ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Európai Parlament. Egyesülve a sokféleségben július 9. csütörtöki ülés

Európai Parlament 2014-2019

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2015. július 9. csütörtöki ülés

P8_TA-PROV(2015)07-09

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

Egyesülve a sokféleségben

PE 537.715

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P8_TA-PROV(2015)0266 Erıforrás-hatékonyság: elmozdulás a körforgásos gazdaság felé (A8-0215/2015 - Elıadó: Sirpa Pietikäinen) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az erıforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé (2014/2208(INI)) ................................................................................ 1 P8_TA-PROV(2015)0267 A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett értékei ***I (A8-0176/2015 - Elıadó: Esther Herranz García) Az Európai Parlament 2015. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett mértékeinek megállapításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0943 – C7-0045/2014 – 2013/0451(COD)) ....................................................................................................................... 17 P8_TA-PROV(2015)0268 A tıkepiaci unió kiépítése (B8-0655/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a tıkepiaci unió kiépítésérıl (2015/2634(RSP)) ....................................................................................................................... 44 P8_TA-PROV(2015)0269 Európai biztonsági stratégia (B8-0676/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az európai biztonsági stratégiáról (2015/2697(RSP)) ....................................................................................................................... 56 P8_TA-PROV(2015)0270 A jemeni helyzet (B8-0680, 0681, 0682, 0683, 0686 és 0687/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a jemeni helyzetrıl (2015/2760(RSP)) ....................................................................................................................... 69 P8_TA-PROV(2015)0271 A közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásai és politikai stabilitása (A8-0193/2015 - Elıadó: Vincent Peillon) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásairól és a politikai stabilitás kilátásairól (2014/2229(INI)) ............................ 75

PE 537.715\ I

HU

P8_TA-PROV(2015)0272 Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata (A8-0194/2015 - Elıadó: Eduard Kukan) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról (2015/2002(INI)) ............................................................................................ 94 P8_TA-PROV(2015)0273 Az információs társadalomban a szerzıi és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása (A8-0209/2015 - Elıadó: Julia Reda) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az információs társadalomban a szerzıi és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv végrehajtásáról (2014/2256(INI))....................................................................................................................... 111 P8_TA-PROV(2015)0274 A Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységeinek értékelése (A8-0177/2015 - Elıadó: Andrzej Grzyb) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésrıl – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékelése (2014/2231(INI))...................................................... 124 P8_TA-PROV(2015)0275 A burundi helyzet (B8-0657, 0658, 0665, 0666, 0667, 0668 és 0669/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a burundi helyzetrıl (2015/2723(RSP)) ..................................................................................................................... 134 P8_TA-PROV(2015)0276 Srebrenica-megemlékezés (B8-0716, 0717, 0718, 0719 és 0722/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a srebrenicai népirtásról való megemlékezésrıl (2015/2747(RSP)) ........................................................................................ 141 P8_TA-PROV(2015)0277 Kambodzsa nem kormányzati szervezetekrıl és szakszervezetekrıl szóló törvénytervezetei (B8-0689, 0691, 0693, 0695, 0697, 0698 és 0701/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása Kambodzsa nem kormányzati szervezetekrıl és szakszervezetekrıl szóló törvénytervezeteirıl (2015/2756(RSP))............... 144 P8_TA-PROV(2015)0278 A Kongói Demokratikus Köztársaság, különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére (B8-0690, 0692, 0694, 0696, 0699, 0700 és 0702/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK), különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére (2015/2757(RSP)) ......................................................... 148 P8_TA-PROV(2015)0279 Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére (B8-0703, 0704, 0708, 0710 és 0712/2015) II /PE 537.715

HU

Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére (2015/2758(RSP))........................................................................................... 154 P8_TA-PROV(2015)0280 Két keresztény lelkész helyzete Szudánban (B8-0707, 0709, 0711, 0713, 0714 és 0715/2015) Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása két keresztény lelkész helyzetérıl Szudánban (2015/2766(RSP))................................................................................................... 159

PE 537.715\ III

HU


ELFOGADOTT SZÖVEGEK Ideiglenes változat

P8_TA-PROV(2015)0266 Erıforrás-hatékonyság: elmozdulás a körforgásos gazdaság felé Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az erıforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé (2014/2208(INI)) Az Európai Parlament, ‒

tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” címő bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

‒

tekintettel az „Erıforrás-hatékony lehetıségek az építıiparban” címő bizottsági közleményre (COM(2014)0445),

–

tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára: a környezeti kihívások üzleti lehetıséggé formálásának lehetıvé tételérıl” címő bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

–

tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az elıretekintı éghajlat-politika keretstratégiája” címő közleményére (COM(2015)0080),

‒

tekintettel „A zöld termékek egységes piacának kialakítása –A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztése‒ címő bizottsági közleményre (COM(2013)0196),

–

tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” címő bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

‒

tekintettel „Az erıforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

‒

tekintettel az „Erıforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedı kiemelt kezdeményezés” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

‒

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” címő bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–

tekintettel az „Ökoinnováció – növekedés és munkahely-teremtés a környezetpolitikának köszönhetıen” címő 2013. december 12-i állásfoglalására1,

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0584. PE 537.715\ 1

HU

–

tekintettel a környezetben található mőanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására1,

‒

tekintettel az erıforrás-hatékony Európáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására2,

‒

tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására3,

‒

tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra,

–

tekintettel az Európai Unió 2006. évi fenntartható fejlıdési stratégiájára és annak 2009. évi felülvizsgálatára,

‒

tekintettel a Környezetvédelmi Tanács „Az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia zöldebbé tétele – Félidıs felülvizsgálat‒ címő, 2014. október 28-i következtetéseire,

–

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai környezet – Állapot és elıretekintés 2015” címő összefoglaló jelentésére,

‒

tekintettel a biológiai sokféleségrıl szóló egyezményre (a CBD),

‒

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálatra,

‒

tekintettel az UNEP nemzetközi erıforráspanelének „A fémek ember okozta áramlásaiban és -ciklusaiban rejlı környezeti kockázatok és kihívások‒ címő következtetéseire (2013),

‒

tekintettel az UNEP nemzetközi erıforráspanelének „A gazdasági növekedés függetlenítése a természeti erıforrások felhasználásától és a környezeti hatásoktól‒ címő következtetéseire (2011),

–

tekintettel a „Vessünk véget az élelmiszerpazarlásnak Európában” címő petícióra,

‒

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére4,

‒

tekintettel a Régiók Bizottságának 2015. február 12-i véleményére5,

–

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0215/2015),

A.

mivel az erıforrások fenntarthatatlan mértékő felhasználása olyan különbözı környezeti kockázatokat okozott, mint az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás, az erdıirtás és a

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0016. HL C 264. E, 2013.9.13., 59. o. 3 HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o. 4 A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. 5 HL C 140., 2015.4.28., 37. o. 2

2 /PE 537.715

HU

biológiai sokféleség csökkentése, és az ökoszisztéma-szolgáltatások gyengülése; mivel a világgazdaság annyi erıforrást használ fel és annyi hulladékot termel, amelynek elıállításához, illetve elnyeléséhez a Föld másfélszerese lenne csak elegendı, és ez az igény a becslések szerint 2030-ra a Föld erıforrásainak kétszeresét fogja kitenni; B.

mivel Európa a világ minden más régiójánál jobban függ az importált erıforrásoktól, és mivel viszonylag rövid idın belül számos erıforrás ki fog merülni; mivel Európa versenyképessége jelentısen növelhetı azáltal, hogy a gazdaság erıforrásaiból nagyobb hozzáadott értéket nyernek ki, illetve az európai forrásokból származó nyersanyagok fenntartható kínálatának elısegítése révén; mivel ráadásul a nyersanyagellátás biztosításához való hozzájárulásként fokozni kell az ipar és a hulladékgazdálkodási ágazat közötti, az innovációt elımozdító partnerségeket és a fontos nyersanyagok újrafeldolgozhatóságára irányuló kutatásokat;

C.

mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés alapvetıen a nyersanyagokhoz való hozzáférhetıségét vagy fenntartható rendelkezésre állását, Európa újraiparosítását és további digitalizálását, a munkahelyteremtést, valamint az éghajlattal, az energiával és a szőkös erıforrásokkal kapcsolatos kihívásokat érintı gazdasági kérdés; mivel ezért a körforgásos gazdaságba való befektetés teljesen összeegyeztethetı lehet a Bizottság munkahelyteremtéssel, növekedéssel és versenyképességgel kapcsolatos ütemtervével, és az összes érdekelt fél számára elınyös helyzetet teremthet;

D.

mivel az erıforrás-hatékonyságnak figyelembe kell vennie a fenntarthatósággal – többek között a környezeti, az etikai, a gazdasági és a társadalmi dimenziókkal – kapcsolatos átfogóbb aggályokat is, és összhangban kell állnia azokkal;

E.

mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban célkitőzései és végleges prioritási tevékenységei kötelezı erejőek;

F.

mivel a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Környezetvédelmi Programja szerint „az önkéntességen alapuló megközelítések környezeti hatékonysága gyakran megkérdıjelezhetı, gazdasági hatékonyságuk pedig általában véve alacsony”1;

G.

mivel a körforgásos gazdaság felé történı elmozduláshoz az értéklánc valamennyi szereplıjét érintı rendszerszintő változásra, valamint a technológia, a vállalkozások és a társadalom egésze tekintetében jelentıs innovációra van szükség;

H.

mivel a polgárok, a kisvállalkozások és a helyi hatóságok különös szerepet töltenek be az energiahatékonyság biztosításában, valamint a gazdasági növekedés és az erıforrásfelhasználás egymástól való függetlenítésének elımozdításában;

I.

mivel a megfelelıen mőködı körforgásos gazdasághoz versenyképes vállalkozásokra van szükség, és mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés mozgatórugói maguk a vállalkozások;

J.

mivel fontos, hogy az uniós erıforrás-hatékonysági stratégia középpontjában a kkv-k álljanak, mivel ık teszik ki az uniós vállalkozások 99%-át, és ık foglalkoztatják a munkaerı 2/3-át;

1

Az OECD Környezetvédelmi Programja: „A környezetvédelmi politika önkéntességen alapuló megközelítései”, 2003. PE 537.715\ 3

HU

K.

mivel egy körforgásos gazdaságra irányuló, ambiciózus európai csomag üzleti lehetıségeket nyit meg, biztosítja az elsıdleges nyersanyagokhoz való hozzáférést, meghosszabbítja azok produktív felhasználását (újrahasználat, újragyártás, újrafeldolgozás vagy alkatrészként történı felhasználás révén) és minıségi újrafeldolgozási folyamatokat biztosít az élettartamuk végén, emellett további felhasználás céljából értékes erıforrásáramként kezel minden mellékterméket és a hulladékot;

L.

mivel az erıforrás-hatékonyság megvalósításához és a körforgásos gazdaság céljainak eléréséhez kulcsfontosságú az elsıdleges nyersanyagok fenntartható és felelıs beszerzése;

M.

mivel az energiahatékonysági célok és a körforgásos gazdaság megvalósításához fejleszteni kell a másodlagos nyersanyagok piacát;

N.

mivel a Parlament többször is felhívta a Bizottságot, hogy határozzon meg mutatókat és célkitőzéseket az erıforrás-hatékonyságra vonatkozóan;

O.

mivel a mérgezı vegyi anyagok – amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelı biztonságosabb alternatívák – felszámolása központi szerepet játszik a körforgásos gazdaság kiépítésében;

P.

mivel a 28 tagú Unión belüli települési hulladék feldolgozásával kapcsolatos Eurostatadatok világosan mutatják, hogy a hulladékpolitika területén még nincsenek egyenlı versenyfeltételek, és hogy a hatályos jogszabályok végrehajtása és érvényesítése jelentıs kihívásokat támaszt;

Q.

mivel a szilárd hulladéknak átlagosan mindössze 40%-át használják fel vagy dolgozzák fel újra, és a fennmaradó rész hulladéklerakókba vagy hulladékégetıkbe kerül;

R.

mivel az erıforrás-felhasználás jelentıs részét a mezıgazdasági élelmiszertermékek termelése és fogyasztása teszi ki, ami jelentıs hatásokkal jár a környezetre, a közegészségügyre, az állategészségügyre és az állatjólétre nézve; mivel fenntartható megoldásokra van szükség az élelmiszerforrások nem megfelelı hatékonyságának holisztikus kezelése érdekében;

S.

mivel a környezeti szempontból káros támogatások – köztük a fosszilis tüzelıanyagokhoz nyújtott közvetlen és közvetett támogatások – megszüntetése jelentıs mértékben csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, segítené az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és lehetıvé tenné a körforgásos gazdaság kiteljesülését;

1.

üdvözli a Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” címő közleményét (COM(2014)0398); egyetért a Bizottság megközelítésével a körforgásos gazdaságot célzó tervezés és innováció, az erıforráshatékonyságot támogató politikai keret kialakítása és a közleményben vázolt erıforráshatékonysági célok meghatározása terén;, valamint olyan szakpolitikai keret kialakítása terén, amely lehetıvé teszi a kkv-k számára, hogy a környezetvédelmi kihívásokban környezetileg fenntartható üzleti lehetıségeket lássanak; felszólítja a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtson be ambiciózus javaslatot a körforgásos gazdaságról, a 2015-ös munkaprogramjában bejelentetteknek megfelelıen;

4 /PE 537.715

HU

2.

hangsúlyozza, hogy az erıforrások szőkösségének kezelése érdekében csökkenteni kell az erıforrások kitermelését és felhasználását, függetleníteni kell a növekedést a természeti erıforrások felhasználásától – e rendszerszintő változáshoz a fellépéseknek a 2050-re kitőzött fenntarthatóság szempontjából történı visszamenıleges elemzésére van szükség, azonnal megkezdve a fellépéseket;

3.

rámutat arra, hogy a termelés és a fogyasztás kérdésével olyan módon kell foglalkozni, hogy biztosított legyen az összhang a fenntartható fejlıdés átfogóbb célkitőzéseivel;

4.

emlékeztet arra, hogy bár már történtek elırelépések a hatékony erıforrás-felhasználás terén, a folyamatos termelésnövekedés meghaladta a hatékonyság javulását, és az erıforrások kitermelése drámai világszerte drámai mértékben nı, ezért szükséges az erıforrások kitermelésének és felhasználásának általános csökkentése a bumeránghatás elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ennek megfelelı intézkedésekre;

5.

emlékeztet arra, hogy a vizet mint a gyártási folyamatokban felhasznált természeti erıforrást és mint közjót tekintetbe kell venni a nyersanyag-felhasználás számszerősítésekor, és hatékonyan kell felhasználni;

6.

hangsúlyozza, hogy az erıforrás-felhasználás javítása a tervezésre vonatkozó jobb követelmények, a hulladékhierarchiában a kedvezıbb kezelési lehetıségek felé való elırelépést biztosító és ezáltal a hulladékképzıdés megelızését, az újrafelhasználást, az újrafelhasználásra való elıkészítést és újrahasznosítást segítı hulladékgazdálkodási jogszabályok révén jelentıs nettó megtakarítást eredményezne az uniós vállalatok, a hatóságok és a fogyasztók számára, amely a becslések szerint 600 milliárd eurót tenne ki, azaz éves forgalmuk 8%-át, ugyanakkor 2–4%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását; hangsúlyozza, hogy az erıforrás-termelékenység 30%-os növelése 2030-ig közel 1%-kal növelné a GDP-t, és további 2 millió fenntartható munkahelyet teremtene1; emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság kiemelt célkitőzésként szerepel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban, amely hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a környezeti szempontból fenntartható termékek és szolgáltatások elıállítását és az azok iránti fogyasztói keresletet, olyan szakpolitikák révén, amelyek fokozzák e termékek és szolgáltatások elérhetıségét, megfizethetıségét, funkcionalitását és vonzerejét;

7.

meggyızıdése, hogy az erıforrás-hatékonyság javításához jogi és gazdasági ösztönzıkre, a külsı költségek internalizálására, illetve a kutatás és az innováció további finanszírozására, valamint társadalmi és életmódbeli változásokra egyaránt szükség van; rámutat, hogy különféle eszközökre van szükség különbözı politikai szinteken, szem elıtt tartva a szubszidiaritást;

8.

úgy véli, hogy az átfogó jellegő körforgásos gazdaság megvalósítása az összes érdekelt fél, régió, város, helyi közösség, kkv, civil szervezet, gyáripari képviselık, szakszervezetek és polgárok bevonását igényli;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag kidolgozása során végig vonja be a helyi és regionális hatóságokat;

1

A Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” címő közleménye (COM(2014)0398). PE 537.715\ 5

HU

10.

hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra való sikeres áttéréshez döntı fontosságú a közvélemény tájékozottsága, a polgárok körében élı kép és a polgárok részvétele; megjegyzi, hogy megfelelı figyelmet és elegendı erıforrást kell fordítani az oktatásra és a tájékoztatásra, hogy azok révén elı lehessen mozdítani a fenntartható fogyasztás és termelés modelljeit, és ki lehessen emelni az erıforrás-hatékony körforgásos gazdaságra való áttérés elınyeit;

11.

rámutat, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés képzett munkaerıt igényel, és az oktatásnak és képzésnek figyelembe kell vennie a zöld készségek iránti igényt;

12.

hangsúlyozza, hogy európai szinten már léteznek bizonyos, a körforgásos gazdaságot szolgáló pénzügyi eszközök, különösen a Horizont 2020 program és a Life+ keretében, és ezek – megfelelı alkalmazásuk esetén – lehetıvé tehetnék az ökoinnováció és az ipari ökológia elımozdítását a tagállamokban és az európai régiókban;

13.

hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság és a hosszú távú kiszámíthatóság kulcsfontosságú az Európai Stratégiai Beruházási Alapban rejlı potenciál körforgásos gazdaság céljára történı kiaknázásához a beruházások fenntartható gazdaságba történı becsatornázása érdekében;

14.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható és körforgásos gazdaság felé tartó átmenet során össze kell kötni az ambiciózus környezetvédelmi célokat a szilárd szociális követelményekkel, köztük a tisztességes munka, valamint az egészséges és biztonságos munkakörülmények elımozdításával (azaz biztosítani kell, hogy a munkavállalók munkahelyükön ne legyenek kitéve káros anyagoknak);

15.

hangsúlyozza, hogy egyöntetőbb uniós jogi keretet kell meghatározni a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozóan, amelynek hatálya a termelési lánc egészére kiterjed, a fenntartható beszerzéstıl egészen az életciklus végén történı hasznosításig;

Mutatók és célkitőzések 16.

hangsúlyozza, hogy 2050-re el kell érni az uniós források fenntartható felhasználását, és ehhez szükség van többek között az erıforrás-fogyasztás fenntartható szintre történı abszolút csökkentésére – az ellátási lánc egészében – az erıforrás-fogyasztás megbízható mérése alapján, a hulladékhierarchia szigorú alkalmazására, az erıforrások lépcsızetes hasznosítására, mégpedig a biomassza használata révén, felelıs és fenntartható beszerzésre, a nem megújuló erıforrások zárt rendszerő felhasználásnak kialakítása révén, a megújuló energiaforrások megújíthatóságuk korlátain belüli használatára, valamint az olyan mérgezı anyagok fokozatos kiiktatására, amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelı biztonságosabb alternatívák, a mérgektıl mentes anyagkörforgás kialakítása és az ökoszisztéma-szolgáltatások javítása érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy a Parlament már 2012-ben olyan egyértelmő, szilárd és mérhetı mutatókat sürgetett a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az életciklus-szempontú erıforráshatékonyságot, és kérte, hogy használják ezeket a mutatókat a jogalkotási kezdeményezések és konkrét csökkentési célkitőzések alapjaként;

6 /PE 537.715

HU

18.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2015-ig tegyen javaslatot egy fı mutatóra és almutatókat tartalmazó eredménytáblára a forráshatékonyságot illetıen, az ökoszisztémaszolgáltatásokat is beleértve; rámutat, hogy a harmonizált indikátorok használatának 2018-tól kezdve jogilag kötelezınek kell lennie, és mérniük kell az erıforrás-fogyasztást, beleértve az importot és exportot is, uniós, tagállami és iparági szinten, továbbá figyelembe kell venniük a termékek és szolgáltatások egész életciklusát, és a lábnyom módszerén kell alapulniuk, és a föld-, víz- és anyaghasználatot, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátását kell mérniük;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig állapítson meg célkitőzést az erıforráshatékonyság 2030-ig elérendı növelésére, uniós szinten a 2014-es adatokhoz képest 30%os növekedést, az egyes tagállamok szintjén pedig egyedi célokat kitőzve; hangsúlyozza, hogy az erıforrás-hatékonysági célkitőzéseket végrehajtásukat megelızıen mutatókkal kell alátámasztani;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi egyezményeken keresztül mozdítsa elı a megfelelı erıforrás-hatékonysági mutatók alkalmazását az iparágak és gazdaságok közötti összehasonlíthatóság lehetıvé tétele és az egyenlı versenyfeltételek biztosítása, valamint a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttmőködés támogatása érdekében;

21.

hangsúlyozza, hogy ezeket a mutatókat bele kell foglalni az európai szemeszterbe és valamennyi hatásvizsgálatba;

Termékpolitika és környezetbarát tervezés 22.

hangsúlyozza a termékek élettartamának, tartósságának, újrahasználhatóságának és újrahasznosíthatóságának növelésére irányuló, jól átgondolt politika szükségességét; rámutat arra, hogy egy termék teljes életciklusa során felhasznált erıforrások mennyisége, valamint a termék javíthatósága, újrafelhasználhatósága és újrafeldolgozhatósága túlnyomórészt a tervezési szakaszban dıl el; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az életciklus-alapú megközelítést a termékpolitikákban, különösen a termékek környezeti lábnyomának értékelésére irányuló harmonizált módszertanok létrehozása révén;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a fentiekre irányuló ambiciózus munkaprogramot, továbbá az új és a frissített végrehajtási intézkedésekben átfogóan és ambiciózus módon hajtsa végre a környezetbarát tervezésrıl szóló hatályos irányelv környezetbarát tervezésre vonatkozó követelményeit, kezdve a már kidolgozott intézkedések haladéktalan elfogadásával;

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy –hatásvizsgálattal alátámasztva – tegyen javaslatot a környezetbarát tervezésrıl szóló irányelv, és egyéb vonatkozó termékpolitikai jogszabályok 2016 végéig megvalósuló felülvizsgálatára, beépítve az alábbi alapvetı módosításokat: a környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények kiterjesztése az összes fı termékcsoportra, az energiával kapcsolatos termékeken túlmenıen; minden lényeges erıforrás-hatékonysági jellemzı fokozatos beépítése a termék tervezésére vonatkozó kötelezı követelményekbe; kötelezı termékútlevél bevezetése e követelmények alapján; önellenırzés és harmadik fél általi ellenırzés bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a termékek megfeleljenek ezeknek az elıírásoknak; valamint horizontális követelmények megfogalmazása többek között a tartósságra, a javíthatóságra, az újrafelhasználhatóságra és az újrafeldolgozhatóságra vonatkozóan; PE 537.715\ 7

HU

25.

kéri a Bizottságot, hogy a környezetbarát tervezésrıl szóló irányelv jövıbeli felülvizsgálata keretében egy költség-haszon elemzés alapján értékelje annak lehetıségét, hogy meghatározza az újrafeldolgozott anyagok új termékeken belüli minimális arányát;

26.

sürgeti a Bizottságot a tervezett elavulás elleni intézkedések , és a körforgásos gazdaság termékeire vonatkozó további normák kidolgozására, belefoglalva a felújítást és a javítást, a szétszerelés megkönnyítését, a nyersanyagok, a megújuló források és az újrafeldolgozott anyagok termékekben való hatékony felhasználását;

27.

emlékeztet arra, hogy a sikeres körforgásos gazdaság tervezésében fontos szerepet játszik a szabványosított és elemekbıl álló alkatrészek rendelkezésre állása, a szétszerelés, tartós termékek és hatékony termelési folyamatok tervezése; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelı intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a termékek tartósak legyenek, könnyő legyen a korszerősítésük, újbóli felhasználásuk, átalakításuk, javításuk, újrahasznosításuk, és esetleg új erıforrások kinyerése érdekében történı szétszerelésük, valamint hogy a veszélyes anyagokat tartalmazó alkotóelemek egyértelmően azonosításra kerüljenek a használati utasításokban, hogy könnyebben külön lehessen ıket választani az újrafeldolgozás elıtt;

28.

hangsúlyozza a fogyasztók fokozottabb tájékozottságának és proaktív szerepük növelésének fontosságát;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a termékek várható élettartamának meghosszabbítása céljával – tegyen javaslatot a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó minimális garanciák kiterjesztésére, és tegye világossá, hogy az 1999/44/EK irányelvvel összhangban a fogyasztói javak eladóinak a jogi garancia elsı két évében meg kell vizsgálniuk a meghibásodott termékeket, és csak akkor számíthatnak fel díjat, ha a hibát helytelen használat okozta;

30.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelı intézkedéseket az alkatrészek elérhetıségére vonatkozóan annak érdekében, hogy a termékek teljes életciklusuk során történı megjavíthatósága biztosítva legyen;

31.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy a REACH keretében fokozzák erıfeszítéseiket a különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítése és az emberi egészségre vagy a környezetre nézve elfogathatatlan kockázatokat jelentı anyagok korlátozása érdekében, nem utolsósorban annak eszközeként, hogy teljesüljön a hetedik környezetvédelmi cselekvési program nem toxikus anyagciklusok kidolgozására irányuló követelménye, amelynek célja, hogy az újrafeldolgozott hulladékot jelentıs, megbízható uniós nyersanyagforrásként lehessen hasznosítani; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul vessen véget az Európai Vegyianyag-ügynökség által kiadott ajánlások feldolgozására vonatkozó egyoldalú moratóriumának a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a REACH XIV. mellékletébe történı felvétele tekintetében, és mihamarabb végezze el ezen anyagok mellékletbe való felvételét; a hulladékhierarchiának megfelelıen hangsúlyozza, hogy a megelızés elsıbbséget élvez az újrafeldolgozással szemben, és ennek megfelelıen az újrafeldolgozás nem igazolhatja a veszélyes maradványanyagok felhasználásának állandósulását;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2011/65/EU

8 /PE 537.715

HU

irányelvvel összefüggésben fokozzák a veszélyes anyagok helyettesítésére irányuló erıfeszítéseiket nem toxikus anyagciklusok létrehozása érdekében; 33.

felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a piac hatékony ellenırzésérıl annak érdekében, hogy mind az európai, mind az importált termékek a termékpolitika és a környezetbarát tervezés vonatkozásában megfeleljenek e követelményeknek; felszólítja a tagállamokat, hogy a piac hatékony ellenırzésének biztosítása érdekében haladéktalanul tegyenek elırelépést a piacfelügyeletrıl szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási eljárásban; megjegyzi, hogy minden további késlekedés veszélyeztetné a vállalkozások és a polgárok érdekeit;

A zéró hulladék felé 34.

kiemeli a Bizottság elemzését, amely kimutatja, hogy új hulladékgazdálkodási célkitőzések elfogadása 180 000 munkahelyet hozna létre, versenyképesebbé tenné az EU-t, és csökkentené a költséges szőkös erıforrások iránti keresletet1; sajnálatosnak tartja a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogalkotási javaslat2 visszavonását, ám Timmerman alelnöknek a 2014. decemberi plenáris ülésen tett felszólalása alapján lehetıséget lát egy körforgásos gazdaságról szóló új és ambiciózusabb csomag kialakítására;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtsa be a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozóan bejelentett javaslatot, gondosan alkalmazva a hulladékhierarchiát, és azt a következı pontokkal egészítse ki:

1

2

–

világos és egyértelmő fogalommeghatározások;

–

a hulladéktermelıdést megelızı intézkedések kidolgozása;

–

a hulladékkeletkezés csökkentésére irányuló kötelezı, 2025-ig elérendı célok megállapítása a települési, kereskedelmi és ipari hulladék tekintetében;

–

a kiterjesztett gyártói felelısségre vonatkozó, egyértelmő minimumkövetelmények megállapítása a kiterjesztett gyártói felelısségi rendszerek átláthatóságának és költséghatékonyságának biztosítása céljából;

–

a maradékhulladék tekintetében a „szennyezı fizet” elv támogatása, a papírra, a fémre, a mőanyagra és az üvegre vonatkozó, kötelezı erejő szelektív hulladékgyőjtési rendszerekkel kombinálva az újrafeldolgozott anyagok magas minıségének elısegítése érdekében; a biológiai hulladék szelektív győjtésének kötelezıvé tétele 2020-ig;

2014. július 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentum a hulladékokról szóló és (SWD(2014)0208) irányelvek módosításáról szóló irányelvjavaslatot kísérı hatásvizsgálat vezetıi összefoglalójával. A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1991/31/EK irányelv, az elhasználódott jármővekrıl szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekrıl és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekrıl és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat. PE 537.715\ 9

HU

–

az újrafeldolgozási és újrahasználatra való elıkészítési célkitőzések növelése 2030ig a települési szilárd hulladék legalább 70%-ának és a csomagolási hulladékok 80%-ának újrafeldolgozására egy megalapozott jelentéstételi módszer alapján, amely megakadályozza, hogy a hasznosítatlan (lerakóban elhelyezett vagy elégetett) hulladékot újrafeldolgozott hulladékként jelentsék, minden tagállamban ugyanazt a harmonizált módszert és a külsı ellenırzésnek alávetett statisztikákat alkalmazva; olyan kötelezettség bevezetése az újrafeldolgozók számára, amely szerint jelenteniük kell a szétválogató létesítménybe beérkezı hulladékmennyiséget és az onnan kikerülı újrahasznosított anyagok mennyiségét;

–

nem újrafeldolgozható és biológiailag nem lebomló hulladékok energetikai hasznosítás mellett vagy anélkül történı elégetésének szigorú korlátozása 2020-ig;

–

a hulladéklerakás fokozatos, kötelezı erejő csökkentése az újrafeldolgozásra vonatkozó követelményekkel összhangban végrehajtva és három szakaszra bontva (2020, 2025 és 2030), egészen az összes hulladéklerakásra vonatkozó tilalomig, kivéve bizonyos veszélyes hulladékokat és maradékhulladékokat, amelyek esetében a hulladéklerakás a környezeti szempontból legmegfelelıbb megoldás;

–

a tagállamok ösztönzése arra, hogy vezessenek be díjakat a hulladéklerakásra vagy égetésre vonatkozóan;

36.

hangsúlyozza az európai hulladékpolitikai célok fontosságát és hozzáadott értékét, nemcsak a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a belsı piacon belüli egyenlı feltételek megteremtése szempontjából, hanem annak biztosítása szempontjából is, hogy védjék és javítsák valamennyi uniós polgár lakókörnyezetét;

37.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy valamennyi uniós tagállam tekintetében ugyanazokat a célértékeket terjessze elı, hogy biztosítsa a környezetvédelem EU-szerte egyformán magas szintjét, és ne ássa alá az egységes piacot;

38.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a hulladékokra vonatkozó hatályos jogszabályok és célok teljes körő és megfelelı végrehajtását, különös tekintettel a szelektív hulladékgyőjtési rendszerekre vonatkozó kötelezettségre, és hogy a tagállamok fokozzák a meglévı célok elérésére irányuló erıfeszítéseiket, valamint hogy állapítson meg intézkedéseket, amelyekkel támogatja a tagállamokat a célok határidın belüli eléréséhez szükséges megfelelı eszközök bevezetésében;

39.

rámutat arra, hogy az EU-ban rendelkezésre álló hulladékgazdálkodási kapacitások legjobb kihasználása érdekében jobb tervezésre és információmegosztásra van szükség a többletkapacitások elkerüléséhez;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább, lenne-e lehetıség arra, hogy javaslatot tegyen a lerakókban való emelt szintő bányászatot szabályozó keretre annak érdekében, hogy lehetıvé váljék a meglévı hulladéklerakókban lévı másodlagos nyersanyagok visszanyerése, valamint hogy vizsgálja meg az újrafeldolgozási ipar számára egy környezetvédelmi engedélyezési rendszer kialakítását;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb átláthatóságot és jobb ellenırzést annak elkerülése céljából, hogy a hulladékot az EU-belieknél alacsonyabb szintő környezetvédelmi és szociális normákkal rendelkezı országokba szállítsák;

10 /PE 537.715

HU

42.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen gyorsítsa fel a fogyasztói hulladékok illegális kivitelének megakadályozása érdekében tett erıfeszítéseit;

43.

sürgeti a Bizottságot, hogy a hulladékról szóló irányelv keretében határozzon meg minimumkövetelményeket a hulladékkeletkezés megelızését célzó nemzeti programokra vonatkozóan, valamint határozzon meg célokat és mutatókat, melyek összehasonlíthatóvá teszik a tagállamok által elért egyéni eredményeket;

44.

sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a hulladékokkal kapcsolatos speciális kihívásokkal, és tegye meg a körforgásos gazdaságról szóló bizottsági közleményben (COM(2014)0398) vázolt lépéseket; biztatja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák az uniós források mozgósítását az integrált hulladékgazdálkodási célkitőzések – így a szelektív győjtés és az újrafeldolgozási infrastruktúra fejlesztése – megvalósításának elısegítése érdekében;

45.

sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon célkitőzést a tengeri hulladék 2025-ig elérendı, a 2014-es adatokhoz képesti 50%-os csökkentésére;

46.

hangsúlyozza, hogy célkitőzéseket kell megfogalmazni bizonyos kritikus fémek győjtésére és újrafeldolgozására vonatkozóan, tekintettel azok fokozódó szőkösségére, és a függıség csökkentése érdekében;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy 2015 végéig tegyen javaslatot az élelmiszer-hulladék hatékony kezelését szolgáló célokra, intézkedésekre és eszközökre, többek között a feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a forgalmazás, az élelmezési szolgáltatások és a vendéglátóipar terén, valamint a háztartásokban képzıdı élelmiszer-hulladék 2025-ig elérendı 30%-os csökkentésére vonatkozó kötelezı célra; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elı a tagállamokban olyan megállapodások létrejöttét, amelyek értelmében az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazat szereplıi az eladatlan termékeket szétosztják jótékonysági szervezetek között; felszólítja a Bizottságot, hogy amikor hatásvizsgálatot készít az új vonatkozó jogalkotási javaslatokról, értékelje azok élelmiszer-pazarlásra gyakorolt lehetséges hatását;

Fenntartható épületek 48.

üdvözli az „Erıforrás-hatékony lehetıségek az építıiparban” címő bizottsági közleményt (COM(2014)0445); úgy véli, hogy az építıiparban szükség van egy ütemterven és hosszú távú célkitőzéseken alapuló megközelítésre;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a körforgásos gazdaság elveinek és követelményeinek az építıiparban való teljes körő végrehajtását, és fejlessze tovább az épületek erıforrás-hatékonyságára vonatkozó politikai keretet, amely a földhasználatra, várostervezésre, építészetre, statikus mérnökségre, építésre, karbantartásra, alkalmazkodóképességre, energiahatékonyságra, felújításra, újrahasználatra és újrafeldolgozásra vonatkozó mutatók, szabványok, módszerek és minıségi követelmények kidolgozását is magában foglalja; rámutat arra, hogy a fenntartható épületekrıl szóló mutatóknak a zöld infrastruktúrára – például a zöldtetıkre – is ki kell terjedniük; hangsúlyozza az európai ingatlanállománnyal kapcsolatos világos és ambiciózus, közép- és hosszú távú célkitőzéseket tartalmazó, holisztikus jövıkép, és e jövıkép végrehajtására vonatkozó menetrendek fontosságát;

PE 537.715\ 11

HU

50.

úgy véli, hogy az épületek fenntarthatósági értékelésébe bele kell építeni a beltéri levegı minıségét, valamint a felhasználók jólétét és szociális igényeit;

51.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a meglévı szabványok és módszerek felhasználásával és a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságot szem elıtt tartó megközelítés alapján – az erıforrás-hatékonyságra vonatkozó általános mutatók keretében dolgozzon ki mutatókat, hogy teljes életciklusukra vetítve értékelni lehessen az épületek fenntarthatóságát;

52.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az elérhetı legjobb technológia (BAT) elveit és normáit ki lehet-e terjeszteni oly módon, hogy azok valamennyi anyagra és épületelemre vonatkozzanak, illetve egy épület teljes életciklusára alapozva dolgozzon ki egy „épületútlevelet‒;

53.

úgy ítéli meg, hogy mivel a 2050-beli épített környezet 90%-a már most is létezik, különleges követelményeket és ösztönzıket kell megállapítani a korszerősítési ágazat számára ahhoz, hogy 2050-re javuljon az épületek energialábnyoma; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú stratégiát a meglévı épületek korszerősítésére, és értékelje fel a 2012/27/EU irányelv által bevezetett nemzeti felújítási stratégiák szerepét;

54.

sürgeti a tagállamokat, hogy az építıiparban a szelektív győjtés és újrafeldolgozás infrastruktúrájának fejlesztésén keresztül könnyítsék meg az újrafeldolgozás javulását;

55.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a bontás elıtti ellenırzések (ez az épület elbontás vagy lebontás elıtti felmérése, amelynek célja a jelen lévı anyagok leírása és annak meghatározása, hogy mely törmelékeket lehetne újrafeldolgozásra elkülöníteni) és az újrafeldolgozható anyagok helyszíni szétválogatásának lehetıségeit (a helyszíni szétválogatás rendszerint nagyobb tisztaságú másodlagos nyersanyagokat eredményez, mint a helyszínen kívül történı újrafeldolgozás, és segíthet a szállítás környezeti hatásának csökkentésében, például a helyszíni zúzás és tömörítés révén);

56.

megállapítja, hogy a beton az építıiparban használt egyik leggyakoribb anyag; felhívja a Bizottságot, hogy a németországi és svájci gyakorlat alapján mérje fel, milyen lehetıségek vannak a beton építıiparban való újrafelhasználásának növelésére;

A másodlagos nyersanyagok piacainak fejlesztése 57.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket, amelyek ösztönzik és elısegítik a jó minıségő másodlagos nyersanyagok piacainak fejlıdését és a másodlagos nyersanyagok újrafelhasználásán alapuló üzletág fejlıdését;

58.

úgy véli, hogy a hosszú távú és kiszámítható szakpolitikai keret segíteni fog a zöldebb technológiák piacainak teljes körő kibontakoztatásához és a fenntartható üzleti megoldások elımozdításához szükséges beruházások és intézkedések ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a megalapozott adatgyőjtéssel alátámasztott erıforrás-hatékonysági mutatók és célok biztosítanák a szükséges iránymutatást a köz- és magánszféra döntéshozói számára a gazdaság átalakítása során;

59.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok elısegítsék az ipari szimbiózis programok indítását, amelyek támogatják az újrafelhasználásra és

12 /PE 537.715

HU

újrafeldolgozásra irányuló ipari szinergiákat, és segítik a vállalkozásokat – különösen a kkv-kat – annak feltérképezésében, hogy az általuk termelt energia, hulladék és melléktermékek mi módon válhatnak erıforrássá mások számára; rámutat az olyan koncepciókra, mint a „bölcsıtıl a bölcsıig” elv és az ipari ökológia; Egyéb intézkedések 60.

kéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan közbeszerzési eljárásokat, amelyek az újrafelhasznált, javított, átalakított és egyéb fenntartható és erıforrás-hatékony termékeket és megoldásokat részesítik elınyben, ellenkezı esetben a „tartsd be, vagy magyarázd meg” elvet kell alkalmazni;

61.

hangsúlyozza egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely összhangban áll a „szennyezı fizet” elvvel, és amely megfelelı üzenetet hordoz az erıforrás-hatékonyság terén történı beruházások, a termelési folyamatok modernizálása és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártása tekintetében; szorgalmazza, hogy a tagállamok az európai szemeszter folyamatának keretében tegyenek elırelépéseket ezen a téren1;

62.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg és javasoljon az adózással kapcsolatos intézkedéseket, így az újrafeldolgozott, újrafelhasznált és erıforrás-hatékony termékeket terhelı héa csökkentését;

63.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a kis- és középvállalkozások zöld cselekvési tervét;

64.

sürgeti a Bizottságot a tápanyagokra vonatkozó szakpolitikai keret kidolgozására annak érdekében, hogy a mőtrágyákra, az élelmiszerekre, a vizekre és a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok útján növelje a tápanyagok újrafeldolgozásának arányát, ösztönözze az innovációt, javítsa a piaci feltételeket és elısegítse a fenntartható használatot;

65.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 elsı felében terjessze elı a fenntartható élelmiszerellátásról szóló közleményt, amelyet 2013 óta több alkalommal elhalasztott; hangsúlyozza, hogy mivel az élelmiszerek elıállítása és fogyasztása az erıforrásfelhasználás jelentıs részét teszi ki, e közleménynek holisztikusan kell kezelnie az élelmiszerláncnak az élelmiszerforrások használata terén mutatkozó hatékonyságbeli hiányosságait, és ösztönöznie kell egy fenntartható élelmiszer-politika kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, fokozható-e az élelmiszeriparban a környezetbarát csomagolóanyagok használata, ideértve azt, hogy az európai normákkal összhangban megvalósítható-e a csomagolóanyagok biológiai úton lebomló és komposztálható anyagokkal történı fokozatos helyettesítése;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy a legújabb kutatási eredmények alkalmazásának ösztönzése és megkönnyítése, a bevált gyakorlatok cseréje és egy új ipari szintézis és ipari ökoszisztémák kialakulása érdekében hozzon létre egy állandó forráshatékonysági fórumot valamennyi érdekelt fél részvételével;

1

Green Budget Europe, 2015: Az európai szemeszter folyamatát támogató országspecifikus ajánlások, 6. oldal, http://www.foes.de/pdf/2015-0225_CSR%20Recommendations_FINAL.pdf PE 537.715\ 13

HU

67.

felhívja a Bizottságot, hogy az ágazatok és fıigazgatóságok között hozzon létre egy fenntartható finanszírozással foglalkozó munkacsoportot azzal a céllal, hogy az erıforráshatékonysági mutatók beépüljenek a vállalati szintő integrált jelentéstételbe és számvitelbe, bizonyos üzleti információk bizalmasságának a tiszteletben tartása mellett; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne integrálni az erıforráshatékonyságot és a környezeti kockázatokat többek között a bankok hitelminısítési és tıkekövetelményeibe, valamint hogy dolgozzon ki átfogó biztosítási rendszert a környezeti veszélyekre vonatkozóan, továbbá határozza meg a befektetési termékekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményeket, megfelelı hatásvizsgálat mellett; úgy véli, hogy a Bizottság számára elınyös lenne, ha e tekintetben együttmőködne az UNEP keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálattal; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok lehetséges cseréjét szem elıtt tartva tanulmányozza a tagállamokban mőködı önkéntes kezdeményezéseket;

68.

mivel az erıforrás-hatékonyság eléréséhez és a körforgásos gazdaság célkitőzéseinek teljesítéséhez kulcsfontosságú az elsıdleges nyersanyagok fenntartható és felelısségteljes beszerzése, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Európai Erıforrás-hatékonysági Platform elsıbbségi anyagok és áruk fenntartható beszerzési szabványainak kidolgozására vonatkozó szakpolitikai ajánlásait; e tekintetben tudomásul veszi a fémek és ásványi anyagok konfliktusövezetekbıl való felelıs beszerzésére vonatkozó bizottsági javaslatok Európai Parlament és Tanács általi együttes támogatását;

69.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „kritikus” nyersanyagok fogalommeghatározását, jobban figyelembe véve a kitermelésükhöz és feldolgozásukhoz kapcsolódó környezeti hatásokat és kockázatokat, valamint a másodlagos anyagokkal való helyettesítésük lehetıségét;

70.

hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós finanszírozást – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapon, a Horizont 2020-on, a kohéziós alapokon és az Európai Beruházási Bankon keresztüli finanszírozást – be kell vetni az erıforrás-hatékonyság elımozdítása érdekében, a hulladékhierarchiával összhangban, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek ki minden környezeti szempontból káros támogatást, ideértve az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részének elégetése útján történı energiatermeléshez a megújuló energiaforrásból elıállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv alapján nyújtott támogatásokat, valamint a fosszilis tüzelıanyagokkal kapcsolatos közvetlen és közvetett támogatásokat is;

71.

felszólít arra, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítı programnak (COSME), a Horizont 2020 programnak és az európai strukturális és beruházási alapoknak nyújtott finanszírozást fokozottabban összpontosítsák az ökoinnovatív és erıforrás-hatékony megoldásokra, az új üzleti modellekre (mint a lízing és a termékszolgáltatási rendszerek), a termékek tervezésének és nyersanyaghatékonyságának javítására és a folyamatok hatékonyságára;

72.

hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvetıen elısegíti Európa körforgásos gazdaság felé történı elmozdulását, és hogy a Horizont 2020 program keretében támogatni kell azokat a kutatási és innovációs projekteket, amelyek a gyakorlatban is bizonyítják és tesztelik a körforgásos gazdaság gazdasági és környezeti fenntarthatóságát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy – rendszerszintő megközelítés alkalmazása esetén – e projektek elısegíthetik egy innovációt ösztönzı és könnyebben végrehajtható rendelet

14 /PE 537.715

HU

kialakítását azáltal, hogy azonosítják a lehetséges szabályozási bizonytalanságokat, akadályokat és/vagy hiányosságokat, amelyek meggátolhatják az erıforrások hatékony felhasználásán alapuló üzleti modellek kialakítását; 73.

kéri a Bizottságot, hogy használja ki teljes körően a digitális menetrend és az információs technológia által kínált lehetıségeket az erıforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaságra való áttérés elımozdítására;

74.

kiemeli, hogy az Unió nyitott gazdasággal rendelkezik, import- és exporttevékenységet folytat a világpiacon; rámutat, hogy az erıforrások kimerülésének globális kihívását nemzetközi szinten is szükséges kezelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében mőködı nemzetközi erıforráspanel munkáját, amely az erıforrásokat érintı, világszinten problémát jelentı kérdéseket kutatja, és gyakorlati megoldásokat dolgoz ki a döntéshozók, az ipar és a társadalom számára;

75.

felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten tegye meg a szükséges intézkedéseket a termékek nyomon követhetıségének javítása érdekében;

76.

kiemeli, hogy az energiahatékonyság növelése csökkenti Európa erıforrás-függıségét, valamint a mintegy 125 millió európai polgárt érintı energiaszegénységet; megállapítja, hogy az energiahatékonyságot külön energiaforrásnak érdemes tekinteni, amelynek növelése nagyban hozzájárul az európai ipar fejlıdéséhez, a munkahelyteremtéshez és a lakossági energiaszámlák csökkenéséhez;

77.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a meglévı vagy tervezett jogszabályok akadályozzák-e a körforgásos gazdaság kialakulását, valamint a meglévı innovatív üzleti modelleket – például a bérlésre épülı gazdaságot vagy a megosztásra épülı/együttmőködı gazdaságot –, illetve új üzleti modellek megjelenését, továbbá azt, hogy fennállnak-e pénzügyi vagy intézményi akadályok e tekintetben; sürgeti a Bizottságot, hogy szükség esetén javítsa e jogszabályokat és építse le ezeket az akadályokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kapcsolódó jogszabályokat a termékek teljes élettartamra vetített környezeti teljesítményének és erıforráshatékonyságának javítása, a meglévı eszközök közötti összhang növelése, valamint a vezetı szerep felvállalása érdekében;

78.

kéri a Bizottságot, hogy tisztázza az uniós versenypolitika körforgásos gazdaságot érintı lényeges vonatkozásait, nevezetesen tisztázza a piaci összejátszás kockázatai és a gyártók és szállítóik közötti együttmőködés elmélyítésének szükségessége közötti kompromisszumot;

79.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2018-ig tegyen jelentést a Parlamentnek a fent körvonalazott valamennyi intézkedésrıl és az általa javasolt következı lépésekrıl; o o

80.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

PE 537.715\ 15

HU

16 /PE 537.715

HU



P8_TA-PROV(2015)0267 A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett értékei ***I Az Európai Parlament 2015. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett mértékeinek megállapításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0943 – C7-0045/2014 – 2013/0451(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0943),

–

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerzıdés 31. és 32. cikkére, amelynek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0045/2014),

–

tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (3) bekezdésére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, valamint 114. cikkére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. március 25-i véleményére1,

–

tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0176/2015),

1.

elfogadja elsı olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelıen módosítsa javaslatát, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelıen;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

1

HL C 226., 2014.7.16., 68. o.

17

Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat Cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Javaslat:

Javaslat:

A Tanács rendelete a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett mértékeinek megállapításáról

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett mértékeinek megállapításáról (Ez a módosítás a szöveg egészére vonatkozik)

Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 1 bevezetı hivatkozás A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Atomenergiaközösséget létrehozó szerzıdésre és különösen annak 31. és 32. cikkére,

Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 3 bevezetı hivatkozás

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

tekintettel az Európai Parlament véleményére14,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

____________________ 14

HL C …, …, ... o.

Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat

18

1 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A Tanács 96/29/Euratom irányelve16 megállapítja a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvetı biztonsági elıírásokat.

(1) A 2013/59/Euratom tanácsi irányelv16 alapvetı biztonsági elıírásokat állapít meg az ionizáló sugárzásnak való kitettségbıl származó veszélyekkel szembeni védelem tekintetében.

__________________

__________________

16

16

A Tanács 1996. május 13-i 96/29/Euratom irányelve a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvetı biztonsági elıírások megállapításáról (HL L 159., 1996.6.29., 1. o.).

A Tanács 2013. december 5-i 2013/59/Euratom irányelve az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésbıl származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvetı biztonsági elıírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezésérıl (HL L 13., 2014.1.17., 1. o.).

Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1a) Az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés (EUMSZ) 168. cikke értelmében valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét.

Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A csernobili atomerımőben 1986. április 26-án bekövetkezett balesetet követıen jelentıs mennyiségő radioaktív anyag került az atmoszférába, amely több

(2) A csernobili atomerımőben 1986. április 26-án bekövetkezett balesetet követıen jelentıs mennyiségő radioaktív anyag került az atmoszférába, amely

19

európai országban egészségügyi szempontból számottevı mértékben szennyezte az élelmiszereket és takarmányokat. Ezért intézkedések születtek annak érdekében, hogy egyes mezıgazdasági termékek csak akkor juthassanak be az Unió területére, ha eleget tesznek a lakosság egészségét óvó és egyúttal a piac egységes jellegét megırzı, valamint a kereskedelmi egyenlıtlenségeket kiküszöbölı közös rendelkezéseknek.

Európa több országában egészségügyi szempontból számottevı mértékben szennyezte az élelmiszereket és takarmányokat, életveszélyes betegségeket és egészségügyi feltételeket okozva. A radioaktív szennyezettség szintje még ma is magas. Tekintettel arra, hogy az erımőbıl kikerült radioaktív anyag szennyezi a levegıt, a vizet, a talajt és a növényzetet, intézkedések születtek annak biztosítása érdekében, hogy egyes mezıgazdasági termékek csak akkor juthassanak be az Unió területére, ha eleget tesznek a lakosság egészségét óvó és egyúttal a piac egységes jellegét megırzı, valamint a kereskedelmi egyenlıtlenségeket kiküszöbölı közös rendelkezéseknek.

Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új)


Módosítás (2a) Az e rendeletben meghatározott határértékeknek való megfelelés ellenırzéséért a tagállamok felelnek, elsısorban az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó biztonsági elıírások felügyelete révén. Az EUMSZ 168. cikke (4) bekezdésének b) pontja elıírja olyan közös állat-egészségügyi intézkedések bevezetését, amelyek közvetlen célja az emberi egészség védelme. Emellett a 114. cikk a belsı piac zökkenımentes mőködése érdekében biztosítja a megfelelı szintő harmonizációt.

Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 2 b preambulumbekezdés (új)

20


Módosítás (2b) Bizonyított tény, hogy a nagyobb dózisú sugárzás káros és pusztító hatással van az emberi test sejtjeire, és rákkeltı hatása van.

Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 2 c preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (2c) Fontos, hogy az élelmiszerekben jelen levı radioaktív szennyezıdés legmagasabb megengedett szintje tekintetében alacsony határértékek kerüljenek elıírásra, figyelembe veendı a szennyezett élelmiszer huzamosabb fogyasztásából származó halmozott dózist.

Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés


Módosítás

(3) A 3954/8717/Euratom tanácsi rendelet megállapítja a vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeit. Ezek az értékek még mindig összhangban vannak a nemzetközi szinten rendelkezésre álló legújabb tudományos szakvéleményekkel.

(3) A 3954/8717/Euratom tanácsi rendelet megállapítja a vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeit. Ezek az értékek még mindig összhangban vannak a nemzetközi szinten rendelkezésre álló legújabb tudományos szakvéleményekkel, és az új tudományos tények figyelembevétele érdekében rendszeres idıközökben felülvizsgálatra kerülnek. Az I–III. mellékletben felsorolt legmagasabb megengedett határértékeket

21

felülvizsgálták, és a Bizottság 105. számú Sugárvédelmi kiadványában határozták meg. Ezen értékek az egyénre vetített dózisnál évi 1 mSv-tel magasabb referenciaértéken alapulnak, és feltételezik, hogy az évente elfogyasztott táplálék 10 százaléka szennyezett. ____________________

____________________

17

17

A Tanács 1987. december 22-i 3954/87/Euratom rendelete nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhetı határértékének megállapításáról (HL L 371., 1987.12.30., 11. o.).

A Tanács 1987. december 17-i 22/371/Euratom rendelete nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhetı határértékének megállapításáról (HL L 11., 1987.12.30., 11. o.).

