Áttekintő bevezetés az Urantia könyvhöz (Meredith J. Sprunger, Ph.D.)
This work uses quotations from the Hungarian-language translation of The Urantia Book published by Urantia Foundation, © 2010 Urantia Foundation, 533 Diversey Parkway, Chicago, Illinois 60614, USA; +1 (773) 525-3319; http://www.urantia.org; all rights reserved. The views expressed in this work are those of the author and do not necessarily represent the views of Urantia Foundation or its affiliates.
1. Bevezetés és áttekintő vázlat A. Alapvető tudnivalók 1. Az Urantia könyvet a Urantia Foundation (533 Diversey Parkway, Chicago, IL 60614, USA) adta ki [angol nyelven először 1955-ben, magyarul 2010-ben – a szerk. megj.]. A könyv 2046 [az angol eredeti: 2097 – a szerk. megj.] oldalas, és négy részből áll: I. A központi és a felsőbb-világegyetemek, 344 [az angol eredeti: 354 – a szerk. megj.] oldal. II. A helyi világegyetem, 281 [az angol eredeti: 294 – a szerk. megj.] oldal. III. Az Urantia története, 659 [az angol eredeti: 671 – a szerk. megj.] oldal. IV. Jézus élete és tanításai, 762 [az angol eredeti: 778 – a szerk. megj.] oldal. 2. A könyv írásmodora és tartalma kiváló minőségű. Igazolja a meghatározó bölcseletivallási nézetek alapvető zsidó-keresztény teisztikus megközelítését és megerősíti minden vallás legjobb elemeit. 3. Az Urantia könyv új kinyilatkoztatásnak mutatkozik, de az olvasónak emlékeznie kell arra, hogy az állítás vagy a tekintélyi alap nem megfelelő bölcseleti vizsgálati szempontja az igazságnak. Az olvasó csakis a könyv tartalmának minősége alapján alkothat ítéletet. B. Általános bevezetés: A vallási örökségünk megelevenítése 1. Nagy szükség van üde és teljesebb szellemi látképre. 2. A magát kinyilatkoztatásnak beállító dolgokat gyanakvással kell fogadnunk. Ezek esetében a döntő megmérettetés nem más, mint a következetes bölcseleti értékelés és a gyakorlati tapasztalati hitelesítés. 3. A könyv határozott és teljességre törekvő bölcseleti irányultságot tükröz. Kiteljesíti, minőségileg is javítja és szerves egységbe rendezi a hagyományos felfogásokat és értékeket. 4. A könyv ismeretforrás, nem parancsolat. 5. Az Urantia könyv nem új egyház létrehozásában vagy új vallás megteremtésében érdekelt, hanem minden hagyományos vallási felfogás, vallásforma és vallási intézmény megelevenítésében. C. Kiegészítés az általános bevezetéshez: A hagyományos istentan és az Urantia könyv 1. A kinyilatkoztatás fogalma (...) 2. Isten tantétele (...)
3. Mindenségtan (...) 4. Kereszténységtan (...) 5. Üdvözülés (...) 6. Az ember tantétele (...) 7. Az egyház (...) 8. A jövőbeli élet (...) 2. Kinyilatkoztatás: A korszakos kinyilatkoztatás időszakos, sorozatos és fejlődési jellegű. A kinyilatkoztatás folytonos, ha az emberben lakozó Szellem igazságot nyilatkoztat ki az adott személyeknek. A kinyilatkoztatás mindig meghaladja a kifejlődött vallásokat. I. Az Urantia könyvben a kinyilatkoztatásról tükröződő kép 1. A korszakos kinyilatkoztatás időszakos, sorozatos és fejlődési jellegű. Amennyiben pedig az emberben lakozó Szellem igazságot nyilatkoztat ki az adott személyeknek, a kinyilatkoztatás folytonos. [p.1072 (101:2.12)] 2. A tudást fejlődés során felfedezve kell megszerezni, viszont a kinyilatkoztatás biztosítja a tudáselemek összehangolását és mutat irányt a szellemi értékeknek. Így sok idő takarítható meg a fejlődéssel járó tévedések és zavarok kiküszöbölésében. [p.1074 (101:4.6)] 3. A kinyilatkoztatás sohasem távolodik el messzire azon korszakra jellemző gondolkodási folyamatoktól, melyben adatik. A kinyilatkoztatás a fejlődés talajában gyökerezik. [p.976977 (92:4)], [p.1071 (101:2.2)] 4. A kinyilatkoztatás kiterjeszti és meghaladja az evolúciós vallásokat. [p.976-977 (92:4)] 5. A kinyilatkoztatás összehangolja és összerendezi a tudomány, a bölcselet és a vallás elemeit a valóság igazságaival. Áthidalja a fogalmi hiányosságokat. [p.59 (4:4.7)], [p.1070-1071 (101:2.1)], [p.1102 (103:6.12)], [p.1103 (103:7.8)] 6. A kinyilatkoztatást csakis az emberi tapasztalás igazolja. [p.1071 (101:2.8)] 7. A kinyilatkoztatás sohasem teljes addig, amíg az Egyetemes Atyát meg nem ismerjük. [p. 977 (92:4.9)] II. Összegzés 1. Az ember hajlamos összekeverni a nyelvet a valósággal, a szakszókincset az igazsággal. Az Újszövetség ugyanazokat a szellemi igazságokat tartalmazza attól függetlenül is, hogy kinyilatkoztatásként vagy pedig általános vallási irodalomként osztályozzuk. A rózsa alakja és illata mit sem változna azzal, ha éppen hagymának neveznénk. Az Urantia könyvet is így kell megítélni – az igazságtartalmi minősége szerint, nem pedig a kinyilatkoztatásinak mondott volta szerint. 2. A történetileg új szellemi igazság mindig is jellemző fogadtatásban részesült. A vallások túlbuzgó hívei és a vakhitűek „eretnekségnek” bélyegzik, vagy „az ördög művének” mondják, minként tették azt a farizeusok Jézus tanításaival. A társadalom hatalmi rendjei mindaddig rendszerint tudatosan mellőzik vagy lenézik, miként a szadduceusok Jézus esetében, amíg üzenetének visszhangjait fenyegetésként nem értékelik az anyagi erőikre vagy a hatalmukra. 3. A társadalom nagy vallási és szellemi átalakulásai mindig is a legalsó szinten végbement átalakulások eredményei voltak; a szellemi igazságra szomjazó egyszerű emberek örömmel fogadják a felszabadító igazságot. Az Urantia könyv a szellemi igazság örömünnepét nyújtja a vallási intézményeiből egyre jobban kiábránduló, ugyanakkor az igazságra szomjazó világnak. 3. Az Urantia könyvben az Istenről mutatott kép: A hagyományos felfogások és a korabeli fogalmak – mint amilyenek a folyamat-teológiaiak is – kiterjesztve, kibővítve és összehangolva jelennek meg.
