ELFOGADOTT SZÖVEGEK május 8. csütörtöki ülés P6_TA-PROV(2008)05-08 IDEIGLENES VÁLTOZAT PE

2008 - 2009

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2008. május 8. csütörtöki ülés

P6_TA-PROV(2008)05-08

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

PE 407.216

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P6_TA-PROV(2008)0187 Az EK és a Seychelle Köztársaság közötti megállapodásban elıírt halászati lehetıségek és pénzügyi hozzájárulás módosítása * (A6-0085/2008 - Elıadó: Josu Ortuondo Larrea) Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti megállapodásban elıírt halászati lehetıségek és pénzügyi hozzájárulás 2005. január 18-tól 2011. január 17-ig terjedı idıtartamra történı megállapításáról szóló jegyzıkönyv módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötésérıl szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0664 – C6-0430/2007 – 2007/0232(CNS))............................................................................................ 1 P6_TA-PROV(2008)0188 A Madeirában elıállított sörre vonatkozó jövedékiadó-mérték * (A6-0146/2008 - Elıadó: Sérgio Marques) Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása Portugália számára a Madeira autonóm régióban elıállított sör tekintetében kedvezményes jövedékiadó-mérték alkalmazásának engedélyezésérıl szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2007)0772 – C6-0012/2008 – 2007/0273(CNS))............................................................ 4 P6_TA-PROV(2008)0189 A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása (A6-0107/2008 - Elıadó: Monica Frassoni) Az Európai Parlament 2008. május 8-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásaival kapcsolatos, az Európai Parlament és a Bizottság között létrejött intézményközi megállapodás megkötésérıl (C6-0009/2008 - 2008/2002(ACI)).................................................. 5 P6_TA-PROV(2008)0190 Végrehajtási intézkedések (a 81. cikk módosítása) (A6-0108/2008 - Elıadó: Monica Frassoni) Az Európai Parlament 2008. május 8-i határozata az Európai Parlament eljárási szabályzata 81. cikkének módosításáról – végrehajtási intézkedések (2008/2027(REG)) ......... 14

PE 407.216\ I

HU

P6_TA-PROV(2008)0191 A mezıgazdasági termelık részére meghatározott támogatási rendszerek (gyapottámogatás) * (A6-0166/2008 - Elıadó: Ioannis Gklavakis) Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezıgazdasági termelık részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendeletnek a gyapot támogatási rendszerének tekintetében történı módosítására irányuló tanácsi rendeletrıl (COM(2007)0701 – C6-0447/2007 – 2007/0242(CNS))........................................................................................................................ 16 P6_TA-PROV(2008)0192 Transzatlanti Gazdasági Tanács (B6-0209, 0210, 0211, 0212 és 0214/2008 ) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról ..... 35 P6_TA-PROV(2008)0193 Az emberi jogok világbeli helyzete 2007-ben és az EU ezzel kapcsolatos politikája (A6-0153/2008 - Elıadó: Marco Cappato) Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása az emberi jogok világbeli helyzetérıl szóló 2007. évi éves jelentésrıl és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2007/2274(INI)) .................................................................................................... 44 P6_TA-PROV(2008)0194 Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlati lépések és a jövıbeni kihívások (A6-0138/2008 - Elıadó: Véronique De KeyserJosé, Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása az EU választási megfigyelı misszióiról: célok, gyakorlatok és jövıbeni kihívások (2007/2217(INI)) .................................. 79 P6_TA-PROV(2008)0195 Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a délkelet-ázsiai országokkal (ASEAN) (A6-0151/2008 - Elıadó: Glyn Ford) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról (2007/2265(INI))......................................................................................................................... 90 P6_TA-PROV(2008)0196 A mélytengeri halállományok kezelése (A6-0103/2008 - Elıadó: Rosa Miguélez Ramos) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a mélytengeri halállományok kezelésérıl (2007/2110(INI))...................................................................................................... 99 P6_TA-PROV(2008)0197 Az EU intézményei mellett mőködı lobbisták tevékenységét szabályozó keret (A6-0105/2008 - Elıadó: Alexander Stubb) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása az EU intézményei mellett mőködı érdekképviseletek (lobbisták) tevékenységi keretének fejlesztésérıl (2007/2115(INI)) .......... 104

II /PE 407.216

HU

P6_TA-PROV(2008)0198 Fehér könyv a sportról (A6-0149/2008 - Elıadó: Manolis Mavrommatis) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a sportról szóló fehér könyvrıl (2007/2261(INI))....................................................................................................................... 110 P6_TA-PROV(2008)0199 Mikrohitel (P6_DCL-0002/2008 - ) Az Európai Parlament nyilatkozata a mikrohitelrıl.................................................................. 132

PE 407.216\ III

HU

P6_TA-PROV(2008)0187 Az EK és a Seychelle Köztársaság közötti megállapodásban elıírt halászati lehetıségek és pénzügyi hozzájárulás módosítása * Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti megállapodásban elıírt halászati lehetıségek és pénzügyi hozzájárulás 2005. január 18-tól 2011. január 17-ig terjedı idıtartamra történı megállapításáról szóló jegyzıkönyv módosításáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötésérıl szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0664 – C6-0430/2007 – 2007/0232(CNS))

(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2007)0664),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 37. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésére,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 300. cikke (3) bekezdésének elsı albekezdésére, amelynek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0430/2007),

–

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0085/2008),

1.

jóváhagyja tanácsi rendeletre irányuló javaslatot annak módosított formájában, és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Seychelle Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Módosítás: 1 (1a) preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1a) A jegyzıkönyvnek a kikötıi infrastruktúra használatáról szóló VIII. fejezete elıírja, hogy „a Seychelle Köztársaság hatóságai a hajótulajdonosokkal egyetértésben állapítják meg a kikötıi infrastruktúra használatára vonatkozó feltételeket”, de mind a mai napig nem tettek eleget a PE 407.216\ 1

HU

halászati szektor által a kikötıi infrastruktúra javítása tekintetében támasztott igényeknek.

Módosítás: 2 (1b) preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1b) Ahhoz, hogy a Seychelles Köztársaságban egy halászati ágazati politika hatékonyan kerüljön végrehajtásra, el kell végezni a jelenleg gyakorlatilag vészesen túlterhelt kikötıi infrastruktúra javítását és korszerősítését, valamint lehetıleg el kell törölni a tonhal kirakodása után kivetett különleges adót, ilyen adó ugyanis a világ egyetlen más kikötıjében sem létezik.

Módosítás: 3 3. cikk elsı a albekezdés (új) A Bizottság évente megvizsgálja, hogy az e megállapodáshoz csatolt jegyzıkönyv keretében hajókat mőködtetı tagállamok eleget tettek-e jelentéstételi kötelezettségeiknek; amennyiben nem ez a helyzet, a Bizottság visszatartja a következı évre vonatkozó halászati engedélyekre irányuló kérelmeiket. Módosítás: 4 3a. cikk (új) 3a. cikk A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jegyzıkönyv 7. cikkében ismertetett többéves ágazati program eredményeirıl, valamint a jelentéstételi követelmények tagállamok általi betartásáról.

2 /PE 407.216

HU

Módosítás: 5 3b. cikk (új) 3b. cikk A jegyzıkönyv lejáratát megelızıen és az esetleges megújításra vonatkozó tárgyalások megkezdése elıtt a Bizottság benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jegyzıkönyv utólagos értékelését, beleértve egy költség-haszon elemzést is.

PE 407.216\ 3

HU

P6_TA-PROV(2008)0188 A Madeirában elıállított sörre vonatkozó jövedékiadó-mérték * Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása Portugália számára a Madeira autonóm régióban elıállított sör tekintetében kedvezményes jövedékiadó-mérték alkalmazásának engedélyezésérıl szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2007)0772 – C6-0012/2008 – 2007/0273(CNS))


tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0772),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 299. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0012/2008),

–

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0146/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

4 /PE 407.216

HU

P6_TA-PROV(2008)0189 A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása Az Európai Parlament 2008. május 8-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásaival kapcsolatos, az Európai Parlament és a Bizottság között létrejött intézményközi megállapodás megkötésérıl (C6-0009/2008 - 2008/2002(ACI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel elnökének 2008. március 27-i levelére, amelyben továbbítja az Elnökök Értekezlete által elfogadott 2007. december 12-i intézményközi megállapodást,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 202. cikkére,

–

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999/468/EK tanácsi határozatot módosító 2006. július 17-i 2006/512/EK tanácsi határozatra1,

–

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásaival kapcsolatos, az Európai Parlament és a Bizottság között létrejött megállapodás tervezetére (a továbbiakban: megállapodás),

–

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére, és 120. cikkének (1) bekezdésére,

–

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0107/2008),

A.

mivel az Európai Parlament és a Bizottság közötti, Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtására vonatkozó eljárásokra vonatkozó 1999. június 28-i megállapodás („a 2000. évi megállapodás”) bizonyos rendelkezéseit2 – például azt a rendelkezést, hogy a Parlament a bizottsági tagokkal egy idıben és azonos feltételekkel megkapja a komitológiai dokumentumokat, – a Bizottság sajnálatos módon figyelmen kívül hagyta, mivel e dokumentumokat mindig túl késın, és nem is a bizottsági tagoknak történı megküldéssel egy idıben juttatta el a Parlamentnek,

B.

mivel az 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásai nagymértékben elégtelenek voltak, és az új, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás menetének kivételével továbbra is azok, egyebek mellett a komitológiai adatbázis mőködtetési módja miatt; mivel a dokumentumokat gyakorta szétdarabolva küldik meg, aktuális állapotuk egyértelmő közlése nélkül, olykor félrevezetı címekkel, pl. a bizottságban még szavazásra nem bocsátott végrehajtási intézkedések tervezetét az „ellenırzéshez való jog” címmel küldik meg a „tájékoztatáshoz való jog” cím helyett, ami homályossá teszi, hogy mely határidık alkalmazandók,

C.

mivel e probléma a gyakorlatban még tovább csökkenti a Parlament már eddig is igen

1 2

HL L 200., 2006.7.22., 11. o. HL L 256., 2000.10.10., 19. o. PE 407.216\ 5

HU

korlátozott ellenırzési lehetıségeit a komitológiai kérdésekben, D.

mivel, a Bizottság ezúttal vállalta, hogy létrehoz egy elektronikus nyilvántartást, amely a Parlamentnek megküldött valamennyi olyan dokumentumot tartalmazza, amelyhez a Parlament közvetlenül hozzáférhet, ami az azonos eljárás alá tartozó különféle dokumentumokat világosan azonosíthatóvá teszi, valamint feltünteti az eljárás jelenlegi szakaszát és menetrendjét, láthatóan elkülöníti a Parlamenthez beérkezı intézkedéstervezeteket a bizottság véleményezését követı végleges tervezettıl, és egyértelmően felismerhetıvé tesz minden a Parlamentnek már megküldött dokumentumokhoz képest elıforduló módosítást,

E.

mivel a megállapodás kiemelt gyakorlati jelentıséggel bír nemcsak az új ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás, hanem minden komitológiai eljárás számára is; mivel a megállapodás precedensül szolgálhat a jövıbeli hasonló célú intézményközi megállapodásoknak,

F.

mivel, noha a megállapodás csupán egy rövid átmeneti idıre szól, az ezalatt szerzett tapasztalat rendkívül tanulságos lehet, és mivel a megállapodás célja annak biztosítása, hogy amint a Lisszaboni Szerzıdés hatályba lép, minden komitológiai eljárás kielégítıen mőködjön a három intézmény között,

1.

hangsúlyozza, hogy megfelelı esetben az ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás betartása mindhárom intézmény számára kötelezı, és nem képezi alku vagy megbeszélések tárgyát; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és valamennyi parlamenti bizottságot, hogy ezt a körülményt minden vonatkozó jogalkotási eljárás során kellı mértékben vegyék figyelembe;

2.

emlékeztet arra, hogy az ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárást minden olyan általános hatályú intézkedés esetében alkalmazni kell, amely a Szerzıdés 251. cikkében elıírt eljárásnak megfelelıen elfogadott alap jogi aktus nem alapvetı fontosságú elemének módosítására irányul, beleértve néhány ilyen elem törlését, vagy a jogi aktus új, nem alapvetı fontosságú elemek beillesztésével történı kiegészítését is;

3.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azokon a bizonytalan területeken, ahol nem egyértelmő, hogy az új, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárást vagy valamely más komitológiai eljárást kell-e alkalmazni, alkalmazzák az új, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárást;

4.

hangsúlyozza, hogy az új, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás egyedüli célja a Parlament ellenırzési jogának megerısítése, és hogy semmilyen módon nem módosítja a Bizottságra ruházható végrehajtási hatáskörök terjedelmét;

5.

úgy véli, hogy a megállapodás megkötése helyes irányba tett lépés a Parlament átruházott jogalkotásra vonatkozó jogait és hatásköreit illetıen;

6.

üdvözli, hogy a megállapodás részletesen meghatározza a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségét, hogy tájékoztassa a Parlamentet az 1999/468/EK határozat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelıen, amely kiköti, hogy a Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell a bizottságok tevékenységérıl az elıterjesztési rendszer átláthatóságát és hatékonyságát, valamint az átadott információnak és az eljárás különbözı szakaszainak azonosítását biztosító módon;

6 /PE 407.216

HU

7.

elvárja, hogy a Bizottság teljes mértékben tartsa magát a megállapodás minden rendelkezéséhez, ami sajnos a 2000. évi megállapodás esetében nem történt meg;

8.

kéri, hogy az összefoglaló beszámolókat egységesen magas színvonalon készítsék el azon jelenléti ívekkel egyetemben, amelyek tartalmazzák legalább a kérdéses ülésen résztvevık nevét, munkahelyét és e-mail címét;

9.

hangsúlyozza, hogy az új nyilvántartás hatékony mőködése lesz a döntı fontosságú tényezı a megállapodás teljes körő és kielégítı végrehajtására nézve, és ezért kíváncsian várja annak gyakorlati bevezetését; azt ajánlja, hogy az átmeneti idıszak után a Parlament és a Bizottság vizsgálják felül az új nyilvántartást és találjanak megoldást az esetleges gyakorlati nehézségekre és hibákra; azt ajánlja, hogy az átmeneti idıszakban a Parlament tájékozódjon az érintett felektıl a nyilvántartás mőködésérıl;

10.

kifejezetten üdvözli azon új rendelkezéseket, amelyek értelmében a nyilvántartás egyértelmően azonosítja valamennyi beérkezı komitológiai dokumentum állapotát, a már megküldött egyéb dokumentumokhoz való kapcsolódását és az összes esetleges módosítást;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben változtasson belsı eljárási szabályain annak biztosítása érdekében, hogy különbséget tegyen egyrészrıl a Parlamentnek és a megfelelı bizottságnak a Parlament tájékoztatáshoz való joga alapján egy idıben elküldendı intézkedéstervezetek, másrészt a Parlamentnek annak érdekében elküldendı intézkedéstervezetek között, hogy a Parlament képes legyen ellenırzési jogát gyakorolni;

12.

üdvözli a „korai elırejelzı rendszer” bevezetését, amelynek révén a Parlamentet azonnal tájékoztatják, amennyiben látható, hogy sürgıs végrehajtási intézkedések tervezetét terjesztik valamely bizottság elé, azonban ragaszkodik hozzá, hogy ezt ne használják fel arra, hogy nem sürgıs ügyeket sürgısekké tegyenek, mivel lerövidített határidık csak megfelelıen indokolt, rendkívüli esetben alkalmazhatók;

13.

emlékeztet arra, hogy a megfelelı információk alapján történı ellenırzési jog gyakorlásához a Parlamentet el kell látni mindazzal a háttér-dokumentációval, amely érthetıvé teszi, hogy a Bizottság miért javasolja bizonyos intézkedések meghozatalát; üdvözli, hogy a Bizottság a különös végrehajtási intézkedések tekintetében kész támogatni a Parlamentet a teljes körő együttmőködés érdekében, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamentnek kérésre továbbítsa a végrehajtási intézkedések tervezetével kapcsolatos valamennyi háttérdokumentumot;

14.

nem osztja a Bizottság azon nézetét, hogy a Parlamentnek benyújtott végrehajtási intézkedés tervezetei a bizottsági szavazás befejezıdéséig nem nyilvánosak, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett intézkedéseket illetıen tetszése szerint bárkivel konzultálhasson; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját, és a hivatalos javaslattételt követıen minden végrehajtási intézkedés tervezetét azonnal hozzon nyilvánosságra;

15.

jóváhagyja az új megállapodás megkötését, és várja jóváhagyását követı haladéktalan, teljes körő végrehajtását;

PE 407.216\ 7

HU

16.

úgy határoz, hogy az új megállapodást csatolja az eljárási szabályzathoz, felváltva annak XII. mellékletét;

17.

utasítja elnökét, hogy e határozatot és mellékletét tájékoztatásul továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

8 /PE 407.216

HU

MELLÉKLET

EURÓPAI PARLAMENT BIZOTTSÁG

MEGÁLLAPODÁS AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A BIZOTTSÁG KÖZÖTT

a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtására vonatkozó eljárásokról

Az Európai Parlament tájékoztatása (1) Az 1999/468/EK határozat1 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet a bizottságok munkájáról2 azon eljárásokkal összhangban, amelyek biztosítják a továbbítási rendszer átláthatóságát és hatékonyságát, valamint a továbbított információk és az eljárás különbözı szakaszainak azonosítását. A Parlament e célból a bizottságok tagjaival egyidejőleg és azonos feltételek mellett megkapja a bizottsági ülések napirendtervezetét, a Szerzıdés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelıen elfogadott alapvetı jogi aktusok alapján a bizottságokhoz benyújtott végrehajtási intézkedéstervezeteket, továbbá a szavazások eredményeit, az ülésekrıl készült összefoglaló beszámolókat, valamint azon hatóságok jegyzékét, amelyekhez a tagállamok által kijelölt, azokat képviselı személyek tartoznak.

Nyilvántartás (2) A Bizottság nyilvántartást készít az Európai Parlamentnek továbbított valamennyi dokumentumról.3 Az Európai Parlament közvetlen hozzáféréssel rendelkezik e nyilvántartáshoz. Az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (5) bekezdésével összhangban az Európai Parlament részére megküldött valamennyi dokumentum hivatkozási adatait nyilvánosságra kell hozni.

1

2

3

HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat. E megállapodásban a „bizottság” szó az 1999/468/EK határozat alapján létrehozott bizottságokra utal, kivéve, ha a szövegben rögzítik, hogy a hivatkozás valamely más bizottságra vonatkozik. A nyilvántartás létrehozására kitőzött idıpont 2008. március 31. PE 407.216\ 9

HU

(3) A Bizottság által az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (3) bekezdésérıl szóló nyilatkozatában1 vállalt kötelezettségnek megfelelıen a (2) bekezdésben említett nyilvántartás a megfelelı mőszaki elıkészületek lezárultakor különösen az alábbiakat teszi majd lehetıvé: - az ugyanazon eljáráshoz tartozó és a végrehajtási intézkedést érintı bármely változással kapcsolatos dokumentumok egyértelmő azonosítása az eljárás minden szakaszában; - az eljárás szakaszának és menetrendjének megjelölése; - egyértelmő különbségtétel a Parlamenthez és a bizottsági tagokhoz a tájékoztatáshoz való jog alapján egy idıben érkezett intézkedéstervezetek, valamint a bizottság véleményét követıen az Európai Parlamenthez továbbított végsı tervezetek között; - valamennyi módosítás egyértelmő azonosítása az Európai Parlamenthez továbbított dokumentumokhoz képest. (4) Amikor az e megállapodás hatálybalépésétıl számított átmeneti idıszakot követıen az Európai Parlament és a Bizottság megállapítja, hogy a rendszer megfelelıen mőködik, a dokumentumok Európai Parlamenthez való továbbítására elektronikus értesítés útján kerül sor, a (2) bekezdésben említett nyilvántartásra utaló hivatkozással. E határozat meghozatalára a két intézmény elnöke közötti levélváltással kerül sor. Az átmeneti idıszakban a dokumentumokat elektronikus levélhez csatolt fájlként továbbítják az Európai Parlamentnek. (5) A Bizottság vállalja továbbá, hogy az illetékes parlamenti bizottság kérésére tájékoztatás céljából továbbítja az Európai Parlamentnek az alapvetı jogi aktusok végrehajtására vonatkozó külön intézkedéstervezeteket, amelyek az Európai Parlament számára különös jelentıséggel bírnak annak ellenére, hogy nem a Szerzıdés 251. cikke szerinti eljárás szerint fogadták el ıket. Ezen intézkedéseket az Európai Parlament arra vonatkozó tájékoztatása mellett be kell vezetni a (2) bekezdésben említett nyilvántartásba. (6) Az (1) bekezdésben említett, az ülésekrıl készült összefoglaló beszámolók mellett az Európai Parlament hozzáférést kérhet a bizottsági ülések jegyzıkönyveihez.2 A Bizottság minden kérelemrıl eseti jelleggel dönt, az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás3 1. mellékletében, a bizalmasságra vonatkozóan meghatározott szabályok alapján.

Bizalmas dokumentumok (7) A bizalmas dokumentumokat az egyes intézmények által meghatározott belsı igazgatási eljárásoknak megfelelıen kell kezelni annak érdekében, hogy valamennyi szükséges garanciát biztosítani lehessen.

1 2

3

HL C 171., 2006.7.22., 21. o. Lásd az Európai Közösségek Elsıfokú Bíróságának ,a T-188/97 sz., Rothmans kontra Bizottság ügyben 1999. július 19-én hozott ítéletét EBHT 1999., II-2463. o. HL C 121., 2001.4.21., 122. o.

10 /PE 407.216

HU

Az Európai Parlament 8. cikk szerinti állásfoglalásai (8) Az 1999/468/EK határozat 8. cikkének megfelelıen az Európai Parlament indokolással ellátott állásfoglalásban jelezheti, hogy a Szerzıdés 251. cikkében elıírt eljárásnak megfelelıen elfogadott alapvetı jogi aktus végrehajtásáról szóló intézkedéstervezet túllépi az adott alapvetı jogi aktusban meghatározott végrehajtási hatáskört. (9) Az Európai Parlament ilyen állásfoglalásokat eljárási szabályzata alapján fogadhat el; ezt a végrehajtási intézkedés végleges tervezetének az érintett bizottság tagjai részére megküldött nyelvi változatokban való kézhezvételétıl számított egy hónapon belül teheti meg. (10) Az Európai Parlament és a Bizottság megállapodnak abban, hogy célszerő állandó jelleggel rövidebb idıkorlátot megállapítani sürgıs végrehajtási intézkedések bizonyos típusai számára, amelyek esetében a helyes igazgatás érdekében rövidebb idın belül kell döntést hozni. Ez különösen a humanitárius és sürgısségi segítségnyújtásra is irányuló külsı fellépésekkel, az egészség- és biztonságvédelemmel, a közlekedésbiztonsággal és -védelemmel, valamint a közbeszerzési szabályok alóli kivételekkel kapcsolatos bizonyos intézkedésfajtákra alkalmazandó. Az érintett intézkedés fajtáját és az alkalmazandó idıkorlátot a Bizottság tagja és a parlamenti bizottság elnöke közötti megállapodás határozza meg. E megállapodást bármely fél bármikor visszavonhatja. (11) A (10) bekezdésben foglalt esetek sérelme nélkül sürgıs esetekben, valamint napi igazgatási ügyekre vonatkozó és/vagy korlátozott érvényességi idejő intézkedések esetén a határidı rövidebb. Ez a határidı rendkívül sürgıs esetekben, különösen közegészségügyi okokból, rendkívül rövid is lehet. A megfelelı határidıt a Bizottság illetékes tagja állapítja meg és indokolja. Az Európai Parlament ilyen esetekben azt az eljárást választhatja, hogy az 1999/468/EK határozat 8. cikkének alkalmazását átruházza az illetékes parlamenti bizottságra, amely válaszát a vonatkozó határidın belül megküldheti a Bizottságnak. (12) Amint a Bizottság szolgálatai úgy látják, hogy a (10) és (11) bekezdés hatálya alá tartozó intézkedéstervezeteket valamely bizottsághoz kell továbbítani, arról nem hivatalosan tájékoztatják az illetékes parlamenti bizottság(ok) titkárságát . Amint az elızetes intézkedéstervezeteket megküldték a bizottság tagjainak, a Bizottság szolgálatai tájékoztatják a parlamenti bizottság(ok) titkárságát azok sürgıs jellegérıl és a végleges tervezet megküldése után alkalmazandó határidıkrıl. (13) A (8) bekezdésben említett állásfoglalás vagy a (11) bekezdésben említett válasz Európai Parlament által történı elfogadását követıen a Bizottság illetékes tagja tájékoztatja az Európai Parlamentet, illetve adott esetben az illetékes parlamenti bizottságot azon intézkedésrıl, amelyet a Bizottság tenni szándékozik. (14) A (10)–(13) bekezdések szerinti adatokat a nyilvántartásba be kell vezetni.

PE 407.216\ 11

HU

Ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás (15) A Bizottság az ellenırzéssel történı szabályozási eljárás alkalmazása esetén és a bizottsági szavazást követıen tájékoztatja az Európai Parlamentet az alkalmazandó határidıkrıl. A (16) bekezdésre is figyelemmel e határidıket kizárólag azon idıponttól kell számítani, amikor az Európai Parlament valamennyi nyelvi változatot megkapta. (16) Rövidebb határidık esetén (az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontja) és sürgıs esetben (az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdése) a határidıt a végrehajtási intézkedés végleges tervezetének az Európai Parlament általi, az érintett bizottság tagjainak elküldött nyelvi változatokban való kézhezvételétıl kell számítani, kivéve ha a parlamenti bizottság elnöke kifogást emel. A Bizottság minden esetben törekszik arra, hogy valamennyi nyelvi változatot a lehetı leghamarabb megküldje az Európai Parlament részére. Amennyiben a Bizottság szolgálatai úgy látják, hogy a 5a. cikk (5) bekezdése b) pontjának vagy (6) bekezdése alá tartozó intézkedéstervezeteket valamely bizottsághoz kell továbbítani, arról nem hivatalosan tájékoztatják az illetékes parlamenti bizottság(ok) titkárságát .

Pénzügyi szolgáltatások (17) A Bizottság az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (3) bekezdésérıl szóló nyilatkozatával összhangban a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában vállalja az alábbiakat: - biztosítja, hogy a Bizottságnak a bizottság ülésén elnöklı tisztviselıje kérésre minden ülést követıen tájékoztatja az Európai Parlamentet az érintett bizottsághoz benyújtott végrehajtási intézkedéstervezetekrıl szóló valamennyi megbeszélésrıl; - szóbeli vagy írásbeli választ ad a valamely bizottsághoz benyújtott végrehajtási intézkedéstervezetekrıl szóló megbeszéléseket érintı valamennyi kérdésre. A Bizottság végül biztosítja, hogy az Európai Parlament 2002. február 5-i plenáris ülésén1 tett, és 2004. március 31-i plenáris ülésén2 megerısített, továbbá a Bolkenstein biztos által az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnökéhez írt, 2001. október 2-i levél3 1–7. pontjában foglalt kötelezettségvállalásait a pénzügyi szolgáltatási ágazat egészét tekintve tiszteletben tartja (ideértve az értékpapírokat, a bankokat, a biztosításokat, a nyugdíjakat és a számvitelt).

A parlamenti munkaterv (18) Rövidebb határidık vagy sürgısségi esetek kivételével a Bizottság az e megállapodás hatálya alá tartozó végrehajtási intézkedések tervezetének továbbítása esetén figyelembe veszi azon idıszakokat, amikor az Európai Parlament nem ülésezik (téli és nyári szünet, európai választások), annak érdekében, hogy a Parlament gyakorolhassa az 1999/468/EK határozatban és az e megállapodásban meghatározott határidıkön belül az elıjogait. 1 2

3

HL C 284. E, 2002.11.21., 19. o. HL C 103. E, 2004.4.29., 446. o. és a Parlament 2004. március 31-i plenáris ülésének szó szerinti jegyzıkönyve, „Szavazás” rész. HL C 284. E, 2002.11.21., 83. o.

12 /PE 407.216

HU

Együttmőködés az Európai Parlament és a Bizottság között (19) A két intézmény kinyilvánítja, hogy a különös végrehajtási intézkedések tekintetében a teljes körő együttmőködés biztosítása érdekében készek egymásnak segítséget nyújtani. E célból igazgatási szinten megfelelı kapcsolatokat hoznak létre.

Hatályukat vesztı megállapodások (20) Az Európai Parlament és a Bizottság közötti, az 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásairól szóló 2000. évi megállapodás1 hatályát veszti. A következı megállapodások helyébe új megállapodás lépett, így azokat az Európai Parlament és a Bizottság magára nézve hatálytalannak tekinti: az 1988-as Plumb/Delors megállapodás, az 1996-os Samland/Williamson megállapodás és az 1994-es modus vivendi2.

1 2

HL L 256., 2000.10.10., 19. o. HL C 102., 1996.4.4., 1. o. PE 407.216\ 13

HU

P6_TA-PROV(2008)0190 Végrehajtási intézkedések (a 81. cikk módosítása) Az Európai Parlament 2008. május 8-i határozata az Európai Parlament eljárási szabályzata 81. cikkének módosításáról – végrehajtási intézkedések (2008/2027(REG)) Az Európai Parlament, –

tekintettel elnöke 2008. március 27-i levelére, melyben az Elnökök Értekezlete által 2007. december 12-én jóváhagyott intézményközi megállapodást továbbította,

–

tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásaival kapcsolatos, az Európai Parlament és a Bizottság között létrejött intézményközi megállapodásra1,

–

tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkének (2) bekezdésére, 201. és 202. cikkére,

–

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0108/2008),

1.

úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.

rámutat arra, hogy e módosítás a következı ülésszak elsı napján lép hatályba;

3.

utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás 1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 81 cikk – 4 bekezdés – a pont

1

Hatályos szöveg

Módosítás

(a) az ellenırzés ideje akkor kezdıdik, amikor az intézkedések tervezetét az összes hivatalos nyelven megküldték a Parlamentnek;

(a) az ellenırzés ideje akkor kezdıdik, amikor az intézkedések tervezetét az összes hivatalos nyelven megküldték a Parlamentnek. Rövidebb határidık esetén (a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikke (5) bekezdésének b) pontja) és sürgıs esetekben (az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdése) az ellenırzés határidejét a végrehajtási intézkedés végleges tervezetének az 1999/468/EK határozatnak megfelelıen létrehozott

Elfogadott szövegek, 2008.5.8., P6_TA(2008)0189.

14 /PE 407.216

HU

bizottság tagjainak elküldött nyelvi változatokban az Európai Parlament általi kézhezvételétıl kell számítani, kivéve, ha a parlamenti bizottság elnöke kifogást emel. A 138. cikk ebben az esetben nem alkalmazható;

PE 407.216\ 15

HU

P6_TA-PROV(2008)0191 A mezıgazdasági termelık részére meghatározott támogatási rendszerek (gyapottámogatás) * Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezıgazdasági termelık részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendeletnek a gyapot támogatási rendszerének tekintetében történı módosítására irányuló tanácsi rendeletrıl (COM(2007)0701 – C6-0447/2007 – 2007/0242(CNS))


tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0701),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 37. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére, amelyek alapján a Tanács konzultációra kérte (C6-0447/2007),

–


–

tekintettel a Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0166/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelıen és az EK-Szerzıdés 250. cikke (2) bekezdése alapján módosítsa javaslatát;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

16 /PE 407.216

HU

Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 2 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A Bíróság a C-310/04. számú ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítéletével semmissé nyilvánította az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10a. fejezetét az arányosság elvének megsértése miatt, különös tekintettel arra tényre, hogy „a 864/2004 rendeletet megalkotó Tanács nem bizonyította a Bíróság elıtt, hogy az e rendelettel bevezetett új gyapottámogatási rendszert mérlegelési jogkörének tényleges gyakorlásával fogadta el, ami magában foglalta valamennyi, az ügyben releváns tény és körülmény figyelembevételét, közöttük a gyapottermeléshez kapcsoló valamennyi bérköltséget és a gyapottisztító vállalkozások életképességét, amelyek figyelembevétele szükséges volt e növénytermesztés jövedelmezıségének értékeléséhez”, valamint hogy a benyújtott adatok „nem teszik lehetıvé a Bíróság számára annak ellenırzését, hogy a közösségi jogalkotó a tárgyra vonatkozóan meglévı, széles mérlegelési jogkörének túllépése nélkül hogyan juthatott arra a következtetésre, hogy a gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás összegének az elızı támogatási rendszerben fennálló összes támogatás összegének 35%-ában való meghatározása elegendı a 864/2004 rendelet (5) preambulumbekezdésében kifejtett célnak, vagyis a jövedelmezıség, tehát e növény termesztése folytatása biztosításának az eléréséhez, amely cél a 4. jegyzıkönyv (2) bekezdésében elıírt célt tükrözi”. A Bíróság azt is kimondta, hogy a megsemmisítés hatályát egy új rendelet – ésszerő idın belül történı – elfogadásának idıpontjáig felfüggesztik.

(2) A Bíróság a C-310/04. számú ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítéletével semmissé nyilvánította az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10a. fejezetét az arányosság elvének megsértése miatt, különös tekintettel arra tényre, hogy „a 864/2004 rendeletet megalkotó Tanács nem bizonyította a Bíróság elıtt, hogy az e rendelettel bevezetett új gyapottámogatási rendszert mérlegelési jogkörének tényleges gyakorlásával fogadta el, ami magában foglalta valamennyi, az ügyben releváns tény és körülmény figyelembevételét, közöttük a gyapottermeléshez kapcsoló valamennyi bérköltséget és a gyapottisztító vállalkozások életképességét, amelyek figyelembevétele szükséges volt e növénytermesztés jövedelmezıségének értékeléséhez”, valamint hogy a benyújtott adatok „nem teszik lehetıvé a Bíróság számára annak ellenırzését, hogy a közösségi jogalkotó a tárgyra vonatkozóan meglévı, széles mérlegelési jogkörének túllépése nélkül hogyan juthatott arra a következtetésre, hogy a gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás összegének az elızı támogatási rendszerben fennálló összes támogatás összegének 35%-ában való meghatározása elegendı a 864/2004 rendelet (5) preambulumbekezdésében kifejtett cél megvalósulásának biztosításához, amely értelmében a gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás összegét olyan gazdasági feltételeket biztosító módon kell kiszámítani, amelyek lehetıvé teszik a gyapottermesztés folytatását az e tevékenységre alkalmas régiókban és megakadályozzák, hogy a gyapotot más növényi kultúrákkal váltsák fel.

PE 407.216\ 17

HU


Módosítás

(3) A gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás új rendszerét a Bíróság C-310/04. számú ügyben hozott ítéletével összhangban kell elfogadni.

(3) A gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatás tekintetében olyan új rendszert kell elfogadni, amely összhangban áll a Bíróság C-310/04. számú ügyben hozott ítéletével, és amely – a Bíróság ítéletében található leírásnak, valamint a 864/2004/EK rendelet (5) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitőzésnek megfelelıen – fenntartható gyapottermesztést lehetıvé tevı jövedelmezıséget biztosít.

Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 3 a preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3a) A gyapotot fıként olyan régiókban termesztik, amelyek GDP-je az Európai Unióban a legalacsonyabbak közé tartozik, és amelyek gazdasága erısen kötıdik a mezıgazdasághoz. E régiókban a gyapottermesztés és az arra épülı gyapottisztító ágazat képezi a fı jövedelmi és foglalkoztatási forrást, amely egyes esetekben a letelepedésük szerinti területen végzett tevékenységek több mint 80 %-át teszi ki. Ezen túlmenıen bizonyos területeken a talajfeltételek mezıgazdasági szempontból olyanok, hogy ott rövid távon más növényi kultúra nem telepíthetı.

18 /PE 407.216

HU

Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 3 b preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3b) A jelenlegi gyapottámogatási rendszer – jellegét tekintve – igen terményspecifikus. A rendszer gyökerei Görögország, Spanyolország és Portugália csatlakozási szerzıdéseihez nyúlnak vissza, célkitőzései között pedig szerepel a gyapottermesztés támogatása a jelenleg e növényi kultúrától függı közösségi régiókban, tisztességes jövedelem biztosítása az érintett termelık számára, valamint a piac stabilizálása.


Módosítás

(4) Az új rendszernek teljesítenie kell a Görögország csatlakozási okmányához csatolt gyapotra vonatkozó 4. jegyzıkönyv 2. bekezdésében meghatározott célkitőzéseket annak érdekében, hogy támogassa a Közösség azon régióiban folyó gyapottermelést, ahol a termelés fontos a mezıgazdaság szempontjából, hogy az érintett termelık számára lehetıvé váljon a tisztességes jövedelem megszerzése, valamint hogy stabilizálja a piacot a kínálat és a forgalomba hozatal szintjén megvalósított strukturális fejlesztések révén.

(4) Az új rendszernek teljesítenie kell a Görögország csatlakozási okmányához csatolt gyapotra vonatkozó 4. jegyzıkönyv 2. bekezdésében meghatározott célkitőzéseket annak érdekében, hogy támogassa a Közösség azon régióiban folyó gyapottermelést, ahol a termelés fontos a mezıgazdaság és a társadalom szerkezete szempontjából, hogy az érintett termelık tisztességes jövedelemhez jussanak, valamint hogy stabilizálja a piacot a kínálat és a forgalomba hozatal szintjén megvalósított strukturális fejlesztések révén.

PE 407.216\ 19

HU


Módosítás

(5) Az összes, a gyapotágazat speciális helyzetére vonatkozó tényezıt és körülményt – beleértve az adott növény termesztése jövedelmezıségének értékeléséhez szükséges összes részletet – figyelembe kell venni. E célból értékelési és konzultációs folyamat indult: két tanulmányt készítettek a jövıbeni gyapottámogatási rendszernek a közösségi gyapotágazatra kifejtett társadalmigazdasági és környezeti hatásairól, valamint speciális szemináriumokat és egy internetes konzultációt szerveztek az érdekelt felek részvételével.

(5) Az összes, a gyapotágazat speciális helyzetére vonatkozó tényezıt és körülményt – beleértve az adott növény termesztése jövedelmezıségének értékeléséhez szükséges összes részletet – figyelembe kell venni. A gyapotot olyan régiókban termesztik, amelyek a 2007– 2013-as idıszakban még mindig a konvergencia-célkitőzés szerint támogatásra jogosult régióknak minısülnek, és amelyek alapvetıen mezıgazdasági jellegő, kevés alternatív növényi kultúrával rendelkezı gazdasággal bírnak. Ezen túlmenıen e régiókban a gyapottermesztés és az ahhoz kapcsolódó agráripar a foglalkoztatás és a jólét fı forrását jelentik. Ezért tehát értékelési és konzultációs folyamat indult: két tanulmányt készítettek a jövıbeni gyapottámogatási rendszernek a közösségi gyapotágazatra kifejtett társadalmigazdasági és környezeti hatásairól, valamint speciális szemináriumokat és egy internetes konzultációt szerveztek az érdekelt felek részvételével.

Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 6 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg (6) A közvetlen termelıtámogatás függetlenítése és az egységes támogatási rendszer bevezetése elengedhetetlen eleme a közös agrárpolitika (KAP) reformfolyamatának, amelynek célja az ár- és termeléstámogatási politikától a 20 /PE 407.216

HU

Módosítás (6) Az 1782/2003/EK rendelet számos mezıgazdasági termékre vonatkozóan bevezette a közvetlen termelıtámogatás függetlenítését és az egységes támogatási rendszert.

mezıgazdasági termelı részére nyújtott jövedelemtámogatási politika felé történı elmozdulás. Az 1782/2003/EK rendelet az említett elemeket számos mezıgazdasági termékre vonatkozóan bevezette. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 8 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(8) A gyapotágazat támogatási rendszerének teljes integrációja az egységes támogatási rendszerbe vélhetıleg a Közösség gyapottermelı régiói komoly termelési zavarának kockázatával jár. A támogatás egy részét ezért továbbra is a gyapottermeléshez kell kapcsolni a gyapottermelésre használt támogatásra jogosult földterület hektárjaira fizetett terményspecifikus támogatás révén. Ennek összegét úgy kell kiszámítani, hogy a 4. jegyzıkönyv 2. bekezdésében meghatározott célkitőzések megvalósuljanak, a gyapottámogatási rendszer betagozódása mellett a KAP fı reformfolyamatába és egyszerősítésébe. E célból és az elvégzett értékelés fényében indokolt a hektáronként és tagállamonként nyújtott teljes hozzáférhetı támogatás mértékét a termelıknek közvetve kifizetett nemzeti támogatásrész 35%-ában megállapítani. Ez az arány lehetıvé teszi a gyapotágazat számára a hosszú távú életképesség megvalósítását, elısegíti a gyapottermelı régiók fenntartható fejlıdését és tisztességes jövedelmet biztosít a mezıgazdasági termelık számára.

(8) A gyapotágazat támogatási rendszerének teljes integrációja az egységes támogatási rendszerbe vélhetıleg a Közösség gyapottermelı régiói komoly termelési zavarának kockázatával jár. A támogatás egy részét ezért továbbra is a gyapottermeléshez kell kapcsolni a gyapottermelésre használt támogatásra jogosult földterület hektárjaira fizetett terményspecifikus támogatás révén. Ennek összegét úgy kell kiszámítani, hogy a 4. jegyzıkönyv 2. bekezdésében meghatározott célkitőzések megvalósuljanak, a gyapottámogatási rendszer betagozódása mellett a KAP fı reformfolyamatába és egyszerősítésébe. E célból és az elvégzett értékelés fényében indokolt a hektáronként és tagállamonként nyújtott teljes hozzáférhetı támogatás mértékét a tagállam kívánsága szerint, de a termelıknek a szubszidiaritás keretében közvetve kifizetett nemzeti támogatásrész 35%-ánál nem alacsonyabb szinten megállapítani. Ez az arány lehetıvé teszi a gyapotágazat számára a hosszú távú életképesség megvalósítását, elısegíti a gyapottermelı régiók fenntartható fejlıdését és tisztességes jövedelmet biztosít a mezıgazdasági termelık számára.

PE 407.216\ 21

HU

Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 9 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg (9) A termelıknek közvetve kifizetett nemzeti támogatásrész fennmaradó 65%-át az egységes támogatási rendszer számára kell rendelkezésre bocsátani.

Módosítás (9) A termelıknek közvetve kifizetett nemzeti támogatásrész fennmaradó százalékos összegét (amely 20 % és 65 % között mozogna) az egységes támogatási rendszer számára kell rendelkezésre bocsátani.

Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 10 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg (10) Környezetvédelmi okokból a tagállamonkénti bázisterületet úgy kell meghatározni, hogy a gyapottermelés céljából használt területek nagysága korlátozott legyen. Ezen túlmenıen a támogatásra jogosult területek csak a tagállamok által jóváhagyott területek lehetnek.

Módosítás (10) Tagállamonként termelési bázisterületet kell meghatározni, prioritásban részesítve a hagyományos termıterületeket, annak biztosítása érdekében, hogy a gyapottermesztés továbbra is folytatódjék azokon a területeken, ahol különleges jelentısséggel bír a mezıgazdaság számára. Ezen túlmenıen a támogatásra jogosult területek csak a tagállamok által jóváhagyott területek lehetnek.


Módosítás (10a) A termelıknek nyújtott termeléstıl függı támogatás nagyságát – tehát összegét is – a fennálló helyzettel kapcsolatban rendelkezésre álló információkhoz kell igazítani, az ágazat pénzügyi semlegességének tiszteletben tartásával.

22 /PE 407.216

HU


Módosítás (10b) Mivel a gyapottermesztésnek kevés alternatívája van, olyan támogatási rendszereket kell bevezetni, amelyek biztosítani fogják a gyapottermesztés nyereségességét és folytatását az Európai Unió gyapottermesztési régióiban. Emiatt fel kell ruházni a tagállamokat azzal a joggal, hogy növelhessék a termeléstıl függı támogatást, amennyiben a megmunkált terület kisebb a termelési bázisterületeknél, a pénzügyi függetlenség elvének tiszteletben tartása és a termelıknek nyújtott támogatás felsı határának meghatározása mellett.

Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 11 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg (11) A gyapottisztító ágazat igényeinek kielégítése érdekében a támogatásra való jogosultságot a ténylegesen betakarított gyapotra vonatkozó minimális minıségi követelményhez kell kapcsolni.

Módosítás (11) Annak érdekében, hogy a mezıgazdasági termelık élhessenek ezzel a támogatással, a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamoknak a fent említett korlátok között kell megállapítaniuk a termeléstıl függı támogatás szintjét, és meg kell határozniuk a ténylegesen betakarított gyapotra vonatkozó minimális minıségi követelményt.

PE 407.216\ 23

HU


Módosítás (11a) A tagállamok gyapottermesztésének hanyatló tendenciája miatt a gyapottisztító ágazat már most szerkezetátalakítási folyamaton megy keresztül, amelyet megfelelı támogatási intézkedéseknek kell kísérniük annak biztosítására, hogy a termelési tevékenységük megváltoztatására kényszerített gazdaságok számára zökkenımentes legyen az átmenet. Emiatt létre lehetne hozni a gyapot támogatási rendszerének költségvetésébıl finanszírozott szerkezetátalakítási alapot.


Módosítás (12a) Fontos, hogy lehetıség legyen versenyképesség megerısítéséhez hozzájáruló támogató intézkedések elfogadására. Ezeket az intézkedéseket a Közösségnek kell meghatároznia és finanszíroznia. A tagállamok feladata ezen intézkedések közül azok kiválasztása, amelyeket hatékonynak és saját régióik sajátosságaihoz igazodónak tartanak, továbbá ezek integrálása nemzeti támogatási programjaikba.

