kínált nagyarányú lehetőségeket még nem aknázták ki az ésszerű költségek melletti technikai lehetőségeknek megfelelően; ezért üdvözli a Bizottság közleményét, amely szerint a biomasszáról szóló cselekvési tervet fog előterjeszteni, és ösztönzi a Bizottságot, hogy egy ambiciózus dokumentumot készítsen, amely konkrét és jogilag kötelező javaslatokat tartalmaz; 61. hangsúlyozza, hogy a biomassza előnyei különösen érvényesülnek az áramellátás területén, ha a berendezéseket úgy alakítják ki, hogy egyaránt hasznosítják az áramot, a meleget és a hűtést; 62. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a biomassza felhasználásának támogatására használják fel a Strukturális Alapokat és a Kohéziós Alapot; 63. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a KAP második pillérének (vidékfejlesztés) rejlő nagy lehetőségeket használják fel a biomassza fenntartható használatának támogatása érdekében; 64. felkéri a Bizottságot, hogy a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogram egyedi programjainak prioritásai közé vegye fel a biomassza ökológiailag hatékony felhasználását; 65. hangsúlyozza a biomassza és a fosszilis tüzelőanyagok (pl.: szén) közös elégetésében rejlő óriási lehetőségeket, ahol a megújuló energiahordozók arányát rövid időn belül és költséghatékony módon növelni lehet, míg hosszútávon olyan berendezéseket kell építeni, amelyek csak biomasszával működnek; 66. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nemzeti adópolitikák ne akadályozzák a biomassza-termelés fejlesztését; 67. ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg adórendszerüket, és töröljenek el minden szükségtelen adóterhet a biomassza felhasználói tekintetében, és fontolják meg az adócsökkentéseket, mint hatékony ösztönzőket; 68. üdvözli a Bizottságnak a biomasszára vonatkozó cselekvési terv létrehozásával kapcsolatos kezdeményezését, mivel azonban ez egy összetett és ellentmondásos kérdés, felkéri a Bizottságot, hogy a jövőre vonatkozó kiegyensúlyozott és igényes munkaterv kialakítása érdekében tartson széles körű konzultációkat a nyilvánosság és az érdekeltek számára; 69. úgy véli, hogy a megújuló energiaformák fenntartható termelési módszereket alkalmazó előállításában a biomassza nagyobb mértékű felhasználásának előmozdítására vonatkozó intézkedések nem mentesítik az EU-t azon kötelezettsége alól, hogy a nagyobb energiahatékonyság elérése céljából (az üzemanyagok, a fűtés, a villamosenergia stb. területén felhasznált energia csökkentése) kutatásokat folytasson, ami a gazdálkodók pénzügyi terhei csökkentésének lehetséges eszköze; 70. kéri, hogy a géntechnológiával módosított szervezetek termesztésére és élelmiszertermelésben való felhasználására érvényes, koegzisztenciára és címkézésre vonatkozó szabályokat a megújuló energiaforrások esetében is alkalmazzák;

PE 361.939\ 39

HU

71. elismeri a KAP hozzájárulását a megújuló energiák termeléséhez, beleértve a biomasszát és a bioüzemanyagokat, és sürgeti ezek továbbfejlesztésének és alkalmazásának előmozdítását; nélkülözhetetlennek tartja a beruházási terveknek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból és a többi strukturális alapból történő társfinanszírozása lehetőségének növelését a megújuló energiaforrások kiegyensúlyozott és ésszerű fejlesztésének és felhasználásának biztosítása érdekében; amennyiben alkalmazásuk az energiafelhasználás és a környezeti következmények szempontjából kedvezőnek bizonyul és összeegyeztethető a fenntartható termelés módszereivel; 72. követeli, hogy kiemelt támogatást kapjon a mező- és erdőgazdálkodás termékeinek – a határhozadéki területeken termesztett növények, sövénynyesedék és erdőgazdálkodási termékek (hulladékfa) – energianyerés céljára történő bevetése, hogy egyáltalán ne jelentsen konkurenciát az élelmiszerek szükséges termelésére nézve; 73. elismeri, hogy a megújuló energiák termelése egyidejűleg hatékony lehetőséget teremt a gazdaságok jövedelmének diverzifikálására és biztosítására, munkahelyek létrehozására, a természet megóvására és tiszta energia előállítására; hangsúlyozza azonban, hogy az élelmiszerellátás biztonságát továbbra is előnyben kell részesíteni az energia-előállítással szemben; ezért úgy véli, hogy intézkedések szükségesek annak megelőzése érdekében, hogy az élelmiszer-termelést energia-előállítás váltsa fel a mezőgazdaságra alkalmas helyeken, valamint annak megelőzésére, hogy az EU-ba irányuló élelmiszer-behozatal növekedjen; 74. megállapítja, hogy az erdőgazdálkodási ágazat egy kihasználatlan forrás, amely jelentős szerepet játszhat nem csak a biomassza piacának továbbfejlesztésében és bővítésében, hanem az energiaforrás fogyasztókhoz történő közelebb hozatalában is; 75. felszólít a mezőgazdasági melléktermékek, például a gyengén termő földeken termesztett növények, a sövényekről levágott részek és erdészeti melléktermékek (fahulladék), energiatermelésben való felhasználásának kiemelt támogatására; Innováció: az európai, nemzeti, helyi és regionális szintek közötti jobb koordináció fontossága 76. hangsúlyozza, hogy egy, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó koherens európai stratégia csak akkor érhető el, ha az érintett szereplők között jobb együttműködés alakul ki; különös hangsúlyt fektet ezen stratégia helyi és regionális szintjeinek jelentőségére; 77. szorgalmazza, hogy a 2007 és 2013 közötti pénzügyi tervben lényegesen nagyobb finanszírozással szerepeljen egy új "Intelligens Energia Európának" program a legjobb gyakorlatok hálózata kiépítésének felgyorsítása és a 100%-ig megújuló energiaforrásokat felhasználó közösségek ösztönzése érdekében; 78. támogatja a Bizottság azon álláspontját, hogy a jövőben a megújuló energiaforrások támogatása lényeges része legyen az európai strukturális politikának, és rámutat arra, hogy ez különösen az új tagállamok számára eredményezhet új lehetőségeket kis- és középvállakozásaik megerősítésére; Kutatás és fejlesztés: prioritás biztosítása a megújuló energiaforrásoknak és az energiahatékonyságnak

40 /PE 361.939

HU

79. megállapítja, hogy a napenergiából nyert villamos energia mellett az olyan, a tengerrel összefüggő megújuló energiaforrások, mint a tengeráramlatok, a hullám- és árapály-energia, továbbá az ozmózisból nyert energia új potenciális területei a megújuló energiaforrásból történő villamosenergia-termelésnek, és hogy a K+F tevékenységek keretében az EU-nak nagyszabású beruházásokat kellene tennie e területeken; 80. üdvözli az EU világelsőségét a megújuló energiaforrásokra épülő technológiák terén; 81. megállapítja, hogy az energetika terén valamennyi még nem eléggé kifejlesztett energetikai technológia bizonyos összegű támogatást igényel a fejlesztés első éveiben, és kiemeli, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség megállapította, hogy 1974 és 2001 között az OECDországok összes energetikai K+F támogatásainak mindössze 8,2%-át juttatták megújuló energiaforrásokra; 82. ragaszkodik ahhoz, hogy az elkövetkező 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogram jelentős összeget szánjon a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra, tekintettel a megújuló energiák többirányú előnyeire az éghajlatváltozás, az energiafüggőség és az energiaellátás biztonsága tekintetében; 83. hangsúlyozza, hogy a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogramnak több pénzeszközt kell tartalmaznia a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság számára; hangsúlyozza a megújuló energiaforrások technológiának bemutatása, elterjesztése és értékesítése közötti szakadék áthidalásának szükségességét és annak szükségességét, hogy a tengerpartmenti szélerőműparkok kutatására összpontosítsanak; 84 ragaszkodik ahhoz, hogy a legfontosabb közösségi pénzügyi eszközöket, nevezetesen a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot, valamint a Közösség nemzetközi együttműködési programjai, különösen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz keretében kifizetett pénzbeli támogatásokat a megújuló energiaforrások és az energiamegtakarítás új, legjobb teljesítményű technológiáiba történő nagy méretű beruházások felé kellene irányítani; 85. felhívja az Európai Beruházási Bankot (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EÚFB), hogy a megújuló energiaforrások arányára vonatkozó fokozatosan emelkedő célkitűzéseket rögzítsék az energiához kapcsolódó kölcsöneik portfóliójaiban, és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának megelőzése legyen a támogatandó projekt kiválasztásánál megkerülhetetlen követelmény; 86. úgy véli, hogy technológiai platformokat kellene létrehozni a napenergiából nyert villamos energia termelésre, a szélenergiára, a biomasszára és a megújuló energiaforrások építési ágazatba történő integrációjára, beleértve a megújuló energián alapuló kapcsolt energiatermelést és a távfűtést/távhűtést (CHP/DHC); 87. ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be a megújuló energiaforrásokkal összefüggő oktatásba annak érdekében, hogy a szakmailag érintettek és a nyilvánosság jobb oktatásban részesüljön; 88. úgy véli, hogy sürgősen kutatásra van szükség különösen a változékony forrásokból, mint pl. a szélből és a napenergiából előállított energia előrejelzése és ideiglenes tárolása terén; 89. felhív a fennálló információcsere-folyamatok kibővítésére és az adatbázisok PE 361.939\ 41

