TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Ikt. szám: 4503-
/2008-SZMM
ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére
egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény (munkabér) kifizetési rendjével összefüggő módosításáról
Budapest, 2008. április
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI
2008. évi …. törvény egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény (munkabér) kifizetési rendjével összefüggő módosításáról 1. § (1) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 193/T. §a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) A munkáltatói igazolásnak a 98. § (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően tartalmaznia kell a következőket: a) a tizenharmadik havi munkabérnek a munkaviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, b) a munkaviszony megszűnésének évében ba) a munkavállaló keresőképtelenséget okozó betegségének időtartamát, bb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság és szülési szabadság időtartamát, valamint bc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a munkavállaló átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült. E bekezdés alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” (2) Az Mt. 193/V. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „193/V. § (1) A munkavállaló tizenharmadik havi munkabérre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közigazgatási szervnél munkaviszonyban állt. A tizenharmadik havi munkabér a munkavállalót időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi munkabérre jogosító idő számítása során a közigazgatási szerveknél tárgyévben fennállt munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a munkavállaló részére járó tizenharmadik havi munkabér összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt munkaviszonynak az időtartamát, amely után a munkavállaló a tizenharmadik havi munkabért időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a munkaviszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – 2
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI a) a keresőképtelenséget okozó betegség, b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a munkavállaló átlagkereset, illetve – a rendes szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi munkabér összege a munkavállaló munkaszerződésében foglalt, tárgyév december 1-jei személyi alapbérének havi összegével egyezik meg. (6) A tizenharmadik havi munkabért a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a munkavállaló számára ki kell fizetni. (7) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabér időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi munkabér mértékét a kifizetés időpontjában irányadó személyi alapbér összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi munkabér, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet a munkavállaló részére a tárgyévet követő január hónapra járó munkabérével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó munkabéréből a 161. § (2)-(3) bekezdések alkalmazásával le kell vonni. Ha a munkavállaló a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult munkabérre, vagy január havi munkabéréből a 161. § (2)-(3) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári munkabér kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a 162. § alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában a közigazgatási szervnél fennálló munkaviszonyon a közalkalmazotti, közszolgálati, ügyészségi szolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” 2. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49. §a helyébe a következő rendelkezés lép: „49. § (1) A köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közszolgálati jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a köztisztviselőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a köztisztviselőnek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során 3
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a közszolgálati jogviszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség, b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset, illetve – a rendes szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi illetmény összege a köztisztviselő kinevezésében foglalt, tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg. (6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a köztisztviselő számára ki kell fizetni. (7) Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselő részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet a köztisztviselő részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha a köztisztviselő a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a Munka Törvénykönyve 162. §-ának alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában közszolgálati jogviszonyon az e törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, valamint a közalkalmazotti, ügyészségi szolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” (2) A Ktv. 64. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki: 4