(A Bizottság 105. számú sugárzásvédelmi kiadványa: A Bizottság 105. számú sugárzásvédelmi kiadványa a nukleáris balesetet követıen alkalmazandó uniós élelmiszer-korlátozási kritériumokról, lásd http://ec.europa.eu/energy/en/radiation-protection-publications.) Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) A fukusimai atomerımőben 2011. március 11-én bekövetkezett balesetet követıen a Bizottság tájékoztatást kapott arról, hogy egyes, Japánból származó élelmiszertermékekben a radionuklidok mennyisége meghaladja a Japánban az élelmiszerekre vonatkozóan megállapított beavatkozási szintet. Ez a szennyezıdés veszélyt jelenthet az Unióban élı emberek és állatok egészségére, ezért az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével összhangban intézkedések történtek a Japánból származó vagy onnan szállított élelmiszerek és takarmányok behozatalára vonatkozó különleges feltételek megállapítására.

(4) A fukusimai atomerımőben 2011. március 11-én bekövetkezett balesetet követıen a Bizottság tájékoztatást kapott arról, hogy egyes, Japánból származó élelmiszertermékekben a radionuklidok szintje meghaladja a Japánban az élelmiszerekre vonatkozóan megállapított határértékeket. Ez a szennyezıdés veszélyt jelenthet az Unióban élı emberek és állatok egészségére, ezért az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével összhangban intézkedések történtek a Japánból származó vagy onnan szállított élelmiszerek és takarmányok behozatalára vonatkozó különleges feltételek megállapítására. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében is, hogy a lehetı legkisebb legyen a más országban bekövetkezett nukleáris baleset következtében keletkezı nukleáris

22

szennyezıdés által érintett más országokból származó élelmiszertermékek fogyasztásának kockázata, és hogy e tekintetben megfelelı ellenırzésre kerüljön sor.


Módosítás

(5) Szükség van egy olyan rendszer felállítására, amely lehetıvé teszi, hogy a vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó nukleáris balesetet illetve bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az Európai Atomenergia-közösség a lakosság védelme érdekében rögzítse a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékeit.

(5) Szükség van egy olyan rendszer felállítására, amely lehetıvé teszi, hogy a vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó nukleáris balesetet illetve bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen az Unió a közegészség magas szintő védelmének biztosítása érdekében rögzítse a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékeit.


Módosítás

(6) A sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékeinek a nukleáris baleset vagy radiológiai vészhelyzet helyszínének és körülményeinek megfelelıen kell vonatkozniuk az Unióból származó vagy a harmadik országokból behozott élelmiszerekre és takarmányokra.

(6) A sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékeinek a nukleáris baleset vagy radiológiai vészhelyzet helyszínének és körülményeinek megfelelıen kell vonatkozniuk az Unióból származó vagy a harmadik országokból behozott élelmiszerekre és takarmányokra, figyelembe véve a természetes és halmozott sugárzás hatását az élelmiszerláncban való mozgás során. Elı kell írni ezen értékek idıszakos felülvizsgálatát.

23


Módosítás

(8) Mivel figyelembe kell venni azt, hogy a csecsemık táplálása életük elsı hat hónapjában igen eltérı módon történhet, és életük második hat hónapjában is bizonytalan lehet a metabolizmusuk, elınyös volna az elsı életév mind a 12 hónapjára kiterjeszteni a csecsemıtápszerekre vonatkozó alacsonyabb határértékek alkalmazását.

(8) Mivel figyelembe kell venni azt, hogy a csecsemık táplálása életük elsı hat hónapjában igen eltérı módon történhet, és életük második hat hónapjában is bizonytalan lehet a metabolizmusuk, elınyös volna az elsı életév mind a 12 hónapjára kiterjeszteni a csecsemıtápszerekre vonatkozó alacsonyabb határértékek alkalmazását. Alacsonyabb értékeket kell elıírni a terhes nık és a szoptatós anyák számára szánt élelmiszerek tekintetében.


Módosítás

(9) Annak érdekében, hogy egyszerőbb legyen a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett értékeinek – elsısorban a tudományos ismereteknek megfelelı – kiigazítása, a legmagasabb megengedett mértékek megállapítására vonatkozó eljárásnak tartalmaznia kell a Szerzıdés 31. cikkében említett szakértıi csoporttal való konzultációt.

(9) Annak érdekében, hogy egyszerőbb legyen a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett értékeinek – elsısorban a nemzetközi szintő tudományos ismereteket és a technikai haladást figyelembe vevı – kiigazítása, a Bizottság új javaslatot terjeszt elı az Európai Parlament és a Tanács elé a legmagasabb megengedett értékek kiigazítása érdekében.


Módosítás (9a) A megengedett legmagasabb határértékek kiigazításának elısegítése érdekében gondoskodni kell megfelelı eljárások bevezetésérıl, amelyek célja a

24

szakértıkkel folytatott rendszeres konzultáció lehetıvé tétele. A Bizottságnak tudományos és etikai szempontok alapján szakértıi csoportot kell létrehoznia. A csoport összetételét, valamint tagjainak szándéknyilatkozatait a Bizottságnak nyilvánosságra kell hoznia. A megengedett legmagasabb határértékek elfogadása során a Bizottságnak konzultálnia kell a sugárvédelem területén tevékenykedı nemzetközi szervek szakértıivel is. Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 9 b preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (9b) A szakértıi csoportnak a sugárfertızöttség halmozott hatását is fel kell becsülnie.

Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 9 c preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (9c) A megengedett legmagasabb határértékeket nyilvánosságra kell hozni és rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy megfelelıen figyelembe vegyék a rendelkezésre álló nemzetközi tudományos elırelépéseket és eredményeket, tükrözzék a lakosság megnyugtatása iránti igényt, magas szintő védelmet biztosítsanak a lakosság számára, és kiküszöböljék a nemzetközi szabályozásban mutatkozó esetleges eltéréseket.

Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés

25


Módosítás

(10) Annak érdekében, hogy a legmagasabb megengedett mértékeket meghaladó élelmiszert és takarmányt az EU-ban ne lehessen forgalomba hozni, megfelelıen ellenırizni kell ezeknek a mértékeknek a betartatását.

(10) Annak érdekében, hogy a legmagasabb megengedett mértékeket meghaladó élelmiszert és takarmányt az Unióban ne lehessen forgalomba hozni, a tagállamoknak és a Bizottságnak alaposan ellenırizniük kell ezeknek a mértékeknek a betartatását. A megfelelés elmulasztására szankciókat kell alkalmazni, és a nyilvánosságot ennek megfelelıen tájékoztatni kell.



Módosítás (10a) Az embereket vagy az állatokat fenyegetı szennyezıdésveszélyek megelızését, kiküszöbölését vagy elfogadható szintre mérséklését célzó intézkedések végrehajtásának ellenırzését szolgáló elıírásokat az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete1a határozza meg. ____________________ 1a

Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történı megfelelés ellenırzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenırzésekrıl. HL L 165., 2004.4.30., 1. o. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés

26


Módosítás

(12) Az élelmiszerek és takarmányok sugárszennyezettségének elıre megállapított legmagasabb megengedett mértékeinek alkalmazását beindító rendelkezéseket vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(12) Az élelmiszerek és takarmányok sugárszennyezettségének elıre megállapított legmagasabb megengedett mértékeinek alkalmazását beindító rendelkezéseket vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. Nukleáris baleset, illetve bármely más radiológiai vészhelyzet esetén ettıl függetlenül kellı tekintettel kell lenni az egyes balesetek sajátos körülményeire, és ezért egy olyan eljárást kell bevezetni, amely lehetıvé teszi az elıre megállapított szintek csökkentéséhez való gyors igazodást, valamint − a lakosság lehetı legmagasabb szintő védelmének biztosítása érdekében − szükség esetén a balesetben részt vevı egyéb radioaktív nuklidok (különösen a trícium) esetében megengedett legmagasabb határértékek bevezetését. A nyilvánosságot haladéktalanul tájékoztatni kell az intézkedésrıl és a legmagasabb megengedett határértékekrıl.



Módosítás (12a) A munkáját az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendeletében1a meghatározott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága kell, hogy segítse. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett bizottság munkájában részt vevı képviselıik megfelelı sugárvédelmi ismeretekkel rendelkezzenek. ____________________ 1a

Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveirıl és követelményeirıl, az Európai

27

Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról. (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.) Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(13) A vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó radiológiai vészhelyzetek esetében indokolt esetben a Bizottságnak szükség szerint azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia.

(13) A vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó radiológiai vészhelyzetek esetében indokolt esetben a Bizottságnak szükség szerint azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia. A nyilvánosságot haladéktalanul tájékoztatni kell az intézkedésrıl és a legmagasabb megengedett értékekrıl.


Módosítás (13a) Az e rendeletben szereplı új megengedett legmagasabb határértékeknek a lakosság leginkább veszélyeztetett és sérülékeny csoportjainak − különösen a gyermekek és az esetlegesen elszigetelt földrajzi helyzetekben lévı vagy önellátó személyek − védelmével kapcsolatos követelményeken kell alapulniuk. A megengedett legmagasabb határértékeknek az egész lakosság esetében azonosaknak kell lenniük és a legalacsonyabb szinteken kell alapulniuk.

Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 13 b preambulumbekezdés (új)

28


Módosítás (13b) Ha az Unióból származó vagy harmadik országokból importált élelmiszerek vagy takarmányok komoly veszélyt jelentenek az emberi vagy állati egészségre vagy a környezetre, az Európai Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén az 178/2002/EK rendelettel összhangban kiegészítı intézkedéseket fogad el az emberi és állati egészség magas szintő védelmének biztosítása érdekében. A megengedett legmagasabb határértékeket és a veszélyhelyzeti kiegészítı intézkedéseket lehetıség szerint egyetlen végrehajtási rendeletbe kell foglalni.

Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 13 c preambulumbekezdés (új)


Módosítás (13c) A végrehajtási jogi aktusok kidolgozásakor vagy felülvizsgálatakor a Bizottságnak mindenekelıtt a következı körülményeket kell figyelembe vennie: a nukleáris baleset vagy a radiológiai veszélyhelyzetet elıidézı bármely más esemény helye, jellege és hatóköre; a sugárzó anyagok levegıbe, vízbe és talajba, valamint élelmiszerekbe és takarmányokba kerülésének jellege és hatóköre, függetlenül attól, hogy az esemény az Unióban vagy azon kívül következett-e be; az élelmiszerek és takarmányok azonosított vagy potenciális sugárszennyezésének kockázata és az elıidézett sugárdózisok; az uniós piacra esetleg eljutó szennyezett élelmiszerek és takarmányok típusa és mennyisége, valamint a szennyezett élelmiszerek és takarmányok legmagasabb megengedett szintjei a harmadik országokban.

29

Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 13 d preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (13d) A megengedett legmagasabb határértékek alkalmazását kiváltó nukleáris baleset vagy radiológiai vészhelyzet esetén a Bizottságnak és az egyes tagállamoknak egyaránt tájékoztatniuk kell a lakosságot a hatályban lévı értékekrıl. Ezen túlmenıen közölni kell a lakossággal az olyan élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó információkat, amelyekben a radioaktivitás erıteljesebben koncentrálódhat.

Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 13 e preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (13e) A megengedett legmagasabb határértékek betartatásáról megfelelı ellenırzések keretében kell gondoskodni, és szankciókat kell elıírni a megengedett legmagasabb határértékeket meghaladó szennyezettségi szinttel rendelkezı élelmiszerek szándékos kivitelét, behozatalát vagy értékesítését illetıen.

Módosítás 54 Rendeletre irányuló javaslat 1. cikk


Módosítás

Ez a rendelet a vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen forgalomba hozható élelmiszerek (I. melléklet), kisebb

Ez a rendelet a vélhetıen vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevı radioaktív szennyezıdését okozó nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen forgalomba hozható élelmiszerek (I. melléklet) és

30

jelentıségő élelmiszerek (II. melléklet) és takarmányok (III. melléklet) sugárszennyezettségének legmagasabb megengedett mértékeit állapítja meg, továbbá meghatározza az említett legmagasabb megengedett mértékek alkalmazását beindító eljárást.

takarmányok (III. melléklet) sugárszennyezettségének legmagasabb megengedett mértékeit állapítja meg, továbbá meghatározza az említett legmagasabb megengedett mértékek alkalmazását beindító eljárást.

Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont


Módosítás

1. „élelmiszer”: minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el, ideértve az italokat, a rágógumit, valamint bármilyen olyan anyagot, így a vizet is, amelyet gyártás, elıállítás vagy feldolgozás során szándékosan az élelmiszerhez adnak; mindazonáltal nem számítanak élelmiszernek a következık:

1. „élelmiszer”: a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkében meghatározott bármely anyag vagy termék;

a) takarmány; b) élıállatok, kivéve az emberi fogyasztás céljára történı forgalomba hozatalra elıkészített állatokat; c) a betakarítás elıtt álló növények; d) az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve20 1. cikkének 2. pontjában szereplı meghatározás szerinti gyógyszerek; e) az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete21 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplı meghatározás szerinti kozmetikai termékek; f) a 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv22 szerinti dohány és dohánytermékek;

31

g) az Egyesült Nemzetek Szervezete kábítószerekrıl szóló 1961. évi egységes egyezménye, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete pszichotróp anyagokról szóló 1971. évi egységes egyezménye szerinti kábítószerek és pszichotróp anyagok; h) a szermaradványok és a szennyezıdések. ____________________ 20

Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexérıl (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.). 21

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 1223/2009/EK rendelete a kozmetikai termékekrıl (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.). 22

Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 5-i 2001/37/EK irányelve a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésérıl (HL L 194., 2001.7.18., 26. o.). Módosítás 55 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 2 pont


Módosítás

2) „kisebb jelentıségő élelmiszer”: csekély étrendi jelentıségő élelmiszer, amely csak elhanyagolható mértékben járul hozzá a lakosság élelmiszerfogyasztásához;

törölve

32



Módosítás

3. „takarmány”: minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, amelyet állatok szájon át történı etetésére szánnak, így az adalék is;

3. „takarmány”: a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkében meghatározott bármely anyag vagy termék;



Módosítás 4. „forgalomba hozatal”: a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkében meghatározott mővelet;

4. „forgalomba hozatal”: élelmiszer vagy takarmány készen tartása eladás céljára, beleértve az eladásra való felkínálást, az ingyenes vagy ellenérték fejében történı átadás bármely egyéb formáját, valamint az élelmiszerek és takarmányok eladását, forgalmazását vagy továbbadásának egyéb módjait. Módosítás 32 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés - 4 a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 4a. „élelmiszerekkel/takarmányokkal érintkezésbe kerülı anyag”: olyan csomagolás vagy egyéb anyag, amelyet élelmiszerrel való érintkezésre szántak;

Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés - 4 b pont (új)

33


Módosítás 4b.„sugárzási veszélyhelyzet”: olyan szokatlan esemény, amely valamely sugárforrásból ered és azonnali beavatkozást tesz szükségessé a súlyos egészségügyi vagy biztonsági fenyegetések vagy az életminıséget, a tulajdont vagy a környezetet befolyásoló bármifajta káros következmény enyhítése érdekében, vagy amely olyan veszélyt jelent, amely ilyen hátrányos következményekhez vezethet.

Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 2 a cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 2a. cikk Nem megengedettek azon gyakorlatok, amelyek során az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett határértékére vonatkozó szabályok által megengedettnél magasabb koncentrációt tartalmazó élelmiszereket nem szennyezett vagy enyhén szennyezett élelmiszerekkel vegyítenek, hogy így az e szabályoknak megfelelı terméket kapjanak.

Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) Amennyiben a Bizottság olyan hivatalos értesítést kap egy nukleáris balesetrıl vagy más radiológiai vészhelyzetrıl – különösen az Európai Atomenergia-közösségnek a radiológiai vészhelyzetben történı mielıbbi

(1) Amennyiben a Bizottság hivatalos értesítést kap egy nukleáris balesetrıl vagy más radiológiai vészhelyzetrıl – különösen az Európai Atomenergia-közösségnek a radiológiai vészhelyzetben történı mielıbbi információcserére vonatkozó

34

információcserére vonatkozó intézkedései vagy a nukleáris balesetekrıl adandó gyors értesítésrıl szóló 1986. szeptember 26-i NAÜ-egyezmény alapján –, amely alátámasztja, hogy a sugárszennyezettség vélhetıen vagy bizonyítottan eléri az élelmiszerek, a kisebb jelentıségő élelmiszerek vagy a takarmányok tekintetében megállapított legnagyobb megengedett mértékeket, szükség szerint elfogadja a legmagasabb megengedett mértékek alkalmazását beindító végrehajtási rendeletet. Az említett végrehajtási aktust az 5. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

intézkedései vagy a nukleáris balesetekrıl adandó gyors értesítésrıl szóló 1986. szeptember 26-i NAÜ-egyezmény alapján –, amely az élelmiszerek és a takarmányok szennyezıdését idézi elı, a lehetı legrövidebb idın belül végrehajtási jogi aktust fogad el, és abban meghatározza a megengedett legnagyobb radioaktivitásértékeket, amelyek nem lehetnek magasabbak az e rendelet mellékleteiben meghatározottaknál. Az említett végrehajtási jogi aktust az 5. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1a) A megengedett legmagasabb határértékeket nyilvánosságra kell hozni és rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy megfelelıen figyelembe vegyék a rendelkezésre álló nemzetközi tudományos elırelépéseket és eredményeket, tükrözzék a lakosság megnyugtatása iránti igényt, magas szintő védelmet biztosítsanak a lakosság számára, és kiküszöböljék a legmagasabb védelmi szintet biztosító nemzetközi szabályozás tekintetében mutatkozó esetleges eltéréseket.

Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés


Módosítás

(2) A nukleáris baleset vagy radiológiai

(2) A nukleáris baleset vagy radiológiai

35

vészhelyzet körülményei alapján kellıen indokolt és rendkívül sürgıs esetekben a Bizottság az 5. cikk (3) bekezdése szerinti eljárással összhangban azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

veszélyhelyzet körülményei alapján rendkívül sürgıs esetekben a Bizottság az 5. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelıen azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus tervezetének készítése és az 5. cikkben említett bizottsággal való megvitatása során a Bizottság figyelembe veszi a Szerzıdés 30. és 31. cikkének megfelelıen megállapított alapszabályokat, beleértve azt az alapelvet is, miszerint a sugárterhelést a lakosság egészségének védelme érdekében, valamint a gazdasági és társadalmi tényezık figyelembevételével az ésszerően megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus elkészítése és az 5. cikkben említett bizottsággal való megvitatása során a Bizottság figyelembe veszi a 2013/59/Euratom tanácsi irányelvnek megfelelıen megállapított alapszabályokat, beleértve azt az alapelvet is, miszerint a sugárterhelést a lakosság egészségvédelmének kiemelt figyelembevételével, valamint a gazdasági és társadalmi tényezıkre, különösen a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeire való tekintettel az ésszerően megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani. E jogi aktusok készítése során a Bizottság munkáját sugárvédelmi és élelmiszer-biztonsági ismereteik és tapasztalatuk alapján kiválasztott szakemberekbıl álló, független közegészségügyi szakértıi csoport segíti. A Bizottság nyilvánosságra hozza a szakértıi bizottság összetételét és tagjainak szándéknyilatkozatait.

Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3a) Az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat a sugárzás

36

jellegének és hatókörének megfelelıen kell elfogadni, és azt, ahányszor csak szükséges, a szennyezettség alakulásának függvényében felül lehet vizsgálni. A Bizottság vállalja, hogy az elsı felülvizsgálatot legkésıbb egy hónappal a nukleáris balesetet vagy egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követıen elvégzi annak érdekében, hogy szükség esetén módosítsa a radioaktivitás legmagasabb megengedett határértékeit és a radioaktív nuklidok listáját.

Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1) Attól fogva, hogy a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékének alkalmazásáról, nem hozható forgalomba olyan élelmiszer, kisebb jelentıségő élelmiszer vagy takarmány, amely ezeknek a rendelkezéseknek nem felel meg.

(1) Attól fogva, hogy a Bizottság végrehajtási rendeletet fogad el a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékének alkalmazásáról, nem hozható forgalomba olyan élelmiszer vagy takarmány, amely ezeknek a rendelkezéseknek nem felel meg.

Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A Bizottság létrehoz egy nukleáris felelısségi rendszert, amely választ adni hivatott egy esetleges nukleáris baleset által érintett valamennyi tagállam aggodalmaira; e rendszer megfelelı kártérítést nyújt nukleáris balesetek esetén.

Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat

37

4 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A harmadik országból behozott élelmiszerek vagy takarmányok e rendelet alkalmazásában akkor tekinthetık forgalomba hozottnak, ha az Unió vámterületén az árutovábbítási eljáráson kívüli egyéb vámeljáráson esnek át.

A harmadik országból behozott élelmiszerek, kisebb jelentıségő élelmiszerek vagy takarmányok e rendelet alkalmazásában akkor tekinthetık forgalomba hozottnak, ha az Unió vámterületén az árutovábbítási eljáráson kívüli egyéb vámeljáráson esnek át.

Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A tagállamok területükön nyomon követik a megengedett legmagasabb radioaktív szennyezettségi határértékek betartását. Ennek érdekében a tagállamok a 178/2002/EK rendelet 17. cikkével összhangban létrehozzák a hivatalos ellenırzések rendszerét és más, a körülményeknek megfelelı tevékenységet végeznek, beleértve az élelmiszerek és takarmányok biztonságára és kockázataira vonatkozó információ nyilvánosságra hozatalát.


A Bizottság által javasolt szöveg (2) A tagállamok e rendelet alkalmazása kapcsán minden információt megadnak a Bizottságnak, különösen olyan esetekben, amikor a sugárszennyezettség meghaladja a megengedett maximális mértéket. A Bizottság ezeket az információkat eljuttatja a többi tagállam részére.

Módosítás (2) A tagállamok e rendelet alkalmazása kapcsán minden információt megadnak a Bizottságnak, különösen az alábbiak vonatkozásában:

a) a tagállam területén a megengedett legmagasabb határérték tekintetében

38

végzett rendszeres ellenırzések programozása; b) olyan esetek, amikor a sugárszennyezettség meghaladja a megengedett legmagasabb határértéket; c) az ellenırzésért felelıs illetékes nemzeti szolgálat meghatározása. A Bizottság ezeket az információkat a lehetı legrövidebb idın belül eljuttatja a többi tagállam részére. Azokat az eseteket, amelyekben a sugárszennyezettség meghaladja a megengedett legmagasabb határértéket, az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendeletében létrehozott sürgısségi riasztórendszer révén kell bejelenteni. A Bizottság szankciót szab ki azokra a tagállamokra, amelyek elmulasztják a legmagasabb megengedett szennyezettségi határértékeket túllépı takarmányok forgalomba hozatalának vagy exportjának szankcionálását. Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3) A tagállamok jellemzıen online szolgáltatás útján tájékoztatják a lakosságot a megengedett legmagasabb határértékrıl, a sürgısségi helyzetekrıl és a megengedett legmagasabb határértékek be nem tartásának eseteirıl. A lakosságot tájékoztatni kell azon élelmiszerekrıl is, amelyekben nagyobb koncentrációjú radioaktivitás halmozódhat fel, különösen pedig a termékek típusáról, márkájáról, eredetérıl és az elemzés idıpontjáról.

Módosítás 46 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 4 bekezdés (új)

39


Módosítás (4) Az e rendelet mellékleteiben meghatározott megengedett legmagasabb határértékeknek tekintetbe kell venniük a sugárzó izotópok felezési idejének hatását a tartósított fogyasztási cikkek eltarthatósága során. E tartósított fogyasztási cikkeket a – például a jódizotópokkal való – szennyezettség típusától függıen folyamatosan figyelni kell a radioaktivitás szempontjából.

Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 5 bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (5) A Bizottság 2017. március 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy olyan mechanizmus helyénvaló voltáról, amely az olyan mezıgazdasági termelıket kárpótolja, akiknek élelmiszereit a meghatározott legmagasabb megengedett radioaktív szennyezettségi határértékek feletti szennyezıdés ért és ezért nem hozhatók forgalomba. E mechanizmusnak a „szennyezı fizet” elvén kell alapulnia. A jelentést szükség esetén a mechanizmus létrehozására irányuló jogalkotási javaslat kíséri.

Módosítás 48 Rendeletre irányuló javaslat 4 a cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 4a. cikk (1) A Bizottság 2017. március 31-ig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak radioaktív szennyezettség

40

mellékletekben szereplı legmagasabb megengedett határértékeinek helytállóságáról. (2) A jelentésnek lehetıvé kell tennie annak értékelését, hogy radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékei biztosítják-e az 1 mSv/év maximális tényleges kitettség betartását, és azt, hogy a pajzsmirigyet terhelı dózis kellı mértékben azon 10 mGy-es referenciaszint alatt maradjon, amelynek elérése esetén a WHO a különösen veszélyeztetett csoportok számára stabiljód-bevitelt javasol. (3) A jelentésnek ki kell terjednie továbbá annak vizsgálatára is, hogy lehetséges-e a radioaktív nuklidok osztályozásának felülvizsgálata, valamint a trícium és a C14 felvétele e rendelet mellékleteibe. A megengedett legmagasabb határértékek értékelése során a jelentés a népesség legsebezhetıbb csoportjaira, elsısorban a gyermekekre összpontosít, és megvizsgálja, hogy ennek alapján célszerő lenne-e megengedett legmagasabb határértékeket bevezetni a népesség minden kategóriája számára.



Módosítás

(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet23 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

____________________ 23

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveirıl és

41

követelményeirıl, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). Módosítás 50 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás Annak érdekében, hogy az e rendelet mellékleteiben elıírt legmagasabb megengedett mértékek mindenkor megfeleljenek az új vagy további fontos adatoknak, különösen a legújabb tudományos ismereteknek, a Bizottság a 3. cikk (3) bekezdésében említett szakértıi csoporttal való konzultációt követıen jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet szükség esetén kiegészít az említett mellékletek kiigazítására és szükség esetén a radioaktív nuklidok listájának felülvizsgálatára vonatkozó javaslattal.

Annak érdekében, hogy az I., II. és III. mellékletben elıírt legmagasabb megengedett mértékek mindenkor megfeleljenek az új vagy további fontos adatoknak, különösen a tudományos ismereteknek, a Bizottság az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerzıdés 31. cikkében említett tudományos csoporttal való konzultációt követıen javasolja a mellékletek kiigazítását.

Módosítás 51 Rendeletre irányuló javaslat 6 a cikk (új)


Módosítás 6a. cikk Élelmiszerek és takarmányok szennyezıdését elıidézı nukleáris baleset vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzet esetén a Bizottság jelentést terjeszt a Tanács és a Parlament elé, amely részletesen tartalmazza az e rendeletnek megfelelıen elfogadott intézkedéseket és a 4. cikk (2) bekezdésével összhangban bejelentett információkat.

42

Módosítás 57 Rendeletre irányuló javaslat II. melléklet


Módosítás

[...]

törölve

43



P8_TA-PROV(2015)0268 A tıkepiaci unió kiépítése Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a tıkepiaci unió kiépítésérıl (2015/2634(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság „A tıkepiaci unió kiépítése” címő, 2015. február 18-i zöld könyvére (COM(2015)0063),

–

tekintettel a Bizottság „Az európai pénzügyi szektor megújítása” címő, 2014. május 15-i közleményére (COM(2014)0279),

–

tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2014. március 11-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a Bizottság felülvizsgálati jelentéseire a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerérıl (az európai felügyeleti hatóságokról (EFH) szóló COM(2014)0509, valamint az Európai Rendszerkockázati Testületrıl (ERKT) szóló COM(2014)0508 dokumentumra),

–

tekintettel a Bizottság „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” címő, 2014. március 27-i közleményére (COM(2014)0168),

–

tekintettel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” címő, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)903),

–

tekintettel a tıkepiaci unió kiépítésérıl szóló zöld könyvvel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000075/2015 – B8–0564/2015),

–

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy „új finanszírozási források […] révén javítani kell a tıkepiacokhoz való hozzáférést”, ugyanakkor megállapította, hogy „a

1 2

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0202. Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0161.

44

finanszírozás fı forrásai valószínőleg továbbra is a kereskedelmi bankok lesznek, és hogy a tagállamok számára kulcsfontosságú, hogy új forrásokat hozzanak létre a bevett mechanizmusok kiegészítésére és a finanszírozási rés kitöltésére, a reálgazdaság szükségleteihez igazított, megfelelı szabályozási és felügyeleti keret biztosítása mellett”; B.

mivel „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” címő, 2014. március 27-i közleményében a Bizottság a pénzügyi eszközök diverzifikálása, az európai tıkepiacok fejlesztése és a finanszírozáshoz való hozzáférés – különösen a kkv-k számára történı – javítása érdekében feltárta konkrét intézkedések meghozatalának lehetıségeit például a részvény- és vállalatikötvény-piacok, az egyszerő és átlátható értékpapírosítás, a fedezett kötvények és a zártkörő kibocsátás terén;

C.

mivel Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke nyilatkozata szerint a Bizottság elsı számú stratégiai prioritása „Európa versenyképességének megerısítése és a beruházások ösztönzése a munkahelyteremtés céljából”;

D.

mivel a pénzügyi válság kitörésének egyik fı okai a nem kellı mértékben szabályozott és ellenırzött tıkepiacok voltak; mivel bármilyen új javaslatnak – különösen az értékpapírosításra vonatkozónak – megfelelıen tükröznie kell ezt a tényt;

E.

mivel a pénzügyi válság nyomán az uniós intézmények számos jogszabályt vezettek be azzal a céllal, hogy megelızzék a hasonló válságok újabb bekövetkezését, és kialakítsák a valóban fenntartható növekedéshez elengedhetetlen, pénzügyileg stabil környezetet; mivel e szabályozást a tıkepiaci unió keretrendszereként és nem annak akadályaként kell tekinteni;

F.

mivel a tıkepiacok széttöredezettségének mérséklése alacsonyabb tıkeköltségeket eredményezhet, miközben javítja a tıke elosztását, és így támogathatja a vállalkozások, különösen a kkv-k növekedését és a munkahelyteremtést az Unión belül;

G

mivel a különbözı uniós intézmények és a magánszektor most dolgozzák ki a tıkepiacok továbbfejlesztésére irányuló megoldásokat, illetve ajánlásokat, például az egyszerő és átlátható értékpapírosítás, a zártkörő kibocsátás, a saját tıke bevonásával történı finanszírozás, az európai fedezett kötvények és az elsı nyilvános tızsdei bevezetés terén;

H.

mivel a tıkepiaci uniónak ki kell egészítenie és tovább kell fejlesztenie a korábbi szabályozási erıfeszítéseket (a tıkekövetelményekrıl szóló irányelvet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló II. irányelvet (MiFID II)/a pénzügyi eszközök piacairól szóló rendeletet (MiFIR));

Gazdasági háttér 1.

megállapítja, hogy az elmúlt több évtizedben Európában a reálgazdaságba történı befektetések mértéke az európai és globális pénzügyi ágazat ugyanezen idıszak alatt mutatott hatalmas növekedése ellenére viszonylagos csökkenést mutat; rámutat arra, hogy a reálgazdaság továbbra is erıteljesen a bankokra támaszkodik, ami kiszolgáltatottá teszi a gazdaságot a banki hitelezés szigorításával szemben;

2.

megállapítja, hogy a válság kezdete óta a pénzügyi ágazat csıdje miatt folytatott nagymértékő állami beavatkozás bıséges likviditást eredményezett, ez azonban mégsem eredményezte a reálgazdaság finanszírozás iránti keresletének növekedését;

45

3.

rámutat arra, hogy a válságot megelızıen Európában nem volt hiány határon átnyúló tıkeáramlásokban, ezek azonban a bankközi kölcsönzésben és a gyakran nagymértékben tıkeáttételes befektetık kezében lévı adósságokban koncentrálódtak, ami a kockázatok belsı piacon belüli áthelyezıdését eredményezte;

4.

megállapítja, hogy az Unióban a bankrendszer stabilitásának helyreállítása vált kiemelt céllá a hosszú távú befektetések és a reálgazdaság finanszírozásával szemben;

5.

rámutat arra, hogy a biztosítási szektor jelentıs mennyiségő kihasználatlan tıkét birtokol, amely hatékonyabban hasznosítható lenne a szabályozási keretrendszer javításával, a biztosítási ágazat által végrehajtott egyes befektetésekre vonatkozó tıkekövetelmények felülvizsgálata révén;

6.

rámutat arra, hogy egy jól megtervezett uniós tıkepiac kínálta lehetıségek ellenére nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy más területeken, például az adózás terén hatalmas akadályok állnak fenn, különös tekintettel a saját tıke helyett a hitelbıl való finanszírozást ösztönzı gyakorlatokra, a fizetésképtelenségre vonatkozó és a számviteli jogszabályokra; úgy véli, hogy az uniós harmonizáció ezeken a területeken nem járna automatikusan további elınyökkel, és hogy e tekintetben nincs szükség a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) kiterjesztésére Európában;

7.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi integráció mértéke a válság óta csökkent, miután a bankok és a befektetık hazai piacaik felé mozdultak el;

8.

hangsúlyozza, hogy a kereslet és a kínálat a reálgazdaság iránti bizalom a befektetık számára kedvezı befektetési környezet és jogbiztonság elımozdítására, a stabilizáló, versenyalapú és növekedésbarát jogalkotási keret hosszú távú kialakítására, valamint az infrastruktúrába történı beruházások ösztönzésére és diverzifikálására tett egyértelmő, tagállami és uniós szintő kötelezettségvállalások révén ösztönözhetı, lehetıvé téve ezáltal, hogy a cégek hosszú távra tervezhessenek;

9.

elismeri, hogy Európa jövıje innovációra való képességéhez kapcsolódik; úgy véli, hogy az innovációbarát szabályozási keretrendszer mellett a vállalkozások finanszírozáshoz való egyszerő, megfelelı és diverzifikált hozzáférése az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés kulcsa;

10.

rámutat arra, hogy az európai vállalkozások számára fennálló finanszírozási feltételek javításának megerısített gazdasági és pénzügyi stabilitásra kell épülnie, ami reformok végrehajtását is magában foglalja valamennyi tagállamban;

11.

kiemeli, hogy a hiányos tıkepiacok a kockázatok hibás árazásához, valamint a várt megtérülés és a valós kockázat közötti kapcsolat megszőnéséhez vezettek, ami a piacok kkv-khoz hasonló szervezetek iránti kedvezıtlen elfogultságát eredményezte; úgy véli, hogy a tıkepiaci unió egyik céljának a piacok hatékonysága javításának, valamint a tisztességes, megfelelı és gazdasági szempontból ésszerő kockázat-megtérüléssel jellemzett kapcsolat biztosításának kell lennie az EU tıkepiacain;

Valódi európai megközelítés 12.

úgy véli, hogy míg például az Egyesült Államok az Uniónál gyorsabban kilábalt a pénzügyi válságból – ami részben diverzifikáltabb pénzügyi rendszerének köszönhetı –

46

az Uniónak a tıkepiaci unió eredeti saját változatát kell kiépítenie, amelyhez felhasználhatja a világ más részeirıl származó tapasztalatokat, de nem elegendı pusztán csak lemásolnia azokat; hangsúlyozza azonban, hogy a harmadik országok egyenértékő vagy hasonló standardjaival kapcsolatban az európai és a nemzetközi pénzügyi piacok közötti kompatibilitás biztosítása érdekében ésszerő megközelítést kell kialakítani; 13.

úgy véli, hogy a tıkepiacokra vonatkozó valódi európai megközelítésnek kellıképpen figyelembe kell vennie a nemzetközi fejleményeket, hogy a felesleges jogszabályi eltérések és átfedések elkerülése révén Európa vonzó maradjon a nemzetközi befektetık számára;

14.

hangsúlyozza, hogy bár Európa megtakarításai a GDP arányában kifejezve nagyobbak, mint az Egyesült Államokéi (20%, illetve 17%), az uniós kölcsönös befektetési alapokban kezelt megtakarítások csak az USA-beli szint 50%-át, a nyugdíjalapokban kezelt megtakarítások pedig csak 35%-át teszik ki; rámutat továbbá arra, hogy az uniós részvénypiacok, vállalati kötvénypiacok és értékpapírosítás az egyesült államokbeli megfelelıik 60%-ának, 35%-ának, illetve 20%-ának felelnek meg;

15.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a tıkepiaci uniónak a finanszírozáshoz való hozzáférés terén meglévı kiegyensúlyozatlanságot esetlegesen felerısítı megvalósításából adódó nem kívánt következmények elkerülése érdekében figyelembe kell vennie a kkv-ágazat tagállamonként eltérı gazdasági és kulturális összetételét;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a tıkepiaci unió révén alakítson ki a finanszírozási források és az európai vállalkozásokba való befektetések diverzifikálásának erısítésére irányuló olyan európai megközelítést, amely az európai banki és tıkepiaci struktúra kölcsönös függıségére épül, szem elıtt tartva a vállalkozásfinanszírozás európai modelljének sajátosságait, valamint annak szükségességét, hogy fejlıdjenek a növekedést szolgáló finanszírozás megbízható, nem banki forrásai, és ezek olyan módszerekkel egészüljenek ki, amelyek lehetıvé teszik a piaci szereplık számára a hitelbıl, saját vagy kockázati tıkébıl származó források bevonását közvetlenül a piacról; megállapítja, hogy a Bizottságnak nem kell feltétlenül csak a más joghatóságokkal folytatott kölcsönös felülvizsgálatokra támaszkodnia; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a kulturális különbségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, és leküzdésük érdekében megfelelı választ kell adni rájuk; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak a tıkepiacok reformja során figyelembe kell vennie a legújabb technológiai fejlesztéseket;

17.

felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy az üzleti modellek és a tagállamok tıkepiacainak sokszínősége megvédésre érdemes erısség lehet Európa egésze számára;

18.

hangsúlyozza, hogy a tıkepiaci unióra és az alapjául szolgáló jogszabályokra irányuló kezdeményezésnek a teljes EU tıkepiacainak mőködését kell céloznia, kiteljesítve az egységes piacot, és fokozva a fenntartható növekedést; hangsúlyozza, hogy a válságot követıen olyan lépések történtek a bankszektor felügyeletét illetıen, amelyeket egyelıre még nem terjesztettek ki a tıkepiacokra; hangsúlyozza, hogy eltérések vannak a pénzügyi ágazatok között, amelyek eltérı megoldásokat tesznek szükségessé; hangsúlyozza azonban, hogy a hasonló finanszírozási tevékenységek tekintetében egyenlı versenyfeltételeket kell biztosítani a szereplık között, és hogy a fı célnak valamennyi ágazat esetében annak kell lennie, hogy javuljon a tıkeelosztás az európai gazdaságban, és a jelenleg kihasználatlan tıkeállomány jobban hasznosuljon;

47

19.

hangsúlyozza, hogy e célból józan és átfogó helyzetértékelésre van szükség, amely figyelembe veszi az elmúlt években elfogadott valamennyi dosszié európai tıkepiacokra gyakorolt kumulatív hatását; rámutat arra, hogy ez annak körültekintı felülvizsgálatával is jár, hogy nincs-e szükség a banki és biztosítási ágazatra alkalmazott szigorú tıkekövetelményeknek átgondolására;

20.

hangsúlyozza, hogy a tıkepiaci unióra irányuló kezdeményezéseknek nem kell újra feltalálniuk a spanyolviaszt, hanem el kell ismerniük, hogy a vállalkozások finanszírozása Európában fejlett, történelmileg kialakult struktúrákon alapul, amelyek korlátaik ellenére sikeresnek és a válságokkal szemben ellenállóaknak bizonyultak, és hogy a további diverzifikálás és az új csatornák kialakítása értékes lehet annak biztosítására, hogy a különbözı típusú vállalkozások kiegészítı finanszírozási forrásokhoz jussanak;

21.

megállapítja, hogy a hagyományos banki finanszírozási csatornák gyakran kevéssé kedvezıek az innovatív vállalkozások és a kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy az Unióban a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzájutás nehézsége jelenti a növekedés egyik legnagyobb akadályát; hangsúlyozza, hogy amíg a banki hitelekhez való hozzájutás folyamatos nehézséget jelent a kkv-k számára, szükség van a bankhitelen kívül más alternatívákra, kiváltképp a kockázati tıke és az együttmőködı (peer-to-peer) alapok, a zártkörő kibocsátás, a kkv-kölcsönök értékpapírosítása és a hitelszövetkezetek üzleti környezetének javításával, de egyúttal a köz- és magánszféra közötti partnerségekre (PPPk) vonatkozó szabályoknak az EU egész területére kiterjedı egységesítése révén is;

22.

hangsúlyozza, hogy az Unión belüli hatékonyabb tıkeelosztás nem feltétlenül eredményezi mindig a határokon átnyúló tıkemozgás növekedését; emlékeztet arra, hogy a válságot megelızıen egyes tagállamokban az ingatlanpiaci buborékok kialakulásának – bizonyos mértékig – a túlzott tıkebeáramlás volt a hajtóereje;

23.

kiemeli annak szükségességét, hogy azonosításra kerüljenek azok a meglévı pénzügyi struktúrák, amelyek hatékonynak bizonyultak és ezért megırzendık, illetve azok, amelyek jelentıs kiigazításra szorulnak; úgy véli, hogy a hatékony struktúrákat népszerősíteni is kell a helyi és a decentralizált pénzügyi intézmények számára;

24.

emlékeztet az uniós szintő kezdeményezések, például az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) sikerére, amelyek több tagállamban útlevéllel mőködve közel 8 billió eurót kitevı eszközállományukkal lehetıvé tették az uniós befektetési alapok növekedését; úgy véli, hogy az alternatív befektetési alapok kezelıirıl (ABAK) szóló irányelv is jó példa a sikerre;

25.

üdvözli az európai hosszú távú befektetési alapokról (EHTBA) szóló rendelet elfogadását; úgy véli, hogy az EHTBA-k megismételhetik az ÁÉKBV-k eredményeit azáltal, hogy ösztönzik a tıke nagyobb mértékő kihelyezését a finanszírozást igénylı hosszú távú projektekbe, például az infrastruktúra- és az energiaágazatban, különösen határokon átnyúló szinten; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne hatékonyan összekapcsolni a rendkívüli beruházási programokat – például az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) – a rendszeres európai uniós alapokkal; úgy véli, hogy az intézményi befektetıket fel kellene kérni arra, hogy az általuk kezelt alapokból járuljanak hozzá az európai tıkepiacokhoz; véleménye szerint az intézményi befektetıknek és a piacra való belépésük feltételeinek fontos szerepet kell játszaniuk a tıkepiaci unió fejlıdésében;

48

26.

emlékeztet a pénzügyi piacok integrációjával kapcsolatban korábban elvégzett munkára, például a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervre (1999), a Giovanninijelentésre és a de Larosière-jelentésre, és felhívja a Bizottságot, hogy a tıkepiaci unióról szóló cselekvési tervében építsen ezekre a jelentésekre;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy országonként elemezze mélységében a tıkepiacok jelenlegi helyzetét azzal a céllal, hogy átfogó gazdasági elemzés keretében értékelje, hogy a tıkepiacokon keresztül hol és milyen mértékben állnak fenn uniós szintő, beruházásokat akadályozó tényezık, és jelezze, hogy ezen akadályok – nem jogalkotási és piaci alapú megközelítéseket is beleértve – milyen eszközökkel számolhatók fel vagy minimalizálhatók; úgy véli, hogy ez az elemzés a tıkepiaci unió sikerének elıfeltétele; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel ezt a folyamatot;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa a tagállamok közötti intézményi, jogi és szabályozási eltérésekbıl adódó határokon átnyúló kockázatokat a pénzügyi és a tıkepiacokon az Unióban, és kezelje ezeket hatékony intézkedésekkel határokon átnyúló tıkeáramlás ésszerősítése és a befektetık körében a hazájuk iránt meglévı elfogultság mérséklése érdekében;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kínálati oldalt is, és különösen elemezze és kezelje annak alapvetı okait, hogy a lakossági és intézményi befektetık miért nem képesek elegendı tıkét mozgósítani és átalakítani ahhoz, hogy megerısítsék az egyes pénzügyi szolgáltatásokat és a reálgazdaságba való hosszú távú beruházást;

30.

javasolja, hogy a Bizottság mozdítsa elı mind a befektetık, mind pedig a vállalatok – mint tıkepiaci felhasználók – pénzügyi képzését, és az adatgyőjtés egységesítése és javítása érdekében fokozza az uniós adatok és kutatások elérhetıségét annak érdekében, hogy a vállalatok és a befektetık egyaránt megérthessék a tıkepiaci szereplık által nyújtott különbözı szolgáltatások komparatív költségeit és elınyeit;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy a hitelminısítı intézetek piacának és az erre a piacra belépı új szereplık elıtt álló akadályok tanulmányozásával vizsgálja meg a tıkepiacokon a kkvk tekintetében tapasztalható információs aszimmetria mérséklésének módjait; kiemeli a kisebb befektetések számára is költséghatékony minısítéseket kínáló független európai hitelminısítı ügynökségek elképzelését;

32.

üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy a tájékoztatók jelenlegi keretrendszerében tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése érdekében felülvizsgálja a tájékoztatóról szóló irányelvet; hangsúlyozza az eljárások egyszerősítésének fontosságát a kibocsátókra és a tızsdén jegyzett cégekre adminisztratív terheinek arányos csökkentésével, különös tekintettel a kkv-kra és a közepes piaci tıkeértékő vállalatokra; úgy véli, hogy érdemes lenne megvizsgálni annak módjait, hogy a követelmények jobban igazodjanak az eszközök és/vagy a befektetık és/vagy a kibocsátók típusához; rámutat arra, hogy a szolgáltatandó adatok szabványosítása és digitális formában való elérhetıvé tétele fokozná az átláthatóságot, és csökkentené a tranzakciós költségeket;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye világosabbá a tıkepiaci unió és az európai beruházási terv másik két pillére, nevezetesen az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform közötti viszonyt;

49

34.

hangsúlyozza a tıkepiacokra vonatkozó kezdeményezések és az egyéb politikai menetrendek, például az egységes digitális piac kialakítása, valamint a társasági jog és a vállalatirányítás terén folyamatban lévı reformok integrálását a különbözı szabályozási és nem szabályozási jellegő kezdeményezések következetességének és egységességének biztosítása és ezáltal a gazdasági növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos különbözı szakpolitikák pozitív mellékhatásainak maximalizálása érdekében;

A tıkepiaci unió építıelemei 35.

úgy véli, hogy a tıkepiaci unió megvalósítása során lépésrıl lépésre haladó megközelítést kell alkalmazni, és a tıkepiaci uniónak három prioritást kell követnie: elıször, a vállalkozások számára rendelkezésre álló finanszírozási források elmélyítése és diverzifikálása révén ösztönöznie kell a megtakarítások lehetı leghatékonyabb elosztását, és több befektetési lehetıséget, nagyobb átláthatóságot és portfóliódiverzifikálást kell kínálnia a megtakarítók és a befektetık számára; másodszor, mélyebb határokon átnyúló piacok létrehozása, a pénzügyi rendszer súlyos pénzügyi válságokkal szembeni ellenálló képessége fokozása, valamint az egyéni érzékenységnek megfelelı sokkhatások kisimítása révén lehetıvé kell tennie a kockázatok nagyobb mértékő csökkentését; harmadszor, biztosítania kell egy hatékony kiegészítı csatorna meglétét a reálgazdaság finanszírozására;

36.

felkéri a Bizottságot, hogy a befektetıvédelem fokozása és teljessé tétele érdekében szükség esetén terjesszen elı javaslatokat a hatályos jogszabályok – különösen a hitelminısítı intézetekre és könyvvizsgáló cégekre vonatkozó jogszabályok – felülvizsgálatára;

37.

hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a határon átnyúló finanszírozás meglévı akadályait, különösen a kkv-k számára annak elımozdítása érdekében, hogy a vállalkozások mérettıl és földrajzi területtıl függetlenül élvezhessék a tıkepiaci unió elınyeit;

38.

hangsúlyozza, hogy a tıkepiaci unió kiépítésének alapelvévé kell tenni a végfelhasználókra, azaz a vállalatokra és a befektetıkre helyezett nagyobb hangsúlyt és annak elismerését, hogy a piacok a vállalatokért és a befektetıkért vannak; ezért úgy véli, hogy az Unió politikáinak arra kell összpontosítaniuk, hogy a tıkepiacok a vállalatok számára jobb hozzáférést biztosítsanak a tıkéhez, a befektetık számára pedig sokrétő, diverzifikált, átlátható és megfizethetı árú megtakarítási lehetıségeket nyújtsanak;

39.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elı konzisztens javaslatokat annak biztosítására, hogy a tıkepiaci unióhoz az árnyékbankrendszer kontraproduktív hatásaival szembenézı világos stratégia társul majd;

40.

hangsúlyozza, hogy a fent említett prioritások elımozdítása érdekében a tıkepiaci uniónak a megtakarítók és a befektetések közötti közvetítıi lánc összetettségének korlátozására és egyúttal hatékonyságának fokozására és költségeinek csökkentésére kell irányulnia, fokozva a végfelhasználók közvetítıi lánccal és költségszerkezetével kapcsolatos ismereteit, fokozva a befektetık védelmét, megfelelı prudenciális szabályokkal biztosítva a közvetítıi lánc stabilitását, és biztosítva, hogy a közvetítık csıdje és helyettesítése a pénzügyi rendszerre és a reálgazdaságra gyakorolt minimális zavaró hatások mellett mehessen végbe;

50

41.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy felmérje a pénzügyi szabályozás és különösen az elmúlt öt év jogszabályainak átfogó hatását; hangsúlyozza, hogy a hatályos pénzügyi szabályozás felülvizsgálatának elvégzése során figyelembe kell venni a fent említett prioritásokat;

42.

hangsúlyozza, hogy a banki finanszírozás és a bankok tıkepiaci közvetítı szerepe a vállalkozások finanszírozásának fontos pillére; kiemeli, hogy a tıkepiaci uniónak a bankok alapvetı szerepének kiigazításán és nem kiiktatásán kell alapulnia, mivel a banki finanszírozásnak továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell játszania az európai gazdaság finanszírozásában; hangsúlyozza a személyes kapcsolatokon alapuló banki finanszírozás fontos szerepét a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozásában, amely alternatív finanszírozási módszerek nyújtására is felhasználható; emlékeztet az erıs és diverzifikált európai bankszektor meglétének stratégiai dimenziójára; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kkv-k bankkölcsönökhöz való hozzáférését az Unió egészében, és számolja fel ennek nem kívánatos akadályait;

43.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k számára a finanszírozási struktúrák rendelkezésre álló legszélesebb választékát kell biztosítani, hogy ık maguk választhassanak a különbözı költségő és összetettségő finanszírozási lehetıségek közül, beleértve a jelzáloghitelezést és az értékpapírosításon alapuló finanszírozást is;

44.

kiemeli egy olyan környezet elısegítésének szükségességét, ahol a háztartások és a vállalkozások megtakarításai nagyobb mennyiségben áramlanak a tıkepiacokon befektetı eszközökbe, és amely arra ösztönzi a befektetıket, hogy a tagállamok határain átnyúló tıkekihelyezést folytassanak; hangsúlyozza a megfelelı biztosítékok szükségességét, különösen a háztartások számára annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben tisztában legyenek a tıkepiaci befektetések elınyeivel és hátrányaival; hangsúlyozza a befektetık – különösen a kisbefektetık – tıkepiacok iránti bizalmának erısítésére irányuló pénzügyi oktatáshoz való hozzáférés bıvítésének fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a pénzügyi oktatásnak a kkv-ra kell irányulnia, megtanítva ıket tıkepiacok felhasználására;

45.

kiemeli, hogy a tıkepiaci unióra irányuló kezdeményezéseknek lehetıvé kell tenniük a hitelfelvevık számára a piaci forrásokból származó forrásokhoz való hozzáférést támogatva a kölcsönfelvétel formáinak – például a részvények és vállalati kötvények – nagyobb sokszínőségét, valamint a finanszírozás olyan közvetett formáit, amelynek keretében a bankok és a piacok együttmőködnek;

46.

hangsúlyozza a pénzügyi szereplık rendelkezésére álló befektetési lehetıségek érthetı összehasonlítása elısegítésének fontosságát a hatékony tıkepiaci unió létrehozása érdekében; e tekintetben szorgalmazza a különbözı pénzügyi eszközök közötti összehasonlíthatóság és átláthatóság elımozdítására szolgáló közös keretrendszer megerısítését, különösen a MIFID irányelvben, a biztosítási közvetítésrıl szóló irányelvben és a lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek tekintetében e célból elıirányzott intézkedések megfelelı végrehajtásával; hangsúlyozza a jogszabályi következetesség fontosságát általában és különösen a fent említett jogalkotási dossziék között a szabályozási arbitrázs elkerülése és a legmagasabb szintő befektetıvédelmi normák piacokon átívelı biztosítása érdekében;

47.

úgy véli, hogy a tıkepiaci uniónak olyan megfelelı szabályozási környezetet kell teremtenie, amely fokozza a hitelt, kvázisajáttıke- vagy sajáttıke-struktúrákat keresı

51

vállalatokra vonatkozó információkhoz való határokon átnyúló hozzáférést a nem banki alapú finanszírozási modellek, többek között a közösségi finanszírozás és a személyközi hitelezés növekedésének elısegítése érdekében; úgy véli, hogy ezen információk közlésének önkéntes alapon kell történnie a kkv-k esetében; hangsúlyozza, hogy a befektetıvédelmi szabályokat valamennyi finanszírozási modellre egyenlı mértékben kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy banki vagy nem banki alapú finanszírozási modellekrıl van-e szó; úgy véli, hogy egy ilyen környezet szükségessé tenné a rendszerszintő ellenálló képesség és a bankszektoron kívüli rendszerszintő pénzügyi közvetítık felügyeletének fokozását; 48.

