Meredith Justin Sprunger. III. rész: Az Urantia története

Meredith Justin Sprunger

A RÖVIDÍTETT URANTIA ÍRÁSOK

III. rész: Az Urantia története

2015

Az eredeti mű: The Abridged Urantia Papers Copyright © 2008 Square Circles Publishing ISBN#978-0-9768896-2-5 LCCN: 2008904453 Magyar fordítás: © Cseh Gábor, 2015 1. kiadás, 0. revízió CC BY-NC 2.5 HU E mű az Urantia Alapítvány által kiadott The Urantia Book magyar nyelvű fordításának [© 2010 Urantia Foundation, 533 Diversey Parkway, Chicago, Illinois 60614, USA; +1 (773) 525-3319; http://www.urantia.org; minden jog fenntartva.] felülvizsgálat alatt álló szövegéből származó idézeteket használ fel. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat e mű létrejöttekor még nem fejeződött be, a felhasznált szövegek a felülvizsgálat pillanatnyi állását tükrözik. A felülvizsgálat állásáról részletes tájékoztatás az alábbi címen olvasható: https://sites.google.com/site/urantiakonyvtortenete/hibajegyzek

A Creative Commons Licencről: A »Nevezd meg! - Ne add el! 2.5 Magyarország (CC BY-NC 2.5 HU)« licenc alatt a műveket szabadon megoszthatod – másolhatod és terjesztheted a művet bármilyen módon vagy formában; átdolgozhatod – származékos műveket hozhatsz létre, átalakíthatod és új művekbe építheted be az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! (You must give appropriate credit, provide a link to the license, and indicate if changes were made. You may do so in any reasonable manner, but not in any way that suggests the licensor endorses you or your use.) Ne add el! (You may not use the material for commercial purposes.)

2

BEVEZETÉS Az Urantia könyv terjedelme sokakat elbátortalanít. Mások túlságosan bonyolultnak találnak egyes kifejezéseket és inkább valamilyen egyszerűbb nyelvezetű változatot szeretnének. A Michelle Klimesh által készített ügyes összefoglaló, vagyis A mindenség története az Urantia könyvben foglaltak szerint – igyekszik megfelelni ezeknek az igényeknek, azonban A rövidített Urantia Írások jobban követik az Urantia könyv szerkezeti felépítését és szövegét. E tömörítvényt a lelki szolgálatot végzőknek és olyanoknak készítettem, akiket érdekel az Urantia könyv, de annak végigolvasására nincs elég idejük. A rövidített Urantia Írások kiadásra való előkészítési munkálataiért köszönetemet fejezem ki Saskia Raevourinak, aki – Matthew Blockkal és Merlyn Cox-szal együtt – számtalan szerkesztési javaslattal segítette a munkát. Őszinte és hálás megbecsülésemet fejezem ki Derek és Sue Tennantnak is, akik e kiadvány megjelentetéséhez szükséges anyagi forrást biztosították. Meredith Justin Sprunger 2008. május

3

TARTALOMJEGYZÉK 57. írás: Az Urantia keletkezése .................................................................................................................................. 6 58. írás: Élet létesítése az Urantián............................................................................................................................. 8 59. írás: A tengervízi élet az Urantián ........................................................................................................................ 9 60. írás: Az Urantia a korai szárazföldi élet időszakában...................................................................................... 11 61. írás: Az emlősök kora az urantián...................................................................................................................... 12 62. írás: Az emberi kor hajnalának ősi fajai............................................................................................................. 14 63. írás: Az első embercsalád..................................................................................................................................... 16 64. írás: A színes evolúciós emberfajták .................................................................................................................. 18 65. írás: Az evolúció felügyelete................................................................................................................................ 20 66. írás: Az Urantia bolygóhercege........................................................................................................................... 23 67. írás: A lázadás a bolygón ..................................................................................................................................... 26 68. írás: A polgárosodás hajnala................................................................................................................................ 28 69. írás: Kezdetleges emberi intézmények............................................................................................................... 30 70. írás: Az emberi közösségek kormányzásának fejlődése.................................................................................. 32 71. írás: Az állam fejlődése ........................................................................................................................................ 36 72. írás: Egy szomszédos bolygó kormányzati berendezkedése.......................................................................... 38 73. írás: Az Édenkert .................................................................................................................................................. 41 74. írás: Ádám és Éva ................................................................................................................................................. 43 75. írás: Ádám és Éva vétke....................................................................................................................................... 45 76. írás: A második kert.............................................................................................................................................. 47 77. írás: A köztes teremtmények............................................................................................................................... 49 78. írás: Az ibolyaszín emberfajta az Ádám utáni időkben................................................................................... 51 79. írás: Az andita terjeszkedés keleten.................................................................................................................... 54 80. írás: Az andita terjeszkedés nyugaton................................................................................................................ 56 81. írás: A mai polgárosodott viszonyok kialakulása ............................................................................................. 59 82. írás: A házasság fejlődése..................................................................................................................................... 61 83. írás: A házasság intézménye................................................................................................................................ 63 84. írás: Házasság és családi élet ............................................................................................................................... 65 85. írás: Az istenimádás gyökerei .............................................................................................................................. 67 86. írás: A vallás fejlődésének korai szakasza.......................................................................................................... 69 87. írás: A kísértettiszteletek ...................................................................................................................................... 71 88. írás: Bűvtárgyak, szerencsetárgyak és varázslás................................................................................................ 73 89. írás: Bűn, áldozás és vezeklés.............................................................................................................................. 75 90. írás: Sámánizmus – javasok és papok................................................................................................................ 77 91. írás: Az ima fejlődése ........................................................................................................................................... 78 92. írás: A vallás fejlődésének későbbi szakasza..................................................................................................... 81 93. írás: Makiventa Melkizedek ................................................................................................................................. 83 94. írás: A Melkizedek tanítások keleten.................................................................................................................. 86 95. írás: A melkizedek tanítások a levantéban ........................................................................................................ 90 96. írás: Jahve – a héberek istene.............................................................................................................................. 92 97. írás: Az istenkép fejlődése a héber népek körében.......................................................................................... 93 98. írás: A melkizedek tanítások nyugaton.............................................................................................................. 96 99. írás: A vallás társadalmi problémái..................................................................................................................... 98 100. írás: Az ember által megtapasztalható vallás ................................................................................................100 101. írás: A vallás valódi természete.......................................................................................................................102 102. írás: A vallásos hit alapjai.................................................................................................................................105 103. írás: A vallásos tapasztalás valósága...............................................................................................................107 104. írás: A Háromság fogalmának kiteljesedése .................................................................................................110 105. írás: Istenség és valóság ...................................................................................................................................112 106. írás: Világegyetemi valóságszintek .................................................................................................................114

4

107. írás: A Gondolatigazítók eredete és természete...........................................................................................116 108. írás: A Gondolatigazítók küldetése és segédkezése.....................................................................................118 109. írás: Az Igazítók viszonya a világegyetemi teremtményekhez ...................................................................120 110. írás: Az Igazítók viszonya a halandó egyénekhez........................................................................................123 111. írás: Az Igazító és a lélek .................................................................................................................................125 112. írás: A személyiség továbbélése......................................................................................................................127 113. írás: A szeráfi végzet-őrangyalok....................................................................................................................130 114. írás: A bolygók szeráfi kormánya...................................................................................................................132 115. írás: A Legfelsőbb Lény...................................................................................................................................134 116. írás: A Mindenható Legfelsőbb......................................................................................................................135 117. írás: A Legfelsőbb Isten...................................................................................................................................137 118. írás: Legfelsőbb és Végleges – idő és tér.......................................................................................................139 119. írás: Krisztus Mihály alászállásai.....................................................................................................................142

5

III. rész Az Urantia története 57. ÍRÁS: AZ URANTIA KELETKEZÉSE Élethordozó AZ URANTIA történelméről szóló feljegyzések bemutatásakor az éppen használatban lévő időléptéket alkalmazzuk – a mostani 365¼ napos éves naptárat. A pontos évszámokat általában nem közöljük. A távoli eseményeket évek ezredeit, millióit és milliárdjait jelentő, egyenlő időszakokban mérve mutatjuk be.

57:1. AZ ANDRONOVER CSILLAGKÖD Az Urantia a napotokból származik, e nap pedig az Andronover csillagköd számos utódának egyike. 875.000.000.000 évvel ezelőtt rendben megkezdődött a 876.926-os számú, hatalmas Andronover csillagköd kialakulása. Kizárólag az erőszervezőnek és az összekötői feladatot ellátó csapatának jelenlétére volt szükség ennek az energiaforgatagnak a beindításához, mely később a tér hatalmas forgatagává növekedett. A valóságban ott kezdődik a történet igazán, amikor a Paradicsom erőszervezői az Orvonton felsőbb-világegyetem erőtér-irányítóinak és fizikai szabályozóinak a tevékenységéhez szükséges térenergia feltételeket megteremtették.

57:2. AZ ELSŐ CSILLAGKÖD SZAKASZ 800.000.000.000 évvel ezelőtt, az Orvonton egyik legcsodálatosabb elsődleges csillagködeként, az Andronover teremtésrész már igen előrehaladott állapotban volt. 600.000.000.000 évvel ezelőtt az Andronover energia-serkentő időszaka elérte a csúcspontját. A gravitációs és egyéb hatások elkezdték anyaggá szervezni a tér gázait.

57:3. A MÁSODIK CSILLAGKÖD SZAKASZ 500.000.000.000 évvel ezelőtt született meg az Andronover első napja. Alig egymillió évvel ezen időszak után választotta a nebadoni Mihály, a Paradicsom egyik Teremtő Fia, világegyetemépítő vállalkozásának helyszínéül éppen ezt a széteső csillagködöt. Rögtön ezután keletkeztek a Szalvington épített világai és a száz csillagvilági központ bolygói. A különleges teremtésű világok halmazának befejezése majdnem egymillió évet vett igénybe. A helyi csillagrendszerek központi bolygóinak építése ettől számítva mintegy ötmilliárd évvel ezelőttig tartott. 300.000.000.000 évvel ezelőtt érkezett meg Mihály kísérete a Szalvingtonra, és az Orvonton uverszai kormánya hivatalosan bejegyezte a Nebadon helyi világegyetem fizikai létrejöttének tényét. 200.000.000.000 évvel ezelőtt az újszülött napok körül keringő bolygók némelyike elegendő mértékben kihűlt ahhoz, hogy életet lehessen rajtuk létesíteni. A Nebadon legidősebb lakott bolygói ezektől az időktől fogva léteznek. 100.000.000.000 évvel ezelőtt kezdődött el a napok szétszóródásának látványos időszaka.

57:4. A HARMADIK ÉS NEGYEDIK SZAKASZ 75.000.000.000 évvel ezelőtt a csillagköd már elérte nap-családi életszakaszának delét. 50.000.000.000 évvel ezelőtt a napszóródás első időszaka befejeződött, melynek során 876.926 naprendszernek adott életet. Ez volt a csillagköd végének kezdete. Ez az utolsó napszóródási szakasz csaknem kétmilliárd évig tartott. 6.000.000.000 évvel ezelőtt került sor a végső felbomlásra és a napotok születésére. A csillagköd magjának ezen utolsó kitöréséből 136.702 nap született. Az Andronover csillagködből összesen 1.013.628 nap és naprendszer keletkezett. A naprendszereket alkotó napok száma 1.013.572.


57:5. A MONMATIA EREDETE – AZ URANTIA NAPRENDSZERE 5.000.000.000 évvel ezelőtt a napotok viszonylag elszigetelten ragyogó égitest volt, mely magába gyűjtötte a közeli térben keringő anyag nagy részét. Napotok mára viszonylag állandósult állapotba jutott, de a tizenegy és fél éves napfolttevékenységi időszaka arról árulkodik, hogy fiatalabb korában változócsillag volt. 4.500.000.000 évvel ezelőtt az óriási Angona csillagrendszer elindult e magányos nap szomszédságába. Ahogy az Angona megközelítette a napot, a csillagból egyre nagyobb és nagyobb anyagáramok indultak ki. A naptól így különvált csillaganyagú gázból jött létre később a naprendszer tizenkét bolygója. A Jupiter és Szaturnusz bolygó olyan sok forró napanyagot tartalmazott, hogy a két bolygó ragyogó fénnyel világított és a mai napig nagyrészt gázállapotúak maradtak.

57:6. A NAPRENDSZERI SZAKASZ – A BOLYGÓK KIALAKULÁSÁNAK KORA Először a naphoz legközelebb keringő bolygók forgása lassult le az árapály-súrlódás miatt. Amikor a holdnak és a földnek az árapály-súrlódásai egyensúlyba jutnak, a föld mindig ugyanazt a féltekéjét fordítja a hold felé. Abban a távoli jövőben, amikor a hold mintegy tizennyolcezer kilométernél jobban megközelíti a földet, ez utóbbi gravitációs erőinek hatása a holdat kicsiny részekre szaggatja, melyek a Szaturnuszéhoz hasonló anyagi gyűrűvé állnak össze a világ körül, vagy meteorokként idővel a bolygóba zuhannak. 3.000.000.000 évvel ezelőtt a naprendszer alapjában véve már a mai állapotához hasonlóan működött. Naprendszereteket ekkoriban vették a Nebadon fizikai nyilvántartásába és ekkor kapta a Monmatia nevet.

57:7. A METEORI KORSZAK – A TŰZHÁNYÓK KORA A KEZDETLEGES FÖLDI LÉGKÖR

E régmúlt időkben az Urantiának még nem volt a felszín felé zuhanó anyagtömegeket elégető védő légköre, így az égitestek közvetlenül a földfelszínnek ütköztek. 2.000.000.000 évvel ezelőtt az Urantia a jelenlegi méretének mintegy az ötödét már elérte és elég naggyá lett a kezdetleges légkör megtartásához, ami a forró mag és a kihűlő köpeny belső erői versengésének eredményeként képződött. Az erőteljes tűzhányó-tevékenység ezekben az időkben indult meg. A radioaktív elemek vizsgálatával kimutatható, hogy az Urantia felszíne több mint egymilliárd éves. A viszonylag könnyebb, leginkább gránitból álló kéreg fokozatos kialakulása is folyamatban van. Közeledik az a korszak, amikor a bolygó egykor majd az életet hordozza. A légköri viszonyok rövidesen némileg rendeződtek és a hőmérséklet is lecsökkent annyira, hogy megkezdődhetett az esők kiválása és záporozása a bolygó forró, sziklás felszínére. Az Urantiát évezredeken át egyetlen óriási, folytonos gőzburok fedte be. A légkörben még sokáig gyakorlatilag nem volt szabad oxigén, míg a tengeri algák és moszatok, valamint a növényi élet egyéb formái később elő nem állították.

57:8. A FÖLDKÉREG MEGSZILÁRDULÁSA – A FÖLDRENGÉSEK KORA – A VILÁGTENGER ÉS AZ ELSŐ FÖLDRÉSZ

1.000.000.000 évvel ezelőtt kezdődött el ténylegesen az Urantia története. A bolygó nagyjából elérte a mai méreteit, és ekkoriban vették a Nebadon fizikai nyilvántartásaiba és kapta az Urantia nevet. Az Urantia igazi földtani történelme akkor kezdődött el, amikor a földkéreg annyira kihűlt, hogy az első világtenger kialakulhatott. Ezen időszak végére a tenger kiterjedése világméretű lett, átlagosan másfél kilométernél valamivel nagyobb vízmélységgel borította az egész bolygót. 950.000.000 évvel ezelőtt az Urantia egyetlen hatalmas szárazföld és egy összefüggő víztömeg, a Csendes-világtenger képét mutatja. Ekkoriban sorolták be az Urantiát a Satania csillagrendszer bolygói igazgatási rendjébe és vették fel a Norlatiadek életnyilvántartásába. 900.000.000 évvel ezelőtt került sor a Satania első jerusemi felderítő csapatának az Urantiára való megérkezésére, melynek célja az életkísérleti állomáshoz szükséges feltételek alakulására vonatkozó jelentés készítése volt. 750.000.000 évvel ezelőtt jelentek meg az első törések a szárazföldtalapzatban. Az Urantián egyre kedvezőbb feltételek teremtődtek az élet fenntartásához. 650.000.000 évvel ezelőtt

7

III. RÉSZ: AZ URANTIA TÖRTÉNETE

tovább nőtt a parti tengerek kiterjedése. És e vizekben igen gyorsan kialakult az urantiai élet számára oly alapvető fontosságú vízminőséget biztosító sótöménység. Az ősidők eme beltengerei valóban az evolúció bölcsőjét jelentették.

58. ÍRÁS: ÉLET LÉTESÍTÉSE AZ URANTIÁN Élethordozó AZ URANTIÁHOZ hasonló világokból, életmódosítási bolygókból az egész Sataniában mindössze hatvanegy van. Az ilyen bolygókon az élethordozók engedélyt kapnak, hogy bizonyos életkísérleteket folytassanak annak érdekében, hogy az élőlények szabványos világegyetemi fajtáit módosítsák vagy esetleg fejlesszék.

58:1. A FIZIKAI ÉLET ELŐFELTÉTELEI 600.000.000 évvel ezelőtt érkezett meg az élethordozók Jerusemről kiküldött bizottsága az Urantiára és kezdte meg a fizikai körülmények tanulmányozását az életnek a Satania csillagrendszer 606-os számú világán tervezett beindítására való felkészülés részeként. A sataniai élethordozók nátrium-klorid életmintát terveztek; ennélfogva további lépésekre mindaddig nem kerülhetett sor, amíg a világtenger vizei nem váltak elég sóssá. Az Urantia fajtájú ős-sejtanyag kizárólag kellően sós közegben képes működni. Ma ugyanez a sós oldat áramlik szabadon a testetekben, ebben fürdik minden egyes sejt. A tengeri eredetű életnek otthont adó bolygón az élet megtelepítéséhez az eszményi feltételeket a nagyszámú beltenger biztosítja. És az ősi növény élet a későbbi korszak ezen enyhe és kiegyenlített éghajlatú partjairól elindulva talált utat a szárazföld felé. A légkör tökéletesen megfelelő volt a növények növekedéséhez; olyan nagy arányban tartalmazott széndioxidot, hogy egyetlen állat sem tudott volna a földfelszínen megélni.

58:2. AZ URANTIAI LÉGKÖR Ha az Észak-Amerikára jutó fényért kilówattóránként két centet kellene fizetni, akkor az éves világítási számla 800 ezer billió dollárnál is több lenne. Hatalmas mennyiségű napenergia zúdul az Urantiára, melyek között az emberi szem által is felismerhető tartomány alatti és feletti hullámhosszú sugárzások is vannak. A napotok a gyilkos sugarak valóságos áradatát zúdítja rátok, és a kellemes urantiai életkörülményeitek annak a „váratlan” hatásnak köszönhetők, melyet a több mint negyven, a különleges ózonréteg hatásához hasonló, látszólag véletlenszerű védelmi intézkedés biztosít. Ha éjszaka nem működne a légkör „fedő” hatása, akkor a hő olyan gyorsan kisugárzódna, hogy az élet legfeljebb mesterségesen volna fenntartható.

58:3. A TÉRBELI KÖRNYEZET A sugárzó napok által felbontott és sugárzó energiaként szétoszlatott szervezett anyag nagy része eredetileg a tér e korán megjelenő hidrogénfelhőiben épült fel. Az atomok felépülésének és lebomlásának mindezen jelenségeit a sugárzó energia rövid térsugarainak dagályszerű jelenségei kísérik. E különféle sugárzások egyik kísérője az Urantián ismeretlen térenergia-forma. A hatalmas hidrogénfelhők valóságos mindenségrendi vegykonyhák, melyekben a kialakuló energia és az átalakuló anyag mindenféle állapota jelen van. Mindezen lényeges mindenségrendi körülményeknek el kellett érniük egy kedvező szintet, mielőtt az élethordozók ténylegesen is megkezdhették volna az életlétesítést az Urantián.

58:4. AZ ÉLET KEZDETÉNEK KORSZAKA Az urantiai élet egyedi, eredendően e bolygói sajátosság. 550.000.000 évvel ezelőtt az élethordozók a szellemi erőterekkel és a felsőbb-fizikai térerőkkel együttműködve megszervezték és beindították e világ eredeti életmintáit, és beültetett három eredeti, azonos és egykorú tengeriélet-mintát: a központit vagy eurázsiai-afrikait, a keletit vagy ausztráliait és a nyugatit, mely magába foglalja Grönlandot és az Amerikákat. A célunk annak biztosítása volt, hogy mindegyik 8


nagy földtömeg magával vigye ezt az életet. Előre láttuk, hogy a szárazföldi élet megjelenését elhozó későbbi korszakban nagy világtengerek vize fogja elválasztani e sodródó földrésztömegeket.

58:5. A FÖLDRÉSZEK SODRÓDÁSA A föld anyagának külső ezerhatszáz kilométernyi része főként különféle kőzetekből áll. A sűrűbb és nehezebb fémes elemek mélyebben találhatók. E külső réteget egy olvadt bazalt-tenger tartotta. A földrészek még ma is ezen a ki nem kristályosodott, párnás, olvadt bazalttengeren lebegnek. A földkéreg kihűlő ömledékrétegei gránittá alakulnak. A tengerfenék sűrűbb, mint a szárazföldet alkotó anyagtömeg, és ez tartja a földrészeket a víz felett. De minden földrész a világtengerek felé csúszik.

58:6. AZ ÁTMENETI IDŐSZAK 450.000.000 évvel ezelőtt következett be az átmenet a növényiből az állati életbe. E fejlemény, melynek lehetősége teljes mértékben eredendően megvolt az eredeti életmintákban, fokozatosan ment végbe. Az első kezdetleges növényi életformák és a későbbi, egyértelműen állati élőlények közé számos átmeneti szakasz esett. Korszakról korszakra az állati életnek alapvetően új fajtái jelennek meg. Ezek nem a kisebb változások fokozatos felgyülemlésének eredményeként fejlődnek ki; úgy jelennek meg, mint az élet kifejlett és új rendjei, és hirtelen tűnnek fel. Az élő szervezetek új fajainak és különálló rendjeinek hirtelen megjelenése teljesen élőlénytani, szigorúan természetes dolog. Az öröklött anyag e másulataihoz semmilyen természetfeletti dolog nem kapcsolódik. Viszont az elmével való későbbi felruházás elmeszellem-segédi adomány, mely a természetes agyteljesítményhez igazodik.

58:7. A FÖLDTANI TÖRTÉNELEMKÖNYV A kőzetrendszerek azon hatalmas csoportja, mely a világ külső kérgét alkotta az élet hajnalát jelentő időkben, illetőleg a földtörténeti felső őskorban, ma már nem sok helyen tűnik fel a földfelszínen. Észak-Amerikában ez az ősi és eredeti kövületeket tartalmazó kőzetréteg Kanada keleti, középső és északi vidékein bukkan felszínre. E korszak ömledékfolyamai nagymennyiségű vasat, rezet és ólmot hoztak a bolygófelszín közelébe. A földön kevés helyen látható jobban e működés képe, mint a wisconsinbeli St. Croix völgyben. Ez a korszak a tanúja az élet elterjedésének a világ vizeiben; a tengervízi élet megtalálta a helyét az Urantián. Ezt az egész történetet képekben mesélik el a világfeljegyzések hatalmas „kőzetkönyvének” kövületlapjai. És e hatalmas életföldtani feljegyzés lapjai tévedhetetlenül mesélik el az igazságot nektek is, ha megtanuljátok azt helyesen értelmezni.

59. ÍRÁS: A TENGERVÍZI ÉLET AZ URANTIÁN Élethordozó AZ URANTIA történelmét mi úgy tekintjük, mint amely nagyjából egymilliárd évvel ezelőtt kezdődött és amely öt nagyobb korszakból áll: 1. Az élet előtti kor az első négyszázötvenmillió évet teszi ki – ez a földtörténeti alsó őskor. 2. Az élet hajnalának kora a következő százötvenmillió évre terjed ki – a földtörténeti felső őskor. 3. A tengervízi élet kora teszi ki a következő kétszázötvenmillió évet – a földtörténeti ókor. 4. A korai szárazföldi élet kora a következő százmillió év – a földtörténeti középkor. 5. Az emlősök kora teszi ki az utolsó ötvenmillió évet – ez a harmad- és negyedidőszak. A tengervízi élet kora tehát nagyjából a negyedét teszi ki a bolygótok történelmének. Az északamerikai földrész csodálatosan gazdag a teljes tengervízi élet korának kövületeit tartalmazó üledékes kőzetekben.

9


59:1. A KORAI TENGERVÍZI ÉLET A SEKÉLY TENGEREKBEN: A HÁROMKARÉJÚ ŐSRÁKOK KORA

400.000.000 évvel ezelőtt a tengervízi növényi és állati élet már jól elterjedt az egész világon. A növényvilág most először jut ki a szárazföldre és rövidesen jelentős fejlődést mutat a nem tengeri élőhelyhez való alkalmazkodás terén. Hirtelenül és átmeneti ősök nélkül megjelennek az első többsejtű állatok. Kifejlődnek a háromkaréjúak, és korszakokon át ezek uralják a tengereket. A szárazföldek a világ különböző részein rendszeresen alámerültek az óceánban, majd ismét kiemelkedtek belőle. A földtömegek nyomására sok helyen a homokkőből kvarc lett, a palás agyag palakővé alakult, míg a mészkő átalakult márvánnyá. A tengervízi élet az egész világon nagyon hasonló volt, és tengeri moszatok, egysejtű szervezetek, egyszerű szivacsok, háromkaréjú ősrákok és egyéb rákfélék alkották azt. Ilyen volt az Urantia életföldtani képe abban az ötvenmillió évben, melyet a földtan kutatói kambriumnak neveznek.

59:2. AZ ELSŐ SZÁRAZFÖLDI ÁRADÁSOK KORSZAKA: A GERINCTELEN ÁLLATOK KORA

A szárazföld-emelkedés és -süllyedés ismétlődő időközű jelenségei, melyek ezeket az időszakokat jellemezték, mind fokozatosak voltak. 330.000.000 évvel ezelőtt került sor a nagy észak-amerikai tűzhányó kitörésére Kelet-Kentucky-ban, mely a világon valaha tapasztalt legnagyobb egyedi tűzhányó-tevékenységek közé tartozik. 310.000.000 évvel ezelőtt volt az egyedi állati élő szervezetek kifejlődésének nagy korszaka. A kéthéjú haslábúak átvészelték a közbenső évmilliókat, s ide tartoznak a kagylók, osztrigák és fésűkagylók. Így ért véget a tengervízi élet második nagy időszakának evolúciós története, melyet a földtannal foglalkozó kutatóitok alsó szilurkorként ismernek.

59:3. A MÁSODIK NAGY ÁRADÁSI SZAKASZ: A TENGERI VIRÁGÁLLAT IDŐSZAK – A BRACHIOPODÁK KORA

300.000.000 évvel ezelőtt egy újabb nagy szárazföld-süllyedési időszak kezdődött. 290.000.000 évvel ezelőtt a tenger nagymértékben visszahúzódott a földrészekről. E korszakbeli üledékekben sok földgáz, kőolaj, horgany és ólom található. A színtér közepét a nagyobb puhatestűek, illetőleg fejlábúak foglalták el. Ez az állatfaj hirtelen jelent meg és vette át a tengeri élet feletti uralmat. 280.000.000 évvel ezelőtt a földrészek jelentős részben kiemelkedtek a második szilurkori áradásból. Ennek az alámerülésnek az üledékkőzetei Észak-Amerikában Niagara-mészkő néven ismeretesek, mert e kőzetréteg felett folyik a Niagara-vízesés. Ebben a korszakban jelentek meg hirtelenül az igazi – a ténylegesen is lélegző – skorpiók. Ezekkel a mozzanatokkal zárul a tengeri élet harmadik időszaka, mely huszonötmillió évet tesz ki, s amelyet a kutatóitok szilur korként ismernek.

59:4. A NAGY SZÁRAZFÖLD-KIEMELKEDÉS SZAKASZA: A SZÁRAZFÖLDI NÖVÉNYI ÉLET IDŐSZAKA, A HALAK KORA A szárazföld és a víz korszakokon át dúló küzdelmében hosszú időn keresztül a tenger aratott átmeneti győzelmeket, de most eljött a szárazföld győzelmeinek a kora. Ez egy új korszak hajnala a földön. A korábbi idők csupasz és nem igazán vonzó tájképe burjánzó zöldnövény-takaróba öltözik, és hamarosan megjelennek az első pazar erdők is. 250.000.000 évvel ezelőtt jelent meg a halak családja, a gerincesek, mely az emberi előtti törzsfejlődés egyik legfontosabb lépése. A mai cápák ezeknek az őshalaknak a túlélői. Ekkor, hirtelenül megjelent a burjánzó páfránycsalád és sebesen elterjedt a gyorsan emelkedő szárazföldön a világ minden részén. Ezzel lassan véget is ért a tengeri élet evolúciójának egyik leghosszabb, csaknem ötvenmillió évig tartó kora – a devon.

10


59:5. A FÖLDKÉREG-VÁNDORLÁSOK SZAKASZA: A KARBONKOR, A PÁFRÁNYERDŐK IDŐSZAKA – A BÉKÁK KORA Ez az időszak az első szárazföldi állatok számára csaknem eszményien berendezett színteret nyit meg. 220.000.000 évvel ezelőtt a földrészek szárazföldi területei közül sok, beleértve ÉszakAmerika nagy részét is, víz fölött állt. A szárazföldet burjánzó növénytakaró fedte; ez ténylegesen a páfrányok kora volt. Egyszerre csak megjelentek az első szárazföldi állatok. A csigák, a skorpiók és a békák a tengerek sós vizeiből másztak a partra. Ez az időszak általánosan úgy ismert, mint a békák kora. A rovarok nagyon röviddel ezután jelentek meg először. A nagy kagylóevő cápák szintén nagyon fejlettek voltak, és több mint ötmillió éven át ezek uralták a világtengereket. Az építőanyagként használatos nemesebb mészkő ebben az időszakban rakódott le. 200.000.000 évvel ezelőtt kezdődtek el a karbonkori időszak valóban tevékeny szakaszai. A tényleges szénképződési időszak hossza valamelyest meghaladta a huszonötmillió évet. 180.000.000 évvel ezelőtt zárult le a karbonkori időszak, amely alatt szénképződés ment végbe az egész világon. Általában véve ezek voltak az édesvízi élőlények fejlődésének időszakai. A szénkor jellemző vonásai az élet terén a páfrányok és a békák voltak.

59:6. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS SZAKASZA: MAGVAS NÖVÉNYEK IDŐSZAKA – AZ ÉLŐLÉNYTANI NEHÉZSÉGEK KORA

Ez az élet nagyfokú leromlását hozó időszak volt. A hosszú tengervízi élet korának vége felé százezernél is több élőlény-faj volt a földön. Ezen átmeneti korszak végére ötszáznál is kevesebb maradt meg. 170.000.000 évvel ezelőtt nagymértékű evolúciós változások és átalakulások voltak folyamatban az egész föld felszínén. Két új éghajlati tényező jelent meg – az eljegesedés és a szárazság. Ekkor jelentek meg először a magvas növények, és ezek jobb táplálékforrást biztosítottak a később egyre jobban gyarapodó szárazföldi állatvilág számára. A rovarok gyökeres változáson mentek át. A békáknak a hüllőkké való fejlődésében az első lépésre ekkor került sor. 160.000.000 évvel ezelőtt a szárazföldet nagyobbrészt a szárazföldi állatvilág táplálására alkalmas növénytakaró fedte, és a légkör tökéletesen alkalmassá vált az állatok lélegzéséhez is. Az Urantián a hatalmas világtengeri életbölcsőde eleget tett a rendeltetésének. Most pedig a tenger élőlénytani fontossága erőteljesen csökken, amint a törzsfejlődés második szakasza a szárazföldön elkezd kiteljesedni.

60. ÍRÁS: AZ URANTIA A KORAI SZÁRAZFÖLDI ÉLET IDŐSZAKÁBAN Élethordozó A KIZÁRÓLAGOS tengeri élet kora véget ért. A szárazföld kiemelkedése, a kéreg kihűlése és a világtengerek lehűlése mind hozzájárult ahhoz, hogy a világ éghajlata jelentősen megváltozzon az egyenlítői égövtől távol eső vidékeken.

60:1. A FÖLDTÖRTÉNETI ALSÓ KÖZÉPKOR 150.000.000 évvel ezelőtt kezdődtek el a világtörténelmi jelentőségű, korai szárazföldi élet időszakai. 140.000.000 évvel ezelőtt hirtelenül megjelentek a teljesen kifejlett hüllők. Gyorsan fejlődtek, hamarosan megjelentek a krokodilok, a pikkelyes hüllők, később pedig a tengeri kígyók és a repülő hüllők. Ezek a sebesen kifejlődő hüllő dinoszauruszok hamarosan e korszak egyeduralkodóivá váltak. Tojásokat raktak és minden más állattól megkülönböztette őket a kis agyuk. Néhány millió évvel később jelentek meg az első emlősök. Méhlepényük még nem volt és a létük gyors bukásra volt ítélve; nem maradtak fenn. Ez az emlősfajta fejlesztésére tett egyik kísérlet volt. Az élet ezen időszakbeli változásai az átmeneti és fokozatos jellegüktől függetlenül valóban forradalmiak voltak. Ez az időszak több mint huszonötmillió évig tartott és ma triászként ismeretes.

11


60:2. A FÖLDTÖRTÉNETI FELSŐ KÖZÉPKOR 120.000.000 évvel ezelőtt a hüllők korának egy új szakasza kezdődött. Ennek az időszaknak a nagy eseménye a dinoszauruszok evolúciója és hanyatlása volt. A legnagyobb dinoszaurusz Észak-Amerika nyugati részéből származott. E nagy tömegű teremtmények mozgékonysága és ereje egyre csökkent, ahogy egyre nagyobbak és nagyobbak lettek; de olyan óriási mennyiségű élelemre volt szükségük és a szárazföldet olyannyira letarolták, hogy úgyszólván éhen haltak és kipusztultak. 110.000.000 évvel ezelőtt szembetűnő változások mentek végbe a halak családjában, ekkor jelentek meg először a tokfélék, de a vérengző tengeri kígyók még mindig ellepték az összes tengert. De e korszak mindenekelőtt a dinoszauruszoké volt. Két faj a vízbe vándorolt az önmaguk fenntartására tett hasztalan próbálkozás gyanánt, a szárazföldön dúló elkeseredett versengés miatt két másik faj pedig a levegőbe kényszerült. Ezek jelentik a madárősök kipusztult fajait. Százmillió évvel ezelőtt a hüllők kora a végéhez közeledett. A dinoszauruszok a hatalmas testtömegük ellenére leginkább buta állatok voltak. Innentől fogva a törzsfejlődést az agy fejlődése fogja jellemezni. Ez az időszak csaknem huszonötmillió évig tartott és a jura elnevezést kapta.

60:3. A KRÉTAKOR: A VIRÁGOS NÖVÉNYEK IDŐSZAKA – A MADARAK KORA Az Urantián ez az időszak hozza közel a hosszú hüllőuralom végét és itt jelennek meg a virágos növények, valamint a madárvilág a szárazföldön. A földrészek sodródása folytatódásának elsőként a csendes-világtengeri mély tengerfenéken lévő nagy akadály állta az útját, s a földtani erők küzdelme adott lendületet az egész nagy észak-déli irányú hegységrendszer kialakulásának, mely Alaszkától Mexikón keresztül a Horn-fokig húzódik. 90.000.000 évvel ezelőtt a zárvatermő növények kiemelkedtek ezen alsó krétakori tengerekből és hamarosan elárasztották a földrészeket. E szárazföldi növények hirtelenül jelentek meg a fügefákkal, a magnóliákkal és a tulipánfákkal együtt. 85.000.000 évvel ezelőtt a Bering-szoros összezárult, s ezzel elvágta az északi tengerek hűvösebb vizeit. 75.000.000 évvel ezelőtt ért véget a földrészek sodródása. 65.000.000 évvel ezelőtt a növényi élet nagymértékű törzsfejlődése zajlott. Ekkor jelent meg először számos mai fa, beleértve a bükköt, a nyírt, a tölgyet, a diót, a szikamórt, a juhart és a mai pálmákat is. 55.000.000 évvel ezelőtt a törzsfejlődés menetét az igazi madarak első fajának, egy kis, galambszerű teremtménynek a hirtelen megjelenése jellemezte, mely madár lett minden madárélet őse. És innen kapta ez az időszak a madarak kora és a hüllők hanyatlásának kora megjelölést.

60:4. A KRÉTAKOR VÉGE A nagy krétakori időszak a végéhez közeledett, és ez egyúttal a szárazföldekre irányuló nagy tengeri betörések végét is jelentette. A szárazföld és a tenger e váltakozó uralmát hozó időszakok millióéves szakaszokban követték egymást. És ugyanezek az ütemes kéregmozgások folytatódnak ettől kezdve végig a föld történelme során, de már kisebb előfordulási gyakorisággal és mértékben. Élőlénytanilag és földtanilag ez eseménydús és tevékeny korszak volt a szárazföldön és a víz alatt egyaránt. A szárazföldön a páfrányerdőket jórészt felváltották a fenyők és az egyéb mai fák, beleértve az óriási szikvójafenyőt is. Ennek az időszaknak a végére az élőlénytani színtér már teljesen be volt rendezve a jövőbeli emlősfajták korai elődeinek megjelenéséhez. És ezzel véget ér a világevolúció egy hosszú korszaka, a krétakor, mely ötvenmillió év hosszú volt, s ezzel lezárul a százmillió év időtartamú földtörténeti középkor.

61. ÍRÁS: AZ EMLŐSÖK KORA AZ URANTIÁN Élethordozó AZ EMLŐSÖK kora a méhlepényes emlősök megjelenésének idejétől a jégkorszak végéig tart, s valamivel kevesebb mint ötvenmillió évet fog át. A földtörténeti harmad- és negyedidőszakban a világ tájképi megjelenése vonzó volt – lankás dombok, tágas völgyek, széles

12


folyók és kiterjedt erdők váltakoztak egymással. Az állatfajok számosak és sokfélék voltak. A fákon hemzsegtek a madarak, és az egész világ egy állatparadicsom volt.

61:1. AZ ÚJ SZÁRAZFÖLDI SZAKASZ: A KORAI EMLŐSÖK KORA Ezen időszak kezdetén, Észak-Amerikában hirtelenül megjelentek a méhlepényes emlősök. A méhlepényes emlősök atyja egy kis, igen eleven életet élő, húsevő, ugráló dinoszaurusz volt. Az emlősök hatalmas túlélési előnnyel rendelkeztek minden más állati létformával szemben, annyiban, hogy képesek voltak viszonylag kifejlett és fejlett utódokat világra hozni, és meglehetős értelemmel igazodni és alkalmazkodni a környezetükhöz. 45.000.000 évvel ezelőtt az emlősélet gyorsan fejlődött. Hamarosan megjelentek a törpelovak, a gyors lábú orrszarvúfélék, az ormányos tapírok, az ősi disznók, a mókusok, a makik, az erszényes patkányfélék, valamint a majomszerű állatok néhány rendje is. Egy nagytestű, struccszerű szárazföldi madár három méter magasra fejlődött. Ezek lettek az ősei azoknak a későbbi vándormadaraknak, melyek nagyon értelmesek voltak, és egykor emberi lényeket is szállítottak a levegőben. Ekkoriban Észak-Amerikát szárazföld kötötte össze Ausztrália kivételével minden földrésszel.

61:2. A JELENKORI ÁRADÁS SZAKASZA: A FEJLETT EMLŐSÖK KORA Ezt az időszakot a méhlepényes emlősök további és gyors törzsfejlődése, az emlősvilág fejlődésének fokozatosabb formái jellemezték. 35.000.000 évvel ezelőtt köszöntött be a méhlepényes emlősök világuralmának korszaka. Az állati túlélés folyamatában az agy és a mozgékonyság felváltotta a vértet és a méretet. Különféle emlőscsoportok származnak egy ma már kihalt, különleges állattól. E húsevő teremtmény egyfajta kereszteződése volt a macskának és a fókának; tudott élni a szárazföldön és a vízben is, és nagyon értelmes és meglehetősen eleven volt. Európában kifejlődött a kutyafélék családjának őse, melyet hamarosan követett a kistestű kutyák számos fajtája. A ló ekkoriban Észak-Amerikában és Európában egyaránt élt. A tevék és a lámák Észak-Amerikából származnak, de hamarosan mindkét faj kihalt Észak-Amerikában. A méhlepényes emlősök egy teljes törzse hagyta ott a szárazföldet és keresett otthont a világtengerekben. És azóta is a tengerben maradtak, belőlük lettek a mai bálnák, delfinek, barna delfinek, fókák és oroszlánfókák. Az oligocén időszak végére, mely tízmillió évig tartott, a növényi és az állati élet a földön sok szempontból már úgy volt jelen, mint ma.

61:3. AZ ÚJKORI HEGYKÉPZŐDÉSI SZAKASZ: AZ ELEFÁNTOK ÉS A LOVAK KORA 20.000.000 évvel ezelőtt tényleg az emlősök aranykora zajlott. A Bering-szoros földhídja a víz fölé magasodott, és számos állatcsoport vándorolt át Ázsiából Észak-Amerikába. Az első szarvas is megjelent, és Észak-Amerikát hamarosan szarvasok, tulkok, tevék és bölények lepték el. Ennek és a következő időszaknak a nagy elefántjai nagy aggyal és hatalmas testtel rendelkeztek, és rövidesen Ausztrália kivételével elterjedtek az egész világon. Értelmi és alkalmazkodási képességekben az elefánthoz csak a ló mérhető és csak maga az ember tesz túl rajta. Hatalmas lócsordák csatlakoztak a tevékhez Észak-Amerika nyugati síkságain. A ló hosszú időn keresztül szolgálta az embert és fontos szerepet játszott az emberi polgárosodás fejlődésében. Ázsia középső részén a kezdetleges majmok és a gorillák is kifejlődtek. A kutyafélék családját a farkasok és a rókák képviselték; a macskafélék törzsét pedig a párducok és a nagy kardfogú tigrisek, mely utóbbi először Észak-Amerikában jelent meg. Az elefánt és a ló korszakát miocénnek nevezik.

61:4. A JELENKORI FÖLDRÉSZ-KIEMELKEDÉSI SZAKASZ: AZ UTOLSÓ NAGY EMLŐSVÁNDORLÁS

Ez a jégkor előtti szárazföld-kiemelkedés időszaka Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában. 10.000.000 évvel ezelőtt egy rövid időre Ausztráliát kivéve a világ összes szárazföldje újra kapcsolatba került egymással, és az állatok utolsó nagy világméretű vándorlása ekkor zajlott le. Mielőtt a földrészek véglegesen elkülönültek volna, a nagytestű masztodonok Ausztrália kivételével mindenfelé kivándoroltak. 5.000.000 évvel ezelőtt fejlődtek ki a mai lovak, és Észak-

13


Amerikából elvándoroltak a világ minden részébe. De a ló a kifejlődésének földrészén már jóval a vörös ember megérkezése előtt kihalt. Ezt az időszakot rendszerint pliocénnek nevezik.

61:5. A KORAI JÉGKORSZAK Az előző időszak végével Észak-Amerika északkeleti részének és Európa északi részének szárazföldjei 9.000 méterre és még feljebb magasodtak. E szárazföld-kiemelkedésekkel egyidejűleg a világtengeri áramlatok eltolódtak, és az időszakos széljárás is megváltozott. Hó kezdett hullani ezeken a magasra emelkedett vidékeken, és a hóréteg vastagsága elérte a 6.000 métert, mely hamar szilárd, de mozgó jéggé alakult át. 2.000.000 évvel ezelőtt kezdte meg az első észak-amerikai jégfolyam a dél felé vonulást. A központi jégmező délen egészen Kansas-ig elért. A jégkorszak e kezdeti időszakaiban Észak-Amerikát elözönlötték a masztodonok, gyapjas mamutok, lovak, tevék, szarvasok, pézsmatulkok, bölények, földi lajhárok, óriáshódok, kardfogú tigrisek, elefántnagyságú lajhárok, valamint a macskafélék és a kutyafélék családjának számos csoportja. A jégkorszak vége felé ezeknek az állatfajoknak a többsége Észak-Amerikában kihalt.

61:6. AZ ŐSEMBER A JÉGKORSZAKBAN E jégkorszak nagy eseménye az ősember kifejlődése volt. India nyugati részétől egy kissé távolabb, egy ma már víz alatt lévő szárazföldi területen az észak-amerikai makifajták utódai között hirtelenül megjelentek a korai emlősök. A testméretükhöz képest nagy aggyal rendelkeztek. A hetvenedik nemzedéknél egy új és felsőbbrendű állatcsoport hirtelenül különvált. Ezek az új középemlősök – melyek az őseiknél testtömegüket és termetüket tekintve csaknem kétszer akkorák voltak és arányosan jobb agyi teljesítőképességgel rendelkeztek – csak akkorra tudtak jól megtelepedni, amikor a főemlősök, a harmadik alapvető másulat hirtelenül megjelent. (Ugyanekkor visszafejlődés is végbement a középemlősök törzsében s ennek eredményeként jelentek meg az emberszabású majmok ősei.) 1.000.000 évvel ezelőtt jegyezték be az Urantiát lakott világként, amikor a fejlődő főemlősök törzsében bekövetkező másulás hirtelenül két kezdetleges emberi lényt hozott létre, az emberiség valóságos őseit. Ez az esemény ösztönző, erősítő és bonyolult környezetben következett be. Ezen urantiai őslakosok egyedüli túlélői, az eszkimók, még ma is inkább a fagyos északi éghajlaton laknak.

61:7. A FOLYTATÓDÓ JÉGKORSZAK A jégár, ahogy előrehalad, folyókat helyez át és az egész föld arculatát megváltoztatja. 750.000 évvel ezelőtt a negyedik jégmező a legnagyobb kiterjedése idején elérte Illinois déli részét, áthelyezve a Mississippi folyót nyolcvan kilométerrel nyugatabbra. Keleten egészen az Ohio folyó déli részéig és Pennsylvania közepéig elért. 500.000 évvel ezelőtt hirtelenül és egyetlen nemzedék alatt a hat színes fajta másulás révén kivált az őshonos emberi törzsből. Ez kétszeresen is fontos időpont, hiszen ez egyúttal a Bolygóherceg megérkezését is jelentette. 250.000 évvel ezelőtt kezdődött meg a hatodik és egyben utolsó eljegesedés. Ez volt a legnagyobb jégözön ÉszakAmerikában, egészen Kansas, Missouri és Illinois területéig eljutott. A ló, a tapír, a láma és a kardfogú tigris ekkor pusztult ki Észak-Amerikában Visszahúzódása idején jött létre a Nagy-tavak észak-amerikai rendszere. Az oda-vissza vándorló jégfolyókat a szárazföldön követő állatfajok közé tartozott a medve, a bölény, a rénszarvas, a pézsmatulok, a mamut és a masztodon. A masztodon Észak-Amerikában honolt, míg a vörös ember ki nem irtotta. 35.000 évvel ezelőtt a sarki területek kivételével mindenütt véget ért a nagy jégkorszak a bolygón.

62. ÍRÁS: AZ EMBERI KOR HAJNALÁNAK ŐSI FAJAI Élethordozó NAGYJÁBÓL egymillió évvel ezelőtt jelentek meg az emberiség közvetlen elődei három olyan, egymást követő és hirtelen másulás révén, melyek a méhlepényes emlősök makifajtájának korai törzséből eredtek. 14


62:1. A KORAI MAKIFAJTÁK Ezen az akkoriban csaknem paradicsomi területen történt, hogy e maki fajtájú emlős felsőbbrendű leszármazottaiból két nagy csoport fejlődött ki, a mai idők majomtörzsei és a mai emberi faj.

62:2. A KORAI EMLŐSÖK Kevéssel több mint egymillió évvel ezelőtt hirtelenül megjelentek a mezopotámiai korai emlősök. Ezek eleven életet élő kis teremtmények voltak, a testmagasságuk nem érte el az egy métert. Húst fogyasztottak, és csökevényes, szembefordítható hüvelykujjuk és a markolásra igen alkalmas lábujjuk volt. Ezen új faj képviselői a testméretükhöz képest nagyobb aggyal rendelkeztek. Rendelkeztek számos, a későbbi ősembert is jellemző érzelemmel és érzékkel. Az emberiségre jellemző félelmek leginkább ezekben az időkben kezdtek kialakulni. Ezek a harcias kis állatok több mint ezer éven át sokasodtak és népesítették be a mezopotámiai félszigetet, folyamatos fejlődésben voltak a testi jellegüket és az általános értelmi képességeiket tekintve.

62:3. A KÖZÉPEMLŐSÖK A korai emlősök létpályájának kezdetén, ezen eleven teremtmények közül való egyik felsőbbrendű párnak a fák tetején lévő otthonában egy ikerpár született, egy hímnemű és egy nőnemű egyed. E kicsinyek százhúsz centiméterre nőttek. A hüvelykujjukat csaknem teljesen szembe tudták fordítani a többi ujjukkal és felegyenesedve jártak. Agyuk felsőbbrendű és sokkal nagyobb az elődeikénél. E fivér és nővér párosodott és hamarosan huszonegy utód társaságát élvezhették. Ez az új csoport alkotta a középemlősök magját. Amikor ezen új és felsőbbrendű csoport létszáma nagyra nőtt, könyörtelen háború tört ki, és amikor a szörnyű küzdelem véget ért, a korai emlősök korábban már létező és ősi fajának egyetlen egyede sem volt életben. És ekkor, csaknem tizenötezer éven át e teremtmény lett a világ e része számára maga a rettegés. A várható élettartamuk mintegy huszonöt év volt. Számos csökevényes emberi vonás is megjelent ebben az új fajban. E középemlősök voltak az elsők, melyek határozott építkezési hajlamot mutattak. Az idő múlásával komoly versengés alakult ki az élelemért és a társakért, mely csaknem az egész fajt kiirtó testvérharcok sorozatához vezetett. Miután villám csapott abba a fába, amelyen a főemlősikrek jövendőbeli anyja éppen aludt, elköltöztek innen, és a fák tetején új lakhely, a földön pedig új menedékek építésébe kezdtek. Az otthonuk felépítése után nem sokkal e pár ikrek büszke szülőjévé lett, s ezek az utódok lettek az ember előtti evolúció következő alapvető lépését jelentő főemlősök új fajának első egyedei. E főemlős-ikrek születésével egy időben egy másik pár, mely elméjében és testileg is alacsonyabb rendű volt, szintén ikreknek adott életet. E fogyatékos ikerpár lett a mai majomtörzsek megalapítója.

62:4. A FŐEMLŐSÖK Ez a főemlős ikerpár felegyenesedve járt és a testmagasságuk meghaladta a százötven centimétert. Hamar megtanultak egymás között jelekkel és hangokkal közléscserét folytatni. Körülbelül tizennégy évesek lehettek, amikor elmenekültek a törzsüktől és családot alapítottak, megalapítva ezzel a főemlősök új faját. A főemlősök a középemlős elődeiknél emberibbek és kevésbé állatiasak voltak. A természetes élettartamuk mintegy negyven év volt. Mintegy huszonegyezer évvel a korai emlősök eredetétől számítva, a főemlősök hirtelenül két figyelemre méltó teremtménynek adtak életet, az első igazi emberi lényeknek. Kevesebb mint ötezer év múltán e különleges főemlős törzseknek már egyetlen egyede sem maradt fenn.

62:5. AZ ELSŐ EMBERI LÉNYEK Ha visszaszámolunk, akkor a Kr.u. 1934. év és az első két emberi lény születésének időpontja között éppen 993.419 év van. Ezek az első emberi lények a kifejlett kort tizenkét évesen érték el és a várható élettartamuk nagyjából hetvenöt év volt. Számos alkalommal majdnem életüket

15


vesztették még nyolcéves koruk előtt. Nagyon korán elsajátították a szóbeli érintkezést. Nagyjából kilencévesek lehettek, amikor megbeszéltek egy igen nagy jelentőségű dolgot és arra jutottak, hogy egymással és egymásért akarnak élni. Ez végül oda vezetett, hogy eldöntötték, megszöknek az alsóbbrendű állati társaiktól és észak felé veszik az útjukat, s ekkor még nemigen tudták, hogy ezzel megalapítják majd az emberi fajt. Az érzelmi fejlődés terén a legfigyelemreméltóbb előrelépés a valódi emberi érzelmek egy új csoportjának a hirtelen megjelenése volt, az imádat csoportjáé, a befogadó áhítat, a hódolat, az alázat és még a háládatosság egy kezdetleges formája is megjelent.

62:6. AZ EMBERI ELME EVOLÚCIÓJA Számunkra, urantiai élethordozók számára nagy örömet és megelégedést jelentett az első valóban értelmes és sajátakaratú lények megjelenése. Figyeltük, hogy az ikrek miként fejlődnek elméjükben, úgy, hogy nyomon követtük az urantiai hét elmeszellem-segéd működését. Képzeljétek el az örömünket, amikor egy napon – az ikrek ekkor körülbelül tízévesek voltak – az istenimádat szelleme először teremtett kapcsolatot az ikerpár nőnemű tagjának elméjével, majd röviddel ezt követően a másikéval. Nagyjából egy évvel később végül elhatározták, hogy elmenekülnek otthonról és északra mennek, s ekkor kezdett működni a bölcsesség szelleme ezen a bolygón és ebben a két, immár emberiként elismert elmében.

62:7. A LAKOTT VILÁGKÉNT VALÓ ELISMERÉS Délben, az ikerpár elmenekülésének másnapján haladt át a világegyetemi kör jelzései között az első próbavillanás. Az ikrek szökését követő harmadik napon megérkezett a nebadoni főangyal az első bolygókör létrehozására. Mozgalmas nap volt az Urantián, amikor kis csoportunk összegyűlt a bolygó tér-közléscserét biztosító sarkánál és megkapta az első szalvingtoni üzenetet: „Az urantiai élethordozóknak – Legyetek üdvözölve! Ezúton biztosítunk benneteket afelől, hogy a Szalvingtont, az Edentiát és a Jerusemet nagy öröm tölti el, amiért a sajátakaratú elme urantiai létezésének jele bejegyeztetett. (...)” A Szalvingtonról, az Edentiáról és a Jerusemről érkezett üzenetek hivatalosan is azt jelentették, hogy a bolygó élethordozók általi korszakos felügyelete véget ért. Lévén, hogy az Urantia életmódosítási világ, engedélyt kaptunk arra, hogy két rangidős élethordozót tizenkét segéddel együtt a bolygón hátrahagyjunk. Éppen 993.408 évvel ezelőtt (Kr.u. 1934-hez képest) történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót a Nebadon világegyetemben.

63. ÍRÁS: AZ ELSŐ EMBERCSALÁD Élethordozó A FŐANGYALI üzenet: „Az emberelme megjelent a Satania 606-os világán, és az új faj e szülőit úgy fogják hívni, hogy Andon és Fonta. (Az első Atyaszerű és Fiúszerű teremtmények, melyek vágyat mutatnak a tökéletesség iránt.) Andon és Fonta e neveket mindaddig nem ismerte meg, míg a Gondolatigazítójukkal való eggyé kapcsolódás idején meg nem kapták azokat.

63:1. ANDON ÉS FONTA Sok szempontból Andon és Fonta volt a legfigyelemreméltóbb emberilény-pár, mely a föld színen valaha is élt. Az a bizonytalan érzésük, hogy ők valamivel többek az állatoknál, abból eredt, hogy volt személyiségük, és azt a bennük lakozó Gondolatigazító jelenléte erősítette.

63:2. AZ IKREK ELMENEKÜLÉSE Miután egy éjszaka az erős vihar felverte őket álmukból, végleg és teljesen elhatározták, hogy elhagyják a törzsi lakóhelyet és a fakorona-otthonukat. Már előre kezdetleges menedéket készítettek egy fa tetején, mely északi irányban mintegy félnapi útra volt az otthonuktól. Bár szokatlanul nagy bátorságot igényelt tőlük, hogy erre az éjszakai utazásra vállalkozzanak, röviddel 16


éjfél után mégis épségben elérték az előkészített helyszínt. Ahogy egyre északabbra jutottak, az éjszakák egyre hűvösebbre és hűvösebbre fordultak. Egy nap Andon jelezte a párjának, hogy szerinte képes lenne a kovával tüzet gyújtani. Egyszer Fonta felmászott egy fára, hogy egy üres madárfészket leszedjen. A fészek száraz és igen gyúlékony volt, és rögtön lángra is lobbant, amint szikra hullott rá. Egész éjjel ott ültek a tűz mellett és nézték ahogy ég, és homályosan megértették, hogy a felfedezésük révén dacolhatnak az éghajlattal.

63:3. ANDON CSALÁDJA Csaknem két év telt el azon éjszakától, hogy az ikrek elindultak az otthonukból, addig, amíg az első gyermekük, Szontad megszületett. Andonnak és Fontának összesen tizenkilenc gyermeke született, és csaknem ötven unoka és hat dédunoka társaságát is élvezhették. A család négy szomszédos sziklaüregben vagy félbarlangban lakott. E korai andonfiak igen jellegzetes nemzetségszellemet mutattak; csoportokban vadásztak és sohasem kószáltak el messzire az otthonuktól. Andon és Fonta szüntelenül a nemzetség nevelésén és felemelésén munkálkodott. Negyvenkét éves korukig éltek, amikor is mindkettőjüket halálra zúzta egy földrengés miatt lezuhanó, kiugró szikla. Andon és Fonta e családja a huszadik nemzedékig együtt maradt, amikor is az élelemért való versengés és a közösségen belüli súrlódások együttesen elindították a család feloszlását.

63:4. AZ ANDONI NEMZETSÉGEK Az ősember feketeszemű és barna bőrű volt. Alkalmanként elmosolyodott ugyan, de szívből sohasem nevetett fel. E korai emberi lények nem voltak olyan érzékenyek a fájdalomra. A gyerekszülés Fonta és az ő közvetlen leszármazottai számára nem volt fájdalmas és szenvedéssel járó megpróbáltatás. Nagyon elkötelezettek voltak a családjuk iránt; ellenvetés nélkül meghaltak volna a gyermekeik védelme érdekében. Még az andoni nemzetségek szétszóródása előtt fejlett nyelv alakult ki a nemzetségek tagjai közötti érintkezésre irányuló korai erőfeszítésekből. E népeknek csupán két dolog járt az eszükben: vadászni élelemért és harcolni valamilyen valós vagy vélt igazságtalanság megtorlásáért. Egyre gyakoribbak voltak a családi viszályok, törzsi háborúk törtek ki, és a rátermettebb és fejlettebb csoportok legeslegjobbjai körében súlyos veszteségek jelentkeztek. Lehetetlen dolog e fejletlen lényeket rávenni arra, hogy sokáig békében éljenek egymással. Az élethordozók ismerik ezt és megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a fejlődő emberi lényeket végül legalább három, de leggyakrabban hat különböző és elkülönülő fajtára bontsák.

63:5. AZ ANDONFIAK SZÉTSZÓRÓDÁSA Ezek az andoni törzsek voltak a Franciaország területén lévő folyók korai lakói; több tízezer éven keresztül éltek a Somme folyó mentén. Igen hamar megtanulták nagyon ügyesen álcázni a részben védett menedékeiket és nagyfokú ügyességet mutattak a kő hálószobák építésében. Az andonfiak félelmet nem ismerő és sikeres vadászok voltak, és a bogyósgyümölcsök és bizonyos fán termő gyümölcsök kivételével kizárólag húson éltek. E korai emberekből nagyon ügyes kovaeszköz-készítők váltak. Sokat és messzire is utaztak a kvarckavicsért. Ezek az andoni törzsek sok más módon is kinyilvánították értelmi képességüket, melynek szintjét a visszafejlődő leszármazottaik félmillió év alatt sem értek el.

63:6. ONAGAR – AZ IGAZSÁG ELSŐ TANÍTÓJA Ahogy az andoni szétválás előrehaladt, a nemzetségek műveltségi és szellemi állapota csaknem tízezer éven keresztül romlott, egészen Onagar koráig. Átvette át a Káspi-tenger közelében élő törzsek vezetését, elhozta a békét közöttük, és az „emberek és állatok Lélegzetadójának” imádatára vezette őket. Az andoni népek nagyon hamar kialakították a törzsi hódolat tárgyát képező állat húsának fogyasztásától való tartózkodás szokását. Később a leszármazottaik e kezdetleges előadást kifinomultabb áldozó szertartássá fejlesztették. Az Onagar által tanított ima: „Ó, Élet Lehelete, add meg a napi élelmünket ma, szabadíts meg minket a 17


jégátoktól, ments meg bennünket az erdei ellenségeinktől és irgalommal fogadj minket a Nagy Túloldalon.” Onagar küldöttei voltak a világ első hitterjesztői; szintén ők voltak az első emberi lények, akik megsütötték a húst. A Bolygóherceg megérkezéséig ilyen magasan fejlett szellemi polgárosultság nem létezett a földön. Ez tényleg az ősember aranykora volt.

63:7. ANDON ÉS FONTA TOVÁBBÉLÉSE Andon és Fonta a megfelelő időben a lakóvilágok rendszeréből a jerusemi létpolgári rendre emelkedett. Bár sohasem kaptak engedélyt az Urantiára való visszatérésre, azért ismerik az általuk alapított faj történetét. A Jerusemen Andon és Fonta eggyé kapcsolódást élt meg a Gondolatigazítójukkal. Röviddel a Jerusemre való megérkezést követően engedélyt kaptak a Csillagrendszer Fejedelemtől, hogy visszatérjenek az első lakóvilágra annak érdekében, hogy üdvözöljék az Urantiáról jövő idő-zarándokokat a mennyei szférákon. Szerettek volna üdvözletet küldeni az Urantiára e kinyilatkoztatásokon keresztül, de e kérés teljesítését bölcsen megtagadták tőlük.

64. ÍRÁS: A SZÍNES EVOLÚCIÓS EMBERFAJTÁK Élethordozó EZ AZ urantiai evolúciós emberfajták története Andon és Fonta korától, csaknem egymillió évvel ezelőttől, a Bolygóherceg korán át a jégkorszak végéig.

64:1. AZ ANDONI ŐSLAKÓK Az ember legkorábbi vallásos érzületei a földrajzi helyzetükből adódó, elzárt környezetben való elhagyatottság érzéséből fejlődtek ki – jobbra a hegyek, balra a víz, előttük pedig a jég. Az erdőkben az ember mindig is csak leépült; az emberi evolúció kizárólag a nyílt területeken és a magasabb szélességi körökön fejlődött. A nyílt területek hidege és az éhség cselekvésre, találékonyságra és az erőforrások nélküli boldogulásra késztet. 950.000 évvel ezelőtt Andon és Fonta leszármazottai messzire elvándoroltak keleten és nyugaton is. A nyugatra vándorolt csoportokat kevésbé vetették vissza a közös ősüktől származó, visszamaradt fajták, mint azokat a csoportokat, amelyek keletnek mentek, és szabadon keveredtek a visszamaradt állati unokatestvéreikkel. És mindig is ez volt a helyzet az Urantián. A nagyreményű civilizációk fokozatosan leépültek és végül elpusztította azokat az az oktalan gyakorlat, hogy engedélyezték a felsőbbrendűeknek az alsóbbrendűekkel való szabad párosodást.

64:2. A FOXHALLI NÉPEK 900.000 évvel ezelőtt Andon és Fonta eszközhasználó műveltsége és Onagar műveltsége a föld színéről eltűnőben volt. Később egy valamivel felsőbbrendű és szapora nép érkezett Európába, a heidelbergi fajta. Az angliai foxhalli népek és az északnyugat-indiai Badonan-törzsek megőrizték az andoni hagyományok egy részét és az onagari műveltség bizonyos maradványait. A foxhalli népek értelmesebb és szellemibb népeinek többsége megőrizte a faji felsőbbrendűségét és megtartotta a kezdetleges vallási szokásait. És ezek az emberek, miután később összekeveredtek a későbbi fajtákkal, Angliából nyugat felé vándoroltak a jég későbbi betörése miatt, és a mai eszkimókként maradtak fenn.

64:3. A BADONAN-TÖRZSEK Az északnyugat-indiai hegyek előterében élő Badonan-törzsek voltak Andon egyedüli olyan leszármazottai, akik sohasem gyakorolták az emberáldozatot. 850.000 évvel ezelőtt a felsőbbrendű Badonan-törzsek irtóhadjáratot kezdtek az alsóbbrendű és állati szomszédaik ellen. Az alsóbbrendűek kiirtására indított hadjárat kismértékű fejlődést hozott az akkori korszak hegyi törzsei körében. És e fejlettebbé vált badonita emberfajta kevert leszármazottai egy újnak tekintett népként jelentek meg a színtéren – a neandervölgyi emberfajtaként. 18


64:4. A NEANDERVÖLGYI EMBERFAJTÁK A neandervölgyiek kiváló harcosok voltak, és sok vidéket bejártak. Csaknem félmillió évig uralták a világot, amikor is megkezdődött az evolúciós színes emberfajták vándorlása. A neandervölgyiek nagy vadászok voltak, és a franciaországi törzsek vezették be elsőként azt a gyakorlatot, hogy először a legsikeresebb vadászok választhattak párt maguknak. Csaknem negyedmillió éven keresztül e fejletlen népek vadászva és halászva vándoroltak, de egészében véve állandó ütemű leépülés ment végbe a felsőbbrendű andoni őseik szintjéhez képest. A babonás ember műveltsége e szellemi sötétség időszakában süllyedt a legmélyebb szintre. A természeti elemek mögé láthatatlan erőket képzeltek, és ennek tetőpontja az lett, hogy embereket áldoztak. És az emberáldozás szörnyű szokása az Urantia visszamaradottabb népei körében egészen a huszadik századig fennmaradt.

64:5. A SZÍNES EMBERFAJTÁK EREDETE 500.000 évvel ezelőtt India északnyugati hegyeinek Badonan-törzsei egy újabb nagy faji küzdelembe bonyolódtak; a túlélők Andon és Fonta akkoriban élő leszármazottai közül a legértelmesebbek és evolúciós szempontból a legkívánatosabbak voltak. A Badonan törzsekből származó férfinak és nőnek hirtelenül szokatlanul értelmes gyermekekből álló családja lett. Ez volt a szangik család, akik az Urantia mind a hat színes emberfajtájának őseivé lettek. E tizenkilenc gyermek között öt vörös, két narancsszín, négy sárga, két zöld, négy kék és két indigó volt.

64:6. AZ URANTIA HAT SZANGIK EMBERFAJTÁJA Mind a hat emberfajta egyidejű megjelenése az Urantián, és egy családban, rendkívül szokatlan dolog volt. 1. A vörös ember figyelemre méltó nép volt. Roppant értelmes csoportot alkottak és mindig egynejűek voltak. Nagyjából nyolcvanötezer évvel ezelőtt a vörös emberfajta viszonylag tisztavérű maradékai együtt átkeltek Észak-Amerikába a Bering földnyelven keresztül. Úgy látszott, hogy a vörös emberek kipusztulnak, amikor, mintegy hatvanötezer évvel ezelőtt, vezetőjükként és szellemi megszabadítójukként megjelent Onamonalonton. Átmeneti békét teremtett közöttük és újjáélesztette a köreikben a „Nagy Szellem” imádatát. Onamonalonton kilencvenhat évet élt és főhadiszállását a nagy kaliforniai vörösfák erdejében tartotta fenn. Az értelmesebb fajták közül egyre több tűnt el a törzsi küzdelmekben; egyébként nagy civilizáció épülhetett volna ki az északamerikai földrészen. 2. A narancsszín ember. Ezen emberfajta kiemelkedő sajátossága az volt, hogy különös késztetést érzett az építésre. E nép sokat veszített a műveltségi és szellemi hátteréből, azonban a felsőbbrendű lét nagy újjáéledésére került sor Porshunta, a bölcs vezetőjük működésének eredményeként. A narancsszín és a zöld ember között az utolsó nagy küzdelem Egyiptomban, a Nílus-völgy alsó szakaszán zajlott. A háború végén a narancsszín fajtából csak kevesen maradtak életben. E népek szétszóródott maradékait a zöld, majd később a megérkező indigó emberek olvasztották magukba. De emberfajtaként a narancsszín ember mintegy százezer évvel ezelőtt megszűnt létezni. 3. A sárga ember. Az ősi sárga törzsek voltak az elsők, melyek letelepült közösségeket alapítottak, és kialakították a mezőgazdaságra épülő házi életet. Az összes szangik nép fölé kerekedtek a faji polgárosodás fejlődésének előmozdítása terén. A Kaligasztia-féle elfordulás idején nagy sötétségbe süllyedtek; ám e nép fényes korszaka köszöntött be, amikor Szinglangton, mintegy százezer évvel ezelőtt, átvette e törzsek vezetését és meghirdette az „Egy Igazság” imádatát. A sárga fajta mindig is az Urantia legbékésebb nemzetei közé tartozott. Ez az emberfajta a később behozott ádámi fajta örökségéből kicsiny, de hathatós részt kapott. 4. A zöld ember. A zöld fajta az ősemberek legkevésbé rátermett csoportjai közé tartozott. E törzsek nagy műveltségi megújulást éltek át Fantad vezetése alatt. A zöld fajtát a sárga és a kék emberfajta igázta le, vetette rabszolgasorba és olvasztotta be. A korabeli indiai népekkel is

19


keveredtek. A zöld emberben megvoltak az óriások rendjének sajátosságai, számos vezetőjük több mint két és fél méter magasra nőtt. A zöld emberek maradékait később az indigó emberfajta olvasztotta magába. 5. A kék ember. A kék emberek nagyszerű népet alkottak. Már korán feltalálták a gerelyt és később kifejlesztették az újkori civilizáció számos eszközének kezdetleges változatait is. A kék ember a vörös ember agyi teljesítőképességével és a sárga ember lelki és érzelmi adottságaival rendelkezett. A kék emberfajta nagy vezetője Orlandof lett, aki sok törzset visszavezetett az igaz Isten imádatára, akit ő a „Legfelsőbb Vezetőnek” nevezett. Az Urantia úgynevezett fehér fajtái ezeknek a kék embereknek a leszármazottai, melyeket először a sárga és a vörös emberfajtával való kismértékű keveredés módosított, később pedig nagymértékű fejlődést hozott az, hogy az ibolyaszín emberfajta nagyobb hányadát olvasztották magukba. 6. Az indigó emberfajta. Ahogy a vörös ember volt a legfejlettebb az összes szangik nép közül, úgy a fekete ember volt a legkevésbé fejlett. Ezeket az Afrikában elszigetelődött indigó népeket kevéssé vagy semennyire sem érintette az ádámi vér faji felemelkedést biztosító hatása. Nagy szellemi ébredésre került sor Orvonon vezetése alatt, aki az „Istenek Istenét” hirdette. A visszamaradottságuktól függetlenül ezek az indigó népek is pontosan ugyanolyan megbecsülést élveznek a mennyei hatalmak előtt, mint bármely más földi emberfajta. A Bolygóherceg kora utáni időkben Manszant volt az egyik nagy tanító. Számos jó és elégséges oka van annak a tervnek, hogy a tér világain három vagy hat színes emberfajta fejlődjön ki: a változatosság kedvez a felsőbbrendű fajták túlélésének; a keveredés során végül érvényesülnek a felsőbbrendű örökítőtényezők; egészséges gerjesztést kap a versengés; a különbségek lényegesek a türelem és a felebaráti szeretet kifejlődése szempontjából.

64:7. A SZÍNES EMBERFAJTÁK SZÉTSZÓRÓDÁSA A Bolygóherceg és Ádám kora között India vált a föld színén valaha is létezett leginkább világpolgári népesség központjává. Az elsőrendű szangik népek, a felsőbbrendű fajták kerülték a forró égövi területeket, a vörös ember Ázsia felé, északkeletre vándorolt, szorosan a nyomában haladt a sárga ember, míg a kék emberfajta északnyugatra, Európába költözött át. A szangik népvándorlások lezárulásának kezdetével a zöld és a narancsszín fajta már eltűnt, a vörös ember Észak-Amerikát, a sárga ember Kelet-Ázsiát, a kék ember Európát birtokolja, az indigó fajta pedig Afrikába húzódott vissza. India a másodrendű szangik fajtáknak ad otthont. A barna ember pedig, mely a vörös és a sárga keveréke, az ázsiai partok mentén elhelyezkedő szigeteket uralja. Dél-Amerika hegyvidékeit a felsőbbrendűség kibontakoztatásában nagy lehetőségekkel rendelkező összeolvadt emberfajta foglalja el. A tisztább vérű andonfiak Európa legészakibb vidékein, valamint Izlandon, Grönlandon és Észak-Amerika északkeleti részén élnek. E régi idők küzdelmeit a bátorság, a merészség, sőt a hősiesség jellemezte. És mi mindannyian sajnáljuk, hogy a korai őseitek e kiváló és határozott jellemvonásai közül oly sok kiveszett a későbbi emberfajtákból.

65. ÍRÁS: AZ EVOLÚCIÓ FELÜGYELETE Élethordozó AZ ALAPVETŐ evolúciós anyagi élet a Fizikai Főszabályozók előkészítő munkájából, valamint a Hét Tökéletes Szellem életátviteli segédkezéséből és a kirendelt élethordozók tevékeny segédkezéséből áll össze. Az élet létrehozásának és fejlődésének így három különböző szintje van: 1. A fizikai-energia terület. 2. A szellem-segédek elmesegédkezése. 3. A halandói elme szellemmel való felruházása. – mely Gondolatigazító-adományozásban teljesedik ki. A lakott világokon az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek együttes működése szabja meg a szerves törzsfejlődés menetét. És ez az oka annak, hogy az evolúció mindig célirányos és sohasem véletlenszerű. 20


65:1. AZ ÉLETHORDOZÓK MŰKÖDÉSE Az élethordozók a személyiség-átalakulás olyan lehetőségeivel rendelkeznek, mellyel csak kevés teremtményrend van felruházva. Az élethordozók a következő három szinten képesek működni, és így is tesznek: 1. A villamos-vegytani fizikai szint. 2. A majdnem-morontiai létezés szokványos középszakasza. 3. A fejlett félszellemi szint. Amikor az élethordozók felkészülnek az élet-megtelepítési feladatra, összehívják az élethordozó-átalakítási főangyal-bizottságot. Amint a bizottság tagjai a megfelelő körre rákapcsolódtak, képesek az élethordozókon olyan átalakításokat végezni, melyek alkalmassá teszik őket arra, hogy azon nyomban működhessenek a villamosvegytani fizikai szinteken. Miután az életmintákat előkészítették és az anyagi szerveződéseket megfelelően kialakították, az élet elterjesztésében szerepet játszó anyagfeletti erők nyomban működésbe lépnek, és az élet attól fogva létezik. Miután a szerves törzsfejlődés egy bizonyos pályát befutott és az emberi fajtájú szabad akarat a legfelsőbb rendű fejlődő élőlényben megjelent, az élethordozóknak vagy el kell hagyniuk a bolygót vagy lemondási fogadalmat kell tenniük, hogy a szerves törzsfejlődés menetébe bármiképpen való beavatkozási kísérlettől a továbbiakban tartózkodnak. Ezek az élethordozók rögvest átkerülnek a személyiségi létezés harmadik szakaszába – a félszellemi létszintre. És jómagam Andon és Fonta kora óta e harmadik létezési szakaszban működöm az Urantián.

65:2. AZ EVOLÚCIÓS KÖRKÉP Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére valóban az élőlénytani küzdelemről és az elme túléléséről szóló regény. A baktériumok vajmi keveset változtak az élet hajnala óta. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei ténylegesen az átalakult élősdi gombák e csoportjába tartoznak. Az állati élet felsőbbrendű állati-véglény fajtája hirtelen jelent meg. Száz és száz faj jelent meg és tűnt el. A halak voltak az első gerinces állatok. A béka az egyik legkorábbi túlélő emberfajős. Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei. Az ember előtti törzsfejlődésben talán a legnagyobb ugrás akkor következett be, amikor a hüllőből madár lett. Egy mozgékony, kistermetű, húsevő, ám viszonylag nagy aggyal rendelkező dinoszaurusz volt az, amelyből a méhlepényes emlősök hirtelenül leszármaztak. Az Urantián megtelepített élet így fejlődött a jégkorszakig, amikor is maga az ember először megjelent és megkezdte mozgalmas bolygói létpályáját. A jégkorszak zord és szigorú éghajlati viszonyai minden szempontból illettek az óriási túlélésképességgel felruházott emberi lény ellenálló fajtája létrehozásának támogatására irányuló célkitűzéshez.

65:3. A TÖRZSFEJLŐDÉS ELŐMOZDÍTÁSA Az urantiai halandók az ősi békafejlődési folyamat révén fejlődtek ki, mely alig menekült meg a kihalástól egy bizonyos alkalommal. De ebből nem szabad arra következtetni, hogy az emberiség evolúciója egy véletlen eseménnyel véget ért volna. Abban a pillanatban nem kevesebb mint ezer különböző és egymástól távol elhelyezkedő, módosuló életfajtát tartottunk megfigyelés alatt és támogattunk. Ez a tényleges ős-béka a harmadik választásunkat testesítette meg. Ha Andon és Fonta még azelőtt elpusztult volna, hogy utódaik születnek, akkor ez ugyan késleltette volna az ember kifejlődését, de nem akadályozta volna meg. Nem kevesebb mint hétezer kedvező adottságú ág fejlődött ki, melyek elvezethettek volna az emberi törzsfejlődés valamilyen válfajához. Az Urantián az emberiségnek a jelenleg is rendelkezésére álló emberi fajtákkal kell megoldania a halandói fejlődés problémáit. Ám e tény nem zárja ki az emberi fejlődés jóval magasabb szintjeinek elérését a halandó fajokban még mindig meglévő törzsfejlődési lehetőségek értelmes támogatásán keresztül. Általában véve az ember evolúciós végzete a saját kezében van, és a tudományos ismereteknek előbb-utóbb meg kell haladniuk az ellenőrizetlen természetes kiválogatódás véletlenszerű működését. 21


65:4. AZ URANTIAI KALAND Ne kerülje el a figyelmeteket az a tény, hogy az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki a számunkra. Az Urantián kidolgoztunk és kielégítő mértékben bemutattunk nem kevesebb mint huszonnyolc életmódosítást, melyek az egész Nebadon számára hasznosak lesznek az eljövendő korokban. A sérülés helyreállítása és a sejtszaporodás kapcsán megmutatkozó vegyi működés és kölcsönhatás az élethordozók ama választását tükrözik, melynek eredménye egy, a vegyi kölcsönhatások és azok élőlénytani következményeinek százezernél is több szakaszát és sajátságát mutató képlet. Az élethordozók több mint félmillió célirányos kísérletet végeztek a kutatóállomásaikon, mielőtt végleg e képlet mellett döntöttek az urantiai életkísérlethez. Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezeléséről is. A szándékunk az volt, hogy az urantiai evolúciós életben a sajátakarat korai megnyilvánulását hozzuk létre, és ezt el is értük. A sajátakarat rendszerint csak azután bukkan fel, hogy a színes fajták már hosszú ideje léteznek.

