Egyes események és történések időrendi sora az Urantia könyv szerint *

Egyes események és történések időrendi sora az Urantia könyv szerint *

Kr.e. 987.000.000.000 ― Andronover. Egy társ-erőszervező jelenti a Nappalok Elődeinek, hogy a térviszonyok kedvezőek az anyagteremtési jelenségek beindításához az Orvonton keleti szelvényének egyik övezetében. (Az Urantia könyv, 57:1.3) Kr.e. 900.000.000.000 ― Az Uversza Egyensúlyi Tanácsa megadja az engedélyt a felsőbbvilágegyetemi kormánynak az erőszervező és csapata bevetésére az előzetesen megjelölt körzetben, hogy a Nappalok Elődeinek felhatalmazásával élve kezdjék el egy új anyagi teremtés megszervezését. (Az Urantia könyv, 57:1.4) Kr.e. 875.000.000.000 ― Rendben megkezdődik az Andronover csillagköd kialakulása. (Az Urantia könyv, 57:1.6) Kr.e. 800.000.000.000 ― Az Andronover teremtésrésznek, mint az Orvonton egyik legcsodálatosabb elsődleges csillagködének a kialakulása már igen előrehaladott állapotban van. (Az Urantia könyv, 57:2.2) Kr.e. 700.000.000.000 ― Az Andronover rendszer óriási méreteket ölt. A későbbi teremtésrészekbe átszármazott összes anyag már e hatalmas térkerék határain belül helyezkedik el. (Az Urantia könyv, 57:2.3) Kr.e. 600.000.000.000 ― Az Andronover energia-serkentő időszaka eléri a csúcspontját. (Az Urantia könyv, 57:2.4) Kr.e. 500.000.000.000 ― Megszületik az Andronover első napja. (Az Urantia könyv, 57:3.6) Kr.e. 400.000.000.000 ― A nebadoni Mihály és a helyi világegyetemi Anyaszellem ezt a széteső csillagködöt választja a világegyetem-építő vállalkozásuk helyszínéül. (Az Urantia könyv, 119:0.7; 57:3.8) Kr.e. 400.000.000.000 ― A központi mag a fokozatos kiterjedés és további sűrűsödés eredményeként a közeli és kisebb napok közül sokat újból befog. (Az Urantia könyv, 57:3.7) Kr.e. 399.999.000.000 – Kr.e. 5.000.000.000 ― Megépülnek a Szalvington épített világai, a 100 csillagvilági központ bolygói és a helyi csillagrendszeri központi bolygók. (Az Urantia könyv, 57:3.8) Kr.e. 300.000.000.000 ― Az Andronover csillagköd-rendszer a viszonylagos fizikai egyensúlyi állapot egyik átmeneti időszakát éli. Mihály kísérete megérkezik a Szalvingtonra, és az Orvonton uverszai kormánya hivatalosan elismeri a Nebadon helyi világegyetemet. (Az Urantia könyv, 57:3.9) Kr.e. 200.000.000.000 ― Összehúzódás és sűrűsödés megy végbe az Andronover központi magjában. Az újszülött napok körül keringő bolygók némelyike elegendő mértékben kihűl ahhoz, hogy alkalmassá váljon az élet megtelepítésére. A Nebadon legidősebb lakott bolygói ezektől az időktől fogva léteznek. Először lép életbe a Nebadon végleges világegyetemi *

Az összeállítás itt olvasható: http://urantia.hu/dokutar/OS2015HUN011_CsehG_053.pdf

Események időrendje az Urantia könyv szerint

működési rendje; Mihály teremtésrészét mint lakható világegyetemet az Uverszán bejegyzik. (Az Urantia könyv, 57:3.10; 57:3.11) Kr.e. 75.000.000.000 ― Az Andronover csillagköd már elérte nap-családi életszakaszának delét. E napok többsége azóta maga köré gyűjtött számos kiterjedt bolygórendszert, kisbolygót, sötét szigetet, üstököst, meteort és kozmikus porfelhőt. (Az Urantia könyv, 57:4.2) Kr.e. 50.000.000.000 ― A napszóródás első időszaka befejeződik az Andronoverben, melynek során a csillagköd 876.926 naprendszernek adott életet. (Az Urantia könyv, 57:4.3) Kr.e. 7.000.000.000 ― Az Andronover végső felbomlásának leghevesebb szakasza, a végleges állapotú nagyobb napok születésének és a leghevesebb helyi fizikai zavarok lezajlásának időszaka. A Tejút galaxis számos, korábban csavarvonalú és egyéb csillagködből áll, és sokuk még most is őrzi eredeti alakját. De a belső válságos állapotok és a külső események hatására sokuk oly mértékben eltorzult és átrendeződött, hogy e hatalmas halmazok most már olyan erősen izzó napok mérhetetlenül fénylő tömegének tűnnek, mint amilyen a Magellán-felhő is. (Az Urantia könyv, 15:4.8; 57:4.7) Kr.e. 6.000.000.000 ― A napunknak, vagyis a Napnak a születése, mely az Andronover második csillagcsaládjának utolsó sorozatából az ötvenhatodik csillag. Az Andronover csillagködből összesen 1.013.628 nap és naprendszer keletkezett. A naprendszereket alkotó napok száma 1.013.572. A Napunk több mint huszonötmilliárd évig fog ragyogni. (Az Urantia könyv, 57:4.8; 41:9.5) Kr.e. 5.000.000.000 ― A Nap egy viszonylag elszigetelten ragyogó égitest volt, mely magába gyűjtötte a közeli térben keringő anyag nagy részét. (Az Urantia könyv, 57:5.1) Kr.e. 5.000.000.000 ― Befejeződik a helyi csillagrendszerek központi bolygóinak építése. (Az Urantia könyv, 57:3.8) Kr.e. 4.500.000.000 ― Az óriási Angona csillagrendszer elindul a magányos Napunk szomszédságába, mely az egyik, ismétlődő időközben visszatérő belső rázkódással egyidejűleg részben összeomlik; ezzel egy időben, a két átellenes oldalán, az égitest hatalmas mennyiségű anyagmennyiségeket vet ki magából. Az Angona felöli oldalon az óriási gázoszlop végein elvékonyodó, a közepén jellegzetesen kidudorodó alakot vesz fel, mely tartósan kikerül a nap közvetlen gravitációs vonzása alól. (Az Urantia könyv, 57:5.4-5.6) Kr.e. 4.495.000.000 ― A Nap folyamatosan vet ki magából egyre kisebb anyagmennyiségeket. (Az Urantia könyv, 57:6.1) Kr.e. 4.000.000.000 ― A Jupiter és a Szaturnusz rendszerei már majdnem elérik a ma megfigyelhető szervezettségi szintet, a holdjaik mérete azonban még évmilliárdokig folyamatosan növekszik. A naprendszer minden bolygója és mellékbolygója a meteorok szüntelen befogadása eredményeképp tovább gyarapodik. (Az Urantia könyv, 57:6.6) Kr.e. 3.500.000.000 ― A legtöbb hold magja is kialakul, noha a mai nagyobb holdak néhány kisebb mellékbolygó későbbi egyesüléseiből nyertek végleges formát. Ezt a korszakot a bolygók kialakulásával lehetne jellemezni. (Az Urantia könyv, 57:6.7) Kr.e. 3.000.000.000 ― A naprendszer alapjában véve már a mai állapotához hasonlóan működik. Tagjainak mérete a bolygókra és kísérőikre szakadatlanul záporozó térmeteorok miatt folyamatosan nő. Naprendszereteket ekkoriban veszik a Nebadon fizikai nyilvántartásába és ekkor kapja a Monmatia nevet. (Az Urantia könyv, 57:6.8-6.9) 2


Kr.e. 2.500.000.000 ― Az Urantia már jól fejlett gömb alakú égitest, a jelenlegi tömegének mintegy a tizedével rendelkezik és a meteoráradat hatására még mindig gyorsan növekszik. (Az Urantia könyv, 57:6.10) Kr.e. 1.500.000.000 ― A Föld a jelenlegi méretének kétharmadát is eléri ekkorra, míg a Hold már majdnem a jelenlegi tömegével rendelkezik. A Föld gyorsabb méretnövekedése folytán lassan elkezdi elvonni a holdjának saját, kismennyiségű légkörét. (Az Urantia könyv, 57:7.4) Kr.e. 1.500.000.000 ― Megkezdődik az esők kiválása és záporozása a bolygó forró, sziklás felszínére. Az Urantiát évezredeken át egyetlen óriási, folytonos gőzburok fedi. (Az Urantia könyv, 57:7.7) Kr.e. 1.000.000.000 – Kr.e. 550.000.000 ― Az első nagy bolygói korszak, az élet előtti kor teszi ki az első négyszázötvenmillió évet, s e kort földtörténeti alsó őskornak hívják. (Az Urantia könyv, 59:0.2) Kr.e. 1.000.000.000 – Kr.u. 30 ― Csaknem egymilliárd évet vett igénybe Mihály alászállási küldetéseinek teljesítése és a maga alkotta világegyetem feletti legfőbb hatalmának végleges kiépítése. Mihály megtestesülései, mint Melkizedek Fiú, azután mint Lanonandek Fiú, majd mint Anyagi Fiú, rejtélyesek és megmagyarázhatatlanok. Minden alkalommal hirtelenül és az alászállási csoport teljesen felkészült egyedeként jelent meg. (Az Urantia könyv, 119:8.2; 119:3.6) Kr.e. 1.000.000.000 ― Mihály az első alászállási küldetésére készül, és bejelenti, hogy a testvérbátyja, Immanuel veszi át a Nebadon irányítását addig, amíg ő (Mihály) egy nem ismertetett küldetésen vesz részt. Az eltűnését követő harmadik napon a Melkizedek szférából, e rend nebadoni központjából híradás tudatja, hogy délben egy különös Melkizedek Fiú jelent meg a köreikben. Mihály szabványidőben mérve 20 év elteltével jelent meg újra a Szalvingtonon. (Az Urantia könyv, 119:0.7; 119:1.1) Kr.e. 1.000.000.000 ― Az Urantia történetének kezdete. A bolygó nagyjából elérte a mai méreteit. Ekkoriban vették a Nebadon fizikai nyilvántartásaiba és kapta az Urantia nevet. Az Urantiát a Satania csillagrendszer bolygói igazgatási rendjébe sorolják és felveszik a Norlatiadek életnyilvántartásába. (Az Urantia könyv, 57:8.1; 57:8.6) Kr.e. 950.000.000 ― Az Urantián egyetlen hatalmas szárazföld és egy összefüggő víztömeg van, a Csendes-óceán. Tűzhányók még sok helyen működnek, és a földrengések is gyakoriak és irtózatos erejűek. A meteorok tovább bombázzák a bolygót, de már csökkenő hevességgel és méretben. A légkör tisztulása megindul, azonban a széndioxid mennyisége továbbra is jelentős. A földkéreg fokozatosan megszilárdul. (Az Urantia könyv, 57:8.5) Kr.e. 900.000.000 ― Megérkezik a Satania első jerusemi felderítő csapata, melynek célja az Urantia megvizsgálása és az életkísérleti állomáshoz szükséges feltételek meglétéről szóló jelentés elkészítése. (Az Urantia könyv, 57:8.7) Kr.e. 900.000.000 ― A világ egyetlen felszíni pontján sem lelhető fel az ősi, elővilágtengeri sziklák átalakult maradványaiból több, mint az északkelet-kanadai Hudsonöböl környékén. (Az Urantia könyv, 57:8.12) Kr.e. 850.000.000 ― A földkéreg egyensúlyi állapotba kerülése elkezdődik. A nehezebb fémek legnagyobb része már elindult a bolygó középpontja felé; a hűlő kéreg már nem süllyed olyan nagy mértékben, mint a korábbi időszakokban. (Az Urantia könyv, 57:8.16)

3


Kr.e. 850.000.000 ― Mihály második alászállásának hozzávetőleges időpontja. Három nappal a Szalvingtonról való eltűnése után a 37-es csillagvilág 11-es csillagrendszerében a nebadoni elsőrendű Lanonandek Fiak tartalékos csapatai körében mint közülük az egyik jelent meg hitelesített ajánlások és utasítások birtokában; e csillagrendszerben bontakozott ki a Nebadon addigi legkiterjedtebb és legpusztítóbb lázadása. Mihály több mint tizenhét egyetemes szabványévig dolgozott azon, hogy felszámolja a lázadó Csillagrendszer Fejedelem, Lutentia által tett rossz dolgok következményeit, s ezért Mihályt akkoriban a Palonia csillagrendszer Megmentő Fejedelmének nevezték. (Az Urantia könyv, 119:0.7; 119:2.1) Kr.e. 750.000.000 ― Megjelennek az első törések a szárazföldtalapzatban, mint amilyen a nagy észak-déli törésvonal is, amibe később benyomul a világtenger és előkészíti a színteret az észak- és dél-amerikai földrész, valamint Grönland nyugatra sodródásához. A hosszanti keletnyugati hasadék elválasztja Afrikát Európától és elvágja Ausztrália, a csendes-óceáni szigetek és a Déli-sark földtömegét az ázsiai földrésztől. (Az Urantia könyv, 57:8.23) Kr.e. 700.000.000 ― Az Urantián egyre kedvezőbb feltételek teremtődnek az élet fenntartásához. (Az Urantia könyv, 57:8.24) Kr.e. 700.000.000 ― Mihály harmadik alászállásának hozzávetőleges időpontja. A Szalvingtonról való eltűnésének harmadik napján egy Anyagi Fiú jelent meg váratlanul a 61-es csillagvilág 87-es csillagrendszerének központi világán, akit a 217-es bolygóra jelöltek ki (az egyik Csillagrendszer Fejedelem rossz útra térése miatt ez volt a második alkalom, hogy lázadás ütötte fel a fejét a Nebadonban); Mihály ezen az elszigetelt, szakadár és felkelő bolygón kezdte meg nehéz küldetését mint bolygói Ádám. (Az Urantia könyv, 119:3.1) Kr.e. 600.000.000 ― Az élethordozók Jerusemről kiküldött bizottsága megérkezik az Urantiára, hogy tanulmányozza az élet beindításához szükséges fizikai körülményeket. (Az Urantia könyv, 58:1.1) Kr.e. 550.000.000 – Kr.e. 400.000.000 ― A második nagy bolygói korszak, az élet hajnalának kora a következő százötvenmillió évre terjed ki, és e korszakot földtörténeti felső őskornak nevezik. (Az Urantia könyv, (59:0.3) Kr.e. 550.000.000 ― Mihály negyedik alászállásának hozzávetőleges időpontja. A Szalvingtonról való eltűnése utáni harmadik napon a legfelsőbb angyali rendjébe tartozó, ismeretlen szeráf jelent meg, akit a tanító tanácsosok testületéhez jelöltek ki. Ő (Mihály) 40 egyetemes szabványéven át személyi titkárként működött 26 különböző tanítómester mellett 22 különböző világon, s az utolsó megbízatásaként az egyik Háromsági Tanító Fiú tanácsadója volt a Nebadon 3-as csillagvilága 84-es csillagrendszere 462-es világán. (Az Urantia könyv, 119:4.2-4.3; 119:0.7) Kr.e. 550.000.000 ― Az Élethordozók testülete beindította az eredeti életminták működését, s a terület vizeibe általuk beültetett három eredeti, azonos tengeriélet-minta: a központi vagy eurázsiai-afrikai, a keleti vagy ausztráliai, és a nyugati, mely magába foglalja Grönlandot és az Amerikákat. (Az Urantia könyv, 58:4.2) Kr.e. 500.000.000 ― A kezdetleges tengeri növényi élet már jól megtelepedett. (Az Urantia könyv, 58:4.3)

4


Kr.e. 450.000.000 ― Hirtelen végbemegy az átmenet a növényiből az állati életbe. Az első kezdetleges növényi életformák és a későbbi, egyértelműen állati élőlények közé számos átmeneti szakasz esik. Korszakról korszakra az állati életnek alapvetően új fajtái jelennek meg. Ezek nem a kisebb változások fokozatos felgyülemlésének eredményeként fejlődnek ki; úgy jelennek meg, mint az élet kifejlett és új rendjei, és hirtelen tűnnek fel; az állati élet felsőbbrendű állati-véglény fajtája ekkor jelenik meg hirtelenül. Az amőba, a jellegzetes egysejtű állati szervezet, nagyrészt ma is úgy éli az életét, ahogy akkor, amikor az élet kifejlődésében ez az élőlény jelentette a legújabb és legnagyobb előrelépést. E parányi teremtés és véglény-unokatestvérei azt jelentik az állatvilágnak, amit a baktériumok a növényvilágnak; ezek mutatják az első korai evolúciós lépések nyomát az élet változatossá válásában, azzal együtt, hogy ezek a továbbfejlődésre képtelennek bizonyultak. (Az Urantia könyv, 58:6.1; 65:2.4) Kr.e. 400.000.000 – Kr.e. 350.000.000 ― E földtörténeti kort kambriumnak nevezik. (Az Urantia könyv, 59:1.20; 58:6.3) Kr.e. 400.000.000 – Kr.e. 150.000.000 ― A harmadik nagy bolygói korszak, a tengervízi élet kora teszi ki a következő 250.000.000 évet és ez a földtörténeti ókorként ismeretes. (Az Urantia könyv, 59:6.11; 59:0.1) Kr.e. 400.000.000 ― A tengervízi növényi és állati élet már jól elterjedt az egész világon. (Az Urantia könyv, 59:1.2) Kr.e. 400.000.000 ― Hirtelenül és átmeneti ősök nélkül megjelennek az első többsejtű állatok. Kifejlődnek a háromkaréjúak, és korszakokon át ezek uralják a tengereket. A tengeri élet szempontjából ez a háromkaréjú ősrákok kora. (Az Urantia könyv, 59:1.4) Kr.e. 390.000.000 ― Amerika keleti és nyugati részein, valamint Európa nyugati részén találhatók az ezekben az időkben lerakódott kőzetek, és ezek a háromkaréjú ősrák kövületeket tartalmazó legrégibb kőzetek. (Az Urantia könyv, 59:1.6) Kr.e. 380.000.000 ― Az újonnan megjelenő Atlanti-óceán sokfelé utat talál minden szomszédos partvonalon. Az északi atlanti vagy sarki tengerek ekkoriban még összeköttetésben álltak a déli Golf-tengerekkel. Az Appalache-völgyet elért eme déli tenger hullámai keleten olyan magas hegységekbe ütköznek, mint az Alpok, viszont a szárazföldek általában véve sivár síkságok, azokban semmi tájképi szépség nincs. (Az Urantia könyv, 59:1.8) Kr.e. 370.000.000 ― Végbemegy Észak- és Dél-Amerika csaknem teljes alámerülése, melyet Afrika és Ausztrália süllyedése követ. Csak Észak-Amerika bizonyos részei maradnak e sekély kambriumi tengerek szintje felett. A szárazföld süllyedésével és emelkedésével járó jelenségek nem hirtelenek, hanem lassan, évmilliók alatt mennek végbe. (Az Urantia könyv, 59:1.15) Kr.e. 360.000.000 ― A világéghajlat óceáni, nem kontinentális. A déli tengerek a maiaknál melegebbek, és az északi irányban Észak-Amerikán is túlra, a sarkvidékekig terjednek. A Golfáramlat Észak-Amerika középső része mellett halad, majd keleti irányba fordulva Grönland partjait mossa és melegíti, s így a földrészt igazi trópusi paradicsommá teszi. (Az Urantia könyv, 59:1.17) Kr.e. 350.000.000 ― Ezt az időszakot három nagyobb áradás jellemzi, de még ennek vége előtt a szárazföldek újból felemelkednek, s a legnagyobb kiemelkedés mértéke 15 százalékkal meghaladja a maiét. (Az Urantia könyv, 59:2.2)

5


Kr.e. 340.000.000 ― Nagy mészkőkorszak ez, melynek mészkövét nagyrészt a mészkőkiválasztó algák rakják le. (Az Urantia könyv, 59:2.3) Kr.e. 330.000.000 ― A kelet-Kentuckybeli nagy észak-amerikai tűzhányó kitör, mely a világon valaha tapasztalt legnagyobb egyedi tűzhányó-tevékenységek közé tartozik. E hamu ezerháromszáz négyzetkilométernyi területet öt-hat méter vastagon terít be. (Az Urantia könyv, 59:2.5) Kr.e. 320.000.000 ― Észak-Amerika keleti része és Európa nyugati része 3000-4500 méternyire víz alá kerül. (Az Urantia könyv, 59:2.6) Kr.e. 310.000.000 ― Mexikó felemelkedik, s így létrehozza a Mexikói-öblöt. (Az Urantia könyv, 59:2.7) Kr.e. 300.000.000 – Kr.e. 275.000.000 ― A tengeri élet harmadik időszaka, mely 25.000.000 évet tesz ki, s amely szilur korként ismeretes. (Az Urantia könyv, 59:3.12) Kr.e. 300.000.000 ― A tengerekben hemzseg a mészkővázas élet, és ezekből a tengerfenékre süllyedő héjakból fokozatosan nagyon vastag mészkőréteg képződik. Ez az első kiterjedt mészkőlerakódás, s ez gyakorlatilag egész Európát és Észak-Amerikát beborítja. Ezen ősi kőzetréteg átlagos vastagsága nagyjából háromszáz méter. (Az Urantia könyv, 59:3.1) Kr.e. 300.000.000 ― Mihály ötödik alászállásának hozzávetőleges időpontja. A világegyetemi hatalmát Immanuelre ruházta át és Gábriel kíséretében elhagyta a Szalvingtont. Nem sokkal ezt követően váratlanul egy halandói eredetű felemelkedő zarándok, Eventod jelent meg ismeretlenül az Uverszán, és ott élt és tevékenykedett 11 orvontoni szabványéven át; itt (Mihály) folytatta életútját addig az előléptetésig, amikor is a Havonába jutó felemelkedő halandók csoportjába felvétetett, majd elhagyta az Uverszát és visszatért a Szalvingtonra. (Az Urantia könyv, 119:0.7; 119:5.1) Kr.e. 290.000.000 ― Minden földrészen elkezdődnek az első hegyképződések, és e függőleges kéregmozgások legnagyobbikai közé az ázsiai Himalája és a nagy kaledóniai hegység tartozik, mely utóbbi Írországtól Skócián keresztül a Spitzbergákig húzódik. (Az Urantia könyv, 59:3.3) Kr.e. 290.000.000 ― A háromkaréjú ősrákok gyorsan hanyatlanak, és a színtér közepét a nagyobb puhatestűek, illetőleg fejlábúak foglalják el. Ezek az állatok öt méter hosszúra és harminc centiméter átmérőjűre is megnőttek és ők lettek a tengerek urai. Ez az állatfaj hirtelen jelent meg és vette át a tengeri élet feletti uralmat. (Az Urantia könyv, 59:3.5) Kr.e. 280.000.000 ― Ennek az alámerülésnek az üledékkőzetei Észak-Amerikában Niagaramészkő néven ismeretesek, mert e kőzetréteg felett folyik a Niagara-vízesés. (Az Urantia könyv, 59:3.9) Kr.e. 280.000.000 ― A háromkaréjú ősrákok már csaknem eltűntek, és a puhatestűek továbbra is a tengerek egyeduralkodói; a korallképződés nagyfokú növekedést mutat. A kezdetleges vízi skorpiók e korszakban fejlődnek ki először a kedvezőbb körülményeket nyújtó helyeken. Röviddel ez után, és hirtelenül, megjelennek az igazi – a ténylegesen is lélegző – skorpiók. (Az Urantia könyv, 59:3.11) Kr.e. 275.000.000 – Kr.e. 226.000.000 ― Véget ér a tengeri élet evolúciójának leghosszabb időszaka, a halak kora. A világtörténelem ezen időszaka csaknem 50.000.000 évig tart; ez a devon időszak. (Az Urantia könyv, 59:4.18) 6


Kr.e. 270.000.000 ― A földrészek már jócskán a víz fölé emelkedtek; az egész világtörténelemben ez a legnagyobb szárazföld-kiemelkedési korszakok közé tartozik. (Az Urantia könyv, 59:4.4) Kr.e. 265.000.000 ― Észak- és Dél-Amerikának, Európának, Afrikának, Ázsia északi részének és Ausztráliának a száraz területeire egy rövid időre betör a víz. A hatalmas sarki északamerikai beltenger Kalifornia északi részén át talál utat a Csendes-óceán felé. (Az Urantia könyv, 59:4.5) Kr.e. 250.000.000 ― Megjelenik a halak családja, a gerincesek, mely az emberi előtti törzsfejlődés egyik legfontosabb lépése. (Az Urantia könyv, 59:4.9) Kr.e. 250.000.000 ― Hirtelenül megjelenik a burjánzó páfránycsalád és sebesen elterjed a gyorsan emelkedő szárazföldön a világ minden részén. Rövid idő alatt hatvan centiméter vastag és tizenkét méter magas fafajok fejlődnek ki; később kifejlődnek a levelek, de ezek a korai faváltozatok csak csökevényes lombozattal rendelkeznek. Számos kisebb növény is van, azonban a kövületeiket nem lehet megtalálni, mert rendszerint elpusztították őket a még korábban megjelent baktériumok. (Az Urantia könyv, 59:4.13) Kr.e. 240.000.000 ― A Hudson folyó nyugati partján magasodó Catskill-hegység az ÉszakAmerika felszínén található földtani emlékművek egyik legnagyobbika ebből az időszakból. (Az Urantia könyv, 59:4.15) Kr.e. 230.000.000 ― Erős tűzhányó-tevékenység folyik a Szt. Lőrinc térségben. A montreali Royal-hegy e tűzhányók egyikének lepusztult kúpja. Ennek a teljes korszaknak az üledékei jól láthatók az észak-amerikai Appalache-hegységben, ahol a Susquehanna folyó völgyet vájt magának és ezzel feltárta ezeket az egymáson fekvő rétegeket, melyek vastagsága meghaladja a 4000 métert is. (Az Urantia könyv, 59:4.16) Kr.e. 220.000.000 ― Ez a páfrányok kora. (Az Urantia könyv, 59:5.2) Kr.e. 210.000.000 ― Egyszerre csak megjelennek az első szárazföldi állatok. Számos, a szárazföldön és a vízben egyaránt élni képes állatfaj létezik ekkor. Ezek a levegőt lélegző kétéltűek az ízeltlábúakból alakultak ki, melyek úszóhólyagjai tüdőkké fejlődtek. Ezt az időszakot úgy is lehetne nevezni, hogy a békák kora. A béka az egyik legkorábbi túlélő emberfaj-ős, és az egyetlen, a földön ma is élő őse a korai emberfajoknak. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei. (Az Urantia könyv, 59:5.5; 65:2.7) Kr.e. 200.000.000 – Kr.e. 175.000.000 ― A tényleges szénképződési időszak hossza valamivel meghaladja a 25.000.000 évet. (Az Urantia könyv, 59:5.13) Kr.e. 200.000.000 ― A karbonkori időszak valóban tevékeny szakaszai elkezdődnek. 20.000.000 évvel ezen időszak előtt rakódnak le az első szénüledékek, de most már jóval kiterjedtebb szénképződési folyamatok zajlanak. (Az Urantia könyv, 59:5.13) Kr.e. 190.000.000 ― Az észak-amerikai karbontenger nyugati irányban a jelenlegi szikláshegységi térségen is túlra terjeszkedik, s Kalifornia északi részén keresztül összeköttetést teremt a Csendes-óceánnal. Amerika- és Európa-szerte rétegről rétegre folytatódik a szénlerakódás. (Az Urantia könyv, 59:5.19) Kr.e. 180.000.000 – Kr.e. 150.000.000 ― Lezajlik a biológiai megpróbáltatások időszaka, a perm. (Az Urantia könyv, 59:6.11)