24 /PE 407.216

HU


Módosítás (12b) A nemzeti támogatási programokat fıként az 1782/2003/EK rendelet 69. cikke értelmében átcsoportosított pénzeszközökbıl, és a termeléstıl függı támogatásra elkülönített, fel nem használt pénzeszközökbıl kell finanszírozni.

Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 12 c preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (12c) A nemzeti támogatási programok finanszírozását a termeléstıl függı támogatás százalékos részébıl, továbbá azokból az elıirányzatokból kell biztosítani, amelyek – a megmővelt területeknek a bázisterület nagysága alá történı csökkenése folytán – nem kerülnek felhasználásra termeléstıl függı támogatásként, ekképpen fenntartva az ágazat pénzügyi semlegességét.

Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 12 d preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (12d) A nemzeti támogatási programokba illeszthetı intézkedések között szerepelnek azok, amelyeknek célja a fajtaösszetétel átalakítása és a mővelési módok korszerősítése az ágazat versenyképességének erısítése érdekében, a környezetbarát mővelési módszerek támogatása, a magasabb minıségi szintet képviselı fajták létrehozását célzó kutatás elımozdítása, valamint promóciós, illetve PE 407.216\ 25

HU

a gyapottisztító üzemek korszerősítését szolgáló intézkedések. Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 12 e preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (12e) Kiváló minıségő gyapot termesztésének ösztönzésére a nemzeti támogatási programokban minıségi prémiumot kell elıirányozni. A prémiumot a gyapotminıség emelését célzó intézkedés finanszírozására kell felhasználni, és a minıségi termelés ösztönzése és a közösségi gyapotágazat versenyképességének erısítése érdekében azoknak a termelıknek kell juttatni, akik az érintett tagállam által megállapított kritériumok alapján kivételes minıségő terményt állítanak elı.

Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 12 f preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (12f) A visszavonás alatt álló 864/2004/EK rendelet alapján az a javaslat született, hogy a 22 000 000 eurós összeg (a támogatások 2,74%-a) ezentúl a második pillérbe tartozzék, és a gyapottermesztı régiók szerkezetátalakítását szolgálja. Az ágazathoz rendelt elıirányzatok lehetı legelınyösebb felhasználása végett célszerő lenne ezt az összeget az elsı pillér alá rendelni és a nemzeti támogatási programok finanszírozására szánni.

26 /PE 407.216

HU


Módosítás (13a) A gyapotra vonatkozó rendelkezéseknek 2013-ig hatályban kell maradniuk.


Módosítás (13b) A gyapotágazat 2004-ben jóváhagyott és a Bíróság által a C-310/04. sz. határozattal megsemmisített reformjának alkalmazása óta a termelés jelentısen csökkent, amibıl következıen valamennyi érintett fél gazdasági veszteséget szenvedett el – ezt a veszteséget megfelelıen értékelni kellene annak érdekében, hogy lehetıvé váljon kompenzáció nyújtása a felmerült veszteségekért.

Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 13 c preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (13c) A jelenlegi gyapottámogatási rendszerrıl az e rendelet értelmében létrehozott rendszerre történı átmenet megkönnyítése érdekében intézkedéseket kell hozni a gyapottisztító ágazat szerkezetének átalakítására.

PE 407.216\ 27

HU

Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 a cikk – 1 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A támogatás egy meghatározott százalékát fel lehet használni olyan intézkedésekre, amelyek elımozdítják az ágazat fenntarthatóságát, a termelı tagállamok által benyújtott és irányítóbizottsági eljárással jóváhagyott nemzeti rendszerek keretében meghatározott speciális programok alapján. E programok tartalmazhatnak válságmegelızési és kezelési intézkedéseket, valamint a vidékfejlesztés alá nem tartozó, az ágazat fenntarthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket.

Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 b cikk – 2 a bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 2a. A termelı tagállamok további feltételeket állapíthatnak meg a gyapot ültetésével, termesztésével, betakarításával, valamint a gyapottisztító ágazatoknak való beszállításával kapcsolatosan azzal a céllal, hogy lehetıvé tegyék a gyapottermesztés folytatását a termesztési területeken, valamint hogy megakadályozzák annak más növényi kultúrákkal való felváltását.

28 /PE 407.216

HU

Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 c cikk – 1 bekezdés – 2 franciabekezdés A Bizottság által javasolt szöveg – Görögország: 370 000 ha,

Módosítás – Görögország: 270 000 ha,

Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 c cikk – 2 bekezdés – bevezetı rész A Bizottság által javasolt szöveg (2) A támogatás összege támogatható hektáronként a következı:

Módosítás (2) A támogatás összege, amely megfelel a mezıgazdasági termelıt megilletı összes kifizetés legalább 35%-ának, támogatható hektáronként a következı:

Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 c cikk – 2 bekezdés – 2 franciabekezdés A Bizottság által javasolt szöveg – Görögország: 594 euró 300 000 hektárra és 342,85 euró a fennmaradó 70 000 hektárra,

Módosítás – Görögország: 750 eurótól,

Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 c cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg Görögország esetében azonban az arányos

Módosítás törölve PE 407.216\ 29

HU

csökkentést alkalmazni kell a nemzeti bázisterület 70 000 hektáros részére meghatározott támogatás összegének tekintetében a 202,2 millió EUR teljes összeg figyelembevétele céljából. Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 c cikk – 3 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3a. Amennyiben egy adott tagállamban a gyapottermelés alá vont támogatható terület kisebb, mint az elsı bekezdésben megállapított bázisterület, akkor az adott tagállamra vonatkozó, a második bekezdésben említett támogatás a bázisterületbıl fennmaradó terület arányában nı, egészen a 144. cikkben megállapított eljárásnak megfelelıen meghatározott határig. A termeléscsökkentéssel megvalósult megtakarítások a nemzeti támogatási programokba kerülnek.

Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont A 1782/2003/EK rendelet 110 d cikk – 1 bekezdés – 5 a franciabekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás – piaci válságkezelési intézkedések meghozatala.

30 /PE 407.216

HU

Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont 1782/2003/EK rendelet 110 ea cikk (új) – 1 bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 110ea. cikk Nemzeti támogatási programok 1. A versenyképesség erısítése céljából nemzeti támogatási programokat hoznak létre. A támogatható fellépéseket a Közösség határozza meg és finanszírozza. A tagállamok kiválasztják azokat az intézkedéseket, amelyeket hatékonynak tartanak, és amelyek regionális sajátosságaikhoz leginkább igazodnak. Ezen intézkedések között szerepelhet egy szerkezetátalakítási alap létrehozása a gyapottisztító ágazatra.


Módosítás 2. A nemzeti támogatási programok finanszírozása a termeléstıl függı támogatás teljes összegének legkevesebb 1%-ából történik. Ehhez kapcsolódnak még azok az elıirányzatok, amelyek nem kerültek felhasználásra termeléstıl függı támogatásként abból adódóan, hogy a megmővelt területek nagysága az egyes tagállamok bázisterületének nagysága alá csökkent.

PE 407.216\ 31

HU


Módosítás 3. A gyapottermelı területek szerkezetváltására szánt összeg – 22 000 000 millió EUR (azaz a támogatások 2,74%-a) –, amelyet korábban átcsoportosítottak a második pillérbe, átkerül a nemzeti támogatási programok keretébe.


Módosítás 4. A nemzeti támogatási programokból tagállami választás alapján olyan intézkedések finanszírozhatók, amelyeknek célja a termelés esetleges csökkenésébıl adódó következmények ellensúlyozása, a fajtaösszetétel átalakítása, valamint a termesztés korszerősítése a termék versenyképességének javítása érdekében. A vízkészletek ésszerőbb felhasználása és a növényvédı szerek használatának minimumra szorítása érdekében támogatásban részesülnek a környezetbarát mővelési módszerek; ösztönzésben részesül a magasabb minıségi szintet képviselı fajták létrehozására irányuló kutatás, és prioritásként jelenik meg a gyapottisztító üzemek szerkezetváltásának és korszerősítésének elısegítése. A tagállamok minıségi prémiumot irányozhatnak elı azon termelık számára, akik – az egyes tagállamok által meghatározott kritériumok alapján –

32 /PE 407.216

HU

kivételes minıségő terményt állítanak elı. Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk, 1 pont A 1782/2003/EK rendelet 110 ea cikk (új) – 5 bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 5. A nemzeti támogatási programok alapján az éghajlatváltozás gyapottermelı régiókra gyakorolt hatásainak elırejelzésére, csökkentésére és az azok elleni küzdelemre irányuló politikákat lehet finanszírozni.

Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk – 1 a pont (új) 1782/2003/EK rendelet 143 d cikk A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1a) A 143d. cikk törlésre kerül.

Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus 1 cikk – 1 b pont (új) 1782/2003/EK rendelet 155 a cikk A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1b) A 155a. cikk helyébe a következı szöveg lép: „A Bizottság legkésıbb 2009. december 31-ig jelentést nyújt be a Tanácsnak – szükség esetén megfelelı javaslatok kíséretében – e rendeletnek [...] az olívaolaj, az étkezési olajbogyó és az olajfaligetek, valamint a dohány és a komló tekintetében történı PE 407.216\ 33

HU

végrehajtásáról. E rendelet gyapotra vonatkozó rendelkezései 2013-ig hatályban maradnak.”

34 /PE 407.216

HU

P6_TA-PROV(2008)0192 Transzatlanti Gazdasági Tanács Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról

Az Európai Parlament, –

tekintettel különösen a transzatlanti kapcsolatokról szóló 2007. április 25-i állásfoglalására1, valamint EU–USA kapcsolat transzatlanti partnerségi megállapodás keretén belüli javításáról2 és a transzatlanti gazdasági kapcsolatokról3 szóló 2006. június 1-i állásfoglalásaira,

–

tekintettel különösen a termékek és azon belül is a játékok biztonságáról szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására4,

−

tekintettel a klímaváltozásról szóló állásfoglalásaira, legfıképpen a 2005. november 16-i5, 2006. október 26-i6, és a 2007. február 14-i7 állásfoglalásaira,

–

tekintettel a Washington DC-ben tartott 2007. április 30-i EU-USA csúcstalálkozó eredményeire és különösen az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció fejlesztési keretére,

–

tekintettel az elsı Transzatlanti Gazdasági Tanácson (TGT) 2007. november 9-én elfogadott közös nyilatkozatra és jelentésre,

–

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa folyamatosan felszólalt a transzatlanti piac 2015-ig befejezıdı kialakítása mellett,

B.

mivel a béke, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint a nemzetközi jog, a fenntartható gazdaságok és a fenntartható fejlıdés olyan közös értékek, amelyek az Unió külpolitikájának, illetve globális gazdaságpolitikájának sarokkövét képezı transzatlanti kapcsolatok alapjául szolgálnak,

C.

mivel a világban játszott domináns gazdasági szerepüket figyelembe véve a transzatlanti partnerek közös felelısséggel tartoznak a globális gazdasági irányítás állapotát és a globális gazdasági kihívásoknak való megfelelést illetıen,

D.

mivel az EU és az Egyesült Államok közötti szoros és jól mőködı kapcsolatok elengedhetetlen eszközei a közös értékek mentén, valamint a hatékony

1 2 3 4 5 6 7

HL C 74. E., 2008.3.20., 670. o. HL C 298. E., 2006.12.8., 226. o. HL C 298. E., 2006.12.8., 235. o. Elfogadott szövegek: P6_TA(2007)0412. HL C 280. E., 2006.11.18., 120. o. HL C 313 E., 2006.12.20., 439. o. HL C 287. E., 2007.11.29., 344. o. PE 407.216\ 35

HU

multilateralizmus és a nemzetközi jog alapján kibontakozó globális fejlıdésnek; mivel erıs és következetes politikai vezetésre van szükség e cél eléréséhez, 1.

hangsúlyozza, hogy a szoros transzatlanti partnerség létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a globalizációt a közös értékek érdekében méltányos politikai és gazdasági világrenddé alakítsák; újfent megerısíti arra vonatkozó véleményét, hogy egy jól mőködı és versenyképes transzatlanti piac a transzatlanti patrnerség sarokkövét képezi, amely lehetıvé teszi az EU és az Egyesült Államok számára a globális politikai és gazdasági kihívások közös kezelését;

2.

határozottan támogatja a transzatlanti gazdasági integrációnak a 2007-es EU–USA csúcstalálkozón az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció elımozdítása keretének elfogadásával, valamint – az e keretben felvázolt erıfeszítések felügyelésével és fokozásával megbízott – TGT létrehozásával megkezdett elmélyítését;

3.

üdvözli, hogy a Bizottság a Parlament ajánlására úgy határozott, hogy tanulmányt készíttet 2008 végéig arról, hogy mely akadályokat kell felszámolni a transzatlanti piac létrehozása érdekében; úgy véli, e tanulmányt az Atlanti-óceán mindkét partján széles körben terjeszteni kell; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a transzatlanti piac megvalósítására vonatkozó tanulmányok eredményeit még azelıtt vitassa meg a Parlament illetékes bizottságaival, hogy konkrét következtetéseket vonnának le a TGTnek címzett jövıbeni ajánlások tekintetében;

4.

úgy véli, hogy mindkét kormányzatnak menetrendet kell készíteni a 2009-es EU–USAcsúcstalálkozóra, amely bemutatja, hogyan kell megvalósítani a transzatlanti piac iránti hosszú távú kötelezettségvállalást, és amely adott idıkeretet határoz meg az ágazatok számára;

5.

értékeli a TGT által eddig elért elımenetelt a prioritások megállapításához és a kereskedelmi és beruházási akadályok felszámolásáról, valamint a transzatlanti piaci verseny támogatásáról szóló megállapodások elıkészítéséhez szükséges politikai felelısség felvállalásában;

6.

véleménye szerint a TGT megalakítása óta elért eredményei bizonyítják, hogy a transzatlanti piacot nem lehet csupán adminisztrációs lépésekkel kiépíteni, céljai eléréséhez erıs és állandó politikai iránymutatásokra van szükség; ösztönzi a TGT-t, hogy elszántan folytassa erıfeszítéseit;

7.

hangsúlyozza, hogy sürgısen szükség van e folyamat lendületének megırzésére a 2008-as és 2009-es választási évek során annak biztosításához, hogy mindkét partner gyors ütemben folytassa a közös célok elérése felé tett lépéseket, és hogy mindkét oldal vezetıi elkötelezettek maradjanak a végsı cél elérése mellett;

8.

hangsúlyozza, hogy a – különösen a számviteli szabályok, az értékpapír-kereskedés, a viszontbiztosítás, az importbiztonság, a szállítók megfelelıségi nyilatkozatai és a kórokozók elpusztítására irányuló kezelésben részesült szárnyasok importja területén elért – konkrét eredmények képezik a TGT 2008. május 14-i brüsszeli ülésének prioritási listáját; fontosnak véli ugyanakkor, hogy rámutasson számos egyéb lényeges kérdésre is, amelyekkel a TGT-nek a jövıben foglakoznia kell;

36 /PE 407.216

HU

9.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az említett tanulmány eredményeirıl;

Pénzügyi szolgáltatások 10.

támogatja az 1569/2007/EK rendeletben1 körvonalazott megközelítést és a Bizottságnak az Egyesült Államok Értékpapír- és Tızsdefelügyeletéhez (SEC) címzett, „a külföldi magánkibocsátók által a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerint, az US GAAP-pal való egyeztetés nélkül elkészített pénzügyi beszámolók elfogadására vonatkozó javasolt szabályokról” szóló 2007. szeptember 26-i levelét, valamint e témával foglalkozó 2007. november 14-i állásfoglalását a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról2, amely kifejezetten hangsúlyozza, hogy a „Bizottság határozatának minden esetben biztosítania kell az uniós kibocsátók számára az EU által átvett IFRS (nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok) használatának jogát bármely harmadik országban”;

11.

úgy véli, hogy az Egyesült Államok és az EU közötti értékpapírpiac kölcsönös elismerése jelentıs elırelépést jelentene, amely javítaná a transzatlanti piac hatékonyságát azzal, hogy elısegíti az EU és az Egyesült Államok szélesebb és mélyebb transzatlanti piachoz való hozzáférését; kiemeli ugyanakkor, hogy egy ilyen projektnek kétoldalú megállapodás eredményének kell lennie, és keretmegállapodást kell kötni az Egyesült Államok és az EU között, amely teljes mértékben figyelembe veszi az EU-s pénzpiacok felügyeletére vonatkozó jogalkotást, valamint a Bizottságnak nem kell ösztönöznie, hogy a tagállamok és az Egyesült Államok kétoldalú megállapodásokat kössenek, tekintettel arra, hogy ez veszélyeztetné az EUban kialakított egyenlı versenyfeltételeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi stabilitás védelme kiemelt fontosságú; emlékeztet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) fontos szerepére ebben a tekintetben; hangsúlyozza a pénzügyi zavarban megtestesülı hiányosságokat, különösen a kulcsfontosságú pénzügyi piacokon végbemenı válságokat, a valutaügyeket és a kereskedelmi kapcsolatokat érintı növekvı bizonytalanságokat, a néhány legszegényebb országban végbemenı és visszatérı hitelválságokat, illetve az országok közötti egyre mélyülı jóléti szakadékot illetıen; úgy véli, hogy az Egyesült Államok és az EU felügyeleti hatóságai közötti együttmőködés megerısítése létfontosságú;

13.

üdvözli a Pénzügyi Stabilitási Fórum (FSF) és az IMF hozzáállását a pénzpiaci zavarok diagnózisának közös meghatározásához, és várakozással tekint az FSF piacok és intézmények rugalmasságával foglalkozó munkacsoportja következtetéseinek és politikai ajánlásainak mindkét fél általi végrehajtására; véleménye szerint az ilyen tevékenységnek kiegészítı jellegőnek kell lennie, és nem helyettesítheti az EU és az Egyesült Államok megfelelı politikai válaszaira vonatkozó észrevételeket és döntéseket;

14.

felhívja az Egyesült Államokat, hogy tájékoztassa az EU-t a Bázel II. keretrendszer Egyesült Államokban történı végrehajtásában elért elımenetelrıl; emlékeztet az

1

2

A harmadik országbeli értékpapír-kibocsátók által alkalmazott számviteli standardok egyenértékőségének megállapítására szolgáló eljárásnak a 2003/71/EK és a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti létrehozásáról szóló, 2007. december 21-i 1569/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 340., 2007.12.22., 66. o.). Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0527. PE 407.216\ 37

HU

összehangolt megközelítés fontosságára a nemzetközi tevékenységet végzı pénzpiaci szereplıkre vonatkozó globális szabályok kidolgozása vagy módosítása során; e tekintetben hiszi, hogy a Bázel II. keretrendszer egyesült államokbeli végrehajtása létfontosságú az egyenlı versenyfeltételek megırzéséhez az egész világon; 15.

üdvözli az USA Kongresszusának arra irányuló tevékenységét, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumán belül egy biztosítási információkkal foglalkozó szövetségi hivatal felállítására irányuló jogszabályt fogadjon el; úgy véli, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának tervei mellett ez fontos lépést jelent a pénzügyi szolgáltatások szabályozási megközelítésének kölcsönös elismeréséhez az Atlanti-óceán mindkét partján; elismeri, hogy még sok kérdésben meg kell állapodni és a viszontbiztosítási fedezet továbbra is megoldásra váró kulcsfontosságú kérdés; úgy véli, hogy a Szolvencia II. jelentısen meg fog erısödni a szorosabb parlamenti együttmőködés révén;

Az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi és szabályozási együttmőködés 16.

hangsúlyozza, hogy az egységes kereskedelmi és befektetési standardok megteremtésére irányuló cél elérése során, ahogyan arról a TGT 2007 novemberi ülésén is szó volt, biztosítani kell a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi standardok magas színvonalát azzal a céllal, hogy 2009-re elérhessük az EU-USA kereskedelmi partnerségi megállapodások közös elismerését;

17.

megismétli, hogy a kereskedelem és befektetés ún. nem vámjellegő akadályai a jogalkotói testületek tudatos tevékenységében gyökereznek, amelyek célja a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális és környezetvédelmi célok elérésének elımozdítása, így nem szabad ıket megfelelı jogalkotási aktus nélkül megszüntetni; e tekintetben rámutat arra, hogy a Parlamentnek és az amerikai Kongresszusnak kulcsfontosságú szerepe van standardok igazításának, illetve a kereskedelem és befektetés elıtt álló akadályok elhárításának ellenırzésében;

18.

hangsúlyozza, hogy az importált termékek biztonságának is elsırendő kérdéssé kell válnia a TGT-n belül; véleménye szerint a nyitott kereskedelmi környezetbe vetett általános bizalmat csak abban az esetben tartja fent a lakosság, ha egészségüket és biztonságukat védik; felhívja az Egyesült Államok Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottságát, hogy használja ki nagyobb mozgáskörét az egyes esetekre vonatkozó információk megosztására, ugyanakkor javasolja a TGT-nek, hogy dolgozzon ki egy kötelezı együttmőködési eszközt, amely keretbe foglalná és megkönnyítené a termékek biztonságára vonatkozó információk megosztását, valamint a közös együttmőködési programok kidolgozását; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erısítse meg az EU és az Egyesült Államok vám- és piacfelügyeleti hatóságai közötti együttmőködést annak biztosítása érdekében, hogy – szükségtelen adminisztrációs terhek nélkül – a külsı határokon történı ellenırzés alkalmas legyen a veszélyes termékek, különösen a veszélyes játékok fogyasztókhoz jutásának megakadályozására; felszólítja az EU tagállamait és az Egyesült Államokat, hogy biztosítsák a termék-, és különösen a játékbiztonsági jogszabályok szigorú végrehajtását és a szorosabb nemzeti felügyeletet; hangsúlyozza, hogy szoros EU-USA együttmőködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az EU/USA – különösen játékokra vonatkozó – biztonsági elıírásainak való megfelelés érdekében Kína és egyéb harmadik országok szigorítsanak gyártási elıírásaikon, valamint ezen országok meggyızéséhez, hogy a

38 /PE 407.216

HU

termékbiztonságot építsék be a gyártási és elosztási folyamatokba; 19.

további tájékoztatást kér az aktualizált amerikai fogyasztói termékbiztonsági törvényrıl, és aggodalmának ad hangot, hogy ez az új jogszabály – harmadik fél általi teszteléssel ellenırzött kötelezı biztonsági elıírások formájában – felesleges szabályozási terheket fog róni az európai vállalatokra; sürgeti a kölcsönös elismerésrıl folyó viták folytatását a kettıs szabályozás elkerülése érdekében;

20.

megállapítja, hogy a biztonságos kereskedelem különösen fontos az egyre integráltabb globális gazdaságban, de úgy véli, hogy a tengerentúlról érkezı összes szállítókonténer terrorista fenyegetés elhárítását célzó átvilágítása szükségtelen és irreális intézkedés; ezért felszólítja a Kongresszust, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, mivel meggyızıdése, hogy a nagy kockázatot jelentı tengeri szállítókonténerek vizsgálatát elıíró, szállítókonténerek biztonságáról szóló kezdeményezés („Container Security Initiative”) elégséges intézkedés a nemzetközi tengeri szállítás biztonságának garantálására;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy a TGT keretében kezdjen tárgyalásokat a közös globális szabványok kialakítása érdekében minden olyan területen, ahol ez lehetséges; úgy véli, hogy a jármővek közös biztonsági elıírásainak (az ENSZ/EGB globális mőszaki elıírásai) a végrehajtása jelentısen csökkentené az Európai Unióban és az Egyesült Államokban egyaránt jelentıs számú munkavállalót foglalkoztató jármőipar költségeit;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a harmadik fél által elvégzendı vizsgálatra kötelezett termékek, különösen az IKT-termékek és elektromos berendezések megfelelıségi nyilatkozatának kölcsönös elismerését lehetıvé tévı eljárások hivatalossá tételét;

23.

továbbra is támogatja a Bizottságnak azt az erıfeszítését, hogy közös megállapodásra jusson az importált termékek mind angolszász, mind metrikus mértékrendszer szerinti címkézését illetıen, és ragaszkodik annak szükségességéhez, hogy fogadják el a nemzetközi normák szerint elfogadott mértékegységeket – különösen ami a csak a metrikus mértékrendszer szerinti címkézett termékeknek az Egyesült Államok általi elfogadását illeti; úgy véli, hogy e törekvés eredményeként az európai, amerikai és harmadik országbeli cégek méretgazdaságossága növekedni fog, és ez különösen a kisés középvállalkozások szempontjából lesz hasznos;

24.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erısítsék meg az együttmőködést az EU és az Egyesült Államok között az anyagok és keverékek besorolására és címkézésére vonatkozó harmonizált globális rendszer (GHS) tekintetében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gazdasági és Szociális Bizottsága által megállapított nemzetközi követelmények végrehajtását illetıen; úgy véli, hogy a rendszer egyik fontos célja az, hogy a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet elısegítse, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a GHS-t az EU-ban és az Egyesült Államokban egyszerre, egymással kompatibilis módon vezessék be;

25.

rámutat arra, hogy a személyes adatok kezelése számos üzleti tevékenység lényeges részévé vált, különösen az elektronikus távközlés területén; megjegyzi, hogy a személyes adatok és az azok alapján hozzáadott értéket teremtı mőveletek gazdasági értéke gyors ütemben nı; felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel szoros együttmőködésben és tengerentúli megfelelıje, az amerikai Szövetségi Kereskedelmi PE 407.216\ 39

HU

Bizottság bevonásával kezdeményezze a transzatlanti adatvédelmi alapelvek kidolgozását; továbbá felszólít globális adatvédelmi elıírások sürgıs kidolgozására a TGT keretében, a személyes adatok magas szintő védelmének és a vállalatok jogbiztonságának garantálása érdekében; Mezıgazdasági kérdések 26.

felszólít arra, hogy találjanak sürgıs megoldást az Amerikából érkezı, kórokozók elpusztítására irányuló kezelésben részesült szárnyasok EU-ba történı behozatalának tilalmát illetı, folyamatban lévı vitákra; elismeri, hogy a fogyasztóvédelmet és a fogyasztók tájékoztatását figyelembe vevı megfelelı tudományos tanácsadásra lesz szükség; szintén elismeri az európai baromfiágazat az európai jogszabályokkal összhangban eszközölt jelentıs befektetéseit, melyek a szalmonellafertızésnek az egész folyamatra irányuló megközelítés révén történı csökkentését célozzák; úgy véli, hogy bármilyen megoldás is szülessen, az nem vezethet a verseny torzulásához;

27.

úgy véli, hogy a Közösségnek azt a döntését, hogy betiltja a hormonkezelt szarvasmarha behozatalát, a tudományos bizonyítékok alapján teljes mértékben igazolták, és felhívja az Egyesült Államokat, hogy késlekedés nélkül függessze fel az európai termékeket sújtó szankcióit;

28.

kiemeli a génmódosított organizmusokat (GMO) tartalmazó valamennyi élelmiszerre és takarmányra vonatkozó egységes, az elıvigyázatosság elvének megfelelı jóváhagyási eljárás, valamint a GMO-tartalom címkén való feltüntetésének és visszakövethetıségének fontosságát annak elısegítése érdekében, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak;

29.

párbeszédre szólít fel a mezıgazdasági piacokon bekövetkezett közelmúltbeli változásokat illetıen, különös hangsúlyt fektetve az árutızsdei árak ingadozására, a közös agrárpolitika félidıs felülvizsgálatára („EU állapotfelmérés” ), az amerikai gazdálkodói törvényre, az anticiklikus kifizetésekre, a vidékfejlesztés növekvı jelentıségére és a kölcsönös megfeleltetési eszközre;

Együttmőködés az energia, az ipar és a tudománypolitika területén 30.

felszólít az energia-, ipar- és tudománypolitika terén a transzatlanti stratégiai együttmőködés megerısítésére; hangsúlyozza az energiakérdés, az energiaforrások és ellátási útvonalak diverzifikálásának támogatása, az energiabiztonság és az infrastruktúra biztosítása, valamint a piaci alapú energiabiztonsági politika elımozdításának fontosságát; tudomásul veszi az Atlanti-óceán mindkét partján zajló, a széndioxid-kereskedelmi rendszerekre vonatkozó fokozódó vitát;

31.

hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok között fokozottabb szabályozási és tudományos együttmőködésre van szükség a bioüzemanyagokat és a biomasszát illetıen, amely közös alapon támogatja az alternatív és fenntartható üzemanyagforrásokat a közlekedési ágazatban; ösztönzi a TGT-t, hogy Brazíliával közösen folytassa a közös bioüzemanyag-szabványok megállapítását, amelyek maximális környezeti fenntarthatóságot biztosítanak, és eloszlatják a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmakat;

40 /PE 407.216

HU

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a dohai fejlesztési menetrend 32.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a TGT hozzájáruljon a dohai fejlesztési menetrend érdemi lezárásához; az EU és az Egyesült Államok világkereskedelemben betöltött domináns (jelenleg a 60%-ot elérı) szerepét a globális kereskedelmi rendszer és annak közös szabályozási kerete szempontjából elınyösnek találja;

33.

javasolja, hogy a Bizottság tekintse át, hogy a kétoldalú kereskedelmi vitarendezési eljárás témája a TGT szempontjából érdekes lehet-e; ebben az összefüggésben rámutat, hogy bár az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelem csupán 2%-a volt érintett kereskedelmi vitákban, néhány ezek közül igen zavart keltı és költséges vita;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy a TGT-n belül tárgyalja meg, hogyan lehet nagyobb koherenciát elérni a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a WTO többoldalú kereskedelmi szabályai között abból a célból, hogy harmonikusabb és egyszerőbb nemzetközi kereskedelmi rendszert lehessen kialakítani; sürgeti a Bizottságot, hogy vitassa meg, hogyan lehet jobb összhangot teremteni az EU és az Egyesült Államok között a kereskedelmi feltételeket – például kereskedelmi és környezetvédelmi rendelkezéseket, kereskedelmi és szociális normákat, valamint kereskedelemi és munkajogi szabályozást – megállapító intézkedésekre vonatkozó, harmadik országokkal kötendı kétoldalú megállapodások tekintetében;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgısen dolgozzon ki átfogó koncepciót arra, hogy a világkereskedelmi tárgyalásokon érvényesíthesse az európai nem kereskedelmi vonatkozású szempontokat – különösen a szociális és környezetvédelmi záradékokat, a földrajzi jelölések elismerésének és védelmének kérdését, az állatjólétet és a behozott állati és növényi eredető termékek egészségi állapotát illetıen – annak érdekében, hogy ne alakuljon ki az európai termelıkkel szemben tisztességtelen verseny;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy szólítsa fel a TGT-t a szellemi tulajdonjogok érvényre juttatását célzó együttmőködési tevékenységekrıl szóló elırehaladási jelentés készítésére, amelyben a hamisítás és szerzıi jogi kalózkodás elleni küzdelmet illetı együttmőködés erısítésére irányuló tervezett lépésekrıl is beszámol; a szabadalmi jogok kölcsönös nemzetközi elismerését elısegítı egyértelmő útiterv készítésére szólít fel;

37.

felszólítja a TGT-t, hogy aktívan támogassa a gyógyszergyártási kapacitással nem rendelkezı országok számára az életmentı gyógyszerekhez való hozzáférést megkönnyítı TRIPS-egyezményrıl szóló dohai nyilatkozatot; felhívja a Bizottságot, hogy vesse fel annak az amerikai politikának a kérdését, amelynek értelmében a fejlıdı országokkal kötött kétoldalú megállapodások mindegyikébe olyan záradékokat foglalnak, amelyek által ezek az országok lemondanak a dohai megállapodás TRIPSegyezményre vonatkozó azon rendelkezésének igénybe vételérıl, amely lehetıvé teszi olyan generikus gyógyszerek elıállítását és importját, amelyek a legsúlyosabb közegészségügyi problémák (AIDS, TBC stb.) elleni küzdelemhez szükségesek;

38.

úgy véli, hogy függetlenül a dohai fejlesztési menetrend eredményétıl, a nem vámjellegő korlátozások fokozatos megszüntetésére irányuló szabályozási együttmőködést célzó transzatlanti piac fogalma alapvetı fontosságú lehet a globális kereskedelmi integrációt eredményezı folyamatos lendület biztosítása érdekében; PE 407.216\ 41

HU

39.

a TGT-ben az európai oldal egyik fontos feladatának azt tekinti, hogy meggyızze az EU transzatlanti partnereit egy nagy horderejő, nagyratörı és jogilag kötelezı erejő Kiotó utáni, az üvegház hatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó rendszer 2012-ig történı kidolgozásának szükségességérıl, valamint arról, hogy létre kell hozni egy nagy transzatlanti projektet a befektetési és technológiai cserére vonatkozóan a biztonságos és nem környezetszennyezı energiatermelés területén;

Regionális fejlesztés 40.

hangsúlyozza, hogy a transzatlanti gazdasági integráció további elmélyülése minden bizonnyal pozitív hatással lesz a fenntartható regionális fejlesztésre, és úgy véli, hogy ez a fejlıdés hozzá fog járulni a lisszaboni stratégia végrehajtására, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósítására irányuló erıfeszítéseinkhez; ebben az összefüggésben felhívja az illetékes uniós szerveket, hogy gondoskodjanak arról, hogy ez a folyamat az összes uniós terület harmonikus és kiegyensúlyozott fejlıdéséhez járuljon hozzá, és hogy vegyék figyelembe a közérdekő szolgáltatásokhoz való mindenki számára biztosított hozzáférés európai elvét;

41.

felhívja mindkét felet, hogy vegyék fontolóra a regionális politikáról szóló strukturált párbeszéd elindítását az EU és az Egyesült Államok között, amely alapul szolgálhatna a regionális politika új útjainak felfedezéséhez, a bevált gyakorlatok cseréjéhez többek között a kutatás-fejlesztés terén, valamint a közös kihívásokkal – például az éghajlatváltozással, az energiaárakkal – való szembenézés módozatainak feltárásához;

A transzatlanti jogalkotói párbeszéd tervezett napirendje és strukturális fejlesztés 42.

felhívja a transzatlanti jogalkotói párbeszéd résztvevıit, hogy elkövetkezendı üléseiken vegyék napirendre a konténerátvilágításról szóló amerikai törvény kérdését, mivel ebben az ügyben a Parlament és a Kongresszus között nagyobb mértékő kölcsönös megértésre van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy a transzatlanti jogalkotói párbeszéd résztvevıinek el kell gondolkodniuk a WTO Doha utáni napirendjérıl – beleértve a WTO reformját –, valamint a kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak az emberi jogokat, a környezetvédelmet és a szociális jogokat illetı záradékairól, példának tekintve többek között az Egyesült Államok és Peru között legutóbb létrejött kétoldalú megállapodást, amely részletes és érvényesíthetı munkavédelmi rendelkezéseket tartalmaz;

43.

felhívja a figyelmet arra, hogy e lendület megtartásában a Parlamentnek és a Kongresszusnak döntı szerepe van, valamint arra, hogy a nem vámjellegő akadályokat csak jogalkotó testületek szüntethetik meg; javasolja, hogy évente rendezzenek gondosan elıkészített vitát a TGT-n és belül megvitatott és a struktúráját érintı kérdések tekintetében elért elırehaladásról;

44.

ezért felszólítja az EU és az USA vezetıit, továbbá a TGT társelnökeit, hogy a folyamat hosszú távú sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók e kulcsfontosságú szerepét, valamint sürgeti, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselıit a TGT tevékenységébe; elismeri egyúttal a vállalati és fogyasztói szintő érdekelt felek jelentıségét abban, hogy észrevételeikkel és szakértelmükkel hozzájárulnak a TGT munkájához; úgy véli ugyanakkor, hogy konzultatív szerepüket meg kell különböztetni a Kongresszus és a Parlament jogalkotó szerepétıl;

42 /PE 407.216

HU

45.

tudomásul veszi egy tanácsadó csoport létrehozását, amely a transzatlanti jogalkotói párbeszéd, a transzatlanti üzleti párbeszéd és a transzatlanti fogyasztói párbeszéd képviselıibıl áll; elismerését fejezi ki a jogalkotóknak és érdekelt feleknek a TGT elsı, 2007. novemberi ülése sikeréhez nyújtott hozzájárulásukhoz; reméli, hogy a transzatlanti munkaügyi párbeszéd és a transzatlanti környezetvédelmi párbeszéd a közeljövıben nagyobb szerepet fog játszani; felszólít arra, hogy a munkaügyi párbeszéd és a környezetvédelmi párbeszéd vezetıit vonják be a tanácsadó csoportba;

46.

ismételten kifejezi szándékát a két parlament közötti párbeszéd megerısítésére, és felszólítja ıket a korai bekapcsolódásra, különösen a globális önszabályozó testületek által a politikai elszámoltathatóság problémáinak korai szakaszban történı kezelését célzó jövıbeni szabályok kialakításába;

47.

úgy véli, hogy ezek már lényeges kérdések, és hogy a nemzeti parlamenti képviselıket rendszeresen tájékoztatni kell a fejleményekrıl; felhívja elnökét annak biztosítására, hogy e célból hozzanak létre mechanizmust; o o

48.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, a TGT titkárságának, valamint az USA Kongresszusának.

PE 407.216\ 43

HU

P6_TA-PROV(2008)0193 Az emberi jogok világbeli helyzete 2007-ben és az EU ezzel kapcsolatos politikája Az Európai Parlament 2008. május 8-i jogalkotási állásfoglalása az emberi jogok világbeli helyzetérıl szóló 2007. évi éves jelentésrıl és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2007/2274(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió emberi jogokról szóló kilencedik éves jelentésére (2007)1,

–

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 3., 6., 11., 13. és 19. cikkére és az EKSzerzıdés 177. és 300. cikkére,

–

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi kapcsolódó nemzetközi emberi jogi okmányra2,

–

tekintettel az ENSZ Alapokmányára,

–

tekintettel az ENSZ valamennyi emberi jogi egyezményére és azok opcionális jegyzıkönyveire,

–

tekintettel a regionális emberi jogi eszközökre, köztük különösen az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, a nık jogairól Afrikában szóló opcionális jegyzıkönyvre, az emberi jogok amerikai egyezményére és az emberi jogokról szóló arab chartára,

–

tekintettel a Nemzetközi Büntetıbíróság (NBB) 2002. július 1-jei római statútumának hatályba lépésére és az Európai Parlament NBB-hez kapcsolódó állásfoglalásaira3,

–

tekintettel az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésrıl szóló egyezményére és az Európai Unió 2005. évi tervére az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelızésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról4,

–

tekintettel az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló európai egyezményhez (ECHR) csatolt, a halálbüntetés minden körülmények közötti eltörlésérıl szóló 13. kiegészítı jegyzıkönyvre,

-

tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményére(a kínzás elleni egyezmény),

-

tekintettel az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményére,

1 2

3

4

A Tanács 13288/1/07. sz. dokumentuma. Valamennyi jelentıs alapszöveghez lásd a külügyi szakbizottság A6-0128/2007 számú jelentésének III. mellékletében foglalt táblázatot. HL C 379., 1998.12.7., 265. o.; HL C 262., 2001.9.18., 262. o.; HL C 293 E, 2002.11.28., 88. o.; HL C 271. E, 2003.11.12., 576. o. HL C 311., 2005.12.9., 1. o.

44 /PE 407.216

HU

-

tekintettel a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt opcionális jegyzıkönyvre,

-

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára1,

-

tekintettel az AKCS–EK partnerségi megállapodásra és annak felülvizsgálatára2,

-

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintő elımozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, EIDHR) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre3,

-

tekintettel az emberi jogok világbéli helyzetérıl szóló korábbi állásfoglalásaira,

-

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC) ötödik és hetedik ülésszakáról szóló, 2007. június 7-én4 illetve 2008. február 21-én5 elfogadott állásfoglalásaira, valamint az UNHRC-rıl folyó tárgyalások kimenetelére,

-

tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban található emberi jogi és demokráciazáradékról szóló 2006. február 14-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. február 1-jei7 és 2007. április 26-i8 állásfoglalásaira, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumáról szóló 2007. december 18-i határozatára,

–

tekintettel a nık nemi szervének megcsonkításáról szóló 2001. szeptember 20-i állásfoglalására9, amely megerısíti, hogy az ilyen megcsonkítás minden formája – annak mértékétıl függetlenül – a nıkkel szembeni erıszakos cselekménynek minısül, és alapvetı jogaik megsértését jelenti,

–

tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk mőködésérıl szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására10, beleértve a nık jogait is, amelyekkel kifejezetten foglalkozni kell valamennyi emberi jogi párbeszéd keretében,

-

tekintettel az Interneten való véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 2006. július 6-i állásfoglalására11,

-

tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgısségi eseteirıl szóló valamennyi általa elfogadott állásfoglalásra,

1 2 3 4 5

6 7

8 9 10 11

HL C 303., 2007.12.14., 1. o. HL L 317., 2000.12.15., 3. o.; HL L 209., 2005.8.11., 27. o. HL L 386., 2006.12.29., 1. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0235. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0065. HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o. HL C 250. E, 2007.10.25., 91. o. HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o. HL C 77. E, 2002.3.28., 126. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0381. HL C 303. E, 2006.12.13., 879. o. PE 407.216\ 45

HU

–

tekintettel az Európai Unió nem kormányzati szervezeteinek 2007 decemberében Lisszabonban tartott emberi jogi fórumára,

-

tekintettel az Egyesült Nemzeteknek a fogyatékkal élı személyek jogairól szóló egyezményére, amelyet az Európai Közösség és tagállamainak többsége 2007. március 30-án írt alá, és amely rögzíti, hogy a harmadik országokkal kapcsolatos emberi jogi fellépésekbe be kell építeni a fogyatékkal élı személyek érdekeit és ügyeit,

-

tekintettel az Európai Unió küldöttségei és szolgálatai számára a fogyatékosságról és fejlıdésrıl készített, 2004 júliusában közzétett iránymutató feljegyzésre,

-

tekintettel az emberi jogvédıkrıl szóló ENSZ-nyilatkozatra és az Egyesült Nemzetek fıtitkárának különleges képviselıje által az emberi jogvédık helyzetével kapcsolatban végzett tevékenységekre,

-

tekintettel a 2006 decemberében elfogadott, minden személy erıszakos eltőnéssel szembeni védelmérıl szóló nemzetközi egyezményre,

–

tekintettel az Európai Uniónak a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának elımozdításáról szóló iránymutatására1, továbbá a gyermekekrıl és a fegyveres konfliktusokról, az emberi jogvédıkrıl, a halálbüntetésrıl, a kínzásról és más embertelen és megalázó bánásmódról, a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekrıl, valamint a gyermekek jogainak elımozdításáról és védelmérıl szóló iránymutatásaira,

-

tekintettel eljárási szabályzata 45 cikkére, és 112. cikkének (2) bekezdésére,

-

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0153/2008),

A.

mivel a Tanácsnak és a Bizottságnak az emberi jogokról szóló, 2007. évi kilencedik éves jelentése általános áttekintést nyújt az Európai Unió intézményei által az emberi jogok terén az Unión belül és azon kívül végzett tevékenységekrıl,

B.

mivel ezen jelentés célja a Bizottság, a Tanács és a Parlament emberi jogi tevékenységeinek vizsgálata, értékelése és egyes esetekben építı jellegő bírálata,

C.

mivel az Európai Unión belüli emberi jogi helyzet minden kétséget kizáróan közvetlen hatással van hitelességére és egy hatékony külpolitika végrehajtására irányuló képességére,

D.

mivel az emberi jogok és azok védelme a jogállamiságon, a demokratikus kormányzáson, a hatalmi ágak szétválasztásának elvén és a politikai elszámoltathatóságon, valamint olyan politikai jogokon alapul – és ezekkel párhuzamosan elımozdítandó –, amelyek lehetıvé teszik, hogy kedvezményezettei saját emberi jogaik védelmezıi legyenek,

E.

mivel erıfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy nagyobb figyelem irányuljon az alapvetı emberi jogok – különösen a politikai jogok – tiszteletben tartására a kétoldalú

1

HL C 327., 2005.12.23., 4. o.

46 /PE 407.216

HU

vagy regionális kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalások és azok végrehajtása során, még a fontos kereskedelmi partnerekkel kötött megállapodások tekintetében is, F.

mivel a jog érvényesülése, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság – az alapvetı szabadságok és az emberi jogok garantálásával – a tartós béke pilléreit alkotják, és mivel a tartós béke nem valósítható meg olyan alkukkal, amelyek védik az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot rendszeresen megsértı személyeket,

G.

mivel az emberi jogok elımozdítására irányuló politikák továbbra is veszélyben vannak a világ különbözı térségeiben, miután az emberi jogok megsértése szükségszerően együtt jár a jogsértık azon erıfeszítéseivel, hogy csökkentsék az emberi jogokat támogató politikák hatását, különösen azokban az országokban, ahol az emberi jogok megsértése döntı szerepet játszik egy nem demokratikus kormány hatalmának fenntartásában,

H.

mivel a fejlıdı országokban a fogyatékkal élı emberek 82%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és továbbra is a legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseknek van kitéve, ideértve az élethez való jog megtagadását és az embertelen vagy megalázó bánásmódot; mivel a fogyatékkal élı gyermekek helyzete különösen aggasztó e tekintetben,

I.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Alapokmánya szerint „az elérhetı legmagasabb szintő egészség élvezete egyike minden ember alapvetı jogainak, fajra, vallásra, politikai nézetekre, gazdasági vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül”, és mivel a béke és biztonság megvalósításához alapvetı fontosságú, hogy minden ember egészséges legyen,

1.

helyteleníti, hogy az Európai Unió még mindig messze van attól, hogy egységes és ütıképes politikát folytasson az emberi jogok védelme és elımozdítása érdekében világszerte, és hangsúlyozza, hogy hatékonyabban kell folytatni ezt a politikát; úgy ítéli meg, hogy jelentıs elırelépéseket kell tenni az EU meglévı emberi jogi rendelkezései szigorú betartásának biztosítása érdekében;

2.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy jelentıs javulás történjen az emberi jogok elımozdítása terén, lépéseket kell tenni az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) megerısítésére – amelyet gyakran a tagállamok felülkerekedı nemzeti érdekei akadályoznak –, hogy az emberi jogok elımozdítását prioritásnak tekintsék és az Európai Unióról szóló szerzıdés 11. cikkében felvázoltak szerint a KKBP egyik célkitőzéseként szigorúan megvalósítsák;

3.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek nagyobb erıfeszítéseket az EU azon képességének javítása érdekében, hogy az emberi jogok harmadik országok általi megsértésére gyorsan reagáljon, nem utolsósorban oly módon, hogy általánosan érvényesítsék az emberi jogi politikát az Európai Uniónak ezen országokkal szembeni valamennyi külpolitikai intézkedésében, és a politikai párbeszéd keretein belül valamennyi szinten rendszeresen foglalkozzanak az emberi jogi kérdésekkel;

PE 407.216\ 47

HU

Általános elvek és javaslatok az emberi jogokkal, a demokráciával, a békével és az erıszakmentességgel kapcsolatban 4.

megerısíti, hogy az emberi jogok – a fı nemzetközi okmányokban és egyezményekben, többek között az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározottak szerint – egyetemes és oszthatatlan jogok, amelyek gyakorlati és hatékony betartása alapvetı eszköz a nemzetközi jog és rend végrehajtásának biztosításában, valamint a béke, a szabadság, a jog érvényesülése és a demokrácia elımozdításában;

5.