65:5. AZ ÉLET-EVOLÚCIÓ NEHÉZSÉGEI Az egész élőlénytani kaland során a legnagyobb csalódást az okozta nekünk, hogy bizonyos kezdetleges növényi életek olyan nagy mértékben és váratlanul tértek vissza az élősdi baktériumok levélzöld-előtti szintjeire. A növényvilág fejlődésmenetének ezen eseménye számos sajnálatos betegséget okozott a felsőbbrendű emlősöknél, különösen a sérülékenyebb emberi fajnál. Úgy tudtuk, hogy az ádámi élet-sejtanyaggal való későbbi keveredés oly mértékben megerősíti majd a kialakuló kevert emberfajta ellenállásképességét, hogy ezáltal gyakorlatilag ellenállóvá válik minden, a növényi szervezetek által okozott betegséggel szemben. Ám az ádámi vétség miatti csapás következményeként a reményeinkben végül csalódnunk kellett. A világegyetemi igazgatásért felelős bölcs és mindenható lények kétségtelenül pontosan értik a dolgukat; így tehát az élethordozóknak és a halandói elméknek az a kötelességük, hogy türelmesen várjanak a sorukra és őszintén működjenek együtt a bölcsesség szabályával, az erő uralmával és a fejlődés menetével. A gyötrelemnek természetesen vannak ellentételezései, mint amilyen Mihály alászállása is volt az Urantián.

65:6. AZ ÉLET EVOLÚCIÓS MÓDSZEREI Egy mozgó tárgy pontos helyét és sebességét lehetetlenség egyidejűleg meghatározni; bármelyik mérése szükségszerűen megváltoztatja a másikat. Hasonló látszólagos ellentmondással szembesül a halandó ember, amikor megpróbálkozik az ős-sejtanyag vegyelemzésével. A vegyész feltárhatja a halott ős-sejtanyag vegytanát, de nem lesz képes leírni az élő ős-sejtanyagnak sem a fizikai szerveződését, sem az eleven működését. A tudós bármilyen közel kerül is az élet titkaihoz, nem fogja feltárni azokat. A törzsfejlődés folyamata e bolygón még mindig tevékeny és alkalmazkodó mozgásban van. Az elme egyre inkább szabályozóvá, teremtővé, összehangolóvá és meghatározóvá válik. Az értelmi, a társadalmi, az erkölcsi és a szellemi evolúció a hét szellem-segédtől és a fizikain túli szinteken működő társaiktól függ.

65:7. EVOLÚCIÓS ELMESZINTEK A hét elmeszellem-segéd a helyi világegyetem alsóbbrendű, értelmes lételvi lényei elméjének sokoldalú segítője. A hét szellem-segéd inkább erőkörszerű, semmint entitás jellegű. Az életkísérleti bolygókon e szellem-segédek viszonylag elszigetelten működnek. A tapasztalatokból való tanulás képessége alapjainak megszerzése a szellem-segédek működésének kezdetét jelzi. A segédek kizárólag a hatodik szakaszú szintig, az istenimádat szelleméig működnek közre a tapasztaló elme kifejlődésében. Ezen a szinten szükségszerűen bekövetkezik a segédkezések áthatása – az a jelenség, amikor a felsőbbrendű összehangolódik az alacsonyabb rendűvel a 22


magasabb fejlődési szintek elérése érdekében. És még további szellemi segédkezésben nyilvánul meg a hetedik és utolsó segédnek, a bölcsesség szellemének a tevékenysége. A szellemvilág segédkezése során az egyén sohasem tapasztal hirtelen átmenetet a szellemi együttműködésben; e változások mindig fokozatosan és a viszonosság elve alapján következnek be. A fizikai, az elmei és a szellemi gravitáció a mindenségrendi valóság különböző területei, ha a közöttük lévő kapcsolatokat figyelmen kívül hagyjuk.

65:8. EVOLÚCIÓ IDŐBEN ÉS TÉRBEN Az idő és a tér feloldhatatlan kapcsolatban áll egymással. Az időbeli késedelmek szükségszerű velejárói bizonyos térhelyzeteknek. Mi mindannyian a Paradicsom Legfőbb Urainak fennhatósága alá tartozunk, és a Paradicsomon az idő nem létezik. Az idő minden teremtményt korlátoz, és ezért tekintik az evolúciót hosszan elnyúló folyamatnak. Miként az elme evolúciója függ a fizikai feltételek lassú kialakulásától és késedelmet is szenved emiatt, úgy a szellemi előrehaladás is függ az elmebéli gyarapodástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szellemi evolúció a tanultságtól, a műveltségtől vagy a bölcsességtől függene. A lélek fejlődhet az elmebéli műveltségtől függetlenül, de nem fejlődhet elmei teljesítőképesség és a mennyei Atya akarata teljesítése – a továbbélés választása és az örökké tartó tökéletesedés megvalósítására irányuló döntés – iránti vágy hiányában. Jóllehet a túlélés nem függ a tudás vagy a bölcsesség birtoklásától, a fejlődés azonban igen. Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.

66. ÍRÁS: AZ URANTIA BOLYGÓHERCEGE Melkizedek A LANONANDEK Fiú eljövetele egy átlagos világra azt jelzi, hogy a sajátakarat az ősemberi elmében kifejlődött. De az Urantiára a Bolygóherceg csaknem félmillió évvel az emberi sajátakarat megjelenése után érkezett meg. Mintegy ötszázezer évvel ezelőtt Kaligasztia, a Bolygóherceg megérkezett az Urantiára.

66:1. KALIGASZTIA HERCEG Kaligasztia egy Lanonandek Fiú volt, a másodrendűek közül. Voltak általános tapasztalatai a helyi világegyetem ügyeinek igazgatása terén. Kaligasztia már kezdettől fogva szeretett volna bolygóhercegi megbízatást kapni, amikor azonban a kérelme a csillagvilági tanácsok elé került, több alkalommal is elutasításra talált, nem kapta meg a Csillagvilági Atyák beleegyezését. A bolygók egyetlen hercege sem vágott neki a világ vezetésének gazdagabb felkészülési tapasztalatokkal vagy jobb kilátásokkal, mint Kaligasztia, eltekintve attól, hogy rendelkezett egyfajta nyughatatlansággal, melyhez az a hajlam társult, hogy nem értett egyet a szokásos gyakorlattal bizonyos kisebb jelentőségű kérdésekben. Én valóban úgy tekintettem az Urantiára, mint amely az egész Satania öt-hat legszerencsésebb bolygója közé tartozik annyiban, hogy ilyen tapasztalt, ragyogó és eredeti elme kormányozhatja a világ ügyeit. Akkoriban még nem tudtam, hogy Kaligasztia alattomban magába szeretett.

66:2. A HERCEG TÖRZSKARA Az Urantia Bolygóhercegét nem egymagában küldték ki a megbízatásának teljesítésére, hanem a segédek és igazgatási segítők szokásos testülete tartott vele. E csoport élén Daligasztia, a Bolygóherceg segítőtársa állt. A ti szempontotokból mind közül a legérdekesebb csoportot a herceg törzskarának testtel bíró tagjai alkották. A hercegi törzskar e száz újra anyagivá lényegített tagját Kaligasztia azon 785.000 felemelkedő besorolású jerusemi létpolgár közül választotta ki, akik önként jelentkeztek az urantiai kalandra. A kiválasztott száz személy mindegyike más 23


bolygóról származott. A száz személy részesült az Andon és Fonta kiválasztott leszármazottainak élet-sejtanyagából. Az újraszemélyesülés teljes folyamata a száz jerusemi önkéntest hozó szeráfi szállítóegységek megérkezésétől addig, amíg a teremtésrész tudatos, hármas lényeivé váltak, pontosan tíz napot vett igénybe.

66:3. DALAMATIA – A HERCEG VÁROSA A Bolygóherceg székhelye a Perzsa-öbölben volt. Az akkori mezopotámiai éghajlat és táj minden szempontból kedvező volt. A hercegi település magját egy igen egyszerű, de szép város képezte, melyet tizenkét méter magas fal vett körül. A városközpontban a nem látható Atya temploma állt. Dalamatia épületei téglából készültek és mind földszintesek voltak, kivéve a tanácsok székhelyeit, amelyeket kétszintesre építettek, valamint a mindenek Atyjának központi templomát, amely kicsi, de három emelet magas volt. A hercegi székhely közelében az emberi lények összes színes fajtája és nemzetsége megtalálható volt. E közeli törzsekből válogatták ki a hercegi tanodák első tanulóit. A herceg testtel bíró törzskara folyamatosan maga köré gyűjtötte a környező törzsek felsőbbrendű egyedeit, és miután e tanítványokat felkészítették és fellelkesítették, tanítókként és vezetőkként visszaküldték őket a népükhöz.

66:4. A SZÁZAK ELSŐ NAPJAI A herceg törzskarának megérkezése mély benyomást tett az ott élőkre. A százak emberfeletti lények voltak, de nem éltek meg eggyé kapcsolódást a Gondolatigazítójukkal. Fizikai testtel rendelkeztek és viszonylag emberiek voltak. Bőrszínüket és nyelvüket tekintve az andoni emberfajtára hasonlítottak. E csoport újrateremtett testjeinek teljesen elég volt a húsmentes étrend. Az anyagi alakjukban ott keringtek a Satania csillagrendszeri életáramok ellenanyagpótlékai, melyeket az életfa, az edentiai cserje gyümölcséből nyerték, melyet a Norlatiadek Fenségesei küldtek az Urantiára Kaligasztia megérkezése idején. E rendkívüli élelem éppen elég volt ahhoz, hogy folyamatos életet biztosítson a kaligasztiai százaknak és annak a száz módosított andonfinak is, akik velük társultak. A dalamatiai ottlétük harmincharmadik éve alatt esett meg, két egyed véletlenül felfedezett egy jelenséget, mely a morontia sajátlényegük közötti (feltehetőleg nem nemi és nem anyagi) kapcsolatot kísérte; és e kaland eredménye az első elsőfajú köztes teremtmény lett. A Bolygóherceg utasítására 50.000-es elsőfajú közteslényt hoztak létre. E köztes fajtát képviselő teremtmények jó szolgálatot tettek a világközpont ügyeinek intézésében.

66:5. A SZÁZAK MEGSZERVEZÉSE A százakat tíz önálló tanácsban való szolgálatra osztották be: 1. Az élelmezési és anyagi jóléti tanács. A csoport vezetője Ang volt. E szakértő csoport az élelmiszertermelés, a vízgazdálkodás és a ruházkodás terén támogatta az emberi faj anyagi haladását. 2. Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa. E szakértő csoportot Bon irányította. E tanács feladata azon állatok kiválasztása és tenyésztése volt, melyek a legalkalmasabbak arra, hogy segítsék az emberi lényeket. E csoport tagjai tanították meg az embereknek először a kerék használatát, sikerült betanítaniuk a nagy fandorokat szállítómadárként. 3. A ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók. E csoportot Dán vezette. A fejlett módszerek alkalmazása révén és a csapdák használatával nagy előrelépést tettek az állatok legyőzése terén. 4. A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata. A csoport vezetője Fad volt. E csoport szervezte és irányította az akkori idők tisztán oktatási erőfeszítéseit. Fad dolgozta ki az első ábécét és vezetett be egyfajta írásrendszert. A dalamatiai könyvtár kétmilliónál is több különböző feljegyzést tartalmazott. 5. Az ipari és kereskedelmi bizottság. A vezetőjük Nod lett. E tanács rendeltetése a termelés támogatása a törzseken belül és a különböző békés csoportok közötti kereskedelem segítése volt. 6. A kinyilatkoztatott vallás kara. E tanács feje Hap volt. E csoport adta a dalamatiaiaknak a hét istenimádati éneket és szintén ők adták a napi imádságot jelentő szavakat, melyet később úgy tanítottak nekik, mint „az Atya imáját”. 7. Az

24


egészség és az élet megőrzői. A csoport vezetője Lut volt. E tanács az egészség alapjainak megismertetésével és a kezdetleges tisztasági szabályok kialakításával foglalkozott. Megtanították az embereknek, hogy a főzés, a forralás és a sütés a betegségek megelőzésének egy lehetséges módja. Keresték annak módját is, hogy az emberek a személyes barátság megpecsételéséül a kézfogást gyakorolják, felváltva ezzel a nyálcsere, illetőleg a vérivás szokását. 8. A kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa. A vezetőjük Mek volt. E csoport oktatta a fizika és a vegyészet alapjait, és végül rávették a dalamatiaiakat arra, hogy a fémekkel és a tűzzel dolgozzanak. 9. A fejlett törzsi kapcsolatok szervezői. A vezetőjük Tut volt. E vezetők sokat tettek azért, hogy a törzsek közötti házasságok elterjedjenek. Azon munkálkodtak, hogy békés jellegű csoportviszonyokat alakítsanak ki. 10. A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága. E legfelsőbb tanácsot Van irányította, és ez szolgált fellebbviteli bíróságul az emberi ügyek felügyeletével megbízott többi kilenc különleges bizottság számára. E tanács hatásköre kiterjedt volt, mert minden olyan földi üggyel foglalkozott, melyet egyébként nem rendeltek valamelyik csoporthoz.

66:6. A HERCEG URALKODÁSA Egy világon a műveltségének elterjedésének ütemét teljes egészében a lakosainak ama képessége szabja meg, hogy mennyire értik meg az új és fejlett eszméket. A hagyományokhoz való ragaszkodás állandóságot teremt, azonban gúzsba köti a kezdeményezőkészséget. A megszokás még mindig indokolatlan mértékben uralja az Urantiát. A kaligasztiai százak bölcsen tartózkodtak a szokványostól gyökeresen eltérő bármiféle kísérlettől az ember földi életmódjának átalakítása terén. A valamely adott törzs vagy fajta felemelésén és fejlődésén munkálkodók mindig annak a törzsnek, illetőleg fajtának a szülöttei voltak. A folyamat lassú, azonban rendkívül eredményes volt. A szándékuk az evolúciós úton való fejlődés volt, nem pedig a kinyilatkoztatás útján elérendő fordulat. Mindig zavart és ijedelmet kelt az, amikor a felvilágosult és felsőbbrendű lények túl sok tanítással és túlzott mértékű felvilágosítással próbálják a visszamaradt emberfajtákat felemelni.

66:7. A DALAMATIAI ÉLET A herceg székhelye ugyan páratlanul szép volt és úgy tervezték, hogy kiváltsa a kor ősembereinek bámulatát, mégis egészen szerény volt. Bár a lakóépületek a takarosság és a tisztaság mintájául szolgáltak, minden nagyon egyszerű és rendkívül kezdetleges volt. A herceg törzskarának tagjai úgy éltek együtt, mint apák és anyák. A dalamatiai ötven mintaotthon sohasem adott menedéket ötszáznál kevesebb befogadott gyermeknek. A dalamatiai oktatási terv végrehajtása ipartanodaszerűen zajlott, ahol a tanítványok gyakorlati úton sajátították el az ismereteket. Hap vezette be a következő hét parancsolatot: ne félj és ne szolgálj más Istent, csak a mindenek Atyját; ne légy engedetlen az Atya Fiával; ne mondj valótlant; ne ölj; ne lopj; ne érintsd a barátod feleségét; ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel vagy a törzs öregjeivel szemben. Csaknem háromszázezer éven át ez volt Dalamatia törvénye. Akkoriban az idő mérésére a holdhónapot használták, és a hétnapos hetet a dalamatiai tanítók vezették be. A talajművelés a fejlődőképes civilizáció megteremtésének eredendő velejárója, és e parancs állt a középpontjában a Bolygóherceg és törzskara tanításainak. A földdel dolgozni a legnagyobb áldás mindazok számára, akiknek így megadatik a minden emberi tevékenység legemberibbjének élvezete.

66:8. KALIGASZTIA HÁNYATTATÁSAI Kaligasztia hosszú hajlamos volt majd minden tiltakozó fél mellett kiállni. Felfedezhetjük e hajlam korai megjelenését abban is, hogy nyugtalanul viselte a fennhatóságot, hogy egy kissé neheztelt a felügyelet minden formájára. Mégis, amikor megmérettetésre került sor, mindig hűségesnek bizonyult a világegyetemi urakhoz és engedelmességet mutatott a Csillagvilági Atyák

25


parancsai iránt. Meg kell említenünk, hogy mind Lucifert, mind pedig Kaligasztiát türelmesen kioktatták és jóindulatúan figyelmeztették a bírálgatásra hajlamos voltuk miatt, valamint az önérzetük megmagyarázhatatlan fejlődése miatt. Az Urantia hercege a Lucifer-féle lázadás idején zuhant a sötétségbe. A bukott hercegnek az emberi ügyekbe való beavatkozásra meglévő hatalmát nagymértékben csökkentette Makiventa Melkizedek halandói megtestesülése Ábrahám idején; később pedig, Mihály húsvér testben eltöltött élete alatt, e hitszegő herceg minden urantiai hatalmától végérvényesen megfosztatott.

67. ÍRÁS: A LÁZADÁS A BOLYGÓN Melkizedek AZ EMBER urantiai létével járó problémákat nem lehet megérteni anélkül, hogy ne ismernénk a múlt bizonyos nagy időszakait, jelesül a bolygói lázadás kialakulását és következményeit. Bár e felfordulás nem változtatta meg komolyabban a szerves törzsfejlődést, azért e pusztító csapás a bolygónak a fizikai szint feletti teljes történelmére alapvető hatással volt.

67:1. A KALIGASZTIA-FÉLE ÁRULÁS Kaligasztia már háromszázezer év óta volt az Urantia feje, amikor sor került Sátánnak, Lucifer segédjének az egyik időszakos ellenőrző útjára. Ezen ellenőrzés folyamán Sátán tájékoztatta Kaligasztiát a Lucifer által később kihirdetett Szabadság-nyilatkozatról, és a jelenlegi ismereteink szerint a herceg beleegyezett abba, hogy a lázadás bejelentésekor elárulja a bolygót. E szándékos bűn elkövetésével Kaligasztia olyan mélyrehatóan eltorzította a saját személyiségét, hogy elméje többé sosem volt képes az egyensúlyt teljesen megtalálni. A rossz a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás. A bűn azonban eltökélt ellenállás az isteni valóságnak, míg a gonoszság nyílt és következetes dacolás a felismert valósággal, és ez a személyiség megbomlásának már a mindenségrendi őrülettel határos fokát jelenti. Bár a bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azért nekünk kétségeink vannak afelől, hogy vajon a megátalkodottan romlott személyiség mutatna-e valaha is őszinte sajnálatot a gonosztettei miatt vagy elfogadná-e a megbocsátást a bűneiért.

67:2. A LÁZADÁS KITÖRÉSE Kaligasztia hosszasan egyeztetett társával, Daligasztiával, amelyet követően az utóbbi összehívta a tíz urantiai tanács rendkívüli ülését és azt követelte, hogy minden igazgatási csoport mondjon le minden feladatköréről és hatalmáról Daligasztia, mint meghatalmazott javára. Ezen elképesztő követelésre Van, a legfelsőbb egyeztető tanács elnöke ügyes védekezést adott elő, mert a javasolt kaligasztiai fordulatot úgy bélyegezte meg, mint amely cselekedet a bolygói lázadással határos. Panasszal fordultak Luciferhez, aki Kaligasztiát az Urantia legfelsőbb urának jelölte. És e meglepő üzenetre válaszul mondta el a nemes Van az ő emlékezetes hétórás beszédét, amelyben annak rendje és módja szerint vádakat fogalmazott meg Daligasztia, Kaligasztia és Lucifer ellen, mint akik semmibe veszik a Nebadon világegyetem fennhatóságát. A csillagrendszeri köröket elvágták; az Urantiát elszigetelték. A minden csoport különvonult tanácskozni arról, hogy válasszanak a luciferi út és a nem látható Atya akarata között. A küzdelem több mint hét éven át tartott. Az edentiai hatóságok nem avatkoztak közbe, illetőleg nem akartak így tenni, amíg az összes érintett személyiség meg nem hozta a maga végleges döntését.

67:3. A HÉT NEHÉZ ÉV Az Urantián a testtel bíró száztagú törzskar negyven tagja (beleértve Vant is) elutasította a felkeléshez való csatlakozást. A szeráfok és a kerubok köreiben szörnyű nagy veszteségek keletkeztek. Negyvenezer-száztizenkilenc elsőfajú köztes teremtmény is csatlakozott

26


Kaligasztiához. E küzdelem során a hűséges lények egy fallal körül nem vett és gyengén megerősített településen rendezkedtek be Dalamatiától néhány kilométernyire keletre, de a lakóhelyeiket az óvatos és mindig éber hűséges köztes teremtmények őrizték éjjel-nappal, és az ő birtokukban volt a felbecsülhetetlen értékű életfa is. A várakozás e hét éve az önvizsgálat és önfegyelem időszaka volt. Amadon a Lucifer-féle lázadás kiemelkedő emberi hőse. Kaligasztia, aki rendkívüli értelemmel és a világegyetemi ügyekben szerzett bőséges tapasztalatokkal rendelkezett, rossz útra tért. Amadon pedig, aki alacsony fokú értelemmel bírt és akinek egyáltalán semennyi világegyetemi tapasztalata sem volt, megingathatatlan maradt.

67:4. A KALIGASZTIAI SZÁZAK A LÁZADÁS UTÁN Akik nem voltak hajlandók csatlakozni a lázadáshoz, azokat elszállították a Jerusemre, ahol folytatták a Paradicsomra tartó útjukat. A bolygói törzskarnak a lázadásban részt vett hatvan tagja Nodot választotta vezetőjének. Hamarosan felfedezték, hogy a csillagrendszeri életkörök élelmétől meg vannak fosztva, és ráébredtek, hogy a halandó emberek szintjére süllyedtek, a sorsuk az, hogy meghaljanak. A létszámuk növelése érdekében Daligasztia elrendelte az azonnali nemi úton való szaporodást. A leszármazottaikat sokáig nodfiaknak nevezték, a lakóhelyüket pedig „Nod földjének” hívták. E rendkívüli, emberfeletti férfiak és nők jelenléte adott tápot ezer és egy mesei természetű mondának, melyek később helyet kaptak a különféle népek meséiben és hagyományaiban. A hatvan törzskari lázadó sorsát nem ismerjük. Az emberi és emberfeletti lények döntő többsége már régen őszintén megbánta a dőreségét, és visszakerülhetnek a világegyetemi szolgálat valamely szakaszába, amikor a Nappalok Elődei végeznek a sataniai lázadás ügyeinek megítélésével, melyhez csak nemrégen fogtak hozzá.

67:5. A LÁZADÁS KÖZVETLEN KÖVETKEZMÉNYEI Nagy felfordulás uralkodott Dalamatiában. A szabadság gyorsan átalakult a korabeli kevéssé fejlett emberek szabadosságává. Röviddel a lázadást követően a zendülésben résztvevő teljes törzskar erős védelmi harcokra kényszerült a városért azokkal a félvad hordákkal szemben, amelyek végül a szakadár törzskart és társaikat északi irányban kiszorították. Kaligasztiának az a rendszere, hogy az emberi társadalmat késlekedés nélkül újjászervezi az egyéni és a közösségi szabadságról általa alkotott eszmék szerint, gyors és többé-kevésbé teljes kudarcnak bizonyult, mély zűrzavarba taszítva a világot. Százhatvankét évvel a lázadás után egy árhullám söpört végig Dalamatián, és a bolygói központ a tengerbe süllyedt.

67:6. VAN – A MEGINGATHATATLAN Van követői korán visszahúzódtak az Indiától nyugatra eső hegyvidéki területre. Van az emberi ügyek igazgatását tíz, egyenként négytagú bizottságra bízta. Átmenetileg a rangidős állandó besorolású élethordozók vállalták e negyventagú tanács vezetését. Vannak az Urantián kellett maradnia Ádám koráig, s a bolygón működő összes emberfeletti személyiség címzetes feje maradt több mint százötvenezer éven keresztül. Az urantiai ügyeket hosszú ideig a bolygói megbízottak, a tizenkét Melkizedek tanácsa igazgatta. Megőrizték a civilizáció még megmaradt elemeit, és az ő bolygói vezetési elveiket Van hűségesen alkalmazta is a gyakorlatban. A lázadást követő ezer éven belül Vannak több mint háromszázötven fejlett csoportja működött szerte a világon. Van jelenleg az Urantiát szolgálja, s közben várja az utasítást, hogy továbbmehessen azon a véges-végtelen úton, mely a paradicsomi tökéletesség felé vezet. Meg kell említenünk, hogy a Csillagvilági Atyák rögvest határozatban erősítették meg Van álláspontjának minden elemét. Ez az ítélet nem jutott el hozzá, mert a bolygói közléscserét biztosító köröket éppen akkor vágták el, amikor az üzenet továbbítása folyamatban volt. Van helyzetének tényleges és végleges rendezésére a sataniai jogi feljegyzésekben mindaddig nem került sor, amíg az edentiai Atyák e döntését be nem jegyezték a Jerusemen.

27


67:7. A BŰN KÖZVETETT KÖVETKEZMÉNYEI Az Urantián a bűn igen kevéssé fogta vissza az élőlénytani fejlődést, azonban része volt abban, hogy a halandó emberfajták ne részesüljenek a teljes ádámi örökségben. Ám nem akadályozza meg a legmagasabb szintű szellemi eredmények elérését bármely olyan egyed esetében, aki úgy dönt, hogy megismeri Istent és őszintén az ő isteni akaratát cselekszi. A Kaligasztia-féle lázadás óta az Urantián megszületett minden halandó valamiképpen időbeli hátrányt szenvedett, de az ilyen lelkek jövőbeli jóléte a legkevésbé sem forgott örök veszélyben.

67:8. A LÁZADÁS EMBERI HŐSE A szalvingtoni feljegyzések Amadont ábrázolják úgy, mint az egész csillagrendszer ama kiemelkedő jellemét, aki dicsőségesen visszautasította a mindent átható zendülést és aki rendíthetetlenül kitartott Van mellett; kettejük hűsége a láthatatlan Atyának és az ő Mihály Fiának a felsősége iránt megingathatatlan volt. Az Edentiától a Szalvingtonon át egészen fel az Uverszáig, hét hosszú éven át minden alárendelt mennyei élet első kérdése a sataniai lázadás kapcsán mindig az volt: „És mi a helyzet az urantiai Amadonnal, még mindig kitart?” Hadd nyugtassalak meg benneteket, hogy Amadon és Van hűsége több jóval szolgált a Nebadon világegyetemben és az Orvonton felsőbb-világegyetemben, semhogy azt a Lucifer-féle lázadás minden rossz dolgának és csapásának összessége valaha is semlegesíteni tudná.

68. ÍRÁS: A POLGÁROSODÁS HAJNALA Melkizedek A POLGÁROSODÁS faji fejlődés eredménye; ennélfogva minden gyermeknek művelődést biztosító környezetben kell felnőnie, míg az egymást követő fiatal nemzedékeknek újból részesülniük kell e képzésben. Az újabb időkben a sárga fajta és a fehér fajta mutatta a legkomolyabb társadalmi fejlődést az Urantián.

68:1. A VÉDELMI KÖZÖSSÉGTUDAT A társulás már korán a túlélés árává lett. A kezdetleges társadalom tehát a szükség kölcsönös voltára és a társulás jelentette megnövekedett biztonságra épült. A „vissza a természethez” újkori, elcsépelt szólása nem más, mint tudatlanságon alapuló téveszme, a valamikori kitalált „aranykor” valóságába vetett hit. A természetes testvéri szeretet hiánya az, ami manapság az emberek közötti testvériség azonnali felismerésének útjában áll az Urantián.

68:2. A TÁRSADALMI FEJLŐDÉST MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK Az emberi lények korai társulásának két nagy befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy. Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor az éhség rábírta. Már a legkorábbi időktől fogva mindig is azt tekintették otthonnak, ahol a nő volt. A nő hamar nélkülözhetetlenné vált a kialakuló társadalmi rendben; a nő alapvető fontosságú társ volt az önfenntartásban. Élelmet állított elő, málhásállat volt és komoly zaklatást is nagyobb neheztelés nélkül elviselő társ volt, és mindeme kívánatos vonások mellett a nő a nemi kielégülés mindig elérhető eszközeként is szolgált. A civilizáció csaknem minden maradandó értéke a családban gyökerezik. A család volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították. A hiúság óriási mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez. A gyönyörkeresés már régóta meghaladta az éhség kielégítésének vágyát. Az önfenntartás építi a társadalmat; a féktelen maga kedvére való létezés biztosan elpusztítja a civilizációt.

28


68:3. A KÍSÉRTETEKTŐL VALÓ FÉLELEM KÖZÖSSÉGSZERVEZŐ HATÁSA Kezdetleges vágyak hozták létre az eredeti társadalmat, azonban a kísértetektől való félelem tartotta össze és gazdagította emberfeletti jelleggel annak létét. Az emberi társadalom kialakulásában talán a legnagyobb önálló szerepet játszó tényező a kísértetálom volt. A kísértetálom a korai idők embereit egymás karjába vezette, hogy kölcsönös védelmet találjanak a szellemvilág hirtelenül megjelenő és nem látható veszélyeivel szemben. Az éhség és a nemi vágy terelte össze az embereket; a hiúság és a kísértetektől való félelem tartotta őket együtt.

68:4. AZ ERKÖLCSÖK FEJLŐDÉSE Az erkölcsök alkották az ember első társadalmi intézményét. A népi szokások eredete, hasonlóan a nyelvek eredetéhez, sohasem tudatos és sohasem szándékos, és ezért mindig rejtelmekbe burkolózik. Az erkölcsöket már korán létrehozó és kikristályosító egyetlen dolog nem volt más, mint a holtak feltételezett irigysége arra, ahogyan ők maguk éltek és meghaltak. Az ősember a megszokások rabja volt; az életében nem volt semmi szabadság, önkéntelenség vagy eredetiség. A szokás jelentette azt a folytonosságot, mely a civilizációt összetartotta. A társadalom túlélése főként az erkölcsök fokozatos fejlődésétől függ. De ez nem jelenti azt, hogy az emberi társadalom felépítésében minden egyes elkülönült és elszigetelt változás a javulás irányában történt. Nem! Mert az urantiai polgárosodás hosszas, előremutató küzdelme során sok visszafejlődésre került sor.

68:5. A FÖLDHASZNÁLATI MÓDSZEREK – AZ EMBER ÖNFENNTARTÁSI KÉSZSÉGEI Az erkölcsök kifejlődése mindig a termőföld-ember aránytól függ. Az ember földhasználati szaktudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások összességét, az erkölcsöket. A polgárosodási folyamatok négy nagy lépésben haladtak előre. Ezek pedig: 1. A gyűjtögető szakasz. 2. A vadászó szakasz. 3. A pásztorkodó szakasz. Amikor az ember belépett a lét pásztorkodó korszakába, a nő rangja nagymértékben esett. E korszak végére a nő alig állt magasabb szinten, mint egy emberi állat, melynek feladata a munka és az emberi utódok világrahozatala. 4. A mezőgazdasági szakasz. A növénytermesztés nemesítő hatással van minden emberfajtára. A mezőgazdaság és az iparosodás a béke tevékenységei közé tartozik. Azonban e két dolog mint világi társadalmi tevékenység gyengesége az, hogy hiányzik belőlük az izgalom és a kaland. Az ipari korszak nem reménykedhet a túlélésben, ha a vezetői nem ismerik fel, hogy még a legmagasabb szintű társadalmi fejlődésnek is mindig egészséges mezőgazdasági alapon kell nyugodnia.

68:6. A MŰVELTSÉG KIALAKULÁSA A termőföld-ember arány az egész társadalmi polgárosodás alapjául szolgál. A terméshozam javulásával a gépesítési ismeretek kiteljesedése és a népesség csökkenése mind abba az irányba hat, hogy az emberi természet jobb oldalának fejlődését támogassa. A városok mindig megsokszorozzák a lakosok erejét jó és rossz téren egyaránt. A családméretet mindig is befolyásolta az életszínvonal. A túlságosan bonyolulttá vagy túlzottan fényűzővé váló életszínvonalak gyorsan öngyilkos hatásúvá lesznek. A korai emberfajták gyakran folyamodtak a népességszám korlátozását célzó szokásokhoz. Úgy tartották, hogy az ikrek varázslat vagy hűtlenség eredményei. Az andonfiak mindig is úgy tekintettek az ikrekre, mint a jószerencse előjeleire. Számos emberfajta megtanulta a magzatelhajtás módszerét. Sok ősi nemzetséget gyakorlatilag teljesen kiirtott a terhességmegszakítás és a csecsemőgyilkosság szokása. A túlnépesedés a közeli jövőben komollyá válhat. A természetes adottságokkal rendelkező embert kell támogatni; ő a civilizáció gerince és a faj másulás útján megjelenő lángelméinek forrása.

29


69. ÍRÁS: KEZDETLEGES EMBERI INTÉZMÉNYEK Melkizedek AZ EMBER érzelmileg annyiban haladja meg az állati őseit, hogy képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. Társadalmilag pedig annyiban mutat felsőbbrendűséget, hogy ő eszközkészítő, közléscserélő és intézményépítő.

69:1. ALAPVETŐ EMBERI INTÉZMÉNYEK Minden emberi intézmény valamilyen társadalmi igényt szolgál, legyen az múltbeli vagy jelenlegi. Az embernek szabályoznia kell az intézményeit, nem szabad megengednie, hogy a kibontakozó polgárosodás ezen alkotásai uralják őt. Az emberi intézmények három általános osztályba sorolhatók: 1. Az önfenntartás intézményei. Ezen közé tartozik a kitartó munka, a vagyon, a zsákmányszerző háború, és a társadalom egész szabályozó gépezete. 2. Az önmaga átörökítésének intézményei. Ezek közé tartoznak az otthon és a tanhely, valamint a családi élet, az oktatás, az erkölcstan és a vallás társadalmi védőintézkedései. 3. A maga kedvére való létezés intézményei. Ezek közé sorolhatók az öltözékdíszítési és szépítkezési szokások, a társadalmi szokások, a dicsőségszerző háborúk, a tánc, a szórakozás, a játékok és az érzéki örömszerzés egyéb fajtái.

69:2. AZ IPAR HAJNALA A kezdetleges munka, mint az éhínségtől való rettegés elleni biztosíték, lassan alakult ki. Az ősember nem kedvelte a kemény munkát, és nem is igen iparkodott, hacsak nem volt súlyos veszélynek kitéve. A munka szükségessége az ember számára a legnagyobb áldás. A héberek voltak az első törzs, mely külön jutalmazta a szorgalmas embereket; ők voltak az első nép, mely elrendelte, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Azonban igen hosszú küzdelem zajlott a magukat a varázslatnak szentelő, tunya emberek és a munka apostolai – vagyis a magukról gondoskodók – között. Az első emberi előrelátás a tűz, a víz és az élelem megőrzésére irányult. Az ősember azonban természeténél fogva szerencsejátékos volt; mindig mindent ingyen szeretett volna megkapni, és az eredményességet, mely a kitartó munka folyománya volt, végig e korai időkben túl gyakran tulajdonították a bűbájnak. A varázslat lassan adta át a helyét az előrelátásnak, az önmegtartóztatásnak és a kitartó szorgalomnak.

69:3. A MUNKA SZAKOSODÁSA A kezdetleges társadalomban a munkamegosztást először a természeti, később a társadalmi körülmények határozták meg. A munka szakosodásának korai rendje a következő volt: 1. A nemek szerinti tagolódás. A nőből mindennapi munkás lett, míg a férfi vadásszá és harcossá vált. A férfi igen önzően kiválasztotta magának a legkellemesebb munkát. 2. Az életkor és a betegség miatti változások. Az öregeket és a nyomorékokat hamar szerszám- és fegyverkészítésre fogták. 3. A vallási alapú elkülönülés. A javas emberek voltak az első emberi lények, akiket felmentettek a fizikai munka alól. A kovácsok varázstevőkként a javasokkal versengő, kisebb csoportot alkottak. A háborúban semleges félnek tekintették őket, és e szabadidő-többlet révén, osztályként, belőlük lettek a kezdetleges társadalom államférfijei. 4. Urak és szolgák. A munka következő elkülönülése a legyőző és a legyőzött viszonyából nőtt ki, és ez vezetett el az emberi rabszolgaság kezdetéhez. 5. Az eltérő fizikai és elmebéli adottságokon alapuló elkülönülés. Egész családok és nemzetségek szentelték magukat bizonyos fajta munkának. A korai kereskedők nők voltak; kémekként alkalmazták őket, akik mellesleg kereskedtek is.

69:4. A KERESKEDELEM KEZDETEI Az első árucserét felfegyverkezett kereskedők hajtották végre, akik az árujukat egy semleges helyen hagyták. Az első vásárokat a nők tartották. A vásári elárusítóhelyeket nagyon hamar kialakították, ez egy olyan falat jelentett, mely elég széles volt ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a kereskedők a fegyvereikkel egymást elérjék. A javak lerakatainak őrzéséhez bűvtárgyat vettek 30


igénybe. A csendes árucsere korszakokon át folyt, mielőtt az emberek fegyvertelenül találkoztak volna a szentnek tekintett vásártéren. A menekülők, miután elérték a vásárteret, már biztonságban voltak a támadásoktól. A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik. Az ősi kereskedők új eszméket és jobb módszereket vittek magukkal a lakott világban mindenhová. A kalandozással egybekötött kereskedelem ismert és ismeretlen területek feltárásához vezetett. A kereskedelem a műveltségi keresztezés elősegítése révén a polgárosodás nagy terjesztője volt.

69:5. A TŐKEFELHALMOZÁS KEZDETEI A megtakarítás a fenntartási és a túlélési biztosítás egy formája. Az első bankár a törzs erőslelkű embere volt. Nála voltak letétben a csoport kincsei. Az egyéni tőke és a csoportvagyon felhalmozódása rögtön elvezetett a katonai szervezet kialakulásához. A tőkefelhalmozáshoz vezető alapvető késztetések az alábbiak voltak: 1. Éhség, mely előrelátással társult – az élelem eltevése és megőrzése hatalmat és kényelmet jelentett azok számára, akik elegendő előrelátással rendelkeztek ahhoz, hogy a jövőbeli igényeikről gondoskodjanak. 2. Családszeretet – az emberi szükségletekről való gondoskodás vágya. 3. Hiúság – a felhalmozott vagyon mutogatásának vágya. 4. Tisztség – a társadalmi és politikai súly vásárlására való törekvés. 5. Hatalom – az úrrá válás iránti vágy. A pénzkölcsönzők királlyá tették magukat azáltal, hogy az adósok állandó seregét hozták létre. 6. A holtak kísérteteitől való félelem – a papság által szedett védelmi díjak. A papság így nagyon meggazdagodott. 7. A nemi vágy – a vágy, hogy a férfi egy vagy több feleséget vásároljon magának. 8. A maga kedvére való létezés számos formája. A régmúlt idők embere hajlamos volt a forrásait fényűzésre pazarolni. A polgárosodás kibontakozásával az emberek új ösztönzést kaptak a megtakarításra. A gazdagok nagy alapítványokat tesznek emberbaráti és oktatási intézmények számára. Az ember gyakorlata változik, azonban a hajlam meglehetősen változatlan marad. A tőkén és a találékonyságon keresztül a mai nemzedék magasabb fokú szabadságot élvez, mint a földön előtte élt bármely más nemzedék.

69:6. A TŰZ ÉS A POLGÁROSODÁS VISZONYA A kezdetleges társadalom a maga négy osztályával – a dolgozóival, a szabályozóival, a vallásival és a katonaival – a tűz, az állatok, a rabszolgák és a vagyon segítsége révén emelkedett egyre feljebb. A tűz tette képessé az embert arra, hogy éjjel is a földön maradjon, mivel a tűztől minden állat fél. Az anya vagy a legidősebb leánygyermek által felügyelt otthoni tűz volt az első nevelő, mely éberséget és megbízhatóságot igényelt. Az új otthont alapító fiú a családi szívből egy zsarátnokot vitt magával. Lángot kioltani bűn volt. A templomok és szentélyek tüzét szentnek tartották. A természetfeletti eredettel kapcsolatos felfogások közvetlenül a tűzimádathoz vezettek. A tűz nyitotta ki a kaput a fémek megmunkálása előtt és vezetett el később a gőzenergia és a ma használatos villamosság felfedezéséhez.

69:7. AZ ÁLLATOK IGÉNYBEVÉTELE Az állatok megszelídítésére véletlenszerűen került sor. Felfedezték, hogy bizonyos állatfajok eltűrik az ember közelségét, és fogságban is szaporodnak. Ez vezetett el a selejtező tenyésztéshez. Az első megszelídített állat a kutya volt. A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket. Szokás lett őrkutyákat alkalmazni abból a célból, hogy a szellemektől és az anyagi testből való ellenségektől az otthonokat megvédjék. A vadász elég kedves volt a nőhöz, azonban az állatok háziasítását követően sok törzs már szégyenletesen bánt a nőkkel, s e helyzetet a Kaligasztia által keltett zűrzavar csak súlyosbította. A férfiaknak a nőkkel szembeni embertelen viselkedése az emberi történelem legsötétebb fejezeteinek egyike.

69:8. A RABSZOLGASÁG MINT POLGÁROSODÁSI TÉNYEZŐ Az ősember sohasem habozott rabszolgasorba vetni a társait. Az első rabszolga a nő volt, a családi rabszolga. A rabszolgává alacsonyítás előrelépés volt a hadifoglyokkal való irgalmas 31


bánásmód terén. A vadász, mint az amerikai vörös ember, nem tartott rabszolgát. Vagy befogadta a foglyait vagy megölte őket. A mózesi törvény külön szabályokat tartalmazott a női foglyok asszonnyá tételére. Az afrikaiakat könnyen meg lehetett tanítani a földművelésre; ezért sok rabszolgát adó nép vált belőlük. A rabszolgaság nélkülözhetetlen láncszemet jelentett az emberi polgárosodás láncában. Ez kényszerítette munkára a visszamaradt és tunya népeket és így a felettük állók számára jólétet és szabadidőt biztosított. A rabszolgaság műveltségi és társadalmi eredményeket felmutató szerveződést teremt, viszont az összes pusztító társadalmi betegség legsúlyosabbikaként rövidesen álnokul, belülről támadja meg a társadalmat. Az újkori gépi találmányok feleslegessé tették a rabszolgákat. Mára a kényszerből vállalt rabszolgaság teret engedett a módosult ipari alávetettség egy új és fejlettebb formájának. Bár a társadalom eszményképe az egyetemes szabadság, azért a tétlenséget nem szabad eltűrni.

69:9. MAGÁNTULAJDON Az ősközösség nélkülözhetetlen állványzat volt a kezdetleges társadalom növekedésében, azonban teret kellett engednie a magasabb társadalmi rend kialakulásának, mert négy nagy emberi hajlammal került ellentétbe: 1. A család. Az ember vágyik arra, hogy örökül hagyja a tőkejavait az utódainak. 2. Vallásos hajlamok. Az ősember abból a célból is félre akart tenni némi vagyont, hogy az a következő lét megkezdésének alapját képezze. 3. A szabadság és a dologtalanság iránti vágy. Az anyagilag előre nem gondoskodó ember a jól gazdálkodó nyakán élt. 4. A biztonságra és a hatalomra irányuló belső ösztönzés. Először minden vagyon, beleértve az eszközöket és a fegyvereket is, a törzs közös tulajdona volt. Az alvóhely az ember legkorábbi javainak egyike volt. A vízlelőhelyek és a források az első magántulajdonok közé tartoztak. A magántulajdon megnövelte a szabadságot és hozzájárult a tartós egyensúlyhoz. A vagyonhoz való jog nem abszolút; ez tisztán társadalmi lényegű. A jelenlegi társadalmi rend nem feltétlenül helyes – nem isteni vagy szent – azonban az emberiség jól teszi, ha a változtatásokat lassan végzi el. Ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy az ősapáitok által elvetett képletekkel kísérletezzetek.

70. ÍRÁS: AZ EMBERI KÖZÖSSÉGEK KORMÁNYZÁSÁNAK FEJLŐDÉSE Melkizedek ALIGHOGY sikerült az embernek részben megoldania a megélhetés problémáját, máris szembe találta magát az emberi kapcsolatok szabályozásának feladatával. Az ipar fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt; a magántulajdon kormányzást tett szükségessé.

70:1. A HÁBORÚ EREDETE A háború a kifejlődő ember természetes állapota és öröksége; a béke pedig a polgárosodás kibontakozásának társadalmi mértékét jelzi. A háború a félreértésekre és a viszolygásokra adott állati válasz. A háború korai okai közé tartoztak a következők: 1. az éhség, 2. a nőhiány, 3. a hiúság, 4. a rabszolgák, 5. a bosszú, 6. a kikapcsolódás, és 7. a vallás. A vallás csak a legutóbbi időben kezdte rosszallni a háborúskodást. Minden idők egyik legnagyobb békemozgalma arra irányult, hogy az egyházat elválasszák az államtól. A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ezután a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, bár mindig is ők látták el és ápolták a katonákat, és ők sürgették őket, hogy csatába menjenek. Ezt követte a „civilizált” hadviselés szabályainak kidolgozása.

32


70:2. A HÁBORÚ TÁRSADALMI ÉRTÉKE A nemzetvédelem állandó igénye számos új és haladó társadalmi kiigazításhoz vezet. A háború társadalmi értékkel bírt a letűnt civilizációk számára, mert: 1. fegyelmet követelt, 2. jutalmazta a bátorságot, 3. támogatta a nemzeti érzületet, 4. elpusztította a gyenge és beteg népeket, 5. szétoszlatta a kezdetleges egyenlőség ábrándját. A háború gyorsan műveltségi csőddé válik. A nagyarányú iparosítás ennél polgárosultabb dolog és azt úgy kell tovább vinni, hogy támogassa a kezdeményezőkészséget és bátorítsa az egyéniségközpontúságot. Veszélyei: az anyagelvűség felé való erőteljes sodródás, a vagyon hatalmának imádata, a fényűzés bűnei, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei, az élőlénytani leépülést eredményező faji elpuhultság, és a megerősített ipari rabszolgaság. Az ember sohasem fogadja el a békét mint természetes életmódot mindaddig, amíg alaposan és többszörösen is meg nem győződött arról, hogy a béke a legjobb dolog az ő anyagi jólétéhez. Ne essetek abba a hibába, hogy dicsőítitek a háborút.

70:3. AZ ELSŐ EMBERI TÁRSULÁSOK A legkezdetlegesebb társadalomban a horda jelenti a mindent; még a gyermekek is annak közös tulajdonát képezik. A kialakuló család felváltotta a hordát a gyermeknevelésben, míg a megjelenő nemzetségek és törzsek e társadalmi egység helyébe léptek. Az első békeszerződések a „vérszövetségek” voltak. A legkorábbi békemissziókat olyan küldöttek alkották, akik a kiválasztott szüzeiket vitték magukkal abból a célból, hogy az egykori ellenségeik a nemi vágyaikat általuk kielégíthessék. És rövidesen a vezérek családjai között házasságok köttettek. A békét az Urantián a nemzetközi kereskedelmi szervezetek messze jobban fogják támogatni, mint az elképzelt béketervezés mindenféle szenvelgő álokoskodása.

70:4. NEMZETSÉGEK ÉS TÖRZSEK Az első békés csoport a család volt, majd következett a nemzetség, a törzs, és később a nemzet. A nemzetségek vérségi csoportok voltak a törzsön belül, és létüket bizonyos közös érdekeknek köszönhették, mint például közös ős, közös vallási totem, azonos nyelvjárás, közös lakóhely vagy közös katonai tapasztalatok. A nemzetségvezérek mindig a törzsfőnök alárendeltjei voltak és az udvaránál szolgáltak. A nemzetségek békefőnökei rendszerint az anyai ágon át uralkodtak; a törzsi harcifőnökök vitték az apai ágat. A nemzetségek értékes célt szolgáltak a helyi önkormányzatban, azonban nagymértékben késleltették a nagy és erős nemzetek kialakulását.

70:5. A KORMÁNYZÁS KEZDETEI A korai nemzetségektől és kezdetleges törzsektől kezdve az egymást követő emberi kormányzati rendszerek fokozatosan fejlődtek. Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt. E szabályozó csoport olyan idős emberekből állt, akik valamilyen téren jelentősen kitűntek a többiek közül. A kezdeti időkben a vének tanácsában minden hatalmi ág lehetősége megvolt: a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató. A tanács elnöke a későbbi törzsfőnökök egyik előfutára volt. Néhány törzsben női tanácsok működtek. A harcifőnököket először csak katonai szolgálatra választották; később némely főnököt a katonain kívül más szolgálatra is megválasztottak. A békefőnökök egyúttal bírák és tanítók is voltak. És e lépések során át fokozatosan létrejött a végrehajtó hatalmi ág. A nemzetségek és törzsek tanácsai a továbbiakban tanácsadói minőségben és a később megjelenő törvényhozó és igazságszolgáltató hatalmi ág előfutáraiként működtek.

70:6. EGYEDURALMI KORMÁNYZÁS A hatékony állami uralom csak a teljes körű végrehajtó hatalommal rendelkező vezető működése mellett alakulhatott ki. Az öröklődő királyság elkerülte azt az uratlanságot, mely korábban oly sok pusztításhoz vezetett a király halála és a követőjének megválasztása közötti 33


időszakban. A királyok sorát később természetfelettinek tekintették, túlságosan is szentnek hitték ahhoz, hogy az emberek az ünnepnapok és a szent napok kivételével más alkalommal egyáltalán láthassák őket. Rendszerint képviselőt választottak az ő megszemélyesítésére, és innen ered a kormányfők intézménye. A korai királyok e segédeiből lett az elfogadott nemesség. A gátlástalan uralkodók nagy hatalomra tettek szert a méreg felfedezésével. A javasok, gyógyító varázslók és papok mindig is erős ellenőrzést gyakoroltak a királyok felett. A hatalmuktól megfosztott uralkodóknak, ha halálra ítélték őket, gyakran megadták az öngyilkosság lehetőségét.

70:7. KEZDETLEGES TÁRSASKÖRÖK ÉS TITKOS TÁRSASÁGOK A vérrokonság határozta meg az első társadalmi csoportokat. A következő lépés a vallási imádatok és a politikai társaskörök kialakulása lett. Ezek először titkos társaságokként jelentek meg, később továbbfejlődtek. E társaságok titkos volta kölcsönzött a tagok mindegyikének rejtélyes hatalmat a törzs más részével szemben. A titkosság mindig is legyezgeti az ember hiúságát; a felavatottak a koruk előkelő társadalmi csoportját alkották. A hajdani emberek már korán megtanították a fegyelmet a kamaszoknak a nemi élet területén, az oktatásukkal és képzésükkel a férfiak titkos társaságait bízták meg. A kamaszkori felavatási szertartásokat sok önsanyargatás kísérte. A körülmetélést először az ilyen titkos társaságok valamelyikébe való bevezetés szertartásos szokásaként gyakorolták. A kamaszkori szertartások egyik fő célja az volt, hogy belevéssék a fiú eszébe, hogy más férfi feleségét békén kell hagynia. Számos későbbi törzs támogatta a női titkos társaskörök megalakítását. Később megjelentek az nem titkos körök is. E társaságokból alakultak ki az első politikai pártok. Idővel e titkos társaságokból lettek az első jótékonysági szervezetek – az egyházak előhírnökei. Végül e társaságok némelyikéből lettek az első nemzetközi szövetségek.

70:8. TÁRSADALMI OSZTÁLYOK Az emberi lények elmebéli és testi különbözősége biztosítja a társadalmi osztályok megjelenését. Az emberi lények elmebéli és testi különbözősége gondoskodik arról, hogy társadalmi osztályok jelenjenek meg a következő okok miatt: 1. természetes okok, mint a nemi, életkori és vérségi sajátságok; 2. személyes okok, mint az ügyesség, a tudás és az értelem elismerése; 3. véletlen okok, mint a háború és a kivándorlás; 4. gazdaság – gazdagok és szegények; 5. földrajzi okok – városi és falusi települések; 6. társadalmi okok – a különféle csoportok társadalmi értéke szerint; 7. szakmai okok – a hivatást gyakorlók, a szakmunkások és a szakképzetlen munkások; 8. vallási okok – kívülállók és papok; 9. faji okok – több emberfajta; 10. életkori okok – a fiatalok és az érettebb emberek. A társadalmi kaszt megoldja azt a problémát, hogy az ember megtalálja a helyét a munka világában, de egyúttal határozottan korlátozza az egyéni fejlődési lehetőségeket és gyakorlatilag megakadályozza a társadalmi együttműködést. A társadalmi osztályok mindaddig meg fognak maradni, amíg az ember fokozatosan végre nem hajtja azok evolúciós felszámolását a fokozatos polgárosodás élőlénytani, értelmi és szellemi forrásainak okos igénybevételén keresztül.

70:9. EMBERI JOGOK A természet nem ruházza fel az embert jogokkal, csak az élettel. A társadalom elsődleges ajándéka az ember számára a biztonság, mégpedig a következőkön keresztül: 1. élelemmel való ellátottság, 2. katonai védelem, 3. a belső béke fenntartása, 4. nemi szabályozás – a család intézménye, 5. tulajdon – a birtoklás joga, 6. az egyének és a csoportok versengésének támogatása, 7. a fiatalok nevelésének és képzésének biztosítása, 8. az üzlet és a kereskedelem támogatása, 9. a munkakörülmények és a bérhelyzet javítása, 10. a vallásgyakorlás szabadságának biztosítása. Az emberi jogok teljes mértékben társadalmiak. Viszonylagosak és örökké változók. A társadalom nem ajánlhat egyenlő jogokat mindenkinek, azonban azt ígérheti, hogy tisztességesen és méltányosan fogja segíteni a különféle jogok érvényesülését.

34


70:10. AZ IGAZSÁGOSSÁG FEJLŐDÉSE A természetes igazságosság ember alkotta elmélet. A természet csupán egyféle igazságosságot nyújt – a következményeknek az okokhoz való elkerülhetetlen igazodását. Az igazságosság fokozatos fejlődés kérdése. A legkorábbi kezdetleges társadalomban a közvélemény közvetlenül működött. A társadalmat azon az elven szabályozták, hogy a közösségnek valamilyen mértékben szabályoznia kell az egyes egyedek viselkedését. Már nagyon korán úgy gondolták, hogy a kísértetek a javas embereken és papokon keresztül szolgáltatnak igazságot. A bűnfelderítésre általuk alkalmazott korai módszerek lényegét a méreggel, tűzzel és fájdalommal végzett próbák képezték. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a héberek ilyen kezdetleges igazságszolgáltatási eljárásokat alkalmaztak, ám annál meglepőbb, hogy a gondolkodó emberek később is megőrizték e kezdetleges emléket a szent írások gyűjteményének oldalain. Az öngyilkosság a törlesztés közönséges módja volt. Ha valaki nem volt képes még az életében bosszút állni, akkor abban a hitben halt meg, hogy kísértetként visszatérhet és ráijeszthet az ellenségére. Az éhezéssel kimutatott tiltakozások azonban a törlesztés ezen ódivatú módszerének mai megfelelői. Az elevenen való megégetés, mint büntetés egykor mindennapos gyakorlat volt. Az árulás volt az első főbűn. A jószáglopást mindenhol rögtönítélés keretében halállal büntették. Amikor a társadalom nem bünteti a bűnöket, a csoportharag rendszerint a bosszúállás törvényéhez folyamodik. A tömeg bosszúállása és a párbajozás azt jelzi, hogy az egyén nem hajlandó az egyedi összeütközések rendezésének jogát átengedni az államnak.

70:11. TÖRVÉNYEK ÉS BÍRÓSÁGOK A törvény először mindig nemleges jellegű és tiltó; a fejlődésben előbbre tartó civilizációkban ez egyre inkább igenlő jellegűvé és irányítóvá válik. A társadalmat nem lehetett volna összetartani a korai időkben, ha a jogok nem kaptak volna megerősítést a vallástól; a hosszú evolúciós korszakok erkölcsi és társadalmi rendőri ereje a babona volt. A törvény a hosszas emberi tapasztalás írásban való rögzítése, a megszilárdult és hitelesített közvélekedés. A tulajdonvitákat sokféleképpen rendezték, úgymint: 1. a vita tárgyát képező vagyon megsemmisítésével; 2. erővel; 3. önkényesen; 4. a vének – később a bíróság – segítségét kérve. Az első bíróságok az ökölharcos összecsapásokat szabályozták; a bírák pusztán döntőbírók vagy a szabályok betartását felügyelő bírók voltak. Bármely civilizáció állapotát igen jól fel lehet mérni a bíróságainak alapossága és igazságossága, valamint a bíráinak feddhetetlensége alapján.

70:12. A POLGÁRI HATÓSÁG FELÁLLÍTÁSA Az evolúciós népek a lakott világokon a polgári kormányzat képviseleti fajtája révén szabályozhatók a legjobban, amikor is a hatalmat kellő egyensúlyban birtokolják a jól összehangolt végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltatási hatalmi ágak. Az urantiai halandók jogosultak a szabadságra; nekik kell megteremteniük a kormányzási rendszereiket. És miután ezt megtették, elsőszámú vezetőkké kell választaniuk a leginkább hozzáértő és méltó társaikat. A törvényhozó hatalmi ágban való képviseletre csakis azokat szabad megválasztani, akik értelmileg és erkölcsileg alkalmasak az ilyen szent felelősségek viselésére. A magas és legfelsőbb bíróságokban tevékenykedő bírákként pedig csakis olyanokat szabad választani, akik fel vannak ruházva a szükséges természetes képességgel és akik bőséges tapasztalatok révén lettek bölcsek. Ha az emberek meg akarják tartani a szabadságukat, akkor el kell hárítaniuk: 1. a jogtalan hatalombitorlást; 2. a tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodását; 3. a tudományos haladás feltartóztatását; 4. a középszer meghatározó voltát; 5. a romlott kisebbségek uralgását; 6. a törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyását; 7. vészes fejvesztettség kialakulását; 8. a gátlástalan emberek által való kihasználást; 9. a polgárok adózási rabszolgáságban tartását; 10. a társadalmi és

35


gazdasági tisztesség csődjét; 11. az egyház és az állam összefonódását; 12. a személyes szabadságtól való megfosztást. Bár létezik isteni és eszményi kormányzási forma, arról azonban nem tehetünk kinyilatkoztatást, azt szerte az idő és tér világegyetemeiben lévő bolygókon élő férfiaknak és nőknek lassan és sok munka árán kell felfedezniük.

71. ÍRÁS: AZ ÁLLAM FEJLŐDÉSE Melkizedek AZ ÁLLAM nem isteni eredetű; még csak nem is a szabad akarattal rendelkező értelmes ember hozta létre; az állam tisztán evolúciós intézmény és a kialakulása is teljes mértékben önkéntelenül végbement folyamatok eredménye.

71:1. A KEZDETLEGES ÁLLAM A korai államok kicsik voltak és mind hódítás eredményeként jött létre. Az amerikai vörös ember északi törzsei sohasem érték el a valódi államiság szintjét. A vörös emberek túl demokratikusak voltak; jó kormánnyal rendelkeztek, mely azonban csődöt mondott. A sikeres római állam a következőkön alapult: az apajogú család, mezőgazdaság, a városok, a magántulajdon, hódítások, úthálózat és erős vezetők. A római civilizáció nagy gyengesége az a szabadelvűnek és haladónak feltételezett intézmény volt, hogy a fiúk huszonegy éves korukra függetlenné válhattak, valamint az, hogy a lányok a maguk választása szerint házasodhattak meg. A társadalomra káros hatást nem maguk az újítások jelentettek, hanem inkább az, hogy e változtatásokat hirtelenül és általánosan fogadták el. Az európai középkorban a területi elven szerveződő állam összeomlott, és visszatértek a kisebb várlak-csoporti életmódhoz.

71:2. A KÉPVISELETI KORMÁNYZÁS KIALAKULÁSA A demokrácia, bár eszményképet testesít meg, a polgárosodás terméke, nem az evolúcióé. Lassan haladjatok! Gondosan válasszatok, mert a demokráciára a következő veszélyek leselkednek: a középszer, tudatlan vezetők, a tanulatlan többségek számára megadott általános választójog, és a közvélemény rabjává válás. A közvélekedés felvilágosítás útján való javítása az egyetlen biztonságos és igaz módja a polgárosodás felgyorsításának. A képviseleti kormányzás hatékony formájának kibontakozásához tíz lépés vezet: 1. a személy szabadsága, 2. az elme szabadsága, 3. a törvény uralma, 4. a véleménynyilvánítás szabadsága, 5. a tulajdon biztonsága, 6. a kérvényezés joga, 7. a kormányzáshoz való jog, 8. általános választójog, 9. a köztisztviselők ellenőrzése, 10. értelmes és képzett képviselet – csak szakmailag felkészült, értelmileg hozzáértő, társadalmilag elkötelezett és erkölcsileg egészséges egyének választandók meg a közhivatalokba.

71:3. AZ ÁLLAMISÁG ESZMÉNYKÉPEI Az eszményi államot három nagy és mellérendelt hajtóerő működteti: 1. Az emberek közötti testvériség felismeréséből származó szeretet és kölcsönös bizalom. 2. A bölcs eszményképeken alapuló értelmes hazafiság. 3. A bolygói tények, szükségletek és célok szempontjából értelmezett mindenségrendi látásmód. Az eszményi állam törvényeinek száma kevés. Az a legjobb állam, amely nagyobbrészt összehangol, kisebbrészt kormányoz. Egyetlen társadalom sem jutott még magas szintre, amikor megengedte a tétlenséget vagy eltűrte a nincstelenséget. A fejlett államokban a politikai szolgálatot a polgárok legmagasabb fokú odaadásaként ismerik el. Az ilyen kormányok a legnagyobb tisztelettel ismerik el a polgári és a társadalmi szolgálatot ellátók tevékenységét. Tiszteletben csak utánuk következnek sorrendben a bölcselők, a tanítók, a tudósok, az iparosok és a katonák. A vallási vezetők az igazi jutalmukat egy másik világban kapják meg.

36


71:4. FOKOZATOS POLGÁROSODÁS A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja magába foglalja az egyéni szabadságok megőrzését, az otthon védelmét, a gazdasági biztonság előmozdítását, a betegségek megelőzését, a kötelező oktatást, a kötelező munkát, a szabadidő hasznos eltöltését, az elesettekről való gondoskodást, a fajfejlesztést, a tudomány és a művészet támogatását, a bölcselet – a bölcsesség – támogatását, és a mindenségrendi látásmód – a szellemi beállítottság – kiterjesztését. Az igazi testvériség megjelenése azt jelzi, hogy olyan társadalmi rend alakult ki, amelyben minden ember örömmel viseli a másik terheit. Az eszményekért való lelkesedés sohasem maradhat fenn egy fejlődő bolygón, ha az eszményelvűek az egyes nemzedékekben megengedik, hogy az emberiség hitványabb rendjei kipusztítsák őket. A nemzeti túlélés megköveteli a felkészültséget, és a vallási alapú eszményelvűség önmagában is képes megakadályozni a felkészültség erőszakká való becstelenedését. Kizárólag a szeretet, az emberek közötti testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.

71:5. A VERSENGÉS KIALAKULÁSA A versengés lényeges eleme a társadalmi fejlődésnek. Az eszményi állam csak olyan mértékben vállalja fel a társadalmi viselkedés szabályozását, mely elegendő ahhoz, hogy az egyéni versengést megfossza erőszakos jellegétől és hogy a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését megakadályozza. Az emberi evolúció előrehaladásával az együttműködés egyre hatékonyabbá válik. A fejlett civilizációkban az együttműködés hatékonyabb, mint a versengés. A későbbi polgárosodott társadalmakat jobban segíti az értelmes együttműködés, a megértő testvériesség és a szellemi testvériség.

71:6. A NYERESÉGÉRDEKELTSÉG A mai nyereségérdekelt gazdasági rend összeomlásra van ítélve, hacsak a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések. A nyereségérdekeltséget azonban nem szabad hirtelenül megsemmisíteni vagy eltüntetni; a nyereségvágy sok, egyébként lusta halandót ösztönöz kemény munkára. A nyereségvágyat azonban nem szabad elvenni az emberektől addig, amíg az emberek szilárdan a magukévá nem tették a gazdasági törekvések és a társadalmi szolgálat iránti nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáit – a legnagyobb bölcsesség, a megkapóan szép testvériség és a kiváló szellemi teljesítmény iránti felsőbb késztetéseket.

71:7. NEVELÉS A tartós állam alapja a műveltség, azt eszményképek uralják és a szolgálat jelenti számára a mozgatóerőt. A tanulás céljává a szaktudás megszerzését, a bölcsességre való törekvést, az önnön való megismerését és a szellemi értékek elérését kell tenni. Az eszményi államban a tanulás élethosszig tart, és a bölcselet egyszer majd az állampolgárok fő törekvésévé válik. Az oktatás túl sokáig volt helyi jellegű, katonai, a tudatos ént éltető és sikervágyó; a tanulásnak végül világméretűvé, eszményalapúvá, ön-kiteljesítővé és a mindenségrendi látásmódot elsajátítóvá kell válnia. A tanítóknak szabad lényeknek, valódi vezetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a bölcselet, a bölcsességre való törekvés a fő oktatási tevékenységgé válhasson. És akkor majd elméjük kiteljesítésében sokan fognak eljutni a halandói-végleges szintre, az Istentudatra.

71:8. AZ ÁLLAMISÁG JELLEGE Bármely emberi kormányzat egyetlen szent jellemvonása, hogy az állam három hatalmi ágra oszlik, mégpedig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságszolgáltatói feladatokat ellátó területre. Az államiság kialakulása szintről szintre való fejlődéssel jár együtt a következők szerint: a társadalmi, politikai és vallási tevékenységek szabadsága; az adóztatás gyakorlatának felügyelete; az általános oktatás létrehozása; a tudomány támogatása; a nemek egyenjogúságának elismerése;

37


egy egyetemes nyelv; a háborúskodás befejezése; a bölcsességre való törekvés; és egy világvallás kifejlődése. Ezek a haladó kormányzás előfeltételei és az eszményi államiság ismertetőjelei. Az Urantia még messze van e felsőbbrendű eszményképek elérésétől.

72. ÍRÁS: EGY SZOMSZÉDOS BOLYGÓ KORMÁNYZATI BERENDEZKEDÉSE Melkizedek LANAFORGE engedélyével és az edentiai Fenségesek jóváhagyásával felhatalmazásom van arra, hogy közreadjak valamennyit annak a legfejlettebb emberi fajnak a társadalmi, erkölcsi és politikai életéről, mely a Satania csillagrendszerhez tartozó, nem is olyan távoli bolygón él. E bolygó az urantiaiéhoz nagyon hasonló történelmet élt meg.

72:1. A FÖLDRÉSZEN ÉLŐ NEMZET Egy igencsak felsőbbrendű polgárosultság kibontakozása folyik az egyik, nagyjából Ausztrália méretű, elszigetelt földrészen. E nép kevert emberfajta, túlnyomóan kék és sárga, s valamivel nagyobb arányban részesült az ibolyaszín emberfajta örökségéből, mint az Urantia úgynevezett fehér fajtája. Ezek a népek önfenntartók, vagyis tetszőlegesen hosszú ideig képesek élni anélkül, hogy a környező nemzetektől bármit is be kellene hozniuk. A törzsi szakaszból az erős uralkodók és királyok megjelenéséig tartó fejlődés évezredeket vett igénybe. Az egyeduralomból a képviseleti formájú kormányzásba való későbbi átmenet fokozatos volt, a királyok pusztán társadalmi rangot vagy érzelmi viszonyulást kifejező jelképes vezetőkként maradtak meg. A jelenlegi köztársaság kétszáz éve áll fenn, mely idő alatt folyamatos fejlődés ment végbe a fejlett kormányzási módszerek irányában.

72:2. POLITIKAI SZERVEZŐDÉS A központi kormányzat száz, viszonylag szabad tagállam erős szövetségére épül. Ezek a tagállamok tíz évre választanak saját kormányzót és törvényhozókat, és ezek egyike sem választható újra. A városi kormányzatoknak öt különböző fajtája van. E egyetlen városban sem lakhatnak egymilliónál többen. A szövetségi kormány három egyenrangú hatalmi ágat foglal magába: a végrehajtóit, a törvényhozóit és az igazságszolgáltatóit. A szövetség kormányának vezetőjét általános területi választójog alapján hat évre választják. Az ő munkáját egy nagytanács segíti, melynek tagjait az összes egykori, még élő kormányfő alkotja. A törvényhozó ág három házból áll: a felsőházból, az alsóházból, valamint a korosabb államférfiak testületéből – mely utóbbi testület működési hatásköre tisztán tanácsadói. E nemzet esetében az igazságszolgáltatást két nagy bírósági rendszer végzi – a törvényszékek és a társadalmi-gazdasági bíróságok.

72:3. A CSALÁDI ÉLET Ezek az emberek úgy tekintenek az otthonra, mint a civilizációjuk alapjára. E földrészen törvénytelen dolog az, ha két család él egy fedél alatt. A legkisebb engedélyezett lakóterületnek el kell érnie a 4.500 négyzetmétert. A gyermeknevelés szülői tanintézeteit a szülőknek, vagyis az apáknak és az anyáknak kötelező látogatniuk. A nemi ismereteket otthon, a szülők biztosítják, és a vallási képzést a szülők kizárólagos előjogának tekintik. Tisztán vallási ismereteket nyilvános formában csak a bölcselettemplomokban adnak elő. A gyermekek jogilag a szüleik fennhatósága alá tartoznak tizenöt éves korukig, amikor is felruházzák őket az első állampolgári felelősséggel. A választójogot húszéves korukban kapják meg, a szülői beleegyezés nélkül való házasságkötés jogát pedig csak huszonöt éves korukban nyerik el, és a gyermekeknek a harmincadik életévük betöltésével el kell hagyniuk a szülői házat. A házasulást csak egy évvel az ilyen szándék bejelentése után engedélyezik, és csak azt követően, hogy a menyasszony és a vőlegény

38


bizonyságot szolgáltat arról, hogy megfelelően felkészültek a szülői tanhelyeken a házasélettel járó felelősségekre. A válási jogszabályok valamelyest lazák, azonban ezen enyhe válási törvények ellenére a válási arány csak egytizede a polgárosodott urantiai emberfajtákénak.

72:4. AZ OKTATÁSI RENDSZER E nemzet oktatási rendszere kötelező az előkészítő tanodákban, melyeket a tanulók öt és tizennyolc éves koruk között látogatnak. Ezek a tanintézetek nagyon eltérnek az urantiaiaktól. Nincsenek osztálytermek, egyszerre csupán egyféle tanulmányt folytatnak, és az első három év után minden tanuló tanársegéddé válik. Könyveket csak ismeretek közreadásához vesznek igénybe. A gyengeelméjű gyermekeket csak mezőgazdaságra és állattenyésztésre oktatják, és nemenként elkülönítik őket, hogy megelőzzék a szülővé válásukat. Mindenki egy hónap szabadságot kap évente. A tanidő negyedrészét a játéknak – az atlétikai versenyeknek – szentelik. E földrészen az oktatás fő célja az, hogy minden tanulóból önmagát fenntartó polgárt neveljenek. Minden, az előkészítő tanhelyi rendszerből tizennyolc éves korában kikerülő gyermek képzett iparos. Ekkor kezdődik a könyvekből való tanulás és a különleges szakismeretek elsajátítása.

72:5. IPARI SZERVEZŐDÉS E különleges földrészen a dolgozók egyre nagyobb része válik az ipari nagyvállalatok részvényesévé. ; minden értelmesen gondolkodni képes munkás lassan kistőkés lesz. A rabszolgaságot fokozatosan, évente két százalék felszabadításával vitték véghez. Sok évvel korábban már kitelepítették az alsóbbrendű rabszolgák maradékait is. A béreket, a nyereséget és az egyéb gazdasági problémákat nem mereven szabályozzák, azonban általános szabályozóként az ipari törvényhozás működik, s az ipari természetű mindenféle vitás ügyben az ipari bíróságok döntenek. Tízévente a térségi ügyvezetők kiigazítják és rendeleti úton meghatározzák a kereső munka napi törvényes időtartamát. Az ipar jelenleg ötnapos hetet tart, négy munkanappal és egy szabadnappal. Ezek az emberek a munkanapon hat órát dolgoznak. A szabadságot rendszerint utazással töltik. E nép körében a közszolgálat rövid idő alatt elkezdett a törekvések fő céljává válni. Ezek az emberek a társadalmi ellenszenv egy új formájának kialakulását – a tunyasággal és a ki nem érdemelt vagyonnal szembeni ellenszenvet – élik meg. Lassan, de biztosan megszerzik az uralmat a gépeik felett.

72:6. ÖREGSÉGI BIZTOSÍTÁS E nemzet tisztes, kormányzat-nyújtotta biztosítékokat ad az időskorúaknak. Minden embernek hatvanöt éves korában vissza kell vonulnia a keresőtevékenységektől. E korhatár nem érvényes a kormányzati szolgálatot ellátókra, illetőleg a bölcselőkre. Az öregségi nyugdíjak anyagi fedezetét négy forrásból biztosítják: havonta egynapi kereset elvonása e célra; hagyatékok; az állami bányákban végzett kötelező fizikai munka jövedelmei; és a természeti erőforrásokból származó bevétel. Az öregségi nyugdíjakat kizárólag a szövetségi kormány kezeli. A társadalmi és a politikai hűtlenséget ma már minden vétségek legvisszataszítóbbikának tekintik.

72:7. ADÓRENDSZER A városok nem rendelkeznek adókivetési joggal, és nem is adósodhatnak el. Lakosságszám szerint kapnak támogatást az államkincstárból és ezt kell kiegészíteniük az olyan bevételekből, mint a közösségi vállalkozások termelte jövedelem és a különféle kereskedelmi tevékenységek engedélyezéséből befolyó bevétel. A városi tűzoltóságokat a tűzmegelőzési és biztosítási alapítványok támogatják. A rendőri erőkhöz szinte csak nőtlen férfiakat vesznek fel, huszonöt és ötven éves kor között. Kevés vagy egyáltalán semmilyen egységesség nem mutatható ki a száz, viszonylag szabad és független tagállam adóztatási rendje között. Alapvető alkotmányos rendelkezések akadályozzák meg bármely vagyonrész esetében az évi egy százaléknál magasabb adó kivetését, mely szabály alól kivételt képeznek a lakásul szolgáló ingatlanok.

39


A szövetségi kormány nem adósodhat el, kivéve a hadviselés esetét. A szövetségi kormány működésének támogatásához öt bevételi forrás áll rendelkezésre: behozatali vámok, nyereségrészesedés, örökösödési adók, hadifelszerelés bérbeadása, és a természeti erőforrások.

72:8. A SZAKIRÁNYÚ FELSŐBB TANINTÉZETEK Ötféle szakiskola van náluk: 1. Közigazgatási tanodák – nemzeti, térségi és tagállami szinten. A különféle hivatalviselő embereknek mindhárom szintű közigazgatási tanintézeti végzettséggel rendelkezniük kell. 2. Bölcseleti tanodák – ezek a tanhelyek a bölcseleti templomok fiókintézményei és a vallással együttesen többé-kevésbé közszerepet töltenek be. 3. Tudományos intézetek – e műszaki tanintézetek inkább az iparral működnek együtt. 4. Szakmai felkészítő tanodák – e különleges intézmények nyújtják a szakmai képzést a különböző kitanulható foglalkozásokhoz. 5. Katonai és haditengerészeti tanodák – ezeket az intézményeket a tizennyolc és harminc év közötti önkéntesek katonai kiképzésére szántak. Huszonöt éves kor alatt szülői beleegyezés szükséges az ilyen tanintézetekbe való beiratkozáshoz.

72:9. AZ ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓJOG TERVE Minden húszéves és annál idősebb férfi és nő egy-egy szavazattal rendelkezik. A megszerzett képesítés mértékétől függően a többes szavazók szavazatszáma legfeljebb tíz lehet. A bányákban kötelező munkára rendelt mindent egyént és minden, az adóalapokból fizetett kormányzati alkalmazottat az ilyen szolgálat időtartamára felmentenek a választójoguk gyakorlása alól. Ez nem vonatkozik azokra a koros személyekre, akik hatvanöt éves korukban nyugdíjba vonulnak. A nagy adófizetők öt többletszavazatot kaphatnak. Minden polgár az ipari, társadalmi vagy szakmai csoportok tagjaként szavaz, függetlenül a lakhelyétől. A működési vagy csoportos választójogi rendszer alkalmazása alól egy kivétel van: egy szövetségi kormányfő hat évre történő megválasztása nemzeti szintű, titkos szavazással történik, és egyetlen polgárnak sincs egynél több szavazata. Ezek az emberek felismerték, hogy ha a nemzet ötven százaléka alsóbbrendű vagy sérült és mégis szavazati jogot gyakorol, akkor a nemzet elpusztul. A szavazás kötelező, és mindenkire komoly bírságot szabnak ki, aki nem vesz részt benne.