7


Kr.e. 160.000.000 ― A szárazföldet nagyobbrészt a szárazföldi állatvilág táplálására alkalmas növénytakaró fedi, és a légkör tökéletesen alkalmassá válik az állatok lélegzéséhez. (Az Urantia könyv, 59:6.10) Kr.e. 150.000.000 – Kr.e. 50.000.000 ― A negyedik nagy bolygói korszak, a korai szárazföldi élet kora. Időtartama 100.000.000 év és földtörténeti középkornak nevezik. (Az Urantia könyv, 59:0.1; 60:4.6) Kr.e. 150.000.000 – Kr.e. 124.000.000 ― Ez az időszak, a triász, több mint 25.000.000 évig tart. (Az Urantia könyv, 60:1.14) Kr.e. 150.000.000 ― Mihály hatodik alászállásának hozzávetőleges időpontja. Mihály Gábriel kíséretében hagyta el a Szalvingtont és felemelkedő besorolású, teljesen felkészült morontia halandóként jelent meg az ötös csillagvilág központi bolygóján a Fenséges Atyák bíróságainál. (Az Urantia könyv, 119:6.1; 119:0.7) Kr.e. 150.000.000 ― Elkezdődnek a világtörténelmi jelentőségű, korai szárazföldi élet időszakai. (Az Urantia könyv, 60:1.5) Kr.e. 140.000.000 ― Hirtelenül és csak mintegy utalásszerűen a megelőző korszakban Afrikában kifejlődött két elő-hüllő ősre, megjelennek a teljesen kifejlett hüllők. (Az Urantia könyv, 60:1.9) Kr.e. 137.000.000 ― Megjelennek az első emlősök. Méhlepényük még nincs és a létük gyors bukásra volt ítélve; nem maradnak fenn. (Az Urantia könyv, 60:1.11) Kr.e. 130.000.000 ― Gazdag és különleges tengervízi élet jelenik meg a Csendes-óceán kaliforniai partjai mentén, ahol ezernél is több ammoniteszfajta fejlődött ki a fejlábúak felsőbbrendű fajtáiból. (Az Urantia könyv, 60:1.13) Kr.e. 124.000.000 – Kr.e. 100.000.000 ― Ez az időszak, mely magába foglalja a hüllők tündöklését és hanyatlásának kezdetét, a jura elnevezést kapta. (Az Urantia könyv, 60:2.15) Kr.e. 120.000.000 ― A hüllők korának új szakasza kezdődik, mégpedig a dinoszauruszok evolúciója és hanyatlása. A szárazföldi állati élet a méreteket tekintve ekkor mutatja a legnagyobb fejlődést, és e korszak végére gyakorlatilag el is tűnik a föld színéről. (Az Urantia könyv, 60:2.1) Kr.e. 100.000.000 – Kr.e. 50.000.000 ― A krétakor vége, mely lezárja a szárazföldi élet emlősök előtti korát. (Az Urantia könyv, 60:4.6) Kr.e. 100.000.000 ― A hüllők kora a végéhez közeledik. (Az Urantia könyv, 60:2.14) Kr.e. 95.000.000 ― A déli tengerek meghódítják Észak-Amerikát és kapcsolatot teremtenek a Sarki-óceánnal, s ezzel a földrész második legnagyobb alámerülését okozzák. A végül visszahúzódó tenger nagyjából úgy hagyja a földrészt, mint amilyen most. E nagy alámerülést megelőzően a kelet-appalachi hegyvidék csaknem teljesen a vízszintig lekopott. (Az Urantia könyv, 60:3.5) Kr.e. 90.000.000 ― A zárvatermő növények kiemelkednek az alsó krétakori tengerekből és hamarosan elárasztják a földrészeket. E szárazföldi növények hirtelenül jelentek meg a fügefákkal, a magnóliákkal és a tulipánfákkal együtt. Nem sokkal ez után a fügefák, a kenyérfák

8


és a pálmák elterjednek Európában és Észak-Amerika nyugati síkságain. (Az Urantia könyv, 60:3.7) Kr.e. 75.000.000 ― Alaszkától a Horn-fokig, a hosszú csendes-óceáni parti hegység sávjai teljessé válnak, de ahogy addig is, kevés hegycsúcs van még. (Az Urantia könyv, 60:3.12) Kr.e. 65.000.000 ― Ekkor jelenik meg először számos mai fa is, beleértve a bükköt, a nyírt, a tölgyet, a diót, a szikamórt, a juhart és a mai pálmákat is. Gyümölcsökben, füvekben és gabonafélékben bővelkedik e növényi élet. Hirtelenül, átalakulás révén megjelenik a virágos növények nagy családja. Ez az új növényzet rövidesen ellepi az egész világot. (Az Urantia könyv, 60:3.19) Kr.e. 65.000.000 ― Minden idők egyik legnagyobb ömledékfolyam jelensége. Ezeknek és a korábbi ömledékfolyamoknak a lerakódott rétegei mindkét Amerikában, Észak- és DélAfrikában, Ausztráliában és Európa egyes részein is megtalálhatók. (Az Urantia könyv, 60:3.16) Kr.e. 60.000.000 ― Bár a szárazföldi hüllők hanyatlása folyik, még mindig a dinoszauruszok a szárazföld egyeduralkodói, s a kisebb ugráló kenguruszerű húsevő dinoszauruszok fürgébb és elevenebb fajtái kezdik átvenni a vezetést. (Az Urantia könyv, 60:3.20) Kr.e. 55.000.000 ― Hirtelenül megjelenik az igazi madarak első faja, egy kis, galambszerű teremtmény, mely minden madárélet őse. Ez a földön megjelent repülő teremtmények harmadik válfaja, és közvetlenül a hüllők csoportjától származik, nem pedig a kortárs repülő dinoszauruszoktól, és nem is a szárazföldi fogasmadarak korai fajtáitól. Innen kapta ez az időszak a madarak kora és a hüllők hanyatlásának kora megjelölést. (Az Urantia könyv, 60:3.22) Kr.e. 55.000.000 ― A páfrányerdőket jórészt felváltják a fenyők és az egyéb mai fák, beleértve az óriási szikvójafenyőt is. (Az Urantia könyv, 60:4.5) Kr.e. 50.000.000 – Kr.e. 1.000.000 ― Az ötödik nagy bolygói korszak, az emlősök kora, mely valamivel kevesebb mint 50.000.000 évet fog át. (Az Urantia könyv, 59:0.1; 61:0.1) Kr.e. 50.000.000 – Kr.e. 35.000 ― Az emlősélet megjelenésétől a jég visszahúzódásáig és az emberi történelem kezdetéig tartó ezen utolsó – a jelenlegi – földtani időszak, a földtörténeti harmad- és negyedidőszak vagy a legújabb idők kora. (Az Urantia könyv, 61:7.19; 59:0.6) Kr.e. 50.000.000 ― Észak-Amerikában hirtelenül megjelennek a méhlepényes emlősök, és eddig az időpontig ez jelenti a legfontosabb evolúciós fejlődést. Léteztek már a nemméhlepényes emlősök korábbi rendjei, viszont ez az új fajta közvetlenül és hirtelenül fejlődött ki a már korábban létező hüllőősből, melynek leszármazottai végig a dinoszauruszok hanyatlásának időszakán át fennmaradtak. A méhlepényes emlősök atyja egy kis, igen eleven életet élő, húsevő, ugráló dinoszaurusz. (Az Urantia könyv, 61:1.2; 65:2.12) Kr.e. 45.000.000 ― Az emlősélet gyorsan fejlődik. Egy kis hüllőszerű, tojásrakó emlősnek is jól megy a sora, és a későbbi kenguruk ősei Ausztrália-szerte elterjednek. Hamarosan megjelennek a törpelovak, a gyors lábú orrszarvúfélék, az ormányos tapírok, az ősi disznók, a mókusok, a makik, az erszényes patkányfélék, valamint a majomszerű állatok néhány rendje is. Ezek mind kistestű, ősi állatok, melyek kiválóan alkalmazkodtak a hegyvidékek erdői által jelentett életkörülményekhez. Egy nagytestű, struccszerű szárazföldi madár három méter

9


magasra fejlődik és huszonháromszor harminchárom centiméter befoglaló méretű tojásokat rak. (Az Urantia könyv, 61:1.9) Kr.e. 45.000.000 – Kr.e. 35.000.000 ― Az eocén időszakban az emlősök és az egyéb, rokon életformák evolúciója kis megszakításokkal, illetőleg megszakítások nélkül folytatódik. Észak-Amerikát szárazföld köti össze Ausztrália kivételével minden földrésszel, és a világot fokozatosan meghódítja a különféle fajtájú emlősök alkotta állatvilág. (Az Urantia könyv, 61:1.14) Kr.e. 35.000.000 – Kr.e. 25.000.000 ― Az oligocén időszak végére a növényi élet a tengervízi élettel és a szárazföldi állatokkal együtt nagyon sokat fejlődött és a földön sok szempontból már úgy volt jelen, mint ma. Komolyabb mértékű szakosodás később következett be, de az élőlények többségének ősi létformái ekkor már léteznek. (Az Urantia könyv, 61:2.13) Kr.e. 30.000.000 ― Kezdenek megjelenni az emlősök mai fajtái. Korábban az emlősök nagyobbrészt a hegyekben éltek, hegyi fajták voltak; hirtelenül elkezdődik a síkvidéki vagy patás fajta, a legelő fajta evolúciója. E legelő emlősök egy olyan külön nem vált őstől származnak, melynek öt lábujja és negyvennégy foga volt és amely még a korszak vége előtt eltűnt. (Az Urantia könyv, 61:2.8) Kr.e. 25.000.000 – 12.000.000 ― Az elefánt és a ló korszakát miocénnek nevezik. (Az Urantia könyv, 61:3.15) Kr.e. 20.000.000 ― Ez az emlősök aranykora. A Bering-szoros földnyelve a víz fölé magasodik, és számos állatcsoport vándorol át Ázsiából Észak-Amerikába, beleértve a négyagyarú masztodonokat, a kurtalábú orrszarvúkat és a macskafélék családjának számos faját. Az első szarvas is megjelent, és Észak-Amerikát hamarosan ellepték a kérődzők – a szarvasok, tulkok, tevék, bivalyok, valamint az orrszarvúak több fajtája is. Az elefántok rövidesen Ausztrália kivételével elterjedtek az egész világon. A világot végre egy olyan óriási állat uralta, melynek elég nagy agya volt ahhoz, hogy életben is tudjon maradni. Egy elefánt méretű állat aligha maradhatott volna életben, hacsak nem rendelkezik nagyméretű és felsőbbrendű aggyal. Értelmi és alkalmazkodási képességekben az elefánthoz csak a ló mérhető és csak maga az ember tesz túl rajta. Ennek ellenére az ezen időszak kezdetén létezett ötven elefántfajta közül csak kettő maradt fenn. (Az Urantia könyv, 61:3.4) Kr.e. 12.000.000 – 2.000.000 ― Ezt az időszakot pliocénnek nevezik. (Az Urantia könyv, 61:4.7) Kr.e. 10.000.000 ― Két nagy édesvizű tó létezik ekkoriban Észak-Amerika nyugati részén. A szierrák emelkedőben vannak; a Shasta, a Hood és a Rainier hegyképződési folyamata ekkor zajlik. (Az Urantia könyv, 61:4.2) Kr.e. 5.000.000 ― Kifejlődik a mai ló, és Észak-Amerikából elvándorol a világ minden részébe. (Az Urantia könyv, 61:4.5) Kr.e. 2.100.000 – Kr.e. 35.000 ― A pleisztocén jégkorszak az utolsó teljes földtani időszak. (Az Urantia könyv, 61:7.17) Kr.e. 2.000.000 ― Az első észak-amerikai jégfolyam megkezdi a dél felé vonulást. A központi jégmező délen egészen Kansas-ig elér. (Az Urantia könyv, 61:5.5)

10


Kr.e. 1.500.000 ― Az első nagy jégár észak felé visszahúzódóban van. Óriási mennyiségű hó hullik Grönlandon és Észak-Amerika északkeleti részén, és innentől kezdve e keleti jég dél felé kezd folyni. Ez a második jégözön. (Az Urantia könyv, 61:5.6) Kr.e. 1.500.000 ― E jégkorszak nagy eseménye az ősember kifejlődése volt. India nyugati részétől egy kissé távolabb, egy ma már víz alatt lévő szárazföldi területen, a régebben kifejlődött észak-amerikai makifajták ázsiai kivándorlóinak utódai között hirtelenül megjelentek a korai emlősök. E kistestű állatok leginkább a hátsó lábukon jártak, és a testméretükhöz képest és a többi állat agyához viszonyítva nagy aggyal rendelkeztek. Ennek az életrendnek a hetvenedik nemzedékénél egy új és felsőbbrendű állatcsoport hirtelenül különvált. Ezek az új középemlősök – melyek az őseiknél testtömegüket és termetüket tekintve csaknem kétszer akkorák voltak és arányosan jobb agyi teljesítőképességgel rendelkeztek – csak akkorra tudtak jól megtelepedni, amikor a főemlősök, a harmadik alapvető másulat hirtelenül megjelent. (Ugyanekkor visszafejlődés is végbement a középemlősök törzsében s ennek eredményeként jelentek meg az emberszabású majmok ősei; és attól a naptól kezdve máig az emberi ág fokozatos fejlődésen megy át, míg az emberszabású majomtörzsek fejlődése megállt, illetőleg megfordult.) (Az Urantia könyv, 61:6.1) Kr.e. 1.021.000 ― A korai emlősök eredete. Ezek az emberi lények első közvetlen ősei. Csaknem kilencszáz nemzedéknyi fejlődés után, mely mintegy huszonegyezer évet jelent a korai emlősök eredetétől számítva, a főemlősök hirtelenül két figyelemre méltó teremtménynek adtak életet, az első igazi emberi lényeknek. Az észak-amerikai makik fajtájától származó korai emlősöktől erednek a középemlősök, és e középemlősök hozták létre a felsőbbrendű főemlősöket, amelyekből a kezdetleges emberi faj közvetlen ősei lettek. A főemlős-törzsek jelentik az utolsó élő láncszemet az ember kifejlődésében, de kevesebb mint ötezer év múltával e különleges törzsek egyetlen egyede sem maradt fenn. (Az Urantia könyv, 62:4.6-7; 62:2.1) Kr.e. 1.000.000 ― A mezopotámiai korai emlősök, a méhlepényes emlősök észak-amerikai makifajtájának leszármazottai hirtelenül megjelentek. Az emberiség közvetlen elődei három olyan, egymást követő és hirtelen mutáció révén jelennek meg, melyek a méhlepényes emlősök makifajtájának korai törzséből eredtek. Az emberiség közvetlen emlős-ősének létrejöttére Ázsia délnyugati részén, az akkor kiterjedt Földközi-tenger és az emelkedőben lévő indiai félsziget hegyvidékei között elterülő keleti vidékek peremén került sor. Ezek az Indiától nyugatra eső területek hozták létre az emberi faj ősét. (Az Urantia könyv, 62:0.1; 62:1.2; 62:2.1) Kr.e. 991.485 ― Az első két emberi lény megszületik. A fejlődő főemlősök törzsében bekövetkező mutáció hirtelenül két kezdetleges emberi lényt hozott létre, név szerint Andont és Fontát, az emberiség tényleges őseit. (Az Urantia könyv, 62:5.1) Kr.e. 991.474 ― Az Urantiát lakott világként bejegyzik, azaz hivatalosan is elismerik, mint emberi életnek otthont adó bolygót a világegyetemben. A biológiai evolúció elérte a sajátakarat emberi szintjét. (Az Urantia könyv, 61:6.2; 62:7.7; 63:0.1) Kr.e. 991.472 ― Andon és Fonta első gyermeke megszületik; a fiúgyermeknek a Szontad nevet adták. Szontad az Urantián született első teremtmény, akit a születését követően bebugyoláltak. Az emberi faj léte megkezdődött. (Az Urantia könyv, 63:3.1) Kr.e. 981.389 – Kr.e. 981.320 ― Onagar. E ragyogó elme és szellemi vezető teljesítményének áttekintése izgalmas beszámoló arról, hogy e fejletlen népeket miként szervezte valódi társadalommá. Hatékony törzsi kormányzást létesített. (Az Urantia könyv, 63:6.8)

11


Kr.e. 950.000 ― Andon és Fonta leszármazottainak elvándorolása. Nyugaton áthaladtak Európán, egészen Franciaországig és Angliáig. Keleten eljutottak egészen Jáváig, ahol a csontjaikat a közelmúltban megtalálták – ez az úgynevezett jávai ember – majd továbbutaztak Tasmaniába. (Az Urantia könyv, 64:1.6) Kr.e. 900.000 ― Andon és Fonta eszközhasználó műveltsége és Onagar műveltsége a föld színéről eltűnőben van; a kultúra, a vallás, sőt még a kőszerszám-készítés is mélyponton van. (Az Urantia könyv, 64:2.1) Kr.e. 900.000 ― Sok alsóbbrendű kevert csoport érkezik Angliába Franciaország déli részéből. E törzsek olyannyira keverednek az erdei majomszerű teremtményekkel, hogy aligha tekinthetők emberinek. Vallásuk nincs, de értenek a kezdetleges kőszerszámok készítéséhez és elég értelmesek a tűzgyújtáshoz is. Ezeket egy valamivel felsőbbrendű és szapora nép követi Európában, melynek leszármazottai rövidesen elterjednek szerte a földrészen az északi jégmezőktől délen az Alpokig és a Földközi-tengerig. E törzsek az úgynevezett heidelbergi fajta. (Az Urantia könyv, 64:2.2-2.3) Kr.e. 900.000 ― Az andonfi génállományból többet hordozó, felsőbbrendű csoport, a foxhalli népek, már jelen vannak Nyugat-Angliában, és őrzik az andoni hagyományok egy részét és az onagari műveltség maradványait. Ők voltak az eszkimók elődei. (Az Urantia könyv, 64:2.4) Kr.e. 850.000 – Kr.e. 849.000 ― A Badonan-törzsek irtóhadjáratot kezdenek az alsóbbrendű és állati szomszédaik ellen. Az alsóbbrendűek kiirtására indított hadjárat kismértékű fejlődést hoz az akkori korszak hegyi törzsei körében. E fejlettebbé vált badonita emberfajta kevert leszármazottai egy új népként jelennek meg a színtéren — a neandervölgyi emberfajtaként. (Az Urantia könyv, 64:3.5) Kr.e. 850.000 – Kr.e. 350.000 ― A neandervölgyiek kiváló harcosok, és sok vidéket bejárnak. India északnyugati hegyi központjaiból nyugaton Franciaországig, keleten Kínáig, és dél felé egészen Észak-Afrikáig is eljutnak. Egészen addig uralják a világot, amíg meg nem kezdődik az evolúciós színes emberfajták vándorlása. (Az Urantia könyv, 64:4.1) Kr.e. 800.000 ― A neandervölgyiek nagyszerű vadászok; a vadállomány bőséges ekkoriban; számos szarvasfaj, továbbá elefántok és vízilovak is előfordulnak Európa-szerte. Bőséges a választék a marhafélékből is; lovak és farkasok is élnek mindenfelé. (Az Urantia könyv, 64:4.2) Kr.e. 750.000 ― A negyedik jégmező már javában úton van dél felé. A legnagyobb kiterjedése idején eléri Illinois déli részét, áthelyezve a Mississippi folyót nyolcvan kilométerrel nyugatabbra, és keleten egészen az Ohio folyó déli részéig és Pennsylvania közepéig elért. (Az Urantia könyv, 61:7.2; 64:4.4) Kr.e. 700.000 ― Visszahúzódóban van az egész Európában legnagyobb, negyedik jégár; az emberek és az állatok visszatérnek északra. Az éghajlat hűvös és csapadékos, és az ősember megint gyarapodni kezd Európában és Ázsia nyugati részén. Az erdők fokozatosan észak felé terjeszkednek azon a szárazföldi területen át, melyet nem is olyan régen még jég borított. (Az Urantia könyv, 64:4.6) Kr.e. 700.000 ― Lucifer és első helyettese, Sátán a szívükben kezdenek szembefordulni az Egyetemes Atyával és az ő akkori kormányzó Fiával, Mihállyal. (Az Urantia könyv, 53:2.1)

12


Kr.e. 650.000 ― Az enyhe éghajlat folytatódik. A jégkorközi időszak közepére olyan meleg lett, hogy az Alpokról csaknem teljesen eltűnt a jég és a hó. (Az Urantia könyv, 64:4.8) Kr.e. 600.000 ― A jég elérte a visszahúzódásának legészakibb pontját, és néhány ezer év szünet után újból délnek indult az ötödik útján. (Az Urantia könyv, 64:4.9) Kr.e. 550.000 ― Az előrenyomuló jégár újból délre szorítja az embert és az állatokat. Ekkoriban az embernek már bőven van helye azon a széles földsávon, mely északkelet felé benyúlt Ázsiába és amely a jégmező és a Földközi-tenger akkoriban kiterjedt fekete-tengeri nyúlványa között terült el. A negyedik és az ötödik eljegesedési időszakok alatt a neandervölgyi emberfajták kezdetleges műveltségének terjedése folytatódik. Csaknem 250.000 éven keresztül e fejletlen népek vadászva és halászva vándoroltak arrafelé, amerre a javuló időjárás vezette őket, de egészében véve állandó ütemű leépülés ment végbe a felsőbbrendű andoni őseik szintjéhez képest. (Az Urantia könyv, 64:4.10-11) Kr.e. 500.000 – Kr.e. 400.000 ― A hercegi törzskar megérkezésének híre elterjed. A későbbi hitregetanotok nagy része ama régi időknek az eltorzított mondáiból táplálkozik, amikor a herceg törzskarának tagjai emberfeletti emberként újraszemélyesültek. (Az Urantia könyv, 66:4.1) Kr.e. 500.000 – Kr.e. 200.000 ― A bolygói polgárosodás meglehetősen szokványosan haladt csaknem 300.000 éven át. Az Urantia a bolygói létpályáján igen kielégítően haladt előre egészen a Lucifer-féle lázadásig és az ezzel párhuzamosan végbement Kaligasztia-féle árulásig. Az egész későbbi történelmet határozottan megváltoztatta e rettenetes melléfogás, valamint Ádám és Éva későbbi bolygói küldetésének sikertelensége is. Ld. a dalamatiai tanokat és Dalamatia törvényét alább. (Az Urantia könyv, 66:8.3) Kr.e. 500.000 ― India északnyugati hegyeinek Badonan-törzsei egy újabb nagy faji küzdelembe bonyolódnak, melynek végén csak mintegy száz család marad. De e túlélők Andon és Fonta akkoriban élő leszármazottai közül a legértelmesebbek és evolúciós szempontból a legkívánatosabbak. E hegyvidéki badoniták között, az akkoriban lakott hegyvidék északkeleti részen élő egyik férfinak és nőnek váratlanul az átlagostól eltérő családja lett. Ez a szangik család, a hat színes emberfajtája eredete. E szangik gyermekek, szám szerint 19-en nemcsak hogy értelmesebbek a társaiknál, hanem a bőrük színe a napfényben eltérő árnyalatot mutatott. E tizenkilenc gyermek között öt vörös, két narancsszín, négy sárga, két zöld, négy kék és két indigó volt. E színek egyre erősebbé váltak, ahogy a gyermekek nőttek, és amikor e fiatalok később a törzsbeli társaikkal párosodtak, akkor minden utódjuk bőrszíne a szangik szülő bőrszínéhez hasonlított. (Az Urantia könyv, 64:5.1-3; 61:7.4) A 6 színes vagy szangik emberfajta megjelenésével egyidejűleg az Urantiára érkezik Kaligasztia, a Bolygóherceg és az ő 100 tagú törzskara. A törzskar 100 tagja az élethordozók és egy avaloni bizottság eljárása révén nyert újra személyiséget az Urantián, s e jerusemi önkéntesek számára létrehozott testekbe az emberi élő anyag egy részét is beültették. A 100 módosított ember donor a törzskar tagjainak személyes segédeiként tevékenykedett tovább, és mind a törzskariak, mind a segédek elvileg halhatatlanok voltak. (Az Urantia könyv, 66:2.7; 66:3.15) Kr.e. 500.000 ― Csaknem 500.000.000 fejletlen emberi lény van a földön ekkoriban, és meglehetősen szórt eloszlásban népesítik be Európát, Ázsiát és Afrikát. A herceg székhelye, a fallal övezett város, Dalamatia, melyet Mezopotámiában létesítettek, nagyjából a világnépesség középpontjában található. Dalamatia törvénye: 1. Ne félj és ne szolgálj egyéb Istent, mint a mindenek Atyját! 2. Ne légy engedetlen az Atya Fiával, a világ urával szemben, és az emberfeletti társai iránt se mutass tiszteletlenséget! 3. Ne mondj valótlant, 13


amikor az emberek bírósága előtt állsz! 4. Ne ölj férfit, nőt vagy gyereket! 5. Ne lopd el a szomszédod javait vagy jószágát! 6. Ne érintsd a barátod feleségét! 7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel vagy a törzs öregjeivel szemben! Csaknem 300.000 éven át ez volt Dalamatia törvénye. És a törvény szövegét hordozó kőlapok közül sok ma a mezopotámiai és perzsiai partoktól távolabb eső vizek mélyén nyugszik. A dalamatiai tanítások. Az Első Forrás és Középpont igazi fogalmát az Urantián először Kaligasztia herceg törzskarának testtel bíró száz tagja hirdette. Az Istenségről szóló e kinyilatkoztatás terjedése több mint háromszázezer éven át folyt, míg végül hirtelenül megszakította azt a bolygó elszakadása és a tanítási rendszer összeomlása. Van munkáját kivéve a dalamatiai kinyilatkoztatás befolyásoló ereje gyakorlatilag elveszett az egész világ számára. Még a nodfiak is elfelejtették ezt az igazságot Ádám érkezésének idejére. (Az Urantia könyv, 61:7.4; 66:0.1-0.2; 66:3.1; 66:7.9-7.16; 92:4.5) Kr.e. 500.000 ― A jég ötödik előrenyomulásának időszaka. (Az Urantia könyv, 61:7.4) Kr.e. 500.000 ― A Nappalok Szövetségének tudomása van arról, hogy Lucifer elméjében nincs béke. (Az Urantia könyv, 53:2.3) Kr.e. 500.000 – Kr.e. 35.914 ― Van az Urantián marad Ádám koráig, s a bolygón működő összes emberfeletti személyiség címzetes vezetőjeként szolgál tovább. (Az Urantia könyv, 67:6.4) Kr.e. 499.967 – Kr.e. 450.000 ― Az elsőfajú közteslények eredete. A hercegi törzskar dalamatiai ottlétének harmincharmadik éve alatt Dán csoportjának kettes és hetes számú egyede véletlenül felfedezett egy jelenséget, mely végül az elsőfajú köztes teremtmények első egyedeinek leszármazásához vezetett. Az eredeti testületet 50.000 elsőfajú közteslény alkotta. Az egyes közteslények létrehozása között féléves időtartam telt el, és miután az egyes pároktól ezer ilyen lény megszületett, több már sohasem jött létre. (Az Urantia könyv, 66:4.10; 77:1.5) Kr.e. 350.000 ― A zöld emberfajta nagy műveltségi megújulást élt át Fantad vezetése alatt. (Az Urantia könyv, 64:6.17) Kr.e. 300.000 ― Porshunta. A narancsszín emberfajta vezetője, e ragyogó elme emelte fel népét, amikor a központi településük Armageddonban volt. (Az Urantia könyv, 64:6.12) Kr.e. 300.000 ― A sárga emberfajta fő ereje a partvidéket követve dél felől bevonul Kína területére. (Az Urantia könyv, 79:5.3) Kr.e. 250.000 ― Megkezdődik a hatodik és egyben utolsó eljegesedés. Ebben az időszakban a legnagyobb a hótakaró az északi jégmezőkön. (Az Urantia könyv, 61:7.6) Kr.e. 200.000 – Kr.e. 199.993 ― A Kaligasztia-féle lázadás hét nehéz esztendeje. (Az Urantia könyv, 67:3.6) Kr.e. 200.000 – Kr.e. 199.050 ― Nagy felfordulás uralkodik Dalamatiában. Kísérletet tesznek az egész világ teljes és gyökeres átszervezésére; az evolúció helyébe a forradalmat tették, mint a kulturális haladás és a faji fejlődés politikáját. A szabadság gyorsan átalakult a korabeli kevéssé fejlett emberek szabadosságává. (Az Urantia könyv, 67:5.1) Kr.e. 200.000 – Kr.e. 199.000 ― A lázadást követő 1000 éven belül Vannak több mint 350 fejlett csoportja működik szerte a világon. A polgárosultság ezen előretolt állásai leginkább a hűséges andonfiak leszármazottaiból álltak, melyekhez szangik fajták is, különösen a kék ember, valamint nodfiak keveredtek. (Az Urantia könyv, 67:6.6) 14


