2006 - 2007
ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2006. június 15.
csütörtöki ülés
P6_TA-PROV(2006)06-15
HU
IDEIGLENES VÁLTOZAT
PE 374.614
HU
TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK
P6_TA-PROV(2006)0267 A polgári repülés védelmére vonatkozó közös szabályok ***I (A6-0194/2006 - Elıadó: Paolo Costa) Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0429 – C6-0290/2005 – 2005/0191(COD)) ............................................................. 1 P6_TA-PROV(2006)0268 A közös valuta Szlovénia általi elfogadása * (A6-0200/2006 - Elıadó: Werner Langen) Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az EK-Szerzıdés 122. cikke (2) bekezdésének megfelelıen a közös valuta 2007. január 1-jei Szlovénia által történı bevezetésérıl szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0225 – C60164/2006 – 2006/0077(CNS))................................................................................................... 26 P6_TA-PROV(2006)0269 Tunézia (B6-0340, 0351, 0353, 0355 és 0358/2006 - ) Az Európai Parlament állásfoglalása Tunéziáról ........................................................................ 27 P6_TA-PROV(2006)0270 EU–Oroszország csúcstalálkozó (B6-0338, 0339, 0349, 0354, 0356 és 0357/2006) Az Európai Parlament állásfoglalása a 2006. május 25-én Szocsiban megtartott EU– Oroszország csúcstalálkozóról .................................................................................................... 30 P6_TA-PROV(2006)0271 A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv végrehajtási intézkedéseinek tervezete (B6-0371/2006 - Elıadó: ) Az Európai Parlament állásfoglalása a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv végrehajtási intézkedéseinek tervezetérıl ................................................................................... 34 P6_TA-PROV(2006)0272 Fenntartható fejlıdési stratégia (B6-0335/2006 - Elıadó: ) Az Európai Parlament állásfoglalása a felülvizsgált fenntartható fejlıdési stratégiáról ............. 37 P6_TA-PROV(2006)0273 A rasszista és homofób erıszak fokozódása Európában (B6-0330, 0331, 0332 és 0333/2006 - Elıadó: ) Az Európai Parlament állásfoglalása a rasszista és homofób erıszak fokozódásáról Európában.................................................................................................................................... 43 PE 374.614\ I
HU
P6_TA-PROV(2006)0274 A kézi lıfegyverekrıl és könnyő fegyverekrıl (B6-0334/2006 - Elıadó: Raül Romeva i Rueda ) Az Európai Parlament állásfoglalása a kézi lıfegyverekrıl és könnyő fegyverekrıl, tekintettel az ENSZ-nek a kézi lıfegyverekkel és könnyő fegyverekkel való illegális kereskedelem minden formáját megelızni, eltörölni és az ellen harcolni kívánó cselekvési programjának felülvizsgálatával foglalkozó 2006-os konferenciára és úton a nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezmény felé ......................................................................................... 49 P6_TA-PROV(2006)0275 Az ERTMS/ETCS európai vasúti forgalomirányítási telepítése (A6-0183/2006 - Elıadó: Michael Cramer) Az Európai Parlament állásfoglalása az ERTMS/ETCS (egységes európai vasúti forgalomirányítási rendszer) telepítésérıl (2005/2168(INI))...................................................... 54 P6_TA-PROV(2006)0276 Part menti halászközösségek (A6-0141/2006 - Elıadó: Seán Ó Neachtain) Az Európai Parlament állásfoglalása a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról (2004/2264(INI))............................................. 61 P6_TA-PROV(2006)0277 A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme, csalás elleni küzdelem (2004) (A6-0185/2006 - Elıadó: Herbert Bösch) Az Európai Parlament határozata a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2004-es éves jelentés (2005/2184(INI)) ........................................................ 67 P6_TA-PROV(2006)0278 Kelet-Timor (B6-0337, 0362, 0364 és 0367/2006 - ) Az Európai Parlament állásfoglalása Kelet-Timorról ................................................................. 79 P6_TA-PROV(2006)0279 Szíria (B6-0342, 0350, 0360, 0365, 0370 és 0372/2006 - Elıadó: ) Az Európai Parlament állásfoglalása Szíriáról............................................................................ 82 P6_TA-PROV(2006)0280 Az emberi jogok megsértése Észak-Koreában (B6-0341, 0361, 0363, 0366, 0368 és 0369/2006 - Elıadó: ) Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok megsértésérıl Észak-Koreában ............. 85
II /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0267 A polgári repülés védelmére vonatkozó közös szabályok ***I Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0429 – C6-0290/2005 – 2005/0191(COD))
(Együttdöntési eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –
tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0429)1,
–
tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0290/2005),
–
tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
–
tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0194/2006),
1.
jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;
2.
felhívja a Bizottságot, hogy utalja forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni;
3.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácshoz és a Bizottsághoz. A Bizottság által javasolt szöveg
A Parlament módosításai
Módosítás: 1 (1) preambulumbekezdés (1) A személyek és az áruk Európai Unión belüli védelme érdekében a polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásával meg kell akadályozni a polgári repülıgépekkel szembeni jogellenes beavatkozásokat. E cél elérésének eszköze közös légiközlekedésvédelmi szabályok és követelmények megállapítása, valamint a megfelelést ellenırzı rendszer felállítása. 1
(1) A személyek és az áruk Európai Unión belüli védelme érdekében a polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásával meg kell akadályozni a polgári repülıgépekkel szembeni jogellenes, a polgári légi közlekedés védelmét veszélyeztetı beavatkozásokat. E cél elérésének eszköze közös légiközlekedés-védelmi szabályok és követelmények megállapítása, valamint a
A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. PE 374.614\ 1
HU
megfelelést ellenırzı rendszer felállítása.
Módosítás: 2 (7) preambulumbekezdés (7) A légi jármővek fedélzetén elkövetett bőncselekményekrıl és egyéb cselekményekrıl szóló, 1963-as tokiói egyezmény, a légi jármővek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdésérıl szóló, 1970-es hágai egyezmény és a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdésérıl szóló, 1971-es montreali egyezmény sérelme nélkül az új jogszabálynak a közösségen belüli légi fuvarozók repülıgépein vagy járatain alkalmazott védelmi intézkedésekre kell vonatkoznia.
(7) A légi jármővek fedélzetén elkövetett bőncselekményekrıl és egyéb cselekményekrıl szóló, 1963-ban aláírt tokiói egyezmény, a légi jármővek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdésérıl szóló 1970-es hágai egyezmény, valamint a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdésérıl szóló, 1971-es montreali egyezmény sérelme nélkül az új jogszabálynak rendelkeznie kell a közösségi légi fuvarozók repülıgépeinek fedélzetén, vagy járatai során alkalmazandó biztonsági intézkedésekrıl is.
Módosítás: 3 (9) preambulumbekezdés (9) Szintén lehetıvé kell tenni, hogy a tagállamok kockázatértékelés alapján az elıírandóknál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak. Azonban arra is lehetıséget kell biztosítani, hogy a Bizottság megvizsgálja a szigorúbb intézkedéseket és határozzon arról, hogy a tagállam továbbra is alkalmazhatja-e azokat.
(9) Szintén lehetıvé kell tenni, hogy a tagállamok kockázatértékelés alapján az elıírandóknál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak. Meg kell azonban különböztetni egymástól a közös alapvetı követelményeket és a szigorúbb intézkedéseket, és hasonló különbségtétel szükséges azok finanszírozásában is.
Módosítás: 4 (9a) preambulumbekezdés (új) (9a) Különbséget kell tenni a postai küldemények és a hagyományos rakomány között. A postai küldeményforgalomra vonatkozóan közös biztonsági intézkedéseket kell bevezetni.
Módosítás: 5 2 /PE 374.614
HU
(13) preambulumbekezdés (13) Az új jogszabálynak és a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programnak való megfelelés ellenırzése érdekében minden tagállamnak létre kell hoznia egy, a polgári légiközlekedés-védelem színvonala ellenırzését célzó nemzeti programot, amelynek végrehajtásáról is gondoskodik.
(13) Az új rendeletnek és a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programnak való megfelelés ellenırzése érdekében minden tagállamnak létre kell hoznia egy nemzeti programot a légiközlekedésvédelem szintjének ellenırzésére, és annak végrehajtásáról is gondoskodnia kell.
Módosítás: 6 (14a) preambulumbekezdés (új) (14a) Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség hatásköreinek közeljövıbeli bıvítésével összefüggésben az ügynökséget be kell vonni a polgári repülés védelmével kapcsolatos közös rendelkezések betartásának ellenırzésébe.
Módosítás: 7 (17a) preambulumbekezdés (új) (17a) Elı kell mozdítani az „egyszeri biztonsági ellenırzéshez” vezetı lépéseket az Európai Unión belüli valamennyi repülıjáraton.
Módosítás: 8 (19a) preambulumbekezdés (új) (19a) A gibraltári repülıtér használatát érintı fokozottabb együttmőködésre vonatkozó szabályokról megállapodás született Londonban 1987. december 2-án a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság között a két ország külügyminiszterei által kiadott közös nyilatkozat formájában. E szabályok gyakorlati alkalmazása azonban még várat magára.
PE 374.614\ 3
HU
Módosítás: 9 (19b) preambulumbekezdés (új) (19b) Meg kell vizsgálni egy szolidarítási mechanizmus kialakítását, amely segítséget nyújtana a közlekedés területén jelentıs hatással járó terroristacselekményeket követıen.
Módosítás: 10 1. cikk (1) bekezdés, 1. albekezdés (1) E rendelet közös szabályokat állapít meg a polgári légi közlekedés elleni jogellenes beavatkozások megakadályozása érdekében.
(1) E rendelet közös szabályokat állapít meg a polgári légi közlekedés védelme érdekében a polgári légi közlekedés biztonságát veszélyeztetı jogellenes beavatkozásokkal szemben.
Módosítás: 11 2. cikk a) pont a) minden olyan repülıtérre, amely a polgári légi közlekedést szolgálja ki, és egy tagállam területén helyezkedik el;
a) minden olyan repülıtérre vagy annak részeire, amely a polgári légi közlekedést szolgálja ki, és egy tagállam területén helyezkedik el;
Módosítás: 12 2. cikk (1a) bekezdés (új) (1a) E rendeletnek a gibraltári repülıtérre való alkalmazása nem sértheti a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság jogi álláspontját a repülıteret is magában foglaló terület feletti szuverenitással kapcsolatos jogvitával kapcsolatban. Módosítás: 13 3. cikk 2. pont 2. „légi közlekedés védelme”: a polgári légi közlekedésnek a jogellenes beavatkozások elleni védelmét célzó intézkedések, emberi és természeti erıforrások összessége;
4 /PE 374.614
HU
2. „légi közlekedés védelme”: a polgári légi közlekedésnek a polgári légi közlekedés biztonságát veszélyeztetı jogellenes beavatkozások elleni védelmét célzó intézkedések, emberi és természeti erıforrások összessége;
Módosítás: 14 3. cikk 2a. pont (új) 2a. „repülıtér”: bármely szárazföldi [vagy vízi] terület, amelyet kimondottan repülıgépek leszállására, felszállására, és repülıgépekkel végzett manıverezésre alakítottak ki, beleértve az olyan kapcsolódó létesítményeket, amelyekre e mőveletek végzéséhez a repülıgépek forgalma és kiszolgálása során szükség lehet, beleértve a kereskedelmi légi közlekedés kiszolgálásához szükséges létesítményeket;
Módosítás: 15 3. cikk 4. pont 4. „légi fuvarozó”: érvényes üzemeltetési engedéllyel rendelkezı légiközlekedési vállalkozás;
4. „légi fuvarozó”: érvényes üzemeltetési engedéllyel vagy azzal egyenértékő engedéllyel rendelkezı légiközlekedési vállalkozás;
Módosítás: 16 3. cikk 6. pont 6. „tiltott tárgyak”: jogellenes beavatkozás elkövetésére alkalmas fegyverek, robbanószerkezetek vagy egyéb veszélyes készülékek, tárgyak vagy anyagok;
6. „tiltott tárgyak”: a biztonságot veszélyeztetı jogellenes beavatkozásnak minısülı cselekmény elkövetésére alkalmas fegyverek, robbanószerkezetek vagy egyéb veszélyes készülékek, tárgyak vagy anyagok;
Módosítás: 17 3. cikk 9. pont 9. „belépési ellenırzés”: olyan eszközök alkalmazása, amelyekkel az illetéktelen személyek és/vagy jármővek belépése megakadályozható;
A magyar változatot nem érinti.
Módosítás: 18 PE 374.614\ 5
HU
3. cikk 13. pont 13. „kijelölt terület”: olyan terület, amelyet belépési ellenırzés választ el a szigorított védelmi területtıl, vagy amennyiben maga is ilyen, a repülıtér egyéb szigorított védelmi területeitıl;
13. „kijelölt terület”: a nyilvánosság elıl elzárt olyan terület, amelyet elválasztanak a szigorított védelmi területtıl, vagy amennyiben maga is ilyen, a repülıtér egyéb szigorított védelmi területeitıl;
Módosítás: 19 3. cikk 14. pont 14. „védelmi átvilágítás”: a szigorított védelmi területre történı kíséret nélküli belépésre való alkalmasság megállapításának részeként valamely személy személyazonosságának és bőnügyi múltjának ellenırzése;
14. „védelmi átvilágítás”: valamely személy személyazonosságának, bőnügyi múltjának és a róla szóló hírszerzési adatoknak az ellenırzése;
Módosítás: 20 3. cikk 15. pont 15. „átszálló utasok, azok poggyásza vagy átrakandó rakomány”: olyan utasok, poggyász vagy rakomány, amely másik repülıgépen utazik tovább, mint amelyen érkezett;
15. „átszálló utasok, átrakandó poggyász, rakomány, vagy postai küldemény”: olyan utasok, poggyász, rakomány vagy postai küldemény, amely másik repülıgépen utazik tovább, mint amelyen érkezett, vagy ugyanazon a repülıgépen, de eltérı járatszámmal;
Módosítás: 21 3. cikk 16. pont 16. „tranzitutasok, azok poggyásza vagy átrakandó rakomány”: olyan utasok, poggyász vagy rakomány, amely ugyanazon repülıgépen utazik tovább, mint amelyen érkezett;
16. „ tranzitutasok, tranzitpoggyász, -rakomány vagy postai küldemény”: olyan utasok, poggyász, rakomány vagy postai küldemény, amely ugyanazon repülıgépen és ugyanazzal a járatszámmal utazik tovább, mint amelyen érkezett;
Módosítás: 22 3. cikk 17. pont 17. „potenciálisan veszélyes utas”: olyan utas, akit kitoloncoltak, bevándorlásra nem találnak jogosultnak, vagy aki törvényes ırizet alatt áll; 6 /PE 374.614
HU
17. „potenciálisan veszélyes utas”: olyan utas, akinek magatartása nyilvánvalóan rendellenes és a járat biztonságának veszélyeztetésével fenyeget, vagy olyan
utas, akit kitoloncoltak, a származási országba való belépésre nem találnak jogosultnak bevándorlási indokokból, vagy aki törvényes ırizet alatt áll;
Módosítás: 23 és 25 3. cikk 22a. pont (új) 22a. „postai küldemény”: levelek, csomagok, levelezési küldemények és más, az Egyetemes Postaegyesület (UPU) rendelkezéseivel összhangban postai szolgáltató cégek általi szállításra szánt tárgyak.
Módosítás: 24 3. cikk 23. pont 23. „rakomány”: bármely olyan, repülıgépen való szállításra szánt holmi, ami eltér a poggyásztól, a légifuvarozói postától, a légifuvarozói anyagoktól és a járaton biztosított ellátási készletektıl;
23. „rakomány”: bármely olyan, repülıgépen való szállításra szánt tulajdon, ami eltér a poggyásztól, a postai küldeményektıl, a légifuvarozói postától, a légifuvarozói anyagoktól és a járaton biztosított ellátási készletektıl;
Módosítás: 26 3. cikk 24. pont 24. „meghatalmazott ügynök”: légi fuvarozó, ügynök, szállítmányozó, vagy egyéb olyan jogalany, aki a rakományra vonatkozóan e rendelettel összhangban védelmi ellenırzéseket végez;
24. „meghatalmazott ügynök”: légi fuvarozó, ügynök, szállítmányozó, vagy egyéb olyan jogalany, aki a rakományra vagy a postai küldeményekre vonatkozóan e rendelettel összhangban védelmi ellenırzéseket biztosít;
Módosítás: 27 3. cikk 25. pont 25. „ismert megbízó”: a légi rakomány szállításának kezdeményezıje, eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetıvé teszik, hogy a rakomány további átvizsgálás nélkül bármilyen légi
25. „ismert megbízó”: a légi rakomány vagy postai küldemény szállításának kezdeményezıje, amelynek eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetıvé teszik, hogy a rakomány PE 374.614\ 7
HU
jármővön szállítható legyen;
vagy postai küldemény bármilyen légi jármővön szállítható legyen;
Módosítás: 28 3. cikk 26. pont 26. „listás megbízó”: a légi rakomány szállításának kezdeményezıje, eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetıvé teszik, hogy a rakomány további átvizsgálás nélkül bármilyen teherszállító légi jármővön szállítható legyen;
26. „listás megbízó”: a légi rakomány vagy postai küldemény szállításának kezdeményezıje, amelynek eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetıvé teszik, hogy a rakomány bármilyen teherszállító és csak postai küldeményt szállító légi jármővön szállítható legyen;
Módosítás: 29 3. cikk 27. pont 27. „repülıgép ellenırzése”: a repülıgép azon belsı részeinek alapos vizsgálata, amelyhez az utasok hozzáférhettek, valamint a poggyásztér vizsgálata tiltott tárgyak és a repülıgéppel szembeni jogellenes beavatkozások felderítése céljából;
27. „repülıgép védelmi ellenırzése”: a repülıgép azon belsı részeinek alapos átvizsgálása, amelyhez az utasok hozzáférhettek, valamint a poggyásztér vizsgálata tiltott tárgyak és a repülıgép biztonságát veszélyeztetı jogellenes beavatkozások felderítése céljából;
Módosítás: 30 3. cikk 28. pont 28. „repülıgép vizsgálata”: a repülıgép belsejének és hozzáférhetı külsejének alapos átkutatása tiltott tárgyak és a repülıgéppel szembeni jogellenes beavatkozások felderítése céljából;
28. „repülıgép védelmi átkutatása”: a repülıgép belsejének és hozzáférhetı külsejének alapos átvizsgálása tiltott tárgyak és a repülıgép biztonságát veszélyeztetı jogellenes beavatkozások felderítése céljából;
Módosítás: 31 3. cikk 29. pont 29. „járaton szolgáló védelmi tiszt”: egy tagállam alkalmazásában álló személy, akinek feladata, hogy a tagállam által kiadott
8 /PE 374.614
HU
29. „járaton szolgáló védelmi tiszt”: tagállami alkalmazásban álló személy, akinek feladata, hogy a tagállam által kiadott
üzemeltetési engedéllyel rendelkezı légi fuvarozó repülıgépén utazva megvédje a repülıgépet és annak utasait a jogellenes beavatkozástól.
üzemeltetési engedéllyel rendelkezı légi fuvarozó repülıgépén utazva megvédje a repülıgépet és annak utasait a repülés biztonságát veszélyeztetı jogellenes beavatkozástól.
Módosítás: 32 3. cikk 29a. pont (új) 29a. „folyamatos szúrópróbaszerő ellenırzés”: a tevékenység teljes idıtartama alatt folytatott, szúrópróbaszerő ellenırzés.
Módosítás: 33 4. cikk (1) bekezdés (1) A polgári légi közlekedést a jogellenes beavatkozásoktól védı közös követelményeket a melléklet tartalmazza.
(1) A polgári légi közlekedést a polgári légi közlekedés biztonságát veszélyeztetı jogellenes beavatkozásoktól védı alapvetı közös követelményeket a melléklet tartalmazza.
Módosítás: 35 4. cikk, (1a) bekezdés (új) (1a) A tagállamok és a használók közösen viselik a jogellenes beavatkozások elleni intézkedések közös szabályainak alkalmazásából eredı költségeket. A tagállamok, illetve a repülıterek, légi fuvarozók és más, a Közösségen belüli érintett jogalanyok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében a Bizottság a lehetı leghamarabb javaslatot tesz, amely egységes szabályokat vezet be a biztonsági intézkedések finanszírozására.
Módosítás: 34 4. cikk (2) bekezdés 1. albekezés
PE 374.614\ 9
HU
(2) Az (1) bekezdésben említett közös követelmények végrehajtására vonatkozó részletes intézkedéseket és eljárásokat a 16. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell meghatározni.
(2) Az (1) bekezdésben említett alapvetı közös követelmények végrehajtására vonatkozó részletes intézkedéseket és eljárásokat a 16. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell meghatározni.
Módosítás: 36 4. cikk, (2) bekezdés, 2. albekezés, ha) pont (új) ha) védelmi átvilágítások.
Módosítás: 37 4. cikk (2) bekezdés 3. albekezés Az (1) bekezdésben említett közös követelményektıl való eltérésként az intézkedések és eljárások vonatkozhatnak az átvizsgálásra, a belépési ellenırzésre és egyéb védelmi ellenırzésekre, amelyek célja a megfelelı szintő védelem biztosítása a repülıtereken vagy azok kijelölt területein. Az ilyen alternatív intézkedések indokoltságát a repülıgép mérete és az érintett repülıtéren az üzemeltetési mőveletek jellege és/vagy gyakorisága igazolja.
A Bizottság a 16. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerint megállapítja azokat a szempontokat, amelyek alapján a tagállamok eltérhetnek az (1) bekezdésben említett alapvetı közös követelményektıl, illetve helyi kockázatértékelés alapján biztonsági intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek célja a megfelelı szintő védelem biztosítása a repülıtereken vagy azok kijelölt területein. Az ilyen alternatív intézkedések indokoltságát a repülıgép mérete és az érintett repülıtéren az üzemeltetési mőveletek jellege és/vagy gyakorisága igazolja.
Módosítás: 38 4. cikk (3a) bekezdés (új) (3a) A részletes intézkedéseket és az (1) bekezdésben meghatározott alapvetı közös követelmények végrehajtására vonatkozó eljárásokat kockázat- és hatásvizsgálat alapján kell meghatározni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a becsült költségekre is.
10 /PE 374.614
HU
Módosítás: 39 4a. cikk (új) 4a. cikk A díjak átláthatósága Amennyiben a repülıtéri vagy a fedélzeti biztonsági költségeket belefoglalják a repülıjegy árába, e költségeket külön fel kell tüntetni a jegyen vagy más módon jelezni kell az utas számára.
Módosítás: 40 4b. cikk (1) bekezdés (új) 4b. cikk Intézkedések biztonsági szabályok megsértése esetén Ha a tagállamoknak okuk van feltételezni, hogy a biztonsági szabályok megsértése folytán csökkent a biztonsági szint, megfelelı és gyors intézkedéssel kötelesek gondoskodni a szabálysértés elhárításáról, illetve a polgári légi közlekedés folyamatos biztonságáról. Módosítás: 41 4b. cikk (2) bekezdés (új) A tagállamok kötelesek egyeztetni a 16. cikkben említett bizottsággal ilyen intézkedések alkalmazása elıtt.
Módosítás: 42 5. cikk (1) bekezdés 2. albekezés A tagállamok értesítik a Bizottságot az ilyen intézkedésekrıl.
A tagállamok alkalmazásuk elıtt értesítik a Bizottságot és a 16. cikkben említett bizottságot az ilyen intézkedésekrıl.
PE 374.614\ 11
HU
Módosítás: 43 5. cikk (3a) bekezdés (új) (3a) A tagállamok kötelesek viselni az (1) bekezdésben említett szigorúbb intézkedések alkalmazásának költségeit.
Módosítás: 44 5a. cikk (új) 5a. cikk A biztonsági adók és díjak célhoz kötöttsége A biztonsági adók és díjak, függetlenül attól, hogy azt a tagállamok, légi fuvarozók vagy más jogalanyok vetik ki, kizárólag a repülıtéri vagy a fedélzeti biztonsági kiadásokra fordíthatóak, és nem haladhatják meg a 4. cikkben meghatározott alapvetı közös követelmények alkalmazásának költségét.
Módosítás: 45 6. cikk (2) bekezdés, 1. albekezdés (2) Az érintett tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésébıl a Bizottság megvizsgálja az (1) bekezdés alkalmazását, és miután tanácskozott a 16. cikk (1) bekezdésében említett bizottsággal, eldönti, hogy az érintett tagállam, üzemeltetı vagy jogalany továbbra is alkalmazhatja-e a megkövetelt intézkedéseket.
(2) Az érintett tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésébıl a Bizottság megvizsgálja az (1) bekezdés szerint közölt intézkedések alkalmazását, és a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban és a harmadik országgal történı konzultációt követıen megfelelı választ dolgozhat ki a harmadik ország számára.
Módosítás: 46 7. cikk Ahol egy tagállamban két vagy több testület is foglalkozik a légi közlekedés védelmével, a tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot (a továbbiakban: „a nemzeti hatóság”), amelynek felelıssége a 4. cikkben említett közös védelmi követelmények végrehajtásának 12 /PE 374.614
HU
Ahol egy tagállamban két vagy több testület vagy jogalany is foglalkozik a légi közlekedés védelmével, a tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot (a továbbiakban: „a megfelelı hatóság”), amelynek felelıssége a 4. cikkben említett alapvetı közös követelmények
felügyelete és összehangolása.
végrehajtásának felügyelete és összehangolása.
Módosítás: 47 9. cikk (1) bekezdés 2. albekezdés A program meghatározza a 4. cikkben említett közös követelmények végrehajtása érdekében elvégzendı feladatokat, és megállapítja az üzemeltetık és más jogalanyok részérıl szükséges intézkedéseket.
A program meghatározza a 4. cikkben említett alapvetı közös követelmények végrehajtása érdekében elvégzendı feladatokat, és megállapítja az üzemeltetık és más jogalanyok részérıl szükséges intézkedéseket.
Módosítás: 48 9. cikk (2) bekezdés (2) A nemzeti hatóság írott formában elérhetıvé teszi a polgári légiközlekedésvédelmi nemzeti program megfelelı részeit azon üzemeltetık és jogalanyok számára, akiknek jogos érdekük főzıdik hozzá.
(2) A megfelelı hatóság írott formában – „szükséges tudnivalóként” – elérhetıvé teszi a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti program megfelelı részeit azon üzemeltetık és jogalanyok számára, akiknek megítélése szerint jogos érdekük főzıdik hozzá.
Módosítás: 49 9a cikk (új) 9a cikk Nemzeti minıségellenırzési program (1) Minden tagállam létrehoz, alkalmaz és fenntart egy nemzeti minıségellenırzési programot. E program az e rendeletnek és a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programnak való megfelelés ellenırzése érdekében lehetıvé teszi a tagállamok számára a polgári légiközlekedés-védelem minıségének felügyeletét. (2) A nemzeti minıségellenırzési programra vonatkozó szabályokat a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni. A programnak lehetıvé kell tennie a PE 374.614\ 13
HU
hibák gyors felderítését és javítását. Emellett elı kell írnia, hogy a nemzeti hatóság végezze el, vagy felügyelete alatt végeztesse el a tagállam területén mőködı repülıterek, üzemeltetık és egyéb, a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok rendszeres ellenırzését.
Módosítás: 50 11. cikk (1) bekezdés, 1. albekezdés (1) Minden légi fuvarozó létrehoz, alkalmaz és fenntart egy légi fuvarozói védelmi programot.
(1) Minden tagállam biztosítja, hogy a területérıl szolgáltatásokat nyújtó minden légi fuvarozó alkalmazzon és fenntartson egy légi fuvarozói védelmi programot, amely alkalmas arra, hogy megfeleljen a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programok követelményeinek.
Módosítás: 51 11. cikk (2a) bekezdés (új) (2a) Ha valamely tagállamban az üzemeltetési engedélyt kiadó megfelelı hatóság jóváhagyta a közösségi légi fuvarozó védelmi programját, azt a többi tagállamnak is el kell ismernie. E jóváhagyás és elismerés nem vonatkozik a program azon részeire, amelyek az üzemeltetési engedélyt kiadó tagállamtól eltérı tagállamban alkalmazandó szigorúbb intézkedésekkel kapcsolatosak.
Módosítás: 52 12. cikk, cím A légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok védelmi programja
14 /PE 374.614
HU
A légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó meghatalmazott ügynök védelmi programja
Módosítás: 53 12. cikk (1) bekezdés 1. albekezdés (1) Minden, légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalany létrehoz, alkalmaz és fenntart egy védelmi programot.