72:10. A BŰNÖZÉS KÉRDÉSÉNEK KEZELÉSE A bűnözés, a tébolyodottság és az elfajzottság kérdéseinek kezelésére az e nép által választott módszerek kétségkívül megdöbbentőek lehetnek. A közönséges bűnözőket és fogyatékosokat nemek szerint elkülönítve különböző mezőgazdasági telepeken helyezik el. A súlyos bűnöket elkövető, visszaeső bűnözőket és a gyógyíthatatlan tébolyodottakat halálra ítélik. Ezek az emberek most lépnek át a nemleges jellegű törvény korszakából az igenlőbe. A közelmúltban jutottak el oda, hogy megpróbálkozzanak a bűnmegelőzéssel úgy, hogy a lehetséges gyilkosoknak és veszélyes bűnözőknek tartott egyéneket élethosszig tartó szolgálatra ítélik az őrizetben tartottak telepein. Ha e fegyencek később bizonyítják, hogy elérték a természetes szintet, akkor feltételesen szabadlábra kerülhetnek vagy kegyelmet kaphatnak. A bűnözők és a fogyatékosok szaporodásának megakadályozására irányuló erőfeszítések több mint száz évvel ezelőtt kezdődtek és mostanra már kielégítő eredményeket hoztak. A tébolyodottak számára nem tartanak fenn börtönöket vagy kórházakat – az ilyen csoportok aránya az urantiaiakhoz képest csak mintegy tíz százalék.

72:11. KATONAI FELKÉSZÜLTSÉG A szövetségi katonai tanintézetekben végzettek a „civilizáció védelmezőiként” hétféle rangban kaphatnak megbízást. A kinevezett tisztek által elvégzett tanfolyamok négyéves időtartamúak és mindig valamely kereskedelmi ág vagy szakma elsajátításához kötődnek. Ezzel elkerülik egy hivatásos katonai osztály létrejöttét. A katonai szolgálat békeidőben tisztán önkéntes jellegű, és a szolgálat minden ágazatban négyéves időtartamra szól. Bár ezek az emberek komoly harci létszámot tartanak fenn, e katonai erőket az elmúlt száz évben nem alkalmazták támadó 40


háborúban. Az elmúlt két évszázadban őket kellett igénybe venni kilenc védelmi összetűzésben, melyek közül hármat erős világhatalmi szövetségek ellen folytattak. Amikor a világgal békében vannak, minden mozgósítható védelmi rendszert ugyancsak igénybe vesznek, de ekkor az iparban, a kereskedelemben és a kikapcsolódásban. Hadiállapotban az egész nemzetet mozgósítják. A hadiállapot időszakában a katonaság minden iparágban hatalmat kap.

72:12. A TÖBBI NEMZET E felsőbbrendű nemzetnél most először jelent meg egy nagy vallási tanító, aki amellett áll ki, hogy hitterjesztőket küldjenek e környező nemzetekhez. Attól tartunk, hogy azt a hibát fogják elkövetni, amelyet oly sokan mások is, akik arra vállalkoztak, hogy felsőbbrendű műveltséget és vallást kényszerítenek rá más emberfajtákra. Milyen nagyszerű dolgokat lehetne véghezvinni e világon, ha e fejlett műveltségű földrészlakó nemzet csak kimenne a szomszédjaihoz és onnan magával hozná a szomszédos népek legjobbjait és később, miután oktatásban részesítette őket, művelődési küldöttekként visszaküldené őket a szellemi sötétségben élő testvéreikhez! Az Urantia sokkal jobban felkészült egy olyan bolygói kormányzat mihamarabbi létrehozására, mely nagy mértékben képes hozzájárulni a világbéke törvényes megteremtéséhez, és amely elvezethet a szellemi törekvéseket kibontakoztató korszak valamikori beköszöntéhez.

73. ÍRÁS: AZ ÉDENKERT Szolonia CSAKNEM negyvenezer évvel ezelőtt a Melkizedek-megbízottak Tabamantiával, a tizedes vagy kísérleti világok sorába tartozó világok főfelügyelőjével együtt azt javasolták, hogy az Urantia kapjon Anyagi Fiakat. Valamivel kevesebb mint száz éven belül Ádám és Éva megérkezett és nekilátott annak a nehéz feladatnak, hogy megpróbálja rendbe tenni annak a bolygónak a zavaros ügyeit, melyet lázadás hátráltatott és amelyet a szellemi elszigeteltség következménye sújtott.

73:1. A NODFIAK ÉS AZ AMADONFIAK A nodfiak a hercegi törzskar lázadó tagjainak leszármazottai voltak. Az amadonfiak azoknak az andonfiaknak voltak a leszármazottai, akik úgy döntöttek, hogy hűek maradnak Vanhoz és Amadonhoz. A nodfiak és az amadonfiak között történelmileg kialakult gyűlölködés volt. A Vantó és a déli Káspi-tengeri terület közelében a nodfiak összevegyültek és keveredtek az amadonfiakkal és az „eleitől fogva hatalmasok” között tartották számon őket. Ádám és Éva megérkezése előtt e csoportok – a nodfiak és az amadonfiak – voltak a legfejlettebb és legműveltebb emberfajták a földön.

73:2. ELŐKÉSZÜLETEK A KERT MEGÉPÍTÉSÉHEZ Van beszámolt a legközelebbi társainak az Anyagi Fiak jerusemi történetéről; arról, amit tudott róluk, mielőtt az Urantiára jött volna. Jól tudta, hogy ezek az ádámi Fiak mindig is egyszerű, de bájos kerti otthonokban laktak, és ezért Ádám és Éva megérkezése előtt nyolcvanhárom évvel azt javasolta, hogy kezdjék el hirdetni a megérkezésüket és fogjanak hozzá annak a kerti otthonnak az előkészítéséhez, melyben majd fogadhatják őket. Van és Amadon összegyűjtött egy háromezernél is több főből álló testületet a készséges és lelkes munkásokból. Van százas csoportokra osztotta az önkénteseket, mely századokhoz egy-egy kapitányt jelölt ki. E bizottságok mind komolyan hozzáfogtak az előkészítő munkához, és a Kert helyét kijelölő bizottság is elindult, hogy az eszményi helyszínt megtalálja.

73:3. A KERT HELYE A helykijelölő bizottság csaknem három évig volt távol. Három lehetséges helyszínről tettek kedvező jelentést: az első egy sziget volt a Perzsa-öbölben; a második, a folyó menti helyszín, mely később a második kert helyszínéül szolgált; a harmadik pedig egy hosszú, keskeny félsziget – 41


csaknem egy sziget – volt, mely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe. A bizottság csaknem egyhangúlag a harmadik lehetőséget részesítette előnyben. E helyszín mellett döntöttek, és két évbe telt, míg a világ műveltségi központját, beleértve az élet fáját is, e földközi-tengeri félszigetre áttelepítették. A Kert létesítéséhez választott helyszín a hasonló helyek közül valószínűleg a legcsodálatosabb volt az egész világon, és az éghajlat akkoriban tökéletesen megfelelő volt.

73:4. A KERT KIALAKÍTÁSA Az első feladat a nagy téglafal felépítése volt a félsziget tövében. Mihelyt ezzel elkészültek, a tájszépítés és otthonépítés tényleges munkája már zavartalanul folyhatott. Állatkertet is létesítettek, úgy, hogy egy kisebb falat emeltek a főfalon kívül; e közbenső terület, melyen mindenféle vadállat megtalálható volt, kiegészítő védelmet nyújtott az ellenséges támadásokkal szemben. Végig az építkezések idején a Kertben dolgozók által elfogyasztott húst a szárazföldön őrzött nyájakból biztosították. Ezt a nagy vállalkozást ama nehézségek ellenében is sikerre vitték, melyek a világ rendezetlen helyzetével jártak együtt e zűrzavaros időkben

73:5. A KERTBELI OTTHON Az édeni félsziget közepén állt az Egyetemes Atya nagyszerű kőtemploma, a Kert szentélye. Az Éden építészeti tervei egymillió emberi lény számára biztosítottak lakóhelyet és bőséges mennyiségű beépítetlen földterületet. Ádám érkezése idején, bár a Kertnek csupán a negyede készült el, már több ezer kilométernyi öntözőcsatorna és több mint húszezer kilométernyi kikövezett gyalogjáró és út létezett. A Kertben alkalmazott egészségtani szabályok messze fejlettebbek voltak annál, mint amit azt megelőzően az Urantián bármikor is kialakítottak. Még az ádámi rendszer összeomlása előtt fedett, téglából rakott szennyvízelvezető rendszert építettek, mely a falak tövében haladt és a Kert külső vagy kisebb falán másfél kilométerrel túl ömlött az Éden folyóba. Noha Ádám megérkezésekor a kertszépítés még messze nem fejeződött be, a hely már akkor is a növénytani szépség gyöngyszeme volt. Az Urantia sem ezt megelőzően, sem később nem adott helyet ily szépen és teljesen kibontakozó kertészetnek és mezőgazdaságnak.

73:6. AZ ÉLET FÁJA A Kert templomának közepén ültette el Van a sokáig őrzött élet fáját. Van jól tudta, hogy Ádám és Éva az életben maradás érdekében szintén rá lesz szorulva erre az edentiai ajándékra, mihelyt anyagi alakban az Urantián megjelennek. E táplálékforma teljes mértékben hatástalan volt az urantiai közönséges evolúciós lényekre, de hasznosnak bizonyult a kaligasztiai törzskar száz anyagivá lényegült tagja számára, valamint ama száz módosított andonfi számára is, akiknek átadták azt az életpótlékot, mely révén képessé váltak arra, hogy az élet fájának gyümölcsét az egyébként halandói létük tetszőlegesen hosszúvá való tétele céljából igénybe vehessék. Amikor az Anyagi Fiú terve rossz irányt vett, Ádámnak és családjának nem engedték meg, hogy a fa magját a Kertből elvigyék. A fa végül tűz martaléka lett.

73:7. AZ ÉDEN LÉTÉNEK VÉGE Az édeni félszigetet az alsóbbrendű nodfiak népesítették be csaknem négyezer évvel azt követően, hogy Ádám elhagyta a Kertet, amikor is a környező tűzhányók erősödő tevékenysége és az Afrikával való összeköttetést biztosító szicíliai földhíd alámerülése miatt a Földközi-tenger keleti alapzata megsüllyedt, és magával vitte a teljes édeni félsziget víztömegét. Az Éden elmerülését mi nem tekintjük másnak, mint természeti jelenségnek. A melkizedekek azt tanácsolták Ádámnak, hogy a fajnemesítési és fajkeveredési programot addig ne indítsa el, amíg a maga családja nem éri el a félmillió főt. A Kertet soha nem arra szánták, hogy az ádámfiak állandó otthonául szolgáljon. A melkizedekek által Ádámnak adott utasítások szerint faji, földrészi és területi központokat kellett létrehoznia, míg neki magának és Évának e különféle világközpontokra tanácsadókként és szervezőkként ellátogatva segédkeznie kellett a világméretű élőlénytani nemesítésben, értelmi haladásban és erkölcsi helyreállításban. 42


74. ÍRÁS: ÁDÁM ÉS ÉVA Szolonia ÁDÁM és Éva a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára. Az érkezésüktől számítva tíz napba telt, mire újrateremtették őket a világ új uraiként való bemutatásukhoz.

74:1. ÁDÁM ÉS ÉVA A JERUSEMEN Ádám és Éva a harmadik fizikai sorozathoz tartozott és a testmagasságuk elérte a mintegy két és fél métert. Az Urantiára való elindulásuk előtt vizsgálat és eligazítás céljából a Csillagrendszer Fejedelem és az ő teljes irányító tanácsa elé idézték őket. Az urantiai ügyeket részletesen megismertették velük; kimerítő útbaigazítást kaptak arra vonatkozóan, hogy milyen terveket kell végrehajtaniuk egy ilyen, viszállyal sújtott világon való vezetői felelősségek vállalása keretében. E jerusemi pár száz utódot – ötven fiút és ötven leányt – hagyott hátra. E gyermekek elkísérték szüleiket a rendjük anyagtalanná lényegítő központjába, és utolsókként ők búcsúztak el tőlük és kívántak nekik isteni segítséget az utazáshoz, mielőtt a szeráfi szállításra való felkészítést megelőző álomba és öntudatlanságba elmerültek. Az új felelősségi körük ellátásához megfelelően felkészítve és az Urantián rájuk váró minden feladatra és veszélyre teljes mértékben kioktatva fogtak hozzá.

74:2. ÁDÁM ÉS ÉVA MEGÉRKEZÉSE Ádám és Éva az Urantián, az Atya templomában felébredve az üdvözlésükre összegyűlt nagy tömeg jelenlétében szemtől szembe találták magukat Vannal és az ő hű társával, Amadonnal. (Ádám és Éva a Jerusemről való elindulást megelőzően tökéletesen elsajátította a Van és amadon által beszélt nyelvjárást.) És azon a napon a hírnökök mindenfelől a hírvivő galambok telepére tartottak nagy sietve, azt kiabálva: „Engedjétek el a madarakat; az ígért Fiú eljött.” Ádámot és Évát elkísérték a templom északi részénél lévő nagyobb dombon szervezett hivatalos fogadásra. E helyen azután, délben, Amadon elnökletével az urantiai fogadóbizottság köszöntötte őket. A következő esemény a bolygó felügyeletének Ádám és Éva számára való átadása volt a rangidős Melkizedek részéről. Ezután tették közzé a főangyali üzenetet, és Gábriel közvetített szavai elrendelték az Urantia második megítéltetési számbavételét és az alvó továbbélők feltámadását. Ezzel kezdetét vette Ádám kora, a harmadik bolygói korszak, és az Urantia új urai láthatólag kedvező körülmények között kezdték meg uralkodásukat.

74:3. ÁDÁM ÉS ÉVA ISMERKEDIK A BOLYGÓVAL És ekkor, a hivatalos beiktatásukat követően, Ádám és Éva fájdalmasan szembesült a bolygójuk elszigeteltségével. Egy komoly és kiábrándult jerusemi Fiú és Leány sétált este a Kertben holdtölte idején. A második napon Ádám és Éva több részletet is megismert a Kaligasztia-féle lázadásról és annak dőreségéről, hogy a lázadók az isteni fejlődési tervtől függetlenül próbálták a bolygó ügyeit előmozdítani. A harmadik napot a Kert ellenőrzésének szentelték, melyhez a nagy vándormadarakat vették igénybe. A negyedik napon Ádám és Éva beszédet intézett a kertbeli gyülekezethez. Az ötödik napot az átmeneti kormányzatnak a megszervezésével töltötték. A hatodik napot a számos ember- és állatfajta szemrevételezésének szentelték. Ádám az egy pillanatra a szeme elé került állatról meg tudta mondani annak természetét és viselkedését. A földön való ottlétük hatodik napjának végén pihent meg Ádám és Éva először az új otthonukban.

43


74:4. AZ ELSŐ ZAVAROK Azon az éjszakán különös dolgok történtek az Atya templomának közelében. Fellelkesült és izgatott férfiak és nők százai úgy döntöttek, hogy az Isteniség szállt le a földre testi alakban, hogy Ádám és Éva valójában isten, vagy legalábbis olyan közel áll ahhoz az állapothoz, hogy megérdemli a hódolatteljes imádatot. Van tiltakozott, és sikerült kimenekülnie a tömegből és mivel képes volt kapcsolatba lépni a közteslényekkel, a vezetőjüket gyorsan Ádámért küldte. E hetedik nap korán reggel Ádám beszédet tartott az embereknek és világossá tette, hogy csakis az Atyát szabad imádni, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl. Ádám és Éva az Atya templomára mutatott és azt mondta: „Most pedig menjetek az Atya nem látható jelenlétének anyagi jelképéhez és imádattal hajoljatok meg előtte.” És ez volt a szombat hagyományának eredete.

74:5. AZ ÁDÁM-FÉLE IGAZGATÁSI REND A Melkizedek-megbízottak Ádám megérkezése után még csaknem hét évig látták el a feladatukat, de végül elérkezett az idő, amikor a világ ügyeinek igazgatását átadták Ádámnak és visszatértek a Jerusemre. Egy ideig minden rendben ment az Urantián. Megfogadva a melkizedekek tanácsát, Ádám támogatni kezdte a kézművességet, mert úgy gondolta, hogy kereskedelmi kapcsolatokat alakíthatnak ki a külvilággal. A Kerten kívül itt-ott csak néhány csoport volt egyáltalán kész az ádámi műveltség befogadására. Abban a pillanatban, ahogy Ádám társai megkezdték a Kerten kívüli munkát, Kaligasztia és Daligasztia közvetlen és jól szervezett ellenállásába ütköztek. Ádám egy időre felhagyott minden, a képviseleti kormányzás létrehozására irányuló erőfeszítéssel, viszont még az édeni rendszer összeomlása előtt képes volt felállítani csaknem száz olyan kereskedelmi és társadalmi központot, ahol erős személyiségek az ő nevében uralkodtak. A nagykövetek egyik törzstől a másikhoz való kiküldésének gyakorlata Ádám idejéből származik.

74:6. ÁDÁM ÉS ÉVA CSALÁDI ÉLETE Éva a melkizedekek távozása előtt öt gyermeknek adott életet. A vétkezésük előtt Éva hatvanhárom gyermeket szült. A Kert elhagyásakor Ádám és Éva családja négy nemzedékből állt és 1.647 egyenes ági leszármazottat foglalt magába. Az ádámi gyermekek nem kaptak állattejet, amikor egyéves korukban befejeződött az anyatejes táplálásuk; Éva a diófélék tejével és gyümölcslevekkel táplálta őket. Ádám háztartásában nem éltek a főzéssel. Az élelmüket – az érett gyümölcsöket, dió- és gabonaféléket – készen fogyaszthatták. Naponta egyszer étkeztek. Ádám és Éva „fényt és energiát” közvetlenül is magához vett bizonyos térsugárzásokból, valamint igénybe vették az élet fájának segítségét is. Ádám és Éva teste halványan fénylett, és ez az eredete a szentnek feltételezett emberek feje körüli dicsfény hagyományának. Ádám és Éva képes volt egymással és az egyenes ági gyermekeikkel nyolcvan kilométeres távolságon keresztül is érintkezni. Az ádámi gyermekek a maguk külön tanodájába jártak tizenhat éves korukig, s a fiatalokat az idősebbek tanították. A fiatalok eljegyzéskori átlagos életkora tizennyolc év volt, és húszéves korukban álltak készen a házasságkötésre.

74:7. ÉLET A KERTBEN Ádám gyermekeit tizenhat és húszéves koruk között a Kert másik végében működtetett urantiai tanhelyeken képezték, ahol az alsóbb tanulmányi szinten állók mellett tanítóként is működtek. Ezekben a tanodákban az oktatás kiterjedt az egészségügyi ismeretekre, a társadalmi érintkezésre, a szakismeretekre és a testedzésre. A Kert törvényei a régi dalamatiai szabálygyűjteményeken alapultak. Ádám igyekezett megtanítani a különböző emberfajtáknak a nemek közötti egyenlőség eszméjét. Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett. Ádám mindazt megtanította a kortársainak, amit képesek voltak felfogni, de nehéz feladat volt ezeket a vegyes összetételű, kevert fajú népeket a jobbik útra terelni.

44


74:8. A TEREMTÉS MONDÁJA Az Urantia hat nap alatt való teremtése történetének alapja az a hagyomány, hogy Ádám és Éva éppen hat napot töltött a Kert első felmérésével. Az evolúció ténye nem mai felfedezés; az ősök megértették az emberi fejlődés lassú és evolúciós jellegét. Az ószövetségi teremtésről szóló beszámoló Mózes koránál jóval későbbről származik. Mózes arra törekedett, hogy Ábrahám származási ágát Ádámhoz vezesse vissza, s ezért a zsidók feltételezték, hogy Ádám volt az egész emberiség legelső egyede, melynek az lett az eredménye, hogy Mózes földi életét követően csaknem ezer esztendővel a hat nap alatti teremtés hagyományát leírták és ezt később neki tulajdonították.

75. ÍRÁS: ÁDÁM ÉS ÉVA VÉTKE Szolonia ÁDÁM az Urantián több mint száz éven át tartó erőfeszítései ellenére is csak kevés haladást látott a Kerten kívül. A helyzet olyan kétségbeejtőnek tűnt, hogy valami olyasmit igényelt, mely az eredeti tervekben nem szerepelt. Ádám és társa állhatatos volt, azonban komolyan aggasztotta őket a világuk siralmas állapota.

75:1. AZ URANTIA-PROBLÉMA Az ádámi küldetés a kísérleti, lázadás által megbélyegzett és elszigetelt Urantián hatalmas vállalkozás volt. Még egyetlen Ádám sem került ennél nehezebb problémát jelentő világra; a nehézségek leküzdhetetlennek tűntek és úgy látszott, hogy a problémák megoldására teremtett lény nemigen lehet képes. De valamikor azért sikert érhettek volna el, ha jobban meglátják a távlatot és türelmesebbek is. Nem voltak hajlandók hozzáfogni a hosszú és tartós próbatételnek. Azonnali eredményeket akartak látni, és így is lett, azonban az így elért eredmények mind az ő számukra, mind pedig a világ számára szörnyűek voltak.

75:2. KALIGASZTIA CSELSZÖVÉSE Kaligasztia gyakran tett látogatást a Kertben. Hamarosan felhagyott Ádám győzködésével és úgy döntött, hogy körmönfont oldaltámadást indít Éva ellen. A melkizedekek, még a távozásuk előtt, külön is figyelmeztették Évát, hogy soha ne próbálkozzon egyedi vagy titkos módszerekkel az Ádámmal közös vállalásaik teljesülésének előmozdítása érdekében. Évának azonban nem úgy tűnt, hogy bármiféle veszéllyel járna az, hogy egyre gyakrabban tett magánjellegű és bizalmas látogatásokat egy bizonyos nodfi vezetőnél, akit Szerapatatiának hívtak. Az egész dolog oly fokozatosan és természetesen alakult ki, hogy Évában mindez nem is tudatosult. A kertlakók sok értékes segítségben és közreműködésben részesültek a nodfiak részéről, és az édeni rendszer most rajtuk keresztül jutott el a teljes felbomlásának és végső összeomlásának küszöbére.

75:3. ÉVA MEGKÍSÉRTÉSE Szerapatatia többször is ellátogatott a Kertbe és mély benyomást tett rá az ádámi ügy igaz volta. Röviddel azt követően, hogy a szíriai nodfiak vezetője lett, bejelentette azon szándékát, hogy csatlakozik Ádám és Éva kertbeli munkájához. Szerapatatia Ádám egyik legtalpraesettebb és leghatékonyabb hadnagyává vált. Azt állította, hogy ha az ő törzsének egy, részben az ibolyaszín fajtától származó vezetője születne, akkor az a személy még erősebben a Kerthez kapcsolhatná ezeket a népeket. Szerapatatia teljes mértékben becsületes volt e téren és mély őszinteséggel hitt mindabban, amit javasolt. A terveiket több mint öt éven keresztül titokban érlelték. Végül eljutottak oda, hogy Éva beleegyezett a Kánóval, a barátságos nodfiak közeli telepe legragyogóbb elméjével és tevékeny vezetőjével való titkos találkozóba. A hízelgés, buzdítás és nyomatékos személyes rábeszélés hatására Éva akkor és ott beleegyezett abba, hogy csatlakozik a sokat vitatott 45


vállalkozáshoz. Mielőtt még felismerte volna, hogy mi is folyik, a végzetes lépést már megtették. A dolog megtörtént.

75:4. A VÉTSÉG TUDATOSULÁSA A bolygó mennyei élete felbolydult. Ádám észlelte, hogy valami nincs rendjén, és félrehívta Évát a Kertben. És Ádám ekkor hallotta először a teljes történetet arról. Szolonia, a „hang a Kertben” tájékoztatta őket arról, hogy vétkesek a világegyetem urának tett hűségesküjük megszegésében. Még ha az isteni terv módosítására vonatkozó e munkatervet teljes őszinteséggel és a világ jólétére vonatkozó legmagasabb rendű késztetés mellett tervezik meg és hajtják is végre, akkor is rosszat képezett volna, mert a helyes célokat rossz úton kívánta elérni, mert letért a helyes útról, eltért az isteni tervtől.

75:5. A VÉTSÉG KÖVETKEZMÉNYEI Éva csalódottsága igazán megrendítő volt. A hiba felismerésével járó kétségbeesés volt az, ami miatt Ádám, Éva félrelépésének másnapján felkereste Laottát és előre megfontoltan elkövette Éva oktalan cselekedetét. Szándékosan úgy döntött, hogy osztozik Éva sorsában. Amikor megtudták, hogy mi történt Évával, a Kert feldühödött lakói irányíthatatlanná váltak és hadat üzentek a közeli nodfi településnek. Kiözönlöttek az Éden kapuin és lerohanták e felkészületlen embereket és mindenestül kiirtották őket – férfi, nő, gyermek, egy sem maradt meg. Szerapatatián erőt vett a megdöbbenés, és a félelemtől és a bűntudattól magánkívül volt. Másnap a nagy folyóba ölte magát. Ádám gyermekei próbálták megvigasztalni zaklatott lelkiállapotú anyjukat, míg az apa magányosan kóborolt harminc napig. Az idő csak múlt, de Ádám egészen az Éva vétkét követő hetvenedik napig nem volt bizonyos a vétségük súlyában, amikor is a Melkizedek-megbízottak visszatértek az Urantiára és átvették a világ ügyeinek irányítását. Ekkor már tudták, hogy elbuktak.

75:6. ÁDÁM ÉS ÉVA ELHAGYJA A KERTET A nodfiak seregének megindulásáról értesülve Ádám a melkizedekekhez fordult tanácsért, ők azonban nem voltak hajlandók tanáccsal szolgálni. Ádám egy egész napos tanácskozást tartott mintegy ezerkétszáz hű követőjével, és másnap délben új otthon keresésére indulva elhagyták az Édent. Az édeni utazók karavánját a jerusemi szeráfi szállítóegységek érkezése állította meg a Kertből való elindulásuk harmadik napján. Azok a gyermekek, akik már elérték a döntéshozatali életkort (a húszéves kort) lehetőséget kaptak a döntésre, hogy vagy az Urantián maradnak a szüleikkel vagy a Norlatiadek Fenségeseinek gyámoltjai lesznek. A döntéshozatali életkornál fiatalabbak mindegyikét az Edentiára vitték. Hogy miként rendelkeztek felőlük, azt nem tudjuk. Utazók igencsak szomorú csoportja kerekedett fel újra. Vajon mi lehetett volna ennél megrendítőbb látvány! Eljönni egy világra ily nagy reményekkel, ilyen kedvező körülmények közötti fogadtatásban részesülni és aztán kegyvesztetten kivonulni az Édenből, majd pedig a gyermekeiknek több mint a háromnegyedét elveszíteni még azelőtt, hogy új lakóhelyet találtak volna!

75:7. ÁDÁM ÉS ÉVA LEÉPÜLÉSE Gábriel megjelent előttük, s beszámolt nekik arról, hogy vétségben részesnek találtattak, de lázadásban nem találták őket bűnösnek. Az édeni párt tájékoztatták, hogy a teremtésrész halandóinak szintjére fokozták le magukat. Kaligasztiának sikerült tőrbe csalnia Ádámot és Évát, de nem tudta elérni ama célját, hogy bevonja őket a világegyetemi kormányzat elleni nyílt lázadásba.

75:8. AZ EMBER ÚGYNEVEZETT BŰNBEESÉSE Ádám és Éva az anyagi fiúi elismertség magas méltóságáról a halandó ember alacsonyrendű szintjére zuhant. De ez nem az ember bűnbeesése volt. Nem történt olyasmi, mint „az ember bűnbeesése”. A halandó emberfajtáknak nagy hasznára vált az a korlátozott mértékű hozzájárulás, melyet Ádám és az ő leszármazottai biztosítottak az urantiai emberfajták számára. 46


Az emberi faj története a fokozatos evolúció története. A Paradicsomra tartó felemelkedésetek során sohasem fogtok nyerni semmit sem azzal, ha türelmetlenségből megpróbálkoztok a meghatározott és isteni terv kijátszásával lerövidített eljárások, személyes találmányok vagy olyan egyéb eszközök révén, melyekkel javítani akartok a tökéletes úton, a tökéleteshez vezető úton és az örökkévaló tökéletesség érdekében kialakított úton.

76. ÍRÁS: A MÁSODIK KERT Szolonia AZ ÁDÁMI társaság keletnek indult, az akkoriban még kellemes vidékek felé, melyek a Tigris és az Eufrátesz folyó közében helyezkedtek el. Káin (Éva és Kánó fia) és Sansa (Ádám és Laotta leánya) is még azelőtt megszületett, hogy az ádámi utazók csoportja elérte volna a folyóközi úti célját Mezopotámiában. Laotta belehalt a leánya megszülésébe. Éva magához vette Sansát és Káinnal együtt táplálta.

76:1. AZ ÉDENIEK BELÉPNEK MEZOPOTÁMIÁBA Csaknem egy teljes évet vett igénybe, míg az ádámi utazók csoportja elérte az Eufrátesz folyót. Ádám e helyet annak a bizottságnak a három eredeti javaslatából már ismerte, mely bizottságot azért hozták létre, hogy a Kert lehetséges helyszíneit meghatározza. A letelepülők most rákényszerültek, hogy a megmaradásukat fel nem tört földekre alapozzák és az élet valóságával mostoha természeti körülmények között és a halandói lét összeférhetetlenségei mellett birkózzanak meg.

76:2. KÁIN ÉS ÁBEL Kevesebb mint két évvel Káin születését követően, megszületett Ábel. Ábel, elérvén a tizenkét éves kort, úgy döntött, hogy pásztor lesz; Káin a mezőgazdaságot választotta. A két fiú sohasem jött ki jól egymással, és az áldozati felajánlások ügye tovább szította az egymás iránti gyűlöletüket. A fiúk tizennyolc, illetőleg húszévesek voltak, amikor a közöttük lévő feszültség tettekhez vezetett, s egy napon, amikor Ábel gúnyolódása nagyon feldühítette a harcias bátyját, Káin rátámadt és megölte őt. Ádám és Éva számára Káin hamar a dőreségük rémisztő emlékévé vált. Káin ekkor Évához, anyjához fordult, szellemi segítséget és útmutatást kérve, és mivel őszintén kereste az isteni segítséget, Igazító költözött belé. Így Káin elindult Nod földjére, ahol feleségül vette Remonát, egy távoli unokatestvérét. Az apja népéhez tartozó egyik csoport nagy vezetője vált belőle, és amíg élt, fenntartotta a békét e nodfi csoport és az ádámfiak között.

76:3. ÉLET MEZOPOTÁMIÁBAN Ádám bölcsen azzal töltötte az ideje nagy részét, hogy a gyermekeit és társaikat a közigazgatásra, az oktatási módszerekre és a vallási áhítatra oktatta. Az ádámfiak ügyeit irányítók az első kert fiaitól származtak. A vallási vezetők, illetőleg a papság története, Szettel, Ádámnak és Évának a második kertben született, legidősebb túlélő fiával kezdődött. A szetfi papság hármas vállalkozás volt, mert vallási, egészségügyi és oktatási feladatai is voltak. Az ádámfiak a műveltségbeli eredményeiket és az értelmi fejlettségüket tekintve magasan a környező népek felett álltak. Itt, a Tigris és az Eufrátesz közötti területen olyan színvonalú írástudományt, fémművességet, fazekasságot és szövőmesterséget tartottak fenn és olyan építészetet hoztak létre, melyet e világ évezredekig nem tudott meghaladni. Az ibolyaszín emberfajtához tartozó népek családi élete a korukhoz képest eszményi volt. Az Istenségről és a világegyetemről alkotott vallási fogalmaik fejlettek és többé-kevésbé helyesek voltak, az egészségügyi ismereteik akkoriban kiválók voltak és az oktatási módszereiket azóta sem sikerült túlszárnyalnia senkinek.

47


76:4. AZ IBOLYASZÍN EMBERFAJTA Ádám és Éva volt az ibolyaszín emberfajta, vagyis az Urantián kilencedikként megjelent emberfajta megalapítója. Ádámnak és utódainak kék szemük volt, és az ibolyaszín fajtához tartozó népeknél a világos bőrszín és a világos – a sárgásszőke, a vörös és a barna – hajszín volt a jellemző. Éva nem szenvedett fájdalmakat a szüléskor. Ádám és Éva, valamint az első gyereknemzedék nem folyamodott az állatok húsához. Ádám és Éva fizikai és szellemi látásképessége messze meghaladta a mai népekéit; képesek voltak látni a közteslényeket és az angyali seregeket. A vétségük után még több mint száz évvel is képesek voltak látni e mennyei lényeket. A testi sejtjeik messze ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a bolygókon őshonos evolúciós lényekéi. Miután az Eufrátesz-völgyi második kertben berendezkedtek, Ádám úgy döntött, hogy olyan sok élet-sejtanyagot hagy hátra, amennyit csak bír, annak érdekében, hogy a világ az ő halálát követően részesülhessen belőle. Ennek megfelelően megtette Évát a fajnemesítés tizenkét tagú bizottságának vezetőjévé, és Ádám haláláig e bizottság kiválasztott 1.682 nőt az urantiai felsőbbrendű lények közül, és e nőket az ádámi élet-sejtanyaggal megtermékenyítették. Ők voltak a kiváló andita emberfajta legelső egyedei.

76:5. ÁDÁM ÉS ÉVA HALÁLA A vétkezésük után, röviddel a halandói rendre való lefokozásukat követően Ádám és Éva Gondolatigazítót kapott. A beléjük költözött Igazító felismerése volt az, ami nagymértékben bátorította Ádámot és Évát az életük hátralévő részében. Az édeni pár mindvégig azt hirdette, hogy egy Istenfiú jön majd el egykor. Ez túl jól hangzott ahhoz, hogy igaz legyen, de Ádám úgy gondolta, hogy a viszállyal sújtott Urantia végül a Satania csillagrendszer legszerencsésebb világává, az egész Nebadon irigyelt bolygójává válik. Ádám 530 évet élt; olyasmiben halt meg, amit öregkori elgyengülésnek lehetne nevezni. Éva tizenkilenc évvel korábban, szívelégtelenségben halt meg. A világ általános jólétére vonatkozóan nem hirdettek átfogó terveket a földi halandók számára egészen Makiventa Melkizedeknek Ábrahám korában való megérkezéséig, aki, rendelkezvén egy Istenfiú hatalmával, türelmével és hatáskörével, letette a szerencsétlen Urantia további nemesítésének és szellemi jóvá igazolásának alapjait. Az Urantiának azért nem csak a szerencsétlenség jutott osztályrészül; éppen ez a sötétség keltette fel a nebadoni Mihály figyelmét s e világot választotta a mennyei Atya szeretetteljes személyisége kinyilvánításának színteréül.

76:6. ÁDÁM ÉS ÉVA TOVÁBBÉLÉSE Ádám és Éva nem sokáig pihent a teremtésrész halandóinak öntudatlan alvás-feledésében. Az Ádám halálát követő harmadik napon az emberfeletti lények elrendelték az ádámi vétség ezen előkelő túlélőinek rendkívüli szólítását az Urantián, és Ádámot és Évát újraszemélyesítették és újraegyesítették a Satania lakóvilágainak feltámadási csarnokaiban 1.316 társukkal együtt. Ádám és Éva gyorsan haladt át a felemelkedési világok során és elérték a jerusemi létpolgári besorolást. A csillagrendszeri központon nyomban urantiai szolgálatra osztották be őket, később pedig ama huszonnégy tanácsos közé vétettek fel, akik az Urantia jelenlegi tanácsadó-irányító testületét alkotják. És ez a vége az Urantia bolygó Ádámja és Évája történetének, mely a próbák, a szomorú események és a győzelmek története, és végső soron az ő világuknak és a világuk lázadástól háborgatott és rossztól gyötört lakóinak a végleges győzelmi története is.

48


77. ÍRÁS: A KÖZTES TEREMTMÉNYEK Főangyal AZ URANTIÁN két különböző közteslény-rend működik: az elsőfajú vagy rangidős testület, akik még a dalamatiai időkben jöttek létre, és a másodfajú vagy fiatalabb csoport, akik Ádám idejéből származnak.

77:1. AZ ELSŐFAJÚ KÖZTESLÉNYEK Az elsőfajú közteslények eredete az Urantián az anyagi és szellemi dolgok különleges közrehatására vezethető vissza. A testtel bíró törzskar egyik hímnemű és egyik nőnemű tagja közötti nem nemi kapcsolat eredményezte az elsőfajú közteslények elsőszülöttének megjelenését. Azonnal kiderült, hogy az e rendbe tartozó teremtmény nagy szolgálatára lehet a hercegi központ ügyeinek vitelében. A Bolygóherceg, miután egy éven át tanulmányozta e különleges csoport munkáját, engedélyezte a közteslények korlátlan szaporítását. Miután az egyes pároktól ezer ilyen lény megszületett, több már sohasem jött létre. Az 50.000-es létszámú eredeti testületet így hozták létre.

77:2. A NODFI EMBERFAJTA Amikor a törzskar hatvan lázadó tagja, Nod követői, ténylegesen is elkezdték az ivaros szaporodást, a gyermekeik csaknem minden tekintetben messze felsőbbrendűnek bizonyultak mind az andonfiaknál, mind pedig a szangik népeknél. A nodfi népek így emelkedtek ki az életsejtanyag bizonyos, különleges és váratlan módosulataiból, mely élet-sejtanyagot az andonfi szövetadóknak a testéből vontak ki az avaloni sebészek a testtel bíró törzskari tagok teste számára. A nodfi leszármazási vonal biztosította a második kert első napjaiban a köztes teremtmények második rendje őseinek első felét. Az élethordozók a hercegi törzskar együttes utódainak, és Ádám, valamint Éva első nemzedéki leszármazottainak az egyesülését magába foglaló, új halandófajtát terveztek, akikről azt remélték, hogy az emberi társadalom tanító-urai lesznek, olyan lények, akiket társadalmi uralomra, nem igazgatási uralomra szántak. Ez a vállalkozás csaknem teljesen meghiúsult. A tisztavérű nodfiak kiváló fajt alkottak, de fokozatosan elkeveredtek a föld evolúciós népeivel, és az átlagos élettartamuk alig volt valamivel több, mint az evolúciós fajtáké. A hosszú életű egyénekről szóló feljegyzések a hónapoknak és az éveknek, mint időtartamoknak az összekeveréséből is adódik.

77:3. BÁBEL TORNYA Dalamatia eltűnését követően a nodfiak északra és keletre húzódtak, megalapítva Dilmun új városát, mint faji és műveltségi központjukat. Mintegy ötvenezer évvel Nod halála után, amikor a hercegi törzskar utódai túlságosan megsokasodtak ahhoz, hogy környező földeken megélhessenek, és miután vegyes házasságokat is kötöttek a határaik mentén élő andonfi és szangik törzsekkel, a vezetőikben felmerült, hogy tenni kellene valamit a faji egységük megőrzése érdekében. Sok vita után elfogadták Bablot (Bábel) tervét, aki azt javasolta, hogy a fajtájuk dicsőségére állítsanak egy szemkápráztató templomot. Négy és fél év munka után komoly vita robbant ki a toronyállítás tárgyát és szándékát illetően, és a viták olyannyira elmérgesedtek, hogy minden munkálatot fel kellett függeszteni. Harcolni kezdtek egymással, mígnem gyakorlatilag kiirtották egymást. Nagyjából tizenkétezer évvel ezelőtt egy második kísérletet is tettek Bábel tornyának felállítására, nem állt rendelkezésre elégséges támogatás. E vidéket sokáig úgy ismerték, mint Bábel földje.

77:4. A NODFI POLGÁROSULTSÁG KÖZPONTJAI A nodfiak szétszóródása a Bábel tornya miatti, testvérharcot eredményező viszály közvetlen következménye volt. Négy nagy nodfi központból létezett: a nyugati vagy szíriai nodfiak, a nemzeti 49


érzelműek vagy emlékmű-pártiak maradékai északra vándoroltak; a keleti vagy elámi nodfiak, a műveltség és a kereskedelem pártolói nagy számban vándoroltak keletre, Elám területére és ott egyesültek a kevert szangik törzsekkel; a központi vagy elő-sumér nodfiak, akik keveredtek az ádámfiakkal, s ezzel hozzájárultak a történelmi idők sumér népeinek létrehozásához; az északi nodfiak és amadonfiak – a vanfiak, azoknak a leszármazottai, akik elhagyták a Nod és utódai vezette népet, és csatlakoztak Vanhoz és Amadonhoz a Van-tó partjainál. Tízezer évvel ezelőtt az asszírok vanfi ősei azt tanították, hogy a hét parancsolaton alapuló erkölcsi törvényüket az Istenek adták Vannak az Ararát-hegyen. Lévén, hogy az ezen ősi időkről szóló mondáitok közül sok a babiloni áradástörténettel összefüggésben keletkezett, ezért nem meglepő, hogy az Ararát-hegyet és annak környékét beleszőtték a Noéról és az általános vízözönről szóló későbbi zsidó történetbe. A nodfi még Ádám korában is rátermett nép volt. Az Ádám kíséretében szolgáló legtehetségesebb elmék némelyike is e fajtából származott

77:5. ÁDÁMSZON ÉS RATTA Ádámszon Ádám és Éva gyermekei azon csoportjába tartozott, akik úgy döntöttek, hogy a földön maradnak az apjukkal és az anyjukkal. Ádámszon 120 éves volt ekkoriban és ekkorra már az első kert harminckét egyenes ági gyermekének atyja lett. A társa és a gyermekei is mind úgy döntöttek, hogy elmennek az Edentiára. Ádámszon kezdetben sokat tett a védelmi és építkezési munkálatok előmozdítása érdekében, de aztán úgy döntött, hogy az első adandó alkalommal elindul északra. Egy huszonhét fős társaság kísérte el Ádámszont a Vantól és Amadontól ismert nép felkutatására. Kevéssel több mint három év múltán Ádámszon csapata ténylegesen is megtalálta a kalandjuk tárgyát, és e nép között egy csodálatos és gyönyörű húszéves nőt is, aki elmondta, hogy ő a hercegi törzskar utolsó egyenes ági leszármazottja. E nő, Ratta azt állította, hogy akkoriban döntötte el, hogy nem fog férjhez menni, de beleszeretett a fenséges Ádámszonba. Valamivel több mint három hónap múlva már össze is házasodtak. Ádámszonnak és Rattának hatvanhét gyermeke született. Minden negyedik gyermekük pedig különleges rendű. Gyakran láthatatlanok voltak. A második különösen viselkedő utód megszületését követően úgy döntött, hogy pároztatja őket, mert az egyik hímnemű, a másik pedig nőnemű volt, és innen származik a közteslények második rendje. Száz év alatt, vagyis mielőtt e jelenségeknek vége szakadt volna, csaknem kétezret hoztak létre. Ádámszonnak és Rattának tehát rendelkezésére állt a bámulatos segítők e testülete, akik az ő hosszú életük során végig velük dolgoztak és segítettek nekik a teljesebb igazság hirdetésében és a magasabb szellemi, értelmi és fizikai életszínvonal elterjesztésében.

77:6. A MÁSODFAJÚ KÖZTESLÉNYEK Ádámszon gyermekei között éppen tizenhatan voltak a másodfajú közteslények különleges ősei. E tizenhat gyermek úgy élt és halt, mint a teremtésrész halandói, de az ő villamos éltetőelemű utódaik tovább élnek, mert az ő esetükben nem érvényesülnek a halandói húsvér testre jellemző korlátozások. E másodfajú közteslények közül harminchárman, akik Ádámszon halálakor a szervezetük vezetői voltak, arra vállalkoztak, hogy az egész rendet a melkizedekek szolgálatába állítják át. Ám mivel ebben nem jártak sikerrel, elhagyták a társaikat és mindannyian a bolygói megbízottak szolgálatába léptek. A másodfajú közteslények maradéka az Urantia furcsa, szervezetlen és önálló befolyásolójává vált. Egészen Krisztus Mihály idejéig sok rossz dolog elkövetésére voltak képesek. És az ő földi ittléte alatt mindegyikük meghozta a jövőbeli rendeltetésére vonatkozó végső döntést, s az állhatatos többség ekkor került az elsőfajú közteslények irányítása alá.

77:7. A LÁZADÓ KÖZTESLÉNYEK Az elsőfajú közteslények többsége a Lucifer-féle lázadás idején tért a bűn útjára; az eredetileg 50.000-es létszámukból 40.119-en csatlakoztak a Kaligasztia-féle elszakadáshoz. A másodfajú

50


közteslények eredeti száma 1.984 volt és közülük 873-an nem sorakoztak fel Mihály uralma mögé. Senki sem tudja megmondani, hogy a bukott teremtményeknek mi lesz a sorsa. A lázadó közteslények mindkét csoportja jelenleg őrizetben várja a csillagrendszeri lázadás ügyeinek végső megítéltetését. A rossz szellemek egyetlen világon sem szállnak meg egyetlen halandói elmét sem azt követően, hogy ott egy paradicsomi alászálló Fiú élt. Pünkösd napja óta soha többé nem történhet olyan dolog, mint a démoni megszállás.

77:8. AZ EGYESÜLT KÖZTESLÉNYEK Az elsőfajú és a másodfajú közteslények jelenleg testületként működik, és a létszáma 10.992 fő. A közteslények felbecsülhetetlen értékűek ama szeráfok számára, akik személyes oltalmazóként szolgálnak a halandók mellett. Az Urantia Egyesült Közteslényeit a bolygói szeráfokkal szervezik szolgálatra a következő csoportokban: 1. közteslény hírvivők; 2. bolygói őrök – a természetfeletti lények mellett szolgáló megfigyelők; 3. kapcsolattartó személyiségek – mint amilyen az is, melyet e közlések átviteléhez használunk; és 4. fejlődéssegítők. A másodfajú közteslények a halandó szem által érzékelt tartományon kívül léteznek és képesek fizikai kapcsolatba lépni „anyagi dolgokkal”. A fő tevékenységük manapság az olyan észrevétlen, személyes összekötői társként való együttműködés, melyet a beteljesülés bolygói tartalékos alakulatát alkotó férfiakkal és nőkkel alakítanak ki. Világosan kell látni, hogy a köztes teremtmények nem érintettek a „spiritizmus” vagy a „médiumság” hitvány történéseiben.

77:9. AZ URANTIA ÁLLANDÓ LÉTPOLGÁRAI Mint az Urantia tényleges létpolgárainak, a közteslényeknek rokoni érdekük fűződik e szféra végső rendeltetésének alakításához. Az elszántságukat a rendjük jelmondata is mutatja: „Ha egyszer az Egyesült Közteslények elvállalnak valamit, azt az Egyesült Közteslények véghez is viszik.” Az első 1-2-3, aki egy elsőfajú közteslény, jelenleg a Jerusemen szolgál a huszonnégy tanácsos egyikeként. A közteslények bölcsességben és tapasztalatban folyamatosan gyarapodnak. Az urantiai közteslények testületében számos nagy elme és nagyszerű szellem van. A közteslények szakavatott segédkezőkként kitöltik az Urantia anyagi és szellemi ügyei között kialakult űrt.

78. ÍRÁS: AZ IBOLYASZÍN EMBERFAJTA AZ ÁDÁM UTÁNI IDŐKBEN Főangyal CSAKNEM harmincezer éven át a második Éden volt a polgárosodás bölcsője. Az ibolyaszín emberfajta bolygói története nagyjából Kr.e. 35.000-ben kezdődik, és folytatódik a nodfiakkal és a szangik fajtákkal való összeolvadáson át, melyre nagyjából Kr.e. 15.000-ben került sor, míg kialakulnak az andita népek és még tovább, amikor végül eltűnnek a mezopotámiai hazájukból nagyjából Kr.e. 2000-ben.

78:1. FAJI ÉS MŰVELTSÉGI MEGOSZLÁS Harmincötezer évvel ezelőtt a világ egészében véve kevéssé volt művelt. Itt-ott léteztek bizonyos civilizációs központok, de az Urantia legnagyobb része a vadság állapotában leledzett. A faji és műveltségi megoszlás a következő volt: 1. Az ibolyaszín emberfajta – ádámfiak és ádámszonfiak. Legfőbb központjuk a második kertben volt; a második vagy északi központjuk az ádámszonfiak fővárosa volt, mely a Káspi-tenger déli partjától keletre helyezkedett el. 2. Elő-sumérok és egyéb nodfiak. Mezopotámiában ők is jelen voltak, és alaposan összekeveredett az északról jött ádámfiakkal. 3. Az andonfiak településeket tartottak fenn az ádámszoni központtól északra és keletre, Turkesztánban és Eurázsia-szerte jelen voltak elszórtan, valamint Izlandon és Grönlandon is. 4. A vörös ember foglalta el a két Amerikát, mert kiszorultak Ázsiából. 5. A sárga emberfajta ellenőrizte Ázsia keleti részét. 6. A kék emberfajta elszórtan jelen volt egész Európában,

51


de a jobb műveltségi központjaik a földközi-tengeri medence akkoriban még termékeny völgyeiben és Európa északnyugati részén léteztek. 7. A dravidák előtti India az emberfajták összetett keverékének adott otthont Indiában, mely minden földi fajtát magába foglalt, különösen a zöldet, a narancsszínt és a feketét. 8. A szaharai civilizációt az indigó fajta felsőbbrendű elemei alkották, mely az eltűnt narancsszín és zöld emberfajták törzseiből jelentős mennyiséget foglalt magába. 9. A földközi-tengeri medence fogadta be az Indián kívüli leginkább kevert emberfajtát. Itt az északról jött kék emberek és a délről való szaharaiak találkoztak és keveredtek a kelet felől érkezett nodfiakkal és ádámfiakkal. Ilyen képet mutatott a világ az ibolyaszín emberfajta nagy terjeszkedésének megindulása előtt, nagyjából huszonötezer évvel ezelőtt. Ádám és Éva korlátozott mennyiségű, de meghatározó jelentőségű örökséget hagyott hátra, mely igen értékes volt az emberiség biológiai, társadalmi, erkölcsi és értelmi fejlődése szempontjából.

78:2. AZ ÁDÁMFIAK A MÁSODIK KERTBEN Ádám fiai évezredekig a mezopotámiai folyók mentén dolgoztak. A második kert vezetésében megmutatkozó hősiesség az urantiai történelem egyik legcsodálatosabb és legösztönzőbb hőskölteménye. De a második Éden civilizációja mesterséges szerkezet volt – nem kifejlődött volt – ezért a leépülése elkerülhetetlenül végbement, s végül elérte a természetes evolúciós szintet. Az ibolyaszín fajta polgárosodását Ádám jelenléte és az első Éden hagyományai alapozták meg. Az ádámfiak nagyjából Kr.e. 19.000-ben valódi nemzetet alkottak, négy és fél milliós létszámmal, és ekkorra már a leszármazottaik millióit küldték ki a környező népekhez.

78:3. AZ ÁDÁMFIAK ELSŐ TERJESZKEDÉSE Az ibolyaszín emberfajta évezredeken át megőrizte a békesség édeni hagyományait, ami megmagyarázza, hogy miért késlekedtek annyit a területi hódításokkal. A későbbi népvándorlás erőteljesen észak felé, onnét pedig nyugat felé, Európába irányult. Nagyjából Kr.e. 30.000 és 10.000 között korszakos faji keveredések mentek végbe szerte Ázsia délnyugati részén. A turkesztáni hegyvidékek lakóit és a korai andonfiak legjobbjait magukba olvasztották az észak felé mozgó ádámfiak. Ez az összeolvadás sok új gondolat elfogadásához vezetett; megkönnyítette a polgárosodás kibontakozását és nagymértékben segítette a haladást a művészet, a tudomány és a társadalmi műveltség minden szakaszában. Amint a korai ádámi vándorlások kora lejárt, nagyjából Kr.e. 15.000-ben, Ádámnak már több leszármazottja volt Európában és Közép-Ázsiában, mint a világ bármely más részén. A kiterjedt éghajlati változásokkal párhuzamosan végbement eme faji megoszlás készítette elő a terepet az urantiai polgárosodott viszonyok andita korszakának nyitányához.

78:4. AZ ANDITÁK Az andita fajták a tisztavérű ibolyaszín emberfajtának és a nodfiaknak, továbbá az evolúciós népeknek az elsődleges keverékei voltak. Az anditák alkották a tisztavérű ibolyaszín népek kora óta az Urantián megjelent legsokoldalúbb emberfajtát. Az andita örökség az, ami az úgynevezett fehér fajták többnyelvű keverékének azt az általános hasonneműséget kölcsönzi, melyet kaukázusi fajtának neveznek. Az ádámfiak egyesültek a nodfi törzsekkel, akik ekkorra már harcias fajta voltak, s az ő andita leszármazottaik a korukig az Urantián valaha élt legügyesebb és a legfortélyosabb katonanépek voltak. Ezek az anditák kalandvágyó népek voltak; vonzódtak a vándorlásokhoz. A kései leszármazottaik még így sem nyughattak, míg körül nem hajózták a földet és fel nem fedezték az utolsó távoli földrészt is.

78:5. AZ ANDITA VÁNDORLÁSOK Ezek az anditák új fejlődési lépést jelentettek szerte Eurázsiában és Észak-Afrikában. Az úgynevezett árja anyanyelv kialakulása a turkesztáni hegyvidéken ment végbe; e nyelv a vidék

52


egyik andoni nyelvjárásának és az ádámszonfiak, valamint később az anditák nyelvének keverékéből jött létre. Kr.e. 12.000-re a világ andita állományának háromnegyede már otthonra talált Észak- és Kelet-Európában. Az anditák nemcsak Európába, hanem Észak-Kínába és Indiába is kivándoroltak. Időről időre kisebb csoportjaik eljutottak Japánba, Tajvanra, Kelet-Indiába és Kína déli részeibe is. E fajta százharminckét egyede kis hajókból álló hajórajukkal Japánból elindulva elérte Dél-Amerikát és az andokbeli őslakosokkal kötött vegyes házasságok révén létrehozták az inkák népe későbbi urainak őseit. Az anditák vándorlással egybekötött hódításai tovább folytatódtak egészen a végső szétszóródásukig, Kr.e. 8000-től 6000-ig. És minden általuk meglátogatott nemzetnek adtak a humorukból, a művészetükből, a kalandvágyukból, a zenéjükből és az iparukból. A mezopotámiai műveltség szép csendben elterjedt Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-világtengeri szigeteken.

78:6. AZ UTOLSÓ ANDITA KIRAJZÁSOK Az anditák Kr.e. 8000 és 6000 között rajzottak ki az utolsó három hullámban. Hatvanöt százalékuk a Káspi-tengeri útvonalon lépett be Európa területére, hogy ott meghódítsa az újonnan megjelenő fehér emberfajtákat – a kék emberek és a korai anditák keverékét – és összeolvadjon azokkal. Tíz százalékuk az iráni fennsíkra és Turkesztánba vonult. A mezopotámiaiak tíz százaléka kelet felé fordult, ahol keveredtek az andita-sárga helyiekkel. Egy további tíz százalékuk átkelt Arábián és elérte Egyiptomot. Az anditák öt százaléka nem volt hajlandó elhagyni az otthonát. E csoport jelentette számos felsőbbrendű nodfi és ádámfi fajta túlélését. A második kert műveltségi korszaka a környező alsóbbrendű fajták egyre erőteljesebb beszűrődésével ért véget. A polgárosultság a Nílus és a földközi-tengeri szigetek felé, nyugatabbra húzódott.

78:7. A MEZOPOTÁMIAI ÁRADÁSOK A folyók mentén élők hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a folyók bizonyos időszakokban kilépnek a medrükből; ezek az időszakos áradások az ő életükben évenként ismétlődő események voltak. E tavaszi áradások egyre kellemetlenebbekké váltak, míg végül a folyóvölgyi vidékek lakói kénytelenek voltak a keleti hegyvidékre visszahúzódni. Általánosak azok a hagyományok, hogy volt idő, amikor az egész föld felszínét víz borította. Ilyen általános áradás sohasem volt azóta, hogy az Urantián sor került az élet megtelepítésére. Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején. De Noé valóban élt; évről évre napi feljegyzéseket készített a folyó vízszintjének emelkedéséről. Elment a szomszédos folyóparti településekre minden évben és figyelmeztette őket, hogy ennyi meg ennyi nap múlva eljön majd az özönvíz. Végül aztán eljött egy esztendő, amikor az éves áradás vízszintjét úgy megemelkedett, hogy a hirtelen jött árhullám az egész falut elmosta; csak Noé és az ő közvetlen családja menekült meg a lakóbárkájukon. Ezek az áradások tetőzték be az andita civilizáció összeomlását.

78:8. A SUMÉROK – AZ UTOLSÓ ANDITÁK Az anditák egy kisebb csoportja, a sumér nép a Tigris és az Eufrátesz torkolata közelében fekvő hazájukban maradt. A folyóvölgyek békés gabonatermelőit hosszú időn keresztül nyugtalanították a turkesztáni és az iráni fennsíkról való vad népek betörései. A lovak révén ezek a barbárok hatalmas katonai előnyre tettek szert és rövid idő alatt lerohanták egész Mezopotámiát. Nem igázták le a sumérokat, mert azok képesek voltak megvédeni magukat, mivel értelmesebbek voltak, jobb fegyverekkel rendelkeztek és a harci árkok kiterjedt hálózatát hozták létre. Az első sumér államszövetség felbomlását követően a későbbi városállamokat a szetfi papok lázadó leszármazottai irányították. Nagyjából Kr.e. 2500-ban a sumérok súlyos vereségeket szenvedtek és elesett a fővárosuk is.

53


Ez tehát az ibolyaszín emberfajtának az ádámi időket követő története és a Tigris és Eufrátesz közötti hazájuk pusztulásáról szóló beszámoló. Az ősi civilizációjuk elterjedt Ázsiában, Afrikában és Európában, s e helyeken ezekből lettek az Urantia huszadik századi civilizációját eredményező erjesztőanyagok.

79. ÍRÁS: AZ ANDITA TERJESZKEDÉS KELETEN Főangyal ÁZSIA az emberi faj szülőföldje. E földrész egyik déli félszigetén született Andon és Fonta. Délnyugat-Ázsia volt a tanúja a dalamatiaiak, a nodfiak, az ádámfiak és az anditák egymást követő civilizációinak, és a mai polgárosultság csírái e térségekből terjedtek el a világon.

79:1. A TURKESZTÁNI ANDITÁK Több mint huszonötezer éven keresztül, csaknem Kr.e. 2000-ig, Eurázsia közepe túlnyomórészt, bár egyre csökkenő mértékben andita volt. Turkesztán alacsonyabban fekvő területein az anditák nyugat felé fordulva, a tóvidéket megkerülve Európa felé vették az irányt. Kelet-Turkesztán és Tibet képezte azokat az ősi kapukat, melyeken át ezek a mezopotámiai népek a sárga emberek lakta északi területekre a hegyi útvonalakon behatoltak. Az anditák Indiába való behatolása a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé ment végbe. Kr.e. 8000-re a közép-ázsiai hegyvidéki térségek lassan fokozódó kiszáradása a Nílus, az Eufrátesz, az Indus és a Sárga folyó völgyei felé terelte őket. Hatalmas andita népvándorlás indult meg Turkesztánból, és egy új társadalmi osztály, a kereskedők nagy számban kezdtek megjelenni. Ez volt az úgynevezett árják utolsó megindulása a Levante és India felé. A közép-ázsiai anditák régen elhalványult, de egykor kivételes katonai tehetségének utolsó nagy megnyilvánulására Kr.u. 1200-ban került sor, amikor Dzsingisz kán uralkodása alatt a mongolok megkezdték az ázsiai földrész jelentős részének meghódítását.

79:2. INDIA ANDITA MEGHÓDÍTÁSA India az egyetlen hely, ahol az összes urantiai emberfajta keveredett. India legkorábbi fajkeverékét a vándorló vörös és sárga emberfajták keverékének és az őslakos andonfiaknak az összevegyülése képezte. E csoportot később gyengítette, hogy magába olvasztotta a zöld népek, a narancsszín emberfajta nagyobb mennyiségét, és az indigó fajta tömegeit. Nagyjából Kr.e. 15.000ben a Turkesztán- és Irán-szerte fokozódó túlnépesedés váltotta ki az első kiterjedt andita vándorlást India felé. Az andita nyomás a déli és keleti alsóbbrendű népek nagy részét Mianmarba és Dél-Kínába szorította ki, de a betörő anditák száma túl kevés volt ahhoz, hogy a faji leépüléstől megmeneküljenek. Az andita hódítók kétségbeesett kísérletet tettek az önazonosságuk megőrzésére és a faji felolvadás nyomásának megpróbáltak merev házasodási korlátozásokkal ellenállni. Ha az andita hódítók a ténylegesnél háromszor többen lettek volna, akkor India a világ vezető kulturális civilizációinak egyikévé válhatott volna.

79:3. A DRAVIDA INDIA India andita hódítóinak és az őshonos fajta keveredésének a dravidáknak nevezett kevert nép lett az eredménye. Az indiai népek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai szakaszából erednek és részben annak a ténynek köszönhetők, hogy oly sok szetfi pap lépett India területére. Ezekben az időkben Indiáról úgy tűnt, hogy képes lesz a világ vezető műveltségi, vallási, bölcseleti és kereskedelmi civilizációjává válni. De a vallásuk nem maradt fenn. Ötezer éven belül a paradicsomi Háromságról szóló tantételeik a tűzisten hármas jelképévé korcsosultak. A dravidák a legelső népek közé tartoztak, akik városokat építettek és kiterjedt árukiviteli és behozatali ügyleteket folytattak. Az élőlénytani korlátaik ellenére a dravidák felsőbbrendű civilizációt teremtettek. Ez meglehetősen elterjedt egész Indiában és a Dekkán-fennsíkon egészen a legújabb időkig fennmaradt. 54


79:4. INDIA ÁRJA MEGSZÁLLÁSA Az Indiába történő második andita behatolás az árja beözönlés volt, mely csaknem ötszáz éven át tartott a Krisztus előtti harmadik évezred közepén. A korai árja központok elszórtan helyezkedtek el India észak felén. Az árják az északi területeken kívül igen kismértékű faji hatást gyakoroltak Indiára. Indiában időről időre a társadalmi szerveződéseknek sokféle fajtája virágzott, de a legjellemzőbb társadalmi vonás a nagy társadalmi kasztok továbbélése volt, melyet még az árják építettek ki abból a célból, hogy megőrizhessék a faji önazonosságukat. Az első kaszthoz tartozók egyenes ági műveltségi leszármazottai a második kert papjainak. De a brahman papok sohasem voltak képesek ellenállni annak a pogány hatásnak, melyet a Dekkán-fennsík alsóbbrendű vallásaival való hirtelen kapcsolatfelvétel ösztönzött. Így fordulhatott elő, hogy India nem volt képes létrehozni a korábbi idők által előrevetített magasabb rendű civilizációt. De egykor talán eljön majd egy nagyobb Gautama, hogy egész Indiát az élő Isten keresésére vezesse, és akkor a világ majd megfigyelheti ama sokoldalú nép műveltségbeni lehetőségeinek kibontakozását, akik oly sokáig voltak önkívületben a fejlődésre képtelen szellemi káprázat bénító hatásától.

79:5. A VÖRÖS EMBER ÉS A SÁRGA EMBER A Kelet-Ázsiáról szóló beszámolóban helyesebb a vörös emberrel és a sárga emberrel foglalkozni. A vörös emberfajták törzsi szerveződése bármely más népekéhez képest hamarabb alakult ki. A sárga törzsek megérkezéséig csaknem százezer éven át a vörös ember gyakorolta a legfőbb hatalmat Kelet-Ázsiában. Több mint háromszázezer évvel ezelőtt a sárga emberfajta fő ereje a partvidéket követve dél felől vonult be Kína területére. A növekvő túlnépesedési nyomás az észak felé vándorló sárga emberfajtát arra kényszerítette, hogy benyomuljon a vörös ember vadászterületeire. Ez a behatolás, melyhez természetes faji ellentétek társultak, egyre növekvő ellenségeskedéshez vezetett. Az első küzdelmekben általában a vörös ember volt a sikeresebb, de a sárga ember jó tanítványuk volt a hadviselés tudománya terén. A vörös emberfajta egyre többször szenvedett vereséget a nyughatatlan kínaiak harcos kezétől. Amikor a Nyugat szárazföldi átjárója, mely a Bering-földnyelven át vezetett ténylegesen is járhatóvá vált, e törzsek nem haboztak elhagyni az ázsiai földrész barátságtalan partjait. A vörös és a sárga fajták között korszakokon át tartó versengés az urantiai történelem egyik hőskölteménye. Nyolcvanötezer év telt el azóta, hogy az utolsó tisztavérű vörös emberek elhagyták Ázsiát. Az észak-amerikai indiánok sohasem kerültek kapcsolatba még Ádám és Éva andita leszármazottaival sem. A vörös és a sárga fajta alkotja azokat az egyedüli emberi törzseket, melyek az anditák befolyásától függetlenül is a civilizáció elég magas szintjére jutottak el.

79:6. A KÍNAI POLGÁROSODÁS HAJNALA Valamivel azután, hogy a vörös embert kiszorították Észak-Amerikába, a terjeszkedő kínaiak megtisztították az andonfiaktól Kelet-Ázsia folyóvölgyeit. Burmában és az indokínai félszigeten India és Kína műveltsége keveredett és összevegyült, s ezzel létrehozta e térségek egymást követő civilizációit. A csendes-világtengeri szigeteket sok különböző emberfajta foglalta el. Általában véve a déli szigeteket olyan népek szállták meg, akikben nagy százalékban volt meg a zöld és az indigó vérvonal. Az északi szigeteket az andonfiak foglalták el. A japán nép elődei egészen Kr.e. 12.000-ig nem szorultak ki a földrészről. A végső kivándorlásuk nem annyira a túlnépesedésnek, mint inkább ama törzsfőnök kezdeményezésének volt köszönhető, akit egyre inkább isteni személyiségként kezdtek tisztelni. Az ősi sárga emberfajta felsőbbrendűsége négy fontos tényezőnek volt köszönhető: 1. genetikai – a felsőbbrendű vörös és andoni fajtákkal keveredtek; 2. társadalmi – a belső békességük; 3. szellemi – az Egy Igazság imádata, melyet Szinglangton hirdetett; 4. földrajzi – Kínát nyugatról a hegyek, keletről pedig a Csendes-világtenger védi.

55


79:7. AZ ANDITÁK ELÉRIK KÍNÁT Mintegy tizenötezer évvel ezelőtt az anditák jelentős számban léptek Kína területére. Az észak-kínaiak haladóbbak voltak, mint a déli testvéreik. A későbbi andita népvándorlási hullámok magukkal hozták a mezopotámiai műveltségi vívmányok bizonyos elemeit. Ez az új vérátömlesztés nem is annyira a sárga ember civilizációjának gazdagításához járult hozzá, hanem inkább a felsőbbrendű kínai fajták rejtett képességeinek további és gyors fejlődését ösztönözte. A kínai emberek egészen Kr.e. 10.000-ig nem fogtak hozzá városépítéshez és ipartelepítéshez. A némely korai kínai időszámítási, csillagászati és kormányzási-igazgatási módszerek és azok mezopotámiai megfelelői közötti hasonlóságok e két, egymástól távol elhelyezkedő központ közötti kereskedelmi kapcsolatoknak voltak köszönhetők.

79:8. A KÉSEI KÍNAI POLGÁROSODÁS A múltban elért eredmények tudatosítása, a döntően mezőgazdasággal foglalkozó nép hagyományőrzése és a jól fejlett családi élet együttesen felért az ősi idők tiszteletével. A sárga emberfajta kivételes tehetsége lassan az ismeretlen keresésétől az ismert dolgok megőrzése felé fordult. És ez az oka annak, hogy az egykor a világ leggyorsabban fejlődő civilizációja veszteglő szakaszba lépett. Az ősök tiszteletének nagy gyengesége, hogy az a visszatekintő bölcseletet támogatja. Az igazság viszonylagos és növekvő dolog; az igazság mindig a jelenben él, és minden egyes emberi nemzedékben – sőt minden egyes emberi életben – új kifejeződésre talál. A sárga emberfajta ősi civilizációja így maradt fenn századokon át. A fehér emberfajták gépi és vallási fejlődése magas szintű, de a családi hűség, a csoporterkölcstan vagy a személyes erkölcsiség terén sohasem volt összemérhető a kínaiakéval. E nagy civilizáció kezdi újra meglátni a halandói létezés minden másnál magasabb rendű céljait, újból nekifog a soha véget nem érő fejlődés iránti szüntelen küzdelemnek.

80. ÍRÁS: AZ ANDITA TERJESZKEDÉS NYUGATON Főangyal AZ EURÓPAI kék ember biztosította azokat az élőlénytani alapokat, melyek, miután az adamizálódott fajtáik keveredtek a kései andita hódítókkal, létrehozták az erőteljes polgárosodási folyamatok kiteljesítésére leginkább alkalmas törzsek egyikét, mely az Urantián valaha is megjelent az ibolyaszín fajta és az ő andita utódaik óta.

80:1. AZ ÁDÁMFIAK BELÉPNEK EURÓPA TERÜLETÉRE Mielőtt az utolsó anditák is kiszorultak volna az Eufrátesz-völgyből, sok testvérük elérte Európát felfedezőként, tanítóként, kereskedőként és harcosként. A Földközi-tenger keleti tengervölgyében a nodfiak már korán létrehozták az egyik legkiterjedtebb műveltségüket és e központokból valamelyest behatoltak Dél-Európába, de leginkább Észak-Afrikába. Az ádámi vérből az emberfajták többsége részesült, de az ádámfiak természetes módon az európai kék fajtákkal való egyesülés mellett döntöttek. Az alsóbbrendű fajták irtásával társult eme fajkeveredési eljárás a felsőbbrendű kék emberek életerősebb és fejlődésképesebb csoportjainak tizenkét vagy még több közösségét hozta létre, melyek egyikét ti cro-magnoni fajtának neveztétek el. E körülmények határozták meg a mai európai polgárosultság előzményeit.

80:2. ÉGHAJLATI ÉS FÖLDTANI VÁLTOZÁSOK Az ibolyaszín fajta Európa felé való korai terjeszkedésének gátat szabtak bizonyos, viszonylag hamar bekövetkezett éghajlati és földtani változások. Az esőt hozó nyugati szelek északra tolódtak, és a Szahara nagy, tágas térségeit fokozatosan kietlen sivataggá változtatták. Nagyjából ezen afrikai éghajlatváltozások idején a Gibraltári földnyelv megnyílt, s ezzel e belső tó gyorsan feltöltődött az Atlanti-világtenger vízszintjéig. Ekkor a szicíliai földhíd alámerült, létrehozva az 56


immár egy Földközi-tengert. E szörnyű természeti csapás rengeteg emberi települést árasztott el és a világ történelme során bekövetkezett áradások közül emberéletben ez okozta a legnagyobb veszteséget. Ádám leszármazottai kiterjesztették a felségterületét Európa egy részére, s itt a kék embernek az ázsiaitól évezredekkel lemaradt műveltségével találkoztak, lévén, hogy e térség csaknem teljesen nélkülözte a Mezopotámiával való kapcsolatot.

80:3. A CRO-MAGNONI FAJTA KÉK EMBER A kék ember ősi műveltségi központjai az összes európai folyó mentén megtalálhatók voltak. Már a harmincötezer évvel ezelőtti európai kék fajták is nagyon kevert népet alkottak. Az Ádám utáni időszak legelejének európai civilizációja a kék emberek életerejének és művészetének, valamint az ádámfiak termékeny képzelőerejének különleges keverékéből jött létre. Az ádámfiaknak nagyon nehezükre esett, hogy elfogadtassák a vallásukat a cro-magnoni fajtákkal, mert az ádámfiak közül nagyon soknak erős hajlamai voltak a szüzek rászedésére és megrontására. A cro-magnoni fajta népek bátor és előrelátó emberfajtát alkottak. Volt bátorságuk is, de ők mindenekelőtt művészek voltak. A nagy és viszonylag hirtelen éghajlatváltozások késztették az európai emberfajtákat arra, hogy a pusztai vadászokból pásztorokká, bizonyos mértékben pedig halászokká és földművesekké váljanak. A műveltségbeli haladással járó eme változások bizonyos élőlénytani visszafejlődést is hoztak. Az alsóbbrendű rabszolgák utódai jelentős mértékben leépítették az egész cro-magnoni fajtát. A fejlődés azonban új lendületet vett, amikor a mezopotámiaiak utolsó áradata átcsapott Európán, gyorsan felszívva a cro-magnoni fajtát és műveltséget, és útjára indította a fehér emberfajták polgárosodott viszonyainak kibontakozását.

80:4. AZ ANDITÁK EURÓPAI BETÖRÉSEI Az anditák ugyan folyamatosan tódultak be Európába, de hét nagyobb beözönlésük különíthető el, míg az utoljára érkezők három nagy hullámban, lóháton jöttek be. Az ádámfiak békés népek voltak; a nodfiak pedig harciasak. E két törzs egyesülése a később hozzákeveredett szangik fajtákkal együtt hozta létre azokat a rátermett, harcias anditákat, akik a katonai hódításokat véghezvitték. Az anditák egyeduralmát nyugaton meghatározó döntő fejlődési tényező a ló volt. Ahogy az orosz síkságokon nyugat felé haladtak, s magukba olvasztották a kék ember legjobbját és elpusztították a legrosszabbját, egy néppé váltak. Ezek voltak az ősei az úgynevezett északi fajtáknak, ők voltak a skandináv, a germán és az angolszász népek ősapái.

80:5. ÉSZAK-EURÓPA ANDITA MEGHÓDÍTÁSA Amikor az andita lovasok utolsó hullámai végigsöpörtek Európán, már több ember rendelkezett andita örökséggel abban a térségben, mint amennyi ilyen ember a világ összes többi részében jelen volt. Az északi anditák katonai főhadiszállása háromezer éven át Dániában volt. E központi helyről indították a sorozatos hódító hadjárataikat, melyek egyre kevésbé anditák és egyre inkább fehérek voltak, és a meghódított népekkel való keveredés is végbement. A fehér ember és a kék ember közötti döntő küzdelmek megvívására a Somme völgyében került sor. A Somme melletti végső ütközetben az északi seregeket győzelemre vezető parancsnok, Thór, az északi fehér törzsek hőse lett és később némely törzsek istenként tisztelték. Kr.e. 5000-re a kifejlődő északi emberfajták voltak az egyeduralkodók egész Észak-Európában.

80:6. AZ ANDITÁK A NÍLUS MENTÉN Egyiptom lett Mezopotámia utódja, mint a föld legfejlettebb csoportjának központja. Az Eufrátesz-völgyiek utolsó kivonulása után Egyiptom szerencsésen magáénak tudhatta a legügyesebb művészek és kézműves-mesterek egy jelentős részét. Az egyiptomiak nagyon hamar bonyolult nemzeti istenrendszerré formálták a városi istenségeiket és kidolgoztak egy alapos istentani rendszert dolgoztak, valamint rendelkeztek egy nagy terhet jelentő papsággal is. A kőpiramisok közül a legelsőt Imhotep, az andita építész lángelme építette. A ragyogó műveltségi

57


korszakot belső háborúskodás törte meg, és az országot lerohanták a sivár Arábiából jövő alsóbbrendű törzsek és a délről érkező fekete népek.

80:7. A FÖLDKÖZI-TENGERI SZIGETEK ANDITÁI A mezopotámiai műveltség hanyatlása idején egy darabig még létezett egy felsőbbrendű civilizáció a Földközi-tenger keleti részén lévő szigeteken. Nagyjából Kr.e. 12.000-ben egy ragyogó andita törzs vándorolt Krétára. Az anyatisztelet e korszakban Krétán, Káin leszármazottai körében vált a legkedveltebbé. Csaknem kétezer évvel a krétai műveltség megalapítását követően Ádámszon magas termetű leszármazottainak egy csoportja az északi szigetek érintésével eljutott Görögországba. Ádámszon e kései fiai hordozták a kialakuló fehér emberfajta akkoriban legértékesebb vonásait. A görögök nemcsak nagy tanítók és művészek voltak, hanem szintén ők voltak a világ legnagyobb kereskedői és gyarmatosítói is. Sikeresen létesítettek rengeteg műveltségi előretolt állást a tőlük nyugatra lévő területeken, így a korai görög polgárosodás számos vívmánya maradt fenn a későbbi dél-európai népeknél. Kr.e. 6500 körül nagy leépülés ment végbe az anditák szellemi örökségében.

80:8. A DUNAI ANDONFIAK Az Eufrátesz-völgy andita népei északra, Európába vándoroltak, ahol keveredtek a kék emberekkel, valamint eljutottak nyugatra, a földközi-tengeri vidékekre is, ahol keveredtek az összevegyült szaharaiak és a déli kék emberek maradványaival. És a fehér emberfajta e két ágát térben elválasztották ama korai andonfi törzsek túlélői, mely törzsek Közép- és Délkelet-Európa hegyvidéki térségeinek többségében elszórtan jelen voltak. Az ősi hettiták közvetlenül az andonfi törzsből származtak; a világos bőr és a rövid-széles fejforma ennek az emberfajtának sajátos jellemzője volt, valamint azoknak a későbbi zsidó leszármazottaknak, akik, bár az anditáktól származó műveltséggel és vallással rendelkeztek, igen eltérő andonfi nyelvet beszéltek. A krétai hitterjesztők munkájának eredményeként a dunaiak anyaimádók lettek. Közép-Európa nagy részén így már korán a rövid-széles fejű emberfajták e kevert fajtái telepedtek le, melyek az anyaimádást és a holtak vallási szertartásos szokás szerinti elhamvasztásának gyakorlatát követték.