HU

átláthatóságának fejlesztésére annak érdekében, hogy bővüljön a multilaterális együttműködés a környezetkutatás és -tervezés területén; Exportstratégia, fejlesztési politika 90. kitart amellett, hogy az EU felelőssége az, hogy támogassa a legfejletlenebb és az alacsony fejlettségű országokat, a fejlődő országokat és a gyorsan fejlődő gazdaságokat a megújuló energiaforrások adaptált technológiáinak kifejlesztésében, támogatásában és finanszírozásában; 91. felkéri az EU-t, hogy a 2002. augusztus 26. és szeptember 4. között zajlott johannesburgi Fenntartható Fejlődés világszintű csúcstalálkozón kialakított pozíciója alapján továbbra is védje meg világelsőségét és elkötelezettségeit, valamint vesse latba befolyását az érintett nemzetközi szervezeteknél a hatékony megújuló energia hasznosítására irányuló politika további megerősítése érdekében; 92. hangsúlyozza a megújuló energiaforrások jelentőségét a fejlesztési együttműködésben és az Euro-Mediterrán partnerség keretében; 93. felhívja a Bizottságot, hogy nagyobb mértékben támogassa a naperőmű-technológia használatát a földközi-tengeri térség déli és keleti területein; 94. megállapítja, hogy óriási potenciál rejlik az észak-afrikai és a földközi-tengeri országokkal való együttműködésben a nap-, a geotermikus, valamint a szélenergia hasznosítása terén e térségek további fejlődése érdekében, továbbá a technológiának az EU-s piacról történő kivitele és a villamos energia EU-s piacra történő behozatala vonatkozásában; 95. felhívja az EU-t, hogy segítse elő a megújuló energiaforrások alkalmazását a fejlődő országokban a szegénység csökkentése, a konfliktusmegelőzés és a fenntartható fejlődés érdekében; 96. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a fejlesztési támogatás és különösen a szegénység elleni küzdelem stratégiái vonatkozásában a tartós energiaellátás támogatásának biztosítsanak prioritást, és hogy arra ösztönözzék az olyan nagy finanszírozó intézményeket, mint az EBB, az EBRD, a Világbank és a nemzeti exporthitel-ügynökségek, hogy a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság terén való beruházásoknak adjanak elsőbbséget annak érdekében, hogy ezek fejlődését ösztönözzék és megkönnyítsék; Az Európai Unió intézményei, mint a megújuló energiaforrások zászlóshajói 97. felkéri az európai intézményeket, hogy határozzanak meg pozitív és kézzelfogható példákat a polgárok számára a megújuló energia épületeikben és közlekedési eszközökben történő felhasználására; 98. felhívja a Parlament Elnökségét, hogy kötelezze el magát hosszú távon a megújuló energia fokozatos bevezetése mellett a Parlament villamosáram, fűtési, hűtési és közlekedési szükségletei tekintetében, és hogy kösse össze erőfeszítéseit a Parlament működésé során az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedésekkel;

o 42 /PE 361.939

HU

o

o

99. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

PE 361.939\ 43

HU

P6_TA-PROV(2005)0366 Az EU közúti közlekedésbiztonsági cselekvési programja Az Európai Parlament állásfoglalása az európai közúti közlekedésbiztonsági cselekvési programról: a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010-re: közös felelősség (2004/2162(INI))

Az Európai Parlament, — tekintettel a Bizottság „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” című fehér könyvére (COM(2001)0370), és az erről szóló február 12-i állásfoglalására1, — tekintettel a Bizottság „Információs és kommunikációs technológiák a biztonságos és intelligens járművek számára” című közleményére (COM(2003)0542), — tekintettel a Bizottság közleményére „Európai közúti közlekedésbiztonsági cselekvési programról: a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010-re: közös felelősség” (COM(2003)0311) és 2004. októberi, „20 000 élet megmentése útjainkon” című közleményére, — tekintettel a közúti közlekedésbiztonság területén történő végrehajtásról szóló, 2004. április 6-i 2004/345/EK bizottsági ajánlásra2, — tekintettel a 2003. október 24-i veronai nyilatkozatra, valamint a 2004. október 25—26-i második veronai konferencia következtetéseire és az EU közlekedési minisztereinek ezt követő kötelezettségvállalására, hogy a közúti közlekedésbiztonságot elsődleges fontosságú területnek tekintik, — tekintettel az európai közúti közlekedésbiztonsági chartára, amely a fenti, közúti közlekedésbiztonságról szóló bizottsági közleményhez került csatolásra, — tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, — tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0225/2005), A. mivel a halálos áldozatot követelő közúti balesetek számának 2010-ig felére történő csökkentése, valamint az Európai Bizottság folyamatban lévő időközi vizsgálatai az európai közúti közlekedésbiztonság területén üdvözlendőek, B. mivel az e-Safety (e-biztonság) elnevezésű fórum fontos munkát végez jelentős számú résztvevő bevonásával, C. mivel a gyorshajtással, az alkoholfogyasztással és a biztonsági övvel kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának a legjobb gyakorlatok cseréjén kell alapulniuk, D. mivel egyetemesen elismert tény, hogy a sebességkorlátozások túllépése vagy a nem az 1 2

HL C 43. E, 2004.2.19., 250. o. HL L 111., 2004.4.17., 75. o.

44 /PE 361.939

HU

útviszonyoknak megfelelő vezetés, az alkohol, a kábítószerek vagy bizonyos gyógyszerek hatása alatt történő vezetés és a biztonsági öv megfelelő használatának mellőzése veszélyezteti a közúti közlekedésbiztonságot; figyelembe véve az e tényezők miatt bekövetkező halálesetek és sérülések, illetve tartós fogyatékkal járó esetek számát; mivel számos erőfeszítésre került már sor, de a halálesetek magas száma azt mutatja, hogy még sok teendő van a 2010-re kitűzött cél elérése érdekében, E. mivel a közúti közlekedésbiztonság tekintetében az EU-nak az alapszerződésekben meghatározott kötelezettségei vannak, és felhatalmazással bír arra, hogy intézkedjen azokon a területeken, amelyeken az uniós fellépés hozzáadott értéket képviselhet a tagállamok által meghozott intézkedések mellett, és hasonlóképpen más életbevágóan fontos ügyekben, mint amilyen a biztonsági övek használata vagy a vezetői engedélyek; mivel ezen felül bővült az uniós fellépés hatóköre, és így 80 millióval több polgárra terjed ki, F. mivel a helyes gyakorlat cseréjének különösen fontos szerepet kell játszania a közúti balesetek megelőzésében, amelyek 65%-a városban, 30%-a városon kívül és mindössze 5%a következik be autópályákon, G. tekintettel arra a tényre, hogy az EU-ban a közúti balesetek több mint 40 000 halálesethez vezettek, és — az elfogadhatatlan emberi szenvedés mellett — arra, hogy a kapcsolódó közvetlen és közvetett költségeket 180 milliárd euróra, vagy az EU GNP-jének 2%-ára becsülik, H. elégedetten megjegyezve, hogy a járművek ma négyszer annyira biztonságosak, mint 1970ben, és ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a 15 tagú EU-ban a halálesetek száma 1970 óta 50%-al csökkent egy olyan időszakban, amelynek során a forgalom megháromszorozódott, I. aggódva amiatt, hogy néhány tagállamban, különösen a tíz új tagállam többségében alacsony a közúti közlekedésbiztonság szintje; megjegyezve, hogy ha minden tagállam elérné ugyanazt az eredményt, amit az Egyesült Királyság vagy Svédország, a halálos balesetek száma a 25 tagú EU-ban egy év alatt 17 000-rel csökkenne, amely 39%-os csökkenést és így nagy előrelépést jelentene, de amely még mindig elmaradna a kitűzött 50%-os céltól, 1. hangsúlyozza valamennyi résztvevő, nevezetesen az EU, a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok, az iparág, a szervezetek és az egyének olyan konkrét kedvező és következetes intézkedések meghozatala iránti megosztott felelősségét, amelyek javítják a közúti közlekedésbiztonságot annak érdekében, hogy a közúti balesetek áldozatainak számát 2010-re a felére lehessen csökkenteni, ezzel elérve a közös célt; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét teljes mértékben tiszteletben kell tartani anélkül, hogy azt az önelégültségre vagy a cselekvés elmaradására irányuló kifogásként használnák fel az Európa által a szükséges stratégiai keretrendszer kialakításában játszott fontos szerep figyelembevételével; 2. üdvözli a közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program végrehajtásában a tagállamok által tett előrelépések tervezett, Bizottság általi félidős értékelését; 3. sürgeti a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata során javasoljon egy átfogó és állandó EU közúti közlekedésbiztonsági keretrendszert, amelyben részletesen felsorolja a közúti közlekedésbiztonság valamennyi lényeges területét, PE 361.939\ 45

