E SZÁM MUNKATÁRSAI. Bukarest. Bodor Pál Milcu, Ştefan Székely László Tóth Imre. Brassó. Ritoók János. Kolozsvár

E SZÁM MUNKATÁRSAI Bukarest Bodor Pál Milcu, Ştefan Székely László Tóth Imre Brassó Ritoók János Kolozsvár Balázs Sándor Bálint Tibor Balogh Edgár Balogh Sándor Bodea, Gheorghe I. Gáll János Huszár Andor Kántor Lajos Rusu, Constantin Straus Hugó Szilágyi Júlia Tóth Sándor Varró János Marosvásárhely Balássy Péter Borbáth Andor Fuchs Simon Maros Tibor Spielmann József Szőcs Kálmán Szűcs Kálmán Nagyenyed Vita Z s i g m o n d Nagyvárad Dián László Nagyszalonta Dánielisz Endre Szatmár Czimbalmos László Temesvár Aradi József Izsák László Külföldi szerzők Acs Károly

Böll, Heinrich Schlesinger, Arthur Jr.

Kristálygrafika Kabay Béla

(ólomnitrát). művészfotója

XXVIII. évfolyam, 3. szám

1969. március

KORUNK havi szemle

TÓTH SÁNDOR ŞTEFAN

MILCU

Gaál

Gábor indulása

A hazai

endokrinológia

327 eredményei

és

távlatai M A R O S TIBOR S P I E L M A N N JÓZSEF B A L Á S S Y PÉTER STRAUS HUGO BORBÁTH ANDOR SZŰCS K Á L M Á N TÓTH IMRE

339

Szervátültetés és szövetújraképződés Egy ú j határtudomány: az orvosi szociológia

345 352

Közegészség és demográfia

359

Korszerű szülészet

363

Orvosi pszichológia és etika

368

A második mérföldkő a Bolyai-kutatásban

372

Ballada az építőről, Modern ballada (versek)

377

BALOGH EDGAR

Fábry Zoltán tanítása

379

SZILAGYI JÚLIA

Idő és irodalom

389

HEINRICH

Mérleg (hangjáték) Ritoók János fordítása

394

IZSÁK LÁSZLÓ

Két ítélet között

409

BÁLINT

Taps és fényképész

ACS

KAROLY

BÖLL

HAZAI TÜKÖR

JEGYZETEK TIBOR

BODOR

PAL

Furcsa

jegyzet

a

420 fájdalomról

és

donságról SZŐCS K Á L M Á N ARADI

JÓZSEF

az ú j ­ 423

Elfogult sorok Puskás Sándorról

425

A lustaság értelme

426

NEMZETKÖZI ÉLET A R T H U R SCHLESINGER

JR.

SZÉKELY LÁSZLÓ

A hatvanas

évek Amerikája

A Commonwealth múltja és jelene

429 437

ÉLŐ T Ö R T É N E L E M FUCHS SIMON G H E O R G H E I. B O D E A GALL

A romániai forradalmi Tanácsköztársaság

JÁNOS

A A

JÁNOS

Az

erők és a Magyar 448

nagyváradi forradalmi sajtó 1919-ben Dolgozók Blokkjának képviselője

452 459

FÓRUM VARRÓ DIÁN

LÁSZLÓ

első lépés

467

Új utakon járnak

472

Irodalmunk

474

SZEMLE K A N T O R LAJOS CONSTANTIN

színe és visszája (Kövek)

RUSU

A

logika egységes tartalmáról

478

HUSZÁR ANDOR

A

történelem iránya és az élet értelme

482

VITA

ZSIGMOND

Jegyzetek Olosz

Lajosról

486

SZERKESZTŐK — OLVASÓK DÁNIELISZ ENDRE CZIMBALMOS LÁSZLÓ BALOGH

SÁNDOR

BALÁZS SÁNDOR

Hol van a temesvári Arany-portré?

497

A Z űrkutatásról — pontosabban

497

Vitát — személyeskedés nélkül

498

Még egyszer a spekulációról

500

KRÓNIKA, TÉKA,

TALLÓZÁS

Puskás Sándor szobrai Á r k o s s y István illusztrációi, Bér Dezső 1919-es Benkő Mrazek Berta, Plugor Sándor. Venczel János Ingo Glass és Szécsi András szobra Kabay Béla művészfotói

rajza grafikái

KORUNK ALAPÍTOTTA

Dienes László (1926), SZERKESZTETTE G a á l G á b o r (1929-1940)

Postacím: Cluj, Piaţa Libertăţii 4 - 5 , Republica Socialistă România Szerkesztőség: Kolozsvár, Szabadság tér 4 - 5 . Telefon 1 1468, 1 3 8 0 5 SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Balogh Edgár (főszerkesztő-helyettes), Gáll Ernő (főszerkesztő), Gáll János, Kántor Lajos, László Béla (szerkesztőségi főtitkár), Lázár József, Szabó Sándor, Weiszmann Endre. Bukaresti szerkesztő: Aszódy János. Str. C. A. Rosetti 43/a. Telefon: 167-465.

TÓTH SÁNDOR

Gaál

Gábor

indulása

Már keresztlevelének adatai is fontos fogózót nyújtanak egyéniségé­ nek, jellemének jobb megértéséhez: „Az anya neve: Gál Anna; családi­ állapota: hajadon; foglalkozása: cse­ léd." Az 1891. évi március 8-án, Bu­ dapesten (VIII. Bérkocsis utca) szü­ letett Gaál Gábor gyermekéveire sors­ szerűen nyomja rá bélyegét az a hely­ zet, amelyet keresztlevelének adatai oly hűvös tárgyilagossággal rögzíte­ nek. Nem egyszerűen az, hogy „tör­ vénytelen" születésű (a nemesi szár­ mazású Herzen is az volt), hanem sokkal inkább az, hogy édesanyja úri­ házaknál szolgáló cseléd-státusával összeegyeztethetetlen a (zabi-)gyerek tartása, hogy amíg anyja cselédként kereste kenyerét, addig nem lehetett az édesanyja. Élete — talán legke­ serűbb — első évtizedéről lakonikus tömörséggel számol be egyik önélet­ rajzi fogalmazványában: „Kis gim­ Gaál Gábor fiatalkori katonaképe nazista koromig mint kosztbaadott gyerek nőttem fel, szegényparasztok­ nál és városi kispolgároknál. Édesanyámhoz, aki addig cseléd volt, csak gimnazista koromban kerültem, miután férjhez ment egy borbélymes­ terhez." Ez a borbélymester — Rothmeyer János — Amerikából hazatérve csekély megtakarított pénzén átvett egy lakással egybekötött borbélyműhelyt a külső-erzsébetvárosi Sajó utcában. Itt lelt először otthonra Gál Anna két gyermeke, az akkor már tizenkettedik évét betöltött, II. gimnazista Gábor és a nála néhány évvel idősebb Valéria. A családtagok beszámolója szerint a nevelőapa a két gyereket megtűrte, de nem szerette. A falusi parasztcsaládnál eltöltött évek ridegsége után az új környezet mégis összehasonlíthatatlanul kedvezőbb: a szerény — tán szűkösnek is mondható — anyagi feltételek mégis a város, a városi iskola lehetőségét nyújtják, az édesanyai gondoskodás és szeretet pedig — ha nem is min­ dig zavartalanul, de — a fészek melegének addig nem ismert élményét. Mi zavarhatta az otthonra lelés örömét? Bizonyára csak másodsorban az, hogy a komorabb kedélyű nevelőapától nem tellett simogatóbb szere­ tetmegnyilvánulásra, és sokkal inkább az édesapa hiánya, illetve az a kora gyermekfővel átélt szégyenérzet, amely édesanyja és a maga megbélyegzettségének „megértéséből" következett. Nem kétséges ugyanis,

hogy falusi, majd külvárosi környezete egyaránt drasztikus formában hozta tudomására a kor álszent erkölcsi értékrendje táplálta előítéleteit. Teljesen beilleszkedik e képletbe az a közlés, miszerint apja, Szécsenyi Nagy Gábor lovászmester iránt — aki állategészségügyi szakember­ ként és talán altiszti rangban egy huszárezrednél teljesített szolgálatot, és akivel a fiú néhányszor találkozott — tartózkodó, ha nem éppen eluta­ sító volt a magatartása, miközben édesanyját a rajongásig szerette. A gyermekkori lelki görcs oly nehezen oldódott, hogy még meglett férfikorában is, amikor értelmileg már valóban régen túllépte, gyermekkorá­ ról a legmeghittebb körben is csak ritkán és szűkszavúan szólt, hogy a téma érintése is zavart, viszolygást keltett benne, ösztönösen, reflexszerűen kitért előle, elhallgatott, begombolkozott. Valahol itt, e nyomott gyermekkor primér élményeinél sejthetjük azokat az indítékokat, amelyek a Gaál Gábor-i egyéniség olyan másodlagos vonásait alakították, mint amilyen a sokaktól emlegetett és némiképpen cl is túlzott érdessége és zárkózottsága. * A Budapest VII. kerületi István úti állami főgimnázium 1903—1904. évi Értesítője szerint Gaál Gábor ekkor a gimnázium II/a osztályába volt beiratkozva. (Az elemi iskola osztályait minden bizonnyal még falun végezte, a gimnázium első osztályát pedig valamelyik más pesti iskolá­ ban.) Az előzményekről semmi adatszerűt nem tudunk. Annyit állapítha­ tunk meg, hogy közben valahol egy évet már vesztett, hiszen az 1903— 1904-es iskolaévben életkora szerint már a gimnázium III. osztályában lett volna a helye. Az elveszett iskolaév körülményeire vonatkozóan ma már csak találgathatunk. A nevelőszülők hanyagsága vagy éppen kapzsi­ sága miatt (a gyermeki munkaerő minél teljesebb kihasználása végett) megkésve íratták be az iskolába? Vagy később maradt ki egy évet — betegség miatt? Télvíz idején hiányzott a kiscsizma? Avagy egyszerűen csak osztályt ismételt? Megannyi lehetőség. Tény, hogy a pesti gimná­ ziumban — az új városi iskolatársak között — az érzékeny gyermek szá­ mára nem lehetett közömbös ez az „öreg diák"-státus sem. De ennél súlyosabb ballasztok is nehezítették helytállását. Az iskolai értesítőknek a szülők anyagi és intellektuális helyzetét összegező statisz­ tikai táblázataiból megállapítható, hogy e tekintetben tíz tanuló közül kilenc nálánál lényegesen jobb feltételek mellett tanul, vagyis a 30—40es létszámú osztályban a tanulás anyagi és szellemi feltételeit tekintve ő az utolsó három-négy között van. Súlyosbítja ezt a helyzetet a falusi — ha nem éppen tanyai — iskola jelentős színvonalkülönbségéből adódó elmaradottsága városi osztálytár­ saival szemben, az elemi alapozás tekintetében. Súlyosbítja továbbá a „fattyú-komplexus" lelki nyűge, ami még jó, ha csupán „magánügye" maradhatott az új környezetben. Valószínűbb ugyanis, hogy hamarosan megismerkedhetett a diszkrimináló előítéleteknek új, városi, a nyersen brutális falusitól eltérő „kifinomultabb", perverzebb formáival is, mind egyes diáktársai, mind egyes tanárai részéről. Gaál Gábor akadozó, kihagyó, rapszodikus középiskolai pályája meg­ értéséhez, helyes értelmezéséhez (ez a pálya különben csak az Értesítők

közölte évvégi osztályzatokból rekonstruálható) mindezeket a körülmé­ nyeket feltétlenül tekintetbe kell vennünk. Hogyan alakul — rapszodikusnak jellemzett — gimnáziumi előme­ netele? Íme: II. osztály (1903—1904): jó-közepes rendű; III. osztály (1904— 1905): két tárgyból (geometria, német nyelv) pótvizsgára utalják, a többi jegye is csupán elégséges; IV. osztály (1905—1906): négy tárgyból (vallás­ tan, latin, mennyiségtan, történelem) elégtelen osztályzattal évismétlő; a megismételt IV. osztályt (1906—1907) tiszta elégségessel végzi el. Ezek­ ben az években magaviseleti érdemjegye is csak jó. Felső tagozati az V. osztályban megint jó-közepes rendű, a következő évben pedig görög­ pótló irodalomból, majd magyar irodalomból jeles, történelemből, filozó­ fiából pedig jó-rendű. Adódna egy kézenfekvő értelmezése ennek a fejlődési vonalnak. Jól ismert diáktípus az, aki hosszabb-rövidebb bukdácsolás után, mely­ nek elsősorban a pubertáskori zavarokkal magyarázható fegyelmezetlen­ ség, zabolátlanság az oka, intellektuális beérésével később feltör, s akár eminenssé is válik. Csakhogy Gaál Gábor nem ehhez a típushoz tartozott. Két alapvető tulajdonságát, szívós kitartását és a szinte öngyötrő kötelességtudatot hozzátartozói kora gyermekéveitől jellemző tulajdonságaként tartották számon. Nővére emlékezetében a kisdiákról az a kép rögződött, ahogy naponta órákhosszat könyvei és füzetei fölé hajolt. Elszánt viaskodások lehettek ezek a hosszú órák a mind nehezebbnek bizonyuló tananyaggal. Édesanyja csak biztathatta, de nem segíthette ebben a küzdelmében. És elmaradhatott az iskola segítsége is Onnan a serdülő kor zavaraival is küszködő fiú inkább — valóságos vagy vélt — sérelmeket, ridegséget és közömbösséget tarthatott számon. Mindez elvonulásra, befelé fordulásra, zárkózottságra késztethette. S e befelé fordulás során valamiféle dac és konokság alakul, amely később, megfelelő intellektuális hatások alatt elvi szilárdsággá nemesül majd. Ki­ fejlődik továbbá ebben a szorításban a moralitás iránti érzékenység. A jellem valahol itt, ilyen elemekből, mozzanatokból készül összeállni. A nagy nyomás alatt már itt készül, alakul a gyémánt nemes kristályszer­ kezete. Egyelőre azonban, az 1905—1906-os évben, a hullámok egyre fenye­ getőbben készülnek összecsapni a feje felett, s ezt ő maga is siettethette reménytelennek tűnő helyzetében: lázadó gesztussal vághatta a sarokba hűtlennek bizonyult tankönyveit és füzeteit. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy olyan kategorikus visszautasítás, mint az, hogy a négy elégtelen osztályzat közül az egyiket vallástanból kapta, ami abban az időben nyilvános erkölcsi megbélyeg­ zésnek számított, vagy hogy magaviseletből akkor már harmadik éve csök­ kentett érdemjegye volt — a tanári kar elfogultságára is utal. A felső tagozat küszöbén ez a kategorikus visszautasítás több az iskolából való csendes eltanácsolásnál. A megbukott diák azonban nem adta fel a harcot. A következő évben, kemény harcban külső és belső koloncaival kiküzdötte, hogy mégis át­ léphesse a felső tagozat küszöbét, és ezzel megtört a jég. Csoda ugyan nem történt, a felső tagozaton sem vált eminenssé, de megszilárdította he­ lyét az osztályban, és jelentőset lépett előre az érdeklődési körébe vágó

tárgyakból. Nehéz, de döntő győzelem volt. És közben — súly alatt a pálma — lombosodott, nőtt, edződött, acélozódott minden tekintetben. A gimnazista évek világnézeti formálódásának kezdeteit is jelentik. Idézett önéletrajzi fogalmazványában erről is olvashatunk: „A katolikus szellemű főgimnázium és a borbélyműhely két környezetében, amelyben tényleges gimnazista koromat töltöttem, a külvárosi borbélyműhely be­ folyása bizonyult erősebbnek. Az egyetemre már az elégedetlen kisembe­ rek tudatával kerültem." Ezt a tömör, a végeredményt summázó megál­ lapítást illusztrálja nővérének visszaemlékezése arra, hogy főgimnazista korában egy lázító tartalmú verséért az iskolai hatóságok kérdőre von­ ták, és kizárással fenyegették. Itt azonban szólnunk kell egy későbbi életrajzi mozzanatról. A 20as évek elején a vesztett forradalomért érzett felelősség Gaál Gábort át­ menetileg súlyos szellemi és erkölcsi válságba sodorta. Akkori jegyzet­ füzeteiben előfordulnak kétségtelenül katolikus fogantatású reflexiók is. Ez a jelenség arra utal, hogy a gimnáziumi katolikus szellem hatása átté­ telesebb és bonyolultabb lehetett, s ha akkor el is nyomta az iskolán kí­ vüli laikus-plebejusi befolyás, teljesen mégsem küszöbölte ki. Ez a kato­ likus szellem persze nem globálisan, nem minden oldalával egyformán hatott. Számos vonása — mint például a vak engedelmesség vagy a be­ lenyugvás — iránt teljesen immúnis maradt, más elemei azonban alsóbb rétegekbe süllyedve, eltemetődve rejtetten megőrződtek, hogy a szellemi válság nagy tektonikus mozgásai felszínre dobják, amikor is, bár rövid időre, de további bonyodalmakkal nehezítik a szellemi válságból való ki­ bontakozását.

* A budapesti István úti főgimnáziumban működő érettségi vizsgabi­ zottság Gál Gábor maturandust 1911. június 12-én érettnek nyilvání­ totta, s így még azon az őszön elkezdhette egyetemi tanulmányait a pesti egyetem bölcsész karán. Tanári pályára készült, de irodalmi ambíciók is fűtötték. S Franyó Zoltán emlékezete szerint már 1911 végén vagy 1912 első hónapjaiban feltűnt az akkori fiatal, forrongó avantgarde-írók New York-kávéházbeli törzsasztalánál, amely éjfélbe nyúló pezsgő viták szín­ helye volt. Akik ebből az időből közelebbről ismerték (Franyó Zoltán, Kar­ dos István budapesti muzikológus), egybehangzóan úgy emlékeznek, hogy Gaál Gábor versekkel debütált. A becsvágytól fűtött, de hajlamait még kellően nem ismerő fiatal irodalmárt bizonyára az a körülmény is von­ zotta a versírás felé, hogy a magyar irodalom uralkodó műfaja a líra volt. Ebből a korszakából (az 1914 előtti évekből) egyetlen publikált írását leltük meg (köszönet érte a nyomravezető Franyó Zoltánnak, aki néhány akkori tiszavirágéletű lapra hívta fel figyelmünket). Egyetlenegy a jelek szerint számos publikált írásból általánosításokat nem tesz lehetővé, de mégiscsak a szerzőjéről vall. A Dobban a föld, e terjedelmes vers irodalmi értékelésére máskor térünk vissza. Itt eszmei mondanivalójáról szólunk, mert abban Gaál Gábor politikai-világnézeti fejlődésének fontos doku­ mentumát látjuk. Ez az eszmei mondanivaló tulajdonképpen a huszonkét éves Gaál Gábor rokonszenves ars poeticája. Mögüle konkrét történelmi élményt, az 1912. május 23-i budapesti vérvörös csütörtökben tetőző társa­ dalmi és politikai tömegharcok élményét érezzük kicsendülni, s az e har-

cokban részt vevő tömegek ügyéhez való költői viszonyulás súlyos etikai problémáját. A vers tulajdonképpen annak a költői magatartásnak az el­ marasztalása, amely közömbös a nagy korproblémák iránt, s ehelyett csak a privát érzelmek és élmények kidalolását vállalja. A szerző korát a jövővel terhes, vajúdó forradalmas kornak, s a testileg-lelkileg megnyo­ morított, de szebbre-jobbra törő tömegeket e jövő zálogának ismeri fel. Ezért azonosul ügyükkel, s hirdeti meg költői eszményét, a tömegek ügye iránt elkötelezett, a vátesz-, a próféta-, a néptribúnköltő eszményképét. A vers eszmeisége Gaál Gábor akkori (1913) politikai-ideológiai el­ kötelezettségéről vall: egy Ady-rajongó galileista főiskolás jakobinus radi­ kalizmusa izzik benne. Intellektuális formálódásának elhatározó ösztönzője a fiatal lázongó irodalmárok köre mellett — az egyetem. Különösen két professzorára em­ lékezett vissza megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel, az irodalmár Riedl Frigyesre és a filozófus Alexander Bernátra, akiket mestereinek te­ kintett. Mit kapott tőlük? Mivel hatottak rá? Bizonyára a Riedl és Ale­ xander formátumú professzorok ébresztették rá a megalapozott, rend­ szeres tudás tiszteletére, a módszeres gondolkodás igényére, a szellem fe­ gyelmének szépségére. Csodálatos viszont — s ezt főként egy 1914-ből maradt szemináriumi dolgozata tanúsítja — , hogy ezek a mesterek meny­ nyire nem eszmeiségükkel hatottak rá; sem Riedlnek a francia pozitiviz­ mus szellemében fogant irodalmi koncepciói, sem Alexander újkantiánus filozófiája nem hagynak különösebb nyomot szemléletében, annál inkább Riedl nevelői stílusa és irodalomszeretete. Alexander helytállása és az a törekvése, hogy a filozófiai gondolkodást a művelődés széles szférájára kiterjessze. Gaál Gábor nem tartozott a tanítványok azon típusához, mely a nagy nevelő egyéniség keze alatt passzív képlékeny anyagként formálódik a mestert hűséggel ismétlő epigonná. Gaál Gábor szinte semmit se vesz át készen — elismert és tisztelt mestereitől sem. Hatásuk más­ ban és másként mutatkozik meg: rendkívül élénk szellemi aktivitásra késztetik, felfokozott, széles skálájú intellektuális érdeklődést ébresztenek benne — amit a diákévekben elsősorban a könyvtárak eszmeérlelő csend­ jében elégít ki. Széles körű olvasottságáról említett szemináriumi dolgo­ zata tanúskodik. Ez a szemináriumi dolgozat — Vörösmarty Mihály Délsziget című eposztöredékének elemzése — még egy, ezúttal a Gaál Gábor-i jellem­ formálódásra vonatkozó fontos adalékkal szolgál (mely egyébként öszszecseng a Dobban a föld legáltalánosabb mondanivalójával is). „Férfiak vagyunk és férfiak legyünk! Előttünk egy nemzetnek sorsa áll: kötelességek vannak!" — íme Vörösmarty Mihály életeszménye Gaál Gábor egyik tömör megfogalmazásában. S a dolgozatíró nem titkolja mély­ séges azonosulását ezzel az életeszménnyel. Pátosz és megrendülés hevíti a dolgozatot. Az önigazolás heurékáját véljük kicsendülni soraiból. A köny­ vei fölé hajló, a játék és kaland örömeiről fájó szívvel lemondó kisgimnazista önfegyelme és kötelességtudata igazolódik itt, és nyer mély etikai tartalmat a közösséggel szembeni elkötelezettség és szolgálat gondolatá­ ban. A felnőtt embernek az embertársaiért vállalt felelőssége — köteles­ ségekben konkretizálódik, áldozatokat követel. Ez a felismerés, ezzel a

súlyos erkölcsi töltettel, ettől kezdve egész életén át Gaál Gabor legfőbb magatartási normája lesz.

* A szemináriumi dolgozat ránkmaradt tisztázatának utolsó lapján a következő dátum olvasható: '914 május 4. Bölcsészkari tanulmányai har­ madik évének végén vagyunk, amikor a kitörő világháború további há­ rom évvel tolta el egyetemi tanulmányainak befejezését. Az elkövetkező évek keretét önéletrajzában így vázolja: „Az első világháborúban. 1914ben már az első hónapokban be kellett vonulnom. Harctéren két ízben voltam. Az első alkalommal könnyebben megsebesültem, úgyhogy rövid idő után ismét kiküldtek a harctérre, ahol egyfolytában több mint két esztendeig teljesítettem arcvonalbeli szolgálatot az olasz harctéren. M i ­ vel számos kitüntetést szereztem, huszonhét hónapi tűzvonalbeli szolgálat után mint kíméletre szorulót haza vezényeltek 1917 nyarán*, s attól kezdve hosszabb tanulmányi szabadság után mint kiképző szolgáltam a budapesti első honvédgyalogezred pótzászlóaljánál, főhadnagyi rangban." További adatok szerint csak az 1918-as őszirózsás forradalom kitörése után sze­ relt le a hadseregből. Az a három esztendő (1914 nyarától 1917 nyaráig), amelyről ily tár­ gyilagos szűkszavúsággal számol be, nemzedéke legjobbjaival együtt Gaál G á b o r számára is addigi életének elhatározó szakasza volt. Megrázó élmé­ nyek, súlyos megpróbáltatások, fizikai és lelki gyötrelmei töltik ki. Gaál Gábor akkori elvont, inkább irodalmi élményekkel, mint érett élettapasz­ talattal motivált kötelességeszménye és fegyelmezettsége kezdetben még igen jól rímelhetett a hadsereg — ugyancsak elvontan felfogott — kö­ telmi követelményeivel, a katonai fegyelemmel. Amint azonban ezek a követelmények a barbár front-valóság dimenziói közt hús-vér konkrét­ ságukban nyilvánultak meg, elkerülhetetlenné vált a szembefordulás, a konfliktussá mélyülő ellentét kifejlődése kötelesség-eszménye és a kez­ detben szintén elvont és általános humánum-eszménye között. Amennyiben kezdetben mindkét eszmény elvont általánosság, a kettő közötti egyértelmű konfliktus kifejlődéséig, illetve ennek előfeltételeként a kezdeti elvontságnak élményekkel és tapasztalatokkal (lövészárok-élményekkel és lövészárok-tapasztalatokkal) telített konkretizálódásáig hoszszabb és ellentmondásos, kitérésekkel és megrekedésekkel tarkított pályát kellett megtenniök. Ez a pálya nehéz próbatételektől, heves lelkiisme­ reti válságoktól volt terhes, s a lelki vívódásokon, az etikai dilemma­ kon való felülkerekedésben bizonyára jelentős szerepet játszott Gaál Gá­ bor plebejusi indulata, a kisemberek iránt tanúsított együttérzése és ro­ konszenve. Nem lelkesedhetett Gaál Gábor 1914-ben sem a háborúért, de va­ lami kikerülhetetlen végzetszerűségnek láthatta, amely alól nem vonhatja * A m á s o d i k „ h u s z o n h é t h ó n a p i t ű z v o n a l b e l i szolgálat" 1915 t a v a s z á t ó l 1917 n y a ­ ráig tartott. T e h á t első frontszolgálata, s e b e s ü l é s e és i d ő l e g e s s z a b a d s á g o l á s a k ö ­ r ü l b e l ü l 1914 ő s z e és 1915 t a v a s z a között v o l t . M á r n e m t u d j u k m e g á l l a p í t a n i , h o g y e b b ő l m e n n y i a frontszolgálat, m e n n y i i d e i g á p o l t á k a k ó r h á z b a n , s m e n n y i t töltött b e t e g s z a b a d s á g o n , s h o g y e z i d ő r e h a z a k e r ü l t - e v a g y v a l a m e l y i k front m ö ­ götti h e l y s é g b e n t a r t ó z k o d o t t .

ki magát, amit végig kell csinálni, amelyben „helyt kell állnia". Hanem mire három év múlva visszakerült a lövészárkok vakondéletéből, másfajtaemberré lett: tudatos ellensége a háborúnak, amelyet korántsem tekin­ tett már kivédhetetlen végzetnek; sokkal inkább azok művének, akik ha­ szonélvezői voltaic. Az 1917 nyaráig terjedő három év eszmei-politikai fejlődését nem­ csak a harctér, a front közvetlen élettapasztalata határozta meg. Elképzel­ hetetlen, hogy az álló háború hosszúra nyúló, eseménytelen szakaszaiban ez a civilben filozopter fiatal tartalékos tiszt — hasonló gondolkodású és szellemi igényű (sajnos, számunkra ismeretlennek maradt) sorstársaival együtt — ne ragadott volna meg minden lehetséges alkalmat betű-éhsé­ gének csillapítására. Nem kétséges, hogy Gaál Gábor az egyetlen rövid megszakítással három esztendőt kitevő frontszolgálata alatt sokat olva­ sott — bizonyára elsősorban szépirodalmat. Az 1914 előtti és 1917 utáni idevágó adatok összevetése alapján ez időre tehetjük világirodalmi tájé­ kozódásának szélesebb megalapozását. Az 1917 utáni adatok vallomása szerint legnagyobb olvasmányélmé­ nyei a nagy klasszikusok voltak. Elsősorban Tolsztoj és még inkább Dosz­ tojevszkij valósággal felkavarták. E nagy alkotóknak a szociális lelkiis­ meretet ébresztő, moralizáló írásai iránt a nagy kataklizma megrázó élet­ élményei tették különösen fogékonnyá. Jelentős mértékben nekik is tulaj­ donítható, hogy Gaál Gábor tartalékos honvédfőhadnagy 1917 nyarán huszonhét hónapi frontszolgálat után egy etikai tartású lázadás indulatá­ val érkezik meg a magyar fővárosba.

* Az eseményekben gazdag következő két esztendő (1917 nyara—1919 nyara) krónikáját is elsősorban önéletrajzi fogalmazványai alapján re­ konstruáljuk. Hazatérve hosszabb tanulmányi szabadságot kapott — minden bizony­ nyal ekkor fejezte be egyetemi tanulmányait. (Tanári szakvizsga-diplo­ mája azonban 1919-es keltezésű.) Tanulmányi szabadságának letelte után lett kiképző tiszt egy Budapesten formálódó pótzászlóaljnál, majd — az őszirózsás forradalom kitörése (1918. október 31) után — leszerelt a. hadseregből. A polgári demokratikus forradalmat megelőző és előkészítő esztendő­ ben tehát Pesten tevékeny résztvevője a fejleményeknek. Erről így szá­ mol be: „Ismervén az akkori magyar írónemzedék radikális képvise­ lőit, közelébe kerültem azoknak, akik a sajtóban 1918 folyamán az anti­ militarista hangulatot, illetve mozgalmat szították, és így olyan szemé­ lyeknek is, akik a Magyar Kommunista Pártot létrehozták." Egy másik fogalmazványából kiderül, hogy arról az írói csoportosulásról van szó, amelynek vezető képviselői ez időszakban Balázs Béla és Lukács György voltak, s amely „magasabb eszmeiségű irodalom művelését követelte" s „mind az íróktól, mind a kritikusoktól bölcseleti és társadalomtudományi műveltséget kívánt." Ebben az évben már rendszeresen publikált. Az 1917 novemberében induló, Hevesy Iván szerkesztette Jelenkor című folyóirat három egymás utáni számában színvonalas könyvkritikái jelentek meg Illés Béla, Szép

Ernő és Kaffka Margit könyveiről, valamint Henri Barbusse Tűz című regényéről. (A folyóirat más számait nem ismerjük.) Életrajza szerint, amikor 1918 őszén leszerelt a hadseregből, a losonci állami főgimnáziumba kapott tanári kinevezést. Ezt az állást a közbejött események miatt nem tudta elfoglalni. Ekkor a budapesti tankerületi fő­ igazgatósághoz osztották be, majd 1919 februárjában a közoktatásügyi mi­ nisztériumba. E korszakbeli politikai-világnézeti helyzetéről egyik fogalmazványá­ ban így ír: „Amikor az első világháborúból mint főhadnagy leszereltem, származásom és műveltségem természetesen vitt azok körébe, akik ro­ konszenveztek az 1918 végén megalakult Magyar Kommunista Párt törek­ véseivel. Annál inkább ezek soraiba tartoztam, mert Lukács György és Ba­ lázs Béla is széles tevékenységet fejtett ki a Kommunista Párt művelő­ dési és sajtótevékenységében. Ez idő tájt még igen sovány volt a marxiz­ musban való tájékozottságom, afelől azonban mindenképp meg voltam győződve, hogy világnézetileg, politikailag nem tartozom máshová, mint azok körébe, akik a marxizmus törekvéseinek megvalósításáért küzde­ nek." Nem lett a párt tagja, mégis a kommunisták aktívájához számí­ totta magát, s 1919 tavaszától a proletárdiktatúra egész ideje alatt pártjellegű megbízatásai voltak. A közoktatásügyi népbiztosságon előbb referens a tantervkészítő bi­ zottságban, majd a szocializált színházakhoz osztják be dramaturgnak. Amikor az intervenciós hadseregek elleni fegyveres harcra került sor, •és Lukács György közoktatásügyi népbiztost az Észak-Magyarországon harcoló V. Vörös Hadosztály mellé rendelték politikai biztosként, Gaál Gábor katonai tanácsadójaként kísérte ki a frontra, majd Karikás Fri­ gyes mellett is működött ugyanilyen beosztásban, és részt vett a Sal­ gótarjántól északnyugatra, Rimaszombat térségében lezajlott harcokban. Később visszavezénylik a frontról, hogy a hadügyi megbízott feladat­ körét lássa el a Ludovika Akadémián szervezett vörös-parancsnok képző tanfolyamon. Ezzel párhuzamosan eredeti munkakörét is betölti a közok­ tatásügyi népbiztosságon. Itteni minőségében propaganda-előadásokat tart tanárok és tanítók előtt. Egy a proletárdiktatúra művelődési törekvéseiről Kecskeméten tartott előadásáról a Népszava is hírt adott, ami lehetővé tette, hogy a Horthy-rendszer igazságszolgáltatása az ellenforradalmi meg­ torlások során majd vádat emeljen ellene „hadiállapot körülményei közt elkövetett társadalmi izgatásért". Egy húszas évekbeli töprengő, önelemző jegyzetében arra a megállapításra jut, hogy ő a „vagy-vagy" embere. Valóban az volt, nem is­ merte a félmegoldásokat, sem a felismert konzekvenciák elől való kitérést. Az elméleti beállítódású irodalmár, akinek életeleme a könyvtárak gondo­ latérlelő csendje volt, a lövészárok iskolájában olyan elvi felismerésekig jutott el, amelyek gyakorlati konzekvenciája elől nem térhetett ki, ez a konzekvencia pedig a politikai elkötelezettség, a forradalom vállalása, a forradalmi cselekvés volt — ott, ahová a feladat szólítja: a szocialista iskolaügy szervezésében, propagandakörúton vagy a proletárhatalom fegy­ veres védelmében. A marxizmus terén még nem eléggé tájékozott. Akkor még hézagos ismeretei alapján valószínűleg helytálló politikai doktrínának tekinti és nem többnek. De azonosul a forradalmi proletariátus világnézeti-politikai

törekvéseivel — és ez teljes, a cselekvés konzekvenciáját is magába fog­ laló kiállást jelent számára. E cselekedetének konzekvenciáit a forradalom leverése után is vállalja.

* A magyar proletárdiktatúra összeomlása (1919. augusztus 1.) után — önéletrajzában számol be erről is — hosszabb ideig nem kompromit­ tált pesti ismerősöknél bujkált..., „míg aztán pénzzel útlevélhez jutot­ tam, amivel elhagytam az országot". Külföldre távozásának közelebbi idő­ pontját nem ismerjük. Egyik cikke Riedl Frigyessel való utolsó találko­ zásáról szól. Helyszín: a Lánchíd pesti oldala, időpont 1920 tavasza. Kar­ dos István, aki beszámol arról, hogy Gaál Gábor ebben az időszakban óraadásból tartotta el magát, úgy emlékszik, hogy még 1922-ben is talál­ kozott vele Pesten. Ez azonban bizonyára tévedés, hiszen 1921 őszétől már a bécsi Jövőben jelennek meg írásai. Ez különben az első adatunk a bécsi emigrációból, úgyhogy elvben azt sem zárhatjuk ki, hogy 1921 első felé­ ben még mindig Budapesten tartózkodott, és Kardos Istvánt csupán egy évvel csalja meg emlékezete. Adataink összevetéséből kiderül tehát, hogy a proletárhatalom meg­ döntése után Gaál Gábor még legkevesebb nyolc hónapot, legtöbb két évet töltött Budapesten, illetve Magyarországon, mely idő alatt bőséges al­ kalma adódott megismerni az ellenforradalom terror-légkörét, s meggyő­ ződni arról, hogy Horthy Magyarországáról távoznia kell. Emigrációja kezdetét mégsem külföldre távozásától számítanók. Leg­ alábbis erre a belátásra vezet, ha a forma helyett lényegibb mozzanatokat is tekintetbe veszünk. Hiszen nem kétséges, hogy Gaál Gábor 1919 au­ gusztus elejétől kezdve szülővárosában, Pesten is belső emigrációban élt, remény és rettegés közt hányódva, a hatóságok elől bujkálva, állásta­ lanul, egzisztenciátlanul. Erről vall egy kéziratos versciklusában, amelyet Szárnyak?! — 1920 felírással őrzött meg. A ciklust dátumok tagolják. Első dátum „V. 12", utolsó: „XII. 3." Eszerint 1920 május és december között dolgozott rajta, valószínűleg még Pesten.

F O R R Á S O K : A b u d a p e s t i V I I . kerületi István úti f ő g i m n á z i u m Értesítője az 1903/4—1910/11. é v e k b ő l (közzéteszi T i m á r P á l i g a z g a t ó ) — G a á l G á b o r : D o b b a n a f ö l d , k ö l t e m é n y . Új R e v ű , i r o d a l m i és politikai h e t i l a p (szerkeszti F r a n y ó Z o l t á n ) . B u d a p e s t , 1913. április 10. — G a á l G á b o r n é g y k ö n y v b í r á l a t a (Illés B é l a : D o k t o r U t r i u s P á l h o n v é d b a k a h á t r a h a g y o t t írásai; S z é p E r n ő : E m l é k ; Kaffka Margit: A z élet útján; Henri Barbusse: Tűz). Jelenkor, irodalmi és kritikai f o l y ó i r a t (szerkeszti H e v e s y István). B u d a p e s t , I. é v f o l y a m . 1917 n o v e m b e r , 1918 j a n u á r - f e b r u á r , m á r c i u s — B e s z á m o l ó t a n ü g y i d o l g o z ó k k e c s ­ k e m é t i g y ű l é s é r ő l . N é p s z a v a . B u d a p e s t , 1919. április 1. — G a á l G á b o r : T a l á l ­ kozás. J ö v ő . B é c s , 1922. s z e p t e m b e r 24. — A G A Á L G Á B O R - A R C H I V U M D O ­ K U M E N T U M A I B Ó L : G a á l G á b o r k e r e s z t l e v e l e , tanári o k l e v e l e s e g y é b s z e ­ m é l y i iratai — G a á l G á b o r : V ö r ö s m a r t y M i h á l y D é l s z i g e t c í m ű e p o s z - t ö r e d é ­ k é n e k e l e m z é s e . S z e m i n á r i u m i d o l g o z a t . 1914. m á j u s (kézi tisztázat 1—87-ig s z á m o z o t t füzetben) — F r a n y ó Z o l t á n T e m e s v á r o t t , 1966. f e b r u á r 10-én m a g n ó ­ szalagra rögzített v i s s z a e m l é k e z é s e i — K a r d o s István m u z i k o l ó g u s ( B u d a p e s t . L e n i n k ö r ú t 73) 1966. m á j u s 16-i s z ó b e l i közlései. G é p í r á s o s ö s s z e f o g l a l ó (Illés Lászlónak, az M T A I r o d a l o m t ö r t é n e t i Intézete f ő m u n k a t á r s á n a k szíves k ö z r e ­ m ű k ö d é s e útján) — Ö z v e g y G a á l G á b o r n é családi v o n a t k o z á s ú szóbeli k ö z l é ­ sei.

PUSKÁS SÁNDOR

SZOBRAI

1. Térplasztika 2. Antónia

3. Memento 4. Biózis

ORVOSTUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM

Nincs még egy tudomány, amely oly közvetlenül összefonódott volna a társadalom és az egyén életével, mint a medicina. S ez természetes is, hiszen az emberek legbecsesebb kincse az egészség. A történelem során mennyi vész kór, tömegméretekben pusztító járvány tizedelte, tartotta rémületben a né­ peket. A társadalom és a tudományok fejlődésének arányában az ember mind sikeresebben vehette fel a küzdelmet a testi épségét, egészségét ve­ szélyeztető kórokozókkal. Az anatómia, biológia, fiziológia, biokémia és az orvostudomány napjainkban egyre szakosodó ágai mind mélyebbre hatoltak az emberi szervezet és szervrendszerek titkaiba. Az egészségvédelem frontján felzárkózott a farmakológia is a maga vívmányaival. Az évszázadok folyamán, de kiváltképpen az utóbbi ötven esztendő alatt a gyógyászat óriási eredményekkel dicsekedhet. Népbetegségek szűntek meg, gátat vetettek a járványoknak. A régente félelmetes betegségek — a hevenyés tuberkulótikus agyhártyagyulladás, a szepszis, a rosszindulatú szívbelhártya-gyulladás — ma gyógyíthatók. A gyógyászat fejlődésének újabb lépcső­ fokait jelzik a sikeres szervátültetések. Hasonlóképpen figyelemre méltóak az elmebetegségek kezelésében alkalmazott modern eljárások. A medicina hervad­ hatatlan érdeme, hogy meghosszabbodott az átlagos éleikor. Mindez természetesen nem jelenti, hogy az orvostudományok immár vég­ legesen diadalmaskodtak minden betegségen. Elég, ha arra gondolunk, hogy a rosszindulatú daganatok világszerte — a részleges eredmények ellenére — még mindig emberek millióinak életét veszélyeztetik. A szaporodó szív- és érrend­ szeri megbetegedések meg egyéb még gyógyíthatatlan kórok arra figyelmez­ tetnek, hogy az orvostudományi kutatások előtt még számottevő feladatok áll­ nak. Nem vitás, hogy a gyógyászat átfogó és gyors sikerei jórészt a társadalom nyújtotta anyagi támogatás mértékétől, s nem utolsósorban a kutatások nem­ zetközi egybehangolásának szintjétől függenek. Hazai egészségvédelmünk tökéletesítését hivatottak előmozdítani a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának februárban közzétett nagyfontos­ ságú irányelvei. Ez a mélyen tudományos dokumentum az 1968 októberében tartott plenáris ülésen széleskörűen megvitatott tanulmányban kidolgozott elvek alapján készült. Beszédes bizonyítéka annak, hogy a párt az embert a legna­ gyobb társadalmi értéknek tekinti, s messzemenően gondoskodik szocialista ál­ lamunk lakosságának egészségéről. Éppen ezért az Irányelvek a realista társa­ dalomszemlélet jegyében elemzik az egészségvédelem területén tapasztalható hiányosságokat, s ezek megszüntetésére részletes útmutatásokat tartalmaznak. Ö s s z e á l l í t á s u n k b a n hat szakavatott szerzőt szólaltatunk meg az orvostu­ domány különböző tárgykörével kapcsolatban. Nem csupán gyógyászati eljárá­ sokat ismertetünk, inkább a medicina és a társadalom, a közegészség és a demográfia szoros összefüggéseire kívánunk rámutatni. Ugyanakkor igyekez­ tünk felhívni a figyelmet az orvosi lélektan és etika jelentőségére az orvos és a beteg viszonylatában. Kitértünk továbbá egy új határtudomány, az orvosi szociológia problematikájának felvázolására. Különösen ez a tanulmány dom­ borítja ki, hogy a társadalomtudományok, a megelőző egészségvédelem és a gyógyászat között elengedhetetlen az intézményes, szervezett együttműködés. Tárgykörünket nem tekintjük lezártnak. Jövő terveinkben még olyan közérdeklődésre számottartó témák szerepelnek, mint például a genetika or­ vosi vonatkozásai, a mentáihigiénia, a pótló sebészet, a világviszonylatban nagy arányokban elterjedt szív- és érrendszeri megbetegedések problémái és szo­ ciológiai vetületei. A K o r u n k így óhajt hozzájárulni szocialista közegészségi kultúránk minőségi javításához. L.

3.

A hazai

endokrinológia

eredményei

és

távlatai

Intézményes szervezése a tudományos kutatásban, a szakemberkép­ zésben elért eredményei, valamint a belső elválasztású mirigyek betegsé­ geinek tanulmányozásában és felismerésében kifejtett tevékenysége révén a román endokrinológiai iskola széleskörűen elismert. Ez a helyzet egy olyan tudományos iskola szerencsés fejlődési fo­ lyamatának következménye, amelyben az idő folyamán a hagyomány a sa­ játos vonások megszilárdításával biztosíthatta a folyamatosságot, s így le­ hetővé tette az egymást követő nemzedékek konstruktív kapcsolatát. Ki­ vételes hálával és nem minden büszkség híján jegyezzük le, hogy az első, román orvos közölte endokrinológiai dolgozatok a XIX. század utolsó évti­ zedeiben jelentek meg (Gh. Marinescu: Sur l'anatomie pathologique del'acromégálie. Neurologisches Zentralblatt, 1890), s C. I. Parhon akadémi­ kusnak, a román endokrinológiai iskola megalapítójának első tudományos cikke 1900-ban hagyta el a sajtót (C. I. Parhon — M. Goldstein: Asupra

unor funcţii puţin cunoscute ale ovarelor. România medicală, 1900). Az immár több mint háromnegyed évszázados múltra visszatekintő román endokrinológia végigjárta az úttörés elkerülhetetlen útját a Şcoala de la Socola (Iaşi) megalapításáig, az endokrinológiai kézikönyv első három kö­ tetének megjelenéséig (C. I. Parhon — M. Goldstein: Traité d'Endocri­

nologie, I—II., La glande thyroide, 1923, 1928; La parathyroide, 1933); ezt követte 1935-ben a bukaresti orvostudományi karon az endokrinoló­ giai tanszék, majd a román endokrinológiai társulat megalakulása s fo­ lyóiratának megjelenése. A Parhon professzor és tanítványai rendelkezésére álló szerény kere­ tek fékezték az alkotó lendületet és az eszmék, elért eredmények megfe­ lelő gyümölcsöztetését. Mindazonáltal a román endokrinológusok — ki­ váltképpen sikeres klinikai és kísérleti endokrinológiai kutatásaik ré­ vén — nemzetközileg is érvényesültek. S egyre gyűlt a sok tapasztalat, amelyet aztán értékesíteni lehetett 1944. augusztus 23. után, amikor végre az endokrinológia is elnyerte méltó helyét az orvostudományok összessé­ gében. Fontos lépés az Endrokrinológiai Intézet létrehozása 1946-ban; e szak­ területen az Intézet rövid időn belül a legerősebb, legreprezentatívabb tu­ dományos és gyógyászati egységgé vált. Itt összpontosul a tudományos ku­ tatás zöme (az okok tanulmányozása, a kór jelentkezésének mechanizmu­ sai, az endokrin betegségek klinikai formái és a gyógyászati-megelőző eszközök; az endokrin rendszer biológiájának elméleti és kísérleti kuta­ tása, az említett tárgykörök felvetette, valamint az Egészségügyi Miniszté­ rium által kijelölt módszertani kérdések megoldása; szakemberképzés, ta­ nulmányi alap biztosítása a diákok számára az orvosi kar endokrinológiai tanszékén). 1946-ban az Intézet szerény anyagi alapokkal kezdte, még szerényebb volt a személyzeti keret. A szocialista állam azonban bizalommal támo­ gatta a román endokrinológiai iskolát, s így megvalósulhatott fél évszá­ zad legnagyobb vágya: a szükséges eszközökkel felszerelt intézményben

összpontosulhattak az erők; a szervezett tudományos tevékenység értéke­ síti, tovább fejleszti mindazt, ami hagyományunkban életképes. A kitartó — s a tudományos intézmények szervezésével mindenkor együttjáró nehézségeket is legyűrő — erőfeszítések az intézmény meg­ szilárdulásához vezettek, olyan paraméterek eléréséhez, amelyek Intéze­ tünket nemcsak az ország legjelentősebbjei, hanem a világon egyébként elég kis számban létező kiválók sorába emelik. Az Endokrinológiai Inté­ zetnek jelenleg 400 alkalmazottja van; 160-an alkotják a nyolc osztályba sorolt, — egyetemi végzettségűeket és technikai segédszemélyzetet foglal­ koztató — kutatócsoportokat. Három klinikai oszályon 170 kifejezetten en­ dokrin betegségeknek fenntartott kórházi ágy van. A szakosítottság min­ den egyes osztályon belül magas színvonalú orvosellátást biztosít, s le­ hetővé teszi a hormonális biokémia és a szabályozó rendszerek uralta kor­ szerű endokrinológia követelményeinek mindenben megfelelő klinikai fel­ tételek megszervezését. Kiegészítő osztályok és laboratóriumok a nem en­ dokrin szervek beható vizsgálatát, a sebészeti osztály pedig a belső elválasztású mirigyek szakavatott műtését teszi lehetővé. Az osztályokon morfológiai, fiziológiai, fizioterápiai, hormonológiai, genetikai, izotóp- és más laboratóriumok működnek, összesen körülbelül 60. Ez a szakosodás egy tudományágon belül a korszerű kutatási eszközök bevezetése révén lehetővé tette, hogy a legkülönfélébb vonatkozásokban tanulmányozzuk a tudományos kérdéseket, s nemzetközi viszonylatban versenyképes eredményeket érhessünk el. Az Intézet struktúrája és ve­ zetési módszere nem véletlenszerűen alakult ki, hanem a hazai orvostudo­ mányt, kiváltképpen az endokrinológiai iskolát jellemző néhány alapelv­ ből inspirálódott : klinikum és kísérlet, klinika és terep egysége; a gyó­ gyászati-megelőző alapelv alkalmazása az endokrin betegségek leküzdésé­ ben; az endokrin rendszer biológiai és orvosi kutatásának egysége; tudo­ mányos kutatás és oktatás egysége. Több mint két évtizedes fennállása során az Endokrinológiai Intézet értékesen járult hozzá az egész világ endokrinológiájának haladásához, va­ lamint az endokrinológia, általában az orvostudomány elé országos vi­ szonylatban kitűzött feladatok megoldásához. * A nagy tényanyagból csupán néhány, a hazai endokrinológia elméleti irányulására és teljesítőképességére jellemző példát idézünk. Az endémiás golyva az első problémák közé tartozott, amelyet az Intézet e célra létrehozott komplex kutatócsoportja tanulmányozni kez­ dett. Ez a tény az endokrinológiai kórtan nagy problémái felé fordulás kiemelése szempontjából is hangsúlyozandó. Az endémiás golyva tudvale­ vőleg egyike a járványszerű népbetegségeknek: az országnak legalább két­ harmadában elterjedt. Biológiai és társadalmi kóroktanában komplex disztrófia (szövettáplálási zavar); még nem eléggé ismerték a tőkés-föl­ desúri rendszer idején, semmit nem tettek ellene. Kivételesen érdekes és az alkalmazás során hatékony eredményeket értünk el e probléma minden vonatkozásában. Új felfogást alakítottunk ki az endémiás golyváról, amelyet nem tekintünk a pajzsmirigyre lokalizált betegségnek, hanem komplex disztrófiának, amely különböző mértékben, de az egész szervezetet érinti, már az embrionális és fötális (magzati)

szakasztól kezdve. Ennek megfelelően az endémiás pajzsmirigy-disztrófia szakkifejezést fogadtuk el. E felfogás szerint szerveztük meg az endémiának a terepen történő klinikai és kísérleti tanulmányozását. Kidolgoztuk a helyszínen folyó orvosi munka szervezési módszerét, az ehhez szüksé­ ges eszközöket, és gondoskodtunk a szakemberek képzéséről. A terepkutatások során ankétokat folytattunk az egész országban, meg­ állapítottuk az előfordulás gyakoriságának fokát, klinikai formáit, az endémia súlyosságát, az endémiás térségben endokrinológiai gyógyászati pontokat létesítettünk, amelyeket a problémára szakosodott endokrinológusok irányítanak, a só jódozására hat berendezést működtetünk, tör­ vényesen kötelezővé tettük a jódozott só használatát az endémiás terü­ leteken. A klinikai kutatások lehetővé tették a normális pajzsmirigyműködés mellett jelentkező kretenizmus, a szemkidülledéssel járó golyva, az endé­ miás epilepszia-golyvások, a göbös golyva és szövődményeinek különvá­ lasztását, a golyva és pajzsmirigy-rák közötti viszony tisztázását, a pajzs­ mirigy-hormonok struktúrájának megállapítását kretenizmus és rák ese­ tén. A kísérleti kutatásokat a golyva megjelenését és fejlődését meghatározó tényezőkre és feltételekre összpontosítottuk. A kísérleti golyvát jódszegény diétával, fenntartott autoimmúnis folyamattal, a só túladagolásával és sóelvonással gyógyítottuk. Bebizonyosodott a fehérje- és vitaminszegény táplálkozás, a pajzsmirigy-működés idegrendszeri szabályozását zavaró túlerőltetések ártalmassága. Ezeket az eredményeket három tudományos ülésszakon és két kötetben tettük közzé; az endémiás golyva tanulmányo­ zásában és leküzdésében elért sikereinket állami díjjal jutalmazták. Az említett felfogás, az elfogadott modell és a végzett kutatások alap­ ján kidolgozott intézkedések alkalmazása a terepen az endémia 70 százalé­ kos csökkenéséhez, a kretenizmus és gyengeelméjűség súlyos formáinak az eltűnéséhez vezetett. Az endémiás golyva tanulmányozása megszerve­ zésének és véghezvitelének módja példája az alapkutatások alkalmazásá­ nak, az alkalmazott és alapkutatások egységének. A második probléma, amellyel immár három évtizede hagyományo­ san foglalkozunk: a tobozmirigy. Noha az utóbbi fél évszázadban e szerv funkcióival kapcsolatban számos kutatást végeztek, a nézetek még min­ dig ellentmondóak, a tobozmirigyet a visszafejlődött szervek közé sorolják. Már 1938-ban az endokrinológiai katedrán elkezdett klinikai és kísérleti kutatásainkat az Endokrinológiai Intézet nyújtotta új feltételek mellett folytatva, egy egész osztály munkaközössége szentelte magát a tobozmirigy endokrin funkciói kutatásának: főként az aktív anyagok különválasztá­ sára összpontosították figyelmüket. Két évtizedes megfeszített munkával sikerült a szarvasmarhák epifíziséből egy, az inzulinhoz hasonló, cukorszint-csökkentő polipeptidet kiválasztani, amit tobozmirigy-váladéknak nevezünk. Hasonlóképpen a tobozmirigyből, valamint gyermekvizeletből egy második, antiandrogén és antiszexuális hatású polipeptidet is nyer­ tünk, amely alkalmas 17 ketoszteroid kiválasztására és a nemi jelensé­ gek kiiktatására embernél és állatnál egyaránt. Nemrég a tobozmirigyből egy — a hipofízisből kivont — a vaszopresszinhez és az oxcitocinhoz ha­ sonló hormont sikerült előállítani. A kísérleti kutatások egész sora irányult a tobozmirigy eltávolítása

utáni jelenségek tanulmányozására. Kísérletet végeztünk berbécseken, nyulakon és patkányokon. Bebizonyosodott, hogy a tobozmirigy kiirtása után mérsékelt, a vércukor emelkedésében és a vizeletben való megjele­ nésében megnyilvánuló cukorbaj jelentkezik. Ez úton is bizonyított te­ hát a tobozmirigy szerepe a szénhidrátok anyagcseréjében. A tobozmirigy szerkezetét embereken és állatokon végzett szövet­ tani és sejttani kutatásokkal tanulmányoztuk. Kimutattuk, hogy a to­ bozmirigy szerkezete az egész életen át aktív, és a tobozmirigy-sejtek anyagcseréje ugyanolyan aktív, mint más mirigyeké, enzimatikus fel­ építésű, s funkcionális szerkezete fajonként változó. Megállapítottuk, hogy a tobozmirigy struktúrája az embernél a gyermekkortól az öreg­ korig a lebenyeződés és a mirigylerakódás (tobozmirigy-homok) megje­ lenésével változik; a madaraknál és hüllőknél tüsző-szerkezetű, ami az évszak és az állatok fiziológiai periódusai szerint változik. A klinikai és gyógyászati kutatások más sorozata a tobozmirigypolipeptidei hatásának a megállapítására irányult. Sikerült kimutatni nyugtató, a szexuális ingert gátló, a szövettáplálást áthangoló, az étvá­ gyat növelő hatását. Farmakológiai hatásukból következtetve megállapí­ tottuk javallatainkat a felnőttek és a gyermekek különféle eseteiben. Számos kísérleti kutatás igazolta e javallatok megokoltságát. Ezt azok az eredmények tanúsítják, amelyek révén bebizonyosodott, hogy a toboz­ mirigy-kivonatoknak gátló hatásuk van a pajzsmirigyre, a mellékvesére és a herére: növelik az asszimilációs képességet, amiből aztán az állatok súlygyarapodása következik, késleltetik az öregedés jelenségeit, meghoszszabbítják az öreg patkányok életét, csökkentik a spontán hatás indexét, módosítják az álom időtartamát. E kutatások és eredmények összessége a román endokrinológiai is­ kolát — amelyet egyöntetűen a tobozmirigy-kutatás egyik központjaként ismernek el — világviszonylatban az élvonalba emelte.

A harmadik fontos kutatási irányzat a belső elválasztású mirigyek betegségeinek bonyolult problematikája. E betegségek gyakorisága ha­ zánkban több szempontból is meglepő. A betegvizsgálatok, kórházi be­ utalások és analízisek száma az Intézet alapítása óta eltelt két évtized­ ben megközelíti a félmilliót. Úgy véljük, az endokrinológiai betegségek gyakoriságában több okozati összefüggés játszik szerepet, ezek közül a legfontosabb az endémiás golyva létezése. Ez a betegség mindenekelőtt a pajzsmirigyet érinti, de az endokrin rendszer összefüggései révén ki­ alakulnak a legkülönfélébb mirigybetegségek megjelenését és kifejlődé­ sét előmozdító feltételek. Intézetünk arra kényszerült, hogy széleskörűen tanulmányozza a belső elválasztású mirigyek rendszerének kórtanát, mindenekelőtt a leg­ elterjedtebb betegségeket: a pajzsmirigy, a petefészek betegségeit, a nö­ vekedés endokrin zavarait, az endémiás golyva szövődményeit, a hipo­ fízis betegségeit, a belső elválasztási és anyagcsere-betegségeket (főként az elhízást és a cukorbajt). Néhány sokatmondó példát említhetünk a problémák és megoldások széles skálájából. Az egyik legreprezentatívabb eredmény kétségtelenül az Adison-kór megszelídítése gyógyíthatatlan bajból gyógyítható beteg-

séggé a streptomycines és hidrazidos kóroktani kezelés bevezetésével, amit a pajzsmirigy-megbetegedések komplex sebészeti terápiájának ki­ dolgozása követ. Ez lehetővé tette, hogy több mint 5000 műtött eset után mindössze 0,1 százalékos legyen az elhalálozások — világviszonylatban igen alacsonynak mondható — aránya. Ide soroljuk a mellékvese teljes vagy részleges eltávolításának problémáit (megoldásuk a mai endokrino­ lógiai sebészet élvonalába helyez bennünket), a szemkidülledés és akromegália sugárkezelését nagydózisú röntgenbesugárzással.

Kristálygrafika

(urotropin

és

neosalvarsan).

Kabay

Béla

művészfotója

Az endokrin betegségek figyelmes vizsgálata új klinikai formák fel­ fedezését tette lehetővé (pajzsmirigy-catechol szindróma; funkcionális in­ sipid cukorbetegség; hiperoestrogén virilitás; nőiesítő android és ginoid here: a lappangó tbc belső elválasztási szindrómája). A betegek alapos kivizsgálása neurofiziológiai, hormonológiai és ge­ netikai eljárásokkal az endokrin betegségek szöveti és idegi patológiájá­ nak új vonatkozásait tárta fel. A fiziopatológiában sikerült kimutatni a glandotrop hipofízis hormonok hatását a retikuláris szövetre, az agy­ kéreg alatti képződmények beavatkozását a hipofízis szabályozásába (man­ dula alakú mag); a pajzsmirigy-hormonok szintézisének megállapítása tirozin és fehérje szinten a kretenizmusban és a rák bizonyos formáiban; kimutattuk a szteroid kiválasztás módosulásait a mellékvese-túlműködés bizonyos eseteiben és a kortikoszteroid kiválasztás megszűnését mély hőmérsékletcsökkenéskor.

Folyamatos vizsgálatokat végeztünk a belső elválasztású mirigyek és a rák összefüggésének tisztázására. A fiziológiai és fiziopatológiai kí­ sérleti kutatások sora feltárta a pajzsmirigy, a hipofízis és a petefészek elrákosodásának mechanizmusát; bebizonyítottuk a tireotrop és gonadotrop hormonok serkentő hatását az átültetett daganatok megjelenésében és fejlődésében, a stress szerepét a pajzsmirigy-rák fejlődésében; a borjú kedesz-mirigyéből két anyagot sikerült kivonni, az egyik serkenti, a másik gátolja az állatokba átültetett daganatok fejlődését. Végül idézhetnők az endokrin gerontológiai kutatásokat, melyek cél­ ja annak tisztázása volt, hogyan szól bele az endokrin rendszer az öre­ gedés folyamatába. Klinikailag és kísérletileg bebizonyítottuk, hogy va­ lamely belső elválasztású mirigy betegségének funkcionális jellegétől függetlenül, a betegség gyorsítja és súlyosbítja az öregedési folyamatot; a pajzsmirigy elégtelensége és a mellékvese túlműködése is hátrányos. A verőerecskék és hajszálerek biopsziája útján sikerült kimutatni e mi­ rigyek hormonjainak kedvezőtlen szerepét az öregedésben. Az idézett példák meggyőzően szemléltetik, hogyan járult hozzá az Endokrinológiai Intézet, a klinikai és kísérleti endokrinológia az illetékes­ ségébe tartozó problémák megismeréséhez és megoldásához.

Mindez sok endokrinológiai közlemény megjelentetését is megkí­ vánta. Két endokrinológiai folyóiratunk, a megjelenésének 22. esztende­ jében járó Studii i cercetări de endocrinologie és a negyedik éve meg­ jelenő Revue Roumaine d'Endocrinologie hazai és nemzetközi szinten népszerűsíti a román endokrinológiai iskola tevékenységét; természetesen ehhez az iskolához számítjuk az Endokrinológiai Intézet kutatóin kívül a iaşi-i. kolozsvári, temesvári és marosvásárhelyi endokrinológiai kated­ rák személyzetét is. Az évenként 2000 lapnyi tudományos publikáció — közöttük az első helyet az Endokrinológiai Intézet kutatóinak dolgozatai foglalják el — tükrözi a kutatások irányát és a munka minőségét. Kézikönyvek és monográfiák sorozata dolgozza fel a román iskola elért eredményeit a klinikai és kísérleti endokrinológia legkülönfélébb területein. Példaként említjük a következőket: Endokrinologia clinică

şi terapeutica bolilor endocrine; Endocrinopatiile genetice; Histogeneza cancerului tiroidian; Hormonii şi patologia aparatului cardiovascular; Fiziopatologia tiroidei; Ficatul şi hormonii. *

Remélem, sikerült a Korunk olvasói számára megfelelő képet vázol­ nom a hazai endokrinológiai iskola fejlődéséről s főként az elért ered­ ményekről. Kétségtelen, hogy az idő és a személyi adottságok jó kihasználása lehetővé teszi a továbbiakban is annak a fejlődési ütemnek a biztosítá­ sát, amely a román endokrinológia fejlődését az eltelt húsz esztendőben jellemezte. A kutatás irányait továbbra is a kor követelményeihez iga­ zítjuk. Ştefan M i l c u akadémikus

Szervátültetés

és

szövetújraképződés

A jóhiszemű elfogultság és túlbuzgóság folytán — mely olykor olcsó népsze­ rűség hajhászásával is párosul — minden időkben voltak orvosok, akik túlzásokra hajlottak. Ez a jelenség napjainkban is megnyilvánul, sőt átmenetileg teret is h ó ­ díthat, mivel az úgynevezett „nagy horderejű" orvosi felfedezések iránt a nagykö­ zönség mindig érdeklődést tanúsít. A gazdag példatárból elég csak a rák okait és gyógyítását minduntalan „kiderítő", laikus körökben is jól ismert régebbi és újabb „felfedezéseket" megemlíteni. Ezek tudománytalan jellege néha már kezdettől fogva nyilvánvaló, máskor pedig az ellenőrző vizsgálatok bizonyítják be utólag a munka­ hipotézis helytelenségét. Természetesen, mindez távolról sem jelenti, hogy az egyre terebélyesedő és a határos területekkel mindinkább összefonódó orvosi kutatásokban a szkeptikus álláspont jelenti a követendő utat. Ellenkezőleg, egyetlen tudomány sincs, melyben; a bonyolult kérdések megoldhatóságába vetett szinte fanatikus hit és törekvés anynyira fontos volna, mint az egészség helyreállításával foglalkozó orvostudomány­ ban. Kétségtelen, nemegyszer a véletlen is közrejátszott bizonyos jelenségek meg­ figyelésében, de az ebből fakadó gondolatokat, fáradságot és odaadást követelő hosszas kísérletezéseket — amelyek évek múltán következtetések levonására al­ kalmas tényanyag összegyűjtéséhez vezettek — már nem a véletlen, hanem az igazság felderítésének szenvedélye táplálta. Ehhez pedig céltudatosság, áldozat­ készség, türelem, alapos tárgyi és módszertani ismeret, nem utolsósorban pedig o p ­ timizmus szükséges, mely utóbbi legfőbb hajtómotorja minden hosszabb időre nyúló kutató tevékenységnek. A derűlátás nem egyenlő tehát a felületességgel, a nem kellően átgondolt ítélettel és a következtetések elhamarkodott levonásával, ami ed­ dig annyi kárt okozott és sokszor téves útra vezette az orvosi kutatásokat. E megállapítások azért is indokoltak, mert napjainkban a „divatos" orvosi kérdések kutatásában — mint amilyen a szervek újraképződése és átültetése — talán inkább, mint bármikor alkalom nyílik a látszatkeltésre és csekély jelentő­ ségű eredmények túlbecsülésére, mielőtt azok valódi értékét az orvostudomány objektív módon meghatározta volna. A napirenden levő, kétségtelenül érdekfeszítő szervátültetés kérdésével csu­ pán annyiban óhajtok foglalkozni, amennyiben az az újraképződéssel kapcsolatba hozható. Egyébként a szakkiadványokban és a nagyközönség számára hozzáférhető általános jellegű lapokban szinte naponta szó esik a mindinkább biztató eredmé­ nyekkel végzett szív-, vese- és májátültetésekről. Mint fogalom, az átültetés (transzplantáció) valamely szövet vagy szerv he­ lyettesítését jelenti más, jobbára azonos, ritkábban idegen fajhoz tartozó egyedből kivett hasonnemű szövettel vagy szervvel, újabban műanyagokkal is. A szervpót­ lás említett formái technikailag ma már csaknem megoldottnak tekinthetők, azon­ ban a biológiai feltételek (főképpen az immunológiai jellegűek), amelyek lehetővé teszik vagy meghiúsítják a beavatkozások sikerét, alig vagy kevéssé tisztázottak. Ezért a mai kutatások főképpen e kérdések tisztázására irányulnak. A

regeneráció

jelentősége

A z egysejtűektől az emberig minden élőlény alapvető életjelenségeihez

tarto­

zik az újraképződés, a megújhodás (regeneráció). A z újraképződés hanyatlása vagy

éppen megszűnése a vitalitás csökkenésének, a regressziónak vagy teljes involúciónak, visszafejlődésnek a jele. A z egysejtűekben, akárcsak a soksejtű élőlény m i n ­ den sejtjében lejátszódó anyagcserefolyamatok egyik oldala a saját anyagok pót­ lását szolgáló asszimiláció vagy anabolizmus. A saját fehérjeszerkezetek létreho­ zása, illetve űjraképzése az élet alapjelenségeihez tartozik, és a sejten belüli struk­ túrák regenerációját szolgálja, A fehérjeszintézis, amely a ribo- és dezoxiribonukleinsavak segítségével történik, az újraképzés folyamán ugyanolyan fehérje­ szerkezeteket hoz létre, mint amilyeneket pótolni kell. Tehát a sejt önmegújhodása a nukleinsavak függvénye. A progresszív újraképződés eredménye a sejtosztódás is, melynek kapcsán, az átörökített nukleinsav-garnitúra révén, az anyasejtre jellemző fehérje-struktúrák keletkeznek a leánysejtekben. A szöveti regeneráció alapja ezek alkotóelemeinek, a sejteknek és a sejtközötti állománynak az újraképződése és szaporodása. A z újra­ képződés az élő szervezet szöveteinek spontánul megnyilvánuló, de mesterségesen is előidézhető, illetve fokozható önmegújhodása, saját tartalékerejének felhasználá­ sával, vagyis a szövetek vagy szervek magától végbemenő pótlódása, tulajdon élet­ képes sejtjeinek osztódása révén, nem pedig kívülről bevitt fajazonos vagy f a j ­ idegen sejtkolóniák átültetésével. A regeneráció folyamatát vizsgálva mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a szer­ vezet létrehozta természetes önvédekezési jelenséggel állunk szemben, amely külső beavatkozás nélkül is végbemegy, s amelynek közelebbi megismerése a gyógyítás céljaira is felhasználható sok értékes adatot hozhat felszínre. Kisebb mérvű sejt­ pusztulás állandóan végbemegy a szervezetben, főképpen a bőrben és a felületi há­ mokban, de még a tömör szervekben is, a születéstől a halál pillanatáig; e vesz­ teséget pótolják a többi sejtek osztódásuk révén. A fejlődő szervezetben ez a po­ tenciális erő olymérvű, hogy a sejtek burjánzása — az elpusztultak helyettesítése mellett — a test tömegében való gyarapodását is biztosítja. Kifejlődött egyénnél a sejtpusztulás és újraképződés egyensúlya áll fenn, az öregkorban azonban a sej­ tek képződése a szövetek kopásával már nem tud lépést tartani. Beáll tehát a szervezet elöregedésére jellemző anyagcsere-állapot, általánosan ismert külső je­ leivel. Noha az említett tények a természetes körülmények között szüntelenül végbe­ menő regeneráció fogalomkörébe tartoznak, e jelenségekből is következtetni lehet arra a ma már kísérletileg is sokszorosan bizonyított tényre, hogy a szervújrakép­ ződés foka szorosan összefügg az életkorral. A szervek önerejű újraképződése erőteljesebben kifejezésre jut olyankor, ami­ kor ezeket fizikai, vegyi, bakteriális vagy más természetű tényezők károsítják. A z egyén sorsa ilyenkor azon múlik, hogy a megtámadott szövetcsoport (a szervezet egészébe illesztve) milyen mértékben képes az elszenvedett károsodás fokától és természetétől függően saját sejtkészletét pótolni. A regeneráció „önvédekezési" jel­ legére abból is következtetni lehet, hogy a szövetek szétesése folytán felszabaduló anyagok erőteljesen fokozzák az épen maradt sejtek osztódását, sőt a vérben olyan termékek gyűlnek fel, amelyek az állatnál is serkentik a hasonnemű szövetek újra­ képződését. Ezzel kapcsolatban utalni szeretnék saját régebbi vizsgálataimra (1959—1960), amelyek azt igazolják, hogy részleges májkiirtás után a kísérleti állatok vérében sajátos, kémiailag eddig még nem azonosított, a m á j regenerációját serkentő humo­ rális termékek szaporodnak fel. E vizsgálatok során bebizonyosodott az is, hogy a vérben keringő stimuláló anyagok töménysége egyes belső elválasztású mirigyek és a köztiagy anyagcsereközpontjainak működési állapotától függ. E központok in-

gerlése, illetve sértése elektromos úton a normális határokat messze túlhaladó re­ generációt vált ki a májban. A kísérletekből kitűnik, hogy a szövetújraképződés alapjául szolgáló biológiai mechanizmusok igen bonyolultak, híven tükrözik a szer­ vezetnek minden körülmények között megnyilvánuló egységes és célszerű válaszát, amely végső fokon az élet fenntartását szolgálja. Régóta ismeretes, hogy a regenerációs válaszkészség annál kifejezettebb, mi­ nél alacsonyabb fokon áll az adott élőlény a törzsfejlődés rangsorában; vagyis szervezete minél primitívebben felépített. A mi szemszögünkből ez az általános biológiai vonatkozású kérdés csupán annyiban jelentős, hogy a fejlettebb emlősök

Kristálygrafika

(hexamin).

Kabay

Béla

művészfotója

szervezetében is jól kimutatható bizonyos sorrend a szövetek és szervek regenerá­ ciós válaszát illetően. A morfológiailag és működéstanilag kevésbé tökéletes szö­ vetek általában könnyebben regenerálódnak, mint a bonyolult anyagcseréjű es az oxigénellátással szemben igényesebb, magasabb fokon differenciálódott szövetféle­ ségek. E tekintetben példaként említhető meg a vese és a központi idegrendszer, melynek funkcionális alapegységei képtelenek arra, hogy önmagukat újraképezzék. Ez nem zárja ki azonban azt a lehetőséget, hogy az említett szerveket felépítő sejtek károsodás esetén ne regenerálódjanak. Évekkel ezelőtt saját megfigyeléseimmel is alátámasztottam azt a már előbb­ ről ismert tényt, hogy bizonyos kísérleti feltételek mellett a veset felépítő sejtek szaporodásra képesek, és a vesecsatornácskák méretbeli növekedését hozhatják létre, anélkül azonban, hogy új funkcionális egységek (úgynevezett „nefronok") ke­ letkeznének. Hasonlóképpen, ha az idegsejt tengelynyúlványát megcsonkítjuk, az épen maradt sejtből kiinduló állandó impulzusok hatására a nyúlvány újra kinő,

és felveheti kapcsolatát a végrehajtó szervvel. Bár ez utóbbi jelenség is a regene­ ráció fogalomkörébe tartozik, szűkebb értelemben mégsem jelent újraképződést, mert mai tudásunk szerint a központi idegrendszer sejtjei (az úgynevezett neuro­ nok) osztódásra képtelenek. Ha az újraképződés minőségileg kifogástalan, de mennyiségileg tökéletlen, csökkent regenerációról beszélünk. Túlzott a regeneráció olyankor, amikor az ú j ­ raképződéssel együttjáró sejtszaporodás meghaladja a szövetpusztulás fokát. Ez a helyzet áll fenn májzsugorodás (cirrhosis) esetén, amikor a mértéken felüli rege­ neráció következtében körülírt göbök képződnek az elpusztult májszövet helyén. Ilyen esetben előáll az a fonák helyzet, hogy a regeneráció — ahelyett, hogy elő­ segítené a károsodott m á j funkcionális beilleszkedését — inkább hátráltatja; és olyan állapotot teremt, amely kedvezőtlenül befolyásolja a betegség kibontakozását. Itt indokolt néhány szóban tisztázni egy alapvetően fontos kérdést, melynek ismerete hozzátartozik a regeneráció lényegének megértéséhez. Arról van szó ugyanis, hogy csaknem minden szerv tulajdonképpeni működő elemein kívül erek­ kel és idegekkel átszőtt kötőszövetet is tartalmaz. E hézagpótló, sok irányban ala­ kulni képes szövetféleség érzékenyen válaszol a szervet károsító behatásokra, és fő tényezőként hat a sebgyógyulást követő hegesedési folyamatban. Hasonló szö­ vetféleséget képvisel a központi idegrendszerben szétszórt „glia-elemek" összessége. Noha a hegesedési folyamat is az érintett szerv alaki helyreállítását szolgálja, még­ sem sorolható a regeneráció fogalomkörébe. A z előbbi esetben kizárólag mechanikai szerepet betöltő, működésileg csök­ kent értékű hegszövet képződik, a regeneráció lényegéhez viszont hozzátartozik az eredetivel azonos, funkcionális szempontból teljes értékű ú j szövet keletkezése, a szerv saját épen maradt sejtjeinek osztódása és szaporodása révén. Ugyancsak éle­ sen elválasztandó a regeneráció fogalmától a „szövetátképződés" (metaplázia) folya­ mata, amikor kóros behatásra egy kifejlett szövetféleség átalakul egy másikba, amely tőle szerkezet és működés tekintetében eltér (például a rostos kötőszövet átalakulása csont- vagy porcszövetté vagy egyik hámféleség átváltozása más hám­ féleséggé). Hasonlóan más elbírálás alá tartozik a „szöveti túltengés" jelensége is, mint amilyen a méh megnagyobbodása terhesség alatt, a szív falának megvastagodása billentyűhibák miatt, a másik vese megnagyobbodása, ha az egyiket károsító té­ nyezők tönkretették. Szöveti túltengést okozhatnak hő- és erőművi behatások, vegyi ingerek, idült gyulladások, a belső elválasztású mirigyek kóros működése, illetve a szerv mértéken felüli igénybevétele, mely esetben — noha itt is a szövettúlter­ melés áll a jelenségek előterében — mégsem beszélhetünk regenerációról, mert az eredetitől minőségileg különböző szövet jön létre. A z elmondottakból kitűnik, hogy a regeneráció jól elhatárolható bonyolult sejtbiológiai folyamat, az orvostudomány egyik időszerű kérdése. Végső fokon ugyanis minden gyógyítási művelet valamely károsodott szerv újraképződését igyekszik előmozdítani, ha nem is minden esetben morfológiailag kimutathatóan. Nem kétséges, hogy az újraképződés és átültetés módszerei — noha két, egy­ mástól lényegbelileg eltérő fogalomhoz tartoznak — gyakorlatilag közel állanak egymáshoz, mivel a károsodott szerv működőképességét igyekeznek helyreállítani, illetve pótolni, mindegyik a maga sajátos eszközeivel. Míg az újraképződés foko­ zására jelenleg is számos lehetőségünk van, a szervátültetés most éli forradalmi korát, és csak a következő évek tapasztalatai körvonalazzák majd pontosabban távlatait.

Kristálygrafika

(Venostat).

Kabay

Béla

művészfotója

Azt hiszem, nem tévedek, ha az újraképződés serkentésére irányuló törekvé­ sek és az átültetés lehetőségei közötti viszonyt úgy tekintem, mint egy és ugyan­ azon folyamat két, egymást követő szakaszát, melyben a transzplantáció mérlegelése ott kezdődik, ahol a regeneráció eszközei már kilátástalanok. A határt a kettő kö­ zött nehéz megvonni, mert az újraképződés lehetőségei nemcsak szervenként vál­ toznak, hanem egyazon szerven belül is — az életkor, nem, táplálkozás, hormonális viszonyok és számos egyéb tényezőtől függően — más és más mértékben nyilvá­ nulnak meg. Mit

jeleznek

a

kísérletek?

Bámulatos, mennyire kiapadhatatlan egyik-másik életfontosságú szerv funk­ cionális kompenzáló és regenerálódó képessége. Ismerek egyént, akinél több mint egy évtizeddel előbb végzett műtét alkalmával kiderült, hogy alig van működőké­ pes veseszövete, és az illető, művese nélkül, ma is látszólag jó egészségnek ör­ vend. Miként már említettem, a vese funkcionális egységei nem képesek újrakép­ ződni, ezért csupán a megmaradt kevés működő elem tartalékerejének végső kihasz­ nálásáról lehet szó. A z emberiség jelentős része enyhébb-súlyosabb májbetegségekben szenved. Köztük szép számban vannak olyanok is, akiknél a májsejtek, noha mennyiségük az eredeti készlet egyharmadára apadt, különböző májvédő és regenerációt elősegítő gyógyszerekkel hosszú időn át munkaképes állapotban tarthatók. Közismert tény, hogy vannak emberek, akik féltüdővel élnek, és folytatják előbbi mesterségüket, sőt — újabban — a központi idegrendszer súlyos funkcionális és szervi elválto­ zásainak esetében is gyógyszerekkel vagy más eljárások segítségével „regenerál­ ható" az idegsejt tartalékereje, és kedvezően befolyásolható alkalmazkodási képes­ sége. Hasonlóan tudott dolog, hogy elektromos úton, sugárzással, B1, B6, C és főkép-

pen B vitaminok adásával előnyősen lehet hatni a körzeti idegbántalmakra, és ugyanakkor serkenthető az idegrostok újraképződése is baleseti károsodások után. Nagyobb C és B vitamin-adagokkal, pajzsmirigy-hormonok, nukleinsavak, újab­ ban pedig szervkivonatok alkalmazásával egyes kutatók biztató eredményeket ér­ tek el szövet- és szervkárosodások megelőzésében, illetve elhárításában. 1 2

1 2

Tanszékem kísérleti laboratóriumában közel két évtized óta tanulmányozunk számos, a m á j regenerációjával kapcsolatos kérdést. Vizsgálataink eddigi eredmé­ nyeit az akadémiai kiadó gondozásában rövidesen megjelenő kötetben foglaljuk össze. E helyen csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy ez a második nagyobb lélegzetű munkám — miután összefoglalja a m á j újraképződésével kapcsolatos el­ méleti és gyakorlati kérdéseket — saját gazdag tényanyag alapján tárgyalja, mi­ képpen befolyásolják a regeneráció folyamatát különböző, az orvosi gyakorlatban használt vagy kevésbé ismert anyagok. Kísérleteink rávilágítanak egyes gyógyszerek (például az antibiotikumok, a Cortison, a B vitamin, illetve a májhidrolizátumok) előnyös vagy nem kívánatos hatásaira, olyan esetekben, amikor a gyógyszerelés elsősorban a regenerációs me­ chanizmusok fokozására irányul. Adataink arra utalnak, hogy a regenerációt szá­ mottevően élénkítő anyagok (egyes hidrolizátumok, az oxigén vagy a mikroelemek közül a szelénium) főképpen a fehérjeanyagcserét serkentik, amit híven tükröz a 1 2

Kristálygrafika

(Hangyasav).

Kabay

Béla

művészfotója

sejteken belüli ribonukleinsav-tartalom emelkedése, illetve az osztódó sejtalakok számbeli növekedése. Vizsgálatainkból kitűnik továbbá, hogy ugyanaz az anyag, amely kisebb dózisban elősegíti a regenerációt, nagyobb adagokban ellentétes ha­ tást fejt ki az újraképződés biomechanizmusára, sőt nem típusos sejtosztódást is kiválthat (például a szelénium vagy a röntgensugár). Említett összefoglaló munkám egyik fejezete a növényi eredetű, májat ser­ kentő anyagokkal foglalkozik, és tárgyi bizonyítékok alapján rávilágít a bennük található hatóanyagok értékes, a gyógyászatban nem kellően ismert tulajdonságaira. Úgy tűnik, hogy a regeneráció serkentésének eszközei a magassági repülés és az űrhajózás felvetette időszerű orvosi kérdések megoldásában is alkalmazhatók a közeljövőben. Ezzel kapcsolatban csak megemlítem azokat a (Seres-Sturm Lajos­ sal közösen végzett) vizsgálatainkat, amelyek a különböző megterheléseknek alá­ vetett m á j reakcióját tisztázzák légritkított környezetben. Idevágóan a máj-rege­ nerációs mechanizmusok intenzitása és a vér oxigéntöménysége között fennálló viszonyt is tanulmányoztuk. E kérdésekről beszámoltam az 1966 őszén Rómában megrendezett nemzetközi orvoskongresszuson.

A szervek újraképződésével kapcsolatos problémák elmélyítése és kutatásának kiszélesítése távlatokat nyit a rosszindulatú szöveti burjánzás okainak közelebbi megismerése terén is. Végeredményben a nem típusos regeneráció és a korlátlan rákos növekedés között alig lehet éles határt vonni, mert a hirtelen bekövetkező, ma még ismeretlen tényezők előidézte féktelen rákos burjánzást minden bizonnyal a normális sejtosztódás folyamatában interferáló kóros behatások váltják ki. Példa­ képpen említhető az orvosok által jól ismert ama tény, amikor a zsugorodott m á j ­ ban állandóan fennálló nem típusos regenerációs hajlam adott esetben rákos bur­ jánzássá fajul. Érdekes, hogy a kísérleti körülmények között részleges májkiirtás­ sal előidézett sejtosztódások a m á j visszamaradt részében mennyiségileg elérik vagy akár túl is léphetik a rákos daganatokban mindenkor észlelt magas sejtosztódási számot. A regeneráció terén m a is élénk ütemben folyó kutatások széles spektrumát és lehetőségeit igazolják azok az ujabb törekvések is. amelyek a funkcionális ele­ mek kiterebélyesedését gátló kötőszöveti burjánzást igyekeznek háttérbe szorítani. Ez a helyzet áll fenn májzsugorodás esetén, amikor az újonnan képződött m á j ­ sejtek funkcionális egységekbe való tömörülésének mintegy gátat szab a nagy mennyiségben felszaporodott hézagpótló kötőszövet, vagy a gerincvelő sérülései után, amikor a glia-elemek tömörülése akadályozza az idegrostok kinövését, és visszatérésre kényszeríti őket. Ez az oka annak, hogy gerincvelő-sérüléskor az erő­ teljes idegrostkinövés ellenére sem számíthatunk funkcionális értékű regenerációra. A m á j esetében fizikai és gyógyszeres eljárásokkal sikerült eddig a kötőszö­ veti túltengést bizonyos mértékben háttérbe szorítani s ezzel kedvezően befolyá­ solni a májlebenykék újraképződését. E tekintetben jelenleg is folyamatban levő saját kísérletes vizsgálatainkra is hivatkozhatom. A múlt év folyamán nagyszámú kísérleti állaton májzsugorodást idéztünk elő, hogy megfigyeljük, miképpen bon­ takozik ki a kóros folyamat olyankor, amikor a zsugorodást kiváltó tényezővel egyidejűleg szulfhidril-gyököket tartalmazó májvédő gyógyszereket is adagoltunk. Eddigi kísérleteink biztató eredménnyel zárultak, és reménnyel kecsegtetnek a kérdés jövőbeni megoldását illetően. A z agy és gerincvelő glia-elemeinek az idegrostok újraképződését hátrányo­ san befolyásoló túlzott hegképződési hajlamát eddig még nem sikerült elhárítani,

Kristálygrafika

(streptomycin, buborékkal).

Kabay

Béla

művészfotója

és aki ezt a sarkalatos kérdést valaha is megoldja, örök időkre beírja nevét a m e ­ dicina aranykönyvébe. Amint az elmondottakból is kitűnik, a regeneráció terápiás vonatkozásai ma is az orvostudomány központi problémái közé tartoznak. A gyakorlatba már átül­ tetett számos konkrét eredmény mellett e téren sok olyan nyitott kérdéssel állunk szemben, melyeknek megoldása a jövő feladatai közé tartozik. A z elsőbbség min­ denekelőtt a dolgok elméleti hátterét vizsgáló laboratóriumi kutatásokat illeti, amelyek a regeneraciós folyamat bensőséges sejt-biokémiai mechanizmusait hiva­ tottak tisztázni. A z orvostudomány fejlett kutatási eszközeinek birtokában minden remény megvan, hogy e tekintetben is az újabb távlatokat nyitó, fordulópontot j e ­ lentő kérdések megoldása felé közeledjünk. MAROS

Egy

új határtudomány

: az orvosi

TIBOR

szociológia

A társadalmi tényezők kórokozó szerepére a társadalomegészségtan hivta fel a figyelmet. Jelentős tényanyaggal bizonyította, hogy számos megbetegedés létrejöttében, lefolyásában a társadalmi viszonyokat tük­ röző, kedvezőtlen munkakörülmények, a települések zsúfoltsága, az elég­ telen táplálkozás játssza a kórokozó szerepét. A társadalomegészségtan eleinte csupán a természettudomány mód­ szereivel, megelőző intézkedésekkel igyekezett felmérni és orvosolni a. helyzetet. A marxista szemléletű társadalomegészségtan érdeme, hogy az orvosi megelőző intézkedéseket alapvető társadalmi változások köve­ telésével kötötte egybe. Az emberek alapvető egészségügyi egyenlőtlen­ sége — domborította ki — csak egyik tünete a tőkésrendszer lényegéhez tartozó kizsákmányolásnak. Az igazán hatékony társadalomegészségtan megteremtésének alapfeltétele ezért a tőkésrendszer felszámolása. A pol­ gári társadalomegészségtan leghaladóbb képviselői — jóllehet reformista alapon, a tőkésrendszeren belül — felvetették az orvosi megelőzés társa­ dalmi intézkedésekkel való egybekötésének szükségességét (munkavéde­ lem, betegbiztosítás). De mind a szocialista, mind a polgári társadalom­ egészségtan csak a hagyományos természettudományos, demográfiai és biostatisztikai módszerekkel vizsgálta az egészségügy kérdéseit. Az utolsó évtizedben azonban, különösen az angolszász országokban és Nyugat-Németországban, orvosok és szociológusok együttműködéséből új határtudomány, az orvosi szociológia született, mely az orvostudomány eredményeit szociológiai módszerekkel értékeli. Az orvosi szociológia gyors ütemű fejlődésére vonatkozóan elegendő megemlítenünk, hogy az. ötvenes években az Egyesült Államokban például még alig esik szó ha­ sonló kutatásokról, ma pedig az American Sociologycal Association ke­ retében e tárgykörrel külön szakosztály foglalkozik. Az új határtudo­ mány kérdéseiről számos monográfia, tanulmánykötet jelent meg. E mun­ kák szemléletükben kétségtelenül magukon viselik a polgári társadalom­ tudomány ellentmondásainak bélyegét, tényanyaguk azonban igen figye­ lemre méltó.

Mi teszi szükségessé

az új

határtudományt?

Freemann, Levine és Reeder — egy alapos orvos-szociológiai kézi­ könyv szerzői — úgy vélik, a két tudomány közeledése szükségszerű, mivel a modern orvostanban fokozatosan előtérbe kerül az a felismerés, hogy a betegségeket szülő okok és feltételek jelentős része társadalmilag meghatározott. Szerintük a klasszikus társadalomegészségtan kidombo­ rította szociális tényezők mellett az egészség és betegség folyamatát, a gyógyítás és a betegellátás fejlődését az orvosi és egyéb egészségügyi foglalkozásokban szerepet játszó oly társadalomlélektani tényezők, inter­ perszonális kapcsolatok befolyásolják, amelyek a hagyományos orvosi és szervezői gondolkozásmóddal nem érthetők meg. Ehhez társadalomtudományi elvek, módszerek és kutatások szükségesek. Ez a magyará­ zata annak, miért fordulnak kérdéseikkel az orvosok egyre gyakrabban a szociológusokhoz. A társadalomkutatók érdeklődésének az orvos-egészségügyi kérdések iránt több oka is van. Egyrészt az orvosi és egészségügyi jelenségek te­ rületén több sajátos társadalmi tény és szabályszerűség tisztábban és könnyebben vizsgálható módon kerül felszínre, mint más szociális jelen­ ségekben. Másrészt az egészségügy átfogja az egész társadalmat, területén minden történés jobban követhető, az értékviszonyok egyszerűbbek. Az említett szempontok némelyike vitatható, mégis kétségtelen az orvostudomány és a szociológia együttműködésének szükségszerűsége. Már az orvosi szociológia kialakulása előtt akadtak tudósok, akik úgy vélekedtek, hogy a medicina a természeti és társadalmi ismeretek goztatta, hogy az orvos munkájában a természettudomány módszereit alkalmazza ugyan, tevékenységének végcélja azonban társadalmi: nem­ csak a betegségek megelőzésére és gyógyítására törekszik, hanem az újra munkaképes embert igyekszik visszaadni környezetének, ismét a társa­ dalom hasznos tagjává tenni. Az orvosi szociológia kialakulását elősegítette a mentáihigiénia szá­ mos megállapítása a társadalmi-lélektani tényezők egészségfenntartó és betegségelőidéző szerepéről. A szociológia új felismeréseinek fényében a társadalomegészségtan is számos új, szociális tényező szerepét elemezte. Kétségtelen, az urbanizáció, az ipari munka intellektualizálása, a hírközlő és információs eszközök rendkívüli elterjedtsége — ma, a tudományos­ műszaki forradalom korában — jelentősen befolyásolja az ember élet­ módját, mind a munkafolyamatot, mind az egészségi állapotot. Az újabb kutatások az emberi magatartás eredendő osztálymeghatározottsága mellett rájának az életmódra, a szokásokra, a viselkedésre s ezek révén az egész­ ségre való befolyására hívták fel a figyelmet. A monoton munkának, az automatizálás szülte idegfeszültségnek, a túlterhelésnek szintén megvan a maga vetülete az emberi kórtan terü­ letén. A modern élet felmérése több olyan kérdést vetett fel, amelyeknek orvos-szociológiai vonatkozásai alapos tanulmányozásra várnak. Az orvosi szociológia hívei felsorakoztatta jelenségek a szocialista •országokban is tapasztalhatók. Az eltérő termelési viszonyok következté­ ben megjelenési formájuk sajátos, jóllehet a tudományos-műszaki forra­ dalom negatív hatásai itt is megnyilvánulnak. Ezért a polgári országok-

h

ban született orvosi szociológia megállapításait nem alkalmazhatjuk g é ­ piesen a magunk viszonyaira, de teljes egészében vissza sem utasíthat-juk. Kritikailag kell mérlegelnünk az idevágó munkák tényanyagát, tár­ sadalomtudományi alapelveit, szemléletét.

Az emberi

kórtan változása

A kérdés hazai időszerűségét bizonyítja többek között a lakosság egészségügyi ellátásával foglalkozó, a párt Központi Bizottságának ta­ valy októberi plenáris ülésén előterjesztett tanulmány és a körülötte ki­ bontakozott vita. Ez az érdekes, átfogó elemzés nemegyszer utal az egész­ ségügyi jelenségek társadalmi meghatározóira. Már az elemzés kiindulópontja arra figyelmeztet, hogy akárcsak vi­ lágviszonylatban, az emberi kórtan arculata nálunk is megváltozott. A fertőző betegségek nagy részének leküzdésével, az általános és gyermek­ halandóság számottevő csökkenésével, az átlagos életkor növekedésével a degenerativ és idült megbetegedések kerültek az általános kórtan ér­ deklődésének középpontjába. E jelenség a nemzetgazdaságban is érezteti hatását, az idült és degenerativ megbetegedésekben szenvedők nagy ré­ sze ugyanis az aktív lakosság soraiból kerül ki, hosszú időtartamú mun­ kaképtelensége és rokkantsága közvetlenül hat a termelésre. Az iparo­ sodással, urbanizálással, a mezőgazdaság szocialista átalakulásával nálunk is megváltozott a lakosság nagy csoportjainak munka- és életmódja. Costin Murgescu adatai szerint 1948 és 1956 között a városi lakosság lét­ száma több mint 75%-kal nőtt. A falusi környezetből a városba való te­ lepülés felveti a régi közösségtől való elszakadás s az újba történő beil­ leszkedés kérdéseit. Az adaptáció zavarainak nemcsak társadalomlélek­ tani, hanem kórtani vonatkozásai is vannak. A fokozott figyelmet, gyors beavatkozást igénylő ipari munkával vagy az egyes munkafolyamatokat jellemző monotonsággal, a modern élet szülte szellemi túlterheléssel együtt nálunk is nőtt a neurózisok és más ideg-elmemegbetegedések, valamint a közlekedési balesetek száma. E jelenségekkel szemben az orvostudomány nem helyezkedhet csupán szemlélődő álláspontra. A társadalmi és társadalomlélektani okok felderí­ tése után meg kell keresnünk a megelőzés módozatait. Az ésszerűtlen táplálkozás (zsírgazdag étrend) szülte érelmeszesedés és más táplálkozási ártalmak többek között egyes társadalmi csoportok szokásaival, életmód­ jával függnek össze. A kórtani jelenségek társadalmi meghatározottságá­ ra utal az antibiotikus rezisztens vírusok és baktériumok előidézte meg­ betegedések szaporodása. Az említett tanulmány ezeket az egyes földrajzi övezetek közti személy- és áruforgalom fokozódásával, gyorsaságával, a lakosok városi központokba való tömörülésével hozza összefüggésbe. Egyes megyei egészségügyi intézmények elégtelen hatékonyságát bizo­ nyítja az is, hogy a tbc országos csökkenése mellett helyenként a meg­ betegedés mutatószámai még magasak. A tanulmány megállapításaiból kicseng a következtetés: az orvosi jelenségek helyes megértésében a szo­ ciológiai szempontnak döntő szerepe van. A vita tanulságait összefoglaló beszédében Nicolae Ceauşescu elvtárs arra figyelmeztet, hogy az egész­ ségvédelemben elért eredményeink, jóllehet jelentősek, mégis elmaradnak mind a kormányzat nyújtotta lehetőségek, mind az élenjáró országok hasonló mutatószámai mögött.

Az egészségügyi ellátás hatékonysága más szocialista országokban is vita tárgya. Winter jeles német orvostudós nemrég azt a véleményét fe­ jezte ki, hogy a szocialista országok figyelemre méltó sikereket értek el ugyan az orvostudományban és egészségvédelemben, mégis az egész­ ségügyi mutatószámok — a hatékonyság fokmérői — egybevetve a fejlett kapitalista országok eredményeivel, nem mindig a mi javunkra szólnak. Ez a fogyatékosság — hangoztatja Winter — ellentmond annak a két­ ségtelen valóságnak, hogy a szocialista termelési viszonyok kedvezőbb feltételeket biztosítanak az egészségügy fejlesztésére, mint a tőkésrend­ szer nyújtotta lehetőségek. A német tudós a szocialista egészségvédelem­ ben mutatkozó fogyatékosságok egyik alapvető okát abban látja, hogy hiányzik a lakosság egészségügyi helyzetének és ellátásának tudományos, orvos-szociológiai felmérése. Ilyen irányú kutatásoktól várja a hiteles adatokra alapozott ellenőrzést, a hibák kijavítását, a tudományos tervezés hatékonyságának növelését. Kétségtelen, hogy az orvosi szociológia vonatkozásában „tempóvesz­ tésben" vagyunk a tőkésországokkal szemben. Az elmélet késlekedő fej­ lesztéséért azok a hibás felfogások is felelősek, melyek szerint a kizsák­ mányolás felszámolásával a szocialista rendszerben a betegségeknek nincs már társadalmi gyökerük, a társadalmi tényezők nem lehetnek kóroko­ zók. E szimplista felfogás nem számolt sem a kapitalizmustól örökölt és egy ideig még a szocializmusban is ható olyan társadalmi jelenségekkel, mint például a lakáskérdés, se a tudományos-műszaki forradalom negatív hatásaival. A lakosság egészségügyi állapotára ható kedvezőtlen ténye­ zők csak akkor küszöbölhetők ki, ha alapos vizsgálattal felmérjük és meg­ ismerjük őket. A szocialista társadalom fejlődése nem konfliktusmentes.

Elméleti tisztázás — konkrét vizsgálatok A késlekedés nálunk is megmutatkozott. Az első kérdésfelvető ta­ nulmányt az orvos-szociológiai kutatások szükségességéről alig egy évvel ezelőtt jelentette meg Gr. Popescu, jóllehet már megelőzően történtek: szórványos utalások az új határtudományra. Az elhangzott vélemények megoszlanak. Th. Ilea és Grosz Géza el­ ismerik, hogy az orvostudomány és a társadalomtudomány tárgyköre nem egy ponton keresztezi egymást, ezért a két szaktudomány képviselőinek szoros együttműködését tartják szükségesnek a közös kérdések felderítésé­ ben és megoldásában. Victor Săhleanu nem tartja kielégítőnek a szociálmedicina eddigi vizsgálatait. Ő a társadalom-egészségtannak az or­ vosi szociológia területére való kiterjesztésétől várja a megoldást. Gr. Popescu viszont az orvosi szociológiát önálló szaktudománynak, az általá­ nos társadalomtudomány ágának fogja fel. Már e vitákat megelőzően, akárcsak világszerte — az orvosi szocio­ lógia szilárd elméleti alapjainak kidolgozása előtt — nálunk is megindul­ tak a konkrét vizsgálatok. Orvosok és társadalomkutatók, egymástól füg­ getlenül, olykor egymást kiegészítve, keresztezve, olyan kifejezetten az orvosi szociológia tárgykörébe vágó kutatásokat végeztek, mint az öreg­ kor orvosi és társadalmi kérdéseinek, az idült betegek ellátásának, a fia­ talok szociális beilleszkedését befolyásoló társadalom lélektani és orvosi tényezőinek a felmérése (Zahariade — Pătru, Th. Ilea, G. Grosz — Ca-

leya, T. Mureşanu, O. Berlogea — Gr. Popescu, Al. Ciucă — Maria Sanda és mások). Megítélésünk szerint másodlagos fontosságú, hogyan nevezzük az új tudományt: a szociálmedicina új ágának vagy orvosi szociológiának. A lényeg az, hogy elméleti alapjait kidolgozzuk, tárgykörét körülhatá­ roljuk, módszereit megállapítsuk, tisztázzuk, milyen szakemberek ve­ gyenek részt hasonló kutatásokban. Ez kétségtelenül nem könnyű fel­ adat, hiszen az orvosok és szociológusok együttműködése világszerte még csak az első lépéseknél tart, az elméleti alapok kiforratlanok, az empíria jegyét viselik magukon. Ahány tudós, annyi vélemény az orvosi szocioló­ gia tárgyáról. A legtöbben Straus amerikai szociológus felosztásából in­ dulnak ki, mely különbséget tesz a Sociology in medicine és a Sociology of medicine között. Buda Béla magyarországi kutató joggal fordítja e két fogalmat „az orvostudomány szociológiájá"-nak, illetve az „egészség­ ügy szociológiájá"-nak. Straus szerint az „orvostudomány szociológiája" a betegségek keletkezésének, lefolyásának, a népességmegoszlás vagy a kezelés szempontjából jelentős társadalmi, kulturális tényezőknek a vizs­ gálatával, a betegséggel szembeni társadalmi reakciók felmérésével, az egészségügyi intézmények igénybevételének fokával foglalkozna. Ezzel szemben az „egészségügy szociológiája" az egészségügy szerkezetét, szerve­ zését s az ott érvényesülő értékrendszert vizsgálná. Straus úgy véli, hogy az egészségügy szociológiájának területén a társadalomkutatók az adatok birtokában egymagukban is képesek az összes feladatokat megol­ dani. Ezzel szemben az orvostudomány szociológiája terén a két szakte­ rület képviselőinek szorosan együtt kell működniük mind az adatok be­ sorolásában és felmérésében, mind értékelésében. Melyik tehát az orvosi szociológia igazi kutatási területe? A tudó­ sok véleménye eltérő. Egyesek az egészségügy szociológiáját tekintik an­ nak, mások (König) az orvostudomány szociológiáját. Megítélésünk sze­ rint a Straus-féle felosztás — noha didaktikai értéke kétségtelen — mesterséges, hiszen orvostudomány és egészségügy egymástól elválaszt­ hatatlanok. Az utóbbi nemcsak az orvostudomány gyakorlati alkalmazá­ sa, intézményesített formája, hanem fejlődésének anyagi alapja is. Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az egészségügy jellegét, kiterjedését, szervezési formáit és működési módszereit a mindenkori termelési vi:szonvok határozzák meg. Végső fokon attól függ, kihez és milyen mér­ tékben jutnak el az egészségügy vívmányai. Ezért a tőkésországokban az egészségügy szociológiájából levont következtetéseket csak igen óva­ tosan alkalmazhatjuk. Az orvosi szociológia tárgykörének meghatározására olyan megfo­ galmazást kell keresni, mely nemcsak egységesen átfogja a Straus által két részre osztott területet, hanem egyidejűleg elhatárolja magát a szociálmedicinától, illetve új adalékot hoz eddigi kutatási területéhez. Gr. Popescu az orvosi szociológia feladatát abban látja, hogy „közvetítse a biológiai és kórtani tényező beillesztését a társadalmi helyzetbe" és ha­ tékonyan elősegítse az egészségügy irányítását, szervezését. Az orvosi szociológia tárgykörének ez a meghatározása szinte egészében egybeesik a marxista szemléletű szociálmedicina feladataival. A szocialista országokban e kérdésről megjelent tanulmányokból Win­ ter meghatározását érezzük a legmegfelelőbbnek. Szerinte az orvosi szo-

ciológia tárgya annak kutatása, hogy az emberek csoportéletének külön­ böző formái miként hatnak az egészségre és munkateljesítményre. Köz­ ponti feladatának meghatározott társadalmi csoportok egészségügyi hely­ zetének pontos felmérését, orvosi és szociológiai szempontból való érté­ kelését tekinti, s a következtetések alapján hatékony, gyakorlati intéz­ kedések foganatosítását várja. A társadalmi helyzet alapos ismerete a megelőző irányzat kibontakozását kell hogy elősegítse; a társadalmi-gaz­ dasági tényezők vizsgálatából kiindulva a korszerű orvostudomány szel­ lemében kell megállapítani és minél tudományosabban meghatározni a munkafolyamatot, messzemenően ésszerűsíteni az egészségvédelmet mint társadalmi intézményt. Winter orvosok és szociológusok bevonásával, a két tudomány módszereinek együttes alkalmazásával látja csak megold­ hatónak a kutatások kibontakoztatását. Felfogásában a makroszociológiai tényezők mellett főleg a csoportélet és a különböző szubkultúrák felé fordul a figyelem: hogyan hatnak ezek az egészségre és a betegségre.

Munkamódszerek megállapítása Még az orvosi szociológia tárgykörének meghatározásánál is nehe­ zebb kérdés munkamódszereinek megállapítása, orvosok és társadalom­ kutatók között a tényleges együttműködés valóra váltása. Ami a munka­ módszereket illeti, a vélemények itt is eltérőek. Vannak, akik a szociog­ ráfiai vizsgálatot és ankétot, mások a járványtani módszert, a szociálantropológia, a szociálpszichológia eljárásait ajánlják. A legtöbb híve ed­ dig a járványtani módszernek van. Ez az eljárás a szociális tényezők sze­ repét orvosi oldalról vizsgálja. Igyekszik egy adott betegség vagy tünet gyakoriságát szociológiai szempontok szerint kiválasztott társadalmi cso­ portokban megállapítani. Az adatok hitelességének ellenőrzésére kontroll­ csoportokat alkalmaz. A vizsgálatok egyrészt orvosi oldalról azt igyekez­ nek megállapítani, milyen gyakori egy-egy betegség, egy-egy tünet adott társadalmi csoportoknál, másrészt — a szociológia szempontjából — meg­ próbálják eldönteni, hogy egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tar­ tozás mennyire feltételezi az adott betegség gyakoriságát. A járványtani módszernek azonban számos buktatója van. A nehéz­ ségek már akkor jelentkeznek, amikor a kórképek besorolásának egysé­ ges szempontját akarjuk megállapítani. Az eltérő kórismék nemcsak a vizsgáló orvosok felkészültségének különbségéből adódnak. A betegségek — főleg a szociális összefüggéseket jelzők — sokszor nem eléggé körül­ határoltak. Vannak hosszú ideig tünetmentesen fejlődő betegségek, má­ sok súlyosságát pedig objektív módszerrel nehéz megállapítani. Nemegy­ szer az orvos csak a beteg panaszaiból tájékozódhat, azokat pedig lé­ nyegesen befolyásolja a tűrőképesség, a műveltség. Egyazon egyénnél egyidejűleg több kórfolyamat is jelen lehet, ez a tény a besoroláskor ne­ hézségeket okoz. A szűrővizsgálatok és a kórházi adatok eredményei sok esetben eltérőek, hiszen az egyik beteget például kórfolyamata kezdő szakaszában, a másikat pedig a már kialakult betegség idején látják. Messze vagyunk még attól, amit az orvosi szociológia egyik nyugatnémet híve, Pflanz joggal követel, hogy világviszonylatban egységes, tudomá­ nyos orvosi kórismék alapján soroljuk be a betegségeket. Az első, döntő lépés mégis megtörtént. Az Egészségügyi Világszervezet egységes kód­ rendszert ajánlott a betegségek besorolására. Ezt nálunk is bevezették.