80:9. A HÁROM FEHÉR EMBERFAJTA A faji keveredés Európában az andita vándorlások végére, vagyis Kr.e. 3000 körül, általában a következő három fehér emberfajta szerinti megoszlást mutatta: 1. Az északi fehér fajta, az úgynevezett nordikus (északi) fajta elsősorban a kék emberből, valamint az anditákból állt, de tartalmazta az andonfi vér egy jelentős hányadát, és kisebb mennyiségben a vörös és a sárga szangik fajtákat is. A jellegzetes északi népek hosszúfejűek, magas termetűek és szőkék voltak. 2. A központi fehér fajta ugyan magába foglalta a kék, a sárga és az andita fajtákat, azért döntően mégiscsak andonfi. Ékként hatolnak be az északi és a földközi-tengeri emberfajták közé. Ezek az alpesi emberek rövid-széles fejformájúak, barnás bőrűek és zömökek. 3. A déli fehér fajta az anditák és a kék ember keverékéből állt, melyhez hozzáadódott egy kevés andonfi jelleg is északon. Ez a földközi tengeri fajta jelentős mennyiségű másodrendű szangik vért is kapott. Az ide tartozók általában alacsony termetűek, hosszúfejűek és barnahajúak voltak. De félrevezető dolog lenne feltételezni, hogy a fehér emberfajták osztályozhatók úgy, mint északi, alpesi és földközi-tengeri fajta. Hosszú ideje az európai kultúra számára a legjobb keveredési lehetőség Észak-Amerika világpolgári népessége esetében adatott meg; és e földrész jövőjét a mai és az eljövendő népességhez hozzáadódni engedett faji tényezők minősége fogja meghatározni, valamint az, hogy milyen társadalmi műveltségi szintet tartanak fenn.

58


81. ÍRÁS: A MAI POLGÁROSODOTT VISZONYOK KIALAKULÁSA Főangyal AZ EVOLÚCIÓT lehet késleltetni, de megállítani nem lehet. A tervezettnél kisebb létszámú ibolyaszín emberfajta befolyása olyan fejlődést hozott a polgárosodás terén, mely Ádám kora óta messze meghaladta az emberiségnek a megelőző csaknem egymillió év alatti teljes fejlődését.

81:1. A POLGÁROSODÁS BÖLCSŐJE Ádám kora után nagyjából harmincötezer éven át a polgárosodás bölcsője DélnyugatÁzsiában volt. Nagyjából Kr.e. 15.000-re az éghajlatváltozások rábírták az eurázsiai embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal a pásztorkodás és a gazdálkodás, mint haladóbb foglalkozások érdekében. Az evolúciós emberek (jelesül a kínaiak) már korán megtanulták a magok elültetését és a növénytermesztést azon keresztül, hogy megfigyelték, amint a véletlenül nedvességet kapott magok vagy az eltávozottak élelméül szánt magok a sír földjében miként csíráztak ki. De szerte Délnyugat-Ázsiában az anditák az elődeiktől örökölt, fejlett földművelési módszereket alkalmazták, mely elődök a gazdálkodást és a kertészkedést a fő foglalatosságaik részeként végezték a második kertben. A kikényszerített életkörülmény-változások miatt lett az emberi faj nagy hányadából mindenevő fajta; a búzának, a rizsnek és az egyéb növényi ételeknek a pásztorok által biztosított hússal való vegyítése nagy előrelépést jelentett ezen ősi népek egészségének és életerejének megőrzése terén.

81:2. A POLGÁROSODÁS ESZKÖZEI A műveltség megerősödését a polgárosodás eszközeinek fejlődése alapozza meg. Az emberi polgárosodás útján az első négy nagy előrelépés a tűz uralása, az állatok háziasítása, a hadifoglyok rabszolgasorba vetése és a magántulajdon volt. Az ősök minden természeti jelenséghez valamilyen természetfeletti magyarázatot kerestek, mely kívül esett az ő személyes felfogóképességükön; és számos mai ember még mindig így tesz. Az igazi okok nyílt, őszinte és bátor keresése a mai tudomány megszületéséhez vezetett. Az állatok háziasításával megnyílt a lehetősége a mezőgazdaságnak és a szállításnak. A turkesztáni anditák voltak az első népek, akik általánosan foglalkoztak a ló háziasításával. Az állatokon, a tűzön, a szélen, a vízen, a villamosságon és az egyéb még fel nem fedezett energiaforrásokon keresztül az ember az állandó nehéz munka alól felszabadította magát. A civilizáció nem képes virágozni, és még kevésbé hozható létre egyáltalán, mindaddig, amíg az ember nem rendelkezik szabadidővel a dolgok megtétele jobb módjainak kigondolásához, megtervezéséhez és elképzeléséhez.

81:3. VÁROSOK, KÉZMŰVESIPAR ÉS KERESKEDELEM A turkesztáni gazdag, nyílt füves területeknek a nagyjából Kr.e. 12.000-ben elkezdődött és az éghajlatváltozási okokra visszavezethető pusztulása az e vidékeken élő embereket arra kényszerítette, hogy az ipar és a kezdetleges kézművesség új formái után nézzenek. A felsőbbrendű törzsek fő tevékenysége a földművelés lett, melyhez mellékfoglalkozásként a kereskedelem társult. A kereskedelem különféle emberi lényeket hozott közel egymáshoz, s ezzel hozzájárult a műveltségek kölcsönös megtermékenyítésének gyorsulásához. Nagyjából ekkoriban köszöntött be a független városok kora. Ezeket a kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mindig mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Bár igaz, hogy az ipart az életszínvonal emelkedése támogatta, de azért a korai emberfajták nem voltak valami takaros és tiszta népek, és az átlagos ősi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodott.

59


Az anditák már korán megtanultak dolgozni a vassal, az arannyal és a rézzel is. A réz és az ón vegyítésének módját a turkesztáni ádámszonfiak egyike fedezte fel. Kr.e. 5000-re a lovat már általánosan használták szerte a polgárosodott és a félig polgárosodott területeken. Az utazó kereskedő és a vándorló felfedező többet tett a történelmi polgárosodott viszonyok kibontakozása érdekében, mint az összes többi hatás együttvéve.

81:4. A KEVERT EMBERFAJTÁK A történelmi idők hajnalát szemlélve láthatjuk, amint egész Eurázsiát, Észak-Afrikát és a csendes-világtengeri szigetvilágot ellepik az emberiség összetett fajtái. Az urantiai emberfajták csontváz-felépítés szerint eredetileg öt különböző fajtát alkottak: az andonfi, az elsőrendű szangik, a másodrendű szangik, a nodfi és az ádámi. Az emberiség jelenleg hozzávetőleg három osztályba sorolható: a kaukázusi, a mongoloid és a negroid. Észak-Kínában megjelent a kaukázusi és a mongoloid fajta egyfajta keveréke; a Levantéban a kaukázusi és negroid keveredett; Indiában, Dél-Amerikához hasonlóan mindhárom fajta képviseltette magát.

81:5. MŰVELTSÉGI TÁRSADALOM Az élőlénytani evolúció, valamint a kulturális civilizáció nem szükségképpen áll összefüggésben egymással. De az emberi történelem hosszabb időszakait vizsgálva megfigyelhetjük, hogy az evolúció és a műveltség végül összefüggésbe hozható egymással. Az emberiség a mezőgazdaságon, az állattenyésztésen és a fejlett építészeten keresztül fokozatosan megszabadult a megélhetés biztosításával járó szüntelen küzdelem legrosszabb formájától. A kézművességen és az iparon keresztül az ember fokozatosan növeli a halandói lét élvezeti értékét. A társulás a túlélési biztosításnak egy formája, melynek értékét az emberi lények már jól ismerik. A társadalom tehát egy olyan együttműködési renddé válik, mely a polgárai szabadságát hivatott biztosítani. Minden emberi joghoz valamilyen társadalmi kötelezettség társul. A csoportjogokat és az egyéni jogokat védeni kell. A csoportszabályozás tárgyát képező szabadság a társadalmi evolúció helyénvaló célja.

81:6. A POLGÁROSODOTT TÁRSADALOM FENNTARTÁSA A műveltség lassan terjedt el a világon. És e polgárosultságot fenn kell tartani és támogatni szükséges, mert ma már nem létezik új polgárosodáshozó forrás, ma már nincsenek anditák, hogy megerősítsék és ösztönözzék a civilizáció evolúciójának lassú fejlődését. Az Urantián ma kibontakozó polgárosodás a következő tényezőkből nőtt ki: 1. Természeti körülmények. Az éghajlat, az időjárás és számos fizikai körülmény jelent befolyásoló tényezőt a műveltség evolúciójában. A földrészek elhelyezkedése és az egyéb földrajzi körülmények erősen befolyásolják a béke és a háború kérdését. Igen kevés urantiai rendelkezett olyan kedvező lehetőségekkel a folyamatos és zavartalan fejlődésre, mint amilyet az északamerikai népek élvezhettek – gyakorlatilag minden oldalról hatalmas világtengerek védték őket. 2. A tőke javak. A műveltség sohasem fejlődhet a nincstelenség viszonyai közepette. A kulturális civilizáció csakis az anyagi jólét olyan körülményei közepette alakítható ki, melyek a szabadidőnek és a tetterőnek egyaránt kedveznek. 3. Tudományos ismeretek. A polgárosodás anyagi arculatának kialakulását mindig megelőzi a tudományos alapismeretek felgyülemlése. A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat. 4. Emberi erőforrások. Az emberi erő nélkülözhetetlen a polgárosodott viszonyok elterjedéséhez; de a népességnövekedés elérhet egy pontot, ahonnan a további növekedés már öngyilkosság. Bölcsesség csakis tapasztaláson keresztül és eredendően értelmes férfiak és nők révén biztosítható. 60


5. Az anyagi erőforrások hatékonysága. Sok függ a természeti erőforrások, a tudományos ismeretek, a tőke javak és az emberben rejlő lehetőségek kiaknázása terén mutatott bölcsességtől. 6. A nyelv hatékonysága. A nyelv az ember legnagyszerűbb és leghasznosabb gondolkozási eszköze. A nyelvi különbségek mindig is a béke terjedésének nagy akadályát képezték. Ma nagy szükség van további nyelvészeti fejlesztésekre annak érdekében, hogy a fejlődő gondolkodás kifejezhetővé váljon. Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét. 7. A gépi eszközök hatékonysága. A polgárosodás kibontakozása közvetlen összefüggésbe hozható az eszközök, a gépek és az elosztási csatornák fejlődésével és birtoklásával. 8. A fáklyavivők jelleme. A társadalmi örökség teszi képessé az embert arra, hogy mindazok vállára támaszkodjon, akik őelőtte éltek. A műveltség átadásában az otthon az alapintézmény. A nevelés fejlődése nem tartott lépést a terjeszkedő társadalmi szervezettel. A polgárosodás előmozdítását és a műveltségi haladást a legnagyobb mértékben befolyásoló tényező a huszadik században nem más, mint a világszintű utazások határozott erősödése és a tájékoztatási módszerek páratlan fejlődése. 9. A faji eszményképek. Egyetlen nemzedék eszményképei tapossák ki a soron következő nemzedék sorsának irányt szabó utat. Az emberi műveltséget az egyik szintről a másikra ténylegesen kiemelő és továbbvivő energia a szellemi eszményelvűség. 10. A szakértők szervezése. A polgárosodás ma a szakértők hatékony összehangolásától függ. 11. Eszközök ahhoz, hogy az ember megtalálhassa a helyét. Ki kell dolgozni valamilyen módszert arra, hogy az egyéneket a kellő foglalkozás irányába lehessen terelni. Az embereket meg kell tanítani olyan, egy vagy több hétköznapi munkára, szakmára vagy foglalkozásra is, melyet használhatnak abban az esetben, amikor a különleges szakmájukban átmenetileg nem tudnak elhelyezkedni. 12. Az együttműködésre való hajlam. A világméretű civilizáció fenntartása attól függ, hogy az emberi lények megtanulnak-e békében és testvériességben élni. 13. Hatékony és bölcs vezetés. A csapatmunka – társas együttműködés – sikere a vezetéstől függ. 14. Társadalmi változások. Az ember ne féljen kísérletezni a társadalmi működési rendekkel. Semmilyen nagy társadalmi vagy gazdasági változás kivitelezését nem szabad hirtelenül megkísérelni. 15. Az átmeneti összeomlás megakadályozása. Bármely civilizációra leselkedő nagy veszély nem más, mint az átállás során fenyegető összeomlás. A civilizáció addig sohasem kerül igazán veszélybe, míg a rátermett vezetők eltűnése meg nem kezdődik. Ma az emberi társadalom átadja magát a mindazon korábbi korszakokból felhalmozódott lendület erejének, mely korszakokon a polgárosodás átküzdötte magát.

82. ÍRÁS: A HÁZASSÁG FEJLŐDÉSE Szeráf Vezető A HÁZASSÁG adta az emberiségnek az otthont, és az otthon jelenti az egész hosszas és nehéz evolúciós küzdelem dicsőséges betetőzését. Bár a vallási, társadalmi és oktatási intézmények mind alapvető fontosságúak a kulturális civilizáció túléléséhez, a család a legfőbb polgárosodáshozó tényező.

82:1. A PÁRZÁSI ÖSZTÖN A férfiak és nők közötti személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy elég ahhoz, hogy a faj szaporítása céljából összehozza őket. A magasabb fokon polgárosodott népek mindent elemésztő nemi szenvedélye főként a fajkeveredések eredménye, különösen a nodfiak és az ádámfiak

61


hozzájárulásának a hatása. Az evolúciós emberfajták közül a vörös ember rendelkezett a legmagasabb rendű nemi szabályrendszerrel. A párzási ösztön az emberi lények egyik meghatározó hajtóereje. Ez az erős élőlénytani késztetés minden ezzel kapcsolatos hajlam, érzelem és szokás – legyen az testi, értelmi és társadalmi – ösztönközpontjává válik. Egyetlen zabolátlan és túlzó emberi érzelem vagy késztetés sem képes oly sok rosszat és bajt okozni, mint ez az erős nemi vágy. A haladó emberiség állandóan növekvő igénye és bármely civilizáció legfőbb megmérettetése az önmérséklet és a még nagyobb önmérséklet.

82:2. A KORLÁTOZÓ TABUK A házasság kialakulásának története egyszerűen a nemi szabályozás története. E társadalmi viszály lényege az elemi ösztönök és a fejlődő erkölcstan közötti örökös háború. A nász számos átmeneten keresztül így fejlődött a nemi élet csaknem teljesen szabad állapotából a huszadik század viszonylag teljesen korlátozott nemi életi rendszabályává. Sokáig szokás volt a nagyobb ünnepnapokon, különösen május elsején minden nemi élettel kapcsolatos korlátozást feloldani. A nőkre mindig is szigorúbb tabukat határoztak meg, mint a férfiakra. A házas nők mindig is viseltek valamiféle bélyeget, mely a saját nemükön belül külön csoportként megkülönböztette őket.

82:3. A KORAI HÁZASSÁGI ERKÖLCSÖK Kezdetben a házasság a társadalmi helyzet ára volt. Számos korai törzs követelt meg lopási cselekményeket a házasságra való alkalmasság kimutatásához; némely későbbi nép a rabló hadjáratot ügyességi versenyekkel és játékos versengésekkel helyettesítette. Az ilyen versenyek győztesei elnyerték az idény alatti menyasszonyválasztás jogát. Voltak olyan házassági próbák, amikor a vőlegénytől megkövetelték, hogy legalább egy évig járjon a menyasszony házához, ott éljen és dolgozzon és bizonyítsa, hogy érdemes az általa áhított feleségre. Ha a házasságkötés előtt szült gyereket, akkor annál értékesebbnek tekintették; a termékenységét már igazolta. Sok ősi törzs támogatta a próbaházasságot, mely addig tartott, amíg a nő teherbe nem esett; a szerződő egyének végleges házasságot akkor kötöttek, mihelyt a termékenység biztossá vált. Általános hiedelem volt az is, hogy a meg nem házasodott emberek nem léphettek be a szellemföldre, és ez ösztönzést jelentett a gyermekházasságok kötésére. Az ősi emberek azt hitték, hogy még a halott embernek is meg kell házasodnia. A dolgot a két elhunyt személy szülei ütötték nyélbe. Bizonyos erkölcsi viszonyok közepette az özvegységtől nagyon is tartottak, az özvegyeket vagy megölték vagy engedélyezték számukra az öngyilkosságot a férjük sírján, hogy együtt távozhassanak a szellemföldre.

82:4. HÁZASSÁG A VAGYONI ERKÖLCSÖK MELLETT A házasság mindig is szorosan kapcsolódott a tulajdonhoz és a valláshoz. A vagyon mindig is a házasság megszilárdítója volt. A régi emberek a csoport előnye és jóléte érdekében házasodtak, minélfogva a házasságokat a csoport tervezte és szervezte, vagyis a pár szülei és az öregek. A nő az apja tulajdonaként kezdte az életét, aki e jogcímet átadta a nő férjének. Ahogy az erkölcsösség egyre inkább divatba jött, az lett a szokás, hogy szó szerint bezárták a lányokat annak érdekében, hogy biztosítsák a szüzességüket. A hivatásos nemi kufárok osztályai azokból a nőkből lettek, akiket a vőlegény anyja nem talált szűznek.

82:5. BELHÁZASSÁG ÉS KÜLHÁZASSÁG A vademberek már nagyon korán megfigyelték, hogy a fajkeveredés javított az utódok minőségén. A nő rendszerint a belházasság gyakorlatát részesítette előnyben; a férfi pedig a külházasságot. A vagyon megtartása érdekében arra kényszerítették a nőket, hogy az apjuk törzséből válasszanak maguknak férjet. A belházasságok kötését abból a célból is gyakorolták, hogy megőrizzék a szakmai titkokat. A belhazásságot gyakorlók egyik nagyobb csoportját a nodfiak alkották. Az ibolyaszín emberfajta, melynél először a fiú- és a lánytestvérek között 62


köttetett házasság, komoly hatást gyakorolt az ilyen jellegű házasságkötés elterjedésére Egyiptomban, Szíriában, Mezopotámiában. A belházasság fejlődésében számos lépésre került sor, mire a külházasság új keletű gyakorlata kialakult. Még miután a tabu az egyszerű nép esetében már tiltotta a belházasságot, a főnököknek és királyoknak megengedték, hogy a közeli rokonaikat vegyék el. Maga a külházasság a béke elősegítője és nemzetépítő volt.

82:6. FAJKEVEREDÉSEK A világon ma már nincsenek tisztavérű emberfajták. Jóllehet az úgynevezett fehér fajta túlnyomórészt az ősi kék embertől származott le, kisebb-nagyobb mértékben minden más emberfajtával is keveredett, sok tekintetben úgy, mint a két Amerika vörös embere. Ha az Urantia mai emberfajtáit meg lehetne szabadítani az elkorcsosult, közösségellenes, gyengeelméjű és számkivetett egyedek alkotta legalsóbb néprétegeik átkától, akkor kevés ellenvetés hangozna el az emberfajták korlátozott mértékű összeolvadásával szemben. A felsőbbrendű és az attól eltérő törzsek keresztezése jelenti az új és életrevalóbb fajták teremtésének titkát, amint az megfigyelhető az Észak-amerikai Egyesült Államok jelenlegi népességénél is. A fehér, a vörös és a sárga emberfajta legmagasabb rangú fajtáinak vegyítése azonnal számos új és élőlénytanilag hatékony sajátságokat hozna létre.

83. ÍRÁS: A HÁZASSÁG INTÉZMÉNYE Szeráf Vezető A HÁZASSÁGOT és az annak eredményét képező családot örökösen oltalmazó valódi hatás nem más, mint azon egyszerű és természetes élőlénytani tény, hogy a férfiak és a nők bizonyosan nem akarnak egymás nélkül élni. Mindig is a nemiség volt a vadakat észrevétlenül és nem is gyanítottan a polgárosultság felé mozdító erő; a nemi késztetés gondolkodásra kényszeríti az embert és végül rávezeti a szeretet útjára.

83:1. A HÁZASSÁG MINT TÁRSADALMI INTÉZMÉNY A házasság a társadalom olyan működési rendje, melynek az a rendeltetése, hogy a kétneműség testi tényéből eredő számos emberi kapcsolatot szabályozzon és ellenőrizzen. Az emberi család határozottan emberi intézmény. A házasság társadalmi intézmény, nem pedig egyházi. A házasság lassan kölcsönössé, regényessé, szülőivé, költőivé, ragaszkodóvá, erkölcsössé, sőt eszményalapúvá válik. A régi emberek körében a személyes ragaszkodás nem kötődött erősen a nemi vonzalomhoz; nagyrészt azért kedvelték meg egymást, mert együtt éltek és dolgoztak.

83:2. UDVARLÁS ÉS JEGYESSÉG Az első házasságokat mindig szülők tervezték. E szokás kora és a szabad választás kora közötti átmeneti szakaszt a házasságközvetítő igénybevételének ideje töltötte ki. E házasságszerzők először a borbélyok voltak; később a papok. A házasság eredetileg csoportügy volt; majd családi ügy lett; csak újabban vált egyéni kalanddá. A rablás árán szerzett házasság megelőzte a szerződésen alapuló házasságot. A házassági szertartás egyik korai fajtája volt az eljátszott menekülés, egyfajta szöktetési próba, mely egykor bevett gyakorlat volt. Ahogy a civilizáció fejlődött, a nők egyre inkább részt vettek az udvarlás és a házasság minden szakaszában. A házasságkötés előtti udvarlásban megnyilvánuló erősödő szerelmet, kalandot és személyes választást az anditák adták a világ emberfajtáinak.

83:3. VÁSÁRLÁS ÉS HOZOMÁNY Az elődök kételkedtek a szerelemben és az ígéretekben; úgy gondolták, hogy a tartós egyesüléseket valamilyen kézzelfogható biztonsággal, vagyonnal kell szavatolni. A feleségvásárlás nem mindig volt csupán egy érzelemmentes pénzügyi művelet; a feleségvásárláskor a szolgálat egyenértékű volt a készpénzzel. Ha egy egyébként kapós férfi nem tudott fizetni a feleségért, 63


akkor befogadhatták őt a lány apjának családjába, mint fiúgyermeket, és később összeházasodhattak. A civilizáció fejlődésével az apák ugyan továbbra is elfogadták a menyasszonyi vételárat, meghonosították azt a szokást, hogy a párnak a vételárral felérő értékes ajándékokat adtak. A hozomány lényege az volt, hogy kifejezze a menyasszony függetlenségét. A férfi nem válhatott el egy hozománnyal rendelkező nőtől úgy, hogy a hozományt teljes egészében ne kellett volna visszafizetnie.

83:4. A HÁZASSÁGI SZERTARTÁS A házassági szertartás abból a tényből ered, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt. A korai házasság a vagyoni érdekek egyik tényezője volt, sőt még ma is az, és ezért törvényes eljárást igényelt. A vörös ember volt az első, aki a kifinomultabb házassági ünnepség rendjét kialakította. Szerencsés napokat választottak, a legkedvezőbbnek a csütörtököt tartották, és a pont teliholdkor megtartott esküvői szertartást kivételesen szerencsésnek tekintették. Szokás volt gabonaszemeket szórni az ifjú házasokra, melyről azt feltételezték, hogy biztosítja a termékenységet. A menyasszonyi fátyol viselése azoknak az időknek az emléke, amikor még szükségesnek tartották elrejteni a menyasszony arcát, nehogy a féltékeny és irigy szellemek felismerjék. A házassági szertartások egyik legősibb formája a nászágy pap által való megáldása, melynek rendeltetése az egyesülés termékeny létének biztosítása volt. Az ősi ember igyekezett biztosítania magát a félresikerült házasság ellen, s ez arra vezette, hogy a papok és a varázslás segítsége után nézzen. És e törekvés már közvetlenül a mai templomi esküvőkben csúcsosodott ki.

83:5. TÖBBES HÁZASSÁGOK A nász fejlődésében a következő lépés a csoportházasság volt. A csoportházasságok aztán átengedték a terepet a többnejűség különféle szokásainak. A monogámia (egynejűség) korai szakaszaiban egy férfinak csak egy felesége lehetett, de nemi kapcsolatot tarthatott fenn bármennyi ágyassal. Az ágyasság volt az első lépcsőfok az egynejűséghez. A hárem (ágyasház) rendeltetése az volt, hogy erős és nagyszámú vérrokon közösséget építsen ki.

83:6. IGAZI EGYNEJŰSÉG – A PÁROK HÁZASSÁGA Az egynejűség műveltségi és társadalmi, mesterséges és nem természetes dolog, vagyis az evolúciós ember számára nem természetes. Teljes mértékben természetes volt viszont a tisztafajú nodfiaknak és ádámfiaknak, és az összes fejlődő emberfajta számára nagy műveltségi értékkel bírt. Az egynejűség kétségkívül a legjobb a gyermekek számára. Az egytársúság mindig az emberi nemi evolúció eszményi célja volt, ma is az és mindig is az lesz. Az igazi párkapcsolati házasság ezen eszményképe jelenti a csúcsát a legkiemelkedőbb emberi erénynek, a szigorú önfegyelemnek. Hozzájárul az érzelmi nemesedéshez, az erkölcsi jellem erősödéséhez és a szellemi gyarapodáshoz. A párkapcsolati házasság kedvez annak a bensőséges megértésnek és segíti annak a hatékony együttműködésnek a kialakulását, mely a legjobb a szülők boldogsága, a gyermek jóléte és a társadalom hatékony működése szempontjából. A házasság fokozatosan az önművelésnek, az önuralomnak, az önkifejezésnek és az önmaga átörökítésének nagyszerű intézményévé fejlődik.

83:7. A HÁZASSÁG FELBONTÁSA A feleségvásárlásnak és a hozománynak a bevezetése nagymértékben csökkentette a válások számát azáltal, hogy bevezette a vagyoni kártérítést a házasság sikertelensége esetére. A közösségbeli rangból és a vagyoni előjogokból eredő társadalmi nyomás mindig is erősítette a házassági erkölcsök fennmaradását. A házasság korszakokon át folyamatosan fejlődve a mai világban fejlett szintet ért el. A házasság intézményét elkerülhetetlenül és átmenetileg ingataggá teszik azok a folyamatok, melyek eredményeként a házasság mozgatóereje váratlanul és hirtelenül lecserélődik egy eszményibb, de szélsőségesen egyéniség-hangsúlyozó szeretet-késztetésre. Amíg a társadalom nem biztosít kellő házasság előtti képzést, és amíg az esztelen és éretlen ifjúkori eszményelvűség a házasságkötés döntnöke, addig a válás túlsúlya továbbra is érvényesülni fog. 64


83:8. A HÁZASSÁG ESZMÉNYÍTÉSE Az otthonban kiteljesedő házasság valóban az ember legfennköltebb intézménye, de azért alapvetően emberi intézmény. Az emberi társulásoknak az isteni társulásokhoz való hasonlítása felettébb szerencsétlen dolog. Szerencsétlen dolog az is, hogy bizonyos halandói csoportok úgy fogták fel a házasságot, mint amelyet isteni cselekedet teljesít ki. Mindazonáltal van házasságeszmény, melyre példát az Isten Anyagi Fiai és Leányai mutatnak. Végül is az eszményi halandói házasság emberileg szent. A házasság az embernek mindig is az időben megvalósítandó legfelsőbb eszményi álma volt és ma is az. De a fiatal férfiakkal és nőkkel valamennyire meg kell ismertetni a házasság valóságait, mielőtt elmerülnek a családi élet sokat követelő kölcsönös kapcsolataiban. A házassági eszményképek komoly fejlődésen mentek át a legutóbbi időkben; némely nép körében az asszony gyakorlatilag egyenlő jogokat élvez a társával. Jelenleg az otthon intézményének komoly megmérettetése zajlik, mert a női szabadságjogok gyors erősödésével járó problémák hirtelenül zúdultak rá a társadalmi szerveződésre.

84. ÍRÁS: HÁZASSÁG ÉS CSALÁDI ÉLET Szeráf Vezető A HÁZASSÁGOT az anyagi szükség alapította, a nemi vágyódás szépítette meg, a vallás szentesítette és magasztalta fel, az állam követelte meg és szabályozta. Az otthonépítésnek kell minden nevelési erőfeszítés középpontjában állnia és annak lényegét alkotnia.

84:1. KEZDETLEGES PÁRKAPCSOLATOK Az utódjához testileg és érzelmileg is kötődő nő függ a férfival való együttműködéstől. Az élelem utáni vágy volt az, mely először csábította a vadembert a nőhöz és a kezdetleges menedékhez, amelyen a nő a gyermekeivel osztozott. Az ősember nem értette a nemi élet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést. A terhességről azt hitték, hogy onnan ered, hogy a nőbe egy szellem költözik. Az étkezési szokásokról és a gonosz tekintetről is azt hitték, hogy képes terhességet kiváltani a szűz vagy nem házas nőknél. Az anya és gyermeke közötti kapcsolat természetes, erős és ösztönös. Egy férfi és egy nő együttműködése a legtöbb szempontból jóval felsőbb rendű ahhoz képest, mintha két férfiról vagy két nőről lenne szó. A nemek e párosítása javította a túlélési esélyeket és ez volt az emberi társadalom legkorábbi kezdete. A nemek szerinti munkamegosztás szintén hozzájárult a kényelemhez és fokozta a boldogságot.

84:2. A KORAI ANYAKÖZPONTÚ CSALÁD A nő rendszeres vérzése és a szüléskori további vérzése már korán azt a képzetet keltette az emberekben, hogy a vér a gyermek teremtője és ebből eredt az emberi viszonyok vérségi kötelékének eszméje. A korai időkben minden leszármazottat a női ágon ismertek el. Az anyaközpontú család fennmaradása volt az egyik fő oka az észak-amerikai vörös emberek körében annak, hogy az egyébként fejlődésképes irokézek miért nem váltak soha valódi állammá. A legelső emberfajták nemigen ismerték el az apa érdemét, a gyermeket teljesen az anyától valónak tekintették. Később, amikor az anyaközpontú családról átálltak az apaközpontú családra, teljesen az apa érdemének tulajdonították a gyermeket. Az anyaközpontú családról az apaközpontú családra való ugrásszerű váltás az emberi faj által valaha is végrehajtott leggyökeresebb és legteljesebb fordulatszerű igazodások egyike. E változás egyből nagyobb mértékű társadalmi kifejeződéshez és megnövekedett családi kalandhoz vezetett.

65


84:3. AZ APA URALTA CSALÁD A pásztorélet a családi élet apajogú fajtájának megteremtésére ösztönzött. Az egész társadalom, akár nemzeti, akár családi vetületben vizsgáljuk, átment az apajogú önkényes fennhatóság szakaszán. Az ősidők asszonyai akaratlanul is megteremtették a férfitól való függő helyzetüket azáltal, hogy csodálatot és tetszést váltott ki bennük a férfi harciassága és férfiassága. A nő hamar megtanulta, hogy miként használja ki a nemi vonzerejét. Éberebb és hagyományelvűbb lett a férfinál. Otthon a nő rendszerint fortélyosabbnak bizonyult még a legősibb férfiak esetében is. Mindig a nő volt a teherviselő, ezzel szabad kezet adott a férfinak a harchoz és a vadászathoz. A mezőgazdaság megjelenése emelte a nő tekintélyét és javította a társadalmi helyzetét. A vadászatból és a háborúból a férfi megtanulta értékelni a szervezést, és ezeket a módszereket bevezette a kézművesség terén is; később, amikor átvette a nő munkájának nagy részét, komoly mértékben továbbfejlesztette a nő szertelen munkamódszereit.

84:4. A NŐK HELYZETE A KORAI TÁRSADALOMBAN A nő társadalmi szempontból mindig is látszólagosan képtelen helyzetben volt; a nő mindig a férfi eszes irányítójaként működött. A nemi vonzerejét ravaszul kihasználva gyakran képes volt uralni a férfit. A nemeknek nagyon nehezére esett egymás megértése. A férfi nehezen értette meg a nőt, a tudatlan bizalmatlanság és a rémületes megigézettség furcsa keverékével tekintett rá. Egykor általános volt a bizalmatlanság a nőkkel szemben. A szülésről egykor általánosan úgy tartották, hogy általa a nő veszélyessé és tisztátalanná válik. A régi idők erkölcsei mellett minden nőt a serdülőkortól a szülőképes kor végéig teljesen elkülönítettek családi és társadalmi szinten minden egyes hónap egy teljes hetére. A túldolgoztatott nő számára ez a pihenés és a hasznos elmélkedés időszaka volt. Később a nő megszerezte a törvényes jogot vagyon tartására, annak ellenőrzésére, sőt a vagyon feletti rendelkezésre is, majd pedig arra, hogy egyházi vagy állami hivatalt viseljen. Még mindig nem nyerte el a férfi ellenőrzése alól való kikerüléssel járó szabadságot a világ egészében.

84:5. A NŐK HELYZETE A FEJLŐDŐ ERKÖLCSÖK MELLETT Önmaga átörökítésében a nő a férfival egyenrangú, de az önfenntartási társulásban a nő határozott hátrányban működik a kényszerű anyaság miatt. Valójában a tudomány és nem a vallás egyenjogúsította a nőt. Az evolúció elvégezte azt, amit még a kinyilatkoztatás sem volt képes elérni. A párkapcsolati házasság eszményképeiben a nő végre elismerést, megbecsülést, függetlenséget, egyenlőséget kapott és képzésben részesült; de vajon méltónak bizonyul-e mindezen új és példa nélkül álló lehetőségekre? Manapság a nő a hosszú földi léte komoly próbatételének van alávetve. A polgárosodás sohasem képes megszüntetni a nemek viselkedése közötti űrt. Mindegyik nem mindörökre egyeduralkodó marad a maga területén, azokon a területeken, melyeket az élőlénytani különbözőség és az elmebéli eltérés határoz meg. A férfiak és a nők kizárólag társadalmilag versenghetnek azonos feltételek mellett.

84:6. A FÉRFI-NŐ TÁRSAS VISZONY A házasság, az otthonépítés alapja, a legmagasabb rendű megnyilatkozása annak a kibékíthetetlen ellentéteket hordozó együttműködésnek, mely oly gyakran jellemzi a természet és társadalom kapcsolódási pontjait. Gyakorlati szempontból a férfi és a nő egyazon faj két, szoros és bensőséges közösségben élő, különböző változata. Mindig is a nő volt az emberiség erkölcsi zászlóvivője és szellemi vezetője. A férfiak és a nők természetbeli, viszonyulási, nézőponti és gondolkodási különbségeit úgy kell tekinteni, mint ami igencsak előnyére válik az emberiségnek. A világegyetemi teremtmények számos rendje kettős szakaszú személyiség-megnyilatkozással teremtetik. Az ilyen kettős társulások nagyban megsokszorozzák a sokoldalúságot és legyőzik az eredendően meglévő korlátokat. Az emberiség e két alapvető változata mindig, még a Végleges

66


Testületben is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást. A család az ember legnagyobb, tisztán emberi vívmánya.

84:7. A CSALÁDI ÉLET ESZMÉNYKÉPEI A családok tükrözik a társadalom minőségét. Ha jók a családok, akkor a társadalom is jó. A házasság ma a vagyoni szakaszból a személyes korszakába lép át. Minél magasabb rendűek a polgárosodott viszonyok, annál jobban örülnek a szülők a gyermekeik boldogulásának és sikerének. A családi élet fejlődő eszményképei ahhoz a felfogáshoz vezetnek, hogy egy gyermek világrahozatala az emberi lét legmagasabb szintű felelősségével jár. A család jelenti a testvériesség alapvető egységét, melyben az összes ember közötti testvériség eléréséhez oly lényeges türelem, felebaráti szeretet, elfogulatlanság és béketűrés tanulnivalóit a szülők és a gyermekek a magukévá teszik. Sőt, még mindezen felül, egy igazi család – egy jó család – a szülői szerepben lévő nemzők számára kinyilatkoztatja a Teremtőnek az ő gyermekeivel szembeni beállítottságát is, ugyanakkor az ilyen igaz szülők kinyilvánítják a gyermekeiknek azt a szeretetet, mely az első az összes világegyetemi gyermek paradicsomi szülőjének egyre magasabb rendű szeretetmegnyilvánulásainak hosszú sorában.

84:8. A MAGA KEDVÉRE VALÓ LÉTEZÉS VESZÉLYEI A családi életre irányuló komoly veszedelem a maga kedvére való létezés egyre erősödő fenyegetése, a mai gyönyörkórság. A házasság az emberi társadalom egyetlen olyan intézménye, mely a három nagy életösztönző – az önfenntartás, az önmaga átörökítése és a maga kedvére való létezés – mindegyikét magába foglalja. A fejlődő erkölcsök nem tudtak külön intézményt felépíteni a maga kedvére való létezés számára. És e kudarc miatt van az, hogy e gyönyörkeresés minden emberi intézményt átjár. A lélek éhségét nem lehet kielégíteni testi gyönyörrel. Minden, az épületes kikapcsolódásra és a felemelő játékban való elmerülésre irányuló törekvés egészséges. Hadd szórakozzon az ember; hadd találjon az emberi faj örömet ezer és egy módon; hadd fedezze fel az evolúciós emberiség a maga kedvére való létezés mindenféle törvényes formáját. De jól tartsátok szem előtt a beteljesülés célját! A gyönyörök valóban öngyilkosak, ha sikerül elpusztítaniuk a vagyont; a maga kedvére való létezés formáiért valóban halálos árat kell fizetni, ha romba tudják dönteni a házasságot, ha elérik a családi élet hanyatlását és az otthon pusztulását – az ember legnagyobb evolúciós teljesítményét és a civilizáció egyetlen túlélési esélyét.

85. ÍRÁS: AZ ISTENIMÁDÁS GYÖKEREI Ragyogó Estcsillag AZ EMBER a félelmeiből és az ábrándképei révén teremti meg a maga kezdetleges vallásait. A természetimádás fejlődésével az ember úgy képzelte, hogy természeti szellemei vannak a tavaknak, a fáknak, a vízeséseknek, az esőnek és a közönséges természeti jelenségek százainak. Valamikor a halandó ember mindent imádott a föld színén, beleértve önmagát is. Az ősember imádott minden, számára érthetetlen természeti jelenséget. Az élet megmagyarázhatatlan dolgait még mindig az „Isten ujjának” nevezik.

85:1. A KÖVEK ÉS HEGYEK IMÁDÁSA A fejlődő ember imádatának első tárgya a kő volt. Jákob azért aludt egy sziklán, mert vallásosan tisztelte. Minden ősi nemzetségnek és törzsnek megvoltak a maga szent kövei, és a legtöbb mai nép is kinyilvánít valamilyen fokú tiszteletet bizonyos kőfajták iránt – az ékköveik iránt. Indiában még a mai napig is igénybe lehet venni a követ tanúként. Az ősök különös módon viszonyultak a kőben lévő lyukakhoz. Az ilyen likacsos kövekről úgy gondolták, hogy rendkívül hatékonyan alkalmazhatók a betegségek gyógyításában. A kőimádás még mindig elterjedt dolog a világon. A sírkő azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek 67


az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe. A kőimádást a hegyimádás követte, és az első imádott hegyek nagy kőképződmények voltak. Rövidesen szokássá lett az a hiedelem, hogy istenek laknak a hegyekben. Az idő múlásával bizonyos hegyekhez bizonyos isteneket társítottak és ezért azok szentté váltak.

85:2. A NÖVÉNYEK ÉS FÁK IMÁDÁSA A növényektől az azokból nyerhető bódító levük miatt először féltek, majd imádták őket. Az ősember azt hitte, hogy a mámor istenivé tesz. Még a legújabb időkben is „spiritusznak” nevezik a szeszt. A faimádó közösségek a legrégibb vallási csoportok közé tartoznak. A régi időkben minden házasságot fa alatt tartottak. A finnek úgy hitték, hogy a legtöbb fát jó szellemek lakják. India és Kelet-Oroszország lakosai a faszellemeket kegyetlennek gondolták. Kína kivételével egykor általánosan elterjedt volt az életfa tisztelete. Az ősi fatiszteletből megmaradt emlék az a hiedelem is, hogy a földalatti vizet és nemesfémeket egy fából készült vesszővel meg lehet találni. A májusfa, a karácsonyfa és a fán való lekopogás babonás szokása is a faimádás ősi szokásainak és a későbbi fatiszteleteknek sajátos formában való fennmaradása.

85:3. AZ ÁLLATOK IMÁDÁSA Az ősember különös és társként való elismerési érzéseket táplált a felsőbbrendű állatok iránt. Dél-Ázsiában már korán hittek abban, hogy az emberek lelke állati alakban tér vissza a földre. Minden állatot imádott valamikor valamely törzs. A héberek a kígyókat egészen Ezékiás király koráig imádták. A kínaiak sárkányimádása a kígyótisztelet továbbélése. A kígyó bölcsessége a görög orvoslás jelképe volt és még ma is használják az orvoslás jelképeként. Az evolúciós vallás kezdetén a bárány lett a jellemző áldozati állat, a galamb pedig a béke és a szeretet jelképévé vált. A vallásban a jelképek alkalmazása lehet jó és lehet rossz, attól függően, hogy a jelkép milyen mértékben helyettesíti vagy nem helyettesíti az eredeti imádati ideát.

85:4. AZ ELEMEK IMÁDÁSA Az emberiség imádta a földet, a levegőt, a vizet és a tüzet. A keresztelés vallási szertartás lett Babilóniában. Az ősök könnyen el tudták képzelni, hogy szellemek laknak a bugyogó és ömlő forrásokban, a rohanó folyókban és a dühöngő zuhatagokban. India számos hegyi törzse még mindig imádja a szivárványt; a héberek és a keresztények „az ígéret ívének” tekintik. A mennydörgéssel és villámlással járó szélviharok mindennél nagyobb bámulatot váltottak ki az ősemberben. A fejletlen, félelem-uralta halandók elméjében a tűz fogalma keveredett a varázslással. A tűzimádás a legteljesebb formájában Perzsiában jelent meg, ahol sokáig fenn is maradt. A Vesta-szüzeket a szent tüzek őrzésével bízták meg, és a huszadik században a gyertyák még mindig sok vallási esemény formai kellékeként égnek.

85:5. AZ ÉGITESTEK IMÁDÁSA A holdimádás megelőzte a napimádást. A hold tisztelete a vadászok korában érte el a tetőpontját, míg a napimádás a következő mezőgazdasági korszakok fő vallási szertartása lett. Perzsiában a napimádásból eredt a későbbi Mitrász-tisztelet. A későbbi civilizációk azzal tisztelték a napot, hogy a hét első napját róla nevezték el. A napistenről úgy tartották, hogy ő a szűztőlszületett végzet-fiak apja, akiket mindegyre úgy tekintettek, mint akiket a kegyelt emberfajták a megmentőikül kaptak. E természetfeletti gyermekeket mindig kitették hányódni valamely szent folyón, hogy azután valamilyen rendkívüli módon megmeneküljenek, felnőve pedig csodálatos személyekké és a népeik megszabadítóivá legyenek.

85:6. AZ EMBER IMÁDÁSA A korai ember minden nem szokványos személyt emberfelettinek tekintett. Az elmebajosokat, nyavalyatörősöket és gyengeelméjűeket gyakran imádták az épelméjű társaik, akik azt hitték, hogy az ilyen furcsa lényeket istenek szállták meg. A papokat, királyokat és látnokokat 68


is imádták; a régi idők szent embereire úgy tekintettek, mint akik istenségtől kapnak ösztönzést. Később az eltávozott nemes lelkek szentté lettek. Az embernek ember általi imádása a tetőpontját akkor érte el, amikor a világi urak megkövetelték az alattvalóiktól az efféle hódolatot és ezen igényeik igazolására azt hirdették magukról, hogy az istenségtől származnak. Az evolúciós vallás a halandó ember képére és hasonlatosságára teremti meg a maga isteneit; a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja

85:7. AZ ISTENIMÁDAT ÉS A BÖLCSESSÉG SEGÉDJE A természetimádás ugyan természetes úton alakult ki, de ezekben a fejletlen elmékben mindvégig működött a hatodik szellem-segéd, melyet e népeknek az emberi törzsfejlődés e szakaszának irányító hatásául adományoztak. Az istenimádat szelleme adott az embernek határozott késztetést az imádatra, függetlenül attól, hogy az állati félelem serkentette az imádat kifejeződését. Az érzés, és nem a gondolkodás az, ami vezérlő és szabályozó hatást gyakorol minden evolúciós fejlődésre. A fejletlen elmék számára csekély különbség van a félelem, az óvakodás, a tisztelet és az imádás között. Amint az imádatkésztetést bölcsesség – elmélyült és tapasztaló gondolkodás – serkenti és irányítja, megkezdődik annak átalakulása a valódi vallás jelenségévé. Amikor a hetedik szellemsegéd, a bölcsesség szelleme, már hatékony segédkezést tud kifejteni, akkor az imádásban az ember fokozatosan elfordul a természettől és a természeti tárgyaktól a természet Istene és a minden természeti dolog örökkévaló Teremtője felé.

86. ÍRÁS: A VALLÁS FEJLŐDÉSÉNEK KORAI SZAKASZA Ragyogó Estcsillag A VALLÁSNAK az azt megelőző és kezdetleges imádatkésztetésből való kialakulása nem függ a kinyilatkoztatástól. Az emberi elmének az egyetemes szellemadomány hatodik és hetedik elmesegédjének közvetlen befolyása alatti szokványos működése tökéletesen elégséges e fejlődés biztosításához.

86:1. A VÉLETLEN: JÓSZERENCSE ÉS BALSZERENCSE A természetes imádatkésztetéstől függetlenül a korai evolúciós vallás gyökerei az embernek a véletlen dolgokkal – az úgynevezett szerencsével – való tapasztalataiból erednek. A babonás vadak olyan veszélyes életet éltek, melyben a szerencse fontos szerepet játszott. Mindig féltek a szerencsesorozattól, az ilyen jó szerencsében a csapás biztos hírnökét látták. A korai ember bizonytalanságban és a véletlentől – a balszerencsétől – való állandó félelemben élt. Az ősi ember két meghatározó érdek között őrlődött: a kapni valamit semmiért szenvedélye és a semmit sem kapni valamiért félelme között. A véletlenről és a szerencséről alkotott eme képzet erősen áthatotta az összes ősi nép életfelfogását.

86:2. A VÉLETLEN MEGSZEMÉLYESÍTÉSE Az aggódás a vademberi elme egyik természetes állapota volt. Így született meg a vallás a rejtélyes dolgoktól való félelemből, a nem látható dolgok félelemmel vegyes tiszteletéből és az ismeretlentől való rettegésből. Ha egy esemény egy másikat követett, akkor a vadember úgy tekintette azokat, mint okot és következményt. A vadember igyekszik minden nem megfogható és elvont dolgot megszemélyesíteni, és így a természet és a véletlen szellemekként és később istenekként személyesül meg. A véletlen olyan szó, mely arra utal, hogy az ember túl tudatlan vagy túl tunya ahhoz, hogy meghatározza az okokat. Az ősember soha nem tekintett semmit véletlennek; mindig minden szándékos volt. Az élet jelenségeinek feltárása előbb-utóbb lerombolja az embernek a véletlennel és a szerencsével kapcsolatos hiedelmeit, felváltva azokat a törvény és a rend világegyetemével.

69


86:3. A HALÁL – A MEGMAGYARÁZHATATLAN A fejlődő ember számára a halál jelentette a legnagyobb megrázkódtatást, a véletlen és a rejtély leginkább zavarba ejtő keverékét. A korai ember tényként fogadta el az életet, míg a halált valamiféle csapásnak tekintette. Az összes emberi betegségről és természetes halálról először azt hitték, hogy szellemi közrehatás eredményei. A vadember az anyagi feletti világtól várt segítséget, mely világot bizonytalanul úgy képzelt el magának, mint az élet e rejtélyes viszontagságainak forrását.

86:4. A HALÁL TÚLÉLÉSÉNEK FOGALMA A korai ember szintén sokat foglalkozott a lélegzetével, mert ezt tekintette az egyetlen olyan jelenségnek, mely az élőket a holtaktól elválasztja. Végül a vadember úgy tekintette magát, mint kettős – testből és lélegzetből álló – lényt. Ha a lélegzetből elvesszük a testet, akkor szellemhez jutunk. Úgy tűnt, hogy a testtől elkülönült szellemek létezésében való hit megmagyarázza a szokatlan, rendkívüli, ritka és érthetetlen dolgok előfordulását. A kínaiak és az egyiptomiak egykor azt hitték, hogy a lélek és a test együtt marad. Az egyiptomiak körében ez gondos sírépítéshez és a test tartósítására irányuló erőfeszítésekhez vezetett. Még a mai népek is törekednek a halott bomlásának megállítására. A lélek kialakulásának tantételében fontos előrelépés fűződik a héberekhez.

86:5. A KÍSÉRTETLÉLEK FOGALMA Az ember nem anyagi részét nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek, jelenésnek és később léleknek. Az álombéli másban való hit közvetlenül elvezetett ahhoz a képzethez, hogy minden eleven és holt dolognak éppúgy van lelke, mint az embereknek. A halált végül úgy tekintették, mint „engedni a kísértetnek”. A polgárosodás kibontakozásával az ember a lélekről alkotott azon új eszmével kapcsolatos kinyilatkoztatástól és személyes vallásos tapasztalástól fog függeni, mely lélek az Istent ismerő halandói elme és az abban lakozó isteni szellem, a Gondolatigazító közös alkotása. Az ősök hitték, hogy a lélek képes elhagyni a testet különböző módokon. A vadember úgy tekintette a tüsszentést, mint a lélek sikertelen kísérletét a testből való kiszabadulásra. Az ősök azt a szokást követték, hogy az alvókat fokozatosan ébresztették, hogy a léleknek legyen ideje a testbe való visszatérésre. A héberek úgy tartották, hogy az Isten álmokon keresztül szól hozzájuk. Az ősök azt hitték, hogy a lelkek állatokba költözhetnek, és ez az állatokkal való azonosítás farkasemberi képzeteiben csúcsosodott ki. A fejletlen emberek úgy gondolták, hogy a lélek sajátosságait a lélegzet révén át lehet adni. Sokáig volt szokás, hogy a legidősebb fiú megpróbálja elkapni a haldokló apja utolsó lélegzetét.

86:6. A KÍSÉRTET-SZELLEM KÖRNYEZET A kísértetek és szellemek elképzelt világának valóságaiban való hit az emberiség történelme során már korán általános lett, és ez az újonnan elképzelt szellemvilág hatalommá vált a kezdetleges társadalomban. Az egész emberiség elmebéli és erkölcsi életét mindörökre megváltoztatta ennek az új tényezőnek az emberi gondolkodásban és cselekvésben való megjelenése. Ma a világ számos emberfajtája csak e durva evolúciós vallással rendelkezik. Minden egyes múló nemzedék megmosolyogja az elődei buta babonáit, miközben megtartja azokat a téves gondolatokat és imádatokat, melyek további megmosolygást fognak kiváltani a felvilágosult utódok körében. A nyers babonák megjelenése az evolúciós vallásban váltotta ki azt a hosszú és pazarló küzdelmet, melyhez sírok, templomok, áldozatok és papi rendek kapcsolódtak. Iszonyú és rettenetes volt ez az ár, de az eredmény mindent megért, mert az ember ezen keresztül jutott el a viszonylagosan helyes és helytelen dolgok természetes felismeréséig; az emberi erkölcstan megszületett!

70


86:7. A KEZDETLEGES VALLÁS RENDELTETÉSI CÉLJA A mai társadalom elveszi a biztosítási üzletet a papoktól és a vallástól, és a közgazdaságtan területére helyezi át. A kísértetfélés vallása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy szabályozniuk kell a viselkedésüket, hogy van egy anyagfeletti világ, mely ellenőrzése alatt tartja az emberi végzetet. De miközben az emberek feladják az élet viszontagságainak szellem-okokra való visszavezetésének tantételét, meglepő fogékonyságot mutatnak egy ezzel csaknem egyenlő mértékben téves tanításnak a befogadására, mely szerint minden emberi egyenlőtlenségért a helytelen politikai alkalmazkodást, a társadalmi igazságtalanságot és az ipari versenyt okolhatják. Pedig az új jogszabályok nem fognak rendet tenni a születés tényei és az élet véletlenszerűségei terén. A tudományos cselekvéshez vezető tudományos ismeretek alkotják az úgynevezett véletlen rossz dolgok egyedüli ellenszerét. A kezdetleges vallás készítette elő az emberi elme terepét, mégpedig a hamis félelem hatalmas és lenyűgöző ereje révén, a természetfeletti eredetű igaz szellemi erő, a Gondolatigazító adományozásához. És az isteni Igazítók mindig is azon munkálkodtak, hogy az Isten-félést Isten-szeretéssé alakítsák. Az evolúció néha talán lassú, de a hatékonysága biztos.

87. ÍRÁS: A KÍSÉRTETTISZTELETEK Ragyogó Estcsillag A KÍSÉRTETTISZTELET a balszerencse veszélyeinek ellensúlyozásaként alakult ki. Az ember hosszú és elkeseredett küzdelmet vívott a kísértetimádással. Az emberi történelemben semmi más nem volt képes több szánalom keltésére, mint az embert a kísértetszellem-félés nyomorult rabszolgájaként ábrázoló kép.

87:1. A KÍSÉRTETFÉLÉS A haláltól azért féltek, mert a halál egy újabb kísértetnek a fizikai testéből való megszabadulását jelentette. Számos fortélyt és cselt alkalmazott a kísértetek megtévesztésére és félrevezetésére. Az ősemberek azért féltek a betegségektől, mert a betegség megfigyeléseik szerint gyakran a halál hírnöke volt. A beteg embert rendszerint kivitték a családi kunyhóból, s átvitték egy kisebbe vagy kitették a szabad ég alá, hogy egyedül haljon meg. A házat pedig, ahol haláleset következett be, rendszerint lerombolták. Ha a halotti kunyhót nem rombolták le, akkor a testet a fal egyik nyílásán át távolították el. A vadak egész éjjel virrasztottak és beszélgettek, amikor a nemzetség valamely tagja meghalt. A huszadik században még mindig gyertyát gyújtanak a halottas szobákban, és az emberek még mindig virrasztanak a halott mellett. A gyászolók is külön útvonalakon tértek vissza a temetésből, nehogy a kísértet kövesse őket.

87:2. A KÍSÉRTETEK KIENGESZTELÉSE A temetési szertartás az ember azon törekvéséből ered, hogy rábírja a kísértetlelket a jövőbeli otthonába való elindulásra, a temetési beszédet pedig eredetileg arra találták ki, hogy az új kísértetet útbaigazítsák. Szokás volt élelmet és ruházatot biztosítani számára az útra. A vadember hitte, hogy három nap és egy év közötti időtartam szükséges ahhoz, hogy a kísértet a sír közeléből eltűnjön. Az eszkimók még mindig hiszik, hogy a lélek három napig a testtel marad. A böjtölésről és az önmegtartóztatás más formáiról úgy tartották, hogy örömet okoznak a kísérteteknek. A halottak nevét sohasem ejtették ki. A kísértetek feleségeket és szolgákat akartak; a tehetős vadember elvárta, hogy legalább egy rabszolgafeleséget élve eltemessenek vele. Később az lett a szokás, hogy az özvegyasszony öngyilkosságot követett el a férje sírján. A vagyonáldozást égetés és eltemetés révén is gyakorolták. Az ősi temetkezési pazarlás óriási mértékű volt. A mai embernek nem volna szabad félnie a kísértetektől, de a megszokás erős, és még mindig sok földi vagyont pazarolnak el a temetési szokásokra és a gyászszertartásokra. 71


87:3. AZ ŐSÖK IMÁDÁSA A fejlődő kísértettisztelet az ősök imádását elkerülhetetlenné tette, hiszen az lett az összekötő kapocs a közönséges kísértetek és a felsőbbrendű szellemek között. Az ősök imádása eredetileg inkább félelem volt, mint imádat. A vadember félt a társai kísérteteitől és a szabadidejében terveket szőtt a maga kísértetének (halál utáni) biztonságos viselkedésére vonatkozóan. A legtöbb törzs megtartotta a mindenlélek ünnepét évente legalább egy alkalommal. Függetlenül a fejlettebb szellemekben való különféle hitektől, minden törzs és emberfajta egykor hitt a kísértetekben.

87:4. JÓ ÉS ROSSZ SZELLEMKÍSÉRTETEK A kísértetfélés volt a forrása az összes világvallásnak. Amikor a jó és a rossz szellemek tantétele végül megérett, minden vallási hiedelem közül a legelterjedtebbé és legtartósabbá vált. Az ember végre képes volt következetes viselkedésű halandó-feletti erőket felfogni, és ez volt az igazsággal kapcsolatos egyik legnagyobb jelentőségű felfedezés a vallásfejlődés egész történetében és az emberi bölcselet kibontakozása során. A jó és rossz fogalma, melyek egymás mindenségrendi társai, még a huszadik században is nagyon elevenek az emberi életfelfogásban; a világ vallásainak többsége még mindig viseli a kivirágzó kísértettisztelet rég letűnt idejének e műveltségi anyajegyét.

87:5. A FEJLŐDŐ KÍSÉRTETTISZTELET Úgy gondolták, hogy az ember jóléte különösen ingerli a rossz szellemek irigységét. A szép nőket elfátyolozták, hogy megvédjék őket a gonosz tekintettől. A korai imáknak mindig része volt az a kérelem, hogy „szabadíts meg minket a gonosz tekintettől”. A Koránban egy egész fejezet van a szemmel verésnek és a varázsigéknek szentelve, és a zsidók is mélyen hittek az ilyesmiben. Az egész fallikus tiszteletfajta a gonosz tekintet elleni védelem gyanánt alakult ki. A szellemek jóindulatának megnyeréséből eredt az a szokás, hogy az emberek hízelgésből lekicsinylő megjegyzéseket tettek magukra vagy a családjukra. Ezekben az időkben az álmokat látnokinak tekintették, míg minden, a szokványostól eltérő dolgot rossz előjelnek tartottak. És a polgárosodott emberfajták még ma is meg vannak verve a jelekben, jelképekben és a régiek fejlett kísértettiszteletének egyéb babonás maradványaiban való hittel.

87:6. KIKÉNYSZERÍTÉS ÉS ELŰZÉS E tiszteletfajta első napjaiban az embernek a kísértetműködés befolyásolására irányuló erőfeszítései a szellem kegyének elnyerésére korlátozódtak, vesztegetéssel kísérletezett a balszerencse megváltása érdekében, később a jószerencse elnyerésével próbálkozott. A kísértetekről úgy gondolták, hogy zajjal meg lehet zavarni és meg lehet ijeszteni őket; hogy a kiabálás, a harangok és a dobok elűzik őket az élők közeléből. A vizet tekintették a kísértetek elleni legjobb védelemnek. A szenteltvizet minden másnál többre tartották, különösen azt, amelyben előzőleg a papok lábat mostak. Vallási szertartáson és egyéb eljárásokon keresztül hamar megpróbálkozott a szellemműködés kikényszerítésével. A szelleműzés során egy szellemet vettek igénybe egy másik elűzéséhez. Sokáig hitték, hogy azzal, ha visszatérnek a régebbi erkölcsök követéséhez, akkor a szellemek és félistenek kedvező cselekedetekre kényszeríthetők. A mai ember ugyanilyen gyakorlat folytatásában vétkes. Egymással egyszerű, hétköznapi nyelven beszéltek, de amikor imádkoztok, egy másik nemzedék régebbi ízléséhez folyamodtok, az úgynevezett fennkölt hangvételhez. A vallási ígéretek és szent eskük alkalmazását önkínzás és öncsonkítás kísérte, később pedig böjtölés és imádkozás. A mai ember többé már nem próbálkozik nyíltan a szellemek kényszerítésével, bár még mindig mutat némi hajlamot az Istenséggel való alkudozásra. És még mindig átkozódik, lekopogja a fán, keresztbeteszi az ujjait.

87:7. A TISZTELETKÖZÖSSÉG TERMÉSZETE A társadalmi szerveződés vallásgyakorlási válfaja azért létezett, mert az erkölcsi nézetek és a vallási állhatatosság megőrzéséhez és ösztökéléséhez egyfajta jelképrendszert biztosított. Függetlenül attól, hogy a tiszteletközösség mindig is hátráltatta a társadalmi fejlődést, sajnálatos 72


dolog, hogy oly sok, tisztes erkölcsi mércével és szellemi eszményképekkel rendelkező mai hívő számára nem áll rendelkezésre megfelelő jelképrendszer – nincs kölcsönösen támogatott tiszteletfajta – nincs, amihez tartozhatnának. Az igazságról szóló minden új kinyilatkoztatás új tiszteletfajta születéséhez vezetett, és még Jézus vallásának újrafogalmazása is szükségképpen új és helyes jelképrendszert fog kialakítani. Egyetlen tiszteletfajta sem képes megmaradni és hozzájárulni a társadalmi polgárosodás kibontakozásához és az egyéni szellemi boldoguláshoz, hacsak nem az otthon élőlénytani, társadalomtani és vallási jelentőségén alapul. Egyetlen tiszteletfajta sem képes a túlélésre, hacsak nem foglal magába valamilyen ellenállhatatlan erejű rejtélyt és bújtat valami értékes, de elérhetetlen dolgot. De egy tiszteletfajta nem fog működni, ha túlságosan összetett. Egyetlen tiszteletfajta sem maradhat fenn, ha késlelteti az erkölcsi gyarapodást és nem képes előmozdítani a szellemi fejlődést. A tisztelet nem más, mint a személyes szellemi tapasztalás élő és erőteljes teste – vagyis az igaz vallás – által körülnőtt csontváz.

88. ÍRÁS: BŰVTÁRGYAK, SZERENCSETÁRGYAK ÉS VARÁZSLÁS Ragyogó Estcsillag A SZELLEMNEK valamely élettelen tárgyba, állatba vagy emberi lénybe való költözésének eszméje nagyon ősi hiedelem. A szellem által való megszállás e tantétele se több, se kevesebb, mint bűvtárgyi hit. A bűvtárgy-tisztelet végül felölelte a kísértetekkel, lelkekkel, szellemekkel és démoni megszállottságokkal kapcsolatos kezdetleges felfogások teljes körét.

88:1. A BŰVTÁRGYAKBAN VALÓ HIT Az ősember mindig minden különleges dolgot fétissé (bűvtárggyá) akart tenni. Az első bűvtárgyak a különleges kinézetű kavicsok és „szent kövek” voltak. A Kába és a Koronázókő is ilyen ősrégi fétiskő. A tűz és a víz szintén a korai bűvtárgyak közé tartozott, és a tűzimádás a szentelt vízben való hittel együtt még ma is megvan. Amikor a növények és a gyümölcsök bűvtárgyakká váltak, az élelemből tabuvá lettek; az alma volt az első, mely e csoportba átkerült. A kígyót imádták Palesztinában; a zsidók a rossz szellemek szócsövének tartották ezt az állatot. Számos mai ember hisz a hüllők varázserejében. Korszakokon át a pénteket szerencsétlen napnak, a tizenhármat pedig rossz számnak tekintették. A nyál erőteljes bűvtárgyi dolog volt; az ördögöket a személy leköpésével ki lehetett űzni. A köldökzsinórt igen értékes bűvtárgynak tartották. Sok nép tekintett úgy a lángelmékre, mint bölcs szellem által megszállt bűvtárgyi személyiségekre, akiket még tévedhetetlennek is tartottak. Így a főnökök, a királyok, a papok, a látnokok és az egyházi vezetők végül nagy hatalomra és korlátlan tekintélyre tettek szert.

88:2. A BŰVTÁRGY FEJLŐDÉSE Az ősök mindig is tisztelték a vezetőik csontjait. Némelyek még manapság is elzarándokolnak a nagy emberek sírjához. A szavak végül bűvtárgyi dolgokká váltak, különösen azok, melyeket Isten szavainak tartottak; így sok vallás szent könyvei az ember szellemi képzelőerejét elzáró, bűvtárgyszerű börtönökké váltak – a legszörnyűbbé az embert rabszolgasorba taszító zsarnokok közül. A „szent könyvre” esküdni vagy valamely különösen tisztelt tárgyra fogadalmat tenni nem más, mint a kifinomult bűvtárgyi hit egy formája. Ahhoz, hogy a szavak bűvtárgyi dolgokká válhassanak, ihletettnek kellett, hogy tekintsék azokat, és az isteni ihletésűnek feltételezett írások segítségül hívása közvetlenül elvezetett az egyház tekintélyének felállításához.

88:3. A MEGTESTESÜLT ŐS TISZTELETE A nemzetségi ős tisztelete (totemizmus) a társadalmi és vallási szokások keveréke. A nemzetségi ősök régen egyszerre a csoport és az istenük jelképét alkották. A nemzetségi ős végül

73


lobogóvá vagy nemzeti jelképpé fejlődött a különböző mai népeknél. A régi idők javas embere sohasem engedte, hogy az orvosságos zacskója érintse a földet. A huszadik századi polgárosodott népek pedig arról gondoskodnak, hogy a lobogójuk, a nemzettudat jelképe ugyancsak ne érintse a földet. A papi és királyi hivatali jelvényeket később bűvtárgyaknak tekintették. A bűvtárgyi királyok „isteni jogon” uralkodtak. Az emberek a demokráciát is bűvtárgyivá tették azzal, hogy a közember azon képzeteit emelik fel és imádják, melyeket együttesen „közvélekedésnek” hívnak.

88:4. VARÁZSLÁS A polgárosodott ember a valós környezetének problémáit a tudománya révén oldja meg; a vadember az elképzelt kísértetkörnyezetének valós problémáit varázslással igyekezett megoldani. A varázslás az önkéntes szellemi együttműködés elnyerésének és a kelletlen szellemi segítség kikényszerítésének módja volt, melyet bűvtárgyak és egyéb, erősebb szellemek igénybevételén keresztül gyakoroltak. A varázslás azért tudta olyan erősen a markában tartani a vadembert, mert az nem volt képes felfogni a természetes halál fogalmát. Egykor egyáltalán nem volt szokatlan dolog, hogy tíz ártatlan személyt is kivégeztek azért, mert feltételezték róluk, hogy felelősek egy társuk természetes haláláért. A varázslás természetes dolog a vadember számára. Ő hisz abban, hogy az ellenség az annak lenyírt hajával vagy körömnyesedékével végzett varázslás révén ténylegesen megölhető. A varázslás legyőzésének nehézsége abban a tényben rejlik, hogy a félelem képes ölni is.

88:5. VARÁZSEREJŰ SZERENCSETÁRGYAK Lévén, hogy minden, a testhez tartozó dologból bűvtárgy válhatott, a legkorábbi varázslás a hajhoz és a körmökhöz kötődött. Mindent, ami a testből származott, gondosan eltemettek; a köpetet mindig elfedték. A varázserejű szerencsetárgyak sokféle dologból álltak össze: emberi húsból, tigriskaromból, krokodilfogból, mérgező növények magjából, kígyóméregből és emberi hajból. A fekete tehén tejét igencsak varázserejűnek tartották; ilyennek tartották a fekete macskákat is. A pálca vagy a vessző varázserejű volt, a csengők, harangok és csomók úgyszintén. Az ősember hitte, hogy a neveket tisztelni kell. A nevet kölcsönért elzálogosították. Ma az ember a nevét a kötelezvényre írja rá. A vadembernek két neve volt; a fontosabbikat olyan szentnek tekintették, hogy hétköznapi alkalmakkor nem is használták. Idegeneknek sohasem mondta meg az igazi nevét. Bármilyen szokatlan természetű tapasztalat arra késztette, hogy nevet változtasson. Az emberek még ma is vásárolnak címet és rangot.

88:6. A VARÁZSLÁS GYAKORLÁSA Az ősi varázslók között szám szerint sokkal több nő volt. A vadember sohasem gyógyította saját magát, hacsaknem a varázslásra szakosodottak tanácsára. A huszadik századi vudu gyógyítók jellegzetes képviselői a régi idők varázslóinak. A kettős szellemelvűség, a jó és a rossz szellemek fogalma lett az alapja a fehér és fekete varázslatban való későbbi hitnek. A szócsoportok, az egyhangú éneklések és a ráolvasások szertartása igencsak varázserejű volt. A május elsején tartott nemi ünnepségek egyszerűen csak utánzási varázslások voltak. A csillagjóslásban való hit elvezetett a csillagászat kialakulásához. A durva emberi viszonyok korában valóban veszélyes dolog volt túl sokat tudni; mindig meg volt az esélye annak, hogy mint fekete varázslat gyakorlóját kivégzik. A tudomány fokozatosan megtisztítja az életet annak szerencsejáték jellegétől. E babonák azonban még mindig jelen vannak számos, úgynevezett polgárosodott néphez tartozó ember elméjében, akik még mindig hisznek a jó szerencsében, a szemmel verésben és a csillagjóslásban. Az ősi varázslás volt a mai tudomány gubója. Ma az Urantia ezen értelmi evolúció szürkületi sávjában van. A világ egyik fele türelmetlenül kapdos az igazság fénye és a tudományos felfedezések tényei után, míg a másik fele az ősi babonaság és az alig leplezett varázslás karjában piheg.

74


89. ÍRÁS: BŰN, ÁLDOZÁS ÉS VEZEKLÉS Ragyogó Estcsillag A VADEMBERBEN már korán kialakult az a képzet, hogy a szellemek nagy megelégedést nyernek az ember gyötrelmének, szenvedésének és megalázottságának látványától. Az ember eleinte csak a helytelen cselekedetekből eredő bűnökkel foglalkozott, de később nyugtalanítani kezdték a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is. Az egész későbbi áldozási rendszer e két idea köré épült.

89:1. A TABU A tabu gyakorlásával az ember arra törekedett, hogy elhárítsa a balszerencsét. Ez volt a társadalomszabályozás legkorábbi formája. Dalamatia és az Éden hét parancsolata, valamint a héberek tíz parancsolata határozottan tabuk voltak. De ezek az újabb törvények valóban felszabadító jellegűek voltak annyiban, hogy elfoglalták ezernyi, már korábban létező tabu helyét. A disznóra vonatkozó egyiptomi tabut a héber és az iszlám vallás megtartotta. Az étkezés különféle módjai hamarosan tabuvá lettek, és ez volt az eredete az ősi és új keletű asztali illemnek. Egyetlen civilizáció sem ítélheti el az ősembert, hacsaknem a különféle, túlhaladott tabuk miatt, és a tabu sohasem maradt volna fenn, ha a kezdetleges vallás szentesítőleg nem tartja meg. Az önuralom gyakorlásában elért ezen eredmények voltak azok a tényleges lépcsőfokok, melyeken az ember a polgárosodás útján felkapaszkodott.

89:2. A BŰNRŐL ALKOTOTT FELFOGÁS A természetes halál csak a bűn fogalmával vált a fejletlen elme számára okszerű dologgá. A bűn a tabu megsértése volt, a halál pedig a bűnért járó büntetés. Ádám és az Édenkert hagyománya szintén alapot teremtett annak a felfogásnak, hogy az ember a létpályáját tökéletesként kezdte, és hogy a tabuk megsértése – a bűn – miatt került a későbbi nyomorúságos helyzetbe. A közösséget érő csapást mindig úgy tekintették, mint a törzsi bűnért járó büntetést. A gyónás és a megbocsátás eszméje már korán megjelent a kezdetleges vallásban. Az emberek nyilvános gyűlésen kértek megbocsátást azokért a bűnökért, melyeket a következő héten szándékoztak elkövetni. Ezt követte a megtisztulás mindenféle szertartásos rendje. Az összes ősi nép gyakorolta ezeket az értelmetlen szertartásokat. A korai törzsek számos, látszólag egészségügyi szokása nagymértékben szertartásjellegű volt.

89:3. LEMONDÁS ÉS SANYARGATÁS A vallási evolúció következő lépése a lemondás lett; a böjtölés általános szokás volt. Az anyagi javak birtoklásával járó szellemi veszélyek e képzetei széles körben elterjedtek voltak Filó és Pál korában, és számos vallás írásaiba és tanításaiba bekerültek, jelesül a kereszténységébe. Az anyatisztelet papjai különösen tevékenyek voltak a testi szenvedés erényének tanításában, azzal mutatva példát, hogy ivartalanításnak vetették alá magukat. Egészen természetes dolog volt, hogy a lemondás és a sanyargatás tiszteletfajtájának kezelnie kellett a nemi kielégülést is. Pál apostol is e tiszteletfajta híve volt, és az ő személyes nézetei tükröződnek azokban a tanításokban, melyeket a keresztény istentanra erőszakolt rá. Mindebben az a sajnálatos, hogy az ő személyes véleménye hosszú időn át befolyásolta egy nagy világvallás tanításait. És nincs miért csodálkozni azon, hogy minden ilyen hiedelem táplálta a házasságot elvető papság létrejöttét. Egyszer az embernek majd meg kell tanulnia, hogy miként élvezze a szabadságot féktelenség nélkül, a táplálkozást falánkság nélkül és a gyönyört bujaság nélkül. Az önuralom jobb emberi politika a viselkedés szabályozására, mint a szélsőséges önmegtartóztatás. Jézus sem tanított soha ilyen esztelen nézeteket a követőinek.

89:4. AZ ÁLDOZÁS GYÖKEREI Az imádási hajlamtól csak egy lépés az áldozás. Az ősember abban mérte az áldozásának értékét, hogy mekkora fájdalmat szenvedett el. Az eredendő bűnnek, illetőleg a faj bűnének a 75


tantételével minden ember a szellemi erők felé komoly tartozással kezdte a létét. Eleinte az ember mindenből a legjobbat áldozta fel. Az idő múlásával az ember agyafúrtabbá vált az áldozásban, felhagyott a munkában igénybevett állatainak felajánlásával. A puszta szükség végül rábírta e félvad embereket arra, hogy az áldozataik anyagi részét elfogyasszák, s az istenek megelégedtek e dolgok lelkével. És e szokás igazolást kapott az ősi szent étkezés ürügyén, mely az új keletű felfogás szerint egyfajta úrvacsora szertartás.

89:5. ÁLDOZÁS ÉS EMBEREVÉS Az emberevés társadalmi, gazdasági, vallási és katonai szokás volt. Az ősember élvezte az emberhús fogyasztását, és ezért ajánlotta fel ételajándékként a kezdetleges isteneinek. Az emberevés egykor jóformán általános volt a fejlődő emberfajták körében. Úgy gondolták, hogy a lélek megtiszteltetésnek veszi, ha a testéből egy barátja vagy a törzsének valamely tagja eszik. Az emberevés tabuja Dalamatiából ered és lassan elterjedt az egész világon.

89:6. AZ EMBERÁLDOZÁS FEJLŐDÉSI FOLYAMATA Az emberáldozás az emberevés egyik közvetett eredménye és egyúttal az arra való gyógyír is volt. Az emberáldozás jóformán általánosan elterjedt volt. Európa északi részén az emberáldozás alig ezer esztendővel ezelőtt szűnt meg. A régi időkben, amikor valamilyen fontos, új építkezésbe fogtak, szokás volt leölni egy emberi lényt „alapozási áldozásul”. Mózes tiltotta az ilyen alapozási áldozásokat, de az izraeliták röviddel a halála után visszatértek azokhoz. Annak látványa, hogy Ábrahám rákényszerült Izsák fia feláldozására, bár a polgárosodott ember érzékenységét sérti, de az akkoriban élt emberek számára nem volt valamiféle új vagy furcsa eszme. Hosszú időn át elterjedt szokás volt az apák körében, amikor erős érzelmi túlterhelés alá kerültek, hogy feláldozzák az elsőszülött fiukat. Egykor létezett egy olyan, világszerte elterjedt és mély meggyőződés, miszerint szükséges emberáldozatot felajánlani, amikor valamilyen rendkívüli vagy szokatlan dolog történt.

89:7. VÁLTOZÁSOK AZ EMBERÁLDOZÁSBAN Mózes kísérletet tett arra, hogy véget vessen az emberáldozásnak azáltal, hogy bevezette a pénzbeli megváltást, mint helyettesítő intézményt. Azok a csoportok, melyek felhagytak az elsőszülött fiaik feláldozásával, hamarosan nagy előnyre tettek szert a kevésbé haladó szomszédaikkal szemben, akik e kegyetlen tetteket tovább folytatták. Szokás volt némely csecsemőt magára hagyva halálnak kitenni. Ha a gyermek életben maradt, akkor úgy gondolták, hogy az istenek közbeavatkozása tartotta életben, mint ahogy ezt hitték Szargon, Mózes, Czírus és Romulusz esetében is. Később az elsőszülött fiakat szent vagy áldozati jellegűnek minősítették. Később az istenek számára áldozatul szánt hajadon dönthetett úgy, hogy megváltja az életét azzal, hogy a testét a templom szent nemi szolgálatába állítja. Vallási szertartásnak minősült az, hogy a férfiak nemi kapcsolatot létesítettek ezekkel a szent hajadonokkal. A templomi bujálkodás végül elterjedt szerte Dél-Európában és Ázsiában. A legmagasabb rangú nők töltötték meg a templomcsarnokokat és szentelték az így megkeresett pénzt mindenféle szent szolgálatra és a köz javát szolgáló munkákra. A jobb sorból való nők közül sokan templomi nemi szolgálat révén gyűjtötték össze a hozományukat, és a legtöbb férfi a házasuláskor előnyben részesítette az ilyen nőket.

89:8. MEGVÁLTÁS ÉS SZÖVETSÉGEK Az emberben végül megfogant az ötlet, hogy a test valamely részével lehetne helyettesíteni a régibb és teljes emberáldozást. A férfiakat körülmetélték; a nők fülét kilyukasztották. A fej leborotválása és a szőrzet levágása hasonlóképpen a vallási áhítat formái közé tartozott. Az eunuchhá tevés eleinte az emberáldozás eszméjének egy módosulata volt. Az evolúciós ember végezetül olyan erkölcsi méltóságra tett szert, melynek birtokában már mert alkudozni az isteneivel. A korai ima aligha volt istenimádás; az egyfajta alkudozó kérelem volt egészségért, vagyonért és életért. És az imák sok tekintetben nem sokat változtak az idő múlásával. 76


89:9. ÁLDOZÁSOK ÉS SZENTSÉGEK A korai áldozási szokások nemzették a későbbi szentségszertartásokat, és mindeme szertartásbeli fejlődés hatalmas közösségszervező hatást gyakorolt. A héberek sokáig őrizték e szokást a páska-ünnephez tartozó szertartások részeként, és ebből a szertartásrendből ered az áldozás későbbi keresztény változata. A korai zsidó testvériesség áldozási vérügylet volt. Pál az „örök szövetség vérén” egy új keresztény tiszteletfajta kiépülését indította el. Az ő istentani engedményei jelzik, hogy még a kinyilatkoztatás esetében is figyelembe kell venni a fejlődésnek a fokozatosság elvén alapuló szabályozását. Pál szerint Krisztus lett az utolsó és tökéletesen elégséges emberi áldozat; ezzel az isteni Ítélő most már teljesen és mindörökre megelégedett. Sokan még mindig hisznek a vér árán való üdvözülésben, de ez legalább már képletessé, jelképessé és titokzatossá vált.