(1) Minden jogalany, amelynek a légközlekedés-védelmi nemzeti program alapján légiközlekedés-védelmi követelményeket kell alkalmaznia, alkalmaz és fenntart egy védelmi programot.
Módosítás: 54 12. cikk (1) bekezdés 2. albekezdés A program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a jogalanynak követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind e rendeletnek, mind a telephelye szerinti tagállam polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programjának.
A program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a jogalanynak követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen – az adott tagállamban folytatott tevékenységeit illetıen – elsısorban a tagállam polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programjának, valamint e rendeletnek.
Módosítás: 55 12. cikk (2) bekezdés (2) Kérésre a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok védelmi programját be kell nyújtani a nemzeti hatósághoz.
(2) Kérésre a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok védelmi programját be kell nyújtani a megfelelı hatósághoz.
Módosítás: 56 13. cikk Minıségellenırzési nemzeti program
törölve
(1) Minden tagállam létrehoz egy minıségellenırzési nemzeti programot, amelynek végrehajtásáról is gondoskodik. Az e rendeletnek és a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programnak való megfelelés ellenırzése érdekében ez a program lehetıvé teszi a tagállam számára a polgári légiközlekedés-védelem színvonalának ellenırzését. PE 374.614\ 15
HU
(2) A minıségellenırzési nemzeti program elıírásait a 16. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell elfogadni. A programnak lehetıvé kell tennie a hibák gyors felderítését és javítását. Emellett elı kell írnia, hogy a nemzeti hatóság végezze el vagy felügyelete alatt végeztesse el a tagállam területén mőködı repülıterek, üzemeltetık és egyéb, a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok rendszeres ellenırzését.
Módosítás: 57 14. cikk (1) bekezdés 1. albekezdés (1) E rendelet tagállami végrehajtásának ellenırzése és a légi közlekedés védelme esetleges gyenge pontjainak azonosítása érdekében a Bizottság a nemzeti hatósággal együttmőködve ellenırzéseket hajt végre ideértve a repülıterek, az üzemeltetık és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok ellenırzését is. E célból a nemzeti hatóság írásos formában tájékoztatja a Bizottságot a területén mőködı valamennyi, a polgári légi közlekedést kiszolgáló repülıtérrıl, eltekintve azoktól, amelyek a 4. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdése alá tartoznak.
(1) E rendelet tagállami végrehajtásának ellenırzése és a légi közlekedés védelme esetleges gyenge pontjainak azonosítása érdekében a Bizottság utasítja az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget, hogy az érintett tagállam megfelelı hatóságával együttmőködve ellenırzéseket hajtson végre - ideértve a repülıterek, az üzemeltetık és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok ellenırzését is, valamint szükség szerint ajánlásokat tegyen a légi közlekedés biztonságának fejlesztése érdekében. E célból a megfelelı hatóság írásos formában tájékoztatja a Bizottságot a területén mőködı valamennyi, a polgári légi közlekedést kiszolgáló repülıtérrıl, eltekintve azoktól, amelyek a 4. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdése alá tartoznak.
Módosítás: 58 14. cikk (3) bekezdés 2. albekezdés Ezt követıen a jelentést és a nemzeti hatóság válaszát el kell juttatni a többi nemzeti hatósághoz.
16 /PE 374.614
HU
Ezt követıen a jelentést és a megfelelı hatóság válaszát el kell juttatni valamennyi tagállam megfelelı hatóságához.
Módosítás: 59 14. cikk (3a) bekezdés (új) (3a) A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi európai repülıteret legalább egyszer ellenırizzék az e rendelet hatálybalépésétıl számított négy éven belül. Módosítás: 60 15a. cikk (új) 15a. cikk Jelentés A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a tagállamoknak és a nemzeti parlamenteknek e rendelet alkalmazásáról és annak a repülésbiztonság javítására gyakorolt hatásáról, valamint, adott esetben, a Bizottság ellenırzései során kiderült hiányosságokról és mulasztásokról.
Módosítás: 61 16a. cikk (új) 16a. cikk Érdekelteket tömörítı tanácsadó csoport (Stakeholders' Advisory Group) A 16. cikkben említett bizottság szerepének sérelme nélkül a Bizottság felállít egy a légi közlekedés biztonságával foglalkozó, érdekelteket tömörítı tanácsadó csoportot, melynek a légi közlekedés biztonságával foglalkozó, vagy azzal közvetlenül érintett európai képviseleti szervezetek a tagjai. E csoportnak kizárólagos feladata a Bizottságnak való tanácsadás. A 16. cikkben említett bizottságnak tájékoztatnia kell e tanácsadó csoportot a teljes szabályozási eljárás alatt.
Módosítás: 62 16b. cikk (új)
PE 374.614\ 17
HU
16b. cikk Információk közzététele A Bizottság minden évben következtetéseket von le a vizsgálati jelentések alapján, az Európai Parlament, Tanács és Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésrıl szóló 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel1 összhangban jelentést tesz közzé e rendelet végrehajtásáról és a repülésbiztonság közösségi helyzetérıl. _______________ 1
HL L 145., 2001.05.31., 43. o.
Módosítás: 63 17. cikk A Szerzıdés 300. cikkével összhangban a Közösség és harmadik országok között megállapodások köthetıek arról, hogy a harmadik ország által alkalmazott védelmi követelmények egyenértékőek a Közösségi követelményekkel.
A harmadik ország által alkalmazott védelmi követelményeket a Közösségi követelményekkel egyenértékőként elismerı megállapodásokat bele kell foglalni a Közösség és harmadik országok között a Szerzıdés 300. cikkével összhangban létrejövı átfogó légi közlekedési megállapodásokba, az „egyszeri ellenırzés” céljának az Európai Unió és harmadik országok közötti járatok tekintetében való elısegítése érdekében.
Módosítás: 64 20. cikk, (2) bekezdés Ezt a rendeletet […]-tól/tıl kell alkalmazni, kivéve a 4. cikk (2) bekezdését, a 13. cikk (2) bekezdését, a 14. cikk (1) bekezdését és a 16. cikket, melyek a hatálybalépés napjától alkalmazandók.
Ezt a rendeletet [a rendelet hatálybalépésétıl számított egy év elteltével] kell alkalmazni, kivéve a 4. cikk (2) bekezdését, a 13. cikk (2) bekezdését, a 14. cikk (1) bekezdését és a 16. cikket, melyek a hatálybalépés napjától alkalmazandók.
Módosítás: 65 Melléklet, 1. fejezet, 1.2. szakasz 1. pont 18 /PE 374.614
HU
1. Az illetéktelen személyek és jármővek belépésének megakadályozása érdekében a repülıgép-forgalmi területre való belépést korlátozni kell.
1. A repülıgép-forgalmi területre való belépést úgy kell korlátozni, hogy az megakadályozza az illetéktelen személyek és jármővek behatolását.
Módosítás: 66 Melléklet, 1. fejezet, 1.2. szakasz, 4. pont 4. Mielıtt személyzeti azonosítókártyát állítanak ki egy közösségi légifuvarozó személyzetének tagja számára, át kell esnie a kártyát kiállító tagállam által végzett védelmi átvilágításon.
törölve
Módosítás: 67 Melléklet, 1. fejezet, 1.2. szakasz, 5. pont 5. Mielıtt a szigorított védelmi területre való belépésre jogosító repülıtéri azonosítókártyát állítanak ki a személyzet egy tagja számára, át kell esnie a repülıtér helye szerinti tagállam által végzett védelmi átvilágításon. Ez nem vonatkozik azokra a személyekre, akik rendelkeznek a (4) bekezdésben említett személyzeti azonosítókártyával.
5. A személyzet valamennyi tagjának, beleértve a légiszemélyzetet, át kell esnie egy védelmi átvilágításon, mielıtt kiállítanák számára a szigorított védelmi területre való önálló belépésre jogosító repülıtéri vagy személyzeti azonosítókártyát. Ezt azonosítókártyát a kiállító hatóságtól eltérı más megfelelı hatóság is elismerheti.
Módosítás: 68 Melléklet, 2. fejezet A repülıterek kijelölt területein parkoló olyan repülıgépet, amelyre a 4. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett alternatív intézkedések vannak érvényben, el kell különíteni az olyan repülıgépektıl, amelyekre a mellékletben elıírt közös követelmények rendszere vonatkozik, annak érdekében, hogy ne kerülhessenek veszélybe ez utóbbi repülıgépekre, azok utasaira, poggyászukra és a rakományra vonatkozó védelmi követelmények.
A repülıterek kijelölt területein parkoló olyan repülıgépet, amelyen a 4. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett alternatív intézkedések vannak érvényben, el kell különíteni az olyan repülıgépektıl, amelyekre a mellékletben elıírt alapvetı közös követelmények vonatkoznak, annak biztosítására, hogy ne kerülhessenek veszélybe ez utóbbi repülıgépekre, azok utasaira, poggyászukra és a rakományra vonatkozó védelmi követelmények.
PE 374.614\ 19
HU
Módosítás: 69 Melléklet, 3. fejezet, 1. pont 1. Amennyiben az utasok elhagyják egy repülıgép fedélzetét, a repülıgépet indulás elıtt védelmi ellenırzésnek kell alávetni annak érdekében, hogy ne legyenek a fedélzeten tiltott tárgyak.
1. Amennyiben az utasok elhagyják egy repülıgép fedélzetét, a repülıgépet indulás elıtt védelmi ellenırzésnek kell alávetni annak érdekében, hogy ne legyenek a fedélzeten tiltott tárgyak. Mentesíthetı a repülıgép az ellenırzés alól, amennyiben az másik tagállamból érkezik, kivéve, ha a Bizottság vagy a másik tagállam olyan információkat szolgáltat, amelyek szerint az utasok és a kézipoggyászaik nem tekinthetıek a 4. cikkben meghatározott alapvetı közös követelmények szerint megvizsgáltnak.
Módosítás: 70 Melléklet, 3. fejezet, 1a. pont (új) 1a. Nem lehet újravizsgálni azokat az utasokat, akik elismert repülıtér területén technikai okok miatt hagyják el a repülıgép fedélzetét, és azt követıen ugyanezen repülıtér biztonságos zónájában maradnak.
Módosítás: 71 Melléklet, 3. fejezet, 2. pont 2. Minden légi jármővet védeni kell az illetéktelen beavatkozástól.
2. Minden légi jármővet védeni kell az illetéktelen beavatkozástól. A repülıgépnek a szigorított védelmi terület kritikus részein való tartózkodása elégséges védelemnek számít.
Módosítás: 72 Melléklet, 5. fejezet, 5.3. rész, 2. pont 2. Nem kísért poggyász nem szállítható, kivéve, ha azt az utason kívül álló körülmények miatt különítették el, vagy ha 20 /PE 374.614
HU
2. Gazdátlan feladandó poggyász nem szállítható, kivéve, ha azt az utason kívül álló körülmények miatt különítették el, vagy
további védelmi ellenırzésnek vetik alá.
ha megfelelı védelmi ellenırzésnek vetik alá.
Módosítás: 73 Melléklet, 6. fejezet, cím RAKOMÁNY
RAKOMÁNY ÉS POSTAI KÜLDEMÉNY
Módosítás: 74 Melléklet, 6. fejezet, 6.1. szakasz, 1. pont 1. A légi jármőbe való berakodás elıtt minden rakományt alá kell vetni védelmi ellenırzésnek. A légi fuvarozó csak olyan poggyászt fogadhat el szállításra, amelynek védelmi ellenırzését meghatalmazott ügynök, ismert megbízó vagy listás megbízó igazolja és felelısséget vállal érte.
1. A légi jármőbe való berakodás elıtt minden rakományt alá kell vetni védelmi ellenırzésnek. A légi fuvarozó csak olyan poggyászt fogadhat el szállításra, amelynek védelmi ellenırzését egy másik légi fuvarozó meghatalmazott ügynöke, ismert megbízó vagy listás megbízó igazolja és felelısséget vállal érte.
Módosítás: 75 Melléklet, 6. fejezet, 6.1. szakasz, 2. pont 2. Az átrakandó rakományt egy végrehajtó jogszabályban részletezett védelmi ellenırzéseknek kell alávetni.
2. Az átrakandó rakományt egy végrehajtó jogszabályban részletezett védelmi ellenırzéseknek kell alávetni. Felmenthetı a rakomány a védelmi ellenırzés alól: a) amennyiben az másik tagállamból érkezik, kivéve, ha a Bizottság vagy a másik tagállam olyan információkat szolgáltat, amelyek szerint a rakomány nem tekinthetı a 4. cikkben meghatározott alapvetı közös követelményekszerint megvizsgáltnak; vagy b) amennyiben az olyan harmadik országból érkezik, amellyel a Közösség a 17. cikk szerinti megállapodást kötött, amely elismeri, hogy a rakományt a közösségi követelményekkel egyenértékő védelmi követelmények alapján korábban átvizsgálták; vagy, c) egy végrehajtó jogszabályban meghatározott esetekben.
PE 374.614\ 21
HU
Módosítás: 76 Melléklet, 6. fejezet, 6.1a. szakasz (új) 61a. A postai küldeményekkel kapcsolatos védelmi ellenırzések 1. A repülıgépre való berakodás elıtt valamennyi postai küldeményt védelmi ellenırzésnek kell alávetni. A légifuvarozó nem vállalhatja el postai küldemény repülıgépen való szállítását, kivéve, ha megerısítik, hogy egy végrehajtó jogszabályban meghatározott megfelelı védelmi ellenırzésre már korábban sor került. 2. Az átrakandó postai küldeményt egy végrehajtási jogszabályban részletesen meghatározott védelmi ellenırzésnek kell alávetni. A melléklet 5.1. szakaszának 2. pontjában meghatározott feltételek szerint a postai küldeményt mentesíteni lehet a védelmi ellenırzés alól. 3. A tranzit postai küldeményt mentesíteni lehet a védelmi ellenırzések alól, amennyiben az nem hagyja el a repülıgép fedélzetét.
Módosítás: 77 Melléklet, 10. fejezet, 1. pont 1. Az alkalmazandó repülésbiztonsági szabályok sérelme nélkül meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek menet közben beléphessenek a személyzeti kabinba.
Az alkalmazandó repülésbiztonsági szabályok sérelme nélkül:
1. meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek menet közben beléphessenek a személyzeti kabinba;
Módosítás: 78 Melléklet, 10. fejezet, 2. pont 2. Az alkalmazandó repülésbiztonsági szabályok sérelme nélkül a potenciálisan veszélyes utasokra menet közben
22 /PE 374.614
HU
2. a potenciálisan veszélyes utasokra menet közben megfelelı védelmi intézkedéseket kell alkalmazni;
megfelelı védelmi intézkedéseket kell alkalmazni.
Módosítás: 79 Melléklet, 10. fejezet, 4. pont 4. Fegyver csak akkor szállítható a repülıgép fedélzetén, ha az illetékes tagállam erre engedélyt adott, és a megkövetelt védelmi feltételek teljesülnek.
4. Fegyver – kivéve a bejelentett rakományként szállított fegyvereket – csak akkor szállítható a repülıgép fedélzetén, ha a megkövetelt védelmi feltételek teljesülnek, és a) az üzemeltetési engedélyt kiadó állam erre engedélyt adott az érintett légi fuvarozónak; és b) ezt elızetesen jóváhagyta az indulási és az érkezési állam, valamint – lehetıség szerint – bármely állam, amelynek a légterét használják, vagy ahol útközben leszállnak;
Módosítás: 80 Melléklet, 10. fejezet, 6. pont 6. A (1)-(5) bekezdések csak közösségi légi fuvarozókra alkalmazandók.
6. A 1-5. pont a közösségi légi fuvarozókra és azokra a fuvarozókra alkalmazandó, amelyek fı tevékenységi helye egy vagy több tagállam területén található.
Módosítás: 81 Melléklet, 10. fejezet, 6a. pont (új) 6a. A repülıgép kapitányának való elsıdleges engedelmesség sérelme nélkül egyértelmően meg kell határozni, ki illetékes a polgári repülıgép fedélzetén vagy repülés közben elkövetett jogtalan beavatkozások esetén a megfelelı lépések megtételére.
Módosítás: 82 Melléklet, 11. fejezet, 1. pont
PE 374.614\ 23
HU
1. Az olyan a személyeket, akik átvizsgálásokat, belépési ellenırzést vagy egyéb védelmi ellenırzéseket végeznek, úgy kell toborozni, képezni és minısíteni, hogy az szavatolja a munka elvégzésére való alkalmasságukat, és a rájuk bízott feladatok elvégzésének képességét.
1. Az olyan a személyeket, akik átvizsgálásokat, belépési ellenırzést vagy egyéb védelmi ellenırzéseket végeznek, úgy kell toborozni, képezni és – adott esetben – minısíteni, hogy az szavatolja a munka elvégzésére való alkalmasságukat, és a rájuk bízott feladatok elvégzésének képességét.
Módosítás: 83 Melléklet, 11. fejezet, 2. pont 2. Az utasoktól eltekintve azok a személyek, akiknek a szigorított védelmi területre belépési jogosultsággal kell rendelkezniük, védelmi képzésen vesznek részt, mielıtt megkapnák a repülıtéri vagy a személyzeti azonosítókártyát.
2. Az utasoktól és a rövid idıre szóló repülıtéri belépıvel rendelkezı kísért személyektıl eltekintve azok a személyek, akiknek a szigorított védelmi területre belépési jogosultsággal kell rendelkezniük, védelmi képzésen kell hogy részt vegyenek, mielıtt megkapnák a repülıtéri vagy a személyzeti azonosítókártyát, kivéve, ha ıket egy vagy több olyan személy kíséri folyamatosan, akinek repülıtéri vagy személyzeti azonosítókártyája van.
Módosítás: 84 Melléklet, 12. fejezet Az átvizsgálás, belépési ellenırzés és egyéb védelmi ellenırzések végzésére használt berendezések legyenek képesek a szóban forgó védelmi ellenırzések végrehajtására.
Az átvizsgálás, belépési ellenırzés és egyéb védelmi ellenırzések végzésére használt berendezések feleljenek meg a jóváhagyott leírásnak, és legyenek képesek a szóban forgó védelmi ellenırzések végrehajtására.
Módosítás: 85 Melléklet, 12a. fejezet (új) 12a. VÉDELMI ÁTVILÁGÍTÁSOK Valamennyi pilótát és motoros repülıgép pilóta engedélyre pályázó személyt egységes védelmi átvilágításnak kell alávetni, amelyeket szabályos idıközonként meg kell ismételni. Az illetékes hatóságok döntését a
24 /PE 374.614
HU
védelmi átvilágításokról egységes követelmények alapján kell meghozni.
PE 374.614\ 25
HU
P6_TA-PROV(2006)0268 A közös valuta Szlovénia általi elfogadása * Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az EK-Szerzıdés 122. cikke (2) bekezdésének megfelelıen a közös valuta 2007. január 1-jei Szlovénia által történı bevezetésérıl szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0225 – C60164/2006 – 2006/0077(CNS))
(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, –
tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0225)1,
–
tekintettel a Bizottság Szlovéniáról szóló konvergenciajelentésére (COM(2006)0224) és az Európai Központi Bank 2006. májusi konvergenciajelentésére,
–
tekintettel az EK-Szerzıdés 122. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0164/2006),
–
tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,
–
tekintettel az euróövezet bıvítésérıl szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására2,
–
tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0200/2006),
1.
jóváhagyja a Bizottság javaslatát;
2.
támogatja az euró 2007. januári bevezetését Szlovéniában;
3.
felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetıvé a Bizottság számára, hogy egyértelmő, naprakész, megbízható és minıségi adatok alapján értékelhesse a maastrichti kritériumoknak való megfelelést;
4.
felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;
5.
felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;
6.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.
1 2
A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0240.
26 /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0269 Tunézia Az Európai Parlament állásfoglalása Tunéziáról
Az Európai Parlament, −
tekintettel korábbi állásfoglalásaira az emberi jogok helyzetérıl Tunéziában, különösen a 2005. szeptember 29-én1 és a 2005. december 15-én elfogadott állásfoglalásra2,
−
tekintettel az 1998. március elsején hatályba lépett, az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint Tunézia közötti euro-mediterrán társulási megállapodásra3,
−
tekintettel a Bizottság 2003. május 21-i, „Új lendületet adni az EU emberi jog és demokratizálódás területén végzett tevékenységének a mediterrán partnerekkel együttmőködésben” címő közleményére (COM(2003)0294),
−
tekintettel a Bizottság 2005. április 21-i, „Az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulója: munkaprogram a következı öt év kihívásainak meghatározására” címő közleményére (COM(2005)0139),
−
tekintettel a Bizottság 2004. május 12-i, az európai szomszédságpolitikáról szóló közleményére (COM(2004)0373) és a 2005. július 4-én hatályba lépett, az Európai Unió és Tunézia közötti cselekvési tervére,
−
tekintettel a Tanácsnak az emberi jogokért küzdık védelmérıl szóló, 2004 júniusában elfogadott iránymutatásaira,
−
tekintettel a Tanács soros elnökének és a Bizottság elnökének a 2005. december 13-i vitán elhangzott nyilatkozataira az emberi jogok helyzetérıl Tunéziában,
−
tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplı, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására4,
−
tekintettel a Tanács elnökségei által az emberi jogok tunéziai helyzetével kapcsolatban 2005 szeptembere és 2006 májusa között foganatosított intézkedésekre,
−
tekintettel arra, hogy 2006. április 1-jén Tunéziát jelölték az Euromediterrán Parlamenti Közgyőlés (EMPK) elnökségére,
−
tekintettel az EMPK politikai bizottságának 2006. június 7-i ülésére,
1 2 3 4
Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0368. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0525. HL L 97., 1998.3.30., 2. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0056. PE 374.614\ 27
HU
−
tekintettel arra, hogy Tunéziát beválasztották az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Tanácsába és tekintettel a Tunézia által vállalt emberi jogi kötelezettségekre,
–
tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,
A.
emlékeztetve arra, hogy az emberi jogok az Európai Unió és Tunézia közötti kapcsolatok lényeges elemét képezik az EU és Tunézia közötti társulási megállapodás 2. cikke és az európai szomszédságpolitika cselekvési terve értelmében,
B.
e tekintetben emlékeztetve, hogy ebben a cselekvési tervben Tunézia kötelezettséget vállalt a demokrácia és az alapvetı szabadságok tiszteletben tartásának elımozdítására a nemzetközi egyezményeknek megfelelıen, és hogy e kötelezettségvállalások végrehajtása az EU és Tunézia közötti kapcsolatok fejlıdésének alapvetı elemei,
C.
emlékeztetve a Bizottság által ugyanekkor a tunéziai hatóságokhoz intézett három kérésre, nevezetesen hogy azonnal oldják fel a civil társadalmi projektek számára biztosított európai források zárolását, hajtsák végre az igazságügyi rendszer reformprogramját és hozzanak létre egy emberi jogi albizottságot,
D.
e tekintetben megjegyezve, hogy a Bizottság által elért egyetlen eredmény az igazságügyi reform finanszírozására vonatkozó megállapodás megkötése volt,
E.
figyelembe véve, hogy az ebben a megállapodásban elıírt felsıbb ügyvédi intézetet létrehozó törvényt a tunéziai parlament 2006. május elején anélkül fogadta el, hogy figyelembe vették volna az ügyvédi kamarával folytatott konzultációk eredményeit, és megjegyezve, hogy a bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZmegbízott még mindig nem kapott meghívást a tunéziai kormánytól,
F.
aggodalommal figyelve a tunéziai emberi jogi liga (LTDH) 2006. május 27-28-ra tervezett kongresszusának betiltását, valamint, hogy erıt alkalmaznak és erıszakos cselekményeket hajtanak végre az emberi jogi jogvédık és a nemzetközi megfigyelık ellen,
G.
emlékeztetve, hogy az LTDH az elsı arab és afrikai emberi jogi liga és egyben a független tunéziai civil társadalom egyik pillére,
H.
tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok tunéziai helyzete továbbra is aggodalomra ad okot, és hogy a Tanács és a Bizottság által ezidáig tett lépések is világosan megmutatták ezek korlátozott mivoltát,
I.
tekintettel arra, hogy 2006. április 1-je óta Tunézia tölti be az EMPK elnökségét, és hogy ez jelentıs felelısséget ró az országra a demokrácia és az emberi jogok elımozdítását illetıen az euro-mediterrán partnerség keretében,
J.
emlékeztetve arra, hogy milyen szerepet játszik Tunézia a béke, a jólét és a demokrácia euromediterrán térségének fejlesztésében;
1.
emlékeztet arra, hogy Tunézia és az Európai Unió között 1998 óta euro-mediterrán társulási megállapodás áll fenn, amelynek alapvetı fontosságú eleme az emberi jogi záradékot tartalmazó 2. cikk;
28 /PE 374.614
HU
2.
sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabadságok és az emberi jogok helyzete Tunéziában továbbra is aggodalomra ad okot, és felszólítja a tunéziai hatóságokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek;
3.
magyarázatot vár a tunéziai hatóságok részérıl az LTDH kongresszusának betiltásáról, és a tunéziai emberi jogvédık és bírók ellen végrehajtott erıszakos cselekményekrıl;
4.
felkéri a Tanács soros elnökségét, hogy tegyen nyilvános nyilatkozatot az LTDH kongresszusának betiltásáról, és a tunéziai emberi jogvédık, ügyvédek és bírók ellen végrehajtott erıszakos cselekményekrıl;
5.
ismételten felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szervezzenek egy társulási tanácsülést az emberi jogok tunéziai helyzetének megvitatására;
6.
felkéri ennek kapcsán a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyék meg az összes szükséges lépést a tunéziai hatóságoknál annak érdekében, hogy a civil társadalom projektjeire elıirányzott európai forrásokat felszabadítsák, és bocsássák szabadon Mohammed Abbou ügyvéd urat; kéri továbbá, hogy Tunéziában teljes mértékben biztosítsák az emberi jogvédık tevékenységének szabadságát, az EU vonatkozó iránymutatásainak megfelelıen;
7.
felkéri a Bizottságot, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az igazságügyi reform támogatására szolgáló projekt garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét és a bírók cselekvési szabadságát; ezzel párhuzamosan felkéri a tunéziai hatóságokat, hogy járuljanak hozzá a bírók és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZmegbízott beutazásához;
8.
úgy véli, hogy a folyamatban lévı reformok végrehajtását az EU és Tunézia közötti partnerség egyik prioritásaként kell kezelni, és alapvetı fontosságú elemét kell képeznie az Európai Unió és Tunézia közötti kapcsolatok harmonikus fejlıdésének;
9.
kéri, hogy az EMPK munkáját könnyítse meg a tunéziai elnökség jobb együttmőködése az emberi jogok tiszteletben tartása terén, és érzékehletı javulást vár el e kérdésben, fıként az EMPK soron következı plenáris ülésének fényében;
10.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tunéziai kormánynak és parlamentnek, valamint az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyőlés hivatalának.
PE 374.614\ 29
HU
P6_TA-PROV(2006)0270 EU–Oroszország csúcstalálkozó Az Európai Parlament állásfoglalása a 2006. május 25-én Szocsiban megtartott EU– Oroszország csúcstalálkozóról
Az Európai Parlament, –
tekintettel arra, hogy az 1997. december 1-én hatályba lépett, az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint Orosz Föderáció között létrejött partnerségi és együttmőködési megállapodás1 2007-ben hatályát veszti,
–
tekintettel az Oroszországról és Csecsenföldrıl szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen a 2004. február 26-i, az EU és Oroszország kapcsolatáról szóló, a Tanácshoz intézett ajánlására2, valamint a Hágában 2004. november 25-én megtartott EU– Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2004. december 15-i állásfoglalására3,
–
tekintettel a 2006. május 25-én Szocsiban megtartott 17. EU–Oroszország csúcstalálkozó eredményére,
–
tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi párbeszédre,
–
tekintettel Oroszország aktuális nemzetközi és európai felelısségére, amely a G8-ak soros elnökeként, illetve az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnökeként hárul rá,
–
tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,
A.
mivel az EU és Oroszország közötti együttmőködés és jószomszédi viszonyok rendkívül fontosak egész Európa stabilitása, a biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából,
B.
mivel mindkét fél hangsúlyozza az EU–Oroszország partnerség stratégiai fontosságát és azon szándékát, amely szerint a közös érdekek és értékek – különösen a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása – mentén Európában és Európán túl is tovább kívánja mélyíteni az együttmőködést,
C.
mivel a 2003 májusában Szentpétervárott tartott EU–Oroszország csúcstalálkozón négy közös térség létrehozását határozták el, így a két évvel korábban elfogadott közös gazdasági térség mellett létrehozták a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, a külsı biztonsági térséget, valamint a kutatási, oktatási és kulturális térséget; mivel mindkét fél megvizsgálta, hogy ez idáig milyen haladást értek el a négy közös térség megvalósítása tekintetében,
D.
mivel különösen az energia területén az átláthatóság és az iparág jobb irányítása, az ellátás megbízhatósága, az átviteli infrastruktúra megkülönböztetéstıl mentes használata és a további befektetéseknek kedvezı körülmények révén a kapcsolatok további javítása
1 2 3
HL L 327., 1997.11.28., 1. o. HL C 98. E, 2004.4.23., 182. o. HL C 226. E, 2005.9.15., 224. o.
