SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTER
TERVEZET
Szám: 6068-1/2006-SZMM.
ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére
egyes gyermekvédelmi és gyámügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról
Budapest, 2006. november
Az előterjesztés szöveges része Az előterjesztés két kormányrendelet, a gyámhatóságok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról szóló 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ar.), továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) módosítását tartalmazza. I. Az Ar. módosítása 1. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelettel való összhang megteremtése (1. §) A tervezet megszünteti azt a jelenleg fennálló kettőséget, hogy a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről a 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet és az Ar. alapján is nyilvántartást kell vezetni. A módosítás értelmében ezért a jegyző nem önálló adatlapon hanem a 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendeletben meghatározott nyilvántartási lap másolatával tájékoztatja a megyei, fővárosi szociális és gyámhivatalt a működési engedély kiadásáról, módosításáról és visszavonásáról. 2. Az örökbefogadási nyilvántartáshoz kapcsolódó adatszolgáltatás (2. §) A tervezet egyértelműen rögzíti, hogy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat a gyermekek mihamarabbi örökbefogadásának előkészítése érdekében az örökbefogadási ügyekhez kapcsolódó adatlap adatairól és az azokban bekövetkező változásokról a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter által vezetett minisztériumot folyamatosan tájékoztatja. A rendeleten átvezetésre került az a módosítás is, hogy az országos örökbefogadási nyilvántartást már nem a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, hanem a minisztérium vezeti. 3. A gyermekvédelmi nyilvántartási rendszer (3–4. §) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: gyermekvédelmi törvény) garanciális jelleggel fogalmazza meg a személyiségi jogok védelmét, az adatkezelés célhoz kötöttségének elvét. A gyermekvédelmi törvény meghatározza, hogy a gyermek, a törvényes képviselő, illetve a gyermekkel kapcsolatban álló személyek vonatkozásában mely adatköröket lehet kezelni. A gyermekvédelmi törvény 135. §-ának (3) bekezdése értelmében ezeknek az adatköröknek a pontos tartalmát a gyermekvédelmi nyilvántartás rögzíti. A „Gyermekeink védelmében” elnevezésű nyilvántartási rendszer végigkíséri a gyermeket az egész gondozási
2 folyamaton, a gyermekjóléti alapellátástól kezdve a gyermekvédelmi gondoskodáson át egészen a gyermekvédelmi rendszerből való kikerülésig. A nyilvántartási rendszer biztosítja a gyermek gondozásában a tervszerűséget, a partneri együttműködést, a felelősség megosztását, továbbá lehetővé teszi a gyermekeket érintő döntések átlátható felülvizsgálatát. A nyilvántartás adatlapjai végső soron összekötik és összefoglalják a gyermekkel kapcsolatos teljes gondozási folyamatot. A gyermekvédelmi nyilvántartást jelenleg az Ar. alapján kiadott útmutató tartalmazza. Az adatvédelmi biztos többször kifogásolta, hogy a gyermekvédelmi nyilvántartás nem jogszabályban került kiadásra. A módosítás ezért az Ar. részévé teszi (2. számú melléklet) a gyermekvédelmi nyilvántartás adatlapjait. A gyermekvédelmi nyilvántartás részét képező adatlapok egy részét (II.–X. számú adatlapok) a gyermekjóléti szolgálat tölti ki az eset indulásától, a gyermek egyéni gondozási tervének elkészítésén át a hatósági intézkedések felülvizsgálatáig. Az adatlapok másik részét (XI.–XIV. számú adatlapok) az átmeneti gondozást nyújtó állítja ki. A területi gyermekvédelmi szakszolgálat is a nyilvántartás megfelelő adatlapjait (XV.