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI „(4) A munkáltató a közszolgálati jogviszony megszűnésekor, megszüntetésekor a köztisztviselő részére közszolgálati igazolást ad. (5) A közszolgálati igazolásnak tartalmaznia kell különösen a) a köztisztviselő természetes személyazonosító adatait (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap), b) a köztisztviselő TAJ számát, c) a munkáltatónál közszolgálati jogviszonyban töltött idő tartamát, d) a köztisztviselő illetményéből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultját, e) a köztisztviselő által a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe vett betegszabadság időtartamát, f) a 19. § (2) bekezdése alapján meghatározott, emelt összegű végkielégítésben való részesülést, g) a köztisztviselő munkakörét, h) a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját, i) a tizenharmadik havi illetménynek a közszolgálati jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, j) a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében ja) a köztisztviselő keresőképtelenséget okozó betegségének időtartamát, jb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság és szülési szabadság időtartamát, valamint jc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült, k) a közszolgálati jogviszony megszűnésének módját, és ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elő, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a köztisztviselő kérésére a köztisztviselő kérésére a közszolgálati igazolásból mellőzni kell. Az i-j) pontok alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” 3. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 36. §-ának (2) bekezdése c)-d) pontjának a helyébe a következő rendelkezés lép: [A közalkalmazotti igazolásnak - a Munka Törvénykönyve 98. § (2) bekezdésének a)-e) pontjában és (3)-(4) bekezdésében foglaltakon túlmenően - tartalmaznia kell] c) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében 5
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI ca) a közalkalmazott keresőképtelenséget okozó betegségének időtartamát, cb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság és szülési szabadság időtartamát, valamint cc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült, d) a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását,” (2) A Kjt. 36. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „A c)-d) pontok alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” (3) A Kjt. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „68. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes időtartama alatt közalkalmazotti jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közalkalmazotti jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a közalkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közalkalmazotti jogviszonynak az időtartamát, amely után a közalkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség, b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset, illetve – a rendes szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott kinevezésében foglalt, tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg. (6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a közalkalmazott számára ki kell fizetni. (7) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. 6
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet a közalkalmazott részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha a közalkalmazott a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a Munka Törvénykönyve 162. §-ának alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
4. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „48. § (1) Az ügyész tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt ügyészségi szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az ügyészt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap ügyészségi szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt ügyészségi szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az ügyésznek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt ügyészségi szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után az ügyész a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe az ügyészségi szolgálati viszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – 7
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI a) a keresőképtelenséget okozó betegség, b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az ügyész átlagkereset, illetve – a rendes szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi illetmény összege a) a tárgyév december 1-jén, b) az ügyészségi szolgálati viszony év közben történt megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon megállapított illetmény összege. (6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az ügyész számára ki kell fizetni. (7) Ha az ügyészségi szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon kell az ügyész részére kifizetni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet az ügyész részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha az ügyész a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a Munka Törvénykönyve 162. §-ának alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) Az (1)-(8) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tizenharmadik havi illetmény, illetve időarányos része nem illeti meg az ügyészt, ha a) ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik, b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, c) ügyészségi szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette, d) ügyészségi szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette. (10) A tizenharmadik havi illetmény, illetve az időarányos része az ügyészt visszamenőleg illeti meg, ha fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg. (11) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (12) E § alkalmazásában ügyészségi szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati 8