Az orvosi tényanyag szociológiai fogalmakba és kategóriákba való beillesztése még nagyobb nehézségekkel jár. Társadalmi csoport, szub­ kultúra, érték, szokás, norma — olyan szociológiai fogalmak, melyeknek marxista meghatározása késik. A társadalmi rétegek megjelölésére az an­ golszász szerzők az úgynevezett brit cenzus ötös felosztását használják, más orvos-szociológusok a maguk kidolgozta felosztást. Ezek jelentős ré­ sze azonban tapasztalati jellegű. Elegendő megemlítenünk, hogy a Pflanz használta beosztásban a legfelső társadalmi csoporthoz az akadémikusok, magasrangú tisztviselők és tisztek tartoznának, a második csoporthoz ke­ reskedők, földbirtokosok, művezetők, középjövedelmű hivatalnokok. Úgy véljük, e besoroláshoz nem szükséges magyarázat. Elég csak annyit megjegyezni, hogy a „földbirtokos" meghatározás egyaránt vonat­ kozik a nagybirtokosra és a parasztra... A felmérésekben alkalmazott szociológiai szempontok néha nem mentesek a politikai elfogultságtól. Szembetűnő példa erre Pflanz különben igen tanulságos munkája. Több mint 10 000 nyugat-németországi lakos orvos-szociológiai vizsgálatának eredményeit közli. Külön csoportban tárgyalja a neurózisokat és abban is külön csoportot alkotnak a „keleti tartományokból kitelepítettek" ha­ sonló idegmegbetegedései. Háttérbe szorul a besoroláskor az olyan szo­ ciológiai tényezők szerepe, mint a munkafolyamat automatizálása, a fu­ tószalag-munka monoton jellege.

Mit mutatnak a vizsgálatok? Az orvos-szociológiai vizsgálatok a kora gyermekkortól a nyugdíjas korhatáron is túlmenően, minden életszakaszra kiterjednek — az egyik orvos-szociológus szellemes megjegyzése szerint — a „még nem szocia­ lizált egyéntől" a „már nem szocializált egyén" koráig. A társadalmi be­ hatások közül az első és legközvetlenebb a családé. Az anya gyenge tápláltsága koraszülést okozhat, fertőző betegségeit, krónikus ártalmait oly­ kor leszármazottjai sínylik meg. A szoptatási idő nemegyszer társadalmilag feltételezett. Falusi kör­ nyezetben a szükségesnél hosszabb, városiban — különösen dolgozó nők esetében — az elválasztás túl korai. Mindkét tényező kóros hatást gya­ korolhat a gyermek fejlődésére. Angolszász szerzők (Susser és Watson) figyelmeztetnek, hogy az „ipari társadalom"-ban már nem találkozunk durva táplálkozási hibákkal, de a városi lakosság egyes rétegeinél bi­ zonyos anyagcserezavarokat okozhat a D vitamin túladagolása. A családi légkör — a szülők veszekedése, civódása — az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok szerint gyakran a gyermekek neurózi­ sához vezet. Viszont ugyanezek a felmérések kimutatják, hogy a szülők elválása vagy egyikük halála aránylag kevésbé befolyásolja a gyermek lelki fejlődését. Az orvos-szociológiai kutatások új adatokkal gazdagították az úgy­ nevezett vegetatív megbetegedésekre vonatkozó ismereteinket. A nervista iskola, valamint a pszichoszomatikus irányzat kutatásaiból eddig is tud­ tuk, hogy a gyomorfekély, a bélhurut, az ekcéma, a Basedow-kór létre­ jöttében idegrendszeri tényezők (feszültség, túlterhelés) fontos szerepet játszanak. Az újabb kutatások ezen túlmenően bizonyították, hogy mind a gyomor-bélfekélyes vérzéseket, mind az átfúródásokat a legtöbb eset­ ben erős izgalom, stress-helyzet előzte meg.

A koronaér-megbetegedés létrejöttében a testmozgás hiánya, az ész­ szerűtlen táplálkozás, a dohányzás mellett ugyancsak az idegi-emocio­ nális tényezők szerepe bizonyult döntőnek. Az orvos-szociológiai kutatá­ sok jelzik a megbetegedés gyakoriságának növekedését dolgozó nőknél, s azt is kimutatják, hogy a miocardium infarctus előzményeiben is leg­ többször idegi túlterhelés, stress-állapot szerepel. Figyelemre méltó adatokat hoztak felszínre a vizsgálatok az üzemi neurózisokról. A megbetegedések száma világszerte emelkedik, átlagban az üzemi munkásság 3—5%-át érinti, de vannak olyan foglalkozási ágak, ahol ez az arányszám sokkal magasabb. Bálint és Murányi Magyarorszá­ gon végzett vizsgálatai különösen tanulságosak. Bizonyítják, hogy a be­ tegség kialakulását nem egymagában a monoton munka okozza, fontos szerepe van ebben az egyén idegi reaktivitásának is. Ezért pályaválasz­ táskor sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az alkalmassági vizsgála­ tokra. Sok olyan munkahely van, ahol nagy az idegi megterhelés, és még­ sem végeznek alkalmassági vizsgálatokat. A neurózis szülője számos eset­ ben a munkahelyen kialakuló zavart interperszonális kapcsolat, a faluról bekerült munkás beilleszkedésének nehézségei, a felelősségtől való fé­ lelem, a képességeket meghaladó feladat. Az átlagos életkor növekedésével a nyugdíjas kor orvos-szocioló­ giai kutatásainak különös a jelentősége. Al. Ciucă és Maria Sanda, a bukaresti geriátriai intézet kutatóinak nagyszámú vizsgálatából tudjuk, hogy a nyugdíjazás korhatára és a munkaképesség elvesztése nem mindig esik egybe. Például az első öt évben a nyugdíjasoknak csak 5,4%-a vesz­ tette cl munkaképességét. A munkától való megválás sajátos lelki választ szül: a társadalmi fölöslegesség érzését. Ez gyakran a családtól vagy a társadalmi környezettől való elszigetelődéshez vezet, súlyos neurózisok szülője lehet. Nagy irodalma van az ideg- és elmebetegségekkel, az orvos és beteg viszonyával foglalkozó kutatásoknak is. Világviszonylatban is fiatal tudományág az orvosi szociológia. Ná­ lunk most születik. Akár a szociálmedicina résztudománya, akár önálló szakterület lesz, az orvos azt várja kibontakozásától, hogy a társadalom­ kutatók és orvosok együttműködése gazdagítsa ismereteinket a beteg­ ségek társadalmi meghatározottságáról, az egészségügy társadalmi haté­ konyságáról, s ezzel segítse elő a gyakorlati munka javítását is. Hogy a. szociológia mit vár az együttműködéstől, azt a társadalomtudomány szak­ emberének kell elmondania. Spielmann József—Balássy

Közegészség

és

Péter

demográfia

A társadalom fejlődése és a közegészségügy alakulása az orvostudományban szükségessé tette a profilaxis, vagyis a betegség-megelőzés, a megelőző védekezés egyre szélesebb körű gyakorlását. A szocialista államokban az egészségvédelemnek ez az elve állampolitika.

Korunk orvosa immár nemcsak a beteg gyógyásza, hanem egyre inkább az egészséges emberé, a közösségé. Ma már magát az egészség fogalmát sem a beteg­ ség hiányaként értelmezik: korunkban az egészség fogalmába — az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint — beletartozik azoknak a körülményeknek a megteremtése is, amelyek lehetővé teszik az ember kedvező fizikai, pszichikai és társadalmi fejlődését. A z egészség megőrzését és gondozását biztosító feltételek lét­ rehozása gazdasági-társadalmi, művelődési és egészségügyi intézkedések sorát kö­ veteli meg. Ezek az intézkedések különben a profilaxis fogalmába is beletartoznak, hiszen szó sem lehet egészségvédelemről, ha a természeti és társadalmi környezet önmagában véve nem egészséges. A z embernek mint maximálisan bonyolult fejlettséget elért biológiai szerve­ zetnek azok a kapcsolatai, melyek révén alkalmazkodik környezetéhez, többoldalúak bármely szervezet külső viszonylatainál. A legkülönbözőbb — élelmezési, éghajlati, időjárási, geofizikai

és biológiai —

környezeti tényezők állandóan és együttesen, szorosan összefonódva hatnak az élő anyagra, beleértve az emberi szervezetet is. A z ember esetében azonban a fizikai, vegyi

és élettani tényezők

nemcsak

egymással

egybefonódva,

hanem

a

társadal­

miakkal együtt hatnak. Ezek különben az ember környezetének leglényegesebb ele­ mei. A z ember egyben biológiai és társadalmi entitás, tehát alkalmazkodásának

is két szorosan összetartozó

a környezethez

vonatkozása van.

társadalmi alkalmazkodás között szoros, de ugyanakkor rendkívül

való

A z élettani

és

bonyolult is a

kapcsolat. A társadalmi és biológiai tényezők viszonya a közösség egészségügyi tének és a népesség alakulásának változatos képét teremti meg, amit a lakosság

helyze­

elsősorban

struktúrájára és alakulására vonatkozó demográfiai mutatószámok fe­

jeznek ki. Ezek közül a fontosabbak: születési

arányszám

(a születettek száma 1000

lakoshoz viszonyítva), általános

halandóság

sok száma), gyermekhalandóság

(az első életévben bekövetkező elhalálozások száma

száz

élveszületéshez

(az 1000 lakoshoz viszonyított

viszonyítva), természetes

népszaporulat

(az

halálozá­

élveszületések

halálozások száma közötti különbség évente, 1000 lakoshoz viszonyítva), a átlagéletkora

(átlagosan hány évet él meg a lakosság, feltételezve,

és

lakosság

hogy az életkor

szerinti halandóság ugyanaz marad, mint abban az évben vagy években, amikor a számításokat végezték). Hazánkban a népesség alakulásának és az egészségügyi adatai a következők (Anuarul

Statistic

al Republicii

Socialiste

helyzet

fejlődésének

Románia,

1968. és

az Egészségügyi Minisztérium adatai alapján):

Év

Lakosság ezerben

Születések

Általános halandóság

Természetes szaporulat

Gyermek­ halandóság 1000 é l v e ­ születettre

10,4 8,3 12,9 7,4 6,1 18,1

17,9 14,2 6,9 5,5 4,6 4,6

1000 l a k o s r a 1938 1948 1958 1962 1966 1967

15 601 15 893 18 056 18 813 19 103 19 287

29,5 23,9 21,6 15,7 14,3 27,4

19,1 15,6 8,7 8,3 8,2 9,3

A születési arányszám az elmúlt mintegy harminc évben folyamatosan csök­ kent; e csökkenés különösen feltűnővé vált az 1957—1958-as évektől kezdve, a terhességmegszakitásra vonatkozó korlátozások megszüntetésének természetes követ­ kezményeként. A terhességmegszakítások száma különben 1965-ben 1 115 000-re emelkedett. Ilyen körülmények között az élveszületések száma 1966-ban már csak 273 000 volt, azaz 14,3 ezrelék. Ezzel Románia az utolsó helyre szorult Európában az élveszületések számaránya tekintetében. A z általános halandósággal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Romániában alig e század derekától csökkent jelentősebb mértékben, holott Európa legtöbb országá­ ban a múlt század második felétől, egyes államokban pedig már a múlt század első felétől csökkenő irányzatot mutatott. 1948-tól kezdve a halandóság gyors ütemben csökken a társadalmi-gazdasági és művelődési-egészségügyi helyzet javulása nyo­ mán, s rövid idő alatt európai viszonylatban a legmagasabb szintekről a legalacsonyabbakra zuhan. A mai egészségügyi körülmények között az elhalálozások fő okai (sorrend­ ben): a szív- és érrendszeri megbetegedések, a légüti megbetegedések, a rosszindu­ latú daganatok (rák), tehát az idősebb életkorokra jellemző megbetegedések. Sok betegséget, mely régebben elsősorban a fiatalabb korosztályokból szedte áldozatait, mint a malária, a diftéria, a gyermekbénulás, a tetanusz, a visszatérő láz, a kiütétes tífusz, a hastífusz, a veszettség, kiirtottak vagy pedig a minimálisra csökkentet­ ték az esetek számát. A gyermekhalandóság az általános halandósághoz hasonlóan alakult. 1938-ban még minden száz élveszületettből közel 18 gyermek halt meg egy éves kora előtt. A X I X . század elejétől nem öltött ilyen méreteket a gyermekhalandóság például Norvégiában, Hollandiában, Dániában, Svédországban és más országokban. A z egy év alatti gyermekek elhalálozásának száma nálunk csak 1948 után kezdett rohamo­ san zuhanni, és húsz év alatt lényegében egyharmadára esett. A gyermekhalandóság ilyen arányú csökkenése a társadalmi és gazdasági élet­ körülmények javulása mellett az egészségügyi tevékenységnek is tulajdonítható. Elég felhívni rá a figyelmet, hogy a hivatalos adatok szerint 1938-ban mindössze 10 047 gyermek, vagyis az összes romániai élveszületettek 2,2 százaléka született egészségügyi intézményekben, egészségügyi személyzet felügyelete mellett. S ami még megdöbbentőbb, a 10 047 gyermekből is mindössze 271 falun, a többi városon. Ez is magyarázza az oly magas gyermekhalandóságot a múltban: vagyis a rendkí­ vüli anyagi nehézségek és az alacsony művelődési-egészségügyi színvonal. Minden­ nek része volt abban, hogy a várandós anyák orvosi-egészségügyi segédlet nélkül szüljék meg gyermekeiket. Ezzel szemben 1967-ben 461 473 gyermek, vagyis az élveszületettek 87,4 száza­ léka született egészségügyi intézményekben, mégpedig 294 141 falun, és 167 332 pedig városon. A természetes népszaporulat — mely egyike a lakosság helyzetét és fejlődési távlatait meghatározó legfontosabb tényezőknek — pozitív értelemben befolyásol­ ható a születési arányszám növelésével és a halandóság csökkenésével. Hazánkban a természetes népszaporulat, miután egy ideig viszonylag kedvező határok között mozgott, 1957—1958-tól kezdve egyre csökkent, s 1966-ban elérte a 6,1 ezreléket. A természetes népszaporulat mutatószáma jóval alacsonyabbá vált, mint más európai országokban, például Spanyolországban 12,3, Jugoszláviában 12,2, Portugáliában 11,4, Hollandiában 11,1, Lengyelországban 9,4, Olaszországban 9,4 ezrelék voll.

Ezzel egyidejűleg megbomlott a lakosság életkorok szerinti összetételének egyensúlya. 1966-ban az ország lakosságának 21 százalékát tették ki a 14 év alatti gyermekek, 62 százalékát a felnőttek (15 és 59 év között) és 13 százalékát az öre­ gek (a 60 éven felüliek). Ez az életkorok szerinti megoszlás statisztikusan nézve egészségesnek tekinthető. Ha egy ország lakosságának egynegyede gyermek, ez a termelőerők megfelelő utánpótlását biztosítja, a 15 százalék alatti idős lakosság el­ tartása pedig nem jelent különösebb terhet a társadalomnak. Ha azonban hosszabb időre visszatekintve elemezzük a lakosság életkori csoportok szerinti összetételét, fel kell figyelnünk rá, hogy a század elejétől csaknem felére csökkent a gyermekek arányszáma (1899-ben a lakosság 40 százalékát tette ki), az öregek arányszáma pe­ dig több mint kétszeresére növekedett (1899-ben a lakosságnak mindössze 5 száza­ léka tartozott ebbe az életkori csoportba). Ha pedig távlatilag vizsgáljuk a lakosság életkori csoportok szerinti összeté­ telét, feltételezve, hogy a születési arányszám az 1966-os csökkent szinten marad, 2000-re a gyermekek száma a lakosságnak még a 20 százalékát sem tenné ki, az öregeké pedig 20 százalék fölé emelkedne, ami viszont már egy elöregedett lakosság összetétele, A születési arányszám növelése végett a párt és az állam intézkedései gátat vetettek ugyan e folyamatnak, de emellett még egész sereg probléma vár megnyug­ tató, körültekintő megoldásra. A z például, hogy 1967-ben és 1968-ban sokkal több gyermek született, mint annakelőtte, megköveteli a gyermekek számára létesített egészségügyi és népjóléti intézmények, valamint az oktatási intézetek befogadóké­ pességének növelését. A halandóság és a születési arányszám dinamikája, különösképpen az általá­ nos és gyermekhalandóság csökkenése, kedvezően tükröződik a lakosság átlagélet­ korának növekedésében. A második világháború előtt, 1932-ben, 42 év volt a lakosság átlagéletkora ha­ zánkban, annyi tehát, amennyi körülbelül 100 évvel azelőtt Norvégiában, Dániában ós Svédországban (1932 körül Svédországban 63 év volt a férfiak, és 65 év a nők, Norvégiában és Dániában pedig 62 év a férfiak és 63 év a nők átlagéletkora). Igaz viszont, hogy ugyanakkor Indiában például az általános nyomor következménye­ képpen alig 26 évet ért el az átlagéletkor.

* A z egészségvédelem és -gondozás a modern társadalmi fejlődésben olyan ú j problémákhoz kapcsolódik, mint a halandóságra és a magas életkorra vonatkozó demográfiai mutatószámok profiljának megváltozása, a népes helységek, a városia­ sodás, az iparosítás rohamos fejlődésére vonatkozó ú j egészségügyi követelmények, a közösségek alkalmazkodása az ú j élet- és munkakörülményekhez. Hasonlóképpen felmerül a radioaktivitás növekedésének lehetősége a radioaktív anyagok széles körű használata nyomán, a környezet megfertőződése rovar- és gyomirtószerekkel, műtrágya- és detergens-maradékokkal, az iparban újonnan felhasznált anyag ma­ radványaival. Mindez együtt a jelenségeknek és körülményeknek olyan komplexuma, mely hatással lehet a lakosság egészségi állapotára, és nincs kizárva az a lehetőség, hogy befolyásolja a jövő nemzedékek egészségét is. Ezért mindennek megfelelő visszhangra kell találnia a megelőző orvostudomány gyakorlatában. A megelőzéssel kapcsolatos pártútmutatás szelleme szerint az orvos nem sza­ kadhat el azoktól az erőfeszítésektől, amelyeknek célja kedvező életszínvonalat és munkakörülményeket teremteni a lakosság számára, hiszen ez nélkülözhetetlen fel­ tétele az egészségvédelemnek.

A z orvos, bármennyire fejlett eszközökkel rendelkeznék is a betegségek ko­ rai felismeréséhez és kezeléséhez, nem fejthet ki eredményes megelőző tevékenysé­ get, ha a környezetben fennmarad a megbetegedés lehetősége. Hazánkban az orvostudomány nemcsak az ember és a közösség élettani, fizio­ lógiai és kórtani problémáival foglalkozik, hanem egyre inkább elmélyed a lakos­ ság társadalmi fejlődésének problémakörében, ami lehetővé teszi a profilaxis széles körű gyakorlását. A szocialista társadalom építésének és kiteljesítésének szakaszában, a tudo­ mányos-műszaki forradalom korában az orvostudomány egyre inkább közvetlen termelőerővé válik. A közegészségvédelemben betöltött szerepénél fogva mindin­ kább fontos gazdasági tényező, mely az egészség megőrzésével kedvezően befolyá­ solja a termelés, valamint a munka termelékenységének alakulását, s így nagyban elősegíti, hogy a szocialista társadalom biztosítsa minden tagja számára a jólétet és a sokoldalú fejlődést. STRAUS

Korszerű

HUGO

szülészet

Országunk lakossága természetes szaporulatának, valamint születési arányá­ nak biztosítása lényeges mértékben függ a szülészeti tevékenységet kifejtő egészség­ ügyi dolgozók (szülészorvosok, szülész-asszisztensnők, bábák) szakmai felkészültsé­ gétől, odaadásától, valamint országunk szülészeti hálózatának (poliklinikai szakren­ delések, kórházi osztályok, falusi szülőotthonok) kiépítésétől. Hazánkban jelenleg 1360 szülész-szakorvos és 9111 szülész-asszisztensnő, illetve bába működik. A szülészet az orvostudomány legősibb ága; kezdetét az emberiség bölcsőjénél kell keresnünk. A szülészeti tevékenység eszményi célja, hogy művelői minden megfogamzott terhesség kihordását lehetővé tegyék, és minden szülést úgy vezes­ senek és irányítsanak, hogy a szüléssel kapcsolatosan egyetlen anya se veszítse életét, s ugyanakkor minden magzat élve jöjjön a világra. Ha ez megvalósítható volna, a szülészet méltán megérdemelné, hogy a franciák nyomán művészetnek (l'art de l'accouchement) neveztessék. Egy vonatkozásban a szülészorvosi tevékeny­ ség merőben különbözik a többi orvosi szakmától: egyszerre két életért küzd és vállal felelősséget. A valóságban az említett cél szinte utópisztikus, mert a vilá­ gon mindenütt a terhességek jelentős száma ismert és ismeretlen okok folytán meg­ szakad, s a szülés következtében anyák veszítik életüket, és magzatok halnak el. Demográfiai

vonatkozások

A szülészeti tevékenység demográfiai vonalon azt jelenti, hogy küzd a termé­ szetes szaporulatot kedvezőtlen, negatív irányban befolyásoló tényezők: 1. a meddő­ ség, 2. a terhesség időelőtti megszakadása (vetélés, koraszülés), 3. szüléssel kap­ csolatos anyai és magzati elhalálozás ellen. A kérdés sokrétű természeténél fogva a szülészetnek néhány, a nem szakembert is érdeklő demográfiai vonatkozását óhaj­ tom ismertetni.

A meddő házasság (a nő kétévi házasélet után sem esik teherbe) demográfiai jelentősége abból adódik, hogy a házasságok 10—15%-ában az asszony nem szül gyermeket. A nőorvos, aki a gyermektelenség okait kutatja a nő és a férfi (!) szer­ vezetében, majd eredményes kezelést alkalmaz, a legnemesebb orvosi feladatot tel­ jesíti s a népszaporodás fellenditéséhez járul hozzá. A terhesség időelőtti berveszteséggel jár.

megszakadása

vetélés vagy koraszülés révén jelentős e m ­

A vetélés (abortusz), vagyis a terhesség megszakadása az első hat hónapon belül, akár önmagától megy végbe, akár orvos végzi engedély alapján, vagy bű­ nös személy hajtja azt végre, nemcsak az egyént károsíthatja, hanem az utódok megszületésének is gátat vet. Jelentékeny demográfiai veszteséget okoz a koraszülés, vagyis a terhesség megszakadása a V I I — V I I I . hónapban. A koraszülések gyakorisága világszerte emel­ kedést mutat. Hazánkban a terhességek 10—15%-a végződik koraszüléssel. A 2500 grammnál kisebb testsúllyal világra jött koraszülöttek 50%-a halva születik, az élveszületettek 80%-a a szülést követő 7 napon, egyharmada egy éven belül elhal. De a koraszülés nemcsak az újszülött-halálozás szintjét rontja, hanem ugyan­ akkor népgazdasági vonatkozásban tetemes költségekkel is jár a koraszülöttek kor­ szerű ápolása. Továbbá jelentős az a munkából vagy a családi környezetből való kiesés, ami a koraszülő anyák intézeti ápolásából következik. Nehézséget okoz a koraszülő anyáknak sokszor hetekig való intézeti elhelyezése az amúgy is túlzsú­ folt szülészeti osztályokon. A koraszülöttek utóvizsgálatával foglalkozó közleményekből kiderül, hogy a koraszülöttek között sokszor több a fejlődési rendellenesség, idegrendszeri és szel­ lemi fejlődésben való visszamaradottság. E tény nem jogosít fel bennünket arra, hogy a koraszülöttekért tett erőfeszítéseinket kilátástalannak minősítsük. Mind az orvosetika, mind a törvényes rendelkezések szellemében a koraszülöttek életgyen­ gesége, kiszolgáltatottsága, a maradandó károsodások veszélye még odaadóbb tö­ rődésre és gondozásra kell hogy buzdítson bennünket. Ezért a koraszülöttség elleni küzdelem (a koraszülés okainak kutatása és ki­ iktatása, a koraszülések korszerű vezetése, a koraszülöttgondozás tökéletesítése, koraszülött-osztályok létesítése) a modern szülészet egyik legidőszerűbb problé­ mája és a gyermekhalandóság csökkentésének is döntő fontosságú követelménye. A szülészeti tevékenység végső célja: lehetővé tenni, hogy a szülő nő egészsé­ ges újszülöttet hozzon a világra saját egészségének károsodása nélkül. Sajnálatos és szomorú tény, hogy a szüléssel kapcsolatosan az anya életét veszítheti, aminél nincsen tragikusabb esemény a család életében. De az anyai halálozás társadalmi jelentőségű is, hiszen a népesség szaporodását fenntartó személy elvesztéséről van szó. A z anyai halálozás a múltban világszerte magas arányszámot mutatott, de a szülésvezetési eljárások tökéletesedésével gyakorisága mindinkább csökkent. Beszé­ des számok idézhetők a baseli szülészeti klinika adataiból, ahol 1869 és 1902 között az anyai halálozás 9 ezreléket tett ki, de 1938 és 1943 között már 1,8 ezrelékre, majd 1954—1957-ben 0,2 ezrelékre csökkent. A z ENSZ kiadásában megjelent Demo­ graphic Yearbook adatai szerint a szüléssel kapcsolatos anyai halálozás Európában 1958-ban 0,5 ezrelék (Svédország) és 2,9 ezrelék (Portugália) között ingadozott. Mindenesetre az anyai halálozás fokmérője egy ország szülészeti ellátása szín­ vonalának. A z anyai halálozás okait elkerülhető és elkerülhetetlen okokra szokás osztani. Ezelőtt 30 évvel a szüléssel kapcsolatos anyai halálokok közül a leggyako­ ribb volt a gyermekágyi láz, ezt követte az elvérzés, majd a terhességi toxikózis.

A z antibiotikumok bevezetése a gyógyászatban (1940) megváltoztatta a sorrendet: csökkent a gyermekágyi láz miatt elhalt anyák száma, és első helyre került a ter­ hességi toxikózis. Jelentős haladás észlelhető az elvérzés okozta halálozás leküzdé­ sében a vérátömlesztés megszervezésével, ami hazánkban mintaszerűnek mondható. Egészségügyi repülőszolgálatunk a legrövidebb időn belül eljuttatja az életmentő vért oda, ahol arra szükség van. A z anyai halálozást nemcsak a kizárólagosan orvosi vagy szülészeti intézkedé­ sek (a terhesgondozás kiépítése, a szülések kórházakban való lebonyolítása, a ter­ hességi és fizetéses szülési szabadság meghoszabbitása), hanem számos nem orvost természetű tényező is befolyásolja. Ilyenek: a lakosság életszínvonala, foglalkozásés munkaviszonyok, szabad idő és pihenés, közlekedési és szállítási viszonyok, a terhesgondozási és kórházi hálózat kiépítése, szociális körülmények, időjárás és év­ szak. Jellemző az a tény, hogy Svédországban és Svájcban. Európa e két legmaga­ sabb életszínvonalú országában az anyai halálozás a legalacsonyabb. Hazánkban az anyavédelem tökéletesítésének és a szülészeti hálózat fokozatos fejlesztésének tulajdonítható, hogy az 1938-ban 4,6 ezreléket kitevő anyai halálozás 1968-ban 0,9 ezrelékre csökkent, vagyis jelenleg ötször kevesebb anya hal meg a szüléssel kapcsolatosan, mint 30 évvel ezelőtt. De a szülés során nemcsak az anya, hanem a magzat is károsodhat, sőt el is halhat. Ily módon kárba vész a 9 hónapon át hordott terhesség és a fájdalmas szülés minden megviseltetése. A magzati halál bekövetkezhet a méhen belül még a szülés megindulása előtt (halvaszületés), a szülés alatt vagy után. A szülés körüli magzati halálozás (perinatalis mortalitás) az Egészségügyi Világszervezet megjelö­ lése szerint a terhesség 28. hete és a szülés után 7 napon belül elhalt magzatok arányszámát jelenti. Bár e szám csak 2—3%-ot tesz ki, demográfiai szempontból j e ­ lentékeny emberanyagveszteséget okoz. Megelőző

és gyógyító

szemlélet

A modern szülészet a népességszaporulat kedvező alakulásához egyrészt a megelőző (preventív), másrészt a gyógyító (kurativ) szemlélet bevezetésével és a gyakorlatban való alkalmazásával járul hozzá. A megelőző szülészet feladata jó előre olyan gondozásba venni a leendő anyá­ kat, hogy azok ne kerüljenek életveszélybe a szaporodással kapcsolatban. A szü­ lészeti megelőzés már a gyermekkorban (pregravid védelem) elkezdődik. Ennek során a serdülő leány életmódját, táplálkozását, testi és lelki felépítését úgy irá­ nyítjuk, hogy belőle anyaságra alkalmas egyén fejlődjék. Még hatékonyabban érvényesül a megelőzés szerepe a szülést megelőző (antenatalis) időszakban, az úgynevezett terhesvédelem keretében. Ez azt jelenti, hogy minden nőt már a teherbeesés után az első 3 hónapban megvizsgálunk, és ter­ hessége idején rendszeres ellenőrzés alatt tartunk. Ily módon lehetőség adódik mindazoknak a betegségeknek (szív-, vese-, tüdőbaj), rendellenességeknek felfede­ zésére ős kezelésére, amelyek egyrészt veszélyeztetik az anya egészségét vagy a ter­ hesség kihordását, másrészt a szülés folyamán az anya vagy a magzat, esetleg mindkettő életét fenyegető szövődményeket okozhatnak. A gyakorlat bebizonyította, hogy a terhesek rendszeres ellenőrzése óta kevesebb asszony pusztul el terhességi és szülési rendellenességek következtében. Egy 1961-ből származó német statisztikai adat szerint 20 000 szülés kapcsán elhalt 30 anya közül tíznek életét a megfelelő terhesgondozással, tíznek pedig helyes szülésvezetéssel meg lehetett volna menteni, 10 esetben viszont az anya halála elkerülhetetlen volt.

A terhesgondozás jelentősége a magzati veszteségek csökkentésében is meg­ mutatkozik. A perinatalis magzati mortalitás kétszer nagyobb azoknak az asszo­ nyoknak az esetében, akik nem részesültek szakorvosi ellenőrzésben terhességük folyamán. Nem kis jelentőségű a védelemnek az a része, amely a terhességi tanácsadás során a terhes nő élet- és munkakörülményeit tanulmányozza, és főleg a táplálko­ zására vonatkozó fontos útmutatásokkal látja el. Számos esetben látjuk, hogy a helytelen táplálkozás elősegítette terhességi toxikózis életveszélyes tünetei — terhes­ ségi vizenyő, vesebaj, magas vérnyomás — megfelelő étrendi szabályokkal (só- és zsírszegény, mérsékelt fehérjetartalmú, szénhidrátdús, vitaminban gazdag táplál­ kozás) megelőzhetők. A terhességvédelem fontos feladata a leendő szülő nők osztályozása és kivá­ logatása abból a szempontból, hogy kik várhatják be a szülés megindulását laká­ sukon, és kiket kell 2—3 héttel megelőzőleg beutalni a kórház szülészeti osztályára, hogy az előrelátható szövődményeket meg lehessen előzni. A gyógyító szülészet demográfiai jelentősége abban foglalható össze, hogy művelői mind tökéletesebb módszereket keresnek és alkalmaznak, hogy a szülésen az anyákat épségben átsegítsék, és egészséges újszülöttek világrajövetelét biztosít­ sák, s így csökkentsék a szüléssel kapcsolatos anyai és magzati veszteséget. A X X . században a gyógyító szülészet anyai és magzati eredményeinek ör­ vendetes javulásához a technika fejlődése is hozzájárult. A szülés végbemenetele során nemegyszer adódnak helyzetek, amikor órákon, sőt perceken múlik az anya vagy a magzat élete. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a telefon, a gép­ kocsi és a repülőgép bevezetése az életmentő segélynyújtás megvalósításában mi­ lyen fontos szerepet tölt be. Ha a szülés nem halad, a jelenkori szülészet két műtéti beavatkozáshoz folyamodik: az egyik a fogóműtét, a másik a császármetszés. Császármetszés

és

dilemma

A fogóműtét három és fél évszázad óta világszerte használatos a fejvégű fek­ vésben elhelyezkedett magzat kihúzására a szülőfájások erőtlensége esetén. Régeb­ ben gyakrabban alkalmazták, mint ma, midőn a szülés gyógyszeres irányításában jelentős haladás mutatkozik. Több évszázados hegemóniáját ingatta meg az 1954ben bevezetett szívófogó, amely kíméletesebbnek bizonyul. A jelenkorban a szülészet anya- és magzatvédelmi számottevő eredményei a legidőszerűbb és leggyakrabban végzett heroikus szülészeti műtétnek, a császár­ metszésnek köszönhetők. E sebészeti beavatkozással sokkal több anyát és magzatot menthetünk meg, mint évtizedekkel ezelőtt. A szülésnek mintegy 3—5%-át csá­ szármetszéssel vezetik le. A Numa Pompilius római király hozta törvény, a „lex regia" szellemében, ha a terhes nő a szülés előtt vagy alatt meghal, testéből „ki kell metszeni a mag­ zatot". E törvényt később, midőn a római királyokat császárok váltották fel, lex regia helyett lex caesareának nevezték. Innen származik a császármetszés (sectio caesarea) elnevezés. A szülészet történeti fejlődése folyamán a szüléssel kapcsolatosan nemegy­ szer került ellentétbe az anya és a magzat érdeke, s a szülészeknek dönteniük kellett afelől, hogy az anya vagy a magzat életét mentsék-e meg. Amikor VIII. Henrik angol királyt, harmadik feleségének elhúzódó szülése során orvosa felvilágosította, hogy választania kell az anya vagy a magzat élete között, a király így válaszolt:

„Mentsétek meg gyermekemet, mert más asszonyt könnyen fogok találni." Ezzel szemben Napóleon, felesége, Mária Lujza szülésekor, a szülést vezető Dubois-nak azt mondta: „Ne gondoljon másra, csak az anyára." De nem szükséges koronás lök feleségeinek szüléseire hivatkozni, mert a keserves válaszút évszázadokon át, a X I X - i k század végéig világszerte felmerült. Ha ezen időszak előtt egy szülési szövődmény miatt végzett császármetszés meg is mentette a magzatot, a beavat­ kozás csaknem minden esetben az anya halálával járt. Bécsben 1877-ig nem sikerült császármetszés után asszonyt életben tartani. Magyarországon első ízben 1890-ben maradt életben gyermekével együtt egy császármetszéssel szült anya. Vagyis volt egy idő, amikor a császármetszés csaknem mindig az anya életének feláldozását jelentette a magzat érdekében. Máskor, ha a szülés elakadt, az anya érdekében feláldozták a magzatot és az anya méhéből úgynevezett daraboló műtéttel tá­ volították el. A császármetszés gyógyulási eredményeinek megjavításához döntő módon já­ rult hozzá a műtéttel kapcsolatos fertőzés veszélyét csökkentő szülészeti (Semmel­ weis, 1847) és sebészeti (Lister 1867) csíramentesség (asepsis) bevezetése, valamint a méhseb elvarrására szolgáló eljárás kidolgozása (Kehrer, Sänger 1882). Ily módon a császármetszés mint a sebészeti gondolat fokozatos térhódítása századunk szülé­ szetében forradalmi változást idézett elő. Hosszú időn át csupán szűk medence miatt folyamodtak e megoldáshoz. Ezzel szemben ma alig van szülési szövőd­ mény akár az anya, akár a magzat esetében, amely miatt ne végeznének császár­ metszést. Természetesen e tekintetben is voltak túlkapások, mint az a javaslat, hogy minden szülést császármetszés útján oldjunk meg (Max Hirsch, 1928). E szél­ sőséges álláspontot számos tekintélyes szakember a császármetszéssel kapcsolatos, az akkor még mindig magasnak tekinthető (5—7%-os) anyai halálozásra való te­ kintettel utasította vissza. Mivel a múltban a császármetszés veszélyességét elsősorban a fertőzés idézte elő, az antibiotikumok bevezetése érthető módon a szülészetben is meghozta a ked­ vező fordulatot és a műtéttel kapcsolatos fertőzéses szövődmények (hashártyagyul­ ladás, vérmérgezés) ellen hatva, a császármetszés anyai kockázatát a minimálisra csökkentette. Korunkban a császármetszés kérdése szinte naponta felvetődik a szülő nő ágya mellett. A z anya és a magzat életéért felelős orvosnak döntenie kell, hogy élő anya és élő újszülött érdekében a szülést a természetes szülőutakon vagy császármetszés­ sel oldja meg. De nemegyszer maga a kimerült, elcsigázott hogy végezzen nála császármetszést, dalmakat. A

szülészorvos,

vajúdó kéri

orvosát,

mert nem képes tovább tűrni a szülési

bármennyire is

együtt

érez

fáj­

a vajúdóval, emberbaráti

szempontok alapján nem tehet eleget a kérésnek, és a császármetszést csak akkor végezheti el, ha jól meghatározott feltételek mellett az anya vagy a magzat életét csak e műtéti beavatkozással mentheti meg. Mivel adott esetben a császármetszés az anya és a magzat szempontjából jobb eredménnyel bíztat és jár, mint a hüvelyi ; szülés, a műtéti beavatkozás a népszaporodás biztosításának nagy jelentőségű köze. Nem hallgatható el azonban, hogy ma sem veszélytelen végzése • esetén,

pontos

javallatok alapján

történik

a szülés gyors befejezésének

(szűkmedence,

szükségessége

esz­

beavatkozás, s ezért

útban

tapadó

lepény,

az anya vagy a magzat vagy

mindkettő érdekében). A

császármetszés

élő

anyán, élő

magzat világrahozataláért

történik.

Kivéte­

lesen a császármetszés haldokló vagy éppen elhalt nőn is elvégezhető a magzatért.

mert az anya halálának bekövetkezte után, 5—10 percen belül a magzat élete még: megmenthető. A szülészeti tevékenység sok tapasztalatot, türelmet, odaadást igényel miivelőitől. Munkásságuk fenséges élménye, az élet örök újjászületésében való cselek­ vő részvétel: semmi mással össze nem hasonlítható. BORBÁTH

Orvosi

pszichológia

és

ANDOR

etika

Az 1968—1969-es tanévben az Oktatásügyi Minisztérium fakultatív tantárgyként bevezette az orvosi pszichológia és etika tanítását mindhárom orvosi kar (általános orvosi, gyermekgyógyászati és fogászati) IV. év­ folyamán. Évtizedek óta hiányolt tantárgy volt ez az orvosképzésben, amit az is bizonyít, hogy bár látogatási kötelezettség nélküliek az előadások, mégis igen nagy az érdeklődés a hallgatók körében, és csaknem teljes létszámmal vesznek részt szinte minden előadáson. A tantárgy féléves, és heti két órában adják elő. Előre megszabott tanmenetet egyelőre nem adott ki a minisztérium, ezzel mintegy az előadókra bízta a tananyag összeállítását. Ez bizonyos előnyt biztosított számukra, mert legjobb belá­ tásuk szerint készíthették el a tantervet, de nehézséget is jelentett az anyag összeállítása, mert az előadóknak nem volt megfelelő tapasztalatuk, s hiányoztak az idevágó szakkönyvek. A hazánkban megjelent pszicholó­ giai munkák nagy segítséget jelentettek ugyan, az orvosi pszichológia sa­ játos anyagát azonban egészében nem tárgyalják. A marosvásárhelyi elmeklinikán Csíky Kálmán professzor kezdemé­ nyezésére a gyermekpszichiátria keretében évek óta előadtunk egy szűk­ reszabott, a gyakorló gyermekgyógyász számára nélkülözhetetlen gyer­ mekorvosi lélektant. Már az így szerzett tapasztalatok alapján is láttuk, hogy az orvosi lélektan feltétlenül szükséges az orvosképzésben, és erre vonatkozóan javaslatainkat eljuttattuk a minisztériumba. Nélkülöztük és nélkülözzük még ma is a jó szakkönyveket. Bár az orvosi pszichológiát a világ számos egyetemén tanítják, mégis kevés a használható, főként az orvosi szempontoknak (elsősorban a gyakorló orvos szempontjainak) megfelelő szakmunka. A mi anyagunk összeállításában a hazánkban megjelent pszichológiai munkákon kívül a külföldi irodalom alábbi művei voltak nagy segítségünkre: Oulés: La psychologie médicale; Kretschmel Mediziniche Psychologie; Böszörményi—Moussong—Kovács:

Orvosi pszichológia; Hárdi: Apoláslélektan; chológia alapjairól.

Gegesi Kiss: A klinikai pszi­

Az anyag újdonsága miatt és a kellő módszertani tapasztalat hiányá­ ban természetesen sok nehézséggel kellett az előadóknak megbirkózniuk, de a „menet közben" szerzett újabb ismeretek és tapasztalatok egyre ja­ vították munkánkat, és hisszük, hogy a következő félév anyagának előadása már gördülékenyebb, összefüggőbb és átfogóbb, a gyakorló orvos szem-

pontjainak még megfelelőbb lesz. E nehézségekkel kapcsolatosan azonnal felvetődik a kérdés, miért nem bízzák az anyag előadását megfelelő pszichológus szakemberre. A válasz erre természetszerűen adódik. Azért nem, mert igaz ugyan, hogy a pszichológus jártasabb a lélektan probléma­ körében, de a sajátos orvosi lélektani szempontokat mégiscsak az orvos ismeri jobban, és éppen az ő feladata alkalmazni a lélektan nyújtotta le­ hetőségeket az orvosi gyakorlatban. Amiről

az orvos nem feledkezhet

meg

Az anyag összeállításakor azt a célt tűztük magunk elé, hogy olyan lélektant adjunk elő, amelynek alapja és felhasználási területe is a min­ dennapos orvosi gyakorlat. Meg kell tanítanunk a leendő orvosokat arra, hogy nemcsak a betegséget, hanem a beteg embert kell gyógyítaniuk, és hogy erről a sarkalatos tételről soha, semmilyen körülmények között ne feledkezzenek meg. Meg akarjuk tanítani őket arra, amit minden tantárgy keretében hallanak, de talán éppen az anyag zsúfoltsága miatt nem eléggé hangsúlyozottan, hogy az orvos legfőbb kötelessége nem csupán a beteg­ ség gyógyítása, hanem mindennemű emberi szenvedés és fájdalom meg­ szüntetése, de legalábbis enyhítése. És talán itt tesz szert a legnagyobb jelentőségre az orvosi pszicholó­ gia és az orvosi etika, mert hasonlóan más tudományokhoz, az orvostudo­ mány is egyre inkább szakosodik szervek, szervrendszerek, élettani vagy kórélettani folyamatok szerint, s e nagy specializálódásban egyre élesebb megvilágításba kerül a betegség, mindinkább elmosódik a „beteg ember" körvonala. Ma már nem azt tanítjuk, hogy az ember testből és lélekből áll, de az orvos nem feledkezhet meg arról, hogy „lélekből" is áll, még ha ezt a lelket nem is isten lehelte bele. Ez tehát a cél, amit elérni akarunk, s ennek eszköze az orvosi lélektan. De mi is az orvosi lélektan? A pszichológia egyik ága. Tehát egy rész-tudomány, amely az ember lelki működéseit orvosbiológiai alapokra helyezi, s az ember és társadalom viszonylatában értelmezi. Mivel pedig a lelki jelenségek az agyvelő működésén alapszanak, így természetesen egyik feltételét éppen a pszichés jelenségek idegélettani alapjai alkotják. Eredmé­ nyeit és módszereit felhasználjuk az orvosi gyakorlatban, ezért alkal­ mazott lélektan is. Igen laza megfogalmazásban a beteg ember lelki je­ lenségeivel foglalkozó tudománynak nevezhetnők. A valóságban keretei messze túlterjednek a beteg ember lelki jelenségeinek tanulmányozásán. Az orvosi lélektan szoros kapcsolatban áll a pszichológia több ágával, így a társadalom-, fejlődés-, nevelés- és gyermeklélektannal. Szoros kapcso­ latban áll az orvostudomány minden ágával, ezen keresztül a biológiai tu­ dományokkal és még messzebbmenően a természettudományokkal is. Mint tudomány nem régi keletű. A tudományos lélektan fejlődése hozza létre a X I X . század közepén. Az első orvosi pszichológiát Lotze je­ lenteti meg Berlinben 1852-ben, majd 1874-ben Wundt kísérli meg — si­ kerrel — élettani alapok felől megközelíteni a lelki jelenségeket. Termé­ szetesen e tudományág keretein belül is jelentek meg idealista és metafi­ zikus jellegű irányzatok, amelyeknek ma is vannak képviselői. Tudo­ mányos továbbfejlődése a természettudományok fejlődésének függvénye volt, kapcsolata a filozófiával pedig a legrégibb, úgyszólván a filozófia ke-

letkezésével egyidejű. Ismeretes, hogy az általános lélektan a bölcselet­ ről szakadt le, és vált önálló tudománnya. Ahhoz, hogy a lélektan szolgáltatta adatokat, alkalmazási lehetősé­ geket a leendő orvosok a mindennapok orvosi gyakorlatában felhasznál­ ják, elsősorban az egészséges ember lelki működéseit és a leírásukhoz: szükséges terminológiát kell megismerniük: a megismerési folyamatok, az érzelmi megnyilvánulások és az úgynevezett effektoros működések ke­ retében. Ezzel egyúttal a tárgy tanulmányozásához szükséges „szakszó­ tárt" is a hallgatók kezébe adtuk, ami azért fontos, mert a lélektanban használatos szakkifejezések jó részét más klinikumok keretében nem is hallhatják. A lelki folyamatok ismertetésekor igyekeztünk azok fejlődés­ történetére is visszapillantani, az ép lelki működéseket példákkal megvi­ lágítani, és ahol mód volt rá, a kórossal szembeállítani (az elmeklinika beteganyaga lehetőséget adott rá), hogy az ép és kóros között a határvo­ nalat minél élesebben lehessen megvonni. Minthogy az orvosi lélektanban a személyiség lélektanának van a leg­ nagyobb jelentősége, ezért már az oktatás kezdetén ennek alapjait igye­ keztünk lerakni, majd külön fejezetekben az ép és kóros személyiség fej­ lődését, szerkezetét és dinamikáját dolgoztuk fel részletesen. Erre azért volt szükség, mert az emberi személyiség az a rendkívül változatos és egé­ szében csaknem beláthatatlan terület, ahol számtalan lehetőség kínálko­ zik a gyakorló orvosnak arra, hogy orvosi lélektani ismereteit alkalmaz­ hassa. Az emberi személyiség az a szintetikus fogalom, amely felöleli az emberi szervezet összes sajátosságát, mind a pszichikumot, mind a szomatikumot, az aktív, cselekvő ember egészét születésétől haláláig (Nyírő). E személyiség kialakulása főleg két tényezőtől függ: az örökletes adott­ ságoktól és a környezeti behatásoktól, és az utóbbiak mellett az előbbiek je­ lentősége eltörpül. Döntő szerepe tehát a külvilágnak, a társadalomnak van az emberi személyiség kialakításában. Az a terület ez, ahol a leg­ tágabb lehetőség kínálkozik az orvosi lélektan alkalmazására. Ebben a keretben ismerik meg leendő orvosaink az ösztönök lényegét, változásai­ kat, átalakulásaikat, kóros megnyilvánulásaikat, a temperamentum-típuso­ kat, a jellemet és kóros torzulásait, az intelligencia fogalmát és vizsgáló módszereit, valamint az élményfeldolgozás ép és kóros megnyilatkozásait. Egyik legfontosabb fejezete az orvosi lélektannak a pszichoterá­ pia. Az orvosi lélektan adta tudományos ismeretek alkalmazásának mód­ szertana, a lelki gyógymódok alkalmazásának fejezete. Az orvosi lélektan minden problémakörének megtárgyalásakor azonnal meg kell mutatnunk a jövő orvosainak, hogy újabb ismereteiket hogyan hasznosíthatják a gya­ korlatban, és milyen eredményeket várhatnak tőlük. Egyik fő célként je­ löltük meg a beteg ember személyiségének megismerését. Ennek révén kaphat az orvos magyarázatot a beteg ember sok, esetleg szokatlan vagy éppen kóros lelki megnyilvánulására, csak ennek ismeretében férkőzhet közel lelki konfliktusaihoz, csak így kerülhet úgynevezett „jó affektív viszonyba" (lelki, érzelmi kapcsolatba) a beteggel, és csak így választhatja meg és alkalmazhatja a legmegfelelőbb gyógykezelést. Ez az a terület, ahol az orvos valóban emberi viszonylatba kerül betegével, ahol már nemcsak „orvos", az emberi test sok sejtelmes titkának ismerője, aki a szó szoros értelmében a hasába vagy az agyvelejébe nézhet embertársának, hanem annál valamivel kevesebb és mindjárt több is. Segíteni akaró ember,

akinek mindent el lehet mondani, aki előtt már nincs szégyen, hiszen ő is ember — aki meghallgatja, meg is érti és segíti legjobb tudása szerint azt, aki rászorul. És az igazi orvos itt kezdődik. Ilyen orvos kialakításában kell jelen­ tős szerepet játszania az orvosi lélektan tanításának. Mert a beteg „em­ ber" megismerésének, megértésének, a beteg emberrel való bánnitudásnak a képessége felér az orvos egész szakmai felkészültségével. Enélkül le­ het kiváló szakmai felkészültségű, de igazi orvos, igazi ember sohasem. Nem a szakmai csökkentértékűségre gondolok tehát, hanem a lelki fel­ készületlenségre. Arra, ha a türelmetlen beteggel ő is türelmetlen, ha a. szenvedéssel szemben érzéketlen („nem fáj ez magának, csak úgy érzi"), ha a sebész a beteg emberből csak a műtéti területet látja, a belgyógyász csak a beteg szervet, az elmegyógyász csak az izgága „nyugtalan elme­ bajost" („bolondot") és így tovább. Sajnos, a beteg ember iránti magatar­ tásnak, bánásmódnak nem lehet iskolapéldáját leírni vagy bemutatni, de lehet tanítani. Ezt a célt szolgálja az orvosi lélektan is, ezt kell megtanul­ nia a leendő orvosnak, attól a pillanattól kezdve, amikor először kerül be­ tegágy mellé. Emiatt vetődött fel a gondolat: nem volna-e jobb még ko­ rábbi évfolyamokon megkezdeni az orvosi lélektan tanítását? Nem volna-e jobb, ha mire betegágy mellé kerül az orvostanhallgató, már legyenek is­ meretei az orvosi lélektan területéről? Ennek eldöntése még tapasztalato­ kat igényel, még a jövőre vár, de mi a magunk részéről ezt az álláspontot képviseljük újabb belföldi orvosoktatási tantervekkel egybehangzóan. A pszichoterápia megtárgyalásakor természetesen az összes hasznosít­ ható módszereket megismeri a hallgató, de a fő hansgúlyt az általános pszichoterápiás irányelvekre helyeztük, és nem tanítottuk olyan eljárá­ sok technikáját, amelyek a szakorvos feladatkörébe tartoznak, vagy éppen­ séggel csak intézetekben végezhetők, mint például a hipnózis. Minthogy nem lehet az orvosi lélektan eredményeit, felhasználási módjait szabályokba foglalni, a beteg lelki megnyilvánulásainak, személyi­ ség-típusainak ismertetésével a leendő orvos személyiségét is formáljuk, hozzásegítjük saját személyiségének megismeréséhez. Megláttatjuk vele, mi az, amit még meg kell szereznie, meg kell tanulnia, ki kell alakítania önmagában, hogy valóban igazi orvos válhassék belőle: a magas szintű műveltséget, nemes érzelmi beállítottságot, mélységes humanizmust, hiva­ tásszeretetet, áldozatkészséget és kemény önfegyelmet. Ezen az úton haladva már átlépünk az orvosi etika területére, amely írott és íratlan szabályaival szintén tantárgyunk részét alkotja. A deonto­ lógia az orvos személyiségét szorosan ahhoz a környezethez kapcsolja, amelyben mint orvos él és tevékenykedik. Meghatározza viszonyulását környezetéhez és önmagához. Megszabja viszonyát a beteg emberhez, munkatársaihoz, a társadalomhoz. Nem szándékom e fejezet tárgyalá­ sába is belebocsátkozni, az orvosi etika írott szabályai ugyanis nyomta­ tásban is megjelentek az Ander Zoltán professzor összeállította Orvosi deontológia-tervezetben, íratlan szabályait pedig az orvosi lélektanban bőségesen megtárgyaljuk. Bár nekünk, előadóknak is új még e tantárgy, hiszem, hogy beveze­ tése — még fakultatív formában is — nagymértékben hozzájárul hazai orvosképzésünk színvonalának emeléséhez. Szűcs

Kálmán

TÓTH IMRE

A második mérföldkő a Bolyai-kutatásban Benkő Samu könyve a „másik BoIyai"-ról

Az első mérföldkő Paul Stäckel könyve volt. E példás század eleji monográfia lényegében Bolyai Farkas és Bolyai János (matematikai vo­ natkozású) életrajzát tárta az olvasó elé. Stäckel munkája mérföldkő volt, azaz. befejező műve, szintézise egy — ezt a könyvet megelőző — hosszabb kutatási folyamatnak. Benkő Samu könyve a második mérföldkő: ezzel ismét lezárul a kutatás egy korszaka. A második korszaka, amelynek cél­ pontjában ezúttal a „másik Bolyai", a nem matematikus Bolyai János állott. Boldogok azok az emberek, akiknek nincsen életrajzuk. Mert nekik nincsen történetük. Boldog az a tudós, akinek életrajza tudományos mű­ ködésének leírására szorítkozik. Ennek sincsen élete, csak műve. Bolyai János azok közé az elég ritka jelenségek közé tartozik, akiknek nemcsak tudományos alkotásuk, hanem életük, és így nemcsak művük, hanem élet­ rajzuk, élettörténetük is van. Nem is mondható, hogy a boldogok sorába tartozott volna. Hogy azonnal egy értékítélettel kezdjük, nem lehet állítani, hogy Bolyai személyes élettörténete ugyanolyan jelentőségű volna az embe­ riség számára, mint műve. De életpályája mégis rendkívül figyelemre méltó többféle szempontból. Mindenekelőtt az általános tudománytörté­ net szempontjából. Igaz, hogy a mű független a mű keletkezéstörténeté­ től. Egy kész munka esetében senkit sem érdekel többé, hogy a mű szer­ zője tehetséges volt-e vagy tehetségtelen, boldog-e vagy boldogtalan, sze­ rencsés-e vagy szerencsétlen. Nem érdekli az sem, hogy műve hosszú és kimerítő munka eredménye volt-e vagy egy szerencsés és könnyed ráta­ lálás. Érzelmi forrásokból táplálkozó ítéletek egy idő után kétségessé vál­ nak a történelem ítélőszéke előtt. A tudománytörténet azonban nem elég­ szik meg azzal, hogy a tudományos müvek értékbörzéje legyen. Itt a tu­ domány mint társadalmi-emberi jelenség, maga a tudományát termelő ember kerül vizsgálat alá. És éppen ezért nemcsak a tudományt termelő, hanem a tudományt el nem fogadó, azt esetleg visszautasító ember is. A tudománytörténet nemcsak az eredmények, hanem a hiba iránt is ér­ deklődik. A jelentős hiba története éppolyan fontos és érdekes, mint a maradandó műé. Az igazság befogadásának és elterjedésének a kérdése ugyancsak központi fontosságú. És ismét rendkívül fontos annak vizs­ gálata is, miért jelennek meg bizonyos döntő, korszakalkotó felfedezések ekkor vagy akkor, itt és nem ott. Ez utóbbi kérdés hivatott tisztázni a tudományos kutatás számára kedvező és kedvezőtlen légkör bonyolult szövevényét, ez hivatott fényt deríteni a tudomány befogadására és szé­ les körben való elterjedésének emberi feltételeire.

És ebből a szempontból Bolyai János élete rendkívül érdekes a tudo­ mánytörténet számára. Mondhatnám, hogy egy vegytiszta, szinte labora­ tóriumi jellegű példa hasonló kérdések tárgyalására. Éppen azért, mert élete a tudománytörténet szempontjából súlyos problémákat vet fel. Prob­ lémát vet fel, mivel eleve világos, hogy nem szorul bizonyításra Bolyai János müvének történelmi jelentősége és értéke, nem szorul bizonyí­ tásra eszméinek merőben, mondhatnám forradalmian új és megújító szel­ leme; de nem szorul bizonyításra az sem, hogy ez a mű az akkori tudo­ mányos élet központjaitól távol látott napvilágot, anélkül, hogy szerző­ jének ezzel a világgal számottevő kapcsolata lett volna. Ilyen körülmények között nyíltan el kell ismernünk tehát, mint a történelem egy empirikus tényét, hogy egy forradalmian új elmélet egy­ részt a tudományos világ egy teljesen félreeső zugában jött létre, más­ részt, hogy ennek az új igazságnak nem sikerült utat törnie magának, sőt, hogy annak felfedezője sem részesült még a legkisebb elismerésben sem. Vajon a véletlen puszta játékának tulajdonítható mindez? Természetesen a tudomány történetében lehetetlen nem szerepet jut­ tatni a véletlennek. De ebben az esetben nem lehetett szó puszta vélet­ lenről sem. Bolyai esetében a mű el nem ismerése és el nem fogadása egész világos módon a szellem történetének jellegzetes vonását vetíti elénk: ellene objektív, szinte a természeti erők jellegével ható tényezők dolgoz­ tak, és éppen ezért is tekinthető élete drámának vagy tragédiának, mert az ő személyes, szubjektív életében a Sors szerepét éppen ezek a számára hozzáférhetetlen, emberfeletti erők játszották. Maga a tudás és az igaz­ ság történelmi sorsa szállt itt alá egy emberi testbe és egy emberi életbe, és azok, akik mellette vagy ellene voltak s közömbösséget tanúsítottak vele szemben, mind csupán maga a történelem által reájuk kiosztott sze­ repet játszották el, függetlenül attól, hogy tudatában voltak-e ennek vagy sem. Az egymás ellen harcoló nagy történelmi erők jelennek itt meg Gauss, Bolyai Farkas, Bolyai János, Lobacsevszkij, személyében. És itt már el is érkezünk a Bolyaiak életének egyik sokat vitatott problémájához: ki milyen magatartást tanúsított vele szemben. Ez vonat­ kozik főleg Gaussra, de nemcsak őreá, hanem János főhercegre is, ma­ rosvásárhelyi és erdélyi barátaira is. Főleg Gauss magatartása volt eddig az érdeklődés és a vita közép­ pontjában, és teljes joggal. Két egymással ellentétes álláspont nyilvánult meg ebben a kérdésben: történelmi sorrendben az első mindig mente­ gette Gausst, amiért nem adott semmilyen támogatást Bolyainak; erre aztán következik a reakció: támadni Gausst azért, mert nem úgy csele­ kedett, ahogy kellett volna. Ezek a támadások gyakran egészen a szemé­ lyeskedésig mentek, és szemére vetették, hogy kispolgár, majd lovag és udvari tanácsos volt. Benkő Samu könyve az első mű, amely mérföldkö­ vet jelent e tekintetben is, mert első kiegyensúlyozott értékelése Gauss magatartásának. Első ízben történik, hogy ezt a viszonyt nem a kicsi­ nyesség, irigység, emberi gyarlóság, kispolgári gyávaság, féltékenység koordinátáinak segítségével, nem ezekhez viszonyítva kíséreli meg érté­ kelni egy szerző, hanem a kor társadalmi és történelmi irányvonala és hangulata szempontjából. Gauss itt jelenik meg első ízben mint egy ob­ jektív társadalmi tényező egyéni hordozója Bolyaival szemben. A törté­ nész nem illetheti szemrehányással az objektív történelmi erőket, mint

ahogy a geológus sem tehet szemrehányást a földrengésnek. Természete­ sen azt lehetne mondani: de miért vállalta magára Gauss is ezeknek a fékező erőknek a szerepét, miért nem lépett azonnal sorompóba a fiatal lángész oldalán? A történelem szempontjából azonban éppen ezért tartom drámainak a helyzetet: nevezetesen, hogy ezek a fékező erők éppen ama személy révén hatnak, aki maga is felfedezte a nem-euklideszi geometriát, aki az egyetlen volt, aki Bolyait meg tudta érteni és az egyetlen, aki látta igazi értékeit, és értékelte is. De nemcsak a drámaiság esztétikuma ez, ami a történész számára ebben a konfliktusban tanulságos. Osztrogradszkij akadémikus például nem volt közömbös Lobacsevszkij iránt, hanem személyesen és mások közvetítésével igen élesen, valóban méltatlanul és minősíthetetlen jelzők­ kel támadta. De Osztrogradszkij mentségére szolgál, hogy nem volt szak­ embere a dolognak, és nem volt képes megérteni Lobacsevszkijt. Gauss viszonyára Bolyaival szemben ennek az ellenkezője áll. A tudománytör­ ténet szempontjából a Gauss—Bolyai-viszony éppen azért érdekes, mert ezeknek a társadalmi-történelmi erőknek az objektív jellegét és hatalmas erejét bizonyítja. Íme, Gauss, a nem-euklideszi geometria egyik felfede­ zője, egy olyan ember, aki mentes volt mindenféle anyagi érdektől, aki csak a tudománynak élt, aki mentes volt mindenféle apró féltékenység­ től is, éppen egy ilyen ember volt az, aki félt segíteni Bolyain, mert ér­ zékelte e sorsszerű erők hatalmasságát. És Gauss nemcsak Bolyain nem segített, hanem saját felfedezését sem tette közzé, mert félt megmérkőzni ezekkel az istenekkel, még akkor is, ha ő maga lenézte őket. Igen fontos problémája ilyen körülmények között a tudománytör­ ténetnek: hogyan törhet magának utat akkor az új igazság? Bolyai életének és életművének története kitűnő laboratóriumi tárgy e kérdés vizsgálatára is. Mert az általános frázisok korszakán már túl vagyunk. Nem intézhetjük el ilyen kijelentésekkel, hogy „az igazság vé­ gül is diadalmaskodik", vagy más hasonló szólamok emlegetésével. Kivá­ lóak ezek arra, hogy valakit megvigasztaljunk velük, de nem alkalmasak arra, hogy objektív történelmi problémákat tisztázzunk. Természetesen nincsen szándékomban e helyen erre a bonyolult kér­ désre a választ megkísérelni. Egyáltalan nem tudom, hogy akár másutt is képes volnék kielégítően válaszolni reá. Benkő Samu könyvéből azon­ ban fény derül arra is, hogy a kívülálló nem-szakértő gyakran sokkal élénkebben reagál az újra, és gyakran sokkal nagyobb megértést tanúsít iránta, mint a szakember. Sajnos, a laikus vélemények súlya nem mindig számottevő, és nagyon nagyszámú kívülállónak kell összeállnia ahhoz, hogy ezt az újat a tudomány világával elfogadtassa. És Bolyai esetében kétségtelen, hogy azok, akik esetleg jóindulattal viseltettek iránta, sem­ mit sem tudtak tenni érdekében. De ismét fontosnak tartom leszögezni, hogy a tudomány az egész emberiség ügye, és ebbe a nem hivatásosak és nem szakértők is bele-beleszólhatnak, és az ő ítéletük gyakran sokkal egészségesebbnek bizonyulhat, mint a szakértőké. A történelem különös, de igazságos dialektikája nyilvánul meg ebben. A laikus gyakran éppen azért képes nagyobb megértést tanúsítani az új iránt, mert nem ért a részletekhez. Természetesen ez az, ami értékítéleteinek súlyát egyben csökkenti is, és beavatkozásának erejét gyengíti. A laikus éppen ezért könnyen adományozhatja bizalmát, esetleg lelkesedését mindenféle érték-

telen, bombasztikus fantazmagóriának. Ez gyakran megtörténik. De mint közvélemény ugyanakkor a szakértők megcsontosodott véleményével és konzervativizmusával szemben azt a másik erőt képviseli a történ Samu feldolgozza könyvében mindazt, amit az utóbbi időben a levéltá­ rak más kutatói (Abafáy Gusztáv, Alcxits György, Dávid Lajos, Jelitai József), tőle függetlenül, napvilágra hoztak. Így kerül könyvében feldol­ gozásra Sarlóska Ernő egyik lényeges közlése is, amelyből kiderül, hogy például éppen az, akiről ezt azelőtt talán a legkevésbé lehetett volna fel­ tételezni, János főherceg volt az, aki megértést tanúsított Bolyai felfe­ dezése iránt, és az általa véleményezésre felkért szakértők voltak azok, akiknél a megértésnek még csak a nyoma sem lelhető fel. De nem lel­ hető fel ez a megértés Mentovich Ferencnél sem, aki pedig materialista filozófus volt, és egyben mint a matematika professzora, Bolyai Farkas utóda is a Marosvásárhelyi Kollégiumban. Kezében voltak Bolyai János kéziratai, de semmit sem tett velük vagy értük. És itt érkezünk el Benkő Samu könyvének talán legjelentősebb tel­ jesítményéhez. A Bolyai-féle kéziratok sorsához. Már a könyv bevezető­ jéből megismerkedik az olvasó a kéziratok kálváriájával. Immár évtize­ dek óta köztudomású, hogy ott hevernek ezek az értékes kéziratok egy­ másra hányva, felleltározatlanul, rendezetlenül a Marosvásárhelyi Kollé­ gium könyvtárában. Többen kutattak bennük, de rendezetlenségük miatt mindig csak kiragadott lapok kerülhettek napvilágra. Mindenféle felte­ vések hangzottak el, mindenféle gyanúsítások és vádak. Miért nem adták még ki ezeket a kéziratokat? Régebben talán azért nem, mert bennük a szerző mindenféle forradalmi jellegű társadalmi nézeteket fejtett ki, és talán féltek ezek gyújtogató jellegű tartalmától! Sok ösztönző szó hangzott el a kéziratok kiadása kérdésében, de gyakorlatilag nem tör­ tént semmi. Benkő Samu magára vállalta — anélkül, hogy erre valaki is ösztönözte volna, vagy hogy megbízást adott volna erre, anélkül, hogy ebben valaki is segítségére sietett volna —, hogy elsősorban rendezze ezeket a kéziratokat. Aki nem látta őket eredeti állapotukban, az el sem tudja képzelni, mit jelent egy ilyen rendezési munka. Több mint 10 000 kézirat-lapot kellett osztályozni tartalom és keletkezési idő szerint. Ez utóbbi persze gyakran csak a grafológia segítségével vagy pedig Bolyai személyes életkörülményei apró eseményeinek pontos ismerete alapján volt lehetséges. Benkő Samu tudatában volt annak, hogy Bolyai János életének ki­ egyensúlyozott — rapszodikusan csapongó, a kéziratcsomóból kiragadott lapok alapján történő a fortiori csonka és elhamarkodott véleménynyil­ vánításoktól mentes — megítélése csak az egész kézirattömeg szerves át­ tekintése alapján válhat lehetségessé, csak úgy, ha az egyes lapokat az egészhez viszonyítva értékeljük. Hosszú évek kitartó, részletekbe menő, türelmes fáradozását igényelte ez a munka. És most íme ennek alapján jött létre az első teljes kép a „másik Bolyai"-ról, arról a Bolyairól, aki ott élt Marosvásárhelyen és Domáldon, és egy olyan tudomány kidolgo­ zásával foglalkozott, ami meghozhatná az emberiségnek a boldog éle­ tet, a békességet és a békét, egyszóval még itt a földön az üdvösséget. Benkő Samu munkássága kiderítette, hogy a Bolyai-kéziratok, abban a formában, ahogy azokat a szerző maga után hagyta, gyakorlatilag ki-

adhatatlanok teljes egészükben. Meg kell jegyeznem, hogy ez nemcsak Bolyaival van így. Leibniz kéziratai mind a mai napig még kiadatlanok egészükben, valamint, hogy hazai vonatkozású dolgot említsek, Eminescu kéziratai is. Amire azonban föltétlenül szükség volt, és ami, ha nagyon nehéz munka is, de elvégezhető, az a kéziratok számbavétele és tartalmi felleltározása. Ezt az óriási munkát végezte el mindenekelőtt Benkő Samu úgy, hogy az általa készített regesta alapján ezentúl, mint egy térkép segítségével, a jövőbeli kutatók könnyen tájékozódhatnak az irdatlan irattömegben. Azonkívül fényképmásolatot is készíttetett minden kéz­ iratról, ezeket az Akadémia Matematikai Intézetének bukaresti könyvtá­ rában őrzik. Az így, secundum artem előkészített kutatási anyag alapján aztán Benkő Samu megírhatta ezt az első kimerítő tanulmányt erről a „másik Bolyai"-ról, és így jutunk első ízben a teljes Üdvtan birtokába, összes hullámzó változataival egyetemben. Benkő Samu szereti hősét és kutatásának tárgyát. Ez nagy veszély minden kutató számára; sajnos azonban, nem nagyon lehet kutatni valamit úgy, hogy ne szeressük, vagy hogy időközben meg ne szeressük a tárgyat. Nehéz azonban ilyen körül­ mények között megőrizni a tárgyilagosságot. Ezért is becsülöm annyira Benkő Samu munkáját: íme, itt van egy ilyen lángész, mint Bolyai Já­ nos, akinek annyi méltatlan megaláztatásban és szenvedésben volt része, de az ő magatartása ezzel a minden rokonszenvet és elnézést megérdemlő hős iránt mégis tárgyilagos. Nem a félistent, nem a romantikus zsenit látja csak Bolyaiban, hanem az embert vetíti elénk, a nagy tudós mes­ teri portréjának színeivel, ama portré színeivel, amelyet Bolyai még if­ júkorában egyik dühkitörésében megsemmisített. Következetlenségei, el­ lentmondásai mind felszínre kerülnek abban a higgadt és tárgyilagosan kimért stílusban, ami az egész könyvet jellemzi. Azt mondják, hogy minden tudományos megismerés a tapasztalással kezdődik. Lehet, és nekem nincs szándékomban a tapasztalat szerepét alábecsülni. De tapasztalni az állatok és a tudományos munkára képtelen emberek is tudnak, és ezt a jogukat és képességüket tőlük senki el nem veheti. Az az érzésem azonban, hogy a tudomány mint specifikus em­ beri mű a szelektálással kezdődik, tehát értékítéletek sorozatával. Azzal, hogy mit érdemes tapasztalni és mit nem, illetve azzal, hogy mit nem ér­ demes tapasztalni, és mit érdemes nem tapasztalni. Az ember nem azáltal van jelen a tudomány művelésében, hogy tapasztal, hanem azáltal, hogy először kiválasztja azt, ami tapasztalásra érdemes. Ilyennek mutatja ez a könyv is Benkő Samu jelenlétét a Bolyai-kéziratok tapasztalati hal­ mazában. Könyve teljes képet ad Bolyairól, a „másik Bolyai"-ról, nem azért, mert mindent közöl róla, ami utána fennmaradt, hanem azért, mert csak a jelentőset és a jellegzeteset közli. És ezért válik maga a könyv is jelentőssé. Ezért lesz az, hogy valamint a matematikus Bolyai tárgyalá­ sában nem lehet lemondani Paul Stäckel monográfiájáról, ezentúl elfo­ gadhatatlan lesz minden olyan munka, amely a „másik Bolyai"-t fogja kutatni Benkő Samu könyvére való hivatkozás nélkül. Az utána követ­ kező kutatók esetleg nem mindenben fognak egyetérteni véleményeivel, értékeléseivel, és lehet, hogy igazuk lesz, lehet, hogy tévedni fognak. De ha javítani is akarnak majd valamit — mindig csak ezt a könyvet lesz szabad javítaniuk, mindig ez a könyv fog majd mint viszonyítási rend­ szer előttük lebegni.

ÁCS KÁROLY (Jugoszlávia)

Ballada az építőről

Tudom, amit itt kinn csináltam, sose kész, de örökre megmarad: egy éve sincs lakó a házban s fakul a festék, hull a vakolat, aztán nézhetjük a pucér falat, míg össze nem dől egy óvatlan percben, egy görbe pillantás alatt; pedig nem ilyennek akartam. A tervrajzon olyan hibátlan rendben rajzottak szét a vonalak, kezemre játszott széptan, számtan, kedvem szerint idomult az anyag a legkarcsúbb, a legszokatlanabb alakzatokká. Gondolatban mint kényes növényt növelte a nap — esküszöm, ilyennek akartam! S ott állt készen; már nem csodáltam, csak néztem szigorún, mint magamat, és keserű íz gyűlt a számban, és kitörtek a kegyetlen szavak: te idétlen, hát megalkottalak!? Azóta hallgatok zavartan, mert a ház áll, s most már ilyen marad, s nem tudom, milyennek akartam...

AJÁNLÁS

Kor, tekintsd munkám, s a föltúrt sarat, csorba téglát nézd el miattam. Művem úgy igazol, hogy megtagad: olyan, amilyennek akartam.

M o d e r n ballada Kilépsz négy fal közül, ki kell, mert még a szived is penészes, és vonz a mozgás, zaj, siker; — az utca ellep lágy, fehéres fénnyel, s az arcod, íme, fényes, és lendít röpke féderekkel villany-kocsi s hangod belévesz; mégis: miért nem több az ember? Aztán kiszállsz, ha szállni mer szemed a zászlót bontó szélhez, mit önzajával fölkever a gyűlő tömeg, s meg se kérdez, úgy ránt magával. Furcsa fék ez: egy gombnyomás, már lomha henger, hegyet lepénnyé gyúrni képes; mégis, miért nem több az ember? S szemed már magától figyel, és bár a szóhoz alig értesz, a szádat „éljen" tépi fel, s az agyadon mámor sörétez, a szíved, mint az égbolt széles, és friss vagy, akár ez a reggel, — kezed karolni fürge gép lesz; mégis: miért nem több az ember? AJÁNLÁS

Világ, kezedben gyermekké lesz e fura dal, nagy kerek szemekkel, és unos-untig egyre kérdez: mégis: miért nem több az ember?

BALOGH EDGAR

Fábry Zoltán tanítása Egy kerek élet-egész egyszeribe ú j ranyílik, s következetesen megismétli m a ­ gát felelőssége megnőtt tudatában.

Stószi

felvétel

Ha felidézzük az első Fábry Zoltán úttörő szerepét a kétháborúközi magyar gondolkodás alakításában, teljes pályaív­ re emlékezhetünk, s nem osztjuk az író szorongását, amikor 1964-ben megkérdezi: „ . . . k i , mi lennék az irodalmi köztudat­ ban, ha meghaltam volna, mint Gaál G á ­ bor, ós nem adhattam volna ki 1955 óta (ez halálának éve) azt a hat könyvet, melyek a figyelmet felém fordították?!" Azóta hét újabb kötete jelent meg, s mégis — az 1937-es Fegyver s vitéz el­ len és az 1955-ös A gondolat igaza közt eltelt tizenhét esztendő hallgatása el­ lenére — ez a második menet semmivel sem csökkenti az első maradandóságát. Sőt, az a különös, hogy a mai szakasz erejét is az első adja, ami azonban for­ dítva is érvényes: az újabb Fábry-mű kiemeli és felragyogtatja az első írói ki­

Fábryról

bontakozást. Ez a megrendítő és felfi­ gyeltető az egész-Fábryban, az ismétlés egyértékűsége az eredendővel. A z áll­ hatatosság itt egyáltalán nem személyi monotónia, hanem a helyzetek azonossá­ gából adódó elkötelezettség. „Harminc év e l ő t t . . . — írja legutolsó könyve, a Stószi délelőttök előszavában — az első világháború tanulságait vonultattam fel a má­ sodik világháború elrettentésére. Harminc év múlva — az atomháború küszöbén — sem mondhatok mást. Semmi sem változott. Állok felváltatlanul ugyanazon a vár­ tán egyazon ellenség — a katona, a szoldateszka, a háború — ellen." Fábry Zoltán az antifasizmus írójának vallja magát, s ebben az önmeghatáro­ zásban benne van az is, hogy sem a világháborúkat, sem a fenyegető

atomhábo­

rút nem elemi katasztrófának, nem is egyesek vagy mindenki bűnének véli, hanem pontosan ideológiai nem

megállapítható, okok

entellektüel

tehát

támadható

következményének

ismeri

„szellemjáték", hanem

és fel.

leküzdhető

társadalmi,

Humánuma így

„keménykötésű militáns

nem

politikai

és

utópisztikus,

valóság",

vagyis

konkrét állásfoglalás térben ős időben, olyan erők oldalán, melyek a békét és em­ berséget kellő társadalmi, politikai

és eszmei felkészültséggel

vállalják és

vívják.

Fábry kommunista. Nem fogadjuk el a különben kitűnő pozsonyi Fábry-kommentátor,

Turczel Lajos 1962-ben az Emberek

az embertelenségben

című Fábry-kötethez

fűzött ama megjegyzését, hogy Fábrynak „a párttal való a z o n o s u l á s a . . .

bensőleg

nem teljes ideológiai azonosulás", mert — szerinte — a világnézetileg széles ská­ lájú antifasizmussal való összeforrottság az író felfogásában „ t ö b b . . . humanista ideát konzervált, hagyott vissza". A z ilyen megkülönböztetés, sőt szembesítés ellen­ kezik az élő marxizmus—leninizmus szellemével. Kommunizmus és humánum egy­ mástól elválaszthatatlan, s nem csökkenti, hanem emeli Fábry pártosságát, ha a hu­ mánumot nemcsak az ú j háborúra készülő, ú j háborúkat kiváltó monopoltőkés im­ perialistákkal és nacionalista vagy nihilista ideológusaikkal szemben tartja fenn. hanem az emberség következetességét szükség szerint bírálólag számonkéri a m i sorainkban is. Közvetlenül a második világháború után Fábry Zoltán csehszlová­ kiai őrhelyéről olyasmikért állott ki, amiket éppen a pártosság erősödése oldott meg. A vox humana Fábry kommunista gondolatrendszerében állandó erkölcsi é b ­ renlét. Itt volna az ideje, hogy az emberség és erkölcsi magatartás összefüggését a marxi—lenini tanítással éppen egy ilyen kimagasló példa — a stószi bölcs harcos közírása — alapján tudatosítsuk. Ez talán nem tetszik annak, aki a szocializmus o l ­ dalán sem tudott eléggé megszabadulni a Fábry elátkozta „tekintetnélküliség és kizá­ rólagosság" mérgétől, még kevésbé azoknak, akik a humanizmust nem konkrét törté­ nelmi felelősségében, a kizsákmányolás kapitalista alapformáinak megszüntetésé­ ben és a szocializmus megteremtésében vallják és vállalják. Mégis: a „stószi m é r ­ ték" kötelez. A m i t Fábry már első termő életében, 1937-ben, Thomas Mann cse­ lekvő erkölcsi humanizmusával kapcsolatban leszögezett, az éppenséggel őreá m a ­ gára is áll, méghozzá mai, teljesebb pályaív-látásunkkal egyezően: „Humanizmust csak az példázhat, akinek magatartása mindig etikus volt. Az etikai folytonosság a humanizmus eldöntő garanciája." Stósz ezt az erkölcsi folytonosságot jelenti, b e ­ leértve mindenkor az önbírálat őszinteségét, saját hibáink beismerését és jóvátéte­ lét. Fábry Zoltán másod-életében visszatér ifjonti türelmetlenségeire is, belülről erősítve erkölcsi igazát. Ismertető célú tanulmányunk (esztendők mulasztásait behozva) nem vállalkozhatik a Fábry-fogalomtár teljes bemutatására és elemzésére, de biztathat és bátorít­ hat arra, hogy tétován csapongó és kísérletező, elvont spekulációiból oly nehezen kibontakozó filozófiánk itt és most ragadja meg a gondolat A d y mondta, Fábry hirdette igazát.

Önéletrajza nincs, de írásain, mint finom bőrön az erezet, átüt élete és emlé­ kezése, jelene és múltja. A k i az alapélményt és a motivációkat — az egyéniség ki­ alakulásának ismérveit — keresi, sokhelyt megtalálja: semmi sem tokosodott el, min­ den dobog. Ezért olyan lüktető, minden csapásra vérző, átélt és nem kiélt fantá­ ziájú, valóságbeli Fábry Zoltán narrációja: közírásának fordulatosan mindig maga adja meg az élet-fedezetet. „Végigéltem, végigcsináltam az első világháborút — írja egyik keserű vallomásában (József Attilát idézte a cím: Nagyon fáj) — : a tömegha­ lál, a gyilkosság élménye, undora és segélykiáltása ekkor rekedt belém kiirthatatlanul. Embert öltem. Robbant a gránát és oldalra dobott a légnyomás; szaladtam ro­ hanva, rohamozva a halálba és futottam az életért. Láttam foglyok gyilkolását..." Galícia és Dél-Tirol poklából ér haza a gyermekarcú hadnagy, megrokkantan, s a régi családi házban, sziklák és fenyvesek közt, építi ki szellemi deckungját a militarizmus ellen. A békeharc edzi kommunistává: a fasizmusban, a hitlerizmus­ ban kezdettől fogva a háborús kalandorság, a fenyegető katasztrófa embertelensé­ gét látja és leplezi le.

A stószi remeteség azonban legenda. Fábry legújabb könyve élén „lényegesebb fogalomra" váltja át, s a magányról beszél. Szinte divatszó ma, az elidegenedés sznobos társa, egzisztencialista feldobás, de a Stószi előszó másként értelmez: reá­ lisan. Fábry számára a magány „a dialektikai feszültség játéktere, csatatere", s ezzel az adottsággal élni tud. Így kapja meg Stószon, a légvonalban Rozsnyó és Kassa közt rejlő csöpp hegyi településen, azt a kiváltságos magányt, mely nem más, mint „az írói munka, az alkotás ideális előfeltétele, alaptétele: maga a koncentrá­ ció adottsága, kiváltója. Nem korlát, de felfokozás." A stószi magány tartozéka a hétezer kötetes könyvtár, melyet csigaházként emel maga fölé a világot ideva­ rázsoló írói érdeklődés: föld, kert eladásából lehet szaporítani, adott esetben b e kell falazni, fejlesztéséért mindmáig küzdeni kell a forgalom korlátaival. Mégis: ott van, s benne mindazok a kijegyzetelt könyvek és folyóiratok, melyekből Fábry a régi Korunkon át döbbentett rá a készülő r é m r e . . . Nemcsak a polgári és szocia­ lista humánum irodalma húzódik itt meg a gondosan leltározott polcokon, hanem az ellen-irodalom is, a fasiszta ideológiai és propagandaarzenál, melynek beható ismerete nélkül kihagyna a „dialektikai feszültség" Stószon, mert ezt az irodalmat belülről kell ismerni, hogy az antifasizmus soha ne felejtsen és újra meg újra résen legyen. „A felelős ember: a felelő ember" — vallja Fábry Zoltán, s mert felelősen felel is mindenre, amit nem szabad felelőtlenül feleletlen hagyni, a stószi magány közügy lett. Különben: maga a község is. Lakói, a német eredetű mánták — régi bányászok és késgyártók ivadékai — nemcsak a kuruc és 1848-as szabadságmoz­ galmaknak voltak részesei, hanem a hitleri veszedelemmel is szembeszálltak, az emigráns Heinrich Mann nekik köszöni meg a felajánlott polgárjogot, s nem akadt földi, aki Fábryt, a volt kommunista községi bírót, az Illavára hurcolt poli­ tikai foglyot, akár a reakció legbőszebb tombolásakor is elárulta volna. A hit­ lerizmusnak ellenálló németeket, a klerikális fasizmust visszautasító keresztényeket talál szülőhelyén az író, s a magányon át maga a provincia is szerepet kap gon­ dolkodásában. Innen, a perifériáról, a magyar anyanyelv határáról, szlovák—német —magyar kulcshelyzetben, ú j felelősség, sőt hivatástudat születik: az emberség szol­ gálata, vétó a magyar ellenforradalomnak és revánsnak s minden nacionalizmusnak. A stószi helytállás tér és idő konkrét koordinátái közt bontja ki a humánu­ mot, s ezzel nyit rá reálisan az egyetemesre. Érteni kell végre ezt a felfogást, a nihilbe hullás ellenszerét. „ A költő — írja Fábry az 1963-as Harmadvirágzás-kö­ tetben megjelent Res poetica vallomásában — a tér bármely pontján állva, elhatá­ rozó pólust jelenthet: fix pontot, archimedesi pontot, mely — történelmileg bizo­ nyíthatóan — világokat vethet ki sarkaiból. A költő világgal társalgó párbeszéde horizontot tágít önmagában és olvasójában. Falu, vidék, magány, kivetettség, szűkítettség, regionalizmus e viszonylatban nem kölöncöt jelentenek, de a realitás talaját, ugródeszkát." Így lehet felfedezni Bartalis János Alsókosályát, amint „Er­ dély irodalmi térképén nagy hiteshellyé tágul", így vallhatja Stósz, hogy „a kisbaconi sír: elkötelezettség"; a körök tovább gyűrűznek, már feltűnik „Goethe kis Weimarja", francia „világirodalmi szálláshelyek" következnek, és nem váratlan, hogy Stósz az afrikai Lambarénére is rezonál: Albert Schweitzer atomellenes szó­ zatára. A stószi Fábry felemeli a „kisebbségi sors"-ot, a csehszlovákiai m a ­ gyarság anyanyelvén és patriotizmusán át megfogadja a népek egymásra­ utaltságát, s szembefordul minden olyan egyensúlyhiánnyal, melyet bárki is másnak a kárára, s nem önmagában kíván kompenzálni. Itt a gyökere Fábry gondolatvilágában a munka, a család, a „házépítés" örömének s annak az érzékeny-

ségnek is, mellyel a hitleri ideológia „katasztrófanihilizmusát" és „élettér"-hódító vágyálmait a valóság elvesztéséből, az elidegenedésből származtatja. Konkrét Fábry Zoltán idő-elmélete is. A reakciós megállással szemben idő­ teljesítést hirdet. „ A z embertelenség időszerűtlenségében idővel telített ember: az idöszerűtlenség erkölcsi ellenszere" — magyarázza az 1960-as Palackposta utószava (a tegnaphoz) és előszava (a holnaphoz). A változtató időszerűség nevében tiltakozik Fábry a háborús bűnök elévülése, a fasiszta vérengzések elfelejtése, a háborús em­ lékezet kihagyása ellen, s követeli a múlt reális ismeretét. A z 1966-os Európa elrab­ lása bevezető szavaival: Németországban a reakció története „egy állandó elévülési folyamat. Feledési folyamatossság, mint az újrakezdés azonosságot biztosító bázisa. A z elévülés itt az azonosság permanenciáját jelenti: a változatlanságot". A hontalanság ellen küzdő, Erdélyt kereső és a „romániaiság" konkrét tér­ és időkategóriájában magát, lapját és irodalompolitikáját általános felelős­ ségre betájoló, antifasiszta Gaál Gábor jut eszünkbe, aki termékeny kölcsönviszonyba került Fábry Zoltánnal mint a Korunk csehszlovákiai szerkesztőjével. Személyesen sohasem találkoztak, de a gondolkozás nagyszerű konkordanciái ala­ kultak ki közöttük, s ezek feltárására munkásságuk gondos egybevetését kell napirendre tűznünk.

* A régi Fábry-anyag mai mozgósítását és újraértékelését még mindig maga a szerző végzi a legjobban. Szerkesztők, irodalomtörténészek, öreg és fiatal írótársak inkább csak a különös cikkek írásbeliségét és gondolatiságát értelmezik, holott itt egy bonyolult politikum, tehát társadalmi jelenség tömörül szavakba, sűrül kirob­ banásokra. Fábry Zoltán egy nemzeti kisebbség — a csehszlovákiai magyarság — önismeretét, autochton szellemiségének alakulását termelte és képviselte, s írásai­ val kapcsolatban hamarabb beszélhetnénk közügyről, eszméléstörténetről, közfilo­ zófiáról, mint szorosan vett irodalomról. Amikor a mai Fábry visszanéz és magya­ ráz, az eredmény valóban ilyen komplex. „ A fasizmus provokációi, kísértései, fenye­ getései ellen egyszer már megálltuk helyünket és próbánkat. Kisebbségi irodalom voltunk, és mégis önmagunknál többet adhattunk és mondhattunk. A regioná­ lis adottság azonnal megszűnik, mihelyt megtalálja ugrópontját, világcsatlakozását. Mi a szocialista humanizmusban találtuk meg a punctum salienst, és így nem a véletlenen múlt, hogy miért épp az antifasizmus lett a kiteljesedésünk" — hirdeti a Res poetica. Erről volt szó mindig is: Fábry erkölcsi harcáról mind a régi úrhatnámság maradványainak provincializmusa, mind az önfeladás és talajvesztés letargiája ellen, egy újult, reális magyar köztudatért, mely az ellenforradalomba süllyedt Horthy-Magyarország helyett is tovább viszi A d y Endre demokratizmusát, megter­ mékenyül az emigráció értékeitől, kölcsönviszonyba lép a szlovák és cseh ha­ ladó erőkkel, s világtámpontot keres a munkásmozgalom forradalmi humanizmu­ sában. Egy darab kevésbé ismert történelem, mely az antifasizmus frontjára zár­ kózott fel legjobb erőivel. Mikor is kezdte Fábry a cikkezést? És milyen is volt ez a fellépés ízében, hatásában? „Emberirodalom" — ez a Fábry használta jelszó már a húszas években válogatott, ítélt, taszított és gyűjtött, s ha ma nem egyszer korrigálja is múltját a régi harcos, a valóság mégis csak az marad, hogy az 5 öngúnnyal megbélyegzett „irodalmi törvényszék"-e segített hozzá minden valós erőt a kellő önvizsgálathoz és tisztuláshoz. „Kezdők voltunk mindenképpen és — átmenet nélkül — mesterekké, vezetőkké, hangadókká kellett v á l n u n k . . . " — mond­ j a Fábry az 1964-es Kúria, kvaterka, kultúra élén, s hozzáteszi: „de portánkat

végül mégis csak a magunk elképzelése és az osztályharc törvényei szerint alkot­ tuk meg..." A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó Botka Ferenc szerkesztette irodalmi bibliográfiája Fábryt csak 1926-tól kezdve tartja nyilván, holott az ifjú író már 1923-ban európai irányt, humanizmust sürgetve idézi Adyt, és harcra szó­ lít minden szűkkörűség és maradiság ellen. Egyelőre a haladó polgári sajtóban vonja meg a határvonalat: „Adyn innen, Adyn túl", s ezzel eleve elkötelezi az utá­ na jövőket is. Igaz, 1928-ban — akkor már mint a Korunk munkatársa — Etnog­ ráfiai szocializmus címen elveri a port az Adyból újraindult, de ideológiájukban és összeköttetéseikben még le nem tisztult sarlósokon, de hiszen éppen ez az akkor már jogtalannak érzett bírálat serkentette a csehszlovákiai magyar fiatalok élcsapatát fogalomtisztázásra, segítette tovább a dolgozó tömegek harcának vállalása, a szo­ cializmus humánuma felé. 1931-től kezdve már kialakult az együttműködés, Az Üt szerkesztésében már közösen éli át a válság kiéleződésére válaszoló osztályharcos rohamot író és diákifjúság. Fábry felkarolja a sarlósok szociográfiáját és dokumen­ tumírásait, sőt maga is — Ludwig Kenn társaságában — terepre indul. Falujárásá­ nak eredménye az elkobozott — csak címével és utolsó sorával, egyébként üres la­ pokon megjelent — Az éhség legendája, az egykorú Kárpátalja valósághű 1932-es képe (végre olvasható az 1967-es Hazánk, Európa kötetben). A z idei Ady-megemlékezések alkalmából tanulságos fellapozni Fábry Zoltán gazdag, minden könyvén végighúzódó Ady-vallomását. „ A d y a bűntudatos magyar­ ságban emberséggé tisztult jövőtudat: a magyarság próbája és exponense a hu­ mánumban" — írja utolsó Korunk-cikkében, 1939-ben. Adyból jut el Fábry is, a nyomába lépő ú j értelmiség is az antifasizmus „korparancs"-áig (az 1934-es első Fábry-cikkgyűjtemény címe: Korparancs), s nemcsak elvi általánosságokban, hanem a hitleri háborús veszély, a nagynémet hódító fenyegetés konkrét visszautasításával. A szocialista humánum úgy talál itt a béke emberségére, hogy kötőanyaguk tör­ ténelmi: egy hagyományos kuruc-magyarság szláv- és románbarát, Kelet-Európa emancipációját féltő tudata, az a bizonyos „kisebbségi géniusz", melyről Győry De­ zső, a Sarló költője szólott, s melyet itt Romániában Kacsó Sándor nevezett „ki­ sebbségi humánum"-nak. Ezen a ponton egyesül a Fábry-téma a Gaál-témával, s mindkettőjük mondandója a haladó csehszlovák és román írók nemzetféltő antifa­ sizmusával, feloldva a közös gyarmatosító veszélynek kitett népek öngyilkos antagonizmusait. Genezisében és kiterjedésében szemléltük Fábry Zoltán antifasizmusát, ezt a harcos publicisztikát, mely mélyen behatolt a fasizmus barbár embertelenségébe, s idejében figyelmeztetett mindarra, ami be is következett. Ez az antifasizmus nem volt hangulat és karikatúra, nem is kétségbeesett sikoly, hanem tudományos fel­ mérése a veszedelemnek: szociológiája és pszichológiája. Demokrácia és humaniz­ mus, pacifizmus és szocializmus, kisebbségi helytállás, patriotizmus és európai prog­ ram oszthatatlanul, együtt „Szellemi és erkölcsi fenomén, melynek csak mint szell e m i és erkölcsi fölénynek van átütő ereje" — emeli ki egy 1938-ból mostanában újraközölt Fábry-cikk. Egy másik, ugyancsak az első bécsi diktátumot megelőző he­ tekből, így ad programot: „mi nem akarunk a harci kocsihoz, a kalandor-végzet­ hez, a német ámokfutáshoz láncolt kutyák lenni!" A z antifasiszta realizmus útján jut el Fábry a kassai üzenetig. Csehszlovákia haladó erőinek közös manifesztációján hangzik el — alig két hónappal a müncheni egyezmény előtt — dunavölgyi riadója: „ A csehszlovák demokrácia védelme — elsőrendű magyar érdek is!" A kimondott igazságot sohasem cáfolhatta meg a betörő balsors, a barba­ rizmus győzelme. Igaz, Fábry számára „légüres tér" és börtöncella következik, ami-

kor azonban elhallgattatása a fasizmus elűzése után is folytatódik, Stósz dialekti­ kus erőterében megszületik a legkövetkezetesebb eszmei emlékmű: memorandum at szlovenszkói magyar vox humana teljes erkölcsi potenciáljából, cseh és szlovák értelmiségiek címére. Most jelent meg először teljes szövege A vádlott meg­ szólal címmel, a Stószi délelőttök függelékeként. Husz igazságkövetelő imájából indulva hivatkozott a szerző a magyar nemzetiség tömegeinek antifasiszta szo­ lidaritására, visszautasítva a kollektív felelősségrevonást Horthyék és Szálasiék bű­ neiért. * Második menetében Fábry hangja egyáltalán nem az öregedőé, aki kínnal é s kéjjel a múltat idézi, inkább az őrhelyén felejtett strázsa harsány vészkiáltása. „Anyánk van veszélyben, a világ van v e s z é l y b e n ! . . . A helyzet a tegnapinál v e ­ szélyesebb, pusztítóbb és kegyetlenebb. A z atomnihilizmus nem ismer felelősséget, és ezzel a költő szava, hangja, kiállása és felelőssége méreten túlra duzzad" — üzeni fiatal költőknek a Res poetica, maga a szerző azonban nem elégszik már meg a próféta és agitátor szerepével. Új elemzésben száll perbe a neofasizmus fenyege­ téseivel, a „kizárólagosság és tekintetnélküliség" ú j kalandokra rajtoló apokalipti­ kus lovasaival, s hogy harcának az imperialista készülődésekkel szemben kellőbb súlya legyen, a szocializmust kikezdő sematizmusokkal is keményen leszámol, nem utolsósorban saját írásait vizsgálva felül. A második menetet ez a kettős-egy kiállás duzzasztja a régi stószi méreten túlra. A z Európa elrablása minden ízében a hitlerizmus bukása óta újraéledő pángermán militarista ideológia „perirat"-a. Ezt a könyvet megjelenésekor „Anti-Meinkampf"-nak aposztrofáltuk a Korunkban, s nem voltunk egyedül abban a sür­ getésben, hogy a munkának németül is meg kellene jelennie. Fábry, aki a hitle­ rizmus térhódításakor sorra kiállt a német kultúra máglyára küldött kincseiért, Werfel, Graf, Bredel és Becher, a három Mann, a két Zweig, Ossietzky, Brecht és Kenn, a munkás-dokumentumírók műveiért (a Korunk hasábjain is ez volt leg­ nagyobb missziója: a haladó német könyv szolgálata), a Goethe-hívő Fábry nem­ csak emlékezni tud „irgalmatlanul", hanem pontosan tájékozódik a Nyugat-Né­ metországon m a felgyülemlő robbanóanyag, mai politikusok és publicisták új euró­ pai jogigénye, keleti aspirációja, őstér-megfogalmazásai, gyarmatosító tervei fe­ lől is, be tudja mérni a német bellicizmus örökségének felújulását, a rejtett h a d ­ állásokat és kilövési pályákat. Mint már a hitleri katasztrófa előtt, most is rámu­ tat a hírhedt Ostforschung, a bekebelező szándékú kelet-európai terepkutatás tak­ tikai és stratégiai nyilaira, s mindehhez az elit-képzelődéshez egy megmaradt kis­ polgári nyáj-szervilizmus, a „hullaengedelmesség" jeleit párosítja, rámutatva az amerikai imperializmus számításaira a háttérben. Fábry nem politizál vulgáris ér­ telemben, nem a hivatalosság frazeológiájával, diplomáciájával csatároz, hanem felkavarja a félhivatalos ideológiai hátmegettiséget, a formailag egyedi megnyilat­ kozásokat, a hitlerizmus különféle rehabilitációit és inkarnációit olyan vélemény­ nyilvánításokban, melyek nem hagyhatók figyelmen kívül összefüggéseik és borzal­ mas következmény-lehetőségeik miatt, bárhol hangozzanak is el. Már 1934-ben Barna veszedelem cím alatt megírta (a Korunkban): „mindaz, amit egy demagóg fantázia kiagyal, egyik napról a másikra valósággá válhat". A tér és idő határozott kategóriái közt emberül gondolkodó, az egyén, a csa­ lád, a nemzetiség és nemzet, az emberiség optimális fejlődésében, alkotó kohéziójá­ ban szocialista humánumát megvalósulni látó Fábry gyanakodva néz minden lelki bizonytalanságra, félelem-komplexusra, a közösség hitéből kieső, a népi és osz­ tályerők közjavának tudományos irányíthatóságát kétségbevonó, nihilista megnyi-

latkozásokra. Ez magyarázza, hogy élesen szembeszáll az egzisztencialista értelme­ zéssel ott, ahol az a német mítosz világpusztító halálorgazmusát, a minden min­ degy kalandormentalítását támogatja. Elítéli Heidegger felfogását, mely a ná­ cizmussal több ideológiai ponton is találkozott, s a második világháborút követőleg is világhatalmat és világpusztulást, kalandot és nihilizmust társít. Hadakozik Jaspers ellentmondásaival is: egyetért vele a német bűntudat kivallásakor, de sze­ mére hányja feledékenységét, mellyel saját felismeréseire cáfol rá (el is nevezi „Adenauer-bölcselő"-nek), s vitába száll atombomba-filozófiájával, mely békés koegzisztencia helyett egy „labilis állapotot" javall az emberlét védelmére, majd — utólag, a Stószi délelőttök egy lapalji jegyzetében — örömmel regisztrálja, hogy „Jaspers azóta megvívta, megírta Damaszkuszát: Bonntól, az imperialista agresszivizmustól való elfordulását". A m í g azonban a német egzisztencializmus Fábry-nézetben „mint a létfélelem háborús filozófiája embert rombol és embert fertőz", másutt: „katasztrófa-exhibicionizmus" vagy „a hanyatlás, a bomlás apokaliptikus összefogójának — az atomimperializmusnak — adekvációja, aktivitása, hipnózisa, kísértője és kerítője" (mert „létfélelme nem az emberért való félelem"), addig „Sartre egzisztencializmusa bűntudatot és lelkiismeretet mozgató etosz. Tehát az, a m i a német egzisztencializmusból hiányzik". Ugyanilyen élesen sarkítja különben Fábry etikája a német egzisztencializ­ must és a német expresszionizmust is: mindkettő „bomlástermék" ugyan, de az irodalmi expresszionizmus „legjobbjaiban átváltódott, átlényegült a felismerés kon­ zekvenciájává, a változás tettévé, a változtatás szavává, savává és gesztusává". Életének feledhetetlen indító szakasza ez a német expresszionizmus, az író úgy emlékszik rá, mint a szocialista humanizmus egyik csírájára. Fábry Zoltán erkölcsi felfogásának központjában nem is az ember önmagá­ ban, hanem a békéért küzdő ember áll, vagyis az ember, aki maga is etikus! „ A béke: az emberség összegező önkifejezése. A béke: az emberré-tökéletesedés eleje és végcélja" — írja A béke igaza című könyve élén 1956-ban. Értékmérője tehát a békéért való cselekvés, ezért is van, hogy nem a hatalommal mint olyannal tusa­ kodik, hanem a hatalom célját, értelmét, alkalmazását figyeli. Pacifizmusa tehát nem forradalomellenes, nem is hatalomellenes, hanem a békét konkrétan a szocia­ lizmus kiteljesítő lényegének fogja fel. Mint békeharcos éppen olyan következetes híve a Szovjetunió békepolitikájának, mint a békés koegzisztenciának is Nyugat és Kelet, s általában a világ szervezetei, államai között. A Béke Világtanács prog­ ramját „az emberiség új magna chartájaként" becsüli, s az ehhez való őszinte iga­ zodást tekinti a nemzetiségi, az állami és nemzetközi életben is irányadónak. In­ nen ered állásfoglalása a dogmatikus szűkkeblűségek, a függönyök ellen, s az 1957cs Hidak és árkok cikkgyűjteménye (Illyés Gyula Széchenyi hídja című versével indítva) egy életmű súlyával hirdetheti: „ A nyugati kultúrával való koegzisztencia, a magas szinten folyó disputa termékenyítően fújhatja el az önmegelőgedettség légkörét. Amit a nyugati kultúrától tanulhatunk, az az igény és mérték növelése és növesz­ tése. Összehasonlítás, összemérés, tehát mérkőzés: ez a disputa koegzisztenciális haszna. Csak így, ezen a magas szinten, a kultúra egészének ismeretében és bir­ tokában vihetjük győzelemre a nagyobb, az emberségesebb, a szociálisabb igazsá­ got: az őskor után a Marx jósolta emberkort. Akármilyen paradoxul is hangzik: a nyugati kultúra ismerete és átvétele nélkül nem képzelhető el a marxizmus győ­ zelme". Ez az ige más jeles

kelet-európai

gondolkodóink — egy

Tudor

Vianu,

egy

Lukács György — igazság-skálájával cseng egybe. Fábry szavai ma már — mint

írásainak megjelent szlovák (1958) és cseh (1967) válogatásai elárulják — túlju­ tottak nyelvünk szűkebb körén. Van Fábry európai örökség-átvételében és nyugatosságában (ebben az Adyformulázta „Nyugat ellen Nyugatot hozz!"-követelményben) egy sajátos keresztényi „bűntudat-modell, mely lényegében a fasizmus legyőzőinek lelkiismeretvizsgálatát sürgeti, nehogy „a fasizmus kitenyésztette hatalmi kizárólagosság, a faji tekintetnélküliség" velünk és bennünk éljen tovább. Ez a „Jaj a győzőknek!"-mea culpa Stószon, a csöndes könyvtárban, régi cikkek egy-egy mondatát, kitételét fokozza fel önbírálandó b ű n n é . . . Kassák Lajosnak és Kosztolányi Dezsőnek odadobott jelzők, torzító Móricz-zokszavak kerülnek így „Életem szégyenfoItja"-ként a gyónócédulára, holott éppen Fábry az, aki egykorúlag tette túl magát a József Attila ellen indított balos heccen, s elvetette ama hirhedt proletárírói platformtervezetet. Ő az, aki nem „taktikailag", hanem benső meggyőződésből vállalt népfronti korszakában min­ den antifasiszta erő hivogatójává szélesítette igehirdetését, őszintén szövetkezett bár­ kivel a készülő ú j világháború megakadályozására, kiállt — Gaál Gáborral együtt — a Márciusi Frontért, a népi írókkal vállalt közösséget, s feloldva szektáns elő­ ítéleteket, 1939-ben megírta Habemus papam cím alatt XI. Pius, a Mussolinival és Hitlerrel szembefordult egyházfő elismerő nekrológját (melyet egy „könyvkiadói elgondolás" csak 1967-ben enged újraközölni az egykori Korunk-cikkeket egybe­ foglaló Valóságirodalom-kötetben). Mégis: az önrevízió szigorúsága hitelt acéloz, s jól alátámasztja a csehszlo­ vákiai magyar szellemi életben 1963-tól kezdve oly jelentős fordulatot előidéző Antisematizmus cikksorozat valóság-hitelesítő, a költészet őszinteségét elmélyítő tételeit.

