Az Urantia könyv emberi szerzőségének statisztikai hipotézisvizsgálata Philip Calabrese Általában a statisztikai próbákról. Minden statisztikai próba elvégzésekor rendelkeznünk kell egy előzetes valószínűség-eloszlással, amely esetében a próbát el szeretnénk végezni. Pl. abból kiindulva, hogy az erdőben egy fa magától nemigen szokott négylábú szék formájára növekedni, ezért ha ilyen fával találkozunk az erdőben, akkor (statisztikailag, nem logikusan) igazoltnak tekinthetjük azt, hogy a fát valamilyen értelmes hatóerő tervezte és alakította ilyen formára, és nem arról van szó, hogy teljes egészében valamilyen nem-értelmes hatásra fejlődött vagy nyilvánult meg ilyen alakban. Hasonló a helyzet, hogy ha feldobunk egy érmét 100-szor és a „fej” kevesebb mint 33 alkalommal fordul elő, akkor ebből statisztikailag azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az érme az írás oldal felé eltolt súlypontú, mert 1:5000 annak a valószínűsége, hogy egy nem eltolt súlypontú érmét 100-szor feldobva 33 vagy ennél kevesebb alkalommal lesz „fej”. A próba elvégzése azért lehetséges, mert van egy előzetes eloszlásunk, amelyre a próbát elvégezhetjük azzal kapcsolatban, hogy egy szabályos érme 100-szori feldobásából hány esetben lesz az eredmény „fej”. Feltételezve a szabályos érme „nullhipotézisének” ismeretét, kiszámoljuk egy olyan minta előfordulásának kis valószínűséget, amelyben 100 feldobásból legfeljebb 33 esetben kapunk fejet és ebből állítjuk fel azt az „alternatív hipotézist”, hogy az érme eltolt súlypontú. A standard tudományos statisztikai próbáknál a „szignifikanciaszintet”, vagyis a valójában helyes nullhipotézis elvetésének valószínűségét 1/100, esetleg 1/25 értéken szokás rögzíteni, nem pedig 1/5000 vagy még kisebb értéken. A szignifikanciaszintet rendszerint százalékos alakban adják meg – 1 % vagy 4 %. Ennél a próbánál azonban sokkal kisebb értékekre is beállíthatjuk a szignifikanciaszintet, olyan értékekre, amelyek megfelelnek a szabályos érme 100-szori feldobásából 25 vagy ennél kevesebb alkalommal kapott „fej” eredménynek – vagyis itt kevesebb, mint 1 a millióhoz esélyről van szó. Ez a 0,0001 % szignifikanciaszint. Ellentétben az előzetesen ismert „nullhipotézissel”, 2013.05.24-i állapot szerint tudományosan nem igazolt, hogy létezik élet más világokon. Tudományosan nem igazolt az sem, hogy honnan ered a földi élet. Nem rendelkezünk ismeretekkel az élet eredetéről (nem is szólva annak eloszlásáról), ezért nincs tudományos alapunk azon valószínűség becsléséhez, hogy a miénkhez hasonló világok a mienkéhez hasonló fajta életet hordoznak. A korunk tudományos ismeretszintjén (KTI) nincs tudomásunk a miénkhez hasonló világok létezéséről, illetőleg arról, hogy a miénkhez hasonló világok közül milyen arányban vannak azok, amelyeken a miénkhez hasonló élet létezik. Ezért jelenleg nincs mód tudományos becslést készíteni az idegen bolygói élet valószínűségére. Hasonló a helyzet a fejlett földi életformáknak a rejtélyesen összetett egysejtű életből való kifejlődése esetében is, vagyis, mivel nem igazán tudjuk, hogy az összetett szervezetek miként „emelkedtek ki” az egyszerűbb formákból, ezért nincs egyértelmű módja azon hipotézis vizsgálatának, hogy az emberi szem esetében értelmes tervezésre volt szükség ahhoz, hogy annak feltételezett „megmagyarázhatatlan összetettsége” létrejöjjön. Ugyanakkor viszonylag jó statisztikai bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy milyen mértékű tudományos tévedéseket és pontatlanságokat tartalmaztak az 1955-ből és az azt megelőző időszakból származó, emberek által készített tudományos könyvek és folyóiratok. Az évek során az új tudományos felfedezések miatt egyre több ilyen publikáció került át az elavult, illetőleg téves megállapításokat tartalmazó munkák halmazába. Emiatt van alapunk vizsgálni egy olyan, 1955ben kiadott könyvet, mely egyebek között azt állítja, hogy a világunk számára óriási jelentőségű tudományos ismereteket közöl s a kozmológia terén nyújtott segítséggel támasztja alá a szellemi üzenetét.