89:10. A BŰN MEGBOCSÁTÁSA A bűn fogalma újraértelmezendő úgy, mint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. A bűnösség tudata vagy érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása; ez nem szükségszerűen bűn. Ha nincs tudatos hűtlenség az Istenséggel szemben, akkor nincs valódi bűn sem. A bűn Istenség általi megbocsátása nem más, mint a hűségviszony megújítása azon időszak után, amikor az emberben tudatosul e kapcsolatok szünetelése, mely a tudatos lázadás következménye volt. A megbocsátást nem kell keresni, hanem csak fogadni kell, mint annak tudatosulását, hogy a teremtmény és a Teremtő közötti hűségviszony helyreállt. És az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedés során.

90. ÍRÁS: SÁMÁNIZMUS – JAVASOK ÉS PAPOK Melkizedek AHOGY a szertartás az embernek az anyagit meghaladó területekről alkotott egyre összetettebb fogalmára válaszul egyre bonyolultabbá vált, elkerülhetetlenül a javasok, sámánok és papok irányítása alá került. A vallás ezzel egy új szakaszba lép, egy olyan szakaszba, ahol fokozatosan másodkézből valóvá válik; mindig egy javas ember, egy sámán vagy egy pap áll a hívő és az imádat tárgya között. És ma a szervezett vallási hit legtöbb urantiai rendszere erről az evolúciós fejlődési fokról lép tovább.

90:1. AZ ELSŐ SÁMÁNOK – A KURUZSLÓK A sámán a legkiválóbb javas volt. Számos népcsoportnál a sámán magasabb rangban állt, mint a harcifőnök. A sámánok közül sokan rángógörcsben szenvedők voltak, sok nő pedig az önuralom kóros hiányától szenvedett. A sámánok nagy többsége hitt a maguk szellemi megszállottságában. Sokuk agyafúrt és ügyes szélhámosként működött. A bűvészmutatványokat az együgyű nép természetfelettinek tartotta, és a hasbeszélést is a ravasz papok használták először. A régi korok sok sámánja akaratlanul is delejes állapotba esett. Amikor egy sámán nem tudott eleget tenni a kötelezettségének, akkor vagy lefokozták vagy megölték. Így az őszinte sámánok hamar eltűntek; csak az agyafúrt színészkedők maradtak meg. A sámánhit kivette a törzsi ügyek kizárólagos irányítását az öregek és az erősek kezéből és átadta a ravaszok, az okosak és az előrelátók kezébe.

90:2. SÁMÁNSZOKÁSOK Az emberi faj már nagyon korán kereste az emberfeletti segítséget, a kinyilatkoztatást; és az emberek elhitték, hogy a sámán ténylegesen ilyen kinyilatkoztatásokat kap. A hivatásuk fejlődésének korai szakaszában a sámánok olyan területekre kezdtek szakosodni, mint az esőcsinálás, a gyógyítás és a bűneset-felderítés. A kezdetleges csillagjóslás világszerte elterjedt hiedelem és gyakorlat volt; az álomfejtés szintén széles körben elterjedt. Értelmesnek tartott

77


emberek ezrei még mindig hiszik, hogy az égitestek együttállása meghatározza a különböző földi események kimenetelét. A hiszékeny emberek még mindig jövendőmondókhoz járnak. A régi idők sámánjai sokféleképpen és körmönfont módszerekkel alapozták meg a hírnevüket úgy, mint az Isten hangjai és a gondviselés őrei. A sámánok jól öltöztek és rendszerint több feleségük volt; ők voltak az eredeti főnemesség, akik mentesültek mindenféle törzsi megszorítás alól. Minduntalan igazi látnokok és tanítók léptek fel, hogy leleplezzék a sámánizmust és lerántsák róla a leplet.

90:3. A BETEGSÉGRŐL ÉS A HALÁLRÓL ALKOTOTT SÁMÁNFELFOGÁS Lévén, hogy minden betegséget és magát a halált is eredetileg szellemjelenségnek tekintették, elkerülhetetlen volt, hogy a sámánok, miközben javasokként és papokként működtek, ne dolgozzanak orvosokként és sebészekként is. A viszonylag újabb időkben az hiszik az emberek, hogy a betegség a bűnért járó büntetés. A régi görögök az elsők között ismerték fel, hogy minden betegségnek természetes okai vannak. A tudományos korszak lassan, de biztosan megsemmisíti az embernek a betegségről és a halálról alkotott ősrégi elméleteit.

90:4. A GYÓGYÍTÁS A SÁMÁNOK GYAKORLATÁBAN Az ősemberek egész élete megelőző jellegű volt. Feltétlenül hittek a gyógyítási módszereikben, és az már önmagában is erős orvosság. Az emberiesség terén nagy előrelépést jelentett, amikor a sámánkodás fejlődése a betegségek kezelésébe beleegyező papokat és javasokat hozott elő. A betegség megállapításának szokásos módszere volt valamely állat beleinek a vizsgálata. A sámánok megtanulták ellátni a töréseket és a ficamokat, megnyitni a keléseket és a tályogokat; a sámánnők szakavatott bábák lettek. Az érintett testrészek köpölyözését és leszívását, valamint az érvágást értékes segítségnek tartották a betegséget okozó szellemtől való megszabadulásban. A gőzfürdőket nagyra tartották. A böjtölést, a szabott étrendet és a bőrizgatást gyakorta alkalmazták gyógymódokként. A sámánok hitték, hogy a betegséget okozó szellemek a kellemetlen szagú és rossz ízű orvosságok révén kiűzhetők a testből. A nyers kakaó és a kinin jelentőségének felismerése a legkorábbi gyógyszerészeti felfedezések közé tartozott. A görögök voltak az elsők, akik a betegek kezelésére valóban értelmes módszereket dolgoztak ki.

90:5. PAPOK ÉS SZERTARTÁSOK A szertartás a szokás és a mítoszok megszentesítésének eljárása. A szertartás lényege a végrehajtás tökéletességében rejlik; a vadaknál a szertartásos szokást tökéletes pontossággal kell gyakorolni. A megszokott eljárás végül a társadalmi szertartások és vallási istentiszteletek mai fajtáivá fejlődött. Évtízezredeken át szertartásos eljárások végtelen sora akadályozta a társadalmat és sújtotta átokkal a polgárosodott viszonyokat. A papok mindig is törekedtek arra, hogy mély benyomást tegyenek az egyszerű népre és félelemmel vegyes tiszteletet keltsenek benne azáltal, hogy a vallási szertartást valamilyen idegen nyelven tartották és különféle testtartásokat vettek fel. Mihelyt a vallás intézményesült, e papok azt állították, hogy „náluk a mennynek kulcsai”. A papság sokat tett a tudományos fejlődés késleltetése és a szellemi haladás akadályozása érdekében. Nem lehet tagadni, hogy a papok valóságos nyűgöt jelentettek az emberi csoportoknak, de az igazi vallási vezetők felbecsülhetetlen értékkel bírtak azáltal, hogy mutatták az utat a felsőbb és jobb valóságok felé.

91. ÍRÁS: AZ IMA FEJLŐDÉSE Közteslények Vezetője AZ IMA, mint vallásközvetítő, a korábbi nem vallásos magánbeszéd és párbeszéd kifejezési formáiból alakult ki. Az ősember öntudatának éledésével megjelent az egyéb-tudatosulás szükségszerű következménye, vagyis a társadalmi válaszra és az Isten felismerésére való kettős képesség. 78


91:1. A KEZDETLEGES IMA A vallás és annak közvetítői, melyek közül a legfontosabb az ima, csakis azokkal az értékekkel társulnak, melyek általános társadalmi elismertséggel bírnak. Az ima ezért nagyon hamar a társadalmi evolúció, az erkölcsi fejlődés és a szellemi előrelépés hathatós támogatójává vált. Az ősi emberek nem fogták fel, hogy az anyagi dolgok nem az ima területére valók. Az igazi imádság addig nem jelenik meg, amíg a vallásos segédkezés közvetítőjét az ember személyesként meg nem jeleníti.

91:2. AZ IMA KIALAKULÁSA Az első imák pusztán szóban kifejezett kívánságok, az őszinte vágyak kifejezései voltak. Az ima ezután a szellemek együttműködését biztosító eljárássá vált. Majd pedig abban érte el a magasabb rendű célját, hogy segítette a vallást minden arra érdemes érték megőrzésében. A legigazibb ima a valóságban nem más, mint az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség. Az átlagos halandó mindennapi tapasztalataiban az ima igencsak az embernek a saját tudatalattijával folytatott beszélgetésének jelensége. De van az imának egy olyan területe is, ahol az értelmileg élénk és szellemileg fejlődő egyén többé-kevésbé kapcsolatot teremt az emberi elme tudatfeletti szintjeivel, az emberben lakozó Gondolatigazító működési területével. Az ima nagymértékben hozzájárul a fejlődő emberi elme vallási érzületének fejlődéséhez. Igen erőteljesen járul hozzá a személyiség elszigetelődésének megakadályozásához.

91:3. AZ IMA ÉS A MÁSODIK ÉN A termékeny képzelőerő megjelenésekor hajlamosak a képzeletbeli társakkal való beszélgetésre. Így a nyiladozó tudatos én bensőséges kapcsolatra törekszik a képzelt második énnel. Amint a második én felfogása eléri az isteni méltóság felsőbb rendjét, az ima mint vallási közvetítő már meg is jelent. Az ima mindig is közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő szokás. Az ima mindig is kettős emberi tapasztalás volt és az is lesz mindig: szellemi módszerrel társult lélektani eljárás. A felvilágosult imának el kell ismernie az Igazító tényszerű jelenlétét ahhoz, hogy szemtől szemben beszélhessen, mondhatni, olyan valódi és igazi és isteni második énnel, mely őbenne lakozik – az élő Istennek, az Egyetemes Atyának a valódi jelenlétével és lényegével.

91:4. ERKÖLCSI IMÁDKOZÁS Az önző imádkozás minden olyan erkölcstan szellemét sérti, amely szeretetteljes igazságosságon alapul. Az imát sohasem szabad úgy lealjasítani, hogy helyettesítse a tettet. Minden imátokban legyetek pártatlanok; ne várjatok az Istentől részrehajlást. Amikor az imádkozó az imájában nem akar semmit magának és a társainak sem, akkor a lélek ilyen viszonyulásai az igaz imádás szintjeihez közelítenek. A hiten alapuló valódi ima mindig hozzájárul az életminőség javulásához. Emlékezzetek, hogy még ha az ima nem is változtatja meg az Isten hozzáállását, nagyon gyakran komoly és tartós változásokat hoz a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban. A fejlődő fajok férfijai és női esetében az ima sok lelki nyugalomnak, derűnek, higgadtságnak, bátorságnak, önuralomnak és elfogulatlanságnak volt az előidézője.

91:5. AZ IMA TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI Az ima, mint az Istenség imádásának jellemző vonása minden más ilyen eljárást meghalad, lévén, hogy isteni eszményképek műveléséhez vezet. Az ilyen imádkozás eredménye az emberi jellem gyarapodása és az emberi személyiség szervesebb egyesülése. A csoportos vagy gyülekezeti imádkozás nagyon hatékony annyiban, hogy annak következményei erőteljesen közösségszervező hatásúak. Az ima eredményességéhez szükséges, hogy a személynek, akiért imádkoznak, tudnia kell, hogy imádkoznak érte, és az imádkozó személynek bensőséges, társas jellegű kapcsolatba kell kerülnie azzal a személlyel, akiért imádkozik. A jelképek nélkül is Isten-tudatosaknak nem szabad

79


megtagadniuk a jelkép kegyes segédkezését azoktól, akik a forma és a szertartás nélkül nehéznek találják az Istenség imádását. Az ájtatos istenimádásban a legtöbb halandó elképzeli maga számára az áhítata tárgyának és céljának valamilyen jelképét.

91:6. AZ IMA TERÜLETE Az ima nem a valós és szervi betegségek gyógyítására szolgáló eljárás, de óriási mértékben hozzájárult a kicsattanó egészség élvezetéhez és számos elmebéli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. Az ima még a tényleges bakteriális betegség esetében is sokszor javította az egyéb gyógymódok hatásosságát. Az ima számos érzékenykedő és panaszkodó beteget a türelem mintaképévé és az összes többi szenvedő ember számára ösztönzést jelentővé tett. Az ima egészséges lélektani szokás, függetlenül annak vallási vonatkozásaitól és szellemi jelentőségétől. Soha ne habozz az előtted álló problémákkal való elszánt és bátor szembenézés során téged vezérlő és megtartó bölcsességet és szellemi erőt kérni tőle. Imádkozz a tudományos tények, a világösszképi bölcsesség, az értelmi őszinteség és a szellemi hit tükrében. Imádkozzatok úgy, ahogy Jézus tanította a tanítványainak – őszintén, önzetlenül, pártatlansággal és kételkedés nélkül. A hiten alapuló ima lelki és szellemi velejárói közvetlenek, személyesek és tapasztalást eredményezők.

91:7. A MEGMAGYARÁZHATATLAN KERESÉSE, ÖNKÍVÜLET ÉS IHLETETTSÉG A letűnt korok nagy vallási tanítói és látnokai nem voltak szélsőséges titokzatoskodók. Ők Istent ismerő férfiak és nők voltak, akik úgy szolgálták az Istenüket a legjobban, hogy önzetlen segédkezést végeztek a halandó társaik számára. A valódi szellemi öröm rendszerint nagy, kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár. A megmagyarázhatatlan keresésével, az elragadtatással és az ihletettséggel kapcsolatban szerzett mindeme különös vallási tapasztalások gyakorlati próbája, hogy megfigyeljük, e jelenségek vajon rábírják-e az egyént arra, hogy: jobb és teljesebb testi egészségnek örvendjen; az elméje használata során hatékonyabban és gyakorlatiasabban működjön; teljesebben lényegítse szellemivé a mindennapi életét; jobban örömét lelje az igazság, a szépség és a jóság szeretetében és értékelésében; megőrizze a már felismert társadalmi, helyes magatartásbeli, erkölcstani és szellemi értékeket; és javítsa a szellemi látásmódját – az Isten-tudatosságot.

91:8. AZ IMÁDKOZÁS MINT SZEMÉLYES TAPASZTALÁS Az ima a személyiségnek az Istenség akaratához való igazodásra irányuló erőfeszítése. Az ima lehet az Isten-tudatosság önkéntelen kifejeződése vagy lehet istentani fordulatok értelmetlen szavalása. A valódi imádkozás célja valóra válik. Az ima azért emeli fel az embert, mert ez olyan eljárás, mely a világegyetem felszálló szellemi áramlatainak igénybevételével hozza el a fejlődést. Az igazi ima hozzájárul a szellemi gyarapodáshoz, változtat a hozzáállásokon, és megadja azt a megelégedést, mely az isteniséggel való bensőséges kapcsolatból fakad. Ez a legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő. A szavak lényegtelenek az imában. Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra. Az ima nem a küzdelem elől való kitérés módja, hanem sokkal inkább a lelki gyarapodás feszültség jelenlétében való ösztönzője. Csakis értékekért imádkozzatok, ne dolgokért; szellemben való gyarapodásért, ne önös megelégedésért.

91:9. A HATÉKONY IMA FELTÉTELEI Ha hatékonyan kívánsz imádkozni, szem előtt kell tartanod a hatékony kérelmezés törvényeit: 1. Meggyőző imádkozónak kell minősülnöd azáltal, hogy őszintén és bátran szembenézel a világegyetemi valóság problémáival. 2. Ténylegesen kimerítetted már a saját, emberi igazodási lehetőségeidet. 3. A szellemi növekedés átformáló befogadásának kell szentelned magadat. 4. Őszintén válaszd az isteni akaratot. 5. Az Atya tényleges akarata feltétlen és tevékeny teljesítésének kell szentelned magad. 6. Fohászod kizárólag isteni bölcsességre irányuljon. 7. És legyen hited – élő hited.

80


92. ÍRÁS: A VALLÁS FEJLŐDÉSÉNEK KÉSŐBBI SZAKASZA Melkizedek AZ EMBER az evolúciós tapasztalásának részeként már jóval azelőtt rendelkezett természetes eredetű vallással, mielőtt bármiféle rendszeres kinyilatkoztatásra sor került volna az Urantián. A vallás fejlődésének felgyorsítására az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd mellett a Szent Szellem¸később pedig a Gondolatigazítók, a szeráfok és az Igazság Szelleme segédkezésén keresztül került sor. Ezen isteni közvetítők hatóerejének nagy része eddig még sohasem kapott lehetőséget a kifejeződésre; nagy részük az eljövendő korszakokban fog megnyilatkozni, amint a halandói vallás a morontia érték és a szellemi igazság mennyei magasságaira törve szintről szintre egyre feljebb jut.

92:1. A VALLÁS EVOLÚCIÓS TERMÉSZETE A vallás a természetimádástól a kísértetimádáson keresztül a bűvtárgyi hitig fejlődött végig a fajok vademberi gyermekkorán át. A polgárosodás beköszöntével az emberi faj a titokzatosabb és jelképibb hiedelmeket tette magáévá, míg manapság az emberiség a közelgő érettségében kezd felnőni a valódi vallás elismeréséhez, sőt magának az igazság kinyilatkoztatásának a kezdetéhez is. A vallás bármely korszakban a társadalom igazodása ahhoz, ami rejtélyes. A rejtelem és a hatalom mindig is ösztönözte a vallási érzületeket és félelmeket. Az alapvető vallási ösztönző mindig a félelem volt. A polgárosodás kibontakozásával a félelmet módosítja a hódolat és a csodálat. Jézus, a vallásos élet legmagasabb rendű kinyilatkoztatása azt hirdette, hogy „az Isten szeretet”.

92:2. A VALLÁS ÉS AZ ERKÖLCSÖK A vallás a legmerevebb és a legszilárdabb minden emberi intézmény közül, viszont nehézkesen igazodik a változó társadalomhoz. A vallás az erkölcsökbe kapaszkodik – ahhoz, ami ősi és feltehetően szent. Az újdonságot mindig is szentségtörésnek tekintették. Sok mindent, amit egy nemzedék esetleg durván illetlennek tart, a korábbi nemzedékek az elfogadott erkölcseik részének, sőt elfogadott vallási szokásoknak tekintették. Ostoba dolog a vallási növekedés túl hirtelen felgyorsításával próbálkozni. Az emberfajták csak felületesen fogadnak el valamely furcsa és új vallást; azt ténylegesen is az erkölcseikhez és a régimódi hiedelmeikhez igazítják. A vallás egykor jóváhagyta gyakorlatilag mindazt, amit ma erkölcstelen vagy bűnös dolognak tekint. A lelkiismeret nem isteni hang, mely az emberi lélekhez beszél. Az pusztán az adott létezési szakasz erkölcseinek a helyest és az erkölcsöst megjelenítő eredője.

92:3. AZ EVOLÚCIÓS VALLÁS TERMÉSZETE Mindig emlékezzetek arra, hogy az emberek a tiszteletfajtákat nem az igazság felfedezése, hanem inkább a hitvallásaik terjesztése céljából alakítják ki. Az evolúciós vallás nem gondoskodik változásról vagy felülvizsgálatról. A kifejlődött vallás azért parancsol tiszteletet, mert a követői hiszik, hogy az Az Igazság. Csupán kétféle hatás képes módosítani és nemesebbé tenni a természetes vallás hittételeit: a lassan fejlődő erkölcsök nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása. Amikor felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy a vallás alapvető fontosságú volt a civilizáció kibontakozása és megmaradása szempontjából, fel kell jegyeznünk azt is, hogy a természetes vallás szintén sokat tett a polgárosodás megnyomorításáért és hátráltatásáért. Az evolúciós vallás lett az ember legköltségesebb, viszont egyedülállóan hatékony intézménye. A vallás volt minden időkben az erkölcsi rendőri erő. Az evolúciós vallásnak mindig tovább kell csiszolódnia és nemesednie a kinyilatkoztatott vallás folyamatos bírálata alatt és az igazi tudomány tüzes kemencéje által.

81


92:4. A KINYILATKOZTATÁS AJÁNDÉKA A kinyilatkoztatás evolúciós, de mindig fokozatos. A kinyilatkoztatás küldetése, hogy megrostálja és megtisztítsa az egymást követő evolúciós vallásokat. Számos vallási kinyilatkoztatásra került sor, de csupán öt bírt korszakos jelentőséggel. Ezek a következők: 1. A dalamatiai tanítások. Van munkáját kivéve a dalamatiai kinyilatkoztatás befolyásoló ereje gyakorlatilag elveszett az egész világ számára. 2. Az édeni tanítások. Ádám befejezetlen tanításait továbbvitték a szetfi papok, és ezen igazságok némelyike sohasem veszett el teljesen a világ számára. 3. A sálemi Melkizedek. A tanításainak sarkalatos tantételeit a bizodalom és a hit képezte. 4. A názáreti Jézus. Az ő tanításának lényege a szeretet és a szolgálat volt. 5. Az Urantia írások. Ezek alkotják az igazságnak az Urantia halandói számára való legutóbbi bemutatását. De a kinyilatkoztatás sohasem lehet teljes, ha nem jut el az Egyetemes Atyáig. Minden más mennyei segédkezés nem más, mint részleges, átmeneti és gyakorlatilag az idő és tér helyi viszonyaira szabott.

92:5. A NAGY VALLÁSI VEZETŐK A legtöbb nagy vallási korszakot valamely kiemelkedő személyiség élete és tanításai nyitották meg. Az újabb idők tanítóinak szerbe-számbavételekor hasznos dolog besorolni őket az Ádám utáni Urantia hét nagyobb vallási korszakának valamelyikébe: 1. A szetfi időszak. A szetfi papok tanításainak hatása a görögök, a sumérok és a hinduk körében maradt fenn a legtovább. 2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora. Az urantiai vallás újjáalakulása nem kis mértékben e tanítók erőfeszítéseinek volt köszönhető. 3. A Melkizedek utáni kor. Bár Amenemope és Ikhnaton is ebben az időszakban tanított, a Melkizedek utáni kor kiemelkedő vallási lángelméje Mózes volt. 4. A Krisztus előtti hatodik század volt az Urantia által megtapasztalt vallási eszmélés legnagyobb korszakainak egyike. A kor tanítói közé tartozott Gautama, Konfuciusz, Lao-ce, Zoroaszter, valamint a dzsainista tanítók. 5. A Krisztus utáni első század. A tárzusi Pál és az alexandriai Filó tartozott e kor legnagyobb tanítói közé. 6. A Krisztus utáni hatodik század. Mohamed a korának számos vallásához képest magasabb rendű vallást alapított. 7. A Krisztus utáni tizenötödik század. Ez az időszak két vallási mozgalomnak volt a tanúja: a keresztény egység felbomlásának nyugaton és egy új vallás egységbe rendeződésének keleten. Keleten az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait Nának és követői foglalták magasabb egységbe a szikhizmusban, mely Ázsia egyik leghaladóbb vallása lett. Az Urantia jövőjét kétségkívül a vallási igazság tanítóinak megjelenése fogja jellemezni. De csak remélni lehet, hogy e jövőbeli látnokok buzgó és őszinte törekvései nem annyira a vallások közötti korlátok erősítésére fognak irányulni, hanem inkább a szellemi istenimádás vallási testvériségének erősítésére, a sataniabeli Urantiára olyannyira jellemző különféle értelmi istentanok számos követője javára.

92:6. AZ ÖSSZETETT VALLÁSOK A huszadik századi urantiai vallások tanulmányozása érdekes képet mutat az ember imádatkésztetésének társadalmi fejlődéséről. Sok vallás igen keveset fejlődött a kísértettisztelet napjai óta. Az Urantián az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás egymás mellett fejlődik. A huszadik századi Urantia vallásai rendre a következők: 1. Hinduizmus – a legősibb. 2. A héber vallás. 3. Buddhizmus. 4. A konfuciánus tanok. 5. A taoista hitek. 6. Zoroasztrizmus. 7. Sintó. 8. Dzsainizmus. 9. Kereszténység. 10. Iszlám. 11. Szikhizmus – a legújabb. Az ősidők leghaladóbb vallásai közé a judaizmus és a hinduizmus tartozott. A nagy nemzetközi, fajközi vallások közé a héber, a buddhista, a keresztény és az iszlám hit tartozik. A keresztény vallást elsősorban három egyén alakította ki: Filó, Péter és Pál.

92:7. A VALLÁS TOVÁBBFEJLŐDÉSE Új vallásokat nem lehet kitalálni; azok vagy kialakulnak, vagy kinyilatkoztatás által hirtelenül megjelennek. A számos urantiai vallás mind jó addig, amíg közelebb viszik az embert Istenhez és

82


lehetővé teszik az Atya felismerését az ember számára. Bármely hívőcsoport tévedésbe esik, amikor úgy gondolja, hogy az ő hitvallásuk Az Igazság. Nincs olyan urantiai vallás, mely ne tanulmányozhatná haszonnal és ne fogadhatná be azon igazságok legjavát, melyek minden más vallásban megvannak, mert mind tartalmaz igazságot. A vallások sohasem remélhetik a hitvallások azonosságát, de megvalósíthatják, és egy napon meg is fogják valósítani az egységet a mindenek Atyjának igaz imádásában. Az embert alapvetően befolyásolták nemcsak az Istenségről alkotott fogalmai, hanem ama hősök jelleme is, akiket a hódolatához választott. Felettébb szerencsétlen dolog, hogy azok, akik eljutottak oda, hogy az isteni és feltámadt Krisztust tiszteljék, megfeledkeztek az emberről – a derék és bátor hősről – József-fia-Jósuáról. A mai kor embere azzal a feladattal szembesül, hogy több emberi értéket kell újragondolnia egyetlen nemzedék alatt, mint a korábbi kétezer év alatt. Az igaz vallásnak mindig egyszerre kell lennie minden tartósan fennálló társadalom örök alapjának és vezérlő csillagának.

93. ÍRÁS: MAKIVENTA MELKIZEDEK Melkizedek A MELKIZEDEKEKET széles körben ismerik veszélyhelyzeti Fiakként. Amikor valamilyen rendkívüli probléma adódik, nagyon gyakran egy Melkizedek fogadja el a megbízást. A világegyetemi fiúi besorolásúak Melkizedek rendje eddig rendkívüli tevékeny volt az Urantián. Az élethordozók mellett egy tizenkét tagú testület szolgált. Később egy tizenkét tagú testület lett a világotok megbízottjává nem sokkal a Kaligasztia-féle elszakadást követően, Ádám és Éva koráig. E tizenkét Melkizedek Ádám és Éva vétkezését követően visszatért az Urantiára, és bolygói megbízottakként tevékenykedtek tovább egészen addig a napig, amikor a názáreti Jézus, az Ember Fiaként az Urantia címzetes Bolygóhercege lett.

93:1. A MAKIVENTA MEGTESTESÜLÉS Az ádámi küldetés sikertelenségét követő évezredek alatt a kinyilatkoztatott igazság kihunyásának veszélye fenyegetett az Urantián. A tizenkét Melkizedek-megbízottal közölték, hogy a maguk döntése szerint kell folytatniuk az igazság megtartását. Makiventa Melkizedek, a tizenkét bolygói megbízott egyike önként vállalkozott arra, hogy megtegye azt, amit az egész Nebadon történelmében előzőleg csupán hat alkalommal tettek meg: hogy a teremtésrész világi embereként személyesüljön meg a földön. A szalvingtoni hatóságok e küldetést engedélyezték, és Makiventa Melkizedek tényleges megtestesülésére annak a helynek a közelében került sor, mely a palesztinai Sálem városa lett.

93:2. SÁLEM BÖLCSE 1.973 évvel Jézus születése előtt kapták meg az urantiai emberfajták Makiventát. Őt halandó ember először akkor látta meg, amikor belépett Amdon sátrába és azt mondta a pásztornak: „Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek, az egyetlen Istennek papja.” Néhány éven belül a Melkizedek tanulók, tanítványok és hívők csoportját gyűjtötte maga köré, akik a későbbi sálemi közösség magvát képezték, mely települést később Jeruzsálemnek neveztek el. A kinézetét tekintve a Melkizedek hasonlított az akkori, kevert fajú nodfi és sumér népek embereire, mintegy 180 centiméter magas és tiszteletet parancsoló megjelenésű volt. A ruházatán elől egy három egyközepű körből álló jelvényt viselt, mely a paradicsomi Háromság sataniai jelképe. Beszélt káldul és még hat másik nyelven is. Gondolatigazítót kapott, mely képessé tette az Atya e szellemét arra, hogy oly hősiesen működjön a későbbi Istenfiú, Mihály emberi elméjében. Makiventa teljes kapcsolatban állt a bolygói felügyelői testületbeli tizenegy társával.

83


93:3. A MELKIZEDEK TANÍTÁSAI Egy évtized alatt a Melkizedek megszervezte a sálemi tanhelyeit, mégpedig ama régi rendszer mintájára, melyet még a második Éden szetfi papjai alakítottak ki. A Melkizedek az egy Isten, az egy egyetemes Istenség fogalmát tanította, de megengedte az embereknek, hogy e tanítást összekapcsolják a Csillagvilági Atyával, akit ő El Elyonnak – a Fenségesnek – nevezett. Némelyek számára a Melkizedek magasabb szintű igazságot tanított, beleértve a helyi világegyetem működését és szerveződését is, míg a ragyogó tanítványának, a kéni Nordannak és a legkomolyabb hallgatóiból álló csoportnak a felsőbb-világegyetemről, sőt a Havonáról szóló igazságokat is megtanította. A Melkizedek azt tanította, hogy valamikor a jövőben egy másik Istenfiú jön el olyan húsvér testben.

93:4. A SÁLEMI VALLÁS A sálemi istenimádás szertartásai igen egyszerűek voltak. A Melkizedek egyházhoz tartozó minden személy írásban is kötelezte magát a sálemi hármas hitvallás és a Melkizedek-féle hét parancsolat megtartására. De még egy ilyen rövid és egyszerű hitnyilatkozat is túl sok és túl haladó volt az akkori idők emberei számára. A Melkizedek jól tudta, hogy milyen nehéz dolog egyből kigyomlálni a régi, bevett szokásokat és ennek megfelelően bölcsen felajánlotta ezeknek az embereknek, hogy a hús és vér áldozásának régebbi szokását a kenyér és bor szentségével helyettesítsék. Azonban a Melkizedeknek sohasem sikerült teljesen kitörölnie ezt az áldozási hajlamot a követői vallási szokásai közül. Jézushoz hasonlóan a Melkizedek is szigorúan ügyelt az alászállási küldetésének teljesítésére. Nem próbálkozott az erkölcsök átalakításával vagy a világ szokásainak megváltoztatásával. Két feladat teljesítése céljából jött el: hogy életben tartsa a földön az egy Isten igazságát és hogy előkészítse a terepet ezen Egyetemes Atya paradicsomi Fia későbbi halandói alászállásához.

93:5. ÁBRAHÁM KIVÁLASZTÁSA A Melkizedek Ábrahám felelősségévé tette az egy Isten igazságának életben tartását. A Melkizedek-megbízottak már egy ideje figyelemmel kísérték Ábrahám őseit, és erősen bíztak egy olyan utód megjelenésében egy bizonyos nemzedékben, akit értelem, kezdeményezőkészség, éleselméjűség és őszinteség jellemez. Ábrahám felmenőinek tanulmányozása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Makiventa Sálemben jelenjen meg és ne Egyiptomban, Kínában, Indiában vagy az északi törzseknél. Ábrahámnak királyi ambíciói voltak. Amikor a Melkizedek hírét vette Ábrahám hadüzenetének, elindult, hogy lebeszélje a háborúról, de csak az egyik korábbi tanítványát érte el, amint az győztesen visszatér a csatából. Ábrahám kitartott amellett, hogy Sálem Istene adott neki győzelmet az ellenségei felett és ragaszkodott ahhoz, hogy a hadizsákmány tizedét a sálemi kincstárnak adja. Ábrahám lett a tizenegy törzs második szövetségének vezetője és nemcsak tizedeket fizetett a Melkizedeknek, hanem gondoskodott arról is, hogy a közelben élők mindegyike is hasonlóan járjon el. Ábrahám igen jó úton haladt afelé, hogy erős államot építsen ki Palesztinában.

93:6. A MELKIZEDEK SZÖVETSÉGE ÁBRAHÁMMAL A Melkizedek meggyőzte Ábrahámot arról, hogy hagyjon fel az anyagias hódítási tervével és a világi uralkodással a mennyországra vonatkozó szellemi terv érdekében. Azt mondta Ábrahámnak: „Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és így lesz a te magod.” Nem sokkal e szövetség megkötése után történt, hogy a Melkizedek ígéretének megfelelően megszületett Izsák, Ábrahám fia. Izsák születését követően Ábrahám igen lelkes hozzáállást tanúsított a Melkizedekkel való szövetség iránt, a nevét megváltoztatta Ábrámról Ábrahámra. Ábrahám újra a sálemi közösség polgári és katonai vezetője lett, mely Melkizedek-testvériség nyilvántartásában, annak virágzása teljében, több mint százezer rendszeres tizedfizető szerepelt. Nemcsak hogy kiterjesztette a dézsmarendszert, hanem meghonosította a

84


tanhely működtetésének számos fejlett módszerét, s emellett nagymértékben hozzájárult a hittérítői feladatokat ellátó részleg jobb működtetéséhez is. Ábrahám eszes és rátermett üzletember volt; nem volt valami jámbor, viszont talpig becsületes volt, és hitt Makiventa Melkizedekben.

93:7. A MELKIZEDEK-FÉLE HITTERJESZTŐK A Melkizedek még évekig folytatta a tanítványai oktatását és a sálemi hitterjesztők kiképzését, akik eljutottak az összes szomszédos törzshöz, később pedig az egész lakott világban mindenhova. A keleti félteke törzseinek megvilágosítása céljából Sálemből, Mezopotámiából és a Van-tó vidékéről kimerészkedett férfiak és nők élete és tapasztalásai az emberi fajról szóló beszámoló egyik hősi fejezetét alkotják. Ám a feladat oly nagy volt és a törzsek olyannyira visszamaradottak voltak, hogy az eredmények átmenetinek és kétesnek bizonyultak. A korai sálemi hitterjesztők tanításai már jóval Jézus eljövetele előtt mindenfelé elmerültek a régebbi és általánosabb babonaságokban és hiedelmekben. Ti, akik ma a könyvnyomtatás előnyeit élvezitek, aligha érthetitek meg, hogy milyen nehéz volt megtartani az igazságot e korai időkben. Az új kinyilatkoztatás mindig beszennyeződik a régebbi evolúciós hiedelmekkel.

93:8. A MELKIZEDEK TÁVOZÁSA Röviddel Szodoma és Gomorra pusztulása után történt, hogy Makiventa úgy döntött, befejezi az urantiai veszélyhelyzeti alászállását. Számos körülmény befolyásolta a Melkizedek azon döntését, hogy véget vet a húsvér testben való ittlétének, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy az emberek egyre inkább hajlottak arra, hogy valamilyen természetfeletti lényt lássanak benne, aki egyébként volt is; de a követői indokolatlanul hódolni kezdtek neki. Mindezek túl a Melkizedek kellő idővel Ábrahám halála előtt kívánta elhagyni a földi ténykedése színhelyét annak érdekében, hogy az egyetlen Isten igazsága erősen rögzüljön a követői elméiben. Ennek megfelelően Makiventa egy éjjelen visszavonult a sálemi sátrába, jó éjszakát kívánt az emberi társainak, és amikor azok reggel eljöttek hozzá, ő már nem volt ott, mert a társai elvitték.

93:9. A MELKIZEDEK TÁVOZÁSA UTÁNI IDŐK Ábrahámnak nagy próbatételt jelentett a Melkizedek oly hirtelen eltűnése. Bár kellően figyelmeztette a követőit arra, hogy egyszer majd el kell mennie úgy, ahogyan jött, az emberek mégsem nyugodtak bele a csodálatos vezetőjük elvesztésébe. A Sálemben kiépített nagyszerű szervezet csaknem eltűnt. De Ábrahámot nem sokáig tántorították el a Melkizedek utódjaként teljesítendő küldetésétől. Így Ábrahám újból nagy vezető lett Palesztinában. Ábrahám utolsó tette az volt, hogy hű szolgákat küldött ki abból a célból, hogy Izsák fia számára a maga népéből hozasson feleséget. Ábrahám népe körében már régóta szokás volt az unokatestvérek közötti házasságkötés. És Ábrahám az egykori sálemi tanhelyeken a Melkizedektől tanult Isten-hit mellett kitartva halt meg. A következő nemzedék nehezen tudta megérteni a Melkizedek történetét; ötszáz éven belül sokan az egész történetet már hitregének vették. Ábrahám nem volt olyan idős, mint ahogy azt a feljegyzések megadják, a felesége pedig sokkal fiatalabb volt. Ezeket az életkorokat szándékosan megváltoztatták annak érdekében, hogy biztosítsák Izsák későbbi állítólagos csodás születését. A zsidók eltorzították és elferdítették a hagyományaikat úgy, hogy az Isten kiválasztott népeként minden más emberfajtánál felsőbb rendűvé minősítették magukat. A héber írástudók ezért megsemmisítettek minden fellelhető feljegyzést a Melkizedek koráról. És így, amint a Melkizedeket szem elől veszítették, elveszítették e veszélyhelyzeti Fiúnak a megígért alászálló Fiú szellemi küldetésére vonatkozó tanítását is. Az utódaik közül csak igen kevesen voltak képesek vagy hajlandók felismerni és elfogadni Mihályt, amikor megjelent a földön húsvér testben úgy, ahogy azt Makiventa megjósolta.

85


93:10. MAKIVENTA MELKIZEDEK JELENLEGI HELYZETE Makiventa bolygói megbízott maradt Mihály urantiai győzelmének idejéig. Később a huszonnégy igazgató egyikeként a Jerusemen vállalt urantiai szolgálatot, és a közelmúltban emelkedett a Teremtő Fiú jerusemi személyes nagykövetének rangjára, viselve az Urantia Bolygóhercege Helyettesének címét. Az edentiai Fenségesektől származó közelmúltbeli határozatok, melyeket az uverszai Nappalok Elődei később jóváhagytak, erősen azt sugallják, hogy ezen alászálló Melkizedek rendeltetése az, hogy átvegye a bukott Bolygóherceg helyét, vagy esetleg úgy jelenik meg a földön, mint helyettes Bolygóherceg, Krisztus Mihály képviselője, aki jelenleg ténylegesen is viseli az Urantia Bolygóhercegének címét. Mindezek az elmélkedések, kiegészülve azzal a bizonyossággal, hogy Ítélkező és Háromsági Tanító Fiak egyaránt meg fognak jelenni, valamint a Teremtő Fiú kifejezett ígéretével, miszerint egyszer még visszatér, mindez az Urantia jövőjét bizonytalanná teszi és egyúttal az egész Nebadon világegyetem egyik legérdekesebb és legizgalmasabb szférájává is teszi.

94. ÍRÁS: A MELKIZEDEK TANÍTÁSOK KELETEN Melkizedek AZ URANTIÁN más vallásnak sohasem volt több olyan buzgó és törekvő hitterjesztője, mint e nemes férfiak és nők, akik a Melkizedek tanait magukkal vitték az egész keleti féltekére. A hitterjesztőket sokféle népből és emberfajtából képezték ki, és a tanaikat nagymértékben terjesztették őslakos megtértek közvetítésével is.

94:1. A SÁLEMI TANOK A VÉDIKUS INDIÁBAN A Melkizedek korában India fajilag sokszínű ország volt, mely röviddel azelőtt került az északról és nyugatról bejövő árja-andita hódítók politikai és vallási uralma alá. A védikus tiszteletfajtát akkoriban a tanító-papok brahman kasztjának irányítása alatti gyarapodás és átalakulás jellemezte. A brahman papok sohasem fogadták volna el a hiten keresztüli üdvözülésre vonatkozó sálemi tanítást. Az Istenben való bizodalom és a hiten keresztüli üdvözülés Melkizedek-örömhírének elutasítása meghatározó fordulópontot jelentett India esetében. A brahmanok a sálemi tanítókkal vívott harcban összeválogatták a koruk szent írásait, és e később felülvizsgált összeállítás érte meg a legújabb időket a Rigvédaként, a legősibb szent könyvek egyikeként. A védák tanulmányozásával fellelhető a valaha megfogalmazott legmagasabb rendű és legalacsonyabb rendű Istenség-felfogások némelyike.

94:2. BRAHMANIZMUS A brahman papi kaszt nagymértékben hátráltatta a sálemi tanítók érvényesülését. E kasztrendszernek nem sikerült megmentenie az árja fajtát, azonban sikeresen fenntartotta a brahmanokat, akik ennek köszönhetően Indiában a mai napig megőrizték a vallási vezető szerepüket. Azt hirdették, hogy a világegyetem két alapvető isteni elve közül az egyik Brahman, az istenség, a másik pedig a brahman papság. Egyetlen más urantiai nép körében sem merték a papok az isteneiknél magasabbra emelni magukat. Az összes szennyező hiedelem közül, melyek hozzákapcsolódhattak ahhoz, ami esetleg egy megjelenő egyistenhit lehetett, egy sem volt olyan nevetséges, mint a lélekvándorlásban – a lelkek újratestesülésének tantételében – való hit. A brahmanok azzal álltak elő, hogy megalkották a mindent magába foglaló Abszolútnak a távoli és a létező dolgok bölcseleti körébe tartozó felfogását. Több mint kétezer éven át e kultuszok gyakorlatilag a szellemi reménytelenség láncára verték sok hindu nép lelkeit. Minden civilizáció közül a védikus-árja fizette a legszörnyűbb árat a sálemi örömhír elutasításáért.

86


94:3. A BRAHMAN BÖLCSELET Bár a brahmanizmus legmagasabb rendű szakasza aligha volt vallás, azért a halandói elmének a bölcseleti és a természet dolgai után való vizsgálódás területén kifejtett, valóban legnemesebb törekvései közé tartozott. A brahmani felfogásban az akkori idők elméi tényleg megragadták a valamiféle mindent átható Abszolútnak az eszméjét, de nem voltak képesek felismerni az Egyetemes Atya létezését. Bizonyos szakaszokban az Egy Egyetemes Mindent Átható Lélek fogalma az indiai bölcselőket nagyon közel vezette a Legfelsőbb Lény igazságához. A brahmanizmus bölcselete nagyon közel került az emberben lakozó Gondolatigazító felismeréséhez is. A brahmani bölcselet eljutott a világegyetem sok tényének közelébe és megközelített számos mindenségrendi igazságot, ám nem tudott különbséget tenni a valóság különféle szintjei között és nem ismerte fel az Egyetemes Atya személyiségét sem.

94:4. A HINDU VALLÁS Az évszázadok múlásával Indiában a néptömegek bizonyos mértékben visszatértek a védák ősi vallási szokásaihoz, melyeket módosítottak a Melkizedek-féle hitterjesztők tanításai, valamint a brahman papság, a buddhizmus, a dzsainizmus, a mohamedán vallás és a kereszténység. A hindu istentan jelenleg az istenségnek és az isteniségnek négy egymás alatti szintjét írja le: 1. A Brahman, az Abszolút – a VAN. 2. A trimúrti, a hinduizmus legfelsőbb háromsága – Brahma, Siva és Visnu. 3. Védikus és késő-védikus istenségek, mint Agni, Indra, Szóma. 4. A félistenek – emberfeletti emberek, egyéb félistenek és a későbbi tiszteletfajták szentjei. A nagy ereje abban rejlik, hogy ez bizonyult az Urantián valaha megjelent leginkább alkalmazkodó, alakítható vallásnak. Ma Indiában nagy szükség van a jézusi evangélium bemutatására, mely a szeretetteljes segédkezésben és a társadalmi szolgálatban személyes formában jelenik meg. Indiában a bölcseleti keretek léteznek, a tisztelet szerkezete is megvan; már csak az Ember Fia eredeti evangéliumán keresztül megmutatkozó lendületes szeretet életadó szikrájára van szükség, mely mentes azon nyugati hitelvektől és tantételektől, melyek Mihály élet-alászállását mindig is a fehér ember vallásává igyekeztek tenni.

94:5. KÜZDELEM AZ IGAZSÁGÉRT KÍNÁBAN A Krisztus előtti második évezred közepén a sálemi hitterjesztők megérkeztek Kínába. A sálemiek több mint száz éven át Szí Fuch-ban tartották fenn a központjukat, ott képezték ki a kínai tanítókat, akik a sárga emberfajta minden vidékén tanítottak. Szinglangton sokáig fennmaradt tanítása, a sálemi vallás és a Brahman-Abszolútról alkotott felfogás keveréke szerte a sárga és a barna emberfajta lakta vidékeken elterjedt. Japánban ezt az elő-taoizmust sintó néven ismerték. Kínában mindeme vallások később elkeveredtek és összevegyültek az ősök imádásának egyre erősödő tiszteletfajtájával. Kína végül azért bukott el, mert a papoktól való megszabadulás szintjének elérése után nem tudott továbbfejlődni; ezzel csaknem egyenlő mértékben szerencsétlen tévedésbe, az ősök imádásának tévedésébe estek. Lao-ce és Konfuciusz korának erkölcsi légköre és szellemi nézetei a megelőző korszak sálemi hitterjesztőinek tanításaiból nőtték ki magukat.

94:6. LAO-CE ÉS KONFUCIUSZ A Krisztus előtti hatodik században a szellemi közvetítők szokatlan segédkezésén keresztül, mely folyamatokat még a bolygófelügyelők sem teljesen értik, az Urantia számos vallási igazság felettébb szokatlan előadásának lett tanúja. A szellemi fejlődés e különleges századát nagy vallási, erkölcsi és bölcseleti tanítók jellemezték szerte a polgárosodott világon. Kínában a két kiemelkedő tanító Lao-ce és Konfuciusz volt. Lao-ce közvetlenül a sálemi hagyományokból származó felfogásokra épített. Lao nagy szellemi képzelőerővel rendelkező ember volt. Azt tanította, hogy az ember rendeltetésének örök beteljesülése „a Taoval, a Legfelsőbb Istennel és Egyetemes Királlyal való örökké tartó egyesülés”. Lao képet alkotott a Háromságról és terjesztette a jót adni rosszért cserébe tantételét. A halált a személyiség hazatéréséhez hasonlította.

87


Konfuciusz a tantételeit a sárga emberfajta hosszú történelmének jobb erkölcsi hagyományaira alapozta, és némiképp befolyásolták őt a sálemi hitterjesztők sokáig megmaradó hagyományai is. De túl jól építkezett; új bűvtárgyat csinált a rendből és létrehozta az ősi magatartás iránti tiszteletet, melynek a kínaiak ezen írás elkészítésének idején is még mindig hódolnak. És a fejlett vallás okán egykor az emberi társadalom csúcsán állt Kína visszacsúszott, mert átmenetileg nem volt képes továbbmenni az Isten-tudat kialakításának igaz útján.

94:7. GAUTAMA SZIDDHÁRTHA Gautama Sziddhártha a Krisztus előtti hatodik században született. India zavaros és szélsőséges vallásgyakorlási szokásai közepette Gautama üdítő megkönnyebbülést hozott. Tagadta az isteneket, a papokat és azok áldozásait, de ő sem tudta felfogni az Egy Egyetemes személyiségét. Bár Sziddhártha nem rendelkezett valami tiszta képpel az Egyetemes Atyáról, fejlett képet alkothatott a hiten keresztüli üdvözülésről. Gautamának az egyetemes üdvözülésről szóló evangéliuma a terjesztése idején forradalmi és meghökkentő tantétel volt a maga korában. Meglepően közel jutott ahhoz, hogy felélessze a sálemi evangéliumot. Sziddhártha jóval több igazságot tanított, mint ami megmaradt a nevét viselő mai tiszteletfajtákban. A mai buddhizmus ma már nem képviseli jobban Gautama Sziddhártha tanításait, mint a kereszténység a názáreti Jézus tanításait.

94:8. A BUDDHISTA HIT Gautama eredeti evangéliuma alapját a szenvedésnek és az attól való megszabadulásnak a tantétele képezte, melyhez kötődött a Nyolc Ösvény világszemlélete: helyes szemlélet, helyes szándék, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, tudatos jelenlét és helyes elmélyedés. Tanítása szerint az igaz hívőnek az ezen anyagi világon meglévő társulásoknál messzebb kell tekintenie, látnia kell az örökkévaló jövő valóságait is. A Gautamaféle tanítás erkölcsi parancsolatai: Ne ölj! Ne lopj! Ne bujálkodj! Ne hazudj! Ne igyál bódító italokat! Sziddhártha nemigen hitt az emberi személyiség halhatatlanságában. A nirvána-felfogása a legfelsőbb megvilágosodás és a mennyei üdvösség valamiféle feltételét is magába foglalta, amelyben az embert az anyagi világhoz rögzítő mindenféle kötelék eltéphető. Az üdvözülés egyedül emberi erőfeszítés révén is elérhető. Sziddhártha tanításának nagy igazsága a tiszta igazságosság világegyetemének hirdetése volt. Az isten nélküli legjobb bölcseletet tanította, melyet halandó ember valaha is kialakított. A buddhizmus eredeti evangéliumának komoly gyengesége az volt, hogy nem hozott létre önzetlen társadalmi szolgálatra irányuló vallást. Gautama maga igencsak közösségszerető lény volt; az élete valójában sokkal nagyszerűbb volt, mint a hitszónoklata.

94:9. A BUDDHIZMUS ELTERJEDÉSE A buddhizmus vallásként nem terjedt el egészen addig, amíg Asóka alsó-kasztbeli uralkodó önvédelemből nem karolta fel, aki az egyiptomi Ikhnaton után az egyik legfigyelemreméltóbb polgári uralkodó volt a Melkizedek és Mihály közötti időszakban. Huszonöt év alatt több mint tizenhétezer hitterjesztőt képeztek és küldtek ki az egész ismert világ legtávolabbi határaiig is. A buddhizmusnak az indiai hazájából egész Ázsiában való elterjedése az egyike azoknak a megkapó történeteknek, melyek az őszinte hívők szellemi áhítatát és hitterjesztői állhatatosságát mutatják. Gautama követőinek kínai és észak-indiai csoportjai hozzáfogtak a mahájána tanítás kialakításához, mely az üdvözüléshez a „széles ösvényt” tanította, szemben a vallástisztító déliek hitével, akik a hínajána vagy „keskeny ösvény” mellett tartottak ki. A buddhizmus azért élő, gyarapodó vallás manapság, mert sikeresen megőrzi a hívek számos felsőbb erkölcsi értékét. Támogatja a higgadtságot és az önuralmat, fokozza a derűt és a boldogságot, és sokat tesz a szomorúság és a gyötrődés megelőzése érdekében.

88


94:10. A VALLÁSI HELYZET TIBETBEN Tibetben található a Melkizedek tanításoknak a buddhizmussal, a hinduizmussal, a taoizmussal és a kereszténységgel alkotott legkülönösebb társulása. A mai tibeti vallási szertartások a borotvált fejű papok túlburjánzott testvériségéről mutatnak képet, akik körülményes szokásokat követnek, melyeknek részét képezik csengők, kántálások, füstölők, körmenetek, rózsafüzérek, képek, függők, képmások, szentelt vizek, pazar öltözékek és gondosan összeállított énekkarok. A tibetiek tantételei merevek, hitvallásaik kőbe vésettek. A függőségi rendjükbe szerzetesek, apácák, rendfőnökök tartoznak, valamint a Nagy Láma. A rendházaik terjedelmesek, a székesegyházaik fényűzők. A legújabb idők egyetlen más népénél sem található meg ilyen sok vallásból származó különféle szokás. A tibetiek a vezető világvallások mindegyikéből rendelkeznek valamennyivel, kivéve a jézusi evangélium szerény tanításait.

94:11. BUDDHISTA BÖLCSELET A buddhizmus a Krisztus utáni első évezredben jutott el Kínába, és nagyon jól illett a sárga emberfajta vallási szokásaihoz. A nagy indiai tiltakozó vallása végül éppen azoktól a szertartási szokásoktól és szertartáskövetői ráolvasásoktól láncra verve ébredt, melyek ellen oly rettenthetetlenül harcolt. A buddhista életfelfogásban megtett nagy előrelépés lényege az, hogy megértették a minden igazság viszonylagosságát. E bölcselet tartotta azt is, hogy a buddha (isteni) természete minden emberben benne lakozik. E tanítás az urantiai vallás által valaha is előadható, egyik legtisztább képet mutatja az emberben lakozó Igazító igazságáról. Úgy tartották, hogy a jövőben az emberiség meg lesz áldva az igazság más tanítóival is, s ez vezetett el a sok buddha felfogáshoz. Ezek a buddhák lesznek a megnyilvánulásai egy felsőbb lényegnek, az Abszolút Buddhának. Az ilyen fogalmak, bár hasznosak a bölcseletben, nem alapvetők a vallási fejlődéshez. Ezek az elmélkedések dermesztő megnyugvást jelentettek a sóvárgó tömegeknek, akik az egyszerű sálemi evangéliumot akarták hallani, azt, hogy az Istenben való hit biztosíthatja az isteni kegyet és az örök továbbélést.

94:12. A BUDDHIZMUS ISTENKÉPE Az istenkép, az Abszolút ellenében, fokozatosan elkezdett megjelenni a buddhizmusban. Az istenkép lépésről lépésre, századról századra fejlődött, míg végül megteremte az Amida Buddha vallás gyümölcsét. Az amidisták azt tanítják, hogy a lélek, miután megtapasztalta a halált, dönthet úgy, hogy a nirvána, a végleges lét elérése előtt még élvezi a Paradicsomban való ottlétet. Kitartanak a Végtelen Valóság mellett, amely minden halandói felfogást meghalad. Amida arról biztosítja a híveit, hogy aki igaz hittel és tiszta szívvel fordul hozzá, az el is fogja érni a Paradicsom mennyei boldogságát. A buddhizmus nagy ereje abban van, hogy a hívei szabadon választhatnak igazságot az összes vallásból. E tekintetben a japán Shin szakadár felekezet vált a világ leghaladóbb vallási csoportjainak egyikévé. A buddhizmus maga a huszadik századi megújhodását éli. Ezen írás elkészítésének idején Ázsia nagy része a buddhizmusban reménykedik. Vajon e nemes hit be fogja-e fogadni még egyszer az Istenre vonatkozó új felfogások igazságát, melyet oly régóta keres? Az egész Urantia Mihály magasztos üzenetének hirdetésére vár, melyet nem terhelnek az evolúciós eredetű vallással való kapcsolatból származó, az ezerkilencszáz év során felgyülemlett tantételek és hitelvek. Az óra közeleg, amikor a buddhizmusnak, a kereszténységnek, a hinduizmusnak, sőt mindenféle hitű népnek megmutatkozik nem is a Jézusról szóló evangélium, hanem Jézus evangéliumának élő, szellemi valósága.

89


95. ÍRÁS: A MELKIZEDEK TANÍTÁSOK A LEVANTÉBAN Melkizedek AHOGY India adott otthont számos kelet-ázsiai vallásnak és bölcseletnek, úgy a Levante volt a szülőföldje a nyugati világ vallásainak. A sálemi hitterjesztők átutaztak Palesztinán, Mezopotámián, Egyiptomon, Iránon és Arábián, s mindenütt terjesztették Makiventa Melkizedek evangéliumának jó hírét.

95:1. A SÁLEMI VALLÁS MEZOPOTÁMIÁBAN Bár a sálemi tanítók sokat tettek a mezopotámiai vallások csiszolása és felemelése érdekében, nem sikerült elérniük a különféle népeknél, hogy az egy Isten elismerése állandósuljon. A sálemi tanítók sohasem tudták teljesen legyőzni Istárnak, az istenek anyjának és a nemi termékenység szellemének népszerűségét. Mezopotámia-szerte általános szokás lett, hogy minden nőt fiatalkorában legalább egyszer idegenek karjába löktek; szerintük ez az Istár által megkövetelt áhítat volt. A Melkizedek intette a követőit, hogy az egy Istenről, a mindenek Atyjáról és Teremtőjéről tanítsanak. De az új igazság tanítói gyakran estek abba a hibába, hogy túl sokra törekedtek, hogy a lassú fejlődést azonnali forradalommal váltották fel, és a nemes ügyük így elbukott. A sálemi hitterjesztők írták az ószövetségbeli Zsoltárok számos istendicsőítő énekét. Jób könyve elég jól tükrözi a sálemi tanoda Kish-beli tanításait.

95:2. A KORAI EGYIPTOMI VALLÁS Az eredeti Melkizedek tanításokból eredt gyökerek valóban Egyiptomban hatoltak a legmélyebbre, amely a vallásbölcseleteknek az Urantián valaha volt legalaposabb keverékét fogadta be. Az egyiptomiak hitték, hogy a test tartósítása lehetővé teszi az illető számára a következő életbe való átmenetet. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a köpetnek hatékony gyógyító hatása van. Sokáig úgy hitték, hogy az éjszakai égbolton pislákoló csillagok az arra érdemes holtak lelkeinek továbbélését jelképezik. A nagy piramis lejtős bejárati átjárója egyenesen a sarkcsillag felé mutatott, így a Király lelke, miután a sírból kiemelkedett, egyenesen a királyok feltételezett lakóhelye felé vehette az irányt. Úgy tartották, hogy a testtől elvált lélek eljuthat Ozirisz ítélőcsarnokába. A földön eltöltött húsvér testbeli életben elkövetett bűnökért a túlvilágon való megítéltetés fogalma átkerült a héber istentanba.

95:3. AZ ERKÖLCSI FELFOGÁSOK FEJLŐDÉSE Bár az egyiptomi műveltség és vallás főként az andita Mezopotámiából származott és nagymértékben átadódott a következő civilizációknak a hébereken és a görögökön keresztül, az egyiptomiak társadalmi és erkölcstani eszményelvűségéből nagyon is sok minden a Nílus völgyében jelent meg tisztán evolúciós fejleményként. Évezredekkel azelőtt, hogy a sálemi evangélium behatolt volna Egyiptomba, az ország erkölcsi vezetői igazságosságot, pártatlanságot és a kapzsiság elkerülését tanították. E kifejlődő erkölcstani eszmék és erkölcsi eszményképek talaján virágoztak ki a sálemi vallás továbbélő tantételei. Egyiptom értelmi és erkölcsi volt, de nem volt teljesen szellemi. Hatezer év alatt mindössze négy nagy látnok jelent meg az egyiptomiak között: Amenemope, Okhban, Ikhnaton és Mózes. Inkább politikai, semmint vallási jellegűek voltak azok a körülmények, melyek megkönnyítették Ábrahám és később József számára, hogy nagy hatást gyakoroljanak az emberekre Egyiptom-szerte az egy Isten sálemi tanításaiban.

95:4. AMENEMOPE TANÍTÁSAI Amenemope azt tanította, hogy a javak és a vagyon az Isten ajándéka, és e fogalom igencsak befolyásolta a később megjelenő héber bölcseletet. Lényegében ezt tanította: az ember javasol, az Isten viszont elrendel. A héberre lefordított tanításai meghatározták az ószövetségi Példabeszédek könyvének világszemléletét. A görög fordítása pedig minden későbbi hellén vallási bölcseletet befolyásolt. Amenemope a működése során a kifejlődött erkölcstan és a kinyilatkoztatott erkölcsök megőrzésére törekedett, és az írásaiban tovább is adta a hébereknek és a görögöknek. A 90


héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ikhnaton tanításainak lényegét is.

95:5. A FIGYELEMRE MÉLTÓ IKHNATON A Melkizedek húsvér testből való eltűnésétől fogva eddig az időpontig emberi lény nem rendelkezett ilyen bámulatosan tiszta képpel a sálemi kinyilatkoztatott vallásról, mint Ikhnaton. Némely tekintetben ezen ifjú egyiptomi király az egyik legfigyelemreméltóbb személy az emberi történelemben. A leghihetetlenebb elszántsággal szakított a múlttal, változtatott nevet, hagyta el a fővárosát, épített egy teljesen új várost, és teremtett új művészetet és irodalmat egy egész nép számára. De túl gyorsan haladt; túl nagyot épített, nagyobbat, mint ami megállt volna, miután ő elment. Ikhnaton nagyon bölcsen a napisten, Aton álcája alatt vezette be az egyistenhitet. Ez az ifjú tanító-király termékeny író volt, ő volt a szerzője „Az Egy Isten” értekezésnek, melyet a hatalmukat visszaszerző papok később teljesen elpusztítottak. Ikhnaton százharminchét dicsőítő éneket is írt, melyek közül tizenkettő máig megőrződött a héber szerzőnek tulajdonított ószövetségi Zsoltárok könyvében. Ikhnaton evangéliumának végzetes gyengesége éppen a legnagyobb igazsága volt, az a tanítás, hogy Aton nemcsak Egyiptom teremtője, hanem az „egész világé. Ikhnaton munkálkodásának következményeiből lett a nílusi evolúciós műveltség és az eufráteszi kinyilatkoztatott vallás együttesének közvetítője minden későbbi nyugati nép számára.

95:6. A SÁLEMI TANTÉTELEK IRÁNBAN Zoroaszter a mezopotámiai Urba való első zarándokútján értesült a Kaligasztia-féle és a Lucifer-féle lázadással kapcsolatos hagyományokról. Az Urban töltött idő alatti álmának eredményeként elhatározta, hogy visszatér északi hazájába és ott újjáalakítja a népe vallását. Értesült a Hét Tökéletes Szellem történetéről és ennek megfelelően egy hét legfelsőbb istenből álló fényes testületet teremtett, élén Ahura-Mazdával. Ez az új vallás a cselekvés vallása volt. Harcias vallásbölcselet volt ez, mely harcba mert szállni a gonosszal. Zoroaszter nem tanította a tűz imádását, de törekedett arra, hogy felhasználja a lángot mint jelképet. Végül egy iráni herceg megtérítését követően az új vallást már karddal is terjesztették. És Zoroaszter hősiesen elesett abban a csatában, melyről azt hitte, hogy az „az Úr fényének igazsága”. Az eredeti zoroasztrizmus nem tisztán kettősségi volt; azt tanította, hogy a rossz mindörökre feloszlott a jó végleges valóságában. Zoroaszter tanításai egymás után három nagy vallásra gyakoroltak komoly hatást: a judaizmusra és a kereszténységre, valamint ezeken keresztül a mohamedán vallásra.

95:7. A SÁLEMI TANOK ARÁBIÁBAN Az egy Istenről szóló Melkizedek tanítások az Arab-sivatagban viszonylag későn vertek gyökeret. A Melkizedek tanítások még Kínában vagy Rómában sem terjedtek el kevésbé, mint e sivatagi vidéken, magához Sálemhez is oly közel. Számos olyan központ volt, mely válaszolhatott volna a jézusi evangéliumra, azonban a sivatagi vidékek keresztény hitterjesztői merev és hajthatatlan csoportot képeztek. Csupán egyetlen törzsi, faji vagy nemzeti természetű tényező volt a sivatag kezdetleges és szervezetlen hiedelmeiben, mégpedig az a különös és általános tisztelet, mellyel csaknem minden arab törzs hajlandó volt adózni egy bizonyos fekete bűvkőnek egy bizonyos templomban, Mekkában. E közös kapcsolódási pont és hódolati kapocs vezetett később az iszlám vallás megalapításához. Az iszlám ereje mindig is Allahnak, mint az egyetlen Istenségnek a világos és jól meghatározott képében volt; a gyengesége pedig abban, hogy a hit terjesztéséhez katonai erőt alkalmazott, valamint abban, hogy a nőt lealacsonyította.

91


96. ÍRÁS: JAHVE – A HÉBEREK ISTENE Melkizedek A HÉBER vallás a tényalapját tekintve az Ábrahám és Makiventa Melkizedek közötti szövetségre épül, kialakulását tekintve számos egyedi helyzeti körülmény eredménye, műveltségbeli elemeihez viszont szabadon kölcsönzött az egész Levante vallásából, erkölcsiségéből és bölcseletéből.

96:1. ISTENSÉGKÉPEK A SZEMITÁK KÖRÉBEN A korai szemiták mindent úgy tekintettek, mint amiben szellem lakozik. A hébereknek a többistenhitből a többől-egyet istenimádaton keresztül az egyistenhitig tartó fejlődése nem töretlen és folyamatos fogalmi átalakulás volt. Időről időre számos kifejezést alkalmaztak az Istenről alkotott fogalmaikra: Jahve (a Hóreb-hegyhez kötődően), El Elyon (a Melkizedekhez kötődően) El Shaddai (olyan összetett istenkép, mely szerint Isten anyagi jóléttel ajándékozza meg a hűségeseket), El (összetett Istenség), Elohim (háromsági felfogás). A szemiták nemigen szerették néven nevezni az Istenségüket, és ezért különféle megjelöléseket alkalmaztak. A Jehova megnevezés egészen Jézus kora után ezerötszáz évig még nem volt használatos. Az összes halandói istenelmélet közül Jahve eszméje ment át a legalaposabb fejlődésen.

96:2. A SZEMITA NÉPEK Faji értelemben a szemiták az Urantia legkevertebb népei közé tartoztak. Csak Makiventa Melkizedek és Ábrahám korát követően alakult úgy, hogy bizonyos szemita törzseket a sajátos vallási hiedelmeik miatt Izráel gyermekeinek, később pedig hébereknek, zsidóknak és a „választott népnek” kezdtek hívni. Az El Elyonra, a Fenségesre vonatkozó Melkizedek-féle tanítás, valamint a hiten keresztül elérhető isteni kegyről szóló szövetség nagyobbrészt feledésbe merült a szemita népek egyiptomi rabszolgasorba taszításának idejére, mely népcsoport lassan a héber nemzetté kezdett alakulni.

96:3. A PÁRATLAN MÓZES A héber fogalmak és eszményképek kialakulásának kezdete arra az időpontra tehető, amikor a szemiták Mózes, a nagy vezető, tanító és szervező irányításával elindultak Egyiptomból. Anyja az egyiptomi királyi családból származott; apja egy szemita összekötő tiszt volt. Mózes felsőbbrendű faji forrásokból származó jegyeket hordozott. Egyetlen vezető sem fogott hozzá soha emberi lények kétségbeesettebb, csüggedtebb, számkivetettebb és tudatlanabb csoportjának az újjászervezéséhez és felemeléséhez. Mózes fortélyos tárgyalások útján próbálta elérni a szemita társai szabadon engedését. A király azonban később úgy határozott, hogy nem ismeri el e szerződést. De Mózest ez nem tántorította el; nem egészen egy év múltán, amikor is az egyiptomi haderők teljesen le voltak foglalva, e bátor szervező egy látványos éjszakai menekülésben kivezette honfitársait Egyiptomból.

96:4. JAHVE HIRDETÉSE Mózes mind az apja, mind az anyja révén értesült Makiventa Melkizedek tanításairól. Mózest El Shaddai hívőnek nevelték; apósa hatására azonban El Elyon hívő vált belőle; és amikorra a héberek a Sinai-hegynél letáboroztak, egy új és teljesebb istenségképet alakított ki. Az a tény, hogy a menekülő héberek istene Jahve volt, megmagyarázza, hogy miért időztek oly sokáig Sinai szent hegyének lábánál, és miért ott kapták a tízparancsolatot. Mózes azt hirdette, hogy Jahve Izráel Úristene, aki a hébereket jelölte ki az ő választott népéül. Mózes azt tanította, hogy Jahve a szövetséget tiszteletben tartó Isten, és hősies erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Jahvét a legfelsőbb Istenség rangjára emelje.

92


96:5. MÓZES TANÍTÁSAI Mózesben rendkívüli keveréket alkotott a katonai vezető, a társadalmi szervező és a vallási tanító. Ő volt a legfontosabb egyénileg működő világtanító és vezető a Makiventa és Jézus közötti korszakban. Mózes és apósa, Jethró összegyűjtötte a Melkizedek korabeli hagyományok maradványait, és e tanítások az egyiptomiaktól elsajátítottakkal együtt vezérelték Mózest abban a munkában, hogy az izraeliták számára megteremtse a fejlettebb vallást és szertartást. Mózes bátran és részben sikeresen állt ellen a bűvtárgyaknak és a bálványimádásnak. Tiltott mindenféle képi ábrázolást is. Jóllehet Mózes röpke pillanatokra láttatta ugyan Izráel gyermekeivel egy egyetemes és jótevő Istenség képét, egészében véve azonban a mindennapi Jahve-képükben szereplő Isten csak kevéssel volt jobb a környező népek törzsi isteneinél. Amikor Mózes a héberek vezetését átadta Jósuának, akkorra már Ábrahám, Nahor, Lót és a rokon törzsek más oldalági leszármazottainak ezreit gyűjtötte össze és kovácsolta őket egy pásztorkodó harcosokból álló, önfenntartó és részlegesen önszabályozó nemzetté.

96:6. AZ ISTENKÉP MÓZES HALÁLA UTÁN Mózes halálát követően a fennkölt Jahve-kép gyorsan elenyészett. A Sinai zord, nyers, szigorú és mennydörgő sivatagi istenének a szeretet, az igazságosság és az irgalom Istenének később megjelenő felfogásává való átalakulása kezdetén a héberek csaknem szem elől tévesztették a mózesi magasztos tanításokat. Jósua kétségbeesetten igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a törzsbeliek elméjében. De még e sötét korszakban is megjelent olykor egy-egy magányos tanító, aki az isteniség mózesi felfogását hirdette.

96:7. A ZSOLTÁROK ÉS JÓB KÖNYVE A Zsoltárok húsz vagy még több szerző műve; sokat egyiptomi és mezopotámiai tanítók írtak. Vallásos írások egyetlen gyűjteménye sem bővelkedik annyira az Isten iránti áhítatban és lelkesítő eszmékben, mint a Zsoltárok könyve. A Zsoltárokban az Istenről alkotott felfogások minden fejlődési szakaszát felvázolták, a törzsi istenség kidolgozatlan felfogásától a későbbi héberek meglehetősen kiterjesztett eszményképéig, ahol is Jahvét úgy ábrázolják, mint szeretetteljes urat és irgalmas Atyát. A dicsőítő énekek e gyűjteményének imádati szellemisége meghaladja a világ minden más szent könyvéét. Az Istenségről a Jób könyvében mutatott tarka kép több mint húsz mezopotámiai vallási tanító munkáját tükrözi. Palesztinában gyakran felfogták az Isten bölcsességét és mindent átható voltát, viszont a szeretetét és az irgalmát ritkán. A levantei világ a Melkizedek kora óta nem hallhatott ilyen zengzetes és bátorító üzenetet az ember üdvözüléséről, mint amilyen Elihunak, Ur látnokának és a sálemi hívők papjának e rendkívüli tanítása volt. És a sálemi hitterjesztők maradékai így tartották fenn Mezopotámiában az igazság fényét, míg megjelent Izráel tanítói hosszú ágának az első eleme, akik nem pihentek mindaddig, amíg fogalomról fogalomra építkezve el nem jutottak a mindenek Egyetemes és Teremtő Atyja eszményképének felismeréséhez.

97. ÍRÁS: AZ ISTENKÉP FEJLŐDÉSE A HÉBER NÉPEK KÖRÉBEN Melkizedek A HÉBEREK szellemi vezetői megtették azt, amit előttük senki nem tudott megtenni – úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át azt olyan elvont istenségképpé, melyet csak a bölcselők értenek meg.

97:1. SÁMUEL – AZ ELSŐ HÉBER LÁTNOK Sámuel a sálemi tanítók ama hosszú sorába tartozott, akik az istenimádási formáik részeként állhatatosan megmaradtak a Melkizedek-féle igazságok hirdetése mellett. E tanító férfias és 93


eltökélt ember volt. Keveset szónokolt, még kevesebbet tanított, viszont cselekedett. Az egyik napon Baál papjaival szállt szembe; a másikon egy fogoly királyt négyelt fel. Odaadóan hitt az egy Istenben, és világos képe volt az egy Istenről, mint a menny és a föld atyjáról. De a nagy dolog, amivel Sámuel hozzájárult az istenségkép fejlődéséhez, az a harsány kijelentés volt, hogy Jahve változhatatlan. És újból hirdette az Isten tisztességességének, a szövetség megtartásában való megbízhatóságának történetét. Jahve jellemének e felfogásbeli fokozatos fejlődése folytatódott Sámuel követőinek segédkezése alatt is.

97:2. ILLÉS ÉS ELIZEUS A Krisztus előtti tizedik században a héber nemzet két királyságra szakadt. Illés az északi királyságnak újra egy olyan istenképet adott, mely összevethető volt azzal, amelyet Sámuel korában ismertek. A változtatásokat egy bálványimádó uralkodó ellenállása mellett vitte véghez; az ő feladata még hatalmasabb és még nehezebb volt, mint amellyel Sámuel szembesült. Amikor Illést elszólították, Elizeus, az ő hű társa lépett a nyomdokaiba és életben tartotta az igazságot Palesztinában. Illés és Elizeus kora lezárulásakor a jobb osztályok visszatértek a legfelsőbb Jahve imádásához és az Egyetemes Teremtő eszméje ekkor ért el újra arra a szintre, ahová Sámuel idejében eljutott.

97:3. JAHVE ÉS BAÁL A Jahve-hívők és a Baál-követők közötti hosszas vita inkább az eszmerendszerek társadalmigazdasági összeütközése volt, semmint vallásfelfogási nézetkülönbség. A déli vagy vándorló arábiai törzsek (a Jahve-hívők) úgy tekintettek a földre, mint az Istenség elidegeníthetetlen ajándékára a nemzetség számára. Az északi vagy inkább letelepedettnek tekinthető kánaániak (a Baál-követők) szabadon adták, vették és terhelték meg a földjeiket. A Baál szó birtokost jelent. E társadalmi-gazdasági szembenállás egészen Illés koráig nem vált kifejezetten vallási kérdéssé. E harcias látnok idejétől fogva e csatát szigorúan vallási vonatkozásában vívták – Jahve és Baál között – és ez végül Jahve győzelmével és az egyistenhit felé való fordulással ért véget.

97:4. ÁMÓSZ ÉS HÓSEA A törzsi istentől a bűncselekedeteket és az erkölcstelenséget még a saját népe körében is büntető Istenhez való átmenet útján Ámósz tett nagy lépést, aki a déli hegyekből jött, hogy elítélje az északi törzsek bűnözését, részegeskedését, elnyomását és erkölcstelenségét. Mózes kora óta ilyen harsány igazságokat senki sem terjesztett Palesztinában. Ámósz Jahvét, a „minden népek Istenét” hirdette és figyelmeztette az izraelitákat, hogy a szertartásnak nem szabad átvennie az igazságosság helyét. És mielőtt e bátor tanítót halálra kövezték volna, az igazságnak elegendő magvát hintette el, hogy megmentse a legfelsőbb Jahve tantételét. Ámószt és az igazság egyetemes Istenének tantételét Hósea követte a szeretet Istene mózesi felfogásának feltámasztásával. Hósea adta elő az első hangokat az isteni könyörület és szeretet későbbi irgalmas hangzataiból, melyeket Ésaiás és társai oly kiválóan énekeltek.

97:5. AZ ELSŐ ÉSAIÁS Ésaiás az Isten örökkévaló természetét hirdette, az ő végtelen bölcsességét, a megbízhatóságának állandó tökéletességét. Izráel Istenét ábrázolva mondta: „»No jertek, törvénykezzünk,« azt mondja az Úr, »ha bűneitek bíborvörösek, hófehérek lesznek.«” „Az Úr szelleme van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy megosszam a jó hírt a jámborakkal (...)” Ezt az Ésaiást követte Míka és Abdiás, akik megerősítették és megszépítették az ő, a léleknek megnyugvásul szolgáló evangéliumát. És e két bátor hírvivő merészen elítélte a héberekre a papok által rákényszerített szertartást, és bátran támadta az egész áldozási rendszert. Míka üzenetének veleje mindig az volt, hogy: „Megjelentette nékem, ó ember, mi légyen a jó; és mit kíván az Úr tetőled, csak azt, hogy igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” És ha nem lett volna a papok makacs ellenállása, e tanítók a héber imádási szertartás teljes véres rendjét lerombolták volna. 94


97:6. JEREMIÁS, A RETTENTHETETLEN Jeremiás bátran állította, hogy Jahve nem áll a héberek mellett a más népekkel vívott küzdelmeikben. Azt állította, hogy Jahve az egész föld, minden nemzet és minden nép Istene. Jeremiás szintén tanított az Ésaiás által ábrázolt igaz és szeretetteljes Istenről. De istenkáromló árulásnak tartották, amikor Jeruzsálem ostroma idején a város feladását tanácsolta, és a papok és a polgári vezetők egy sötét tömlöc piszkos vermébe vetették.

97:7. A MÁSODIK ÉSAIÁS A zsidó papok messzire elmentenek a héber történelemmel összefüggő történetek kitalálásában és a csodás színezetű események számának megsokszorozásában, annak érdekében, hogy a zsidókat, mint választott népet újra elfogadtassák. A fogolytársaik befolyásolásában erősen akadályozta őket egy ifjú és fékezhetetlen látnok, a második Ésaiás jelenléte, aki teljes mértékben megtért az idősebb Ésaiás Istenéhez, az igazságosság, a szeretet, a pártatlanság és az irgalom Istenéhez, melynek ábrázolása megtalálható Ésaiás könyvében a negyvenediktől az ötvenötödik fejezetig. Makiventától Jézus koráig egyetlen próféta vagy vallási tanító sem érte el azt a felsőbbrendű istenképet, amelyet a második Ésaiás hirdetett. Figyeljétek meg a Sálem Istenéről szóló ezen új kinyilatkoztatás evangéliumát: „Mint pásztor, nyáját úgy legelteti; karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk; futnak és nem lankadnak meg; járnak és nem fáradnak el.” E nagy tanító remek nyelvezettel és páratlan bájjal ábrázolta a mindenható Teremtőt, mint a mindenkit szerető Atyát. A mennyei Atyáról ennél szebb kijelentések soha nem hangzottak el.