30 /PE 374.614
HU
szükséges, E.
mivel a Dnyeszteren túli és a dél-kaukázusi konfliktusok megoldásában való részvételét és a legutóbbi bıvítést követıen az EU mélyen elkötelezte magát az európai szomszédságpolitika végrehajtása iránt, amelyet külsı fellépései egyik legfontosabb prioritásának tekint; mivel az EU és Oroszország közös felelısséggel tartozik a közvetlen szomszédságukban folyó konfliktusok békés megoldásáért,
F.
mivel folyamatos és egyre növekvı aggodalommal tekint az oroszországi demokrácia gyengülésére, a média fokozódó állami ellenırzésére, a nem kormányzati szervezetek romló körülményeire, az igazságszolgáltatás fokozódó politikai ellenırzésére, a politikai ellenzék mőködésének gyarapodó nehézségeire és egyéb olyan intézkedésekre, amelyek jelentısen növelték a Kreml befolyását,
G.
mivel fokozott együttmőködés szükséges ahhoz, hogy a közös szomszédoknál megerısödjön a demokrácia, a biztonság és a stabilitás, és különösen, hogy együttes fellépések révén Fehéroroszországban megvalósuljon a demokrácia és az emberi jogok tisztelete,
H.
mivel 2006 májusa óta az Orosz Föderáció tölti be az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának soros elnökségét; mivel Szergej Lavrov külügyminiszter szerint az orosz elnökség legfontosabb prioritása a „nemzeti emberi jogi védelmi mechanizmusok megerısítése, az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás és a nemzeti kisebbségek jogainak fejlesztése”,
1.
hangsúlyozza az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti partnerség megerısítésének és javításának fontossággát a négy közös térség fejlesztéséhez kapcsolódó kölcsönös függıség és közös érdekek alapján, de úgy véli, hogy a jelenleg Oroszországgal fenntartott partnerség inkább pragmatikus, semmint stratégiai jellegő, mivel elsısorban a közös gazdasági érdekeket tükrözi az emberi jogok vagy a jogállamiság területén elért jelentıs eredmények nélkül;
2.
üdvözli a közös gazdasági térség kapcsán folyó munkát, amelynek átfogó célja, hogy a megkülönböztetés mentesség, az átláthatóság és a helyes kormányzás elve alapján felszámolja a kereskedelem és a befektetések elıtt húzódó akadályokat, valamint ösztönözze a reformokat és a versenyszellemet, de sajnálja, hogy a másik három közös térség menetrendjének gyakorlati végrehajtásában nem értek el jelentıs haladást;
3.
sürgeti a Bizottságot, hogy kellı idıben és átláthatóan nyújtson az Oroszország WTOhoz való csatlakozásával kapcsolatos politikáját illetı, maradéktalan értelmezést valamennyi olyan terület és iparág figyelembe vételével, amelyekrıl tárgyalások folytak;
4.
sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az orosz hatóságok által mezıgazdasági termékek kereskedelmével kapcsolatban az EU-tagállamok, például Lengyelország, de ugyanígy a közös szomszédállamok, például Moldova és Grúzia ellen alkalmazott hátrányos megkülönböztetéseket;
5.
hangsúlyozza az energia terén való együttmőködés stratégiai fontosságát és az EU– Oroszország közötti energiakapcsolatok elımozdításának szükségességét; ezért sajnálja, hogy a csúcstalálkozón nem született megállapodás ezen a téren, és hangsúlyozza, hogy a további tárgyalások alapját a kölcsönös függıségnek és az átláthatóságnak, valamint a PE 374.614\ 31
HU
piachoz való hozzáférés, az infrastruktúra és a befektetések tekintetében a kölcsönösségnek kell képeznie az oligopolisztikus piaci struktúrák elkerülése és az Európai Unió energiaellátásának diverzifikálása érdekében; ebben az összefüggésben felhívja Oroszországot az Energia Charta Egyezmény ratifikálására és az együttmőködés fokozására az energiamegtakarítás és a megújuló energia terén; 6.
üdvözli a vízumkönnyítésrıl és a visszafogadásról szóló megállapodásokat, amelyek célja a polgárok bizonyos kategóriái számára az utazásra vonatkozó vízumkorlátozások enyhítése és az Oroszország területérıl illegálisan az EU-ba belépı bevándorlók kitoloncolásának megkönnyítése;
7.
hangsúlyozza az Oroszországgal mint lehetséges stratégiai partnerrel való együttmőködés szükségességét a béke, a stabilitás és a biztonság megteremtésében, a nemzetközi terrorizmus és erıszakos szélsıségesség elleni küzdelemben, valamint egyes nem-katonai biztonsági kérdésekben mint például a környezeti és nukleáris veszélyforrások, a kábítószer-, fegyver- és embercsempészet és a nemzetközi szervezett bőnözés az Európával szomszédos országokban, az Európai Biztonság és Együttmőködési Szervezettel és más nemzetközi fórumokkal együttmőködésben;
8.
üdvözli az Észak-Kaukázus társadalmi-gazdasági helyreállítását támogató 20 millió eurós bizottsági program feltételeirıl való megállapodást mint annak a jelét, hogy az EU és Oroszország hajlandó együttmőködni ebben a térségben;
9.
támogatja a két fél által közösen felvállalt, arra irányuló munkát, hogy fokozzák a gyakorlati együttmőködést a válságkezelés terén, és hangsúlyozza, hogy a többoldalú non-proliferációs mechanizmusok megerısítése terén is együttmőködésre van szükség;
10.
üdvözli a közelgı finn elnökség azon javaslatát, hogy a Tanácsban betöltendı elnökségének programjában az északi dimenziót prioritásként kezeli; hangsúlyozza, hogy ez fontos eszköz lehet az EU–Oroszország partnerség elımozdítására, és ezzel kapcsolatban a szükséges finanszírozással rendelkezı, konkrét javaslatokat és projekteket kell kidolgozni;
11.
sajnálja, hogy a külsı biztonság közös térsége terén nem történt elırelépés a Dnyeszteren túli és a dél-kaukázusi térségben uralkodó válság megoldása terén, nem történt tényleges javulás Csecsenföldön, és az orosz oldalról nem mutatkozik hajlandóság arra, hogy Fehéroroszországgal együttmőködve elindítsák az ország valódi demokratizálódási folyamatát;
Emberi jogi párbeszéd 12.
elismeri az EU–Oroszország közötti együttmőködés és partnerség jobb mőködését célzó számos párbeszéd fontosságát, és külön hangsúlyozza a tényleges emberi jogi párbeszéd szükségességét;
13.
felhívja az orosz kormányt, hogy ebben a keretben járuljon hozzá az EU–orosz emberi jogi konzultációk elmélyítéséhez mint az EU–Oroszország közötti partnerség lényegi eleméhez, és tegye lehetıvé a hazai és nemzetközi emberi jogi szervezetek és más nem kormányzati szervezetek szabad mőködését;
14.
tudomásul veszi az osztrák elnökség nyilatkozatát a 2006. márciusi EU–Oroszország
32 /PE 374.614
HU
közötti emberi jogi konzultáció eredményérıl; e tekintetben üdvözli az osztrák elnökség azon döntését, hogy vizsgálatot indít a csecsenföldi eltőnések és kínzások ügyében; 15.
sürgeti az Orosz Föderációt mint az Európa Tanács tagját, hogy javítson a bebörtönzöttek körülményein, és számolja fel az akadályokat, amelyek megnehezítik, hogy néhányukhoz bejussanak az ügyvédek; rámutat, hogy az orosz büntetıtörvénykönyv értelmében vagy lakóhelyükhöz vagy a büntetıeljárás lefolytatásának helyéhez közel kell a foglyokat bebörtönözni, amint azt Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev példája mutatja;
16.
felhívja a partnereket, hogy a partnerségi és együttmőködési megállapodás lejártát követıen az új megállapodásban fejlesszék az emberi jogi párbeszédet a közös emberi jogi politika irányába mutató, jól strukturált és átlátható, a fejlıdést elımozdító eszközzé;
17.
elvárja, hogy a partnerségi és együttmőködési megállapodás 2007-ben hatályát vesztı és szintén az emberi jogokra és a polgári szabadságjogokra összpontosító jelenlegi verziója legyen az új partnerségi és együttmőködési megállapodás alapja, és üdvözli azt a csúcstalálkozón elért megállapodást, hogy a jelenlegi partnerségi és együttmőködési megállapodás az új megállapodás hatálybalépéséig érvényben marad;
18.
felhívja az orosz kormányt, hogy a G8-ak elnökeként és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnökeként vállalt felelısségének megfelelıen tegyen azért, hogy érzékelhetı eredmények szülessenek az átlátható kereskedelem és a megbízható gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése és a stabilitás, a biztonság, a demokrácia megteremtése és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében; o o
19.
o
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Orosz Föderáció elnökének és parlamentjének, az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak.
PE 374.614\ 33
HU
P6_TA-PROV(2006)0271 A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv végrehajtási intézkedéseinek tervezete Az Európai Parlament állásfoglalása a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv végrehajtási intézkedéseinek tervezetérıl
Az Európai Parlament, –
tekintettel a Bizottságnak a 2004/39/EK irányelv végrehajtásáról szóló 2006. február 6-i irányelvtervezetére és rendelettervezetére1 (végrehajtási irányelvtervezet és végrehajtási rendelettervezet),
–
tekintettel az Európai Parlamentnek 2006. február 6. óta továbbított, az említett végrehajtási intézkedésekrıl szóló informális tervezetekre,
–
tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatra2,
–
tekintettel a Parlament számára Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke által 2002. február 5-én által tett nyilatkozatra3,
–
tekintettel a pénzügyi szolgáltatási jogszabályok végrehajtásáról szóló 2002. február 5-i állásfoglalására4,
–
tekintettel a „megszüntetési záradékról” szóló rendelkezés megállapításáról szóló 2004/39/EK irányelv 64. cikkére,
–
tekintettel a végrehajtási intézkedések tervezetének javasolt módosításaira, amelyeket a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2006. május 30-án fogadott el,
–
tekintettel az Európai Bizottság ezen módosításokra adott válaszára, amelyet az Európai Parlamenthez az elıadónak és az illetékes bizottság elnökasszonyának címzett, 2006. június 9-i levéllel juttattak el,
–
tekintettel az Európai Értékpapír Bizottság 2006. június 8-9-i ülésének eredményére,
–
tekintettel az ECOFIN-Tanács 2006. május 5-i következtetéseire, amelyek hangsúlyozzák az unión belüli felülvizsgálat, összehangolás és konvergencia fontosságát,
1
2 3 4
A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelvek, valamint a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, és a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérıl szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.). A legutóbb a 2006/31/EK irányelvvel (HL L 114., 2006.4.27., 60. o.) módosított irányelv. HL L 184., 1999.7.17., 23. o. SPEECH/02/44. HL C 284. E, 2002.11.21., 115. o.
34 /PE 374.614
HU
–
tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 103. cikkének (2) bekezdésére,
A.
mivel a 2004/39/EK irányelv jogalapja a Szerzıdés 47. cikke, amely nincs kifejezetten figyelemmel a végrehajtási intézkedésekre; mivel az Európai Parlament általában támogatja a végrehajtási intézkedések használatát, figyelemmel a jobb szabályozás és végrehajtás célkitőzésére és arra, hogy egyenlı feltételeket biztosítsanak a pénzügyi piacokon;
1.
felkéri a Bizottságot, hogy a lehetı legteljesebb mértékben vegye figyelembe a 2004/39/EK irányelvrıl ráruházott hatáskörök korlátait a Szerzıdés alkalmazandó rendelkezéseivel összhangban, a pénzügyi piacok szereplıi számára biztosítandó jogbiztonság érdekében;
2.
rámutat arra, hogy a végrehajtási intézkedések tervezete mőködıképes megoldást nyújt a befektetési vállalatokra és egyéb kereskedelmi központokra vonatkozó jobb mőködési feltételek, illetve hatékony, átlátható és biztonságos uniós pénzügyi piacok célkitőzéseinek megvalósítására;
3.
hangsúlyozza, hogy a Parlament által a végrehajtási intézkedések közzététele óta végzett munkát azon szükséglet serkenti, amely a pénzügyi piacok, az érdekeltek (részvényesek, kibocsátók és felhasználók) szabályozóhatóságok és a demokratikusan megválasztott képviselık versenyhelyzete és átláthatósága között kiegyensúlyozott eredmény megvalósítását célzó jogalkotási rendelkezések betartása kapcsán áll fenn;
4.
üdvözli azt a hajlandóságot, amelyet a Bizottság a Parlamenttel közösen folytatott munka során, valamennyi érintett fél számára a lehetı legkedvezıbb eredmény megvalósítása érdekében tanúsított; emlékeztet arra, hogy a Parlamentet a bizottsági munkába a lehetı legkorábbi szakasztól be kell vonni és tájékoztatással kell ellátni;
5.
megjegyzi, hogy a 2004/39/EK irányelv végrehajtási intézkedésének befejezésével kapcsolatos eljárás ritka precedens és eltér attól, ahogy az uniós jogszabályok általában fejlıdnek; ezért rámutat annak szükségességére, hogy valamennyi érintett intézmény számára kölcsönösen kielégítı eredményt kell elérni annak érdekében, hogy pozitív irányban fejlıdjön az intézményközi kapcsolat;
6.
megjegyzi, hogy Charley McCreevy a belsı piacért és a szolgáltatásokért felelıs biztos, a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökasszonyához intézett 2006. március 23-i levelében kifejezésre jutatta, hogy a Bizottság háttéranyaga a szolgálatai által pusztán megvitatásra készített egyszerő munkadokumentum és semmiképpen sem az intézkedések tervezetének módosítása; ezért úgy véli, hogy ez a háttéranyag nem bıvíti a végrehatási intézkedésekben meghatározott feltételeket;
7.
rámutat arra, hogy az uniós intézmények között általában meglévı együttmőködésre törekvés ellenére vannak strukturális hiányosságok abban, ahogyan a Bizottságra ruháznak jogalkotási hatásköröket, ami veszélybe sodorhatja az olyan fontos jogalkotási aktusok kimenetelét, mint a 2004/39/EK irányelv végrehajtási intézkedései;
8.
jelzi hajlandóságát az intézményközi kapcsolatok mőködésének javítására egy egész sor politikai területen, különösen a Lámfalussy-eljárás keretében annak érdekében, hogy olyan tartós és kölcsönösen kielégítı megoldást lehessen elérni, amely a Parlamentet
PE 374.614\ 35
HU
egyenlı alapra helyezi a Tanáccsal a jogalkotási hatáskörök átruházásának visszavonása során; 9.
úgy véli, hogy a 2004/39/EK irányelv együttdöntés útján történı elfogadása a Parlament számára fontos szerepet biztosít a végrehajtási intézkedések tartalmának meghatározásában; úgy véli, hogy az 1999/468/EK tanácsi határozat a Parlamentet nemcsak arra hatalmazza fel, hogy visszautasítsa a javasolt végrehajtási jogszabályokat, ha azok túlmennek a biztosított hatáskörön, hanem arra is, hogy módosítsa azokat az alapul szolgáló együttdöntési jogkörökkel, valamint az intézményközi kapcsolatok szellemével összhangban, amelyet teljes mértékben és szigorúan tiszteletben kell tartani;
10.
megjegyzi az Európai Értékpapír Bizottságnak (CESR) a nemzeti felügyeletek tevékenységei összehangolásában játszott szerepe megerısítésének fontosságát, figyelemmel a szabályozások közelítésének támogatására és mint európai szinten nélkülözhetetlen központi tanácsadónak a hatáskörébe tartozó kérdésekre;
11.
megjegyzi, hogy a nemzeti hatóságok közötti összehangolási tevékenységet általában a CESR-en belüli vitának kell megelıznie; megjegyzi, hogy ez különösen az alábbi kérdéseket érinti: –
a 2004/39/EK irányelvben a végrehajtási rendelettervezet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban elıírt, az illetékes nemzeti hatóságok közötti ügyletekre vonatkozó információk cseréjérıl szóló rendelkezések kialakítása és meghatározása;
–
az illetékes nemzeti hatóságok közötti vita a legrelevánsabb piacról, illetve ennek meghatározása a likviditása vagy az alternatívája szempontjából, illetve az errıl folytatott vita a végrehajtási rendelettervezet 8. és 9. cikke alapján, valamint az illetékes hatóságok között az ilyen kérdésekben folytatott potenciális konfliktusok megoldása;
12.
hangsúlyozza, hogy a jelenlegi szakaszban a CESR-nek nem állnak rendelkezésére a szerepe hatékony betöltéséhez szükséges eszközök;
13.
felhívja a tagállamokat, hogy lássák el a CESR-t azokkal az eszközökkel, amelyek a 2004/39/EK irányelv és annak végrehajtási intézkedései hatálybaléptetéséhez szükségesek;
14.
felszólítja a tagállamokat, hogy erısítsék meg a CESR demokratikus felelısségre vonhatóságát, különösen a Parlament irányában;
15.
azon a véleményen van, hogy a jelenlegi helyzetben a végrehajtási hatáskörök valamennyi érintett fél számára a lehetı legkedvezıbb eredményt jelentik;
16.
elfogadja a végrehajtási intézkedéseket;
17.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Európai Értékpapír Bizottságnak.
36 /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0272 Fenntartható fejlıdési stratégia Az Európai Parlament állásfoglalása a felülvizsgált fenntartható fejlıdési stratégiáról
Az Európai Parlament, –
tekintettel a 2001. június 15-i és 16-i göteborgi Európai Tanács által elfogadott fenntartható fejlıdési stratégiára és a fenntartható fejlıdésrıl szóló 2002-es világszintő csúcstalálkozón elfogadott johannesburgi cselekvési programra,
–
tekintettel a Bizottságnak „A fenntartható fejlıdés stratégiájának felülvizsgálata Cselekvési program” címő közleményére (COM(2005)0658),
–
tekintettel a 2006. június 16-i és 17-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire és a kapcsolódó, saját korábbi állásfoglalásaira,
–
tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett szóban megválaszolandó kérdésekre,
–
tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,
A.
tekintettel a számos területen, például a termıföld kihasználása és a természeti erıforrások, a közlekedés, az éghajlatváltozás, a halászat, a fosszilis tüzelıanyagok alkalmazása és a biológiai sokféleség kimerülése területén tapasztalható fenntarthatatlan folyamatokra,
B.
hangsúlyozva a három központi, és a kapcsolódó többi, a környezetvédelemmel, a társadalmi igazságossággal, a kohézióval és a gazdasági jóléttel kapcsolatos célkitőzés fontosságát, és tekintettel az arra vonatkozó igényre, hogy a fenntartható fejlıdés ezen három összetevıjét megfelelıen integrálják és hajtsák végre ez EU-ban és világszerte egyaránt,
C.
tekintettel a politikák alapjául szolgáló elvekre – különösen pedig az életminıségre, valamint a generációk közötti szolidaritásra vonatkozó elvekre – amelyeknek a fenntartható fejlıdést kell szolgálniuk,
D.
hangsúlyozva a fenntartható fejlıdés alapelveire épülı társadalom felé való kulturális elmozdulás szükségességét, a természeti erıforrások kiaknázásának a gazdasági növekedéstıl való elkülönítését szolgáló hosszú távú politikákat követelve,
E.
mivel az európai népesség jelentıs része továbbra is olyan súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal küzd, mint a szegénység, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés, és mivel a legrosszabb szociális körülmények (beleértve a rossz lakáskörülményeket és egészségi állapotot) gyakran a társadalmilag leghátrányosabb helyzetben lévı embereket sújtják; tekintettel az EU-ban zajló drámai népességi folyamatokra, és a legkevésbé fejlett országokban zajló ellenkezı irányú folyamatokra,
Általános értékelés
PE 374.614\ 37
HU
Ambícióhiány 1.
csalódottságát fejezi ki a 2001-ben Göteborgban elfogadott fenntartható fejlıdési stratégia továbbfejlesztése és nyomon követése terén mutatkozó elmaradás miatt;
2.
úgy véli, hogy a Bizottságnak a fenntartható fejlıdési stratégia felülvizsgálatához kapcsolódó cselekvési programja túlságosan óvatos és gyenge, és jelenlegi formájában nem szolgálja a közvéleménynek és a döntéshozóknak a megoldásra váró, létfontosságú feladatok mögé történı felsorakoztatását;
3.
üdvözli ugyanakkor az osztrák elnökségnek a fenntartható fejlıdési stratégia újraindítása, a Bizottság javaslatainak megerısítése, a meglévı célok és mutatók egységesebb keretben történı összefogása, valamint új koncepciók elıterjesztése érdekében végzett értékes munkáját;
Kapcsolódás a lisszaboni stratégiához 4.
úgy véli, hogy a Cardiffban, Lisszabonban és Göteborgban elfogadottakhoz hasonló, több területre kiterjedı stratégiáknak csak akkor van értékük, ha azokat koherens, következetes és átfogó folyamat követi;
5.
megjegyzi, hogy a lisszaboni stratégia környezeti céljainak hasonló jelentıséget kellene tulajdonítani, mint a versenyképességnek és a munkahelyteremtésnek, míg a fenntartható fejlesztési stratégiában a gazdasági fenntarthatóságot és a szegénység csökkentését kellene a környezeti célokkal egyenlı fontosságú prioritásnak tekinteni;
6.
ebben az összefüggésben rámutat, hogy az új fenntartható fejlıdési stratégia és a lisszaboni stratégia számos ponton kiegészítik egymást, például a jobb versenyképességre, a több és jobb minıségő munkahely megteremtésére, a környezetvédelemre és a kockázatmegelızésre vonatkozó közös céljaik terén;
7.
javasolja ezért, hogy tegyenek konkrét lépéseket ezek idıben történı és megfelelıen összehangolt végrehajtása érdekében; nevezetesen kompatibilis ellenırzı és felülvizsgálati eljárások segítségével;
8.
javasolja továbbá, hogy a lisszaboni és a fenntartható fejlıdési stratégia hatékony összehangolása felé vezetı konkrét lépésként az energetikai és közlekedési rendszerek szükséges, a gazdasági növekedéstıl független energiaigény és a környezetbarát közlekedési módok felé történı elmozdulásra (a fenntartható fejlıdési stratégia egyik fı céljára) épülı átalakítását használják fel a növekedés, a foglalkoztatottság és az export elımozdítására a lisszaboni stratégián belül;
9.
tudomásul veszi továbbá a 2006-os tavaszi Európai Tanács azon határozatát, amely szerint minden évben a tavaszi ülésszak alkalmával energetikai felülvizsgálatot kell tartani, és hogy az ezzel kapcsolatos munkának illeszkednie kell a fenntartható növekedési stratégia és a lisszaboni folyamat szélesebb keretei közé;
A stratégia megerısítése A célok megerısítése: világos közép- és hosszú távú célok és célkitőzések meghatározása 10.
megjegyzi, hogy a „fenntartható fejlıdés” kifejezés elınye, hogy igazán átfogja a
38 /PE 374.614
HU
gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitőzéseket, úgy véli ezért, hogy a különbözı értelmezésekre való tekintettel a kifejezésnek a lehetı legpontosabbnak kell lennie; 11.
ebben az összefüggésben egyetért a felülvizsgált fenntartható fejlıdési stratégiába beillesztésre javasolt hét kulcskérdéssel (éghajlatváltozás és tiszta energiaforrások, közegészségügy, társadalmi kirekesztés, demográfia és migráció, természeti erıforrásokkal való gazdálkodás, fenntartható közlekedés, globális szegénység és fejlesztési kihívások);
12.
kéri, hogy a Bizottság vizsgálja felül a célokat és célkitőzéseket a lehetı legmagasabb szintő célkitőzések és annak biztosítása érdekében, hogy ezek mérhetıek és közelebbrıl meghatározottak legyenek az elırehaladás pontos és részletes értékelése céljából;
13.
hangsúlyozza a közegészségügyi kérdések és a biológiai sokféleség védelmének fontosságát, tekintettel arra az ambiciózus célkitőzésre, hogy 2010-ig visszafordítsák a biológiai sokféleség csökkenését Európában és az egész világon, és javasolja, hogy ezt a kérdést új kulcskérdésként illesszék be a fenntartható fejlıdési stratégiába, vagy legalábbis kapjon különleges hangsúlyt a természeti erıforrásokkal való egészségessége és az azokkal való gazdálkodás speciális fejezeteiben;
14.
hangsúlyozza a nemek közötti egyenlıség jelentıségét a fenntartható fejlıdésben; hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia és a fenntartható fejlıdési stratégia közös célkitőzései nem valósíthatók meg a jelenlegi egyenlıtlenségek megszüntetése és a nık és férfiak képességeinek jobb kihasználása nélkül; hangsúlyozza ezért, hogy a társadalmi integrációt a lehetı legátfogóbb jelentésében kell érteni, beleértve a nemi dimenziót is;
15.
úgy véli ezért, hogy korlátozott számú, az elıvigyázatosság elvén alapuló és ambiciózus és reális közép- és hosszú távú célt kell újra jóváhagyni vagy meghatározni, amelyeket azután megfelelıen végre kell hajtani és ellenırizni kell; úgy véli, hogy e céloknak különösen a jelenlegi, a termıföld kihasználása, a természeti erıforrások, a közlekedés, az éghajlatváltozás, a halászat, a fosszilis tüzelıanyagok alkalmazása és a biológiai sokféleség kimerülése területén tapasztalható negatív folyamatokra kell választ adniuk, és bátorítaniuk kell az üzemmódváltást, a közlekedésnek a gazdasági fejlıdéstıl való elválasztását, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának olyan mértékő csökkentését, hogy a felmelegedés mértéke ne haladja meg a +2°C-ot az iparosodás elıtti idıszakhoz képest;
16.
támogatja a javaslatot, miszerint kerüljön újból elıtérbe az, hogy a forráshatékonyságot környezeti készletkönyvelés alkalmazásával próbálják mérni; javasolja, hogy tegyenek különleges erıfeszítéseket az EU világgazdaságra gyakorolt hatásának tanulmányozására, elemezve a környezeti hatást mind a fogyasztás, mind a termelés oldaláról és azt tőzve ki célul, hogy az EU káros hatását szisztematikusan csökkenjen;
17.
üdvözli ezenkívül a Bizottságnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésének európai évére vonatkozó javaslatát; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elı még specifikusabb kezdeményezéseket és hatékony végrehajtási intézkedéseket a valódi elırehaladás lehetıvé tétele érdekében; ebben az összefüggésben például rámutat a Bizottságnak az idısödı társadalom hatásának elemzésére irányuló kezdeményezésére, amelynek célja, hogy konkrét megoldásokat találjon mind az Európai Unió politikai döntéshozása különbözı szintjei, mind a civil társadalom részvételére alapozva; PE 374.614\ 39
HU
A növekedés minıségének javítása, mint a fenntartható fejlıdési stratégia elıfeltétele 18.
úgy ítéli meg, hogy a társadalomban végbement elırehaladás mérésében a GDP-re helyezett hangsúlyt ugyanakkora mértékben a növekedés minıségi szempontjaival kell ellensúlyozni, mivel ez a terület a fenntartható fejlıdés elıfeltétele; úgy véli ezért, hogy meg kell egyezni a fenntarthatóság – korlátozott számú – legfontosabb mutatóiról, amelyeket a fenntartható fejlıdési stratégia éves felülvizsgálatában be kell mutatni és széles körben meg kell tárgyalni; úgy ítéli meg, hogy e mutatóknak az életminıség alapvetı szempontjaival kell együtt járniuk, és lehetıvé kell tenniük az egészség (az egészséggondozás nyújtása és minısége, várható élettartam, gyermekhalálozás, stb.), a tudatosság (oktatás és kultúra, IKT-hez való hozzáférés, stb.), a befogadás (részvétel a társadalom döntéseiben és szociális tıke), és a környezetminıség (levegı- és vízszennyezés, stb.) számszerő és rövid értékelését;
19.
az európai szociális modell további fejlesztésére, valamint ajánlásokra szólít fel e modell alapján, hogy a tagállamok hozzanak intézkedéseket a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a társadalom idısödésének következményei „fenntarthatatlan” irányai ellen; úgy ítéli meg, hogy e célból mutatókat kell kidolgozni a társadalmi helyzettel kapcsolatosan, amelyeket azután bele lehet foglalni a fenntarthatósági hatástanulmányba; hangsúlyozza, hogy Európának szüksége van egy makrogazdasági keretre a fenntartható fejlıdés támogatása, a környezetbarát belsı kereslet, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió erısítése végett;
20.