úgy véli, hogy egyes pénzügyi eszközök és határon átnyúló hozzáférhetıségük belsı piacon átívelı standardizálása megfelelı eszköz lehetne arra, hogy a meglévı tagállami standardok bevált gyakorlatainak figyelembevételével elısegítse a likviditás növelését, az egységes piac mőködésének erısítését, és lehetıvé tegye az európai tıkepiacok átfogó áttekintését és felügyeletét; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy fennmaradjon az egyedi kibocsátói és befektetıi igényekhez illeszkedı, testre szabott pénzügyi eszközök kibocsátásának lehetısége;

49.

emlékeztet arra, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv történeti áttekintése a végrehajtás nyomán megjelent két hiányosság vizsgálatát teszi szükségessé, a belsı piac keretei között kidolgozott intézkedések euroövezet mőködésére gyakorolt hatása gondos vizsgálatának szükségességét, valamint a piac és a felügyelet párhuzamos integrációja javításának szükségességét; felkéri a Bizottságot, hogy a cselekvési terv kidolgozása során vonja le a szükséges tanulságokat ebbıl a precedensbıl;

50.

hangsúlyozza, hogy a jogi és felügyeleti keretrendszernek alapvetı szerepet kell játszania a túlzott kockázatvállalás és az instabilitás elkerülése terén a pénzügyi piacokon; hangsúlyozza, hogy egy tıkepiaci unióra irányuló erıs projektet határozott, uniós szintő és nemzeti felügyeletnek és ezen belül megfelelı makroprudenciális eszközöknek kell kísérnie; úgy véli, hogy a lehetséges választási lehetıségek közül a felügyeleti konvergencia javítása terén nagyobb szerepet kell biztosítani az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak (ESMA);

51.

felhívja a Bizottságot, hogy körültekintıen mérje fel a tıkepiaci hitelfinanszírozás kockázatait és a 2007–2008-as pénzügyi válság kibontakozása során felmerült vonatkozó tapasztalatokat, és kezelje az ezekbıl eredı esetleges problémákat;

A tıkepiacok közelítése a kkv-khoz 52.

rámutat arra, hogy pénzügyi közvetítıkre vonatkozó hatályos szabályozási keret lehetséges változásainak és kiegészítéseinek a kis- és középvállalkozások piacra való belépése akadályainak felszámolására és különösen az induló innovatív vállalkozások és a kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására, valamint a kockázatokkal arányos prudenciális standardok biztosítására kell irányulniuk;

53.

üdvözli a Bizottságnak a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történı módosításáról szóló irányelvre (COM(2014)0213) irányuló javaslatát; úgy véli különösen, hogy e javaslat olyan eszköz lehet, amely támogatja a befektetık számára vonzó környezet kialakítását azáltal, hogy

52

javítja a tıkebefektetési lánc hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy egy eredményes és megvalósítható vállalatirányítási keret erısítené a tıkepiaci uniót; 54.

hangsúlyozza, hogy a tıkepiacok összetettsége nem járhat azzal az eredménnyel, hogy kizárja a kkv-kat, vagyis azokat a vállalkozásokat, amelyeknek a legnagyobb szükségük van a kiegészítı finanszírozásra, különösen azokban a tagállamokban, amelyek gazdasági nehézségekkel szembesülnek vagy szembesültek; hangsúlyozza, hogy a kkv-k sikeres finanszírozása szempontjából kedvezı környezethez kkv-barát gazdasági és szabályozási feltételekre is szükség van uniós és nemzeti szinten egyaránt; különösen hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet a kkv-k és a közepes piaci tıkeértékő vállalatok elsı nyilvános tızsdei bevezetéshez való hozzáférésére szolgáló eljárások lehetséges egyszerősítésére, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a vállalkozások ellenálló képességének és támogathatóságának értékelésére szolgáló szigorú kritériumokat továbbra is fennmaradjanak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen további módon lehetne a kkv-kat segíteni abban, hogy befektetéseket vonzzanak;

55.

emlékeztet arra, hogy a kkv-k pénzügyi helyzetével kapcsolatos információhiány az ilyen típusú vállalatokba való befektetések egyik legfıbb akadálya; kéri annak alapos átgondolását, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel lehetne javítani a befektetık kkv-kra vonatkozó átlátható és összehasonlítható adatokhoz való hozzáférését oly módon, hogy az ugyanakkor a lehetı legnagyobb mértékben korlátozza a kkv-kra nehezedı terhek növekedését;

56.

ösztönzi egy sokszínő és vonzó finanszírozási alap gondolatát a nyilvános európai piacokon a különféle mérető vállalkozások számára, ugyanakkor támogatva a „Gondolkozz elıbb kicsiben!” koncepcióját a növekedést mutató feltörekvı vállalatokra vonatkozó uniós pénzügyi szabályozásban és a vállalatok tızsdei bejegyzésének adminisztratív költségei 30–50%-os csökkentése céljából felülvizsgálva az uniós pénzügyi szabályozást;

57.

úgy véli, hogy tekintettel a kkv-k és a közepes piaci tıkeértékő vállalatok munkahelyteremtésben betöltött fontos szerepére, jobban ki kell aknázni a meglévı nem banki finanszírozási lehetıségeket, mint például a speciális másodlagos piacok (pl. a gyorsan növekvı kkv-k piacai) és az egyszerő, átlátható és standardizált értékpapírosítás fejlıdését; üdvözli a fenntartható, átlátható értékpapírosítási piac létrehozására irányuló, egy külön szabályozási keret kialakítása révén megvalósuló kezdeményezést, amely magában foglalná a jó minıségő értékpapírosítás egységes fogalommeghatározását, ötvözve azt a kockázatok nyomon követésére, mérésére és kezelésére szolgáló hatékony módszerekkel; hangsúlyozza azonban, hogy a kkv-k rendkívül változatos csoportot alkotnak, és az értékpapírosítás nem az egyetlen rendelkezésre álló eszköz; ezért felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a megközelítések széles skáláját, és vizsgáljon meg sokféle lehetıséget a kkv-k finanszírozásának javítására;

58.

támogatja az európai vállalatok, különösen a kkv-k adatokhoz való hozzáférésének lehetıségeit bıvítı javaslatokat; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a piaci adatok költségei a teljes tranzakciós költségekhez képest viszonylag alacsonyak;

59.

sürgeti a Bizottságot, hogy erısítse meg a szabályozott banki ágazaton kívül folytatott bankszerő közvetítési tevékenységek típusainak, mennyiségének és tendenciáinak nyomon követésére szolgáló kapacitását, és hajtson végre megfelelı intézkedéseket annak

53

biztosítására, hogy ezek tekintetében érvényesüljön az „azonos kockázat, azonos szabályok” elv; 60.

rámutat arra, hogy a magántıke-alapok és kockázatitıke-alapok érdekes finanszírozási alternatívákat kínálnak, különösen az induló vállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy az európai kockázatitıke-alapok és az európai szociális vállalkozási alapok révén szerzett tapasztalatokra építve dolgozzon ki további eszközöket az EU kockázatitıke-piacai legfontosabb hiányosságainak – például a befektetık számára rendelkezésre álló információk hiánya – kiküszöbölése érdekében; úgy véli, hogy egy, a kkv-kra és induló vállalkozásokra vonatkozó információk összegyőjtésére szolgáló, önkéntes alapon mőködı célzott adatbázis hasznos eszköz lehetne a befektetık tájékoztatására, ezáltal szélesítve a piaci szereplık körét és tovább erısítve a kockázatitıke-piacokat a tagállamok között;

61.

üdvözli a zártkörő kibocsátási piacok standardizált dokumentumok és definíciók révén történı fejlesztésének támogatására tett lépéseket, amelyek egyúttal biztosítják a potenciális befektetık megfelelı tájékoztatását e befektetési forma kockázatairól és elınyeirıl;

62.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tıkepiaci unió keretében kidolgozandó esetleges „alapok alapjával” kapcsolatos javaslatai ne eredményezzenek joghézagokat a rendszerszintő és egyedi kockázatok általános értékelése és kezelése terén;

63.

kitart amellett, hogy a tıkepiaci unió kiépítése során erısíteni és javítani kell az uniós koordinációt nemzetközi szinten, különösen a G20 csoport, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO), a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) és a Bázeli Bizottság keretein belül;

A tıkepiacokra vonatkozó következetes uniós szabályozási környezet megteremtése 64.

hangsúlyozza továbbá a saját tıkébıl történı finanszírozás fontosságát, amely elısegítheti a kockázatok mérséklését és a túlzott eladósodás és tıkeáttétel csökkentését a pénzügyi rendszerben; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és kezeljék a magánvállalatok sajáttıke-finanszírozására vonatkozó, túlzott terhekkel járó szabályozást; hangsúlyozza a kölcsönbıl, illetve a saját tıkébıl történı finanszírozás adójogi megkülönböztetése kezelésének fontosságát;

65.

tisztában van azzal, hogy a fizetésképtelenségi szabályok sokfélesége bonyolulttá teszi a határokon átnyúló eszközhalmazok létrehozását és ennélfogva az értékpapírosítási folyamatot; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a határokon átnyúló fizetésképtelenséget a jól mőködı tıkepiaci unió megvalósításához szükséges mértékig kezeljék; kéri, hogy hozzanak létre egy helyreállítási és szanálási keretet a nem banki szervezetek, különösen a központi szerzıdı felek számára;

66.

emlékeztet a fizetési rendszerek és az értékpapír-elszámolások értékpapírosítási piac vonatkozásában betöltött szerepére, és kéri egy európai piaci infrastruktúra létrehozását erre a célra, valamint a kritikus piaci infrastruktúra összehangolt és harmonizáltabb nyomon követését, különösen egy olyan értékpapírosításra vonatkozó adattár létrehozásának lehetıségét, amely rögzíti minden egyes értékpapírosítás résztvevıit, nyomon követi az összesített kitettségeket és piaci szereplık közötti mozgásokat, figyeli a szakpolitikai kezdeményezések hatékonyságát és eredményességét, továbbá észleli a

54

kialakulóban lévı lehetséges piaci buborékokat, és mérsékli az információs aszimmetriákat; 67.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az információs és kommunikációs technológiák szerepére, szükség van a számítógépes támadások fenyegetésének kezelésére és az egész pénzügyi rendszer ellenállóvá tételére az ilyen támadásokkal szemben;

68.

arra buzdítja a Bizottságot, hogy növelje a pénzügyi információk összehasonlíthatóságát és minıségét, globális szempontból, valamint a konzervatív értékelési modellek és a követelmények arányossága tekintetében is áttekintve a számviteli standardokra vonatkozó jelenlegi keretet; tudomásul veszi, hogy elsıként a gyakorlatban értékelni kell a közelmúltban felülvizsgált európai számviteli jogot;

69.

hangsúlyozza bármilyen további jogszabály – a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokat is beleértve – hatásvizsgálata és a költség-haszon elemzése elvégzésének szükségességét; megállapítja, hogy nem mindig új jogszabály elfogadása a megfelelı politikai válasz ezekre a kihívásokra, és hogy át kell tekinteni a nem jogalkotási és piaci alapú megközelítéseket, valamint egyes esetekben a már meglévı nemzeti megoldásokat; felhívja a Bizottságot az arányosság elvének megvalósítására a vonatkozó jogalkotás terén a kkv-k és a közepes piaci tıkeértékő vállalatok számára kedvezı hatások fokozása érdekében;

70.

úgy véli, hogy a teljes mértékben mőködıképes tıkepiaci unió építıelemeinek legkésıbb 2018-ra a helyükön kell lenniük; megismétli az EU tıkepiacain tapasztalható jelenlegi helyzet, valamint a meglévı uniós szintő akadályok átfogó elemzésére irányuló kérését; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a cselekvési tervvel kapcsolatos munkáját, és mielıbb terjesszen elı jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat a teljes mértékben integrált, egységes uniós tıkepiac célkitőzésének 2018 végére történı elérése érdekében;

71.

megállapítja, hogy a fejlıdı digitális környezetet lehetıségnek kell tekinteni a tıkepiaci ágazatban a vállalkozások, a befektetık és általában a társadalom számára nyújtott teljesítmény és érték javítására; o o

72.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

55



P8_TA-PROV(2015)0269 Európai biztonsági stratégia Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az európai biztonsági stratégiáról (2015/2697(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 2., 3., 6., 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 4., 16., 20., 67., 68., 70−72., 75., 82−87. és 88. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikke (1) bekezdésére, valamint 11., 12., 21., 47−50., 52. és 53. cikkére,

–

tekintettel az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló bizottsági stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573), valamint az alapvetı jogoknak a hatásvizsgálatok végzése során történı figyelembevételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló bizottsági közleményre (SEC(2011)0567),

–

tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-293/12. és C-594/12. sz. egyesített ügyekben hozott 2014. április 8-i ítéletére, amely a nyilvánosan elérhetı elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlı hálózatok szolgáltatása keretében elıállított vagy feldolgozott adatok megırzésérıl szóló, 2006. március 15-i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv megsemmisítésérıl rendelkezik;

–

tekintettel a Belsı Biztonsági Alap részét képezı, a rendırségi együttmőködés, a bőnmegelızés és a bőnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezésérıl szóló, 2014. április 16-i 513/2014/EU európai parlamenti

56

és tanácsi rendeletre1, –

tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfıbb eredmények és jövıbeni kihívások” címő 2011. december 14-i állásfoglalására2,

–

tekintettel „Az alapvetı jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” címő 2014. február 27-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végzı szervekrıl és az uniós polgárok alapvetı jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttmőködésrıl szóló 2014. március 12-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az EU belsı biztonsági stratégiájának megújításáról szóló 2014. december 17-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a terrorizmus elleni intézkedésekrıl szóló 2015. február 11-i állásfoglalására6,

–

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról a 2015. április 28-i plenáris ülésen folytatott vitára,

–

tekintettel az európai biztonsági stratégiáról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000064/2015 – B8-0566/2015 és O-000065/2015 – B8-0567/2015),

–

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–


A.

mivel az Unió belsı biztonsági fenyegetettsége összetettebbé, hibridebbé, aszimmetrikusabbá, a szokásostól eltérıvé, nemzetközivé, gyorsan változóvá és nehezen elıre láthatóvá vált, ami meghaladja az egyes tagállamok kapacitását, és ezért minden eddiginél koherensebb, átfogóbb, többrétegő és koordináltabb uniós választ kíván meg, amely teljes mértékben figyelembe veszi az alapvetı jogok tiszteletben tartását;

B.

mivel az Európai Unió biztonságpolitikájának alakulásáért közös felelısséggel tartozunk, és mivel ezért összehangolt és egyeztetett erıfeszítésekre van szükség a tagállamok, az uniós intézmények és szervek, a civil társadalom és a bőnüldözı hatóságok között, amelyeknek közös célok felé kell irányulniuk, és amelyeknek a jogállamiságon és az alapvetı jogok tiszteletben tartásán kell alapulniuk; mivel annak érdekében, hogy a lehetı legjobb eredmények szülessenek, a konkrét közös célok és prioritások végrehajtását a szubszidiaritás elve alapján, valamint szigorú és hatékony

1

HL L 150., 2014.5.20., 93. o. HL C 168. E, 2013.6.14., 45. o. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230. 5 Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0102. 6 Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0032. 2

57

parlamenti és igazságügyi felügyelet mellett egyértelmően össze kell kapcsolni az uniós és a nemzeti szintek közötti feladatmegosztással; C.

mivel a nemzetbiztonsággal kapcsolatos, az EUSZ 4. cikke (2) bekezdésében említett kivétel alapján nem lehet megengedni a nemzetbiztonsági ügynökségek számára, hogy megsértsék más tagállamok − többek között − gazdasági érdekeit, azok polgárainak és lakosainak jogait, és általánosságban véve az Európai Unió és a harmadik országok politikáit és jogszabályait;

D.

mivel fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a 9/11 utáni belsı és külsı biztonsági együttmőködés kapcsán le kell vonni a tanulságokat az európai és egyetemes normák és értékek számos vetületébıl;

E.

mivel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése olyan célkitőzések, amelyeket párhuzamosan kell megvalósítani; mivel a szabadság és a jogérvényesülés megvalósulásához a biztonsági intézkedéseknek a szükségesség és az arányosság elvével összhangban mindig tiszteletben kell tartaniuk a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvetı jogokat, és megfelelı demokratikus ellenırzés és elszámoltathatóság alá kell vonni ıket; mivel az európai biztonsági stratégia nem fedi le kellıképpen az igazságügyi és a megelızési dimenziót;

F.

mivel a bőnözés kiváltó okait – például a növekvı egyenlıtlenséget, a szegénységet, a rasszista és idegengyőlölı erıszakot, valamint a győlölet-bőncselekményeket − nem lehet felszámolni pusztán biztonsági intézkedések révén, hanem azokat szélesebb értelemben vett szakpolitikai kontextusban kell kezelni, ideértve a jobb szociális, foglalkoztatási, oktatási, kulturális és külsı politikákat is;

G.

mivel az európai biztonsági stratégia megelızési aspektusa különösen fontos a fokozódó gazdasági és társadalmi egyenlıtlenségek idején, amelyek aláássák a szociális paktumot, valamint az alapvetı jogok és a polgári szabadságjogok érvényesülését; mivel a bebörtönzés helyetti alternatív intézkedéseknek és a visszailleszkedési intézkedéseknek, különösen a kisebb súlyú bőncselekmények esetén fontos helyet kell kapniuk e megelızési politikákban;

H.

mivel a Szerzıdésekhez csatolt 36. jegyzıkönyvben elıírt átmeneti idıszak lejártával az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága teljes körő hatáskörrel rendelkeznek a korábbi harmadik pillérbe tartozó jogi eszközöket illetıen, és ezzel kiterjed a demokratikus és alapjogi elszámoltathatóság azon intézkedések kapcsán, amelyek fontos szerepet játszanak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség formálásában;

I.

mivel a számítástechnikai bőnözés és a számítástechnikával támogatott bőnözés hatással van az uniós állampolgárok biztonságára, a belsı piacra, valamint a szellemi tulajdonjogokra és az Európai Unió prosperitására; mivel például a botnetek, mint a számítástechnikai bőnözés formái, számítógépek és felhasználók millióit érintik;

J.

mivel a belsı és külsı biztonság közötti határvonalak egyre inkább elmosódnak, ami fokozottabb együttmőködést és koordinációt tesz szükségessé a tagállamok között egy átfogó, többdimenziós megközelítés érdekében;

K.

mivel a biztonsági stratégia fontos részeként különös figyelmet kell fordítani a

58

terrorizmus és a bőncselekmények valamennyi áldozatának támogatására és védelmére az egész Unió területén; 1.

tudomásul veszi a 2015–2020 közötti idıszak európai biztonsági stratégiájára irányuló bizottsági javaslatot, és az abban meghatározott prioritásokat; úgy véli, hogy az Európai Unió elıtt jelenleg álló kihívások közül a terrorizmus, az erıszakos szélsıségesség, a határokon átnyúló szervezett bőnözés és a számítástechnikai bőnözés jelentik a legkomolyabb fenyegetést, amelyekkel szemben nemzeti, uniós és globális szintő összehangolt fellépésre van szükség; emlékeztet arra, hogy a stratégiát rugalmasan kell kialakítani annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a jövı új kihívásainak;

2.

megismétli annak szükségességét, hogy tovább kell foglalkozni a bőnözés kiváltó okaival, úgymint az egyenlıtlenséggel, a szegénységgel és a hátrányos megkülönböztetéssel; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy megfelelı forrásokat kell biztosítani a szociális munkások, a helyi és nemzeti rendıri erık és az igazságügyi tisztviselık számára, akiknek költségvetését egyes tagállamokban megnyirbálták;

3.

a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés megırzése érdekében szorgalmazza a megelızést szolgáló politikák és a visszaszorító intézkedések közötti megfelelı egyensúly megtalálását; hangsúlyozza, hogy a biztonsági intézkedéseket mindig a jogállamiság elveivel és valamennyi alapvetı jog – többek között a magánélethez és az adatvédelemhez való jog, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához és a tisztességes eljáráshoz való jog – védelmével összhangban kell meghozni; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az európai biztonsági stratégia végrehajtásakor kellıen vegye figyelembe az Európai Bíróság adatmegırzési irányelvrıl szóló közelmúltbeli, a C-293/12. és a C-594/12. számú egyesített ügyekben hozott ítéletét, amely elıírja, hogy az összes eszköznek meg kell felelnie az arányosság, a szükségesség és a jogszerőség elveinek, valamint megfelelı, az elszámoltathatóságot és a jogorvoslatot lehetıvé tevı biztosítékokat kell tartalmaznia; felhívja a Bizottságot, hogy teljes körően vizsgálja meg, milyen hatással van ez az ítélet a bőnüldözési célú adatmegırzéssel kapcsolatos eszközökre;

4.

emlékeztet arra, hogy annak érdekében, hogy hiteles szereplı legyen az alapvetı jogok ösztönzése terén az EU-n belül és kívül egyaránt, az Európai Uniónak a biztonságra, a terrorizmus és a szervezett bőnözés elleni küzdelemre, valamint a biztonság terén a harmadik országokkal fennálló partnerségekre vonatkozó politikáit egy olyan átfogó megközelítésre kell alapoznia, amely magában foglalja az összes olyan tényezıt, ami miatt egyesek késztetést éreznek arra, hogy terrorcselekményeket kövessenek el vagy szervezett bőnözésben vegyenek részt, és hogy ebbe a politikába integrálni kell olyan gazdasági és szociális politikákat, amelyeket az alapvetı jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett dolgoztak ki és hajtanak végre, és amelyek bírósági és demokratikus ellenırzésnek, továbbá alapos értékelésnek vannak alávetve;

5.

üdvözli, hogy a Bizottság a stratégiát a jogállamiság és az alapvetı jogok maradéktalan, bírósági ellenırzés tárgyát képezı tiszteletben tartására, valamint a következıkre alapozta: nagyobb átláthatóság, elszámoltathatóság és demokratikus ellenırzés; a hatályos jogi eszközök jobb alkalmazása és végrehajtása; összehangoltabb intézményközi és ágazatközi megközelítés; a biztonság belsı és külsı

59

dimenziója közötti szorosabb kapcsolat; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szigorúan feleljenek meg ezeknek az elveknek a stratégia megvalósításában; rámutat arra, hogy a Parlament ezeket az elveket mindenképpen nyomon fogja követni a stratégia végrehajtása során; 6.

üdvözli, hogy a stratégia kiemelt figyelmet szentel az alapvetı jogoknak, és különösen üdvözli a Bizottság ígéretét, hogy alaposan fel fogja mérni a javasolt biztonsági intézkedéseket, nem csupán a cél elérése, hanem az alapvetı jogok tiszteletben tartásának szempontjából is; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság bevonja az értékelésbe az összes érintett szervet és ügynökséget, különösen az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, az európai adatvédelmi biztost, az Europolt és az Eurojustot; kéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre az értékelésre vonatkozó minden információt és dokumentációt annak érdekében, hogy a Parlament elláthassa a demokratikus ellenırzési hatáskörét;

7.

e tekintetben emlékeztet arra, hogy elítéli az ártatlan emberek személyes adatainak módszeres és átfogó, tekintet nélküli összegyőjtését, különösen a tisztességes eljáráshoz való jogra, a megkülönböztetés tilalmára, a magánélet védelmére és az adatvédelemre, a sajtószabadságra, a gondolat- és szólásszabadságra, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságára potenciálisan gyakorolt súlyos hatás, továbbá amiatt, hogy az összegyőjtött információkkal a politikai ellenfelek kárára visszaélhetnek; súlyos aggodalmának ad hangot a tömeges megfigyelési intézkedések hasznosságát illetıen, mivel ezek gyakran túl tág körbıl merítenek, és így túl sok a hamis pozitív és negatív; figyelmeztet arra a veszélyre, hogy a tömeges megfigyelési intézkedések miatt nem fordítanak kellı figyelmet a kevésbé költséges, hatékonyabb és a magántitkot kevésbé sértı intézkedések megerısítésére;

8.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét tartsák tiszteletben a biztonságra vonatkozó valamennyi jogszabályban;

9.

megállapítja, hogy az EU-ban hiányzik a „nemzetbiztonság” fogalmának közös meghatározása, ami a „nemzetbiztonsággal” kapcsolatos utalásokat tartalmazó uniós jogi aktusokban értelmezési bizonytalansághoz vezet;

10.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy a polgárok nagyobb bizalommal legyenek a biztonsági politikák iránt, az uniós intézményeknek és ügynökségeknek, valamint a tagállamoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a demokratikus ellenırzést a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy rendszeresen terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé naprakész tájékoztatást a stratégia megvalósításáról; ismételten kifejezi abbéli szándékát, hogy a nemzeti parlamentekkel együttmőködve rendszeresen ellenırizze a stratégia megfelelı végrehajtását és eredményeit; érdeklıdéssel veszi tudomásul a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre uniós biztonsági konzultációs fórumot; kéri, hogy a fórum biztosítsa az összes érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét, és várakozással tekint az elé, hogy részletesebb tájékoztatást kapjon különösen a fórum pontos szerepét, feladatait, összetételét és hatáskörét, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek bevonását illetıen;

11.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a tagállamok hírszerzı szolgálatainak demokratikus és bírósági felügyeletét; megjegyzi, hogy a Parlament, az Európai Unió Bírósága és az

60

ombudsman nem rendelkezik elegendı hatáskörrel egy hatékony európai szintő ellenırzés lefolytatására; 12.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mihamarabb készítsenek útitervet vagy hasonló eszközt a stratégia hatékony és gyakorlati végrehajtásának biztosítására, és nyújtsák azt be a Parlamentnek, illetve kezdjék meg végrehajtását a következı hat hónapon belül; úgy véli, hogy az „uniós szakpolitikai ciklus” típusú megközelítés (a közös fenyegetések és a sebezhetıség azonosítása és értékelése, a politikai prioritások meghatározása, a stratégiai és mőveleti tervek hatékony végrehajtása, egyértelmő ütemezés és eredményértékelés) biztosítaná a szükséges koherenciát és folytonosságot a stratégia megvalósításában, feltéve, hogy a Parlament megfelelıen részt vesz a politikai prioritások és a stratégiai célkitőzések meghatározásában; várakozással tekint e kérdések további megvitatására a Bizottsággal és a belsı biztonságra vonatkozó operatív együttmőködéssel foglalkozó állandó bizottsággal (COSI);

13.

üdvözli, hogy a stratégia kidolgozásának vezérfonala a meglévı eszközök teljes körő alkalmazása és végrehajtása a biztonság területén, mielıtt új eszközökre tennének javaslatot; megismétli, hogy gyorsabban és hatékonyabb kell megosztani a vonatkozó adatokat és információkat, megfelelı adatvédelmi és a magánélet védelmére vonatkozó garanciák mellett; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Parlament felhívásai ellenére továbbra sem végezték el a meglévı uniós eszközök – többek között az új biztonsági fenyegetésekkel szembeni – hatékonyságának, és a fennálló hiányosságok értékelését; úgy véli, hogy el kell végezni az értékelést annak biztosítása érdekében, hogy az európai biztonsági politika hatékony, megfelelı, arányos, koherens és átfogó legyen; felszólítja a Bizottságot, hogy a stratégia végrehajtási ütemtervének kiemelt fontosságú intézkedéseként értékelje a meglévı uniós eszközök, erıforrások és finanszírozás mőködését a belsı biztonsági térségre vonatkozóan; ismételten felhívja a Tanácsot, hogy az EUMSZ 70. cikkében elıírt eljárás alapján a Bizottsággal együttmőködve végezze el a belsı biztonság terén a Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépése elıtt elfogadott intézkedések végrehajtásának értékelését;

14.

üdvözli, hogy a Bizottság a határigazgatást a határokon átnyúló bőnözés és terrorizmus megelızése elengedhetetlen elemének tekinti; hangsúlyozza, hogy az uniós határbiztonságot a már létezı adatbázisok, például a Schengeni Információs Rendszer (SIS) szerinti rendszeres ellenırzések révén meg kell erısíteni; üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy 2016 elejéig benyújtja az intelligens határellenırzésrıl szóló felülvizsgált javaslatát;

15.

támogatja a Bizottság felhívását egy szorosabb ügynökségek közötti és ágazatközi megközelítésre, valamint az arra irányuló, javasolt intézkedéseket, hogy növeljék az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét, továbbá erısítsék a tagállamok és az Európai Unió ügynökségei közötti operatív együttmőködést; ismételten felszólít arra, hogy használják ki jobban a meglévı eszközöket és adatbázisokat, mint pl. a SIS-t és az ECRIS-t, valamint a közös nyomozócsoportokat; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy felgyorsítsa az ügynökségek közötti folyamatban lévı munkamegállapodásokat; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a stratégia nem tartalmaz elegendı konkrét intézkedést az igazságügyi dimenzió megerısítésére; felszólít a büntetıügyekben folytatott igazságügyi együttmőködés valamennyi aspektusának integrálására és továbbfejlesztésére, beleértve a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint a sértettek és a

61

tanúk jogainak megerısítését, továbbá a kölcsönös elismerésre vonatkozó meglévı uniós eszközök végrehajtásának javítását; 16.

teljes mértékben támogatja a Bizottság azon prioritását, hogy segítse a tagállamokat a kölcsönös bizalom továbbfejlesztésében, hogy teljes mértékben használják ki az információcserére szolgáló eszközöket, és hogy elısegítsék a határokon átnyúló operatív együttmőködést az illetékes hatóságok között; hangsúlyozza a határokon átnyúló operatív együttmőködés fontosságát különösen a határ menti régiókban;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy hogy sürgısen nyújtson be jogalkotási javaslatot a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, mőködtetésérıl és használatáról szóló, 2006. december 20-i 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 módosítására annak érdekében, hogy összehangolja a figyelmeztetı jelzés kritériumait és kötelezıvé tegye figyelmeztetı jelzések kiadását a terrorizmus miatt elítélt vagy azzal gyanúsított személyekre vonatkozóan;

18.

üdvözli, hogy a Bizottság meg szándékozik vizsgálni, hogy szükséges-e és rendelkezik-e hozzáadott értékkel az Európai Rendırségi Nyilvántartási Indexrendszer (EPRIS), amelynek rendeltetése a nemzeti rendırségi nyilvántartásokban tárolt információkhoz való határokon átnyúló hozzáférés megkönnyítése, és teljes mértékben támogatja egy olyan kísérleti projekt elindítását, amelyet a tagállamok egy csoportja kezdeményezett a a nemzeti nyilvántartások „találat/nincs találat” alapon történı, automatizált és határokon átnyúló keresési mechanizmusainak létrehozására; hangsúlyozza a határokon átnyúló információs hozzáférés fontosságát különösen a határ menti régiókban;

19.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a közös nyomozócsoportok (JIT-ek) vizsgálják az egyes, határokon átnyúló eseteket, és felszólítja a tagállamokat, hogy rendszeresebben alkalmazzák ezt a sikeres eszközt; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat egy olyan jogi keretre, amely lehetıvé tenné a félállandó vagy állandó közös nyomozócsoportok létrehozását, amelyek feladata − a különösen a határmenti régiókban jelentkezı − állandó fenyegetések, így a kábítószerkereskedelem, az emberkereskedelem és a motorkerékpáros bandák kezelése lenne;

20.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az olyan eszközöket, mint például a bőnözésbıl származó vagyon befagyasztását és elkobzását még mindig nem alkalmazzák szisztematikusan a határon átnyúló ügyekben, és fokozott erıfeszítéseket kér a tagállamoktól és a Bizottságtól e területen;

21.

hangsúlyozza, hogy demokratikus szakadék és az igazságügyi felügyelet terén jelentkezı szakadék áll fenn a nemzeti hírszerzési ügynökségek közötti, határokon átnyúló együttmőködés terén; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a demokratikus és igazságügyi felügyeletet súlyosan akadályozzák a dokumentumokhoz való hozzáféréshez kapcsolódó, harmadik felekre vonatkozó szabályok;

22.

megjegyzi, hogy a külsı és belsı biztonság közötti határmezsgye egyre inkább elmosódik, ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a biztonsági politika belsı és külsı dimenziója egymást kiegészítve mőködjön; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, rendszeresen értékeljék a belsı

1

HL L 381., 2006.12.28., 4. o.

62

biztonsági stratégiának az EU külsı biztonsági stratégiájára gyakorolt hatását, illetve fordítva – többek között a szabadságok és az alapjogok, valamint a ratifikált, illetve aláírt nemzetközi szövegekben, egyezményekben és megállapodásokban szereplı demokratikus értékek és elvek tiszteletben tartásával és elımozdításával kapcsolatos kötelezettségek tekintetében is; hangsúlyozza, hogy tovább kell erısíteni a két terület közötti kapcsolatot, szinergiákat és koherenciát, különösen az Európa elıtt álló új, átfogó és összetett fenyegetések kezelése kapcsán, tiszteletben tartva az Unió értékeit és az alapvetı jogokat; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára minden olyan további fellépésrıl, amely a biztonságpolitika belsı és külsı dimenziója közötti kapcsolat fejlesztését és a harmadik országokkal a biztonság területén való együttmőködést célozza, annak érdekében, hogy a Parlament a nemzeti parlamentekkel közösen gyakorolhassa demokratikus ellenırzési jogait; 23.

rámutat a fıképviselı/alelnök által az Európai Tanács 2013. decemberi felkérése nyomán jelenleg folytatott stratégiai felülvizsgálat jelentıségére és idıszerőségére, és arra, hogy a felülvizsgálatnak az új európai biztonsági stratégia elfogadását kell eredményeznie; a kül- és biztonságpolitikai kérdéseket is magában foglaló átfogó stratégiának azonosítania és rögzítenie kell az uniós érdekeket, prioritásokat, célkitőzéseket, jelenlegi és kialakulóban lévı fenyegetéseket, a kihívásokat és a lehetıségeket, és az azok kezeléséhez rendelkezésre álló uniós eszközöket és forrásokat;

24.

kéri, hogy a harmadik országokkal kötött együttmőködési megállapodásokhoz főzzenek rendkívül határozott emberi jogi záradékokat, különösen Észak-Afrika és a Perzsa-öböl térségében a biztonsággal kapcsolatos együttmőködés tekintetében; szorgalmazza, hogy vizsgálják felül az elszomorító emberi jogi állapotokkal rendelkezı, nem demokratikus országokkal való együttmőködést;

25.

hangsúlyozza annak döntı jelentıségét, hogy kezeljék a fegyveres konfliktusok és a szélsıségesség kiváltó okait, és megoldást találjanak a szegénységre a harmadik országokban, mivel ezek az EU számára biztonsági kihívásokat okoznak; sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjét, az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erıfeszítéseiket annak érdekében, hogy támogassák a jól mőködı, pluralista és inkluzív államokat, amelyek erıs és életképes civil társadalommal rendelkeznek, és képesek arra, hogy biztosítsák állampolgáraik számára a szabadságot, a biztonságot, a jog érvényesülését, valamint a foglalkoztatást;

26.

sürgeti az alelnököt/fıképviselıt, hogy terjesszen elı közös álláspont-tervezetet a katonai robotrepülıgépek használatáról, összhangban a Parlament 2014. február 27-i, a katonai robotrepülıgépek használatáról szóló állásfoglalásával1;

27.

tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló felhívását, hogy minél hamarabb zárják le az uniós PNR-irányelv elfogadásához kapcsolódó munkát; megismétli elkötelezettségét aziránt, hogy lépéseket tegyen az év végéig történı véglegesítés érdekében; hangsúlyozza, hogy az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló irányelvnek tiszteletben kell tartania az alapvetı jogokat és az adatvédelmi normákat, beleértve a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, ugyanakkor uniós szinten hatékony eszközt kell biztosítania; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa ezt a folyamatot azáltal, hogy rendelkezésre bocsát minden további, az uniós PNR-irányelv

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0172.

63

szükségessége és arányossága szempontjából lényeges elemet; kéri, hogy mindenfajta jövıbeli javaslat, amely a biztonság terén új eszközöket hoz létre, mint például az utasnyilvántartási adatállomány, rendszeresen foglaljon magában a tagállamok közötti információcserét és együttmőködést szolgáló mechanizmusokat; 28.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a képzéshez, a kutatáshoz és az innovációhoz kapcsolódó támogató tevékenységek kiemelt jelentıséggel bírnak, és az Európai Rendırakadémia (CEPOL) kiemelkedıen fontos munkát végez e területen; úgy véli, hogy a bőnüldözı hatóságok tisztviselıit célzó képzési és csereprogramok fokozott jelentıséggel bírnak e területen az európai bőnüldözı kultúra elımozdítása és a bevált gyakorlatok támogatása szempontjából; úgy véli, hogy több befektetésre van szükség a biztonsággal kapcsolatos kutatás és innováció terén, többek között a megelızés területén;

29.

rámutat arra, hogy a gyorsan változó biztonsági helyzet szükségessé teszi az alkalmazkodó, rugalmas és reaktív megközelítési módot, a technikai képességek fejlesztését, valamint a stratégiában meghatározott kiemelt intézkedések rendszeres felülvizsgálatát; e tekintetben rámutat arra, hogy igénybe lehetne venni az EUMSZ 222. cikkét, amely elıírja, hogy az Európai Tanács rendszeresen értékelje az Uniót fenyegetı veszélyeket, többek között a tagállamok és az Europol által már elvégzett fenyegetésértékelésekre építve, és tájékoztassa az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket annak eredményérıl és nyomon követésérıl;

Terrorizmus 30.

üdvözli a stratégiában meghatározott azon intézkedéseket, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemre, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre, a külföldre utazó uniós állampolgárok és lakosok elleni fenyegetéssel szembeni fellépésre és radikalizálódás megelızésére irányulnak; tudomásul veszi az Europolon belül létrehozandó Európai Terrorizmusellenes Központ javasolt új struktúráját, és felkéri a Bizottságot, hogy egyértelmősítse tovább annak pontos szerepét, feladatait, hatásköreit és felügyeletét, különös tekintettel arra, hogy biztosítani kell a megfelelı demokratikus és igazságügyi felügyeletet a megfelelı szinteken, többek között az Europol megbízatásának folyamatban lévı felülvizsgálata révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti információcsere alapvetı fontosságú a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint hogy annak strukturáltabb formában kell történnie;

31.

elítél minden olyan elemzést, amely összekeveri a terrorizmus, a biztonság hiánya, az iszlám és a migránsok fogalmát;

32.

emlékeztet arra, hogy a közelmúltban Brüsszelben, Párizsban, Koppenhágában és Saint-Quentin-Fallavierben történt terrortámadások fényében sürgısen szükség van arra, hogy az Unió jobban tudja értékelni az Unió biztonságára jelentett fenyegetést, és a terrorizmus elleni küzdelem haladéktalanul kezelendı problémaköreire tudjon összpontosítani: az uniós határok biztonságának megerısítésére, a jogsértı vagy káros tartalmak on-line bejelentésére szolgáló kapacitások fokozására, a lıfegyverek illegális kereskedelme elleni küzdelemre, valamint a nemzeti bőnüldözı hatóságok és a hírszerzı szolgálatok közötti információcsere és operatív együttmőködés fokozására;

33.

emlékeztet arra, hogy a terrorhálózatok és a szervezett bőnözıi csoportok elleni küzdelemben alapvetı fontosságú a pénzmozgások nyomon követése és megszakítása,

64

beleértve a SWIFT-kóddal nem rendelkezı pénzmozgásokat is; üdvözli a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programban (TFTP) való méltányos és kiegyensúlyozott részvétel biztosítására irányuló erıfeszítéseket; 34.

hangsúlyozza, hogy a hazai terrorizmus által jelentett fenyegetés az EU-ban veszélyes szintet ért el, amióta iszlám fundamentalisták területeket foglaltak el Szíriában és Irakban, és az egész világra kiterjedı propagandakampányba kezdtek azért, hogy egyesítsék erıiket a dzsihádistákkal, és hogy támadásokat hajtsanak végre az Unió határain belül;

35.

hangsúlyozza, hogy a külföldi harcosok és általában a terrorizmus jelentette fenyegetés kezelése egy olyan többrétegő megközelítést tesz szükségessé, amely a politikai és vallási tolerancia elımozdítása révén átfogó módon kezeli a mögöttes tényezıket, például a radikalizálódást, fejleszti a társadalmi kohéziót és befogadást, és elımozdítja a társadalomba való visszailleszkedést, elemzi és ellensúlyozza a terrorcselekmények elkövetésére való internetes felbujtást, megakadályozza a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából történı elutazást, megelızi és megakadályozza a toborzást és a fegyveres konfliktusokban való részvételt, megakasztja a terrorszervezeteknek és a csatlakozni kívánó magánszemélyeknek nyújtott pénzügyi támogatást, megfelelı esetekben biztosítja a vádemelést, és megfelelı eszközöket ad a bőnüldözı hatóságok kezébe ahhoz, hogy az alapvetı jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett elláthassák feladataikat;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt dolgozzon ki tényleges stratégiát az európai harcosokra vonatkozóan – ami a biztonsági stratégiából egyelıre hiányzik –, különös tekintettel a konfliktus sújtotta övezetekbıl visszatérı személyekre, akik el kívánják hagyni a terrorista szervezeteket, amelyeknek tagjai voltak, és szeretnének visszailleszkedni a társadalomba; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a fiatal európai harcosok helyzetére;

37.

megerısíti azon szándékát, hogy nyílt és átlátható vizsgálatok révén biztosítsa az elszámoltathatóságot, amennyiben a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt jelentısen megsértik az alapvetı jogokat, különösen a foglyok CIA általi szállítása és európai országokban történı illegális fogva tartása kapcsán; kéri, hogy biztosítsák az ilyen jogsértéseket felfedık, így például az újságírók és a visszaélést bejelentık védelmét;

Radikalizálódás 38.

egyetért azzal, hogy a radikalizálódást megelızését az EU-nak kiemelt fontosságú kérdésként kell kezelnie; sajnálja, hogy a stratégiából hiányoznak a konkrétabb intézkedések, melyek a radikalizálódás kezelését szolgálják Európában, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen sürgıs és átfogó lépéseket a radikalizálódás és az erıszakos szélsıségesség megelızését célzó intézkedések fokozására, a szélsıséges ideológiák terjedésének megfékezésére és az integráció és a befogadás elısegítésére; kéri a Bizottságot, hogy erısítse meg az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózatot, amely összefog a radikalizálódást a gyökerének szintjén kezelı kezdeményezésekben részt vevı valamennyi érintett szereplıt, és tisztázza a radikalizálódás-tudatossági hálózat javasolt új kiválósági központjának a megbízatását, feladatait és hatáskörét; javasolja, hogy a szakértık és az érdekelt felek által kidolgozott ajánlások gyakorlati végrehajtásának biztosítása érdekében ennek szerkezete foglalja magában a helyi és nemzeti döntéshozókat is; határozottabb intézkedésekre szólít fel annak érdekében,

65

hogy foglalkozzanak az interneten keresztül történı radikalizálódás és a szélsıséges nézetek internetes honlapok vagy a közösségi média felhasználásával Európában történı terjesztésével; üdvözli a szélsıséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egység Europolon belüli létrehozását, amely segítséget nyújt a tagállamoknak abban, hogy az ágazat támogatásával azonosítsák és eltávolítsák a szélsıséges és erıszakos online tartalmakat, és felszólítja a Bizottságot, hogy bocsássák rendelkezésre a mőködéséhez szükséges további forrásokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek konkrét intézkedések, amelyek célja, hogy megerısítsék az internet szerepét a radikalizálódás elleni figyelemfelkeltés terén, és különösen az online ellenpropaganda proaktív módon való terjesztése szempontjából, a terrorista propaganda ellensúlyozása érdekében; 39.

rámutat arra, hogy a sikeres biztonságpoltikának a politikai és vallási tolerancia elımozdítása, a társadalmi kohézió és befogadás fejlesztése, valamint a társadalomba való visszailleszkedés megkönnyítése révén foglalkoznia kell a szélsıségesség mögöttes tényezıivel is, mint például a radikalizálódással, az intoleranciával és a diszkriminációval;

40.

úgy véli, hogy széles körő kutatást kell végezni és konkrét intézkedéseket kell kidolgozni a Bizottság pénzügyi és operatív támogatása mellett annak érdekében, hogy az eredményes kommunikációs csatornák révén támogassák és valamennyi európai polgárral megosszák közös értékeinket, amelyek a toleranciához, a pluralizmushoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a szólásszabadsághoz és általában véve az alapvetı jogokhoz kapcsolódnak; úgy véli, hogy a stratégiának hangsúlyoznia kell a vallásokkal kapcsolatos tévhitekkel szembeni küzdelem fontosságát, különösen az iszlám tekintetében, mivel az önmagában nem játszik szerepet a radikalizálódásban és a terrorizmusban;

41.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közelmúltban elszaporodtak az uniós polgárokkal szembeni győlölet-bőncselekmények – többek között az interneten; kéri a tagállamokat, hogy védjék meg polgáraikat a további támadásoktól és elızzék meg a győlöletre uszítást és a származáson, meggyızıdésen vagy valláson alapuló intolerancia minden formáját, többek között a fiatalokat célzó oktatási tevékenység és inkluzív párbeszéd ösztönzése révén;

Szervezett bőnözés 42.

egyetért azzal, hogy az emberkereskedelem olyan jelenség, amelyet hatékonyabban kell kezelni uniós szinten; határozottan elutasítja ugyanakkor az illegális migráció és a terrorizmus közötti bármifajta kapcsolatot; emlékeztet arra, hogy a védelem kérése céljából az EU-ba irányuló legális útvonal hiánya állandó keresletet generál az illegális útvonalak iránt, ami veszélybe sodorja a nemzetközi védelemre szoruló, kiszolgáltatott helyzetben lévı migránsokat;

43.

hangsúlyozza a szervezett bőnözés súlyosságát az emberkereskedelem terén; felhívja a figyelmet arra, hogy a bőnözık rendkívüli mértékő erıszakot és brutalitást alkalmaznak e különösen kiszolgáltatott csoporttal szemben; üdvözli a meglévı keretet, és egyetért azzal, hogy szükség van a 2016 utáni idıszakra szóló stratégiára, amely kiterjed az Europol és az Eurojust speciális szakértelmére e téren;

44.

elismeri, hogy a szervezett bőnözés elleni küzdelemben határozott európai fellépésre

66

van szükség; támogatja a Bizottság azon eltökéltségét, hogy megoldja e problémát; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki szoros együttmőködést a harmadik országokkal az emberkereskedelem elleni küzdelem terén, a migránsok csempészetének és a földközi-tengeri térségben az újabb tragédiák elkerülése érdekében; 45.

rámutat arra, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló szervezett bőnözés alakulására, a fegyverkereskedelem, az emberkereskedelem, a tiltott kábítószerek elıállítása és értékesítése tekintetében; elégedetten állapítja meg, hogy a stratégia elismeri a kábítószer-probléma dinamikus jellegét, és különösen annak kapcsolatát a szervezett bőnözéssel, valamint az új és már használatban lévı drogok elıállítása és értékesítése terén jelentkezı innováció jelentette folyamatosan változó fenyegetésekkel; hangsúlyozza, hogy sürgısen el kell fogadni az új pszichoaktív szerekre vonatkozóan javasolt csomagot, és sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen elırelépéseket e tekintetben;

46.

úgy véli, hogy a szervezett bőnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet célzó uniós eszközökön kívül a biztonságra vonatkozó európai stratégiának az ilyen súlyos bőncselekmények áldozatait védı mechanizmusokat is magában kell foglalnia annak elkerülése érdekében, hogy ismételten áldozattá váljanak; megjegyzi, hogy az áldozatok védelmét fontos eszköznek kell tekinteni a szervezett bőnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben, mivel ez egyértelmően jelzi a bőnelkövetıknek, hogy a társadalom nem adja meg magát az erıszaknak és hogy mindig védeni fogja az áldozatokat és méltóságukat;

Számítástechnikai bőnözés 47.

hangsúlyozza, hogy a terrorszervezetek és a szervezett bőnözıi csoportok egyre inkább kihasználják a kiberteret a bőncselekmények valamennyi formájának elkövetése során, és hogy a számítástechnikai bőnözés és a számítástechnikával támogatott bőnözés jelentıs veszélyt jelent az uniós gazdaság és az uniós polgárok számára; megjegyzi, hogy a digitális korban a számítástechnikai bőnözés új megközelítést tesz szükségessé a bőnüldözési és igazságügyi együttmőködés terén; rámutat arra, hogy az új technikai elırelépések növelik a számítástechnikai bőnözés hatását és méretét, és ezért kéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést a bőnüldözési és igazságügyi hatóságok hatásköreirıl, valamint jogi és technikai képességeirıl az interneten és azon kívül egyaránt, ezáltal lehetıvé téve számukra, hogy hatékonyan kezeljék a számítástechnikai bőnözést, hangsúlyozva, hogy minden végrehajtási intézkedésnek szigorúan tiszteletben kell tartania az alapvetı jogokat, szükségesnek és arányosnak kell lennie, és be kell tartania az uniós és nemzeti jogszabályokat; fokozottan felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a titkosítás használatának joga az Európai Unióban mindenhol sértetlen maradjon és hogy − a rendırségi nyomozások vagy igazságügyi eljárások keretében megfelelı bírói felhatalmazással folytatott lehallgatások sérelme nélkül − semelyik tagállam se hajthasson végre olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák az adattitkosítási jogot ; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a mőködéséhez szükséges további forrásokat az Europol szélsıséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egysége számára ahelyett, hogy belsı áthelyezéseket foganatosít, többek között a Számítástechnikai Bőnözés Elleni Európai Központ (EC3) személyzeti állományának átcsoportosítása révén, mivel a központ nem maradhat kellı számú személyzet nélkül;

67

48.

hangsúlyozza a kutatás és az innováció alapvetı fontosságát ahhoz, hogy az EU folyamatosan naprakész maradjon a változó biztonsági igények tekintetében; hangsúlyozza a versenyképes uniós biztonsági iparág jelentıségét, amely hozzá tud járulni az EU biztonsági autonómiájához; megismétli azt a kérését, hogy biztosítsanak nagyobb autonómiát az uniós informatikai biztonság számára, és hogy fontolóra kell venni az EU-ban gyártott biztonsági berendezések és szolgáltatások alkalmazását a kritikus infrastruktúrákra és közszolgáltatások számára;

49.

kéri a Bizottságot, hogy indítson a tájékozottság és felkészültség fokozására irányuló kampányt a súlyos számítástechnikai bőnözéshez kapcsolódó kockázatokról annak érdekében, hogy javítsa az informatikai támadásokkal szembeni ellenállóképességet;

50.

üdvözli az EC3 által a súlyos transznacionális számítástechnikai bőnözés és számítástechnikával támogatott bőnözés elleni küzdelem terén végzett a munkát; hangsúlyozza, hogy az EC3 kulcsszerepet játszik a tagállamok támogatásában, különösen a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem terén; emlékeztet a Bizottság azon közleményére, miszerint biztosítja az EC3 számára a szükséges szakértıket és költségvetést annak érdekében, hogy fokozzák az európai együttmőködést, amellyel a 2013-as létrehozása óta nem foglalkoztak;

51.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen teljes körő értékelést a gyermekek online szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemmel kapcsolatos meglévı intézkedésekrıl, mérje fel, hogy szükség van-e további jogalkotási eszközökre, valamint vizsgálja meg, hogy az EUROPOL rendelkezik-e kellı szakértelemmel, erıforrásokkal és személyzettel ahhoz, hogy kezelni tudja ezt a szörnyő bőncselekményt;

Finanszírozás 52.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2016. évi költségvetési tervezete mindössze kb. 1,5 millió euróval növeli az Europol költségvetését, és ez nem biztosítja számára az ahhoz szükséges forrásokat, hogy a terveknek megfelelıen létrehozza az Európai Terrorizmusellenes Központot és a szélsıséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egységet;

53.