úgy ítéli meg, hogy az EU politikáinak kifejezett és kulcsfontosságú célkitőzéseként kell rögzíteni az emberi jogok hatékony érvényesíthetıségét mindenhol a világon a helyi és nemzeti bíróságokon, illetve – ha az elıbbi nem lehetséges – a nemzetek feletti bíróságokon, aminek kiindulópontja a KKBP;

6.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió egyik fı politikai célkitőzése kell legyen, hogy valamennyi szinten támogassák a bírósági intézményeket, az emberi jogok tényleges tiszteletben tartására, és különösen a nemzetközi bíróságok támogatására irányuló erıfeszítések részeként;

7.

felszólítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – az NBB létrehozásához hasonlóan – kiemelt intézkedésként támogassa az emberi jogok védelmével foglalkozó valamennyi bíróság tevékenységét; úgy ítéli meg, hogy különösen az Emberi Jogok Európai Bíróságának túlterheltségét további pénzügyi erıforrások hozzárendelésével kell megoldani, és maximális támogatást kell nyújtani az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság, valamint az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bírósága munkájához, továbbá lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy elısegítsék egy Emberi Jogi Bíróság létrehozását az ázsiai és csendes-óceáni államok között;

8.

úgy ítéli meg, hogy a demokráciához való jog – amely a népszuverenitás gyakorlásában való, minden polgárt megilletı részvételi jogot jelent a jogállamiság elvei szerint mőködı intézmények keretében – a történelem során szerzett egyetemes emberi jog, amelyet kifejezetten elismer az ECHR, a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány, az emberi jogi világkonferencia 1993. évi bécsi nyilatkozata és az ENSZ millenniumi nyilatkozata; úgy véli, hogy ez a demokráciához való jog azt a kötelezettséget ruházza a nemzetközi közösség intézményeire, az Európai Unióra és valamennyi tagállamára, hogy törekedjenek az e jogok teljes körő gyakorlása elıtt álló akadályok megszüntetésére; úgy véli, hogy ennek elérése érdekében egy új intézkedésre van szükség, nevezetesen a létezı szervezetek átalakítása és megerısítése révén létre kell hozni a demokráciák tényleges, világmérető hálózatát;

9.

úgy ítéli meg, hogy az emberi jogok erıszakmentes védelme a legalkalmasabb eszköz az alapvetı emberi jogok gyakorlásának, védelmének, támogatásának és tiszteletben tartásának biztosítására; úgy véli, hogy e jogok elımozdításának kiemelt célkitőzést kell képeznie az EU emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikájában, és szándékában áll, hogy részben a korábban alkalmazott bevált gyakorlatok összehasonlító elemzésével hozzájáruljon az erıszakmentesség modern elméletének és gyakorlatának tanulmányozásához, és az ezekkel kapcsolatos ismeretek folyamatos frissítéséhez; annak érdekében, hogy ezen eszmének központi politikai szerepet adjon, javasolja 2009-ben egy erıszakmentességrıl szóló európai konferencia összehívását, továbbá azt, hogy 2010 legyen „az erıszakmentesség európai éve”; felszólítja a

48 /PE 407.216

HU

tagállamokat, hogy az ENSZ védnöksége alatt tegyenek erıfeszítéseket a „2010–2020, az erıszakmentesség évtizede” kikiáltására vonatkozóan; Az Európai Unió 2007. évi éves jelentése az emberi jogokról 10.

hangsúlyozza az Európai Unió emberi jogokról szóló éves jelentésének fontosságát az Európai Unió emberi jogi politikájának elemzésében és értékelésében, és elismeri, hogy a jelentés áttekintést nyújt az Európai Unió emberi jogokkal kapcsolatos egyre kiterjedtebb tevékenységeirıl;

11.

úgy ítéli meg, hogy több és jobb tájékoztatást kell adni a korábbi politikák értékeléséhez, és elemeket és iránymutatásokat kell javasolni az egyes országok általános megközelítésének módosításához, valamint a politikai prioritások kiigazításához azzal a céllal, hogy egy emberi jogi országstratégiát fogadjanak el, illetve legalább egy emberi jogi fejezetet vezessenek be az országstratégiai dokumentumokba; megismétli felhívását, hogy rendszeresen értékelni kell az Európai Unió emberi jogi politikáinak, eszközeinek és kezdeményezéseinek harmadik országokban történı alkalmazását és eredményeit; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot egyedi, számszerősíthetı mutatók és viszonyítási pontok kidolgozására az említett politikák hatékonyságának mérése érdekében;

12.

üdvözli a 2007. évi jelentésnek a Tanács és a Bizottság általi nyilvános bemutatását a Parlament 2007. decemberi plenáris ülésén, és ezzel egyidejőleg, hogy a Parlament a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat a szudáni Salih Mahmoud Mohamed Osmannak ítélte oda; immár rendszeres gyakorlatot alakított ki, és a decemberi plenáris ülésszakot az EU emberi jogokkal kapcsolatos tevékenységeinek éves összesítı alkalmává tette;

13.

ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonosítsák azokat „a különös aggodalomra okot adó országokat”, ahol különösen nehéz az emberi jogok elımozdítása, és e célból alakítsanak ki olyan kritériumokat, amelyekkel össze lehet mérni az országokat az emberi jogi besorolásuk alapján, lehetıvé téve egyedi politikai prioritások megállapítását;

A Tanács és a Bizottság emberi jogi tevékenységei a nemzetközi fórumokon 14.

úgy ítéli meg, hogy a Tanács emberi jogi titkárságának mennyiségi és minıségi javítása elısegítené, hogy az Európai Unió a külpolitikája terén fokozza jelentıségét és erısítse szerepét az emberi jogok elımozdításában és tiszteletben tartásuk biztosításában; várakozása szerint a külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének kinevezése, aki egyben a Bizottság alelnöke is lesz, jelentısen erısíti majd az EU koherenciáját és hatékonyságát ezen a területen;

15.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Alapjogi Ügynökség létrehozása terén elért elırehaladás a Parlament azon felhívására adott válasz elsı lépése, hogy alakítsák ki az alapjogi charta kötelezı érvényének megteremtése és az ECHR-ben elıírt rendszernek való megfelelés biztosítása céljából létrehozott szabályok és intézmények integrált keretét, továbbá dolgozzanak ki egy átfogó uniós politikát a kisebbségi jogokkal kapcsolatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Ügynökség megbízása kiterjed azokra az országokra is, amelyek stabilizációs és társulási megállapodást kötöttek az EU-val; PE 407.216\ 49

HU

16.

alapvetı fontosságúnak tekinti, hogy az Európai Unió különleges képviselıi a jövıben olyan megbízással rendelkezzenek, amely külön megemlíti az emberi jogok elımozdítását és tiszteletben tartásuk garantálását;

17.

úgy ítéli meg, hogy elégtelennek bizonyult az Európai Unió képessége a válságok megelızésére, az azokra való reagálásra, azok kezelésére és megoldására, és felkéri a Tanácsot, hogy az Európai Polgári Békehadtest (ECPC) létrehozásáról szóló korábbi ajánlásait követve az európai biztonsági és védelmi politika polgári szempontjait fokozatosan alakítsa át egy „polgári békeszolgálattá”, amely a rövid távú polgári válságok kezeléséért, hosszabb távon pedig a béke megteremtéséért felel; véleménye szerint ennek keretében az Európai Uniónak meg kell erısítenie a helyi civil társadalmi hálózatokat – szubnacionális, nemzeti és regionális szinten –, annak érdekében, hogy ösztönözze a bizalomépítést, a kapacitásépítést, az ellenırzést és a figyelemfelkeltést, ily módon támogatva a civil társadalom részvételének intézményesülését a regionális és szubregionális béketeremtı és biztonsági struktúrákban;

18.

megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy ösztönözze az Európai Unió tagállamait és azokat a harmadik országokat, amelyekkel tárgyalások folynak a jövıbeli csatlakozásról, hogy írják alá és ratifikálják az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács összes alapvetı egyezményét és az azokhoz csatolt opcionális jegyzıkönyveket; felhívja az Európai Unió tagállamainak figyelmét különösen annak szükségességére, hogy ratifikálják a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik védelmérıl szóló 1990. évi nemzetközi egyezményt, amelyet eddig még egyik tagállam sem ratifikált1;

19.

felszólítja az Európai Közösséget és tagállamait a fogyatékkal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény haladéktalan ratifikálására; ragaszkodik ahhoz, hogy az egyezményhez csatolt opcionális jegyzıkönyvet úgy kell tekinteni, mint amely az egyezmény szerves részét képezi, és felszólítja a feleket, hogy egyidejőleg csatlakozzanak az egyezményhez és a jegyzıkönyvhöz;

20.

hangsúlyozza, hogy tovább kell erısíteni az Európai Unió és tagállamai aktív bevonását az emberi jogok és a demokrácia kérdéseibe a különbözı nemzetközi fórumokon való 2008. évi részvételük tekintetében, beleértve az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát (UNHRC), az ENSZ Közgyőlését, az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet (EBESZ) Minisztertanácsát és az Európa Tanácsot;

21.

jobb együttmőködésre és koordinációra szólít fel az Európa Tanács és az Európai Unió között; üdvözli, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió 2007. május 11-én egyetértési nyilatkozatot írt alá, és felszólítja a két felet ennek gyakorlati megvalósítására; hivatkozik különösen az „Európa Tanács - Európai Unió: egyetlen célkitőzés az európai kontinens számára” címő 2006. április 11-i Juncker-jelentésben említett következı ajánlásokra: −

1

2007 júniusa óta.

50 /PE 407.216

HU

olyan mechanizmus kialakítására irányuló ajánlás, amely kifejezetten az Európai Unió számára lehetıvé teszi bizonyos kérdéseknek az emberi jogi biztos elé terjesztését, kiegészítve az Unió meglévı szerveinek fellépését akár a bıvítés, akár az európai szomszédsági politika (ENP) vagy a stabilizációs és társulási folyamat összefüggésében;

–

a mechanizmusok olyan kialakítására irányuló ajánlás, hogy azok támogassák és erısítsék a demokráciát, és teljes körően kihasználják a Európa Tanács Velencei Bizottsága szakértelmét;

–

egy olyan rendszer létrehozására irányuló ajánlás, amelynek keretében a kérdéseket az Európa Tanács szakértıi elé terjesztik az Európai Unió és az Európa Tanács munkája közötti egységesség és kiegészítı jelleg biztosítása érdekében;

22.

az Európa Tanács és az Európai Unió közötti megerısített együttmőködésre szólít fel a kisebbségi jogok elımozdítása és a regionális és kisebbségi nyelvek védelme terén; felszólít az Európa Tanács jogilag kötelezı erejő egyezményeinek, például a nemzeti kisebbségek védelmérıl szóló keretegyezmény és a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, valamint ezek jól mőködı ellenırzési mechanizmusainak alkalmazására; sürgeti, hogy vegyék fontolóra az egyezmény tanácsadó bizottságának véleményét a jelentéstevı államok által tett intézkedésekrıl, illetve mérlegeljék a charta szakértıi bizottságának jelentését a szerzıdı államok kötelezettségvállalásainak teljesítésérıl az uniós intézmények munkájában, és különösen a tagjelölt országok tekintetében a csatlakozási folyamat során;

23.

megjegyzi, hogy a UNHRC alkalmas arra, hogy az Európai Unió multilaterális emberi jogi erıfeszítéseinek értékes keretévé váljon; megjegyzi, hogy tevékenysége utolsó évében ez az új testület nem bizonyult hitelesnek, azonban ismételten hangsúlyozza a UNHRC-nek az ENSZ általános szervezetén belül betöltött döntı szerepét; bízik abban, hogy az egyetemes idıszakos felülvizsgálati mechanizmus végrehajtása el fogja érni az elsı konkrét eredményeket és elırehaladást; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel ezt a folyamatot annak biztosítása érdekében, hogy végrehajtsák az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének a UNHRC-rıl szóló 2006. március 15-i, 60/251 sz. határozatát, amely az egyetemes idıszakos felülvizsgálat kiindulópontja, és amely felülvizsgálat objektív és megbízható információk alapján olyan módon ellenırzi az egyes államok emberi jogi kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak teljesítését, amely minden állam tekintetében biztosítja az egyetemes hatókört és az egyenlı bánásmódot; felhívja a Tanácsot, hogy a kérdésben konzultáljon a Parlamenttel;

24.

üdvözli, hogy a korábbi „1503-as eljáráson” alapuló panaszeljárás továbbra is lehetıvé teszi, hogy magánszemélyek és szervezetek felhívják a UNHRC figyelmét az emberi jogok súlyos és megfelelıen bizonyított megsértésével kapcsolatos panaszokra, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot a nem kormányzati szervezetek UNHRC elıtti meghallgatásának biztosítására a jövıben is annak érdekében, hogy azok élhessenek az írásbeli közlemények benyújtására és szóbeli nyilatkozatok tételére vonatkozó, konzultációs jogállásukból eredı elıjogaikkal;

25.

megerısíti a különleges eljárások és az országonkénti megbízások fontosságát az UNHRC keretében; ragaszkodik ahhoz, hogy a megbízások meghosszabbítására irányuló eljárás átlátható legyen, továbbá erıfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a földrajzi és nemi megoszlás szempontjából egyaránt kellıen reprezentatív, független és tapasztalt jelölteket nevezzenek ki; megjegyzi, hogy a Dárfúrral foglalkozó szakértıi csoport megbízását össze kellett vonni a Szudánnal foglalkozó különleges elıadó megbízásával; megjegyzi továbbá az Európai Unió azon PE 407.216\ 51

HU

állásfoglalást támogató határozatát, amely kéri, hogy ne hosszabbítsák meg a Dárfúrral foglalkozó emberi jogi szakértık megbízását, valamint az UNHRC azon határozatát, hogy nem hosszabbítja meg a Fehéroroszországra és Kubára vonatkozó megbízásokat; 26.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a nyomásgyakorlást a UNHRC tagjainak megválasztására vonatkozó kritériumok kialakítására, ideértve a különleges eljárásokra irányuló állandó felhívásokat is; felszólít továbbá arra, hogy ellenırizzék az ENSZ-tagállamok kormányai által tett választási ígéretek tényleges végrehajtását; felszólít e szabály alkalmazására annak meghatározása során, hogy az EU támogasson-e tagjelölt országokat;

27.

e tekintetben felszólítja az Európai Uniót, hogy hivatalosan lépjen kapcsolatba regionális csoportosulások demokratikus kormányaival, hogy a UNHRC keretében hivatalos együttmőködést és konzultációt kezdjen az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített elvek tiszteletben tartására irányuló kezdeményezések sikerének biztosítása érdekében; úgy ítéli meg, hogy csak a demokratikus államok régiókat átfogó szövetségének összehangolt fellépése és az Európai Unió multilaterális emberi jogi erıfeszítései lehetnek hatékonyak az Egyesült Nemzetek fórumain, ahogyan arra az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumáról szóló 62/149. számú határozata 2007. december 18-i sikeres elfogadása is rámutatott;

28.

üdvözli, hogy a Bizottság felhasználta a kimberley-i folyamat elnökeként 2007-ben betöltött pozícióját a konfliktusokban szerepet játszó gyémántok mozgásának megállítására kialakított mechanizmusok megerısítésére; megismétli a kimberley-i folyamat jelentıségét, figyelembe véve a konfliktusokban szerepet játszó gyémántokkal folytatott kereskedelem megállítása, valamint a tartós béke és biztonság elérése közötti kapcsolatot; szintén üdvözli, hogy Törökország és Libéria 2007-tıl új résztvevıi a folyamatnak, továbbá üdvözli, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság újra csatlakozott a kimberley-i folyamathoz (ezzel a résztvevık teljes száma 48, köztük a 27 tagállamot képviselı Európai Közösséggel);

29.

üdvözli, hogy 2007 decemberében Bécsben az Európai Unió teljes támogatása mellett megrendezték a harmadik nemzetközi konferenciát1, amelynek célja a repeszbombák elıállításának, felhasználásának, szállításának vagy tárolásának tilalmáról szóló nemzetközi szerzıdés megkötése, a nemzetközi humanitárius jog elveivel összhangban; felszólítja Romániát és Ciprust – a két EU-tagállamot, amely ezt még nem tette meg –, hogy hagyják jóvá a szórt lıszerekrıl szóló, 2007. február 23-i oslói nyilatkozatot; teljes körően támogatja az oslói folyamat Wellingtonban 2008. február 18–22-én tartott konferenciáját, és a 2008. május 19–30-ára kitőzött dublini konferenciáját; arra számít, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama a 2008 végén Oslóban tervezett ünnepségen alá tudja majd írni a szerzıdést;

30.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a Római Alapokmány egyetemes ratifikálásának elımozdítása, valamint a szükséges nemzeti végrehajtási jogszabályok elfogadása érdekében tett határozott erıfeszítéseiket, összhangban a Nemzetközi Büntetıbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi állásfoglalással2 és

1

2

A civil társadalom több mint 140 képviselıje és 138 állam részvételével (ezek közül 98 hagyta jóvá az Oslói Nyilatkozatot vagy az oslói folyamatot). HL L 150., 2003.6.18., 67. o.

52 /PE 407.216

HU

a cselekvési tervvel; rámutat arra, hogy nem mindegyik tanácsi elnökség törekszik erre a közös célra ugyanilyen eréllyel; felkéri valamennyi elnökséget, hogy a harmadik országokkal tartott összes csúcstalálkozón említse meg az NBB-vel folyó együttmőködés helyzetét; kéri, hogy ezeket az erıfeszítéseket terjesszék ki az NBB kiváltságairól és mentességeirıl szóló egyezmény ratifikálására és végrehajtására is, ami fontos mőködési eszközt jelent az NBB számára; tudomásul veszi, hogy 2007. december 8-án hatályba lépett az Egyesült Királysággal kötött megállapodás a büntetések végrehajtásáról, (és az Ausztriával 2005-ben kötött hasonló megállapodás), és sürgeti a tagállamokat, hogy mérlegeljék hasonló megállapodások megkötését az NBB-vel; elismeri az Európai Unió és az NBB között létrejött együttmőködési és segítségnyújtási megállapodást, mint az egyes tagállamokra háruló kötelezettségek kiegészítésének fontos eszközét; 31.

üdvözli, hogy Japán 2007 júniusában ratifikálta a Római Alapokmányt, aminek eredményeképpen 2007 decemberében 105-re nıtt a szerzıdı államok száma; sürgeti a Cseh Köztársaságot, az Európai Unió egyetlen olyan tagállamát, amely még nem ratifikálta a Római Alapokmányt, hogy ezt késedelem nélkül tegye meg; ismételten felhívja az összes olyan államot, amely még nem ratifikálta a Római Alapokmányt, hogy ezt haladéktalanul tegye meg1; felszólítja Romániát, hogy vonja vissza kétoldalú mentelmi megállapodását az Egyesült Államokkal;

32.

sürgeti valamennyi tagállamot, hogy teljes mértékben mőködjenek együtt a nemzetközi büntetı igazságszolgáltatási mechanizmusokban, és különösen a szökevények igazságszolgáltatás elé állítását illetıen; ebben a tekintetben elégedetten veszi tudomásul, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság együttmőködött Germain Katanga NBB-nek való átadásában, valamint hogy Szerbia együttmőködött Zdravko Tolimir letartóztatásában és a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bőncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszéknek (ICTY) való átadásában, Szerbia és Montenegró pedig együttmőködött Vlastimir ðjorñjević letartóztatásában és az ICTY-nek való átadásában; aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy Szudán továbbra sem mőködik együtt az NBB-vel Ahmad Muhammad Harun és Ali Muhammad Ali Abd-Al-Rahman letartóztatásában és átadásában; aggodalommal jegyzi meg, hogy még nem hajtották végre az NBB által az ugandai Úr Ellenállási Hadserege négy tagja ellen kiadott elfogatóparancsot; szintén aggodalommal jegyzi meg, hogy Radovan Karadžić és Ratko Mladić még mindig szabadlábon van, és továbbra sem állították ıket az ICTY elé; ebben az összefüggésben felszólítja a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák az ICTY-vel való teljes körő együttmőködést, aminek a

1

2008. március 13-ig az alábbi államok nem ratifikálták a Római Alapokmányt: Algéria, Amerikai Egyesült Államok, Angola, Azerbajdzsán, Bahama-szigetek, Bahrein, Banglades, Bhután, BissauGuinea, Brunei, Chile, Cseh Köztársaság, Egyenlítıi Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Elefántcsontpart, El Salvador, Eritrea, Etiópia, Fehéroroszország, Fülöp-szigetek, Grenada, Guatemala, Haiti, India, Indonézia, Irak, Irán, Izrael, Jamaica, Jemen, Kamerun, Katar, Kazahsztán, Kína, Kiribati, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Kuwait, Kirgizisztán, Laosz, Libanon, Líbia, Madagaszkár, Malajzia, Maldív-szigetek, Mauritánia, Mikronéziai Szövetségi Államok, Moldova, Monaco, Marokkó, Mozambik, Myanmar/Burma, Nepál, Nicaragua, Omán, Örményország, Orosz Föderáció, Pakisztán, Palau, Pápua Új-Guinea, Ruanda, Saint Lucia, Salamon-szigetek, Sao Tomé és Príncipe, Seychelle-szigetek, Srí Lanka, Suriname, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Szíria, Szomália, Szudán, Szváziföld, Thaiföld, Togo, Tonga, Törökország, Tunézia, Türkmenisztán, Tuvalu, Ukrajna, Üzbegisztán, Vanuatu, Vietnam, Zimbabwe, Zöld-foki-szigetek. PE 407.216\ 53

HU

fennmaradó vádlottak letartóztatásához és átadásához kell vezetnie, a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálása elıtti út megnyitása érdekében; emellett úgy ítéli meg, hogy Libéria egykori elnöke, Charles Taylor ellen a Sierra Leonéval foglalkozó különbíróság elıtt Hágában folyó jelenlegi eljárás fontos elırelépés a büntetlenség felszámolása felé; 33.

kiemeli a nemzetközi büntetı igazságszolgáltatási rendszer megerısítésének szükségességét, és e tekintetben elismeri a gyors igazságszolgáltatási válaszadási mechanizmus 2007 novemberi létrehozását, mint a szakértelem átadására és a segítségnyújtásra szolgáló új intézményi együttmőködési mechanizmust, amelynek keretében az információk meghatározása, összegyőjtése és megırzése széles körő nemzetközi és átmeneti igazságszolgáltatási módozatoknál nyújt segítséget1; sürgeti az NBB-t, hogy fokozza segítségnyújtási tevékenységét annak érdekében, hogy bevonják a vizsgálat alatt álló helyzetekben érintett közösségeket az NBB-vel folytatott építı jellegő párbeszéd folyamatába, amelynek célja, hogy elımozdítsa a megbízatásának jobb megértését és támogatását, kezelje az elvárásokat, valamint elısegítse, hogy az említett közösségek képesek legyenek a nemzetközi büntetı igazságszolgáltatási eljárások követésére és megértésére; rámutat arra a szerepre, amelyet a bíróságon kívüli mechanizmusok játszhatnak az emberi jogok és a nemzetközi büntetıjog megsértésének kezelésében, feltéve, hogy ezek az erıfeszítések tiszteletben tartják a tisztességes eljárás elvét és nem csupán látszólagosak;

34.

üdvözli az Egyesült Nemzetek Közgyőlése által az ıslakosok jogairól elfogadott nyilatkozatot, és gratulál a Tanácsnak és a tagállamoknak e szöveg elfogadása támogatásához, amely olyan keretrendszert teremt, amelyben az államok kirekesztés és megkülönböztetés nélkül lesznek képesek védeni és támogatni az ıslakosok jogait; ugyanakkor aggodalommal jegyzi meg, hogy a szóban forgó nyilatkozat végrehajtását garantáló új eszközök hiányában nem várható valódi javulás az ıslakosok életében, különösen azokéban, akik autoriter és diktatórikus rezsimek uralma alatt élnek; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az Egyesült Nemzetek e nyilatkozatának végrehajtását, különösen a demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezésen (EIDHR) keresztül, miközben nyomást gyakorol valamennyi tagállamra, hogy sürgıs ügyként ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ıslakosokról és törzsi népekrıl szóló 169. egyezményét, amely jogilag kötelezı erejő eszközzel támogatja a szóban forgó nyilatkozatban felvázolt elveket;

35.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai keretstratégiát a romákra vonatkozóan, figyelembe véve a roma közösségek sajátos társadalmi helyzetét az Európai Unióban, a tagjelölt országokban és a Nyugat-Balkánra vonatkozó stabilizációs és társulási folyamatba bevont országokban;

36.

sürgeti az EU-t, hogy játsszon kulcsszerepet a durbani felülvizsgálati konferencián egy kiegyensúlyozott szöveg támogatása érdekében, amely fellép a rasszizmussal szemben, ahelyett, hogy megfosztaná legitimitásuktól a demokratikus államokat, és szítaná a győlöletet, ahogy az 2001-ben Durbanban történt;

37.

sajnálattal jegyzi meg, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság több alkalommal ajánlotta az ILO 169. egyezményének ratifikálását, majdnem húsz évvel hatálybalépése után jelenleg csak három tagállam – Dánia, Hollandia és Spanyolország

1

http://www.justicerapidresponse.org/Documents1/JRR_NY_NOV07_FinalOutcomeDocument.pdf.

54 /PE 407.216

HU

– ratifikálta azt; ezért bátorítja azokat a kezdeményezéseket, amelyek e fontos jogalkotási aktussal kapcsolatos tudatosításra irányulnak, és azáltal javítják annak hatékonyságát világszerte, hogy biztosítják az egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását; Az Európai Unió emberi jogi iránymutatásai terén elért eredmények 38.

ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamok nagykövetségeit és konzulátusait annak biztosítására, hogy személyzetük összes tagja teljes mértékben tisztában legyen az emberi jogi iránymutatásokkal; úgy ítéli meg, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat létrehozását proaktív módon annak szolgálatába kell állítani, hogy összehangolják a tagállamok és a Bizottság külföldi misszióinak megközelítéseit az emberi jogok területén, valódi „európai uniós nagykövetségek” létrehozása érdekében, megosztva egymás között szervezeti struktúráikat és személyzetüket;

39.

tudomásul veszi a német és portugál elnökségek arra irányuló törekvéseit, hogy véglegesítsék az Európai Unió gyermekek jogairól szóló emberi jogi iránymutatásait; várja, hogy a következı évben megkapja azon egyedi végrehajtási intézkedések tervezetét, amelyek az alapul szolgáló iránymutatásban kialakított holisztikus és átfogó megközelítés megvalósítására összpontosítanak;

40.

felszólítja az elnökséget, hogy találjon módot a Tanács munkacsoportjai közötti koordináció és együttmőködés javítására a közös érdekő területeken végrehajtandó diplomáciai lépésekkel kapcsolatban, például az Emberi Jogi Munkacsoport (COHOM) és az NBB-vel foglalkozó nemzetközi jogi munkacsoport (COJUR) között a nemzetközi büntetı igazságszolgáltatás, valamint a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kérdésében;

41.

sürgeti a Tanácsot iránymutatásainak aktualizálására annak érdekében, hogy alapvetı jogként teljes mértékben elismerje az elérhetı legmagasabb szintő egészség élvezetét, különös tekintettel a fájdalom csillapítására;

Halálbüntetés 42.

üdvözli az Egyesült Nemzetek Közgyőlése által 2007. december 18-án elfogadott 62/149. számú határozatot, amely globális moratóriumra hív fel a halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatban, és elismeri a kezdeményezés régiókat átfogó, pozitív jellegét;

43.

sürgeti a Tanácsot, hogy aktualizálja a halálbüntetésre vonatkozó iránymutatásait az Egyesült Nemzetek Közgyőlése határozatának teljes körő végrehajtására irányuló összes tevékenység támogatása érdekében, amely határozat többek között felszólítja a halálbüntetést még mindig fenntartó valamennyi államot a halálbüntetésre ítéltek jogainak védelméhez garanciákat nyújtó nemzetközi normák betartására, különös tekintettel a Gazdasági és Szociális Tanács 1984. május 25-i 1984/50 sz. határozatának mellékletében rögzített minimumszabályokra; rámutat arra, hogy a határozat tájékoztatja a fıtitkárt a halálbüntetés alkalmazásáról és a halálbüntetésre ítélt személyek jogainak védelmére irányuló garanciák betartásáról, és arra törekszik, hogy fokozatosan visszaszorítsa a halálbüntetés alkalmazását és csökkentse azon bőncselekmények számát, amelyekre az kiszabható; rámutat továbbá, hogy a határozat az Egyesült Nemzetek tagállamaihoz intézett arra irányuló felhívással zárul, hogy a PE 407.216\ 55

HU

halálbüntetés eltörlése céljából vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre; 44.

felszólítja az elnökséget, hogy ösztönözze Lengyelországot, Lettországot, Olaszországot és Spanyolországot az ECHR-nek a halálbüntetés minden körülmények közötti eltörlésérıl szóló 13. jegyzıkönyvének ratifikálására, amely országok ezt még nem tették meg1; elismeri e tekintetben, hogy a halálbüntetésrıl szóló iránymutatások egységesebb végrehajtására kerülhetne sor, ha a tagállamok aláírnák és ratifikálnák az említett jegyzıkönyveket és egyezményeket;

45.

üdvözli a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. december 7-i határozatát az Európa Tanács/Európai Unió halálbüntetés elleni európai nap meghirdetésérıl szóló közös nyilatkozatának aláírásáról, amelyet minden évben október 10-én fognak ünnepelni; üdvözli a 2007. október 9-i lisszaboni európai konferencia tárgyalásainak kimenetelét, amely ismételten a halálbüntetés megszüntetésére és a halálbüntetés egyetemes eltörlésének elımozdítására szólít fel Európában;

46.

üdvözli, hogy Albániában 2007. március 25-én (valamennyi bőncselekmény tekintetében), Kirgizisztánban 2007. június 27-én, Ruandában 2007. július 26-án, New Jersey államban (Egyesült Államok) 2007. december 13-án, Üzbegisztánban pedig 2008. január 1-jén eltörölték a halálbüntetést; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Guatemalában ismét sor kerülhet a halálbüntetés végrehajtására; sürgeti a guatemalai kormányt, hogy ténylegesen kötelezıdjön el a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratórium mellett; üdvözli Kína elhatározását, hogy valamennyi halálbüntetést érintı ügyben kéri a legfelsı bíróság felülvizsgálatát, azonban továbbra is aggodalommal tölti el, hogy világszerte változatlanul Kínában kerül sor a legtöbb kivégzésre; elítéli a halálbüntetés alkalmazását Fehéroroszországban, ami ellentétes az európai értékekkel; elítéli, hogy az iráni rezsim egyre többször alkalmazza a halálbüntetést; rendkívül aggasztja, hogy az iráni rezsim továbbra is halálra ítél 18 év alatti vádlottakat;

Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód 47.

megjegyzi, hogy Görögország, Lettország, Litvánia, Magyarország és Szlovákia mindezidáig nem írta alá és nem is ratifikálta a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzıkönyvét (OPCAT); megjegyzi, hogy Ausztria, Belgium, Ciprus, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Románia már aláírta, de még nem ratifikálta ez említett jegyzıkönyvet; sürgeti az Európai Unió azon tagállamait, amelyek eddig még nem írták alá és/vagy nem ratifikálták a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzıkönyvét, ennek haladéktalan megtételére;

48.

aggodalmának ad hangot az Európai Unió azon tagállamainak emberi jogok melletti valós elkötelezettségével kapcsolatban, amelyek elutasították a fent említett, személyek erıszakos eltőnés elleni védelmérıl szóló nemzetközi egyezmény aláírását; felkéri az Európai Unió azon tagállamait, amelyek ezt még nem tették meg, hogy

1

2008. január 10. óta Lengyelország, Lettország, Olaszország és Spanyolország aláírta, de nem ratifikálta a 13. jegyzıkönyvet.

56 /PE 407.216

HU

haladéktalanul írják alá és ratifikálják az egyezményt1; 49.

a Tanács és a Bizottság figyelmébe ajánlja „Az Európai Unió kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre vonatkozó iránymutatásainak végrehajtása” címő legutóbbi tanulmányt, amelyet 2007. június 28án mutattak be az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága, 2007 decemberében pedig a COHOM elıtt; felszólítja mind a Tanácsot, mind a Bizottságot a tanulmány ajánlásainak követésére, például egy egyértelmő globális elképzelés kialakítására vonatkozóan, amely nemzeti szinten a helyi politikai, társadalmi, kulturális és jogi összefüggésekre összpontosít; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – elemzést követıen – küldjön utasításokat küldöttségeinek és a tagállamok misszióinak annak érdekében, hogy segítséget nyújtson számukra az iránymutatások végrehajtásában;

50.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erısítse meg az Európa Tanáccsal folytatott együttmőködést egy egész Európát átfogó övezet létrehozása céljából, ahol nem kerülhet sor kínzásra vagy a rossz bánásmód egyéb formáira, ami egyértelmő jele az európai országok szilárd elkötelezettségének az ilyen gyakorlatok határaikon belüli végleges eltörlése mellett;

51.

várja az Európai Unió kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre vonatkozó iránymutatásainak végrehajtásával kapcsolatos értékelést, amelynek a COHOM elıtti bemutatás céljából jelenleg folyik az elıkészítése; ezen iránymutatások felülvizsgálatával kapcsolatban arra számít, hogy az iránymutatások végrehajtásának javítása érdekében a COHOM megvitatja az egyes esetekkel kapcsolatos fellépés egyedi kritériumait; olyan intézkedések elfogadását ajánlja, amelyek biztosítják a kínzás és egyéb embertelen vagy megalázó bánásmód teljes tilalmának betartását és ellenállnak minden olyan európai uniós álláspont kialakítására irányuló próbálkozásnak, amely legitimizálná a személyek olyan harmadik országok számára történı átadását megkönnyítı diplomáciai biztosítékok alkalmazását, ahol fennáll annak kockázata, hogy kínzásnak vagy egyéb embertelen vagy megalázó bánásmódnak vetik ıket alá;

52.

felszólít a kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre vonatkozó európai uniós iránymutatások frissítésére a fogyatékkal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 15. cikke fényében, amely a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alóli mentességgel foglalkozik;

53.

kéri, hogy az elnökség vagy a Tanács titkársága rendszeresen jelenjen meg a megfelelı ENSZ-bizottságokban, valamint továbbra is mőködjön együtt az Európa Tanáccsal, illetve annak a kínzás megakadályozásával foglalkozó bizottságával, annak érdekében, hogy jelentıs mértékben, hasznosan és ténylegesen hozzájáruljanak az egyes országokat érintı diplomáciai lépésekkel kapcsolatos döntéshozatalhoz;

54.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a diplomáciai lépések gyakorlatát az Európai Unió valamennyi nemzetközi partnere tekintetében a kínzás és a megalázó

1

Aláíró felek (2007 decemberében): Ausztria, Belgium, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. (Csak két ország – Albánia és Argentína – ratifikálta az egyezményt, amelynek hatálybalépéséhez 20 ratifikáció szükséges.) PE 407.216\ 57

HU

bánásmód alkalmazását tiltó nemzetközi egyezmények ratifikálását és végrehajtását illetıen, továbbá a kínzás túlélıinek rehabilitálásában nyújtott segítség vonatkozásában; felhívja az Európai Uniót, hogy tekintse a kínzás és a megalázó bánásmód elleni küzdelmet emberi jogi politikája fı prioritásának, különösen az uniós iránymutatások és minden egyéb uniós eszköz – mint pl. az Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és Emberi Jogokért (EIDHR) – kibıvített végrehajtása útján, valamint annak biztosításával, hogy a tagállamok tartózkodnak azon harmadik országoktól származó diplomáciai biztosítékok elfogadásától, amelyeknél ténylegesen fennáll annak kockázata, hogy az embereket kínzásnak vetik alá vagy megalázó bánásmódban részesítik; A gyermekek és a fegyveres konfliktusok 55.

üdvözli az Egyesült Nemzetek fıtitkárának gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselıje által készített és 2007. augusztus 13-án közzétett jelentést, amely azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Nemzetek tagállamainak konkrét és célzott intézkedéseket kell alkalmazniuk az emberi jogokat következetesen megsértıkkel szemben;

56.

üdvözli az Egyesült Nemzetek fıtitkárának a burmai gyermekekkel és fegyveres konfliktussal foglalkozó ajánlásait; elítéli a gyermekek jogainak súlyos megsértését az országban, és felszólítja a COHOM-t, hogy kezelje prioritásként Burmát a gyermekekrıl és fegyveres konfliktusokról szóló iránymutatásainak végrehajtása során;

57.

üdvözli a nemzetközi gyermekvédelmi normák alkalmazásában a feltételezett elkövetık felelısségre vonását illetıen tett elırelépéseket, mint például az NBB által a Kongói Demokratikus Köztársaság egymással harcban álló különbözı frakcióinak magas beosztású vezetıi elleni vádemelést, valamint az ugandai Úr Felszabadítási Hadsereg négy vezetı tagja elleni vádemelést; figyelemre méltó eredménynek tekinti a Sierra Leonéval foglalkozó különbíróság döntését, amely szerint a nemzetközi szokásjog értelmében a 15 év alatti gyermekek toborzása és konfliktusokban való bevetése háborús bőncselekménynek minısül, valamint azt, hogy nemrégiben elítélte a gyermekeket toborzó katonai parancsnokokat;

58.

üdvözli, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekek jogaira a különbözı tárgyalások, megállapodások, béketeremtı és békefenntartó erıfeszítések, programok és szerzıdések során; hangsúlyozza azonban, hogy a békemegállapodásokban egyedileg meghatározott záradékokat kell rögzíteni a gyermekekre vonatkozóan, és e céloknak elérhetınek kell lenniük;

59.

üdvözli, hogy a gyermekek jogaira egyre nagyobb figyelmet fordítanak a bőncselekmények nemzetközi jog szerinti elszámoltathatóságára vonatkozó mechanizmusok során (elismerve e tekintetben a Libériai Igazság és Megbékélés Bizottság által 2007-ben e célból tett erıfeszítéseket), amelyet olyan fontos eszköznek tekint, amely révén érvényesíthetı a gyermekek részvételi joga az életüket érintı döntésekben; hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen részvételt a gyermek legjobb érdekeinek kell vezérelnie, többek között az életkornak megfelelı politikák és gyakorlatok végrehajtása, valamint a gyermekáldozatok rehabilitálásának és újrabeilleszkedésének támogatása útján;

58 /PE 407.216

HU

60.

üdvözli a leszerelésre, demobilizációra és újrabeilleszkedésre vonatkozó integrált elıírások (2006), a párizsi elvek és a fegyveres erıkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülı gyermekekrıl szóló iránymutatások (2007) terén elért jelentıs elırelépést a politikák kialakításában; hangsúlyozza azonban, hogy immár hatékony végrehajtásra van szükség;

61.

üdvözli, hogy további hét nemzet (Argentína, Guatemala, Horvátország, Laosz, Marokkó, Mauritánia és Ukrajna) csatlakozott a párizsi kötelezettségvállalások néven ismert nemzetközi kötelezettségvállaláshoz, amelynek értelmében véget vetnek a gyermekek fegyveres konfliktusokra való toborzásának, és sajnálja, hogy az Egyesült Államok nem írta azt alá, mert ellenzi az NBB-rıl szóló rendelkezést;

62.

üdvözli, hogy az Európai Unió 11 tagállama aláírta a fegyveres erıszakról és a fejlesztésrıl szóló Genfi nyilatkozatot, és ezzel 42-re nıtt a szerzıdı államok teljes száma; sürgeti az Európai Unió többi 16 tagállamát, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul írják alá a Genfi Nyilatkozatot;

63.

felszólítja az ezt eddig elmulasztó tagállamokat, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják a gyermekek jogairól szóló egyezmény opcionális jegyzıkönyveit1;

64.

emlékeztet arra, hogy az ESZP-országokban nem került sor a megoldatlan konflikutusok végleges rendezésére; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet olyan kontextust teremt, hogy ezen országokban elhanyagolják a jogállamiságot és az emberi jogok megsértését, továbbá nagy akadályt jelent a gyermekek jogainak biztosítása és tiszteletben tartása elıtt; felszólít arra, hogy az EU által ezen a területen tett intézkedések keretében prioritásként kezeljék a gyermekek és családjaik sajátos helyzetét az ESZP országaiban a megoldatlan konfliktusokkal sújtott területeken;

65.

megjegyzi, hogy a portugál elnökség követte az iránymutatások szerinti német kezdeményezéseket, és utasította a kiemelt országokban lévı EU diplomáciai missziókat, hogy tekintsék állandó utasításoknak a COHOM által 2007. június 15-én elfogadott országspecifikus stratégiákat, amelyeket be kell építeni a küldöttségek vezetıinek a fegyveres konfliktusokban részt vevı gyermekekkel kapcsolatos munkájába; üdvözli, hogy a hivatalban lévı elnökség a helyi elnökségeknek is továbbította a megfelelı nem kormányzati szervezetektıl az egyes országokkal kapcsolatban kapott jelentéseket; üdvözli a szlovén elnökség kezdeményezését, amelynek keretében egy tanulmány elkészítésére adott megbízást a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre irányuló uniós intézkedések hatásáról; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy az iránymutatásoknak korlátozott hatása van a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre, különösen amiatt, hogy a Bizottság küldöttségeinek és a tagállamok nagykövetségeinek többségét nem tájékoztatták arról, hogy fogadó országuk kiemelt országnak tekintendı az iránymutatások alkalmazása tekintetében;

1

A gyermekek jogairól szóló egyezmény opcionális jegyzıkönyve a gyermekkereskedelemrıl, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról (2007 novemberéig): nem ratifikálta a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság, Finnország, Görögország, Írország, Luxemburg, Magyarország, Málta és Németország. A gyermekek jogairól szóló egyezmény opcionális jegyzıkönyve a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételérıl (2007 októberétıl): nem ratifikálta Észtország, Görögország, Hollandia, Magyarország; nem ratifikálta és nem is írta alá Ciprus. PE 407.216\ 59

HU

66.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy humanitárius és kereskedelmi politikájuk végrehajtása során tegyenek erıfeszítéseket a gyermekek kényszermunkája elleni küzdelemre;

Emberi jogvédık 67.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjék meg az Európai Unió emberi jogvédıkre vonatkozó iránymutatásainak átláthatóbb és módszeresebb végrehajtását, mivel ez fontos és innovatív eszköz az emberi jogvédık támogatására és a kockázatnak kitett személyek védelmére;

68.

arra számít, hogy az emberi jogvédıkre vonatkozó iránymutatásokat – mint az Európai Unió emberi jogi külpolitikájának kiemelt elemét – kiegészítik ezen iránymutatások helyi stratégiák keretében való hatékony végrehajtásával 120 ország tekintetében; rámutat arra, hogy az Európai Unió nem tett diplomáciai lépéseket az emberi jogvédık érdekében számos országban, mint például Kínában, Tunéziában, Etiópiában, Iránban és Oroszországban, ami láthatóan azt tükrözi, hogy nincs konszenzus az Európai Unió tagállamai között, és az egyes tagállamok eltérı külpolitikai érdekeknek biztosítanak prioritást, ami lehetetlenné teszi az együttes fellépést;

69.