úgy ítéli meg, hogy a fenntartható fejlıdést inkább gazdasági lehetıségnek kell tekinteni, mintsem kényszernek, illetve a technológiai innováció és befektetés ösztönzıjének; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa az Unió növekedési stratégiáinak hatékony koordinációját, belefoglalva az információs és kommunikációs technológiákat és a fenntartható fejlıdés és az „okos növekedés” forráshatékony technológiáit mind odahaza, mind pedig külföldön;
21.
úgy véli, hogy egy tudásra, tudatosságra és részvételre, valamint befogadásra és interperszonális kapcsolatokra épülı társadalmat a lisszaboni napirenden túlmutató módon kell elımozdítani; úgy ítéli meg, hogy ez magasabb minıségő társadalmat fog képviselni és egy olyat, amely az IKT nagyobb támogatása által csökkenteni tudja az energia és más természetes erıforrások iránti keresletet;
A fenntarthatóságirányítás megerısítése nemzeti, uniós és nemzetközi szinten 22.
úgy véli, hogy a fenntartható fejlıdési stratégiának szisztematikus nyomon követésre van szüksége, amennyiben megfelelıen kívánják végrehajtani;
23.
úgy határoz, hogy a fenntartható fejlıdési stratégiában szereplı célokról plenáris ülés keretében vitát rendez az illetékes bizottságok hozzájárulásai alapján, hogy a Parlament idıben ki tudja nyilvánítani véleményét a fenntartható fejlıdési stratégia elırehaladásáról és prioritásairól ahhoz, hogy ezeket teljes mértékben figyelembe lehessen venni a fenntartható fejlıdési stratégia Európai Tanács általi felülvizsgálatában; úgy ítéli meg ezenfelül, hogy rendszeres párbeszédet kell folytatnia a tagállamok nemzeti parlamentjeivel és az alkotmányos régiók parlamentjeivel általános vagy kétoldalú alapon annak érdekében, hogy megvizsgálják a fenntartható fejlıdés legjobb gyakorlatát, valamint hogy tapasztalatot cseréljenek a fenntartható fejlıdési stratégia mind európai szintő, mind nemzeti megvalósítása tekintetében;
40 /PE 374.614
HU
24.
hangsúlyozza a nemzeti fenntartható fejlıdési stratégiák fontosságát minden EUtagállamon belül és a legjobb gyakorlatok egymás közötti kicserélésének szükségét; hangsúlyozza továbbá a fenntartható fejlıdési stratégiával kapcsolatosan a regionális és helyi szinten, valamint az egyes polgárok szintjén megvalósuló cselekvések szükségességét, az oktatás, a részvétellel kapcsolatos folyamatok és a fenntartható fejlıdési alapelvekkel kapcsolatos figyelemfelkeltés megerısítésével;
25.
úgy ítéli meg, hogy a fenntarthatóság felülvizsgálatának minden, az EU új politikai intézkedéseivel kapcsolatos hatásvizsgálat és a politikák megvalósításának utólagos nyomon követése központi elemének kell lennie;
26.
úgy véli, hogy az uniós szintő cselekvéseket nemzetközi szintő cselekvéseknek kell kiegészíteniük, azzal a céllal, hogy bátorítsák a fenntartható fejlıdéssel kapcsolatos alapelvek elımozdítását az egész világon, nem utolsó sorban a gyorsan fejlıdı országokban, a gazdaság növekedésének és a szegénység csökkentésének elımozdítása céljából, a ritka erıforrások megmentése és a globális környezetvédelem mellett;
27.
ezért a johannesburgi cselekvési terv és a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett elırehaladás szisztematikusabb éves nyomon követésére szólít fel;
28.
elismeri, hogy a fejlıdı országoknak nem kell megismételniük az ipari országok környezetszennyezési hibáit gazdaságuk fejlesztése során; ezen felül a fenntarthatósági alapelveknek az EU fejlesztési együttmőködési tevékenységeibe való bevonására szólít fel, valamint arra, hogy biztosítsák a megfelelı finanszírozást a globális környezetvédelmi kihívások és szükségletek kezelése végett;
Kiegészítı intézkedések 29.
hangsúlyozza az olyan kiegészítı intézkedések szükségességét, mint a fenntartható adóügyi intézkedések és a közbeszerzés, és a fenntarthatatlan köztámogatások lehetı leghamarabbi eltörlését számos politikai területen, különösen az energetika és a mezıgazdaság területén; úgy véli, hogy a fenntarthatóság csak úgy valósítható meg, ha a munka helyett az erıforrás-felhasználást és a szennyezést adóztatják;
30.
hangsúlyozza a fenntartható fejlıdésre vonatkozó vidékfejlesztési programok és a mezıgazdaság (mind hagyományos, mind organikus) fontosságát, mivel csak a gazdaságilag és ökológiailag életképes vidéki területek fordíthatják vissza a vidék lakosságcsökkenési irányát és védhetik meg ezáltal az alapvetı fontosságú infrastruktúrákat; célzott kutatási erıfeszítésekre hív fel az éghajlatváltozásnak a Földközi-tenger térségében rendelkezésre álló vízre és talajminıségre gyakorolt lehetséges hatásainak tekintetében;
31.
hangsúlyozza a tudomány és az innováció fontos szerepét a fenntartható fejlıdési stratégiában meghatározott számos kihívással (beleértve a versenyképességet) való szembenézésben; sajnálja, hogy az EU-ban és tagállamaiban az energiakutatás közszfératámogatása drasztikusan csökkent az utóbbi idıben és ennek a jelentıs emelésére hív fel, a megújuló energiaforrások támogatását és az energiahatékonyságot tekintve;
32.
felismeri, hogy a klímabiztonság és a fosszilis üzemanyagoktól való függıség megtörésének szükségessége egyre kiemelkedıbb prioritása az EU politikájának, amely nem csupán ambiciózus hazai cselekvést követel meg az üvegházhatást okozó gázok PE 374.614\ 41
HU
megfékezésére, de jelentıs pénzügyi támogatást is a fejlıdı országokkal való technológiai együttmőködéshez az energiahatékonyságba és a szénszegény technológiákba való befektetés bátorítására; hangsúlyozza az engergiamegtakarítás fontosságát, mint az egyetlen jelentısebb európai energiaforrást, amelynek nincsenek káros környezeti hatásai; 33.
úgy véli, hogy a fenntartható fejlıdési stratégia céljainak tükrözıdniük kell az EU költségvetésének felhasználásában a 2007-tıl 2013-ig terjedı idıszakban, és segíteniük kell az EU költségvetése 2008-2009-es teljes felülvizsgálatának menetét; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezéseket lefektetı tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2004)0492) egyértelmően kimondja, hogy az Alapok céljait a fenntartható fejlıdés kereteiben kívánják elérni, de sajnálja, hogy az Alapok által társfinanszírozott támogatásokra vonatkozó elıirányzat nem felel meg az fenntartható fejlıdési stratégiának, és úgy ítéli meg, hogy ezt felül kell vizsgálni;
34.
végül ragaszkodik ahhoz, hogy a fenntartható fejlıdést támogató intézkedéseket ne csak rövid távú költségeik alapján ítéljék meg, hanem hosszú távú elınyeik alapján is, valamint hogy a tétlenség költségeit is teljes mértékben vegyék figyelembe; o o
35.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
42 /PE 374.614
HU
o
P6_TA-PROV(2006)0273 A rasszista és homofób erıszak fokozódása Európában Az Európai Parlament állásfoglalása a rasszista és homofób erıszak fokozódásáról Európában Az Európai Parlament, –
tekintettel a nemzetközi emberjogi okmányokra, amelyek tiltják a faji és etnikai alapú megkülönböztetést, nevezetesen a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl szóló nemzetközi egyezményre és az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló európai egyezményre, amelyeket az EU valamennyi tagállama és számos nem uniós ország aláírt,
–
tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 2., 6., 7. és 29. cikkére és az EK-Szerzıdés 13. cikkére, amelyek kötelezik az Uniót és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvetı szabadságokat, és amelyek európai eszközöket biztosítanak a rasszizmus, az idegengyőlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelemhez, valamint tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 21. cikkére,
–
tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 21. cikkére,
–
tekintettel az Európai Unió rasszizmus, idegengyőlölet, antiszemitizmus és a homofóbia elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységeire, különösen a személyek közötti, fajivagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvre1 és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK megkülönböztetés elleni irányelvekre2, valamint a rasszizmus és idegengyőlölet elleni küzdelemrıl szóló kerethatározat-tervezetre3,
–
tekintettel a rasszizmusról, idegengyőlöletrıl, antiszemitizmusról, homofóbiáról, a kisebbségek védelmérıl, a megkülönböztetés ellenes politikákról és a romák uniós helyzetérıl szóló korábbi állásfoglalásaira,
–
tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,
A.
mivel a rasszizmust, az idegengyőlöletet, az antiszemitizmust, a homofóbiát és a cigányellenességet irracionális okok motiválják és bizonyos esetekben a jelenség a társadalom perifériájára szorult állapothoz, a kirekesztettséghez és a munkanélküliséghez kapcsolódik, valamint annak elutasításához, hogy a sokszínőség társadalmainkban a gazdagság forrása,
B.
mivel több tagállamban rasszista, idegengyőlölı és antiszemita győlölet által motivált erıszakos cselekmények és/vagy gyilkosságok történtek, míg a rasszizmus, az idegengyőlölet, az antiszemitizmus és a homofóbia egyéb közvetlen és közvetett formái továbbra is jelen vannak az Unión belül és azon kívül,
1 2 3
HL L 180., 2000.7.19., 22. o. HL L 303., 2000.12.2.., 16. o. HL C 25. E, 2006.3.26., 269. o. PE 374.614\ 43
HU
C.
mivel az orosz hatóságok betiltották a homoszexuális, leszbikus, biszexuális és transznemő személyek egyenlıségéért és velük szembeni toleranciáért 2006. május 27-re tervezett moszkvai felvonulást, megsértve ezzel a békés gyülekezésnek és demonstrációnak az emberi jogokról szóló európai egyezmény által biztosított jogát egy olyan helyzetben, ahol az ellehetetlenítésben politikai és vallási hatóságok vettek részt, továbbá uszítottak és vettek részt a késıbbi erıszakos eseményekben,
D.
mivel az európai, nemzeti és regionális szintő politikai vezetık felelısséggel tartoznak azért, hogy jó példával járjanak elöl azzal, hogy elısegítik a toleranciát, a megértést, a tiszteletet és a békés egymás mellett élést,
E.
mivel egyes politikai pártok, beleértve azokat, amelyek számos országban hatalmon vannak, vagy helyi szinten jelentıs képviselettel rendelkeznek, szándékosan tették a faji, etnikai, nemzeti, vallási és melegekkel szembeni intoleranciát programjuk középpontjává, ezzel lehetıvé téve politikai vezetık számára olyan nyelv használatát, amely faji és egyéb győlöletet kelt és felkorbácsolja a szélsıségeket a társadalomban,
F.
mivel homofób jellegő nyílt erıszakra buzdító felhívások érkeztek a lengyel kormányzópárt egyik tagjától egy varsói melegjogi felvonulás megtartására vonatkozó tervekkel kapcsolatban,
G.
mivel a tagállamok számos intézkedést terveztek azon politikai pártok ellen, amelyek olyan programokat és tevékenységeket népszerősítenek, amelyek ellentétesek az emberi jogokról szóló európai egyezményben foglalt értékekkel, beleértve a közpénzek visszavonását,
H.
mivel a labdarúgó-mérkızések alatt szégyenteljes és súlyos rasszista megnyilvánulások figyelhetık meg, és mivel aggasztó, hogy hasonló események a jelenleg zajló világbajnokság alatt is megtörténhetnek,
I.
mivel az oktatás, és elsısorban az alapszintő oktatás, kulcsfontosságú terület a késıbbi életben tanúsított rasszista attitődök és elıítéletek elleni küzdelem korai szakaszban történı megvalósításában, és mivel a döntéshozóknak kellı figyelmet kell fordítaniuk az általános iskolákban lévı jó társadalmi és etnikai összetétel elınyeire,
J.
mivel a média fontos szerepet játszik a rasszista erıszak megítélésében, és bizonyos tagállamokban az erıszakról egyoldalú és elfogult képet mutat és ezáltal felelısséget visel a rasszizmussal és idegengyőlölettel kapcsolatos téves információk terjesztésében,
K.
mivel azoknak az internetes honlapoknak a nagy száma, amelyek a legfıbb információforrást képezik rasszista csoportokról, illetve olyan csoportokról, amelyek győlöletet keltenek, aggodalomra ad okot a tekintetben, hogy miként lehet ezt a problémát megoldani a szólásszabadság megsértése nélkül,
L.
mivel a rendırség és az igazságügyi rendszerek a tagállamokban létfontosságú szerepet töltenek be a rasszista erıszak üldözésében és megakadályozásában; mivel azonban ezek a szervek bizonyos esetekben nem védik meg a polgárokat a rasszista erıszaktól, és nem tudják elrettenteni a szélsıségeseket attól, hogy ilyen jellegő bőncselekményeket kövessenek el, és ebben az összefüggésben a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogy rendıri szerveiket és igazságügyi rendszerüket nem jellemzi-e „intézményes rasszizmus”;
44 /PE 374.614
HU
mivel egyes országokban a rendıri erıszak különösen az etnikai, faji és szexuális kisebbségekre irányul és közvetlenül sérti ezen csoportok gyülekezési jogát, M.
mivel nem állnak rendelkezésre a rasszizmussal, az idegengyőlölettel, az antiszemitizmussal és a homofóbiával, és az ezen jelenségekhez kapcsolódó erıszakkal és megkülönböztetéssel kapcsolatos statisztikai adatok a tagállamokban,
N.
mivel öt évig tartó tárgyalások után a Tanács még mindig nem hagyta jóvá a Bizottság rasszizmus és idegengyőlölet elleni küzdelemrıl szóló kerethatározatára irányuló javaslatát, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a Bizottság visszavonja azt, és mivel ez a jogszabály hasznos eszköz lett volna a fajgyőlölet motiválta bőncselekmények kezelésében és büntetésében,
O.
mivel négy tagállam – Németország, Luxemburg, Ausztria és Finnország – esetében az Európai Bírósághoz fordultak, amiért ezek az országok nem teljesítették a 2000/43/EK irányelv elıírásait,
1.
sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács nem tudta elfogadni a fajgyőlölet és idegengyőlölet elleni küzdelemrıl szóló kerethatározatot és szorgalmazza, hogy a soron következı finn elnökség újra kezdjen neki a munkának, a Tanács pedig érjen el egy megállapodást, hogy egyértelmően kiterjeszti a kerethatározatot a homofób, antiszemita, iszlámellenes és más, etnikai, faji, szexuális irányultságon, vallási vagy egyéb irracionális indíttatáson alapuló fóbia vagy győlölet által motivált bőncselekményekre; felszólítja a tagállamokat, hogy erısítsék meg azon büntetıjogi intézkedéseiket, amelyek célja az ilyen jellegő bőncselekményekért kiszabható büntetések közelítése az EU-ban; sürgeti, hogy minden tagállam hatékonyan ültesse át a diszkriminációellenes irányelveket, a Bizottság pedig vigye a Bíróság elé azokat a tagállamokat, amelyek ezt nem teszik meg, továbbá dolgozzon ki új, 2007 közepe elıtt benyújtásra kerülı, jogalkotási eszközökre irányuló javaslatokat, amelyek magukban foglalják a diszkrimináció EK-Szerzıdés 13. cikkében foglalt valamennyi indítékát, és amelyek ugyanolyan hatállyal rendelkeznek, mint a 2000/43/EK irányelv;
2.
mélyen elítél minden rasszista és győlöletbıl fakadó támadást, sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy minden tılük telhetıt tegyenek meg a felelısök megbüntetése érdekében, és vessenek véget a büntetlenség légkörének, amely fennáll e támadásokkal kapcsolatban, és kifejezi együttérzését e támadások valamennyi áldozatával és családjaikkal: –
annak a mali nemzetiségő, fekete asszonynak és a rábízott belga gyermeknek az elıre megfontolt szándékkal elkövetett meggyilkolását, amelyet 2006. május 12-én egy belga szélsıjobboldali fiatal követett el Antwerpenben néhány perccel azután, hogy egy török származású nıt súlyosan megsebesített, miközben meg akarta gyilkolni;
–
egy 16 éves fiú meggyilkolását 2006 januárjában Brüsszelben és egy 17 éves fiú meggyilkolását áprilisban szintén Brüsszelben, és felháborítónak tartja, hogy a média néhány esetben úgy ismertette ezeket a gyilkosságokat, hogy elıfordult, hogy a közvélemény minden alapot nélkülözve egész közösségeket tekintett bőnösnek;
PE 374.614\ 45
HU
–
Ilan Halimi 2006 februárjában Franciaországban bekövetkezett elrablását, megkínzását és meggyilkolását, amelyet egy 22, eltérı származású személybıl álló banda követett el, és különösen aggasztónak találja a bőncselekmény antiszemita dimenzióját;
–
Chaïb Zehaf 2006 márciusában Franciaországban bekövetkezett meggyilkolását, amelynek indítéka etnikai származása volt;
–
Kevin K. etiópiai származású német állampolgár brutális megtámadását a SzászAnhalt tartományban lévı Poemmelte faluban 2006. január 9-én, különösen a rasszista indíték miatt;
–
egy transzszexuális személy, Gisberta elrablását, rettenetes megkínzását és meggyilkolását a portugáliai Porto városában, 2006 februárjában, amelyet serdülı, illetve még fiatalabb kiskorúak csoportja követett el;
–
a Micheal Schudrich, Lengyelország fırabbija ellen intézett támadást, amely Varsóban történt, valamint a Lengyel Családok Ligája egyik vezetıjének kijelentéseit, amelyek a toleranciáért és az egyenlıségért felvonuló homoszexuális, leszbikus, biszexuális és transznemő személyek elleni erıszakra sarkalltak;
–
az az agresszió, amely 2006. április 8-án, szombaton Fernando Ujiguilete guineai származású portugál állampolgárt érte a spanyolországi Castellar del Vallès nevő helységben. A rasszista indíttatású erıszakos cselekmény miatt Ujiguilete úr több napot töltött kórházban;
–
a labdarúgó-stadionokban a neonáci ideológiát valló szurkolók által tanúsított erıszak, illetve a rasszista rigmusok és bekiabálások számának növekedése;
3.
üdvözli a tényt, hogy több ezer ember vett részt az antwerpeni és párizsi tömegfelvonulásokon, amelyek célja a fenti eseményektıl való közfelháborodás kifejezése, valamint a rasszizmus, az idegengyőlölet és az antiszemitizmus elleni küzdelem nyilvános támogatásának kifejezése volt; üdvözli a lengyelországi toleranciatüntetéseket is és különösen a 2006. évi varsói meleg büszkeség parádé barátságos fogadását;
4.
rendkívül aggódik a lengyelországi fajgyőlölı, idegengyőlölı, antiszemita és homofób intolerancia általános növekedése miatt, amelyet részben olyan vallásos platformok táplálnak, mint a Radio Maryja, amelyet a Vatikán is bírál antiszemita megnyilvánulásaiért; úgy véli, hogy az EU-nak megfelelı lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy kifejezze aggályait és különösen, hogy foglalkozzon a Lengyel Családok Ligája kormányban való részvételének kérdésével, mivel e párt vezetıi győlöletre és erıszakra biztatják az embereket; emlékezteti Lengyelországot a szerzıdések alapján vállalt kötelezettségeire, különösen az EU-Szerzıdés 6. cikkére és a kötelezettségek megszegését követı lehetséges szankciókra; szorgalmazza e tekintetben, hogy a lengyel kormány vizsgálja felül az Egyenlı Státusz Teljhatalmú Megbízottja Hivatalának felszámolását; kéri a Rasszizmus és Idegengyőlölet Megfigyelıközpontját, vizsgálja meg a rasszista, idegengyőlölı és homofób intolerancia lengyelországi felbukkanását, továbbá kéri a Bizottságot, hogy ellenırízze, vajon a lengyel oktatási miniszter tevékenységei és kijelentései összhangban állnak-e az EU-Szerzıdés 6. cikkével;
46 /PE 374.614
HU
5.
súlyosan elítéli az orosz hatóságok döntését, hogy betiltották a 2006. május 27-re tervezett elsı moszkvai meleg büszkeség felvonulást, valamint azt, hogy nem tudták biztosítani a békés tüntetık és emberi jogi aktivisták biztonságát és védelmét, továbbá emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy a gyülekezési szabadság alapvetı emberi jog, amelyet az Orosz Föderáció Alkotmányának 31. cikke garantál; kifejezi mély aggodalmát, amiért orosz politikusok és hitéleti szervezetek szerepet játszottak a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemő személyek elleni erıszakra és győlöletre való uszításban; reméli, hogy a jövıben hasonló események nem fognak bekövetkezni és bátorítja az orosz hatóságokat, 2007-ben engedélyezzék a meleg büszkeség felvonulást és biztosítsák a résztvevık védelmét;
6.
súlyosan csalódott amiatt, hogy az EU vezetıinek nem sikerült felvetniük ezt a kérdést a május 18-i EU-Oroszország csúcstalálkozón;
7.
ugyancsak csalódott, hogy Barroso elnök, valamint Frattini, illetve Spidla biztos nem tudott találkozni május 30-án Európa vallási vezetıivel, amely találkozó során elítélhették volna az orosz ortodox papok aktív részvételét a 2006. május 27-i moszkvai erıszakos, homoszexuálisok elleni és neonáci felvonuláson;
8.
megütközésének és aggodalmának ad kifejezést az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlése elnökének a moszkvai incidensekre való reagálása miatt, mivel az elnök gratulált Oroszországnak az emberi jogok terén elért eredményeihez ahelyett, hogy elítélte volna az alapvetı emberi jogok 2006. május 27-i megsértését;
9.
kéri, hogy a soron következı G8 csúcson az EU képviselıi sürgıs kérdésként vessék fel az oroszországi emberi jogok problémáját, különösen a békés tüntetéshez való jogot;
10.
felhívja az Európai Unió intézményeit, a tagállamokat és minden demokratikus európai pártot, hogy ítéljék el az intolerancia minden megnyilvánulását és a fajgyőlöletre való uszítást, valamint a zaklatás és a rasszista erıszak minden megnyilvánulását;
11.
sajnálatának ad hangot, hogy több tagállamban tapasztalható az egyértelmően idegengyőlölı, rasszista, antiszemita és homofób célokat kitőzı szélsıséges pártok és csoportok támogatásának erısödése, amelyek közül néhány kormányzati szerephez is jutott Lengyelországban, továbbá hangsúlyozza, hogy fel kell tárni ennek a jelenségnek a gyökereit, amelyek például a társadalom szélére sodródás, a kirekesztıdés és a munkanélküliség;
12.
sürgeti, hogy a tagállamok mindegyike legalább az elıkészületeket tegye meg az olyan politikai pártoknak nyújtott támogatások visszavonására, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és az alapvetı szabadságjogokat, a demokráciát és a jog érvényesülését, ahogyan azt az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Unió alapjogi chartája kimondja, továbbá felszólítja azokat, akiknek már módjuk van ezt megtenni, hogy késlekedés nélkül cselekedjenek;
13.
kéri a tagállamokat, hogy minden szinten és minden ágazatban, és különösen a médiában és az oktatásban indítsanak kampányokat annak érdekében, hogy népszerősítsék a kulturális sokféleséget, amely a gazdagság és a gazdasági dinamizmus, a nemek közötti egyenlıség, a diszkrimináció elleni küzdelem, a tolerancia, a párbeszéd és az integráció formája, például az „Egyenlıs esélyeket mindenkinek” (2007) és az „Kultúrák közötti párbeszéd" (2008) európai évei keretében; PE 374.614\ 47
HU
14.
felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kellı figyelmet a rasszizmus, szexizmus, az idegengyőlölet és a homofóbia elleni küzdelemre mind az egymással, mind pedig harmadik országokkal folytatott kétoldalú kapcsolataikban;
15.
felhívja a Bizottságot, hogy a kibontakozó integrációs politikája mellett folytassa diszkriminációellenes politikájának kidolgozását; úgy véli, hogy az egyenlıség megvalósítása érdekében megfelelı figyelmet kell szentelni az integrációnak és egyéb nem jogalkotási intézkedéseknek, mint például az interakciók és a részvétel elımozdítása;
16.
hangsúlyozza a rasszizmus és idegengyőlölet elleni kezdeményezések támogatásának szükségességét a jelenleg zajló németországi labdarúgó-világbajnokság tekintetében, és kéri a hatóságokat, hogy alaposan figyeljék és üldözzék és ítéljék el a rasszista cselekmények felelıseit;
17.
emlékeztet arra, hogy egyértelmő meghatározásokra és statisztikákra van szükség a rasszizmussal és idegengyőlölettel, különösen a rasszista és idegengyőlölet motiválta erıszakkal kapcsolatban az ezen jelenség elleni hatékony küzdelem eszközeként, amint arra a Rasszizmus és Idegengyőlölet Európai Megfigyelıközpontja 2005-ös éves jelentésében rávilágított, hangsúlyozva a rasszista erıszak statisztikai regisztrálásának hiányát például Olaszországban, Portugáliában és Görögországban;
18.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Európa Tanácsnak és az Orosz Föderáció kormányának.
48 /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0274 A kézi lıfegyverekrıl és könnyő fegyverekrıl Az Európai Parlament állásfoglalása a kézi lıfegyverekrıl és könnyő fegyverekrıl, tekintettel az ENSZ-nek a kézi lıfegyverekkel és könnyő fegyverekkel való illegális kereskedelem minden formáját megelızni, eltörölni és az ellen harcolni kívánó cselekvési programjának felülvizsgálatával foglalkozó 2006-os konferenciára és úton a nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezmény felé
Az Európai Parlament, –
tekintettel a 2001. március 15-i1, 2001. november 15-i2, 2003. június 19-i3 és 2005. május 26-i4, a kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek (SALW) terjedése és az azokkal való visszaélés elleni harcról szóló korábbi állásfoglalásaira,
–
tekintettel 2005. november 17-i5, az Európai Unió fegyverek kivitelére vonatkozó magatartási kódexe rendelkezésének 8. pontja alkalmazásaként készített hatodik éves tanácsi jelentésrıl szóló korábbi állásfoglalására (2005/2013(INI),
–
tekintettel az 1997. június 26-i, a hagyományos fegyverekkel való illegális kereskedelem megelızését és az ellene való harcot célzó uniós programra6, a Tanács 2002. július 12-i, a kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek destabilizáló hatású felhalmozódása és elterjedése elleni harchoz való európai uniós hozzájárulásról szóló közös fellépésére (2002/589/KKBP)7, a Tanács 2003. június 23-i, a fegyverkereskedelemrıl szóló közös álláspontjára8, valamint az Európai Tanács által 2005. december 15-16-án elfogadott, a kézi lıfegyverek, könnyő fegyverek és tölteteik törvénytelen felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó EU stratégiára9,
–
tekintettel a 2005. október 3-i Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa ülésének következtetéseire, amely kifejezte az EU-nak az ENSZ keretén belüli fegyverkereskedelem iránti támogatását, amely kötelezı érvényő közös szabályokat alakítana ki a hagyományos fegyverekkel történı globális kereskedelemben10,
–
tekintettel az ENSZ 2001 júliusában elfogadott, a kézi lıfegyverekkel és könnyő fegyverekkel való illegális kereskedelem minden formáját megelızni, eltörölni és az ellen harcolni kívánó cselekvési programjára,
1
HL C 343., 2001.12.5., 311. o. HL C 140. E, 2002.6.13., 587. o. HL C 69 E., 2004.3.19., 136. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0204. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0436. Az 1997. június 26-i Általános Ügyek Tanácsa elfogadta. HL L 191., 2002.7.19., 1. o. HL L 156., 2003.6.25., 79. o. Az Európai Unió Tanácsa, 5319/06, 2006. január 13. Az Európai Unió Tanácsa, 2678-ik ülés, Luxemburg, 2005. október 3.