Végül: szóljunk az írástudóról. Szépirodalmi munkássága — műfaji értelem­ ben — nincsen. Inkább kritikus. De nem mindig. A z Emberek az embertelenség­ ben bevezetésében ilyesféle minősítését meg is tagadja. „Kritikus csak az lehet — írja — , aki bírói tisztét fórumként és fókuszként állandóan gyakorolja, rendsze­ resen és rendteremtőn. A legfőbb törvényt: a folyamatosságot elmulasztottam, és így egészet még a magam portáján — a szlovákiai magyar irodalom térfelén — sem adhattam." És irodalomtörténésznek sem vallja magát, bár a budapesti egye­ temen magyar szakosként indult (a kommün alatt hallgatta Babits Mihályt), s nem megokolatlan Turczel Lajos ama állítása, hogy Fábry cikkmontázsaival részben teljesítette már a polgári Csehszlovákia magyar irodalomtörténetének megírását. Legszívesebben esszéíró lelt volna Fábry, erre a szellemkalandra vágyott, erre ké­ szült vallomásai szerint, de „a bizonyító esszé nem született meg". Sose jutott h o z z á . . . A z önmarcangolásban végül is egy „átmeneti műfaj" egyéni meghatáro­ zásához jut el, s ez: maga az antifasizmus. Felesleges volna a terminológiai vita, az esztétikai skatulyázás, mi mond­ hatnánk persze egyszerűen publicisztikát, no de itt igazán nemcsak formáról van szó, s írásainak négy évtizeden át kialakult stílusa, funkciója szerint megtanulhat­ juk az ő jelzését is. Ha — s itt Fábry érvelése talál — a humanizmus, a reformá­ ció, a felvilágosodás író- és írásmeghatározóvá válhatott, hátha a jövendő is anti­ fasizmusnak veszi majd e borzalmas korszak, Lidice és Oradour, Auschwitz é s . . . ne menjünk messze: Nagysármás, 72 millió halott, a könyvmáglyák és koncentrációs táborok, kitelepítések és elhurcolások, Drezda és Hirosima vétó-irodalmát. „ A z an­ tifasizmus: világigényű műfaj — érvel F á b r y . — A z emberiség és emberség közös nevezőre hozott korműfaja a világháborúk századában." S ha sorra vesszük az i r o -

dalomtörténetileg bevett műfajokat, Fábryé — ha se nem kritika, se nem irodalom­ történet, se nem esszé, s a köz-publicisztikánál mégis csak egyetemesebb és külön­ legesebb — tényleg „antifasizmus" is. Csak el ne felejtsük a Fábry-féle műfaj bonyolult összetételét. A z „antifasiz­ mus" eddigi közmegegyezésünk szerint politikum, s ösztönszerű az óvatosságunk: találkoztunk már az irodalom eltorzításával politikai jelszavak ürügyén. Nos, a stószi műfaj-robbanás minőségi értékrendet is hoz, kezdve azon, hogy valójában nem is követel az irodalomnál kevesebbet, hanem „Az irodalomnál — többet! Lényeget. Életet. Embert." S most ne nézzük, hogy ez a felkiáltás már 1926-ban csattant fel (a régi Korunkban), mi most egy pályaív egészén mérjük a részek feszültségét, s láncban látjuk a teljes kibontakozást. „ M i törvények nélkül indultunk útnak, a kor, a valóság rágta szánkba — sürgetőn és követelőn — esztétikai normáinkat" — kezdi egykori Korunk-cikkeinek önelemzését Fábry a Valóságirodalom élén, s nem szabványból, hanem gyakorlatból és szükségből vezeti le a „szocialista rea­ lizmus" jelentkezését. Nem tagadja, hogy át kellett esni a gyermekbetegségeken. Hosszú volt az út, amíg „téma és esztétikum — valóság és forma — azonosan, m a ­ radéktalanul találkoztak", s hogy mire értsük ezt, arról a régi írások végigolvasása közben alkothatunk magunknak képet. Hiszen míg eleinte elég maga a „ténytudósí­ tás" és erény a proletár „szürkeség", utóbb bekövetkezik a szakítás az irodalmi na­ turalizmussal, Fábry túlad Gergely Sándor proletárregényeinek papirosfiguráin, s nem elégszik meg Anna Seghers puritán realizmusával sem, „a lehetőségek rea­ litását" követelve. A csodálatos szerkesztői váltószerkezet, Fábry és Gaál kettőse, ragadja tovább ezt az igényességet, mely végül is tényen túl állásfoglalást, az állás­ foglalásban erkölcsiséget s a kifejezésmódban szépséget kíván meg. Ebben a több­ szörösen értelmezett, parttalanul áradó szocialista realizmusban fér meg egymás­ sal Fábry szeretete a népi Morvay Gyula vagy Sellyei József s a szürrealista Forbáth Imre iránt, személyi szerepe Szilágyi András felfedezésében, s dokumentum­ kereső korában is olthatatlan Ady-szerelme. A humánum „valóságerkölcse" érlelte ki Fábry esztétikai fejlődésében a fe­ lületességgel, a sablonnal való fokozatos szakítást, de ugyanez az emberközpontú­ ság állítja ma szembe a valóságot elveszítő nihillel, a művészi absztraktizmussal is: nonfiguratív, emberidegen művészet szerinte „embertelenséget igazolhat", de itt is belülről tud sarkítani, mert Picasso absztrakcióit elfogadja. „Ahol az absztrak­ tizmus mint vétó, mint ellentmondás és ellenállás válik láthatóvá és érzékelhetővé — nyugtatja meg magát az Európa elrablása gondolatmenetében — , ott pozitív értelmet nyer, és mi megrendülten állunk mondanivalójának hitele, valósága előtt." S ahogyan Fábry antifasizmusa irodalomban-művészetben a teljes emberség szinonimája, úgy meghatározása az íróról is elkötelező: „ M a az író a humánum atomtelepe." Minden vidéki lemaradással és anarchikus bizonytalansággal szemben itt a tanítás szerepét vállalja valaki. Felső fokon. Á m jöjjön a stiliszta, az esz­ téta, a szerkesztő, s foglalkozzék a kísérletekkel, Fábry többre néz: az író gondolati jelentőségére, erkölcsi hovatartozására, közügyi szerepére, igényességére. Szívesen hivatkozik romániai impulzusra is: 1938-ban idézi Tamási Áront, aki szerint a ki­ sebbségi író helyes és méltó útjának feltétele, hogy „nemes értelemben vett európai irodalmat próbál magyarul írni". A nagyhorizontú hivatástudathoz nem méltatlan, hogy „induló költőkkel is" demonstrálja „a költészet egész komplexumát". Ennek a didaktikának a terméke a Harmadvirágzás. A z első világháborút követő első virágzás „eredendő és összegező lényegjegye" a vox humana volt, a szlovenszkói magyar irodalomból a világhá­ borús megpróbáltatások éveiben is ez ütközött ki, a most indult „harmadvirág-

zás"-ra pedig Fabry felfokozott honi, szomszédos és világirodalmi komparatisztikát mozgósít. Felfakad az idő: Fábry kezdi újra irodalmi paraboláiban az erkölcsi több­ letet őrző hagyományok, Apáczai Csere, Kisfaludy, Petőfi idézését, a fiatal írók kezébe nyomja a már-már elfelejtett európai antifasiszta irodalmat, s azt az új lelkiismereti humanizmust is, melyet ma Nyugat és Kelet legjobbjai például a lá­ gerirodalomban — e fájdalmas visszatekintésben — képviselnek (nem ezzel a szel­ lemmel találkozunk-e újra Tőzsér Á r p á d verseiben, Rácz Olivér és Dobos László prózájában?). És egy nemzetiség tanára — nem, szélesebben: az ú j szocialista esz­ tétika egyik úttörője — akkor, amikor sorozatosan tér rá mese, líra, novella, riportázs, regény, vádkönyv, manifesztum fogalmi tisztázására, sőt még a könyv­ cím, az előszó, az idézet kategóriáit is újraértelmezi. Frázis ellen élményt, mindig igazságot hirdetve jut el ilyen axiómákhoz: „költészet és sematizmus egymást ki­ záró fogalmak", vagy: „ A költő mint nagy magányos a személyes bátorság, a sze­ mélyi kiállás elkötelezettje", vagy: „A költészet ordítás és terror nélküli autoritás" (kiemelések magában a Fábry-szövegben). Olvassátok Fábryt! Népi elkötelezettségében és nemzetközi békeharcában, hagyományos európai­ ságában és szocialista humánumában, első-, másod- és harmadvirágzásában, elte­ metett és feltámadt antifasiszta műfajában és riadójában — úgy, mint régen, Gaál Gábor oldalán — ma is a mienk.

Puskás

Sándor

szobra

SZILÁGYI JÚLIA

Idő és irodalom

Az irodalomban az irodalmat keressük. Minél elkötelezettebb a mű, annál szenvedélyesebb a keresésünk, annál fontosabb, hogy amit talá­ lunk, az az érték — művészetként legyen hatásos. Ennek az értéknek a mértékét vizsgálva — minőséget avató vagy tagadó mennyiségi fogalom tolakszik a figyelmünkbe: az idő. „A zene nem egyéb, mint az ember és az idő közötti »rend« záloga" — írja valahol az egyébként nem túlságosan teoretikus hajlamú Sztra­ vinszkij. Megállapítása a zenénél nem kevésbé vonatkozik az irodalomra. Minden alkotó a formátlannak ad formát, rendet teremt a világ dolgai között, olykor éppen úgy, hogy felborzolja a látszólagos rendbe simított felületeket; esztétikummá tudja szervezni a káoszt, a szenvedést. Tör­ vényt állít, úgy, hogy felismeri a törvényszerűt, leválasztja a szüksé­ gest az esetlegesről. Az idő — amelyben él és amellyel dolgozik (oly­ kor játszik) a művész — rajtunk kívül, objektíve létezik. De van egy szubjektív idő is, az, amely bennünk él. Ehhez sincs kevesebb köze a műnek, mint a történelmi dimenzióhoz, mely létrejötte külső körülményeit megszabta. A rend, amelyet akár a legzseniálisabb mű hasított is ki a lehetőségek kavargásából — megszűnik az utolsó mondatot berekesztő ponttal. Mert csak a rendetlenség termeli újra magát. A rendet mindig újra fel kell építeni. Ez biztosítja az emberi erőfeszítés örök időszerűsé­ gét: minden befejezés egyben nyitány is. Hallásunkon múlik, hogy a hi­ ábavalóság örök dallamát fogjuk fel rejtett antennáinkkal, vagy az új neki­ rugaszkodás parancsoló szükségét. Mint minden emberi vállalkozás, az irodalom is az időben nyer iga­ zolást: legyőzi az időt vagy legyőzetik tőle. Ha a pillanatnyiság jegyében fogant, a mű már születésekor elfonnyad. Az az emberi tudás ugyanis, mely egy-egy alkotásba sűrítődik, nem egyetlen emberéleté, de még csak nem is egy emberöltőé, hanem magába foglalja mindazt a tapasztalatot, amit évezredek halmoztak fel az egyre finomodó elmében, idegekben, és azt is, amit a jövőből próbál kifürkészni az író aggódó vagy reményteli tekintete. Akarja vagy sem — az író mindenkoron és mindenütt kora tanúja. Nem kell ehhez programszerűen vállalnia a krónikás szerepét. Szemlé­ letét úgyis át- meg átjárja kora levegője. Hogy tisztul-e ettől a levegőtől a tüdő, élénkülve pezseg-e a vérkeringés, vagy légszomjban fulladozik a szervezet — megállapítható évezredes papirusztekercsek hieroglifáin épp­ úgy, mint a nyomdafestéktől meg se száradt betűkön. Elég a vitorlára pillantanunk, hogy pontosan tudjuk: szélcsend van-e vagy orkán. Amit a mű időszerűségének neveznek, az rendszerint — például a mi esetünkben — felhámja csupán idő és irodalom számtalan rétegű vi­ szonyának. A reakciós irodalomszemlélet talán éppen az irodalom időmeg­ határozottságának a megítélésében lepleződik le. Vagy úgy, hogy statiku-

san fogja föl a kettő viszonyát, vagy hogy épp ellenkezőleg: mester­ ségesen dinamizálja, a személyi igazolványok pillanatfelvételévé zsu­ gorítja, mert perspektívájától fosztja meg a mű funkcióját. Mindkét eljárás mozdulatlanná, élettelenné merevíti azt, ami maga az élet, a mozgás. Ezen a ponton tehát találkozik, sőt már-már — eredményé­ ben legalábbis — azonosul két, egymástól magát formálisan elkülö­ nítő felfogás. Hadd idézzük a mondottak szemléletesebbé tétele vé­ gett Claude Roy Défense de la littérature című esszékötetének kari­ kírozó passzusát: „ . . . n a g y o n helyes, Pierre de Ronsard úr, hogy megírta a szonettek Héléne-hez ciklusát, de mégis, a Szent Bertalan éjszaka másnapján, talán nem a legalkalmasabb pillanat; igen szép, Descartes úr, hogy a Fronde közepette megírta Értekezéseit, de gon­ dolja, hogy éppen most, szükséges ez?" Utólagos ismereteink birtokában könnyű fölényesen megállapí­ tanunk, hogy nem szabad időszerűséget és egyidejűséget összeté­ veszteni; hogy amit — példánknál maradva — Descartes és Ronsard alkotott, túlélte a Szent Bertalan-éjszakát vagy a Fronde-ot; hogy politikai cselekvés és alkotás viszonya sokkal összetettebb, semhogy abszolút értelemben feltételezhetnék vagy kizárhatnák egymást. Az Isteni Színjáték vagy a Gulliver tele van olyan egykorú esemé­ nyekre, személyekre tett utalásokkal, melyeket a mai olvasó nyil­ ván nem ért (talán észre sem vesz), ami persze nem gátolja a ma­ radéktalan műélvezetben. Az igazi irodalom, kiváltképp a próza viszonya az időhöz sok­ kal gazdagabb, semmint kimeríthetnők egy-egy mű és kora kapcso­ latának taglalásával. Az idő filozófiai fogalma érdekes módon köze­ lebb hozza szemléletünkhöz azt, amit az epikum számára az idő je­ lent. Fizikus és filozófus számára evidens, hogy anyag elképzelhetet­ len mozgás nélkül, s éppen a mozgás az, ami téren és időn kívül nem érzékelhető. Nos, az irodalmi mű szerkezetében mozgás és idő dina­ mikája ilyen fogalmakban ölt testet, mint tartam, történés, ritmus. Maga a nyelv mint a gondolkodás konkrét valósága és az irodalom építőanyaga a lehető legdifferenciáltabb módon viszonyul az időhöz: a beszéd az irreverzibilis, a nyelv a reverzibilis időt tartalmazza. Az a jelenség, melyet a század elején „az anyag eltűnésé"-nek neveztek, egyfelől Lenin Empiriokriticizmusával a filozófiai gondol­ kodás előtt nyitott új utakat; másfelől előkészítette a fizika ama for­ radalmát, mely a relativitáselmélet és a kvantummechanika megte­ remtésében csúcsosodott ki. Nem utolsósorban: nagyjából együtt je­ lentkezett az idő felrobbantásával olyan korszakalkotó regényekben,

mint Az eltűnt idő nyomában és az Ulysses. Hogy a szubjektív idő bevonulása az irodalomba a valóság árnyalt ábrázolásának milyen bámulatos lehetőségeit tette kiaknázhatóvá, mindenki számára nyil­ vánvaló. Az eposz cselekményének egy évet kellett felölelnie. Az idő—hely—történés Boileau-tól félreértett hármas egysége a drámát kényszerítette parancsuralma alá. De ha alaposan utánagondolunk ezeknek a szabályoknak, be kell látnunk, semmivel sem voltak ke­ vésbé önkényesek Proust és Joyce meg az utánakövetkezők idő­ kezelésénél. A klasszikus regénytípus lineáris szerkezete voltaképp

mesterséges rendbe foglalja azokat az időérzékeléseket, melyeket tuda­ tunk nem differenciáltan, több síkban fog fel. Hogy ne is szóljunk arról a banális tapasztalatunkról, mely szinte szakadatlan relativizálja a min­ dennapi élet idő-tartamait, s melyet a modern elbeszélő- és drámairodalom alkotásaiban ismerünk fel: egy-egy időegység kisebbé zsugorodhat vagy nagyobbá tágulhat órával mérhető tartamánál, aszerint, hogy milyen súlyú, sűrűségű a benne foglalt benyomások emotiv tartalma. Az objek­ tív idő helyébe így léphet esetenként a szubjektív intenzitás. „Ami lassan történik bennünk, csak arra érdemes figyelni; mert csak az a szép vagy a veszélyes" — olvashatjuk Panek Zoltán Hétfőn és ked­

den nagyon szerettem című kötetének egyik novellájában (Baleseti jegy­ zőkönyv). De azzal párhuzamosan, ami „bennünk történik" lassan vagy gyorsan, másokkal is történik valami, más ütemben, más intenzitással. A számtalan szubjektív történés közös nevezője az Idő, melyhez akarva, nem akarva hozzáigazítjuk lépteinket. Ezt ragadja meg hősei közvetíté­ sével az író, versenyt száguld vele, vagy mint Józsué a napot, megállítja útján. Talán a nosztalgiák legősibbje fűződik az ember harcához az idő­ vel, a gyermekeit felfaló Krónosz isten mítoszáé. A tűz meghódításához hasonló győzelem volt az, amikor kilesve az égitestek: nap, hold, csillagok mozgását, az évszakok egymást követő sorát, az embernek sikerült ob­ jektív tapasztalatai szerint tagolnia az addig alaktalanul hömpölygő időt. Vajon az ősi káoszba való visszahullást jelentené-e annak a nem ke­ vésbé emberi vágynak a teljesülése, ha kiszabadulnánk ismét a tagolt idő, a napok, órák, percek szorításából, a stresst kiváltó hajszoltságból; ha nem mérnők, csak élnők a negyedik dimenziót? Csupán elvétve és nem huzamosan sikerül ez a civilizált embernek. A való életben, persze. Mert a művészet, az irodalom nem ismer lehetetlent. Krónosznak nincs hatalma a Múzsák felett. Salvador Dali egyik képén bizarr tájon cseppfolyós halmazállapotú zseb- és karórák, ébresztők csurognak le túlérett gyümölcsökként a fák­ ról, vagy hevernek olvadékonyan a hűvös földön, a láthatatlan nap alatt. Az órák elolvadtak, az idő elfolyik. „Az óra nem ütött. Csörgött. Csergőóra volt. Sárga számlapján gőzmozdony igyekezett a kilences felé, de még nem fordult elő, hogy odaért volna. Ha igen, olyankor történhetett, ami­ kor senki sem látta. Pedig el kellene gázolni a számokat, el valamennyi órát, percet, másodpercet, hogy ne legyen óra, csak idő." Forró László Guruzsma című kötetének egyik írásából, a Gombából idéztük a fohászt: hogy az idő lakható közeggé, egésszé álljon össze, töredezettségét kellene megszüntetni. Emlékezetes novellájában, a Weisskopf úr, hány órá?-ban Páskándi Géza még tovább megy. Síkjaira bontja a mérhető és a mérhe­ tetlen időt, úgy teszi elbeszélése szerkezeti elemévé. Filozófus hőse (ne­ vezzük cella-filozófusnak, ahogy másokat katedra-filozófusoknak neve­ zünk) a börtönben lát hozzá időfilozófiájának rendszerbe foglalásához, vagyis ott, ahol az idő megállni látszik. De mégsem áll meg: cellatársait jobban érdekli a konkrét idő; „Weisskopf úr, hány óra?" — faggatják minduntalan a nem időjós, nem is bölcselő, csupán kifinomult időérzék­ kel rendelkező órást, s bosszantóan elterelik filozófusunk figyelmét az el­ vont időről, a szimultaneitás és a szukcesszivitás tanáról... A „Hány óra?" megtudakolása nélkül nem faggathatjuk a végtelen Időt. A nagy Idő túl sok a véges emberi lét és tudat számára, az óra túl

kevés. A z előbbi nélkül nincs eszmény, az utóbbi nélkül vagy azon kívül, nem létezhet mérhető cselekvés, teljesítmény, nem múlik el a szenvedés, nem jön el az öröm. A szerény Weisskopf úr téved, mikor azt bizonygatja utolsó szavai­ val, hogy időszámítása „ . . . h a nem is volt pontos, de nem késett, nem is sietett sokat, a körülményekhez képest elfogadható volt és semmi eset­ re sem volt jóslás, ahogy az a brutális tiszt mondotta..." Szava — pon­ tosabban az íróé, az irodalomé — jóslás és mítosz. Az irodalmi idő két pólusa ez, a múltba és a jövőbe vesző idő kötelén táncoló jelen örök kér­ dése. „Minden mítosz az elveszett idő keresése" — mondja a struktura­ lista antropológus Lévi-Strauss. Akárcsak a mese, mindig felidézhető, de soha meg nem esett történéseket rögzít, múlt időben. A „Volt egyszer, hol nem volt" sejtelmes képletének nyitja ez. Úgy kapcsolódik a jövőt idéző prófécia és utópia világához, hogy a lehetséges és a lehetetlen együtt alkotják az elbeszélés szövetét. Ez így és itt és most — nem igaz. De az lehet máskor, másutt, másképpen. A mítosz és a prófécia az igazi fikció; a lehetséges és a fantasztikus, a hihető és a hihetetlen keveréke. A cse­ lekmény egyik síkja érintkezik a hétköznapok világával, a másik látha­ tatlan felületeken tapad egy félig álmodott, félig rettegett vagy remélt világhoz. Ami a próféciában és az utópikus regényben, illetve annak mai, tudományos-fantasztikus változatában közös, az a vízió. Benne ölt alakot a jövő, úgy, ahogy azt az író-próféta extatikus önkívületben vagy a tel­ jes tudatosság állapotában megpillantotta. A jelen kitapintható valósá­ gából következtet a próféta vagy a science fiction szerzője arra, ami meg fog történni vagy megtörténhet, de „jóslata" egyben felhívás is a cselek­ vésre, ezért a jelenből a jelenhez szól — a jövőről. Első pillantásra a prófécia, illetve modern változata, a negatív utó­ pia a lehető legkevésbé „optimista" műfaj. A tragédiánál nem kisebb mértékben váltja ki a katarzist. Szándéka és — szerencsésebb esetben — hatása szerint, előre lát és láttat, arra késztet, hogy felismerve az idő mé­ hében érlelődő lehetőségeket, beavatkozzunk a dolgok menetébe. Tovább görgetve az említett párhuzamot: a mítosz a már beteljesedett fátumot sűríti jelképbe; a negatív utópia viszont felidézve azt, ami megtörténhet, a fátum elhárítását sürgeti. Szuggesztív példa erre a társadalmi funk­ ciójú művészi hatásra Bálint. Tibor Önkéntes rózsák Sodomában című re­ génye. Mély értelmű inverzióval („pozitív hőse" Róbert, a robotember, ne­ gatív alakja pedig Kobalt úr, aki átmentette a gépkorszakba a kapzsi, öntelt, szűkagyú, szőrös szívű nyárspolgár tulajdonságait) egy olyan jövő vízióját vetíti az olvasó tudatába, melyben az emberi degenerálódás következtében a gépek az erkölcsi értékek hordozói... Félelmetes kép! Emberi neve a robotnak van, a homo sapiens elfajzott utódai vegyi elemek nevét viselik: Kobalt, Czézium — jeléül annak, hogy emberi tulajdonsá­ gaikat elvesztették, élettelenebbek a holt elemnél, gépnél... A szürrealista kapcsolások technikája, melynek ős-modellje az álom, folytonosság és diszkontinuitás váratlan robbanásaival feszíti szét az időt. Pillanat-töredékek alatt, miközben csörög a vekker, Bajor Andor Ébresztőóra című, rémálom-krónikájának hőse a Niagara fölött, egy kor­ hadt fahídon kalimpálva várja a halált, melyet Néró berregve mondott ki rá, majd az arénából egy virágos mezőbe jut, s ott rettenetes bika veszi üldözőbe, szájában disznóölő kés, szarvai helyén hegyes szuronyok, ké-

sőbb az Északi Jeges-tengeren egy ugyancsak csörömpölő jéghegy rohan feléje, de felbukkan szerencsére, majd a Holdba repül a szintén éktelenül csörgő Verne Gyula, amíg végre felébred az alvó, az óra elhallgat, a ré­ mek térnek most nyugovóra, estig, amíg a tudatos időt újra felváltja a tudattalan, a pihenést nem nyújtó álom képében. Gyorsított és lassított felvételek egymásra kopírozásával és egyidejű vetítésével lehetne csak e néhány oldalnyi írás tartalmát szemléltetni. Az álomsorok lepergésének reális tartama alatt nem lehetne leírni egyetlen mondatát se. S évezre­ deket kellene átélnie annak, aki — leszámítva az átélhetetlen fantaszti­ kumot — ismeri Nérót, találkozik Vernével, megéri a Hold-repülést, és csergőóra ébreszti... Az irodalomban feloldott és összesürített idő mennyiségét csak fény­ évekkel lehetne mérni. A „nouveau roman" például az igeidők közül csak a jelent és a félmúltat használja, s e befejezetlenség ellenére leírásai­ ban az idő állni látszik; Proust galagonyájának illata, egy teába mártott sütemény íze — évtizedek hangulatát sűríti magába; a realista regény cselekménye ráérősen hömpölyög egy szabályosan tagolt idő medrében; a modern prózában olykor éppoly homályos, vajon hol találkozik a meg­ történt esemény az éppen folyamatban levővel vagy az elképzelttel, mint ahogy féléber állapotban vagy nagy megrázkódtatások pillanatában sem tudjuk egyeztetni az idő valóságát a valóságos idővel. Mert a kettő nem azonos. Valóságos idő csak egy van. De bennünk az időnek százféle valósága van, tagadják és kiegészítik egymást, összemo­ sódnak és szétválnak ismét. S amikor ez a százarcú idő önmagának tu­ datára akar ébredni, tükörbe néz. Ez a tükör — az irodalom.

Puskás Sándor: Jégmadár

HEINRICH BOLL MÉRLEG H A N G J Á T É K (1957)

HANGOK Clara, alig innen a h a t v a n o n Martin, alig túl a h a t v a n o n K r a m e r , alig túl a h a t v a n o n Lorenz, j ó harmincas Albert, j ó harmincas

(Csend, majd néha — nagyobb időközökben — zaj töri meg, vasárnap délutánonként nyitott ablaknál lehet hallani nyugodt nevetés, kávéskészlet csörömpölése, lecsapódó pingponglabdák, autó)

C L A R A M é g n e m jött válasz? M A R T I N Nem. C L A R A M i k o r k ü l d t e d el a távirato­ kat? M A R T I N M á r k é t órája. C L A R A Jöhetett v o l n a v á l a s z a g y e ­ rekektől, legalább egyiküktől. M A R T I N Biztosan a városban vannak. C L A R A Ott. K i m a r a d i l y e n k o r d é l ­ u t á n o t t h o n : nyár, v a s á r n a p , n a p f é n y — v a g y esetleg n e m hallottad a t e l e f o n c s e n ­ gést? M A R T I N Dehogy. Figyeltem. Megtör­ tént v a l a h a , h o g y n e h a l l j a m ? C L A R A N e m , soha. A m i ó t a h á z a s o k vagyunk, egyszer sem. Csak mindig fél­ t e m , h o g y n e m v e s s z ü k észre. MARTIN A gyermekek a városban v a n n a k . Clara. C L A R A K é s ő n é r n e k m a j d haza, talán c s a k éjszaka, m e g l á t j á k a sárga b o r i t é ­ k o t az ajtó alatt, f e l e m e l i k , feltépik, e l ­ o l v a s s á k — mit is írtál? M A R T I N A n y a súlyos beteg, m i n d n y á ­ j a t o k a t látni akar. A p a . C L A R A A z t kellett v o l n a í r n o d : A n y a haldoklik, anya haldoklik, gyertek!

amelyet nyáron, lakónegyedekben: lassan elhaladó

M A R T I N (nyugodtan) N e m fogsz m e g ­ halni, Clara. C L A R A (nyugodtan) M e g f o g o k halni, ma, ma — mielőtt lenyugszik a nap — halott leszek. L e o l v a s t a m az o r v o s a r c á ­ ról, m e g s z a g o l t a m a k e z é n ; az é n s z a g o ­ mat; hallottam a hangján, láttam a kéz­ m o z d u l a t á n , a m i k o r b e c s u k t a a táskáját. És n e m v o l t s z a b a d t u d n o m , h o g y m i v a n a f i o l á r a írva. T e e l o l v a s t a d , te t u d o d . Mit m o n d o t t n e k e d ? (Rövid szünet) Nem válaszolsz. M A R T I N Azt mondta, komoly. C L A R A K o m o l y , igen, k o m o l y . N e m a k a r l a k r á v e n n i , h o g y m e g i s m é t e l d , mit is m o n d o t t . N e m a k a r l a k g y ö t ö r n i , d e kérlek, úgy beszélj velem, mintha elhin­ néd, h o g y é n . . . hogy é n . . . megteszed? M A R T I N Megteszem, b á r . . . C L A R A (félbeszakítja) N e hazudj. N e m o n d d azt: bár. Bár — e z n e m o l y a n szó, amelyet egy haldoklónak mondanak. Azt s e m a k a r o m tudni, mit m o n d o t t n e ­ ked a pap, amikor elment. H á r o m per­ cig s u g d o l ó z t a t o k kint. M A R T I N Három percig? C L A R A H á r o m perc huszonhat m á s o d -

percig. Néztem az órát, le nem vettem a szemem a másodpercmutatóról; járt körbe, egyre csak körbe — miért kere­ kek az órák? Sohasem tűnt fel neked, milyen nevetségesek a pici másodperc­ mutatók, mindig hajszolnak valamit, amit soha utol nem érnek, soha; olyan

szorgalmasak, értelmetlenül szorgalma­ sak, s amit utol akarnak érni, mindig el­ szalad előlük. Három perc huszonhat má­ sodpercig egyedül maradtál a pappal. Nem akarom tudni, mit mondott neked. M A R T I N Nincsenek többé fájdalmaid?

C L A R A Nincsenek. A fiola tartalma elűzte őket. Még soha nem éreztem m a ­ gam ilyen fájdalommentesnek — ez gya­ nús nekem M A R T I N A legutóbbi rohamnál is kap­ tál injekciót. C L A R A De nem ezt. Már sok roha-

mom volt, sok injekciót kaptam, de ma — nem láttad a kezét, amikor a táskáját becsukta... MARTIN Sok r o h a m . . . sok injek­ ció... miért... CLARA (félbeszakítja) Ne vitatkoz-

z u n k e z e n : te is j ó l t u d o d , én is t u d o m . Martin, m o n d j el n e k e m m i n d e n t , a m i t e l m o n d a n á l , ha el t u d n á d i s m e r n i — (rö­ vid szünet), b e s z é l j , mit tudsz n e k e m e l ­ mondani? Semmit? M A R T I N T u d o d , h o g y szeretlek. M o n d d m e g te, mit a d h a t n é k m é g n e k e d , h a . . . ha az i d ő d v a l ó b a n o l y a n r ö v i d r e l e n n e szabva. C L A R A M e g m o n d o m n e k e d , mit k í v á ­ n o k , a m i ó t a é l e k : o l y a n szívesen m e g ­ ismertem volna úgy igazán egy embert. M A R T I N Engem nem ismersz? C L A R A T e talán i s m e r s z e n g e m ? M A R T I N Harmincnyolc éve vagyunk h á z a s o k ; öt g y e r e k ü n k v o l t , n é g y k ö z ü ­ l ü k m é g él. C L A R A Igen. És v a n e g y v e j ü n k , e g y m e n y ü n k és h á r o m u n o k á n k . M A R T I N M i v a n ? M i t akarsz, C l a r a ? C L A R A C s a k azt m o n d t a m , o l y a n szí­ vesen megismertem volna igazán egy embert. M A R T I N Engem n e m ismersz? C L A R A T e talán i s m e r s z e n g e m ? (Rövid szünet) Mindig elérkezünk ahhoz a p o n t h o z , a m i k o r v á l a s z o l n i k e l l e n e : igen vagy nem, de n e m válaszolunk. M A R T I N N e m éltünk rosszul; néhány é v n e h é z v o l t . H á n y é v ? N e m sok, d e n e m éltünk a k k o r is? C L A R A Éltünk, és v a l a m i t , a m i t ő l m á r g y e r e k k o r o m b a n f é l t e m , sikerült e l k e r ü l ­ n ö m : s o h a s e m u n a t k o z t a m . S z é p v o l t az életünk, sőt, a l e g t ö b b s z ö r p é n z ü n k is v o l t . A u t ó , ház, szerencsés g y e r e k e k — c s a k e g y v o l t a b a j ; az e g y i k g y e r e k n e k n e m volt szerencséje. M A R T I N Clara. C L A R A (halkan) Félreértesz. N e m L o renzre gondoltam — Lieselotte jutott e s z e m b e , kicsi l e á n y k á m , aki e l m e n t tő­ l ü n k Tetanusz! K i gondolna ilyesmire, ha e g y tizenhét é v e s l á n y f e l b o r u l a b i ­ c i k l i v e l ; e g y seb, tapaszt reá — ki g o n ­ dol ilyenkor a halálra? D e megjött, m e g ­ jött, e g y n y á r i délután, v a s á r n a p , e g y o l y a n n a p o n , m i n t a m a i ; az u t c á k ü r e ­ sek voltak, forrók, csendesek — a távol­ b a n k u r j o n g a t o t t valaki, aki m á r k o r á n berúgott, de a k u r j a n t á s eltűnt a fasor m é l y é n . És l á t t a m az o r v o s arcán, m e g ­ s z a g o l t a m a k e z é n , a m i k o r a r c o m előtt elvitte, s Lieselotte pulzusát vizsgálta — és a n n a k a f i a t a l e m b e r n e k az a r c á n is, aki Lieselotte sírjánál o l y a n k e s e r v e ­ sen z o k o g o t t . (Félbeszakad) M A R T I N Mi volt vele? Benjamin Hufs? C L A R A Igen, B e n j a m i n H u f s . I s m e r t e azt a testet, a m e l y ott lenn h e v e r t a k o ­ p o r s ó b a n — azt a húst. Lieselotte l á n y o m — o l y a n d r á g a és c s e n d e s v o l t , de B e n ­ jamin H u f s . . .

M A R T I N Miért kínozol, Clara? Miért? C L A R A N e m a k a r t a l a k ezzel k í n o z n i . B o c s á s s m e g . F á j ? E n g e m vigasztal. M A R T I N Vigasztal? N e m b í r o m elhin­ ni. M i é r t m o n d o d m o s t e z t ? C L A R A Mert tudom. Már akkor tud­ tam, d e n é g y é v m ú l v a ő is m e g m o n d t a nekem. M A R T I N Benjamin maga? C L A R A Igen. M e g l á t o g a t o t t s z a b a d s á ­ ga i d e j é n . K i n n G r u h l s h o f b a n e g y tera­ szon ü l t ü n k ; őszi n a p v o l t , m e l e g ; igen, m e l e g ősz v o l t ; a k k o r , a m i k o r m e g m o n d ­ ta, h a r a g u d t a m — d e m o s t m á r B e n j a m i n is rég halott. N e m h a r a g s z o m t ö b b é . N e l é g y s z o m o r ú , Martin. MARTIN Lieselotte lányom. Miért m o n d t a d ezt m e g n e k e m ? C L A R A N e m azért, h o g y fájdalmat o k o z z a k . N e m kell, h o g y f á j j o n n e k e d . Fáj? M A R T I N F á j ! Ó — mit j e l e n t e z . M i n ­ d e n n a p rá g o n d o l t a m , m i n d e n n a p . M o s t fiatalasszony v o l n a , férje, g y e r e k e i — szép asszony, fiatal. O l y a n o k o s v o l t . G y a k r a n m e g v á r t a m az iskolánál, m e g ­ h í v t a m e g y k á v é r a v a g y e g y fagylaltra, é n sört ittam, s a friss esti l a p o t o l v a s ­ tam. T u d o d , m i t j e l e n t az, ha az e m b e r tizenhét é v e s l á n y á v a l e g y teraszon ül, és az esti l a p o t o l v a s s a ? E m b e r e k h a ­ l a d n a k el m e l l e t t e d — délután v a n — , a l á n y o d m o s o l y o g . M i é r t m o n d a s z el n e k e m i l y e n d o l g o k a t ? T a l á n n e m is igaz, lehet, h o g y v a l a m i mást o l v a s t á l l e B e n j a m i n a r c á r ó l — v a g y hazudott v a l a m i t , valamit, a m i t szeretett v o l n a , hogy igaz legyen. C L A R A Lehet, h o g y igazad v a n . V a ­ lóban ennyire fáj? M A R T I N F á j ? Igen, h o g y csak m o s t mondod, amikor úgy beszélgetünk egy­ mással, m i n t h a t e . . . C L A R A M i n t h a én m e g h a l n é k ? M e g f o g o k halni. T a l á n a g y á s z tesz i l y e n g o ­ nosszá. D e n e m v o l t g o n o s z s á g . M A R T I N M i v o l t ? M i é r t m o n d t a d el nekem? C L A R A M e r t o l y a n szívesen m e g i s m e r ­ tem volna egy embert a világon. M é g Lieselottét s e m i s m e r t e m , m é g a k i s l á ­ n y o m a t s e m , aki o l y a n k e d v e s , o l y a n c s e n d e s v o l t . Hirtelen elsötétült az arca, egy ilyen délutánon. Nyár, vasárnap, napfény — egy részeg kurjongatott a fa­ s o r b a n ; az o r v o s m a g á v a l hozta a halált fáradt v á l l á n . (Rövid szünet) Lieselottéra gondoltam, amikor egyetlen gyerekünk­ ről b e s z é l t e m , a k i n e k n e m v o l t s z e r e n ­ cséje. M A R T I N Én L o r e n z r e g o n d o l t a m . (Szü­ net) Úgy el v o l t á l k e s e r e d v e L i e s e l o t t e h a l á l a után, s o k é v i g .

C L A R A El v o l t a m k e s e r e d v e . És hara­ g u d t a m . T e n e m , te n e m v o l t á l e l k e s e ­ redve. M A R T I N N e m , é n csak g y á s z o l t a m , s még mindig gyászolok. A lányom, tizen­ hét é v e s . B e n j a m i n H u f s — g y a k r a n járt nálam, akkoriban, amikor még m e g v o l t az i r o d á m ; d é l u t á n o n k é n t ott ült fent, t u d o d , az o t t o n e n w a l l i i r o d á b a n ; lenézett a s z ö k ő k ú t r a , az O r s o l y a t e m p l o m t e m e ­ tőjére. J o g á s z akart lenni, p e r i r a t o k a t a d t a m neki o l v a s n i ; falta őket, m i n t a kiéhezett a kenyeret. Ez a f i ú . . . C L A R A Halott. H a r a g s z o l r á ? M A R T I N Ó, n e m . L i e s e l o t t e . . . C L A R A Lieselottéról a k a r t a m b e s z é l ­ ni. Úgy jött, m i n t v a l a m i s ó h a j . T e L o r e n z r e g o n d o l t á l . N e k i is küldtél t á v i r a ­ tot? M A R T I N N e m lett v o l n a é r t e l m e . K u s l i c k o t f e l h í v t a m . N e h é z lesz őt — ő — de hiszen t u d o d . C L A R A T u d o m — már háromszor jótálltál érte, és m i n d e n a l k a l o m m a l b e h ú ­ zott. (Izgatottabban) Mit gondolsz, kien­ gedik? MARTIN Mindenkit f e l h í v t a m , aki csak v a l a m i t tehet. D e t u d o d , kétszer m á r — m á r csak azért e n g e d t é k ki, m e r t azt m o n d t u k — m i . . . C L A R A Azt mondtuk, hogy meg fogok halni, n e m ? D e aztán n e m h a l t a m m e g , és (nevet) L o r e n z eltűnt. K i t hívtál f e l ? M A R T I N K u s l i c k o t , P e c h w e n t — é s az elnököt. C L A R A Kramert? M A R T I N Igen. C L A R A Mit mondott K r a m e r ? MARTIN Megígérte, hogy mindent megtesz. C L A R A M e g v a n a h a t a l m a és a l e h e ­ tősége keresztülvinni, h o g y L o r e n z e l j ö ­ hessen? M A R T I N Csakis n e k i v a n h a t a l m a é s l e h e t ő s é g e — ő dönti el. N e h e z e m r e esett m é g e g y s z e r m e g k é r n i . Ha L o r e n z k i j ö n ós m e g i n t — n e m állja a szavát, K r a m e r n e k az e l n ö k i á l l á s á b a kerülhet. É p ­ pen, m e r t L o r e n z r ő l v a n szó. C L A R A N e m értem. M A R T I N E g y kollega, e g y b a r á t fia. S z á z á v a l ü l n e k a b ö r t ö n b e n , a k i k n e k az anyja — s ú l y o s beteg. C L A R A Martin, l á t n o m kell Lorenzet, kell. H a d d b e s z é l j e k é n K r a m e r r e l . M e g m o n d t a d neki, h o g y m i t m o n d o t t az o r ­ v o s n e k e d az a j t ó b a n ? M A R T I N K r a m e r elküldi. D e Lorenz nincs a v á r o s i b ö r t ö n b e n . K i v i t t é k B a h n weilerbe, mezőgazdasági munkára. C L A R A Lehet, h o g y m a m e g s z ö k ö t t . M A R T I N K r a m e r m a g a h o z z a el i d e .

C L A R A N e m Kramert akarom látni, h a n e m Lorenzet. (Hevesen) Nem Kra­ mert. M A R T I N Kramer nem hagyja egyedül, egy pillanatra sem. C L A R A Ő mondta? M A R T I N Igen, i d e h o z z a , é s le n e m veszi róla a szemét. C L A R A Remélem, Lorenz ma megszö­ kött. M A R T I N A k k o r m a n e m látod meg. C L A R A J o b b l e n n e , m i n t K r a m e r t is v e l e e g y ü t t látni. M A R T I N Felhívhatnám Kramert. De m á r biztosan ú t b a n v a n B a h n w e i l e r b e . M i é r t n e m a k a r o d l á t n i ? Hiszen m i n d i g a barátunk volt, olyan jóakaratú — hogy m i m i n d e n t tett L o r e n z é r t ! És mit k o c ­ káztatott m i é r t ü n k . N e m értem. N e e n ­ gedjem kettőjüket hozzád? C L A R A K r a m e r t ne — csak a fiam. E l ­ taszíthatom-e m a g a m t ó l L o r e n z e t , a m i k o r tudom, hogy meg fogok halni? M A R T I N N e m fogsz m e g h a l n i . C L A R A N e hazudj. Felhívnád Kra­ mert, m e g k é r n é d , h o z z a i d e L o r e n z e t , ha n e m t u d n á d ? Ó (nevet) Martin, te s o h a ­ s e m tudtál ü g y e s e n hazudni. M i n d i g k e z ­ dő v o l t á l . H a r m i n c n y o l c é v e i s m e r l e k , s nemegyszer próbáltál hazudni nekem. H a t s z o r — talán hétszer a h a r m i n c n y o l c é v alatt — , e l ő s z ö r , a m i k o r kiutáltak, s te r e g g e l e n k é n t t o v á b b r a is a k t a t á s k á d ­ dal, teával megtöltött termoszoddal, szendvicseiddel mentél a villamoshoz, h o g y elhitesd v e l e m , m é g szolgálatban v a g y — s d é l b e n , a m i k o r felhívtál, m é g i s h a l l o t t a m a h a n g o d o n , h o g y kiutáltak —, m á s o d s z o r , a m i k o r fel kellett a d n o d a z irodádat, t u d o d . . . MARTIN Minden h a z u g s á g o m a t fel akarod sorolni? C L A R A N e m — de most elárultad m a ­ g a d ; ha c s u p á n s ú l y o s b e t e g v o l n é k , n e m k é r n é d m e g K r a m e r e l n ö k urat, e n g e d j e ki n e g y e d s z e r is L o r e n z e t , m i u t á n h á r o m ­ szor n e m állta a szavát. M A R T I N N e m tudom elhinni, h o g y m e g kell h a l n o d , Clara. B e t e g v a g y , sú­ l y o s beteg, d e sokan, a k i k nálad sokkal b e t e g e b b e k v o l t a k , m e g i n t egészségesek lettek. C L A R A (gyengéden) Ne hazudj, Mar­ tin. N e m sikerült. H a hazudsz, o l y a n s z a ­ vakat használsz, amilyeneket kisfiúk szoktak ellesni a felnőttektől. N e h a z u d j . Én — én t u d o k hazudni. M A R T I N Gyakran hazudtál n e k e m ? C L A R A Tudod, ugye? M A R T I N T u d o m , de biztosan v a n n a k o l y a n h a z u g s á g o k is, a m e l y e k r ő l n i n c s tudomásom. C L A R A A k a r o d tudni őket, m o s t ?

M A R T I N Máris beismerted, hogy van o l y a n hazugság, a m e l y r ő l n i n c s t u d o m á ­ som. C L A R A Lieselotte — m i n d e n , a m i t r ó ­ la e l m o n d t a m , ú g y j ö t t ki b e l ő l e m a k a ­ ratlanul. H a z u g s á g lett v o l n a , h a n e m

M A R T I N N e m b í r o m elhinni. Szere­ ted az életet. Ha b i z t o s l e n n e , h o g y — n e m lennél ilyen nyugodt. C L A R A N e m v a g y o k n y u g o d t . El v a ­ g y o k k e s e r e d v e , lehet, h o g y n e m s o k á r a m é r g e s is leszek. A t e s t e m m e l b é k é b e n

m o n d o m el? N e m lenne többé a lányod? M A R T I N M é g m i n d i g az é n l á n y o m (megváltozott hangon, halkabban), és te m i n d i g a f e l e s é g e m voltál, s az is m a ­ r a d s z , a m í g a halál el n e m választ b e n ­ nünket CLARA El f o g választani, Martin, nemsokára.

v a g y o k . A fiola t a r t a l m a f e g y v e r s z ü n e t e t h o z o t t ; talán m e g b é k é l t e m az Istennel is — d e az e m b e r e k k e l m é g n e m . M A R T I N El v a g y k e s e r e d v e ? M é r g e s vagy? Rám? C L A R A N e m , n e m rád. R á d k e v é s b é , mint b á r k i másra. M i n d i g szerettelek. M A R T I N Igazán m i n d i g ?

C L A R A Mire gondolsz? M A R T I N Tudod. C L A R A Beszéljünk róla? M A R T I N Ü g y m e g akartál valakit iga­ zán ismerni. N e m ismersz e n g e m ? C L A R A M o s t azt k e l l e n e m o n d a n o m : te talán i s m e r s z ? S m e g i n t ott l e n n é n k , ahol a k e r ü l g e t é s k e z d ő d i k , az a k e r ü l ­ getés, a m i k o r Lieselottéról beszéltünk, b á r L o r e n z r ő l kellett v o l n a . D e e l ő s z ö r válaszolok neked: nem, n e m ismerlek. Senkit sem ismerek ezen a világon úgy, m i n t téged, s m é g i s : s e m m i t s e m t u d o k . A k k o r j á b a n este m i n d i g e g y e d ü l m e n t é l e l , e g y órára, kettőre, háromra, néha t ö b b r e is, e g y e d ü l . M A R T I N E g y kicsit ittam, sétálni m e n ­ t e m — hogy megvigasztalódjam —, ne­ h é z i d ő k v o l t a k ; p é n z n é l k ü l , kilátások n é l k ü l — a g y e r e k e k k é r d ő pillantással f o r d u l t a k f e l é m . . . és te — ha te álltál előttem, elkerülted a tekintetemet. Egye­ n e s e n a z a r c o m b a néztél — s m é g s e p i l ­ lantottál r á m —, g y a k o r l a t o d v o l t a b b a n , s z e m e d l á t ó s z ö g é t ú g y beállítani, h o g y é p p e n c s a k elnézhess mellettem. C L A R A T u d o m , ittál e g y kicsit, sétál­ ni m e n t é l , h o g y m e g v i g a s z t a l ó d j ; p é n z n é l k ü l , kilátások n é l k ü l , a g y e r e k e k k é r ­ d ő pillantással f o r d u l t a k f e l é d — s é n kerültem a tekintetedet —, d e mire g o n ­ doltál ezekben az időkben, mire? M A R T I N Sokmindenre gondoltam, leg­ t ö b b s z ö r a két g y e r e k r e , a k i k n e m v o l ­ tak t ö b b é a z e n y é m e k , Lieselottéra és L o renzre. N é h a ismét az e n y é m e k lettek, o l y a n i d ő s e k v o l t a k , a h o g y én k í v á n t a m ; s z e g é n y b á r á n y k á i m — éltek. E g y fiatal­ asszony arcon csókolt, megmutatta a g y e r m e k é t , elvette a v i r á g o k a t , a m e l y e ­ ket n e k i v i t t e m , v i z e t csorgatott a v á z á ­ b a , elrendezte a virágokat, és m o s o l y o g ­ v a mutatta, m i l y e n szépek. E g y fiatal férfi v i t t az autóval, m e s s z e , m e s s z e , a zöld m e z ő n át, e g y kis fészerig. M e g ­ á l l t u n k , kiszálltunk, s e g y r e p ü l ő g é p e t tolt ki a f é s z e r b ő l — aztán r e p ü l t ü n k , m a g a s a n a f e l h ő k fölött, fenn a t e n g e r fölött, láttuk az i d e g e n szigetek c s i p k é s széleit, a f o l y ó k a t , a m e l y e k e r d ő k k ö z ö t t kigyóztak, a jeget, az ö r ö k j é g v i d é k e t . Én é s a fiatal I k a r o s z o m . N é h a téged is láttalak — amint b e l é p e k hozzád a szo­ bába, ezerkilencszáztizennyolcban; három n a p i g vártál r á m a B e l v e d e r e s z á l l ó b a n , a k o f f e r e d b e n k e n y é r , e g y hálóing, e g y üveg lekvár; a retikülödben puder, zseb­ k e n d ő és tíz cigaretta — n e k e m . H á r o m napig vártál; n e m voltál a feleségem, mégcsak a menyasszonyom sem. C L A R A (félbeszakítja) És éppannyi i d ő s v o l t a m , m i n t Lieselotte (rövid szü­ net), h a l l o d ? (Szünet) Hallod-e?

M A R T I N Igen, h a l l o m — ezért m o n d ­ tad? C L A R A E z é r t is. M A R T I N Ó! És m i v o l t a m á s i k o k ? C L A R A A z á g y o n ü l t e m é s sírtam, m e r t a p o r t á s ki a k a r t d o b n i . N e m v o l t pénzem, útlevelem, n e m volt poggyászom. Eljöttem otthonról anélkül, h o g y m e g ­ mondjam, hová megyek, anélkül, hogy kérdezzek valamit. Tizenhét évesen e g y szállóban, a m e l y e t B e l v e d e r é n e k h í v t a k ; a l e v e g ő b e n az éhség szaga úszott, a h á ­ zak s z ü r k e h o m l o k z a t a o l y a n v o l t , m i n t ­ h a t u d n á k , h o g y v a l a m i n e k elérkezett a vége. M A R T I N V a l a m i n e k elérkezett a v é g e . E g y e m b e r azt m o n d t a n e k e m , a v á r o s ­ b a n m i n d e n k i t a g y o n v e r n e k , a k i n e k tisz­ ti r a n g j e l z é s e v a n , s n e k e m az v o l t . H á ­ r o m hete h a d n a g y v o l t a m . Nos, n e m v e r ­ tek a g y o n . A m i k o r k e r e s z t ü l j u t o t t a m a zárlaton, k e n y e r e t k a p t a m és n é g y c i g a ­ rettát — s e l v e t t é k a p i s z t o l y o m a t . Ö r ü l ­ t e m , h o g y m e g s z a b a d u l t a m tőle. A B e l ­ v e d e r e p o r t á s a g y a n a k o d v a nézett r á m , amikor a szobádba akartam menni, de odaadtam neki a kenyeret, s a gyanak­ v á s a szertefoszlott. C L A R A M i é r t kellett i n n o d , v a g y e g y e ­ dül sétálni m e n n e d , h o g y m i n d e z t l á s ­ sad? Otthon voltam, vártalak. M A R T I N N e m voltál mindig otthon, n e m vártál mindig rám, igaz? C L A R A (halkan) Igen. M A R T I N T a l á l k o z t á l e g y férfival, a k i ­ ről n e m t u d t a m , k i c s o d a . N e m a k a r t a m tudni. C L A R A M é g m i n d i g n e m t u d o d , ki volt? M A R T I N Nem. C L A R A A k a r o d tudni? M A R T I N N e m . C s a k e g y e t szeretnék tudni: miért tetted? C L A R A N e m t u d o m , miért. Erről n e m akarok beszélni. Olyan volt, mint valami betegség — hamar elmúlt. M A R T I N F á j , h a erről b e s z é l s z ? C L A R A I g e n , fáj — r o s s z a b b , m i n t Lieselotte halála. M A R T I N N e b e s z é l j ü n k róla. (Más hangon) m é g m i n d i g s e m m i hír a g y e ­ rekekről. C L A R A N e m — még semmi. Albert biz­ tosan n e m fejezte b e a sétáját a f e l e s é g é ­ vel és a gyermekkel. Á t a parkon, a ha­ lastó k ö r ü l ; k á v é és k a l á c s a v e n d é g l ő ­ ben; egy fénykép a Barbarossa-emlékm ű n é l ; v i s s z a a p a r k o n át, a h a l a s t ó k ö ­ rül, a k i l á t ó t o r o n y b a , i s m é t e g y f é n y k é p ; a látóhatár éles v o n a l a , a m e l y b ő l a t e m p ­ l o m t o r n y o k ú g y v á l n a k ki, m i n t e l s ü l y l y e d t h a j ó k á r b ó c a i , s az e g y e s házak, m i n t h a j ó r o n c s o k . A l b e r t f i a m : m á r kész

e m b e r volt, a m i k o r v i l á g r a jött; b a r á t ­ ságos, intelligens, ö n z e t l e n — és m i n d i g tudta, h a v a l a m i b á n t o t t ; kijött h o z z á m a konyhába, a nappali szobába, v a g y le­ ült az á g y a m r a , k i r a k t a a passziánszot elém, a kártyából m o s o l y o g v a rámemel­ te a pillantását, s m i n t e g y v é l e t l e n ü l megérintette a k a r o m a t . K é s z . Iskola, e g y e t e m , hivatás; e g y c s i n o s asszony, e g y k e d v e s g y e r m e k , e g y j ó férj — húsz é v óta v a s á r n a p o n k é n t f é n y k é p a k i l á t ó t o ­ ronyból, a lencse a bahnweileri temp­ lomtoronyra irányítva: a fénykép ötven­ szer ö t v e n r e f e l n a g y í t v a — aztán a n a ­ g y í t ó ü v e g g e l g o n d o s a n m e g v i z s g á l v a : ha egyszer megnézed ezeket a felvételeket eláll a l é l e g z e t e d — a h a r m i n c é v e s apa, akit a t e m p l o m melletti k e r t b e n látsz, m o s t ö t v e n ; a tízéves fia h a r m i n c , játszik a tizéves fiával — a s ü t e m é n y m i n d i g u g y a n a z : s z i l v á v a l és t e j s z í n h a b b a l tölt­ v e — h o g y n ő n e k , n ő n e k a fák, aztán kidöntik őket — mások nőnek magasra: í g y k e v e s e t v á l t o z i k B a h n w e i l e r arculata. (Izgatottabban) Láttad e g y s z e r a k é p e k e t , m i n d e t e g y m á s után: e z e r d a r a b v a n — ezerszer B a h n w e i l e r v a s á r n a p délután, a kilátótoronyból fényképezve — a tyúkok a pataknál, a felirat a t o r o n y ó r a k ö r ü l , a m e l y e t talán m é g senki n e m o l v a s o t t e l : „ M á r k é s ő b b van, m i n t g o n d o l o d . " Bahnweiler esőben, napsütésben, hóban, h á b o r ú b a n és b é k é b e n : e g y falu, a m i l y e n s z á z á v a l v a n e z e n a h a l á l o s síkságon. Albert f i a m . . . pontosan félhétkor viszszatér v a s á r n a p i sétájáról — félhét után ö t p e r c c e l t e l e f o n á l n i fog, v a g y m á r itt is lesz e g y t a x i v a l . H á n y ó r a v a n ? M A R T I N H á r o m n e g y e d hat. C L A R A M é g ö t v e n p e r c , aztán h a l l o m A l b e r t hangját, talán é r z e m m á r a kezét, l á t o m a szemét. J o s e p h k é s ő n j ö n haza, biztosan e g y l á n n y a l v a n a v á r o s b a n . N a g y o n k é s ő n j ö n , talán c s a k r e g g e l : fá­ radtan, m o g o r v á n , azzal az a r c k i f e j e z é s ­ sel, m i n t hatéves k o r á b a n , a m i k o r r e g ­ g e l k ö l t ö g e t t e m , m e n n i kell az i s k o l á b a . Ez az a r c k i f e j e z é s , a m e l y m a j d n e m m e g ­ őrjített, m e r t lerítt r ó l a a n e m t ö r ő d ö m ­ s é g ; i l y e n m a r a d t az a r c a d é l u t á n h á ­ r o m i g ; ha a házifeladatát, l e g a l á b b i s lát­ szólag, b e f e j e z t e , m e g v á l t o z o t t a z a r c a — e m l é k s z e l ? V i l á g o s s á g ö m l ö t t el rajta. J o s e p h szerette a délutánokat, az esté­ ket és az é j s z a k á k a t — e l v é g e z t e a k ö t e ­ lességét, e g y k e d v ű e n és m o g o r v á n , d e e l ­ v é g e z t e ; délután h á r o m i g alig nyitotta ki a száját — e m l é k s z e l , h o g y h a r a g u d t a k az i s k o l á b a n , a m i k o r e g y a l k a l o m m a l há­ r o m hétig n e m is v á l a s z o l t ? J o s e p h — e g y l á n n y a l v a n a v á r o s b a n , h a j n a l előtt n e m j ö n haza. Öt m á r n e m l á t o m m e g , s z e g é n y k i c s i k é m e t , s o h a t ö b b é . Iskola,

h á b o r ú , iskola, m u n k a — kész. F e l k e r e s ­ ted-e v a l a h a az i r o d á b a n , h o g y lásd, h o ­ g y a n d o l g o z i k ? H o g y a n diktálja a l e v e ­ l e k e t ? A tekintete k e m é n y é s sötét a n e m t ö r ő d ö m s é g t ő l — és álltál-e v a l a h a a k a p u n á l , a m i k o r k i l é p lent a p o r t á s m e l l e t t ? Ez a g y e r e k — talán m a h a m a ­ r á b b é r k e z i k h a z a . . . esetleg t á v i r a t o z ­ nod kellene a háziasszonyának, hátha tudja, m e r r e v a n . M A R T I N M á r táviratoztam, bár... C L A R A (gyöngéden) S e m m i bár, M a r ­ tin. A bár n e m o l y a n szó, a m e l y e t e g y h a l d o k l ó n a k m o n d a n a k . T á v i r a t o z t á l az asszonynak — mindenre gondoltál. C l a rára is, i g a z ? A h a z u d o z á s b a n o l y a n volt, a k á r c s a k te. N e m tudott hazudni, ő, a k i ­ n e k o l y a n s z ü k s é g e lett v o l n a a h a z u g ­ ság m ű v é s z e t é r e ; a m o s o l y a b o l o n d d á tette a férfiakat — b o l o n d d á tett m i n ­ d e n k i t m a g a körül, játszott az e m b e r e k ­ kel — a m í g rá kellett j ö n n i e , h o g y nem vadász, h a n e m ü l d ö z ö t t v a d ; e l f o g t á k , f é l é n k e n kuksol a c s a p d á b a n , m e g s z e l í ­ d í t v e m o s s a a p e l e n k á t , főzi a levest, hozza a p a p u c s o t ; d r á g a kis m a d a r a m , a s z á r n y a le v a n m e t s z v e , s z e m é n e k r a ­ gyogó fénye megtört. Hősök, mellükön a l e g v a d a b b kitüntetésekkel, sírtak az a b l a k a alatt, ifjú k ö l t ő k írtak n e k i h o s z szú l e v e l e k e t — férfiak, a k i k a h a l á l b a indultak, senki másra, c s a k ő r á g o n d o l ­ tak, é s m o s t — d e C l a r á n a k o t t h o n k e l ­ l e n e lennie, n e m ? M A R T I N Igen, i g a z a d v a n , o d a m e h e t ­ nék, m e g n é z h e t n é m , h o g y . . . C L A R A N e , m a r a d j , m a r a d j itt m e l ­ lettem. L o r e n z m e g j ö n n e m s o k á r a . É p ­ p e n L o r e n z l e s z itt e l s ő n e k — L o r e n z , n é h a m á r azt s e m t u d o m , m i l y e n a k ü l ­ seje. L á t t a m - e valaha, az e n y é m v o l t - e — mit tett, a m i k o r ö t é v e s v o l t ? N e m tu­ d o m . M i k o r tízéves lett, m i n d i g ú t n a k indult — a n y u régi e s e r n y ő j é v e l leugrott a t e t ő r ő l . . . m i n d i g c s a k úton, á r k o k ­ b a n , b a r l a n g o k b a n , fák tetején — és a z ­ tán a vitorlázóiskolában... repülés, majd a háború, repülés — b é k e — n e m t u d o m ; h o l v o l t az én f i a m ? Fogság, há­ b o r ú , fogság, b é k e — k e n y e r e t s e m a d t a m neki m i n d e n n a p , a m i k o r m é g g y e r e k v o l t . Látom minden gyermekemnek a kezét. A kezeket, a m e l y e k b e k e n y e r e t tettem m e g almát, c s o k o l á d é t — p i s z k o s k e z e ­ ket, a m e l y e k e t m e g m o s t a m — d e a z ő kezét n e m l á t o m . S o h a s e m nyújtotta f e ­ l é m , h o g y k a p j o n v a l a m i t . Csak n é h a kellett neki e g y és m á s : d i ó , m a d á r t o l l , kövek — egy repülőmodell. A z iskola­ táskája — v o l t neki i l y e n ? M A R T I N N e m n a g y o n használta a t á s ­ káját.

C L A R A Látni f o g o m , Martin, n e m s o k á ­ rra — é p p e n őt e l s ő n e k . M A R T I N O l y a n biztos v a g y , h o g y K r a ­ m e r elhozza? C L A R A Egészen biztos v a g y o k a b b a n , hogy K r á m e r magával hozza. M A R T I N Igen, m i n d i g j ó b a r á t v o l t . M i n t e g y e t e m i h a l l g a t ó is. Ö r ö k k é c s o ­ dáltam. V a l a m i egyenes, becsületes volt b e n n e , s b á r m i k o r kész v o l t . . . C L A R A (félebeszakítja) K ü l ö n ö s , sza­ vaid úgy csengenek, mintha betanultad v o l n a a s z ö v e g e t . A k k o r s e m tudsz ha­ zudni, ha m a g a d s e t u d o d , h o g y a k i e j ­ tett szavak hazugok. M é g ezeket a hazug­ s á g o k a t is é s z r e v e s z e m . M A R T I N K r a m e r ? M i é r t is h a z u d n é k , ha r ó l a b e s z é l e k ? C L A R A H a z u d s z , anélkül, h o g y t u d n á d . M é g m i n d i g r a g y o g ó a k ü l s e j e — igen. B i z o n y á r a j ó barát. B e c s ü l e t e s , te m e g ­ c s o d á l o d . O l y a n kín n e k e m ezt hallani - fáj. M A R T I N F á j ? Úgy fáj, m i n t az, a m i ­ ről éppen beszélgetni keztünk? C L A R A Jobban. (Halkabban) Sokkal e l ő b b i s m e r t e d őt, m i n t e n g e m , i g a z ? MARTIN Együtt jártunk iskolába, e g y ü t t v o l t u n k katonák, a háborúban ugyanannál a századnál, e g y ü t t t a n u l ­ t u n k az e g y e t e m e n , u g y a n a z o n a n a p o n v i z s g á z t u n k , és t u d o d , h o g y é h e n h a l t u n k v o l n a , ha ő a k k o r n e m segít. C L A R A Igen, t u d o m . M A R T I N T e ismerted, m i e l ő t t m e g e s ­ küdtünk volna? C L A R A N e m , é n c s a k a te b a r á t o d ­ ként ismertem meg. Később, már három é v e házasok voltunk. Albert már meg­ született, Lieselotte ú t b a n v o l t . V i r á g o t h o z o t t n e k e m , a m i k o r Lieselotte a v i l á g ­ r a jött. A k k o r j á b a n a f ő n ö k e v o l t á l . M A R T I N M o s t ő az é n f ő n ö k ö m . C L A R A E l n ö k lett, és e l h o z z a n e k e m Lorenzet. M A R T I N N a g y á l d o z a t tőle. M e g kell é r t e n e d , h o g y m i t k o c k á z t a t ezzel. C L A R A M i n d e n t k o c k á r a tenne, h o g y e l h o z h a s s a L o r e n z e t . M e g m o n d t a d neki, h o g y én — a m i t az o r v o s m o n d o t t ? M A R T I N Azt mondtam, hogy nagyon komoly a dolog. C L A R A M i k o r beszéltél v e l e ? M A R T I N Miután a pap elment. Egy félórája. C L A R A M e n n y i idő kell autóval B a h n weilerig? M A R T I N T a l á n húsz p e r c , n e m t ö b b . C L A R A A k k o r húsz p e r c m ú l v a itt lesz, esetleg h a m a r a b b is. T í z p e r c r e m i n t e l n ö k n e k is szüksége v a n , h o g y k i ­ hozza L o r e n z e t . Isten azzal büntet, h o g y

n e m l á t h a t o m L o r e n z e t anélkül, K r a m e r t is lássam. M A R T I N (halkan) Kramert?

hogy

(Csend, amelyen különös élességgel áttör egy bizonyos zaj: gyerekkacagás, ping­ ponglabdák, kávéskészlet zöreje) M A R T I N (halkan) Clara, m i é r t ? C L A R A M e r t szeretlek — s m e r t ő j ö n — d e te tudhattad v o l n a anélkül, h o g y é n m e g m o n d j a m . És talán a l k a l m a d lesz arra, a m i n e k e m s o h a s e m adatott m e g : h o g y e g y e m b e r t igazán m e g i s m e r j . E n g e m . E n g e m , akit szeretsz. N e h a g y j u k ezt? V a n n a k dolgok, amelyek csak ak­ kor válnak borzasztókká, ha kimondják őket. M A R T I N Nem, beszélj. C L A R A Ó r á k , n a p o k — ha az ó r á k a t és n a p o k a t ö s s z e s z á m o l o m , a k k o r h ó n a ­ p o k a t , talán é v e k e t v o l t á l e g y e d ü l . I v á s ? Sétálás? Igen, t u d o m — d e e b b e n az i d ő b e n g o n d o l k o z t á l , beszéltél — m i r e g o n d o l t á l , k i v e l b e s z é l t é l ? N e k e m har­ m i n c m á s o d p e r c i g s e m tudtál a r r ó l b e ­ szélni, m i t g o n d o l t á l é s tettél e b b e n a z időben. M A R T I N Lehet, h o g y b e t e g v o l t a m . M e g b e t e g e d t e m az utálattól. M i n d i g azt gondoltam: van feleségem, vannak g y e ­ r e k e i m , v a n h i v a t á s o m , a m e l y eleget j ö ­ v e d e l m e z , h o g y r u h á z z a m és t á p l á l j a m őket. T ö b b k í v á n s á g o m n e m v o l t . K ö t e ­ lesség, m u n k a , feleség, g y e r e k e k — d e az a s s z o n y n e m v o l t a z e n y é m , a g y e r ­ m e k e k sem, s a m i k o r a h i v a t á s o m b ű n ­ tettek e l k ö v e t é s é r e kezdett kényszeríteni, f e l a d t a m . Utálat, véres törülközők a rendőrügynökök öltözőjében — a mun­ k á s o k m i n t v a k o n d o k o k t ú r t a k az u d v a r ­ ban, h o g y e g y r e ú j a b b p i n c é k e t ássanak, p i n c é k e t . Ez v o l t az az é v , a m i k o r L i e ­ selotte m e g h a l t , s te m i n d i g kerülted a tekintetemet — az év, amikor Lorenz elment hazulról. C L A R A A k k o r szerettelek a l e g j o b b a n — ha v a n i l y e n j o b b a n - n e m j o b b a n — , és é p p e n akkor, a b b a n az i d ő b e n , L i e ­ selotte halála u t á n . . . (félbeszakad) M A R T I N M i v o l t akkor, a b b a n az i d ő ­ ben? C L A R A A k k o r k e z d t é l inni. (Halkan) Ez a s z e n v e d é l y o l y a n v o l t , m i n t az o r ­ szágos eső, tartós és c s ö n d e s . M i n é l Uta­ s a b b v o l t á l , a n n á l c s e n d e s e b b lettél. S a m i k o r aludtál, o l y a n n y u g o d t v o l t az a r c o d . G y a k r a n f ö l é d h a j o l t a m , éjszaka, s o k á i g — k e r e s t e m az a r c o d b a n a k e s e ­ rűséget, a m e l y e t k i s l á n y o m halála miatt éreztem, d e s e m m i t s e m találtam, s e m keserűséget, s e m haragot — f ö l é d h a -

joltam, mint akkor, harmincnyolc éve a Belvedere szállóban, amikor holtfárad­ tan elaludtál m e l l e t t e m , s h o g y fel n e költselek, ó v a t o s a n k i v e t t e m a z é g ő c i ­ garettát a k e z e d b ő l . A s z o b a , h a l v á n y z ö l d tapétákkal, V a l a m e l y i k h e r c e g k é p é v e l a f a l o n ; a h e r c e g túl kicsi v o l t a rajta l e v ő s ú l y o s e g y e n r u h á h o z k é p e s t ; ú g y festett, m i n t v a l a m i g é z e n g ú z k ö l y ö k , aki b e l o ­ p a k o d o t t az á l a r c o s b á l b a . . . A m i k o r f ö ­ léd hajoltam, olyan voltál, mint húsz é v ­ v e l a z e l ő t t — m i n t v a l a k i , aki n e m i s ­ m e r i a halált. D e é n , én i s m e r t e m : b e n ­ n e m v o l t . S ö t é t e n és keserűen, c s e p p e n ként s z í v t a m m a g a m b a . . . M A R T I N N e m mindig aludtam, a m i k o r f ö l é m h a j o l t á l ; n é h a é r e z t e m az a r c o d a t , közel az enyémhez; olyan idegennek éreztem, hogy féltem kinyitni a szeme­ m e t és r á d n é z n i . N e m a k a r t a m látni, a m i t l á t n o m kellett v o l n a . C L A R A K i kellett v o l n a n y i t n o d a s z e ­ med: erre vártam. M A R T I N N e m akartam — és úgy in­ téztem, h o g y az á g y a d üres v o l t , a m i ­ kor hazaérkeztem — v a g y pedig aludtál, de én n e m hajoltam föléd. N e m gyújtot­ tam villanyt — halkan levetkőztem a sötétben, s m i r e f ö l é b r e d t e m , az á g y a d i s m é t üres volt. S o k á i g t u d t a m aludni. A z a kevés megbízatás, amit kaptam — arra d é l u t á n is e l é g i d ő v o l t . A t á r g y a ­ l á s o k r a n e m m e h e t t e m el. A g a l l é r o m kifoszlott, s az lett b e l ő l e m , a m i t a l e g ­ kevésbé szerettem volna: zugprókátor. A z e m b e r e k n e k , a k i k m e l l e t t e m álltak a söntésnél, t a n á c s o k a t a d t a m — e g y p o ­ hár sörért, p á l i n k á é r t . K o s z o s k o c s m a ­ asztalokon fogalmaztam beadványokat, f o l y a m o d v á n y o k a t , ó r á k i g ü l t e m az O t t o n e n w a l l n á l i r o d á m b a n , s L o r e n z r e és Lieselottéra gondoltam. H a K r a m e r n e m lett v o l n a . Segített n e k e m . Fedezett. C L A R A S megkapta a helyedet. M A R T I N N e m h a r a g u d t a m ezért rá. A k k o r i b a n , Lieselotte h a l á l a után, B e n ­ j a m i n H u f s g y a k r a n j ö t t az i r o d á b a , s elmondta, mennyire csodál engem. S a m i k o r b e h í v t á k k a t o n á n a k , azt m o n d t a , h o g y azért f o g h a r c o l n i , a m i t é n teste­ sítek m e g . C L A R A S k é s ő b b elesett — d e nem azért, a m i t te testesítettél m e g . A m i k o r m e g t u d t a m , h o g y halott, ö r ü l t e m a n n a k , h o g y i s m e r t e Lieselottét — a testét, és s o k k a l , s o k k a l t ö b b e t , m i n t ennyit. M A R T I N Örültél? C L A R A Igen, örültem. Először m e g ­ i j e d t e m — k é s ő b b , a m i k o r elesett, a k k o r örültem, ha erre gondoltam. Sohase m o n d t a d , h o g y az i r o d á d b a n járt. M A R T I N Sohasem beszélt Lieselottér ó l , egyetlen e g y s z e r s e m . J o g r ó l beszélt

n e k e m — s é n kellett, h o g y m e s é l j e k neki a jogtalanságról. Néha m e g h í v o t t e g y k á v é r a , e g y kis ü v e g p á l i n k á t h o ­ zott n e k e m , cigarettát vett — feltűnésn é l k ü l tette, n e h o g y m e g s é r t s e n — n e m tudta, h o g y e n g e m m á r s e m m i v e l s e m lehet m e g s é r t e n i . I l y e s m i v e l n e m . D e s o ­ hasem beszélt Lieselottéról. C L A R A Vannak dolgok, amelyeket n e ­ k e d s e h o g y s e m lehet e l m o n d a n i . É n v o l ­ t a m , aki m e g b á n t o t t a l a k , i g a z ? M A R T I N Igen. M e r t n e m é r t e t t e m . S z e r e l e m ? H i s z e n e n g e m szerettél? C L A R A Igen. V a l a m i m á s v o l t . K e s e r ű és h a r a g o s l e t t e m . A h a l á l v o l t a z o k a K i a k a r t a m szállni e b b ő l az i d ő b ő l , a z é l e t e m b ő l , és sikerült. D é l u t á n o k a t és estéket o l y a n h e l y e k e n töltöttem, a m e l y e k kívül estek életemen és az i d ő n ; máshol telt az idő, m á s h o l é l t e m az é l e t e m . M A R T I N Ö n á m í t á s . A z i d ő ott t e l t , a h o l v o l t á l , s o t t é l t e d az é l e t e d , a h o l voltál; máshol semmi n e m volt belőled, semmi. Néha reménytelenül jöttem haza, k o r á n , m á r h á r o m , n é g y ó r a felé. A g y e ­ r e k e k k e n y e r e t kentek, ittak valamit : k a k a ó t v a g y teát, azt k é r d e z t é k , h o l v a g y , s én r á z t a m a f e j e m ; n e m t u d t a m . A l ­ bert tizennyolc volt akkor — C l a r a . . . ő... C L A R A Igen, t u d o m : Clara tíz é v e s volt, J o s e p h hat; t u d o m , t u d o m ; a m i k o r h a z a é r k e z t e m , az idő — a m e l y t ő l , azt hittem, m e g m e n e k ü l ö k — kétszeresen, háromszorosan rámtört; belélegeztem ezt az időt, szinte m e g f u l l a d t a m . A g y e r m e ­ k e k — n e m tudták, m i történt, v a g y ? M A R T I N N e m , n e m tudták, s m é g i s b a j t sejtettek: sötét c s e n d ülte m e g a szobákat, f é l e l e m lapult a folyosókon, c s e n d b e n g u b b a s z t o t t u n k , ittuk a teát, s rágtuk a kenyeret. C L A R A A baj közel volt. Gyakran ar­ ra g o n d o l t a m , l e u g r o m , m i n t e g y s u h a n ó repülőről; le a levegő kék óceánjába — d e ő m e g a k a d á l y o z o t t . Félt t ő l e d . M A R T I N Félt t ő l e m ? K e l l e t t v a l a h a is v a l a k i n e k t ő l e m f é l n i e ? C L A R A N e m is t u d o d , m i l y e n r e t t e n e ­ tes v a g y . M A R T I N Rettenetes? Én? C L A R A Igen, mert — mert j ó v a g y . M A R T I N J ó ? Ó, v a l ó b a n n e m i s m e r s z . N é h a f e l v i t t e m e g y - e g y n ő t az i r o d á m ­ ba. A p i n c é r n ő t a k i s k o c s m á b ó l . C L A R A Te? M A R T I N Igen. V e t t e m e g y ü v e g o l c s ó bort, s ü t e m é n y t , e g y p á r cigarettát. I t ­ tuk a bort, ettük a s ü t e m é n y t , szívtuk a cigarettát, s én f o g t a m a kezét. A f e j e m e t n é h a az ö l é b e h a j t o t t a m , s b e h u n y t a m a s z e m e m , n e k i p e d i g m e s é l n i e kellett valamit; a gyerekkorából; egy halászfa-

l u b a n nőtt fel, s a m i k o r felülről h a l k a n beszélt h o z z á m , é r e z t e m a tengeri fű sza­ gát, a halakét, h a l l o t t a m a n y a r a l ó k ka­ cagását, a v i h a r t és a h u l l á m t ö r é s t ; v a g y p e d i g ó r á k hosszat sétáltam v e l e a p a r t m e n t é n , f e n y ő e r d ő k b e n , m o c s a r a s réte­ ken, b e m e n t ü n k ősszel az e l h a g y o t t nya­ r a l ó h á z a k b a , s felkutattuk az o t t h a g y o t t cigarettát, b o r m a r a d é k o t , k o n z e r v e t , tü­ zet g y ú j t o t t u n k i d e g e n házak k á l y h á i b a n , m i k ö z b e n zúgott a v i h a r , és a h u l l á m o k b ö m b ö l t e k — h a l l o t t a m hazatérni a ha­ lászbárkákat, l á t t a m a férfiak fáradt ar­ cát, a l á m p á s o k f é n y é b e n a friss v é r t az ezüstös haltesteken — de a m i k o r f e l ­ emelkedtem, s magamhoz akartam szo­ rítani, nevetett, lerázta m a g á r ó l a k e z e m , s azt m o n d t a : „ H a g y j , e z n e m talál h o z ­ zád", s é n v e l e együtt k a c a g t a m . C L A R A K a c a g t á l ? H a arra g o n d o l t á l ? Kacagás. M A R T I N Igen, k a c a g n o m kellett, n e m t e h e t t e m mást. A z t á n h a z a m e n t e m , teát ittam a g y e r e k e k k e l , s e g í t e t t e m n e k i k a házifeladatoknál, a tükör elé álltam, s kissé b ü s z k e v o l t a m kifoszlott g a l l é ­ r o m r a és B e n j a m i n H u f s h ó d o l a t á r a . A fiaim m e g n ő t t e k , t u d t a m v e l ü k b e s z é l n i . Jött a h á b o r ú — e g y i k n a p te is m e g i n t itt v o l t á l . C L A R A Visszatértem, mert ő elment. Boldog voltam. Azt kívántam, bárcsak esne el a fronton. Szerető soha n e m kí­ v á n t a í g y a s z e r e t ő j e halálát. G y ű l ö l t e m , m e r t téged csalt m e g . S z á m t a l a n l e v e l e t írt; c s a k azért b o n t o t t a m fel őket, h o g y m e g t u d j a m , s z a b a d s á g r a j ö n - e haza, s ha jött, elutaztam. M A R T I N Miért n e m beszéltél v e l e m ? C L A R A M i é r t n e m nyitottad ki a s z e ­ med, amikor föléd hajoltam? Én n e m t u d t a m ezt megmondani. Rájöttem, hogy rosszabb erről beszélni, mint elhallgatni. M a l o m k ö v e k , g o n d o l t a m m a g a m b a n ; az egyik a n y a k a m b a volt kötve, s én zu­ hantam, z u h a n t a m f e n e k e t l e n mélysé­ g e k b e , el sötétségek, s z ö r n y a l a k o k m e l ­ lett, a b ű z t a r t o m á n y a i n át, m i n d m é ­ l y e b b r e . K a c a g t á l — azt m o n d o d , k a c a g ­ n o d kellett, é n p e d i g g r a t u l á l o k n e k e d azért az asszonyért, aki v e l e d kacagott. M i együtt s o h a n e m k a c a g t u n k . MARTIN Azt m o n d o d , m i . Igazán Kramer volt? C L A R A Igen, ő. M A R T I N S ki v o l t a z o k a ? C L A R A N e m c s a k Kramer. Ő kezdte. É v e k i g követett. L i e s e l o t t e születésétől a haláláig. É r t e d ? T i z e n h é t é v i g — s o s e s z e ­ rettem. A z e l s ő n a p t ó l k e z d v e t u d t a m , hogy téged csap be, téged l o p meg. M o n ­ datok, a m e l y e k e t te m o n d t á l , g o n d o l a t o k , a m e l y e k e t te g o n d o l t á l , t ű n t e k fel a b e ­

s z é d e i b e n és írásaiban. Ü g y e s v o l t — n e m láttál át a szitán, a m i k o r az u t á l a ­ todat n ö v e l t e , h o g y m e g k a p h a s s a a h e ­ lyedet? S hogy támogathasson bennün­ k e t . . . te küldtél h o z z á ; hiszen segített. G y a k r a n kellett h o z z á m e n n e m , s én e l ­ keseredett é s d ü h ö s v o l t a m a g y e r e k h a ­ lála miatt, f é l t e m a m e g a l á z t a t á s é r z é ­ sétől, a m e l l y e l a halálát f o g a d t a d . M A R T I N I g e n , é n k ü l d t e l e k hozzá. S e ­ gített n e k ü n k . C L A R A Rossz, hogy most tudod m e g ? M A R T I N Olyan, mint Lieselottéval. Most már tudom. N e m akartam — de ú g y látszik, m e g kellett t u d n o m . B a r á ­ tom, csaknem ötven esztendeje ismerem. A z t m o n d t a d , az Istennel m e g b é k é l t é l — d e az e m b e r e k k e l m é g n e m ? N o s , é n s o ­ h a s e m s z e r e t t e m az e m b e r e k e t . C L A R A T e , é n azt hittem, h o g y s z e ­ retted őket. O l y a n j ó , o l y a n b a r á t s á g o s voltál, és n e m h a r a g u d t á l s o h a s e n k i r e . M A R T I N N e m s z e r e t t e m az e m b e r e ­ ket; talán a b a r á t s á g t a l a n s á g r a s e m é r ­ d e m e s í t e t t e m őket. H o g y a n ? A m i k o r a jog jogtalansággá változott — akkor iga­ z o l v a l á t t a m v e l ü k s z e m b e n érzett e l l e n ­ szenvemet; úgy támolyogtak, mint a le­ gyek, rámásztak a szemétre. Pénz, b e ­ csület, tisztelet, siker — m i n t a p i s z o k r a , ú g y szálltak rá. T é g e d szerettelek — a gyerekeket, a pincérnőt, Hufs Benjamint — és B e c h e r t , t u d o d , a p a p o t , a k i n e k n e m volt szabad többé prédikálnia — néhányat ivópajtásaim közül, amikor a kifoszlott gallérú ü g y v é d v o l t a m . C L A R A Kramert nem? M A R T I N Láttam ajkának a remegését, k e z é n e k a reszketését, s z e m é n e k a csil­ logását, a m i k o r kinevezték elnöknek; ugyanaz az ajkremegés, kézreszketés és s z e m c s i l l o g á s — a m i k o r h a d n a g y lett, a m i k o r húsz é v v e l k é s ő b b u t ó d o m m á l é ­ pett elő. S z e r e t n i ? N e m . A g y e r e k e k k ö ­ zül L o r e n z e t s z e r e t t e m a l e g j o b b a n . C L A R A Ö t ? Én azt g o n d o l t a m , L i e s e lottét. M A R T I N Ő más; ő mintha üvegko­ p o r s ó b a n f e k ü d n e . K i s l á n y o m . A friss esti l a p illata, e g y teraszon, e g y őszi d é l ­ utánon — másodpercek. D e Lorenz — ő következetes. C L A R A Tolvaj. MARTIN T o l v a j és csaló. A fiam. Lehet, h o g y m e g é r e z t e , m e n n y i r e m e g ­ v e t e m a t ö r v é n y t . S o h a s e m m o n d t a m ki, d e b i z t o s a n sejtette, s eszerint c s e l e k e ­ dett. C L A R A T e megvetetted a törvényt? M A R T I N Igen. N e m tudtad? S n e m s z e r e t t e m az e m b e r e k e t . T a l á n teljesül még a kívánságod: megismersz engem. Iustitia — valaha márványba metszett

s z e r e t ő — h ű v ö s é s szép v o l t . Á t ö l e l t e m , m i n t a h o g y a h a j d a n i fiatal p a p Zeuszt, Athénét ölelhette — de m é g n e m értem el a n e g y v e n évet, s tudtam, h o g y a ka­ r o m üres, m i n t h a h a b o t ö l e l t e m v o l n a . A fecsegők győznek — nagyzolók ural­ ják a világot — ostobafejűek határozzák m e g a b ö l c s e s s é g e t , s hiúság önti el a h a ­ l a l m a s o k a t . T e , te m a r a d t á l n e k e m s a gyerekek. C L A R A Én igazán m e g m a r a d t a m ? M A R T I N Igazán m e g m a r a d t á l n e k e m . Hiszen m á r húsz é v e m i n d e n t t u d t a m — vagy mégse maradtál m e g ? C L A R A A tied m a r a d t a m . O l y a n b o l ­ dog vagyok, hogy tudom — megvetetted a t ö r v é n y t , n e m szeretted az e m b e r e k e t , s a p i n c é r n ő t felvitted a s z o b á d b a — v é ­ gigsétáltál v e l e a h o m o k p a r t o n , láttad a h a l a k v i l á g o s v é r é t ezüstös testükön, tü­ zet gyújtottál idegen kályhákban. Így legalább tudok valamit rólad. M A R T I N Valamit? C L A R A N e m s o k k a l t ö b b e t . M i t is­ m e r e k ? A testedet. L e g i n k á b b a k e z e d e t . A z a r c o d , az írásod, a j á r á s o d . H o g y a n e s z e l , iszol, h o g y a n m o s o l y o g s z , h o g y a n lélegzel alvás k ö z b e n ; a h a n g o d a t — a cigarettát, a m e l y e t r e g g e l az á g y b a n e l ­ szívsz — a h o g y a csészét a s z á d h o z e m e ­ l e d , ó . . . (Gyorsan közeledő autó zaja, tamely hangos fékezéssel megáll a ház előtt) L o r e n z ! K r a m e r l (Halkabban) Nem mész a kapuhoz? M A R T I N A kapu nyitva van. Megta­ l á l j á k a z utat. (Ajtók nyílnak, csukódnak, sebes tek zaja a lépcsőn, a szoba ajtaja nyílik)

lép­ ki­

L O R E N Z A n y a , igaz, h o g y te — C L A R A Igaz. G y e r e , ülj le, v a g y tér­ d e l j az á g y a m m e l l é , a k k o r k ö z e l e b b vagy hozzám. K R A M E R S a j n á l o m , d e ki k e l l tar­ t a n o m amellett, h o g y a s z o b á b a n m a r a d ­ hassak. C L A R A I g a z á n kitart m e l l e t t e ? A k k o r v i g y e el ismét a fiút. K R A M E R Martin, hiszen t u d o d , m a ­ gyarázd meg neki. M A R T I N Mindent megmagyaráztam. V a l ó b a n kitartasz amellett, h o g y . . . ? K R A M E R N e m é r t e m . Ez v o l t az e g y e t ­ len kikötésem. C L A R A Egyedül akarok maradni vele. E g y e d ü l . B e s z é l n e m kell v e l e . K R A M E R R e m é l e m , tudja, h o g y mit kockáztatok. C L A R A Tudom. Menjen. Hagyjon ben­ n ü n k e t m a g u n k r a . Martin, m e n j te is e g y pillanatra. Ne sokáig. H a g y j a t o k b e n ­

nünket. (Léptek, az ajtó becsukódik. Majd Clara halkan tovább) zárd b e az ajtót. (Rövid szünet után) G y o r s a n , zárjad. (Lo­ renz feláll, megfordítja a kulcsot a zár­ ban) Itt, n y i s d ki a fiókot. P é n z v a n b e n ­ ne. N e m , n e s z á m o l d . S o k v a n . V e d d el. És itt az a u t ó k u l c s , m e n n y i idő k e l l a határig? L O R E N Z E g y óra m ú l v a o t t l e h e t e k . C L A R A S a z t á n ? Van v a l a k i ott kinn, aki segítsen? L O R E N Z Brüsszelben van egy bará­ tom. Dumerau, megvan a címe. Ő majd segít. D e r u h a k e l l e n e . N é z d csak. C L A R A M e n j apa ruhásszekrényéhez. G y o r s a n . (Lorenz kinyitja a szekrényaj­ tót) Igen, v e d d azt, a szürkét; g o n d o l j a cipőre, a nyakkendőre, gyorsan, öltözz át, g y o r s a n . V e g y é l e g y k a l a p o t is, a s z ü r k e felöltőt, n e felejtsd el a kesztyűt: n e m , az i n g e k j o b b o l d a l t vannak... Igen, ott. G y o r s a n , g y o r s a n . (Megjelelő zajok, miközben Lorenz átöltözik) Gyor­ san, f i a m , g y o r s a n . L O R E N Z De beszélni szeretnék veled; a p á v a l is. C L A R A Beszélj v e l e m . M o s t , h o g y át­ öltöztél, v a n e l é g i d ő n k . Z s e b e d b e n a p é n z ? A z a u t ó k u l c s is? Egérutat szerzek n e k e d . Ritkán láttalak — g y e r e i d e . (Még halkabban) Tizenhat éves voltál, a m i k o r a h á b o r ú kitört, t i z e n n y o l c é v telt el azóta, s e b b ő l a t i z e n n y o l c b ó l n y o l c a t a b ö r t ö n b e n töltöttél. L O R E N Z K i l e n c e t , anya, p o n t o s a n k i ­ lencet. C L A R A K i l e n c év a kilenchez. K i l e n c é v b ö r t ö n k i l e n c é v szabadságért. K i f i ­ z e t ő d ö t t ? N e m v o l t túl m a g a s a k a m a t ? L O R E N Z Ezt sose k é r d e z t e m m a g a m ­ tól. H o g y k i f i z e t ő d ö t t - e ? N e m t u d o m . A z üzletek k i f i z e t ő d n e k v a g y n e m . É n n e m k ö t ö k üzletet. Én c s a k r e p ü l n i akarok, repülni. N e m a k a r o k á l m o s ü z l e t e m b e r e ­ ket L o n d o n b ó l B r ü s s z e l b e átrepíteni v a g y B e r l i n b ő l Párizsba, m i n t v a l a m i s o f ő r ; n e m akarok bombákat ledobni vagy m e ­ n e k ü l ő a s s z o n y o k feje f ö l ö t t lőni. R e p ü l ­ ni szeretnék, e g y e s e g y e d ü l . A m i l y e n m a ­ gasra c s a k lehet, anya, és e g y e d ü l — é r ­ ted? Soha n e m kérdeztem magamtól, ki­ f i z e t ő d i k - e e g y r e p ü l ő t l o p n i v a g y pénzt, h o g y k i b é r e l j e k e g y e t . (Nevet) M é g azt sem vetettem a szemükre, h o g y lecsuknak, ha e l k a p n a k . K i f i z e t ő d ő — e z o l y a n szó, amelyet n e m ismerek. Egyedül a felhők fölött — k i f i z e t ő d i k ? Igen, anya, s v á l ­ l a l o m az árát. C L A R A Ú j r a m e g f o g o d tenni. L O R E N Z Mindig. Megéri. Néha perce­ kig r e p ü l s z f e h é r f e l h ő c s k é k , b á r á n y f e l h ő c s k é k nyájai között, anya, s én m i n d i g azt f i g y e l e m , n e m f e d e z e k - e fel v a l a m e -

lyik nap egy angyalt, legalább e g y egé­ szen p i c u r k á t . E d d i g m é g n e m találtam. Lehet, h o g y e g y n a p o n t a l á l k o z o m L i e selottéval, a t e s t v é r e m m e l , fent e g y f e l ­ hő tetején. Ő talán m e g é r t m a j d . C L A R A Mi n e m értünk meg? L O R E N Z N e m . A z t kérdezitek, k i f i z e tődik-e. Kifizetődik egymást szeretni? (Rövid szünet) Hallgatsz. Ügy látszik, n e m f i z e t ő d i k ki. K i f i z e t ő d i k talán h á ­ zasságot kötni, g y e r m e k e t szülni, aztán m e g h a l n i ? (Rövid szünet) Hallgatsz. Ü g y látszik, n e m f i z e t ő d i k ki. H o g y l é p j e k meg innen? C L A R A A z a b l a k o n át. A garázs n y i t ­ va van. N e gyújtsd b e a motort. T o l d el a k o c s i t B u n t e m a n n i g a sarkon, csak ott gyújts b e . S n e v e z e s s túl g y o r s a n . Én m a j d egérutat szerzek. LORENZ Mennyit? C L A R A Meddig engedtek ki? L O R E N Z Nyolcig. C L A R A K é t óra. E g g y e l t ö b b e t b i z t o ­ síthatok. E l é g ? L O R E N Z Elég. K ö s z ö n ö m , anya. V a l ó ­ lóban m e g f o g s z . . . ? Ez igaz? C L A R A V a l ó b a n m e g f o g o k . Igaz. L O R E N Z N e m b í r o m elhinni. C L A R A L i e s e l o t t é r ó l elhitted v o l n a ? LORENZ Nem. C L A R A A z e m b e r s o h a s e m hiszi el. L O R E N Z N e m . S o h a . Én s o h a s e m hit­ t e m el. S e m K l u h n r ó l , s e m H u t i k r ó l . M e g h a l t a k , az e g y e t l e n e k , a k i k b a r á t a i m v o l t a k , d e a l e g k e v é s b é L i e s e l o t t é r ó l hit­ tem v o l n a . R e g g e l m é g a házifeladatnál segített, aztán p i n g p o n g o z t u n k — s e b é d után e l m e n t e m a G r u h l s b e r g r e v i t o r l á z ­ ni; csak h á r o m ó r á t m a r a d t a m ott, s mire visszaértem, meghalt. Egy részeg­ gel t a l á l k o z t a m lent a f a s o r b a n , t á n t o r ­ gott, nekiesett a j á r d a s z é l é n e k , s b e m e n ­ tem H ö v e l s é k h e z , h o g y m e n t ő k o c s i é r t t e ­ l e f o n á l j a k ; aztán h a z a j ö t t e m , s l e n t a kert k a p u j á b a n m e g é r e z t e m : s z e r e n c s é t ­ lenség, s z e r e n c s é t l e n s é g — L i e s e l o t t e ha­ lott v o l t . C s ö n d — c s a k a sírásodat h a l ­ lottam — o l y a n n a p v o l t , m i n t a m a i . M i k o r is t ö r t é n t ? C L A R A Tizennyolc éve. L O R E N Z N e m igaz. C L A R A D e igaz. H i d d e l ; m o s t p e d i g m e n n e d kell. C s ó k o l j m e g . Lehet, h o g y még látjuk e g y m á s t , e g y b á r á n y f e l h ő n , nemsokára. Gyere m é g egyszer ide — o l y a n ritkán láttalak — h o l v o l t á l e n y nyi i d e i g — h a r m i n c n é g y é v e s v a g y . N e m lehet igaz. L O R E N Z D e igaz, anya, i g a z k e l l h o g y l e g y e n ott áll a c é d u l á n a c e l l á m b a n . C L A R A Volt iskolatáskád? N e m e m ­ l é k s z e m már.

L O R E N Z (nevet) V o l t , anya, biztosan — én az A l b e r t é t k a p t a m . N e m e m l é k ­ szel, r ó k a b ő r r e l v o l t b e v o n v a ? C L A R A Ó, az v o l t a t i é d ? LORENZ Igen. Bocsáss meg, hogy o l y a n ritkán v o l t a m itthon. K ö s z ö n ö m neked. A p a — n e m látom többé? C L A R A Szeret t é g e d — a g y e r e k e k k ö ­ zül a l e g j o b b a n . É n t u d o m . Öt m é g f o ­ g o d látni. L O R E N Z H a v i s s z a h o z n a k , ez a l k a l o m ­ m a l b i l i n c s b e n . Öt é v — hatért. A z ár egyre emelkedik. Ü d v ö z ö l d apát és A l ­ bertet, Clarát, Josephet. R é g n e m lát­ tam őket, l á t o g a s s a n a k e g y s z e r m e g . Ü d ­ v ö z ö l d őket. Viszontlátásra, a n y a . C L A R A E g y f e l h ő tetején. (Lorenz felugrik az ablakpárkányra, on­ nan a garázstetőre. Aztán csend. Zajok, mint a játék kezdetén. Martin és Kramer az ajtó előtt suttognak) C L A R A (kiált) M a r t i n ! M A R T I N (kinnről) Bejöhetek? C L A R A Igen, h o z d a s z o b a a j t ó k u l ­ csát, és n y i s d ki. K R A M E R (kinnről) Hol van Lorenz? C L A R A Itt v a n n á l a m . (Az

ajtó

kinyílik)

C L A R A Hagyj h á r o m percig egyedül Kramerrel. M A R T I N H á r o m perc huszonhat má­ sodpercig — tovább nem. (Az

ajtó

nyílik

és

csukódik)

K R A M E R Hol van Lorenz? C L A R A Elment. N e m látod? K R A M E R Látom. De feltételezem, hogy e z csak tréfa. C L A R A N e m , tréfa. K R A M E R Miért gyötörsz? C L A R A Mindig ajándékot ígérgettél, d e é n s o h a s e f o g a d t a m el. E m l é k s z e l ? M o s t szeretnék e g y a j á n d é k o t . T ú l d r á ­ ga? K R A M E R T u d o d , m i n t j e l e n t e n e , ha elmenne. C L A R A Elment. A z ajándékot máris e l v e t t e m . K i v a n fizetve. O l y a s m i t k é ­ r e k m o s t t ő l e d , ami m á r n i n c s m e g . L o ­ r e n z e l m e n t , s v e l e az e l n ö k s é g e d . K R A M E R Elfogjuk. C L A R A N e m f o g j á t o k el, h a m e g v á ­ r o d , a m í g az én kis I k a r o s z o m b i z t o n ­ ságban van. K R A M E R Biztonságban? Meddig? Két ó r a hosszat, e g y félévet, e g y hetet? A fiú m e g v a n b o l o n d u l v a , s az ilyet h a -

m a r e l k a p j á k . E g y hétért, e g y h ó n a p é r t ekkora árat? C L A R A Ne számolgass, Kramer, ez n e m üzlet. N e m é r d e m e s . G r u h l s h o f r a gondoltam, akkorjában. A mennyországot ígérgetted nekem, csakhogy viszontlát­ hass. M o s t itt v a n a viszontlátás, és én k é r e m az árát. K R A M E R Viszontlátás tizenkilenc év után. C L A R A T i z e n k i l e n c ? M i n d i g azt hit­ t e m , t i z e n n y o l c . Jó, viszontlátás e g y ö r e g ­ asszonnyal. K R A M E R H o g y m i l y e n ö r e g v a g y , az nekem mindegy. Rögtön elindultam, a m i k o r M a r t i n felhívott. N e g y v e n p e r c s e m kellett, h o g y B a h n w e i l e r b e érjek, Lorenzet kihozzam s idejöjjek. C L A R A És azért j ö t t é l ide, h o g y ő r i z ­ zed, v a g y h o g y e n g e m láthass? K R A M E R N e m t u d o m . . . Talán mind a kettőt a k a r t a m . C L A R A K é t l e g y e t e g y c s a p á s r a — ezt í g y m o n d j á k . D e s o h a s e m sikerül, K r a ­ m e r — s o h a ; f o g a d d el, azért jöttei ide, h o g y e n g e m láthass — s e m m i másért. L o r e n z e l m e n t — m i t számít. A n n y i r a ragaszkodsz ahhoz, hogy elnök legyél? K R A M E R M i n d j á r t a l e g n a g y o b b árat k ö v e t e l e d . N e m is sejted, m i l y e n n a g y . C L A R A N e k e m a l a c s o n y ár; olcsó, a k á r a v é g k i á r u s í t á s ; leszállított árak f e l e s é g e k számára, akik víkendházakb a n o l y a s m i b e b o n y o l ó d n a k , a m i t szere­ lemnek neveznek. K R A M E R N e b e s z é l j í g y . Én szerette­ l e k — s m é g m i n d i g szeretlek. C L A R A D e az árát n e m a k a r o d m e g f i ­ zetni ? K R A M E R A z árát? Nem akartalak megvásárolni. C L A R A M i é r t n e ? N e m lett v o l n a tisz­ tességesebb, mint halálos komolysággal és k o m o r l é l e k k e l a b b a n a p é n z b e n át­ v e n n i a fizetséget, a m e l y Lieselotte ha­ lála után b e n n e m f e l h a l m o z ó d o t t ; kis kerek haláldarabokat adtam neked. K e ­ serűség, harag, g y á s z . . . M i é r t n e m n e ­ v e t t ü n k soha együtt, K r a m e r ? M é g csak n e m is m o s o l y o g t u n k . P r ó b á l j m o s o l y o g ­ ni, K r a m e r , g y e r ü n k , v a g y n e v e s s , ha t u d s z ; fizesd m e g az árat, és n e s z á m o l ­ gass. N e l é g y f ö s v é n y . K R A M E R V a l ó b a n meg fogsz halni? C L A R A Miért kérded? N e m hiszed? L é g y őszinte — n e m l á t o d ? K R A M E R Elhiszem — látom, hogy m e g f o g s z halni. A n n y i r a f o n t o s n e k e d , h o g y a fiú s z a b a d l e g y e n , v a g y — b o s z szúnak szántad? C L A R A N e m b o s s z ú , K r a m e r , h i d d el n e k e m . M e n j , fizesd ki az árát, s h a g y ­ jál, f á r a d t v a g y o k .

K R A M E R A hivatalomat egy b o l o n d szabadságáért. Ha l e g a l á b b a teljes sza­ badsága lenne — de mennyi lesz? Egy nap, kettő — esetleg e g y hét. Ü r e s c s e k ­ kel fizetni v a l a m i é r t , a m i n e k az árát n e m ismerem. Érted? N e m könnyű. C L A R A Fáradt vagyok, s a három p e r c letelt. A d d m e g n e k e m , amit k é r t e m , é s menj. K R A M E R Tizenhét évig v á r t a m rád — n é g y h ó n a p i g v o l t á l n á l a m — , és ismét tizenkilenc évig vártam, hogy három percig nálad lehessek. Csókolj meg. C L A R A Miért? K R A M E R A d d a kezedet. C L A R A M i é r t ? H a a k a r o d , tessék. (Rö­ vid szünet) M o n d j igent, s l e g a l á b b l e s z e g y kis i g a z o l á s o m : h o g y szerettél. K R A M E R T e sohase s z e r e t t é l ? CLARA Nem. Sohasem szerettelek. C s a k a b e n n e m f e l h a l m o z ó d o t t fekete p é n z z e l f i z e t t e m : gyásszal és k e s e r ű s é g ­ gel, f é l e l e m m e l és haraggal (halkabban), ó, m i é r t h a b o z o l ? M i é r t h a g y s z e n n y i t alkudozni? K R A M E R Jó, m e g f i z e t e m , a m i t kérsz. Martin — tudja? C L A R A Tudja. K R A M E R M i é r t ? M i é r t kellett t u d ­ n i a ? N e m lett v o l n a m u s z á j — d e m é g ­ is: í g y k ö n n y e b b . CLARA Könnyebb? Hogyan? K R A M E R Szereti a fiút, n e m ? N o s , a k k o r n e k e d és n e k i a j á n d é k o z o m sza­ b a d s á g á n a k e g y - e g y felét. A d d i d e m é g egyszer a kezed. C L A R A Itt v a n , K r a m e r , tessék. M o ­ s o l y o g s z . . . most — (Rövid csend, majd Kramer léptei, a szobaajtó kinyílik, és Kramer léptei eltűnnek a házban; a kapu becsapódik, s egy autó motorjának a berregése hall­ szik) M A R T I N N é g y p e r c , Clara. N é z t e m az órát. C L A R A E n n y i r e v o l t szükség, M a r t i n . M A R T I N A fiú e l m e n t . Ü g y b e s z é l t e m volna vele. C L A R A Hiszen te v i s z o n t l á t o d m é g . G y o r s a n el kellett t ű n n i e . M i n d n y á j a t o ­ kat ü d v ö z ö l . A d t a m n e k i pénzt, az a u t ó ­ kulcsot, felvette a szürke ö l t ö n y ö d e t ; a r a b r u h á j a ott v a n a v á l l f á n a s z e k r é n y ­ b e n . H á n y óra, M a r t i n ? M A R T I N Öt p e r c m ú l v a félhét. C L A R A Tíz perc m ú l v a telefonál A l ­ b e r t — v a g y m á r itt is lesz. E l m e h e t n e C l a r á é k felé. V a j o n m i lehet v e l e ? M A R T I N B i z o n y á r a ő is a v á r o s b a n van.

C L A R A O l y a n fáradt v a g y o k . É r z e m , hogy vége a fegyverszünetnek. M A R T I N Fájdalmaid vannak? C L A R A Nem, csak fáradt vagyok. M e n j át, Martin, h o z d i d e a telefont, k a p c s o l d b e itt. M e n j , g y o r s a n . (Martin kiszalad a folyosóra, visszatér, bekap­ csolja a telefont. Clara tovább) Milyen rég, h o g y a t e l e f o n az á g y m e l l e t t v o l t . Rég, ugye? M A R T I N H ú s z é v e , Clara. A m i k o r a halálra ítélt fiút v é d t e m , a k k o r s z e r e l ­ tettem fel i d e a k a p c s o l á s t . C L A R A Mit csinált? M A R T I N A n n y i idős volt, mint Liese­ lotte. T i z e n h é t é v e s . K o m m u n i s t a . Ö t e n a g y o n ü t ö t t e k valakit, a k i r ő l azt hitték, h o g y elárulta ő k e t . M i n d e t k i v é g e z t é k . A fiút, akit v é d t e m , V a l e n t i n M o b r e c h t n e k hívták, e m l é k s z e l m é g ? Én v o l t a m a z e g y e t l e n , aki b e m e h e t t e m h o z z á a c e l ­ lába. N é h a az éj k e l l ő s k ö z e p é n hívatott, s én m e n t e m . E n g e d é l y n é l k ü l . K r a m e r fedezett. C L A R A Igen, emlékszem. Akkortájt n e m v o l t p é n z ü n k , és h u s z o n h á r o m m á r ­ k á b a került, h o g y i d e k a p c s o l t a t t u k a telefont. D e m é g i s elintézted, s e g y s z e r éjszaka csengetett, h á r o m ó r a k ö r ü l . M A R T I N A z a k i v é g z é s éjszakája v o l t . Odamentem. C L A R A : S o s e b e s z é l t é l erről. M A R T I N Lefejezték őket. Igazságot szolgáltattak, g y i l k o l t a k . H a j n a l b a n n é g y ­ kor, a n y á r v é g é n — két h ó n a p p a l L i e ­ selotte halála u t á n ; a n a p é p p e n felkelt, s mind a háromszáz cellában dörömböl­ tek az a j t ó n : a n a p vörösen fénylett egyes ablakokban. Csend volt, csak a tompa dörömbölés. Mobrecht pontosan tizenhét éves volt, a többi tizen­ nyolc, éppen, mint akkoriban Albert. A k i v é g z é s s e j t e l m e s e n és g y o r s a n f o l y t l e a s z ü r k e b ö r t ö n u d v a r o n . K r a m e r ott állt v é r v ö r ö s palástjában. H é t k o r k i r a ­ gasztották a p l a k á t o k a t , a m e l y e k e n hírül adták a kivégzést. M o b r e c h t a n y j a piaci kofa v o l t . A k k o r olvasva el a plakátot, amikor zöldséges kocsijával a piacról jött. S e n k i se hitte v o l n a , h o g y k i v é g z i k a fiúkat. C L A R A I s m e r t e d azt az a s s z o n y t ? M A R T I N Ú t b a n v o l t a m , h o g y értesít­ sem, de m á r e l m e n t a k é z i k o c s i j á v a l . N e m é r t e m utol, s í g y a v é r v ö r ö s szélű, m é g frissen n e d v e s p l a k á t o n o l v a s t a a hírt: k i v é g z é s — V a l e n t i n M o b r e c h t , ti­ zenhét é v e s ifjút m a r e g g e l . . . C L A R A S o s e beszéltél n e k e m erről. Egyedül m e n t é l el e j j e l h á r o m k o r , a szürke v á r o s o n át a sötét b ö r t ö n u d v a r r a ,

h o g y ott l é g y a k i v é g z é s n é l . H o g y a n v i ­ selkedtek a fiúk? MARTIN Ketten nyugodtak voltak. Büszkék. Mint valami emlékművek. Ket­ ten n y ö s z ö r ö g t e k halkan, s az e g y i k k i a ­ bált, h a n g o s a n kiabált. C L A R A M o b r e c h t v o l t , aki h a n g o s a n kiabált? M A R T I N Nem, ő nyugodt maradt. E l ő b b félt, k ö n y ö r g ö t t n e k e m , á t k u l c s o l ­ ta a t é r d e m e t — de a k i v é g z é s h a j n a l á n csendes volt. A legutolsó v é d e l m e m an­ n a k i d e j é n — n e m kellett t ö b b e t a t e l e ­ fon az á g y mellett. C L A R A H í v j u k fel A l b e r t e t ? Hány óra? M A R T I N Félhét. C L A R A J o b b , ha n e m h í v j u k f e l : l e ­ het, h o g y é p p e n a m i s z á m u n k a t tár­ csázza, m i k ö z b e n m i az ö v é t — s m i n d ­ ketten c s a k a f o g l a l t - j e l e t halljuk. D e h o l lehet J o s e p h — s m i é r t n i n c s s e m m i hír C l a r á r ó l ? L o r e n z — e g y f e h é r f e l h ő tetején t a l á l k o z u n k . C s a k e g y k i á l t o t t ? Miért volt olyan csendes a többi? Fel­ tétlenül e m l é k m ű v e k n e k a k a r t a k látsza­ ni? Büszkén az eszméjükre, a vértanú­ ságukra? Miért n e m ordítottak? Martin, l á t n o d kellett v o l n a a szobát, a m e l y b e n Kramerrel először találkoztunk; pocsék z u g k v á r t é l y k i n n az e g y i k k ü l v á r o s b a n ; s o k b a k e r ü l t a s z e r e l e m , a m e l y e t n e m is é r e z t e m ; a kilátás e g y h á t s ó u d v a r r a , a h o l piszkos gyerekek játszadoztak; kővel d o ­ báltak egy zománctáblát; egy gyönyörű nő v o l t rajta; h o g y m i t ajánlott, n e m l e ­ hetett t ö b b é f e l i s m e r n i , a z o m á n c l e p a t ­ togzott — a k e z e c s o n k a ; h o g y m i v o l t benne, letörölték a kövek. Csokoládé? Mosópor? Sose tudtam meg. Már pattog­ tak a d a r a b o k s z é p a r c á r ó l . Z a j — m i é r t n e m h í v fel A l b e r t ? H o l v a n J o s e p h ? Miért nem jelentkezett Clara? Vajon hallgatni f o g K r a m e r ? T e t u d o d , Martin, hallasz m é g e n g e m , hallasz m é g ? M A R T I N Csendesen, hallom. C L A R A (csendesen) V á g d el a kötelet, a m e l y a m a l o m k ö v e t a n y a k a m r a köti. S ü l l y e d e k , s z ö r n y a l a k o k mellett, t e n g e r i f ű - e r d ő k ö n , b ű z ö s sötétségeken át. D e h i ­ szen L o r e n z c e l a k a r t a m t a l á l k o z n i , o d a ­ fent e g y f e h é r f e l h ő tetején. V á g d el, Martin, g y o r s a n v á g d el a kötelet, miért n e m n y i t o t t a d ki a s z e m e d , a k k o r , a m i ­ k o r f ö l é d h a j o l t a m . . . v á g j a d hát, g y o r ­ san — (nyög, majd megkönnyebbülten tovább) igen, i g e n , szállok, m i n t a p a p í r ­ s á r k á n y j ó s z é l b e n ; l e v e g ő , egész l e v e g ő ­ ó c e á n , f e h é r b á r á n y f e l h ő k — (nevet) v a ­ j o n m e g l á t o m az angyalt, a m e l y e t L o r e n z m é g n e m talált m e g ? És k i s l á n y o m a t , L i e s e l o t t é t ? K ö s z ö n ö m , Martin, e l v á g t a d

a kötelet — (kiált) m i n d a z ö t n e k o r d í ­ tania kellett v o l n a , m i n d n e k . S z á l l o k — (hirtelen félbeszakad — rövid csend, majd csenget a telefon) M A R T I N (felveszi a kagylót) I g e n ? A l ­ bert? A L B E R T Apa. Ebben a pillanatban o l ­ v a s t a m táviratodat. A n y a — h o g y v a n ? M A R T I N A n y a meghalt. Egy pár m á ­ s o d p e r c c e l e l ő b b m é g hallotta v o l n a a hangodat. P o n t o s v a g y , öt p e r c c e l m ú l t félhét. A L B E R T A n y a m e g h a l t ? N e m igaz. N e m , n e m lehet igaz. M A R T I N A z e m b e r s o h a s e m bírja f e l (Leteszi

a kagylót

f o g n i . Én s e m v a g y o k m é g k é p e s rá. G y e r e és n é z d m e g . ALBERT Jövök. M A R T I N H o z d el Clarát és J o s e p h e t , ha m e g t a l á l o d őket. A L B E R T Jövök. M A R T I N H o z d el C l a r á t és J o s e p h e t , ha m e g t a l á l o d őket. A L B E R T Lorenz? M A R T I N L o r e n z itt v o l t . ALBERT Ő — egyedül? M A R T I N Igen, ő — e g y e d ü l . A h o l 6 volt, az e m b e r m i n d i g elérhető. A L B E R T Azonnal jövök. H o z o m Clarát és J o s e p h e t , ha m e g t a l á l o m őket.