úgy ítéli meg, hogy egy következetes megközelítésnek arra is kell összpontosítania, hogy az emberi jogi aktivisták körében megerısítsék a kapacitásépítést, ideértve azokat az aktivistákat is, akik a gazdasági, szociális és kulturális jogok védelme mellett kötelezték el magukat, valamint ösztönözzék köztük és kormányaik között a konzultációs és interakciós mechanizmusokat a demokratikus reformmal és az emberi jogok elımozdításával kapcsolatos kérdésekben, különösen amikor a demokratizálódási folyamat forog kockán;

70.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tevılegesen bátorítsa az emberi jogvédıket az erıszakmentességgel kapcsolatos elméletek és gyakorlatok terjesztésére, és törekedjen a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek és cseréjük elımozdítására, a helyszínen elsı kézbıl szerzett tapasztalatok alapján;

71.

felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy sürgısen vizsgálják meg az emberi jogvédıknek kiadandó sürgısségi vízumok ügyét, mégpedig azáltal, hogy világosan hivatkoznak az emberi jogvédık sajátos helyzetére az új Közösségi Vízumkódexben, és ezáltal egy különleges és gyorsított vízumeljárást alakítanak ki, amely alapul veheti az ír és spanyol kormány által ebben az ügyben szerzett tapasztalatokat; úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió diplomáciai fellépéseinek az emberi jogvédıket segítı bizalmas jellege néha hasznos, azonban kéri, hogy a bizalmas jelleg ellenére az Európai Unió helyi személyzete bizalmas úton mindig tájékoztassa a helyszínen tevékenykedı nem kormányzati szervezeteket az ilyen diplomáciai lépésekrıl;

72.

megjegyzi, hogy a jelentıs gazdasági reformok ellenére továbbra is folytatódik a politikai és emberi jogok rendszeres megsértése Kínában, amely olyan formákat ölt, mint a politikai bebörtönzés, ügyvédek, emberi jogvédık és újságírók – köztük a weiquan mozgalom tagjainak – megtámadása és megfélemlítése, a független bíróság hiánya, a kényszermunka, a szólás- és vallásszabadság és a vallási és etnikai kisebbségek jogainak elnyomása, az önkényes fogva tartás, a laogai táborrendszer és az állítólagos szervkereskedelem; továbbra is ugyanilyen aggodalommal töltik el az újságírókról és emberi jogi aktivistákról, köztük a Dalai Lámáról, társairól és a Falun

60 /PE 407.216

HU

Gong követıirıl vezetett fekete listák; 73.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy csak öt emberi jogi szervezet maradt bejegyezve Fehéroroszországban, és a hatóságok folyamatosan megfélemlítik és ellenırzik ezeket a csoportokat, miközben folyamatosan elutasítják más emberi jogi csoportok jogi nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit; üdvözli az ENSZ Közgyőlésének 2007. májusi határozatát, amelyben elutasította Fehéroroszország felvételét az Emberi Jogi Tanácsba, rámutatva arra, hogy az emberi jogokat kevéssé tartja tiszteletben; ismételten sürgeti a fehérorosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel a megfélemlítéssel, a zaklatással, a célzott letartóztatásokkal és a fehérorosz emberi jogvédıkkel és civil társadalmi aktivistákkal szembeni politikai indíttatású büntetıeljárásokkal;

74.

mélyen aggasztja, hogy 2007-ben az iráni hatóságok fokozták a független emberi jogvédık és ügyvédek zaklatását abból a célból, hogy megakadályozzák ıket az emberi jogok megsértésének nyilvánossá tételében és üldözésében; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az iráni kormány bezáratta azokat a nem kormányzati szervezeteket, amelyek bátorítják a civil társadalom részvételét és növelik a tudatosságot az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, ideértve azokat a szervezeteket is, amelyek jogi és szociális segítséget nyújtanak az erıszak áldozataivá vált nıknek;

75.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyszínen mőködı emberi jogvédık számára rendelkezésre bocsássák az iránymutatások végrehajtására vonatkozó kézikönyvet; ösztönzi a COHOM-ot, hogy terjessze az Európai Unió emberi jogvédıkre vonatkozó iránymutatásainak a harmadik országokban lingua francának számító uniós nyelveken, valamint a fontos nem uniós nyelveken készült fordításait a regionális hivatalok és a nagykövetségek/delegációk körében; üdvözli, hogy eddig orosz, arab, kínai és perzsa nyelven állnak rendelkezésre fordítások, azonban hangsúlyozza, hogy több fordítást kell elkészíteni helyi szinten; sürgeti az Európai Unió tagállamait, hogy egyszerősítsék a vízumkérdést azon emberi jogvédık számára, akiket az Európai Unióban szervezett eseményeken való részvételre hívtak meg, vagy akik a romló biztonsági körülmények elıl menekülnek;

Az emberi jogi párbeszédekrıl és a harmadik országokkal folytatott elismert konzultációkról szóló iránymutatások 76.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdeményezzék az emberi jogi párbeszédekrıl szóló iránymutatások átfogó értékelését, és dolgozzanak ki egyértelmő mutatókat az egyes párbeszédek hatásának értékelésére, valamint alakítsák ki a párbeszédek kezdeményezésének, megszüntetésének és újrakezdésének kritériumait;

77.

megismétli felhívását, hogy az emberi jogi párbeszédet ki kell terjeszteni, hogy az magában foglalja mind a harmadik országok, mind pedig az Európai Unió helyzetét, az említett párbeszéd hitelességének javítása érdekében;

78.

ismételten felhív arra, hogy az emberi jogi kérdéseket a legmagasabb politikai szinten kell elbírálni annak érdekében, hogy az emberi jogi megfontolások nagyobb politikai súlyt kapjanak, és megakadályozzák, hogy a tagállamok vagy harmadik országok az emberi jogi kérdéseket a politikai párbeszédtıl elkülönítve kezeljék; úgy ítéli meg, hogy ezt a párbeszédet sohasem szabad arra felhasználni, hogy a témát szakértıi ülésekre korlátozzák, és ezáltal más politikai kérdésekhez képest másodlagos helyre PE 407.216\ 61

HU

sorolják vissza; felszólítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot a következı intézkedések végrehajtására: −

az egyes párbeszédek tekintetében rögzített célkitőzések közzététele és végrehajtásuk nyomon követése;

−

annak megkövetelése, hogy az egyes párbeszédekkel kapcsolatos értékeléseket lehetıleg minden évben, de legalább kétévente elvégezzék;

−

annak biztosítása, hogy a párbeszéd keretében minden egyes ülésen a tisztviselıknek szóló technikai megbeszélések mellett politikai szálon is folyjanak a megbeszélések, amelybe közvetlenül bevonják a miniszteri szintő hatáskörrel rendelkezıket;

79.

ebben az összefüggésben ismételten hangsúlyozza a Parlament fent említett, a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk mőködésérıl szóló, 2007. szeptember 6-i állásfoglalásában rögzített javaslatokat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy 2008 januárjában párbeszéd kezdıdött a Tanács, a Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság között azzal a céllal, hogy végrehajtsák az említett állásfoglalás ajánlásait a Parlament párbeszédekbe való általános bevonása tekintetében; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerzıdés 21. cikke értelmében a Tanács köteles konzultálni a Parlamenttel, és kellıképpen mérlegelnie kell annak véleményét;

80.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és Kína közötti párbeszéd alapos elmélyítésére van szükség, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Kína csak az EU által e párbeszéd részeként felvetett, aggodalomra okot adó egyedi esetek kétharmadára adott választ; nyugtalanságának ad hangot az emberi jogok megsértésének súlyos esetei miatt Kínában, és hangsúlyozza, hogy a rezsim által a következı olimpiai játékokat szem elıtt tartva, az Olimpiai Chartával összhangban tett ígéretek ellenére sem javult az emberi jogokkal kapcsolatos helyzet Kínában; az Olimpiai Chartával összhangban üdvözli, hogy Kína megkezdte a kínzással foglalkozó különleges elıadó ajánlásainak végrehajtását, és nemrégiben utasította a bíróságokat, hogy ne a vallomásokra támaszkodjanak; megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a kínai kormány többször is megerısítette abbéli szándékát, hogy ratifikálni kívánja a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt, annak ratifikálása még mindig várat magára; sajnálja, hogy az Európai Unió és Kína részvételével 2007. november 28-án Pekingben tartott csúcstalálkozón nem fogadtak el EU–Kína közös nyilatkozatot az emberi jogokról, annak ellenére, hogy eredetileg bejelentették egy ilyen nyilatkozat kiadásának szándékát; felszólítja a Tanácsot, hogy adjon részletesebb eligazítást a Parlamentnek a vitákat követıen, ideértve az egyes esetekben a Tanács és a tagállamok által tett diplomáciai lépések részletes felsorolását is; megjegyzi, hogy ezeket az aggályokat hangsúlyozni kell a pekingi olimpiai játékokhoz közeledve, amely fontos történelmi lehetıséget kínál az emberi jogok helyzetének javítására Kínában; ezzel összefüggésben továbbra is aggodalmának ad hangot a kínai jogszabályokkal kapcsolatban – beleértve az államtitkok rendszerét is –, amelyek akadályozzák a felelısségteljes kormányzás és a jogállamiság által fémjelzett rendszer kialakításához szükséges átláthatóságot; aggodalmának ad hangot a kínai és a nemzetközi média – beleértve az internetet, az internetes naplók vezetését, valamint a kínai és nemzetközi sajtó információkhoz való hozzáférését – szabadságának korlátozása miatt;

62 /PE 407.216

HU

hasonlóképpen további aggodalmának ad hangot az újságírókról és emberi jogi aktivistákról, köztük a dalai lámáról, társairól és a Falun Gong követıirıl vezetett feketelisták miatt; ebben a tekintetben felszólít az AIDS-betegek jogaiért küzdı kiemelkedı aktivista, Hu Csia azonnali szabadon bocsátására; hangsúlyozza, hogy az olimpiai játékok után is folytatni kell az emberi jogi helyzet és a kérdéssel kapcsolatos jogszabályi változások gondos nyomon követését; sürgeti az Európai Uniót annak biztosítására, hogy a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatai az emberi jogi reformoktól függjenek, és e tekintetben felszólítja a Tanácsot, hogy bármely új partnerségi és együttmőködési keretmegállapodás véglegesítését megelızıen végezzen az emberi jogok helyzetére vonatkozó átfogó értékelést; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vesse fel Belsı-Mongólia Autonóm Régió, Kelet-Turkesztán és a Tibeti Autonóm Régió kérdését, tevılegesen támogassa a kínai kormány és a tibeti emigráns kormány küldöttei közötti átlátható párbeszédet, és emelje általános témává a kínai politika emberi jogi hatásait Afrikában; továbbra is riasztónak tartja az ujgur etnikai kisebbség emberi jogainak sorozatos megsértését Hszincsiang-Ujgur Autonóm Régióban; 81.

továbbra is aggasztja, hogy az emberi jogi helyzet pozitív elırelépése és Irán együttmőködése hiányában 2004 óta megszakadt az Iránnal folytatott emberi jogi párbeszéd; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy a demokrácia mellett elkötelezett valamennyi civil társadalmi érdekelt fél támogatása céljából folytassák ezt a párbeszédet, és – békés és erıszakmentes eszközökkel – erısítsék meg azokat a jelenlegi folyamatokat, amelyek elımozdíthatják a demokratikus, intézményi és alkotmányos reformokat, biztosíthatják e reformok fenntarthatóságát, és megerısíthetik Iránban az emberi jogok valamennyi védelmezıjének és a civil társadalom összes képviselıjének részvételét a politikaformálás folyamataiban, megerısítve szerepüket az általános politikai párbeszédben; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2007-ben tovább romlott az alapvetı emberi jogok, különösen a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság helyzete Iránban; elítéli az iráni hatóságok által 2007 áprilisa óta folytatott új erkölcsi kampányt, amelynek keretében férfiak és nık ezreit tartóztatták le az „erkölcstelen magatartás elleni” fellépés keretében; elítéli, hogy az iráni rezsim egyre többször alkalmazza a halálbüntetést;

82.

sajnálja, hogy nincsenek eredményei az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációknak, és felszólítja a feleket, hogy vonják be a Parlamentet ebbe a folyamatba; bátorítja a Tanács és a Bizottság erıfeszítéseit egy olyan helyzet megteremtésére, amelyben Oroszországban és az Európai Unióban felváltva kölcsönös konzultációkra kerül sor, amelyben a külügyminisztériumon kívül más orosz minisztériumok is részt vesznek a konzultációkban, és ahol az orosz küldöttség részt vesz a konzultációkhoz kapcsolódóan szervezett orosz és európai parlamenti szervek vagy nem kormányzati szervezetek ülésein; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Uniónak nem sikerült politikai változásokat elérni Oroszországban olyan érzékeny kérdések tekintetében, mint a csecsenföldi és más kaukázusi köztársaságokban fennálló helyzet, a büntetlenség és a törvényhozás függetlensége, az emberi jogvédıkkel és a politikai foglyokkal – köztük Mihail Hodorkovszkijjal – szembeni bánásmód, a média függetlensége és a szólásszabadság, az etnikai és a vallási kisebbségekkel szembeni bánásmód, a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogok védelme a fegyveres erıkön belül, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés és egyéb kérdések; úgy véli, hogy a Csecsenföldrıl régóta folyó vitát ki kell terjeszteni az aggasztó ingusföldi és dagesztáni helyzetre; felszólítja az PE 407.216\ 63

HU

orosz hatóságokat, hogy védelmezze a nemzeti kisebbségeket a Mari El Köztársaságban, és biztosítsa az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását Mari El alkotmányával és az európai normákkal összhangban; helyteleníti, hogy folytatódik az újságírók, az emberi jogok védelmezıi, a politikai foglyok és a nem kormányzati szervezetek üldözése, például legutóbb a Novaja Gazeta és a Nyizsnyij Novgorod Alapítvány a Tolerancia Támogatásáért zaklatása; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nem kormányzati szervezetekrıl szóló, 2006-ban hatályba lépett új orosz jogszabályról 2007-ben bebizonyosodott, hogy önkényes és szelektív végrehajtásának adott lehetıséget, és azt a törvényes nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek akadályozására, korlátozására és büntetésére használták fel, hozzájárulva ezzel a nem kormányzati szervezetek növekvı bizonytalanságához és veszélyeztetettségéhez; az Amnesty International 2007. decemberi jelentésével összhangban további aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az államügyészség folyamatosan nem tartja tiszteletben Mihail Hodorkovszkij és társa, Platon Lebegyev nemzetközi normák szerinti, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy annak ellenére megtagadják Vaszilij Alekszanjantól, a Jukosz egykori alelnökétıl az életmentı orvosi kezelést, hogy ennek biztosítására ismételten felszólított az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlésének elnöke; sürgeti Oroszországot, hogy tegyen további intézkedéseket a szólásszabadság, valamint az újságírók és emberi jogvédık biztonságának megóvása érdekében; ezzel kapcsolatban úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak prioritásként kell tekintenie Oroszország együttmőködésére az EBESZ, az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek emberi jogi mechanizmusaiban, valamint az összes vonatkozó emberi jogi egyezmény ratifikálására, leginkább az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló európai egyezmény 14. jegyzıkönyvének ratifikálására, amely az egyezmény ellenırzési rendszerének módosítására irányul; helyteleníti, hogy Oroszország nem hajlandó megfelelı számban és kellı idıben nemzetközi választási megfigyelıket meghívni annak érdekében, hogy azok az EBESZ elıírásaival összhangban megfelelıen felügyeljék a választásokat, lehetetlenné téve ezzel, hogy az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala megbízásával összhangban elvégezze tervezett választási megfigyelı küldetését, és ezért kénytelen megkérdıjelezni a 2007-es parlamenti és a 2008-as elnökválasztás demokratikus hitelét; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogi kérdéseket – köztük az egyedi eseteket is – vesse fel az orosz hatóságok felé a legmagasabb szinten és az Oroszországgal kötendı új partnerségi és együttmőködési megállapodásban; sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi jogi helyzet tényleges javítása érdekében az emberi jogi záradékon túl szabjon meg egyértelmőbb kötelezettségeket, és alakítson ki hatékonyabb ellenırzı mechanizmusokat; 83.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy valamennyi szomszédos országgal hozzon létre emberi jogi albizottságokat; ismételten felhív arra, hogy a parlamenti képviselıket vonják be ezen albizottságok üléseinek elıkészítésébe, és tájékoztassák ıket az ülések eredményeirıl; úgy ítéli meg, hogy míg a megbeszélések elsı fordulója – ahogy Tunézia esetében is – az albizottság tartós munkájának kialakítására és a partnerek közötti bizalom erısítésére összpontosíthatott, addig ezen albizottságoknak –most különösen Marokkó esetében – konkrét viszonyítási pontok és mutatók meghatározásával, valamint az egyedi esetek felvetésének lehetıségével egy eredményorientáltabb szakaszba kell lépniük; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokról folytatott vita semmiképpen sem szorítkozhat ezekre az albizottságokra, és kiemeli annak szükségességét, hogy ezeket a kérdéseket egészen a legmagasabb szintig

64 /PE 407.216

HU

beépítsék a politikai párbeszédbe, annak érdekében, hogy növeljék az EU politikájának koherenciáját ezen a területen, és csökkentsék az ellentmondásokat a két fél által az emberi jogok helyzetével kapcsolatban a sajtó elıtt tett nyilatkozatokban; üdvözli a Tanács 2007. október 16-i nyilatkozatát, amely szerint a jövıbeli EU–Líbia keretmegállapodásról folyó megbeszéléseken kifejezetten foglalkozni fognak többek között az emberi jogi együttmőködésrıl és az ezen a területen elért elırelépésekrıl; 84.

emlékeztet a szíriai helyzet romlására, ahol a rezsim hatóságai megtagadják, hogy hivatalos státuszt adjanak az emberi jogi csoportoknak, és ahol a biztonsági szolgálatok zaklatják az emberi jogi csoportokat, tagjaikat pedig jogállásuk hiánya miatt bebörtönzik; elítéli a másként gondolkodók és az ellenzéki pártok tagjainak letartóztatását, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szólítsák fel a szíriai kormányt az így fogva tartott újságírók, emberi jogi aktivisták és független jogászok szabadon bocsátására, valamint arra, hogy függessze fel a szükségállapotot;

85.

elítéli a fehérorosz hatóságok által az ellenzékkel szemben hozott intézkedéseket; megjegyzi, hogy ezek az intézkedések egyre inkább azt a formát öltik, hogy módszeresen megpróbálják megalázni és rossz bánásmódban részesíteni az ellenzék tagjait; példaként kiemeli a Szaharov-díjas Aljakszandr Milinkevics közelmúltbeli letartóztatását; megjegyzi, hogy az Európai Uniónak nem sikerült javítania a helyzeten az emberi jogi reformok terén Fehéroroszországban;

86.

kifejezi mély nyugtalanságát a Gázai övezetben tapasztalható katasztrofális emberi jogi válság miatt; felhívja az összes érintett felet, hogy tartsák tiszteletben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát; megerısíti a gázai övezeti helyzetrıl szóló 2008. február 21i állásfoglalásában1 foglaltakat;

87.

elismeri a Tanács és a Bizottság arra irányuló erıfeszítéseit, hogy 2008 májusában megszervezze az EU–Üzbegisztán emberi jogi párbeszéd második fordulóját, és helyesli a Bizottságnak a médiaszabadságról szóló civil társadalmi szemináriumok szervezésére irányuló erıfeszítéseit, amelyekre a párbeszéd keretében, lehetıleg Taskentben kerül sor; ismételten rámutat arra, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszéd és a 2005. évi andizsáni mészárlásról tartott szakértıi ülés önmagában nem jelent elırelépést, és nem használható fel a szankciók eltörlésének indokaként; megjegyzi, hogy az andizsáni mészárlás független nemzetközi kivizsgálásának és az üzbegisztáni emberi jogi helyzet javulásának elmaradása – az Európai Unió ezekhez a feltételekhez kötötte a szankciók megszüntetését – logikusan ahhoz vezetett, hogy meghosszabbították az Üzbegisztán elleni szankciókat; üdvözli, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2007. október 15–16-i következtetései különleges feltételeket vezettek be, amelyeket hat hónapon belül teljesíteni kell ahhoz, hogy fenntartsák a vízumkorlátozás felfüggesztését; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alaposan értékeljék az Európai Unió Üzbegisztánnal szembeni szankcióinak részét képezı egyes vízumkorlátozások felfüggesztésére vonatkozó határozat hatását, és tekintsék át az emberi jogok általános helyzetét az országban; sajnálja, hogy Üzbegisztán eddig nem tett elırelépéseket egyik említett szempontból sem; elismeréssel adózik Emberi Jogi Albizottságának munkája elıtt, amely hathavonta szorosan ellenırzi az emberi jogok helyzetét, hogy rendszeres parlamenti értékeléseket és ajánlásokat készítsen a Tanács számára az EU által az ügyben

1

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0064. PE 407.216\ 65

HU

elfogadandó politikáról; megdöbbenését fejezi ki a 2007. december 23-i üzbegisztáni elnökválasztás miatt, amelyet az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala szerint „szigorúan ellenırzött politikai környezetben tartottak, nem engedve teret a valódi ellenzéknek, és … általában véve nem teljesítették az EBESZ számos, demokratikus választásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalását”; elítéli Mark Weil, a független Ilkhom Színház alapítójának és igazgatójának 2007. szeptember 9-i taskenti meggyilkolását és Aliser Szajpov, az üzbég rezsimet bíráló újságíró 2007. október 24én a kirgizisztáni Os városában történt meggyilkolását; ismételten felhív a politikai foglyok1 azonnali szabadon bocsátására; 88.

támogatja, hogy a Tanács kész emberi jogi párbeszédet indítani a többi négy középázsiai ország mindegyikével; felszólít arra, hogy a párbeszéd eredményorientált legyen, és teljes mértékben összhangban álljon az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre vonatkozó iránymutatásaival, biztosítva a civil társadalom és az Európai Parlament részvételét; felszólít arra, hogy a párbeszéd elindításához rendeljenek megfelelı erıforrásokat a Tanács és a Bizottság titkárságain belül;

89.

megállapítja, hogy mind Törökország, mind pedig az EU Törökország csatlakozási folyamata melletti elkötelezettsége fontos a folyamatban lévı törökországi emberi jogi reform szempontjából;

90.

reméli, hogy a lehetı leghamarabb megtalálják és felelısségre vonják a Benazir Bhutto meggyilkolásáért felelıs személyeket; megjegyzi, hogy 2007 során romlott az emberi jogi helyzet Pakisztánban, beleértve mindenekelıtt a bíróságok függetlenségét és a média szabadságát fenyegetı veszélyeket is; ezt szem elıtt tartva elítéli az Iftikar Mohammed Csaudri, Pakisztán legfelsı bíróságának egykori elnöke ellen indított rágalomhadjáratot, valamint azt a tényt, hogy eltávolították hivatalából, és házi ırizet alá helyezték; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassák a bírói kar és az ügyvédi kamara által elindított demokratizálási mozgalmat, különösen azáltal, hogy kiterjesztik a meghívásokat a mozgalom néhány képviselıjére, köztük Csaudri úrra is; felszólít az összes eltávolított bíró hivatalába történı visszahelyezésére; tudomásul veszi a Pakisztánra vonatkozó új országstratégiai dokumentum elfogadását, és üdvözli, hogy az egész dokumentumban általánosan érvényesítették a konfliktusmegelızést és az emberi jogokat; megjegyzi, hogy az Európai Közösség és Pakisztán Közös Bizottságának elsı ülését 2007. május 24-én tartották Iszlámábádban, és hangsúlyozza, hogy az emberi jogoknak kiemelt helyen kell szerepelniük az összes következı ülés napirendjén;

A nık nemi szervének megcsonkítása és más ártalmas hagyományos eljárások 91.

1

hangsúlyozza, hogy mind a helyi társadalom szintjén, mind pedig a politikaformálási folyamatban fokozni kell az erıfeszítéseket annak érdekében, hogy megszüntessék a nıi nemi szerv megcsonkításának minden formáját, és ily módon rámutassanak arra, hogy a csonkításnak ez a módja a nemek közötti egyenlıséggel kapcsolatos kérdés és egyúttal a testi épség összefüggésében az emberi jogok megsértése is; Különösen Mutabar Tadzsibajeva, a Plammenoje Szerdce emberi jogi szervezet elnöke és 9 emberi jogvédı: Noszim Iszakov, Norboj Holdzsigitov, Abduszattor Irzajev, Habibulla Okpulatov, Azam Formonov, Aliser Karamatov, Mamaradzsab Nazarov, Dilmurad Muhiddinov és Raszul Hudajnaszarov.

66 /PE 407.216

HU

92.

ragaszkodik ahhoz, hogy minden emberi jogi párbeszédben kifejezetten foglalkozzanak a nık jogaival, különösen a nıkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erıszak minden formája – beleértve legfıképpen a nemi kiválasztás alapján végrehajtott abortuszt, a sérelmes tradicionális szokásokat és gyakorlatokat, mint például a nık nemi szervének megcsonkítását és a korai vagy kényszerházasságot –, az emberkereskedelem minden formája, a családon belüli erıszak és a nıgyilkosság, valamint a munkahelyi és gazdasági kizsákmányolás elleni küzdelemmel és ezek megszüntetésével; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy utasítsák el, ha az államok az ilyen brutális cselekmények és a nık életét veszélyeztetı összes gyakorlat megszüntetésére irányuló kötelezettségük alóli kibúvóként bármilyen szokásra, hagyományra vagy vallási megfontolásra hivatkoznak;

93.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák az emberi jogi záradékokat annak érdekében, hogy a nıi nemi szerv megcsonkításának minden formája elleni küzdelmet kiemelt kérdéssé tegyék azon államokkal fenntartott kapcsolataikban, amelyek nem tagállamok, különös tekintettel azokra az államokra, amelyek a Cotonoui Megállapodás keretrendszerében (jelenleg az európai partnerségi megállapodások alapján) preferenciális kapcsolatokat tartanak fenn az Európai Unióval, és gyakoroljanak nyomást ezekre az államokra annak érdekében, hogy elfogadják az e gyakorlatok megszüntetéséhez szükséges jogszabályi, közigazgatási, igazságügyi és megelızı intézkedéseket;

94.

emlékeztet a millenniumi fejlesztési célokra, és hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés alapvetı emberi jog; úgy véli, hogy az egészségügyi programoknak – beleértve a szexuális egészségre vonatkozókat is –, továbbá a nemek közötti egyenlıség elımozdításának, a nık felemelkedésének és a gyermekjogoknak fontos helyet kell elfoglalniuk az EU fejlesztési és emberi jogi politikájában, különösen ott, ahol széles körben elterjedt a nemi alapon elkövetett erıszak, és a nıket, valamint a gyermekeket a HIV/AIDS fertızés veszélye fenyegeti, illetve elzárják ıket az információtól, a megelızéstıl és a kezeléstıl; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikájába, különösen a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtási programokba integrálja az alapvetı munkaügyi jogokat és a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet;

95.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elı különösen azt, hogy az Afrikai Unió tagállamai ratifikálják és végrehajtsák az Afrikai Uniónak az afrikai nık jogairól szóló jegyzıkönyvét;

96.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erısítsék meg az Európai Kezdeményezést a Demokráciáért és az Emberi Jogokért (EIDHR), és biztosítsák, hogy a nıi nemi szerv megcsonkítása minden formájának megszüntetésével foglalkozó tevékenységekhez forrásokat rendeljenek;

A Tanács és a Bizottság tevékenységeinek általános ellenırzése, beleértve a két elnökség teljesítményét is 97.

sajnálatosnak tartja, hogy Burmában a katonai junta folyamatosan megsérti az emberi jogokat és a demokráciát, és támogatja az Európai Unió elkötelezettségét rögzített célkitőzéseinek elérése mellett, azaz a katonai rezsim, a demokratikus ellenzék (nevezetesen az 1990. évi választásokat megnyerı Nemzeti Demokratikus Liga) és az etnikai nemzetiségek közötti befogadó jellegő, valódi „háromoldalú párbeszéd” PE 407.216\ 67

HU

megteremtését azzal a céllal, hogy biztosítsák a burmai demokratikus átalakuláshoz szükséges nemzeti megbékélést, valamint egy legitim, demokratikus polgári kormány létrehozását, amely tiszteletben tartja népének emberi jogait, és rendezi kapcsolatait a nemzetközi közösséggel; üdvözli, hogy a Tanács 2007 novemberében közös álláspontot fogadott el az érvényben lévı korlátozó intézkedések meghosszabbításáról és további korlátozó intézkedések bevezetésérıl, azonban sajnálja, hogy ezen intézkedések hatókörébıl kizárták az olyan létfontosságú ágazatokat, mint az energiaszektor és a katonai rezsim elleni pénzügyi és bankügyi szankciókat; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a korlátozó intézkedéseket magától értetıdıen a civil társadalom számára nyújtott szilárd támogatás mellett kell elfogadni, ami láthatóan nem történt meg Burmában; elítéli a burmai hatóságok által a buddhista szerzetesek és a többi békés demonstráló tüntetéseire adott brutális választ; helyteleníti a demokratikus aktivisták és újságírók folyamatos letartóztatását, és felszólítja a Tanácsot, hogy továbbra is kiemelt kérdésként kezelje a burmai emberi jogi helyzetet a UNHRC-ben, folyamatosan gyakoroljon nyomást Tomas Ojea Quintana, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselıjének második burmai látogatása érdekében, amelynek célja az emberi jogok megsértésének további felmérése; üdvözli az Európai Unió Burmával foglalkozó különmegbízottjának, Piero Fassinónak a kinevezését, és felkéri a Bizottságot, hogy az EIDHR keretében tevılegesen támogassa a burmai demokráciabarát mozgalmat; elítéli Padoh Mahn Sha, a Karen Nemzeti Unió (KNU) fıtitkára ellen 2008. február 14-én elkövetett merényletet, akit otthonában, Thaiföldön gyilkoltak meg; kéri e merénylet körülményeinek kivizsgálását, valamint azt hogy az EU fejezze ki felháborodását a katonai rezsimmel szemben, továbbá sürgeti a Burmából elmenekült és Thaiföldön élı demokratikus vezetık jobb védelmét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Malajziában élı burmai menekültek rendkívül veszélyeztetettek, és ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a malajziai hatóságok letartóztatják, fogva tartják, bebörtönzik és a deportálják ıket; sürgeti a Tanácsot, hogy szólítsa fel a malajziai hatóságokat a menekültek szembeni brutális bánásmód megszüntetésére, hogy ösztönözzék az ENSZ Menekültügyi Fıbiztosságát az összes menekült nyilvántartásba vételére annak érdekében, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak számukra, és sürgessék, hogy több ország fogadjon be letelepedés céljából Malajziából érkezı burmai menekülteket; 98.

felszólítja a Tanács elnökségét, hogy összpontosítson az emberi jogi szempontból különös aggodalomra okot adó országokra; ösztönzi a Tanácsot különösen arra, hogy teljes körően hajtsa végre az Európai Unió emberi jogvédıkre vonatkozó iránymutatásait, és rendeljen többletforrásokat az emberi jogok védelmezıiról szóló, a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott európai kezdeményezés (EIDHR) keretében indított projektekhez, különösen a demokrácia támogatására Fehéroroszországban, Burmában, Eritreában, Észak-Koreában, Kubában, Laoszon, Üzbegisztánban, Vietnamban és Zimbabwében; úgy ítéli meg, hogy e projektek megtervezése és végrehajtása nem tehetı függıvé az adott rezsimek jóváhagyásától és együttmőködésétıl;

99.

üdvözli az Európai Unió elsı emberkereskedelem elleni napjának 2007. október 18-i megtartását, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az emberkereskedelem kérdésére, és hangsúlyozza az Európai Unió régóta fennálló elkötelezettségét annak megszüntetése iránt;

68 /PE 407.216

HU

100.

üdvözli az Európai Unió nem kormányzati szervezeteinek emberi jogi fórumát, amelyet a portugál elnökség és a Bizottság szervezett, és amelyet 2007 decemberében tartottak Lisszabonban a gazdasági, szociális és kulturális jogok témájában; támogatja az emberi jogok oszthatatlanságát és egyetemességét megerısítı és az Európai Unió politikáinak külsı és belsı szempontjait sikeresen összekapcsoló fórum ajánlásait; bátorítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egy megfelelı emberi jogi hatásvizsgálattal erısítsék meg a Bizottság Kereskedelmi Fıigazgatósága által végzett jelenlegi fenntarthatósági hatásvizsgálatot;

101.

üdvözli a népirtásért, az emberiesség elleni bőncselekményekért és a háborús bőncselekményekért felelıs személyekkel foglalkozó kapcsolattartó pontok európai hálózatának negyedik találkozóját, amelyre Hágában került sor 2007. május 7–8-án; tudomásul veszi az ülés munkáját, amelyet teljes egészében Ruandának és a ruandai gyanúsítottak tekintetében az európai államok által végzett nyomozásnak szenteltek; sajnálja, hogy a portugál elnökség alatt nem szervezték meg a hálózat ötödik ülését; emlékezteti a Tanácsot arra a kötelezettségvállalására, hogy minden elnökség alatt megszervez egy ilyen ülést;

102.

felszólítja a Tanács elnökségét, hogy foglalkozzon az Európai Unió darfuri fellépésének elmaradásával; a helyes irányba tett elsı lépésként üdvözli az Afrikai Unió és az Egyesült Nemzetek vegyes mőveletét Darfurban (UNAMID), amelyet az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2007. július 31-én egyhangúlag jóváhagyott az 1769 (2007) sz. határozattal; megjegyzi, hogy 2007. december 31-én az UNAMID átvette az Afrikai Unió szudáni misszióját (AMIS), és kezdeti mandátuma 2008. július 31-én jár le; arra számít, hogy a 7 000 fıs AMIS misszió, amely eddig a békefenntartásért felelt, beleolvad ebbe az új haderıbe, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az UNAMID képes legyen teljesíteni megbízatását, beleértve a bevetett békefenntartók számának idıszakos felülvizsgálatát is; mindazonáltal ragaszkodik ahhoz, hogy a Nemzetközi Büntetıbíróság által Darfurral kapcsolatban kiadott elfogatóparancsokat a lehetı leghamarabb végrehajtsák; megjegyzi, hogy a csádi politikai és társadalmi helyzet romlásának egyik oka az volt, hogy Darfurban az intézkedések nem voltak alkalmasak a humanitárius katasztrófa leküzdésére; azonnal intézkedésekre szólít fel, hogy fokozottabb támogatást nyújtsanak ennek az országnak;

103.

aggodalmának ad hangot a lázadók által 2008 februárjában Csád fıvárosában, N'Djamenában indított offenzíva miatt; hangsúlyozza az EU részvételének fontosságát abban, hogy fokozzák a diplomáciai nyomást a tőzszünet és a bekerített polgári lakosság védelme érdekében, és támogassák a békére és a nemzeti megbékélésre irányuló tárgyalásokat az országban; elítéli, hogy a csádi kormány a februári puccskísérlet után elnyomta a politikai ellenzéket a fıvárosban, N'Djamenában; sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent a politikai ellenzék szabadságának biztosítása érdekében Csádban; hangsúlyozza a menekültválság és a lakóhelyüket országon belül elhagyni kényszerült személyek helyzetének súlyosságát Kelet-Csádban, ahol több mint 400 000 menekültet és lakóhelyét országon belül elhagyni kényszerült személyt helyeztek el 12 táborban Csád keleti határai mentén; üdvözli az Európai Unió Csádi Köztársaságban és a Közép-Afrikai Köztársaságban vezetett erıi békefenntartó missziójának (EUFOR TCHAD/RCA) létrehozását, valamint annak alapvetı célkitőzését, azaz a menekültek, a lakóhelyüket országon belül elhagyni kényszerült személyek és a humanitárius segélyszervezetek személyzetének védelmét ebben a PE 407.216\ 69

HU

válságövezetben; 104.

üdvözli, hogy az Egyesült Nemzetek keretében megkezdıdött a munka az egységes magatartási normák kidolgozása terén a békefenntartó missziókban részt vevı valamennyi személyzeti kategória tekintetében; megjegyzi, hogy a munkacsoport cselekvési terve vázolja azt a követelményt, amely szerint hat központi elvbıl álló csomagot kell beépíteni az Ügynökségközi Állandó Bizottság összes magatartási kódexébe, köztük a 18 év alatti személyekkel való szexuális kapcsolat tilalmának elvét, a helyileg érvényes nagykorúságtól és törvényes kortól függetlenül; üdvözli, hogy ez a magatartási kódex immár az Egyesült Nemzetek valamennyi békefenntartó és humanitárius személyzetére alkalmazandó; üdvözli a személyes magatartással foglalkozó egységek létrehozását az Egyesült Nemzetek Burundiban, Elefántcsontparton, Haitin és a Kongói Demokratikus Köztársaságban mőködı missziói keretében, amelyek kivizsgálják a vádakat, és segítséget nyújtanak az áldozatoknak; elvárja a magatartási kódex teljes körő végrehajtását az Egyesült Nemzetek valamennyi missziójában, beleértve adott esetben büntetıjogi szankciók végrehajtását is a személyzet azon tagjaival szemben, akikrıl bebizonyosodik, hogy gyermekeket erıszakoltak meg vagy zsákmányoltak ki szexuálisan;

105.

üdvözli, hogy a Tanács létrehozza és rendszeresen frissíti azon kiemelt országok listáját (az úgynevezett „fordulóponton lévı országok”), ahol további összehangolt erıfeszítésekre van szükség az Európai Unió gyermekekrıl és fegyveres konfliktusokról, a halálbüntetésrıl és az emberi jogok védelmezıirıl szóló iránymutatásainak végrehajtásához; megjegyzi, hogy hasonló gyakorlatok vannak tervbe véve az Európai Unió gyermekek jogainak elımozdítására és védelmére irányuló új iránymutatásainak végrehajtási stratégiája értelmében; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy terjesszék ki ezt a bevált gyakorlatot, ami lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió többek között hatékonyabban reagáljon diplomáciai lépéseken, nyilatkozatokon és más fellépési formákon keresztül az Európai Unió kínzásról szóló iránymutatásaira; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonják be az Egyesült Nemzetek különleges mechanizmusait, és vegyék figyelembe az Európai Unió ajánlásait és sürgısségi állásfoglalásait a célországok azonosításakor;

106.

megismétli kérését, hogy a harmadik országokkal az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott tárgyalások, az összes emberi jogi okmány, dokumentum és jelentés – az emberi jogokról szóló éves jelentést is ideértve – egyértelmően foglalkozzanak a megkülönböztetés kérdésével, ideértve az etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségek problémáit, a vallásszabadsággal, ezen belül bármilyen vallással szembeni türelmetlenséggel és a kisebbségi vallásokkal szembeni megkülönböztetı gyakorlatokkal, a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetéssel, az ıslakosok jogainak védelmével és elımozdításával, a nık emberi jogaival, a gyermekek jogaival, a fogyatékkal élıkkel, ideértve a szellemi fogyatékkal élıket is, továbbá bármilyen szexuális irányultságú személyekkel, teljes körően bevonva szervezeteiket is, mind az EU-n belül, mind pedig – adott esetben – harmadik országokban;

A Bizottság külsı segítségnyújtási programjai és az EIDHR 107.

aggodalmának ad hangot a 2007 decemberi kenyai elnökválasztások eredményeinek nyilvánvaló meghamisítása miatt, ami az erıszak kirobbanásához vezetett az országban, és felszólít az emberi jogok, köztük a szólásszabadsághoz való jog, a

70 /PE 407.216

HU

gyülekezési és egyesülési jog, valamint a szabad és tisztességes választásokhoz való jog garantálására; aggodalmának ad hangot a Kenyának a 2007 decemberi választások utáni napon kifizetett EU-támogatás miatt; sürgeti, hogy a jövıben a kormányoknak szánt kifizetéseket ne teljesítsék ilyen rövid idıvel az általános választások után, és különösen, hogy e kifizetésekre ne kerüljön sor addig, amíg meg nem kapták az EU választási megfigyelı missziójának jelentését; a béketárgyalások fényében kiemeli annak jelentıségét, hogy az EU folyamatosan részt vegyen a mőködı és szilárd demokratikus kormányzat és elnökség elérésére irányuló folyamatos erıfeszítések támogatásában Kenyában; 108.

üdvözli az EIDHR elfogadását mint kifejezetten az emberi jogok és a demokrácia elımozdítására nyújtott külsı segély pénzügyi eszközét, valamint azt, hogy az Európai Parlament prioritásait figyelembe vették a 2007. és 2008. évi programozási dokumentumokban;

109.

teljes átláthatóságra szólít fel a pénz elköltésének és a projektek EIDHR keretében történı kiválasztásának és értékelésének módja tekintetében; felszólít a kiválasztott projektek interneten való közzétételére, amennyiben ez összeegyeztethetı a kedvezményezettek védelmével;

110.

üdvözli, hogy az EIDHR alapján új projektet indítottak el, amely lehetıvé teszi a sürgıs fellépések végrehajtását az emberi jogvédık védelme érdekében; felhívja a Bizottságot ezen új projekt gyors és hatékony végrehajtására;

111.

javasolja, hogy az EIDHR költségvetését 2009-tıl növeljék meg különösen abból a célból, hogy további alapokat bocsássanak mind a „problémás” országokban zajló projektekre, mind a közvetlenül a bizottsági delegációk által a helyi civil társadalmi szervezetekkel közösen kezelt projektekre azért, hogy minden olyan ország, amelyben ezeket a projekteket végrehajtják, hozzáférhessen a közösségi alapokhoz;

112.

felszólítja a Bizottságot, hogy igazítsa ki az EIDHR végrehajtására kijelölt személyzet számát mind a központban, mind pedig a küldöttségeknél, hogy figyelembe vegyék ezen új eszköz sajátosságait és az ahhoz kapcsolódó problémákat, és így rendelkezésre bocsássák a szükséges erıforrásokat és szakértelmet, figyelembe véve a támogatott projektek rendkívül érzékeny természetét, a projekteket végrehajtó civil társadalmi szereplık védelmének szükségességét és az eszköz által képviselt politikai célkitőzés fontosságát;

113.

felszólít arra, hogy biztosítsanak különleges emberi jogi és demokráciával kapcsolatos képzést a harmadik országokban mőködı EU-delegációk személyzetének, egészen a legmagasabb szintig, tekintetbe véve különösen az iránymutatások alapján végrehajtott projekteket és az emberi jogok védelmezıi támogatásának sürgıs szükségességét; arra is felszólít, hogy a delegációvezetık kétévenkénti képzése emberi jogi modulokat is tartalmazzon, figyelembe véve a delegációk új feladatait ezen a területen;

114.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát az Unió politikai prioritásai és az általa támogatott projektek és programok között, különösen a harmadik országokkal kapcsolatos kétoldalú programozást illetıen; továbbá felszólít a programok és a tematikus eszközök közötti koherencia biztosítására, valamint arra, hogy ezeket az eszközöket erısítsék meg, mivel ezek az egyedüli olyan eszközök, amelyekkel az Unió az érintett országok hatóságainak támogatása nélkül képes projekteket végrehajtani a PE 407.216\ 71

HU

harmadik országokban; 115.

megjegyzi, hogy az EIDHR keretében az Európai Unió választási megfigyelı misszióira fordított pénzeszközök 2007-ben az EIDHR rendelkezésére álló összes forrás 23%-át tették ki (30,1 millió EUR), és hogy 11 ilyen missziót hajtottak végre;

116.

megjegyzi, hogy azon projektek teljes EIDHR-finanszírozásának jelentıs részét (50%át), amelyekrıl 2007-ben kötöttek szerzıdést, nagy tematikus projektekre fordították, és csak egy kis részüket (24%) fordították országok szerinti támogatási rendszerekre (amelyek a mikroprojektekkel egyenértékőek); szintén megjegyzi, hogy az eszközöknek csak egy kis részét fordították Ázsiára, és javasolja a földrajzi eloszlás egyensúlyának újragondolását;

117.

megjegyzi, hogy gondosan kell eljárni az olyan nemzetközi szervezetek finanszírozásakor, amelyekhez a forrásokat a tagállamok elıírt hozzájárulásai biztosítják (ilyen például az NBB), mivel e szervezetek finanszírozása egyenértékő azon állami felek támogatásával, amelyek kötelesek e szervezetek finanszírozására és ez más, az EIDHR támogatásától függı projekteket és intézményeket veszélyeztet, mint például a nem kormányzati szervezetek projektjeit és a Sierra Leonéval foglalkozó különleges bíróság megörökölt programját és támogatását;

Választási segítségnyújtás és választási megfigyelés 118.

elégedettséggel jegyzi meg, hogy az EU egyre nagyobb mértékben alkalmazza a választási segítségnyújtást és választási megfigyelést harmadik országokban a demokrácia támogatása céljából, és hogy széles körben elismerik e missziók kiemelkedı szerepét és függetlenségét;

119.

fokozott éberségre ösztönöz azoknak az országoknak a kiválasztási kritériumaival kapcsolatban, ahol választási segítségnyújtást/választási megfigyelést hajtanak végre, valamint a nemzetközi szinten meghatározott módszertan és szabályok betartását illetıen, különös tekintettel a misszió független jellegére;

120.