2 3 4 5 6 7 8 9 10
PE 374.614\ 49
HU
–
tekintettel az ENSZ tagállamok kétévenkénti, a kézi lıfegyverekkel és könnyő fegyverekkel való illegális kereskedelem minden formáját megelızni, eltörölni és ellene harcolni kívánó cselekvési programjáról szóló 2005. július 11–15. közötti második találkozójára,
–
tekintettel az illegális kézi lıfegyverek és kézi fegyverek idıben és megbízható módon történı azonosítását és nyomon követését a tagállamok számára lehetıvé tevı nemzetközi eszköznek1 az ENSZ 2005. decemberi közgyőlése általi elfogadására,
–
tekintettel a lıfegyverek, azok alkotórészeinek és tölteteinek gyártása és a velük való kereskedés elleni 2001-es jegyzıkönyv2 2005. július 6-i hatályba lépésére (ENSZ lıfegyver jegyzıkönyv),
–
tekintettel a 2006. június 26 és július 7 között tervezett, az ENSZ cselekvési program felülvizsgálatával foglalkozó ENSZ konferenciára, valamint annak szükségességére, hogy a konferencia és annak folytatása sikeres legyen,
–
tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,
A.
üdvözölve a jogilag kötelezı erejő, azon kereskedelmet tiltó nemzetközi fegyverkereskedelmi szerzıdés iránti növekvı nemzetközi támogatást, amely kereskedelem aláássa az emberi jogokat vagy a nemzetközi humanitárius jogot, vagy amely országok vagy régiók stabilitását veszélyezteti, illetve nagy valószínőséggel fegyveres konfliktus kialakulásához vagy kiterjedéséhez járulhat hozzá,
B.
mivel az illegális fegyverkereskedelem terrorista és drogcsempészettel foglalkozó szervezeteket lát el; mivel romboláshoz vezet és következtében a halál törvénye és a korrupció uralkodik; mivel támogatja az emberrablásokért, erıszakos cselekedetekért és a közbiztonság aláásásáért felelıs szervezett bőnözést; mivel a demokrácia akadályozását és a dogmatizmust és intoleranciát dicsıítı nemzetközi terrorista szervezeteket lát el,
C.
megerısítve aggodalmát a kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek folyamatos terjedése miatt, amely felesleges emberi szenvedést okoz, súlyosbítja a fegyveres konfliktusokat és az instabilitást, megkönnyíti a terrorizmust, aláássa a fenntartható fejlıdést, a helyes kormányzást és a jogállamiságot, valamint hozzájárul az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséhez,
D.
megerısítve elkötelezettségét az ENSZ cselekvési program erısítése iránt, valamint a kormányok arra történı ösztönzése iránt, hogy nemzetközi, regionális és nemzeti jogalkotás útján a kézi lıfegyvereket és könnyő fegyvereket (beleértve a kereskedelmet és átadást) ellenırzı kötelezı erejő rendelkezésekben állapodjanak meg; határozottan támogatva a nemzetközi pénzügyi és technikai segítségnyújtásnak az ENSZ cselekvési terve III. szakaszának 6. cikkében foglaltak szerinti elérhetıvé tételére irányuló kérést,
E.
meggyızıdve arról, hogy elérkezett az idı arra, hogy nemzetközi közösség olyan kötelezı erejő nemzetközi szabályokkal gátolja a kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek terjedését, amelyek a nemzetközi jog – beleértve az emberi jogokat és a nemzetközi
1
A/60/463 (L.55) határozat, 2005. december 8.
2
Az ENSZ Közgyőlés 2001. májusi, 55/255 sz. határozata fogadta el.
50 /PE 374.614
HU
humanitárius jogot – teljes tiszteletén alapulnak, F.
aggodalmát fejezve ki a tölteteknek és robbanóanyagoknak az illegális kézi lıfegyverek és kézi fegyverek idıben és megbízható módon történı azonosítását és nyomon követését a tagállamok számára lehetıvé tevı nemzetközi eszközbıl történı kihagyása, valamint az eszköz jogilag nem kötelezı erejő jellege miatt,
G.
sajnálattal véve tudomásul továbbá az ENSZ kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek illegális kereskedelme elleni harcról szóló széleskörő konzultációjának lassú folyamatát, valamint a jogilag kötelezı erejő, a fegyverkereskedelemrıl szóló nemzetközi eszköz megtárgyalása melletti elkötelezettség hiányát,
H.
hangsúlyozva, hogy az ENSZ cselekvési terve megköveteli az államoktól, hogy olyan szigorú nemzeti szabályok és eljárások alapján értékeljék az exportengedélyre vonatkozó kérelmeket, amelyek minden kézi lıfegyverre és könnyő fegyverre kiterjednek, valamint összhangban állnak az államok meglévı kötelezettségeivel és a vonatkozó nemzetközi joggal, különös tekintettel ezen fegyverek illegális kereskedelembe történı beszivárgásának veszélyére,
I.
meggyızıdve arról, hogy a kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek csökkentését és kezelését célzó stratégiák megfelelı integrálásának a konfliktus megelızésre és a konfliktus utáni béketeremtésre irányuló nemzetközi programok szerves részévé kell válnia,
J.
üdvözölve és támogatva a civil társadalom szervezeteinek folyamatos kampányait,
1.
felhívja az ENSZ cselekvési programját felülvizsgáló 2006-os konferencián résztvevı államokat, hogy a nemzetközi, regionális és nemzeti törvények által meghatározott kötelezettségeikkel összhangban állapodjanak meg a fegyverkereskedelem globális alapelveiben, beleértve azt a követelményt, mely szerint nem lehet az emberi jogok megsértését vagy az emberiség ellen elkövetett bőnöket, illetve regionális vagy nemzeti instabilitást és fegyveres konfliktust gerjesztı fegyverekkel kereskedni;
2.
sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy közvetlenül az ENSZ cselekvési programját felülvizsgáló 2006-os konferencia után kezdjen tárgyalásokat nemzetközi fegyverkereskedelmi szerzıdésrıl az ENSZ-en belül annak érdekében, hogy a fegyverkereskedelemnek az elızı bekezdésben említett szabályozására jogilag kötelezı erejő eszközt hozzon létre;
3.
felhívja a 2006-os felülvizsgálati konferencián résztvevı államokat, hogy foglalkozzanak az ENSZ cselekvési programjának humanitárius és fejlesztési dimenziójával, hangsúlyozva a kézi lıfegyverekkel és könnyő fegyverekkel való kereskedelem, ezek terjedése és a velük való visszaélés, valamint a fejlesztés, a szegénység csökkentése és a humanitárius segítségnyújtás közötti összefüggés jelentıségét; ezért kéri a kézi lıfegyverekkel és könnyő fegyverekkel kapcsolatos programok belefoglalását a nemzeti, regionális és országos fejlesztési és a szegénység csökkentését célzó stratégiákba;
4.
hangsúlyozza, hogy kodifikálni kell a fegyverkereskedelem vonatkozásában a nemzetközi jogban már létezı kötelezettségeket, különös tekintettel az emberi jogokra és a humanitárius jog kritériumaira;
PE 374.614\ 51
HU
5.
felhívja az ENSZ lıfegyverekrıl szóló jegyzıkönyvének aláíróit, hogy ratifikálják a jegyzıkönyvet és haladéktalanul építsék be azt nemzeti jogalkotásukba;
6.
sürgeti az államokat, hogy a fegyverembargó megsértését (beleértve a pénzügyi és logisztikai támogatást) nemzeti jogukban bőncselekményként kezeljék;
7.
hangsúlyozza, hogy a fegyveres erık, valamint a bőnüldözı szervek és büntetıjogi rendszerek reformja, amely mőködésük, átláthatóságuk és elszámoltathatóságuk növelésére irányul, hozzájárulhat egy olyan biztonságos környezet megteremtéséhez, amelyben az állampolgárok nem érzik szükségesnek lıfegyver birtoklását;
8.
úgy látja, hogy a tengerentúlon mőködı magán katonai és biztonsági szolgálatok szabályozására a nemzeti törvényeket kell alkalmazni és érvényesíteni, és ahol nem léteznek ilyen törvények, ott létre kell hozni és alkalmazni kell ıket annak érdekében, hogy javítsák e növekvı biztonsági ágazat szabályozását és elszámoltathatóságát;
9.
sürget minden tagállamot, hogy nemzeti jogalkotásukba építsék be a rendfenntartó erık magatartási kódexét1, valamint a rendfenntartó erık általi kényszerintézkedések és fegyverhasználat alapelveit2;
10.
határozottan javasolja, hogy a kormányok: a)
tiltsák meg a civil lakosság számára, hogy engedély nélkül bármilyen kézi lıfegyvert vagy könnyő fegyvert, automata vagy fél-automata fegyvert, illetve gépfegyvert birtokoljanak vagy használjanak;
b)
dolgozzanak ki tájékoztató és csereprogramokat azok között az országok között, amelyek részt kívánnak venni a kézi lıfegyverek és könnyő fegyverek civil lakosság általi birtoklásával kapcsolatos együttmőködésben;
c)
foglalkozzanak a társadalmon belül mutatkozó, a kézi lıfegyverek és könnyő kézifegyverek iránti túlzott és nem kívánatos kereslet csökkentésének kérdésével, és ennek megfelelıen támogassák az e kereslet csökkentését célzó programokat és intézkedéseket, megakadályozva és enyhítve a városi, illetve vidéki erıszakot és bizonytalanságot, és eközben összpontosítsanak a kézi lıfegyverekkel és könnyő kézifegyverekkel kapcsolatos erıszak által kifejezetten érintett csoportokra;
11.
sürgeti az államokat, különösen a tekintetben, hogy a kézi lıfegyverek és a könnyő fegyverek, automata és fél-automata gépfegyverek ellenırzésére és engedélyezésére dolgozzanak ki nemzeti jogszabályokat, valamint hogy akadályozzák meg olyan emberek fegyverhez jutását, akik erıszakos múlttal (különös tekintettel a családi erıszakra) rendelkeznek, illetve akik kereskedés vagy a fegyverzetellenırzési szabályok megszegése miatt büntetve voltak;
12.
sürgeti az ENSZ cselekvési programjában és a jövıbeni nemzetközi fegyverkereskedelmi szerzıdésben részes államokat: hozzanak létre technikai segítségnyújtási programokat annak érdekében, hogy támogassák a törvényes ellenırzést létrehozni kívánó harmadik országokat és a regionális szervezeteket a fegyverkereskedelem szabályozásában;
1
2
Elfogadta az ENSZ Közgyőlése 1979. december 17-i 34/169 sz. határozatában. Elfogadta az ENSZ 1990. augusztus 27. és 1990. szeptember 7. közötti havannai (Kuba) nyolcadik bőnmegelızési és az elkövetıkkel való bánásmódról szóló kongresszusa.
52 /PE 374.614
HU
13.
sürgeti ugyanezen részes államokat, hogy hozzanak létre jelentési és felügyeleti mechanizmusokat annak érdekében, hogy támogassák az államokat kötelezettségvállalásaik végrehajtásában;
14.
kéri az EU delegációját, hogy az ENSZ cselekvési program felülvizsgálatával foglalkozó konferencián vegye védelmébe ezen állásfoglalás elveit és javaslatait;
15.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ fıtitkárának, a kézi lıfegyverekrıl és könnyő fegyverekrıl szóló parlamenti fórumnak, valamint az Interparlamentáris Unió Közgyőlésének.
PE 374.614\ 53
HU
P6_TA-PROV(2006)0275 Az ERTMS/ETCS európai vasúti forgalomirányítási telepítése Az Európai Parlament állásfoglalása az ERTMS/ETCS (egységes európai vasúti forgalomirányítási rendszer) telepítésérıl (2005/2168(INI))
Az Európai Parlament, –
tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az ERTMS/ETCS európai vonatbefolyásoló rendszer telepítésérıl szóló közleményére (COM(2005)0298), valamint a Bizottság szolgálatai által készített kísérı munkadokumentumra (SEC(2005)0903),
–
tekintettel a 2005. március 17-én Brüsszelben aláírt, a Bizottság és az Európai Vasutak Szövetsége (CER - UIC - UNIFE - EIM) közötti megállapodásra, amely meghatározza az ERTMS telepítésére vonatkozó legfontosabb alapelveket,
–
tekintettel a nagy sebességő transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 1996. július 23-i 96/48/EK tanácsi irányelvre1, valamint a hagyományos vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2001. március 19-i 2001/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,
–
tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra3,
–
tekintettel a transzeurópai közlekedési- és energiahálózatok területén a közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól és a 2236/95/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0475),
–
tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban 2006. január 24-én tartott meghallgatásra, melynek során a vasúttársaságok, az infrastruktúraüzemeltetık és a vasúti háttéripar képviselıi egyhangúlag az ERTMS bevezetése mellett foglaltak állást,
–
tekintettel az Európai Közösség korábbi keretprogramjaira és a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó leendı hetedik keretprogramjára,
–
tekintettel az Európai Vasúti Közösség (CER) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a határokon átnyúló interoperábilis szolgáltatásokat ellátó jármővezetık európai mozdonyvezetıi engedélyérıl szóló, 2004. január 27-i megállapodásra,
–
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
1 2 3
HL L 235., 1996.9.17., 6. o. HL L 110., 2001.4.20., 1. o. HL L 167., 2004.4.30., 1. o.
54 /PE 374.614
HU
–
tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0183/2006),
A.
mivel a több mint húsz különbözı nemzeti vonatbefolyásoló rendszer egymás melletti létezése akadályozza a teljesen interoperábilis és a többi szállítási móddal szemben versenyképes európai vasúti közlekedés kiépítését,
B.
mivel az ERTMS-t különbözı próbaútvonalakon sikeresen tesztelték, és prototípusa rendelkezésre áll konszolidált formában, azonban a pályán és a vonatok fedélzetén elhelyezett jelzıberendezések hosszú élettartama – amely általában meghaladja a húsz évet – miatt az ERTMS és a nemzeti rendszerek még több évig egymás mellett létezhetnek, különösen a hagyományos vasúti pályákon, ahol eltérı sebességő utas- és áruszállító szerelvények közlekednek,
C.
mivel a nemzeti vonatbefolyásoló rendszerek a mőszaki elavulás vagy a nem elégséges piaci méretek miatt el fognak tőnni, és az európai jelzıberendezés-ipar jövıje attól fog függni, hogy képes lesz-e modern, szabványosított berendezéseket gyártani a világpiacra; mivel továbbá az ERTMS-projekt ennek az iparnak a közép- és hosszútávú fejlıdése és a 15 000 magas képzettséget igénylı munkahely tekintetében alapvetı jelentıségő,
D.
mivel az ERTMS exportpiacra kerül, mert Európán kívüli vasutak is már úgy döntöttek, hogy elavult rendszereiket ERTMS-re cserélik; mivel a Koreából, Tajvanból, Indiából, Szaúd-Arábiából és a Kínai Népköztársaságból érkezett jelenlegi mozdonymegrendelések, valamint ezekben az országokban az infrastrukturális projektek világosan jelzik a piaci lehetıségeket; továbbá mivel ezek a projektek az egész világon ezen európai technológia nagyon magas potenciálját mutatják, amely világszabvánnyá válhat, ha Európában elég erıs piaci bázisra tud építkezni,
E.
mivel ezért különösen fontos, hogy végre meghatározzanak egy világos és összehangolt migrációs stratégiát, amely a vasúti ágazatban megteremti a szükséges tervezési biztonságot, ügyelve arra, hogy ez ne akadályozza a vasút külsı versenyképességét más szállítási módokhoz képest,
F.
mivel a vasúti ágazat és a Bizottság közötti, 2005 márciusában aláírt megállapodás e tekintetben fontos jelzés,
G.
mivel az ERTMS egységes mőszaki leírása, amelyet a következı hónapokban kell elfogadnia a Bizottságnak, a kölcsönösen átjárható rendszerek kialakításához és a közlekedési folyosók pályázati kiírásaihoz is elegendı alapul szolgál,
H.
mivel az ERTMS bevezetése egy európai, határokon átnyúló gazdasági nagyberuházás, és az egységes jelzıberendezések terén elért elırehaladás fontos szerepet játszhat a közutak tehermentesítését célzó stratégiában és a közlekedési forgalomnak a vasútra történı terelésében, valamint a különbözı szállítási módok közötti verseny feltételeire vonatkozó európai harmonizációs politika szempontjából,
Alapvetı tényezık: migráció és stratégia 1.
elismeri, hogy az ERTMS egy olyan vonatbefolyásoló rendszer, amely a nemzeti rendszereket meghaladja, és esetében az új beszerzéseknek és a karbantartásnak kevésbé költségesnek kellene lennie – pl. amiatt, hogy többé nem szükségesek jelzıtáblák –, és figyelemmel a hibajelentésre és a felügyeletre a biztonság növekedését jelenti bármely PE 374.614\ 55
HU
sebességnél és bármilyen feltételek mellett, és nagyon gyakran jelentısen növelheti a pálya kapacitását; 2.
elismeri, hogy az ERTMS-sel a digitális technológiát a vasúti infrastruktúrába is egységesen be fogják vezetni, ami által kiküszöbölhetık a csomópontokban kialakuló torlódások és a szők keresztmetszetek, anélkül, hogy költséges beruházások lennének szükségesek; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a migráció idıszakában jelentıs további költségek léphetnek fel, amelyeket a vasúti társaságok nem viselhetnek egyedül; feltételezi, hogy a szerelvények folyamatos haladása a határon történı idıigényes mozdony- és mozdonyvezetı-csere nélkül csökkenti a költségeket és a szállítás idejét, és növeli a szolgáltatás megbízhatóságát;
3.
elismeri, hogy a vasúti ágazatnak az ERTMS-technológia révén történelmi esélye van arra, hogy a digitális technika elınyeit a vasút is teljes mértékben kihasználja a versenyképessé válás érdekében és arra, hogy tért hódítson más szállítási módokkal szemben, kihasználva különösen a hosszú pályaszakaszok elınyét a határokon átnyúló áruforgalomban;
4.
elismeri, hogy az ERTMS-t a korábbi kutatási keretprogramok támogatásával fejlesztették ki, konszolidált prototípusa rendelkezésre áll, így széles körő bevezetése már lehetséges; elismeri továbbá, hogy a GSM-R bevezetése gyorsan halad és az ETCS vonatkozásában helyes elırelépések történnek; hangsúlyozza azonban, hogy ezzel még nem vált automatikussá, hogy a pénzügyi, biztonsági és kapacitáskövetelmények szempontjaitól függetlenül az ERTMS a teljes transzeurópai vasúti hálózatban minden további tennivaló nélkül megvalósul, és hogy pár év múlva a jelenleg létezı 20 különbözı jelzıberendezés a múlté lesz, és egyetlen rendszer – az ERTMS - váltja fel az EU összes tagállamában;
5.
hangsúlyozza, hogy az ETCS-nek a pályán csak Eurobalise alkalmazásra van szüksége az adatátvitelhez és a központi rádióegységre; a jármőben a biztonsági adatfeldolgozást az ETCS-fedélzeti egység (on board unit) végzi;
6.
hangsúlyozza, hogy a tagállamok interoperabilitási bizottsága által elfogadott mőködési leírások a 2.3.0 verziót tették hivatkozási alappá, amelyet az Európai Vasúti Ügynökség is ekként ismer el; feltételezi, hgoy ez a változat már 2007-tıl lehetıvé teszi nagy sebességő/nagy kapacitású nemzetközi közlekedési folyosók mőködtetését Európában, és azt közös hivatkozási alapnak tekintik az európai koordinátor irányításával folyó tanulmányok; úgy véli, hogy további erıfeszítések révén 4–5 éven belül át lehetne térni egy magasabb verzióra; megállapítja, hogy a változásellenırzési folyamat keretén belül az Európai Vasúti Ügynökségnek meg kell vizsgálnia az ez irányú fejlesztések mőszaki és gazdasági célszerőségét, a folytonosság és a 2.3.0 verzióval való fel- és lemenı irányú kompatibilitás elvére is figyelemmel; úgy véli, hogy csak stabilizáció és további szabványosítás útján érhetı el a rendszerelemek gyártásában nagyobb darabszám és ezáltal méretgazdaságosság; úgy ítéli meg, hogy az árszint, amely jelenleg az eredetileg meghatározott irányár akár nyolcszorosát is kiteszi, csak ezután csökkenhet, és ezután helyezhetı az ERTMS gazdaságilag racionális alapokra;
7.
tudatában van annak, hogy a régi rendszerek és az ERTMS több évtizedes egymás mellett létezése nem lenne kielégítı, és ezért rendkívül fontos a migráció összehangolása és a migrációs fázis lehetı legnagyobb mértékő lerövidítése; ezért központi szerepet kap egy következetes és a hálózat egészére kiterjedı migrációs stratégia kidolgozása, amelyet az
56 /PE 374.614
HU
Európai Bizottság és az európai vasúti szövetségek közötti megállapodás is sürget, felkéri ezért az Európai Bizottságot, hogy minél elıbb – az Európai Vasúti Ügynökséggel, a tagállamokkal és az ipari szereplıkkel egyeztetve – terjesszen elı egy kötelezı „ERTMSfejlesztési tervet”; 8.
úgy véli, hogy az ERTMS-re való sikeres migráció valamennyi résztvevı számára nagy kihívást fog jelenteni: a tagállamoknak, közlekedési minisztériumoknak, vasúti közlekedési vállalkozásoknak, infrastruktúraüzemeltetıknek és a vasúti háttériparnak egyet kell értenie a célokat illetıen, pontosan meg kell határozni a szerepeket és a felelısséget ebben a folyamatban; üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság Karel Vinck személyében kijelölte ennek a nagy projektnek a koordinátorát;
9.
hangsúlyozza, hogy döntı áttörés csak akkor érhetı el, ha nem kis ERTMS-szigetekbıl áll össze egy „foltozott felület”, amelynek eléréséhez ill. keresztülszeléséhez megint csak számos nemzeti rendszerre lenne szükség; nyomatékosítja, hogy az elsıdleges feladat sokkal inkább az, hogy elıször a kiválasztott közlekedési folyosókat teljes egészében ERTMS-sel felszereljék; másodszor lehetıleg gyorsan el kell érni a felszerelt pályák és vonatok „kritikus mennyiségét” a további méretgazdaságosság lehetıvé tétele érdekében is;
10.
abból az elvbıl indul ki, hogy az ERTMS hiánytalan megvalósítása érdekében az migrációs stratégiának a valamennyi nemzeti hálózatra kiterjedı teljes átállás – a folyosókon történı üzembe állítást követı szakaszának – ütemtervét és részletes szabályait is tartalmaznia kell;
11.
hangsúlyozza, hogy ezen ERTMS egységes vonatbefolyásoló rendszer, csökkentenie kellene és elkerülhetıvé kellene tennie számos további elavult rendszerrel felszerelt jármő költségigényes elıállítását és üzemeltetését; megállapítja, hogy az átmeneti migrációs idıszakban szükséges kettıs felszereltség kezdetben szükségképpen növelni fogja a vasúti ágazat költségeit; hangsúlyozza, hogy e rendszer a kölcsönös átjárhatóságot lényegesen leegyszerősíti és felgyorsítja, illetve, hogy az Unióban az áruknak csak 13%át szállítják vasúton, míg az Amerikai Egyesült Államokban ez az arány 27% körüli, az EU jelenlegi mőszaki és politikai különbözıségei mellett azonban aligha tartja lehetségesnek ezen arány jelentıs növelését, ami szintén indokolja, hogy az ERTMS-be kiemelten és hangsúlyozottan történjenek beruházások;
Prioritások 12.
ezért úgy ítéli meg, hogy az ERTMS sikeréhez döntı jelentısége lesz annak, hogy a hat vizsgált közlekedési folyosót (A: Rotterdam–Genova, B: Nápoly–Berlin–Stockholm, C: Antwerpen–Bázel/Lyon, D: Sevilla–Lyon–Torino–Trieszt–Ljubljana, E: Drezda–Prága– Brno–Bécs–Budapest, F: Duisburg–Berlin–Varsó) és az azon mőködı vonatokat haladéktalanul, hiány nélkül felszereljék ERTMS-sel, nem utolsósorban azért, mert ez minden érintettet arra fog ösztönözni, hogy a nemzeti szintre korlátozódó elképzelések helyett „közösségi megközelítést” alkalmazzanak; azon a véleményen van, hogy ezzel kapcsolatban jó példát mutat a Rotterdam–Genova folyosó közlekedési miniszterei által 2006. március 3-án aláírt, az ERTMS telepítésére vonatkozó szándéknyilatkozat;
13.
meggyızıdése, hogy a szükséges kritikus tömeg eléréséhez alapvetı fontosságú a beruházások támogatása azokon a folyosókon, amelyeken bizonyos szakaszok már elkészültek, és ahol az infrastruktúraüzemeltetık kötelezettséget vállaltak a hiányzó PE 374.614\ 57
HU
szakaszok 2015-ig történı befejezésére; 14.
emellett úgy ítéli meg, hogy az Unió legutóbbi, 2004-es bıvítése következtében figyelmet kell fordítani a kelet–nyugat közötti összeköttetésekre; emlékeztet arra, hogy ez kevés pótlólagos kiadással jár majd az olyan tagállamokban, ahol saját vasútvonalaikon széles körő korszerősítési munkálatokat kell végezni;
15.
hangsúlyozza, hogy a vonatok eltérı nemzeti engedélyezési eljárásai az európai vasúti ágazat jelentıs problémáját jelentik, amely az ERTMS-sel összefüggésben kiélezıdik; felkéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Vasúti Ügynökség bevonásával hangsúlyozottan ösztönözze egy EU-szerte egységes egyszerősített engedélyezési eljárás kidolgozását, és valamennyi tagállam számára kötelezı szabványokat határozzon meg és rögzítsen, hogy ezzel az elıállítási és felszerelési költségek jelentısen csökkenthetık legyenek;
Az „utolsó mérföldek” problémája 16.
úgy ítéli meg, hogy a pályák ERTMS-sel történı felszerelését perontól peronig, raktártól raktárig, illetve az országhatárig, valamint az azokhoz tartozó kikötıkig hiánytalanul biztosítani kell; továbbá úgy ítéli meg, hogy az EU-forrásokon keresztül történı támogatást ki kell zárni, ha ez a feltétel nem teljesül, és felkéri a Bizottságot, hogy ezt vegye szigorúan;
17.
kéri, hogy minél elıbb végezzék el a korlátozott felügyeleti mód (Limited Supervision) integrációjának elemzését annak megállapítása érdekében, hogy lehetıvé teszi-e a különféle nemzeti rendszerek ETCS-sel történı felváltását, illetve összekapcsolásukat; megállapítja továbbá, hogy ellenırizni kell, hogy ez a korlátozott felügyeleti mód alkalmas-e – különösen a csomópontokban – a hiányosságok kedvezı költségek melletti megszüntetésére;
18.
ezért úgy ítéli meg, hogy az Európai Vasúti Ügynökségnek a nemzeti közlekedési minisztériumokkal egyeztetve biztosítania kell, hogy a jövıben az új mozdonyok csak akkor legyenek engedélyeztethetık, ha a nemzeti jelzırendszer mellett az ERTMS-sel is fel vannak szerelve, vagy azzal gyárilag eleve ellátottak;
19.
hangsúlyozza, hogy az ETCS nemzeti változatai jelenleg nagy sebességő/nagy kapacitású pályákon használatosak (pl. Róma–Nápoly, Madrid–Lérida, Bern–Olten); megállapítja azonban, hogy a rendszer alkalmazása mindenekelıtt a hagyományos vasúti ágazatban (teher- és személyszállítás) és különösen a határon átnyúló forgalomban még mindig problematikus; úgy gondolja, hogy továbbra is mélyíteni és javítani kell alkalmazását a jelenlegi alkalmazási problémák leküzdése érdekében; fenntartja, hogy sürgısen megoldást kell találni az olyan kulcsfunkciókra, mint a sorompóval felszerelt vasúti átjárók, a paraméterezett fékezési görbék, a 2.3.0 szabványban már elıírt rádió infill, valamint a Limited Supervision alkalmazási mód;
20.
felkéri az érintetteket, tekintettel arra a tényre, hogy a Párizs–Kelet-Franciaroszág–DélNémetország közötti gyorsvasúti összeköttetést, és a Rotterdam–Genova közötti északdéli közlekedési folyosót még nem sikerült teljesen felszerelni ERTMS-sel, hogy a hiányosságokat a lehetı leggyorsabban pótolják;
21.
szükségesnek tartja, hogy a vasúti vállalkozások, a vasúti háttéripar és az Európai Vasúti
58 /PE 374.614
HU
Ügynökség együtt dolgozza ki a jövıbeli szabványt, és az EU a migrációt valamennyiükre együtt és kötelezıen határozza meg; a rendszer továbbfejlesztésére irányuló önálló nemzeti törekvéseket meg kell akadályozni, hogy a fennálló 20 különbözı rendszert ne 20 inkompatibilis rendszer váltsa fel az ERTMS alapján; felkéri az Európai Vasúti Ügynökséget, hogy a jövıben az európai térségben használatos szabvány globálisan legalább a tagállamokban jelenleg hatályban lévı biztonsági normákkal összességében egyenértékő legyen; 22.
tisztában van azzal, hogy nagyok a különbségek a tagállamok, illetve a vasúti vállalkozások között a mindenkori beruházási szükségletek, a saját nemzeti vonatbefolyásoló rendszereik, jelzıberendezéseik és azok piaci helyzete tekintetében; azonban úgy ítéli meg, hogy az ilyen különbözıségek az Unióban elkerülhetetlenek és nem lehetnek ellenérvek az ERTMS-sel szemben;
Finanszírozás 23.
elismeri, hogy az ERTMS telepítéséhez – a kedvezményezett tagállamokon keresztül akár a transzeurópai közlekedési hálózatok, akár a Kohéziós Alap költségvetése terhére – indokolt és szükséges is az uniós támogatás, tekintettel a projekt európai dimenziójára; úgy ítéli meg, hogy a költségeket a tagállamok, az EU, a vasúti vállalkozások és a vasúti háttéripar között méltányosan meg kell osztani; kéri ezért a tagállamokat, hogy az ERMTS-t prioritásként kezeljék a következı években hozandó, közlekedésre és költségvetésre vonatkozó döntéseiknél;
24.
támogatja ezért megfelelı rendelkezések felvételét a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén a közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól és a 2236/95/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatba (COM(2004)0475 - 2004/0154(COD)), amelynek elsı olvasatát az Európai Parlament 2005. október 26-án1 zárta le;
25.
támogatja ezzel összefüggésben azt a Parlament által az elsı olvasat során elfogadott javaslatot, mely szerint az ERTMS-be történı beruházások egyenrangúvá válnak e rendelet révén az infrastruktúrába történı beruházásokkal; továbbá úgy ítéli meg, hogy az ERTMS-hez nyújtott közösségi támogatás mértékét 50%-ban kell maximalizálni legalább a határokon átnyúló régiók esetében;
26.