— rövid csend — aztán zajok, dák, kávéskészlet zöreje,

mint a játék idején: gyermekkacagás) Ritoók

pingponglab­

János

Árkossy István

fordítása

illusztrációi

HAZAI TÜKÖR

Két ítélet között Részletek egy dokumentumregényből, amely egy bűnper tényanyagából indul ki. Nyolctagú galeri 1966 júniusában a temesvári stadion környékén csoportos nemi eröszakot követett el egy fiatal nőn. A bíróság a tetteseket 3 és fél évtől 12 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte. A regény azokat a tár­ sadalmi és lélektani összefüggéseket igyekszik feltárni, amelyek huligánná züllesztették a bűntényt elkövető fiatal felnőtteket. A szerző a n e v e k e n k í v ü l a hiteles adatokon semmit sem változtatott. Január

8.

V é g r e az első két e x p l o r á c i ó ! Z o t t e r helyettes f ő ü g y é s z á t e n g e d t e h o z z á i r o d á ­ ját. R o k o n s z e n v e z v á l l a l k o z á s o m m a l . A v é r b e l i ü g y é s z n e m c s a k j o g á s z , n e m c s a k p s z i c h o l ó g u s , h a n e m l e l k e m é l y é n e g y kicsit í r ó is. A t ö r v é n y s z é k i e m b e r e k e g y - e g y é r d e k e s e b b n a p után ö s s z e g y ű l n e k v a l a m e l y i k ü k n é l , é s m e g t á r g y a l j á k eseteiket, m o n d j a Zotter. L e g t ö b b n y i r e az a k o n k l ú z i ó : „ E b b ő l r e g é n y t k é n e í r n i . . . " Ö l e s t e r m e t ű , p i r o s k é p ű f e g y ő r — j o v i á l i s bánáti p a r a s z t a r c — b e h o z z a a hét e s z t e n d ő r e ítélt T o m á t . P e r g a m e n b ő r s z í n , sárgás s z e m , k o p a s z r a b o r o t v á l t f e j . S z e m ü v e g . Entellektüel külső. D u r v a r a b r u h a , o r m ó t l a n b a k a n c s . Jellegzetes b ö r ­ tönszag. K u r t á n k ö s z ö n . A r ö v i d l á t ó k erőltetetten f i g y e l ő n é z é s e . Izgatott v a g y o k . S z á m o m r a n e m m i n d e n n a p i é l m é n y e g y hét e s z t e n d ő r e elítélt h u l i g á n n a l d i s k u ­ rálni! C s a k n e h o g y m e g l ó g j o n n e k e m ! Ü g y ültetem, h o g y k ö z é és az a j t ó k ö z é a f e g y ő r k e r ü l j ö n . A f e g y ő r v i s z o n t , ú g y látszik, n e m tart i l y e s m i t ő l . Ő m á r tudja, m e l y i k r a b n á l kell a szökéstől félni, m e l y i k n é l n e m . G é p p i s z t o l y á t h a n y a g u l l á ­ b á h o z állítja. S z e m ü g y r e v e s z e n g e m . E r ő s e n fúrhatja az o l d a l á t , m i készül itt. T e l ­ jes f e l s z e r e l é s b e n ül, téli k ö p e n y é t , sapkáját s e m teszi le, szíjait n e m o l d j a m e g . Így k í v á n j a a r e g l a m a . T o m a k ö z ö m b ö s n e k p r ó b á l látszani, d e t o r z a j k b i g g y e s z t é s e elárulja n y u g t a ­ lanságát. N e m tudja, h o g y a n v i s e l k e d j é k . A z e l e g á n s s z o b a is zavarja. N e m sejti, miért v e z e t t é k fel. C s a k n e m v a l a m i ú j a b b b ű n p e r ? ! ( K é s ő b b n y i l v á n v a l ó v á vált számomra, hogy valamennyiüknek sok van a rovásán a Sándor Judit-ügyön kívül is. K é t - h á r o m ú j a b b b ű n p e r is k i t e l n e b e l ő l e . ) ÉN: Foglalkozása? T O M A : B ű v é s z , cukrász, lakatos, hegesztő, f e s t ő m ű v é s z , t e o l ó g u s . É N : H o l tanult ki e n n y i m i n d e n t ? T O M A : Világos, nem a b ö r t ö n b e n . . . Megenged egy ellenkérdést? Feltéve, h o g y s z a b a d n e k e m is k é r d e z n e m , n e m p e d i g c s u p á n v á l a s z o l n o m . M i a c é l j a e z e k ­ kel a j e g y z e t e k k e l ? ÉN: K ö n y v e t írok magukról. T O M A : (Meghökken. Hosszú szünet. Aztán belejön.) S z e n v e d é l y e m az i r o d a ­ l o m . E l o l v a s t a m az összes klasszikusokat. T o l s z t o j , D o s z t o j e v s z k i j , Z o l a , D u m a s . T e o d o r D r e i s e r ! . . . N a g y o n f o g é r d e k e l n i az Ö n k ö n y v e is. R e m é l e m , k a p o k e g y példányt! É N : E g y i l y e n o l v a s o t t e m b e r h o g y a n k e r ü l h e t e t t e n n y i r e a galeri hatása a l á ? T O M A : P o n t o s a n ú g y , a h o g y C é z á r a K l e o p á t r á é alá.

É N : K l e o p á t r a k i r á l y n ő v o l t , és állítólag c s o d a s z é p . A m a g a esetében ki a Kleopátra? Sándor Judit? T O M A : N e m , n e m ! Félreértett! Én a b a r á t o k hatására c é l o z t a m . A barátok, plusz egy olyan helyzet, amelyben nincs lehetőség visszakozni. A történelem ismer nálam sokkal n a g y o b b személyiségeket, akiket egy helyzet v a g y e g y eszme annyira h a t a l m á b a kerített, h o g y t ö b b é n e m f o n t o l g a t t á k a k ö v e t k e z m é n y e k e t . D e ha n e k i k m e g lehet b o c s á t a n i , talán az é n e s e t e m b e n is j o g o s ez az ó h a j . ÉN: Kire gondol? T O M A (Ismét cinikus ajkbiggyesztés): P é l d á u l Hitler A d o l f r a . Lehet, h o g y Ö n szerint Hitler b a n d i t a v o l t , t ö m e g g y i l k o s . . . Lehet, h o g y é n is a n n a k t a r t o m . . . A z is lehet viszont, h o g y a k o r s z a k b a n v o l t a hiba, és h o g y H i t l e r a k o r á h o z és k ö r ­ n y e z e t é h e z k é p e s t túl n a g y e l m e v o l t . . . ( V i t a t k o z t a m v e l e Hitlerről. U t ó l a g b á n o m . C s a k azt é r t e m el, h o g y m e g z a ­ vartam önkontrollját el-elvesztő fecsegésében. Végtére e g y csoportos nemi erő­ szakért hét e s z t e n d ő r e ítélt b ű v é s z teljes j o g g a l azonosíthatja m a g á t e g y o l y a n szemlélettel, a m e l y b e n Hitler A d o l f , a m o d e r n k a n n i b á l , m e g n e m értett z s e n i n e k s z á m í t . . . E l l e n k e z é s e m g y a n ú t keltett b e n n e . H á t h a m é g s e m í r ó v a g y o k , h a n e m ügyészségi e m b e r , aki i l y e n csalafinta m ó d o n g y ű j t ö m a terhelő a d a t o k a t a k ö z e l g ő f e l l e b b v i t e l i r e . I n n e n k e z d v e v é g i g g y a n a k v ó maradt.) T O M A : A z t m o n d t a m e l ő b b : a b a r á t o k . Ez n e m azt jelenti, h o g y é n is részt v e t t e m az e r ő s z a k b a n . Én c s a k statisztáltam. P u s z t a k í v á n c s i s á g b ó l . D e e l í t é l e m m a g a m ezért is. H a z a m e n e t b e t é r t ü n k e g y b ü f é b e és analizáltuk a történteket. A tettesek m á r a k k o r belátták, h o g y h e l y t e l e n ü l c s e l e k e d t e k . M u r a az o k a , ő rántotta b e a társaságot! E z az a b n o r m i s , g y á v a h ü l y e ! E z az á l n o k , h a z u g s e n k i ! É N : E d d i g ú g y tudtuk, m a g a és M u r a b a r á t o k . T O M A : N e m i g a z ! T í z é v e s k o r o m óta g y ű l ö l ö m ! A z é n b a r á t a i m S o r a n és D u s a n o v i c s . S o r a n rendes, b e c s ü l e t e s , m ű v e l t g y e r e k . N i n c s az a t u d o m á n y , m ű v é ­ szet, a m i r ő l n e l e h e t n e b e s z é l g e t n i v e l e . D u s a n o v i c s m a g a a megtestesült g y ö n g é d ­ ség, j ó é r z é s . E r ő s l e l k i r o k o n s á g v a n k ö z t ü n k . M i h á r m a n é l e t ü n k v é g é i g b a r á t o k maradunk. (Saját s z ó l a m a i kiváltotta e l é g e d e t t s é g é b e n m o s o l y o g . F é l ó r á v a l k é s ő b b S o r a n t r o h a d t fráternek n e v e z i , aljas és k e g y e t l e n szadistának, a k i n e k a l e l k i i s m e r e t é t e g y c s o m ó m á s h a s o n l ó ü g y terheli.) ÉN: Kizárólag Mura a felbujtó? Hubertnek nincs benne szerepe? T O M A : Egyáltalán! Hubert egészen más egyéniség. Megfontolt, nyugodt, d o l ­ gos. T e r m é s z e t b a r á t , m i n t j ó m a g a m . E g y ü t t halásztunk. G y a k r a n m e n t ü n k ki a B e g á r a c s ó n a k k a l . V a n n e k i e g y r á s z e r e l h e t ő s p o r t m o t o r j a . Én p e r s z e i n k á b b c s a k t u r i s t a - s z e n v e d é l y b ő l t a r t o t t a m v e l e , a halászat az ő reszortja. E n g e m i n k á b b a táj v o n z o t t , a nádas, a szelíd d o m b o k , a k ö d b e v e s z ő t á v l a t o k . A t e c h n i k a , a v á r o s k e v é s b é m e l e g í t fel. Z a j , t ü l e k e d é s , é r z e l e m s z e g é n y s é g ! . . . N e m s z e r e t e m ! . . . V a n b e n n e v a l a m i n a g y d u r v a s á g . . . N e m b í r o m a d u r v a s á g o t ! (Megint m o s o l y o g . Ön­ elégülten, nagyképűen. Amíg fecseg, feledve a börtön, a hét esztendő. Tetszik neki, hogy egy íróféle foglalkozik vele, jegyzi szavait. Megmámorosodik saját fontossá­ gának illúziójától...) C i g a r e t t á v a l k í n á l o m . F e j é t rázza. T i l o s ! A b ö r t ö n s z a b á l y z a t é r t e l m é b e n a f o ­ g o l y n a k a k í v ü l á l l ó k t ó l e n g e d é l y n é l k ü l s e m m i t s e m s z a b a d e l f o g a d n i a , m o n d j a , és d i a d a l m a s a n n e v e t . L á m , ő m é g a b ö r t ö n s z a b á l y z a t o t is a l a p o s a n i s m e r i ! I n g é b ő l p i s z o k s z ü r k e r ó n g y g ö n g y ö l e g e t h ú z elő, cigarettát, g y u f á t t e k e r ki, m a j d az egészet g o n d o s a n v i s s z a b u g y o l á l j a , és újra i n g e alá rejti. S k a t u l y a a g y u ­ f á h o z n i n c s . F e l v i l á g o s í t : a b ö r t ö n b e n a g y u f á s s k a t u l y a tiltott c i k k , m e r t a r a b o k s z e r e n c s e j á t é k h o z használják. M a g y a r á z á s k ö z b e n s z e m e b o l d o g - e l é g e d e t t e n c s i l l o g . J ó l e s i k fecsegni, csillogtatni az eszét, tájékozottságát. L e g f ő b b ö r ö m e f o n t o s k o d n i s z e r e p e l n i . ( A l i g h a n e m e z v o l t az e g y i k fő szál, a m e l y a g a l e r i h o z fűzte. Társai é r ­ tékelték z a v a r o s m ű v e l t s é g é t és „ f i l o z ó f i á j á t " . Ő fürdött e b b e n az e l i s m e r é s b e n . A szereplehetőségért c s e r é b e n h ű s é g e s e n k ö v e t t e M u r á t és H u b e r t e t , s a galeri k a ­ tonája lelt. V a l ó s z í n ű a z o n b a n , h o g y n e m c s a k „ f i l o z ó f u s i " s z e r e p l e h e t ő s é g é é r t v e t t részt a k c i ó i k b a n . I n d í t é k o k s z ó l n a k amellett, h o g y g y á v a s á g á t , f é l e l m i állapotait, i d e g z a v a r a i t p r ó b á l t a g y ó g y í t a n i ezzel. H ő s s é a k a r t v á l n i . A m i l í c i á n éhségsztrájkolt, h e p c i á s k o d o t t , h o g y társai csodálatát e l n y e r j e . . . ) T O M A : S z e r e t t e m e z e k e t a c s ó n a k k i r á n d u l á s o k a t H u b e r t t e l , t ö b b e k k ö z t azért is, m e r t inspiráltak. M e g v e r s e l t e m t á j é l m é n y e i m e t . P e r s z e , m ű v e l t e m a g o n d o l a t i lírát és a n o t á c i ó t i s . . . E s z m é k és b e n y o m á s o k , a m e l y e k költészetté s ű r ű s ö d n e k . . .

Igaz, v o l t rá eset, h o g y a r í m e i m s á n t i k á l t a k . V é l e m é n y t k é r t e m r ó l u k A n g h e l D u m b r ă v e a n u t ó l . Biztosan ismeri. J ó hírű költő, a z új g e n e r á c i ó b ó l . E g y i d e i g j á r o g a t t a m az i r o d a l m i k ö r üléseire. H a l e t ö l t ö m a b ü n t e t é s e m e t , v a g y h a a f e l l e b ­ bezést m e g n y e r e m . . . e g y s z ó v a l , ha k i s z a b a d u l o k , a k ö l t é s z e t n e k a k a r o k élni. A „ w e s t e r n " ? N e m az e s e t e m . A k k o r m á r i n k á b b e g y j ó t v - m ű s o r v a g y e g y s z é p k o n c e r t ! A c s a l á d o m általában m u z i k á l i s . Én a z o n b a n a z e n e terén k o n t r o v e r z i á b a n v o l t a m v e l ü k . F ő l e g az ö c s é m m e l , aki i n k á b b a dzsesszt szereti Én csak a k o m o l y zenét! O e d i p u s , M a g y a r R a p s z ó d i a , A i d a , T a n n h ä u s e r é s í g y t o v á b b . . . T á n c o l n i n e m t u d o k , a k l u b o k b a c s a k az u t ó b b i i d ő b e n k e z d t e m j á r o g a t n i . ÉN: Magának van barátnője? T O M A : Természetesen! Egy mérnöknő. Geológus. Sokat u t a z i k . . . V a n még k é t p a r t n e r n ő m . . . E n g e m h á r o m a s s z o n y kísért a b ö r t ö n kapujáig. D e c s a k a z e g y i k sírt. A z igazi! A m é r n ö k n ő ! . . . K í n a i s z á r m a z á s ú . F é r j e n i n c s , m e g h a l t . Ő tudja, h o g y é n ártatlan v a g y o k , tudja, h o g y é n n e m l e n n é k k é p e s ilyent e l k ö v e t n i . M i n d e n t á r g y a l á s r a eljött. O d a k i á l t o t t n e k e m , h o g y megvár. É N : E g y e s e k szerint a galeri n ő h i á n y miatt k ö v e t t e el az e r ő s z a k o t . T O M A : E g y e s e k s z e m p o n t j á b ó l igaz, m á s o k é b ó l n e m . A fiataloknál a nő m é g g o n d . A z i d ő s e b b e k s z á m á r a i l y e n p r o b l é m á k m á r n i n c s e n e k . A n n y i n ő t találnak, amennyit akarnak. Murának felesége van. Jóképű! É N : A k k o r hát m i t a k a r t M u r a S á n d o r J u d i t t ó l ? T O M A : M e g m o n d t a m az e l ő b b : N e m n o r m á l i s ! Ö r ü l t ! K a l a n d o r ! V a k o n b e ­ leveti m a g á t az ismeretlenbe, anélkül, h o g y a k ö v e t k e z m é n y e k r e g o n d o l n a ! I l l e t v e , a m i k o r g o n d o l rájuk, m á r késő. É N : M a g y a r á z z a m e g , m i k é n t lehet, h o g y e z az a b n o r m i s , m ű v e l e t l e n , d u r v a r o v o t t m ú l t ú a b e f o l y á s a alá tud keríteni e g y c s o m ó m ű v e l t fiatalt? T a l á n a f i ­ zikai ereje imponált? T O M A : M u r a n e m o l y a n erős, m i n t hiszik. H u b e r t p é l d á u l e r ő s e b b , é n s e m vagyok gyengébb Muránál. ÉN: Félnek tőle? Bosszúálló? V a g y miért? T O M A : Á l n o k , g a l á d ! Á r t a t l a n k é p e t v á g , hátulról a z o n b a n kést d ö f b e l é d ! . . . A t á r g y a l á s o k előtt f e n y e g e t é s e k k e l rá akart bírni m i n k e t , h o g y h á r í t s u k a f e l e ­ lősséget H u b e r t r e . D e n e m sikerült n e k i ! (Constantinovici ügyész megvilágította ennek a Mura-ellenességnek a hátte­ rét. T o m a és e g y - k é t társa ezzel a m ű d ü h ö s attitűddel i g y e k s z i k e l k e n n i a tényt, h o g y M u r á v a l teljes e g y e t é r t é s b e n , e l ő r e m e g f o n t o l t a n v e t t e k részt az e r ő s z a k b a n . A m e l l e t t v a l ó b a n f é l n e k t ő l e . D e h a r a g s z a n a k is rá, árulással v á d o l j á k . U g y a n i s M u r a t e r h e l ő v a l l o m á s t tett v a l a m e n n y i ü k ellen. V é g ü l , M u r a és H u b e r t k ö z ö t t v e ­ t é l k e d é s f o l y t a v e z é r s é g é r t , a m i szintén kihat T o m a magatartására.) É N : A z e l ő b b azt m o n d o t t a , h o g y D u s a n o v i c c s a l b a r á t o k . N e k i v o l t n ő j e ? T O M A : A z e l ő t t D u s a n o v i c s t e x t i l g y á r b a n d o l g o z o t t , e g y c s o m ó nő között. A b b a n a t u m u l t u s b a n a n ő n e m v o l t p r o b l é m a . M e g j e g y z e m , a H i d r o m e c h a n i k á b a n is s o k nő d o l g o z i k . K é r e m , h i g g y e el, a t ö r t é n t e k e t n e m n ő h i á n y o k o z t a ! E g y s z e r ű kisiklás v o l t . B a l l é p é s , a m i t k i z á r ó l a g M u r á n a k k ö s z ö n h e t ü n k . V a l a m i fatális visszaesés. K é j e l g é s a m o c s o k b a n ! M á s t n e m t u d o k m o n d a n i . É n l e n n é k a l e g b o l d o g a b b , ha v a l a k i m e g m a g y a r á z n á n e k e m , h o g y t u l a j d o n k é p p e n mi történt, h o g y a n e s t ü n k b e l e akaratunk ellenére ebbe a verembe. ÉN: Mit jelent „kéjelegni a mocsokban"? T O M A : V a l a m i állatiságot, a m i m i n d e n e m b e r n e k sajátja. Ö r ö k ö l t c s ö k e v é n y , a t a v i z m u s . A h é t k ö z n a p i é n ü n k m é l y é n él e g y m á s i k „ É n " , e g y v a d e m b e r , aki a b ű n f e l é taszít. D e az is lehet, h o g y ő a m i igazi l é n y ü n k . D a n t e ezt s á t á n o s s á g n a k nevezi. É N : S á t á n o s s á g ! R e m e k ü l h a n g z i k ! D e létezik b í r ó s á g is. E r r e n e m g o n d o l t a k ? T O M A : A k k o r e s z ü n k b e s e m jutott. B i z o n y í t j a ezt a sorshúzás. M i n d e n ott zajlott le a l e á n y s z e m e láttára. M é g g y u f á t is g y ú j t o t t u n k . A k i a k ö v e t k e z m é ­ nyekkel gondol, n e m így viselkedik. (Ismét c i g a r e t t á r a gyújt. K u r t a , p i s z k o s u j j a i ismét féltő g o n d d a l rejtik vissza inge alá a g ö n g y ö l e g e t . Így c s a k b ö r t ö n b e n ó v j á k ezt a k e n y é r n é l n é l k ü l ö z h e t e t l e ­ n e b b értéket.) ÉN: Nehéz a börtönben? T O M A : N e m k ö n n y ű , de h o z z á t ö r i k a z e m b e r . K i t a n u l t a m a kosárfonást. Elég j ó l m e g y . H a a n o r m á t m e g c s i n á l o m , a b ü n t e t é s e m e t f e l e idő alatt l e t ö l t ö m . C s a k n e m s z a b a d g o n d o l k o d n i . H a a j ö v ő m jut e s z e m b e , az i d e g e i m f e l m o n d j á k a s z o l ­ gálatot. A b ö r t ö n t ö n k r e t e s z m o r á l i s a n . Itt c s a k o l y a s m i k e t hall az e m b e r , h o g y a n

kell

b e t ö r n i e g y lakásba, m e g f ú r n i e g y kasszát, a g y o n ü t n i e g y g a z d a g ö r e g n ő t . É N : B i z o n y á r a a c s o p o r t h a t á s játszott k ö z r e a b b a n , h o g y a z eset megtörtént. (Torna bizonytalanul figyel. A csoportlélektanról beszélek neki. Ismét kelepcét gya­ nít. Hiúsága azonban erősebb aggodalmánál. És talán megragadta fantáziáját a magyarázatom.) T O M A : Igen, megértett. P o n t o s a n i l y e n c s o p o r t h a t á s dolgozott a kisebbik L a c z ó b a n . K i akart tűnni a „társaság" előtt, azért v e t t részt a z e r ő s z a k b a n . U g y a n a z z ö l d b e n S o r a n n á i , e n n é l a b r u t á l i s g y á s z f i g u r á n á l , aki s z e m r e b b e n é s n é l k ü l leütötte a lányt, m e r t azt hitte, h o g y m i t ö b b i e k ezt v á r j u k el t ő l e . . . D u s a n o v i c s o t s o d o r t a az ár, a t ö b b i e k p é l d á j a . R e s t e l l t e v o l n a n e m azt tenni, amit a társai. P e r s z e , a c s o p o r t létezett a z eset e l ő t t is, és n e m c s u p á n rosszat m ű v e l t . V o l t a k j ó é r t e l e m ­ b e n vett m e g n y i l v á n u l á s a i is. É N : M o n d j o n rá p é l d á t . T O M A : K o l l e k t í v életet é l ü n k . Együtt j á r t u n k c u k r á s z d á b a , s ö r ö z n i , m e c c s r e . E l d i s k u r á l t u n k n ő k r ő l , s p o r t r ó l , m e g v i t a t t u n k e g y - e g y k ö n y v e t , filmet. É n ezt s z é p ­ n e k találtam. M o z i b a is testületileg m e n t ü n k , h á r m a s - n é g y e s c s o p o r t o k b a n . O l v a s m á n y a i felől is k i k é r d e z t e m . R e n g e t e g e t o l v a s o t t össze, D o s z t o j e v s z k i j Bűn és bűnhődésétől a l e g ú j a b b n y u g a t n é m e t p o n y v á k i g . O l v a s o t t filozófiát, t e o ­ lógiát is. T e l e v a n z a v a r o s e l m é l e t e k k e l , o k k u l t e r ő k b e v e t e t t hittel. S z í n h á z - és. hangversenylátogatónak m o n d j a magát. Kiderül azonban, hogy színházban utoljára öt é v v e l ezelőtt járt, f i l h a r m o n i k u s h a n g v e r s e n y e n m é g r é g e b b e n . Z e n é t c s a k a r á d i ó b a n és l e m e z e k r ő l hallgat. E n e s c u O e d i p u s á t c s a k h í r b ő l ismeri, f e l v á g v e l e . . . T O M A : Nehéz g y e r m e k k o r o m volt. Egybeesett a népi demokrácia kezdeté­ v e l . . . K á o s z , anarchia, n é l k ü l ö z é s e k . A h o g y e g y új r e n d s z e r s z ü l e t é s e k o r l e n n i szokott. S z a p o r í t o t t a a n e h é z s é g e k e t a f e j s é r ü l é s e m m e g a v e l e j á r ó s z e m o p e r á c i ó . É v e k e t v e s z t e t t e m emiatt. A m i a z új r e n d s z e r t illeti, eleinte s o k m i n d e n tetszett benne. Lelkesedtem é r t e . . . Ma már n e m t e t s z i k . . . K i á b r á n d u l t a m . . . U n o k m i n ­ d e n t és m i n d e n k i t . . . A z e l ő b b azt m o n d t a Ö n , h o g y b e s z é l t a n y á m m a l . . . Lát­ t a m az arcán, azt várta, h o g y e l é r z é k e n y ü l j e k . Én m á r n e m t u d o k é r z é k e n y k e d n i . A n y á m h o z a z első b e s z é l ő r e ki se j ö t t e m . T i s z t e l e m őt, e n n y i a z e g é s z ! . . . E r d é s z ­ mérnöknek kellene m e n n e m vagy erdőkerülőnek, hogy minél kevesebb embert lás­ s a k . . . Pesszimista l e t t e m . . . Ismeri B a c o v i á t ó l a z Ó l m o t ? B a c o v i a s ö t é t l á t á s á b a n a z e g é s z e m b e r i s é g kilátástalansága f e j e z ő d i k k i . . . Piszkos rabruhájában hátradől Zotter helyettes főügyész selyemkárpitos k a n a ­ p é j á n , c s i l l o g ó s z e m ü v e g é t az a b l a k o n át b á g y a d t s z ü r k é n b e v i l á g í t ó téli é g f e l é f o r ­ dítja, és á t s z e l l e m ü l t e n s z a v a l : Aludt a sok koporsó, csupa S ólomvirágok szerte, s

ólom. gyászruhák...

É N : K é s ő van, fejezzük b e ! — vetek véget ennek a szentségtörésnek. T o m a e n g e d e l m e s e n feláll. M a g á r a ölti d a r ó c k a b á t j á t , rabsipkáját. A f e g y ő r vezeti.

ki­

E g y m á s i k f e g y ő r — ö l e s t e r m e t ű szintén — b e h o z z a a k i l e n c é v r e elítélt H u b e r t Józsefet. S e m m i sincsen b e n n e T o m a z a v a r o s a n s z i p o r k á z ó , c i n i k u s n a g y ­ k é p ű s é g é b ő l . I d e g e s , s z e r é n y . A l i g m e r leülni a s z é p k a n a p é r a . S á p a d t . B e t e g n e k tűnik. A k á r c s a k T o m a , ő s e m m e r i e g é s z e n e l h i n n i , h o g y c s u p á n i r o d a l m i s z á n d é k b ó l a k a r o k társalogni v e l e . N y i l v á n fél, n e h o g y terhelő a d a t o k a t c s a l j a n a k ki b e l ő l e . V i s z o n t e l u t a s í t ó n a k s e m s z e r e t n e m u t a t k o z n i , n e h o g y rossz p o n t o t s z e r e z z e n m a g á n a k a k ö z e l g ő f e l l e b b v i t e l i r e . „ Í r ó úr!" — í g y szólít m i n d v é g i g . K ü l s ő r e is s z ö g e s e l l e n t é t e T o m á n a k . H ó r i h o r g a s , e r ő s c s o n t ú , s o v á n y . H o s s z ú k á s a r c a j ó v á g á s ú , d e a szúrós s z e m e k , a vastag, ö s s z e n ő t t f e k e t e s z e m ­ ö l d ö k ö k és a s z o r o n g á s j e l e i d i s z h a r m o n i k u s s á teszik. H a r m i n c é v é v e l a galeri l e g ­ ö r e g e b b tagja, d e n e m m u t a t t ö b b e t húsznál. ( A z e x p l o r á c i ó i d e j é n j a v á r a írtam, p o z i t í v n a k t a l á l t a m ezt a fiatalosságot. M a i n k á b b v a l a m i c s o d a b i o l ó g i a i k é s é s tü­ netének tartom.) M i n t m á r tudjuk, b ü n t e t e t t e l ő é l e t ű , d e e z e n a téren n e m v e t e k e d h e t a z e d d i g m á r kétszer elítélt M u r á v a l . H U B E R T : 1963-ban n é g y h ó n a p r a ítéltek, a m i b ő l c s a k kettőt ü l t e m le, mert d o l g o z t a m . H ü l y e s é g b ő l történt. A b a r á t o k é r t . E g y p o f o n miatt. E g y c i m b o r á m a t a k a r t a m m e g v é d e n i . M o s t is h ü l y e s é g b ő l v a g y o k b e n n e a tésztában. Én tulajdon-

k é p p e n c s a k azért a v a t k o z t a m b e , h o g y segítsek S á n d o r Juditon. P e d i g ez a n ő nem érdemel jóindulatot!... T e s s é k m e g m o n d a n i , í r ó úr, h a tisztességes lány, a k k o r m i é r t m e g y arra a k ö r n y é k r e sétálni e g y f é r f i v a l ? ! P l á n é este! Ezt m é g e g y t ö k k e l ü t ö t t is b á t o r í t á s n a k kell h o g y f e l f o g j a ! O t r o m b a h a z u g s á g o k a t hord össze á l d o z a t u k r ó l . Z a v a r t és h a m i s m o s o l y a e l ­ á r u l j a : ő m a g a is tudja, h o g y állításai f a b a t k á n y i hitelt s e m é r d e m e l n e k . Hirtelen fordulattal k ö z l i v e l e m , h o g y m i n d e z e k e l l e n é r e t e g n a p b e a d v á n y t intézett a tarto­ m á n y i t ö r v é n y s z é k h e z , a m e l y b e n b e j e l e n t i : kész f e l e s é g ü l v e n n i S á n d o r Juditot, h o g y a házassággal l e m o s s a r ó l a a gyalázatot. ( Ü g y v é d j e tanácsolhatta. A b ü n t e t ő t ö r v é n y k ö n y v e g y i k paragrafusa ú g y r e n d e l k e z i k : ha a n e m i e r ő s z a k e l k ö v e t ő j e feleségül veszi áldozatát, m e n t e s ü l a büntetés a l ó l . . . J o g á s z a i n k e l a v u l t n a k , k á ­ r o s n a k tartják ezt a c i k k e l y t . A z t h i s z e m , n e m alaptalanul.) H U B E R T : N e k i is é r d e k e . K i v e s z feleségül e g y i l y e n n ő t ? É N : É p p t e g n a p h a l l o t t a m , hogy m e n y a s s z o n y . E g y aktivista j e g y e z t e el. D e ha nem l e n n e m e n y a s s z o n y , a m e n n y i r e i s m e r e m őt, nem v a l ó s z í n ű , hogy e l f o g a d n á a maga ajánlatát. L e f o r r á z o t t a n b á m u l rám. É N : M i é r t n ő t l e n még m i n d i g ? N e m talál m a g á n a k f e l e s é g e t ? H U B E R T (felindultan): Író úr! K é t é v v e l e z e l ő t t m á r ú g y álltam, h o g y m e g n ő ­ sülök. R e n d e s l á n y v o l t . N é g y é v i g j á r t u n k j e g y b e n . H a f e l e s é g ü l v e s z e m , n e m jutok i d e . . . Sajnos, megbetegedtem. Elgyengültem. Lestrapáltam m a g a m a túl­ ó r á z á s o k k a l , m e r t kellett o t t h o n a p é n z . . . M i n e k h a z u d j a m ? É j j e l e z t e m is e l é g sokat. A s z ó r a k o z á s o k , a b a r á t o k ! T u d j a , h o g y v a n . . . S z ó v a l v i s s z a m e n t a p a r t i . . . É N : M o n d j a m e g ő s z i n t é n : n e m nősült, m e r t féltette a szabadságát. H U B E R T : A h o g y m o n d a n i tetszik. G o n d o l t a m , j o b b n e k e m í g y , a m í g a n y á m él, e l g o n d o z , m i n d e n k í v á n s á g o m a t teljesíti. B á r m e g n ő s ü l t e m v o l n a ! É N : T u d o m á s o m szerint maga és Judit az e l e m i b e n osztálytársak voltak. K ö n y ö r g ö t t m a g á n a k , h o g y m e n t s e m e g a b a n d á t ó l . M a g a is azt állítja, h o g y segí­ teni akart rajta. A k k o r hát m i é r t n e m teljesítette a k é r é s é t ? H U B E R T : A nő n e m v é d e k e z e t t és n e m tiltakozott. H a tiltakozik, m e g v é d e m . (A vizsgálat cáfolhatatlanul tisztázta az ellenkezőjét.) H a k i á l l t a m v o l n a érte, c s a k blamáltam volna magam. ÉN: K i előtt? H U B E R T : A fiúk előtt. A z t hihették v o l n a , h o g y s z e r e l m e s v a g y o k b e l é . K i ­ n e v e t t e k v o l n a . H a v é d e m , b e t ö r i k a f e j e m e t d ü h ü k b e n , h o g y m e g a k a r o m fosztani őket a j u s s u k t ó l . . . Á m b á r , m i t t u d o m é n . . . Lehet, h o g y a k k o r b é k é n h a g y t á k v o l n a . . . K i v é v e M u r á t . . . Ő t o v á b b e r ő s z a k o s k o d o t t v o l n a v e l e . . . M e g kellett v o l n a v e r e k e d n e m M u r á v a l . . . O k o s a b b lett v o l n a . . . M o s t n e m l e n n é k i t t . . . É N : O l y a n erős e z a M u r a ? H U B E R T : Én n e m f é l e k t ő l e . . A m ú g y v e s z é l y e s . . . T e r r o r i z á l j a a társasá­ got... É N : V o l t - e s z e r e p e a n ő h i á n y n a k az e r ő s z a k b a n ? H U B E R T : M i f é l e n ő h i á n y n a k ? E z h a z u g s á g ! M i n k e t M u r a vitt a j é g r e az ő fantasztikus teóriájával. É N : K i v e l tekinti m a g á t b a r á t n a k , k i v e l n e m , a b a n d á b ó l ? H U B E R T (védekező hangon): L a c z ó é k k a l c s a k n e m r é g i s m e r k e d t e m m e g . Jó fiúknak látszottak... Sorannal e g y vállalatnál d o l g o z t u n k . . . Dusanovicsot a katonaságtól i s m e r e m . A m i T o m á t illeti, i n k á b b a z ö c c s é v e l b a r á t k o z t a m . V e l e kevésbé. (Szerettem v o l n a e l m o n d a n i n e k i T o m a iménti m e s é j é t n a g y b a r á t s á g u k r ó l , k ö z ö s c s ó n a k k i r á n d u l á s a i k r ó l . M e g kellett v o l n a k é r d e z n e m , m e l y i k ü k h a z u d i k . És m i é r t ? A z e l ő r e h a l a d o t t idő, a f e g y ő r szótlan sürgetése l e m o n d a t o t t a s z á n d é k r ó l . ) K é r d é s e k e t t e t t e m fel n e k i kulturális é r d e k l ő d é s é r ő l . F ő s z ó r a k o z á s a a m o z i . A z e l ő t t m i n d e n f i l m e t m e g n é z e t t . M o s t a n á b a n heti k é t - h á r m a t . L e g u t o l j á r a az Angelika, az angyalok hercegnője c í m ű francia „ r e m e k m ű v e t " . A n n y i r a tetszett neki, h o g y m á s o d s z o r is m e g akarta n é z n i , d e k ö z b e n letartóztatták. S z í n h á z b a ritkán jár. Öt é v b e n e g y s z e r . Otthon t é v é j ü k , r á d i ó j u k v a n . A t v - m ű s o r o k b ó l az An­ gyal és a Báró c í m ű folytatásos k a l a n d f i l m e k é r d e k e l t é k . (Mozi és t v e g y é b k é n t a b ö r ­ t ö n b e n is v a n . ) O l v a s n i k e v e s e t o l v a s , m o n d j a , m e r t g y a k r a n fájt a s z e m e . E p i l l a n a t b a n is erős s z e m b á n t a l m a k b a n és f e j f á j á s b a n s z e n v e d , az i d e g e i m e g i n t r o s s z a l k o d n a k , a v é r n y o m á s a n y o l c v a n r a s ü l l y e d t . ( N e m hazudott, elárulta k e z e r e m e g é s e , a r c s z í n e ,

a s z e m e k ö r ü l i m é l y karikák. Izzadt. E b b e n az e l e g á n s h e l y e t t e s - f ő ü g y é s z i s z o b á ­ b a n , a m e l y e t f i k u s z o k és v ö r ö s b e g ó n i á k tettek m é g k e l l e m e s e b b é , a h ó r i h o r g a s , r a b r u h á s , szerencsétlen H u b e r t l á t v á n y n a k is fantasztikus és riasztó.)

Első konklúzióm: C s a k ú g y , m i n t a két L a c z ó é s D u s a n o v i c s , T o m a és H u b e r t is v á r o s o n született, n e v e l k e d e t t . E g y i k ü k s e m tekinthető m ű v e l e t l e n n e k . M i n d k e t ­ t e n csiszoltan b e s z é l n e k , k ö n n y e n f e j e z i k ki m a g u k a t . K e t t e j ü k k ö z ü l T o m a s o k k a l m ű v e l t e b b , g o n d o l k o d á s a a z o n b a n z a v a r o s , misztikus e l e m e k k e l k e v e r e d e t t . A nőhiányt mint a S á n d o r J u d i t e l l e n e l k ö v e t e t t n e m i e r ő s z a k indítékát, m i n d k e t t e n elutasítják, m i n d a m a g u k , m i n d a galeri t ö b b s é g e v o n a t k o z á s á b a n . Bűnbeesésük indokaként a barátokat, barátságot hozzák fel. Azaz a galerit mint közösséget. A galeri e l v á r á s a i n a k s o k k a l n a g y o b b a n y o m a t é k a T o m a és H u b e r t számára, mint e m b e r s é g ü k — egyébként igen-igen gyenge — rezdületeinek, erkölcsi elveik­ nek vagy akár a törvényes megtorlástól való félelmüknek. Bizonnyal vonatkoztat­ ható ez az e g é s z galerire, a m e l y b i z o n y o s tekintetben zárt v i l á g . Saját erkölcsi nor­ mái, értékrendje van. A külvilág etikája itt érvényét veszti. N e m az b e c s t e l e n s é g , a m i t a m e g t á m a d o t t n ő k k e l m ű v e l n e k , h a n e m h o g y ha v a l a m e l y i k ü k e g y e d ü l a k a r n a profitálni a n ő b ő l , v a g y ha m e g a k a r n á m e n t e n i őt. Toma a visszakozás lehetőségét kizáró helyzetre hivatkozik. A retirálás e g y , a n o r m á l i s f e l f o g á s s z e m p o n t j á b ó l b ű n c s e l e k m é n y t j e l e n t ő s z i t u á c i ó b ó l a galeri sze­ m é b e n b e c s t e l e n g y á v a s á g , a szolidaritás m e g t ö r é s e , b ű n a c s o p o r t ellen. A szoli­ daritás e s z m é j e tehát n e m i d e g e n a galeritől, t a r t a l m i l a g a z o n b a n — összetartás a t á r s a d a l o m ellen. Ez a sajátos c s o p o r t - e t i k a p o n t o s a n m e g f e l e l a galeri antiszociális jellegének. A normális emberi érzelmek — például a szerelem — szemléletük sze­ rint n e v e t s é g e s e k . T o m a szerint a két L a c z ó és S o r a n azért v e s z részt az e r ő s z a k b a n , S o r a n azért üti le a lányt, m e r t ú g y v é l i k — n e m a l a p t a l a n u l — , h o g y a t ö b b i e k ezt v á r j á k el t ő l ü k . Illetve, h o g y kitüntessék m a g u k a t a t ö b b i e k előtt. D u s a n o v i c s v i s z o n t — T o m a szerint — pusztán n y á j ö s z t ö n b ő l . H a a t ö b b i e k ezt teszik, ő s e m tehet mást. ( A k é s ő b b i e x p l o r á c i ó k i g a z o l t á k v é l e k e d é s é t . ) A nyájösztön, falkaösztön — nyil­ ván az ügy egyik alaptényezője. A galeribeliek egytől egyig sérült személyiségűek, akiknél az ösztönösség sokkal nagyobb szerepet játszik, mint az ép személyiségűeknél. ( C o n s t a n t i n o v i c i ü g y é s z szerint H u b e r t n e k v o l t m é g e g y n y o m ó s o k a arra, h o g y n e tanúsítson e n g e d é k e n y s é g e t á l d o z a t u k iránt, a n n a k e l l e n é r e , h o g y t u l a j ­ d o n k é p p e n i s m e r ő s s e l állt s z e m b e n , s í g y a l e b u k á s l e h e t ő s é g e m e g n ő t t : a v e z é r ségért v a l ó v e t é l k e d é s M u r á v a l . H a e n g e d S á n d o r J u d i t k ö n y ö r g é s é n e k , a b a n d a m e g h a r a g s z i k rá, és M u r a f ö l é n y b e kerül. C o n s t a n t i n o v i c i ü g y e s e n kihasználta v e ­ t é l k e d é s ü k e t a vizsgálat során.)

Január

9.

H u b e r t é k háza m é l y e n b e n n áll a kertben. S z e d e t t - v e d e t t léckerítés. H ó t ó l frissen l e s e p e r t téglajárda. K é t o l d a l t a l v ó f u t ó ­ szőlők. E l f ö l d e l t r ó z s a t ö v e k tüskés, z ö l d íjai. N y á r o n idilli lehet itt A h á z se n e m n a g y , se n e m kicsi. V a k o l a t l a n falaiban a tégla m e g f e k e t e d e t t . R é g ó t a állhat í g y , befejezetlenül. Ö z v e g y H u b e r t n é s z ü r k e hajú, j ó l m e g t e r m e t t , életerős asszony. A l a k j a , v o ­ násai elítélt fiára e m l é k e z t e t n e k Nyűtt h á z i r u h á b a n v a n . É p p e n f ő z J ö v e t e l e m c é l j á r ó l t á j é k o z t a t o m . K a p k o d v a igazítja haját, slafrokját. N e v e g y e m rossz n é v e n , m a r a d j u n k itt a k o n y h á b a n , m o n d j a , n e h o g y o d a é g j e n k ö z b e n az e b é d . . . ( H u b e r t n é e g y f e d é l alatt l a k i k n a g y o b b i k fiával és m e n y é v e l , akik g y á r b a j á r n a k , m i n e k o k á b ó l a főzés, u n o k a g o n d o z á s reá hárul.) — H a s e j t e m , h o g y Józsi í g y elzüllik, m e g f o j t o m a b ö l c s ő b e n — jelenti ki szárazon. — S z é g y e n e m b e n h ó n a p o k i g ki sem m e r t e m m e n n i az utcára. H a r m i n c é v e l a k u n k itt. M i é p í t e t t ü k ezt a házat. M i n d e n k i i s m e r b e n n ü n k e t a k ö r n y é k e n , tudja r ó l u n k , h o g y b e c s ü l e t e s e m b e r e k v a g y u n k . És é p p e n m i n k e t ér ez a s z é ­ g y e n ! . . . M e n n y i t k é r l e l t e m : „ É d e s f i a m , n ő s ü l j meg!" A z t felelte: „ A n y á m ! M i ­ ért t e g y e k e g y l á n y t s z e r e n c s é t l e n n é ? ! "

L é p t e k h a l l a t s z a n a k . Fiatal n ő h a n g j a é s g y e r m e k c s a c s o g á s . A kis M o n i k a n y o m b a n é r d e k l ő d é s r e méltat. M e g s z ó l a l á s i g az anyja, a k i n e k g ö n d ö r fürtű, dús haja, p i k á n s , g ö d r ö s arca és o k o s s z e m e v a n . Ő a m e n y , a n a g y o b b i k fiú f e l e s é g e . . . Á t v e s z i a főzés f e l ü g y e l e t é t a n y ó s á t ó l . H u b e r t n é M ó n i k á t m a g á h o z v o n j a , leül v e l e m s z e m b e n , m e s é l Józsiról, eny­ hén ö-ző a l f ö l d i tájszólással. Józsi beteg, g y e r m e k k o r a óta s z e n v e d az i d e g e i v e l . Á l l a n d ó a n k e z e l é s r e járt. A n y á r o n v a l a m e l y i k é j j e l zajra riadtak. Hát Józsi j á r ­ kál a s z o b á b a n . „ M a m á m ! N e m b i r o m t o v á b b ! E l s z a l a d o k a p o l i k l i n i k á r a injek­ cióra" O r v o s s á g o s d o b o z k á k k e r ü l n e k elő. „ R e m o r g a n " , „ B e l l e r g o n " m e g v a l a m i b r ó m o s k é s z í t m é n y . E z e k k e l élt az ő Józsi fia. N e m is lehet m e g m a g y a r á z n i m á s k é p p a tettét, c s a k a b e t e g i d e g e i v e l . . . F é r f i l é p t e k . J ó z s e f b á t y j a érkezett haza. C s a k k o r r a n a g y o b b , n ö v é s r e k i s e b b . T á n a p j á h o z h a s o n l í t ? B e s z é l g e t é s ü n k h i á n y p o n t j a i k ö z é tartozik, h o g y a c s a l á d ­ f ő r ő l , akit szintén J ó z s e f n e k h í v n a k , túl k e v e s e t k é r d e z ő s k ö d t e m . Első látogatá­ s o m k o r c s u p á n a n n y i tisztázódott, h o g y e l e k t r o t e c h n i k u s v o l t , a T a r t o m á n y i K ö z ­ m ű v e k a l k a l m a z o t t j a . G y o m o r r á k v é g z e t t v e l e 1959-ben. H u b e r t n é feltűnő r i d e g e n b e s z é l t néhai f é r j é r ő l . A férfi — L a j o s n a k h í v j á k — e b é d h e z telepszik. A kést, villát j ó l n e v e l t e n használja, i l l e d e l m e s e n eszik, és k ö z b e n hallgatja társalgásunkat a n y j á v a l , aki m é g m i n d i g Józsi i d e g b a j á r ó l m e s é l : neuraszténiája v o l t Józsinak, dr. B u r k h a r d t i d e g o r v o s k i k a p c s o l ó d á s t ajánlott, ezért j á r t Józsi halászni. A z é g v i l á g o n m i n d e n e megvolt ennek a fiúnak a fényképezőgéptől a motorcsónakig, mégis ilyesmire v e ­ temedett... — P i l l a n a t n y i e l m e z a v a r . M á s m a g y a r á z a t n i n c s ! — veti k ö z b e a bátyja. — T e s s é k e l g o n d o l n i ! M i n d e g y szálig j ó c s a l á d b ó l v a l ó , intelligens fiúk! S o r a n és L a c z ó l í c e u m b a járt. M u r á é k n á l tetszett m á r l e n n i ? T u d j a , m i l y e n r e n d e s e m b e r e k a s z ü l e i ? ! Látta a h á z u k a t ? H u b e r t J ó z s e f g y e r m e k k o r á r ó l v a l l a t o m őket. S o k a t n e m m o n d a n a k . R a k o n ­ c á t l a n v o l t , m i n t a l e g t ö b b f i ú g y e r m e k , de j ó i n d u l a t ú . T ö r ő d n i v e l e a p j a , anyja n e m n a g y o n ért rá. Ő, H u b e r t n é , g y á r b a járt, m i e g y m á s . Józsi félt apjától, aki ütött k í m é l e t l e n ü l . A n é g y e l e m i t a k é t fiú a m i s s z i ó - i s k o l á b a n v é g e z t e , a katolikusoknál... N y a r a n t a Józsi napestig a B e g á b a n l u b i c k o l t , a k ö r n y é k e n c s a k v í z i p o c o k n a k h í v ­ t á k . . . A felekezeti i s k o l á k m e g s z ű n t e után H u b e r t n é m i n d k é t fiát a N y ú l utcai m a g y a r t a n n y e l v ű á l l a m i i s k o l á b a járatta. Hét-hét általános iskolai o s z t á l y u k v a n , t o v á b b á h á r o m szakiskolai o s z t á l y u k . I d e h a z a m e g a m i s s z i ó - i s k o l á b a n Józsi v a l ­ l á s o s n e v e l é s b e n részesült. E g y d a r a b i g t e m p l o m j á r ó v o l t . T e l j e s s é g g e l érthetetlen, m o n d j a H u b e r t n é é s L a j o s fia, h o g y Józsi i l y e n b e c s ü l e t e s , a l a p o s n e v e l é s e l l e ­ nére bűnözővé v á l t . . . F I A T A L A S S Z O N Y : A h i p n ó z i s - ü g y r ő l is b e s z é l n i k é n e . Tetszett hallani r ó l a ? T o m a a p j a a hibás érte. N e m h a g y t a b é k é n a s ó g o r o m a t , h o g y l é p j e n ki a g y á r ­ b ó l , társuljon v e l e , ő m e g t a n í t j a h i p n o t i z á l n i . E z v o l t a Józsi á l m a . Ö Z V E G Y H U B E R T N É : M e n n y i t k é r l e l t e m : „ F i a m , n e hallgass rá! N e h a g y d o t t a biztosat a b i z o n y t a l a n é r t ! N y u g d í j k é p e s h e l y e d v a n ! " F I A T A L A S S Z O N Y : M e g y e k fel e g y délután v a l a m i é r t a padlásra, hát ott v a n ő! A k e z é b e n t ü k ö r ! B á m u l m e r e v e n a t ü k ö r b e ! H i p n o t i z á l n i a k a r t a saját m a ­ g á t ! . . . O l y a n furcsa lett attól f o g v a a n é z é s e ! . . . Ö Z V E G Y H U B E R T N É : A k a t o n a s á g n á l b o t l o t t össze v a l a m i b o l o n d d a l , az k e z d t e t ö m n i a fejét i l y e n h ü l y e s é g e k k e l . P e d i g a g y á r b a n s z o r g a l m a s v o l t . A k e ­ r e s e t é b ő l t á m o g a t o t t e n g e m . A kicsi n y u g d í j a m h o z j ó l jött a segítsége. A g y á r b a n szerették Józsit. É l m u n k á s v o l t . Tessék, n é z z e m e g . (Egy f i ó k b ó l c e l o f á n b a b u r k o l t d o b o z o c s k á k a t v e s z elő. R a g y o g ó z o m á n c ú v ö r ö s c s i l l a g és k o k á r d a . K é t d a r a b . És két o k l e v é l H u b e r t J ó z s e f n e v é r e , a v á r o s i s z a k t a n á c s p e c s é t j é v e l . H a n e m lát­ n á m a saját s z e m e m m e l , n e m h i n n é m el. K ü l ö n ö s és m e g g o n d o l k o d t a t ó ! A g y á r ­ b a n kétszeresen kitüntetett é l m u n k á s , a g y á r k a p u n k í v ü l huligán!) Ö Z V E G Y H U B E R T N É : M i l y e n b o l d o g a n m u t a t t a Józsi az első kitüntetését! H a n e m v e t ő d i k a z ú t j á b a ez a r o m l o t t l á n y (értsd: Sándor Judit), m a is b o l d o g a n é l n é n k . Ő csalta l é p r e az é n fiamat. Í g y akarta elvétetni magát, m e r t m á r ö r e g , é s s e n k i n e k s e m kellett. L A J O S : A S ö r c s a r n o k o t k é n e b e z á r n i , m e g a s o k büfét, lokált. Látná, m i z a j ­ l i k ott hajnaltól éjfélig! O n n a n i n d u l ki m i n d e n h u l i g á n s á g ! É N : Ivott J ó z s i ?

Ö Z V E G Y H U B E R T N É : Direkt iszákosnak n e m mondható. Részeg n e m volt soha. L e g a l á b b i s m i n e m láttuk. H é b e - h ó b a m e g k ó s t o l t e g y kis k o n y a k o t , r u m o t . ÉN: Majd elfelejtettem! Tegnap beszéltem Józsival. K é r é s e m r e felvezették a b ö r t ö n b ő l . Ü g y tűnik, az e g é s z s é g e m e g r o m l o t t . N a g y o n r e m é n y k e d i k a f e l l e b b e z é s ­ ben. (Azt hittem, s z a v a i m ö r ö m - és a g g o d a l o m t e l i m e g l e p e t é s t keltenek, anyja, b á t y j a izgatottan esnek n e k e m Józsira v o n a t k o z ó k é r d é s e i k k e l . D e é p p e n e l l e n ­ k e z ő l e g ! K ö z l é s e m m i n t h a k e l l e m e t l e n ü l érintette v o l n a őket.) Ö Z V E G Y H U B E R T N É : Józsi f e l l e b b e z h e t , ha akar. M i n e m teszünk t ö b b e t e g y lépést s e m ! Ö z v e g y v a g y o k , n i n c s p é n z e m ü g y v é d r e ! S e m a fiú bátyja, s e m a s ó g o r n ő j e n e m m o n d ellent n e k i . N e m pattan f e l e g y i k ü k sem, h o g y „ D e a n y a , k é r l e k , az isten szerelméért, hiszen k i l e n c e s z t e n d ő ­ ről v a n s z ó ! H á t h a sikerül enyhítést elérni a m á s o d f o k ú n ! " Hallgattak. * Január

10,

F a g y o s , száraz idő. Napsütés. J o b b k é z t a S ö r g y á r f e l h ő k a r c o l ó s z e r ű , c i t r o m ­ sárga, új t o r o n y é p ü l e t e . B a l k é z t a T e h n o m o t o r k o r m o s c s a r n o k a i . Szilvási t e l e f o ­ n á l t : J ö j j e k ki, ö s s z e h o z H u b e r t J ó z s e f m ű h e l y t á r s a i v a l . A g y á r szinte k i f o l y i k a z utcára, m i n t a t ú l k o v á s z o l t kenyértészta a k o s á r b ó l . Elszállításra v á r ó p o r s z í v ó k a s o k . T e l e v a n v e l ü k v é g i g az Á r o k utca. A p r é s o s z t á l y o n Szilvási v á r . M i n d e n e l ő v a n készítve, m o n d j a . B e t e l e p s z ü n k a z e g y i k m e s t e r i r o d á j á b a . E g y m á s után j ö n n e k H u b e r t J ó z s e f m ű h e l y t á r s a i . T e n y e r e s K á r o l y , lakatos, c s o p o r t v e z e t ő . N e g y v e n k ö r ü l i . M e g e m l í t e m n e k i , h o g y Józsit kitűnő s z o r g a l m ú m u n k á s n a k m o n d j á k , és k i f e j e z e m c s o d á l k o z á s o m a t , kételyemet. — P e d i g a j e l l e m z é s m e g f e l e l a v a l ó s á g n a k — feleli. — E z e k szerint H u b e r t J ó z s e f e g y s z e r ű e n c s a k e g y m e g t é v e d t d o l g o z ó ? És h a igen, m i o k o z t a a m e g t é v e d é s t ? A n ő h i á n y ? — M i i i ? ! . . . H a e g y i l y e n f i a t a l e m b e r n e m talál m a g á n a k m i n d e n u j j á r a két nőt, a k k o r k ö s s e fel m a g á t ! K a l a n d v á g y , k é r e m ! B e t e g s é g ! B a j a v o l t az i d e g e i v e l ! T u d o m á s o m szerint ez m á r a t ö b b e d i k esete. B a n d á k b a k e v e r e d e t t . Szerette m a g a k ö r é g y ű j t e n i az e l v e t e m ü l t e l e m e k e t . . . L o p t a k i s . . . — T a l á n a keresete v o l t k e v é s ? — E z e r k e t t ő - e z e r n é g y s z á z h a v o n t a n e m e l é g s z é p ? ! A z a n y j a is k a p v a g y h é t ­ száz lej n y u g d í j a t . A bátyja, a s ó g o r n ő j e szintén j ó l k e r e s n e k . I s m e r e m az e g é s z családot. Józsi a m a g á n é l e t b e n állhatatlan v o l t . Esti l í c e u m o t kezdett, d e f é l b e ­ hagyta. V o l t n e k i e g y n a p l o p ó barátja, T o m a , az is n á l u n k rontotta e g y d a r a b i g a l e v e g ő t . Ez a T o m a rántotta b e . S a j n á l o m Józsit. H á r o m é v i g v o l t a k e z e m alatt. J ó m u n k á s , c s a k m é g kiforratlan. E g y s z e r e l ő n e m f o r d u l t , h o g y e g y utasítást n e teljesített v o l n a ! — Mégis, mivel magyarázza a kétlakiságát? — M o n d o m ! A b a r á t o k . A b e t y á r b e c s ü l e t ! N i n c s m á s m a g y a r á z a t — feleli T e n y e r e s . — S o k h ü l y e s é g e t csinál n é m e l y i k s z a m á r a b a r á t o k k e d v é é r t ! H a c s ü r h é ben vannak, belelovalják magukat mindenfélébe. B u g a r i n M i r c e a , lakatos. H a r m i n c ö t k ö r ü l i . E g y c s o p o r t b a n d o l g o z o t t H u b e r t Józseffel. — B e v a l l o m , s o s e m é r t e t t e m ezt az e m b e r t — m o n d j a . — A m u n k á b a n m e g ­ állta a helyét, k o l l é g á n a k s e g í t ő k é s z v o l t . V i s z o n t a m a g á n é l e t e u n d o r í t o t t . N e k e m is d i c s e k e d e t t k a l a n d j a i v a l . K é r d e z t e m tőle, n e m fél, h o g y újra b ö r t ö n b e k e r ü l ? A z t felelte, ő csak e g y s z e r b u k o t t le, azóta k i t a n u l t a a fortélyát. E n n y i t m o n d h a t o k r ó l a . H i á b a p r ó b á l t a m l e b e s z é l n i , h i á b a m a g y a r á z t a m neki, h o g y n e m szép, a m i t tesz. Ez a n a p l o p ó b ű v é s z , T o m a b e f o l y á s o l t a őt. V a s v á r i István. H a r m i n c é v e s . H e g e s z t ő . H a t é v e k o l l é g a Huberttel. — E n g e m is hívott, h o g y tartsak v e l ü k . Ü g y m o n d t a : „ E z klassz d o l o g , n i n c s e n n é l f i n o m a b b . Este c s i n á l j u k , s ö t é t b e n , n e m lehet b a j b e l ő l e . " É n n e m h a g y t a m m a g a m b e r á n t a n i , é r d e k e l n i a z o n b a n é r d e k e l t e k a zrijei, ő m e g s z í v e s e n m e s é l t . Szeretett h e n c e g n i . . . R e n d s z e r i n t a T r a i a n téren találkoztak. M e g v á r t á k az a l k o ­ nyatot. I r á n y a p a r k ! H a a g y á r v á r o s i b a n n e m találtak s e m m i t , m e n t e k t o v á b b . V a l a m e l y i k b e n c s a k a k a d t v a l a m i h e c c . C s o p o r t b a n j á r t a k . . . S z ó v a l , ül a p a d o n e g y p á r o c s k a . H a a férfi ellenkezett, „ m e g p u h í t o t t á k " . V a g y m e g l é p e t t , v a g y l e ­ ütötték, a nőt p e d i g k i v i t t é k a B e g a - p a r t r a . T u d o k e g y esetről, m i k o r e l k a p t a k e g y

d i á k l á n y t m e g a diákját. A fiút lefogták, a l á n y t a h á n y a n v o l t a k , m e g k u p a k o l ták, és o t t h a g y t á k . M i r e a m i l í c i a kiérhetett v o l n a , e l p á r o l o g t a k . H u b e r t j ö n b e m á s ­ n a p r e g g e l a m ű h e l y b e . Első s z a v a az, h o g y „ n a , c s á v ó k , a z este m e g i n t m e g t e p e r t e m e g y j ó rányit!" M o n d o m , r e t t e n t ő e n szeretett d i c s e k e d n i ! M e g k é r d e z t e m V a s v á r i t ó l , azt jelenti ez, h o g y a m ű h e l y b e n d i c s ő s é g n e k tekintik a huligánságot. S z ó sincs e r r ő l , felelte. A l e g t ö b b e n elítélik. V i s z o n t hazugság l e n n e azt m o n d a n i , h o g y e g y á l t a l á n n i n c s e n e k o l y a n o k , a k i k n e k n e i m p o n á l n a a v a g á n y s á g . I l y e n v o l t p é l d á u l S o r a n D a n is, aki J ó z s i v a l együtt l e b u k o t t . — K i t u d o t t m é g Józsi v i s e l t d o l g a i r ó l a m ű h e l y b e n ? — k é r d e z t e m . — I n k á b b azt k é r d e z z e , ki n e m tudott róla. A fél g y á r n a k d i c s e k e d e t t .

* K i l e n c - t í z é v v e l ezelőtt m é g az ü k a p j á t is „ m e g k á d e r e z t ü k " a n n a k , a k i t a l e g s z e r é n y e b b d i c s é r e t b e n s z á n d é k o z t u n k részesíteni, n e v é t n y i l v á n o s s á g előtt e m ­ líteni. A z u t o l s ó h á r o m - n é g y é v b e n átestünk a l ó m á s i k oldalára. M a e g y e t l e n k r i t é r i u m u n k a t e r m e l é s . N o h a a T e h n o m o t o r h i v a t a l o s s á g a tudta, h o g y H u b e r t József b ü n t e t e t t e l ő é l e t ű , és az is lehetetlenség, h o g y n e hallott v o l n a g y a n ú s m a ­ g á n é l e t é r ő l , m é g i s é l m u n k á s i c í m e t és kitüntetést kapott, m i v e l előirányzatát r e n d ­ szeresen t ú l t e l j e s í t e t t e . . . Ugyanilyen kritérium alapján minősült Dusanovics L j u b o m i r egy másik fém­ ipari v á l l a l a t n á l p o z i t í v e l e m n e k , n o h a a m i l í c i a n e m e g y s z e r p u h a t o l ó z o t t felőle. „ V á l l a l a t u n k kötelékében töltött ideje alatt Dusanovics Ljubomir elvtárs kifogás­ talan magaviseletet tanúsított, igazolatlan hiányzásai nem voltak, a termelésben lelkiismeretesen helytállt, kollégái iránt segítőkésznek bizonyult" — olvashatjuk a p e r i r a t c s o m ó j á h o z csatolt szakszervezeti b i z o n y í t v á n y b a n . H a s o n l ó a n s a b l o n o s , e g y o l d a l ú m e g í t é l é s vezetett o d a , h o g y B á r d o s M i h á l y , aki a l e g e l s ő m e g p r ó b á l t a t á s k o r g y á v a s e n k i n e k b i z o n y u l t , az esetig K I S Z - a l a p s z e r v e z e t i titkár lehetett. A p e r i r a t c s o m ó j á b a n e r r e n é z v e igen j e l l e m z ő o k m á n y t a l á l h a t ó : Alulírott Bárdos Mihály autó-villanyszerelő f. é. június 18-án egy kirán­ duláson megismerkedtem Sándor Judittal, aki a kirándulásunkra meghívott tri­ kógyári munkásnők közül való. Minthogy rokonszenveztünk egymással, június 21-én telefonon találkában állapodtunk meg június 23-án este 7 órára, az I. ke­ rületi Szabadság téren. Erre az alkalomra két mozijegyet vettem a Modern f i l m s z í n h á z b a , ahol a T o l v a j v o l t a m című filmet adták. Miután megtekintettük a filmet, sétálni mentünk a Rózsa parkba, ahonnan a hídon át az Erzsébet­ városba értünk. Sándor Judit e l v t á r s n ő a mozibeli fülledtség és a belvárosi por után friss levegőre vágyott. Ezért sétáltunk a Május 1 stadion környékére. A főbejárat közelében nyolc egyént vettünk észre, akik közül három fe­ lénk közeledett, majd egyikük, akiben a szembesítés során Mura Istvánt is­ mertem fel, f e n y e g e t ő hangon hozzám fordult ezekkel a szavakkal: „Hé, jöjjön csak ide egy percre!" Mikor odamentem hozzá, vállon ragadott, és felszólított, hogy kövessem, ne merészeljek ellenkezni, mert ebben az esetben úgy meg­ ver, hogy hordágyon fognak elcipelni. A többiek Sándor Juditot fogták közre. Mura útközben kikérdezett, hogy hová való vagyok, mi a mesterségem, hol dol­ gozom, és én mindig csak a tiszta igazat feleltem neki. Rájöttünk, hogy sok kö­ zös ismerősünk van, akikről sokáig beszélgettünk. Egy óra múlva felszólított, hogy távozzam, és megfenyegetett, nehogy megpróbáljak visszatérni vagy a miliciát értesíteni, mert még találkozunk, és akkor agyonüt. A Cluj büféhez érve, majd a Bălcescu térre, kerestem milicistát, de egyet sem találtam. A röviddel előbb átélt életveszély utáni f é l e l m e m b e n nem tud­ tam eldönteni, hogyan cselekedjem, minek folytán Sándor Juditnak sem nyúj­ tottam segítséget, hanem hazamentem és lefeküdtem. Az ügyész elvtárs kérdésére a következőket válaszolom: Igen, a Cluj bü­ f é b e n volt közönség. Sokan voltak. Telefon is volt. Én azonban ijedtségem­ ben nem tudtam eldönteni, mit tegyek. Mélyen sajnálom, hogy nem hívtam se­ gítségül a közönséget, és hogy nem értesítettem rögtön a miliciát. erre

M i n t tudjuk, n e m c s a k h o g y r ö g t ö n n e m értesítette, h a n e m l e h e t ő s é g e lett v o l n a . S o r s á r a h a g y t a a s z e r e n c s é t l e n lányt.

később sem,

noha

E g y fiatal s z o c i á l p s z i c h o l ó g u s s a l b e s z é l g e t t e m e r r ő l . N e m r é g k e r ü l t i d e K o ­ l o z s v á r r ó l . Ü g y v é l i , h o g y k á d e r e i n k e t aszerint ítéljük m e g és léptetjük elő, a h o ­ g y a n az adott k e r e t b e n k ö r n y e z e t ü k h ö z v i s z o n y u l n a k . H a a vizsgált s z e m é l y m a g a ­ tartása m u n k a h e l y é n a hivatalos e l v á r á s o k n a k m e g f e l e l , a k k o r p o z i t í v a n értékeljük. Hivatalos elvárásaink m a nemegyszer tervteljesítményi eredményekre, illetve a v e z e t ő b e o s z t á s ú a k iránti s z o l g á l a t k é s z s é g r e k o r l á t o z ó d n a k . H o l o t t e g y s z é l e s e b b tár­ sadalmi keretben — a szociálpszichológia n y e l v é n : szélesebb viszonyulási rendszer­ b e n — igen g y a k r a n é p p e n az b i z o n y o s o d n a b e , h o g y az illető é r d e m t e l e n a társa­ d a l o m b i z a l m á r a . P o n t o s a n ez az eset B á r d o s s a l , D u s a n o v i c c s a l és H u b e r t J ó z s e f f e l . Sőt, ha j o b b a n m e g n é z z ü k , a L a c z ó fiúval is. V a l ó s á g o s bátorítás ez a kétlakiságra! * „ H u b e r t B . J ó z s e f 1900-ban született, T e m e s v á r t . M u n k á s s z ü l ő k g y e r m e k e . Ö t e l e m i t és n é g y szakiskolai o s z t á l y t v é g z e t t . 1919 óta m e g s z a k í t á s n é l k ü l v á l l a l a t u n k n á l van, v i l l a n y s z e r e l ő i m i n ő s é g b e n . K é p z e t t e z ü s t m ű v e s is. S z a k m a i l a g e l s ő ­ rendű. B a l o l d a l i é r z e l m ű . C s e n d e s , alapos, l e l k i i s m e r e t e s . K á r o s s z e n v e d é l y e i n i n ­ csenek. Kollégái rokonszenvét bírja" — ennyi tudható meg a Tartományi K ö z m ü ­ v e k s z e m é l y z e t i o s z t á l y á n a k e g y régi összesítő k a r t o t é k j á b ó l a H u b e r t - c s a l á d i d ő k ö z ­ ben elhalt f e j é r ő l , h u l i g á n o m a p j á r ó l . — 1956-ig v o l t n á l u n k , a k k o r b e t e g n y u g d í j b a m e n t — m o n d j a a s z e m é l y z e t i o s z t á l y f ő n ö k e . V e l e m r o k o n s z e n v e z e t t . E g y í z b e n elpanaszolta, h o g y a f e l e s é g e és a fiai v e r i k ! H a j ó l e m l é k s z e m , p é n z t k ö v e t e l t e k rajta. Lehet, h o g y az ö r e g e l ­ titkolt e l ő l ü k p á r lejt a p r é m i u m á b ó l . . . E g y i d e i g a n a g y o b b i k fia, L a j o s szintén n á l u n k d o l g o z o t t . S o k a n v o l t a k tanúi t o r z s a l k o d á s a i k n a k . L a j o s g y a k r a n s z i d a l ­ mazta az apját. E g y délután, „ f a j r a m t k o r " l á r m á t h a l l o k a k a p u felől. K i m e g y e k . A d d i g r a a l á r m a elcsitul. Ott t a l á l o m az ö r e g H u b e r t e t a bejáratnál. A l é p c s ő n ül, l e v e g ő é r t k a p k o d . . . A p o r t á s e l m o n d t a , h o g y a fia n e k i u g r o t t és m e g v e r t e . A l i g tudták leszedni r ó l a . . . A k i s e b b i k , Józsi, szintén verte, ezt n e m c s a k az ö r e g t ő l tu­ d o m , h a l l o t t a m e g y s z o m s z é d j u k t ó l i s . . . A z t m o n d j á k az ö r e g g e l n e h é z v o l t ki­ j ö n n i . Ü g y é r t e m , otthon. A b e t e g s é g e i d e g e s s é tette, i n g e r l é k e n n y é . . . A h á z é p í t é s ­ sel szintén s o k g o n d j u k v o l t . M e g h a l a d t a a család p é n z ü g y i erejét. T a l á n e b b ő l k i f o l y ó l a g v á l t o l y a n a n y a g i a s s á H u b e r t é k n é l az o t t h o n i l é g k ö r . . .

Január

20.

A z u t ó b b i n a p o k a d a t g y ű j t é s e után a k é p k i a l a k u l . A z i d ő s b H u b e r t e t szívasztmája, régi i d e g e s s é g e ö s s z e f é r h e t e t l e n n é teszi. A s z a ­ k a d é k k ö z t e és a c s a l á d k ö z ö t t m i n d j o b b a n e l m é l y ü l , az ellentétek k ö l c s ö n ö s tett­ legességig fajulnak. A tragikus k i ú t t a l a n s á g n a k H u b e r t 1959-ben b e k ö v e t k e z e t t halála vet v é g e t . A családi l é g k ö r r i d e g s é g e , a s z í v b a j o s , i d e g e s a p á v a l v a l ó k o n f l i k t u s o k (s talán a n y j a b i g o t t s á g a is) taszító o t t h o n i k ö r n y e z e t e t f o r m á l n a k a n e u r a s z t é n i á r a h a j l ó i f j a b b H u b e r t J ó z s e f számára. Így aztán az utca, c s a v a r g á s , a b a r á t o k , m o z i , l o k á l o k n ö v e k v ő v o n z ó e r ő t g y a k o r o l n a k reá. H a J ó z s i n a k egészséges az i d e g z e t e , v a l ó s z í n ű l e g n a g y o b b lelki k á r o s o d á s n é l ­ kül viseli e l e n n e k a k ö r n y e z e t n e k a n y o m á s á t és — m i n t e l l e n á l l ó b b b á t y j a — e g é s z é b e n k i e g y e n s ú l y o z o t t m a r a d . C s a k h o g y Józsi m á r g y e r m e k k o r á b a n i d e g k e ­ zelésre szorult. F e l n ő t t k o r i n e u r o t i k u s a n z a v a r o s l e l k i á l l a p o t á r a j e l l e m z ő e k h i p ­ notizőri a m b í c i ó i , a k a r a t e r ő n e v e l é s i — d e e r e d m é n y t e l e n — gyakorlatai. M i r e j l i k m ö g ö t t ü k ? M i n d e n j e l szerint erős a l s ó b b r e n d ű s é g i érzés, k é n y s z e r k é p z e t e k , s z o r o n ­ gások H u b e r t J ó z s e f m u n k a h e l y é n s z o r g a l m a s és f e g y e l m e z e t t . V a g y i s p o n t o s a n az e l l e n k e z ő j e a n n a k , a m i a g y á r k a p u n k í v ü l . A z ü z e m szigorú r e n d j e , szervezett e r e j e a l k a l m a z k o d á s r a kényszeríti az a l a p j á b a n f é l é n k Józsit. A n y j a , b á t y j a e l e v e n e n f e l ­ falnák, ha n e m v i n n é haza r e n d s z e r e s e n keresetét. Fél t ő l ü k . O k a v a n f é l n i ! Látta, mire voltak képesek — egyébként az ő közreműködésével — apjával szemben! N o m e g aztán m i n d e n k i n e k s z ü k s é g e v a n e g y zugra, a h o l m i n d i g m e g h ú z h a t j a m a ­ gát. Jól j ö n a z é l m u n k á s i c í m is. I m p o n á l hiúságának, használ fizetési b e s o r o l á s á ­ nak. És p o m p á s s p a n y o l f a l éjszakai ü z e l m e i h e z . A c s a l á d o n és a m u n k a h e l y e n b e l ü l i önmegtartóztatásért, i l l e t v e f é l e l m e i é r t és ö r ö m t e l e n s é g e i é r t az utcán, a l o k á l o k b a n , a b a r á t o k között, a galeriban k á r p ó -

tolja magát. O t t h o n s a g y á r b a n k ö z k a t o n a . A g a l e r i b a n v e z é r ! Itt kiélheti b e t e ­ ges hatalmi törekvéseit. A v e z é r k e d é s és a r e n d s z e r e s e n űzött c s o p o r t o s n e m i e r ő ­ szak az é r v é n y e s ü l é s p a t o l o g i k u s m ó d j a . Ezzel k o m p e n z á l j a k i s e b b r e n d ű s é g i é r z é ­ sét. H o g y ö n m a g a s z e m é b e n teljes é r t é k ű n e k tudhassa magát, b e t e g s z e m é l y i s é g é ­ n e k s z ü k s é g e van a kétéltűségre. M i n t h o g y m o r á l i s e g y é n i s é g e e l s o r v a d t , m é g m i ­ előtt k i f e j l ő d h e t e t t v o l n a , n i n c s is e r k ö l c s i gátlása a h u l i g á n s á g g a l s z e m b e n .

Február

3.

M a t ö b b s z e r e n c s é m v o l t . S á n d o r J u d i t o t v é g r e otthon találtam. S z é p b a r n a l á n y . N y u l á n k u g y a n , d e n e m o l y a n m a g a s , m i n t az a n y j a . A r c v o n á s a i l á g y a k , szelídek. V a n a l é n y é b e n v a l a m i m e g e j t ő e n k e d v e s . És á m í t ó a n fiatalnak tűnik. H é t - n y o l c é v e t n y u g o d t a n l e t a g a d h a t n a . C s a k a p i l l a n t á s a á r u l j a el érettségét. B e n n ü l ü n k a s z o b á b a n . R é g i e s h á l ó és m o d e r n k o m b i n á l t k e v e r é k e . F é n y ­ k é p e k , s z e r é n y f e s t m é n y e k , s z ő n y e g e k . Frissen m á z o l t p a d l ó . A z a j t ó k o n , a b l a k o k o n c s i p k e f ü g g ö n y . Kisasztalnál J u d i t mellett, a r e k a m i é n j ó k ö t é s ű , s z ő k e f i a t a l e m b e r . Együtt é r k e z t e k . R o k o n ? U d v a r l ó ? . . . Juditon zavarnak semmi n y o m a . Érdeklődéssel fogad. Szívesen válaszol kér­ d é s e i m r e E g y e t l e n k i k ö t é s e : m i e l ő t t n y o m d á b a k e r ü l n e a kézirat, m u t a s s a m m e g neki is. — M i t szól az ítélethez? — t e s z e m fel a kétségtelenül b a n á l i s kérdést. A v á ­ lasz e g y á l t a l á n n e m b a n á l i s . — N e m é l t e m v o l n a túl, ha f e l m e n t i k ő k e t ! — Bosszúra v á g y i k ? — N e m , c s a k igazságra. D e e g y i l y e n g y a l á z a t o s b ű n t é n y után j o g o m v o l n a a b o s s z ú r a is. — Elég s z i g o r ú n a k tartja az ítéletet? — N e m . M i é r t c s a k M u r a k a p j o n 12 é v e t ? A t ö b b i e k talán k ü l ö n b e k ? ! Ezt m a g á n a k j o b b a n kell tudnia. — T u d o m , s a j n o s — feleli c s e n d e s e n . E g y f o r m á n e m b e r t e l e n e k v o l t a k m i n d . C s a k ki-ki a m a g a m ó d j á n . T ű n ő d v e b a b r á l a r e k a m i é p á r k á n y á n á l l ó v á z a p i ­ r o s szegfűin. Szegfű d e c e m b e r b e n ! K i t ő l k a p h a t t a ? T á n ettől a f i a t a l e m b e r t ő l , aki o l y a n családiasan ül m e l l e t t e ? E l n é z e m ezt a t ö r é k e n y , ápolt, k o m o l y lányt, é s s e h o g y s e m t u d o m e l k é p z e l n i , h o g y i l y e n gazság eshetett m e g v e l e . „ E g é s z i d ő alatt attól f é l t e m , h o g y az utolsó t o r k o n r a g a d és m e g f o j t . M i n d e n p i l l a n a t b a n v á r ­ tam, h o g y m e g ö l j e n e k . E z a rettegés is h o z z á j á r u l t a h h o z , h o g y o l y a n m é l y e n e m ­ l é k e z e t e m b e v é s ő d t e k az a r c v o n á s a i k " — v a l l j a J u d i t a m i l í c i a e g y i k kihallgatási j e g y z ő k ö n y v é b e n . K é t s é g t e l e n ü l óriási l e l k i e r ő r e v o l t é s v a n szüksége, h o g y ö s s z e n e r o p p a n j o n e g y i l y e n t r a u m a t e r h e alatt! J u d i t e r ő s m a r a d t . . . Beszélgetünk. Hármasban. A szőke fiatalember eleinte harapósan bizalmat­ lan v o l t , de lassacskán felengedett. E g y k u l c s ü z e m K I S Z - s z e r v e z e t é n e k titkára, és Judittal együtt tagja a v á r o s i K I S Z - b i z o t t s á g n a k . É v e k óta i s m e r i k e g y m á s t , d e csak s z e p t e m b e r ó t a u d v a r o l t neki, és n e m r é g m e g k é r t e a kezét. M i n d k e t t e n s z e n ­ v e d é l y e s r e g é n y o l v a s ó k , szeretnek t á n c o l n i , k e d v e l i k a zenét, a j ó f i l m e k e t . S z e r e ­ tik a színházat, a k i r á n d u l á s o k a t , é s m e g v a n a v é l e m é n y ü k a K I S Z - m u n k a f o g y a ­ tékosságairól, és á l t a l á b a n az ifjúság n e v e l é s e körüli h i b á k r ó l . K ü l ö n ö s e n a t ö r t é n ­ tek után, h a n g s ú l y o z z a Judit. ÉN (a fiatalemberhez): E g y tapintatlan k é r d é s . A z , a m i Judittal történt, n e m vet á r n y é k o t a b a r á t s á g u k r a ? F I A T A L E M B E R : H a e n g e d n é k az e l ő í t é l e t e k n e k , n e m l e n n é k k o m m u n i s t a . J U D I T : M i ezt m e g v i t a t t u k e g y m á s k ö z t is és A n d r e i s z ü l e i v e l is. A r r a k é r ­ tem, g o n d o l j a m e g j ó l , m i e l ő t t e l j e g y e z . F I A T A L E M B E R : Ez m á r el v a n intézve. N e t á r g y a l j u n k r ó l a ! É N (Judithoz): E g y m á s i k tapintatlan kérdés. Ha n e h e z é r e esik, n e v á l a s z o l ­ jon. M i az, a m i t a saját s z e m p o n t j á b ó l a l e g s ú l y o s a b b n a k tart a t ö r t é n t e k b e n ? J U D I T : Válaszolhatok... A z , h o g y az ő s z e m ü k b e n m e g s z ű n t e m e m b e r n e k lenni. A kiszolgáltatottság, h a l á l f é l e l e m , megalázottság, a k í n o k — e z m i n d h o z z á ­ tartozik. ( M i k o r j e g y z e t e i m e t sajtó alá r e n d e z e m , 1968 j ú n i u s á b a n , tot a m i n a p g y e r m e k k o c s i v a l l á t t a m az utcán.)

már

házasok.

Judi­

Izsák László

JEGYZETEK

T a p s és f é n y k é p é s z (Elmélkedés a száműzött öngúnyról)

Az irodalmi póz gyökértelen bokrai, az időelméletek összegubancolt kuszondárai s a felemás szerkesztéstől zölden virító, kísérleti hibrid-uborkák maholnap úgy elborítják az európai irodalmat, hogy ki sem fog látszani alóla a valódi élet és az őszinte, önmagát örökké megújító érzelem. A műanyag-kulcs várkapuvá kíván előlépni, a biblia borítólapja Sala­ mon édes-zsoltáros hangját utánozza, hogy evangéliummá avanzsáljon, s egy vidéki költősüvölvény nagyobb sikernek érzi, ha kiütik két fogát, mintha az elmúlásra figyelmeztető versén sírva fakad a helyi olvasók szűk kis t á b o r a . Mi történik itt? Megint napirendre került az é p a t e r l e b o u r g e o i s ? De ha csupán egy tunya, közönyös réteget óhajtunk, meghökkenteni a maga os­ tobaságainak a bűneivel, miért toppanunk oda minden békés és jobb sorsra érdemes járókelő elé, hogy az irodalom homályos utcasarkain reákiáltsunk: „Hu!" Mi okból? A jámbor tétlenségbe és ápolatlanságba beleszutykosodott hippik máris rokonszenvesebbek az én lelkemnek, mint. az effajta irodalmi gesztus, mert a tépett ruhájú, kuvaszsörényű sereg valamire emlékeztetni akar engem: ta­ lán barbár ősállapotomra, amely a gépi ütemre rángó s nylonrétegekkel kö­ rülszigetelt világhoz képest valami tisztább és eredetibb élet volt: talán Rousseau kertjébe csalogatnak e magányos álmodozók. Az irodalmi póz azonban csak önmagára mutat, mégha hivalkodó is ez a mozdulat, s csupa ingerült gondolatot zaklat fel bennem. Dühít, mert híve vagyok annak, hogy „még nem született olyan ember, akinek joga volna meg­ vetni az embereket", a meghökkentés imitátorainak jó része pedig, ahelyett hogy kétségbe ejtené és elgondolkoztatná a világot, kaján vigyorral forgatja előtte zsebtükrét: no, nézzétek csak, milyen aljasok és elvetemültek vagy­ tok, ti kedves gazemberek, drága kis ringyók, hogy dögölnétek meg ezen a szent napon; mielőtt azonban fölfordultok, szeressetek engem egy kicsikét, hirdessétek, hogy mily mélyre hatoltam, beleitek között turkálván — hogy mily eredeti és meghökkentő tehetség vagyok! S mi tűrés-tagadás: maholnap már az olvasó is ott tart, hogy jobban tiszteli az ijesztgetőt, mint a bátorítót. Ebből pedig közvetlenül következik a nagy értékek időleges devalválása, s nem mondok újat vele, ha azt állítom, hogy például a legnagyobb humanisták, mint Gorkij vagy József Attila, pil­ lanatnyilag az érdektelenség hátterébe szorultak; persze, erről nem ők te-

hetnek, s nem is csak az olvasó — vétkes benne az az ostoba kurzus-törek­ vés is, amely reggel, délben és este csak ővelük táplált bennünket. De kanyarodjunk vissza panaszunk szólóhangjához; mert az erdő jo­ galmának összekuszálásához nem kis mértékben járul hozzá a hagyományés mítoszromboló mesteremberek gallyropogtató buzgalma, amellyel a kidőlt töl­ gyekről akarják elterelni a f i g y e l m e t ; s ha a romantikus szemlélet tisztává, szeplőtlenné avatta a maga hőseit, most valami objektivista és groteszk szem­ lélet Babszemjankóvá törpíti vissza őket, s ha ez még sokáig így tart, hite­ lesnek kell majd elfogadnunk azt a pletykát, miszerint Napóleont nem a né­ pek összefogása zúzta szét Waterloonál; vereségének egyetlen oka az a ha­ talmas bécsi szelet, melyet az ütközet előtt evett meg. Mifelénk természetesen nem így és nem ilyen mértékben jelentkezik a baj, ezt túlzás volna állítani; a mi irodalmunk a sors kegye által már alap­ jaiban humánus szándékú, jóllehet nem mindenikünk szenvedte át ezt a hu­ mánumot, inkább csak magára vette, mint harcos hősök raktáron őrzött lé­ lekmelegítőjét, s most úgy kérkedik vele, mintha ő szabta volna ki saját teste méretére. De még efölött is szemet lehet hunyni, ha ez a ruhadarab az örökös lelkét is, hangját is fölmelegíti, és a világ felé árasztja a távfűtés engesztelő, csirabontó hőjét. A hiba ott kezdődik, abban érzem tettenérhetőnek mai prózánk öntudat­ lan cinizmusát, hogy látszólag jobban érdekli a m i k é n t , annál, hogy mit: vagyis a technikai bravúr nyomul előtérbe a súlyos erkölcsiségeket felmérő és megmérő tartalmak helyett; divatba jött a licitálás irodalma. A hagyományos szerkesztéssel szemben legtöbben elsősorban a tér és idő fogalmát kívánják egyénien megbontani, erre érnek rá leginkább, s mind­ járt elhangzik a kérkedő kinyilatkoztatás is: az én sztorim mindössze fél nap alatt játszódik le egy kanáliscsőben; az enyém hat óra alatt megy végbe, s még díszlet sem kell hozzá — elég egy vonatfülke. A másik azzal dicsekszik, hogy központozás nélkül ír, hogy semmibe veszi a bekezdéseket, hogy csupa nagybetűvel emel ki olyan részeket, ame­ lyek többet nyernének azzal, ha jelentőségükben volnának kiabálóak, mint tipográfiai mivoltukban; a harmadik a szimultán idő ürügyén a zárójelek kultuszát tűzi ki célul, s nemrég olvastam egy novellát, melynek különössége az olvasók egy különös csoportja szerint az volt, hogy egyetlen mammutmondat hátán hajszolja célba mondanivalóját; szerencsére a tekintetem minde­ nüvé ösztönösen odapötyögtette a vesszőt, pontot vagy pontosvesszőt, ahol hangsúlybeli esés vagy gondolatbeli megállapodottság volt, s így eléggé könynyedén eligazodtam a történetben, melynek témája oly nyugodt volt és zaklatottság nélküli, hogy végül már nem is értettem, miért kell fujtatnia és csörömpölnie a szerzőnek e karcolatnyi témácskával a tarsolyában. Abban a buzgalmunkban, hogy mindenáron feltűnjünk, néha elfelejtjük a nagy igazságokat nem az a fontos, hogy minden órában valami meglepőt mondjunk, hanem hogy szépeket írjunk — szépeket, az élet teljessége értel­ mében. Mert nézzük csak, mi is az eredeti téma, s vajon minden az-e, ami annak látszik? A múltkor például félrehívott egy novellista, s homlokán az izgatottság párájával közölte, hogy írásában van egy olyan fogás, amit eddig még senki sem alkalmazott: ő ugyanis egy elvetélt gyerek monológját ele­ veníti meg, anyjához intézett szavait. S már-már én is meghatódtam, de ak­ kor eszembe jutott a Galíciában elesett bakáról szóló népdal, s válasz helyett mindjárt dúdolni kezdtem:

Októberben megfújják a trombitát, m i n d e n a n y a h a z a v á r j a a fiát. C s a k e n g e m e t n e m v á r haza édes j ó a n y á m , tudja, h o g y a t e m e t ő b e n n y u g s z o m m á r . . . A cél valóban szentesíti az eszközöket, ha maga a cél is szent, s nincs az a konzervatív céhatya, akinek joga volna berzenkedni a technikai fogások ellen, ha az új tartalom verekszik körömszakadtáig az új formáért: de hol az a súlyos, új tartalom, amely előttünk fetreng és hánykolódik, szükségsze­ rűen ropogtatván a hagyomány szúette korlátait? Néha az az érzésem, hogy sok írás igen jól megférne a móriczi, csehovi kabát alatt, hogy jobban át­ melegedne tőle, mint az oktalan kuszáitság cérnahálójában; a külső ügyes­ kedés pedig a gyerekéveket idézi eszembe, amikor egymásnak mutogattuk az úszás legcélravezetőbb mozdulatait a forró porban, míg meg nem fulladt egy-két srác a malomárokban... De vegyük komolyra a szót: az írásban halálosan hinni — ez alapkö­ vetelménye annak, hogy tollat fogjunk; hinni abban, hogy szép mondatok­ kal megváltjuk a világot: megint csak hasznos ösztökét jelent; de ugyan­ akkor bennünk kell lappangnia a kételynek, hogy mindaz, amit kitaláltunk, már vergődött valakinek a hálójában, hogy erőlködésünk sziszifuszi munka, s habár egy féldeci mellett aránytalanul nagyra duzzad is önérzetünk, legyen meg bennünk az öngúnynak az a parányi mérge, amely kell, hogy az olvasó szánalmát és megértéséi az írás mellett reánk is terelje. S mihelyt megéreztük, hogy az olvasó komolyan vette önlebecsülésünket, nyert ügyünk van: mert akkor már űz és hajszol a kényszer, hogy hogy fény és értelem szabadon lengjen át rajta, s ezáltal elhitessük, hogy amit közölni akartunk, az számunkra sorsdöntő, életbevágóan fontos — sőt meg is történt. S ha ezt el tudjuk hitetni, az iráskedvelő hűségesen hozzánk szegődik, s követ bennünket oda is, ahol selyemből font létrákat támasztunk az égnek, s a modern szerkesztés sziklaösvényein, ahol a mi turista felsze­ relésünkhöz hasonló öltözékben, kínlódva, de boldogan igyekszik lépést tar­ tani velünk. Amikor Daumier-t egy nyárspolgár disznónak becézte, a nagy grafikus meghatódva szabadkozott, hogy ő csupán egy egyszerű ember; Karinthy a legsúlyosabb betegsége idején is azzal tréfálkozott, hogy Pesten neki van a legfejlettebb tumora; Csehov szégyenkezve panaszkodik leveleiben, hogy no­ vellája illetlenül terjengősre sikerült; Gorkij nem átall társalgásba kezdeni egy óriási tölgyfával, és önmagához viszonyítva elfogódott szavakat motyo­ gott. S ha most a termékeny öngúnyról írok, annak oka Horváth István egy verse, amely átmelegítette a szívemet. Íme néhány sora: K u t y á n k , a B u r k u s — m á r rég f ö l d s z e g é n y . P e n n á m figyelte, nőtt a k ö l t e m é n y . S z e m e láttára, f e h é r p a p í r o n N ő t t e k a s o r o k . Nézte, h o g y í r o m . N y e l v e k i n t lógott, m e g - m e g r e m e g e t t . Lázban figyelte költeményemet. S e g y s z e r két füle h e g y e s r e szaladt. V e r s e m lenyalta. N y e l v é r e ragadt. L á t t a m rajta a tintás betűsort. Egy n y ú l ugrott fel. U t á n a l o h o l t . . . M á r a m á s v i l á g m e z e j é n üget, S viszi a v e r s e m — tán, m i n t r e m e k m ű v e t .

gon

Istenem, hogy irigylem én ezeket az embereket, öngúny forrásánál minden nap újjá tudnak születni! ilyen leszek — ha sikerűi, már holnaptól kezdve!

akik a szerénység El is határoztam:

Bálint

Furcsa jegyzet

a fájdalomról

és én

az is

Tibor

és az ú j d o n s á g r ó l

Ha azt írom le: minden szakmának megvan a maga szakembere — egy­ szerű közhelyet vetettem papírra. Ha azonban azt mondom: nincsen a föl­ dön olyasmi — olyan munka, olyan kérdés, olyan titok —, amihez valaki ne értene, talán meggondolkodtatóbban fogalmaztam meg látszólag ugyanazt. Va­ lójában talán sem így, sem úgy nem teljesen igaz az állítás; mert hiszen, hadd kérdezzem önmagamtól, vajon van-e szakembere a gyógyíthatatlan be­ tegségnek, s vajon nincsen-e rengeteg földi és égi titok, melyet még nem hasítottunk fel, akár a keményhéjú gyümölcsöt?! Hej, de még mennyi titok van — s minél mélyebben hatolunk be az anyagi és szellemi világ mélységeibe, annál nehezebb feladatokat állítunk ön­ magunk elé. Valahol azt olvastam például, hogy bizonyos kutatások kimutat­ ták a szkizofrénia és egyfajta májbetegség között a meglehetősen szoros kap­ csolatot; csupán az nem derült ki a felületesen megfogalmazott hírből, hogy milyen irányú mozgás működik e kapcsolatban, vagy mondhatnám így is: hogy mi volt előbb, a szkizofrénia avagy a májbaj? Bennem mindenesetre furcsa gondolatokat indított meg e talán féltudo­ mányos, talán tudománytalan, de talán nagyon is tudós közlemény. Volna tehát valamiféle kapcsolat a májbaj és a súlyos kedélybetegségek között? De hiszen, ha jól emlékszem, a régi görögök is mintha a májban jelölték volna meg a kedély f é s z k é t orgánumát! Volna valamiféle kapocs a máj és az el­ mebaj között? De hiszen már ősidők óta keresik az emberek az összefüggést az elmebaj s a zsenialitás között — s van-e pompásabb jelképe a zseniali­ tásnak Prométheusznál, akinek tudvalevőleg keselyű szaggatta-hasogatta a: máját? Ejnye, buzdult fel aztán erre a májbeteg ember, aki vagyok: az örök kutatásnak, keresésnek, világbírálatnak, kíváncsiságnak, emésztő és boldog elégedetlenségnek valami köze volna talán ahhoz, hogy az ember máját olykor hasogató fájdalom kínozza? Hiába, no: felkapok olykor egy gondolatot, és eljátszogatok vele végki­ merülésig. Májsejtek, elmebaj, zsenialitás, kedélybetegség és Prométheusz így kapcsolódik össze egyetlen szempillantás alatt abban az ebéd utáni pil­ lanatban, amikor a krumpligulyással egyszerre egy újsághírt is megemészt az ember. S miközben mosolygok magamon, mert ugyebár az egyedüli mentség az önirónia — máris újra azon kapom magam rajta, hogy egy kicsit komo­ lyan is vettem a játékot. Tapasztalatból tudom például, hogy agyonterhelt májam olykori teljesebb megrokkanásakor valóban végtelen fáradtságot ér­ zek, rabságba ejt a teljes életuntság, s véle egyszerre s ellentmondásosan: a megrendítő, fájdalmas halálfélelem. S amikor ez a félelem az elviselhetetlenségig fokozódik, akkor erőnek erejével ismét munkára kényszerítem magam, s energiátlanságomból rettentő energiapazarlással menekülök. Olyan szünte­ len, kínos, komoly kettősség ez, melytől szabadulni nem tudok — s attól fé~

lek, ha az orvostudomány alaposan, statisztikai hitelességgel vizsgálná meg a májbajosok tízezreit, kiderülne talán, hogy túlzott érzékenység, emotivitás, fáradékonyság és energiapazarlás jellemzi többségüket. Igen, hiszem azt, hogy ama tudós, féltudományos vagy áltudományos hír mögött némi igazság rejlik, s az is lehet, hogy a szakemberek már hosszú évek óta vizsgálják a kérdést. S egyszer majd az is kiderül, hogy másfajta lelki nyavalyák egy része is ki tudja, milyen szervek, a lép, a hormonok vagy ki tudja, milyen porcikáink betegségéből származnak, s még az is kide­ rülhet, hogy holmi vírusokra vezethető vissza a depresszió, az üldözési má­ nia — sőt, talán még a humorérzék hiánya is... És akkor a humoristák nem efféle vagy ennél jobb jegyzeteket írnak majd a lapokba, hanem pirulákat küldenek szél rossz olvasóiknak, a könyvkiadók pedig ugyancsak a megfelelő pasztillát mellékelik a megfelelő könyvhöz... No de mindez már csak fantázia, utópia, ábrándozás és játék. Értelme mindebből csak annak van, hogy a világ minden jelenségén — de főleg a megszokottakon, a saját gondolati kaptáinkon, a rögeszméin­ ken és meggyőződésben babonáinkon — érdemes alaposan elgondolkodni. Első pillanatban még arra sem szabad egyszerűen fitymálva legyinteni, hogy „a föld négyszögletes". Valami igazság ebben is lehet. Esetleg éppen olyan fajta igazság, mely mélyebb értelmet ad az igazi igazságnak, a föld gömbölydedségének. Aki a meghökkentő gondolatot kineveti, üssön előbb a saját szájára: ki tudja, talán a jövőnket, a holnapi fölfedezést nevette ki. A szabadság nemcsak politikai vagy jogi vagy társadalmi fogalom. A szabadság mégcsak nem is csupán abban az értelemben szellemi fogalom, ahogyan a közhelyek fogalmi edényében régóta lötyög. A szabadság abban az értelemben is szellemi fogalom, hogy a lélek edzése, tornája kell hozzá, mert a szabadság mindig új szellemi mozgásforma is — ha triviálisan egy­ szerű hasonlathoz folyamodom, hát új tánclépés, mely ellenkezik az ösztö­ neinkbe, zsigereinkbe, idegeinkbe, izmainkba berögződött eddigi tánclépéssel. Amit oly sokszor írunk le vezércikkekben: az új iránti fogékonyság — egy­ úttal a gondolat ritmusának átépítésére való készség is. Igenis, nem megle­ pődni azon, hogy a pszichiátria fogalomkörébe eső kór gyökere akár a máj­ ban fészkei; igenis nem meglepődni azon, ha kiderül, hogy telepatikus úton is lehet gyilkolni; igenis nem meglepődni azon, hogy évezredekkel ezelőtt is volt már agysebészet és koponyalékelés — és nem meglepődni azon, hogy évezredek vagy évtizedek múlva napi egy órán át mind a tíz vagy százmil­ liárd embere a Földnek kötelezően muzsikál majd, vagy muzsikát hallgat —, mert kiderül, hogy a zene a lélek higiéniájának elengedhetetlen feltétele és eszköze, vitaminja, életben tartója. Semmin sem meglepődni! Csak azon, hogy még mindig gyilkolnak a földön, hogy még mindig akad ember, aki azért pusztul el, mert nem képes hozzájutni valami ritka orvossághoz, vagy nem tudja megfizetni az agyse­ bészt. Meglepődni, mondom, de tudom, hogy ez csak szónoki fordulat, mert ugyan miért lepődnénk meg azon, aminek az ellenkezője épp csak elkezdő­ dött — s még távol állunk attól, hogy megszokhassuk. Májbaj ide vagy lenül kutatni, keresni dalommal jár is.

oda — a prométheuszi képlet szüntelenül — ez a mi dolgunk,

örökérvényű. Elégedet­ még ha hasogató fáj­

Bodor Pál

Elfogult sorok Hazafelé

P uskás S á n d o r r ó l

menve

előtt;

az egyenruhás

hogy

a lehető kell

És Puskás

értenie...

Sándor

abban,

hogy

anyagismeret,

az

László

főiskolai

tanított

— hogy

vetelményeknek, újításának

már

annyi

művészettel

való

számára el

ott

való

találkozás,

gyon

erős

alól,

mint

és

nótájukat, a szájuk.

kék

érzi

azt,

az

első

őszinte

a

formák

meg

harmóniát Puskás

bizonyos, az

lennek

tartja

vetíthetné

amit

vággyal

kel

tele

akarást

megálmodott

témáit.

mint

nap

vésővel,

nak,

a

legújabb,

Egyszer de el nem a művészet,

amit

bár­ kö­

a forma

meg­

Ügy

ölteni,

Teltcsípejű kalapáccsal,

már

S mint

maga

Bartókra,

úgy

ezt

most

hegesztőpisztollyal

aki

szintjén azokat

bontani

a a for­

elképzelhetet­ is

akar,

ezelőtt

kételyek­ a

tereken az

megtalált

köz­ szom­

a feszítést,

s maga

hódol

a

módon

szárnyra,

mozdulnak

gyermekét,

művész,

alakulni évvel

állnak,

becézi

más

a

század

immár

érdekében engedi

Hajnalodik

amikor

tíz-tizenöt

ha

Puskás-szobor

Formát

az anyag

hogy

önteni.

minden

nyelvén

na­

tudta,

igazi

Puskás

és

a művész,

asszony,

első

vágotténeklik

a fenyvesek

formába

megtalálta.

s ahogy

lányok

világhódításnak készülő

az

tudatosan

realizmus

a

bármennyire

lehet

a z e n é t a huszadik

már

az anyagról,

ahol hangján

Akkor akkor

nép­

önmaga

szomorú,

csángó

tisztaságáért. érzi,

ez,

patakok

akar

hogy. a plasztika

úgynevezett

szinte szabadba

és a alkotó

ten­ nap

bálványá­

szobornak. mint

élmény: csak

csak

gyökereket

is a

szállnak

Talán

gondolt

népi

népmese-téma, mosható

realista

szobrai

történetek

Gyímesi

művében,

részéről,

lefaragni

az anya

kép­

a

sültpityókával

szerint

letisztulása.

formái

az

gerparton,

hite

a mondanivaló

igyekszik

korai

történt

Csángóföldön.

s őszinte

szobrok:

véletlenül

a maga

próbálta

hiába

a korszerűnek

nagyon

a S z e j k e - v i z e s lány.

emlegetett

anyag,

Pedig

csodálatos

furcsa

Lent.

legszebb

mondanivalóját.

jas

majd

megteremteni

is nem

ismerete

Puskásnál

őszi

legtöbbször

művészet,

1961-ben,

sokat

máért,

szállni

nincs

akarja

Az Szabédi

a megvásárolhatósági

Ott az

az idegent

füstje.

magáénak

értő

ahol

a rőzseláng nélkül

született

készült

jelentette

kérésre,

amely

kínálják,

Aztán

ve­

ha a korszerű

elégedetlenség,

megformálását.

pálinkával

Aztán

valami

azonosulás

első

Ott,

őszinteség

Hargitán.

mellesleg,

el hozzá.

mind

közül.

kezdődött.

és tökéletes

szerint

a

Tavasz.

ő is egyetért

mást-akarással, juthattak

csak

akkor

a művészettörténetben,

majd

menyecskék

legkedvesebb

eszébe,

nemcsak

készültek

hiszem,

(amelyet,

elsajátítása

bennük

esetben

felfedezését

is mosolygós

azt

— iskola

tömbház

vágya.

más

kerekarcú

években

éveket,

az anatómiai,

feszül

kimondatlan

S mint

szemű,

mind

a

jutott

áll, és azért

a 60-as

alig-alig

dogmatikus

is megfelelnek

ott

a művészettörténet

eredményei

áll

kinek

a térplasztikához

csak

valami

Ott

tudom,

önmagára-ébredése

évfolyamának)

ne mondjam:

mennyire

szobra

tapasztalattal,

legjobb

állítsa,

a hatvanas

anatómia,

Nem

azért

tulajdonképpeni

tehetséggel,

zőművészet

helyre

legjobb

mondtam

a Tavasszal.

dísze.