Egy példa arra, amit úgy fogalmazhatunk meg, mint „az Urantia könyvben szereplő állítások tartalmához való tudományos közeledést”: ellenőrizhető tény az, hogy jóval az előtt, hogy a csillagászok az 1990-es években megfigyelték volna, az Urantia könyv elég pontosan leírta a Tejúton kívül, a távoli külső térben lévő galaxisok alkotta úgynevezett „falakat”, valamint az e „falak” vagy térségek közötti „üres tereket”. A könyv leírta a sötét anyagot is, s ezzel kapcsolatban határozottan azt állította, hogy a kozmosz anyagának több mint 90 %-át teszi ki; ezt a tényt is csak az 1990-es években igazolták. Utólag elmondható, hogy az 1955-ben vagy korábban közreadott (emberi) tudományos állítások közül sok téves volt. Ha az Urantia könyv követi ezeket és nem határolódik el ezektől az emberi tévedésektől, akkor az Urantia könyv emberi eredetűnek tekinthető. Ha viszont azt mutatja ki a próba, hogy az Urantia könyv titokzatos módon mellőzi a tévedéseket úgy, hogy közben az egykor vitatott vagy félreértelmezett tudományos igazságokkal kapcsolatban helyes meglátásokat közöl, akkor igencsak valószínűtlen lesz, hogy a szerzők emberi lények. Az 1955-ben megjelent Urantia könyv sok olyan későbbi tudományos felfedezést vetített előre, amelyek akkoriban még nem voltak ismertek vagy nem voltak általánosan elfogadottak, emellett pedig elkerülte a korabeli tudományos tévedéseket. De vajon statisztikailag szignifikáns volt mindez? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához felhasználhatjuk azokat a tudományos állításokat, amelyeket 1955-ben és azt megelőzően tévesnek gondoltak, de amelyeket ma már nagy megbízhatósággal igaznak tekintünk. Mekkora a valószínűsége annak, hogy emberek írhatták meg az Urantia könyvet 1955 előtt? Ennek a „nullhipotézisnek” az elvetése az alternatív hipotézisnek, vagyis annak elfogadását jelenti, hogy nem emberi lények a szerzői az Urantia könyvnek. Egy ilyen végeredmény mind a tudományos, mind a tradicionális vallási szaktekintélyeket alapos rendszer-felülvizsgálatra késztetné. A gond az, hogy mindkét intézményrendszert bölcseleti és gazdasági téren is gúzsba köti a kialakult státus quo, semhogy hajlandók lehetnének felismerni és elfogadni egy emberfeletti forrásból származó tudományos és vallási közlést. Inkább az a valószínű, hogy támadást intéznének bármi és bárki ellen, ami/aki komoly kihívást intéz a tantételeik és dogmáik ellen. A tudományos tények azonban a valóság objektív részét képezik s ezeket mindannyiunknak fel kell ismernünk, vagy különben csak ámítjuk magunkat. Az emberi szerzőség hipotézise Nullhipotézis: Az Urantia könyvet emberi szerzők készítették. Alternatív hipotézis: Az Urantia könyvet nem emberi szerzők készítették. A próbához tartozó sokaság meghatározása. A statisztikai próba sokaságát az összes olyan jól megalapozott, a mai (2013.05.24.) tudományos ismeretek szintjét tükröző tudományos állítás alkotja, amelyek esetében teljesülnek a következők: 1) Az állítás olyan jól megalapozott ismertet foglal magába, melyet a tudósoknak csak egyharmados vagy ennél is kisebb arányú kisebbsége fogadott el 1955 előtt. Nevezzük ezeket a korabeli tudomány „ellenében megfogalmazott állításoknak”. 2) Az Urantia könyv (1955) határozottan állást foglal az 1955 utáni tudományosan megalapozott ismeretanyaggal kapcsolatban. 3) A korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állítások (valószínűségi értelemben) egymástól kölcsönösen függetlenek. A próba elvégzésére vonatkozó megkötések. Az érvényes próbával szemben elengedhetetlen, hogy a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állítások kiválasztási folyamata ne torzítsa a sokaságból származó mintát. Ideális esetben a korabeli tudomány
ellenében megfogalmazott állítások listája teljes egészében lefedi az összes, mai ismeretszinten jól megalapozottnak minősülő, a korabeli „tudomány ellenében megfogalmazott állítást”, s ezzel a kiválasztási torzítás egyik formája kiküszöbölhető. Különben elegendően nagy elemszámú, torzítatlan (véletlenszerűen kiválasztott) mintát kell venni ebből a sokaságból. Az emberfeletti szerzőségben kételkedők számára itt a lehetőség, hogy előálljanak olyan példákkal a korabeli „tudomány ellenében megfogalmazott állítások” köréből, melyek esetében az Urantia könyv állítása nem igazolható a mai (KTI) tudományos ismeretszinten. Ez olyan folyamatos feladatot jelent, melynek során rendszeresen el kell végezni a lista frissítését, amint új tudományos felfedezések jelennek meg és a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állításokat tesznek közzé. Lévén, hogy a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állításoknak kölcsönösen függetleneknek kell lenniük, ezért mérlegelésnek van helye olyan tárgyköröknél, amelyekbe két vagy több, egymással laza kapcsolatban álló állítás is beletartozhat. Például a külső térbeli galaxisokkal kapcsolatos új ismeretek körének felmérésekor a galaxisok száma mellett ott vannak még a galaxisok közötti nagy kiterjedésű alakzatok, a nagy üres térségek, valamint a forgó galaxisok együtttartásáért felelős sötét anyag nagy előfordulási aránya is, mely tények mindegyikét előre jelezte az Urantia könyv. Vajon hány független állítás fogalmazandó meg a külső térbeli galaxisok vonatkozásában? További mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy rendelkezésre áll-e elégséges mértékű ismeretanyag ahhoz, hogy az Urantia könyvben kifejtett állásponthoz képest megállapítható legyen az egyezés (vagy nem egyezés) mértéke esetében a „sikeresség” (vagy a sikertelenség). Mérlegelést igényel annak eldöntése is, hogy vajon a mai tudományos álláspont valóban jól megalapozott-e, vagy esetleg valamilyen tudományos dogmán alapul. Például 2013-ban a tudósok többsége feltehetőleg azon az állásponton van, hogy az élet élettelen anyagból keletkezett, s nem azon, hogy emberfeletti közreműködés eredményeképpen, pedig erre a többségi álláspontra nincs tudományos bizonyíték. Vagyis nem tekinthető tudományosan „jól megalapozottnak”. Annak kimutatása, hogy elektromos stimulálásra egyszerű atomok és vegyületek képesek olyan összetettebb, de élettelen szénhidrogénekké alakulni, amelyek alapvető fontosságúak az élő dolgok számára, még nem jelent vagy nem bizonyítja, hogy az élet véletlenül alakult ki a vegytani őslevesben. Lévén, hogy a KTI folyamatosan bővülő és megújuló ismerethalmaz, ezért az egyes állítások hozzájárulása a statisztikai végkövetkeztetéshez pozitív és negatív irányban egyaránt változhat az évek múlásával. Emiatt ezt a próbát minden tudományos előrelépés után rendszeresen, újra és újra el kell végezni. Mindazonáltal már az 1955 és 2013.05.24. közötti időszakban is megfigyelhető a KTI általános egyezése az Urantia könyvben közölt tudományos ismeretekkel. A valószínűségek becslése. Elvileg minden egyes, a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állításhoz tartozik egy olyan történeti adat, mely megadja, hogy a tudományos szerzők mekkora hányada osztotta (publikálta) a mai kor szerinti, kortárs tudományos nézetet. Ezt a tört alakban kifejezett arányszámot értelmezhetjük úgy is, mint annak valószínűségét, hogy valamely emberi szerző mindenkor osztaná az adott ismeretanyag mai tudományos értelmezését. Ha 1-ből levonjuk ennek a törtnek az értékét, akkor annak valószínűséget kapjuk, hogy valamely szerző mindenkor kétségét fejezné ki vagy valamilyen erősen téves álláspontot képviselne az adott ismeretanyag mai tudományos értelmezéséhez viszonyítva. Ez a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott, adott állításhoz tartozó „emberi kétség vagy tévedés valószínűsége”. Mindazonáltal bizonyos nagyon hasznos egyszerűsítések tehetők a próbával kapcsolatban, melyeket megfogalmazásának célja az, hogy ezáltal növekedjen az emberi szerzőség elfogadásának valószínűsége és amelyek ennélfogva nem csökkentik a próba szignifikanciaszintjét. Azaz, a következő egyszerűsítések nem növelik annak valószínűségét, hogy tévesen utasítjuk el az emberi szerzőséget.