I. Az Atya Isten 1. Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene. [p.21 (1:0.1)]Az Isten szellem, és Őrá úgy kell gondolnunk, mint minden dolog teremtőjére, szabályozójára és végtelen megtartójára. [p.24 (1:3.1)] Isten a tudományban oknak, a bölcseletben végső valóságnak, a vallásban pedig szerető Atyának tekinthető. [p.59 (4:4.7)] 2. Az Isten személy, aki képes megismerni és aki megismerhető; ő a személyiség forrása. [p.28 (1:5.8)], [p.78 (6:7.1)] Az Isten viselkedése személyes – tudatos és akarati. Isten nem rabja a saját tökéletességének és végtelenségének. [p.135 (12:7.6)] 3. Isten nem a természet, a törvény, a szépség vagy a szeretet hasonszava. Nem „az ember legnemesebb alkotása” és nem is emberszerű vagy gépszerű. Ő érzékfeletti valóság. [p.23 (1:2.1-2)] 4. Az Isten végtelen, örökkévaló, pártatlan, igazságos, szerető, irgalmas, mindenható, mindenütt jelenlévő, mindentudó és elsődleges. [ld. a 3. írást] 5. Isten a személyiség adományozója, és ő bennünk lakozik. Őbenne élünk és mozgunk és vagyunk mi. [p.70 (5:6.1)], [p.136 (12:7.12)] II. A Fiú Isten 1. A Fiú a világegyetemeknek kinyilvánított Isten szellemi és személyes természete. [p.78 (6:7.3)] Ő az Isten örök Szava. [p.73 (6:2.2)] Az Örökkévaló Fiú a nagy kegyelemsegédkező a teremtésösszesség számára. [p.74 (6:3.2)] „Az Örökkévaló Fiú az Egyetemes Atya szellemének és személyiségének teljes, kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása.” [p.87 (7:7.1)] 2. Az Örökkévaló Fiú szellemi-gravitációs vonzása alkotja a túlélő emberi lelkek Paradicsomra való felemelkedésének titkát. [p.83 (7:3.2)] 3. Az Örökkévaló Fiú fiai képesek megtestesülni a halandói húsvér testhez hasonló alakban. [p.85 (7:5.1,4)] III. A Szellem Isten 1. A Végtelen Szellem hatékonyan működik közre a szellemi növekedési és Paradicsom elérési Atya-Fiú terv kivitelezésében. Az Isten szeretet; a Fiú irgalom; a Szellem pedig segédkezés. [p.92 (8:3.5)], [p.96 (9:0.3)] 2. A Végtelen Szellem a minden tényleges valóság összekapcsolója – az energia átalakítója, az abszolút elme, az elme-gravitációs kör forrása, és a személyek számára segédkező. [p.97 (9:1.3)], [p.99 (9:3.5)], 3. A paradicsomi Háromság segédkezése összehangoltan zajlik. [p.53 (3:6.8)] IV. A Legfelsőbb Isten 1. A Legfelsőbb Isten az idő és a tér ténylegessé váló Istene. [p.4 (Előszó:II.15)] Nem más, mint az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése. [p.1269 (118:9.9)] A Legfelsőbb úgy növekszik, ahogy a fejlődő világegyetemek személyiségei elérik az Istenszerűséget. [p.1230 (115:6.4)] E felfogás igen jól illeszkedik azokhoz a korabeli istenség-fogalmakhoz, melyek Jung, Tillich, Teilhard de Chardin és Whitehead írásaiban olvashatók. A Whitehead-féle bölcseletből származó folyamat teológiában esik szó az Isten „elsőrendű” természetéről (VAGYOK, paradicsomi Háromság, Abszolútok), valamint az Isten „következményes” természetéről (Legfelsőbb). A Whiteheadféle felfogás, vagyis „a világegyetem mint élő szervezet”, párhuzamba állítható a Legfelsőbb Istennek Az Urantia könyvben bemutatott felfogásával. Ez utóbbi felfogás hasonlóságot mutat a hagyományos istentanban kialakított eszmével, „az Isten immanenciájával” is. 2. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban tenni kell valamit és lenni kell valamivé. [p.1225 (115:0.1)] A Legfelsőbb a minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója. [p.1248 (117:3.13)]
3. A Legfelsőbb Lény a jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével a nagy világegyetemben empirikus [élményelvi] főhatósági szerepkörben fog működni. [p.1245 (117:2.7)] V. A Hétszeres Isten 1. Az ember a Hétszeres Isten segédkezésén keresztül ismeri meg az Istent egyre jobban. Ezen a „szellemi létrán” jut egyre feljebb a világegyetemben a bolygói kiindulási pontjától a Paradicsomig. Világegyetemünkben a halandók a következő rendben találkoznak Istennel: a. Krisztus Mihály (Jézus, a helyi világegyetemünk Teremtő Fia) b. A Nappalok Elődei c. A Hetedik Tökéletes Szellem d. A Legfelsőbb Lény e. A Szellem Isten f. A Fiú Isten g. Az Atya Isten [p.11 (Előszó:VIII.1-8)], [p.1261 (118:2.2)] 2. Annak ellenére, hogy az Istenségnek a világegyetemek mindenségében való megnyilvánulásai mennyire összetettek, egy az Isten, és egyetemes egység van az ő segédkezésében. [p.614 (56:0.1)] „Bár az Isteniség megnyilatkozása lehet többszörös is, az Istenség az emberi tapasztalásban egyes, mindig egy. Az emberi tapasztalásban a szellemi segédkezés sem többes. Tekintet nélkül az eredeti többes jellegre, minden szellemi befolyás a rendeltetésében egy.” [p.369 (34:6.2)] VI. A VAGYOK fogalma – Az Első Forrás és Középpont 1. A VAGYOK fogalma az idő-korlátolta és tér-kötötte elme számára tett bölcseleti engedmény, mivel az ilyen elme képtelen megfelelően felfogni a nem-kezdődő és nemvégződő valóságokat és viszonyokat. [p.6 (Előszó:III.23)] {Kiv 3,14, 2Móz 3,14} a. A VAGYOK azáltal nyer személyiséget, hogy az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem Atyjává válik. A Fiúnak és a Szellemnek az Atyától való különválásával egyszerre jött létre a Paradicsom Szigete és a Központi Világegyetem. (Ténylegességüket tekintve a paradicsomi Háromság, a Paradicsom és a Központi Világegyetem mindig is létezett.) [p.6 (Előszó:III.23)] b. A VAGYOK lételvi és magvában benne rejlő valóságjegyei a hét Abszolút egymásra hatásában mutatkoznak meg: 1. Az Első Forrás és Középpont – Az Egyetemes Atya. 2. A Második Forrás és Középpont – Az Örökkévaló Fiú. 3. A Paradicsom Szigete – minden világegyetemi energiának és gravitációs szabályozásnak a forrása. 4. A Harmadik Forrás és Középpont – A Végtelen Szellem. 5. Az Istenségi Abszolút – az egyetemes okforrási és személyes lehetőségek eredeztetője. 6. A Korlátlan Abszolút – a világegyetemi nyugvó-válaszoló és végtelen elvi lehetőségek forrása.