Kr.e. 200.000 ― A luciferi kiáltvány közzététele és a Lucifer-féle lázadás kezdete, melynek következményeként a Satania összes világa megtapasztalja a Norlatiadekből való szellemi számkivetettséget. (Az Urantia könyv, 61:7.8; 50:6.5; 53:4.1) Kr.e. 200.000 ― Mihály felhatalmazást kér a Nappalok Elődeitől, hogy a luciferi lázadásban érintett minden személyiséget őrizet alá helyezhessen. (Az Urantia könyv, 53:9.3) Kr.e. 200.000 ― Sátán, Lucifer segédje az egyik időszakos ellenőrző útján meglátogatja az Urantiát. Ő akkor is, és ma is, igen ragyogó Lanonandek Fiú. (Az Urantia könyv, 67:1.1) Kr.e. 200.000 – Kr.u. 30 ― Lucifer lázadó erőit nem akadályozzák a tevékenységük kifejtésében. A lázadás kitörése utáni korszak számos szokatlan fejleményt hozott. Egy nagy polgárosodott társadalom – a dalamatiai műveltség – széthullott. „A nephilok (nodfiak) voltak a földön abban az időben, és amikor az istenek fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek nekik, és e gyermekek azok ama »régi hatalmasok«, akik »híresneves emberek« voltak.” Jóllehet aligha voltak „istenek fiai”, Kaligasztia törzskarát és az ő első leszármazottaikat e távoli korban ilyennek tekintették; még a termetüket is felnagyították a mondákban. Ez az eredete a csaknem általánosan elterjedt népmeséknek és legendáknak az istenekről, akik lejöttek a földre és az emberek leányaival létrehozták a hősök ősi faját. (Az Urantia könyv, 53:5.3; 77:2.3) Kr.e. 199.998 ― Csillagrendszer-időben mérve a „mennyei háború” kezdetétől számított több mint két évbe telt, míg Lucifer utóda elfoglalhatta a helyét. (Az Urantia könyv, 53:7.12) Kr.e. 199.838 ― (162 évvel a Kaligasztia-féle lázadás kitörése után) Egy árhullám söpört végig Dalamatián, és a bolygói központ a tengerbe süllyedt, és e föld addig nem is emelkedett ki a vízből, amíg ama fényes kor nemes műveltségének csaknem minden emléke el nem pusztult. (Az Urantia könyv, 67:5.4) Kr.e. 190.000 ― A lázadást követően a hercegi igazgatásnak gyakorlatilag minden hasznos eredménye semmivé lett; a világ emberfajtái csak kevéssel voltak jobb helyzetben ahhoz képest, mintha e félrevezetett Fiú sohasem jött volna el az Urantiára. Csak a nodfiak és az amadonfiak között maradtak fenn a dalamatiai hagyományok és a Bolygóherceg műveltsége. A tisztavérű nodfiak kiváló fajt alkotnak, de fokozatosan elkeverednek a föld evolúciós népeivel, s azóta már régen nagy leépülés ment végbe közöttük. Olyannyira leépültek, hogy az átlagos élettartamuk alig valamivel több, mint az evolúciós fajtáké. (Az Urantia könyv, 73:1.2; 77:2.9) Kr.e. 180.000 ― A melkizedekek tanítani kezdenek arról, hogy a luciferi dőreségből származó jó egyensúlyba került az abból eredő rosszal. (Az Urantia könyv, 54:6.6) Kr.e. 150.000 ― A földi ügyek úgy összekuszálódtak és olyan késedelmeket szenvedtek, hogy az emberi faj igen keveset javított azon az általános evolúciós helyzetén, mely Kaligasztia megérkezésekor állt fenn 350.000 évvel korábban. (Az Urantia könyv, 67:7.3) Kr.e. 150.000 ― A hatodik és utolsó jégár elérte a déli kiterjedésének legtávolabbi pontjait, s a nyugati jégmező épp ekkoriban lépte át a kanadai határt; a középső Kansas, Missouri és Illinois területén halad déli irányban; a keleti mező dél felé nyomul előre és Pennsylvania és Ohio nagyobb részét beborítja. E jégfolyamból indult ki az a sok nyúlvány, vagy jégkaréj, melyek kivájták a mai, nagyobb és kisebb tavakat. E víztestek, időnként, leürültek a Mississippi völgyén keresztül, majd kelet felé a Hudson völgyön át, végül egy északi útvonalon a Szt. Lőrinc völgybe. (Az Urantia könyv, 61:7.9-7.10)

15


Kr.e. 150.000 ― Bábel tornyának felépítésére először tesznek kísérletet a nodfiak. A Bablot-féle összeütközés után közvetlenül, a négy nagy nodfi központból hármat alapítanak meg a nyugati vagy szíriai nodfiak, a keleti vagy elami nodfiak és a központi vagy elő-sumér nodfiak. (Az Urantia könyv, 77:4.2-4.6) Kr.e. 100.000 ― A narancsszín emberfajta léte véget ér. A narancsszín és a zöld ember között az utolsó nagy küzdelem Egyiptomban, a Nílus-völgy alsó szakaszán zajlott. E hosszú csatát majdnem száz évig vívták, és a végén a narancsszín fajtából csak kevesen maradtak életben. E népek szétszóródott maradékait a zöld, majd később a megérkező indigó emberek olvasztották magukba. (Az Urantia könyv, 64:6.13) Kr.e. 100.000 ― Szinglangton vette át a sárga emberfajta törzseinek vezetését és hirdette az „Egy Igazság” imádatát. (Az Urantia könyv, 64:6.15) Kr.e. 100.000 ― A vörös emberfajta megtizedelt törzsei úgy küzdenek, hogy a hátukban ott az utolsó eljegesedésből visszahúzódó jégtömeg, és amikor a Nyugat szárazföldi átjárója, mely a Bering-földnyelven át vezetett, ténylegesen is járhatóvá vált, e törzsek nem haboztak elhagyni az ázsiai földrész barátságtalan partjait. (Az Urantia könyv, 79:5.6) Kr.e. 85.000 ― A vörös emberfajta viszonylag tisztavérű maradékai együtt átkelnek ÉszakAmerikába, és nem sokkal később a Bering földnyelv elsüllyedt, melynek következtében elszigetelődtek. A vörös ember elfoglalja a két Amerikát, mert Ádám megérkezése előtt több mint ötvenezer évvel kiszorultak Ázsiából. (Az Urantia könyv, 64:6.5; 78:1.6) Kr.e. 83.000 ― Az utolsó tisztavérű vörös emberek elhagyják Ázsiát, de a hosszú küzdelem rajta hagyta a genetikai lenyomatát a győztes sárga fajtán. Az északi kínai népek az andonfi szibériaiakkal együtt a vörös fajta komoly hányadát olvasztották magukba és ez nagymértékben a javukra vált. (Az Urantia könyv, 79:5.6) Kr.e. 80.000 ― Röviddel azt követően, hogy a vörös ember betette a lábát Észak-Amerika északnyugati részébe, az északi tengerek felől érkező hideg és a grönlandi helyi jégmezők előrenyomulása az urantiai őslakosok eszkimó leszármazottait egy jobb föld, új otthon keresésére kényszerítette; és ez sikerült is nekik, biztonságosan átkeltek az akkoriban Grönlandot Észak-Amerika északkeleti földtömegeitől elválasztó keskeny tengerszorosokon. Nagyjából 2100 évvel a vörös ember Alaszkába érkezése után érik el a földrészt. Később a kék ember kevert fajtáinak egy része nyugat felé vándorolt és összeolvadt az újabb keletű eszkimókkal, és ez kismértékben jótékony hatással volt az eszkimó törzsekre. (Az Urantia könyv, 64:7.18) Kr.e. 65.000 – Kr.e. 64.004 ― Onamonalonton, az amerikai vörös emberfajta vezetője és szellemi megszabadítója újjáéleszti a köreikben a „Nagyszellem” imádatát. Onamonalonton a főhadiszállását a nagy kaliforniai vörösfák erdejében tartotta fenn. A későbbi leszármazottai közül sokan máig is fennmaradtak a feketelábú indiánok között. (Az Urantia könyv, 64:6.7) Kr.e. 40.000 ― A Melkizedek-megbízottak és az élethordozók kérvényt nyújtottak be az edentiai Fenségesekhez, hogy az Urantián folytassanak le engedélyezési szemlét abból a célból, hogy az élőlénytani nemesítők, egy Anyagi Fiú és Leány, vagyis Ádám és Éva a bolygóra kiküldhető legyen. (Az Urantia könyv, 73:0.1) Kr.e. 38.000 – a jelenkorig ― A sárga emberfajta ősi civilizációja századokon át fennmaradt. Han fiainak polgárosodott társadalma került a legközelebb ahhoz, hogy a huszadik századig tartó folyamatos fejlődés tiszta képét mutassa. A fehér emberfajták gépi és vallási fejlődése

16


magas szintű, de a családi hűség, a csoportetika vagy a személyes erkölcsiség terén sohasem volt összemérhető a kínaiakéval. (Az Urantia könyv, 79:8.16) Kr.e. 36.000 ― Tabamantia, a tizedes vagy kísérleti világok sorába tartozó világok főfelügyelője jön el a bolygó ellenőrzésére, és a faji fejlődés felmérését követően annak rendje és módja szerint javasolja, hogy az Urantia kapjon Anyagi Fiakat. Az urantiai szolgálatra való kiválasztáskor Ádám a társával együtt éppen a jerusemi fizikai kísérleti és kutatóállomásokon dolgozott. Több mint 15.000 évig a kísérleti energiakutató részleg igazgatóiként dolgoztak, mely energiák az élőformák módosítására használatosak. Ettől sokkal korábban tanítóként tevékenykedtek a Jerusemre újonnan érkezők létpolgársági iskoláiban. (Az Urantia könyv, 73:0.3; 74:1.2) Kr.e. 35.997 ― Ádám és Éva megérkezése előtt nyolcvanhárom évvel Van és társai hozzáfogtak annak a kerti otthonnak az előkészítéséhez, melyben majd fogadhatják őket. (Az Urantia könyv, 73:2.2) Kr.e. 35.994 – Kr.e. 35.992 ― Az Édenkert helyének kijelölése. A helykijelölő bizottság csaknem három évig van távol. Három lehetséges helyszínről tesznek kedvező jelentést: az első egy sziget a Perzsa-öbölben; a második, a folyó menti helyszín, mely később a második kert helyszínéül szolgált; a harmadik pedig egy hosszú, keskeny félsziget – csaknem egy sziget – mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlik be a vízbe. A bizottság csaknem egyhangúlag a harmadik lehetőséget részesítette előnyben. E helyszín mellett döntöttek, és két évbe telt, míg a világ műveltségi központját, beleértve az élet fáját is, e földközi-tengeri félszigetre áttelepítették. (Az Urantia könyv, 73:3.1-3.2) Kr.e. 35.914 – Kr.e. 33.797 ― Az „aranykor” egy mítosz, de az Éden tényszerűen létezett. (Az Urantia könyv, 74:8.14) Kr.e. 35.914 ― Ádám és Éva, a helyi csillagrendszer Anyagi Fia és Leánya fényes nappal és bejelentés nélkül érkezik meg, hogy hozzáfogjon ahhoz a nehéz feladathoz, hogy megpróbálja rendbe tenni a bolygó zavaros ügyeit, melyet lázadás hátráltatott és amelyet a szellemi elszigeteltség következménye sújtott. Az érkezésüktől számítva tíz napba telt, mire kettős alakban újrateremtették őket a világ új uraiként való bemutatásukhoz. (Az Urantia könyv, 74:0.1; 73:0.3) Kr.e. 35.914 ― Ádámszon megszületése, aki az urantiai ibolyaszín emberfajta elsőszülötte, s akit húga, majd Évaszon, Ádám és Éva második fia követett. (Az Urantia könyv, 74:6.2) Kr.e. 35.907 ― A Melkizedek-megbízottak Ádám megérkezése után még csaknem hét évig látták el a feladatukat, mire elérkezett az idő, hogy a világ ügyeinek igazgatását átadják Ádámnak és visszatérjenek a Jerusemre. (Az Urantia könyv, 74:5.1) Kr.e. 35.900 ― Ádám és Éva bemutatta a mindenek Atyjának fogalmát az evolúciós népeknek. Azonban Kr.e. 2500-ra az emberiség nagyobbrészt elveszítette az Éden napjaiban közreadott kinyilatkoztatást. (Az Urantia könyv, 92:4.6) (Amikor az emberi lények először megjelentek a bolygón egészen eddig az időpontig, azaz egy hozzávetőleg 964.000 évet átfogó időszakról van szó, az emberi lények haja fekete volt, az íriszük pedig sötét színű vagy fekete. A bőrszín változatossága a szangik emberfajták megjelenésével kezdődött Kr.e. 500.000 táján, azonban csak az ádámi géneknek az emberi DNS állományba való beépülésének kezdetétől lehet beszélni a haj- és szemszín igen eltérő változatainak megjelenéséről.)

17


Kr.e. 35.800 ― Ádám az Urantián több mint száz éven át tartó erőfeszítései ellenére is csak kevés haladást lát a Kerten kívül; a világ egészében véve nem tűnik úgy, mint amely sokat fejlődött volna. Úgy látszik, hogy a faj jobbá tételének kifejlete előtt még hosszú út áll, és a helyzet oly kétségbeejtőnek tűnik, hogy valami olyasmit igényel, mely az eredeti tervekben nem szerepelt. Legalábbis ez fordul meg Ádám fejében gyakran, és e gondolatait sokszor megosztja Évával is. Ádám és felesége állhatatos, azonban el vannak szigetelve az övéiktől, és komolyan aggasztja őket a világuk siralmas állapota. (Az Urantia könyv, 75:0.1) Kr.e. 35.797 ― Ádám és Éva vétke. Éva több mint 5 éven keresztül titokban érleli a terveit. Végül eljutottak oda, hogy Éva beleegyezett a Kánóval, a barátságos nodfiak közeli telepe legragyogóbb elméjével és tevékeny vezetőjével való titkos találkozóba. A Kert civilizációja összeomlott. Ádám és Éva már száztizenhét éve tevékenykedett a Kertben, amikor is Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein keresztül arra vetemedtek, hogy letérjenek az elrendelt útról, mellyel gyorsan magukra hozták a végromlást és veszedelmes késedelmet okoztak az egész Urantia fejlődéssel járó haladásában is. (Az Urantia könyv, 75:3.7; 74:8.14) Kr.e. 35.794 ― Ádámszon elindul megkeresni a gyermekkori álmainak földjét, Van és Amadon északi hegyvidéki otthonát; ekkoriban ő 120 éves, és már az első kert harminckét egyenes ági gyermekének atyja. (Az Urantia könyv, 77:5.2) Kr.e. 35.791 ― Ádámszon csapata megtalálja a kalandjuk tárgyát, s e népeknél találkozik Rattával, aki ekkoriban húsz éves s (Ratta) elmondja neki, hogy ő a hercegi törzskar utolsó egyenes ági leszármazottja. Ő a fajtájának utolsó tagja, neki már nincsenek élő fivérei és nővérei. Megismerte az Éden történetét, azt, hogy Van és Amadon jóslatai miként váltak valóra, és megismerte a kertbeli vétek történetét is. Valamivel több mint három hónap múlva Ádámszon és Ratta össze is házasodott; 67 gyermekük született és csaknem 2000 másodfajú közteslény nagyszülője lett belőlük. (Az Urantia könyv, 77:5.5) Kr.e. 35.790 ― Mihály az Urantiát választotta utolsó megtestesülése színteréül, nem sokkal azt követően, hogy Ádám és Éva vétsége ismertté vált. (Az Urantia könyv, 119:7.2) Kr.e. 35.786 ― A második kert. Csaknem egy teljes évet vett igénybe, míg az ádámi utazók csoportja elérte az Eufrátesz folyót. Lévén, hogy ekkor éppen áradás ideje volt, a táborukat a folyamtól nyugatra elterülő sík területeken állították fel, csaknem 6 héttel azelőtt, hogy a folyóközi területre átkeltek volna, ahol is megalapították a második kertet; e terület a Káspitenger déli partjától keletre helyezkedett el, a Kopet-dag hegység közelében. (Az Urantia könyv, 75:5.9; 77:5.10; 78:1.3; 76:1.1) Kr.e. 35.786 ― Káin (Éva halandó fia) és Sansa (Ádám halandó leánya) még az előtt megszületett, hogy az ádámi utazók csoportja elérte volna a folyóközi úti célját Mezopotámiában. Laotta, Sansa anyja belehalt a leánya megszülésébe; Éva nagy szenvedések mellett, de a rendkívüli erejének köszönhetően túlélte a szülést. Éva magához vette Sansát, Laotta gyermekét, és Káinnal együtt táplálta. Sansából nagyon rátermett nő vált. Ő lett Szargannak, az északi kék emberfajták vezetőjének a felesége, és hozzájárult az akkori kék emberek fejlődéséhez is. (Az Urantia könyv, 76:0.2; 76:2.1) Kr.e. 35.785 – Kr.e. 5.800 ― Csaknem 30.000 éven át a második Éden a polgárosodás bölcsője. Az ádámi népek Mezopotámiában megvetették a lábukat, leszármazottaikat egészen a föld határaiig is elküldték, és később, miután a nodfiakkal és a szangik törzsekkel összeolvadtak, őket nevezték anditáknak. E vidékekről indultak el azok a férfiak és nők, akik a történelmi tetteket végrehajtották, és akik oly nagy mértékben felgyorsították a kulturális fejlődést. (Az Urantia könyv, 78:0.1)

18


Kr.e. 35.785 ― Megszületik Ábel, Ádám és Éva első gyermeke a második kertben. (Az Urantia könyv, 76:2.1) Kr.e. 35.785 ― Megszületik Szet, Ádámnak és Évának a második kertben született, túlélő fiai közül a legidősebb. Szet bekapcsolódott az apja népe szellemi helyzetének javítására irányuló munkába, a második kert új papságának vezetője lett. Fia, Énosz új istenimádati rendet alapított, és unokája, Kenan állította fel a közelebbi és távolabbi szomszédos törzseknél a külső hitterjesztői szolgálat intézményét. (Az Urantia könyv, 76:3.4) Kr.e. 35.776 ― Káin dühében rátámad Ábelre és megöli. (Az Urantia könyv, 76:2.5) Kr.e. 35.700 – Kr.e. 29.000 ― Az ádámszonfiak magas műveltséget tartottak fenn csaknem 7000 évig Ádámszon és Ratta korától számítva. Később keveredtek a szomszédos nodfiakkal és andonfiakkal, és őket is az „eleitől fogva hatalmasok” között tartották számon. És az akkori korszak vívmányai közül rejtett formában több minden is fennmaradt abban a kulturális potenciálban, mely később európai polgárosodásként virágzott ki. (Az Urantia könyv, 77:5.9) Kr.e. 35.518 ― Ádámszon halála. (Az Urantia könyv, 77:5.7) Kr.e. 35.403 ― Éva halála. Éva Ádámnál tizenkilenc évvel korábban, szívelégtelenségben halt meg. (Az Urantia könyv, 76:5.5) Kr.e. 35.384 ― Ádám halála. Ádám 530 évet élt és öregkori elgyengülésben halt meg. (Az Urantia könyv, 76:5.5) Kr.e. 35.000 – Kr.e. 15.000 ― A második kert műveltsége húszezer évig fennmarad, azonban folyamatos hanyatláson megy keresztül egészen addig, amikor is a szetfi papság újjáéledésével és Amoszád vezetésével egy ragyogó korszak köszönt be. Azok az erőteljes polgárosodási hullámok, melyek később végigsöpörtek Eurázsián, nyomban követték a Kert nagy újjáéledését, melyre az után került sor, hogy az ádámfiak alaposan összeolvadtak a környező kevert nodfiakkal. (Az Urantia könyv, 78:5.1) Kr.e. 35.000 ― A sarki területek kivételével mindenütt véget ért a nagy jégkorszak, és ez az időpont közelítőleg egybeesik a holocén vagy jégkor utáni időszak kezdetével. (Az Urantia könyv, 61:7.18) Kr.e. 35.000 ― Nagyjából ekkoriban alapít Ádámszon civilizációs központot az egyik legkeletebbre fekvő, régi vanfi településen. (Az Urantia könyv, 77:4.13) Kr.e. 33.000 ― Bár a kék ember akkoriban elterjedt volt az európai földrészen, azért ennek az emberfajtának számos különböző fajfélesége létezett. Az európai kék fajták is nagyon kevert népet alkotnak, benne a vörös és a sárga fajtával, míg az atlanti-világtengeri partvidéken és a mai oroszországi térségekben magukba olvasztották az andonfi vér egy jelentős részét, délen pedig a szaharai népekkel állnak kapcsolatban. (Az Urantia könyv, 80:3.2) Kr.e. 33.000 ― Az ember zenei műveltségének folyamatos fejlődése elkezdődik. (Az Urantia könyv, 44:1.12) Kr.e. 32.000 ― Az Édenkert alámerülése. Miután Ádám elhagyta az első kertet, azt a nodfiak, a kutiak és a szuntiták foglalták el a különböző időszakokban. Később azoknak az északi nodfiaknak lett a lakóhelye, akik nem voltak hajlandók együttműködni az ádámfiakkal. A félszigetet ezek az alsóbbrendű nodfiak népesítették be csaknem 4000 évvel azt követően, 19


hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földnyelv alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét. Ezzel a nagymértékű süllyedéssel egyidejűleg a Földközi-tenger keleti partvonala a magasba emelkedett. A süllyedés nem hirtelenül ment végbe, a teljes félsziget alámerüléséhez néhány száz év kellett. (Az Urantia könyv, 73:7.1) Kr.e. 30.000 – Kr.e. 10.000 ― Korszakos jelentőségű faji keveredések mennek végbe szerte Ázsia délnyugati részén. A turkesztáni hegyvidékek lakói elszánt és életerős népet alkotnak. Indiától északnyugatra még létezett a Van korabeli műveltség sok eleme. E településektől még északabbra a korai andonfiak legjobbjai maradtak meg. És e két, műveltségében és természetében is felsőbbrendű fajtát felszívták az észak felé mozgó ádámfiak. (Az Urantia könyv, 78:3.4) Kr.e. 28.000 ― Kihalnak a fandorok, az ember szállítására is alkalmas nagytestű madarak. (Az Urantia könyv, 66:5.6) Kr.e. 27.000 – Kr.e. 2.000 ― Eurázsia közepe túlnyomórészt, bár egyre csökkenő mértékben andita. Turkesztán alacsonyabban fekvő területein az anditák nyugat felé fordulva, a tóvidéket megkerülve Európa felé veszik az irányt, míg az e térség hegyvidéki területeiről keleti irányba nyomulnak előre. Kelet-Turkesztán (Hszincsiang) és kismértékben Tibet képezi azokat az ősi kapukat, melyeken át ezek a mezopotámiai népek a sárga emberek lakta északi területekre a hegyi útvonalakon behatoltak. Az anditáknak Indiába való behatolása a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé és az iráni legelők felől Beludzsisztánon át ment végbe. (Az Urantia könyv, 79:1.1) Kr.e. 25.000 – Kr.e. 15.000 ― A kiterjedt éghajlati változásokkal párhuzamosan végbement faji megoszlás készíti elő a terepet a civilizáció andita korszakának beköszöntéhez. (Az Urantia könyv, 78:3.9) Kr.e. 25.000 – Kr.e. 5.000 ― A legnagyobb urantiai polgárosodott tömegtársadalom Közép- és Észak-Kínában létezik. A sárga ember az első, aki faji összetartást valósít meg – az első, aki magas fokú kulturális, társadalmi és politikai civilizációt épít fel. (Az Urantia könyv, 79:6.8) Kr.e. 23.000 ― Ahogy az ádámfiak tisztábbvérű elemei behatoltak az északi területekre, egyre kevésbé maradtak ádámiak, míg akkorra, amikor elfoglalták Turkesztánt, már alaposan összekeveredtek a többi emberfajtával, különösen a nodfiakkal. Az egyenes ági ibolyaszín népek közül igen kevés jutott el valaha is Európa és Ázsia belső területeire. (Az Urantia könyv, 78:3.3) Kr.e. 23.000 ― A legkorábbi andita népek a Mezopotámiával határos vidékekről származnak, és az ádámfiak és nodfiak keverékéből alakultak ki. (Az Urantia könyv, 78:4.2) Kr.e. 23.000 ― A mezopotámiai folyóközben, Délnyugat-Ázsiában volt meg a nagy polgárosodás potenciálja, annak lehetősége, hogy a dalamatiai időkből és az édeni korból megmentett eszmék és eszményképek elterjedhessenek. (Az Urantia könyv, 78:1.12) Kr.e. 23.000 ― Az anditák csaknem 20.000 éven át egyre messzebb, Közép-Ázsia északi részeibe szorították az andonfiakat. (Az Urantia könyv, 80:9.6)