A próba adatainak egyszerűsítése. A mintát nem torzítja, ellenben nagymértékben egyszerűsíti a történeti adatok gyűjtését az, ha a sokaságot korlátozzuk mindazokra (és csak azokra) a korabeli tudomány „ellenében megfogalmazott állításokra”, melyek esetében – a mai tudományos ismeretszint (KTI) mellett – az 1955-ben tudományos véleményt megfogalmazók 2/3-a vagy ennél is nagyobb arányú része tévedett vagy nem tudott állást foglalni a kérdésben. (Ezzel kiszűrünk 50-50 kérdést.) Másodszor, bármely olyan állításhoz, amely esetében 1955-ben a téves (emberi) tudományos vélemények aránya még a 2/3-ot is meghaladta, elegendő ugyanazt a 2/3 értékek rendelni, mintha az emberi tudósok 1/3-a helyes véleményt alkotott volna. Ebből az egyszerűsítésből némi valószínűségnövekmény származik a nullhipotézisre nézve. Így a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állításokat azokra az esetekre korlátozzuk, amelyek esetében az 1955 előtti helyes emberi vélemény valószínűsége kisebb, mint 1/3, és minden ilyen esethez 1/3 valószínűséget rendelünk, függetlenül annak esetlegesen kisebb valószínűségétől, hogy az emberek helyes megállapítást tettek 1955-ben. A próba. A fenti egyszerűsítésekkel a statisztikai próba egy olyan binomiális eloszlás alkalmazásával végezhető el, ahol a sikertelenség valószínűsége egyenlő 2/3-dal a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott minden egyes állítás esetében. Felfoghatjuk ezt a próbát úgy is, mint egy szabályos, 1-től 6-ig számozott hatoldalú kockával végzett dobássorozatot. A dobások N száma lesz a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott független állítások száma. Bármely ilyen állítás esetében az emberi tévedést a kocka 1, 2, 3 vagy 4 számú oldala képviseli. Az 5 és 6 oldal pedig a helyes emberi állításoknak felel meg. Így az N kockadobásos modellben az emberi tévedés (sikertelenség) valószínűsége bármely kockadobás során p = 2/3, és 1/3 lesz a valószínűsége helyes emberi állításnak (sikernek). Ma már vannak olyan online kalkulátorok i a binomiális eloszláshoz, amelyek kiszámítják annak valószínűségét, hogy N számú kockadobásból kevesebb mint X alkalommal dobunk sikertelent (1-est, 2-est, 3-ast vagy 4-est). Pl. egy 48 dobásból álló sorozatban X=21 alkalomnál kevesebb sikertelenség valószínűsége 0,000329, amely kevesebb esélyt jelent mint 1 a 3000-hez. A próbához tartozó független állítások. A korabeli tudomány ellenében megfogalmazott alábbi állításokat független példák különböző csoportjaiba soroltuk. Például a proton és az elektron méretének kiszámítását és az elektronpálya meghatározását egymással kapcsolatban lévő (nem független) kérdésnek tekintjük: ha ismerjük a választ az egyikre, az befolyásolja a másikra vonatkozó válasz ismeretének valószínűségét. Ezért ezek nem függetlenek egymástól, s így együtt kezelhetők az 5. tétel alatt. Mindegyik tételhez tartozik egy lábjegyzet, mely megadja az Urantia könyvben a megfelelő bekezdés számát (írás:szakasz.bekezdés), valamint egyéb olyan hivatkozásokat, amelyek valamely, a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állítással kapcsolatosak. A legtöbb tétel végén „K” (konvergencia, siker) betű vagy „D” (divergencia, sikertelenség) betű áll, mellyel próbaképpen megadtuk a tétel minősítését. A kérdőjel „?” azt jelzi, hogy a mai ismereteink még nem eléggé megalapozottak, illetőleg van valamiféle konvergencia vagy divergencia, de az nem meggyőző, vagy azt, hogy van valamilyen egyéb kérdés a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állítással kapcsolatban. Ezt a csoportot nem használjuk a próba során, azonban felhasználhatjuk arra, hogy a KTI szintjén lehetséges jövőbeli példákat azonosítsunk a korabeli tudomány ellenében megfogalmazott állításokhoz. A korabeli tudományos fizika ellenében megfogalmazott állítások i
Ld. pl. http://www.danielsoper.com/statcalc3/calc. aspx?id=70
1. A Hideki Yukawa-féle mezotron ii (mai nevén mezon) létezése és korlátozott szerepe az atommag stabilitásában, melyet azáltal fejt ki, hogy gyorsan váltogatja a töltést a protonok és neutronok között, továbbá annak az akkoriban ismeretlen – és a Yukawa-féle mezontól különböző – erőnek a létezése, amely felelős a proton-proton és a neutron-neutron közötti kölcsönhatásért (vonzásért) s amely létezésének igazolására 1950 és 1970 között került sor. (K) 2. A radioaktív bomlás során keletkező kicsiny, töltéssel nem rendelkező részecskék (neutrínók), melyek létezését 1932-ben vetették fel és 1956-ban igazolták. A neutronnak elektronná, protonná és neutrínóvá való radioaktív bétabomlása során keletkező mezotron, mely W-bozon néven vált ismertté (1981-ben fedezték fel). (K) 3. Mezotronok bőségesen előfordulnak az űrből a földre szakadatlanul érkező sugárzásokban.iii (K) 4. A neutrínók forrását szupernóvák iv