7. Az Egyetemes Abszolút – az egyetemes egység és összerendezettség forrása. [p.1121-1122 (105:3.2-8)] 2. Isten, mint az Első Forrás és Középpont elsődleges a teljes valósághoz viszonyítva és kizárólag akarat korlátozza. [p.5 (Előszó:III.9)] „Az Első Forrás és Középpont nem más, mint a minden elmét, minden anyagot és minden szellemet korlátlanul meghaladó végtelenség.” [p.31 (1:7.7)] VII. Összegzés 1. Az Urantia könyv rendezett egységbe szervezi a háromsági és a folyamat-teológiai felfogást, az Istenről alkotott hagyományos felfogások legjobb elemeit vegyítve a jelenkor (Tillich, Teilhard de Chardin és Whitehead szerinti) dinamikus értelmezéseinek legjelentősebb elemeivel. 2. Noha az Isten fogalma jelentős bővülést mutat Az Urantia könyvben, gyökerei a történeti és a kortárs keresztény istentani alapokban erednek. 3. Az Urantia könyvbeli istenkép lényeges többlettartalma leginkább az, hogy úgy bővíti és rendezi egységbe a hagyományos felfogásokat, hogy megőriz minden korábbi szellemi értéket, s egyúttal új és építő jellegű gondolatokkal bővíti a keresztény istentant és bölcseletet. 4. Mindenségtan: A könyv rendezett fizikai és szellemi mindenségtant ad közre, mely a szellemi igazgatásnak és a segédkező személyiségeknek kiterjedt és alá-fölérendeltségen alapuló rendszerét írja le. I. Fizikai mindenségrajz 1. A világegyetem egyszerűsített csillagászati leírásában bentről kifelé haladva először a Paradicsom Szigetével találkozhatunk, melyet a központi világegyetem, a Havona egymilliárd tökéletes minta-világa vesz körül. Ezt a központi teremtésrészt hét fejlődő felsőbb-világegyetem övezi, bennük több billiónyi lakott bolygóval, s mindezt négy hatalmas külső térszint veszi körbe. [p.127 (12:1.3-9)], [p.162-163 (15:2.2-24)] a. A Paradicsomot, a központi világegyetemet és a hét felsőbb-világegyetemet együtt Nagy Világegyetemnek nevezik, s ez lakott világegyetemet jelent. b. A nagy világegyetemet és a jelenleg nem lakott négy külső térszintet együtt Világmindenségnek mondjuk. c. A felsőbb-világegyetemek nagy- és kisövezetekre, helyi világegyetemekre, csillagvilágokra, csillagrendszerekre és egyedi bolygókra oszthatók. 2. A Paradicsom az energia-anyag és az anyagi gravitáció abszolút középpontja és örök góca. [p.123 (11:8.2)] 3. Ez a fizikai mindenségrajzi leírás nagyjából összhangban van azzal, amit a korabeli csillagászat tudott vagy feltételezett a világegyetemről. Az Orvonton, vagyis a hetedik felsőbb-világegyetem azonosítható a Tejút galaxissal, és ennek nagyobb egységeit többségében már azonosították is a földi csillagászok. [p.163 (15:3.2)] 4. A szerzők beszámolnak arról is, hogy a világegyetemi tér kétmilliárd éves körfolyamatokban tágul és húzódik össze. [p.121 (11:5.9)] Számos megjegyzésük is kapcsolatba hozható a mai csillagászati elméletekkel és adatokkal. 5. A szerzők ugyanakkor felhívják a figyelmünket a kinyilatkoztatási tevékenységeik korlátozott voltára, vagyis lényegében arra, hogy Az Urantia könyvben közölt tudományos és mindenségtani ismeretanyag nem sugalmazott. Míg az isteni vagy szellemi meglátás ajándék, addig az emberi tudásnak és bölcsességnek ki kell fejlődnie. Elmondják, hogy Az Urantia könyvben közzétett tudományos ismeretek rövid időn belül felülvizsgálatra fognak szorulni. [p.1074 (101:4.2)] Az Urantia könyv fizikai mindenségtana a könyv összeállítása idején, vagyis az 1930-as évek közepe táján rendelkezésre állt legjobb emberi ismeretanyagot tükrözi. II. Szellemi mindenségtan
1. A halandóit meghaladó morontiai (részben anyagi, részben szellemi) és szellemi tevékenységekre és képzésekre az épített szférákon kerül sor. Ezek a különlegesen kialakított központi világok és azok segédvilágai szerte a nagy világegyetemben megtalálhatók, mégpedig az anyagi teremtésrészek helyrajzi és rangsori elrendezésének megfelelő eloszlásban: csillagrendszeri, csillagvilági, kisövezeti, nagyövezeti, felsőbbvilágegyetemi központok, a központi világegyetem egymilliárd szférája és a Paradicsom Szigete. 2. Mindeme felemelkedő szférákat szellemi igazgatási feladatokat teljesítő személyiségrendek vezetik. Az egyes szinteken egyre magasabb szintű szellemi tevékenységek és képzések folynak. [ld. a 30. írást] a. Csillagrendszerünket, vagyis a Sataniát egy Lanonandek Fiú, Lanaforge felügyeli, aki úgy is nevezetes, mint Csillagrendszer Fejedelem. Egykor Lucifer volt a Csillagrendszer Fejedelmünk, de őt a Lucifer-féle lázadást követően megfosztották rangjától. [p.493-494 (45:2)] b. Csillagvilágunkat, vagyis a Norlatiadeket három Vorondadek Fiú kormányozza, akik úgy is ismeretesek, mint a Fenségesek. A Lucifer-féle lázadás miatt meglehetősen tevékeny szerepet vállalnak bolygónk felügyeletében. [p.472-473 (43:3)] c. A helyi világegyetemünket, vagyis a Nebadont, mely (végül majd) tízmillió lakott világot foglal magába, egy fejedelmi rangú Mihály Fiú irányítja, akire gyakorta úgy utalnak, mint Krisztus Mihály. A bolygónkon a názáreti Jézusként teljesített alászállását követően az Egyetemes Atya teljes fennhatóságot adott neki a világegyetemünkben. A világegyetemünk minden lénye számára ő az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú tökéletes kinyilatkoztatása. Az Atyához tartó minden lény az ő szerető helyi világegyetemi segédkezését igénybe véve rója útját. [p.356-357 (33:1)] 3. A teremtés különböző szintű fizikai, értelmi és szellemi területeit nagyszerű isteni terv és örök cél szerint szervezik egységbe, hozzák kölcsönös összefüggésbe egymással és teremtenek belőlük egységet. [p.614 (56:0.1-2)] „Minden elektron, gondolat vagy szellem minden lendülete külön cselekvő egység is az egész világegyetemben. (...) A világegyetem egy teljes egész; elszigetelten létező vagy élő dolog, illetőleg lény nincs.” [p.624 (56:10.14)] III. Összegzés A legtöbb ember számára e hatalmas anyagi-elmei-szellemi mindenségtani leírás jelenti Az Urantia könyv leginkább forradalmi és megdöbbentő sajátságát. A szellemi világegyetemről olyan képet mutat, mely a tudósok által eddig feltárt óriási, csillagászati léptékű világegyetemhez mérhető, és túl is tesz rajta. 5. Krisztustan és az üdvözülési terv: Jézust igazán emberiként és igazán isteniként mutatja be. Azon felül, mint az emberiség megmentőjét, úgy is ábrázolja, mint Teremtő Fiút, igen hasonlóan ahhoz, amit a bibliai kép {Jn, Kol 1,1516, Zsid 1,2} is mutat. A. Jézus isteni, alászállási-előtti helyzete 1. Jézus a Mihály rendbe tartozó egyik Teremtő Fiú megtestesülése volt. A világegyetemünkben Krisztus Mihálynak is nevezik őt. {Dán 12,1, Jel 12,7}, [p.227 (21:0)] a. A Teremtő Fiakat az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú teremti. Természetüket és személyiségüket tekintve mindegyikük egyedi. [p.227-228 (21:1)] b. Ők a helyi világegyetemek teremtői és urai, miként azt János evangéliuma is leírja. {Jn 1,1-18, Kol 1,15-16, Zsid 1,2} Krisztus Mihály a teremtője a helyi világegyetemünknek, a Nebadonnak. [p.228 (21:2.1)], [p.356-357 (33:1)] c. A helyi világegyetemükben ezek a Teremtő Mihályok az „egyszülött fiak”. A helyi világegyetem számára a Mihály Fiú, gyakorlatilag, Isten. Az ő világegyetemében lakók közül senki sem juthat el az Atyához más módon, mint az ő segédkezésén keresztül. [p.66 (5:3.6)],{Jn 14,6}