Mindegy,

egyik

Szándékosan

párosult

találkozom

egyetlen

legelőnytelenebb

szobrásznak

lem

mindennap negyed

A M a r o s és az Olt, máskor

F e k e t e Diana. Ez már

egyetlen

ember

müvei,

más

nem

egy

szobrászat, régen

még

villanásnyi, ez már

az

utánzásból.

utánérzésből nőtt ki, most már utánozhatatlan. A töprengésből, az akarásból, a megismerésből, a bánatból, az alakulni és alakítani akarás vágyából, a szen­ vedélyből csak a lényeg maradt: a minden fölösleges nélkül, diadalmasan el­ mondott egyszerű, szép emberség. A kor szorongásával, rettenetével ezt állítja legyőzhetetlenül szembe: a szigorú, közömbös, szögletes, zajos és összkomfor­ tos házak között ott áll a Tavasz. Valamikor a Csángóföldről indult, mezítláb és kevés elemózsiával. S a hosszú úton, mindenféle idegen évszakok közt nem fáradt, nem öregedett, csak egyszerűbb lett, teltebb és ránctalanabb. Aztán megérkezett, és egy ta­ lapzatra leült pihenni, hogy régi-régi, történeteket mondjon arról, miként is győz az, aki szép, mint a csillagszemű juhász, mint az ember. Tudom, hogy nagyon sietünk mindnyájan. De hallgassuk meg azért néha. Szőcs

A

lustaság

Kálmán

értelme

Minduntalan is hívogató-fehéren revebbek, de nem

kihull a kezemből a toll. Pedig élesre van fenve, simul a kezem alá. Ujjaimra nézek. A szokottnál is izgékonyabbak. S mégis.

s a papír nem me­

Jó, akkor hát inkább ökölbe szorítom a kezem. Nem megy? Nem akar mozdulni? Mi történt? A világ nem dől össze. Mint eddig, ezután is zsörtölődnek némely kri­ tikusok, és hallgatnak mások. Szemére hányják ennek vagy annak az írónem­ zedéknek, hogy a nagy remekművet elsinkófálta, vagy megdicsérik, hogy azért valamicskét mégiscsak felmutatott. Mindkettő igaz. S közben az írók inga­ doznak, hogy a szerkesztőket vagy önmagukat hibáztassák azért, ami nem született meg. A világ pedig nem dől össze. Hanem azért kegyetlenül tud fájni, ami nincs. Akkor is, ha nem minden órában születhetnek remekművek. És akkor is, ha nem a mi nemzedékünk az egyedüli, amelyiknek törlesztenivalói van­ nak. Az ostorozás ma már illetlen dolog. Nála nagyobb illetlenség talán csak az irodalmunk dolgaiban vallott közöny. Ezért furcsállom kimondani: a ke­ zek merevsége közönségesen — lustaság. Tettben és igényben egyaránt az. Nem számolom: eszmélése óta hány nemzedéktársam hányszor bújt át saját mércéje alatt. Ha átbújt, átbújt; amíg nem a körülményekre hivatkozva tette — joga volt hozzá. De vajon szaporodó tennivalóink felől nézve is jog ez a jog? Teszem magam, hogy nem hallom ezt a kérdést. Minek is, mikor van ezer más vajúdnivaló. Például, hogy kortünet-e a lustaság. Mert ma divatos móka kiborulni. Kiborulásunk a zseb, amelybe nyugodtan eldughatjuk béna kezün­ ket — mégcsak nem is bántjuk vele a más lelkiismeretét. Kiborulásunk köz­ felkiáltással elfogadott tehetetlenség, az elbizonytalanodás egyik legközelebbi vészkijárata. Persze, azt a lustaságot többnyire azért terepszínűvé oldják a minden­ napi feladatok, a zsíros levesek ízéhez hasonló önelégültség. Besózzuk egy kis elkötelezettséggel, s ettől máris mintha ehető volna. Becukrozzuk egy kis re-

ménnyel, s máris milyen édes. Így dugdossa a közhit szerint a fejét a strucc is a homokba, fut egy sort, aztán nem akar látni, megint fut egy sort, aztán megint nem akar látni. Mert a lustaság bizony kényelmetlen dolog, nem le­ het hosszú távon kimagyarázni vagy mentegetni. Hát még szembenézni milyen kínos vele! Tiszta hohérmunka. Pedig ha van a hazai fiatal magyar irodalomban lustaság, meg kell talál­ nunk az é r t e l m é t . Mert egy lehetne ez a nemzedék abban, hogy semmilyen betegséget, a magáét sem kísérli meg ráolvasással gyógyítani. Nemzedéket mondok, pedig számtalanszor kétségbe vonták és törölték ezt a szót a szótárunkból. Megenge­ dem: lehet, hogy fikció a fiatal (életkorban fiatal) író, de nem lehet fikció a fiatal látásmód, a másfajta élmények sajátos szemszöge, a nyugtalan őszinteség hitvallása. Ez több, mint tény, mint ahogy ez a nemzedék is több, mint nem­ zedék. Valahogy máshogy és mást kérdez — innen minden plussza! — per­ sze, azóta másképp és mást kérdeznek az előtte járók legjobbjai is — innen viszont a folytonossága. nek

Aki a maga a nemzedéknek

régi látásmódját kéri az irodalmából.

számon

tőlük,

az semmit

sem ért en­

Csakhogy miféle nemzedék az, amely önmagát csak mint szétszéledt taltársaságot tudja azonosítani? Miféle nemzedék az, amely alig ismeri félreismeri egymás szándékait, átértelmezi vagy félremagyarázza egymás dolatait? És egyáltalán miféle nemzedék az, amely önmaga nemlétezését, maga hiányát sem képes tárgyilagosan definiálni?

asz­ vagy gon­ ön­

S bizonyos értelemben tényleg nincs ez a nemzedék. Ha pedig nincs, ak­ kor nem marad belőle egyéb, mint egy biológiai konglomerátum, egy: „eresztés", ahogy Bajor Andor mondaná, amelyik vagy elfecsérlődik az utolsó csep­ pig, vagy magányos palackokba dugaszolja magát. Kiábrándító alternatíva, különösképpen arra a fiatal írónemzedékre vonatkoztatva, amely a Forrás második vonulataként az irodalmonkivüliségben még cáfolhatatlanul egységes volt és létező. Akkor a korlátozott közlési és érvényesülési lehetőségek egy túlhajtott nemzedékés közösségtudatot fejlesztettek. Azóta sok minden meg­ változott. Bebizonyosodott, hogy országos viszonylatban ez a nemzedék nem szerveződhet közösséggé, sohasem válhat egy nagy országos Megyei Tükörré. Amit a szerkesztők ma differenciálódásnak hívnak, az tulajdonképpen távolo­ dás. Tisztázódásbeli, magáratalálásbeli, szakmai és földrajzi távolságok törede­ zik szét a mezőnyt, a közös eszmények szétfaricskálódnak, a közösnek hitt cé­ lok osztódással szaporodnak. Az irodalmi élet túlságosan langyos, semhogy va­ lami számottevő történhessék benne. Mert mitől is polarizálódna, mondjuk? Hol vannak az egy fórum köré gyülekező, egyformán s egyet gondoló baráti csoportok? Provinciális irigységek és indulatok egyenlősítő bűvköréből ki-ki saját élesre fent tollához vonult vissza. Privát tehetsége az utolsó menedék, s egyben lehetőség a különgyőzelemre. Gyönyörűszép, de magányos konzekven­ ciára jut Farkas Árpád, amikor kifele biztatja magát az irodalmi közélet­ ből. Aki belevalóbb, aki átvészelőbb temperamentumú, annak bizonyára jót tesz ez az elszigetelődés. Elvégre végső soron a mű számít, s nem amit fehér asztal mellett róla tervezek. De önbizalomban, akarásban könnyen szédelegni kezd az ember. Kihagy, halasztani kezd, s igénytelenedik. S mivel nincs fiatal író nálunk, akinek a közönséghez való viszonya nem volna egy kicsit prob­ lematikus, a közösség melege utáni vágyból-nosztalgiából megszületik a hamis nemzedék-tudat, sőt nemzedéki bűntudat. Vagyis más szóval a hit, hogy nem-

zedekünk csak térben szóródott szét, különben olyan, mint kezdetben volt, s amennyiben mégis megváltozott, akkor „valahol hibáztunk, valahol hibázni kényszerültünk". Ilyen és ehhez hasonló illúziók ejtik foglyul a verset és a novellát. A tisztázatlanság, az elbizonytalanodás elől az írások hősei is a nemzedék-illú­ zióba kapaszkodnak. A nemzedékhez-tartozás lesz a legfőbb érték. Pedig éppenhogy nemzedéki tárgyilagosság kell ahhoz, hogy a lustaság értelméhez az ellenszerét is megtaláljuk. Falrahányt borsó önmagunk bizta­ tása, ha nem látjuk a lényeget. Minden pusztába kiáltott szó bumerángként csap vissza ránk, ezért nem szabad a pusztába kiáltani. Tudjuk, az írás ha­ talma nem minden, van, amikor a tettek aranyfedezete nélkül egyenesen bohócsapkacsörgetés. Ennyi nem elég a felelősségvállalásból, az egész felelős­ séget kell megszerezni. Lehetne az I f j ú m u n k á s a fiatal nemzedék felelősség­ vállalásának fóruma. Lett-e? A közösségteremtéshez tani. A papír és toll készen

nem a szívünket, áll...

az agyunkat

kell

ökölbe

szorí­

Aradi József

Venczel Tavasz

János:

NEMZETKÖZI ÉLET

A hatvanas évek Amerikája A tekintélyes egyesült államokbeli történésznek, a Fehér Ház volt ta­ nácsadójának alábbi írását (részlet V i o l e n c e — A m e r i c a in the S i x t i e s című, ti New American Library kiadásában megjelent müvéből) Martin Luther King halálának első évfordulója alkalmából közöljük: Arthur Schlesinger okfejtése önismeretben jeles; s ha nem is minden­ ben fogadjuk el szempontjait (például: helytelenítjük, hogy a náci Németor­ szágot nem tökésállamnak minősiti), humánus törekvését nem vonjuk kétségbe. Néhány megjegyzés a szövegben előforduló — kevésbé ismert — személyekről és egy helységnévről: J o h n B r o w n — a rabszolgaság eltörlésének harcos híve. Apai ágon elő­ kelő származású; egyik őse a Mayflower utasa volt. Anyai ágon a család ter­ helt. John előbb a rabszolgák felszabadítására alakult titkos társaságok tagja; 1850-ben (amikor már tizenkét gyermek atyja) teljesen hatalmába keríti a rabszolgaság intézménye elleni erőszak gondolata; négy fiával különböző erő­ szakos cselekedetekre ragadtatják magukat, s jó ügy érdekében ugyan, de gyilkolnak, gyújtogatnak, erőszakot követnek el, Osawatomie-t pedig felper­ zselik. John Brownt végül bíróság elé állítják, s — noha kiderül, hogy rög­ eszméi vannak — 1859-ben felakasztják. A p p o m a t o x — Virginia állambeli történelmi hely: 1865. április 9-én itt adta meg magát Lee tábornok Grant tábornoknak, s ezzel véget ért a pol­ gárháború. G u i t e a u (Charles Julius) — chicagói ügyvéd volt. 1880-ban James A. Garfield elnökké választása után Washingtonba ment, hogy kijárja marseille-i konzullá való kineveztetését; miután kísérlete nem sikerült, lelőtte Garfield elnököt; halálra ítélték és felakasztották. C z o l g o s z ( L e o n ) — detroiti vasmunkás volt, anarchista. 1901. szeptember 6-án a New York állambeli Buffalóban agyonlőtte William McKinley elnököt. J o h n F. K e n n e d y , M a r t i n L u t h e r K i n g ó s R o b e r t K e n n e d y m e g g y i l k o l á s a ö t esztendő l e f o r g á s a alatt k o m o r k é r d é s e k e t v e t fel — v a g y l e g a l á b b i s k e l l e n e h o g y felvessen — a m a i A m e r i k a j e l l e m é t illetően. E g y - e g y i l y e n g y i l k o s s á g elszigetelt, t á r s a d a l m u n k b e l s ő é l e t é v e l s e m m i l y e n ö s s z e f ü g g é s b e n n e m á l l ó b o r z a l o m k é n t is. m a g y a r á z h a t ó . D e h á r o m s z e m é l y i s é g leterítése r ö v i d i d ő k ö z b e n , o l y a n e m b e r e k l e ­ lövése, a k i k az a m e r i k a i é l e t i d e a l i z m u s á n a k i g a z megtestesítői v o l t a k , n e m a n y nyira a c s e l e k v é s b e n , a d o l g o k r a v a l ó r e a g á l á s b a n m e g n y i l v á n u l ó v é l e t l e n r e , esetle­ ges a b e r r á c i ó k l á n c o l a t á r a utal, h a n e m i n k á b b az e r ő s z a k h a t é k o n y s á g á t , a gaztett politikáját v a l l ó b o r z a l m a s hit elharapózására. N o h a m i n d h á r o m g y i l k o s s á g n e m z e t i gyászt v á l t o t t ki, e g y i k ü k s e m vezetett a nemzeti önvizsgálat időszakához. A lelkiismeretfurdalás e g y i k esetben s e m ö s z ­ tönözte az önvizsgálatot, h a n e m — ú g y tűnt — i n k á b b az önvizsgálattól v a l ó m e ­ n e k v é s ü r ü g y é v é vált. A b ú b á n a t és s z é g y e n k e z é s o r g i á j a a rossz l e l k i i s m e r e t m e g -

tisztulásának igen könnyen járható útja, hogy aztán a lehető leggyorsabban vissza lehessen térni ahhoz, amiből kiindultunk. „Önámítás volna ebből a cselekedetből arra következtetni, hogy hazánk beteg, egyensúlyt vesztett, hogy nincs irányzéka, s nincsenek többé társadalmi konvenciók. Nem kétszázmillió amerikai lőtte le a teg­ nap Robert Kennedyt, miképpen nem ők terítették le John F. Kennedyt 1963-ban vagy Martin Luther Kinget ez év áprilisában" — mondotta Johnson elnök Robert Kennedy meggyilkolása után. Nem vitatom állítása helyességét. Természetesen nem kétszázmillió amerikai lőtte le ezeket a férfiakat. Hasonlóképpen, véleményem szerint valóban nem „beteg társadalomról" vagy „kollektív bűntudatról" kell itt beszélnünk. E kifejezések nem pontosak. De abban egészen bizonyos vagyok, hogy az ilyen gondolatok nem egyen­ getik problémáink megoldásának útját. Nyilván sok amerikai illedelmes és isten­ félő. Nyilván sok amerikait mélyen és őszintén megrendítettek ezek az atrocitások. Nyilván sok amerikai joggal felháborodik, ha arról hall, hogy „bűnös" olyan bűnök elkövetésében, amelyeket egy porcikája sem kívánt. Mindazonáltal nem elegendő mellőzni a beteg társadalom és a kollektív bű­ nösség gondolatát, s feltételezni, hogy ezek figyelmen kívül hagyásával meg lehet oldani a problémát. Mert a tény továbbra is tény marad: a politikai gyilkosságok járványa a hatvanas években az Egyesült Államokban, amihez mérhető még nem fordult elő történelmünkben, amihez hasonló sehol a világon manapság nem észlel­ hető. Ha minimalizáljuk a problémát, ha önelégülten kijelentjük, hogy mindez őrültek és jövevények műve, hogy nincs itt semmi hiba, hogy társadalmunk minden kritikán felül áll, s Macbeth-tel kiáltjuk: „Nem mondhatod, hogy én tettem. Ne rázd úgy Felém véres fürtjeidet!"*, akkor aztán oda minden reménye a romboló belső impulzus újbóli ellenőrizhetőségének. A z önismeret az önkontroll nélkülözhetetlen előzménye; s az önismeret mind a nemzetek, mind az egyének esetében a történelemmel kezdődik. Szeretünk úgy gondolni magunkra, mint békés, türelmes, jóhiszemű népre, amely mindenkor tör­ vények, nem pedig személyek uralma alatt élt. Valóban az egyén és a törvények tisztelete az amerikai hagyomány egyik jellemzője. De semmiképpen sem az egyet­ len. Hiszen erőszakos nép is voltunk. Ha megtagadjuk ez utóbbi jellemvonás elis­ merését, megtagadjuk azt is, hogy olyannak lássuk nemzetünket, amilyen. Végül is rézbőrűeket gyilkoló és négereket rabszolgaságba döntő népként kezd­ tük. A z kétségtelen, hogy sokszor bibliával vagy imádságos könyvvel a kezünkben műveltük mindezt. Á m egyetlen nemzet sem — akármilyen igazságos hitvallású is — , egyik sem képes úgy tenni, ahogy mi cselekedtünk, anélkül, hogy mélyen önmagába — szokásaiba, intézményeibe, lelkébe — ne zárná a hajlandóságot az erőszakosságra. Akármennyit bizonygattuk, hogy az indiánok meg a négerek ala­ csonyabb rendű emberek, jól tudtuk: Isten teremtményei. S nem is korlátoztuk erőszakosságunkat a rézbőrűre meg a feketére. Végül is forradalom útján vívtuk ki szabadságunkat. A függetlenség elnyerése utáni első évszázad esztendei a szüntelen erőszakosságok évei voltak: háborúk, rabszolgaláza­ dások, harcok az indiánokkal, városi zendülések, gyilkosságok, párbajok, vereke­ dések. A képviselők fegyveresen mentek a Szenátus és a Kongresszus üléseire. Első emlékezetes beszédében, 1838 januárjában, a springfieldi Young Men's Lyceumban (Illinois állam) Abraham Lincoln a belső erőszakot az amerikai politikai in­ tézményeket fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte. Szólt „a törvények

* Szabó

Lőrinc

fordítása.

d ü h ö s , v a d s z e n v e d é l y e k k e l p ó t o l n á a b í r ó s á g o k m é l t ó s á g t e l j e s igazságszolgáltatását; a l e g u t á l a t o s a b b c s ő c s e l é k r ő l , a m e l y az igazság m é l t ó s z o l g á i n a k h e l y é b e l é p n e " . Szerinte az amerikai köztársaságot n e m idegen hódítás fenyegette: „ M e r r ő l várható a v e s z é l y ? A z t m o n d o m : ha a v e s z é l y v a l a h a e g y á l t a l á n e l é r b e n n ü n k e t , b e l ü l r ő l t ö r r á n k . K ü l o r s z á g b ó l n e m j ö h e t . H a pusztulás l e s z o s z t á l y r é s z ü n k , m i m a g u n k l e s z ü n k e l ő i d é z ő i és v é g r e h a j t ó i . S z a b a d e m b e r e k n e m z e t e k é n t ö r ö k k é é l ü n k , ha ö n g y i l k o s o k n e m leszünk." A fiatal L i n c o l n n e v é n n e v e z t e A m e r i k a rákfenéjét, a m e l y e t n e m restellt az a m e r i k a i l é l e k b e n l o k a l i z á l n i . V a l ó b a n : a z v o l t A m e r i k a n a g y bánata, h o g y l e g ­ r o s s z a b b j e l l e m z ő n k g y a k r a n a l e g j o b b a k visszája volt. E r k ö l c s i e l k ö t e l e z e t t s é g ü n k , h i t ü n k a g y a k o r l a t i a s s á g b a n : e z e k v o l t a k A m e r i k a n a g y s á g á n a k forrásai, d e e z e k s o d o r t a k h i b á i n k e l k ö v e t é s é b e is. M o r a l i s t á i n k e l n é z t é k a g y i l k o s s á g o t , h a o k á t j ó ­ n a k ítélték; í g y p é l d á u l E m e r s o n és T h o r e a u d i c s é r t é k az o s a w a t o m i e - i J o h n B r o w n t . S p r a g m a t i s t á i n k n e m sokat t ö r ő d t e k az e s z k ö z ö k k e l , h a az e r e d m é n y o l y a n v o l t , a m i l y e t k í v á n t a k . A m o r a l i z m u s és a p r a g m a t i z m u s n e m fékezte e l l e n á l l h a ­ tatlanul a r o m b o l ó ösztönt. J ó l m o n d t a M a r t i n L u t h e r K i n g : „ A m e r i k a szkizofréniás, ö n m a g á v a l s z e m b e n t r a g i k u s a n m e g o s z t o t t . " A z e r ő s z a k és a z u d v a r i a s s á g i m p u l z u s a i L i n c o l n után is h a r c b a n álltak e g y m á s s a l az a m e r i k a i l é l e k b e n . A p o l g á r h á b o r ú é r t e l m e t l e n v é r o n t á s a k i m e r í t e t t e a z e r ő s z a k n e m z e t i p o t e n c i á l j á t , s a n e m z e t érzelmileg, l e l k i l e g e l e r n y e d t . A p p o m a t o x után m a j d e g y é v s z á z a d i g a n n a k a b é k é s és b a r á t s á g o s n é p ­ n e k t ű n t ü n k , a m i l y e n n e k m é g m i n d i g k é p z e l n i s z e r e t n ő k m a g u n k a t . A m a társa­ d a l o m n y á j a s s á g á n a k k é t s é g t e l e n ü l e l é g s z ű k k ö r ű v o l t a b e f o l y á s a . M a r a d t é p p elég •őrült, s é r e l e m m e l , k e s e r ű s é g g e l s igy e r ő s z a k - p o t e n c i á l l a l b í r ó e g y é n . D e e z e k l e g ­ t ö b b j e k é p z e l g é s b e n élte ki b e t e g s é g é t ; a z o l y a n o k , m i n t Guiteau, k i v é t e l e s esetek v o l t a k . A stabilitás e z e n é v e i (a stabilitásé, a m e l y h e z o l y g ö r c s ö s e n r a g a s z k o d t u n k v o l n a az első v i l á g h á b o r ú után is) a l a k í t o t t á k ki az i d ő s e b b n e m z e d é k képzetét a „normális" Amerikáról. P e d i g m é g a z o k b a n a k e d é l y e s é v e k b e n s e m t u d t u k g y ö k e r e s t ü l kitépni a z erőszak hajlandóságát, amelyet a történelem bujtatott nemzeti tudatalattinkba. V a ­ lóban, v a l a m i k é p p e n mi mindig büszkék v o l t u n k erőszakosságunkra: férfiasságunk j e l é n e k tekintettük. „ L e g f ő k é p p n e r i a d j u n k v i s s z a a k ü l - v a g y b e l f ö l d ö n v í v a n d ó — e r k ö l c s i v a g y fizikai — h a r c t ó l , h a tudjuk, h o g y a h a r c j o g o s " — h a r s o g t a T h e o ­ d o r e R o o s e v e l t . A v é g z e t e s g y a n a k v á s m i n d i g a felszín alatt l a p p a n g o t t , s k i - k i r o b b a n t : i n d i á n o k e l l e n v í v o t t h á b o r ú k b a n és é b e r s é g i k a m p á n y o k b a n n y u g a t o n , linc s e l é s e k b e n délen, m u n k á s és faji z e n d ü l é s e k b e n . t o v á b b á g e n g s z t e r e k e g y m á s e l l e n i háborúskodásában a városokban.

P o n t o s m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a k o l l e k t í v e r ő s z a k o t az e g y é n i t ő l , a t ö m e g m ű v é t a g y i l k o s o k é t ó l : m e r t a m o t i v á c i ó és a k ö v e t k e z m é n y n a g y o n k ü l ö n b ö z ő lehet. P e r s z e g y i l k o l h a t a f e l i n d u l t t ö m e g is. D e n e m m i n d e n t ö m e g tör g y i l k o s s á g r a . A k o l l e k ­ tív e r ő s z a k ( p é l d á u l : az a n g o l o k k i v e t e t t e — t ö r v é n y t e l e n n e k tartott — a d ó k e l l e n B o s t o n b a n 1773-ban; h a t v a n e s z t e n d ő v e l k é s ő b b a v e s z é l y e s n e k m o n d o t t p á p i s t a b e ­ folyás e l l e n ; az igazságtalan sorozási t ö r v é n y e l l e n N e w Y o r k b a n 1863-ban; a m u n ­ kásokkal s z e m b e n m e g n y i l v á n u l t tisztességtelen e l b á n á s miatt 1937-ben C h i c a g ó ­ b a n ) inkább a körülmények, mintsem személyek ellen irányul. A l e g t ö b b — de n e m m i n d e n — e s e t b e n a c é l a f e n n á l l ó v i s z o n y o k e l l e n i tiltakozás, n e m p e d i g e z e k v é d e l m e z é s e v o l t . S a történész k ö t e l e s belátni, h o g y a k o l l e k t í v erőszak, b e l e é r t v e a n é g e r g e t t ó k b a n n e m r é g lezajlott l á z a d á s o k a t is, i g e n g y a k r a n h o z z á j á r u l t a h a -

talmon lévők gyorsabb cselekvésének kiváltásához a jogos sérelmek orvoslásában. A t ö r v é n y t e l e n c s o p o r t - c s e l e k v é s e k j ó b a n - r o s s z b a n részei v o l t a k a z a m e r i k a i d e ­ m o k r á c i a f o l y a m a t á n a k . A k á r h o g y is vesszük, az e r ő s z a k igenis e l r e n d e z b i z o n y o s p r o b l é m á k a t , m é g p e d i g j ó l . Erőszak biztosította A m e r i k a függetlenségét, s z a b a d í ­ totta fel a r a b s z o l g á k a t , p a r a n c s o l t m e g á l l j ! - t H i t l e r n e k . Á m ez rendszerint a társadalmi erőszakra vonatkozik. K e v é s b é valószínű, hogy az e r ő s z a k h o z f o l y a m o d ó e g y é n t is a k ö r ü l m é n y e k m e g v á l t o z t a t á s a é r d e k e l j e , ő h a j l a m o s a b b s z e m é l y e k e t büntetni. A d o t t esetben a cél a status q u o m e g v é d é s e a z o k n a k az e m b e r e k n e k az elpusztításával, a k i k a t á r s a d a l m i változást j e l k é p e z i k v a g y f e n y e g e t i k (ezt a taktikát az a n a r c h i s t á k a visszájáról k e z d t é k a l k a l m a z n i ) . A lélektani színezetet és telítettséget illetően k ü l ö n b s é g v a n a spontán t ö m e g ő r ü -

1844. A Native

Americans

elnevezésű katolikus-ellenes karhatalomra tör

csoport

a

philadelphiai

let és az e g y é n e k e l ő r e m e g f o n t o l t g y i l k o s s á g a i között. A z első ingatag, d e a m á ­ s o d i k g y i l k o s t á r s a d a l m a t j e l ö l . A m e r i k a a v i l á g elé tárta az e r ő s z a k m i n d k é t for­ máját. Most a huszadik század harmadik harmadában hazánkban megújult vadság­ gal d ü h ö n g az e r ő s z a k . Mi kelthette új életre régi h a j l a n d ó s á g u n k a t ? A z a m e r i k a i j ó l n e v e l t s é g m i é r t n e m hat t ö b b é c s i l l a p í t ó l a g ? M i az, a m i ő r ü l t e k e t arra k é s z t e t , h o g y v a l ó r a v á l t s á k g y i l k o s fantáziáikat? E n n e k az é v t i z e d n e k a l e v e g ő j é b e n mi az, a m i hirtelen felbátoritja — sőt, e g y e s e k s z e m é b e n t ö r v é n y e s í t i — a g y ű l ö l e t gesztusát, az e r ő s z a k e s z k ö z é t ? M i é r t e m e l k e d e t t — a F e d e r a l B u r e a u o f I n v e s t i ­ gation adatai szerint — a f e g y v e r e s e n e l k ö v e t e t t t á m a d á s o k a r á n y a n é g y é v l e f o r ­ gása alatt — 1064-től 1967-ig — 77 s z á z a l é k k a l ? A határvidékek

örökségéről szoktunk szólni. Kétségtelen, a határvidék

örökbe

hagyott j ó néhány romantikus rögeszmét a hatlövetűekről, meg a csípőből lövőkről. D e m i é r t t ö r hirtelen ú j r a é r v é n y e s ü l é s r e ez a h a g y o m á n y a h a t v a n a s é v e k b e n ? A z ipari t á r s a d a l o m feszültségeit s z o k t u k e m l e g e t n i . K é t s é g t e l e n ü l igaz, h o g y a t á r s a d a l m i v á l t o z á s e g y r e g y o r s u l ó ü t e m e t a r t a l m a t l a n n á teszi és szétzülleszti a t á r s a d a l m i stabilitást s z o l g á l ó i n t é z m é n y e k e t . D e e z n e m e l e g e n d ő m a g y a r á z a t arra, h o g y az a m e r i k a i a k m i é r t g y i l k o l n a k m e g t ö b b a m e r i k a i t , m i n t a m e n n y i a n g o l t a n g o l o k , j a p á n t j a p á n o k m e g ö l n e k . A n g l i a , J a p á n , és N y u g a t - N é m e t o r s z á g az E g y e sült Á l l a m o k után a v i l á g l e g i p a r o s o d o t t a b b á l l a m a i . L a k o s s á g u k e g y ü t t e s e n 214 m i l l i ó fő. E b b ő l a 214 m i l l i ó b ó l é v e n t e 135-en k ö v e t n e k el f e g y v e r e s g y i l k o s s á g o t . Az. E g y e s ü l t Á l l a m o k 200 m i l l i ó l a k o s á b ó l é v e n t e 6 500-an g y i l k o l n a k f e g y v e r r e l , vagyis n e g y v e n n y o l c s z o r annyian. A faji k o n f l i k t u s szülte f é l e l m e k e t és a n t a g o n i z m u s o k a t s z o k t u k e m l e g e t n i . M i n d e z kétségtelenül hozzájárult a z erőszak jelenlegi növekedéséhez. Luther K i n g es K e n n e d y s z e n á t o r m e g g y i l k o l á s a k ö z v e t l e n ü l ö s s z e f ü g g az etnikai g y ű l ö l k ö d é s s e l . F e h é r e k és f e k e t é k e g y a r á n t f e g y v e r e k e t h a l m o z n a k fel, m i k ö z b e n m i n d k é t rész az ö n v é d e l e m szükségességét hangoztatja. E z a m a g y a r á z a t s e m v i l á g o s í t fel a z o n ­ b a n arról, h o g y m i é r t v á l t o z t a t j u k m a A m e r i k á b a n p o l i t i k a i k é r d é s e i n k e t katonai kérdésekké, a jóvátétel problémáit az erőszak problémáivá. A z Új B a l o l d a l azt hangoztatja, h o g y azért v a g y u n k az e r ő s z a k t á r s a d a l m a , mert tőkés társadalom vagyunk, h o g y m a g a a kapitalizmus n e m más, mint intéz­ m é n y e s ü l t e r ő s z a k , h o g y a t ő k é s r e n d s z e r b e n az é l e t e l k e r ü l h e t e t l e n ü l eltorzítja az e m b e r e k e t e g y m á s h o z fűző v i s z o n y o k a t . Ez a nézet m e g g y ő z ő b b v o l n a , ha az e m ber e m b e r ellen irányuló erőszakossága évszázadunkban n e m éppen n e m tőkésálla­ m o k b a n (a n á c i N é m e t o r s z á g b a n . . . , a p r e k a p i t a l i s t a I n d o n é z i á b a n ) h á g o t t v o l n a a l e g m a g a s a b b r a . A z igazság az, h o g y a t á r s a d a l o m m i n d e n f o r m á j a b i z o n y o s é r ­ t e l e m b e n i n t é z m é n y e s ü l t e r ő s z a k ; az e m b e r a t á r s a d a l o m b a n m i n d e n k o r f e l a d n i k é n y s z e r ü l e g y b i z o n y o s m e n n y i s é g ű „ s z a b a d s á g o t " , s e l f o g a d b i z o n y o s autoritást. N e m k ö n n y ű ettől a p r o b l é m á t ó l s z a b a d u l n i . N e m c s u p á n arról v a n szó, h o g y h a t á r t e r ü l e t - t á r s a d a l o m v o l t u n k , h o g y ipari t á r s a d a l o m lettünk, h o g y rasszista v a g y t ő k é s t á r s a d a l o m v a g y u n k ; m i n d e n n é l v a l a m i s o k k a l s a j á t o s a b b is szerepet játszik a d o l o g b a n . S n e m f o g h a t u n k rá m i n d e n t a f e g y v e r e k k e r e s k e d e l m i f o r g a l m a z á s á t s z a b á l y o z ó t ö r v é n y e k r e , i l l e t v e a z o k h i á n y á r a , b á r ez m á r k ö z e l e b b v i s z a k é r d é s ­ hez. K é t s é g t e l e n ü l igaz, h o g y m e g f e l e l ő s z ö v e t s é g i fegyvertartási t ö r v é n y e k r e van s z ü k s é g ü n k . A statisztikák t a n ú s á g a szerint a f e g y v e r e k e l l e n ő r z é s é n e k v a n n é m i hatása. A z E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n a g y i l k o s s á g o k h a t v a n százalékát t ű z f e g y v e r e k k e l k ö v e t i k e l ; s a m e g f e l e l ő t ö r v é n y e k k e l b í r ó á l l a m o k b a n ( N e w Jersey, N e w Y o r k , Massachusetts, R h o d e Island) a f e g y v e r e s g y i l k o s s á g o k a r á n y a j ó v a l a l a c s o n y a b b , m i n t a z o k b a n ( T e x a s , Mississippi, Louisiana, N e v a d a ) , a h o l e z e k a t ö r v é n y e k hiá­ nyoznak, v a g y pedig n e m kielégítők. Noha a szövetségi fegyvertartási t ö r v é n y e k megnehezítenék a potenciális gyil­ k o s o k s z á m á r a a f e g y v e r e k beszerzését, e z c s a k tüneti k e z e l é s l e n n e , n e m segítene a bajok okainak a kiküszöbölésében. M é l y e b b r e kell hatolnunk annak a magya­ r á z a t á b a n , h o g y az u t ó b b i é v e k b e n m i é r t é l e d t fel t ö r t é n e l m i h a j l a n d ó s á g u n k az erőszakra. A z e r ő s z a k k a l s z e m b e n tanúsított hihetetlen t ü r e l m ü n k o k a a m a i A m e r i k á ­ b a n a b b a n a t é n y b e n rejlik, h o g y h a z á n k — t ö b b é - k e v é s b é f o l y a m a t o s a n — e g y n e m z e d é k óta h á b o r ú t v i s e l . A hosszan e l h ú z ó d ó h á b o r ú d e v a l v á l j a az e m b e r i é l e ­ tet, és h o z z á s z o k t a t j a az e m b e r e k e t a g y i l k o l á s h o z . S az a h á b o r ú , a m e l y b e n j e l e n ­ leg e l k ö t e l e z t ü k m a g u n k a t , s o k k a l b r u t a l i z á l ó b b hatású, m i n t a m á s o d i k v i l á g ­ h á b o r ú v a g y a k o r e a i h á b o r ú v o l t . S o k k a l b r u t a l i z á l ó b b , m é g p e d i g azért, m e r t o l y

k e g y e t l e n a r á n y t a l a n s á g m u t a t k o z i k v i e t n a m i pusztításaink m é r t é k e és reális n e m ­ zeti é r d e k e i n k között. M á s h á b o r ú k b a n szükség szerint g y i l k o l t u n k . E b b e n a h á b o ­ r ú b a n s z ü k s é g e n felül g y i l k o l u n k , s m e r t í g y c s e l e k s z ü n k , k o r r u m p á l j u k nemzeti életünket. H a az e r ő s z a k t ö r v é n y e s e g y o l y a n ü g y é r d e k é b e n , a m e l y b e n a n é p n e m lát e r k ö l c s i igazolást, ez a r r a ösztönzi a z e g y é n t , h o g y m a g a is e r ő s z a k h o z f o l y a ­ m o d j o n o l y a s m i é r d e k é b e n , a m i t m á n i á k u s a n , ö n k é n y e s e n e r k ö l c s ö s n e k hihet. A z e g y e s ü l t á l l a m o k b e l i e r ő s z a k - l é g k ö r m á s i k o k a n y i l v á n az a l e n d ü l e t , a m e l l y e l a mass m e d i a s k i v á l t k é p p e n a t e l e v í z i ó m e g a f i l m az e r ő s z a k o t n é p s z e ­ rűsiti. Erről v i l á g o s a n kell szólni. Nem a mass m e d i a t e r e m t i a z e r ő s z a k o t . D e felerősíti a z a g r e s s z í v és d e s t r u k t í v i m p u l z u s o k a t ; á m a m a s s m e d i a é p p e n ú g y t a ­ níthatja az e r k ö l c s ö s s é g e t , m i n t a z e r ő s z a k k ü l ö n f é l e m ó d s z e r e i t .

A z e l m ú l t e s z t e n d ő k b e n a f i l m és a t e l e v í z i ó k i d o l g o z t a az e r ő s z a k o s s á g p o r ­ nográfiáját; s o k k a l d e m o r a l i z á l ó b b e z , m i n t a n e m i s é g p o r n o g r á f i á j a , a m e l y m é g m i n d i g a p o l g á r i e r é n y c s ő s z ö k é r d e k l ő d é s é n e k e l ő t e r é b e n áll. V a l a m e n n y i k ö z ü l a t e l e v í z i ó a l e g n a g y o b b hatású. A z e l e k t r o n i k u s k o r s z a k

1886. Chicagói

zendülés

g y e r m e k e hipnotizáltan ül a k é p e r n y ő r ő l szüntelenül — m o s t m á r „ é l e t h ű " s z í n e k ­ b e n — s u g á r z ó g y i l k o s s á g o k , v e r e k e d é s e k , l ö v ö l d ö z é s e k , késelések, m e g c s o n k í t á s o k p a r á d é j a előtt. Egy i d e i g azzal a z e l m é l e t t e l nyugtatta m a g á t a t e l e v í z i ó s ipar, h o g y a g y e r ­ m e k e k a g y e r m e k e k n e k sugárzott m ű s o r t k ö v e t i k , s h a m é g i s v é l e t l e n ü l m e g t e ­ k i n t e n é k a f e l n ő t t e k n e k s z ó l ó p r o g r a m o t , az e r ő s z a k a m o l y a n b i z t o n s á g i s z e l e p lesz, ami l e h e t ő v é teszi f e l g y ü l e m l e t t agresszivitásuk á r t a l m a t l a n l e v e z e t é s é t : m i -

n é l t ö b b az e r ő s z a k a k é p e r n y ő n , a n n á l k e v e s e b b a z é l e t b e n . I l l e t v e : azt h i t t e k , h o g y í g y v a n , d e , sajnos, t é v e d t e k . M i k é n t W i l b u r S c h r a m m , a stanfordi Institute o f C o m m u n i c a t i o n R e s e a r c h i g a z g a t ó j a kimutatta, a g y e r m e k e k , m é g a z e l e m i is­ k o l a első é v e i b e n is, t ö b b f e l n ő t t e k n e k , m i n t g y e r m e k e k n e k szánt p r o g r a m o t látnak; „ m i n d e n e k e l ő t t a f e l n ő t t - p r o g r a m e r ő s z a k b a n b ő v e l k e d ő típusát szeretik, a w e s t e r neket, a k a l a n d f i l m e k e t , a b ű n ü g y i d r á m á k a t " . K í s é r l e t i l e g igazolták, h o g y a z i l y e n j e l l e g ű p r o g r a m o k t á v o l r ó l s e m az a g r e s s z i ó b i z t o n s á g i szelepei, h a n e m é p p e n s é g g e l az a g r e s s z í v e b b h a j l a m ú g y e r m e k e k e t v o n z z á k , s agresszivitásuk k i n y i l v á n í t á s a e s z ­ k ö z e i n e k k e r e s é s é r e indítja őket. B i z o n y í t é k v a n arra, h o g y az i l y e n m ű s o r o k h a -

1941. Akik

az eröszakot

férfiasságuk

bizonyságának

tekintik

s o n l ó k é p p e n h a t n a k a felnőttekre is. A t e l e - e r ő s z a k ( t e l e v i o l e n c e ) n e m c s a k az ér­ zelmi m a g a t a r t á s f o r m á t határozza m e g . C s ö k k e n t h e t i az e m b e r e k v a l ó s á g é r z é k é t is. A képernyőn meggyilkolt áldozatok rendszerint feltámadnak, miután v é g e a film­ n e k : í g y aztán a h a l á l j e l e n t ő s é g e általában e l s e k é l y e s e d i k . T a v a l y j ú n i u s b a n e g y g y e r m e k m e g k é r d e z e t t e g y felnőttet, h o v a i n d u l az a u t ó j á v a l . — W a s h i n g t o n b a — válaszolta a kérdezett. — M i é r t ? — folytatta a k é r d e z ő s k ö d é s t a g y e r m e k . — H o g y részt v e g y e k K e n n e d y szenátor t e m e t é s é n . — Ó, igen, persze, s z ó v a l megint meg­ ö l t é k . . . — mondta a gyermek. A z ilyen filmek megszabhatják a módját annak, a h o g y a n az e m b e r e k a létezés talányait m e g f e j t e n i p r ó b á l j á k . A k é p e r n y ő n a n a ­ g y o n s z ű k s z a v ú hős ú g y o l d j a m e g p r o b l é m á i t , h o g y lelő valakit. A r e v o l v e r - e t h o s z a z o n b a n talán m é g s e m az e m b e r i v a g y t á r s a d a l m i b o n y o d a l m a k l e g j o b b m e g o l d á s i m ó d j a . N e h e z e n e g y e z t e t h e t ő össze a h u m á n u s , s z a b a d akaratra építő d e m o k r á c i a bármely válfajával.

A z elektronikus erőszak p r o b l é m á j á n a k megoldására nehéz receptet adni; de m é g e l e m e z n i s e m k ö n n y ű . Fatális t é v e d é s v o l n a k o r l á t o z n i a m ű v é s z i á b r á z o l á s szabadságát, az e m b e r i lét l e g s z é l s ő s é g e s e b b é s l e g k e s e r ű b b a s p e k t u s a i é t is. J ó z a n e m b e r n e m k í v á n h a t j a az E l l e n ő r z é s h a t a l m á n a k felélesztését v a g y v a l a m i f é l e I l l e m r e n d ő r s é g létesítését. A b b ó l s e m s z á r m a z i k s o k haszon, h a az e l e k t r o n i k u s k é p e r ­ n y ő t tesszük m e g b ű n b a k n a k a h a j l a m o k é r t , a m e l y e k e t c s u p á n t ü k r ö z , s n e m kialakít, a h a j l a m o k é r t , a m e l y e k t ö r t é n e l m ü n k b ő l és b e n s ő n k b ő l f a k a d n a k . A társadalomnak azonban mégiscsak vannak bizonyos önvédelmi jogai. Vajon elképzelhetetlen lenne, h o g y m a g a a televíziós ipar kidolgozza önkorlátozásának m ó d o z a t a i t ? A z t á n m e g n e f e l e d j ü k : n e m a t e l e v í z i ó s társaságok b i r t o k á b a n v a n az i o n o s z f é r a , h a n e m a n e m z e t b i r t o k á b a n . S h a a t e l e v í z i ó s i p a r k é p t e l e n ö n m a g á t k o r d á b a n tartani, a h í r k ö z l é s t s z a b á l y o z ó t ö r v é n y e k s z o l g á l t a t n a k e r r e — e d d i g m é g i g é n y b e n e m vett — d e m o k r a t i k u s e s z k ö z ö k e t . Ami a z e r ő s z a k o t illeti, terhes ö r ö k s é g e t ö r ö k ö l t ü n k . S az e l m ú l t é v e k b e n a h á b o r ú és a t e l e v í z i ó új életet öntött n e m z e t i l e l k ü l e t ü n k l e g s ö t é t e b b h a j l a n d ó s á ­ gaiba. H o g y a n g y ű r h e t n ő k l e l e l k ü n k b e n ezt a b o r z a l m a t , m é g m i e l ő t t v é g s ő r o m ­ lásba döntene? Ez n e m a kollektív bűnösség, h a n e m a kollektív felelősség kérdése. Bizonyos, h o g y n e m k é t s z á z m i l l i ó a m e r i k a i terítette le J o h n K e n n e d y t , M a r t i n L u t h e r K i n g e t v a g y Robert Kennedyt. De kétszázmillió amerikai nyilvánvalóan felelős annak a t á r s a d a l o m n a k a j e l l e g é é r t , a m e l y ő r ü l t e k r e hathat, s f ö r t e l m e s c s e l e k v é s e k r e ö s z ­ tönzi őket. V o l t a k L e e H a r v e y O s w a l d o k , J a m e s Earl R a y o k , S i r h a n B i s h a r a Sirh a n o k a h a r m i n c a s é v e k A m e r i k á j á b a n is: elkeseredett, elesett, e l i d e g e n e d e t t , b o s z s z ú r a v á g y ó , a t á r s a d a l o m perifériájára szorult e l e m e k az o l y a n g y ö k é r t e l e n , b i ­ z o n y t a l a n j e l l e g ű v á r o s o k b a n , m i n t Dallas, M e m p h i s és L o s A n g e l e s . D e a h a r m i n ­ c a s é v e k b e n t á r s a d a l m u n k e z e k e t az e m b e r e k e t n e m ö s z t ö n ö z t e arra, h o g y e g y é n i c s ő d j ü k e t o l y a n e m b e r e k m e g g y i l k o l á s á v a l k o m p e n z á l j á k , a k i k e t szeretett a n é p . K é t s é g b e e s é s é b e n s o k fiatal arra a k ö v e t k e z t e t é s r e jutott, h o g y az é r t e l e m r e é r t e l m e t l e n s é g , a z e r ő s z a k r a m é g t ö b b e r ő s z a k a v á l a s z ; az i l y e n e k sürgetik a f e j e s ­ ugrást a s z a k a d é k b a . A z é r t e l m e s e b b j e ezzel n e m ért e g y e t . D e azt s e m a k a r j á k , hogy A m e r i k a féltéglával verje a mellét, s nyugodtan golfozzék t o v á b b . Azt akar­ j á k , h o g y A m e r i k a v á l l a l j a felelősségét. I g a z m o n d á s t k í v á n n a k t ő l ü n k . H o g y s z e m ­ besítsük m ú l t u n k s z é g y e n f o l t j a i t j e l e n ü n k s z é g y e n f o l t j a i v a l . A z t akarják, h o g y ért­ sük m e g ; a z élet n e m h o m o g é n , n e m j ö v e n d ö l h e t ő , h a n e m v é g t e l e n ü l s o k k o c k á z a t o t rejtegető, s a z e r ő s z a k n e m e l h a j l á s , h a n e m á l l a n d ó l e h e t ő s é g . É p p e n ezért s o h a n e m s z ű n h e t ü n k ő r k ö d n i avégett, h o g y az esztelenség n e üssön át a j ó l n e v e l t s é g v é k o n y b u r k á n . A fiatalok azt. szeretnék, h o g y v e z e t ő i n k k e v e s e b b e t s z ó n o k o l j a n a k t ö r v é n y r ő l és r e n d r ő l , de t ö b b e t t e g y e n e k a z igazságért. T a l á n az a m e r i k a i t á r s a d a l o m b a n az i d ő s e b b e k m o s t m e g t a n u l h a t j á k , hogy a k é p m u t a t á s n e m m e g g y ő z ő v á l a s z a k é t k e d é s r e , és s o h a ki n e m g y ó g y u l h a t u n k , ha l e t a g a d j u k a b a j létezését. H a ezt m e g t a n u l j á k , h a s z e m b e n é z n e k n e m z e t i h a ­ g y o m á n y u n k szkizmájával, mindannyiunknak t ö b b esélye lesz a r o m b o l á s impulzu­ s á n a k m e g f é k e z é s é r e , L i n c o l n v í z i ó j á n a k v a l ó r a v á l t á s á r a : a derűs, tisztességtudó, a szeretet k ö t e l é k e i v e l ós az e m l é k e z é s szent s z á l a i v a l átszőtt t á r s a d a l o m á l m á r a gondolok. Arra a társadalomra, amely végül mégiscsak legszentebb eszményeink­ n e k szenteli m a g á t . Arthur

Schlesinger

jr.

A Commonwealth múltja és jelene M i n d e n t e v é k e n y s é g n e k v a n n a k szakkifejezései, a v i l á g p o l i t i k a i i r o d a l o m n a k is. E z e k t ú l n y o m ó t ö b b s é g é t f o r d í t á s b a n használjuk. V a n n a k a z o n b a n o l y a n k i f e j e ­ zések is — p é l d á u l az apartheid —, m e l y e k e t a l e g t ö b b n y e l v eredeti f o r m á j á b a n vett át. A fordítás u g y a n i s torzítana é r t e l m ü k ö n . A z i l y e n k i f e j e z é s e k k ö z é tarto­ z i k a commonwealth a n g o l szó is. M a g a a szó k ö z j a v a t , a haza ü d v é t v a g y k ö z ö s ­ s é g e t is j e l e n t . T ö r t é n e l m i s z ö v e g b e n a szót á l l a m n a k v a g y k ö z t á r s a s á g n a k is lehet fordítani. C o m m o n w e a l t h - n e k titulálták p é l d á u l azt a köztársasági államformát, a m e l y az O l i v e r C r o m w e l l vezette p o l g á r i f o r r a d a l o m után jött létre A n g l i á b a n ( e g y é b k é n t e k k o r használták e l ő s z ö r t u l a j d o n n é v k é n t a szót). M a n a p s á g i n k á b b t u l a j d o n n é v k é n t használjuk, de n e m az a n g o l k ö z t á r s a s á g o t j e l ö l j ü k v e l e , h a n e m a h a j d a n i Brit B i r o d a l o m o r s z á g a i b ó l á l l ó N e m z e t k ö z ö s s é g e t . M i tehát a C o m m o n w e a l t h ? L e x i k á l i s m e g h a t á r o z á s szerint: d a l o m feloszlásának, N a g y - B r i t a n n i a v e t k e z t é b e n a l a k u l t ki.

államközösség, amely a brit gyarmati b i r o ­ g y a r m a t i területei f ü g g e t l e n n é v á l á s á n a k k ö ­ *

N o h a Írország m e g h ó d í t á s a m á r 1169 és 1171 k ö z ö t t m e g k e z d ő d ö t t (1856. m á ­ j u s 23-án keltezett l e v e l é b e n E n g e l s azt írta M a r x n a k , h o g y Írország az első a n ­ gol g y a r m a t n a k tekinthető), a z a n g o l t ő k é s e k igazi g y a r m a t s z e r z é s i t ö r e k v é s e i I. Er­ zsébet u r a l m a (1558—1603) alatt b o n t a k o z n a k ki teljes e g é s z ü k b e n . E b b e n a z i d ő ­ ben h o z z á k létre É s z a k - A m e r i k a keleti p a r t v i d é k é n az első a n g o l g y a r m a t i telepeket. U g y a n c s a k e b b e n az i d ő b e n a l a k u l n a k m e g az első s z a b a d a l m a z o t t monopol­ k e r e s k e d e l m i társaságok, m e l y e k a g y a r m a t i k e r e s k e d e l e m j o b b m e g s z e r v e z é s é t tűz­ ték ki c é l u l . Ezek k ö z ü l a l e g j e l e n t ő s e b b é s l e g i s m e r t e b b a Brit Kelet-indiai Társaság v o l t . M i u t á n a b r i t e k m e g t ö r t é k e l ő b b a s p a n y o l o k , m a j d a h o l l a n d o k ten­ geri és k e r e s k e d e l m i h e g e m ó n i á j á t , A n g l i a a „ t e n g e r e k ura" lett. A g y a r m a t o k k a l folytatott e g y e n l ő t l e n k e r e s k e d e l e m , a m e l y t u l a j d o n k é p p e n e területek k i r a b l á s á t jelentette, n a g y s z e r e p e t töltött b e az eredeti t ő k e f e l h a l m o z á s f o l y a m a t á b a n és A n g l i a kapitalista f e j l ő d é s é b e n . A l o n d o n i g y a r m a t o s í t ó k n a g y tapasztalatokat szereztek a k o l o n i a l i s t a e l n y o m á s terén. N é h a „ e n g e d m é n y e k e t " tet­ tek, ha a z o n b a n é r d e k e i k m e g k í v á n t á k , h a b o z á s n é l k ü l h a s z n á l t á k f e g y v e r e s e r ő i ­ ket a g y a r m a t i n é p e k ellen. S t e r m é s z e t e s e n az „ e n g e d m é n y e k " is a g y a r m a t b i r o ­ d a l o m f e l b o m l á s á n a k m e g a k a d á l y o z á s á t szolgálták. A z a n g o l v e z e t ő k l e v o n t á k a k ö v e t k e z t e t é s e k e t az é s z a k - a m e r i k a i b r i t g y a r ­ m a t o k függetlenségi h a r c á n a k t ö r t é n e t é b ő l . M i n d e n k é p p e n el a k a r t á k kerülni e n ­ nek m e g i s m é t l ő d é s é t . H o g y m e g a k a d á l y o z z a az a n g o l t e l e p e s e k lakta f e j l e t t e b b g y a r m a t o k elszakadását a B r i t B i r o d a l o m t ó l , L o n d o n ö n k o r m á n y z a t t a l j á r ó d o m í niumi státust adott n e k i k . I l y e n státust k a p o t t 1867-ben K a n a d a ( t u l a j d o n k é p p e n az első brit d o m í n i u m N e w F o u n d l a n d v o l t , d e e z a terület k é s ő b b b e o l v a d t K a ­ nadába), 1901-ben Ausztrália, 1909-ben p e d i g a Dél-afrikai U n i ó (mai n e v é n D é l ­ afrikai K ö z t á r s a s á g ) . K ö z b e n — l o n d o n i k e z d e m é n y e z é s r e — o l y a n i n t é z m é n y e k a l a k u l t a k ki, m e ­ l y e k n e k azt a b e n y o m á s t kellett v o l n a k e l t e n i ö k , h o g y az A n g l i á t ó l függő területek a j o g e g y e n l ő s é g a l a p j á n v e s z n e k részt a k ö z ö s é r d e k ű ü g y e k m e g v i t a t á s á b a n é s

m e g o l d á s á b a n . Ezzel a céllal h í v t á k össze 1887-ben a b r i t f ő v á r o s b a n az első g y a r ­ mati értekezletet. A z ö s s z e j ö v e t e l a z o n b a n , a m e l y e n az a n g o l g y a r m a t ü g y i m i n i s z t e r e l n ö k ö s k ö d ö t t , m á s o d - , sőt h a r m a d r a n g ú k é r d é s e k k e l f o g l a l k o z o t t : e g é s z s é g - és o k ­ tatásügyi, v a l a m i n t v á m ü g y i p r o b l é m á k k a l . 1907-től a g y a r m a t ü g y i k o n f e r e n c i á k a t b i r o d a l m i é r t e k e z l e t e k n e k k e z d t é k n e ­ v e z n i . V á l t o z á s állt b e o l y a n s z e m p o n t b ó l is, h o g y e z e k e t a z ö s s z e j ö v e t e l e k e t m á r n e m az a n g o l g y a r m a t ü g y i m i n i s z t e r v e z e t t e , h a n e m a b r i t m i n i s z t e r e l n ö k , akit a d o m í n i u m o k k o r m á n y f ő i p r i m u s inter p a r e s k é n t kezeltek. M e g e g y e z t e k a b b a n is, h o g y ezeket a t a n á c s k o z á s o k a t n é g y é v e n k é n t tartják. Ez v o l t embriója.

a

jelenlegi

Commonwealth-tagállamok

kormányfői

értekezleteinek

N a g y - B r i t a n n i a és d c m í n i u m a i n a k e g y e n l ő s é g e , a m e l y r ő l o l y a n előszeretettel b e s z é l t e k az a n g o l k o r m á n y k é p v i s e l ő i a b i r o d a l m i értekezleteken, a v a l ó s á g b a n c s a k p a p í r o n létezett. A d o m í n i u m o k k ü l - és h a d ü g y i p o l i t i k á j a a l o n d o n i k a b i n e t j o g k ö r é b e tartozott. 1911-ben történt m e g e l ő s z ö r , h o g y a d o m í n i u m o k k o r m á n y f ő i t tájékoztatták a b r i t d i p l o m á c i a b i z o n y o s a k c i ó i r ó l . W a r d , Ú j - Z é l a n d m i n i s z t e r e l n ö k e ettől b á t o r s á g o t k a p o t t é s m e g j e g y e z t e , h o g y a d o m í n i u m o k n a k is b e l e s z ó l á s t k e l ­ l e n e biztosítani a k ü l p o l i t i k a i r á n y í t á s á b a . C s a k h o g y ez n e m v o l t ö s s z e e g y e z t e t h e t ő a brit i m p e r i a l i z m u s g y a r m a t i é r d e k e i v e l . A s q u i t h a n g o l m i n i s z t e r e l n ö k v á l a s z a r e n d r e u t a s í t á s k é n t h a n g z o t t : „ A k ü l p o l i t i k a i f e l e l ő s s é g oszthatatlan." A m i a z o n b a n a k ö t e l e z e t t s é g e k e t illeti, az e l s ő b b s é g m i n d i g a d o m í n i u m o k é v o l t . A z első v i l á g ­ h á b o r ú t m e g e l ő z ő é v e k b e n p é l d á u l c s a k A u s z t r á l i á b a n , Ú j - Z é l a n d o n és a D é l - a f r i ­ kai U n i ó b a n v o l t k ö t e l e z ő a katonai szolgálat. M a g a az „ a n y a o r s z á g " e z e k r e a l a p o z t a v é d e l m i politikáját, N a g y - B r i t a n n i á b a n u g y a n i s a b b a n az i d ő b e n m é g n e m v e z e t ­ t é k b e a k ö t e l e z ő k a t o n a i szolgálatot. P e d i g 1914-ben L o n d o n az e g é s z Brit B i r o ­ d a l o m n e v é b e n ü z e n t h á b o r ú t N é m e t o r s z á g n a k és az O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i á ­ nak, anélkül, h o g y k i k é r t e v o l n a a d o m í n i u m o k k o r m á n y a i n a k v é l e m é n y é t . A z an­ g o l v e z e t ő k szerint az e s e m é n y e k o l y a n g y o r s a n p e r e g t e k , h o g y n e m m a r a d t idő előzetes tanácskozásra. P e r s z e a k a n a d a i , ausztráliai, új-zélandi, dél-afrikai flotta és h a d s e r e g a n g o l p a r a n c s n o k s á g alatt h a r c o l t . A z első v i l á g h á b o r ú é v e i b e n tartott b i r o d a l m i é r t e k e z l e t e k e n m á r f e l v e t ő d ­ tek N a g y - B r i t a n n i a és a d o m í n i u m o k k a p c s o l a t á n a k k é r d é s e i . H a t á r o z a t is s z ü l e ­ tett, a m e l y k i m o n d t a : a h á b o r ú utáni első k o n f e r e n c i a a d o m í n i u m o k a t „ a u t o n ó m n e m z e t e k k é n t " i s m e r i el „ e g y b i r o d a l m i C o m m o n w e a l t h k e r e t e i n b e l ü l " .

A z első v i l á g h á b o r ú után A n g l i á n a k s i k e r ü l t kiszélesítenie g y a r m a t b i r o d a l m á t . A versailles-i b é k e s z e r z ő d é s é r t e l m é b e n N a g y - B r i t a n n i a m e g k a p t a a n é m e t g y a r ­ m a t o k n a g y részét, és protektorátust, i l l e t v e m a n d á t u m o t szerzett a K ö z e l - K e l e t f o n t o s területei felett. A következő években azonban a brit imperializmus világuralmi helyzete érez­ h e t ő e n m e g r e n d ü l t . B á r óriási t ő k e k i v i t e l e é s g y a r m a t b i r o d a l m a n a g y e r ő t é s g a z ­ d a g s á g o t biztosított s z á m á r a , a z Egyesült Á l l a m o k e l ő n y o m u l á s a k ö v e t k e z t é b e n e l ­ vesztette h e g e m ó n i á j á t . U g y a n a k k o r a N a g y O k t ó b e r i S z o c i a l i s t a F o r r a d a l o m ha­ tására v i l á g s z e r t e e r ő t e l j e s e n f e l l e n d ü l t a n e m z e t i felszabadulási harc. A h á b o r ú ­ b ó l az a n g o l d o m í n i u m o k ö n á l l ó á l l a m o k k é n t k e r ü l t e k ki. K é s ő b b a N é p s z ö v e t s é g ­ b e n a d o m í n i u m o k n e m e g y e s e t b e n A n g l i á t ó l eltérő á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d t e k . Így Ú j - Z é l a n d k é p v i s e l ő j e elítélte az a n g o l k o r m á n y t , m e r t n e m hozott hathatós i n t é z ­ k e d é s e k e t a fasiszta O l a s z o r s z á g ellen, i l l e t v e E t i ó p i a m e g v é d é s é r e . 1923-ban K a n a d a

gazdasági

egyezményt kötött

déli szomszédjával, s a

doku-

m e n t u m o n m á r n e m szerepelt a z a n g o l k o r m á n y k é p v i s e l ő j é n e k aláírása. E z z e l K a n a d a s e m m i b e v e t t e azt a szabályt, h o g y a d o m í n i u m o k n e m z e t k ö z i s z e r z ő d é ­ s e i n a z „ a n y a o r s z á g " k é p v i s e l ő j é n e k aláírása is s z e r e p e l j e n . Ezek után L o n d o n kénytelen volt elismerni a d o m í n i u m o k azon jogát, h o g y önállóan folytassanak d i p l o m á c i a i tárgyalásokat. 1924-ben Írország ö n á l l ó k ö v e t s é g e t állított fel W a s h i n g t o n b a n . I l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t 1925-ben, a l o c a r n ó i s z e r z ő d é s m e g s z ö v e g e z é s e k o r az a n g o l d e l e g á c i ó m á r k ü l ö n c i k k e l y t iktatott b e , a m e l y k i m o n d j a , h o g y N a g y B r i t a n n i a k ö t e l e z e t t s é g v á l l a l á s a i n e m v o n a t k o z n a k a d o m í n i u m o k r a és Indiára. S Írország, K a n a d a , a Dél-afrikai U n i ó , A u s z t r á l i a és Ú j - Z é l a n d a l k o t m á n y á b a f o g ­ lalta, h o g y csakis a p a r l a m e n t b e l e e g y e z é s é v e l l é p h e t h á b o r ú b a . A z 1926-ban tartott b i r o d a l m i k o n f e r e n c i á n B a l f o u r l o r d terjesztette e l ő a j e ­ lentést N a g y - B r i t a n n i a és a d o m í n i u m o k k a p c s o l a t a i r ó l . „ N a g y - B r i t a n n i a és a d o ­ m í n i u m o k a u t o n ó m k ö z ö s s é g e k a Brit B i r o d a l m o n b e l ü l , j o g i l a g e g y e n l ő e k , b e l v a g y k ü l ü g y e i k terén s e m m i b e n s i n c s e n e k a l á r e n d e l v e e g y m á s n a k , n o h a egyesíti ő k e t a t r ó n h o z v a l ó k ö z ö s hűség, és s z a b a d o n t á r s u l t a k e g y m á s s a l a Brit C o m m o n ­ w e a l t h tagjaiként" — m o n d j a a j e l e n t é s . A t a g á l l a m o k tehát e g y m á s n a k n e m a l á ­ r e n d e l t e k , d e a Brit B i r o d a l m o n b e l ü l m a r a d n a k , m a g a a C o m m o n w e a l t h p e d i g brit, s v e z e t ő á l l a m a n y i l v á n : N a g y - B r i t a n n i a . A z o k n a k a k a p c s o l a t o k n a k a l é ­ n y e g e , a m e l y e k A n g l i á t d o m í n i u m a i h o z fűzték, a v a l ó s á g b a n k e v e s e t v á l t o z o t t . A n e m z e t k ö z i s z e r z ő d é s e k e n a szigetország n e v e B r i t B i r o d a l o m k é n t szerepelt. M á r ­ p e d i g a z i l y e n d o k u m e n t u m o k a t a l á í r ó á l l a m o k e z t ú g y é r t e l m e z t é k , h o g y a z illető s z e r z ő d é s k ö t e l e z e t t s é g e t r ó n e m c s a k A n g l i á r a , h a n e m a d o m í n i u m o k r a is. A d o m í n i u m o k k ö z v é l e m é n y é b e n k e l l e m e t l e n b e n y o m á s t keltett a z is, h o g y A n g l i á b a n n e m é r v é n y t e l e n í t e t t é k azt a r é g e b b i t ö r v é n y t , m e l y n e k é r t e l m é b e n a z angol parlament változtatásokat eszközölhet a domíniumok törvényhozásában, a helyi k o r m á n y v a g y p a r l a m e n t m e g k é r d e z é s e n é l k ü l . Igaz, a t ö r v é n y t m á r r é g n e m a l k a l m a z t á k . D e létezése — a k á r p a p í r o n is — sértette a d o m í n i u m o k a t . L o n d o n ú j r a m e g p r ó b á l t g y ó g y í r t találni a b a j o k r a . S ez n e m c s a k f o n t o s , h a ­ n e m e g y b e n s ü r g ő s f e l a d a t n a k is számított. A v i l á g v á l s á g r e n d k í v ü l s ú l y o s a n é r i n ­ tette a gazdasági f e j l ő d é s b e n m á r a m ú g y i s e l m a r a d t N a g y - B r i t a n n i á t . L o n d o n n a k szüksége v o l t a d o m í n i u m o k gazdasági támogatására. Hosszas v i t a után 1931. d e c e m b e r 11-én a b r i t p a r l a m e n t e l f o g a d t a a z ú g y ­ n e v e z e t t westminsteri statutumot, a m e l y t ö r v é n y e r ő r e e m e l i a z 1926. é v i b i r o d a l m i k o n f e r e n c i a határozatait. L o n d o n d e j u r e ezzel e l i s m e r t e a d o m í n i u m o k e g y e n j o ­ gúságát. E g y b e n e z a C o m m o n w e a l t h m e g a l a k u l á s á r a v o n a t k o z ó első t ö r v é n y . A Brit N e m z e t k ö z ö s s é g a l a p í t ó tagjai: N a g y - B r i t a n n i a , K a n a d a , A u s z t r á l i a , Ú j - Z é l a n d , a Dél-afrikai Unió, Í r o r s z á g és N e w F o u n d l a n d . A g a z d a s á g i v á l s á g é v e i b e n A n g l i a saját é r d e k e i n e k v é d e l m é r e i g y e k e z e t t f e l ­ használni a C o m m o n w e a l t h - e t . 1931-ben L o n d o n l é t r e h o z z a a sterling-övezetet, a m e l y b e b e l é p t e k a Brit N e m z e t k ö z ö s s é g országai ( K a n a d a r ö v i d i d ő n b e l ü l b ú c s ú t m o n d o t t n e k i ) , a z a n g o l p r o t e k t o r á t u s és g y á m s á g alatt á l l ó területek, t o v á b b á n é ­ h á n y m á s ország. A s t e r l i n g - ö v e z e t h e z tartozó o r s z á g o k k ü l k e r e s k e d e l m i f o r g a l m á t a n g o l font s t e r l i n g b e n s z á m o l j á k e l . V a l u t á j u k é r t é k é t u g y a n c s a k a font s t e r l i n g ­ hez m é r i k , s szükség esetén v e l e e g y i d e j ű l e g d e v a l v á l j á k is. U g y a n a k k o r a z ö v e ­ zeten b e l ü l a z a n g o l fontot s z a b a d o n lehet felhasználni és átutalni. E g y e s z t e n d ő v e l k é s ő b b , 1932 a u g u s z t u s á b a n , a z o t t a w a i e g y e z m é n y e k e r e d ­ m é n y e k é n t b e v e z e t i k a preferenciális vámrendszert A B r i t N e m z e t k ö z ö s s é g t a g ­ államai (Írország k i v é t e l é v e l ) és az A n g l i á t ó l függő h e l y z e t b e n l e v ő t e r ü l e t e k ú g y ­ n e v e z e t t p r e f e r e n c i á l i s v á m k e d v e z m é n y e k e t biztosítottak m a g u k n a k , o l y a n k e d v e z -

m é n y e k e t , a m e l y e k m á s o r s z á g o k n a k n e m a d h a t ó k m e g . A g y a k o r l a t b a n e z azt j e ­ lentette, h o g y az o t t a w a i e g y e z m é n y e k a l a p j á n a l o n d o n i C i t y k e d v e z m é n y e s p i a ­ c o t biztosított a Brit N e m z e t k ö z ö s s é g k e r e t é b e tartozó á l l a m o k területén az a n g o l k é s z á r u k i v i t e l n e k , é s u g y a n a k k o r v á m k e d v e z m é n y t nyújtott a t á r s o r s z á g o k b ó l é s a függő á l l a m o k b ó l N a g y - B r i t a n n i á b a i r á n y u l ó n y e r s a n y a g - és é l e l m i s z e r - s z á l l í t m á ­ n y o k n a k is. N a g y - B r i t a n n i a í g y p r ó b á l t v é d e k e z n i a z e r ő s k o n k u r r e n s e k — az a m e ­ rikai, a n é m e t é s a j a p á n á r u k — ellen.

A második világháború idején London nemcsak Washingtonnak, hanem egyes d o m í n i u m a i n a k is a d ó s a lett. N a g y - B r i t a n n i a és a d o m í n i u m o k e r ő e g y e n s ú l y a a C o m m o n w e a l t h - e n b e l ü l a z u t ó b b i a k j a v á r a t o l ó d o t t el. Á m a l e g n a g y o b b csapást a z jelentette a brit i m p e r i a l i z m u s számára, h o g y a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú t k ö v e t ő időszakban elkezdődött a hatalmas gyarmatbirodalom felbomlása. London kényte­ l e n v o l t s o r j á b a n függetlenséget a d n i g y a r m a t i b i r t o k a i n a k . A z a n g o l v e z e t ő k ö r ö k tehát a z e n g e d m é n y e k útjára k é n y s z e r ü l t e k . D e ez tá­ v o l r ó l s e m jelentette, h o g y l e m o n d t a k v o l t g y a r m a t b i r t o k a i k fölötti b e f o l y á s u k r ó l . E l l e n k e z ő l e g : m i n d e n t megtettek, h o g y a függetlenség kikiáltása után is gazdasági és — a m e n n y i b e n lehet — politikai b e f o l y á s u k alatt tartsák a h a j d a n i Brit B i r o d a ­ l o m országait. T e r v ü k e t m i n d e n e k e l ő t t a C o m m o n w e a l t h s e g í t s é g é v e l p r ó b á l t á k megvalósítani. A függetlenség útjára lépett v o l t brit g y a r m a t o k a C o m m o n w e a l t h t a g j a i v á v á l ­ tak ( B u r m a és S z u d á n k i v é t e l é v e l ) . E g y régi C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m , a z Ír K ö z ­ társaság 1949-ben k i v á l t a N e m z e t k ö z ö s s é g b ő l . H a s o n l ó d ö n t é s t h o z o t t n é h á n y é v m ú l v a a Dél-afrikai U n i ó k o r m á n y a is, m i u t á n az 1961-ben tartott C o m m o n w e a l t h értekezleten az afrikai t a g á l l a m o k élesen b í r á l t á k P r e t o r i á t apartheid-politikájáért. P e d i g az a n g o l k o r m á n y erőfeszítéseket tett arra, h o g y felületi, a l é n y e g e t n e m érintő r e f o r m o k k a l a t a g á l l a m o k n a g y t ö b b s é g e s z á m á r a e l f o g a d h a t ó b b j e l l e g e t k ö l ­ c s ö n ö z z ö n a C o m m o n w e a l t h - n e k . 1947 j ú l i u s á b a n a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú utáni e l s ő labourista k o r m á n y m e g h o z z a a d ö n t é s t : a N e m z e t k ö z ö s s é g n e v é b ő l e l h a g y j á k a brit szót. Ernest B e v i n a k k o r i k ü l ü g y m i n i s z t e r m e g j e g y e z t e az a n g o l a l s ó h á z b a n tartott b e s z é d é b e n , h o g y ezzel az intézkedéssel is h a n g s ú l y o z n i a k a r t á k : a C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m o k között n i n c s e n e k k i v á l t s á g o s a k , m i n d e g y i k teljesen e g y e n l ő . A b a l o l d a l i New Statesman and Nation c í m ű hetilap ( j e l e n l e g New Statesman címen j e l e n i k m e g ) a z o n b a n rámutatott, h o g y a C o m m o n w e a l t h n e v é n e k a m e g v á l t o z t a ­ tása s e m m i t s e m m ó d o s í t o t t a n n a k j e l l e g é n . London ugyanakkor feltűnően elnéző volt egyes tagállamok „kihágásaival" s z e m b e n . A N e m z e t k ö z ö s s é g m e g a l a p í t ó i m é g az 1926 -i b i r o d a l m i k o n f e r e n c i á n k i m o n d t á k , h o g y a C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m o k a t c s u p á n e g y v a l a m i — a brit k o r o ­ n á h o z v a l ó hűség — köti össze. Igen á m , c s a k h o g y t ö b b ország köztársasággá k i á l ­ totta ki magát, és saját á l l a m e l n ö k ö t választott. A z első C o m m o n w e a l t h - h e z t a r t o z ó köztársaság Írország v o l t . P é l d á j á t a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú után s z á m o s o r s z á g k ö ­ vette. L o n d o n b a n a z o n b a n e g y s z e r ű e n s z e m e t h u n y t a k a történtek fölött. Úgy tet­ tek, m i n t h a észre s e m v e n n é k , h o g y b i z o n y o s ellentét ütötte fel a fejét a C o m ­ m o n w e a l t h a l a p e l v e i és a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú után kialakult h e l y z e t között. Lassanként m e g h o n o s o d o t t e g y o l y a n g y a k o r l a t , a m e l y szerint a z o k b a n az o r ­ s z á g o k b a n , a m e l y e k az a n g o l k i r á l y n ő t i s m e r i k el á l l a m f ő k é n t , a királyi h a t a l m a t e g y f ő k o r m á n y z ó (akit a h e l y i k o r m á n y j a v a s l a t á r a n e v e z n e k ki) k é p v i s e l i . A t ö b b i o r s z á g b a n N a g y - B r i t a n n i a k é p v i s e l ő j é n e k „ f ő b i z t o s " a titulusa (lásd: M a n s e r g h ,

N i c h o l a s : Documents 1963).

and

Speeches

on Commonwealth

Affairs,

1952—1962.

London,

1947-ben az a n g o l d o m í n i u m ü g y i m i n i s z t é r i u m n e m z e t k ö z ö s s é g i m i n i s z t é r i u m m á alakult át. A k ü l k a p c s o l a t o k t e r é n a b b a n az i d ő b e n N a g y - B r i t a n n i á b a n h á r o m i n ­ tézmény működött: a gyarmatügyi minisztérium (Colonial Office), a nemzetközös­ s é g ü g y i m i n i s z t é r i u m ( C o m m o n w e a l t h Office) és a k ü l ü g y m i n i s z t é r i u m (Foreign O f f i c e ) . Ez e g y r é s z t szerfölött k ö l t s é g e s volt, másrészt k e l l e m e t l e n s é g e t o k o z o t t a k o r m á n y f ő n e k , m e r t a s z ó b a n f o r g ó h á r o m h i v a t a l b a n n é h a e g y m á s t ó l eltérő p o l i ­ tikai k o n c e p c i ó é r v é n y e s ü l t . Ez v o l t a h e l y z e t p é l d á u l 1964-ben, a z első W i l s o n - k o r m á n y idején, amikor a külügyminisztériumot a Labourista Párt j o b b s z á r n y á h o z tar­ t o z ó P a t r i c k G o r d o n - W a l k e r vezette, a n e m z e t k ö z ö s s é g i m i n i s z t é r i u m o t a b a l o l d a l i A n t h o n y G r e e n w o o d , a g y a r m a t ü g y i t p e d i g a liberális-centrista A r t h u r B o t t o m l e y . H a r o l d W i l s o n utasítására a P l o w d e n - b i z o t t s á g javaslatot d o l g o z o t t ki a brit d i p l o m á c i a i szolgálat egységesítésére. 1966 k ö z e p é n a g y a r m a t ü g y i minisztérium b e o l v a d t a n e m z e t k ö z ö s s é g i ü g y e k m i n i s z t é r i u m á b a . 1968 őszén p e d i g e g y e s í t e t t é k a k ü l ü g y m i n i s z t é r i u m o t és a n e m z e t k ö z ö s s é g i m i n i s z t é r i u m o t . E z e k a z i n t é z k e d é ­ s e k azt a célt k ö v e t t é k , h o g y a v i l á g k ö z v é l e m é n y s z e m é b e n a l o n d o n i k o r m á n y — a Toronto Star c í m ű k a n a d a i lap kifejezését h a s z n á l v a — „gyarmattalanítsa" politikáját.

J e l e n l e g a C o m m o n w e a l t h - n e k 28 független o r s z á g a tagja (lásd mellékletünket). Összterületük 26 947 846 n é g y z e t k i l o m é t e r , l a k o s a i n a k s z á m a p e d i g m e g h a l a d j a a 800 m i l l i ó t . A z o n k í v ü l a C o m m o n w e a l t h - h e z tartozik a v i l á g k ü l ö n b ö z ő részein m é g m e g m a r a d t n é h á n y a n g o l g y a r m a t és függő terület is, összesen m i n t e g y n e g y v e n ; e z e k l a k o s a i n a k s z á m a k ö z e l 10 m i l l i ó . A C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m o k a gazdasági fejlettség k ü l ö n b ö z ő f o k á n állnak. L e g f e j l e t t e b b e k k ö z ü l ü k N a g y - B r i t a n n i a és az ú g y n e v e z e t t fehér domíniumok. Ezek függetlenítették m a g u k a t az a n g o l t ő k é t ő l és saját m a g u k is t ő k e e x p o r t á l ó o r s z á ­ g o k k á váltak. S z á m o s C o m m o n w e a l t h - o r s z á g erőfeszítéseket tesz a gazdasági e l m a ­ radottság f e l s z á m o l á s á r a , a z ipar fejlesztésére. E n n e k e l l e n é r e a l e g t ö b b C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m g a z d a s á g i l a g fejletlen, e g y o l d a l ú a n m e z ő g a z d a s á g i ország. A N e m z e t k ö z ö s s é g o r s z á g a i n e m a l k o t n a k gazdasági e g y s é g e t a t ő k é s v i l á g ­ r e n d s z e r b e n . G a z d a s á g i s z e m p o n t b ó l c s a k két k ö z ö s i n t é z m é n y k a p c s o l j a ö s s z e ő k e t : a p r e f e r e n c i á l i s v á m r e n d s z e r és a s t e r l i n g - ö v e z e t . Politikai téren is igen l a z á k és n e h e z e n m e g f o g a l m a z h a t ó a k k a p c s o l a t a i k . A C o m m o n w e a l t h - n e k a l k o t m á n y a v a g y írott szabályzata n i n c s . A t a g á l l a m o k k ö z ö s ü g y e i k e t az i d ő n k é n t (rendszerint é v e n k é n t ) összeülő é r t e k e z l e t e k e n t á r g y a l j á k m e g , a m e l y e k e n az illető o r s z á g o k á l l a m f ő i v a g y m i n i s z t e r e l n ö k e i v e s z n e k részt. S a j á ­ tos ö s s z e j ö v e t e l e k ezek. E l s ő s o r b a n n i n c s e l ő r e m e g á l l a p í t o t t n a p i r e n d j ü k . A tag­ á l l a m o k e z e k e n az é r t e k e z l e t e k e n — a C o m m o n w e a l t h - b e v a l ó f e l v é t e l v a g y k i z á ­ rás k é r d é s é n k í v ü l — n e m h o z n a k k ö t e l e z ő határozatokat. A C o m m o n w e a l t h tehát n e m t e k i n t h e t ő s e m p o l i t i k a i u n i ó n a k v a g y s z ö v e t ­ ségnek, s e m katonai v a g y gazdasági c s o p o r t o s u l á s n a k . A z u t ó b b i é v e k b e n a N e m z e t k ö z ö s s é g k o m o l y m e g r á z k ó d t a t á s o k o n m e n t át. A v á l s á g o t o k o z ó p r o b l é m á k k ö z ü l talán a két l e g j e l e n t ő s e b b : A n g l i á n a k az E u r ó ­ pai K ö z ö s P i a c h o z v a l ó k ö z e l e d é s i kísérletei és a r h o d e s i a i k é r d é s . 1966 s z e p t e m b e r e óta, a m i k o r az utolsó előtti értekezletet tartották, 1969 j a ­ nuárjáig a t a g á l l a m o k közötti ellentétek m i a t t n e m sikerült ö s s z e h í v n i a C o m m o n w e a l t h - k o n f e r e n c i á t . N e h é z összeegyeztetni a z e g y m i l l i ó n á l k e v e s e b b l a k o s ú Málta,

G a m b i a , Swaziföld v a g y Barbados érdekeit a több mint ötven millió lakosú A n g l i á é ­ val, a közel százmilliós Pakisztánéval v a g y a több mint félmilliárd lakosú Indiáé­ v a l . D e a nézeteltéréseket t á p l á l ó l e g f ő b b o k o k n e m a s z á m b e l i k ü l ö n b s é g e k b e n k e r e s e n d ő k . A C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m o k e g y m á s t ó l m e g l e h e t ő s e n eltérő e l v e k e t é s nézeteket vallanak több nemzetközi kérdésben. A „fehér" Commonwealth-országok, m e l y e k a g r e s s z í v katonai c s o p o r t o s u l á s o k h o z csatlakoztak, n y i l v á n m á s p o l i t i k a i i r á n y v o n a l a t k ö v e t n e k , m i n t a f ü g g e t l e n s é g ü k m e g s z i l á r d í t á s á é r t h a r c o l ó afrikai, ázsiai és K a r i b - t e n g e r i á l l a m o k . D e néha e g y m á s h o z n a g y o n k ö z e l f e k v ő o r s z á g o k is h o m l o k e g y e n e s t e l l e n k e z ő á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d n e k . Így p é l d á u l Z a m b i a és T a n z á ­ n i a határozottan síkraszáll a salisbury-i és a pretoriai rasszisták a p a r t h e i d p o l i t i ­ k á j a ellen, m í g M a l a w i d i p l o m á c i a i k a p c s o l a t o k a t s z á n d é k s z i k létesíteni a D é l ­ afrikai K ö z t á r s a s á g g a l . N é h á n y é v v e l e z e l ő t t a Die Presse h a n g s ú l y o z t a : „ A z élet m e g h a z u d t o l t a a r o m a n t i k u s o k feltételezését, h o g y a C o m m o n w e a l t h a z o n o s f e l f o ­ gású n e m z e t e k k ö z ö s s é g e " . A C o m m o n w e a l t h t e h e t e t l e n n e k b i z o n y u l t az indiai — p a k i s z t á n i v i s z á l y o r v o s l á s á b a n , a k á r c s a k a nigériai t e s t v é r h á b o r ú megszüntetését célzó próbálkozásaiban. M e g l a z u l t a k a t a g á l l a m o k közötti gazdasági k a p c s o l a t o k Statisztikai a d a t o k t a n ú s k o d n a k arról, h o g y a t a g á l l a m o k i m p o r t j a a s t e r l i n g - ö v e z e t e n k í v ü l á l l ó o r ­ s z á g o k b ó l — k ü l ö n ö s k é p p e n az U S A - b ó l és J a p á n b ó l — g y o r s a b b ü t e m b e n n ö v e k e ­ d i k , m i n t az „ a n y a o r s z á g b ó l " j ö v ő . H a s o n l ó a h e l y z e t a kivitel t e r é n is. K a n a d a g a z d a s á g i p a r t n e r e i k ö z ö t t az Egyesült Á l l a m o k és J a p á n után N a g y - B r i t a n n i a a h a r m a d i k h e l y r e szorult. M i n d e z o d a vezetett, h o g y a C o m m o n w e a l t h - e t m á r t ö b b s z ö r is a f e l b o m l á s , a széthullás v e s z é l y e f e n y e g e t t e . O l y a n v é l e m é n y e k is e l h a n g z o t t a k , h o g y a h a l á l a januári értekezleten bekövetkezik. A j ó s l a t o k n e m i g a z o l ó d t a k b e . A C o m m o n w e a l t h túlélte a m e g r á z k ó d t a t á s o ­ kat. V a j o n m i é r t ? T a l á n azért, m e r t a N e m z e t k ö z ö s s é g m e g l e p ő e n r u g a l m a s és t a g ­ jaival szemben n e m támaszt m e r e v követelményeket. A k á r c s a k 1966-ban, az idei j a n u á r i C o m m o n w e a l t h - é r t e k e z l e t e n is a l e g h e ­ v e s e b b szócsatákat a r h o d e s i a i p r o b l é m a o k o z t a . A z 1965 n o v e m b e r e óta eltelt i d ő ­ s z a k túl r ö v i d n e k b i z o n y u l t a h h o z , h o g y a z a n g o l k o r m á n y t é r d r e k é n y s z e r í t s e a r h o d e s i a i f e h é r telepeseket. Ian S m i t h m é g m i n d i g szilárdan ül a n y e r e g b e n . L o n ­ d o n „ t e h e t e t l e n s é g e " azzal m a g y a r á z h a t ó , h o g y az a n g o l üzleti k ö r ö k n e k j e l e n t ő s g a z d a s á g i é r d e k e l t s é g e i v a n n a k R h o d e s i á b a n , és ezért — a Jeune Afrique szerint — „ n e m a k a r j á k ö s s z e r ú g n i a p a t k ó t Ian S m i t h - s z e l " . M i n t e d d i g m á r a n n y i s z o r , e z e n az ö s s z e j ö v e t e l e n is az a n g o l k o r m á n y R h o ­ desiával szembeni politikája került a vádlottak padjára. Kenneth K a u n d a zambiai e l n ö k b e s z é d e v a l ó s á g o s v á d i r a t v o l t a salisbury-i f a j g y ű l ö l ő k o r m á n y z a t p o l i t i k á j a e l l e n . Z a m b i a e l n ö k e e g y b e n s z i g o r ú a n b í r á l t a azokat az e n g e d m é n y e k e t , a m e l y e ­ ket H a r o l d W i l s o n tett az é v e k s o r á n a t ö r v é n y t e l e n r h o d e s i a i k o r m á n y n a k . K e n n e t h K a u n d a e r ő s z a k o t ajánlott Ian S m i t h r e n d s z e r é n e k f e l s z á m o l á s á r a . ( M i e l ő t t eluta­ zott v o l n a a brit f ő v á r o s b ó l , a z a m b i a i e l n ö k sajtóértekezletet tartott és a z o n k i j e ­ lentette: m e g e n g e d n é a z a m b i a i terület felhasználását k a t o n a i a k c i ó k céljára, h a a z a n g o l h a d e r ő k t á m a d á s t i n d í t a n á n a k a r h o d e s i a i f a j g y ű l ö l ő r e n d s z e r ellen.) A tanzániai k ü l d ö t t s é g e m l é k i r a t o t osztott szét a d e l e g á t u s o k között, s e b b e n f e l k é r t e a brit k o r m á n y f ő t : újítsa m e g a z o k a t a két e s z t e n d ő v e l e z e l ő t t adott b i z ­ tosítékait, m i s z e r i n t A n g l i a n e m ismeri el R h o d e s i a f ü g g e t l e n s é g é t m i n d a d d i g , a m í g a z afrikai t ö b b s é g n e m v e s z részt m e g f e l e l ő m ó d o n a z á l l a m ü g y e k v e z e t é s é b e n (az ú g y n e v e z e t t N I B M A R - e l v , a No Independence Before Majority Rule a n g o l s z a v a k kezdőbetűi).

A COMMONWEALTH Az

ország

neve

Nagy-Britannia Kanada Ausztrália Új-Zéland India Pakisztán Ceylon Ghana Nigéria Ciprus Sierra-Leone Jamaica T r i n i d a d és T o b a g o Uganda Kenya Malaysia Tanzánia Malawi Málta Zambia Gambia Szingapur Guyana Botswana Lesotho Barbados Mauritius Swaziföld

Csatla­ kozási év

1867 1901 1931 1947 1947 1948 1957 1960 1961 1961 1962 1962 1962 1963 1963 1964 1964 1964 1964 1965 1965 1966 1966 1966 1966 1968 1968

Főváros

London Ottawa Canberra Wellington N e w Delhi Rawalpindi Colombo Accra Lagos Nicosia Freetown Kingston Port of Spain Kampala Nairobi Kuala Lumpur D a r es S a l a a m Zomba La V a l e t t a Lusaka Bathurst Szingapur Georgetown Gaberones Maseru Bridgetown Port Louis Mbabane

ÁLLAMAI Államelnök, illetve miniszterelnök Harold Wilson P i e r r e Elliot T r u d e a u John Gorton Keith Holyoake Indira Gandhi Ayub Khan Dudley Senenayake J. A . A n k r a h Yakubu Gowon M a k a r i o s z érsek Siaka Stevens H. L. S h e a r e r Eustace Williams Milton Obote Jomo Kenyatta Abdul Rahman Julius N y e r e r e Hastings B a n d a Borg Olivier Kenneth Kaunda Dauda Jawara Li K u a n g - j u L. F o r b e s B u r n h a m Seretse K h a m a Leabua Jonathan Walton Barrow Sir R a m g o o l a m Dlamimi

Terület km -ben 2

260 609 9 221 000 7 686 700 268 680 3 268 692 946 720 65 610 287 480 923 773 9 251 73 326 11 525 5 128 243 410 582 600 333 470 938 710 86 800 316 751 900 9 300 582 210 000 712 250 30 350 430 1 865 17 366 26 947 846

Lakosság

54 744 100 20 744 000 12 030 820 2 590 787 511 000 000 93 720 613 10 800 000 7 100 000 40 000 000 577 615 2 183 000 1 663 000 827 957 7 189 600 8 676 000 8 835 865 9 698 211 2 921 100 320 580 3 545 200 315 486 1 820 000 621 368 548 000 976 000 240 468 800 000 285 000 804 784 770

A C o m m o n w e a l t h - h e z t a r t o z i k m é g n é h á n y m e g m a r a d t a n g o l g y a r m a t és f ü g g ő terület. A f o n t o s a b b a k : S z e n t I l o n a szigete és a S e y c h e l l e s - s z i g e t e k ; a B a h a m a - s z i g e t e k , a B e r m u d a - s z i g e t e k , Brit H o n d u r a s és a F a l k l a n d - s z i g e t e k ; A u s z t r á l i á b a n : a F i d z s i szigetek, az Ú j - H e b r i d á k ( a n g o l — f r a n c i a k o n d o m í n i u m ) , P á p u a f ö l d és a N o r f o l k - s z i g e t e k (az u t ó b b i kettő A u s z t r á l i á h o z tarto­ zik); Á z s i á b a n : H o n g K o n g , É s z a k - B o r n e ó , S a r a w a k , B r u n e i é s a M a l d i v e - s z i g e t e k . G y á m s á g i t e r ü l e t e k : Ú j - G u i n e a ( A u s z t r á l i a i g a z ­ gatása alatt), N y u g a t - S z a m o a ( Ú j - Z é l a n d igazgatása alatt), N a u r u - s z i g e t ( N a g y - B r i t a n n i a , A u s z t r á l i a és Új-Zéland k ö z ö s igazgatása alatt), D é l n y u g a t - A f r i k a (a Dél-afrikai K ö z t á r s a s á g j o g t a l a n u l a n n e k t á l t a ) .

Lee K u a n - Y e w s z i n g a p u r i m i n i s z t e r e l n ö k is a r h o d e s i a i e r ő s z a k o s m e g d ö n t é s é t ajánlotta az o r s z á g t ö b b s é g i l a k o s s á g á n a k .

rasszista

kormány

Á m n e m m i n d e n k ü l d ö t t értett e g y e t ezzel. Hasting B a n d a , M a l a w i e l n ö k e határozottan e l l e n e z t e a z a m b i a i küldöttség v e z e t ő j é n e k az e r ő s z a k a l k a l m a z á s á v a l k a p c s o l a t o s javaslatát. H a s o n l ó k é p p e n v é l e k e d e t t A r s h a d H u s z a i n pakisztáni k ü l ­ ü g y m i n i s z t e r és T u n k u A b d u l R a h m a n m a l á j f ö l d i m i n i s z t e r e l n ö k is. H a r o l d W i l s o n b e s z é d é b e n fenntartotta e d d i g i álláspontját. P o n t o s a b b a n : m e g ­ tagadta az e r ő s z a k alkalmazását, e l l e n b e n h a n g s ú l y o z t a , h o g y folytatni f o g j a a g a z ­ dasági s z a n k c i ó k politikáját. B á r m e n n y i r e is i p a r k o d t a k az a n g o l d i p l o m a t á k , h o g y a z á r ó k ö z l e m é n y b e n k e n d ő z z é k a r h o d e s i a i k é r d é s b e n f e l m e r ü l t nézeteltéréseket, ez n e m sikerült. A k o m m ü n i k é rámutat, h o g y az ö s s z e j ö v e t e l e n részt vett l e g t ö b b á l l a m - és k o r m á n y f ő elfogadhatatlannak tartja H a r o l d W i l s o n l e g u t ó b b i javaslatait, s ú g y v é l e k e d i k , a z o k a t vissza k e l l v o n n i . A d o k u m e n t u m a t o v á b b i a k b a n k i e m e l i : t ö b b k o r m á n y f ő i s m é t kérte, h o g y N a g y - B r i t a n n i a e r ő s z a k k a l d ö n t s e m e g Ian S m i t h rasszista r e n d ­ szerét. A z értekezlet r é s z v e v ő i u g y a n a k k o r elítélték a dél-afrikai k o r m á n y a p a r t h e i d politikáját és a g g o d a l m u k a t f e j e z t é k ki amiatt, h o g y P r e t o r i a m e g t a g a d j a n e m z e t ­ közi k ö t e l e z e t t s é g e i n e k teljesítését D é l n y u g a t - A f r i k a tekintetében. * P a r á z s v i t á k r a került s o r az ú g y n e v e z e t t b e v á n d o r l á s i p r o b l é m a m e g v i t a t á s a a l k a l m á v a l is. A C o m m o n w e a l t h - t a g o k közötti e l l e n t é t e k régi k e l e t ű e k e k é r d é s ­ ben. A z é v e k során e g y e s ázsiai o r s z á g o k b ó l — m i n d e n e k e l ő t t I n d i á b ó l és P a k i s z ­ t á n b ó l — s z á m o s l a k o s v á n d o r o l t ki é s t e l e p e d e t t le a kelet-afrikai C o m m o n w e a l t h t a g á l l a m o k b a n : K e n y á b a n , Z a m b i á b a n és U g a n d á b a n . A z u t ó b b i é v e k b e n a z o n b a n e z e k a kelet-afrikai o r s z á g o k erőfeszítéseket tettek a f e j l ő d ő n e m z e t g a z d a s á g u k s z á ­ m á r a s z ü k s é g e s s z a k e m b e r e k n e v e l é s é r e . S a h o l c s a k lehetett, az említett o r s z á g o k illetékes szervei h e l y i s z a k e m b e r e k k e l helyettesítették a k ü l f ö l d i e k e t . (Ezt a f o l y a ­ m a t o t n e v e z i a f e k e t e k o n t i n e n s o r s z á g a i n a k sajtója ,,az afrikanizálás politikájá­ nak".) A „ f ö l ö s l e g e s s é v á l t " s z í n e s b ő r ű s z a k e m b e r e k t ö b b s é g e a z o n b a n n e m k í v á n visszatérni Á z s i á b a , h a n e m az angliai b e v á n d o r l á s t választaná. E n n e k e r e d m é n y e ­ k é n t f o k o z ó d o t t az ázsiaiak b e v á n d o r l á s a N a g y - B r i t a n n i á b a . C s a k h o g y az e l m ú l t é v e k b e n a l o n d o n i k o r m á n y i n t é z k e d é s e k e t foganatosított a b e v á n d o r l á s ü t e m é n e k lassítására. B e l p o l i t i k a i téren e z e k a „ v é d ő i n t é z k e d é s e k " k o m o l y v i h a r t o k o z t a k . A W i l s o n - k o r m á n y két t ű z k ö z é került, j o b b r ó l és balról is t á m a d t á k . A k o n z e r v a t í v o k e g y i k c s o p o r t j a , E n o c h P o w e l l k é p v i s e l ő v e l a z élen, m é g s o k k a l d r a s z t i k u s a b b i n t é z k e d é s e k e l f o g a d á s á t k ö v e t e l t e az A n g l i á b a n tartóz­ k o d ó v a g y a s z i g e t o r s z á g b a n l e t e l e p e d n i v á g y ó s z í n e s b ő r ű e k ellen. ( P o w e l l j a v a s o l t a a N a g y - B r i t a n n i a t e r ü l e t é n élő 1 250 000 színes b ő r ű á l l a m p o l g á r hazatelepítését.) A l a b o u r i s t a b a l s z á r n y v i s z o n t azért b í r á l j a a W i l s o n - k a b i n e t e t , m e r t n e m talált, h e l y e s e b b e n m é g c s a k n e m is p r ó b á l t e l f o g a d h a t ó b b m e g o l d á s t találni e k é r d é s b e n . A l a b o u r i s t a k o r m á n y a C o m m o n w e a l t h - é r t e k e z l e t e t m e g f e l e l ő a l k a l o m n a k találta arra, h o g y az é r d e k e l t o r s z á g o k k é p v i s e l ő i v e l e g y ü t t r e n d e z z e a b e v á n d o r l á s problémáját. A z angol küldöttség a konferencia keretében valóságos offenzívát in­ dított I n d i a é s Pakisztán k é p v i s e l ő i e l l e n . A b r i t v e z e t ő k arra k é r t é k a z indiai és a pakisztáni k o r m á n y t , f o g a d j a b e azt a k ö r ü l b e l ü l 100 000 színes b ő r ű lakost, a k i k angol ú t l e v é l l e l r e n d e l k e z n e k é s a k i k e t j e l e n l e g a kiutasítás v e s z é l y e f e n y e g e t K e ­ nyában, Z a m b i á b a n és U g a n d á b a n . M á s r é s z t a b r i t d e l e g á c i ó i g y e k e z e t t m e g g y ő z n i az afrikai k ü l d ö t t s é g e k e t , h o g y c s ö k k e n t s é k az ázsiai e r e d e t ű á l l a m p o l g á r o k k i u t a ­ sításának ü t e m é t .