képezik, s tömegük is van. (K) 5. Az elektron mérete v és a proton (valamint a kvark) mérete. (K) 6. A viszonylag nehéz (20) kalcium általános előfordulása a napon túli külső térrészekben. vi (K) 7. Olyan anyagok létezése, melyek nem nyelik el és nem is verik vissza a fényt. (K) Csillagászat 8. Sötét anyag kozmoszbeli jelenléte, hatása és előfordulásai aránya. (K) 9. Nagy kiterjedésű alakzatok a messzi külső térben: ≥ 375 millió szigetszerű elrendeződésű világegyetem a messzi külső térben, melyeket több millió fényévnyi terjedelmű nagy üres térrészek választanak el egymástól. (K) 10. A Tycho Brahe által 1572-ben megfigyelt szupernóva-robbanások egy kettőscsillag felrobbanásával magyarázható. (K) 11. A Rák-csillagköd létrejötte egy 900 évvel ezelőtt megfigyelt nóvának köszönhető, melynek az összeomlást követően megmaradt központi csillaga jelenleg pulzárként (neutroncsillagként) azonosított. A neutroncsillagok létezése. (K) 12. Kozmikus sugárzások (nagyon nagy energiájúak vii) a messzi külső térből, melyek kikerülnek a feketelyukak hatása alól és a föld felső légkörét bombázzák. (K) Az Urantia könyv [42:8.5] (P. 479) Ld. még „»Convergence« – The Science Content of The Urantia Book”, Ken Glasziou, UBRON email, Sun, 21 Jan 2007 11:29:10-0800 iii [12:2.3] (P.130) „A nem is olyan távoli jövőben az új távcsövek nem kevesebb mint 375 millió új galaxist fognak a csodálkozó urantiai csillagászok szeme elé tárni a messzi külső térből.” [12:1.14] (P. 129) „A külső térszintek. Messze kint a térben, a hét lakott felsőbb-világegyetemtől roppant nagy távolságban hatalmas és hihetetlenül nagy erőkörök és anyagiasuló energiakörök kialakulása zajlik.” [11:7.7] (P. 125) „A térszintek közötti viszonylagos nyugalmi körzetek, mint például a hét felsőbb-világegyetemet az első külső térszinttől elválasztó körzet, nyugalmi tér-működésű, óriási méretű, elliptikus területek.” Ld. még „The Coming Scientific Validation of The Urantia Book”, Philip Calabrese, The Urantia Book Fellowship Herald, 2005. A vöröseltolódás színképi folytonossághiányával kapcsolatos legújabb mérési eredmények gyűrű vagy kagylós alakra utalnak. Ld. Napier, W.M. és Guthrie, B.N.G., Quantized redshifts: a status report, J. Astrophysics and Astronomy 18(4):455–463, 1997, www.ias.ac.in/jarch/jaa/18/455-463.pdf iv [41:3.5] (P. 458) Ld. még www.ubthenews.com/Astronomy. htm#Tycho v „A neutroncsillag kialakulását világosan leírja az Urantia könyvnek az a része [41:8.3-4] (P. 464), ahol az áll, hogy a nagy méretű csillagok gravitációs összeomlását kicsiny, töltéssel nem rendelkező részecskék bőséges kisugárzódása kíséri. Fehér törpék vagy feketelyukak kialakulásakor nem keletkeznek ilyen részecskék. E részecskék (a neutrínók) létezését 1956-ig nem mutatta ki senki. (...) E csillagköd szülőjének létét 1967-ben igazolták egy olyan pulzár észlelése révén, melyről ma már tudjuk, hogy egy neutroncsillag.” (W. Kaufman, The Universe, 1985); „Science Content of The Urantia Book”, Eds.: Richard Bain, Ken Glasziou, Matt Neibaur, & Frank Wright, http://www.truthbook. com/index.cfm?linkID=101 vi [15:6.11] (P. 173) „A tér sötét szigetei. … E nagytömegű testek némelyikének gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy a sűrűsége. És e hatalmas anyagtömörülés teszi képessé őket, hogy nagyteljesítményű lendkerekekként működjenek, s a szomszédos nagy csillagrendszereket is erős pórázon tarthassák. Számos csillagvilágban ezek tartják a gravitációt egyensúlyban; sok fizikai rendszert, melyek máskülönben sebesen a közeli napokba zuhanva elpusztulnának, biztosan tartanak gravitációs szorításban ezek az őrzői feladatot ellátó sötét szigetek.” Ld. még „Vera Rubin and Dark Matter”, www.amnh.org/education/resources/rfl/web/essaybooks/cosmic/p_rubin.html vii Először 1991-ben észlelte a Utah-i Fly’s Eye Obszervatórium, [„Impossible Particles”, Andrew Grant, Discover, April 2010, p47]; www.nasa.gov/mission_pages/swift/bursts/short_burst_oct5.html. Ld. [42:5.5] (P. 475) ii
13. A leggyorsabb meteoritok a galaxison kívülről származnak és a Földhöz viszonyított sebességük 320 km/s. viii (K) 14. A feketelyukak (sötét anyagtömegek, melyek nem bocsátanak ki sem fényt, sem hőt) nagy töltésűek is lehetnek. ix (K) 15. A távcsövekkel olyan nagymértékű vöröseltolódás figyelhető meg, mely alapján úgy tűnik, mintha a külső térbeli galaxisok távolodása ≥ 48.000 km/s x lenne (K) 16. A tér tágulása és annak gyorsuló üteme létezik xi (K) 17. A Nagy Bumm (a térbeli világegyetem és a térbeli anyag megjelenése) mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt történt xii. Az abszolút nullát 4 fokkal meghaladó háttérsugárzást a Nagy Bumm bizonyítékaként fogadják el. (D) 18. A tér (az űr) nem üres. Hőmérséklete az abszolút nulla felett van. xiii (K) 19. Az Androméda-galaxis távolsága