üdvözli a Bizottság az elsı alelnökének, Frans Timmermansnak a Parlamentben elhangzott nyilatkozatát, mely szerint a Bizottság a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat összhangba hozza a stratégia prioritásaival; e tekintetben ismételten hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy az érintett uniós ügynökségek rendelkezzenek a jelenlegi és a stratégiában lefektetett új feladataik ellátásához szükséges megfelelı emberi és pénzügyi erıforrásokkal; alaposan meg kívánja vizsgálni a végrehajtást, valamint értékelni kívánja a Belsı Biztonsági Alap uniós és nemzeti szintő jövıbeli szükségleteit; o o

54.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

68



P8_TA-PROV(2015)0270 A jemeni helyzet Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a jemeni helyzetrıl (2015/2760(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Jemenrıl szóló korábbi állásfoglalásaira,

–

tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje (alelnök/fıképviselı) által a jemeni helyzetrıl 2015. március 26-án tett nyilatkozatra,

–

tekintettel a Federica Mogherini alelnök/fıképviselı és Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelıs biztos által a jemeni harcok hatásáról tett 2015. április 1-jei közös nyilatkozatra,

–

tekintettel a Federica Mogherini alelnök/fıképviselı és Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelıs biztos által a javasolt jemeni tőzszünetrıl tett 2015. május 11-i közös nyilatkozatra,

–

tekintettel a Federica Mogherini alelnök/fıképviselı és Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelıs biztos által a jemeni válsághelyzetrıl tett 2015. július 3-i közös nyilatkozatra,

–

tekintettel a Tanács Jemenrıl szóló, 2015. április 20-i következtetéseire,

–

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 2014 (2011), 2051 (2012), 2140 (2014), 2201 (2015) és 2216 (2015) számú határozatára,

–

tekintettel a társelnökök által az Európai Unió és az Öböl-menti Együttmőködési Tanács közötti 24., vegyes tanácsi és miniszteri találkozóról kiadott 2015. május 24-i nyilatkozatra,

–

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a jemeni helyzetrıl szóló, 2015. június 25-i sajtónyilatkozatára,

–

tekintettel a 2014. szeptember 21-i béke- és nemzeti partnerségi megállapodásra, a 2014. január 25-i nemzeti párbeszédre irányuló konferencia zárónyilatkozatára és az Öböl-menti Együttmőködési Tanács 2011. november 21-i kezdeményezésére,

–

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

69

–

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a jelenlegi jemeni válság az egymást követı kormányok kudarcainak következménye, amelyek nem voltak képesek eleget tenni a jemeni nép demokratikus, gazdasági és társadalmi fejlıdésre, stabilitásra és biztonságra irányuló törekvéseinek; mivel ez a kudarc megteremette a feltételeket az erıszakos konfliktus kirobbanásához, mivel nem hozott létre inkluzív kormányt és tisztességes hatalommegosztást, szisztematikusan figyelmen kívül hagyta az országban fennálló számos törzsi feszültséget, valamint a széles körő bizonytalanságot és a gazdasági bénultságot;

B.

mivel a jelenlegi jemeni konfliktus a 20 kormányzóság közül már 20-ra kiterjedt; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi összesített adatai szerint 2015. március 19. és május 5. között legalább 1439 embert vesztette életét, 5951-en pedig – köztük sok civil – megsebesültek; mivel a harcok kirobbanása óta több mint 3000 ember vesztette életét és több mint 10 000 ember sebesült meg;

C.

mivel Jemen a Közel-Kelet egyik legszegényebb országa, ahol magas a munkanélküliség és az írástudatlanság és nincsenek alapvetı szolgáltatások; mivel jelenleg 20 millió ember – köztük a becslések szerint 9,4 millió jemeni gyermek, több mint 250 000 menekült és 335 000 lakóhelyét elhagyni kényszerült személy – szorul humanitárius segítségre;

D.

mivel a közelmúlt eseményei komoly kockázatot jelentenek a régió, különösen Afrika szarva, a Vörös-tenger és a tágabb Közel-Kelet térségének stabilitására nézve;

E.

mivel 2015. március 26-án a szaúdi vezette koalíció – Bahrein, Egyiptom, Jordánia, Kuvait, Marokkó, Katar, Szudán és az Egyesült Arab Emírségek részvételével – Abd Rabbu Manszúr Hádi jemeni elnök felkérésére katonai mőveletet indított Jemenben a húszi lázadók ellen; mivel a beszámolók szerint ez a koalíció nemzetközileg tiltott kazettás bombákat használ Jemenben, és mivel ezt jelenleg az ENSZ emberi jogi fıbiztosa vizsgálja;

F.

mivel a húszi fegyveres csoportok és a hozzájuk csatlakozó erık számos polgári áldozat halálát okozták Jemenben, többek között légvédelmi ütegek bevetésével, amelyek a lakott területekre történı becsapódásuk után robbantak fel, és ezáltal polgári személyeket öltek meg vagy nyomorítottak meg;

G.

mivel a Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció Jemenben végrehajtott légitámadásai sok esetben követeltek polgári áldozatokat, megsértve ezzel a nemzetközi humanitárius jogot, amely elıírja, hogy valamennyi lehetséges intézkedést meg kell tenni a polgári áldozatok megakadályozása vagy minimálisra csökkentése érdekében;

H.

mivel a légitámadásokon kívül Szaúd-Arábia tengeri blokád alá vonta Jement, ami tragikus következményekkel járt a polgári lakossága nézve, így 22 millió ember, azaz a lakosság közel 80%-a sürgıs élelmiszer-, víz és orvosi ellátmányra szorul;

I.

mivel Ban Ki Mun ENSZ-fıtitkár, tekintettel az ENSZ béketárgyalásokra, 2015. június 15-én humanitárius okok miatt felszólított arra, hogy a harcokat a ramadán idején legalább két hétre felfüggesszék, hogy lehetıvé váljon az összes nélkülözı jemeni számára létfontosságú segítséget nyújtani, de mivel nem született megállapodás; mivel 2015. június 19-én a harcban álló jemeni feleknek nem sikerült tőzszüneti

70

megállapodást kötniük az ENSZ különmegbízottja, Ismail Ould Cheikh Ahmed közvetítésével zajló diplomáciai tárgyalások során; J.

mivel 2015. június 30-én kb. 1 200 fogoly – köztük al-Kaida tagsággal gyanúsítottak – szökött meg Taiz városának központi börtönébıl; mivel 2015. áprilisában mintegy 300 fogoly szökött meg egy másik börtönbıl Hadramaut kormányzóságban; mivel Jemenben több terrortámadásra is sor került, például 2015. június 17-én Szanaa városában , többek kötött három mecset ellen, amelyek számos halálos áldozatot és sebesültet követeltek;

K.

mivel 2015. július 1-jén az ENSZ a Jemenben uralkodó humanitárius vészhelyzetet a legmagasabb, hármas szintre sorolta; mivel a vészhelyzeti terv értelmében az ENSZ 11,7 millió leginkább rászoruló embert próbál elérni; mivel az egészségügyi rendszert „azonnali összeomlás” fenyegeti, mivel a biztonság, az üzemanyag és a készletek hiánya miatt legalább 160 egészségügyi létesítmény bezárt;

L.

mivel Jemenben 15,9 millió embernek van szüksége humanitárius segítségre; mivel a biztonság jelenleg tapasztalható hiánya miatt a legtöbb sérülékeny gyermek nem jut hozzá a szükséges egészségügyi ellátáshoz vagy élelmezéshez;

M.

mivel 9,9 millió gyermeket súlyosan érintett a válság, 279 gyermek halt meg és 402 sebesült 2015 márciusa óta; mivel legalább 1,8 millió gyermek veszítette el az oktatáshoz való hozzáférést az iskolák konfliktus miatti bezárása miatt, és emiatt fokozottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy fegyveres csoportokba toborozzák vagy ott használják ıket, illetve egyéb módon visszaélnek velük; mivel a UNICEF szerint a Jemenben harcolók egyharmada gyermek, csak a 2015. március 26. és április 24. és közötti idıszakban legalább 140 gyermeket toboroztak; mivel megerısítették, hogy 156 gyermeket toboroztak és alkalmaztak fegyveres csoportoknál; mivel 2015ben ez a szám már a kétszeresére nıtt;

N.

mivel az UNICEF becslései szerint több mint fél millió öt év alatti gyermeket fenyeget a súlyos, akut alultápláltság, 1,2 millió öt év alatti gyermeket pedig a mérsékelt akut alultápláltság, és ez majdnem megduplázódást jelent a válság kezdete óta;

O.

mivel egészségügyi rendszer az összeomlás szélén áll, és a védıoltási szolgáltatások szüneteltetése miatt a becslések szerint 2,6 millió 15 év alatti gyermek van kitéve annak a kockázatnak, hogy kanyarót kap és 2,5 millió gyermeket fenyeget a hasmenés, ami egy potenciálisan halálos egészégügyi állapot, amely gyorsan terjed a konfliktusok és a lakosság lakhelyelhagyása idején; mivel terjed a dengue-láz, a krónikus betegségek kezeletlenül maradnak, és a létfontosságú orvosi ellátmányok és személyzet útja el van zárva a szükséget szenvedı emberektıl;

P.

mivel az országban gyorsan fogy az üzemanyag, és mivel ez már most súlyosan akadályozza, hogy a segélyszállítmányok eljussanak rendeltetési helyükre és hamarosan életveszélyes vízhiányt idéz majd elı, mivel az aszály sújtotta Jemen vízellátása teljes mértékben a mélyfúrású kutak üzemanyag-mőködtetéső szivattyúitól függ;

Q.

mivel Jement is közvetlenül érinti az Afrika szarván kialakult humanitárius válság, mivel több mint 250 000 – fıként szomáliai – menekült tartózkodik az országban, és él nyomorúságos körülmények között; mivel a kormány becslése szerint Jemen ezenkívül

71

mintegy egymillió etiópiai migránst fogadott be; R.

mivel a romló biztonsági helyzet okán a humanitárius szervezetek nemzetközi személyzetük legnagyobb részét az országon kívülre helyzték át; mivel még csak kevés szervezet képes arra, hogy Jemenben mőködjön és tevékenységeik lehetıségei nagymértékben korlátozottak;

S.

mivel az arab-félszigeti al-Kaida csoport (AQAP) hasznot húz a jemeni politikai és biztonsági helyzet romlásából, kiterjesztve jelenlétét és növelve terrortámadásai számát és nagyságát;

T.

mivel az úgynevezett Iszlám Állam (IS) / Dáis már megvetette lábát Jemenben és terrortámadásokat intézett síita mecsetek ellen, amelyek során több száz ember vesztette életét; mivel mind az AQAP, mint az IS/Dáis várhatóan kihasználják a jemeni biztonsági vákuumot, hogy fokozzák képességeiket és támadásokat szervezzenek a jemeni biztonsági erık, a húszik és a nyugati jelenlét ellen;

U.

mivel a fegyveres konfliktus eszkalálódása veszélyezteti a jemeni kulturális örökséget; mivel 2015. július 2-án a Világörökségi Bizottság két jemeni helyszínt – Szanaa óvárosát és Sibám fallal körülvett óvárosát – felvett a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára;

V.

mivel az EU fegyverembargót, valamint további célzott szankciókat rendelt el a húszik vezetıjével és Ali Abdullah Száleh volt elnök fiával szemben; mivel a húszi mozgalom két másik tagjával és a volt elnökkel szemben már 2014 decembere óta érvényben vannak ugyanezek a korlátozások;

W.

mivel 2015-ben a Bizottság Humanitárius Segély és Polgári Védelem Osztálya (ECHO) 25 millió eurót különített el az akut alultápláltság, a konfliktus és a lakóhely kényszerő elhagyása által érintett helyi közösségek megsegítésére az ország egész területén; mivel 2014-ben az uniós finanszírozás keretében Jemen humanitárius megsegítésére a tagállamok és a Bizottság együttesen 100,8 millió eurót fordított , amelybıl 33 millió euró az ECHO-tól származott;

X.

mivel az ENSZ felülvizsgált humanitárius felhívásában 1,6 milliárd dollárt kért, de mivel jelenleg ennek az összegnek csupán 10%-a áll rendelkezésre;

1.

mélységesen aggasztja, hogy Jemenben gyorsan romlik a politikai, biztonsági és humanitárius helyzet; sürgeti a harcban álló feleket, hogy haladéktalanul szüntessék be az erıszak alkalmazását; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; hangsúlyozza, hogy az EU megerısítette elkötelezettségét amellett, hogy továbbra is támogatja Jement és a jemeni népet;

2.

ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja Jemen egységét, szuverenitását, függetlenségét és területi integritását, és kiáll a jemeni nép mellett;

3.

elítéli a húszik és a Száleh volt elnökhöz hő katonai alakulatok destabilizáló és erıszakos egyoldalú akcióit; elítéli továbbá a szaúdi vezette koalíció légitámadásait és a Jemen köré vont tengeri blokádot, ami több ezer emberéletet követelt, ezáltal tovább destabilizálva Jement, kedvezı feltételeket teremtve olyan terror- és szélsıséges csoportok térnyeréséhez, mint az IS/Dáis és az AQAP és súlyosbítva a már így is

72

kritikus humanitárius helyzetet; 4.

sürgeti valamennyi jemeni felet, különösen a húszikat, hogy törekedjenek a vitás kérdéseket párbeszéd és konzultáció útján rendezni; arra kéri a régió minden szereplıjét, hogy konstruktív módon mőködjön együtt a jemeni felekkel, és ezáltal járuljon hozzá a válság enyhítéséhez és ahhoz, hogy a régió stabilitása ne romoljon tovább; felhívja valamennyi felet, hogy tartózkodjon a kulturális örökséghez tartozó helyszínek és épületek tőz alá vételétıl és bombázásától, valamint katonai célú igénybevételétıl;

5.

üdvözli, hogy az EU sziklaszilárdan elkötelezett és kitart amellett, hogy fellépjen az olyan szélsıséges és terrorista csoportok jelentette fenyegetéssel szemben, mint az AQAP, és megakadályozza, hogy e csoportok további hasznot húzzanak a jelenlegi helyzetbıl;

6.

elítéli az erıszak minden megnyilvánulását, illetve az erıszakkal való fenyegetést vagy ennek kísérletét, melyeknek célja az ENSZ ösztönözte konzultációkban való részvételtıl való elrettentés; hangsúlyozza, hogy az ENSZ ösztönözte inkluzív politikai párbeszéd élén Jemennek kell állnia, és célul a jemeni válság konszenzuson alapuló politikai megoldásának kialakítását kell kitőzni, összhangban az Öböl-menti Együttmőködési Tanács kezdeményezésével és annak végrehajtási mechanizmusával, az átfogó Nemzeti Párbeszéd Konferencia eredményeivel, a béke- és nemzeti partnerségi megállapodással és az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival;

7.

a lehetı leghatározottabban elítéli az IS/Dáis által a szanaai és szaadai síita mecsetek ellen elkövetett terrortámadásokat, amelyek több száz embert öltek meg és sebesítettek meg, továbbá elítéli az e bőncselekmények mögötti, szélsıséges csoportok által hirdetett ideológia terjedését;

8.

riasztónak tartja, hogy az AQAP képes hasznot húzni a jemeni politikai és biztonsági helyzet súlyosbodásából; sürgeti a konfliktusban részt vevı valamennyi felet, hogy elsıdleges prioritásként tegyenek tanúságot szilárd elkötelezettségükrıl és eltökéltségükrıl az olyan szélsıséges és terrorista csoportok elleni küzdelemben, mint az IS/Dáis és az AQAP;

9.

elítéli, hogy a konfliktusban részt vevı felek gyermekeket toboroznak és vetnek be;

10.

teljes mértékben támogatja az ENSZ és az ENSZ jemeni különmegbízottja, Iszmáíl Uld Sejk Áhmed erıfeszítéseit a felek közötti béketárgyalások ösztönzése érdekében; a tárgyalásos politikai megoldás felé tett elsı lépésként támogatja Omán erıfeszítéseit a húszik és a jemeni kormányhoz hő erık közötti tőzszünet elérésére;

11.

hangsúlyozza, hogy a konfliktust csakis politikai, inkluzív és tárgyalásos úton lehet megoldani; ezért sürgeti az összes jemeni pártot, hogy párbeszéd, kompromisszumok és hatalommegosztás révén törekedjenek a közöttük lévı ellentétek megoldására egy nemzeti egységkormány létrehozása céljából a béke helyreállítása, a gazdasági és pénzügyi összeomlás megakadályozása és a humanitárius válság kezelése érdekében;

12.

humanitárius célú szünetet kér, hogy Jemen népéhez sürgısen eljuthasson az életmentı segítség; sürgeti valamennyi felet, hogy a pártatlanság, a semlegesség és a

73

függetlenség elveinek megfelelıen segítsék elı a humanitárius segítség sürgıs eljuttatását Jemen valamennyi részébe, valamint hogy a humanitárius segítık gyorsan, biztonságosan és akadálytalanul elérhessék a humanitárius – és orvosi – segítségre szoruló embereket; emlékeztet ezenkívül arra, hogy emiatt alapvetı fontosságú, hogy tovább könnyítsék Jemen kereskedelmi hajókkal való elérhetıségét; 13.

felszólítja valamennyi felet, hogy a civilek védelmének biztosítása érdekében tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat, tartózkodjanak a polgári infrastruktúra – különösen az egészségügyi intézmények és a vízellátó rendszerek – célzott támadásától és civil épületek katonai célú használatától, valamint a szükséget szenvedık segítése érdekében sürgısen mőködjenek együtt az ENSZ-szel és a humanitárius segélyszervezetekkel;

14.

hangsúlyozza, hogy az ENSZ vezetése alatt összehangolt humanitárius fellépésre van szükség, és arra sürget minden országot, hogy vegyen részt a humanitárius szükségletek kielégítésében; kéri a nemzetközi közösséget, hogy járuljon hozzá az ENSZ által felülvizsgált humanitárius felhíváshoz;

15.

szorgalmazza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog minden feltételezett megsértésére vonatkozóan független nemzetközi vizsgálatot folytassanak le;

16.

üdvözli az alkotmányelıkészítı bizottság eredményeit, és inkluzív, átlátható alkotmány kidolgozására szólít fel, amely megfelel a jemeni nép legitim törekvéseinek és tükrözi a nemzeti párbeszédre irányuló konferencia eredményeit, továbbá hogy tartsanak népszavazást az alkotmánytervezetrıl, és kellı idıben kerítsenek sort az általános választásokra a jemeni humanitárius és biztonsági helyzet további romlásának elkerülése érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság és a meggyızıdés szabadsága alapvetı jog, és határozottan elítéli a valláson vagy a meggyızıdésen alapuló erıszak vagy megkülönböztetés bármely formáját Jemenben; ismételten megerısíti, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely elımozdítja a vallási és egyéb közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet; felhív minden vallási vezetıt, hogy mozdítsa elı a toleranciát, és tegyen kezdeményezéseket a győlölet, a szektarianizmus és a szélsıséges és erıszakos radikalizálódás ellen;

18.

felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjét, hogy a tagállamokkal együtt sürgısséggel szerezzenek támogatást az ENSZ-en belül egy nagyszabású nemzetközi tervhez Jemen vízellátásának biztosítására, mivel egy ilyen fellépés döntı fontosságú lehet a lehetséges békefolyamat sikeres lezárásához és kilátást biztosíthat a lakosság számára a mezıgazdaság fejlesztésére, az önellátásra és az ország újjáépítésére;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ fıtitkárának, az Öböl-menti Együttmőködési Tanács fıtitkárának, az Arab Államok Ligája fıtitkárának,valamint Jemen kormányának.

74



P8_TA-PROV(2015)0271 A közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásai és politikai stabilitása Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásairól és a politikai stabilitás kilátásairól (2014/2229(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 8. és 21. cikkére,

–

tekintettel az egyrészrıl az Európai Unió és tagállamai, másrészrıl az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttmőködési megállapodásra, valamint az ezen együttmőködésrıl szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a 2003. december 12-i európai biztonsági stratégiára és a Tanács 2008. december 11-i, a kapacitásépítésrıl szóló nyilatkozatára,

–

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje és a Bizottság „Partnerség a dél-mediterrán országokkal a demokráciáért és a közös jólétért” címő, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

–

tekintettel az állam- és kormányfık 2011. május 21-i deauville-i csúcstalálkozóján a G8ak által útjára indított deauville-i partnerségre,

–

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje és a Bizottság „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” címő, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje és az Európai Bizottság „A Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” címő, 2015. február 6-i közös nyilatkozatára (JOIN(2015)0002),

–

tekintettel az Európai Unió és az Arab Liga külügyminisztereinek harmadik találkozóján, 2014. június 11-én Athénban elfogadott nyilatkozatra, valamint az Európai Külügyi Szolgálat és az Arab Liga fıtitkársága által 2015. január 19-én Brüsszelben aláírt egyetértési megállapodásra,

1


75

–

tekintettel a Tanács Irakról és Szíriáról szóló, 2014. augusztus 30-i következtetéseire,

–

tekintettel az iraki békérıl és biztonságról szóló, 2014. szeptember 15-én, Párizsban megrendezett nemzetközi konferencia következtetéseire,

–

tekintettel a Külügyek Tanácsának a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2014. november 17-i következtetéseire,

–

tekintettel a Külügyek Tanácsának az Európai Unió Szíriával és Irakkal kapcsolatos regionális stratégiájáról szóló, 2014. december 15-i következtetéseire,

–

tekintettel a Külügyek Tanácsának a terrorizmus elleni küzdelemrıl szóló, 2015. február 9-i következtetéseire,

–

tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttmőködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására1,

–

tekintettel az EU Iránnal kapcsolatos megközelítésérıl szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a „Kereskedelem a változásért: az EU dél-mediterrán országokra vonatkozó kereskedelmi és befektetési stratégiája az arab tavasz forradalmai után” témáról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepérıl szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására5,

–

tekintettel az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetrıl, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a líbiai helyzetrıl szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására7,

–

tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására8,

–

tekintettel az Európai Unió és az Arab Államok Ligája közötti kapcsolatokról és a terrorizmus elleni küzdelemben való együttmőködésrıl szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására1,

1

HL C 247. E, 2012.8.17., 1. o. HL C 199. E, 2012.7.7., 163.o. 3 HL C 168. E, 2013.6.14., 26.o. 4 HL C 261. E, 2013.9.10., 21.o. 5 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0207. 6 Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0027. 7 Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010. 8 Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040. 2

76

–

tekintettel az ISIS/DÁIS által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsısorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a líbiai önkormányzati képviselıknek az ENSZ líbiai támogató missziója által összehívott és az Európai Unió által megrendezett, 2015. március 23-án Brüsszelben tartott ülésének következtetéseire,

–

tekintettel az uniós tagállamok és a dél-mediterrán országok külügyminiszterei közötti, Spanyolország, a litván elnökség és az EU által szervezett, az európai szomszédságpolitika jövıjérıl szóló megbeszélésre, amelyet 2015. április 13-án tartottak Barcelonában,

–

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2139(2014)., 2165(2014). és 2191(2014). számú határozataira, amelyek felhatalmazást adnak az ENSZ-nek és partnereinek arra, hogy humanitárius segély Szíriába való szállítása céljából állami hozzájárulás nélkül átkeljenek a határátkelıhelyeken, illetve átlépjék a határt,

–

tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A8-0193/2015),

A.

mivel a szíriai, iraki, jemeni és líbiai konfliktus, valamint a közel-keleti és észak-afrikai régióbeli feszültség fokozódása jelentıs mértékben destabilizálja a régiót; mivel a terrorizmus elleni küzdelem közel-keleti és Száhil övi frontja összekapcsolódik, és mivel ezek a frontok közel vannak Afrika szarvának érzékeny térségéhez; mivel egy ilyen helyzetnek az egész régió biztonságára gyakorolt következményei katasztrofálisak, mivel hosszú távon is károsan hatnak a régió politikai és gazdasági fejlıdésére, kritikus infrastruktúráira és a lakosság kohéziójára; mivel ezek a fejlemények komoly kockázatokkal járnak az európai biztonságra, polgárokra és érdekekre; mivel magas a polgári áldozatok és a civilek ellen elkövetett terrorcselekmények száma; mivel súlyosak a különösen az etnikai és vallási kisebbségek ellen elkövetett emberi jogi és humanitárius jogi jogsértések; mivel az e konfliktusok okozta súlyos humanitárius válság rengeteg embert kényszerít lakóhelye elhagyására, illetve rendkívüli nehézségeket okoz a menekülteknek és az ıket befogadóknak is; mivel továbbra is nehéz megtalálni a koherens konfliktusrendezési stratégiát és inkluzív, többoldalú, legitim és hiteles párbeszédet szervezni;

B.

mivel az arab felkelések által az érintett országokra gyakorolt különbözı hatások, valamint az így kialakult új és összetett helyzet, illetve az ISIS és más terrorszervezetek elleni küzdelem feltétlen szükségessége fényében felül kell vizsgálni az Európai Unió fellépését a közel-keleti és észak-afrikai térségben; mivel az inkluzív politikák bevezetése érdekében fokozni kell a tekintélyuralmi rendszerekre gyakorolt nyomást; mivel a térség stabilizálásának célkitőzése nem csupán biztonsági, hanem gazdasági, politikai és szociális kérdés is, amelyhez kapcsolódóan az Uniónak és tagállamainak stratégiai jellegő, átfogó és többtényezıs politikákat és teljes együttmőködést kell kialakítaniuk a térség szereplıivel, közép- és hosszú távon egyaránt;

1 2

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0077. Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0071.

77

C.

mivel az ISIL/Dáis szisztematikus etnikai tisztogatásokat hajtott végre Észak-Irakban és Szíriában, amelyek során háborús bőncselekményeket, köztük etnikai és vallási kisebbségek elleni tömeggyilkosságokat és emberrablásokat követett el; mivel az ENSZ már készített jelentéseket a célzott gyilkosságokról, a kényszertérítésekrıl, az emberrablásokról, a nıkkel való kereskedelemrıl, a nık és gyermekek rabszolgaságba kényszerítésérıl, gyermekek öngyilkos merényletekhez történı toborzásáról, valamint a szexuális visszaélésekrıl, a fizikai bántalmazásokról és a kínzásokról; mivel az ISIL/Dáis erıszakos cselekményei keresztény, jezidita, türkmén, sabak, kakae, szábeus és síita kisebbségek, valamint arabok és szunnita muzulmánok ellen is irányulnak;

D.

mivel a Közel-Keleten és Észak-Afrikában olyan geopolitikai átalakulás zajlik, amely alapjaiban és elıre nem látható módon változtathatja meg a regionális egyensúlyokat; mivel a régióban válságok és konfliktusok eszkalálódnak, és ezeknek politikai, etnikai és vallási dimenziói vannak, félkatonai csoportok nyernek tért, valamint bizonyos térségbeli államok vagy rezsimek meggyengülnek vagy összeomlanak; mivel ennek eredményeként számos emberi jogi jogsértésre kerül sor; mivel a közel-keleti és észak-afrikai országok és a nemzetközi közösség egyaránt biztonsági érdeknek tekinti a terrorizmus elleni küzdelmet és az inkluzív, valódi demokratikus reform támogatását a régióban;

E.

mivel az iraki és szíriai konfliktus, valamint a jemeni és a líbiai konfliktus fokozza a régióbeli és a nemzetközi feszültségeket mivel a vallás és az etnikumok kérdését politikai és hatalmi célokból eszközként használják fel; mivel ez azzal a veszéllyel jár, hogy a szunniták és síiták közötti összecsapás túlterjed a közvetlen földrajzi határokon;

F.

mivel Tunézia az arab felkelést követı demokratizálódás legtöbbet emlegetett példája, de az országot 2015. március 18-án az ISIL/Dáis által vállalt terrortámadás sújtotta, ami emlékeztet arra, hogy a régió országainak és különösen Tunéziának erıs és folyamatos támogatásra van szüksége;

G.

mivel az Unió nık elleni erıszakra vonatkozó 2008-as iránymutatásával összhangban a nık jogai és a nemek közötti egyenlıség elımozdításának az Unió és a közel-keleti és észak-afrikai térség (MENA) országai közötti politikai és emberi jogi párbeszéd alapvetı részét kell képeznie; mivel a közel-keleti és észak-afrikai térségben a stabilitás, a béke és a gazdasági jólét hosszú távú elımozdításához kulcsfontosságú a nık részvétele és felelısségvállalása a közszférában, valamint a politikai, gazdasági és kulturális életben; mivel a nık és lányok szerepének az oktatáson keresztül történı erısítése elengedhetetlen szerepvállalásuk elımozdításához e területeken; mivel a közel-keleti és észak-afrikai országokban a nık jogaival és a nemek közötti egyenlıséggel foglalkozó civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszhatnak a nık szerepvállalásának erısítésében;

H.

mivel a tagállamok térségbeli befolyása igen egyenlıtlen; mivel erısíteni kell az Európai Unió befolyását; mivel a közel-keleti és észak-afrikai régió hosszú távú politikai és gazdasági stabilitása alapvetı stratégiai jelentıségő az Unió számára; mivel az Uniónak mindezeknél fogva elsıdleges szerepet kell játszania a konfliktusrendezés és a demokratikus kormányzás elımozdításában a közel-keleti és észak-afrikai régióban;

I.

mivel a múltban az EU által a közel-keleti és észak-afrikai államoknak nyújtott támogatás túlságosan elaprózott volt, és nem tudott elég gyorsan alkalmazkodni az érintett országok politikai és gazdasági igényeihez, ezáltal aláásva az EU arra irányuló képességét, hogy jelentıs szerepet töltsön be a régióban;

78

J.

mivel a múltban az EU által a közel-keleti és észak-afrikai államoknak például az európai szomszédságpolitika keretében nyújtott támogatás gyakran differenciálatlan stratégiai koncepciót követett, és nem volt kellıen tekintettel az érintett országok egyedi helyzetére, továbbá nem azonosította a támogatást és kapacitásépítési segítséget igénylı civil társadalmi partnereket; mivel az úgynevezett „arab tavaszt” követı, demokratikus átmenetre irányuló kísérleteket hosszú távú megközelítésre alapozva aktívan kell támogatni;

K.

mivel a közel-keleti és észak-afrikai régió forrongása kihat az Európai Unió azon képességére, hogy politikai és demokratikus értékeit elımozdítsa; mivel ez a forrongás kihat az EU érintett országokkal való gazdasági kapcsolatainak fejlıdésére, és veszélyeztetheti az EU energiabiztonságát;

L.

mivel az EU nem tudta elıre jelezni a közel-keleti és észak-afrikai térség egymást követı válságait, és ezért kénytelen volt kapkodva reagálni azokra, továbbá bizonyos jelek ellenére sem tudta kielemezni az alapvetı okokat, és nem tudta kezelni a 2011-es arab felkelések összetettségét, elvárásait, következményeit és kilátásait; mivel az EU legfıképpen nem tudott megfelelıen reagálni arra, hogy igen hosszú távú stratégiára van szükség a tényleges demokratikus átmenet, gazdasági fejlıdés és politikai stabilitás fenntartásához és támogatásához; mivel a 2013. decemberi Európai Tanács utasításai alapján az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje alapvetı stratégiai eszmecserére irányuló folyamatot kezdeményezett; mivel az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat széles körő konzultációs folyamatot indított az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról; mivel az EKSZ felállítása lehetıvé teszi az országonkénti politikai és stratégiai elemzést, aminek kulcsfontosságú tényezınek kell lennie a régió országainak nyújtott támogatás, köztük az európai szomszédságpolitika keretében nyújtott támogatás tervezésekor;

M.

mivel az Európai Uniónak a gazdasági együttmőködés egyszerő kilátásba helyezésénél többet, elsısorban nagyléptékő politikai és stratégiai partnerséget kell kínálnia annak érdekében, hogy kedvezı hatást tudjon gyakorolni a közel-keleti és észak-afrikai országokra;

N.

mivel a június 26-a és 30-a között Tunéziában, Kuvaitban és Jemenben bekövetkezett támadások, melyekért az ISIS/Dáis vállalt felelısséget, 92 ember halálát okozták és több százat megsebesítettek; mivel ezek a támadások ismételten rávilágítottak arra, hogy hatékonyan kell kezelni a régióbeli biztonsági kihívásokat és a politikai stabilitás hiányát;

A fenyegetéssel és a biztonsági helyzettel való szembenézés 1.

felszólítja az Uniót és az uniós tagállamokat, hogy holisztikus és ambiciózus megközelítést alkalmazva orvosolják az egész közel-keleti és észak-afrikai régióban gyorsan romló helyzet kiváltó okait; támogatja az ISIL/Dáis elleni nemzetközi kampányt, és üdvözli a koalíciós partnerek közös stratégia keretében folytatandó együttmőködés iránti elkötelezettségét; üdvözli különösen azon uniós tagállamok fellépését, amelyek vagy katonai csapások formájában, vagy logisztikai, pénzügyi és humanitárius hozzájárulás formájában vesznek részt az ISIS elleni nemzetközi koalícióban; fokozott mozgósításra hív azonban fel valamennyi területen, és hangsúlyozza az átgondoltabb fellépések szükségességét; megjegyzi, hogy e fellépéseket hasznos lenne az EU égisze alatt összehangolni, szükség esetén egy közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) mővelet keretében, és felhívja az EU-t, hogy e célból hozzon létre megfelelı operatív

79

kapacitást, és alakítson ki valódi közös európai védelmet; hangsúlyozza azonban, hogy az ISIL/Dáis, az an-Nuszra Front és más terrorista csoportok elleni küzdelem problémájára a politikai és régiók közötti ellentéteket figyelembe vevı, testre szabott választ kell találni; kéri az Uniót, hogy vállalja magára a fı közvetítı szerepét a regionális párbeszédben, és vonjon be abba minden regionális érintett felet, különösen az Arab Ligát, Szaúd-Arábiát, Egyiptomot, Törökországot és Iránt; emlékeztet a helyi lakosság jogos igényeinek, különösen a 2011-es arab felkelések során kifejezett igények kezelésének jelentıségére a régió hosszú távú stabilitásának biztosítása érdekében; tudomásul veszi az Arab Liga arra vonatkozó közelmúltbeli bejelentését, hogy állandó gyorsreagálású egységet hoz létre, különös hangsúlyt fektetve az ISIS és más, újonnan megjelenı terroristacsoportok elleni küzdelemre; 2.

hangsúlyozza, hogy az EU lehetı legmagasabb szintő, állandó politikai jelenléte fontos a hosszú távú stratégiai politikai párbeszéd, valamint annak biztosítása érdekében, hogy valódi közös gondolkodás jöjjön létre a közel-keleti és észak-afrikai térség országaival a regionális stabilitás elımozdításával kapcsolatos szükségleteikrıl; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió csak akkor lehet hatékony szereplı a nemzetközi színtéren, ha képes egyetlen közös hangon szólni; ezért felszólítja az Uniót, hogy mihamarabb alakítson ki valódi közös külpolitikát, szorosan összehangolva belsı és külsı fellépéseit; kéri ezért az alelnököt/fıképviselıt, hogy támaszkodjon az uniós tagállamok külügyminisztereire vagy a régió szereplıi által elismert politikai személyiségekre annak érdekében, hogy a felügyelete alatt és az Unió nevében folyamatos és magas szintő párbeszédet biztosítsanak a régió országaival; emlékeztet arra, hogy a hosszú távú politikai és biztonsági stabilitás biztosítása érdekében azonosítani kell a legfontosabb partnerországokat, és támaszkodni kell rájuk;

3.

hangsúlyozza a következı kezdeményezések hatékony végrehajtásának szükségességét 2015 folyamán: a közel-keleti és észak-afrikai országokkal folytatott kapacitásépítési projektek és tevékenységek támogatása, a radikalizálódás és az erıszakos szélsıségesség elleni küzdelem, a nemzetközi együttmőködés elımozdítása, a mögöttes tényezık és a jelenleg is tartó válságok kezelése és a partneri viszony erısítése a kiemelt jelentıségő országokkal, beleértve a politikai párbeszéd erısítését az Arab Államok Ligájával, az Iszlám Együttmőködés Szervezetével, az Afrikai Unióval és más érintett regionális együttmőködési szervezetekkel, például a Száhil G5-tel;

4.

kitart amellett, hogy a közel-keleti és észak-afrikai régió stabilitása és biztonsága alapvetı fontosságú az Unió biztonsága szempontjából; emlékeztet arra, hogy az ISIL/Dáis és más terrorista szervezetek gyökerei évek óta Irakban és Szíriában találhatók, és céljuk, hogy regionális befolyást szerezzenek; megjegyzi, hogy a csoport gyızelmei ezen országok intézményi, demokratikus és biztonsági válságának és közös határaik átjárhatóságának eredményei; hangsúlyozza, hogy az ISIL/Dáis és az an-Nuszra Front toborzási kapacitását és térnyerését a régiót átható gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális válság erısíti; kéri az Uniót, hogy az arab világgal együtt tárja fel a radikalizálódás alapvetı okait, és fogadjon el olyan globális megközelítést, amely a biztonságon, a demokratikus kormányzásra való képességen, illetve a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlıdésen alapszik, amelyben a részvétel vezérelv; véleménye szerint amíg nincs konkrét és tartós megoldás e súlyos problémákra, az ISIL/Dáis és más terroristacsoportok jelentette veszély felszámolására irányuló minden fellépés fokozott és tartós nehézségekkel jár;

80

5.

tudomásul veszi, hogy „A Szíriára és Irakra, valamint az ISIL/Dáis jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” elnevezéső európai uniós stratégia keretében egymilliárd eurót irányoztak elı, amelybıl 400 milliót humanitárius segítségre fordítanak majd; üdvözli az arra irányuló kísérleteket, hogy az uniós humanitárius segítségnyújtást a nemmel és életkorral kapcsolatos szükségletekhez igazítsák; felszólít arra, hogy Jordánia és Libanon, amely országok a lakosságukhoz képest a legnagyobb arányban fogadnak be menekülteket, kapjanak megkülönböztetett figyelmet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az említett két ország megkönnyíti a menekültek biztonságos átvonulását területeikre, és tiszteletben tartja a visszaküldés tilalmának elvét; emlékeztet továbbá a menekültválságnak az iraki kurd regionális kormányzatra gyakorolt következményeire; nyugtalanítja, hogy a menekülttáborok az ott uralkodó rendkívüli szegénység és nélkülözés miatt a radikalizálódás melegágyai lehetnek; úgy véli, hogy ezek hosszú távon a befogadó országokat destabilizáló tényezık lehetnek, ezért hosszú távú megoldást kér, amely segít mind a menekülteknek, mind a befogadó államoknak; felhívja az Uniót, hogy mőködjön együtt más partnerekkel, különösen az ENSZ menekültügyi fıbiztosával és az UNICEF-fel az Irakban, Jordániában, Libanonban és Törökországban található menekülttáborokban és a belsı menekültek számára létesített táborokban fennálló problémák kezelésében, különösen a gyermekek és fiatalok iskoláztatásának hiányával kapcsolatban; üdvözli, hogy az új stratégia és a stabilitás és a béke elısegítését szolgáló eszköz forrásokkal támogatja majd a menekülteket befogadó országok lakosságát; felhívja az uniós tagállamokat, hogy pénzügyi források biztosítása és a legkiszolgáltatottabb menekültek letelepítése tekintetében egyaránt növeljék a menekültválsággal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat;

6.

megállapítja, hogy a Szíriából és Irakból érkezı menedékkérelmek száma folyamatosan növekszik, és felhívja az uniós tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a menedékkérık befogadására és a függıben lévı ügyek gyors intézésére irányuló erıfeszítéseiket;

7.

üdvözli a közel-keleti és észak-afrikai térség egyes államainak részvételét az ISIL/Dáis elleni nemzetközi koalícióban; sürgeti kormányaikat és a nemzetközi közösséget, hogy kettızzék meg erıfeszítéseiket a nemzetközi terrorizmus és a szíriai és líbiai háborúk finanszírozásának megakadályozása érdekében; ismételten felhívja a térség valamennyi államát, hogy akadályozzák meg a magánszemélyeket, illetve a magán- és köztulajdonban lévı szervezeteket abban, hogy terrorszervezetek, valamint az uniós szankciókkal – amelyeknek kellıen súlyosnak kell lenniük – sújtott szíriai kormánnyal összefüggésbe hozható személyek és vállalatok számára finanszírozást nyújtsanak, vagy ilyen finanszírozást tegyenek lehetıvé; felszólít a tıkemozgások nyomon követésére irányuló regionális együttmőködési rendszerekben való részvételükre annak érdekében, hogy együttmőködés alakuljon ki az Öböl-menti Együttmőködési Tanács, az Arab Liga, az Iszlám Együttmőködés Szervezete és az uniós intézmények között; felhívja a figyelmet arra, hogy sürgısen életbe kell léptetni egy hatékony, az Arab Ligával, az Iszlám Együttmőködés Szervezetével és az Öböl-menti Együttmőködési Tanáccsal egyeztetett szankciórendszert, amely képes véget vetni az ISIL/Dáis nemzetközi szereplıktıl és illegálisan elıállított olaj terroristaszervezetek általi értékesítésébıl származó finanszírozásának; e tekintetben hangsúlyozza továbbá a vámhatóságok mielıbbi fokozott együttmőködésének szükségességét Törökország, Irak és Szíria határain annak megakadályozása érdekében, hogy az ISIL/Dáis illegálisan kıolajt adjon el;

8.

hangsúlyozza az Arab Ligával, az Iszlám Együttmőködés Szervezetével és az Öböl-menti Együttmőködési Tanáccsal folytatott hosszú távú, stratégiai párbeszéd jelentıségét;

81

üdvözli ezzel összefüggésben az Athénban 2014. június 11-én elfogadott nyilatkozatot, valamint a 2015. januári egyetértési megállapodást, és felszólít ezek maradéktalan végrehajtására; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU és az Arab Liga, az Iszlám Együttmőködés Szervezete és az Öböl-menti Együttmőködési Tanács közötti gyakori csúcstalálkozók szervezése kiemelt jelentıséggel bír; hangsúlyozza, hogy az Arab Ligának központi szerepet kell játszania a válságok megoldásában; meggyızıdése, hogy e válságok egyértelmővé teszik az Arab Liga államai számára, hogy e szervezetet kötelezı érvényő határozatok elfogadására képes, teljes felhatalmazással bíró végrehajtó szervvé kell átalakítaniuk; emlékeztet az Európai Unió és az Öböl-menti Együttmőködési Tanács közötti stratégiai együttmőködésre; hangsúlyozza, hogy az Öböl-menti Együttmőködési Tanács kedvezı politikai befolyást gyakorolhat a válság- és konfliktuskezelésre a közel-keleti és észak-afrikai országokban; 9.

hangsúlyozza egyúttal a Törökországgal és Iránnal folytatott regionális párbeszéd jelentıségét; üdvözli az EU3+3 és Irán által elért, az iráni nukleáris programmal kapcsolatos közelmúltbeli megállapodást, és reméli, hogy az a megállapított határidıre végleges átfogó megállapodássá alakul; felszólítja az alelnököt/fıképviselıt és a tagállamokat, hogy amennyiben végleges megállapodás születik a nukleáris kérdésrıl, folytassanak részletes konzultációt Iránnal, és egyúttal bizonyosodjanak meg Irán nonproliferáció melletti elkötelezettségérıl, amíg az illetékes nemzetközi szervezetek, köztük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ezt meg nem erısíti; ennek érdekében sürgeti, hogy az EU vállaljon aktív szerepet az Irán és Szaúd-Arábia közötti bizalomépítı intézkedések elımozdításában; kiemeli, hogy fel kell gyorsítani a Törökországgal való terrorizmusellenes együttmőködést; kitart amellett, hogy Törökország a NATO tagjaként jelentıs szerepet játszhat az ISIL/Dáis elleni küzdelemben, valamint Irak és Szíria stabilizálásában; felszólítja Törökországot arra, hogy bizonyos kétértelmőségeket oszlasson el, és teljes mértékben feleljen meg a régióban betöltött stabilizáló szerepének azáltal, hogy Szíriával közös határát hatékonyan ellenırzi és az EU-val együttmőködve aktívabb szerepet vállal az ISIL/Dáis elleni küzdelemben;

10.

felszólítja a térségbeli országokat, hogy tartózkodjanak a terrorizmus és a fegyverek szomszédos országokba való exportálásától, mivel ez tovább destabilizálhatja az ottani helyzetet;

11.

emlékeztet arra, hogy meg kell teremteni a feltételeket az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti béketárgyalások újrafelvételéhez, a konfliktus a nemzetközi joggal összhangban álló, a két állam békés és biztonságos egymás mellett élésén alapuló, végleges rendezése érdekében, az 1976-es határok alapján, amelynek keretében mindkét államnak Jeruzsálem lenne a fıvárosa; mélységes aggodalmának ad hangot a Gázai övezetben fennálló humanitárius helyzet gyors romlása miatt; súlyos aggodalmának ad hangot Izrael Ciszjordániában folytatott telepítési politikája miatt; mélységes aggodalmát fejezi ki a párbeszédben kialakult patthelyzet és az izraeliek és palesztinok közötti növekvı feszültségek miatt; kéri, hogy mindkét oldal, az Unió és a nemzetközi közösség egyaránt komolyan és hitelt érdemlıen törekedjen ennek rendezésére; üdvözli és támogatja Mogherini fıképviselı eltökéltségét aziránt, hogy az Unió erısítse meg szerepvállalását a közel-keleti békefolyamatban, és lépjen fel segítıként; az összes felet nyomatékosan felszólítja, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekménytıl, amely uszítás, provokáció, erıszak alkalmazása vagy megtorlás révén súlyosbítaná a helyzetet; megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a 2002-es arab békekezdeményezést, és felszólítja az Arab Liga országait és Izraelt, hogy hajtsák azt végre; hangsúlyozza, hogy a békefolyamat

82

újrakezdésérıl és a Gázai övezet Palesztin Hatóság általi közigazgatási és politikai ellenırzésérıl folytatott vitát nagyban elısegítené az Arab Liga bevonása; hangsúlyozza, hogy Egyiptom meghatározó szerepet játszott a végleges tőzszünet elérésében a Hamasz és Izrael között 2014 nyarán kialakult konfliktusban; kéri a nemzetközi adományozókat, hogy tegyenek eleget a 2014. októberi Kairói Konferencián tett kötelezettségvállalásaiknak; 12.

teljes támogatásáról biztosít egy olyan, az EU által a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében elfogadandó konkrét fellépést, amelynek célja a közel-keleti és északafrikai országok stabilitásának és biztonságának elımozdítása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a régióban (EUBAM Libye, EUPOL COPPS és EUBAM Rafah) végrehajtott KBVP-missziókat és -mőveleteket alulméretezték, és hogy azok nincsenek összhangban a régió biztonsági kihívásaival, ezért e missziók stratégiai felülvizsgálatára szólít fel; rámutat, hogy az EU az emberi jogok és a jogállamiság melletti elkötelezettsége keretében jelentıs szerepet játszhat célzott segítség és képzés nyújtásában a büntetı igazságszolgáltatás reformja, a biztonsági ágazat reformja és a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció területén, a határfelügyelet, a terrorizmus és radikalizálódás elleni küzdelem, a fegyver-, kábítószer és emberkereskedelem felszámolása tekintetében; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet Líbiára; hangsúlyozza az Arab Ligával és az Afrikai Unióval folytatott párbeszéd és együttmőködés fontosságát annak érdekében, hogy a partnerországok kialakíthassák a szükséges katonai és emberi erıforrásokat a szélsıségek elleni küzdelemhez;

13.

határozottan ellenzi a terrorizmussal gyanúsított személyek pilóta nélküli légi jármővek használatával történı törvénytelen és felségterületen kívül elkövetett kivégzését, és követeli az ilyen típusú légi jármővek e célra történı bevetésének betiltását;

14.

kéri az uniós tagállamok és a közel-keleti, illetve észak-afrikai államok hatóságait, hogy tartsák tiszteletben a kínzásra vonatkozó, az e tagállamok többsége által aláírt és ratifikált, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény által különösen megerısített tilalmat; emlékeztet arra, hogy a kínzással kikényszerített vallomások érvénytelenek, és elítéli ezt a gyakorlatot;

15.

különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a régiót sújtó különbözı politikai válságok csökkentették a tagállamok hírszerzési kapacitásait; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió tagállamai, valamint a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti jobb együttmőködés elımozdítása döntı jelentıséggel bír az emberi jogi és nemzetközi jogi kereten belüli terrorizmus elleni küzdelemben; felszólítja ezeket az országokat, hogy szisztematikusan és hatékonyan mőködjenek együtt egymással, illetve az Europollal és az Interpollal, segítve ezzel azt, hogy kialakítsák a terrorizmus és a szervezett bőnözés – többek között az emberkereskedelem – elleni küzdelemhez szükséges struktúrákat és forrásokat olyan integrált védelmi rendszerek bevezetése révén, melyeket fıként az érintett magánszemélyek emberi jogainak védelmére alakítottak ki, feltéve, hogy megfelelı emberi jogi garanciák vannak hatályban; kiemeli az 5+5 párbeszédet, amely az Unió a Mediterrán Térségért tevékenységét egészíti ki és lehetıvé teszi a biztonsági együttmőködés terén folytatott munkát; hangsúlyozza, hogy meg kell oldani a külföldi harcosok származási, tranzit- és célországaival folytatott együttmőködés terén továbbra is fennálló hiányosságokat; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy az Unió külsı határain történı ellenırzés javítása érdekében egyesítsék forrásaikat, erısítsék meg a meglévı mechanizmusokat (Frontex, Eurosur), és vezessék be az európai utas-nyilvántartási

83

rendszert (PNR); hangsúlyozza, hogy a külügyminiszterek és belügyminiszterek aktív együttmőködését erısíteni kell, különösen az igazságügyi és rendırségi együttmőködést és információmegosztást illetıen; 16.

emlékeztet arra, hogy a Szíriában kialakult konfliktusra sürgısen politikai megoldást kell találni; hangsúlyozza, hogy az ország egységének, szuverenitásának és területi integritásának megırzése érdekében a tartós rendezéshez az átmenethez elvezetı, szíriai vezetéső, inkluzív politikai folyamatra van szükség, a 2012. június 30-i genfi közlemény alapján és az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak megfelelıen; üdvözli a szíriai Nemzeti Koalíció tagsága bıvítésére irányuló erıfeszítéseit és a többi ellenzéki csoporttal folytatott együttmőködést, beleértve a Nemzeti Koordinációs Bizottsággal a politikai átmenet ellenzéki elképzelésének kialakítására a közelmúltban létrejött együttmőködést; támogatja az ENSZ különmegbízottja, Staffan de Mistura által a fegyveres konfliktusok megszüntetése és a politikai párbeszéd újraindítása érdekében tett erıfeszítéseket; hangsúlyozza a demokratikus szíriai ellenzék védelmének és támogatásának szükségességét; emlékeztet a Basar al-Aszad rezsimje által a konfliktus során elkövetett emberiesség elleni bőncselekmények, háborús bőncselekmények és súlyos emberi jogi jogsértések miatti elszámoltatás szükségességére;

17.

kéri, hogy a Szíriában folyó küzdelmek leállítására irányuló minden kezdeményezés vegye figyelembe a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogból – amely utóbbi háborúban és békeidıben egyaránt alkalmazandó – és a nemzetközi büntetıjogból fakadó követelményeket; felhívja az Európai Uniót, hogy fokozza az Aszad-rezsimre gyakorolt nyomást az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2139(2014), 2165(2014) és 2191(2014) sz. határozatának betartása és a humanitárius segély helyszínre – ezen belül a mérsékelt ellenzék ellenırzése alatt álló övezetekbe – való eljuttatására irányuló erıfeszítések fokozása érdekében, valamint hogy nyújtson segítséget a kapacitásépítés terén; üdvözli a harmadik kuvaiti konferencián tett kötelezettségvállalásokat, valamint felhívja az EU-t és a többi nemzetközi adományozót a szíriai konfliktusra reagálva tett pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítésére; támogatja a Bizottság azon ajánlását, hogy Szíria elpusztított régióiban elı kell segíteni a közigazgatás és a közszolgáltatások helyreállítását, és sürgısen felszólít Kobani város újjáépítésének támogatására;

18.

mély aggodalmának ad hangot Szíria négy éve folyamatosan romló humanitárius helyzete miatt; megállapítja, hogy a segélyek szándékos akadályozása miatt romlik a humanitárius szervezetek célterületekhez való hozzáférése, és ennek azonnal véget kell vetni; mély aggodalommal jegyzi meg, hogy az elmúlt két évben csaknem megkétszerezıdött a segélyszervezetek számára nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthetı területeken élı emberek száma;

19.

rámutat, hogy asszonyokon és lányokon háborúban elkövetett nemi erıszakot dokumentáltak Szíriában, Irakban és a Dáis ellenırzése alatt álló területeken; sürgeti, hogy a háborús konfliktusban elkövetett nemi erıszakok nıi áldozatai számára uniós finanszírozású humanitárius létesítményekben biztosítsák a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes körét, köztük az abortuszt, a nemzetközi humanitárius jogszabályokkal, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival és a genfi egyezmény közös 3. cikkével összhangban, mindenféle hátrányos megkülönböztetés nélkül garantálva minden szükséges egészségügyi ellátást a sérülteknek és a betegeknek;

84

20.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az iraki kormány elımozdítsa a politikai hatáskörök, a hatalom és az olajból származó haszon inkluzív módon történı megosztását, amelynek ki kell terjednie az ország valamennyi vallási és etnikai közösségére, különösen a szunnita kisebbségekre; kéri, hogy e megosztást tegyék az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttmőködési megállapodás megvalósításának lényeges elıfeltételévé; felhívja az iraki kormányt, hogy késlekedés nélkül nyújtson védelmet az etnikai és vallási kisebbségeknek azt megelızendı, hogy a síita milíciák erıszakot alkalmazzanak a szunnita kisebbséggel szemben, és nyújtson biztonságos menedéket és alapvetı segítséget az ISIS terrorja elıl menekülıknek; tudomásul veszi az iraki kormány és az iraki kurd regionális kormány között létrejött megállapodást, és sürgeti annak maradéktalan végrehajtását, és felhívja Irakot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az iraki kurd regionális kormány alkotmányban biztosított pénzügyi jogosultságait; hangsúlyozza a Bagdad és Erbil közötti együttmőködés jelentıségét, és Irak és a régió biztonsága és gazdasági prosperitása érdekében szorgalmazza annak fokozását; felhívja az Európai Uniót, hogy járuljon hozzá az iraki kormány politikai, közigazgatási és katonai kapacitásainak kiépítéséhez, különösen a társadalmi és gazdasági válság, valamint az emberi jogok védelmének nem megfelelı mértékő védelme jelentette kihívások kezelése érdekében;

21.

meggyızıdése, hogy az ISIS és más terroristacsoportok uralma alól felszabadított régiók tartós biztonságának megvalósításához e területeken további stabilizációra van szükség; rámutat arra, hogy ez csak humanitárius segítségnyújtás, aknamentesítési programok és rendfenntartás biztosítása révén valósulhat meg;

22.

határozottan elítéli a tuniszi Bardo Múzeum ellen 2015. március 18-án elkövetett terrorista merényletet, amelyért az Iszlám Állam vállalta a felelısséget; aggodalmát fejezi ki a terrorista hálózatok toborzóképessége miatt egy olyan országban, amelyet a mérsékelt iszlám Ennahda pártot is soraiban tudó nemzeti egységkormány irányít; aggodalmát fejezi ki Tunézia líbiai határainak átjárhatósága miatt is, amelyeket különösen kábítószer- és fegyvercsempészésre használnak, és üdvözli a Tunézia és az EU, valamint tagállamai között e tekintetben folytatott új kelető együttmőködést; továbbra is aggódik amiatt, hogy a líbiai menekültek tömegesen áramlanak be Tunéziába, ami óriási nyomást gyakorol az ország stabilitására, és üdvözli, hogy Tunézia – ahol jelenleg több mint egymillió líbiai menekült tartózkodik – megszervezte befogadásukat; hangsúlyozza, hogy az EU és Tunézia számára fontos, hogy elsısorban közös biztonsági programok kialakítása révén folytassák és megerısítsék biztonsági együttmőködésüket; megítélése szerint létfontosságú, hogy a törékeny demokratikus átmenet támogatása érdekében Tunézia kérdése többek között gazdasági és beruházási szempontból is konkrét kötelezettségvállalások révén nagyobb támogatást kapjon, szem elıtt tartva, hogy a tunéziai kísérlet sikere az egész régiónak és az EU-nak is érdekében áll; sürgeti a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a demokratikus átalakulás jelentıségét, és az arab felkeléseket követıen küldjön szimbolikus üzenetet egy, az EU és a közel-keleti és északafrikai országok közötti, tuniszi csúcstalálkozó megszervezésével;

23.

komoly aggodalmának ad hangot a Líbiában kialakult, romló biztonsági és humanitárius helyzet miatt; mély aggodalommal tölti el a terrorista csoportok és különösen az ISIL/Dáis terjeszkedése az országban, amelyek kihasználják a politikai vákuumot és az erıszak fokozódását; hangsúlyozza a terrorszervezetek befolyásának korlátozására és felszámolására irányuló sürgıs intézkedések fontosságát Líbia területén; riasztónak tartja az ország déli részén kialakult, különösen súlyos helyzetet, mivel az a szervezett bőnözés

85

és a fegyveres csoportok támaszpontjaként szolgál; hangsúlyozza, hogy meg kell ırizni Líbia területi integritását és nemzeti egységét, ami csak olyan politika révén valósítható meg, amely valamennyi jól azonosított szereplıt magában foglalja; megerısíti támogatását a fıtitkár különmegbízottja, Bernardino León által folytatott, az ENSZ vezetésével zajló tárgyalások iránt, amelyek egy líbiai egységkormány megalakulásához vezetı, tárgyalásos megoldás keresésére irányulnak; üdvözli Algériának és Marokkónak a Líbián belüli párbeszéd elımozdítására irányuló erıfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy az EU már kifejezésre juttatta, hogy az ENSZ BT 2174(2014) sz. határozatának megfelelıen kész korlátozó intézkedéseket bevezetni a párbeszéd folyamatának megzavaróival szemben; kiemeli, hogy az EU-nak késznek kell állnia arra, hogy a politikai megoldás és a tőzszünet elérése után haladéktalanul támogatást nyújtson a líbiai intézményeknek; hangsúlyozza, hogy az Uniónak az egységkormány beiktatását követıen azonnal és annak kérésére hozzá kell járulnia a líbiai lefegyverzési, leszerelési és reintegrációs, valamint a biztonsági ágazat reformját célzó erıfeszítéshez; figyelmeztet azonban arra, hogy a politikai tárgyalások megrekedése és a fegyveres konfliktus fokozódása esetén az EU-nak készen kell állnia az ENSZ Biztonsága Tanácsa megbízásával zajló békefenntartó beavatkozásban való részvételre; 24.

aggodalmát fejezi ki a jemeni biztonsági helyzet romlása miatt; hangsúlyozza, hogy a politikai válság biztonsági és humanitárius válsággá alakult át, amely az egész Arabfélszigetet, azon túl pedig az összes közel-keleti és észak-afrikai országot destabilizálja; támogatja ENSZ-nek a tárgyalások újrakezdésére irányuló erıfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a mostani válságra csak a fıbb politikai csoportok közötti, félelemtıl mentes légkörben zajló békés tárgyalásokon elért széles körő politikai konszenzus hozhat fenntartható megoldást, és ırizheti meg az ország egységét és területi integritását; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy hozzanak gyakorlati intézkedéseket a polgári lakosság megsegítése és a válság megszüntetése érdekében;

25.

határozottan elítéli a jemeni polgári infrastruktúra és lakosság elleni támadásokat, amelyek számos áldozatot követeltek, és súlyosan rontották a már egyébként is siralmas humanitárius helyzetet; felhívja az Uniót, hogy a nemzetközi és a regionális szereplıkkel karöltve közvetítıként mőködjön közre az azonnali fegyverszünet elérése és a polgári lakosság elleni erıszak leállítása érdekében; kéri, hogy a többi nemzetközi adományozóval összehangolva bocsássanak rendelkezésre további pénzeszközöket a humanitárius válság megelızésére, valamint hogy biztosítsanak alapvetı segítségnyújtást a szükséget szenvedık számára;

26.

sürgeti a Bizottságot, hogy a közel-keleti és észak-afrikai térség országaival együttesen találjon strukturális megoldást azon fiatalok problémájára, akik azért hagyják el az Uniót, hogy Szíriában és Irakban az ISIS/Dáis és más terrorszervezetek oldalán harcoljanak; sürgeti a tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2170 (2014) sz. határozatával összhangban hozzák meg a megfelelı intézkedéseket a harcosok területükrıl történı elutazásának megakadályozása érdekében, és hogy dolgozzanak ki közös stratégiát biztonsági szolgálataik és az uniós ügynökségek számára a dzsihádisták nyomon követése és ellenırzése tekintetében; szorgalmazza az uniós és nemzetközi szintő együttmőködést a terrorcselekményekben való részvétellel gyanúsított személyek elleni megfelelı jogi fellépés és a radikalizálódás felderítését és megszüntetését célzó egyéb megelızı intézkedések érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az egymás közötti és az uniós szervekkel folytatott együttmőködést és információcserét;

86

27.

hangsúlyozza annak jelentıségét, hogy Egyiptom kormánya a terrorizmus elleni küzdelemben tiszteletben tartsa az alapvetı emberi jogokat és politikai szabadságokat, állítsa le a békés tiltakozók és aktivisták módszeres letartóztatását, és fenntartsa a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; megjegyzi, hogy üdvözölné a halálbüntetés tilalmát, amely a politikai és társadalmi szervezetek közelmúltban elítélt tagjainak javát szolgálná;

28.