A z angol diplomaták ugyanakkor megkíséreltek létrehozni egy olyan bizott­ ságot, a m e l y az összes f e l e k s z á m á r a e l f o g a d h a t ó m e g o l d á s o k a t d o l g o z n a ki. D e a bizottság h a l v a született, m e r t m i u t á n J a m e s C a l l a g h a n brit b e l ü g y m i n i s z t e r a z e l s ő m e g b e s z é l é s e n feltételeket p r ó b á l t szabni, az é r d e k e l t kelet-afrikai o r s z á g o k k é p ­ viselői n e m v e t t e k részt a t o v á b b i ü l é s e k e n . A s a j t ó b a o l y a n h í r e k is kiszivárogtak, h o g y I n d i r a G a n d h i e l l e n v e t é s t n e m tűrő h a n g o n kijelentette: az a n g o l ú t l e v é l l e l rendelkező b e v á n d o r l ó k kérdését kizárólag Nagy-Britanniának kell m e g o l d a n i a . Egyetértett v e l e a pakisztáni k ü l ü g y m i n i s z t e r is. A nigériai p o l g á r h á b o r ú k é r d é s é t n e m is tűzték a z értekezlet n a p i r e n d j é r e . P e d i g i l y e n v o n a t k o z á s ú k í s é r l e t e k történtek. S a v i t á k is é r d e k e s n e k í g é r k e z t e k . K é t afrikai C o m m o n w e a l t h - t a g — T a n z á n i a és Z a m b i a — u g y a n i s e l i s m e r t e a N i ­ gériától e l s z a k a d t és m a g á t f ü g g e t l e n n é kikiáltott Biafrát. E g y e s v é l e m é n y e k s z e ­ rint az a n g o l k ü l d ö t t s é g s e m e l l e n e z t e v o l n a a nigériai h e l y z e t m e g v i z s g á l á s á t : S ő t s z á n d é k á b a n állt e g y C o m m o n w e a l t h - b i z o t t s á g m e g a l a k í t á s á t j a v a s o l n i , a m e l y n e k l e g f o n t o s a b b feladata a nigériai b é k e helyreállítása l e h e t ő s é g e i n e k t a n u l m á n y o z á s a lett v o l n a . Á m v é g ü l is a z a n g o l k ü l d ö t t e k h i v a t a l o s a n m e g c á f o l t á k e z e k e t a h í ­ reszteléseket. „ A brit k o r m á n y — hangoztatta a W i l s o n - k a b i n e t k ö z l e m é n y e — s e m m i f é l e j a v a s l a t o t n e m tett a nigériai konfliktussal k a p c s o l a t b a n " , s ú g y v é l i : az A f r i k a i E g y s é g s z e r v e z e t a l e g h i v a t o t t a b b arra, h o g y k ö z b e l é p j e n e pusztító h á ­ b o r ú m e g s z ü n t e t é s e végett. A z a n g o l k o r m á n y v i s s z a k o z á s a azzal m a g y a r á z h a t ó , h o g y a nigériai k ü l d ö t t s é g v e z e t ő j e m e g j e g y e z t e : a B i a f r á v a l folytatott t e s t v é r h á ­ b o r ú a s z ö v e t s é g i k o r m á n y k i z á r ó l a g o s b e l ü g y e , s ezért, ha az é r t e k e z l e t f o l y a m á n a p r o b l é m a s z ő n y e g r e kerül, a lagoszi d e l e g á c i ó tiltakozása j e l é ü l e l h a g y j a a k o n ­ ferenciát. A szövetségi k o r m á n n y a l e l l e n t é t b e n a biafrai v e z e t ő k a p o l g á r h á b o r ú k é r ­ d é s é n e k n a p i r e n d r e tűzését s z o r g a l m a z t á k . E g y i l y e n é r t e l m ű n y i l a t k o z a t o t is k ö z ­ zétettek, a m e l y b e n h a n g s ú l y o z t á k , h o g y a konfliktus m e g v i t a t á s á t n e m tekintik beavatkozásnak Nigéria belügyeibe. „ A C o m m o n w e a l t h - t a g o k államférfiainak fel­ tétlenül t a n á c s k o z n i u k kell, ha v a l a m e l y i k t a g á l l a m b a n m e g s é r t i k az e m b e r i j o g o ­ kat és m e g z a v a r j á k a b é k é t " — szögezi le a n y i l a t k o z a t . A z értekezlet i d e j é n e g y biafrai k o r m á n y k ü l d ö t t s é g a brit f ő v á r o s b a n tartózkodott, készen arra, h o g y részt v e g y e n a C o m m o n w e a l t h - k o n f e r e n c i á n a k a nigériai h e l y z e t r e v o n a t k o z ó esetleges v i t á j á b a n . C s a k h o g y e r r e m á r n e m került sor. B á r a h i v a t a l o s ü l é s e k e n a nigériai k é r d é s n e m v e t ő d ö t t fel, az ü l é s e k közötti i d ő s z a k b a n a k ü l d ö t t e k a n n á l t ö b b e t t á r g y a l t a k róla. ,,A nigériai v é r e s t e s t v é r h á ­ b o r ú — írta a Jeune Afrique c í m ű hetilap — m á r h o s s z a b b i d e j e az afrikai k ö z ­ v é l e m é n y é r d e k l ő d é s é n e k k ö z é p p o n t j á b a n áll. D e m i v e l e g y i l y e n tűzfészek e l m é r ­ gesítheti az e g é s z n e m z e t k ö z i l é g k ö r t é s v e s z é l y b e s o d o r h a t j a a v i l á g b é k é t , a k é r d é s átlépte a fekete k o n t i n e n s határait, és v i l á g p r o b l é m á v á nőtt. É p p e n ezért n i n c s m i t c s o d á l k o z n i a z o n — fejezi b e fejtegetéseit az afrikai hetilap — , h o g y a C o m m o n w e a l t h - é r t e k e z l e t küldöttjei is f o k o z o t t é r d e k l ő d é s t m u t a t t a k iránta." A z értekezleten t ö b b gazdasági és v a l u t á r i s j e l l e g ű k é r d é s is f e l v e t ő d ö t t , d e a k ü l d ö t t e k e z e k k e l k a p c s o l a t b a n n e m t u d t a k m e g e g y e z é s r e jutni. M i n t a r é g e b b i ö s s z e j ö v e t e l e k e n , e z a l k a l o m m a l is t ö b b o r s z á g k é p v i s e l ő j e felhívta a f i g y e l m e t arra, h o g y N a g y - B r i t a n n i a esetleges b e l é p é s e a K ö z ö s P i a c b a , s ú l y o s p r o b l é m á k elé állítaná a C o m m o n w e a l t h - t a g á l l a m o k a t . Pakisztán k é p v i s e l ő j e p e d i g javasolta, h o g y i n t é z m é n y e s í t s é k a f e j l ő d é s b e n l e v ő o r s z á g o k n a k nyújtott hosszúlejáratú s e ­ gélyt, a m e l y e t j e l e n l e g túl s o k feltételhez k ö t n e k . A z értekezlet z á r ó d o k u m e n t u m á b a n h e l y e t talált n é h á n y o l y a n n e m z e t k ö z i p r o b l é m a is, a m e l y az e g é s z v i l á g k ö z v é l e m é n y t foglalkoztatja. A k ü l d ö t t e k h a n g s ú -

l y o z t á k a n e m z e t k ö z i e g y ü t t m ű k ö d é s fontosságát. Egyetértettek azzal, h o g y a b e l ­ ü g y e k b e v a l ó b e n e m avatkozás, a szuverenitás, a területi integritás és a politikai függetlenség tiszteletben tartása a v i l á g b é k e m e g s z i l á r d í t á s á n a k alapja. A közel-keleti válság ügyében a konferencia leszögezte, hogy támogatja G u n nar J a r r i n g küldetését. „ N o h a a n a g y h a t a l m a k r a fontos szerep hárul — e m e l i ki a közlemény —, más országok, főként a Szuezi-csatorna megnyitásában érdekelt o r s z á g o k is h o z z á j á r u l h a t n á n a k a m e g o l d á s felkutatásához." A z értekezleten m e g j e l e n t k ü l d ö t t e k k e d v e z ő e n é r t é k e l t é k a V i e t n a m m a l f o g ­ l a l k o z ó párizsi k o n f e r e n c i a t á r g y a l á s a i n a k megnyitását. A d o k u m e n t u m részletesen f o g l a l k o z i k a leszerelés k é r d é s é v e l . T ö b b e k k ö z ö t t megállapítja, h o g y a z a t o m s o r o m p ó - s z e r z ő d é s m i n d a d d i g n e m váltja v a l ó r a a h o z ­ z á fűzött r e m é n y e k e t , a m í g a n u k l e á r i s h a t a l m a k n e m tesznek h a t é k o n y intéz­ k e d é s e k e t a n u k l e á r i s leszerelésre. M é g az ö s s z e j ö v e t e l m e g n y i t á s a előtt a brit E N S Z - e g y e s ü l e t felhívással fordult a C o m m o n w e a l t h - é r t e k e z l e t r é s z v e v ő i h e z , a m e l y b e n kérte, h o g y segítsék elő a K í n a i N é p k ö z t á r s a s á g t ö r v é n y e s j o g a i n a k e l i s m e r é s é t a V i l á g s z e r v e z e t b e n . Ez a f e l ­ hívás v i s s z h a n g r a talált a C o m m o n w e a l t h - k ü l d ö t t e k s o r á b a n . A z értekezleten j e l e n l e v ő á l l a m - és k o r m á n y f ő k t ö b b s é g e rámutatott, h o g y a K í n a i N é p k ö z t á r s a s á g n a k j o g a és k ö t e l e s s é g e teljes m é r t é k b e n részt v e n n i a b é k e f e n n t a r t á s á r a i r á n y u l ó összes n e m z e t k ö z i e r ő f e s z í t é s e k b e n . J e l l e m z ő tehát, h o g y a független ázsiai, afrikai, és K a r i b - t e n g e r i o r s z á g o k ha­ tása alatt a C o m m o n w e a l t h t ö b b k é r d é s b e n o l y a n á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d e t t , a m e l y megfelel a nemzetközi együttműködés haladó elveinek. *

A C o m m o n w e a l t h t ö r t é n e t é b e n az idei ö s s z e j ö v e t e l v o l t társasági e l n ö k , t i z e n n y o l c k o r m á n y f ő és n é g y a l a c s o n y a b b (Pakisztán, Nigéria, K e n y a és G h a n a k é p v i s e l ő j e ) vett részt b o r o u g h H o u s e - b a n ülésező é r t e k e z l e t a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú zetközi k o n f e r e n c i á k e g y i k e .

a l e g n é p e s e b b . Hat k ö z ­ rangú küldöttségvezető rajta. A l o n d o n i M a r l ­ utáni l e g n a g y o b b n e m ­

A The Times rámutatott, h o g y az e g y e t l e n p o z i t í v e r e d m é n y t a k o n f e r e n c i a utolsó n a p j á n é r t é k el, a m i k o r n é h á n y ó v a t o s intézkedést szavaztak m e g A r n o l d S m i t h főtitkár t e k i n t é l y é n e k erősítésére, v a l a m i n t a N e m z e t k ö z ö s s é g e n b e l ü l i e g y ü t t ­ működés bővítésére. A z értekezlet b e b i z o n y í t o t t a , h o g y l á t s z a t e n g e d m é n y e k k e l m á r n e m lehet m e g ­ o l d a n i a N e m z e t k ö z ö s s é g p r o b l é m á i t . A z e r ő v i s z o n y o k a n n y i r a m e g v á l t o z t a k (a füg­ g e t l e n ázsiai és afrikai o r s z á g o k j a v á r a ) , h o g y m á r b e s z é l n i s e m lehet N a g y - B r i t a n ­ nia v e z e t ő s z e r e p é r ő l a C o m m o n w e a l t h - b e n . H o v a t o v á b b m i n d t ö b b t a g á l l a m g y ő ­ z ő d i k m e g arról, h o g y é r d e k e i n e m a z o n o s a k A n g l i a é r d e k e i v e l , h o g y az „ a n y a o r ­ szág" e l l e n s é g e i n e m feltétlenül az ő ellenségei is, s h o g y az új n e m z e t k ö z i e r ő v i ­ s z o n y o k k ö z ö t t a szigetországgal v a l ó szoros k a p c s o l a t i n k á b b h á t r á n y számára, m i n t e l ő n y . A z u t ó b b i é v e k e s e m é n y e i , a k á r c s a k a z idei C o m m o n w e a l t h - é r t e k e z l e t , i g a z o l j á k S t e w e n H u g h J o h n a n g o l ú j s á g í r ó n a k a Le Monde Diplomatique hasábjain n a p v i l á g o t látott megállapítását, m i s z e r i n t a N e m z e t k ö z ö s s é g b e n a széthúzó e r ő k m i n d s z i l a j a b b u l h a t n a k az összetartó e r ő k r o v á s á r a . A C o m m o n w e a l t h m é g i s túlélte a z idei értekezletet is. E g y e s e k h a s z n o s v i t a ­ f ó r u m n a k tekintik. M á s o k ( p é l d á u l P i e r r e T r u d e a u k a n a d a i m i n i s z t e r e l n ö k ) azért r a g a s z k o d n a k hozzá, m e r t n e m t u d j á k : m i v e l helyettesíthetnék. („Mielőtt hoz­ z á f o g n á n k e g y m e g l é v ő szervezet f e l s z á m o l á s á h o z — m o n d o t t a T r u d e a u — , m e g kell b i z o n y o s o d n u n k a f e l ő l : helyettesíthető-e e g y j o b b a l . " ) M e g i n t m á s o k — s talán e z e k v a n n a k a l e g t ö b b e n — n e m t u l a j d o n í t a n a k túl n a g y j e l e n t ő s é g e t a C o m m o n -

w e a l t h - n e k . A m o l y a n a n g o l k l u b n a k tartják, ahol a t a g o k e g y m á s s a l s z í v é l y e s e n e l c s e v e g n e k v a g y h e v e s e n v i t a t k o z n a k , d e a h o l a v é l e m é n y c s e r e l é n y e g é b e n senkit s e m k ö t e l e z s e m m i r e . A Guardian t u d ó s í t ó j a í g y s u m m á z t a az é r t e k e z l e t e r e d m é n y e i t : a k o r m á n y f ő k „ j ö t t e k , láttak és m e g h a l l g a t t á k e g y m á s t " . E g y m á s i k újságíró p e d i g ú g y v é l e k e d e t t , h o g y a C o m m o n w e a l t h - ö s s z e j ö v e t e l e k o l y a s m i r e hasonlítanak, mint amikor az unokatestvérek kötelező udvariasságból felkeresnek egy idős nagy­ nénit. A Daily Mail m é g s z ó k i m o n d ó b b , és e g y e n e s e n „ c i r k u s z " - n a k titulálja az é r ­ tekezletet. M é g a l a b o u r i s t a k o r m á n y h o z k ö z e l á l l ó Sun s e m v o l t j o b b v é l e m é ­ n y e n : „rituális s z e m f é n y v e s z t é s , a m e l y haszontalan, d e talán n e m káros." A z t s e m s z a b a d f i g y e l m e n k í v ü l h a g y n i , h o g y a s z i g e t o r s z á g b a n szeretik é s tisztelik a h a g y o m á n y o k a t . M á r p e d i g a C o m m o n w e a l t h - ö s s z e j ö v e t e l e g y i l y e n h a ­ gyomány. Székely

Ingo Glass:

Pihenés

László

ÉLŐ TÖRTÉNELEM A romániai forradalmi erők és a Magyar Tanácsköztársaság A m a g y a r p r o l e t á r f o r r a d a l o m 1919. m á r c i u s 21-i g y ő z e l m e l e l k e s e d é s t v á l ­ tott ki világszerte, d e k ü l ö n ö s e n a s z o m s z é d o s o r s z á g o k m u n k á s s á g á b a n . Ü g y t e k i n ­ tették, m i n t a N a g y O k t ó b e r i Szocialista F o r r a d a l o m m a l e l k e z d ő d ö t t és t o v á b b t e r ­ j e d t v i l á g f o r r a d a l m i f o l y a m a t m á s o d i k lépését, a m e l y u g y a n c s a k h o z z á j á r u l a s z o ­ c i a l i z m u s d i a d a l r a j u t á s á h o z az e g é s z v i l á g o n . Ilyen é r t e l e m b e n ü d v ö z ö l t e a M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g o t a B o l s e v i k P á r t V I I I . k o n g r e s s z u s á n a k L e n i n f o g a l m a z t a táv­ irata, és h a s o n l ó k é p p e n f o g t á k fel a helyzetet R o m á n i a f o r r a d a l m i m u n k á s m o z ­ g a l m á n a k harcosai is. A r o m á n k o r m á n y — é l é n Ionel Brătianuval, a t ő k é s - f ö l d e s ú r i r e n d s z e r n e k e z z e l a tipikus k é p v i s e l ő j é v e l , aki a z 1907-es n a g y parasztfelkelés v é r b e f o j t á s a k o r is m i n i s z t e r e l n ö k v o l t — az 1918. d e c e m b e r 13-i b u k a r e s t i v é r e n g z é s s e l és az o s t r o m ­ állapot b e v e z e t é s é v e l m e g k í s é r e l t e , h o g y h a l á l o s csapást m é r j e n a m u n k á s m o z g a l o m f o r r a d a l m i szárnyára. A z e m b e r t e l e n m ó d o n m e g k í n z o t t I. C. F r i m u a b ö r t ö n b e n pusztult el, M . G h . B u j o r , A l e c u C o n s t a n t i n e s c u é s országszerte s o k százan a l e g ­ j o b b f o r r a d a l m á r o k k ö z ü l letartóztatásban v á r t á k a h a d b í r ó s á g o k s o m m á s ítéleteit. D e az osztály tudatos m u n k á s s á g k ü z d e l m e e n n e k e l l e n é r e s e m l a n k a d t . R o m á n i a r e a k c i ó s u r a l k o d ó k ö r e i az a n t a n t h a t a l m a k k a l és a m a g y a r e l l e n f o r ­ r a d a l m i e r ő k k e l e g y e t é r t é s b e n részt v á l l a l t a k a M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g m e g s e m ­ misítésére indított h a d j á r a t b a n . A v i l á g h á b o r ú s z e n v e d é s e i t átélt és a g y o n s a n y a r ­ gatott n é p t ö m e g e k e l l e n s z e n v v e l , l á z o n g v a f o g a d t á k az ú j a b b k a t o n a i m o z g ó s í t á s t és a M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g e l l e n indított e l l e n f o r r a d a l m i hadjáratot. A z 1919 e l s ő f e l é b e n lezajlott m u n k á s h a r c o k , e l s ő s o r b a n a vasúti d o l g o z ó k sztrájkjai, a g y a k o r i , t ö b b n y i r e s p o n t á n u l k i r o b b a n ó k a t o n a l á z a d á s o k és a p a r a s z t s á g n a k a h a d i b e s z o l g á l ­ tatások szabotálására i r á n y u l ó a k c i ó i é l é n k f é n y t v e t n e k a t ö m e g e k v a l ó s á g o s h a n ­ gulatára. N i c o l a e I o r g a v i s s z a e m l é k e z é s e i b e n t ö b b s z ö r említi a f o r r a d a l m i s z e l l e m térhódítását, és P r e s a n t á b o r n o k n a k , a m a g y a r o r s z á g i h a d m ű v e l e t e k v e z é r k a r i f ő ­ n ö k é n e k , 1920 e l e j é n tett kijelentését idézi a S z o v j e t - O r o s z o r s z á g elleni i n t e r v e n c i ó ­ val k a p c s o l a t b a n : „ A h a d s e r e g és a lakosság között o l y a n a hangulat, h o g y n e m l e n ­ n é n k k é p e s e k sokáig ellenállani." A t ö m e g e k s z e r v e z e t l e n s é g é t k i h a s z n á l v a a r e a k ­ c i ó s á l l a m h a t a l o m e g y r é s z t n y e r s k a t o n a i e r ő s z a k a l k a l m a z á s á v a l , másrészt f é k t e l e n soviniszta uszítással és a m a g y a r p r o l e t á r d i k t a t ú r a r á g a l m a z á s á v a l v a l ó r a váltotta szándékát, m e g s z e r v e z t e a T a n á c s k ö z t á r s a s á g elleni f e g y v e r e s b e a v a t k o z á s t az a n ­ tant o l d a l á n . A M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g m e l l e t t m e g n y i l v á n u l ó r o m á n i a i szolidaritási a k ­ ciók kérdésével eddig már t ö b b tanulmány foglalkozott, köztük Victor Cheresteşiu c i k k e a Korunk 1959. 4. s z á m á b a n . A t o v á b b i a k b a n e g y e s , e d d i g k e v é s b é érintett jelenségekre, mindenekelőtt a román kommunista csoportok magyarországi har­ c á r a t é r ü n k ki.

A z első v i l á g h á b o r ú alatt a m a g y a r o r s z á g i h a d i ü z e m e k b e n d o l g o z ó e r d é l y i r o ­ m á n o k a m a g y a r m u n k á s o k k a l e g y ü t t é l t é k át a h á b o r ú kínjait és együtt k ü z d ö t t e k az i m p e r i a l i s t a t ö m e g m é s z á r l á s ellen, a b é k é é r t . A z 1913-as o k t ó b e r i p o l g á r i d e m o k ­ ratikus f o r r a d a l o m g y ő z e l e m r e j u t t a t á s á b a n is részt v e t t e k a B u d a p e s t e n élő r o m á ­ nok, így p é l d á u l a C s e p e l M ű v e k m u n k á s a i n a k n a g y a r á n y ú f o r r a d a l m i tüntetésein t ö b b ezren v o l t a k j e l e n k ö z ü l ü k . A M a g y a r o r s z á g i S z o c i á l d e m o k r a t a P á r t r o m á n s z e k c i ó j á n a k m ű k ö d é s e m e g é l é n k ü l t , és e r e j e j e l e n t é k e n y e n m e g n ö v e k e d e t t a z O r o s z ­ o r s z á g b ó l visszatért, a f o r r a d a l o m iskoláját kijárt v o l t h a d i f o g l y o k és e l s ő s o r b a n az

A Magyarországi Román Kommunista Párt budapesti osztálya a következő felhívást bocsátotta k i :

1919-es plakát

Odesszában m ű k ö d ő román kommunista csoport több tagjának kapcsolódásával.

A

román

végbe, mint mindenütt kult a leninista cialista

is

ugyanaz

az

a munkába való be­

erjedési

a munkásmozgalomban, a reformistákkal

irányzatú

Pártban

szekcióban

szintén

forradalmi

folyamat

ment

ellentétben

kiala­

m a g . U g y a n e b b e n az i d ő b e n a R o m á n i a i S z o ­

erőteljes baloldali szárny

alakult

ki, és k o m m u n i s t a

cso­

p o r t o k létesültek. 1918.

d e c e m b e r 26-án

megalakult

a román

kommunisták

budapesti

csoportja.

A m a g y a r o r s z á g i r o m á n m u n k á s o k 1918. d e c e m b e r 31-én é s 1919. j a n u á r 1-én o r s z á ­ gos tét

értekezletet

tartottak, e z e n felszólalt és a r o m á n

tolmácsolta Henri

K a g a n , az o d e s s z a i r o m á n

A Budapesten megjelenő forradalmi

lap, a Steagul

kommunista

kommunista roşu

csoport üdvözle­

szervezet volt

tagja,

szerkesztője. A kongresszus

fellépett a r e f o r m i z m u s ellen, és 37 szavazattal 26 e l l e n é b e n a k o m m u n i s t a c s o p o r t álláspontját tette m a g á é v á . Ezután a r é s z t v e v ő k tüntető m e n e t b e n v o n u l t a k fel é s a szocialista f o r r a d a l m a t éltették. A R o m á n K o m m u n i s t a C s o p o r t k a p c s o l a t b a n ál­ lott a R o m á n i a i S z o c i a l i s t a P á r t b a l o l d a l i s z á r n y á v a l , a m i n t e z H e n r i K a g a n n a k egy B u k a r e s t b e k ü l d ö t t l e v e l é b ő l is kitűnik. A m a g y a r o r s z á g i r o m á n k o m m u n i s t a c s o p o r t h e l y z e t é b ő l a d ó d ó a n a m a g y a r f o r r a d a l m a t támogatta, d e c é l j a a r o m á n i a i forra­ d a l o m . Említett l e v e l é b e n írja K a g a n : „ M i itten n e m k í m é l j ü k s e m e r ő n k e t , s e m életünket, h o g y a f o r r a d a l m a t é l e s s z ü k E r d é l y b e n és t e r m é s z e t e s e n n á l a t o k is." Ez­ után f e l s o r o l j a a l e g f o n t o s a b b gyakorlati t e e n d ő k e t , a m e l y e k v é g s ő é r t e l m e „ a tár­ s a d a l m i f o r r a d a l o m R o m á n i á b a n " . A l e v é l e g y házkutatás a l k a l m á v a l a r o m á n i a i r e n d ő r h a t ó s á g o k k e z é b e került, és az 1918. d e c e m b e r 13-i tüntetés miatt v á d alá h e ­ lyezett szocialista v e z e t ő k ellen a k a r t á k felhasználni, s z ö v e g e í g y k e r ü l t a n y i l ­ v á n o s s á g elé (Socialismul, 1919. április 2. — a keltezés a t o v á b b i a k b a n az új n a p t á r szerint történik). A l e v é l e g y i k é r d e k e s s é g e — s ez a r o m á n k o m m u n i s t a c s o p o r t o k m é l y n e m z e t k ö z i s é g é n e k a tanúsága is — a z az utalás, a m e l y arról beszél, h o g y szé­ les k ö r ű n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k m e g t e r e m t é s é r e t ö r e k e d n e k , e g y e b e k k ö z ö t t a n é ­ m e t o r s z á g i spartakista m o z g a l o m m a l . R o m á n i a m u n k á s s á g a a Socialismulban m e g j e l e n ő t u d ó s í t á s o k b ó l értesült a: M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g kikiáltásáról. A z első, m é g b i z o n y t a l a n hírt a l a p m á r ­ cius 25-i s z á m a közli. A lap a h a d i á l l a p o t é s a c e n z ú r a b é k l y ó i k ö z ö t t is m e g t a l á l j a a m ó d j á t , h o g y k i f e j e z é s r e juttassa a z o r s z á g m u n k á s s á g á n a k internacionalista s z o ­ lidaritását. M á r c i u s 28-án j e l e n t é k t e l e n n e k látszó h í r a n y a g b a n közli, h o g y a t a n á c s ­ k o r m á n y s z i k r a t á v í r ó útján k a p c s o l a t b a lépett L e n i n n e l . A z április 6-i s z á m első o l ­ dalán A magyar forradalom c í m ű c i k k részleteket k ö z ö l a F o r r a d a l m i K o r m á n y z ó ­ tanács 1919. m á r c i u s 22-i Mindenkihez! megszólítású felhívásából, amely tudatta, h o g y „ M a g y a r o r s z á g p r o l e t a r i á t u s a a m a i n a p p a l a m a g a k e z é b e v e s z m i n d e n ha­ talmat". A c e n z ú r a a k i á l t v á n y s z ö v e g é b ő l s o k a t törölt, t ö b b e k k ö z ö t t a R o m á n i á r a v o n a t k o z ó részt, a m e l y b e n a T a n á c s k ö z t á r s a s á g „ F e g y v e r e s s z ö v e t s é g r e h í v j a f ö l Csehország, R o m á n i a és S z e r b i a m e g H o r v á t o r s z á g m u n k á s a i t és f ö l d m ű v e s e i t a. b u r z s o á k , a b o j á r o k , a n a g y b i r t o k o s o k és d i n a s z t i á k ellen". A T a n á c s k ö z t á r s a s á g iránti r o k o n s z e n v r e v e t f é n y t a z április 12-i s z á m b a n m e g j e l e n t h á r o m h a s á b o s Forra­ dalmi tájakon c í m ű írás, a m e l y b e n s z e m t a n ú m e s é l i e l b u d a p e s t i b e n y o m á s a i t : „ . . . k i t ö r t a m á s o d i k m a g y a r o r s z á g i f o r r a d a l o m , a m e l y K u n B é l á v a l a z élen a k o m m u n i s t á k a t juttatta h a t a l o m r a . A v á r o s t kitörő l e l k e s e d é s b e n , v a l ó d i k é p é b e n t a l á l t a m . . . A h á z a k v ö r ö s z á s z l ó k k a l v o l t a k diszítve, a j á r ó k e l ő k — óriási t ö b b ­ s é g ü k m u n k á s — e l ö z ö n l ö t t é k a z utcákat, k a b á t j u k b a v ö r ö s k o k á r d á t tűztek." A tapasztaltakat a hazai v i s z o n y o k k a l ö s s z e h a s o n l í t v a , a c i k k í r ó s z o m o r ú a n állapítja m e g , h o g y h o v a juttatta B r ă t i a n u k o r m á n y a az országot, s az o r s z á g b a n u r a l k o d ó állapotokat így jellemzi: „Mintha a jég zónájába léptem volna, ahol megfagyott az élet. M e g d ö b b e n t e t t a szigor, a h o g y a n az o s t r o m á l l a p o t o t a l k a l m a z z á k , a h o g y a c e n z ú r a és h a d b í r ó s á g o k m ű k ö d n e k . " T ö b b c i k k K u n B é l a s z e m é l y i s é g é t méltatja. A z e g y i k f e l e l e v e n í t i a r o m á n o k ­ kal v a l ó j ó barátságát, m é g a b b ó l a z i d ő b ő l , a m i k o r a h á b o r ú előtt a s z e g e d i b ö r t ö n foglya volt. K u n B é l a a f o r r a d a l o m g y ő z e l m e utáni n a p o k b a n , m á r c i u s 30-án a b é c s i Neue Freie Pressének adott n y i l a t k o z a t á b a n kifejtette a t a n á c s k o r m á n y b é k e ó h a j á t : „ M i n e m á l l u n k a területi integritás a l a p j á n — m o n d o t t a — , és n e m v a g y u n k h a ­ d i á l l a p o t b a n az antanttal." A v e z e t ő a n t a n t h a t a l m a k a z o n b a n katonai b e a v a t k o z á s r a készültek, és a francia v e z é r k a r irányításával R o m á n i a , v a l a m i n t C s e h s z l o v á k i a f e g y ­ v e r e s erőit i g y e k e z t e k e l ő t é r b e tolni. A r o m á n királyi h a d s e r e g t á m a d á s a április 16-án

k e z d ő d ö t t . A Socialismul k ö z v e t v e a h á b o r ú s b e a v a t k o z á s elleni k ü z d e l e m r e szólítja f e l a hazai d o l g o z ó k a t , a m i k o r április 10-i s z á m á b a n közzéteszi a b é c s i p r o l e t a r i á t u s üzenetét a m a g y a r m u n k á s s á g h o z , a m e l y b e n e g y e b e k között m e g f o g a d j á k : „ S z e n t k ö t e l e s s é g ü n k , h o g y m e l l é t e k álljunk, b á r m i t h o z z o n a j ö v ő . " A z április 28-i s z á m a K u n B é l a és S m u t s t á b o r n o k közti t á r g y a l á s o k r ó l s z ó l v a idézi a t a n á c s k o r m á n y k ü l ü g y i n é p b i z t o s á n a k szavait: „ a t a n á c s k o r m á n y n e m áll a területi integritás a l a p ­ ján", v a g y i s e l i s m e r i a s z o m s z é d á l l a m o k j o g á t az ö n r e n d e l k e z é s a l a p j á n felsza­ b a d u l t területekre. A m é g első lépéseit t e v ő T a n á c s k ö z t á r s a s á g j e l e n t ő s segítséget k a p o t t a n e m ­ zetközi proletariátustól. A K o m m u n i s t a I n t e r n a c i o n á l é t ö b b s z ö r i felhívása, a k ü ­ l ö n b ö z ő o r s z á g o k szocialista, k o m m u n i s t a pártjai és c s o p o r t j a i r é s z é r ő l k i b o c s á t o t t

Korabeli plakát

k i á l t v á n y o k , tiltakozások, a k i r o b b a n ó s z t r á j k o k e g y i d ő r e f é k e z t é k az imperialista k ö r ö k h á b o r ú s akcióit. E m l é k e z e t e s a z 1919. j ú l i u s 21-i n e m z e t k ö z i t i l t a k o z ó sztrájk, a m e l y b e n v a l a m e n n y i e u r ó p a i o r s z á g m u n k á s s á g a részt vett. E b b ő l az a l k a l o m b ó l a r o m á n i a i proletariátus szolidaritása k ü l ö n ö s e r ő v e l n y i l v á n u l t m e g . A Socialismul b e s z á m o l ó j a é l é n k e n érzékelteti e z t : „ . . . ú g y tűnik, h o g y a n a g y n e m z e t k ö z i s z o ­ lidaritásra v a l ó f e l h í v á s . . . az összes a k a d á l y o k e l l e n é r e a l e v e g ő b e n v i b r á l t , s m i n d e n m u n k á s a m a g a h e l y é n m e g h a l l o t t a . N e m v o l t szükség b i z t a t á s r a . . . az egyszeri szolidaritási felszólításra a f ő v á r o s m u n k á s s á g a . . . egyemberként vála­ szolt..." Magyarországon a különböző nemzetiségek forradalmárai a Nemzetközi Szocia­ lista F ö d e r á c i ó b a n s z e r v e z k e d t e k . Ez tizenöt n e m z e t i s z ö v e t s é g b ő l állott, k ö z t ü k az e g y i k l e g t e v é k e n y e b b a r o m á n . A b u d a p e s t i n k í v ü l r o m á n s z e k c i ó létezett P i l i s v ö r ö s ­ v á r o n , P i l i s s z e n t i v á n o n és T a t a b á n y á n . Ez u t ó b b i k ü l ö n ö s e n erős v o l t , élén t í z tagú v e z e t ő s é g állott. A T a n á c s k ö z t á r s a s á g ellen indított h á b o r ú a V ö r ö s H a d s e r e g sürgős m e g s z e r v e z é s é t tette szükségessé, a N e m z e t k ö z i F ö d e r á c i ó s z e k c i ó i a z e l s ő k között fogtak h o z z á a t o b o r z á s h o z . A r o m á n c s o p o r t t o b o r z ó g y ű l é s e i k ö z ü l ismeretes a n n a k a g y ű l é s n e k a lefolyása, a m e l y e t a L e n i n - h á z n a g y t e r m é b e n tartottak. S z ó ­ n o k a kifejtette. „ A r o m á n p r o l e t a r i á t u s m i n d e n e r e j é v e l t á m o g a t j a a p r o l e t á r d i k t a ­ túrát, a m a g y a r o r s z á g i T a n á c s k ö z t á r s a s á g o t . H a n g s ú l y o z t a , h o g y a V ö r ö s H a d s e r e g

k ö t e l é k é b e n n e m kis s z á m b a n k ü z d e n e k r o m á n p r o l e t á r o k is, d e n e m a m á g n á s o k é s kapitalisták hirdette területi integritásért, h a n e m n e m z e t k ö z i s z o l i d a r i t á s b ó l . . . " M i n t e g y h a t v a n r o m á n n y e l v ű k ü l ö n b ö z ő röpirat, rajzos p l a k á t és r o m á n n y e l v ű lap (Steagul roşu, Foaia ţăranului, Revoluţia socială és m á s o k ) ad k é p e t a f o r ­ radalomért harcoló r o m á n internacionalisták t e v é k e n y s é g é r ő l . K ü l ö n ö s e n értékes a Revoluţia socială a n y a g a . G y a k r a n k ö z ö l t részleteket L e n i n írásaiból, idézeteket M a r x és E n g e l s m ű v e i b ő l . C i k k e i n e k n a g y o b b része a f o r r a d a l o m v é d e l m é t s z o l ­ gálta, ez kitűnik m á r a m o z g ó s í t ó hatású c í m e k b ő l is: Veszélyben a forradalom, A Vörös Hadsereg, Osztrák katonák a Vörös Hadseregben, Lenin szózata, Makszim Gor­ kij üdvözli a magyar proletariátust és m á s o k . A V ö r ö s H a d s e r e g b e j e l e n t k e z ő k ü l f ö l d i e k b ő l alakult m e g a 80. N e m z e t k ö z i Brigád, a legelső ü t ő k é p e s a l a k u l a t o k e g y i k e . S o r a i b a n együtt h a r c o l t a k o r o s z o k — t ö b b s é g ü k b e n v o l t h a d i f o g l y o k — , osztrákok, l e n g y e l e k , n é m e t e k , s z l o v á k o k , c s e h e k , j u g o s z l á v o k , r o m á n o k és m á s n e m z e t i s é g ű e k , a k i k a f o r r a d a l m i n e m z e t k ö z i s é g e s z m é ­ jétől ösztönözve érkeztek hazájukból. A r o m á n o k között a Magyarországon dolgozó­ kon k í v ü l s o k v o l t az o l y a n e r d é l y i , aki a frontról h a z a f e l é tartva szakította m e g útját és j e l e n t k e z e t t a V ö r ö s H a d s e r e g b e . Ó - R o m á n i a területéről v a g y a z i n t e r v e n ­ c i ó s h a d s e r e g b ő l á t s z ö k v e j e l e n t ő s s z á m ú r o m á n ö n k é n t e s csatlakozott a V ö r ö s H a d ­ s e r e g h e z . A z első n e m z e t k ö z i e z r e d első z á s z l ó a l j á n a k s z e m l é j é n m o n d o t t b e s z é d é ­ ben P o g á n y József hadügyi népbiztos a tanácshatalom vonzóerejéről szólva e m ­ lítette m e g , h o g y „ n e m c s a k m a g y a r m u n k á s o k , h a n e m o r o s z és r o m á n p r o l e t á r o k is o d a á l l o t t a k a m i v ö r ö s l o b o g ó n k h o z " . A Vörös Újság április 1-i s z á m a u g y a n e r r ő l a s z e m l é r ő l k ö z ö l t t u d ó s í t á s á b a n a r r ó l ír, h o g y b e f e j e z é s ü l „ . . . e g y r o m á n f o r r a d a l ­ m á r elvtárs, e g y v o l t r o m á n tiszt, a k i n e k ú g y kellett h o z z á n k átszöknie, m o n d o t t n é h á n y szót r o m á n u l " . A V ö r ö s H a d s e r e g s o r a i b a n s o k E r d é l y b ő l s z á r m a z ó m a g y a r n e m z e t i s é g ű f o r r a d a l m á r is harcolt. K i e m e l k e d i k k ö z ü l ü k K ö b l ö s Elek, a R o m á n K o m m u n i s t a P á r t k é s ő b b i főtitkára, aki p a r a n c s n o k a v o l t a z ö n k é n t e s m u n k á s - r o ­ h a m z á s z l ó a l j n a k . Ez az alakulat r a g y o g ó f e g y v e r t é n y e i r ő l v á l t híressé, és Köblös­ zászlóalj n é v e n vált k ö z i s m e r t t é . A V ö r ö s H a d s e r e g b e n szerezték első f o r r a d a l m i é l ­ m é n y e i k e t a r o m á n m u n k á s m o z g a l o m n a k o l y a n harcosai, m i n t F ó n a g y János, Józsa Béla, Encsel M ó r , S z m u k A n t a l , Iuliu D é r i - D e h e l e a n u é s m é g sok k o m m u n i s t a . A M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g l e v e r é s e után R o m á n i a p r o l e t a r i á t u s a segítő k e ­ zét nyújtotta a f e h é r t e r r o r áldozatául esett m a g y a r o r s z á g i d o l g o z ó t ö m e g e k n e k . M u n ­ k á s l a p j a i n k p e l l e n g é r r e állították a horthysta r e z s i m rémtetteit, m u n k á s o s z t á l y u n k é s k o m m u n i s t a p á r t u n k felkarolta az i d e m e n e k ü l ő t ö b b e z e r e m i g r á n s t , k ö z ö t t ü k o l y a n s z e m é l y i s é g e k e t , m i n t D i e n e s László, G a á l G á b o r , J á s z D e z s ő (a b u k a r e s t i Munkás szerkesztője), A n t a l M á r k és m á s o k . A M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g m e g a l a k u l á s á n a k 50. é v f o r d u l ó j a az é v s z á z a d o s k ö z ö s r o m á n és m a g y a r f o r r a d a l m i h a g y o m á n y o k n a k és a két ország m u n k á s m o z ­ g a l m a közötti internacionalista k a p c s o l a t o k n a k e g y i k l e g j e l e n t ő s e b b e m l é k e z t e t ő j e . Fuchs Simon

A nagyváradi forradalmi sajtó 1919-ben N a g y v á r a d , a d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l m i h a g y o m á n y o k e régi városa, a v i h a r o s 1919-es é v e l e j é n n é h á n y h ó n a p o n át a m a g y a r , r o m á n és m á s n e m z e t i s é g ű p r o ­ l e t á r o k k i z s á k m á n y o l ó i k ellen v í v o t t é l e t h a l á l h a r c á n a k , lázas f o r r a d a l m i t e v é k e n y ­ s é g é n e k volt a színhelye.

A z O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a e g é s z é p ü l e t é t m e g r e n d í t ő és s z é t z ú z ó 1918-as f o r r a d a l m i e s e m é n y e k , az „ ő s z i r ó z s á s f o r r a d a l o m " a n e m z e t e k ö n r e n d e l k e z é s e — í g y a r o m á n á l l a m i e g y s é g kiteljesítése — n y o m á n a gazdasági, társadalmi-politikai é l e t b e n b e k ö v e t k e z e t t v á l t o z á s o k , az 1919. m á r c i u s 21-e után k i a l a k u l ó p r o l e t á r d i k ­ tatúra p e z s g ő f o r r a d a l m i l é g k ö r e , m i n d m e g a n n y i k e d v e z ő feltételt j e l e n t e t t e k a n a g y v á r a d i és a N a g y v á r a d k ö r n y é k i r o m á n , m a g y a r é s m á s n e m z e t i s é g ű d o l g o z ó k n a k arra, h o g y c s e l e k v ő e n k i n y i l v á n í t s á k e g y j o b b , b o l d o g a b b v i l á g é p í t é s é r e i r á n y u l ó el határozásukat. E f e s z ü l t s é g e k k e l telített e s e m é n y e k során a n a g y v á r a d i f o r r a d a l m i sajtó a k o m m u n i s t a és m u n k á s m o z g a l o m n ö v e k e d é s é n e k é s é r e t t e b b é v á l á s á n a k r e n d k í v ü l tevékeny, harcos tényezője volt. A z 1918-as m a g y a r o r s z á g i p o l g á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m — a m e l y c s a k ­ h a m a r szocialista j e l l e g ű v é v á l t —, v a l a m i n t a régi R o m á n i á b a n k i b o n t a k o z ó f o r ­ r a d a l m i f e l l e n d ü l é s n y o m á n a S z o v j e t - O r o s z o r s z á g b a n t a r t ó z k o d ó , az o s z t á l y h a r c t ü z é b e n m e g e d z ő d ö t t r o m á n és m a g y a r v o l t h a d i f o g l y o k m i n d e n t m e g t e t t e k , h o g y m i e l ő b b v i s s z a t é r j e n e k h a z á j u k b a és t á m o g a s s á k a p r o l e t a r i á t u s v e z e t é s é v e l itt k i ­ bontakozó forradalmi küzdelmet. A munkásmozgalom legöntudatosabbjai a k o m m u ­ nista c s o p o r t o k k a l az é l e n arra t ö r e k e d t e k , h o g y e g y e t l e n á r a d a t b a e g y e s í t s é k a K á r p á t o k két o l d a l á n k i b o n t a k o z ó f o r r a d a l m i t ö r e k v é s e k e t . S o k a t m o n d ó e b b e n a v o n a t k o z á s b a n az, h o g y 1918 d e c e m b e r é b e n az összes r o m á n l a k t a v i d é k e k r ő l szár­ m a z ó k o m m u n i s t á k k é p v i s e l ő i M o s z k v á b a n tartott ö s s z e j ö v e t e l ü k ö n e l h a t á r o z t á k az ó r o m á n i a i és e r d é l y i k o m m u n i s t a c s o p o r t o k egyesülését, m i v e l — m i k é n t a Foaia poporului 1918. 49. s z á m a írta — szükség v a n „ a z általános p r o p a g a n d a t e v é ­ k e n y s é g k o o r d i n á l á s á r a . . . tekintetbe v é v e a r o m á n i a i p o l i t i k a i v á l s á g o t é s a z e r ­ d é l y i és b u k a r e s t i f o r r a d a l m i helyzetet". A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és m a g y a r k o m m u n i s t a

t e v é k e n y e n részt v e t t s o k r o m á n

h a r c o s azzal az elhatározással

tért haza, h o g y itthon

foly­

tatja a f o r r a d a l m i m u n k á t . Így hazatér és c s a k h a m a r N a g y v á r a d o n t ű n i k fel A r i t o n Pescariu, az e r d é l y i Foaia

ţăranului-t

születésű

szerkesztette,

c s o p o r t n a k . N e m s o k k a l ezután alj

volt szervezője, Henri

Moszkvából

jött

román és

kommunista

vezetője volt

megérkezett

Kagan

B é c s e n keresztül

értelmiségi, a

aki

moszkvai

Moszkvában

román

az odesszai r o m á n

a

kommunista

forradalmi

zászló­

is e g y m á s i k k o m m u n i s t a

c s o p o r t élén,

és

(1918 d e c e m b e r é b e n )

amelynek

rövid

ideig

amely

B u d a p e s t v o l t a k ö z p o n t j a . 1919 e l e j é n K a g a n — m á s o k k a l e g y ü t t — szintén N a g y ­ v á r a d o n telepedett le, ö s s z e k ö t ő i r é v é n kiépítette a k a p c s o l a t o t a b u k a r e s t i k o m m u ­ nista c s o p o r t t a l , s í g y h a n g o l t a A z ország e részében rosokban

össze a m i n d i n k á b b

1919 tavaszán

jelentős tényezővé váltak

paraszttanácsok

kiszélesedő forradalmi

bekövetkezett

a munkástanácsok,

száma, a m e l y e k b e n m a g y a r és r o m á n

szegényparasztok vettek Nagyvárad

október

alakult,

ahol

erők összpontosultak s harcoltak első n a p j a i b a n

31-i p o l g á r i

a

vá­

pedig nőtt

mezőgazdasági proletárok

demokratikus

1918 ő s z é t ő l 1919

vállvetve a proletár

köziség s z e l l e m é b e n . N e m v é l e t l e n , h o g y a n a g y v á r a d i 1919 f e b r u á r j á n a k

a falvakban

a és

részt.

k ü l ö n ö s e n erős k ö z p o n t t á

jelentős forradalmi

harcot.

események nyomán

munkásság

különböző népgyűléseken forradalmat

a

képviselői

kijelentették:

proletariátus

nyaráig nemzet­

vitte

már

a z 1918.

győzelemre,

m o s t p e d i g eljött az i d e j e a n n a k , h o g y k e z é b e v e g y e a h a t a l m a t (Nagyváradi

Napló,

1919. február 4). A

nagyváradi

kommunisták

már

akkor

jelentős

politikai

erőt

képviseltek,

1919. f e b r u á r 2-án e g y 6 000 r é s z t v e v ő v e l tartott „ s z e r v e z ő g y ű l é s " - e n m e g a l a k í t o t ­ ták a k o m m u n i s t a p á r t helyi szervezetét. (Részletesen f o g l a l k o z i k ezzel a k é r d é s ­ sel F a r k a s D e z s ő A két forradalom Bihar megyei történetéhez 1917—1919 c í m ű k ö n y v é b e n . A k a d é m i a i K i a d ó , B u d a p e s t , 1965.) A kommunista párt helyi szervezete néhány nappal a megalakulása után 1919. f e b r u á r 16-án saját újságot adott ki Nagyváradi Vörös Újság c í m e n , a m e l y n e k az a l c í m é b e n ez állt: „ A k o m m u n i s t a p r o l e t á r o k é s a s z e ­ g é n y f ö l d m ű v e s e k lapja." A lap h e t e n k é n t j e l e n t m e g n é g y o l d a l o n . M á r c i u s 24-ig m ű k ö d ö t t , s ezalatt 6 s z á m a k e r ü l t a z o l v a s ó k k e z é b e . E b b ő l e d d i g c s a k e g y e t l e n s z á m o t — a z 1919. f e b r u á r 23-it — sikerült m e g t a l á l n i . A l a p r ö v i d é l e t t a r t a m a alatt e l e m e z t e a k o m m u n i s t a és m u n k á s m o z g a l o m é l e t b e v á g ó p r o b l é m á i t . Első s z á m á b a n c i k k e t k ö z ö l t arról, h o g y N a g y v á r a d o n a m u n k á s t a n á c s o n b e l ü l létrejött a harci e g y s é g f r o n t a k o m m u n i s t a és s z o c i á l d e ­ m o k r a t a m u n k á s o k között. T o v á b b á leírja azt is, m i l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a l a ­ kult m e g a k o m m u n i s t a p á r t h e l y i s z e r v e z e t e . A lap p r o p a g a n d a m u n k á j á n a k k ö z é p p o n t j á b a h e l y e z t e azt a k ö v e t k e z e t e s h a r ­ cot, a m e l y a p o l g á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m p r o l e t á r f o r r a d a l o m m á v a l ó á t a l a k í ­ tására i r á n y u l t . S z á m o s i l y e n t é m á j ú c i k k e t k ö z ö l t t ö b b s z á m á b a n , i l y e n p é l d á u l a Proletárdiktatúra vagy demokrácia?, a m e l y f o l y t a t á s b a n j e l e n t m e g a f e b r u á r 16— 23-i s z á m b a n . A z Osztályharc vagy opportunizmus c í m ű , f e b r u á r 23-án k ö z ö l t írás­ ban n y í l t a n m e g h i r d e t t é k : „ A k o m m u n i s t á k p r o g r a m j a a p r o l e t a r i á t u s n a k , a z e g é s z o s z t á l y n a k a f o r r a d a l m a m i n é l e l ő b b , n e h o g y a k a p i t a l i z m u s t m a i rettenetes alélts á g á b ó l m e s t e r s é g e s élesztgetéssel t a l p r a állítsák, h o g y v é g i g m e n j e n újra a f e j l ő d é s ­ n e k a z o k o n a f o k a i n , a m e l y e n m á r v é g i g m e n t a h á b o r ú előtt, és a m e l y f e j l ő d é s n e k v é g s ő p o n t j a é p p e n az i m p e r i a l i s t a h á b o r ú v o l t . A k o m m u n i s t á k f e l i s m e r t é k a helyzetet és azt, h o g y a p r o l e t a r i á t u s é l e t é b e v á g ó szükségesség f o r r a d a l m i úton át­ v e n n i a p o l i t i k a i hatalmat." A z ú j s á g t ö b b s z ö r is f o g l a l k o z o t t az a k k o r k ü l ö n ö s e n n a p i r e n d e n l e v ő f ö l d ­ kérdéssel is. A f ö l d o s z t á s n a k — mutatott rá a Nagyváradi Vörös Újság — b i ­ z o n y o s j ó l m e g h a t á r o z o t t k r i t é r i u m o k a l a p j á n kell történnie, m i n d e n n a g y b i r t o k o t ki k e l l sajátítani, függetlenül attól, h o g y m i l y e n e r e d e t ű . A l a p h a s á b j a i n e r ő t e l j e s h a r c f o l y t az á r a k e m e l é s é r e i r á n y u l ó b u r z s o á tika és a f e k e t é z ő k e l l e n , v a l a m i n t m i n d e n f é l e s p e k u l á c i ó l e l e p l e z é s é r e . „ A k é r l e l h e t e t l e n e b b h a r c o t h i r d e t j ü k m i n d a z o k ellen, a k i k a n é p g y o m r a ellen, a g o z ó k b ő r é n e k r o v á s á r a m e r é n y l e t e t k ö v e t n e k e l " — írja az Ardrágítás c í m ű M a j d í g y folytatja: „ V e s s z e n e k a z á r d r á g í t ó k , s v e s s z e n e k m i n d a z o k , a k i k üzelmeiket elősegítik."

poli­ legdol­ cikk. aljas

Nagyváradon a kommunista párt helyi szervezetének lapjával e g y i d ő b e n ered­ m é n y e s e n t e v é k e n y k e d e t t a s z o c i á l d e m o k r a t a p á r t n a g y v á r a d i és B i h a r m e g y e i s z e r v e z e t é n e k a z ú j s á g j a is, a Nagyváradi Munkás Újság. (Lásd V a j d a L a j o s k é z ­ iratos m u n k á j á t : Nagyváradi Munkás Újság — Munkás Újság — Erdélyi Népszava, Népszava, Nagyvárad, 1918—1919.) E z a k i a d v á n y folytatása az 1905—1911 között a z o n o s c í m m e l m e g j e l e n t újságnak, s h e t i l a p k é n t történt ú j r a m e g j e l e n é s é n e k dá­ t u m a v a l ó s z í n ű l e g 1918. n o v e m b e r 7., szerkesztői p e d i g S z é k e l y J á n o s és K a t z Lipót, a m u n k á s m o z g a l o m r é g i b a l o l d a l i harcosai, az 1918. n o v e m b e r első n a p j a i b a n m e g ­ a l a k u l t n a g y v á r a d i m u n k á s t a n á c s tagjai. A l a p e t a n á c s égisze alatt m ű k ö d ö t t . A Nagyváradi Munkás Újság t ü k r ö z t e h a s á b j a i n a z o k a t a gazdasági, p o l i t i k a i és t á r s a d a l m i p r o b l é m á k a t , a m e l y e k az 1918-as őszi p o l g á r i d e m o k r a t i k u s f o r r a d a ­ l o m után k i a l a k u l t feltételek között a n a g y v á r a d i és k ö r n y é k b e l i d o l g o z ó t ö m e g e k e t .

foglalkoztatták.

S hogy számot adjunk

(1918. n o v e m b e r — 1919. f e b r u á r ) sábjain

említsünk

néhány

kérdést,

amely

ha­

szerepelt.

Az Bihar

arról, m i l y e n p r o f i l ú is v o l t e z a r ö v i d életű

lap, hadd

újság

megyei

m é g 1918. n o v e m b e r 7-én, a m i k o r a köztársasági elterjedéséről

ír,

beszámol

a n o v e m b e r 6-i g y ű l é s r ő l , a m e l y e n

részt

a

munkástanács

vettek

forradalmi

első

ismert

„ a z összes m u n k á s o k

eszmék

akciójáról, bizalmi

fér-

fiai és v e z e t ő tagjai". A z elkövetkező kommunista radi

és

a

környékbeli

társadalom

munkástömegek

eszméinek

körében

a lap

propagálásában az

élvonalban

a

nagyvá­

haladt.

Tá­

m o g a t t a a l e l k e s b a l o l d a l i s z o c i á l d e m o k r a t a v e z e t ő k e t , a k i k n o v e m b e r v é g é n és d e ­ c e m b e r elején

tömeggyűléseket tartottak a Bihar

tették a f o r r a d a l m i

e s z m é k e t . A z újság

megyei falvakban,

s így

a z 1918. d e c e m b e r 1-i, 3-i és 8-i

terjesz­

számában

tág teret szentel e z e k n e k a z a k c i ó k n a k . Már

Bér

a

Nagyváradi

Munkás

Újság

is k ö v e t k e z e t e s e n

fellépett

a spekuláció, a

Dezső

Munkás

a

kormánykeréknél (1919)

fosztogatás, a m u n k á s o s z t á l y r o v á s á r a t ö r t é n t m e g g a z d a g o d á s e l l e n . 1918. g a b o n a - és z ö l d s é g t e r m e l ő i t , h o g y m i n é l h a m a r a b b c s ö k k e n t s é k a p i a c r a v i t t é l e l ­ m i s z e r e k árát, h o z z á i g a z í t v a a m u n k á s o k v á s á r l ó k é p e s s é g é h e z , e l l e n k e z ő e s e t b e n a szervezett m u n k á s s á g k é n y t e l e n lesz „ e r é l y e s e b b f e g y v e r e k h e z n y ú l n i " . M á s a l k a ­ l o m m a l — d e c e m b e r 8-án — s z e n v e d é l y e s í r á s b a n l e p l e z i le a l a p a t ű z i f a - s p e ­ kulánsokat. « A kommunisták kifejtett

és szociáldemokraták helyi szervezeteinek a

t e v é k e n y s é g e n y o m á n szilárd

k ö z ö s harci

front

alakult

munkástanácsban

ki, a m e l y n e k

ered-

m é n y e k é n t N a g y v á r a d o n és k ö r n y é k é n f e b r u á r h ó n a p b a n a p r o l e t a r i á t u s e r e j e döntő s z e r e p h e z jutott. A m u n k á s t a n á c s és a k a t o n a t a n á c s — a m e l y e k b e n a k o m ­ munisták és a szociáldemokraták egységesen munkálkodtak a polgári demokratikus f o r r a d a l o m n a k p r o l e t á r f o r r a d a l o m m á v a l ó átalakításáért — együttesen elhatározta, h o g y 1919. f e b r u á r 15-én a Nagyváradi Munkás Újság e l n e v e z é s é t Munkás Újságra egyszerűsítik, s a n a p i l a p a n a g y v á r a d i m u n k á s t a n á c s és k a t o n a t a n á c s k ö z ö s s a j ­ tószervévé válik. A lap k e z d e t t ő l f o g v a h a r c o l t azért, h o g y a k o m m u n i s t á k és s z o c i á l d e m o k r a t á k k ö z ö t t l é t r e j ö j j ö n és m e g s z i l á r d u l j o n az egység. 1919. f e b r u á r 21-én p é l d á u l ezt írta: „ K é s z ü l ü n k a n a g y l e s z á m o l á s r a azzal a m a r x i szózattal, h o g y a t ö m e g e k f e l ­ szabadítása c s a k a m u n k á s s á g , a p r o l e t á r t ö m e g e k m u n k á j a lehet, azzal a t ö r t é n e t tanította tapasztalattal, h o g y m é g e g y e t l e n t á r s a d a l m i o s z t á l y s e m v o l t , a m e l y e l ő ­ jogairól lemondott v o l n a . . . V a l ó b a n proletárforradalmat akarunk." A z újság állást foglal a m e l l e t t is, h o g y a s z o c i á l d e m o k r a t a pártot m e g kell tisztítani a p o l g á r i e l e m e k t ő l : „ A p r o l e t á r s á g u r a l o m r a jutásával m i , a d o l g o z ó k a k a r j u k a k e z ü n k b e v e n n i a teljes h a t a l m a t . E r r e a t ö r t é n e l m i feladatra kell n e ­ v e l n i a p r o l e t á r t " — írja a Munkás Újság m á r c i u s 2-i s z á m a . M á r c i u s első n a p ­ jaiban a l a p t á m o g a t t a a m u n k a n é l k ü l i e k akcióit, a m e l y e k azt k ö v e t e l t é k a k o r ­ m á n y t ó l , h o g y r e n d e z z e a helyzetet. U g y a n a k k o r m á r c i u s 14-én c i k k e t k ö z ö l n e k Utolsó forradalom c í m e n , a m e l y b e n f e l h í v j á k a városi p r o l e t á r o k a t arra, h o g y e r ő ­ sítsék k a p c s o l a t a i k a t a s z e g é n y p a r a s z t - t ö m e g e k k e l , m i v e l „ s z e m ü n k előtt v a j ú d i k a m o s t születő új világ, és ez a f o r r a d a l o m n e m fulladhat k i s p o l g á r i r e f o r m o k b a , e z a m o s t f o l y ó v é r e s v a g y v é r t e l e n f o r r a d a l o m a b u r z s o á z i á v a l s z e m b e n az u t o l s ó f o r r a d a l o m . . . e n n e k a h a r c n a k v é g s ő c é l j a a szocialista t á r s a d a l o m g y o r s , m e g a l ­ k u v á s nélküli felépítése", és azért „ a l e l k e k f o r r a d a l m a s í t á s á n a k m i n d e n e s z k ö z é v e l m a g u n k h o z kell h o g y e m e l j ü k a m e s t e r s é g e s e n s ö t é t s é g b e n tartott t ö m e g e k e t . Ú j igazi a p o s t o l k é n t m o s t ki a f a l v a k b a m i n d e n régi szervezett m u n k á s n a k : o k t a t n i , m e g g y ő z n i a f ö l d proletárjait, m e g t e r m é k e n y í t e n i a l e l k e k e t a s z o c i a l i z m u s n a g y és g y ö n y ö r ű i g a z s á g á v a l . " K e z d e t t ő l f o g v a l e l e p l e z t e a lap a r e a k c i ó s b u r z s o á z i a é s f ö l d b i r t o k o s s á g fel­ forgató kísérleteit. E z e k az e l l e n f o r r a d a l m i e r ő k f i g y e l e m e l t e r e l ő soviniszta a k c i ó ­ kat i g y e k e z t e k p r o v o k á l n i a N a g y v á r a d o n és k ö r n y é k é n élő r o m á n , v a l a m i n t m a ­ g y a r lakosság k ö r é b e n . M á r m á r c i u s 5-én k i n y i l v á n í t o t t a az újság, h o g y a n a g y ­ váradi s z o c i á l d e m o k r a t a p á r t a n é p e k ö n r e n d e l k e z é s i j o g á n a k e l v é r e h e l y e z k e d i k , és k é r l e l h e t e t l e n e l l e n s é g e m i n d e n f é l e n a c i o n a l i s t a atrocitásnak. 1919. m á r c i u s 2-án k ö z ö l t e a lap a n a g y v á r a d i és B i h a r m e g y e i tanítók s z ö ­ v e t s é g é n e k határozatát, a m e l y e t a m e g e l ő z ő n a p o n tartott g y ű l é s e n s z a v a z t a k m e g , s t ö b b e k között ezt t a r t a l m a z t a : „ K ö v e t e l j ü k a n é p i s k o l a 8 o s z t á l y ú r a v a l ó kifej­ lesztését, a t a n a n y a g n a k g y a k o r l a t i és köztarsasági s z e l l e m b e n v a l ó sürgős á t d o l ­ gozását M á r a k ö v e t k e z ő t a n é v r e k ö v e t e l j ü k a felekezeti oktatásnak, v a l a m i n t a faji, n e m z e t i s é g i és n y e l v i t ü r e l m e t l e n s é g e t m a g á b a n rejtő r e n d e l k e z é s e k n e k és t e n ­ d e n c i á k n a k az i s k o l á b ó l v a l ó teljes k i k ü s z ö b ö l é s é t . " Nagyváradnak mint forradalmi központnak a jelentősége különösen megnőtt 1919 e l e j é n . E k k o r u g y a n i s az e r d é l y i r o m á n k o m m u n i s t á k c s o p o r t j a — a m e l y j a ­ n u á r b a n alakult m e g N a g y v á r a d o n t ö b b s é g é b e n v o l t r o m á n h a d i f o g l y o k b ó l — ide összpontosította erejét. A h e l y i f o r r a d a l m i m o z g a l o m b a n t e v é k e n y k e d e t t , m e s s z e ­ m e n ő figyelmet fordítva a Bihar és Szatmár megyei paraszttömegek körében kifej­ tett f e l v i l á g o s í t ó - n e v e l ő m u n k á r a . 1919. m á r c i u s 1-től ranului, a m e l y e t Gazeta

kezdve rendszeresen Partidului ţărănesc

m e g j e l e n t N a g y v á r a d o n a Foaia ţă­ revoluţionar r o m â n - n a k is n e v e z t e k ,

é s m é g M o s z k v á b a n alapították a v o l t r o m á n h a d i f o g l y o k . A l a p első o l d a l á n ez a j e l s z ó állt; „ V i l á g parasztjai és m u n k á s a i , e g y e s ü l j e t e k " , m a j d l e n n e b b a lap c í m e alatt: „ B é k e a k u n y h ó k n a k — h á b o r ú a f e j e d e l m i u d v a r o k n a k . " A lap m á r c i u s 1-i első s z á m a ramját, a m e l y b e n ez á l l : „1. 2. 3. 4. 5. 6. bárhol

közli a

Román Forradalmi

Parasztpárt

prog­

M i n d e n földet a parasztnak. M i n d e n hatalmat a paraszt- és munkástanácsoknak. J o g o t a n é p e k n e k arra, h o g y m a g u k h a t á r o z z á k m e g sorsukat. A z összes b a n k o k , g y á r a k , ü z e m e k államosítása. A n e m z e t i k i s e b b s é g e k (a kis s z á m ú n é p e k ) j o g a i n a k biztosítása. F á r a d h a t a t l a n h a r c az i m p e r i a l i z m u s , k a p i t a l i z m u s és m i l i t a r i z m u s is l é t e z z é k az, s z o r o s e g y s é g m i n d e n n e m z e t s z e g é n y s é g é v e l , d e c s a k

ellen, vele."

U g y a n e z a s z á m az o s z t á l y h a r c á l l á s p o n t j á r ó l l e p l e z i le a b á r m i l y e n n y e l v ű b u r z s o á z i a igazi arculatát, a m e l l y e l — m u t a t rá a lap — s z e m b e kell h e l y e z n ü n k „ a mi szent t ö r e k v é s e i n k e t , a m u n k á s o k , parasztok, a s z e g é n y s é g a r r a i r á n y u l ó e l ­ tökéltségét, h o g y e g y s z e r s m i n d e n k o r r a szétzúzza a z e l n y o m á s és k i z s á k m á n y o l á s j á r m á t — l e g y e n az n e m z e t i v a g y t á r s a d a l m i j e l l e g ű " . A Foaia ţăranului határozottan hirdette a n é p e k közötti barátság és t e s t v é ­ r i s é g e s z m é j é t , h a r c o l t a k i z s á k m á n y o l ó o s z t á l y o k szította s o v i n i z m u s ellen. A z 1919. m á r c i u s 7-i Népek közötti gyűlölet c í m ű c i k k b e n ez á l l : „ A n é p e k közötti g y ű ­ l ö l e t r ő l s z ó l v a m e g kell értenie m i n d e n r o m á n p a r a s z t n a k é s m u n k á s n a k azt, h o g y k ö z t e és a m a g y a r paraszt és m u n k á s k ö z ö t t n i n c s és n e m s z a b a d s e m m i f é l e e l l e n ­ s é g e s k e d é s n e k l e n n i e , m i v e l ő k e t e g y a r á n t m á s o k teszik s z e r e n c s é t l e n n é , m é g p e d i g a z u r a k és g a z d a g o k . " É p p e n ezért, folytatja a cikk, „ a r o m á n paraszt és m u n k á s , v a l a m i n t a m a g y a r paraszt és m u n k á s k ö z ö t t a l e g s z o r o s a b b e g y s é g n e k kell lennie, azért, h o g y e g y e s ü l t e r ő v e l l e r á z z á k a g r ó f o k , b o j á r o k és g a z d a g o k j á r m á t . . . " A r o m á n forradalmi harcosok ezekben a napokban erőteljes szervező munkát végeztek a környező falvakban, s a magyar forradalmárokkal szoros együttmű­ k ö d é s b e n h o z z á j á r u l t a k a p a r a s z t t a n á c s o k m e g a l a k u l á s á h o z . E z e k e n a tájakon a f o r r a d a l o m n e m állt m e g a p o l g á r i d e m o k r a t i k u s fázisban, h a n e m ú t b a n v o l t a szocialista f o r r a d a l o m m á v a l ó átalakulás felé. A z o l y a n k ö z p o n t o k b a n , m i n t N a g y v á r a d , Szatmár, N a g y k á r o l y , Szalonta, T a s nád, Margitta, a m a g y a r és r o m á n d o l g o z ó k k é p v i s e l ő i b ő l f o r r a d a l m i d i r e k t ó r i u m o k alakultak. A p r o l e t á r d i k t a t ú r a m e g y e i d i r e k t ó r i u m á n a k n a g y v á r a d i a l a k u l ó ülésén 1919. m á r c i u s 24-én, m á s i n t é z k e d é s e k mellett, elhatározták, h o g y a Nagyváradi Vörös Újság beszünteti m ű k ö d é s é t , d e t o v á b b r a is m e g j e l e n i k a Munkás Újság m i n t a m u n k á s t a n á c s sajtószerve, t o v á b b á a Foaia ţăranului, és m á r c i u s 30-ától k e z d v e e g y „ s a j t ó b i z o t t s á g " szerkesztésében hivatalos l a p o t a d n a k ki. U g y a n a k k o r e z e k b e n a f o r r a d a l m i n a p o k b a n N a g y v á r a d o n és k ö r n y é k é n — m i n t R o m a n R. C i o r o g a r i u Zile trăite c í m ű k ö n y v é b e n (Ed. T i p o g r a f i a D i e c e z a n ă . O r a d e a ) leírja — széles k ö r ­ b e n e l t e r j e d t e k a r o m á n k o m m u n i s t á k lapjai is, a Ţăranul román, Steagul roşu, Soldatul roşu és m á s o k . 1919 á p r i l i s á n a k e l e j é n m e g a l a k u l t N a g y v á r a d o n a r o m á n f o r r a d a l m i t a n á ­ c s o k K ö z p o n t i T a n á c s a , 5 e r d é l y i és 4 ó r o m á n i a i taggal ( B á n y a i L á s z l ó : Mişcări muncitoreşti şi ţărăneşti în Transilvania în anii 1919—1921. A n a l e l e Universităţii Bucureşti, seria Ştiinţe S o c i a l e , istorie, nr. 26/1962.). E z a K ö z p o n t i T a n á c s l e s z ö ­ g e z t e — a h o g y arról a Foaia ţăranului 1919. április 5-i s z á m a b e s z á m o l — , h o g y c é l j a „ m e g g y o r s í t a n i a r e n d s z e r m e g v á l t o z á s á t R o m á n i á b a n a b b a n az i r á n y b a n , h o g y m e g lehessen v a l ó s í t a n i az e g y e s ü l é s t a h e g y e k e n túli testvérekkel, n e m az

ottani b o j á r o k k a l és f ö l d b i r t o k o s o k k a l v a l ó egyesülést, h a n e m a leigázott, s z o r ­ g a l m a s és b e c s ü l e t e s m u n k á s s á g g a l é s parasztsággal, a r o m á n i a i m u n k á s o k és p a ­ rasztok tanácsainak Köztársaságával". A Foaia ţăranului 1919. április 5-i s z á m a b e s z á m o l az április e l e j é n tartott t a n á c s v á l a s z t á s o k r ó l is, a m e l y e k e n a r o m á n és m a g y a r m u n k á s o k é s p a r a s z t o k test­ v é r i e g y e t é r t é s b e n , szép s z á m m a l v e t t e k részt. A R o m á n F o r r a d a l m i P a r a s z t p á r t h í v e i n e k választási p r o g r a m j a — m i k é n t a Foaia ţăranului április 7-i s z á m a r á m u t a t — l e s z ö g e z i : h a r c o l n i kell, h o g y „ a f ö l d és a z e r d ő k teljes e g é s z ü k b e n a p a r a s z t o k é (a f ö l d m ű v e s e k é ) l e g y e n e k , a z o k é , a k i k megdolgozzák, n e m pedig azoké, akik másokon élősködnek". A továbbiakban pedig k ö v e t e l i „ a l e g n a g y o b b s z a b a d s á g o t m i n d e n n é p n e k arra v o n a t k o z ó a n , h o g y e g y e d ü l h a t á r o z z a m e g sorsát e g é s z e n az e l s z a k a d á s i g s az o d a v a l ó csatlakozásig, a h o v a akar". U g y a n a k k o r az 5. p o n t l e s z ö g e z i : „ B i z t o s í t a n i k e l l a j o g o k a t a k i s e b b s z á m ú n e m z e t i s é g i e k számára." A F o r r a d a l m i V ö r ö s H a d s e r e g n a g y v á r a d i é s k ö r n y é k b e l i e g y s é g e i az o t t a n i r o m á n és m a g y a r d o l g o z ó k b ó l alakultak. E r r e v o n a t k o z ó a n a n a g y v á r a d i f o r r a d a l m i sajtó aláhúzta, h o g y a V ö r ö s H a d s e r e g c é l j a „ n e m a hódítás, h a n e m a m u n k á s ­ h a t a l o m v é d e l m e " (Munkás Újság, 1919. április 4). 1919 áprilisának zajos napjai után, a nagyváradi f o r r a d a l m i sajtó m e g ­ s z ű n t m ű k ö d n i . D e e l ő b b m é g l e l e p l e z t e a z o k a t az e l l e n f o r r a d a l m i m e s t e r k e d é s e ket, a m e l y e k i g y e k e z t e k aláaknázni a p r o l e t á r d i k t a t ú r á t . Ezekben a proletárforradalom számára olyannyira nehéz napokban a nagy­ v á r a d i r o m á n f o r r a d a l m á r o k töretlen n e m z e t k ö z i s é g r ő l t é v e t a n ú b i z o n y s á g o t , i r o d á t á l l í t o t t a k fel a v ö r ö s g á r d a s o r a i b a j e l e n t k e z ő r o m á n ö n k é n t e s e k f o g a d á s á r a . S o k n a g y v á r a d i é s B i h a r m e g y e i r o m á n m u n k á s és paraszt ö n k é n t e s h a r c o l t a f o r r a ­ d a l m i h a d s e r e g b e n a z április 22—23-án m e g s z e r v e z e t t és a M a g y a r o r s z á g területén lezajlott c s a t á k b a n m a g á t kitüntető Bihari vadászzászlóalj, Vadászezred tagjaként. A harctéren tartózkodó bihari katonai egységek — folytatva a nagyváradi for­ r a d a l m i h a g y o m á n y o k a t — elhatározták, h o g y ú j r a m e g j e l e n t e t i k a Nagyváradi Vörös Újságot, ott, a p r o l e t á r f o r r a d a l o m v é d e l m é é r t folytatott csaták t ü z é b e n . Í g y 1919. j ú n i u s 5-én, v a l a h o l a f r o n t o n — e g y e z r e d - n y o m d a g é p e i n n y o m t a t v a — n a p v i l á g o t lát az 1919 telén és tavaszán k i a d o t t n a g y v á r a d i f o r r a d a l m i ú j s á g o k f o l y t a t á s a k é n t az u t o l s ó l a p : a Bihari Vörös Újság, a b i h a r i r o m á n és m a g y a r f o r r a d a l m á r o k v ö r ö s e z r e d é n e k o r g á n u m a v a g y a „ B i h a r i p r o l e t á r o k újságja", a h o ­ g y a n az a l c í m j e l z i . A l a p h e t e n k é n t j e l e n t m e g ( e d d i g c s a k két s z á m á t sikerült a z o n o s í t a n i ) , s a z első, 1919. j ú n i u s 5-i s z á m b a n azt írja, h o g y ,,a n a g y v á r a d i és B i h a r m e g y e i m u n k á s t a n á c s n a k a z o k a tagjai, a k i k a b i h a r i v ö r ö s e z r e d k ö t e l é k é b e t a r t o z n a k , elhatározták, h o g y e g y o l y a n l a p o t a d n a k ki k e z e t e k b e , a m e l y i k teljesen m e g f e l e l a n n a k a s z e l l e m n e k , amit a n n a k i d e j é n a Nagyváradi Vörös Újság k é p ­ viselt". Ez az újság hozzáértéssel é s ö n f e l á l d o z ó a n szolgálta a p r o l e t á r f o r r a d a l o m

ügyét

egészen annak utolsó napjaiig. A n a g y v á r a d i f o r r a d a l m i sajtó az 1919-es é v tavasza f o r r a d a l m i e s e m é n y e i ­ n e k t e r m é s z e t e s t e r m é k e k é n t j e l e n t m e g és fejtette ki t e v é k e n y s é g é t , folytatta a régi harci h a g y o m á n y o k a t , s k e z d e m é n y e z ő e r ő n e k b i z o n y u l t a n a g y v á r a d i és k ö r ­ n y é k b e l i r o m á n , m a g y a r és m á s n e m z e t i s é g ű d o l g o z ó k m o z g ó s í t á s á b a n a b á r m i l y e n n y e l v e t b e s z é l ő k i z s á k m á n y o l ó k ellen, a p r o l e t a r i á t u s g y ő z e l m é é r t , a j o b b és b o l ­ d o g a b b életért folytatott k ü z d e l e m b e n . G h e o r g h e I. B o d e a

A Dolgozók képviselője

Blokkjának

Megszokott, mindennapi dolog szocialista társadalmunk különböző tevékeny­ ségi köreiben szereplő képviselőkről — munkásokról, parasztokról, értelmiségiek­ ről — írni és beszélni. N e m elég széles körben ismert viszont a felszabadulás előtti politikai életben kivételszámba menő, a kommunista párt irányvonalát kö­ vető öt képviselőnek a megválasztása és kísérlete, hogy a polgári-földesúri rend­ szer parlamentjében hangot adjon a dolgozó osztályok követeléseinek. A z 1931-es választásokon a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja listáján jelölt és mandátum­ hoz is jutott képviselők közül ma már csak egy van életben: a Kolozsvárt lakó Dán István, a forradalmi munkásmozgalom hetvenhét éves, testileg-szellemileg friss, most is tevékeny kommunista veteránja. Hosszú az út, amelyet a vajdaszentiványi tizenkét gyermekes, szegény föld­ műves család fia (szülei egy hold földet mondhattak magukénak), a szolga, ura­ dalmi napszámos, asztalosinas — aki 1911-ben iratkozott be Marosvásárhelyen az akkor alakult Szociáldemokrata Ifjúmunkás Szervezetbe — máig megtett. Ennek az életútnak fontos szakasza volt az első világháború rövid frontszolgálatát követő fogság és széles körű politikai munka Oroszországban. Már 1916 elején kapcsolatba kerül a bolsevikokkal, s a forradalom kitörésétől az omszki Vörös Gárda Nemzet­ közi Brigádjának egyik szervezője, majd politikai komisszárja, s az 1919-ben Omszkban megjelenő Világforradalom című hadifogoly-újság egyik szerkesztője. A z ellenforradalom időleges szibériai győzelme után a 26 éves Dán István — már rég a bolsevik párt tagja — a körözött kommunista vezetők között szerepel. A K o l csak-uralom bukása után ismét egyik kezdeményezője és szervezője, irányítója a forradalmár hadifoglyok mozgalmának, az omszki kommunista hadifoglyok tarto­ mányi pártszervezetének titkára és a városi szovjet tagja. 1920 őszétől Moszkvá­ ban a hadifogoly internacionalisták pártszervezetének vezetőségében dolgozik mint annak egyik titkára, tanulmányozza a marxizmus—leninizmust, megfeszített erővel képezi magát a hivatásos forradalmár életének folytatására. Ebben az időben talál­ kozott a romániai szocialisták küldöttségével, amely azért utazott Moszkvába, hogy ott megvitassa országunk munkásmozgalmának a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozásával kapcsolatos kérdéseket. A küldöttek — köztük Gheorghe Cristescu, Constantin Popovici, Rozvány Jenő — moszkvai tartózkodásuk alatt Dán István segítségét élvezték, és együttműködtek vele. 1921-ben gazdag forradalmi tapasztalatokkal hazakerül Szovjet-Oroszország­ ból, s itthon azonnal bekapcsolódik a kommunista párt, illetve a szakszervezetek tevékenységébe (közreműködik a brassói, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi pártszervezetek megalakításában), cselekvően hozzájárul szervezeti, eszmei meg­ erősödésükhöz. Részt vesz a felfejlődő mozgalom különböző akcióiban, 1923-tól kezdve az R K P vezetése alatt működő Egységes Szakszervezetek egyik vezetője, a Famunkás Szövetség országos titkára 1930 nyaráig, tehát még egy évvel azután is, hogy az Egységes Szakszervezeteket betiltották. Dán István a romániai forradalmi

munkásmozgalom vezetőinek és kiemelke­ dő harcosainak csaknem mindegyikével személyes kapcsolatban állott, részese volt a kommunista párt és a köréje tömö­ rülő munkás- és demokratikus szervezetek úgyszólván valamennyi megmozdulásá­ nak, részese a harc sok győzelmének, de nem kevés sikertelenségének, kitérőjének és megtorpanásának is. Végigjárta, mint annyian mások, a királyi Románia sok­ sok rendőrségi-csendőrségi fogdáját, bíró­ sági tárgyalótermét, börtönét, internálótáborát. Letartóztatásainak és az ellene ho­ zott ítéleteknek a puszta felsorolása is igen hosszú volna. Dán István több mint öt évtizedes, a munkásmozgalomban kifejtett tevékeny­ ségének egyik jelentős állomása volt az 1931. júniusi parlamenti választás, amelyen a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának jelöltjeként vett részt és megválasztott képviselőként bejutott a parlamentbe. A Városi és Falusi Dolgozók Blokkja széles körű, a lakosság különböző — a tőkés-földesúri rendszerrel szemben álló — rétegeinek demokratikus tömörülése volt. A z R K P vezette legális politikai szervezet tényleges mibenlétét és szerepét Dán István a Dolgozók Naptára 1932-es ki­ adványában, a Városi és Falusi Dolgo­ zók Blokkja című cikkben világosan megfogalmazta : Dán

István, a vörösgárdista 1917-ben

Hogy mi a Dolgozók Blokkja, hogy nem egy párt, hanem az elnyomott dolgozó osztály és annak harcához kapcsolódó, a tönkrement és tönk szélén álló kisegzisztenciák „egységfront-alakulata" — az ma már tisztán áll a mun­ kásság előtt. Nem állt azonban tisztán és sok vitára adott alkalmat a meg­ alakulása idején... A blokk ellenfelei kórusban üvöltötték, hogy a Dolgozók Blokkja azonos a kommunista párttal, hivatkoztak a blokk programjára, amely csodálatos módon olyan munkásköveteléseket tartalmaz, amelyek a kommunista párt programjában is fellelhetők. Minderre azért volt szükség, hogy a DB-val szemben alkalmazott üldözést és terrort indokolják. Azt, hogy a Dolgozók Blokkjának programja sokat tett magáévá a kommunista párt programjából, azt a Blokk egyetlen tagja sem kifogásolta, s ez csak amellett bizonyít, hogy a Dolgozók Blokkja nemcsak névleg, de ténylegesen is a városi és falusi dolgozó-osztály követeléseiért harcolt.

N e m érdektelen megjegyezni, hogy ennek a naptárnak a kiadásáért előbb a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári sziguranca Dán Istvánt letartóztatta és a kolozs­ vári hadbíróság elítélte.

A Városi és Falusi Dolgozók Blokkja — mint széles tömegbázisra támaszkodó politikai szervezet — létrehozásának kérdését a Socialismul már 1924 márciusában felvetette. A terv gyakorlatba való átültetését egyrészt késleltette a kommunista párt törvényen kívül helyezésének bekövetkezése, másrészt viszont ugyanez az ese­ mény sürgetőleg is hatott (az Averescu-kormányzat még 1921-ben megszavazott egy ún. Szakszervezeti Törvényt, amely a szakszervezeteknek mindenféle politikai tevé­ kenységet megtiltott): minél előbb szükség volt egy olyan szervezetre, amely az il­ legális kommunista párt körül legális keretül szolgálva tömörítse a dolgozó népes­ ség széles tömegeit. Először Demokratikus Munkás és Parasztpárt Blokk néven ala­ kult meg 1925 őszén, a községi tanácsválasztások előestéjén. A z első lépéseket tevő Blokk, amelynek akcióbizottságai munkáját még nem sikerült teljesen összehangolni, az ország különböző vármegyéiben 26 jelöltjét sikeresen bejuttatta a községi taná­ csokba. A jórészt egymástól elszigetelten tevékenykedő akcióbizottságok szervezeti összekapcsolása, tevékenységük egységes központi irányítása alá vonása érdekében 1926. április 18-án Turnu Severinben országos konferenciát tartottak, amely kimondta a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának megalakulását, megválasztotta a szervezet Központi Bizottságát és megfogalmazta programját. Ezt kiáltvány formájában hoz­ ták nyilvánosságra. A program az R K P útmutatása alapján, túlnyomórészt általá­ nos demokratikus követeléseket hangoztatott, de több kérdésben csaknem változtatás nélkül átvette a kommunista pártprogram egyes pontjait. Ez a tömegbázis szűkí­ tését vonhatta maga után, amelynek veszélyére, a szektásság káros következményei­ re egyes élenjáró forradalmárok (köztük Rozvány Jenő) már akkor, 1926-ban fel­ hívták a figyelmet. A későbbiekben igazolódott, hogy a program első változata nem biztosította a legszélesebb tömegek felsorakoztatását, így a kérdés körül még sok vitára került sor. A Turnu Severinben tartott alakuló konferenciáról kiadott program-kiáltvány tartalmazza a Blokk Központi Bizottsága és az alapító tagok névsorát is. Közöttük szerepeltek: Mihail Macovei, Timotei Marin, Rozvány Jenő, Mihail Cruceanu, Petre Constantinescu-Iaşi, Dán István, Ion Neculi, Müller Kálmán, Costache Neniţă, Imre Aladár, Dumitru Grofu, Simó Géza, Mihail Leonid és még sokan mások. A blokk sajtóorgánuma az 1926. áprilisi konferenciától ugyanazon év júniusáig, a hetilapként megjelenő Dezrobirea; ezután a lap Înainte címmel működött egészen 1932-ig, betiltásáig. Megalakulása után a Demokratikus Blokk azonnal hozzákezdett az 1926 má­ jusára kiírt községi választásokban való részvétel a

terror ellenére

sikerült

jelöltlistát

letenni,

s

előkészítéséhez.

mintegy

Több megyében

39 000 szavazatot

elérni.

Ettől kezdve 1933 februárjáig, amikor a nemzeti parasztpárti kormány kihirdette az ostromállapotot, s ezzel elvben felszámolta a munkásosztály összes — gazdasági és politikai jellegű — szervezeteit, beleértve a Városi és Falusi Dolgozók Blokkját is, ez valamennyi helyi vagy országos választás alkalmával, a hatalmi szervek állította minden akadály ellenére, több-kevesebb jelöltet állított. A kettős vonal (ez volt a blokk választási jele) a nyílt erőszak vagy a bürokratikus mesterkedések és csalá­ sok legyőzésével csaknem minden alkalommal — hivatalos adatok szerint is — ál­ talában harminc-negyvenezer szavazatot kapott. De ez, mert nem adta ki az összszavazatok 2%-át — ennyit írt elő az akkori választási törvény — nem

biztosított

egy helyet sem a parlamentben. Kivételt csak az 1931. június 1-i parlamenti válasz­ tás jelentett. A blokk választási eredményei a fennálló rend feltételei

között így is jelentő­

sek voltak, de tömegbefolyásának különösen számottevő kiszélesedését nem kis m é r -

tékben fékezték a baloldaliaskodás maradványaiból származó taktikai hibák, a sok­ szor túlzó, szélsőséges jelszavak. Dán István 1926-tól kezdve valamennyi választáson a blokk jelöltjei között szerepelt (1927-ben, illetve 1928-ban Kolozs, Torda, Szolnok-Doboka, Szilágy és Beszterce megyében volt listavezető jelölt, egyben a blokk szervezőtitkára). A Városi és Falusi Dolgozók Blokkja legnagyobb és egyben legeredményesebb csatáját az 1931. június 1-i parlamenti választások alkalmával vívta. Erre az idő­ szakra jellemző, hogy az általános válság erősen éreztette hatását: fokozódott a tőke és a munka közti ellentét, élesedett az osztályharc, az uralkodó körök ugyan­ akkor a kormányzásban, a belső hatalmi-politikai mechanizmusban kialakult zűr­ zavarral is küszködtek. A kormányok gyors ütemben cserélték egymást. A király kísérlete egy ún. „nemzeti összefogást képviselő kabinet" megalakítására csődöt mondott. Így jött létre 1931 áprilisában egy „átmeneti kormány", amelynek elnöke Nicolae Iorga, alelnöke pedig Constantin Argetoianu lett. Ilyen helyzetben került sor a parlamenti választásokra. Korábbi tapasztalataiból tanulva, programját felülvizsgálva s a szélsőséges megfogalmazásokat jórészt kiküszöbölve (bár még ezután is maradtak benne homá­ lyos részek, például a soron levő hazai forradalom jellegének és perspektíváinak meghatározása), a blokk az ország akkori 71 megyéje közül 30-ban tett le listát. Annak, hogy a blokk viszonylag kevés jelöltet állított, a politikai helyzet teremtette akadályok mellett az anyagi nehézségek is okául szolgáltak. A választási kampány költségeit ugyanis minden jelöltnek magának kellett állania. A blokk a maga je­ löltjeinek kiadásait — a dolgozó rétegek soraiból kikerült jelölteknek természetesen nem állt módjukban biztosítani az anyagi fedezetet — a rendelkezésére álló szerény, önkéntes hozzájárulásokból fakadó pénzforrásokból biztosította. A blokk céljait tömören megfogalmazott felhívás tárta a választók elé: Szavazzatok

a =

vonalra!

Szavazzatok

A V Á R O S I ÉS F A L U S I D O L G O Z Ó K Munkások,

parasztok,

saját

jelöltjeitekre!

BLOKKJÁÉRT!

iparosok, kiskereskedők, alkalmazásban tüellek és nemzeti kisebbségiek! Elvtársak és polgártársak!

levő

entellek-

1) A liberális kormány által hozott alkotmánynak és összes törvények­ nek, hasonlóképp az összes munkás-, parasztés nemzeti kisebbségellenes törvényeknek és rendeleteknek megsemmisítése. 2) A munkásság, parasztság és nemzeti kisebbségek jogainak és szabad­ ságának helyreállítása, biztosítása és kiterjesztése és az ostromállapotnak és cenzúrának az egész ország területén való azonnali megszüntetése. 3) Általános politikai és katonai amnesztia. 4) Az összes földbirtokoknak minden kártérítés nélküli kisajátítása 50 hektárig. A kisajátított földeknek a parasztság és munkásság részére és el­ lenőrzése mellett történő ingyenes szétosztása. 5) A nemzeti kisebbségek szabad fejlődésének biztosítása. 6) Az összes háborús adósságok eltörlése. 7) Béke az összes szomszédos államokkal. Minden fegyverkezési állam­ költség beszüntetése, fegyverés muníciógyárak bezárása. Szovjet-Oroszország elismerése és vele a gazdasági kapcsolatok felvétele. 8) Munkás és parasztkormány... egyedül ennek a programnak a meg­ valósítása vezethet az oligarchiának egyszer s mindenkori m e g d ö n t é s é h e z . . . (Dán István dokumentumgyűjteményéből)

E választási program alapján az 1931. június 1-én lezajlott választásokon, a hatatom képviselőinek legönkényesebb magatartása — választási igazolványok és az agitációs anyag elkobzása, a választási gyűlések megtartásának akadályozása vagy erőszakos szétoszlatása, a jelöltek letartóztatása, a választók megfélemlítése — ellenére a blokk több mint 73 700 szavazatot kapott. Ez a szám természetesen nem tükrözi a valóságos helyzetet: a hatóságok az adatokat meghamisították. Így például Csík megye főispánja június 18-án kelt titkos jelentésében arról számol be, hogy a Munkás-Paraszt Blokkra leadott szavazatok száma a megyében ténylegesen 3—4-szer nagyobb volt, mint amennyit a számláláskor közzétettek, azaz 6500, és nem a nyilvánosságra hozott 1232. A parlamentbe a blokknak öt jelöltje jutott be, közöttük Lucreţiu Pătrăşcanu és Dán István. Kettejük ismeretsége 1928-ban kezdődött a Kolozsvárt lezajlott kommunista­ ellenes „monstre-per" idején, amelyben Dán István vádlott, Pătrăşcanu pedig a védők csoportjának vezetője volt. Ugyanekkor történt, hogy az év végére kitűzött választások előkészítése során Pătrăşcanu — aki már jelöltkém szerepelt — egy közjegyző kíséretében felkereste Dán Istvánt a kolozsvári hadbíróság börtönében (ahol büntetését töltötte), hogy a blokk listáján történő jelöléséhez szükséges for­ maságoknak eleget tegyenek. Ettől az időtől kezdve szoros kapcsolat alakult ki kö­ zöttük, s az 1928—1931 közötti időszak valamennyi választásán mindketten a blokk jelöltjeiként szerepeltek. A z érvényben levő választási törvények szerint egy jelölt egyidejűleg négy vá­ lasztási kerületben léphetett fel, s aztán ezeknek egyikében való megválasztása ese­ tén kerülhetett be a parlamentbe. 1931-ben Pătrăşcanu Szatmár, Dán pedig Maros m e ­ gyétől kapta meg a mandátumot. Ez a választási küzdelem — éppen az elmélyülő gazdasági válság s az ezzel együtt kiéleződő politikai helyzet követ­ keztében — az előzőknél is hevesebb öszszecsapások formájában zajlott le. A kampány során Dán Istvánnak mint a Blokk Maros megyei listavezetőjé­ nek csak Marosvásárhelyen engedték meg nyilvános választási gyűlés tartását. Más helységben ilyen összejövetel rendezését a hatóság nem engedélyezte. Így mint a többi jelölt is, inkább az embertől emberig folytatott agitáció módszerét alkal­ mazta. Munkájában az illegális Kommunista Párt útmutatását követte, annak tá­ mogatását élvezte. A z elkeseredett választási harcra, arra, hogy a polgári-földesúri rendszer m i ­ lyen erőfeszítéseket tett a demokratikus erők előretörésének megakadályozására, Jellemző, ami Dán Istvánnal történt, s amire így emlékezik: Mint listavezető Sáromberke község választókerületében vettem részt a választás lefolyásának ellenőrzésében. Odautazásomat egy helybeli ifjúmun­ kás tette lehetővé, aki az országút kikerülésével — amelyen csendőrök tábo­ roztak —, mezei ösvényeken vezetett el a választóhelyiségig. Így a csendőrök nem vették észre jöttünket, pedig a kommunista párt volt főtitkárának, Köb­ lös Eleknek a szülőfaluját, amely ismert volt forradalmi hangulatáról, külö­ nös gonddal igyekeztek elszigetelni és megfélemlíteni. A szolgálatos csendőr-

tiszt csak bent a választóhelyiségben figyelt fel arra, hogy én, a Városi és. Falusi Dolgozók Blokkjának képviselőjelöltje a falut körülvevő csendőrkordon ellenére ott vagyok. Próbált kihívni, de én ezt a kívánságát nemcsak hogy nem teljesítettem, hanem felszólítottam a választást vezető bírót: szerezzen érvényt a törvénynek, amely szerint a választóhelyiségben csak a választók, a jelöltek vagy azok megbízottai és a választást vezető bíró tartózkodhat; a csendőrség emberei pedig nem. A választást vezető bíró — egy járásbíró — nagyon zavarba jött, nem tudta, hogy a csendőrtiszt rendelkezésének tegyen-e eleget, vagy érvényesítse a törvény előírásait. Végül is — elég sok huzavona után — az utóbbi mellett döntött, a csendőröket szólította fel távozásra. A csendőrtiszt telefonon utasítást kért marosvásárhelyi feletteseitől, ahon­ nan maga a csendőrszárny-parancsnok jött ki a községbe. Ő mellesleg sze­ mélyesen ismert, mert nemegyszer kisértek be hozzá a Maros völgyi szakszer­ vezeteknél tett látogatásaim alkalmával (a Maros völgyi fűrésztelepek mun­ kásainak többsége a Famunkás Szövetséghez tartozó szervezetek tagja volt, s én mint a Szövetség titkára kerestem fel őket). A Sáromberkére megérkezett szárnyparancsnok is azzal kezdte, hogy előbb barátságosan hívogatott, beszél­ gessünk a szavazóhelyiségen kívül, — oda ugyanis az előzőleg történtek után nem jött be. Látva, hogy „barátságos" fellépésével nem ér célt, fenyegetőzni kezdett. Erre én nem kis iróniával válaszoltam: ha párbajozni akar velem, az elől nem térek ki, de meg kell várnia a választások befejezését, azok tisz­ tasága ugyanis fontosabb, mint a mi kettőnk közvetlen személyes viszonya. Emellett pedig, mivel én ezen a helyen a Dolgozók Blokkját képviselem, fe­ nyegetéseit a városi és falusi dolgozókkal szembeni kihívásnak tekintem, de közismert, hogy azok, akiket én képviselek, nem hordanak kardot, s fegy­ verzetük a történelem során mindig a kiegyenesített kasza volt — a párbajt ehhez kell igazítani. Válaszom érthetően feldühítette a hatalom rangos őrét, mert ezt követően nemcsak szóval, de ököllel is megfenyegetett. „Nyugalom­ nyugalom, kapitány úr — feleltem —, várja meg a választások befejezését, és. akkor látni fogja, hogy valóban ki az erősebb: akkor dől el, hogy a nép kit vall magáénak, kit tekint barátjának és kit ellenségének." A csendőrkapitányt Dán István válasza nem „nyugtatta meg", sőt mint vár­ ható volt, újabb módszert keresett akarata érvényesítésére, a választás kimenete­ lének befolyásolására. Kísérletet tett a szavazólapok megszerzésére. A z erőszakos fellépéstől beijedt — a szavazás lefolyásának irányítására kiküldött — bíró h a j ­ landó lett volna a papírok kiszolgáltatására, de ekkor Dán István közbelépett; mint visszaemlékezésében megjegyzi: . . . e z t csak úgy és azzal akadályoztam meg, hogy egyszerűen kivettem a a bíró kezéből a szavazólapokat tartalmazó tekintélyes csomagot... Ezután, hogy elkerüljem a letartóztatást — amit követően nyilván a csendőrség pa­ rancsa szerint folyt volna a szavazás —, mindaddig, amíg a választás be nem f e j e z ő d ö t t , nem hagytam el a választóhelyiséget. A leadott szavazatok összeszámlálása után nyilvánvalóvá lett a csendőrök számára a nem várt eredmény: a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának listája Sáromberke községben abszolút többséget kapott a jelölteket állító 12 párt között. A z eredmények lesújtó hatással voltak az erőszakoskodó csendőrkapitányra, aki telefonon értesült a megye más körzeteiben előállott helyzetről s ezek alapján m e g ­ értette, hogy a Blokk jelöltje mandátumhoz jutott.

Erre engedett következtetni — folytatja visszaemlékezését Dán István — az a kijelentése: „No, béküljünk ki, üljön jel a kocsimra, beviszem Vásár­ helyre". A csendőr nyájasságában azonban nem bíztam, inkább gyalog tet­ tem meg a tizenöt kilométeres utat visszafele is, de kísérő nélkül. A Városi és Falusi Dolgozók Blokkja öt képviselőjének bejutása a parlamentbe nagy megdöbbenést keltett a rendszer uralkodó köreiben. Érthetetlen volt számukra, miként következhetett be ilyen helyzet. A választási csalásokban már nagy gyakorlattal rendelkező állami szervek képviselői „éberség hiányával" vádolták gymást. Pedig szó sem volt a blokkal szembeni elnézésről. Viszont a forradalmasodó tömeghangulat, az illegális kommunista párt irányította legális szervezetek, mindenekelőtt a blokk — tökéletesítve a korábbi választásokon alkalmazott mód­ szereit — több sikerrel mozgósította a városi és falusi dolgozókat, a jobb manő­ verezés eredményesebben ellensúlyozta a polgári-földesúri rendszer valamennyi nyílt és rejtett fellépését. A reakció, miután nem tudta megakadályozni a Munkás-Paraszt Blokk jelölt­ jeinek a megválasztását, azok mandátumának érvényesítését igyekezett elgáncsolni. A z első, a küldöttek megválasztását és kapott felhatalmazását igazoló gyűléseken heves összecsapásokra került sor. A blokk képviselői felvették a harcot az egyébként tarka, a reakciós irányzatok különböző árnyalatait mutató, de az ebben a kérdésben egységesen fellépő parlamenti többséggel. Bátran állást foglaltak vá­ lasztóik követelései mellett és leleplezték a fennálló rendszer visszásságait. Különösen szenvedélyes, de ugyanakkor logikailag megtámadhatatlan és té­ nyekkel alátámasztott beszédet mondott Lucreţiu Pătrăşcanu. Felszólalásában az uralkodó körök politikáját a maga valóságában, népellenes voltában a világ elé táró, agitatív hangvételű érvelésen túlmenően elméleti cáfolatát adta a blokkal szemben felhozott képtelen (így „személyi terror"-t emlegető) vádaknak. Ugyanak­ kor egyértelműen kifejtette a kommunista pártnak a tudományos szocializmusra támaszkodó programját és taktikáját. Pătrăşcanu felszólalásával kapcsolatban Dán István érdekes epizódot idéz fel: amikor a reakciós parlamenti többség, különösen a szélsőjobboldaliak követelésére az elnök megvonta Pătrăşcanutól a szót, egy vasgárdista pedig késsel rohant az emelvény felé, hogy így erőszakolja ki a szónok elhallgattatását, a blokk többi kép­ viselői — számszerint négyen — körülvették és testükkel védelmezték elvtársukat. Az ülés vezetőjének rendreutasító felszólítására a blokk öt képviselőjéből csak hár­ m a n foglalták el ismét helyüket, a termetes megjelenésű Dán István ott maradt az előadói emelvényen mindaddig, amíg Pătrăşcanu befejezte beszédét. A fasiszták a Parlament épületén kívül, az utcán is huligán támadásokat szer­ veztek a blokk képviselői ellen. Válaszul ezekre a provokációkra a bukaresti m u n ­ kások tiltakozó tüntetést szerveztek, követelve, hogy vessenek véget a küldötteik­ kel szembeni erőszakoskodásoknak. Ezután a kormány a parlamenti szabályzatra H i v a t k o z á s s a l , törvényes látszatot adva az eljárásnak, akadályozta a blokk meg­ választott képviselői mandátumának igazolását. Közülük kettőnek az igazolása ü g y é t — előrángatott és kitalált érvekre hivatkozva — külön bizottság elé utasítot­ t á k , amely természetesen elmarasztaló döntést hozott. Imre Aladár esetében azt az ürügyet hozták fel, hogy „nem román állampolgár"... Pedig az volt, Bukarestben született, s megválasztásáig mindig ott is lakott. Dán István mandátumát egy ko­ rábbi törvényszéki ítélet alapján tették kétségessé. Ez az indoklás sem állta meg a helyét, mert az 1928-as perben ellene hozott ítélet börtönbüntetésre vonatkozó ré-

szét letöltötte, a jogvesztésről szóló kitétel pedig 1929-ben amnesztia alá esett, így 1931-ben ezt mint érvet felhozni teljesen törvénytelen volt. A blokk két képviselője mandátumának megsemmisítése után, ahelyett, hogy az ugyanazon a listán szereplő, sorrendben következő jelölteket hívták volna be vagy ú j választást tartottak volna az illető megyékben — ahogy az akkori törvé­ nyek előírták — , a másik három küldöttet is kizárták. Ezt az eljárást azzal indo­ kolták, hogy a két megsemmisített mandátumra leadott szavazatok számát a blokk­ ra leadott össz-szavazatokból levonva, a maradék alatta marad a szabályok meg­ kívánta 2%-nak. Így vetett véget, törvénytelen eszközökkel, az erőszak rendszere a dolgozók képviselői parlamenti szereplésének, amely azonban még így is fontos mozzanata volt a hazai osztályharc történetének a két világháború között. A z 1931. júniusi választások fontos bizonyítékát szolgáltatták a kommunisták irányította blokk tömegbefolyása megnövekedésének, a párt és a dolgozók külön­ böző kategóriái között mind szilárdabb formában kiépülő kapcsolat erősítésében játszott szerepének. Minden nehézség és a fokozódó terror ellenére az 1932 júliusában tartott par­ lamenti és a decemberben lezajlott községi választásokon a blokk az ország 15 me­ gyéjében állított jelölteket. A z 1933 januárjára kiirt községi választások alkalmá­ val viszont már csaknem mindenütt megakadályozták a lista letételét, abban a pár esetben pedig, amikor mégis sikerült benyújtani a javaslatokat, a kormány egy rendelettel egyszerűen törölte őket. Dán István a parlamentből történt kizárása után a mozgalom újabb, más terü­ letein tevékenykedett tovább. A párttal együtt, hozzá mindig hűséggel ragaszkodva végigjárta az ország fasizálása, majd a fasiszta diktatúra s a háború elleni harc nehéz útját. Közben többször volt letartóztatva, volt internálótáborban, sokszor kényszerült bujkálásra, élt illegalitásban. 1944 augusztusa után a népi forradalom különböző harcállásaiban, gyakran változó beosztásban vett részt annak megvalósí­ tásában. A forradalmár harcos tevékenységét vizsgálva, azt értékelve, hogy a maga erejével milyen mértékben járult hozzá az általános társadalmi haladáshoz és a nagy sorsfordulókhoz, szem előtt kell tartanunk, hogy a történelmet emberek ala­ kítják. Helyüket a múltbeli forradalmi harcban játszott tényleges szerepüknek, a valóságnak megfelelően kell meghatározni. Dán Istvánnak a párt kiemelkedő har­ cosai sorában elfoglalt helyét érzékelteti a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja fenn­ állásának néhány éve alatt kifejtett munkája, a „képviselőség" pár napja — de ez csak egy része volt eseményekben, küzdelmekben gazdag életének. GÁLL JÁNOS

FORUM

Az első lépés S z e r e t e m a s z é p k ö n y v e t , a s z á r n y a l ó g o n d o l a t n a k és e m b e r i m í v e s s é g n e k e l e g n e m e s e b b ö t v ö z e t é t . S z e r e t e m a b ő r k ö t é s h a j l é k o n y puhaságát, a f i n o m a n m e t ­ szett b e t ű k tiszta f e g y e l m é t , s z e r e t e m a k é k k e l v a g y v ö r ö s s e l szedett c í m e k e t , m e ­ l y e k hajdani k é z í r á s o s s z ö v e g e k színes i n i c i á l é i r a e m l é k e z t e t n e k , s a m e g s z o k o t t s z a v a k n a k is é d e s a n y á m m e l e g hangszínét k ö l c s ö n z i k . S l á m , m o s t m é g i s o l y a n k ö n y v szerzett s z á m o m r a k i m o n d h a t a t l a n ö r ö m ö t , a m e l y n e m c s a k h o g y n e m bibliofiliai remekmű, d e a n é p s z e r ű k i a d v á n y o k között is a l e g s z e r é n y e b b h e l y e n h ú z ó d i k m e g : a Tanulók Könyvtárának olcsó sorozatá­ ban. T á n fel s e m v e t t e m v o l n a a k ö n y v á r u s asztaláról, h a f e d ő l a p j á n n e m az e g y i k szép Á p r i l y - v e r s k i r a g a d o t t sorát p i l l a n t o m m e g : Magasra száll az ember dallama. Mi tagadás, e g y e s m ú l t b e l i k i a d v á n y o k rossz e m l é k é v e l , kissé b o s s z a n k o d v a n y i t o t ­ t a m ki a k ö n y v e t , h a d d l á m , m i l y e n a l k a l m i v e r s - g y ű j t e m é n y c é g é r e k é n t szerepel az Á p r i l y c s o d á l a t o s k ö l t ő i k é p é b ő l kiszakított m e t a f ó r a ? A b e l s ő c í m o l d a l o n aztán a k ö v e t k e z ő k e t o l v a s t a m : Válogatás a két világháború közötti és a felszabadulás utáni romániai magyar költök verseiből. Összeállította, előszóval és f ü g g e l é k k e l el­ látta Söni Pál. Izgatottan f o r g a t t a m a t a r t a l o m j e g y z é k h e z , s a k k o r , pusztán a n é v s o r láttán, l e l k e m b ő l e g y s z e r r e elszállt a bosszúság, h o g y h e l y é b e m e g n y u g v á s k ö l t ö z z é k és hála a z o k iránt, a k i k e s z e r é n y k ö n t ö s ű , f é l e z e r o l d a l a s k ö n y v e t a s z t a l u n k r a tették. Úgy é r e z t e m , h o g y a k k o r , r ö g t ö n , s z e m é l y e s e n m e g k e l l e n e k ö s z ö n n ö m e z t n e k i k . S z e r e t t e m v o l n a , h a S ő n i Pál, m i n t a n n y i s z o r , a k k o r is s z e m b e j ö n v e l e m az E g y e ­ t e m u t c á b a n , h o g y m e g s z o r í t h a s s a m a kezét. S z e r e t t e m v o l n a e l m o n d a n i , h o g y b á r e k ö l t ő k kötetei e g y m á s m e l l e t t s o r a k o z t a k a p o l c o m o n , m é g i s m a g á n o s a k n a k é r e z ­ t e m a s z e r z ő k e t , zárt v i l á g o k n a k , a k i k k ö z ö t t átmenet, k a p c s o l a t n e m létezik. N e ­ v ü k n e m m o n d o t t t ö b b e t ö n m a g á n á l , n e m tágult g y ű j t ő f o g a l o m m á , m á s o k a t is m a ­ g á b a f o g l a l ó , n y u g t a l a n h u l l á m g y ű r ű v é , m e l y e k n e k ö s s z e k a p c s o l ó d á s á b ó l az e l e v e n i r o d a l m i élet á r a m a kialakul. H i á n y z o t t a k ö z e g , a l é g k ö r , a m e l y b e n é l t e k és a l ­ kottak. H i á n y z o t t e g y k ö n y v a sor v é g é r ő l , a m e l y a k ö z t ü k l é v ő űrt kitölti, s ezzel valamennyiüket egybekapcsolja. E l g o n d o l k o z o m : m i é r t is ö r v e n d e k ú g y e n n e k a k ö t e t n e k ? H i s z e n c s u p á n az történt, h o g y S ő n i P á l a r o m á n i a i m a g y a r líra k ö z e l f é l é v s z á z a d o s t e r m é s é b ő l össze­ állított e g y kötetet t a n u l ó ifjúságunk számára, iskolai használatra, melyet rendsze­ rint észre s e m s z o k o t t v e n n i s e m a kritika, s e m p e d i g a felnőtt o l v a s ó k ö z ö n s é g . I g e n ! Csupán az történt, h o g y S ő n i P á l a z Ifjúsági Könyvkiadó jóvoltából — l e m a r a d t hazai m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s u n k t u d o m á n y o s a l a p v e t é s é t n é l k ü ­ l ö z v e , d e v á l o g a t á s a e l ő s z a v á v a l r é s z b e n s z e m é l y e s e n p ó t o l v a azt — o l y a n a n t o l ó ­ giát tesz e l é n k , a m e l y e l ő s z ö r kíséreli m e g f e l s z a b a d u l á s előtti és f e l s z a b a d u l á s utáni hazai m a g y a r l í r á n k ö s s z e k a p c s o l á s á t , a m e l y b ő l e l ő s z ö r k a p u n k h o z z á v e t ő l e g e s e n összefüggő k é p e t f é l é v s z á z a d o s k ö l t é s z e t ü n k f e j l ő d é s é r ő l ; csupán az történt, h o g y f e l s z a b a d u l á s u n k ó t a e l ő s z ö r k a p u n k a k e z ü n k b e o l y a n antológiát, a m e l y b e n a két h á b o r ú közti, g y ö t r e l m e k k e l és e l l e n t m o n d á s o k k a l teli k o r s z a k lírikusai — akiket pártállás, v i l á g n é z e t i á r n y a l a t o k , d e m é g i n k á b b i r o d a l m i c s o p o r t o s u l á s o k , s z e m é l y i ellentétek, é s ki tudja, m é g m i m i n d e n akkor s z e m b e á l l í t o t t a k e g y m á s s a l — most,

a z I d ő t ő l m e g m é r e t v e és m e g r o s t á l v a , m a r a d a n d ó a l k o t á s a i k n a k e s z m e i - m ű v é s z i é r ­ téke a l a p j á n e g y m á s m e l l e t t f o g l a l n a k helyet, s h a m á s - m á s h a n g n e m b e n is, v a l a ­ m e n n y i e n ugyanarról é n e k e l n e k : a s z ü l ő f ö l d szeretetéről, a b é k é r ő l é s a l k o t ó m u n ­ káról, az élet e z e r ö r ö m é r ő l é s f á j d a l m á r ó l , s i g a z e m b e r i h e l y t á l l á s r ó l m i n d e n k ö ­ r ü l m é n y e k k ö z ö t t ; csak az történt, h o g y S ő n i P á l o l y a n g y ű j t e m é n n y e l tágította i r o d a l m i h o r i z o n t u n k a t , m e l y b e n a k ö z v e t l e n t á r s a d a l m i k ü z d e l m e k által ihletett líra m e l l e t t az e m b e r i élet e g y é b l é n y e g e s tartalmait m e g s z ó l a l t a t ó hazai m a g y a r líra is h e l y e t k a p o t t , o l y a n értékes k ö l t ő k e t vett b e a n t o l ó g i á j á b a , akiket m i n d e z ideig m é l t a t l a n u l elhallgattunk, s a k i k n e k s z e r e p e l t e t é s e i r o d a l m i ö r ö k s é g ü n k szá­ mottevő gazdagodását jelenti. V a g y i s : c s a k az történt, a m i hazai m a g y a r i r o d a l m i é l e t ü n k b e n történni s z o ­ kott, a m i k o r e g y - e g y p u b l i c i s z t i k a i c i k k i r o d a l o m t ö r t é n e t i s z a k t a n u l m á n y szerepét tölti b e , a m i k o r e g y - e g y — i m p r e s s z i ó k a l a p j á n összeállított — r e f e r á t u m k ö n y v ­ k i a d ó i p r o g r a m m á l é p elő, v a g y a m i k o r e g y f o l y ó i r a t s z e r k e s z t ő j e i r o d a l m i l e x i k o n szerkesztését v á l l a l j a m a g á r a , m e r t hát v a l a k i n e k ezt is v á l l a l n i a kell. E b b e n az e s e t b e n e g y iskolai használatra szánt ifjúsági k i a d v á n y v á l t ö t v e n ­ é v e s hazai m a g y a r lírai t e r m é s ü n k b e m u t a t á s á n a k h é z a g p ó t l ó a n t o l ó g i á j á v á . H á t ezért kell a n n y i r a ö r v e n d e n e m e n n e k az a n t o l ó g i á n a k ! Ezt s z e r e t t e m v o l n a megköszönni Sőni Pálnak.