20


Kr.e. 20.000 ― A nyugat-indiai népességben már jelen volt az ádámi vér is, és az Urantia története során egyetlen nép sem vegyített ennyi különböző emberfajtát. Úgy alakult, hogy a vörös ember a saját fajtáját irtotta a két Amerikában, a kék ember pedig Európában múlatta az időt, és Ádám korai leszármazottai (és a későbbiek többsége is) kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy a sötétebb bőrszínű népekkel keveredjen akár Indiában, Afrikában vagy másutt. (Az Urantia könyv, 79:2.3) Kr.e. 19.000 ― Az ádámfiak valódi nemzetet alkotnak, 4.500.000 létszámmal, és ekkorra már a leszármazottaik millióit küldték ki a környező népekhez. (Az Urantia könyv, 78:2.5) Kr.e. 18.000 ― A kínaiak ősei tizenkét, a kezdetleges műveltségüknek és tudományuknak helyt adó erős központot építettek ki, különösen a Sárga folyó és a Jangce mentén. Majd pedig e központok elkezdtek megerősödni a Hszincsiang és Tibet felől folyamatosan beáramló, felsőbbrendű, kevert népek révén. (Az Urantia könyv, 79:6.5) Kr.e. 16.000 ― Egy százfős szetfi papi csoport eléri Indiát és vallási téren nagyon hamar meghódítja e többnyelvű nép nyugati felét. 5000 éven belül azonban a paradicsomi Háromságról szóló tantételeik a tűzisten hármas jelképévé korcsosultak. (Az Urantia könyv, 79:3.4) Kr.e. 15.000 – Kr.e. 6.000 ― Az andita népvándorlások (Az Urantia könyv, 78:3.9) Kr.e. 15.000 ― A Turkesztán- és Irán-szerte fokozódó túlnépesedés váltja ki az első kiterjedt andita népvándorlást India felé. E felsőbbrendű népek ezerötszáz éven keresztül özönlöttek be Beludzsisztán területére, szétszéledtek az Indus és a Gangesz völgyében és lassan dél felé, a Dekkán-fennsíkra húzódtak. (Az Urantia könyv, 79:2.4) Kr.e. 15.000 ― A kínaiak bősz fegyverkezők; a múlt előtt való túlzott tisztelgés nem gyöngítette őket, és mivel a létszámuk nem érte el a 12.000.000 főt, egy nyelven beszélő, egységes nemzetet alkottak. (Az Urantia könyv, 79:6.9) Kr.e. 15.000 ― Amint a korai ádámi vándorlások kora lejár, Ádámnak már több leszármazottja van Európában és Közép-Ázsiában, mint a világ bármely más részén, beleértve Mezopotámiát is. Az európai kék emberfajtákat komoly mértékben felhígították. A ma Oroszországnak és Turkesztánnak nevezett területeket a déli nyúlványaikkal egyetemben a nodfiakkal, andonfiakkal, valamint a vörös és a sárga szangik törzsekkel keveredett ádámfiak töltötték meg nagyszámban. Dél-Európát és a Földközi-tenger peremét az andonfi és a – narancsszín, zöld és indigó – szangik népek egy kevert fajtája foglalja el, egy kevés ádámfi fajtával kiegészülve. Kisázsiát és a középkelet-európai területeket túlnyomórészt andonfiak alkotta törzsek birtokolják. (Az Urantia könyv, 78:3.5) Kr.e. 15.000 ― Az ádámfiak korai vándorlásainak az észak-afrikai és a nyugat-ázsiai nagy éghajlati és földtani változások vetnek véget, mert a kiterjedt Földközi-tenger elvágja őket Európától és a népvándorlás útját észak és kelet felé, Turkesztán irányába tereli. E földtani vetődések és az ezeket kísérő éghajlatváltozások befejeződésének időszakára a polgárosodás folyamata az anditák kulturális erjesztőanyagait és élőlénytani tartalékait kivéve világszerte nyugvópontra jutott, mert az anditákat keleten az ázsiai hegyek, nyugaton pedig a terjeszkedő európai erdőségek fogták közre. (Az Urantia könyv, 81:1.2) Kr.e. 13.000 ― Az anditák jelentős számban kelnek át a Ti Tao hegyszoroson és települnek le a Sárga folyó felső szakaszának völgyében a Kanszu területen lévő települések között. Majd

21


keleti irányban behatoltak Honanba, ahol a legfejlettebb települések helyezkedtek el. (Az Urantia könyv, 79:7.1) Kr.e. 13.000 ― Az alpesi erdők mindenfelé elterjedőben vannak. Az európai vadászokat ugyanaz az éghajlati kényszerítő erő szorítja a folyóvölgyekbe és a tengerpartokra, mely a világ boldog vadászmezőit száraz és kietlen sivatagokká változtatja. Ezek a nagy és viszonylag hirtelen éghajlatváltozások késztetik az európai emberfajtákat arra, hogy a pusztai vadászokból pásztorokká, bizonyos mértékben pedig halászokká és földművesekké váljanak. (Az Urantia könyv, 80:3.8) Kr.e. 13.000 ― További biológiai visszafejlődés. A korábbi vadász korszakban a felsőbbrendű törzsek vegyes házasságokat kötöttek a felsőbbrendű hadifoglyokkal és mindig elpusztították az alsóbbrendűeknek tartottakat. De ahogy elkezdenek településeket létesíteni és hozzáfognak a földműveléshez és a kereskedelemhez, egyre inkább életben hagyják a középszerű foglyokat és inkább rabszolgává teszik őket. E rabszolgák utódai nagy mértékben leépítik a teljes cro-magnoni fajtát. E kulturális visszalépés addig folytatódott, míg a fejlődés keletről új lendületet nem vett, amikor is a mezopotámiaiak utolsó és tömeges áradata átcsapott Európán, gyorsan felszívva a cro-magnoni fajtát és műveltséget, és útjára indította a fehér emberfajták civilizációjának kibontakozását. (Az Urantia könyv, 80:3.9) Kr.e. 12.000 ― A japán nép elődei kiszorulnak a földrészről, amikor is az északi kínai törzseknek a tengerpart mentén, déli irányban való erőteljes előnyomulása miatt lakóhelyük elhagyására kényszerülnek. A végső kivándorlásuk nem annyira a túlnépesedésnek, mint inkább ama törzsfőnök kezdeményezésének köszönhető, akit egyre inkább isteni személyiségként kezdtek tisztelni. (Az Urantia könyv, 79:6.3) Kr.e. 12.000 ― A turkesztáni gazdag, nyílt vadászmezőknek és füves területeknek éghajlatváltozási okokra visszavezethető pusztulása az e vidékeken élő embereket arra kényszeríti, hogy az ipar és a kezdetleges kézművesség új formái után nézzenek. Némelyek a háziasított nyájak tenyésztése felé fordulnak, mások gazdálkodóvá lesznek vagy a vizek adta növények begyűjtéséből élnek, de a felsőbbrendű andita elmék a kereskedelem és a kézművesség mellett döntenek. Még az is szokás lesz, hogy egész törzsek szenteljék magukat egyetlen ipar művelésének. A Nílus-völgytől a Hindukusig és a Gangesztől a Sárga folyóig a felsőbbrendű törzsek fő tevékenysége a földművelés, melyhez mellékfoglalkozásként a kereskedelem társul. (Az Urantia könyv, 81:3.1) Kr.e. 12.000 ― A világ andita állományának háromnegyede már otthonra lelt Észak- és Kelet-Európában, és amikor a Mezopotámiából kiinduló legutóbbi és végső kivonulásra sor kerül, ezen utolsó népvándorlási hullámok 65 százaléka eléri Európát. (Az Urantia könyv, 78:5.4) Kr.e. 12.000 ― Egy andita törzs Krétára vándorol. Ez az egyetlen, ilyen felsőbbrendű csoport által ilyen korán elfoglalt sziget, és csaknem 2000 évvel később került sor arra, hogy e tengerészek leszármazottai elterjedtek a szomszédos szigeteken is. E csoportot a keskeny fejformájú, viszonylag kis termetű anditák alkották, akik vegyes házasságokat kötöttek az északi nodfiak vanfi csoportjával. Mindannyian alacsonyabbak voltak 180 centiméternél, és a magasabb termetű és alsóbbrendű társaik valósággal kiszorították őket a szárazföldről. Ezek a krétai menekültek igen jól értettek a szőttesek készítéséhez, a fémművességhez, a fazekassághoz, az ólomöntéshez és a kő építészeti célú felhasználásához. Ismerték az írást is, és pásztorkodásból, valamint gazdálkodásból tartották fenn magukat. (Az Urantia könyv, 80:7.2) 22


Kr.e. 10.000 ― A görögök eredete. Csaknem 2000 évvel a krétai műveltség megalapítását követően Ádámszon magas termetű leszármazottainak egy csoportja csaknem közvetlenül az észak-mezopotámiai hegyvidéki hazájukból indulva az északi szigetek érintésével eljut Görögországba. A görögök ezen ősapáit Szátó, Ádámszon és Ratta egyenes ági leszármazottja vezette nyugat felé. (Az Urantia könyv, 80:7.3) Kr.e. 10.000 ― Egy második kísérlet Bábel tornyának felállítására. Az anditák (nodfiak és ádámfiak) kevert fajtái az első épület romjain egy új templom felépítésével próbálkoznak, de a vállalkozáshoz nem áll rendelkezésre elégséges támogatás; az építmény a maga hatalmas súlya alatt összeomlott. (Az Urantia könyv, 77:3.9) Kr.e. 10.000 ― Az anditák beolvadtak, de az emberi népesség egésze komoly fejlődésen ment át e felszívódás eredményeként. (Az Urantia könyv, 79:2.6) Kr.e. 10.000 ― India andita hódítóinak és az őshonos fajta keveredésének a dravidáknak nevezett kevert nép lesz az eredménye. A korai vagy tisztább vérű dravidák komoly képességgel rendelkeztek a kulturális haladásra, mely azonban folyamatosan gyengül, ahogy az andita örökségük egyre erősödő ütemben kivész belőlük. Ez az összetett fajta nyomban létrehozta az akkori világ legsokszínűbb civilizációját. (Az Urantia könyv, 79:3.1) Kr.e. 10.000 ― A kínai emberek hozzáfognak a városépítéshez és ipartelepítéshez, miután a turkesztáni éghajlati változások és a kései andita bevándorlók megérkeznek. Ez az új vérátömlesztés nem is annyira a sárga ember civilizációjának gazdagításához járult hozzá, hanem inkább a felsőbbrendű kínai fajták rejtett képességeinek további és gyors fejlődését ösztönözte. (Az Urantia könyv, 79:7.5) Kr.e. 10.000 ― Beköszönt a független városok kora. Ezeket a kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mindig mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezik. (Az Urantia könyv, 81:3.3) Kr.e. 10.000 ― Néhány ezer éven keresztül a holtak elégetése csaknem teljesen általános szokás volt Skandinávia-szerte. Ez megmagyarázza, hogy a korai fehér emberfajták maradványai miért nem lelhetők fel annak ellenére, hogy egész Európában számos sírjuk megtalálható – e sírokban csak a kő- és agyagurnákban lévő hamu van. Ezek a fehér emberek lakóhelyeket is építettek; ők sohasem laktak barlangokban. És megint csak ez magyarázza, hogy miért van olyan kevés bizonyíték a fehér ember műveltségéről annak ellenére, hogy az előtte itt élt cro-magnoni fajta műveltsége jól megőrződött ott, ahol biztonságosan elzáródhatott a barlangokban és sziklaüregekben. Mondhatni, az egyik nap Észak-Európában a visszafejlődő dunaiak és a kék ember kezdetleges műveltsége van jelen, a másik nap pedig a hirtelenül megjelenő és igencsak felsőbbrendű fehér emberé. (Az Urantia könyv, 80:9.4) Kr.e. 9000 ― A fémek elterjedt alkalmazása a korai ipari és kereskedő városok e korának sajátos vonása. Kr.e. 9000 előttről való a bronzműveltség Turkesztánban, és az anditák már korán megtanultak dolgozni a vassal, az arannyal és a rézzel is. De a körülmények igen mások a fejlettebb polgárosodott központoktól távol. Nincsenek elkülönült korok, mint kőkor, bronzkor vagy vaskor; mindhárom egyidejűleg létezett más és más helyen. (Az Urantia könyv, 81:3.4) Kr.e. 9000 ― Több mint 7000 éven át, egészen az andita vándorlások végéig az indiai lakosok vallási szintje magasan meghaladta a világátlagét. (Az Urantia könyv, 79:3.5)

23


Kr.e. 8000 – Kr.e. 6000 ― Az anditák három utolsó hulláma megindul a Folyóközből. A Mezopotámiából kiinduló e három nagy műveltségi hullámot a keleti hegyi törzsek nyomása és a nyugati síkságok népeinek terjeszkedése váltja ki. Az anditák vándorlással egybekötött hódításai tovább folytatódnak egészen a végső szétszóródásukig. A Mezopotámiából való kirajzásukkal folyamatosan kimerítik a szülőföldjük biológiai tartalékait, s közben határozottan erősítik a környező népeket. És minden általuk meglátogatott nemzetnek adtak a humorukból, a művészetükből, a kalandvágyukból, a zenéjükből és az iparukból. Szakavatott állattenyésztők és kiváló földművesek ők. A jelenlétük rendszerint fejlesztőleg hat a régebbi emberfajták vallási hiedelmeire és erkölcsi szokásaira. És így a mezopotámiai műveltség különösebb feltűnés nélkül elterjed Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-óceáni szigeteken. (Az Urantia könyv, 78:6.1; 78:5.8) Kr.e. 8000 ― A közép-ázsiai hegyvidéki térségek egyre gyorsuló kiszáradása az anditákat a folyók alsó szakaszai felé és a tengerpartok felé kezdi terelni. Ez az egyre növekvő aszály nemcsak hogy a Nílus, az Eufrátesz, az Indus és a Sárga folyó felé tereli őket, hanem új elemekkel alakítja át a társadalom fejlődését, egy új társadalmi osztály, a kereskedők megjelenésével. (Az Urantia könyv, 79:1.3) Kr.e. 7000 – Kr.e. 6000 ― Az északi emberfajták ősei. A Kínán és az eufráteszi térségen kívüli egész lakott világ csak igen korlátozott mértékű kulturális fejlődést mutatott 10.000 éven át, amikor is a szilaj andita lovasok megjelentek a Krisztus előtti hatodik és hetedik évezredben. Ahogy az orosz síkságokon nyugat felé haladtak, s magukba olvasztották a kék ember legjobbját és elpusztították a legrosszabbját, egy néppé váltak. Ezek az ősei az úgynevezett északi fajtáknak, ők a skandináv, a germán és az angolszász népek ősapái. (Az Urantia könyv, 80:4.5) Kr.e. 7000 ― A dravidák a legelső népek közé tartoznak, akik városokat építettek és kiterjedt árukiviteli és behozatali ügyleteket folytattak, szárazföldön és vízen egyaránt. A tevés utazók csoportjai rendszeresen járják a messzi Mezopotámiába vezető útvonalakat; a dravida hajók pedig az Arab-tenger partjai közelében haladva eljutnak a perzsa-öbölbeli sumér városokhoz és a Bengáli-öböl vizein kimerészkednek egészen Kelet-Indiáig. Ezek a tengerészek és kereskedők Sumériából egy ábécét, valamint egy írásmódszert is magukkal hoznak. (Az Urantia könyv, 79:3.7) Kr.e. 6000 ― A sumérok. Amikor az utolsó andita kirajzás megroppantotta a mezopotámiai civilizáció biológiai gerincét, e felsőbbrendű emberfajta egyik kis létszámú kisebbsége a folyótorkolat közelében fekvő hazájukban maradt. Ezek a sumérok. Fajilag nagymértékben anditák, bár a műveltségük szinte kizárólag nodfi jellegű, és tartják magukat Dalamatia ősi hagyományaihoz. Mindemellett a partvidéki területek e sumér lakosai az utolsó anditák Mezopotámiában. De a mezopotámiai emberfajták ekkorra már alaposan összekeveredtek, melyet alátámasztanak azok a koponyafajták is, melyeket a régészek az e korból való sírokban találtak. (Az Urantia könyv, 78:8.1; 77:4.7) Kr.e. 6000 ― A sumér legendák. A hajdani fejlett civilizációkról, az egykor volt földi paradicsomokról fennmaradt hagyományok teremtettek alapot az emberfajták hajnalán egykor létezett „aranykor” álmának, és mindez erősíti azokat az eszméket, hogy az emberiség különleges módon, tökéletesként kezdte a létpályáját. A sumérok által hátrahagyott részletes feljegyzések egy figyelemre méltó település helyszínét írják le, mely a Perzsa-öbölnél, az egykori Dilmun városa közelében helyezkedett el. Az egyiptomiak ezt az ősi dicső várost Dilmatnak nevezték. A régészek már meg is találták ezeket az ősi sumér agyagtáblákat, melyek erről a földi paradicsomról mesélnek „ahol az Istenek először áldották meg az emberiséget a polgárosodott és művelt élet példájával”. E táblák, melyek 24


Dilmunt, az eredetileg 200.000 évvel korábban létesített várost mutatják be, ma csendesen pihennek számos múzeum poros állványain. (Az Urantia könyv, 77:4.8; 89:2.3) Kr.e. 5000 ― A kifejlődő északi emberfajták az egyeduralkodók egész Észak-Európában, beleértve Észak-Németországot, Észak-Franciaországot és a Brit-szigeteket is. Közép-Európát még egy ideig a kék ember és a kerek fejű andonfiak ellenőrzik. (Az Urantia könyv, 80:5.8; 80:9.1) Kr.e. 5000 ― Az ádámi leszármazottak három legtisztább fajtája Sumériában, ÉszakEurópában és Görögországban van jelen. Egész Mezopotámia lassú leépülésen megy keresztül az Arábiából beszűrődő kevert és sötétebb bőrű fajták áradata miatt. És ezen alsóbbrendű népek bejövetele is hozzájárult az anditák biológiai és kulturális maradványainak a távolabbi vidékeken való szétszóródásához. (Az Urantia könyv, 80:7.9) Kr.e. 5000 ― A haladó mezopotámiaiaknak egy hatalmas serege indult el az Eufráteszvölgyből és telepedett le Cipruson; e civilizációt mintegy 2000 évvel később az északról érkező vad hordák pusztították el. (Az Urantia könyv, 80:7.10) Kr.e. 5000 ― A turkesztáni anditák az első népek, akik általánosan foglalkoztak a ló háziasításával, és ez is oka annak, hogy miért az ő műveltségük uralkodik olyan sokáig. A mezopotámiai, a turkesztáni és a kínai gazdálkodók kezdték el a birka, a kecske, a marha, a teve, a ló, a baromfi és az elefánt tenyésztését. Teherhordóként használták az ökröt, a tevét, a lovat és a jakot. (Az Urantia könyv, 81:2.12) Kr.e. 5000 ― A lovat általánosan használják szerte a civilizált és a félig polgárosodott területeken. E későbbi fajták nemcsak hogy tartanak háziasított lovat, hanem különféle kocsijaik és szekereik is vannak. A kereket már korszaknyi idővel korábban is használták, de a kerékkel felszerelt járművek alkalmazása a kereskedelemben és a háborúban ekkorra vált általánossá. (Az Urantia könyv, 81:3.6) Kr.e. 5000 ― Az első Éden elmerülését követően évezredeken át a Földközi-tenger keleti partvonala mentén húzódó hegyek, valamint Mezopotámia északnyugati és északkeleti hegyei folytatták az emelkedést. A hegyvidéki területek szintemelkedése nagymértékben felgyorsult, és ez, valamint az északi hegyekben egyre erősödő hóesés minden tavasszal példátlan mértékű áradásokat okozott az Eufrátesz völgyében. E tavaszi áradások egyre kellemetlenebbekké váltak, míg végül a folyóvölgyi vidékek lakói kénytelenek voltak a keleti hegyvidékre visszahúzódni. Majdnem 1000 éven át rengeteg város néptelenedett el szinte teljesen e kiterjedt áradások miatt. Az áradások hevességének későbbi enyhülésével Ur vált a fazekasipar központjává. Ur a Perzsa-öböl partján terül el, a folyó hordalékai azóta építették ki a mai szárazföldi határokat. (Az Urantia könyv, 78:7.2; 78:8.2) Kr.e. 5000 ― A 28 napos hónapon alapuló időszámítás Ádám korát követően még sokáig fennmaradt. Az egyiptomiak meglehetős aprólékossággal hozzáfogtak a naptárújításhoz, s bevezették a 365 napos évet. (Az Urantia könyv, 77:2.12) Kr.e. 4000 ― A kínaiak még mindig az igazság gondos tanulmányozói és elszánt keresői. (Az Urantia könyv, 79:6.11) Kr.e. 3000 ― Egy indián törzs és egy magányos eszkimó csoport véletlenül összetalálkozott a Hudson-öböl délkeleti partjain. A két törzs igen nehezen tudott érintkezni egymással, de nagyon hamar vegyes házasságok jöttek létre és ennek eredményeként ezeket az eszkimókat a nagyobb létszámú vörös nép magába olvasztotta. Ez az egyetlen kapcsolatfelvétel az észak-

25


amerikai vörös ember és bármely más emberfajta között, a mintegy 1000 évvel ezelőtti időkig, amikor is a fehér ember először lépett az atlanti-világtengeri partra. (Az Urantia könyv, 64:7.19) Kr.e. 3000 ― Tévedés lenne feltételezni, hogy a fehér emberfajták osztályozhatók úgy, mint északi, alpesi és földközi-tengeri fajta. Túlságosan nagymértékű keveredés ment végbe, semhogy effajta csoportosítás megengedhető lenne. A fehér emberfajta egykor valóban elég jól elkülöníthetően ilyen csoportokból állt, de azóta általános keveredés ment végbe, és ma már nem lehetséges ez a határozott különbségtétel. Az ősi társadalmi csoportok ekkoriban sem alkottak jobban egy emberfajtát, mint Észak-Amerika mai lakossága. (Az Urantia könyv, 80:9.15) Kr.e. 3000 ― A növekvő szárazság az andonfiakat visszaűzte Turkesztánba. Ez a déli irányú andonfi nyomás több mint 1000 évig folytatódott, a Káspi- és a Fekete-tenger környékén szétvált, s a Balkán-félszigeten és Ukrajnán keresztül nyomult be Európa területére. (Az Urantia könyv, 80:9.6) Kr.e. 3000 ― Az emberfajták értelmileg fejlődnek ugyan, de a szellemi talajt lassan elveszítik a lábuk alól. Az istenkép igen ködössé lett az emberek elméjében. (Az Urantia könyv, 93:1.1) Kr.e. 2500 – Kr.e. 2000 ― Az Indiába történő második andita behatolás az árja beözönlés, mely csaknem ötszáz éven át tartott a Krisztus előtti harmadik évezred közepén. E vándorlás jelentette az anditáknak a turkesztáni hazájukból való utolsó kivonulását. (Az Urantia könyv, 79:4.1) Kr.e. 2500 ― A sumérok súlyos vereségeket szenvedtek az északi szuiták és guiták kezétől. Elesett Lagash, a hordalékdombokra épült sumér főváros. Erech Akkad eleste után még harminc évig kitartott. Hamurabi hatalomra jutása idejére a sumérok már az északi szemita népek soraiba süllyedtek le, és a mezopotámiai anditák leléptek a történelem színpadáról. (Az Urantia könyv, 78:8.10) Kr.e. 2500 ― A nyugati irányú andonfi lökéshullám elérte Európát. És az egész Mezopotámiára, Kisázsiára és a Duna-medencére kiterjedő betörés, mely a turkesztáni hegyek vad népeinek tulajdonítható, hozta magával az addigi idők legsúlyosabb és legtartósabb kulturális hanyatlását. A betörő népek határozottan andonizálták a középeurópai emberfajták jellegét, mely azóta is jellegzetesen alpesi maradt. A földközi-tengeri partvidék azonban nem itatódott át az anditákkal egészen a nagy vándornépi betörések koráig. A szárazföldi közlekedés és kereskedelem átmenetileg csaknem teljesen leállt ezekben a századokban, amikor is a vándorló népek betörtek a Földközi-tenger keleti körzeteibe. A szárazföldi közlekedésre gyakorolt eme hatás eredményeképpen a tengeri közlekedés és kereskedelem nagy teret nyert; a Földközi-tengeren zajló kereskedelem javában folyt. És a tengeri közlekedés e fejlődése azt eredményezte, hogy az anditák leszármazottai hirtelenül elterjedtek a földközi-tengeri medence teljes partvidéki területén. (Az Urantia könyv, 80:9.7; 80:9.9) Kr.e. 2000 – Kr.e. 400 ― Az Ószövetséghez hozzávetőlegesen rendelhető időszak. Ezek az időpontok nem szerepelnek az Urantia könyvben; közlésükkel pusztán utalunk azokra az általános korszakokra, amikor ezek a történelmi események lezajlottak: Ábrahám (Kr.e. 2001); Ismáel (Kr.e. 1915); Izsák (Kr.e. 1901); Jákob (Kr.e. 1841); József (Kr.e. 1750); kivonulás Egyiptomból (Kr.e. 1290); Sámuel (Kr.e. 1050); Saul (Kr.e. 1100); Dávid (Kr.e. 1060); Salamon (Kr.e. 1020); Josafát (Kr.e. 919); kisebb próféták kora (Obadiás, Jóél, Jónás) – (Kr.e. 840-400); Jónás (Kr.e. 770); Ámósz (Kr.e. 760); Hósea (Kr.e. 760); Ésaiás (Kr.e. 740); Míka (Kr.e. 737);