több, mint 2 millió fényév (szemben a csaknem egymillió fényévvel). xiv (D) 20. A Merkúr lassú forgása. xv (K) 21. A naprendszerünk keletkezése (kondenzációs típusú eredet?); a naprendszerbeli retrográd mozgás létezése. xvi (D) 22. Magyarázat arra, hogy miért a bolygók és holdak teszik ki a naprendszer perdületének nagy részét – a nap eredetileg változócsillag volt; kiszóródás; maradvány a 11 éves napfoltciklus. xvii (D) 23. A Föld és a Hold eredetében szerepet kap a mai méret és tömeg kialakulásáig és még ennél is tovább tartó fokozatos növekedés; a Naptól számított ötödik bolygó szétesése xviii, valamint a [49.3.3] (P. 563): „Millió és millió meteorit lép be az Urantia légkörébe naponta, mintegy háromszázhúsz kilométeres másodpercenkénti sebességgel érkezve.” Paul Herrick munkájából: „Detection of an intergalactic meteor particle with the 6-m telescope”, V.L. Afanasiev, V.V. Kalenichenko, I.D. Karachentsev, Abstract of paper submitted on 10 Dec 2007: „2006. július 28-án az Orosz Tudományos Akadémia Különleges Asztrofizikai Obszervatóriumának hatméteres távcsöve egy halvány meteor jelét rögzítette. (...) A meteortestnek a föld légkörébe való belépési sebessége a radiális sebesség alapján 300 km/s mértékűnek becsülhető. (...) Arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a meteorrész valószínűleg a galaxisunkon kívülről származik.” ix „Nem is olyan régen vetették el azt az elgondolást, hogy a feketelyuk nem rendelkezhet erős töltéssel. (Price and Thorne, 1988). Ma már a kvazárok óriási energia-kibocsátásának okát olyan erős töltéssel rendelkező feketelyukakban vélik megtalálni, amelyek pólusain hatalmas, 1 x 10^20 volt potenciálkülönbség uralkodik [Bain et al. 1991: 17] A naprendszerünk keletkezésének bemutatása során az Urantia könyv [57:5.4] (P. 655) megemlíti az Angona-rendszer közeledését, melynek központját úgy írja le, mint amely „egy szilárd, nagytöltésű és hatalmas gravitációs vonzással bíró sötét óriás”. Ez a leírás már összhangban van a feketelyukakra vonatkozó legújabb elméletekkel.” [Bain et al. 1991:18] x [12:4.7] (P.133). Ld. még „The Coming Scientific Validation of The Urantia Book”, Philip Calabrese, The Urantia Book Fellowship Herald, 2005. xi [11:5.8] (P. 123); [11:6.1] (P. 123), 4-5. Ld. még „The Coming Scientific Validation of The Urantia Book”, Philip Calabrese, The Urantia Book Fellowship Herald, 2005. xii [119:0.7] (P. 1309) „(...) A nebadoni Mihály (...) a ti helyi világegyetemetek szervezését mintegy négyszázmilliárd évvel ezelőtt kezdte meg.” [De: „Big Bang has no shadows” http://www.moondaily.com/reports/Big_Bang_Afterglow_Fails_An_Intergalactic_Shadow_Test_999.html] xiii A csillagközi tér köbhüvelykenként [16,4 köbcentiméterenként] nagyjából egy elektront tartalmaz. [42:4.6] (P. 473) Paul Herrick a „Nobel Prize Ideas” írásában úgy fogalmaz, hogy 1964-ben állapították meg azt, hogy az űr hőmérséklete az abszolút nulla fok fölött van s ezért 1978-ban Nobel-díjat adtak. The Urantia Book Fellowship Community Newsletter, August 2010. xiv [15:4.7] (P. 170). A KTI szerinti hivatkozásokat ld. „The Coming Scientific Validation of The Urantia Book”, Philip Calabrese, The Urantia Book Fellowship Herald, 2005. xv [57:6.2] (P. 657). Ld. még www.ubthenews.com/topics/mercury.htm xvi [57:5.14] (P. 657) „Az ellentétes irányú mozgás bármely csillagászati rendszerben mindig véletlenszerűen és mindig az idegen égitestek ütközésszerű hatásának eredményeként alakul ki.”; „Discovery of the retrograde trans-neptunian object 2008 KV42”, A CFEPS project team bejelenti, hogy elsőként észlelte és írta le a pályáját egy olyan Neptunuszon túli objektumnak, mely visszafelé kering a Nap körül. A „Halley típusú üstökösök pályái retrográdok és/vagy erősen elhajlóak, a kialakulásuk pedig ma még rejtély. A Kuiperövből vagy az Oort-felhőből való leszármaztatásukra eddig nemigen tudtak kidolgozni használható modelleket. www.cfeps.net/CFEPS/KV42_Press.html xvii [57:5] (PP. 655-657). Ld. még „Scientific Predictions of The Urantia Book by Irwin Ginsburgh, Ph.D., and Geoffrey L. Taylor”, UBRON email 2007. xviii [57:6.5] (P. 658). Ld. még www.pbs.org/wgbh/nova/tothemoon/origins.html viii
Szaturnusz gyűrűinek esete, mely arra vezethető vissza, hogy a kisebb égitestek a nagyobb égitestek Roche-határán belülre kerülnek. (D) 24. A nap felszínének és belsejének hőmérséklete xix (?) 25. A Mars és a Vénusz bolygói légköre xx (K) Biológia 26. Az élet kezdete a Földön (550 millió évvel ezelőtt) xxi (D) 27. Iszapevő trilobiták. Újabb bizonyíték arra utal, hogy ezek a háromkaréjú ősrákok valóban képesek voltak arra, amire a kénevő baktériumok, és nem csak egyszerűen ilyen baktériumokkal táplálkoztak. xxii (K) 28. A krétakor vége és a dinoszauruszok kihalása vulkáni tevékenység és éghajlatváltozás miatt. (?)