üdvözli az Egyiptom, Szudán és Etiópia által 2015. március 23-án a Nílus folyó medrérıl elért elızetes megállapodást; hangsúlyozza, hogy a Nílus vizének közösen elfogadott felhasználása alapvetı jelentıségő az összes érintett ország biztonsága szempontjából; hangsúlyozza, hogy az Uniónak készen kell állnia az összes fél közötti további párbeszéd elımozdítására, ha az a tárgyalások szempontjából hasznosnak tekinthetı;

A demokráciára és az emberi jogokra irányuló globális stratégia megerısítése 29.

meggyızıdése, hogy a régióban a politikai stabilitás hiányának egyik alapvetı oka a demokrácia hiánya, és hogy az emberi jogok és az alapvetı demokratikus elvek tiszteletben tartása a legerıteljesebb hosszú távú biztosíték a krónikus instabilitással szemben a közel-keleti és észak-afrikai térség országaiban; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy ne csak a rövid távú biztonsági fenyegetések szempontjából tekintsenek a közel-keleti és észak-afrikai régióra, és nyújtsanak tevékeny és tartós támogatást a térség társadalmainak demokratikus törekvéseihez; kiemeli a demokráciát szolgáló holisztikus és nagyratörı megközelítés keretében végrehajtandó kiegyensúlyozott fellépés, valamint a biztonságpolitika és az EU egyik kiemelt célja, az emberi jogi politika összekapcsolásának szükségességét; hangsúlyozza a közel-keleti és észak-afrikai térség hosszú távú stabilitásának a civil társadalom részére – különösen az a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén és a Szomszédságpolitikai Civil Társadalmi Eszközön, valamint a demokrácia támogatására szolgáló új eszközökön, többek között a Demokráciáért Európai Alapítványon keresztül – nyújtott folyamatos uniós támogatás révén történı megerısítésének fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a kötelezettségvállalás szellemében nyújtsanak elegendı finanszírozást az Alapítvány költségvetése számára, hogy a legrugalmasabb és leghatékonyabb támogatást biztosítsák a demokratikus változás helyi szereplıi számára; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen még több erıfeszítést az európai értékek terjesztése és kifejtése érdekében, különösen a hatóságokkal és ezzel párhuzamosan a civil társadalom képviselıivel fenntartott rendszeres kapcsolatokon keresztül;

30.

üdvözli, hogy a fıképviselı/alelnök és a Bizottság széles körő konzultációt indított az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról; felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az európai szomszédságpolitika hatékonyabb és innovatív politikai és stratégiai dimenzióját; üdvözli az EU és a földközi-tengeri térség déli partvidékén fekvı országok külügyminisztereinek találkozóját; emlékeztet arra, hogy hét év után ez volt az elsı alkalom, amikor a külügyminiszterek találkoztak; meggyızıdése, hogy évente kellene miniszteri találkozókat tartani; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy továbbra is bátorítsanak minden demokratikus reformfolyamatot és támogassák a demokratikus szereplıket a közel-keleti és észak-afrikai térségben, különösen az Unióval szomszédos országokban; hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika támogatására elıirányzott pénzeszközök elosztásában alkalmazott jelenlegi egyensúly megırzésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy a reformok végrehajtásában eredményeket elérı és az európai

87

politikát követı országoknak – különös tekintettel Tunéziára – jelentıs többlettámogatást kell kapniuk, és hangsúlyozza a nık jogai elımozdításának szükségességét; 31.

felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy külön programot a közelkeleti és észak-afrikai régió, és különösen Szíria és Irak konfliktusövezeteiben szexuális erıszak vagy rabszolgaság áldozatává vált nık és lányok támogatására és rehabilitációjára; felszólítja a közel-keleti és észak-afrikai térség kormányait és országait, az ENSZ-t, az Uniót és az érintett nem kormányzati szervezeteket, hogy legyenek tekintettel a menekült nık és lányok – különösen a családjuktól elszigeteltek – rendkívül kiszolgáltatott helyzetére, nyújtsanak számukra megfelelı védelmet, és tegyenek további erıfeszítéseket a nemi erıszak áldozatainak támogatása érdekében, olyan szociálpolitikai intézkedések bevezetésével, amelyek lehetıvé teszik a társadalomba való visszailleszkedésüket; felszólítja a fegyveres konfliktusokban részt vevı feleket, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325 (2000) számú határozatában foglalt rendelkezéseket, lépjenek fel a nık és lányok – különösen a szexuális kizsákmányolással, csempészettel és szexuális kereskedelemmel szembeni – védelme érdekében, és küzdjenek az elkövetık büntetlensége ellen; sürgeti a közel-keleti és észak-afrikai régió országainak kormányait, hogy írják alá és ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amely a nık és lányok elleni erıszak, például a családon belüli erıszak és a nıi nemi szervek megcsonkítása problémáinak átfogó kezelését lehetıvé tevı, hatékony eszköz;

32.

hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodásokról folytatott tárgyalások lehetıséget nyújtanak a reformok ösztönzésére; hangsúlyozza, hogy valamennyi dimenziót össze kell kapcsolni annak érdekében, hogy az EU átfogó módon és egységesen elmélyíthesse kapcsolatait; hangsúlyozza, hogy tényleges és kézzelfogható ösztönzıket kell beépíteni ezekbe a megállapodásokba annak érdekében, hogy a reform útja vonzóbbá, hatékonyabbá és érzékelhetıbbé váljon a polgári lakosság számára;

33.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a közel-keleti és észak-afrikai országoknak közös érdekeken alapuló, kölcsönösen elfogadható célkitőzések alapján szorosabbra kell főzniük együttmőködésüket; kiemeli azokat az elınyöket, amelyeket az Európai Unió által a közel-keleti és észak-afrikai országoknak nyújtott támogatás más nemzetközi adományozókkal történı összehangolása jelenthetne; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat ezen összehangolás javítása érdekében, és hangsúlyozza a sürgısségi segítségnyújtás és a hosszú távú fejlesztési támogatás összehangolásának szükségességét;

34.

határozott meggyızıdése, hogy a helyi demokrácia és a tényleges helyi irányítás kulcsfontosságú a közel-keleti és észak-afrikai országok stabilizációjában, ezért szorgalmazza a helyi és regionális hatóságok társulásainak intézményesítését és kapacitásaik erısítését a közel-keleti és észak-afrikai országokban;

35.

elítéli a vallás vagy a meggyızıdés szabadságának a régióban folytatódó megsértését, és megismétli, hogy az EU nagy jelentıséget tulajdonít ennek a kérdésnek; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvetı emberi jog; ezért hangsúlyozza, hogy le kell küzdeni a vallási kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formáját; kéri a közelkeleti és észak-afrikai országok kormányait, hogy védjék meg a vallási pluralizmust; felhívja az Európai Uniót, hogy fokozza erıfeszítéseit a vallási kisebbségek aktív védelme és biztonságos menedékhelyek biztosítása érdekében; üdvözli, hogy a 2013-as beszámolási évben a vallásszabadságnak, illetve a meggyızıdés szabadságának

88

elımozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat fogadtak el, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet ezen iránymutatások végrehajtására mind a nemzetközi és regionális fórumokon, mind pedig a harmadik országokhoz főzıdı kétoldalú kapcsolatokban; ösztönzi az alelnököt/fıképviselıt és az EKSZ-t, hogy kezdeményezzen állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetıkkel; 36.

meggyızıdése, hogy a kulturális együttmőködés és a kulturális diplomácia, valamint a felsıoktatási együttmőködés és a vallási párbeszéd alapvetı fontosságú a terrorizmus és a radikalizmus minden formája ellen folytatott küzdelem szempontjából; hangsúlyozza, hogy az oktatás és a kritikai gondolkodásra képes emberfık képzése mind Európa, mind pedig a közel-keleti és észak-afrikai régió számára védelmet jelent a radikalizálódással szemben, ezért felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ezen a téren szükséges beruházásokat; hangsúlyozza a közel-keleti és észak-afrikai országok iszlám vallási képviselıit és az európai iszlám közösségeket is bevonó kulturális és felsıoktatási párbeszéd elımozdításának rendkívüli jelentıségét; buzdítja a partnerállamokat, hogy vegyenek részt az Unió kulturális programjaiban; felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegye magáévá az Európai Parlament javaslatát, amelynek tárgya az Erasmus+ programtól különválasztott, nagyra törı euromediterrán Erasmus program létrehozása; felkéri a Bizottságot, hogy rövid távon fordítson különös figyelmet a dél-mediterrán térség számára kidolgozott Erasmus+ programokra; szorgalmazza, hogy a csereprogramok terjedjenek ki az olyan közel-keleti és észak-afrikai országokbeli résztvevıkre is, amelyek nem tagjai az európai szomszédságpolitikának

37.

hangsúlyozza hathatós, valamennyi tagállam számára közös európai kommunikáció kialakításának szükségességet a dzsihádista propagandával és a hazai radikalizálódással szemben, figyelembe véve a digitális eszközök, az internet és a közösségi hálózatok felhasználását, bevonva Európa helyi hatóságait és együttmőködve azon európai polgárok közösségeivel, akiket szoros kulturális kötelékek főznek a közel-keleti és észak-afrikai országokhoz; úgy véli, hogy ennek az ellenpropagandának az emberi jogok egyetemességén alapuló közös értékek elımozdítására kell épülnie, és hiteltelenítenie kell a vallások vagy civilizációk közötti konfliktus eszméjét; szorgalmazza a közel-keleti és észak-afrikai térség nyelveit beszélı személyzet kinevezését az EKSZ-en belül a kommunikáció eredményességének fokozása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy konkrét példákkal kísért pozitív kommunikáció terjesztésével kell támogatni az Európai Unió, illetve a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti kapcsolatokat és együttmőködést; hangsúlyozza, hogy növelni kell az Európai Unió és tagállamai ismertségét a régióban;

38.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika lehetıségeket nyújt a kulturális és a vallások közötti párbeszédre; hangsúlyozza, hogy összefüggés van egyrészt az EU és az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok közötti kulturális és oktatási csereprogramok és együttmőködés, másrészt a nyitott civil társadalom, a demokrácia és a jogállamiság fejlıdése és megerısödése, valamint az alapvetı jogok és az emberi jogok elımozdítása között;

39.

hangsúlyozza a közvetlen párbeszéd kibontakoztatásának jelentıségét a közel-keleti és észak-afrikai országok civil társadalmaival, elvárásaik jobb megértése érdekében; hangsúlyozza, hogy támogatja a civil társadalmi szervezetek és az új generációk

89

megkérdezését és szerephez juttatását célzó rendszer létrehozását az európai szomszédságpolitika keretében; hangsúlyozza különösen ezekben az országokban a fiatalok ıszinte és közvetlen kapcsolaton alapuló, egyenlı feltételek melletti párbeszédbe való bevonásának különös fontosságát; emlékeztet a választási megfigyelı küldöttségek fontos szerepére, és kéri az Európai Parlamentet és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy indítsanak küldöttségeket a régió valamennyi országába ezen országok kormányainak meghívására, ha valós kilátások vannak a ténylegesen demokratikus választások lebonyolítására, és biztosítsák, hogy ezek a küldöttségek ne váljanak manipulált választási eredmények legitimálásának eszközeivé; kéri e küldöttségek ajánlásainak rendszeres nyomon követését; 40.

hangsúlyozza, hogy meg kell erısíteni az Európai Unió és a Földközi-tengert övezı összes ország közötti partnerségrıl folytatott párbeszéd egyedüli fóruma, az Unió a Mediterrán Térségért központi szerepét, amelynek a régió fenntartható társadalmigazdasági fejlıdésére fordított beruházások motorjává kell válnia; rámutat annak szükségességére, hogy az Unió a Mediterrán Térségért maga is képes legyen elıteremteni a projektek megvalósításához szükséges pénzeszközöket; támogatja a miniszteri találkozókon elfogadott iránymutatást; kéri, hogy e találkozók programjai és fellépései – köztük a közös választási megfigyelı küldöttségek és a közös értékelı küldöttségek – nagyobb nyilvánosságot kapjanak, és fokozódjon az együttmőködés az Európai Unióval; megismétli az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyőlés újjáélesztésének és politikai törekvései felélesztésének jelentıségét azzal a céllal, hogy mindkét oldal számára elfogadható módon kezelni lehessen a földközi-tengeri térség biztonsági és stabilitási kihívásait;

41.

mély aggodalmának ad hangot a különösen a kiszolgáltatott csoportok ellen irányuló emberi jogi jogsértések miatt a konfliktusokkal küzdı közel-keleti és észak-afrikai országokban; megítélése szerint a gyermekek a legkiszolgáltatottabb csoportok egyikét alkotják, ezért megismétli, hogy fokozni kell az erıfeszítéseket a gyermekekrıl és fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra vonatkozó felülvizsgált végrehajtási stratégia végrehajtása érdekében; szorgalmazza, hogy az EU még jobban mélyítse el együttmőködését az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különmegbízottjával, támogatva a cselekvési terveket, valamint a nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat;

A gazdasági fejlıdésre irányuló együttmőködés elmélyítése 42.

megállapítja, hogy a szegénység és az egyenlıtlenségek különösen nagymértékben sújtják a közel-keleti és észak-afrikai régiót; meggyızıdése, hogy a politikai stabilitás eléréséhez gazdasági és társadalmi fejlıdésre van szükség, és meg kell erısíteni a demokráciát és az igazságszolgáltatást; aggódik a fiatalok helyzete miatt, és alapvetı fontosságúnak tartja, hogy tisztességes és legitim jövıbeli kilátásaik legyenek; hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni küzdelem a közel-keleti és észak-afrikai országokban alapvetı jelentıségő, nem csak azért, hogy vonzóvá váljanak az európai befektetések számára, és lehetıvé váljon a fenntartható gazdasági fejlıdés, de a biztonsági kihívások kezelése érdekében is; hangsúlyozza, hogy bizonyított kapcsolat áll fenn az átláthatóság, a jogállamiság és a terrorizmus elleni küzdelem között, és ezeket együttesen kell kezelni; felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat a közel-keleti és észak-afrikai országokban a terrorizmus elleni küzdelemben prioritásként kezelendı korrupció elleni küzdelem terén folytatott együttmőködésük fokozására;

90

43.

úgy véli, hogy az Európai Unió, illetve a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti stratégiai párbeszédet tovább kell lendíteni a fenntartható gazdasági fejlıdés irányába, elısegítve az egyenlıtlenségek felszámolását, valamint foglalkoztatási és oktatási lehetıségeket teremtve, fıként a fiatalok számára; hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a feltételeket a közel-keleti és észak-afrikai országok számára az Unió egységes piacára való bejutásához, minden szükséges védelmet is megadva ehhez a számukra; hangsúlyozza az európai befektetéseknek – köztük az energetikai és infrastrukturális projekteknek – a fenntartható fejlıdés és a demokratikus elszámoltathatóság elımozdítására irányuló stratégiai céllal történı elımozdítása fontosságát a közel-keleti és észak-afrikai országokban;

44.

emlékeztet arra, hogy 2015 a fejlesztés európai éve, amelynek célja, hogy minél több európait meggyızzön a szegénység világszerte történı felszámolásában való részvételrıl, és amely egybeesik a nemzetközi közösség azon tervével, hogy fenntartható fejlesztési célokat fogadjon el; felhívja a közel-keleti és észak-afrikai országok hatóságait az összes kormányzati szinten, hogy e célok elérését kezeljék prioritásként;

45.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri térség energiával kapcsolatos kérdéseirıl folytatott megerısített párbeszéd segíthet a regionális együttmőködés fellendítésében, a regionális stabilitás elımozdításában és a környezeti integritás biztosításában; ezért javasolja, hogy az EU – az energiaunióban elıirányzott módon –fokozottabban vegyen részt a közelkeleti és észak-afrikai régióban az energetikai diplomáciában; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióval szomszédos déli országok számára biztosított energiaellátás mind stratégiai, mind gazdasági szempontból fontos; üdvözli az euromediterrán gázplatform létrehozását, és megerısíti az euromediterrán összeköttetések ösztönzésének szükségességét a villamosenergia- és a földgázágazatban;

46.

támogatja az egyetemi és a szakképzés támogatását a közel-keleti és észak-afrikai országokban, a szakmai kompetencia széles bázisának megalapozása céljával; megjegyzi, hogy az Európai Unió szakképzésre vonatkozó körkörös mobilitási programját rugalmas és továbbfejleszthetı eszközök, például mobilitási partnerségek segítségével a lehetı legszélesebb körben ki kellene terjeszteni a közel-keleti és észak-afrikai országokra;

47.

felszólítja az Európai Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel erısítse meg részvételét a régió államai gazdasági fejlıdésének valamennyi szakaszában; emlékeztet arra, hogy ezek az eszközök a humanitárius segélytıl az átfogó és mélyreható szabadkereskedelmi megállapodásokig terjednek, és képesek lefedni a válságból való kilábalástól a stabil intézmények létrehozásáig terjedı folyamatot;

48.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy legalább egyéves határidı szükséges ahhoz, hogy makroszintő pénzügyi támogatást lehessen nyújtani a rendkívül bizonytalan költségvetési helyzetben lévı országok számára; sürgeti az Uniót, hogy rendkívüli sürgısséggel mozgósítson vagy irányítson át forrásokat; szorgalmazza, hogy mind az EU külsı fellépésének pénzügyi eszközei alapján biztosított segítségnyújtás keretében, mind pedig a makroszintő pénzügyi támogatás szintjén vezessék be az európai támogatás új eljárási dimenzióját; a makroszintő pénzügyi támogatással összefüggésben kiemeli, hogy az EUnak megfelelıen fel kell mérnie a kedvezményezett országtól kért intézkedések társadalmi-gazdasági és emberi jogi hatását annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás – például a jóléti szolgáltatások gyengítése révén – ne jelentsen destabilizáló tényezıt; kéri az arab világ adományozóit, hogy az Arab Liga és az Öböl-menti

91

Együttmőködési Tanács keretei között nyújtott pénzügyi segélyeiket a lehetı legnagyobb mértékben hangolják össze az Európai Unió által nyújtottakkal; 49.

felszólítja az Európai Beruházási Bankot (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD), hogy a kedvezı szinergiák kialakítása érdekében beruházási stratégiáikat hangolják össze az Unió a Mediterrán Térségért szervezetével;

50.

felhívja az Európai Uniót, hogy alakítson ki partnerséget a régiónak az Unióval nem közvetlenül szomszédos országaival is; támogatja szabadkereskedelmi övezet létrehozását célzó megállapodás megkötését az Unió és az Öböl-menti Együttmőködési Tanács között, amennyiben olyan kölcsönösen elınyös megállapodást sikerül elérni, amely még nagyobb jelenlétet és további eszközöket biztosít az Unió számára a régióban, különösen az új közös cselekvési programra vonatkozó tárgyalások újrafelvétele révén; emlékeztet arra, hogy 2014. július 1-jén az Öböl-menti Együttmőködési Tanács és az EFTA között hatályba lépett egy ilyen típusú megállapodás;

51.

ösztönzi az Uniót, hogy a deauville-i partnerséget követıen általa vállalt kötelezettségeknek megfelelıen folytasson átfogó és mélyreható szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdésérıl szóló megbeszéléseket a régió egyes országaival; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése az EU külpolitikájának részét képezi, és hozzájárul a békével, a jóléttel és a stabilitással kapcsolatos célokhoz;

52.

hangsúlyozza, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országok regionális integrációja lehetıvé tenné a politikai kapcsolatok megerısítését, és elımozdítaná a kereskedelmet és a fejlıdést; felhívja a közel-keleti és észak-afrikai országokat, hogy diverzifikálják gazdaságukat és behozatalukat; rámutat arra, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országok kereskedelmi forgalmuk legnagyobb részét a közel-keleti és észak-afrikai térségen kívüli országokkal bonyolítják; sajnálja, hogy az EU és az Arab Maghreb Unió (AMU) közötti kapcsolatok holtpontra jutottak; felhívja az Uniót, hogy tegyen meg minden diplomáciai, politikai és pénzügyi szintő erıfeszítést a Maghreb-országok AMU vagy a szélesebb területi hatályú agadiri megállapodások keretében történı regionális integrációjának elısegítése érdekében;

53.

üdvözli, hogy a Külügyek Tanácsa támogatja a dél-mediterrán régióban a beruházások összehangolására irányuló kezdeményezést (AMICI); hangsúlyozza az Európai Unió külsı fellépésének egységességét és hatékonyságát elısegítı kezdeményezések fontosságát;

54.

támogatja a további együttmőködést a közlekedési ágazatban, többek között az EU és a partnerországok infrastruktúra-hálózatának szorosabb összekapcsolása révén, a személyek és az áruk mozgásának elısegítése érdekében; o o

55.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, a Régiók Bizottságának, az Unió valamennyi tagállama kormányának és parlamentjének, az Arab

92

Államok Ligája fıtitkárának, az Unió a Mediterrán Térségért fıtitkárának, valamint e szervezetek tagállama

93

Európai Parlament 2014 - 2019


P8_TA-PROV(2015)0272 Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról (2015/2002(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, 8. cikkére és 21. cikkére,

–

tekintettel a Bizottság és az alelnök/fıképviselı „Új európai szomszédságpolitika felé” címő, 2015. március 4-én közzétett közös konzultációs anyagára1,

–

tekintettel az alelnök és a fıképviselı 2011. március 8-án közzétett közös „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” (COM(2011)0200)2, valamint a 2011. május 25-én közzétett „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” (COM(2011)0303)3 címő közleményére,

–

tekintettel a Bizottság Tanácsnak és Európai Parlamentnek 2003. március 11-én benyújtott „Kibıvült Európa – szomszédság: keleti és déli szomszédainkhoz főzıdı kapcsolataink új kerete” címő közleményére (COM(2003)0104)4,

–

tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2008. február 18-i5 és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. április 20-i tanácsi következtetésekre,

–

tekintettel a Külügyek Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemő és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elısegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–

tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló korábbi állásfoglalásaira, konkrétan az alábbiakra: „A keleti és déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolatainkról” (2003. november 20.)6, „A tágabb Európa – Új szomszédságpolitika” (2004. április 20.)1, „Az

1

JOIN(2015)0006 http://ec.europa.eu/enlargement/neighbourhood/consultation/consultation.pdf 2 http://eeas.europa.eu/euromed/docs/com2011_200_en.pdf 3 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0303:FIN:hu:PDF 4 http://eeas.europa.eu/euromed/docs/com2011_200_en.pdf 5 A Külügyek Tanácsának 2008. február 18-i következtetései (http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/gena/98818.pdf). 6 HL C 87. E, 2004.7.4., 506. o.

94

európai szomszédságpolitika” (2006. január 19.)2, „Az európai szomszédságpolitika megerısítése” (2007. november 15.)3, „Az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata” (2011. április 7.)4, „Az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálata” (2011. április 7.)5, „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” (2011. december 14.)6, „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erısítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekrıl” (2013. október 23.)7 és „Az Unió és a keleti partnerség országai közti kapcsolatok értékelése és a prioritások meghatározása” (2014. március 12.)8, –

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2015. május 22-i csúcstalálkozón elfogadott rigai nyilatkozatra,

–

tekintettel a magas szintő munkacsoportnak a jövı energiaközösségérıl szóló jelentésére,

–


–

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0194/2015),

A.

mivel az európai szomszédságpolitika létrehozatalának célja az Európai Unió szomszédos országokkal való viszonyának elmélyítése, együttmőködésük fokozása és partnerségeinek megerısítése volt a közös stabilitás, biztonság és jólét térségének kialakítása céljából, amint azt az EUSZ 8. cikke kiemeli; mivel a cél változatlan;

B.

mivel a szomszédság helyzete jelenleg a növekvı számú, régóta fennálló és újonnan megjelenı biztonsági kihívás miatt átmeneti állapotban van, és az európai szomszédságpolitika létrehozásának idıszakához képest alacsonyabb fokú stabilitás és jelentısen alacsonyabb fokú biztonság jellemzi, valamint mélyrehatóbb gazdasági válsággal áll szemben;

C.

mivel a felülvizsgált szomszédságpolitikának a kölcsönös elszámoltathatóságon és az EU értékein és alapelvein – többek között a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a hatékony, elszámoltatható és átlátható közintézmények – kell alapulnia, és mivel a stabilitás, a biztonság és a jólét tekintetében éppen úgy szolgálják a szomszédos országok társadalmainak érdekét, mint a sajátunkat; mivel a gyakorlatban tapasztalható bonyodalmak és kihívások ellenére az Európai Uniónak továbbra is állhatatosan támogatnia kell az átmenet folyamatát minden országban a demokratizálódás, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében;

D.

mivel a szomszédság nagy részére továbbra is fegyveres vagy befagyasztott konfliktusok és válságok vannak kihatással; mivel a partnerországoknak törekedniük kell a meglévı konfliktusok békés rendezésére; mivel a konfliktusok, többek között a befagyasztott vagy elhúzódó konfliktusok fennállása akadályozza a gazdasági, társadalmi és politikai

1

HL C 127. E, 2004.4.30., 127. o. HL C 287. E., 2006.11.24., 312. o. 3 HL C 282. E, 2008.11.6., 443. o. 4 HL C 296. E, 2012.10.2., 105. o. 5 HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o. 6 HL C 168. E, 2013.6.14., 26. o. 7 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446. 8 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0229. 2

95

átalakulást, valamint a regionális együttmőködést, stabilitást és biztonságot; mivel az EUnak aktívabb szerepet kell játszania a meglévı konfliktusok békés rendezésében; E.

mivel ezek a konfliktusok aláássák az európai szomszédságpolitika valódi és hatékony, többoldalú dimenziójának kialakulását; mivel a béke és a stabilitás az európai szomszédságpolitika alapvetı elemét képezi; mivel a partnerországoknak meg kell felelniük ezeknek az elveknek;

F.

mivel az EU határozottan elítéli az emberi jogok megsértésének minden formáját, többek között a nık és a lányok elleni erıszakot, erıszakos közösülést, rabszolgaságot, becsületbeli bőncselekményeket, kényszerházasságokat, gyermekmunkát és a nıi nemi szervek megcsonkítását;

G.

mivel a régióban 2004 óta – és különösen az utóbbi pár évben – bekövetkezett fejlemények megmutatták, hogy az európai szomszédságpolitika nem képes megfelelı és gyors választ adni a körülmények gyors és kihívásokat tartalmazó változásaira;

H.

mivel az európai szomszédságpolitika továbbra is az EU külpolitikájának egyik stratégiai prioritása; mivel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát a megerısítésének céljával és egy összességében átfogó és hatékony uniós közös kül- és biztonságpolitika létrehozására irányuló folyamatos fejlıdés szellemében kell végrehajtani;

I.

mivel a Bizottság és az EKSZ, a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt többször is sikertelenül tett kísérletet az európai szomszédságpolitika átszabására a hiányosságok kiküszöbölése és – különösen az arab tavasz után – a megváltozott nemzetközi és nemzeti körülményekhez való igazodás céljából; mivel ez az európai szomszédságpolitika 2014– 2020-as idıszakára kialakított új finanszírozási eszközben – az európai szomszédsági támogatási eszközben (ENI) – mutatkozott meg; mivel a kelet-ukrajnai válság, a Krímfélsziget elfoglalása és a Dáis által jelentett kihívásokat figyelembe kell venni az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata során;

J.

mivel a szomszédos országokban fennálló bizonytalanság, instabilitás és kedvezıtlen társadalmi-gazdasági viszonyok negatív hatással járhatnak, és visszafordíthatják a múltbeli demokratikus folyamatokat;

K.

mivel az új megközelítés 2011. évi bevezetése óta a szomszédságban bekövetkezett politikai fejlemények beigazolták, hogy az EU-nak még inkább át kell gondolnia a szomszédokkal fenntartott kapcsolatait, figyelembe véve a különbözı külsı és belsı realitáselemeket; mivel az EU-nak foglalkoznia kell a szomszédságában jelentkezı új kihívásokkal és módosítania kell stratégiáját, átgondolva érdekeit és prioritásait, értékelve a rendelkezésére álló politikai eszközöket, ösztönzıket és a szóba jöhetı erıforrásokat, illetve ezek partnereire gyakorolt vonzerejét;

L.

mivel az európai szomszédságpolitika 2011. évi felülvizsgálata megerısítette, hogy az új megközelítésnek a kölcsönös elszámoltathatóságon, valamint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei iránti közös kötelezettségvállaláson kell alapulnia;

M.

mivel az EU-nak aktívabb szerepet kell játszania a fennálló – különösen a befagyasztott vagy elhúzódó – konfliktusok békés rendezésében, amelyek jelenleg leküzdhetetlen akadályt jelentenek abban a tekintetben, hogy az európai szomszédságpolitika teljes

96

körően fejlıdjön keleten és délen is, és gátolják a jószomszédi kapcsolatokat és a regionális együttmőködést; N.

mivel az európai szomszédságpolitika különbözı szomszédos területeket foglal magában, és eltérı érdekekkel, célokkal és képességekkel rendelkezı országokat ölel fel;

O.

mivel differenciált megközelítésre és testreszabott politikára van szükség, különösen mivel az EU szomszédsága soha nem látott mértékben széttagolttá vált, az országok számos tekintetben egymástól különbözı úton járnak, ideértve célkitőzéseiket és az EUval kapcsolatos várakozásaikat, az elıttük álló kihívásokat és külsı környezetüket is; mivel az EU szomszédságpolitikában részt vevı országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatai eltérı fejlettségi szintet képviselnek; mivel a „többért többet” elv hatékony alkalmazása alapvetı fontosságú a partnerországokkal való kapcsolatok alakítása és differenciálása szempontjából, és az Európai Uniónak meg kell „jutalmaznia” azon országokat, amelyek bizonyítják, hogy megerısített együttmőködést folytatnak az EU-val és eredményeket érnek el az európai értékek megvalósításában, mind az erıforrások, mind az európai szomszédságpolitikán belüli egyéb ösztönzık tekintetében; mivel az EU szomszédjainak képesnek kell lenniük arra, hogy külsı nyomás nélkül szabjanak irányt a jövıjüknek;

P.

mivel az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok között fennálló konfliktusok és viták rendezésében elért eredményeket az éves eredményjelentésekben értékelendı kritériumnak kell tekinteni;

Q.

mivel a szuverén államok területi integritásának tiszteletben tartása az európai szomszédság országai közötti kapcsolatok alapelvének számít, és elfogadhatatlan, hogy egyik ország területét egy másik megszállja;

R.

mivel az EU mint „globális szereplı” számára a fellépései céljából 2020-ig – a többéves pénzügyi keret szerint – felhasználható források az összes vonatkozó program tekintetében az összköltségvetés 6%-át teszik ki, beleértve a fejlesztési és együttmőködési támogatásokat is;

S.

mivel az európai szomszédságpolitika hozzájárult ahhoz, hogy az EU egységes álláspontot képviseljen a szomszédság egészében; mivel az EU tagállamainak jelentıs szerepet kell játszaniuk az európai szomszédságpolitikában erıfeszítéseik összehangolásával és az EU hitelességének növelésével, valamint az egységes álláspont alapján történı cselekvésre való képességének fejlesztésével;

T.

mivel a Bizottság és az EKSZ által vezetett konzultációs folyamatnak átfogónak és inkluzívnak kell lennie annak érdekében, hogy valamennyi jelentıs érdekelt fél hallathassa a hangját; mivel hangsúlyozni kell, hogy fontos arra ösztönözni a nık jogaival és a nemek közötti egyenlıséggel foglalkozó szervezeteket, hogy vegyenek részt ebben a konzultációs folyamatban; mivel további erıfeszítéseket kell tenni, hogy a partnerországok közvéleménye jobban megismerje az európai szomszédságpolitikát, és többet tudjon róla;

U.

mivel a keleti és a déli szomszédság más-más problémákkal néz szembe, és ezek sikeres kezeléséhez az szükséges, hogy az európai szomszédságpolitika rugalmas legyen és igazodjon az egyes régiók sajátos igényeihez és kihívásaihoz;

97

1.

hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának fontosságát, szükségességét és idıszerőségét; kiemeli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának képesnek kell lennie arra, hogy gyors, rugalmas és adekvát választ kínáljon a gyakorlatban tapasztalt helyzetekre, egyszersmind nagyra törı stratégiai elképzeléssel kell szolgálnia a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok továbbfejlesztése tekintetében mind a kétoldalú, mind a többoldalú kapcsolatrendszer keretében, az alapjául szolgáló központi értékek elımozdítására vonatkozó kötelezettségvállalásával összhangban;

2.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika az uniós külpolitika egyik fı elemét jelenti, és különálló politikának kell maradnia; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika az EU külsı fellépéseinek keretébe illeszkedik, amelynek potenciálja a számos különféle diplomáciai, biztonságpolitikai, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszköz igénybevételére való egyedülálló képességben rejlik; fenntartja, hogy a hatékony európai szomszédságpolitika létfontosságú az uniós külpolitika hitelességének növelése és az EU globális helyzete szempontjából és az európai szomszédságpolitikának demonstrálnia kell az EU tényleges vezetı szerepét szomszédaink és nemzetközi partnereink vonatkozásában;

3.

továbbra is hisz az európai szomszédsági politika kezdetben kitőzött céljai – azaz a jólét, stabilitás, biztonság és jó szomszédság térségének létrehozása – érvényességében, melynek alapját az Unió közös értékei és elvei képezik, a szomszédos országok mély strukturális reformjaihoz nyújtott támogatás és ösztönzés révén, mely reformokat a szomszédos országok saját felelısségükre és megállapodás alapján hajtják végre, ami lehetıvé fogja tenni az EU-val való megerısített együttmőködést; ezért hangsúlyozza, hogy – figyelembe véve a tanulságokat és visszatérve az alapokhoz – a fenti célkitőzéseket a menetrend élére kell helyezni;

4.

hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika stratégiai jelentıségét, amely politika többrétegő kapcsolatokat és erıteljes kölcsönös függést hoz létre az EU és a szomszédságban lévı partnerei között; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika alapvetı kihívása abban rejlik, hogy a partnerországok polgárai számára kézzel fogható és konkrét hasznos változásokat eredményezzen véleménye szerint az európai szomszédságpolitikának szilárdabbá, még inkább politikai jellegővé és hatékonyabbá kell válnia a pozitív elemei – többek között a társadalmakkal való partnerség nagyobb mértékő hangsúlyozása, a differenciálás és a „többért többet” megközelítés – megerısítése által is;

5.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a szabadság, az egyenlıség és az emberi méltóság tiszteletben tartása egyetemes – az Uniót megalapozó – alapértékeinek tiszteletben tartása változatlanul a felülvizsgált politika talpköve marad, amint azt az EU és harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások 2. cikke kimondja; megismétli, hogy a jogállamiság megszilárdítása, a demokrácia és az emberi jogok támogatása érdekében áll a partnerországoknak, és felhív az említett alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos feltételesség erısítésére; kiemeli ezzel kapcsolatban az Európai Unió emberi jogokért felelıs különleges képviselıje és a Demokráciáért Európai Alapítvány szerepét;

6.

hangsúlyozza, hogy a megújított szakpolitikának több stratégiai elemet kell tartalmaznia, céltudatosabbnak, rugalmasabbnak és következetesebbnek kell lennie, és érvényesítenie

98

kell a politikai szempontot; elhívja az EU-t, hogy az európai szomszédságpolitikával kapcsolatban alakítson ki egyértelmő politikai elképzelést, és fordítson külön figyelmet saját politikai prioritásaira a keleti és a déli szomszédságban, figyelembe véve az egyes régiók országai elıtt álló különbözı kihívásokat, valamint eltérı törekvéseiket és politikai ambícióikat; kitart amellett, hogy a keleti partnerség és a földközi-tengeri térség országaival való partnerség alapvetı stratégiai jelentıséggel bír; felszólít a keleti, illetve a déli szomszédsággal foglalkozó különleges képviselık kinevezésére, akiknek feladata lenne a felülvizsgált szakpolitika politikai összehangolása és az EU által a szomszédságban végrehajtott valamennyi tevékenységben való részvétel; 7.

kiemeli a tagállamok, szakértelmük és az európai szomszédságpolitikában részt vevı országokkal való kétoldalú kapcsolataik fontos szerepét egy koherens uniós politika kialakításában; hangsúlyozza, hogy a párhuzamos erıfeszítések elkerülése érdekében megfelelıbb koordinációra van szükség az alelnök/fıképviselı, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelıs biztos, az Unió küldöttségei és az EU különleges képviselıi között; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az Európai Unió küldöttségei fontos szerepet játszanak az európai szomszédságpolitika végrehajtásában;

8.

felhívja az alelnököt/fıképviselıt, hogy dolgozzon ki javaslatokat a részt venni kívánó európai szomszédokkal folytatandó, az Európai Gazdasági Térség modelljén alapuló együttmőködésre, amely európai perspektívájuk szempontjából egy következı lépés lehet, és az uniós térségbe való fokozott bevonáson alapulhat a szabadságok és a közös piacba való teljes körő integrálás szempontjából, továbbá beletartozhat a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében folytatott szorosabb együttmőködés is;

9.

sürgısnek tartja rövid, közép- és hosszú távú prioritások és stratégiai célok meghatározását, nem elfeledkezve arról, hogy az európai szomszédságpolitikának a különbözı területek tekintetében együttmőködést ösztönzı differenciált megközelítést kell kialakítania az európai szomszédságpolitikában részt vevı országokkal, illetve közöttük; nyomatékosítja, hogy megközelítése kidolgozásakor az EU-nak szem elıtt kell tartania saját, illetve az egyes érintett országok érdekeit és prioritásait, azok fejlettségi szintjét, tekintetbe véve a társadalmak érdekeit és törekvéseit, politikai ambícióit és geopolitikai környezetét;

10.

hangsúlyozza, hogy az új megközelítésnek kulcselemei a helyi érdekeltség, a kölcsönös átláthatóság és az inkluzivitás, mert csak így biztosítható, hogy az európai szomszédságpolitika hasznai valamennyi közösségi és társadalmi szinten jelentkezzenek az adott országban, és ne csak egyes csoportokon belül koncentrálódjanak;

11.

hangsúlyozza azon meggyızıdését, hogy a partnerországok saját fejlıdési potenciáljának erısítéséhez túl kell lépni az európai szomszédságpolitikán belül jelenleg uralkodó politikai párbeszéden, a partnerországok politikai, szociális, etnikai és kulturális sokszínőségének minden elemét felölelı átfogóbb szociális, gazdasági és kulturális párbeszéddel bıvítve ki azt; rámutat a helyi önkormányzatok közvetlen bevonásával folytatott területi együttmőködés jelentıségére és az annak során szerzett kedvezı tapasztalatokra;

12.

sajnálja, hogy az EU és szomszédos partnerei közötti együttmőködésre korlátozott források állnak rendelkezésre, különösen az európai szomszédságpolitikában részt vevı országokban harmadik országbeli érdekeltek által befektetett lényegesen nagyobb

99

mértékő forrásokhoz képest; megállapítja, hogy ez aláássa az EU azzal kapcsolatos képességét, hogy olyan politikákat támogasson és hajtson végre, amelyek összhangban vannak a szomszédságán belüli stratégiai érdekeivel; hangsúlyozza, hogy ésszerősíteni kell a támogatásokat és növelni kell a finanszírozást annak érdekében, hogy ténylegesen jutalmazni és támogatni lehessen azon partnerországokat, amelyek valóban elkötelezettek és kézzelfogható elırelépést tesznek a demokratizálódás és az emberi jogok tiszteletben tartása felé; 13.

hangsúlyozza, hogy a partnerországokban meg kell szilárdítani az elszámoltathatósági és átláthatósági mechanizmusokat annak biztosítására, hogy hatékonyan és értelmesen tudják felhasználni és elkölteni a pénzösszegeket; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai szomszédságpolitikában részt vevı országokban az uniós támogatás felhasználásával kapcsolatos hatékony ellenırzési és felügyeleti mechanizmusokat, többek között a civil társadalom általi ellenırzés révén;

14.

sürgeti az EU-t, hogy javítsa a más adományozókkal és nemzetközi pénzügyi intézményekkel való koordinációt – többek között az AMICI kezdeményezés révén – az arra irányuló kötelezettségvállalásával összhangban, hogy felelısebb, nagyobb tiszteletnek örvendı és eredményesebb globális szereplıvé váljon a régióban, továbbá hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal együtt kell kialakítani a közös programozást; kiemeli, hogy az EU és a szomszédos országok együttmőködése elé kitőzött rövid és középtávú célokra vonatkozó közös, következetes és hatékony megközelítés véghezvitele érdekében szükség van a tagállamokkal és a helyi és regionális hatóságokkal való jobb koordinációra, és felhív arra, hogy errıl a témáról induljon eszmecsere a Tanáccsal;

15.

kiemeli, hogy az EU-nak a szomszédságában való megerısített szerepvállalásra irányuló törekvéseihez elegendı finanszírozás kell hozzárendelnie; véleménye szerint a külsı finanszírozási eszközök félidei áttekintése során figyelembe kell venni a felülvizsgált politikát, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközben pedig ennek megfelelıen jelen kell lennie az európai szomszédságpolitika hatékonyabbá tételére irányuló igénynek, és biztosítania kell az EU partnereinkkel való együttmőködésének kiszámíthatóságát és fenntarthatóságát, valamint az eljárási rugalmasság megfelelı mértékét; felhív továbbá az EU különbözı külsı finanszírozási eszközei közötti nagyobb mértékő koherenciára és összhangra;

16.

kiemeli e tekintetben a Demokráciáért Európai Alapítvány támogató szerepét, amely új, rugalmasabb és alkalmasabb, hiánypótló és pénzügyileg hatékony megközelítéssel egészíti ki az eddigi uniós eszközöket; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson több forrást a Demokráciáért Európai Alapítvány számára;

17.

elismeri, hogy a szomszédos országokban fennálló, Európával és az EU-val kapcsolatos felfogás ténylegesen kihat a konfliktusra, de elutasítja a szomszédos országokban a stabilitásra való megfontolatlan rövid távú törekvésbıl fakadó elnyomásban és emberi jogi jogsértésekben való bőnrészességet;

A fellépés hozzáadott értéke uniós szinten Az európai szomszédságpolitika újjáalakítása 18.

leszögezi, hogy az európai szomszédságpolitika országaival való erıs, tartós, az EU értékeinek megırzésén és a kölcsönös érdekek elımozdításán alapuló, valamint ezekkel

100

összhangban lévı partnerség kiépítése érdekében szükség van az európai szomszédságpolitika átalakítására; kiemeli, hogy e politika technikai aspektusait világos politikai vízióra kell alapozni; 19.

megállapítja, hogy az európai szomszédságpolitika számára saját módszertant és eszközkészletet kell kidolgozni, amelynek meg kell felelnie a törekvések azon szintjének, valamint azoknak a szükségleteknek és céloknak, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevı egyes országok és az EU el kívánnak érni;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy összpontosítson a partnerekkel közösen, közös érdekeik alapján meghatározott azon területekre, amelyeken elırehaladás és egyetemes hozzáadott érték teremthetı meg, továbbá fokozatosan szélesítse ki az elırehaladásra és követelményekre alapozott együttmőködést, és az új generációkra összpontosítva segítse elı különösen a gazdasági növekedést és a humán fejlıdést; hangsúlyozza, hogy a gazdasági reformoknak együtt kell járniuk a politikai reformokkal, és a jó kormányzás csak demokratikus intézményeken alapuló nyitott, elszámoltatható és átlátható döntéshozatali folyamat révén érhetı el;

21.

hangsúlyozza, hogy a bıvítési politika és a szomszédságpolitika két különbözı szakpolitikai terület, melyeknek különbözıek a céljai; ugyanakkor megismétli, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevı európai országok – ahogy bármely európai ország – tagságért folyamodhatnak, amennyiben teljesítik az EUSZ 49. cikkében lefektetett alkalmassági és csatlakozási követelményeket; bár elismeri, hogy elıször a reformnak és az átmenetnek kell végbemennie és nem akar irreális várakozásokat kelteni, úgy véli, hogy a tagság lehetısége továbbra is adott legyen mindazon országok számára, amelyek alkalmasak a felvételre, és kétségtelen európai törekvéseket és célokat nyilvánítottak ki;

A demokrácia, az igazságügyi reform, a jogállamiság, a jó kormányzás és az intézményi képességnövelés támogatása 22.

véleménye szerint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az államépítés, az emberi jogok és az alapvetı szabadságok támogatása központi eleme az európai szomszédságpolitikának; kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitika keretében nem alkalmazható olyan politika, amely e központi értékek veszélyeztetéséhez vezet; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönzıket és szaktudást kell felkínálnia a demokratikus reformok véghezvitele és támogatása, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi és gazdasági kihívások megoldása érdekében;

23.

hangsúlyozza, hogy folyamatosan szem elıtt kell tartani a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem erısítését és megszilárdítását, valamint a sokféleség és a kisebbségek, köztük a vallási kisebbségek jogainak – többek között az LMBTI személyek jogainak, a fogyatékossággal élık jogainak és az etnikai kisebbségekhez tartozók jogainak – tiszteletben tartását; kiemeli, hogy a nemzeti intézmények – ideértve a nemzeti parlamenteket is – képességnövelése, valamint a civil társadalom, a demokráciapárti csoportok és politikai pártok támogatása révén kiterjedtebbé válik majd a politikai párbeszéd és a pluralizmus;

24.

hangsúlyozza, hogy a nık jogai, a nemek közötti egyenlıség és a megkülönböztetésmentességhez való jog alapvetı jogok és az EU külsı fellépéseinek fı elvei; kiemeli a gyerekek, a fiatalok jogai és a nemek közötti egyenlıség, valamint a nık

101

gazdasági és politikai emancipációja elımozdításának fontosságát abból a szempontból, hogy az EU szomszédságában inkluzív, sikeres és stabil társadalmak épüljenek ki; 25.

úgy véli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika az európai szomszédsági politikában részt vevı országokban megerısítené és elısegítené az alapvetı szabadságokat azáltal, hogy elımozdítaná a véleménynyilvánítási, az egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot, továbbá a sajtó és média szabadságát, amelyek a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesítését lehetıvé tévı jogok;

26.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fejlesszék az európai szomszédságpolitika szociális dimenzióját, együttmőködve a partnerekkel a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben, ösztönözve a foglalkoztatást és a tisztességes növekedést, elısegítve a megfelelı munkaügyi kapcsolatokat és elımozdítva az oktatást és a tisztességes munkát, ily módon kezelve az illegális bevándorlás alapvetı okait;

27.

elismeri az EU és a szomszédos országok közötti kulturális kapcsolatok jelentıségét az olyan területeken, mint a konfliktusmegelızés és a béketeremtés, a kreatív ágazatok fejlesztése, a véleménynyilvánítási szabadság erısítése, a társadalmi és gazdasági fejlıdés támogatása és a civil társadalommal folytatott párbeszéd, valamint a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd megerısítése annak érdekében is, hogy kezeljék a kisebbségi és vallási csoportok megkülönböztetését és üldözését; a kulturális kapcsolatok keretének megerısítését szorgalmazza, lehetıvé téve ezáltal a mobilitási, képzési és kapacitásépítési programok, valamint a kulturális és oktatási csereprogramok létrehozását;

28.

hangsúlyozza, hogy erısíteni kell és elı kell mozdítani a „társadalmakkal kialakított partnerségeken” alapuló megközelítést; sürgeti, hogy a szomszédságpolitikával kapcsolatos közös érdekeket és célokat nemcsak a hatóságokkal, hanem a különbözı társadalmakhoz tartozó összes érdekelt féllel folytatott konzultáció keretében határozzák meg;

29.

hangsúlyozza az erıteljesebb és aktív civil társadalom kifejlıdésének jelentıségét az átalakulás és a demokratizálás folyamata szempontjából, amely kiterjed a szociális partnerekre és az üzleti élet résztvevıire is; felkér a civil társadalom, a helyi kkv-k és más nem állami szereplık további támogatására, mivel ezek alkotják a reformfolyamat hajtóerejét, és az európai szomszédságpolitika keretében elkötelezettebb párbeszédet és partnerséget szorgalmaz az uniós és a szomszédos országok civil társadalmi szereplıi és ágazatai között; hangsúlyozza az uniós vállalatok fontosságát és szerepüket az üzleti élet nemzetközi standardjai, többek között a vállalati társadalmi felelısségvállalás megismertetése és terjesztése tekintetében;

Differenciálás és feltételhez kötöttség 30.

felszólít rá, hogy az európai szomszédságpolitikát alakítsák át a valóságnak jobban megfelelı és rugalmasabb szakpolitikai keretté, amely képes alkalmazkodni a partnerországok sokszínő valóságához, továbbá felhív a „differenciált megközelítés” következetes végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a differenciálásnak az európai szomszédságpolitikában részt vevı partnerek között kell megvalósulnia;

31.

hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatokkal kapcsolatban hatékony feltételhez kötöttséget kell alkalmazni, valamint hangsúlyozza, hogy összehangoltabb megközelítésre van szükség az EU részérıl a megközelítései és a pénzügyi elıirányzatokkal kapcsolatos

102

feltételesség között; kiemeli, hogy az EU nem teheti kérdésessé alapvetı értékeit és jogait, és tartózkodnia kell kettıs követelmények kialakításától; hangsúlyozza, hogy a hosszú távon politikai, gazdasági és társadalmi fejlıdést eredményezı reformok végrehajtásában élenjáró és az EU-val mélyrehatóbb politikai együttmőködésre törekvı országoknak az EU részérıl nagyobb elkötelezettséget és támogatást kell biztosítani, és ezeket az országokat a reformfolyamatok során elért egyéni eredményeik alapján kell értékelni; hangsúlyozza a „többért többet” elv teljes körő alkalmazásának fontosságát; 32.

hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodások a legmagasabb szintő, de nem a végsı lépést jelentik az EU és a szomszédai közötti kapcsolatokban;

33.