HU

bemutatja az EU és a tagállamok céljait és kísérő intézkedéseit, a fejlődést a célokhoz méri és évente széles körben közzéteszi; 4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közúti közlekedésbiztonságról szóló említett közlemény nem tartalmazta a második közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program (1997—2001) értékelését, mivel az értékelés lényegbevágó a hibák megismétlődésének elkerüléséhez; sajnálatát fejezi ki továbbá, hogy a közlemény nem tárgyalja a városi területek sajátos közúti közlekedésbiztonsági problémáit; 5. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos hosszú távú koncepciót, amely túlmutat 2010-en és leírja azokat a szükséges lépéseket, amelyek a közúti balesetekből eredő halálesetek és súlyos sérülések teljes elkerüléséhez vezetnek („nulla elv”); 6. úgy véli, hogy a közúti biztonság növelése érdekében a Bizottságnak támogatnia kell a tömegközlekedési eszközök használata felé történő váltást, valamint a közúthálózat kímélő, nem motorikus használatát; úgy véli, hogy ennek érdekében világos politikai támogató keretre van szükség; 7. úgy véli, hogy a helyes gyakorlatok cseréje és a közös politikák összehangolása sokkal jobb összehangolást, a rosszul teljesítőket kényszerítő nyomás alá helyező megdönthetetlen adatok terjesztését és az eddigieknél strukturáltabb szemléletmódot igényel; úgy ítéli meg, hogy a közös szemléletmód kialakításához szükséges alapvető feladatok többek között az alábbiakat jelentik: — adatok és biztonsági teljesítménymutatók gyűjtése, elemzése és közzététele, — a baleseti statisztikák összehangolása (és ezt követően egy uniós adatbázisba történő belefoglalása), — közösségi szintű közúti közlekedésbiztonsági kampányok lebonyolítása, — kutatási programok ösztönzése és új technológiák esetleges bevezetése szoros együttműködésben az iparággal és más résztvevőkkel, — a határokon átnyúló információcsere erősítése és a közösségi jogszabályok, például a közúti közlekedésben a vezetési és pihenőidővel kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése, valamint a jogszabályok egységesebb értelmezésének és alkalmazásának ösztönzése; 8. felkéri a Bizottságot, hogy két éven belül tegyen jelentést az Európai Parlamentnek arról, hogy a függetlenségre és szakértelemre vonatkozó szempontok figyelembevételével milyen intézményi keret lenne a legalkalmasabb a közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos intézkedések értékelésére és elősegítésére; 9. felhívja az EU soros elnökségét, hogy 2005-ben rendezze meg a harmadik veronai konferenciát, indítsa el a veronai folyamatot és foglalja bele azt a javasolt európai uniós közúti közlekedésbiztonsági keretrendszerbe; azt várja, hogy a veronai folyamat segíteni fog a szükséges politikai vezető szerep kialakításában, ahogy azt a cardiffi és lisszaboni folyamatok is tették, azáltal, hogy a felső szintű politikai döntéshozókat ösztönzi arra, hogy elkötelezzék magukat a közúti balesetek számának csökkentése mellett; úgy ítéli meg továbbá, hogy a teljesítménymutatók és a tagállamok által lefolytatott szakértői értékelések hatékonyak lehetnek, ha a „megnevezni, elmarasztalni, dicsérni” elvnek megfelelően

46 /PE 361.939

HU

alkalmazzák azokat, így politikai nyomást gyakorolva a célul tűzött biztonsági szintek elérése érdekében; 10. rámutat arra, hogy a magas szintű elkötelezettség a közúti közlekedésbiztonság tekintetében — ahogy azt Franciaországban mostanában megmutatták, ahol egy 2002-ben indított kampány két év alatt 30%-al csökkentette a halálos balesetek számát — rövid idő alatt jelentős eredményekre vezethet; kéri, hogy nagyobb legyen a politikai elkötelezettség a közúti közlekedésbiztonság tekintetében szerte az EU-ban; 11. üdvözli az európai közúti közlekedésbiztonsági chartát, mivel az egyértelműen bemutatja, hogy a közúti közlekedésbiztonság közös felelősségünk, továbbá lehetőséget biztosít az érintett szereplőknek a kötelezettségvállalásra; aggódik azonban amiatt, hogy a charta nem vonzott annyi támogatót és nem kapott annyi nyilvánosságot, mint azt kezdetben tervezték; javasolja a charta kiegészítését egy új, európai és nemzeti szintű kezdeményezéssel az érintett vállalkozás marketingjével kapcsolatosan; kéri, hogy az európai intézmények is megfelelő pénzügyi forrásokat különítsenek el és alakítsanak ki megerősített kommunikációs stratégiát, hogy több szereplő érdeklődését felkeltsék, mint például a kis- és középvállalkozásokét, valamint terjesszék a legjobb gyakorlatokat minden területen; kéri, hogy a legjobban teljesítők évente közúti közlekedésbiztonsági díjat kapjanak széles körben népszerűsített rendezvényeken; felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza annak a lehetőségét, hogy miként lehet elérni az egyes polgárokat személyes közúti közlekedésbiztonsági kötelezettségvállalások révén; 12. hangsúlyozza a közlekedési szolgáltatásokat igénybe vevők aktív részvételének a fontosságát a közúti közlekedésbiztonság javítását célzó tevékenységekben, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a közlekedési szolgáltatásokat igénybe vevők követeljék meg a közlekedési szolgáltatóktól a közúti közlekedésbiztonság követelményeinek való megfelelést; kéri az illetékes — európai, nemzeti, regionális és helyi — hatóságokat, hogy a közlekedési szolgáltatásokat nyújtó vállalatoktól követeljék meg egy közúti közlekedésbiztonsági cselekvési terv kidolgozását; kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy az európai közúti közlekedésbiztonsági chartát fel lehessen használni olyan, közlekedési vállalatoknak szóló bizonyítvány kiállítására, amely igazolná, hogy a vállalat eleget tesz a közúti közlekedésbiztonság követelményeinek; 13. meggyőződése, hogy csak a közúti közlekedésbiztonság valamennyi területére, nevezetesen valamennyi úthasználóra, a közlekedési szolgáltatások igénybevevőire, és különösen a vezetőre (fizikai állapot, oktatás, magatartás), a járműre (felszerelésére, a biztonsági rendelkezésekre, karbantartásra) és az infrastruktúrára (az úthálózatok állapota és karbantartása, a közúthasználat intenzitása, utak építése, közlekedési jelzések) kiterjedő integrált rendszerszerű megközelítés — a tömegközlekedés szélesebb körű használatára irányuló kezdeményezésekkel együtt — és a hatékony tagállami jogalkotás vezethet jelentős és tartós eredményekhez; 14. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és regionális hatóságaikat, hogy a közúti közlekedésbiztonsági képzésüket, jogi szabályozásukat és ellenőrző intézkedéseiket a nagyobb kockázatú csoportokra összpontosítsák; 15. úgy ítéli meg, hogy nagy jelentőségű a vezetők, oktatók és végrehajtók alapos és magas szintű képzése; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a képzést már az általános PE 361.939\ 47