2. Minden egyes Mihály Fiúnak ki kell érdemelnie a világegyeteme feletti fennhatóságot azáltal, hogy a világegyetemének különféle rendű teremtett lényeihez hasonlatos alakban megtestesül. A názáreti Jézus nem volt más, mint Krisztus Mihály hetedik és egyben utolsó alászállása. [p.1287-1290 (120:0,1)] A Krisztus ma már a világegyetemünk Fejedelmeként uralkodik. {Mt 28,18, Jn 12,32} B. Krisztus Mihály mint a názáreti Jézus megtestesülése a bolygónkon 1. Jézus küldetésének célja volt: a. Kinyilatkoztatni az Atyát. [p.1367 (128:0.4)] b. Halandói tapasztalatot szerezni. [p.1367 (128:0.3)], [p.1384 (129:3.7-8)] c. Felszámolni a Lucifer-féle lázadást. [p.1451-1452 (134:8.9)] d. Előkészíteni a Gondolatigazítók egyetemes adományozását és az Igazság Szellemének elküldését. [p.1292 (120:2.6)] e. A vallásos életre ösztönözni az egész világegyetemében. [p.1292 (120:2.7)] f. Az embertől az Istenhez vezető új és élő utat létesíteni. [p.1385-1386 (129:4.7)], [p.1915 (182:1.9-25)] g. Megszerezni a világegyetemi főhatóságot. [p.1287 (120:0.2)] 2. Jézus életének meghatározó eseményei a. Jézus Kr.e. 7. augusztus 21-én született. [p.1315 (122:8.1)] b. Felkészítésben és oktatásban Jézus először odahaza, valamint a zsinagógában részesült. A zsinagógai tanulmányait tizenhárom éves korában fejezte be. Tizennégy éves korában egy építkezési munkabalesetben elveszítette édesapját, és így Jézus lett a család egyedüli támasza. [p.1336-1337 (124:5)], [p.13491351 (126:2)] c. 15 és 26 éves kora között Jézus látta el a családfői teendőket, majd később öccse, Jakab vállalta e családi kötelezettségeket. d. 27 és 32 éves kora között Jézus magánjellegű, személyes segédkezést teljesített, s beutazta a római világot és a Káspi-tenger vidékét, és a Zebedeusféle hajóépítő műhelyben is dolgozott. e. Jézust a 32. életévében, Kr.u. 26. január 14-én keresztelte meg Keresztelő János. A következő év csaknem egészét az apostolai kiválasztásával és felkészítésével töltötte. Nyilvános segédkezési tevékenységét Kr.u. 27. január 19-én kezdte meg, s életét Kr.u. 30. április 7-én fejezte be a kereszten. [p.1462 (135:8.6)], [p.1544 (141:0.1)], [p.1956-1957, p.1960-1961 (187:2,5)] f. Jézus Kr.u. 30. április 9-én jött elő a sírból morontia testben – ugyanolyan testben, mint amilyenben a halandók is lesznek a halálbeli alvásból való feltámadáskor. [p.1971-1972 (189:1.1,10)] g. A feltámadást követően a világunkon való ittléte alatt Jézus 19 alkalommal jelent meg halandók előtt. A mennybe való felemelkedésére Kr.u. 30. május 18án került sor. [p.2005 (193:5)] C. Az üdvözülési terv 1. Jézus kereszthalála nem vezeklés volt Ádám bármiféle bűnéért vagy az ember feltételezett faji bűnösségéért. Jézus megmentő, de nem váltságfizető vagy megváltó. [p.1966-1969 (188:4,5)] a. A rossz, a bűn és az ítélet könyörtelen és kézzelfogható világegyetemi valóságok; mindazonáltal az Egyetemes Atya nem szellemi zsarnok, hogy véráldozatot vagy vezeklést követeljen a bűnökért. [p.1967-1969 (188:5)]
„A kereszt mindörökre mutatja, hogy Jézusnak a bűnösökhöz való hozzáállása nem az elítélés vagy az elnézés volt, hanem az örökkévaló és szeretetteljes üdvözítés.” [p.1967-1968 (188:5.2)] b. Jézus azzal, hogy engedte a megtévesztett halandóknak, hogy a halálát okozzák, a keresztet annak örök jelképévé tette, hogy a szeretet győzedelmeskedik a gyűlölet felett és az igazság legyőzi a rosszat. [p.1967-1969 (188:5)] A jézus által ajánlott hétszeres üdvözülési terv: „1. Megszabadulás az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerésében. 2. Megszabadulás az értelmi rabságból: az embernek meg kell ismernie az igazságot, és az igazság felszabadítja őt. 3. Megszabadulás a szellemi vakságtól, a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontiai tudatossága; a szellemi valóság felfedezése szolgálaton keresztül és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatása tevékeny szereteten keresztül. 4. Megszabadulás a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén keresztül, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül. 5. Megszabadulás a sajátlényegtől, megszabadulás az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül és a minden más öntudatos lény által elért eredményekkel való összehangolódás révén. 6. Megszabadulás az időtől, az Isten-felismerésben és az Istenszolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése. 7. Megszabadulás a végestől, a tökéletessé tett egység az Istenséggel a Legfelsőbben és rajta keresztül, s ezáltal a teremtmény kísérletet tesz a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein.” [p.1077-1078 (101:6.8-15)] 2. A halál utáni továbbélést az igazság, a szépség és a jóság (Isten) megerősítése határozza meg, mégpedig ahogyan az adott személy ezeket az értékeket őszintén felfogja. A hitünk ment meg bennünket. [p.62-64 (5:1)], [p.69 (5:5.13)] 3. A halál nem művel csodát, miáltal állati eredetű anyagi lényből az egyik pillanatról a másikra átalakulnánk tökéletes szellemlénnyé. Fejlődésbeli gyarapodás és tapasztalás révén jutunk előre a világegyetemben. Az egész világegyetem egy nagy tanhely a tökéletesedő halandók számára. a. Ez az Atya legfőbb parancsa miatt van így: „Az Egyetemes Atya, aki az örökkévalóságban lakozik, adta ki a legfelsőbb utasítást: „Légy tökéletes, miként magam is az vagyok.” A paradicsomi hírvivők szeretettel és irgalommal adták tovább ezt az isteni buzdítást korszakokról korszakra és világegyetemről világegyetemre, még az olyan alacsonyrendű, állati eredetű teremtményekhez is eljuttatták, mint az urantiai emberfajták.” [p.21 (1:0.3)] b. Hosszú paradicsomi út áll előttünk: „Az evolúciós halandók a tér világain megszületnek, átkelnek a morontia világokon, felemelkednek a szellem-világegyetemekbe, beutazzák a Havonaszférákat, megtalálják Istent, elérik a Paradicsomot és felvétetnek az elsődleges Végleges Testületbe, s ott várakoznak a következő világegyetemi szolgálati beosztásra. (...) És ahogy e magasztos látványt szemléljük, mindannyian elragadtatva csak azt mondhatjuk: Mily dicsőséges végzete ez az idő állati eredetű gyermekeinek, a tér anyagi fiainak!” [p.344 (31:10.20)]