úgy vélekedik, hogy az EU-nak fel kell kérnie a nem társult partnerországokat arra, hogy vegyenek részt az ágazati együttmőködésben, ideértve az Energiaközösséghez hasonló olyan új vagy meglévı ágazati megállapodások megkötését, illetve megerısítését, amelyek elısegítik az ilyen országok integrációját az EU négy alapvetı szabadságának megfelelı egységes térség egyes ágazati szeleteibe;

34.

úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika végrehajtása során az európai szomszédságpolitikában részt vevı országokban különös figyelmet kell fordítani a gazdasági kormányzással kapcsolatos együttmőködésre és az államháztartások fenntarthatóságára;

Biztonsági dimenzió 35.

megjegyzi, hogy a béke, a biztonság és a stabilitás megırzése alapvetı kérdés a szomszédságban, továbbá hogy a biztonsági környezet drasztikusan gyengül; kéri, hogy az európai szomszédságpolitika erıs biztonsági összetevıt és megfelelı politikai eszközöket tartalmazzon, amelyek sajnálatos módon mindmáig hiányoznak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a jelenlegi válságkezelési eszközei hatékonyságának és eredményességének javítására kell összpontosítania annak érdekében, hogy bıvíteni tudják a válságkezelést célzó beavatkozási lehetıségek tárházát; hangsúlyozza, hogy a biztonság, a stabilitás és a fejlıdés szorosan összekapcsolódik egymással, valamint hogy a régión belül átfogó megközelítésre van szükség a biztonságpolitikai aggályok és azok alapvetı okozói kezelése érdekében;

36.

úgy véli, hogy a Száhel-szaharai övezet stabilitását az észak- és dél-afrikai biztonsági problémák központi elemének kell tekinteni, és hogy e régió instabilitása a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok megkétszerezıdésének következménye, és kihat Európa stabilitására is;

37.

felhív az európai szomszédságpolitika és tágabb közös kül- és biztonságpolitikához (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelmi politikához (KBVP) kötıdı fellépések közötti szorosabb koordinációra, illetve a belsı és a külsı biztonság közötti kapcsolat erısítésére az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok és az EU biztonsága különféle kérdéseinek kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát az uniós biztonsági stratégia felülvizsgálatával összhangban és ahhoz teljesen igazodva kell elvégezni;

38.

hangsúlyozza, hogy átfogó politikai stratégiára van szükség, egyúttal – az 1975. évi helsinki záróokmánnyal összhangban – biztosítva a nemzetközi jogszabályoknak és kötelezettségeknek való teljes megfelelést, az emberi jogok, a kisebbségi jogok és az

103

alapvetı szabadságok, a függetlenség, a szuverenitás, az államok területi sérthetetlenségének, a határok sérthetetlenségének, az egyenlı jogok és a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása, valamint a konfliktusok békés úton történı rendezése alapján; megállapítja, hogy az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet (EBESZ) – mint a biztonságért felelıs legnagyobb szervezet a régióban – e tekintetben fontos szerepet játszhat, és úgy véli, hogy részére új lendületet kell adni azáltal, hogy közvetítı szerepet vállal; támogatja a partnerországok ahhoz való jogát, hogy külföldi nyomástól és kényszertıl mentesen független és szuverén kül- és biztonságpolitikai döntéseket hozzanak; 39.

szorgalmazza, hogy a felülvizsgált szakpolitika nyújtson támogatást a partnerországoknak saját állami struktúráiknak az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló és megfelelı parlamenti demokratikus ellenırzés mellett történı kiépítéséhez az olyan biztonsági kérdések kezelése céljából, mint a bőnüldözés, a terrorizmus és szervezett bőnözés, a felderítés és a biztonság, többek között a kiberbiztonság; hangsúlyozza, hogy az EU-nak szerepet kell vállalnia olyan területeken, mint a biztonsági ágazat reformja, valamint a konfliktus utáni helyzetekben, illetve a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció során; kéri az EU-t, hogy a társult partnerországok határellenırzésével kapcsolatos kapacitásépítésre összpontosítson és ismerje el az ezek közül néhány ország által jelenleg is folyamatosan tett hozzájárulást; felkéri a szomszéd országokat, hogy adott esetben járuljanak hozzá a KBVP-missziókhoz; felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elı a szomszédos államok közös biztonságpolitikai kezdeményezéseit, lehetıvé téve számukra a nagyobb felelısségvállalást, és hogy az adott régióban eredményesen hozzájáruljanak a biztonság megteremtéséhez;

40.

emlékezteti a tagállamokat a fegyverkivitelrıl szóló közös tanácsi álláspontban 2008/944/KKBP foglalt kötelezettségeikre, amelyek értelmében a tagállamok többek között kötelesek megtagadni a valamely szomszédos országba irányuló katonai technológia vagy felszerelés kiviteli engedélyét, ha nyilvánvaló kockázata van annak, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszerelést belsı elnyomásra vagy a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértı cselekményekre használhatják fel, ha az a rendeltetési országban fegyveres konfliktus kitörését vagy elhúzódását eredményezné, illetve a meglévı feszültségek vagy konfliktusok súlyosbodásához vezetne, vagy ha azt valamely másik ország elleni agresszióra használnák fel, vagy arra, hogy erıszakkal szerezzenek érvényt egy területi követelésnek;

41.

hangsúlyozza, hogy szükséges aktívan hozzájárulni és támogatni a konfliktusok békés rendezését, valamint az azokat követı megbékélési politikákat az EU szomszédságában, különféle eszközök és módszerek útján, melyeket a tılük várható hozzáadott érték alapján kell alkalmazni; úgy véli, hogy ilyen intézkedéseket jelent például az uniós különleges megbízottak munkája, a bizalomerısítı programok, az emberek közötti kapcsolatok elımozdítása és a KBVP-missziók; kéri a fıképviselıt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy a párbeszéd és a megbékélés elısegítése érdekében dolgozzon ki innovatív eszközöket és megközelítéseket, köztük nyilvános kommunikációs stratégiákat és informális konzultációkat; megállapítja, hogy az EU küldöttségei kulcsszerepet játszanak a korai elırejelzı mechanizmusok felállításában azáltal, hogy szoros, megelızı célú hálózatokat építenek ki a különféle civil társadalmi szervezetekkel;

42.

továbbra is támogatja a partnerországok szuverenitását, területi integritását és politikai függetlenségét; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikának ténylegesen hozzá kell

104

járulnia ezekhez az elvekhez és támogatnia kell azokat; hangsúlyozza, hogy az állandósult vagy elhúzódó konfliktusok gátolják az európai szomszédságpolitika teljes körő kialakulását; e tekintetben sajnálja, hogy a keleti partnerség elindítása óta nem történt elırelépés a meglévı konfliktusok rendezésében; fenntartja álláspontját, hogy valamely partnerország területének elfoglalása sérti az európai szomszédságpolitika alapelveit és célkitőzéseit; hangsúlyozza, hogy az állandósult konfliktusoknak a nemzetközi jogi normákon és alapelveken nyugvó mielıbbi békés rendezésére van szükség; felszólítja az alelnököt/fıképviselıt, hogy töltsön be aktívabb szerepet, világossá téve, hogy a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése összekapcsolódik a békés konfliktusrendezéssel és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az elszámoltathatóság elımozdítása tekintetében elvi alapokon nyugvó politikát folytassanak az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog mindennemő megsértése esetén és különösen e tekintetben kerüljék a kettıs mércét; 43.

sürgeti az EU-t, hogy az európai integráció története során nyert tapasztalatok szellemébıl és tanuláságaiból merítve kezelje a regionális konfliktusokat, mivel a kétoldalú problémákat békésen kell megoldani, valamint a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttmőködés az európai szomszédságpolitika alapvetı elemei; a változás elımozdítása érdekében e tekintetben a polgárok bevonását, a közszereplık horizontális partnerségekben és az uniós intézményekkel folytatott ikerintézményi együttmőködésekben való elkötelezett részvételét, valamint a társadalom és a fiatalabb generáció szerepvállalását szorgalmazza;

A regionális integráció elımozdítása 44.

hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika regionális dimenziójának fontosságát, valamint a regionális szinergiák és integráció elımozdításának, illetve az ahhoz való – regionális együttmőködési programok révén történı – hozzájárulásnak a szükségességét; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevı országok között fokozott gazdasági együttmőködésre van szükség ahhoz, hogy az európai szomszédságban stabilitást és jólétet teremtsenek;

45.

e tekintetben kéri, hogy az EU és a keleti partnerség országai között létrejött kétoldalú kapcsolatokat egészítsék ki a partnerség többoldalú dimenziójával, mégpedig az ezzel kapcsolatos tevékenységek és kezdeményezések számának növelése révén, különös figyelmet fordítva a határokon átnyúló projektek megerısítésére, az emberek közötti programok számának növelésére, a regionális együttmőködés ösztönzıinek bevezetésére és a civil társadalommal folytatott aktív párbeszéd további fokozására; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika fı elveivel összhangban a jövıbeni európai szomszédságpolitikának inkluzív regionális platformként kell szolgálnia az emberi jogi kérdések megvitatására;

46.

felszólít a kereskedelmi megállapodások esetében rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatokra, többek között a nemek közötti egyenlıség szempontjai tekintetében, és az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó programok és projektek számára uniós pénzügyi támogatást kér;

47.

szorgalmazza, hogy a felülvizsgált szakpolitika erısítse meg az együttmőködést szolgáló, már létezı platformokat, így az Unió a Mediterrán Térségért szervezetét és a keleti partnerséget, továbbra is támogassa a regionális integrációt, amennyiben a partnerek által meghatározott prioritások megfelelnek a specifikus szakpolitikai területnek, kezelje az

105

egyedi szubregionális kérdéseket, így a mobilitás, az energia vagy a biztonság kérdését, valamint közelítse egymáshoz a partnereket a gazdasági standardok és a jogalkotás tekintetében; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális struktúráit tervszerőbben kell megszilárdítani és fejleszteni; 48.

hangsúlyozza a többoldalú győlések – így az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyőlés – szerepének fontosságát, mivel ezek fórumként szolgálnak a párbeszédhez, valamint elısegítik a szomszédságpolitika átvételét, továbbá határozottan arra ösztönzi ıket, hogy a megfelelı módon fokozzák szerepvállalásukat;

49.

kiemeli a parlamenti demokrácia és az Európai Parlament által a szomszédos országok parlamentjeinek bevonásával tartott rendszeres kétoldalú parlamentközi ülések hozzáadott értékét, amelyek lehetıséget kínálnak a tapasztalatcserére és az egyes országok EU-hoz főzıdı kapcsolata állapotának felmérésére; ösztönzi a tagállamok nemzeti parlamentjeit, hogy az európai szomszédságpolitika keretében tartsanak kétoldalú parlamentközi üléseket, mivel ez biztosítaná a következetes megközelítést;

50.

hangsúlyozza továbbá a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája (CORLEAP) és a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyőlése (ARLEM) szerepét, amelyek lehetıvé teszik a helyi és regionális képviselık számára, hogy párbeszédet alakítsanak ki az uniós intézményekkel, valamint gazdasági, társadalmi, illetve helyi és regionális együttmőködésre lépjenek;

51.

hangsúlyozza, hogy a keleti partnerség és a déli szomszédság civil társadalmi fórumaihoz hasonló regionális civil társadalmi platformok létrehozása erısíti a demokratizálódással és a gazdasági reformprogrammal kapcsolatos többoldalú szerepvállalást a szomszédságban;

A szomszédok szomszédai 52.

hangsúlyozza, hogy a szomszédos országokkal erıs partnerségeket kell kialakítani; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szomszédságpolitikát az EU szélesebb értelemben vett külpolitikája részének kell tekinteni, továbbá el kell ismerni azokat a stratégiai szereplıket, akik befolyással bírnak szomszédságukra – a „szomszédok szomszédaira” –, mint ahogyan a nemzetközi és regionális szervezeteket is, és ennek érdekében – amennyiben célszerőnek bizonyul, valamint szükség esetén – a meglévı kétoldalú keretek között vagy többoldalú párbeszédek útján foglalkozni kell többek között a közös érdekő és a kölcsönös érdeklıdésre számot tartó kérdésekkel, például a regionális és globális biztonság kérdésével;

53.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak reálisan fel kell mérnie azokat a különbözı szakpolitikai opciókat, amelyekkel partnerei szembesülhetnek, valamint azt, hogy miképpen építhet különféle szinteken hidakat a szomszédok felé, illetve hogyan kezelheti a szomszédságában harmadik országok által kifejtett külpolitikai tevékenységet, biztosítva, hogy az EU és szuverén partnerei maguk dönthessék el, miként kívánnak eljárni kapcsolataikban;

54.

ismét hangot ad azon meggyızıdésének, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései nem állítják kereskedelmi kihívások elé az Oroszországi Föderációt, valamint hogy a társulási megállapodásokat nem szabad annak akadályaként felfogni, hogy a keleti partnerországok jó kapcsolatokat ápoljanak szomszédaikkal; ;

106

55.

kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki hatékony mechanizmusokat az európai szomszédságpolitika azon partnerországainak támogatására, amelyek nagyratörı európai menetrendet követnek, emiatt viszont harmadik országok részérıl megtorló intézkedésektıl, kereskedelemkorlátozástól vagy nyílt katonai agressziótól szenvednek; ismét kijelenti, hogy jóllehet az európai szomszédságpolitika nem a többi stratégai partner ellen irányul és elutasítja a szomszédságban a nullaösszegő geopolitikai versengés fogalmát, az EU-nak hiteles kötelezettségvállalásokat és szilárd politikai támogatást kell biztosítania azon partnerek számára, akik jobban igazodni kívánnak hozzá;

56.

felhívja az EU-t, hogy hasznosítsa azon regionális szervezetek – Európa Tanács, OECD, Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek érintett regionális szervei vagy az Arab Államok Ligája – szakértelmét, amelyekben a szomszéd országok részt vesznek, valamint aktívan vonja be ıket és mőködjön együtt velük a regionális konfliktusok kezelése érdekében; emlékeztet arra, hogy ezek olyan fontos fórumok, amelyek elısegíthetik a partnerországokban a reformok véghezvitelét, az emberi jogi aggodalmak és a regionális kérdések kezelését – amelyek tekintetében nagyobb felelısséget kell vállalniuk –, valamint a demokrácia fejlesztését;

Szakpolitikai célok és eszközök Változatos lehetıségek: elsıdleges ágazatok 57.

szorgalmazza, hogy az EU partnereivel együtt vizsgálja meg és térképezze fel a megerısített együttmőködéssel kapcsolatos és integrációs prioritásokat a különbözı szakpolitikai területeken (gazdaságfejlesztés, humánerıforrás-fejlesztés, konfliktus- és katasztrófamegelızés, infrastrukturális és regionális fejlesztés, környezetvédelem, kereskedelmi versenypolitikák, kkv-k, migráció, biztonság, energia és energiahatékonyság) a jólét, a stabilitás és a jó szomszédság térségének kialakítását tartva szem elıtt;

58.

véleménye szerint az uniós belsı és külsı politikák koherenciájának célkitőzését, valamint a bizonyos belsı és külsı kihívások közötti szoros és erısödı kapcsolatot meg kell jeleníteni az új európai szomszédságpolitikában is;

59.

úgy véli, hogy a jövıbeli digitális egységes piac területén megvalósított erıteljesebb együttmőködés, az e-közigazgatási reformokhoz nyújtott támogatás és a nyílt kormányzási megoldások jelentik a polgárok bevonásának eszközeit;-{}-

60.

hangsúlyozza az emberek szabad mozgásának fontosságát, és támogatja, hogy biztonságos és jól szervezett környezetben vízumkönnyítések és -liberalizáció révén fokozzák a szomszéd országokon belüli mobilitást, különösen a diákok, a fiatalok, a mővészek és a kutatók esetében; felhívja a Bizottságot, hogy a mobilitás területén a tagállamokkal együtt szélesítse tovább a partnerségeket, és dolgozzon ki olyan lehetıségeket, amelyek a migránsok számára biztonságos és jogszerő útvonalakat nyitnak; kéri az EU-t, hogy egyértelmően tegyen különbséget az üldöztetés elıl menekülı menedékkérık és az illegális gazdasági bevándorlók között; elítéli az emberkereskedelmet, amelynek legtöbb áldozata nı, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerországokkal megerısített együttmőködést folytassanak ennek leküzdése érdekében;

107

61.

kéri a Bizottságot, hogy a szakmai és felsıoktatási képzés elımozdítása során, valamint a szomszédság országaival folytatott körkörös migrációs programok keretében fordítson figyelmet a nemek közötti egyenlıség kérdésére annak érdekében, hogy megerısítsék a nık saját gazdaságukon belüli részvételét;

62.

megállapítja, hogy a – különösen a fiatalok körében – magas munkanélküliség, az információkhoz való szabad hozzáférés hiánya, a társadalmi kirekesztettség és a szegénység, valamint a kisebbségi jogok védelmének elmaradása – együtt a nık alacsony fokú politikai és társadalmi-gazdasági szerepvállalásával, az elégtelen kormányzással és a magas szintő korrupcióval – alapvetı okozói a stabilitás hiányának, és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeken (DCFTA) mindenképpen túlmenı kötelezettségvállalást tart szükségesnek; megjegyzi, hogy a kereskedelmi és a szabadkereskedelmi megállapodások perspektívája önmagában véve már nem kellıen hatékony ösztönzı a szomszédsággal, különösen a földközi-tengeri térség déli részén fekvı országokkal való partnerségünk erısítéséhez; tudomásul veszi, hogy az EU-val szomszédos országok között nem valósul meg regionális gazdasági együttmőködés, valamint szubregionális kezdeményezések bevezetését szorgalmazza az ezen országok közötti kereskedelem növelése érdekében;

63.

kiemeli annak fontosságát, hogy a fiatalokat, a nıket és a jövı vezetıit célzó projektekbe fektessenek be, maradéktalanul kihasználva az Erasmus+ program keretében kínált ösztöndíj-lehetıségeket annak érdekében, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevı országok és az uniós tagállamok között elımozdítsák a diák- és tanárcseréket, amelynek célja az európai szomszédsági politikában részt vevı országok és a tagállamok jövıbeli vezetıinek kinevelése, valamint az olyan felsıoktatási és oktatási projektek további elımozdítása, amelyek e téren már értékesnek bizonyultak, mint például az Európa Tanulmányok Szakkollégiuma;

64.

felhívja a Bizottságot, hogy állítson össze és kínáljon fel az európai szomszédságpolitikában részt vevı országoknak a szakpolitikái, programjai és ügynökségei – például az Europol, a Frontex, a vámkezelés – tekintetében különbözı részvételi, együttmőködési és kötelezettségvállalási szinteket az emberkereskedelem, valamint a gazdasági és határokon átnyúló bőncselekmények elleni küzdelem terén, és tegye ugyanezt az energiaközösség tekintetében, amely sikeres integrációs megállapodásként nagyobb szerepet tölthet be az európai szomszédsági politikában; kiemeli az energiabiztonság, valamint az európai szomszédos országokkal azzal a közös céllal folytatott szorosabb energiaügyi együttmőködés jelentıségét, hogy biztosítsák a megfizethetı, fenntartható, hatékony és tiszta energiával való zavartalan ellátást; felszólít az energiauniónak az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok felé való fokozatos megnyitására; ösztönzi a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevı országok körében mozdítsa elı a számítástechnikai bőnözés elleni küzdelemrıl szóló budapesti egyezményt, és szólítsa fel ıket az egyezményhez való csatlakozásra, ha azt még nem tették meg;

65.

úgy vélekedik, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a technikai támogatási programok – így a TAIEX és a Twinning – igénybevételére, és a partnereket be kell vonni az Erasmushoz és a Horizont 2020-hoz hasonló programokba, mivel ezek hozzájárulnak a tudásmegosztáshoz és különbözı szintő hálózatok kialakulásához, illetve rájuk építkezve alakítható ki a közös szomszédsági térség;

108

66.

véleménye szerint a szakpolitika parlamenti dimenzióját tovább kell erısíteni a parlamentközi találkozók, az EU-val kötött megállapodások alapján létrehozott közös parlamenti szervek és a parlamentközi győlések hatékonyságának növelésével; e tekintetben üdvözli a Parlament által a parlamenti demokrácia támogatására elfogadott új megközelítést; hangsúlyozza az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok parlamentjeinek a kormányok elszámoltatásában játszott szerepét, és ösztönzi nyomon követési kapacitásuk erısítését; kéri, hogy vonják be az Európai Parlamentet az új európai szomszédságpolitika végrehajtásába, és nyújtsanak számára rendszeres tájékoztatást és folytassanak vele konzultációt a szomszédságpolitika partnerországokon belüli elırehaladásáról; úgy véli, hogy az európai politikai pártok, illetve a tagállamok nemzeti parlamentjeinek és az Európai Parlamentnek a képviselıcsoportjai kulcsfontosságú szerepet játszhatnak és döntı felelısséget vállalhatnak a teljesen kifejlıdött demokratikus intézményeken, a jogállamiságon, a többpárti demokrácián és a nık döntéshozatalban való teljes körő részvételén alapuló politikai kultúra elımozdításában;

67.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika sikeréhez az is szükséges, hogy a tagállamok ezt a szakpolitikát magukénak tekintsék, többek között a kiemelt kezdeményezések kiterjesztésével; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatás tekintetében erısítse a szakpolitikai koordinációt és közös programozást, valamint dolgozzon ki mechanizmusokat a tagállamok és uniós szervek közötti, az európai szomszédsági politikában részt vevı országokkal kapcsolatos információk megosztására, valamint a tagállamok, az uniós szervek és a szomszédos országok közötti konzultáció elısegítésére; úgy véli, hogy az uniós pénzügyi és technikai segítségnyújtást ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a reformfolyamatok során sikeresen teljesítik a kézzelfogható referenciaértékeket, ami alapján további támogatás folyósítható;

Értékelés és láthatóság 68.

hangsúlyozza, hogy a partnerországok hatóságaival szoros partnerségben és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultáció keretében kidolgozott cselekvési terveknek korlátozott számú megvalósítandó, valós prioritásra kell összpontosítaniuk, és a végrehajtást rendszeres idıközönként vagy a körülmények megváltozása esetén értékelni kell esetlegesen közösen elfogadott szakpolitikai opciókkal kísérve; rámutat a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációs folyamatok kialakításának a referenciaértékek meghatározása tekintetében játszott jelentıségére;

69.

hangsúlyozza, hogy az eredményjelentéseknek a cselekvési tervekben lefektetett prioritások végrehajtására kell összpontosítaniuk, és meg kell jeleníteni bennük a partnerország kötelezettségvállalásának szintjét; újólag felszólít rá, hogy a jelentésekben szereplı adatokat helyezzék perspektívába, szem elıtt tartva az ország jellemzıit és megjelenítve a megelızı évek trendjeit; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok valamennyi legfontosabb érdekelt felét – többek között a civil társadalmat – valóban be kell vonni és konzultációt kell folytatni velük a jelentések elkészítése elıtt; kéri, hogy a kulcsfontosságú dokumentumok, így az eredményjelentések az adott helyi nyelvre lefordítva, könnyen hozzáférhetıek legyenek az érintett uniós küldöttség honlapján; kéri az EU-t, hogy több kvalitatív módszert alkalmazzon a partnerországon belüli elırehaladás mértékének mérésére, és vezessen be olyan eredményes intézkedéseket, amelyek a partnerek emberi jogok, jogállamiság és demokrácia terén elért fejlıdéséhez kapcsolódó feltételeken alapulnak;

109

70.

véleménye szerint erısíteni szükséges az uniós támogatás láthatóságát annak érdekében, hogy a partnerországok lakossága és az uniós tagállamok is tisztában legyenek az uniós támogatás elınyeivel; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy külön, a szomszédos országokra vonatkozó uniós humanitárius segítségnyújtási mechanizmust, amely eltér a harmadik országok tekintetében világszerte használt formától, és amelynek célja többek között az EU és politikai programja nagyfokú láthatóságának biztosítása; hangsúlyozza egy olyan mechanizmus fontosságát és szükségességét, amely az EU által nyújtott pénzügyi támogatás tekintetében képes biztosítani az átláthatóságot;

71.

felhívja az EU-t, hogy erısítse az EU és tagállamai ellen irányuló, egységének és szolidaritásának gyengítését célzó téves információk és propagandakampányok leküzdésére való képességét; felhívja az EU-t, hogy erısítse meg láthatóságát annak érdekében, hogy világosan megmutatkozzon az EU támogatása és a partnerországok iránti és azokon belüli elkötelezettsége; hangsúlyozza, hogy fontos elımozdítani az objektív, független és pártatlan tájékoztatást és a média függetlenségét az európai szomszédságpolitikában részt vevı országokban, továbbá hogy többek között az értékeit és célkitőzéseit érintı stratégiai kommunikációs erıfeszítésekre van szükség az európai szomszédságában, a felülvizsgált politika keretében átfogó, hatékony és rendszeres kommunikációs stratégia kidolgozása révén;

72.

felhívja az EU-t, hogy fokozza jelenlétét a partnerországokban, több interaktív audiovizuális eszközt és a közösségi médiát használva az adott helyi nyelven, hogy az egész társadalmat elérje; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok társadalmát megszólító világos kommunikációs stratégiát azzal a céllal, hogy megvilágítsák e társadalmak számára a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget is magukban foglaló társulási megállapodások mint politikai rendszerük és gazdaságuk korszerősítésének eszközei által nyújtott elınyöket; o o

73.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az európai szomszédságpolitikában részt vevı országok kormányainak és parlamentjeinek, az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyőlésnek, az Arab Államok Ligájának, az Afrikai Uniónak, az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek.

110



P8_TA-PROV(2015)0273 Az információs társadalomban a szerzıi és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az információs társadalomban a szerzıi és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv végrehajtásáról (2014/2256(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés (EUMSZ) 4., 26., 34., 114., 118. és 167. cikkére,

–

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkére;

–

tekintettel a szellemi tulajdonjogok egyes kereskedelmi vonatkozásairól szóló 1994. évi megállapodásra (TRIPS-megállapodás),

–

tekintettel a kulturális kifejezések sokszínőségének védelmérıl és elımozdításáról szóló, 2005. október 20-i UNESCO-egyezményre,

–

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 13., 14., 16., 17., 22. és 52. cikkére,

–

tekintettel az információs társadalomban a szerzıi és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre1,

–

tekintettel az irodalmi és mővészeti mővek védelmérıl szóló Berni Egyezményre, és kifejezetten a háromlépcsıs tesztre,

–

tekintettel a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) szerzıi jogról szóló, 1996. december 20-i szerzıdésére,

–

tekintettel a WIPO elıadásokról és hangfelvételekrıl szóló, 1996. december 20-i szerzıdésére,

–

tekintettel a WIPO audiovizuális elıadásokról szóló szerzıdésére, amelyet a WIPO 2012. június 24-i pekingi diplomáciai konferenciája fogadott el,

1

HL L 167., 2001.6.22., 10. o.

111

–

tekintettel az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) és a Belsı Piaci Harmonizációs Hivatal (BPHH) által „Intellectual property rights intensive industries: contribution to economic performance and employment in Europe (Fokozott szellemitulajdonjog-igényő iparágak: hozzájárulás a gazdasági teljesítmény és foglalkoztatás javításához az Európai Unióban) címmel a szellemi tulajdonjogokról közösen készített 2013. szeptemberi tanulmányra;

–

tekintettel a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent mővekhez való hozzáférésének megkönnyítésérıl szóló marrákesi egyezményre,

–

tekintettel a szerzıi és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésrıl és a zenemővek belsı piacon történı online felhasználásának több területre kiterjedı hatályú engedélyezésérıl szóló, 2014. február 26-i 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre1,

–

tekintettel a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/37/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel az árva mővek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló, 2012. október 25-i 2012/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre3,

–

tekintettel a szerzıi jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejérıl szóló, 2006. december 12-i 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre4,

–

tekintettel a szerzıi jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejérıl szóló 2006/116/EK irányelv módosításáról szóló, 2011. szeptember 27-i 2011/77/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre5,

–

tekintettel a mőholdas mősorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzıi és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27-i 93/83/EGK tanácsi irányelvre6,

–

tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítésérıl szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre7,

–

tekintettel a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzıi joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre8, amely módosítja a 92/100/EGK tanácsi irányelvet9,

1

HL L 84., 2014.3.20., 72. o. HL L 175., 2013.6.27., 1. o. 3 HL L 299., 27.10.12., 5. o. 4 HL L 372., 2006.12.27., 12. o. 5 HL L 265., 2012.10.11., 1. o. 6 HL L 248., 1993.10.6., 15. o. 7 HL L 157., 2004.4.30., 45. o. 8 HL L 376., 2006.12.27., 28. o. 9 HL L 346., 1992.11.27., 61. o. 2

112

–

tekintettel az eredeti mővészeti alkotás szerzıjét megilletı követı jogról szóló, 2001. szeptember 84-i 2001/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre1,

–

tekintettel a magáncélú többszörözési jogdíjakról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok elıtérbe helyezésérıl szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az Unióban az audiovizuális mővek online terjesztésérıl szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a szellemi tulajdonhoz főzıdı jogok belsı piaci érvényesítésének megerısítésérıl szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a szerzıi jogra vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatával kapcsolatban a Bizottság által 2013. december 5. és 2014. március 5. között szervezett nyilvános konzultációra,

–

tekintettel a Dan Pescod brit állampolgár által a Vakok Európai Szövetsége (EBU), illetve a Royal National Institute of Blind People (Vakok Királyi Nemzeti Intézete) nevében benyújtott 0924/2011. számú, a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáférésérıl szóló petícióról szóló 2012. február 16-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a Bizottság „Az audiovizuális mővek európai unióbeli online terjesztésérıl: a digitális egységes piac lehetıségei és kihívásai” címő zöld könyvére (COM(2011)0427),

–

tekintettel a Bizottság „Szerzıi jog a tudásalapú gazdaságban” címő zöld könyvére (COM(2008)0466),

–

tekintettel a Bizottság „A szellemitulajdon-jogok egységes piaca – A kreativitás és az innováció ösztönzése Európában a gazdasági növekedés elısegítése, minıségi munkahelyek teremtése, valamint kimagasló színvonalú termékek és szolgáltatások biztosítása céljából” címő közleményére (COM(2011)0287),

–

tekintettel a kereskedelmi forgalomba nem kerülı mővek digitalizálására és hozzáférhetıvé tételére vonatkozó alapelvekrıl szóló, 2011. szeptember 20-i egyetértési megállapodásra, melynek célja, hogy az európai könyvtárak és a többi hasonló intézmény számára megkönnyítse a tudományos könyvek és folyóiratok digitalizálását és hozzáférhetıvé tételét,

–


–

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0209/2015),

1

HL L 272., 2001.10.13., 32. o. Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0179. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0368. 4 HL C 353. E, 2013.12.3., 64. o. 5 HL C 50. E, 2012.2.21., 48. o. 6 HL C 249. E, 2013.08.30., 49. o. 2

113

A.

mivel a 2001/29/EK irányelv felülvizsgálata központi jelentıségő a kreativitás és az innováció, a kulturális sokszínőség, a gazdasági növekedés, a versenyképesség, a digitális egységes piac elımozdítása, valamint az ismeretekhez és az információkhoz való hozzáférés szempontjából, míg egyidejőleg az irodalmi és mővészeti alkotások szerzıinek megfelelı elismerést, szellemi tulajdonjogaiknak pedig oltalmat nyújt;

B.

mivel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés (EUMSZ) 167. cikke kimondja, hogy az Unió – különösen a mővészeti és irodalmi alkotás támogatása révén – sokszínőségüket tiszteletben tartva hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához;

C.

mivel az információs társadalomban a szerzıi és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv a szerzıi és szomszédos jogokra vonatkozó szabályozásnak a technológiai fejlıdés tükrében történı kiigazítására irányult;

D.

mivel a 2001/29/EK irányelv az Unió több nemzetközi jog szerinti kötelezettségével, köztük az irodalmi és mővészeti mővek védelmérıl szóló Berni Egyezmény, a WIPO szerzıi jogokról szóló szerzıdése és a WIPO elıadásokról és hangfelvételekrıl szóló szerzıdése rendelkezéseivel is foglalkozik;

E.

mivel a Bizottság és a tagállamok jelentıs beruházásokat hajtanak végre Európa kulturális örökségvédelmi intézményei gazdag győjteményeinek digitalizálása és online elérhetıvé tétele terén annak érdekében, hogy a polgárok bárhonnan és bármilyen eszközrıl elérhessék azokat;

F.

mivel az európai kulturális és kreatív iparágak a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés motorjai az Unióban, és jelentıs mértékben hozzájárulnak az Unió gazdaságához, miután több mint 7 millió fıt foglalkoztatnak, és a legfrissebb becslések szerint a GDP több mint 4,2%-át állítják elı, és mivel a kulturális iparágakban a 2008– 2012-es gazdasági válság közepette is jöttek létre új munkahelyek;

G.

mivel az ESZH és a BPHH 2013-as közös tanulmánya szerint a fokozott szellemitulajdonjog-igényő ágazatok az Unió teljes gazdasági tevékenységének hozzávetıleg 39%-át állítják elı (évi kb. 4700 milliárd euró értékben), és közvetlenül az összes uniós munkahely 26%-át (azaz 56 millió munkahelyet), közvetve pedig további 9%-át teszik ki;

H.

mivel a „digitális forradalom” új kommunikációs technikákat és eszközöket hozott létre, és új kifejezési módokat tett lehetıvé, ami megkérdıjelezte ugyan az alkotók, a kulturális iparágakban tevékenykedı vállalkozók és a közönség közötti hagyományos, háromoldalú kapcsolatot, de ösztönözte az új munkahelyeket létrehozó, valamint a kultúrát és az innovációt elımozdító tudásalapú gazdaság kialakulását;

I.

mivel az egységes digitális piaccal kapcsolatos valamennyi politikai kezdeményezésnek összhangban kell lennie az Európai Unió Alapjogi Chartájával és különösen annak 11., 13., 14., 16. 17. és 22. cikkével;

J.

mivel a kulturális sokféleség és a nyelvi sokféleség túlnyúlik a nemzeti határokon, miután egyes európai nyelveket több országban is beszélnek;

114

K.

mivel az Alapjogi Charta védi a véleménynyilvánítás szabadságát és az információs szabadságot, a mővészet és a tudomány szabadságát, és garantálja a személyes adatok, valamint a kulturális és nyelvi sokféleség védelmét, a tulajdonhoz való jogot és a szellemi tulajdon védelmét, az oktatáshoz való jogot és a vállalkozás szabadságát;

L.

mivel az alkotók kreatív alkotásaik védelméhez főzıdı jogának a digitális korban is fenn kell maradnia;

M.

mivel szükség van a kulturális kapcsolatok további fejlıdéséhez és a jogbiztonság javításához hozzájáruló intézkedések mérlegelésére; mivel a 2001/29/EK irányelv hatálybalépése óta számos kreatív online szolgáltatás alakult ki, és a fogyasztók korábban soha nem férhettek hozzá a kreatív és kulturális alkotások ilyen széles köréhez; mivel szükség van arra, hogy a minıségi kulturális tartalom bıséges és változatos kínálata álljon a felhasználók rendelkezésére;

N.

mivel a 2008-ban egy uniós kezdeményezés részeként létrehozott Európai Digitális Könyvtár harmonikus és módszeres fejlesztése elérhetıvé tette a tagállamok könyvtáraiban található alkotásokat;

O.

mivel a kreatív alkotások képviselik a digitális gazdaságot és az információtechnológiai ágazat szereplıit, például a keresımotorokat, a közösségi médiát vagy a felhasználók által elıállított tartalmakkal foglalkozó platformokat ellátó fı források egyikét, a kreatív alkotások teremtette érték azonban szinte teljes egészében olyan digitális közvetítıkhöz kerül, akik nem fizetnek díjat a szerzıknek, vagy szélsıségesen alacsony díjazást alkudnak ki;

P.

mivel a 2011/77/EU irányelv és a 2006/116/EK irányelv összehangolta a szerzıi és szomszédos jogok védelmének feltételeit azáltal, hogy az alkotások minden egyes típusa és minden egyes kapcsolódó jog tekintetében teljes mértékben harmonizálta a védelmi idıszakot a tagállamokban;

Q.

mivel az EU jogalkotó hatóságainak kötelességük, hogy minden érdekelt és különösen a nagyközönség számára is világos és érthetı szabályozási keretet alakítsanak ki a szerzıi és szomszédos jogokra vonatkozóan, amely biztosítja a jogbiztonságot;

R.

mivel egyes internetes közvetítık versenyelınyben vannak és egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek, és mivel ez a helyzet kedvezıtlen hatást gyakorol az alkotók alkotói potenciáljára és a kreatív alkotások más terjesztıi által kínált szolgáltatások fejlıdésére;

S.

mivel a szerzıi és szomszédos jogok szabályozási keretének meghatározásakor tekintetbe kell venni az innovatív ipari és kereskedelmi modellek ösztönzésének szükségességét, kihasználva az új technológiák által kínált lehetıségeket, hogy ezáltal az uniós vállalkozások versenyképesebbé váljanak;

T.

mivel az európai növekedés és munkahelyteremtés a Bizottság kiemelt célja, és központi helyet foglal el a 2014–2019 közötti idıszakra szóló programjában;

1.

rámutat arra, hogy a szerzıi jog az alkotók díjazását és az alkotói folyamat finanszírozását garantáló kézzelfogható eszköz;

115

2.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amelynek keretében konzultációt folytatott a szerzıi jogokról, amely hatalmas érdeklıdést keltett az érdekelt felek széles köre, köztük a kulturális ágazat és a civil társadalom részérıl1;

3.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az EU digitális menetrendje és ezen belül a szerzıi joggal kapcsolatos kérdések további kidolgozása iránti elkötelezettségét a Bizottság új mandátuma során; üdvözli a Bizottság 2015. évi munkaprogramját, mivel egy egységes digitális piacra vonatkozó csomagot ígér, amely magában foglal egy, a szerzıi jogokra vonatkozó szabályoknak a digitális korszakhoz való hozzáigazításuk érdekében történı korszerősítésére irányuló jogalkotási javaslatot;

4.

emlékeztet arra, hogy a szerzıi és szomszédos jogok védik és serkentik az új termékek és szolgáltatások fejlesztését és forgalmazását, valamint kreatív tartalmuk létrehozását és hasznosítását, ezáltal hozzájárulnak a javuló versenyképességhez, a foglalkoztatáshoz és az innovációhoz az EU számos ágazatában;

5.

hangsúlyozza, hogy a szerzıi jogi oltalom hatékonysága az érvényesítésére hozott intézkedések függvénye, és hogy a virágzó és innovatív kreatív ágazat biztosításához a szerzıi jogi jogszabályok határozott érvényesítésére van szükség;

6.

rámutat arra, hogy a szerzıi és szomszédos jogok elidegeníthetetlenül magukban foglalják a területiség elvét; hangsúlyozza, hogy ez az elv nem ellentétes a tartalmak hordozhatóságának biztosítására irányuló intézkedésekkel;

7.

hangsúlyozza, hogy a 2001/29/EK irányelv bármely felülvizsgálata során továbbra is biztosítani kell a jogosultak méltányos díjazásának elvét; kéri, hogy újra erısítsék meg a területiség elvét, amely lehetıvé teszi, hogy minden egyes tagállam saját kultúrpolitikája keretében biztosítsa a méltányos díjazás elvét;

8.

rámutat arra, hogy a 2001/29/EK irányelv végrehajtása óta bıvült a felhasználók számára jogszerően hozzáférhetı alkotások köre; rámutat továbbá arra, hogy a technológiai fejlıdés által a fogyasztóknak kínált sokféle felhasználási módhoz való határokon átnyúló hozzáférés szükségessé teheti a hatályos jogi keret bizonyítékokon alapuló tökéletesítését az európai kulturális sokszínőséghez való hozzáférést lehetıvé tévı sokszínő kulturális és kreatív tartalom legális online kínálatának továbbfejlesztése érdekében;

9.

emlékeztet arra, hogy a fogyasztók túlzottan gyakran szembesülnek a tartalomszolgáltatáshoz való hozzáférés területi alapon történı megtagadásával, ami ellentétes a 2001/29/EK irányelvnek a négy belsı piaci szabadság megvalósítására vonatkozó célkitőzésével; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelı megoldásokat a fogyasztók szolgáltatásokhoz és szerzıi joggal védett tartalmakhoz való határokon átnyúló hozzáférésének javítására;

10.

úgy véli, hogy a közös jogkezelésrıl szóló 2014/26/EU irányelvben követett megközelítésbıl tanulságokat lehetne levonni más típusú tartalmak tekintetében is, a hordozhatósággal és a területi alapú tartalomkorlátozással kapcsolatos kérdések azonban

1

Európai Bizottság, Belsı Piaci és Szolgáltatási Fıigazgatóság, Report on the responses to the Public Consultation on the Review of the EU Copyright Rules (Jelentés a szerzıi jogra vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatával kapcsolatos nyilvános konzultációra érkezett válaszokról), 2014. július.

116

nem oldhatók meg egyetlen átfogó megoldás révén, de több, különbözı – szabályozói és piaci kezdeményezéső – beavatkozást igényelhetnek; 11.

hangsúlyozza, hogy az EU kreatív teljesítménye egyike a leggazdagabb erıforrásainak, és akik azt élvezni szeretnék, képesnek kell lenniük annak megvásárlására még akkor is, ha azt csak más tagállamban árusítják;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a szerzıi jogokra vonatkozó közös jogkezelésrıl szóló 2014/26/EU irányelv értelmében lehetıség van a több területre kiterjedı hatályú engedélyezésre abban az esetben, ha a mősorszolgáltatók az Unió teljes területét le kívánják fedni;

13.

rámutat arra, hogy a filmek és televíziós tartalmak finanszírozása, gyártása és koprodukciója nagyrészt a helyi terjesztıknek a különbözı európai piacok kulturális sajátosságainak megfelelı különféle platformokon adott kizárólagos területi engedélyektıl függ ; hangsúlyozza tehát, hogy a területi kiterjedés mértékének és a különbözı terjesztési platformok típusának megválasztására való képesség – a szerzıdési szabadság elvének megfelelıen – ösztönzi a filmekbe és televíziós tartalmakba történı beruházást, és elımozdítja a kulturális sokszínőséget; felhívja Bizottságot annak biztosítására, hogy a szerzıi jog korszerősítésével kapcsolatos valamennyi kezdeményezést elızzön meg széles körő hatásvizsgálat a filmek és televíziós tartalmak elıállítására, finanszírozására és terjesztésére, valamint a kulturális sokszínőségre gyakorolt hatásuk szempontjából;

14.

hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló, hogy az ágazat területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlata megakadályozza az uniós tagállamokban élı kulturális kisebbségeket abban, hogy hozzáférjenek a saját nyelvükön meglévı ingyenes vagy fizetés ellenében nyújtott tartalmakhoz vagy szolgáltatásokhoz;

15.

támogatja a jogszerően megszerzett és jogszerően hozzáférhetıvé tett tartalmakat érintı online szolgáltatások EU-n belüli hordozhatóságának fokozására irányuló kezdeményezéseket, a szerzıi jogok és a jogosultak érdekei maradéktalan tiszteletben tartása mellett;

16.

emlékeztet arra, hogy az európai kulturális piacok az európai kulturális és nyelvi sokszínőség okán természetüknél fogva heterogének, és megállapítja, hogy ezt a sokszínőséget elınynek, nem pedig az egységes piac akadályának kell tekinteni;

17.

tudomásul veszi a területi engedélyek EU-n belüli fontosságát, különösen az audiovizuális mővek és filmalkotások tekintetében, amelyek elsıdlegesen a mősorszolgáltatók elıvásárlási vagy elıfinanszírozási rendszerein alapulnak;

18.

aggodalommal állapítja meg, hogy egyre több az illegális online szolgáltatás, és hogy nıtt a kalózkodás és általában véve a szellemi tulajdoni jogsértések száma, és ez a tendencia komoly fenyegetést jelent a tagállamok gazdaságára és az alkotótevékenységre nézve az Unióban;

19.

hangsúlyozza, hogy a szerzıi jogi keret reformjának a magas szintő védelmen kell alapulnia, mivel ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz, továbbá stabil, egyértelmő és rugalmas jogalapot nyújtanak, ami a kreatív és kulturális ágazatban

117

elısegíti a beruházást és növekedést, miközben megszünteti a jogbizonytalanságokat és következetlenségeket, amelyek káros hatással vannak a belsı piac mőködésére; 20.

hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piacot szolgáló mőködıképes struktúrák kiépítésének fontos feladata mellett lépéseket kell tenni az analóg egységes piac megfelelı mőködésének biztosítása érdekében is;

21.

rámutat arra, hogy a fokozott szerzıijog-igényő ágazatok több mint 7 millió fıt foglalkoztatnak az Unióban; ezért kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szerzıi jog korszerősítésével kapcsolatos jogalkotási kezdeményezéseket a szabályozás javítása elveinek megfelelıen elızetes és teljes körő hatásvizsgálat elızze meg a növekedésre és a foglalkoztatásra, valamint lehetséges költségeik és hasznuk szempontjából;

22.

hangsúlyozza, hogy a szerzıi jogra vonatkozó uniós jogszabályok bármely jövıbeli felülvizsgálatának meggyızı adatokon kell alapulnia annak érdekében, hogy Európában biztosított legyen a kreatív ágazatok további fejlıdése;

23.

elismeri, hogy a szerzıi jogot sértı kereskedelmi tevékenységek komoly fenyegetést jelentenek a digitális egységes piac mőködése és a sokszínő kulturális és kreatív tartalmak interneten keresztül történı jogszerő nyújtásának fejlıdése tekintetében;

24.

elengedhetetlennek tekinti a szerzık és alkotók helyzetének erısítését, valamint mőveik digitális terjesztése és hasznosítása tekintetében javadalmazásuk javítását;

Kizárólagos jogok 25.

elismeri annak szükségességét, hogy a szerzık és az elıadómővészek jogi védelmet kapjanak alkotó és mővészi tevékenységükhöz; elismeri, hogy a kultúra és az ismeretek terjesztése közérdek; elismeri a producerek és a kiadók szerepét abban, hogy a mővek piacra kerüljenek, és azt, hogy a jogosultak valamennyi csoportjának megfelelı díjazást kell biztosítani; szorgalmazza a szerzık és az elıadómővészek egyéb jogosultakkal és közvetítı szolgáltatókkal szembeni szerzıdéskötési pozíciójának javítását – különösen a szerzık által átruházott jogok felhasználására vonatkozó olyan ésszerő idıszak bevezetésének megfontolását, amelyet követıen az említett jogok megszőnnek –, miután a szerzıdéses kapcsolatokat gyakran egyenlıtlen erıviszonyok jellemezhetik; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a szerzıdéskötési szabadság fontosságát;

26.

rámutat arra, hogy hogy a szerzıi jogi védelem alatt álló mővek és egyéb védett anyagok arányos védelme kulturális szempontból is jelentıs kérdés, és hogy az EUMSZ 167. cikke értelmében az Uniónak tevékenysége során figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat;

27.

hangsúlyozza, hogy a szerzıknek és az elıadómővészeknek a digitális környezetben éppúgy, mint az analóg világban megfelelı díjazásban kell részesülnie;

28.

felkéri a Bizottságot a jogbiztonság javítására irányuló célzott és megfelelı intézkedések értékelésére a Bizottságnak a szabályozás javítására irányuló célkitőzésével összhangban; felhívja a Bizottságot az egységes európai szerzıi jogi oltalom munkahelyekre és innovációra, a szerzık, elıadómővészek és egyéb jogtulajdonosok érdekeire, valamint a regionális kulturális sokféleség fogyasztók általi elérhetıségének elımozdítására gyakorolt hatásának vizsgálatára;

118

29.

rámutat arra, hogy a kizárólagos jogok és a szerzıdési szabadság az alkotások létrehozása és finanszírozása törékeny ökoszisztémájának alapelemei, mivel elısegítik a kockázatok jobb megosztását, lehetıvé teszik a különbözı szereplık bevonását a kulturális szempontból sokszínő közönséget szolgáló közös projektekbe, és ösztönzik a professzionális tartalom-elıállításba történı beruházásokat;

30.

azt ajánlja, hogy az uniós jogalkotó a közérdek védelme, és egyúttal a személyes adatok védelme érdekében vegye fontolóra a közszféra információinak újrafelhasználása elıtt álló akadályok további csökkentését; megjegyzi, hogy a jogalkotás ily módon történı kiigazításának megfelelıen figyelembe kell vennie a 2013/37/EU irányelvet, a szerzıi jogokra irányadó elveket és az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát;

31.

felhívja a Bizottságot az olyan köztulajdonban lévı mővek hatékony védelmére, amelyek jellegüknél fogva nem tartoznak szerzıi jogi védelem alá; sürgeti ezért a Bizottságot annak tisztázására, hogy amint egy mő közkinccsé válik,továbbra is közkincsnek minısül annak minden olyan digitalizált változata, amely nem alkot új, transzformatív mővet; felhívja ezenkívül a Bizottságot arra is, hogy vizsgálja meg, hogy mennyiben lehet a jogosultak számára lehetıséget biztosítani arra, hogy mőveiket részben vagy teljes egészében a közkincsként felajánlják;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy még jobban harmonizálja a szerzıi jog védelmi idejét, tartózkodva a védelem idejének bármiféle további kiterjesztésétıl a Berni Egyezményben megállapított jelenlegi nemzetközi elıírásoknak megfelelıen; ösztönzi a tagállamokat, hogy összehangolt módon véglegesítsék a 2006/116/EK és a 2011/77/EU irányelv átültetését és végrehajtását;

Kivételek és korlátozások 33.

felhívja az uniós jogalkotót, hogy tartson ki a 2001/29/EK irányelvben megállapított azon célkitőzés mellett, hogy az európai kulturális kreativitás biztosításának fı módjaként megfelelı védelmet kell nyújtani a szerzıi és szomszédos jogok számára, és megfelelı egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak és a védelemben részesülı mővek és teljesítmények felhasználói csoportjai, valamint a jogosultak különbözı csoportjai között; hangsúlyozza ezenkívül, hogy az e területre vonatkozó bármely jogszabály-módosításnak biztosítania kell a fogyatékkal élı személyek számára, hogy bármilyen formában hozzáférhessenek a szerzıi és kapcsolódó jogok által védett mővekhez és szolgáltatásokhoz;

34.

hangsúlyozza, hogy a szerzıi és szomszédos jogok képezik az európai kulturális és kreatív ágazatok, valamint az oktatás és a kutatás, illetve az e jogok alóli kivételeket és mentességeket élvezı ágazatok jogi keretét, továbbá tevékenységük és a foglalkoztatás alapjául szolgálnak;

35.

megjegyzi, hogy a kivételeket és korlátozásokat oly módon kell alkalmazni, hogy azok figyelembe vegyék azok célját, és különösen az analóg és digitális környezet sajátos jellemzıit, fenntartva az egyensúlyt a jogosultak érdekei és a nyilvánosság érdekei között; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetıségét, hogy felülvizsgálja a létezı kivételeket és korlátozásokat annak érdekében, hogy azokat jobban hozzáigazítsa a digitális környezethez, figyelembe véve a digitális környezetben jelenleg zajló változásokat és a versenyképesség szükségességét;

119

36.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kivételek és korlátozások a fogyatékossággal élı személyek számára elérhetık legyenek; ebben az összefüggésben megemlíti a marrákesi szerzıdés megkötését, amely elısegíti a látássérültek könyvekhez való hozzáférését, és ösztönzi e szerzıdés gyors ratifikálását, függetlenítve e ratifikálást az uniós jogi keret felülvizsgálatától; úgy véli, hogy a szerzıdés a helyes irányba tett lépésnek tekinthetı, azonban ezen kívül is sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a különféle fogyatékossággal élı személyek is hozzáférhessenek a tartalmakhoz;

37.

felhívja a figyelmet az európai kulturális sokféleség fontosságára, és megjegyzi, hogy a tagállamok között a kivételek végrehajtása terén fennálló különbségek nagy kihívást jelenthetnek a belsı piac mőködése szempontjából a határokon átnyúló tevékenységek és az EU globális versenyképessége és az innováció szempontjából, és jogi bizonytalansághoz vezethetnek a szerzık és a felhasználók számára egyaránt; ezért úgy véli, hogy egyes kivételek és korlátozások számára elınyt jelenthet a több közös szabály; megjegyzi azonban, hogy indokolt lehetıvé tenni a tagállamok számára, hogy sajátos kulturális és gazdasági érdekeiknek megfelelı jogszabályokat alkossanak az arányosság és a szubszidiaritás elvével összhangban;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a minimumszabályok alkalmazását a kivételekre és korlátozásokra, továbbá biztosítsa a 2001/29/EK irányelvben említett valamennyi kivétel és korlátozás megfelelı végrehajtását és a belsı piacon belül a kulturális javakhoz való határokon átnyúló egyenlı hozzáférést és a jogbiztonság javítását;

39.

a kulturális örökséghez való széles körő – részben online platformon keresztül megvalósuló – hozzáférés elısegítése érdekében szükségesnek tartja a közintézményekre – például könyvtárakra, múzeumokra és levéltárakra – vonatkozó kivételek megerısítését;

40.

kéri a Bizottságot, hogy alaposan vegye fontolóra az alapvetı jogok védelmét, különösen a megkülönböztetés elleni küzdelmet vagy a sajtószabadság védelmét; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy e kivételek után méltányos díjazást kellene fizetni;

41.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) fontos szerepet töltenek be a kulturális és kreatív ágazatokban a munkahelyteremtés és a növekedés szempontjából az EU-ban; hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív ágazatokban mőködı kkv-k nagy többsége a szerzıi jogi keret rugalmasságára támaszkodik a kulturális és kreatív mővek elıállításához, terjesztéséhez és az azokba való befektetéséhez, továbbá az olyan innovatív megoldások fejlesztéséhez is, amelyek a felhasználóknak a helyi piacok preferenciáihoz és sajátosságaihoz igazodó on-line kreatív mővekhez való hozzáférését teszik lehetıvé;

42.