97:8. SZENT ÉS VILÁGI TÖRTÉNELEM Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden létező feljegyzést a héberek dolgaival kapcsolatban. Ettől a regényesített történelemtől a zsidók vezetői annyira összezavarodtak, hogy nem ismerték fel és nem fogadták el a Paradicsom isteni Fiának küldetését és segédkezését, amikor eljött hozzájuk az Ember Fiaként megtestesülve. A világi héber történelmet a szent történelem koholmányává alakították és kibogozhatatlanul összekötötték az úgynevezett keresztény nemzetek erkölcsi felfogásaival és vallási tanításaival.

97:9. HÉBER TÖRTÉNELEM Az izraelitáknak sohasem volt tizenkét törzsük – csak három-négy törzs élt Palesztinában. A héber nemzet az úgynevezett izraeliták és kánaániak egyesülésének eredményeként jött létre. A kérkedő héber történelem azzal kezdődik, hogy Saul összehívja az északi nemzetségeket abból a célból, hogy megállítsák az ammoniak támadását. Egy kevéssel nagyobb, mint háromezer fős hadsereggel legyőzte az ellenséget, és e vitéz cselekedete miatt tették meg őt a hegyi törzsek királlyá. A Dávid uralkodására vonatkozó ábrázolás a zsidó történelem egyik torzképe. Dávid hadserege a zúgolódók és az igazságszolgáltatás elől menekülők több nyelven beszélő gyülekezetéből állt. A honfitársai rövidesen Júda új királyságának királyává kiáltották ki. Dávid korrupt politikai rendszere egyre több földet vett személyes tulajdonba északon. Ezután a kegyetlenségek sorozata indult el, mely Uriás meggyilkolásában tetőzött. Dávid halálát követően Salamon csődbe vitte a nemzetet a pazarló udvarával és a túlzott építkezési programjával. A háreme csaknem ezertagú volt. A babiloni fogság idején, Júda pusztulása után történt, hogy a megrázkódtatás Izráel maradékát visszaterelte az egyistenhit felé és választott népként Jahve szolgálatára. Az Ószövetség zsidó vallása valójában Babilonban, a fogság idején fejlődött ki. A zsidó népről szóló igazság azt mutatja, hogy sok minden, amit szent történelemnek tekintenek, valójában alig több a közönséges világi történelemről szóló beszámolónál. A zsidóság nem volt rendkívüli nép.

95


97:10. A HÉBER VALLÁS A vezetőik azt tanították az izraelitáknak, hogy ők választott nép; amennyiben beteljesítik e végzetüket, úgy ők lesznek minden nép szellemi vezetői, és hogy az eljövendő Messiás a Béke Hercegeként fog uralkodni felettük és az egész világ felett. A nemzeti önzés, a helytelenül értelmezett, megígért Messiásban való hamis hit, valamint a papság által rájuk kényszerített rabság és zsarnokság örökre elhallgattatta a szellemi vezetők hangját. A zsidók azonban sohasem veszítették el az Egyetemes Atya képét. Bár a héber istentan nem volt hajlandó gazdagodni, fontos szerepet játszott két másik világvallás, a kereszténység és a mohamedán vallás kialakulásában. A zsidó vallás fennmaradásához hozzájárultak az intézményei is. Egy vallás nehezen tud megmaradni elszigetelt egyének magánjellegű szokásaként. Mindig ez volt a vallási vezetők tévedése: meglátva az intézményesített vallásban a rossz dolgokat, a csoportos működés módszerének elpusztítására törekednek. A mindenféle vallási szokás megsemmisítése helyett jobban tennék, ha átalakítanák azokat. A héber istenkép volt az Egyetemes Atyáról alkotott legmagasabb rendű emberi felfogás addig az időig, amikor tovább bővítették és nagyszerűen felerősítették azt az ő Fiának, a nebadoni Mihálynak a személyes tanításai és a példamutató élete.

98. ÍRÁS: A MELKIZEDEK TANÍTÁSOK NYUGATON Melkizedek A MELKIZEDEK tanok sokféle útvonalon jutottak el Európába, ám főként Egyiptomon át jöttek és kerültek be a nyugati világszemléletbe, miután alaposan elgörögösödtek és később keresztényivé váltak. A sálemi tanításokat a legtisztább formájában megtartók között meg kell említenünk a cinikusokat.

98:1. A SÁLEMI VALLÁS A GÖRÖGÖKNÉL A sálemi hitterjesztők nagy vallási építményt emelhettek volna a görögöknél, ha nem vették volna olyan szigorúan a felavatási esküjüket, azt a Makiventa megkövetelte fogadalmat, mely tiltotta a kizárólagosan istenimádási gyülekezetek szervezését. A sálemi tanítók korai hatásait csaknem eltörölte az úgynevezett árja betörés. E behozatal indította el az istenek és istennők görög családjának kialakulását. A hellén görögök a földközi-tengeri világot elterjedten uraló anyaimádással találkoztak, és e népekre erőltették rá az ő ember-istenüket, Diausz-Zeuszt. A görögök végül eljutottak volna egy igaz egyistenhithez Zeusz fogalmában, ha nem ragaszkodtak volna a Sors felügyeletéhez. Az eszes görögök sohasem vettek túl komolyan ezeket az isteneket. A helléneket olyannyira átjárták a korai sálemi tanítók papságellenes tantételei, hogy fontosabb papság sohasem jelent meg Görögországban. A görög erkölcsök, erkölcstan és bölcselet viszont rövidesen messze meghaladta az istenképet, és ez az értelmi és szellemi növekedés közötti egyensúlytalanság éppoly veszélyes volt Görögország számára, mint amilyen Indiában is volt.

98:2. A GÖRÖG BÖLCSELETI GONDOLKODÁS A görögök nemzeti vallás nélkül maradtak, az Olümposz isteneinek már nem volt helyük a jobb elmékben a Krisztus előtti hatodik században. A görögök azonban nagyszerű értelmi haladást értek el. A lélek vigaszául az elmélyült gondolkodásra – a bölcseletre és a természet dolgai után való vizsgálódásra – törekedtek. A bölcselők gyakorlatilag mindannyian bizonytalanul elfogadták „a világegyetem Értelme”, „az Isten ideája” és „a Nagy Forrás” sálemi tantételében való hit hátterét. Szókratész és utódai, Platón és Arisztotelész által tanított fő erények voltak: a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság. Görögországban a hitet alárendelték a gondolkodásnak. De az akkori idők átlagemberei nem tudták felfogni az ön-kiteljesítés és egy elvont Istenség görög bölcseletét; ők inkább az üdvözüléssel kapcsolatos ígéreteket akarták, valamint az imáikat meghallgatni képes személyes Istent. Száműzték a bölcselőket, üldözték a sálemi tiszteletközösség maradványait, és előkészítették a rejtelemimádatokban való szörnyű,

96


tobzódásszerű elmerülést. Egész Görögországot megérintették az üdvözülés elérésének ezen új módszerei, ezek az érzelgős és heves szertartásrendek. A bölcselet a vallás számára az, ami a tervezés a cselekvés számára. Az eszményi emberi állapot az, amelyben a bölcseletet, a vallást és a tudományt értelmes egységgé kovácsolja össze a bölcsesség, a hit és a tapasztalat együttese.

98:3. A MELKIZEDEK TANÍTÁSOK RÓMÁBAN A korai latin törzsek vallása a legnagyobb részt puszta formák, eskük és tabuk megtartásából állt. A római vallást erőteljesen befolyásolta a Görögországból behozott számos műveltségi elem. Végül az olümposzi istenek többségét is átvették és beemelték a latin panteonba. A római ifjak vallási beavatása az volt, hogy magukat ünnepélyesen az állami szolgálatnak szentelték. Az álvallásos hazafiság ezen alakias és szenvedélymentes formája szükségképpen összeomlott. Ezt követte a rejtelemimádatok mélyen érzelmi töltetű áhítata. E behozott tiszteletfajták tovább virágoztak az egész római állam fennállása idején egészen Augusztusz koráig, aki tisztán politikai és állampolgári okokból hősiesen és valamennyire sikeresen törekedett a rejtelemvallások felszámolására és a régebbi politikai vallás újjáélesztésére. Újjászervezte az állampapságot, helyreállította az államvallást, és magát a mindenek fölött álló főpapnak nevezte ki, és császárként nem habozott azt hirdetni magáról, hogy ő a legfelsőbb isten. A sálemi hívek fogyatkozó csoportjának utolsó állását a tanhirdetők egy komoly csoportja védte, a cinikusok. De a nép általában elutasította a cinikusokat; jobban szeretett elmerülni a rejtelmes szertartásokban, melyek nem csak a személyes üdvözülés reményét ígérték, hanem kielégítették a kikapcsolódás, az izgalom és a szórakozás iránti igényét is.

98:4. A REJTELEMIMÁDATOK A görög-római világban élő népek többsége az Egyiptomból és a Levantéból származó látványos és érzelmi színezetű rejtelemimádatok felé fordult. A leginkább népszerűvé vált rejtelemimádatok közé tartozott Cibele és fia, Attisz fríg tisztelete, Ozirisz és anyja, Ízisz egyiptomi tisztelete, valamint Mitrász imádásának iráni tisztelete. A fríg és egyiptomi rejtelemvallások azt tanították, hogy az isteni fiú (Attisz, illetőleg Ozirisz) átélte a halált és isteni hatalomtól fogva feltámadt, valamint, hogy mindenki, akit megfelelően bevezettek a rejtelmekbe, ezáltal részesülhet az ő isteni természetéből és halhatatlanságából. E rejtelemimádatok gyakorlásának tombolása és a szertartásrendjeik tobzódása néha egészen visszataszító volt.

98:5. A MITRÁSZ-TISZTELET A Mitrász-tisztelet Iránban jelent meg, és Zoroaszter harcias követőinek ellenállása mellett is sokáig fennmaradt a hazájában. A zoroaszteri vallás főleg a mitraikus tiszteletfajtán keresztül fejtett ki hatást a később megjelenő kereszténységre. Mitrászt úgy tekintették, mint a napistennek a sötétség istenével vívott küzdelmét túlélő bajnokát. A mondai szent bika általa való leölésének elismerésével Mitrász halhatatlanná lett. Mitrász éves ünnepét december huszonötödikén tartották. Azt tanították, hogy amikor egy ember meghal, Mitrászhoz kerül megítéltetésre, és hogy a világ végén Mitrász az összes holtat összehívja a sírokból az utolsó ítélet megismerésére. A gonoszakat tűz emészti el, a jók Mitrásszal uralkodnak örökké. Ez eleinte csak a férfiak vallása volt; később a hívek feleségei és leányai is beléphettek a Nagy Anya templomaiba.

98:6. MITRAIZMUS ÉS KERESZTÉNYSÉG A Krisztus utáni harmadik században a mitraikus és a keresztény egyházak mind megjelenésükben, mind szertartási jellegükben nagyon hasonlók voltak. A Mitrász-imádóknak mindig az volt a szokásuk, hogy a templomba belépve szentelt vízbe mártották az ujjaikat. Mindkét vallás alkalmazta a megkeresztelést, valamint a kenyér és a bor szentségének fogyasztását. A mitraizmus és a kereszténység közötti nagy különbség, eltekintve Mitrász és Jézus jellembeli eltérésétől, az volt, hogy az egyik bátorította a katonai szellemet, a másik viszont szélsőségesen békeelvű volt. Ám e kettő küzdelmében a döntő tényező a nőknek a keresztény hit teljes jogú tagságába való felvétele lett. 97


98:7. A KERESZTÉNY VALLÁS Teremtő Fiú azért testesült meg az Urantia emberiségének, hogy megnyerje az egész emberiséget az Atya szeretete felismerésének és az Istenhez fűződő fiúi helyzetük megértésének. A kereszténységet e galileainak a követői terjesztették el szerte a Levantéban és nyugaton, és az ő hittérítői buzgalmuk felért a híres elődeikével, a szetfiekével és a sálemiekével. A keresztény vallás az alábbi tanítások, hatások, hiedelmek, tiszteletfajták és egyedi személyes hozzáállások keveredésén keresztül alakult ki: 1. A Melkizedek tanítások. 2. A héber rendszer. 3. A zoroaszteri felfogás. 4. A rejtelemimádatok. 5. A názáreti Jézus emberi életének történelmi ténye. 6. A tárzusi Pál személyes nézőpontja. (Pál nemigen álmodott arról, hogy az ő jó szándékú leveleit egykor majd úgy tekintik, mint „Isten szavát”.) 7. A hellén népek bölcseleti gondolkodása. Ahogy Jézus eredeti tanításai eljutottak nyugatra, elnyugatiasodtak, és elveszítették a bennük rejlő általános vonzóerőt. A kereszténység már régen megszűnt Jézus vallásának lenni – nem képviseli az Isten Atyaságának és a minden ember közötti egyetemes testvériségnek örömhírét.

99. ÍRÁS: A VALLÁS TÁRSADALMI PROBLÉMÁI Melkizedek A VALLÁS akkor teljesíti a legnagyobb társadalmi szolgálatot, amikor a leglazább kapcsolatban áll a társadalom világi intézményeivel. A vallásnak nem szabadna közvetlenül érintettnek lennie sem új társadalmi rendek megalkotásában, sem a régiek megőrzésében.

99:1. VALLÁS ÉS TÁRSADALMI ÚJJÁSZERVEZÉS A gépi találmányok és az ismeretek terjedése megváltoztatja a polgárosodott viszonyokat. Ez az új és beköszöntő társadalmi rend egy évezredig nem fog egészen kiteljesedni. Ezen új társadalmi viszonyoknak és gazdasági változásoknak csak a vallás segédkezése révén lehet eredménye a tartós testvériség. A vallásnak nem szabad szervesen belekeverednie a társadalmi újjászervezés és gazdasági átalakítás világi munkájába. A vallás szelleme örökkévaló, de annak kifejeződési formáját minden alkalommal újból ki kell fejteni, amint az emberi nyelv szótárát átdolgozzák.

99:2. AZ INTÉZMÉNYESÍTETT VALLÁS GYENGESÉGE Az intézményesített vallás egy ördögi körbe került. Nem tudja újjászervezni a társadalmat anélkül, hogy előbb ne szervezné át önmagát is; és mivel olyannyira szerves részét képezi a fennálló rendnek, ezért képtelen újjászervezni önmagát mindaddig, amíg a társadalom gyökeresen át nem alakult. A vallási híveknek egyénekként kell működniük a társadalomban, az iparban és a politikában, nem pedig csoportként, pártként vagy intézményként. A vallási közösségelvűségnek a vallási ügyek előmozdítására kell korlátoznia a törekvéseit. Az egyetlen helyes hozzáállás a részéről az, hogy az erőszakmentességet tanítja. A mai vallásnak csak azért esik nehezére, hogy hozzáállását a sebes lefolyású társadalmi változásokhoz igazítsa, mert megengedte magának, hogy mélyen hagyománytisztelő, megkövesedett és intézményesített legyen. Az élő tapasztalás vallásának nem okoz gondot mindeme társadalmi fejleményekkel és gazdasági fordulatokkal lépést tartani, melyek közepette mindig is erkölcsi kiegyensúlyozóként, társadalmi vezetőként és szellemi kormányosként működik.

99:3. A VALLÁS ÉS A HÍVŐ A korai kereszténység teljesen mentes volt minden polgári viszonylattól, társadalmi elkötelezettségtől és gazdasági szövetségtől. A mennyország kizárólagosan az Istent ismerő egyének szellemi testvérisége. A vallás közvetlenül is befolyásolja a társadalmi újjászerveződést, mert szellemivé lényegíti és eszményíti az egyes állampolgárt. Az egyház részéről támogatott túl sok hamis az elfajzott csoportok oktalan fenntartásához vezetett, mely óriási mértékben

98


késleltette a polgárosodott viszonyok fejlődését. A vallás nem gyarapodik, hacsak nem fegyelmezi azt építő jellegű bírálat, erősíti fel bölcselet, tisztítja meg tudomány és táplálja hű közösség. A vallási hívőknek mint csoportnak sohasem szabad mással foglalkozniuk, csak a vallással, jóllehet bármely ilyen vallási hívő állampolgárként valamely társadalmi, gazdasági vagy politikai átalakítási mozgalom kiemelkedő vezetőjévé válhat.

99:4. ÁTMENETI NEHÉZSÉGEK A vallás új jelentéstartalommal tölti meg az összes vallási közösséget – a családokat, a tanhelyeket és a társasköröket. Ha azonban a vallás a jellem egyedi fejlődésének ösztönzésére törekszik, akkor nem szabad szabványosítani, lélektelenné vagy szertartásoskodóvá tenni. A huszadik század lélektanilag meg nem állapodott napjaiban ezer meg ezer nő és férfi vált emberileg összezavarodottá; igénylik az egészséges vallás vigaszát és kiegyensúlyozó erejét. A korszerű tudomány, különösen pedig a lélektan csak a félelemre, a babonaságra és az érzelemre nagyon erősen támaszkodó vallásokat gyöngítette meg. Az átmenetet mindig zavarodottság kíséri, és a vallásos világban kevés megnyugtató dolgot lehet majd találni addig, amíg a mindenségrendi valóságra irányuló három részleges megközelítés – a szellemalapú hiedelem, az emberbaráti és eszményalapú hiedelem, valamint a működéselvű és természetközpontú tudományos felfogások – közötti nagy küzdelem véget nem ér, amíg azokat összhangba nem hozza a vallásról, a bölcseletről és a mindenségtanról szóló kinyilatkoztatási beszámoló, mely bemutatja a szellem, az elme és az energia háromsági létezését.

99:5. A VALLÁS TÁRSADALMI VETÜLETEI A vallás először belső vagy személyes igazodás, s azután válik a társadalmi szolgálat vagy csoportigazodás ügyévé. Hogy e vallási csoportokkal mi történik, az nagymértékben a hozzáértő vezetéstől függ. Az igaz vallás az Istennek Atyátokként és az embernek a testvéretekként való elismerése. Jézus vallása az emberi fajt valaha is felélénkített hatások leglendületesebbike. Jézus szétzúzta a hagyományt, összetörte a megkövesedett felfogást és felhívta az emberiséget a legmagasabb rendű eszményképeinek elérésére az időben és az örökkévalóságban – hogy legyen tökéletes, éppen úgy, mint ahogy a mennyei Atya is tökéletes. A vallási tapasztalás biztosan megtermi „a szellem gyümölcseit” a szellem vezette halandó mindennapi életében. Egy napon a vallási hívek összejönnek és ténylegesen is hatékonyan együttműködnek az eszményképek és célok egysége alapján, mintsem hogy az együttműködést lélektani véleményekre és istentani hiedelmekre próbálják alapozni. Legfőbb ideje, hogy az ember vallási tapasztalata olyan személyes és olyan fennkölt legyen, melyet megérteni és kifejezni csak „szavakon túli érzelmekkel” lehet.

99:6. INTÉZMÉNYESÍTETT VALLÁS A szakadár felekezetiség az intézményesített vallás egyik betegsége, a tantételekhez való szolgai alkalmazkodás pedig a szellemi természet egyfajta rabszolgasorba taszítása. A csoportos vallási tevékenységek célja a vallás iránti hűségelemek megindítóvá tétele; az igazság, a szépség és a jóság iránti érdeklődés felerősítése; bölcs tanács és szellemi útmutatás adása; és a csoportos istenimádás bátorítása. De amint a vallás intézményesül, a jóra való hatalma csökken. A mindenekelőtt a formára ügyelő vallás veszélyei: a hiedelmek rögzülése és a nézetek megmerevedése; a hagyományos érdekek felgyülemlése és az elvilágiasodás erősödése; az igazság szabványosítására és kőbe vésésére való hajlam; a vallás elterelése az Isten szolgálatától az egyház szolgálata felé; a vezetők elterelése a segédkezőkké válástól az intézőkké válás felé; a szakadár felekezetek és versengő csoportok alapítására való hajlam; elnyomó egyházi fennhatóság létrehozása; az előkelő „választott népi” hozzáállás kialakítása; a szentségről alkotott hamis és eltúlzott eszmék erőltetése; a vallás megszokottá tétele és az istenimádat megmerevítése; a múlt felé fordulás és közben a jelen igényeinek figyelmen kívül hagyása; a vallás naprakész értelmezéseivel adósnak maradni; a világi intézményi feladatkörökkel való keveredés; megteremti a vallási kasztok helytelen megkülönböztetését; az óhitűség türelmetlen bírájává válik; nem képes

99


felkelteni a kalandvágyó ifjúság érdeklődését és fokozatosan elveszíti az örök üdvözülésről szóló evangélium megmentő üzenetét.

99:7. A VALLÁS HOZADÉKA Bár az egyházaknak és minden más vallási csoportnak el kell zárkóznia mindenféle világi tevékenységtől, ugyanakkor a vallásnak semmit sem szabad tennie az emberi intézmények társadalmi összehangolódásának akadályozása vagy késleltetése érdekében. Minden társadalmi átalakításban a vallás egyensúlyteremtő hűséget biztosít egy olyan magasabb rendű cél, egy olyan szilárd célkitűzés iránt, mely a közvetlen és időleges célon túl és afelett áll. A vallás arra készteti az embert, hogy bátran és örömmel éljen a föld színén; a szenvedélyhez türelmet párosít, rálátást a buzgalomhoz, rokonszenvet a hatalomhoz és eszményképeket a tetterőhöz. Az ember a természeténél fogva álmodozó, a tudomány azonban felrázza őt s a vallás ekkor már képes mozgósítani a megszállottság megnyilvánulásának jóval kisebb veszélye mellett is.

100. ÍRÁS: AZ EMBER ÁLTAL MEGTAPASZTALHATÓ VALLÁS Melkizedek A LENDÜLETES vallási élet élménye a középszerű egyént eszményalapú hatalommal bíró személyiséggé alakítja. A szellemi növekedést kölcsönösen ösztönzi a többi vallási hívővel való bensőséges közösség. És a vallás megnemesíti a mindennapok megszokott és egyhangú munkáját.

100:1. VALLÁSOS GYARAPODÁS Némely ember túl elfoglalt, semhogy növekedjen és ezért a szellemi megrekedés komoly veszélyének van kitéve. A növekedés fő kerékkötője az előítélet és a tudatlanság. Minden fejlődő gyermeknek adjatok esélyt a maga vallási tapasztalatának gyarapítására. Emlékezzetek, hogy a kialakított oktatási rendszeren évről évre való áthaladás nem szükségképpen jelent értelmi fejlődést, még kevésbé szellemi növekedést. A tanulásból eredő valódi gyarapodást az eszményképek és az értékek kiteljesedése mutatja. A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással. Élj hűségesen ma – növekedj – és a holnap gondoskodik magáról. Az ebihal számára a békává váláshoz vezető leggyorsabb út az, hogy minden egyes pillanatot ebihalhoz méltóan él meg. Vallást nem lehet adományozni, elfogadni, kölcsönözni, elsajátítani vagy elveszíteni; vallás személyes tapasztalás. A vallási gyarapodás tényezői lehetnek szándékosak, ám maga a növekedés mindig önkéntelen.

100:2. SZELLEMI NÖVEKEDÉS A szellemi növekedés először az igényekre való ráébredés, azután a jelentéstartalmak megkülönböztetése, majd pedig az értékek felfedezése. A szellemi beállítottság javítja azt a képességet, hogy az egyén meglássa a dolgokban a szépséget, felismerje a jelentéstartalmakban az igazságot és felfedezze az értékekben a jóságot. Az emberi ön-kiteljesítés célja szellemi legyen, ne anyagi. Jézus az Istent ismerő halandó mélységes bizonyosságát ábrázolta, amikor azt mondta, hogy: „Egy Istent ismerő, az országban hívő számára vajon mit számít, ha minden földi dolog tönkremegy is?” A mulandó bizonyosságok törékenyek, a szellemi bizonyosságok azonban megdönthetetlenek. Minden olyan emberi lény, aki elkötelezte a lelkét az örökkévaló Isten benne lakozó szelleme mellett, képes higgadtan kitartani, miközben a leghőbb vágyaik semmivé foszlanak és a legvágyottabb reményeik összetörnek; biztosan tudja, hogy e végromlások pusztán megelőzik a világegyetem elérésének új és magasztosabb szintjén lévő nemesebb és tartósabb valóságokra építkezést.

100


100:3. A LEGFELSŐBB ÉRTÉKKEL KAPCSOLATOS FOGALMAK A vallás nem a lélek lendületes szolgálatra való szervezésére irányuló indíttatás. A teljes sajátlényeg odaadó elkötelezettsége az Isten szeretete és az ember számára való segédkezés mellett. Az értékek sohasem lehetnek nyugvók; a valóság változást, növekedést jelent. A ténylegességek és a lehetségességek társulása növekedést eredményez, az értékek tapasztalaton alapuló megértését. Az emberi élet legfelsőbb értékét az értékek gyarapodása és a jelentéstartalmakban való fejlődés adja. És az ilyen élmény az Isten-tudat megfelelője. Az ember nem tud növekedést kiváltani, képes viszont kedvező feltételeket teremteni. A növekedés mindig öntudatlan. A szeretet is így nő; szeretetet nem lehet alkotni, gyártani vagy vásárolni; annak növekednie kell. Az evolúció egyfajta mindenségrendi növekedési eljárás. A társadalmi növekedést nem lehet jogszabályokkal véghezvinni, és az erkölcsi növekedést sem a fejlett igazgatás teszi. Az ember egyedüli hozzájárulása a növekedéshez nem más, mint a személyisége minden erejének – az élő hitének – a mozgósítása.

100:4. A NÖVEKEDÉSSEL JÁRÓ PROBLÉMÁK Az új vallási látásmódok azokból a feszültségekből erednek, melyek új és jobb válaszadási szokások választására késztetnek. A vallási zavarok elkerülhetetlenek; nem létezhet növekedés lelki összeütközés és szellemi nyugtalanság nélkül. Küzdelem nélkül senki sem gyakorol hűséget a nagy, a jó, az igaz és a nemes dolgok mellett. A vallásos élet nagy problémáját azonban az a feladat alkotja, hogy a személyiség a SZERETET uralma révén egyesítse a lelki erőit. Az egészség, az elmebéli teljesítőképesség és a boldogság a testi rendszerek, elmerendszerek és szellemrendszerek egyesítéséből ered. A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez. Azáltal fedezhetitek fel a társaitok értékeit, hogy megismeritek az ő késztetéseiket. Ha valamely társatok visszatetszést, a neheztelés érzését kelti bennetek, akkor rokonszenvvel törekednetek kell az ő nézőpontjának, azon indokainak a megértésére, mely az ilyen ellenszenves viselkedéshez vezetett. Ha egyszer megértitek a szomszédotokat, akkor türelmessé váltok, és e béketűrés barátsággá növi ki magát és szeretetté érik. A szeretet másokra átterjedő, és amikor az emberi odaadás értelmes és bölcs, akkor a szeretet jobban fertőz. Ha minden egyes halandó a tetterős szeretet gócpontjává válhatna, akkor az egész civilizációt szeretet övezné, és azzal megvalósulna az emberek közötti testvériség.

100:5. MEGTÉRÉS ÉS A MEGMAGYARÁZHATATLAN IMÁDATA A világ tele van elveszett lelkekkel, akik zavarodottan bolyonganak egy bölcseleti téren rendezetlen kor tanelvei és imádatai között. Túl kevesen tanulták meg, hogy miként állítsanak életbölcseletet a vallási tekintély helyébe. Az úgynevezett vallási megtérésekhez társított látványos jelenségek többsége teljes mértékben lélektani természetű, de időnként előfordulnak ugyancsak szellemi eredetű tapasztalások is. A lelki okoskodások azt a nagy veszélyt hordozzák magukban, hogy az ember a káprázatokat és az úgynevezett rejtélyes élményeket a rendkívüli álmokkal együtt az emberi elmének szóló isteni közléseknek tekinti. A megtérés-kereséssel szemben a Gondolatigazítóval való lehetséges kapcsolatfelvétel morontia sávjaihoz való közeledésnek jobb módja az élő hiten és az őszinte istenimádáson, az őszinte és önzetlen imán keresztüli közelítés. Semmilyen körülmények között sem szabad vallási tapasztalatként gyakorolni az elmében kivetített tudatosság révületszerű állapotát. A rejtélyállapotnak kedveznek az olyan dolgok mint a testi fáradtság, a böjtölés, a lelki egyensúly megbomlása, az elmélyült műélvezet, az eleven nemi ingerek, a félelem, a szorongás, a düh és a vad tánc. Világosan meg kell értenetek, hogy a názáreti Jézus sohasem folyamodott a paradicsomi Atyával való kapcsolatfelvétel ilyen módszereihez.

100:6. A VALLÁSOS ÉLET JEGYEI Az igaz vallás nem más, mint őszinte áhítat valamiféle olyan valóság iránt, melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart. A vallási hívő által elfogadott legfelsőbb érték lehet hitvány vagy akár hamis is, mindazonáltal vallási jellegű. A vallás

101


éppen olyan mértékben igaz, amennyire a legfelsőbbnek tartott értéke valóban az igaz szellemi értéknek valamely mindenségrendi valósága. A halandó-feletti eszményképek elérésére irányuló eme buzgó törekvést mindig növekvő türelem, béketűrés, állhatatosság és elfogulatlanság jellemzi. Az igaz vallás élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet. A lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre. A vallási élet egyik legmeglepőbb megkülönböztető jele a lendületes és magasztos béke. A kialakult és a kinyilatkoztatott vallás közötti jellegzetes különbség nem más, mint az isteni bölcsesség egy új ismérve, mely hozzáadódik a tisztán tapasztaláson alapuló emberi bölcsességhez.

100:7. A VALLÁSOS ÉLET TETŐPONTJA Bár az átlagos urantiai halandó nem reménykedhet abban, hogy olyan magas szintű jellembéli tökéletességet ér el, mint a názáreti Jézus, azért általában minden halandó hívő kialakíthat erős és egyesített személyiséget a jézusi személyiség tökéletessé tett jegyei szerint. A Mester személyiségének egyedi jellegét nem is annyira annak tökéletessége, mint inkább annak arányossága és kiegyensúlyozott egyesítettsége adta. Jézus kimeríthetetlen kedvessége megérintette az emberek szívét, a jellemének rendíthetetlen ereje pedig meghökkentette a követőit. Feltétlen hűséggel viseltetett minden igazság iránt. Csordultig telve volt isteni lelkesedéssel, de sohasem vált vakbuzgóvá. Nyíltan szembenézett az élet tényeivel, de sohasem volt unalmas vagy hétköznapias. Jézus szemléletmódja igen átfogó volt. Védett volt ő a csalódástól és érzéketlen volt az üldöztetéssel szemben. Az ő állandó intő szava az volt, hogy „bizakodjatok”. Őszinte volt, de mindig barátságos. A bátorságával csak a türelme ért fel. Jelmondata az volt, hogy „ne féljetek”. A magánéletében szelíd és szerény volt, és mégis egy világegyetem tökéletessé vált embere lett. És ma életet egyesít, jellemet nemesít és tapasztalást egyszerűsít. Belép az emberi elmébe, hogy felemelje, átalakítsa és átlényegítse azt. Szó szerint igaz, hogy: „Ha valakiben ott van Krisztus Jézus, új teremtmény az.”

101. ÍRÁS: A VALLÁS VALÓDI TERMÉSZETE Melkizedek A VALLÁS mint emberi tapasztalás meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is. A vallás maga hit, bizalom és bizonyosság.

101:1. AZ IGAZ VALLÁS A vallás az isteniség megtapasztalása az evolúciós eredetű erkölcsi lény tudatában; örök valóságok igaz megtapasztalását jelenti az időben. Ezek a tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg. Az isteni szellem nem érzések vagy érzelmek révén létesít kapcsolatot a halandó emberrel, hanem a legmagasabb rendű és leginkább szellemivé lényegített gondolkodás területén. A vallás a hit és a rálátás révén él és virul. A vallás mindig többé-kevésbé rejtélyes és mindig meghatározhatatlan és megmagyarázhatatlan a tisztán észbeli értelem és a bölcseleti oktan fogalmaival. Az ember végül eljut arra az elmebéli álláspontra és azt a lelki hozzáállást veszi fel, amelyben arra következtet, hogy nincs joga nem hinni Istenben. Kételkedni Istenben vagy nem bízni az ő jóságában egyenlő lenne azzal, hogy hűtlennek bizonyulnak az emberi elmében és lélekben lévő legvalóságosabb és legmélyebb dologhoz – az isteni Igazítóhoz.

101:2. A VALLÁS TÉNYE A vallás ténye teljes mértékben az emberi lények vallási tapasztalásában áll fenn. Az értelem a tudomány módszere; a hit a vallás módszere; a logika a bölcselet kísérleti módszere. A kinyilatkoztatás ellentételezést nyújt a morontia nézőpont hiányáért. Az igazi kinyilatkoztatás sohasem teszi a tudományt természetellenessé, a vallást esztelenné vagy a bölcseletet okszerűtlenné. A kinyilatkoztatást csakis az emberi tapasztalás igazolja, és a kinyilatkoztatás 102


megerősíti a tudomány, a bölcselet és a vallás tapasztalásbeli összhangját. A kinyilatkoztatás mint korszakos jelenség időszakos jellegű; személyes emberi élményként pedig folytonos. A vallás megértése sohasem függött és sohasem fog függeni a sok tanulástól vagy a logikus gondolkodástól. A vallásos hit éppúgy rendelkezésére áll a tanultaknak, mint a tanulatlanoknak. A kizárólagos bizonyosságotok egy személyes Istenben a magatok tisztánlátásában és tapasztalásában áll fenn. Csakis az istentan, a hit tartománya és a kinyilatkoztatás eljárása, képes összeállítani valamiféle értelmes beszámolót a vallásos tapasztalás természetéről és tartalmáról.

101:3. A VALLÁS ISMÉRVEI A vallás oly alapvető, hogy még tanulás hiányában is megmarad. A hitből fakadó rálátás és a szellemi bölcselet teszi az embert elvben örökvégzetű szellemszemélyiséggé. Igaz szellemi hit nyilvánul meg annyiban, hogy: fenséges bizodalmat teremt az Isten jóságában még a keserű csalódás és a megsemmisítő vereség mellett is; megmagyarázhatatlan higgadtságot és kitartó nyugodtságot mutat függetlenül az érthetetlen betegségektől és még a heves testi szenvedéstől is; megingathatatlan hitet tart meg Istenben minden ezzel ellentétes oktani bizonyítás ellenére és sikeresen ellenáll minden egyéb értelmi álokoskodásnak; rendületlenül kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban való magasztos hit mellett függetlenül a rossz és a bűn zavarba ejtő jelenlététől; továbbra is kitart az Isten imádása mellett bármi és minden ellenében is. És a vallás területén éppen ilyen alapvető és élénk hitbeli teljesítmény jogosítja fel a halandó embert arra, hogy megerősítse az emberi természet végső felruházottságának, a vallási tapasztalásnak a személyes birtoklását és szellemi valóságát.

101:4. A KINYILATKOZTATÁS KORLÁTAI A kinyilatkoztatott vallás részeként közölt bárminemű mindenségtan rendeltetése, hogy igen rövid idő alatt elavulttá váljon. Az emberiségnek meg kell értenie, hogy minket, az igazság kinyilatkoztatásában résztvevőket a feljebbvalóinktól kapott igen szigorú utasítások kötnek. Nagyon jól tudjuk, hogy bár az e kinyilatkoztatási sorozatban közölt történelmi tények és vallási igazságok a jövő beszámolóiban szerepelni fognak, néhány röpke év múlva a fizikai tudományokkal kapcsolatba hozható számos állításunk felülvizsgálatra fog szorulni. Az ilyen kinyilatkoztatások mégis roppant értékesek annyiban, hogy legalább átmenetileg pontosítják a meglévő tudást olyan formán, hogy az tisztább képet teremtsen a többi kinyilatkoztatásban foglalt szellemi tanítások lényegéről. Míg az isteni vagy szellemi meglátás ajándék, addig az emberi bölcsességnek ki kell fejlődnie.

101:5. A KINYILATKOZTATÁS ÁLTAL KITERJESZTETT VALLÁS A kinyilatkoztatás eljárásával sok korszaknyi idő takarítható meg az evolúciós hibáknak a szellemi gyarapodás igazságaitól való elválasztásához és elkülönítéséhez szükséges munkában. A világegyetem tervének részét képezi, hogy az evolúciós vallás a rendeltetése szerint előbb-utóbb elfogadja a kinyilatkoztatás szellemi terjeszkedését. A kifejlődött vallás teljes mértékben hiten alapul. A kinyilatkoztatás további bizonyosságot ad az isteniség és valóság igazságainak általa kiterjesztett ábrázolásán keresztül. Az emberi hit és az isteni igazság e munkakapcsolata a morontiai személyiség tényleges kialakítása felé jó úton haladó jellem birtoklását jelenti. A morontia fejlődésben az igazság bizonyossága egyre inkább felváltja a hit bizonyosságát. Amikor végül bekerültök a tényleges szellemvilágba, akkor fognak a tiszta szellemi látásmód bizonyosságai a személyiségi bizonyosság e korábbi eljárásaival kapcsolatban és azokon túl működni.

101:6. GYARAPODÓ VALLÁSI TAPASZTALÁS A morontia látásmód maga után vonja a Hétszeres, a Legfelsőbb és még a Végleges örökké gyarapodó tudatosságát is. A teljes vallási tapasztalásban az Igazító a titka a Legfelsőbb létezési valósága személyes felismerésének, és ugyanez az Igazító képezi a titkait a Végleges tapasztalásmeghaladó elérésébe vetett hiteteknek is. Jézus hite kijelölte az utat az emberi üdvözülés véglegessége felé, hiszen gondoskodott az Istenséggel való tökéletes egység lehetőségéről a 103


Legfelsőbben és rajta keresztül, mely mentesít az anyagi béklyóktól, az értelmi rabságtól, a szellemi vakságtól, a sajátlényeg tökéletlenségétől és a véges időtől. Azzal, hogy a halandó ember szert tesz Jézus hitére, az időben kaphat ízelítőt az örökkévalóság valóságaiból. Jézus volt és most is ő az az új és élő út, minélfogva az ember annak az isteni örökségnek a birtokába juthat, melyről az Atya úgy rendelkezett, hogy az emberé lehet, csak kérnie kell.

101:7. SZEMÉLYES VALLÁSBÖLCSELET A személyes vallásbölcselet építésére alkalmas anyagok forrását az egyén belső és a környezeti tapasztalásai képezik. A bölcseleti következtetések egészséges volta a jelentéstartalmak iránti érzékenységgel és a pontos értékeléssel kapcsolatban az elmélyült, őszinte és különbségtevő gondolkodástól függ. A vallásbölcselet kialakulásának négy szakasza van: aláveti magát a hagyománynak és a tekintélynek; megelégedhet kis eredményekkel; a fejlődésben eljut a logikus észbeliség szintjére, de a kulturális rabszolgaság következményeként meg is reked ott; megszabadul minden szabályszerű és hagyományos akadálytól, mer őszintén, hűségesen, félelemtől mentesen és igazul gondolkodni, cselekedni és élni. Bármely vallásbölcselet döntő próbájának lényege abban van, hogy vajon különbséget tesz-e az anyagi és a szellemi világ valóságai között vagy nem, s közben felismeri-e az egyesülésüket az értelmi törekvésben és a társadalmi szolgálatban.

101:8. HIT ÉS HIEDELEM A hiedelem akkor érte el a hit szintjét, amint serkentőleg hat az életre és alakítja az életmódot. A hiedelem mindig korlátozó és megszorító; a hit terjeszkedő és elengedő. A hiedelem megköt, a hit felszabadít. Az élő vallásos hit több, mint nemes hiedelmek társítása; több az, mint fennkölt bölcseleti rendszer; a hit a szellemi jelentéstartalmakkal, az isteni eszményképekkel és a legfelsőbb értékekkel kapcsolatos élő tapasztalás; a hit Istent ismerő és embert szolgáló. A hiedelmek csoportos meggyőződéssé is válhatnak, ám a hitnek személyesnek kell lennie. Az élő hit nem ad tápot vallási vakbuzgóságnak, üldözésnek vagy türelmetlenségnek. A hit nem veri bilincsbe az alkotó képzeletet, és nem is tart fenn értelmetlen előítéletet a tudományos vizsgálatok eredményeivel szemben. A hit visz életet a vallásba és kényszeríti a vallási hívőt, hogy hősiesen éljen az aranyszabály szerint. A hitbuzgalom közvetlen kapcsolatban van a tudással, és annak törekvései képezik a magasztos béke előjátékát.

101:9. VALLÁS ÉS ERKÖLCSISÉG A kinyilatkoztatás csalhatatlanul kitágítja a kifejlődött vallás erkölcstani látókörét, s ezzel egyidejűleg biztosan kiterjeszti az összes előző kinyilatkoztatás erkölcsi kötelességeit. Ne essetek abba a hibába, hogy a magatok tudás- és igazságmércéi szerint ítéltek meg valamely más vallást. Az igaz vallás az a magasztos és mély meggyőződés a lélekben, mely sürgetőleg arra inti az embert, hogy helytelen dolog nem hinnie azokban az ő legnemesebb erkölcstani és erkölcsi felfogásaiban és a világegyetem legmélyebb valóságaiban. A szépség keresése csak addig képezi részét a vallásnak, ameddig erkölcsös. A vallás az emberi elme számára megalkotja az isteni valóság szellemivé lényegített tudatosságát. A vallás ezáltal válik a halandói ügyek minősítőjévé. Emellett bizodalmat teremt az idő teljesebb valóságaiban és az örökkévalóság maradandóbb valóságaiban. A hit válik az összekötő kapoccsá az erkölcsi tudat és a maradandó valóság szellemi fogalma között.

101:10. A VALLÁS MINT AZ EMBER FELSZABADÍTÓJA A logika és az értelem lehetőségeinek kimerítése sem fogja soha feltárni a gondolkodó számára a személyiség továbbélésének örökkévaló igazságát. Az isteniségről sohasem lehet tudományos vagy logikai bizonyítékokat előtalálni. Csakis a szellemi látásmódhoz vezető morontiai úton haladva törheti le az ember valaha is azokat a bilincseket, melyek a világegyetembeli halandói helyzetének természetes velejárói. Az emberiség sohasem fedezheti fel az isteniséget, kivéve a vallásos tapasztalás útján és az igaz hit gyakorlása révén. De mindig igaz 104


marad az, hogy: bárki, aki meg akarja cselekedni az Isten akaratát, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. A vallás hatékonyan gyógyítja az ember elszigeteltségének érzését azáltal, hogy azonosítja őt a Végtelen tervével és az Örökkévaló szándékával. Az ilyen felszabadult lélek nyomban elkezdi otthon érezni magát ebben az új világegyetemben, az ő világegyetemében. Az Isten fiai így már együtt sorakoznak fel a harcra abban a csatában, ahol a valóság győzedelmeskedik a létezés részleges árnyai felett. Egy közel határtalan világegyetem összes isteni serege áll az ő oldalukon abban a mennyei küzdelemben, melynek célja az örök élet elérése és az isteniségi elismertség elnyerése; és minden átalakul az anyagi elszigeteltség bizonytalanságaiból az örök szellemi fejlődés bizonyosságaivá.

102. ÍRÁS: A VALLÁSOS HIT ALAPJAI Melkizedek A HITETLEN, anyagi világnézetű egyén számára az ember csak egy evolúciós baleset; az emberek legjavának odaadó munkáját és ihletett tehetségét pusztulásra ítélte a halál. A halandói lét mulandó napja alatti élet és munkálkodás egyetlen jutalma a leírhatatlan kétségbeesés. De nem ez jelenti az ember végét és örökkévaló beteljesülését; e rémkép csak egy kóbor lélektől származó kétségbeesett kiáltás, akit elvakított a többsíkú ismeretszerzés zavara és torz volta. És mindeme sötét véget és mindeme kétségbeli végzetet mindörökre eloszlatja egyetlen bátor hitbeli tett is az Isten gyermekei legszerényebbikének és legtudatlanabbikának részéről a földön.

102:1. HITBELI BIZONYOSSÁGOK Ha bárki az isteni akarat megcselekedése mellett dönt, meg fogja ismerni az igazság útját. Szó szerint igaz, hogy „az emberi dolgokat meg kell ismernünk ahhoz, hogy szeretni tudjuk, az isteni dolgokat viszont meg kell szeretnünk ahhoz, hogy megismerhessük”. Amikor a tudásunk és az értelmünk képtelen elérni valamit, az igaz bölcsesség arra int minket, hogy vallásos rálátáson és szellemi átalakuláson keresztül a hitünket engedjük teljesíteni azt. Az igazság változatlan marad nemzedékről nemzedékre. A tudományos meggyőződések teljes mértékben az értelemből fakadnak; a vallási bizonyságok az egész személyiség legmélyebb alapjaiból származnak. Az emberben lakozó Gondolatigazító bizonyosan kinevel az emberi lélekben egyfajta igaz és kutató vágyódást a tökéletességre, valamint egy olyan mélyreható kíváncsiságot, melyet megfelelően kielégíteni csakis az Istennel való bensőséges közösség révén lehet. Bármivel is több az Isten, mint magas és tökéletes erkölcsi személyiség, nem lehet ennél kevesebb.

102:2. VALLÁS ÉS VALÓSÁG A vallás az emberi fajhoz tartozik; a vallás nem a műveltség gyermeke. Igaz, hogy az egyénnek a vallásról alkotott felfogása még mindig csak emberi és ezért tárgya lehet a tudatlanság rabságának, a babonaság rabszolgaságának, az álokoskodás megtévesztéseinek és a hamis bölcselet téveszméinek. A vallásos tapasztalás bölcsessége valamiféle látszólagos képtelenség annyiban, hogy egyszerre emberien eredeti és Igazító-származék. A vallási hívek olyan személyiségi kiegyensúlyozottságot és jellembeli nyugodtságot mutatnak, melyet az élettan, a lélektan és a társadalomtan törvényei nem magyaráznak meg. A vallás küldetése az, hogy felkészítse az embert, hogy bátran, sőt hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival. Az elme nézőpontja képes arra és néha meg is teszi, hogy megmutatja az embernek az energia, az elme és a szellem megtapasztalható egységbe rendeződését a Legfelsőbb Lényben és a Legfelsőbb Lényként. Nincs valódi vallás igen tevékeny személyiség nélkül. Az igaz vallásnak cselekednie kell. Nem kerüli el a figyelmünket az a tény, hogy a vallás gyakorta cselekszik esztelenül, sőt vallástalanul, de azért cselekszik.

105


102:3. TUDÁS, BÖLCSESSÉG ÉS RÁLÁTÁS A vallásnak folyamatosan egy látszólagosan képtelen kényszer mellett kell munkálkodnia: szüksége van a gondolat hatékony kihasználására, s ugyanakkor engednie kell minden gondolat szellemi hasznavehetőségéből. Az elméleti okoskodás hajlamos a vallást valamiféle anyagi vagy emberszerű dologgá alakítani. A valódi vallás fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz. A tudomány, a tudás a tények tudatosulásához vezet; a vallás, a tapasztalás az értékek tudatosulásához vezet; a bölcselet, az összehangolt tudatossághoz; a kinyilatkoztatás (a morontia mota helyettesítője) az igaz valóság tudatosulásához vezet. A bölcselet megkísérli azonosítani a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal. A tudományban az eszme megelőzi a maga testet öltésének folyamatát; a vallásban a felismerés élménye megelőzi az eszme kifejeződését. Az evolúció azon van, hogy az Istent az emberhez hasonlóvá tegye; a kinyilatkoztatás pedig azon, hogy az embert az Istenhez hasonlóvá tegye. A tudomány csak az első okokkal elégszik meg, a vallás a legfelsőbb személyiséggel, a bölcselet pedig az egységgel. A kinyilatkoztatás megerősíti, hogy e három valójában egy, és hogy mind jó.

102:4. A TAPASZTALÁS TÉNYE Lévén, hogy az elmétekben jelen van a Gondolatigazító, számotokra már nem jelent nagyobb rejtélyt megismerni az Isten-elmét, mint hogy megbizonyosodjatok bármely más elme megismerésének tudatáról. Mi is az emberi tapasztalás? Egyszerűen csak kölcsönhatás valamely tevékeny és kutató sajátlényeg és bármely más tevékeny és külső valóság között. A tapasztalás ténye az öntudatban, valamint a más-létekben – a más-dologiban, a más-elmeiben és a másszellemiben – lelhető fel. A hit e természetes élményt vallássá alakítja, az Istennek a más-elmeség valóságaként – forrásaként, természeteként és beteljesüléseként – való felismerésévé. Az ember vallásos tapasztalásában jelenlévő hibaelem nagysága egyenesen arányos az Egyetemes Atya szellemi fogalmát beszennyező anyagelvűségi tartalommal. Az Istenség több, mint szellem, azonban a szellemi az egyetlen lehetséges megközelítés a felemelkedő ember számára. Az istenimádat erősíti és megsokszorozza az elme gondolkodási képességeit. Az ima gazdagíthatja az életet, az istenimádás viszont rávilágít a beteljesülésre. A kinyilatkoztatott vallás az emberi létezés egyesítő eleme. A kinyilatkoztatás egyesíti a történelmet, összehangolja a földtant, a csillagászatot, a természettant, a vegytant, az élőlénytant, a társadalomtant és a lélektant. A szellemi létezés a valódi lelke az ember mindenségrendjének.

102:5. A CÉLIRÁNYOS MAGVÁBANVALÓ FELSŐSÉGE Az idő-világegyetemekben a magvábanvaló mindig felette áll a ténylegesnek. A fejlődő mindenségrendben a magvábanvaló az, ami lesz, és ami lesz, az pedig az Istenség célirányos rendelkezéseinek kibontakozása. Az emberi erkölcsiség felismerhet értékeket, azonban csakis a vallás képes ezeket az értékeket megőrizni, megnemesíteni és szellemivé lényegíteni. A vallás az erkölcsiség számára olyan, mint a szeretet a kötelesség számára, mint a lényeg az anyag számára. Az erkölcsiség egy mindenható Szabályozót tár fel; a vallás egy mindenkit-szerető Atyát mutat meg, egy imádni és szeretni való Istent. És valóban, a vallás szellemi lehetségessége felette áll az evolúciós erkölcsiség kötelezettség-ténylegességének.

102:6. A VALLÁSOS HITBELI MEGGYŐZŐDÉS A vallási félelem bölcseleti kiküszöbölése és a tudomány folyamatos fejlődése nagyban fokozza a hamis istenek halandóságát; végül lerombolják az örökkévaló szeretet élő Istenét oly sokáig homályba borító tudatlanságot és babonaságot. A bölcseleti úton előbbre jutott vallási hívő hisz a szeretet személyes Istenében és a személyes üdvözülésben. A szeretet a vallás lényege és a felsőbbrendű polgárosodott társadalom kútfője. Istennel kapcsolatos meggyőződéseket le lehet vezetni bölcs érvelésen keresztül, de az egyén csak hit révén, személyes tapasztaláson keresztül válik Istent ismerővé. Az Istent ismerő lélek ki meri jelenteni, hogy „tudom”. Isten az első igazság 106


és a végső tény; ezért ered minden igazság őbenne, s ezért létezik minden tény őhozzá viszonyulva. A pozitívnak a negatívval szemben, az igazságnak a tévedéssel szemben, a tapasztalásnak az elmélettel szemben, a szellemi valóságoknak az idő és tér elszigetelt tényeivel szemben mindig előnye van. Minél magasabb szintre jut el valamely tudós a választott tudományában, annál inkább el fog pártolni az anyagelvű ténybeli elméletek mellől a Legfelsőbb Elme uralmának mindenségrendi igazságához. Az anyagelvűség kisebbíti az emberi életet; Jézus evangéliuma minden halandót felettébb megnövel és mennyeien megnemesít.

102:7. AZ ISTENI BIZONYOSSÁGA Az Isten az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben. Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának. Az ember képes értelmileg tagadni Istent és mégis erkölcsileg jónak, állhatatosnak, fiúinak, őszintének, sőt még eszményelvűnek is lenni. Az ilyen halandói tapasztalás csak társadalmi gyümölcsöket terem, nem szellemieket. Az Istent ismerő egyén nem olyan, aki nem látja a nehézségeket, melyek az Isten megtalálásának útjában állnak a babonaság, a hagyomány és a legújabb idők anyagelvű irányzatainak zavarában. Ő már szembekerült mindezen elrettentő dolgokkal és legyőzte azokat, fölébük kerekedett élő hit révén, és ellenükben is eljutott a szellemi lét felföldjeire. Csak korlátlan valóság, mely abszolút, merhet következetesen merevnek lenni. A rögzöttelvűséget vállalók előbb-utóbb szükségszerűen belefutnak az energia Abszolút voltának, az igazság Egyetemes voltának és a szeretet Végtelen voltának karjába, már ha következetesek akarnak maradni. Megvan a jogunk ahhoz, hogy a minden világegyetemi tapasztalás legbizonyosabbikának vegyük Istent, a minden jelenlét legelkerülhetetlenebbjét, a minden tény legvalóságosabbikát, az összes igazság legélőbbikét, az összes barát legszeretetreméltóbbikát és az összes érték legistenibbjét.

102:8. A VALLÁS TANÚSÁGAI A vallás valóságának és hathatósságának legerősebb bizonyítékát az emberi tapasztalás ténye alkotja – az az erő és személy, melyek, illetőleg akit a hite révén Istenként jelöl meg. Megfigyelve valamely vallás elhelyezkedését az evolúciós sorban, a legjobban úgy alkothatunk róla véleményt, ha megnézzük erkölcsi ítéleteit és erkölcstani mércéit. A világ számos nemes vallási vezetője gyakorlatilag tanulatlan ember volt. Az örök valóságokban való üdvös hit gyakorlásához nem szükséges a világ bölcsessége. Feljegyzett, sajnálatos tény, hogy az intézményesített vallás mindig is lemaradt az emberfajták lassan változó erkölcsei mögött. A próféták rendszerint a vallási fejlődés élére állva vezették a népet; a hittudósok pedig rendszerint visszafogták őket. A vallás, lévén belső vagy személyes tapasztalás tárgya, sohasem képes messze megelőzni a fajok értelmi fejlődését. Ám a vallást sohasem gyarapítja az úgynevezett csodás dolgokhoz fordulás. A Nebadon világegyetemben eddig kinyilatkoztatott legmagasabb rendű vallás a názáreti Jézus földi élete.

103. ÍRÁS: A VALLÁSOS TAPASZTALÁS VALÓSÁGA Melkizedek A GONDOLATIGAZÍTÓN mint mindenségrendi ablakon át a véges teremtmény hitében megpillanthatja a korlátlan Istenség, az Egyetemes Atya bizonyosságát és isteniségét. Ahogy a természetes vallásos tapasztalás továbbfejlődik, időszakos igazság-kinyilatkoztatások teszik nyomatékosabbá a bolygói evolúció egyébként lassú menetét.

103:1. VALLÁSBÖLCSELET A vallásos tapasztalás egysége valamely társadalmi vagy faji csoport körében az egyénben lakozó Isten-szilánk azonos természetéből származik. Ám mivel a személyiség egyedi, ezért ebből elkerülhetetlenül következik, hogy nincs két emberi lény sem, mely hasonlóan értelmezné az isteniségnek az ő elméjükben lakozó szellemének vezetését és késztetéseit. Egy halandói csoport 107


képes megtapasztalni szellemi egységet, azonban ők sohasem érhetnek el bölcseleti azonosságot. Nagyon is fontos, hogy nagyszámú egyéb vallásos tapasztalást ismerjetek meg abból a célból, hogy a vallási életetek ne váljon önközpontúvá és korlátolttá. Az emberek sokkal könnyebben értenek egyet a vallásos értékekben (célokban) mint a hiedelmekben (az értelmezésekben). Egy adott személy képes kitartani a vallásos tapasztalása mellett a számos vallásos hiedelmének feladása vagy változtatása mellett is.

103:2. A VALLÁS ÉS AZ EGYÉN A vallás „születése” nem hirtelen jellegű; az inkább fokozatos kiemelkedés. Nem léphettek be a mennyországba, hacsak nem „születtek újjá” – hacsak nem a Szellemtől születtek. Vallási fejlődés nem megy végbe tudatos erőfeszítés és céltudatos, egyéni elhatározás nélkül. Egy gyermek erkölcsi természete első ösztökéléseinek az igazságosság, tisztességesség ösztönzéseihez, és a kedvesség késztetéseihez van közük. Minden emberi lény már nagyon korán megtapasztal valamennyit az ő önző és az ő emberbaráti késztetései közötti ellentétből. A gyermeki lélektan természeténél fogva igenlő jellegű, nem pedig nemleges. Amikor a növekvő gyermeknek nem sikerül a személyiség-egyesítés, az önzetlenségi hajtóerő olyan mértékben túlfejlődhet, hogy komoly hátrányt jelenthet a sajátlényeg jólétének. A félrevezetett tudat sok összeütközésért, aggódásért, szomorúságért és rengeteg emberi boldogtalanságért lehet felelős.

103:3. A VALLÁS ÉS AZ EMBERI FAJ A kezdetleges vallások evolúciós eredetének vizsgálatakor ne hagyjátok figyelmen kívül az összetartás nemzetségi, illetőleg törzsi szellemét. De nem a társadalmi csoport a forrása a vallásos tapasztalásnak. Az igaz vallásos késztetés eredetét azok a tiszta szellemjelenlétek képezik, melyek az akaratot arra késztetik, hogy önzetlen legyen. A vallás rendeltetése az ember környezetének megváltoztatása, de a halandók körében ma fellelhető vallások közül sok erre képtelenné vált. A környezet túl gyakran uralta a vallást. Minden kor vallásában a legkiemelkedőbb tapasztalás az erkölcsi értékekkel és a társadalmi jelentéstartalmakkal kapcsolatos érzés, nem pedig a hittudományi tantételekkel vagy bölcseleti elméletekkel kapcsolatos gondolkodás. A vallás kedvező fejlődési irányt vesz, amint a varázslási elemet felváltja az erkölcsök fogalma. Az erőteljes hatások – az egyik emberi, a másik pedig isteni – biztosították a vallás megmaradását a korok viszontagságai közepette is, és annak ellenére is, hogy ezernyi romboló hajlam és rosszakaratú kibékíthetetlen ellentét oly gyakran fenyegette megsemmisítéssel.

103:4. SZELLEMI KÖZÖSSÉG A társadalmi esemény és a vallási összejövetel közötti jellegzetes különbség az, hogy szemben a világival, a vallásit áthatja a bensőséges közösség légköre. Még a kereszténységben is megőrződött e bensőséges érintkezési mód az Úrvacsorában. A pártatlanság iránti vágy és szomj vezet el az igazság felfedezéséhez, és ez új problémákat teremt, mert az eszményképeink mértani sor szerint gyarapodnak, míg az azoknak való megfelelési képességünk csak számtani sor szerint növekszik. Az ember nem remélheti, hogy megfelelhet a legmagasabb rendű eszményképeinek, viszont képes hűen kitartani azon célja mellett, hogy megtalálja Istent és egyre inkább olyanná váljon mint ő. Jézus elvetett mindenféle áldozási és vezeklési szertartásrendet. Lerombolta az alapját minden ilyen kitalált bűnösségnek és világegyetembeli elszigeteltség-érzésnek azzal, hogy kijelentette, az ember az Isten gyermeke. Az Atya Isten az emberhez, a gyermekéhez nem annak tényleges erénye vagy érdeme szerint viszonyul, hanem a gyermek késztetésének elismerése alapján – a teremtményi cél és szándék szerint. A viszonyuk szülő-gyermek viszony és annak isteni szeretet a mozgatója.

103:5. AZ ESZMÉNYKÉPEK EREDETE Az ősember csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá. Jézus tovább tágította a szomszéd fogalmát úgy, hogy az magába foglalja az egész emberiséget, még az ellenségeinket is szeretnünk kell. Emberi boldogság csak akkor érhető el, amikor az önnön való 108


én-vágyát és a felsőbbrendű sajátlényeg (az isteni szellem) önzetlenségi késztetését az egyesítő és felügyelő személyiség összeszedett akarata összehangolja és megbékíti. Az a kísérlet, hogy egyszerre tegyünk az önnön valónk javára és a legnagyobb számú más sajátlényeg javára, a tér-idő keretei között kielégítően soha meg nem oldható problémát okoz. A halál utáni élet a lényegieket illetően nem különbözik a halandó léttől. Minden jó, amit e létben teszünk, közvetlenül hozzájárul a jövőbeli életünk teljesebbé válásához. Az ember igazán a maga örökkévaló beteljesülésének építője. A szellemi gyarapodás ott a legnagyobb, ahol minden külső hatás elenyésző. Ám ezt nem szabad úgy értelmezni, hogy egy haladó társadalomban nincs helye otthonnak, társadalmi intézményeknek, egyháznak és államnak. Egy vallásos csoport biztonsága a szellemi egységétől függ, nem pedig az istentani egyformaságtól. Bármely olyan egyház számára él az erős remény, mely az élő Istent imádja, az emberek közötti testvériséget szentesíti, és mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.

103:6. BÖLCSELETI ÖSSZHANGTEREMTÉS Az istentan mindig a te vallásod tanulmányozása; a másvalaki vallásának tanulmányozása a lélektan. A világegyetemének kívülről való tanulmányozásához és vizsgálatához közelítve az ember létrehozza a különféle fizikai tudományokat; az önmaga és a világegyetem kutatásához belülről közelítve pedig megteremti az istentant és a metafizikát. A bölcselet megpróbálja összehangolni azt a sok ellentmondást, melyek bizonyosan egyből felbukkannak a dolgok és lények világegyeteméhez való közeledés eme két homlokegyenest ellenkező útjának eredményei és tanításai közepette. Önmagában és önmagától sem a tudomány, sem a vallás egyedül soha nem remélheti, hogy megfelelő szinten megértheti az egyetemes igazságokat és viszonyokat az emberi bölcselet útmutatása és az isteni kinyilatkoztatás megvilágosító hatása nélkül. A metafizika az ember jó szándékú, de hasztalan kísérlete a morontia mota hiányának ellensúlyozására. A halandó ember által elérhető legmagasabb bölcseletet logikusan a tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni. Ezen egyesítés révén az ember képes némiképp ellensúlyozni azt, hogy nem tud megfelelő léteződolog-bölcseletet kialakítani és képtelen megérteni a morontia motáját.

103:7. TUDOMÁNY ÉS VALLÁS Az igaz üdvözülés nem más, mint a halandói elmének az anyaggal való azonosulástól a morontia kapcsolat területein keresztül a szellemi kölcsönös kapcsolat magas világegyetemi szintjéig tartó isteni evolúciós eljárása. Miként a felemelkedő ember befelé és a Paradicsom felé törekszik az Isten-élmény eléréséhez, úgy hasonlóképpen kifelé és a tér felé törekszik az anyagi mindenségrend energia-elvű megértése érdekében. A tudományos hozzáállásnak és a vallásos látásmódnak a tapasztaláson alapuló bölcselet általi egyesítése részét képezi az ember Paradicsom felé tartó, hosszú felemelkedési tapasztalásának. A tudomány és a vallás tanítói gyakran túlságosan is önteltek és rögzöttelvűek. A kinyilatkoztatás rendeltetése nem más, mint a tudománynak és a vallásnak a valóság igazságával való összehangolása. A kinyilatkoztatás közös találkozóhelyet biztosít a tudomány és a vallás felfedezéseinek és lehetővé teszi az ember számára, hogy megpróbálja logikusan összerakni e különálló, de kölcsönösen összefüggő gondolkodásterületeket a egy jól kiegyensúlyozott bölcseletté. A tudomány felfedezi az anyagi világot, a vallás kiértékeli azt, és a bölcselet vállalkozik a jelentéstartalmainak lefordítására, s közben összehangolja a tudományos-anyagi nézőpontot a vallásos szellemi felfogással. A történelem területén azonban a tudomány és a vallás talán sohasem érthet teljesen egyet.

103:8. BÖLCSELET ÉS VALLÁS Bár mind a tudomány, mind a vallás feltételezheti az Isten valószínűségét az értelme és a következetessége révén, csak a szellem vezette ember személyes vallásos tapasztalása képes

109


igazolni egy ilyen legfelsőbb és személyes Istenség bizonyságát. Isten megtapasztalása lehet teljes mértékben igazolható, viszont az Istenre vonatkozó eszmecsere, lévén értelmi és bölcseleti, nem egy irányba tart és gyakran zavaróan téves. Az Istent ismerő hívő bizonyságát nem szabadna megzavarnia a kétkedő anyagi világnézetű ember bizonytalanságának. A bölcseletnek ahhoz, hogy mind a tudomány, mind a vallás legnagyobb szolgálatára lehessen, kerülnie kell a materializmus és a panteizmus szélsőségeit egyaránt. A kinyilatkoztatás a fejlődő bölcselet gyarlóságainak ellentételezése.

103:9. A VALLÁS LÉNYEGE A vallásnak az érzéshez, a cselekvéshez és az élethez is van köze, nem csak a gondolkodáshoz. Nem számít, hogy valakinek mennyire csalóka és téves az istentana, az ő vallása talán teljes mértékben valódi és örökkévalón igaz. A buddhizmus a maga eredeti formájában az Isten nélküli vallások közül az egyik legjobb, mely az Urantia egész evolúciós történelme során megjelent. Jézus élete és tanításai végül megfosztották a vallást a varázslási babonaságoktól, a mitológiai káprázatoktól és a hagyományos tantételesség béklyójától. Bár a vallásos tapasztalás tisztán szubjektív jelenség, az ilyen élmény a világegyetemi objektív valóság legfelsőbb területei felé forduló pozitív és élő-hitre épülő magatartást foglal magában. Amint az istentan a vallás fölébe kerekedik, a vallás meghal; élet helyett tantétellé válik. Az értelem, a bölcsesség és a hit az ember legmagasabb rendű emberi képességei. A hit igen készségesen magával viszi az értelmet addig, ameddig az képes vele tartani és azután már a bölcsességgel megy tovább a végső bölcseleti határig; és azután egyedül az IGAZSÁG társaságában mer belevágni a határtalan és soha véget nem érő világegyetemi utazásba. A vallásos tapasztalásban annyi valóság van, amennyi arányos annak szellemi tartalmával, és az ilyen valóság az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti. Az ilyen tapasztalás meggyőződései vitathatatlanok, és a beteljesülések végsők.

104. ÍRÁS: A HÁROMSÁG FOGALMÁNAK KITELJESEDÉSE Melkizedek A KINYILATKOZTATOTT vallás Háromság-fogalmát nem szabad összekeverni az evolúciós vallások hármas-hiedelmeivel. Néha valamelyik evolúciós hármas-hiedelem keveredett a kinyilatkoztatott Háromság fogalmával; ezekben az esetekben gyakran lehetetlen elkülöníteni egymástól az egyes elemeket.

104:1. AZ URANTIAI HÁROMSÁGI FOGALMAK A paradicsomi Háromság megértéséhez vezető első urantiai kinyilatkoztatást Kaligasztia herceg kísérete tette mintegy félmillió évvel ezelőtt. A Háromságról másodszor Ádám és Éva tanított az első és a második kertben. A Háromságot harmadjára Makiventa Melkizedek mutatta be. A sálemi hitterjesztők tevékenységén keresztül a Háromságról szóló Melkizedek tanítások fokozatosan elterjedtek Eurázsia és Észak-Afrika nagy részén. A hindu népeknél a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg – később mint Brahma, Siva és Vishnu. A buddhista hit két háromsági természetű tantételt dolgozott ki: az előbbit a Tanító, a Törvény és a Testvériség alkotta; a későbbi felfogás a Legfelsőbb Urat, a Szent Szellemet és a Megtestesült Megmentőt foglalta magába. A héberek a Melkizedek-korabeli kéni hagyományokból ismerték a Háromságot, de Jézus megjelenésének idejére az Elohim-tantétel gyakorlatilag teljesen eltűnt a zsidó istentanból. Az iszlám hit követői szintén képtelenek voltak a Háromság eszméjének megragadására. Jézus megtanította apostolainak az igazságot a paradicsomi Háromság személyeiről, ám ők úgy gondolták, hogy mindezt képletesen és jelképesen értette. Pál összetévesztette Jézust, a helyi világegyetem Teremtő Fiát az Istenség Második Személyével, a Paradicsom Örökkévaló Fiával. Jézus óta a paradicsomi Háromság tényszerű megjelölése

110


ismeretlen volt az Urantián (eltekintve néhány ember ismereteitől, akiknek tudását különleges kinyilatkoztatások alapozták meg) egészen az ezen írott kinyilatkoztatás megjelenéséig.

104:2. HÁROMSÁG-EGYSÉG ÉS ISTENSÉG-TÖBBESSÉG Az Istenségben a személyiség megköveteli, hogy az ilyen Istenség a többi és vele egyenlő személyes Istenséggel kapcsolatban létezzen. Az emberi elme a Háromság fogalmának felismerése révén reménykedhet abban, hogy megért valamennyit a tér-idő teremtésrészekben meglévő szeretet és törvény összefüggéséről. Fel kell ismernie a Háromságot fennhatóságát, mely a Paradicsomból kifelé irányul. A paradicsomi Háromság valódi entitás – nem személyiség, mindazonáltal a vele együtt létező személyiségekkel – az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségével – összeillő. A Háromság szerepkörei valamiképpen egyediek, eredetiek és nem határozhatók meg egyértelműen az Atya, a Fiú és a Szellem sajátosságainak elemzése útján. Az Istenek nem személyként gyakorolják az igazságtételt, e működésüket azonban együttes egészként, mint a paradicsomi Háromság gyakorolják. A Háromság fogalma felkészíti az emberi elmét bizonyos egyéb háromszoros kapcsolódások további bemutatására.

104:3. HÁROMSÁGOK ÉS HÁRMASEGYSÉGEK Mindaz, ami a paradicsomi Háromság esetében igaz, nem szükségképpen van így valamely hármasegységben. A hármasegység nem entitás, mint a Háromság. A hármasegységet alkotó tagok közötti kapcsolat inkább működési, mint szerves jellegű. Úgy működik, mint amely valamivel több, mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége. Az Egyetemes Atya rajtuk keresztül gyakorol közvetlen és személyes hatalmat a végtelenség alapműködése felett.

104:4. A HÉT HÁRMASEGYSÉG A hét hármasegység bemutatására irányuló próbálkozásunk során felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy mindegyiknek elsődleges tagja az Egyetemes Atya. Az Egyetemes Atya az Abszolútok személyes oka; ő az Abszolútok abszolútja. A hét hármasegység természete és jelentése a következőképpen jellemezhető: Az Első Hármasegység – a személyes-céltudatos hármasegység: az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem. Ez a szeretet, a kegyelem és a segédkezés háromszoros egyesülése. A Második Hármasegység – az erő-minta hármasegység: az AtyaFiú, a Paradicsom Sziget és az Együttes Cselekvő. Legyen az parányi ultimaton vagy egy felsőbbvilágegyetem, a fizikai minta e hármasegység működésének eredménye. A Harmadik Hármasegység – a szellemfejlődési hármasegység: az Egyetemes Atya, a Fiú-Szellem és az Istenségi Abszolút. A szellemi megnyilatkozás teljességének kezdete és vége ebben a társulásban van. A Negyedik Hármasegység – az energia-végtelenség hármasegysége: az Atya-Szellem, a Paradicsom Sziget és a Korlátlan Abszolút. E hármasegységen belül válik örökkévalóvá minden energia-valóság kezdete és vége. Az Ötödik Hármasegység – a válaszadó végtelenség hármasegysége: az Egyetemes Atya, az Egyetemes Abszolút és a Korlátlan Abszolút. Ez az elrendezés eredményezi mindazon működési végtelenségi megvalósulás örökkévalóvá válását, amely a nem-istenségi valóság területein belül ténylegessé alakulhat. A Hatodik Hármasegység – a mindenségrendi kapcsolódású Istenség hármasegysége: az Egyetemes Atya, az Istenségi Abszolút és az Egyetemes Abszolút. Ez az Istenség bennmaradóságának összekapcsolódása az Istenség minden másnál magasabb rendűségével. A Hetedik Hármasegység – a végtelen egység hármasegysége: az Egyetemes Atya, az Együttes Cselekvő és az Egyetemes Abszolút. Ez az időben és az örökkévalóságban működésileg megjelenő végtelenség egysége. A hármasegységek alkotják a végtelenség működtető lendkerekét, a Hét Végtelenségi Abszolút egyediségének egyesülését.

104:5. A TRIODITÁK A Ténylegesség Trioditája: az Örökkévaló Fiú, a Paradicsom Sziget és az Együttes Cselekvő. E triodita a három abszolút-tényleges kölcsönös kapcsolódásaiban áll fenn. Az Örökkévaló Fiú a szellem-valóság abszolútja, az abszolút személyiség. A Paradicsom Sziget a mindenségrendi 111


valóság abszolútja, az abszolút minta. Az Együttes Cselekvő az elme-valóság abszolútja, az abszolút szellem-valóság mellérendeltje, és a személyiség és erőtér lételvi istenségi egységbe rendeződése. A Magvábanvaló Trioditája: az Istenségi Abszolút, az Egyetemes Abszolút és a Korlátlan Abszolút. E triodita a lehetségesség három Abszolútjának társulásában áll fenn. Így kapcsolódnak össze egymással a minden rejtett energia-valóság – a szellemi, az elme- és a mindenségrendi energia-valóság – végtelenségtárolói. A hármasegységek csak közvetett, a trioditák viszont közvetlen részei a tapasztalást szerző Istenségeknek – a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak. Ezek a Legfelsőbb Lény kialakuló erő-személyiség egységbe rendeződésében jelennek meg. És a tér idő-teremtményei számára a Legfelsőbb Lény a VAGYOK egységének kinyilatkoztatása.

105. ÍRÁS: ISTENSÉG ÉS VALÓSÁG Melkizedek AZ EMBERI elme nemigen képes helyes fogalmat alkotni az örökkévalósági lételvi létezőkről. Mindezek ellenére megpróbálkozunk vele, noha teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a fogalmaink szükségszerűen jelentős mértékű torzulást szenvednek a halandói elme számára érthető formába való fordítás-átalakítás során.

105:1. A VAGYOK BÖLCSELETI FOGALMA A világegyetemek bölcselői az abszolút elsődleges okot a végtelenben az Egyetemes Atyának tulajdonítják, aki mint a végtelen, az örökkévaló és az abszolút VAGYOK működik. A Végtelen nem minősíthető, legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van. Amikor az Atyáról beszélünk, akkor az Istent értjük alatta, mivel őt megérthetik mind a felsőbbrendű, mind az alsóbbrendű teremtményei, de az Istenséggel kapcsolatban még több, a világegyetemi teremtmények által fel nem fogható dolog van. Amikor lenyűgözve figyelitek a világmindenség méreteit, vegyétek figyelembe azt is, hogy még e felfoghatatlan teremtésösszesség is csak részleges kinyilatkoztatása lehet a Végtelennek. A korlátlan végtelenséget a véges teremtmény nem képes értelmezni. Viszont a Végtelennek a minden világegyetemi személyiség felé fordított arca nem más, mint egy Atyának, a szeretet Egyetemes Atyjának arca.

105:2. A VAGYOK MINT HÁROMSÁGI ÉS MINT HÉTSZERES A valóság keletkezésének vizsgálatakor mindig tartsátok szem előtt, hogy minden abszolút valóság az örökkévalóságból ered, és létezésének nincs kezdete. Az abszolút valósággal az Istenség három lételvi személyére, a Paradicsom Szigetére és a három Abszolútra utalunk. A VAGYOK ezen önmagától kiinduló átalakulása hozza létre a valóság hétszeres természetét: 1. Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú atyja VAGYOK, a tényleges dolgok elsődleges személyiségi kapcsolata. 2. Az Egyetemes Szabályozó, az örök Paradicsom oka VAGYOK, az eredeti minta, melyről minden másolat készül. 3. Az Egyetemes Teremtő, az Örökkévaló Fiúval egy VAGYOK. Az Atya és a Fiú ezen egyesülése indítja be azt az alkotó körfolyamatot, mely az együttes személyiség és az örökkévaló világegyetem megjelenésében teljesedik ki. Véges halandói nézőpontból a valóság igazi kezdete a Havona teremtés örökkévalósági megjelenése. 4. A Végtelen Megtartó, az önmagával társuló VAGYOK. A VAGYOK e szakasza mint az Egyetemes Abszolút érthető meg a legjobban – ez az Istenségi és a Korlátlan Abszolút egyesítője. 5. A Végtelen Potenciál, az önkorlátozó VAGYOK. Ez az akarati ön-korlátozás, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett; az Istenségi Abszolút értendő alatta. 6. A Végtelen Képesség, a nyugvó-válaszoló VAGYOK. Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen lehetősége. 7. A Végtelenségi Egyetemes Egy, a VAGYOK, mint VAGYOK. Ez a Végtelenség önmagába-kapcsolódása, a minden személyiség isteni Atyja, a tiszta energia és a tiszta szellem abszolút összefüggő egésze az Egyetemes Atya jelenlétében.

112


105:3. A VÉGTELENSÉG HÉT ABSZOLÚTJA A VAGYOK-on belüli hét elsődleges kapcsolat a Végtelenség Hét Abszolútjaként válik örökkévalóvá. 1. Az Első Forrás és Középpont, az Istenség Első Személye az Egyetemes Atya, teremtő, szabályozó és megtartó; egyetemes szeretet, örökkévaló szellem és végtelen energia. 2. A Második Forrás és Középpont, az Istenség Második Személye, az Örökkévaló és Eredeti Fiú, az abszolút személyiség. 3. A Paradicsom Forrás és Középpont, a második nem-istenségi minta. A Paradicsom a minták abszolútja. 4. A Harmadik Forrás és Középpont, az Istenség Harmadik Személye, az Együttes Cselekvő; a Paradicsom mindenségrendi energiáinak és az Örökkévaló Fiú szellemenergiáinak végtelen összehangolója, és az elme forrása. 5. Az Istenségi Abszolút, az egyetemes valóság okozatot keltő, rejtett személyes lehetőségei, a minden Istenség-potenciál teljessége. 6. A Korlátlan Abszolút, nyugvó, válaszoló és határozatlan jellegű; a VAGYOK ki nem nyilatkoztatott mindenségrendi végtelensége; az istenivé nem alakított valóság teljessége és minden nem-személyes potenciál véglegessége. 7. Az Egyetemes Abszolút, az istenivé alakított és az istenivé nem alakított egyesítője; az abszolút és a viszonylagos közötti összefüggés kialakítója. Egyaránt tény és igazság az, hogy a teljes valóság a végtelenség hét Abszolútjának örökkévalósági létezésére és végtelenségi kapcsolataira alapozható.