4. Az ezen élet részét képező tökéletlenség, szenvedés és csalódások ellenére a határtalan lehetőségek, a korlátlan fejlődés és a végtelen szolgálat nagyszerű végzete vár ránk. [p.353-355 (32:5)], [p.1159 (108:6.8)] „Az Urantián uralkodó zavarodottság és felfordulás nem azt jelzi, hogy a paradicsomi Urak nem érdeklődnek aziránt, hogy az ügyeket másként kezeljék vagy hogy nem is képesek arra. A Teremtők minden hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy az Urantiát igazi paradicsommá tegyék, azonban egy ilyen Éden nem járulna hozzá az olyan erős, nemes és tapasztalt jellemek kifejlődéséhez, melyeket az Istenek oly bizonyossággal kovácsolnak ki a világotokon a szükség üllője és a szenvedés kalapácsa között. Aggodalmaitok és szomorúságaitok, megpróbáltatásaitok és csalódásaitok éppen úgy az isteni tervnek a részét képezik a szférátokon, mint ahogy részét képezi annak a minden dolog kellő tökéletessége és végtelen alkalmazkodása a maga felsőbb céljához a központi és tökéletes világegyetem világain.” [p.250 (23:2.12)] D. Összegzés 1. Jézusnak az alászállás előtti helyzetéről Az Urantia könyvben olvasható beszámoló eltér a hagyományos keresztény nézetektől, de csak ténybeliségét illetően, nem pedig az igaz lényegét illetően. Mivel nem sokat tudunk a világegyetemi mindenségtanból, úgy véltük, hogy Jézus a Szentháromság második személyének megtestesülése volt. Neki valójában megadatott a Szentháromság második személyének minden előjoga a mi világegyetemünkben. Krisztus Mihály szerepe Az Urantia könyvben bemutatott összkép szempontjából még fontosabb, mint a hagyományos kereszténységben. 2. Jézus itt éppoly központi szerepét tölt be az üdvözülésben, mint a hithű kereszténységnél, de itt a teljesebb szellemi mindenségtan okán az üdvözülés lehetősége nem csak a keresztények számára adatik meg, hanem minden, a bolygónkon élő ember számára. 3. A jézusi élet és tanítások teljesebb és részletesebb bemutatása óriási lehetőségeket rejt magában a nyugati civilizáció egyházainak megelevenítésére és minden vallás szellemi megújhodásának ösztönzésére. 4. Az Urantia könyv emlékeztet arra is, hogy minden vallásnak vannak tiszteletreméltó elemei, és hogy mind sokat tanulhatnak egymástól. 6. Az egyház és a mennyország: A vallási intézmények értékesek ugyan, de csupán társadalmi intézmények. Az Isten országa nem más, mint az Istennel és a többi emberi lénnyel való szellemi kapcsolat, mely több, mint társadalmi intézmény. A. Az egyház és a mennyországról alkotott jézusi felfogás közötti különbségek: Az egyház leginkább társadalmi intézmény; a mennyország inkább szellemi kapcsolat. 1. A keresztény egyház a. A kereszténység gyakorta a Jézusról szóló vallás kiépítését támogatja; a mennyország Jézus vallása. „Jézus az Isten akarata megcselekedésében és az emberi testvériség szolgálatában való személyes tapasztalatszerzés vallását alapította meg; Pál olyan vallást alapított, amelyben a megdicsőült Jézus vált az imádat tárgyává és a testvériség az isteni Krisztusban hívő társakból állt.” [p.2041 (196:2.6)] b. Az egyház a szellemi testvériség társadalmasított és emberiesített árnyékává lett, és gyakran elfoglalta a mennyországról alkotott jézusi felfogás helyét. [p.1816 (170:5:7)] „Az egyház, mint az ország társadalmi velejárója, teljes mértékben természetes és még kívánatos is lett volna. Az egyház rossz volta nem annak létezésében, hanem inkább abban rejlik, hogy csaknem teljesen kiszorította az országgal kapcsolatos jézusi felfogást.” [p.1816 (170:5:7)] „És így a keresztény egyház működése évszázadokon át nagy hátrányt szenvedett, mert arra vetemedett, hogy a magáénak vallja az ország azon rejtélyes erőit és kiváltságait, azokat az erőket és kiváltságokat, melyek csakis Jézus és az ő szellemi hívő testvérei között gyakorolhatók és tapasztalhatók meg.” [p.1817 (170:5.18)]
c. Jézus lendületes vallásának ellenőrzése érdekében az egyház gyökeres változtatásokat hajtott végre, vagyis hagyományelvűsítette, eltantételesítette és intézményesítette azt – s ezzel akaratlanul is akadályává vált a valódi jézusi tanítások kibontakozásának és a hívek társasága gyarapodásának. [p.1053 (99:2.6)], [p.2033 (195:10.8)] d. A világiasság letépte az egyházi önkény láncait, most azonban egy istentelen társadalom megteremtésével fenyeget. Sok keresztény tudtán kívül világias rendet valló. [p.2029 (195:8.3)] 2. A mennyország a. A mennyország olyan belső szellemi kapcsolat, mely az Isten Atyaságának és az emberek közötti testvériségnek az igazságában összpontosul. Nem más, mint az Isten uralma az emberek szívében. „Az országra vonatkozóan az utolsó kijelentése mindig az volt, hogy „Az ország bennetek van.”” [p.1810 (170:1.13)], {Lk 17,21} „Jézus számára az ország azon egyének összességét jelentette, akik megvallották hitüket az Isten atyaságában, s ezáltal kijelentették azon őszinte odaadásukat, hogy megcselekszik az Isten akaratát, s ezzel tagjaivá válnak az emberek szellemi testvériségének.” [p.1816 (170:5.11)] b. Az országba való belépéshez szükség van hitre, őszinteségre, valamint az igazság, a szépség és a jóság iránti vágyra. [p.1812 (170:2.20-22)] c. Az ország legfőbb sajátságai: „1. Az egyén elsődlegessége. 2. A saját akarat, mint az emberi tapasztalás meghatározó tényezője. 3. Az Atya Istennel való szellemi közösség. 4. Az ember szeretetteljes szolgálatából eredő legmagasabb szintű megelégedettségek. 5. A szelleminek az anyagit meghaladó volta az emberi személyiségben.” [p.1814-1815 (170:4.8-13)] B. A vallási intézmények társadalmi dinamikája 1. A vallási intézményesítés veszélyei „De amint a vallás intézményesül, a jóra való hatalma csökken, míg a rosszra való lehetőségei nagyon is megsokszorozódnak. A mindenekelőtt a formára ügyelő vallás veszélyei: a hiedelmek rögzülése és a nézetek megmerevedése; a hagyományos érdekek felgyülemlése és az elvilágiasodás erősödése; az igazság szabványosítására és kőbe vésésére való hajlam; a vallás elterelése az Isten szolgálatától az egyház szolgálata felé; a vezetők elterelése a segédkezőkké válástól az intézőkké válás felé; a szakadár felekezetek és versengő csoportok alapítására való hajlam; elnyomó egyházi fennhatóság létrehozása; az előkelő „választott népi” hozzáállás kialakítása; a szentségről alkotott hamis és eltúlzott eszmék erőltetése; a vallás megszokottá tétele és az istenimádat megmerevítése; a múlt felé fordulás és közben a jelen igényeinek figyelmen kívül hagyása; a vallás naprakész értelmezéseivel adósnak maradni; a világi intézményi feladatkörökkel való keveredés; megteremti a vallási kasztok helytelen megkülönböztetését; az óhitűség türelmetlen bírájává válik; nem képes felkelteni a kalandvágyó ifjúság érdeklődését és fokozatosan elveszíti az örök üdvözülésről szóló evangélium megmentő üzenetét.” [p.1057 (99:6.3)] 2. A vallási intézmények iránti igény és azok rendeltetése: „A vallás közösségivé tételének valódi célja van. A csoportos vallási tevékenységek célja a vallás iránti hűségelemek megindítóvá tétele; az igazság, a szépség és a jóság iránti érdeklődés felerősítése; a legfelsőbb értékek iránti