26


Ezekiás (Kr.e. 726); Hósea (Kr.e. 722); Jósiás (Kr.e. 640); Habakkuk (Kr.e. 630); Szofoniás (Kr.e. 627); Jeremiás (Kr.e. 627); Dániel (Kr.e. 605); Ezékiel (Kr.e. 593); Náhum (Kr.e. 593); Haggai (Kr.e. 520); Zekarjahu (Kr.e. 520); Jóél (Kr.e. 500); Obadiás (Kr.e. 500); Malakiás (Kr.e. 433). Kr.e. 2000 ― A Sinai-hegy átmenetileg működő tűzhányóként viselkedik, alkalmi kitörései egészen az izraelitáknak az e térségben való ottlétének időszakáig folytatódnak. E tűzhányókitöréseket kísérő tűz és a füst, valamint a robajlásszerű dörejek mind nagy hatással voltak a környező területeken élő beduinokra és félelemmel vegyes bámulatot keltettek bennük, és ezért aztán erősen félték Jahvét. A Hóreb-hegy e szelleme később a héber szemiták istene lett és végül őt tartották az összes többi isten közül a legfelsőbbnek. (Az Urantia könyv, 96:1.11) Kr.e. 2000 ― Az ibolyaszín emberfajta végleg eltűnik a mezopotámiai hazájából. (Az Urantia könyv, 78:0.2) Kr.e. 1980 – Kr.e. 1886 ― Makiventa Melkizedek alászállása. A küldetésének bejelentése abból az egyszerű kijelentésből állt, melyet a pásztornak tett, „Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek, az egyetlen Istennek papja.” Makiventa az alászállását húsvér teremtményként éppen olyan hirtelenül és mindenféle körülményesség nélkül fejezte be, ahogy megkezdte. Ábrahámnak nagy próbatételt jelentett a Melkizedek hirtelen eltűnése. Bár [Makiventa] kellően figyelmeztette a követőit arra, hogy egyszer majd el kell mennie úgy, ahogyan jött, az emberek mégsem nyugodtak bele a csodálatos vezetőjük elvesztésébe. (Az Urantia könyv, 93:2.1; 93:9.1; 93:10.2) Kr.e. 1500 – Kr.e. 1400 ― A sálemi hitterjesztők átjutnak Ázsián, terjesztve a Fenséges Isten és a hiten keresztüli üdvözülés tantételét. A Melkizedek által megbízott tanítók és az ő utódaik nem tévesztették szem elől a rájuk bízott feladatot; eljutottak az eurázsiai földrész minden népéhez, Kínába is. A sálemiek több mint száz éven át Szí Fuch-ban tartották fenn a központjukat, ott képezték ki a kínai tanítókat, akik a sárga emberfajta minden vidékén tanítottak. A sálemi hitterjesztők az egy Isten felfogását hirdették a tanító-papok brahman kasztjának Indiában. E tantétel szembehelyezkedett a brahman papság hitelveivel, hagyományaival és tanításaival. A Rigvéda, a legősibb szent könyvek egyike ebből az időszakból származik, melynek tartalmát a papok válogattak össze a melkizedeki tanítások cáfolataként. (Az Urantia könyv, 94:5.1 94:1.5; 94:1.7) Kr.e. 1391 ― Mózes születésének hozzávetőleges időpontja. (Az Urantia könyv, 92:5.8; 96:3.1) Kr.e. 1300 ― A következő nemzedék nehezen tudta megérteni a Melkizedek történetét; ötszáz éven belül sokan az egész történetet már legendának vették. (Az Urantia könyv, 93:9.5) Kr.e. 900 ― A legkorábbi feljegyzések. A hébereknek hosszú időn át nem volt általános használatban lévő írott nyelvük azt követően, hogy elérték Palesztinát. Az ábécé használatát a szomszédos filiszteusoktól tanulták meg, akik a magasabb krétai civilizáció politikai menekültjei voltak. És mivel e kései időpontig nem volt írott nyelvük, a teremtésről több különböző történet forgott közszájon, de a babilóniai fogság után már inkább hajlottak a módosított mezopotámiai változat elfogadására. (Az Urantia könyv, 74:8.9) Kr.e. 700 – Kr.u. 50 ― A júdeai zsidók, és később a galileaiak is több mint hatszáz éven keresztül ellenséges viszonyban álltak a szamaritánusokkal. A zsidók és szamaritánusok közötti neheztelés így alakult ki: Szargon, Asszíria királya, miután elfojtott egy felkelést KözépPalesztinában, elhurcolt és fogságba vetett több mint 25.000 zsidót Izráel északi királyságából

27


és a helyükre csaknem egyenlő számban telepítette be a kutiak, a szefarvaiak és a hamatiak leszármazottait. Később Assur-bán-apli további telepeseket küldött Szamariába. (Az Urantia könyv, 143:4.1) Kr.e. 600 – Kr.e. 500 ― Az Urantia számos vallási igazság felettébb szokatlan előadásának tanúja. Több emberi tanító közvetítésén keresztül a sálemi evangéliumot újrafogalmazták és életre keltették. A kiemelkedő tanítók közé tartozott Kínában Lao-ce és Konfuciusz, Indiában Gautama Sziddhártha, valamint Zoroaszter, a dzsainista tanítók és Pindarosz, a görög költő. (Az Urantia könyv, 94:6; 92:5.12; 95:6.1; 98:2.5) Kr.e. 106 – Kr.e. 43 ― Általános vélekedés szerint Marcus Tullius Cicero az ősi Róma egyik legsokoldalúbb gondolkodója. (Az Urantia könyv, 195:2.6) Kr.e. 80 ― A jelenésekben hívők. Nagyjából száz évvel Jézus és János kora előtt a vallási tanítóknak egy új irányzata jelent meg, a jelenésekben hívőké. Ezek az új tanítók egy olyan hiedelemrendszert alakítottak ki, mely a zsidók szenvedéseit és megaláztatását abból eredeztette, hogy a zsidóknak fizetniük kell a nemzet bűneiért. Visszanyúltak azokhoz a jól ismert indokokhoz, melyekkel magyarázni próbálták a babiloni és a régebbi idők más fogságait. (Az Urantia könyv, 135:5.2) Kr.e. 29 ― Józsefnek, Jézus földi atyjának születése. József zsidó volt. A köznép nemes részének hosszú és neves ágához tartozott. Számos olyan nem-zsidó faji sajátosság jellemezte, melyek az őseinek női ágai révén adódtak hozzá a családfájához az idők során. Származási ága Ábrahám koráig nyúlt vissza és e nagy tiszteletnek örvendett ősapán keresztül azokhoz a korai leszármazási ágakhoz, melyek a sumérokhoz és a nodfiakhoz vezetnek, valamint az ősi kék ember déli törzsein keresztül Andonhoz és Fontához. Dávid és Salamon nem József őseinek közvetlen ágán helyezkedett el, és József leszármazása nem vezethető vissza közvetlenül Ádámhoz sem. József közvetlen elődei mesteremberek voltak – építőmesterek, ácsok, kőművesek és kovácsok. József maga ács volt, később pedig építésvezető lett. (Az Urantia könyv, 122:1.1-1.2, 122:5.9) ― Mária, Jézus földi anyja a különleges ősök hosszú sorának leszármazottja volt, melybe a faji történelmének legfigyelemreméltóbb női közül sokan beletartoztak. Mária a korának és nemzedékének női között átlagos volt, s mint ilyen viszonylag átlagos vérmérséklettel rendelkezett, s az ősei között olyan jól ismert nőket tarthatott számon, mint Annon, Támár, Ruth, Bethshiba, Ánsia, Kloa, Éva, Enta és Ratta. A korának zsidó női közül egynek sem volt a közös ősöket felsorakoztató olyan neves leszármazási ága, illetőleg olyan, amely nagyobb reményekkel kecsegtető kezdetekkel bírt volna. Mária őseit Józseféhez hasonlóan az erős, ám átlagos egyedek túlsúlya jellemezte, melyet olykor-olykor számos kiemelkedő személyiség ellensúlyozott a polgárosodás előrehaladása és a vallás fokozatos fejlődése során. Faji értelemben aligha helyes Máriát zsidóként azonosítani. Műveltségét és hitét tekintve zsidó volt, az öröklött adottságait tekintve azonban inkább a szíriai, a hettita, a föníciai, a görög és az egyiptomi fajták keveréke volt, az ő faji származása Józsefénél is általánosabb volt. Mária szüleit Joáchimnak és Hannának hívták. Volt két fiútestvére és két leánytestvére, s ez utóbbiak egyikét Szalóménak nevezték. (Az Urantia könyv, 122:1.2; 122.3.3) Kr.e. 15 ― Abner születése. Abner 89 éves koráig élt. (Az Urantia könyv, 166:5.7) Kr.e. 8 ― Gábriel megjelenik Máriának. (Az Urantia könyv, 122:0.3)

28


Kr.e. 8 ― Március. József és Mária összeházasodik, zsidó szokás szerint, Mária Názáret környéki otthonában; József ekkor 21 éves. E házasság egy csaknem kétévnyi, szokványos időtartamú udvarlási időszakot zárt le. (Az Urantia könyv, 122:5.9) Kr.e. 8 ― Március. Cézár Augusztusz elrendeli, hogy a római birodalom minden lakosát számlálják meg; hogy az adóztatás hatékonyabbá tételéhez is felhasználható népszámlálást kell tartani. Az egész római birodalomban Kr.e. 8-ban tartották meg e népszámlálást, kivéve Heródes palesztinai királyságát, ahol egy évvel később, Kr.e. 7-ben került rá sor. (Az Urantia könyv, 122:7.1) Kr.e. 8 ― Június végén, nagyjából három hónappal József és Mária házasságkötését követően Gábriel megjelent Erzsébetnek, délidőben, éppen úgy, ahogy később megmutatta magát Máriának is. (Az Urantia könyv, 122:2.2) Kr.e. 7 ― Lázár születése, aki Márta és Mária testvére volt, s akit Jézus feltámasztott Kr.u. 30 márciusában. (Az Urantia könyv, 168:5.3) Kr.e. 7 ― Február. Erzsébet beszámol Máriának Gábriel látogatásáról. (Az Urantia könyv, 122:2.4) Kr.e. 7 ― Március 25. Keresztelő János megszületése azon ígéret szerint, melyet Gábriel tett Erzsébetnek az előző év júniusában. (Az Urantia könyv, 135:0.1) Kr.e. 7 ― Május 29-én a Jupiter és a Szaturnusz különleges együttállására került sor a Halak csillagvilágban. Figyelemre méltó csillagászati tény, hogy hasonló együttállásra került sor ugyanezen év szeptember 29-én és december 5-én is. E rendkívüli, de teljesen természetes események alapján az egymást követő nemzedékek jó szándékú vallási hívei megalkották a betlehemi csillag megható mondáját és azt, hogy a hódoló varázstevőket ez vezette a jászolhoz, ahol ráleltek az újszülöttre és ott imádták őt. (Az Urantia könyv, 122:8.7) Kr.e. 7 ― Mihály hetedik alászállása. Mihály és Gábriel elindul a Szalvingtonról az Urantiára. Mihály földi időben számolva mintegy harmadévszázadnyi idő elteltével tért vissza a Szalvingtonra immár a Nebadon világegyetem elvitathatatlan jogú és legfelsőbb fejedelmeként. József-fia-Jósua, a zsidó gyermek ugyanúgy fogant meg és született a világra, mint minden más gyermek előtte és azóta is, azzal a különbséggel, hogy e különleges gyermek a Paradicsom isteni Fiának és a dolgok és lények e teljes helyi világegyeteme teremtőjének megtestesülése volt. A korábban Ádám és Éva mellett tevékenykedő szeráf a köztes teremtményeken keresztül tájékoztatta a káld papok egy csoportját, akiknek vezetője Ardnon volt, s beszámolt nekik a gyermek megszületéséről. (Az Urantia könyv, 119:7.1) Kr.e. 7 ― Augusztus 21., délidő. Jézus születése. Útitársnői szíves segédkezése mellett Mária fiúgyermeket szült. (Az Urantia könyv, 122:8.1) Kr.e. 6 – Kr.e. 4 ― Kr.e. 6. október közepe. A gyermekek legyilkolására akkor került sor, amikor Jézus egy kicsivel már idősebb volt egyévesnél. A mészárlás előtti éjszakán József és Mária a gyermekkel elutazott Betlehemből az egyiptomi Alexandriába; itt két teljes évet töltöttek és csak Heródes halála után tértek vissza Betlehembe. (Az Urantia könyv, 122:10.4) Kr.e. 4 ― Meghal Heródes, és fia, Heródes Antipász kormányozza Galileát és Pereát Jézus ifjúkorában és segédkezésének ideje alatt egészen Kr.u. 39-ig. (Az Urantia könyv, 121:2.11)

29


Kr.e. 4 ― Augusztus vége. József és Mária végül hajón elhagyja Alexandriát és Joppába tartanak. Innen egyenest Betlehembe mennek, ahol a teljes szeptembert a barátaikkal és a rokonaikkal való tanácskozással töltik annak tárgyában, hogy ott maradjanak-e vagy inkább hazatérjenek Názáretbe. (Az Urantia könyv, 123:0.4) Kr.e. 4 ― Október. A Názáretbe való visszatérésük idején Jézus nagyjából három éves és két hónapos. (Az Urantia könyv, 123:1.2) Kr.e. 4 ― Jézus teljes negyedik éve a szokványos testi fejlődés és a szokatlan elmebéli tevékenység időszakát hozza. Nagyon jól összebarátkozott az egyik, nagyjából vele egyidős szomszéd fiúval, Jákobbal. Jézus és Jákob mindig örömmel játszik együtt, és felnőve is nagyon jó barátok és egymás hű társai maradnak. (Az Urantia könyv, 123:1.4) Kr.e. 3 ― Április 2. Megszületik Jakab, József és Mária második gyermeke. (Az Urantia könyv, 123:1.5) Kr.e. 3 ― Július. Egy komoly bélfertőzéses betegség söpör végig egész Názáreten, melyet a településen átutazókkal kapcsolatba került emberek terjesztettek. Máriát úgy megrémisztette az, hogy Jézus e járványos betegség veszélyének van kitéve, hogy mindkét gyermekével felkerekedett és elmenekült a fiútestvére vidéki házába, mely Názárettől néhány kilométernyire délre állt a megiddói úton, Szárid közelében. Több mint két hónapig nem is tértek vissza Názáretbe; Jézus nagyon élvezte ezt, a vidéki gazdaságban szerzett első élményét. (Az Urantia könyv, 123:1.7) Kr.e. 2 ― Február 11. Jézus első erkölcsi döntése és a Gondolatigazítójának megérkezése; a Gondolatigazító egykor Makiventa Melkizedeknél szolgált. Jézus nincs jobban tudatában az isteni Nevelő megérkezésének, mint az a sokmillió gyermek, akiknek elméjébe e napot megelőzően és azóta hasonlóképpen Gondolatigazító költözött. (Az Urantia könyv, 123:2.1) Kr.e. 2 ― Július 11. Megszületik Mirjám, József és Mária harmadik gyermeke. (Az Urantia könyv, 123:2.3) Kr.e. 2 ― Augusztus 21. A galileai zsidók körében az volt a szokás, hogy az anya vállalja a felelősséget a gyermek felkészítéséért az ötödik születésnapig, és azt követően, amennyiben a gyermek fiú volt, az apa felelőssége lett a fiú nevelése. Ebben az évben Mária az előírásoknak megfelelően Józsefnek adja át Jézust további nevelés céljából. (Az Urantia könyv, 123:2.13) Kr.e. 1 ― Ekkorra az anyja segítségével Jézus már elsajátította az arámi nyelv galileai nyelvjárását; és most az apja kezdte görögre tanítani. Mária keveset tudott görögül, József viszont folyékonyan beszélt arámiul és görögül egyaránt. (Az Urantia könyv, 123:3.1) Kr.e. 1 ― Zakariás és Erzsébet, valamint János fiuk jött el látogatóba a názáreti családhoz. Jézus és János jól érezte magát ezen az emlékezetük szerinti első találkozás alkalmával. (Az Urantia könyv, 123:3.4) Kr.e. 1 ― Ebben az évben Józsefnek és Máriának gondjai támadtak Jézussal az ő imái miatt. Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy úgy beszéljen az ő mennyei Atyjához, ahogy Józsefhez, a földi atyjához is beszélt. Az Istenséggel való fennköltebb és tisztelettudóbb beszédmódoktól való ezen eltávolodás egy kissé meghökkentette a szülőket, különösen Jézus anyját. (Az Urantia könyv, 123:3.6)

30


Kr.e. 1 ― Június. József a názáreti műhelyét átadja a fivéreinek és hivatalosan is építőként kezd dolgozni. Még az év vége előtt a család bevétele több mint a háromszorosára nőtt. (Az Urantia könyv, 123:3.7) Kr.e. 1 ― Június. János kisgyermekkorának legjelentősebb eseménye a szüleivel Jézusnál és a názáreti családnál tett látogatás; János egy kevéssel már idősebb hatévesnél. (Az Urantia könyv, 135:0.3) Kr.u. 1 – Kr.u. 4 ― Jézus a názáreti zsinagóga elemi iskolájába jár, ahol elsajátítja a Törvény Könyvének alapjait abban a formában, ahogyan az a héber nyelven fel volt jegyezve. A következő három évben a felsőbb tanintézetben tanul és annak szenteli magát, hogy a szent törvény mélyebb tanításait emlékezetébe vésse, s ennek módszere a hangos ismétlés volt. A zsinagóga e tanhelyét a tizenharmadik életévében végezte el. (Az Urantia könyv, 123:5.2) Kr.u. 1 ― Jézus hetedik éve mozgalmas esztendő. Január elején egy nagy hóvihar alakult ki Galileában. Jó fél méternyi hó hullott, ez volt a legnagyobb hóesés, melyet Jézus az élete során látott és százéves viszonylatban is ez volt az egyik legnagyobb hó Názáretben. (Az Urantia könyv, 123:4.1) Kr.u. 1 ― Március 16., szerda. Megszületik József, József és Mária negyedik gyermeke. (Az Urantia könyv, 123:4.9) Kr.u. 1 ― Augusztus. Jézus ekkor hétéves, abban a korban jár, amikor a zsidó gyermekeknek el kellett kezdeniük a hivatalos tanulmányaikat a zsinagógai iskolákban. Ennek megfelelően meg is kezdte a mozgalmas iskolai életét Názáretben. Ekkorra már folyékonyan olvas, ír és beszél két nyelven, arámiul és görögül. Most meg kell tanulnia héberül olvasni, írni és beszélni. (Az Urantia könyv, 123:5.1) Kr.u. 1 ― Mielőtt eléri a nyolcéves kort, Jézust már ismeri minden názáreti anya és fiatalasszony, aki csak találkozott és beszélt vele a forrásnál, mely nem volt messze Jézus otthonától, és amely a kapcsolattartás és a hírhordás társadalmi központja is volt az egész város számára. Ebben az évben Jézus megtanulja megfejni a család tehenét és a többi állat gondozását is elsajátítja. Ezen év alatt és a következő év során megtanul sajtot készíteni és szőni is. (Az Urantia könyv, 123:5.15) Kr.u. 2 ― Jézus nagybátyjai és nagynénjei mindannyian nagyon kedvelik őt, és élénk vetélkedés alakul ki közöttük, hogy e havi látogatásokat kinél töltse el ebben és a következő években. A (csecsemőkora óta) legelső egyhetes ottlétére a nagybátyja gazdaságában ezen év januárjában kerül sor; az első egyhetes halász élményére a Galileai-tavon pedig májusban. (Az Urantia könyv, 123:6.2) Kr.u. 2 ― Jézus lépéseket tesz az ügyben, hogy tejtermékekért cserébe hárfaórákat vehessen. Szokatlan érdeklődéssel fordul mindenféle zenei dolog felé. Később sokat tett azért, hogy felkeltse ifjú társai érdeklődését az énekes zene iránt. Tizenegy éves korára már ügyesen játszott a hárfán és nagyon élvezte, hogy a családját és a barátait is szórakoztathatja a rendkívüli előadásmódjaival és ügyes rögtönzéseivel. (Az Urantia könyv, 123:6.5) Kr.u. 2 ― Április 14., péntek. Megszületik Simon, József és Mária ötödik gyermeke. (Az Urantia könyv, 123:6.7)

31


Kr.u. 3 ― Tízéves korára Jézus már mesterien bánik a szövőszékkel. (Az Urantia könyv, 123:5.15) Kr.u. 3 ― Május. Jézus ekkor segít először a gabona betakarításában a nagybátyja gazdaságában. (Az Urantia könyv, 124:1.11) Kr.u. 3 ― Szeptember 13., csütörtök éjjel. Megszületik Márta, József és Mária hatodik gyermeke, Jézus második húga. (Az Urantia könyv, 124:1.7) Kr.u. 3 ― Az eddigi tanulóidők legkomolyabb problémája a tél vége felé alakul ki, amikor is Jézus szembe mert szállni az előéneklővel ama tanítás kapcsán, hogy minden faragott és más kép, valamint rajz a természetét illetően bálványszerű lenne. Jézus nagy örömét leli a tájképek rajzolásában, valamint a különféle tárgyakról való agyagmások készítésében. A zsidó törvény minden ilyesmit szigorúan tiltott, de egészen eddig Jézus le tudta szerelni a szülei ellenkezését olyan mértékig, hogy engedélyezték neki e tevékenységek folytatását. (Az Urantia könyv, 124:1.3) Kr.u. 4 ― Július 5. A hónap első szombatján történt, hogy Jézus, miközben az apjával járta a vidéket, először ad hangot azon érzelmeinek és gondolatainak, melyek jelezték, hogy kezd tudatosulni benne az életküldetésének szokatlan jellege. (Az Urantia könyv, 124:2.1) Kr.u. 4 ― Augusztus. Jézus elkezdi a zsinagóga felsőbb tanintézetét. A tanhelyen állandóan bajba kerül a kérdéseivel, melyek feltevéseitől pedig nem tágít. Egész Názáretben egyre jobban felkavarja a kedélyeket. (Az Urantia könyv, 124:2.2) Kr.u. 4 ― Később ez év során Jézus kéthónapos halászati tapasztalatot szerez a nagybátyjánál a Galileai-tavon. (Az Urantia könyv, 124:2.7) Kr.u. 5 ― Jézus sok időt tölt az utasellátó-műhelyben, és ahogy a világ minden részéről érkezett utazókkal beszélget, a 11 éves korához képest meglepően nagy tájékozottságra tesz szert a nemzetközi ügyek terén. Ez az utolsó év, hogy Jézus sok szabadidőt kap, hogy élvezze a szabad játékot és a gyermekkor örömeit. (Az Urantia könyv, 124:3.3) Kr.u. 5 ― Június 24., szerda. Megszületik Júdás, József és Mária hetedik gyermeke. A szülésnél komoly nehézségek lépnek fel. Mária néhány hétig olyan beteg, hogy Józsefnek otthon kell maradnia. (Az Urantia könyv, 124:3.4) Kr.u. 6 ― Mielőtt eléri a tizenhárom éves kort, Jézus sikeresen elsajátít valamennyit gyakorlatilag minden olyan munkából, melyet a férfiak és a nők végeztek Názáret környékén, kivéve a fémművességet, de idősebb korában néhány hónapot eltölt egy kovácsműhelyben is. (Az Urantia könyv, 124:1.11) Kr.u. 6 ― Jézus minden korábbinál több figyelmet szentel a zenének, és folytatja a tanítást az öccsei és húgai otthoni tanodájában. Jézus nagyjából ekkoriban válik képessé élesen elhatárolni Józsefnek és Máriának az ő küldetése természetét illető szemléletét. (Az Urantia könyv, 124:4.5) Kr.u. 6 ― Jézus utolsó tanéve; ekkor 12 éves. (Az Urantia könyv, 124:4.7) Kr.u. 7 ― Január 9., vasárnap éjjel. Megszületik Ámósz, József és Mária nyolcadik gyermeke. (Az Urantia könyv, 124:5.2)

32


Kr.u. 7 ― Március 20. A hét első napján Jézus befejezi a tanulmányait a názáreti zsinagógához tartozó helyi iskolában. (Az Urantia könyv, 124:5.4) Kr.u. 7 ― Szombat, április 4. Jézus első páska-ünnepe. Hivatalosan is elvégezvén a zsinagógai iskolákat, készen állt arra, hogy a szüleivel Jeruzsálembe menjen és részt vegyen velük az első páska-ünnepén. Rokonokból, barátokból és szomszédokból álló 103 fős társaság kel útra Názáretből Jeruzsálembe hétfőn kora reggel. Jézus egész eseménydús földi pályafutásának egyetlen mozzanata sem volt lebilincselőbb, emberibben megkapó, mint ez, amikor emlékezete szerint először ellátogatott Jeruzsálembe. Különösen az az élmény ösztönözte, hogy részese lehet a templomi beszédeknek egyedül, és ez sokáig úgy élt az emlékezetében, mint a kései gyermekkorának és korai ifjúkorának nagy eseménye. (Az Urantia könyv, 124:6.1; 125:0.1) Kr.u. 8 – Kr.u. 12 ― Szegénység. Az életszínvonaluk 4 éven át folyamatosan romlott; érezték, ahogy a nyomoruk évről évre erősödik. Ennek az évnek a végére az egész vesződséges küzdelmük legnehezebb élményével szembesültek. A bizakodó bátorságuk a szegénységükből fakadó lehangoltság ellenében is nagyban hozzájárult az erős és nemes jellemük kialakulásához. (Az Urantia könyv, 127:3.14) Kr.u. 8 ― Jézus minden földi életélménye közül a tizennegyedik és tizenötödik év a legválságosabb. A kamaszkor kezdeti zavarain és alkalmazkodási problémáin átesett egyetlen ifjú sem élt meg komolyabb megmérettetést, mint amin Jézus ment keresztül a gyermekkorból a férfikorba való átmenet során. (Az Urantia könyv, 126:0.1) Kr.u. 8 ― Augusztus, Jézus tizennegyedik születésnapja. Remek járomkészítő lett belőle és jól tudott dolgozni vászonnal és bőrrel is. Gyors fejlődést mutat azon a téren is, hogy mesteri ács és asztalos váljék belőle. (Az Urantia könyv, 126:1.1) Kr.u. 8 ― Szeptember 25., kedd. József halála. Egy Szeforiszból érkező hírnök hozza a megrendítő hírt, hogy József, aki a kormányzói palotánál dolgozott, súlyosan megsérült egy daru összeomlása miatt. Mária úgy rendelkezik, hogy az akkoriban tízéves Jakab kísérje őt Szeforiszba, míg Jézus otthon marad a kisebb gyermekekkel a visszatértéig, ugyanis nem tudta, hogy József milyen komolyan sérült meg. De József még azelőtt belehal a sérüléseibe, hogy Mária megérkezne. Hazahozták Názáretbe, és a következő napon az apái mellé helyezték végső nyugalomra. (Az Urantia könyv, 126:2.1) Kr.u. 8 ― Jézus lesz a családfő. Ekkoriban Mária nagyjából 32 éves, és 2 hónapos terhes Ruth-tal; Jakab már majdnem 9 és ½ éves; Mirjám néhány hónappal múlt el 8 éves; József 7 és ½ éves; Simon majdnem 6 és ½ éves; Márta épp ekkor lett 5 éves; Júdás 3 éves és 3 hónapos korban volt, Ámósz pedig 1 éves és 8 hónapos korban járt. Kr.u. 8 ― Szeptember 26. Épp amikor jók voltak a kilátások és a jövő fényesnek tűnt, egy nyilvánvalóan kegyetlen kéz lesújtotta e názáreti család fejét, a család ügyei összekuszálódtak, és a Jézussal és az ő képzésével kapcsolatos minden terv összeomlott. Jézus, aki épp most múlt el tizennégy éves, ráébred, hogy nemcsak hogy teljesítenie kell a mennyei Atyja azon megbízását, hogy kinyilvánítsa az ő isteni természetét a földön és a húsvér testben, hanem az ő ifjú emberi természetének kell felvállalnia a megözvegyült anyjával és a hét öccsével és húgával — és a még meg nem születettel — való törődés felelősségét is. Jézus lesz ennek a családnak az egyetlen támasza és vigasza. (Az Urantia könyv, 126:2.2)