105:4. EGYSÉG, KETTŐSSÉG ÉS HÁRMASEGYSÉG A világegyetem bölcselői a VAGYOK örökkévalósági létezését a minden valóság elsődleges forrásaként határozzák meg. És ezzel együtt megfogalmazzák a VAGYOK elsődleges belső kapcsolódásokká alakuló ön-szelvényesülését is – a végtelenség hét szakaszát. És e feltételezéssel együtt mondják ki a harmadik tételt – a Végtelenség Hét Abszolútjának örökkévalósági megjelenését, és a VAGYOK hét szakasza és e hét Abszolút kettősségi társulásának örökkévalóvá válását. (1157.3) 105:4.2 A VAGYOK ön-kinyilatkoztatása tehát a nyugvó önmegfogalmazástól az ön-szelvényesülésen és a belső kapcsolódáson keresztül jut el az abszolút kapcsolódásokig, az önmagukból eredő Abszolútokkal való kapcsolatokig. Így jön létre a kettősség a Végtelenség Hét Abszolútjának és az önmagát kinyilatkoztató VAGYOK magát-szelvényesítő szakaszai hétszeres végtelenségének örök társulásában. E kettős kapcsolódások, melyek a világegyetemek felé mint a hét Abszolút válnak örökkévalóvá, örökkévalóvá teszik az alapokat minden világegyetemi valóság számára. A VAGYOK korlátlan végtelenség, mint egység. A kettősségek örökkévalóvá teszik a valóság alapjait. A hármasegységek lényegítik meg a teljes valóság potenciálját.

105:5. A VÉGES VALÓSÁG KITELJESEDÉSE A véges valóság kiteljesedése a paradicsomi Istenség szabad elhatározásainak és a működési hármasegységek válasz-megnyilvánulásainak köszönhető. Nem szabad elfelejteni, hogy a tapasztalás-meghaladó dolgok megelőztek és meghaladtak mindent, ami véges. A viszonylagos és korlátozott valóság megjelenésével új valóságkör – a növekedés köre – jön létre. E felfoghatatlan folyamatok jelzik a világegyetem történetének kezdetét, azt, hogy létrejön az idő maga. Ez az újonnan megjelenő véges valóság két eredeti szakaszban létezik: az eredetében tökéletes és a fejlődés során tökéletessé vált. De mindezek a különbségek, melyek a Paradicsom innenső oldalán oly fontosak, nem léteznek az örökkévalóságban. Van azonban még egy válfaj: a háromságivá válási és egyéb kapcsolódások eredményeképpen megjelennek a harmadlagos felső határok – olyan dolgok, jelentéstartalmak és értékek, melyek nem tökéletesek és nem is tökéletessé váltak, mégis összhangban vannak mindkét felsőbb határral.

105:6. A VÉGES VALÓSÁG TÜKRÖZŐDÉSEI A véges alkotó megjelenésének tükröződései között említendő a felsőségi tevékenységeknek és a hét felsőbb-világegyetem fizikai szerveződésének megjelenése. Az evolúciós teremtésrészek tökéletlenségére adott isteniségi válasz a Hétszeres Isten ellensúlyozó jelenlétében nyilvánul meg. Ez az időbeli késedelem teszi lehetővé a teremtményi részvételt az isteni teremtésben. Így válik még a halandó teremtmény anyagi elméje is az isteni Igazító társává. A Hétszeres Isten is ad

113


eszközöket az eredendő tökéletesség tapasztalati korlátainak és a felemelkedés előtti tökéletlenségből eredő korlátoknak a leküzdésére.

105:7. A TAPASZTALÁS-MEGHALADÓK MEGLÉNYEGÜLÉSE A tapasztalás-meghaladók a végtelent és az abszolútat el nem érők, de a végest és a teremtményit meghaladók. A tapasztalás-meghaladó dolgok az abszolútok felsőbb értékei és a végesek legteljesebb értékei között teremtenek szerves kapcsolatot. Ami tapasztalás-meghaladó, az nem szükségképpen nélkülözi a fejlődést, viszont véges értelemben meghaladja az evolúciós szintet; nem állítható róla, hogy nem-tapasztalási, viszont felsőbb-tapasztalás, ha a teremtett lények értelmezni tudják ezt. Az ilyen paradoxon szemléltetésére talán a Havonát lehet felhozni példaként – olyasmi, ami nem tökéletesen véges és nem is abszolút. Ahogyan a Legfelsőbb kapcsolatban áll a végesekkel, úgy a Végleges is azonosul a tapasztalás-meghaladókkal. A Végleges olyan új Istenség-valóságok meglényegülése, mint amilyenek abszonit sajátosságok és valóságok. A világegyetem, amelyben ma élünk, úgy is felfogható, mint létezés a véges, a tapasztalásmeghaladó és az abszolút szinten. Mindent figyelembe véve lehetséges, hogy az Első Forrás és Középpont eredeti valóságának folyamatban lévő különválása tovább folytatódik, egyre kijjebb, korszakok sorozatán át, mindegyre csak előre, az abszolút végtelenség távoli és felfoghatatlan messzeségébe.

106. ÍRÁS: VILÁGEGYETEMI VALÓSÁGSZINTEK Melkizedek A FELEMELKEDŐ halandónak valamennyire meg kell ismernie a saját maga és a számos lételvi és megtapasztalható valóságszint közötti kapcsolatokat is. 1. Tökéletlen végesek. Ez a nagy világegyetem felemelkedő teremtményeinek jelenlegi státusa. 2. Legfelsőbb végesek. A Havona néhány szakasza a legfelsőbb rendbe tartozónak tűnik. 3. Tapasztalás-meghaladók. E véges-feletti szint (megelőző jelleggel) követi a véges fejlődési szakaszt. 4. Véglegesek. E szinthez tartozik az, amelynek jelentősége van a világmindenség szempontjából. 5. Mellérendelt-abszolútok. E szinthez tartozik a megtapasztalható valóságok kivetülése az alkotó megnyilvánulás teljes-feletti világegyetemi mezőjére. 6. Abszolútok. E szint foglalja magába a hét lételvi Abszolút örökkévalóság-jelenlétét. 7. Végtelenség. Ez a szint lételvi-előtti és tapasztalás-utáni. E fogalmak teljesen viszonylagosak, a jelentésüket korlátozza a halandói nyelv, a halandói elme és egyéb olyan korlátok, melyekkel akkor szembesülünk, amikor megkíséreljük bemutatni az egyre magasabb valóságszinteken létező dolgok, jelentéstartalmak és értékek, valamint ezek egységbe foglalásának rendszerét.

106:1. A VÉGES MŰKÖDÉSIEK ELSŐRENDŰ TÁRSULÁSAI A véges valóság elsőrendű vagy szellem-eredetű szakaszai a teremtményi szinteken tökéletes személyiségekként, a világegyetemi szinteken mint a tökéletes Havona-teremtésösszesség közvetlenül nyilatkoznak meg. Még a tapasztalást szerző Istenség is így nyilvánul meg a Legfelsőbb Isten szellemszemélyében a Havonában. Viszont a véges dolgok másodrendű, evolúciós, idő-és-tér-szabta szakaszai csak a növekedés és a kiteljesedés eredményeképpen válnak a mindenségrendi egységesülés részévé. Ez teszi lehetővé a teremtmény számára azt, hogy a Teremtő társa legyen. És a folytonos növekedés ezen időszakai alatt a befejezetlen a Hétszeres Isten segédkezésén keresztül kerül kapcsolatba a tökéletessel. Mindnek rendeltetése az, hogy örökmód egyesüljenek a Legfelsőbb Lény megjelenő személyiségében.

106:2. A VÉGES VALÓSÁGOK MÁSODRENDŰ LEGFELSŐBB EGYSÉGESÜLÉSE Amint a Hétszeres Isten működésileg összehangolja a véges evolúciót, úgy a Legfelsőbb Lény végül eléri a beteljesülés kibontakozását. A Legfelsőbb fogalmának kell gondoskodnia a szellemszemély, az evolúciós erő és az erő-személyiség egységbe rendeződésének elkülönült lényegi 114


felismeréséről – azaz az evolúciós erő egyesítéséről és annak egyeduralmáról a szellemszemélyiséggel, illetőleg általa. Végső soron így jut el a Legfelsőbb Lény a térben és időben fejlődő minden dolog magába fogadásához, miközben szellemszemélyiséggel ruházza fel ezeket a jegyeket. A szellemlétezés lehetséges hetedik szakaszát elérve a felemelkedők megtapasztalják a trioditák új jelentéstartalmú abszolútságának és végtelenségének megjelenését, miként az kinyilatkoztatik az abszolútat el nem érő szinteken a Legfelsőbb Lényben. Azonban e legmagasabb fejlettségű szintek elérésére valószínűleg azután fog sor kerülni, hogy a teljes nagy világegyetem rendben eljutott a fény és élet korszakába.

106:3. TAPASZTALÁS-MEGHALADÓ HARMADRENDŰ VALÓSÁG-CSOPORTOK Az abszonit építészek kidolgozzák a tervet; a Legfelsőbb Teremtők létre hívják azt; a Legfelsőbb Lény megjeleníti azt a maga teljességében. A Mindenható Legfelsőbb megjelenése a mai világegyetemi korszak végén el fog vezetni az első élményelvi Háromság – a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Lény és a Világmindenség Építészeinek egysége – teljessé vált működéséhez. E Háromság rendeltetése a teljes teremtésösszesség további evolúciós egységbe rendezése. Az eljövendő korszakokban, miután a hét felsőbb-világegyetem eljutott a fény és élet szakaszába, a Végleges Testületei kétségkívül közzéteszik majd a paradicsomi Istenségek célkitűzéseit, ahogy azokat a Háromsági Végleges meghatározta, és ahogy azok a Legfelsőbb Lényben erő-személyiségként egyesültek.

106:4. VÉGLEGES NEGYEDRENDŰ EGYSÉGESÜLÉS Míg a Háromsági Végleges rendeltetése a teljes teremtésösszesség összehangolása, addig a Végleges Isten a világmindenségnek irányt mutató tapasztalás-meghaladó erő-megszemélyesülés. Hogy milyen változások fognak bekövetkezni a Végleges teljes megjelenésével, azt nem tudjuk. Viszont, függetlenül a Végleges Istenség megjelenésének igazgatási jellegű következményeitől, az ő tapasztalás-meghaladó isteniségének személyes értékeit megtapasztalhatják majd mindazok a személyiségek, akik részt vesznek ezen Istenség-szint megjelenítésében. A Végleges Isten a teret és időt meghaladva létezik, mindazonáltal abszolútat el nem érő is.

106:5. MELLÉRENDELT-ABSZOLÚT VAGY ÖTÖDRENDŰ TÁRSULÁS A Végleges a tapasztalás-meghaladó valóság csúcspontja, éppen úgy, ahogy a Legfelsőbb az evolúciós-tapasztalati valóság pillérfője. És e két tapasztalást szerző Istenség tényleges megjelenése alkotja annak alapját, hogy létrejöjjön a második élményelvi Háromság. Ez a Háromsági Abszolút, vagyis a Legfelsőbb Istennek, a Végleges Istennek és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtójának egyesülése. A háromságok magukban és maguktól fogva nem személyesek, de nem is összeférhetetlenek a személyiséggel. A három Abszolút – az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan – nem háromság, mivel egy sem istenség. Kizárólag az istenivé tett válhat háromsággá; minden egyéb társulás hármasegységnek vagy trioditának minősül.

106:6. ABSZOLÚT VAGY HATODRENDŰ EGYSÉGESÜLÉS Ha feltételezünk egy mindenségrend-végtelent, akkor vélelmezhető, hogy a Háromsági Abszolút kiteljesített szerepköre a végtelenség teremtéseiben fog végső megnyilvánulást nyerni és abszolút értelemben ténylegesül az összes magvábanvaló. A Háromsági Abszolút örökkévalóságcselekedetét tekintsétek úgy, mint a lehetségesség Abszolútjai egyfajta megtapasztalhatóvá válásának tetőpontját. Azonban figyelembe véve az isteniség és a személyiség felfogható értékeit, e feltételezett történések maguk után vonják az Istenségi Abszolút megszemélyesülését és ama személyes-feletti értékek és személyesen túli jelentéstartalmak megjelenését, melyek az Abszolút Isten személyiségi kiteljesülésében foglaltatnak.

115


106:7. A BETELJESÜLÉS VÉGLEGESSÉGE Elképzelhetetlen, hogy a mennyiségi végtelenség valaha is teljesen megjelenhetne a véglegességben. A beteljesülést valószínűleg a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója hajtja végre, és ebben vélhetően közreműködik a háromsági abszolútbeli Legfelsőbb és a Végleges. A cél elérhetetlensége azonban nem teszi lehetetlenné bölcseleti elméletek alkotását ezekről a feltételezett beteljesülésekről. A halandók, a morontia lények, a szellemek, a véglegesrendűek, a Tapasztalattól Függetlenül Létezők és mások, valamint maguk a világegyetemek és a valóság minden más szakasza bizonnyal rendelkezik magvában végleges beteljesüléssel, amely a lényegét tekintve abszolút; abban viszont kételkedünk, hogy bármely lény vagy világegyetem minden vonatkozásban valaha is tökéletesen elérheti ezt a beteljesülést. Az Isten végtelensége a legfőbb biztosíték arra, hogy a felemelkedő személyiség mindig megtalálhatja azokat a személyiségfejlődési lehetőségeket és Istenség-társulásokat, melyeket még az örökkévalóság sem meríthet ki és vehet el.

106:8. A HÁROMSÁGOK HÁROMSÁGA A Háromságok Háromságának természetét nehéz bemutatni az emberi elme számára. A megtapasztalható végtelen azonosul a lételvi végtelennel a Háromságok Háromságában, és e kettő egy a tapasztalás-előtti, lételvi-előtti VAGYOK-ban. A Háromságok Háromságát a paradicsomi Háromság, a Véglegesség Háromsága, valamint az Abszolút Háromság alkotja, mely magába foglalja a Legfelsőbb Istent, a Végleges Istent és az Abszolút Istent. Elméletileg, ha ilyen esemény bekövetkezne, akkor tanúi lehetnénk a három Abszolút egyként való és megtapasztalható egyesülésének. Ha a Háromságok Háromsága valaha is elérhetné a háromság-egységet, akkor bízunk abban, hogy ez közvetlenül el fog vezetni a VAGYOK-nak mint a tapasztalásilag elérhetőnek, mint az Atya-Végtelennek a felismeréséhez.

106:9. LÉTELVI VÉGTELEN EGYESÜLÉS A Háromságok Háromságának felfogásában feltételezzük a korlátlan valóság lehetséges tapasztalati egyesülését. Az idő, a tér és a tapasztalás mind korlátozza a teremtményi fogalomalkotást; és mégis ezek jelentik az ember számára a legnagyobb segítséget a viszonylagos valóságérzékelésben. Az abszolút szinten nincs idő, sem tér; ott minden magvábanvaló ténylegesként volna érzékelhető. A valóság teljes egységesülése korlátlanul, örökmód és lételvileg jelen van a paradicsomi Háromságban, amelyen belül a végtelen valóság a jelenlegi világegyetemi pillanatban abszolút mértékben egyesített. Minden teremtményi növekedés az Atyával való azonosulás mértékével arányos. Az Atya akaratával azonosult élet az igazságon alapul, a szépségre fogékony és jóság-uralta. Az Istent ismerő ilyen személy a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg, kifelé pedig az összes személyiség egyetemes testvériségének teljes odaadással végzett szolgálatának szenteli magát. Mindezek az életelemek az örökké fejlődő személyiségben egyesülnek a mindenségrendi bölcsesség, az önmegvalósítás, az Isten-keresés és az Atya-imádat egyre magasabb szintjein.

107. ÍRÁS: A GONDOLATIGAZÍTÓK EREDETE ÉS TERMÉSZETE Független Hírvivő AZ EGYETEMES Atya jelen van a tér világain az ő számtalan gyermekének elméjében, akik az időben élnek. Az örökkévaló Atya egyszerre a legtávolabb van a bolygókon élő halandó fiaitól és ugyanakkor a legközvetlenebb viszonyban is van velük. Az Igazító örök eggyé kapcsolódása az ember evolúciós lelkével ténylegesen létrehoz egy új lényrendet, melynek rendeltetése a véget nem érő világegyetemi szolgálat. Az Igazító az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje, mely mindig és hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket. 116


Az Igazító megérkezésétől a viszonylag teljes kifejlődésig, vagyis az Urantián eltöltött mintegy húsz évig a Nevelőket néha Gondolat-átalakítók elnevezéssel illetik. Innentől a megfontoltság életszakaszába való lépésig, vagyis nagyjából a negyvenedik évig a Titkos Nevelőket Gondolatigazítóknak hívják. Ezt követően egészen a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig gyakran a Gondolatszabályozók elnevezést alkalmazzák rájuk.

107:1. A GONDOLATIGAZÍTÓK EREDETE Mivel a Gondolatigazítók az eredeti Istenség lényegét alkotják, ezért nem vállalkozhat senki sem a természetük és eredetük mértékadó jellemzésére. Közvetlenül az Egyetemes Atyától érkeznek – ők részekre bontásból származó entitások, melyek a végtelen Isten tényleges jelenlétét alkotják. A Gondolatigazítók eredeztetésének módja az Egyetemes Atya egyik ismeretlen működéséhez köthető. Végső soron az Atya szilánkok szükségképp az abszolút Isten ajándékai ama teremtményeknek, akiknek a végzete az Isten mint abszolút elérésének lehetőségét magába foglalja.

107:2. AZ IGAZÍTÓK CSOPORTOSÍTÁSA Az Igazítókat tiszta entitásként alakították egyedivé, és egytől egyig arra szánták őket, hogy vagy felszabaduljanak, vagy eggyé kapcsolódást éljenek meg, vagy Megszemélyesült Nevelővé váljanak. A Gondolatigazítóknak hét rendjük van: 1. Tiszta Igazítók azok, amelyek az első megbízásukat teljesítik. 2. Haladó Igazítók – amelyek szolgáltak sajátakarattal bíró teremtményekkel olyan világokon, ahol a végső eggyé válásra a helyi világegyetemi Anyaszellem egyénivé alakított része között kerül sor. 3. Felsőbb Igazítók – amelyek emberi társa valamilyen oknál fogva elutasította az örök továbbélést és amelyek ezt követően újabb küldetésre jelöltettek ki más halandóban egy másik fejlődő világon. 4. Eltűnt Igazítók – amelyek önálló küldetésben vannak és a világegyetemek mindenségét járják. 5. Felszabadult Igazítók – amelyeket örökre mentesítettek az időbeli szolgálat alól; hogy nekik mi lehet a rendeltetésük, azt nem tudjuk. 6. Eggyé kapcsolódást elért Igazítók – a Végleges Paradicsomi Testületébe bekerült felemelkedők örök társai. 7. Megszemélyesült Igazítók – amelyek a megtestesült paradicsomi Fiakkal szolgáltak, azzal a számtalan Igazítóval együtt, amelyek rendkívüli tiszteletet vívtak ki a halandó lényekben végzett tevékenységük során, ám az adott halandók elutasították a továbbélést.

107:3. AZ IGAZÍTÓK DIVININGTONI OTTHONA Úgy látszik, hogy minden olyan világegyetemi tevékenységnek Divinington szent szféráján van a központja, amely kapcsolatban van a Titkos Nevelők szolgálatba küldésével, irányításával és vezetésével. Bár mind a hét titkos paradicsomi szféráról vannak ismereteink, kevesebbet tudunk Diviningtonról, mint a többi szféráról. A magasabb szellemi rendbe tartozó lények azt az utasítást kapták, hogy ne menjenek arrafelé. Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy számomra semmi igazán értékes vagy hasznos dolog nincs a Diviningtonon. A Gondolatigazítók helytállása és bölcsessége azt sugallja, hogy hihetetlenül mélyreható és alapos kiképzésen estek át. A meg nem személyesült Igazítókról vajmi keveset tudunk; mi kizárólag a megszemélyesült rendekbe tartozókkal létesítünk kapcsolatot és érintkezünk. A Megszemélyesült Igazítók állandó lakhelye a Divinington.

107:4. AZ IGAZÍTÓK TERMÉSZETE ÉS JELENLÉTE Az Igazító valósága szükségképpen az abszolútsággal határos. A jelentéstartalmak, értékek és tények teljességét tekintve abszolútak ők. Páratlan szakértők és tévedhetetlenek a teremtményeknek való segédkezésük és a világegyetemi működésük fenséges szférájában. A meg nem személyesült Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók. Az én rendem, a Független Hírvivők, valamint az Ihletett Háromsági Szellemek szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni az Igazítók jelenlétét. Az Igazítók általános láthatatlansága eléggé közvetlenül utal az ő felsőrendű és kivételes isteni eredetükre és természetükre. Van egyfajta jellegzetes fény, egy szellem-fényesség,

117


mely ezt az isteni jelenlétet kíséri. A Megszemélyesült Gondolatigazítókat minden olyan lény láthatja, aki elérte az Egyetemes Atyát. Amint egy halandó ember eggyé kapcsolódik a teljes mindenségrend lételvi Okának egy szilánkjával, akkor többé már semmi sem korlátozhatja ennek a példa nélküli és elképzelhetetlen társulásnak a végleges beteljesülését. Az örökkévalóságban az Igazító Isten csodáját fogja a halandói személyiségnek kinyilatkoztatni, és ez a mennyei kinyilatkoztatás sosem érhet véget. Felfogjátok-e az Igazítók eljövetelének valódi jelentőségét?

107:5. AZ IGAZÍTÓI ELME JELLEGE A Gondolatigazítóknak van elméjük, mely nemcsak hogy elő-személyes, hanem megelőz minden energia- és szellem-elkülönülést is. Mivel az Igazítók képesek tervezni, munkálkodni és szeretni, ezért szükségszerű, hogy rendelkezzenek elmeműködéssel arányban álló, sajátlényegi erőkkel. Korlátlan képességekkel rendelkeznek az egymással való kommunikációra. A Gondolatigazító elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez. Amint egy Gondolatigazító eggyé kapcsolódott a továbbélő ember kifejlődő, halhatatlan morontia lelkével, az Igazító elméjét csak úgy lehet azonosítani, mint amely a teremtmény elméjétől külön létezik egészen addig, amíg a felemelkedő halandó eléri a világegyetemi fejlődés szellemszintjeit.

107:6. AZ IGAZÍTÓK MINT TISZTA SZELLEMEK Az Igazító az ember örökkévalóság-lehetősége; az ember az Igazító személyiség-lehetősége. Az Igazítók igazán és istenmód szeretnek benneteket. Arra vágynak, hogy halandói elmétek elérje az isteniséget és így magányuk véget érhet, hogy veletek együtt megszabadulhassanak az anyagi öltözék szabta korlátoktól és az idő ruházatától. Az Igazítók valóban szellemek, tiszta szellemek. Az tény, hogy az Igazítók a Paradicsom Sziget pillanatszerű és egyetemes gravitációs körein keresztül utazzák át a teret. Teljességgel lehetséges, hogy még a külső térszintekbe is behatolnak. A Gondolatigazítóknak nincs szükségük energia-bevitelre; ők maguk az energia, a legmagasabb és legistenibb rendű energia.

107:7. AZ IGAZÍTÓK ÉS A SZEMÉLYISÉG A Gondolatigazítók nem személyiségek, de azért valóságos entitások. Gyakran elmélkedünk azon, hogy a Gondolatigazítóknak minden elő-személyes választási szinten rendelkezniük kell sajátakarattal. Ők emberi lényekbe való költözésre vállalkoznak, az ember örökkévalósági pályafutása érdekében terveket dolgoznak ki, a körülményekhez alkalmazkodnak, azoknak megfelelően átalakulnak és hiányosságokat pótolnak, és ezek a tevékenységek valódi akaratot feltételeznek. Olyan egyértelmű viselkedést mutatnak, amely a sajátakarattal minden tekintetben egyenértékű képességek meglétére utal. Az Igazítók közvetlenül és korlátlanul kommunikálnak bármely anyagi teremtménnyel. Nincs olyan teremtett lény, aki ne lenne elragadtatva a Titkos Nevelő befogadásától, azonban a véglegesrendű, sajátakarattal rendelkező, evolúciós teremtményeken kívül egyetlen lényrendbe sem költözik Igazító.

108. ÍRÁS: A GONDOLATIGAZÍTÓK KÜLDETÉSE ÉS SEGÉDKEZÉSE Független Hírvivő A GONDOLATIGAZÍTÓK küldetése az, hogy a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét. Az Igazítók egy olyan különleges lénynek adnak életet, melyet semmilyen más világegyetemi eljárással sem lehet megteremteni. A teljes világegyetemben semmi sem 118


helyettesítheti a nem lételvi szinteken szerezhető tapasztalás tényét. Az Isten tapasztalati úton nem ismerheti meg azt, amit személyesen sohasem tapasztalt meg. Ezért az Atya szelleme alászáll a Paradicsomról annak érdekében, hogy a véges halandókkal részt vegyen a felemelkedői létpálya minden igaz tapasztalásában. Kizárólag így válhatott a lételvi Isten az ember igaz és tényleges tapasztalásbeli Atyjává.

108:1. A KIVÁLASZTÁS ÉS A FELADAT Az igazítói feladatok meghatározásának elveit nem tudjuk elmagyarázni, de gyanítjuk, hogy ezeket az isteni ajándékokat valamiféle bölcs és hatékony elv alapján jelölik ki úgy, hogy a várományos személyiséghez való örök alkalmazkodást biztosítsák. Az Igazítók minden lehetséges adatot megismernek az alászállásuk tárgyát képező jelöltről. Ezek az előrejelzések nem csak azt tartalmazzák, hogy a halandó jelölt milyen adottság-örökítőktől származik, hanem annak becslését is, hogy a jelölt valószínűsíthetően milyen értelmi adottsággal és szellemi képességgel rendelkezik. Az önkéntes Igazító a jelöltnek különösen a következő három adottságát veszi figyelembe: értelmi képesség, szellemi érzékelésképesség, valamint társított értelmi és szellemi erők. A kijelölt Igazító felkészítésekor a várományos halandó elméjének működését mutató leképezést mint a leghatékonyabb személyiség-elérési és elme-szellemiesítő felkészítési tervet alkalmazzák. Amint az Igazítók ténylegesen is elhagyják a Diviningtont, gyakorlatilag nem telik el idő e pillanat és a választott halandó elméjében való megjelenés órája között.

108:2. AZ IGAZÍTÓ ADOMÁNYOZÁSÁNAK ELŐFELTÉTELEI Az Igazítókat addig nem jelölik ki az adott feladatra, amíg az emberi lény meg nem hozza az első erkölcsi-személyes döntését. Az Igazítók általában valamivel a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára. Az Igazság Szellemének valamely evolúciós világ lakóiba való kiáradásának korát megelőzően az Igazítók adományozását láthatólag számos szellemhatás és személyes beállítottság határozza meg. E tényezők közé tartozik az értelmi előrehaladás és a szellemi fejlődés harmadik körének elérése, valamilyen szokatlanul nagy szellemi jelentőségű magasabb rendű döntés meghozatala, és az Isten akaratának megcselekedésére irányuló szándék kinyilvánítása.

108:3. SZERVEZÉS ÉS IGAZGATÁS Amennyire mi tudjuk, az Igazítókat önállóan működő egységként szervezik a világegyetemek mindenségében és nyilvánvalóan közvetlenül a Diviningtonról igazgatják. Az Igazítókról (a Diviningtonon kívül) csak a hét felsőbb-világegyetem központjaiban vannak teljes nyilvántartások. Az Igazítók emberi társait gyakran az adott Igazító száma alapján azonosítják; a halandók addig nem kapnak igazi világegyetemi nevet, amíg eggyé nem kapcsolódtak az Igazítójukkal, és ezt az egyesülést az jelzi, hogy a végzet-őrangyal új nevet adományoz az új teremtménynek. Az Urantián nem is olyan régen időszakos ellenőrzést hajtott végre Tabamantia, a Nebadon világegyetem összes életkísérleti bolygójának főfelügyelője, aki ezt mondta az Igazítók vezetőjének: „És most hozzátok, nálam sokkal magasabb rendűekhez fordulok (...) Azért jöttem, hogy kifejezzem a mennyei segédkezők e nagyszerű csoportja iránt érzett nagyrabecsülésemet és mély tiszteletemet (...) Nem számít, hogy milyen mély a válság, ti sohasem buktok el. (...) Bámulatos lények vagytok, ti vagytok a jó őrzői a lelkekben ebben a visszamaradott világban. (...) Tisztellek benneteket! Már majdnem istenként imádlak benneteket!”

108:4. AZ EGYÉB SZELLEMI HATÁSOKHOZ VALÓ VISZONY Az Atya fenntartja magának azt az elvitathatatlan jogot, hogy jelen legyen az ő fejlődő teremtményeinek elméjében és lelkében abból a célból, hogy magához vonzzon minden teremtmény-teremtést. A Titkos Nevelők folyamatosan segédkeznek Mihály szellemi birodalmának létrehozásában szerte a Nebadon világegyetemben, miközben megmagyarázhatatlanul hozzájárulnak a Nappalok Elődei fennhatóságának megszilárdításához az 119


Orvontonban. Az Igazítók az emberi elmében tökéletesen egy ütemben és összhangban működnek együtt az összes többi szellemsegédkezéssel. Amikor egy világot felkelés szigetel el, csupán egy lehetőség marad a közvetlen bolygóközi vagy világegyetemi kapcsolattartásra, s ez pedig a szférák Igazítóin keresztüli érintkezés. Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítókat és az ő kapcsolattartási képességeiket abban, hogy kapcsolatot teremtsenek a helyi világegyetem, a felsőbb-világegyetem vagy a központi világegyetem bármelyik részével.

108:5. AZ IGAZÍTÓK KÜLDETÉSE A Lucifer- és a Kaligasztia-féle lázadás, valamint az ádámi vétek eredményeképpen az Igazítók meglehetősen bonyolult feladatot vállalnak, amikor önként jelentkeznek arra, hogy olyan összetett lényekbe költözzenek, mint amilyenek az Urantián élnek. A Titkos Nevelők azzal a céllal működnek együtt az anyagi elmével, hogy igazgatási és szellemi-átalakítási tevékenységük révén a jövőbeli létpályátok új világaihoz és új nevéhez egy új elmét hozzanak létre. Küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul, nem a mostanira. Nem érdekeltek abban, hogy könnyűvé tegyék a halandó létpályáját; sokkal inkább abban érdekeltek, hogy életutatokat meglehetősen nehézzé és göröngyössé tegyék azért, hogy egyre több döntési helyzetbe hozzanak és döntésre bírjanak titeket. A nagyszerű Gondolatigazító jelenléte nem jár együtt könnyű élettel és a mélyenszántó gondolkodástól való mentességgel, de az ilyen isteni ajándék fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást hoz. A Gondolatigazítók át szeretnék alakítani félelemérzeteiteket a szeretet és a bizalom meggyőződésévé, ilyet azonban nem tehetnek gépiesen és önkényesen. Szó szerint ti alkotjátok azt a lelki alapot, amelynek az egyre magasabb szintű és egyre teljesebb megvilágosodás szellemi emelőrúdját az Igazító nekifeszíti.

108:6. ISTEN AZ EMBERBEN Valóban csodálatosak a felsőbbrendű és tökéletes Igazítók, amiért istenimód leereszkednek, felajánlkoznak az anyagi teremtmények, mint amilyenek az urantiai halandók is, elméjébe való tényleges beköltözésre. A bennetek lakozó Igazítónak rettenetes szenvedést okoznak azok a gondolatok, amelyek tisztán aljasak és önzők; és az emberek ostoba állati félelmei és gyerekes aggodalmai ténylegesen akadályozzák őket a munkájukban. Az Igazító a szellemi felemelkedés kútfője és az isteni jellem reménye bennetek. Lassan, de biztosan újjáteremtenek benneteket olyanná, amilyenek valójában vagytok (csak szellemi értelemben) a továbbélők világaiban való feltámadáshoz. És mennyire élvezik, amikor halandó társukkal többé-kevésbé közvetlen csatornákon érintkezhetnek! Ti emberek, egy majdnem végtelenül tágas körkép véget nem érő kibontakoztatását kezdtétek el, soha véget nem érő, örökké szélesedő lehetőség-szférák határok nélkülivé tágításába fogtatok, amelyek felüdítő szolgálatot, páratlan kalandot, fenséges bizonytalanságot és korlátlan fejlődést foglalnak magukba.

109. ÍRÁS: AZ IGAZÍTÓK VISZONYA A VILÁGEGYETEMI TEREMTMÉNYEKHEZ Független Hírvivő A GONDOLATIGAZÍTÓK a világegyetemi létpálya gyermekei, és valóban, a tiszta Igazítóknak tapasztalatokat kell gyűjteniük, miközben a halandó teremtmények növekednek és fejlődnek.

109:1. AZ IGAZÍTÓK FEJLŐDÉSE Lennie kell egy átfogó és részletesen kidolgozott tervnek a tiszta Igazítók kiképzésére és felkészítésére a Diviningtonról való kiküldésük előtt. A tényleges élettapasztalásnak nincs mindenségrendi helyettesítője. Ennélfogva a Legfelsőbb jelenlegi szféráján belül létező és

120


működő minden lényhez hasonlóan a Gondolatigazítóknak is tapasztalatot kell szerezniük; az alacsonyabb rendű, tapasztalatlan csoportoktól a magasabb rendű, tapasztaltabb csoportok irányába kell fejlődniük. Ők az emberi elme egyenrangú társai is a továbbélési készséggel rendelkező halhatatlan lélek kifejlődésének elősegítésében. Az Igazító fejlődésének első szakasza a halandó lény továbbélő lelkével való eggyé kapcsolódásban teljesedik ki. Az isteniség és az emberiség egyesülésének végső terméke pedig örökre az ember fia és az Isten fia.

109:2. AZ ÖNTEVÉKENY IGAZÍTÓK Beszámoltunk már nektek az Igazítók igazítói tapasztalás alapján való csoportosításáról – vannak tehát tiszta, haladó és felsőbb Igazítók. Meg kell ismernetek egy működési jellegen alapuló osztályozást is – az öntevékeny Igazítókat. Öntevékeny Igazító az, aki(nek): 1. már kellő tapasztalata van a sajátakarattal bíró teremtmények életében; 2. a halandói társa már teljesítette a harmadik lelki kört; olyan halandó társa van, aki az Igazítóval ünnepélyes jegyességet kötött; olyan halandó társa van, akit már besoroltak a beteljesülés egyik tartalékos alakulatába; 5. valamikor, amikor embertársa aludt, átmenetileg levált róla azért, hogy valamilyen nehéz feladatot teljesítsen; 6. válsághelyzetben olyan emberi lénynél szolgált, aki valamilyen alapvető jelentőségű mindenségrendi küldetés végrehajtására megbízást kapott szellemszemélyiség halandói társa volt. Ezek a magasabb rendű és tapasztaltabb Igazítók nyilvánvalóan képesek kapcsolatba lépni a más teremtésrészekben tartózkodó Igazítókkal. A felsőbb és öntevékeny Igazítók akaratuk szerint képesek elhagyni az emberi testet. Megemlítendő ugyanakkor az is, hogy miután a halandóban teljesítendő alászállási szolgálatukat megkezdték, nagyon ritkán és csak átmenetileg hagyják el halandó lakhelyüket.

109:3. AZ IGAZÍTÓK VISZONYA A HALANDÓLÉNY-FAJTÁKHOZ A Titkos Nevelők tényleges munkájának jellege attól függően változik, hogy milyen a feladatuk természete. Bizonyos kezdetleges világokon (az egyes sorozatba tartozó világokon) az Igazító a gyakorlati tapasztalatszerzés érdekében költözik a teremtmény elméjébe. Egy másik fajta világon (kettes csoport) az Igazítókat csak kölcsön kapják a halandó lények. Ezek a továbbélő halandók Szellem-egyesülésen keresztül érik el az örökkévaló életet. Az olyan világokon, mint az Urantia (hármas számú csoport) valódi jegyesség jön létre az isteni ajándékkal, egy életre-halálra szóló elkötelezettség. Az e sorozatba tartozó világok három-agyszelvényű halandóiban az Igazítók sokkal inkább képesek tényleges kapcsolatteremtésre halandó társukkal az ideigvaló élet tartama alatt, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajtákban. De a halált követő létpályán a háromagyszelvényű fajták ugyanúgy haladnak végig, mint az egy-agyszelvényűek és a kétagyszelvényűek. Úgy gondoljuk, hogy a két-agyszelvényű halandók lakta világokon a túlélésképességgel rendelkező értelmes férfiak és nők elméibe beköltöző Igazítók gyakorlatilag mindegyike a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozik.

109:4. AZ IGAZÍTÓK ÉS AZ EMBERI SZEMÉLYISÉG Az emberi lények közötti magasabb rendű, értelmes érintkezést nagyban segítik az elmében lakozó Igazítók. Az Igazító fajtájának nagyon is sok köze van az emberi személyiség kifejeződési képességéhez. Az egyes korszakokban az Urantia nagy értelmi és szellemi vezetői döntően azért voltak képesek jelentős hatást kifejteni, mert a bennük lakozó Igazító felsőbbrendű és előzetes tapasztalattal rendelkezett. Megfigyeltem egyszer egy elmébe költöző Gondolatigazítót az Urantián, aki az uverszai feljegyzések szerint előzőleg már tizenöt elmében is lakozott az Orvontonban. Ez egy nagyszerű Igazító és az egyik leghasznosabb és leginkább tevékeny erők egyike az Urantián a jelenlegi korszakban. Két alászállási tapasztalásban ugyanazon a bolygón azonban ritkán részesülnek; az Urantián jelenleg szolgáló Igazítók között nincs egy sem, aki már egyszer korábban is e világon tartózkodott volna.

121


109:5. AZ IGAZÍTÓ BEKÖLTÖZÉSÉNEK ANYAGI AKADÁLYAI A felsőrendű és öntevékeny Igazítók gyakran képesek szellemi jelentéstartalmakat vinni az emberi elmébe, amikor az akadálytalanul működik a felszabadult, de szabályozott alkotó képzelet csatornáiban. Néha lehetővé válik, hogy az elme megvilágosodjon, hogy meghalljátok a bennetek folyamatosan beszélő isteni hangot, s így részlegesen tudatosíthassátok az állandóan bennetek lakozó magvábanvaló személyiség bölcsességét, igazát, jóságát és szépségét. Munkájukra nemcsak a halandó fajok benső természete van hatással, hanem az igazítói szolgálatot nagymértékben nehezítik a ti saját előfeltevéseitek, meggyökeresedett felfogásaitok és tartósan meglévő előítéleteitek is. Ha együtt akartok működni az Igazítótokkal, akkor az isteni ajándék előbb-utóbb kifejleszti a halhatatlan morontia lelket, és az ezzel való eggyé kapcsolódást követően elvezeti az új teremtményt a helyi világegyetem főhatalmú Tökéletes Fia elé, végül pedig a Paradicsomon tartózkodó Igazítók Atyja elé.

109:6. AZ IGAZI ÉRTÉKEK ÁLLANDÓSÁGA Az Igazítók sohasem buknak el; semmi sem vész el, ami továbbélésre érdemes. Amikor a hosszas világegyetemi tapasztalatszerzést követően az Igazítók az alászállási küldetésben lévő isteni Fiakba költözésre vállalkoznak, teljesen tisztában vannak azzal, hogy e szolgálaton keresztül sohasem tehetnek szert személyiségre. De a szellemek Atyja gyakran személyiséget adományoz ezeknek az önkénteseknek és a rendjük igazgatójává teszi meg őket. A ti helyi világegyetemetek Igazítóinak tevékenységét a nebadoni Mihály Megszemélyesült Igazítója irányítja, az a Nevelő, aki lépésről lépésre vezette őt, amikor életét emberi testben József-fia-Jósuaként élte. Ugyanez az Igazító jelenleg e fenséges személyiség kifürkészhetetlen természetében József-fia-Jósua keresztség-előtti emberi lényegét mutatja meg, azoknak az örök és élő értékeknek az örökkévaló és élő átiratát, melyeket az urantiaiak legnagyobbika a hétköznapi élet szerény körülményeiből kimunkált, amikor úgy élte meg a létet, hogy a halandói tapasztalásban elérhető szellemi értékeket teljes mértékben kimerítette. Az Igazítóra bízott minden állandó érték bizton örök továbbélő.

109:7. A MEGSZEMÉLYESÜLT IGAZÍTÓI BETELJESÜLÉS A Megszemélyesült Gondolatigazítók vegyítik a Teremtő és a teremtmény – lételvi és élményelvi – tapasztalását. Ők a Világmindenség Építészeinek végtelenül bölcs és hatékony ügyvivői. Ők az Egyetemes Atya teljes segédkezésének személyes képviselői – személyükben, előszemélyes voltuk szerint és személyes-feletti lényük alapján. Ők a rendkívüli, a szokatlan és a váratlan személyes segédkezői szerte a Végleges Isten területét képező tapasztalás-meghaladó abszonit szférák összes teremtésrészében, sőt még az Abszolút Isten szintjein is. Az Urantia bolygóügyi Vorondadek-megfigyelője, akit nemrégiben iktattak hivatalba a világotok veszélyhelyzeti kormányzójaként, a saját maga által kiválasztottakból álló, teljes létszámú csapatával látott neki a munkának. De nem választotta ki azt a három Megszemélyesült Igazítót, akik nyomban a hivatalba lépésekor megjelentek előtte. Nem is tudta, hogy meg fognak jelenni előtte. És a Fenséges kormányzó ezen önkéntes Megszemélyesült Igazítók számára nem jelölt ki szolgálatot és nem szabott meg feladatot. Ugyanakkor e három minden-személyiségű lény az Urantián szolgáló mennyei lények számos rendje között az egyik legtevékenyebbé vált. Ezek a rendkívüli emberi isteniségek a teljes nagy világegyetem leginkább figyelemre méltó személyiségei közé tartoznak, és senki sem mer jóslatokba bocsátkozni arról, hogy mi lehet az ő jövőbeli küldetésük.

122


110. ÍRÁS: AZ IGAZÍTÓK VISZONYA A HALANDÓ EGYÉNEKHEZ Független Hírvivő AMENNYIRE világegyetemi ügyekben járatos vagyok, úgy tekintem a Gondolatigazítók szeretetét és odaadását, mint az egész teremtésösszességben létező legigazabb isteni ragaszkodást. A paradicsomi Atya az ő egyén-teremtményeivel való eme személyes kapcsolati formát nyilvánvalóan mint kizárólagos teremtői előjogot tartotta fenn magának.

110:1. A HALANDÓELMÉBE VALÓ BEKÖLTÖZÉS A Gondolatigazítót úgy lehet elképzelni, mint az ember halandói elméjében lakozót. Közvetve és észrevétlenül az Igazító folyamatosan érintkezik emberi társával. Ezek a Nevelők az emberi elme felsőbb fokozatainak hatékony szolgálói; ők az emberi értelem szellemi potenciáljának bölcs és tapasztalt átalakítói. Az Igazítók szeretetteljes vezetők, ők a ti biztonságot jelentő és megbízható vezetőitek rövid földi pályafutásotok sötét és bizonytalan útvesztőiben. Bárcsak képesek lennétek jobban szeretni őket, nagyobb mértékben együttműködni velük, és bárcsak teljesebb ragaszkodással csüggnétek rajtuk. Noha a bennetek lakozó isteni Nevelők főleg a soha véget nem érő létezés következő szakaszára való szellemi felkészítésetekkel foglalkoznak, emellett komolyan érdekeltek az ideigvaló jólétetekben és a tényleges földi előrejutásokban is. Örömöt szerez nekik az, ha hozzájárulhatnak egészségetekhez, boldogságotokhoz és igaz jólétetekhez. Minden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit, míg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás és a türelmetlenség elmemérgei hasonlóképpen nagyon komolyan hátráltatják a kifejlődő lélek szellemi előrelépését. Ha megháláljátok annak az isteni szellemnek a belétek vetett bizalmát, aki az elmétekkel és lelketekkel való örök egyesülést keresi, akkor ténylegesen is el fog következni a morontia eggyé válás, melyet még a legtapasztaltabb személyiségek sem képesek soha részeire bontani vagy külön lényegi valókként megkülönböztetni az eggyé kapcsolódott társakat – a halandó embert és az isteni Igazítót.

110:2. AZ IGAZÍTÓK ÉS AZ EMBERI AKARAT A Gondolatigazítók az emberi elmékbe költözéskor magukkal hozzák azokat az életpályamintákat, azokat az eszményi életeket, melyeket ők maguk és a diviningtoni Megszemélyesült Igazítók határoztak meg, illetőleg rendeltek el előre. Az Igazítók tiszteletben tartják a személyiségetek függetlenségét; ők mindig alá vannak rendelve az akaratotoknak. Az Igazító nem próbálja meg szabályozni a gondolkodásotokat mint olyat, hanem inkább annak szellemivé, örökkévalóvá alakításán dolgozik. Az Igazítók annak a munkának szentelték magukat, hogy továbbélési célokra kialakítsák a létpályáitok szellemi ellendarabjait, a ti igazi fejlődő valótok morontia átiratait. Ha olyannyira az Igazító elméjéhez hasonultok, hogy szemtől szembe kerültök vele, akkor elméitek eggyé válnak, és ti az Igazító-elmével erősödtök. Az azonosság ilyen mértékű megteremtésével elmei értelemben már a morontia létformához közelítetek. A morontia elme olyan fogalom, amely az egymástól alapvetően különböző anyagi és szellemi természetű, együttműködő elmék lényegét és összességét jelöli. A morontia értelem ezek alapján a helyi világegyetemben egy akarat uralta kettős elmét jelent.

110:3. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS Az Igazítók az idő szent és fenséges játékát játsszák. És milyen boldogok, amikor együttműködésetek révén lehetővé válik, hogy az időbeli rövid küzdelmeitekben is segítségetekre legyenek. Az Igazítótok sikere abban a vállalkozásban, hogy végigvezessen benneteket a halandó léten és továbbélővé váljatok, nem annyira az általatok gyártott elméletektől, mint inkább a döntéseitektől, elhatározásaitoktól és állhatatos hitetektől függ. Kénytelen vagyok rámutatni arra,

123


hogy sokan közületek túl sok időt és gondolatot pazarolnak az élet jelentéktelen dolgaira, miközben majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják az örök fontosságú, lényeges valóságokat. De az örök beteljesülés felismerésére irányuló elhivatott és határozott erőfeszítés teljes mértékben összeegyeztethető a vidám és örömteli élettel, valamint a sikeres és tiszteletreméltó életpályával a földön. Nem szabad úgy tekinteni az Igazítótokkal való együttműködést, mint valami különösen tudatos folyamatot, mivel nem az. Az Igazítóval való összhangot tudatosan javíthatjátok azáltal, hogy az isteni vezetés követése mellett döntötök; hogy szeretetitek az Istent és vágytok arra, hogy olyanok legyetek, mint ő; hogy szeretitek az embert és őszintén vágytok arra, hogy segédkezhessetek számára; hogy örömmel fogadjátok a mindenségrendi létpolgárságot.

110:4. AZ IGAZÍTÓ MUNKÁJA AZ ELMÉBEN Az Igazítók képesek az idő és a tér főkörein keresztül beérkező mindenségrendi értelem folyamatos áramát felfogni; de az emberben lakozó eme fenséges entitások képtelenek ezeket a bölcsességeket és igazságokat halandó társuk elméjének komolyabb mértékben átadni. A Gondolatigazító folyamatosan munkálkodik elméd szellemivé alakításán annak érdekében, hogy kifejlődjön a morontia lelked. A tudatosság halott szintjén túli minden elme-lényeget bízz az Igazítóra. Az urantiai emberfajtákat olyan nagy mértékben szabályozzák elektron- és vegyi folyamatok, általános viselkedésüket tekintve olyannyira állatiasak, hétköznapi megnyilvánulásaikban olyannyira érzelem-uraltak, hogy a Nevelőknek hihetetlenül nehezükre esik az egyedek vezetése és irányítása. Annyira híján vagytok a bátor döntéseknek és a felelős együttműködésnek, hogy a bennetek lakozó Igazítók majdnem lehetetlennek érzik az emberi elmével való közvetlen érintkezést. Számos új vallás és „izmus” keletkezett a Gondolatigazítókkal való kezdetleges, tökéletlen, félreértelmezett és csonka érintkezésből. Már sok ezer éve mind kevesebb és kevesebb olyan lény élt az egyes nemzedékekben, akik biztonsággal voltak képesek működni öntevékeny Igazítóval.

110:5. AZ IGAZÍTÓI VEZETÉSSEL KAPCSOLATOS TÉVKÉPZETEK Ne tévesszétek és keverjétek össze az Igazító küldetését és befolyását azzal, amit általában lelkiismeretnek neveznek. A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az Igazító viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó. Az Igazítók egész egyszerűen képtelenek egyetlen élet tartama alatt önhatalmúlag megszervezni és összehangolni két olyan különböző és eltérő gondolkodásfajtát, mint az emberi és az isteni. Miközben halandói társa alszik, az Igazító megpróbálja alkotásait az anyagi elme felsőbb szintjeire bejegyezni. Különösen veszélyes dolog meghatározni az álomélet Igazító-tartalmát. Minden emberi lénynek saját magának kell ezt a kérdést kezelnie természet adta bölcsessége és emberfeletti belső látása szerint. Az az emberi lény, akinek az Igazítóján keresztül ez a kommunikáció végbemegy, majdnem teljesen közömbös az Igazító belső jelenlétének kifelé irányuló megnyilvánulásaival szemben. És mindez a különböző hatások kedvező összehangolását jelenti, melyek hasznosak mind az Igazítónak a felsőbb-szférákbeli tevékenységéhez, mind pedig az emberi társnak az egészség, az eredményesség és a nyugalom szempontjából.

110:6. A HÉT LELKI KÖR A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal. Az e szintekre való sikeres eljutás a teljes személyiség összarányos működését igényli. Minden döntésetek vagy akadályozza, vagy könnyíti az Igazító működését. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek. Az Igazító munkája sokkal hatékonyabbá válik, miután a felemelkedő emberi lény eléri a harmadik kört és személyes szeráfi végzet-őrangyalt kap. A harmadik körtől kezdve a hét elmeszellem-segéd hatása fokozatosan mérséklődik.

124


E körök elérési lépései csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal. A mindenségrendi körök teljesítése a morontia lélek mennyiségi gyarapodásával függ össze. Az Igazító rendszerint nem képes közvetlenül és egyből szóba elegyedni veletek addig, amíg el nem éritek a fokozatos halandói fejlődés első és végső körét. Az egyéni Igazítók létpályájának nagy napjai: először azok, amikor emberi társuk áttöri a harmadik lelki kört; másodszor azok, amikor emberi társuk eléri az első lelki kört, s ezáltal képessé válnak az egymás közti érintkezésre; harmadszor pedig azok, amikor véglegesen és örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.

110:7. A HALHATATLANSÁG ELÉRÉSE A hét mindenségrendi kör teljesítése nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással. Sok olyan halandó él az Urantián, aki már elérte a maga köreit; de az eggyé kapcsolódás még nagyobb és fenségesebb szellemi eredményektől függ. Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás. Az isteni Nevelővel való abszolút egység, az Igazító felruházottságának teljes kimerítése kizárólag az örökkévalóságban lehetséges, mégpedig az Egyetemes Atya végső elérését követően. Igen kevés halandó minősül valódi gondolkodónak; elméteket szellemileg nem fejlesztitek és nem fegyelmezitek úgy, hogy eljuthassatok az isteni Igazítóval való hasznos kapcsolat kialakításáig. Nem is olyan régen az Urantián az egyik öntevékeny Igazító üzenetet küldött az emberi társának. Az Igazító egyebek mellett azt kérte, „hogy hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek (...) Örömmel és nyugtalanság nélkül várom a beteljesülés idejének lélekszámlálását; felkészültem arra, hogy mindent a Nappalok Elődeinek bíróságai elé tárjak.”

111. ÍRÁS: AZ IGAZÍTÓ ÉS A LÉLEK Független Hírvivő A MORONTIA lélek a világegyetem gyermeke és csak mindenségrendi látásmódon és szellemi felfedezésen keresztül ismerhető meg. A lélek és az emberben lakozó szellem nem új fogalom az Urantián; ez gyakran megjelent a bolygón a különböző hiedelemrendszerekben. A kínaiak az emberi lény két oldalát ismerték, a jangot és a jint, a lelket és a szellemet. Az egyiptomiak és számos afrikai törzs szintén két tényezőben hitt, a kában és a bában.

111:1. AZ ELME – A VÁLASZTÁS SZÍNTERE A szellemi Nevelőnek az elmén, mint emberi talajon kell kinevelnie a morontia lelket az adott személyiség együttműködésével. Az anyagi elme színkörében emberi személyiségek élnek, öntudattal rendelkeznek, döntéseket hoznak, Istent választják vagy elfordulnak tőle, örökkévalóvá teszik vagy elpusztítják önmagukat. A továbbélés biztosításához nem annyira az a fontos, hogy az elme mit ért meg, hanem inkább az, hogy mit kíván megérteni. Nem olyan fontos az, hogy milyenek vagytok ma ahhoz képest, hogy milyenekké váltok napról napra és az örökkévalóságban. Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok és az emberi akarat a kapitány. Ez a hűséges révkapitány egyetértésetekkel biztonságosan átvisz benneteket az idő akadályain és a tér korlátain, és elvezet egészen az isteni elme forrásáig és még tovább, az Igazítók paradicsomi Atyjához.

111:2. A LÉLEK TERMÉSZETE A halandó ember anyagi elméje tulajdonképpen az a mindenségrendi szövőszék, amelyen morontia szövedék fut, melybe az emberben lakozó Gondolatigazító beleszövi egy véglegesbeteljesülésű és végtelen létpályájú továbbélő lélek, egy magvában végleges rendű lény 125


szellemmintáját. A lélek morontia lényegű valóság. A köztes teremtmények már régóta úgy nevezik ezt a kifejlődő emberi lelket, hogy közép-elme, megkülönböztetésül az alacsonyabb rendű vagy anyagi elmétől és a felsőbbrendű vagy mindenségrendi elmétől. És így lépi át az önnön való anyagi és halandói valósága a fizikai-élet gép ideigvaló korlátait és nyer új kifejeződést és új azonosságot a sajátlényeg folytonosságát jelentő kifejlődő hordozóban, a morontia és halhatatlan lélekben.

111:3. A KIFEJLŐDŐ LÉLEK Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás előtt a fejlődő és felemelkedő teremtmény bármikor választhatja a paradicsomi Atya akaratától való elszakadást. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás jelzi azt a tényt, hogy a felemelkedő halandó mindörökre és visszavonhatatlanul az Atya akaratának megcselekedését választotta. Ahogyan a földi halandói növekedés előrehalad, az embernek e lényege, annak felbecsülhetetlen értékű döntési képességeivel együtt, egyre jobban azonosul a megjelenő morontia-lélek entitással; a halál után és a lakóvilágon való feltámadást követően az emberi személyiség már teljesen azonos az ember morontia sajátlényegével. A lélek így a személyazonosság jövőbeli morontia hordozójának csírája. E halhatatlan lélek először is jellegét tekintve teljesen morontia, de olyan fejlődési képességgel rendelkezik, hogy változatlanul tovább emelkedik azokra az igazi szellemszintekre, amelyek az Istenség szellemeivel való eggyé kapcsolódási értékkel bírnak. Amennyire az ember kifejlődő morontia lelkét az Isten-tudat értékteremtését alkotó igazság, szépség és jóság átjárja, olyan mértékben válik e lény elpusztíthatatlanná.

111:4. A BENSŐBEN ZAJLÓ ÉLET A jelentéstartalmak a felismerés és a megértés társulásából származnak. A jelentéstartalmak és az értékek csak az emberi tapasztalás belső vagy anyagfeletti szféráiban érzékelhetők. Az igazi civilizáció minden fejlődési alapja az emberiség e belső világában születik meg. Egy civilizáció aligha fejlődhet, ha bármelyik nemzedék fiatalsága érdeklődését és energiáit az érzék- vagy külső világ anyagias hajszolásának szenteli. A személyiség a természetéből eredően kreatív, viszont tényleges teremtőként csak az egyén benső létében működik. A boldogság és az öröm a benső létben gyökerezik. Igazi örömöt nem érezhettek teljesen egyedül. A belső világ alkotókészségét már jobban irányíthatjátok, ugyanis a személyiségetek ott jelentős mértékben felszabadul az okokozati törvények jelentette korlátok alól. Hogyan is teremhet az alkotó képzelet hasznavehető sarjakat, ha működésének színterét már elfoglalta az előítélet, a gyűlölet, a félelem, a harag, a bosszúvágy és a vakbuzgóság? A benső alkotókészség a személyiség szerves egésszé rendezésén és a sajátlényeg egyesítésén keresztül járul hozzá a jellem megnemesítéséhez. Csak a jövő alakítható a benső sajátlényeg mai alkotókészségének segédkezése révén.

111:5. A SZABAD DÖNTÉS SZENTESÍTÉSE Az Isten akaratának megcselekedése nem több és nem kevesebb, mint azon teremtményi hajlandóság kinyilvánítása, hogy benső életét Istennel megosztja. Isten példájának követése a kulcs a tökéletességhez – a továbbélés titka. A teremtménynek ez a választása nem jelenti a sajátakarat feladását. Ez valójában a sajátakarat végső szentesítése, a sajátakarat kiterjesztése, a sajátakarat megdicsőülése, a sajátakarat tökéletesítése. És e döntést követően az Istent-választó fiú előbb-utóbb belső egyesülést (eggyé kapcsolódást) él meg a benne lakozó Isten-résszel, miközben ugyanez a tökéletesedő fiú felsőrendű személyiség-megelégedést nyer abban az imádatközösségben, amely az ember személyiségét és az ő Teremtőjének személyiségét köti össze, két olyan személyiségről van tehát szó, amelyek teremtői sajátosságai a sajátakarat kölcsönös kifejezésében mindörökre társultak – vagyis az emberi akaratnak és Isten akaratának egy újabb örökkévaló társulása jött létre.

126


111:6. AZ EMBERREL KAPCSOLATOS LÁTSZÓLAGOS ELLENTMONDÁS A halandó ember legtöbb ideigvaló problémája a mindenségrendhez való kettős viszonyából ered. Az ember a természet része, ugyanakkor képes a természetet meghaladni. Az ilyen paradoxon elválaszthatatlanul összekapcsolódik a kísértéssel, a magvábanvaló rosszal, a döntési hibákkal; és amint a sajátlényeg büszkévé és önhitté válik, megjelenhet a bűn. A végesség ténye önmagában sem nem rossz, sem nem bűnös; a végesnek a helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása az, ami létrehozza a rosszat és a bűnt. Az ember sohasem lesz képes az Első Forrás és Középpont mindent magába foglaló természete végtelen arányosságának, mennyei összhangjának és tökéletes teljességének értékelésére addig, amíg rá nem lelt az isteni törvényre és az isteni szeretetre, valamint tapasztalati úton nem egyesítette ezeket saját kialakuló mindenségrendi bölcseletében. Amikor az ember a fizikai valóságon változtatni akar, legyen a változtatás tárgya saját maga vagy a környezete, akkor ez annyiban lehet sikeres, amennyiben felfedezte az anyag szabályozásának és az energia irányításának módjait és lehetőségeit. Az ember halandó természetére leselkedő és a szellemi épsége megőrzésének kihívást jelentő összes veszély közül a büszkeség a legnagyobb. A bátorság értékes, az önmagunkkal való túlságos foglalkozás viszont öntelt és öngyilkos. A büszkeség megtévesztő, mérgező és bűn-tápláló, akár egyénben, akár csoportban, emberfajtában vagy nemzetben jelenik meg. Szó szerint igaz, hogy „Kevélységre gyalázat jön.”

111:7. AZ IGAZÍTÓ PROBLÉMÁJA A bizonytalanság a bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy figyeljetek az Igazító hűséges hívásának távoli visszhangjára, melyet a lelketeknek címzett! A bennetek lakozó Igazító nem állíthatja meg és lényegesen nem is változtathatja meg az időben vívott létküzdelmeiteket. De ti megengedhetitek – bárcsak meg is engednétek! – a derék Igazítónak, hogy mellettetek és értetek harcoljon. Miért nem segítetek az Igazítónak abban, hogy bemutathassa nektek mindeme fárasztó, anyagi erőfeszítések szellemi ellendarabját? Nem is olyan régen a Szalvingtonon voltam és meghallgattam az egyik végzet-őrangyal hivatalos beszámolóját arról, hogy milyen nehézségeket okozott neki a halandó társ szolgálata: „A nehézségeimet nagyrészt az okozta, hogy állandó feszültség volt a rám bízott teremtmény két természete között: az igyekezet kibontakozásával az állati tunyaság állt szemben; (...) az örömteli várakozást a valóság keserűsége tette vágyálommá; az élet örömeiben állandóan jelen volt a halál szomorúságának fenyegetése. Micsoda élet, micsoda bolygón! És mégis, a Gondolatigazító állandóan jelenlévő segítségének és késztetésének köszönhetően e lélek komoly eredményeket ért el a boldogság és a sikeresség terén és mostanra eljutott a lakóvilág ítélő-termeibe.”

112. ÍRÁS: A SZEMÉLYISÉG TOVÁBBÉLÉSE Független Hírvivő A TI kiindulási pontotok az Urantia; itt egyesültök időlegesen az isteni Gondolatigazítótokkal. Tökéletes vezetőt kaptatok az útra; ezért, ha őszintén teljesítitek az idő versenyfutását és eléritek a hit végső célját, akkor örökre egyesültök a bennetek lakozó Igazítóval. Ekkor kezdődik majd el az igazi életetek, a felemelkedői létetek, és az evolúciós növekedés mindezen egymást követő korszakain és szakaszain keresztül egy részetek teljesen változatlan marad, és ez a személyiségetek. A személyiség a valóság azon minősége, amelyet az Egyetemes Atya adományoz. A személyiséget nem határozzák meg teljes mértékben az ok-okozati viszonyok, és a személyiség viszonyító értelemben alkotó. A személyiség a szellemet az elme közreműködésével az energiaanyag feletti ellenőrzés megszerzésére készteti, és képes bármely élő rendszer azonosságának egyesítésére. A személyiség egyedi, teljesen egyedi, és közvetlenül válaszol a más-személyiség jelenlétre. A személyiség túlélheti a halandói halált, s ebben van a továbbélő lélek azonossága. 127


112:1. SZEMÉLYISÉG ÉS VALÓSÁG A személyiséget mint magvában örök adományt adja az Egyetemes Atya az ő teremtményeinek. A személyiség hatékonyan működik a véges és az abszonit szinten éppen úgy, ahogy az abszolút szinttel való érintkezésben is. Az Urantia halandóinak adományozott személyiségfajta az önkifejezésnek vagy személy-kifejezésnek hétkiterjedésű lehetőségével rendelkezik. Elszigeteltségben a személyiség nem képes igazán jó működésre. Az embert a valahová tartozásra való törekvés jellemzi. A személyiség fogalmába beleértendő az összes valóságtényező egyesítése mellett a kapcsolatok összehangolása is. Az emberi rendszerben a személyiség az, amely minden tevékenységet egyesít és ennek eredményeként a rendszernek azonosság- és alkotásképesség-jegyeket kölcsönöz.

112:2. AZ EMBER ÖNNÖN VALÓJA Az ember sajátlényegének tanulmányozásához hasznos lehet felidézni, hogy a bent lakozó szellemi erő magvában irányító jellegű. A mindenségrendi működésben a rálátás megelőzi az előrelátást. Az Isten emberré válásának ténye mindörökre megváltoztatta az emberi személyiség minden jelentéstartalmát és minden értékét. Az emberi tapasztalásban minden nem-szellemi dolog, a személyiséget kivéve, egy-egy eszköz valamilyen célra. A halandó embernek más – akár emberi, akár isteni – személyhez fűződő igaz viszonya önmagában is egy cél. A személyiség birtoklása az embert szellemi lénnyé teszi, hiszen a sajátlényeg egysége és a személyiség öntudata az anyagfeletti világ adománya. A mindenségrendi evolúció célja személyiség-egység elérése egyre teljesebb szellemirányításon keresztül. A továbbélési értékkel rendelkező sajátlényeg csak úgy tud fejlődni, ha megteremti annak lehetőségét, hogy a kifejlődő személyiség azonosságának székhelyét az anyagi testből a tartósabb és halhatatlan jellegű morontia lélekbe helyezhesse át, és még magasabbra, azokra a szintekre, ahol a lélek eggyé válik a szellemvalósággal, illetőleg ténylegesen eléri azt. Magát az anyagi társulásból a morontia azonosulásba való tényleges átmenetet az emberi teremtmény Isten-kereső döntéseinek őszintesége, állhatatossága és elkötelezettsége teremti meg.

112:3. A HALÁL JELENSÉGE Az urantiaiak általában csak egyfajta halált ismernek, mégpedig az életenergiák fizikai elapadását; a személyiség továbbélését tekintve azonban valójában háromféle halál van: szellemi (lélek-) halál, amikor a halandó ember végérvényesen elutasította a továbbélést; értelmi (elme-) halál, amikor a felsőbb segédi tevékenységek alapkörei megszakadnak; és a fizikai (testi és elme-) halál. A halál után a túlélő személyiség két nem-anyagi tényezője megmarad: az egyik az előbb-létezett Gondolatigazító, amely a halandói létpálya emlékátiratával a Diviningtonra távozik; megmarad továbbá a végzet-őrangyal őrizetében az elhalt ember halhatatlan morontia lelke. A lakóvilágra kerülőknek nem engedtetik meg, hogy a szeretteiknek üzenetet küldjenek vissza.

112:4. AZ IGAZÍTÓK SORA A HALÁL UTÁN Az anyagi, az értelmi vagy a szellemi természetű halál beálltával az Igazító búcsút vesz a halandó befogadójától és elindul a Diviningtonra. Ha a halandó társ ahhoz a csoporthoz tartozik, amely a megítéltetési időszak végén nyer újra személyiséget, az Igazító nem tér vissza egyből a korábbi csillagrendszerbeli szolgálati hely lakóvilágára, hanem választásától függően átmeneti feladatok valamelyikét kezdi meg. Ha, miután a halál utolért benneteket, már elértétek a harmadik vagy magasabb kört és ezért személyes végzet-őrangyalt jelöltek ki mellétek, továbbá ha az Igazító által benyújtott, a továbbélő jellemetekről készített összefoglaló végleges átiratát feltétel nélkül jóváhagyta a végzet-őrangyal, akkor a Nebadon Urának bíróságai elrendelik a továbbélő lélek azonnali átküldését a lakóvilágok feltámadási csarnokainak valamelyikébe. Az Igazító pedig visszatér, hogy szállást vegyen abban a tényleges személyiségformában, melyet a földi halandó továbbélő lelkének befogadására készítettek elő és amelyet előzőleg a végzet-őrangyal tervezett meg.

128


112:5. AZ EMBERI SAJÁTLÉNYEG TOVÁBBÉLÉSE Az emberi lények, mindenségrendi szemszögből nézve, viszonylag pillanatszerűen születnek, élnek és halnak; létezésük nem tartós. Ha valaha is kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy valóban tanácsos-e valamely emberi azonosságot a lakóvilágokba emelni, akkor a világegyetemi kormányzatok mindig az adott egyén személyiségének javára döntenek. A származási világból a lakóvilágok valamelyikére való átmenet során a továbbélő halandók személyiség-szerkezetét a főangyalok őrzik meg gondosan. Az egykori anyagi személyiséget alkotó részek újbóli összeállítása a következőt jelenti: egy alkalmas forma megalkotása; az Igazító visszatérése a várakozó morontia teremtményhez; és a szeráfi őrző morontia lelket ad a várakozó morontia elme-test formának, illetőleg belehelyezi abba. Ezzel válik teljessé az újraszemélyesülés, vagyis az emlék, a világegyetemi látásmód és a tudat újbóli összeállítása – az azonosság helyreállítása. És amint a Jerusem valamelyik lakóvilágán felébredtek, olyannyira kicserélődtök, a szellemi átalakulás olyan nagy mértékű lesz, hogy ha nem lenne veletek a Gondolatigazítótok és a végzet-őrangyal, akkor kezdetben nehézséget okozna nektek az új morontia tudat összekapcsolása az előző azonosságotok feltámadó emlékével. Az elmúlt életetek és az ahhoz kapcsolódó emlékek nagy része, mivel sem szellemi, sem morontia értékkel nem bírnak, megsemmisül az anyagi elmével. A személyiség és a személyiségek közötti kapcsolatok viszont sohasem ilyen állványzat jellegűek; a személyiségviszonyok halandói emlékei mindenségrendi értékkel bírnak és megmaradnak. Az urantiai rövid, de szövevényes életben volt egykori társaitokra a lakóvilágokon is rá fogtok ismerni és ők is meg fognak ismerni titeket, sőt emlékezni is fogtok és rátok is emlékezni fognak.

112:6. AZ EMBER MORONTIA VALÓJA Ahogyan a pillangó a bábállapotból, úgy emelkednek ki az emberi lények igaz személyiségei a lakóvilágokon. A fizikai létben a halandók lehetnek külsőre szépek és ugyanakkor belsőleg csúfak; a morontia létben viszont, főleg a felsőbb szinteken, a személyiségforma közvetlenül a személy belső természete szerint alakul. A morontia lélek nem tart fenn Igazító nélküli öntudatot. A kifejlődő lélek a korábbi segédelme döntéseiből származó jellemfolytonossággal bír. Az emlék továbbélése bizonyság arra, hogy az eredeti sajátlényeg azonossága megmarad. Amint valamely teremtmény elhagyja a szülőbolygóját, maga mögött hagyja a segédek szolgálatát is és kizárólag a morontia értelemtől válik függővé. Amikor egy felemelkedő lény elhagyja a helyi világegyetemet, akkorra már elérte a szellemi létszintet és elhagyta a morontia szintet. Az újonnan megjelenő szellementitás ezután az orvontoni mindenségrendi elme közvetlen segédkezésének igénybevételére hangolódik.

112:7. AZ IGAZÍTÓVAL VALÓ EGGYÉ KAPCSOLÓDÁS A Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás olyan örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget, amelyek előzőleg csak magvábanvalók voltak: az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott potenciálú abszolútság egyik szakasza. Az eggyé kapcsolódás Aszendington szent szférájának titkát képezi. Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás rendszerint akkor következik be, amikor a felemelkedő még a helyi csillagrendszeren belül tartózkodik. Az Igazító és az emberi lény együtt a Legfelsőbb felemelkedő személyiségeinek egyik különleges rendjébe tartozó lény evolúcióját vitték véghez. Úgy hisszük, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódott halandók végleges rendű társaikkal együtt arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen egyesült lények, a Teremtőnek és a teremtménynek az ilyen társulásai kiváló urai, páratlan irányítói, valamint megértő és rokonszenves igazgatói lesznek az első külső térszintnek. Való igaz, hogy ti halandók földi, állati eredetűek vagytok; testetek valóban porból vétetett. De ha tényleg akarjátok, ha valóban vágytok rá, akkor az idők öröksége bizton a tiétek lesz, és egykor majd igaz jellemetek szerint fogtok szolgálni a világegyetemekben – úgy, mint a tapasztalás Legfelsőbb Istenének gyermekei, mint az összes személyiség paradicsomi Atyjának isteni fiai. Micsoda kaland! Mily regényes dolog!

129


113. ÍRÁS: A SZERÁFI VÉGZET-ŐRANGYALOK Szeráf Vezető A SZERÁFOK a mennyország hagyományos értelemben vett angyalai; ők azok a segédkező szellemek, akik oly közel élnek hozzátok és oly sokat tesznek értetek. Már az emberi értelem megjelenésének kezdete óta szolgálnak az Urantián.

113:1. AZ ŐRANGYALOK A szeráfokat eredetileg kifejezetten a különböző urantiai emberfajtákhoz rendelték. De Mihály alászállása óta az emberi értelem, a szellemiség és az egyéni rendeltetés szerint jelölik ki őket. Függetlenül attól, hogy valamely emberi lény éppen melyik körnél tart, ha a beteljesülés tartalékos alakulatainak valamelyikébe felvétetik, akkor a számára személyes szeráfot jelölnek ki. Továbbá, ha bármely emberi lény meghozza a legmagasabb rendű döntést, amikor valóban eljegyzi az Igazítót, akkor úgyszintén azonnal személyes őrző jelöltetik ki a lélekhez. Az ellátandó szeráfi feladatok rendszerint összhangban vannak az értelem és a szellemiség köreinek emberi teljesítésével. A hetedik kört elért minden ezer halandóhoz egy szeráfpár és egy századnyi kerub tartozik. A hatodik kört elért minden ötszáz halandó mellett egy szeráfpár és egy kerub század szolgál. A negyedik kör elérésével a halandókat tízes csoportokba rendezik. Amint a halandói elme eléri a harmadik kört, egy személyes szeráfpár kizárólagosan az adott személyhez szegődik; az ilyen szeráfokat nevezik végzet-őrangyaloknak.

113:2. A VÉGZET-ŐRANGYALOK Minden angyali feladatra az önként vállalkozó szeráfok közül választanak, és a kijelölések mindig az emberi igényekkel összhangban és az angyali pár tapasztalatainak, ismereteinek és bölcsességének megfelelően történnek meg. Kizárólag a tapasztalt és kipróbált szeráfok közül kerülhetnek ki végzet-őrangyalok. A szeráfok érzelmileg kötődnek az egyes világokhoz és különösképpen ragaszkodnak bizonyos emberfajtákhoz és a halandó teremtmények bizonyos fajtáihoz, akikkel oly közeli és közvetlen kapcsolatba kerültek. A benneteket megindító érzelmek közül egyedül az állati félelem örökséget, az átlagos urantiai lakos elmebéli életét oly nagy mértékben befolyásoló érzelmet esik némiképp nehezükre értelmezni. A kerubokhoz hasonlóan a szeráfok is párban szolgálnak, de a rangban hátrébb álló társaiktól eltérően a szeráfok néha egyedül dolgoznak, amikor is a két angyal egyike a feladat végrehajtásának feljegyzőjeként tevékenykedik. A pihenés és a világegyetemi körök életenergiájával való feltöltődés érdekében az őrangyalt társa rendszeres időközönként váltja.

113:3. AZ EGYÉB SZELLEMHATÁSOKHOZ FŰZŐDŐ VISZONY Az egyik legfontosabb dolog, melyet a végzet-őrangyal a halandó társáért tesz az, hogy személyesen összehangolja azt a sokféle személytelen szellemhatást, amely a fejlődő anyagi teremtmény elméjében és lelkében lakozik, ezeket körülveszi és velük kölcsönhatásba kerül. Miután a Végtelen Szellem e hatalmas segédkezéseit egyesítette és személyesebbé tette, a szeráf hozzáfog, hogy az Együttes Cselekvőnek e szerves egységbe rendezett hatását kölcsönös viszonyba hozza az Atya és a Fiú szellem-jelenlétével. A szellemi szinten a szeráfok személyessé alakítanak számos, különben személytelen vagy elő-személyes világegyetemi segédkezést; a szeráfok összehangolók; a fizikai szinten pedig a Fizikai Főszabályozókkal fenntartott kapcsolatukon és a köztes teremtmények együttműködő segédkezésén keresztül avatkoznak be a földi környezetbe. Gyanítjuk, hogy e segédkezés-jelenséget valamilyen fel nem tárt módon a Legfelsőbb Lény ma még ismeretlen és ki nem nyilatkoztatott tevékenysége teszi lehetővé. A Legfelsőbb Lényben, illetőleg rajta keresztül végbemenő folyamatos továbbélés teljes területét tekintve a szeráfok alapvető fontosságú szerepet töltenek be a folyamatos halandói fejlődésben. 130


113:4. A SZERÁFOK TEVÉKENYSÉGI KÖRE A szeráfok elme-ösztökélők; folytonosan arra törekednek, hogy az emberi elmét kör-teljesítő döntések meghozatalára bírják. A szeráfok úgy működnek, mint a Végtelen Szellem segédkezésének személyes közvetítői. Az Igazító az ember örökkévaló természetének lényegét alkotja; a szeráf pedig az ember fejlődő természetének a tanítója. A szeráf útmutatásainak megfogadásával biztosan elérkeztek az erkölcsi választás és a szellemi fejlődés zord hágóihoz. Ugyan az emberben lakozó Igazító és az ember körül tevékenykedő szeráfok látszólag nem érintkeznek egymással, mégis úgy tűnik, hogy mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgoznak. Az őrangyal szeráf segédkező személyisége, az emberben lakozó Igazító Isten-jelenléte, a Szent Szellem körön belüli tevékenysége és az Igazság Szellemének Fiú-tudata mind istenien kapcsolódik szellemi-segédkezési tartalmas egységbe a halandói személyiségben, illetőleg annak érdekében.

113:5. A HALANDÓ SZÁMÁRA VÉGZETT SZERÁFI SEGÉDKEZÉS A végzet-őrangyal a személyiséged tiszteletben tartásával összeegyeztethető minden lehetséges módon hatást gyakorol rád. Az angyalok közel állnak hozzátok és érzéssel ügyelnek rátok. A szeráfok a ti érdeketekben cselekszenek, meglehetősen függetlenül attól, hogy mi is volt a ti közvetlen kívánságotok; a feletteseik parancsait hajtják végre. A saját utatokat magatoknak kell kijelölnötök, de ezek az angyalok aztán úgy cselekszenek, hogy e választott útból a lehető legtöbbet hozhassátok ki. Az emberlét mindennapi ügyeibe (rendszerint) nem avatkoznak be önkényesen, a veszélyhelyzeteket kivéve, és ekkor is csak a feletteseik közvetlen utasításait követik. Korszakokon át követnek benneteket és így ízelítőt kapnak a jövőbeli munkájukból és a személyiség-társulásból. A szeráfok bizonyos körülmények között képesek az emberi lényeket anyagi értelemben is szolgálni a köztes teremtmények és a fizikai szabályozók segítségével, sőt még tényleges kapcsolatba is léphetnek az emberiséggel, de ezek felettébb szokatlan jelenségek.