– XVIII. számú adatlapok) használja az elhelyezési javaslat elkészítésére, a gyermek nevelésbe vételére és a gyermek helyzetének felülvizsgálatára. A gondozó intézmény vagy szolgáltató a nevelésbe vett gyermek egyéni gondozási tervének elkészítésekor, a gyermek-szülő kapcsolat tervezésekor, valamint a nevelésbe vett gyermek helyzetének felülvizsgálatakor köteles a megfelelő adatlapokat (XIX.–XXI. számú adatlapok) kitölteni. Az adatlapokban olyan adatok szerepelnek, amelyek kezelésére a gyermekvédelmi törvény XXI. Fejezete felhatalmazást ad. Ahol a törvényi felhatalmazás hiányzik, ott az adatok felvételére a szülő, törvényes képviselő hozzájárulásával kerülhet sor. Az adatközlés önkéntességére ezekben az esetekben a szülőt, törvényes képviselőt figyelmeztetni kell. 4. A nevelési felügyelet alatt álló gyermekről vezetett nyilvántartás (4. §) A gyermekvédelmi törvény 2006. július 1-jével bevezette a nevelési felügyelet intézményét, amely a speciális gyermekotthonban elhelyezett nevelésbe vett gyermekekkel szemben alkalmazható, szabadságkorlátozással járó intézkedés. A nevelési felügyelet alá helyezett gyermek adatait ugyanúgy nyilván kell tartani, mint az egyéb ellátást vagy szolgáltatást igénybe vevők adatait, ezért az Ar. 1. számú melléklete kiegészül a nevelési felügyelet alatt álló gyermekről vezetett adatlappal. II. A Gyer. módosítása 1. A szokásos tartózkodási hely fogalmának meghatározása (5. §) A módosítás az érintett személy magán- és szakmai életének központjaként határozza meg a szokásos tartózkodási hely fogalmát. E fogalomnak különös jelentősége van a 2005. évi LXXX. törvénnyel kihirdetett a gyermekeknek a
3 nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény végrehajtása során. 2. Kapcsolattartási ügyek (6–8. §) A Gyer. meghatározza a kapcsolattartás formáit – folyamatos és időszakos –, valamint ezek egymáshoz való viszonyát. Így az időszakos kapcsolattartás ideje alatt nincs helye folyamatos kapcsolattartásnak. A jelenlegi szabályozás azonban figyelmen kívül hagyja a gondozó szülő jogát ahhoz, hogy folyamatosan együtt lehessen gyermekével anélkül, hogy ezzel a kapcsolattartás meghatározott rendjét sértené. A módosítás így a kapcsolattartásra jogosult szülő mellett a gondozó szülőnek is módot teremt arra, hogy legalább két hetet, vagy a kapcsolattartásra jogosult szülőt megillető időszakos kapcsolattartással megegyező időtartamot tölthessen el gyermekével úgy, hogy azalatt nem köteles a másik fél számára folyamatos kapcsolattartást biztosítani, ezért az nem is tekinthető elmaradt kapcsolattartásnak. A kapcsolattartás elmaradása vagy a zavartalanságának megsértése – a gyermeki jogoknak megfelelően – a gyermek fejlődését veszélyezteti. A módosítás egyértelműbb megfogalmazása a gyámhivataltól elvárt határozott végrehajtást könnyíti meg. 3. Örökbefogadási ügyek (9–13. §) A tervezet az örökbefogadás előtti eljárással összefüggésben felhatalmazza a gyámhivatalt, hogy az örökbe fogadni szándékozó személy alkalmassága kérdésében ne csak általánosságban döntsön. A módosítás értelmében a gyámhivatalnak – az ügyfél kérelmével összhangban, a területi gyermekvédelmi szakszolgálat javaslata alapján – döntenie kell abban is, hogy az örökbe fogadni szándékozó személy hány és milyen életkorú gyermek örökbefogadására alkalmas, illetve arról, hogy alkalmas-e testvérek vagy egészségileg károsodott gyermek örökbefogadására. A tervezet azonban a gyermek érdekeit szem előtt tartva lehetőséget ad arra, hogy a gyámhivatal az örökbefogadás engedélyezése során az örökbe fogadható gyermekek száma és életkora tekintetében eltérjen az örökbefogadásra való alkalmasság tárgyában hozott határozatban foglaltaktól. Az alkalmassági döntés főszabály szerint a jogerőre emelkedéstől számított 2 évig érvényes. Az alkalmassági határozat érvényességi ideje megszűnik, ha az örökbefogadás már megtörtént. Ha azonban időközben a testvér is örökbe fogadhatóvá válik, a határozat érvényességi ideje meghosszabbodik a testvér örökbefogadási eljárásának jogerős befejezéséig.