vonzódás támogatása; az önzetlen közösségi szolgálat fokozása; a családi élet potenciáljainak dicsőítése; a vallási oktatás előmozdítása; bölcs tanács és szellemi útmutatás adása; és a csoportos istenimádás bátorítása. És minden élő vallás bátorítja az emberek közötti barátságot, megőrzi az erkölcsiséget, előmozdítja a szomszédok segítőkészségét és megkönnyíti az örök üdvözülésről szóló üzeneteik sarkalatos evangéliumának terjesztését.” [p.1057 (99:6.2)] 3. A vallásnak, a vallási intézményeknek vagy a vallási csoportoknak nem szabad szervesen betagozódniuk a világi munkába, a társadalmi újjászervezésbe vagy a gazdasági átalakításba, viszont a civilizációs fejlődéshez igazodva folyamatosan meg kell határozniuk a vallási helyzetüket úgy, hogy határozottan és nyomatékosan kifejtik erkölcsi parancsaikat és szellemi elveiket. [p.1052 (99:1.6)] a. A vallási csoportok bölcsen teszik, ha tevékenységeiket a vallási dolgokra korlátozzák. [p.1052 (99:2.3)], [p.1054 (99:3.15)], [p.2034 (195:10.13)], [p.2035 (195:10.20-21)] b. A vallási hívek a társadalomban, az iparban és a politikában mint egyének működhetnek, de nem úgy, mint vallási csoportok. [p.1054 (99:3.11)] C. Az országról alkotott jézusi felfogás kerekedik felül 1. Korlátai ellenére a kereszténység a legjobb a huszadik század vallásai közül. A kereszténység a jóra törekvő legnagyobb erők egyike a földön. [p.2031-2032 (195:9.8)], [p.2034 (195:10.12)] 2. Az egyház az akadályozott szellemi ország bábállapota. A Jézus által megteremtett ország még él és a bolygónk meghatározó szellemi erejeként elő is fog tűnni. [p.18171818 (170:5.21)] 3. Jelenleg a történelem egyik döntő fontosságú időszakát éljük. „Most van itt annak az ideje, hogy a mai eltorzított és megalkuvásba kényszerített kereszténység igazi és eredeti alapjait – Jézus valódi életét és tanításait – az ember újra felfedezze.„Megérett az idő arra, hogy az ember tanúja legyen annak, amint a tizenkilenc évszázad istentani hagyományai és vallási tantételei közepette az emberi Jézus jelképesen feltámad a halotti sírjából.” [p.2039 (196:1.2)] „De az elpogányosított és közösségivé tett kereszténységnek új kapcsolatot kell teremtenie Jézus engedményekkel nem gyöngített tanaival; mivel az a Mester földi életére vonatkozó új nézet hiányától szenved. A jézusi vallás egy új és teljesebb kinyilatkoztatása arra rendeltetett, hogy meghódítson egy anyagelvű világiasságrendre épített birodalmat és megdöntsön egy működéselvű természetközpontúság uralta világot. Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” [p.2031 (195:9.2)] „A vallásnak új vezetőkre van szüksége, olyan szellemi férfiakra és nőkre, akik mernek kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni (...) akik kizárólag az emberek szellemi megújításának szentelik magukat. És ekkor ezek a szellemtől született lelkek gyorsan pótolni fogják a világ társadalmi, erkölcsi, gazdasági és politikai újjászervezéséhez szükséges vezetést és ösztönzést.” [p.2031 (195:9.4)] „A felhívás arra a kalandra, hogy az ember az ország jézusi testvériségének szellemi újjászületése révén egy új és átalakított emberi társadalmat építsen, mindenkit kell, hogy lelkesítsen, aki hisz őbenne, hiszen az embereket nem kavarta fel semmi azóta, hogy az ő húsvér testbeli társaiként jártak a földön.” [p.2033 (195:10.6)] D. Az Isten országa láthatatlan és szellemi testvériséget jelent, mely a rendeltetése szerint a társadalmi intézményeket meghaladó élő szervezetté alakul. A vallási hívek előtt álló kihívás az, hogy szellemi egységet teremtsenek, ne pedig értelmi egyformaságot. 1. A szellemi egység alapját a közös eszményképek, a közvetlen és távlati célok képezik, nem pedig az azonos istentani felfogások és hitelvek.
„Bármely olyan egyház számára él az erős remény, mely az élő Istent imádja, az emberek közötti testvériséget szentesíti, és mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.” [p.1100 (103:5.12)] „A keresztény hívek e sajnálatos megosztottsága ama kudarcból ered, hogy nem képesek felismerni a Mester sokrétű tanításaiban az ő páratlan életének isteni egyetlenségét. De egykor majd a Jézusban hívők nem lesznek szellemileg ily megosztottak (...) Mindig is vannak különbségek az észbeli felfogóképességünkben és az értelmi képességünkben, sőt különböző fokú a közösségtudatunk is, de a szellemi testvériség hiánya megbocsáthatatlan és helytelenítendő.” [p.1817 (170:5.20)] „De Jézus eme testvériségében nincs helye a szakadár felekezeties versengésnek, a csoportviszálynak, sem pedig az erkölcsi felsőbbrendűség és a szellemi tévedhetetlenség igényeinek.” [p.2034 (195:10.14)] 2. A világunk nagy reménysége abban van, hogy az igazság eme teljesebb kinyilatkoztatása közös és testvéri célokban és eszményképekben egyesíti a bolygónk egyházait és vallásait. „Az Urantia nagy reménysége Jézus új kinyilatkoztatásának lehetőségében van, mely az ő megmentő üzenetének új és teljesebb bemutatását jelenti, s amely szellemileg szeretetteljes szolgálatban egyesítené a magukat az ő követőinek vallók ma élő, számos családját.” [p.2034 (195:10.16)] E. Összegzés 1. Az Urantia könyv valóban ökomenikus vallási megközelítést kínál. Hangsúlyozza, hogy tartozhatsz akármilyen vallási csoporthoz, vagy nem tartozhatsz semmilyen vallási csoporthoz, mégis ott vagy az Isten országában. Remélhetőleg olyan hatalmas befolyást fog majd kifejteni, hogy egykor majd gyakorlatilag megszünteti a megosztó felekezetiséget, a világunk vallási csoportjai közötti összeütközéseket és feloldhatatlan ellentéteket. 2. Kiforrott, fejlődési, világegyetem-szemléletű hivatkozási keretei megszabadítanak bennünket azon ellenállhatatlan késztetéstől, hogy azáltal „mentsünk meg” embereket, hogy sürgetve bíztatjuk őket a magunk vallási vagy bölcseleti nézeteinek elfogadására. Segít türelmesnek, megértőnek lennünk és szeretettel viseltetnünk az éretlen, bátortalan, dühös és önző emberek iránt a világban. Az Urantia könyv segít, ahogy az emberiséget ritkán segítették, azonosulnunk az Isten egész világon élő családjával. 7. Ima és istenimádás: Az ima és az istenimádás természetét és hatását részletesen megismerhetjük, és útmutatást kapunk a hatékonyabb imádkozáshoz. Az istenimádat minden teremtett értelem legnagyobb kiváltsága és legfőbb kötelessége. A. Az ima és az istenimádás közötti különbség, valamint ezek viszonya egymáshoz 1. Az imában ott van az önérdek vagy teremtményi sajátérdek nyoma. Az istenimádat az Isten szemlélése; önmagában is cél. „Az istenimádat saját magáért való; az ima viszont az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg; ez a nagy különbség az istenimádat és az ima között.” [p.65 (5:3.3)] „Az imádság önemlékeztető – fennkölt gondolkodás; az istenimádat önfeledés – felsőbb szintű gondolkodás.” [p.1573 (143:7.7)] 2. Az ima elvezethet az istenimádathoz, segítség lehet az istenimádathoz. „Ha az imát a lélek szellemi energiatartalékainak feltöltéséhez hasonlítjuk, úgy az istenimádat tekinthető úgy is, mint a lélek ráhangolódása az Egyetemes Atya végtelen szellemétől jövő világegyetemi adásokra.” [p.1578 (144:4.8)] B. Az ima természete és hatása 1. Az ima természete