úgy ítéli meg, hogy a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve ebben a szakaszban a választási segítségnyújtást és választási megfigyelést egy összefüggı folyamatba kell beépíteni, amely a demokrácia és az emberi jogok létrehozásához nyújtott választás elıtti támogatási szakaszt, és, ami a legfontosabb, a demokratikus folyamat támogatását és értékelését célzó választás utáni szakaszt foglal magában, a jogállamiság megerısítése, a demokratikus intézményrendszer, a politikai pluralizmus, a bírói függetlenség és a civil társadalom szerepének megszilárdítása érdekében;

121.

emlékeztet arra, hogy a választások utáni politika igénye szerepel az EIDHR jogalapjában;

122.

felszólít arra, hogy a választási folyamatot – a választás elıtti és utáni szakaszokat is – építsék be az érintett harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd különbözı szintjeibe, azzal a céllal, hogy biztosítsák az EU politikáinak koherenciáját, és megerısítsék az emberi jogok és a demokrácia döntı szerepét;

123.

emlékezteti továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a demokráciára és az emberi jogokra irányuló stratégiákat minden egyes ország tekintetében meg kell tervezni,

72 /PE 407.216

HU

ahogy ezt néhány tagállam már meg is kezdte, mivel ezek alapvetı eszközei a követett politikák koherenciájának, a választási folyamatok során is; 124.

felszólítja a Külügyi Bizottságot, hogy a félidıs felülvizsgálat elıtt készítsen számvetést az EIDHR különbözı elemeinek végrehajtásáról;

Az emberi jogi és demokráciazáradékok végrehajtása a külsı megállapodásokban 125.

sajnálja, hogy az emberi jogi és demokráciazáradékokat – a harmadik országokkal kötött együttmőködési és partnerségi megállapodások alapvetı elemeit – még mindig nem hajtják végre konkrét formában, mivel hiányoznak a végrehajtásukat lehetıvé tevı mechanizmusok;

126.

ebben az összefüggésben ismételten hangsúlyozza a fent említett, az Európai Unió megállapodásaiban szereplı emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i európai parlamenti állásfoglalás javaslatait; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy ezeket a záradékokat építsék be az összes uniós megállapodásba, beleértve az ágazati megállapodásokat is;

127.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kovácsoljon elınyt abból a jelenlegi körülménybıl, hogy lejárnak a több szomszédos országgal és Oroszországgal kötött partnerségi és együttmőködési megállapodások, továbbá az új megállapodásokról folyó tárgyalásokból, annak érdekében, hogy a jövıbeli megállapodásokban érvényesítsék az emberi jogokat és az azokról folytatott hatékony párbeszédet, többek között a nyomon követési mechanizmusok keretében;

128.

sürgeti a Bizottságot, hogy uniós külkereskedelmi, beruházási és fejlesztési politikái keretében biztosítsa, hogy az uniós magánvállalatok harmadik országokban folytatott gazdasági tevékenységük során tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogi normákat, különös tekintettel a természeti erıforrások kiaknázására és az érintett helyi közösségek és ıslakosok megfelelı tájékozottságon alapuló elızetes hozzájárulásának megszerzésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségre; úgy véli, hogy az ez ügyben tett elırelépést a Parlamentnek nyomon kell követnie, és arról jelentést kell készítenie;

129.

megismétli felhívását, hogy az emberi jogi záradékokat a felek között egy átláthatóbb konzultációs eljárás keretében kell végrehajtani, részletezve azokat a politikai és jogi mechanizmusokat, amelyeket a kétoldalú megállapodásoknak az emberi jogok nemzetközi joggal ellentétes ismételt és/vagy rendszeres megsértése miatti felfüggesztésére irányuló kérelem esetén kell alkalmazni; úgy ítéli meg, hogy a záradékoknak részletesen tartalmazniuk kell azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetıvé teszik az adott együttmőködési megállapodás ideiglenes felfüggesztését, valamint a „figyelmeztetı mechanizmust”;

130.

megjegyzi, hogy az Európai Unió 2007-ben nem kötött olyan új megállapodásokat, amelyek emberi jogi záradékokat tartalmaztak;

131.

üdvözli, hogy a Tanács és a Bizottság 2007 júniusában felfüggesztette Fehéroroszország általános közösségi preferenciarendszer szerinti kereskedelmi kedvezményeit, annak következményeként, hogy a fehérorosz kormány nem hajtotta végre az ILO 2004-ben közzétett ajánlásait;

PE 407.216\ 73

HU

132.

úgy véli, hogy a demokrácia és az emberi jogok védelmének az EU külsı határain való biztosítását az emberi jogok általános érvényesítésére irányuló uniós erıfeszítések kiemelt prioritásává kell tenni; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politika, az Oroszországgal folytatott stratégiai partnerség és a Törökországgal és a Nyugat-Balkán országaival fenntartott kapcsolatok keretében erısítsék tovább az emberi jogok érvényesítésére irányuló erıfeszítéseiket, és e célból használják ki teljes körően a meglévı regionális együttmőködési kereteket ezekben a régiókban; megismétli, hogy a szóban forgó országok megoldatlan konfliktusokkal sújtott térségeiben kiemelten foglalkozni kell az emberi jogok megsértésével, ezek ugyanis jelentısen akadályozzák a jogállamiság és a demokrácia megszilárdítását az EU jelenlegi külsı határain;

Az emberi jogok általános érvényesítése 133.

felhívja a Bizottságot a kibıvített általános preferenciális rendszerbıl származó elınyök olyan országok számára történı odaítélésének további közeli nyomon követésére, amelyekben súlyos hibákat észleltek az alapvetı munkaügyi normákról szóló nyolc ILO-egyezmény végrehajtását illetıen a polgári és politikai jogok megsértése vagy a börtönmunka alkalmazása miatt; kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki az általános preferenciális rendszer emberi jogi megfontolásokból történı visszavonásának kritériumait;

134.

emlékeztet az Egyesült Nemzetek Közgyőlése által az 1986. december 4-i 41/128. sz. határozattal elfogadott, a fejlıdéshez való jogról szóló nyilatkozatra, amely elismeri, hogy a fejlıdéshez való jog elidegeníthetetlen emberi jog, és az államok viselik az elsıdleges felelısséget az olyan feltételek megteremtéséért, amelyek kedveznek a fejlıdéshez való jog kiteljesedésének, valamint lépéseket kell tenniük a nemzetközi fejlesztéspolitikák megfogalmazása felé annak érdekében, hogy elısegítsék e jog teljes körő megvalósulását; olyan intézkedésekre szólít fel, amelyek biztosítják, hogy az államok ezen felelısségét érintı nemzetközi fejlesztési programok befogadóak és hozzáférhetık legyenek a fogyatékkal élık számára, a fogyatékkal élı személyek jogairól szóló, az Európai Közösség által 2007. március 30-án aláírt ENSZ-egyezmény 32. cikkével összhangban;

135.

emlékezteti a Tanácsot arra a kötelezettségvállalására, hogy a KKBP és más uniós politikák keretében általánosan érvényesíteni fogja az emberi jogokat, ahogy azt a Politikai és Biztonsági Bizottság által 2006. június 7-én jóváhagyott dokumentum felvázolja; további elırelépésre szólít fel az említett dokumentumban szereplı ajánlások végrehajtása terén; emlékezteti a Tanácsot a földrajzi munkacsoportokra háruló kötelezettségekre, amelyek szerint átfogó tervezési tevékenységük részeként azonosítaniuk kell a kulcsfontosságú emberi jogi kérdéseket, prioritásokat és stratégiákat, és rendszeresebb párbeszédet kell kialakítaniuk a nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és emberi jogvédıkkel;

136.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió 2008. évi általános költségvetése elıírja, hogy a fogyatékkal élıkre szánt elıirányzatoknál ellenırizni kell, hogy közösségi segélyként megfelelnek-e a fogyatékkal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 32. cikkének, és felszólít a költségvetés e rendelkezéseinek szigorú végrehajtására és nyomon követésére;

74 /PE 407.216

HU

137.

felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent az egészséghez való alapvetı jog érvényesítéséért a fájdalomcsillapítás és az ópiáttartalmú fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférés tekintetében, megjegyezve, hogy a Nemzetközi Kábítószer-ellenırzı Szerv felkérte a nemzetközi közösséget, hogy támogassák a fájdalomcsillapítók felírását, különösen a szegény országokban – azzal a feltétellel, hogy ezt nemzetközi és nemzeti felügyeleti megbízottak, például a nemzeti kormányok és az Egyesült Nemzetek szakosodott ügynökségei szigorúan ellenırzik –, mivel súlyos kezelési hiányosságokról számoltak be több mint 150 országban; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak azon, hogy a szervezet Alapokmányának 3. cikkében rögzítettek szerint a WHO-tagság megnyíljon valamennyi állam elıtt, így erısítve a WHO-programok hatékonyságát és egyetemességét;

138.

feltétel nélkül elítéli a gyermekek kizsákmányolásának valamennyi formáját, akár szexuális kizsákmányolás – ideértve a gyermekpornográfiát és a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmust –, akár kényszermunka formájában, az emberkereskedelem minden formájával együtt; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komoly szociális és emberi jogi kérdésként ismerjék el a több ezer utcagyerek és koldulásra kényszerített gyermek problémáját, és tegyenek intézkedéseket annak megoldására; és felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be szankciókat azok ellen, akik a koldulásra kényszerített gyermekekkel szembeni embertelen bánásmódért felelısek;

139.

sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze az európai és helyi vállalatok körében a vállalatok szociális felelısségét; kéri a Tanácsot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek az ENSZ vállalati és emberi jogi különleges képviselıjétıl kapott bármiféle visszajelzésrıl, amellyel kialakíthatók a vállalati felelısség és elszámoltathatóság normái a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások esetében az emberi jogokra tekintettel

140.

elismeri, hogy a bevándorlási politika elsıbbséget kapott az Európai Unió bel- és külpolitikai napirendjén, és hogy az ezzel kapcsolatos szövegekben az EU kísérletet tett a bevándorlás és a fejlıdés összekapcsolására, valamint annak biztosítására, hogy a bevándorlók alapvetı jogait tiszteletben tartják; fenntartja azonban, hogy a valóság meghazudtolja a szövegeket; hangsúlyozza, hogy illegális bevándorlók visszafogadásáról szóló megállapodásokat olyan harmadik országokkal kell kötni, amelyek rendelkeznek az állampolgáraik visszafogadásának kezeléséhez és jogaik védelméhez szükséges jog- és intézményrendszerrel; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy e visszafogadási megállapodások végrehajtása során biztosítva legyen a visszaküldés tilalma elvének teljes mértékő tiszteletben tartása, valamint a tisztességes menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés; kéri a visszafogadási megállapodások keretében visszatért személyekkel való bánásmód hatékony nyomon követését, különösen a „visszaküldési láncok” tekintetében;

141.

felszólítja a Tanácsot, hogy biztosítsa a menekültek, menedékkérık és migránsok jogainak teljes körő tiszteletben tartását a gyakorlatban, amikor megerısítik bevándorlás- és menekültügyi együttmőködésüket a harmadik országokkal; hangsúlyozza különösen, hogy az európai szomszédsági politika mechanizmusait kell felhasználni az emberi jogokkal kapcsolatos teljesítmény nyomon követésére ezen a területen; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy az illegális bevándorlással szembeni fellépéshez kapcsolódó együttmőködési politikákkal összefüggésben mindent megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy a PE 407.216\ 75

HU

harmadik országok rendırségi és igazságügyi szervei tiszteletben tartják az emberi jogokat; felszólítja továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az illegális bevándorlással szembeni fellépéshez kapcsolódó együttmőködési politikákkal összefüggésben ne nyújtsanak támogatást olyan országok rendıri és igazságügyi szerveinek, ahol súlyosan és rendszeresen megsértik az emberi jogokat és/vagy nem számolnak be az adott pénzeszközök felhasználásának módjáról; 142.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten tegyen uniós kezdeményezéseket a szexuális irányultságon és nemi azonosságon alapuló üldözés és megkülönböztetés elleni küzdelemre, például egy ezzel a témával foglalkozó határozat támogatásával az Egyesült Nemzetek szintjén, továbbá olyan nem kormányzati szervezeteknek és szereplıknek nyújtott támogatással, amelyek az egyenlıség és a megkülönbözetés-mentesség elımozdítására törekednek; elítéli, hogy sok ország büntetendıvé tette a homoszexuális magatartást, hogy Iránban, Szaúd-Arábiában, Jemenben, Szudánban, Mauritániában, az Egyesült Arab Emírségekben és Nigéria egyes részein halálbüntetéssel sújtják a homoszexualitást, hogy 77 országban vannak érvényben olyan törvények, amelyek felhatalmazzák az állami hatóságokat arra, hogy vádat emeljenek és adott esetben börtönbüntetéssel sújtsák az embereket az azonos nemőek közötti aktusok miatt, továbbá hogy számos ország, például Pakisztán, Banglades, Uganda, Kenya, Tanzánia, Zambia, Malawi, Niger, Burkina Faso, Sierra Leone, Malajzia és India (ahol a Büntetı Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek bírósági felülvizsgálata jelenleg folyik) hatályos törvényei 10 évtıl életfogytiglanig terjedı szabadságvesztés kiszabását teszik lehetıvé; teljes mértékben támogatja a szexuális irányultsággal és nemi azonossággal kapcsolatos nemzetközi emberi jogok alkalmazására vonatozó jogjakartai elveket; sürgeti a tagállamokat, hogy adjanak menedékjogot azoknak a személyeknek, akik származási országukban üldözés veszélyének vannak kitéve szexuális irányultságuk és nemi azonosságuk miatt;

143.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az ENSZ Kábítószer-ellenırzési és Bőnmegelızési Hivatalának 2009-re tervezett miniszteri találkozójára tekintettel biztosítsák, hogy a nemzetközi ügynökségeknek, például az ENSZ illegális kábítószerekkel foglalkozó ügynökségeinek nyújtott finanszírozást sosem fordítják sem közvetlenül, sem pedig közvetve biztonsági szervek támogatására olyan országokban, ahol súlyosan és rendszeresen megsértik az emberi jogokat, vagy halálbüntetést szabnak ki a kábítószerrel kapcsolatos ügyekben; felszólít továbbá egy olyan dokumentum elkészítésére, amely az Egyesült Nemzetek Kábítószerügyi Bizottságának következı ülésszaka alkalmából átfogóan és részletesen felsorolja az Európai Unió tagállamai által az emberi jogokkal és kábítószerekkel kapcsolatos politikák terén végrehajtott bevált gyakorlatokat;

144.

megismétli a nemzetközi emberi jogi rendelkezéseknek való megfelelést ösztönzı uniós belpolitika fontosságát és annak szükségességét, hogy a tagállamok jogszabályaikat többek között a genfi egyezményekbıl és azok kiegészítı jegyzıkönyveibıl, a kínzás elleni egyezménybıl, a népirtásról szóló egyezménybıl és a Nemzetközi Büntetıbíróság Római Statútumából eredı kötelezettségekkel összhangban hozzák; üdvözli az egyes tagállamokban az egyetemes joghatóság alkalmazásának terén elért elırehaladást; a bel- és külpolitikák nagyobb koherenciájára törekedve ösztönzi a Tanácsot, a Bizottságot és tagállamokat, hogy a súlyos nemzetközi bőncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség elleni küzdelmet foglalják bele a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös uniós térség

76 /PE 407.216

HU

kialakítására irányuló törekvésekbe; 145.

megismétli az internetes tartalmak olyan korlátozásával kapcsolatos aggodalmait – függetlenül attól, hogy az az információ terjesztésére vagy fogadására vonatkozik –, amelyet a kormányok vezettek be, és amelyek nem összeegyeztethetık a szólásszabadság garantálásával; e tekintetben felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki közösségi szabályokat olyan áruk harmadik országokkal folytatott kereskedelmére vonatkozóan – beleértve a szoftvereket, hardvereket és egyéb hasonló cikkeket is –, amelyek egyedüli rendeltetése általános megfigyelési tevékenységek lebonyolítása és az internetes hozzáférésnek a szólásszabadsággal összeegyeztethetetlen módon történı korlátozása, valamint az ilyen áruk behozatalára és kivitelére vonatkozóan, kivéve az olyan árukat, amelyek egyedüli rendeltetése a gyermekek védelme; úgy ítéli meg, hogy ugyanezt kell alkalmazni a megfigyelési és/vagy katonai technológiákra is, ha azok célországa olyan ország, amely rendszeresen megsértik az emberi jogokat; egyben konkrét megoldásokat kér annak megakadályozására, hogy az európai vállalatok olyan személyes adatokat adjanak át ezeknek az országoknak, amelyek e jogok – különösen a szólásszabadság – megsértésére használhatók fel;

Az Európai Parlament emberi jogi ügyekben történı beavatkozásainak hatékonysága 146.

kéri a Tanácsot, hogy vegyen részt a sürgısségi állásfoglalásokról tartott vitákon, és kéri, hogy az Emberi Jogi Albizottság kapjon konstruktívabb szerepet a sürgısségi témák kiválasztására szolgáló következetes és átlátható kritériumok kialakításában;

147.

javasolja, hogy az állásfoglalásokat és az emberi jogi kérdésekhez kapcsolódó többi kiemelt fontosságú dokumentumot fordítsák le a megcélzott területeken beszélt nyelvekre, különösen azokra a nyelvekre, amelyek használatát nem ismerik el az emberi jogok megsértéséért felelı kormányzati hatóságok;

148.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a burmai és kubai hatóságok megtagadták beleegyezésüket a Parlament azon kérésére, hogy delegációt küldhessenek a korábban Szaharov-díjjal kitüntetettek meglátogatására; úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek elı kell segíteni a Szaharov-díjasok hálózatának létrehozását, amelynek keretében rendszeres üléseket tartanak a Parlamentben;

149.

határozottan elítéli, hogy a „Damas de Blanco” nevő, Szaharov-díjjal kitüntetett szervezet tagjait rendszeresen bántalmazzák és zaklatják, miközben békés tüntetés keretében kérik immár ötödik éve kubai fogságban élı rokonaik szabadon bocsátását; felkéri elnökét, hogy ismételten kérje a kubai hatóságokat, hogy engedélyezzék a 2002-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Oswaldo Payá számára, hogy az európai intézmények által a részére küldött meghívólevélnek megfelelıen személyesen jelenjen meg elıttük és tájékoztassa ıket a jelenlegi kubai politikai helyzetrıl; felkéri továbbá elnökét, hogy továbbítsa a kubai hatóságoknak az Európai Parlament határozott kívánságát és elhatározását, miszerint az elkövetkezı hetekben munkahelyeinek egyikén fogadja a „Damas de Blanco” csoportot és hivatalosan átadja nekik a 2005-ös Szaharov-díjat;

150.

emlékezteti a Parlament küldöttségeit, hogy a harmadik országokba tett látogatásaik napirendjébe rendszeresen vegyék fel az emberi jogi helyzetrıl folytatandó parlamentközi vitát; PE 407.216\ 77

HU

151.

elismeri az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság munkáját, valamint az említett bizottság jelentését, amelynek eredményeképpen a Parlament 2007. február 14-én elfogadta ezzel kapcsolatos állásfoglalását1; kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy minden szinten mőködjenek együtt most és a jövıben is a rendkívüli kiadatás gyakorlatának leleplezése és elítélése érdekében; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek a lengyel és román kormánynak 2007. július 23-án küldött levelére adott válaszokról, amelyben részletes tájékoztatást kért a két országban folytatott vizsgálatok kimenetelérıl, továbbá a tagállamok megfelelı terrorizmusellenes jogszabályaira vonatkozó kérdıívek eredményeirıl, amelyeket az összes tagállamnak megküldtek a 2007. szeptemberi plenáris ülésen bejelentettek szerint; o o

152.

1

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezetnek és az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.

HL C 287. E, 2007.11.29., 309. o.

78 /PE 407.216

HU

o

P6_TA-PROV(2008)0194 Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlati lépések és a jövıbeni kihívások Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása az EU választási megfigyelı misszióiról: célok, gyakorlatok és jövıbeni kihívások (2007/2217(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 25. cikkére,

–

tekintettel az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló európai egyezményre és az EBESZ által 1990-ben Koppenhágában és az 1999-es isztambuli csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra – amely utóbbi alkalommal az EBESZ összes részt vevı országa kötelezettséget vállalt arra, hogy választásaira nemzetközi megfigyelıket hív, különösen az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát (ODIHR),

–

tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, valamint az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

–

tekintettel a nemzetközi választási megfigyelés alapelveirıl szóló nyilatkozatra és a nemzetközi választási megfigyelık magatartási kódexére, amelyet 2005. október 27-én az Egyesült Nemzeteknél, New York-ban fogadtak el,

–

tekintettel az EU és harmadik országok között létrejött valamennyi megállapodásra, valamint az ilyen megállapodásokban szereplı emberi jogi és demokráciával kapcsolatos záradékokra,

–

tekintettel az EU-Szerzıdés 3., 6. és 11. cikkére, valamint az EK-Szerzıdés 3., 177., 179. és 181a. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett alapjogi chartájára1,

–

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintő elımozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze - EIDHR) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre2,

–

tekintettel az EU választási segítségnyújtásáról és megfigyelésérıl szóló, 2000. április 11-i bizottsági közleményre (COM(2000)0191),

–

tekintettel az EU választási segítségnyújtásáról és megfigyelésérıl szóló bizottsági közleményrıl szóló, 2001. március 15-i állásfoglalására3,

1 2 3

HL C 303., 2007.12.14., 1. o. HL L 386., 2006.12.29., 1. o. HL C 343., 2001.12.5., 270. o. PE 407.216\ 79

HU

–

tekintettel az EU választási megfigyelésrıl szóló iránymutatásaira1 és a választási megfigyelık kiválasztásának közös kritériumairól szóló EU-iránymutatásra2,

–

tekintettel a választási segítségnyújtásról és megfigyelésrıl szóló tanácsi dokumentumra3,

–

tekintettel az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok és a demokratizálódás támogatása terén betöltött szerepérıl szóló bizottsági közleményrıl szóló, 2002. április 25-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az EU emberi jogokról szóló éves jelentéseire,

–

tekintettel az emberi jogok világban tapasztalható helyzetérıl készített éves jelentéseire,

–

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés 2007. november 21-i állásfoglalására a választásokról és választási folyamatokról az AKCS- és az EUországokban5,

–

tekintettel az Elnökök Értekezletének 2001. november 8-i határozatára a választási koordinációs csoport létrehozásáról6, 2005. május 12-i határozatára a választási megfigyelı missziókra irányadó végrehajtó rendelkezésekrıl7, 2006. szeptember 21-i határozatára a küldöttségek munkájára irányadó rendelkezések végrehajtásáról8, valamint 2006. június 8-i határozatára az Európai Parlament választási megfigyelı küldöttségeire vonatkozó iránymutatásokról9,

–

tekintettel az EU választási megfigyelı misszióinak (EOM) elızetes nyilatkozataira és zárójelentéseire, valamint saját választási megfigyelı küldöttségeinek jelentéseire,

–

tekintettel a választási koordinációs csoport éves jelentéseire,

–


–

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A60138/2008),

A.

mivel a választásokat nemzetközileg elismert normáknak megfelelıen kell megszervezni,

B.

mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy szabadon választott képviselıit idıszakos és tisztességes választásokon, általános és egyenlı választójog alapján, titkos szavazással válassza

1 2 3 4 5 6 7 8 9

9262/98 tanácsi határozat – PESC 157 – COHOM 6, 1998.6.3. 8728/99 tanácsi határozat – PESC 165 – COHOM 4, 1999.5.28. 9990/01 tanácsi dokumentum – PESC 236 – DEVGEN 103 – COHOM 17, 2001.6.26. HL C 131. E, 2003.6.5., 147. o. ACP-EU/100.123/07/fin. PE 309/025/BUR. PE 349/329/CPG/DEF. PE 375/270/CPG/Rev1. E 375/117/CPG.

80 /PE 407.216

HU

meg, és ezt a jogot minden más fontosabb nemzetközi és regionális emberi jogi eszköz is magában foglalja, továbbá alapvetı eleme a valódi demokráciának is, amely mellett az EU Szerzıdéseiben elkötelezte magát, C.

mivel a választási megfigyelés hozzájárul az alapvetı emberi jogok és ezen belül a polgári és politikai jogok általános elımozdításához és védelméhez; és mivel a valóban demokratikus választási folyamat elıfeltétele a szólásszabadság és a média szabadságának tiszteletben tartása, a jogállamiság betartása, a politikai pártok létrehozásához és a közhivatal betöltését célzó versengéshez való jog, a valamennyi polgár számára biztosított megkülönböztetés-mentesség és egyenlı jogok, valamint más alapvetı emberi jogok és szabadságok, amelyek védelme és elmozdítása mellett az EBESZ valamennyi részt vevı állama elkötelezte magát,

D.

mivel a nemzetközi választási megfigyelés célja, hogy erısítse a választási folyamat legitimitását, növelje a választások iránti közbizalmat, visszariasszon a választási csalástól és feltárja azt, amennyiben elıfordul, valamint elemzéseket és jelentéseket készítsen, és ajánlásokat tegyen a választási folyamat valamennyi aspektusának a fogadó országgal teljes együttmőködésben végzett javítása, a viták rendezése és az emberi jogok, valamint általában a demokrácia védelme érdekében,

E.

mivel az új és fejlıdı demokráciákban végzett választási megfigyelés kiemelt fontosságú az EU számára, ami jelzi, hogy elkötelezett az új demokráciák és a demokrácia felé haladó országok számára a szilárd demokratikus struktúrák kiépítéséhez nyújtott segítség iránt,

F.

mivel – ahogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlésének az AKCS–EU együttmőködésrıl és az AKCS-országok választási folyamatában való részvételrıl, valamint a Közgyőlés szerepérıl szóló, 1999. április 1-jén Strasbourgban elfogadott határozatában1 szerepel – a szegénység csökkentéséhez, ami az EU fejlesztési politikájának központi célkitőzése, részvételi demokráciára és felelıs, korrupciómentes kormányokra van szükség,

G.

mivel, ahogy azt a Cotonouban 2000. június 23-án egyrészrıl az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészrıl pedig az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásban (a Cotonoui Megállapodásban)2 hangsúlyozták, az AKCS-országok és az EU közti partnerségnek aktívan támogatnia kell az emberi jogok elımozdítását, a demokratizálódás folyamatait, a jogrend konszolidációját és a jó kormányzást,

H.

mivel az ENSZ égisze alatt 2005-ben elfogadták a nemzetközi választási megfigyelés alapelveirıl szóló nyilatkozatot és a nemzetközi választási megfigyelık magatartási kódexét, és amit a Bizottság és a Parlament egyaránt, valamint 32 másik nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezet megerısített,

I.

mivel az említett nyilatkozatban kiemelt elvek közé tartozik a teljes lefedettség, a függetlenség és a pártatlanság, az átláthatóság és a nyilvánosság, a szakmaiság, az elemzés és a tanácsadás, a fogadó ország szuverenitásának tiszteletben tartása,

1 2

HL C 271., 1999.9.24., 57. o. HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A legutóbb az 1/2006 számú, AKCS – EK Miniszterek Tanácsa határozatával (HL L 247., 2006.9.9., 22. o.) módosított megállapodás. PE 407.216\ 81

HU

beleértve a megfigyelésre vonatkozó felkérés küldésének szükségességét, a különbözı megfigyelı szervezetek közötti együttmőködés, és a nyilvánvalóan nem demokratikus választási folyamatok legitimálásának elutasítása, J.

mivel a fent említett bizottsági közlemény 2000. április 11-i elfogadása óta több mint 50 uniós választási megfigyelı misszió mőködött 32 afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban; mivel figyelmet érdemel azonban, hogy a déli földközi-tengeri országokban jóval kevesebb uniós választási megfigyelı misszió mőködött,

K.

mivel az EIDHR keretében évente több mint 30 millió eurót bocsátanak az EU választási megfigyelı missziói rendelkezésére,

L.

mivel abban az országban, ahol választások zajlottak, a demokratikusan megválasztott parlament értéke korlátozott, ha ez az intézmény nem élvez jelentıs hatalmat és a végrehajtó hatalom uralkodik,

M.

mivel az EU választási megfigyelése területén változatlanul foglalkozni kell néhány olyan kulcsfontosságú jövıbeli kihívással, mint például az elektronikus szavazás növekvı jelentısége,

N.

mivel a fent említett 2000. április 11-i bizottsági közlemény fordulópontot jelentett az EU választási megfigyeléssel kapcsolatos szemléletében, mivel olyan átfogó, a választást megelızı szakasztól az azt követı szakaszig a teljes választási folyamatot felölelı módszertant hozott létre, amely rendkívül sikeresnek bizonyult, és ennek köszönhetıen az EU a nemzetközi választási megfigyelés terén vezetı szerepre tett szert,

O.

mivel az EU választási megfigyelı misszióinak bevetése az EU külpolitikájának egyik meghatározó eleme, és – az EU-nak a demokrácia, a fejlıdés és a béke értékeinek elımozdítása iránti kötelezettségvállalásával összefüggésben – a választási támogatás alapvetı eszköze, különösen a választási segítségnyújtással együtt,

P.

mivel eredményes választások kizárólag a társadalomban régóta gyökerezı demokratikus értékek keretében valósulhatnak meg, figyelembe véve a demokrácia elısegítésére irányuló európai konszenzus megvalósításának szükségességét, ideértve a szavazói és állampolgári nevelést, az emberi jogokat támogató erıs mechanizmust, a független és pluralista civil társadalom meglétét, valamint a jogalkotás és a végrehajtás szétválasztásának tiszteletben tartását,

Q.

mivel a választási megfigyelés hosszú távú folyamat, amely három idıszakból áll: a választás elıtti idıszakból, a választás napjából és a választás utáni idıszakból, és mivel ezen idıszakok mindegyikét szigorúan és pártatlanul kell megvizsgálni, elsı kézbıl származó adatok alapján,

R.

mivel elıfordulhat ugyan, hogy e három idıszak megfigyelését különbözı megfigyelık végzik, de azoknak egymást kiegészítı jellegőnek és jól összehangoltnak kell lenniük,

S.

mivel a jelenlegi és volt parlamenti képviselık jelenléte a választási megfigyelésben vitathatatlanul hozzáadott értékkel bír és kiegészíti az EU választási megfigyelı missziói által biztosított hozzáadott értéket, ugyanakkor önmagában nem biztosítja a

82 /PE 407.216

HU

választási folyamat szigorú megítélését, T.

mivel a Parlament meghatározó szerepet tölt be az EU választási megfigyelı misszióiban, a tekintetben, hogy a megfigyelık vezetıjének az Európai Parlament egy képviselıjét nevezik ki, és az EU választási megfigyelı missziójának szerkezetébe többnyire teljes mértékben beépül egy európai parlamenti képviselıkbıl álló választási megfigyelı küldöttség,

U.

mivel az EU választási megfigyelı misszióit még egységesebb és átfogóbb módon kell nyomon követni, mind technikai, mind pedig politikai szinten,

V.

mivel – bár alapvetı fontosságú fenntartani azt a politikát, hogy az EU választási megfigyelı misszióit olyan feltételek mellett kell alkalmazni, hogy a feladatokat pártatlanul, átfogóan és a részt vevı személyzet biztonságának garantálásával lehessen végezni – az EU nem burkolózhat hallgatásba az olyan körülmények között zajló választásokkal kapcsolatban, ahol ezek a feltételek nem állnak fenn,

1.

megerısíti, hogy határozott szándéka, hogy a választási megfigyelésben való részvételének fokozása, az EU választási megfigyelı misszióinak nyomon követése és a parlamenti kapacitás növelése révén hozzájáruljon a demokratikus folyamatok megerısítéséhez;

2.

úgy ítéli meg, hogy a választások puszta megtartása nem tekinthetı a demokrácia kizárólagos mutatójának, de annak mégis pozitív hatása van a polgári szabadságok javulásával mérhetı demokratizálódási folyamatra, feltéve, hogy a politikai pluralizmus, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a médiához való egyenlı hozzáférés, a titkos szavazás és az emberi jogok tiszteletben tartása biztosított;

3.

hangsúlyozza, hogy az új és fejlıdı demokráciákban a választások megfigyelését továbbra is prioritásnak kell tekinteni, mivel a választások nemzetközi megfigyelése és az ezekbıl származó ajánlások általában ezen államok számára járnak a legnagyobb jótékony hatással;

4.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-nak még mindig nincs közös, átfogó stratégiája a demokrácia elımozdítására, és szorgalmazza, hogy az EU valamennyi intézménye és tagállama fokozott erıfeszítésekkel törekedjen egy ilyen stratégia elfogadásának lehetıvé tételére; e tekintetben sürgeti az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a demokrácia tekintetében európai konszenzus létrehozásáról;

5.

ennek fényében úgy véli, hogy a választási megfigyelés csupán az elsı lépés a demokrácia felé, amelyet más, megfelelıen finanszírozott tevékenységekkel és a választások utáni intézkedésekkel kell kiegészíteni a demokrácia elımozdítása érdekében, különösen a nemzeti parlamentek, a politikai pártok, a közszolgálat, a nem állami szereplık és a civil társadalom számára történı kapacitásépítés, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás elımozdítása által; ezért kéri a Bizottság által az EIDHR körülbelül 25%-ában elfogadott költségvetési plafon fenntartását az EU választási megfigyelı missziói számára a 2007-tıl 2013-ig tartó pénzügyi keret hétéves idıszakában; arra kéri a Bizottságot, hogy e finanszírozási költségvetésen belül különítsen el összegeket a választásokra való felkészülést szolgáló elıkészítı intézkedésekre, beleértve a helyi választási megfigyelık képzését, a választói nevelést, PE 407.216\ 83

HU

valamint a szabad és tisztességes választások hosszú távú kialakításához alapvetı fontosságú egyéb tevékenységeket; 6.

elismeréssel adózik az ODIHR-nek, amelynek úttörı munkája erıs ösztönzést adott a választási megfigyelésrıl szóló EU-s módszertanhoz;

7.

elismeréssel adózik az EU választási megfigyelı misszióiban résztvevı harmadik országok, mint például Svájc, Norvégia és Kanada megfigyelıinek;

8.

ismételten megerısíti az ODIHR választási megfigyelı misszióinak jelentıs szerepét az EBESZ térségében, ahol az EU általában nem alkalmaz választási megfigyelı missziókat; elismerését fejezi ki az ODIHR-nek munkája minıségével, illetve az átláthatóság és függetlenség magas szintő normáinak betartásával kapcsolatban; aggodalmának ad hangot az EBESZ-ben részt vevı néhány állam azon kijelentéseit és lépéseit illetıen, amelyek megkérdıjelezik az ODIHR megbízatását, és akadályozzák misszióinak hatékonyságát, finanszírozását és függetlenségét; felhívja az EBESZ-ben részt vevı államokat és az Európai Tanácsot, hogy támogassák az ODIHR-nak az EBESZ térségében fı választási megfigyelı szervezetként betöltött pozícióját; különösen elítéli, hogy egyes EBESZ-ben részt vevı államok a közelmúltban korlátozást szabtak ki a választási megfigyelı missziók idıtartamára vonatkozóan, és megtagadták, vagy késleltették a megfigyelık számára a vízum kiadását, mellyel megakadályozták, hogy az ODIHR teljesítse megbízatását;

9.

felhívja a figyelmet a nemzetközi választási megfigyelıi missziókban való részvétel hozzáadott értékére az EBESZ térségében, az EBESZ/ODIHR-rel együtt, az EBESZ parlamenti közgyőlésében, az Európa Tanács parlamenti közgyőlésében, és szükség esetén a NATO parlamenti közgyőlésében; az a véleménye, hogy az ezen küldöttségekben való részvételét folytatni, sıt, fokozni kell; aláhúzza a résztvevı szervek közötti politikai koordináció rendkívüli fontosságát, különösen azok értékelésének vizsgálata, a független szabványokhoz való ragaszkodás, a hosszú távú megfigyelık következtetései és a nyilvános nyilatkozatok koherenciája tekintetében;

10.

üdvözli az EU választási megfigyelı misszióinak pozitív hozzájárulását a demokratikus folyamatok megerısítéséhez, az emberi jogok, az alapvetı szabadságok, a helyes kormányzás és a jogállamiság fokozott tiszteletben tartásához és különösen a választási folyamatok megerısítéséhez világszerte;

11.

emlékeztet a Bizottság/Parlament 2007. szeptember 11-én tartott szemináriumának következtetéseire, melyek kimondták, hogy módszertani, identitással kapcsolatos és láthatósági okokból az EU választási megfigyelı misszióinak továbbra is más nemzetközi és nemzeti megfigyelıktıl függetlenül kell mőködniük; úgy véli, hogy ez ugyanakkor nem zárja ki a rendszeres és szoros együttmőködést más megfigyelı szervezetekkel a területen, sem pedig a nemzeti és regionális megfigyelı szervezetek teljesítményének növeléséhez nyújtandó további uniós támogatást;

12.

nyomatékosítja az EU-s módszertan sikerét, ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok szerepeltetésével és az új kihívások kezelésével fejlessze tovább és aktualizálja azt;

13.

hangsúlyozza, hogy e sikernek köszönhetıen az EU a nemzetközi választási megfigyelés vezetı szervezetévé lépett elı, valamint hogy az EU választási megfigyelı

84 /PE 407.216

HU

misszióinak szakértelmére helyezett hangsúly nagymértékben hozzájárul a magasan képzett, tapasztalt választási szakértık jelentıs számának megjelenéséhez; aláhúzza az új megfigyelık aktív toborzásának és képzésének fontosságát az uniós választási megfigyelıi szakértelem folyamatosságának biztosítása érdekében: hangsúlyozza továbbá, hogy az EU választási megfigyelı misszióinak szakértelme fokozza az EU hozzájárulását a demokratikus választási folyamatot alkotó elemekkel kapcsolatos fenntartható tudatosság kiépítéséhez; e tekintetben úgy véli, hogy figyelembe lehetne venni a volt európai parlamenti képviselık rövid távú megfigyelıként és hosszú távú megfigyelıként szerzett tapasztalatait; 14.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelı intézkedéseket a civil társadalmi szervezetek és a helyi megfigyelık választási folyamatokban való megfelelı részvételének további erısítése érdekében;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU rövid távú és hosszú távú megfigyelıinek tartózkodniuk kell minden olyan viselkedéstıl, amelyet a helyi lakosság leereszkedı hozzáállásként, a helyi kultúrával szembeni felsıbbrendőségként vagy tiszteletlenségként értékelhet; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben adott esetben az EU megfigyelıknek kapcsolatba kell lépniük a helyi megfigyelıkkel;

16.

üdvözli azt a jól bevált gyakorlatot, hogy az EU választási megfigyelı misszióinak élére egy európai parlamenti képviselıt neveznek ki, a vezetı megfigyelı hitelességének biztosítása érdekében felszólít a kinevezési folyamat tisztaságára és átláthatóságára, továbbá hangsúlyozza, hogy bár a megbízatásuk ideje alatt szorosan együttmőködnek a Bizottsággal és az EU egyéb intézményeivel, mindig meg kell ırizniük nyilvánvaló, jól körvonalazott, beavatkozásoktól mentes függetlenségüket;

17.

üdvözli a módszertan részeként a megfigyelık – köztük a vezetı megfigyelı – kiválasztásában a nemek egyenlıségére vonatkozóan elfogadott politikát, a misszió nehézségére való tekintet nélkül;

18.

álláspontja szerint a választás helye szerinti országban használt nyelv (pl. Bolíviában a spanyol) ismeretének jelentıs szempontnak kell lennie a megfigyelık kiválasztásában, mivel a helyiekkel folytatott közvetlen kommunikáció képessége megkönnyíti a megfigyelık számára az országban fennálló társadalmi és politikai helyzet teljes megismerését;

19.

álláspontja szerint a választást megelızı szakaszban a jelöltekkel és a választási bizottsági tisztviselıkkel való találkozókat követıen lehetıvé kell tenni a megfigyelık számára, hogy a választás helye szerinti országban más csoportokkal is találkozzanak;

20.

üdvözli a választási megfigyelı küldöttségei által szerzett pozitív tapasztalatokat az EU választási megfigyelı misszióinak keretében, amelyekhez fontos hozzáadott értéket biztosítottak azáltal, hogy következtetéseiknek legitimitást adtak és erısítették ismertségüket és elfogadottságukat, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a következtetések hitelessége a módszertan szigorú, a megfigyelési idıszak egészére kiterjedı alkalmazásától függ;

21.

üdvözli a volt európai parlamenti képviselık szövetsége által a Nemzetközi Választási Megfigyelık Intézete (IEMI) megalapítása terén a kanadai parlament volt képviselıivel és az Egyesült Államok volt kongresszusi képviselıinek szövetségével PE 407.216\ 85

HU

közösen végzett munkát; megállapítja, hogy az IEMI tagjai számos választást figyeltek meg, és rámutat továbbá, hogy egy napon a jelenlegi európai parlamenti képviselık mindegyike volt parlamenti képviselı lesz, és szakértelmük felbecsülhetetlen értékő lesz a demokratikus folyamat további fejlesztéséhez; 22.

felhívja a választási megfigyelı küldöttségekben részt vevı valamennyi európai parlamenti képviselıt, hogy továbbra is az ilyen küldöttségek számára kidolgozott iránymutatások szerint járjanak el; hangsúlyozza a nemzetközi választási megfigyelık magatartási kódexének jelentıségét, amely az európai parlamenti képviselıkre is érvényes;

23.

elismeri, hogy az Európai Parlament megfigyelı küldöttségeiben részt vevık száma több alkalommal nem volt teljes, és úgy gondolja, hogy ilyen esetekben hasznos lehet a létszámot korábbi parlamenti képviselık bevonásával teljessé tenni; sürgeti az Európai Parlament megfelelı politikai hatóságait, hogy foglalkozzanak ezzel a javaslattal;

24.

hangsúlyozza, hogy a politikai csoportok megfigyelı küldöttségei nem a Parlamentet képviselik, és felhívja az említett küldöttségeket, hogy tartózkodjanak mindenfajta olyan fellépéstıl, amely sértheti a hivatalos európai parlamenti választási megfigyelı küldöttségek, valamint az EU választási megfigyelı misszióinak hitelességét és ismertségét;

25.

megállapítja, hogy az EU-s intézmények közötti és a Bizottságon belüli koordináció általában véve pozitív; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány esetben a kohézió nagyfokú hiánya mutatkozik, amelynek terén még további fejlıdésre van szükség;

26.

hangsúlyozza különösen annak fontosságát, hogy az EU választási megfigyelı misszióinak megállapításaihoz kapcsolódó nyilvános nyilatkozatokat kivétel nélkül összehangolják, és elkerüljék bárminemő nyilatkozat közzétételét azt megelızıen, hogy az EU választási megfigyelı missziója az elızetes nyilatkozatát ismertetné, és hangsúlyozza az elızetes nyilatkozat ismertetésének helyszínéül szolgáló sajtótájékoztató meghatározó szerepét a hitelesség és az ismertség szempontjából; arra szólít fel, hogy a megállapításokra vonatkozó sajtónyilatkozatokat és jelentéseket egyaránt olyan ütemezés szerint tegyék közzé, amely figyelembe veszi a helyi, érzékeny választási szempontokat;

27.

a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok javítása érdekében azt javasolja, hogy a Tanács vegyen részt a választási koordinációs csoport ülésein, és a Parlament kapjon megfigyelıi státust a Tanács emberi jogi munkacsoportjának (COHOM) ülésein;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy a társulási megállapodásokról vagy stratégiai partnerségekrıl folytatott tárgyalások során mérlegelje azt, miként térjenek ki a déli földközi-tengeri országokban és a közel-keleti országokban zajló választási folyamatok megfigyelésének megvalósíthatóságára;

29.

úgy véli, hogy az EU választási megfigyelı misszióinak hatékony és eredményközpontú nyomon követése továbbra is a legfontosabb kihívás, amellyel foglalkozni kell, továbbá hogy különbséget kell tenni a technikai és a politikai nyomon követés között, amelyben az EU valamennyi intézményének és tagállamának minden szinten részt kell vennie;

86 /PE 407.216

HU

30.

javasolja, hogy az EU választási megfigyelı missziói által tett ajánlások végrehajtását szorosan kövessék nyomon, különösen akkor, ha választási segítségnyújtást nem biztosítanak;

31.

felkéri az EU valamennyi intézményét és különösen a Tanácsot, továbbá a tagállamok kormányait, hogy az EU választási megfigyelı misszióinak megállapításait és ajánlásait építsék be az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédükbe, valamint diplomáciai lépéseikbe, nyilatkozataikba, állásfoglalásaikba, kijelentéseikbe és további intézkedéseikbe;

32.

felhívja különösen a Bizottságot, hogy az EU választási megfigyelı misszióinak ajánlásait szerepeltesse az európai szomszédsági politika olyan országaira vonatkozó összes cselekvési tervben, amelyekben választási megfigyelı missziók mőködnek;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy ezen ajánlásokat teljes mértékben használja fel hosszú távon az Európai Fejlesztési Alap és az EU külsı pénzügyi eszközei – különösen a 2006. december 18-i, a fejlesztési együttmőködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 1905/2006/EK1, valamint a 2006. október 24-i, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet2 – égisze alatt futó országstratégiai dokumentumok/éves cselekvési programok elkészítésekor;

34.

elítéli az olyan múltbeli gyakorlatokat, amikor „minden marad a régiben” attitődöt tanúsítottak azokkal az országokkal szemben, amelyek választási folyamatáról az EU választási megfigyelı missziói súlyos kritikát fogalmaztak meg, sajnálatát fejezi ki másrészrıl amiatt, hogy a demokratikus választásokat az EU nem mindig legitimálja, és úgy véli, hogy ezek a következetlenségek ezekben az országokban ártanak a demokrácia sérülékeny fogalmának és az EU-ról alkotott képnek;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje minden egyes EU választási megfigyelı misszió kimenetelét, tegye magáévá az ezekbıl levont tanulságokat és a zárójelentésekben világosan nevezze meg az egyes EU választási megfigyelı missziók módszertani korlátait; ezenfelül felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erıfeszítést annak biztosítására, hogy ne vonják kétségbe, és ne szüntessék meg az EU választási megfigyelı missziói által elért demokratikus eredményeket (módszertan, technikai gyakorlat, költségvetési eszközök, választási struktúrák, stb.) a választási folyamat lezárultát követıen;

36.

felkéri a Bizottságot, hogy tárja fel a specializált missziók bevetésének megvalósíthatóságát a választási folyamat bizonyos kulcsfontosságú aspektusainak nyomon követésére, mint például a választási jogi keret megfogalmazása, a szavazók nyilvántartásba vétele és a választás utáni panaszok és fellebbezések, amelyekkel egyes esetekben az EU választási megfigyelı missziói nem foglalkoznak átfogóan;

37.

politikai párbeszéd kialakítását ajánlja olyan esetekben, amikor nem hajtják végre az EU választási megfigyelı misszióinak ajánlásait;

1 2

HL L 378., 2006.12.27., 41. o. HL L 310., 2006.11.9., 1. o. PE 407.216\ 87

HU

38.

a fenti ponttal összhangban azt javasolja, hogy az Európai Parlament legyen jelen annak az új parlamentnek a megnyitásán, amelynek megválasztását megfigyelték, és hogy az ilyen újonnan megválasztott parlamenttel folytatott együttmőködést meg kell erısíteni;

39.

javasolja egy speciális támogatási stratégia létrehozását a demokratikus úton újonnan megválasztott parlamentek számára, a demokrácia, a jogállamiság és a megfelelı kormányzás tartós megszilárdítása érdekében;

40.

javasolja, hogy e célból a Parlament keressen lehetıségeket és eszközöket az újonnan megválasztott parlamentek munkájának segítésére, különös figyelmet szentelve a fejlıdı országoknak;

41.

javasolja a Bizottságnak, hogy hozzon létre más mechanizmusokat a választási folyamatok megfigyelésére olyan esetekben, amikor egy teljes EU választási megfigyelı misszió bevetése nem lehetséges; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készüljön fel határozott és idıbeni nyilatkozatok megtételére az ilyen körülmények között zajló választásokkal kapcsolatban;

42.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy a technikai nyomon követést illetıen a választási segítségnyújtás képezi azt a fajta hosszú távú stratégiai kötelezettségvállalást a választási ciklus egészében, amely a legjobban együttmőködik az EU választási megfigyelı misszióival, és úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a választási irányítótestületek függetlenségének és legitimitásának megerısítésére, valamint egy ad hoc jellegő bizottság helyett inkább egy állandó választási bizottság létrehozásának támogatására;

43.

hangsúlyozza, hogy demokratikusan választott európai intézményként a Parlament speciális szerepet fog játszani az EU választási megfigyelı misszióinak politikai nyomon követésében, és különösen a parlamenti kapacitásnövelési folyamatban;

44.

felszólít arra, hogy – ahol azok gyakorolhatók – szenteljenek komoly figyelmet a Parlament és az AKCS parlamenti küldöttségek és missziók közötti konzultáció, együttmőködés és tudásátadás által generált hozzáadott értéknek az EU külügyi fellépései szélesebb összefüggésében, de más nemzeti és nemzetközi megfigyelıi missziók összefüggésében is; javasolja, hogy hozzanak létre munkacsoportokat annak lehetıvé tétele érdekében, hogy az Afrikai Unió partnerei az új EU–Afrika stratégia részeként igénybe vehessék a választási megfigyeléssel kapcsolatos szakismereteket és tapasztalatokat, ahogyan az EU igénybe vette az ODIHR/EBESZ munkamódszereit és tapasztalatait;

45.

felhív azoknak a feltételeknek az elemzésére, amelyek mellett rövid távon közös választási megfigyelı küldöttségeket lehetne szervezni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés, az Euro–Mediterrán Parlamenti Közgyőlés és az Európai– Latin-Amerikai Parlamenti Közgyőlés más tagjaival;

46.

javasolja közös AKCS–EU megfigyelı küldöttségek idıszakos szervezését az EU-ban tartott választások alkalmával;

47.