33


Kr.u. 8 ― Jézustól most már nem várták el, hogy Jeruzsálembe menjen tanulni a rabbik felügyelete alatt. Mindig is igaz maradt, hogy Jézus „nem üldögélt senki lábánál”. Mindig is kész tanulni még a legkisebb gyermekektől is, de sohasem vetemedett arra, hogy emberi forrásokból tanítsa az igazságot. (Az Urantia könyv, 126:2.3) Kr.u. 9 ― Április 17., csütörtök reggel. Megszületik Ruth, József és Mária kilencedik gyermeke. Jézus a legjobb képességei szerint törekedett arra, hogy betöltse az apja helyét a feladatban, hogy megkönnyítse az anyja helyzetét és segítse őt e fárasztó és különösen szomorú próbatétel során. És jó apja lesz a családja többi tagjának is. (Az Urantia könyv, 126:3.2) Kr.u. 9 ― Az év során alakította ki Jézus először azt az imát, melyet később az apostolainak tanított, és amely sokak számára úgy vált ismertté, mint „Az Úr imája”. Bizonyos tekintetben ez a családi oltár továbbfejlesztése volt; számos istenimádási formájuk és több szertartásos imájuk is volt. Az apja halála után Jézus megpróbálta megtanítani az idősebb gyermekeket arra, hogy az imában egyénileg fejezzék ki magukat – sok tekintetben úgy, ahogy ő maga oly szívesen tette – de a gyerekek nem tudták megérteni a szándékát és mindig visszatértek a bemagolt imaformákhoz. Jézus e kísérletének részeként, vagyis hogy rávegye az idősebb öccseit és húgait arra, hogy egyéni imákat mondjanak, megpróbálta ösztönző hatású kifejezésekkel vezetni őket, és később, anélkül, hogy ez a szándékában állt volna, úgy alakult, hogy mindannyian egy olyan imaformát használtak, mely nagyrészt ezen ösztönző hatású útmutatásokból épült fel, melyeket Jézus tanított nekik. (Az Urantia könyv, 126:3.3) Kr.u. 9 ― Ennek az évnek a végére Jézus a reggeltől estig tartó munkáért csupán mintegy napi huszonöt centnek megfelelő összeget keresett. A következő évre már nehezen tudták fizetni a világi adókat, nem is említve a zsinagóga által kivetett adókat és a fél sékel templomi adót. Ebben az évben az adószedő megpróbált többletbevételt kicsikarni Jézustól, még azzal is megfenyegette, hogy elveszi a hárfáját. (Az Urantia könyv, 126:5.5) Kr.u. 9 ― A tizenötödik évének nagy megrázkódtatása akkor érte Jézust, amikor elment Szeforiszba, hogy megismerje Heródes döntését abban a fellebbezési ügyben, melyet az apja balesetben való elhalálozása idején a Józsefnek járó összeg fölötti vitában vittek elé. Jézus és Mária abban reménykedett, hogy egy komolyabb pénzösszeget kapnak, de a szeforiszi kincstárnok csak egy jelentéktelen összeget kínált nekik. (Az Urantia könyv, 126:5.7) Kr.u. 9 ― Jézus bérbe vesz egy nagyobb földet a házuktól északra, melyet családi kertként felosztanak. Az összes nagyobb gyermeknek saját kertje lett, és éles versengés alakul ki közöttük a mezőgazdasági munkában. Jézus a kertművelési munkák idején minden nap tölt velük valamennyi időt. (Az Urantia könyv, 126:5.10) Kr.u. 9 ― Tizenhat éves korában, annak eredményeként, amit Illésről olvasott, a Kármelhegy látnoka nagy hatást gyakorolt (Keresztelő) Jánosra, és a legény úgy döntött, hogy felveszi az ő öltözködési szokását. Attól a naptól fogva János mindig szőrcsuhát és bőrövet hordott. 16 éves korára száznyolcvan centiméternél is magasabb és már csaknem teljesen felnőtt. A vállára omló hajával és a különös öltözékével valóban megkapó kinézetű ifjú. (Az Urantia könyv, 135:1.4) Kr.u. 10 ― Jézus 16 éves, kiteljesedik a testi növekedése. Daliás és vonzó ifjú. (Az Urantia könyv, 127:1.2)

34


Kr.u. 10 ― Simon elkezdi az iskolát, és rákényszerülnek arra, hogy egy másik házukat is eladják. Most Jakab veszi át a három húga tanítását, akik közül ketten már elég idősek ahhoz, hogy komolyabb tanulmányokba fogjanak. Ahogy Ruth cseperedik, Mirjám és Márta veszi őt gondjaiba. A zsidó családok leánygyermekei rendszerint kevés oktatásban részesülnek, Jézus azonban kitartott amellett (és az anyja is egyetértett vele), hogy a lányoknak éppúgy iskolába kell járniuk, mint a fiúknak, és mivel a zsinagógai tanhely nem fogadta őket, nem volt mit tenni, mint otthoni tanodát tartani külön az ő számukra. (Az Urantia könyv, 127:1.5) Kr.u. 11 ― Jakab ebben az évben végzi el az iskolát és ekkor kezd teljes munkaidőben dolgozni az otthoni ácsműhelyben. Időközben megtanult ügyesen bánni a szerszámokkal és most átvette a járom- és ekekészítési feladatokat, míg Jézus inkább az épületek ácsmunkáival és a bútorasztalos szakmunkákkal kezd foglalkozni. (Az Urantia könyv, 127:2.11) Kr.u. 12 ― A házuk és a kertjük kivételével a teljes családi vagyontól megválnak. A kapernaumi vagyonrész utolsó elemét (egy másik ingatlanbeli tulajdonrész kivételével), melyen már jelzálog volt, eladják. A haszonból fizetik be az adókat, vásárolnak új szerszámokat Jakabnak, és ebből költenek az átutazók pihenőhelye közelében álló, régi családi ellátó- és javítóműhelyre is, melynek visszavásárlására Jézus most ajánlatot tesz, hiszen Jakab már elég idős ahhoz, hogy az otthoni műhelyben dolgozzon és segítsen Máriának a ház körül. A pénzügyi nehézségek nyomásának pillanatnyi enyhülésével Jézus úgy dönt, hogy elviszi Jakabot a páska-ünnepre. (Az Urantia könyv, 127:3.1) Kr.u. 12 ― December 3., szombat délután. Ámósz halála. Jézus kistestvére egyheti lázas betegség után meghal. (Az Urantia könyv, 127:3.13) Kr.u. 12 ― Július. Zakariás halála. Zakariás néhány hónap betegeskedés után huny el; János éppen ekkor múlt el tizennyolc éves. (Az Urantia könyv, 135:2.1) Kr.u. 12 ― Szeptember. Erzsébet és János elutazik Názáretbe, hogy meglátogassa Máriát és Jézust. János már majdnem eldöntötte, hogy hozzáfog az életművéhez, de azt az intést kapja, nem csak Jézus szavai révén, hanem az ő példáján keresztül is, hogy térjen haza, viselje gondját az anyjának, és várja meg, amíg „eljön az Atya ideje”. (Az Urantia könyv, 135:2.2) Kr.u. 12 ― János és Erzsébet hazatért és elkezdték tervezni a jövőt. Lévén, hogy János nem fogadta el a templomi javakból a neki járó papi juttatást, két év múltán csaknem elveszítették az otthonukat is; ezért úgy döntenek, hogy délre költöznek a birkanyájjal. (Az Urantia könyv, 135:2.3) Kr.u. 13 ― Júdás ebben az évben kezdi meg az iskolát, és Jézusnak el kell adnia a hárfáját ahhoz, hogy fedezhesse e kiadásokat. Így megfosztatott az utolsó kedves időtöltésétől is. (Az Urantia könyv, 127:4.10) Kr.u. 13 ― Rebeka. Bár Jézus szegény, ez az ő társadalmi rangját Názáretben semmilyen mértékben nem befolyásolta. A város legkiválóbb ifjúi közé tartozik és a legtöbb fiatal nő igen nagyra tartotta. Lévén, hogy Jézus az erőteljes és az értelemre építő férfiasság kiváló képviselője, és figyelembe véve a szellemi vezetői hírnevét, semmi különös nincs abban, hogy Rebeka, Ezrának, a gazdag názáreti kereskedőnek és boltosnak a legidősebb leánya ráébredt arra, hogy lassan beleszeretett József e fiába. Az érzelmeit először Mirjámmal, Jézus húgával közölte bizalmasan és Mirjám mindezt megbeszélte az anyjával. Miután ő és Mirjám átbeszélték a dolgot, úgy döntenek, hogy lépéseket tesznek annak érdekében, hogy

35


véget vessenek ennek, még mielőtt Jézus tudomására jutna, elmennek egyenest Rebekához, elmondják neki az egész történetet, és őszintén beszámolnak neki a meggyőződésükről, hogy Jézus a végzet fia; hogy nagy vallási vezető lesz belőle, talán maga a Messiás. (Az Urantia könyv, 127:5.1) Kr.u. 14 ― Rebekának a Jézus iránti szerelméről suttogtak Názáretben és később Kapernaumban is. Sok éven át, amikor csak Jézus emberi személyisége szóba került, mindig felidézték Rebeka odaadását is. (Az Urantia könyv, 127:6.1) Kr.u. 14 ― Jézus mindenekelőtt Lázárt, Mártát és Máriát akarta látni. Lázár Jézussal egykorú volt és most ő lett a ház feje; e látogatás idejére már Lázár anyját is eltemették. Márta alig egy évvel volt idősebb Jézusnál, Mária pedig kettővel volt fiatalabb. (Az Urantia könyv, 127:6.5) Kr.u. 14 ― Bár már minden názáreti vagyonukat (a házuk kivételével) felélték, ebben az évben egy kevés anyagi segítséghez jutnak abból, hogy eladják a kapernaumbeli tulajdonrészüket. Ez József teljes vagyonának utolsó darabja. Ezt az ingatlanüzletet Kapernaumban egy Zebedeus nevű hajóépítővel kötik. (Az Urantia könyv, 127:6.10) Kr.u. 14 ― József elvégezi a zsinagógai iskolát és arra készül, hogy munkába álljon az otthoni ácsműhely kis munkapadjánál. (Az Urantia könyv, 127:6.11) Kr.u. 15 ― Jézus 21 éves korában kezd hozzá az óriási feladathoz a kettős természetének teljes tudatában. Eddigre e két természetét már hatékonyan eggyé szervezte – a názáreti Jézussá. (Az Urantia könyv, 128:1.1) Kr.u. 15 ― Jézus Józseffel elmegy Jeruzsálembe a páska-ünnepre. Lévén, hogy Jakabot is ő vitte el a templomi felavatásra, a kötelességének tartja, hogy így tegyen Józseffel is. (Az Urantia könyv, 128:1.14) Kr.u. 16 ― Jézus öccsei és húgai hét és tizennyolc éves kor között járnak, és sok munkát ad neki, hogy segítse őket az értelmi és érzelmi életük nyiladozása alatt. Simon ebben az évben fejezi be az iskolát és áll munkába Jézus régi gyermekkori pajtásával és mindig résen lévő védelmezőjével, Jákobbal, a kőművessel. Több családi tanácskozás eredményeként úgy döntenek, hogy nem volna bölcs dolog, ha minden fiú ácsnak állna. Úgy gondolták, hogy a mesterségek körének bővítésével felkészülhetnek arra, hogy egész épületek felépítésére szerződhessenek. (Az Urantia könyv, 128:2.1-2) Kr.u. 16 ― Jézus ebben az évben is folytatja a házi ácsmunkákat és asztalosmunkákat, de az ideje nagy részét az átutazókat kiszolgáló javítóműhelyben tölti. Jakab ekkor kezd el kijárni hozzá az üzletbe részidőben. Az év második felében Jézus Jakabra bízza a javítóműhelyt és Józsefre az otthoni munkapadot, míg ő maga átmegy Szeforiszba, hogy ott egy kovács mellett dolgozzon. Hat hónapon át dolgozott fémekkel és komoly szakértelemre tett szert az üllő melletti munkában. Mielőtt hozzákezdett volna a szeforiszi új munkájához, Jézus megtartotta a rendszeres családi tanácskozások egyikét, és Jakabot, aki akkoriban éppen elmúlt tizennyolc éves, mint a család megbízott vezetőjét ünnepélyesen beiktatta. Ettől a naptól fogva Jakab viseli a teljes anyagi felelősséget a család iránt, Jézus pedig hetente teljesíti az anyagi hozzájárulást az öccsének; többé nem vette át Jakabtól az irányítást. Jézus elkezdte a családjától való lassú elszakadást. (Az Urantia könyv, 128:2.3-4)

36


Kr.u. 17 ― Jézus 23. életéve. A pénzügyi nehézségek valamelyest enyhülnek, mivel négyen is dolgoznak. Mirjámnak komoly bevételei vannak a tej- és vajeladásból; Mártából kiváló takács vált. A javítóműhely vételárának már több mint a harmadát kifizették. A helyzet úgy alakul, hogy Jézus három hétre felhagy a munkával és elviszi Simont a páska-ünnepre Jeruzsálembe, és ez a leghosszabb időtartam, melyet napi kemény munka nélkül tölt az apja halála óta. (Az Urantia könyv, 128:3.1) Kr.u. 17 ― Jézus találkozik Istvánnal. Az István nevű görög ifjú először járt Jeruzsálemben és Jézussal a páska-ünnepi hét csütörtökén találkozott. Jézus alkalmi beszélgetést kezdeményezett, melynek az lett az eredménye, hogy kölcsönösen felkeltették egymás érdeklődését, és ebből egy négyórás beszélgetés kerekedett az életmódról, az igaz Istenről és az ő imádásáról. Istvánra nagyon mély benyomást gyakoroltak Jézus szavai; sohasem felejtette el azokat. István később hinni kezdett Jézus tanításaiban, és a merészsége e korai evangélium hirdetésében oda vezetett, hogy a feldühödött zsidók halálra kövezték. (Az Urantia könyv, 128:3.5-3.6) Kr.u. 17 ― Ennek az évnek az utolsó négy hónapját Jézus Damaszkuszban töltötte annak a kereskedőnek a vendégeként, akivel először Filadelfiában találkozott, amikor éppen Jeruzsálembe tartott. (Az Urantia könyv, 128:4.1) Kr.u. 18 ― Ez Jézusnak az első, a családi felelősségtől mentesen töltött éve. (Az Urantia könyv, 128:5.1) Kr.u. 18 ― A páska-ünnepet követő héten egy fiatalember érkezett Alexandriából Názáretbe, hogy találkozót szervezzen Jézus és egy csoport alexandriai zsidó között. A megbeszélés időpontjául június közepét tűzték ki, és Jézus el is utazik Cezáreába, hogy találkozzon öt jeles alexandriai zsidóval, akik nagyon kérték Jézust, hogy telepedjen le a városukban vallási tanítóként, mint a központi zsinagógájuk kántorának helyettese. (Az Urantia könyv, 128:5.2) Kr.u. 18 ― Jakab és Eszta. Jakab decemberben bizalmas megbeszélést folytatott Jézussal, tudtára adva, hogy nagyon beleszeretett Esztába, egy názáreti fiatal nőbe, és hogy valamikor majd szeretnének összeházasodni. József hamarosan betölti a tizennyolc éves kort; ez jó alkalom volna a számára, hogy tapasztalatot szerezzen abban, hogy mennyire boldogul a családfői feladattal. Jézus megadja a hozzájárulását Jakab megházasodásához két évvel későbbre, feltéve, hogy időközben megfelelően felkészíti Józsefet az otthoni ügyek vezetésére. (Az Urantia könyv, 128:5.7) Kr.u. 19 ― Jézus ellazult elmélyedésben töltött időszakait gyakran megtöri Ruth a játszótársaival. És Jézus mindig kész elhalasztani a világ és a világegyetem dolgával kapcsolatos jövőbeli munkáján való gondolkodást, hogy osztozhasson e gyermekek tiszta örömében és ifjonti boldogságában, akik sohasem unták hallgatni Jézust, amint a Jeruzsálembe tett különböző útjairól beszámolót tart. Nagyon élvezték az állatokról és a természetről szóló történeteit is. (Az Urantia könyv, 128:6.10) Kr.u. 20 ― Az év kezdetére a názáreti Jézusban erősen tudatosul, hogy sokrétű, eredendő hatalommal rendelkezik. Teljesen meg van győződve arról, hogy e hatalmat az Ember Fiaként nem használhatja addig, amíg el nem jön az ő ideje. (Az Urantia könyv, 128:7.1) Kr.u. 20 ― Jakab évekig vesződött az öccsével, Júdással, akinek nemigen akaródzott munkába állni és nem is lehetett rá számítani abban, hogy kivegye a részét a családi

37


kiadások fedezéséből. Bár otthon akart lakni, nem volt elég lelkiismeretes ahhoz, hogy a család eltartásából a rá eső részt megkeresse. (Az Urantia könyv, 128:7.3) Kr.u. 20 ― November. Kettős esküvő. Jakab és Eszta, valamint Mirjám és Jákob házasságot köt. Ez igazán örömteli esemény Jézus családja életében. Még Mária is újra boldog, attól eltekintve, hogy néha-néha ráeszmél, hogy Jézus hamarosan el fog menni. (Az Urantia könyv, 128:7.10) Kr.u. 20 ― E kettős menyegző másnapján Jézus fontos megbeszélést tart Jakabbal, ahol közli vele, hogy a ház elhagyására készül. A javítóműhely feletti teljes rendelkezési jogot átadja Jakabnak, és öccsét nevezi ki „az apai ház fejévé és védelmezőjévé”. Egy írásos megállapodást készít, melyben kiköti, hogy Jakab teljes pénzügyi felelősséggel tartozik a családért, s ezzel mentesíti Jézust minden ilyen irányú további kötelezettsége alól. (Az Urantia könyv, 128:7.13) Kr.u. 20 ― Jakab és a fiatalasszony, Eszta egy kis házba költözik a város nyugati részén, mely a lány apjának ajándéka. Miközben Jakab továbbra is támogatja az anyja háztartását, a hozzájárulás a házassága miatt a felére csökken, és Jézus hivatalosan is Józsefet jelölte meg családfőként. Júdás most már nagyon megbízhatóan küldi haza a hozzájárulását minden hónapban; Jakab és Mirjám esküvője nagyon jó hatással volt rá. (Az Urantia könyv, 128:7.11) Kr.u. 20 ― Mirjám Mária közvetlen szomszédságában lakik Jákob házában, mivel az idősebb Jákob időközben már megtért az őseihez. Mirjám helyét Márta tölti be a házban, és az új felállás zökkenőmentesen működik is még az év vége előtt. (Az Urantia könyv, 128:7.12) Kr.u. 21 ― Januárban, egy esős vasárnap reggelen Jézus minden formaság nélkül búcsút vesz a családjától. Így hagyta el őket, és soha többé nem lett e háztartás állandó tagja. (Az Urantia könyv, 129:1.1) Kr.u. 21 ― Jézus megáll Kapernaumban s meglátogatja apja barátját, Zebedeust. Zebedeus fiai halászok; ő maga pedig hajóépítő. A názáreti Jézus szakértője mind a tervezésnek, mind az építésnek; mestere a famegmunkálásnak; és Zebedeusnak már régóta tudomása volt a názáreti mesterember szakértelméről. Zebedeus már régóta gondolkodott azon, hogy jobb hajókat építsen; most előadja a terveit Jézusnak és felkéri, hogy csatlakozzon a vállalkozásához, és Jézus készségesen bele is egyezik. (Az Urantia könyv, 129:1.2) Kr.u. 21 ― Végig az év során Jézus hajókat épít és folytatja azon megfigyeléseit, hogy miként élnek az emberek a földön. Alig valamivel több mint egy évet dolgozott Zebedeussal, de ez idő alatt is egy új formájú hajót alkottak és teljesen új hajóépítési módszereket honosítottak meg. Jézus nagy elismertségre tett szert a galileai halásznép körében, mint ezen új hajók tervezője. (Az Urantia könyv, 129:1.3; 129:1.7) Kr.u. 22 ― Március. Jézus búcsút vesz Zebedeustól és Kapernaumtól. A jeruzsálemi kiadásainak fedezésére egy kisebb pénzösszeget kér. (Az Urantia könyv, 129:2.1) Kr.u. 22 ― Gonod és Ganid. E páska-ünnepi héten Jézus összetalálkozik egy gazdag indiai utazóval, Gonoddal és az ő fiával, Ganiddal, egy tizenhét éves ifjúval, akik Rómába és a Földközi-tenger különböző más pontjaira tartanak, és útjukat úgy szervezték, hogy Jeruzsálembe a páska-ünnepkor érkezzenek meg, mert abban bíztak, hogy találnak valakit, akit felfogadhatnak tolmácsként és egyúttal a fiú mellé nevelőnek is. Az apa ragaszkodik

38


ahhoz, hogy Jézus egyezzen bele a velük való elutazásba és felajánlja Jézusnak, hogy megelőlegezi Jézus egyévi bérét, így ezt az összeget Jézus a barátaira bízhatja, hogy a családja szükségleteire tegyék félre. Jézus e nagyobb összeget átadta Zebedeus Jánosnak. Jézus a földközi-tengeri utazásról részletesen beszámolt Zebedeusnak, de a lelkére kötötte, hogy erről senkinek ne beszéljen, még a családjának se, és Zebedeus a Jézus hollétére vonatkozó ismereteit soha senkivel nem is osztotta meg e csaknem kétévnyi időszak alatt. Még mielőtt Jézus visszatért volna erről az útról, a názáreti család már-már úgy gondolta, hogy meghalt. Csak Zebedeusnak, aki több alkalommal is elment Názáretbe János fiával, a határozottsága tartotta életben a reményt Mária szívében. (Az Urantia könyv, 129:2.9-2.10) Kr.u. 22 ― Kr.u. 22. április 23-26-tól Kr.u. 23. december 10-ig: Körutazás a római világban. A földközi-tengeri utazás Jézus földi életében a 28. éve nagy részét és a teljes 29. évét kitölti. Jézus és a két indiai – Gonod és fia, Ganid – Kr.u. 22. április 26-án vasárnap reggel hagyja el Jeruzsálemet. Az utazás a terveik szerint zajlik le, és Jézus a következő év, vagyis Kr.u. 23. decemberének tizedik napján búcsúzik el az apától és fiától a perzsaöbölbeli Kharax városában. Jeruzsálemből Joppán keresztül jutnak el Cezáreába. Innen hajón folytatják útjukat Alexandriába, majd tovább a krétai Lázeába. Krétáról Ciréne érintésével hajóznak Karthágóba. Karthágóban felszállnak egy Nápolyba tartó hajóra, útközben megállnak Máltán, Szirakuzában és Messzinában. Nápolyból szárazföldi úton mennek Kápuába, majd az appiai úton érik el Rómát. Rómából kiindulva öt kirándulást tesznek a környező vidéken, közöttük vannak az észak-olasz tavak és Svájc is. A római időzés után gyalogszerrel mennek Tarentumba, ahonnan Nikopolisz és Korinthosz érintésével áthajóznak a görögországi Athénba. Athénból Troászon át jutnak el Efezusba. Efezusból Rodoszt útba ejtve hajón jutnak el Ciprusra. Cipruson sokfelé járnak és hosszasan időznek, majd áthajóznak a szíriai Antiókhiába. Antiókhiából dél felé haladva Szidonba, majd Damaszkuszba jutnak el. Itt csatlakoznak egy Mezopotámiába tartó csoporthoz, s útjuk során áthaladnak Thapszakuszon és Larissán. Elidőznek Babilonban is, meglátogatják Ur városát és más helységeket, majd Szuza felé veszik útjukat. Szuzából Kharaxba utaznak, ahonnan Gonod és Ganid India felé hajózik tovább. (Az Urantia könyv, 130:0.1-0.3; 132:7.1) Kr.u. 22 ― Augusztus 17. Erzsébet halála. A későbbi Keresztelő János anyja váratlanul távozott el az élők sorából. (Az Urantia könyv, 135:4.1) Kr.u. 23 ― Jézus egész 29. éve azzal telik, hogy végigjárja a földközi-tengeri világ körüli utat. (Az Urantia könyv, 129:3.1) Kr.u. 24 ― Miután elbúcsúzik Gonodtól és Ganidtól Kharaxban (decemberben), Jézus Uron keresztül tér vissza Babilonba, ahol csatlakozik az éppen Damaszkuszba tartó sivatagi karavánhoz. Damaszkuszból Názáretbe megy, és csak néhány órára áll meg Kapernaumban, ahol meglátogatja Zebedeus családját. Ott találkozik az öccsével, Jakabbal, aki valamivel korábban jött át, hogy Zebedeus hajóépítő műhelyében dolgozzon. (Az Urantia könyv, 134:1.1) Kr.u. 24 ― A Názáretben való néhány heti ottléte alatt Jézus meglátogatja a családját és a barátait, eltölt némi időt a javítóműhelyben öccsével, Józseffel, de a legtöbb figyelmet Máriára és Ruth-ra fordítja. Ruth ekkoriban már majdnem tizenöt éves, és Jézus számára ez volt az első alkalom, hogy hosszabban elbeszélgessen vele azóta, hogy fiatal nővé lett. (Az Urantia könyv, 134:1.3) Kr.u. 24 ― Március. Simon és Júdás is meg akart nősülni már egy ideje, de ezt Jézus beleegyezésével szerették volna megtenni; ennek megfelelően mindketten elhalasztották az eseményt, bízva a legidősebb bátyjuk visszatérésében. Bár mindannyian Jakabot tekintették 39


a család fejének a legtöbb ügyben, amikor a házasság dolgára került a sor, Jézus áldását akarták. Így Simon és Júdás esküvőjét egy időben tartották. Most már az összes idősebb gyermek házas; csak Ruth, a legkisebb, marad odahaza Máriával. (Az Urantia könyv, 134:1.4) Kr.u. 24 ― Nagyjából akkor, amikor Jézus Názáret elhagyására készülődik, a városon éppen áthaladó nagy úti csoport vezetője súlyosan megbetegszik, és Jézus, lévén, hogy több nyelvet is tud, vállalja, hogy átveszi a helyét. Tekintettel arra, hogy az út miatt egy évig távol kell majd lennie, és mivel már minden öccse házas és az anyja otthon él Ruth-tal, Jézus családi tanácskozást hív össze, melyen azt javasolja, hogy az anyja és Ruth költözzön Kapernaumba, abba a házba, melyet nemrégiben adott Jakabnak. Ennek megfelelően, miután néhány nappal később Jézus a csoporttal útnak indul, Mária és Ruth Kapernaumba költözik, ahol Mária életének hátralévő részéig a Jézus által a rendelkezésükre bocsátott házban élnek. A régi názáreti házba József és családja költözik. (Az Urantia könyv, 134:1.6) Kr.u. 24 ― Április 1. Jézus elindul Názáretből a karavánúton a Káspi-tenger vidéke felé. A karaván, melyhez Jézus vezetőként csatlakozott, Jeruzsálemből Damaszkuszon és az Urmia-tó vidékén át Asszírián, Médián és Pártusföldön keresztül a Káspi-tenger délkeleti vidékére tart. (Az Urantia könyv, 134:2.1) Kr.u. 24 ― Ez igen érdekes epizód Jézus emberi életében, mert az év során vezetői minőségben működik, ő a felelős a rábízott árukért és a karaván utazóinak biztonságáért. (Az Urantia könyv, 134:2.4) Kr.u. 24 ― A Káspi-tenger vidékéről való visszatéréskor Jézus az Urmia-tónál válik el a karavántól, ahol valamivel több mint két hetet tölt. Egy későbbi karaván utasaként tér vissza Damaszkuszba, ahol is a tevetulajdonosok kérik, hogy maradjon a szolgálatukban. Az ajánlatukat elhárítja és csatlakozik a kapernaumi karavánhoz, s e célállomásra Kr.u. 25. április elsején érkezik meg. (Az Urantia könyv, 134:2.5) Kr.u. 25 ― Március. János végre kialakítja az új korszak, az Isten országa hirdetésének módszerét; arra a következtetésre jutott, hogy ő lesz a Messiás hírnöke; félresöpört minden kétséget és elindult Engedibe, hogy megkezdje rövid, ám ragyogó nyilvános tanítói létpályáját. (Az Urantia könyv, 135:4.6) Kr.u. 25 ― Március eleje. János beutazta a Holt-tenger nyugati partvidékét és a Jordán folyó mentén felfelé elment a Jerikóval szemközti részig, addig az ősi gázlóig, melyen Jósua és Izráel gyermekei is átkeltek, amikor először léptek az ígéret földjére; és átkelvén a folyó túlpartjára, János a gázló melletti térrészen telepedik le és kezdi el a tan hirdetését azok számára, akik a folyón át vezető útjuk során éppen megfordulnak ott. (Az Urantia könyv, 135:6.1) Kr.u. 25 ― Augusztus közepe. Miután eltöltött némi időt Cezárea-Filippi szomszédságában, Jézus összekészíti az ellátmányát, vásárol egy teherhordó állatot és felbérel egy Tiglát nevű legényt, s elindul a damaszkuszi úton abba a faluba, melyet egykor Beit Jennek hívtak, s amely a Hermon-hegy lábánál helyezkedett el. Itt rendezi be a szálláshelyét, és az ellátmányát Tiglátra bízva, elindul a hegy elhagyatott emelkedőin felfelé. Tiglát ezen az első napon elkíséri Jézust a hegyre egy megjelölt helyig, mely mintegy ezernyolcszáz méterrel a tengerszint felett volt, ahol is egy tárolót építenek kőből, ahová Tiglátnak hetente két alkalommal élelmet kell elhelyeznie. (Az Urantia könyv, 134:8.1)