úgy ítéli meg, hogy nemcsak a fenti mőszaki érvek, hanem a csak korlátozottan rendelkezésre álló költségvetési források is azt indokolják, hogy a pénzeszközöket a fı, különösen az európai koordinátor által vizsgált közlekedési folyosókra koncentrálják; úgy ítéli meg, hogy ennek a támogatásnak az elsı években a gördülıállomány – konkrétan prototípusok kifejlesztése, sorozatban történı felszerelések, a gördülıállomány átalakítása – felszerelése tekintetében megfelelı ösztönzıket kell tartalmaznia;
27.
ösztönzi a fokozatosan csökkenı támogatás szem elıtt tartását a migrációs folyamat felgyorsítása érdekében: azokat a vasúti vállalkozásokat, amelyek korán határozzák el az ERTMS telepítését, nagyobb támogatásban kell részesíteni, mint a késıbbieket, mert elıbbiek nagyobb kockázatot vállalnak, anélkül, hogy az új rendszer elınyeit teljesen ki tudnák aknázni;
1
Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0403. PE 374.614\ 59
HU
28.
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg alaposabban a gördülıállományra vonatkozó lízingmodellek támogatási lehetıségeit, hogy így a magas kezdeti költségek csökkenhessenek, és így megkönnyítsék a kis- és középvállalkozások piacra jutását;
29.
azon a véleményen van, hogy az EU-nak az ERTMS-t támogatnia kell a TEN-T-t, a regionális fejlesztést és a kohéziót, valamint a kutatási célokat szolgáló költségvetési elıirányzatok révén;
30.
úgy ítéli meg, hogy az EU-nak a vasúti infrastruktúrák közösségi forrásokból – például a TEN-T és a kohézió céljaira szánt költségvetési elıirányzatokból – történı finanszírozását az ERTMS kötelezı üzembe helyezésétıl kell függıvé tennie;
31.
hangsúlyozza a vasúti ágazattal szembeni elvárást, hogy az ERTMS telepítésénél az alkalmazottak szociális és szakmai igényeit kellıen vegye figyelembe és megfelelı képesítési és továbbképzési programokat fejlesszen ki; az ERTMS bevezetésétıl egyrészt a lehetséges exportsikerek, másrészt a vasút várható nagyobb piaci részesedése alapján középtávon munkahelyek biztosítását reméli;
32.
végezetül elismeri, hogy az ERTMS jelentısen hozzájárulhat az európai vasúti közlekedés hatékonyságához és vonzerejének növekedéséhez, különösen a távolsági áruszállítás területén; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ERTMS mellett több más harmonizációs kezdeményezés tehetı a nemzetközi vasúti közlekedés hatékonyságának viszonylag rövid távon történı javítása érdekében; ezért felhívja az európai koordinátort és a jövıbeni TEN Ügynökséget, hogy vizsgálják meg például a szerelvényhosszak, a tengelyterhelés vagy a hasznos terhelés stb. harmonizálásának lehetıségeit; úgy véli, hogy e projektek pénzügyi vonzata viszonylag korlátozott lenne, az eredmény azonban – hatékonysági szempontból – bizonyára nem lenne elhanyagolható; o o o
33.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
60 /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0276 Part menti halászközösségek Az Európai Parlament állásfoglalása a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról (2004/2264(INI))
Az Európai Parlament, –
tekintettel a közös halászati politikára,
–
tekintettel az Európai Halászati Alapra vonatkozó rendeletekre,
–
tekintettel a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. december 17-i 2792/1999/EK tanácsi rendelet1 11. cikkére,
–
tekintettel a Halászat: biztonság és a balesetek okai címő, 2001. április 5-i állásfoglalására2,
–
tekintettel a halászati erıforrások közös halászati politika alapján történı védelmérıl és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre3,
–
tekintettel a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló 2792/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. július 19-i 1421/2004/EK tanácsi rendeletre4,
–
tekintettel „A nık hálózatai: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” címő, 2005. december 15-i állásfoglalására5,
–
tekintettel a lisszaboni stratégiára,
–
tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,
–
tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A6-0141/2006),
A.
mivel a part menti halászterületek, különösen a kisipari jellegő parti és a hagyományos halászterületek, jelentısen hozzájárulnak a part menti közösségek társadalmi-gazdasági jólétéhez, a helyi fejlıdéshez, a munkahelyek megırzéséhez és teremtéséhez a beszállítóés a feldolgozóiparban egyaránt, a frisshal-ellátáshoz, valamint a hagyományos helyi kultúrák megırzéséhez,
1
2 3 4 5
HL L 337., 1999.12.30., 10. o. A legutóbb a 485/2005/EK rendelettel (HL L 81., 2005.3.30., 1. o.) módosított rendelet. HL C 21. E, 2002.1.24., 359. o. HL L 358., 2002.12.31., 59. o. HL L 260., 2004.8.6., 1. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0532. PE 374.614\ 61
HU
B.
mivel a halászati ágazatot sújtó gazdasági és társadalmi válság különös aggodalomra ad okot a kevésbé versenyképes flottaszegmensek, és különösen a part menti halászterületek számára,
C.
mivel jelenleg számos közösségi rendelet különféle intézkedéseket tartalmaz a kisipari jellegő halászat különféle vetületei vonatkozásában,
D.
mivel a közös halászati politikának és eszközeinek – különös tekintettel a jövıbeli Európai Halászati Alapra – figyelembe kell venniük a part menti halászterületeket és alkalmazkodniuk kell azok egyedi problémáihoz, mindenekelıtt a kisipari jellegő és a hagyományos part menti halászterületeken,
E.
mivel fontos biztosítani az Európai Unión belüli part menti halászterületek jövıjét, hiszen jelentısen hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz a part menti területeken, ugyanakkor annak szükségességét sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a szegmensben meg kell akadályozni a flották kapacitástöbbletét és az erıforrások ebbıl eredı kimerülését,
F.
mivel a magas munkanélküliség és az öregedı part menti halászati népesség ellenére néhány part menti területen súlyos hiány jelentkezik a fiatal munkaerı tekintetében,
G.
mivel egyes part menti területek, különösen a szigetek vagy a távol esı part menti területek, erısen függenek a halászattól és a kapcsolódó iparágaktól,
H.
mivel a legtávolabbi térségek feldolgozóiparának versenyképességét és gazdasági életképességét nagyrészt a közösségi támogatás biztosítja,
I.
mivel számos tagállamban súlyos hiány mutatkozik a part menti halászati ágazatra vonatkozó pontos statisztikai információk tekintetében, és ez megakadályozza az ágazat komoly elemzését és összehasonlítását,
J.
mivel egy új közösségi kezdeményezés hasznos lehet az ágazat jövıbeni fejlıdése szempontjából,
K.
mivel – tekintettel az ágazat érdekképviseleti szerveinek és a helyi hatóságoknak a helyi fejlesztéssel kapcsolatos potenciális meghatározó szerepére – az említett intézményeknek közösségi szinten ösztönzött és támogatott projekteket és cselekvéseket kell kialakítaniuk a part menti (különösen a kisipari jellegő és hagyományos) halászterületek támogatására,
L.
mivel fontos, hogy a part menti halászok részt vegyenek a kereskedelmi folyamatban, javítva termékeik forgalmazási mechanizmusain és támogatva a halászati termékeket illetıen a közös piacszervezés felülvizsgálatát a tisztességesebb kiinduló eladási árak biztosítása és az értéklánc mentén a hozzáadott érték jobb eloszlásának elısegítése érdekében,
M.
mivel létfontosságú biztosítani a part menti halászok és érdekképviseleti szerveik részvételét a közös halászati politika döntéshozatali folyamatában, a tengeri környezet védelmét és a halállomány helyreállítását, elımozdítva a közös irányítás elvének alkalmazását és a közös halászati politika decentralizálását,
N.
tekintettel az ágazati jövedelmek és bérek bizonytalanságára, amely a piaci gyakorlatból, a kezdeti értékesítés árképzési módszereibıl és a tevékenység egyenetlen jellegébıl
62 /PE 374.614
HU
adódik, O.
mivel a part menti halászati ágazatot is érinti a változó költségek emelkedése, az olajárak nagyfokú instabilitásával együtt,
P.
mivel egyre emelkedik a feszültség és az erıforrások iránti verseny a megélhetésért halászó part menti halászok és a kedvtelésbıl halászók között, és mivel ezzel a problémával foglalkozni kell,
Q.
mivel biztosítani kell, hogy a part menti halászati technikák szintén hozzájáruljanak a környezet fokozottabb védelméhez és a halászati ágazat fenntartható fejlıdéséhez,
R.
tekintettel arra, hogy ösztönözni kell a part menti halászok szakképzését,
1.
hangsúlyozza, hogy a part menti halászterületek nem csak a helyi gazdaságokhoz, hanem a part menti közösségek társadalmi szerkezetének fenntartásához is alapvetıen hozzájárulnak, mivel – különösen a szigeteken vagy a távol esı part menti területeken – a kifogott halak mennyiségéhez viszonyítva több álláslehetıséget kínálnak, mint más flottaszegmensek;
2.
úgy véli, hogy part menti halászati tevékenység alapvetı fontosságú a kulturális hagyományok és szokások megırzéséhez, nem csupán az érintett régiók kulturális sokszínőségét, hanem teljes part menti közösségek túlélését is biztosítva; továbbá úgy véli, hogy e hagyományokat és szokásokat meg kell ırizni;
3.
elismeri, hogy a part menti halászterületek építı szerepet tölthetnek be és kell betölteniük a part menti tengeri környezet védelme és megırzése tekintetében;
4.
elismeri azonban, hogy ha túlságosan nagy a part menti flották kapacitása, az elıidézheti az erıforrások kimerülését is;
5.
úgy véli, hogy a tagállamoknak a regionális politika részeként – közös mechanizmusok alkalmazásával – meg kell védeniük a part menti halászatot annak érdekében, hogy fennmaradhasson, továbbá a célok elérését és az egyes rendelkezések végrehajtását a part menti övezetek természeti adottságaitól és az erıforrások védelmétıl kell függıvé tenniük; a part menti övezetek olyan területek, ahol számos – többek között ipari célú – halfajta ívik, és ahol ivadékokat tenyésztenek;
6.
úgy véli azonban, hogy folyamatosan kutatni kell a part menti halászterületek szerepét és hatását annak biztosítása céljából, hogy – valamennyi halászati tevékenységhez hasonlóan – azok fenntartható szinten maradjanak;
7.
úgy véli, hogy célzott kutatásokat kell folytatni a legfeljebb 12 m hosszúságú, passzív halászeszközöket használó hajókkal, a parttól számított három tengeri mérföldön belül végzett halászat védelmérıl;
8.
javasolja az olyan halászeszközök használatának megszüntetését, amelyek veszélyeztetik a part menti állomány fenntarthatóságát és a halászati ágazathoz kapcsolódó társadalmi szerkezet életképességét;
9.
elismeri annak nehézségét, hogy EU-szinten határozzák meg a part menti halászterületek fogalmát, és ennélfogva úgy véli, hogy sürgısen szükség van olyan, mindenki számára PE 374.614\ 63
HU
elfogadható alapfeltételek meghatározására, amelyek megteremtik a part menti, nyílt tengeri és kedvtelési célú halászati tevékenységek közötti szükséges egyensúlyt; 10.
úgy véli, hogy a minimális követelményeknek figyelembe kell venniük többek között a következı szempontokat: a)
kisipari jellegő part menti halászat;
b)
a hajók hossza;
c)
a hajó mőködési helyéül szolgáló, honi kikötıtıl mért távolság, tekintettel a tagállamok különbözı földrajzi és hajózási körülményeire;
d)
az a maximális idıtartam, amelyet egy hajó a honi kikötıtıl távol tölthet;
e)
hajók, amelyek naponta visszatérnek a kikötıbe és a kifogott árut frissen árusítják;
11.
úgy véli, hogy a part menti halászterületekre vonatkozó adatgyőjtésre irányuló harmonizált megközelítés alapvetı fontosságú a part menti halászati tevékenységekre vonatkozó pontos adatok nyújtásához, amely a közös fogalommeghatározás egyik elıfeltétele;
12.
felszólítja a Bizottságot, hogy sürgısen tegyen javaslatot a part menti halászterületekre vonatkozó adatok összehangolásának módjaira az Európai Unió egész területén, az egyes nemzeti és regionális halászterületek jellemzıinek megóvásával;
13.
hangsúlyozza, hogy a part menti halászati ágazat sokrétő problémáival sürgısen foglalkozni kell, különösen az irányítás, a szerkezetjavítás, a fejlesztés, az oktatás és a képzés területén;
14.
úgy véli, hogy alapvetı fontosságú, hogy a part menti halászok és a tılük függı közösségek nyereségalapjuk megerısítése és életszínvonaluk javítása érdekében közvetlenebbül vegyenek részt a feldolgozásban és a kereskedelemben;
15.
javasolja az ágazaton belüli támogatás fenntartását a halászati termékek feldolgozására a legtávolabbi térségekben, különösen a tonhal-konzerváláshoz használt olívaolaj támogatásának fenntartását;
16.
felszólítja a Bizottságot, hogy a közös halászati politikában ismerje el a part menti és a hagyományos halászat egyedi jellegét, továbbá határozza meg, hogy a meglévı eszközök milyen mértékben képesek kielégíteni az ágazati igényeket, illetve szükség szerint módosítsa az eszközöket;
17.
elismeri, hogy az EU hatályos joganyagában vannak olyan rendelkezések, amelyek kimondottan a part menti halászati ágazat irányításával és szerkezetjavításával foglalkoznak;
18.
úgy véli, hogy az új Európai Halászati Alapnak finanszírozást kell nyújtania az üzemanyag-takarékos motorok és a környezetbarát halászfelszerelések beszerzéséhez, valamint a fedélzeti munkakörülmények javításához a part menti halászat esetében, amennyiben ezek nem járnak a kapacitások növelésével;
64 /PE 374.614
HU
19.
felszólítja a Bizottságot, hogy finanszírozza a part menti halászhajók korszerősítését;
20.
felszólítja ezért a Bizottságot, hogy fontolja meg egy erre a fontos ágazatra vonatkozó új közösségi kezdeményezés kidolgozását;
21.
felszólítja továbbá ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy bármely új politika megfelelı végrehajtásának lehetıvé tétele érdekében egyedi és megfelelı finanszírozási eszközök álljanak rendelkezésre;
22.
hangsúlyozza, hogy a néhány tagállamban létrehozott part menti irányítási tervek pozitív hatásokat gyakoroltak az ágazatra, és következésképpen úgy véli, hogy e terveknek bármely új EU-s kezdeményezés lényeges elemét kell alkotniuk;
23.
rámutat arra, hogy jelenleg a tagállamokban az ágazattal kapcsolatos szakképzés vagy egyáltalán nem megfelelı vagy nem is létezik;
24.
rámutat, hogy haladéktalanul ki kell alakítani egy olyan képzési programot, amelynek tárgya a munkahelyi biztonság a halászati ágazatban, a tengeri környezet védelme, az erıforrások védelme, a tenger és a part menti övezetek védelme, a fogások minısége és forgalmazása, valamint a halfeldolgozó ipar igazgatása;
25.
megerısíti, hogy a megfelelı és egyedi oktatás és képzés alapvetı fontosságú a part menti régiók fiataljainak arra való ösztönözéséhez, hogy folytassák a part menti halászati tevékenységeket és hagyományokat;
26.
felszólítja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elı egyedi oktatási és képzési programokat a part menti halászati ágazatra, vagyis ösztönözze a fiatal szakemberek ágazati elhelyezkedését és nyújtson megfelelı finanszírozást a programok teljes végrehajtásának és sikerének biztosítása érdekében;
27.
kéri továbbá ezzel összefüggésben azt, hogy a megtett intézkedések kapják meg a szükséges nyilvánosságot annak biztosítása érdekében, hogy a képzési lehetıségekre vonatkozó átfogó információ minden érdekelt fél számára könnyen elérhetı legyen;
28.
úgy véli, hogy a part menti halászatra vonatkozó bármilyen új jogszabályban különös figyelmet kell fordítani egy olyan biztonsági kultúra létrehozására és fenntartására, amelyben a biztonság kapja a legnagyobb prioritást, valamint annak biztosítására, hogy a part menti ágazatra vonatkozó biztonsági szabályokat megfelelıen hajtják végre; ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyen biztonsági kultúrának mindenekelıtt új biztonsági berendezésekre és anyagokra kiterjedı kapacitással rendelkezı biztonságosabb és korszerőbb flottát kell biztosítania, ami szükséges ahhoz, hogy a Parlament által már jóváhagyott jövıbeni Európai Halászati Alapból folytatódhasson a flotta megújítására és korszerősítésére nyújtott támogatások megállapítása;
29.
elismeri, hogy a nık óriási szerepet játszanak a part menti halászati ágazatban, különösen az irányítás, az értékesítés és forgalmazás, az akvakultúra, a feldolgozás és a kutatás területén;
30.
úgy véli, hogy nık hálózatai nagymértékben hozzájárulhatnak a halászattól függı közösségek – és különösen a part menti közösségek – társadalmi-gazdasági fejlıdéséhez;
PE 374.614\ 65
HU
31.
kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen vegyék figyelembe az nemek közötti esélyegyenlıség érvényesítését, illetve a nık és a férfiak egyenlıségét a part menti halászattal kapcsolatos problémák és helyzetek kezelése során, valamint a közös halászati politika és a strukturális alapok által finanszírozott kísérleti projektekben, tekintettel arra, hogy az ilyen halászatra elsısorban a családi kisvállalkozásokon alapuló gazdasági szerkezet jellemzı, amelyben a rendkívül fontos szerepet játszó nıknek mind jogilag, mind társadalmilag elismerést kell biztosítani;
32.
úgy ítéli meg, hogy a part menti halászatból élı közösségekben napjainkban bekövetkezı változások mind közvetlenül, mind közvetve érintik a nıket, és ezért kéri, hogy a Bizottság nyújtson támogatást azon egyedi projektekhez, amelyek célja a nık tevékenységének elismertetése, serkentése és változatossá tétele a halászathoz kapcsolódó területeken, valamint hogy e közösségek tevékenységének változatossá tétele és átformálása érdekében találjon olyan megoldásokat, amelyek nemcsak a helyi, regionális és nemzeti kormányzatok és az Európa Unió támogatását élvezik, hanem egyúttal a férfiak és nık egyenlı részvételét is biztosítják;
33.
nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a késıbb felállítandó, Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézetével együttmőködve egyrészt nemekre lebontva győjtsön adatokat a part menti halászatról és elemezze is azokat, másrészt tárja fel a part menti halászatból élı közösségekben jelentkezı és sajátságosan a nıket érintı problémákat, és tegyen javaslatot azok megoldására;
34.
megállapítja, hogy a part menti halászatban közvetlenül részt vevı nık egészségét károsan befolyásolhatják a sokszor nehéz munkakörülmények, de a rájuk vonatkozó törvényes munkavállalói státus hiánya gyakran megakadályozza, hogy a férfiakkal egyenlı feltételek mellett férjenek hozzá az egészségügyi ellátáshoz; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e problémára sürgısen találjanak megoldást, és hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e nık számára biztosítottak legyenek a gazdasági és szociális jogok (különösen a társadalombiztosításhoz és az orvosi ellátáshoz való hozzáférés joga), valamint hogy javuljanak munkahelyi biztonsági és egészségi körülményeik;
35.
úgy véli, hogy a part menti halászati tevékenységekben közvetlenül részt vevı vagy abban érintett part menti halászoknak, kisipari jellegő feldolgozóknak és más part menti egységeknek részt kell venniük az ágazat irányításában;
36.
felszólítja a Bizottságot, hogy konzultáljon a part menti halászati ágazattal és biztosítsa az ágazat megfelelı politikai szinten történı aktív részvételét az ıket közvetlenül érintı döntéshozatali folyamatban;
37.
úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületek ebben az összefüggésben alapvetı fontosságú szereppel bírnak;
38.
felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek minden olyan kezdeményezésrıl, amely egyedi bánásmódban részesíti a part menti halászterületeket;
39.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.
66 /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0277 A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme, csalás elleni küzdelem (2004) Az Európai Parlament határozata a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2004-es éves jelentés (2005/2184(INI)) Az Európai Parlament –
tekintettel a Bizottság és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseivel kapcsolatos állásfoglalásaira,
–
tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2004-es éves jelentés” (COM(2005)0323) címő 2005. július 19-i jelentésére, beleértve a mellékleteket is (SEC(2005)0973, SEC(2005)0974),
–
tekintettel az OLAF-nak a 2004. július és december közötti idıszakra vonatkozó kiegészítı tevékenységi jelentésére1,
–
tekintettel az Európai Számvevıszéknek a 2004-es költségvetési évre vonatkozó költségvetéstervezet végrehajtásáról szóló éves jelentésére2,
–
tekintettel a Szerzıdés 276. cikkének (3) bekezdésére és 280. cikkének (5) bekezdésére,
–
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
–
tekintettel a Költségvetési Ellenırzı Bizottság jelentésére (A6-0185/2006),
A jelentett szabálytalanságok és csalások mértéke 1.
örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság pénzügyi érdekek védelmérıl szóló éves jelentésének és az OLAF tevékenységi jelentésének jelentési idıszakai végre összehangba kerültek, és ezáltal javult az összehasonlíthatóságuk;
2.
megállapítja, hogy 2004-ben a saját eszközök, a mezıgazdaság és a struktúrapolitika területén a tagállamok összesen kereken 982 300 000 EUR értékben (2003: 922 000 000 EUR, 2002:1 150 000 000 EUR) jelentettek szabálytalanságokat és csalásokat; a tagállamok által Brüsszelbe továbbított adatok a következıképpen sorolhatók be:
1 2
–
saját eszközök: 205 700 000 EUR (2003: 269 900 000 EUR, 2002: 341 900 000 EUR),
–
az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) garanciái: 82 100 000 EUR (2003: 169 700 000 EUR, 2002: 198 100 000 EUR),
–
struktúrapolitikai intézkedések: 694 500 000 EUR (2003: 482 200 000 EUR, 2002: 614 100 000 EUR);
http://europa.eu.int/comm/anti_fraud/reports/olaf/2004/en.pdf HL C 301., 2005.11.30., 1. o. PE 374.614\ 67
HU
3.
hangsúlyozza, hogy a jelentett károk mértékében egyik évrıl a másikra történı ingadozásokat nem szabad jelentıségükben túlbecsülni, és ezeket tényezık sokasága befolyásolhatja;
4.
teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja, hogy még mindig vannak olyan „régi” tagállamok (Németország, Görögország és Spanyolország), amelyek a szabálytalanságokra vonatkozó közleményeket nem elektronikus formában továbbítják a Bizottságnak, és hogy ezek nem teljesek, valamint, hogy a továbbítás során több éves késedelem mutatkozik;
5.
megállapítja, hogy a saját eszközök területén a jelentett károk értéke 269 900 000 EURról (2003) 205 700 000 EUR-ra (2004) csökkent; csalásra való hajlandóság mutatkozott különösen a következı termékekkel kapcsolatban: cigaretta, televíziókészülékek és cukor; az esetek száma Belgiumban (+58%), Svédországban (+36%) és Franciaországban (+30%) jelentısen növekedett; 54 800 000 EUR (27%) már ismét behajtásra került;
6.
megállapítja, hogy az agrárkiadások területén a kárjelentések 50%-kal csökkentek: 169 700 000 EUR-ról (2003) 82 100 000 EUR-ra (2004); sajnálja, hogy az esetek jelentésére való készség a szállított mennyiség mértékének növekedésével csökken; ismételten bírálja, hogy Németország, Görögország és Spanyolország még mindig nem vezetett be elektronikus jelentési rendszert; továbbá különösen Németország és Hollandia nem teljesíti a megállapított szabálytalanságokkal érintett természetes és jogi személyek személyazonosságának továbbításával kapcsolatos kötelezettségeit;
7.
mindenesetre hangsúlyozza, hogy hosszabb idıszakot vizsgálva az EAGFL területén a károk mértéke világosan visszaesı tendenciát mutat, míg a strukturális alapok területén erıteljesebb növekedés könyvelhetı el; 2000-ben például az EAGFL területén a jelentett károk mértéke még elérte a 474 600 000 EUR-t, míg 2000-ben a Strukturális Alapok esetében ez mindössze 114 200 000 EUR volt; eközben mindkét terület relatív jelentısége a csalási statisztikákban majdhogynem megfordult;
8.
hangsúlyozza, hogy a mezıgazdasági területen a csökkenı számadatok az integrált igazgatási és ellenırzı rendszer (IIER) jó mőködésével is magyarázhatók; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy ez a rendszer valamennyi tagállamban alkalmazásra kerüljön; sajnálja, hogy több mint hét évvel a rendszer teljes átültetésére szabott határidı lejártával az IIER Görögországban még mindig nincs teljes mértékben a gyakorlatba ültetve; megjegyzi, hogy Görögország kormánya visszautasította ezeket a követeléseket és 2005 novemberében tárgyalásokat kezdett a Bizottsággal az ügy rendezése céljából;
9.