4 Az örökbefogadásra való alkalmasság kérdésében az adott családra szabott, a fentiekben részletezett döntés meghozatalára az európai uniós országok gyakorlatában is látunk jól működő példákat, így különösen: Hollandiában az örökbefogadó szülő és a gyermek közötti korkülönbség nem lehet több mint 40 év és a holland államhatár átlépésekor a gyermek életkora nem haladhatja meg a 6. életévet. A szülőknek bizonyítaniuk kell, hogy a gyermek nem szenved hosszantartó testi, illetve szellemi betegségben vagy fertőző betegségben. Hollandiában a szülők mindig egy gyermekre kapják meg az örökbefogadási engedélyt. Ha mégis több gyermeket szeretnének örökbefogadni egyszerre, akkor egy újabb elvi engedélyt kell kérniük a Holland Igazságügyi Minisztériumtól, ahol egy külön hatóság, az úgynevezett Igazságügyi Ifjúságpolitikával Foglalkozó Igazgatóság adja meg az engedélyt. Olaszországban az alkalmasságról szóló határozatnak az alapja a család kérelme, amelyben leírhatják, hogy milyen életkorú és egészségi állapotú gyermeke(ke)t kívánnak örökbe fogadni, majd pszichológus tesz javaslatot, hogy hány, milyen idős és egészségi állapotú gyermeket fogadhat örökbe az adott házaspár. A család kérelme és e javaslat alapján adják ki végül az örökbefogadási engedélyt. Ha az így megállapított engedély alapján a meghatározotthoz képest más életkorú gyermek örökbefogadásának lehetősége merül fel, lehet kérni a határozat módosítását a konkrét gyermekre vonatkozóan. Norvégiában a házaspárok engedélyüket a gyermekre vonatkozó életkori megkötéssel kapják, ami rendszerint egy 0-3 év vagy 0-4 év közötti kiskorú örökbefogadására jelent lehetőséget. Az engedély gyors módosítására van mód, ha az abban meghatározottnál idősebb gyermek örökbefogadásának lehetősége merül fel, vagy a házaspár testvéreket szeretne örökbe fogadni. Ahol már van örökbefogadott vagy biológiai gyermek, ott hozzá képest állapítják meg az örökbe fogadható gyermek életkorát. 4. Pénzbeli és természetbeni ellátások (14–19. §) A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapítása során a települési önkormányzat jegyzőjének vizsgálnia kell a család vagyoni helyzetét. A vagyoni helyzet vizsgálatához nyújtanak segítséget a tervezetben szereplő részletszabályok, főként a hasznosítható ingatlan fogalmának definiálásában és a lakás fenntartási költségei meghatározásában. Utóbbiba a módosítás beemeli a lízingdíjat is, amellyel egyre gyakrabban találkoznak a jogalkalmazó szervek. Szintén a gyakorlatban felmerülő kérdésre ad választ a tervezet a lízingelt dolgon fennálló használati jog figyelembevételével és kiszámításával kapcsolatos szabályozás megalkotásával. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapítására és megszüntetésére vonatkozó eljárási szabályok módosítása összhangot teremt a gyermekvédelmi törvénnyel, mert ezáltal a