H a c s u p á n a z lett v o l n a a c é l o m , h o g y a S ő n i P á l szerkesztette a n t o l ó g i á r a a z o l v a s ó k f i g y e l m é t f e l h í v j a m , a k k o r m o s t b e is f e j e z n é m ezt a z írást. H i s z e n — d i c s é r n i j ö t t e m Sőnit, n e m b í r á l n i ! S k ü l ö n b e n is, senki s e m szerkesztett m é g o l y a n antológiát, a m e l l y e l m i n d e n k i m e g lett v o l n a e l é g e d v e . Á m n á l u n k — é p p hazai m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s u n k l e m a r a d á s á b ó l k i f o l y ó l a g — sokkal s ú l y o s a b ­ b a n v e t ő d i k fel e g y i l y e n n a g y f o n t o s s á g ú a n t o l ó g i a k é r d é s e . É p p azért, inert S ő n i o l y a n h a t a l m a s feladatra v á l l a l k o z o t t , a m e l y a m i k ö r ü l m é n y e i n k k ö z ö t t m e g h a l a d j a e g y e t l e n e m b e r erejét, a n t o l ó g i á j a s z ü k s é g s z e r ű e n n e m lehet tökéletes. M i v e l tehát az általa m e g k e z d e t t úttörő m u n k á t o k v e t l e n ü l t o v á b b k e l l folytatni, k ö v e t k e z ő m e g ­ j e g y z é s e i m c é l j a n e m is a m á r m e g j e l e n t a n t o l ó g i a bírálata, m i n t i n k á b b v a l a m e l y e s h o z z á j á r u l á s a k ö v e t k e z ő a n t o l ó g i a t ö k é l e t e s e b b é tételéhez. E g y ű j t e m é n y s z e r k e s z t é s é n e k e l v á l l a l á s á v a l S ő n i kettős f e l e l ő s s é g e t v e t t m a ­ gára: A z e g y i k — b á r m i l y e n e l l e n t m o n d á s o s a n is h a n g o z z é k — é p p a z a n t o l ó g i a ifjúsági k i a d v á n y - j e l l e g é b ő l s z á r m a z i k : a Tanulók Könyvtárának s o r o z a t á b a n ta­ n u l ó ifjúságunk ú g y s z ó l v á n első k é z b ő l k a p j a i r o d a l m u n k törzsanyagát, m i n e k k ö ­ v e t k e z t é b e n e k ö t e t e k n e k — k ü l ö n ö s k é p p e n p e d i g az a n t o l ó g i á k n a k — az ifjúság szá­ m á r a n o r m a t í v , é r t é k m e g h a t á r o z ó , érték-tudatositó s z e r e p ü k v a n . A m á s i k az a n t o l ó g i a ú t t ö r ő - j e l l e g é b ő l a d ó d i k : S ő n i v á l o g a t á s a a hazai m a g y a r líra ö t v e n é v é n e k első á t f o g ó b e m u t a t á s a , h o g y ú g y m o n d j a m , az e l k ö v e t k e z ő — i l y e n j e l l e g ű — a n t o l ó g i á k „ a l a p k i a d á s a " , m e l y h e z m i n d e n szerkesztő i g a z o d n i f o g b i z o ­ n y o s m é r t é k i g . M á r p e d i g j ó l tudjuk, h o g y m i n d e n „ a l a p k i a d á s " e g y ú t t a l h i b a f o r r á s is lehet. S ő n i P á l v á l o g a t á s a tehát az e g y é n i v á l o g a t á s , a z e g y é n i ízlés k é r d é s é t két s z e m p o n t b ó l is m e s s z e m e g h a l a d ó k ö z ü g y . A v i l á g i r o d a l o m „ l e g s z e b b " száz v e r s é ­ n e k , „ l e g s z e b b " s z e r e l m e s v e r s e i n e k k i v á l o g a t á s a l e h e t e g y é n i ízlés d o l g a . D e a h ­ h o z , h o g y m ú l t u n k s z e l l e m i h a g y a t é k á b ó l m i t t á r u n k ifjúságunk elé, h o g y o l v a s ó ­ k ö z ö n s é g ü n k b e n m i l y e n s z e l l e m i é r t é k e k e t tudatosítunk, e g é s z s z e l l e m i é l e t ü n k n e k k ö z e v a n . S a k é r d é s a n n á l n a g y o b b h o r d e r e j ű , m i v e l m a g a S ő n i állapítja m e g , h o g y hazai m a g y a r i r o d a l m u n k n a k a líra a l e g r e p r e z e n t a t í v a b b m ű f a j a . K ö z h e l y , h o g y e g y k o r s z a k lírai f e j l ő d é s é t ö s s z e f o g l a l ó a n t o l ó g i a szerkesztési a l a p e l v e n e m a m e n n y i s é g i ö s s z e g e z é s , h a n e m a m i n ő s é g i értékelés, a válogatás. M é g p e d i g : v á l o g a t á s a k ö l t ő k k ö z ü l és v á l o g a t á s a k ö l t ő k versei k ö z ü l . R ö v i d e n : ki és m i k e r ü l j ö n b e l e az a n t o l ó g i á b a ? A z első k é r d é s r e a v á l a s z látszólag k é z e n f e k v ő : a z a n t o l ó g i a v á z á t a l e g n a ­ g y o b b a k n a k k e l l k é p e z n i ö k . Ők a c s ú c s o k , s z e l l e m i é l e t ü n k n e k m e s s z i r e látszó j e l ­ zőoszlopai. M i n d e z í g y igaz. Á m a c s ú c s o k n e m e g y e b e k , m i n t a v o n u l a t k o r o n á i , a m e l y e k n e m a l e v e g ő b e n f ü g g e n e k , h a n e m a v o n u l a t m a g a s l a t a i r a t á m a s z k o d v a t ö r n e k ég felé. A v o n u l a t e g y e s m a g a s l a t a i b a n m á r ott b u j k á l n a k a b i z o n y t a l a n motívum-hul­ lámok, m e l y e k e t a c s ú c s o k e r ő s í t e n e k fel tiszta a k k o r d o k k á , ott i s m é t l ő d n e k a v a r i á c i ó k , m e l y e k n e k a c s ú c s o k a d n a k v é g s ő , klasszikus f o r m á t . N o s , e b i z o n y t a l a n

m o t í v u m - h u l l á m o k n a k , v a r i á c i ó k n a k a kitapintása — a m i e g y e t j e l e n t a k o r s z a k alapvető emberi problémáinak, életérzéseinek kitapintásával —, illetve ezek jelleg­ zetes k é p v i s e l ő i n e k k i v á l o g a t á s a s o k k a l n e h e z e b b feladat, m i n t a c s ú c s o k k i j e l ö l é s e , a m e l y e k m e s s z i r e látszanak, m é g a k k o r is, ha i d ő l e g e s e n k ö d takarja ő k e t . E m o ­ t í v u m o k és v a r i á c i ó k j e l e n t i k az i r o d a l m i élet e l e v e n áramát, e z e k szüntetik m e g a c s ú c s o k m a g á n o s s á g á t , elszigeteltségét. H a az első k é r d é s — a k ö l t ő k k i v á l o g a t á s a — s z e m p o n t j á b ó l v i z s g á l j u k S ő n i antológiáját, l e g f ő b b e r e d m é n y k é n t azt kell m e g á l l a p í t a n u n k , h o g y hazai m a g y a r l í r á n k l e g f ő b b k é p v i s e l ő i , a k i k n e k n é v s o r a l í r á n k f e j l ő d é s é n e k g e r i n c é t alkotja — l e g a l á b b i s n é v szerint — , m i n d j e l e n v a n n a k e n n é l a n a g y s z á m b a v é t e l n é l . És e z a legfontosabb. A többi már csupán arányítás dolga. S o k k a l e l g o n d o l k o z t a t ó b b a k i s e b b k ö l t ő k n é v s o r a . Összesen h a t v a n h a t k ö l t ő ! N e m s z e r e t n é m , ha b á r k i is félreértene, n e m a puszta s z á m s z e r ű s é g ellen v a n k i f o ­ g á s o m , n o h a őszintén m e g v a l l o m : a túlzott e l i r o d a l m i a s o d á s b a n i n k á b b e l s z o m o r í t ó t á r s a d a l m i j e l e n s é g e t látok. T u d o m , h o g y S ő n i P á l „ n e m adott b e l e apait-anyait", h o g y ezt a s z á m o t k i h o z z a , hiszen k a p á s b ó l f e l s o r o l h a t n é k m é g l e g a l á b b tíz o l y a n hazai m a g y a r költőt, a k i k n e k k ö t e t ü k j e l e n t m e g e b b e n a k o r s z a k b a n , v a g y akiket m á s a n t o l ó g i a - s z e r k e s z t ő k é r d e m e s n e k találtak arra, h o g y g y ű j t e m é n y ü k b e n s z e r e ­ p e l t e s s é k . Í m e : B e n e d e k Elek, M a k k a i S á n d o r , L. A d y M a r i s k a , K r ü z s e l y i Erzsébet, S z a b ó Jenő, Finta G e r ő , O r m o s Iván, W a l t e r G y u l a , V a r r ó D e z s ő , K i s s László, Jánosházy György, Bözödi G y ö r g y . S a névsort folytathatnám. Joggal kérdezhetné v a l a k i : e z e k m i é r t h i á n y z a n a k a g y ű j t e m é n y b ő l ? Hiszen m i n d e n k i n e k — m é g a l e g ­ k o n z e r v a t í v a b b P a k o c s K á r o l y n a k is (tessék e l o l v a s n i az Új egyiptomi legendát!) — van legalább egy-két olyan verse, a m e l y eszmei-művészi színvonalát tekintve — S ő n i P á l v á l o g a t á s i e l v e a l a p j á n — n y u g o d t a n b e l e k e r ü l h e t e t t v o l n a e b b e a z an­ tológiába. A v á l o g a t á s s a r k a l a t o s p r o b l é m á j a t e h á t : hol az alsó határ? K i k e r ü l j ö n még b e az a n t o l ó g i á b a ? ( T e r m é s z e t e s e n , ez csakis a lezárt k o r s z a k r a és a lezárt é l e t m ű ­ v e k r e v o n a t k o z i k , n e m p e d i g n a p j a i n k költészetére, a m e l y élő, f e j l ő d ő f o l y a m a t . ) A v á l a s z — s z e r i n t e m — csakis e g y l e h e t : az, aki költő. K ö l t ő p e d i g az a versíró, aki k o r a e m b e r i - t á r s a d a l m i kérdéseit k o r a m ű v é s z i s z í n v o n a l á n , saját lelki p r i z m á j á n á t s z ű r v e tükrözi, s í g y azt a n a g y kórust, a m e l y b e beletartozik, e g y é n i s z í n e k k e l gazdagítja. A költői t e m a t i k a — l e g a l á b b i s az, a m e l y általános é r d e k l ő ­ désre tarthat s z á m o t — a k ö l t é s z e t b e n i s m é t l ő d h e t i k . A t e m a t i k a k i f e j e z é s m ó d j a e l ­ l e n b e n s o h a s e m i s m é t l ő d h e t i k , az igazi k ö l t ő k hangja m i n d i g eredeti. Művészi s z e m p o n t b ó l é p p ez az e r e d e t i s é g jelenti a k ö l t ő c o n d i t i o sine q u a nonját. U g y a n a z o n k ö l t ő i t é m á k e g y h a n g ú i s m é t e l g e t é s e n e m az é l m é n y e r ő s ö d é s é t , h a n e m elszíntelenedését, m e g k o p á s á t e r e d m é n y e z i . Non multa, sed multum! — ta­ nították a latinok, s tanításuk m a is m e g s z í v l e l e n d ő . T u d o m , h a l a d ó szellemi ö r ö k ­ s é g ü n k kutatása k ö z b e n a szerkesztő fájó s z í v v e l tesz félre o l y a n verseket, a m e l y e k s z é p g o n d o l a t o k a t , igaz e m b e r i érzéseket f e j e z n e k ki — f o r m a i l a g m á s o k a t u t á n o z v a , v a g y gyatra m ű v é s z i f o r m á b a n . K ö n y ö r t e l e n , d e i g a z s á g o s e l v , h o g y a szerkesztés­ b e n a kegyelet n e m lehet s z e m p o n t . A m ű v é s z e t b e n n e m a s z á n d é k , h a n e m a m e g ­ v a l ó s í t á s hat. A k ö l t ő i t é m á k e g y h a n g ú i s m é t e l g e t é s e m é g a b b a n az esetben is á r t a l m á r a v o l n a a lírai hatásnak, ha az a n t o l ó g i a t e r j e d e l m e g y a k o r l a t i l a g n e m v o l n a k o r l á ­ tozott. A m tudjuk, h o g y e z n e m í g y v a n . A s z e r k e s z t ő n e k b i z o n y o s o l d a l s z á m áll r e n d e l k e z é s é r e , e b b e kell b e z s ú f o l n i a anyagát, ezen b e l ü l kell e l v é g e z n i e az a r á ­ nyítás m u n k á j á t . M ű v é s z i f e l a d a t á h o z itt e g y kis m a t e m a t i k a i feladat is járul, a m e n n y i b e n ki kell számítania, h o g y a k i s e b b e k r é s z é r e elvett m i n d e n sornyi h e ­ l y e t — zárt térről l é v é n szó — a n a g y o k t ó l veszi el. N o s , a s z e r k e s z t ő n e k itt a l a ­ p o s a n m é r l e g e l n i e kell, h o g y a m i t a r é v e n n y e r , n e h o g y a v á m o n elveszítse. E z ­ zel a z o n b a n m á r az a n t o l ó g i a - s z e r k e s z t é s m á s o d i k k é r d é s é t érintettük, ti. azt, h o g y m i k e r ü l j ö n b e l e az a n t o l ó g i á b a . Első k é r d é s ü n k n é l t e r m é s z e t e s n e k találtuk, h o g y az a n t o l ó g i a v á z á t a l e g n a ­ g y o b b a k n a k kell k é p e z n i ö k . Á m m i az, a m i t é l e t m ű v ü k b ő l okvetlenül fel kell v e n ­ nünk az antológiába? Ü g y g o n d o l o m , e r r e a k é r d é s r e is c s u p á n e g y e t l e n h e l y e s v á l a s z a d h a t ó : m i ­ v e l k o r u k a l a p v e t ő - e m b e r i - t á r s a d a l m i p r o b l e m a t i k á j á t és életérzéseit a n a g y o k f e ­ j e z i k ki l e g m a r a d é k t a l a n a b b u l , a z a n t o l ó g i á b a fel k e l l v e n n ü n k m i n d a z o k a t a z a l ­ kotásaikat, a m e l y e k é l e t m ű v ü k l é n y e g é t alkotják, a m e l y e k b ő l k ö l t ő i f e j l ő d é s ü k k é p e kirajzolódik. N o s , ha n a g y k ö l t ő i n k é l e t m ű v é n e k m e g c s o n k í t á s a árán teret v e s z ü n k e l t ő ­

l ü k azért, h o g y k i s e b b k ö l t ő k a l a c s o n y a b b s z í n v o n a l o n m o n d j á k el azt, a m i t ő k s o k k a l m ű v é s z i b b e n m o n d t a k v o l n a el, ezzel n ö v e l j ü k u g y a n a z a n t o l ó g i á b a n s z e ­ r e p l ő k ö l t ő k számát, d e t ö r v é n y s z e r ű e n c s ö k k e n t j ü k az a n t o l ó g i a m ű v é s z i s z í n v o ­ nalát. E b b ő l a s z e m p o n t b ó l v i z s g á l v a S ő n i válogatását, f ő l e g a két v i l á g h á b o r ú közti k o r s z a k l í r á j á n a k p o l g á r i v o n u l a t á b a n — a S ő n i P á l által H e l i k o n - l í r á n a k n e v e z e t t vonulatban — érzek k o m o l y a b b eltolódásokat, s úgy gondolom, a következő váloga­ t á s n a k főleg itt lesz s o k igazítani v a l ó j a . S ő n i — b e v e z e t ő t a n u l m á n y á b a n ez t i s z ­ tán látszik! — t ö r e k e d e t t a h e l y e s a r á n y o k m e g á l l a p í t á s á r a , d e e g y b e n h a t á r o z o t ­ tan t é v e d e t t : n e m v e t t e f i g y e l e m b e , h o g y h a p é l d á u l D s i d a J e n ő n e k c s a k n y o l c v e r s e fér b e l e e b b e az a n t o l ó g i á b a , a k k o r X k ö l t ő n e k n e m h o g y egy, de e g y e t l e n e g y v e r s e s e m j ö h e t s z á m í t á s b a . E g y ú j a b b a n t o l ó g i a összeállításakor tehát az o l d a l s z á m n ö v e l é s e m e l l e t t a k ö t e t b e f e l v e e n d ő k ö l t ő k s z i g o r ú b b m e g r o s t á l á s á r a is g o n d o l n i a kell a szerkesztőnek. Persze, S ő n i P á l m o s t e n g e m is m e g k é r d e z h e t n e : k i k azok, akiket k i h a g y a n d ó n a k í t é l e k ? Őszintén m e g m o n d o m , n e m a d n é k e g y e n e s választ, n e m c s u p á n a b b ó l az a l a p e l v b ő l k i i n d u l v a , h o g y nomina sunt odiosa, h a n e m azért s e m , m e r t n e m l e n n e s z í v e m m e g b á n t a n i b á r k i t is — a k á r az e m l é k é t is — , aki e g y s z e r itt s z í v e vérét, i d e g e i t á l d o z t a az i r o d a l o m é r t , a közért, é r t ü n k , m é g a k k o r s e m , ha á l d o z a ­ tának n e m v o l t e r e d m é n y e . E l l e n b e n k é r d é s é r e k é r d é s s e l v á l a s z o l n é k . El tudja-e k é p z e l n i Á p r i l y költészetét a Nevek, Antigone, Patroklos alszik v a g y akár a Vers vagy te is nélkül, Bartalis J á n o s lírai f e j l ő d é s é t a Királyok, Var­ jak, Egy kereszt alatt — milliókkal, Átkos, dühödt gazdálkodás nélkül, T o m p a László költészetét az e m b e r i helytállást p é l d á z ó m a g á n o s f e n y ő - s z i m b ó l u m o k , a Beszéd varjakhoz, a Jönnek n é l k ü l , a R e m é n y i k S á n d o r é t A fordító, a „Lélektől lélekig" v a g y a Korszerűtlen versek egyes darabjai nélkül, Berde Mária asszony­ líráját a Napverőn, Királyné-ének, Tavaszi csók n é l k ü l , D s i d a líráját az o l y a n t i p i ­ kusan D s i d a - v e r s e k n é l k ü l , m i n t a Harminc év közelében, Búcsú az elítélttől, El­ árul, mert világít, Örök útitársak, Tízparancsolat, A sötétség verse — és í g y t o ­ v á b b . . . S k ü l ö n m e g k é r d e z n é m ( m i v e l s z e r i n t e m S ő n i P á l itt k ö v e t t e el a l e g s ú l y o ­ s a b b hibát m i n d a v e r s e k s z á m a r á n y á t , m i n d p e d i g a v e r s e k k i v á l o g a t á s á t illetően), h o g y e l k é p z e l h e t ő - e S z a b é d i L á s z l ó e u r ó p a i s z í n v o n a l ú k ö l t é s z e t e A szabédi nagy­ réten, Alkotó szegénység, Telehold, Nil humani e me alienum puto. Válasz, Az egészet akartam, Ars poetica, Sárkányölő, Vezessen a párt n é l k ü l ? M i t t u d h a t m e g S z a b é d i k ö l t é s z e t é r ő l az az o l v a s ó , aki c s u p á n a z a n t o l ó g i á b a n s z e r e p l ő S z a b é d i v e r s e k e t ismeri m e g ? A felsorolást, ha t e r e m v o l n a , f o l y t a t h a t n á m . D e talán f ö l ö s ­ leges is. Furcsa, h o g y a kötet b e v e z e t ő t a n u l m á n y á b a n S ő n i P á l é p p az á l t a l a m itt említett v e r s e k r e — v a g y e z e k j ó részére — t á m a s z k o d i k , e z e k szolgáltatják t a n u l ­ m á n y a „ d o k u m e n t á c i ó j á t " s érthetetlen, h o g y t a n u l m á n y á n a k k ö v e t k e z e t e s s é g é t v á ­ logatásában m é g s e m érvényesíti maradéktalanul. H o g y e v e r s e k k i h a g y á s á v a l mit veszítettünk, az S ő n i Pál v á l a s z a n é l k ü l is v i l á g o s : e l h a l v á n y í t o t t u k e g y e s n a g y k ö l t ő i n k e t , a k i k k ö z ü l főleg D s i d a J e n ő é s S z a b é d i L á s z l ó költészete az a n t o l ó g i á b a n szinte j e l e n t é k t e l e n n é t ö p ö r ö d ö t t . S mit n y e r t ü n k c s e r é b e ? Válogatása elején — irodalomtörténetírásunk mulasztásait p ó t l a n d ó — S ő n i P á l t e r j e d e l m e s b e v e z e t ő t a n u l m á n y b a n ismerteti hazai m a g y a r l í r á n k ö t v e n é v e s fejlődését. A z értékes szintézis-kísérlet, m e l y n e k ismertetését e c i k k kerete n e m e n ­ gedi m e g , k o n c e p c i ó j á b a n n e m s o k újat h o z u g y a n (talán a hazai m a g y a r a v a n t ­ g a r d e - k ö l t é s z e t f o k o z o t t a b b h a n g s ú l y o z á s á t kell k i e m e l n ü n k e b b ő l a s z e m p o n t b ó l ) , á m n é h á n y m e g k é r d ő j e l e z h e t ő r é s z l e t k é r d é s t ő l és e g y feltétlenül v i t a t h a t ó elvi k é r ­ déstől e l t e k i n t v e í g y is h e l y e s k é p e t n y ú j t l í r á n k e k o r s z a k á n a k f e j l ő d é s é r ő l , s kétségtelenül igen n a g y h a s z n á r a lesz hazai m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t i o k t a t á s u n k ­ nak. ( M e g k é r d ő j e l e z h e t ő n e k t a r t o m p é l d á u l , h o g y a 18. l a p o n D s i d a költészetét „ i l l ó h a n g u l a t o k a t r ö g z í t ő költészet"-ként aposztrofálja, a 24. l a p o n m e g , a lírai s z e r e p ­ játszást ö s s z e t é v e s z t v e a k ö l t ő e s z m e i m o n d a n i v a l ó j á v a l , „ A v i l á g t ó l e l f o r d u l ó S z a b é d i László"-ról b e s z é l , s u g y a n o t t S z a b é d i n a k a n é p n e v é v e l visszaélő, demagóg­ költőket l e l e p l e z ő , szatirikus élű Ars poetica c í m ű versét teljesen é r t h e t e t l e n ü l a költő mondanivalójával é p p homlokegyenest ellenkező értelemben idézi.) H a n e m a z említett elvi k é r d é s b e n — h a c s u p á n n é h á n y m o n d a t e r e j é i g is, v i t á b a kell s z á l l n o m S ő n i Pállal. B e v e z e t ő j é b e n S ő n i a k ö v e t k e z ő k e t írja: „ A k o n ­ z e r v a t í v o k k a l s z e m b e n állottak az ú g y n e v e z e t t m o d e r n e r d é l y i lirikusok, a k i k k ö z ü l e g y e s e k m á r az első v i l á g h á b o r ú előtt, m á s o k a húszas é v e k e l e j é n i n d u l ó f o l y ó ­ i r a t o k b a n . . . j e l e n t k e z t e k , d e igazi o t t h o n u k r a a Helikonban leltek. A H e l i k o n -

k ö r h ö z tartozott Á p r i l y L a j o s , R e m é n y i k S á n d o r , T o m p a L á s z l ó , B á r d Oszkár, L i ­ geti Ernő, K á d á r I m r e , S z o m b a t i S z a b ó István, B e r d e M á r i a , E n d r e K á r o l y , a s z a ­ b a d v e r s m ű v e l ő i k ö z ü l Bartalis János, Szentimrei J e n ő és O l o s z L a j o s . A f i a t a l a b b n e m z e d é k s o r á b a n D s i d a J e n ő és K i s s J e n ő e líra l e g j e l e s e b b k é p v i s e l ő j e . ( S z e m l é r t itt kifelejti a n é v s o r b ó l ! ) A Helikon-líra a transzilvanizmus eszmeiségének j e g y é b e n bontakozott ki. A t r a n s z i l v a n i z m u s k ö d ö s és r o m a n t i k u s e l m é l e t é n e k eleinte v o l t a k h a l a d ó v o n á ­ sai is, í g y a h a g y o m á n y o k és testvériség e s z m é j é n e k á p o l á s á v a l e g y e s í r ó k p o z i ­ tív t a r t a l o m m a l töltötték m e g . " H á r o m állítás, h á r o m s ú l y o s t é v e d é s . Á l l j u n k m e g itt. N e m n e h é z felismerni, h o g y b e v e z e t ő t a n u l m á n y á n a k g o n d o l a t m e n e t é b e n S ő n i a romániai magyar irodalomnak Gaál Gábortól származó hármas felosztásához akar i g a z o d n i ( k o n z e r v a t í v , transzilván, o s z t á l y - v o n a l ) . Á m m í g G a á l G á b o r s z á m á r a e felosztás a l a p j a az 1930-as é v e k b e l i r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l m i v a l ó s á g v o l t , S ő n i e felosztást visszafelé is é r v é n y e s í t e n i akarja, e g é s z e n a r o m á n i a i m a g y a r i r o d a ­ l o m születéséig. E visszavetítés k ö v e t k e z t é b e n s i k k a d n a k el S ő n i t a n u l m á n y á b a n a romániai magyar irodalom legértékesebb eszmei gyökerei, amelyekben A d y költé­ szete g y ű r ű z i k t o v á b b , í g y k e r ü l a polgári irodalmi vonal gyökereként egyforma súllyal e g y m á s m e l l é a p o l g á r i r a d i k á l i s Napkelet és a k o n z e r v a t í v Pásztortűz, s a Helikon-vonal visszavetítéseként így kerülnek „ a b urbe condita" közös n é v s o r b a o l y a n k ö l t ő k , m i n t p é l d á u l A csontváz meséit v a g y a Mese a krajcárfáról-t író K á d á r I m r e , v a l a m i n t a Gátat í r ó R e m é n y i k S á n d o r . S ő n i ú g y t á r g y a l j a t a n u l ­ m á n y á b a n a r o m á n i a i m a g y a r líra p o l g á r i v o n a l á n a k kialakulását, m i n t h a c s a k az első e r d é l y i f o l y ó i r a t - k í s é r l e t e k t ő l e g y e n e s e s z m e i út vezetett v o l n a a Helikon­ ig és t o v á b b , m i n t h a e líra a Helikonban teljesedett v o l n a ki, m i n t h a a z első é v e k , a „ h ő s k o r " r e n d k í v ü l h e v e s e s z m e i harcai, v i l á g n é z e t i m e g o s z t o t t s á g a és a H e l i k o n ­ k o r s z a k k ö z ö t t n e m állana ott a k ö z b e e s ő é v e k g y o r s p o l a r i z á l ó d á s á n a k korszaka. M á r p e d i g a r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m t u d o m á n y o s p e r i o d i z á l á s á n a k é p p ez az egyik kulcskérdése. A Helikon i l y e n s z e r ű a n t i c i p á l á s á b ó l k ö v e t k e z i k aztán, h o g y S ő n i P á l a hazai m a g y a r p o l g á r i líra k i b o n t a k o z á s á n a k e s z m e i g y ö k e r e i t „ a t r a n s z i l v a n i z m u s k ö d ö s és r o m a n t i k u s e l m é l e t é " - b e n j e l ö l i m e g . Á l l í t á s á n a k l e g c s a t t a n ó s a b b cáfolatát é p p m a g a szolgáltatja — v á l o g a t á s á v a l . Hiszen e g y r é s z t az ún. első g e n e r á c i ó k ö l t ő i ­ től k ö z ö l t v e r s e k ( m á r p e d i g feltehetőleg S ő n i a l e g é r t é k e s e b b e k e t v e t t e fel v á l o g a ­ tásába!) t ú l n y o m ó része 1928 — tehát a H e l i k o n - k o r s z a k előtt — született, másrészt e versek j ó l kitapintható eszmei tartalmának semmi köze sincs „a transzilvaniz­ m u s k ö d ö s és r o m a n t i k u s e l m é l e t é " - h e z . D e igenis k ö z ü k v a n A d y e s z m e v i l á g á h o z , az oktobrizmushoz, hiszen a p o l g á r i r a d i k a l i z m u s e l v i a l a p j á r ó l f o r d u l n a k s z e m b e a k o n z e r v a t i v i z m u s s a l , a n a c i o n a l i z m u s s a l , a h á b o r ú v a l , ezen az e s z m e i a l a p o n á l l v a h i r d e t i k a r o m á n n é p és a n e m z e t i s é g e k b é k é j é t , az a l k o t ó m u n k á n a l a p u l ó t á r s a d a l m i haladást. Hazai m a g y a r l í r á n k p o l g á r i v o n a l á n a k k i a l a k u l á s á b a n tehát a p o l g á r i r a d i ­ k a l i z m u s h a l a d ó t á r s a d a l m i e s z m é i játsszák a l e g f o n t o s a b b szerepet. E h a t á r o z o t t a n p o z i t í v e s z m é k h e z szerencsés kiegészítésként j á r u l n a k h o z z á a transzilvanizmus olyan pozitív tartalmi elemei, mint a szülőföld mélységes szere­ tete, a h a l a d ó h a g y o m á n y o k h o z v a l ó ragaszkodás, v a l a m i n t a testvériség g o n d o l a t a . A t r a n s z i l v a n i z m u s tehát n e m forma, a m e l y e t az e g y e s k ö l t ő k n e k kell h a l a d ó tarta­ lommal m e g t ö l t e n i ö k , h a n e m eszmei t a r t a l m a k a t m a g á b a f o g l a l ó , h a t á r o z a t l a n k ö r ­ v o n a l ú i d e o l ó g i a , a m e l y b ő l az e g y e s í r ó k a z o k a t az e l e m e k e t e m e l t é k ki, a m e l y e k v i l á g n é z e t ü k b e s z e r v e s e n beillettek. E g y e t l e n írói c s o p o r t o s u l á s s e m t e r m e l e s z m é k e t — azokat a t á r s a d a l m i v a l ó ­ ság t e r m e l i — , l e g f e l j e b b b e f o l y á s o l j a az e g y e s í r ó k e s z m e i f e j l ő d é s é t . A z lett v o l n a é r d e k e s s z á m u n k r a , ha S ő n i P á l a líra f e j l ő d é s é n keresztül — ezt a műfajt é r z é ­ k e n y s é g e miatt az i r o d a l o m v a g y h e l y e s e b b e n a s z e l l e m i élet lázgörbéjének ne­ v e z h e t j ü k — m e g p r ó b á l t a v o l n a k i m u t a t n i a H e l i k o n n a k m i n t írói c s o p o r t o s u l á s ­ n a k hatását e g y e s k ö l t ő i n k r e . (Dsida költészete e g y e n e s e n k í n á l k o z i k erre!) * V é g ü l s z ó l a n u n k kell n é h á n y szót a z a n t o l ó g i a f i l o l ó g i a i a p p a r á t u s á r ó l , a m e l y — sajnos — a k ö v e t k e z ő a n t o l ó g i a s z á m á r a n e g a t í v tanulsággal szolgálhat. V e ­ g y ü k sorba a l e g f o n t o s a b b a k a t . A szerző n e m közli v á l o g a t á s a forrásait, m i n e k k ö v e t k e z t é b e n az é r d e k l ő d ő ­ n e k n e m áll m ó d j á b a n a k ö z ö l t s z ö v e g e k e t az e r e d e t i v e l összevetni, holott t ö b b e s e t b e n is s z ó b a j ö h e t n e k v a r i á n s o k .

M i v e l v á l o g a t á s a forrásait n e m ismerjük, azt s e m t u d j u k m e g á l l a p í t a n i , h o g y a szerző miért b á n i k teljesen ö n k é n y e s e n a vers-ajánlásokkal. A z ajánlások szer­ v e s részei a v e r s n e k , s n e m e g y s z e r értékes a d a l é k o k k a l j á r u l n a k h o z z á m i n d a v e r s eszmei m o n d a n i v a l ó j á n a k , m i n d p e d i g a k ö l t ő f e j l ő d é s é n e k m e g é r t é s é h e z . K ü ­ l ö n ö s e n m e g n ő az ajánlás j e l e n t ő s é g e , ha o l y a n v a l a k i h e z szól, a k i n e k a n e v e e g y e s z m e i i r á n y t k é p v i s e l . ( Á p r i l y a Vallomást p é l d á u l K u n c z A l a d á r n a k ajánlotta, a j á t é k o s Tavaszodik-ot m e g a k o r s z a k j e l e s s z a v a l ó m ű v é s z n ő j é n e k , Tessitori N ó ­ rának.) A v e r s e k k e l e t k e z é s é n e k k ö z l é s e terén — a m i p e d i g e g y a n t o l ó g i á b a n k ö v e t ­ kezetesen v é g h e z v í v e igen n a g y segítséget n y ú j t az e g y e s k ö l t ő k f e j l ő d é s é n e k f e l ­ v á z o l á s á b a n — u g y a n c s a k teljes a k á o s z : e g y e s k ö l t ő k esetében v é g i g jelzi a v e r ­ s e k k e l e t k e z é s é n e k d á t u m á t (Endre K á r o l y ) , a z ö m é n é l c s u p á n r é s z b e n , m í g m á s o k ­ nál e g y á l t a l á n n e m k ö z ö l d á t u m o t . U g y a n e z a k ö v e t k e z e t l e n s é g f i g y e l h e t ő m e g a Függelék s z e m e l v é n y - a n y a g á n a k f o r r á s - m e g j e l ö l é s é b e n is, ahol a szerző l e g a l á b b háromféle módszert vegyít. M i n d e z e k a k ö v e t k e z e t l e n s é g e k , m e l y e k í g y r e n d k í v ü l z a v a r ó a n hatnak, e g y kis m u n k á v a l k ö n n y e n k i k ü s z ö b ö l h e t ő k , ami n a g y b a n e m e l i m a j d a g y ű j t e m é n y használhatóságát. L é n y e g e s e n m á s — elvi — k é r d é s a Függelékben szereplő szemelvények köz­ lése. E kis i d é z e t e k s z ö v e g ö s s z e f ü g g é s ü k b ő l k i r a g a d v a l e h e t n e k f r a p p á n s a k vagy suták, de m i n d e n k é p p e n c s a k a n n a k m o n d a n a k v a l a m i t , aki az e g y e s k ö l t ő k e t b e h a t ó a n ismeri, s n e m a n n y i r a az illető k ö l t ő r e , m i n t i n k á b b a kritika írójára j e l l e m z ő e k . E s z e m e l v é n y - a n y a g b ó l a t a n u l ó k n e m sokat m e r í t h e t n e k . Tán h e ­ l y e s e b b lett v o l n a , h a a szerkesztő a s z e m e l v é n y e k h e l y e t t az e g y e s k ö l t ő k r e v o ­ n a t k o z ó l a g b ő v e b b j e g y z e t a n y a g o t ad, s a m e g m a r a d ó teret v e r s e k k ö z l é s é r e h a s z ­ n á l j a fel. H i s z é p p elég k ö z ö l n i v a l ó a k a d t v o l n a . Bár n e m tartozik s z o r o s a n a k ö n y v szerkesztéséhez, o k v e t l e n s z ó v á kell ten­ n e m az a n t o l ó g i á b a n e l ő f o r d u l ó sajtóhibákat. S itt n e m a „ n o r m á l i s " s a j t ó h i b á k r a g o n d o l o k elsősorban, sem az évszám-elírásokra, melyek terméketlen polemizálá­ s o k r a szolgáltatnak o k o t , h a n e m a v e r s e k b e n e l ő f o r d u l ó d u r v a h i b á k r a , s o k s z o r n e ­ v e t s é g e s — és a v e r s hatását t ö n k r e t e v ő — „ l e i t e r j a k a b o k r a " . ( A z e g y i k H o r v á t h I s t v á n - i d é z e t b e n , a 31. l a p o n , „ ő s - s e b e k " helyett ,,ős-ebek"-et o l v a s h a t u n k , a 89. la­ p o n Ligeti Ernő v e r s é b e n „ a v a g y c s u p á n a g y s e j t b e n ég a f o s z f o r ? ! " h e l y e t t „él a foszfor" o l v a s h a t ó , n e m is b e s z é l v e a v e r s r i t m u s á t szétziláló s a j t ó h i b á k r ó l , m e l y e k ­ n e k „ s z é p p é l d á j a " a 193. lapon k e z d ő d ő S z a b é d i - v e r s e g y i k „ m e g t o l d o t t " s o r a : „megőrizte a Téglás Albert.") az

Úgy gondolom, kiadóinknak megvan i l y e n b o s s z a n t ó v a g y e g y e n e s e n káros

a megfelelő apparátusuk ahhoz, technikai hibákat kiküszöböljék.

hogy

*

Ö s s z e g e z v e : az ö t v e n é v e s r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m e g y i k l e g j e l e n t ő s e b b m ű ­ fajának f e l m é r é s é h e z az első k o m o l y l é p é s m e g t ö r t é n t . S ő n i P á l antológiájának t ü k r é b e n v i l á g o s a b b a n látjuk m i n d i r o d a l o m t ö r t é n e t i e r e d m é n y e i n k e t , m i n d p e d i g p ó t l á s r a v á r ó h i á n y a i n k a t . S ő n i az úttörő m u n k á t e l v é g e z t e , a k ö v e t k e z ő l é p é s l e g ­ f o n t o s a b b feladata az e l m é l y í t é s , arányítás, f i n o m í t á s . R e m é l j ü k , n e m késik sokáig. Varró János

Új utakon járnak Hozzászólás Dáné Tibor és Király László vitájához.

A m i l y e n v á r a k o z ó f i g y e l e m m e l o l v a s t a m v é g i g D o m o k o s Eszter Szárnyas bokával c í m ű n o v e l l á s k ö t e t é t , K o c s i s István Egyenletekjét és a t ö b b i fiatal első Forrás-kötetét, szinte u g y a n o l y a n é r d e k l ő d é s feszül b e n n e m , a m i k o r a r ó l u k s z ó l ó értékelést, kritikát o l v a s o m : mit m o n d a kritikus, az e l i s m e r t í r ó a talán m é g k i s s é s z e s z é l y e s e n c s a p k o d ó , de repülést ígérő első s z á r n y c s a p á s o k r ó l , a b o n y o l u l t

sokrétű v a l ó s á g b a n összegfüggő e g y e n l e t e k e t felállítani akaró, tollat m a r k o l ó kéz első, de m á r m é g i s m e r é s z l e n d ü l e t é r ő l ? A z t h i s z e m , í g y érez m i n d e n — i r o d a l m a t szerető és érteni a k a r ó — o l ­ vasó. D á n é T i b o r Mustkóstolója és az erre adott K i r á l y L á s z l ó - v á l a s z (Korunk, 1968. 12) e l o l v a s á s a után, g o n d o l a t a i m z s o n g á s á n lassan áttört v a l a m i régi bosszúság, az o l v a s ó , a n a g y o n ritkán m e g k é r d e z e t t , a m á r szinte elfelejtett o l v a s ó b o s s z ú s á g a . E s z e m b e jutott az is, h o g y az e l m ú l t h ó n a p o k b a n az Utunk h a s á b j a i n írók, k r i t i ­ k u s o k és s z e r k e s z t ő k s z i p o r k á z ó tűzijáték l á t v á n y á t f e l i d é z ő s z e l l e m i p á r h a r c á ­ n a k l e h e t t ü n k tanúi e g y „ h a j ó s j á t é k " í z e k r e szedett teste fölött. Ü g y r e p k e d t e k a k o n t r á k és a r e k o n t r á k , m i n t rutinos k á r t y á s k e z é b ő l a l a p o k . Érvek, e l l e n é r v e k é s m i n d j á r t az e l l e n - e l l e n é r v e k h ö m p ö l y g ő áradata z ú d u l t e g y m á s r a . A s z e g é n y o l v a s ó k ö z b e n g y á v á n m e g h ú z ó d o t t tisztes t á v o l s á g b a n a p o r o n d o n k ü z d ő b a j n o k o k t ó l , p e d i g lehet, h o g y neki is v o l t e g y - k é t szerény adu a k e z é b e n . H i á b a volt, n e m lehetett kijátszani. Igaz, a k ü z d ő k a v é g e f e l é (talán m e r t kissé k i ­ fulladtak) új szövetséges, új k ü z d ő f é l után n é z t e k — de n e m kell m e g i j e d n i , a g y á ­ v á n l a p u l ó o l v a s ó t m o s t s e m v e t t é k észre — , e g y színházi r e n d e z ő t v a g y e h h e z ha­ s o n l ó ellenfelet kerestek. Biztosan n e m találtak, m e r t a k ü z d e l e m e g y s z e r c s a k b e ­ f e j e z ő d ö t t . Úgy látszik, az e r e d m é n y d ö n t e t l e n ; e g y - e g y v a g y talán n u l l a - n u l l a ? A h u m o r t félretéve, s z e r e t n é k e g y p é l d á t f e l e m l í t e n i ; e g y k ü l f ö l d i i r o d a l m i újság h a s á b j a i n vita f o l y t a k ü l ö n b ö z ő i r o d a l m i m ű v e k b e n j e l e n t k e z ő h o m á l y , o l y ­ k o r é r t h e t e t l e n s é g o k a i r ó l és esetleges l é t j o g o s u l t s á g á r ó l . K ö z ö l t é k a k ü l ö n b ö z ő és g y a k r a n e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó v é l e m é n y e k e t , m i n d e n e g y e s esetben feltüntetve a h o z z á s z ó l ó k n e v é t , f o g l a l k o z á s á t (férfiak e s e t é b e n m é g a k o r t is). Nos, e l k é s z í t e t ­ t e m e g y kis maszek-statisztikát; k i d e r ü l t b e l ő l e , h o g y a v i t á b a n részt v e v ő í r ó k , k r i t i k u s o k s z á m a k ö r ü l b e l ü l m e g e g y e z e t t a v i t á b a n részt v e v ő o l v a s ó k s z á m á v a l . . . M i u t á n m i n t a m a g á t kissé m o s t o h a g y e r m e k n e k érző o l v a s ó f e l p a n a s z o l t a m s é r e l m e i m e t , s z e r e t n é m e l m o n d a n i g o n d o l a t a i m a t a fiatal í r ó k r ó l ú g y általában és konkrétan. A t á r s a d a l m i hátterezés é s m e g a l a p o z á s p r o b l e m a t i k á j á t illetően m a g a D á n é T i b o r is elismeri, i d é z e m : e szemlélet e l t ú l z á s a . . . szürke sablonosságba, a f e ­ h é r - f e k e t e n e o r o m a n t i k á j á b a és a p ó z o k b a m e r e v e d e t t pozitiv hősök panoptiku­ m á b a d e g e n e r á l ó d o t t . " E z í g y igaz, és n e m k e l l elfelejteni, h o g y a n e g y v e n e s é v e k v é g é n , az ö t v e n e s é v e k e l e j é n k e v é s í r ó n k tudta k i v o n n i m a g á t az e l ő b b említett túlzások hatása alól, m e l y e k d o g m a t i k u s p r e d e s t i n á c i ó k é n t hatottak. A z e l s ő t í z o l d a l o n m á r „ e l e v e e l r e n d e l t e t e t t " a h ő s ö k sorsa, szinte k i v é t e l n é l k ü l m á r m i n d ­ e g y i k r ő l tudtuk, h o g y m i r e k é p e s és h o g y a n f o g c s e l e k e d n i . A t á r s a d a l m i réteg­ t a g o z ó d á s , o s z t á l y h o v a t a r t o z á s , a faji, nemzeti tudat v a g y a n n a k h i á n y a v a l ó b a n m e g h a t á r o z e g y — d e c s a k n a g y v o n a l a k b a n m e g r a j z o l h a t ó — típust. E z a „ t i p i z á ­ lás" c s a k a l e g e g y s z e r ű b b , m o n d h a t n á m , l e g p r i m i t í v e b b t u d a t e l e m e k e t érinti. C s a k a lelki élet felületén hat. P é l d á u l m i n d e n f ö l d m u n k á s r a j e l l e m z ő - e a k é r g e s te­ nyér? Általában igen! Találunk-e a földmunkásoknál bizonyos közös szellemi-lelki j e g y e k e t ? Á l t a l á b a n i g e n ! D e m é g e z e k r e a — külsőt v a g y felületes lelki j e g y e k e t é r i n t ő — k é r d é s e k r e is c s a k az „ á l t a l á b a n i g e n " - n e l felelhetünk, a m i u g y a n a k k o r feltételezi a k i s e b b v a g y n a g y o b b f o k ú eltérések v a l ó s z í n ű s é g é t is. M i n é l m é l y e b b r e á s u n k az e m b e r i l é l e k b e n , annál j o b b a n e l h a l v á n y u l n a k az általános, a tipikus j e ­ g y e k , és f ö l b u k k a n n a k a s z e m é l y t m e g h a t á r o z ó e g y é n i j e l l e m z ő k . A fiatal í r ó g e n e r á c i ó e g y i k c é l j a — m e g í t é l é s e m szerint — az e m b e r , az e m ­ beri v i s z o n y u l á s o k m é l y e b b ö s s z e f ü g g é s e i n e k a feltárása. E c é l m e g v a l ó s í t á s a k o r v i ­ szont a l e g f ő b b k ö v e t e l m é n y : m i n d e n f é l e erőltetett tipizálás e l v e t é s e . A z e g y é n i s z e l l e m i - l e l k i j e l l e m z ő k á t f o g ó szintézise aztán — első h a n g z á s r a talán p a r a d o x ­ n a k tűnik — v i s s z a v e z e t az általános e m b e r i j e l l e m z ő k m é l y e b b m e g é r t é s é h e z . E z e n k í v ü l n e f e l e d k e z z ü n k el a z o k r ó l a m e r é s z p r o b l é m a f e l v e t ő és m e g n e m a l k u v ó , őszinte h a n g v é t e l ű s t í l u s j e g y e k r ő l s e m , m e l y e k j e l l e m z i k fiatalabb í r ó i n k m ű v e i t , és e g y i k l e g f ő b b e r é n y ü k . Új, talán m é g i s m e r e t l e n utakon j á r n a k ő k , d e e z e k a z utak j á r h a t ó k , és az e g é s z b e n ez a l e g s z e b b , e z a l e g b i z t a t ó b b . Dián László,

SZEMLE

Irodalmunk

színe

és

visszája

Noha még csak a Bajor-féle, szatirikus változata készült el a sokat vitatott romániai magyar irodalmi lexikonnak, s az ugyancsak sürge­ tett (a megvalósítástól azonban objektíve még távolabb álló) romániai magyar irodalomtörténet helyett egyelőre csupán egy „irodalomtörténeti képeskönyvet" lapozhatunk, gyors-mérleg készítésére vagy legalább rö­ vid tűnődésre alkalmas a pillanat. Szándékosan nem a hivatalos ötve­ nedik születésnapot, annak ünnepi ceremóniáit választottam elmélke­ désre — józanabb sugallatokat adnak az irodalmi hétköznapok, pél­ dául egy-egy olyan könyv megjelenésével, mint az Utunk Évkönyv '69 vagy Bajor Andor paródia-gyűjteménye, a Pokoli különkiadás. Mert különbözhet a véleményünk az Utunk heti tehetetlenséggel (vagy tehetséggel) piacra kerülő számairól, sőt e második évkönyv iro­ dalmi rangját illetően is eltérhetnek a vélemények, egy azonban bizo­ nyos: a több mint nyolcvan romániai magyar író műveit, életrajzi­ bibliográfiai adatait és fényképét felvonultató kiadvány — amely nem szedett össze mindenkit, aki él és mozog e földön (a kimaradtak listá­ ját a belső munkatárs Veress Zoltánnal kezdhetnénk!) — , a művészi­ technikai kivitelében is vonzó, hagyományteremtő Utunk-évkönyv már méreteivel sokakat rádöbbentett a romániai magyar irodalom egyre ke­ vésbé elhanyagolható létére. Persze, a mennyiség csak minőséggé válva érdekes, különben egyszerű statisztikai adat. Akadt ugyan cikkíró (há­ rombetűs szignó mögött meghúzódva), aki inkább a statisztikai tényre figyelt fel, s ha nem is éppen dilettantizmust emlegetett, alig-alig ta­ lált az átlagosnál jobb teljesítményt, az évkönyv novelláit és verseit „persze közölhető"-ként minősítve; a nagy és érdemleges többség azon­ ban — beleszámítva a hivatásos és nem hivatásos kritikusokat, az ol­ vasókat — jobbára elégedettségét vagy egyenest örömét fejezte ki. M a ­ gam is, elhagyva most már a hivatkozásokat, nehogy ismét szemrehá­ nyásokat gyűjtsek az elemzés megkerülése miatt, határozottan az év­ könyv gazdagságát tartom a legszembetűnőbbnek, bár kritikai megjegy­ zéseim jócskán lehetnének. De erről majd később — Bajor Andor tá­ mogatását kérve. A romániai magyar irodalom immár félévszázados, történelmi ka­ tegória. Okosan jár el az a szerkesztő, aki a teljes ötven év értékei közt keresgél, hiszen nálunk nemcsak az utóbbi évektől figyelhető meg

a minőség jelentkezése — mint más nemzetiségi irodalmakban — , itt már a kezdetekkor olyan minőségek voltak, mint Tamási Áron a pró­ zában, Áprily és Dsida a költészetben, Gaál Gábor és Kuncz Aladár a szerkesztésben-kritikában. Nálunk tehát a kérdés ma, a proletkultos szűkkeblűség et magunk mögött tudva, így tevődik fel: ezt a minősé­ get elérni s lehetőleg meghaladni. (A mérce természetesen nemcsak T a ­ mási, Áprily, Dsida, Gaál, Kuncz, hanem Móricz Zsigmond, Koszto­ lányi, Krúdy, József Attila, Illyés és Osvát meg Babits is.) Csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk hát arról az évkönyv-szer­ kesztői koncepcióról, amely tudatosítva azt, hogy „nem lehet jövője egy múltjáról megfeledkező irodalomnak", a kötet gerincéül irodalom­ történeti képeskönyvet állít össze, szorgalmazza az írói emlékezéseket, egyszerre ápolva ezzel a történelmi tudatot-felelősséget s magasabbra emelve az esztétikai igényt. Ettől a célirányosságtól nem téríthet el minket semmiféle hebehurgya recenzens, hivatkozzék bár a provincia­ lizmus fenyegetéseire (amelynek természetesen tudatában vagyunk), vagy a túlságosan szélesre tárt kapukon besurranó „árnyakra". Ebben a képeskönyvben izgalmas profilok villannak fel; így válik élővé „nem a gróf — az ember" Bánffy Miklós Kós Károly méltányos emlékezésé­ ben, Kacsó Sándor a „székely mitológia"-problémát, elsősorban Tamási népi bölcsességét hozza emberközelbe, megkapó a Gy. Szabó Béla vil­ lanásnyi Dsida-idézése s Balogh Edgár közügyivé emelt vallomása az Erdélyi Enciklopédiáról. Milyen jellemző lehet a sokszor eltemetett és mindig újra feltámadó anekdota is! Ahogy például Nagy István az Ö z ö n v í z előtt harminc évvel ezelőtti bemutatójára emlékezik, azzal minden grafikust és irodalomtörténészt lepipáló önjellemzést ad. Íme, néhány kiragadott mondat: „Így történt aztán az előrehaladó színpadi próbák idején, hogy egy ízben Fényes Aliz a leeresztett függöny m ö ­ gött kimerülten pihegett egy fotelben. Én ott álltam mellette véko­ nyan, szikár magasan, mint egy húszfokos, kétágú szobafestő létra, ko­ nok hitvesi fogadalmaktól örökre elkötelezetten, belekomorulva. Hogy lehet ilyen magasból udvarolgatni, méghozzá egy kimerült művésznő­ nek, akinek ráadásul — a kitépett szemöldökét festék pótolta?" A z Utunk-évkönyv irodalomtörténeti képeskönyvét sehogyan sem tudom a provincializmus bűnében bűnösnek találni, még ha itt-ott akad elfogultabb vélemény is. (Ilyennek érzem Tamás Gáspár „triász"-tételét.) Amire Bajor Andor irodalmi lexikona első címszavával szellemesen utal, azt elsősorban a jövőbeli kiadó-politikának kell megszívlelnie, mértéket szabva a „felfedezéseknek". Idézzük hát a Bajor-szöveget: „Aba Sámuel: született Aradon, romániai magyar író, haladó hírlap­ író és király. Müveit az irodalomtörténészek kutatják. Ha megtalál­ ják, ki fog derülni, hogy méltatlanul volt elfeledve." Ha az ötvenéves irodalomtörténeti korszak első huszonöt eszten­ dejét főképpen az újrafelfedezésekkel tűztük napirendre, a második huszonöt az értékeléseket-átértékeléseket sürgeti. Ezen a téren igazán csak szerény hírnököknek örvendhetünk — de ez is több, mint a sej­ telmes hallgatás. Itt az írói emlékezések is jeget törnek. Ezért örvend­ hetünk Marosi Péter megszólalásának a Gaál Gábor-kérdésben, ezért fontos Méliusz József kissé rövidre fogott összefoglalója (amely a fia­ taloknak így is sokat mond) az 1945 őszén Kolozsvárt megalakult Romá-

niai Magyar írószövetség tevékenységéről. Íróiságában hiteles — noha a probléma legkönnyebbik oldala — Lászlóffy Aladár vallomástétele a feledhetetlen költő-tanárról, Szabédi Lászlóról. Érdemlegeset az évkönyv, sajnos, ebben a témakörben, mást nem­ igen ad — sokat nem is adhat. A korszak problémáiról, meggyőződé­ sem, többet tudunk meg Bajor Andor görbe tükrébe pillantva. Nem is annyira a Pokoli különkiadás irodalmi lexikonára gondolok, mint in­ kább a Három művész éneke különböző évekből című fejezetre, mely 1950—1958—1966, illetve egy-egy fiktív prózaíró, költő és kritikus két­ szeresen hármas tükrözésében ad képet a paródia és szatíra eszközei­ vel irodalmunk tegnapelőttjéről, tegnapjáról — és jelenéről. Csupán a D. Szamosi Istvánnak tulajdonított bírálatok első mondatait idézem, kommentár nélkül: „Fejlődő irodalmunk az elmúlt héten túllépett a provincializmus határmezsgyéjén, belelépett az életbe, és egyre inkább elmerül" (1959); „Irodalmunk kétségtelenül feltörte a provincializmus pariagát, bátran megragadta a kilincset, és mindinkább kitör az élet országútjára, ahol egyre több kérdés száguld rajta keresztül" (1958); „Irodalmunk kezdi levetni a provincializmus ócska mellényét, korszerű és modern európai szabású fürdőnadrágot ölt, és abban veti magát a modern élet tengerébe, ahol bátran elmerül" (1966). S ahányféleképpen meg lehet fogalmazni a provincializmus elleni harc jelszavait, legalább annyiféle lehetősége van a provincializmus megnyilvánulásának az irodalomban. Bajor igazán nem kíméli e jelen­ séget, illetve a tünetek hordozóit — erre az Ütünk „dugógyári külön­ kiadása" csakúgy bizonyság, mint az „olimpiai évfolyamban" közölt paródia a provinciális nagyvonalúságról, az eredetiség-hiányról. A leg­ nagyobb ilyesfajta veszély azonban a Pokoli különkiadás első oldalá­ ról figyelmeztet mindenkit: „Pompás fiúk vagyunk!" A z önelégültség, minél kisebb egy irodalom, annál veszélyesebb. Nos, úgy érzem, a ro­ mániai magyar irodalom — éppen Bajor e könyvét hívhatjuk tanú­ nak — már nem is olyan kicsi. Magának a paródiagyűjteménynek a változatossága mutatja, hogy nemcsak értékekben nagy az ingadozás, de színekben is egyre nagyobb a differenciálódás. És itt visszájáról ismét színére fordíthatjuk a lapot. A z Utunk Évkönyv '69 nyilván nem nyújthat teljes képet — már terjedelmi okok­ nál fogva is kimaradnak belőle a nagyobb prózai vállalkozások, hiány­ zik innen a lassan-lassan magárataláló romániai magyar dráma, s a kritikát sem képviselhetik méltóan a húsz soros kalodába szorított nyi­ latkozatok legkedvesebb költődről. A legszebben — a hét évszázados hagyományokhoz híven — ismét a líra szerepel: újra a közönség elé lép Gellért Sándor senkivel össze nem téveszthető népi-epikus nyolca­ saival, s majd mindenki jelen van itt, aki igazán számít a mai romá­ niai magyar lírában. Mérlegkészítés helyett e szép lírai antológia kap­ csán két dolgot teszek szóvá: Székely János (Sztriptíz) és Jancsik Pál (Fekete-fehér vőlegény) verse mindenekelőtt, újra igazolja, hogy az igazi költészet nem avul el, bármennyire is tisztelje a régebbi versépí­ tési módokat, sőt — igazán mai, modern alkotásként hathat. A kife­ jezés pontossága, a képek tisztasága, a ritmus és a rím tisztelete nem feltétlenül „ósdiság". Mint ahogy nem öncélú modernkedés minden sza­ bad asszociációra épített költemény, nem elítélendő minden félhomály.

A Székely János-, Kányádi (A k ö k ö s i hídon)-,Jancsikés Cseke Gábor (Évszakok)-féle hagyományosabb formájú versek feltétlen tisztelete (és szeretete) mellett, nagyon meggondolandónak tartom, vajon a mai „con­ ditio lyrica" nem parancsolóan teszi-e szükségszerűvé a „fegyelmezet­ lenebb" költői kifejezést — s ez alól a parancs alól csupán azok tud­ ják kivonni magukat, akik alkati meghatározottsággal, minden külső tényezővel szemben óvják belső harmóniájukat vagy legalábbis erre tö­ rekednek? (Kányádi újabb fejlődése — aminek az évkönyvben szereplő vers ellentmond — szintén az új „conditio lyricát" igazolja.) Mint je­ lenséget tartom figyelemre méltóknak Márki versének utolsó sorait: „közömbös napokon / fölesküszünk / a folytonosságra mely a végtelen torkára mászott / ujjából rázza ki üdvözletét a nagy emberi körtánc / megkóstoljuk a szavatolt jövőt ha kiváló minőség / s a tűzhányókat ki­ vonjuk a forgalomból!" Idézhetnék megrendítőbb verseket is, p é l d á u l Szilágyi Domokos Missa Solemnisét, Páskándi Gézától az Első feltá­ madást, Hervaytól a Balladát vagy akár Palocsay Zsigmondtól a Konyhaszerrel-t és Szőcs Kálmántól a Barátkozót. A maga módján mindegyik útkereső (és ezúttal nem annyira a formára gondolok), prob­ lémalátó, gondolati költemény — a „költemény" itt persze nem a kita­ lálást jelenti, hanem a vívódást a kor p r o b l é m á i v a l . . . A prózáról az évkönyv alapján nem tudnék ennyi jót mondani. (Ebben nyilván közrejátszik az első közlés szerkesztői igénye is, azaz hogy nincs elég ,,tartalék"-novellánk.) Bálint Tibor Apróhirdetése ki­ tűnő villanások sorozata, Bajor és Szabó Gyula közismert rangján sze­ repel, Szilágyi István és Bodor Á d á m pszichológiai-etikai érdeklődése ugyancsak korjelző. Igazi meglepetést azonban két író szerez (szerez és nem okoz: tehát örvendhetünk nekik): Király László amolyan „népi gyökerű egyperces novellái"-val, amelyek a szerző pozitív eszményei és rendkívüli stiláris ereje révén keltenek feltűnést, és Varró Ilona próza­ részletével (Idill); ez utóbbi is azt igazolja, hogy a folklór-hagyomány a modern pszichologizáló epika számára sem haszontalan (román író­ társaink ezt már régebben felfedezték — mi a Tamási-példára hivat­ kozhatunk ismételten!). E futó névsor- és probléma-olvasásból talán kitűnik, hogy az ú j Utunk-évkönyv java szépirodalmi anyaga a középnemzedék és a fia­ talok termésére épül. Véletlen volna, hogy az idősebbek főként az iro­ dalomtörténeti képeskönyvben szerepelnek? Vagy talán elérkezett az: őrségváltás ideje? Akárhogy is van, ha nem is vagyunk „pompás fiúk", remélhetjük, hogy Szenczi Molnár Albert és Apáczai, Kemény Zsigmond és A d y öröksége nem kerül rossz kezekbe.

krónika Vaskos levél érkezett Aradról szerkesztőségünkbe. Benne riporteri igazolvány, művészi felvétel, a Vörös Lo­ b o g ó különoldala, az Ifjú S z a ­ v a k , s végül hosszú beszámo­ ló. Az aradi újság ifjúsági ol­ dalát már megjelenésekor ész­ revettük, örvendtünk, hogy a lap köré csoportosuló írogató iskolások már külön oldalt tudtak összehozni, most pedig ifjú Náhlik László beszámoló­ jából átfogó képet nyerhetünk az „újságíróbojtárokról" — ahogy a levélíró önmagukat nevezi. A diákriporterek körét már az 1967—1968-as tanév idején hozták létre, de a gyakorlati munkát csak most, az 1968— 69-es tanévben kezdték meg. A szerkesztőség tagjai beavat­ ják a fiatalokat az újságírás, lapszerkesztés, nyomdai munka titkaiba, köri megbeszéléseken hívják fel a tagok figyelmét az élet különféle jelenségeire, a sok megírnivalóra, a bizalom jeléül a kör tagjai riporteri igazolványt kaptak, gyakran kiszállnak a „terepre" és ír­ nak. Ezidáig több mint más­ félszáz írásuk jelent meg a lapban, háromezer lej tiszte­ letdíjat is kaptak. Arra pedig különösen büszkék, hogy nem csupán a diákéletről, iskoláról, testnevelésről vagy a könnyű­ zenéről tudnak írni. hanem foglakoztak már az ipari ter­ meléssel, a városi kulturális tevékenységgel, a közlekedés­ sel, az élet sok-sok kérdésével. És minderről több mélyreható, bírálati cikk jelent meg a tollukból. A diákoldalak nem jelente­ nek különös újdonságot saj­ tónk életében. Néhány ritka esettől eltekintve azonban ilyesmit többnyire filológus­ főiskolások szerkesztettek. Az aradi középiskolások kezde­ ményezése már ezért is figye­ lemre méltó, hiszen nem húsz­ éves felnőttek, hanem 16—17— 18 éves ifjak a „szerkesztők".

A

logika

egységes

tartalmáról

Az A k a d é m i a K i a d ó j á n a k g o n d o z á s á b a n , a L o g i k a i K ö z p o n t é g i s z e alatt n e m r é g látott n a p v i l á g o t a Probleme de logică című tanulmánykötet*. A v i ­ s z o n y l a g fiatal m u n k a k ö z ö s s é g e d d i g kiadott k ö n y ­ v e i s o r á b a n a s z ó b a n f o r g ó kötet j e l e n t ő s h e l y e t foglal el, m e r t a tárgyalt k é r d é s e k kutatása s z e r ­ vesen fonódik össze azok történelmi jellegű vizsgá­ latával, m i n é l f o g v a a r o m á n i a i filozófiai g o n d o l k o ­ dás j e l e n l e g i f e j l ő d é s i s z a k a s z á n a k b e m u t a t á s á n k í ­ v ü l egyben a logikai tevékenység történelmi folyto­ nosságát is tükrözi. M á r a t a n u l m á n y o k c s o p o r t o s í t á s á n a k m ó d j a (az I. rész a klasszikus f o r m á l i s l o g i k á v a l , a z á l t a l á n o s l o g i k a e l m é l e t é v e l és a l o g i k a történetével, a II. rész a matematikai logikával kapcsolatos tanulmányokat tartalmazza), v a l a m i n t a kutatások s z e m s z ö g e a r o ­ m á n i a i l o g i k a i i s k o l a e g y s é g e s felfogására utal. Itt a l o g i k a e g y s é g e s t a r t a l m á r ó l (statutumáról) v a n s z ó . E z p e d i g az e m l í t e t t kettős t á v l a t b a n f e j e z ő d i k ki, f o k o z a t o s a n és t ö r t é n e l m i l e g s z ü n t e l e n ü l alakul, a g o n d o l k o d á s , a filozófia é s a t u d o m á n y o k f e j l ő d é ­ sével kritikailag á t v e s z b i z o n y o s l o g i k a i r e n d s z e r e k e t és szemléleteket. A logika történetének — a hellén forrásoktól a k ö z é p k o r o n át az ú j - é s j e l e n k o r i g t ö r t é n ő — átfogó é s dialektikus újraírása n a p j a i n k logikája egyes kérdéseinek a formái-klasszikus, a formái-matemati­ kai v a g y az e g y é r t e l m ű e n f o r m a l i s t a e l m é l e t e k s z e m ­ s z ö g é b ő l t ö r t é n ő e l m é l e t i kutatása r é v é n v a l ó s u l m e g . A Probleme de logică első k ö t e t é b e n jelentkező román logikusok elvszerűen marxista álláspontra h e l y e z k e d n e k . A b b ó l A természet dialektikájában kifejtett a l a p e l v b ő l i n d u l n a k ki, h o g y a l o g i k a „ t ö r ­ t é n e l m i t e r m é k , a m e l y n e k k ü l ö n b ö z ő i d ő k b e n igen k ü l ö n b ö z ő a f o r m á j a s ezzel együtt i g e n k ü l ö n b ö z ő a tartalma", és h o g y „ a f o r m á l i s l o g i k a is A r i s z t o t e ­ lésztől m i n d m á i g h e v e s v i t á k tárgya". Ez az a z e l ­ m é l e t i keret, a m e l y b e a s z e r z ő k m u n k á s s á g u k k a l b e i l l e s z k e d n e k , s ú g y s z e r v e z i k m e g a kutatást és annak eredményeit, olyan végkövetkeztetésekben rög­ zítik, a m e l y e k a l o g i k á t t ö r t é n e l m i é s e l m é l e t i k i ­ alakulása, v a l a m i n t l é n y e g i f u n k c i ó j a — a z e m b e r i gondolkodás valódi organonja — szemszögéből ma­ gyarázzák. Mindenekelőtt Athanase Joja akadémikusnak Zé­ nón és a valószínű logikája c í m ű értékes t a n u l m á ­ nyát kell m e g e m l í t e n ü n k . A h e l l é n f i l o z ó f i á t é s a klasszikus g o n d o l k o d á s filozófiai n y e l v é n e k á r n y a ­ latait k i t ű n ő e n i s m e r ő r o m á n l o g i k a - t u d ó s f ő é r d e m e , h o g y tökéletes ö s s z k é p e t n y ú j t az eleai iskola r e n d ­ szeréről és Z é n ó n s z e r e p é r ő l a t u d o m á n y o s a l k o t á s alapvető logikai formájának kialakításában. K ö t e t ­ n y i t ó t a n u l m á n y á b a n J o j a kiáll a f o r m á l i s l o g i k a k i a l a k u l á s á b a n szerepet játszó z é n ó n i m ű mellett, é s feltárja a v a l ó s z í n ű k ö v e t k e z t e t é s e l ő n y e i t a k u * Probleme de publicii Socialiste

logică, I. Editura România. Bucureşti,

Academiei 1968.

Re­

tatásban; ennek a lételméletben alkalmazott m ó d ­ szernek gazdag módszertani funkciót tulajdonit. Zénón jelentősége — hangsúlyozza a tanulmány — a b b a n m u t a t k o z i k m e g , h o g y a dialektikus m ó d ­ szer bevezetésével lerakta a valószínű logikájának a l a p j á t , a m e l y e t k é s ő b b A r i s z t o t e l é s z a Topika meg­ f o g a l m a z á s a k o r fel is használt. Ezzel m e g n y í l t „ a z ö s s z e s kutatási f o r m á k e l v e i h e z — a d i a l e k t i k á h o z — v e z e t ő út", a m e l y n e k k ö z é p p o n t j á b a Z é n ó n a v a l ó ­ színű és e l f o g a d h a t ó p r e m i s s z á k a t h e l y e z i . A z eleai g o n d o l k o d ó , a gazdag skálájú valószínű következte­ tés és a b i z o n y í t á s v i s z o n y á t m e g é r t v e , feltárta a n n a k r e n d s z e r e z é s i m ó d o z a t a i t és kutatási e l ő n y e i t . J o j a a k a d é m i k u s v é l e m é n y e szerint a z é n ó n i m ű „ a z eleai d o g m a t i z m u s n a k a szofisztikára v a l ó át­ térését k é p v i s e l i " , a m e l y „ j ó t é k o n y hatással v o l t a s z ó k r a t i z m u s m ó d s z e r t a n i s z e l l e m é r e " , h o g y azután ugyanaz a Zénón az adogmatikus eleaizmus belső kificamításával „lényegesen fokozza a bíráló szel­ lemet". E z a m e g á l l a p í t á s , a m e l y tisztázza Z é n ó n g o n d o l ­ k o d á s á n a k helyét, é r t e l m é t és j e l e n t ő s é g é t a l o g i k a és a filozófiai g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t é b e n — a t a n u l ­ m á n y b a n felsorolt értékítéletek összefüggő rendsze­ rében vizsgálva — éppen annak a feladatnak a m e g oldását jelenti, amelyet a r o m á n logikatudós maga e l é tűzött és a m e l y n e k h e l y e s s é g é t v é l e m é n y ü n k s z e ­ r i n t a z a l a p o s és s o k o l d a l ú tájékozottság, valamint a rá j e l l e m z ő széles l á t ó k ö r b i r t o k á b a n s i k e r ü l t b e is b i z o n y í t a n i a . A kettős t a g a d á s l o g i k a i é r t e l m é v e l k a p c s o l a t o s r é g e b b i k é r d é s t újít fel a z a z ó t a e l h u n y t D a n B ă d ă r ă u p r o f e s s z o r Az igazság-mondatok és a lehető­ ség c í m ű t a n u l m á n y á b a n , a m e l y b e n az állítás, l e h e ­ t ő s é g é s t a g a d á s v i s z o n y á t e l e m z i . E n n e k során e l ­ k ü l ö n í t i a v i z s g á l t v i s z o n y arisztotelészi m a g y a r á z a ­ t á n a k szintjét n é h á n y m a i l o g i k u s é r t e l m e z é s é t ő l . A d i a l e k t i k u s értékelés v o n a l á n h a l a d v a k i e m e l i a lehetőség kategóriájának kétoldalúságát, kétértelműségét, h a n g s ú l y o z z a a z o n b a n a n n a k szükségességét, h o g y azt m i n d i g a v a l ó s á g o s f o g a l m á v a l e g y s é g b e n kell v i z s g á l n i . E b b ő l a s z e m p o n t b ó l kell t a n u l m á ­ n y o z n i a z á l l í t á s - t a g a d á s k a t e g ó r i a p á r k é r d é s é t is, m i v e l „ a tagadás, az á l l í t á s o k b a n e l f o g l a l t h e l y é t ő l függően, k ü l ö n b ö z ő hatások kialakítására alkalmas". A k ö z é p k o r l o g i k á j a — a m e l y e t h o s s z ú i d ő n át a kutatás s z e m p o n t j á b ó l é r t é k t e l e n t e r ü l e t k é n t k e z e l ­ t e k — m a az é r d e k l ő d é s k ö z é p p o n t j á b a kerül. Első­ s o r b a n azért, m e r t h e l y e t k ö v e t e l m a g á n a k m i n t a m a i m a t e m a t i k a i l o g i k a t ö b b v o n a t k o z á s á n a k korai előfutára, m á s r é s z t azért, m e r t m a g á t — a sztoikus l o g i k á v a l v a l ó szintézise k ö v e t k e z t é b e n — a z arisz­ totelészi l o g i k a m a g a s a b b szintű továbbfolytatóján a k tekinti. Ezen a téren j e l e n t ő s e k A n t o n D u m i t r i u r o m á n l o g i k u s adalékai, k ö z t ü k a t a n u l m á n y ­ k ö t e t b e foglalt A paradoxonok kérdése a középkor­ ban. A szerző a „ m e g o l d h a t a t l a n s á g " és az „ ö s s z e ­ n ö v é s " szempontból elemzi a problémát. A megoldhatatlanság kérdései a középkor folya­ m á n széles k ö r b e n elterjedtek, a m i k o r — S a x o n i a i A l b e r t u s é r t e k e z é s e szerint — e z a p a r a d o x o n tizen­ k i l e n c változatot é r el. V i z s g á l a t u k k a p c s á n a szerző a z t a k ö v e t k e z t e t é s t v o n j a le, h o g y a m e g o l d h a t a t -

krónika Még jelentősebb az, hogy ezek a kamaszkorból alig kinőtt fia­ talok a tanulás mellett féléve már rendszeresen dolgoznak; írnak, tanácskoznak, egymás kéziratait olvassák, beszélik meg, szóval „komolyan veszik" a bojtárkodást. Nevelési szem­ pontból ez már önmagában véve is ritka érdekes jelen­ ség. Ma még nehéz volna meg­ mondani, ki nyer többet ezzel az alkotó-körrel. A diákok-e, a lap vagy az olvasók? Az ara­ di példa mindenesetre arra vall, hogy megújuló, felfrissü­ lő sajtónk egyre nagyobb sze­ repet tölthet be a hazai ma­ gyar szellemi életben s külö­ nösen az ifjúság nevelésében.

téka George

Călinescu

Principii de estetică „Az esztétika olyan tudo­ mányág vagy jobban mondva foglalatosság-program, amely tudatosan vagy tudat alatt az értelmiség széles rétegeinek ama szükségérzetéből fakad, hogy úgynevezett objektív, vagyis tulajdonképpen az él­ mény lényegétől idegen ítéle­ tek segítségével gyógyíthatóvá tegye a művészi érzékenység hiányát." A néhány éve el­ hunyt nagy román irodalom­ történész e megállapítása most kötetbe gyűjtött esztétikai ta­ nulmányainak egységes néző­ pontját is tükrözi. G. Călinescu nem elvont esztétikai kategóriák sűrűjé­ ben bolyong, hanem bármely vizsgálódását a Műre tekintő hozzáállás jellemzi. Ez az al­ kotói gyakorlattal szerves egy­ ségben kiformálódott esztéti­ kai mű mutatkozik be most legjelentősebb alkotásaiban, amelyek közül csak néhányat emelünk ki a kötet gazdagsá­ gának érzékeltetésére: itt je­ lennek meg G. Călinescu 1937—38-ban tartott híres esz­ tétikai előadásai, a Költemény világa címen folyóiratunkban is ismertetett lecke-esszé-soro­ zata, a S i m ţ u l estetic, T e h n i c a criticii şi istoriei literare, C l a ­ sicism, r o m a n t i s m , b a r o c című írásai. A kötetet Ion Pascadi tanulmánya vezeti be. (Editu­ ra p e n t r u literatură. 1968.) Különös

látogatás

Mi a közös e Budapesten megjelent román novella-an­ tológia tízegynéhány írásában, és mi az, amitől jogosan kí­ vánkoznak a rangos Modern Könyvtár-sorozat lapjaira? Réz Pál, a kötet szerkesztője mindkét kérdésre már eleve kitűnően megfelelt, amikor éppen ezeket az írásokat — Ştefan Bănulescu, Fănuş Nea-

lanság kérdésessé teszi az e l l e n t m o n d á s elvének egyetemességét. A kérdéskör bemutatása l e h e t ő v é teszi A n t o n D u m i t r i u számára, h o g y é r d e k e s m e g ­ állapításokat t e g y e n a k ö z é p k o r i l o g i k a t e r m é s z e t é r e , problematikájára és m e g h a t á r o z o t t s á g á r a v o n a t k o ­ zóan. A megoldhatatlanság problematikájához szorosan k a p c s o l ó d i k az ö s s z e n ö v é s e l e m e i n e k a l o g i k a i k é r ­ dése. E n n e k e l e m z é s e k a p c s á n a szerző — n é h á n y p a r a d o x o n mai jelentkezési formájához közeledve — feltárja e g y e s m e g o l d h a t a t l a n s á g i t é n y e z ő k k i a l a k u ­ l á s á n a k m ó d j á t és m e g o l d á s u k útját (Cantor, Russell, Richard, Zermelo-König, Skolem, Gödel). Dumitriu tanulmányának érdeme, hogy a logika történetének n e m e g y e t l e n kérdését, h a n e m e g y o l y a n e g é s z f e j ­ lődési szakaszát eleveníti fel, a m e l y e t e d d i g m e l l ő z ­ tek, és a m e l y n e k é p p e n a mai l o g i k u s o k , a l a p t a l a ­ nul, c s e k é l y f o n t o s s á g o t tulajdonítottak. A z arisztotelészi logika sokoldalú jelentőségének más vonatkozású felmérését nyújtja Constantin Noica Arisztotelész kategóriáinak értelmezéséért c í m ű t a n u l m á n y a . A szerző Porfirius, D e x i s és A m monius kommentárjainak s z e l l e m é b e n , az arisztote­ lészi k a t e g ó r i á k részletes filozófiai s z ö v e g m a g y a r á ­ zatát adja, m a j d kitér e k a t e g ó r i á k és az arisztote­ lészi l o g i k a v i s z o n y á n a k k é r d é s é r e is. R a d u Stoichiţă Gondolatok a formalizált nyelv­ ről c í m ű t a n u l m á n y á b a n o l y a n a x i o m a t i k u s r e n d ­ szer e l m é l e t é t v á z o l j a fel, a m e l y feltárná e g y l o g i ­ kai kifejezés l o g i k a i tartalmát. M á s s z ó v a l , a s z e r z ő v é l e m é n y e szerint, e g y i l y e n a x i o m a t i k u s rendszer m e g a l a p o z á s a r é v é n — „ e z biztosítja, h o g y a z ö s z szes é r v é n y e s k i f e j e z é s e k és csakis e z e k k ö v e t k e z ­ z e n e k az a x i ó m á k b ó l , a m e l y e k e t e g y b e n k i z á r ó l a g o ­ san t a r t a l m a z " — m e g v a l ó s u l n a a l o g i k a i e s z k ö z f u n k c i ó j a is. E m a n o i l A n c u ţ a A logika és a többi tudomány viszonyáról szóló tanulmányában a logika fejlődé­ sére, v a l a m i n t J o j a a k a d é m i k u s m u n k á i r a t á m a s z ­ k o d v a b e b i z o n y í t j a , h o g y „ a z arisztotelizmus nem­ csak e g y f e j l ő d é s i szakasza a l o g i k a t ö r t é n e t é n e k , h a n e m a k t í v és hatásos j e l e n e a m o d e r n t u d o m á n y ­ n a k is", v a l a m i n t azt, h o g y „ a z A r i s z t o t e l é s z m e g ­ a l a p o z t a f o r m á l i s l o g i k a e g y b e n a l a p v e t ő l o g i k a is, és a l e g s z i g o r ú b b é r t e l e m b e n v e t t a l a p j á t alkotja m i n d e n lehetséges l o g i k á n a k , e g y b e n m o s t és m i n ­ dig é r v é n y e s , szükségszerű, á l l a n d ó l o g i k a m a r a d " . M i b ő l a d ó d i k ez a k ö v e t k e z t e t é s ? A b b ó l , h o g y a formális logika eredete igen bonyolult, abból, hogy ez szolgál „ a z összes lehetséges l o g i k á k alapjául", és u g y a n a k k o r r e n d e l k e z i k a t u d o m á n y organonjának é r t é k é v e l és j e l e n t ő s é g é v e l . A n n a k a t é n y n e k a m e g ­ á l l a p í t á s á b ó l , h o g y a l o g i k a i f o r m á k és e l j á r á s o k ( „ a t e r m é s z e t l e g á l t a l á n o s a b b m ó d o z a t a i n a k és f o r ­ m á i n a k t ü k r ö z é s e " ) m i n d e n n e m ű m e g i s m e r é s és v a ­ l a m e n n y i t u d o m á n y kifejezési e s z k ö z e i — A n c u ţ a szerint —, v i l á g o s a n k ö v e t k e z i k a l o g i k a és a t ö b b i szaktudomány viszonya. Miután elismerjük, hogy a logika Egy, v a g y i s a z arisztotelészi f o r m á l i s l o g i ­ k á r a alapozott, a v a l ó s á g o t sajátos m ó d o n , logikai formákban és eljárásokban tükröző logika, igazat kell a d n u n k a s z e r z ő n e k , a m i k o r leszögezi, h o g y

„ n i n c s e n e k m a t e m a t i k a i , fizikai, k é m i a i g o n d o l k o d á ­ si f o r m á k , c s a k a f o r m á l i s l o g i k a e g y s é g e s logikai formái léteznek, a m e l y e k e t sajátos m ó d o n , a k u t a ­ tott tárgytól f ü g g ő e n a l k a l m a z n a k a k ü l ö n b ö z ő tu­ dományokban." A k o n v e r z i ó l o g i k a i eljárása, v a l a m i n t a f o r m á ­ lis és a n y a g i igazság közti v i s z o n y t az arisztotelészi szillogisztikában Ö f f e n b e r g e r G u s z t á v n a k Az igazság és a logikai eljárások Arisztotelész szillogisztikájá­ ban c í m ű t a n u l m á n y a e l e m z i . L u k a s i e w i c z és Patzig m o d e r n n é z e t e i n e k t ü k r é b e n , a szerző a z ú g y n e v e ­ zett k a t e d r a - l o g i k u s o k k a l v i t á z v a az arisztotelészi k o n v e r z i ó k é r d é s é n e k szigorúan f o r m á l i s , a x i o m a t i k u s - d e d u k t í v kifejtését adja. V a l e r i u Streinu A logikai doktrína Teofil Cory­ daleu müveiben c í m e n az arisztotelizmus állandó j e l e n l é t é t mutatja ki a r o m á n i a i filozófia é s l o g i k a f e j l ő d é s é b e n . Ez k ü l ö n ö s e n s z e m b e ö t l ő C o r y d a l e u nak, a H a v a s a l f ö l d felsőoktatási r e n d s z e r e és ezen belül a filozófiai o k t a t á s m e g a l a p í t ó j á n a k írásaiban. C o r y d a l e u n a g y hatással v o l t a k o r a b e l i R o m á n i a filozófiai g o n d o l k o d á s á n a k f e j l ő d é s é r e . Ezért Streinu munkája n e m c s a k a hazai l o g i k a t ö r t é n e t , d e az e u r ó p a i szintű filozófiai k u l t ú r á b a n m e g n y i l v á n u l ó arisztotelészi f o l y t o n o s s á g kutatása szempontjából is j e l e n t ő s . A szerző, m i u t á n tisztázza C o r y d a l e u szerepét az arisztotelészi l o g i k a r o m á n i a i f e j l e s z t é s é b e n , és kitér egész szellemi arculatának felvázolására — amely a X V I . századbeli p á d o v a i neo-arisztotelikus Cremonini és Z a b a r e l l a hatására alakult ki — , ismerteti l o g i k á j á n a k f ő b b kérdéseit. Sikeresen d o m b o r í t j a ki C o r y d a l e u l o g i k á j á n a k arisztotelészi vonásait, k ü l ö ­ n ö s e n azzal, h o g y összehasonlítja őket a n e o - é s m o ­ d e r n arisztotelikus e l e m e k k e l , és k i m u t a t j a e z e k ­ n e k a n a g y tudós g o n d o l k o d á s á b a n m e g n y i l v á n u l ó kölcsönhatását. G. B o o l é n a k , a f o r m a és a z a n y a g i v i s z o n y á r a v o ­ n a t k o z ó nézeteit S o r i n V i e r u v i z s g á l j a Boole jelfo­ gása a formáról és értelmezésről c í m ű írásában. A szerző kimutatja, h o g y B o o l e l o g i k a e l m é l e t é b e n a f o r m a i és a n y a g i ( é r t e l m e z ő ) két szinten j e l e n t k e z i k , m i v e l s z á m á r a ,,a l o g i k a a f o r m á l i s t ö r v é n y e k tu­ d o m á n y a , a m e l y e k az általános t a r t a l o m , a l é n y e g é r t e l m e z é s é b e n f e j e z ő d n e k ki". A l e x a n d r u S u r d u Az egyes számú terminusok kér­ dése a szillogisztikában című tanulmányában eluta­ sítja a szillogisztika a x i o m a t i k u s r e n d s z e r k é n t tör­ ténő é r t e l m e z é s é n e k g o n d o l a t á t , v a g y i s a k a t e g o r i ­ kus s z i l l o g i z m u s m a t e m a t i k a i k é p l e t r e v a l ó c s ö k ­ kentését. Á l l á s p o n t j á t azzal igazolja, h o g y a s z i l l o ­ g i z m u s két f o r m á j á n a k (az e g y e s s z á m ú t e r m i n u s o k nélküli arisztotelészi, v a l a m i n t az e g y e s s z á m ú ter­ minusokkal rendelkező modern formának) megkü­ l ö n b ö z t e t é s e fiktív, és c s a k a t u d o m á n y s z e l l e m é t ő l idegen h a m i s í t á s o k árán v é d e l m e z h e t ő . A kötet m á s o d i k része a m a t e m a t i k a i l o g i k a k ö ­ r é b ő l vett t a n u l m á n y o k a t tartalmazza. A s z e r z ő k — Eugen M i h ă i l e s c u , M i r c e a T î r n ă v e a n u és T u d o r Ristea — a m o d e r n m a t e m a t i k a i l o g i k a k ü l ö n b ö z ő területein v é g z e t t kutatásaik e r e d m é n y e i r ő l s z á m o l ­ n a k be. M i h ă i l e s c u t a n u l m á n y a új szempontokat v i s z b e b i z o n y o s típusú l o g i k a i r e n d s z e r e k néhány

téka gu, Ion Băieşu, Nicolae Breban, Vasile Rebreanu, Du­ mitru Radu Popescu, Vasile Spoială, Nicolae Velea, Sînziana Pop, Aurel Dragoş Munteanu novelláit és karco­ latait — választotta ki és so­ rakoztatta egymás mellé a mai román kisepika termésé­ ből. A kötet szinte valamennyi szerzőjét a modern élet nagy rémképei foglalkoztatják a maguk módján: a pótcselek­ vések félelmetes és nevetsé­ ges önbizalma; a lélek lesújtóan naiv elterelő hadmozdu­ latai, a tropizmus, amely vá­ lasztásnak hiszi vagy akarja feltüntetni magát; a létezés, amely tulajdon sebein élős­ ködik. A tettek kényszerjellegűek itt, az elidegenedésnek ebben a kísértetiesen fegyel­ mezett birodalmában, de hiányzik belőlük a szükség­ szerűség vakító evidenciája; tétován lebegnek az esetle­ gességben, súlytalan, levegőt­ len és étertelen magányban, s nem képesek feledtetni az űrt, amelyet betöltenek. A szerzők nem is akarják feledtetni, elleplezni, leha­ zudni az üresség kísértését, éppen ellenkezőleg, nyilván­ valóvá akarják tenni — és éppen ezért nem modernkedés, hanem hiteles modernség az. amit nyújtanak. (Európa, 1968.) Adrian Opera

lui

Marino

Alexandru donski

Mace-

Az irodalmi alkotás alap­ problémáira koncentráló öszszegezésében a szerző a mai irodalomtudomány legmoder­ nebb eszközeit alkalmazza. Ér­ deme így nem csupán az, hogy eredményesen néz szembe a korábban sokat vitatott Macedonski-mítosszal, hanem hogy olyan új monográfia-típust képvisel, amelyben a struktú­ rákat és költői motívumokat

téka nyomon követve, az életrajzi és belső tényezők bonyolult összefüggés-rendszeréből s a kor valóságával való szembesí­ téséből bontja ki a költő sok vitára és ellentmondásra okot adó világát. A Macedonski-kutatásban és az egész román monográfia-irodalomban elfog­ lalt helyével érdemelte ki a könyv az Akadémia idei iro­ dalomkritikai díját. (Editura p e n t r u literatură, 1968.)

Baki

Ferenc A

— Vébel

szabad formájának m e g h a t á r o z á s á b a , Ristea p e d i g a modern matematikai logika egyes kérdéseinek r e n d s z e r e z é s e terén v é g z e t t k í s é r l e t é v e l ér el s i k e ­ reket. A széles k ö r ű tájékozottságnak, a kifejtés o b j e k ­ tivitásának, v a l a m i n t az e r e d m é n y e k b ő l l e v o n t v i l á ­ gos k ö v e t k e z t e t é s e k n e k a józan, mesterkéltségtől mentes kutatással v a l ó ö s s z e k a p c s o l á s a r é v é n a k ö ­ tetbe f o g l a l t t a n u l m á n y o k az Akadémia Logikai Központja munkájának magas tudományos színvo­ nalát tükrözik. Értékes a d a l é k o k eszmei fejlődé­ s ü n k h ö z , a hazai a l k o t ó g o n d o l a t g y ü m ö l c s ö z t e t é s é hez. Constantin Rusu

A

történelem

iránya

az é l e t

Antal

és

értelme

Petőfi-brigád

A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és a Partizánoszta­ gok különböző alakulataitól átvezényelt magyar nemzeti­ ségű harcosokból 1943-ban Szlavóniában megszervezték a Petőfi Sándor Zászlóaljat. Egy évvel később, mintegy ezer bácskai önkéntessel kiegészül­ ve átalakult, s ettől kezdve mint Petőfi-brigád vett részt az ország felszabadításáért és szocialista átalakításáért ví­ vott harcokban. Baki Ferenc, a brigád egyik vezetője és Vébel Lajos újságíró, maga is a brigád volt harcosa és ha­ ditudósítója, korabeli feljegy­ zésekre és nagy körültekintés­ sel összegyűjtött dokumentu­ mokra támaszkodva állították össze a Petőfi-brigád szemé­ lyes hangvételű, csaknem re­ gényesen izgalmas, de ugyan­ akkor történelmi forrásérték­ kel is bíró hiteles krónikáját, melyet a zászlóalj, illetve a brigád harcosainak névsora és számos eredeti fénykép egészít ki. ( F ó r u m . 1968.) A magyar nyelvjárások atlasza A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi In­ tézete a magyar nyelvtudo­ mány nagy adósságát törleszti. A húsz éve, 1949-től folyó nyelvatlasz-munkálatokban

A filozófia e g y i k l e g r é g i b b k é r d é s é t veti fel i s m é t R a d u F l o r i a n n e m r é g m e g j e l e n t k ö n y v é b e n . * B á r a: választ l é n y e g é b e n a t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s m á r t ö b b m i n t száz é v v e l ezelőtt félreérthetetlenül m e g ­ f o g a l m a z t a , az í r á s n a k m é g i s v a n új m o n d a n i v a l ó j a , t é m á j a m a is időszerű. A v e l e v a l ó f o g l a l k o z á s t — m i n t a h o g y azt a k ö n y v a l c í m e j e l z i : Jegyzetek egy jelenkori filozófiai vita margójára — egy nagy j e ­ lentőségű, n e m z e t k ö z i s í k o n f o l y ó i d e o l ó g i a i d i a l ó g u s indította el, e z késztette arra a szerzőt, h o g y a m a r ­ xista a r c v o n a l erősítésére kifejtse álláspontját. A t ö r t é n e l e m é r t e l m é n e k és i r á n y á n a k — a r o m á n „ s e n s " szó kifejezi m i n d az é r t e l e m , m i n d p e d i g az irány f o g a l m á t — a p r o b l é m á j a széles k ö r b e n m e g ­ mozgat minden g o n d o l k o d ó elmét. Napjainkban e t é m a m i n d g y a k r a b b a n m e r ü l fel az i r o d a l o m b a n és a m ű v é s z e t b e n , a fiatalok és a fiatalos s z e l l e m ű i d ő ­ s e b b e k beszélgetései során, m i n d i n k á b b túlnő a f i ­ lozófiai s z a k i r o d a l o m keretein. A történelmi folyamatok ellentmondásos jellege m a g a is a k é r d é s e k h a l m a z á t állítja az e m b e r e l é : a jelenkor tudományos-műszaki forradalma például, amely mint korunk egyik nagy reménysége számos fontos társadalmi problémát hivatott megoldani, ahelyett, h o g y m i n d e n e r e d m é n y é v e l az e m b e r t s z o l ­ gálná, e l s ő s o r b a n az a t o m b o m b á t hozta létre, s a z e g é s z e m b e r i s é g e t fenyegeti. A z űrutazások k o r a n e m szüntette m e g a v i l á g j e l e n t ő s részét sújtó é h í n s é g e t , a gazdasági és kulturális e l m a r a d o t t s á g o t . A t e c h n i ­ ka v í v m á n y a i ós az e m b e r létfeltételeinek a l a k u l á s a között nincs közvetlen kapcsolat. Ilyen összefüggés­ b e n a t ö r t é n e l e m é r t e l m é n e k és i r á n y á n a k a k é r d é s e v a l ó s á g o s és n a g y j e l e n t ő s é g ű világnézeti, v a l a m i n t t u d o m á n y o s p r o b l é m á v á v á l i k , a m e l y e t n e m lehet c s u p á n üres a b s z t r a k c i ó n a k m i n ő s í t e n i , v a g y e g y s z e r ű á l m o d o z á s n a k tekinteni é s g ú n y o s m o s o l l y a l e l i n t é z ­ ni. V i l á g n é z e t i - f i l o z ó f i a i vizsgálata arra hivatott, * Radu Florian: cureşti, 1968

Sensul

istoriei.

Editura

politică.

Bu­

hogy megismertesse a társadalmi fejlődés jellemzőit, és e l ő s e g í t s e a z e m b e r általános o r i e n t á c i ó j á t , társa­ d a l m i m a g a t a r t á s á n a k kialakítását, t u d o m á n y o s ta­ n u l m á n y o z á s a p e d i g feltárja a t ö r t é n e l m i - t á r s a d a l m i élet m e c h a n i z m u s a i t , a m e l y e k n e k m e g i s m e r é s e és h e ­ l y e s a l k a l m a z á s a e l e n g e d h e t e t l e n feltétele a z új tár­ sadalom felépítésének. R a d u F l o r i a n t a n u l m á n y a e kettős célkitűzésre é p ü l ; e g y r é s z t a filozófia m a g a s l a t á r ó l v i z s g á l j a az e m b e r , a t á r s a d a l o m és t ö r t é n e l e m l é n y e g é t , m á s ­ részt p e d i g a z e l m é l e t i s z o c i o l ó g i a és a p o l i t i k u m látószögéből kívánja elemezni a jelenkor társadalmi f e j l ő d é s é n e k f o l y a m a t á t . E b b e n az é r t e l e m b e n a s z e r ­ ző úttörő m u n k á t v é g e z : a hazai m a r x i s t a s z a k i r o ­ d a l o m b a n e l s ő k é n t veti fel és e l e m z i t ö b b s z e m p o n t ­ b ó l is a t ö r t é n e l e m é r t e l m é n e k és i r á n y á n a k a k é r ­ dését. A z olvasó figyelmét elsősorban a vállalkozás tema­ tikai m é r e t e i r a g a d j á k m e g . A k ü l ö n b e n n e m n a g y terjedelmű k ö n y v felölelni igyekszik a történelmi m a t e r i a l i z m u s , i l l e t ő l e g a t ö r t é n e l e m - és t á r s a d a l o m ­ filozófia p r o b l é m a k ö r é t , m a j d a s z o c i o l ó g i a , a p o l i ­ tika és a t u d o m á n y o s s z o c i a l i z m u s fő tartalmát. K ü ­ l ö n f e j e z e t b e n taglalja a filozófiai és p o l i t i k a i a n t r o ­ p o l ó g i a k é r d é s e i t is. A szerző e z a l k a l o m m a l n e m f o g l a l k o z i k k ü l ö n e tudományágak tárgyának meghatározásával és kör­ v o n a l a i k elhatárolásával, h a n e m t a r t a l m u k a t k i f e j t ­ ve, a gyakorlatban alkalmazva mutatja b e régebbi írásaiból m á r ismert, s o k t e k i n t e t b e n eredeti e l k é p ­ zeléseit. E z e k k ö z ü l feltétlenül f i g y e l e m r e m é l t ó a történelmi materializmusnak a szociológiától való el­ határolása, a m e l y e t a szerző a, hazai s z a k i r o d a l m u n k ­ b a n f o l y ó vita során e l s ő k é n t hangoztatott, és a m e l y ­ n e k g y a k o r l a t i k ö v e t k e z t e t é s e i t — l e g a l á b b i s fő v o ­ n á s a i b a n — e m u n k á j á b a n fejti ki. A t ö r t é n e l e m á l t a l á n o s j e l l e m z é s é t R a d u Florian a k ö v e t k e z ő c í m s z a v a k r a építi: társadalmi valóság; társadalmi mozgás, vagyis történelem; a történelem iránya és dialektikája. A z e l e m z é s k ö z p o n t j á b a az e m b e r i t e v é k e n y s é g kategóriáját h e l y e z i , és a t u d a ­ tosan v é g z e t t t e r m e l ő - é s a l k o t ó t e v é k e n y s é g b e n j e ­ l ö l i m e g a z e m b e r , a t á r s a d a l m i v a l ó s á g és a t ö r t é ­ n e l e m l é n y e g é t , fő tartalmát. M i v e l a c é l t u d a t o s t e ­ v é k e n y s é g tette az e m b e r t e m b e r r é , a t e r m e l é s és az alkotás h a t á r o z z a m e g sajátos létezési m ó d j á t , az e m b e r i lét é r t e l m é t é s irányát. A z e m b e r i v a l ó s á g , v a g y i s a t á r s a d a l o m n e m más, m i n t a. k ü l ö n b ö z ő t e ­ rületeken v é g z e t t t á r s a d a l m i t e v é k e n y s é g összessége, amely egységes rendszerbe, organizmusba szervező­ dik, és a m e l y n e k létezését, v a l a m i n t f e j l ő d é s é t az egyes, a l r e n d s z e r e k e t a l k o t ó t e v é k e n y s é g i t e r ü l e t e k k ö z ö t t l e v ő ö s s z e f ü g g é s e k h a t á r o z z á k m e g . A társa­ dalom mozgása, vagyis a történelem, annak a rend­ szernek a megnyilvánulási módja, amelynek révén az e m b e r e k saját életüket m e g s z e r v e z i k . A t ö r t é n e ­ l e m n e k n i n c s e n c é l j a — m i n d e n célkitűzés s z ü k s é g ­ szerűen v é g e s — és n i n c s e n e k határai, d e v a n é r t e l ­ m e és i r á n y a : a t u d a t o s a n v é g z e t t t e r m e l ő - és a l k o t ó t e v é k e n y s é g , a m e l y a t á r s a d a l o m f e j l ő d é s é n e k általá­ n o s s z í n v o n a l á b a n ölt testet. A t á r s a d a l m i haladás kifejeződik elsősorban a termelőmód fejlődésében; a t á r s a d a l o m ezzel m i n d j o b b a n kiszabadítja magát

téka Bárczi Géza akadémikus irá­ nyításával a magyar nyelvtu­ domány legjobb szakemberei vettek részt: Benkő Loránd, Deme László, Imre Samu, Kál­ mán Béla, Kázmér Miklós, Keresztes Kálmán, Lőrincze Lajos, Végh József. A gyűjtő­ munka ideje alatt 1162 cím­ szavas, a legfontosabb hangés alaktani sajátságokat, jól megválogatott szókincset ma­ gába foglaló kérdőívvel a gyűjtők csaknem 400 helység, kutatópont nyelvjárását rögzí­ tették. A kutatópontok között 328 magyarországi, 4—4 ausz­ triai és szovjetunióbeli, 26 csehszlovákiai, 12 jugoszláviai, 22 romániai helység található. A hat kötetre tervezett mun­ kának a múlt év őszén meg­ jelentetett I. kötete 192 tér­ képlapból áll, anyaga a mező­ gazdaságra vonatkozó legfon­ tosabb szavak gyűjteménye. ( A k a d é m i a i K i a d ó , 1968.) Sükösd

Mihály

A kívülálló Esszéistaként ismertük, be­ csültük inkább Sükösd Mi­ hályt, noha néhány évvel ez­ előtt a fiatal írók Visszhang című antológiájában érdekes, jó elbeszéléssel szerepelt, majd egy regényét is olvashattuk (Fától fáig). Az esszéírói rang­ ját azonban most, e kötet há­ rom kisregényével, különösen pedig a címadó művel érte el a szépprózában is. A k í v ü l ­ álló több, mint ígéret, az 1919es történet dokumentum és fikció mesteri keverésével az új magyar epika élvonalbeli, korszerű teljesítménye. (Szép­ i r o d a l m i K ö n y v k i a d ó , 1968.) Kányádi Függőleges

Sándor lovak

Mit jelent ez a cím? És éppen egy verskötet fedőlapján?!

különös KányádiA ma-

téka g y a r á z a t o t már a legelső, a szobrász Román Viktornak ajánlott vers megadja, jelezve egyúttal a költő új törekvéseit s a kötet nagyobbik részének alaphangját: „Ó a függőleges lovak fájdalmánál — nagyobb csak a tíz ujjbegyben — fe­ szülő lehet, mely tárgyilago­ san — s hangtalan szoborrá gyúrja — a rettenetet." Nép­ költészeti ihletés és szabad­ versbe foglalt gondolati ab­ sztrakció végletei között Ká­ nyádi Sándor egy dologban változatlanul következetes: er­ kölcsi tartásából, a humánum­ ból nem enged. (Irodalmi K ö n y v k i a d ó , 1968.) Mészöly

Miklós

Saulus

a t e r m é s z e t e r ő i n e k u r a l m a alól, d e u g y a n a k k o r a b ­ b a n is, a h o g y a n a t á r s a d a l o m a m a g a életét kialakít­ ja, tagjainak szabadságát és e m b e r i - e g y é n i f e j l ő d é s é t biztosítja. M i n d e z e k a l a p j á n a t ö r t é n e l e m é r t e l m é t a szerző a b b a n j e l ö l i m e g , h o g y a t á r s a d a l o m ö n ­ m a g a alakítja életét, l é n y e g é b e n m e g h a t á r o z o t t i r á n y ­ ban, f e j l ő d é s e f e l f e l é ívelő, h a l a d ó j e l l e g ű . A társadalom mozgásának, vagyis a történelemnek a hajtórugói az e m b e r létfeltételeiben r e j l e n e k , a b ­ ban, h o g y az e m b e r e k ú j r a t e r e m t i k ö n m a g u k a t , szün­ telen termelik, átalakítják és fejlesztik t á r s a d a l m i valóságukat. A konkrét emberi tevékenység mindig b i z o n y o s i r á n y t mutat, b i z o n y o s c é l r a törekszik, d e u g y a n a k k o r m e g h a t á r o z o t t o b j e k t í v feltételek k o r l á ­ tai között m o z o g . A z o b j e k t í v és s z u b j e k t í v t é n y e z ő k elhatárolása, t a r t a l m u k és s z e r e p ü k feltárása a törté­ n e l e m általános j e l l e m z é s é n e k e g y i k n a g y feladata, s e z m é g m a is t ö b b k é r d é s t v e t fel, m i n t a m e n n y i ­ n e k teljes m e g o l d á s a sikerrel kecsegtet. A szerző fi­ g y e l e m r e m é l t ó s z e m p o n t o k a t d o l g o z ki a k é r d é s ta­ nulmányozásához, elsősorban a társadalmi determi­ n i z m u s , az o b j e k t í v t ö r v é n y e k , a spontán és t u d a t o s f e j l ő d é s vizsgálata, de k ü l ö n ö s e n , a t ö r t é n e l e m d i a ­ lektikájának e l e m z é s e során. E z u t ó b b i n a k k ö z p o n t ­ j á b a az o b j e k t í v és s z u b j e k t í v t é n y e z ő k e g y s é g é n e k m e g n y i l v á n u l á s i m ó d j á t állítja ( d e t e r m i n i z m u s , s z ü k ­ ségszerűség, é r d e k e k , p s z i c h i k a i m o z g a t ó r u g ó k , c é l o k , a társadalmi osztályok tevékenysége, antagonizm u s o k a k i z s á k m á n y o l á s r a é p ü l ő r e n d s z e r e k b e n , ér­ dekközösségek a szocializmusban, társadalmi szabad­ ság).

Amikor pálfordulást mon­ dunk, talán már eszünkbe sem jut a bibliai történet, Hasonlóképpen érdekes a történelem folyamatának amelyből ez a szavunk ered. jellemzése (folytonosság, egymásutániság, ismétlődés, Mészöly kitűnő regénye Saulus törvényszerűség, oksági viszonyok, történelmi sorok, sorsát csak a Damaszkuszi megszakítottság, szintézis) é s a t ö r t é n e l e m n e k mint útig követi, de a ma írója szá­ fejlődési folyamatnak a meghatározása. Érdekes a mára ez a legizgalmasabb s z e r z ő n e k az a m e g á l l a p í t á s a , a m e l y szerint az el­ kérdés: milyen külső jeltételek i d e g e n e d é s az e m b e r t ö r t é n e l m i l é n y e g é h e z tartozik. között, legfőképpen pedig be­ J e l l e m z i a t ö r t é n e l e m n a g y részét, d e — m i n t azt a lülről láttatva, hogyan válik szerző h a n g s ú l y o z z a — e z n e m zárja ki a t á r s a d a l m i fogékonnyá a templomirendőrség alkalmazottja haladást, a m e l y b á r az a k i z„áruló s á k m á n y o l á s o n a l a p u l ó tár­ rabbi" tanainak befogadására, sadalmakban ellentmondásos m ó d o n , néha vissza­ hogyan ébred fel benne a ké­ esésekkel m e g y v é g b e , soha n e m i k t a t ó d i k ki t e l j e ­ tely a Törvényben. Mészöly sen. A j e l e n k o r t ö r t é n e l m é n e k i r á n y a a s z o c i a l i z m u s ­ könyve ragaszkodik az írásos b a n — az e m b e r i c i v i l i z á c i ó új szintézise — f o k o z a ­ forrásokhoz, mégsem történel­ tosan f e l s z á m o l j a az e l i d e g e n e d é s t , és a t á r s a d a l m i mi illusztrációt ad, hanem iz­ t e v é k e n y s é g , i l l e t ő l e g a t ö r t é n e l e m k ö z p o n t j á b a az galmas lélekrajzot, erkölcsi e m b e r t állítja. példázatot. ( M a g v e t ő , 1968.) A t ö r t é n e l e m általános j e l l e m z é s é v e l a szerző két feladatot i g y e k s z i k m e g o l d a n i , m i n d k e t t ő régi a d ó s ­ ság: e g y r é s z t az o b j e k t í v é s s z u b j e k t í v t é n y e z ő k e g y ­ ségét k í v á n j a helyreállítani, s z e m b e n a z o k k a l a n é z e ­ Király László tekkel, a m e l y e k a t á r s a d a l m i d e t e r m i n i z m u s és az o b j e k t í v t ö r v é n y e k szerepét j e l e n t ő s é g ü k e t m e g h a l a ­ Rendhagyó délután d ó a n eltúlozták, másrészt p e d i g a materialista törté­ nelemszemlélet ismeretanyagát p r ó b á l j a újszerűen Alig másfél évvel a bemu­ rendszerezni, szemben a történelmi materializmus j e ­ tatkozó Forrás-kötet után, Ki­ lenlegi t a n k ö n y v e i n e k g y a k o r l a t á v a l . V a l ó b a n , ha el­ rály László olyan versesköny­ f o g a d j u k , h o g y a történelmi m a t e r i a l i z m u s n e m m á s ; vet tett le az olvasó asztalára, m i n t materialista t ö r t é n e l e m s z e m l é l e t , v a g y i s a m a r ­ amely legismertebb és legelis­ x i z m u s t ö r t é n e l e m f i l o z ó f i á j a , és í g y a dialektikus és mertebb költőinknek is becsü­ t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s szerves része, a m e l y k ü ­ letére válna. Gondolati és l ö n b ö z i k a s z a k t u d o m á n y j e g y e i t viselő s z o c i o l ó g i á nyelvi igényesség, ihlet és ön-

tól, a s z e r z ő n e k a k ö n y v b e n k i d o l g o z o t t s z e m p o n t j a i n a g y o n is m e g g o n d o l k o z t a t ó a k . S z é l e s k ö r ű é s r é s z l e ­ tes m e g v i t a t á s u k h o z z á j á r u l n a e g y o l y a n k i i n d u l ó ­ p o n t kialakításához, a m e l y a t ö r t é n e l m i materializ­ mus anyagának megfelelőbb rendszerezéséhez vezet­ het, a t á r s a d a l o m f e j l ő d é s é n e k á l t a l á n o s t ö r v é n y e i t j o b b a n és t ö b b o l d a l r ó l m u t a t n á b e . E z z e l s z e m b e n n a g y o n is v i t a t h a t ó az, a h o g y a n a szerző elhatárolja a történelemfilozófiát a s z o c i o l ó ­ g i á t ó l é s a p o l i t i k á t ó l . E l h a t á r o l á s á n a k fő k r i t é r i u m a a j e l e n k o r . Eszerint a r r a a k é r d é s r e , h o g y m i a t ö r t é ­ n e l e m e d d i g i i r á n y a , a t ö r t é n e l e m f i l o z ó f i a hivatott válaszolni, a jelenkori történelem irányának m e g ­ h a t á r o z á s á b a n v i s z o n t m e g s z ű n i k illetékessége, s a válaszadásra a szociológia és a politika jogosult. „ M e r r e halad a z e m b e r i s é g ? " , „ M e l y e k ú t j á n a k t á v ­ l a t a i ? " — e z e k k e l a k é r d é s e k k e l fejezi ki R a d u F l o ­ rian a t é m a o l y a n n y i r a h a n g s ú l y o z o t t ú j s z e r ű s é g é n e k l é n y e g é t , h o g y ezzel — s z e r i n t e — m á r n e m a t ö r t é ­ nelemfilozófiának, hanem a szociológiának és a p o ­ l i t i k á n a k kell f o g l a l k o z n i a . A z i l y e n k é r d é s f e l v e t é s a z o n b a n — ú g y v é l e m — túlzás, m e r t s e m e z e k a k é r d é s e k , s e m p e d i g a j e l e n k o r sajátos t a r t a l m a n e m lehet az elhatárolás kritériuma. A történelemfilozó­ fiát n e m l e h e t c s a k a m ú l t r a v o n a t k o z t a t n i és l e z á r t ­ n a k t e k i n t e n i a j e l e n k o r k e z d e t é v e l , a s z o c i o l ó g i á t és politikát p e d i g szintén n e m lehet a z u g y a n a z o n s í k o n haladó vonal puszta folytatásának minősíteni. E disz­ c i p l í n á k m e g h a t á r o z á s á r a és e l h a t á r o l á s á r a m á s utat kell v á l a s z t a n i . H a s o n l ó , n e h e z e n m e g v á l a s z o l h a t ó k é r d é s e k e t v e t fel a k ö n y v u t o l s ó f e j e z e t e is, a m e l y A történelem irá­ nya és a mai ember c í m alatt a z e g y é n n e k a t ö r t é ­ n e l e m a l a k í t á s á b a n játszott szerepét, e g y é n és társa­ d a l o m viszonyát, az élet értelmének problematikáját tárgyalja. V a j o n e fejezet alapvető témája — az e g y é n s z e r e p e a t ö r t é n e l e m a l a k í t á s á b a n — n e m tar­ tozik-e a történelemfilozófia tárgykörébe? A n n a k el­ l e n é r e , h o g y a szerző m e g f o g a l m a z t a e l h a t á r o l á s o k a t n e m tekinthetjük megalapozottnak, figyelemre méltó a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet lé­ nyegének az elemzése, a szocializmusnak mint az e m b e r i c i v i l i z á c i ó új s z i n t é z i s é n e k a vizsgálata, j e l ­ l e m z ő i n e k r e n d s z e r e z é s e és m i n ő s é g é n e k m e g h a t á r o ­ zása. H a s o n l ó k é p p e n i g e n p o z i t í v a n é r t é k e l h e t ő a z e g y é n és t á r s a d a l o m v i s z o n y á n a k b e m u t a t á s a , v a l a ­ m i n t az e g y é n f e j l ő d é s i l e h e t ő s é g e i n e k , b e l s ő é r t é ­ kei k i f e j e z é s r e j u t á s a f e l t é t e l e i n e k taglalása.

téka tudatos fegyelem összebékítése — íme a „titok" megfejtése. Nemcsak a kötet ciklusai, ha­ nem az egyes versek felépíté­ se is tükrözi a szerző feltett szándékát: hatni akar, tehát korszerű mondanivalóját meg is szeretné értetni. Elkötele­ zettségéhez nem fér kétség: „Egyik oldalamon mindig ott áll a szülőföld — a hely ahon­ nan jövök s ahova megtérek". ( I r o d a l m i K ö n y v k i a d ó , 1968.) Flannery

O'Connor

Minden összefut Flannery O'Connor a há­ ború utáni írónemzedék egyik nagy ígérete. Harminckilenc évet élt, ezalatt két regényt (Wise Blood, The Violent Bear It A w a y ) és számos novellát adott közre. 1963-ban, halála előtt egy évvel megkapta az O. Henry irodalmi díjat. Flan­ nery O'Connort az amerikai újgótika képviselői közé sorol­ ják. Született novellaíró-tehetség, aki egyidőben aprólé­ kosan naturalisztikus és intel­ lektuálisan nagyvonalú is tud lenni — sőt misztikus is. Ö s z ­ tönszerű brutalitása férfias ízt ad írásainak. Müveinek gro­ teszk világa az „elátkozott" Dél; a modernséget színlelő, reakciós, elöregedett Dél, ha­ zugságaival, igazságtalanságai­ nak abszurditásával. Állandó témaköre: a hamis vágyak, az üresen futó kispolgári lét, a törpefarm és a külváros élet­ formája. Az O'Connor-hősök sorsa közös: szakadatlan gyöt­ rődés, „tisztító rettegés" köze­ pette kell élniük. (Európa, 1968.)