113:6. AZ ŐRANGYALOK SZEREPE A HALÁLT KÖVETŐEN Miután a végzet-őrangyal az elöljáróinak jelentést tett, elindul az első lakóvilágra és ott megvárja, amíg a korábban húsvér testben élő védence visszanyeri tudatát. Az őrangyal-szeráf a halandó-emberi alvó lélek továbbélő értékeinek őrizője, mint ahogy a távollévő Igazító maga az ilyen halhatatlan világegyetemi lény azonossága. Amikor az Igazító és a szeráf az újonnan összeállított morontia alakot felhasználva együtt tevékenykedik a lakóvilág feltámadási csarnokaiban, akkor következik be a halandó felemelkedő lény személyiségét alkotó tényezők újraegyesülése. Az Igazító fog benneteket azonosítani; az őrangyal-szeráf fog benneteket újraszemélyesíteni.

113:7. A SZERÁFOK ÉS A FELEMELKEDÉSI LÉTPÁLYA Valóban egy teljes korszakot tesz ki a felemelkedő halandói létpályáján a lakóvilág területén való első eszmélés, valamint az, hogy meglássátok az oly régóta szeretett és a földi lét napjait végig veletek töltő angyali társaitokat; szintén ott fog tudatosulni bennetek végre annak az isteni Nevelőnek az azonossága és jelenléte, aki oly sokáig tartózkodott elmétekben a földön. A morontia létben először a szeráfok mellett segédi minőségben fogtok működni. És a felemelkedésben végigkísérnek benneteket a mennyei szférákon, vagyis a Jerusemen, az Edentián, a Szalvingtonon és Uverszán, veletek maradnak, míg végül szekonáf-társítva felkészültök a hosszú havonabeli utazásra. A végzet-őrangyalok közül némelyik követi a felemelkedő zarándokok útját a Havonán keresztül. A többiek a Paradicsom területén fognak várakozni arra, hogy halandói társuk felébredjen. Ember és angyal esetleg újra is egyesülhet az örökkévaló szolgálatban, de bárhová is viszi őket küldetésük, a szeráfok mindig kapcsolatban maradnak az evolúciós világokból származó védencükkel.

131


114. ÍRÁS: A BOLYGÓK SZERÁFI KORMÁNYA Szeráf Vezető A FENSÉGESEK számos mennyei erő és közvetítő útján uralkodnak az emberi világokon, de leginkább a szeráfok segítségére támaszkodnak. Az angyalok, akiket munkájukban ügyesen támogatnak a közteslények, az Urantián olyan tényleges anyagfeletti segítőkként működnek, akik az állandó főkormányzónak utasításait hajtják végre. Az Urantia bolygó kormányzása eltér az egész Nebadon minden más világáétól.

114:1. AZ URANTIA FELSÉGJOGA Mihály az Urantia Bolygóhercege. Létrehozta egy huszonnégy egykori urantiai személyből álló jerusemi bizottságot, melyet felruházott azzal a joggal, hogy képviselje őt az Urantia kormányában és a csillagrendszerhez tartozó minden más zárlat alá helyezett bolygó kormányában is. E tanács egyik tagja mint állandó főkormányzó folyamatosan jelen van az Urantián. A bolygóhercegi címet viselő Mihály nevében való hatalomgyakorlás helyettesi hatáskörét nemrégiben Makiventa Melkizedek kapta meg. Némelyek úgy hiszik, hogy Makiventa egészen addig nem jön el az urantiai ügyeket személyesen irányítani, amíg a mostani megítéltetési időszak véget nem ér. Mások úgy vélik, hogy a helyettes Herceg ilyen minőségben addig nem jelenik meg, amíg Mihály valamikor vissza nem tér az Urantiára. Megint mások szerint, köztük e beszámoló szerzője szerint is, a Melkizedek megjelenése bármelyik órában várható.

114:2. A BOLYGÓFELÜGYELŐK TANÁCSA Az Urantia legfelsőbb szintű vezetését egy különleges jerusemi csoport látja el, melynek tagjait huszonnégy egykori urantiai alkotja. A huszonnégyek közé választáshoz a jelölést Lanaforge irányító tanácsa teszi meg, és a kinevezést Mihály felhatalmazása alapján a szalvingtoni Gábriel véglegesíti. Jelenleg Keresztelő János elnököl ebben a bizottságban, amikor az a Jerusemen ülésezik. E bizottság tagjai egyúttal tanácsadó felügyelőkként is tevékenykednek a csillagrendszer harminchat másik, felkelés miatt elszigetelt világán, mely bolygókat ugyancsak az ottani néhai lakosokból választott, hasonló összetételű, bár eltérő taglétszámú bizottságok igazgatják. Senki sem tudja, hogy e huszonnégy urantiai tanácsos meddig tölti még be a jelenlegi beosztását. Úgy tűnik, hogy az Urantia jelenlegi, állandó főkormányzója osztja azt a vélekedést, hogy Makiventa kivételével mindenki útjára indulhat a Paradicsom felé, mihelyt a Satania csillagrendszerben helyreállítják a csillagvilági köröket. De emellett léteznek más vélemények is.

114:3. AZ ÁLLANDÓ FŐKORMÁNYZÓ Urantiai időben mérve százévenként a huszonnégy bolygófelügyelőből álló jerusemi testület a tagjai közül egyet kijelöl arra a feladatra, hogy a világotokon megjelenve a testület végrehajtó képviselőjeként tevékenykedjen. E személy az emberfeletti igazgatási feladatok összehangolójaként tevékenykedik, továbbá ő az Urantián működő mennyei lények elfogadott főnöke és általánosan elismert vezetője. Ő sokkal inkább atyai tanácsadó, mint a szó szoros értelmében vett uralkodó. Az Urantia kormányának képviselete a jerusemi tanácsokban annak a megállapodásnak megfelelően valósul meg, amely értelmében a visszatérő főkormányzó ideiglenes tagként van jelen a Csillagrendszer Fejedelem kormányában.

114:4. A FENSÉGES MEGFIGYELŐ Az Urantia főhatalmának kérdéskörét tovább bonyolítja, hogy a Norlatiadek kormány röviddel a bolygói lázadás kitörése után a bolygó fennhatóságát saját indíttatásból egykor átvette. Még ma is jelen van az Urantián egy Vorondadek Fiú, aki az edentiai Fenségesek kiküldött megfigyelője. Válsághelyzetben a mostani, megfigyelői feladatokat ellátó, edentiai Vorondadek Fiú lenne a kormány tényleges vezetője, bizonyos tisztán szellemi természetű ügyekre ki nem terjedő hatáskörrel. A feljegyzések szerint ez az Urantia történetében eddig harmincháromszor

132


esett meg. A vorondadekek kormányzói tevékenysége nem különleges esemény a lázadás miatt elszigetelt bolygókon, mivel a Fenségesek bármikor beavatkozhatnak a lakott világok ügyeibe.

114:5. A BOLYGÓ KORMÁNYA Az Urantia tényleges igazgatását valóban nehéz bemutatni. A huszonnégy tanácsos tekinthető a leginkább a bolygó kormányzatának törvényhozó hatalmi ágaként. A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett. Abszolút értelemben vett igazságszolgáltatói hatalmat senki sem gyakorol a bolygón, kizárólag a békéltető bizottságok. A Bolygóherceg hiányát hatékonyan pótolja a főangyalok, a Fenséges megfigyelő és a főkormányzó hármas jelenléte. Ez a meglehetősen lazán szervezett és némiképp személyes irányítás alatt álló bolygószintű kormányzás a vártnál sokkal hatékonyabb, mert kiegészül a főangyalok időt megtakarító segítségével és az ő mindig készen álló körükkel. A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja, vagyis azok a vezetők, akik a bolygó fejlődéséért és egyensúlyi állapotának biztonságáért felelős, közvetlen hatáskörű emberfeletti igazgatókként működő különleges angyalokból álló tizenkét csoportot irányítják.

114:6. A BOLYGÓ FELÜGYELETÉT ELLÁTÓ FŐSZERÁFOK A tizenkét angyali csoportot, melyek amellett, hogy az állandó főkormányzó általános felügyelete alatt tevékenykednek, a tizenkét fős szeráftanács közvetlenül irányítja, mely az egyes csoportok vezetőiből áll. E tanács az állandó főkormányzó önkéntes irányító testületeként is működik. Mint a bolygó szeráfjainak vezetője, én elnökölök e szeráfvezetői tanácsban. A bolygói felügyeletet ellátó főszeráfok tizenkét testületének működési rendje az Urantián a következő: 1. A korszakos angyalok feladata a jelenlegi korszak felügyelete. 2. A haladás angyalait azzal a feladattal bízták meg, hogy az evolúciós fejlődést beindítsák. 3. A vallási őrangyalok, az egyházak angyalai, akik rendre keresztülhúzzák a haladás angyalainak számításait. 4. A nemzetlét angyalai a politikai folyamatok igazgatói. 5. A fajok angyalai az idő evolúciós emberfajtáinak megtartásáért dolgoznak. 6. A jövő angyalai az egymást követő korszakok építői. 7. A megvilágosodás angyalai a bolygón folyó oktatást mozdítják elő. 8. Az egészség angyalai az egészség megőrzésének szentelték magukat. 9. Az otthon szeráfjai az otthon megőrzésének és fejlesztésének szentelték magukat. 10. Az ipar angyalai az ipari fejlődést segítik elő. 11. A kikapcsolódás angyalai támogatják a játékot, a jókedvet és a pihenést. 12. Az emberfeletti szolgálat angyalai a bolygón létező minden emberfeletti élet segítségére vannak. E csoportok egyike sem képesek új és magasabb rendű fogalmakat az emberi elmébe bevinni, gyakran mégis közreműködnek annak a magasabb rendű eszményképnek a felerősítésében, amely az emberi értelemben már megjelent. Gondoskodnak a bolygószintű fejlődésről is a beteljesülés tartalékos alakulatának mozgósításán, kiképzésén és gyakorlatoztatásán keresztül. Ők a végromlás elleni biztosíték.

114:7. A BETELJESÜLÉS TARTALÉKOS ALAKULATA A beteljesülés tartalékos alakulata a világ ügyeinek emberfeletti igazgatásához különleges szolgálatra felvett, élő férfiakból és nőkből áll. Minden tartalékosnak öntevékeny Igazítója van, és a többségük már az értelmi fejlődés és a szellemi előrelépés felsőbb mindenségrendi köreiben működik. Titkon felkészítik őket számos lehetséges veszélyhelyzeti küldetésre a világ ügyeivel kapcsolatos különféle tevékenységek végrehajtásában, és elfogadták, hogy a szolgálatukért semmilyen emberi elismerésben vagy jutalomban nem részesülnek. E különleges csoport tagjainak többsége egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy kiképezték őket bizonyos világméretű válságok idején való esetleges fellépésre. (A világegyetem-tudatos létpolgárokból álló mindenségrendi tartalékos testület állománya az Urantián ma [1934-ben] több mint ezer halandóból áll, nekem azonban tilos nyilvánosságra hoznom az élő emberi lényekből álló eme különleges csoport működésének valódi természetét.)

133


Titeket halandókat, az Urantia mai lakóit éppoly szeretőn óvnak és éppoly hűségesen gondoskodnak rólatok, mintha a szférát sohasem árulta volna el hűtlen Bolygóherceg, sőt így még inkább. Örökkön igaz, hogy „maga az Atya szeret titeket.”

115. ÍRÁS: A LEGFELSŐBB LÉNY Fenséges Hírvivő AZ ATYA Isten esetében a hozzá fűződő fiúi viszony a legmagasabb rendű kapcsolat. A Legfelsőbb Istennel kapcsolatban bármely besorolás elnyerésének előfeltétele a fejlődés – tenni kell valamit és lenni kell valamivé.

115:1. A FOGALOMRENDSZER HATÁRAINAK VISZONYLAGOSSÁGA A világegyetemről alkotott fogalmi keretek csak függő értelemben igazak; olyan használható segédeszközök ezek, amelyeknek végül teret kell engedniük a mindenségrendi ismeretszerzés kiteljesedésének. A világegyetemek mindenségének megértését a halandók számára megkönnyítendő úgy jelöltük meg a különböző mindenségrendi valóságszinteket, mint véges, abszonit és abszolút szinteket. Ezek közül csak az abszolút minősül korlátlanul örökkévalónak, valóban lételvi jellegűnek. A véges területei Isten örökkévaló célja folytán léteznek.

115:2. A FELSŐSÉG ABSZOLÚT ALAPJA Lételvi nézőpontból semmi új sem történhet a galaxisokban, mivel a VAGYOK-ban eredendően meglévő teljes végtelenség örökmód jelen van a hét Abszolútban. Az a tény azonban, hogy a végtelenség lételvileg jelen van ezekben az abszolút társulásokban, semmiképpen sem teszi lehetetlenné új, mindenségrendi megtapasztalható valóságok elérését. A tapasztalásra épülő világegyetemek számára még az isteni értékek is a ténylegességek szintjére emelkedhetnek a valóság-jelentéstartalmak mélyebb megértésével, a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásával. A mindenségrendbeli lehetőségek ténylegesen is létezővé alakítását szolgáló, ismert módszerek szintről szintre változnak, és azok a végesben tapasztalásbeli evolúció, az abszonitban pedig tapasztalásbeli meglényegülési jellegűek. A lételvi végtelenség tartalmazza az evolúciós véges tapasztalás lehetőségét is. És az ilyen tapasztalásbeli növekedés lehetősége világegyetemi ténylegességgé válik a Legfelsőbbel és a Legfelsőbben létesített triodita kapcsolatokon keresztül.

115:3. AZ EREDETI, A TÉNYLEGES ÉS A MAGVÁBANVALÓ Az abszolút mindenségrend fogalmi értelemben határtalan. Az Urantián nem volt, ma sincs és nem is lesz soha a végtelenség valóságát vagy a valóság végtelenségét pontosan kifejezni képes nyelv. Az embernek, a végtelen mindenségrendben élő véges teremtménynek be kell érnie a határtalan, korlátlan, kezdet és vég nélküli létezés torz értelmezésével és durva közelítésű fogalmaival. Az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Sziget trioditája alkotja az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatását. A lehetségesség három Abszolútjának, az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolútnak a trioditája képezi az Első Forrás és Középpont eredetiségének magvábanvaló kinyilatkoztatását. Isten akarata általánosan érvényesül, az egyénnel kapcsolatban esetleg nem mindig, az egészet tekintve viszont minden esetben. A ténylegesek mindig új utat nyitnak az addig lehetetlen magvábanvalók létrejöttéhez. A Legfelsőbb Lény igazságának, szépségének és jóságának végső térnyerése legfeljebb csak azokat a végleges isteniségi abszonit sajátosságokat tárhatja fel a fejlődő teremtmény előtt, melyek az igazság, a szépség és a jóság fogalmi szintjén túl vannak.

115:4. A LEGFELSŐBB VALÓSÁG FORRÁSAI A Legfelsőbb Isten eredeteinek bármely értelmezését a paradicsomi Háromsággal kell kezdeni. A Legfelsőbb elsősorban szellem-személy. A legfelsőbb valóság, amely teljes véges valóság, a külső tér korlátlan potenciáljai és a minden dolog középpontjában lévő korlátlan ténylegesek 134


közötti lendületes növekedés állapotában van. A Felsőség növekedése a tényleges és a magvábanvaló trioditákból származtatható; a Legfelsőbb szellem-személye pedig a Háromságból; a Mindenható erő-előjogai azonban a Hétszeres Isten isteniség-eredményein alapulnak, míg a Mindenható Legfelsőbb erő-előjogainak a Legfelsőbb Isten szellem-személyével való társulására az Együttes Cselekvő segédkezése révén kerül sor, aki a Legfelsőbb elméjét mint társulási tényezőt biztosítja ebben az evolúciós Istenségben.

115:5. A LEGFELSŐBB VISZONYA A PARADICSOMI HÁROMSÁGHOZ A Legfelsőbb Lény a személyes és szellemtermészetének valóságát tekintve abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől, míg a Legfelsőbb növekedését a triodita-kapcsolat határozza meg – a paradicsomi Istenségek gyermekeinek, a hétszeres Istennek a teremtő cselekedetei.

115:6. A LEGFELSŐBB VISZONYA A TRIODITÁKHOZ A Legfelsőbb Lény olyan mindenségrendi segédkezési lehetőségeket foglal magába, melyek nem nyilvánulnak meg egyértelműen az Örökkévaló Fiúban, a Végtelen Szellemben vagy a Paradicsom Szigetének nem-személyes valóságaiban. A Legfelsőbb növekedése nemcsak eme ténylegességekben nyilvánul meg, hanem az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúton belül végbemenő fejlődésben is megjelenik. A Legfelsőbb annyiban növekszik, amennyiben a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget. A Legfelsőbb mozgása kettős: kitartóan halad a Paradicsom és az Istenség felé és átfogóan közelít a magvábanvaló Abszolútok határtalanságához. Bár nem tudjuk biztosan, de úgy hisszük, hogy a Legfelsőbb, mint a paradicsomi Istenség véges tükröződése örök fejlődésben halad a külső tér felé; viszont ez a Legfelsőbb Lény a külső tér három magvábanvaló Abszolútjának feltételes megnyilvánulásaként örökmód paradicsomi összetartóként igyekszik működni. És úgy tűnik, hogy e kettős mozgások felelősek a jelenlegi szervezett világegyetemekben folyó alaptevékenységek többségéért.

115:7. A LEGFELSŐBB TERMÉSZETE A Legfelsőbb Istenségében az Atya-VAGYOK viszonylag teljesen megszabadult a végtelenség-állapot, az örökkévalóság-lét és az abszolútság-természet jelentette korlátoktól. A Legfelsőbb Isten viszont csak azáltal szabadult meg az összes lételvi korláttól, hogy tapasztalásbeli kötöttségeket vett magára. Az örökkévalóságtól való mentesüléssel a Mindenható szembetalálja magát az idő korlátaival; a Legfelsőbb pedig csak úgy ismerhette meg a növekedést és a fejlődést mint a létezés részlegességének és a természet kiteljesítetlenségének eredményét. Ő az evolúciós tapasztalás összpontosítója, összegzője és összefogója, aki mindezeket láthatóan azzal a céllal teszi, hogy hozzájáruljon a Végleges Isten elkerülhetetlen meglényegüléséhez, az ő tapasztalást meghaladó és végesen túllépő megnyilvánulásához. A Legfelsőbb összekapcsolja a végest az abszonittal. Az Atya, miután így elrendelte a Legfelsőbb tapasztalás-evolúcióját, lehetővé tette a véges teremtmények számára, hogy létezzenek a világegyetemben és tapasztalati úton fejlődve egykor majd elérjék a Felsőség isteniségét.

116. ÍRÁS: A MINDENHATÓ LEGFELSŐBB Fenséges Hírvivő A MINDENHATÓ Legfelsőbb élő, és erejében és személyiségében fejlődő Istenség. Az ő jelenlegi tere, a nagy világegyetem szintén erőben és személyiségben növekvő vidék. Beteljesülése a tökéletesség, de jelenlegi tapasztalása a növekedés és a tökéletlen állapot elemeit foglalja magába. Néhányan úgy gondolják, hogy amikor a felsőbb-világegyetemek eljutnak a fény és élet korszakába, akkor a Legfelsőbb az Uverszáról mint a nagy világegyetem mindenható és

135


tapasztalást szerző ura lép működésbe, és egyúttal kiteljesedik hatalmában mint a külső világegyetemek mindenható-felettije. Bizonyosat azonban egyikünk sem tud.

116:1. A LEGFELSŐBB ELME Minden fejlődő teremtményi személyiség tapasztalása a Mindenható Legfelsőbb tapasztalásának egy szakasza. Az erő és a személyiség teremtő egységbe rendeződése a Legfelsőbb Elme alkotó késztetésének része és ez a valódi lényege a Legfelsőbb Lényben megjelenő egység evolúciós növekedésének. A Mindenható Legfelsőbb kifejlődésének eredménye az egy egyesült és személyes Istenség lesz. Az evolúciós korszakok során a Legfelsőbb fizikai erőterének potenciálját a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító birtokolja, az elmepotenciál pedig a Hét Tökéletes Szellemnél van. Valójában kevesebbet tudunk a Felsőség elméjéről, mint e kifejlődő Istenség bármelyik más jellemzőjéről. A Felsőség elméje megkérdőjelezhetetlenül tevékeny szerte a nagy világegyetemben és úgy gondoljuk, hogy rendelkezik a világmindenségi működés kiteljesedésének lehetőségével. Az elme a végtelen fejlődés megtapasztalásának eszköze. A Legfelsőbb tapasztalást szerző Istenség, ezért sohasem éri el az elme-kiteljesedés végét.

116:2. A MINDENHATÓ ÉS A HÉTSZERES ISTEN A Legfelsőbb Isten szellem- és személyiség-sajátosságai a paradicsomi Háromságtól erednek, de hatalmának megtestesülését a Legfelsőbb Teremtőknek – a Teremtő Fiaknak, a Nappalok Elődeinek és a Tökéletes Szellemeknek – a tevékenységei jelentik. A Legfelsőbb Lény az Istenség legteljesebb megnyilatkozása a hét felsőbb-világegyetem és a jelenlegi világegyetemi korszak számára. A Hétszeres Istenben a Legfelsőbb Teremtők (Teremtő Fiak, Nappalok Elődei, Tökéletes Szellemek) és a paradicsomi Istenségek (Atya, Fiú, Szellem) között szembesülhetünk a Legfelsőbb Lénnyel.

116:3. A MINDENHATÓ ÉS A PARADICSOMI ISTENSÉG Az energia és a szellem véges területeit szó szerint az Együttes Cselekvő elme-jelenlétei tartják össze. A Harmadik Forrás és Középpont elmeadománya egyesíti a Legfelsőbb Isten szellemszemélyét az evolúciós Mindenható tapasztalásbeli hatalmával. A Titkos Nevelők olyanok az emberi lények számára, mint a paradicsomi Háromság a Legfelsőbb Lény számára. A paradicsomi Istenségek részt vesznek az idő evolúcióiban, amint azok megnyilvánulnak a tér keringő bolygóin, és amint a teljes evolúció Legfelsőbb személyiségi eredményének megjelenésében elérik tetőpontjukat.

116:4. A MINDENHATÓ ÉS A LEGFELSŐBB TEREMTŐK Azokban az időkben, amikor a Felsőség főhatalmának kifejlődése zajlik, a Legfelsőbb mindenható hatalma a Hétszeres Isten isteniségi cselekedeteitől függ, ugyanakkor érzékelhetően szoros kapcsolat van a Legfelsőbb Lény és az Együttes Cselekvő, valamint az ő elsődleges személyiségei, a Hét Tökéletes Szellem között – különösen a Hetedik Tökéletes Szellem esetében, aki a Legfelsőbb nevében szól. Ezek a Tökéletes Szellemek nemcsak a Felsőség főhatalmának támogatói és kiegészítői, hanem ennek folytán közvetlenül érdekeltek a Legfelsőbb alkotó céljaiban is. A Nappalok Elődei azok a szilárd területek, amelyek a Legfelsőbb mindenható hatalmának mozgásba hozásához szükségesek. De a helyi világegyetemek alkotják azokat a tényleges alapokat, melyeken a Legfelsőbb végrehajtja az istenségi evolúciót tapasztalásban és tapasztalás révén.

116:5. A MINDENHATÓ ÉS A HÉTSZERES SZABÁLYOZÓK A Mindenható Legfelsőbb a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik. Úgy tűnik, hogy a jelen világegyetemi korszakban ez a fizikai erőtér-potenciál a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányítóban összpontosul. Gyanítható, hogy az anyagi egyensúly végső elérése a Mindenható fizikai szabályozásának befejeződött fejlődését fogja jelezni. A teljes nagy világegyetem teljes evolúciójának lényege az energia-szabályozó elmének és a szellem

136


összehangolta értelemnek a személyiség-egyesítése, és ez a Legfelsőbb mindenható hatalmának teljes megjelenésében nyilatkoztatik ki.

116:6. A SZELLEM IRÁNYÍTÓ JELLEGE Az evolúciós felsőbb-világegyetemekben az energia-anyag a meghatározó, kivéve a személyiség területeit, ahol is az elme közvetítésével a szellem küzd az uralomért. A személyiség vonatkozásában így rendelődnek alá a fizikai rendszerek; így rendelődnek mellé az elmerendszerek; és így válnak irányítóvá a szellemrendszerek. A hatalom és a személyiség ilyen egyesülése a Legfelsőbben és mint a Legfelsőbb fejeződnek ki az istenségszinteken. A Felsőség szellem-személyének szüksége van a Mindenható evolúciós hatalmára az Istenség kiteljesítéséhez. A szellem uralma evolúciós tapasztalássá válik a véges szinteken a halandó embertől a Legfelsőbb Lényig. Mindenki törekszik, személyesen törekszik az előrehaladásra.

116:7. A NAGY VILÁGEGYETEM ÉLŐ SZERVEZETE A nagy világegyetem nem pusztán pazar fizikai, fenséges szellemi és értelmi jelentőségű anyagi teremtésösszesség, hanem nagyszerű és érzékenyen viselkedő élő szervezet is. Tényleges élet lüktetése szövi át az együttrezgő mindenségrend hatalmas teremtésösszességének rendszerét. Ezt az anyagi és élő szervezetet értelemkörök hatják át és nagyszerű felügyeletet biztosító energiapályák és koordinációs központok hálózata szövi át. Nagymértékben hasonlóan ahhoz, ahogyan a napenergiának az élet fenntartásában betöltött szerepét értelmezik a halandók, úgy van ráutalva a nagy világegyetem az alsó-Paradicsomból kiáradó kifogyhatatlan energiákra. Az elme a véges teljességének adományoztatott, s ezáltal a mindenségrend e megjelenő személyiségének szelleme örökkön az energia-anyag fölötti uralom megszerzésére tör. A Legfelsőbb örökmód függ az Eredeti Istenség, a paradicsomi Háromság abszolút állandóságától. Amint a nagy világegyetemben minden teremtmény és minden Teremtő az Isten és az isteni tökéletesség elérésére törekszik, akkor olyan mértékű mindenségrendi feszültség keletkezik, amely csak úgy oldódhat fel, hogy létrejön a mindenható erő és az összes teremtmény megjelenő Istene szellemszemélyének fenséges rendezett egésze, a Legfelsőbb Lény.

117. ÍRÁS: A LEGFELSŐBB ISTEN Fenséges Hírvivő A LEGFELSŐBB Isten válik az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulásává. Ha az összes nagy világegyetembeli lény a lehetőségeihez mérten a maga teljességében megélné az Isten akaratát, akkor a tér-idő teremtésösszességben beköszöntene a fény és élet korszaka, és ekkor a Mindenható, a Felsőség istenségi potenciálja a Legfelsőbb Isten isteni személyiségének megjelenésében ténylegessé válna.

117:1. A LEGFELSŐBB LÉNY TERMÉSZETE A Legfelsőbb a fizikai összhang szépsége, az értelmi jelentéstartalom igazsága és a szellemi érték jósága. Ő a nagy világegyetem mindent átható lelke, a véges mindenségrend tudatossága. A Teremtő és a teremtmény a Legfelsőbb Lényben egyetlen Istenségként egyesül, akinek akarata egyetlen isteni személyiségként nyilvánul meg. A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság, ugyanis ezen isteniségi fogalmak az eszmei tapasztalás véges felső határát jelentik. A Legfelsőbb tényleges és magvábanvaló is, személyes felsőséggel és mindenható hatalommal rendelkező lény, a teremtményi erőfeszítésekre éppúgy érzékeny, mint a teremtői célokra. A Felsőség Istensége tehát a teljes véges összességét fejezi ki.

117:2. AZ EVOLÚCIÓS NÖVEKEDÉS FORRÁSA A Legfelsőbb nem más, mint Isten-az-időben; ő a titka a teremtmények időbeli fejlődésének; ő a nem teljes jelen meghódítása és a tökéletesedő jövő beteljesítése is. Minden véges növekedés 137


végső gyümölcsei pedig: az elmén keresztül és a személyiség egyesülő és alkotó jelenléte erejénél fogva a szellem révén szabályozott hatalom, mely a Legfelsőbb Lény teljesedik ki. A Legfelsőbb evolúciójának befejeződése egyúttal a Felsőség részeként való teremtményi evolúció végét is magával hozza. A teremtmények és a világegyetemek a Legfelsőbben fejlődnek, és fejlődésük során a jelen világegyetemi kor teljes véges tevékenységének egyesített összessége megjelenik. Azt viszont nem tudjuk, hogy a külső tér világegyetemeit miféle fejlődés fogja jellemezni. Ez kétségkívül a nagy világegyetem evolúciós létpolgárainak azon működése lesz, melynek célja, hogy a külső-térbelieknek a Felsőség növekedésétől való megfosztottság miatt ellentételezést nyújtson.

117:3. A LEGFELSŐBB JELENTÉSE A VILÁGEGYETEMI TEREMTMÉNYEK SZÁMÁRA A különféleképpen jelölt mindenségrendi valóság, mint a Legfelsőbb Lény, a Legfelsőbb Isten, a Mindenható Legfelsőbb nem más, mint a minden véges valóság kiemelkedő szakaszainak összetett és egyetemes egységbe rendeződése. A Legfelsőbb a véges tudattól a tudat érzékfeletti lényegéhez, sőt az abszonit látásmódhoz vezető élő út. Az ember erejére és képességeire támaszkodva, valamint a saját döntéseit kitartóan vállalva tudatosan növekszik az anyagi felől a szellemi felé. A Legfelsőbb Isten nem csak Teremtő-alakította és Háromság-eredetű; ő önmagától kifejlődő és önmagát származtató is. A Legfelsőbb Isten maga is saját szándékai szerint cselekvő, alkotó résztvevője saját istensége megjelenítésének. A Háromság a Legfelsőbb Istennek ugyanaz, mint az Igazító a fejlődő embernek. Véges nézőpontból mi ténylegesen a Legfelsőbb bennmaradóságán belül élünk, mozgunk és vagyunk. A Legfelsőbb kiteljesíti a teljes végest és kapcsolatot alakít ki az abszonit beteljesülésével.

117:4. A VÉGES ISTEN A Legfelsőbb Isten maga a véges Istenség, és ezért a szó szoros értelmében neki kell megoldania a véges lényegű problémákat. A Legfelsőbb szerte a nagy világegyetemben a kifejeződésért küzd. Isteni fejlődése arányban áll a minden létező személyiség bölcsességmegnyilvánulásával. Elhagyod-e az idő Istenét, aki oly nagy mértékben függ a véges elme döntéseitől? Elhagyod-e az összes teremtmény nagytestvérét, aki oly nagy mértékben függ minden egyes teremtménytől? Minél közelebb jut az ember a szereteten keresztül Istenhez, annál nagyobb lesz annak az embernek a valósága – ténylegessége. Amint az ember akaratát az Atya akarata szerinti cselekvésnek szenteli, amint az ember Istennek adja mindenét, amije csak van, akkor Isten azt az embert többé teszi annál, mint ami valójában.

117:5. A TEREMTÉS MINDENT ÁTHATÓ LELKE A nagy Legfelsőbb a nagy világegyetem mindent átható mindenségrendi lelke és egy kiteljesedő világegyetemi célt hordozó is. Ha a teremtmény aláveti magát a Teremtő akaratának, akkor részt vesz ebben a nagyszerű Istenség-kalandban; az isteniséggel való egyesülés révén az ember felemeli, gazdagítja, szellemivé alakítja és egyesíti fejlődő sajátlényegét egészen a felsőség határáig. Az ember kifejlődő, halhatatlan lelke azt követően, amint meghívást kap a Végleges Testületbe, jelöltekké válnak arra, hogy tapasztalati úton elismerjék őket a Legfelsőbb Isten személyiségeiként. Amint a felemelkedő halandó maga mögött hagyja saját helyi világegyetemének határait, nem fosztatik meg egészen az Igazság Szellemétől jövő segítségtől. Amint a megjelenő Legfelsőbb Lény szellemi segédkezésétől és a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés szolgáltatásaitól támogatva elhagyjátok a helyi világegyetem területét, a Paradicsomra vezető utatok során továbbra is vezérel benneteket az Igazság Szellemének megnyugtató szelleme. Az idő végessége magában hordozza az örökkévalóság csíráit; és nekünk azt tanították, hogy amint az evolúció kiteljesedése eljut arra a fokra, hogy a mindenségrendi növekedési képesség kimerül, akkor a teljes véges mindenség átlép az örök létpálya abszonit szakaszaiba az Atyának mint a Véglegesnek a megtalálása céljából.

138


117:6. A LEGFELSŐBB KERESÉSE A Legfelsőbb a ti világegyetemi otthonotok, és amikor megtaláljátok, az olyan lesz, mint a hazatérés. Ő a ti tapasztalást szerző szülőtök. Miként Isten a ti isteni Atyátok, úgy a Legfelsőbb a ti isteni Anyátok, akiben tápláltattok. Mihály a Nebadon számára nem más, mint a Legfelsőbb a véges mindenségrend számára. Istent keresve az emberek mindent keresnek. Istent megtalálva pedig mindent megtalálnak. Minden igaz szeretet Istentől származik, és az ember ezt az isteni ragaszkodást úgy kapja meg, hogy e szeretetet embertársainak adományozza. A szeretet a jellegét tekintve lendületes. A Legfelsőbb Istent személyesen egyetlen teremtmény sem fedezheti fel mindaddig a távoli időpontig, amikor is a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt. Az ember felfedezheti az Atyát a szívében, de a Legfelsőbbet az összes többi ember szívében kell keresnie. Az Istent ismerő halandók egyike sem lesz magányos a mindenségrendbeli útján, mert tudja, hogy az úton minden egyes lépés megtételekor az Atya ott halad mellette, míg maga az út, melyen jár, valójában a Legfelsőbb jelenléte.

117:7. A LEGFELSŐBB JÖVŐJE Az összes véges potenciál kiteljesedő megjelenése egyenlő az összes evolúciós tapasztalás megnyilvánulásának kiteljesedésével. Ez a Véglegesnek mint világegyetembeli mindenható Istenség-jelenlétnek a végső kiemelkedését sugallja. Gyanítjuk, hogy e távoli korban a Legfelsőbb Lényt minden teremtmény-értelem megfigyelheti és minden világegyetemi személyiség megtapasztalhatja. Ez az értelmezés maga után vonja a Legfelsőbb tényleges fennhatóságát a nagy világegyetemben. Véleményünk szerint a hét felsőbb-világegyetem között meghúzódó jelenlegi éles határvonalak fokozatosan el fognak tűnni, és a teljes nagy világegyetem mint tökéletessé tett egész fog majd működni. Lehetséges, hogy a Legfelsőbb ekkor majd személyesen is az Uverszán fog lakozni, ahonnan az idő-teremtésrészek igazgatását irányítja. És talán egy darabig nyugalom lesz, nyugalom az evolúciós tökéletesedés érdekében folytatott korszakos küzdelemtől. De nem sokáig! A mindenségrendi beteljesülés függönye újra felgördül és láttatni engedi az Egyetemes Atya megtalálása érdekében a teremtményi tapasztalás véglegességét jelentő új és magasabb szinteken folytatandó, hívogató abszonit kutatás érzékfeletti fényét.

118. ÍRÁS: LEGFELSŐBB ÉS VÉGLEGES – IDŐ ÉS TÉR Fenséges Hírvivő MÍG a Hétszeres Isten nélkülözhetetlen a Legfelsőbbnek a fejlődés útján való eléréséhez, addig a Legfelsőbb szintúgy nélkülözhetetlen a Végleges későbbi megjelenéséhez. Együtt alkotják a minden alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését összekötő tapasztalásbeli hidat a világmindenségben. Minden egyes világegyetemi kor a következő mindenségrendi növekedési korszak előszobája, és minden egyes világegyetemi korszak az összes előző szakasz azonnali beteljesülését hozza magával.

118:1. IDŐ ÉS ÖRÖKKÉVALÓSÁG A halandó teremtmény személyisége a bent lakozó szellemmel való önazonosulás révén azonmód válhat örökkévalóvá, hogy az Atya akaratának megfelelő cselekvést választja. Az ember fejlődő önnön valójának kiteljesedésében a múlt és a jövő összekapcsolása világítja meg a jelen igaz jelentéstartalmát. A sajátlényeg éretté válása során egyre visszább és visszább nyúl a múltba tapasztalatokért, míg bölcsesség-látomásai egyre mélyebbre és mélyebbre hatolnak be az ismeretlen jövőbe. És amint a gondolkodó sajátlényeg állandóan egyre tovább jut a múltban és a jövőben, úgy válik értékítélete egyre kevésbé függővé a pillanatnyi jelentől. Türelmet azok a halandók mutatnak, akiknek időegysége rövid; az igazi érettség a valódi tudás szülte türelem révén lép túl az ideigvaló türelmen. Éretté válni annyit jelent, mint hatékonyabban élni a jelenben s egyúttal megszabadulni a jelen korlátaitól. A végtelen és az abszolút szintjein a jelen pillanat

139


tartalmazza mind az összes múltat és mind az összes jövőt. Isten mint abszolút számára egy felemelkedő halandó, aki az örökkévaló döntést meghozta, már a paradicsomi végleges rendű lénynek minősül. De az Egyetemes Atya megismerhet minden, az állati létszintről az Isten-szerű létszintre történő teremtményi felemelkedéssel járó problémákkal való időbeli küzdelmet, és részt is vehet azokban.

118:2. TÉR-IDŐT-MEGHALADÓ MINDENÜTT-JELENVALÓSÁG ÉS TÉR-IDŐBELI MINDENÜTT-JELENVALÓSÁG Az Istenség tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát nem szabad összekeverni az isteni tér-időtmeghaladó mindenütt-jelenvalóság véglegességével. Az Egyetemes Atya saját akarata szerint van az, hogy a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak ellensúlyoznia kell, össze kell hangolnia és egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát és az ő tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli egyetemes és abszolút jelenlétével. Halandó és morontia felemelkedőkként egyre nagyobb mértékben ismeritek meg Istent a Hétszeres Isten segédkezésén keresztül. A Havonán keresztül felfedezitek a Legfelsőbb Istent. A Paradicsomon személyként találkoztok vele, a végleges rendre eljutva pedig rögvest kísérletet fogtok tenni arra, hogy őt mint a Véglegest megismerjétek, végül pedig belevágtok az Abszolút keresésébe. Vajon a Végleges Istennek az eleve feltételezett külső térbeli világegyetemekben való megjelenését az Abszolút Istenre vonatkozó magasabb szintű kinyilatkoztatás fogja kísérni? Erre tényleg nem tudjuk a választ.

118:3. TÉR-IDŐ VISZONYOK A véges fogalmak szintjén az Istenség kizárólag a tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság révén lenne képes egyesíteni a tér-idő megnyilvánulásokat. Ti az időt elemzéssel, a teret pedig egységbe foglalás útján fogjátok fel, és a személyiség egységbe rendező látásmódja révén hangoljátok össze és társítjátok e két, nem is hasonló fogalmat. A dolgok az időhöz kötöttek, az igazság viszont időtlen. Minél több igazságot ismertek meg, annál inkább magatok is igazzá váltok, annál többet megérthettek a múltból és annál többet felfoghattok a jövőből. Az igazság sohasem halott és merev; mindig rezgő és rugalmas – sugárzóan eleven. Ám amint az igazság tényhez kötődik, akkor mind az idő, mind a tér befolyásolja a jelentéstartalmát és kölcsönös összefüggésbe hozza annak értékeit. A tényhez kapcsolt igazság eme valóságai fogalmakká válnak és ennek megfelelően a viszonylagos mindenségrendi valóságok szintjére süllyednek. Az összes nem abszolút dolog közül a tér kerül a legközelebb ahhoz, hogy abszolúttá váljon. A tér minden anyagi test sajátja. A valóság összes mintája teret foglal az anyagi szinteken, de szellem-minták kizárólag a térrel összefüggésben léteznek. Vajon az eszme mintája – a valósága – foglal-e teret? Ténylegesen nem tudjuk, jóllehet bizonyosak vagyunk abban, hogy az eszme mintája nem tartalmaz teret. Ugyanakkor kockázatos dolog lenne leszögezni, hogy az anyagtalan sohasem térszerű.

118:4. ELSŐDLEGES ÉS MÁSODLAGOS OKOZATI VISZONY Az első és második okok között az a lényegi különbség, hogy az első okok eredeti hatásokat keltenek, melyek bármely előző okozati viszonyból eredő tényező örökségétől mentesek. A másodlagos okok olyan hatásokat eredményeznek, amelyek mindig más és előző okozati viszonyból származó örökséggel rendelkeznek. A nagy világegyetem teremtői és szabályozói az így megérett magvábanvalókon adják elő a mindenségrendi evolúció soha véget nem érő színművét. Az okozati viszony – eltekintve a lételvi dolgoktól – hármas alapfelépítésű: 1. nyugalmi potenciálok megelevenedése a paradicsomi Háromság önálló akarati rendelkezéseinek eredményeként; 2. világegyetemi kibontakozási lehetőségek meglényegülése a tapasztalás-meghaladó szint számos közvetítője révén; 3. világegyetemi ténylegességek teremtése és fejlődése a Legfelsőbb Teremtők működésének hatására.

140


118:5. MINDENHATÓSÁG ÉS ÖSSZEFÉRHETŐSÉG Az Istenség mindenhatósága nem jelent egyúttal hatalmat a meg-nem-tehető megtételére. Isten nem képes nem-istenszerű dolgot tenni. Az összeférhetőség az isteni hatalom eredendő sajátsága. Az emberi lények feladata Isten társává lenni a végső beteljesülés elérésében. Egy ilyen társulás jövőbeli lehetőségei korlátlanok lesznek. Mindig Istennek kell először megtalálnia az embert annak érdekében, hogy az ember később megtalálhassa Istent. Mindig lennie kell egy Egyetemes Atyának, mielőtt még egyetemes fiúi állapot és azt követően egyetemes testvériség lehetne.

118:6. MINDENHATÓSÁG ÉS MINDENTEVŐSÉG Isten ténylegesen mindenható, de nem mindenben tevékeny – nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek. A teljes világegyetemben mindössze egyetlen okozatlan Ok van. Helyi viszonylatban a szabad akarat látszólag okozatlan okként működhet, azonban vitathatatlanul olyan örökséget mutat, amely kapcsolatba hozható az egyetlen, eredeti és abszolút Első Okkal. A halandó embert szabad akarattal, a választás hatalmával ruházták fel, és bár az ő választása nem abszolút, mégis többé-kevésbé véglegesnek tekinthető a véges szintjén és a választó személyiség sorsát illetően. Az emberi akarat teljes hatóköre szigorúan véve is véges-korlátolt, kivéve egyetlen egyet: amikor az Isten megtalálását választja, és azt, hogy olyanná váljon mint ő, akkor e döntése a végest meghaladja; csak az örökkévalóságban derülhet ki, hogy vajon e döntés egyúttal meghaladja-e az abszonitot is. Az Istenség mindenhatóságának felismerése egyet jelent a biztonságtudatotokkal a mindenségrendi létpolgárság megtapasztalásában, a megnyugtató biztonság érzékelésével a Paradicsomra vezető hosszú utatokon. Viszont a mindentevőség téveszméjének elfogadása a minden-isten tan hatalmas tévedésének felkarolásával azonos.

118:7. MINDENTUDÁS ÉS ELEVE ELRENDELÉS A végleges előzetes tudás nem érvényteleníti a véges akaratot. Az érett és előrelátó emberi lény képes lehet valamely fiatalabb társa döntésének következményeit igen pontosan megmondani előre, de ez az előzetes ismeret semmit sem von le magának a döntésnek a szabadságából és eredetiségéből. A véges választásban elkövetett hiba idő-korlátolt és tér-határolt. A személyiségadomány felruházza az élő szervezeteket az önmeghatározás, az önfejlesztés és az Istenség eggyé kapcsolódó szellemével való önazonosulás további előjogaival. A mindenségrendi önpusztítás lehetősége nem küszöbölhető ki, ha a fejlődő személyiségnek a véges akarat gyakorlásában igazi szabadság adatik. Ezért jelent tehát egyre nagyobb biztonságot a személyiségi választás határainak beszűkítése szerte az alacsonyabb létszinteken. Az egyre magasabb világegyetemi szintek elérésével egyre nagyobb szabadság adatik a választásnak; a választás fokozatosan közelít az isteni szabadsághoz, amint a felemelkedő személyiség eljut az isteniségi állapotig, a világegyetem céljainak legteljesebb elfogadásáig, a mindenségrendi-bölcsesség kiteljesítéséig és az Isten akaratával és útjával való teremtményi azonosulás véglegességéig.

118:8. SZABÁLYOZÁS ÉS FELÜGYELET A tér-idő teremtésrészekben a szabad akaratot megszorítások, korlátozások övezik. A halandó ember sokkal több, mint egy gép; az ember rendelkezik elmével, és szellem lakozik benne; és bár anyagi léte során sohasem lesz képes a létezés vegyi és villamos működéstanától megszabadulni, mégis egyre jobban képes megtanulni azt, hogy e fizikai-élet gépet miként rendelje alá a tapasztalás útján megszerzett irányító bölcsességének azon folyamat révén, hogy az ember elméjét a bent lakozó Gondolatigazító szellemi késztetéseinek megfelelő cselekvésnek szenteli. Az evolúciónak, az ember műveltségbeli fejlődésének lassúsága azon fék – anyagi tehetetlenség – hatékonyságának bizonyítéka, amely oly hatékonyan működik a fejlődés veszélyes mértékű sebességének visszafogásában. Kaligasztia gonoszsága a fokozatos emberi felszabadulás időszabályozójának kiiktatásában állt. Lucifer hasonlóképpen bizonyos, a helyi csillagrendszerben

141


érvényesítendő szabadságok túl korai elérését megakadályozó idő-szabályozó kiiktatására törekedett. Az ember nagy világegyetemi kalandja abban áll, hogy a halandói elme a gépies nyugvás állandóságából a szellemi lendület isteniségébe átlépjen, és az ember ezen átalakulást a saját személyes döntéseinek ereje és következetessége révén hajtja végre, minden egyes élethelyzetben kijelentve, hogy „azt akarom, hogy legyen meg az akaratod”.

118:9. VILÁGEGYETEMI MŰKÖDÉSI RENDEK Az idő és a tér a világmindenség együttes működési rendje. Ezen eszközök révén válnak a véges teremtmények képessé arra, hogy a Végtelennel együtt létezzenek a mindenségrendben. A felsőbb elmék által létrehozott működési rendek az ő alkotóerőik felszabadítása érdekében működnek, ám bizonyos mértékben folyton korlátozzák minden alárendelt értelem cselekedeteit. A halandói személyiség életrendszere – az emberi test – a halandó-feletti alkotó formaterv terméke; ennélfogva az ember egymaga sohasem szerezhet felette tökéletes ellenőrzést. A nagy világegyetem működési rend is és élő szervezet is egyben. Az alapvető világegyetemi működési rendek az Első Forrás és Középpont abszolút akaratára válaszul jöttek létre, és ezért örökmód tökéletes összhangban fognak működni a Végtelen tervével. A Legfelsőbb Isten az örök jövőben a számos véges sokféleséget egyetlen tapasztalásbeli jelentéstartalommal bíró egésszé fogja majd össze, éppen úgy, ahogy most lételvi egységet alkotnak ezek az abszolút szinteken a paradicsomi Háromságban.

118:10. A GONDVISELÉS RENDELTETÉSI CÉLJAI Olybá tűnhet, mintha a Legfelsőbb Lényben minden világegyetemi működési szakasz részlegesen újraegyesülne ezen tapasztalást szerző Istenség személyisége révén. A gondviselés maga is egy rendeltetés, a világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének összetett működése. A gondviselés a teljesség viszonylatában működik, és bármely teremtmény rendeltetésével olyan kapcsolatban áll, amilyen viszonyban e rendeltetési cél a teljessel van. De amit az ember gondviselésnek hív, az túl gyakran az ő saját képzeletének terméke. A halandó által jó szerencsének tekintett dolgok nagy része valójában inkább balszerencsének minősíthető. A megpróbáltatásokat nyilvánvaló kegyetlensége a valóságban az éretlen személyiség lágy vasát az igazi jellem edzett acéljává nemesítő tűzként viselkedhet. Ahhoz, hogy az emberben tudatosuljon a gondviselés az időben, előbb teljesítenie kell a tökéletesség elérésének feladatát. A gondviselés egyre jobban érzékelhetővé válik, amint az emberek az anyagitól a szellemi irányában egyre feljebb jutnak. A gondviselés a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban.

119. ÍRÁS: KRISZTUS MIHÁLY ALÁSZÁLLÁSAI Estcsillagok Vezetője ENGEM, Nebadon Estcsillagainak vezetőjét jelölt ki Gábriel arra a feladatra, hogy az Urantián beszámoljak a Világegyetem Urának, a nebadoni Mihálynak hét alászállásáról. Az alászállási sajátosság az Egyetemes Atya paradicsomi Fiainak természetéhez hozzátartozik. Egy Teremtő Fiú az örökkévaló Háromságnak ünnepélyes esküt tesz, hogy addig nem gyakorolja az új teremtésrésze feletti teljes főhatalmat, amíg hét teremtményi alászállását sikeresen nem teljesíti és amíg azt az illetékes felsőbb-világegyetemi Nappalok Elődei nem szentesítik. Ily módon a Teremtők bölcs, rokonszenves, igazságos és megértő uralkodókká váljanak. A nebadoni Mihály az Örökkévaló Fiúnak a 611.121. adománya az idő és tér világegyetemei számára, és a ti helyi világegyetemetek szervezését mintegy négyszázmilliárd évvel ezelőtt kezdte meg. Az alászállásai úgy százötvenmillió évenként követték egymást.

142


119:1. AZ ELSŐ ALÁSZÁLLÁS Majdnem egymilliárd évvel ezelőtt a Nebadon világegyetem összehívott igazgatói és vezetői a Szalvingtonon ünnepélyes keretek között hallhatták Mihály bejelentését, miszerint mostantól testvérbátyja, Immanuel veszi át a Nebadon irányítását addig, amíg ő (Mihály) egy nem ismertetett küldetésen vesz részt. Mihály csak húsz szabványév múlva jelent meg újból. Csak az Isteni Segédkező és Immanuel tudta, hogy mi történik. Egészen a Mihály elindulását követő harmadik napig nem érkezett semmilyen érdemleges üzenet. „Ma délben, e világ (a Melkizedek központi szférája) fogadómezőjén egy különös Melkizedek Fiú jelent meg, aki nem közülünk való, de teljesen olyan, mint a rendünkbeliek. Kíséretében egyetlen omniáf volt csupán, aki ajánlásokat hozott az Uverszáról, valamint a Nappalok Elődei által készített és a szalvingtoni Immanuel által jóváhagyott utasításokat adott át vezetőnknek, melyek megszabták, hogy ez az új Melkizedek Fiú a rendünkbe felvétessen és a nebadoni melkizedekek közé veszélyhelyzeti szolgálatra beosztasson. Így volt elrendelve és így is lett. Huszonnégy világegyetemi veszélyhelyzeti bevetésen vett részt, és hűségesen teljesítette minden feladatát. Egyhangúlag elfogadtuk őt a melkizedekek vezetőjének, mivel páratlan bölcsességével, legmagasabb rendű szeretetével és kiváló kötelességtudatával kiérdemelte szeretetünket és tiszteletünket.”

119:2. A MÁSODIK ALÁSZÁLLÁS Mihály Melkizedek megtestesülése után majdnem százötvenmillió évvel a 37-es csillagvilág 11-es csillagrendszerében (Palonia) gondok támadtak. A Csillagrendszer Fejedelem, Lutentia a Teremtő Fiú hatalma ellen irányuló, egyik legkiterjedtebb méretű és leginkább megrendítő hatású felkelésre vezette a társait a Nebadon világegyetemben. A Fenségesek elrendelték a hatalmától való megfosztását és egy új Csillagrendszer Fejedelmet kértek. Három nappal Mihály megmagyarázhatatlan eltűnése után egy új, addig ismeretlen egyed jelent meg a helyéről elmozdított Lutentia utódaként. Több mint tizenhét világegyetemi szabványévig az az ideiglenesen vezető irányította az ügyeket, és ennek az összezavart és elcsüggesztett helyi csillagrendszernek a problémáit nagy bölcsességgel intézte – ő volt a Nebadonban valaha ismert legnemesebb és legjóságosabb uralkodó. Soha egyetlen Csillagrendszer Fejedelmet sem szerettek olyan odaadóan vagy annyian nem tiszteltek és ismertek el, mint őt. Még eltévelyedett elődje is ilyen üzenetet küldött: „Pártatlan és igazságos vagy minden cselekedetedben. Bár én továbbra is elutasítom a paradicsomi uralmat, mégis kénytelen vagyok elismerni, hogy igazságos és könyörületes intéző vagy.”

119:3. A HARMADIK ALÁSZÁLLÁS A 217-es bolygó élethordozói kérelmet küldtek a Szalvingtonra aziránt, hogy egy Anyagi Fiút küldjenek a segítségükre. A bolygó egy fellázadt Csillagrendszer Fejedelem csillagrendszerében helyezkedett el. A szokásos csillagrendszeri ügymenet lefutásával Mihály eltűnt és a harmadik napon megjelent a csillagrendszeri központon egy különös Anyagi Fiú. A megbízott Csillagrendszer Fejedelem azonnal kinevezte ezt az új és rejtélyes Anyagi Fiút a 217-es világ megbízott Bolygóhercegévé. A Fiú a bolygói időszámítás szerint egy egész nemzedéknyi időt egyedül dolgozva töltött el ezen a vesztegzár alatti világon. Ezalatt bűnbánatra és megtérésre késztette a vétkes Bolygóherceget és annak egész törzskarát. Sajnálom, hogy nincs felhatalmazásom beszámolni arról a türelemről, állhatatosságról és hozzáértésről, melyről ez az Anyagi Fiú tett tanúbizonyságot a nehéz helyzetekben ezen az összezavarodott világon. Ennek az elszigetelt világnak a megtérése a megszabadulásról szóló nebadoni beszámolók egyik legmeghatóbb fejezete.

119:4. A NEGYEDIK ALÁSZÁLLÁS Az uverszai ezerévenkénti számbavétel lezártakor történt, hogy Mihály intézkedett a nebadoni kormányzói hatalom átruházásáról Immanuel és Gábriel javára. A távozási utáni harmadik napon figyeltünk fel arra az Uverszára érkező világegyetemi híradásra, mely egy ismeretlen szeráf

143


érkezéséről szólt. Mihály eme szeráf megtestesülése alkalmával mintegy negyven világegyetemi szabványévig volt távol a Szalvingtontól. Ez idő alatt szeráfi tanító tanácsosként működött huszonhat különböző tanítómester mellett, huszonkét különböző világban. Az utolsó vagy végső megbízatása alatt az egyik Háromsági Tanító Fiú alászállási küldetésének tanácsadója és segítője volt. Ahogy Mihály egymást követő alászállásai egyre inkább a világegyetem alacsonyabb létformáinak jellegével bírtak, Gábriel is egyre nagyobb szerepet vállalt ezekben a megtestesülési kalandokban.

119:5. AZ ÖTÖDIK ALÁSZÁLLÁS Urantiai időszámítás szerint kevéssel több mint háromszázmillió évvel ezelőtt újból tanúi lehettünk a világegyetemi hatalom Immanuelre ruházásának és megfigyelhettük Mihály felkészülését az indulásra. Mihály bejelentette, hogy a célállomása az Uversza. Nem sokkal a távozása után az uverszai híradások a következő fontos bejelentést tették: „Ma, váratlanul, egy be nem jegyzett, halandó eredetű felemelkedői zarándok érkezett a nebadoni Gábriel kíséretében.” Ez a felemelkedő halandó, Eventod orvontoni szabványidőben mérve tizenegy évig élt és tevékenykedett az Uverszán. Megkapta a megbízatásait és el is látta a szellemi szakaszba emelkedett halandói feladatokat, és minden alkalommal hitelesnek és bizalomra érdemesnek találtatott, a szellemtársai körében pedig kifogyhatatlan tiszteletet és hűséges csodálatot keltett. Az egymást követő megtestesülések eljárása továbbra is rejtély maradt.

119:6. A HATODIK ALÁSZÁLLÁS Azután, hogy a Szalvingtonon már mindenki tudomást szerzett a közelgő alászállás előkészületeiről, Mihály bejelentette, hogy hamarosan elhagyja a Szalvingtont abból a célból, hogy az ötös csillagvilág központi bolygóján a Fenséges Atyák bíróságainál morontia halandói létpályát vállaljon. Mihály felemelkedő besorolású, teljesen felkészült morontia halandóként jelent meg az ötös csillagvilág székhelyén. Sajnálom, hogy nem számolhatok be e szerény endantumi morontia halandó életének részleteiről, hiszen Mihály alászállási tapasztalásai között ez volt az egyik legkülönlegesebb és legbámulatosabb időszak. Gábriel előre értesített bennünket arról, hogy mikor lép ki Mihály a morontia alászállásból és így megfelelő fogadtatásban részesíthettük őt a Szalvingtonon.

119:7. A HETEDIK ÉS UTOLSÓ ALÁSZÁLLÁS Nem sokkal azután, hogy értesültünk Ádám és Éva vétségéről, nyilvánosan is bejelentették, hogy Mihály az Urantiát választotta utolsó megtestesülése színteréül. És így, több mint harmincötezer éve bolygótok kiemelt helyre került a teljes világegyetem tanácsaiban. Az elejétől a végéig teljes világegyetemi nyilvánosságot kapott minden, ami a ti kicsiny, de nagyra becsült világotokon történt. Borzongást keltett bennünk az a Szalvingtonról származó bejelentés, hogy az urantiai Betlehemben megszületett a gyermek. József-fia-Jósua, a zsidó gyermek ugyanúgy fogant meg és született a világra, mint minden más gyermek előtte és azóta is, azzal a különbséggel, hogy e különleges gyermek a nebadoni Mihálynak a megtestesülése volt. Bizonyos földi bölcsek tudtak Mihály közelgő érkezéséről; a szeráf a köztes teremtményeken keresztül tájékoztatta a káld papok egy csoportját, akiknek vezetője Ardnon volt, és az Isten e szolgái látogatták meg az újszülött gyermeket.

119:8. MIHÁLY HELYZETE A MEGTESTESÜLÉSEK UTÁN Mihály utolsó és sikeres, urantiai alászállása után az Egyetemes Atya elismerte őt, mint a saját maga alkotta helyi világegyetem elfogadott igazgatóját. A Nappalok Szövetségét és a Nappalok Hűséges Követőit utasították a Paradicsomra való visszavonulásuk bejelentésére. De Mihály nem értett egyet a tanácsadó és együttműködő háromsági Fiak visszahívásával. A Szalvingtonon összehívta, majd személyesen felkérte őket, hogy mindörökre maradjanak nebadoni tisztségeikben. A Fiak jelezték paradicsomi vezetőiknek, hogy szeretnének eleget tenni a 144


felkérésnek, és nem sokkal ezután meg is érkeztek a paradicsomi határozatok, melyek e központi világegyetemi Fiakat mindörökre a nebadoni Mihály udvarához rendelték. Csaknem egymilliárd urantiai évet vett igénybe Mihály alászállási küldetéseinek teljesítése. Az Urantia az egész Nebadon érzelmi kegyhelye, a tízmillió lakott világ legfontosabbika. A beszámolóitok igazat állítanak, amikor ugyanennek a Jézusnak azt az ígéretét hirdetik, hogy egykor visszatér még az utolsó alászállásának világára, a Kereszt Világára.

145

Creative Commons Licenc Nevezd meg! – Ne add el! 2.5 A CREATIVE COMMONS CORPORATION NEM ÜGYVÉDI IRODA ÉS NEM NYÚJT JOGI TANÁCSADÁST. EZEN FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS TERJESZTÉSE NEM HOZ LÉTRE MEGBÍZÁSI JOGVISZONYT. A CREATIVE COMMONS NEM BIZTOSÍT SZAVATOSSÁGOT AZ ITT KÖZÖLT INFORMÁCIÓVAL KAPCSOLATBAN, ÉS KIZÁR MINDENNEMŰ FELELŐSSÉGET A FELHASZNÁLÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ KÁRÉRT. Licenc AZ ALÁBBIAKBAN MEGHATÁROZOTT MŰVET A CREATIVE COMMONS LICENC NYILVÁNOS FELTÉTELEI („CCPL” VAGY „LICENC”) ALAPJÁN BOCSÁTJÁK RENDELKEZÉSRE. A MŰVET A SZERZŐI JOG, ILLETVE EGYÉB VONATKOZÓ JOGSZABÁLY VÉDI. A MŰNEK BÁRMINEMŰ, A JELEN LICENCBEN FOGLALTAKTÓL, ILLETVE A SZERZŐI JOGBAN MEGHATÁROZOTTAKTÓL ELTÉRŐ FELHASZNÁLÁSA TILOS. AZ E LICENCEN ALAPULÓ, A MŰRE VONATKOZÓ FELHASZNÁLÁSI JOG GYAKORLÁSÁVAL A FELHASZNÁLÓ A JELEN LICENCBEN FOGLALTAKAT MAGÁRA NÉZVE KÖTELEZŐNEK ISMERI EL. A JOGOSULT AZ ITT MEGHATÁROZOTT JOGOKAT CSAK EZEN FELTÉTELEK ELFOGADÁSA MELLETT BIZTOSÍTJA A FELHASZNÁLÓNAK. 1. Definíciók a.

b.

c. d. e. f.

„Kollektív Mű” az a Mű – pl. időszaki kiadvány, antológia vagy enciklopédia –, amelyben a Mű teljes egészében, változatlan formában jelenik meg, és több más kiegészítéssel – amelyek önmagukban is önálló és független műnek tekintendőek –, kollektív egészet alkot. Jelen Licenc alkalmazásában a Kollektív Mű fogalmának megfelelő Mű nem tekinthető az alábbiakban meghatározott Származékos Műnek. „Származékos Mű” az a Mű, amely a Művön vagy a Művön és más már létező műveken alapul – így pl. fordításon, zenei feldolgozáson, színpadra alkalmazáson, regényként való feldolgozáson, megfilmesítésen, hangfelvételen, művészi reprodukción, rövidítésen, tömörítésen –, vagy bármi más olyan formán, amelyben a Mű átalakítva, átdolgozva, adaptálva megjelenik, azzal a kikötéssel, hogy jelen Licenc értelmében a Kollektív Műnek minősülő Mű nem tekintendő Származékos Műnek. Kétség esetén ha a Mű zenemű vagy hangfelvétel, a mozgóképként megjelenő, a Művel időben összekapcsolódó szinkronizálás jelen Licenc értelmében Származékos Műnek tekintendő. „Jogosult” az a magánszemély vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki/amely a Művet jelen Licenc feltételei mellett közzéteszi. „Eredeti Szerző” a Művet megalkotó természetes személy. „Mű” a szerzői jogvédelem alatt álló alkotás, amelyet a jelen Licenc feltételei mellett tesznek hozzáférhetővé. „Felhasználó” a jelen Licenc feltételeinek megfelelően jogot gyakorló természetes személy vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki/amely a jelen Licenc feltételeit a Mű vonatkozásában korábban nem sértette meg, vagy aki a Licenc jogosultjától kifejezett engedélyt kapott arra, hogy a korábbi jogsértés ellenére a Licencből eredő jogokat gyakorolja.

2. A szerző jogainak korlátai Jelen Licenc a Jogosultnak és az Eredeti Szerzőnek a szerzői jog és más alkalmazandó jog alapján fennálló kizárólagos jogai alóli kivételeket és korlátozásokat, valamint az egyéb megszorításokat (például a jogkimerülést) nem érinti. 3. A felhasználási jogok biztosítása Jelen Licenc feltételei értelmében a Jogosult ezennel a Felhasználónak az egész világra kiterjedő, díjmentes, nem kizárólagos, folyamatos (az alkalmazandó szerzői jog szerinti védelmi idő teljes tartamára) felhasználási jogot biztosít az alábbiak szerint: a. b. c. d.

a Mű többszörözése, a Mű beillesztése egy vagy több Kollektív Műbe, és a Kollektív Műben foglalt Műnek a többszörözése; Származékos Mű alkotása és többszörözése; a Mű példányainak – beleértve a Kollektív Műben foglalt példányokat – vagy hangfelvételének terjesztése, nyilvános bemutatása, nyilvános előadása, nyilvános előadása digitális audio továbbítással; a Származékos Mű példányainak vagy hangfelvételének terjesztése, nyilvános bemutatása, nyilvános előadása, nyilvános előadása digitális audio továbbítással;

A fenti jogok gyakorolhatók bármely hordozón és minden formában. A fenti jogok magukba foglalják a jogok más hordozón vagy formában történő gyakorlásához technikailag szükséges módosítások elvégzésének jogát. A Jogosult korlátozás nélkül fenntart minden általa kifejezetten át nem engedett jogot, ideértve a 4 (d) és 4 (e) szakaszban foglalt jogokat de nem korlátozódva azokra. 4. Korlátozások A fenti, 3. bekezdésben biztosított Licenc kifejezetten a következő korlátozások hatálya alá esik:

A RÖVIDÍTETT URANTIA ÍRÁSOK a.

b.

c.

d.

e.

a Mű csak a jelen Licenc feltételeinek megfelelően terjeszthető, mutatható be nyilvánosan, adható elő nyilvánosan vagy adható elő nyilvánosan digitálisan. A Mű minden egyes másolatához vagy hangfelvételéhez, amelyet a Felhasználó terjeszt, nyilvánosan bemutat, nyilvánosan előad vagy nyilvánosan digitálisan előad, jelen Licenc egy példányát, illetve az Egységes Forrásazonosító Kódját (internet-címét) mellékelni kell. A Műre vonatkozóan nem ajánlható és nem szabható olyan feltétel, amely jelen Licenc feltételeit megváltoztatja vagy korlátozza, illetve a kedvezményezett számára biztosított jogok gyakorlását korlátozza. A Műre vonatkozóan nem lehet további felhasználási engedélyt adni. A jelen Licencre, garanciákra, jogról való lemondásra vonatkozó valamennyi figyelmeztetést változatlan formában kell feltüntetni. A Művet nem lehet terjeszteni, nyilvánosan bemutatni, nyilvánosan előadni, nyilvánosan digitálisan előadni olyan műszaki eszközzel, amely a Licenc Szerződésben foglaltakkal ellentétesen korlátozza a Műhöz való hozzáférést, illetve a Műhöz fűződő felhasználási jogot. A fenti feltétel vonatkozik a Kollektív Műben foglalt Műre, ugyanakkor nem teszi szükségessé, hogy a Kollektív Mű magától a Műtől elkülönülve a jelen Licenc hatálya alá essék. Amennyiben a Felhasználó Kollektív Művet hoz létre, akár az Eredeti Szerző, akár a Jogosult felszólítására annak kívánsága szerint köteles az indokolt mértékben a Kollektív Műből eltávolítani valamennyi, az érintettekre történő hivatkozást összhangban a 4 (c)-vel. Amennyiben a Felhasználó Származékos Művet hoz létre, akár az Eredeti Szerző, akár a Jogosult felszólítására annak kívánsága szerint köteles az indokolt mértékben a Származékos Műből eltávolítani valamennyi, az érintettekre történő hivatkozást összhangban a 4 (c)-vel. A fenti 3. pontban biztosított jogok nem gyakorolhatók semmilyen módon, amely elsősorban kereskedelmi előnyre vagy magánjellegű vagyoni ellenszolgáltatásra irányul. A Műnek más szerzői jog által védett műre való, a digitális fájlcsere eszközeivel vagy másként megvalósuló cseréje nem minősül kereskedelmi előnyre vagy magánjellegű vagyoni ellenszolgáltatásra irányulónak, feltéve, hogy nem kerül sor semmilyen vagyoni ellenszolgáltatás fizetésére a szerzői jogi védelem alatt álló művek cseréjével kapcsolatban. Amennyiben a Felhasználó a Művet, a Származékos Művet vagy a Kollektív Művet terjeszti, nyilvánosan bemutatja, nyilvánosan előadja, illetve nyilvánosan digitálisan előadja, a Műre vonatkozó szerzői joggal kapcsolatos figyelmeztetést a médiának vagy a használt eszköznek megfelelően fel kell tüntetni: (i) az eredeti szerző nevét (vagy művésznevét, ha azt használ), illetve (ii) ha az Eredeti Szerző, illetve a Jogosult megjelöl más személyt vagy személyeket (pl. támogató intézet, kiadó, újság) a jogosult szerzői jogi jelzésében a megjelölést, a szolgáltatás feltételeit vagy más megfelelő eszközzel ezen személy vagy személyek nevét; a Mű címét, ha szükséges; a szükséges terjedelemben a Jogosult által meghatározott Egységes Forrásazonosítót (internet-címét), ha az Egységes Forrásazonosító (internet-cím) nem tartalmaz a Mű szerzői jogával kapcsolatos figyelmeztetést vagy megfelelő Licenc-információt; a Származékos Mű esetében egy megjelölést arra vonatkozóan, hogy a Művet Származékos Műben használják fel (pl. „az Eredeti Szerző Művének francia fordítása”, vagy az „Eredeti Szerző Művén alapuló TV-játék”). Ezt a hivatkozást a szokásos módon kell feltüntetni, feltéve ugyanakkor, hogy a Származékos Mű vagy Kollektív Mű esetében egy minimum-hivatkozásnak kell megjelennie ott, ahol más hasonló szerzőség-megjelölés van, és olyan módon, amely legalább annyira feltűnő, mint más hasonló szerzőség-megjelölés. A félreértések elkerülése végett, amennyiben a Mű zenemű vagy audiovizuális alkotás: i. Átalányszerződés hatálya alá tartozó előadásért járó díj. A Licenc jogosultja fenntartja magának a jogot arra, hogy a nyilvános előadásért vagy nyilvános digitális előadásért (pl. webcast) jogdíjat szedjen, akár egyénileg, akár egy díjat beszedő társaságon (pl. ASCAP, BMI, SISAC, Artisjus) keresztül. ii. Mechanikai jogdíjak és törvényi díjigények. A Licenc jogosultja fenntartja magának a jogot arra, hogy akár egyénileg, akár zenei jogi ügynökségen vagy kijelölt ügynökön (pl. Harry Fox Agency, Artisjus) keresztül jogdíjat szedjen be minden olyan hangfelvétel után, amelyet a Fél a Műről létrehoz („cover version”) és terjeszt, az alkalmazandó kényszerengedély értelmében. Webcasting jogok és törvényi díjigények. A félreértések elkerülése végett amennyiben a Mű hangfelvétel, a Licenc jogosultja fenntartja magának a kizárólagos jogot arra, hogy akár egyénileg, akár zenei jogi ügynökségen (pl. Soundexhange) vagy kijelölt ügynökön keresztül jogdíjat szedjen be a Mű nyilvános digitális előadása után (értsd: webcast), amely az alkalmazandó kényszerengedély tárgya.

5. Kifogás, garancia és kizárás A FELEK ELTÉRŐ ÍRÁSOS MEGÁLLAPODÁSA HIÁNYÁBAN A JOGOSULT SEMMILYEN KIFOGÁST NEM ISMER EL ÉS SEMMILYEN GARANCIÁT NEM VÁLLAL A MŰVEL KAPCSOLATBAN FELMERÜLŐ BÁRMELY - AKÁR KIFEJEZETT, AKÁR REJTETT - SZABÁLYOZÁSI VAGY MÁS HIBÁRA, KORLÁTOZÁS NÉLKÜL IDEÉRTVE A CÍMRE, AZ ÉRTÉKESÍTHETŐSÉGRE, A KÜLÖNLEGES CÉLOKNAK VALÓ MEGFELELŐSÉGRE, JOGSZERŰSÉGRE, REJTETT VAGY MÁS HIBÁK HIÁNYÁRA, PONTOSSÁGRA VAGY TÉVEDÉSEK HIÁNYÁRA VONATKOZÓ GARANCIÁT, AKÁR FELFEDEZHETŐK ILYENEK, AKÁR NEM. NÉHÁNY JOGRENDSZER NEM ENGEDI A BELEÉRTETT GARANCIÁK KIZÁRÁSÁT, EZEKBEN AZ ESETEKBEN ILYEN KIZÁRÁS NEM ALKALMAZHATÓ A FELHASZNÁLÓ TEKINTETÉBEN. 6. Felelősségkorlátozás AZ ALKALMAZANDÓ JOG ÁLTAL MEGKÖVETELT TERJEDELEM KIVÉTELÉVEL EGYETLEN ESETBEN SEM FELEL A JOGOSULT A FELHASZNÁLÓNAK EGYETLEN JOGI ELMÉLET ALAPJÁN SEM BÁRMELY KÜLÖNLEGES, VÉLETLENSZERŰ, JÁRULÉKOS, BÜNTETŐ MÉRTÉKŰ VAGY A KÁROKOZÁS FELTŰNŐ JOGELLENESSÉGE MIATT A KÁR TÉNYLEGES ÖSSZEGÉT MEGHALADÓ KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYŰ KÁRÉRT, AMELY EBBŐL A LICENCBŐL VAGY A MŰ FELHASZNÁLÁSÁBÓL ERED, MÉG AKKOR SEM, HA A JOGOSULT TÁJÉKOZTATÁST KAPOTT AZ ILYEN KÁROK LEHETŐSÉGÉRŐL. 7. Felmondás

CREATIVE COMMONS LICENC A RÖVIDÍTETT URANTIA ÍRÁSOKHOZ a.

b.

Jelen Licenc és az általa biztosított jogok automatikusan megszűnnek a Felhasználóra vonatkozóan, amennyiben a Felhasználó megsérti jelen Licenc feltételeit. Ugyanakkor nem szűnik meg a Licenc hatálya azon harmadik személyek vonatkozásában, akik jelen Licenc hatálya alatt jutottak hozzá a Felhasználótól Kollektív Művekhez, amennyiben ezen harmadik személyek mindenben megfelelnek Licenceknek. Az 1, 2, 5, 6, 7, és 8 pontok a Licenc megszűnését követően is hatályban maradnak. A fenti feltételek alapján az itt biztosított Licenc mindaddig érvényes, amíg az adott Műhöz kapcsolódó szerzői jogi védelem (copyright) fennáll. A fentiek csorbítása nélkül a Jogosult fenntartja magának a jogot a Mű eltérő licencfeltételek mellett történő közreadására és a Mű terjesztésének megállítására, feltéve, hogy ezen döntése nem vezet jelen Licenc, illetve bármely más jelen Licencen alapuló Licenc visszavonásához. Jelen Licenc teljességgel érvényben és hatályban marad, mindaddig, amíg a fentebb mondottak szerint fel nem mondják.

8. Egyéb rendelkezések a. b. c. d. e.

Mindaddig, amíg a Felhasználó terjeszti vagy nyilvánosan digitálisan bemutatja a Művet vagy a Kollektív Művet, a Jogosult a Felhasználóéval azonos feltételek mellett ajánlja fel az igénylőnek a Műhöz kapcsolódó Licencet. Mindaddig, amíg a Felhasználó terjeszti vagy nyilvánosan digitálisan bemutatja a Származékos Művet, a Jogosult a Felhasználóéval azonos feltételek mellett ajánlja fel az igénylőnek a Műhöz kapcsolódó Licencet. Amennyiben a Licenc egyes kikötései érvénytelennek vagy érvényesíthetetlennek bizonyulnak, az nem érinti a Licenc többi részének az érvényességét, és az ebben a megállapodásban részt vevő felek minden további cselekménye nélkül ezek a feltételek ahhoz szükséges minimális mértékben módosulnak, hogy érvényesek és érvényesíthetők legyenek. Jelen Licenc bármely rendelkezésétől elállni vagy attól eltérni kizárólag az elállás, illetve az eltérés által hátrányosan érintett fél által írásba foglalt nyilatkozat útján lehet. Jelen Licenc teljes szerződést alkot a Műre vonatkozó felhasználási jogokkal kapcsolatban. A Művel kapcsolatban nem létezik semmiféle megállapodás, egyezmény vagy nyilatkozat az itt meghatározottakon kívül. A Jogosultra nem vonatkozik a Felhasználó által közölt bármely további megkötés. Jelen Licenc kizárólag a Licenc Jogosultja és a Felhasználó kölcsönös írásos megállapodásával módosítható.

A Creative Commons Corporation e Licencben nem szerződő fél, és a Művel kapcsolatban semmiféle garanciát nem vállal. A Creative Commons Corporation nem felel sem a Felhasználóval, sem bármely harmadik féllel szemben semmiféle jogértelmezés szerinti kárért, korlátozás nélkül beleértve a jelen Licenccel kapcsolatban felmerülő károkat. A fenti két (2) mondatban foglaltaktól függetlenül amennyiben a Creative Commons Corporation az alábbiakban kifejezetten Licenc Jogosultként azonosítja önmagát, a Jogosult minden joga és kötelezettsége megilleti. Eltekintve attól a meghatározott esettől, amikor a közönség felé azt jelezzük, hogy a Mű licence a CCPL keretében került engedélyezésre, a Felek egyike sem használhatja a „Creative Commons” védjegy, vagy a Creative Commons bármilyen védjegyét vagy logóját a Creative Commons előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül. Minden engedélyezett felhasználásnak összhangban kell lennie az adott időpontban a Creative Commons által alkalmazott védjegyhasználati előírásokkal, amelyet időről-időre a webhelyükön közzétesz, vagy kérésre rendelkezésre bocsát. A Creative Commons elérhetősége: https://creativecommons.org/.

148

Meredith Justin Sprunger. III. rész: Az Urantia története

Recommend Documents