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” (2) Az Üsztv. 95. §-ának (3) bekezdése a következő új c) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi c)-g) pont megjelölése d)-h) pontra változik: [Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve]
„c) 98. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltatói igazolásnak a 98. § (2) bekezdésben meghatározottakon túl tartalmaznia kell a következőket is: ca) a tizenharmadik havi illetménynek az ügyészségi szolgálati jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, cb) az ügyészségi szolgálati jogviszony megszűnésének évében (i) az ügyész keresőképtelenséget okozó betegségének időtartamát, (ii) igénybe vett fizetés nélküli szabadság és szülési szabadság időtartamát, valamint (iii) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az ügyész átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült. E pont alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” 5. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 61. § (2) bekezdése a következő g)-h) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az f) pont végén az írásjel pontosvesszőre változik: [Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza a hivatásos állomány tagjának:] „g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, h) a szolgálati viszony megszűnésének évében ha) a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság időtartamát, hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint hc) jogcímenként – az alap, pótszabadság, szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült.” A g)-h) pont alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” (2) A Hszt. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 9
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI „109. § (1) A hivatásos állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a hivatásos állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a hivatásos állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a hivatásos állomány tagja a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-, pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a 93. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság, b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset, illetve – az alap-, pótszabadság valamint a szülési szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi illetmény összege a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg. (6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a hivatásos állomány tagja számára ki kell fizetni. (7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illemtény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet a hivatásos állomány tagja részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből a 106. § (2) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha a hivatásos állomány tagja a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből a 106. § (2) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a 106. § (3) bekezdésének alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. 10
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI (10) E § alkalmazásában hivatásos szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, ügyészségi szolgálati, bírói szolgálati, az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
6. § (1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 29. § (2) bekezdése a következő f)-g) ponttal egészül ki, ezzel egyidejűleg az e) pont végre vessző kerül: [Az (1) bekezdés szerinti igazolás] f) a tizenharmadik havi illetménynek a szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, g) a szolgálati viszony megszűnésének évében ga) az igazságügyi alkalmazott keresőképtelenséget okozó betegségének időtartamát, gb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság és szülési szabadság időtartamát, valamint gc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült” [tartalmazza.] (2) Az Iasz. 29. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „Az f)-g) pont alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” (3) Az Iasz. 116. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „116. § (1) Az igazságügyi alkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az igazságügyi alkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az igazságügyi alkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után az igazságügyi alkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama. 11
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség, b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az igazságügyi alkalmazott átlagkereset, illetve – a rendes szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi illetmény összege a) a tárgyév december 1-jén, b) a szolgálati viszony év közben történt megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon megállapított illetmény összege. (6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az igazságügyi alkalmazott számára ki kell fizetni. (7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az igazságügyi alkalmazott részére ki kell fizetni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet az igazságügyi alkalmazott részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha az igazságügyi alkalmazott a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből az Mt. 161. § (2)-(3) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle az Mt. 162. §-ának alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, ügyészségi szolgálati, bírói szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