xxiii
29. A méhlepényes emlősök megjelenése (50 millió évvel ezelőtt) xxiv (K) 30. Egyedi sajátosságok meghatározódása (48) az emberi kromoszómákban xxv (K) 31. Megszakított egyensúlyok (törzsfejlődés – fokozatos vagy mellékeseményszerű) xxvi (K) 32. Egy vagy két embertől kiindult, igen sikeres genetikai mutáció mintegy 37.000 évvel ezelőtt (K)
xxvii
[41:7.2] (P. 463) „A napotok felszíni hőmérséklete majdnem 3.300 fok, de gyorsan növekszik, amint a belseje felé haladunk, míg a középső részein eléri a hihetetlen, körülbelül 19.400.000 fok körüli értéket. (Mindeme hőmérsékletadatok a ti Celsius fokbeosztásotokon értendők.)” Jelenlegi becslés szerint 29 millió Fahrenheit. Microsoft Encarta ‘95. Redmond, WA: Microsoft, 1995. „A nap középpontjának hozzávetőleges hőmérséklete 16.000.000 K (29.000.000 °F)” www.hypertextbook. com/facts/1997/DedraForbes.shtml xx [49:2.13] (P.561) „Az urantiai emberfajtákhoz hasonló lényeket a közbenső sűrűségű légkörben élőkhöz sorolják; ti képviselitek a halandói létezés átlagos vagy jellegzetes légzési rendjét. Ha léteznének értelmes teremtmények a szomszédotok, a Vénusz légköréhez hasonló légkörrel rendelkező valamely bolygón, akkor azok a sűrű légkörben élők csoportjába tartoznának, míg az olyan világon lakók, ahol a légkör olyan ritka, mint a külső szomszédotoké, a Marsé, a ritka légkörben élőkként lennének azonosíthatók.” Ld. még www.en.wikipedia.org/wiki/Atmosphere_of_Venus és www.cmex.ihmc.us/voviews/eartmars.htm xxi [58:4.2] (P. 667) „550.000.000 évvel ezelőtt az élethordozói testület visszatért az Urantiára. A szellemi erőterekkel és a felsőbb-fizikai térerőkkel együttműködve megszerveztük és beindítottuk e világ eredeti életmintáit, és beültettük azokat a világ kedvező feltételeket biztosító vizeibe.” A KTI szerint nem ez volt a helyzet: www.paleobiology.si.edu/geotime/main/htmlversion/archean3.html xxii [59:1.19] (P. 674) „(...) Az öt centimétertől a harminc centiméter hosszúságig terjedt a méretük és négy külön csoportban fejlődtek: voltak közöttük húsevők, növényevők, mindenevők és „iszapevők”. Az utóbbi csoportnak az a képessége, hogy főként nem szerves anyagokon is képesek fenntartani magukat – ezzel az utolsó, erre még képes többsejtű állatok – megmagyarázza, hogy miért nőtt olyan nagyra a számuk és miért maradtak fenn oly sokáig.” Vö.: „Ebben a dolgozatban bemutatom, hogy az Olenidae családhoz tartozó bizonyos kihalt ízeltlábúak, trilobiták még a késő kambriumban (505 millió évvel ezelőtt) is kifejlesztettek olyan sajátságokat, amelyeket leginkább a kén alapú kemoautotróf metabolizmus-mód bizonyítékának tekinthetünk. Ha ez így van, akkor ezzel az eredménnyel egy olyasféle baktériumi szintű szimbiózist jegyezhetünk fel, mely igen hasonló a nagyobb testű állatok kezdeti radiációjához. A bizonyíték maguknak a trilobitáknak a morfológiai sajátosságaiból származik, ideértve a fejletlen szájszerkezettel rendelkező fajokat is.”, Richard Fortey, Department of Paleontology, Natural History Museum, Cromwell Road, London SW7 5BD, United Kingdom, Communicated by Lynn Margulis, University of Massachusetts, Amherst, MA (received for review March 1, 2000), PNAS, vol. 97 no. 12, 6574-6578. http://www.pnas.org/content/97/12/6574.full.pdf xxiii [60:2.14] (P. 688) „Százmillió évvel ezelőtt a földtörténeti középkor a végéhez közeledett. A dinoszauruszok a hatalmas testtömegük ellenére leginkább buta állatok voltak, melyeknek nem volt elég eszük ahhoz, hogy elegendő táplálékot szerezzenek az óriási testük táplálásához. És így e lomha szárazföldi hüllők egyre nagyobb számban vesztek ki.” xxiv [61:0.1] (P. 693); [61:7.19] (P. 702) „Placental Mammals Originated On Earth 65 Million Years Ago, Researchers Assert”, Science Daily (June 21, 2007) – Egy Mongóliában felfedezett korai emlőskövület alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a méhlepényes emlősök eredete – melybe beleértendő az ember eredete is – az északi féltekén hozzávetőleg 65 millió évvel ezelőttre tehető.” Ld. még: www.sciencedaily.com/releaes/2007/06/070621135213.htm xxv [36:2.11] (P. 397) „Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.” Ld. még „Chromosome 2 (human)” www.en.wikipedia.org/wiki/Chromosome_2_%28human%29 mely szerint „Az embernek csak 23 pár kromoszómája van. A Humán 2-es kromoszómáról széles körben úgy tartják, hogy két ősi kromoszóma végeken való összekapcsolódásából származik.” xxvi [58:6.3] (P. 669) „Korszakról korszakra az állati életnek alapvetően új fajtái jelennek meg. Ezek nem a kisebb változások fokozatos felgyülemlésének eredményeként fejlődnek ki; úgy jelennek meg, mint az élet kifejlett és új rendjei, és hirtelen tűnnek fel.” [58:6.4] (P. 669) „Az élő szervezetek új fajainak és különálló rendjeinek hirtelen megjelenése teljesen élőlénytani, szigorúan természetes dolog. Az öröklött anyag e másulataihoz semmilyen természetfeletti dolog nem kapcsolódik.” Ld. még Eldridge, N., and Gould, S. J., Ed. Schopf, T. J. M. (1972) Punctuated equilibria: an alternative to phyletic gradualism. Models in Paleontology. San Francisco: Freeman, Cooper, and Co. xix