Egészében tekintve R a d u Florian k ö n y v é n e k leg­ főbb érdeme, hogy a modern idő teremtette b o n y o ­ lult h e l y z e t b e á g y a z v a , a b u r z s o á i d e o l ó g i a és a marxizmus között folyó dialógus jegyében vizsgálja t é m á j á t . A m a r x i z m u s t a l a j á n á l l v a é r v e l és v i t a t ­ kozik a polgári eszmeáramlatok nagynevű képviselői­ v e l . A szerző e g y é n i s é g e és a m u n k a e r e d e t i s é g e ta­ lán l e g i n k á b b a materialista történelemefilozófia Simon Magda alapvető ismeretanyagának rendszerezésében, tárgya­ l á s á n a k sajátos m ó d j á b a n és a használt f o g a l m a k Tanyai lelkek k i v á l a s z t á s á b a n , k ö r ü l í r á s á b a n és meghatározásában m u t a t k o z i k m e g . M i n d e z z e l építő vitát kelt, és í g y A könyv II. kiadásban je­ h o z z á j á r u l filozófiai g o n d o l k o d á s u n k f e l é l é n k í t é s é h e z lent meg, kiegészítve egy tőle és f e j l ő d é s é h e z . szerkezetileg ugyan független, hozzákapcsolódó Huszár Andor de szervesen

téka riporttal, amelyben a szerző a helyszínen méri le könyvé­ nek hatását az olvasókra, akik egyben hősei is müvének. A könyv gazdag tényanyagra tá­ maszkodó riport; 1956-ban je­ lent meg először, húsz évvel azután, hogy a szerző véletle­ nül elvetődött a Nagyvárad környéki f a l v a k b a , és fölfede­ zett egy, a város alvilágánál is esettebb és elnyomorodottabb világot: a béresek, a cse­ lédek világát. Élményeiről igazmondó, felháborodott és megragadó riportsorozatban számolt be. Az a tény, hogy a T a n y a i l e l k e k a múltat és az akkori pillanat valóságát mély ismerettel és igazmondó hevülettel ragadta meg, és ál­ lította szembe egymással, a könyvet ma is érdekes olvas­ mánnyá teszi. (Irodalmi K ö n y v k i a d ó , 1968.)

Bernard

of

Bailyn

The O r i g i n s A m e r i c a n Politics

A harvardi egyetem profeszszora, az amerikai történettu­ domány egyik legjelesebb kép­ viselője szembeszáll a XIX. és XX. századi angol és amerikai történetírással, amely csak a függetlenségi háborútól szá­ mítja az amerikai politika kezdeteit. A tanulmány első fejezete az amerikai politikai kultúra forrásait kutatja, s a XVIII. századi Anglia ellen­ zéki eszméiben, reményeiben, magatartásában és hitében je­ löli meg őket. Ez az ellenzéki beállítottság határozta meg a gyarmatosok világnézetét, és ennek fogalmait, jelszavait használva váltak maguk is a politika aktiv részeseivé. A második fejezet a gyarmati politika szerkezetét elemzi, s arra a következtetésre jut, hogy a királyságnak, arisztok­ ráciának és a demokráciának egybefonódása, az ún. „egység a háromságban" amerikai vi-

Jegyzetek

Olosz

Lajosról

A Versek c í m ű kötet* m e g j e l e n é s e k o r e g y régóta teljes v i s s z a v o n u l t s á g b a n , m a g á n y b a n élő i d ő s költő felé f o r d u l ismét a f i g y e l e m . O l o s z Lajos r é g e b b e n is t á v o l élt m i n d e n i r o d a l m i k ö z p o n t t ó l , d e az 1920as é v e k b e n m e g p e z s d ü l ő k o l o z s v á r i i r o d a l m i é l e t b e a t á v o l b ó l is b e h a t o l t k ö l t é s z e t é n e k ö n á l l ó , s ú l y o s , k e m é n y h a n g j a ; verseit az Ellenzék mellékletében és az Erdélyi Helikonban mindig szívesen közölte K u n c z A l a d á r és Á p r i l y L a j o s . K ö t e t é n e k e l ő s z a v á ­ b a n m é g i s azt o l v a s h a t t u k , h o g y „ e l h a l l g a t o t t é s e l ­ felejtették". R á kell itt m u t a t n u n k arra, h o g y O l o s z Lajos n e m hallgatott el egészen az 1930-as é v e k b e n , é s a z o k , a k i k v e l e együtt d o l g o z t a k , n e m is f e l e j t ­ hették el. Ú j r a megszólaltatni a z o n b a n m á r n e m t u d ­ ták, p e d i g a z i r o d a l m i élet ezt k í v á n t a v o l n a . O l o s z Lajos K i s j e n ő n e l s z a k a d h a t o t t u g y a n teljesen a k o r a b e l i i r o d a l m i élettől, d e e l k ö v e t k e z e t t é l e t é b e n e g y o l y a n szakasz, a m e l y k i m o z d í t o t t a m a g á n y o s s á g á b ó l , közéleti é s i r o d a l m i s z e r e p l é s r e k é n y s z e r í t e t t e Ez az i d ő s z a k a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú é v e i b e n , 1941 —44-ben szakadt reá, a m i k o r a r o m á n i a i m a g y a r s á g t á r s a d a l m i és kulturális é l e t é n e k m e g s z e r v e z é s é b e n reá is k ü l ö n ö s f e l a d a t o k hárultak. O l o s z Lajos v á l ­ lalta is a feladatokat, irányító és segítő k e z e ott v o l t , ahol szükség v o l t rá. 1943-ban l e h e t ő s é g nyílt a m a g y a r n e m z e t i s é g s z á ­ m á r a e g y i r o d a l m i f o l y ó i r a t m e g i n d í t á s á r a . Í g y aztán 1943 j ú n i u s á b a n m e g i n d u l h a t o t t az A r a d o n k i a d o t t Havi Szemle című folyóirat. A szerkesztőségben irá­ n y í t ó szerep j u t o t t O l o s z L a j o s n a k , aki a s z e r k e s z t ő bizottság e g y i k tagja v o l t . Ezt a k o r a b e l i politikai helyzeten, továbbá Olosz Lajosnak A r a d h o z közel eső l a k h e l y é n k í v ü l l e g f ő k é p p e n i r o d a l m i m ű v e l t s é g e , t e k i n t é l y e é s e g é s z k ö r n y e z e t é r e k i s u g á r z ó tiszta h u ­ m a n i z m u s a tette természetessé. A k o r a b e l i politikai h e l y z e t miatt s z á m o s n e h é z ­ séggel k ü s z k ö d ő Havi Szemlének Olosz Lajos tevé­ k e n y s z e r k e s z t ő j e lett, és e g y R e m é n y i k S á n d o r r a v a ­ ló érdekes visszaemlékezésen és néhány alkalmi cik­ ken k í v ü l az 1943-i é v f o l y a m o t n é g y v e r s é v e l is g a z ­ dagította. Itt j e l e n t m e g r é g e b b i i d ő b e n keletkezett versei k ö z ü l a Feloldozás (1936), az Eltűnt barát nyo­ mában (1939), t o v á b b á a Halál előtti vágy, amely újra f e l l o b b a n ó t e r m é s z e t - és életszeretetének e g y i k szép m e g n y i l a t k o z á s a v o l t . N a g y e n y e d e n m á r 1941-ben m e g i n d u l t a politikai és kulturális szervezkedés. A Bethlen-kollégium n y o m d á t vásárolt, és í g y l e h e t ő v é v á l t az Erdélyi Gazda, v a l a m i n t i r o d a l m i és t a n k ö n y v e k kiadása. 1943-ban, a m i k o r m a g y a r k ö n y v e k h e z alig lehetett hozzájutni e l é r k e z e t t n e k láttuk az időt e g y i r o d a l m i a n t o l ó g i a kiadására, h o g y a z a k k o r i R o m á n i á b a n f e l ­ tűnt í r ó k m u n k á i t eljuttassuk a k ö z ö n s é g h e z . E z v o l t az első é s egyúttal egyetlen kísérlet arra, h o g y e g y ilyen g y ű j t e m é n y az o l v a s ó h o z jusson. K é r é s e m r e e b ­ b e a k ö t e t b e O l o s z Lajos Szivárvány a havason, * Olosz Lajos: Versek. Szász Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest,

János 1968.

bevezetőjével.

Feloldozás és Eltűnt barát nyomában című verseit k ü l d t e b e , és azok m e g is j e l e n t e k a Romániai ma­ gyar írók antológiája c í m e n kiadott kötetben. 1943b a n eszerint n e m f e l e d k e z t ü n k m e g O l o s z L a j o s r ó l , és a m o s t k i a d a t l a n n a k jelzett versei k ö z ü l kettő m á r a k k o r , két í z b e n is m e g j e l e n t , sőt j e l e n t e k m e g o l y a n versei is, a m e l y e k m o s t a n i k ö t e t é b ő l h i á n y o z n a k . O l o s z L a j o s t ó l ezután m á r h i á b a k é r t e m verset, n e m írt, és n e m a d o t t t ö b b e t a Havi Szemlének. De a háború végén reázúduló újabb megpróbáltatások, a lágerélet, a s z a b a d s á g v á g y ú j a b b m e g r á z ó és f e l ­ k a v a r ó é l m é n y e k e t adtak. O l o s z L a j o s n a k n e m a p a d t ki a költői a l k o t ó ereje, ha e g y v é r r ö g i d ő l e g e s e n m e g is a k a d á l y o z t a a v é r k e r i n g é s t . L e g ú j a b b k ö t e t e u t o l s ó v e r s é n e k keltezése szerint 1944—45-ben ismét e g é s z e n friss és o l d o t t színekkel, a szabad e m b e r i életet át­ ö l e l ő l e n d ü l e t t e l szólalt m e g két v e r s é b e n (Fahordás ünnepe, Téli körkép a halmágyi hágóról nézve). V a j o n n e m m a r a d t a k - e m é g m i n d i g r e j t v e m o s t is kiadatlan versei? Vita Zsigmond

téka szonylatban a királyság és az arisztokrácia zsarnokságává torzult. Az utolsó fejezet azt mutatja be, hogyan ütközött össze a radikális örökség a politikai szerkezettel, ami el­ vezetett a forradalom kirob­ banásához. ( A l f r e d A. K n o p f , N e w Y o r k , 1968.)

Apulum,

(VII. 1.)

A román Egyesülés félév­ százados évfordulója alkalmá­ ból a gyulafehérvári múzeum kiadványának első kötete ré­ gészeti és történelmi tanulmá­ nyokat közöl hazai és külföldi szerzők tollából. Ion Berciu a gyulafehérvári múzeumnak az erdélyi történeti tudományok fejlődésében betöltött szerepét méltatja. C. Daicoviciu Dácia elrómaiasodásának kérdését mé­ lyíti el, I. Winkler a dák pénz­ verés néhány problémáját tár­ gyalja. Figyelemre méltó Kurt Horedt, H. Daicoviciu, V. Vasiliev, Dionisiu Radu régésze­ ti vagy művészettörténeti cik­ kei, továbbá Gyulai Pál, M. Dan. S. Goldenberg, David Prodan, Traian Bălan a hazai középkorra vonatkozó tanul­ mányai. Az ismert külföldi szerzők közül a neves francia Jérôme Carcopino, a keltológus Chris­ tian— I. Guyanvarc'h, a trákológus Maria Cicikova, a műtör­ ténész Marcel Rénard, az olasz Alberto Balil nevét említhet­ jük meg. A formailag szép, tartalmilag gazdag kiadvány nagymértékben hozzájárul a hazai tudományosság hírnevé­ nek növeléséhez és nemzetközi méretek közé helyezi a ro­ mán Egyesülés történelmi je­ lentőségét. (Muzeul regional A l b a Iulia, 1968.) Szécsi

András:

Totem

a

Hargitán

TALLÓZÁS

Értelmiségi? Vagy állami hivatalnok? (Lumea,

275.)

Eugen Preda jól dokumentált cikkében a Nixon-kormányzat egyik legfontosabb személyiségéről, Henry A. Kissinger ta­ nácsadóról rajzol szellemi profilt. A z „új Clausewitz" személyi adatai mellett nem­ csak néhány fontos stratégiai nézetét vá­ zolja, hanem a Fehér Ház bizonyos m e ­ chanizmusairól, többek között a fontos nemzetbiztonsági tanács működéséről tá­ jékoztat. A z új elnök a Fehér Ház elfoglalása után előbb rendszerint az épület balszár­ nyába, annak is az alagsorába megy — írja Preda. Ugyanis ott a világ egyik leg­ titkosabb helye: a Situation Room (hoz­ závetőleges fordítása: a helyzet-terem). I d e az alelnök nem lép be, tehát Nixon is csak most ismerkedett meg vele. Tér­ képek, elektronikus berendezések és a legtökéletesebb távközlési eszközök talál­ hatók ott. Oda érkeznek a Pentagon, a C I A és a külügyminisztérium legfonto­ sabb jelentései, s innen indulnak ki a nukleáris fegyvereket illető döntő paran­ csok. A z elnök tanácsadói közül a legfon­ tosabb személy az, aki az elnököt a Si­ tuation Roomban képviseli (az elnök első tanácsadója nemzetbiztonsági és külpoli­ tikai kérdésekben). Ismeretes, hogy ebbe a tisztségbe Ni­ x o n elnök Henry A . Kissingert, a Har­ vard egyetem tanárát nevezte ki. A pro­ fesszor 46 esztendős. 1923-ban Németor­ szágban született, pontosabban: egy ba­ jorországi rabbi fia, aki családjával az antiszemita zaklatások miatt 1938-ban tá­ vozik szülőföldjéről. Kissinger 1943-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot. Nixon 1967-ben találkozott vele Luce, az egykori sajtómágnás özvegyének egy fo­ gadásán (az asszony is számottevő po­ litikai személyiség: az Egyesült Államok nagykövete volt Rómában). Választási hadjárata idején azonban Nixon még

nem gyümölcsöztethette az ismeretséget; Kissinger ugyanis Rockefeller tanácsadó­ ja volt. Nixon elnök fontos programútjai közé tartozik a nemzetbiztonsági tanács ható­ körének további szélesítése (ha erről még egyáltalán szó lehet, hiszen máris fantasztikus a hatalma). A tanácsot 1947ben létesítették külpolitikai és stratégiai ajánlások legmagasabb fórumaként. A fórum hatásköre már az Eisenhower-éra alatt sokat bővült, s Kennedy kormány­ zása idején már kirajzolódtak jelenlegi kompetenciájának körvonalai (amiről a világ a kubai válsággal kapcsolatban szerzett tudomást). Kissinger számos elméleti művet írt eddig, jelenlegi tisztségében azonban újabbakat nem közölhet. Preda megem­ líti, hogy tanácsadói minősége szempont­ jából fontosnak tartják körültekintő óva­ tosságát: gyakran beéri a problémák fel­ vetésével, s nem tartja mindig föltétle­ nül szükségesnek — esetleg elsietett — következtetések levonását. A cikk szer­ zője a két következő idézettel szemlélteti Kissinger stratégiai higgadtságának jel­ legét: „Katonailag a világ bipolarizálódott. A szuper-hatalmak korszaka m é ­ giscsak a vége felé jár. A katonai bipolarizmus nem akadályozta meg a politi­ kai multipolarizmus kialakulását, sőt, ösztönözte létrejöttét." Továbbá, újabban tagadja a preventív háború lehetőségét: „ A z a hatalmas nukleáris-stratégiai fö­ lény, amely nemrég még Amerika birto­ kában volt, részben elleplezte a hatalom korszerű lényegét: a preventív háború legalábbis elképzelhetőnek tűnt. A m ma­ napság már nem létezik a fölény e fo­ ka; belátható körülmények között vissza sem szerezhető. A z eljövendő válságok az effektív nukleáris paritás alapján ját­ szódnak le, függetlenül attól, milyenek lesznek a számbeli arányok." Preda megjegyzi, hogy az állami hiva­ talba lépett Kissingernek most szembe kell néznie azzal a dilemmával, amelyet az értelmiségi szerepével kapcsolatban ő maga így fogalmazott meg: „ A z értelmi­ séginek meg kell őriznie megkülönböztető kvalitásait, a leglényegesebbeket: nem annyira adminisztratív célokra, mint in­ kább megismerésre kell t ö r e k e d n i e . . . Következésképpen nagyon fontos, hogy időnként visszatérjen könyvtárába vagy laboratóriumába, hogy akkumulátorai újratöltődjenek. Ha ezt elmulasztja, olyan adminisztrátorrá válik, aki csak abban különbözik bizonyos kollégáitól, hogy egykor az értelmiségiek közösségé­ ből toborozták."

Műsorpolitikáról

—

(Teatrul,

színészutánpótlásról 1969. 1.)

A z 1968—69-es s z í n i é v a d d e r e k á n n e m v é l e t l e n ü l k e r ü l a hazai színházi f o l y ó i r a t figyelmének hatósugarába együtt ez a két k é r d é s . A z é v a d e d d i g i b e m u t a t ó i elég vitaalapot nyújtanak ahhoz, h o g y k o n k r é t a n fel lehessen v e t n i a z o k a t a kérdéseket, a m e l y e k e g y f e l ő l a m ű v é s z i v e z e t é s k u l c s p o z í c i ó j á h o z : az i r o d a l m i tit­ kári ( d r a m a t u r g i ) m u n k á h o z , másrészt az e d d i g i és e l j ö v e n d ő m ű v é s z i sikerek k u l ­ c s á h o z : az e g y m á s t k ö v e t ő s z í n é s z n e m z e ­ dékekhez vezetnek. A s z í n é s z - és r e n d e z ő - u t á n p ó t l á s kér­ dései a l a k u l ó b a n vannak, s bizonyára hosszabb időre meghatározóan körvona­ l a z ó d n a k m a j d a z oktatási r e n d s z e r s z é ­ les k ö r ű r e f o r m j a n y o m á n . A s z í n m ű v é ­ szeti oktatással k a p c s o l a t b a n elhangzott vélemények mindenekelőtt a színpadi „ é l e t h e z " v a l ó közelítést h a n g s ú l y o z t á k ; a z „ e g y e t e m i j e l l e g ű s z í n é s z k é p z é s " esz­ m é n y é t D a v i d Esrig f o g a l m a z t a m e g . A m i az i r o d a l m i titkárt illeti, a z e g y i k h o z z á s z ó l ó szerint „ m u n k á j a l é n y e g é n é l f o g v a ő a k ö z v e t í t ő a d r á m a í r ó és a k ö ­ z ö n s é g k ö z ö t t " , r e n d k í v ü l f o n t o s szerepet tölthet b e n e m c s a k a m ű s o r ö s s z e á l l í t á s ­ b a n s az e l ő a d á s s z e l l e m i „ a d m i n i s z t r á l á ­ s á b a n " , h a n e m a b b a n is, h o g y a m ű és a k ö z ö n s é g k a p c s o l a t á t a z előkészítés és a m ű s o r o n - t a r t á s fázisaiban e g y a r á n t f i ­ g y e l e m m e l k í s é r j e és t a n u l m á n y o z z a . E feladat v é g i g v i t e l é t ő l s o k b a n függ, h o g y m a g a a s z í n h á z — t ö r t é n e l m i l e g kiala­ kult v a g y m o s t k i k r i s t á l y o s o d ó p r o f i l j á ­ ban — képes-e eleven kapcsolatot terem­ teni a k ö z ö n s é g g e l , k é p e s - e a s z í n p a d sa­ j á t o s n y e l v é n m e g s z ó l a l ó k o n k r é t hazai vagy egyetemes emberi mondanivalók közvetítésére. A színházi p r o f i l kialakítása a z e g y ü t ­ tes é s a k ö z ö n s é g a l k o t ó k ö l c s ö n h a t á s á ­ n a k f o l y a m a t á b a n történik, s a m i n d e n területet (klasszikus és m o d e r n d r á m a , v í g j á t é k , b o h ó z a t stb.) átfogó színházi műsorpolitika n e m érdeme, hanem — egyedüllétében a legkülönfélébb közön­ ségigényeket kiszolgálni kényszerülve — t e h e r t é t e l e e g y i k - m á s i k színháznak. Ezért k ü l ö n ö s e n fontos, h o g y az i r o d a l m i tit­ kárság m u n k á j a v a l ó s á g o s k ö z ö n s é g - s z o ­ ciológiai vizsgálódással bővüljön, a m e l y lehetőséget a d a n n a k reális f e l m é r é s é r e , v a j o n létrejött-e e g y - e g y e l ő a d á s v a g y e g y évad folyamán a kapcsolat a színház a l k o t ó k ö z ö s s é g e és k ö z ö n s é g e között, v a ­ jon milyen várakozások, igények marad­ tak kielégítetlenül. A kasszasiker v a g y a n é h á n y a d i k e l ő a d á s t ó l k o n g ó t e r e m csak

v é g s ő figyelmeztetés, s az első j e l e k i r á n ­ ti é r z é k e t l e n s é g r ő l , a színpad és a n é z ő ­ tér v é g z e t e s e l t á v o l o d á s á r ó l t a n ú s k o d i k . A

két világháború közötti román igazi öröksége (Contemporanul,

líra

1969. 5.)

George Iva cu terjedelmes cikke ( V a lorificarea realităţii noastre literare) jó­ val meghaladja annak a versantológiá­ nak a problematikáját, amelynek bírála­ tára v á l l a l k o z i k . N i c o l a e M a n o l e s c u v á ­ l o g a t á s a u g y a n i s (Poezia română modernă de la Bacovia la Emil Botta) nemcsak arra szolgáltat a l k a l m a t , h o g y f e l v e s s e n e g y sor kérdést, a m e l y e k e g y k o r s z a k költészetét b e m u t a t ó g y ű j t e m é n n y e lkapcso c s a k arra, h o g y e g y s o r r o m á n v e r s a n ­ t o l ó g i á n (Titu M a i o r e s c u t ó l Lidia B o t é i g ) példákkal igazolja az oly népszerű könyv­ forma követelményeit. Sokkal fontosabb a k a z o k a megállapításai, a m e l y e k a f e l ­ szabadulást megelőző irodalmi múlt s z e m l é l e t é r e , é r t é k e l é s é r e és ú j r a é r t é k e ­ lésére vonatkoznak, s a m e l y e k érvényes­ sége a könyvkiadástól az irodalomtörté­ neti k u t a t ó m u n k a t e m a t i k á j á i g széles skálán v e t í t ő d h e t ki. Kétségtelen, h o g y az irodalmi örökség ú j r a é r t é k e l é s e n e m a z o n o s (és n e m a z o ­ nosítható) v a l a m i f é l e történetietlen s a k o r irodalmi valóságát figyelmen kívül ha­ gyó módszerrel. A z irodalomtörténésznek m e g kell i s m e r t e t n i e az o l v a s ó t az i r o ­ dalmi fejlődés belső valóságával, érthet ő v é k e l l t e n n i e n e m c s a k az e g y e s a l ­ k o t ó k k ö z ö t t i stílus-, m ó d s z e r - , e l j á r á s ­ b e l i k ü l ö n b s é g e k e t , h a n e m a z o k a t az o b ­ j e k t í v t é n y e z ő k e t is, a m e l y e k e k ü l ö n f é leséget meghatározták, vagy amelyek társadalmi-politikai vonatkozásban, az e g y e s í r ó k közéleti s z e r e p l é s é v e l ö s s z e ­ f ü g g é s b e n is m e g m u t a t k o z t a k . „ A két v i ­ l á g h á b o r ú közötti k o r s z a k . . . — fejtegeti G. I v a ş c u — r e n d k í v ü l e r ő s e s z m e i h a r ­ cok kora volt mind a tulajdonképpeni politika, m i n d a kultúra, i l l e t v e a m ű ­ v é s z e t és k ü l ö n ö s k é p p e n a z i r o d a l o m t e ­ rén. A z i r o d a l m i ö r ö k s é g feltárása, e g y e l l e n t m o n d á s o k k a l v a g y t é v e d é s e k k e l ter­ helt írói p á l y a p o z i t í v é r t é k e i n e k f e l m u ­ tatása n e m jelentheti a z o k n a k az e l l e n t ­ m o n d á s o k n a k az e l k e n d ő z é s é t , a m e l y e k pedig a kor íróinak-kritikusainak tuda­ t á b a n b e n n e éltek, a m e l y e k n e k kifejezést is a d t a k ; n e m jelentheti a t é v e d é s e k , h i ­ b á k elhallgatását. A z írói é r t é k e k és p o ­ litikai t e h e r t é t e l e k i l y e n szétválasztása teheti c s a k igazán l e h e t ő v é az elmúlt k o r s z a k i r o d a l m á n a k igazi feltárását, a z

a b b ó l m a is é r v é n y e s e s z m e i - m ű v é s z i ta­ nulságok érvényesítését. Jelentős írói é l e t m ű v e k é r t é k e l é s é n e k n e m állhatják útját e s z m e i e l t é v e l y e d é s e i k , p o l i t i k a i v é t ­ k e i k v a g y e g y e n e s e n b ű n e i k , de az e g y e s í r ó és az e g é s z k o r m e g h a m i s í t á s a l e n n e a z o l y k o r d ö n t ő súllyal é r v é n y e s ü l ő n e ­ g a t í v u m o k elhallgatása, e g y é l e t m ű e g é ­ szének vagy egy kor képének problémátlan-tisztára lakkozása." „ E z é r t v a n szükség arra — állapítja m e g I v a ş c u az említett a n t o l ó g i á h o z k a p ­ csolódó tanulságként —, hogy az irodal­ m i alkotásokat n e l e s z ű k í t v e . . . h a n e m e l l e n k e z ő l e g , az ö n k é n y e s s é g t ő l és a s z u b ­ jektivizmustól minél kevésbé áthatva m u t a s s u k b e , v a g y i s erőfeszítést téve é p p az egész » u n i v e r z u m « objektív tükrözé­ sére, azaz két v i l á g h á b o r ú közti k ö l t é s z e ­ t ü n k m i n d e n területére, összes j e l e n t ő s képviselőire kiterjedve. Ilyen körülmé­ n y e k között, á t f o g ó kitekintéssel és a tu­ d o m á n y o s átértékelés igazság szerint m e g k í v á n t a d a t a i n a k l e s z ö g e z é s é v e l , azaz i d e o l ó g i á n k s z e l l e m é b e n , ez az a n t o l ó g i a n e m sajnálatos, sőt e g y e n e s e n á r t a l m a s k u d a r c lett v o l n a , h a n e m ehelyett v a l ó ­ di s i k e r e i r o d a l m i m ú l t u n k újraértéke­ lésének." Az

első r o m á n

(Revista

nemzeti

Bibliotecilor,

XXI.

könyvtár 10—11.)

A könyvgyűjtés története a m ű v e l ő d é ­ si k a p c s o l a t o k é r d e k e s szálait b o g o z z a ki é s a t a n u l m á n y o z o t t k o r s z a k gazdasági, p o l i t i k a i és kulturális k é r d é s e i t is m e g ­ világítja. J a k ó Z s i g m o n d a m ú l t század legnagyobb román könyvbarátjának, Timotei Cipariu könyvgyűjteményének ki­ alakulását kutatja fel a „ t u d o m á n y o s nyomozás" művészetével. A z első k ö n y v e t C i p a r i u m é g b a l á z s ­ falvi diák k o r á b a n , 1818—1819-ben g y ű j ­ tötte. H o m é r o s z I l i á s z á n a k e g y l i p c s e i kiadása v o l t , é s m é g m o s t is rajta áll a k ö n y v j e l z e t : Ex libris Timothei Czipár rhetoris Nr. 5 ( v a g y i s a b b ó l az i d ő b ő l származik, a m i k o r a balázsfalvi iskola retorikai tagozatának volt tanulója). Ci­ pariu könyvgyűjtésének erőfeszítését a szerző azzal érzékelteti, h o g y f e l v á z o l ­ j a a múlt század eleji k ö n y v g y ű j t ő l e h e ­ tőségeit. N a g y s z e b e n b e n , B r a s s ó b a n és Kolozsvárott voltak ugyan nyomdász­ k ö n y v á r u s o k , de e z e k e l s ő s o r b a n saját k i a d v á n y a i k a t b o c s á t o t t á k áruba, és l e g f e n n e b b Pesttel é s B é c c s e l tartottak f e n n k e r e s k e d e l m i k a p c s o l a t o t . A szent s z ö vetség e s z m é i t v a l l ó k o r m á n y z a t v a l ó ­ s á g g a l félt a z új s z e l l e m i á r a m l a t o k t ó l ,

és e z é r t a k ö n y v f o r g a l o m r a szigorú c e n ­ zúrát vezetett b e . E r d é l y b e n a k ö n y v i n ­ k á b b ö r ö k l é s útján szállt c s a l á d r ó l c s a ­ ládra, v a g y a k ü l f ö l d ö n t a n u l ó ifjak a j á n ­ dékozták tanáraiknak, patrónusaiknak, esetleg a u k c i ó k o n v o l t b e s z e r e z h e t ő . A m ú l t század h a r m a d i k évtizedétől k e z d v e a b é c s i és a n é m e t k ö n y v p i a c o k ­ kal a k a p c s o l a t k ö n n y e b b é vált, és e n y ­ hült a z az 1786. é v i r e n d e l e t , m e l y m e g ­ tiltotta a b i r o d a l o m határain k í v ü l n y o m ­ tatott r o m á n k ö n y v e k behozatalát. C i p a ­ riu m á r 1834-ben k a p c s o l a t b a lépett I o sif R o m a n o v b u k a r e s t i r é g i s é g k e r e s k e d ő ­ vel, és segítségével m o l d v a i m e g h a v a s ­ alföldi kiadványokat, valamint keleti kéziratokat i g y e k e z e t t b e s z e r e z n i . U g y a n ­ a k k o r G e o r g e Bari r é v é n összeköttetést t e r e m t e t t az e r d é l y i m e n e k ü l t e k k e l , a k i k s o k k ö n y v h ö z segítették hozzá. A r o m á n k ö n y v e k beszerzése csempészet révén volt a l e g k ö n n y e b b . Ezt a l e h e t ő s é g e t k i h a s z ­ n á l v a szerezte b e C i p a r i u a b u k a r e s t i é s iaşi-i l a p o k a t , K o g ă l n i c e a n u é s m á s o k műveit. Könyvtárának gyors gyarapodá­ sát n a g y m é r t é k b e n elősegítette az a tény, h o g y 1835-ben a b a l á z s f a l v i n y o m d a p r e ­ fektusa lett. V a l ó s z í n ű l e g 1836 végén v a g y a következő év elején L ő c s e i S p i e lenberg Lajos nagyenyedi könyvkereske­ d ő t ő l m i n t e g y e z e r k ö n y v e t vásárolt. E k ö n y v á l l o m á n y eredetileg B o d o l a János erdélyi református p ü s p ö k tulajdona volt (a s z é p k ö t é s ű B o d o l a - k ö n y v t á r a X V I I I . századi e r d é l y i paptanárok jellegzetes gyűjteménye). Cipariu második n a g y o b b vásárlása is E n y e d h e z f ű z ő d i k : B a r i t z J á n o s e n y e d i tanár és o r v o s t e o l ó g i a i é s természettudományi jellegű könyvtárából 1838 f o l y a m á n v á s á r o l t s o k k ö n y v e t .

B é c s i utazásai a k ö n y v e k új áradatát öntötték k ö n y v t á r á b a . E k k o r szerzett ta­ pasztalatai l e h e t ő v é tették, h o g y k ö n y v ­ tárát e u r ó p a i szintre e m e l j e . 1842-ben m e g v á s á r o l t a Dr. V a s i l i e P o p , n e v e s e r ­ délyi könyvgyűjtő könyvtárát. Ekkor sok régi r o m á n k i a d v á n y , v a l a m i n t 200 f e ­ jedelmi o k m á n y került könyvtárába; e z e ­ ket P o p a B r a s s ó b a m e n e k ü l t b o j á r o k ­ tól v á s á r o l t a össze. N é h á n y é v m ú l v a , 1845-ben ismét E n y e d n y ú j t l e h e t ő s é g e t Cipariu könyvtárának gazdagítására. Szathmári Pap Zsigmond özvegye eladta férjének görög, latin, n é m e t , francia k ö n y v e k b ő l é s értékes k é z i r a t o k b ó l á l l ó könyvtárát. Cipariu közben szoros kap­ csolatot létesített e g y k o l o z s v á r i a n t i k v á ­ riussal, B u r i á n Pállal, aki E r d é l ytörténe kéziratokat szerzett b e s z á m á r a . Ilyen m ó d o n Cipariu könyvtára n e m ­ c s a k E r d é l y e g y i k l e g g a z d a g a b b könyv-

g y ű j t e m é n y e lett, h a n e m a b b a n az i d ő ­ b e n az „ e l s ő r o m á n n e m z e t i k ö n y v t á r " s z e r e p é t is betöltötte.

b ü r o k r a t i k u s pátosszal; d e éles e l l e n t é t ­ b e n áll a f i a t a l o k n a k azzal az ú g y n e v e ­ zett p o l i t i k a i c i n i z m u s á v a l is, a m e l l y e l hosszú idő ó t a k í s é r i k a z e s e m é n y e k e t . "

Lukács György A d y - k é p e

Lukács keresi, és Heinében, illetve Shelley-ben véli megtalálni a világiro­ dalmi párhuzamokat az A d y - k é r d é s s e l , az A d y - h a t á s t ö r t é n e t t e l : nagyon jel­ l e m z ő n e k tartom, h o g y a z e g é s z E l i o t - k ö r r e n d k í v ü l élesen utasítja el S h e l l e y - t , és ha s z a b a d ezt a hasonlatot m o n d a n o m , a S h e l ley-vel kapcsolatos Eliot-féle ostobasá­ gok néha nagyon hasonlítanak azokhoz az o s t o b a s á g o k h o z , a m e l y e k e t K o s z t o l á ­ nyi h o z o t t fel A d y v a l s z e m b e n . E z e k p e r ­ sze n a g y o n m e r é s z és s e m m i v e l s e m i n ­ d o k o l h a t ó p á r h u z a m o k , d e azt h i s z e m , a f r a n c i a f o r r a d a l o m után az egész e u ­ rópai fejlődésben vannak errefelé mutató közös elemek, amelyek a magyar fejlő­ désben csak még specifikusabban mutat­ koznak meg." (A K o s z t o l á n y i— A d y vita ilyen, m á r n e m pusztán politikai, h a n e m r é s z b e n esztétikai m e g k ö z e l í t é s e új táv­ l a t o k a t nyit a k é r d é s m e g n y u g t a t ó i r o ­ dalomtörténeti tisztázásához.)

(Új Írás, 1969. 1.) A grafikai k ü l s e j é b e n m e g ú j u l t f o l y ó ­ irat j a n u á r i s z á m a az A d y - é v f o r d u l ó a l ­ k a l m á b ó l igazi s z e n z á c i ó v a l s z o l g á l : L u ­ kács G y ö r g y Ady jelentősége és hatása című tanulmánya messze meghaladja az elszaporodott ünnepi megemlékezéseket, d e az ugyancsak természetszerűen fel­ bukkanó, olykor meghökkentő különvéle­ m é n y e k e t is; a s z e m t a n ú v a l ó s á g i s m e r e t é ­ v e l és a z e u r ó p a i k u l t ú r á b a n biztosan eligazodó tudós elfogultságokon felül­ emelkedő bölcsességével, józanul szem­ léli az A d y - k é r d é s t , s m e g á l l a p í t á s a i az e g é s z m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t , sőt törté­ n e l e m s z á m á r a tanulságosak. Lukács G y ö r g y A d y magányosságát tör­ t é n e l m i t á v l a t b a állítja: forradalmi h e l y z e t e k b e n — 48-ban Petőfi a l a k j á b a n , a s z á z a d v é g i á t m e n e t i d e j é n A d y alak­ jában — föllépett egy-egy nagy ember, akiben egyesült mindaz, aminek Magyar­ o r s z á g o n lenni kellett volna, d e í g y ő k t u l a j d o n k é p p e n igazi t á b o r é s igazi k ö ­ v e t ő k n é l k ü l álltak. Ú g y h o g y é n n e k e m m a is, a k á r c s a k a n n a k i d e j é n , az a v é ­ leményem, hogy bármennyire lelkesed­ tek is a z e m b e r e k A d y é r t , b á r m e n n y i r e f e l h a s z n á l t á k őt faltörő k o s n a k a r e a k ­ cióval szemben, mégis izolálva volt, m é g a N y u g a t - m o z g a l m o n b e l ü l is. K ö r ü l b e l ü l ú g y v o l t ez — p e r s z e m á s k ö r ü l m é n y e k között — , a h o g y Petőfi is izolált j e l e n s é g v o l t 48-ban." A hatástörténet vizsgálata szintén a l á ­ támasztja ezt a m a g á n y o s s á g o t . „ A 19 utáni i d ő k b e n m é g a l e g b a l o l d a l i b b k ö l ­ t ő k n é l is m e s s z e m e n ő e n k o m p r o m i s s z u ­ m o s hangulat uralkodik", egyedül a J ó ­ zsef A t t i l a k ö l t é s z e t e igazi v i s s z h a n g j a Adynak. „ N e m tagadom, hogy a k o m m u ­ nista párt f o r r a d a l m i e l e m e i között v o l ­ t a k A d y n a k h í v e i ; n e v e t s é g e s v o l n a két­ ségbe vonni, hogy Révai egyike volt A d y l e g o k o s a b b h í v e i n e k , d e 1945 után a f o r ­ radalmi m o z g a l o m borzasztó gyorsan m e n t át e g y m a n i p u l á c i ó s m o z g a l o m b a . . . A z az i l l ú z i ó s f o r r a d a l m i s á g , a m e l y p é l ­ d á u l B e n j á m i n verseit j e l l e m z i a 40-es, 50-es é v e k b e n , n a g y o n h a m a r k i á b r á n d u ­ l á s b a torkollt, és a k i á b r á n d u l á s n a k e z a m o z z a n a t a d o m i n á l a m a i fiatalságban is, a m e l y t ő l ezért t e r m é s z e t s z e r ű l e g i d e ­ gen A d y pátosza. Ez igazi és k o n k r é t p á ­ tosz, s e n n é l f o g v a éles e l l e n t é t b e n áll a

„ H o g y stilárisan e l a v u l t - e A d y ? " — teszi fel a szükségszerű k é r d é s t L u k á c s G y ö r g y is, s v á l a s z a i s m é t dialektikus, n e m provinciális: „Ez Heinére éppúgy áll, m i n t S h e l l e y - r e , P e t ő f i r e , m i n t B a u delaire-re, és t e r m é s z e t e s e n áll A d y - r a is", a m e n n y i b e n m i n d e n k ö l t ő a m a g a korának gyermeke, nyelve, metaforakin­ c s e saját k o r á n a k p r o d u k t u m a . D e v a n A d y n a k kétszáz v e r s e , a m e l y e k b e n si­ került n a g y s z i m b ó l u m o k b a ö s s z e f o g l a l ­ nia k o r a törekvéseit, s e z e k r é v é n A d y m a is él. Igaz, Ady n e m lett „ v i l á g i r o ­ d a l o m " — m i n t a h o g y Gottfried K e l l e r , H e i n e n a g y n é m e t k o r t á r s a s e m lett az. Világirodalmi tényezővé válni, e z sok fel­ tétel f ü g g v é n y e ; L u k á c s szerint v a l ó j á ­ b a n Petőfi s e m lett az, sőt József A t t i l a sem olyan mértékben, mint Majakovszkij v a g y Eluard. M i n d e z n e m c á f o l j a A d y r e n d k í v ü l i j e l e n t ő s é g é t . ( H a s o n l ó reali­ tással n y i l a t k o z o t t a v i l á g i r o d a l m i s á g r ó l n e m r é g I l l y é s G y u l a a z Irodalmi Szemlé­ nek, a m i t f o l y ó i r a t u n k m ú l t é v n o v e m ­ beri s z á m á b a n idéztünk.) „ A z a n a g y krí­ zis, a m i E u r ó p á t a z első v i l á g h á b o r ú h o z vitte, k ü l ö n b ö z ő f ö l d alatti gócokon, többé-kevésbé tudatosan megszólalt a v i ­ lág c s a k n e m m i n d e n i r o d a l m á b a n . A z a magánvéleményem, hogy ez a leghama­ r a b b és a l e g a d e k v á t a b b a n A d y b a n s z ó ­ lalt m e g — e b b e n a t e k i n t e t b e n A d y f ö ­ lötte áll összes e u r ó p a i k o r t á r s á n a k , k i k ­ b e n ez a z e n g e d e t l e n s é g é s e z a f o r r a ­ d a l m i szükségszerűség h a n g o t kapott — h o g y tehát e m b e r i l e g é s k ö l t ő i l e g is A d y

e n n e k a k o r n a k a l e g n a g y o b b lírikusa. N e m f é l e k attól, h o g y e m i a t t a v é l e m é ­ n y e m m i a t t s o v i n i s z t á n a k tarthatnának." A

művészet

köztünk

(L'Express,

van

913)

A látszat c s a l : aki m a m e g á l l e g y v á ­ szon előtt, és azt k é r d i : „ M i t á b r á z o l ? " , majd megállapítja: „ E z n e m szép!", n e m a v a l ó s á g t ó l e l t á v o l o d ó m ű v é s z e t e t ítéli el, h a n e m azt a t ü k r ö t utasítja vissza, m e l y e t saját v i l á g á r ó l a k é p z ő m ű v é s z e k e l é b e tartanak. Pierre Billard kihívó észrevételén m é l ­ tán e l m e r e n g h e t a L'Express olvasója. A c i k k í r ó a z o n b a n n e m éri b e a m e g h ö k kentéssel. A m o d e r n m ű v é s z e t o f f e n z í ­ v á j á t v i s s z a v e z e t i a j e l e n s é g e t k i v á l t ó té­ nyezőkre: a technika fejlődésére, a gaz­ dasági-társadalmi élet, v a l a m i n t a z e s z ­ tétika m e g ú j u l á s á r a . A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú óta a m ű t á r ­ g y a k s o k s z o r o s í t á s á n a k és terjesztésének műszaki lehetőségei jelentékeny mérték­ b e n kiterjesztették a m ű é l v e z ő k k ö r é t a szakemberek és g a z d a g g y ű j t ő k szűk csoportjáról arra a tömegre, melyet m á r k ö z ö n s é g n e k lehet n e v e z n i . A n a g y p é l ­ dányszámú képzőművészeti kiadványok színes r e p r o d u k c i ó i s m é g i n k á b b a f i l m és a televízió, n e m h o g y kiszivattyúznák a l á t o g a t ó k a t a m ú z e u m o k b ó l , kiállítási termekből, hanem éppenséggel felkeltik azoknak a rétegeknek az érdeklődését, m e l y e k e m b e r ö l t ő k hosszú s o r á n át k ö ­ z ö n y ö s e n é l t e k n a g y g y ű j t e m é n y e k és alkotók tőszomszédságában, lehetővé te­ szik i d ő b e n és t é r b e n t á v o l i k u l t ú r á k megismerését. A számok valóban m e g ­ g y ő z ő e k : az e l m ú l t é v s o r á n a párizsi P i ­ c a s s o - és T u t e n k h a m o n - k i á l l í t á s o k a t ö s z szesen k é t m i l l i ó e m b e r tekintette m e g ! Üzlet, r e k l á m t á r g y a és e s z k ö z e a m ű ­ vészet is. P é n z ü g y i v á l s á g o k k ö z e p e t t e a m á r k á s m ű t á r g y ( k é p , s z o b o r ) b i z t o s tő­ k e b e f e k t e t é s . E z l á t s z ó l a g n e m érinti a s z é l e s t ö m e g e k e t , és m é g i s . . . H a n é h á n y négyzetcentiméternyi színes vászonért m i l l i ó k a t f i z e t n e k — o k o s k o d i k az utca e m b e r e — a n n a k o k a v a n . A m i drága, az s z ü k s é g k é p p e n é r t é k e s . . . A híres d i v a t ­ k r e á t o r C h a n e l szerint „ D i v a t az, a m i t e l ő b b s z é p n e k találtak, h o g y aztán b e l á s ­ sák, m i l y e n c s ú n y a ; m ű v é s z e t az, ami e l ő s z ö r c s ú n y á n a k tűnik, s csak k é s ő b b lesz szép". Igazat kell a d n u n k B i l l a r d - n a k a b b a n , h o g y a m ű v é s z e t új s z o c i o l ó g i á j á n a k l e g ­ f i g y e l e m r e m é l t ó b b j e l e n s é g e m é g i s eszté­ tikai természetű. A z ő s e m b e r m á g i k u s m ű v é s z e t e óta e l ő s z ö r , m e g s z ű n n i látszik

m ű és k ö z ö n s é g e g y o l d a l ú k a p c s o l a t a , művész ós n e m művész viszonyának egyenlőtlensége, melyben minden kez­ deményezés a z e l ő b b i t ő l i n d u l ki, az u t ó b b i p e d i g teljes passzivitásra k é n y ­ szerül. N é h á n y j e l l e m z ő i d é z e t ü n n e p e l t mai m ű v é s z e k vallomásaiból: „ A r r a t ö ­ r e k s z e m , h o g y a plasztikai j e l e n s é g e t b e ­ illesszem a mindennapi életbe. Szeret­ n é m , ha m ű v é s z e t e m m i n d e n e k e l ő t t tár­ s a d a l m i l e n n e " — jelenti ki a m a g y a r s z á r m a z á s ú V a s a r e l y . Guerilla culturelle c í m e n J u l i o l e P a r c ezt a t ö r e k v é s t f o g a l ­ m a z z a m e g : „ F e l é b r e s z t e n i az e m b e r e k e l ­ s z u n n y a d t képességét, h o g y m a g u k d ö n t ­ s e n e k s o r s u k felett, felkelteni támadó erejüket a fennálló struktúrákkal szem­ ben." Bertrand de Jouvenel felfedezi, h o g y „ A z igazi é l v e z e t n e m a m ű v é s z e t fogyasztásában, hanem a művészet elő­ állításában rejlik". D e h o g y a n m o z g ó s í t h a t j a az e m b e r l e g ­ j o b b képességeit, t á r s a d a l m i harci k e d ­ v é t is b e l e é r t v e , az a m ű v é s z e t , m e l y e t a t ö b b s é g , saját b e v a l l á s a szerint, m é g n e m ért? N e m m ű v é s z , h a n e m t u d ó s a z . aki e r r e a k é r d é s r e k é r d é s s e l v á l a s z o l . Jacques M o n o d Nobel-díjas francia m i k ­ r o b i o l ó g u s szavai é r d e k e s m ó d o n t a l á l ­ koznak a művészet legtudatosabb kere­ sőinek gondolatával: „Milyen más esz­ ményt kínálhatnánk a mai embereknek, m i n t azt, h o g y h ó d í t s á k m e g , a m e g i s m e ­ rés útján azt a z űrt, a m e l y e t ő k m a g u k fedeztek fel?". A legmodernebb képzőművészet, akár­ c s a k a zene, a L'Express í r ó j a szerint t ö b b s z ö r ö s e n is a d ó s a a t u d o m á n y n a k M á r a húszas é v e k b e n K l e e , M o n d r i a n és a t ö b b i e k az a n e k d o t i k u m o t i g y e k e z ­ tek kiűzni a k é p z ő m ű v é s z e t b ő l , a v a l ó ­ ság, az a n y a g a l a p t ö r v é n y e i t keresték, „a v i l á g csontvázát". E g y francia m ű ­ vészetszociológus, Pierre Francastel a mai m ű v é s z társadalmi funkcióját a v a ­ l ó s á g p o n t o s a b b , sűrített megismerésé­ n e k k ö z v e t í t é s é b e n látja. S z á z a d u n k m é r ­ tani i n d í t é k ú k é p z ő m ű v é s z e t i i r á n y z a t a i v a l ó j á b a n a testek, i d o m o k szerkezetét tették a művészi ábrázolás tárgyává. G y a k r a n f e d e z z ü k fel e g y - e g y n o n f i g u r a ­ tív k o m p o z í c i ó b a n a m i k r o s z k ó p i k u s v i ­ lág f e l n a g y í t o t t v a g y a T e j ú t r e n d s z e r k i ­ csinyített k ö r v o n a l a i t . A hallatlanul k i ­ szélesült t u d o m á n y o s v i l á g k é p , a t e c h n i ­ ka k o r á n a k f e n y e g e t ő s i v á r s á g a m i n d ­ n y á j u n k a t nyugtalanít, s k é r d é s e i r e ez is v á l a s z a lehet a m ű v é s z e t n e k , m e l y m i n ­ d e n k o r a z o n fáradozott, h o g y é r t h e t ő b b é és lakhatóbbá tegye a világot. S a világ, amelyben élünk, legalábbis magyarázat­ ra szorul

A teherautó pirruszi győzelme (Le Nouvel

Observateur,

218)

Húsz e s z t e n d ő v e l e z e l ő t t az országúti teherszállítás n e m v o l t j e l e n t ő s g a z d a s á ­ gi t é n y e z ő . A n a g y ipari á l l a m o k i g y e ­ k e z t e k m i n é l h a m a r a b b visszaállítani és fejleszteni a h á b o r ú alatt m e g r o n g á l t v a sutaikat. A z ó t a a z o n b a n a t e h e r a u t ó g y ő z ­ tes b a j n o k k é n t k e r ü l t ki a vasúttal v í ­ v o t t csatájából, o l y a n fejlett g a z d a s á g ­ gal b í r ó o r s z á g o k b a n is. m i n t A n g l i a , O l a s z o r s z á g é s az N S Z K . H o l l a n d i á b a n a t e h e r á r u 58%-át szállítják országúton, 34,1%-át v í z i u t a k o n és c s u p á n 7,4%-át v a s ú t o n . F r a n c i a o r s z á g b a n az u t ó b b i tíz é v b e n a vasúti tehérárú-szállítás 28, a z országúti 165%-kal n ö v e k e d e t t — k ö z l i Hugues Neel. A húsz-harminc tonnás tehergépkocsik r o h a m o s szaporodásának érthető m a g y a ­ rázata, h o g y a teherszállításnak ez a m ó d j a o p e r a t í v a b b , m i n t a vasúti, n i n c s m e n e t r e n d h e z k ö t v e , é s feleslegessé teszi az átrakodások hosszadalmas munkáját. Ennek ellenére a teherautó „győzelme" k o m o l y a g g o d a l m a t kelt a z e m l í t e t t o r ­ szágok közgazdászainak körében, akik erélyes adminisztratív rendszabályokat k ö v e t e l n e k . S ezt l e g a l á b b k é t o k b ó l . A t e h e r g é p k o c s i k széles k ö r ű a l k a l m a z á s a miatt a v a s ú t a k ráfizetéssel d o l g o z n a k . Márpedig a vasút minden európai ország­ b a n á l l a m i vállalat, az országúti szállítás p e d i g m a g á n k é z b e n v a n . A deficitet az á l l a m k a s s z á b ó l kell fizetni. A vasút k é n y t e l e n m e g é p í t e n i s k a r b a n tartani a pályát, a g é p k o c s i k r a kivetett a d ó v i ­ szont c s a k r é s z b e n f e d e z i az o r s z á g u t a k építési é s k a r b a n t a r t á s i költségét. N y u g a t N é m e t o r s z á g b a n az í g y b e f o l y t a d ó n a k 69%-át f o r d í t j á k útépítésre, O l a s z o r s z á g ­ b a n 27, F r a n c i a o r s z á g b a n c s u p á n 13%-át. U g y a n a k k o r e z e k b e n az o r s z á g o k b a n a n e m z e t i j ö v e d e l e m 1,3—0,8%-át e m é s z t i fel az útépítés. Így a z o r s z á g a d ó f i z e t ő p o l g á r a i f e d e z i k a ráfizetést, a szállítási v á l l a l k o z ó k p e d i g n a g y j ö v e d e l e m r e tesz­ n e k szert. A z igaz, h o g y az a u t ó s z t r á d á ­ kat a k i s k o c s i - t u l a j d o n o s o k is használ­ ják, d e a s z a k e m b e r e k kimutatták, h o g y e g y teherautó, a m e l y n e k a r a k s ú l y a 12 tonna, n y o l c v a n ö t e z e r s z e r j o b b a n r o n g á l ­ j a az aszfaltot, m i n t e g y s z e m é l y k o c s i . A f o g y a s z t ó e g y é b k é n t is ráfizet az o r ­ szágúti áruszállítás e l t e r j e d é s é r e . E g y 50 k o c s i b ó l á l l ó vasúti s z e r e l v é n y 1000 t o n n a n a r a n c s o t szállíthat M a r s e i l l e s - t ő l P á r i ­ zsig. A v o n a t o t két e m b e r vezeti. U g y a n ­ ezt a m e n n y i s é g e t 60 t e h e r a u t ó v a l 60 g é p k o c s i v e z e t ő juttatja c é l h o z . A k ö l t s é ­

ges szállításra fizet rá.

nyilvánvalóan

a

vásárló

G e o r g L e b e r , a b o n n i k o r m á n y szállí­ tásügyi m i n i s z t e r e r a d i k á l i s törvényter­ vezetet terjesztett a B u n d e s t a g e l é : 28 árufajtát e g y s z e r ű e n tilos v o l n a hosszú t á v o n t e h e r a u t ó v a l szállítani. Á m a szállítási v á l l a l k o z ó k a t v é d e l m e ­ ző k é p v i s e l ő k m e g h á t r á l á s r a kényszerítették. T i z e n ö t h a v i k ü z d e l e m után m ó ­ dosított a j a v a s l a t á n : eszerint illetéket v e t n e k ki m i n d e n teherautóra, a m e l y 50k m - n é l h o s s z a b b ú t v o n a l o n szállít árut. A n g l i á b a n B a r b a r a C a s t l e e asszony, a l a b o u r i s t a p á r t e g y i k v e z e t ő tagja v e t t e fel a h a r c o t a t e h e r g é p k o c s i k e l l e n , és k é t Fehér könyvet k ö z ö l t az a n g o l á l l a m v a s ­ utak deficitjéről, s j a v a s l a t o k a t tett a z országúti szállítás rendszabályozásáról. F r a n c i a o r s z á g b a n J e a n C h a m a n t szállí­ tásügyi m i n i s z t e r szintén tapasztalhatta az ü z l e t e m b e r e k erejét és b e f o l y á s á t . E r e ­ deti t e r v é t ő l e l t é r ő e n új j a v a s l a t a c s u p á n a hosszútávon történő vasúti szállítás ö s z t ö n z é s é t célozza, a 200 k m - n é l r ö v i ­ d e b b ú t v o n a l o n p e d i g s z a b a d teret e n ­ ged a versengésnek. A francia f o l y ó i r a t c i k k í r ó j a v é g ü l is a vasút j ö v ő j é b e n b í z i k j o b b a n , a m e g ­ szorító intézkedésekkel párhuzamosan u g y a n i s az e m l í t e t t o r s z á g o k k o r m á n y a i a v a s ú t a k korszerűsítésére és f e j l e s z t é ­ sére törekednek, mert jelenlegi ráfize­ téses m ű k ö d é s e e l l e n é r e a v a s ú t b a n lát­ j á k a j ö v ő b i z t o n s á g o s (és a r o h a m o s a n n ö v e k v ő szükséglet kielégítésére alkal­ mas) s z á r a z f ö l d i szállítás eszközét. Egy folyóirattal kevesebb (Der

Spiegel,

1969. 4.)

F e b r u á r 8-án j e l e n t m e g a Saturday Ewening Post című a m e r i k a i k é p e s f o l y ó ­ irat u t o l s ó s z á m a . Első számát 1821-ben n y o m t a t t á k , s l e g s z e b b n a p j a i b a n hat és félmillió példányban jelent meg. Cyrus H. K . C u r t i s 1897-ben e z e r d o l l á r é r t v á ­ sárolta m e g , é s m i l l i o m o s lett. Utódai 1961 óta ö t v e n m i l l i ó d o l l á r t fizettek rá az üzletre, n o h a a z e m l í t e t t u t o l s ó s z á m m é g m i n d i g h á r o m és f é l m i l l i ó p é l d á n y ­ b a n látott n a p v i l á g o t . A nagymúltú folyóirat kimúlása több, m i n t é r d e k e s e s e m é n y . A Post é v t i z e d e ­ ken át e g y k i s v á r o s i A m e r i k a k i s p o l g á r i idillikus t ü k r e v o l t o l y j e l l e m z ő e n a m e ­ rikai, m i n t az almástészta és az „ i c e cream-soda"; az amerikai családapák, h á z i a s s z o n y o k és g y e r m e k e k n e m z e d é ­ keit szórakoztatta, nyugtatta, és a b b a n a t u d a t b a n n e v e l t e , h o g y a korlátlan l e h e -

tőségek hazájának b o l d o g polgárai. D i ­ csérte a k o n z e r v a t í v r e p u b l i k á n u s o k n é ­ zeteit, és szidta F r a n k l i n D . R o o s e v e l t újító erőfeszítéseit. 1959-ben elérte a hat­ millió példányt. A z t á n A m e r i k a e g y r e u r b á n u s a b b lett, az idillikus világról gyakran „kerti t ö r p e " - s z í n v o n a l o n festett k é p e g y r e v a l ó ­ színűtlenebb, a valóság objektív elemzé­ se p e d i g l é t k é r d é s s é vált. A z o l v a s ó k s z á ­ m a r o h a m o s a n c s ö k k e n n i kezdett, s e z ­ ért a k e r e s k e d e l m i h í r v e r é s m e g v o n t a rendeléseit a P o s t t ó l . A z u t ó b b i e s z t e n ­ dőben a folyóirat kiadója megkísérelte újabb ötmillió dollár feláldozásával ma­ g a s színtű folyóirattá változtatni az a m e ­ rikai k i s p o l g á r s á g k é p e s l a p j á t , s í g y é r ­ telmiségi o l v a s ó k a t és új hirdetéseket s z e r e z n i . A z erőfeszítés a z o n b a n h i á b a ­ valónak bizonyult. Üvegháború (Le

Franciaországban

Figaro,

7586.)

A francia k ö z v é l e m é n y feszült f i g y e ­ l e m m e l k ö v e t t e két ü v e g g y á r t ó m a m m u t vállalat, a B o u s s o i s — S o u c h o n — N e u v e s e l ( B S N ) és a S a i n t - G o b a i n pár­ harcát. A z é v i k é t m i l l i á r d frankos á r u ­ forgalmat lebonyolító BSN vezetői elha­ tározták, h o g y b e k e b e l e z i k a S a i n t - G o ­ bain részvénytársaságot, a m e l y n e k 12 o r ­ s z á g b a n 143 ü z e m e v a n . A B S N r é s z v é n y ­ társaság e l n ö k - v e z é r i g a z g a t ó j a Francia­ o r s z á g b a n szokatlan stratégiát választott: a Saint-Gobain 200 000 részvényesének felajánlotta r é s z v é n y e i k felvásárlását a tőzsdei á r f o l y a m o t m e g h a l a d ó áron, d e n e m készpénzért, h a n e m BSN értékpapí­ rok ellenében. A z e s e m é n y h a m a r o s a n túlnőtte a l a p o k h í r r o v a t á n a k a keretét. A l i g e g y héttel a „ h a d m ű v e l e t e k " m e g k e z d é s e után ú j ­ s á g í r ó k és gazdasági s z a k e m b e r e k „je­ lenségnek" minősítették a BSN—SainG o b a i n ügyet, és m e g k í s é r e l t é k az e g é s z francia g a z d a s á g r a és t á r s a d a l m i r e n d r e érvényes következtetéseket levonni b e ­ lőle. A kiindulási pont, a két vállalat g a z d a ­ s á g p o l i t i k á j á b a n fellelhető l é n y e g e s k ü ­ lönbség, egyébként híven tükröződik a két e l n ö k - v e z é r i g a z g a t ó j e l l e m v o n á s a i b a n is. E r r e utal R a y m o n d A r o n a l a p b a n a Le Figaro h a s á b j a i n : „ A gazdasági m e g ­ gondolásoktól eltekintve a részvénytár­ s a s á g o k i g a z g a t ó i n a k s z á m o l n i o k kell a v e r s e n g é s e g y i k új e l e m é v e l : n e v e z e t e s e n a dinamikus vezetők becsvágyával, akik kézre a k a r j á k keríteni a z o l y a n tőkét, a m e l y n e k a kihasználása n e m felel m e g az új i d ő k k ö v e t e l m é n y e i n e k . "

A BNS — Saint-Gobain ügy kapcsán a s z a k é r t ő k a r r a a m e g g o n d o l á s r a jutottak, h o g y m í g a t e r m e l é s terén a franciák t ö b b i p a r á g b a n v e r s e n y k é p e s e k az a m e ­ r i k a i a k k a l s z e m b e n is, á r u i k értékesíté­ sét t e k i n t v e v e s z e d e l m e s e n l e m a r a d t a k . A h a g y o m á n y o k h o z híven Franciaország­ b a n a termelést „ n e m e s " m u n k á n a k te­ kintik, a k e r e s k e d e l m e t v i s z o n t lenézik. M a u r i c e D u v e r g e r szerint a B S N — S a i n t G o b a i n ü g y n e m tekinthető e g y s z e r ű e n k é t m a g á n v á l l a l a t összecsapásának, ha­ n e m két e g y m á s s a l s z e m b e n á l l ó tőkés g o n d o l k o d á s m ó d r ó l v a n szó, a m e l y két­ fajta kulturális rendszer, kétfajta c i v i l i ­ záció szembekerüléséből adódik. Míg a BSN vezérigazgatója, Antoine Riboud a m e r i k a i típusú „ b u s i n e s s m a n " , akit k i ­ z á r ó l a g a rentabilitás k é r d é s e f o g l a l k o z ­ tat, a S a i n t - G o b a i n v e z é r e , A r m o n d d e V o g ü é gróf, ú g y látszik, N a p ó l e o n v é l e ­ ményét vallja: „ N e m b í z o m a kereske­ dők kalandorszellemében". Ribaud gondol­ k o d á s m ó d j á r a j e l l e m z ő , h o g y a B S N csu­ p á n azért vásárolta m e g az e v i a n i g y ó g y ­ v í z kiaknázási j o g á t , m e r t ily m ó d o n 800 000 ü v e g e t a d h a t el, a m e l y e t a v á s á r ­ l ó d r á g á b b a n fizet m e g , m i n t a z ü v e g tartalmát. És m e r t ú j a b b a n a v á l l a l a t n e m vásárolja vissza az üres üvegeket, 1974-ig tizenkét m i l l i ó ü v e g e t a d n a k m a j d el g y ó g y v í z á r u s í t á s c í m é n . A két mammutvállalat párharcának eredményétől függetlenül a gazdasági s z a k é r t ő k a francia k a p i t a l i z m u s új f e j ­ lődési fázisának a kezdetét látják e k ü z ­ d e l e m b e n . A tőkés t á r s a d a l o m hívei az a m e r i k a i termelési és elárusítási m ó d s z e ­ r e k b e v e z e t é s é t sürgetik, és felszólítják a kormányt, hogy a dinamikus, jólkereső vállalatok fejlődését támogassa anyagi­ lag, e g y e s k e v é s b é rentábilis á l l a m o s í ­ tott v á l l a l a t o k rovására. A baloldali szemléletű szakértők viszont könnyűszer­ rel k i m u t a t j á k , h o g y a k é t n a g y v á l l a l a t p á r h a r c a , a m e l y e t állítólag a r é s z v é n y e ­ s e k n e k kell e l d ö n t e n i ö k , k o r á n t s e m j e l e n ­ ti a „ g a z d a s á g i d e m o k r á c i a " g y ő z e l m é t , mert a részvényesek n e m a közérdek ja­ v á t tekintik d ö n t é s e i k feltételének, h a n e m részvényeik várható árfolyamát. A Francia K o m m u n i s t a Párt és a leg­ n a g y o b b francia s z a k s z e r v e z e t e k az ü v e g ­ i p a r államosítását k ö v e t e l i k . Medievisztika és oklevélkiadás (Levéltári

Közlemények,

XXXVIII.)

Mályusz Elemér, a középkortörténet n e v e s kutatója, azokat a k ö r ü l m é n y e k e t e l e m z i , a m e l y e k az ún. m e d i e v i s z t i k a k i ­ a l a k u l á s á h o z vezettek. Ahhoz hasonló

f o l y a m a t r ó l v a n szó, a m i l y e n b e n a klaszs z i k a f i l o l ó g i a átalakult ó k o r t u d o m á n y n y á , a m i k o r a s a b l o n o k h e l y é b e a z élet viruló képeit helyezi. A medievisztika n e m a k ö z é p k o r i f i l o l ó g i a hatása u g y a n , d e t e l j e s e b b é teszi a történetkutatást. N e m k o r l á t o z ó d i k c s u p á n a p o l i t i k a i és h a d i e s e m é n y e k r e , és n e m z á r k ó z i k el a nemzeti provincializmus határai közé. Kutatási m ó d s z e r e t e r m é s z e t s z e r ű e n t ö b b ágra o s z l i k , a z ún. történeti s e g é d t u d o ­ m á n y o k r a . Ez az e l n e v e z é s a z o n b a n m á r lejáratta magát, emiatt h e l y e s e b b , ha az alaptudományok m e g j e l ö l é s t használjuk. A történelmi materializmus alapján ál­ l ó kutatásnak, b i z o n y o s b a l h i e d e l m e k e l ­ l e n é r e , feltétlenül s z ü k s é g e v a n az a l a p ­ t u d o m á n y o k r a . A d i p l o m a t i k a - és írás­ történet, a h i v a t a l - és k ö z i g a z g a t á s t ö r t é ­ net igen a l k a l m a s a k arra, h o g y f e l l e n ­ dítsék a marxista középkorkutatást. A z ismeretlen forrásanyag — a történelmi m a t e r i a l i z m u s f é n y é b e n — új s z e m p o n ­ tokra figyelmeztethet. Ha a történelmi materializmus módszertani alkalmazásá­ n a k k e z d e t é n a p o l g á r i kutatás e r e d m é ­ n y e i n e k á t f o g a l m a z á s a e l é g n e k tűnhetett, az alkotó marxista történettudomány már megkívánja a közvetlen forrásanyag sok­ o l d a l ú e l e m z é s é t és értékelését. A középkorkutatás egyik alapvető fel­ t é t e l e a f o r r á s a n y a g kiadása. S o k o r s z á g ­ ban, a b b ó l az e l v b ő l k i i n d u l v a , h o g y a n a g y k ö z ö n s é g e t is h o z z á kell e n g e d n i a f o r r á s o k h o z , ezt n e m eredeti n y e l v e n , h a n e m fordításban tették köz2é, a m i n e m j á r t a remélt eredménnyel. I n k á b b arra kell t ö r e k e d n ü n k , h o g y az e g y e s o r s z á ­ g o k a m a g u k k ö z é p k o r i történeti kutatá­ sát az általános e u r ó p a i f e j l ő d é s részei g y a n á n t v é g e z z é k . A szerző e g y i k l é n y e ­ g e s tétele, h o g y a k ö z é p k o r k u t a t á s n e m korlátozódhatik egyes országok elszige­ telt t a n u l m á n y o z á s á r a . N e m lehet v a l a ­ m i l y e n hazafias p é l d a t á r lelkesitő a n y a ­ ga, m e r t a k ö z é p k o r i j e l e n s é g e k á l t a l á n o ­ sak, ö s s z e f ü g g e n e k , é s a t ö r t é n é s z f e l ­ adata felkutatni az a n a l ó g j e l e n s é g e k e t , megkeresni a közös eredetű gyökereket, é s a hazai j e l l e g e t csak m i n t az általá­ nostól eltérő v o n á s o k összességét é r t é k e l ­ ni. Ez t e r m é s z e t e s e n n e m jelentheti azt, h o g y a hazai történet részletei e l h o m á ­ lyosulnak, ellenkezőleg: helyes távlatot k a p n a k , sokszínű, v á l t o z a t o s hátteret. L e ­ h e t ő s é g e t kell keresni arra, h o g y a n l e ­ hetne a külföldi szakirodalomban rejtőző hazai v o n a t k o z á s ú a d a t o k a t napvilágra h o z n i és a n n y i r a i s m e r t t é tenni, hogy könnyűszerrel értékesíthetők legyenek. T e r m é s z e t e s e n a hazai kutatás s e m e l é ­ gedhetik meg a külföldi k i a d v á n y o k hi­ á n y t a l a n értékesítésével, h a n e m hozzá

kell j á r u l n i a a k ü l f ö l d i kutatók t á j é k o ­ z ó d á s á h o z . A z é v e n k é n t R ó m á b a n össze­ ülő P o t t h a s t - k o n f e r e n c i a m á r 1962-ben n a p i r e n d r e tűzte e k i a d v á n y m e g t á r g y a ­ lását, és javaslatot kért v a l a m e n n y i o r ­ szág k é p v i s e l ő i t ő l a terv m e g v a l ó s í t á s á ­ ra. A terv e g y e l ő r e lekerült n a p i r e n d r ő l , és ezért e g y m á s i k e l g o n d o l á s v e t ő d ö t t fel, az, h o g y a l e g é r d e k e l t e b b k e l e t - e u r ó ­ pai o r s z á g o k , a n é m e t és o s z t r á k törté­ n e t t u d o m á n n y a l k a r ö l t v e , s z ű k e b b terü­ letre k o r l á t o z v a , d e v á l t o z a t l a n c é l k i t ű ­ zéssel a z Institut für Osteuropäische Geschichte und Südostforschung és v e z e ­ t ő j e H. F. S c h m i d i r á n y í t á s a alatt v a l ó ­ sítsák m e g a z eredeti tervet. S c h m i d v á ­ ratlan h a l á l a ezt az e l g o n d o l á s t is e l ­ o d á z t a . É p p e n ezért M á l y u s z E l e m é r r é s z ­ letesen kifejti, h o g y a n k é p z e l i el e g y át­ f o g ó n e m z e t k ö z i Archivum szerkesztését. Ez l e h e t ő v é t e n n é v a l a m e n n y i e u r ó p a i oklevéltár megismerését, elkerülhetővé t e n n é a szinte é v t i z e d e n k é n t m e g i s m é t e l t a z o n o s f o r r á s k i a d v á n y o k a t , és s e g í t s é g é ­ v e l az általános e u r ó p a i gazdasági és tár­ s a d a l m i f e j l ő d é s s e l f o g l a l k o z ó kutatók a medievisztika problémáit előítéletek nél­ kül v i z s g á l h a t n á k . Tengeralattjáró-pszichózis (The

Times,

57 461.)

Basil G i n g e l l , a l o n d o n i l a p t e n g e r é ­ szeti l e v e l e z ő j e a P o l a r i s tengeralattjárók l e g é n y s é g é n e k k ö z é r d e k ű lélektani p r o b ­ lémáit ismerteti. A Polarisok ugyanis nukleáris töltetű r a k é t á k a t h o r d o z n a k , s a k e z e l ő s z e m é l y z e t lelki e g y e n s ú l y a — stratégiai t é n y e z ő . . . G i n g e l l kifejti, h o g y illetékes egyesült államokbeli tényezők tanulmányozni k é n y s z e r ü l t e k a tengeralattjárók hadmű­ veleti őrjáratai i d ő t a r t a m á n a k c s ö k k e n ­ tését 60 napra, m i v e l a s z e m é l y z e t l é l e k ­ tani terhelése e n n é l h o s s z a b b i d ő t n e m tesz l e h e t ő v é . A z a m e r i k a i haditengerészet k ü l ö n f é l e m ó d s z e r e k k e l p r ó b á l t a m e g o l d a n i ezt az u n a l o m ű z é s t , d e — ú g y t ű n i k — siker­ telenül. A t e n g e r a l a t t j á r ó k o n különféle oktató jellegű tanfolyamokat rendeznek, f i l m e k e t vetítenek, kiszenekart s z e r v e z ­ nek s könyvtárat rendeznek be. M i n d ­ ezek ellenére egy ilyen tengeralattjáró o r v o s a megállapította, h o g y m á r az ő r ­ járat idején (időtartama jelenleg három h ó n a p o s , a m i t aztán két h a v i s z a b a d s á g k ö v e t ) a l e g é n y s é g öt százaléka p s z i c h i ­ átriai k e z e l é s r e szorul. E n n e k o k a : a m a j d n e m teljes e l s z i g e ­ teltség. Ezen b e l ü l k ü l ö n ö s e n s ú l y o s n a k b i z o n y u l az e l s z i g e t e l ő d é s a családtól. A

hozzátartozóktól néha érkezhet üzenet, de e r r e az ő r j á r a t i d e j é n a l e g é n y s é g nem válaszolhat. A z i d ő b e o s z t á s szerint a l e g é n y s é g h u ­ s z o n n é g y ó r á n k é n t kétszer n é g y órás s z o l ­ gálatot teljesít. A k ö z ö s f o g l a l k o z t a t á s t e r m é s z e t e s e n n e m töltheti ki a teljes s z a b a d időt. M i köti l e l e g i n k á b b g o n d o ­ lataikat, a m i k o r „ s z a b a d o k " ? A z étel és a nemiség. A legtöbbet a f i n o m falatok elkészítési m ó d j á r ó l társalognak, d e n é ­ h á n y n a p p a l a kifutás u t á n k ö v e t k e z n e k a nemi kérdésekkel foglalkozó beszél­ getések. M e g f i g y e l t é k , h o g y két-három hét után a t e n g e r é s z e k r e n d s z e r i n t k e d ­ veseikként csúnya n ő k fényképeit muto­

gatják e g y m á s n a k ; e g y tengeralattjárón s z o l g á l a t o t teljesítő p s z i c h i á t e r ezt a j e ­ lenséget „savanyú a szőlő reakció"-nak n e v e z t e el. Gyakori személyi konfliktusokhoz v e ­ zet az á l l a n d ó együttlét; kis, egymást h e r g e l ő c s o p o r t o k is k i a l a k u l n a k . Ö s z szeütközéseik általában n e m k o m o l y a k , d e esetenként azzá v á l h a t n a k . G i n g e l l szerint m i n d e z e k a lélektani p r o b l é m á k c s u p á n az E g y e s ü l t Á l l a m o k Polaris-tengeralattjáróin figyelhetők m e g : a b r i t P o l a r i s o k tisztjei szerint az a n g o l legénység n e m zsörtölődik, j o b b a n bírja a h á r o m h ó n a p i g tartó m e g t e r h e l é s t .

Egy elnök osztályzatai (Newsweek,

LXXIII.

M i k é n t értékeli m a j d a történetírás J o h n s o n t , az E g y e s ü l t Á l l a m o k l e l é p e t t e l n ö k é t ? — ezt a k é r d é s t intézte az a m e ­ rikai h e t i l a p a tíz l e g j e l e n t ő s e b b — az elnökség problematikájával foglalkozó — e g y e t e m i t ö r t é n e l e m szakos p r o f e s s z o r ­ hoz. A z ankét négy lehetséges osztály­ zat a l a p j á n h á r o m „ t á r g y b ó l " kért o s z ­ tályzást.

A

nyilatkozó

Strephen K. Bally Syracuse-i Egyetem James MacGregor Williams College

3.)

A z osztályzatok: nagy elnök — A ; na­ gyon j ó elnök — B + ; j ó elnök — B; elég j ó elnök — C; gyenge elnök — D . A „magaviseleti jegyeket" a következő tárgyakra adják: belpolitika; külpolitika; „általános magaviselet". J o h n s o n a l á b b i „ e l l e n ő r z ő j é t " az e g y e ­ sült á l l a m o k b e l i p o l i t i k a i a n k é t o k tipi­ kus példájaként közöljük:

Bel­ ügyek

Külügyek

Általános magaviselet

A

C

B+

Burns A

B+

B+

Henry F. G r a f f Columbia Egyetem

B+

B

B+

Oscar Handlin Harvard Egyetem

B+

B+

B+

Louis W. Koenig New York-i Egyetem

B+

B

B+

Hans Morgenthau Chicagói Egyetem

B

D

C

Allan Nevins Columbia Egyetem

A

B+

A

B

B+

Clinton Rossiter Cornell Egyetem

A

Arthur Schlesinger, Jr. New Y o r k - i E g y e t e m

B+

D

«

C. Vann Woodward Yale Egyetem

B+

C

B * m é g korai n y i l a t k o z n i

SZERKESZTŐK- OLVASÓK Hol

van a temesvári Arany - portré ? (Levél a szerkesztőséghez)

A m i k o r elolvastam K u b á n Endre író levelét az irodalmi h a g y o m á n y o k m e g ­ ő r z é s é r ő l (Korunk, 1968. 12), a f e l f e d e z é s i z g a l m a f o g o t t el. Tüstént tollat r a g a d ­ tam, h o g y k ö z ö s e r ő v e l tisztázzuk: m i is lett a n n a k az A r a n y - p o r t r é n a k a sorsa, m e ­ l y e t — a l e v é l tanúsítása szerint — a z ö t v e n e s é v e k e l e j é i g T e m e s v á r t őriztek. H a van i l y e n k é p , a n n a k értékét erősen m e g n ö v e l i az a tény, h o g y k ö l t ő n k n e m szí­ v e s e n ült m o d e l l t , s c s a k hosszas r á b e s z é l é s r e f é n y k é p e z t e t t e magát. A t o v á b b i a k megértéséhez el kell m o n d a n o m , h o g y annak idején a nagyszalon­ tai A r a n y J á n o s E m l é k m ú z e u m i g a z g a t ó j a k é n t e l s ő d l e g e s f e l a d a t o m n a k tartottam az eredeti k é z i r a t o k o n , a k ö l t ő r e v o n a t k o z ó f e l j e g y z é s e k e n é s e m l é k e z é s e k e n k í v ü l a k é p z ő m ű v é s z e t i á b r á z o l á s o k ö s s z e g y ű j t é s é t is, a b b ó l a f e l i s m e r é s b ő l k i i n d u l v a , h o g y a teljességet kutató e m b e r ö r ö k é s t e r m é s z e t e s v á g y a a n a g y s z e l l e m e k n e k , g o n d o l ­ k o d ó k n a k a m a g u k testi m i v o l t á b a n v a l ó m e g i s m e r é s e . Í g y ö r ö m m e l o l v a s t a m an­ n a k a t e m e s v á r i m a g á n z ó n a k a l e v e l é t , aki a z ö t v e n e s é v e k v é g é n e g y A r a n y t á b ­ r á z o l ó f e s t m é n y t k í n á l t m e g v é t e l r e . Hosszas t á r g y a l á s o k után, v é g ü l is 1965 n y a ­ rán — a r o m á n á l l a m á l d o z a t k é s z s é g e f o l y t á n — a p o r t r é a n a g y s z a l o n t a i A r a n y J á n o s E m l é k m ú z e u m b a került. A z a z o n o s í t á s c é l j á b ó l k ö z l ö m , h o g y e z e g y 4 0 X 3 0 cm n a g y s á g ú o l a j k é p ; szerz ő j e az e r d é l y i s z á r m a z á s ú Z a h o r a y János. A k é p j o b b alsó s a r k á b a n ott találjuk a hitelesítő s z i g n ó t : Zahoray 866. N e m ez-e a K u b á n Endre kereste festmény? Ha igen, a k k o r megnyugtatásul közlöm, h o g y a l e g j o b b helyen őrzik. A z o n b a n m e g l á t á s o m szerint n e m e r r ő l v a n szó. V é l e m é n y e m e t n e m c s a k az e l a d ó n a k a k é p sorsát ismertető t e r j e d e l m e s leírására a l a p o z o m , h a n e m a v o l t t e m e s ­ v á r i r e f o r m á t u s l e l k é s z és A r a n y - k u t a t ó , D e b r e c z e n i István m e g j e g y z é s e i r e is. A m e g ­ vétel k ö r ü l i t á r g y a l á s o k o n ő is részt vett, d e s o h a n e m említette, h o g y ez v a l a h a a te­ m e s v á r i A r a n y J á n o s I r o d a l m i Társaság t u l a j d o n a lett v o l n a , n o h a h o s s z ú i d ő n át v e z e t ő s é g i tagja v o l t e k ö z ü l e t n e k . V é g ü l megemlítem, h o g y az irodalomtörténetnek nincs tudomása arról, hogy A r a n y L á s z l ó T e m e s v á r n a k a j á n d é k o z o t t v o l n a e g y é d e s a p j á t á b r á z o l ó eredeti festm é n y t . E z s e m a családi l e v e l e z é s b ő l , s e m a z A r a n y - á b r á z o l á s o k a t s z á m o n tartó s z a k ­ t a n u l m á n y o k b ó l n e m derül ki. H a m é g i s í g y v o l n a , a p o r t r é az A r a n y - d o k u m e n t á c i ó j e l e s értéke, s m i e l ő b b i felkutatása — közügy. N a g y s z a l o n t a , 1969. j a n u á r . Dánielisz Endre tanár

Az

űrkutatásról — pontosabban (Levél

a

szerkesztőséghez)

V á r ó Z s u z s á n n a Az űrkutatás tizenegy éve c í m ű é r d e k e s c i k k é b e n (Korunk 1968. 12.) m o z a i k s z e r ű e n m u t a t j a b e az e l m ú l t i d ő s z a k l e g k i e m e l k e d ő b b ű r e s e m é nyeit, és tárgyilagos p á r h u z a m o t v o n a két n a g y ű r h a t a l o m gigászi m e g v a l ó s í t á ­ s a i között. A z óriási a n y a g b ó l s z e r e n c s é s k é z z e l v á l o g a t j a ki a l e g f o n t o s a b b e r e d m é ­ nyeket. A z amerikai Gemini-program ismertetéséből azonban kimaradt annak leg-

f o n t o s a b b c é l j a : az ű r h a j ó k n a k r e p ü l é s k ö z b e n v a l ó ö s s z e k a p c s o l á s a és s z é t v á l a s z ­ tása, amit az a s z t r o n a u t á k 1966 d e r e k á n sikerrel m e g v a l ó s í t o t t a k . U g y a n c s a k ki­ m a r a d t a c i k k b ő l a Kozmosz—186 és Kozmosz—188 űrhajók önműködő készülékek útján 1967 o k t ó b e r é b e n v é g r e h a j t o t t sikeres ö s s z e k a p c s o l á s a és szétválasztása. A c i k k b e n e l í r á s o k is e l ő f o r d u l n a k . A z 1962. augusztus 27-én indított Ma­ riner—2 űrhajót n e m a M a r s felé, h a n e m a V e n u s b o l y g ó f e l é i r á n y í t o t t á k az a m e r i k a i t u d ó s o k . M é r é s e i a l a p j á n p o n t o s a b b a n sikerült m e g h a t á r o z n i a b o l y g ó tömegét. M i v e l a V e n u s n a k n i n c s h o l d j a , t ö m e g é t e d d i g csak a t ö b b i b o l y g ó r a és a k ö z e l é b e n e l v o n u l ó ü s t ö k ö s ö k r e kifejtett z a v a r ó hatása ( p e r t u r b á c i ó j a ) a l a p j á n l e ­ hetett kiszámítani, ami 0,817 F ö l d - t ö m e g n e k a d ó d o t t . A Mariner—2 mérései alap­ j á n ezt az értéket 0,8136-ra h e l y e s b í t e t t é k (Anuarul Observatorului din Bucureşti. 1963). A Luna—1-et 1959. j a n u á r 2-án i n d í t o t t á k el. A L u n a - p r o g r a m első n a g y s i ­ k e r e 1959. s z e p t e m b e r 14-én v a l ó s u l t m e g , a m i k o r a Luna—2 eltalálta a H o l d a t . A k ö v e t k e z ő m e g l e p e t é s s e m v á r a t o t t sokáig m a g á r a . 1959. o k t ó b e r 7-én a Luna— l e f é n y k é p e z t e a H o l d n a k a F ö l d r ő l s o h a n e m l á t h a t ó túlsó oldalát, és a képeket, sikeresen a F ö l d r e sugározta. A M a r s b o l y g ó felé indított Mariner—4 tízezer k i l o m é t e r r e e l h a l a d v a a b o l y ­ g ó mellett, a n n a k felületéről 21 j ó m i n ő s é g ű f é n y k é p e t közvetített a F ö l d r e . Ezek­ b ő l a f e l v é t e l e k b ő l derült ki, h o g y a M a r s b o l y g ó felszíne n a g y o n h a s o n l í t a H o l d felszínéhez, ott is t a l á l h a t ó k 100 k i l o m é t e r n é l n a g y o b b á t m é r ő j ű kráterek. A V e n u s b o l y g ó mellett e l h a l a d ó Mariner—5 4000 k i l o m é t e r r e közelítette met a célbolygót. M i n d e m e e r e d m é n y e k m e l l ő z é s é v e l a tizenegy é v e s űrkutatás c s ú c s t e l j e s í t ­ m é n y e i m a r a d n a k a háttér h o m á l y á b a n . Szatmár, 1969. j a n u á r . Czimbalmos László tanár

Vitát — személyeskedés nélkül (Levél a szerkesztőséghez) S z ü k s é g e s n e k t a r t o m m i n d j á r t az e l e j é n kijelenteni, n e m v a g y o k s z a k m a b e l i , s e m író, s e m publicista, m é g a m a t ő r k ö d ő i r o d a l m á r s e m , n e m s z á n d é k o z o m v i t á b a szállni s e n k i v e l , n e m i s m e r e m j ó l ( v a g y e g y á l t a l á n n e m ! ) a k ü l ö n b ö z ő i r o d a l m i m ű ­ f a j o k szabályait, a m i t tehát írok, n e m é r d e m e s i l y e n s z e m p o n t b ó l v i z s g á l n i . V é l e m é n y e m m e g í r á s á b a n s o k á i g gátolt i r o d a l m i f o l y ó i r a t a i n k e g y e s c i k k e i ­ b e n az u t ó b b i i d ő b e n e g y r e g y a k o r i b b j e l e n s é g , a z írók, szerkesztők, kritikusok s m á s „ s z a k m a b e l i e k " e g y m á s n a k ugrása, és ( v é l e m é n y e m szerint) i r o d a l m i l a p b a n e m v a l ó k i j e l e n t é s e k és d u r v a s á g o k használata. H o g y őszinte l e g y e k , s o k á i g fél­ t e m (és m é g m o s t s e m v a g y o k e g é s z e n n y u g o d t ) , m i t s z ó l n a k m a j d az esetleges „ c é h b e l i e k " (lásd p é l d á u l P á s k á n d i G é z a nyelvjárástani kioktatását T a m á s Gáspár c í m é r e ) . M i lesz, h a P á s k á n d i b a n és társaiban f e l t á m a d n e m c s a k a „ m e g b o l d o g u l t n y e l v é s z " , h a n e m a „ m e g b o l d o g u l t kritikus, esztéta", s ki t u d j a m é g m i l y e n „ m e g ­ b o l d o g u l t - f é l e s é g " ? A z e r e d m é n y csak az lehet, h o g y l e b u n k ó z n a k , ö s s z e z s u g o r í t a ­ nak, m e g s e m m i s í t e n e k . E l f o g a f é l e l e m , és e l h a t a l m a s o d i k r a j t a m is a k i s z o l g á l t a ­ tottság érzése. M e r t e d d i g h a l l g a t t a m , b ö l c s m a r a d t a m . M o s t — ha k é s v e is — m e g ­ s z ó l a l o k , l e l e p l e z e m i r o d a l m i h o z z á n e m értésem, k i t á r o m m e l l e m e n az i n g e t : i d e lőjetek! Lesz, a m i lesz. m é g i s írok. Segít, h o g y t a l á l t a m e n y h í t ő k ö r ü l m é n y e k e t is, a m e ­ lyek részben megnyugtattak. A z első, h o g y m e g p r ó b á l t á k m á s o k is, h i v a t á s u k szerint n e m írók, m é g c s a k n e m is p u b l i c i s t á k , és sikerrel. E z e k közül, talán felesleges, d e m e g e m l í t e m W e i s z m a n n Endrét, a fizikust, T o m p a Istvánt, aki szintén n e m „ i r o d a l m á r " , d e akinek írásait szívesen o l v a s o m én is, és m é g sokan m á s o k , m e r t m i n d i g v a n i d ő s z e r ű m o n d a n i v a l ó j a . ( A z é r t e s z e m b e sincs, h o g y ú g y járjak, m i n t T o m p a István, a k i a d d i g írt, a m í g ú g y b e l e m e l e g e d e t t , h o g y m a m á r l e g a l á b b a n n y i r a számít í r ó n a k , mint bármi másnak.)

A m á s o d i k t é n y e z ő , h o g y m i n t o l v a s ó , m i n t e g y i k e az i r o d a l m a t f o g y a s z t ó k n a g y t á b o r á n a k s z ó l o k h o z z á e g y p r o b l é m á h o z ( a m i n t azt e l ő r e b o c s á t o t t a m : k ü l ö n ö ­ s e b b i g é n y e k n é l k ü l ) . Ez biztosít n é m i „ v é d e t t s é g e t " a s z a k m a b e l i e k k e l s z e m b e n . A h a r m a d i k , talán d ö n t ő tényező, a j ó s z á n d é k , a m i vezet, az őszinte segíteni akarás, h o g y (függetlenül attól, m e n n y i r e sikerül e z n e k e m ) k i f e j t s e m v é l e m é n y e m a m á r említett, s z á m o m r a visszatetsző j e l e n s é g r ő l . Ezzel el is é r k e z t e m a p r o b l é m á h o z . A l a p o k hasábjain megjelent, n é h á n y í r á s s z e m é l y e s k e d ő , s z e m é l y i k o n f l i k t u s o k a t a l á h ú z ó és v i s s z a t ü k r ö z ő j e l l e g é r e , v a g d a l k o z á s o k r a és v a s k o s j e l z ő k r e utalok, a m e l y e k n e k a n y o m t a t o t t s z ó s ú l y a m é g e r ő s e b b hatást k ö l c s ö n ö z , s a m e l y e k ahelyett, h o g y f e l o l d j a n a k b i z o n y o s e l l e n t é t e k e t ( a m i ­ ről ő k m a g u k t a n ú s k o d n a k ! ) , b i z o n y á r a m é g j o b b a n e l m é l y í t i k , k e s e r ű b b é teszik őket, m i n d e n k i kárára. A r o m á n i a i m a g y a r k ö n y v k i a d á s i d ő s z e r ű k é r d é s e i r ő l a tél f o l y a m á n folytatott v i t á k során ez a j e l e n s é g k ü l ö n ö s e n k i h a n g s ú l y o z ó d o t t (lásd P á s k á n d i G é z a , T a m á s G á s p á r é s N a g y P á l ö s s z e a k a s z k o d á s á t v a g y a B o d o r P á l — B a l o g h E d g á r vitát). E z az, a m i v e l n e m é r t e k e g y e t , a m i n e k s z e r i n t e m (az o l v a s ó szerint) n e m a l a p b a n , a n y i l v á n o s s á g előtt v a n a h e l y e . Ezeket a p r o b l é m á k a t , m i v e l l e g t ö b b s z ö r j e l e n t é k ­ telen e l s z ó l á s o k r a v a g y f i g y e l m e t l e n k i j e l e n t é s e k kiaknázására, d e m i n d i g s z u b j e k ­ tív sértődöttségre, m e g b á n t o t t s á g r a v a g y é p p e n a „ k i s z o l g á l t a t o t t í r ó " és a „ m i n ­ d e n h a t ó szerkesztő" konfliktusára a l a p u l n a k , azaz szinte k i z á r ó l a g két v a g y p á r e m b e r s z e m é l y e s p r o b l é m á i , ezeket n e m í g y és itt kell elintézni. Az ilyen jellegű írásoknak mindenféle hatása lehet, de pozitív, építő, nevelő jellegű soha! H a c s a k n e m a l k a l m a z z u k a s z ó l á s m o n d á s t ( a m i b e n v a n v a l a m i ) , m e l y szerint „ l e g s z e b b ö r ö m a k á r ö r ö m " . Hát igen, esetleg k á r ö r ö m e t , azt érezhet az e m b e r , h o g y „ l á m , l á m , az i r o d a l o m b e r k e i b e n is e s z i k e g y m á s t a szakik, a c é h b e l i e k , és aki bírja, marja"! M i l e n n e , ha mi, a t á r s a d a l o m a l é p í t m é n y é n e k tagjai, a t e r m e l é s b e n d o l g o z ó é r t e l m i s é g i e k v a g y é p p e n m u n k á s o k is o l y a n i g é n y e k k e l l é p n é n k fel, h o g y a ter­ m e l é s során k ü l ö n b ö z ő s z e m é l y e k k ö z ö t t e l k e r ü l h e t e t l e n ü l f e l l é p ő ellentéteinket, v é ­ l e m é n y h a r c a i n k a t s a m i n k e t ért (szerintünk igazságtalan!) ítéleteket i l y e n m ó d o n , n y i l v á n o s a n o l d j u k m e g — feltéve, h o g y e r r e l e h e t ő s é g ü n k v o l n a ? V a g y el tudja képzelni v a l a k i is, h o g y e g y új g é p , szövet, c i p ő , b ú t o r v a g y b á r m i l y e n m á s t e r m é k születése és gyártása során m i n d e n s i m á n m e g y ? H o g y n i n c s e n e k t ö b b e n is, a k i k m á s k é p p látják a d o l g o t , s a k i k v é l e m é n y é t n e m v e s z i k f i g y e l e m b e , tehát s é r t v e é r z i k m a g u k a t ? N e m h a n g z i k el számtalan s z e m é l y e s v é l e m é n y és számtalan v i s z szautasítás ( m i n d m e g a n n y i sértés)? N a i v d o l o g v o l n a ilyet k é p z e l n i ! M i n d a z t az ö r ö m e t , s z e n v e d é s t , kínt, a m i t az alkotás s o r á n e g y k ö l t ő , í r ó v a g y m á s m ű v é s z (igazi m ű v é s z ! ) érez, m i n d a z t érzik, s o k s z o r h a t v á n y o z o t t a n , sokszor t ö b b s z ö r ö s e n szétosztva, a z o k is, a k i k a m i n d e n n a p i k e n y é r t ő l a l e g k o m p l i k á l t a b b g é p e k i g , b á r m i l e g y e n az, de v a l a m i t a l k o t n a k . A m u n k a ö r ö m e az, a m i b o l d o g g á teszi a l e g e g y s z e r ű b b m u n k á s t is, a m i k o r azt hallja: „ m i l y e n f i n o m e z a kenyér", v a g y p i r u l á s r a készteti, ha m e g m o n d j á k : „ m i l y e n r o s s z ez a kenyér", s érzi m i n d e z t a k k o r is, ha a z ő n e v e s e h o l sincs aláírva, és a kijelentést „ s z e m é l y szerint" n e m neki szánták. S z á m í t az, h o g y e g y g é p t e r v e fölött h á n y s z o r c s a p t a k össze a „ c é h b e l i e k " — m é r n ö k ö k , t e c h n i k u s o k , s z a k m u n k á s o k — m á r a tervezésnél, h á n y keserű n a p o t és á l m a t l a n éjszakát o k o z t a k s z e r e l ő n e k , m é r n ö k n e k e g y a r á n t a p r ó b á k során f e l l é p ő n e h é z s é g e k , h i b á k , a m i n d e n k o r i o p p o n e n s e k és p e s s z i m i s t á k k á r ö r v e n d ő k a c a j a é s kritikája, számít m i n d e z akkor, a m i k o r a g é p m á r forog, a m i k o r termel, és ö r ü l n e k neki, s az elért e r e d m é n y k i t ű n ő ? V o l n a v a l a m i é r t e l m e a k k o r e l ő s z e d n i az e l ő z ő súrlódásokat, rágalmakat, sértéseket, v a g y é p p e n e l ő v e n n i a féltéglát, h o g y „ n a ugye, én m á r e l ő r e m e g m o n d t a m " ? K i f i g y e l n e e r r e ? V a g y ha f i g y e l n e is, n e m v á l t a n á ki az ö s z t ö n ö s reakciót, h o g y „ m i é r t e l m e m á r e n n e k , hisz itt a k é z z e l f o g ­ ható j ó e r e d m é n y ! " T e r m é s z e t e s e n senki s e m g o n d o l a m i n d e n n a p a l k o t ó e m b e r e i k ö z ü l arra, h o g y ezt tegye. N e m is v o l n a s o k é r t e l m e , hiszen m e g s z o k t á k , h o g y munkájukat k o n k r é t e r e d m é n y e k b e n m é r j é k és értékeljék. Egészen m á s a h e l y z e t a k k o r , a m i k o r elvi kérdésekről v a n szó, v a g y i s o l y a n p r o b l é m á k r ó l , a m e l y e k e g y k i s e b b v a g y n a g y o b b k ö z ö n s é g e t érintenek. A z i l y e n p r o b ­ l é m á k a t , m i n t a m i l y e n e k a r o m á n i a i m a g y a r k ö n y v k i a d á s vitája során f e l m e r ü l t e k között is s z é p s z á m m a l akadtak, igenis m e g k e l l vitatni, őszintén és nyíltan. M i n ­ d e n k i é r v e l h e t a szerinte l e g h e l y e s e b b á l l á s p o n t m e l l e t t , felsorakoztathatja a z i r o -

d a l m i v i t á k e g é s z fegyvertárát, s h a a z ügy, a m i t v é d e l m e z , igaz. a k k o r is n y e r t ü g y e van, ha a l u l m a r a d t vitatársa rákiáltja, h o g y h ü l y e , mert ú g y k é p z e l i a z í r ó k támogatását, h a k ö l c s ö n a d j a n e k i k a szerkesztőségi í r ó g é p e t . (Ez p e r s z e c s a k e g y a b ­ szurd hasonlat, n e m c é l z á s n a k s z á n t a m . . . ) Tehát, n e m a klasszikus k ö v e t k e z t e t é s t a k a r o m l e v o n n i , csak m e g p r ó b á l o m r ö v i d e n ö s s z e f o g l a l n i a m o n d a n i v a l ó m a t : s z í v e s e n o l v a s o m az i r o d a l m i f o l y ó i r a ­ t o k h a s á b j a i n m e g j e l e n ő írásokat, s az itt m e g i s m e r t í r ó k k ö n y v á r u s o k n á l m e g ­ j e l e n ő m ű v e i t is, s j ó l e s i k , ha m e g t a l á l o m v a g y f e l i s m e r e m n a p j a i n k , k o r u n k ál­ t a l a m is észlelt, b e n n e m is élő, n e m m i n d i g tudatosodott, d e ezen í r á s o k b a n leírt, visszatükrözött j e l e n s é g e i t , p r o b l é m á i t . Ez hozzásegít, h o g y n e v é n n e v e z z e k s o k o l y a n j e l e n s é g e t , a m i e d d i g k ó v á l y g o t t v a l a h o l a t u d a t o m alatt. D e v i s z o l y g o k v i ­ szontlátni a s z e m é l y e s t o r z s a l k o d á s o k , e m b e r i ( d e kicsinyes) b o s s z ú á l l á s o k és i r o ­ d a l m i k ö n t ö s b e bújtatott g o r o m b a s á g o k a z é n „ c é h e m b e n " is fellelhető h a s o n m á ­ sát. E z e k b ő l e l é g az a z a d a g , amit a z élet, a m u n k á n k e l k e r ü l h e t e t l e n ü l n y ú j t ! Én n e m kérek, s valószínűleg más sem kér többet ebből. Ezért s z e r e t n é m , ha az í r ó k (mint azt a n n y i a n m á s o k is teszik) s z e m é l y e s p r o b ­ lémáikat, ellentéteiket, s é r e l m e i k e t e l i n t é z n é k e g y m á s közt, az í r ó s z ö v e t s é g ülésein, v a g y b á r h o l , d e n e m a n a g y k ö z ö n s é g n e v e l é s é r e szánt l a p o k hasábjain. 1969. j a n u á r 15. Balogh Sándor gépészmérnök (A szerkesztőség válasza) Helyeseljük a sajtóbeli személyeskedések elítélését az „olvasó" részéről olyan „szakmai" vitákban, melyek a munkahelyen hivatottak megoldani a felvetődő kérdéseket, de — a cikkíróval együtt — hangsúlyozzuk az elvi viták szükségességét olyan fontos és közérdekű kérdésekben, mint amilyen például az említett vitákban szereplő irodalmi lexikonunk ügye vagy a magyar klaszszikusok kiadása. L. J.

Még

egyszer a spekulációról

(Levél a szerkesztőséghez) A Korunk 1968. 12. s z á m a v i t a c i k k e t k ö z ö l t Terméketlen spekuláció címen, a m e l y v á l a s z Spekuláció vagy alkotó gondolkodás? c í m ű j e g y z e t e m r e (1968. 8). Í r á s o m b a n Engels n y o m á n az állt, h o g y ha a c i p ő k e f é t az e m l ő s ö k o s z t á l y á b a s o r o l j u k , at­ tól m é g n e m f o g n a k t e j m i r i g y e i nőni, ha az újat t e r e m t ő r á c i ó t a s p e k u l á c i ó f o g a ­ l o m k ö r é b e v o n j u k , attól m é g n e m veszi fel a s p e k u l á c i ó ö r d ö g a r c á t . A Terméketlen spekuláció írói a s p e k u l á c i ó r ó l m e g f o g a l m a z o t t tételeiket f e l c s e r é l i k saját m a g u k ­ kal, téziseik bírálatát s z e m é l y ü k elleni t á m a d á s n a k v e s z i k , s v á l a s z u k b a n a j e g y z e t m e g á l l a p í t á s a i helyett i n k á b b a j e g y z e t íróját v e s z i k c é l b a . Ez b a j . A z i l y e n ad hominem v i t á n a k — ú g y g o n d o l o m — n i n c s s o k é r t e l m e , é p p e n ezért e l l e n é r v e i m e t m e g t a r t o m az iróasztalfiók s z á m á r a , s m e g k í m é l e m az o l v a s ó k a t a saját s z e m é l y e m ­ re vonatkozó megjegyzések visszaverésétől. T o v á b b r a is ú g y v é l e m , h o g y a s p e k u l á c i ó túl tág é r t e l m e z é s e n e m pusztán t e r m i n o l ó g i a i k é r d é s , h a n e m t a r t a l m i l a g is m e g g o n d o l a n d ó álláspont, m e r t a s p e ­ k u l á c i ó m i n t á l t a l á b a n a filozófia sajátosságának b e m u t a t á s a e l h o m á l y o s í t j a az a l a p v e t ő k ü l ö n b s é g e k e t az a l k o t ó g o n d o l k o d á s és az üresjáratú s p e k u l a t í v filozófia között. K o l o z s v á r , 19C9. j a n u á r . Balázs Sándor

Întreprinderea Poligrafică Cluj 1969-3205

42101

Sumar Tóth Sándor: Începuturile tăţii lui G a á l G á b o r

activi­

Székely 327

J.: Ştiinţa m e d i c a l ă şi s o c i e t a ­ tea Ştefan Milcu: R e z u l t a t e şi p e r s p e c ­ tive în endocrinologia româ­ nească Maros Tibor: Transplantul de or­ g a n e şi r e g e n e r a r e a ţesuturilor Spielmann József — Balássy Péter: S o c i o l o g i a m e d i c a l ă o n o u ă ştiinţă complexă Straus Hugó: I g i e n a şi d e m o g r a f i a Borbáth Andor: Ginecologie m o ­ dernă

tul

László:

T r e c u t u l şi p r e z e n ­

Commonwealth-ului

437

L.

Szűcs Kálmán: P s i h o l o g i a şi e t i c a medicală Tóth Imre: A d o u a piatră hotar în cercetările despre Bolyai Acs Károly: Baladă despre c o n ­ structor; B a l a d a modernă (ver­ suri) Balogh Edgár: P o r t r e t d e s p r e F á b r y Zoltán Szilágyi Júlia: T i m p şi literatură Heinrich Böll: B a l a n ţ a (piesă)

338 ISTORIE 339 345

352 359

László:

Intre

două

sentinţe

VIAŢA

372

Varró János: Dián László:

377 379 389 394

409

453 459

P r i m u l pas P e d r u m u r i noi

467 472

RECENZII K á n t o r Lajos: Faţa şi reversul li­ teraturii n o a s t r e (Pietre) Constantin Rusu: D e s p r e c o r ţinutul u n i t a r al l o g i c i i Huszár Andor: D i r e c ţ i a istoriei şi r a ţ i u n e a vieţii Vita Zsigmond: Insemnări despre Olosz Lajos

474 478 482 486

420 REDACTORI

— CITITORI

423 425 426

INTERNAŢIONALĂ

Arthur Schlesinger lor '60

448

TRIBUNA

368

NOTE Bálint Tibor: A p l a u z e şi fotograful Bodor Pál: Notă curioasă despre d u r e r i şi n o u t a t e Szőcs Kálmán: R î n d u r i părtinitoare despre Puskás Sándor Aradi József: Raţiunea l e n e v i e i

Fuchs Simon: Forţele revoluţionare din R o m â n i a şi R e p u b l i c a S o ­ vietică Ungară Gheorghe I. Bodea: Piesa revolu­ ţionară d i n O r a d e a în a n u l 1919 Gáll János: Deputatul Blocului Muncitoresc

363

OGLINDA Izsák

VIE

jr: A m e r i c a a n i ­ 429

Dánielisz Endre: U n d e se află p o r ­ tretul lui A d y ? Czimbalmos László: Mai precis d e s p r e cercetări c o s m i c e Balogh Sándor: Discuţii, d a r fără atacuri ad h o m i n e m Balázs Sándor: Î n c ă o d a t ă d e s p r e speculaţie

CRONICA, BIBLIOTECA REVISTA REVISTELOR

497 497 498 500