úgy véli, hogy az elektronikus szavazás már most is kulcsfontosságú szerepet tölt be a választási folyamatokban, és egyre inkább ilyen szerepet fog betölteni, újfajta

88 /PE 407.216

HU

választási csalás elıtt nyitva meg esetlegesen az utat; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelı intézkedéseket az ilyen szavazás megbízható megfigyelésére, és ennek céljából megfelelıen képezze ki a megfigyelıket; 48.

felhívja a Parlamentet, hogy fogadjon el éves jelentést az EU választási megfigyelı misszióiról;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés társelnökeinek, az Euromediterrán Parlamenti Közgyőlés elnökének és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyőlés társelnökeinek, az Európa Tanács parlamenti közgyőlése elnökének, az EBESZ parlamenti közgyőlése elnökének és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala igazgatójának.

PE 407.216\ 89

HU

P6_TA-PROV(2008)0195 Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a délkelet-ázsiai országokkal (ASEAN) Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról (2007/2265(INI))


tekintettel a kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokról szóló állásfoglalásaira, különösképpen a Koreával meglévı kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására1,

–

tekintettel az ASEAN Chartára, amelyet 2007. november 20-án, a 13. ASEAN csúcstalálkozón írtak alá Szingapúrban,

–

tekintettel a Burmáról szóló állásfoglalásokra, ezek közül is a legutóbbi, 2007. szeptember 6-i és 27-i állásfoglalásaira2,

–

tekintettel a CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keretrıl szóló, 2006. október 26-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a TRIPS-megállapodásról és a gyógyszerekhez való hozzáférésrıl szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az EU által a kereskedelemnek nyújtott támogatásról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a mindenki számára elérhetı tisztességes munka elımozdításáról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására6,

–

tekintettel az Európai Unió regionális szabadkereskedelmi területeirıl és kereskedelmi stratégiájáról szóló, 2003. június 3-i állásfoglalására7,

–

tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelızésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2007)0602),

–

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális

1 2 3 4 5 6 7

Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0629. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0384 és 0420. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0007. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0353. HL C 102. E, 2008.4.24., 291. o. HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o. HL C 68. E, 2004.3.18., 126. o.

90 /PE 407.216

HU

Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség. Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” címő bizottsági közleményre (COM(2006)0567), –

tekintettel a CEPII-CERIM által készített, „Az Európai Unió és az ASEAN közötti lehetséges szabadkereskedelmi megállapodás gazdasági hatásairól” címő, 2006. május 3-i tanulmányra,

–

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) negyedik miniszteri konferencijának 2001. november 14-én Dohában elfogadott miniszteri nyilatkozatára, és különösen annak a különleges és megkülönböztetett bánásmódról szóló (44) bekezdésére,

–


–

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, és a Külügyi Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményeire (A6-0151/2008),

A.

mivel az Európai Uniónak továbbra is kiemelten kell kezelnie a WTO-n keresztül kidolgozott, szabályalapú multilaterális kereskedelmi rendszert, amely a tisztességes és méltányos nemzetközi kereskedelem legkedvezıbb lehetıségét nyújtja a megfelelı szabályok biztosításával és az azoknak való megfelelés biztosításával,

B.

mivel a dohai fejlesztési program sikeres és kiegyensúlyozott megvalósítása esetén valóra válhat az a remény, hogy támogatják a fejlıdı országoknak a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe való beépülését,

C.

mivel a régiók közötti kereskedelmi megállapodások kiegészíthetik a multilaterális rendszert az integráció elımozdításával, valamint olyan témák taglalásával, amelyeket jelenleg nemigen érintenek többoldalú egyezmények,

D.

mivel összességében véve az ASEAN az EU ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere, az EU pedig az ASEAN második legnagyobb kereskedelmi partnere, valamint a régió vezetı beruházója lenne,

E.

mivel az ASEAN rendkívül változatos régió: három országa a legkevésbé fejlett országok (LDC) közé tartozik, míg máshol magasabb az egy fıre jutó jövedelem, mint az EU sok tagállamában,

F.

mivel az ASEAN-országok eltérı gazdasági jellemzıkkel rendelkeznek, és ezek a különbségek fontos szerepet játszanak majd az EU és az ASEAN közötti szabadkereskedelmi megállapodás végleges formájának kialakításában,

G.

mivel az erre vonatkozó tanulmányok szerint egy EU–ASEAN megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) mindkét fél számára jelentıs gazdasági elınyökkel járna, ugyanakkor további intézkedésekre lehet szükség a termelt haszon méltányos elosztásának elısegítése érdekében,

H.

mivel az EU és bármely országgal kötendı szabadkereskedelmi megállapodás elıfeltétele egy végrehajtható emberi jogi záradékokat tartalmazó partnerségi és együttmőködési megállapodás,

PE 407.216\ 91

HU

I.

mivel az EU - ASEAN piacokhoz való megfelelı és kölcsönös hozzáférés – teljes mértékben tiszteletben tartva az ASEAN-tagországok eltérı gazdasági helyzetét, különös tekintettel a legszegényebb, legkevésbé fejlett országokra – növelni fogja az áruk és szolgáltatások forgalmát, továbbá fokozni fogja az innovációt és fellendíti a gazdasági növekedést mindkét oldalon,

J.

mivel kellı figyelmet kell fordítani a szellemi tulajdonjogok eredményes védelmére, ideértve a földrajzi jelzéseket és az eredet-megjelöléseket is, támogatva a gyógyszerekhez való hozzáférést és a technológiák átadását, különösen a fenntartható fejlıdés és az éghajlatváltozás elleni közdelemben,

1.

úgy véli, hogy egy nagyra törı megállapodás mindkét oldal számára komoly elınyökkel fog járni, és bár egy jól kidolgozott megállapodás fontosabb, mint egy szoros ütemterv, aggasztónak találja a tárgyalások lassú elırehaladását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós vállalkozások számára konkrét eredményeket érjenek el a piaci hozzáférés javításával;

2.

úgy véli, hogy a dohai fejlesztési program sikeressége továbbra is kiemelt szerepet kap az EU kereskedelmében, és reméli, hogy az ASEAN-nal folytatott tárgyalások ezt kiegészítik; úgy véli, hogy a javasolt szabadkereskedelmi megállapodásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a WTO szabályait;

3.

felhívja mindkét felet, hogy a tárgyalások során kezelje kiemelten az árucikkek, különösen az élelmiszerek, árstabilitásának szükségességét, valamint nagy óvatossággal kezelje a bioüzemanyagok kérdését,

4.

úgy véli, hogy a régiók közötti megállapodások hasznosan kiegészíthetik a multilaterális rendszert, amennyiben azok széleskörőek és nagyra törık, és nem elégednek meg a vámcsökkentéssel, valamint kitérnek a kereskedelemmel összefüggı minıségi feltételekre, beleértve a hatékony emberi jogi elıírásokat, a társadalmi és környezetvédelmi normákat; úgy véli, hogy amennyiben egy régióközi megállapodás megvalósíthatatlannak bizonyulna, a kétoldalú tárgyalások tekintetében alapvetı fontosságú lenne egy közös keret megléte, amelyben csak a megállapodás hatóköre és az átmeneti idıszakok változnának;

5.

hangsúlyozza, hogy az Unió további ipari növekedése a tisztességes szabályokkal rendelkezı külkereskedelemre és külföldi befektetésekre való nyitottságtól függ;

6.

sajnálja, hogy a 2007 novemberében Szingapúrban tartott EU-ASEAN csúcstalálkozón nem foglalkoztak részletesen a vállalkozási gyakorlatokhoz és magatartáshoz kapcsolódó bizonyos rendelkezésekkel, és ezáltal akadályozzák az ASEANországokba történı európai uniós befektetést;

7.

hangsúlyozza az ASEAN-országok közötti regionális gazdasági integráció megerısítésének fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy ennek elısegítése érdekében biztosítson technikai segítségnyújtást és további lehetséges segítséget;

8.

sürgeti a feleket, hogy fokozatosan csökkentsék vagy szüntessék meg az áruk és szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó akadályokat, az ASEAN-térséghez tartozó országok eltérı gazdasági helyzetének, valamint a mindenki számára megfizethetı áron és magas minıségi színvonalon elérhetı, egyetemes, hozzáférhetı és fenntartható

92 /PE 407.216

HU

közszolgáltatások iránti igény teljes mértékő tiszteletben tartása mellett; 9.

sürgeti a Bizottságot, hogy az EU–ASEAN megállapodásban biztosítsa az átláthatóságot és az eredményes szabályozást a közbeszerzés, a verseny és a beruházások, továbbá a szellemi tulajdonjogok, az állami támogatások és egyéb támogatások tekintetében; hangsúlyozza a szolgáltatások fontosságát az EU–ASEAN kereskedelmi kapcsolatokban;

10.

hangsúlyozza, hogy egy ASEAN megállapodásnak biztosítania kell az alábbiakat: i.

a származási szabályok fejlesztése és egyszerősítése,

ii.

a szabványok harmonizációja, beleértve a termékbiztonsági, gyermekvédelmi és állatjóléti szabványokat,

iii.

a szabályozás átláthatósága és egyszerősített bürokratikus eljárások,

iv.

a megkülönböztetı adók megszüntetése;

Ágazati kérdések 11.

úgy véli, hogy a nem tarifális akadályok kérdése ugyanannyira fontos, mint a vámcsökkentések, és különösen aggasztónak találja az üzleti szolgáltatásokra vonatkozó korlátozásokat, mivel az indokolatlan korlátozások csökkentésének eredményeként az ASEAN-vállalatok alacsonyabb költségő és hatékonyabb banki, biztosítási és jogi szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá;

12.

hangsúlyozza a szellemi tulajdonjogok fontosságát, és felhív arra, hogy kezeljék kiemelten azok eredményes érvényesítését, különös tekintettel a formatervezési mintákra, a hangfelvételekre és más kulturális termékekre, továbbá a földrajzi jelzésekre és az eredet-megjelölésekre; sürgeti a Bizottságot az akadályok leküzdésére annak ellenére, hogy az országoknak jogukban áll szabályozni azokat az ágazatokat – például az audiovizuális ágazatot –, amelyek központi szerepet töltenek be a kulturális sokszínőség megırzésében;

13.

különösen fontosnak tartja a hamisított gyógyszerek elleni küzdelmet, mivel az ilyen termékek tisztességtelen versenyt eredményeznek és veszélyt jelentenek a fogyasztókra nézve; ugyanakkor rámutat, hogy a megállapodásban semmi sem hozhat létre olyan jogi vagy gyakorlati akadályokat, amelyek gátolják a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményrıl (TRIPS-egyezmény) szóló nyilatkozatban megállapított rugalmasságok maximális kihasználását, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférést, és felszólítja a bizottsági tárgyalókat, hogy maradéktalanul vegyék figyelembe a fent említett, 2007. július 12-i állásfoglalásban az e témára vonatkozóan tett megállapításokat;

14.

emlékeztet az Európai Unió azon elkötelezettségére, hogy támogatja a dohai nyilatkozatot és a közegészségügyet és a gyógyszerekhez való hozzáférést támogató TRIPS rugalmasságának alkalmazását a fejlıdı országokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy ne tegyen semmi olyat, ami aláássa a thaiföldi kormány azon erıfeszítéseit, hogy biztosítsa minden lakos számára a gyógyszerekhez való hozzáférést; PE 407.216\ 93

HU

15.

úgy véli, hogy a megállapodás közbeszerzést érintı szakaszaiban el kell ismerni az ASEAN-tagországok eltérı fejlettségi szintjét, és tiszteletben kell tartani valamennyi résztvevınek a közszolgáltatások – különösen az alapvetı szükségletekhez kapcsolódók – szabályozására vonatkozó jogát;

16.

úgy véli, a megállapodásnak elı kell mozdítania a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot az állami befektetési alapok befektetései vonatkozásában;

17.

aggodalmát fejezi ki a növekvı rizsárak miatt, különösen a szegényebb háztartások számára a rizst importáló ASEAN-országokban;

18.

szükségesnek véli, hogy részletekbe menıen foglalkozzanak a halászattal, kiváltképpen a tonhalágazattal, tekintettel arra, hogy a vámok teljes és azonnali liberalizációja erıs társadalmi–gazdasági hatást gyakorolna ezen érzékeny ágazatra, amint azt a Bizottság is elismeri a Parlament felkérésére készített, a szóban forgó ágazatról szóló tanulmányában;

19.

hangsúlyozza a halászat higiéniai és egészségügyi szabályainak való megfelelés fontosságát, sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges technikai segítséget, amely lehetıvé teszi az ASEAN halászati ágazat számára e célkitőzések elérését;

20.

sürgeti, hogy a régiók közötti gazdasági együttmőködést makrogazdasági területeke is terjesszék ki, ideértve az adóügyi és a statisztikai együttmőködést, a nemzetközi könyvvizsgálati és számviteli elıírások és a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelmet célzó intézkedések elfogadását is;

21.

felhívja az EU-t és az ASEAN-t, hogy fokozzák az együttmőködést az emberkereskedelem, a szexturizmus és a hamisítás elleni küzdelem terén; üdvözli az ASEAN-tagországok kábítószerek elleni elkötelezettségét, miközben felhívja ıket, hogy tartsák fenn az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) halálos ítéletekre vonatkozó moratóriumát; üdvözli, hogy a Fülöp-szigeteken eltörölték a halálbüntetést;

22.

felhívja az EU-t és az ASEAN-t, hogy fokozzák az együttmőködést az éghajlatváltozás kezelése és az élelmiszerbiztonság támogatása, valamint a közegészségügy területén, különösen az olyan betegségek elleni küzdelemben, mint az AIDS, a SARS és a madárinfluenza;

23.

úgy véli, hogy az Uniónak az ASEAN-országokkal szembeni versenyképessége az Unióban végzett jobb minıségő oktatástól, képzéstıl és kutatástól, valamint az innovatív termékek és szolgáltatások létrehozástól függ;

24.

úgy véli, hogy a kereskedelmi, befektetési és a kutatási és fejlesztési megállapodásoknak ki kell térniük ágazatspecifikus kérdésekre, például az alábbiakra: i.

energiatakarékos villanyégık,

ii.

fenntarthatóan termesztett és legálisan kitermelt fatermékek tanúsítványa,

iii.

természeti katasztrófák megakadályozása és az azokat követı helyreállítás,

iv.

az idegenforgalmi ágazat, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra,

94 /PE 407.216

HU

25.

v.

a kutatók, üzletemberek és turisták szabad mozgása,

vi.

az Unióban és az ASEAN-országokban lévı kutatóközpontok közötti együttmőködés és a tudományos kutatási eredmények cseréje,

vii.

aeroszoladagolók;

javasolja, hogy az uniós energiapolitika az ASEAN-országok tekintetében az alábbiakra koncentráljon: i.

az energetikai termékekhez kapcsolódó megkülönböztetésmentes engedélyezési és kereskedelmi feltételek,

ii.

az energiatermelési és exportkapacitások fejlesztései,

iii.

az energetikai termékek szállítási infrastruktúrájának fejlesztése,

iv.

az energiaforrások diverzifikációja,

v.

az energetikai termékekre kivetett határátlépési adók felszámolása,

vi.

kölcsönös megállapodások az energiatakarékosságról, az éghajlatváltozás enyhítésérıl és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésérıl, beleértve a lehetséges kölcsönös kibocsátáskereskedelmi rendszereket az Unióban mőködı iparágak megkárosításának elkerülése érdekében;

26.

üdvözölné az Unióban és az ASEAN-országokban lévı kutatási intézmények által végzendı közös kutatási projektek kialakítását, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az ilyen megoldások megkönnyítése érdekében;

27.

emlékeztet arra, hogy az Unió iparát meg kell védeni az ASEAN-országok exportıreinek dömpingjétıl, és az Unió kereskedelmi tárgyaló felei részérıl történı korai beavatkozás révén elıre lehetetlenítse el az ilyen dömpinget;

Országspecifikus kérdések 28.

hangsúlyozza, hogy a vámcsökkentésekre vonatkozó menetrendeknek mindenkor figyelembe kell venniük az ASEAN-országok eltérı gazdasági helyzetét;

29.

úgy véli, hogy az ASEAN-országok szegényebb, de nem a legkevésbé fejlett országok közé tartozó tagjai számára olyan rugalmasságokat kell biztosítani, amelyek nagyrészt egyenértékőek a gazdasági partnerségi megállapodásokban a hasonló jövedelmi szinttel rendelkezı országok számára biztosítottakkal;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyalások megfelelı szakaszában kérjék fel Kambodzsát és Laoszt, hogy jelezzék, részt kívánnak-e venni a megállapodásban; pozitív válasz esetén a Bizottság kérje a Tanácstól az azt lehetıvé tevı, felülvizsgált tárgyalási megbízást;

31.

úgy véli, hogy a jelenlegi burmai helyzet nem teszi lehetıvé, hogy az országot bevonják a megállapodásba;

PE 407.216\ 95

HU

32.

véleménye szerint mindenképpen megoldást kell találni a partnerségi és együttmőködési megállapodás létrejöttét akadályozó banki titoktartás problémájára Szingapúrban ahhoz, hogy valóban fennállhasson egy régióközi szabadkereskedelmi megállapodás lehetısége;

Fenntartható fejlıdés 33.

úgy véli, hogy egy, a fenntartható fejlıdésrıl szóló nagyra törı fejezetnek minden megállapodás alapvetı részét kell képeznie, és hangsúlyozza az elfogadott elıírások végrehajtásának alapvetı fontosságát; úgy véli, hogy ennek érdekében a fejezetet alá kell vetni a szabványokra irányuló vitarendezési mechanizmusnak;

34.

felszólít arra, hogy bármilyen megállapodásnak tartalmaznia kell kötelezı érvényő szociális és környezetvédelmi záradékokat, amelyek kötelezik a feleket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfontosabb egyezményeinek ratifikálására, valamint azok eredményes végrehajtásának biztosítására, különös tekintettel a gyermek- és a kényszermunkára, amelyek felszámolása az ILO elıtt álló egyik legfontosabb feladat, amint arra a „A gyermekmunka vége: elérhetı közelségben” címő, elıször 2006-ban kiadott jelentésében is rámutat;

35.

felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogyan lehetne ösztönzıket biztosítani az országoknak a munkaügyi elıírások javítása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások terjedése ne csorbítsa az általános preferenciarendszer különleges ösztönzı elıírása (GSP+) státusának megszerzéséhez kapcsolódó vonzerıt, ugyanakkor vizsgálja meg az emberi jogokról és a munkajogról szóló alapvetı ENSZ- és ILO-egyezmények ratifikálását tartalmazó záradék bevezetésének a lehetıségét, különös tekintettel a gyermek- és a kényszermunkára vonatkozó egyezményekre;

36.

hangsúlyozza, hogy az EU–ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépését követıen intézkedéseket kell hozni a legkevésbé fejlett országoknak a termékeik EUba történı bejutásához biztosított elınyök veszélyeztetésének elkerülésére;

37.

úgy véli, hogy egy, a munkavállalói és munkáltatói szervezetek, valamint a civil társadalom képviselıi által alkotott, a kereskedelemmel és a fenntartható fejlıdéssel foglalkozó fórum nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a nagyobb mértékő piacnyitás a környezetvédelmi és a társadalmi normák erısödésével is járjon;

38.

olyan mechanizmus létrehozását javasolja, amely alapján az elismert munkavállalói és munkáltatói szervezetek intézkedés iránti kérelmeket nyújthatnak be, amelyekkel meghatározott idın belül foglakoznak és a rendelkezések folyamatos nyomon követését és felülvizsgálatát eredményezi annak érdekében, hogy a munkavállalók jogsérelmeivel szemben szüntelenül nyomást tartsanak fenn;

39.

várakozással tekint a fenntarthatósági hatásvizsgálat korai közzétételére, amelynek idıben rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy átfogó nyilvános konzultációt folytathassanak, amelynek eredményei befolyásolhatják a tárgyalások kimenetelét, különös tekintettel azon intézkedésekre, amelyek szükségessé válhatnak a bizonyos csoportokra vagy ágazatokra gyakorolt negatív hatás mérséklése érdekében;

40.

úgy véli, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálatnak külön figyelmet kell fordítania a

96 /PE 407.216

HU

kereskedelem liberalizációja által a nemek közötti egyenlıségre gyakorolt hatásra, kiváltképpen az olyan ágazatokban, mint a mezıgazdaság, a textilipar és az exportfeldolgozás; 41.

felhívja a Bizottságot és az ASEAN-országok képviselıit, hogy fordítsanak különös figyelmet a megállapodás által a térség kistermelıire gyakorolt hatásra, és biztosítsák, hogy a családi gazdálkodás és a fenntartható mezıgazdaság erısödik, nem pedig gyengül;

42.

véleménye szerint az erdıirtás megszüntetésére, valamint a trópusi erdık védelmére és gazdagítására irányuló intézkedések rendkívül fontosak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint a biológiai sokféleség megırzésének elısegítésében; ezért úgy véli, hogy a partnerségi és együttmőködési megállapodásnak csak a környezeti szempontból fenntartható bioüzemanyagok kereskedelmét szabad ösztönöznie, továbbá az ASEAN-országoknak segítséget kell nyújtani az illegális fakivágások visszaszorítására irányuló erıfeszítéseikben;

43.

felhívja a tárgyaló feleket annak biztosítására, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan mechanizmusokat, amelyek az erdıgazdálkodási és engedélyezési rendszerek bevezetésekor védelmezik a ıshonos és helyi közösségeknek az erdeik használatára vonatkozó hagyományos jogait és szokásjogát, és növeljék a nemzeti parlamentek és a civil társadalom – ideértve a helyi közösségeket és a ıslakosokat – azon képességét, hogy részt vegyenek a természeti erıforrások megırzésével, felhasználásával és az azokkal való gazdálkodással kapcsolatos döntéshozatalban, és pontosan meghatározzák és megvédjék a földjükkel kapcsolatos jogaikat;

44.

úgy véli, hogy mind a környezetbarát termékek, mind pedig a „méltányos kereskedelembıl” származó termékek esetében a vámcsökkentést gyorsabban kell megvalósítani, mint más termékek esetében, és biztosítani kell, hogy az EU piacain mielıbb megjelenhessenek; kéri, hogy a Bizottság vegye fontolóra a vámnómenklatúra aktualizálását e konkrét termékek figyelembevétele érdekében;

Politikai megfontolások 45.

elismeri az ASEAN-nak a regionális stabilitás és jólét területén játszott növekvı szerepét; üdvözli, hogy 2007-ben a szingapúri csúcstalálkozóval újraindultak az EUASEAN kapcsolatok; úgy véli, hogy a regionális integráció mellett egyaránt elkötelezett EU és ASEAN nagy együttmőködési potenciállal rendelkezik;

46.

megállapítja, hogy az EU és az ASEAN közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fokozására tett intézkedések segíthetnek a két régió közötti kapcsolatok összességének konszolidálásában, illetve ösztönzik a további elırelépést a politikai együttmőködés és a biztonság, a demokrácia és az emberi jogok elımozdítása tekintetében, továbbá az energia és az éghajlatváltozás terén, a környezetvédelmi és szociokulturális területen, illetve az együttmőködés és a fejlıdés területén;

47.

üdvözli az ASEAN integrációjának elırehaladását és az ASEAN Charta aláírását, remélve, hogy rendelkezései a lehetı leghamarabb hatályba lépnek;

48.

emlékeztet arra, hogy az emberi jogok és a demokrácia kulcsfontosságú uniós értékek, és követeli, hogy azok az ASEAN-nal folytatott tárgyalások szerves részét képezzék, PE 407.216\ 97

HU

különösen a partnerségi és együttmőködési megállapodásokban; megismétli, hogy az Európai Parlament fontosnak tartja a politikai és polgári jogi reformokat, és üdvözli az ASEAN Chartában szereplı emberi jogi testület megalakítását, illetve annak kifejezett kötelezettségvállalását a demokrácia megerısítése, a jó kormányzás és a jogállamiság kibıvítése, illetve az emberi jogok és alapvetı szabadságok elımozdítása és védelme iránt; ezért elvárja, hogy az ASEAN konstruktívan hozzájárulhasson ezen értékek elımozdításához a régióban; 49.

üdvözli a demokrácia visszaállítására irányuló thaiföldi választásokat; hiteles demokratizálódási folyamatra és nemzeti megbékélésre hív fel Burmában, aminek az ellenzék és az etnikai csoportok teljes részvételével kell járnia, valamint követeli Aung San Suu Kyi és valamennyi politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását, illetve a a politikai pártok tevékenységének normalizálását; támogatja az ENSZ és az EU különmegbízottainak munkáját; felhívja a Tanácsot, hogy tartsa fenn a burmai kormány elleni korlátozó intézkedéseket, kísérje szoros figyelemmel a helyzetet, és ha az ország helyzetének alakulása ezt szükségessé teszi, akkor vizsgálja felül ezeket az intézkedéseket; felhívja az ASEAN-tagországokat, illetve Kínát és Indiát arra, hogy gyakoroljon nyomást Burmára;

50.

hangsúlyozza a terrorelhárítás és a válság/katasztrófakezelés területén jelenleg zajló együttmőködés jelentıségét, valamint üdvözli az Aceh Megfigyelı Misszióval kapcsolatos közelmúltbéli együttmőködést;

51.

a felelısségteljes kormányzás, az átláthatóság és a jogállamiság elımozdítása érdekében a Parlament szeretne látni, hogy a tagállamok és a Bizottság beavatkoznak olyan esetekben, amikor egyértelmő jogi bizonyíték van arra, hogy az ASEANországok tisztviselıi a természeti erıforrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyekbe bonyolódtak; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlament számára minden e tekintetben tett intézkedésrıl;

Az Európai Parlament szerepe 52.

várakozása szerint a Lisszaboni Szerzıdés még a tárgyalások befejezıdése elıtt hatályba lép, ami minden kétséget eloszlat majd az ilyen típusú megállapodásokra vonatkozó parlamenti jóváhagyás szükségességével kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy szélesebb körben tegye a Parlament számára elérhetıvé a tárgyalási mandátumot és a tárgyalások ideje alatt folytasson rendszeres konzultációt a Parlamenttel annak biztosítására, hogy a tárgyalások eredményei széles körő támogatást élveznek; o o

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és az ASEAN-országok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ASEAN fıtitkárának.

98 /PE 407.216

HU

o

P6_TA-PROV(2008)0196 A mélytengeri halállományok kezelése Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a mélytengeri halállományok kezelésérıl (2007/2110(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett, a mélytengeri halállományok kezelésének felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0030),

–

tekintettel a halászati ágazatban az adatok győjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2007)0196),

–


–

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0103/2008),

A.

mivel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a mélytengeri fajokra vonatkozó 2002., valamint 2004. évi ajánlása is rámutat, hogy a legtöbb faj a biztonságos biológiai határértékeken kívülre került; mivel az EU az ICES ajánlásainál jelentısen kisebb mértékben csökkentette a halászat okozta terheléseket; mivel a pontosabb biológiai háttéradatok jelentısek a fenntartható halászatot biztosító kvóták megállapításához,

B.

mivel a harmadik országok felségvizein, egy regionális halászati szervezet szabályozása alá tartozó területeken vagy szabályozatlan nyílt tengeri területeken is tevékenykedı nyílt tengeri flottáknak halászati tevékenységeiket racionális és felelıs módon kell végezniük, az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogról szóló egyezményének, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló ENSZ-egyezménynek és a felelısségteljes halgazdálkodásról szóló FAO magatartási kódexnek megfelelıen; és mivel mind az ENSZ halállományokról szóló egyezménye, mind a FAO magatartási kódexe az elıvigyázatosság elvének alkalmazását írja elı,

C.

mivel az EU a 2002-es johannesburgi csúcson elkötelezte magát a halászat világszinten való fenntarthatóságának biztosítása mellett, valamint a maximális fenntartható hozamnak a források fenntartása és különösen a túlhalászott állományok helyreállítása révén lehetıség szerint 2015-ig történı helyreállítása mellett,

D.

mivel a tengeri környezet védelme és a fenntartható halászat gyakorlata csak valamennyi érintett állam egyetértésével és együttmőködésével lehet hatékony,

E.

mivel a megbízható adatok szisztematikus győjtése az állományok felmérésének és a tudományos értékelés alapköve, és mivel ennek alapvetı jelentısége van a közös halászati politika alkalmazása tekintetében; és mivel a Bizottság említett PE 407.216\ 99

HU

közleményében elismeri a mélytengeri állományok állapotának tudományos értékeléséhez szükséges adatok hiányát és a mélytengeri állományok meghatározásában mutatkozó eltéréseket, F.

mivel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság (ACFA) által 2007 áprilisában benyújtott jelentés a tudományos jelentések benyújtási ütemtervének módosításáról és e jelentések minıségének javításáról szól,

G.

mivel megfelelı társadalmi-gazdasági intézkedésekre van szükség, hogy ellentételezzék a halászok számára az állományok helyreállítását célzó tervek miatti tevékenységcsökkenés költségeit,

H.

mivel a tengeri környezet védelmérıl és megırzésérıl szóló tematikus stratégiáról szóló, 2006. november 14-i állásfoglalásában1 több intézkedést támogatott a tengerek fenntartható használatának és a tengeri ökoszisztémák megırzésének elımozdítása érdekében,

1.

üdvözli a közösségi flotta által fenntartható halászati politika folytatására tett kísérleteket, és bizonyos aránytalanságot állapít meg a bizottsági közleményben ismertetett helyzet és a valóság között;

2.

rámutat, hogy mielıtt újabb intézkedéseket fogadnának el, elemezni kell, miért nem alkalmazzák a már meglévı intézkedéseket, továbbá annak okait, hogy a tagállamok miért nem, vagy miért csak késéssel vagy eltérı módszerekkel tesznek eleget kötelezettségeiknek, ezáltal megnehezítve a halászattal kapcsolatos tényezık elemzését;

3.

figyelmeztet, hogy a szabályok állandó változása és az újabb és újabb javaslatok felvetése anélkül, hogy idıt hagynának a már meglévık végrehajtására és a megszerzett információk megfelelı elemzésére, a közös halászati politika hitelvesztését okozza, és felhívja a figyelmet arra, hogy a már bevezetett halászati korlátozások egyes fajoknak kedvezıbbek, mint másoknak;

4.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a megbízható adatok szisztematikus győjtése az állományok értékelésének és a tudományos következtetések alapköve; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a halászati ipart, hogy töltsék ki a meglévı őrt, hogy a halászati erıkifejtést ellenırzı intézkedéseket valamennyi halászati típushoz hozzá lehessen igazítani, elismerve, hogy a legtöbb mélytengeri halászat vegyes halászat;

5.

emlékezteti a Bizottságot, hogy még amikor a megfelelı biológiai ismeretek hiánya miatt önkényesen állapították is meg a teljes kifogható mennyiségeket és a halászati erıkifejtés korlátait e halászatok tekintetében, az egyes mélytengerinek tekintett fajokkal való gazdálkodás vonatkozásában elıvigyázatos megközelítést kell alkalmazni, és hogy a teljes kifogható mennyiségeket ennek megfelelıen, pontos tudományos tanulmányok alapján kell megállapítani;

6.

megjegyzi, hogy a halászati erıforrások közös halászati politika alapján történı védelmérıl és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK

1

HL C 314. E, 2006.12.21., 131.o.

100 /PE 407.216

HU

tanácsi rendelet1 megköveteli az elıvigyázatos megközelítés alkalmazását, amely a 3. cikk meghatározása szerint azt jelenti, hogy „a megfelelı tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függı fajok valamint a nem célfajok és környezetük megırzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának”; 7.

hangsúlyozza, hogy a mélytengeri halászat esetében be kell tiltani a visszaengedést, ami lehetıvé tenné a tudósok számára, hogy alaposabban tanulmányozzák az ily módon szárazföldre kerülı, általában fogyasztásra alkalmatlan fajok komplex sokféleségét;

8.

úgy véli, hogy a járulékos fogások csökkentése és a visszaengedések megszüntetése érdekében hozott intézkedések keretében a Bizottságnak ki kellene igazítania az erıkifejtési szinteket a célzott fajok és a kizárólag véletlenül kifogott fajok tekintetében, és ugyanakkor meg kellene erısíteni a nyomon követı és ellenırzı eljárásokat;

9.

megjegyzi, hogy számos mélytengeri fajt járulékos fogásként halásznak ki, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a járulékos fogások mennyisége csökkentésének módjaként fektessen nagyobb hangsúlyt az ellenırzésre; ugyanakkor megjegyzi, hogy a szembıségre vonatkozó korlátozások a mélytengeri fajok alakja és mérete miatt nem megfelelıek;

10.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen társadalmi-gazdasági értékelést a mélytengeri fajok halászatáról, valamint elemzést arról, hogy a halászati erıkifejtések újabb csökkentése milyen hatással lenne az ágazatra, és a halászat alapját képezı halállományok folytatódó kiaknázásának hatásáról; úgy véli, hogy egyensúlyt kell találni a társadalmigazdasági igények és a környezet fenntarthatósága között;

11.

emlékeztet, hogy mivel e halállományok nagy részének kezelése nemzetközi vizeken történik, szükség van a különbözı regionális halászati szervezetek tevékenységeinek összehangolására, hogy az elfogadott intézkedések figyelembe vegyék az ilyen halászatokban részt vevı flották összességét; véleménye szerint az EU-nak azon kell munkálkodnia, hogy biztosítsa az ENSZ nyílt tengeren folytatott mélytengeri és tengerfenéki halászatra vonatkozó 61/105. számú közgyőlési határozatának teljes körő és hatékony végrehajtását; úgy véli, hogy a hátrányos helyzetbe kerülés megelızése érdekében a korlátozásoknak valamennyi szerzıdı fél halászaira érvényesnek kell lennie;

12.

javasolja, hogy azokon a mélytengeri területeken, amelyeken jelenleg nem folyik halászat, mindaddig ne engedélyezzék a halászatot, amíg a területeket fel nem térképezik és tudományosan meg nem állapítják, hogy a biológiai sokszínőség csökkenésének és az élıhelyek károsodásának kockázata nélkül folytatható fenntartható halászat, és a megfelelı kezelési intézkedéseket be nem vezették;

13.

kéri a Bizottságot, hogy vezessen be új programokat a tudományos adatok összegyőjtéséhez, szükség esetén akár adatgyőjtı hajókat is igénybe véve; úgy véli, jó példa lenne, ha a Spanyol Halászati Szervezet befejezné az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság szabályozása alá tartozó „Hatton Bank” nevő hely feltérképezését, ahol

1

HL L 358., 2002.12.31., 59. o. PE 407.216\ 101

HU

mélytengeri fajokat szoktak kifogni, és ahol a kutatás a mélytengeri hegységek, a hidegvízi korallzátonyok és a hidrotermikus források megoszlására irányul a halászflották munkaterületén található érzékeny területek azonosítása céljából; 14.

egyetért a Bizottsággal, hogy az ilyen típusú halászat vonatkozásában az ökoszisztémát szem elıtt tartó megközelítést kell elfogadni, ugyanakkor figyelmeztet, hogy az intézkedéseknek minimális szintő hitelességet kell biztosítaniuk, és azokat nem szabad általánosan alkalmazni, hanem csak környezeti hatástanulmányok után, hogy ne zárjanak le olyan területeket, ahol nem áll fenn kockázat, ugyanakkor a mélytengeri halászat elıl zárják le azokat a területeket, ahol sérülékeny tengeri ökoszisztémák vannak, vagy valószínősíthetık, vagy ahol a halállományok a biztonságos biológiai határértékeken kívül esnek; a tengerfenék feltérképezésérıl, az ökoszisztémákat alkotó elemek kölcsönhatásáról és az óceánok természeti erıforrásainak megismerésérıl szóló tanulmányoknak prioritást kell kapniuk, ha azt szeretnénk, hogy az új európai tengerpolitika valósággá váljon;

15.

megismétli, hogy a halászokat és az ıket képviselı szervezeteket meg kell hallgatni, és részt kell venniük a tengeri környezet védelmére hozandó intézkedések kidolgozásában, az erıforrások kezelésében és az állományok helyreállításában;

16.

egyetért a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottsággal, hogy több emberi és pénzügyi forrást kell áldozni a biomassza és a halászat okozta állománypusztulás elemzésére szinte valamennyi halászati típusnál; úgy véli továbbá, hogy a tudományos vélemények valamennyi fél általi elfogadásához egyértelmő stratégiai iránymutatást kell meghatározni, ami elkerülhetıvé teszi a munkálatok megkettızését és a munkák összehangolásának hiányát;

17.

aggodalmát fejezi ki a közös halászati politika jelenlegi rendeleteinek eredménytelensége és elégtelen végrehajtása miatt; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban javítsa a megfigyelési és ellenırzési eljárásokat;

18.

hangsúlyozza a mőködıképes ellenırzı és felügyeleti rendszer biztosításához szükséges új technológia kialakításának jelentıségét; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az ellenırzési technológia fejlesztését, és ezzel összefüggésben rámutat az elektronikus hajónaplók nyújtotta lehetıségekre;

19.

kiemeli a NATURA 2000 hálózaton belüli védett tengeri területek hálózatának létrehozásával járó elınyöket, és úgy gondolja, hogy ez a lépés pozitív hatással lesz a túlhalászott halállományokra; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki a Natura 2000 hálózat tengeri összetevıi által nyújtott összes lehetıséget;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erıfeszítést a meglevı nemzetközi mélytengeri halászati megállapodások végrehajtásának és esetleges tökéletesítésének biztosítása érdekében;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illegális halászat és az illegális fogások európai piacon történı értékesítésének csökkentését szolgáló intézkedések jobb végrehajtása érdekében dolgozzanak ki közös iránymutatásokat, osszák meg a legjobb gyakorlatokat, javítsák a rendelkezésre álló közösségi technológia kihasználását és vonják be az agytröszt jellegő szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket;

102 /PE 407.216

HU

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fokozottabban környezetbarát fogási módszereket, amelyek nem károsítják a környezetet és az ökológiai sokféleséget nemkívánatos járulékos fogásokkal vagy más élı szervezetek szükségtelen károsításával;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 407.216\ 103

HU

P6_TA-PROV(2008)0197 Az EU intézményei mellett mőködı lobbisták tevékenységét szabályozó keret Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása az EU intézményei mellett mőködı érdekképviseletek (lobbisták) tevékenységi keretének fejlesztésérıl (2007/2115(INI))


tekintettel eljárási szabályzata 9. cikkének (4) bekezdésére,

–

tekintettel az „Európai átláthatósági kezdeményezés” címő, a Bizottság által elıterjesztett zöld könyvre (COM(2006)0194),

–

tekintettel „Az európai átláthatósági kezdeményezésrıl szóló zöld könyvet követı intézkedésekrıl” címő bizottsági közleményre (COM(2007)0127),

–

tekintettel a Bizottság érdekképviseletekre vonatkozó magatartási kódexének 2007. december 10-i tervezetére,

–

tekintettel eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 1996. július 17-i határozatára (lobbizás a Parlamentben)1,

–

tekintettel eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 1997. május 13-i határozatára (a lobbistákra vonatkozó magatartási kódex)2,

–


–

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenırzı Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A6-0105/2008),

A.

mivel az Európai Parlamentben a lobbizás mértéke a Parlament hatásköreinek bıvülésével jelentısen megnıtt,

B.

mivel a lobbisták nem csupán a politikai és jogalkotási döntésekre kívánnak hatást gyakorolni, hanem a közösségi alapok elosztására, valamint a jogszabályok nyomon követésére és végrehajtására is,

C.

mivel a Lisszaboni Szerzıdés várható ratifikálását követıen az Európai Parlament hatásköre kibıvül, és társjogalkotóvá válik a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében, amivel még több lobbicsoportot vonz majd,

D.

mivel az érdekképviseletek alapvetı szerepet játszanak a demokratikus rendszer

1 2

HL C 261., 1996.9.9., 75. o. HL C 167., 1997.6.2., 22. o.

104 /PE 407.216

HU

alapjául szolgáló nyílt és pluralista párbeszédben, továbbá a képviselık fontos információforrását képezik feladataik végrehajtása során, E.

mivel a lobbicsoportok nemcsak a képviselık körül lobbiznak, hanem a Parlament döntéseit is befolyásolni kívánják a parlamenti bizottságok titkárságainak tisztviselıi, a képviselıcsoportok személyzete és a képviselık asszisztensei mellett történı lobbizással,

F.

mivel a becslések szerint nagyjából 15 000 egyéni lobbista és 2500 lobbiszervezet mőködik Brüsszelben,

G.

mivel európai átláthatósági kezdeményezése részeként a Bizottság azt javasolta, hogy az európai intézményekben tevékenykedı érdekképviseletek tekintetében vezessenek be közös nyilvántartást,

H.

mivel a Parlament 1996-tól rendelkezik saját lobbista-nyilvántartással1, valamint egy, többek között a lobbistákat magas etikai normáknak megfelelı eljárásra kötelezı magatartási kódexszel2,

I.

mivel a Parlament mellett jelenleg megközelítıleg 5000 nyilvántartásba vett lobbista mőködik,

J.

mivel a lobbicsoportok körében helyi és nemzeti szervezetek is szerepelnek, amelyek mőködésének szabályozása a tagállamok feladata,

A Parlament átláthatóságának javítása 1.

elismeri a lobbicsoportoknak az EU döntéshozatalára gyakorolt befolyását és ezért létfontosságúnak ítéli, hogy a parlamenti képviselık ismerjék a lobbicsoportok képviselte szervezetek kilétét; hangsúlyozza, hogy a valamennyi EU-intézménybe való átlátható és egyenlı bejutás az Unió legitimitásának és a polgárok bizalmának abszolút elıfeltétele; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság olyan kétélő fegyver, amelyre mind az intézmények munkájában, mind pedig a lobbisták körében szükség van; hangsúlyozza, hogy a lobbicsoportoknak az EU-intézményekbe való egyenlı bejutása bıvíti az Unió mőködtetéséhez rendelkezésre álló ismereteket; létfontosságúnak tartja, hogy a civil társadalom képviselıi közvetlenül kapcsolatba léphessenek az EU intézményeivel, leginkább és elsısorban a Parlamenttel;

2.