HU

iskolától kezdődően, hogy csökkentse a halálozási arányt a fiatalok körében, valamint ösztönözze az egész életen át tartó oktatást, kellő tekintettel az olyan jellegzetes csoportok igényeire, mint az idősek, a fogyatékkal élők vagy a bevándorlók; támogatja a közösségi szintű kampányokat, amelyek különösen a szabályokat leggyakrabban megsértőket célozzák és hangsúlyt fektetnek a legsúlyosabb halálokokra, mint például a gyorshajtásra, az ittas vezetésre és a biztonsági öv használatának mellőzésére; az európai jogosítvány gyors bevezetését kéri nem utolsósorban azzal a szándékkal, hogy bizonyos idő elteltével lehetővé tegye a vezetők fizikai és szellemi képességeinek és vezetői tudásának ellenőrzését; 16. különösen támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy vizsgálja az ipari árufuvarozásban egyre növekvő számban alkalmazott kis haszongépjárművek hatását a közlekedésbiztonságra tekintettel a képzésre, a vezetési- és pihenőidőre, valamint a sebességkorlátozókra; felhívja a Bizottságot, hogy e vizsgálatok eredményeit minél hamarabb és adott esetben egy jogalkotási javaslattal együtt továbbítsa az Európai Parlament számára; 17. emlékeztet arra, hogy számos halálos baleset a vezetők fáradtságának következménye, ahogy azt egy brit tanulmány igazolta1, amely úgy találta, hogy a fáradtság a balesetek 20%ának okozója a főútvonalakon és autópályákon tett hosszú utazások során; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé statisztikát az átfogó európai helyzetről és támogassa a probléma megoldására irányuló intézkedéseket; 18. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és regionális hatóságaikat, hogy kitüntetett figyelmet szenteljenek a veszélyeztetett úthasználók, mint például a gyalogosok és a kerékpárosok védelmére és biztonságára; 19. aggódik a veszélyeztetett úthasználók biztonsága miatt; beleértve a fiatalokat, akik körében a halálozási arány különösen magas; megállapítja, hogy a halálos baleset kockázata a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok esetében 17-szer akkora, mint a személygépjárművel történő utazáskor, valamint hogy a gyaloglás és a kerékpározás kilencszer kockázatosabb; hangsúlyozza, hogy a biztonsági követelményeket jelentősen javítani kell nemcsak a személygépjárművek tulajdonosai, hanem a veszélyeztetettebb úthasználók, mint például a gyalogosok, a kerékpárosok és a motorkerékpárosok körében is; kiemeli a közúti közlekedésbiztonsági oktatásra, jogalkotásra és a magasabb kockázatnak kitett csoportokkal kapcsolatos ellenőrző intézkedésekre való összpontosítás szükségességét egy átfogóbb megközelítés révén; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon hatékony intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden veszélyeztetett úthasználó a lehető legjobb védelemben részesüljön — mint például vészjelző fények a kétkerekű járművek biztonsága érdekében; fenntartja, hogy minden úthasználót tájékoztatni kell a kockázatokról és azok csökkentésének módjáról; üdvözli a gyermekülések értékelésére irányuló, EU által finanszírozott új programot (NPACS), amely összehangolt tesztelési és értékelési eljárásokat állapít meg; felhívja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy a gyermekek biztonsága kaphat-e nagyobb szerepet a Közösség közlekedésbiztonsági politikájában, illetve lehet-e kiemelt figyelmet fordítani a gyalogosok biztonságára az Euro NCAP (európai újautó-értékelési program) töréstesztek és a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók gépjárművel való ütközést megelőző, illetve annak során történő védelméről, és a 70/156/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003. november 17-i 2003/102/EK

1

http://www.thinkroadsafety.gov.uk/.

48 /PE 361.939

HU

európai parlamenti és a tanácsi irányelv1 második szakaszának bevezetése során; 20. úgy ítéli meg, hogy a megfelelő, rendszeres végrehajtás kiemelkedő fontossággal bír a közúti közlekedésbiztonság javításában; 21. rámutat arra, hogy a meglévő közúti közlekedési szabályok betartásának érvényre juttatása jelentősen javítaná a közúti közlekedésbiztonságot, mivel a legtöbb baleset a közlekedési szabályok megszegésének következménye; különösen hangsúlyozza a sebességkorlátozással, a véralkoholszinttel, a gyógyszer- és kábítószer-fogyasztással, valamint a biztonsági övek és bukósisakok használatával kapcsolatos szabályok betartásának fontosságát, megállapítva, hogy ezek elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartoznak, de sürgős koordinációra és a legjobb gyakorlat terjesztésére van szükség; különösen üdvözli a Bizottság 0,5 mg/ml-es legnagyobb megengedett véralkoholszintre irányuló, a motoros járművek vezetőinek legnagyobb megengedett véralkohol szintjéről szóló 2001. január 17-i ajánlását2 és minden tagállamot arra ösztönöz, hogy fogadja el ezt a maximális határt; sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsan alkalmazzák a végrehajtásról szóló, 2004. április 6-i bizottsági ajánlást3; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az előbb említett ajánlás végrehajtását és szükség esetén támogassa azokat a tagállamokat, amelyeknek nem sikerül végrehajtaniuk az ajánlást; felhívja a Bizottságot, hogy a cselekvési program félidős értékelésekor tegyen jelentést a végrehajtás szintjéről; továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy az értékelés eredményeinek tükrében tegye meg a szükséges, kötelező erejű jogalkotásra irányuló javaslatait a maximális sebesség és véralkoholszint korlátozására (az Európai Parlament ajánlásai szerint: 0,5 mg/ml felnőttek és 0,2 mg/ml a friss jogosítvánnyal rendelkező járművezetők esetében), valamint a biztonsági öv használatára vonatkozóan; 22. tudatában van annak, hogy a közúti közlekedéssel kapcsolatos jogszabályok határokon átnyúló végrehajtása az olyan egységes rendszer hiányában, amelynek segítségével valamely tagállam hatóságai üldözhetik a más tagállamokból származó jogsértőket, nem kielégítő4, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot egy megvalósítható közösségi szintű kampányra annak biztosítása érdekében, hogy a vezetők betartsák a közúti közlekedési szabályokat abban az EU tagállamban, ahol közlekednek; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot egy megvalósítható közösségi szintű megközelítési módra, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok figyelemmel kísérjék a szabálysértéseket és a kiszabott büntetéseket; megállapítja, hogy a pénzbírságok tekintetében mind a lehetséges jogalkotás alapját5, mind az információcsere rendszerének szükséges keretét1 ki kell

1 2

3

4

5

HL L 321., 2003.12.6., 15. o. HL L 43., 2001.2.14., 31. o. A gyorshajtással, az ittas vezetéssel és a biztonsági öv használatával kapcsolatos szabályok rendőrségi végrehajtása 2010-re a Bizottság becslései szerint 6000 haláleset és 14 000 sérülés elkerülésében segíthet. Erre jó példa az, hogy a 2003-ban elindított francia nemzeti gyorshajtás-végrehajtási rendszer működésének első négy hónapjában a feljegyzett szabálysértések körülbelül 25%-át Franciaországon kívül nyilvántartott járművekkel követték el (VERA 2 2004:1), míg ezek a járművek az összforgalomnak csak 10%-át jelentik.