33. A mágneses érzékenység megléte minden életformánál xxviii (K) 34. Sérülésjavítás és sejtburjánzás xxix (K) Őslénytan 35. Az ember evolúciós őseihez a ma élő állatok közül a makik állnak legközelebb. xxx (K) 36. A „piltdowni ember” kettős kövülete hamisítvány xxxi (K) 37. Az ember jóval hamarabb használt kovakövet a tűzgyújtáshoz, mint azt korábban gondolták.xxxii (K) 38. A kínai „pekingi ember” lelet kora. xxxiii (K) 39. Britannia emberek által való benépesülésének időpontja xxxiv (K) 40. Az ember keveredett a neandervölgyiekkel. xxxv (K) 41. A vörösbőrű ember Amerikába vándorlásának kezdőidőpontja. xxxvi (D) 42. A ló háziasításának helye és időpontja. xxxvii (K) Geológia 43. A Föld kora.xxxviii (K) 44. Pangea léte és kora, valamint felbomlása és a földrészek ezt követő sodródása.xxxix (K) xxvii [74:0.1] (P. 828) „ÁDÁM ÉS ÉVA a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára.” [51:0.1] (P. 580) „A BOLYGÓHERCEG által elrendelt megítéltetési időszakban az ősember eléri a természetes evolúciós fejlődésének határát, és ezen élőlénytani szint jelzi a Csillagrendszer Fejedelem számára, hogy elküldje e világra a fiúi besorolásúak közé tartozó második rendet, az élőlénytani nemesítőket. E Fiakat, ugyanis ketten vannak – az Anyagi Fiú és Leány – rendszerint úgy ismerik a bolygón, mint Ádám és Éva.” Ld. még „A Chicagói Egyetem kutatóinak vizsgálatai szerint az emberi elme evolúciója még mindig folyik”: „A mikrokefalin esetében az új variáns osztálya mintegy 37.000 évvel ezelőtt jelent meg és jelenleg mintegy 70 %-os arányban van meg a mai emberekben.” „A mikrokefalin variáns olyan sajátosságok megjelenésével egyidejűleg tűnik fel, mint a művészet és a zene, a vallási szokások és a fejlett eszközkészítései módszerek – melyek pedig mintegy 50.000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.” www.uchospitals.edu/news/2005/20050908-humanbrain.html xxviii [34:4.10] (PP. 37879). Ld. még www.ubthenews.com/topics/magnetic_sensitivity.htm xxix Ld. [65:4.3] (P. 735). Ld. még „Review of Pathology of the Liver”, Ed. Dr. Emilio Orfei, Department of Pathology, Loyola University of Chicago, Stritch School of Medicine, Apr. 10, 2001. www.meddean.luc.edu/lumen/MedEd/orfpath/repair.htm. Ld. még www.en.wikipedia.org/wiki/Wound_healing xxx Ld. [62:4.7] (P. 707) „Tehát az észak-amerikai makik fajtájától származó korai emlősöktől erednek a középemlősök, és e középemlősök hozták létre a felsőbbrendű főemlősöket, amelyekből a kezdetleges emberi faj közvetlen ősei lettek. A főemlős-törzsek jelentik az utolsó élő láncszemet az ember kifejlődésében, de kevesebb mint ötezer év múltával e különleges törzsek egyetlen egyede sem maradt fenn.” „»MISSING LINK« FOUND: New Fossil Links Humans, Lemurs?” www.news.nationalgeographic.com/ news/2009/05/090519-missing-link-found.html xxxi Ld. [58:6.2] (P. 669). Ld. még „Frauds in Science”, Wayne Jackson, Christian Courier: Archives, October 3, 2001. www.christiancourier. com/archives/scienceFrauds.htm xxxii Ld. [63:2.1-5] (P. 712). Ld. még http://www.ubthenews.com/Anthropology_Archaeology.htm#fire xxxiii Ld. 64. írás. Ld. még http://www.ubthenews.com/topics/Peking_Man.htm xxxiv Ld. [64:1.6] (P. 719); http://www.ubthenews.com/Anthropology_Archaeology.htm#Britain xxxv [78:1.8] (P. 869) „(...) A neandervölgyiek befogadása nagymértékben hátráltatta a kék ember műveltségét, de egyébként a kék ember volt az eurázsiai evolúciós népek közül a legharciasabb, a leginkább kalandvágyó és a legnagyobb felfedező.” Ld. még „Did Your Ancestor Date a Neanderthal?” Wall Street Journal, August 17, 2012, www.online.wsj.com/article/ SB10000872396390444772404577587483438679926.html xxxvi [64:6.5] (P. 723) „Nagyjából nyolcvanötezer évvel ezelőtt a vörös emberfajta viszonylag tisztavérű maradékai együtt átkeltek Észak-Amerikába, és nem sokkal később a Bering földnyelv elsüllyedt, melynek következtében elszigetelődtek.” www.ubthenews.com/topics/early_migration_americas.htm xxxvii http://www.ubthenews.com/Timeline_Summaries.htm#HorsingAround: „2011-ben a Reuters egy szaúd-arábiai régészeti felfedezésről egyebek között ezt közölte: „Az al-Maqar civilizáció a neolitikum igen fejlett civilizációja volt. A lelőhely egyértelműen mutatja, hogy a lovak domesztikációjának gyökerei 9000 évre nyúlnak vissza.” xxxviii [57:5.4] (P. 655) „4.500.000.000 évvel ezelőtt az óriási Angona csillagrendszer elindult e magányos nap szomszédságába. A nagy csillagrendszer középpontjában egy szilárd, nagytöltésű és hatalmas gravitációs vonzással bíró sötét óriás helyezkedett el.” [57:5.9] (P. 656) „Elkezdődött kicsiben az öt belső és az öt külső bolygó kialakulása (...)” Ld. még „A Föld kora 4.54 ± 0,05 milliárd év (...)” www.en.wikipedia.org/wiki/Age_of_the_Earth xxxix [57:8.23] (P. 662). A University of California Museum of Paleontology ezt írja: „Alfred Wegener (1880-1930). 1929-ben, nagyjából akkortájt, amikorra Wegener magyarázatainak elvetése egyre általánosabbá vált, Arthur Holmes továbbvitte Wegener számos hipotézisének egyikét; ez volt az a gondolat, hogy a földkéreg konvekciónak van kitéve.” „Holmes elméletére egészen az