40


Kr.u. 25 ― Szeptember közepe. Jézus összecsap Lucifer két küldöttével, Sátánnal és Kaligasztiával a Hermon-hegyen, mely eseményt úgy is neveznek, mint „Krisztus megkísértése”. (Az Urantia könyv, 134:8.6) Kr.u. 25 ― Decemberre, amikor János eljutott Pella szomszédságába a Jordán mentén felfelé vezető útja során, a hírneve már elterjedt egész Palesztinában, és az ő működése lett a beszélgetések legfőbb tárgya a Galileai-tó környéki összes településen. (Az Urantia könyv, 135:8.1) Kr.u. 26 ― Vasárnap, január 13. Az idő múlásával híre kelt Kapernaumban Jánosnak, aki a tanhirdetés mellett kereszteli a bűnbánókat a Jordánban, és János ezt hirdette: „Közel van a mennyország; tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjetek meg”. Jézus figyelmesen hallgatja ezeket a beszámolókat, ahogy János lassan halad felfelé a Jordán-völgyben a Jeruzsálemhez legközelebb eső gázlótól indulva. De Jézus csak dolgozik tovább, építi a hajókat, mígnem János a folyó mentén felfelé haladva eljut egy Pella közeli helyhez, amikor aztán Jézus leteszi a szerszámait, kijelentve, hogy „Eljött az időm”. Kimegy Jakab és Júdás öccséhez és megismétli, hogy „Eljött az időm – menjünk el Jánoshoz.” És nyomban el is indulnak Pellába, az ebédet útközben fogyasztják el. (Az Urantia könyv, 134:9.8; 135:8.3) Kr.u. 26 ― Január. Jézus csaknem harmincegy és fél éves, amikor megkeresztelik. Bár Lukács azt állítja, hogy Jézus megkeresztelésére Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében került sor, mely Kr.u. 29 lenne, mivel Augusztusz Kr.u. 14-ben halt meg, de figyelembe kell venni azt is, hogy Tibériusz Augusztusz társuralkodója volt Augusztus halálát megelőzően két és fél éven át, aki Kr.u. 11 októberében pénzt is veretett a tiszteletére. A tényleges uralkodásának tizenötödik éve ennélfogva éppen a Kr.u. 26. év, Jézus megkeresztelésének éve. És ebben az évben kezdte meg Pilátus helytartó Júdea kormányzójaként való működését. (Az Urantia könyv, 136:2.8) Kr.u. 26 ― Január 14., hétfő dél. János megkereszteli Jézust. János az érzelmi felindulástól reszketve készül Jézus megkeresztelésére a Jordánban. Így keresztelte meg János Jézust és a két fivérét, Jakabot és Júdást. És amint János e három férfit megkeresztelte, elküldte aznapra a többieket, bejelentve, hogy másnap délben folytatja a kereszteléseket. Ahogy az emberek szétszélednek, a négy férfi, ahogy még mindig ott áll a vízben, egy különös hangot hall, és akkor rögtön egy pillanatra fényjelenség volt észlelhető közvetlenül Jézus feje felett, és hallották, amint egy hang ezt mondja, „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Komoly változás ment végbe Jézus viselkedésén, és miután kijöttek a vízből, csendesen elbúcsúzott tőlük, s keletnek, a hegyek felé vette az irányt. És senki nem látta Jézust negyven napig. (Az Urantia könyv, 135:8.6) Kr.u. 26 ― Február 23., szombat reggel. Jézus lejött a hegyekből, hogy csatlakozzon János társaságához, mely Pellánál táborozott. Jézus egész napját a sokaságban elvegyülve töltötte. Segített egy fiúnak, aki egy esésben megsérült és egészen a Pella melletti faluig vitte, hogy ott biztonságban átadhassa a fiút a szüleinek. (Az Urantia könyv, 137:0.1) Kr.u. 26 ― Február 23. Jézus első apostola, András. E szombaton János két vezető tanítványa sok időt töltött Jézussal. János összes követője közül egy András nevezetűre volt Jézus a legnagyobb hatással; ő kísérte el a pellai útján, amikor a sérült fiút hazavitte. Jézus üdvözölte Andrást, mint az elsőt az apostolai közül, mely tizenkét tagú csoportnak kellett közreműködnie az Istennek az emberek szívében megalapítandó új országával kapcsolatos munkában. (Az Urantia könyv, 137:1.1)

41


Kr.u. 26 ― Február 23. Jézus második apostola, Simon Péter. Röviddel az után, hogy Jézus és András visszatér a táborba, András megkeresi a fivérét, Simont, és félrehívva tájékoztatja arról, hogy saját elhatározásból fakadó döntéssel Jézust tekinti a nagy Tanítónak, és hogy felajánlotta neki, hogy a tanítványa lesz. Javasolja, hogy Simon hasonlóképpen forduljon Jézushoz és ajánlja fel neki, hogy csatlakozik az új ország szolgálatában álló közösséghez. András félrehívta Jézust és közölte vele, hogy a testvére maga is be szeretne lépni az új ország szolgálatába. És Simont a második apostolaként üdvözölve Jézus ezt mondta: „Simon, a lelkesedésed dicséretes, de veszélyes dolog az országért dolgozni. Arra intelek, hogy vigyázz jobban arra, hogy mit mondasz. A nevedet pedig Péterre változtatom.” (Az Urantia könyv, 137:1.3) Kr.u. 26 ― Február 24. Zebedeus Jakab és János, Jézus harmadik és negyedik apostola. János megkérdezte, „De Mester, vajon Jakab és én társaid leszünk-e az új országban éppen úgy, mint András és Simon?” És Jézus, kezét a két férfi vállára téve, azt mondta: „Testvéreim, ti már akkor velem voltatok az ország szellemében, mielőtt ők ketten a befogadásukat kérték volna. Nektek, testvéreim, nem kell engedélyt kérnetek az országba való belépéshez; ti már kezdettől fogva velem vagytok az országban.” (Az Urantia könyv, 137:1.6) Kr.u. 26 ― Február 24., vasárnap reggel. Fülöp, Jézus ötödik apostola. Hirtelen megvilágosodik Fülöp előtt, hogy Jézus valóban nagy ember, talán a Messiás, és úgy dönt, hogy e kérdésben Jézus döntésére hagyatkozik; megkérdezi Jézust: „Tanító, menjek-e Jánoshoz vagy csatlakozzak a társaimhoz, akik téged követnek?” És Jézus azt felelte, „Kövess engem!” Fülöp beleborzongott a Megszabadító megtalálásának bizonyosságába. (Az Urantia könyv, 137:2.5) Kr.u. 26 ― Február 24., vasárnap reggel. Nátániel, Jézus hatodik apostola. Fülöp Jézushoz vezeti Nátánielt, aki, jóindulatúan tekintve az őszinte kétkedő arcára, így szól: „Nézzétek, íme egy igazi izraelita, akiben nincs csalárdság. Kövess engem!” És Nátániel Fülöphöz fordulva így szólt: „Igazad van. Ő valóban rendkívüli ember. Én is követni fogom, ha méltó vagyok rá.” És Jézus helyeslően bólintva Nátánielnek, újra azt mondja, „Kövess engem”. Jézus ekkorra a közeli társak jövőbeli testületének felével már rendelkezett, akik közül ötöt már valamivel korábbról ismert és ott volt egy idegen is, Nátániel. Most már késlekedés nélkül átkelnek a Jordánon és Nain városán keresztül aznap estére elérik Názáretet. (Az Urantia könyv, 137:2.7-2.8) Kr.u. 26 ― Február 27., szerda dél. A kánai menyegző. Csaknem 1000 vendég érkezett Kánába, több mint négyszer többen annál, mint amennyit az esküvői ünnepségre meghívtak. A zsidóknál szokás volt szerdán tartani az esküvőt, és az esküvői meghívókat egy hónappal korábban küldték ki. A délelőtt és a kora délután folyamán a rendezvény inkább tűnt a Jézusnak szervezett nyilvános fogadásnak, mint esküvőnek. Ezen az estén Jézus borrá változtatja hat, egyenként mintegy hetven liter térfogatú, vízzel színültig megtöltött kőedény tartalmát. E vizet később akarták felhasználni az esküvői szertartás megtisztulási záróeseményei során. A szolgálóknak e nagy kőedények körüli sürgése, melyet az anyja buzgón irányított, magára vonta Jézus figyelmét, és amint odalépett, észrevette, hogy a korsókkal bort mernek azokból. (Az Urantia könyv, 137:4.1; 137:4.11) Kr.u. 26 ― Március 3., vasárnap reggel. Lévén, hogy Jézus észak felé indult Galileába, János úgy érezte, hogy neki visszafelé, dél felé kell haladnia. Ennek megfelelően János és az ott maradt tanítványai el is indultak délre. János közvetlen követőinek nagyjából a negyede időközben elindult Galileába Jézus felkutatására. Zavart szomorúság telepedett

42


Jánosra. Többé már sohasem szónokolt úgy, ahogy Jézus megkeresztelése előtt. (Az Urantia könyv, 135:10.1) Kr.u. 26 ― Ádám falu közelében János eltöltött néhány hetet, és itt került sor arra az emlékezetes támadásra, melyet Heródes Antipász ellen intézett amiatt, hogy törvénytelenül elvette egy másik férfi feleségét. János újra a Jordán betániai gázlójánál volt, ahol a közelgő országról szóló tan hirdetéséhez több mint egy évvel korábban hozzákezdett. A Jézus megkeresztelését követő hetek során János hitszónoklatának jellege fokozatosan átalakult az egyszerű emberek iránti irgalom hirdetésévé, s közben újult erővel leplezte le a romlott politikai és vallási vezetőket. (Az Urantia könyv, 135:10.2) Kr.u. 26 ― Június 23., vasárnap. Mielőtt megkezdték volna a szolgálatuk első két hetét, Jézus bejelentette, hogy 12 apostolt szeretne felszentelni, akik a távozása után folytatják az országgal kapcsolatos munkát, és mind a hatukat felhatalmazta, hogy az első megtértjeik közül egy-egy embert a tervezett apostoli testületi tagságra kiválasszanak. (Az Urantia könyv, 138:1.2) Kr.u. 26 ― Július. Jézus, miután mindegyikük bemutatta az új apostoli küldetésre választottját, felkérte a többieket, hogy szavazzanak a jelölésről; így mind a hat új apostolt szabályszerűen elfogadta az összes régi apostol. Ez után Jézus bejelentette, hogy mindannyian felkeresik e jelölteket és elhívják őket a szolgálatra. Az újonnan választott apostolok ezek voltak: Lévi Máté, a kapernaumi vámszedő, akinek hivatala a várostól keletre volt, Batanea határai közelében; őt András választotta. Didimusz Tamás, egy tariceai halász és egykori gadarai ács és kőműves; őt Fülöp választotta. Alfeus Jakab, egy kheresai halász és gazdálkodó, akit Zebedeus Jakab választott. Alfeus Júdás, Alfeus Jakab ikerfivére, aki szintén halász volt, és akit Zebedeus János választott. Zélóta Simon magas rangú tisztviselő volt a zélóták hazafias szervezetében, s ezt a tisztséget hagyta ott annak érdekében, hogy csatlakozzon Jézus apostolaihoz; mielőtt a zélótákhoz állt volna, Simon kereskedő volt; őt Péter választotta. Karióti Júdás Jerikóban élő, jómódú zsidó szülők egyetlen fia volt. Csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, és a szadduceus szülei ezért kitagadták. Éppen munkát keresett a vidéken, amikor Jézus apostolai ráakadtak, és főként a pénzügyi téren szerzett tapasztalatai miatt Nátániel a soraikba hívta. Karióti Júdás volt az egyetlen júdeai a 12 apostol között. (Az Urantia könyv, 138:2.2-2.9) Kr.u. 26 ― András 33 éves volt, amikor apostolként kiválasztották. Jézus soha nem adott Andrásnak becenevet, testvéri megjelölést. De éppen úgy, ahogy az apostolok Jézust rövidesen Mesternek kezdték szólítani, úgy Andrást a főnöknek megfelelő kifejezéssel illették. (Az Urantia könyv, 139:1.2) Kr.u. 26 ― Simon 30 évesen csatlakozott az apostolokhoz, s ekkor már házas volt, volt három gyermeke, és Betszaidában, Kapernaum mellett élt. Bátyja, András és a feleségének anyja lakott vele. Péter és András is a Zebedeus fiúk halásztársa volt. (Az Urantia könyv, 139:2.1) Kr.u. 26 ― Jakab, Zebedeus két apostolfia közül az idősebbik, akiknek Jézus a „mennydörgés fiai” becenevet adta, harmincéves volt, amikor apostollá lett; ekkor házasként már négy gyermeke volt, és a szülei háza közelében lakott, Kapernaum külterületén. Halász volt, foglalkozását öccse, János társaságában, valamint Andrással és Simonnal együtt űzte. Jakab és fivére, János azzal az előnnyel rendelkezett, hogy a többi apostolnál régebb óta ismerte Jézust. (Az Urantia könyv, 139:3.1)

43


Kr.u. 26 ― Apostollá válásakor János huszonnégy éves volt, és ő volt a tizenkettek közül a legifjabb. Nőtlen volt és a szüleivel élt Betszaidában; halászott és Jakab fivérével, valamint Andrással és Péterrel együtt dolgozott. A 12 apostol közül Zebedeus Jánosból lett a legkiválóbb hittudós. (Az Urantia könyv, 139:4.1; 139:4.15) Kr.u. 26 ― Fülöp huszonhét éves volt, amikor csatlakozott az apostolokhoz; nem sokkal ezt megelőzően házasodott meg, de ekkor még nem voltak gyermekei. Az apostolok által adott beceneve a „kíváncsiságára” utalt. Fülöp mindig azt akarta, hogy mutassák meg neki a dolgokat. Úgy tűnt, hogy sohasem lát a problémák mélyére. Nem volt szükségképpen nehézkes észjárású, de hiányzott belőle a képzelőerő. (Az Urantia könyv, 139:5.2) Kr.u. 26 ― Nátániel 25 éves korában csatlakozott az apostolokhoz, és ő volt a második legfiatalabb a csoportban. Egy héttagú család legifjabb tagja volt, nőtlen, és egyben az idős és beteg szüleinek is egyetlen támasza, akikkel Kánában élt; a fivérei és nővére vagy házasok voltak vagy már meghaltak, egyikük sem élt ott. (Az Urantia könyv, 139:6.2) Kr.u. 26 ― Máté, a hetedik apostol, András választása volt. Máté egy adószedő vagy publikánus családból származott, de ő maga vámszedő volt Kapernaumban, ahol élt. 31 évesen nős volt és négy gyermeket nevelt. Mérsékelten gazdag emberként az apostoli testületben az egyetlen, akinek volt valamilyen vagyona. (Az Urantia könyv, 139:7.1) Kr.u. 26 ― Amikor Tamás nyolcadikként csatlakozott az apostolokhoz, 29 éves volt, házas, és volt négy gyermeke. Előzőleg ács és kőműves volt, de később halász lett belőle és Tariceában lakott, mely település a Jordán nyugati partján terült el, ott, ahol a folyó a Galileai-tóból kiömlik. (Az Urantia könyv, 139:8.2) Kr.u. 26 ― Alfeus fiai, Jakab és Júdás, a Kheresa közelében élő halász ikerpár volt a kilencedik és tizedik apostol, és őket Zebedeus Jakab és János választotta. A 26. életévükben jártak és házasok voltak, Jakabnak három gyermeke született, Júdásnak kettő. (Az Urantia könyv, 139:9.1) Kr.u. 26 ― Zélóta Simon, a tizenegyedik apostol, Simon Péter választottja volt. 28 éves korában csatlakozott az apostolokhoz. (Az Urantia könyv, 139:11.1) Kr.u. 26 ― Karióti Júdás, a tizenkettedik apostol, Nátániel választása volt. Kerijotban született, egy kis városban Dél-Júdeában. Fiúkorában a szülei elköltöztek Jerikóba, s itt élt és dolgozott az apja különféle üzleti vállalkozásaiban, amíg végül érdeklődni kezdett Keresztelő János hitszónoklatai és munkája iránt. Júdás szülei szadduceusok voltak, és amikor a fiuk csatlakozott János tanítványaihoz, kitagadták őt. Harmincéves volt és nőtlen. (Az Urantia könyv, 139:12.1-12.2) Kr.u. 27 ― Január 12., vasárnap, röviddel dél előtt. A tizenkettek felavatása. A hegyi beszéd. Jézus összehívta az apostolokat abból a célból, hogy az országról szóló evangélium nyilvános tanhirdetőiként felavassa őket. (Az Urantia könyv, 140:0.1) Kr.u. 27 ― Január 19., vasárnap. Jézus és a 12 apostol felkészül, hogy elhagyják a betszaidabeli szálláshelyüket és áprilisban elmenjenek Jeruzsálembe a páska-ünnepre. (Az Urantia könyv, 141:0.1) Kr.u. 27 ― A zsidó vallási vezetők egyre erősödő ellenállása miatt Jézus és a tizenkettek június végén elhagyták Jeruzsálemet, miután a sátraikat és kevéske holmijukat Lázár betániai otthonába küldték. (Az Urantia könyv, 143:0.1)

44


Kr.u. 27 ― Jézus nyilvános segédkezésének első éve alatt a követőinek több mint a háromnegyede korábban Jánost követte és tőle kapta a keresztséget. Ennek az évnek az egésze azzal telt, hogy minden feltűnés nélkül átvették János pereai és júdeai munkáját. (Az Urantia könyv, 141:1.5) Kr.u. 28 ― Január 10., este. Keresztelő Jánost lefejezik Heródes Antipász parancsára. Másnap János néhány tanítványa, akik Machéruszban jártak és ott hallottak a kivégzésről, elmennek Heródeshez, és kérik a test kiadatását, melyet sírba tesznek, később pedig Sebastéban, Abner lakhelyén temetnek el. (Az Urantia könyv, 144:9.1) Kr.u. 28 ― Január 12. Amikor Jézus meghallgatta a jelentésüket, feloszlatta a tömeget és összehívta a huszonnégyeket, s azt mondta: „János halott. Heródes lefejeztette. Ma éjjel tartsatok közös tanácskozást és a dolgaitokat megfelelően intézzétek el. Nincs több vesztegetni való időnk. Eljött az idő, hogy nyíltan és erővel hirdessük az országot. Holnap Galileába megyünk.” (Az Urantia könyv, 144:9.1) Kr.u. 28 ― Január 13., kedd este. Jézus és az apostolok megérkeztek Kapernaumba, és szokás szerint Zebedeus betszaidai otthonát tették meg szálláshelyüknek. Most, hogy Keresztelő János halott volt, Jézus arra készült, hogy elindulnak az első nyílt és nyilvános hitszónoki vándorútra Galileában. (Az Urantia könyv, 145:0.1) Kr.u. 28 ― Január 18-tól (vasárnap) március 17-ig. Jézus és az apostolok megkezdték az első valóban nyilvános tanhirdető vándorútjukat Galilea városaiban, s az útjuk nagyjából két hónapon át tartott. E vándorúton Jézus és a 12 apostol, akiket János korábbi apostolai segítettek, hirdették az evangéliumot és keresztelték a híveket Rimmonban, Jotapatában, Rámában, Zebulunban, Jirónban, Gischalában, Korazinban, Mádonban, Kánában, Nainban és Éndórban. Jézus a jiróni ottlétének nagy részében az ottani bányákban bányászként dolgozott. (Az Urantia könyv, 146:0.1; 146:4.2) Kr.u. 28 ― Május 3-tól október 3-ig. Jézus és az apostoli társaság Zebedeus otthonában lakik Betszaidában. A száraz évszak ezen öt hónapja alatt egy nagy tábort tartanak fenn a parton, a Zebedeus-féle lakhely közelében, melyet jelentős mértékben kibővítettek, hogy befogadhassa Jézus egyre gyarapodó családját. E parti táborban, melyet az igazságkeresők, a gyógyulásra vágyók és a kíváncsiskodók folyton változó sokasága tölt meg, a jelenlévők száma ötszáz és ezerötszáz között változik. E sátorváros Zebedeus Dávid általános felügyelete alatt áll, akinek ebben az Alfeus ikrek segítenek. A különféle betegeket elkülönítik és egy hívő orvos, egy bizonyos Elman nevezetű szíriai felügyelete alá helyezik. (Az Urantia könyv, 148:0.1) Kr.u. 28 ― Október 3-tól (vasárnap) december 30-ig. A galileai második nyilvános tanhirdető vándorút kezdete. E vállalkozásban Jézus és az ő 12 apostola is részt vesz, akiket a 117 vándor hitszónokból álló, újonnan kiképzett testület és számos egyéb érdeklődő személy is segít. E vándorúton ellátogattak Gadarába, Ptolemaiszba, Jafiába, Dabarittába, Megiddóba, Jezréelbe, Szkítavárosba, Tariceába, Hipposzba, Gamalába, Betszaida-Juliászba és sok más városba és faluba is. (Az Urantia könyv, 149:0.1) Kr.u. 28 ― Ruth az egyetlen olyan tagja Jézus családjának, aki következetesen és fenntartások nélkül hisz Jézus földi küldetésének isteni voltában a szellemi öntudatra ébredésének első pillanatától egészen Jézus mozgalmas segédkezéséig, haláláig, feltámadásáig és felemelkedéséig; és Ruth végül úgy jutott át a túlvilágokra, hogy sohasem kételkedett az apai fivére húsvér testbeli küldetésének természetfeletti jellegében. A kis Ruth Jézus fő vigasza, ami a földi családját illeti. (Az Urantia könyv, 145:0.3)

45


Kr.u. 29 ― Január 17. Jézus előző nap bejelenti Betszaidában, hogy másnap kijelölnek tíz nőt az országért való szolgálati munkára. A Jézus által kiválasztott és megbízott eme tíz nő a következő volt: Zsuzsanna, a názáreti zsinagóga korábbi előéneklőjének leánya; Johanna, Kuzának, Heródes Antipász intézőjének a felesége; Erzsébet, aki egy tibériásbeli és szeforiszbeli tehetős zsidónak volt a leánya; Márta, András és Péter nővére; Rákhel, Júdásnak, a Mester húsvér testbeli öccsének sógornője; Naszanta, Elmannak, a szíriai orvosnak a leánya; Milka, Tamás apostol egyik unokatestvére; Ruth, Lévi Máté legidősebb leánya; Kelta, egy római centurió leánya; és Agaman, egy damaszkuszi özvegy. Később Jézus még két másik nővel bővítette e csoportot – a magadáni Máriával, valamint Rebekával, az arimateai József leányával. Ettől fogva a férfiak nem tekinthettek a nőkre úgy, mint akik szellemükben alsóbbrendűek. (Az Urantia könyv, 150:1.1-1.3) Kr.u. 29 ― Április 30., szombat éjjel. Amikor Jézus éppen vigasztaló és bátorító szavakat intéz a lehangolt és összezavarodott tanítványaihoz, Tibériásban tanácskozásra kerül sor Heródes Antipász és a jeruzsálemi Szanhedrint képviselő különleges megbízottak egy csoportja között. Ezek az írástudók és farizeusok Heródest Jézus letartóztatására biztatják; mindent megtesznek, hogy meggyőzzék arról, hogy Jézus viszály, sőt lázadás kitöréséig szítja a néphangulatot. Heródes azonban nem hajlandó eljárni vele szemben úgy, mint egy politikai bűnelkövetővel. Heródes tanácsadói pontos jelentést tettek neki a tó túloldalán lejátszódott eseményről, amikor is az emberek Jézust királlyá akarták nyilvánítani és arról, hogy Jézus visszautasította az ajánlatot. (Az Urantia könyv, 154:0.1) Kr.u. 29 ― Május 8., vasárnap. Jeruzsálemben a Szanhedrin olyan határozatot hozott, hogy bezárnak minden palesztinai zsinagógát Jézus és követői előtt. Ez a jeruzsálemi Szanhedrin részéről új és példátlan hatáskörbitorlás. Annak előtte minden egyes zsinagóga az istenimádók független gyülekezeteként létezett és működött, és a saját kormányzótestületük vezetése és irányítása alatt állt. Csak a jeruzsálemi zsinagógák tartoztak a Szanhedrin hatáskörébe. Száz hírnököt küldtek ki késlekedés nélkül e határozat közlésére és végrehajtatására. Röpke két hét alatt a hebroni zsinagógát kivéve Palesztinában minden zsinagóga meghajolt a Szanhedrin eme kiáltványa előtt. (Az Urantia könyv, 154:2.1) Kr.u. 29 ― Május 22., vasárnap. E vasárnap reggel még napkelte előtt Dávid egyik hírnöke érkezik Tibériásból nagy sietve, arról hoz hírt, hogy Heródes úgy rendelkezett, illetőleg úgy akar rendelkezni, hogy a Szanhedrin tisztviselői tartóztassák le Jézust. E küszöbönálló veszély hírére Zebedeus Dávid hívatja a hírnökeit és kiküldi őket a tanítványok minden helyi csoportjához, s összehívja őket egy rendkívüli tanácskozásra aznap reggel hét órára. Amikor Júdásnak (Jézus öccsének) a sógornője értesül erről az aggasztó jelentésről, sietve tájékoztatja Jézus egész családját, akik a közelben laktak, s hívja őket, hogy nyomban jöjjenek el a Zebedeus házhoz. És e sürgős hívásra válaszul Mária, Jakab, József, Júdás és Ruth össze is gyűlt. (Az Urantia könyv, 154:5.1) Kr.u. 29 ― Jézus három éven át hirdette, hogy ő az „Ember Fia”, s ugyanezen három év alatt az apostolok egyre inkább ragaszkodtak ahhoz, hogy ő a várt zsidó Messiás. Most elárulja, hogy ő az Isten Fia, és úgy döntött, hogy az Ember Fiának és az Isten Fiának együttes természetét leíró fogalomra építi a mennyországot. (Az Urantia könyv, 157:5.3) Kr.u. 29 ― Augusztus 12., péntek, napszállta előtt. Jézus és társai a Hermon-hegy lábához érkeznek, annak a helynek a közelébe, ahol egykor a Tiglát nevű legény várakozott, mialatt a Mester fent járt a hegyen egymagában, hogy elrendezze az Urantia szellemi végzeteit és gyakorlatilag véget vessen a Lucifer-féle lázadásnak. És két napot töltenek itt a sebesen közeledő eseményekre való szellemi felkészüléssel. (Az Urantia könyv, 158:0.1) 46