A Tanács 2005/214/IB kerethatározata 2005. február 24-i a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról. PE 361.939\ 49

HU

alakítani; 23. üdvözli az egészségügyi csomagokon kötelezően egységesített, a gyógyszerek hatásának európai osztályozásán alapuló emblémák feltüntetésének az ötletét; 24. rámutat a holtterek veszélyére; kéri, hogy kerüljön sor gyors, kis költséggel járó intézkedésekre, valamint, hogy a tehergépjárműveket a holttereket megszüntető tükrökkel szereljék fel; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg, mennyire kivitelezhető és szükséges a közösségi jogszabályok felülvizsgálata annak érdekében, hogy a gyártók számára lehetővé váljon középső A pillérek bevezetése, amelyek jobb látóteret biztosítanak; követeli, hogy különösen a nyerges vontatókat szereljék fel a első holtteret csökkentő tükrökkel, hogy ellensúlyozni tudják a sofőrök számára a gyalogátkelőhelyeknél a holttereket; 25. emlékeztet arra, hogy egy fiatalabb gépjárműállomány egyben biztonságosabb is lenne; sajnálja, hogy a személygépkocsiknak az Európai Unióban történő megadóztatásáról szóló bizottsági közlemény (COM(2002)0431) és az azt követően az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalás2 nem adott alkalmat a regisztrációs adóknak az éves úthasználati díjjal való javasolt felváltására, így nem tette lehetővé a belső piac működésének javítását, valamint a fiatalabb és biztonságosabb gépjárművek gyorsabb elterjedését; sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon elő olyan rendszeres, a gépjárműállomány — valamint a mezőgazdasági járművek — fiatalítását ösztönző programokat, amelyek nem csupán a közúti közlekedésbiztonság és a környezetvédelem szempontjából járnának egyértelmű előnyökkel, de az ipar fejlődésére nézve is; e célból sürgeti a Bizottságot, hogy végezze el a négy kerék meghajtású gépjárművek, hasonlóképpen az egyéb használatra tervezett típusok (quadok, homokfutók) növekvő használata során elszenvedett balesetek arányának értékelését, továbbá javasoljon intézkedéseket az általuk kiváltott kockázatok csökkentésére; 26. szeretné megőrizni a történelmi járművek által képviselt kulturális örökséget; sürgeti tehát, hogy a tervezett jogszabály vegyen tekintetbe minden, a történelmi járművek használatát — és így egyúttal megőrzését — érintő akaratlan, ám esetlegesen kedvezőtlen hatást; 27. emlékeztet arra, hogy egy balesetveszélyes közúthálózat és egy olyan úthálózat, amely nem csökkenti a lehető legkisebbre a balesetek következményeit, jelentős biztonsági kockázatot hordoz magában; elismeri, hogy az utakat fel kell újítani ahhoz, hogy ki tudják szolgálni a jelenlegi forgalmi szinteket, és olyan szabványok szerint kell építeni őket, amelyek figyelembe veszik valamennyi úthasználó igényeit, beleértve a veszélyeztetettebb úthasználókat is; nyomatékosan támogatja a Bizottság törekvéseit, hogy a baleseti gócpontok, a közösségi jelzések, az autósoknak szóló tájékoztatás és az ellenintézkedések összehangolt meghatározását vezesse be; 28. a biztonságos infrastruktúra-irányításról szóló keretirányelvet hasznos eszköznek tekinti a 1

Az EUCARIS a 2000. június 29-i többoldalú szerződésen alapuló rendszer. Egy olyan infrastruktúrát jelent, amelyen keresztül a résztvevő országok kereshetnek más olyan országok adatbázisaiban, amelyek nyilvántartást vezetnek vezetői engedélyekről és/vagy járművekkel kapcsolatos információkról (www.eucaris.com). RESPER: a Bizottság és a Tanács által felállított hálózat az európai vezetői engedélyekkel kapcsolatos információk és adatok megosztására.

2

HL C 83. E, 2004.4.2., 191. o.

50 /PE 361.939

HU

közúti közlekedésbiztonság rendszerszerű megközelítésének megvalósítása vonatkozásában; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen irányelvnek meg kell állapítania, hogy milyen működési eljárások szükségesek az új és meglévő utak tervezési, építési és működési szakaszában annak biztosításához, hogy azok megfeleljenek valamennyi biztonsági előírásnak, ösztönözzék a nemzeti programokat a magas baleseti kockázattal járó útszakaszok javítására, különösen a szintbeli kereszteződések felszámolása révén és hozzájáruljanak szakértői hálózatok felállításához, ami lehetővé teszi a „legjobb európai” szemléletmód kialakítását az utak tervezésével és irányításával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak rendszeresen számításba kell venniük minden vezető biztonságát (a motorkerékpárosokét, a kerékpárosokét, a nehéz gépjárművekét stb.) és a balesetmegelőzést, amikor közutakat terveznek és építenek; 29. utasítja a Bizottságot arra, hogy fordítson nagyobb figyelmet az európai közúti közéekedésbiztonsági cselekvési program összehangolására a környezetvédelmi cselekvési programmal, és javasolja a biztonsági és környezetvédelmi követelmények belefoglalását a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) finanszírozásáról készített értékelésekbe; javasolja a közúti jelzések és a tájékoztatás alapvető harmonizációját mint első megteendő lépést az egységes színű, alakú, betűformájú és szimbólumokkal rendelkező közúti jelzések európai rendszere felé, amelyet az utak intelligens forgalomirányítási és tájékoztatási rendszerekkel való felszerelése követhet; 30. megállapítja, hogy az EuroTest platform képes arra, hogy elősegítse számos, a közösségi mobilitást értékelő és összehasonlító program kidolgozását a mobilitási infrastruktúrával kapcsolatos termékekre és szolgáltatásokra, illetve hogy növelje a polgári tudatosságot; különösen üdvözli az EuroRAP (európai útértékelési program) és az EuroTAP (európai alagútértékelési program) elnevezésű programokat; kéri az EuroRAP és EuroTAP programok gyors kiterjesztését valamennyi EU tagállamra és minden főbb útra és alagútra, valamint a legjobb gyakorlattal kapcsolatos iránymutatások közzétételét; támogatja, hogy az EU iránymutatásaival összhangban „biztonsági pontokat” jelöljenek ki az EU-n belüli minden főbb közúton; 31. tudomásul veszi az EuroTest 2005 felmérés eredményeit a közúti jelzésekről, amely feltárta, hogy a gépkocsivezetők 91%-a szeretné, ha a közúti jelek a közúti közlekedésbiztonság javítása céljából szerte Európában összehangoltabbak lennének; felhívja a Bizottságot, hogy válaszképpen tegyen hatékony intézkedéseket, hogy javítson a forgalomirányító jelzőberendezéseken és a vezetők viselkedésén, és hogy e tekintetben gondoskodjon a vezetők tájékoztatásáról; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze az ENSZ közúti jelzésekről szóló 1968. november 8-i egyezményének az egységes értelmezését az Európai Unión belül; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a feltárt problémákat, mint amilyen a közúti jelzések túlzott száma és a jelzések hiányos megértése; támogatja a tagállamokban használt forgalomirányító rendszerekről szóló felhasználóbarát és naprakész információk nyújtását, megkönnyítve ezzel a határokon átnyúló forgalmat; úgy véli, hogy az ilyen tájékoztatást könnyen elérhetővé kell tenni egy uniós internetes honlapon, amely minden hivatalos uniós nyelven hozzáférhető; 32. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 112-es közös segélyhívó számot nem minden európai polgár ismeri; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék, hogy az európai nagyközönség jelenleg mennyire van tisztában az egységes európai segélyhívó számmal, illetve hogy milyen azoknak a szolgáltatásoknak a minősége, amelyek a bajba került polgárok számára ezen a számon keresztül rendelkezésére állnak; felkéri a Bizottságot és a PE 361.939\ 51