úgy ítéli meg, hogy az európai parlamenti képviselıknek megvan a saját felelıssége azért, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatásban részesüljenek; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament képviselıit alkalmasnak kell ítélni a lobbistáktól függetlenül történı politikai döntéshozatalra;

3.

elismeri, hogy az elıadók belátásuk szerint (önkéntesen) igénybe vehetik a „jogalkotási lábnyomot”, azaz azon regisztrált érdekképviseleteknek a Parlament jelentéseihez csatolt indikatív listáját, amelyekkel a jelentés elkészítése során konzultáltak és amelyek ennek során jelentıs mértékben közremőködtek; úgy ítéli meg, hogy különösen kívánatos, hogy egy ilyen listát csatoljanak a jogalkotási

1 2

Az eljárási szabályzat 9. cikkének (4) bekezdése. Az eljárási szabályzat IX. mellékletének 3. cikke. PE 407.216\ 105

HU

jelentésekhez; hangsúlyozza azonban: ugyanilyen fontos, hogy a Bizottság ilyen „jogalkotási lábnyomot” csatoljon jogalkotási kezdeményezéseihez; 4.

fenntartja, hogy a Parlamentnek teljesen függetlenül kell eldöntenie, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a civil társadalomtól kapott véleményeket;

5.

tudomásul veszi a jelenlegi szabályokat, amelyek értelmében a képviselık kötelesek nyilatkozni pénzügyi érdekeltségeikrıl; felkéri elnökségét, hogy a quaestoroktól származó javaslat alapján dolgozzon ki tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehet az olyan parlamenti szabályok1 végrehajtását és ellenırzését tovább javítani, amelyek értelmében a képviselınek be kell jelentenie minden olyan támogatást, amelyben részesül, legyen az pénzügyi, személyzeti vagy anyagi támogatás;

6.

tudomásul veszi a frakcióközi csoportokra vonatkozó hatályos szabályokat, amelyek a finanszírozásra vonatkozó nyilatkozatokat írnak elı; felszólít az átláthatóság növelésére a frakcióközi csoportok tekintetében, azaz a Parlament honlapján szereplı összes regisztrált és nem regisztrált frakcióközi csoport listájának egyértelmőbbé tételére, beleértve a frakcióközi csoport tevékenységeihez kapott külsı támogatásokról szóló kimerítı nyilatkozatot és a frakcióközi csoport átfogó céljaira vonatkozó nyilatkozatot is; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a frakcióközi csoportok semmilyen módon nem tekinthetık parlamenti szerveknek;

7.

felszólítja az Elnökséget, hogy a quaestorok javaslata alapján, hogy vizsgálják meg a Parlament épületeiben lévı olyan szintekre való, nem engedélyezett bejutás korlátozásának módjait, ahol a képviselık irodái vannak, míg ellenben a közönség belépése a bizottsági termekbe csak kivételes körülmények között korlátozható;

A Bizottság javaslata 8.

üdvözli a Bizottságnak – az európai átláthatósági kezdeményezés részeként – egy, az érdekképviseletek tevékenységeit szabályozó strukturáltabb keretre irányuló javaslatát;

9.

egyetért a Bizottság által a lobbizásra adott alábbi meghatározással: „mindazon tevékenységek, amelyek célja az európai intézmények politikaalkotási és döntéshozatali folyamatainak befolyásolása”; úgy véli, hogy ez a meghatározás összhangban van eljárási szabályzata 9. cikkének (4) bekezdésével;

10.

hangsúlyozza, hogy az e meghatározás hatálya alá tartozó és az intézményeket rendszeresen befolyásoló, európai intézményeken kívüli valamennyi szereplıt – az állami és magánjellegő érdekképviseleteket is beleértve – lobbistának kell tekinteni és ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni: hivatásos lobbisták, vállalati lobbirészlegek lobbistái, nem kormányzati szervezetek, „agytrösztök”, kereskedelmi szövetségek, szakszervezetek és munkáltatói szervezetek, profitorientált és nonprofit szervezetek, valamint ügyvédek, amennyiben céljuk a politika befolyásolása, nem pedig segítségnyújtás és védelem biztosítása bírósági eljárás során, vagy jogi tanácsadás; hangsúlyozza azonban azt is, hogy a tagállami régiók és önkormányzatok, illetve a nemzeti és az európai szintő politikai pártok, valamint a szerzıdések értelmében jogi státusszal rendelkezı szerveik nem tartoznak e szabályok hatálya alá, amikor ebbéli minıségükben járnak el és a Szerzıdésekben megjelölt feladataikat végzik;

1

Az eljárási szabályzat I. mellékletének 2. cikke.

106 /PE 407.216

HU

11.

elvben üdvözli a Bizottságnak az „egyablakos” megoldásra irányuló javaslatát, amely keretében a lobbisták mind a Bizottságnál, mind pedig a Parlamentnél nyilvántartásba vetethetnék magukat, amint az a Parlamentnél a gyakorlatban már meg is valósult, és felhívást intéz a Parlament, a Bizottság és a Tanács által fenntartott közös kötelezı nyilvántartásra vonatkozó intézményközi megállapodásra, amely nyilvántartás minden intézményre vonatkozna, és tartalmazná a teljes pénzügyi beszámolókat, a nyilvántartásból való törlés közös mechanizmusát és az etikus viselkedés közös kódexét; emlékeztet azonban a Tanács, a Bizottság és a Parlament, mint intézmények között fennálló alapvetı különbségekre; ennélfogva fenntartja a jogot, hogy értékelje a Bizottság véglegesített javaslatát és csak akkor döntsön annak támogatásáról;

12.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentbe bejáratos lobbisták számának az ésszerőség határain belül kell maradnia; javasolja ezért egy olyan rendszer elfogadását, amelynek értelmében a lobbistáknak csak egyszer kell nyilvántartásba vetetniük magukat mindkét intézménynél, és az egyes intézmények eldönthetik, hogy engedélyt adnak-e az épületeikbe való bejutásra, és ilyen módon a Parlament folytathatja azt a gyakorlatát, hogy egyes szervezetek / vállalkozások számára kiadott belépıkártyák számát négyre korlátozza;

13.

felhív a Tanács, a Bizottság és a Parlament részérıl a különálló nyilvántartások kölcsönös elismerésére abban az esetben, ha nem sikerül közös nyilvántartásban megállapodni; javasolja, hogy a lobbisták közös nyilvántartására vonatkozó rendelkezések hiányában az intézmények saját internetes nyilvántartásainak a többi intézmény nyilvántartásaira való hivatkozásokat kell tartalmazniuk a lobbisták bejegyzései összehasonlításának lehetıvé tétele érdekében; felkéri a fıtitkárt, hogy az akkreditált érdekcsoportok képviselıinek a Parlament által összeállított listáját helyezze át a Parlament internetes honlapjának egy könnyebben elérhetı helyére;

14.

javasolja, hogy a lehetı leghamarabb hozzanak létre közös munkacsoportot a Tanács képviselıibıl, a Bizottság biztosaiból és az Európai Parlamentnek az Elnökök Értekezlete által kijelölt képviselıibıl, az Európai Parlamentbe vagy a Bizottságba bejutni kívánó összes lobbistára vonatkozó közös nyilvántartás hatásainak 2008 végéig történı megvizsgálása, valamint a közös magatartási kódex kidolgozása céljából; utasítja fıtitkárát a megfelelı intézkedések meghozatalára;

15.

sürgeti a Tanácsot, hogy csatlakozzon egy esetleges közös nyilvántartáshoz; véleménye szerint a lobbistáknak a Tanács titkárságával kapcsolatos tevékenységeit gondosan meg kell fontolni az együttdöntés összefüggésében;

16.

rámutat a Bizottság azon határozatára, hogy elıbb önkéntes nyilvántartást vezet be és a rendszert egy év után értékeli, azonban aggasztja, hogy egy tisztán önkéntes rendszer a kevésbé felelıs lobbisták számára lehetıvé teszi a megfelelés elkerülését; felhívja a három intézményt, hogy a nyilvántartás életbe lépését követı három éven belül vizsgálják felül a lobbisták tevékenységére vonatkozó szabályokat annak értékelésére, hogy a módosított rendszerben megvalósul-e a kívánt átláthatóság a lobbisták tevékenységét illetıen; tisztában van a kötelezı nyilvántartás Lisszaboni Szerzıdés által biztosított jogalapjával, és úgy határoz, hogy közben a meglévı nyilvántartásokra épülı intézményközi megállapodás formájában együttmőködik az intézményekkel; úgy ítéli meg, hogy a kötelezı nyilvántartásba vétel elıírás kell, hogy legyen az intézményekbe rendszeresen bejutni kívánó lobbisták esetében, amint az a PE 407.216\ 107

HU

Parlamentben már megvalósult; 17.

úgy ítéli meg, hogy mivel az érdekérvényesítı gyakorlatok továbbra is folyamatosan változnak, az ilyen gyakorlatokat elıíró szabályoknak megfelelı mértékben rugalmasnak kell lenniük a változásokhoz való gyors alkalmazkodás érdekében;

18.

tudomásul veszi a Bizottság érdekképviseletekre vonatkozó magatartási kódexének tervezetét; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament már több mint 10 éve rendelkezik ilyen kódexszel, és kéri a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalást a Parlamenttel közös szabályok létrehozásáról; úgy véli, hogy a kódexnek komoly ellenırzést kellene biztosítania a lobbisták viselkedésére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy szankcionálni kell azokat a lobbistákat, akik megsértik a magatartási kódexet; hangsúlyozza, hogy elegendı erıforrást (személyzet és pénz) kell rendelkezésre bocsátani a nyilvántartásban szereplı információk ellenırzéséhez; úgy ítéli meg, hogy ami a Bizottság nyilvántartását illeti, a szankciók között szerepelhet a nyilvántartásból való felfüggesztés, súlyosabb esetekben pedig az onnan való törlés is; úgy véli, hogy egy közös nyilvántartás létrehozását követıen a lobbisták nem helyénvaló magatartásának eredménye a nyilvántartás hatálya alá tartozó valamennyi intézménybe való bejutással kapcsolatos szankció kell, hogy legyen;

19.

hangsúlyozza, hogy a nyilvántartásnak felhasználóbarátnak és az interneten könnyen hozzáférhetınek kell lennie: a nyilvánosságnak könnyen meg kell tudnia találni a nyilvántartást és abban könnyen kell tudnia kereséseket végezni, és ebben nem csupán a lobbiszervezetek megnevezését, hanem maguknak a lobbistáknak a nevét is szerepeltetni kell;

20.

hangsúlyozza, hogy a nyilvántartásban külön kategóriáknak kell szerepelniük, amelyekben a lobbisták az általuk képviselt érdek típusa szerint nyilvántarthatók (pl. szakmai szövetségek, vállalatok képviselıi, szakszervezetek, munkaadói szervezetek, ügyvédi irodák, nem kormányzati szervezetek stb.);

21.

üdvözli a Bizottság azon határozatát, hogy pénzügyi beszámolót kérjen a nyilvántartáshoz csatlakozó érdekképviseletektıl a következık vonatkozásában: –

a hivatásos tanácsadó cégek és ügyvédi irodák EU-s intézményekben való lobbizásának betudható forgalma, valamint legnagyobb ügyfeleik relatív súlya;

–

a lobbizás területén tevékenykedı vállalati lobbirészlegek és kereskedelmi szövetségek esetében az uniós intézményekben folytatott közvetlen lobbizásra fordított költségek becsült értéke;

–

a nem kormányzati szervezetek és „agytrösztök” esetében a teljes költségvetés, valamint a fı támogatási források lebontása;

22.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi beszámoló követelményének egyformán kell valamennyi regisztrált érdekképviseletre vonatkoznia;

23.

felhívja az említett munkacsoportot, hogy tegyen javaslatot a pénzügyi beszámolóra vonatkozó sajátos követelményekre, például a lobbizással kapcsolatos ésszerő kiadások feltüntetésére (pontos adatok nem szükségesek);

108 /PE 407.216

HU

24.

felhívja az illetékes bizottságot a Parlament eljárási szabályzata szükséges módosításainak elkészítésére; o o

25.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

PE 407.216\ 109

HU

P6_TA-PROV(2008)0198 Fehér könyv a sportról Az Európai Parlament 2008. május 8-i állásfoglalása a sportról szóló fehér könyvrıl (2007/2261(INI))


tekintettel a Lisszaboni Szerzıdéssel módosított EU-Szerzıdés 6. cikkére és a Lisszaboni Szerzıdéssel módosított EK-Szerzıdés 149. cikkére, amely szerint az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport elımozdításához,

–

tekintettel a sportról szóló fehér könyvre (COM(2007)0391),

–

tekintettel az 1999. decemberi Helsinki Jelentésre és a 2000. decemberi Nizzai Nyilatkozatra a sport speciális jellemzıirıl és társadalomban betöltött szerepérıl Európában,

–

tekintettel a brit elnökségnek az európai labdarúgással kapcsolatos kezdeményezésére, amelynek eredményeként 2006-ban megjelent a „Független tanulmány az európai sportról” címő dokumentum,

–

tekintettel az Európai Közösségek Bírósága, az Elsıfokú Bíróság és a Bizottság sportügyekben hozott határozatai által kialakított joggyakorlatra,

–

tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre1, amely tiltja a faji megkülönböztetés valamennyi formáját a munkavállalás, az oktatás, a szociális biztonság, az egészségügy és az árukhoz, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén,

–

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel 1997. június 13-i állásfoglalására az Európai Unió szerepérıl a sportban3, valamint 2003. június 5-i állásfoglalására a nıkrıl és a sportról4,

–

tekintettel „Az európai hivatásos labdarúgás jövıjérıl” címő 2007. március 29-i állásfoglalására5,

1 2 3 4 5

HL L 180., 2000.7.19., 22. o. HL L 303., 2000.12.2., 16. o. HL C 200., 1997.6.30., 252. o. HL C 68. E., 2004.3.18., 605. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0100.

110 /PE 407.216

HU

–

tekintettel 2007. november 13-i állásfoglalására a sport szerepérıl az oktatásban1,

–

tekintettel a „Doppingolás a sportban” címő 2005. április 14-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a labdarúgás terén tapasztalható rasszizmus elleni küzdelemrıl szóló 2006. március 14-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a 2003-as Nemzetközi Doppingellenes Szabályzatra és annak 2007. évi felülvizsgálatára,

–

tekintettel „A játék szabályai” címmel megrendezett elsı európai sportirányítási konferencia jelentésére és következtetéseire (Brüsszel, 2001. február 26–27.),

–

tekintettel és a Bizottság és a FIFA által 2006-ban aláírt egyetértési memorandumra a futball, mint a fejlıdés motorja az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaiban címmel,

–

tekintettel „A sporton keresztül történı nevelés európai éve” (2004) során szerzett tapasztalatokra és az Európai Parlament és a Tanács élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i ajánlására4,

–


–

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, illetve a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A6-0149/2008),

A.

mivel a sportnak integráló szerepe van, valamint hozzájárul a társadalmi kohézióhoz és a régiók belsı kohéziójához;

B.

mivel az európai sport az európai identitás, kultúra és polgárság elidegeníthetetlen része, és mivel az európai sportolók, önkéntesek és támogatók millióinak elkötelezettségén és lelkesedésén alapul, akik nagy számban tevékenykednek a sportklubokban és szövetségekben, és egy olyan mozgalom részesei, amely számos kiemelkedı sportolót és sportcsapatot teremtett, és társadalmunk nagyra becsült elemévé tette sportot, ahol a sportesemények rendkívül népszerőek,

C.

mivel a sport nagyon fontos szerepet játszik az európai társadalmakban, ugyanakkor a versenysport egyes részeinek olyan új fenyegetésekkel és kihívásokkal kell szembenéznie, mint az üzleti nyomás, a fiatal játékosok és sportolók kizsákmányolása, a dopping, a fajgyőlölet, az erıszak, az eredmények manipulálása, a korrupció, a sportfogadási csalás és a pénzmosás,

D.

mivel a sport a társadalmi beilleszkedés és integráció eszközeként különleges társadalmi szereppel rendelkezik, a kultúrák közötti párbeszéd egyik fontos eszköze, és

1 2 3 4

Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0503. HL C 33. E, 2006.2.9., 590. o. HL C 291. E, 2006.11.30., 143. o. HL L 394., 2006.12.30., 10. o. PE 407.216\ 111

HU

kiemelkedı mértékben járul hozzá az olyan fontos társadalmi értékek fejlesztéséhez és elımozdításához, mint a tisztességesség, a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, a szabályok tiszteletben tartása, a csapatszellem és az önfegyelem; mivel a sport az önkéntesség elve mentén felépülı szervezeteinek köszönhetıen fontos szerepet játszik az európai társadalomban az egészséget, az oktatást, a társadalmi integrációt és a kulturális értékeket illetıen, E.

mivel a Lisszaboni Szerzıdéssel módosított EK-Szerzıdés 149. cikke alapján az EU fellépésének célja a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelıs szervezetek közötti együttmőködésnek az elımozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén, mivel az uniós szintő fellépésnek ki kell egészítenie a többi szereplı intézkedéseit a jelenlegi hatáskörmegosztás megváltoztatása nélkül,

F.

mivel a Lisszaboni Szerzıdés és az azzal módosított EK-Szerzıdés 149. cikke ratifikálása érdekében stratégiai iránymutatást kell adni az európai sport szerepe tekintetében, világossá téve a közösségi jog alkalmazását e területen; mivel a sport sajátos jellemzıinek kezeléséhez a sportszervezetek szempontjából nem elégséges az eseti megközelítés, amely bebetonozza a meglévı jogbizonytalanságot, és mivel több, sportra vonatkozó intézkedésre van szükség az EU szintjén, figyelembe véve egyben a sportszervezetek autonómiáját, sajátosságait és önszabályozását,

G.

mivel a Lisszaboni Szerzıdéssel módosított EK-Szerzıdés 149. cikke felszólítja a Közösséget a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának támogatására, és mivel a piaci versenyszabályok sportra való alkalmazása a sportklubok közötti szakadék kiszélesedéséhez vezet a leggazdagabb és/vagy legnépszerőbb klubok javára, ami káros hatással van a sportversenyek igazságos lebonyolítására, és így ellentétes az abban a cikkben rögzített célkitőzéssel,

H.

mivel figyelembe kell venni a sportszervezetek és képviseleti testületek, például a hivatásos bajnokságokat szervezık függetlenségét, valamint azt a tényt, hogy a szervezéssel kapcsolatos felelısség alapvetıen a sporttal foglalkozó testületek irányító szerveire és bizonyos mértékben a tagállamokra és a szociális partnerekre hárul,

I.

mivel a hivatásos sport egyre nagyobb jelentıséget kap, és elısegíti a sport társadalmi szerepének növelését; mivel a versenyjog és a belsı piac rendelkezései annyiban alkalmazandók a hivatásos sportra, amennyiben az gazdasági tevékenységnek minısül,

J.

mivel a sport az EU jogszabályok hatáskörébe tartozik, nevezetesen ami a képviseleti és részvételi demokrácia elvének az európai sportintézmények döntéshozó testületeiben való érvényesülését, valamint az EK-Szerzıdés 13. cikkét illeti, amely tiltja a nemek, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyızıdés, fogyatékosság, kor vagy szexuális beállítottság alapján történı megkülönböztetést; mivel vannak bizonyos esetek, amikor a sport alapvetı és sajátos jellemzıit figyelembe véve nem vethetı össze a szokásos gazdasági tevékenységgel,

K.

mivel a sportszektorban folytatott önkéntes tevékenységek erısítik a társadalmi kohéziót és integrációt, elımozdítják a helyi demokráciát és aktív polgárságot, és ennélfogva gazdasági értékük is van, mivel önkéntesek nélkül a sporttevékenységek magasabb költséggel járnának, és több, sporthoz kapcsolódó társadalmi tevékenység

112 /PE 407.216

HU

eltőnne, mivel támogatni kell a sport önkéntes struktúráit és bátorítani kell az önkéntes szolgálatokat a sportban, mégpedig olyan intézkedésekkel, amelyek megfelelı védelmet biztosítanak az önkénteseknek, és elismerik az önkéntesek gazdasági és társadalmi szerepét, L.

mivel a testmozgás hiánya elısegíti az elhízás kialakulását és krónikus betegségek megjelenését, például a szív- és érrendszeri megbetegedésekét és a cukorbetegségét, és mivel ennek súlyos hatásai vannak a tagállamok egészségügyi költségvetésére,

M.

mivel az utóbbi évtizedben mind az általános, mind pedig a középiskolákban csökkent a testnevelésórák száma, és mivel nagy különbségek vannak a tagállamok között a sportlétesítményeket és az felszereléseket illetıen; mivel a sport vonzó lehetıséget kínál a fiataloknak a társadalomban való részvételre és személyes kötelezettségvállalásra, és segítséget nyújthat abban, hogy távol tartsák ıket a bőnözéstıl,

N.

mivel a dopping sérti az átlátható és tisztességes verseny elvét és a sportolókra indokolatlan nyomást gyakorol,

O.

mivel a 2003-as Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat sikeres modellt adott a nemzeti jogszabályok világmérető összehangolására; mivel a Doppingellenes Világszervezet (WADA) erıfeszítései ugyanakkor fıként az élsportra összpontosulnak,

P.

mivel az EU elınyt kovácsolhatna egy koordináltabb megközelítésbıl a doppingellenes küzdelem terén, különösen azáltal, hogy közös álláspontokat fogalmazna meg a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal kapcsolatban, valamint a kormányok, nemzeti doppingellenes szervezetek és laboratóriumok között az információk és bevált gyakorlatok megosztásán keresztül,

Q.

mivel annak ellenére, hogy európai szinten tapasztalható némi elırelépés a nemek közötti esélyegyenlıség terén, a sportban még mindig tartós az egyenlıtlenség nık és férfiak között; mivel a tehetséges fiatal sportolóknak – férfiaknak és nıknek – szóló képzési programoknak nyitottaknak kell lenniük mindenki számára és el kell kerülni, hogy állampolgárságon vagy nemen alapuló megkülönböztetés jöjjön létre az európai polgárok és lakosok között,

R.

mivel minden polgárnak lehetıséget kell nyújtani a sportolásra, és mivel ezért meg kell vizsgálni bizonyos csoportok, úgymint a fogyatékkal élık, a migránsok és a hátrányos környezetbıl származók sajátos igényeit, és mivel különösen a fogyatékkal élı sportolókat nem érheti megkülönböztetés ép társaikhoz képest a sportolási lehetıségekhez való hozzáférés terén a tagállamokban,

S.

mivel a sport minden polgárhoz szól, nemtıl, fajtól, életkortól, fogyatékosságtól, vallástól, állampolgárságtól, szexuális irányultságtól, társadalmi közegtıl és anyagi forrásaiktól függetlenül, és mivel a sport képes erısíteni a társadalmi beilleszkedést és integrációt, és mivel a Parlament és a Bizottság több ízben is elítélte az erıszak, a fajgyőlölet és az idegengyőlölet megnyilvánulásának valamennyi formáját,

T.

mivel a sporteseményeken fellépı erıszak továbbra is megoldatlan probléma, és a legkülönbözıbb formákat öltheti; mivel a nagy sportesemények idıtartamuk alatt PE 407.216\ 113

HU

vonzzák a prostitúciót és a nı- és gyermekkereskedelmet, U.

mivel az osztrák elnökség során 2006-ban bemutatott tanulmány szerint a sport által elıállított hozzáadott érték 407 milliárd EUR volt 2004-ben, ami az EU GDP-jének 3,7%-a, és 15 millió embernek, illetve a munkaerı 5,4%-ának ad munkát; mivel a sport ezáltal elımozdítja a lisszaboni stratégia célkitőzéseinek megvalósítását a növekedés és a munkahelyteremtés területén, valamint a helyi, regionális és vidékfejlesztés eszközeként is mőködik, továbbá szinergiákat hozhat létre az idegenforgalmi fejlesztésekben is, elısegítve az infrastruktúrák modernizálását és új sport- és szabadidıs létesítmények finanszírozását szolgáló partnerségek létrejöttét,

V.

mivel a növekvı mértékő digitális kalózkodás (és különösen a sportesemények nem engedélyezett élı közvetítése és továbbközvetítése) jelentıs veszélyt jelent a sportszektor számára, bár a probléma eddig kevéssé tudatosult,

W.

mivel a sporttevékenységek túlnyomó többsége nonprofit módon mőködik, és ezek közül sok esetében a pénzügyi támogatásoktól függ annak biztosítása, hogy mindenki számára hozzáférhetık legyenek; mivel az állami támogatás fontos az alulról szervezıdı sport és a mindenkinek szóló sport számára, feltéve, hogy megfelel a közösségi jognak; mivel a szervezett sport szinte valamennyi tagállamban sajátos, alulról építkezı nem nyereségorientált irányítási struktúrákra épül, nagymértékben bízva az önkéntesek elkötelezettségében, valamint a jogi személyiség vagy jogállás sajátos formáit öltve, ami megteremti számos pénzügyi és adózási elıny elıfeltételét,

X.

mivel a tagállamok nem határozták meg világosan a sport fogalmát, és nem döntötték el, hogy a közérdekő szolgáltatások közé tartozik-e vagy sem, ami indokolhatna kedvezményes pénzügyi elbánást (például adókönnyítést),

Y.

mivel csökken az adományok és a kormányzati finanszírozás összege, és mivel a túlélés érdekében a nonprofit sportszervezetek többségének valamilyen fajta kereskedelmi tevékenységbıl kell növelnie bevételeit, amely lehetıvé teszi, hogy eredményesen teljesítsék társadalmi céljaikat, ezek a szervezetek a közösségi jog hatálya alá tartoznak,

Z.

mivel a sportszervezeteknek számos bevételi forrásuk van, mint például a tagdíjak, a jegyeladások, a reklám és a szponzorálás, sorsolásos játékok, médiajogok, a sportszövetségeken és -ligákon belül a jövedelmek újraelosztása, kapcsolódó termékek értékesítése, és állami támogatások, emellett pedig az állami tulajdonú vagy állami engedéllyel mőködı, sorsolási és szerencsejátékokat üzemeltetı szereplık által generált bevételek is léteznek, amelyek messze a legjelentısebb jövedelemforrást jelentik számos EU-tagállamban,

AA.

mivel a médiajogok váltak a hivatásos sport egyik elsıdleges bevételi forrásává Európában, amelyek bevételét többek között helyi közösségi szintő képzésekbe, létesítményekbe és közösségi projektekbe fektetik be újra, ellenkezı oldalról pedig a sportesemények közvetítésének joga népszerő tartalomforrás a média számos szereplıje számára,

AB.

mivel az Európai Unióban a sportszervezetek elengedhetetlennek tekintik azt a hozzájárulást, amelyet a közérdek célját szolgáló, államilag mőködtetett sorsjátékok és engedélyezett szerencsejátékok biztosítanak a nem hivatásos sport finanszírozásához;

114 /PE 407.216

HU

mivel eddig még nem tettek javaslatot más olyan fenntartható és politikailag kivitelezhetı megoldásra, illetve nem folytattak komoly vitát arról, hogy pótolják a finanszírozási források várhatóan jelentıs kiesését, ha profitorientált vállalkozások mőködését engedélyeznék azokban a tagállamokban, amelyek eddig korlátozó szerencsejáték-politikát alkalmaztak, AC.

mivel a sportfogadási tevékenységek ellenırizetlenül fejlıdtek (különösen az Interneten kötött, határokon átnyúló fogadások); mivel számos játék eredményét elıre rögzítették, és mivel az utóbbi idıben fogadásokkal kapcsolatos botrányok kerültek napvilágra a tagállamokban, fenyegetve a sport és a sportversenyek integritását,

AD.

mivel a legtöbb tagállamban azonos gazdasági és társadalmi fejlemények, mint például a növekvı kereskedelmi jelleg, az állami ráfordítások növelésének ösztönzése, a résztvevık növekvı száma és a változatlan számú önkéntesek, újszerő kihívásokat teremtettek a sport szervezését illetıen Európában,

AE.

mivel a nemzeti csapatok nem csak saját hitelük megalapozásával játszanak fontos szerepet, hanem azzal is, hogy biztosítják a szolidaritást az alulról szervezıdı sporttal, és ezért támogatásra érdemesek,

AF.

mivel a játékosok és sportolók valódi európai piacának kialakulása és bizonyos sportágakban a hivatásos bérek emelkedése a sportügynökök tevékenységeinek növekedését vonta maga után, és mivel emiatt a tagállamokban külön képzésre van szükség sportmenedzserek és sportügynökök számára,

AG.

mivel a sportágazat igen erıs nemzetközi jellege határokon átnyúló korrupciót eredményezett, és amikor az irányító szervek határokon átnyúló, egész Európát sújtó korrupciós problémákkal szembesülnek, lehetıvé kell tenni számukra, hogy a Bizottság támogatását kérjék, amennyiben arra szükség van,

AH.

mivel az adott versenyszervezı által jóváhagyott licencrendszerek célja annak biztosítása, hogy a hivatásos klubok ugyanazokat az alapvetı szabályokat tartsák be a pénzügyi irányítás és az átláthatóság terén, valamint e szabályoknak meg kell felelniük a versenyszabályoknak és a belsı piac szabályainak, továbbá nem léphetnek túl a sport megfelelı szervezéséhez és mőködéséhez kapcsolódó legitim célkitőzések eléréséhez szükséges szinten,

AI.

mivel a szervezett sport alapvetı természeténél fogva az európai szintő sportszervezeti struktúrák általában kevésbé fejlettek, mint a nemzeti és nemzetközi szervezetek, miközben a sport európai szinten kontinentális keretek között, nem pedig az EU szintjén szervezıdik,

AJ.

mivel a sportról szóló fehér könyv többször említi a sport általános érvényre juttatását az európai finanszírozási programokban, és mivel az Uniónak is figyelembe kell venni a sport szempontjait cselekvéseiben, különösen annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa a sportszervezetek autonómiáját, sajátosságait és önszabályozását, valamint támogassa a sportot európai szinten; mivel az érdekelt felek között folytatott strukturált párbeszéd következtetései rendkívül fontosak a sport sajátos természetének megértésében,

AK.

mivel a Bizottság úgy döntött, hogy az egészséget javító fizikai aktivitást a sporttal PE 407.216\ 115

HU

kapcsolatos tevékenységeinek sarokkövévé teszi; mivel az Európa Tanács az európai sportmozgalommal folytatott innovatív és hatékony párbeszédrıl tesz tanúbizonyságot, és ülésein egy asztalhoz ülteti a sport kormányzati és nem kormányzati érdekelt feleit, AL.

mivel az európai szinten folytatott szociális párbeszéd mérsékelheti azokat az aggodalmakat, amelyeket a munkáltatók és a sportolók osztanak, és kiterjedhet a közöttük lévı kapcsolatokra vonatkozó megállapodások és az ágazatban uralkodó munkakörülmények vizsgálatára,

AM.

mivel a sport hozzájárulhat az EU külkapcsolatainak legkülönbözıbb szempontjaihoz a külsı segélyezési programok összefüggésében, elısegítve a partnerországokkal az EU nyilvános diplomáciai lépései keretében folytatott párbeszédet,

AN.

mivel az európai sportszervezeteknek, a sportesemények szervezıinek és valamennyi felelıs testületnek környezeti célkitőzéseket kell rögzíteniük saját maguk számára, hogy biztosítsák tevékenységeik környezeti fenntarthatóságát,

Sportszervezés 1.

üdvözli a sportról szóló fehér könyv közzétételét, és reméli, hogy az alapként fog szolgálni a sport világa számára, a Bizottság pedig gyümölcsözı és folyamatos párbeszédet fog kezdeményezni; nagyra értékeli, hogy a Bizottság e fehér könyv elfogadásával ilyen jelentıséget tulajdonít a sportnak;

2.

üdvözli, hogy a tagállamok elismerték a sportot a Lisszaboni Szerzıdésben, hogy ily módon lehetıvé váljon egy koherens európai politika kialakítása e területen; miközben figyelembe veszi a sport sajátos természetét, az önkéntes tevékenységen alapuló struktúráit, valamint társadalmi és nevelési funkcióit, lehetıvé teszi a Bizottság számára, hogy támogassa és kiegészítse – de ne szabályozza – a tagállamok és a sportszervezetek tevékenységeit; megjegyzi, hogy a sport meglévı struktúrái Európában nemzeti elven alapulnak;

3.

úgy véli, hogy a Bizottságnak a sporttal kapcsolatosan a Lisszaboni Szerzıdéssel módosított EK-Szerzıdés 149. cikke alapján kiegészítı hatáskört kell gyakorolnia, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét, tiszteletben tartva a sportszervezetek és az irányító testületek autonómiáját, valamint megfelelı figyelmet szentelve a sport sajátos jellegének;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy kellıképpen vegye figyelembe a sport sajátosságait, és ne ragaszkodjon az eseti megközelítéshez, valamint garantáljon nagyobb jogbiztonságot azáltal, hogy egyértelmő iránymutatásokat fogalmaz meg az európai jog sportra való alkalmazhatóságáról Európában, és támogatja a közösségi vívmányok sportra való konkrét alkalmazásáról szóló tanulmányokat és szemináriumokat; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU-szabályok egyértelmőségét, koherenciáját és nyilvánosságát, hogy az általános érdekő sportszolgáltatások teljesíthessék küldetésüket, és hozzájáruljanak az európai polgárok jobb életminıségéhez; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és rendszeresen vizsgálja felül az EU-jogszabályok alkalmazását az EK-Szerzıdéssel összhangban, hogy figyelembe vegyék az új realitásokat, és ezzel azonosítsák és megoldják a küszöbön álló vagy felmerülı kérdéseket;

116 /PE 407.216

HU

5.

osztja a Bizottság nézıpontját, mely szerint a fennálló nehézségek nagy része megoldható egy olyan önszabályozással, amely eleget tesz a megfelelı irányítás elveinek és tiszteletben tartja a közösségi jogot; úgy véli, hogy a Bizottság és a sportmozgalmak közötti strukturált partnerség és párbeszéd létfontosságú a sport jó irányításához és a jogbizonytalanság elkerüléséhez az sportszervezetek autonómiája és önszabályozása tekintetében; egyetért a Bizottsággal abban, hogy strukturált párbeszédet folytasson két részben: a) éves európai sportfórum a sport valamennyi érintett szereplıjének részvételével; és b) tematikus viták korlátozott számú résztvevıvel;

6.

üdvözli, hogy a következık részt vesznek az ajánlott strukturált párbeszédben: –

európai sportszövetségek,

–

különbözı sportágak európai sportszervezetei, különösen az európai olimpiai bizottságok, az Európai Paralimpiai Bizottság (EPC), а Speciális Olimpia és az európai nem kormányzati sportszervezetek,

–

a nemzeti sportszervezetek és a nemzeti olimpiai és paralimpiai bizottságok,

–

egyéb, európai szinten képviselt érdekelt felek a sport terén, beleértve a szociális partnereket is,

–

egyéb európai és nemzetközi szervezetek, különösen az Európa Tanács sportszervezeteinek sportszervei és az ENSZ szervei, mint például az UNESCO és a WTO;

7.

úgy ítéli meg, hogy az európai uniós jogszabályok keretein belül a sportszervek szabadon irányíthatják sporttevékenységüket, amennyiben szabályaik pusztán sporttal kapcsolatosak, azonban ha ezek korlátozásokat tartalmaznak, akkor azoknak arányosnak kell lenniük, azaz a sporttal kapcsolatos célkitőzések eléréséhez ésszerő mértékben szükségesek;

8.

elismeri a professzionális csapatsportok fı színterei, azaz a klubok mint alapegységek szerepét, amelyek játékosokat alkalmaznak és a fı kapcsot jelentik a szurkolók felé; a játékosok szakszervezeteit mint munkavállalói képviseleti szerveket; a ligákat mint nemzeti szintő versenyszervezıket és munkáltatói képviseleti szerveket a klubokkal együtt; valamint az irányító szerveket mint a sportág és a játékszabályok oltalmazóit; e négy összetevı közös célja a jó egészség, az integritás és a sporton belüli szolidaritás megvalósítása;

9.

javasolja, hogy a sportban érintett, különbözı csoportokba tartozó emberek (játékosok, edzık/oktatók, bírók stb.) szövetségeit mind megfelelıen kell képviselni a nemzeti és nemzetközi szövetségek döntéshozó testületeiben;

10.

úgy véli, hogy az átadások által gerjesztett jelentıs tıkemozgások miatt a pénzügyi tranzakciókat nyílt és átlátható módon az összes érintett fél között kellene lebonyolítani, és úgy véli, hogy a rendszert az illetékes irányító szervnek kellene irányítania, az adott sportágnak megfelelı módon;

11.

hangsúlyozza az önkéntes munka fontosságát a sportban, amennyiben az a társadalmi PE 407.216\ 117

HU

integráció ösztönzésében és támogatásában, valamint a fiatalok tudatosításában fı tényezıként mőködik; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, adjanak nagyobb bátorítást az önkéntes kezdeményezéseknek a sport és a sportszervezetek terén a nemzeti és európai szintő döntéshozatal keretében; 12.

felkéri a tagállamokat és a sportirányító testületeket a szurkolók társadalmi és demokratikus szerepének tevékeny elımozdítására szurkolói szövetségek létrehozásának és fejlesztésének támogatása, valamint azoknak a játék irányításába és igazgatásába történı bevonásának ösztönzése révén; hisz abban, hogy e tekintetben a Supporters Direct (a szurkolók közvetlen bevonása) kezdeményezés a bevált gyakorlatok egyik legjobb példája, és felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a sportirányító testületeket ennek elterjesztésének támogatására;

13.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a nem kormányzati sportszervezetek erıteljesebb részvételét a tagállamok és a Bizottság közötti párbeszédben a nem kormányzati sportszervezetek részvételével tartott kormányzati ülések megszervezésével, mint amilyenek a miniszteri és sportigazgatói ülések vagy a Bizottság munkacsoportjainak ülései;

14.

üdvözli a Franciaország és Hollandia által a sportról szóló fehér könyvrıl aláírt memorandumot, és felkéri a Bizottságot a sport jogállásának pontosítására az uniós jogban egyes pontokon, mint például a csapatok összetétele, a játékosok menedzsereinek jogállása, az audiovizuális jogok stb.;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy az új strukturált párbeszéd során fordítson külön figyelmet a Régiók Bizottságára, figyelembe véve annak regionális és helyi szintő közremőködését a sportról szóló fehér könyvben meghatározott intézkedések felügyeletében és végrehajtásában;

16.

kéri a nemzetközi, európai és nemzeti sportszövetségeket, hogy szabályzataikban fogadják el a közönséges bíróságokhoz való fordulás jogát, ugyanakkor elismeri, hogy a nemzeti hatóságok, ligák és versenyek általi önszabályozás elve alátámasztja és igazolja a sport európai modelljének felépítését, valamint a sportversenyek szervezését meghatározó alapelveket;

17.

bátorítja a Bizottságot a nemzeti és európai szintő önszabályozó engedélyezési rendszerek végrehajtásának és erısítésének támogatására, hogy erısítse a felelısségteljes irányítást és egyenlı versenyfeltételeket teremtsen a pénzügyi átláthatóság és stabilitás terén; ajánlja, hogy szülessenek intézkedések a pénzügyi átláthatóság és költségellenırzés európai sportban való megvalósítása érdekében, hogy ne csak a stabilitást, hanem az egyenlı versenyfeltételeket is biztosítsa az európai versenytársak között a sportszektorban; elismeri a nemzeti és európai versenyeket szervezık elınyeit, amelyek a hivatásos kluboknak adnak engedélyt annak biztosítása érdekében, hogy ezek a klubok rendelkezzenek a szükséges struktúrákkal és teljesítsék a versenyben való részvételhez szükséges anyagi feltételeket;

18.

felszólítja a nemzeti és európai sportesemény-szervezıket annak biztosítására, hogy a sportszövetségek engedélyezésére vonatkozó eljárásaik megfeleljenek a pénzügyi átláthatóság alapelvének, megkülönböztetésmentesek legyenek, és összhangban legyenek a belsı piac alapvetı rendelkezéseivel és elveivel a verseny torzulásának megfékezésére; úgy véli, hogy az európai sportszervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy

118 /PE 407.216

HU

az átláthatósággal és engedélyezéssel kapcsolatos követelményeket betartsák, a követelmények betartásának elmulasztását pedig megbüntessék; 19.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy szervezzenek konferenciát az UEFA-val, az EPFLlel, a Fifproval, a nemzeti szövetségekkel és a hivatásos labdarúgó-események szervezéséért felelıs nemzeti szervekkel az engedélyezési rendszerek és az e téren kialakult bevált gyakorlatok megvitatása céljából; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erre a konferenciára hívjon meg más érintett reprezentatív szövetségeket is;

Dopping 20.

felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös jogalkotási megközelítést a doppingolással kapcsolatban, hogy hasonló jogi elbírálást biztosítsanak minden tagállamban, és határozzanak meg közös álláspontot a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal kapcsolatban; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem írták alá az UNESCO-nak a sportban a dopping elleni küzdelemrıl szóló egyezményét, hogy ezt tegyék meg;

21.

a WADA-ban részt vevı félként kéri az Uniót, hogy a doppingellenes harc égisze alatt elsısorban erısítsék meg a meglévı hálózatokat, és csak ezt követıen hozzanak létre új partnerségeket a törvény betartatásáért felelıs hatóságok, a WADA által hitelesített laboratóriumok, az Europol és az Interpol között, melyek elısegíthetik az új doppingszerekrıl és az új doppingmódszerekrıl szóló információk megfelelı idıben és biztonságos módon történı cseréjét;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a „Pierre de Coubertin” cselekvési terv 4. és 5. cselekvését, hogy elımozdítsák a partnerkapcsolatok kialakítását a tagállamok bőnüldözı szervei, a WADA által hitelesített laboratóriumok és az Interpol között az új doppinganyagokkal és gyakorlatokkal kapcsolatos információk megfelelı idıben és biztonságos módon való cseréje érdekében, valamint hogy tevılegesen segítse elı és támogassa a tagállami szintő nemzeti doppingellenes szervezetek hálózatának létrehozását;

23.

bátorítja a tagállamokat, hogy ugyanolyan módon kezeljék az illegális doppingszerek kereskedelmét, mint a drogkereskedelmet, és ilyen irányban módosítsák nemzeti jogszabályaikat; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, miként lehet ezt a fehér könyvben megfogalmazott ajánlást továbbvinni;

24.

olyan doppingmegelızési és doppingellenes politika megvalósítására szólít fel, amely az atléták számára megterhelı idıbeosztás elkerülésére is kiterjed, és hangsúlyozza a szabálysértések elleni, ellenırzések, kutatás, vizsgálatok, független orvosok által végzett hosszú távú felügyelet és az oktatás, ezzel egyidejőleg pedig a megelızés és képzés segítségével vívott küzdelem szükségességét; felszólítja a hivatásos klubokat és sportszervezeteket, hogy fogadjanak el kötelezettségvállalást a doppingellenes küzdelemre és felügyeljék a szabályok betartásának figyelemmel kísérésére független belsı és külsı ellenırzéseken keresztül;

25.

egy doppingellenes küzdelemrıl szóló cselekvési terv kidolgozását kéri, amely menetrendet állít fel a következı olimpiai játékokig, amelynek megrendezésére az EUban kerül sor (London, 2012);

PE 407.216\ 119

HU

26.

kéri, hogy a kutatási keretprogram és a közegészségügyi program keretében finanszírozzák a doppingra irányuló kutatást;

27.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak átfogóbb tájékoztatást és oktatást a fiatal versenysportolók számára a teljesítményfokozó szerekkel, az ilyen szereket tartalmazó rendelvényekkel és ezek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban;

Oktatás, ifjúság és egészségügy 28.

hangsúlyozza a sport szerepét az oktatásban, ahogy megtanítja a fiataloknak a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, az ıszinteség és az igazságos játékszabályok betartásának elvét, valamint az egészségügyi megelızésben betöltött szerepét, különös tekintettel az elhízás kezelésében;

29.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy az oktatási színvonal egyik fı tényezıjeként támogatni kell a sportot és a fizikai aktivitást, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék az iskolákat és javítsák a felsıoktatási színvonalat is; támogatja a Bizottság tagállamok felé tett ajánlásait, amelyek a gyermekek és iskolások korai gyermekkortól fogva történı, oktatási programokon belüli fizikai aktivitásának növelésére és fokozására törekvı nemzeti szintő stratégiák kidolgozásáról szólnak; hangsúlyozza az iskolai testmozgás finanszírozásának jelentıségét, amely alapvetı fontosságú a legfiatalabb gyermekek fizikai és lelki fejlıdéséhez, valamint fontos egészségügyi eszköz a fiatalok és a kevésbé fiatalok számára;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti oktatási színvonal emelésének fı tényezıjeként ösztönözzék a sport és a fizikai aktivitás elımozdítására irányuló további intézkedéseket, és teljes mértékben aknázzák ki a közösségi mobilitási programok által kínált lehetıségeket az oktatás, szakképzés és egész életen át tartó tanulás valamennyi szintjén;

31.

ajánlja a tagállamoknak, hogy ismerjék el a fiatal sportolók sportbéli és tanulmányi „kettıs pályafutásával” kapcsolatos, a legfiatalabbak oktatására külön figyelmet fordító képzés szükségességét, amely lehetıvé teszi, hogy a hivatásos sportolók pályafutásuk végén vissza tudjanak térni a munkaerıpiacra, és aminek céljából szigorúbb felügyeletre és az edzések rendszeres ellenırzésére van szükség, hogy a minıség szavatolható legyen, valamint minıségi helyi képzési központok szükségességét a sportolók erkölcsi, oktatási és szakmai érdekeinek védelme céljából;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fiatal sportolók tekintetében megelızı intézkedések és egészségügyi szőrések bevezetésére, és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt valamennyi jog tiszteletben tartásának biztosítására;

33.