Kr.u. 29 ― Augusztus 15., hétfő. Az átlényegülés. Jézus és a három apostol elindul fel a Hermon-hegyre. Péter, Jakab és János mélyen aludt egy fél óráig, de hirtelen egy közeli, sercegő hangra ébrednek, és nagy meglepetésükre és megdöbbenésükre, ahogy körülnéznek, látják, amint Jézus elmélyülten beszélget két ragyogó lénnyel, akik a mennyei világ fényének öltözékét viselik. Péter tévesen arra következtet, hogy a Jézus társaságában lévő két lény Mózes és Illés; a valóságban Gábriel és a Melkizedek Atya volt az. (Az Urantia könyv, 158:1.1,8) Kr.u. 30 ― Március. A hónap közepére, akkorra, amikor Jézus elindul Jeruzsálem felé, négyezernél is több ember alkotja azt a népes hallgatótábort, mely reggelente Jézus, illetőleg Péter hitszónoklatában részesül. A Mester a földi munkája befejezéséül azt az időpontot választotta, amikor az üzenete iránti érdeklődés magasan szárnyalt. (Az Urantia könyv, 165:1.2) Kr.u. 30 ― Március. Lázár feltámasztása. Röviddel dél után történt, hogy Márta kiszaladt Jézus elé, aki éppen átkelt a Betánia melletti hegyormon. Fivére, Lázár már négy napja halott volt és vasárnap délután el is temették egy külön sírba a kert egyik távoli végében. A sírbolt bejáratát elzáró sziklát e nap, vagyis csütörtök reggelén gördítették a helyére. Jézus az Atyához imádkozott, majd hangosan azt mondta, „Lázár, jöjj elő!” És Lázár addig élettelen alakja megmozdult és rövidesen fel is ült azon a sziklapadon, melyre a sírban elhelyezték. (Az Urantia könyv, 168:0.1, 2.2-2.3) Kr.u. 30 ― Március 31., péntek. Jézus és az apostolok röviddel délután négy óra után érkeznek meg Betániába. Lázár, az ő nővérei és a barátaik már várják őket; és lévén, hogy olyan sok ember jött el mindennap Lázárhoz, hogy a feltámadásáról beszéljen vele, Jézust tájékoztatják, hogy előkészületeket tettek arra, hogy az egyik hívő szomszédnál lakhasson, egy bizonyos Simon nevezetű embernél, aki Lázár apjának halála óta a kis falu első polgára. (Az Urantia könyv, 172:0.1) Kr.u. 30 ― Április 4., kedd. Este 8:00 órakor hívják össze a Szanhedrint a sorsdöntő ülésre. A zsidó nemzet e legfelsőbb bírósága számos korábbi alkalommal nem szabályszerűen már halálra ítélte Jézust. E méltóságos kormányzó testület már sokszor elszánta magát, hogy véget vet Jézus tevékenységének, de korábban még sohasem döntöttek úgy, hogy bármi áron letartóztatják és kivégeztetik. Éppen éjfél előtt történt, hogy a Szanhedrin, az akkori összetételében, hivatalosan és egyhangúan megszavazta Jézus és Lázár halálos ítéletét. (Az Urantia könyv, 175:3.1) Kr.u. 30 ― Április 5., szerda. Júdás árulása. Röviddel az után, hogy Jézus és János Márk elhagyta a tábort, Karióti Júdás eltűnt a testvérei köréből, és nem is tért vissza késő délutánig. Ez az összezavarodott és elkeseredett apostol, a Mester ama külön kérése ellenére, hogy ne menjenek be Jeruzsálembe, sietett, hogy odaérjen a Jézus ellenségeivel megbeszélt találkozóra a főpap, Kajafás házához. Ez alkalommal a Szanhedrin nem hivatalos ülést tartott itt és az ülés időpontját aznap délelőtt nem sokkal 10:00 óra utánra tűzték ki. (Az Urantia könyv, 177:4.1) Kr.u. 30 ― Április 6., csütörtök. Az utolsó vacsora. (Az Urantia könyv, 179:0.1) Kr.u. 30 ― Április 6., csütörtök éjjel. A Getszemáni kertben. (Az Urantia könyv, 182:3.1) Kr.u. 30 ― Április 6., csütörtök éjjel. Amikor Karióti Júdás a templomból elindult, nagyjából fél tizenkettőkor, több mint hatvan ember kísérte – templomi őrök, római katonák és a főpapok és vezetők kíváncsi szolgái. (Az Urantia könyv, 183:2.4)

47


Kr.u. 30 ― Április 6., csütörtök éjjel. Jézus elfogása. Amikor a fegyveres katonák és őrök e csoportja fáklyákat és lámpásokat tartva a kerthez közeledett, Júdás jóval a csapat előtt lépkedett, hogy gyorsan azonosítani tudja Jézust, és így a letartóztatására készülők könnyedén elfoghassák még mielőtt a társai a védelmére siethetnének. (Az Urantia könyv, 183:3.1) Kr.u. 30 ― Április 7., péntek reggel. Körülbelül fél négyre járt az idő, amikor a főpap, Kajafás megnyitotta a Szanhedrin tagjaiból álló vizsgálóbíróság ülését és elrendelte, hogy hozzák eléjük Jézust e hivatalos bírósági tárgyalásra. A Szanhedrin három korábbi alkalommal nagy szavazati többséggel már halálra ítélte Jézust. (Az Urantia könyv, 184:3.1) Kr.u. 30 ― Április 7., péntek reggel. E szörnyű óra alatt Jézus egyetlen szót sem szólt. Az emberi szív valószínűleg nem képes felfogni azt a felháborodással vegyes elborzadást, mely egy hatalmas világegyetemen söpört végig, amint a mennyei értelmek tanúi voltak annak a látványnak, hogy szeretett Uruk aláveti magát az ő tudatlan és félrevezetett teremtményei akaratának a bűntől elhomályosult szférán. (Az Urantia könyv, 184:4.3-4.4) Kr.u. 30 ― Április 7., péntek reggel. 6:00 órakor Jézust elvezetik Kajafás házából Pilátus, a római helytartó elé, aki Júdeát, Szamariát és Idumeát kormányozta Szíria teljhatalmú császári megbízottjának közvetlen felügyelete alatt. A megkötözött Mestert a templomőrség vitte a római kormányzó elé, hogy megerősítse a halálos ítéletet, melyet a Szanhedrin tagjaiból álló bíróság oly igazságtalanul és szabálytalanul már kiszabott; a Mestert kísérve ott volt mintegy ötven vádlója, közöttük a Szanhedrin tagjaiból álló bíróság (főleg szadduceusok), Karióti Júdás és a főpap, Kajafás, valamint jelen volt János apostol is. (Az Urantia könyv, 184:5.11; 185:0.1) Kr.u. 30 ― Április 7., péntek reggel. Júdás halála. A mennyország ezen egykori földi követe ekkor Jeruzsálem utcáit járja, elhagyatva és magányosan. A kétségbeesése reménytelen és gyakorlatilag végleges. Áthalad a városon és tovább a városfalon át kívülre, majd pedig tovább, a Hinnom völgyének szörnyű magányába, ahol is felmászik a meredek sziklákon, és a ruhája övét leveszi, annak egyik végét egy kis fára kötözi, a másikat pedig a nyaka köré, és leveti magát a mélységbe. (Az Urantia könyv, 186:1.7) Kr.u. 30 ― Április 7., péntek reggel. Röviddel 8:00 óra után adja át Pilátus Jézust a katonáknak és kevéssel 9:00 óra előtt indulnak el a keresztre feszítés helyszínére. E több mint félórás időtartam alatt Jézus egy szót sem szól. (Az Urantia könyv, 186:4.2) Kr.u. 30 ― Április 7., péntek reggel. A keresztre feszítés. Röviddel 9:00 óra után a halálmenet odaér a Golgotához, és a római katonák hozzáfognak, hogy a két zsiványt és az Ember Fiát a keresztjére szegezzék. Nagyjából fél tízkor teszik fel Jézust a keresztre. Még 11:00 óra előtt ezernél is több ember gyűlik össze, hogy tanúja legyen az Ember Fia keresztre feszítése látványának. E rettenetes órák alatt egy világegyetem nem látható seregei állnak némán s figyelik a Teremtőjüket érintő eme rendkívüli történést, amint uruk teremtményi halállal, sőt egy elítélt bűnöző leggyalázatosabb halálával haldokol. (Az Urantia könyv, 187:1.11; 187:3.1) Kr.u. 30 ― Április 7., délután. Jézus meghal a kereszten. Éppen három órához közeledik az idő, amikor Jézus hangosan így kiált: „Bevégeztetett! Atyám, kezedbe ajánlom szellememet.” És amikor ezt elmondta, a feje lehanyatlik és befejezi az életküzdelmet; 36 éves volt. Látván, hogy Jézus miként hal meg, a római centurió a mellkasára csapott és azt mondta: „Ez valóban igaz ember volt; ő valóban az Isten Fia kellett, hogy legyen”. És attól az órától hinni kezdett Jézusban. (Az Urantia könyv, 187:5.5)

48


Kr.u. 30 ― Április 7., péntek délután. Nagyjából 16:30-kor Jézus temetési menete elindult a Golgotától József sírboltja felé, az út túloldalára. A testet egy lenvászon lepelbe tették, melyet négy férfi vitt, akiket a Galileából való, hűséges női virrasztók követtek. A Jézus anyagi testét a sírhoz szállító halandók a következők voltak: József, Nikodémusz, János és a római centurió. (Az Urantia könyv, 188:1.3) Kr.u. 30 ― Április 9., vasárnap reggel 3:02-kor. Jézus feltámadása. A názáreti Jézus feltámadott morontia alakja és személyisége előjött a sírból. (Az Urantia könyv, 189:1.1) (A hívek számára Lázár és Jézus feltámadása meggyőzően bizonyítja, hogy a halál nem a lét megszűnését jelenti, hanem átmenetet az egyik létalakból a másikba.) Kr.u. 30 ― Április 9., vasárnap reggel. Nagyjából fél négyre jár az idő, amikor a kenőcsöket hozó öt nő odaér az üres sírhoz. Ahogy a damaszkuszi kapun kiléptek, számos, a városba bemenekülő katonával találkoztak, akik kisebb-nagyobb rémület jeleit mutatták, és ez arra késztette őket, hogy néhány percre megálljanak; de amikor semmi sem történt, folytatták útjukat. (Az Urantia könyv, 189:4.5) Kr.u. 30 ― Április 9., vasárnap 4:30. A Mihály által elrendelt feltámadási számbavétel. Létrehozzák a főangyalok világegyetem-igazgatási egységparancsnokságát és a főangyalok köre is ekkor működik első alkalommal az Urantiáról. (Az Urantia könyv, 45:4.2; 189:3.2; 37:3.3) Kr.u. 30 ― Április 16. Zebedeus János elvitte Máriát, Jézus anyját a betszaidai házába. Jakab, Jézus legidősebb öccse a családjával maradt Jeruzsálemben. Ruth Betániában maradt Lázár nővéreivel. Jézus családjának többi tagja visszatért Galileába. Kr.u. 30 ― Május 18., csütörtök. Jézus mennybemenetele. Jézus ekkor jelenik meg 19. és egyben utolsó alkalommal. 7:45-kor körül járt az idő ezen a reggelen, amikor a morontia Jézus eltűnt a tizenegy apostol figyelő tekintete elől, hogy megkezdje a felemelkedést az Atyja jobbjára, hogy ott megkapja a hivatalos megerősítést arról, hogy a Nebadon világegyetem feletti főhatalma immár kiteljesedett. (Az Urantia könyv, 193:3.1, 193:5.5) Kr.u. 30 ― Május 18. Pünkösd, és a Vigasztalónak, az Igazság Szellemének az elküldése (Az Urantia könyv, 194:1.1) Kr.u. 30 ― Május 18. 16:30-ra több mint 2000 hívő követi az apostolokat Siloám tavához, ahol Péter, András, Jakab és János megkereszteli őket a Mester nevében. (Az Urantia könyv, 194:1.4) Kr.u. 30 ― Június. Zebedeus Dávidnak és Ruth-nak, Jézus legfiatalabb húgának esküvője. (Az Urantia könyv, 190:1.10) Kr.u. 34 ― A Lanonandek Fiú, Fortant csatlakozik Lanaforge kíséretéhez. (Az Urantia könyv, 45:3.7) Kr.u. 34 ― A 24 tanácsos kijelölése a Jerusemen. (Az Urantia könyv, 45:4.1) Kr.u. 40 ― Máté apostol eredeti feljegyzésének megszerkesztése és beemelése, épp azelőtt, hogy elhagyta Jeruzsálemet az evangéliumi hitszónoklati tevékenység megkezdése miatt. Ez magánjellegű feljegyzés volt. (Az Urantia könyv, 121:8.6) Kr.u. 50 ― Az apostolok először Jézus nevében kereszteltek; csaknem 20 év telt el, mire „az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében” kezdtek keresztelni. Csak a keresztelésre volt szükség 49


a hívek közösségébe való felvételhez. Ekkor még nem volt szervezetük; a közösségük egyszerűen csak a jézusi testvériség volt. (Az Urantia könyv, 194:4.9) Kr.u. 59 ― Lázár halála. A Kr.u. 30-ban végbement feltámadása után Lázárból a filadelfiai egyház kincstárnoka vált, és erős támogatója lett Abnernek Pállal és a jeruzsálemi egyházzal szemben. Végül 67 éves korában ugyanazon betegségtől halt meg, mely fiatalabb korában Betániában elvitte. (Az Urantia könyv, 168:5.3) Kr.u. 67 ― Péter apostol halála (Az Urantia könyv, 121:8.3) Kr.u. 68 ― A Márk által írt evangélium. János Márk írta a legkorábbi (leszámítva András jegyzeteit), a legrövidebb és a legegyszerűbb feljegyzést Jézus életéről. Úgy ábrázolta a Mestert mint segédkezőt, aki ember volt az emberek között. Bár Márk az általa bemutatott helyszíneken maga is megfordult, a feljegyzése valóságban a Simon Péter szerinti evangélium. Már korán Péter mellé szegődött; később pedig Pál mellé. Márk e feljegyzést Péter biztatására és a római egyház nyomatékos kérésére írta meg. Tudván, hogy a Mester mily következetesen tiltotta a tanításainak leírását a földön és a húsvér testben való ittléte során, Márk az apostolokhoz és a többi vezető tanítványhoz hasonlóan nem tudta rászánni magát e dolgok leírására. Péter azonban úgy érezte, hogy a római egyháznak szüksége van az ilyen írott beszámoló jelentette segítségre, és Márk beleegyezett, hogy hozzáfog annak elkészítéséhez. A Péter által jóváhagyott vázlat alapján és a római egyház számára kezdett írni. Az evangéliumot röviddel a Kr.u. 68. év vége előtt fejezte be. Márk teljes mértékben a maga és Péter emlékeiből dolgozott. (Az Urantia könyv, 121:8.3) Kr.u. 70 ― Máté evangéliuma. Izador elmenekült Jeruzsálemből azt követően, hogy Titusz seregei körülzárták a várost, s magával vitte Pellába Máté jegyzeteinek egy másolati példányát. Izador a 71. évben, még a pellai ottléte alatt írta meg a Máté szerint való evangéliumot. Szintén nála volt a Márk-féle beszámoló első négyötöde. (Az Urantia könyv, 121:8.7) Kr.u. 74 ― November 21. Abner halála. Abner 89 éves koráig élt, és Filadelfiában halt meg. Egészen élete végéig hűséges híve és tanítója maradt a mennyország evangéliumának. (Az Urantia könyv, 166:5.7) Kr.u. 82 ― A Lukács által írt evangélium. Lukács, az antiókhiai pizidiabeli orvos, Pál egyik nem-zsidó áttért híve volt, és ő egy egészen más történetet írt meg a Mester életéről. Követni kezdte Pált és Kr.u. 47-ben ismerkedett meg Jézus életével és tanításaival. Lukács a feljegyzésében sokat megőriz az „Úr Jézus Krisztus kegyelméből”, ahogy e tényeket Páltól és másoktól összegyűjtötte. Egészen a Pál halála utáni időkig nem szőtte bele a maga számos jegyzetét az evangéliumba. Lukács Akhájában készítette el az írását. A tervei szerint három könyv foglalkozott volna Krisztus és a kereszténység történetével, azonban Kr.u. 90-ben meghal, épp mielőtt befejezte volna e munkáinak a második részét, az „Apostolok cselekedeteit”. (Az Urantia könyv, 121:8.8-8.9) Kr.u. 100 ― A hellén kultúra a Krisztus utáni első században már elérte a legmagasabb szintjeit; a hanyatlása már megkezdődött; a tudásszint emelkedett, a tehetség minősége azonban romlóban volt. Jézus eszméi és eszményképei, melyeket a kereszténység részlegesen magában foglalt, éppen ekkoriban váltak a görög műveltség és tudás megmentő részeivé. (Az Urantia könyv, 195:1.9) Kr.u. 101 ― János evangéliuma. A János szerint való evangélium nagyobbrészt Jézusnak a Júdeában és Jeruzsálem környékén végzett azon munkájához kapcsolódik, mely a többi feljegyzésben nem szerepel. Ez az úgynevezett János, a Zebedeus fia szerint való evangélium,

50


és bár nem János írta, ő ösztönözte annak megírását. Az első megírása óta többször is átszerkesztésnek vetették alá annak érdekében, hogy úgy tűnjön, mintha maga János írta volna. E feljegyzés készítésekor János birtokában volt a többi evangélium, és úgy látta, hogy nagyon sok dolog kimaradt belőlük; ennek megfelelően arra bátorította társát, Nátánt, egy cezáreai görög zsidót, hogy fogjon hozzá az íráshoz. A tartalom kialakításakor János a maga emlékanyagára és az akkor már létező három feljegyzésre hagyatkozott. Ő maga nem készített feljegyzéseket. Az „első jánosi” nevet viselő levelet maga János írta kísérőlevélként ahhoz a munkához, melyet Nátán az ő irányításával végzett. (Az Urantia könyv, 121:8.10) Kr.u. 103 ― János apostol százegy éves korában halt természetes halált Efezusban. (Az Urantia könyv, 139:4.15) Kr.u. 200 ― A Krisztus utáni második század hozta el a világtörténelem legkedvezőbb időszakát ahhoz, hogy egy jó vallás fejlődhessen a nyugati világban. (Az Urantia könyv, 195:3.7) Kr.u. 416 ― Máté Jézusról szóló eredeti feljegyzésének utolsó másolata megsemmisül egy szíriai rendháztűzben. (Az Urantia könyv, 121:8.6) Kr.u. 1000 ― Makiventa Melkizedek, Sálem egykori bölcse, láthatatlanul jelen van az Urantián egy száz évnyi időszakra, amikor is a bolygó állandó főkormányzójaként tevékenykedik. (Az Urantia könyv, 93:10.10) Kr.u. 1034 ― A Rák csillagköd keletkezése (Az Urantia könyv, 41:8.4) Kr.u. 1200 ― A középkorban az Urantia Egyesült Közteslényei kérelmezik egy új kinyilatkoztatás megjelenését nagyjából az Urantia könyv szerinti mintára. (Kulieke) Kr.u. 1200 ― A közép-ázsiai anditák már régen elhalványult, de egykor kivételes katonai tehetségének utolsó nagy megnyilvánulására Dzsingisz kán uralkodása alatt kerül sor, amikor a mongolok megkezdik az ázsiai földrész jelentős részének meghódítását. A régi anditákhoz hasonlóan e harcosok is az „egyetlen mennyei Isten” létét hirdetik. (Az Urantia könyv, 79:1.9) Kr.u. 1434 ― A Mihály-emlékmű elkészül a Jerusemen. (Az Urantia könyv, 46:5.12) Kr.u. 1500 ― A Jehova a legutóbbi időkben használatos kifejezés a héber gyakorlatban végül kialakult, kiteljesített Jahve-fogalom megjelölésére. De a Jehova megnevezés egészen Jézus kora után ezerötszáz évig még nem volt használatos. (Az Urantia könyv, 96:1.10) Kr.u. 1572 ― Az Urantia könyv megemlít egy rendkívüli kettőscsillag-robbanást, melynek fénye ekkor éri el az Urantiát és még fényes nappal is látható volt szabad szemmel. Ez volt a legutóbbi nagy kozmikus kitörés az Orvontonban. (Az Urantia könyv, 41:3.5) Kr.u. 1808 ― Igazi látnokok és tanítók léptek fel, hogy leleplezzék a sámánizmust és lerántsák róla a leplet. Még az eltűnő vörös embernek is volt egy prófétája az elmúlt száz évben, a sóni Tenskwatawa, aki előre jelezte az 1806-os napfogyatkozást és leleplezte a fehér ember által elkövetett bűnöket. (Az Urantia könyv, 90:2.9) Kr.u. 1880 ― Az Urantia könyv említi a Bengáliában (India) földet ért meteort. (Az Urantia könyv, 85:1.2)

51


Kr.u. 1884 ― Az Orvontonban jelenleg nem túl sok működő nap-formáló csillagköd van, bár az Androméda, mely a lakott felsőbb-világegyetemen kívül esik, igen tevékeny. Az Andromeda csillagköd óriási novája negyven perc alatt omlott össze. (Az Urantia könyv, 15:4.7; 41:8.3) Kr.u. 1924 ― Február 11. Makiventa Melkizedek bejelenti a kapcsolattartó csoportnak az Urantia írások elkészítésének tervét. (Kulieke) Kr.u. 1927 ― Az Urantia mint civilizált bolygó elismerése. (Kulieke) Kr.u. 1934 ― Az Urantia írások I., II. és III. részét összeállítja a kinyilatkoztatási bizottság. (Az Urantia könyv, 56:10.23) Kr.u. 1934 ― A huszadik század megoldandó új problémákat hozott a kereszténységnek és minden más vallásnak. (Az Urantia könyv, 195:5.1) Kr.u. 1934 ― Az anyagelvű korszak legrosszabb része már lezárult; a jobb megértés napja már virrad. A tudományos világ felsőbb elméi a világszemléletükben többé már nem teljesen anyagelvűek, de az egyszerű emberek a korábbi tanok eredményeként még mindig hajlanak ebbe az irányba. (Az Urantia könyv, 195:6.4) Kr.u. 1935 ― Megérkezik az Urantia írások IV. része, melyben Jézus életéről és tanításairól számol be az urantiai közteslények bizottsága. (Az Urantia könyv, IV. rész) Kr.u. 1939 ― Megkezdi működését a Hetvenek csoportja, melynek feladata egyebek között a kapott írások alapos tanulmányozása. (Kulieke) Kr.u. 1950 ― Augusztus 21. Gábriel Lucifer elleni perének kezdete. Az összes elszigetelt világon feláll a bolygók átmeneti kormánya. (Az Urantia könyv, 53:9.4) A szalvingtoni Gábriel személyesen is ellátogat az Urantiára, és a Norszon nevű Melkizedek Fiút mint az Urantia Bolygóhercege helyettesének (Makiventának) Személyes Kormányzóját beiktatja hivatalába. Gábriel 18 órán át tartózkodott az Urantián. (Kulieke) Kr.u. 1951 ― November. Az Urantia újonnan megalakított Legfelsőbb Bírósága megkezdi működését. (Kulieke) Kr.u. 1954 ― Február 11. Az Urantia Bolygóhercege helyettesének Személyes Kormányzója bejelenti, hogy a kinyilatkoztatás ügyének általános irányításával az elkövetkező 500 évre a Haladás Szeráfjait (a fejlődés angyalait) bízza meg, azzal, hogy az első száz évben az Egyházak Szeráfjai (a vallási őrangyalok) gyakorolhatják a közvetlen irányítást. (Kulieke) Kr.u. 1955 ― Október 12. 10.000 nyomtatott példányban megjelenik az Urantia könyv első, eredeti angol nyelvű kiadása („The Urantia Book”). Kr.u. 2010 ― Augusztus 21. Megjelenik az Urantia könyv első magyar kiadása nyomtatásban.

Felhasznált irodalom: 1. Az Urantia könyv. UF-HUN-001World-2010-1. © 2010 Urantia Foundation. ISBN 978-1883395-11-7. http://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv 52


2. Urantia Book Timeline. The Urantia Book Fellowship. http://www.truthbook.com/index.cfm/donations/quotes/faq/index.cfm?linkID=2314 3. Kantor, David: Study Timeline For Part III of The Urantia Book With Related Historical Information. The Urantia Book Fellowship. http://urantiabook.org/archive/studyaid/timeline.htm 4. Kulieke, Mark: Birth of a Revelation. The Story of the Urantia Papers. Third edition. 1994. 5. Halvorson, Ch.M.: History of Life. http://www.ubthenews.com/HalvorsonStudy/histlife.pdf

53

Egyes események és történések időrendi sora az Urantia könyv szerint *

Recommend Documents