HU

tagállamokat, hogy az értékelés alapján javasoljanak intézkedéseket az EU-n belüli helyzet javítására; 33. kéri egy előzetes költséghatékonysági elemzés elkészítését minden olyan intézkedés esetében, amely jelentős pénzügyi hatással bír, illetve minden meghozandó lényeges intézkedés esetében; ajánlja, hogy — ha az intézkedésből származó előny valószínűleg jelentéktelen — a Bizottság adjon magyarázatot arra, hogy miért jutott az adott következtetésre; 34. felhívja a figyelmet arra a szerepre, amelyet a biztosító társaságok tölthetnek be a kereskedelmi forgalomban bekövetkező közúti balesetek csökkentésében; a biztosítási bónuszrendszer a szállítmányozási cégek ösztönzésének megfelelő módja arra, hogy elsőbbséget adjanak a közúti közlekedésbiztonságnak és ezáltal a közúti balesetek száma csökkentésének; 35. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program nem fektet különös hangsúlyt a közúti közlekedésbiztonsági problémákra a sűrűn lakott térségekben és nem említi meg, hogy a tömegközlekedés miként járulhat hozzá a közúti balesetek számának csökkenéséhez; meg van győződve róla, hogy a helyes gyakorlatok megosztása milyen hatalmas lehetőséget jelent a városi térségek számára egész Európában; megerősített intézkedéseket kér a legjobb gyakorlatok terjesztésére és a kutatások fokozására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az útgeometriával, az infrastruktúratervezéssel és a közlekedési jelzésekkel kapcsolatos közös szabványok kialakításának fontos szerepét a közúti közlekedésbiztonság tekintetében; 36. tudatában van annak, hogy számos ígéretes technológiát nem lehet azonnal bevezetni; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot azon elsődleges fontosságú területekre, amelyekre a technológiai kutatást összpontosítani kell, valamint a bevezetésükre vonatkozó ütemtervre; ragaszkodik ahhoz, hogy mind a prioritási lista, mind az ütemterv csak akkor készüljön el, amikor már sor került a költség-haszon elemzésre; kéri, hogy az elsődlegesen fontos tevékenységek rövid, közép és hosszú távra is szóljanak és zökkenőmentesen illeszkedjenek a veronai folyamatba; 37. úgy ítéli meg, hogy az olyan technológiák, mint amilyen a telematika, hosszú távon biztosítják a végzetes balesetek majdnem teljes megelőzésének a lehetőségét; kéri tehát, hogy minden érintett fél intenzíven kutasson és működjön együtt, hogy előmozdítsák a legígéretesebb technológiák gyors bevezetését; 38. tudatában van annak a ténynek, hogy sok új technológia bevezetése költségesnek bizonyulhat, és hogy az új autók vásárlói nem mindig képesek vagy hajlandóak megfizetni a teljes árat, még ha a társadalmi-gazdasági költségmegtakarítás magasabb is lenne, mint a jármű költségének növekedése; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt (és egyben a belső piac működésének védelme érdekében) határozza meg a pénzügyi és egyéb ösztönzőket a hatékony megoldások bevezetésének felgyorsítására és növelésére a megújított és részletesebb EuroNCAP (európai újautó-értékelési program) révén; 39. úgy véli, hogy a technológiák hatalmas választékából a következő megoldások érdemelnek kitüntetett figyelmet: — Biztonsági öv emlékeztetők és fejlett korlátozó rendszerek: azzal a megjegyzéssel, hogy Svédországban a személygépkocsikban helyet foglalók 95%-a beköti a biztonsági övet, 52 /PE 361.939

HU

miközben a halálos balesetet szenvedők fele nem kötötte be biztonsági övet; támogatja tehát a biztonsági öv emlékeztetők kötelező felszerelését a vezetői ülésekbe minden új járműben, megfelelő kivételekkel a városi tömegközlekedés esetében, és az ilyen emlékeztetők kiterjesztését az utasok üléseire is; — Elektronikus stabilitás-ellenőrzés (ESC): rámutat arra, hogy a világméretű kutatás eredményei egybehangzóan mutatják, hogy az olyan gépjármű-stabilitás ellenőrző rendszereknek, mint amilyen az ESC1, jelentős életmentő tulajdonságai vannak; támogatja az ESC rendszerek — lehetőleg önkéntes megállapodás útján történő — gyors bevezetését, valamint a jármű-stabilitási rendszerek nemzetközileg harmonizált érvényesítési tesztjének kifejlesztését; — Sebességkorlátozó rendszerek: megállapítja a vezetőknek tájékoztatást adó sebességcsökkentő technológiák, a felhasználó által megválasztható sebesség-korlátozók, és az intelligens sebesség alkalmazkodás (ISA) bevezetésének lehetőségét, amelyek ideiglenesen kötelező rendszerként a balesetek számát körülbelül 35%-kal csökkenthetnék2; kéri a sebességfigyelmeztető rendszerek bevezetését a személygépkocsikban, és végső fokon az ISA bevezetését, amikor azt a nemzeti hatóságok megfelelőnek tartják; támogatja a közös műszaki szabványokat, valamint a sebességkorlátozással kapcsolatos adatok elérhetővé tételét a digitális térképek számára az egész EU-ban; — Alkoholzárak: megállapítja, hogy az alkohollal kapcsolatos közúti balesetek száma évente mintegy 10 000; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze megbízható alkoholzárak bevezetését; érdemesnek tartja a lépésről lépésre történő megközelítést, a visszaeső jogsértők rehabilitációjára vonatkozó intézkedésekkel, az önkéntes intézkedésekkel és a kereskedelmi szállítással kezdve; — e-hívás: emlékeztet arra, hogy az e-hívások (segélyhívások) képesek arra, hogy jelentősen csökkentsék a halálos balesetek számát, a sérülések komolyságát és a balesetek után fellépő stresszállapotot a segítségnyújtó szolgáltatások válaszának felgyorsítása révén; üdvözli az új autók 2009-ig e-hívási rendszerrel való felszerelésére irányuló cselekvési programot és — amennyiben költséghatékonynak bizonyul — kéri annak kiterjesztését a személygépjárművekre és a veszélyes árukat szállító járművekre; 40. támogatja a felülvizsgált, átfogó EuroNCAP bevezetését a Bizottsággal való együttműködés további pénzügyi támogatással történő megerősítése és a program munkájában való tevékenyebb részvétel révén; kéri, hogy az EuroNCAP terjedjen ki egyéb passzív biztonsági szempontokra, mint például a nyakcsigolyák védelmére és a járművek kompatibilitására frontális ütközés esetén; továbbá megállapítja, hogy az aktív biztonsági rendszerek még mindig jórészt feltáratlan lehetőséget jelentenek, és hogy a legígéretesebb megoldásokat bele kellene foglalni az EuroNCAP eljárásba; 41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

1

2

Az Egyesült Államok nemzeti közúti közlekedésbiztonsági hivatala felveti, hogy az egyéni személygépkocsi-balesetekből származó halálesetek számát 30%-kal lehetne csökkenteni, ha minden személygépkocsit felszerelnének ESC-vel. Intelligens közlekedési rendszerek és közúti biztonság, CTSE 1999 PE 361.939\ 53

HU

P6_TA-PROV(2005)0367 Nepál Az Európai Parlament állásfoglalása Nepálról

Az Európai Parlament, -

tekintettel a korábbi Nepálról szóló állásfoglalásra (2005. február 23.), amelyben elítélték a királyi puccsot, és sürgették Gyanendra királyt, hogy szüntesse meg a szükségállapotot és állítsa vissza a parlament hatásköreit és a demokratikus intézményeket;

-

tekintettel az Európai unió szeptember 6-i nyilatkozatára, amely üdvözölte a Prachanda elnök (Nepáli Maoista Kommunista Párt) által kihirdetett tűzszünetet,

-

tekintettel Lakhar Brahimi, ENSZ különleges tanácsadó júliusi nepáli látogatására;

-

tekintettel az EU-trojka október 4-6-ra tervezett látogatására;

-

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel 2005. február 1-jén Gyanendra király egy alkotmánysértő intézkedéssel feloszlatta kormányt, átvette a közvetlen hatalmat és kihirdette a szükségállapotot,

B.

mivel a királyi puccs óta az erőszak elhatalmasodott Nepálban, és a nepáli királyi hadsereget a választott kormány hiányában senki sem ellenőrzi,

C.

mivel a királyi puccs megerősítette a maoista lázadók helyzetét, akiknek több mint 15000 harcosuk van és Nepál számos területe felett gyakorolnak hatalmat,

D.

mivel a legtöbb fő politika pártot egyesítő hétpárti szövetség, amely több mint 190 hellyel rendelkezett a 205 tagú feloszlatott parlamentben, követeli az 1999-es képviselőház visszaállítását, valamint a maoistákkal folytatandó tárgyalásokat,

E.

mivel a pártok képviselői májusban Újdelhiben ülést tartottak, és mivel 2005 augusztusában a hétpárti szövetség a hivatalos megbeszélésekre egy közös tárgyaló csoport kinevezéséről állapodott meg,

F.

mivel a közelmúltban Katmanduban tartott 30000 fős béketüntetésen követelték a hosszantartó, eddig közel 12000 emberéletet követelő viszály befejezését,

G.

mivel Nepál a közel 23 milliós lakosságával a világ egyik legszegényebb és legkevésbé fejlett országa, lakosságának 42% a szegénységi szint alatt, 80% pedig vidéken él, és a munkanélküliek aránya 47%,

H.

mivel folyamatos az alapvető emberi jogok tiszteletben nem tartása, mint például a demokratikus pártvezetők zaklatása, a politikai és emberjogi aktivisták fogvatartása, 140

54 /PE 361.939

HU

újságíró letartóztatása egy demokráciáért folyatott tüntetésen, valamint a szakszervezetek szólásszabadságának korlátozása, I.

mivel a sajtó cenzúrázása, valamint súlyos emberi jogi visszaélések, beleértve a rendőri erők, a nepáli királyi hadsereg, valamint a maoista lázadók által elkövetett kínzás, fogvatartás, lakhely elhagyására kényszerítés, jogellenes elvitel, és gyilkosságok tovább folyatódnak, és több száz politikai és emberi jogi aktivista, újságíró, illetve szakszervezeti tag marad letartóztatásban,

J.

mivel az egész világon Nepálban legmagasabb az „eltűnések” száma, és a büntetés elkerülése széles körben elterjedt; mivel a humanitárius válsághelyzet kockázata egyre nő az országon belül folyamatosan eltűnő személyek számával együtt,

K.

mivel a gyermekek legalapvetőbb jogait a konfliktusban résztvevő valamennyi fél folyamatosan megsérti,

L.

mivel az Európai Unió elítéli a nepáli maoista lázadókat, amiért gyermekeket használnak katonának,

1.