rámutat arra, hogy Spanyolországra (35 000 000 EUR) és Németországra (19 000 000 EUR) a károk összegének több, mint 65%-a esik; különös hajlandóság mutatkozik a szabálytalanságokra a közvetlen segélyek (29 000 000 EUR: különösen fiktív területek megadásával), az exportvisszatérítések (21 000 000 EUR: gyakran hamisított vámdokumentumok használatával) és a piactámogató intézkedések (20 000 000 EUR: különösen érintettek voltak a citrusfélék és a friss zöldségek) esetében;
10. rámutat arra, hogy 2004-ben a károk mértéke a struktúrapolitikai intézkedések területén ismét erıteljesen növekedett: 482 200 000 EUR-ról (2003) 694 500 000 EUR-ra (2004, beleértve azt a 163 000 000 EUR-t, ami a Kohéziós Alapot érinti); a szabálytalanságok 86%-át rendszerint csak két évvel a felderítésük után jelentik; az 532 000 000 EUR-ból, amely a Strukturális Alapok esetében a károk mértékét jelenti, 485 000 000 EUR esett az 68 /PE 374.614
HU
Európai Regionális Fejlesztési Alapra; az Olaszországból (194 900 000 EUR), Németországból (127 500 000 EUR) és Görögországból (112 000 000 EUR) jelentett károk mértéke a jelentett kárösszeg 81,6%-át teszi ki; a szabálytalanságok leggyakoribb okai a hibásan végrehajtott intézkedések, valamint a szerzıdés rendelkezéseinek megsértése voltak; 11. ebben az összefüggésben azon a véleményen van, hogy a 2005-ös jelentési idıszakban a szabálytalanságoknak a struktúrapolitikai intézkedéseknél különös figyelmet kell szentelni; 12. számára érthetetlen1, hogy Németország a megállapított szabálytalanságokkal kapcsolatos jelentési kötelezettségének a mezıgazdasági a strukturális kiadások területén egyáltalán nem tesz eleget, és az összesen 1798 jelentett esetbıl csak háromban adta meg az érintett személyek, illetve cégek adatait; megállapítja továbbá, hogy Hollandia a jelentési kötelezettségeinek a mezıgazdasági kiadások területén nem tesz eleget és 307 jelentett esetbıl csak egyben szolgáltatott adatokat az érintett személyekkel, vagy cégekkel kapcsolatban; 13. ezért a Bizottságtól 2006. november 1. elıtt vár egy jelentést, amelyben az ismerteti, milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy az érintett tagállamokat szerzıdéses kötelezettségeik teljesítésére szorítsa; 14. rámutat, hogy 2002 és 2004 között az elıcsatlakozási támogatások felhasználása során a szabálytalanságok által érintett projektek teljes elszámolható költségének megfelelı összeg (beleértve az összes finanszírozási forrást a nemzeti alapokból, az EU-alapokból és más adományozóktól) 2,38 milliárd EUR-ra rúgott, és ezek az összegek a PHARE, az ISPA és a SAPARD programok tekintetében 1,118 milliárd, 1, 105 milliárd és 158 000 000 EUR-t jelentenek; hogy különösen érintettek azok az intézkedések, amelyek 100 000 és 1 000 000 EUR közötti elszámolható összeggel rendelkeznek; valamint hogy a legtöbb szabálytalanságot adminisztratív és pénzügyi ellenırzések során fedezték fel; 15. aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elıcsatlakozási támogatások esetében a jelentett esetek 90%-ában a Bizottságnak nem tudta meg, hogy milyen jellegőek voltak a felderített szabálytalanságok, milyen összegeket lehetett és milyen összegeket kell majd még behajtani; a Bizottság ezt az érintett országok hiányos tapasztalataira vezeti vissza; osztja az Európai Számvevıszék 2004-es éves jelentésének 8.9 cikkében kinyilatkoztatott felfogást, mely szerint költségvetési kötelezettségvállalásokat csak akkor szabadna engedélyezni, ha az ország rendelkezik teljesítıképes vezetési kapacitással; Az OLAF kiegészítı tevékenységérıl készült beszámolója a 2004. júliusától decemberéig terjedı idıszakra 16. megállapítja, hogy az OLAF a jelentési idıszakban 720 új esetet regisztrált és az esetek pénzügyi kihatásait, amelyek 2004. december 31-én még a folyamatban lévı vizsgálatok tárgyai voltak, 1,225 milliárd EUR-ra becsülik; a jelentési idıszak végén összesen 195 eset állt felülvizsgálat alatt, 469 esetnél nyomozást indítottak, 655 esetnél pedig másodlagos intézkedésekre volt szükség;
1
Ld. a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumát, SEC(2005)0974, 1.2 és 1.8 táblázatok. PE 374.614\ 69
HU
17. megállapítja továbbá, hogy valamennyi olyan eset kárnagysága, amelyeknél az OLAF jelentési idıszakának végén (2004. december 31-én) másodlagos intézkedéseket vezetett be, elérte az 1,780 milliárd EUR-t1; a másodlagos intézkedések különösen a HÉA területét, a struktúrapolitikai intézkedéseket, valamint a külsı támogatásokat és a közvetlen kiadásokat érintették; 18. felszólítja az OLAF-ot, hogy a következı tevékenységi jelentésében a Parlamentet tájékoztassa arról, hogy a Bizottság és a tagállamok által az OLAF-vizsgálatok alapján bevezetett adminisztratív, pénzügyi és büntetıjogi másodlagos intézkedések hogyan zárultak; 19. örvendetesnek tartja, hogy az OLAF a beérkezı információk értékelésére rendelkezésre álló idıszakot 3,5 hónapra tudta csökkenteni; a vizsgálatok idıtartamát is csökkentették, 30 hónapról (2000-ben) 23 hónapra (2004-ben); az információk 32,6%-ában informátoroktól származnak, az esetek 30,6%-ában a Bizottság továbbítja az információkat, és az esetek 15,7%-ában az információk a tagállamoktól érkeznek; 20. megállapítja, hogy a „régi” tagállamok esetében a legtöbb eset Olaszországból, Németországból és Belgiumból, az „új” tagállamok, tagjelölt és a csatlakozó államok esetében Romániából és Lengyelországból, a harmadik államok közül pedig Ázsiából és más európai országokból érkezett; 21. hangsúlyozza, hogy a vám, a mezıgazdaság és a külsı támogatások területén különös hajlam mutatkozott a csalásra; 22. örvendetesnek tartja, hogy immáron rendszeres gyakorlattá vált annak lehetısége, hogy a nyilvánvalóan alaptalan vádak (Prima Facie Non-Cases) utáni nyomozás kezdettıl fogva elmaradjon; felszólítja az OLAF Felügyelı Bizottságát, hogy ezt az új gyakorlatot a következı éves jelentésében elemezze; 23. tudomásul veszi, hogy a „régi esetek” munkacsoport (Task Force „Old Cases”) 2004 októberében évközi jelentést terjesztett elı 215 esetrıl (az 1992 és 1999 között eltelt idıszakra); nevezett esetek közül 206 vezetett bírósági eljáráshoz; kéri az OLAF igazgatóját, hogy errıl a Költségvetési Ellenırzési Bizottságnak jelentsen; Az OLAF-rendelet kiegészítésének elıkészítése 24. tudomásul veszi, hogy a három érintett intézmény (Parlament, Tanács és Bizottság) 2006. február 7-én az OLAF igazgatói posztjának betöltésével kapcsolatban kívántak megegyezni és hogy az igazgatót a Bizottság 2006. február 14-én kinevezte; 25. bírálja, hogy az OLAF igazgatójának kinevezése aránytalanul sok idıt vett igénybe, és hogy az eljárás gyenge pontokkal volt tőzdelve, amelyeket következı alkalommal el kell kerülni; 26. emlékeztet arra, hogy a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályok javításáról folyó viták 2003 óta eredménytelenül zajlottak és ismételten megerısíti a Parlament azon szándékát, hogy aktívan részt vegyen e feladatban; 1
Valamennyi, az OLAF és annak elıdszervezete által vizsgált eset pénzügyi kárát mintegy 5,8 milliárd EURra becsülik.
70 /PE 374.614
HU
27. hangsúlyozza, hogy a Parlament nem fog hozzájárulni olyan javaslathoz, amely a meglévı jogait korlátozná; 28. megállapítja, hogy a Bizottság az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF)1 vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK rendeletének módosításával kapcsolatos új javaslatot (COM(2006)0244) fogadott el; 29. örvendetesnek tartja és támogatja ezzel kapcsolatban az Európai Számvevıszék 8/2005 állásfoglalásának 36. cikkében2, a jelenleg a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos hatályban lévı jogszabályok egyszerősítésére és konszolidálására, valamint a fennálló gyenge pontok e keretek között történı megszüntetésére vonatkozó ajánlását; 30. különösen amellett foglal állást, hogy az OLAF valamennyi vizsgálati jogosultsága egyetlen rendeletben kerüljön összefoglalásra; 31. ajánlja, hogy ennek érdekében a Bizottság által az Európai Unió pénzügyi érdekeinek csalástól és más szabálytalanságoktól3 történı védelme érdekében végzett ellenırzéseire és helyszíni vizsgálataira vonatkozó 1996. november 11-i 2185/96/EK tanácsi rendelet rendelkezéseit aktualizálják és integrálják az 1073/1999/EK rendeletbe; várja a Bizottság erre vonatkozó javaslatait; 32. felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy az Európai Bíróság idevágó bírói gyakorlatának fényében javasolja a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmérıl szóló 1995. december 18-i 2988/95/EK horizontális tanácsi rendelet4 szükséges módosításait; emlékeztet arra, hogy ezekrıl a módosításokról jelenleg együttdöntési eljárás útján kell határozni; 33. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy be lehet-e vonni, és ha igen mennyiben lehet bevonni a Bizottság és az OLAF részére a Közösségek pénzügyi érdekeinek csalástól és egyéb törvényellenes cselekményektıl5 történı védelme érdekében történı kölcsönös hatósági jogsegélyrıl szóló rendeletjavaslatban elıirányzott hatásköröket a HÉA-csalás elleni küzdelem során a 2988/95/EK rendelet átdolgozásába; 34. örvendetesnek tartja az Európai Számvevıszék 1/2005 sz. különjelentésének II. pontjában tett megállapítását, mely szerint az OLAF „felemás helyzete”, miszerint vizsgálatai során ugyan függetlenséget élvez, egyéb funkcióit tekintve azonban a Bizottságnak alárendelt, vizsgálatainak függetlenségét nem veszélyeztette6; hangsúlyozza, hogy az OLAF Felügyelı Bizottságának a feladata, hogy a vizsgálatok függetlenségét biztosítsa7; 1 2
3 4 5
6
7
HL L 136., 1999.5.31., 1. o. Az Európai Számvevıszék 8/2005 sz. állásfoglalása egy, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Közösségek pénzügyi érdekeinek csalás és egyéb törvényellenes cselekmények elleni védelmével kapcsolatos kölcsönös hatósági jogsegélyrıl szóló rendeletével kapcsolatos javaslathoz, HL C 313., 2005. 12. 9., 1. o. HL L 292., 1996.11.15., 2. o. HL L 312., 1995.12.23., 1. o. A Bizottságnak a Közösségek pénzügyi érdekeinek csalás és egyéb törvényellenes cselekmények elleni védelmével kapcsolatos kölcsönös hatósági jogsegélyrıl szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó 2004. július 20-i javaslata (COM(2004)0509). Az Európai Számvevıszéknek az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) igazgatására vonatkozó 1/2005 sz. különjelentése, együtt a Bizottság válaszaival (HL C 202., 2005.8.18., 3. o.). Ld. 1073/1999/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének elsı albekezdését. PE 374.614\ 71
HU
35. ugyanakkor utal Európai Számvevıszék 1/2005. sz. különjelentésének 93. pontjában szereplı végkövetkeztetésre, amely szerint az OLAF Felügyelı Bizottságának szerepét felül kellene vizsgálni annak érdekében, hogy a vizsgáltok lefolytatásába történı beleavatkozás valamennyi kockázatát kizárják; OLAF-vizsgálatok és az alapvetı jogok védelme 36. mély aggodalommal veszi tudomásul az Elsıfokú Bíróság 2006. április 6-i, az IRELAüggyel kapcsolatos ítéletét1, amelyben a Bizottságot arra kötelezte, hogy egy hivatalnoknak kárpótlást fizessen; 37. tudomásul veszi a Bíróság döntését, amelyben megállapítást nyert az OLAF-nak a vizsgálat lefolytatása során tanúsított törvénytelen magatartása és a vizsgálatról készült jelentés, amely során az OLAF a pártatlanság kívánalmának súlyos és nyilvánvaló megsértésével cselekedett; 38. ezen ítéleten keresztül megerısítve érzi az OLAF Felügyelı Bizottságának értékelését, amely nagy állhatatossággal újra és újra felhívta a figyelmet az alapvetı jogok tiszteletben tartására és rámutatott arra, hogy a hatékony OLAF-vizsgálatok egyik elıfeltétele az, hogy eredményeinek adott esetben a Bíróság elıtt is fenn kell állniuk; 39. emlékeztet az Európai Számvevıszék 1/2005 sz. különjelentésének IX. pontjában szereplı tényállásra, amely szerint a folyamatban lévı vizsgálatok jogszerőségének ellenırzése és a vizsgálatnak alávetett személyek alapjogainak betartása jelenleg nem biztosított független módon; 40. véleménye szerint az OLAF-nak bizalommal együtt kell mőködnie az európai ombudsmannal és az európai adatvédelmi biztossal; 41. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Közszolgálati Bíróságának létrehozása az OLAF vizsgálatok során végzett, hivatalnokokat és alkalmazottakat érintı munkája bírói ellenırzésének lehetıségeit egyértelmően javítja; 42. elvárja, hogy az OLAF igazgatója gondoskodjon az OLAF alkalmazottai által végzett vizsgálatok minıségének szigorú felügyeletérıl; Az OLAF munkájával kapcsolatos prioritások és perspektívák 43. emlékeztet arra, hogy az OLAF esetében is érvényesül a szubszidiaritás elve, tehát az az elıírás, mely szerint azokra a területekre kell koncentrálni, ahol a tagállamok szerveinek nincs illetékességük (a szerveken és intézményeken belüli vizsgálatok és a Bizottság által közvetlenül kezelt kiadásokkal kapcsolatos vizsgálatok), vagy ahol maguktól nem tesznek elegendı erıfeszítést; 44. támogatja az Európai Számvevıszék fent említett 8/2005. sz. különvéleményének 37. pontjában szereplı, az OLAF tevékenységének saját vizsgálati funkciójához történı igazítására vonatkozó ajánlását;
1
T-309/03. sz. Camós Grau kontra Bizottság ügy (A hivatalos győjteményben még nem jelent meg).
72 /PE 374.614
HU
45. emlékeztet az Európai Számvevıszék 1/2005. sz. különjelentésének 76. pontjában szereplı megállapításra, mely szerint az OLAF jelenlegi gyakorlata, vagyis a támogatói és koordinációs tevékenységeknek a vizsgálatokkal egyenlı módon való kezelése a források ésszerő felhasználását megnehezíti; elvárja, hogy az OLAF vezetısége a jövıben gondoskodjon a feladatok világos elhatárolásáról, és ennek szervezetileg is már elsı pillantásra felismerhetınek kell lennie; 46. örvendetesnek tartja, hogy a Számvevıszék említett ajánlásai egybeesnek azzal a tétellel, amelyet az Európai Parlament az OLAF tevékenységének értékelésérıl szóló Bizottsági jelentéssel kapcsolatos a 2003. december 4-i állásfoglalásában1 már megfogalmazott; abban is egyetért a Számvevıszékkel, hogy az OLAF koordinációs funkciójának tagállamok szerveivel szemben történı kiterjesztése nem szabad, hogy az OLAF vizsgálati tevékenységének kárára történjen; A cigarettacsempészet és a hamisított termékek piacra dobása elleni küzdelem 47. rámutat arra, hogy 2004-ben a tagállamok becslései szerint a cigarettacsempészet miatt kb. 418 500 000 EUR-val kevesebb saját eszköz került bevételezésre, és hogy az összes kár még sokkal nagyobb lehet; megütközéssel veszi tudomásul, hogy ez 2003-mal összehasonlítva a kárérték megkétszerezıdésének felel meg (2003-ben: kb. 200 000 000 EUR)2; 48. megállapítja, hogy 2004-ben az illetékes hatóságok több, mint 3,5 milliárd szál cigarettát foglaltak le, és hogy a cigarettacsempészettel és a hamisított termékek piacra dobásával kapcsolatos probléma sürgıssége 2001 óta egyértelmően nıtt; 49. hangsúlyozza, hogy az OLAF a cigarettacsempészetbıl és a hamisított termékek piacra dobásából 2000 óta származó pénzügyi károkat 1,317 milliárd EUR-ban határozza meg; 50. tudatában van annak, hogy a keleti határokon fekvı új uniós tagállamokat különösen sújtja a növekvı cigarettacsempészet; 51.
ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza a Bizottság (és vele együtt Belgium, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Finnország) és a Philip Morris International (PMI) közötti, a cigarettacsempészet elleni küzdelem területén kötött megállapodás jelentıségét; dicséri annak sikeres módját, ahogyan a Bizottság az OLAF-fal együttmőködött, és örvendetesnek tartja az OLAF Task Force cigarettacsempészet elleni küzdelemben nyújtott döntı operatív támogatását; a megállapodásban a cigarettacsempészet megelızésével kapcsolatban hosszú távú intézkedéseket irányoztak elı, és ezzel egyidejőleg megkísérlik a Közösség és a PMI közötti vitás pontok békés rendezését; ezenfelül a PMI egy 12 éves periódus alatt mintegy 1,25 USD összeget fog fizetni a közösségnek és a tagállamoknak;
52.
örömmel állapítja meg, hogy 2004 júliusa óta a megállapodás aláírásával tizennégy tagállam (Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Magyarország, Írország,
1 2
HL C 89. E, 2004.4.14., 153. o. Az itt szereplı számok estében becslésekrıl van szó. A becslés alapjául 24 tagállamból származó, lefoglalt cigarettákra vonatkozó jelentések szolgálnak. Az OLAF továbbá abból indul ki, hogy a csempészáruk mindössze 10%-át sikerül megtalálni. PE 374.614\ 73
HU
Lettország, Litvánia, Málta, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Svédország) csatlakozott a Közösséghez és a megállapodást eredetileg aláíró tíz tagállamhoz; 53.
bírálja az Egyesült Királyságot, amiért egyetlen tagállamként nem írta alá a megállapodást; felszólítja az Egyesült Királyságot, hogy a megállapodást lehetıleg minél elıbb írja alá;
54.
sajnálja, hogy a Bizottság eddig nem volt abban a helyzetben, hogy a PMI által a megállapodás alapján teljesített kifizetéseket ésszerően használhassa fel; elfogadhatatlannak tartja, hogy nagyobb összegő, feltételekhez nem kötött átutalásokat teljesítettek a tagállamok felé; ez az eljárás ellentétes a megállapodásban szereplı szándékkal, mely szerint ezeket az összegeket a csalások elleni küzdelem területén tett olyan intézkedésekhez kell felhasználni, amelyek a cigarettacsempészet és a piaci kalózkodás megakadályozása szempontjából prioritást élveznek;
55.
felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a PMI által teljesített kifizetéseket a cigarettacsempészet (beleértve a hamisítványokat) megelızése és leküzdése érdekében tett intézkedések finanszírozásához használják fel;
56.
felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elı javaslatokat e bevételek döntı részének felhasználására, szükség esetén terjessze elı a költségvetési módosítás elızetes tervezetét, valamint terjesszen elı javaslatokat egy megfelelı jogalaphoz; felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodás keretében bevételezett összegeket, valamint azok elosztását és felhasználását illetıen 2006. december 1-ig terjesszen egy jelentést a Parlament elé;
57.
véleménye szerint a PMI-vel kötött megállapodás olyan nagy jelentıségő, hogy az OLAF-nak és a Bizottságnak meg kell kísérelnie hasonló megállapodások megkötését más nemzetközi cigarettagyártókkal is; felszólítja az OLAF-ot, hogy az ügy elımenetelérıl 2006. december 1-ig készítsen jelentést;
58.
felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy 2006. december 1-ig tájékoztassa a Parlamentet a dohányfogyasztás megfékezésérıl és esetleges jegyzıkönyvekrıl szóló WHOkeretegyezménnyel kapcsolatos tárgyalások fejleményeirıl;
59.
hangsúlyozza, hogy a cigarettacsempészet és a hamisított termékek piacra dobása kérdésnek olyan nagy jelentıséget tulajdonít, hogy ezzel kapcsolatban saját jelentést fog elıterjeszteni; megbízást ad továbbá majd egy olyan tanulmány elkészítésére, amely a cigarettacsempészetnek és a hamisított termékek piacra dobásának a Közösség saját eszközeire gyakorolt jelentıségét fogja vizsgálni;
A hozzáadottértékadó-csalás elleni küzdelem 60. különösen aggódik azok miatt a pénzügyi károk miatt, amelyeket az úgynevezett „körhintaügyletek” okoznak; így a német Gazdaságkutató Intézet (Institut für Wirtschaftsforschung) a nemzeti HÉA-bevétel veszteségét 2003-tól 2005-ig évente 17-18 milliárd EUR-ban határozta meg; a tagállamok általánosítva abból indulnak ki, hogy évente HÉA-bevételeiknek körülbelül 10%-át veszítik el; ezen belül a veszteségek egyharmada a határon túlnyúló körhintaügyletek számlájára írandó;
74 /PE 374.614
HU
61. emlékeztet arra, hogy a HÉA–saját eszközök növelésébe csak a tényleges bevételeket lehet bevonni; 62. örvendetesnek tartja, hogy a Számvevıszék1 a közigazgatási hatóságoknak a HÉA Közösségen belüli kereskedelmi forgalomban történı alkalmazása során – beleértve a HÉA-csalás elleni küzdelmet az úgynevezett körhintaügyleteknél – tanúsított együttmőködését felülvizsgálatnak fogja alávetni2; 63. szintén örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság megbízást adott egy, a HÉA-csalás elleni küzdelemrıl szóló tanulmány elkészítésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy a tanulmány elkészülte után küldjön egy másolatot belıle a Költségvetési Ellenırzı Bizottság részére; Belsı politikák területei 64. aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Számvevıszék a 2004. évi jelentésének 6.4 pontjában ismételten – mint ahogyan már évek óta – rámutat a belsı politikák területének felügyeleti és ellenırzési rendszerében mutatkozó gyenge pontokra, amelyek következménye, hogy a támogatásokban részesülık szintjén a hibákat nem fedezik fel idıben; egyidejőleg a vizsgálatok száma 2004-ben 2003-hoz képest csökkent; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elı egy javaslatot arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene ezeket a gyengeségeket megszüntetni; 65.
sajnálja, hogy a Bizottság még nem állított össze belsı feketelistát valamennyi fıigazgatóság és ezek igazgatóságai számára azokról a kutatási és fejlesztési programokban részt vevı vállalatokról, fiókvállalatokról és laboratóriumokról, amelyeket belsı ellenırzést vagy az OLAF által végzett vizsgálatot követıen, illetve rendes bíróságok csalás bőntettében bőnösnek találtak; úgy véli, hogy egy ilyen lista megakadályozhatná, hogy ezek a vállalatok, laboratóriumok vagy egyéb szervek közösségi támogatásban részesülhessenek a csalást felfedezı igazgatóságokon kívüli egyéb igazgatóságoktól;
A Bizottságnak a Közösségek pénzügyi érdekeirıl és a csalás elleni küzdelemrıl szóló 2005. június 7-i európai parlamenti állásfoglalással kapcsolatos intézkedései3 66.
tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2005. október 20-án a mezıgazdasági szektorban „feketelisták” alkalmazásáról szóló jelentést terjesztett az Európai Parlament elé;
67.
a tudomásul veszi Bizottság válaszát, amelyet a túl sok, vagy jogtalanul kifizetett pénzügyi eszközök behajtásával kapcsolatos állásfoglalása 25. pontjára adott; azt nem tartja azonban kielégítınek, ezért a következıkre mutat rá: –
1 2
3
jelentıs mértékben az Európai Parlament sürgetésének köszönhetı, hogy ezen a területen elırelépést tőztek ki célul;
Lásd az Európai Számvevıszék 2006-os munkaprogramját, 2006.1.10., 3.o. A felülvizsgálat a közigazgatási hatóságok HÉA területén történı együttmőködésérıl és a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezésérıl szóló 2003. október 7-i, 1798/2003/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozik (HL L 264., 2003.10.15., 1. o.), módosítva a 2004. április 26-i, 2004/885/EK tanácsi rendelet által (HL L 168., 2004.5.1., 1. o.). HL C 124. E, 2006.5.25., 232. o.). PE 374.614\ 75
HU
–
az Európai Parlament ennek a kérdésnek nagy jelentıséget tulajdonít és ezért ebben a témában saját jelentést fog készíteni;
–
örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság 2004-ben a tagállamok behajtási eljárásait szúrópróbaszerően ellenırizte; ezzel kapcsolatban szintén örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság a behajtandó visszakövetelések megszüntetésére irányuló kérelmek 50%-át elutasította; ez 35 460 000 EUR-nak felel meg, amit a tagállamoknak be kell hajtaniuk;
–
a mezıgazdaság területérıl 2004-bıl még 63 760 000 EUR-t kell behajtani; ehhez jönnek még az ezt megelızı évekbıl származó követelések 2,078 milliárd EUR értékben; 811 000 000 EUR-val kapcsolatban pedig még bírósági eljárások vannak folyamatban;
–
a Strukturális Alapok területén 2004-bıl még 357 400 000 EUR-t kell behajtani (plusz 40 500 000 EUR-t a Kohéziós Alapból); ehhez jönnek még az ezt megelızı évekbıl származó követelések 689 200 000 EUR értékben;
–
hangsúlyozza a tagállamok elsıdleges felelısségét az elveszett költségvetési eszközök gördülékeny és hatékony behajtásával kapcsolatban; sajnálja, hogy a tagállamok ezen felelısségüknek eddig nem kielégítı módon tesznek eleget és különösen, hogy a Bizottsággal szembeni jelentési kötelezettségüket hiányosan teljesítik;
–
érdeklıdik a tagállamoknak a Bizottság leveleire adott reakciói felıl, amelyeknek következtében elıbbieknek 650 000 000 EUR-t kell a mezıgazdaság területén ismét behajtaniuk1;
–
ezen felül érdeklıdik, hogy az OLAF és a Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Fıigazgatóság (DG AGRI) megegyezett-e a feladatok megosztásáról, amelynek következtében az OLAF a jövıben a nyomozásokért felel, miközben az eszközök behajtásáért a DG AGRI a felelıs2;
68.
bírálja, hogy a Bizottság elmulasztotta 2005. szeptember 1-ig azoknak a szerzıdéseknek a listáját elıterjeszteni, amelyeket 2000 óta a beszerzési ügynökségekkel kötöttek; ennek a listának a szerzıdések idıtartamát, azok átruházásának eljárását és a mindenkori kifizetések mértékét is tartalmaznia kell;
69.
emlékezteti az OLAF-ot arra, hogy a 2004 novemberében abban a kérdésben megkezdett párbeszédet, hogy az Európai Parlament munkája során mely információkhoz férhet hozzá, a 2005. június 30-án kelt levelének megfelelıen folytassa; azt kell célul tőzni, hogy megtalálják annak a módját, a jogi elıírások, különösen az OLAF-rendelet 12. cikkének (3) bekezdése szerint hogyan lehet az Európai Parlament ellenırzési jogkörének megfelelni és ennek során az OLAF-vizsgálatokkal szembeni bizalmat biztosítani; elvárja, hogy az OLAF 2006. szeptember 1-ig a Költségvetési Ellenırzı Bizottságnak javaslatokat terjesszen elı;
1 2
Ld. a fent említett 2005. június 7-i állásfoglalásának 16. pontját. Ld. a fent említett 2005. június 7-i állásfoglalásának 10. pontját.
76 /PE 374.614
HU
70.
bírálja azt a tényt, hogy az Eurostat-ügyben a Bizottság által 2006. április 12-én átadott információ nagyon általános jellegő; 2006. október 1-ig részletes információt kér, különösen a szabálytalanságok pénzügyi következményeivel (eltőnt összegek, szabálytalanul elköltött összegek, követelések becslése és beszedési utalványok kiállítása, ténylegesen behajtott összegek, behajtandó összegek, leírt összegek) és a közbeszerzési szabályok be nem tartásával kapcsolatban, különös tekintettel a továbbadott felhatalmazás nélkül kötött szerzıdésekre (az ilyen szerzıdések kedvezményezettjeinek listája, az érintett összegek, a feltárt szabálytalanságok);
71.
sajnálja, hogy a Bizottság eddig olyan áttekintést készíteni, amelybıl kiderül, hogy mely nemzetközi tanácsadó vállalatok végeztek tevékenységet a Bizottságnak a közvetlen kiadások területén1; elvárja, hogy 2006. november 1-jéig kapjon errıl egy áttekintést; egyidejőleg felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat azzal kapcsolatban, hogy azok a közvetett kiadások területéhez kapcsolódó információkat továbbítsák;
72.
elégedetlen a Bizottságnak a Berlaymont-épület renoválására vonatkozó zavaros felvilágosításával; érdeklıdik, hogy harmadik fél részérıl történt-e szabálytalanság, és hogy a Bizottságon belül milyen igazgatási intézkedéseket foganatosítottak;
73.
mély aggodalmának ad hangot a Parlamentnek az SDM és a WIC parlamenti épületekkel kapcsolatban a bérleti díj Strasbourg városának való kifizetésben és bizonyos épületek vásárlási árában tapasztalt állítólagos túlfizetései miatt; határozott szándéka, hogy utánajár ezeknek az állításoknak és gyors, szigorú és átlátható módon kivizsgálja az ügyet annak biztosítására, hogy az Európai Unió és az Európai adófizetık pénzügyi érdekeit megfelelı módon megvédjék;
74.
örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság a vágásra szánt élı állatokra vonatkozó exporttámogatásokat a 2005-ös év végére megszüntette; egyidejőleg tudomásul veszi, hogy 2004-ben, 218 560 EUR összegő jogtalanul kifizetett exporttámogatásokat még be kell hajtani (2003-ben: 58 680 EUR);
Különbözı egyéb témák 75.
1 2 3
4
örvendetesnek tartja az Európai Közösségek Bíróságának 2005. szeptember 13-i ítélete2 alapján ismételten megindult vitát az európai törvényhozás illetékességérıl a büntetıjog területén; hangsúlyozza, hogy ellentétben a Bizottság általképviselt állítással a folyamatban lévı törvényhozási javaslatok egyedi eseti vizsgálatát szükségesnek találja3; ragaszkodik a véleményéhez, mely szerint a Közösségek pénzügyi érdekeinek büntetıjogi védelmével kapcsolatos irányelv tervezetét a szerzıdés 280. cikkére kell alapozni4; felszólítja a Tanácsot, hogy adja fel elutasító hozzáállását a Közösség pénzügyi
Ld. a fent említett 2005. június 7-i állásfoglalásának 73. pontját. C-176/03. sz. Bizottság kontra Tanács ügy, (EBHT 2005., I-7879. o.). Ld. a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a Bíróság 2005. szeptember 13-i ítéletének következményeirıl szóló közleményét (C-176/03. sz. Bizottság kontra Tanács ügy) (COM (2005)0583). Ld. az Európai Parlament 2001. november 29-i álláspontját a Közösség pénzügyi érdekei védelmének büntetıjogi intézkedésekkel történı megerısítésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatról (HL C 153. E, 200.6.27., 253.o.), valamint fent említett 2003. december 4-i állásfoglalását. PE 374.614\ 77
HU
érdekei védelmének büntetıjogi intézkedésekkel történı megerısítésével szemben, és avatkozzék bele az elsı olvasatba; 76.
aggódik, hogy a madárinfluenza miatti jelenlegi veszélyben az Európai Unió számára lezárt országokból (elsısorban Kínából) történı szárnyashús-beszállítás újra megfigyelhetı trend lesz; felszólítja a Bizottságot, hogy 2006. október 31-ig szolgáltasson a Parlamentnek információt a szárnyashús-beszállítással kapcsolatos csalási esetekrıl, amelyeket 2004 eleje óta az élelmiszerekre és tápszerekre vonatkozó riasztórendszeren keresztül jelentenek; felszólítja a Bizottságot, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, hozza meg a megfelelı intézkedéseket; o o
77.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevıszéknek, az OLAF Felügyelı Bizottságának és az OLAF-nak.
78 /PE 374.614
HU
o
P6_TA-PROV(2006)0278 Kelet-Timor Az Európai Parlament állásfoglalása Kelet-Timorról Az Európai Parlament, –
tekintettel a Kelet-Timorról szóló korábbi állásfoglalásaira,
–
tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében kiadott Kelet-Timorról szóló 2006. május 31-i nyilatkozatára,
–
tekintettel az ENSZ fıtitkára különmegbízottjának a Biztonsági Tanács elıtt tett beszámolójára (5432. ülés),
–
tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,
A.
mivel Kelet-Timorban 2006 áprilisa óta – amikor a fegyveres erık harmadát, mintegy 600 katonát elbocsátottak a hadseregbıl –tombol az erıszak; és mivel 2006. április 28– 29-én a fegyveres erık és az elbocsátott katonák, valamint az ıket támogató civilek közötti fegyveres összecsapás vitatott számú halálos áldozattal járt;
B.
mivel a nyugtalanság, a zavargások és a bandák által elkövetett erıszakos cselekmények következtében sok embert megöltek, még többet megsebesítettek, és a pánikba esett lakosok tízezrei menekültek el a fıvárosból és továbbra is a környezı hegyekben, vagy az egyház, az ENSZ és a nagykövetségek védelme alatt tartózkodnak;
C.
mivel az ENSZ tájékoztatása szerint május 25-én katonák fegyvertelen rendırökre nyitottak tüzet, akik közül kilencen meghaltak és 27-en megsebesültek;
D.
mivel a kelet-timori politikai helyzet a belügyminiszter és a védelmi miniszter lemondása, valamint a kelet-timori hatóságok által tett erıfeszítések és az elfogadott intézkedések ellenére továbbra is instabil;
E.
mivel a tiltakozók a miniszterelnök, Mari Alkatiri lemondását követelik;
F.
mivel a drámai biztonsági és politikai krízis rosszabbodása miatt a kelet-timori hatóságok külföldi csapatok segítségét kérték az erıszak megfékezéséhez, valamint a jog és a rend helyreállításához;
G.
bátorítva Xanana Gusmão elnök és Ramos-Horta miniszter a kormány nevében tett erıfeszítéseit, és követelve a politikai és társadalmi stabilitás helyreállítását, beleértve az elbocsátott katonák, rendırtisztek és szolgálati helyüket az ENSZ megfigyelıinek jelenlétében elhagyott ügynökök képviselıivel való tárgyalások megkezdését;
H.
mivel az ENSZ menekültügyi fıbiztosa szerint a fegyveres erık harmadának elbocsátása és a rendıri erık felbomlása miatt kirobbant, és a bandák által szított erıszak miatt tovább növekvı feszültség következtében az elmúlt hetekben több mint 100 000 ember hagyta el az otthonát; PE 374.614\ 79
HU
I.
mivel az ENSZ kelet-timori, valaha 11 000 katonából és civil személyzetbıl álló, de mára 130 alkalmazottra, rendırre és katonai tanácsadóra fogyatkozott missziójának (jelenleg UNOTIL) mandátuma – amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa az ENSZ fıtitkár egy éves hosszabbítást kérı javaslata ellenére májusban csak egy hónapra hosszabbított meg – 2006. június 20-án lejár,
J.
mivel a munkanélküliek száma Kelet-Timorban – ahol a népesség 40%-a a szegénységi küszöb alatt él, és 60%-a 18 éves vagy annál fiatalabb – eléri a 80%-ot;
K.
mivel Kelet-Timor népének elidegeníthetetlen joga van a szuverenitáshoz, különösen a természeti erıforrásaihoz;
1.
sürgeti a kelet-timori feleket, hogy tartózkodjanak az erıszaktól, vegyenek részt egy minden érintettre kiterjedı párbeszédben a politikai nézeteltérések rendezése érdekében, és vegyenek részt a jogi és alkotmányos keretek között zajló demokratikus folyamatban, ezáltal hozzájárulva a társadalmi és politikai stabilitás helyreállításához;
2.
üdvözli a kelet-timori hatóságok döntését, miszerint nemzetközi vizsgálatot kérnek az 2006. április 28–29-i és 2006. május 23–25-i eseményekkel kapcsolatban, amikor a kelettimori fegyveres erık és a korábban elbocsátott katonák és az ıket támogató civilek közötti fegyveres összecsapások vitatott számú halálos áldozattal jártak;
3.
sürgeti a Kelet-Timor kormányát és elnökét, hogy az alkotmány teljes betartásával tegyenek meg minden szükséges lépést az erıszak megszüntetésére, valamint a biztonságos és stabil helyzet megteremtésére;
4.
megjegyzi, hogy a nemzetközi közösség, különösen az ENSZ és a Biztonsági Tanács kiemelkedı fontosságú szerepet játszik a kelet-timori helyzet konszolidálásában, az ország függetlenségének és szuverenitásának biztosításában, valamint e fiatal nemzet demokráciájának megszilárdításában;
5.
hangsúlyozza, hogy az ENSZ kelet-timori missziója létszámának elmúlt négy évben bekövetkezett fokozatos csökkenésének folyamatát vissza kell fordítani, és kéri egy ENSZ által vezetett rendıri erı sürgıs kialakítását a stabilitás helyreállítása érdekében, és egy ENSZ által delegált békefenntartó erı létrehozását a kelet-timori hatóságok 2006. június 13-i kérésének megfelelıen;
6.
üdvözli az ENSZ megbízatásának – a fıtitkár javaslatainak megfelelı – kiterjesztését, és kéri, hogy a békefenntartó egységek és a polgári rendıri egységek addig maradjanak Kelet-Timorban, amíg az ország saját fegyveres erıi és rendırsége át tudja vállalni ezeket a feladatokat;
7.
Kelet-Timor szuverén hatóságai és az országban jelenleg az ENSZ felügyelete és ellenırzése alatt álló nemzetközi erıkre ruházott megbízatás jellegzetessége tekintetében ajánlja a nemzetközi erık közötti horizontális kommunikáció és együttmőködés hatékony csatornáinak létrehozását a kelet-timori emberek legjobb érdekeinek szolgálata, a közrend helyreállítása és a teljes intézményi normalitáshoz való gyors visszatérés érdekében;
8.
üdvözli Kelet-Timor csatlakozását az AKCS-országokhoz;
80 /PE 374.614
HU
9.
elismeri Kelet-Timor politikai, technikai és pénzügyi támogatásra irányuló igényét az infrastruktúra és az igazgatási struktúrák újjáépítése terén, amelyek létfontosságúak a fejlesztési terve végrehajtásának újrakezdése tekintetében;
10.
felhívja az Európai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy tartsák fenn és fokozzák a kelet-timori demokrácia és demokratikus kultúra megszilárdításához szükséges támogatást, amely a többpártrendszer és intézmények – nevezetesen a parlament, a kormány, az igazságszolgáltatás, a biztonsági, védelmi és bőnüldözési erık – építésére összpontosít, valamint hogy vegyenek részt a médialefedettség egész országra történı kiterjesztésében, továbbá az oktatási és egészségügyi hálózatok megerısítésében, külön hangsúlyt fektetve a gyermekek és a nık szükségleteire;
11.
felhívja a nemzetközi közösséget, hogy lényegesen növelje az emberi jogok kelet-timori hatékony ellenırzésének támogatását, és nyújtson segítséget a helyi emberi jogi csoportok létrehozásához és a visszaélések áldozatait támogató helyi szolgálatokhoz;
12.
felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözze a kelet-timori hatóságokat a félkatonai csoportok, fegyveres bandák és fegyveres civilek betiltására, feloszlatására és lefegyverzésére, és a kelet-timori kormánnyal tartott valamennyi hivatalos találkozón és a legmagasabb szinten adjon hangot aggodalmának a rendırségi erıszak miatt;
13.
felhívja a kelet-timori állami képviselıket, hogy tartsák be a nemzetközi emberi jogi elıírásokat és biztosítsák, hogy a polgárok rendırség és fegyveres erık általi kezelése megfeleljen a nemzetközi emberi jogi normáknak és elıírásoknak;
14.
felhívja az Elnökök Értekezletét engedélyezze egy parlamenti ad hoc delegáció küldését 2006 ıszén Kelet-Timorba a politikai helyzet és az európai uniós támogatási programok megfelelıségének értékelésére;
15.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, KeletTimor állami hatóságainak (nevezetese az elnöknek, a parlamentnek és a kormánynak), a közös kül- és biztonságpolitika fıképviselıjének, az ENSZ fıtitkára különmegbízottjának és az ENSZ Biztonsági Tanácsának.
PE 374.614\ 81
HU
P6_TA-PROV(2006)0279 Szíria Az Európai Parlament állásfoglalása Szíriáról
Az Európai Parlament, –
tekintettel Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen 2005. szeptember 8-i állásfoglalására1,
–
tekintettel az Európai Közösség és Szíria közötti euro-mediterrán megállapodásra, nevezetesen annak 2. cikkére, amely kimondja, hogy az aláíró felek belsı és külsı politikáit a demokratikus elvek és az alapvetı jogok védelme inspirálja, és az a megállapodás lényeges elemét képezi,
–
tekintettel az 1995. november 28-i, a barcelonai folyamatról szóló nyilatkozatra és arra, hogy hangsúlyt fektet az emberi jogok védelmére,
–
tekintettel arra, hogy az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyőlés Európai Parlament által betöltött 2005. évi elnökségének politikai prioritása az emberi jogokról folyó párbeszéd elmélyítése a partnerországok parlamentjeivel,
–
tekintettel a Bizottság által „A barcelonai folyamat 10. évfordulója: Munkaprogram – felkészülés a következı öt év kihívásaira” címmel kiadott közleményre (COM(2005)0139), különösen arra a célra, hogy olyan kérdésekre összpontosítsanak, mint például az emberi jogok védelme,
–
tekintettel a megújult barcelonai folyamatról szóló 2005. október 27-i állásfoglalására2,
–
tekintettel a harmadik országok iránti EU-politikával kapcsolatos iránymutatásokra a halálbüntetés tárgyában (1998), illetve a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódok és büntetések tárgyában (2001), valamint tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédrıl (2001) és az emberi jogi jogvédıkrıl (2004) szóló EU-iránymutatásokra,
–
tekintettel az EU elnökségének 2006. május 19-i, a Szíriában történt legutóbbi letartóztatásokról szóló nyilatkozatára,
–
tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 11. cikke (1) bekezdésére és az EKSzerzıdés 177. cikkére, amely az emberi jogok elımozdítását a közös kül- és biztonságpolitika célkitőzéseként határozza meg,
–
tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,
A.
figyelembe véve az Európai Unió és Szíria között fennálló politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fontosságát,
1 2
Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0340. Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0412.
82 /PE 374.614
HU
B.
mivel a jelenlegi elnök, Bassár al-Aszad hatalomra lépése egyfajta reményt adott Szíriának, és bizonyos mértékő nyitást hozott Szíria számára annak sok éven át a Baath Párt irányított politikai rendszerében,
C.
mivel a Parlament és annak elnöke már több alkalommal próbált közbenjárni annak érdekében, hogy szabadon engedjék a szíriai börtönökben fogva tartott parlamenti képviselıket, és mivel 2006. május 19-én az EU elnöksége felszólította Szíria kormányát a szólásszabadság és a gyülekezés szabadságának teljes tiszteletben tartására, amelyek a Szíria által 1969-ben ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya alapján védelmet élveznek,
D.
mivel 2006 májusában, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1680. sz. határozatára tekintettel a Szíria és Libanon közötti kapcsolat javításáról szóló petíció aláírása után arról számoltak be, hogy több civil társadalmi aktivistát letartóztattak és megkínoztak, többek között Anwar al-Bunní ügyvédet, Michel Kilo írót és másokat, mint például Khalíl Husszeint, Dr. Szafwán Tajfúrt, Mahmúd Íszát, Fateh Dzsammúszt, Szulejmán Asmar professzort, Nidál Derwíst, Szulejmán Summórt, Ghalem Amert, Muhammad Mahfúdot, Mahmúd Meri’ít, Yasser Melhemet és Omar Adlabit,
E.
mivel Anwar al-Bunnít, az emberi jogi ügyekre szakosodott ügyvédet Damaszkusz utcáin tartóztatták le épp abban az idıben, amikor elkezdte volna megbízatását mint az Európai Unió által finanszírozott Emberi Jogi Központ igazgatója,
F.
mivel az Amnesty International és a Human Rights Watch már 2005 novemberében arról számolt be, hogy letartóztatták, és félı hogy meg is kínozzák Kamal al-Labwánít, a békés aktivistát, aki azóta véleményének kinyilvánításáért életfogytiglani börtönbüntetést kapott,
G.
mivel a szír hatóságok a jelentések szerint számos újságírót és civil társadalmi aktivistát is letartóztattak az elmúlt két hónapban,
H.
mivel ezt a letartóztatási hullámot a 2006. május 12-én terjesztett, mintegy 500 ember által aláírt, a Libanon és Szíria közötti kapcsolatok normalizálását kérı petíció közvetlen megtorlásának szánták; mivel ez a petíció különösen fontos volt, mivel a szír és a libanoni értelmiségiek és emberi jogi aktivisták közös kezdeményezése volt, ami az elsı volt a maga nemében,
I.
mivel 2005-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága aggodalmát fejezte ki „a nem kormányzati emberi jogi szervezetek nyilvántartásba vétele és szabad mőködése elé háruló akadályok” és „az emberi jogok védelmezıinek megfélemlítése és zaklatása miatt” Szíriában,
J.
mivel Szíriát olyan, 43 évvel ezelıtt bevezetett, szükségállapotban hozott jogszabályokkal kormányozzák, amelyeket az emberi jogok megsértésére használnak fel,
1.
sürgeti a szír hatóságokat, hogy haladéktalanul helyezzék szabad lábra az összes, a szírlibanoni kapcsolatok javítására felszólító petíció aláírásáért még fogva tartott aktivistát;
2.
sürgeti továbbá a szír hatóságokat, hogy vizsgálják újra az összes politikai fogoly ügyét, és azonnal helyezzék szabad lábra az összes lelkiismereti okokból fogva tartott személyt, valamint: PE 374.614\ 83
HU
–
biztosítsák, hogy a fogva tartottakat nem vetik alá kínzásnak és megalázó bánásmódnak,
–
biztosítsák, hogy a fogva tartott vagy bebörtönzött személyek azonnal, rendszeresen és korlátozások nélkül kapcsolatba léphessenek ügyvédeikkel, orvosaikkal és családjaikkal;
3.
felszólítja a szír hatóságokat, hogy ratifikálják a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódok és büntetések elleni egyezményt;
4.
határozottan támogatja az EU elnökségének az Európai Unió nevében a legújabb szíriai letartóztatások ügyében tett 2006. május 19-i nyilatkozatát;
5.
rámutat arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása alapvetı feltételét képezi bármely, az EU és Szíria közötti társulási megállapodásnak, és felszólítja Szíriát, hogy tartsa magát a barcelonai folyamat keretében, valamint az európai szomszédságpolitika irányvonalai mentén vállalt kötelezettségeihez;
6.
újra megerısíti annak szükségességét, hogy a Bizottság és a Tanács megtegyenek minden tılük telhetıt annak biztosítására, hogy a Szíriával kötött társulási megállapodás – amelyet még nem írtak alá – az emberi jogok helyzetének javulásához vezessen Szíriában;
7.
felszólítja a Bizottságot, hogy évente vizsgálja meg az emberi jogok helyzetét Szíriában, valamint azt, hogy Szíria milyen mértékben felel meg az euro-mediterrán megállapodásban foglalt kötelezettségeinek, és jelentse megállapításait az euromediterrán partnerség keretein belül;
8.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szíria kormányának és a szír parlamentnek.
84 /PE 374.614
HU
P6_TA-PROV(2006)0280 Az emberi jogok megsértése Észak-Koreában Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok megsértésérıl Észak-Koreában Az Európai Parlament, –
tekintettel az Észak-Koreáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
–
tekintettel az EU politikákra vonatkozó harmadik országok felé kiadott iránymutatásra a halálbüntetésrıl (1998) és a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról (2001) és az emberi jogi dialógusról (2001) és az emberi jogokért küzdıkrıl (2004),
–
tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által 2003. április 16-án elfogadott állásfoglalásra,
–
tekintettel az ENSZ különmegbízottjának a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekrıl, az ENSZ munkacsoportja elnök-megbízottjának az önkényes fogvatartásról, az ENSZ különmegbízottjának a kínzásról, valamint az ENSZ különmegbízottjának a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (KNDK) az emberi jogok helyzetérıl szóló, 2006. május 31-i nyilatkozatára,
–
tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,
A.
mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának állásfoglalása elítéli a KNDK-t a „kínzások és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések, valamint a nyilvános kivégzések” alkalmazása, és a „a gondolati, lelkiismereti, vallás-, vélemény- és szólásszabadság súlyos és elterjedt korlátozása” miatt,
B.
tekintettel arra, hogy a KNDK kormánya továbbra sem engedi be az országba a KNDKban az emberi jogok helyzetének felmérésével megbízott ENSZ különmegbízottat, az élelemhez való joggal foglalkozó ENSZ különmegbízottat, valamint a nem kormányzati emberi jogi szervezeteket, és ezzel megakadályozza az emberi jogok helyzetének felmérését; az országból sikeresen elmenekült áldozatok beszámolói ugyanakkor a legsúlyosabb jogsértésekre engednek következtetni, beleértve a kivégzéseket, a kínzást, a politikai foglyok fogva tartását és az embertelen börtönkörülményeket,
C.
mivel az ellenzék semmilyen formáját nem tőrik, és bárki, aki hangot ad a kormányzó Koreai Munkáspárt álláspontjával ellentétes véleményének, súlyos büntetésre számíthat, sıt, sok esetben a családjával együtt,
D.
mivel Son Jong Nam urat, aki Kínában élt, ahol templomba járt és keresztény hitre tért, a beszámolók szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal megkínozta, majd bírósági tárgyalás, valamint a nemzetközi emberi jogi törvények által elıírt mindenfajta eljárási biztosíték megadása nélkül, hazaárulás koholt vádjával halálra ítélte,
E.
mivel a négy ENSZ emberi jogi szakértıt, beleértve a KNDK-ban az emberi jogok helyzetének felmérésével megbízott különmegbízottat, akik felszólították a KNDK kormányát a kivégzés elhalasztására és az ítélet felülvizsgálatára, mélyen megdöbbenti a kormány válasza, amely szerint a szakértık levele „összeesküvés eredménye, amelyet PE 374.614\ 85
HU
azzal a rosszindulatú szándékkal szıttek, hogy elıre gyártott hamis információkat terjesszenek, miközben támogatják azon ellenséges erık próbálkozásait, amelyek az emberi jogok ürügyén igyekeznek rossz hírnévbe hozni, szétrombolni és megdönteni a KNDK társadalmi és államrendjét”, F.
mivel a KNDK ratifikálta a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezményt,
G.
mivel a KNDK kormánya 2001 óta, 33-ról 5-re csökkentette a halálbüntetést maga után vonó vétségek számát, ám ezek közül 4 továbbra is alapvetıen politikai természető,
H.
mivel a belföldi hírközlı csatornákat szigorúan cenzúrázzák, és korlátozzák a nemzetközi média által sugárzott adások hozzáférhetıségét; a rádió és televíziókészülékek úgy vannak beállítva, hogy azok kizárólag az állami közvetítések vételére legyenek alkalmasak, és a külföldi rádióadókat hallgatók súlyos büntetés veszélyének vannak kitéve,
I.
mivel a nem engedélyezett gyülekezést vagy csoportosulást „csoportos zavarkeltésnek” tekintik, ami büntethetı; mivel a vallásszabadságot, amelyet az alkotmány egyébként garantál, a gyakorlatban jelentısen korlátozzák; mivel egyes beszámolók szerint a nyilvános és magánjellegő vallási tevékenységekben részt vevı személyeket bebörtönzések, kínzások és kivégzések útján súlyosan elnyomják,
J.
mivel a tanúk becslése szerint az „átnevelı táborokban” (munkatáborokban), „fogolytáborokban” és börtönökben mintegy kétszázezer embert tartanak fogva, és az ilyen táborokból kiengedett személyek, pl. Kang Chol Hwan, beszámolói szerint a kínzás és bántalmazás megszokott, és a körülmények embertelenek,
K.
mivel a KNDK-ban sokan élelmiszerhiánnyal küzdenek és olyan segélyezı szervezetek által biztosított humanitárius segélytıl függnek, mint amilyen az EU, amely 2005-ben 13 715 000 EUR támogatást nyújtott a KNDK-nak, és az ENSZ Világélelmezési Program, amely 2006. május 10-én megállapodott a kormánnyal arról, hogy 1,9 millió észak-koreai polgárhoz két év alatt 150.000 tonnányi élelmiszert juttat el,
L.
mivel több tízezer észak-koreai az országot elhagyva Kínába menekült az elnyomás és a széles körben elterjedt éhezés miatt,
1.
sajnálja a KDNK együttmőködésének hiányát a nemzetközi emberi jogi intézményekkel, és különösen annak visszautasítását, hogy tekintettel legyen az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának eljárásaira;
2.
felszólítja Észak-Korea kormányát, hogy: –
tartsa tiszteletben az általa is ratifikált nemzetközi emberi jogi szerzıdésekben lefektetett elveket (mint például a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezménye), és foglalja bele ezen elveket nemzeti jogába;
–
törölje el a halálbüntetést;
–
engedje szabadon valamennyi, az alapvetı emberi jogok békés gyakorlása miatt fogvatartott vagy bebörtönzött személyt;
86 /PE 374.614
HU
–
biztosítsa valamennyi észak-koreai lakosnak a véleménynyilvánítás és a mozgás szabadságát;
–
vizsgálja felül a meglévı szabályokat annak biztosítására, hogy azok megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi normáknak, és vezessen be biztosítékokat az állampolgároknak az emberi jogok megsértése esetén nyújtandó védelem és jogorvoslat érdekében;
3.
sürgeti a KNDK kormányát, hogy adjon tájékoztatást Son Jong Nam úr ügyérıl és ne hajtsa végre a kivégzést;
4.
felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgesse a KNDK kormányát, hogy vessen véget az emberi jogok megsértésének, valamint adjon tájékoztatást Son Jong Nam úr ügyérıl és ne hajtsa végre a kivégzést;
5.
felhívja a KNDK kormányát, hogy alaposan vizsgálja felül a halálraítéltek helyzetét és függessze fel kivégzésüket, és követeli, hogy a KNDK-ban az emberi jogok helyzetének felmérésével megbízott ENSZ különmegbízott, Vitit Muntarbhorn professzor meglátogathassa ıket;
6.
sürgeti a KNDK kormányát, hogy vessen véget az emberi jogok súlyos megsértésének, beleértve a valláson és meggyızıdésen alapuló bebörtönzéseket és kivégzéseket, olyan állampolgárok ellen, akik nem tagjai az államilag támogatott vallási szövetségeknek, és tegye lehetıvé a hívıknek, hogy vallásgyakorlás céljából szabadon gyülekezhessenek, vallásgyakorlás céljára alkalmas épületeket építhessenek és tarthassanak fenn, és szabadon adhassanak ki vallásos irodalmat;
7.
elismeri, hogy az EU volt az elsı és egyetlen fél, amely emberi jogi párbeszédet kezdeményezett a KNDK-val a Göran Persson (svéd miniszterelnök és az Európai Tanács elnöke), a Javier Solana (a közös kül- és biztonságpolitika fıképviselıje, a Tanács fıtitkára) és a Chris Patten (a külkapcsolatokért felelıs biztos) alkotta trojka 2001-ben tett látogatása után; és, hogy a párbeszéd 2003-ban megszőnt, miután a Miniszterek Tanács támogatott egy emberi jogi állásfoglalást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Észak-Korea tájékoztatása nélkül; ezért sürgeti mindkét felet, hogy tegyenek kísérletet az EU és a KNDK közötti emberi jogi párbeszéd újraindítására;
8.
felszólítja a KNDK kormányát, hogy tegyen eleget az emberi jogi eszközökben vállalt kötelezettségeinek, és biztosítsa, hogy a humanitárius szervezetek, a független emberi jogi megfigyelık, a KNDK-ban az emberi jogok helyzetének felmérésével megbízott ENSZ különmegbízott és az ENSZ vallásszabadságért felelıs különmegbízottja szabadon beléphessenek az országba;
9.
üdvözli a Világélelmezési Program és a KNDK kormánya közötti megállapodást 1,9 millió védtelen ember, különösen nık és gyermekek, támogatására; sajnálatát fejezi ki az észak-koreai nép folyamatos és szükségtelen szenvedése miatt, ami a kormány politikájának következménye; hangsúlyozza, hogy az élelmiszer elosztásának célzottnak és tisztességesnek kell lennie az országban; sürgeti a KNDK kormányát, hogy vessen véget az élelmiszerelosztásban a Munkáspárt vezetı tisztviselıi, katona-, hírszerzı- és rendırtisztek javára történı diszkriminációnak;
10.
felhívja a KDNK kormányát, hogy végre adjon át minden információt az elmúlt PE 374.614\ 87
HU
évtizedekben elrabolt dél-koreai és japán állampolgárokról, és azonnal engedje szabadon azokat az elrabolt személyeket, akiket még mindig fogva tartanak az országban; 11.
felhívja a Kínai Népi Köztársaság kormányát, hogy állítsa le az észak-koreai állampolgároknak a KNDK-ba való hazatelepítését, ahol – függetlenül attól, hogy milyen okból hagyták el az országot – embertelen bánásmódban részesülnek, a fogva tartástól a kínzásig, a hosszú ideig tartó börtönig, sıt kivégzésekig; felhívja a Koreai Köztársaságot, hogy vállaljon felelısséget a Kínában tartózkodó észak-koreai menekültekért, és felszólítja a Koreai Köztársaság kormányát, hogy engedélyezze számukra a Dél-Koreába való utazást;
12.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának, a Koreai Köztársaság kormányának, a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának, az ENSZ bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja elnök-megbízottjának, az ENSZ kínzással foglalkozó különmegbízottjának, valamint a KNDK-ban az emberi jogok helyzetének felmérésével megbízott ENSZ különmegbízottnak.
88 /PE 374.614
HU