üdvözli a Bizottság javaslatát az olyan iskolák számára odaítélendı európai díjról, amelyek az oktatás részeként tevékenyen támogatják és ösztönzik a fizikai aktivitást;

34.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a fiatal és tehetséges sportolókba való befektetés döntı fontosságú a sport fenntartható fejlıdése szempontjából, és úgy ítéli meg, hogy a sportmozgalmak számára valós kihívást jelent a játékosok helyi edzése; úgy véli, hogy az UEFA hazai nevelésre vonatkozó szabálya példaként szolgálhat a többi szövetség, liga és klub számára;

120 /PE 407.216

HU

35.

ebben az összefüggésben utal a Lisszaboni Szerzıdés által az Európai Unióra ruházott feladatokra, különösen a legfiatalabb sportolók testi és morális épségének védelmét illetıen;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el azoknak az intézkedéseknek a jogszerőségét, amelyek az edzési programokat elvégzı játékosok támogatásának kedveznek, mint például a helyileg kiképzett játékosok minimális száma a hivatásos csapatban, állampolgárságuktól függetlenül;

37.

kéri, hogy a Bizottság – nyíltan szót emelve a FIFA rendeletében foglalt elıírás szigorúbb alkalmazása mellett, amely megtiltja a 16 évesnél fiatalabb játékosok átigazolását az Unión belül, továbbá támogatva azt az elvet, amely szerint egy játékosnak elsı hivatásos szerzıdését az ıt felkészítı klubbal kell aláírnia – támogassa a sportszervezetek azon intézkedéseit, amelyek célja a fiatal sportolók védelme a sportág sajátosságainak tiszteletben tartása mellett;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévı törvények és szabályok szigorú betartatásával szálljanak szembe a lányok és fiúk sport terén történı kizsákmányolásával és a gyermekkereskedelemmel; úgy véli, hogy – kiváltképp a „saját neveléső játékosok szabálya” alkalmazásának terén – nagyobb jogbiztonság kívánatos;

39.

helyteleníti a tagállamok kormányainak azon gyakorlatát, hogy fejlesztési célból eladják az iskolai sportpályákat; úgy ítéli meg, hogy tagállamokat bátorítani kell annak biztosítására, hogy a gyermekeknek elégséges számú létesítmény álljon rendelkezésükre az iskolai sportoláshoz és fizikai aktivitáshoz; felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg valamennyi 14 év alatti gyermek szabad hozzáférését az összes belföldi és nemzetközi versenyhez;

40.

tekintettel annak szükségességére, hogy horizontális megközelítést kell elfogadni a környezetvédelem és egészségügy védelmérıl szóló kérdésekben, ajánlja, hogy a Bizottság ösztönözze a környezetvédelem és az egészségügy védelmének elımozdítását az európai sportesemények során; üdvözli Bizottság azon határozatát, amely az ökológiai vásárlási politika elımozdítására irányul a tagállamokkal és más érintett felekkel folytatott politikai párbeszéd keretében;

41.

elismeri a sport fontosságát az egészségvédelem területén, és ebbıl az okból ajánlja, hogy a közvetítési jogok tulajdonosai ebbıl a célból mozdítsák elı a sport nyilvánosságát;

42.

rámutat arra, hogy a sport és az egészség közötti kapcsolat fontos tényezı, ezért a sportszervezetek vagy -szövetségek, és az egészségügyi alapok, valamint orvosok közötti együttmőködés egyre inkább bevett gyakorlattá válik, amely hatalmas hozzáadott értéket képvisel az egészségügyi szolgáltatások terén, és ezzel együtt a pénzügyi megtakarítást is jelent; döntı fontosságúnak tekinti, hogy a fiatalok olyan európai szintő események keretében, mint az „E-mentes Élelmiszerek Napja”, úgy legyenek nevelve, hogy tudatában legyenek az egészséges táplálkozás jelentıségének a táplálkozás és a testmozgás közötti kölcsönös kapcsolat körülményei között;

43.

hangsúlyozza a testedzésnek és a sportnak az elhízás megakadályozásában és az egészségtelen életmódbeli szokások leküzdésben játszott fontos szerepét, mivel e PE 407.216\ 121

HU

tevékenységeknek jelentıs pozitív hatásuk van egyrészt a polgárok egészségére, másrészt pedig az egészségbiztosítási alapok költségeinek csökkentésére nézve; aggodalmát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a munkaidı meghosszabbítása és a jelenlegi munkahelyi körülmények általában gátolják a munkavállalókat a rendszeres testmozgásban és abban, hogy céltudatosabban a sportnak szenteljék magukat; felszólítja a Bizottságot, hogy a sportszövetségekkel együttmőködésben 2008 végéig dolgozzon ki és adjon ki európai iránymutatásokat és ajánlásokat a fizikai aktivitással kapcsolatban; 44.

felhívja a tagállamokat, hogy teremtsék meg a keretét az Európai Iskolai Bajnokságok és Európai Egyetemi Bajnokságok megszervezésének, hogy felkészítsék a fiatalokat a teljesítményre és ösztönözzék a kultúrák közötti párbeszédet;

Társadalmi integráció és a megkülönböztetés elleni harc 45.

hangsúlyozza, hogy a sport a társadalmi integráció egyik leghatékonyabb eszköze, és mint ilyet az Európai Uniónak nagyobb mértékben kell népszerősítenie és támogatnia, pl. az európai, nemzeti és helyi sport- és rekreációs események szervezıire irányuló egyedi programokkal; úgy ítéli meg, hogy ki kell bıvíteni ezeket a lehetıségeket, különösen azon sportesemények szervezıire, amelyek az integrációt és a fogyatékkal élık bevonását támogatják; úgy ítéli meg, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai évének (2008) keretében külön figyelmet kell fordítani a sport szerepére, amelyet a kultúrák egymás mellett élésének alapvetı fórumaként és a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttmőködés sarokköveként tölt be;

46.

rámutat az emberek sportolásra való ösztönzésének fontosságára, biztosítva a sport mindenki számára való elérhetıségét és az egyenlı esélyeket, valamint befektetve a tanárok és az edzık képzésébe csakúgy, mint több nyilvános sportlétesítmény kialakításába;

47.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak az épek és egészségesek elıjogának tekintsék a sportot, hanem a fogyatékkal élı emberek rehabilitációjának és társadalmi beilleszkedésének fontos eszközeként is kezelje azt; ebben az összefüggésben sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fogyatékkal élı résztvevık hagyományos sportágakba való jobb beilleszkedését elısegítı gyakorlati intézkedéseket és kezdeményezéseket;

48.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy ösztönzi a sportszervezeteket és a tagállamokat abban, hogy hozzáigazítsák a sport- és iskolai infrastruktúrákat a fogyatékkal élık igényeihez, és kéri, hogy a testnevelı tanárok számára tegyék könnyebbé a kinetoterápiai és fizikoterápiai tanulmányok elvégzését, lehetıvé téve ezzel, hogy a állapotuknak megfelelıen dolgozhassanak a részleges fogyatékossággal élı tanulókkal;

49.

üdvözli a Bizottság és a tagállamok azon döntését, hogy támogatják a fogyatékkal élıkre irányuló további intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a sportolókat megilletı valamennyi szociális jogosultság fogyatékkal élı társaik számára is elérhetı legyen;

50.

üdvözli a Bizottság sportról szóló átfogó fehér könyvét; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az nem veszi kellıképpen figyelembe a nemi szempontokat, kiváltképp

122 /PE 407.216

HU

ami az azonos értékért azonos fizetség elvét illeti abban a tekintetben, hogy a nıi sportolók kevesebbet keresnek, mint a férfi sportolók; 51.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, mely szerint a nemek közötti egyenlıség kérdését be kívánja illeszteni valamennyi sporttal kapcsolatos tevékenységbe, különös figyelmet szentelve a bevándorló nık és az etnikai kisebbségekhez tartozó nık sporthoz való hozzáférésének, a nık döntéshozói pozícióba való jutásának a sport területén, valamint a sportoló nık médiabeli megjelenésének;

52.

kéri a tagállamokat, hogy pénzügyi elismerés biztosításán keresztül is értékeljék a nıi sportsikereket, és fogadjanak el olyan törvényi rendelkezéseket, amelyek meghiúsítják azon sportversenyek megtartását, amelyek a nıket a férfiakénál alacsonyabb pénzvagy egyéb díjakkal jutalmazzák;

53.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nıi sporttevékenységek közvetítését annak érdekében, hogy fel lehessen hívni a figyelmet a nıi példaképekre, és el lehessen oszlatni a nıi nemhez főzıdı sztereotípiákat, valamint a sport világához kapcsolódó karrierlehetıségeket lehessen biztosítani a nık számára, akár döntéshozói pozíciókban is;

54.

kéri a tagállamokat, hogy progresszív módon igazítsák sport infrastruktúráikat a fogyatékkal élık, különösen a gyermekek igényeihez, de vegyék figyelembe az idıseket és különösen a nıket is, hogy növeljék a várható aktív élettartamukat, továbbá a sport infrastruktúrákhoz való hozzáférés tekintetében vegyék figyelembe a sportnak a fizikai és mentális egészség támogatásában betöltött szerepét és aknázzák ki az e területen kialakított legjobb gyakorlatokat; felkéri a tagállamokat, hogy ellenırizzék a sport támogatására szánt közpénzek felhasználását, és gyızıdjenek meg arról, hogy azok igazságosan, a két nem sportolási igényeinek megfelelıen kerülnek elosztásra;

55.

hangsúlyozza a sport különösen fontos szerepét a hátrányos helyzetőek, fıképpen a migránsok társadalmi integrációjában; ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy a sporttevékenységeket és -programokat építsék be az Európai Szociális Alapból finanszírozott kezdeményezésekbe azzal a céllal, hogy elérjék a hátrányos helyzető csoportokba tartozók társadalmi integrációját és részvételét;

56.

pozitívnak ítéli meg a Bizottság álláspontját abban, hogy elismeri a sportnak a migránsok beilleszkedésének hasznos eszközeként betöltött szerepét, továbbá általánosabban a sport mint társadalmi integrációs eszköz szerepét; javasolja, hogy a sporthoz való hozzáférést és a társasági sportok infrastruktúrájába való integrációt a szociális beilleszkedés mutatójának, valamint a szociális kirekesztés jelensége vizsgálati tényezıjének kell tekinteni;

57.

hangsúlyozza régiók és a helyi önkormányzatok jelentıségét a következı területeken: hivatalos sportrendezvények és tömegsport-rendezvények szervezése, infrastruktúra kiépítése, valamint a sport és az egészséges életmód uniós polgárok – különösen az iskolaköteles fiatalok – körében való elımozdítása;

58.

felszólítja a sportszervezeteket és a tagállamokat, hogy a legszigorúbb intézkedéseket fogadják el a sportban megjelenı rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében; úgy ítéli meg, hogy a sportstadion a hivatásos sportolók munkahelye, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyen ne PE 407.216\ 123

HU

legyen megkülönböztetés; 59.

felszólítja valamennyi tagállamot és a Bizottságot, hogy hatékonyan ültesse át és hajtsa végre a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK1, illetve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK2 irányelvet;

60.

felhívja a hivatásos sportszervezeteket és sportklubokat, hogy indítsanak kampányokat a sporttevékenységek és a mérkızések elıtt, közben vagy azok után, a résztvevık, illetve a nézık által elkövetett, a stadionokon belül vagy kívül megnyilvánuló megkülönböztetés, rasszizmus és idegengyőlölet bármilyen formájával szemben;

Sport és a harmadik országok 61.

ragaszkodik ahhoz, hogy a sporton keresztüli fejlıdés sohase vezethessen a tehetséges sportolók elszívásához, és felszólítja az EU-t, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédben és együttmőködésben;

62.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék ki a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttmőködés alkalmazási körét olyan kérdésekre is, mint a játékosok nemzetközi transzferei, a fiatalkorú játékosok kihasználása, dopping, pénzmosás a sporton keresztül, valamint a biztonság a nagy nemzetközi sporteseményeken;

63.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak több létesítményt a harmadik országokból érkezı sportolók elhelyezésére a körkörös migrációval kapcsolatban tett legutóbbi nyilatkozatokkal, a harmadik országokkal a mobilitás terén kötött partnerségi megállapodásokkal és a 2005-ben elıirányzott, legális migrációra irányuló politikával összhangban;

64.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze fellépéseiket az ENSZ, a tagállamok, a helyi hatóságok, nem kormányzati szervezetek és magánszervezetek már létrehozott programjaival, amikor az Európai Unió fejlesztési politikái keretében vizsgálják a sportot;

Rendıri jelenlét a sporteseményeken, 65.

1 2

kéri a tagállamokat, hogy a sportban megjelenı erıszak, fajgyőlölet és idegengyőlölet megelızése és visszaszorítása végett ösztönözzék a bevált gyakorlatok és a kockázatot jelentı szurkolókról szóló használható információk cseréjét a rendıri szervek, a szurkolói kezdeményezések, a helyi erıszakellenes csoportok és szakértık és a sporthatóságok között; felhívja az összes érintett felet, hogy játsszanak tevékeny szerepet, amely azonnali és szigorúbb szankciókat eredményez a rasszizmussal és az erıszakkal szemben, történjen az a pályán vagy a lelátókon, valamint ösztönözzék az e téren kialakított, bevált gyakorlatok cseréjét a versenyszervezık és klubok között országos és európai szinten egyaránt annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások és a mérkızések biztonsági terveinek végrehajtásában a hatóságok és versenyszervezık HL L 180., 2000.7.19., 22. o. HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

124 /PE 407.216

HU

magas szintő minimumszabályokat valósítsanak meg; hangsúlyozza annak szükségét, hogy megteremtsék a sporteseményekkel kapcsolatos átfogóbb megközelítés feltételeit, bevonva minden érintettet egy olyan stratégiába, amely a kihívásokra adott válaszok nem megtorló aspektusait erısíti, és erıteljesen összpontosít az oktatásra és a képzésre; 66.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a sport területén egy határokon átnyúló rendırségi együttmőködésre vonatkozó, „hírszerzésalapú politika” végrehajtására, ideértve a biztonsági szolgálatok közötti információcserét és hírszerzést, biztosítva egyúttal a szabadság, az alapvetı jogok és az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartását;

67.

felhívja a figyelmet különösen a NFIP (Nemzeti Futballinformációs Pontok, National Football Information Points, amelyek feladata a határokon átnyúló rendırségi információcsere, ideértve a kockázatértékelést és a magas kockázatot jelentı szurkolókra vonatkozó adatokat is) révén szerzett értékes tapasztalatokra, illetve a nemzetközi rendıri együttmőködés kézikönyvére, amely kulcsszerepet játszhat ebben a „hírszerzésalapú politikában”; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szükség esetén erısítsék együttmőködésüket, fejlesszék tovább és tegyék naprakésszé ezt a megközelítést;

68.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy meg kívánja elızni az erıszakot a sporteseményeken, és olyan intézkedések kidolgozását ajánlja, amelyek az iskolai sporttevékenységben is fellépnek az erıszak ellen;

69.

üdvözli a klubengedélyezési rendszerek nemzeti és európai szintő kialakítását, és úgy véli, hogy a faj- és idegengyőlölet, illetve az erıszak megakadályozásával és a kiskorúak védelmével, valamint az alapjogok tiszteletben tartásával kapcsolatos rendelkezéseknek is e rendszerek részét kell képezniük;

Gazdasági szempontok 70.

1

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be jogszabályokat és/vagy erısítsék a meglévı szabályozásokat annak érdekében, hogy megfelelı fontosságot tulajdonítsanak a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának a kereskedelmi kommunikációban, a márkajelzések használatában, a képekhez főzıdı jogok és a médiajogok, valamint a sporteseményekkel kapcsolatban a szervezık által rendezett kapcsolódó események terén, ezáltal – a 2007/65/EK irányelvben1 (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) meghatározott rövid híradásokhoz való jogot tiszteletben tartva – védve a hivatásos sportgazdaságot és a sport önfenntartó és kiegyensúlyozott fejlıdését, anélkül, hogy kockáztatnák a sportszervezetek jogos érdekei és a közönség azon igénye közötti megfelelı egyensúlyt, hogy írásos, képi vagy audiotartalmak formájában objektív, informatív és aktuális információkhoz férjenek hozzá, vagy ilyeneket hozhassanak létre; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezettek számára biztosítani kell annak lehetıségét is, hogy távolról is hozzáférhessenek az Európai Unióban zajló, határokon átnyúló sporteseményekhez; a A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós mősorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 332., 2007.12.18., 27. o.). PE 407.216\ 125

HU

tagállamoknak és a Bizottságnak mint prioritással kell foglalkozniuk különösen a gerillamarketinghez, az internetes kalózkodáshoz és törvénytelen sportfogadáshoz kapcsolódó problémákkal; 71.

elismeri valamennyi média jogát, hogy hozzáférhessen a nyilvánosság nagyfokú érdeklıdésére számot tartó fontos szervezett sporteseményekhez, és azokról beszámoljon, annak érdekében, hogy garantálják a nyilvánosság jogát az ilyen hírekhez és információkhoz való hozzáférésre a hírmősorokban; elismeri a tagállamok azon jogát, hogy intézkedéseket hozzanak a tájékoztatáshoz való jog védelmére, és széles körő hozzáférést biztosítsanak a nyilvánosság számára a nagy társadalmi jelentıségő nemzeti és nem nemzeti sportesemények televíziós közvetítéséhez, mint amilyenek az olimpiai játékok, a labdarúgó világbajnokság és a labdarúgó Európabajnokság;

72.

megismétli, hogy támogatja a tagállamokat azon, a nyilvánosság számára nagy jelentıséggel bíró események listájának összeállításában, amelyek tekintetében a fent említett audovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 3a. cikke értelmében szabadon elérhetı televíziós vételt kell biztosítani, és helyteleníti a FIFA ezzel kapcsolatban indított bírósági keresetét;

73.

ajánlja a tagállamoknak és a nemzeti sportszövetségeknek és ligáknak, hogy vezessék be a médiajogok kollektív átruházását (ahol ez még nem történt meg); úgy véli hogy a szolidaritás érdekében a bevételek méltányos újraelosztására van szükség klubok között – beleértve a legkisebb klubokat is – a ligákon belül és között, valamint a hivatásos sport és az amatır sport között, megelızve az olyan helyzetet, ahol csak a nagy klubok jutnak nyereséghez a médiajogokból;

74.

elismeri, hogy a sporttal kapcsolatos jogokat ugyanúgy kell védeni, mint az egyéb médiajogokat; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a médiajogok kollektív értékesítését, mint olyan eszközt, amellyel nagyobb szolidaritást lehet megvalósítani a sportban, és azt, hogy ragaszkodik a szolidaritási mechanizmusok kialakításához és fenntartásához; felhívja az ilyen mechanizmusokat még nem alkalmazó bajnokságokat azok bevezetésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy a médiajogok kollektív értékesítését fogadja el az EU versenyszabályaival általában összeegyeztethetı megoldásként, alternatív lehetıségként pedig alakítson ki csoportos mentességet a médiajogok kollektív értékesítése tekintetében a sport terén, ezzel garantálva a jogbiztonságot mind a sportesemény-szervezık, mind pedig a médiabefektetık számára;

75.

megállapítja, hogy a sportnak biztosítania kell a versenyzık egymásra utaltságát, valamint hogy garantálni kell a versenyek eredményeinek megjósolhatatlanságát, ami indokolttá teheti, hogy a sportszövetségek egyedi keretrendszert valósítanak meg a sportesemények elıállításának és értékesítésének piacán; azonban ezek a sajátos jellemzık nem biztosítanak automatikus mentességet az EU versenyszabályai alól a sport által létrehozott gazdasági tevékenységek számára;

76.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erısítsék tovább a szellemi tulajdonjogokat a sportszektorban; kézzelfogható intézkedéseket kér, amelyek védik a sportesemények szervezıinek szellemi tulajdonjogait az eredményeket és a sportesemény egészét illetıen, a sajtószabadság sérelme nélkül;

77.

felszólítja a Bizottságot, hogy az online tartalmak szektorára irányuló stratégiájában és

126 /PE 407.216

HU

a kalózkodás elleni küzdelme során fordítson kiemelt figyelmet a sporteseményekkel kapcsolatos kalózkodásra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) keretében erısítsék a sportszektor jogait és a harmadik országokkal folytatott párbeszédüket; 78.

megállapítja, hogy gyakran eltérı mértékő a kereslet és a kínálat a fıbb sporteseményekre kínált jegyeket illetıen, ami hátrányos a fogyasztókra nézve; hangsúlyozza, hogy a fogyasztói érdekeket teljes mértékben figyelembe kell venni a jegyértékesítés megszervezésekor, valamint hogy a jegyek megkülönböztetéstıl mentes, méltányos értékesítését minden szinten garantálni kell;

79.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki európai statisztikai módszert a sport gazdasági hatásának mérésére a sporttal kapcsolatos nemzeti statisztikák alapjaként, amely idıvel egy átfogó európai statisztikává alakulhat a sport terén;

80.

felszólítja a Bizottságot, hogy a közeljövıvel kapcsolatos terveibe vegye fel a sport GDP-hez, fejlıdéshez és foglalkoztatáshoz való közvetlen hozzájárulásának értékelését, valamint a lisszaboni menetrendhez való közvetett hozzájárulásának értékelését, amely az oktatáson, regionális fejlıdésen és az EU nagyobb hírnevén keresztül valósul meg;

81.

ajánlja a tagállamoknak, hogy hatékonyabban használják ki a sportban rejlı munkahelyteremtı, gazdasági növekedést serkentı és különösen a hátrányos helyzető régiókat élénkítı lehetıségeket, és hogy a tagállamok és az Európai Unió ennek megfelelıen támogassák a sportot a meglévı uniós finanszírozási programokon keresztül, és ennek fényében hangsúlyozza, hogy a sport fontos szerepet játszhat a társadalmi integráció terén; elismeri a média- és egyéb szellemi tulajdonjogokból származó bevételek szerepét abban, hogy nınek az élénkítı és közösségi projektekre irányuló ráfordítások;

82.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével szervezzék meg a nagy sportesemények szervezésével kapcsolatos bevált gyakorlatok köztük és a sportszövetségek közötti cseréjét, azzal a céllal, hogy ösztönözzék a fenntartható gazdasági fejlıdést, a versenyt és a foglalkoztatást;

83.

javasolja a határokon átnyúló és az interregionális együttmőködés elımozdítására irányuló hatékony mechanizmus létrehozását, amely révén a sportesemények keretében létrehozott infrastrukturális beruházások kihasználtsága lenne javítható; javasolja továbbá a sport elımozdításának ösztönzését az európai területi együttmőködési csoportosulásról szóló, 2006. július 5-i 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel1 elıírt területi együttmőködési csoportosuláson keresztül;

84.

támogatja a hivatásos és az amatır sportok közötti szolidaritás erısítését a kis klubok ösztönzése, az iskolai sport támogatása és a megfelelı helyi infrastruktúra kiépítése céljából; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri az amatır és a nonprofit, valamint az önkéntességtıl függı sport sajátságos kihívásait, és felhív arra, hogy ezt a jövıbeni sportpolitika valamennyi gazdasági szempontja tükrözze;

1

HL L 210., 2006.7.31., 19. o. PE 407.216\ 127

HU

85.

felhívja a figyelmet a nem hivatásos sportra, amelyet gyakran elhanyagolnak; rámutat a nem hivatásos sportnak nyújtandó nagyobb pénzügyi támogatás, jobb munkakörülmények és egyéb ösztönzık és juttatások szükségességére, beleértve a non-profit klubokat, valamint azok amatır és önkéntes sportolóit, edzıit/oktatóit és bíróit;

86.

ugyancsak hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az állam fedezze a nem hivatásos, különösképp a non-profit szervezetek által nıknek és gyermekeknek szervezett versenyek biztonsági költségeit;

87.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a nem hivatásos sport folyamatos finanszírozási forrásának biztosítása céljából – segítsen fenntartani a nem hivatásos sport állami finanszírozásának jelenlegi rendszerét az államilag mőködtetett sorsolási játékok és államilag engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók hozzájárulásaiból, amelyek a közérdek érdekében mőködnek;

88.

érdeklıdéssel várja a tagállamokban alulról szervezıdı sport és a mindenkinek szóló sport számára nyújtott állami és magánfinanszírozásról készített független felmérés eredményeit, valamint az ebben a szektorban folyamatban lévı változások hatását;

89.

aggodalmát fejezi ki a szerencsejátékok és a sorsjátékok piacának esetleges liberalizálása miatt; helyénvalónak tartja, hogy az ilyen sorsjátékokból származó bevételeket közérdekő célokra, köztük a hivatásos és amatır sport finanszírozásának folytatására használják fel;felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan szabályozási intézkedéseket, amelyek biztosítják a sport védelmét a fogadással járó mindenfajta helytelen befolyásolással szemben, és amelyek biztosítják a sportesemények integritását, valamint a versenyek szervezıi szellemi tulajdonjogainak tiszteletben tartását; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy milyen hatásokkal járna a társadalomra és a sportra a szerencsejátékok és sorsjátékok piacának teljes liberalizálása, és milyen típusú ellenırzési mechanizmusok alkalmazhatók a fogyasztók védelme érdekében;

90.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elı javaslatot, amely biztosítja a sportfogadási szektor tisztaságát az Európai Unióban, megakadályozza a visszaélést és a korrupciót, és tiszteletben tartja a sportesemények szervezıinek jogait; és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sport és a sportfogadás szervezıivel közösen vizsgálja meg egy mőködıképes, méltányos és fenntartható keret létrehozását annak biztosítására, hogy az illegális fogadás ne érintse egyik sportot sem az EU-ban, valamint hogy a közönség megırizze a tisztességes sport iránti bizalmát;

91.

rámutat arra, hogy a tagállamokban alkalmazott, a sportolókat elınyben részesítı diszkriminatív adóelbánásnak versenytorzító hatásai lehetnek;

92.

a Bizottsággal együtt hangsúlyozza, hogy továbbra is biztosítani kell a kedvezményes HÉA-kulcsok alkalmazásának lehetıségét a sporttevékenységekkel kapcsolatban, figyelembe véve az azok által betöltött fontos társadalmi szerepet és a helyi közösséghez való szoros kötıdésüket;

93.

a médiajogok értékesítésébıl és piaci ügyletekbıl származó bevételek bizonyos százalékának elkülönítésére ösztönöz, közvetlenül az adott sport önkéntes és nonprofit ágazatainak finanszírozása és támogatása céljából;

128 /PE 407.216

HU

94.

megítélése szerint el kell ismerni a nyereségérdekeltség nélküli sportszervezetek sajátos jellegét, és támogatja azt, hogy a közösségi jog keretében figyelembe kell venni a nyereségérdekeltség nélkül mőködı önkéntes szervezetek és a nyereségérdekelt vállalkozások között fennálló különbséget; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt határozzák meg a nem profitorientált sportszövetségek elıtt álló fı kihívásokat és az általuk nyújtott szolgáltatások alapvetı természetét;

A sportolók alkalmazásával kapcsolatos kérdések 95.

nemkívánatosnak tartja, hogy a hivatásos sportolók korlátozottabb jogokkal rendelkezzenek, mint más szerzıdéses munkavállalók, ezért fontosnak tartja, hogy a hivatásos sportolók munkavállalókként széles körő és átlátható jogokkal bírjanak, beleértve a kollektív szerzıdéshez való csatlakozás, illetve annak megtagadásának jogát, a szakszervezeti tagsághoz való jogot, valamint a bírósághoz fordulás jogát is;

96.

megerısíti, hogy az EU megkülönböztetés-mentességrıl szóló jogszabályai alapvetıen alkalmazandók az európai sport területén, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a sport sajátos jellemzıi miatti esetleges eltérések jogi jellegőek és korlátozott alkalmazási körőek maradjanak; úgy ítéli meg, hogy – figyelembe véve a sport sajátos jellemzıit – vannak bizonyos esetek, amikor a szabad mozgás körülhatárolt és arányos korlátozása helyénvaló, hasznos és szükséges lehet a sport támogatása céljából a tagállamokban;

97.

kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak nemzeti jogszabályaik megfelelı módosításáról annak érdekében, hogy európai összefüggésben a közösségi jog betartása valamennyi átadásra vonatkozó szabályozásban biztosított legyen, kellıen figyelembe véve a sport sajátosságait és más alapelveket, mint például a szerzıdések stabilitásának fenntartása és a versenyek stabilitása;

98.

felszólítja a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy ne vezessenek be olyan új szabályokat, amelyek az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetést eredményeznek (például a FIFA által javasolt 6+5 szabály, szemben az UEFA arányosabb, és megkülönböztetéstıl mentes, saját neveléső játékosokon alapuló rendszerével); a tagállamokkal folytatandó politikai párbeszéd mellett szólal fel, amely ajánlásokon, a sportban részt vevı felekkel folytatott strukturált párbeszéden és megfelelı esetben jogsértési eljárásokon keresztül a megkülönböztetés elleni küzdelem eszköze a sportban;

99.

felszólítja a tagállamokat és az illetékes szabályozó szerveket, hogy vizsgálják ki a sportolók toborzásával és alkalmazásával kapcsolatos állítólagos korrupciót és kizsákmányolást, különösen az Európai Unión kívülrıl származó kiskorú sportolók tekintetében;

100.

helyteleníti a hivatásos játékosok egyes ügynökeinek jogellenes gyakorlatát, amely egészen korrupcióig, pénzmosásig, a játékosok vagy kiskorú sportolók kizsákmányolásáig terjed, és megítélése szerint e gyakorlatok általában véve kedvezıtlenül hatnak a sportra; úgy véli, hogy a játékosok menedzsmentjét körülvevı jelenlegi gazdasági realitás megköveteli, hogy a sportirányító szervek valamennyi szinten a Bizottsággal konzultálva javítsák a játékosok menedzsmentjére irányadó szabályokat; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot a sportirányító szervek erıfeszítéseinek támogatására, amelyek célja a játékosok menedzsmentjének PE 407.216\ 129

HU

szabályozása, szükség esetén egy játékosok menedzsereirıl szóló irányelvre irányuló javaslat elıterjesztésével; támogatja a közszféra és a magánszféra partnerkapcsolatait a sportérdekeket képviselı szervezetek és a korrupció elleni küzdelemért felelıs hatóságok között, mert ezek elısegítik az e küzdelem szempontjából hatékony megelızési és visszaszorítási stratégiák kidolgozását; 101.

megállapítja, hogy a játékosok ügynökei szakmai képesítésének elismerése a szakmai képesítések elismerésérıl szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 hatálya alá tartozik, amennyiben a szakmára a nemzeti szabályokat kell alkalmazni;

102.

ragaszkodik ahhoz, hogy a bevándorlási jogot mindig tiszteletben tartsák a fiatal külföldi tehetségek toborzásakor, és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a gyermekkereskedelem problémájával az emberkereskedelem elleni küzdelemrıl szóló, 2002. július 19-i 2002/629/IB tanácsi kerethatározat keretében és/vagy a fiatal személyek munkahelyi védelmérıl szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelv végrehajtásával összefüggésben;

103.

felszólítja a tagállamokat és sportszövetségeket, hogy mőködjenek együtt a fiatalok mentális és fizikai egészségének védelmében, mégpedig az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatáson, a sportolók biztosításán, minimumszabályok bevezetésén és a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül;

104.

felszólítja a sport irányító szerveit és a klubokat, hogy vegyenek részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben a következıkön keresztül: –

a sportban tanúsított szolidaritás európai chartájának aláírása, amely kötelezi az aláíró feleket a fiatal külföldi sportolók felfedezésével, toborzásával és befogadásával kapcsolatban a bevált gyakorlatok követésére;

–

hívjanak életre egy ún. Szolidaritási Alapot az emberkereskedelem által legsúlyosabban érintett országokban elindítandó megelızési programok finanszírozására;

–

vizsgálják felül a játékosok jogállására és átigazolására vonatkozó FIFAszabályzat kiskorúak védelmérıl szóló 19. cikkét;

105.

üdvözli a sportszektorban a szociális párbeszéddel foglalkozó európai bizottságok létrehozásának ösztönzését; támogatja a munkaadók és munkavállalók erıfeszítéseit ezen a területen, és felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a nyílt párbeszédet valamennyi sportszervezettel ebben az ügyben;

106.

hangsúlyozza az Európai Bizottság által támogatott szociális párbeszéd fontosságát, amely értékes platformként szolgál a szociális konzultáció és a munkaadók és munkavállalók közötti stabil kapcsolatok elımozdításában, és biztosítja a jogbiztonságot és a szerzıdések stabilitását a sportban; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy az EPFL és a Fifpro – amelyek kölcsönösen elismerik egymást szociális partnerként – közösen felkérték az Európai Bizottságot az EU szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságának létrehozására a hivatásos labdarúgás szektorában, a klubok és az UEFA egyenlı partnerekként való részvételével;

1

HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

130 /PE 407.216

HU

107.

úgy ítéli meg, hogy a játékosok menedzsereinek szerepet kell kapniuk a sport terén folytatott szociális párbeszéd erısítésében, amely a menedzserek európai engedélyezési rendszerének jobb szabályozásával összekapcsolva megakadályozná a menedzserek helytelen fellépéseit is;

EU-támogatás a sport számára 108.

kéri, hogy a 2009. évi költségvetésbe rendeljenek külön költségvetési tételt a sport terén megvalósítandó elıkészítı intézkedésekre; mivel a Lisszaboni Szerzıdéssel módosított EK-Szerzıdés 149. cikke ösztönzı intézkedéseket irányoz elı a sport terén, és mivel egyedi uniós finanszírozási programok 2011 elıtt valószínőleg nem indulnak el – abból kiindulva, hogy a Lisszaboni Szerzıdést a 27 tagállam ratifikálja –, a Parlament elismeri annak szükségességét, hogy 2009-tıl elıkészítı intézkedések keretében elıkészítsék a programokat;

109.

kéri, hogy kezdjék meg a „Pierre de Coubertin” cselekvési tervben említett többirányú cselekvések végrehajtási folyamatát;

110.

üdvözli az EU sportpolitikai programjával kapcsolatos elképzelést, amely a Lisszaboni Szerzıdésben elıírt rendelkezéseken alapul, és várakozással tekint a Bizottság erre irányuló javaslata elé;

111.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen elıkészítı intézkedéseket a társadalmi integráció és a sport terén, olyan projektekre összpontosítva, amely világos európai hozzáadott értéket hoznak létre, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az ezt a célt teljesítı projekteket, mint amilyen a „Speciális olimpia egyesített sportjai” kezdeményezés; sürgeti a Bizottságot, hogy szentelje a sporttal kapcsolatos minden jövıbeli elıkészítı intézkedés egy részét a kiskorúak védelmének;

112.

felkéri a Bizottságot és tagállamokat, hogy mérlegeljék annak lehetıségét, hogy támogató programokat hozzanak létre a különleges fizikai szükségletekkel rendelkezı tanulóknak;

113.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlıdésre irányuló stratégiáik keretében biztosítsák az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében a sporthoz kapcsolódó projektek és infrastruktúrák finanszírozását, valamint az új pénzügyi eszközökhöz (többek között a JEREMIE-hez és a JESSICA-hoz) való hozzáférést;

114.

sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelıen érvényesítse a sportot a jelenlegi uniós politikákban és uniós finanszírozási programokban, és évente többször tegyen jelentést a sport általános érvényesítése terén elért eredményekrıl; o o

115.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá az európai, a nemzetközi és nemzeti sportszövetségeknek, továbbá a nemzeti ligáknak és versenyszervezıknek.

PE 407.216\ 131

HU

P6_TA-PROV(2008)0199 Mikrohitel Az Európai Parlament nyilatkozata a mikrohitelrıl



A.

mivel a mikrohitel a kölcsön olyan formája, amelynek összege nem magas és a hátrányos helyzetőek számára is elérhetı,

B.

emlékeztet arra, hogy a mikrohitel lehetıvé tette a foglalkoztatásra vonatkozó önálló projektek sikeres létrehozását, s ezzel párhuzamosan az életkörülmények javítását, valamint arra, hogy a mikrohitel a nıi emancipáció fontos elımozdítója,

C.

mivel a mikrohitel a szegénység elleni harc egyik alapvetı formája, valamint a Millenniumi Fejlesztési Célok eszköze,

1.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ismerje el a mikrohitel fontosságát a barcelonai folyamat, valamint a szomszédsági és fejlesztési politika keretében;

2.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is támogassa a mikrofinanszírozási projekteket, valamint erısítse meg a nıket segítı programokat;

3.

emberi és gazdasági forrásokat kér a fejlıdı és a mediterrán országokban megvalósuló mikrohitel-projektek számára;

4.

javasolja egy közös mikrohitel-egyesület létrehozását, amelynek feladata a projektek hitelességének elbírálása lenne;

5.

utasítja elnökét, hogy e nyilatkozatot az aláírók nevével együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

132 /PE 407.216

HU

Aláírók Adamos Adamou, Vittorio Agnoletto, Vincenzo Aita, Gabriele Albertini, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Alfonso Andria, Laima Liucija Andrikien÷, Emmanouil Angelakas, Roberta Angelilli, Kader Arif, Stavros Arnaoutakis, Francisco Assis, Elspeth Attwooll, Marie-Hélène Aubert, Margrete Auken, Inés Ayala Sender, Liam Aylward, Peter Baco, Maria Badia i Cutchet, Mariela Velichkova Baeva, Enrique Barón Crespo, Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Edit Bauer, Jean Marie Beaupuy, Zsolt László Becsey, Angelika Beer, Ivo Belet, Irena Belohorská, Monika Beňová, Rolf Berend, Giovanni Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Herbert Bösch, Vito Bonsignore, Josep Borrell Fontelles, Victor Boştinaru, Costas Botopoulos, Bernadette Bourzai, John Bowis, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Frieda Brepoels, Hiltrud Breyer, André Brie, Elmar Brok, Wolfgang Bulfon, Udo Bullmann, Nicodim Bulzesc, Ieke van den Burg, Philip Bushill-Matthews, Cristian Silviu Buşoi, Philippe Busquin, Simon Busuttil, Jerzy Buzek, Luis Manuel Capoulas Santos, Marco Cappato, Marie-Arlette Carlotti, Carlos Carnero González, Paulo Casaca, Michael Cashman, Carlo Casini, Françoise Castex, Giusto Catania, Alejandro Cercas, Jorgo Chatzimarkakis, Giulietto Chiesa, Ole Christensen, Philip Claeys, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Richard Corbett, Giovanna Corda, Thierry Cornillet, Jean Louis Cottigny, Paul Marie Coûteaux, Michael Cramer, Corina CreŃu, Gabriela CreŃu, Brian Crowley, Magor Imre Csibi, Joseph Daul, Antonio De Blasio, Arūnas Degutis, Véronique De Keyser, Panayiotis Demetriou, Gérard Deprez, Proinsias De Rossa, Marie-Hélène Descamps, Albert Deß, Nirj Deva, Mia De Vits, Giorgos Dimitrakopoulos, Alexandra Dobolyi, Beniamino Donnici, Brigitte Douay, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Bárbara Dührkop Dührkop, Árpád Duka-Zólyomi, Constantin Dumitriu, Christian Ehler, Saïd El Khadraoui, Maria da Assunção Esteves, Edite Estrela, Harald Ettl, Robert Evans, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Szabolcs Fazakas, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Anne Ferreira, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Petru Filip, Věra Flasarová, Hélène Flautre, Alessandro Foglietta, Nicole Fontaine, Glyn Ford, Juan Fraile Cantón, Armando França, Monica Frassoni, Duarte Freitas, Ingo Friedrich, Urszula Gacek, Michael Gahler, Kinga Gál, Milan Gaľa, Gerardo Galeote, Vicente Miguel Garcés Ramón, Iratxe García Pérez, Giuseppe Gargani, Jean-Paul Gauzès, Evelyne Gebhardt, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Claire Gibault, Adam Gierek, Robert Goebbels, Bogdan Golik, Bruno Gollnisch, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Hélène Goudin, Genowefa Grabowska, Vasco Graça Moura, Ingeborg Gräßle, Luis de Grandes Pascual, Martí Grau i Segú, Louis Grech, Lissy Gröner, Françoise Grossetête, Lilli Gruber, Ignasi Guardans Cambó, Umberto Guidoni, Zita Gurmai, Catherine Guy-Quint, Fiona Hall, David Hammerstein, Benoît Hamon, Małgorzata Handzlik, Gábor Harangozó, Marian Harkin, Rebecca Harms, Joel Hasse Ferreira, Satu Hassi, Adeline Hazan, Christopher Heaton-Harris, Anna Hedh, Gyula Hegyi, Jacky Hénin, Erna Hennicot-Schoepges, Edit Herczog, Esther Herranz García, Jens Holm, Mary Honeyball, Richard Howitt, Ján Hudacký, Stephen Hughes, Alain Hutchinson, Jana Hybášková, Mikel Irujo Amezaga, Marie Anne Isler Béguin, Lily Jacobs, Mieczysław Edmund Janowski, Lívia Járóka, Elisabeth Jeggle, Rumiana Jeleva, Karin Jöns, Romana Jordan Cizelj, Madeleine Jouye de Grandmaison, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Othmar Karas, Sajjad Karim, Ioannis Kasoulides, Piia-Noora Kauppi, Tunne Kelam, Glenys Kinnock, Evgeni Kirilov, Ewa Klamt, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Magda Kósáné Kovács, Miloš Koterec, Sergej Kozlík, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Ăirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Wiesław Stefan Kuc, Helmut Kuhne, Sepp Kusstatscher, André Laignel, Alain Lamassoure, Jean Lambert, Stavros Lambrinidis, Alexander Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Carl Lang, Stéphane Le Foll, Jörg Leichtfried, Jo Leinen, Jean-Marie Le Pen, Bogusław Liberadzki, Marcin Libicki, Eva Lichtenberger, Marie-Noëlle Lienemann, Kartika Tamara Liotard, Alain Lipietz, Pia Elda Locatelli, Antonio López-Istúriz White, Andrea Losco, Patrick Louis, Caroline Lucas, Sarah Ludford, Astrid Lulling, Nils Lundgren, PE 407.216\ 133

HU

Marusya Ivanova Lyubcheva, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Edward McMillan-Scott, Jamila Madeira, Eugenijus Maldeikis, Vladimír Maňka, Erika Mann, Thomas Mann, Mario Mantovani, Marian-Jean Marinescu, Helmuth Markov, Sérgio Marques, David Martin, Jean-Claude Martinez, Miguel Angel Martínez Martínez, Jan Tadeusz Masiel, Antonio Masip Hidalgo, Maria Matsouka, Mario Mauro, Manolis Mavrommatis, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega, Íñigo Méndez de Vigo, Emilio Menéndez del Valle, Willy Meyer Pleite, Rosa Miguélez Ramos, Marianne Mikko, Miroslav Mikolášik, Gay Mitchell, Nickolay Mladenov, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Luisa Morgantini, Philippe Morillon, Elisabeth Morin, Roberto Musacchio, Pasqualina Napoletano, Cătălin-Ioan Nechifor, Catherine Neris, Angelika Niebler, Lambert van Nistelrooij, Ljudmila Novak, Raimon Obiols i Germà, Vural Öger, Cem Özdemir, Péter Olajos, Jan Olbrycht, Gérard Onesta, Josu Ortuondo Larrea, Siiri Oviir, Reino Paasilinna, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marco Pannella, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Atanas Paparizov, Neil Parish, Ioan Mircea Paşcu, Aldo Patriciello, Béatrice Patrie, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Maria Petre, Tobias Pflüger, Rihards Pīks, João de Deus Pinheiro, Józef Pinior, Mirosław Mariusz Piotrowski, Umberto Pirilli, Lapo Pistelli, Gianni Pittella, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Rovana Plumb, Zdzisław Zbigniew Podkański, Bernard Poignant, José Javier Pomés Ruiz, Mihaela Popa, Miguel Portas, Bernd Posselt, Christa Prets, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, Jacek Protasiewicz, John Purvis, Luís Queiró, Reinhard Rack, Bilyana Ilieva Raeva, Poul Nyrup Rasmussen, Karin Resetarits, José Ribeiro e Castro, Teresa Riera Madurell, Giovanni Rivera, Marco Rizzo, Michel Rocard, Zuzana Roithová, Raül Romeva i Rueda, Wojciech Roszkowski, Dagmar Roth-Behrendt, Mechtild Rothe, Libor Rouček, Martine Roure, Paul Rübig, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Tokia Saïfi, Aloyzas Sakalas, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, María Isabel Salinas García, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Jacek Saryusz-Wolski, Gilles Savary, Luciana Sbarbati, Pierre Schapira, Karin Scheele, Lydia Schenardi, Agnes Schierhuber, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Elisabeth Schroedter, Inger Segelström, Adrian Severin, José Albino Silva Peneda, Peter Skinner, Nina Škottová, Alyn Smith, Csaba Sógor, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Sérgio Sousa Pinto, Jean Spautz, Bart Staes, Peter Šťastný, Petya Stavreva, Catherine Stihler, Theodor Dumitru Stolojan, Daniel Strož, Margie Sudre, László Surján, Eva-Britt Svensson, Hannes Swoboda, József Szájer, Konrad Szymański, Antonio Tajani, Salvatore Tatarella, Britta Thomsen, Silvia-Adriana łicău, Gary Titley, Patrizia Toia, László Tıkés, Ewa Tomaszewska, Jacques Toubon, Kyriacos Triantaphyllides, Evangelia Tzampazi, Feleknas Uca, Vladimir Urutchev, Nikolaos Vakalis, Johan Van Hecke, Anne Van Lancker, Ioannis Varvitsiotis, Alejo Vidal-Quadras, Philippe de Villiers, Dominique Vlasto, Johannes Voggenhuber, Sahra Wagenknecht, Henri Weber, Renate Weber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Iuliu Winkler, Bernard Wojciechowski, Corien Wortmann-Kool, Francis Wurtz, Luis Yañez-Barnuevo García, Anna Záborská, Zbigniew Zaleski, Mauro Zani, Tomáš Zatloukal, Dushana Zdravkova, Gabriele Zimmer

134 /PE 407.216

HU

ELFOGADOTT SZÖVEGEK május 8. csütörtöki ülés P6_TA-PROV(2008)05-08 IDEIGLENES VÁLTOZAT PE

Recommend Documents