üdvözli a Nepáli Maoista Kommunista Párt tűzszüneti nyilatkozatát, valamint a hétpárti szövetség első lépéseit azon irányba, hogy a fegyveres konfliktust politikai úton oldja meg; felhív a maoista tűzszünet határozatlan időre történő meghosszabbítására, és kéri Gyanendra királyt, hogy tartsa be a tűzszünetet, valamint folytasson konstruktív tárgyalásokat a politikai csoportokkal és vonja be a maoista lázadókat is a nepáli demokratikus folyamat visszaállítása céljából;

2.

felhívja a nepáli hatóságokat, hogy sürgős intézkedéseket tegyenek a trojka közeljövőbeli látogatása kapcsán, kéri, hogy ezeken a találkozókon működjenek együtt, lehetővé téve - a nemzetközi közösség iránymutatása és támogatása mellett - a békefolyamat előmozdítása és a demokrácia visszaállítása érdekében folytatandó hasznos tárgyalásokat;

3.

felhívja Gyanendra királyt a parlamenti demokratikus hatóságok teljes szuverenitásának garantálására;

4.

kéri, hogy a nemzetközi közösség a Nepált érintő, összehangolt nemzetközi lépések érdekében hozzon létre kapcsolattartó csoportot Nepál legfontosabb partnerei és nemzetközi szervezetek (EU, US, India és az ENSZ) részvételével; javasolja, hogy az Európai Parlament jelöljön ki külön előadót a helyzet nyomon követésére;

5.

üdvözli azt az ENSZ-kezdeményezést, hogy különmegbízottat és egy emberi jogi ENSZ irodát telepít Nepálba, amely gondosan nyomon követi majd az emberi jogi helyzetet;

6.

kéri a 2002-es londoni nemzetközi konferencia nyomon követését a legfontosabb partnerekből álló kapcsolattartó csoport szervezésében, a nepáli békefolyamat alátámasztásához szükséges elvek és értékek meghatározása céljából, valamint a nemzetközi közösség legfőbb szereplői és Gyanendra király, a maoista lázadók és a fő politikai pártok összehozása érdekében;

PE 361.939\ 55

HU

7.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat a katonai segély felfüggesztésének folytatására, kéri minden Nepálnak címzett segély nyomon követését és azt, hogy bölcs szankciókat vessenek ki rá, hogy ezzel is további nyomást gyakoroljanak a királyi kormányzatra annak érdekében, hogy az visszaállítsa a demokratikus kormányzást és a béketárgyalások minden lehetséges útját feltérképezze;

8.

felhívja a Bizottságot és a tagállamok kormányzatait, hogy mélyrehatóan vizsgáljanak át minden Nepálnak címzett fejlesztési segélyt, és bizonyosodjanak meg a felől, hogy az a szegénység enyhítésének kiemelt célját szolgálja, és hogy az az országban dúló konfliktus alapját képező okok kezelésére irányul;

9.

megjegyzi, hogy 2006. áprilisban helyhatósági választásokat tartanak; sürgeti, hogy ugyanekkor parlamenti választásokat is tartsanak; felhívja az Európai Parlamentet, hogy ezen választások figyelemmel kísérésére küldjön ki választási megfigyelő bizottságot; sürgeti, hogy minden politikai párt teljes mértékben részt vehessen a választásokon;

10.

mélyen elítéli az erőszak minden formáját, bárki legyen is az elkövető; hangsúlyozza, hogy az alapvető emberi jogokat és szabadságokat tiszteletben kell tartani Nepálban, ezért kéri, hogy a király és a maoista lázadók írjanak alá emberi jogi megállapodásokat a visszaélések visszaszorítása érdekében;

11.

üdvözli a politikai foglyok egy részének szabadon engedését, de még mindig mélyen aggasztja, hogy politikai vezetőket, diákokat és emberi jogi aktivistákat továbbra is fogságban tartanak;

12.

hangsúlyozza, hogy a médiák szabadságának minden korlátozását azonnal meg kell szüntetni, és a fogva tartott politikai foglyokat szabadon kell engedni vagy ellenük vádat kell emelni;

13.

kéri a királytól, hogy az erőszakos konfliktus miatt a lakhelyéről távozni kényszerülő 30 000 Kapilvastu falubeli lakos számára biztosítson rehabilitációt;

14.

újfent nyomatékosan kéri a nepáli kormányt, hogy állítsa vissza a tibeti menekültek jóléti hivatalát Katmanduban, és tegye lehetővé a dalai láma képviseleti irodája működésének újraindítását, amely az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának végrehajtó partnereként segítséget nyújtott a tibeti menekülteknek;

15.

utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácshoz és a Bizottsághoz, Gyanendra királyhoz, India és a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség többi tagállamához, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságához, valamint az ENSZ főtitkárához.

56 /PE 361.939

HU

P6_TA-PROV(2005)0368 Tunézia Az Európai Parlament állásfoglalása Tunéziáról

Az Európai Parlament,

− tekintettel az Európai Unió és Tunézia között létrejött euro-mediterrán társulási megállapodásra és különösen annak 2. cikkére, − tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának 2002-es, 2003-as és 2004-es jelentésére az emberek életkörményeinek fejlődéséről az arab világban, − tekintettel a Bizottság 2003. májusi, „Új impulzust adni az EU emberi jog és demokratizálódás területén való tevékenységének az európai partnerekkel együttműködésben” című közleményére, − tekintettel a Bizottság „Az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulója: Munkaprogram – felkészülés a következő öt év kihívásaira” című, 2005. áprilisi közleményére (COM (2005)0139 végleges), − tekintettel az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés 2005. március 15-én, Kairóban elfogadott állásfoglalására, − tekintettel az Európai Parlament elnökének az Emberi Jogok Tunéziai Ligája kongresszusa ülésének felfüggesztéséről szóló, 2005. szeptember 7-i nyilatkozatára, − tekintettel az Európai Unió elnökségének az Emberi Jogok Tunéziai Ligája (LDTH) tevékenységét hátráltató akadályokról szóló, 2005. szeptember 13-i nyilatkozatára, − tekintettel Eljárási Szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére, A. mivel az euro-mediterrán partnerség elsősorban a béke és stabilitás térségének létrehozására törekszik, mely az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a demokrácia elvein alapszik, B. mivel az Európai Unió szomszédsági politikája az olyan kölcsönösen elismert közös értékekhez való kötődésen alapul, mint a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása, C. erre vonatkozólag felidézve, hogy Tunézia és az Európai Unió közösen dolgozott ki egy olyan cselekvési tervet, amely a prioritást élvező tevékenységek között rögzíti a demokráciát és a jogállamiságot, és különösen a szólásszabadság, a véleményszabadság, az egyesülési és a gyülekezési szabadság előmozdítását biztosító reformok megerősítését, PE 361.939\ 57