5 kedvezményre való jogosultság kezdő időpontja – az ügyfelet védő általános rendelkezésnek megfelelően – a kérelem benyújtásának napja, megszűnése pedig a megszüntető határozat meghozatalát követő második hónap első napja. A gyermektartásdíj megelőlegezésére vonatkozó szabályok között – a Legfőbb Ügyészség véleményét figyelembe véve – a tervezet rögzíti, hogy a gyámhivatal számára az azonnali végrehajtás kimondása csak lehetőség, nem kötelezettség, így tudjuk megteremteni a közigazgatási eljárási törvénnyel való összhangot. Szintén az ügyészségi javaslatot figyelembe véve a módosítás kedvezőbb helyzetbe hozza a megelőlegezett gyermektartásban részesülőt azzal, hogy a folyósítás alatt adott gyermektartásdíjat beszámíthatja a korábban felhalmozódott hátralékba. A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy az otthonteremtési támogatás igényléséhez szükséges pénzfelhasználási tervben a fiatal felnőtt feltüntethessen járulékos költségeket, így különösen az eljárási illetéket, a hitelbírálati díjat és az ügyvédi költséget, hiszen a pénzbeli ellátást igénybe vevőknek általában nincs olyan vagyonuk vagy jövedelmük, amelyből ezeket fedezni tudnák. Ezzel kiküszöbölhető a Legfőbb Ügyészség által jelzett jogalkalmazási probléma, mely szerint felhatalmazás nélkül is elfogadták a gyámhivatalok a járulékos költségek elszámolását, ha annak nem volt más fedezete. 5. Külföldre irányuló megkeresések (21. §) A tervezet a nemzetközi ügyek vonatkozásában egy jogalkalmazást könnyítő szabályt állapít meg a közigazgatási eljárási törvénnyel összhangban, amikor a gyámhatóság külföldre irányuló megkeresései vonatkozásában szétválasztja az ismert és így közvetlenül megkereshető hatóságokat az ismeretlen, ezért a felügyeleti szerv és a Külügyminisztérium útján megkereshető szervektől. 6. Gyámhivatali körzethatárok módosítása (22. §) A gyermekvédelmi törvény a hatósági és a szolgáltatótevékenység szétválasztásával egyidejűleg a gyámhatósági feladatokat megosztotta a települési önkormányzat jegyzője, valamint a gyámügyi és gyermekvédelmi ügyintéző (gyámhivatal) mint gyámhatóság között. A gyámhivatalok körzethatárát a Gyer. 1. számú melléklete határozza meg. A körzethatárok többször is módosításra kerültek egyrészt a kistérségi körzethatárokkal való összhang megteremtése miatt, másrészt az új községgé, illetve várossá nyilvánítások miatt. A Gyer. 1. számú mellékletének mostani módosítását a következő köztársasági elnöki határozatok tették szükségessé: Ipolyszög községgé nyilvánításáról szóló 103/2003. (VI. 25.) KE határozat, Pári községgé nyilvánításáról szóló 104/2003. (VI. 25.) KE határozat, Gibárt községgé nyilvánításáról szóló 113/2003. (VII. 1.) KE határozat, Pálosvörösmart községgé nyilvánításáról szóló 114/2003. (VII. 1.) KE határozat, Monorierdő községgé
6 nyilvánításáról szóló 88/2005. (VI. 29.) KE határozat, Kerekharaszt községgé nyilvánításáról szóló 87/2005. (VI. 29.) KE határozat. 7. Záró és átmeneti rendelkezések (23. §) A módosítás főszabály szerint 2007. január 1-jén lép hatályba. A „Gyermekeink védelmében” elnevezésű gyermekvédelmi nyilvántartási rendszerre vonatkozó szabályok – annak érdekében, hogy kellő időt biztosítsanak a jogalkalmazóknak a felkészülésre – 2007. április 1-jén lépnek hatályba. 2007. április 1-jétől a gyermek gondozási folyamatában bekövetkező változás esetén már az új adatlapokat kell kitölteni. A tervezet rendelkezik a korábbi nyilvántartás adatlapjainak megőrzéséről is. Az előterjesztésnek közvetlen, a költségvetést terhelő hatása nincs. Kérem a Kormányt, hogy az előterjesztést fogadja el. Budapest, 2006. november „ „ Kiss Péter