7. § (1) A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 65. § (2) bekezdése a következő g)-h) ponttal egészül ki, egyidejűleg az f) pont végén lévő írásjel pontosvesszőre változik: 12
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI [Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza az állomány tagjának] g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, valamint h) a szolgálati viszonya megszűnésének évében ha) a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság időtartamát, hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint hc) jogcímenként – az alap-, pótszabadság, szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült.” (2) A Hjt. 65. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „A g)-h) pont alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” (3) A Hjt. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „119. § (1) Az állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után az állomány tagja a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta. (3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a munkában nem töltött idő. (4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-, pót szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a 100. §-ban meghatározott egészségügyi szabadság, b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset, illetve – az alap-, pótszabadság valamint a szülési szabadság kivételével – távolléti díj fizetésben részesült figyelembe kell venni. (5) A tizenharmadik havi illetmény összege a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg. (6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az állomány tagja számára ki kell fizetni. 13
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI (7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a tizenharmadik havi illetmény, illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, a különbözetet az állomány tagja részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből a 116. § (2), illetve (6) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha az állomány tagja a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből a 116. § (2), illetve (6) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a 116. § (3) bekezdésének alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) A (4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető munkában nem töltött időnek munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét.
a
(10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, továbbá a Hjt. 2. § (31) bekezdése szerinti közszolgálati jogviszonyt is érteni kell.”
8. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 112. §-ának (2)-(7) bekezdés helyébe a következő (2)-(8) bekezdés lép: „(2) A külön juttatást a bíró tárgyév december 1-jén hatályos kinevezésében meghatározott illetmény alapján kell megállapítani, és tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a bíró számára ki kell fizetni. (3) A bíró a külön juttatás teljes összegére akkor jogosult, ha az adott naptári évben folyamatosan bírói szolgálati viszonyban állt. Arányosan csökkentett összegű juttatás jár, ha a bíró folyamatos szolgálati viszonya a naptári évben a 90 napot elérte. (4) A külön juttatásra jogosító idő számítása során a szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a bírónak járó külön juttatás összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt bírói szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a bíró a külön juttatást időarányosan megkapta. (5) Ha a bíró folyamatos szolgálati viszonya a naptári évben a 90 napot nem érte el, külön juttatásra nem jogosult. (6) A külön juttatásra való jogosultság szempontjából a fizetés nélküli szabadság ideje nem vehető figyelembe. (7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a külön juttatás időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a bíró részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – a (2) bekezdéstől 14
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI eltérően – a külön juttatás mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévben kifizetett összeg a külön juttatás , illetve annak időarányos része (1)-(6) bekezdés szerint megállapított összegét nem éri el, illetve meghaladja, a különbözetet a bíró részére a tárgyévet követő január hónapra járó illetményével együtt ki kell fizetni, illetve a tárgyévet követő január hónapra járó illetményéből a Munka Törvénykönyve 161.§ (2)-(3) bekezdésének alkalmazásával le kell vonni. Ha a bíró a tárgyévet követő január hónapra nem jogosult illetményre, vagy január havi illetményéből a Munka Törvénykönyve 161. § (2)-(3) bekezdés alkalmazásával nem lehet levonni a teljes különbözetet, a különbözetet részére a tárgyévet követő januári illetmény kifizetésére irányadó szabályok szerint kell megtéríteni, illetve tőle a Munka Törvénykönyve 162. §-ának alkalmazásával kell visszakövetelni. (9) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, ügyészségi szolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” (2) A Bjt. 129. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki: „(2) A munkáltatói igazolásnak az Mt. 98. §-ának (2) bekezdésben meghatározottakon túl tartalmaznia kell a következőket is: a) a külön juttatásnak a szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a külön juttatásra jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását, b) a szolgálati jogviszony megszűnésének évében ba) a bíró keresőképtelenséget okozó betegségének időtartamát, bb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság és szülési szabadság időtartamát, valamint bc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a bíró átlagkereset, illetve távolléti díj kifizetésben részesült. E bekezdés alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” 9. § (1) E törvény – a (2) bekezdés kivételével – 2009. január 1-jén lép hatályba. (2) A 8. § 2009. február 1-jén lép hatályba azzal, hogy a külön juttatásra jogosító időt 2009. január 1-jétől kell számítani. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény.
15
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI (4) Ha a tizenharmadik havi illetmény (munkabér) 2008-ban kifizetett részleteinek összege a tizenharmadik havi illetmény (munkabér), illetve időarányos része a vonatkozó jogállási törvényben megállapított összegét nem éri el, vagy meghaladja, az elszámolásra az Mt. 193/V. §-ának (8) bekezdésének, a Ktv. 49. §-a (8) bekezdésének, a Kjt. 68. §-a (8) bekezdésének, az Üsztv. 48. §-a (8) bekezdésének, a Hszt. 109. §-a (8) bekezdésének, az Iasz. 116. §-a (8) bekezdésének, valamint a Hjt. 119. §-a (8) bekezdésének e törvénnyel megállapított rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (5) A tizenharmadik havi illetmény 2008-ban kifizetett részleteinek elszámolásánál az ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak esetében a 2008. évre járó tizenharmadik havi illetmény összegét a 2009. január 16-án megállapított illetményük összege alapján kell számítani.
16
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A Javaslat a közszolgálati jogviszonytörvények módosítására tesz javaslatot az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött megállapodás 8. pontjának végrehajtása céljából. A Javaslat ezért módosítja a Munka Törvénykönyve [1992. évi XXII. törvény, Mt.], a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.], a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény [Ktv.], a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény [Hszt.], a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény [Hjt.], az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény [Üsztv.], az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény [Iasz.], valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény [Bjt.] szabályait (a továbbiakban: jogállási törvények). A hatályos szabályok alapján a közszolgálatban dolgozók 2007. július 1-jétől kezdődően a tárgyév után járó 13. havi illetményükhöz nem utólag, hanem évközben havi részletekben, előlegszerűen jutnak hozzá. A megállapodás 8. pontjában foglaltak szerint azonban 2009-től kezdődően a tizenharmadik havi illetmény kifizetésére a tárgyév decemberében kell, hogy sor kerüljön. Ennek megfelelően a törvényjavaslat úgy módosítja a közszolgálatban foglalkoztatottak jogállására vonatkozó törvényeket, hogy 2009. január 1-jétől – először 2009. decemberében – a 13. havi illetményt a tárgyév decemberében kell kifizetni. RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1-7. §-hoz Valamennyi jogállási törvényre vonatkozóan egységesen a 13. havi illetmény tárgyév decemberében, legkésőbb december 20-áig történő kifizetéséről rendelkezik a Javaslat. Általános értelmezés szerint jelenleg az évközi jogviszonyváltás esetén minden egyes jogviszonyban külön-külön vizsgálják a három hónap meglétét. Ezért a Javaslat minden egyes jogállási törvényben kimondja, hogy a tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén azonban figyelmen kívül kell hagyni a tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során annak a tárgyévben megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a közszolgálatban dolgozó a tizenharmadik havi illetményt időarányosan már megkapta. A Javaslat az alkotmányos elveknek megfelelően biztosítja továbbá, hogy a különböző jogállási törvények hatálya alá tartozó közszolgálatban eltöltött időket is figyelembe kelljen venni, ha amiatt esne el a közszolgálatban dolgozó a tizenharmadik havi illetményétől, mert év közben más jogállási törvény hatálya alá került. Ehhez szükséges továbbá a jogállási törvényekben szereplő, a közszolgálati jogviszony megszűnésekor kiállított munkáltatói igazolások pontosítása is. A Javaslat alapján tehát a 13. havi illetményre való jogosultságnak, valamint összegének meghatározása során a munkáltatónak nem csak azt kell megvizsgálnia, hogy mennyi időt töltött a közszolgálatban dolgozó tárgyévben nála jogviszonyban, valamint ezt megelőzően az adott jogállási törvény hatálya alá tartozó jogviszonyokban, hanem azt is, hogy tárgyévben összességében hány hónap közszolgálatban eltöltött jogviszonya volt (értve ezalatt valamennyi
17