HU

D. tekintettel az Európai Parlament Maghreb-országokkal való kapcsolatokért felelős küldöttségének közelmúltbeli tunéziai látogatására, melynek célja a Tunézia és az Európai Unió közötti parlamentáris kapcsolatok megerősítése volt, E. tekintettel arra, hogy Tunézia a régió egyik legfejlettebb országa a gazdaságpolitika, a szociális politika és az egészségügyi politika tekintetében, amely ráadásul nagyon korán elismerte a nők és a férfiak egyenlőségének elvét és az állam világi jellegét, F. erősen aggódván az Emberi Jogok Tunéziai Ligája kongresszusa 2005. szeptember 911-e között tervezett tuniszi ülésének 2005. szeptember 5-i felfüggesztése miatt, G. tekintettel a Tunézia – az Európai Unióval elsőként társulási megállapodást aláíró mediterrán ország – által az euro-mediterrán integrációs folyamatban betöltött elsődleges szerepre, H. tekintettel az Egyesült Nemzetek vélemény- és szólásszabadsággal foglalkozó különleges előadója által készített ajánlásokra, 1. üdvözli a Tunéziában végbement, az oktatás és képzés, valamint az egészségügy és a társadalombiztosítás területét is érintő jelentős gazdasági és társadalmi fejlődést, és kifejezi kívánságát, hogy ezzel a fejlődéssel együtt erősödjön a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok, nevezetesen a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és az igazságszolgáltatás függetlensége, amelyek részei a barcelonai folyamat vívmányainak; 2. azt kívánja, hogy a társulási megállapodás keretében az EU és Tunézia között zajló politikai párbeszéd továbbra is az emberi jogi helyzet támogatásának és javításának kivételes eszköze legyen; 3. kifejezi aggodalmát az Abbou üggyel kapcsolatban, és kéri Maître Abbou azonnali szabadlábra helyezését; 4. kéri a tunéziai hatóságokat, hogy mindenre kiterjedő magyarázatot adjanak a zarsisi fogva tartottakkal kapcsolatban; 5. kéri a tunéziai hatóságokat, hogy az Emberi Jogok Tunéziai Ligája (LTDH), a Tunéziai Újságírók Szakszervezete (SJT) és a Tunéziai Bírók Egyesülete (AMT) számára engedélyezzék, hogy tevékenységeiket szabadon gyakorolják és kongresszusukat megtartsák; 6. kifejezi aggodalmát, amiért nincs előrelépés az EU támogatások eljuttatása terén, amelyek célja pénzügyi segítség nyújtása az Emberi Jogok Tunéziai Ligája (LTDH) projektjei, a „Pozitív akciók a nők állampolgári jogaiért és az esélyegyenlőségért a Maghreb országokban” című IMED\AFTURD projekt, valamint a Santé Sud projektje és az igazságszolgáltatás rendszerének modernizációját célul kitűző projekt számára; 7. felszólítja a tunéziai kormányt, hogy azonnal intézkedjen a fenti projekteknek szánt EU támogatások átadásáról, és hogy minél hamarabb véglegesítse az igazságszolgáltatási rendszer modernizációs tervéről szóló megállapodást; 58 /PE 361.939

HU

8. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a MEDA program és az EIDHR keretében zajló projektek szervezése javuljon, és sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozza ki a megfelelő intézkedéseket arra az esetre, ha nem történik előrelépés a zárolt támogatások átadásában; 9. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy annak révén, hogy az emberi jogok helyzetének és különösen az egyedi eseteknek a megvitatása céljából javasolja egy teljes mértékben operatív EU – Tunéziai Emberi Jogi Albizottság létrehozatalát, mélyítse el a Tunéziával zajló politikai párbeszédet, amelynek alapja a kölcsönös megértés és tisztelet, és célja a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás elősegítése; 10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a tunéziai kormánynak és parlamentnek.

PE 361.939\ 59

HU

P6_TA-PROV(2005)0369 Vajdaság Az Európai Parlament állásfoglalása a nemzetiségi sokféleség védelméről a Vajdaságban

Az Európai Parlament, —

tekintettel a vajdasági kisebbségek zaklatásáról szóló 2004. szeptember 16-i állásfoglalására1,

—

tekintettel a vajdasági és belgrádi ad hoc delegációjának tényfeltáró küldetéséről szóló 2005. március 2-i jelentésére,

—

tekintettel a Szerbia és Montenegrónak az Európai Unióval történő stabilizációs és társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokra való felkészültségéről szóló 2005. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2005)0476),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére,

A.

mivel az EU és tagállamai mindig is támogatták a demokratizálódást és az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását a Szerbiai Köztársaságban és Szerbia és Montenegró Államközösségében,

B.

mivel továbbra is érkeznek jelentések a Vajdaságból a politikai erők és a civil társadalom részéről az emberi és kisebbségi jogok megsértéséről, köztük a nem szerb nemzetiségi kisebbségiek zaklatásáról és fizikai bántalmazásáról és magyar nemzetiségi politikai vezetőket ért fenyegetésekről,

C.

mivel évek óta a szerb központi és helyi szerveknek nem sikerült javítaniuk az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának helyzetén és bíróság elé állítani az erőszakos cselekmények és zaklatások elkövetőit,

D.

mivel mind a 2004. szeptember 16-i állásfoglalása, mind pedig a tényfeltáró küldetés kedvező hatással volt a vajdasági helyzetre,

E.

mivel nem történt valódi előrelépés abban, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek létfeltételeinek rosszabbodását visszafordítsák a Vajdaságban — és ezáltal veszélyben van jövőjük a térségben, illetve abban sem, hogy megkönnyítsék az oktatásban való részvételüket, a közigazgatásban, a bírói karban és a rendőrségben történő képviseletüket, valamint, hogy biztosítsák egy jogállam tisztességes igazságszolgáltatásához és intézményeihez való egyenlő hozzáférésüket és az ezek előtti egyenlőségüket,

F.

mivel — Kostunica úr 2004 szeptemberében tett nyilatkozataival ellentétben — a szerb kormánynak nem sikerült felállítania azt a két bizottságot, amelyek a nemzetiségi alapon elkövetett egyedi esetekkel, illetve a nemzetiségi viszonyokkal általában foglalkoznának,

1

HL C 140. E, 2005.6.9., 163. o.

60 /PE 361.939

HU

G.

mivel Szerbia és Montenegró Államközösségét nemzetközi és európai emberi jogi egyezmények kötik, amelyek teljes körű végrehajtásáról gondoskodnia kell az Európai Unióba történő integráció további haladásának feltételeként;

1.

mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogok ismétlődő megsértése, valamint a jog és a rend hiánya miatt a Vajdaságban;

2.

felszólítja a Szerb Köztársaság és Szerbia és Montenegró Államközösség hatóságait, hogy tekintsék ezeket az erőszakos cselekményeket a hatályos jogszabályokat megsértő bűncselekményeknek, és hangsúlyozza az azonnali és hatékony fellépés jelentőségét a hasonló jellegű cselekmények jövőbeli megelőzése és hatásaik orvoslása érdekében;

3.

folytatni szándékozik a vajdasági helyzet megfigyelését, különös tekintettel a stabilizációs és társulási megállapodás tartalmára és elveire, és ezen eljárás alatt rendszeres konzultációt kér a Bizottsággal és a Tanáccsal;

4.

támogatja a délkelet-európai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős parlamentközi küldöttségnek a vajdasági kisebbségi és politikai helyzetről tartandó közmeghallgatásra vonatkozó kezdeményezését;

5.

megerősíti, hogy költségvetési jogkörét mind segítségnyújtásra, mind pedig Szerbia és Montenegróra történő nyomásgyakorlásra hajlandó felhasználni, az alapvető emberi jogok és szabadságok — köztük a kisebbségi jogok — tiszteletben tartásának elősegítése érdekében;

6.

felszólítja a Szerb Köztársaság és Szerbia és Montenegró Államközösség hatóságait, hogy adják vissza a Vajdaság autonómiáját — amelyet ez a terület 1990-ig élvezett —, továbbá állítsák vissza a vajdasági regionális parlament tényleges jogköreit az oktatás és a tömegtájékoztatás területén, lehetővé téve a regionális parlament számára a megfelelő politikák kidolgozását ebben a soknemzetiségű régióban;

7.

sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy közelről kísérjék figyelemmel a vajdasági eseményeket, és fordítsanak nagyobb figyelmet arra a kiemelt biztonsági kockázatra, amit a vajdasági kisebbségek zaklatása jelent, és ezért kéri, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe;

8.

emlékezteti Szerbia és Montenegró Államszövetsége és Szerbia kormányait, hogy a szabadság és demokrácia elve, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a stabilizációs és társulási folyamat alapelemei előfeltételei az Európai Parlament beleegyezésének a stabilizációs és társulási megállapodás megkötésébe, és általában az Európai Unióval való bármilyen jövőbeli partneri kapcsolatnak;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, a Bizottságnak, Szerbia, illetve Szerbia és Montenegró Államszövetség kormányainak és a vajdasági hatóságoknak.

PE 361.939\ 61

HU