érdeklıdéssel figyeli a mővek digitális hálózatokon való felhasználása új formáinak kialakulását, különösen a transzformatív felhasználást, és hangsúlyozza az olyan megoldások megvizsgálásának fontosságát, amelyek összeegyeztetik az alkotók számára megfelelı díjazást és méltányos ellentételezést nyújtó hatékony védelmet a kulturális javakhoz és tudáshoz való hozzáférés közérdekő céljával;

43.

hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság javítása érdekében amennyiben egy kivétel, illetve korlátozás már alkalmazandó, a tartalom felhasználásának olyan új módjait, amelyek a technológiai fejlıdésnek köszönhetıen váltak lehetıvé, amennyire csak lehetséges a meglévı kivétellel, illetve korlátozással összhangban kell értelmezni, feltéve hogy az új

120

felhasználás a már meglévıhöz hasonló – erre a háromlépcsıs teszt alkalmazandó; elismeri, hogy a kivételek és korlátozások értelmezésének ilyen fajta rugalmassága lehetıvé teheti a szóban forgó kivételek és korlátozások hozzáigazítását az eltérı nemzeti körülményekhez és a társadalmi igényekhez; 44.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a médiakonvergencia megfelelı figyelembevétele révén biztosítsák a technológiai semlegességet, valamint a kivételek és a korlátozások jövıbeni kompatibilitását, miközben az új alkotások létrehozását, finanszírozását és terjesztését ösztönzı eszközök erısítésével a közérdeket kell szolgálni, továbbá hogy új, innovatív és ösztönzı módszerekkel tegyék elérhetıvé ezeket az alkotásokat;

45.

javasolja a szolgáltatói és közvetítıi felelısség felülvizsgálatát a szerzıi jogokkal kapcsolatos jogi helyzetük és felelısségük pontosítása érdekében, annak biztosítása céljából, hogy a kreatív folyamat és ellátási lánc egésze folyamán megfelelı gondossággal járjanak el, és hogy méltányos díjazást biztosítsanak az alkotók és jogosultak számára EU-szerte;

46.

hangsúlyozza, hogy a digitális piac fejlıdése a kulturális és kreatív ágazatok fejlıdése nélkül nem lehetséges;

47.

kiemeli, hogy a karikatúrára, paródiára vagy utánzatra vonatkozó kivétel fontos a demokratikus vita élénkítése szempontjából; úgy véli, hogy a kivételnek egyensúlyt kell teremtenie az alkotók és az eredeti szereplık érdekei és jogai, valamint az oltalom alatt álló mő azon felhasználójának véleménynyilvánítási szabadsága között, aki a karikatúrára, paródiára vagy utánzatra vonatkozó kivételt veszi alapul;

48.

hangsúlyozza, hogy megfelelıen fel kell mérni a szövegekre és adatokra vonatkozó automatizált analitikai módszerek (pl. „szöveg- és adatbányászatot”, illetve „tartalombányászat”) kutatási célokra való lehetıvé tételét, feltéve, hogy megszerezték az engedélyt a mő olvasásához;

49.

hangsúlyozza, hogy a digitális piac fejlıdése szorosan összefügg a kulturális és kreatív ágazatok fejlıdésével, és emiatt a tartós jólét csak e két terület kiegyensúlyozott, párhuzamos fejlıdésén keresztül érhetı el;

50.

megjegyzi, hogy a magántulajdonhoz való jog a modern társadalom egyik alapköve. megjegyzi továbbá, hogy az oktatási anyagokhoz és kulturális javakhoz való hozzáférés megkönnyítése kiemelkedı jelentıségő a tudásalapú társadalom fejlıdéséhez, és ezt a jogalkotóknak is figyelembe kell venniük;

51.

felhív a kutatási és oktatási célokra vonatkozó széles körő kivétel létrehozására, amelynek nemcsak az oktatási intézményekre kell kiterjednie, hanem az illetékes hatóságok vagy jogszabályok által elismert, illetve valamely oktatási program mőködési körébe tartozó oktatási létesítményhez vagy intézményhez kapcsolódó akkreditált oktatási vagy kutatási tevékenységre is, az online és a határokon átnyúló tevékenységeket is beleértve;

52.

hangsúlyozza, hogy megalapozott és objektív gazdasági és jogi elemzéssel megfelelıen indokolni kell az EU szerzıi jogi jogrendjébe bevezetett minden új kivételt vagy korlátozást;

121

53.

elismeri a könyvtárak jelentıségét az ismeretekhez való hozzáférés szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje egy olyan kivétel elfogadásának lehetıségét, amely lehetıvé teszi az állami és kutatókönyvtárak számára, hogy jogszerően biztosítsák a mőveket digitális formátumban a nyilvánosság számára személyes használatra és korlátozott idıtartamra, az interneten keresztül vagy a könyvtárak hálózata révén annak érdekében, hogy a tudás terjesztésére vonatkozó közérdekő kötelezettségüket hatékonyan és korszerően tudják teljesíteni; azt ajánlja, hogy a szerzıket megfelelıen ellentételezzék az e-kölcsönzésért, a fizikai formátumú könyvek kölcsönzésére vonatkozó, a nemzeti területi korlátozásoknak megfelelı ellentételezéssel megegyezı mértékben;

54.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen értékelést egy olyan kivétel létrehozásáról, amely lehetıvé teszi a könyvtárak számára a tartalmak konzultáció, katalogizálás és archiválás céljára történı digitalizálását;

55.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék a könyvipar által a méltányos, kiegyensúlyozott és életképes üzleti modellek kialakítása érdekében végzett számos kísérlet következtetéseit;

56.

megjegyzi, hogy néhány tagállam kompenzációs rendszerek céljából jogszabályban elıírt engedélyeket vezetett be; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy azon aktusok, amelyek a kivétel szerint megengedettek, azok is maradjanak; emlékeztet arra, hogy a kivételek és korlátozások alkalmazására vonatkozóan csak azon esetekben kellene ellentételezést fontolóra venni, amikor a kivétel alá esı aktus a jogtulajdonos számára kárt okoz; továbbá felhívja a szellemi tulajdoni jogsértések európai megfigyelıközpontját, hogy végezzen teljes körő tudományos értékelést ezekrıl a tagállami intézkedésekrıl és azoknak valamennyi érintett érdekelt felet érintı következményeirıl;

57.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a magáncélú másolatra vonatkozó kivételre ne vonatkozzon technikai korlátozás, és azt az alkotók méltányos kártérítése kísérje; felkéri a Bizottságot, hogy tudományos bizonyítékok alapján elemezze az Európai Parlament magáncélú többszörözési jogdíjakról szóló 2014. február 27-i állásfoglalását1 és a Bizottság által irányított legutóbbi közvetítési folyamat eredményeit2, a jogtulajdonosoknak a természetes személyek általi, magáncélra történı többszörözés tekintetében fennálló méltányos díjazását célzó jelenlegi intézkedéseket, különös tekintettel az átláthatósági intézkedésekre;

58.

megállapítja, hogy a magáncélú többszörözési díjakat oly módon kell szabályozni, hogy a polgárok tájékoztatást kapjanak e díjak tényleges összegérıl, céljáról és felhasználásának módjáról;

59.

hangsúlyozza, hogy a digitális illetékeket átláthatóbbá és optimálissá kell tenni, a jogtulajdonosok és a fogyasztók jogainak biztosítása érdekében, valamint tekintettel a szerzıi és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésrıl és a zenemővek belsı piacon történı online felhasználásának több területre kiterjedı hatályú engedélyezésérıl szóló 2014/26/EU irányelvre;

1 2

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0179. A magáncélú többszörözésre és reprográfiára kivetett díjak tekintetében a Bizottság által irányított legutóbbi közvetítési folyamat alapján Antonio Vitorino által összeállított, 2013. január 31-i ajánlások.

122

60.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a szerzıi jogi rendszer átláthatóságát és egyértelmőségét a szerzıi jogi tartalmakat felhasználók számára, különösen a felhasználók által létrehozott tartalmak és a szerzıi jogdíjak, a kreativitás elımozdítása, az online platformok továbbfejlesztése és a jogosultak megfelelı díjazásának biztosítása érdekében;

61.

felhívja a figyelmet a 2001/29/EK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésének fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a kivételek vagy a korlátozások tényleges érvényesítését, valamint a szerzıi és szomszédos jogi védelem alá nem tartozó tartalomhoz való hozzáférést nem akadályozhatják szerzıdések vagy szerzıdéses feltételek;

62.

felszólítja a terjesztıket, hogy a tartalmaik interoperabilitásának biztosításához szükséges technológiai intézkedésekre vonatkozó összes információt tegyék közzé;

63.

kiemeli, hogy elı kell segíteni különösen a szoftverek és terminálok nagyobb fokú interoperabilitását, mivel annak hiánya hátráltatja az innovációt, csökkenti a versenyt és árt a fogyasztóknak az Unióban; úgy véli, hogy az átjárhatóság hiánya egy adott termék vagy szolgáltatás piaci erıfölényéhez vezet, ami elfojtja a versenyt az Unióban, és korlátozza a fogyasztók választási lehetıségét;

64.

rámutat arra, hogy a digitális piacon a mőszaki fejlıdés gyors üteme technológiasemleges jogszabályi keretet tesz szükségessé a szerzıi jogok tekintetében;

65.

elismeri az arányos és hatékony végrehajtásnak az alkotók, jogosultak és fogyasztók támogatásában betöltött szerepét;

66.

felszólítja a Bizottságot és az uniós jogalkotókat, hogy olyan megoldásokon gondolkodjanak, amelyek az értéket a tartalomról a szolgáltatásra helyezik át; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi digitális környezetben ki kell igazítani a közvetítı jogállásának meghatározását;

67.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók gyakran szembesülnek különbözı korlátozásokkal, és a szerzıi jogi keretbıl nagyon sokszor hiányzik a fogyasztói jogok fogalmának meghatározása; felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztók szemszögébıl vizsgálja meg a jelenlegi szerzıi jogi jogszabályok hatékonyságát, valamint dolgozzon ki egyértelmő és átfogó fogyasztói jogokat; o o

68.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

123



P8_TA-PROV(2015)0274 A Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységeinek értékelése Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésrıl – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékelése (2014/2231(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 2., 6., 8. és 21. cikkére,

–

tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány esetleges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására1,

–

tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a Tanács által 2014. június 23-án elfogadott, „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetérıl a világban 2013-ban” címő jelentésre,

–

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” címő 2013. évi éves jelentésrıl és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a külsı tevékenységek finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi 2014. március 11-i 236/2014/EU rendeletre5,

–

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintő elımozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi 2014. március 11i 235/2014/EU rendeletre6,

1

HL C 257. E, 2013.9.6, 13. o. HL C 33. E, 2013.2.5, 165. o. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470. 4 Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076. 5 HL L 77., 2014.3.15., 95. o. 6 HL L 77., 2014.3.15., 85. o. 2

124

–

tekintettel a Tanács „A demokratikus kormányzás támogatása – A megerısített uniós keret felé” címő, 2009. május 18-i következtetéseire1,

–

tekintettel a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló, 2009. november 17-i tanácsi következtetésekre2,

–

tekintettel a Tanács 2010. december 13-i következtetéseire, amely tartalmazza a 2010. évi jelentést és a kísérleti országok listáját3,

–

tekintettel a Tanács európai szomszédságpolitikáról szóló, 2011. június 20-i következtetéseire4,

–

tekintettel a Tanács a Demokráciáért Európai Alapítványról szóló, 2011. december 1-jei tanácsi következtetéseire5,

–

tekintettel a Tanács emberi jogokról és demokráciáról szóló 2012. június 25-i következtetéseire6, valamint a Tanács által szintén 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre7,

–

tekintettel a Tanács 2013. január 31-i, „A fenntartható változás uniós támogatása az átalakulóban lévı társadalmakban” címmel megfogalmazott következtetéseire8,

–

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének és a Bizottságnak az „Új európai szomszédságpolitikai felé” címő, 2015. március 4-i közös konzultációs anyagára (JOIN(2015)0006),

–

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat 2013. évi felülvizsgálatára9,

–

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése– Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” címő, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–

tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozását támogató, az Európai Parlament egykori elnökének, Jerzy Buzeknek és a Bizottság egykori alelnökének /az Unió egykori külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, Catherine Ashtonnak címzett, 2011. november 25-én kelt levelére,

–

tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány irányítótanácsának 2014. december 3-i határozatára a Demokráciáért Európai Alapítványra vonatkozó kezdeti földrajzi korlátozások feloldásáról,

–

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

1 2

http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%209908%202009%20INIT http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/gena/111250.pdf

3

https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/118433.pdf http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/122917.pdf 5 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/126505.pdf 6 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/131171.pdf 7 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/131181.pdf 8 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/135130.pdf 9 http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf 4

125

–

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0177/2015),

A.

mivel a demokrácia elımozdítása és támogatása, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvetı szabadságok egyetemességének és oszthatatlanságának tiszteletben tartása az EU külpolitikájának fı célkitőzései közé tartoznak, ahogyan azt az Európai Unióról szóló szerzıdés 21. cikke és az Alapjogi Charta is elıírja;

B.

mivel az EU a demokráciaépítés folyamata iránti felelısségvállalás elvét kiemelkedı fontosságúnak tartja egy valódi demokratikus kultúra elımozdításához;

C.

mivel számos uniós tagállam társadalma az utóbbi évtizedekben sikeres demokratikus átalakulási folyamaton esett át, és e területen a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenysége szempontjából jelentıs tapasztalatot halmozott fel, amelyet szakértıi és politikai szinten fel lehet és fel kell használni a Demokráciáért Európai Alapítvány munkájához;

D.

mivel az arab tavasz történései és a keleti szomszédságban történt események nyomán megkezdıdött az emberi jogok elımozdítását és a demokrácia támogatását célzó uniós szakpolitikai eszközök átformálása;

E.

mivel a világ számos olyan országában, ahol a Demokráciáért Európai Alapítvány mőködik, csökken a jogszerő civil társadalmi fellépések mozgástere és a civil társadalmi szervezetek külsı finanszírozása amiatt, hogy a tekintélyelvő rendszerek egyre kifinomultabb eszközöket – többek között jogszabályokat – alkalmaznak a nem kormányzati szervezetek és a demokráciapárti szereplık – többek között a Demokráciáért Európai Alapítvány kedvezményezettjei – munkájának korlátok közé szorítására;

F.

mivel az európai szomszédságpolitika országainak az elmúlt években rendkívül sok olyan politikai, biztonsági és gazdasági kihívással kellett szembenézniük, amelyek nagymértékben megterhelték a demokratizálódási erıfeszítéseket és megnehezítették az emberi jogok és az alapvetı szabadságok tiszteletben tartását;

G.

mivel támogatni kell azokban az országokban, amelyekben a Demokráciáért Európai Alapítvány mőködik a tárgyilagos és független tájékoztatás nyújtását és meg kell erısíteni a médiakörnyezetet, többek között az internetet és a közösségi médiát, miközben védeni kell a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát, és küzdeni kell a társadalmi és politikai cenzúra valamennyi formája ellen; mivel ezekben az országokban ugyanolyan fontos a demokratizálódási erıfeszítések támogatása, ideértve a jogállamiság megszilárdítását és a korrupció elleni küzdelmet;

H.

mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása – más olyan uniós programokkal együtt, mint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és az európai szomszédságpolitika civil társadalmi eszköze – az EU hagyományos államközpontú megközelítését egy kiegyensúlyozottabb, hosszabb távú és társadalomorientált megközelítéssel egészíti ki, amelyre nagyon nagy szükség van, középpontba helyezve az alulról építkezı helyi és regionális mozgalmakkal való közvetlen kapcsolatot;

I.

mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány által végrehajtottakhoz hasonló demokráciatámogatási intézkedések hatásának értékelése továbbra is alapvetıen nehéz feladat, különösen az érintett országok politikai átalakulásának nem lineáris és elhúzódó jellege és az érintett tevékenységek gyakran bizalmas természete miatt;

126

J.

mivel az információs technológiák és a közösségi média a demokráciáért folytatott küzdelem fontos eszközeivé váltak, és ezért ezeknek kiemelt helyet kell biztosítani a demokrácia támogatására irányuló európai menetrendben;

K.

mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány 2015. június 30-ig 186 kezdeményezést támogatott, az EU déli szomszédságában összesen több mint 5,2 millió EUR értékben, az EU keleti szomszédságában és azon túl pedig több mint 5,3 millió EUR értékben;

L.

mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány a társfinanszírozás különleges formájában részesül, amelynek értelmében igazgatási költségvetését a Bizottság biztosítja, ugyanakkor a helyszínen végzett tevékenységeket a tagállamok és harmadik országok hozzájárulásaiból finanszírozzák;

Általános értékelés 1.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány által eddig elért eredményeket, tekintettel a jelenlegi nehéz nemzetközi környezetre, és úgy véli, hogy „a politikai átalakulás alatt álló országokban és a demokratizálódásért küzdı társadalmakban a demokratizálódás és a mélyen gyökerezı és fenntartható demokrácia elımozdítására és ösztönzésére”1 irányuló fı célkitőzéseit teljesíti, többek között a „nem támogatottak támogatásával” is, a korrupció elleni küzdelem révén, a sokféleségen és az erıszakmentességen belüli párbeszéd elımozdításával, a társadalmi és politikai részvétel ösztönzése révén, azon az adott területen dolgozó aktivisták és újságírók támogatásával, akik áldoznak arra, hogy biztosítsák és felgyorsítsák az igazságszolgáltatást hozzáférhetıbbé tévı demokratikus folyamatok elindítását;

2.

elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Alapítvány a rövid mőködési idıszak, a korlátozott pénzeszközök, valamint a demokráciatámogatás hatásának értékelésével kapcsolatos kihívások ellenére teljesítette a Parlament ajánlásait, hozzáadott értéket teremtve a meglévı uniós demokráciatámogatáshoz egy gyors, rugalmas, alulról felfelé építkezı és a kereslet által vezérelt finanszírozással, amelyet közvetlenül a kedvezményezettek számára pénzügyileg hatékony módon biztosítottak, az alacsony adminisztratív terheknek, valamint az Alapítvány számára az irányítótanács által létrehozott egyszerő eljárásoknak köszönhetıen;

3.

úgy véli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány mint a demokráciát támogató módszer hozzájárult mind a politikai, mind a személyes kockázat csökkentéséhez;

4.

hangsúlyozza az EU arra vonatkozó többirányú erıfeszítései iránti maradéktalan és folyamatos támogatását, hogy segítséget nyújtson a civil társadalmi szervezeteknek, társadalmi mozgalmaknak és aktivistáknak szerte a világon; megismétli, hogy továbbra is biztosítani kell a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységének és az EU meglévı külsı finanszírozási eszközeinek – elsısorban a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) – egymást kiegészítı jellegét és kerülni kell az ezek közti átfedéseket, mivel azok a demokratikus elvek elımozdítását és az emberi jogok és az alapvetı szabadságok tiszteletben tartását tőzték ki célul az EU közelében;

1

A Demokráciáért Európai Alapítvány alapszabályának 2. cikke – elérhetı az alábbi oldalon: https://www.democracyendowment.eu/about-eed/

127

5.

üdvözli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány következetesen kiáll a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülési szabadság, a tömegtájékoztatás szabadsága, a jogállamiság építése és megerısítése, a korrupció elleni küzdelem, valamint a társadalmi és politikai pluralizmus mellett, amelynek célja a demokratikus rendszerek fejlıdésének támogatása az EU keleti és a déli szomszédságában;

6.

azon a véleményen van, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány által megvalósított kezdeményezések egyedülállónak és hiánypótlónak bizonyultak azokban az esetekben, amikor az uniós tagállamok és a nem uniós országok általi finanszírozás nem valósulhatott meg;

7.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy holisztikus megközelítést a politikai átmenet és a demokratizálódás támogatására a harmadik országokban, amely magában foglalja az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogérvényesülés, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a megbékélés és a jogállamiság elımozdítását, valamint a demokratikus intézmények – többek között a jogalkotó szervek – megerısítését;

Finanszírozás 8.

felhívja a Demokráciáért Európai Alapítvány alapító feleit, különösen az összes uniós tagállamot és a Bizottságot, hogy járuljanak hozzá az Alapítványhoz vagy növeljék az ilyen hozzájárulásaikat, a Demokráciáért Európai Alapítvány megalapításakor vállalt kötelezettségeikkel összhangban;

9.

emlékeztet arra, hogy 2015. április 26-án a Demokráciáért Európai Alapítványnak a következı országok ajánlották fel támogatásukat és hozzájárulásukat: Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Németország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Spanyolország, Svédország és Svájc, míg a többi 12 tagország ezt még nem tette meg;

10.

hangsúlyozza, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány hatékonyságának fenntartása és továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlen a hosszú távú, megfelelı, stabil, átlátható és kiszámítható finanszírozás biztosítása;

11.

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjét, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelıs biztost, hogy kerüljön sor a Demokráciáért Európai Alapítvány hozzáadott értékének mérlegelésére az európai szomszédságpolitika közelmúltban elindított felülvizsgálata során, és hogy vizsgálják meg, milyen módon lehetne a Demokráciáért Európai Alapítvány fenntartható támogatását biztosítani;

12.

felkéri Belgiumot, hogy legalább mérje fel a Demokráciáért Európai Alapítványtól és annak alkalmazottaitól származó adóbevételek egésze vagy egy része visszatérítésének lehetıségét az Alapítvány projektjeinek finanszírozására; emlékeztet arra, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány a belga jog szerinti magánalapítványként mőködik;

13.

üdvözli az északi, a közép-európai és egyes déli tagállamok által nyújtott hozzájárulásokat; felhívja a többi déli tagállamot, amelyek egy része történelmi, gazdasági és kulturális szempontból különösen erısen kötıdik a déli szomszédsághoz, hogy tegyenek külön erıfeszítést a Demokráciáért Európai Alapítványhoz való pénzügyi vagy kirendelés által történı hozzájárulás érdekében;

128

14.

üdvözli az Alapítvány által az uniós partnerektıl, például a Svájctól és Kanadától kapott pénzügyi hozzájárulást; szorgalmazza, hogy más tagállamok, különösen az EFTAországok is támogassák a Demokráciáért Európai Alapítványt;

15.

felszólítja a Demokráciáért Európai Alapítvány támogatóit, hogy az Alapítvány végrehajtó bizottsága számára biztosítsanak teljes szabadságot a kedvezményezettek kiválasztásában, ami az irányítótanács által jóváhagyott munkaterv alapján történik, továbbá felszólít arra, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy a támogatók bizonyos országok vagy projektek tekintetében támogatási összegeket különítenek el;

Emberierıforrás-kapacitás 16.

kéri a Demokráciáért Európai Alapítvány titkársága kapacitásainak megerısítését megfelelı emberi erıforrások formájában, lehetıvé téve, hogy megbirkózzon új feladatai ellátásával;

17.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy valósítsák meg azon jelzésüket, hogy nemzeti szakértıket rendelnek ki a Demokráciáért Európai Alapítvány titkárságához;

A Demokráciáért Európai Alapítvány földrajzi megbízatása és a kelet és dél közötti egyensúly 18.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány kezdeti földrajzi korlátozásának megszüntetését az irányítótanács 2014. december 3-i ülésén elfogadottak alapján;

19.

üdvözli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány biztosítja a keleti és déli szomszédság közötti földrajzi egyensúlyt a projektfinanszírozásban;

Támogatás és kedvezményezettek 20.

21.

alapvetı fontosságúnak tartja, hogy hosszú távon biztosítsák a Demokráciáért Európai Alapítvány kedvezményezettjei fenntartható finanszírozását a más kétoldalú támogatókkal és az európai külsı finanszírozási eszközökkel – különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközével – kialakított kiegészítı kapcsolatok megerısítése révén, amely – adott esetben – átveheti az Alapítvány régebbi kedvezményezettjeinek középtávú pénzügyi finanszírozását, és e célból: a)

felkéri a Demokráciáért Európai Alapítványt és a Bizottságot egy kapcsolattartó csoport létrehozására annak meghatározása érdekében, hogy az Alapítvány kedvezményezettjei számára mi a legjobb módja a demokrácia és az emberi jogok európai eszközébıl nyújtott pénzügyi támogatására való átállásra; valamint

b)

felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy terjesszenek elı konkrét javaslatokat egy, a Demokráciáért Európai Alapítvánnyal közös programozási pont létrehozására, illetve az Alapítvánnyal való együttmőködésre vonatkozó mechanizmusokra, az összhang és a fenntarthatóság hosszabb távon való biztosítása érdekében;

kéri a Demokráciáért Európai Alapítvány további aktív részvételét azokban az országokban, ahol a civil társadalom számára nyújtott külsı támogatás komoly akadályokba ütközik, vagy ahol az állami finanszírozás megkülönböztetı, és azt kizárólag csak bizonyos szervezeteknek vagy civil társadalmi szervezeteknek ítélik oda; támogatja

129

a Demokráciáért Európai Alapítvány arra irányuló erıfeszítéseit, hogy innovatív eszközöket találjon olyan szereplık támogatására, akik különösen nehéz politikai környezetben a változásért munkálkodnak; 22.

nyomatékosan kéri az irányítótanácsot, hogy folytassa a demokratikus politikai aktivisták támogatását és az integrált politikai folyamatok finanszírozását; úgy véli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítványnak foglalkoznia kell azokkal a politikai pártokkal, illetve támogatnia kell az olyan pártok megjelenését és megerısödését, amelyek egyértelmően elkötelezték magukat a demokratikus elvek mellett, lehetıség szerint a meglévı politikai alapítványokkal partnerségben;

23.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítványnak a nyomon követésre és értékelésre vonatkozó iránymutatásait; hangsúlyozza azonban, hogy e végrehajtási iránymutatásoknak a Demokráciáért Európai Alapítvány méretével és emberierıforráskapacitásával arányosaknak kell lenniük;

24.

ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy továbbra is legyen fogékony az új technológiákra azáltal, hogy támogatásaiba beépíti a technológiai támogatást;

25.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány által az ukrán szereplıknek nyújtott támogatásokat, mivel jó példával szolgált a késıbb demokratikusan képviselıkké megválasztott politikai és civil aktivistáknak nyújtott gyors támogatásra; üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítványból az EU szomszédságában tevékenykedı demokráciapárti aktivistáknak kínált támogatást, amelynek célja a szilárd demokratikus rendszerek kialakítása érdekében végzett munka fenntartása;

26.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány által a déli szomszédság néhány országának aktivistái számára nyújtott támogatásokat, hiszen ezek a Demokráciáért Európai Alapítvány különösen ellenséges környezetben végzett demokráciát támogató munkájának hozzáadott értékét tükrözik;

27.

határozottan ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítványt arra, hogy fokozottabb hangsúlyt helyezzen a társadalmilag vagy politikailag kirekesztett csoportokra, többek között a nık jogainak erısítését és a nık közéletben való fokozottabb részvételének megvalósítását célul kitőzı nıi mozgalmak, valamint az alulról építkezı mozgalmak támogatásával, továbbá a vallási közösségekhez kapcsolódó etnikai és nyelvi kisebbségek, LMBTI emberi jogi aktivisták, üldözött vallási kisebbségek és civil aktivisták, továbbá alulról építkezı mozgalmak, a gyenge vagy kialakulóban lévı politikai mozgalmak, a szakszervezetek, bloggerek és a médiában tevékenykedı aktivisták támogatása révén;

28.

felhívja a Demokráciáért Európai Alapítványt arra, hogy – adott esetben – alakítson ki együttmőködést a vallási közösségekhez – köztük az üldözött vallási kisebbségekhez – kapcsolódó civil aktivista csoportokkal; emlékeztet arra, hogy az egyház döntı szerepet játszott a kommunista rezsimek elleni küzdelemben és a közép- és kelet-európai országok demokratikus átalakulásának folyamatában;

29.

ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy fokozza a megjelenı fiatal vezetık és újonnan megválasztott nıi, ifjúsági vagy kisebbségi képviselık számára nyújtott támogatását a politikai átmenet idıszakában lévı országokban;

130

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Demokráciáért Európai Alapítványon keresztül továbbra is nyújtsanak pénzügyi támogatást az orosz civil társadalom és média számára; felhívja a figyelmet a közelmúltbeli fejleményekre, így a civil társadalmi szervezeteket sújtó korlátozásokra, a politikai ellenzék elnyomására és az államilag ellenırzött média által folytatott agresszív, célzott dezinformációs kampányokra, melyek láthatóan mind azt a célt szolgálják, hogy szándékosan olyan, a szélsıségesen nacionalista politikai légkörnek kedvezı környezetet hozzanak létre, amelyet antidemokratikus retorika, elnyomás és győlöletbeszéd jellemez;

A Parlament és a Demokráciáért Európai Alapítvány közötti együttmőködés 31.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány elsı éves jelentésének a Külügyi Bizottság elıtti, az Alapítvány alapszabálya 8. cikkének (4) bekezdésének megfelelı ismertetését; hangsúlyozza, hogy ez az évente ismétlıdı esemény jó alkalmat teremt az áttekintésre és új szinergiák kialakítására;

32.

felszólít a Demokráciáért Európai Alapítvány, a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport, valamint az illetékes parlamenti bizottságok és állandó küldöttségek közötti hatékony kapcsolatra; arra ösztönzi tagjait, hogy támogassák a Demokráciáért Európai Alapítványt, és a figyelmet a kapcsolódó fellépések terén és az Európai Parlament harmadik országokba látogató parlamenti küldöttségeiben – többek között a kedvezményezettekkel való találkozókon – irányítsák az Alapítvány munkájára;

33.

szorgalmazza a Demokráciáért Európai Alapítvány, a kedvezményezettek és a Szaharovdíj hálózat közötti együttmőködés elmélyítését;

34.

felkéri a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy fejlessze tovább együttmőködését a fiatal vezetık európai parlamenti fórumával;

Politikai koherencia és koordináció 35.

arra ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy biztosítsák a demokratikus erıfeszítések tekintetében a valódi belsı és külsı koherenciát, és e tekintetben ismerjék el a Demokráciáért Európai Alapítvány szerepét;

36.

szorgalmazza, hogy azokban az országokban, ahol a Demokráciáért Európai Alapítvány aktívan mőködik, az uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei hívják fel a lehetséges kedvezményezettekre az Alapítvány figyelmét, illetve a potenciális kedvezményezetteket tájékoztassák a Demokráciáért Európai Alapítvány létezésérıl; ezzel párhuzamosan arra ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítvány személyzetét, hogy folytasson szoros együttmőködést a vonatkozó uniós és tagállami diplomáciai személyzettel azon lehetséges kedvezményezettek kapcsán, akik az Alapítványon keresztül nem támogathatók, kölcsönösen tiszteletben tartva az információk érzékenységét és valamennyi fél biztonságát;

37.

sürgeti az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy szervezett módon mőködjenek együtt annak érdekében, hogy megkönnyítsék a Demokráciáért Európai Alapítvány Európai Unióba meghívott támogatottjai számára a vízumkérelmi eljárást;

131

38.

üdvözli az EKSZ és a Bizottság erıfeszítéseit, hogy a Demokráciáért Európai Alapítványról tájékoztatást nyújt saját személyzete körében, különösen az uniós küldöttségek tagjai között;

39.

felszólít arra, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány irányítótanácsa háromévenként tartson miniszteri szintő ülést, hogy megvitassák az EU demokráciatámogatási politikáját és az Alapítvány jövıbeni stratégiai prioritásait;

A demokráciát támogató egyéb szereplıkkel való együttmőködés 40.

kéri, hogy összhangban a Demokráciáért Európai Alapítvány alapszabályával az Alapítvány mőködjön együtt az Európában mőködı szervezetekkel, például az Európa Tanáccsal, az IDEA-val (a demokrácia és a választási segítségnyújtás nemzetközi intézete) és az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezettel;

41.

felhívja a Demokráciáért Európai Alapítványt arra, hogy fokozza az együttmőködést a demokráciatámogatás terén aktív kulcsfontosságú szereplıkkel és azon nemzetközi, regionális és országos szervezetekkel, amelyek székhelye az Európai Unióban van, vagy amelyek azokban az országokban tevékenykednek, amelyekben a Demokráciáért Európai Alapítványt mőködik;

42.

ösztönzi, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány határozza meg a nemzetközi civil társadalmi szervezetekkel, többek között a keleti partnerség civil társadalmi fórumával és az Anna Lindh Alapítvánnyal történı együttmőködés lehetséges formáit;

További ajánlások 43.

felhívja a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy folytassa a demokráciatámogatás – többek között politikai szereplık és aktivisták számára nyújtott – új és innovatív eszközeinek kidolgozását és a legjobb gyakorlatok megosztását annak érdekében, hogy igazodni tudjon az önkényuralmi rendszerő országokban tapasztalható fokozódó korlátozáshoz, különös tekintettel a médiával és a civil társadalommal kapcsolatos új kezdeményezésekre ezekben az országokban; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az országspecifikus stratégiák kidolgozásának fontosságát;

44.

felszólít a demokrácia szellemében annak biztosítására, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány irányítótanácsának összetétele a képviselıcsoportokat képviselje, a D'Hondt rendszer alapján;

45.

üdvözli, hogy tájékoztatást nyújtottak a nyilvánosság számára a Demokráciáért Európai Alapítvány eddigi eredményeirıl, és úgy véli, hogy az Alapítvány egyediségének és hozzáadott értékének további hangsúlyozása, valamint a témáról széles körben és rendszeresen folytatott kommunikáció növelné adománygyőjtı kapacitását;

o o

o

132

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Demokráciáért Európai Alapítványnak.

133



P8_TA-PROV(2015)0275 A burundi helyzet Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a burundi helyzetrıl (2015/2723(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetrıl szóló 2014. április 10i nyilatkozatára,

–

tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,

–

tekintettel Burundi alkotmányára,

–

tekintettel a Kelet-afrikai Közösség államfıi által 2015. május 31-én, a tanzániai Dar es-Salaamban kiadott nyilatkozatra,

–

tekintettel a volt burundi államfık, politikai pártok és civil társadalmi szervezetek által 2015. május 28-án, Bujumburában tett rendkívüli felhívásra,

–

tekintettel az Afrikai Unió 2015. június 13-i csúcstalálkozóján elfogadott, a burundi helyzetrıl szóló határozatokra,

–

tekintettel a Tanács Burundiról szóló 2015. június 22-i következtetéseire,

–

tekintettel Federica Mogherini alelnök/fıképviselınek a Burundiba indítandó uniós választási megfigyelı misszió felfüggesztésérıl szóló 2015. május 28-i nyilatkozatára, valamint az alelnök/fıképviselı szóvivıjének a burundi helyzetrıl szóló 2015. június 29-i nyilatkozatára,

–

tekintettel az az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés Elnökségének 2015. június 14-i határozatára, amelyben az országban uralkodó helyzet miatt felfüggeszti a burundi parlamenti választásokat megfigyelı misszió tevékenységét,

–

tekintettel az EU emberi jogok védelmezıirıl szóló iránymutatásaira és az EU véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó emberi jogi iránymutatásaira, valamint a

134

Tanács 2014. júniusi következtetéseire, amelyekben kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozza az emberijog-védıkkel kapcsolatos munkáját, –

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–

tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a burundi alkotmány 96. cikke és a békét és megbékélést célzó arushai megállapodás 7. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az elnök legfeljebb két cikluson át töltheti be e tisztséget; mivel Pierre Nkurunziza elnök 2005 óta van hivatalban, mivel 2010-ben újraválasztották egy olyan választás során, amelyet az ellenzék a kormányt megfélemlítéssel vádolva bojkottált;

B.

mivel Nkurunziza elnök 2015. április 26-án bejelentette, hogy a harmadik ciklusban is elindul a választásokon – választhatóságát azzal indokolva, hogy az elsı ciklusban jogalkotók nevezték ki –, és ezáltal az országban zőrzavart okozott, és kiterjedt tiltakozásokat, továbbá 2015 májusában egy sikertelen katonai puccsot váltott ki;

C.

mivel a bejelentést követıen, a hadsereg korábbi vezérırnagya, Godefroid Niyombare által vezetett sikertelen puccskísérlet után 2015. május 14-én 17 tisztviselıt letartóztattak , Godefroid Niyombare pedig elmenekült az országból, és több mint 70 ember vesztette életét az erıszakos cselekmények és sorozatos gránáttámadások során;

D.

mivel a Független Nemzeti Választási Bizottság két magas rangú tagja, az Alkotmánybíróság egyik magas rangú bírója – akinek az volt a feladata, hogy döntsön a harmadik elnöki ciklus jogszerőségérıl –, valamint a nemzetgyőlés elnöke is elmenekült az országból, és mindannyian arra hivatkoztak, hogy saját biztonságuk van veszélyben; mivel 2015. június 25-én Burundi egyik alelnöke, Gervais Rufyikiri is elmenekült az országból, miután kétségbe vonta, hogy újraválasztható-e az elnök a harmadik ciklusra is;

E.

mivel a rendırség a békés tüntetıkkel szemben túlzott erıszakot alkalmazott, ami életek kioltásával is járt; mivel a rendırség adatai szerint 2015. április 26. és május 12. között a tüntetésekkel összefüggésben 892 személyt tartóztattak le, és közülük 568-at bocsátottak késıbb szabadon; mivel 280 fogva tartott személyt átadtak az államügyészségnek;

F.

mivel a hatóságokhoz köthetı milícia fellépései még inkább fokozzák az erıszakot; mivel nem kormányzati szervezetek és emberijog-védık elítélték, hogy a Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelmére / Erık a Demokrácia Védelmére (CNDD-FDD) párt milíciájának tagjai beszivárognak a rendırségbe és a fegyveres csoportokba;

G.

mivel az ellenzéki pártok és a civil társadalom bojkottálta a választásokat az állami intézmények részrehajló felhasználása, a CNDD-FDD ifjúsági milíciája (az Imbonerakure) által alkalmazott erıszak és megfélemlítés, a Független Nemzeti

135

Választási Bizottságba vetett bizalom hiánya, valamint a választási folyamat inkluzivitásának megnyirbálását célzó kormányzati stratégiák, többek között a választók nyilvántartásba vételével kapcsolatos nehézségek és a választókerületek uralkodó pártnak kedvezı átrajzolása miatt; mivel a helyzet arra késztette a burundi katolikus egyházat, hogy visszarendelje a választások megszervezéséhez segítségül kijelölt papokat, arra hivatkozva, hogy „nem tud támogatni olyan választásokat, amelyek körül ennyi a hiányosság”; H.

mivel Burundi hatalmon lévı pártja bojkottálta az általa lemondásra felszólított Abdoulaye Bathily ENSZ-közvetítı, valamint az ENSZ, az Afrikai Unió (AU), a Kelet-afrikai Közösség és a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete képviselıibıl álló „közvetítıcsoport” égisze alatt folytatandó, közvetítést célzó tárgyalások újrafelvételét;

I.

mivel a nemzetközi közösség az arushai egyezmények ıreként fontos szerepet játszik a régióban, és mivel az olyan intézmények, mint a Nemzetközi Büntetıbíróság, fontos szerepet játszanak a Burundiban elkövetett erıszak és bőncselekmények független kivizsgálásában;

J.

mivel a nemzetközi közösség választások elhalasztására vonatkozó felhívásai, továbbá a civil társadalom és az ellenzék általi bojkott ellenére 2015. június 29-én megtartották a parlamenti választásokat, az elnökválasztást pedig a tervek szerint 2015. július 15-én rendezik;

K.

mivel az EU 2015. június 29-én visszavonta Burundiba indítandó választási megfigyelı misszióját, mivel úgy vélte, hogy a hitelesség, az átláthatóság és befogadó jelleg biztosításához szükséges minimális feltételeket is nélkülözı parlamenti választások megtartása csak súlyosbíthatja a válságot;

L.

mivel az ENSZ megfigyelıi arról számoltak be, hogy a 2015. június 29-i választás „feszült politikai válság közepette és az ország egyes részein a komoly rettegés és megfélemlítés légkörében” zajlott, és így arra a következtetésre jutottak, hogy „a körülmények nem szabad, hiteles és befogadó jellegő választásokat eredményeztek”;

M.

mivel a választási folyamatot továbbra is súlyosan hátráltatják a független médiára vonatkozó korlátozások, a tüntetık elleni túlzott erıszak alkalmazása, az ellenzéki pártok és a civil társadalom megfélemlítésének légköre és a választási hatóságokba vetett bizalom hiánya, ami az EU-t arra késztette, hogy választási megfigyelı missziójának felfüggesztése mellett döntsön;

N.

mivel a Kelet-afrikai Közösség (EAC) és az Afrikai Unió (AU) úgy nyilatkozott, hogy a választások megszervezéséhez szükséges feltételek jelenleg nem teljesülnek, és hogy nincs mód arra, hogy ezeket a feltételeket a burundi alkotmányban elıírt határidın belül megteremtsék;

O.

mivel az ENSZ Menekültügyi Fıbiztossága (UNHCR) szerint mintegy 127 000 ember menekült szomszédos államokba, humanitárius vészhelyzetet okozva a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ruandában és Tanzániában, ahol kolerajárvány kitörésérıl számoltak be;

P.

mivel a Burundiban kialakult politikai patthelyzet és a biztonsági és gazdasági helyzet

136

romlása súlyos következményekkel jár a lakosságra nézve, továbbá az egész térséget veszélyezteti, és Burundi a 12 éven át tartó, 2005-ig mintegy 300 000 ember halálát követelı etnikai színezető polgárháború óta legsúlyosabb válságát éli; Q.

mivel az Európai Parlament korábbi állásfoglalásait, és különösen azoknak a Cotonoui Megállapodás 96. cikkére történı hivatkozását követıen az uniós képviselık – a választási ütemtervvel és a Választási Magatartási Kódexszel (Code de bonne conduite en matière électorale) összhangban – ragaszkodtak az országban jelenlévı összes politikai erı választási folyamatban való inkluzív részvételéhez;

R.

mivel az Unió felfüggesztette a Burundinak nyújtandó választási támogatás fennmaradó, 1,7 millió eurós összegének folyósítását, mivel a békés, befogadó jellegő és átlátható, a politikai szabadságjogokat – többek között a véleménynyilvánítás szabadságát – nem sértı választási folyamat hitelességének és zökkenımentességének biztosításához szükséges feltételek jelenleg nem teljesülnek;

S.

mivel Belgium is bejelentette a választási támogatás felfüggesztését, és úgy döntött, hogy visszatartja a választásokra elkülönített 4 millió euró felét, és 5 millió eurót kivon a Hollandiával közösen finanszírozott rendırségi együttmőködési megállapodásra szánt összegbıl; mivel Franciaország is felfüggesztette a Burundival való biztonsági együttmőködést, Németország pedig bejelentette a burundi kormánnyal folytatott összes kétoldalú együttmőködés felfüggesztését;

T.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot mind a burundi alkotmány, mind pedig a Burundi által megerısített nemzetközi és regionális szerzıdések garantálják, és az része a jó kormányzásra és a korrupció elleni harcra irányuló nemzeti stratégiának, továbbá alapvetı feltétele a szabad, tisztességes, átlátható és békés választásoknak; mivel ugyanakkor a média felett teljes ellenırzést gyakorolnak, miután május közepén bezárták az összes magántulajdonban lévı mősorszolgáltatót, tömegesen elvándoroltak az újságírók, a Burundiban maradók pedig folyamatos fenyegetésnek vannak kitéve;

U.

mivel az Unió jelentıs mértékben hozzájárul Burundi éves költségvetéséhez, amelynek közel fele nemzetközi segélyekbıl származik, és a közelmúltban 432 millió eurót irányzott elı Burundi – a világ egyik legszegényebb nemzete – számára a 2014–2020 közötti idıre szóló Európai Fejlesztési Alapból, többek között a kormányzás és a civil társadalom fejlesztéséhez való hozzájárulásként;

V.

mivel a jelenlegi helyzet kihat Burundi valamennyi lakosának gazdasági és társadalmi életére; mivel a fıvárosban, Bujumburában a legtöbb iskolát és egyetemi központot bezárták az erıszakos demonstrációk miatt, a helyi valuta leértékelıdött, nıtt a munkanélküliség, az adóbevételek pedig csökkentek, mivel bezártak a kereskedelmi központok, és lassult a szomszédos államokkal folytatott kereskedelem;

1.

súlyos aggodalmának ad hangot a Burundiban és a tágabb értelemben vett térségben uralkodó, egyre súlyosbodó politikai és humanitárius helyzet miatt; kéri az erıszak és az ellenzék politikai megfélemlítésének azonnali beszüntetését, valamint a politikai pártokkal szövetkezı, fegyveres ifjúsági csoportok haladéktalan lefegyverzését; együttérzését fejezi ki az erıszakos cselekmények áldozatai és azok iránt, akik életüket vesztették, és kéri, hogy nyújtsanak azonnali humanitárius segítséget az otthonuk elhagyására kényszerülık számára;

137

2.

elítéli a burundi kormány azon határozatát, hogy az uralkodó kritikus politikai és biztonsági helyzet dacára folytatják a választásokat, valamint amiatt, hogy a választási folyamatot súlyosan hátráltatják a független médiára vonatkozó korlátozások, a tüntetık elleni túlzott erıszak alkalmazása, az ellenzéki pártok és a civil társadalom megfélemlítésének légköre és a választási hatóságokba vetett bizalom hiánya; nyomatékosan felszólítja a burundi hatóságokat, hogy a 2015. július 15-re kiírt elnökválasztást halasszák el, összhangban az Afrikai Unió felhívásaival, és valamennyi érdekelt felet vonják be az arra irányuló erıfeszítésekbe, hogy békés, hiteles, szabad és tisztességes választási folyamatot eredményezı körülményeket teremtsenek;

3.

felhívja a választási folyamatban részt vevı összes érintettet, köztük a választások szervezéséért felelıs szerveket és a biztonsági szerveket, hogy tartsák tiszteletben az arushai megállapodásban rögzített kötelezettségvállalásokat, és emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás vetett véget a polgárháborúnak, valamint erre épül a burundi alkotmány; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a választási menetrendet az ENSZ szakmai értékelésén alapuló konszenzusos megállapodás alapján készítsék el;

4.

ismételten hangsúlyozza, hogy csak a burundi kormány, az ellenzék és a civil társadalom bevonásával zajló, az arushai megállapodással és a burundi alkotmánnyal összhangban álló párbeszéd és konszenzus révén lehet olyan tartós politikai megoldást találni, amely biztonságot és demokráciát kínál a burundi nép számára; felszólítja az összes burundi érdekelt felet, hogy folytassa a párbeszédet a nézeteltérés tárgyát képezı valamennyi kérdésrıl; ezért támogatja az Afrikai Unió (AU), a Kelet-afrikai Közösség (EAC) és az ENSZ közvetítésre irányuló erıfeszítéseit, és készen áll arra, hogy támogassa az AU által a közelmúltban bejelentett konkrét intézkedések végrehajtását;

5.

ismételten támogatásáról biztosítja az EAC által kifejtett folyamatos erıfeszítéseket, és hangsúlyozza a Dar es-Salaamban 2015. május 13-án és 31-én tartott csúcstalálkozókon elfogadott intézkedések fontosságát, beleértve a felhívást a választások elhalasztására és az erıszak azonnali beszüntetésére, a politikai pártokhoz kötıdı ifjúsági csoportok lefegyverzésére, a burundi érdekelt felek közötti párbeszéd kezdeményezésére, valamint a régió részérıl az arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy a helyzet romlása esetén nem marad tétlen, ami keretet teremt a válság politikai és konszenzusos megoldásához;

6.

emlékeztet arra, hogy az EU Burundival fennálló partnerségét a Cotonoui Megállapodás szabályozza, valamint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania a szóban forgó megállapodás feltételeit, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására; megjegyzi, hogy Burundi ezenkívül aláírta és ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját, következésképpen köteles tiszteletben tartani az egyetemes emberi jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát; ezért felszólítja a burundi kormányt, hogy tegye lehetıvé a megfélemlítés nélküli, valódi és nyílt politikai vitát, és ne éljen vissza az igazságszolgáltatással a politikai versenytársak kizárása érdekében;

7.

tudomásul veszi az Európai Unió és a burundi hatóságok között a Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében lefolytatott párbeszédet; úgy véli, hogy ennek ellenére folytatódik a Cotonoui Megállapodás elengedhetetlen és alapvetı elemeinek –

138

különösen az alapvetı emberi és demokratikus elvek tiszteletben tartásának – megsértése, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a megfelelı intézkedések meghozatala érdekében kezdeményezze a 96. cikk szerinti eljárást; 8.

ezenkívül felszólítja ezért a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az uniós támogatásokat azok eltérítése érdekében, növelve a civil társadalom pénzügyi támogatását, a központi költségvetés támogatása helyett inkább a humanitárius segítségnyújtásra összpontosítva, és egyúttal szem elıtt tartva a burundi hadseregnek a szomáliai békefenntartó misszióban játszott igen dicséretes szerepét;

9.

a Külügyek Tanácsa 2015. június 22-i üléséhez csatlakozva felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjét (az alelnököt/fıképviselıt), hogy készítsen listát az azon személyek ellen irányuló célzott korlátozó intézkedésekrıl, valamint vízumkiadási és utazási tilalmakról, akik erıszakos cselekményekért vagy elnyomásért felelısek és súlyosan megsértették az emberi jogokat, illetve akik aktívan gátolják az AU és az EAC által javasolt keretek közötti politikai megoldást, továbbá felszólítja az alelnököt/fıképviselıt, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket e személyek pénzeszközeinek befagyasztására az uniós tagállamokban;

10.

mélységes aggodalmát fejezi ki a válság kezdete óta bejelentett áldozatok és súlyos emberi jogi jogsértések, különösen az Imbonerakure tagjainak tulajdonított visszaélések magas száma miatt; megjegyzi, hogy az emberijog-védıknek, a politikai aktivistáknak és az újságíróknak megfélemlítéssel és kockázatokkal kell szembenézniük, valamint hogy az ellenzéki párt egyes tagjait önkényesen letartóztatják; kéri a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való joguk gyakorlásáért letartóztatott valamennyi személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

11.

követeli, hogy azonnal vessenek véget az Imbonerakure általi erıszaknak és a megfélemlítésnek; felszólítja a CNDD-FDD pártot, hogy tegyen azonnali lépéseket az ifjúsági milícia lefegyverzése érdekében, vegye rá tagjait, hogy hagyjanak fel az ellenfelek megfélemlítésével és az ellenük indított támadásokkal, valamint biztosítsa a visszaélések elkövetıinek bíróság elé állítását; kéri, hogy végezzenek független nemzetközi vizsgálatot annak tisztázására, hogy a CNDD-FDD valóban felfegyverzi és kiképzi-e ifjúsági tagozatát; emellett nyomatékosan felszólítja az ellenzéki pártok vezetıit is, hogy kerüljék el az ellenfeleikkel szembeni erıszakot;

12.

ismételten hangsúlyozza, hogy a súlyos emberi jogi visszaélésekért felelıs személyek nem élvezhetnek büntetlenséget, ezeket a személyeket egyénenként felelısségre kell vonni, és tetteikrıl bíróság elıtt kell számot adniuk; különösen fontosnak tartja, hogy az emberi jogi megfigyelık és katonai szakértık AU által bejelentett bevetése azonnal megkezdıdjön;

13.

megjegyzi, hogy sikertelenek azok a próbálkozások, amelyekkel egyes erık a zavargásokat etnikai konfliktussá próbálják alakítani, és hogy a politikai megosztottság Burundiban nem kifejezetten etnikai jellegő; úgy véli, ez azt mutatja, hogy az arushai megállapodások sikeresen hoztak létre etnikailag kiegyensúlyozott hadsereget és rendırséget; felhívja ezért a Nemzetközi Büntetıbíróság ügyészét, hogy szorosan kísérje figyelemmel, hogy ezek a médiaorgánumok, valamint a politikai vezetık beszédei nem szítanak-e etnikai alapú győlöletet;

139

14.

ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza, hogy fontos betartani a Választási Magatartási Kódexet és az ENSZ közremőködésével kidolgozott, a politikai szereplık által 2013-ban aláírt választási ütemtervet, és teljes mértékben támogatja az ENSZ és a regionális hatóságok erıfeszítéseit a politikai erıszak további terjedésének megakadályozására;

15.

szorgalmazza a médiára, valamint az internethez való hozzáférésre vonatkozó korlátozások azonnali feloldását, valamint ismételten elítéli az ország egyik fı hírszolgálataként mőködı Radio Publique Africaine elleni, ismétlıdı támadásokat; úgy véli, hogy csak akkor kerülhet sor törvényes választásokra, ha a médiaorgánumok korlátozások nélkül mőködhetnek, és az újságírók megfélemlítés nélkül tudósíthatnak; elismeri azon humanitárius szervezetek és a szomszédos országok azon hatóságainak szerepét, amelyek foglalkoznak a válság elıl menekülık szükségleteivel és védelmet nyújtanak a menekülteknek; üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint további 1,5 millió eurót fordít a humanitárius helyzet enyhítésére; figyelmeztet azonban arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak egyaránt sürgısen fokozniuk kell kötelezettségvállalásaikat, tekintettel arra, hogy rendkívül sok menekült áramlik be egy már most is instabil térségbe, valamint aggasztó hírek érkeznek a kolera kitörésérıl és a szexuális erıszakról; hangsúlyozza, hogy a menekülni kényszerülık számára hosszú távú stratégia kidolgozására van szükség egyrészt az orvosi és élelmezési segítségnyújtás, másrészt a visszailleszkedési és pszichológiai támogatás tekintetében;

16.