a. Az ima a rálátás kiterjesztése céljából az Istennel folytatott közléscsere. [p.1573 (143:7)], [p.1798-1800 (168:4)] b. Az ima egészséges lélektani szokás, mely fokozza az ön-kiteljesítést, és egyúttal hatékony szellemi módszer a lélek szellemi befogadóképességének növelésére. [p.966 (91:3.4,5)], [p.968 (91:6.3,4)], [p.1578 (144:4.2)] c. Az ima nem az élet nehézségei elől való elszökés módszere, hanem annak módja, hogy megtanuljuk vállalni az összeütközéseket és elviselni a szenvedést ésszel és bátorsággal. Az ima nem változtat az Isten hozzáállásán, de megváltoztathatja az imádkozót. [p.970-971 (91:8)], [p.1575-1576 (144:2)], [p.1578 (144:4)] 2. Az ima elferdítése a. A kezdetleges és éretlen ima próbál közbenjárni Istennél és igyekszik üzletelni vele egészségért, vagyonért, hatalomért vagy kedvezményért. „A korai ima aligha volt istenimádás; az egyfajta alkudozó kérelem volt egészségért, vagyonért és életért. És az imák sok tekintetben nem sokat változtak az idő múlásával.” [p.953 (89:8.8)] „Az ima, hacsak nincs összhangban a teremtésrész személyes szellemi erőinek és anyagi felügyelőinek akaratával és cselekedeteivel, nem lehet közvetlen hatással az egyén fizikai környezetére. Jóllehet igen egyértelmű határa van az imában megfogalmazott kérelmek területének, e határok nem ugyanígy érvényesek annak hitére, aki imádkozik.” [p.968 (91:6.1)] „Az ima nem a valós és szervi betegségek gyógyítására szolgáló eljárás, de óriási mértékben hozzájárult a kicsattanó egészség élvezetéhez és számos elmebéli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. Az ima még a tényleges bakteriális betegség esetében is sokszor javította az egyéb gyógymódok hatásosságát. Az ima számos érzékenykedő és panaszkodó beteget a türelem mintaképévé és az összes többi szenvedő ember számára ösztönzést jelentővé tett.” [p.968 (91:6.2)] b. Az ima nem alkalmas a világegyetemi törvényeknek és az idő és tér korlátainak a megkerülésére. „Az Isten ismert és fennálló törvényeivel összeegyeztethetetlen ima utálatos a paradicsomi Istenségek előtt.” [p.1594 (146:2.3)] „Ima nem alkalmazható annak érdekében, hogy az ember elkerülje az időbeli késedelmeket vagy hogy meghaladja a tér korlátait.” [p.1595 (146:2.9)] 3. A hatékony ima feltételei a. A szavaknak nincs jelentőségük az ima szempontjából; az Isten csakis az elme és a lélek igaz és őszinte hozzáállására válaszol. „A szavak lényegtelenek az imában; ezek pusztán azt az értelmi csatornát alkotják, melyben a szellemi kérelem folyama éppen áramlik. Az ima szóbeli értéke tisztán önmeggyőző a magánjellegű áhítatban és közösségösztönző a csoportáhítatban. Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.” [p.971 (91:8.12)] b. Az emberi problémáink megoldásához isteni útmutatásért imádkozzunk, ne pedig valamiféle mindenségből jövő, csodás megoldásért. [p.971 (91:9)] c. A hatékony imádkozáshoz az kell, hogy a valósághoz őszintén és értelemmel fordulj, a rendelkezésedre álló eszközökkel tégy kísérletet a gondok rendezésére, szenteld magad az Isten akarata megcselekedésének és legyen élő hited. „Ha hatékonyan kívánsz imádkozni, szem előtt kell tartanod a hatékony kérelmezés törvényeit:
1. Hatékony imádkozónak kell minősülnöd a világegyetemi valóság problémáival való őszinte és bátor szembenézés révén. Rendelkezned kell mindenségrendi kitartással. 2. Őszintén kimerítetted már saját, emberi alkalmazkodási lehetőségeidet. Kellőképpen szorgalmas voltál. 3. Le kell mondanod az elméd minden vágyáról és a lelked minden sóvárgásáról a szellemi növekedés átformáló befogadása javára. Meg kellett már tapasztalnod a dolgok jelentéstartalmának kibővülését és az értékek magasabb rendűvé válását. 4. Őszintén válaszd az isteni akaratot. Töröld a határozatlanság élettelen központját. 5. Nemcsak, hogy felismered az Atya akaratát és választod annak teljesítését, hanem az Atya tényleges akaratának feltétlen és tetterős teljesítésének szentelted és ajánlottad magad. 6. Fohászod kizárólag azon isteni bölcsességre irányuljon, mely a paradicsomi felemelkedésben – az isteni tökéletesség elérésében – felmerült, tényleges emberi problémák megoldásához szükséges. 7. És legyen hited – élő hited.” [p.971 (91:9.1-8)] „Jézus azt tanította, hogy a hatékony ima legyen: 1. Önzetlen – ne kizárólag magáért az egyénért szóljon. 2. Hívő – hit szerinti. 3. Őszinte – a szívből fakadjon. 4. Értelmes – világosságot mutasson. 5. Bizodalmas – az Atya végtelenül bölcs akaratának legyen alárendelt.” [p.1577 (144:3.17-22)] d. Sokat tanulhatunk Jézus imaéletének tanulmányozásából. Az ima a világunkon élt kiegyensúlyozott és alkotó életének egészére kiterjedt. „Jézus sohasem vallási kötelességből imádkozott. Számára az ima a szellemi hozzáállás őszinte kifejezése, a lélekhűség kinyilvánítása, a személyes odaadás megmutatása, köszönetnyilvánítás, az érzelmi feszültség elkerülésének és az összeütközés kialakulásának megelőző eszköze, az értelem magasabb szintű működése, továbbá a vágy megnemesítésének, az erkölcsi döntés igazolásának, a gondolat gazdagításának, a felsőbb hajlamok teljes megerősítésének, a késztetés szentesítésének, a nézőpont tisztázásának, a hit kinyilvánításának, a sajátakarat feltétlen alárendelésének, a bizakodás fenséges megerősítésének, a bátorság kinyilatkoztatásának, a felfedezés kimondásának, a legfelsőbb szintű odaadás megvallásának és a szentesítés érvényesítésének módja, illetve a nehézségekhez való alkalmazkodás eljárása volt, valamint az egyesített lélekerők nagyfokú mozgósítása annak érdekében, hogy ellenálljon minden emberi hajlamnak az önzőség, a rossz és a bűn irányában. Ilyen, magát imádságosan az Atyja akarata megcselekedésének szentelő életet élt és életét épp ilyen imával fejezte be diadalmasan. Az ő páratlan vallásos életének titka az Isten jelenlétének tudata volt; melyet értelmes imádkozás és őszinte istenimádat – az Istennel való töretlen közösség – által ért el, nem pedig vezetettség, hangok, látomások vagy rendkívüli vallási szokások révén.” [p.2038 (196:0.10)] 4. Az ima meghallgatása a. Csakis a szellemi valóságban gyökerező és a hit által éltetett imákra adatik válasz a kérelmező szabta keretek között. Az imákat a valódi szellemi igények függvényében hallgatják meg. [p.1594-1597 (146:2)], [p.1798-1800 (168:4)]