45. A geológiai lemezek mozgásából (tektonika) eredő ütközések hegyképződést és földrengéseket okoznak. xl (K) 46. A nagy kelet-kentuckybeli tűzhányókitörés 330 millió évvel ezelőtt történt. Az egykor tektonikus eredetűnek tartott eseményt a mai (2013.05.24.) ismereteink szerint egy 5,5 km átmérőjű meteor becsapódása xli váltotta ki, azonban a központi kráterhez tartozó törékeny kőzetanyagú földkéreg-kiemelkedés eredete máig megmagyarázatlan. (D) 47. A Földközi-tenger keleti részének víz alatti topográfiája xlii és a földközi-tengeri medence kialakulásának története. (K) 48. A Sierra Nevada-i hegyvonulat kora. xliii (K) 49. A gibraltári földnyelv átszakadása, majd ezt követően az Atlanti-óceán vizeinek betörése a földközi-tengeri medencébe. xliv (D) 50. A belső ionoszféra létezése (Utalunk azokra a legutóbbi kutatási eredményekre, amelyek érvénytelenítik a feltételezett Urantia könyvbeli “tévedést”.) xlv (K) A próba A mindösszesen 50 tétel között 39 K, 9 D és 2 kérdőjeles van. Ezt vehetjük úgy, mintha egy szabályos kockával elvégzett 48 dobásos sorozatban legfeljebb kilencszer jutnánk sikertelenhez (vagyis amikor 1-t, 2-t, 3-t vagy 4-t dobunk) olyan feltétel mellett, hogy a sikertelen dobás valószínűsége minden egyes dobásnál legalább 2/3. Ennek tisztán véletlenségből történő bekövetkezése gyakorlatilag nulla valószínűségű. Még ha azt az esetet vennénk is, hogy 48 dobásból kevesebb mint 13 lesz sikertelen kimenetelű, annak esélye is 2 a százmillióhoz, vagyis egy az ötvenmillióhoz. (Ha 8 szabályos kockával hatszor dobva végezzük el ezt a kísérletet, akkor könnyen ellenőrizhetjük, hogy hány esetben jutunk sikertelen kimenetelhez olyankor, amikor egyetlen kockával dobunk 48-szor.) A fentiek miatt az Urantia könyv emberi szerzőségének nullhipotézisét egyszerűen elvethetjük 0,0001 százalékos szignifikanciaszinten, ami egy a millióhoz esélyt jelent. Voltaképpen annak valószínűsége, hogy e próba során tévesen vetjük el az emberi szerzőséget, kevesebb, mint egy az ötvenmillióhoz. Következtetések. Az Urantia könyvben olvasható számos emberfeletti tudományos ismeretelem a rendeltetése szerint „roppant értékes”, de „nem sugalmazott”. Ez a hiányos ismereteink (részleges) pótlását, a világunk történetének elmesélését, némely tévedésünk határozott kijavítását, a közeljövőben felfedezendő némely tudományos ismeret közlését és bizonyos kevéssé ismert emberi ismeretek összehangolását jelenti – s ezzel az Urantia könyv jobb kozmológiai kontextust ad ahhoz, hogy abban az Urantia könyv szellemi kinyilatkoztatása, vagyis Jézus életének és az általa hirdetett örömhírnek az újbóli elmondása és kiterjesztése értelmezhető legyen. 1960-as évekig nem figyelt fel senki.” Ld. még „Plate Tectonics: The Rocky History of an Idea”, Anne Weil, the University of California Berkeley Museum of Paleontology, www.ucmp.berkeley.edu/geology/techist.html xl [57:8.23] (P. 662) „750.000.000 évvel ezelőtt jelentek meg az első törések a szárazföldtalapzatban (...)”. Ld. még [58.5.3-4] (P. 668). xli [59:2.5] (P. 675): „330.000.000 évvel ezelőtt egy viszonylag békés időköz kezdődött el az egész világon, amikor is sok szárazföld volt újra a víz fölött. A földi nyugalom ezen időszakát pusztán egyetlen dolog zavarta meg, mégpedig a nagy észak-amerikai tűzhányó kitörése Kelet-Kentucky-ban, mely a világon valaha tapasztalt legnagyobb egyedi tűzhányó-tevékenységek közé tartozik. E hamu ezerháromszáz négyzetkilométernyi területet öt-hat méter vastagon terített be.” Ld. még „Central Uplift Formation at the Middlesboro Impact Structure, Kentucky, USA”, K. A. Milam, K. Kuehn, and B. Deane, Lunar and Planetary Science XXXV (2004) www.lpi.usra.edu/meetings/lpsc2004/pdf/2073.pdf; See also www.csmonitor.com/Science/Cool-Astronomy/2010/0518/Giant-meteorfound-to-have-struck-Appalachia xlii Ld. [73:3.4] (P. 823); [73:7.1] (PP. 826-27). Robert Sarmast, www. ubthenews.com/summaries/garden_of_eden.htm xliii Ld. [60:3.3] (P. 689); [61:3.3] (P. 696). Ld. még www.ubthenews.com/topics/Sierra.htm xliv Ld. [80:2.4] (P. 891). Ld. még www.en.wikipedia.org/wiki/Zanclean_flood xlv Ld. [58:2.6] (P. 666). Ld. még Blue Jets, www.news.stanford.edu/news/2002/march20/bluejet-320.html. Ld. még UBTheNews.com
Némelyek számára ez az egyszerű statisztikai próba nem lehet elég meggyőző ahhoz, hogy az Urantia könyvet az Istentől származó, könyv alakú kinyilatkoztatásként elfogadják. Végül is Jézus emberfeletti tetteinek tanúi közül sok szűklátókörű ember az ördögnek tulajdonította ezeket a tetteket. A más vallást követő testvéreink – a zsidók, a keresztények és a muszlimok – maguk dönthetnek arról, hogy vajon Lucifer és Sátán igyekszik-e megtéveszteni őket ezzel az emberfeletti ismeretanyaggal. De megítélhetik a könyvet úgy is, ahogy Jézus javasolta, vagyis megvizsgálván annak gyümölcseit. E tekintetben tudniuk kell, hogy az Urantia könyv Jézus evangéliumát (az Isten szellemi Atyaságát és minden ember szellemi egyenlőségét) hirdeti, továbbá azt, hogy az embertársaink szeretetteljes szolgálata a szellemi gyümölcse annak, hogy ismerjük Istent és megéljük az Isten szeretetét.
Phil Calabrese 1970-ben találkozott az Urantia könyvvel és ez „szerelem volt az első látásra”. Számos cikket és előadást készített a könyvről, különösen annak különleges kozmológiájáról, és az ő kezdeményezésére indult el az Urantia könyv tárgyában az első kreditpontos képzés, melyen oktatóként ő maga is részt vett. Phil a matematikai tudomány PhD fokozatosa, és elemzőként dolgozott a repülés- és űrhajózásiparban. Saját cége, a Data Synthesis, az amerikai haditengerészet kiemelt beszállítója lett a bizonytalanság-meghatározási módszerek kifejlesztése projektben, mely eljárásokat később a kvantumlogika terén is alkalmazott. Az American Mathematical Society’s Mathematical Reviews számára továbbra is szemlézi a kvantumlogikai alapokkal foglalkozó publikációkat.
Forrás: ·
Calabrese, Philip: A Statistical Test of the Hypothesis that The Urantia Book was authored by a Human Being. In: The Fellowship Herald. Summer 2013. p.34-40. http://urantiabook.org/archive/newsletters/herald/herald2013-w-links.pdf