17.

felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy – többek között a térségbe irányuló jelenlegi segélyek kiegészítésével – teljesítsék az ENSZ által kidolgozott burundi regionális menekültügyi reagálási terv tekintetében vállalt valamennyi kötelezettségüket, amelyhez 2015 szeptemberéig 207 millió dollárra van szükség annak érdekében, hogy segítséget lehessen nyújtani a várhatóan 200 000 burundi menekült számára;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Burundi kormányának és a Nagy-tavak régió országai kormányainak, a Kelet-afrikai Közösség kormányainak, Federica Mogherininek mint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, az Afrikai Uniónak, az ENSZ fıtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.

140



P8_TA-PROV(2015)0276 Srebrenica-megemlékezés Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a srebrenicai népirtásról való megemlékezésrıl (2015/2747(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel 2005. július 7-i1 és 2009. január 15-i2, Srebrenicáról szóló állásfoglalására,

–

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, az emberi jogok európai egyezményének, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezéseire, elismerve minden ember élethez, személyes szabadsághoz és biztonsághoz, valamint a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jogát,

–

tekintettel az egyrészrıl az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészrıl BoszniaHercegovina között Luxembourgban 2008. június 16-án aláírt és 2015. június 1-jén hatályba lépett stabilizációs és társulási megállapodásra;

–

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827. számú 1993. május 25-i, 1551. számú 2004. július 9-i és 1575. számú 2004 november 22-i határozataira,

–

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel 2015. július 11-én van a boszniai háború alatt Srebrenicában és környékén elkövetett népirtás és etnikai tisztogatás 20. évfordulója, élı példaként emlékeztetve a nacionalizmus szélsıséges formái és a társadalmi intolerancia által okozott veszélyekre, amelyeket a háborús körülmények tovább súlyosbítanak;

B.

mivel 1995. július 11-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának 819. számú, 1993. április 16-i határozatában védett övezetté nyilvánított boszniai várost, Srebrenicát Ratko Mladić tábornok vezetésével elfoglalták a boszniai Szerb Köztársaság akkori elnöke, Radovan Karadžić irányítása alatt álló boszniai szerb csapatok;

C.

mivel a Srebrenica elestét követı, napokig tartó mészárlás során az ENSZ védelmi haderı (UNPROFOR) védelme alatt álló területen menedéket keresı több mint 8 000 muzulmán férfit és fiút végeztek ki a Mladić tábornok vezette boszniai szerb haderık és félkatonai alakulatok, közöttük rendırségi szabadcsapatok; mivel a tömeges mérető

1 2

HL C 157 E, 06.07.06, 468.o. HL C 46 E, 2010.2.24., 111.o.

141

etnikai tisztogatások során mintegy 30 000 nıt, gyermeket és idıs embert őztek el otthonaikból, a legsúlyosabb háborús bőncselekményt követve el ezáltal Európában a II. világháború vége óta; D.

mivel a srebrenicai tragikus események mély érzelmi sebeket ütöttek a túlélıkön, és tartós akadályokat gördítettek a bosznia-hercegovinai etnikai csoportok közötti politikai megbékélés útjába;

E.

mivel a srebrenicai mészárlásokat népirtásnak minısítette mind a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetıtörvényszék (az IT-99-33. számú, Államügyész kontra Radislav Krstić ügyben 2004. április 19-én hozott fellebbviteli ítélet), mind pedig a Nemzetközi Bíróság (a népirtás bőntettének megelızésérıl és büntetésérıl szóló ENSZ-egyezmény alkalmazásáról szóló ügyben hozott ítélet, Bosznia-Hercegovina kontra Szerbia és Montenegró, 2007. február 27., 127. oldal, 297. paragrafus); mivel a boszniai szerb katonai erık a Srebrenica polgári lakosságával szemben alkalmazott erıszaktettekkel – többek között nık, gyermekek és idıs emberek ezreinek deportálásával és számos nı megerıszakolásával – többszörösen megsértették a genfi egyezményt;

F.

G.

mivel a tömeg- és egyéni sírok feltárására és kihantolására irányuló erıfeszítések ellenére mintegy 1 200 srebrenicai férfi és fiú holttestét mindmáig nem sikerült megtalálni és azonosítani;

H.

mivel az ENSZ fıtitkára 1999-ben, a Srebrenica elestérıl szóló jelentésében kijelentette, hogy az ENSZ kudarcot vallott küldetésének teljesítésében, különösen az úgynevezett „biztonságos övezetek” megvédésében, és ezért részben felelıs a történtekért;

I.

mivel az EU a tagjainak békés egymás mellett élésére és elkötelezett együttmőködésére épül; mivel az európai integráció folyamatának egyik fı indítéka a háborúk és a nemzetközi humanitárius jog elleni bőncselekmények újbóli elıfordulásának megakadályozása Európában;

J.

mivel a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bőncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) helybenhagyta a boszniai szerb hadsereg öt magas rangú, az 1995. évi srebrenicai népirtásban való részességükért vád alá helyezett tisztje ellen hozott ítéletet; mivel az elítélt tisztek közül többen a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének volt vezetıje, Ratko Mladić közvetlen alárendeltjei voltak, aki jelenleg az ICTY elıtt áll több bőncselekmény, közöttük népirtás vádjával;

1.

2.

kegyeletteljes tisztelettel megemlékezik a srebrenicai népirtás és a volt Jugoszláviában folyt háború során elkövetett minden atrocitás valamennyi áldozatáról; részvétérıl és együttérzésérıl biztosítja az áldozatok családjait, amelyek közül sokan még mindig nem tudják biztosan, mi lett rokonaik sorsa; a lehetı leghatározottabban elítéli a srebrenicai népirtást; ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy ilyen szörnyő bőntetteknek soha többé nem szabad megtörténniük, továbbá kijelenti, hogy minden tıle telhetıt megtesz annak megelızése érdekében, hogy hasonló tettekre valaha sor kerülhessen; elutasítja a népirtás mindennemő tagadását, súlyosságának kisebbítését és félreértelmezését;

3.

hangsúlyozza, hogy a bosznia-hercegovinai politikai szereplıknek el kell ismerniük a

142

múltat annak érdekében, hogy egymással sikeresen együttmőködve képesek legyenek egy jobb jövıt építeni az ország minden polgára számára; kiemeli, hogy a szomszédos országok, az egyházi hatóságok, a civil társadalom, a mővészet, a kultúra, a média és az oktatási rendszer fontos szerepet tölthetnek be e nehéz folyamatban; 4.

hangsúlyozza a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetıtörvényszék munkájának jelentıségét és azt, hogy minden szükséges intézkedést meg kell hozni a tárgyalások és fellebbezések ütemének felgyorsítása és szükségtelen halasztások nélküli lezárásuk érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy a háborús bőncselekmények vádjával belföldi szinten indított bírósági eljárásokra nagyobb figyelmet kell fordítani;

5.

ismételten kifejezésre juttatja az EU elkötelezettségét a Bosznia-Hercegovina és minden nyugat-balkáni ország elıtt nyitva álló európai lehetıségek és a csatlakozási folyamat folytatása mellett; meggyızıdése, hogy a regionális együttmőködés és az európai integrációs folyamat a megbékélés elımozdításának, valamint a győlölet és a megosztottság leküzdésének legjobb módja;

6.

sürgeti olyan oktatási és kulturális programok kidolgozását, amelyek segítenek a múltbeli szörnyőségek okainak jobb megértésében, és növelik a lakosság tudatosságát azzal kapcsolatban, hogy miért kell táplálni a békét, valamint elımozdítani az emberi jogokat és a vallási csoportok közötti toleranciát; támogatja a civil társadalmi szervezeteket, például a Srebrenica és Žepa Enklávékbeli Anyák Egyesületét, amelyek központi szerepet játszanak a figyelem felkeltésében és az ország valamennyi polgára közötti megbékélés szélesebb alapjának megteremtésében;

7.

Sajnálatát fejezi ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amelynek elsıdleges feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, nem tudott határozatot hozni a srebrenicai népirtásról való megemlékezésrıl. Ez különösen sajnálatos, mivel az ENSZ elsıdleges igazságszolgáltatási testülete, a Nemzetközi BÍróság kimondta, hogy a Srebrenicában elkövetett bőncselekmények népirtásnak minısülnek.

8.

Határozottan üdvözli a bosznia és hercegovinai miniszterek tanácsának egyhangúlag hozott döntését, amellyel július 11-ét a Gyász Napjának minısítik Bosznia és Hercegovinában.

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Bosznia-Hercegovina kormányának, parlamentjének és területi egységeinek, valamint a nyugat-balkáni országok kormányainak és parlamentjeinek.

143



P8_TA-PROV(2015)0277 Kambodzsa nem kormányzati szervezetekrıl és szakszervezetekrıl szóló törvénytervezetei Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása Kambodzsa nem kormányzati szervezetekrıl és szakszervezetekrıl szóló törvénytervezeteirıl (2015/2756(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Kambodzsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–

tekintettel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához főzıdı jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-elıadó 2015. június 22-i nyilatkozatára,

–

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2015. április 27-i, a Kambodzsáról szóló második idıszaki jelentésrıl szóló záró észrevételeire,

–

tekintettel az ENSZ különleges elıadójának a kambodzsai emberi jogi helyzetrıl szóló 2014. augusztus 15-i jelentésére,

–

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) különféle egyezményeire, különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelmérıl szóló (87. sz.) és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló (98. sz.) egyezményre;

–

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára;

–

tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti 1997. évi együttmőködési megállapodásra,

–


A.

mivel Kambodzsa élénk civil társadalma – különösen a földtulajdoni jogokkal foglalkozó aktivisták, a szakszervezeti tagok, az újságírók és az ellenzéki pártok tagjai – fontos korrekciós szerepet tölt be;

B.

mivel 2015. június 5-én a kambodzsai kormány jóváhagyta az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénytervezet; mivel a törvénytervezetet

felülvizsgálat céljából 2015. június 16-án elküldték a kambodzsai nemzetgyőlésnek; C.

mivel az Unió Kambodzsa legnagyobb partnere a fejlesztési támogatás tekintetében, a 2014–2020 közötti idıszakra újonnan elıirányzott 410 millió euróval; mivel az Unió támogat számos, a kambodzsai nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és más civil szervezetek által indított emberi jogi kezdeményezést, valamint megfigyelıként jelen volt több nemzeti és önkormányzati választáson, egyben támogatva is a választási folyamatot; mivel Kambodzsa nagymértékben függ a fejlesztési támogatástól;

D.

mivel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához főzıdı jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-elıadó kijelentette, hogy a kambodzsai civil társadalmat nem vonták be az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénytervezet elıkészítésébe;

E.

mivel több elismert nem kormányzati szervezet rámutatott arra, hogy az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénytervezet olyan korábbi, késıbb a belföldi és nemzetközi ellenállás miatt visszavont próbálkozásokat követ, melyek célja egy olyan törvény beiktatása volt, amely indokolatlanul korlátozza az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, és jogalapot teremt a politikailag nem kívánatos nem kormányzati szervezetek önkényes felszámolására vagy nyilvántartásba vételének megtagadására, ideértve azokat is, amelyek emberijog-védıket alkalmaznak;

F.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot a kambodzsai alkotmány 41. cikke, a politikai részvételhez való jogot pedig 35. cikke rögzíti;

G.

mivel a békés gyülekezéshez főzıdı szabadságjogot védi a kambodzsai alkotmány, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 21. cikke;

H.

mivel a közügyekben való részvétel jogát a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 25. cikke rögzíti, és mivel az egyesülési szabadsághoz főzıdı, az egyezségokmány 22. cikke által védelmezett jog az ilyen részvétel elengedhetetlen velejárója és gyakran kapuja; mivel az átláthatóság és az elszámoltathatóság alapvetı elemei a mőködı demokráciáknak;

I.

mivel az ország várhatóan évi 600-700 millió USD-t veszít a fejlesztési projektek terén, ha a törvényt elfogadják; mivel az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénytervezet költségvetési korlátozásokat alkalmazna, ami veszélyeztetné a nemzetközi nem kormányzati szervek képességét arra, hogy költséghatékony projekteket vezényeljenek le;

J.

mivel a szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezet sértené a szervezkedési jogot, és súlyosan korlátozná a független – többek között a már létezı – szakszervezetek jogait; mivel a törvénytervezet indokolatlanul magas küszöbértéket ír elı azon munkavállalók száma tekintetében, akiknek csatlakozniuk kell ahhoz, hogy megalakuljon egy szakszervezet (20%); mivel a törvénytervezet széles körő jogokat biztosít a munkaügyi minisztérium tisztviselıinek a sztrájkok jóváhagyása, valamint a szakszervezetek nyilvántartásának felfüggesztése tekintetében, gyenge indokolással és megfelelı eljárás nélkül; mivel a törvénytervezet megvonja a háztartási alkalmazottaktól a szakszervezetbe való tömörülés jogát, a szakszervezeti vezetıknek elıírja az írniolvasni tudást, ezzel hátrányos megkülönböztetésnek téve ki a nıket és a külföldieket,

megtiltja a nem kormányzati szervezetekkel folytatott kapcsolattartást, és a munkajogot megsértı munkáltatók számára rendkívül alacsony bírságokat állapít meg; K.

mivel a 2014. májusi konzultáció óta, amelyre meghívták a helyi munkajogi csoportosulásokat is, a kambodzsai hatóságok nem tartottak nyilvános konzultációt a törvénytervezet késıbbi verzióiról; mivel a kormányzati tisztviselık a médián keresztül többször bejelentették, hogy a szakszervezeti törvényt 2015-ben hatályba helyezik;

L.

mivel Kambodzsában mintegy 5000, az emberi jogok, az egészségügy, a civil társadalom és a mezıgazdaság területén segítséget nyújtó nem kormányzati szervezet van nyilvántartásba véve;

M.

mivel Hun Sen miniszterelnök 2015. június 16-án a Jean-François Cautain kambodzsai uniós nagykövettel folytatott találkozón kijelentette, hogy a nemzetgyőlés konzultációt tervez indítani a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényrıl, és úgy nyilatkozott, hogy e konzultációba be kívánja vonni a civil társadalmat és a fejlesztési partnereket is;

1.

sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy vonja vissza az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénytervezetet;

2.

sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy ismerje el a civil társadalom, a szakszervezetek és a politikai ellenzék legitim és hasznos szerepét, amellyel hozzájárul az ország átfogó gazdasági és politikai fejlıdéséhez; emlékeztet arra, hogy a civil társadalom minden országban a fejlıdés egyik fı pillére; hangsúlyozza, hogy az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénynek olyan környezetet kell teremtenie, amely lehetıvé teszi a civil társadalomnak, hogy továbbra is hozzájáruljon Kambodzsa fejlıdéséhez;

3.

felszólítja a kambodzsai kormányt, hogy vonja vissza a szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezetet, tegye a nyilvánosság számára elérhetıvé a jelenlegi változatot, és még a tervezet megvitatásra történı ismételt benyújtását megelızıen annak felülvizsgálata céljából konzultáljon szekértıkkel és szakszervezeti tagokkal, összhangban a nemzetközi joggal és az ILO-egyezményekkel, különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelmérıl szóló (87. sz.) és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló (98. sz.) egyezménnyel;

4.

támogatja a különleges ENSZ-elıadó nyilatkozatát, mely szerint „ilyen jogszabályt csak olyan átfogó részvételi folyamat révén szabad elfogadni, amely kellıen széles körő annak biztosításához, hogy valamennyi érintett fél elkötelezett legyen annak tartalmát illetıen”;

5.

kéri, hogy a civil társadalom és a kambodzsai emberek számára biztosítsanak elegendı idıt a jogszabályok felülvizsgálatára és az azokkal kapcsolatos konzultációra, hogy még a jogszabályról lefolytatott szavazás elıtt be tudják nyújtani észrevételeiket választott képviselıiknek;

6.

szorgalmazza, hogy minden jogszabálytervezet tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés nemzetközi szinten elismert szabadságát, melyek tiszteletben tartása mellett a polgári és politikai jogok nemzetközi

egyezségokmányának ratifikálásával Kambodzsa is elkötelezte magát, valamint hogy egyik jogszabálytervezet se korlátozza indokolatlanul a civil társadalom képességét arra, hogy hatékonyan és szabadon mőködhessen; 7.

bátorítja a kambodzsai kormányt, hogy továbbra is erısítse a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok és az alapvetı szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága – tiszteletben tartását;

8.

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjét, hogy támogassa az egyesületekrıl és nem kormányzati szervezetekrıl szóló törvénytervezet és a szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezet visszavonására irányuló felhívást, és haladéktalanul vitassa meg a kérdést Kambodzsa kormányával;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége titkárságának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a Kambodzsai Királyság kormányának és nemzetgyőlésének.



P8_TA-PROV(2015)0278 A Kongói Demokratikus Köztársaság, különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK), különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére (2015/2757(RSP)) Az Európai Parlament, –

Tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2013. szeptember 12-i állásfoglalására1, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés állásfoglalására,

–

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivıje által a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló helyzetrıl tett nyilatkozatokra, és különösen 2015. január 21-i nyilatkozatára,

–

tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban járt EU-küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetrıl tett nyilatkozatokra, különösen a 2015. február 11-i nyilatkozatra,

–

tekintettel a Tanács által 2015. június 22-én elfogadott, az emberi jogok helyzetérıl és a demokráciáról szóló uniós éves jelentésre,

–

tekintettel a Tanácsnak a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2015. január 19i következtetéseire,

–

tekintettel a Nagy tavak-régióval foglalkozó nemzetközi küldöttek által a KDK-ban tapasztalható helyzetrıl 2015. január 22-én tett nyilatkozatra,

–

tekintettel az Afrikai Unió (AU) emberi jogi aktivistákkal foglalkozó különelıadójának és az AU afrikai börtönökkel és börtönviszonyokkal foglalkozó különelıadójának a KDK választási törvényének módosításával kapcsolatos események után kialakult emberi jogi helyzetrıl 2015. február 12-én kiadott közös sajtóközleményére,

–

tekintettel a 2000 júniusában aláírt cotonoui partnerségi megállapodásra,

–

tekintettel az emberi jogi jogvédıkrıl szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online

1


és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra, –

tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–

tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaság 1982-ben ratifikált,

–

tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság alkotmányára, különösen annak 22., 23., 24. és 25. cikkére,

–

tekintettel a „Szabadságot a Filimbi aktivistáinak” (Free Filimbi Activists) felhívásra, amelyet 2015. június 15-én tett közzé több mint 200 emberi jogi csoport,

–


A.

mivel 2015. január 19. és 21. között országos tiltakozások törtek ki a választási törvény tervezete miatt, amely lehetıvé tette volna – az alkotmányos rendelkezések semmibevételével – az elnöki megbízatás meghosszabbítását, valamint elrendelte volna egy potenciálisan igen hosszú ideig tartó népszámlálás végrehajtását még az országos választások lefolytatása elıtt;

B.

mivel a hatóságok szerint a tiltakozó megmozdulások során 27 ember vesztette életét, míg más források 42 emberrıl tudnak, 350 embert pedig letartóztattak, és közülük néhányan még most is – tárgyalás nélkül – börtönben vannak vagy erıszak folytán eltőntek;

C.

mivel a 2015. januári tiltakozások idején a kormány lekapcsolta az internetet és a mobiltelefonos üzenetküldı szolgáltatásokat;

D.

mivel végül a parlament által elfogadott választási törvénybe nem került be a kifogásolt rendelkezés;

E.

mivel alighogy elkezdıdtek a tiltakozások, a hatóságok lecsaptak az emberi jogi aktivistákra és azokra az ellenzéki politikusokra, akik békésen tüntettek a rendelkezés ellen, és közülük Christopher Ngoyi, Jean-Claude Muyambo, Vano Kiboko és Cyrille Dowe még mindig letartóztatásban vannak, a jelek szerint politikai okokból;

F.

mivel 2015. március 15-én a KDK nemzeti hírszerzı ügynöksége (az ANR) a demokráciáért síkra szálló ifjúsági mozgalom, a Filimbi indulása idején több mint 30 embert minden vád nélkül letartóztatott és fogva tartott, köztük külföldi résztvevıket és hazai aktivistákat, zenészeket, üzletembereket és újságírókat;

G.

mivel az aktivisták és a támogatók többségét elengedték, a külföldieket kiutasították az országból, ellenben Yves Makwambala és Fred Bauma továbbra is a kinshasai Makala börtön foglyai, az ellenük emelt vádak szerint a nép és a tulajdon elleni támadás céljából való szövetkezésben vettek részt, összeesküvést szıttek az államfı ellen, valamint kísérletet tettek az „alkotmányos rendszer” megdöntésére vagy megváltoztatására, illetve az embereket arra próbálták rávenni, hogy fogjanak fegyvert

az államhatalom ellen; mivel a hatóságok Fred Baumát a béke megbontásával is vádolják, Yves Makwambalát pedig azzal, hogy nyilvánosan sértegette az államfıt, miközben a véleménynyilvánításhoz, a békés gyülekezéshez és az egyesüléshez való jogukat gyakorolták; H.

mivel a Filimbi mint platform azért jött létre, hogy a kongói ifjúságot állampolgári kötelességeinek békés és felelısségteljes teljesítésére ösztönözze;

I.

mivel a KDK keleti részében fekvı Gomában 2015. március és április folyamán a hatóságok letartóztatták, majd utóbb szabadon bocsátották a LUCHA ifjúsági mozgalom legkevesebb 15 aktivistáját, akik békésen tüntettek Kinshasában fogva tartott társaik szabadon engedése érdekében; mivel ezen aktivisták közül négyet az állami hatóságokkal szembeni engedetlenségre való felbujtás vádja fenyeget;

J.

mivel 2015. március 27-én a KDK Nemzetgyőlése parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy az információkat győjtsön össze a letartóztatásokról, és ezeket jelentésbe foglalja; mivel a küldetés azzal a következtetéssel zárult, hogy nincs arra bizonyíték, miszerint a Filimbi vezetıi és résztvevıi bármiféle terrorista vagy más erıszakos bőncselekmény részesei lennének vagy ilyenek tervezésében részt vettek volna, és azonnali szabadon bocsátásuk érdekében politikai megoldást sürgetett;

K.

mivel 2015. június 15-én 14 nemzetközi szervezet és 220 KDK-beli emberi jogi szervezet felszólított a két aktivista azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

L.

mivel mindezzel összefüggésben a Kinshasa központi részétıl körülbelül 80 km-re fekvı Malukuban egy valószínőleg 421 holttestet rejtı tömegsírra bukkantak;

M.

mivel az igazságügyminiszter nemrég elismerte, hogy a KDK igazságszolgáltatása számos problémával küzd, felsorolva a kliensrendszert, a befolyással való visszaélést, az üzérkedést, a korrupciót, a büntetlenséget és a bírósági ítéletek pártosságát;

N.

mivel a sajtó szabadságát újságírók elleni fenyegetések és támadások gátolják, és számos médium mőködését törvénytelen eszközökkel beszüntették vagy cenzúrázzák;

O.

mivel a következı országos választásokat a tervek szerint 2016 novemberében tartják, ám megszervezésük és finanszírozásuk menete igencsak kétséges;

P.

mivel a KDK civil társadalma fontos szerepet játszott a 2003-as politikai átmenettel összefüggésben, a 2006. és a 2011. évi választásokban, a bányászati szerzıdések felülvizsgálatában, a KDK-nak a nyersanyag-kitermelı iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésbıl történı ideiglenes kizárásában, valamint a 2013. évi választási törvény és a szexuális erıszak elleni jogszabályok megalkotásában;

Q.

mivel a kormány a civil társadalom szerepvállalására úgy reagál, hogy megpróbálja az aktivistákat és az érdekképviseleti szervezeteket aláásásuk érdekében politikai ellenzékként kezelni;

R.

mivel 2014 júniusában az EU által kiküldött választási nyomon követési misszió rámutatott arra, hogy szükség van a választói névjegyzék aktualizálására, a jelöltek közötti tisztességes verseny feltételeinek megteremtésére, továbbá a szabadságjogokra vonatkozó védelem, a választási vitarendezési rendszer és a büntetlenség elleni

küzdelem megerısítésére; S.

mivel a KDK 2014-2020 közötti idıszakra vonatkozó – a 11. Európai Fejlesztési Alapból 620 millió euró összegő finanszírozásban részesülı – nemzeti indikatív programja elıtérbe helyezi a kormányzás és a jogállamiság megerısítését, beleértve az igazságszolgáltatás, a rendırség és a hadsereg megreformálását;

1.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2015. januári tiltakozások idején többen életüket veszítették és hogy sor került az erıszak önkényes alkalmazására és letartóztatásokra a tüntetıkkel szemben, valamint az aktivisták és a politikai ellenzék elnyomására, különösen a Filimbi 2015. márciusi indulása alkalmával;

2.

felszólítja a KDK hatóságait, hogy azonnal és feltételek nélkül bocsássák szabadon Yves Makwambalát és Fred Baumát, valamint ejtsék az ellenük és más Filimbivezetık, illetve bármely más aktivista, a lelkiismereti okból fogva tartott személyek és az önkényesen letartóztatott politikai ellenzékiek ellen felhozott összes vádat, akiket csak politikai nézeteik vagy békés tevékenységekben való részvételük miatt tartanak fogva;

3.

támogatja a KDK Nemzetgyőlésének felhívásait, miszerint olyan gyors politikai megoldást kell találni, amely lehetıvé teszi a Filimbi és más civil társadalmi szervezetek tagjai számára, hogy a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságával anélkül élhessenek, hogy üldöztetéstıl vagy zaklatástól kellene tartaniuk;

4.

sürgeti a hatóságokat annak biztosítására, hogy a fogvatartottakkal szemben eddig sem és jelenleg sem alkalmazzák a kínzás vagy a rossz bánásmód semmilyen formáját, valamint garantálják számukra a teljes körő védelmet és a hozzátartozókkal és az ügyvédekkel való kapcsolattartás lehetıségét; véleménye szerint az, hogy az ANR több mint 48 órán át vádemelés nélkül tartotta fogva a letartóztatottakat, megtagadva tılük a jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférést, illetve anélkül, hogy az illetékes igazságügyi hatóság elé állították volna ıket, ezzel megvalósult a KDK alkotmánya által garantált jogok nyilvánvaló megsértése;

5.

6.

kéri, hogy a KDK kormánya – nemzetközi partnereivel közösen – indítson teljes körő, alapos és átlátható vizsgálatot a 2015. januári és márciusi események kérdésében, célul tőzve ki valamennyi jogellenes cselekmény vagy a szabadságjogokat ért sérelem feltárását; ragaszkodik ahhoz, hogy az összes olyan tisztviselıt, akit a nemzeti és nemzetközi szövegekben garantált jogok vagy szabadságok megsértésével gyanúsítanak, állítsanak bíróság elé;

7.

mély aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságának korlátozására irányuló folyamatos kísérletek, illetve amiatt, hogy a hatóságok egyre fokozottabb mértékben sértik meg e szabadságokat, tekintettel arra, hogy a megfelelı politikai környezet elengedhetetlen ahhoz, hogy a választási ciklus a következı évben sikerrel záruljon a KDK-ban;

8.

különösen sajnálja, hogy ezek a jogsértések kifejezetten az ellenzéki vezetık és az ifjúsági mozgalmak ellen irányulnak;

9.

felhívja a KDK hatóságait – különös tekintettel a választási idıszakra – a fent említett szabadságok fennállásának azonnali és feltétel nélküli biztosítására, a KDK

alkotmányának és a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak megfelelıen; 10.

emlékeztet arra, hogy a politikai sokféleség és az ellenzék, a nyílt és békés politikai vita, valamint a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés, az egyesülés és a tájékozódás alkotmányban garantált szabadsága a hiteles, inkluzív, békés és idıben lezajló demokratikus választások elengedhetetlen feltétele; hangsúlyozza, hogy ezek a biztosítékok különösen fontosak a nagy mértékben instabil Nagy tavak-régióban, és összefüggenek az addisz-abebai béke-, biztonsági és együttmőködési megállapodás sikeres végrehajtásával is; támogatja a Nagy Tavak-régióban mőködı nemzetközi küldöttek ez irányú erıfeszítéseit;

11.

ösztönzi a KDK parlamentjét, szenátusát és elnökét, Joseph Kabilát, hogy hajtsanak végre minden szükséges intézkedést a demokrácia megerısítése és annak biztosítása érdekében, hogy az ország irányításában az összes politikai erı, a civil társadalom és a KDK népének akaratát kifejezı demokráciapárti mozgalmak ténylegesen, alkotmányos és jogi szabályok alapján, valamint szabad és tisztességes választások útján részt vehessenek;

12.

ösztönzi a Filimbihez hasonló platformok létrejöttét, amelyek lehetıvé teszik, hogy a demokráciapárti erık hallathassák hangjukat, és elısegítik a fiatalok részvételét abban a választási folyamatban, amelybıl méltánytalanul kizárták ıket;

13.

emlékeztet a KDK által a Cotonoui Megállapodás keretében tett azon kötelezettségvállalására, hogy tiszteletben tartja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogi alapelveket, köztük a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát, a jó kormányzást és a politikusi tisztségek átláthatóságát; sürgeti a KDK kormányát, hogy a Cotonoui Megállapodás 11. cikkének b) bekezdésével, 96. és 97. cikkével összhangban szerezzen érvényt e rendelkezéseknek, ennek hiányában pedig arra kéri a Bizottságot, hogy a Cotonoui Megállapodás 8., 9. és 96. cikke alapján indítsa meg a vonatkozó eljárást;

14.

ragaszkodik ahhoz, hogy a KDK-beli választási folyamathoz nyújtandó további uniós támogatás természetét és összegét tegyék függıvé a 2011. évi uniós választási megfigyelı misszió és a 2011. évi nyomon követési misszió ajánlásainak végrehajtása terén elért eredményektıl, a választási naptár tiszteletben tartásától és a hiteles költségvetéstıl;

15.

sürgeti az Unió küldöttségét, hogy kövesse nyomon a fejleményeket, és minden rendelkezésére álló megfelelı eszközt – többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét – használja fel az emberi jogi jogvédık és a demokráciapárti mozgalmak támogatására;

16.

sürgeti a KDK igazságügyi hatóságait, hogy bizonyítsák függetlenségüket a tekintetben, hogy nem válnak semmiféle politikai eszközzé, és gondoskodjanak a jogi eszközök által elismert jogok védelmérıl, például az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés vagy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében;

17.

sürgeti a KDK hatóságait, hogy hagyjanak fel a Kinshasa mellett feltárt tömegsír jelentıségének minimalizálásával, és támogatja az EU és az ENSZ sürgıs, átlátható és megbízható vizsgálatra irányuló felhívását, az eltőnt személyek családjának megnyugtatása és a felmerült különféle vádak hiteltelenítése érdekében;

18.

elítéli a média jogellenes és visszaélésszerő cenzúráját, valamint a távközlési szolgáltatások ideiglenes leállítását;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy tavak-régió országai kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ fıtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlésnek.



P8_TA-PROV(2015)0279 Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére (2015/2758(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bahreinrıl szóló korábbi állásfoglalásaira, kiemelve a Bahreinrıl szóló 2014. február 6-i állásfoglalást, különösen Nabíl Radzsab, Abdulhádi al-Havádzsa és Ibrahim Sarif eseteit1;

–

tekintettel az alelnök/külügyi és biztonságpolitikai fıképviselı, Federica Mogherini szóvivıjének 2015. június 17-i nyilatkozatára az al-Vifák fıtitkára, Ali Szalmán elítélésérıl Bahreinben,

–

tekintettel a katari Dohában 2015. május 24-én tartott EU–Öböl-menti Együttmőködési Közös Tanácsra és miniszteri találkozóra,

–

tekintettel az Arab Liga miniszteri tanácsának 2013. szeptember 1-i, kairói ülésén hozott azon határozatára, hogy Bahrein fıvárosában, Manamában állítsák fel az emberi jogok pánarab bíróságát,

–

tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásainak a bahreini kormány általi végrehajtásáról szóló 2014. februári jelentésre, és az idıszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés újabb kiadására, amelyet a bahreini kormány 2014 szeptemberében tett közzé,

–

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–

tekintettel az emberi jogok védelmezıirıl szóló, 2004 júniusában elfogadott és 2008ban módosított európai uniós iránymutatásokra,

–

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a hontalanság eseteinek csökkentésérıl szóló egyezményére,

–

tekintettel az új uniós stratégiai keret és cselekvési tervre, amelynek célja, hogy az

1


emberi jogok védelme és felügyelete valamennyi uniós szakpolitikai területen a középpontba kerüljön, és egy külön szakaszt tartalmaz az emberi jogi jogvédık védelmérıl, –

tekintettel Sztávrosz Lambrinídisz, az EU emberi jogi különleges képviselıje Bahreinben tett 2015. május végi látogatására,

–

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. és 19. cikkére,

–


A.

mivel Bahrein ígéretet tett az emberi jogokkal kapcsolatos reformok terén való elırelépésre, a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) jelentésének 2011. november 23-i közzétételét, illetve a nyomon követési jelentés 2012. november 21-i közzétételét követıen;

B.

mivel bizakodásra ad okot, hogy Bahrein létrehozta a belügyminisztérium ombudsmani hivatalát, a bebörtönzött és fogvatartott személyek jogaival foglalkozó bizottságot, és a különleges vizsgálati egységet; mivel ezeknek az intézményeknek pártatlanabbaknak, átláthatóbbaknak, és a kormányzati intézményektıl függetlenebbeknek kellene lenniük;

C.

mivel a 2011-es felkelés kezdete óta a bahreini hatóságok fokozták az elnyomó intézkedések alkalmazását a civil társadalom aktivistáival és a békés ellenzékkel szemben; mivel 2014. június 10-én 47 állam, köztük 28 uniós tagország közös nyilatkozatot írt alá az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26. találkozóján, amelyben komoly aggodalmat fogalmaztak meg a bahreini helyzettel kapcsolatban; mivel a közös nyilatkozat kifejezetten rámutatott a problémás területekre, beleértve a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához főzıdı jog gyakorlásáért kirótt hosszú börtönbüntetéseket, az tisztességes eljárás megfelelı garanciáinak hiányát, a demonstrációk elnyomását, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat gyakorlók folytonos zaklatását és bebörtönzését, a rossz bánásmódot és kínzást a fogva tartó intézményekben, az állampolgárságtól való önkényes, jogi eljárás nélküli megfosztást, és az emberi jogi jogsértések elkövetıinek nem kielégítı elszámoltathatóságát;

D.

mivel Nabíl Radzsabot, egy bahreini emberi jogi jogvédıt, a Bahreini Emberi Jogi Központ (BCHR) elnökét, a az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) fıtitkárhelyettesét, és a Human Rights Watch közel-keleti osztálya tanácsadó testületének tagját hathónapos börtönre ítélték, pusztán azért, mert békésen gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát; mivel Nabíl Radzsabot 2014. október 1-én tartóztatták le, miután eleget tett az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága meghívásának, azzal a váddal, hogy tweet üzeneteket tett közzé egy országában tevékeny csoportról, amely állítólag együttmőködött a Dáissel; mivel egy közintézmény és a hadsereg inzultálásával vádolták; mivel 2013 novemberében az ENSZ önkényes fogva tartásokkal foglalkozó munkacsoportja Nabíl Radzsab fogva tartását önkényesnek írta le;

E.

mivel Nabíl Radzsabot több ízben bebörtönözték a Bahreini Emberi Jogi Központ 2002-es megalapítása óta, mivel Nabíl Radzsab ellen jelenleg további vádakat hoznak

fel a szólásszabadsághoz való jogának gyakorlásával kapcsolatban, és akár 10 évnyi börtönbüntetés is várhat rá a „hivatalos szerv” állítólagos „inzultálásáért” és „híresztelések terjesztéséért háború idején”; F.

mivel Nabíl Radzsabhoz hasonlóan számos emberi jogi jogvédıt, köztük Nádzsi Fatílt, Adbulhadi al-Havadzs dán emberi jogi jogvédıt, Mohamed Habíb al-Mukdad svéd politikai aktivistát és másokat az úgynevezett bahreini tizenhármak közül ırizetbe vettek, és bírósági zaklatásnak tettek ki Bahreinben, bebörtönöztek és hosszú, vagy akár életfogytig tartó börtönre ítéltek az emberi jogok védelme terén végzett munkájuk közvetlen megtorlásaként; mivel a hírek szerint legtöbbjük erıszak, rossz bánásmód és testi vagy lelki kínzás áldozatává vált;

G.

mivel a BCHR szerint több mint 3 000 rabot önkényesen tartanak fogva, akik közül sokan az emberi jogok védelmezıi, és akiket tevékenységük közvetlen megtorlásaként börtönöztek be és töltik hosszú vagy életfogytig tartó börtönbüntetésüket;; mivel a hírek szerint legtöbbjük erıszak, rossz bánásmód és testi vagy lelki kínzás áldozatává vált;

H.

mivel 2015. június 16-én Bahrein fı ellenzéki pártja, az al-Vifák fıtitkárát, Ali Szalmán sejket négy év börtönbüntetésre ítéltek a kormányellenes tüntetések kapcsán, amelyek 2011-ben törtek ki a régióbeli „arab tavasz‒ felkelések csúcsán; mivel a hírek szerint ügyvédeit a bíróság megakadályozta a szóbeli védelem gyakorlásában, és nem kaptak semmilyen érdemi lehetıséget a bizonyítékok megvizsgálására; mivel az Egyesült Nemzetek független szakértıinek csoportja, az Emberi Jogi Tanács különleges eljárásainak részeként felszólította a bahreini hatóságokat, hogy engedjék szabadon Ali Szalmán sejket; mivel 2012 óta Bahrein visszaél a terrorizmusellenes jogszabályokkal, amelyek alapján önkényesen megvonja az aktivisták és az ellenzék tagjainak – köztük legalább 9 kiskorú – állampolgárságát, az elenzékiség megtorlásaként; mivel számos jelentés szerint csak 2015-ben több mint 100 aktivistát, tiltakozót és politikust fosztottak meg állampolgárságától, amelynek következtében nagy részük a hontalanná vált, amely ellentétben áll a hontalanság csökkentésérıl szóló ENSZ-egyezménnyel;

I.

J.

mivel 2011 óta nıtt a halálbüntetés alkalmazása a politikai indíttatású ügyekben; mivel legalább hét személy ellen hoztak halálos ítéletet politikai ügyekben 2011. óta, és ebbıl a hétbıl négyet 2015-ben ítéltek halálra;

K.

mivel a 2011. februári bahreini események kivizsgálása és az azokról való jelentés céljából királyi rendelettel létrehozott Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) ajánlásokat tett az emberi jogokra és a politikai reformokra vonatkozóan; mivel elırelépés történt a jogi és bőnüldözési rendszer átalakítása terén, de a kormány nem teljesítette teljes mértékben a Vizsgálóbizottság legfontosabb ajánlásait, nevezetesen nem helyezte szabadlábra a tiltakozók vezetıit, akiket a véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez való joguk gyakorlásáért ítéltek el; mivel a nemzeti párbeszédként ismert egyeztetı tárgyalások megrekedtek; mivel egyes csoportok továbbra sincsenek képviselve a politikai rendszerben és a biztonsági erıket továbbra sem lehet felelısségre vonni;

1.

kéri, hogy valamennyi emberi jogi jogvédı, politikai aktivista és más olyan személy – többek között Nabíl Radzsab, Ali Szalmán sejk és a „bahreini tizenhármak” – ellen ejtsék a vádakat, akiket a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés és egyesülés

szabadságához való jog gyakorlásával kapcsolatos állítólagos törvénysértésekkel vádoltak, és kéri azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat ; 2.

elismeri a bahreini hatóságok által arra nézve tett kötelezettségvállalásokat, hogy végrehajtják a Bahreini Független Vizsgálóbizottság 2011-es ajánlásait, az ENSZ Bahreinre vonatkozó rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelésében megfogalmazott, valamint az ENSZ egyéb mechanizmusai által tett ajánlásokat, és azt, hogy a közelmúltban számos, a politikai hovatartozásukhoz és véleménynyilvánításukhoz kapcsolódó bőncselekménnyel vádolt fogva tartott személyt szabadon engedtek; sürgeti a bahreini kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésében és a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben szereplı valamennyi ajánlást, vessen véget az emberi jogok megsértésének és tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvetı szabadságokat, Bahrein nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel összhangban;

3.

komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bahreini terrorizmus elleni törvényekkel visszaélnek és az emberi jogok megsértésére, többek között az állampolgárság visszavonására használják;

4.

elítéli a bebörtönzöttekkel, a békés tüntetıkkel és az ellenzék tagjaival szemben a bahreini hatóságok által folyamatosan alkalmazott kínzást és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést, és sürgeti a bahreini kormányt, hogy tegyen eleget az ENSZ kínzás elleni egyezménye szerinti kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak;

5.

ösztönzi a bahreini kormányt, hogy mőködjön együtt az ENSZ különleges elıadóival (különösen a kínzás, a gyülekezés szabadsága, a bírók és az ügyvédek függetlensége, valamint az emberi jogi jogvédık kérdésében), és adjon állandó meghívást számukra;

6.

tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntetı törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erıfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; sürgeti a bahreini kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy biztosítsa a pártatlan és tisztességes igazságügyi rendszert, a tisztességes eljáráshoz való jogot, illetve garantálja ombudsmanja, a különleges vizsgálati egység és az Emberi Jogok Nemzeti Intézete pártatlanságát;

7.

kéri, hogy azonnali hatállyal ratifikálják a kínzás elleni egyezményhez csatolt fakultatív jegyzıkönyvet, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához csatolt, a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzıkönyvet, továbbá a minden egyénnek az erıszakos eltüntetéssel szembeni védelmérıl szóló nemzetközi egyezményt és a bevándorló munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmérıl szóló nemzetközi egyezményt;

8.

felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy folytassák a nemzeti konszenzus megtalálását célzó párbeszédet, hogy tartós és inkluzív nemzeti megbékélés jöjjön létre és tartós politikai megoldás szülessen a válságra; megállapítja, hogy egy fenntartható politikai folyamat során lehetıséget kell adni a jogos és békés bírálatok szabad kinyilvánításának; ebben az összefüggésben emlékezteti a bahreini hatóságokat, hogy a síita többség és békés politikai képviselıik bevonása az emberi méltóság tiszteletben tartása, a tisztelet és a tisztesség alapján nélkülözhetetlen eleme kell a nemzeti megbékélést és tartós reformot célzó bármely hiteles stratégiának;

9.

üdvözli, hogy Ibrahím Saríf ellenzéki vezetıt királyi kegyelem után 2015 júniusában korán szabadlábra helyezték; úgy véli, hogy e határozat örvendetes és fontos lépés a bizalomépítésre Bahreinben;

10.

sürgeti az alelnököt/fıképviselıt, hogy a bahreini kormánnyal folytatott valamennyi tárgyalása során továbbra is hangsúlyozza a reformok és a megbékélés fontosságát; határozottan ösztönzi egy EU–Bahrein emberi jogi munkacsoport létrehozását, megjegyzi azonban, hogy az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszéd nem helyettesítheti az átfogó párbeszédet a kormány és az ellenzék között Bahreinben;

11.

tudomásul veszi az ombudsman, a bebörtönzött és fogvatartott személyek jogaival foglalkozó bizottság és az Emberi Jogok Nemzeti Intézete által tett ajánlásokat, különösen a fogva tartottak jogairól és börtönkörülményeikrıl, többek között az állítólagos embertelen bánásmóddal és kínzással kapcsolatban; ösztönzi ezeket a szerveket, hogy független, pártatlan és átlátható módon folytassák munkájukat, és felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre ezeket az ajánlásokat;

12.

felszólít arra, hogy tegyenek gyors közös uniós erıfeszítést egy olyan átfogó stratégia kidolgozására, amely meghatározza, hogy az EU és a Bizottság hogyan fogja aktívan elımozdítani a fogva tartott aktivisták és a meggyızıdésük miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátását; felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EU – különösen az emberi jogok védelmezıirıl és a kínzásról szóló – emberi jogi iránymutatásainak a rijádi uniós küldöttség és a tagállamok bahreini nagykövetségei általi megfelelı végrehajtását, és tegyenek jelentést a végrehajtásról;

13.

felszólít a könnygáz és a tömeg megfékezéséhez használt egyéb felszerelések exportjának uniós tilalmára, amíg le nem folytatják az ezek nem megfelelı alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatokat, és amíg az ilyen nem megfelelı alkalmazásért felelıs személyeket felelısségre nem vonják;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttmőködési Tanács tagjainak.



P8_TA-PROV(2015)0280 Két keresztény lelkész helyzete Szudánban Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása két keresztény lelkész helyzetérıl Szudánban (2015/2766(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–

tekintettel az emberi jogi szakértık által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásai keretében kiadott 2014. május 19-i jelentésre,

–

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–

tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyızıdésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetésérıl szóló nyilatkozatára,

–

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–

tekintettel a 2000. évi Cotonoui Megállapodásra,

–

tekintettel a vallás és a meggyızıdés szabadságáról szóló 2013-as uniós iránymutatásokra,

–

tekintettel Szudán 2013-ban elfogadott nemzeti emberi jogi tervére, amely az egyetemesség és a mindenkit megilletı egyenlıség elvein alapul,

–

tekintettel az ENSZ-közgyőlés határozataira, különösen a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló 2007. december 18-i 62/149. számú, 2008. december 18-i 63/168. számú, 2010. december 21-i 65/206. számú, 2012. december 20-i 67/176. és 2014. december 18-i 3/69. számú határozataira, amelyekben felszólítja azokat az országokat, ahol még mindig létezik halálbüntetés, hogy vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre a halálbüntetés eltörlése céljából,

–


A.

mivel Michael Yatot, a dél-szudáni presbiteriánus evangélikus egyház lelkészét azt követıen vette ırizetbe a szudáni nemzeti hírszerzési és biztonsági szolgálat (NISS), hogy 2014. december 21-i szudáni látogatása alkalmával prédikációt tartott a szudáni

presbiteriánus evangélikus egyházhoz tartozó kartúmi északi templomban; mivel a lelkészt közvetlenül azután tartóztatták le, hogy az igehirdetés során az értesülések szerint elítélte az egyház földterületeinek és ingatlanainak vitatott eladását és Szudán keresztényekkel való bánásmódját; B.

mivel Peter Yen Reith lelkészt 2015. január 11-én azt követıen tartóztatták le, hogy levelet jutatott el a Szudáni Vallásügyi Hivatalba, amelyben tájékoztatást kért Michael lelkészrıl és letartóztatásáról;

C.

mivel mindkét lelkészt 2015. március 1-jéig magánzárkában tartották, és 2015. május 4-én mindkettejüket az 1991-es szudáni büntetı törvénykönyv szerint több bőncselekmény elkövetésével vádolták meg, többek között közösen elkövetett bőncselekményekkel (21. cikk), az alkotmányos rend aláásásával (51. cikk), állam ellen folytatott hadviseléssel (50. cikk), kémkedéssel (53. cikk), hivatalos dokumentumok szabálytalan megszerzésével és nyilvánosságra hozatalával (55.cikk), győlöletkeltéssel (64. cikk), rendzavarással (69. cikk) és istenkáromlással (125. cikk);

D.

mivel elmarasztaló ítélet esetén a szudáni büntetı törvénykönyv 50. és 53. cikke szerinti vádak halálbüntetéssel járnak;

E.

mivel 2015. július 1-jén a szudáni hatóságok lerombolták az evangélikus egyház Bahriban található épületegyüttesének egy részét; mivel Mohamed Musztafa, az egyház és egyben a két lelkész ügyvédje és Hafez úr, a bahri evangélikus egyház lelkésze is azt panaszolta, hogy a kormányhivatalnok nem az épületegyüttes megfelelı részét rombolta le; mivel mindkettejüket amiatt tartóztatták le, hogy egy köztisztviselıt feladatainak ellátása során akadályoztak; mivel a kormányhivatalnok folytatta az épületegyüttes nem megfelelı részének lerombolását;

F.

mivel Dél-Szudán 2011-es elszakadása óta az egyházi vezetıket érı fenyegetések, a keresztény közösségek megfélemlítése és az egyházi tulajdon megsemmisítése gyorsított ütemben folytatódik Szudánban;

G.

mivel 2015. június 25-én egy baptista templomból kijövet letartóztattak a Nubahegységbıl származó 12 keresztény lányt azzal a váddal, hogy illetlenül voltak felöltözve; mivel két lányt másnap vádemelés nélkül elengedtek és a többi tízet óvadék ellenében szabadlábra helyezték;

H.

mivel a 12 keresztény lánynak a bíróság elıtt kell megjelennie, mivel megvádolták ıket a szudáni büntetı törvénykönyv 152. cikke alapján, amely a következıt mondja ki: „Bármely személy, aki közterületen illetlen, vagy a közerkölcsbe ütközı cselekményt követ el, illetve szeméremsértı, közerkölcsbe ütközı vagy közmegbotránkozást okozó ruhában jelenik meg, negyven ütést meg nem haladó korbácsolással vagy pénzbírsággal, illetve mindkettıvel büntetendı”;

I.

mivel a Szudán által aláírt, az emberek és népek jogairól szóló afrikai charta magában foglalja az élethez való jogot és a kínzás, továbbá a kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés és bánásmód tiltását, de mivel számos büntetıjogi ítélet esetében továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, a korbácsolást, a csonkítást és más testi fenyítést;

J.

mivel a halálbüntetéssel kapcsolatos egyetemes moratóriumot azzal a céllal vezették be, hogy teljes eltörlése továbbra is a nemzetközi közösség egyik legfontosabb

célkitőzése maradjon, amint azt az ENSZ 2014. december 18-i közgyőlése is megerısítette; 1.

felszólítja a szudáni hatóságokat, hogy ejtsék a Michael Yat és Peter Yen Reith lelkészek ellen felhozott összes vádat, és felszólít azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukra; ugyanakkor felszólítja a szudáni kormányt, hogy szabadon bocsátásukig garantálja, hogy a két lelkészt nem vetik alá kínzásnak vagy egyéb bántalmazásnak, és hogy testi és lelki épségüket teljes mértékben tiszteletben tartják;

2.

kéri, hogy az Európai Unió szudáni küldöttsége kövesse nyomon a bírósági eljárást, és nyújtson segítséget a lelkészeknek; felszólítja az EU-t, hogy játsszon vezetı szerepet abban, hogy hangsúlyozza és elítéli az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog Szudánban történı rendkívül gyakori megsértését;

3.

emlékezteti a szudáni hatóságokat a vallás és a meggyızıdés szabadságának megvédésével kapcsolatos nemzeti és nemzetközi szintő kötelezettségeikre; ismételten leszögezi, hogy a gondolat, a vallás és a meggyızıdés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; határozottan elítéli az erıszak és a megfélemlítés minden formáját, amely korlátozza azt a jogot, hogy bárki szabad akaratából megválaszthatja vagy megváltoztathatja vallását, illetve vallás nélkül élhet, ideértve a fenyegetést, a fizikai erı vagy büntetések alkalmazását azzal a céllal, hogy hívıket vallásuk megtagadására vagy más vallásra való áttérésre, nem hívıket pedig valamely vallás felvételére kényszerítsenek;

4.

elítéli a 12 keresztény lány letartóztatását; sürgeti Szudánt, hogy szüntesse be a 10 lánnyal szemben folytatott eljárást, akiknek a törvénysértés vádja alóli tisztázása még várat magára;

5.

felhívja Szudán kormányát, hogy helyezzen hatályon kívül a vallási alapon hátrányosan megkülönböztetı minden jogszabályt, valamint védje meg a kisebbségi csoportok – köztük mindenféle vallási csoport – identitását;

6.

elítéli a keresztények zaklatását és az egyházi ügyekbe való beavatkozást; sürgeti a szudáni kormányt, hogy tartózkodjon az ilyen tevékenységtıl; felszólítja Szudánt, hogy vonja vissza a hitelhagyásra vonatkozó törvényeket, és hagyjon fel a templomok és vallási helyszínek bezárásával;

7.

felszólítja a szudáni kormányt, hogy az alapvetı emberi jogok és szabadságok védelme érdekében a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban hajtsa végre az ország jogrendszerének reformját, illetve biztosítsa valamennyi egyén emberi jogait, különös tekintettel a nıkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, a vallási kisebbségek és a hátrányos helyzető csoportok vonatkozásában;

8.

megismétli, hogy minden körülmények között elítéli a halálbüntetést, és azt, hogy ennek eltörlése érdekében szükség van egy egész világra kiterjedı moratórium bevezetésére; felszólítja a szudáni kormányt, hogy ennek megfelelıen törölje el a halálbüntetést, csakúgy, mint a korbácsolás még hatályban lévı gyakorlatát, és a kiszabott halálbüntetéseket pedig módosítsák;

9.

Mélységesen aggódik az ellenzék tagjait érı növekvı elnyomás miatt, határozottan visszautasítja az Oumdourman-i bíróság 2015. július 6-i határozatát, amelyben azonnal

végrehajtandó 20 korbácsütésre ítélik a kongresszusi párt alelnökét, Mastour Ahmed Mohamedet és két másik vezetıjét: Assem Omart és Ibrahim Mohamedet; támogatja az ENSZ, az Európai Unió, az Afrikai Unió és a trojka (Norvégia, Nagy Britannia, Egyesült Államok) arra irányuló erıfeszítéseit, hogy a szudáni helyzetre tárgyalásos megoldás szülessen, és hogy támogassák a civil társadalomnak és az ellenzéki pártoknak egy inkluzív békefolyamat elımozdítására tett erıfeszítéseit; 10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Szudáni Köztársaság kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ fıtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlamentnek.

ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Európai Parlament. Egyesülve a sokféleségben július 9. csütörtöki ülés

Recommend Documents