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI jogállási törvény hatálya alá tartozó jogviszonyt) és ezekben a jogviszonyokban jogosult volt-e a tizenharmadik havi illetmény időarányos részére. A következőkben néhány példával szemléltetve bemutatjuk a tizenharmadik havi illetmény Javaslat szerinti új összeszámítási szabályait évközi jogviszonyváltás esetén. (A példák azt az esetet veszik alapul, ha a közszolgálati jogviszony fennállása alatt nem szünetel.) a) Ha a köztisztviselő tárgyévben januártól októberig (10 hónap) áll közszolgálati jogviszonyban egy központi közigazgatási szervénél (szerv1), majd ezt követően véglegesen áthelyezik egy másik központi közigazgatási szervhez (szerv2), ebben az esetben szerv1-nek a közszolgálati jogviszony megszűnésekor ki kell fizetnie részére a tizenharmadik havi illetmény 10/12-ed részét. Szerv2-nek pedig decemberben – hiába áll fenn vele a jogviszony csak 2 hónapja – kötelessége a tizenharmadik havi illetmény 2/12-ed részét kifizetni, figyelemmel arra, hogy a köztisztviselőnek összesen 12 hónap jogviszonya állt fenn tárgyévben. b) Ha tárgyévben januártól-februárig (2 hónap) állt jogviszonyban a köztisztviselő szerv1-nél és ezután helyezték át szerv2-höz, ahol az év további részét töltötte (10 hónapot) akkor – figyelemmel arra, hogy szintén 12 havi közszolgálati jogviszonya áll fenn tárgyévben a köztisztviselőnek – szerv2-nek a teljes tizenharmadik havi illetményt kell kifizetnie, mert a január-február hónapot is figyelembe kell vennie a tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során. Szerv1-nél ugyanis, tekintettel arra, hogy csupán 2 hónapig állt fenn vele a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, a köztisztviselő nem válik jogosulttá a tizenharmadik havi illetmény időarányos részére. c) Ha tárgyévben januártól-februárig (2 hónap) állt szerv1-nél közszolgálati jogviszonyban a köztisztviselő, majd ezt követően helyezték át szerv2-höz, ahol két hónap után megszűnt a jogviszonya, az esetben – figyelemmel a b) pontban írtakra – szerv2-nél válik jogosulttá a tizenharmadik havi illetmény 4/12-ed részére. d) Ha tárgyévben januártól-márciusig (3 hónap) állt jogviszonyban a köztisztviselő szerv1nél, akkor szerv1-nél a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetmény 3/12-ed részére jogosulttá válik, ezt szerv1-nek részére ki kell fizetne. Ha ezután csupán 1 hónapot tölt tárgyévben szerv2nél közszolgálati jogviszonyban, akkor szerv2, figyelemmel arra, hogy a köztisztviselő már négy hónap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik, de ebből 3 hónapra már kapott időarányosan tizenharmadik havi illetményt, köteles részére a tizenharmadik havi illetmény 1/12-ed részét kifizetni. Figyelemmel továbbá arra, hogy a Javaslat alapján a különböző jogállási törvények hatálya alá tartozó jogviszonyokban tárgyévben eltöltött töredék időket is össze kell számítani, a példák megfelelően irányadóak akkor is, ha szerv1 és szerv2 különböző jogállási törvények hatálya alá tartozó munkáltatók. A Javaslat alapján a 13. havi illetmény a közszolgálatban dolgozó kinevezésében foglalt, tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg. Ennek megfelelően a kinevezésének december 1-jén hatályos állapota szerinti illetményére lesz jogosult a közszolgálatban dolgozó. A tárgyévet követő évben történő utólagos elszámolás – habár nem a hatályos szabályok szerinti részletességgel – továbbra is szükséges, figyelemmel többek közt arra, hogy tárgyév decemberében fennállhatnak olyan körülmények, amelyek szükségessé tehetik az utólagos korrekciót. Mindemellett a Javaslat a 13. havi illetményre jogosító idő megállapítására, valamint a szünetelésére vonatkozó szabályokhoz kapcsolódó pontosító, a jogalkalmazást segítő rendelkezéseket is tartalmaz: 18
TERVEZET A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI - Egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a rendes szabadság – függetlenül annak időtartamától – teljes egészében beszámít a 13. havi illetményre jogosító időbe. - Emellett értelmező rendelkezést épít be a jogállási törvényekbe arra vonatkozóan, hogy a szünetelés időtartamának számításakor a munkaszüneti nap miatt kiesett időt, valamint a heti pihenőnap (pihenőidő) miatt kiesett időt figyelmen kívül kell hagyni. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis a munkaszüneti nap miatti távollétet össze kell számítani a többi jogviszony szünetelési idővel. Így előfordulhat az az eset, hogy a munkaszüneti napok miatt haladja meg a hat hónapot a szünetelési időtartam, ami jelentősen csökkenti a 13. havi juttatás összegét. - Figyelemmel a jogszabályi változásokra, a szünetelési jogcímek közül a tartalékos katonai szolgálat esetét a Javaslat törli a jogállási törvényekből. - A jogállási törvényekben szereplő, a 13. havi illetményre vonatkozó szabályozásnál irányadó időtartamok hónapokban vannak jelenleg meghatározva. Ezeket a mértékeket a Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás érdekében hónapok helyett napra pontosítja (pl. 6 hónap helyett 183 nap). Az egyes munkavégzési, illetve szünetelési időszakok törvény szerinti összeszámításakor a három, illetve hat hónap pontos megállapítása nehézséget okozott egyes határesetekben, figyelemmel arra, hogy a jogállási törvények nem határozzák meg a töredék időszakok beszámítását a hónapos időtartamba, továbbá a jogszabályok nem rögzítik, hány napot kell összességében egy hónapnak tekinteni. A 8. §-hoz A Bjt. módosításának célja az is, hogy a 13. havi illetményre jogosító bírói szolgálati viszony időtartama (6 hónap) a többi jogviszonyban már egységesített időtartamához (3 hónap, illetve 90 nap) igazodjon. A módosítás a bírákra nézve is pozitív hatású, tekintettel arra, hogy a tárgyévben eltöltött három hónap bírói szolgálati viszony után már időarányosan jár a 13. havi illetmény. A 9. §-hoz A Javaslat 2009. január 1-jén lép hatálya.
19