b. Az imát nem szabad az emberi találékonyság és cselekvés helyett igénybe vennünk. Nem használhatjuk a valóság elől való meneküléshez. [p.966-967 (91:4)] c. Némely ima olyan távlati igényeket fogalmaz meg és olyannyira teljes körű, hogy teljesen csak az örökkévalóságban hallgattathatik meg. [p.1798-1800 (168:4)] 5. Az ima hatása a. Az ima a szellemi gyarapodás eleven és nélkülözhetetlen eleme. Még a kezdetleges és felületes imák is növelik a lélek szellemi befogadóképességét. [p.1578 (144:4.2)] „Azonban a valódi imádkozás célja valóra válik. A madarak sem képesek felszálló légáramlatban emelkedni, hacsak nem terjesztik ki a szárnyaikat. Az ima azért emeli fel az embert, mert ez olyan eljárás, mely a világegyetem felszálló szellemi áramlatainak igénybevételével hozza el a fejlődést.” [p.971 (91:8.9)] „Az igazi ima hozzájárul a szellemi gyarapodáshoz, változtat a hozzáállásokon, és megadja azt a megelégedést, mely az isteniséggel való bensőséges kapcsolatból fakad. Ez az Isten-tudatosság önkéntelen kitörése.” [p.971 (91:8.10)] b. Az ima jelentősen hozzájárul az ember ön-kiteljesítéséhez, eredményességéhez és belső békéjének megteremtéséhez. „Emlékezzetek, hogy még ha az ima nem is változtatja meg az Isten hozzáállását, nagyon gyakran komoly és tartós változásokat hoz a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban. A fejlődő fajok férfijai és női esetében az ima sok lelki nyugalomnak, derűnek, higgadtságnak, bátorságnak, önuralomnak és elfogulatlanságnak volt az előidézője.” [p.967 (91:4.5)] c. Az ima erőteljes közösségszervező hatással bír, és egyben ellenszere a személyiség elszigetelődésének. [p.965 (91:2.7)], [p.967 (91:5.2)] C. Az istenimádás természete és hatása 1. Az istenimádás kezdetleges formái a. Az ember a történelemben csaknem mindent imádott. Még önmagát is istenítette és szentként tisztelte. A kezdetleges elme számára a félelem és az istenimádat gyakorlatilag ugyanazt jelentette. [p.963 (91:0)] „Emlékeznetek kell arra, hogy az érzés, és nem a gondolkodás az, ami vezérlő és szabályozó hatást gyakorol minden evolúciós fejlődésre. A fejletlen elmék számára csekély különbség van a félelem, az óvakodás, a tisztelet és az imádás között.” [p.917 (85:7.2)] b. Az istenimádás nem tévesztendő össze a lelki vagy misztikus élménnyel. „Az egyén és a Gondolatigazítója közötti közvetlen közösség létrejöttét, mint amely Jézus esetében a húsvér testben eltöltött életének utolsó éveiben is végbement, nem szabad összetéveszteni ezekkel az úgynevezett rejtélyes élményekkel. A rejtélyközösség létrejöttéhez hozzájáruló tényezők jelzik az ilyen lelkiállapotok hordozta veszélyt. A rejtélyállapotnak kedveznek az olyan dolgok mint: a testi fáradtság, a böjtölés, a lelki egyensúly megbomlása, az elmélyült műélvezet, az eleven nemi ingerek, a félelem, a szorongás, a düh és a vad tánc. Az ilyen előkészítés eredményeként megjelenő anyag nagy része a tudatalatti elméből származik.” [p.1065 (100:5.10)] 2. Az Istennel való bensőséges kapcsolat a. Az istenimádás nem más, mint bensőséges szellemi kapcsolat Istennel; a rész azonosulása az Egésszel. „Az igaz vallásos istenimádat nem az önámítás hasztalan magánbeszéde. Az istenimádás személyes közösség azzal, amely istenmód valós, azzal, amely maga
a valóság forrása. Az ember az istenimádás révén a jobbá válásra törekszik, s ezáltal végül eléri a legjobbat.” [p.2044 (196:3.22)] b. Az Isten-tudat az ember legnagyobb lehetősége és az előtte álló legnagyobb kihívás. „A mai ember előtt álló nagy kihívás az, hogy jobb kapcsolatot teremtsen az isteni Nevelővel, aki az emberi elmében lakozik. Az ember legnagyobb kalandja a húsvér testben ama kiegyensúlyozott és józan törekvésben áll fenn, hogy a kezdetleges lélektudat elmosódott területein keresztül lelkes erőfeszítéssel átlépje az öntudat határait annak érdekében, hogy elérje a szellemtudat határvidékét – kapcsolatot teremtsen az isteni jelenléttel.” [p.2045 (196:3.34)] 3. Az istenimádás kísérőjelenségei a. Az egyszerűségében szép dolgok vagy a természet hangulata, valamint a felépítésében megindító szertartás is vezethet istenimádathoz. [p.1042 (97:10.7)], [p.1791 (167:6.6)] b. Az istenimádatnak szolgálattal kell váltakoznia. [p.1573 (143:7)] 4. Az istenimádás hatása a. Az istenimádat az ember legtermékenyebb tevékenysége. Az istenimádás megeleveníti az elmét, ösztönzi a lélekgyarapodás, oldja a bizonytalanságot és a személyiség elszigeteltségét, és nagymértékben gyarapítja az egyén személyes eszköztárát. [p.187-188 (16:7)], [p.1060-1061 (100:2)], [p.1573 (143:7)], [p.1726 (160:1.10-12)], [p.1729-1730 (160:3.1)] b. Az istenimádás az elődje az ember legmagasabb rendű örömének. „Az istenimádat a legnagyobb kiváltsága és a legfőbb kötelessége minden teremtett értelemnek. Az istenimádat a tudatos és örömteli felismerése és elismerése a Teremtők és teremtményeik közötti bensőséges és személyes kapcsolat igazságának és tényének. Az istenimádat minőségét a teremtményi érzékelés mélysége határozza meg; és amint az Istenek végtelen jellemére vonatkozó tudás fejlődik, az istenimádati cselekedet egyre inkább mindent magába foglalóvá válik, míg végül eléri a teremtett lények által megismerhető legfelsőbb élményelvi gyönyörűséget és legnagyszerűbb örömöt.” [p.294 (27:7.1)] D. Összegzés 1. Az imáról és az istenimádatról sok jó könyvet írtak. Az Urantia könyv megerősíti ezen írások legjavában foglaltakat. A könyv tanításai kiérleltek, kiegyensúlyozottak és valóságszemléletűek. Ezen felül pontosítják a szellemi szolgálat számos oldalát, melyeket mindeddig csak bizonytalanul érzékeltünk. Az Urantia könyv a szellemi világot fogalmilag megragadhatóvá és valóságossá teszi, nem hagyja bizonytalan, jellegtelen hitregévé foszlani. 2. A könyv kiveszi a varázslási elemet az imából, elválasztja a lelki, misztikus élményelemet az istenimádattól. Egyúttal a vallásos élet középpontjába helyezi az imát, az istenimádatot és a szolgálatot. E tanítások megerősítik mindazt, amit a nagy világvallások általában véve legjobbnak tartott felfogásai és gyakorlata az imában és az istenimádatban megjelenítenek.
Felhasznált irodalom: 1. Sprunger, M.J.: The Theology of The Urantia Book – An Introduction. The Urantia Book Fellowship. http://urantia-book.org/studies/intro_theo/index.html 2. Sprunger, M.J.: A synoptic introduction to The Urantia Book. 1980. http://ubhistory.org/Documents/DF19800310_SprungerM_25.pdf
